/ Digitized by the Internet Archive in 2016 https://archive.org/details/magyarbotanikail1011dege MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (UNGARISCHE BOTANISCHE BLATTER.) KIADJA ÉS SZERKESZTI : — BERAUSGEBER U. REDACTEUR : DR DEGEN ÁRPÁD FŐMUNKATÁRS : — HAUPTMITABBEITER : DR GYŐRFFY ISTVÁN — DR LENGYEL GÉZA. X kötet 1 ni 1 évfolyam . Bánd Jahrgang TÁBLÁVAL. — MIT 3 TAFELX. LJBRARY NEW YORK BOTANICAL GARDGtl. BUDAPEST PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA 1911. XM elongata, chordalis + macroceras, deformis, digitata, ecmocyna 372; fimbriata 373; Irioerkeana, furcata, gracilis, implexa, macilenta 372; raacrophyllodes 373; neglecta > chlorophaea 373; iniciális 372; ockro- ehlora, pyxidata 373; rangiferina, silvatica, squamosa 372; verticillata 373. — Cladosporium epibryum 353 ; herbarum 353. — Clematis alpina 79 ; Flammula 293; maritima 293; recta 330; 397; Vitaiba 49, 397. — Climacinm dendroides 339. — Clypeola Jonthlaspi 65. — Cnidium apioides 295. — Coeloglossum viride 243. — Colchicum autumnale 45, 241, 392; hungaricum 296. — Col- lema cristatum, granosum, Laureri, multifidum, multipartitum, pulposuni, ru- pestre, Vespertilio 374. — Comandra elegáns 255. — Conium raaculatum 404. — Conocephalum conicum 280. — Convallaria maialis 330, 293. — Con volvulus arvensis 56, 405; Cantabrica 294, 326; Cneorum 316; tenuissimum 293. — Corallorrhiza triflda 243. — Cornus más 404 ; sanguinea 55, 329, 404. — Coronilla elegáns 52; latifolia 39, 52; vaginalis 299, 400; varia 400. — Cory- dalis ochroleuca 295, 299, 331: solida 49, 397. — Coryllus Avellana 47, 329, 395. — Cotinus Coggygria 295, 327, 328. — Cotoneaster integerrima 33 , melanoearpa 266; tomentosa 118. — Crataegus monogyna 51. 329, 385; trans- alpina 295. — Cratoneurum commutatum 337, 3 í 1 ; falcatum 337, 339; irri- gatum 351. — Crepis biennis 64, 412, 422 ; capillaris 64; conyzifolia 64 ; hiera- ••oides 323; neglecta 294; paludosa 64, 412, 422; sibirica 450; setosa 64.412: suecisifolia 323, 422; virens 412. — Crithmnm maritimum 293. — Crocus albiflorus 393; biflorus 66; Heuffelianus 74, 393; neapolitanus 298. — Crupina vulgáris 387. — Cryptomeria japonica 295. — Ctenidium molluscum 334, 336, 341, 346. — Cucubalus baccifer 395. — Cuscuta epilinum 57 ; epithy- mum 57, 444; europaea 57, 405; suaveolens 57, 444—446; Trifolii 405, 444— 446. — Cyelamen europaeum 328. — Cymbalaria muralis 295 ; Visianii 299. — Cynanchum laxum 405; Vincetoxicum 29, 56, 331, 405. — Cynodontium gracileseens 338. — Cynoglossum Columnae 294; germanicum 459; officináié 405. — Cynosurus cristatus 42, 391. — Cyperus aureus 12; esculentus 12; ílavescens 78. 226, 391; fuscus 78, 226, 391, 454; melanorrhizus 12. — Cypri- pedium Calceolus 320. 322. — Cystopteris alpina 23; fragilis 23, 40, 117, 331, 389; montana 23. — Cytisus arenarius 386; nigricans 51, 399; ratis- bonensis 386. Dactylis glomerata 42, 332. — Daphne alpina 299 : Mezereum 54, 330, 403, 421; oleoides 118. — Datura Stramonium 58. — Daucus Carota 55, 404. — Delphinium Consolida 49, 396; orientale 385; Oxysepalum v. pallidum 449. — Dentaria bulbifera 50. 298, 398; enneapliylla 298; glandulosa 50; po- lyphylla 245. — Dermatocarpon decipiens, miniatum, monstruosnm, rufescens 367. — Deschampsia caespitosa 42, 74 ; fiexuosa 42. — Dialytrichia Brebis- sonii 85. — Dianthus Armeria 48, 395; barbatus ssp. compactus 48; Carthu- sianorum 48, 395; compactus 39, 48, 395; deltoides 395; glabriusculus 78; integripetalus 266; petraeus66; pinifolius 65 ; prolifer 326; strictus 117; tenui- folius 81 ; tergestinus 295. — Dichiton calyculatum 244—245 ; gallicum 244. — Dicranella cerviculata 342; maris 434; Schreberi 434. — Dicranum eon- gestum 341 ; flagellaris 335 ; fuscescens 337 ; groenlandicum 84, 85 ; longifolium 337 ; montanum 335 ; scoparium 334—337, 339, 341 ; Starkei 336. — Didymodon giganteus 342. — Digitális ambigua 59, 330, 448, 457; l'erruginea 245, 328; lutea 458; parviflora 458; purpurea 458. — Digitaria lineáris 41; sanguinalis 13, 390. — Diplophyllum albicans 290; taxifolium 290. — Diploschistes gyp- sacea 368; scruposus 368. — Diplotaxis muralis 397. — Dipsacus fullonum XIII 409 ; laciniatus 446 ; pilosus 60, 409, 416 ; silvestris 446. — Distichium capil- laceum 336, 338. — Ditrichum flexicaule 336, 341; vaginans 352. — Doro nicum austríacum 63. — Dorycnium gerinanicum 296, 299, 331 ; herbaceum 52, 400. — Draba Dörfleri 100; muralis 327; ossetica 100; Simonkaiana 100, 254; stellata 100; tomentosa 320, 322 ; verna 50, 398. — Drepanocladus adun- cus 340; exauuulatus 3 41; Sendtneri 333, 336; uncinatus 334. — Drosera ro- tundifolia 75, 76, 398. — Drypis Jacquiniana 294. — Dufouria madrepori- formis 378. Echinops commutatus 63, 319, 411. — Echium altissimum 326 ; vulgare 57, 75. — Edraianthus croaticus 299. — Elaeagnus angustifolius 421. — Elatine Alsinastrum 402. — Elodea canadensis 384. — Elsholtzia Patrini 39, 58. — Elymus europaeus 43. — Empetrum nigrum 53. — Endocarpon pusil- lum 367. — Encalypta contorta 336; vulgáris 331, 334, 342. — Ephedra di- stacliya 383. — Epilobium alsinefolium 54; alsincfolium X anagallidifoliuin 450: anagallidifoliuin 54; alpestre 54; collinum 54; hirsutum 403; montanum 54, 330, 403; montanum X trigonum 449; palustre 34, 403; parviflorum 403; rosmarinifolium 403. — Epimedium alpinum 329. — Epipactis atropurpurea 243, 331 ; latifolia 2 43, 393 ; palustre 399 ; rubiginosuui 327, 394. — Equisetum arvense 37, 46, 224, 389; Heleocharis 37, 76; hiemale 38, 389; limosum 37, 38, 40, 389 : litorale 225 ; maius 37 ; palustre 37, 40, 389 ; silvatieum 37, 224, 76; Telmateja 37. — Eragrostis minor 390; pilosa 390. — Erechthites hiera- cifolia 411, 454. — Erica carnea 331. — Erigeron acer 61; annuus 62, 427; canadensis 62, 78, 410. — Eriophorum alpinum 227; angustifolium 79, 227; lalifolium 43; vaginatum 75, 76, 227. — Erodium Ciconium 386; Cicutarium 325, 386. 401. — Eropbila verna 325. — Eryngium amethystinum 293; cam- pestre 403; planum 403. — Erysimum canescens 326 ; cheii’anthoides 398 ; pan- nonicum 398 ; repandum 344. — Erythraea Centaurium 78, 405 ; pulchella 405. — Eupatorium cannabinum 61, 79, 330, 410. — Euphorbia amygdaloides 53; Cyparissias 53, 332, 401; dulcis 417; epithymum 293; exigua 417; Esula 402; helioscopia 294, 402; nicaeensis 326; platyphylla 53, 402; polychroma 402 ; villosa 53, 402. — Euphrasia cucullata 79 ; minima 59 ; pieta 59 ; Rost- koviana 59, 408 ; stricta 59. — Eurhynchium diversifolium 352 ; Schleicheri 333, 335; striatum 335, 337, 339; ticinense 273. — Evernia prunastri 378. — Evonymus europaea 402; vulgáris 53. Fagus silvatica 46, 329, 414. — Falcaria Rivini 326. — Fegatella co- nica 341. — Festuca adscendens 236; amethystina 236; aruudinacea 42, 236; bromoides 17; carpatica 266; ciliata 17; croatica 299; Danthonii B. inberbis 17; dertonensis 17, 235, C. Broteri 17; distans 235; Drymeia 79; elatior 43; euovina v. vulgáris 75, 236; fallax 43, 236, v. nigrescens 43; gigantea 43, 236. 391; glauca 235; heterophylla 43, 236; ligustica 17; Myurus 16, 235, b. hirsuta 17; ovina v. duriuscula 117, 235, v. pseudovina 236, v. sciaphila 236, v. trachyphylla 235; paehyphylla 266; pieta 43; pratensis 299, 391, v. sub- spicata 236; pseudolaxa 266; pungens 331; rubra 43, 236, 391, v. glaucescens 236, v. multiílora 236 ; silvatica 43, 236 ; sulcata v. saxatilis 43 ; supina 43. — Ficaria calthaefolia 293. — Filago arvensis 62, 410 ; .germanica 62, 410; spa- thulata 294. — Filipendula hexapetala 51, 398; Ulmaria 31, 51, 398. — Fis- sidens adiantoides 343 ; taxifolius 339. — Fontinalis antipyretica 334, 339. — Fragaria vesca 51, 399. — Frankenia pulverulenta 316. — Fraxínus ex- celsior 56, 329 405 ; Ornus 245, 295. — Freyera cynapoides 295. — Fritillaria Degeni 255; Meleagris 393. — Frullania Tamarisci 291. — Fumaria rostellata 397. — Funaria hygrometrica 335, 339, 340, 342. Gagea arvensis 239, 392 ; lutea 45, 393 ; minima 239 ; pusilla 325 ; pra- tensis 393. — Galanthus nivalis 45, 385, 393. — Galega officinalis 400. — Galeopsis angustifolia 406 ; biüda 57 ; Ladanum 406 ; pubescens 57, 406 ; speciosa 57, 406. — Galinsoga parviflora 62, 39, 411. — Galium anisophyllum 60, 118 ; Apa- rine 60, 409; boreale 60; Cruciata 409; erectum79; lucidum294; Mollugo 60, 330 ; palustre 409; rotundifolium 60; Schultesii 60, 79, 409; silvatieum 330; tii’o- liense 300; uliginosum 75, 76; vernum 60, 75; verum 60, var. Wirtgeni 60. XIV Geaster umbilicatus 436. — Genista germanica 51, 399: hungarica 327; ja- nuensis 209; pilosa 399; sagittalis 78; eericea 299; silvestris 299 ; tinetoria 51, 78, 79, v. elatior 74 — Gentiana asclepiadea 39, 56, 79, 406 ; Pneumonanthe 79 ; polymorpha ssp. carpathica 56; symphyandra 299; tergestina 298; Vagneri 56; verna 118. — Geránium alpesire 53, 39; brutium 294; eolumbinuin 53, 401; dissectum 394 ; maerorrhizum 245 ; nodosum 245 ; palustre 53, 401; phaeum 53, 401; pratense 401; purpureum 294; pusillum 401; Robertianum 58, 330, 401; sanguineum 299, 401; silvaticum 53, 401. — Geum montanum v. gemini- florum 266; rivale 51; urbanum 51, 399. — Gladiolus imbricatus 45, 393. — Glechoma liederacea 57, 406; hirsuta 57. — Globularia bellidifolia 118, 299; cordifolia 331. — Glyceria acquatica 42, 391, v. arimdinacea 16; fluitans 42, 396; plicata 42, 74. 235; remota 16; spectabilis v. retinosa 16. — Gnaphalium norvegicum 62. 410 ; silvaticum 62, 79, 410 ; uliginosum 78, 410. — Goodyeria repens 242. — Graphis stricta 368. — Gratiola offlcinalis 59, 408. — Grim- mia trichophylla 352. — Gyalecta cupularis, gyalectoides, leucaspis 368. — Gymnadenia albida 45 ; conopea 46, 242. — Gymnomitrium alpinum 279, 281; concinnatum 281, 282; corallioides 281; variáns 279, 282. — Gypsophila muralis 48, 78, 344, 395 ; paniculata 385. — Gyrophora cylindrica, deusta, erosa, polyphylla, vellerea 373. Hacquetia Epipactis 351. — Haematomma ventrosum 377. — Haplo- mitrium Hookeri 354. — Harpanthus seutatus 287. — Hedera Helix 403. — Hedraeanthus Kitaibelii 118. — Hedwigia albicans 337. — Heleocharis acicu- laris 391 ; carniolica 391 ; ovata 78, 391 ; palustris 43, 391. — Helleborus multifidus 245 ; purpurascens ssp. Baurugarteni 48. — Helianthemum Chamae- cistus 75 ; obscurum 386, 402; vulgare 118. — Helianthus annuus 427; debilis 427 ; tuberosus 427. — Helichrysum italicom 293. — Heliosperma quadrifldum 81; pusillum 299. — Heliotropium europaeum 294; tenuiflorum 316. — He- lodea canadeusis 242. — Heracleum angustifolium 79 ; palmatum 79 : Sphondy- lium 55, 406. — Herniaria glabra 294.— Hesperis alpina 266 ; sibirica 454. — Heterocladium squarrosulum 352. — Hierochloé australis 233. — Hippocrepis comosa400, v. macedonica 111. — Hippopbaé rhamnoides 421. — Holcus la- natus 42, 390; íuollis 233. — Holosteum umbellatum 325 — Homalia tricho- inauoides 339. — Homalothecium Philippianum 341, 343; sericeum 337. — Homogyne alpina 63. — Hordeum ambiguum 21; europaeum 238; Gussonea- num 21; Ithaburense 21; leporinum 21, 294; maritimum 21; murinum 21; spontaneum 21. — Hottonia palustris 66. 405. — Humulus Lupulus 46, 394, 396, 418. Hutschinsia petraea 65. — Hydrocharis morsus ranae 41, 241, 390. — Hylocomium rugosum 337, 341, 343; Schreberi 335, 340, 341; splen- dens 335—343; squarrosum 339, 341; triquetrum 335—343. — Hyoscyamus albus 291 ; niger 58, 407. — Hypericum acutum 402 ; alpigenum 54 : alpinum 81 ; elegáns 326 ; hirsutum 402 ; humifusum 402 ; maculatum 54, 402 ; mon- tanum 402 ; perforatum 54, 78. 402 ; quadrangulum 402. — Hypnum aduncum 339 ; Cristacastrensis 337 ; cupressiforme 337, 339 ; curvipes 272 ; Lindbergii 340, 342 ; pratense 342 ; Rotae 352 ; Schultesii 272. — Hypochaeris glabra 426; maculata 64, 4 13 j radicata 64, 78, 79, 413; uniflora 64. — Hys- sopus offlcinalis 407. — Hieracium adriaticum ssp. poliocladiforme 138, ssp. svogense 137 ; alpicola ssp. Furkotae, glandulifolium, rhodopeum, Ullepitschii 125 : alpinum ssp. alpinum 154, ssp. calenduliflorum 155, ssp. grande, gymnodon, melanocephalum 154 ; altifurcatum 140 ; amplexicaule ssp. petraeum 156 ; An- drzejowskii 130: arenicola 140; arvicola ssp. arvicola, ssp. rectipes 137; asto- lonum 133; atratum ssp. atratum, submurorum 155; atricapillum 137; auran- tiacum ssp. aurantiacum 125, ssp auropurpureum 126. var. bicoloratum 128, ssp. carpathicola 126, 413, ssp. melinoides, Neriedowae 126, ssp. subaurantiacum, subkajanense 127, aurantiacum X Bauhini 139, aurant. X praealtum 139; au- riculoides ssp. auriculoides, echiocephalum, longisetum, pachymastix, pannonicum, parvicapitulum, stoloniferum 140, ssp. tanythrix 66, 140 ; Auricula ssp. acuti- squamum, amaureilema, Auricula 125, ssp. furcicula 412, ssp. lampreilema, lit- thuanicum, Magnauricula, melaneilema 124, ssp. tricheilema 125. Auricula X XV fallacinum 129, Aur. X leopoliense 187, Aur. X polonicum 129, Aur. X pratense- 132; barbicaule 424; Bauhini 413, ssp. adenocladum, adenoeymiim, agathanthum, anisocladum, arvorum, Bauhinii 133, ssp. Besserianum 134, 328, ssp. callicy- ínum, cattarense, chaetophorum, chaunocymum, cymantlium, decolor, dobro- milense, effusum, empodistum, erythrophyllum 134, ssp. fastigiatum 131, 328, ssp. Ferroviae 134, ssp. filiferum 136, 328, ssp. heothinum, hypermelanum 135, ssp. hispidissimum 135, 328, ssp. Kerned, macrum, magyaricum, megalomastix, melachaetum, mnoocladum, nigrisetum, obscnribracteum, plicatum, pseudoauricu- loides 135, ssp. pseudomegalomastix, pseudosparsiun, rodnense, radiocaule, Ro- jowskii, saevum, seepusiense, seduthrix, sparsum, substoloniferum, thaumasioides, thaiunasium, transgressum, viscidulum 136, Bauhini X Andrzejowskii 140, Bauh. X leopoliense 137; berdoénse 132; Besseri 136; bicolorato-polonicum 138; bi- fidum ssp. aureolatuum, basicuneatum, bifldum, caesiiflorum 145, ssp. cardioba- sis, íilisquamura, incisifolium, plumbeum, pseudopraecox 146 ; bifurcum ssp. an- thelaepilum, cinereum, sympodiale 132; boreale X umbellatum 424; braehiatum ssp. amblyphyllum, Babaemontís, brachiatiforme, cineraceum, epitiltum, flavi- forme 138. ssp. pieuiakense 139, ssp. pseudobracliiatum 138, ssp, semiplanum, Villarsii 139; bupleurifolium X umbellatum 163; bupleuroides ssp. bupleuroides, seabriceps, Schenkii, Tátráé, Wahlenbergii 141. — caesium ssp. arenariifoliuui 150, ssp. caesium, calcigenum, euryops, hemicaesium 151, ssp. latitegulatum, Magnaetatrae, thyraicum 152, ssp. rupicoloides, variabile 153; calodon 385; 328, ssp. phyllaphorum 140; calomastix ssp. Zapalowiczii 139 ; camkorijense 172 ; candicans 423 ; canum ssp. canum, Cymosella, gracile 131 ; clilo- robracteum ssp. schizophyton 435 ; chlorocephalum ssp. stygium, stygiellum, szerokiense 161; Ciesielskii 140; ciliatum 140, X Pilosella 129; cinerascens 144, v. slivnense 150; colloceplialum 123; crinicaule 165; crocatum ssp. coni- cum, bryniawien.se 166; eurvidens 424; cymosum 423, ssp. ehrysophaes, cymi- gerum, cymosum, gnaphalophorum, pulveratum 130, ssp. Regelii, sabinum 131, ssp. viridans 66, 131 ; czeremoszense 162. — dentatum ssp. achmaetes 149, ssp. expallens, roszudecense 150; divisum ssp. commixtum, faucium, pseudo- pollichiae, subpallescens 149 ; dolosum 168 ; echioides ssp. eehioides, macrocy- mum 132. — epimedium ssp. Tornatoris 157, ssp. Wimmeri 15-!; erythro- carpum ssp. Brandisianum, ssp. leptobrachiopsis 171, ssp. erythrocarpum, me- lanocarpum, pycnadenium, incomptum 172; eximium 160; fallaeinum 128. — fallax ssp. granense 133 ; fastigiatum 149 ; Filarszkyi 435 ; flagellare ssp. anacraspedum 128, ssp. flagellare, glaucochlorum, helobium, tatrense 129 ; flavi- forme 137; flexile 142. 149; florentinum 413, ssp. astolonum, canipeduneulatum cylindriceps, floccipedunculatum, galiciense, litorale, obseurum, poliocladum, prae- altum, pseudosanii, subflorentinum, turcicum, 133; floribundum 423, ssp. atho- nanthum, atramentarium, floribimdum 129, ssp. laeticeps, pseudauricula 130; Fritzei ssp. Fritzei, pseudopersonatum, spathulifolium 160, ssp. Stanisorae 435 ; fuseoatrum 128; Fussianum 133. — glabratum 142; glandulosodentatum 156; glaucedinum 129; glaucum 331, ssp. isaricum, tenerum 141; glomeratum 130, 132, ssp. calomelanum 132; Grofae 166; gymnocephalum ssp. anastrum, ssp. srymnocephalum 153; gypsicola 140. — Herbichii 134; Heuffelii ssp. austro- croaticum, ssp. Heuffelii 125; liirtum 130; Honoratae 134; Hoppeanum ssp. genuinum 66. ssp. leucocephalum, leucolepioides, macranthum 121, ssp. multi- setum 66, 121, ssp. osmanicum 121, ssp. testimoniale 121, 328, ssp. virentisqua- miun 121 ; humile ssp. sarajevense 153; hungaricum 131. — incisum ssp. te- phrochlorum 150; incrassatum 129; integrifolium 157, ssp. vipetinum 157; inuloides ssp. lanceolatifolium 163- — juranomorphum 174 ; juranum 158. — kajanense 127; kirrolepium 130; kleparoviense 133; Knafii 163; Knappii 133 ; Körnickianum 139. — laevigatum 424, ssp. ciuriwkae, corvipedifolium 162, ssp. firmum, gothicum, laevigatum, lancidens, purpuricaule, rigidum, tridentatum 163; lampromegas 160, ssp. krivanense, orthobrachion, Wysokae 160 ; latifolium 168, ssp. brevifolium 168; leopoliense 140, leop. X Pilosella 140; leptophyton 413, ssp. anocladum, bauhinifolium, busocense, discolor, leptophyton, melanophi- lum 139; liptoviense 156; lomnicense 156, var. Popadiae 156. — macrodon. XVI 168, ssp. purpurascentipes 168; macrostolonum 129; magyaricum 138; muro rum 423. — Nasodense 129; Neilreichii 150, ssp. visocicense 150; nigrescens 155, ssp. decipiens, decipientiforme, subeximium 155; nigriceps 423; nigritnm 161. — Obornyanum ssp. subtatrense, valdeciliatum 140. — pallescens 150, ssp. Trachselianum 150; Paltinae 435; paunonicum 140; pannosum 153, ss]). divaricatum 153; Pavichii ssp. Fussianum, pseudohololeiou 133; Pelagae 174; Pilosella 121, 122. 423, ssp. amauron 122, ssp. angustius 123, ssp. bructmense 413, ssp. dasycephalnm, euronotum. ischnanthum, latiusculum, melanops, minu- ticeps, parviflorum, pilinum, rosulatum, scitophyllum, stenophyllum, subcaule- scens, subvirescens 122 ssp. trichadenium, trichocephaloides, tricholepium, tri- chophorum, trichoscapum, trichosoma, Twardowskianum, vulgare 123, Pil. X sueeicum 138; plaicense 132 plumbeum 152; pocuticum 158; praecurrens ssp. subserratifolium 153; pratonso 128, 413. 423 ; prenauthoides ssp. bupleurifolioi- des, bupleurifolium 156, ssp. lanoeolatum, micropogon, perfoliatum, strictissimum. valdefoliatum 157 ; psammogenes 150, ssp. monobrachion 150 ; pseudoboreale 168; pseudobuplouroides ssp. crinicaule 168; pseudoflagellare 129; pseudofiori- bundum 129; pseudoglomeratuin 130, 140: pseudopilosella ssp. sericatum, bana- ticolum 123; pyrrhanthes 127, ssp. fulvauricula, hargittanum, laevisquamum 127. ssp. Saelani 128. — racemosum 168, 413, ssp, barbatum, italicum 168 ; raiblense 328, ssp. uratense 137; ramosum 163, ssp. peetinosum 163; rapuucu- loidiforme 158 ; rauzonse ssp. bifldellum 155 ; Rebmanui 158 ; retyezátense 172. ssp. sparsulum 172; rhodopeum 125; rigidum 162; riphaeum 158; Rostaflnskii 129; Rostani 450; roxolanicum X Auricula 132; rubellum ssp. adenocymosum 131, ssp. gloineratum, roxolanicum, rubricymigerum 132. — sabaudum ssp. eminens, obliquum, praticolum, quercetorum, scabiosum, vagum 167 ; Sapiehae 134; scepusiense 125; Schmidtii 423; Schultesii 125, ssp. palatinum. Schultzio- rum 125: sciadophorum ssp. ignotum 131; scorzonerifolium 142, ssp. flexuosum 142: setaceo-dentatum 143; setigerum 138; silvaticum ssp. atropaniculatum, bifidiforme 142, ssp. circumstellatum, crepidiflorum 143, ssp. exotericum 66. 143, ssp. fragile, gentile. 143, ssp. oblongum 144, ssp. pachythecum 143, ssp. pleiophyllogenes, prolixum, pseudatratum, semisilvaticum, silvularum 144; sil- vostre 424; Sléndzinskii 1 30 ; sparsiflorum 169, 170, ssp. Kotschyanum, malom- vizense 170, ssp. paniculatissimum 169, ssp. pseudosparsiflorum 170, ssp. sparsi- crinum, subsparsicrinum, vestiticeps 170 ; spathophyllum 129, ssp. exorrhabdum, polysarcon 129; speciosum 166; stoloniíiorum 127, ssp. meringophorum, oligo- cephalum 127; stupposum 168, ssp. nivisquamum 168 ; subauriculoides 134 ; subcaesioides 450 ; subfuscum 127; subnitens 173; sulphureum 137; super- pilosella X pseudoglomeratum 131. — Tátráé 141; Tommasinii 169, ssp. adeno- thyrsum, setosissimum 169; transsilvanicum 80, 153; triste 127. — Ukierniae 159; umbellatum 162, 413, ssp. brevifolioides, pseudopsis 164; umbelllferum 140; umbrosum 429. — varatinense 133; Velenovskyi 66, 173, 174, ssp. cha- maepreuanthes 173; villosiceps 141, ssp. villosifolium 141; villosum 142, ssp. glaucifrons, ovalifolium, undulifolium, villosissimum 142; virgieaule 165, 164, ssp. dunajecense 184, ssp. Kaczae 165; virosum 167; vulgatum 413, 424; ssp. acuminatum, alpesire, argillaceum, asyngamicum, aurulentum, cacuminatum, deductum, fastigiatum, festinum 147, ssp. grossilobum. irriguum, lepidosum, Muszynae 148, ssp. trnncipilum 149. — Waldsteinii ssp. lauifolinm, plumulosum, sublanifolium 153; Wimmeri 157; Wolfgangianum 132; Woloszczakii 140; Woroehtae 166. — Zizianum 137. Ecmadophilum ericetorum 377. — Impatiens noli tangere 54, 79, 402. Inula britannica 62. 78, 410 ; Conyza 410 ; ensifolia 410 ; Holenium 410 ; hirta 295; bispida 386; Oculus Christi 327; salicina 410, 427. — Iris arenaria 327 ; pseudacorus 45, 242, 393 ; sibirica 242 ; variegata 385. — Isopyrum thalic- troides 48, 396. — Isothecium myurum 334, 341, 343. Jasione montana 39. 61, 410. — Juglans nigra 417 ; regia 417. — Jungermannia nana 284. — Juncus acutiflorus 238 ; alpinus v. fuscoater 238 ; XVII articulatas 44; atratus 12; bufonius 44, 74, 392; compressus 12, 74; conglo- meratus 44, 392 ; effusus 44, 74, 76. 392 ; íiliformis 73, 74, 76, 238 ; glaucus 238, 392 ; lamprocarpus 78, 392 v. íluitans 238 ; melananthus 12 ; ínultiflorus 12 ; squarrosus 239 ; supinus 239, (3. uliginosus 239, '(■ fluitans 239 ; Tenageia 12; trifldus 81. — Juniperus communis 41, 383; nana 41, 299; Oxycedrus 293; Sabina 299. — Jurinea mollis 387. Kentrophyllum lanatum 293. — Kickxia Elatine 427. — Knautia ar- vensis 60, 409; badensis 441; Borderei 441; Brandisii 441; dipsacifolia 330; Eversii 441 ; graeilis 441; Jávorkae 441; longifolia 81, 101, 441; pocutica 39, 60; pseudodrymeia 441; purpurea 300; ramosissima 441; Simonkaiana 100, 254; silvatica 60, 101, 109; trebevicensis 441. — Koeleria cristata 74; glauea 385; graeilis 234. — Koniga maritima 316. Lactuca muralis 64, 79, 330, 413; sagittata 413; saligna 64. 425; Sca- riola 64, 413, 425 ; viininea 425. — Lamium album 57. 406 ; amplexicaule 406 ; bithynicum 266 ; luteuin 58, 332, 406; maculatum 57, 83, 295; Orvala 330; purpureum 406. — Lappula eehinata 405. — Lapsana communis 64. 412. — Larix decidua 41. — Laserpitium alpinum 39, 55; latifolium 55. 79. 404: marginatum 380; prutenieum 55; Siler 331. — Lathraea Squamaria 60, 336, 408. — Lathyrus hirsutus 401; laevigatus 53; niger 53; platyphyllos 401; pratensis 53, 401; setifolius 295; silvestris 53, 401; sphaericus 295; tuberosus 53, 401 ; vernus 53, 401. — Lavatera thuringiaoa 54, 316. — Lecania Koer- beriana 377. — Lecanora albescens, allophana, alpina, aquatica, atra, atrynea, badia, bicincta, calcarea, carpinea, cinerea, cineraseens, cinereorufeseens 376; cireinata, crassa, eífusa 377; gibbosa 376; Hagenii 377; intricata, intumescens 376 ; melanaspi8 377 ; polytropa 376 ; pumilionis 377 ; reeedens 376 ; saxicola 377 ; sordida 376 ; subcircinata 377 ; subdepressa, subfusca, verrueosa 376. — Lecidea aenea 370 ; armeniaca, atliroocarpa 369 ; coaretata 370 ; confluens, orassipes, crustulata 369 ; decipiens 370; declinascens, Dieksonii, enteroleuca 369; erratica 370; flexuosa 370; fumosa 369; l'usca 370; immersa 370; kyrto- earpa, latiphaea, limosa, lithophila 369; lurida, lygaea 370; macrocarpa, mns- corum, obseurissima, pantherina, parasema. plana, silaeea, tenebrosa 369 ; tes- tacea 370; turgida 369. — Legousia hybrida 294. — Lejeunia cavifolia 291. — Lemna gibba 226; minor 392; trisulca 226. 44, 392. — Leontodon autum- nalis 64, 79. 413; danubialis 75, 413; hispidus 64, 413. — Leontopodium al- pinum 442. — Leonurus cardiaca 58; villosus 296. — Leopoldia Pinardi 11. — Lepidium campestre 49. 397 ; perfoliatnm 397 ; ruderale 49, 397. — Lepi- dozia reptans 288. — Lepochromulina bursa 356 : ealix 356. — Leptodon Smithii 434. — Leptogium laeerum, saturninum. sinuatum 374. — Leptoscy- phus Taylori 286. — Leskea polyearpa 339. — Letharia divaricata 378. — Leucodon sciuroides 340, 343. — Leucojum aestivnm 393 ; vernum 242, 293. — Libanotis montana 54; nitens 299. — Ligusticum dinaricum 299 ; Mutellina 54. — Ligustrum vulgare 56. 405. — Lilium Jankae 299 ; Martagon 45, 239, 393. — Limodorum abortivum 327. — Limosella aquatica 328. — Linaria Cymbalaria [3. pilosa 299; intermedia 79 ; pilosa 299; vulgáris 59, 407. — Linum austriacum 326, 344 ; catharticum 53, 330, 401 ; extraaxillare 53; gallicum 401; glabrescens 386; multiflorum 69; Radiola 69; usitatissimum 401. — Listera cordata 46, 243; ovata 46, 385. — Lithospermum arvense 406; incrassatum 294; officináié 294; purpureo-coeruleum 296. — Lobaria am- plissima, linita, pulmonaria 374. — Lolium multiflorum 238 : perenne 288, 391: remotum 238; subulatum 316; temulentum 238, 327, 391. — Lonicera glutinosa 299 ; nigra 60 ; Xylosteum 60, 330. — Lophocolea minor 286. — Lophozia alpestris 284 ; barbata 284 ; confertifolia 284, 279 ; incisa 285 ; lyco- podioides 285; Mülleri 285; porphyroleuea 285; ventricosa 285. — Lotus cilia- tus 295; corniculatus 75, 78, 400; cytisoides 316; hirsutus 295; tenuifolius 52, 400 ; villosus 299. — Lunaria rediviva 50, 332. — Luzula angustfolia 74. 83 ; campestris 45, 392; maxima 392; multiflora 12, 45; nemorosa 45, var. cuprina 45, 392; pilosa 45, 392; silvatica 45, 330; sudetica 239. — Lychnis flos cuculi 47, 75. — Lycopodium annotinum 38, 40, 225 ; clavatum 38, 40, 82, 225, 389 ; II XVIII complanatura 225: inundatum 225; Selago 38, 40. 81, 225, 389. — Lycopus europaeus 58, 407. — Lysimachia nemorum 39, 56. 405; Numinularia 56, 405 ; puuctata 56, 405; vulgáris 56, 405. — Lythrum Hyssopifolia 78, 403; Sali- caria 53, 79, 403 ; virgatum 54, 403. ftiadotheca platyphylla 339. Majanthemum bifolium 45, 70, 393. — Malachium aquaticum 396. — Malva Alcea 386 : neglecta 293, 402 ; pusilla 402; silvestris 54, 402. — Marchantia polymorpha 280, 281, 334, 339, 340, 342. — Marrubium candidissimum 293. — Marssonina Kirclineri 317 — 319. — Marsupella commutata 279, 282 ; Funckii 282. — Mattia umbellata 255. — Matricaria Chamomilla 62, 411; discoidea 410, 428; modora 62, 411. — Medicago falcata 52. 400; lupulina 52, 400; minima 294, 326; rigidula 295; sativa 400; Willdenowii 400. — Melampyrum arvense 59, 409; bihariense 59, 79 ; cristatum 386 ; nemorosum 329, 409 ; silvaticum 59. — Melandrium al- bum 47, 296. 395; rubrum 331. 395; silvestre 47. — Melanogaster variegatus 348. — Melica Aschersonii 234; ciliata 234, 293, 390; uutans 42, 390; picta 234; transsilvanica 385; uniflora 42, 300. — Melilotus alba 52, 400; offici- mtlis 52, 400. — Melittis Melissophyllum 406. — Mentha aquatica 407 ; arvensis 407; austriaca 58, 407; longifolia 58. 407; molliesima.407 ; Pulegium 58, 407 ; Wierzbickii 266. — Menyanthes trifoliata 76, 405. — Mercurialis annua 418 ; perennis 53, 330. 402; ovata 299. — Metzgeria furcata 339; pubescens 337, 341. — Microglaena leucothelia 367. — Micromeria tbymifolia 245. — • Micro- pus erectus 295. — Milium effusum 41, 231. — Mniobryum albicans 340. — Mnium cuspidatum 334, 349; undulatum 334, 339, 340. — Moehringia mus- tosa 31, 396; trinervia 48, 396. — Moenchia mantica 385. — Molinia arun- diuacea 16; coerulea 15, 16, 42. 327. 390; iitoralis 16. — Monotropa Hypo- pitys 79, 405. — Morus alba 418; nigra 418. — Mulgedium alpinum 64. — Muscari comosum 240. 393; Holzmanni 294; neglectum 11; Pinardi 11; ra- comosum 325. — Myosotis arveusis 57, 294, 405; cognata 299; micrantha 57 ; palustris 66, 75. 406; scorpioides 57; silvatica 57, 830, 405; sparsiflora 57, 405; stricta 405. — Myriophylluni verticillatum 403. — Myrrhis odorata 319, 321. Narcissus poetieus 242. — Nardia Breidleri 283 ; scalaris 283. — Nar- dus stricta 43. 74, 75, 238. — Neckera crispa 334. 336, 341 ; pennata 343. — Neesiella carnica 279. — Neottia nidus avis 46, 243. 394. — Nepeta pannonica 404. — Nephrodium dilatatum 27, 40; Dryopteris 24, 40; íllix femina 29; íilix más 24- 26, 40. 329. 389 ; montanum 24; rigidum 26, 27. 300, var. australe 26; Robertianum 24. 332; spinulosum 27. 40; Tlielypteris 24. — Nephroma laevi- gatum, parile. resupiuatum 374. — Neslia paniculata 398 — Nonnea pulla 405. — Nowellia curvifolia 288. — Nuphar iuteum 48. — Nymphaea alba. 48. Ochrolechia pallesceus 377. — Odontites pratensis 408. — Oenanthe banatica 39. 55. 403 ; aquatica 55, 403. — Oenothera biennis 403. — Oico- monas ocellata 357. Oligotrichum hercyuicum 334. — Onobrychis arenaria 386; montana 266; scardica 118; transsilvanica 266. — Ononis hircina 51, 400; spinosa 400. — Onopordon Acanthium 412. — Onosma Javorkae 293. — Opegrapha diaphora, herpetica, saxatilis, varia, viridis, vulgata 368. — Ophioglossum vulgatum 36, 223. — Orchis globosa 45; latifolia 45, 393; maculata 76. 242. 393 : militaris 393 Morio 45. 242, 393 ; palustris 45, 393 ; sambucina 298, 398; speciosa 45; ustulata 242. — Oreoweisia Bruntoni 252. — Origanum vulgare 58, 329. 407. — Orlaya grandifiora 326. — Ornitho- galum Kochii 293; tenuifolium 239, 293; umbellatum 239, 293. — Orobus ba- naticus 386. — Orthotrichum anomalum 340; perforatum 83, 84. — Oryza claudestina 231. 390. — Oxalis Acetosella 46, 53, 330; stricta 401. — Oxytro- pis campestris 324. Paeonia corallina 245; pubescens 299. — Paliurus australis 293. — Panicum Crusgalli 231, 390; glaucum 231; italicum 231; lineare 231: milia- ceum 231; oryzoides 390; sanguinale 18, 231. — Pannaria pezizoides 374. — Papaver aurantiacum 266 ; hybridum 385 , Rlioeas 49, 396. — Parietaria ju- XIX daica 294. — Paris quadrifolia 45, 241, 330. 393. — Parmelia acetabulum, conspersa, cyelispora, dubia, encausta, exasperata. fuliginosa, furluracea, glabra. olivetorum, ompkalodes, pertusa, physodes, prolixa, pubescens, saxatilis, soie- diata. subaurifera, t liacea, tubulosa, verruculifera, vittata 377 — 378. — Par- meliopsis arubigua 377. — Parnassia palustris 111. — Paronychia Kapela 293. — Parthenocissus quinquefolius 402. — Pastinaca sativa 55, 404. — Pedicularis Hacquetii 60; orthantha 118; palustris 75. 76; Sceptrum Caroli- num 76; silvatiea 75, 76. — Pellia Fabbrouiana 281 : Neesiana 281. — Pelta- ria alliacea 293. — Peltigera aphtosa, canina, horizontális, polydactyla, ve- nosa 374. — Peplis Portula 328, 403. — Pertusaria communis, corallina. t'a- ginea, glomerata. lactea, leioplaca 374. — Petasites albus 63 ; liybridus 63, 411; Kablikianus 73. — Petractis clausa 358. — Petrocallis pyrenaica 320. 322, 430. — Peucedanum arenariura 386. 456 ; carvifolium 404; Cervaria 404; intermedium 79: Oreoselinum 55, 79, 404; palustro 404. — Phaca alpina 324. — Phegopteris Dryopteris 24, 79 ; polypodioides 23 ; Robertiana 24. — Philo- notis fontana 334, 337. 339. 340. — Phleum alpinum v. commutatnm 41 ; exaratum 15; graecum 15; nodosum 41. 390; pauiculatum 327; phalaroides 232; phleoides 232. — Phlomis tuberosa 406. — Phragmites communis 42, 390. — Physalis Alkekengi 417. — Physcia albiuea, aipolia, caesia. litotliea. muscigena, obscura. pulverulenta, stellaris, tenella 380. — Phyteuma nigrum 331, orbiculare 410, 422; spicatum 61, 410; Yagneri 61. — Picea excelsa 75. 297, 299. — Picris echioides 412 ; hieracoides 79 ; preuanthoides 64 : Tátráé 266, 412. — Pilea micropliylla 296 — 298. — Pimpinella magna 403 ; Saxifraga 53, 75, 403. — Pinguicula vulgáris 76. — Pinus Cembra 212, 348; Mughus 116, 117. — Pirola secunda 56; uniflora 56, 404. — Pirus communis 50. 399. Malus 399. ssp. silvestris 50: Piraster 329. — Pisum arvense 401; sativiun 401. Pistacia Lentiscus 295; Terebinthus 295. — Placynthium nigrum 374. — Plagiobryum demissum 246. 247. — Plagiochila asplenioides 244. 2S6. 341,343. — Plagiopus Oederi 336, 337. 341. — Plagiothecium Roeseanum 339; Rutliei 333. 339. — Platanus occidentalis 417. — Platanthera bifolia 46. 74, 243, 395; elilorantba 213. — Plectridium pectinovorum 253. — Pleuro- clada albescens 288. ssp. islandica 279. — Pleurospermum austriaeum 404. — Plantago capitellata 294; lanceolata 60.78.326.408; major 60. 408;melia 60, 75. 294, 408. — Poa alpina 42, 117; angustifolia 234; aimua 42. 394; arundinacea 16; attica 15: bulbosa 234. 326; Chaixi 42: compressa 42. 326, 385, 391: nemoralis 42. 79. 391; palustris 42. 234; pratensis 42. 74. 391; sil- vicola 15; triviális 42. 391 : violacea 81. — Pogonatum nanum 336; urnigerum 335. — Pollinia Gryllus 15. — Polyb astia intercedens 367.— Polycnemumnrvense 395, 420 ; május 294. — Polygala amara 401; comosa 53, 328 ; major 401 ; nicaeensis 118,300; Rossiana 300 ; vulgáris 53. 401. — Polygonatum multiflorum 241. 330; officináié 241 . 393 ; verticillatum 80. 240. 393. — Polygonum amphibium 394. 420 ; aviculare 47. 394; Bistorta 75. 78. 420; Convolvulus 394; dumetorum 79, 420; Fagopyrum 420: Hydropiper 47. 395: lapathifolium 47. 78. 395: minus 420; mite 395; orientáló 420: Persicaria 395; viviparum 75. - — Polypodium fra- grans 21 ; vulgare 36. 40. 79, 389, 223. — Polypogon maritimus, subspathaceus 15. — Polystichum aculeatum 29. v. hastulatum 29; Braunii 29, 389: illyri- cum 29; lobatum 28. 29, 40. 330; Lonchitis 27, 28. 40. 389. — Polytrichi’m alpinum 331. 335, 337, 341: commune 334. 336. 337, 339, 341. 342; juniperi- num 334. 337. 340 ; piliferum 334, 337 ; strictum 340. 342. — Populus alba 46, 394. 417; atheniensis 417; balsamea 417: eanescens 417; nigra 46; pyra- midalis 354 ; tremula 46, pr, villosa 46. — Portulaca oleracea 395. — Potamo- geton aentifolius 226 ; crispus 226, 389 ; gramineus 327 ; luc-ens 226, 389 ; natans 389 ; obtusifolius 226 ; perfoliatus 389 ; pusillus 389 : trichoides 389. — Potentilla anserina 51; apennina 118, arenaria 385; argentea 51, 79; aurea 51; eanescens 51; caulescens 331 ; chrysocraspeda 118; erecta 59; palustris 75, 76; pedata 296; recta 3;6 ; reptans 51. silvestris 75. 76, 79; supina 51; Tóm-; masiniaua 295. — Poterium polygamum 295. — Preninthes purpnrea 64. 334, 413. 424. — Primula acaulis 298; austriaca 3 44 ; earpatiea 79; Columnae XX 298; elutior 56. 74; farmosa 255; Kitaibeliana 299. 331; veris 56; vulgáris 332. — Prunella grandiflora 406; laciniata 406; vulgáris 75, 78. — Prunus aviuni pr. silvestris 51: Mahaleb 295; Padus 51, 344; spinosa 51, 399. — Ptarmica lingulata 111. — Pteridium aquilinum 35, 36, 40. — Ptiidium ciliare 289; pulcherrimum 290. — Pulicaria dysenterica 79 ; vulgáris 410. — Pulmonaria angustifolia 73 ; officinalis 57 ; rubra 80. — Pulsatilla australis 65 ; moutana 327. — Pyrenula nitida 368. — Pythium Haplomitrii 354. üuercus coecinea 414; lanuginosa 295, 317; palustris 414; pubescens 414; Robur 46, 414; sessiliflora 46. 414; tinctoria 414. f?adiola linoides 69. 401: multiflora 69; Radiola 69, — Radula com- planata 281, 291. — Ramondia Nathaliae 117, 118. — Ranunculus acer 75. 397. ssp. Boreauanus 49; aconitifolius ssp. platanifolius 49; aquatilís 397; aureus 81, 397; auricomus 397. 443; arvensis 397; bulbosus 397; eassubicus 443; Ficaria 49, 385, 397; Flammula 49, 75, 397; illyrieus 327; lanuginosus 49 : Lingua 397 ; ortboceras 326 ; pedatus 327 ; platanifolius 83 ; polyanthemos 49, 75. 397; repens 45, 397; sardous v. mediterraneus 49. 397; sceleratus 49; summus 443. — Raphanus Raphanistrum 398. — Rapistrum perenne 326. — Ramalina ealicaris, farinacea, fraxinea, pollinaria, populina 378. — Reichardia picroides 295 — Reseda lutea 398; Phyteuma 385. — Rhacomitrium canescens, 335, 341; comosum 341; microcarpum 335. — Rhamnus eathartiea 403 ; fallax 298 ; Frangula 54, 79, 402. — Rhinodina Bisehoftii, diseolor, exigua, milvina, monaraea, oreina, pyrina, sopbodes 380. — Rdiizocarpon badiatrum, biatorinum, ealcarenm, chionopbilum, distinctum, geographicum, graude, lavatum, oreites, obscuratum, polycarpum 371, — Rhododendron hirsutum 331. — Rhyncho- spora alba 227. — Rhynchostegium rusciforme 343. — Ribes alpinum var. septentrionale 50; glanduloso-setosum 344; Grossularia 50, 299, 398; pallidi- gemmuin 299; petraeum 50. — Riccardia latifrons 279, 281. — Robinia Pseudoacacia 87. — Roripa palustris 50; silvestris 50. — Rosa alpina 65; alpina X purpurén 449 : canina 344; coriifolia 399; dunietorum 344, 399; gal- lina 399 ; gentilis 296, 299 ; pubescens 344 ; spinosissima 299 ; squarrosa 399. Rubus amoenus 2»3 ; bitlorus 399; caesius 399; Idaeus 51, 399; glandulosus. 399. — Rudbeckia bírta 39, 62, 411 ; laciniata 83: pinnata 427. — Rumex Acetosa 47, 75, 394; Acetosella 47, 78, 394; alpinus 47; aquaticus 420; ari- folius 47, 83; conglomeratus 394; crispus 47, 394; limosus 420; maritimus 420; obtusifolius 47; sanguineus 47; scutatus 266. 293. — Ruscus anuleatus 295 ; Hypoglossus 330. — Ruta divaricata 299. Sagina nodosa 396 ; procumbens 48, 75, 76, 396. 454. — Sagiolechia protuberans 369. — Sagittaria sagittifolia 41. 241, 390. — Salix aeuminata 394; alba 46. 394, 415; aurita 46, 75, 76, 416; Caprea 46, 394, 416; Caprea X aurita 417; cinerea 46, 394, 416; dapbnoides 415; daphn. X cinerea 416; dasyclados 416; fragilis 394, 415; frag. X alba 416; incana 416; incubacea 314; Jacquiniana 266; myrtilloides 75. 416; multinervis 417; nigricans 416; nigr. X Caprea 417; pentandra 74, 76, 416; Pontederana 416; purpurea 46, 415; purp. X Caprea 416; repens 74, 76, 416; silesiaca 74; triandra 415; vi- miualis 391 ; viminalis X purpurea 416. — Salisburya adiantifolia 225. — Salvia aethiopis 326 ; glutinosa 58, 78, 330, 406 ; pratensis 329, 406 ; silvestris 406 ; verticillata 58. — Salvinia natans 92, 389. — Sambucus Ebulus 60, 78. 409/ nigra 60, 409; racemosa 60, 409. — Sanguisorba minor 399; officinalis 51. 75. — Sanicula europaea 54, 330, 403. — Saponaria bellidifolia 117; of- ficinalis 48, 395. — Sarothamnus scoparius 399. — Satureja Acinos 58, 406; grandiflora 330 ; rupestris 296 ; subspicata 300 ; variegata 293, 294 ; vulgáris 58, 332, 406. — Saussurea alpina 318, 321 ; diseolor 319, 321 : lapathifolia 319, 321; macrophylla 319,321; pygmaea 395. — Saxifraga adseendens 118; ai- zoides8l; Aizoon 50, 118; bulbifera 393: coriophylla 113, 118, v. Karadáicen- sis 112; cuneifolia 83 Frid. Augusti 118; granulata 454; lasiopbylla 298; Malyi 299, petraea 299. 300; Rocheliana 113, ssp. velebitica 112; scardica 113; stellaris 81; tridactylites 298. — Scapania aequiloba 290; convexa 290: hol- XXI vetica 290; undulata 291. — Scabiosa lucida 60, 79, 331; ochroleuca 409; silenifolia 331. — Schistidium apocarpum 315. — Schizotheca hastata, oblon- gifolia, rosea 418. — Schoenus nigricans 12. — Scilla bifolia 299, 393, pr. nivalis 45. — Scirpus acicularis 227; compressus 227, 391; lacustris 391; maritimus 227 ; ovatus 227 ; paueifloras 229 ; radicans 227 ; setaceus 227 ; sil- vaticus 42, 391 ; Tabernaemontani 391 ; uniglumis 227. ■ - Scleranthus annuus 48, 78, 294, 390: uncinatus 48. — Sclerochloa dura 234. — Scleropoa rigida 294. — Scleropodium purum 343. — Scolopendrium vulgare 301, 330. 345. — Scolymus hispanieus 293. — Scopolia carniolica 58, 407. — Scorzonera humilis 75, 426; laciniata 427; purpurea 387, ssp rosea 61. — Scrophularia canina 293, 294 ; laciniata 299, 331 ; nodosa 59, 358, 418 ; Scopolii 59, 83, 408. — Scutellaria galericulata 78, 406 ; liastifolia 406. — Sedum acre 293, 398; annuura 79; athoum 117; boloniense 50. 398; carpaticum 50, 83, 398; glaueum 398; maximum 398; ochroleucum 398. — Selaginella lielvetica 117. — Selinum carvifolium 75, 76. — Sempervivum montanumöO; tectorum 398. — Senecillis carpatica 324. — Senecio abrotanifolius 331 ; barbareaefolius 63, 411; campester 63, 387; erucifolius 411; Fuchsii 63; Jacobaeus 63, 78 ; tiemo- rensis 411; sarracenicus 83; silvaticus 63, 79, 411; tenuifolius 411 : viscosus 411: vulgáris 63, 411. — Serrafalcus arvensis 48. — Serratula tinctoria 63. 75, 79, 412. — Seseli annuuin 79, 401; glaueum 404. — Sesleria auctumnalis 245; coerulea ssp. calcarea 231; filifolia 312 — 314; juncifolia 299, 311 — 314: kalnikensis 311 — 314; rigida 312 — 314; tenuifolia 299, 311—314. — Setaria glauca 41, 78, 390; verticillata 390. — Sherardia arvensis 294, 408. — Sicyos angulatus 399, 422. — Sideritis montana 326. — Sieglingia decumbens 42, 74, 390. — Silene dinarica 81 ; dubia 47. 81 ; gallica 395 ; iníiata 395 ; nemo- ralis 47, 395; Otites 326; Saxifraga 296; sedoides 316; vulgáris 47, 330. — Sinapis arvensis 49, 397 ; orientálás 397. — Sisymbrium Irio 385 ; officináié 49, 97 ; Sophia 397. — Sium latifolium 54, 403. — Smyrnium perfoliatum 296 ; rotundifolium 295. — Solanum alatum ; Dulcamara 58, 330, 407 ; nigrum 407 : villosum 407. — - Soldanella hungarica 404. — Solidago canadensis 39, 61, 410; lithospermifolia 427; Virga aurea 61. 79. - Solorina bispora, crocea, saccata, spongiosa 374. — Sonchus arvensis 64, 413; asper 413; laevis 413. — Sorbus Ária 299, 399 ; Aucuparia 50. — Sparganium minimum 226 ; ra- mosum 41, 220, 389; simplex 389, — Spergula arvensis 48, 78, 257. 396. — Spergularia rabra 48. — Sphaerophorus fragilis 368. — Sphagnum acuti- folium 213, 214; amblyphyllum 205, 208; compactum 207, 208; crassicladum 342 ; cuspidatum 333, 335, 342 ; fuscum 336. 342 ; Girgonsohnii 209, 336, 341 ; imbricatum 204, 205 ; médium 205—207 ; molluscum 342 ; papillosuin 205, 206, 342; patulum 214; quinquefarium 205, 212, 213, 217, 337; recurvum 208, 342 ; robustum 205, 210, 211; rubellum 342; Russowii 205, 210, 214; subbicolor 336, 342; turgidum 342; Warnstorfii 211. — Sphenolobus exsectus, minutus 285. — Spirodela polyrrhiza 226, 392. — Splachnum ampullaceum 345. — Stachys alpina 58, 330, 406 ; germanica 58 ; officinaüs 58, 332, 406 ; palustris 58, 406 ; recta 58, 406 ; silvatica 54, 83, 406 ; suberenata 296, 299. — Statice caucellata 293 ; cordata 293. — Staurothele caesia, clopima, fissá 367. — Stel- láiba aquatica 48 ; graminea 48, 75, 396 ; Holostea 48, 396 ; média 48, 294, 396; nemorum 48, 56, 258. 396; uliginosa 396. — Stenactis bellidiflora 411. — Stephanina complauata 340. 335. — Stereocaulon alpinum, corallioides 373. — Stereodon Lindbergii 352. — Sticta fuliginosa 375. — Stipa capillata 385; Grafiana 14; Joannis 231; pulcberriina 14. — Stratiotes aloides 41, 92, 390. — Struthiopteris germanica 40. — Succisa intiexa 409 ; pratensis 60. 79, 409. — Symphytum cordatum 57 ; officinale 57, 405 ; tuberosum 57, 296, 405. — Synalissa ramulosa 374. — Syringa Josikaea 56 ; prunifolia 56. — Sweertia perennis 81. Tagetes signata 427. — Tamus communis 245. — Taraxacum corni- culatum 325, laevigatum 294 ; officinale 64. 426 ; paludosum 426 ; serotinum 326. 386. — Taxus baccata i25. — Telekia speciosa 83, 410, 441, 442; spe- ciosissima 441. — Teucrium Chamaedrys 299. 329 ; montanum 331 ; supinum XXII 229. — Thalictrum aquilegifolium 48, 322 ; gaiioides 397. — Thamnolia ver- micularis 379. — Thelidium abscunditam, amylaceum 365 ; aeneovinosum 364; decipiens 364. domináns, epipolaeum 366; gibbosum 304; mastoideum 366, 367 ; papulare 365 ; pyrenophorum 365, umbrosum 364. — Thesium diva- ricatum 47, 299. 421 ; intermedium, pratense, .rostratum 421. — Thlaspi arvense 48, 397 ; praecox 295. — Thrombium epigaeum 367. — Thy- idium abietinum 340, 341 ; tamariscinum 334, 343. — Thymus alpestris 58, 75; Boissieri 118; collinus 58, 407; ovatus 58, 407. — Tilia cordata 54; par- vifolia 402 ; platypliyllos 54, 402. — Timmia austriaca 336. — Toninia can- dida. eoeruleo-nigricans, sqnalescens, syncomista, tabacina 371. — Tordylium maximum 404. Torilis Anthriseus 55, 404. — Tortella squarrosa 434 ; tortuosa 335, 336, 337, 341. — Tragopogon dubius 426; floccosus 327, 386; orientalis 69, 413 ; pratensis 426. — Trichocolea tomentella 290. — Trifolium agrarium 400 ; alpesire 32. 299, 400 ; arvense 52, 78, 400 ; aureum 78, 400 ; badium 52 ; campestre 52; fragiferum 400; Heldreichianum 114; hybridum 52, 400; mé- dium 78, 113, 114. 400; minus 52. 400; montanum 52, 75, 386; ochroleucum 52, 400; patulum 78, 113, 114. 400; patulum 113; pratense 52. 75, 78; repens 52, 75; rubens 400; spadiceum 75; strepens 52, velebiticum 113. — Triglo- chin palustre 291. — Trigonella monspeliaca 327. — Trinia longipes 300. — Trisetum ílavescens 42, 79. 234. — Triticum caninum 237. cristatum 326 ; macrochaetum 19 ; ovatum 19 ; repens 237 ; vulgare 237. — Trollius europaeus 48. — Tuber aestivum 347, 348. — Tulipa Gesneriana 239 ; silvestris 237. — Tunica Saxifraga 294. — Tussilago Farfara 63, 119. — Typha latifolia 41, 226, 389; angustifolia 41, 389. — Typhoides arundinacea 41. lllmus campestre 394; laevis 418; scabra 46, 418. — Urtica dioica 47 418; kioviensis 399; urens 47, 394. — Usnea dasypoga, florida. longissima 379 — Utricularia vulgáris 408. — Vaccinium Myrtillus 56; uliginosum 56; Vitis Idaea 56, 74. — Vaillan- tia muralis 293. — Valeriána angustifolia 299; officinalis 60. 386; tripteris 60. — Valerianella coronata 409; olitoria 409. — Ventenata dubia 233. — Veratrum album 95, 33. 392; Lobelianum 298. — Verbascam apbyllopodum 120; Blattaria 58, 407; Boissieri 120; brevidens 120; caudatuin 120; Chaixii 245, 295; erianthum 120: Freynii 120; lasianthum 118 — 120; Lychnitis 386; mucronatum 119; Mykales 119, 120; Myconium 119, 120; nigruin 58, 329, 407; phoeniceum 407; phlomoides 119, 407; thapsiforme 407; Thapsus 407. — Verbéna officinalis 57. 406. — Veronica arvensis 59, 408; austriaca 408; Beccabunga 59, 408 ; Cbamaedrys 59, 75, 408 ; elatior 408 ; Jacquini 300 ; Kellereri 111; latifolia 83; longifolia 59; montana 59, 408; uumnnilaria 112; officinalis 59. 75, 408; orchidea 326, 408; persica 408; polita 408; prostrata 408 ; prostrata 326; saturejoides 112; scutellata 59, 408; serpyllifolia 59, 408; spicata 329, 408 ; Teucrium 59 ; Tournefortii 59 ; tripliylla 325 ; urticifolia 299. — Verrucaria aethiobola, aquatica, coerulea, calciseda, chlorotica. dolo- mitica, fusca. Hocbstetteri. hydrela, integrella, latebrosa, muralis, rupestris 363—364. — Vicia cassubica 400; Cracca 401; grandiflora 295; hirsuta -*01 ; pannonion 401; pisiformis 401; tátivá 401, ssp. angustifolia 52; segetalis 401; sepium 52, 401 ; silvatica 401 ; sordida 401 ; tetrasperma 52, 401 ; tenuifolia 52 ; villosa 5 *. 75, 401. — Vinca minor 405. — Viola adriatica 94. 293 ; alba 94 ; ambigua 95 ; arenai'ia 73 ; arvensis 54, 78, 293 ; austriaca 93 ; Borbásii 95; calcarata 94; campestris 94; canina 75, 94, 402 v. ericetorum 54; cazor- lensis 108, 109, 117; cyanea 93, 95; dacica 65, 94; danubialis 94; declinata 54: delphinantlia 109, 117. ssp. Kosanini 108, 109, 116, 117, 118; elatior 94; Gáyeri 93; Haynaldi 95; hirta 96. 98. 402, ssp. brevifimbriata, longifimbriata 94. v. subciliata 91; hirtocollina 95; hungarica 95; hybrida 95; Joói 94; Kelleri 95 ; Kitaibeliana 328 ; Kupcsokiana 95 ; Mantziana 95 ; odorata 93, 95, 403 ; palustris 76 ; persicifolia 403 ; perstolona 95 ; prenja 97 ; prolixa 95 ; protensa 96; provinciális 94; purpuraa 94; Riviniana 298; saxatilis 402; scoto- phylla 95; silvestris 85, 402, v. transsilvanica 95; suavis 93; Szilyana 93.; XXIII Tátráé 95 ; tricolor 54. 403. — Viscaria viscosa 47, 395. — Viscum album 47, 394. — Vitis vinifera 88 — 91. — Vulpia bromoides 17 ; Broteri 17 ; cillata 16. 17 ; Danthonii 16, 17 ; dertoneusis 16, 17 ; ligustica 17 ; Myurus 16, 17 ; seiuroides 17. Webera nutans 362. — Weingaertneria cauescens 234. — Weisia Wimmeriana 352. — Woodsia ilvensis ssp. rufidula 22. Xanthium macrocarpum 246 ; oi'ientale v. italicum 246 ; spinosum 293, 410, 422; strumarium 410, 422. — Xanthoria parietiua 379. — Xeranthe- mum annuum 326. — Xylographa parallela 326. Zannichellia palustris 226. 454. — Zea Mays 231. — Zelkowa cre- nata 418. FFB 9, 1 19H MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (UNGARISCHE BOTANÍSCHE BLATTÉ R.) Kiadja és szerkeszti : — Herausgeber u. Redakfeur : Fömunkatársak : — Hauptmitarbeiter : Dr. D E G E N Á R P Á D. Dr. GYŐRFFY ISTVÁN. — Dr. LENGYEL GÉZA. Bizo m ánytoan: — In Com m i s s i o n : Németországban t — Für Deutschland : I Franoziaországban : — Für Frankreich : Bei Max Weg-nél l Bei Páni KlincUsieck-nél Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. | Paris, 3, Rue Corneille. X kötet 4Q44 évfolyam. RiirjenáCt január— márcz. MO. 1/0 C7 > Bánd Ív 11. Jahrgang. UUUupCol Jáner— Márz. 1* 1/0. óit Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német- országban a szerzői jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s Flórákba való felvételük azonban kívánatos. Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen nach § 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten. Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht. Az 1 2. szám tartalma. — Inhalt dér 1/2. Nummer. — Eredeti közle- mények. — Őrig inai- Aufsatze. — Wagner J., Az Artcmisia iatifolia Led. Dél- magyarországon. — Artemisia Iatifolia Led. in Stldungarn (egy táblával — mit einer Tafel), p. 2. old. — Aznavour, G. V., Enumération d’espéces nouvelles pour la flóré de Constantinople, etc., p. 10. old. — Ro ssi L.. Beitrage für Kenntuis dér Pteridophyten Süd-Kroatiens. — Adatok Dél -Horvátország Pteridophytonjainak ismeretéhez, p. 22. old. — Thaisz L., Adatok Bereg- vármegye flórájához. — Beitrage zűr Flóra des Komitates Bereg. p. 38. old. — Urnmoff -1., Novitaten aus dér Flóra von Bulgárián, p. 65. old. — D egen A., A brnxellesi 1910. évi nemzet- közi botan. kongresszusnak a norttenclaturára vonatkozó határozatai, p. 67. old. — Nyárády E. Gy., A Carex chordorrhiza felfedezése Magyarországon Késmárk környékén, a Magas-Tatra alatt. — Die Entdeckung dér Carex chordorrhiza Ehrh. in Ungarn unter des Hohen-Tátra, in dér Umgebung von Késmárk, p. 65. old. — Nyá rády E. Gy., Kirándulás a Fogarasi Havasokba. — Ausflug in das Fogaraser Hochgebifcge, p. 6.1. old. — Apró közlemények. — Kleine MUteilungen. — Györffy I., Az Orthotrichum perforatum felfedezése a Magas-Tátrában. — Über die Ent- deckung dér Orthotrichum perforatum Limpr. in dér Hohen-Tátra, p. 75. old. — Györffy I.. Dicranum groenlandicum Brid. a Magas-Tátrában — in dér Hohen- Tátra. — Györffy I„ Dialytrichia Brébissoni (Brid.) Limpr.. p. 76. old. — Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate über ungarische botanische Arbeiten. — Pillitz B., Veszprém-vármegye növényzete. — Yegetation des Yeszprémer Komitates, p. 78. old. — Páter B., A gyógynövények termesztése. — Kultur dér Heilpflanzen, p. 78. old. — Vadas E. M., Die Bedeutuug dér Robinie für die Forstwirtschaft Ungarns, p. 79. old. — A m. kir. szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet évkönyve, Hl. évi. — Jahrbueh dér kön. ungar. ampelologischen Centralanstalt, Jahrg. III, p. 80. old. — A magyar orvosok és természetvizsgálók Miskolczon 1910. aug. 21— 24-én tartott XXXV. vándorgyűlése. — XXXV. Versammlung dér ungarischen Árzte und Naturforscher in Miskolcz von 21. bis 24. Aug. 1910, p. 84 old. — Külföldi botanikai dolgo- zatok ismertetése. — Referate über auslandiselie botan. Arbeiten. — Berkei' W., Violáé Europaeae, p. 85. old. — A K. M. Term -tud. társulat növénytani szak- osztályának ülései. — Sitzungen dér botan. Sektion dér k. ungar. natvrwiss. 1 Gesellschaft, p. 89. old. — Gyűjtemények. — Sammlungen, p. 93. old. — Megjelent. — Érsekiemen, p. 95. old. — Személyi hírek ■ — Personalnachrichten, p. 95. old. — Meghalt. — Gestorben, p. 96. old. — Corrigenda, p. 97. old. Mellékelve az I. sz. tábla. — Beigelegt Taíel Nr. I. Az Artemisia latifolia Led. Délmagyarországon.* Artemisia latifolia Led. in Südungarn. Von- \ "a£|ier János (Arad). (Egy táblával. — Mit einer Tafel.l Panőic 1867-ben a delibláti homokpuszta északnyugati ré- szében, Flamunda környékén («inter caespites prope Ivorn») olyan meddő növénytöveket ta- lált, melyeknek keskeny levél- szeletei őt a mezei kökörcsinre emlékeztették; a gyengébb vagy erősebb ezüstösszürke mezük azonban inkább valamelyik Chrysanthemum- vagy Anthe- mú-fajjal való rokonságot je- lezte. Minthogy hasonló tőleve- leket sehol se látott, sejtette, hogy addig ismeretlen, új nö- vényt fedezett fel, melyet min- den áron virágjában megis- merni óhajtott, hiszen virág nélkül még a génuszt se lehetett feltétlen biztossággal megállapítani. Ezért többször kutatta fel a homokon, fára- dozása azonban egyszer se vezetett a várva-várt ered- ményre. Végre kiásta néhány tövét és elültette azokat a bel- grádi botanikus kertbe. Pa nő ic sammelte im -Juli 1867 im nordwestl. Teile des siid- ungarischen Sandgebietes («in- ter caespites prope Korn, Ba- natus» | bei Deliblatj) sterilé Blattbiischel, die ihn wegen dér sclimalen Segmente an Pulsatilla- Blátter erinnerten, welche aber wegen ihres schwácheren oder stárkeren sil- bergrauen Überzuges entschie- den auf die Verwandtschaft mit den Compositen-Gattun- gen Chrysanthemum oder An- themis hinwiesen. Da Pancic diese grundstándigen Blátter mit keiner ihm bekannten Art identificieren konnte, hielt er es fiir wahrscheinlich, dass eine neue Art vorliege, und sparte weder Míihe, noch Zeit, um blühende Exemplare aufzu- treiben : denn im sterilen Zu- stande konnte ja nicht einmal die Gattung mit Sicherheit festgestellt werden. Nachdem er aber noch einige Ausflüge ganz ohne jeglichen Erfolg * Előzetes jelentős a Délmagy. Term. Társ. megbízásából készülő «A Deli- bláti homok- puszta flóra ja» ezímű munkámból. Vorbericht aus meinem Werk über «Die Flóra des Deliblater Sandgebietes», welches ich im Auí'trage dér Siidungarischen Naturwissenschaftlichen Gesell- schaft schreibe. 3 Mennyire izgathatta a fel- fedezőt a kérdés, kitetszik a Janka V.-hoz intézett levelei- ből, melyek dr. Decien Árpád úrnak, e lap kiadójának és szerkesztőjének birtokában van- nak. Minduntalan vissza-vissza- tér a most már nyilt kérdésre és fájdalmasan panaszolja, hogy a földi kutyák kipusztí- tották a fáradtsággal hozott és ápolt növényt. A 70-es évektől kezdve hazai botanikusok fogtak hozzá a pro- bléma megoldásához : és azóta alig volt nevesebb floristánk, aki nem foglalkozott volna ezzel a növénynyel. Egyesek fel- keresték az eredeti termőhelyet abban a reményben, hogy sike- rülni fog ott virágjában meg- találni, mások pedig megpró- bálták a már több nagyobb her- báriumban elhelyezett meddő példányok meghatározását; nem hiányzottak kísérletek arra nézve sem, hogy a virágokat kultúra útján fejlesszék, de az annyira óhajtott eredményt mindig valamilyen baleset meg- hiúsította. Janka maga nem gyűjtötte a növényt, a meddő hajtásokat Deliblat füves bozótjaiban meg- találni nem is olyan könnyű feladat. Janka példányát, mely csak egy két levelet viselő hosszú hajtásból áll, PANCié-tól kapta, és egyre buzdította a fiatalabb botanikusokat a nö- vény felkeresésére s tovább adta Panőic közlését, hogy gemacht hatte, pflanzte er einige Stöcke in den Botanischen Garten zu Belgrad. Pancic hatte aber wieder Unglück. Erdhunde wtihlten seine Schiitzlinge aus dem Bo- den, die Pfianzen gingen ein und in den an V. Janka ge- richteten Briefen (jetzt Eigen- tum Hrn. Dr. Á. v. Degen’s) ge- denkt er immer wieder dieser noch offenen Frage und klagt darüber, dass es ihm nieht ver- gönnt sei, sie dér Lösung niiher zu bringen. Seit den 70- er Jahren ver- suchten ungarische Botaniker dem Problem náher zu treten, und ich kann getrost behaupten. dass sich seit dieser Zeit fást allé namhaften FI úristen unse- res Landes mit dieser Pflanze bescháftigt habén, teils indem sie sie an ihrem Standorte in dér Hoffnung aufgesucht habén, sie vielleicht doch in Bliite zu erlangen, teils indem sie sie nach den nun schon in mehreren grösseren Herbarien vorfind- lichen sterilen Exemplaren zu bestimmen suchten ; auch man- gelte es nieht an Versuchen, ihre Blüten im Wege dér Kul- túr zu erlangen, welche aber von Missgeschick beharrlich verfolgt wurden. Janka hat die Pflanze selbst nieht gefunden ; die sterilen Triebe im kráuterreichen Buschwerke des Deliblater Sandgebietes aufzufinden ist auch keine so leichte Saelie. Er besass zwei Blatter an einem láng kriechenden Trieb, welche er von Pancic erhalten hatte und spornte die jüngeren Botaniker dazu an, sie aufzu- 1* 4 boróka-bozótok aljában Kapu Kom mellett keresendő. Janka szintén új fajnak tar- totta és az Ö. B. Z. 1881. év- folyam 304. oldalán Chrysan- themum Pancicii- nak nevezte el, nagyon fogyatékos leírással és azzal a megjegyzéssel kísérve, hogy esetleg Tanace- fím-nemzetségbe tartozó fajról is lehet szó. Később azonban azt sem tartotta lehetetlenség- nek, hogy a kérdéses növény az Anthemis- nemzetség vala- melyik faja. A legnagyobb buzgalommal és kitartással Borbás V. látott a munkához. 1874-ben ő találta meg először Pancic után és a Math. és Term. Közi. XII. 1874. Nr. IV.: 79 (megjelent 1875- ben) Chrysanthemum sinuatum Lédéi: ? néven sorolja fel. Meg- említi azt is, hogy ez a titok- szerű növény egy bozót szélén terem, de mindazideig csak sterilis hajtásokat és leveleket lehetett találni. Pancic az Anthemideae csoport ismeretlen tagjának jelölte meg. Levele a Chrys. sinuatum Led. Ic. FI. Ross.-hoz volna hasonló. Freyn erről a munkáról írt ismerte- tésében (Ö. B. Z. 1876 : 71) meg- említi, hogy Neilreich a Janka herbáriumának PANŐic-féle pél- dánya alapján valamely Um- bellifera-fajnak tartotta. Ez azonban nem felel meg a való- ságnak, mert Neilreich- nek JANKÁ-hoz intézett dr. Degen birtokában levő levele így szól : suchen, wobei er die Mitteilung Pancic’s weitergab, dass sie unter ./mípems-Strauchwerk bei Kapu Korú zu suchen sei. Auch er hielt sie für eine neue Art und gab ihr in Oest. Bot. Zeit. 1881 8. 304 schliess- lich den Namen Chrysanthe- mum Pancicii mit einer ganz unzulánglichen Besckreibung und mit dem Bemeiken, dass es síeli möglicherweise um eine Tanacetum Ávt handeln könne. Spater war er geneigt, sie für eine Anthemis- KA zu haltén. Mit grösstem Interessé und lobenswerter Ausdauer ver- suchte V. v. Borbás die Pflanze zu determinieren.Im Jabre 1874 hatte er die Pflanze zuefst nach Pancic wiedergefunden und in Math. és Term. Köziem. XII. 187 í Nr. IV. p. 79 (ersch. 1875) unter dem Namen Chrysanthe- mum sinuatum Ledeb. ? ange- führt. Er erwahnt dórt, dass diese Pflanze als geheimnis- volles Riitsel am Rande eines Gebüsches vorkomme, dass aber bisher immer nur sterilé Triebe u. Blátter gefunden worden seien. Pancic hatte sie als unbekannte Anthemide bezeichnet. Ilire Blattéi* seien jenen des Chrysanth. sinuatum Led. Ic. FI. Ross iihnlich. lm Referate íiber diese Arbeit (Őst. Bot. Zeit. 1876: 71) erwahnt Freyn noch, dass sie Neilreich nach dem im Herbar Janka be- findlichen PA.\cic’schen Exem- plar für eine Umbellifere ge- halten habé. Dies ist nun nicht genau, denn die betreffende Stelle in einem Briefe Neil- reich’s (Api1. 1869) an Janka, dér síeli im Besitze Dr. v. Degen’s befindet, lantét so: «Von dem s. g. Anthemis- Blatt weiss ich nicht, warum es überbaupt einer Anthemis angehören muss ; es kann auch das Blatt einer anderen Composite oder eine Umbellifere sein. Auch Neilreich hielt alsó das Blatt in erster Linie für ein Compositen-Blatt. Borbás schrieb dann nocli i. J. 1881 über diese Pflanze: Neilreich tehát a levelet első- sorban valamelyik Composita- faj levelének tartja. Borbás 1881-ben még a kö- vetkezőket írja erről a nö- vényről : «Die Panőic’sche Pflanze habé ich am 25. Sept. 1874 an dem Grebenácer Sande (Kapu kornuluj) gesammelt, aber nur mit sterilem Blattbüschel. Ich nahm die lebende Pflanze mit mii* auch nach Berlin, wo sie aber bald einging ÍN a eh dér Form dér Blátter stimint sie mit dem Exemplare und dér Abbildung des Chrysanthemum sinuatum Led. (Icon. FI. Ross.) und in meinem «Ujabb jelenségek a magyar flórában» (Őst. Bot. Z. 1876. p. 71) habé ich sie mit Fragezeichen dafür genommen. Aber Herrn v. Janka wird vielleicht die Meinung Grisebach’s tiberraschen, dass Chrys. Pancicii « Artemisict vulgáris videtur» (in litt. 14. Febr. 1875). Obgleich die Blátter mit jenen des Chr. sinuatum iiber- einstimmen, so ist es doch nicht umnöglich, dass die Pflanze zu Artemisia gehöre, um so wahrscheinlicher, da die Artemisien sehr spát blühen und die grundstándigen Blátter bei dér bliihen- den Pflanze gewöhnlich fehlen.» (Őst. Bot. Zeitschr. 1881. p. 340). Borbás későbbi müveiben is, nevezetesen : «Temesmegye ve- getatiója 1884. » és «A Magy. homokpuszták növény-világa meg a homokkötés 1886. » czímű könyveiben kérdőjellel alkal- mazza a Chrysanthenum sin u- atum Led. nevet. Borbás ezekben az években sokszor járt a temesi homok- pusztán és ekkortájt meg is jelölt eg\ galagonya-cserjét, melynek aljában a « Crysan- themumn néhány szép bokra díszlett, a flamundai legelőn, alig néhány pereznyire az erdő- őri lakástól. Az akkor ott lakó erdőőrt: Székelyt pedig meg- Borbás verwendet auch in seinen spáteren Werken, beson- ders in : « Flóra comitatus Te- mesiensis 1884» und «A magy. homokpuszták növény-világa meg a homokkötés 1886» den LEDEBouR’schen Namen : Chrys. sinuatum mit einem Frage- Zeichen. In diesen Jahren besuchte er zu wiederholten Malen den Südungarischen Flugsand. Bei dieser Gelegenheit bezeichnete er den dortigen Forstleuten einen Weissdornstrauch in dér náchsten Náhe des Hegerhauses Flamunda als Standort dieser Pflanze und ersuchte den Forst- wart Székely, sie so oft als 6 kérte, vizsgálja meg hetenként és ha netalán szárba menne, virágot fakasztana, értesítse azonnal. Borbás csaknem két évtize- dig várta a hívó levelet, de hiába várta, a most már öreg erdőőr pedig meg van győződve róla, hogy ennek a világhírű növénynek nincsen virága. Db. Deoen A. a 80-as évek végén járt a delibláti homokon. Az Anthemis Panelen Janka kérdése őt is izgatta. Néhány tövet küldött a budapesti egye- temi botanikus kertnek. Ott eleinte jól díszlett. A következő esztendőben szárba ment, de a csigák ekkor leették. Egyéb történelmi adatoktól eltekintve megjegyzem még, hogy magam is hiába kerestem a virágját 1894 — 1903-ig év- röl-évre főleg a tavaszi hóna- pokban, különösen májusban és júniusban tett kirándulá- saimon. Mikor a Délmagy. Termé- szettud. Társ. 1908. tavaszán megbízott a delibláti homok- puszta flórájának a megírásá- val, legelső és legfontosabb kötelességemnek tartottam az Anthemis Panéiéii Janka, v. Ch • ysanthem 1 1 m sinuatum Bo rb. virágjának a felkutatását. A megbízatásom utáni június hő 7-én intéztem első kirándu- lásomat a homokpusztába. Fel- szerelésemnek legnevezetesebb tárgya akkor egy nagy virág- möglich zu beobachten, und ihn sofort zu verstándige, wenn er ihre Bliite zu entdecken das Glück hatte. Borbás wartete aber zwei Jahrzehnte hindurch vergeblich auf eine Nachricht, und dér Förster Székely ist noch heute dér Meinung, dass diese be- rühmte Pflanze überhaupt keine Blüten trage. Dr. A. v. Degen botanisierte daselbst im Jahre 1887; An- themis Paneléit Janka war für ihn auch ein höchst interessan- tes Problem. Um die Frage zu lösen, sandte er einige Stöcke an den Botanischen Garten in Budapest. Die Setzlinge gedie- hen einige Zeit láng, ein Stock trieb im folgenden Jahre einen Stengel, weícher aber kurz vor dem Aufblühen von Schnecken vernichtet wurde, worauf die Pflanze einging. Von weiteren historischen Daten erwahne ich nur noch mein erfolgloses Suchen nach blühenden Exemplaren beson- ders im Monate Juni dér Jahre 1891- 1903. Als ich im Jahre 1908 vöm Südung. Naturw. Véréin den Auftrag erhielt, die Flóra des Deliblater Sandgebietes zu schreiben, hielt ich es für eine meiner hauptsáchliehsten Auf- gaben. die Zugehörigkeit dér PANCic’schen Pflanze festzu- stellen. Ich unternahm eigens zu diesem Zwecke meine erste Excursion arn 7. Juni 1908 in das Temeser Sandgebiet. Ein grosser Blumentopf war 7 cserép volt. Ebbe beleültettem egy a hosszú taraczkjaival messze száj jelkúszó, gondosan kiásott tövet és nem lehet csodálkozni, hogy milyen körül- tekintéssel viseltem gondját a szokatlan meleg időben és hosszú úton a hazai florisztika egyik legizgatóbb, legérdeke- sebb problémájának megfejté- sére hivatott bizonyítéknak. A nagy gonddal szállított növény aradi kertemben gyö- nyörűen fejlődött. Jókora dara- bon széjjelterjedt és a követ- kező év őszén szárba ment: 1909. október havában virított. Természetes, hogy ez időtáj- ban felkutattam eredeti termő- helyén is. Nagy szerencsém nem volt, de két virágos tövet mégis találtam a Rosiana-kút közelében, tehát a homok szí- vében. 1910. október havában ismét fejlesztett 2 virágos szárat a kertemben, a homokpusztán pedig ez alkalommal 16 darabot találtam. Valamennyi ugyan- azon Artemisia- fajhoz tartozott. A félszázados problémát dr. Degen A. úr szíves közremű- ködésével megoldottuk. Növényeink példái teljesen megegyeznek az Artemisia lati- folia Led.- nak Dr. Degen A. herbáriumában lévő orosz da- rabjaival. A nagyon gondos vizsgálat eleinte a levelek visz- száján itt-ott mutatkozó és pe- dabei einer meiner wichtig- sten Ausriistungsgegenstande. In diesem brachte ich ein mit seinen lángén Auslaufern sorg- faltig ausgegrabenes Exemplar nach Hause, wobei selbstver- standlich dér zűr Lösung des nahezu 50-jáhrigen Problems auserwahlte Schatz wahrend dér lángén und umstandiichen Reise in einer zu dieser Zeit enormen Hitze mit gehöriger Sorgfalt behandelt vvurde. Die so wohl behíitete Pflanze gedieh in meinem Garten in Arad ausgezeichnet. Sie ver- breitete sich in einem Beet, im Durchmesser von einem Schritt und trieb im Október 1909 2 Blütenstengel. Dass ich zűr selben Zeit auch die Original- standorte bei Deli Idát besuchte, brauche ich kaum zu er- wahnen ; hier hatte ich aber wenig Gliick, denn mein gan- zes Sammelergebnis waren 2 Exemplare, die ich so ziemlich in dér Mitte des íSandgebietes, in dér Nahe des Rosiana- Brunnens fand. Im Október 1910 blübten in meinem Garten wieder nur 2 Stamme, im Siidungarischen Sandgebiete hatte ich aber diesmal mehrGlück; ich fand 16 bliihende Exemplare; allé ge- hörten einer Artemisia- Art an. Das Problem wurde min mit dér Beíhilfe meines Freundes Dr. A. v. Degen gelöst. Eine sorgfaltige Determina- tion ergab die Zugehörigkeit zu A. latifolia Led. und rus- sische Exemplare, im Herbare des Fremdes verglichen, konn- ten von unseren südungari- schen Pflanzen nickt unter- 8 dig a rövidebb vagy hosszabb szörözetben található minimális különbségekre vezetett, Kor- shinsky (Tentamen FI. Rossiae orientál is 1898) vizsgálatai el- oszlatták, megdöntötték azon- ban ezt a csekély különbséget is, amennyiben Korshinsky rá- mutat arra, hogy az Artemisia lati fólia Led. leveleinek a meze nagy mértékben változik, any- nyira, hogy egyes példák más Artemisiák-hoz átvezetnek, vagy tajvegyülékeknek tekint- hetők. Az Artemisia latifolia Ázsia növénye, mely Európában eddig csak Középoroszország keleti részéből és pedig a kazáni, simbirski, samarai, ufai, oren- burgi, permi és wiatkai kerü- letekből ismeretes. A delibláti homokpuszta északi felében elég gyakori. Galagonya, szömöricze, tölgy, nyár és borókacserjék tövében nem ritkán néhány m2-uyi terü- letet borít. de nagy ritkán virít: mert a virágzásához, úgy lát- szik. egyéb feltételek is szük- ségesek, melyek nincsenek meg minden esztendőben és minden termőhelyén. Esőben dús évek- ben inkább virít és a naposabb helyek is inkább kedveznek a virágjának. A nagyon árnyékos helyeken temérdek levelet fej- leszt. levelei itt nagyobbak, zöldebbek, de nem virágzik. Általában nagyon későn vi- rágzik s ez lehetett elsősorban oka annak, hogy ezt a sokat vitatott növényt csak oly szá- mos év múltával sikerült meg- határozni. Éppen abban az idö- schieden werden. Eine ganz genaue Untersuchung zeigte einen ganz minimalen Unter- schied bei einigen Exemplaren in dér Diclite dér Behaarung an dér Unterseite dér Blátter. Die trefflichen Erörterungen in Korshinsky : Tentamen FI. Rossiae orientál is 1898. hőben aber auch bald diesen mini- malen Zweit’el au f , da nach Kor- shinsky’s Untersuchungen die Bekleidung auch bei dér russi- schen Pflanze stark schwankt. Artemisia latifolia Led. war bisher nur aus dem östlichen Gebiete von Mittelrussland und Zwar aus den Gouvernements Ivasan. Simbirsk, Samark, Ufa. Orenburg, Perui und Wiatka bekannt. In dér nördlichen Hálfte des südung. Flugsandgebietes ist sie ziemlich verbreitet, be- sonders unter Crataegus-, Coti- nus -, Quercus -, Populus- und .7wttépmí.s-Gestrauch,mancher- orts bedeckt sie einige Quadrat- meter mit sterilen Blatttrieben. Sie bliiht aber höchst selten ; denn zűr Entwickelung dér Blii- ten braucht sie wahrschein- lich bedeutende Xiederschláge und mehr Licht, als sie auf den meisten Standorten durch das diclite Gestriipp erhalten kann. lm dunkeln Schatten sind ihre Blátter auffallend grösser. grüner und sehr zahlreich. Sie bliiht auch sehr spát und dies mag die Ursache sein, dass das Rátsel ihres Vorkom- mens erstnach so vielen Jahren gelöst werden konnte. Sie bliiht eben zu einer Zeit, wenn die y ben virágzik, amikor botaniku- saink a gyűjtéssel felhagynak. Az Artemisia lati fólia Led. Középeurópára új és növény- földrajzi szempontból ama meg- lepő felfedezések mellé sorako- zik, amikkel újabban kivált- képpen Baldacci és dr. Degen gazdagították a tudományt ( Forsythia , Sibiraéa stb.). A Középeurópában termő ázsiai növények száma tehát egygyel ismét szaporodott és vele fel- merült egy új kérdés : hogyan került az Artemisia latifolia hozzánk, vagy miért pusztult el egész Középeurópában min- denütt és tartotta fönn magát épen csak a mi hazánkban és annak is aránylag kis terüle- tén? Egy új probléma, mely- nek megoldása nem teljesen lehetetlen, de természeténél fogva mégis olyan, hogy vala- melyes kétség hozzáférköz- hetik akármilyen megfejtésé- hez is. Botaniker bei uns ihre Sammel- saison schon für abgeschlossen haltén. Artemisia latifolia Led. ist für Mitteleuropa neu, und in pfianzengeographischer Hin- sicht den sensationellen Ent- dekungen dér Herren Baldacci und Dr. v. Degen ( Forsythia , Sibiraéa ect.) anzureihen. Die Zalil dér in Mitteleuropa vor- kommenden asiatischen Ele- mente ist nun wieder um eines grösser, und ein neues Problem taucht auf : Wie kam Artemisia latifolia in unser Landesgebiet, oder warum verschwand sie überall in ganz Mitteleuropa und erhielt sich nur noeh in Süd- ungarn auf einem verháltnis- massig kleinen Fleck Landes ? Eine Frage, dérén Lösung wohl nicht ganz unmöglich ist, aber die doch nie ganz sicher ent- schieden werden wird. Az I. sz. tábla magyarázata. — Tafelerklárung zu Tafel No I. A) Artemisia latifolia habitusképe (Habitusbild). Természetes nagyságá- nak 3 .,-a. — s/3 d. natürlichen Grösse. B) Fészek, háromszoros nagyításban. — Köpfchen ; Vergrösserung dreifaeh. G) Virág, tízszeres nagyításban. — Blüte : Vergrösserung zehnfach. lü Enumération d’espéces nouvelles pour la flóré de Con- stantinople, accompagnée de notes sur quelques plantes peu connues ou insuffisamment décrites qui se ren- contrent á l’état spontáné aux environs de cette vilié. (Suite et fin.)* Pár Mr. (í. V. Aznavour (Constantinople). *Allium margaritaceum Sibth. et Sm. FI. Gr. IV, p. 14, tab. 315: var. guttatum Gay in Ann. Mas. hist. nat. ser. 3. VIII, p. 223; Boiss. FI. Orient. V, p. 240; A. guttatum Stev. in Mém. de la Soc. des Natúr, de Mosc. II, p. 173, t. 11. — Perigonii phylla alba, ad médium macula (gutta) violacea vei fusca picta. Fólia íistulosa, papilloso-scabra. Sables des dunes, prés de Domouz-déré E ; Lieux secs et rocheux du plateau de Yakadjik-dagh (non lóin du sommet);ver- sant septentrional de Ka'íehe-dagh A. Les exemplaires que j'ai recueillis dans ces localités pré- sentent rarement des fleurs a divisions pourvues d'une tache purpurine ou violacée. Dans la plupart des spécimens cette tache est verte : f. chlorostictum (mihi) macula viridi. Flante de 25—35 cm, rarement plus hanté, á hűibe d'environ / cm, simple. Ombelle ordinairement de 15 — 20 mm diám., rare- ment plus grande. var. affine Reget. Non., p. 50 : Boiss loc. át ; A. affine Led. FI. ross. IV, p. löü. — Filamenta omnia inferne margine ciliatula. Perigonii phylla ut in typo eguttata, viridi-carinata.1) Parmi les doncs, dans les lieux marécageux de la vallée d’AVdinli, prés du pont du viliágé de mérne nőm (non lóin de Pendik) A. — Assez rare. Plante hanté de 7 — 9 dm, d bidbe de 2 3 cm diám., (ac- compagné de bulbilles). Fleurs presque deux fois aussi grandes que celles de la variété précédente (env. 3 — 3í/2 mm), disposées en ombelle de 3 — 4 cm diám. *Voir «Magy. Bot. Lapok» 1902 No. 10 (pp. 291—804), 1903 No. 5. (pp. 137—144), 1904 Nos 1/2 (pp. 1—9), 1905 Nos 6/7 (pp. 136-143) et 1906 Nos 5/7 (pp. 156—169). 0 Dans mes exemplaires, j’ai trouvé les íilets tous ciliés vers la base (aussi biea ceux des étamines tricuspidées que ceux des étamines simples). Ce qui, d’ailleurs, semble bien s’accorder avec la diagnose prince s de l'A. affine Ledeb. 11 Dans les deux variétés ci-dessus, comme dans le type, la spathe. trés caduque, est ovale a la base et contractée au sommet en im bee 2 — 4 fois aussi lóiig que la partié renflée. Immédia- tement avant l’anthése, elle se fend unilatér alement á sa base, et se dótaehe du sommet du pédoncule tout d’une piéce, comme une coiffe; mettant á nu une collerette finement membraneuse, irré- guliérement partagée en plusieurs lobes plus ou moins profondé- ment dentés au sommet ou, plus souvent, découpée jusqu'á la base en laniéres lancéolées, bractéiformes, simulant ainsi une spathe multifide plus courte que les pédicelles externes.2) Cette collerette semble formée d’une membráné détaehée de la face interné des parois de la partié renflée de la spathe envolop- pant les boutons floraux, et qui , aprés s’ élre rompue c-ireulair ement a un certain niveau, se serait fendue en laniéres. persisiant ü la base de l'ombelle , aprés la chute de la spathe ). "Allium stamineum Boiss. Diagn. Ser. II, Xr. 4, p. 119; a. typicum. Coteaux arides, prés de Halkali E. fi. hymettium Boiss. FI. orient. V, p. 257 : A. hymettium Boiss. Diagn. Ser. II. Xr. 4, p. 120. Lieux découverts, prés du sommet de Ka'íche-dagh ; entre Anadolou-Kavak et le mont du Géant A. *Muscari Pinardi Boiss. FI. or. V, p. 289 : Bellevalia Pinardi Boiss. Diagn. Ser. I, Xr. 5, p. 62 : Leopoldia Pinardi. Hei.dr. Leop., p. 14. Lieux argileux des eollines : entre Pendik et Touzla : á Yakadjik; á Korou d’Alemdagh A. Bien moins répandu que le M. comosum Mill., qui pousse en abondance aux environs de Kartól et sur les deux cótes du Bosphore. 11 se distingue nettemen t de ce dernier. auquel il a été assimilé , pár les fleurs fertiles 3 — 4 fois aussi longues que larges et portées pár un pédicelle atteignant á peine (pendant l’anthése) la moitié de leur longueur ; et surtout, pár le toupet de tleurs stériles láche et allongé, dönt l’axe atteint jusqu’á 4 cm de long, avee des pédicelles gréles, étalés-subarqués ou mérne (les infé- rieurs) penchés. Tandis que les fleurs du M. comosum sont deux fois environ aussi longues que leur diamétre et portées pár un pédicelle presque égal á leur longueur; l’axe de són toupet est court, et les fleurs stériles disposóes presque en corymbe, avec des pédicelles arqués ascendants. *M. neglectum Guss. in Tin FI. Neap. Syll. app. V, p. 13; Botryanthus neglectus Kunth Emum. IV, p. 679. Champs argileux. prés de la tour dite d 'Ovidé, non lóin de Kutchuk-Scoumroukeuy E. 2) «Spatha inultifida umbella parva ovoidea multiflom broviori» (Gbiseb. Spic. II, p. 395) ? 12 *Asphodelus messeniacus Heldr. ap. Hal. in Z. b. G. 1899, p 194; Consp. FI. Gr. III, p. 215. Bords d’un főssé, prés de Taehe-keupru, entre Pendik et Touzla A. *Luzula multiflora Lejeune FI. Spa I, p. 1(19 : J-uncus midtiflorus Ehrk. Gálám. N. 127. (/. typica). Collines: entre Halkali et Safrakeuy ; prés de Iviathanékeuy ; environs de Zékériékeuy : entre Kila et Rouméli-Fénéri E ; Anti- goni (Iles des Pinees) A. *Juncus compressus Jacq. Enum. Yindob. p. 00 et 235; J. bulbosus L. Spec. ed. II, p. 496, nec ed I, p. 327. Lieux huniides, aux environs de Halkali E. J. atratus Krogk. Síles. No. 539 ; J. melananthus Rchb. FI. e.rc., p. 96. Lieux huniides des plateaux, entre Rouméli-Fénéri et R. Kávák E. J Tenageia Ehrh. Beitr. I, p. 181, Bqiss. FI. Or. V, p. 362. Lieux humides des plateaux entre Rouméli-Fénéri etR.- Kávák E : entre Alemdagh et Tchataldagh A. *Cyperus esculentus L. Spec. 67. var. aureus Richter. Pl. europ. I, p. 135: C. aureus Ten. FI. nap. prodr ., p. 8 (1811); C. melanorrhizus Del. 111. FI. Aeg. No. 40: CJdorocyperus aureus Pállá ABZ. IX, p. 69 (1903). Vallons sablonneux, a Vitális Pacha Tchiftlik (non lóin de Tchinar-souyou) E. "Schoenus nigricans L. Spec. 64. Lieux humides, a cöté des carriéres de Ménékché. (non lóin de Halkali) E. Carex divisa Huds. FI. angl., p. 348. *var. rivularis Kükenthal in Asch et Gr. Syn. II. 2, p. 26 (1902): C. rivularis Schkuhr. Riedgr. I, p. 30 (1801); C. ehaetophylla Steud. Syn. Cyp., p. 187 (1855): G. se ti fólia Godr. Nőt. FI. Monsp ., p. 25 (1854). Lieux herbeux humides: entre Eyoub et Zilihdar-Agha E. *C. arenaria L. Spec. 1381, Boiss. FI. Or. Y, p. 401. Sables maritimes, prés de Kila E. Epillets supérieurs máies oh androgynes (Cf. Leuehour. FI. Foss. IV, p. 273.) *C. leporina L. Spec. ed. 1. p. 973: Boiss. FI. Or. V, p. 405. Prés humides : á Manol-kiahia Tchiftlik (entre Alemdagh et Tchataldagh); a Karli-dagh (prés de Béikos) A. C. depressa Link in Schrad. Journ. II (1799) p. 309. var. *transsilvanica Richter FI. europ. I, p. 158(1890); Asch. et Gr. Syn. II. 2., p. 149 (1903); C. transsüvanica Schur Verh. Sieb. Ver. II, p. 67 et Enum. pl. Transsilv. p. 717. 18 Lieux boisés, aux bords du sentier de Tache-odjak (entre Scoumroukeuy et Domouzdéré) E. Obs. — La découverte, relativement réeente, de la plante ci-dessus dans le domaine de notre ílore, m’a ámené á fairé une revision des exemplaires recueillis pár moi en 1895 dans la fórét de Belgrade, et que j’ai cités, en 1899 (in Bull. Soc. bot. de Francé XLVI, p. 150), sous le nőm de C. basilaris Jord. Bien que le C. basilaris sóit considéré comme une variété occidentale du C. depressa*), j’estime que mes susdits exemplaires se rat- tachent á cette variété, qui ; pár les feuilles raides , pár les epis gynobasiques ordinairement au nombre de deux, portás pár un pádoncule ferme , non cottchá; pár les épis femelles la plupart midtiflores (á 15 — 30 fiears), pár les glumes brunes, á nervure verte , prolongée en une pointe de mérne couleur bien plus magúé que Vuiricide; enfin, pár la bractée inférieure dépassant souvent longuement V inflorescence ; se distingue suffisamment de la var. transsilvanica, jusqu’ici la seule admise dans les flores d’Orient. C. glauca Murr. Prodr. FI. goett ., p. 76 (1770): Scop. FI. carn. 2, p. 223 (1772). *var. erythrostachys Schur Sert., p. 80: C. erythros- tachys Hoppé in Linnaea XIII, p. 63. Lieux numides; entre Rouméli-Fénéri et Kila; aux environs de Zékériékeuy ; prés du Grand-Bend de Belgrade E. *var. cuspidata Ascu. et Gr. Syn. II. 2, p. 138; Hal. Consp. FI,. Gr. III, p. 320; C. cuspidata Hőst Gram. Austr. I, p. 71, t. 97. Lieux humides, á Ayi-Mama (entre San-Stefano et Makrikeuy; a Zékériékeuy (bois) E. Obs. — La forme type de l’espéce, déjá indiquée dans le domaine de notre flóré, semble y étre moins répandue que les variétés ci-dessus mentionnées. C. pendula Huds. FI. angl. ed. 1, p. 352 (1762); C. maxima Scop. FI. Carn. ed. 2, p 229 (1772); Boiss. FI. Or. V, p. 418. Indépendamment de la forme typique, cette espéce présente dans le domaine de notre flóré une forme, plus fréquente, dans laquelle les épis moyens, souvent aussi les mférieurs, — normale- ment femelles sur toute leur longueur, — sont males dans leur portion supérieure (f. mixtifora Waisbecker Ö. B. Z. XLIX 11899], p. 67 ?) Cette derniére forme se rencontre en abondance sur les bords des fossés, le long de la route de Beujmkdéré á Bag- tchókeuy E: a Ak-baba, non lóin de Béikos A. Panicum sanguinale L. Spec. 84 ; Digitaria sang uinalis Sc.op. FI. Carn. ed 2. I, p. 52. 3) C. depressa A. basilaris Asch. et (ír. Syn. II 2., p. 149. 14 Trés commun dans la région. Varié beaucoup (jüant aux dimensions, et se présente parfois sous la forme "biverticillata (Reynier pro var.) á épis plus nombreux, disposés ordinairement en deux (parfois trois) faseicules digités, superposés, plus ou moins distants entre eux. Plante souvent plus développée, á épis plus allongés, attei- gnant parfois jusqu’á deux décimétres de long. Cette forme est assez commune á Maltépé, Kalamiche et Gueuksouyou (Eaux douces d’Asie) A. Dans la vallée de Tatli-sou (entre Kila et Domouzdéré), j’ai recueilli une forme naine, souvent n’atteignant pás un déci- métre de haut, et dönt l'infloreseence est réduite á deux épis de 1- — 2 cm de long (P. sang. II. distachyum Asch. et Gr. Syn. II, p. 65), ou bien a un seul épi un peu plus long, présentant, alors, í'aspect d’un Mibora. Chrysopogon Gryllus Trin. Faiul, agrost., p. 188: Andro- pogon Gryllus L. Spec., 14-80; Póllinia Gryllus Sprexg. Pag. 77., p. 10. — *var. flavescens (vei lutea) Schur Emim. pl. Transsilv., p. 721, ut var. Pollin. Gryll. Collines séches. prés de Dola'íba (non lóin de Pendik) A. — Assez varé. La forme typique, a épillets violacés, est trés com- mune dans toute la région. Anthoxanthum odoratum L. Spec. 40. *var. villosum Lois. Nőt. pl. fii. frang ., p. 7 (1810); A. villosum Du.mort. Übs. Gram. Béig., p. 129; A. od. v. pilosum Döll. Fi Bad., p. 228 (1858). Lieux herbeux: á Antigoni (lles des Princes) A. — Assez varé. *var. longiaristatum Cél. Prodr. FI. Böhni., p. 39. Collines découvertes : entre Kourdkeuy et Okkranli (non lóin de Pendik) A. Le type de Tespéce , déjá indiqué dans la région . y est fórt répandu. *Phleum graecum Boiss. et Heldr. Diagn. Ser I, No. 13, p. 42 : P. exaratum Guiseb. Spec. II. p. 462, non Hoehst. Champs : entre Ckichli et Plamour, non lóin de Bóchiktache E. Stipa pennata L. Spec. 115. *var. Grafiana Lindemanx FI. Chersonensis II., p. 283 (1882): Richter Pl. europ. I. p. 32; S. Grafiana Stev. Verz. taur. Halbins., p. 116(1857); S. pulcherrima C. Kocu in Linnaea 1848, p. 440; S. mediterranea A. pulcherrima Asch. et Gr. Syn. II, p. 106 (1899); S. penn. p. pulcher- rima Hal. Consp. FI. gr. III, p. 352 (1904). Coteaux: entre Ai'dinli et Pendik: prés du sommet de Yakadjik-dagh; probablement aussi á Dodourlou A. C’est á cette varieté (|ue se rapporte la plante que j’ai précédemment indiquée dans le domaine de notre flóré, sous la simple dénomination de S. pennata. La forme t37pique de cette espéce semble manquer dans cette région. 15 Polvpoqon maritimus Willd. Neue Schr. Ges. Naturf. fr. Bed. III, p. 442. *var. subspathaceus Duby Bot. gall. p. 508.; P. sub- spatliaceus Requien in Ann.sc. nat. ser. 1, V, p. 386; P. marit. (3. longipes Boiss. FI. Or. V, p. 520. Lieux humides des collines au dessus de Zilihdar-Agha, non lóin d’Eyoub. E. — Assez varé. Aira capi Haris Hőst Gram. IV, p. 20, t. 35. *var. ambigua Asch. FI. Brandeb. I, p. 831 (1864); A. ambigua De Nőt. in Ann. se nat. III, 2, p. 365 ; A. cap. v. biaristata Boiss. ap. Heldr. FI. eephal , p. 74 (1883). Collines: entre Chichli et Iviathanékeuy E; Kaíchedagh ; Maltépé; Prinkipo et Antigoni (Iles des Prinees) A. Souvent en compagnie du type, mais moins répandu que célúi- d. Avena barbata Brot. FI. tusit. I, p. 108. *var. Wiestii Hsskn. in Mitth. tliür. bot. Ver. . . 1894, p. 21 ; A. Wiestii Steud. Syn.m glum. I, . . p. 231. Collines : prés de Iviathanékeuy E ; Sommet de Yakadjik- dagh; Beuyuk Tchamlidja A. Arrhenatherum elatius Mert et Ivoch Deutscli. FI. I, p. 546; Avena elatior L. Spec , 117. *var. palaestinum Boiss. FI. Or. V, p. 550 ; A. palaes- tinum Boiss. Diagn. Ser. I. No. 13. p. 51. Bords de la route de Tokat-kiosque, non lóin de Béikos A. Pa plante ci-dessus mentionnée nest autre que celle que j'ai citée en 1897 (in Bull. Soc. bot. de Francé) sous la simple déno- mination spécifxque d'A. elatius. "Briza minor L Spec. 103. Collines herbeuses : entre Ivila et Rouméli-Fónéri E ; entre Maltépé et Soghanli. A. *Poa silvicola Guss. Fnum. plánt, inarim., p. 271, t. 18; Hal. Consp. FI. gr. III, p. 418; P. attica Hsskx. Syvib., p. 58, non Boiss. et Heldr. Prés, aux environs de Yédikoulé; bois de Fistiksouyou Beuyukdéré) E; Adampol; Ivorou (Alemdagh); Halki A. Confondu avec le P. attica Britt et Heldr., dönt il di ffere pár la ligule allongée , aigue (non courte et tronquée) la glumelle inférieure pourvue de poils soyeux sur la moitié inférieure de sa caréne\ la souche émettant des stolons moniliformes (Cf. Halácsy loc. cit.) Le P. attica aussi erőit dans la circonscription de la flóré constantinopolitaine. Je l’ai déjá signalée aux environs de San- Stefano. Molinia coerulea Moench Meth., p. 183. 16 Espéce déjá indiquée dans le doniamé de notre flóré (Sibth.), oű j’en ai relevé les trois variétés suivantes: *a) viridiflora Lejeune Rév. FI. Spa ., p. 16. Pisiére des bois, á Bagtchékeuy E. — Rare. *b) arundinacea Griseb. in Ledeb. FI. ross. IV., p. 396 (1852); Asch. FI. Brand. I, p. 837 (1864); M. arun- dinacea Schrank Baier FI. I, p. 336 ; M. coer. i. parvi flóra Beck FI. X. Ö., p. 93. Bords du rnisseau de Mamrédjik-déré (entre Ivila et Hou- méli-Fénéri) E Panicule longue de 3 — 4 dm , large de 15 — 20 cm ; tige d'environ 12 — 16 dm; feuilles trés longues, larges parfois de Í2 mm. * c) litoralis Griseb in Ledeb. I. cit. (1852): Asch. et Gr. Syn. II. p. 338 (1900); M. litoralis Hőst FI. austr. I, p. 118. I) vivipara (Meyer Chl. Han. 626) Asch. et Gr. Syn. II, p. 338. Bords des ruisseaux et des fossés luimides, entre Alemdagh et Tehataldagh A. Feuilles de la plante jeune relativement étroites (3 — 5 mm) ; subcanaliculées ; épillets violacés. *Glyceria aquatica Wahlb. FI. Gothob ., p. 18 (1820); Poa aquatica L. Spec.. 98. var. arundinacea Aschers. FI. Brand. I, p. 851 (1864); Poa arundinacea M. B. FI. Taur.-Cauc. I, p. 60 ; G. spéci abilis v, retinosa Velen. Beitr. FI. Búig. Abh. Böhm. Ges. Wiss. 1886 Math. Xat. Cl., p. 45 ; G. remota Boiss. FI. Gr. V, p. 613. non Fries. Mares: prés de Yarim-Bourgas E. Rare dans notre region. Vulpia myurus Gmel. FI. Bad. I, p. 8 (1805); Boiss. FI. Or. V, p. 628 : Festuca myuros L. Spec. ed 1, p. 74. Cette espéce, précédemment indiquée pár moi dans le domaine de la flóré de Constantinople. oű elle est fórt répandue, présente dans cette région, outre le type, les modifications suivantes : *f. fallax (Mihi) Panicula interrupta, ramis inferioribus saepe valde distantibus, vagina occultatis Foliis anguste linearibus vei lineari-setaceis saepissime plus minusve convolutis. Caule 25 40 cm alto. Remar quable pár la strueture de la panicule, dönt la poriion supérieure , dressée ou d peine penchée et souvent longuement séparée du reste , simule une panicule un peu raccourcie, exserte, distante de la gaine de la feuille supérieure (comme chez le V. dertonensis) : tandis que les rameaux inférieurs , peu nombreux , sont profon dément cachés dans la gaine ; souvant mérne, il ny en a quun verticille, ordinairement contigu ( comme chez le V. Danthonii = V. ciliata) au noeud supérieur de la tige. 17 Lieux herbeux : prés du sommet de Beuyuk-Tchamlidja A. *var. hirsuta Hackel Cat. Gram. Port., p. 24; Fes- tuca myuros b. hirsuta Asch. et Gr. Syn II, p. 558. Collines prés du sommet de Chébidler (a Rouméli-Hissari) E. V. dertonensis (All. FI. ped. II, p. 249, sub Bromo [1785]); V. sciuroides Gmel. Ft. Bad. I, p. 8 (1805); V. bromoides Dumrt. Agrost. Béig., p. 101 (1823); Festuca bromoides L. p. p. sec. Asch et Gr.; F. dertonentis Asch. et Gr. Syn. II, p. 559 (1901). * var. longearistata (Willk. in Willk. et Lángé Prodr. FI. Hisp. I, p. 91 [1861] ut var. V. sciur.); V. Broteri Boiss. et Beüt. Pug., p. 128; Fest dert. C. Broteri Asch. et Gr. Syn. II, p. 559 (1901). Lieux sablonueux, bords des cbamps, peloutes : entre Chicbli et Kiathanékeuy ; Kilidj-bounar (prés de Zékériékeuy) E ; á Beuyuk- Tchaalidja; Kutchuk-Tchamlidja ; Dodourlou; Maltépé; Halki A. Panicide plus allongée que dans le type\ feuilles enroulées- sétacées , souvent scabriuscides ou pubér identes en dessous, parfois aussi sur la gaine. Tige rarement pubér ulente. Dans notre région, cette variété est bien plus répandue que la forme typique, que je n'ai constatée jusqu’ici qu’á Beuyuk- Tchamlidja. A la variété ci-dessus mentionnée se rattache la sous- variété suivante. * s.-var. hebestachya (Mim). — Panicula angusta, ad 10 cm longa; spiculis parvis, 5 — 8 floris, glumis glumel- lisque dense hirtulis. Caetera ut in precedente. Hab. — Sous les Pins, á Halki (Iles des Princes) A. — Assez rare. V. Danthonii (Asch et Gr. Syn. II, p. 549 [1901] sub Fes- tuca) ; Bornm. Florida Lydiae in Mitth. thür. bot. Ver. N. F. Heft XXIV, p. 130; V. ciliata Link Hort. Béről. I, p. 147; Bois-. FI. Or. Y, p. 628 ; Fest. cil. Danthoine in Lám et DC. FI. Fr. III, p. 55. *var. imberbis (Vis. FI. Palm. I, p. 75 [1842] pro var. Fest. ciliat.) ; V. cil. v. imberb. Thellung in Viertij. Nat. Ges. Zürich L1I (1907) p. 440; Fest. Danth. B. imberb. Asch. et Gr. Syn. II, p. 550 (1901); V. cil. v. glabra Towsend Journ. of Bot. XVII (1879), p. 196. Lieux sablonneux, á Halki (Iles de Princes) A. — En com- pagme du type, mais bien moins abondant. * V. ligustica Link Hort Béről. I, p. 148 (1827); Bromus hgusticus All. FI. ped. II, p. 249 (1785); Festuca hg. Bért. in Opusc. se. bot. I, p. 64 et Amoen. Ital., p. 8. Lieux incultes, aux environs de Merdivenkeuy (non lóin de Kadikeuy A. * Bromus ramosus Huds. FI. angl. ed. 1, p. 40 (1762); B. nemoralis Huds. FI. angl. ed. 2, p. 51 (1778); B. hirsutus Curt FI. Lond. fasc. II, t. 8; B. asper Hőst. Gram. Austr. I, t. 7 (1801) 18 Bois: Cimitiére de Zékériékeuy E. — Assez varé. B. tectorum L. Spec. 114. Outre le type , qui n’est pás rare dans la circonscription de notre ílore, on trouve dans cette région les variétés suivantes: * var. ponticus Asch. et Gr. Syn. II, p. 594 (1901); B. sterilis v. ponticus 0. Ivuntze Denkschr. Ak. Wiss. Wien. Math. nat. Cl. L. p. 77 (1885); Anisantha pontica C. Koch in Linnaea XXI, p. 394; B. tect. v. anisanthus Hackel. Ad. hort. Petrop. X, 1, p. 251 (1887). Epillets d une seule fleur fertile. Lieux secs, prés de Zilihdar-Agha (entre Eyoub et Kiatha- nékeuv) E. * var. australis Gren. et Godr. FI. de Francé III, p. 583 (1856); B. tect. v. abortiflorus Richter Pl. europ. I, p. 114 (1890); B. abortiflorus St.-Amans FI. Agen. p. 44. Panicule ample et trés rameuse; epillets ordinair ement formés de 10—12 fleur s ; plante plus robuste. (-Fen posséde des exemplaires chez lesquels le nombre des fleurs, dans chaque épillet , atteint jusqu'd 16 — 17. Lieux secs, á Halki (Iles des Princes) A. B. madritensis L. Amoen. akad.. IV, p. 265. *var. ciliatus Guss. FI. Sic. Syn. I, p. 78. Lieux secs, á Halki A. — Assez rare. B. villosus Forsk. Descr., p. 39 (1775); B. ngidus Roth in Rqem. et Üst. Mag. X, p. 21 ; Boiss. FI. Or. V, p. 649. *var. Gussonei (Parl. FI. Ital. I, p. 407): B. Gussonii Parl. Pl. rar. l'asc. II, p. 8 ; B. maximus b) Gussonii Rici-iter. Pl. europ. I, p. 114; B. nqidus 3 Gussonei Boiss. FI. Or. V, p. 649. Champs : á Chichli ; Thérapia ; Domouzdéré E. * Bromus fasciculatus Presl Cyp. et Cram. Sic., p. 39 ; Boiss. FI. Or. V, p. 650; B. fascicularis Ten. FI. Na]). IV, p. 17. Collines arides, entre Pendik et Yakadjik A. B. scoparius L. Spec. 1 14 ; Boiss. FI. Or. V, p. 650. *var. psilostachys Hal. Gonsp. FI. gr. III. p. 399. Lieux incultes:á San-Stefano: Cimetiére des Petits-Champs (a Péra) E; Beuyuk-Tckamlidja ; Yakadjik A. En compagnie du type , mais bien moins commun. *B. squarrosus L. Spec. 112; Boiss. FI. Or. V, p. 651. Collines, au confluent des riviéres de Kiathané-souyou et d’Ali-Bey-souyou E. *B. arvensis L. Spec. 113; Boiss. El. Or. V, p. 655 ; Serra- falcus arvensis Parl. FI. it. I, p. 393. Lieux herbeux, champs : á Kalfakeuy : San-Stefano ; Makri- keuy ; Flamour (prés de Béchiktache ;) Sténia ; Scoumroukeuy ; Kila E: Pendik A. *var. sericostachys Hal. Gonsp. FI. gr. III, p. 395; 19 B. arv. v. vélutinus Hsskn. Symb. p. 54, non B. vélutinus SCHRAD. Champs: entre Kila et Yorgandji-Tchiftlik E. Bare. B. japonicus Thunb. FI. jap. p. 52, t. 11 (1784); B patu- lus Mert et Koch Deutschl. FI. I, p. 685 (1823); Boiss. FI. Or. V, p. 655. *vai\ vélutinus Asch. et Gr. Syn. II, p. 619 ; B. patu- lus v. vélutinus Koch Syn. ed. 1, p. 821 (1837) ; B. patul. v. vestitus Stapf in This. Dyor. FI. Cap. VII, p. 730 (1900); B. vélutinus Nocc. et Balb. FI. Tic. I, p. 54 (1816) non Schrad.; B. vestitus Schrad. Gött. Gél. Anz. III, p. 2074 (1821). Champs: entre Yédikoulé, Makrikeuy et Nil'os E. Bien vioins cornmun que le type, qui est fórt répandu dans la circonscription de notre flóré. Aegilops ovata L. Spec. 1489 : Triticum ovatum Gr. et Godr. FI. de Francé III, p. 601. Espéce fórt répandue dans notre région, oű l’on trouve, — a, cöté du type et de la var. triaristata Coss. et Dur.4), l’un et l’autre trés commnns, — la variété suivante, bien moins fréquente, signalée jusqui’ici seulement dans l’ouest de l’Europe: * var macrochaeta (Shuttleworth et Huet ap. Duv. Jouve Bull. Soc. bot. de Fr. 1869, p. 384; Lőrét et Barr. FI. Montpell ., p. 577 ; H. Coste FI. de Fr. III, p. 657 pro spec.)- Triticum macrochaetum Richter Pl. europ. I, p. 128. Certains spécimens recueillis pár moi aux environs de Yakadjik sont en tous points pareils aux exemplaires authenti- (pies d ' Ae. macrochaeta quej’ai recus de Francé, tant de Faron, prés de Toulon, — loc. eláss, — que de Castelneau, prés de Montpellier. Cette variété, qui se présente. comme les précédentes, a gluines tantöt scabres, tantőt (plus souvent) hérissées-canes- centes, semble se distinguer de la var. triaristata, dönt elle se rapproche beaucoup, pár les caractéres exposés dans le tableau comparatif suivant : v. macrochaeta 1 — 2 épillets rudimentaires á la base de lepi. Epi peu rétrici au sommet, a 2 — 3 epillets, tous presque égaux et fertiles, peu renflés et assez espacés (souvent dis- tants de 1 em entre eux), v. triaristata 2 — 4 épillets rudimentaires á la base de lepi. Epi fortement rétréci au sommet. á 3 — 5 epillets (rare- ment 2) trés inégaux, fórt rapprockés les uns des autres, dönt 1 ou 2 supérieurs, petits *) á gliimes tantól scabres sur le dós, tantöt inollement et copieusement hérissées-caneseentes (Triticum ovat. B. I. b. makrochaetum Asch. et Gr. Syn. II, p. 706, non Ae. macroch. Schütt et Hcet). 9* 20 lepillet supérieur a arétes trés longues (4 — 6 cm) dépassant visiblement celles, relativement courtes, des glumes inférieures. Arétes scabres dés la base, ordinairement trés étalées. et stériles briévement aristés, sont ])lus ou moins masqués et dépasses pár les arétes, relativement longues (2 — 4 cm) des glumes inférieures passa- blement renflées. Arétes pesque lisses á la base, au moins du cöté in- terné, ordinairement dressées ou dressées-étalées. Quand les glumes de són épillet inférieur sont toutes deux biaristées, la forme a épi composé de deux épillets de la var. macrochaeta se confond presque avec la var. biuncialis (Vis. FI. dalm. III, p. 344, t. 1, pro spec.) Hal. Consp. FI. Gr. III, p. 431 = Triticum ovatum v. biunciale Asch. et Gr. Syn. II, p. 706. Toutes ces variétés sont, d’aillers, lóin d’étre nettemen! délimitées: et elles se fondent, en quelque sorté, les unes dans les autres, pár des formes intermédiaires. J’ai vu mérne une forme, á épi composé de deux épillets, — distribuée sous la dénomina- tion d ’Ae. biuncialis Vis., — chez laquelle les deux glumes de l epillet terminál n’ont que deux arétes chacune, au lieu de trois. II y a lieu de relever, ici, une erreur de synonymie, qui sest glissée dans quelques Flores des pilis importantes. 11 s’agit du nőm d ’Ae. Notarisii Clementi Sert. Orient., p. 99. tab. V, fig. í. (1855), piacé pár Boissier parmi les synonymes d 'Ae.ovata v. triaristata 6), avec la mention de « forma glumis biaristatis» . -Te retrouve ce mérne nőm d ' Ae. Notarisii cité (avec doute) pár Mess. Asc.herson et Graebner comme synon3fme de leur Triticum ovatum v. biunciale ,6) Or, 1 ' Ae. Notarisii na point sa piacé parmi les variétés et formes de YAe. ovata. dönt il difiére du tout au tout. On sait que la plante que Clementi a publiée sous ce nőm fut récoltée á Tcbamlidja.7) J’ai eu maintes fois l’occasion de recueillir, dans sa localité classique. des spécimens de cette plante, absolument conformes a la description et ;i la figure qu’en a publiées l’auteur. D une part, la comparaison de cette description et de la figure qui l’accompagne, avec la description et la figure de YAe. imiaristata Yis. FI. dalm. III, p. 345 (1852) et Suppl. t. I, fig. 1 (1872): d’autre part, l’examen de mes exemplaires d Ae. Notarisii.. comparós avec des spécimens d ’Ae. imiaristata prove- nant de Pola (Istrie), ne me laissent pilis aucun doute sur l'iden- tité des plantes désignées sous les deux noms qui précédent. 6) Boiss., FI. Orient. V, p. 674. o) Asch. et Gr. Syn. II, p. 706. 7) « Crescit rara iu silvulis collinis circa Ciamlicia ultra Scutarim asia- ticum». Clementi loc. Gt. 21 Le nőm d ’Ae. uniaristata , publié en 1852, étant antérieur á célúi d’Ae. Notarisii (1855), ce dernier dóit, donc, passer dans la synonymie du premier. J’ai déja signalé cette plante, dés 1897 (in Bull. Soc. bot. de Francé XLIY, p. 177), sous le nőm d ’Ae. uniaristata , dans les deux régions, européenne et asiatique, de la eirconscription de notre flóré. * Hordeum spontaneum C. Koch in Linnaea XXI, p. 300 (1848); Asch et Gr. Syn. II, p. 723; H. Ithaburense Boiss. Diagn. Ser. I, No. 13, p. 70 (1853). Le long du chemin de fér, á Yarim-Bourgas, (non lóin de Halkali) E. H. murinum L. Spec. 126; * var. leporinum Ch. et B. FI. Pelop ., p. 8 (1838); Richter Pl. europ. I, P- 130; H. leporinum Link in Lin- naea IX, p. 133; PL. mur. 'i>. major Gr. et Godr. FI. de Francé III, p. 595 (1856); H. ambiguum Döll. in Mart. FI. Bras. II, p. 323, t. 57. Bords des routes et des champs, murs : a Eyoub : Kiathané ; Chichli : Flamour ; Zindjirli-Kouyou E ; Pachabagtehé A. Trés commun dans notre flóré. II y a lieu de penser que la plante indiquée a Constantinople, successivement pár Sibthorp, Berggren, Grisebach et Formánek, sous le nőm de H. murinum , n'est autre que la variété susnommée. Je n’ai pás encore ren- contré dans cette région le type de lespéce, qui est dailleurs bien moins répandu en Orient que la var, leporinum. H. maritimum With. Bot. arr. p. 172. *var. Gussoneanum Richt. Pl. europ. I, p. 131 : Hsskn. Symb. p. 61: H. Gussoneanum Parl .FI Palerm. I, p. 256. Prés, aux environs de San-Stefano; entre Zékériékeuy et Scoumroukeuy E. — Moins répandu que le type. * Cheilanthes fragrans Webb et Berth. Hist. nat. des tles Canar. Ili, p. 452: Boiss. FI. Or. V, p. 725; Poly pódium fragrans L. Mant. II. p. 307 : C. odora Sw. Syn. Filic ., p. 127. var. neglecta (íuihi) Frondibus subtus, interdumque cum petiolulis et rachide, pilis saepe apice atrocapitatis plus minusve copiosis adspersis. Caetera ut in typo. Pár les poils dönt la face inférieure de ses frondes est par- semée, il se rapproche un peu du Ch. hispanica Mett. Mais celui-ci sen distingue pár le limbre des frondes deltoide-ovale (non oblong- lancéolé) et hérissé en dessous de poils ferrugineuxA) Rab. — Fistures des rochers, prés de Paliambélo, á l’extré- mité méridionale de l’ile de Prinkipo A. 8) Cette derűiére espéce n’a été constatée jusqu’ici que dans le midi de l'E'pagne. 22 ■Te posséde aussi un échantillon unique de cette merne variété, - provenunt du Vallon des Abelles , d Banyuls-sur-Mer (Vyrénées - Orientales), — mélé avec des exemplaires du type á frondes glabres ( légit Ch. Flahault, avr. 1895). Beitráge zűr Kenntnis dér Pteridophyten Süd-Kroatiens. i Adatok Dél-Horvátország Pteridophy torijainak ismeretéhez.) Von Ludwig Rossi (Karlovac). Wiihrend meines langjiihrigen Botanisierens babé ich die Gefass-Kryptogamen so nebenbei gesammelt. Es hat sich aber trotzdem ein lhibsches Matériái angehauft und ich bedauere jetzt sehr, dass ich mich mit diesen Pflanzen nicht intensiver befasst habé. Bei Sichtung des vorhandenen Materials fand ich manche interessante Form, die bis jetzt ganz oder doch aus unserem Ge- biete unbekannt war, oder ich fand sie an neuen oder bereits konsta- tierten Standorten. Das erforschte Gebiet erstreckt sich vöm rechten Save-Ufer bis zum Velebit und zwar bis zűr dalmatinischen Grenze des- selben, umfasst alsó die Gegend zwischen dér Savé und dér Kupa (Flusses), das Banal-Distrikt (Banovina), den Montan-Bezirk (Gorski Kőtár), die einstige sogenannte Karístiidter Militargrenze und das kroatische Litorale von Fiume bis Bag (Karlobag). Die Aufzáhlung dér Standorte wurde in dér eben angeführten Reihen- folge vorgenommen. Bei minder bekannten und gleichen Namen habé ich niihere Angaben zűr leichteren Orientierung beigegeben. Die Anordnung geschah nach Fritsch’s «Excursions Flóra für Österreich. II. Auflage», die Bestimmung meistenteils nach Luerssen «Die Farnpflanzen». Herr Dr. von Degen aus Budapest hat den grüssten Teil meiner Sammlung durchgesehen und bei dieser Gelegenheit einige Arten bestimmt oder einige meiner Determinationen ausgebessert, weshalb ich ihm meinen verbindlichsten Danlc hiemit ausspreche. Meine Ergebnisse veröffentliche ich in folgenden Zeilen in dér Anhoffnung einiges zűr naheren Kenntnis dieser hierlands noch wenig bekannten Pflanzen beigetragen zu habén. JPleri dopht/ta. Polypodiaceae. Woodsia R. Br. IP. ilvensis( L.) R. Br. ssp. rufidula Koch. \’on diesem interes- santen Farnkraute sammelte ich am 10. Juni 1878 im Buchen- walde des Berges Lovnik oberhalb Slanidol unweit Samobor einen Rasen von 13 Blattern, von denen die llingsten 8 cm. massen. In 23 den Gebirgen dér Pliesivica und des Velebites konnte ich den Fara trotz meiner vielen Excursionen nicht fin den. Infolgedessen ist Lov- nik bis jetzt dér einzige authentische Standort von ganz Kroatien. Cystopteris BemK C. fragilis Bernh. var. anthriscifolia Koch. Japnenik und Sveta Gera bei Sosice, Pecnik bei Ogulin.v Severin, Vrbovsko, Delnice, Lökve, Zamost, Cabar. Quelle dér Cabranka, auf dér Kapela bei Znidaric, Jasenak und Modruse, Barilovic-Höhle unweit Karlovac ; Slunj, Plitvicer-Seen bei Proscansko Jezero, auf dem Mrzin, dér Pliesivica Korenicka, bei Pecane, Mamulina Pecina, in dér Kozja Draga, auf dem Rudilisac, Kuk, Krémén, Posták, auf dér Trovrha, bei Zutalokva. lm Velebitgebirge : Konaéista, Kuciste und Stőei bei Krasno, Lubenovacka Vrata, Nad Klancem, Alán, Bili Kuk, Pliesivica oberhalb Jablanac, Rusovo, Ljubicko Brdo, Ponor und Jelarje bei Ostarija, Sladovaca, Mali Sadikovac, Ramino Korito, Siljevo Brdo, Stolacka Peé, Pavelic Kuk, Struzice, Panos, Crni Vrh, Sariéa Duplje, Debeli Kuk, Visoéica, Viserujna, Badanj, Sti- rovacka Poljana, Babino Jezero; Cote 1760, Vaganski Vrh, Seges- tin, Malovan, Bunavac, Bunavacka Draga, Sjaset, Solila, Sveto Brdo, Crnopac. var. cynapifolia Koch. Ogulin, Severin, Delnice, Lökve, Pliesivica Korenicka; Stoci bei Krasno, Miljkovica Ivrug, Krivi Kuk, Sugarska Duliba, Siljevo Brdo, Veliki und Mali Stolac, De- beli Kuk, Stirovaéka Poljana, Babino Jezero, Malovan. var. angustata Koch. Alanéic, Alaginac, Ponor bei Ostarija, Badanj, Kuk bei Medak (1. Slavo Rossi), Babino Jezero, Malovan. var. acutidentuta Döll. Mali Rajinac, Visocica, Sveto Brdo. C. álpina Desv. var. regia Milde. Pliesivica Korenicka und Velebitska Pliesivica, Jezera oberhalb Krasno, Mali Rajinac, Ko- zjak, Nad Klancem, Bili Kuk, Sugarska Duliba bei dér Eishöhle, Badanj, Babino Jezero, Babin Vrh, Cote 1760, Vaganski Vrh, Segestin, Kitaibelov Vrh, Malovan, Bunavac, Sveto Brdo. C. montana Bernh. Ramino Korito und Kuk 1205 im Ramino Korito, Malovan. Monstrositaten : f. erosa mihí von dér var. anthriscifolia : Krémén, Konacista, Alán, Ljubicko Brdo, Viserujna; von dér var. angustata : Ponor bei Ostarija, Kuk bei Medak (1. Slavo Rossi) von dér var. regia : Nad Klancem bei Alán oberhalb Jablanac. f. furcata mihi 1 Exemplar vöm Debeli Kuk in dér Sugarska Duliba. Beim 3. unteren Primarsegmente Gabelung des Blattes. Gabelaste 3 und 3-5 cm. láng. Nephrodium Rich. N. phegopteris (L.) Prantl == Phegopteris polypodioides Fée. Auf dem Veliki Bukovnik bei Crnilug, Zamost im Brodertale, bei 1A Cabar; Svica, in dér Stirovaca oberhalb Jablanac, auf dem Kuk 1205 im Ramino Korito. N. dryopteris (L.) Michx. — Phegopteris Dryopteris Fée. Auf dér Pliesivica Korenicka, auf dem Krémén ; bei Svica, Lubenovacka Vrata, in dér Stirovaca, auf dér Metla bei Ostarija, im Ramino Korito, auf dem Sveto Brdo. N. Robertianum (Hoffm.) Prantl = Phegopteris Róbert iana Al. Br. Pecnik bei Ogulin, Vrbovsko, Delnice, Lökve, auf dem Vugles bei Ravnagora und dem Dragomalj bei Delnice, im Brodertale bei Gustilaz undv Skrobobnik, bei Zamost, Plesce und Cabar, bei dér Quelle dér Cabranka, Mladje bei Gerovo, auf dér Ivapela bei Znidaric, Modruse und oberhalb Jezerane, dann bei Slunj, beim Milanovo und Koz jak Jezero, in dér Ivozja Draga und auf dem Vaganac bei Bruvno. Im Velebit-Gebirge : Pliesivica Velebitska, Alancic, Alaginac, Metla, Ostarija, Jelarje, Sladovaca, Ramino Korito, Visocica, Kuk bei Medak (1. Slavo RossP, Medaéka Staza, Kitaibelov Vrh, Malovan, Solila, Bunavacka Draga und Sjaset. N. thelypteris (L.) Desv. — Athyrium Thelypteris Spr. In dér Umgebung von Karlovac: Moorwiesen beim Waldehen Luscic und im Walde Debela Glava bei Mrzlopolje. f. furcata juhi. Gabelung des Blattes an dér Spitze. Gabel- iiste P5 und 2 cm. láng. Ein Exemplar im Walde Debela Glava. Auf einem Exemplare zwei Primarsegmente gespalten. Aste des einen 2 5 und 3, des anderen 2 und 3'5 cm. láng. Im Walde Debela Glava. N. montanum (Vogler) Bak. = Aspidium Oreopteris Sw. Im Walde Jelas bei Ribnik, auf dem Lipnik-Berge, beide unweit Karlovac, dann im Walde Kozjaca bei Karlovac. Vukmanic, Za- most, var. crenata Milde. Im Walde Kozjaca bei Karlovac. Monstrositiit : f. furcata mihi. Ein Primarsegment an dér Spitze gegabelt. Gabelaste 0-5 und 0-4 cm. láng. Im Walde Jelas bei Ribnik. .V. filix más (L.) Rích. = Aspidium Filix más Sw. f. typica Luerss. = A. F. m. forma crenatum Milde, Auf dem Lovnik bei Slanidol, dem Japnenik bei Sosice, dem Tesnjak bei Hrastovica, dem Nikolino Brdo bei Topusko, dér Petrova Gora, im Walde Jelas bei Ribnik, auf dem Lipnik Brdo bei Lipnik, Sta- tive. Kalvarija und Kozjaca bei Karlovac, auf dem Klek, bei Vrbovsko, auf dem Vugles bei Ravnagora, Delnice, auf dem Dra- gomalj, Mladje bei Gerovo, auf dem Veliki Bukovnik bei Crnilug, Vukmanic, Slunj, auf dér Kapela bei Modruse und oberhalb Jeze- rane. auf dem Mrzin, bei Udbina, in dér Kozja Draga, auf dem Krémén, Posták, dér Trovrha bei Ploca, im Waldehen Jasikovac bei Gospic, im Walde Karansovica bei Smiljan, Brinje und Zuta- 25 lokva. Auf dem Yelebit: Lubenovaéka Vrata, Kozjak. Smrcevci, Goljak, Mrkviste, Crni Padez, Satorina, Rusovo, Badanj bei Osta- rija, Ljubiéko Brdo, Metla, Crne Grede, Takalice, Slndovaca, Mali Sadikovac, Siljevo Brdo, Pavelic Kuk, Saljev Kuk, Sugarska Du- liba, Veliki und Mali Stolac, Struzice, Panos, Crni Vrh. Sarjéa Duplje, Debeli Kuk, Struzni und Goli Vrh, Palez, Samar, Badanj, Stirovacka Poljana, Pogledalo, Sjaset, Sveto Brdo; Jablanac. Es kommen sehr niedere fertile Exemplare vor z. B. Mladje 17, Rusovo und Sjaset 16, Krémén 15, Lipnik Brdo und Trovrha 13, Jablanac sogar nur 8 cm. hoch. f. acuminata Luers. In einem Walde bei Zutalokva. var. subintegra Döll. Bei Topusko im Banal-Distrikte und im Brodertale bei Skrobobnik. var. deorso-lobata Moore. In Wáldern des Sveto Brdo im Velebit. var. incisa Moore. Auf dem Djedovac bei Sosice, dér Tro- vrha bei Ploca, dem Konacista bei Krasno. var. Heleopteris Milde. Auf dem Nikolino Brdo bei Topusko, bei dér altén Burg Dubovac und im Wáldchen Luséic bei Karlo- vac, in dér Kapela zwischen Iasenak und Dreznica. Monstrositáten : f. erosa Döll. Nikolino Brdo bei Topusko, Boréi bei Karlo- vac, Wald Karansovica bei Smiljan von dér fonna typica. Ein Exemplar von dér typischen Form, bei welchem einzelne Sekundársegmente gelappt, eines davon bis 3 * dér Lángé ge- spalten. Im Walde Jelas bei Ribnik. f. furcnta Mihi. Ein Exemplar von dér typischen Form, dessen Blatt an dér Spitze gespalten, Gabeliiste 2 5 und 3'5 cm. láng. ausserdein ein Sekundiirsegment bis zűr Hiilfte gespalten. Auf dér Kapela bei Dreznica. Ein Exemplar dér typischen Form, bei welchem einzelne Primarsegmente an dér Spitze gegabelt, Gabeliiste 3'5 cm. láng. Im Walde Karansovica bei Smiljan. Ein Exemplar dér var. incisa wobei ein Primiirsegment stark gegabelt ist, Gabeliiste 7 cm. láng. Im Walde Karansovica bei Smiljan. Ein Blatt dér var. Heleopteris besitzt ungleich verkleinerte und unregelmassig eingeschnitten-gelappte Sekundiir- und zugleich zum Teil kurz gegabelte Primarsegmente. Nikolino Brdo bei Topusko. Von dér var. Heleopteris sind einzelne Sekundársegmente unregelmiissig reduziert und eingeschnitten bis ausgefressen-ge- ziihnt bis gelappt, einzelne Primarsegmente verkiirzt oder ge- gabelt. Nikolino Brdo bei Topusko 4 Blatt und im Wiildchen Luscic bei Karlovac 2 Blatt. 26 Ein Exemplar dér var. Heleopteris, bei welehem die Primár- als auch die Sekundiirsegmente teils monströs verkürzt, teils ebenso verlangert, die Primársegmente teilweise gegabelt, die Sekundiirsegmente im höchsten Grade monströs gezahnt, ge- lappt. gabelig gespalten. verkrtimmt und dabei bald abnorm ge- drangt. bald abnorm auseinander gerückt sind, so dass die Blatter stark gekrauselt erscheinen. Xikolino Brdo bei Topusko. X. rigidum (Hoffm.) Desv. - Aspidium rigidum Sw. . /. germanica Milde. Auf dem Risnjak. Gutesin Vrh und Urljaj bei Bruvno : Jezera Plateau oberhalb Krasno, auf dem Mali Kajinac, Kozjak, Alancic, Pliesivica 1449, Kiza. Alaginac, Ljubicko Brdo, Badanj bei Ostarija, Jelarje, Mali Sadikovac, Ramino Korito, Siljevo Brdo. Sugarska Duliba, Struzni Vrh, Visocica, Badanj, Viserujna, Babino Jezero. Babin Vrh, Cote 1760, Vaganski Vrh, Segestin, Kitaibelov Vrh, Malovan, Solila, Sveto Brdo, Crnopac; Ma la Ivanőa Draga. Es kommen auch sehr niedere Exemplare vor : Ein Exemplar mit 3 Blattéra 7 — 7’5 cm. hoch, von denen 2 fertile. Vaganski Vrh. Exemplare aus dér Mala Ivanca Draga sind: ein 8, zwei 10-5 und ein 55 cm. hoch, letzteres steril. f. meridionalis Milde. Auf dem Brusnic bei Udbina, dann auf dem Velebit: Mali Rajinac, Badanj bei Ostarija, Ljubicko Brdo, Metla, Sladovaca, Miljkoviéa Krug, Siljevo Brdo, Plana und Debeli Kuk, Struzni \ rh. Bunavacka Draga, Crnopac. var. australis Ten. Sladovaca und Crnopac. Diirfte noch anderswo zu fiadén sein. MoDstrositaten : f. furcata juhi. Vier Exemplare dér /. germanica von dér Mala Ivanca Draga an dér Spitze gegabelt, Gabelaste 0 5 und 0’7 cm. láng. f. daedalea juhi. Zwei oder mehrere Primársegmente ver- kürzt, so von dér /’. germanica 1 Exemplar von Smrcevci, von dér f. meridionalis , 2 Exemplare von dér Pliesivica oberhalb Jab- lanac, 1 von Sladovaca und 1 von Ljubicko Brdo. f. erosa juhi. Mehrere Sekundiirsegmente verkürzt, gespalten oder verschiedenartig eingeschnitten ausgefressen : Ein Exemplar dér f. germanica von Struzni Vrh, von dér f. meridionalis 2 von dér Pliesivica oberhalb Jablanac, 3 von dér Sladovaca und 2 vöm Miljikovica Krug f. daedaleo-erosa juhi. Mehrere Primársegmente dér f. ger- manica verkürzt, viele Sekundiirsegmente kürzer, gespalten und erodiert. Ein Stiick von dér Pliesivica oberhalb Jablanac. Es kommen noch folgende Abnormitaten vor: Bei einem Blatté dér f. meridionalis von Miljkovica Krug, besteht ein Primarsegment aus einem einzigen Sekundiirseg- mente und aus mehreren kürzeren Sekundiirsegmenten. Bei einem Blatté elér f. meridionalis vöm Ljubicko Brdo fehlen ganz drei Primarsegmente, es ist nur dér Anfang der- selben sichtbar. Bei einem Exemplare dér f. meridionalis vöm Ljubicko Brdo sind drei Primarsegmente verkürzt; einer davon besteht nur aus einem Paar Primarsegmente. Ein anderes Exemplar von derselben Form und vöm demselben Standorte hat mehrere verkürzte Primarsegmente. A", spin idős nm (Müll.) Strempel = Aspidium spinulosum Svv. genuinum Milde. Opatovina und Nikolino Brdo bei Topusko, Wald Jelas bei Ribnik, auf dem Lipnik Brdo, bei Stative, Dubo- vac, im Waldchen Luscic, im Wald Kozjaca, bei Zamost unweit Plesce; auf dem Vaganski Vrh. Monstrositaten : erosa Milde. Nikolino Brdo bei Topusko 18 und im Wald- chen Luscic bei Karlovac 13 Stíick. furcata mihi. Zwei Blatt an dér Spitze gegabelt, Gabelaste 14 und 15 cm., beim anderen 2 und 25 cm. láng. Nikolino Brdo bei Topusko. Ein Blatt mit 6, ein zweites mit 5 und ein drittes mit 4 an dér Spitze gegabelten Primársegmenten. Gabelaste P2 — 1-7 cm. láng. Ein Blatt mit an dér Spitze gegabelten Primársegmenten 2 und 22 cm. láng und mehreren gespaltenen 0'2— 03 cm. Se- kundársegmenten. Beide von Nikolino Brdo. Von dér f. erosa ein Blatt an dér Spitze gegabelt, Gabel- aste 3 5 und 4 cm., ein zweites 2 2 und 2-8 cm., ein drittes 37 und 4-7 cm. und ein viertes 4-5 und 5 cm. Nikolino Brdo bei Topusko. X. dilataium (Hoffm.) Desv. : Aspidium dilatatum Sw. Nikolino Brdo, Waldchen Lusöic, Veliki Bukovnik bei Crnilug ; Wald Ivuciste bei Krasno, Crni Padez, Stirovaca, Metla bei Ostarija, Ramino Ivo- rito, Klanac Krepanac in dér Bunavacka Draga. var deltoidea Milde. Im Walde Jelovac bei Krasno: Pliesi- vica Koreniőka, Krémén. var. oblonga Milde. Auf dér Pliesivica bei Ivorenica. Monstrositaten : erosa Luerss. Zwei Stiick aus dem Waldchen Luséic bei Karlovac. Von dér var. oblonga zwei Stiick von dér Pliesivica Kore- nicka, bei welchem einzelne Primarsegmente an dér Spitze ein- geschnitten und ausgefressen, ebenso mehrere Sekundiirsegmente, die ausserdem verkürzt sind. Polystichum Roth. P. lonchitis (L.) Roth = Aspidium Lonchitis Svv. Pliesivica Koreniéka und Velebitska, Zurkovac am Jezera-Plateau, Mali Ra- jinac, Lubenovacka Vrata, Kozjak, Nad Klancem, Alancic, Bili 28 Kuk, Goijak, Satorina, Sladovaca, Ramino Korito, Kuk 1205 im Ramino Korito, Pasji Klanac, Panos Jniedere Exemplare 12 — 14 cm.), Debeli Kuk, Viserujna, Badanj, Stirovacka Poljana, (13 cm.), Babino Jezero, Vagauski Vrh, Segestin, Kitaibelov Vrh, Malovan, Sjaset, Solila, Sveto Brdo. Monstrositaten : daedalea mihi. Zwei oder mehrere Primarsegmente kürzer oder ganz kurz Kuk 1205 im Ramino Korito 1, Pasji Klanac 2, Debeli Kuk 3 Stiick. /'. erőm mihi. Mehrere Primiirsegmente verkürzt, ausgefressen, Sveto Brdo 2 Stiick. f. furcata mihi. Ein Primarsegment an dér Spitze kurz ge- spalten. Alancic und Solila je ein Stiick. f. obtnsala mihi. Blatt an dér Spitze abgestumpft. Ein Exem- plar von Sveto Brdo. P. lobatum (Huds.) Presl. = Aspidium lobntum (Sw.) Mett. Auf dem Lovnik bei Samobor, dem Tesnjak bei Hrastovica, dem Lipnik bei Lipnik, Dubovac bei dér altén Burg, Slunjska Brda bei Karlovae. Musulinski Potok, auf dem Klek, Dragomalj, Bu- kevje bei Zagari, ('abar, Quelle dér Cabranka, Mladje bei Gerovo. auf dem Veliki Bukovnik, Crnilug, Slunj, Petrovoselo, Milano vo und Kozjak Jezero, Mrzin, Pliesivica Koreniéka, Kozja Draga, Krémén, Trovrha, Smiljan, Otoíac, Zutalokva, auf dér Ivapela bei Znidaric, Jasenak, Dreznica, Modruse und Jezerane. Auf dem Velebitl Svica, Kuterevo, Jelovac und Stoci bei Krasno, Lube- novacka Vrata, Kozjak, Nad Klancem, Bili Kuk, Smréevci, Goijak, Mrkviste, Crni Padez, Alaginac, Ljubiéko Brdo, Metla, Ostarija, Takalica, Jelarje, Sladovaca, Mali Sadikovac, Konjevaőa, Ramino Korito, Siljevo Brdo, Krivi Kuk, Struzice, Panos, Sarica Duplje, Debeli Kuk, Struzni und Goli Vrh, Suha Draga, Samar, Visoőica, Badanj, Bunavac, Sjaset, Pogledalo, Sveto Bi’do. Niedere Exemplare von 12 — 25 cm. : Klek, Petrovoselo, Mrzin, Alaginac, Bunavac Pogledalo. var. umbratica Kze. Auf dem Pales bei Sosice, Dubovac bei dér altén Burg, Delnice, Modruse, Krémén ; Jelovac bei Krasno, Sveto Brdo. var. aurieulata Luerss. Plitvicer Seen bei Milanovo Jezero. Monstrositaten : f. furcata mihi. Blatt an dér Spitze gegabelt. Gabelaste 105 und 12-5 cm. láng. Smiljan 1 Stiick. Ein Blatt hat an dér Spitze ein Primarsegment gegabelt. Gabelaste 08 und 1 cm. láng. Smiljan Zwei Exemplare, bei denen zwei Primarsegmente an dér Spitze gegabelt und mehrere Sekundarsegmente gespalten sind. Smiljan. 29 Von dér var. umbratica ist ein Primarsegment an dér Spitze gegabelt, Gabelaste 5-9 und 8'8 cm. láng. Krémén. f. daedalea mihi. Ein Exemplar von Smiljan, bei welchen drei Primarsegmente bedeutend kiirzer und von denen eines nur aus einem Paar Sekundarsegmente besteht. Zwei Blatt von Kuterevo mit drei kürzeren Primarsegmenten. P. acideatum (L.) Presl. = Aspidium lobatum b. angulare Metten. Zamost bei Plesce, Siljevo Brdo und Panos in dér Sugarska Duliba. var. hastulata Ivze. Nikolino Brdo bei Topusko, Vrbovsko, Skrobotnik im Brodertale. P. Braunii (Spenn.) Fée = Aspidium Braunii Spenner. Vier Stück von Zamost bei Plesce, determiniert von Dr. Degex. Bis jetzt dér einzige authentische Standort von Kroatien. P. illyricum Borr. = Aspidium lobatum X Lonchitis Murbeck. Am 13. Juli 1893 gesammelt auf dér Pliesivica Koreniöka. Athyrium Roth. A. filix femina Roth = N ephrodium Filix femina Strempel. var. dentata Döll. Restovo im Distrikte Zumberak, Vuko- manic. Vrbovsko, ProScan sko Jezero dér Plityicer-Seen ; in dér Stirovaőa oberhalb Jablanac, Miljkovic in dér Sugarska Duliba. var. fissidens Döll. Auf dem Djedovac, Pales und Blazevo Brdo bei Sosice, dem Tesujak bei Hrastovica, dem Nikolino Brdo bei Topusko, im Walde Jelas bei Ribnik, auf dem Lipnik Brdo, bei Stative, LuSőic und Kozjaca bei Karlovac, Vukmanic, bei dér Höhle von Barilovic, Delnice, Crnilug, Zamost, Cabar, Jasenak, Dreznica, Modruse, Proscansko und Kozjak Jezero, auf dem Kré- mén, bei Svica und Zutalokva. Auf dem Velebit: Kozjak, Nad Klancem, Ostarija, Ramino Korito, Siljevo Brdo, Sugarska Duliba, Panos, Sarica Duplje, Palez, Suba Draga, Struzni Vrh, Badanj Sjaset und Pogledalo in dér Bunavaéka Draga, Bunavac, Segestin und Sveto Brdo. var. multidentata Dí'ill. Auf dem Japuenik bei Sosice, Ni- kolino Brdo, Jelas, Lusöic und Kozjaca, Jasenak. Dreznica, Pliesi- vica Korenicka, Kozja Draga, Ozeblin, Krémén. Auf dem Vele- bit im Walde .Jelovac bei Krasno, Mali Rajinac, Lubenovaíka Vrata, Kozjak, Stirovaca, Konjevaca, \ isoéica. Badanj, Vaganski Vrh, Bunavac, Malovan, Sveto Brdo. Monstrositaten : f. furcata mihi. Blatt dér var. fissidens vöm 4-ten Primarseg- mente an gespalten. Gabeliiste 14 und 15 cm. láng. Crnilug. erosa Milde. Sekundarsegmente teilweise verkiirzt und ausgefressen, Ostarija im Velebit von var. fissidens. Anmerkung: Athyrium alpesire Nyl. Wurde von mir im Gebiete nicht gefunden. 30 Scolopendrium Sm. S. vulgare Sm. Slamidol bei Samobor, Lipnik Brdo, Ozalj,Höhle Barilovic, Pecnik und Sovinica bei Ogulni, Klek, Vrbovsko, Ivuzelj, Skrobotnik. Zamost, Kupicki Vrh und Mladje bei Gerovo; auf dér Kapela bei Znidaric. Jasenak, Dreznica und Modruse; Km jak, Slunj. Milanovo, Kozjak und ProScansko Jezero, Mrzin, Pliesivica Korenicka, Trovrha, Svica, Otocac, Skammica bei Brinje, Zuta- lokva. Auf derű Velebit: Ivuterevo, Ljubicko Brdo, Ponor und Metla bei Ostarija, Sladovaéa, Kamino Korito, Visociea, Badanj, Sjaset, Pogledalo, Sveto Brdo. var. crispa Willd. Modrusev auf dér Kapela, Mrzin ; Metla bei Ostarija, Debeli Kuk in dér Sugarska Puliba. var. daedcdea Dole. Blatt an dér Spitze gespalten. 2 Stiick Gabeliiste 4 und 4 cm. ; 1 Stiick Gabeliiste 0-2 und 0 3 cm. ; 1 Stiick Gabeliiste 0 2 und 0-5 cm. láng. Vöm Badanj oberhalb Medak (1. Slavo Rossi). var. migt Ogulin, Jasenak, Dreznica, Skrad, Tihovo, Marija Trost, GustilaZ) Ivuzelj , Plesce, Mandli, Bukevje, Slunj, Udbina, Gracac, Medak, *) Dér Golf von Buccari und Porto Ré. Prag 1871 pag. 88. 3* 36 Gospic, Otoőac, Razvala, Jezerane, Brinje, Zutalokva; Takalica, Debeli Kuk. Sjaset, usw. /’. glábra Hook. Kai varija bei Karlovac. f. lanuginosa Hook. Petrova Gora, Wald KozjaŐa bei Karlo- vac; Struzni Vrh und Pogledalo im Velebit. f. brevipes Tausch. Pecnik bei Ogulni, Modruse auf dér Kapela. /’. umbrosa Hook. Opatovina bei Topusko, Wald Kozjaőa bei Karlovac. Polypodium L. P. vulgare L. a. commune Milde. Blazevo Brdo bei Soáice, Lipnik Brdo, Zdihovac bei Karlovac, Delnice, Pliesivica Koreniőka, Udbina, Sladovaca, Mali Sadikovac, Ramino Korito, Pasji Klanac, Siljevo Brdo, Crni Vrh, Sarica Duplje, Struzni Yrh, Visoőica, Badanj, (1. Slavo Rossi). Pogledalo in dér Bunavacka Draga. b. rotundatum Milde. Auf dem Dragomalj bei Delnice, dér Skammica bei Brinje, Trovrha ; Alaginac, Ljubiőko Brdo, Sveto Brdo. c. attenuatum Milde. Auf dem Lipnik Brdo. crenatum Baenitz. Lovnik bei Slanidol, Zdihovac bei Karlovac, Pliesivica Koreniőka, Krémén. d. angustum Hansm. Auf dem Lipnik Brdo unweit Karlovac. e. auritum Willd.: /’. aurito-commune Baenitz. Blazevo Brdo bei Sosice, im Walde Kozjaca bei Karlovac, Kozjak Jezero dér Plitvicer Seen, Pliesivica Koreniőka, Otoőac ; Sladovaőa, Visocica, Badanj. f. aurito- attenuatum Baenitz. Kalvarija und Boréi bei Kar- lovac, Skrobotnik im Brodertale, Znidaric und Modruse auf dér Kapela, Trovrha; Pogledalo. f. aurito-lobatum Baenitz. Zdihovac bei Karlovac, Skrobotnik im Brodertale. Monstrositaten furcatum Milde. Blatt an dér Spitze gegabelt. Krémén 1, Crnopac 2 Stiiek. Ein Primiirsegment an dér Spitze v gegabelt. Gabeliiste 0‘3 und 0'8 cm. láng. Mali Stolac in dér Sugarska Duliba. bifidum Moore. Badanj oberhalb Medak, Pogledalo in dér Bunavacka Draga. daedateum Milde. Alaginac bei OÜtarija 2 Blatt. O i » 1 1 i ogl ossaceae. Ophioglossum L. O. vulgatum L. Wurde im uuserem Gebietebis jetzt nicht be- obachtet, díirfte aber trotzdem vorkommen. Dér niichste Stand- őrt : Waldchen bei dér Einmiindung dér Strasse von Cmrok in jene von Prekrizje bei Zagreb. Botrychium Sw. B. Lunaria (L.) Sw. f. normális Roeper. Cabar 2, Mladje bei Gerovo 1, Krémén Alpe 1 ; Bili Kuk 12, Stirovaoa 8, Miljkovica Krug 1. Babin Vrh 3, Malovan 6 (selír kráftige Exemplare), Pogledalo 1, Cote 1658 oberhalb Raduc 1 Stiick. f. subincisa Roeper. Bili Kuk bei Alán oberhalb Jablanac 4, Visoéica 2, Malovan 3 Stílek. f. incisa Milde. Auf dem Ivozarac bei Vrbovsko 2, Krémén 1, Bili Kuk 1, Malovan 2 Stiick. Equisetaceae. Equisetum L. E. arvense L. Petrinja, Opatovina, Dubovac, Luscic, Mostanje bei Karlovac, Guőe Selo in dér Brodska Dolina, Zarnost, Cabar, Prezid, Crnilug, Ljubovo, Caire bei Udbina in dér Krbava ; Crni Potoci bei Ostarija, Badanj oberhalb Medak; Drivenik, Sveti Juraj, Zrnovnica bei Sveti Juraj. f. agrestis Klinge A. compacta Klinge. Dubovac, Udbina in dér Krbava; Ostarija; Sveti Juraj. f. ramulosa Ruprecht. Prezid im Cabraner-Bezirke. v. decumbens G. F. W. Meyer. Karlovac neben dem Korana- Fluss, OStarija auf dem Velebit. f. nemorosa A. Br. In dér Umgebung von Karlovac : Dubo- • vac, Strmac. LuScic, Debela Glava. E. maius Gars. — E. Telmateja Ehrh. Karlovac, auf dem Vratnik bei Sveti Mihovil liings des Kachleins. f. ramulosa Milde. Petrinja im Banal-Distrikte. E. silvaticum L. f. pyramulaUs Milde. Luácic bei Karlovac. E. palustre L. Am Fusse des Vaganski Vrh auf dér Li- kaner Seite. f. verticillata Milde. a) breviramosa Ivlinge. Topusko im Banal-Distrikte, Dubovac und Lusőic bei Karlovac, Vrbovsko ; Ljubicko Brdo bei Ostarija. f. pauciramosa Klinge. Im Wiildchen Luscic; Ostarija im Velebit. /'. polystachya Vili. ars. Ljubicko Brdo bei Ostarija, Bunavac am Fusse des Malovan oberhalb Raduc. E. limosum L. = E. Heleocharis Ehrh. f. brachy eladón Döll. Crni Potoci bei OStarija im Velebit. f. leptocladon Dőli.. Beim Waldchen Luscic. Crni Potoci bei Ostarija. b. ramulosum Aschers. In Siimpfen bei dem Waldchen Luscic. f. polystachya Sejenne. Beim Waldchen Luscic, Crni Potoci bei Ostarija. 38 f. tdiginosa Aschers. Aufgelassene Ziegelei beim Wiildchen Lu§cic. E. hiemale L. f. genuina A. Br. Beim Wáldchen Luscic, auf Fusse des Segestin von dér Likaner Seite. polystachya Milde. Beim Luséic Wiildchen. f. ramigera A. Br. Beim LuSőic Wáldchen. Lycopodiaceae Lycopodium L. L. Selayo L. Veliki Bukovnik bei Crnilug, Risnjak, PlieSivica Korenicka. L. annotinum L. A'eliki Bukovnik, Cote 1760 oberhalb Medak. L. clavatum L. Kalvarija und Kozjaca bei Karlovac. Yukmanic, Stratiste bei Ogulin, Crnilug im Gorski Kőtár. Adatok Beregvármegye flórájához. iBeitráge zűr Flóra des Komitates Bereg.) Irta: Thaisz Lajos (Kassa). I. közlemény. Kitaibel Pál volt az első botanikus, aki Bereg vármegye havasainak egy részét átkutatta a múlt század legelején. Az ő működése legfőképp arra szorítkozott, hogy néhány itt felfedezett új fajjal gazdagította hazai flóránk irodalmát. Kitaibel ideje óta alig-alig került onnan nehány adat az irodalomba; kitűnik ez Pax (Karpathen I. II.) müveiből is, amelyekben ő Bereg vármegye terü- letéről nagyobbára csak a saját adatait sorolja elő, ami összesen sem sok. Ez az oka annak, hogy ezt a előzetes közleményemet az eddigi irodalmi adatok pontos idézése nélkül teszem közzé, tehát az eddigi kevés publikáció tekintetbe vétele nélkül elősorolok minden növényt, amelyet három év óta folyó tanulmányaim alkal- mával Bereg megyében láttam. Az átkutatott terület a következő: 1. Pikuj (1405 m) alhavas csoportja, a ) Pikuj gerinc, b) a Pikuj előhegyei, amelyek a Latorca folyó és a’Zsdenyauka patak közé esnek. 2. A Stoj csoport alhavasai közül a következőket tanulmá- nyoztam : a) Temnatik (1347 m), b) Pláj (1334 m), c) Veliki Vrch (1598 m), d ) Rjapicka (1212 m), e) Stoj (1679 m), f) Zeniova (1367 m), y) Szkalianka (1254m), h) Plaicsik hegy (700 m). 3. Latorca-völgy felső szakasza. Ezt a szakaszt a folyó ere- detétől fogva egészen Szolyváig számítom, ameddig t. i. szűk völgyekben folyik mindenütt az Erdős Kárpátok magas hegyei között. 4. Latorca-völgy középső szakasza. Ezt Szolyvától Munkácsig számítom, a folyó itt elég széles völgyben vulkanikus képződésit 39 hegyek között folyik. (A Latorca alsó, síkságra eső szakaszát még nem tanulmányoztam.) 5. Zsdenyauka patak völgye. (5. A gerebeni patak völgye. Úgy az előbbi mint az utóbbi, Vezérszállás vidékén torkollik a Latorcába. 7. Pinye patak, Ujtövisfalvánál ömlik a Latorcába. 8. Vicsa- völgy, Hársfa Ivánál torkollik a Latorcába. 9. Yk.-Zvir patak, Zúgónál ömlik a Vicsába. 10. Zsdimir és mellékpatakai, Vócsinál ömlenek a Vicsába. 11. A Veres patak és 12. a Lippicza völgyek, ezek .Munkács és a Háthegység közé esnek. 13. Háthegység, ez a megye délibb hegységei közé tartozik 3 — 400 m. magas gerinczczel. 14. Szernye mocsár. Ez a megye alföldi részébe esik Bereg- szász fölött. A mocsarat onnan a kultúra már rég eltüntetvén, annak tőzeg talaján most gabona és széna terem, a hajdani gaz- dag mocsári flóra egyes maradványai ma már csak a vízlevezető csatornákban találhatók meg. Bereg-megye bár igen tagolt, flórája mégsem mondható éppen gazdagnak, különösen áll ez az alhavasokra nézve, ahol a havasvidéki fajok száma feltűnően kevés ; a megye flórájának alapos átkutatása mégis igen fontos növénygeografiai szempontból, mert számos keleti növény nyugati határa eddigi ismereteink szerint a megye területére esik. Azokon a keleti növényeken kívül, amelyeket Pax sorolt elő (id. h.), még a következők érik el itt nyugati határukat : Bunias orientalis , Oenanthe bánátim , Knautia pocutica és Echinops com- mutatus. Nem lehetetlen azonban, hogy a későbbi kutatások révén egyik-másik növénynek nyugati határát Ung vagy éppen Zemplén megyében fogjuk megállapítani.. Említést érdemelnek még a következő ritkaságok : Calla palustris , Aehroanthes monophylla, Angelica archangelica , Lysima- chia nemorum , Coronilla latifolia és Jasione montana. Bizonyára újabban vándoroltak be a következő jövevények : Els- holtzia Patrini , Solidago canadensis, Galinsoga parviftora és Éudbeckia hívta, utóbbit tudtommal még senki sem találta az ország területén. Tanulmányaim módot nyújtottak arra is, hogy nehány növény- nél rendszertani változtatást tegyek. Teljesen osztva azt a fel- fogást, amely szerint Ascherson és Graebner a «Synopsis»-ban értékelik az egyes növényalakokat, abban a szellemben szállítot- tam én is lejjebb az eddigi faji rangon tartott Dianthus com- pactust , Geránium alpestrét és Laserpitium alpinumot. A Gen- tiana ascleptadea és Gampanula cerviearia feltűnő havasi alakjait pedig új névvel iktattam az irodalomba. Elősorolásomban összesen 688 növényalak szerepel, ez a szám a megye flórájának bizonyára több mint felét teszi ki, bár 40 a vulkanikus hegyeket (Szinyák és Borló-Gyil) még egyáltalán nem. a megye alföldi részét pedig csak alig nehány ponton volt alkalmam látni. Az 1907 — 8 és 9-ik években Bereg-vármegye fent elősorolt részein a következő növényeket jegyeztem fel, illetőleg nagyobb részben gyűjtöttem: Pteridophyta. Cystopteris fragilis (L.) Bernh. In subalpinis m. Temnatik; in valle Pinye. Struthiopteris germanica Willd. In superiore et média parte vallis Latorca; in valle Vicsa, Pinye, Zsdimir et F. Gereben. Xephrodium dryopteris (L.) Michx. In silvis in comitatu superiore ubique ; in ditione Háthegység. Xephr ódium filix más (L.) Rich. In silvis montanis ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Xephrodium phegopteris (L.) Prantl. In subalpinis m. Pláj, Szkalianka et Pikuj ; in valle Vicsa, Pinye, Zsdimir et Latorca. Xephrodium spinulosum (Mull.) Stremp. ssp. eu-spinulosum A. et G. In valle Vicsa et F. Gereben ; in ditione Háthegység. Xephrodium spinulosum (Mull.) Stremp. ssp. dilatatum (S.\i.) Sw. In subalpinis Szkalianka, Pláj, Temnatik et Pikuj ; in valle Zsdimir in 500 m. a. s. m. Polystichum acideatum (L.) Presl. ssp. lobatum (Huds.) A. et G. In subalpinis m. Pláj, Szkalianka, Temnatik et Pikuj ; in superiore parte vallis Latorca; in valle Zsdimir. Polystichum lonchitis (L.) Roth. In subalpinis m. Pláj. Asplenium trichomanes L. ad « Vereckei szoros». Scolopendrium vulgare Sm. In valle Latorca ad «Vereckei szó ros» ; in valle Zsdimir. Athyrium alpesire (Hoppé) Ryl. In supalpinis m. Pikuj. « filix femina (L.) Roth. In silvis montanis ubique usque ad subalpes. Pteridium aquilinitm (L.) Kuhn. In monte Plaicsik; ad Alsó- vereczke et Munkács ; in ditione Háthegység ; in comitatu meridionali in silvis caeduis valde frequens. Polypodium vulgare L. In subalpinis m. Pláj et Pikuj ; in valle Zsdimir et Latorcza ad «Vereckei szoros». Botrychium lunaria (L.) Sw. In subalpinis m. Pláj, Rjapicka et Pikuj. Equisetum arvense In pratis depressis in régióné montana ubique : in ditione Háthegység. Equisetum Uniósam L. In valle Pinye. « palustre L. In valle Latorca, F. Gereben et Pinye. Lycopodium annotinum L. In subalpinis m. Pláj et Pikuj. « clavatum L. In subalpinis m. Pikuj, Pláj et Ricb ; in valle F. Gereben. Lycopodium selago L. In subalpinis m. Pikuj et Veliki Yrch. 41 Coniferae. Larix decidua Mill. Supra pagum Volóe usqué ad subalpinas m. Rich. Picea excelsa (Lám.) Link. In subalpinis m. Pláj et Pikuj. Abies alba Mill. In montibus ad Stoj et Piknj pertinentibus non frequens, séd hinc et inde silvas cultas formát. Juniperus communis L. In valle Latorca ad Jávor. « « « pr. nana (Willd.) A. et G. In subalpinis m. Pikuj et Pláj. Monocotyledoneae. Typha angastifolia (L.) Mnch. In ditione Háthegysóg: in palude Szemye. Typha laiifolia L. In valle Yicsa, Pinye et Lippica; in palude Szernye. Sparganium vámosion Hüds. ssp. neglectum (Beeby) Richt. In valle Zsdenyauka ad Szarvasháza. Sagittaria sagittifolia L. In palude Szernye. Butomus umbellatus L. Ad Nagyborzsova. Hydrocharis morsus ranae L. In palude Szernye. Stratiotes aloides L. Ad Bátrágy et Beregszász. Digitaria lineáris (Ivrock.) Crép. Ad Frigyesfalva. Setaria glauea (L.) R. et S. In média parte vallis Latorca; in valle Vicsa. lyphoides arundinacea (L.) Mnch. In superiore et média parte vallis Latorca; in valle Vicsa. Anthoxanthum odorát ion L. A planitie usque ad subalpinas ubique frequens. Milivm effusum L. In subalpinis m. Temnatik, Pláj, Rjapicka et Pikuj ; in ditione Háthegvségv Phleum pratense L. ssp. vulgare (Cél.) A et G. pr. nodosum (L.) A. et G. In pratis depressis in comitatu superiore ; in ditione Háthegység ad Ardánháza. Phleum pratense L. ssp. vulgare (Cél.) A. et G. pr. nodosum (L.) A. et. G. var. stoloniferum (Hőst) A. et G. In subalpinis m. Veliki Vrch. Phleum pratense L. ssp. alpinum (L.) A. et G. var. commutatum (Gaud.) M. et K. In pratis subalpinis omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Alopecurus geniculatus L. In palude Szernye. « pratensis L. In pratis depressis ad Stoj et Pikuj per- tinentibus ; in subalpinis m. Temnatik ; ad paludem Szernye : ad Derczen. Agrostis alba L. In comitatu superiore ubique usque ad subalpinas ; in ditione Háthegység: ad paludem Szernye. Agrostis canina L. In montibus Háthegység ad Tőkés. « vulgáris L. In montibus et vallibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus; in ditione Háthegység. 42 Agrostis vulgáris L. var. Hornungiana Schur. In subalpinis m. Pikuj. Calamagrostis arundinacea (L.) Roth. In montibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique. Calamagrostis epigeios (L.) Roth. In ditione Háthegység; ad paludem Szernye. Holfíus lanatus L. In valle Vicsa raro. Deschampsia eaespitosa (L.) Beauv. In pratis omnibus montanis et subalpinis ad Sto j et Pikuj pertinentibus ; ad paludem Szernye. Deschampsia flexuosa (L.) Trin. In valle Vicsa. Trisetum ffavescens (L.) R. et S. ssp. pratense (Pers.) Beck var. lutescens Aschers. In subalpinis m. Pikuj ; in superiore parte vallis Latorcza. Arrhenatherum élatius (L.) M. et ív. In vallibus omnibus us(|ue ad terminum superiorem silvae. Sieglingia decumbens (L.) Bernh. In subalpinis m. Temnatik, Pláj et Rjapieka. Phragmites communis Trin. In palude Szernye. Molinia coerulea (L.) Mnch. var. genuina A. et G. In monte Plaicsik; in valle Latorcza ad Alsóverecke. Melica nutans L. In superiore parte vallis Latorca, non frequens. « unifiora Retz. In ditione Háthegység ad Árdánháza. Bri&a média L. In régióné collina et montana usque ad subalpinas nbique frequens. Dactylis glomerata L. var. typica A. et G. Ubique frequens. « « « « pendula Bum. In silvis montanis ubi- que; in ditione Háthegység. Cynosurus cristatus L. In pratis collinis, montanis et subalpinis ubique. Poa alpina L. In subalpinis m. Pikuj et Temnatik. « annua L. In comitatu superiore usque ad subalpes. « Chaixii Vill. In subalpinis m. Pláj, Temnatik. Rjapieka et Pikuj. « compressa L. In ditione Háthegység. « nemoralis L. In subalpinis m. Pláj, Temnatik et Pikuj ; in valle Pinye et Latorcza; in ditione Háthegység. « palustris L. In valle Latorca ad Frigyesfalva; ad Dercen. « pratensis L. In subalpinis m. Szkalianka ; in valle Latorcza ; in ditione Háthegység ; ad Dercen ; ad paludem Szernye. Poa triviális L. In comitatu superiore in pratis depressis ; in diti- one Háthegység; ad paludem Szernye. Glyceria aquatiea (L.) Wahi.b. In valle Lippica ; ad paludem Szernye. « fiuitans (L.) R. Br. In valle Vk.-Zvir. et Lippica; in palude Szernye. Glyceria plicata Fr. In subalpinis m. Rjapieka; in superiore et média parte vallis Latorca; in valle Vicsa et F. Gereben; in ditione Háthegység. Festuca arundinacea Schreb. In valle Vicsa ; in ditione Háthegy- ség ; ad Dercen ; ad paludem Szernye. 43 Festuea gigantea (L.) Vill. In subalpinis m. Szkalianka, Pláj et Rich. « heterophylla Lám. In subalpinis m. Pláj ; in valle Vicsa. « ovin a L. ssp. eu-ovina Hack. pr. supina (Schur) A. et G. var. typica (Hack.) A. et G. In subalpinis m. Szkalianka. Festuea ovina L. ssp. vallesiaea (Schleich.) A. et G. pr. sulcata (Hack.) A. et G. var. saxatilis (Schur) A. et G. subvar. colorata (Schur.) A. et G. In subalpinis m. Veliki-Vrch. Festuea elatior L. In pratis montanis depressis ubique ; in ditione Háthegység; ad paludem Szernye. Festuea rubra L. ssp. eu-rubra Hack. pr. genuina (Thuill ) A. et G. In valle Vicsa; in ditione Háthegység ad Árdánháza. Festuea rubra L. ssp. eu-rubra Hack. pr. fallax Thuill. A. et G. In pratis depressis et montanis ubiqu valde frequens. Festuea rubra L. pr. fallax Hack. var. nigrescens (Lám ) A. et G. In pratis subalpinis ad Stoj pertinentibus frequens. Festuea silvatica (Poll.) Vill. In subalpinis m. Pikuj et Rich. a violacea Gaud. pr. picta (Kit.) A. et G In pratis subalpinis omnibus ad Stoj pertinentibus ubique frequens. Bromus arvensis L. Ad paludem Szernye ; in ditione Háthegység. « commutatus Schrad. In superiore parte vallis Latorca; in ditione Háthegység. Bromus hordeaceus L. In vallibus montanis hinc et inde, in collinis frequens; in subalpinis m. Pláj; in ditione Háthegység; ad paludem Szernye. Bromus ramosus Huds. pr. BeneJceni (Lángé) A. et G. In subalpinis m. Pikuj et,Temnatik in régióné montana; in ditione Háthegy- ség ad Árdánháza. Bromus seealinus L. var. typicus A. et G. In ditione Háthegység. « « « « submuticus (Rchb.) A. et G. Ad paludem Szernye ; in ditione Háthegység. Braehypodium pinnatum (L.) Beauv. In valle F. Gereben. Nardus stricta L. In pratis omnibus subalpinis ad Stoj et Pikuj pertinentibus et in superiore parte vallis Latorca ubique copiose. Lolium perenne L. In subalpinis m. Temnatik et in valle Vicsa non frequens; in valle Lippica, in ditione Háthegység et ad paludem Szernye frequentior. Agropyron caninum (L.) R. et S. In valle Vicsa et F. Gereben. « repens (L.) Beauv. In valle Lippica ; ad paludem Szernye ; in ditione Háthegység. Elymus europaeus L. In subalpinis m. Szkalianka et Rich. Scirpus silvaticus L. In vallibus partis comitatus superioris; ad paludem Szernye. Heleocharis palustris (L.) R. Br. In valle Vicsa; in ditione Hát- hegység; in paludem Szernye. Eriophorum latifolium Hoppé. In superiore et média parte vallis Latorcza; in valle Vicsa; in subalpinis m. Pláj et Rjapicka. 44 Carex canescens L. In valle Yicsa. « brizoides L. In superiore parte vallis Latorcza; in valle Vicsa, Zsdimir, Pinye et F. Gereben. « caryophyllea Latour. In superiore parte vallis Latorcza. « digitata L. In subalpinis m. Rich ; in ditione Háthegység ad Boród. « echinata Murr. In subalpinis ra. Pláj etRjapicka ; in superiore parte vallis Latorca ; in valle Yk.-Zvir et F. Gereben. « fiává L. ssp. eu- fiává a. et G. In superiore parte vallis Latorcza; in valle Vk.-Zvir, Yicsa et F. Gereben; in sub- alpinis m. PJáj. « Goodenoughii Gay. var. curvata Fleisch. In subalpinis m. Rjapicka ; in superiore parte vallis Latorca ; in valle Pinye et Yk.-Zvir. « Goodenoughii Gay. pr. stolonifera (Hoppé) A. et G. In sub- alpinis m. Pikuj. « hirta L. In valle F. Gereben et Vicsa; in superiore parte vallis Latorca : in ditione Háthegység. « hirta L. var. hirtiformis Pers. In valle Pinye. « leporina L. In pratis regionis montanae ubique usque ad subalpinas. « montana L. In superiore parte vallis Latorca. « pallescens L. In pratis regionis montanae ubique ; in ditione Háthegység. « pallescens L. var. subglabra Beck. In subalpinis m. Pláj. « panicea L. In valle Latorca, Yk -Zvir, F. Gereben, Pinjm et Vicsa. « paniculata L. In superiore parte vallis Latorca. « pilosa L In subalpinis m. Pikuj et Temnatik; in monte Plajcsik; in ditione Háthegység. « pilulifera L. In ditione Háthegység ad Boród. « pseudocyperus L. In palude Szernye ad Makaria. « remota L. In valle \ icsa. « silvatica Huds In subalpinis m. Pláj et Pikuj ; in valle Pim'e et Yicsa ; in ditione Hátheg}?ség. « tomentosa L. Ad Alsóverecke. « tristis M. B. In cacnmine subalpinis m. Stoj. « vesicaria L. In ditione Háthegység ad Tőkés. « vulpina L. In valle Pinye, Latorca et Lippica ; in palude Szernye; ad Dercen. Collá palustris L. In valle rivi Zsdenyauka ad Szarvasháza. Lemna trisulca L. In palude Szernye. Juncus bufonius L. In ditione Háthegység. « conglomeratus L. In valle Vicsa. « effusus L. In ditione Háthegység ad Árdánháza ; ad paludem Szernye. « articulatus L. In subalpinis m. Pláj. 45 Luzula campestris (L.) Lám. et D. C. ssp. vulgáris (Galfd.) A. et G. In comitatu superiore in pratis et depressis subalpinis Ubique. Luzula campestris (L.) Lám. et D. C. ssp. multiflora (Ehrh.) A. et G. pr. typica (Beck.) A. et G. In comitatu superiore in pratis depressis ubique. Luzula campestris (L.) Lám. et D. C. ssp. multi flóra (Ehrh.) A. et G. var. alpestris R. Beyer. In pratis subalpinis ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique. Luzula nemorosa (Poll.) E. Mey. pr. leucanthema (Wallr.) A. et G. In montibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique ; in ditione Háthegység. Jjuzula nemorosa (Poll.) E. Mey. pr. cuprina (Roch.) A. et G. In subalpinis m. Stoj. Luzula pilosa (L.) Willd. In subalpinis ni. Pikuj et Rick ; in valle Pinye et Zsdimir; in ditione Háthegység ad Boród. Luzula silvatica (Huds.) Gaud. In subalpinis m. Pikuj, Pláj et Rich. Veratrum album L. in subalpinis m. Pikuj et Rjapicka. Colchicum autumnale L. In valle Pinye. Gagea lutea (L.) Kér. In subalpinis m. SzKalianka. Állium montanum Schmidt. pr. petraeum (Lám. et D. C.) A. et G. In subalpinis m. Pikuj. Állium ursinum L. in valle Pinye ad Aklos ; in valle F. Gereben. Lilium martagon L. In superiore parte vallis Latorca; in subal- pinis m. Rjapicka et Ricli. Sállá bifolia L. pr. nivalis (Boiss.) A. et G. In pratis subalpinis omnibus ad Stoj pertinentibus. Majanthemum bifolium (L.) Schmidt. In silvis subalpinis montis Rich; in pratis subalpinis montis Pláj. Polygonatum verticillatum (L.) All. In subalpinis m. Pláj, Rich et Pikuj. Paris quadrifolia L. In comitatu superiore ubique. Galanthus nivalis L. In subalpinis m. Pikuj, Pláj et Szkalianka. Gladiolus imbricatus L. In subalpe Pikuj : in superiore parte vallis Latorca ; in valle Vicsa : in ditione Háthegység. Irts pseudacorus L. Ad Bátyú, Barkaszó, Gorond et Dercen ; in média parte vallis Latorca. Orális globosa L. In subalpinis m. Pláj et Pikuj ; in superiore parte vallis Latorca; in valle Vicsa, F. Gereben et Vk.-Zvir. Orchis latifolia L. In montibus supra pagum Volóe; in superiore parte vallis Latorca; in valle Pinye et F. Gereben. Orális maculata L. pr. speciosa (Hőst) A. et G. In subalpinis m. Pikuj ; in superiore parte vallis Latorca ad «Vereckei szoros» ; in valle Vicsa et Zsdimir. Orális morio L. In superiore et média parte vallis Latorca; in valle Pinye ad Polena. Orális palustris Jacq. In valle Vicsa; in ditione Háthegység. Gymnadenia albida (L.) Rich. In subalpinis m. Pikuj, Temnatik et Rjapicka. 46 Gymnadenia conopea (L.) R. Br. In pratis depressis et subalpinis ubique. Gymnadenia conopea (L.) R. Bk. f. ornithis Spr. In subal- pinis m. Rjapicka. Platanthera bifolia (L.) Rich. In montibus ad Pikuj pertinentibus ; in valle Latorca et F. Gereben ; supra pagum Volóc usque ad regionem subalpinam ra. Rich. Cephalanthera lonyifolia (L.) Fritsch. In subalpinis m. Pikuj. Listera cordata (L.) R. Br. In subalpinis m. Pláj. « ovata (L.) R. Br. var. stenoglossa Peterm. In silvis in comitatu superiore ubique. Neottia nidus avis (L.) Rich. In subalpinis m. Pikuj. Achroanthes monophyllos (L.) Greene. In subalpinis m. Pláj. Dicotyledoneae. Populus alba L. Ad «Vereckei szoros». « niyra L. In média parte vallis Latorca. « tremnla L. In comitatu superiore ubique; ad paludem Szernye. « tremula L. pr. villosa (Láng) A. et G. In subalpinis m. Rich ; in ditione Háthegység. Salix alba L. Secus rivos regionis montanae ubique. « caprea L. In superiore parte vallis Latorca; in valle Pinye et F. Gereben; ad paludem Szernye. « cinerea L. In valle Zsdimir. « aurita L. In subalpinis m. Pikuj. « purpurea L. In comitatu superiore in vallibus ubique. Carpinus betulus L. In régióné montana et in ditione Háthegység ubique silvas mágnás formát. Corylus avellana L. In silvis montanis hinc et inde. « « L f. brachychlamys Spach. In monte Plaicsik. Betula pendula Roth. In régióné collina et montana ubique frequens. Alnus viridis (Vill.) D. C. Iii montibus omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus supra terminum silvae. « rotundifolia Mill. Secus rivos omnes ad montes Stoj et Pikuj pertinentes. « incana (L.) D. C. Eisdem locis, quam prior, séd frequentior. Fayus silvatica L. In comitatu superiore et in ditione Háthegység arbor frequentissima, ubique silvas mágnás formát usque ad regionem subalpinam. Quercus robur L. In ditione Háthegység. « sessiliflora Salisb, Ibidem in societate posterioris silvas ágit. Ulmus scabra Mill. Arbores singulares in fagetis in subalpinis m. Pláj, Szkalianka, Temnatik et Pikuj; in valle Vicsa; in média parte vallis Latorca. Humulus lupulus L. In comitatu superiore in vallibus ubique; ad paludem Szernye. 47 Urtica dioica L. Ubique usque ad subalpinas. « urens L. In valle Yk.-Zvir. Thesium álpinum L. In subalpinis m. Rjapicka, Pláj et Pikuj. Viscum album L. In média parte vallis Latorca. Asarurn europaeum L. In montibus omnibus usque ad regionem subalpinam. Rumex acetosa L. In vallibus montanis ubique, etiam in subal- pinis m. Temnatik; ad Dercen. « acetosella L. In vallibus regionis montanae ubique ; in valle Lippica; in ditione Háthegység; ad paludem Szerűje. « alpinus L. In pascuis subalpinis ad Stoj et Pikuj perti- nentibus ubique frequens. « arifolius All. In subalpinis omnibus ad m. Stoj pertinentibus. « crispus L. In ditione Háthegység. « obtusifolius L. var. silvestris (Lám.) Ivoch. In subalpinis m. Rich et Pláj. « sanguineus L. In ditione Háthegység ad Ardánháza. Polygonum aviculare L. In inferiore parte vallis Vicsa; in ditione Háthegység; ad paludem Szernye. Polygonum hydropiper L. Ad Volóc et Frigyesfalva. « - lapathifolium L. Ad paludem Szernye. « « var. ovatum A. Br. Ad Frigyesfalva. « « « tomentosum (Schrk.) Ad paludem Szernye. Chenopodium album L. In ditione Háthegység. « Bonus Henricus L. In vallibus omnibus montanis, plurimum ad pagos. Chenopodium glaueum L. Ad Volóc et in ditione Háthegység. « hybridum L. In ditione Háthegység. « murale L. Ad pagum Zúgó. Agrostemma githago L. Ad Volóc et Munkács; in valle Lippica. Viscaria viscosa (Gilib.) Aschers. In valle F. Gereben, Vicsa et Lippica ; in ditione Háthegység. Silene italica (L.) Pers. ssp. nemoralis (W. K.) Heuff. In valle Vicsa in ditione Háthegység. « nutans L. ssp. dubia (Herb.) Williams. In subalpe Pikuj et Pláj. « vulgáris (Macii.) Garcke. In subalpinis m. Rjapicka, Pláj et Pikuj; in superiore parte vallis Latorca; in valle Vicsa et Vk.-Zvir. Lychnis flos cuculi L. In comitatu superiore ubique; ad Munkács et Dercen ; ad paludem Szernye. Melandryum album (Mill.) Garcke. In vallibus in comitatu supe- riore ubique ; in valle Lippica ; in ditione Háthegység ; ad paludem Szernye. Melandryum silvestre (Schrk.) Röhl. In comitatu superiore ubique. Gypsophila muralis L. Ad Munkács; in ditione Háth egység : ad paludem Szernye. Diantlius armeria L. In ditione Háthegység; ad Dercen. « barbatus L. ssp. compactus (Kit.) ni. (I). compactus Kit. in Schult. Oesterr. FI. ed. 2.1. p. 654. 1814. pro spécié). In pratis subalpinis ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique in valle F. Gereben in 380 m. a. s. m. Dianthus carthusianorum L. var. saxiyenus Schur. In superiore et média parte vallis Latorca; in valle Pinye et Vicsa; in monte Plaicsik; in ditione Háthegység. Saponaria officinalis L. Ad Volóc; in valle Lippica. Stellaria aquatiea (L.) Scop. Ad paludem Szernye. « graminea L. In comitatu superiore ubique ; in valle Lippica; ad paludem Szernye. Stellaria holostea L. In comitatu superiore ubique etiam in subal- pinis ; in ditione Háthegység. Stellaria média (L.) Vili.. In subalpinis m. Rjapicka ; in valle Yk.-Zvir. « nemorum L. In comitatu superiore satis frequens. Cerastium. fontanum Baumg. In pratis subalpinis omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Cerastium glutinosum Fr. In ditione Háthegység ad Ardánháza. « pumilum Fr. In subalpinis Rjapicka. « silvaticum W. K. In superiore parte vallis Latorca ; in valle Vicsa et F. Gereben ; in ditione Háthegység, ad Ardánháza. Cerastium vulqatum L. In superiore et média parte vallis La- torca; in valle F. Gereben; in ditione Háthegység; ad paludem Szernye. Sagina procumbens L. Ad Volóc; in ditione Háthegység. Arenaria serpyllifólia L. In valle Vicsa; ad Alsóverecke. « « _ L. var. viscidula Roth. In ditione Hát- hegység ad Ardánháza. Moehringia trinervia (L.) Clairv. In subalpinis m. Rich. Temnatik et Pikuj; in monte Plaicsik; in ditione Háthegység. Spergula arvensis L. In valle Vicsa; in ditione Háthegység. Spergularia rabra (L.) Presl. In ditione Háthegység ad Ardánháza. Scleranthus annuus L. In subalpinis m. Pikuj ; in valle Vicsa et Yk.-Zvir; in ditione Háthegység. Scleranthus uncinatus Schur. In supalpinis m. Szkalianka. Nymphaea ólba L. Ad Beregszász. Nuphar lutemn (L.) Sibth. et Sm. Ad Beregszász. Caltha palustris L. In régióné collina et montana ubique usque ad subái pes. Trollius europaeus L. In subalpinis m. Rich, Pláj et Rjapicka; in valle Vicsa. Relleborus purp urascens W. K. ssp. Baujigartenii (Kov.) Simk. In valle Latorca, Vicsa, Pinye, F. Gereben et Vicsa; in silvis subalpinis ad Pláj, Rich, Temnatik et Szkalianka. 49 Isopyrum thalidroides L. In subalpinis m. Máj, Kich et Szkalianka. Actaea cimicifuga L. In subalpinis m. Pláj. « spicata L. In subalpinis m. Pláj, Temnatik et Pikuj. Delphinium consolida L. Ad Munkács. Aconitum moldavicum Hacq. In subalpinis m. Pikuj, Pláj et Rich ; in superiore parte vallis Latorca; in ditione Háthegység. Aconitum napellus L. In subalpinis m. Pikuj. « variegatum L. In subalpinis m. Pláj. Anemone nemorosa L. In pratis subalpinis ad Stoj et Pikuj per- tinentibus. Anemone ranunculoides L. In subalpinis m. Pláj. Clematis vitaiba L. In ditione Háthegység. Ranunculus acer L. In comitatu superiore in pratis depressis ubique. Ranunculus acer L. ssp. Boraeanus (Jord.) Rouy et Fouc. f. Kladnii (Schur) Rapaics. In subalpinis m. Rjapicka. Ranunculus aconitifolius L. ssp. platanifolius (L.) Rapaics. In subalpinis m. Pikuj et Rjapicka. Ranunculus ficaria L. In comitatu superiore in vallibus ubique. « flammula L. In valle Zdenyauka et Vk.-Zvir ; in ditione Háthegység; ad paludem Szernye valde frequens. Ranunculus lanuginosus L. In comitatu superiore ubique. « - polyanthemus L. In subalpinis m. Temnatik, Pláj et Pikuj; in valle Pinye; in superiore parte vallis Latorca. Ranunculus repens L. In comitatu superiore in vallibus ubique, etiam in subalpinis m. Temnatik; ad paludem Szernye. Ranunculus sardous Cr. var. mediterráné us Griseb. In ditione Háthegység ad Boród. Ranunculus scéleratus L. In ditione Háthegység ad Árdánháza ; in palude Szernye. Thalictrum aquilegifólium L. In subalpinis m. Rjapicka, Pláj et Rich. Papaver rhoeas L. Ad Munkács. Chelidonium május L. In vallibus omnibus montanis, plurimum ad pagos. Corydalis solida (L.) Sw. In subalpinis m. Pláj. Lepidium campestre (L ) R, Br. In superiore et média parte vallis Latorca ; in valle Vicsa; in ditione Háthegység. Lepidium r-uderále (L.) R. Br. In valle Vicsa ad Volóc ; in valle Latorca ad Szentmiklós. Thlaspi arvense L. In superiore parte vallis Latorca. Alliaria alliacea (Salisb.) Read. et Britt. In valle Zsdimir, Pinye et Vicsa ; in subalpinis m. Pikuj et Temnatik. Sisymbrium officincde (L.) Scop. In média parte vallis Latorca ; in valle Vicsa et Vk.-Zvir; in ditione Háthegység. Sinapis arvensis L. In valle Vicsa et Vk.-Zvir ; in média parte vallis Latorca. Rarbarea arcuata (Op.) Rchb. In vallis montanis ubique. 4 50 Burbarea vulgáris R. Br. In ditione Háthegység. Boripa palustris (Leyss.) Bess. In valle Vk.-Zvir ; in ditione Hát- hegység ad Boród; ad paludem Szernye. Boripa silvestris (L.) Bess. In vallibus raontanis ubique etiam in subalpinis m. Szkalianka ; in valle Lippica ; ad paludem Szernye. Cardamine amara L. Secus rivulos montanos ubique. « flexuosa With. In subalpinis m. Veliki Vrch. « impatiens L. In silvis regionis montanae ubique; in ditione Háthegység. Cardamine pratensis L. In pratis humidis regionis montanae ubique. Dentaria butbifera L. In subalpinis m. Pikuj, Pláj, Rich, Temnatik et Szkalianka ; in valle Pinye ; in ditione Háthegység. Dentaria glandulosa W.K. In subalpinis m. Pikuj, Rieh et Szkalianka. Lunaria redivivaL. In subalpinis m. Pikuj, Temnatik et Rieh: in valle Zsdimir et F. Gereben. Capsella bursa pastoris (L.) Med. A planitie usque ad subalpinas ubique; in subalpinis m. Szkalianka 1180 m. s. m. Draba verna L. In valle Pinye. Arabis arenosa (L.) Scop. Ad «Vereczkei szoros»; in valle Pinye. « glabra (L.) Berxh. In superiore et média parte vallis Latorca ; in valle Vicsa. Arabis Háttéri L. In pratis depressis et subalpinis ubique frequens. Hesperis sibirica L. var. candida (Kit.) Borb. subvar. piliperda Borb. In valle Latorca ad «Vereczkei szorosa ; in valle Vicsa (loc. eláss H. piliperdae Borb.). Bunias orientalis L In pratis depressis ubique, séd non frequens. Sedum boloniense Lois. In superiore parte vallis Latorca; in ditione Háthegység. Sedum fabaria Koch. ssp. carpatieum (Reuss). In subalpinis m. Pikuj. Sempervivum montanum L. In subalpinis m. Pikuj. Saxifraga aizoon Jacq. In subalpinis m. Pikuj. Chrysosplenium alternifolium L. In régióné montana et subalpina ubique. Bibes alpinum L. var. septentrionále Tuzson f. Scopolii (Hladn.) Simk. In subalpinis m. Pikuj ; in superiore parte vallis Latorca. Bibes petraeum Wulf. In subalpinis m. Pikuj. « grossularia L. In subalpinis m. Pláj et Pikuj ; in valle Vicsa. Aruncus silvester Kostel. Ad « Vereczkei szoros ; in valle Pinye et Vicsa. Cotoneaster integerrima Med. In subalpinis m. Pikuj. Birus communis L. In valle Latorca, Vicsa et Pinye. Pirus málus L. ssp. silvestris (L.) Grvy. In valle Latorca, Vicsa, Zsdimir et Lippica. Sorbus aucuparia L. var. lanuginosa (Kit.) Beck. In subalpinis m. Pláj et Pikuj. 51 Crataegus monogyna Jacq. In valle Yicsa. Bubus idaeus L. In subalpinis m. Rich et Pláj ; in ditione Hát- hegység. Fragaria vesca L. pr. semperfotens (Duc.h.) A. et G. In subal- pinis m. Szkalianka. Potentilla anserina L. In comitatu superiore in vallibus ubique; ad paludem Szernye. Potentilla argentea L. In montibus supra pagum Jávor; in ditione Háthegység. Potentilla aurea L. In pratis subalpinis ad Stoj pertinentibus ubique. Potentilla canescens Bess. In ditioDe Háthegység ad Boród. « erecta (L.) Hampe. In comitatu superiore in pratis depressis et subalpinis ubique; in ditione Háthegység. Potentilla reptans L. In superiore parte vallis Latorca. « supina L. In ditione Háthegység ; ad paludem Szernye. Geum rivale L. In subalpinis m. Pikuj et Rjapicka ; in valle Yicsa et Latorca, « urbanum L, In valle Latorca et Vk.-Zvir; in ditione Hát- hegység. P ilipendula hexapetala Gilib. In valle Latorca et Yicsa ; in subal- pinis m. Pikuj. FiUpendula ulmaria (L.) Max. var. glaberrima Bec.k. In valle Latorca ad Alsóverecke; in valle Pinye. Filipendula ulmaria (L.) Max. var. denudata Bec.k. In subalpinis m. Pláj. Alchemilla arvensis (L.) Scor. In ditione Háthegység ad Ardánháza. « vulgáris L. ssp. eu-vulgaris A. et G. In montibus et vallibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Agrimonia eupatoria L. In superiore parte vallis Latorca : in valle Lippica; in ditione Háthegység. Sanguisorba officinalis L In superiore parte vallis Latorca ; in valle Lippica. Prunus avium L. pr. silvestris (Kirschl.) A. et G. In valle F. Gere- ben ; in ditione Háthegység. Prunus padus L. Supra pagum Yolóc ; in valle Pinye et F. Gereben. Prunus spinosa L. In valle Yicsa, Pinye et Latorca ; in ditione Háthegység. ( lenista germanica L In ditione Háthegység. « tinrtoria L. pr. vulgáris (Spach) A. et G. In monte Plaicsik ; in superiore parte vallis Latorca. Genista tinctoria L. pr. elata (Mxch ) A. et G. In valle Yicsa : in ditione Háthegység ; ad Dercen ; ad paludem Szernye. Cytisus nigricans L. In ditione Háthegység. Cnonis hircina Jacq. In valle Latorca ad Jávor: in valle Yicsa et F. Gereben : ad Munkács. 52 Trifolium alpesire L. In subalpinis m. Pláj ; in superiore et média parte vallis Latorca; in valle Vicsa; in ditione Háthegység. Trifolium arvense L. In média parte vallis Latorca ; in valle Lippica. « hadiam Schreb. In subalpinis m. Rjapicka. « campestre Schreb. In ditione Háthegység ad Ardánháza. « hybridum L. In comitatu superiore in pratis depressis ; in ditione Háthegység ; ad Dercen : ad paludem Szernye. Trifolium minus Sm. In valle Vicsa, Lippica et Vk.-Zvir; ad Dercen. Trifolium montanum L. In comitatu superiore in pratis depressis valde frequens. Trifolium toehroleueum L. In valle Lippica; in ditione Háthegység ad Ardánháza et Dávidháza. Trifolium pratense L. pr. spontáné u-rn (Willk.) A. et G. Ubique. « repens L. Ubique. « strepens Cr. In monte Plaicsik ; in subalpinis m. Pláj ; in superiore parte vallis Latorca; in valle F. Gereben et Vicsa. Medicago falcaia L. Ad pedem montis Pláj ; in valle Latorca, Vicsa et Vk.-Zvir; in ditione Háthegység. Medicago lupulina L. In valle Latorca, F. Gereben, Vicsa et Vk.-Zvir : in ditione Háthegység. Medicago varia Med. (= M. sálivá X falcaia). In valle Vicsa et Vk.-Zvir. Dorgcnium herbaceum Vill. In ditione Háthegység ad Ardánháza. Melilotus alba Desr. In valle Vicsa, et Latorca hinc et inde. « officinalis L. In valle Lippica. Lotus cornicidatus L. pr. eu-eorniculatus (L.) A. et G. In subalpi- nis m. Pláj, Rjapicka et Pikuj ; in valle Vicsa, Latorca et Vk.- Zvir; in ditione Háthegység; ad paludem Szernye. Lotus corniculatus L. pr. tenuifolius (L.) A. et G. In ditione «Szernye-mocsár» ad Dercen. Astragalus cicer L. In valle Vicsa. « glycyphyllos L. In subalpinis m. Rich ; in ditione Hát- hegység. Coronilla varia L. In subalpinis m. Pláj ; ad Munkács ; in valle Vicsa. « « L. pr. lati fólia (Hazsl.) A. et G. (C. elegáns Panc.) In ditione Háthegység ad pagum Ardánháza. Obs. Proles haec etiam in Alpibus Liptoviensibus in monte Cervence et ad Fatram Magnam in valle «Gágyeri- völgy » occurit, ubi cl. Hul.ják légit! Vicia sálivá L. ssp. angustifolia (L.) A. et G. In ditione Hát- hegység ad Ardánháza. Vicia sepium L. In subalpinis m. Rich et Pikuj ; in superiore et média parte vallis Latorca; in valle Pinye et Vicsa. Vicia tenuifolia Roth. In superiore parte vallis Latorca ; in valle Vicsa et Vk.-Zvir; ad Dercen. Vicia tetrasperma (L.) Mnch. In ditione Háthegység ; ad Dercen. Vic-ia villosa Roth. Ad Munkács ; in valle Lippica ; in ditione Háthegység. Lathyrus laevigatus (W. K.) Fritsch. in subalpinis m. Pikuj. « niger (L.) Bernh. In ditione Háthegység. « pratensis L. In valle Yicsa et F. Gereben ; in ditione Háthegység. Lathyrus sűvestris L. Ad pagum Som. « túberosus L. Ad pagum Som et in ditione Háthegység. « vernus (L.) Bf.rnh. In superiore parte vallis Latorca ; in ditione Háthegység. Geránium columbinum L. in ditione Háthegység ad Ardánháza. « palustre L. In subalpinis m. Temnatik et Szkalianka ; in monte Plaicsik. Geránium phaeum L. In comitatu superiore in vallibus et montibus omnibus usque ad régiónéin subalpinam. Geránium Róbert ianum L. In comitatu superiore ubique et in ditione Háthegység. Geránium silvaticum L. In subalpinis m. Pláj. « « L. pr. alpesire (Schur) m. (G. alpesire Schur Verh. sieb. Ver. II. p. 176. 1851 solum nőmén; Verh. sieb. Ver. X. p. 131. 1859: Enum. pl. transs. p. 135. 1866). «A G. silvatico difiért tam statione alpina, quam indumento petiolorum caulisque e pilis rigidis, eglandulosis , reversis (non adpressis!) constante». Simk. En. fl. transs. p. 160. 1886. Crescit in subalpinis m. Pikuj circa 1200— 400 m. a. s. m. — Hanc prolem (= kisfaj, Rasse) etiam in alpibus Petro- sul supra pagum Fejérpatak in comitatu máramarosiensi légi. Oxalis acetose/la L. In comitatu superiore ubique. Linum cathareticum L. In subalpinis m. Pláj : in valle F. Gereben. « exiraaxill are Kit. In pratis subalpinis ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique. Polygala comosa Schrk. In superiore et média parte vallis Latorca ; in valle Vicsa ad Volóc. Polygala vulgáris L. In subalpinis m. Rjapicka, Temnatik, Pláj et Pikuj; in superiore et média parte vallis Latorca ; in valle F. Gereben et Vk.-Zvir. Euphorbia amygdaloides L. In silvis montanis ubi([ue. « cyparissias L. In vallibus montanis ubique et in valle Lippica Euphorbia platyphylla L. In valle Latorca ad Jávor ; in valle Vicsa ; in ditione Háthegység. Euphorbia villosa \Y. K. In subalpinis m. Pikuj circa 1100 m. a. s. m. Mercurialis perennis L. In subalpinis m. Pláj, Rich. Szkalianka, Temnatik et Pikuj. Empetrum nigrum L. In subalpinis m. Pikuj. Evonymus vulgáris Scop. In valle Latorca et Zsdimir. Acer campestre L. ssp. leiocarpum (Op.) Pax. var. normálé Gr. v. Schw. In valle Zsdimir. Acer campestre L. ssp. leiocarpum (Op.) Pax var. austriacum (Tratt.) D. C. f. trichopodum Borb. Ad «Vereczkei szoros». Acer platanoides L. In montibus et vallibus ad Stoj et Pikuj per- tinentibus Fago mixta séd singulatim sat frequens. Acer pseudoplatanus L In silvis ad Stoj et Pikuj pertinentibus Fago mixta anteriore frequentior. Impatiens noli tangere L. In silvis ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Rhamnus frangula L. In valle Latorca et F. Gereben. Tilia plaiyhylla Scop. In valle Pinye. « cordata Mill. In monte Plaicsik ; in superiore parte vallis Latorca: in valle Vicsa. Malva silcestris L. In ditione Háthegység. Lavatera thuringiaca L. In valle Latorca ad Ujtövisfalva. Hypericum alpigenum Kit. In pratis subalpinis ad Stoj pertinen- tibus ubique. (In subalpinis m. Pikuj frustra quaesivi.) Hypericum perforatum L. Ad Alsóverecke : in ditione Háthegység ad Ardánháza, Hypericum maculatum Cr. In pratis montanis et subalpinis ad Stoj et Pikuj , pertinentibus ubique frequens : in ditione Hát- hegység ad Ardánháza. Viola arvensis Mnch. In comitatu superiore ubique: ad Munkács: in valle Lippica: in ditione Háthegység. Viola canina L. var. ericetorum (Schrad.) Rchb. Ad Alsóverecke. « declinata W. K. In pratis subalpinis omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique. Viola tricolor L. In valle Latorca et Yk.-Zvir: in ditione Háthegy- ség: ad paludem Szénivé. Daphne mezereum L. In silvis montanis ad Stoj et Pikuj perti- nentibus. Lythrum salicaria L. in valle Vicsa ad Yolóc: in ditione Hát- hegység: ad paludem Szernye. Lytlirum virgatum L. Ad pagum. Som : ad paludem Szernye. Epil obiam alpesire (Jacq.) Krock. In subalpinis m. Plájet Temnatik. « alsinaefolium Yill. In subalpinis m. Rich. « anagallidifolium Lám. In subalpinis m. Rjapicka. « collinam Gmel In subalpinis m. Pláj et Szkalianka. « montanum L. In silvis omnibus ad Stoj et Pikuj per- tinentibus. Epilobium palustre L. in subalpinis m. Rjapicka. Chamaenerium angustifolium (L.) Scop. Iii subalpinis m. Pláj ; in valle Yicsa; In ditione Háthegység: ad paludem Szernye. Circaea alpina L. In subalpinis m. Pikuj, Temnatik et Rich. « intermedia Ehrh. In subalpinis m. Szkalianka. « lutetiana L. In subalpinis m. Pláj et Szkalianka. Sanicula europaea L. In comitatu superiore ubique. 55 Astrantia major L. In subalpinis m. Pláj, Temnatik et Pikuj ; in valle Vicsa. Carum carvi L. In pratis regionis montanae ubique. Pimpinella saxifraga L. In monte Plaicsik: in valle Vk.-Zvir et Vicsa: ad Munkács. Sium latifolium L. Ad paguni Som: in palude Szernye. Üenanthe aquatica (L.) Poir. In valle Lippica ; in palude Szernye. « banatica Heuff. In valle F. Gereben et Latorca ad «Vereckei szoros ». Libanotis montana Cr. ín valle Latorca ad pagum Jávor. Ligusticum mutellina (L.) Cr. In subalpinis m. Vk.-Vrch et Rjapicka. Angelica archangelica L. In subalpinis m. Pikuj. « silvestris L. Ad Frigyesfalva. Peucedanum oreoselinum (L.) Mnch. In pratis depressis in comitatu superiore ubique valde frequens; in ditione Háthegység. Pastinaca sativa L. In valle Vicsa ad Vócsi; in média parte vall is Latorca. Heracleum sphondylium L. In subalpinis m. Rjapicka et Temnatik ; in valle Pinye. Laserpitium latifolium L. var. asperum (Cr.) Neilr. In régióné subalpina montis Pikuj, ubi etiam L. alpinum ereseit. Laserpitium latifolium L. pr. alpinum (W. K.) m. (L. alpinum W. K. Icones III. p. 281 t. 253. 1812. pro spécié). Differt a typo statura humili, inflorescentia minőre, radiorum umbellis et umbelluliis paucioribus et brevioribus, foliis angustioribus et minoribus. A typo ergo dimensione partium tantum differt. — Proles (— kistáj, Rasse) haec formám subalpinam et alpinam sistit L. latifoliae typicae, quodcum formis inter- mediis conjuncta est. Variat floribus albis (= lusus albi- florus m.) et roseis (= lusus rosifiorus m.), variat demum indumento foliorum et caulium, signum posterius autem non est stabilé ; fólia ad nervos, caules infra inflorescentiam et radii umbellae plurimum pilosae sunt. — Crescit in pratis subalpinis ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique. Laserpitium prutenicum L. In monte Plaicsik. Daucus carota L. In valle Latorca et Vicsa non frequens ; ad paludem Szernye. Torilis anthriscus (L.) Bernh. Ad Frigyesfalva. Anthriscus nitidus (Wahlb.) Garcke. In parte superiore vallis Latorca ; in valle F. Gereben ; in subalpinis m. Pláj. Rjapicka, Temnatik et Pikuj. Chaerophyllum aromatieum L. In subalpinis m. Szkalianka ; in monte Plaicsik. Chaerophyllum bulbosum L. In valle Vicsa et Lippica. « cicutaria Vill. In subalpinis m. Pláj et Pikuj ; in valle Pinye ad Aklos. Cornus sanguineaL. In valle Vicsa et Pinye: in ditione Háthegység. 5H Pirola secunda L. In subalpinis m. Pláj. « uni flóra L. In subalpinis m. Rjapicka. Vaceinium myrtiüus L. In pratis subalpinis omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique valde frequens. Vacrinium vitis idaea L. In similibus locis quam prior, séd non adeo frequens. Vaceinium uliginosum L. In subalpinis omnibus ad m. Stoj et Pikuj pertinentibus anteriore rarior. Primula elatior (L.) Schreb. In subalpinis m. Pláj et Temnatik. « veris Huds. In subalpinis m. Pláj ; in valle Pinye. Lysimachia nemorum L. in subalpinis m. Pikuj. « nnmmnlaria L. In valle Pinye, Vicsa et Vk.-Zvir;in ditione Háthegység. Lysimachia punctata L. In ditione Háthegység. « vulgáris L. In valle Vk.-Zvir; in ditione Háthegység. Anagcdlis arvensis L. In ditione Háthegység. Fraxinus excélsior L. In fagetis in comitatu superiore ubique, séd semper singulatim. Syringa Josikaea Jacq. fű. In superiore parte vallis Latorca ad Vezérszállás, Yereezkei szoros et Rákóczy szállás ; in valle Zdenyauka inter Zbun et Hidegrét, ad Szarvasháza ; in valle Kocsilyó prope Szarvasháza ; in valle F. Gereben inter pagos F. Gereben et Vezérszállás (locus classicus S. prunifoliae Kit.); in valle Vicsa ad Zányka et Almamező frequentis- sime. Ligustrum vulgare L. In ditione Háthegység. -Centaurium umbellatum Gilib Ad Munkács et Volóc. Gentiana asclepiadaea L. In comitatu superiore ad margines sil- varum ubique frequens usque ad subalpes. Gentiana asclepiadaea L. f. comosa m. Caule humili 20 — 25 cm. alta, intlorescentia terminali in capitulo contracta. Quod habitum attinet, haec forma ita est nexa typo, sicut Solidago alpestris S. virgae aureae ; ergo f. nova formám verticalem (subalpinam) sistit G. asclepiadeae. Itaque in régióné su balpina pro typo haec forma substituitur, in regionibus inferioribus autem formis intermediis conjuncta est cum typo. Crescit in pascuis supra terminum silvae in summo subalpinis m. Pikuj circa 1200 400 m. a. s. m. Gentiana polymorphu Wettst. ssp. carpatica Wettst. In subalpinis m. Pláj, Szkalianka et Pikuj ; in superiore parte vallis Latorca. Gentiana Yagneri Jka. In pascuis subalpinis super 1200 m. a. s. m. lnne et inde in subalpinis m. Pláj, Yeliki Yrch, Rjapicka, Borilova et Stoj. Cynanchum vincetoxicum (L.) Pers. In ditione Háthegység ad Ardánháza. Convolvulus arvensis L. In média parte vallis Latorca ; in ditione Háthegység. 57 Calystegia sepium (L.) R. Br. In valle Latorca ad Ujtövisfalva et Bányafalu: in ditione Hátbegység. Cuscuta epilinum Whe. In Linó usitatissimo ad Volóc. « epithymum (L.) Murr. In monte Plaicsik ; in subalpinis m. Pikuj : in superiore et média parte vallis Latorca ; in valle Vicsa; in ditione Háthegység. Cuscuta europaea L. In média parte vallis Latorca; in valle Vk.-Zvir: in ditione Háthegység: ad paludem Szernye. Cuscuta suaveolens Sér. In Trif. prat. ad pagum Frigyesfalva. Symphytum cordatum W. K. In montibus partis comitatus supe- rioris omnibus usque ad terminum silvae. Symphytum officinale L. In superiore et média parte vallis Latorca ; in valle Vicsa et Lippica ; ad Dercen ; ad paludem Szernye. Symphytum tuberosum L. In subalpinis m. Pikuj. Pulmonaria officinalis L. In subalpinis m. Szkalianka, Pláj, Tem- natik et Pikuj ; in valle Vicsa. Myosot-is arvensis (L.) Hill. Ad Alsóvereczke et in ditione Hát- hegység. Myosotis micrantha P\ll. In ditione Háthegység ad Ardánháza. « scorpioides Hill. Secus rivos in comitatu superiore ubi- que ; in ditione Háthegység : ad paludem Szernye. Myosotis scorpioides Hill. lusus albifiorus. In valle F. Gereben. « silvatica Hoffm. In subalpinis m. Szkalianka. « sparsifiora Mik. In superiore parié vallis Latorcza: in valle Pinye. Echium vulgare L. In vallibus montanis ubique, in planitie fre- quentior. Verbéna officinalis L. In ditione Háthegység. Ajuga genevensis L. In pratis depressis ad Stoj et Pikuj perti- nentibus ; in ditione Háthegység. Ajuga reptans L. In monte Rich et Plajcsik : in valle Zsdimir et Pinye: in ditione Háthegység. Glechoma hederacea L. In comitatu superiore in pratis depressis ubique: ad paludem Szernye. Glechoma hirsuta W. K. In silvis montanis in superiore parte comitatus. Brunella laciniata L. In ditione Háthegység ad Boród. « vulgáris L. In vallibus montanis usque ad subalpes ; in ditione Háthegység. Galeopsis bifida Bonn. In superiore parte vallis Latorcza : in valle Vicsa ; in subalpinis m. Rich. Galeopsis pubescens Bess. Ad Alsóvereczke; in monte Plájcsik. « speciosa Mill. In superiore et média parte vallis La- torcza ; in subalpinis m. Pláj et Rjapicka. Lamium album L. In vallibus omnibus montanis plurimum ad pagos. « maculatum L. In comitatu superiore et in ditione Hát- hegység ubiqne. 58 Lamiuvn luteum (Huds.) Krock. In montibus ad Pikuj pertinen- tibus et ad Plájesik; in valle Zsdimir et Pinye. Leonurus cardiaca L In superiore parte vallis Latoreza ; in valle Vicsa; in ditione Háthegység. Stachys álpina L. In subalpinis m. Rich et Pláj. « germanica L. Ad Alsóvereczke ; in ditione Háthegység. « officinalis (L.) Trev. In subaipinis rn. Pláj ; in monte Plájesik ; in superiore parte vallis Latoreza ; in valle Vicsa et Lippica. Stachys palustns L. Ad Dercen; in paludem Szernye. « recta L. In ditione Háthegység. « silvatica L. In subalpinis m. Pláj et Temnatik: in valle Yiesa et F. Gereben ; in ditione Háthegység. Sulvia glutinosa L. In montibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique. Salvia verticillata L. In valle Vicsa et F. Gereben. Satureja acinos (L.) (Sgheele). In ditione Háthegység. « vulgáris (L.) Fritsch. In subalpinis m. Pláj ; in ditione Háthegység. Origanum vulgare L. In monte Piaiesik; in média parte vallis Latoreza ; in valle Vicsa ad Vócsi. Thymus cdpestris Tausch. In subalpinis omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Thymus collinus M. B. var. decussatus Simk. In valle Vicsa: in ditione Háthegység ad Tőkés. Thymus ovatus Mill. In valle F. Gereben. Lycopus europaeus L. In valle Pinye et F. Gereben ; ad paludem Szernye. Lycopus europaeus L. var. glabrescens Schmidely. In valle Latoreza ad Frigjms falva. Mcntha austnea Jacq. In subalpinis m. Pláj ; in monte Plájesik ; in valle Zsdimir et Zsdenyauka ad Szarvasháza. Mentha longifolia (L.) Huds. In valle Vicsa ad Volóc; in valle Latoreza ad Frigyesfalva; in monte Plaicsik. Mentha putegium L. In ditione Háthegysóg. Elshóltzia Patrini (Lepech.) Garcke. In locis ruderalibus in pagis Kisbisztra et Felsővereczke. Atropa belladonna L. In montibus ad Pikuj pertinentibus hinc et inde; in ditione Háthegység frequens. Scopolia carniolica Jacq. In subalpinis m. Pikuj ; in valle Zsdenyauka, F. Gereben et Zsdimir. Hyoscyamus niger. L. In valle Vk.-Zvir. Sulanum dulcamara L. In subalpinis m. Rich : in valle Pinye et Vicsa; ad paludem Szernye. Datura stramonium L. In ditione Háthegység. Yerbascum blattaria L. In valle Lippica; in ditione Háthegység ad Ardánháza: ad paludem Szernye. Yerbascum nigrum L. In superiore parte vallis Latorca ad pagum Jávor; in subalpinis m. Szkalianka. / 59 Linaria vulgáris Mill. In subalpinis m. Pláj ; in valle Viesa et Lippica ; ad paludem Szernye. Scrophularia nodosa L. In subalpinis m. Pikuj : in valle F. Gereben : in ditione Háthegység. Scrophularia Scopolii Hoppé. In subalpinis m. Pikuj, Szkalianka et Temnatik; in superiore parte valJis Latorcza. Gratiola officinalis L.-In valle Lippica: ad Dercen; ad paludem Szernye. Veronica arvensis L. In valle Pinye; in ditione Háthegység. « beccabunga L. In comitatu superiore ubique usque ad subalpes. Veronica chamaedrys L. In comitatu superiore ubique etiam in subalpinis m. Pláj et Pikuj : in ditione Háthegység. Veronica longifolia L. Ad Beregszász et Mezökászony. « montana L. In subalpinis m. Pláj. « officinalis L. In subalpinis m. Pikuj et Rjapicka: in ditione Háthegység. Veronica scutellata L. Ad paludem Szernye. « serpyüifolia L. In superiore parte vallis Latorca : in valle Pinye. Veronica serpyllifolia L. var. rotundifolia (Schrk.) Beck. In pratis subalpinis ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Veronica teucrium L. In superiore parte vallis Latorca. « Tournefortii Gmel. Ad Alsóvereczke et Vezérszállás; in valle Vk.-Zvir. Digitális ambigua Murr. In subalpinis m. Pikuj ; in monte Plaicsik ; in valle Vicsa. Melampyrum nemorosum L. prol. bihariense (Kern.) In silvis in comitatu superiore ubique: in ditione Háthegység. Melampyrum sűvaticum L. In subalpinis m. Pikuj et Rjapicka. « arvense L. Ad Munkács et Nagvborzsova. Euphrasia minima Jacq. In valle Latorcza ad Vezérszállás : in subalpinis m. Temnatik. Euphrasia picta Wlmm. In subalpinis m. Pikuj, Stoj et Rjapicka : in valle Zsdimir. Euphrasia Rostkoviana Hayne. Iii pratis depressis et subalpinis omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Euphrasia stricta Hőst. In subalpinis m. Pikuj et Pláj. Alectorolophus alpinus (Bauaig.) Stern. In subalpinis m. Pláj, Rjapicka et Pikuj. Alectorolophus crista galli (L.) M. B. In superiore et média parte vallis Latorcza; in valle Vicsa. Alectorolophus major (Ehrh.) Rchb. In parte média vallis Latorcza ; in valle Vicsa, F. Gereben, Lippica, Vörös patak: ad Der- cen ; ad paludem Szernye. Alectorolophus montanus (Saut.) Fritsch. In valle Vk.-Zvir: in ditione Háthegység ad Dávidháza ; ad Kisbisztra. 60 Pedicularis Hacquetii Gráf. In latere septentrionali montis Rjapicka. Lathraea squamaria L. In monte Plaicsik. Plantago lanceolata L. In comitatu superiore in pratis depressis; in valle Lippica : in ditione Hátkegység : ad paludem Szernye. Plantago major L. In pratis depressis ubique, hine et inde etiam in subalpinis. Plantago média L. In comitatu superiore in pratis depressis, etiam in ditione Háthegység. Asperula aparine M. B. In valle Latorca ad pagum Jávor. « glanca (L.) Bess. In ditione Háthegység. « odorata L. In montibus omnibus usque ad regionem subalpinam ; in ditione Háthegység. Galium anisophyllum Vill. In subalpinis m. Pikuj. « aparine L. In ditione Háthegység. « boreale L. In superiore parte vallis Latorca. « mollugo L. In ditione Háthegység; ad Dercen. « rotundi fóliám L. In pinetis montis Rjapicka. « Schultesii Vest. In comitatu superiore ubique; in ditione Háthegvsóg. Galium vernum Scop. In pratis silvaticis et subalpinis ubique. « vernem L. In pratis depressis ubique etiam in subalpinis. « « « var. Wirtgeni (F. Schultz). In subalpinis m. Pikuj ; in ditione Háthegység. Sambucus ebidus L. In ditione Háthegység. « nigra L. In subalpinis m. Temnatik; in valle Pinye et Vicsa. « racemosa L. In subalpinis m. Pláj; in valle Vicsa; in ditione Háthegység. Viburnum opidus L. In média parte vallis Latorca; in valle Vicsa ad Zányka et Vócsi. Lonieera nigra L. In subalpinis m. Pikuj, Pláj et Rich. « xylosteum L. In subalpinis m. Pikuj et Pláj ; in valle F. Gereben et Vicsa. Acloxa moschatellina L. In subalpinis m. Temnatik et Pláj. Valeriána officinalis L. In subalpinis m. Pláj. « « L. var. collina Dierb. In ditione Háthegység ; in planitie comitatus ad Szernyemocsár et Derczen. Valeriána tripteris L. In subalpinis m. Pikuj. Dipsacus pilosus L. In valle Vicsa. Succisa pratensis Mnch. In subalpinis m. Pláj. Knautia arcensis (L.) Coult. var. pólymorpha (Schm.) Szabi) f. pra- tensis (Schm.) Szabó. In vallibus omnibus regionis montanae ubique. Knautia silvatica Duby var. dipsacifolia (Hőst) Godat f. semicalva (Borb.) Szabó In subalpinis m. Pikuj. Knautia silvatica Duby var. poc-utica Szabó. In subalpinis m. Pláj et Szkalianka. Scábiosa lucida Vill. In subalpinis m. Pikuj. 61 Campanula cervicaria L. In valle Vk.-Zvir. F. Gereben et Latorca ad Alsóverecke. Campanula cervicaria L. var. capitata Schur. In subalpinis m. Pikuj et Temnatik. Campanula cervicaria L. var. capitata Schur. fi alpigena m. Caule humili, 30—35 cm alta, non adeo setosa quam in typo; inflorescentia terminali in capitulo contracta, ut in varietate ; foliis duplo longioribm et latioribus quam in varietate , foli- orum laminis 30 — 34 mm latis et 70—110 mm longis. Quod habitum attinet haec forma ita est nexa typo, sicut Solidago alpestris S. virgae aureae ergo forma verticalis (subalpina) Campanulae cervicariae. Crescit in jugo montis Pikuj, circa 1300—1400 m s. m. Campanula glomerata L. var. glabra Blöff et Fingerh. In monte Plajcsik. Campanula Hostii Baumg. ssp. pseudolanceolata (Pánt.) Vitás. In pratis subalpinis in montibus omnibus ad Stoj et Pikuj per- tinentibus frequens. Campanula patida L. In régióné collina et montana in pratis omnibus frequens : in ditione Háthegység ; ad Dercen. Campanula putula L. ssp. ábietina (Griseb.) Simk. In subalpinis m Pikuj, Pláj et Temnatik. Campanula patula L. var. xestocaulon Beck. Ad Alsóvereczke ; in valle Zsdimir. Campanula persici fólia L. In superiore parte vallis Latorca ; in valle Vicsa: in subalpe Temnatik et Pikuj. Campanula rapunculoides L. Pláj ; Pláj esik ; in ditione Háthegység. « trachelium L. In monte Plájcsik; ad Frigyesfalva. Phyteuma spieatum L ssp. ochroleucum Döll. var. cordifólium Wallr. In subalpinis m. Pláj, Temnatik et Pikuj ; in superiore parte vallis Latorca; in valle Vicsa. Phyteuma Vagneri Kern. In subalpinis m. Pláj et Rjapicka supra ter- mimum silvae, semper in pratis ad foenisecium septum. nun- quam in pascuis. Jasione montana L. In ditione Háthegység ad Ardánháza. Eupatorium cannabinum L. In subalpinis m. Pláj : in valle F. Gereben. Adenostyles alliariae (Gouan.) Kern. In subalpinis m. Pláj et Pikuj. Solidago canadensis L. In valle Latorcza ad Rekesz et Ujtövis- falva. Solidago virga aurea L. In valle Latorcza ad Alsóvereczke: in subalpinis m. Pláj. Solidago virga aurea L. var. alpestris (W. K.) Simk. In sub- alpinis m. Pikuj et Stoj. Bellis perennis L. In pascuis vallinis ubique. Aster bellidiastrum (L.) Scop. In parte superiore vallis Latorca. Erigeron acer L. In valle F. Gereben. Er ígérőn annuus (L.) Pers. In ditione Háthegység ad Tőkés, cc canadensis L Ad Vócsi, Hársfáivá et Munkács; in sub- alpinis m. Szkalianka 1120 m a. s. m. ; in ditione Háthegy- ség: ad paludem Szernye. Filago arvensis L. In ditione Háthegység. « germaniea (Sm.) Fr. In ditione Háthegység ad Ardánháza. Antennát ia dioica (L.) Gartn. In pratis depressis et subalpinis omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Gnaphalium norvegicum Gunn. In subalpinis m. Pláj. « silvaticum L. In comitatu superiore ubique usque ad subalpes : in ditione Háthegység. Gnaphalium snpinum L. In subalpinis m. Veliki Vrch. Innia britannica L. In valle Latorca ad Jávor et Szolyva. Buphthalmum speciosum Schreb. In valle Vicsa ad Zányka et Volóc; in valle Zsdimir. Budbeckia írnia L. Ad Alsóverecke q. spont. (Ex America introducta). Bidens cernua L. var. radians Beck. Ad «Vereckei szoros*. « tripartita L. Ad paludem Szernye; in ditione Háthegység. Galinsoga parviflora Cav. Ad Alsóverecke. Anthemis arvensis L. In vallibus omnibus ad Stoj et Pikuj per- tinentibus : in valle Lippica : in ditione Háthegység. Achillea millefolium L. In comitatu superiore ubique; in ditione Háthegység; ad paludem Szernye. Achillea millefolium L. var. sudetica Op. In subalpinis m. Pláj, Szkalianka, Temnatik et Pikuj. Achillea stricta Schleich. In monte Plaicsik. Matriearia chamomilla L. Ad Alsóverecke; in valle Lippicza; in ditione Háthegység. Matriearia inodora L. Ad Volócz; in valle Lippicza inter segetes ; in ditione Háthegység; ad paludem Szernye. Chrysanthemum corymbosum L. In subalpinis m. Pikuj, Pláj et Rjapicka ; in ditione Háthegység. Chrysanthemum corymbosum L. var. subcorymbosum (Schur.) Simk. In subalpinis m. Pikuj. Chrysanthemum leucanthemum L. var. typicum Beck. f. hispidum Bonn. In subalpinis m. Rjapicka ; in valle Latorca ad Jávor. Chrysanthemum leucanthemum L. var. lanceolatum (Pers.) Beck. In monte Plaicsik. Chrysanthemum rotundifolium W. K. In subalpinis omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus ad terminum superiorem silvae. Chrysanthemum rotundifolium W. K. f. ramosum Fritze et Ilse. Eisdem locis quam prior. Chrysanthemum vulgare (L.) Bér ah. In valle Latorca ad Jávor; in ditione Háthegység ; ad paludem Szernye ; ad Dercen. Artemisia absynthium L. In valle Latorca ubique. « vulgáris L. In valle Pinye et Latorca ubique ; ad paludem Szernye. 63 Tussilago farfara L. In comitatu superiore ubique. Petasites albus (L.) Gártn. In subalpinis m. Rich. « hybridus (L.) G. M. Sch. In comitatn superiore ubique. Homogyne alpina (L.) Cass. In pratis subalpinis ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique frequens. Arnica montana L. In pratis omnibus subalpinis ad Stoj perti- nentibus frequens, in Rjapicka frequentissime ; in subalpinis m. Pikuj, in valle Vk.-Zvir et in superiore parte vallis Latorca hinc et inde. Doronicum austriacum Jacq. Iii subalpinis m. Pikuj et Rich : in monte Plaicsik ; in valle Vicsa ; in superiore parte vallis Latorcza. Senecio barbáréi fóliás Krock. Ad «Vereczkei szoros ». « campester (Retz.) D. C. Ad cVereczkei szoros»; in sub- alpinis m. Pikuj. Senecio jacobaea L. In subalpinis m. Pikuj : in monte Plaicsik : ad Volócz. « Fuchsii Gmel. In subalpinis m. Pikuj, Pláj et Tenmatik. « silvaticus L. In subalpinis m. Pláj. « vulgáris L. In valle Vicsa et Vk.-Zvir. Echinops commutatus Jur. In valle Latorca ad Alsóverecke. Carlina acaulis L. var. alpina (Jacq.) In subalpinis m. Pikuj, Tem- natik et Rjapicka; in valle Latorca et F. Gereben. Carlina longifolia Rchb. f. brevibracteata Andrae. Ad Volóc. Arctium tomentosum Mill. In monte Plaicsik et Tenmatik : ad Volóc. Carduus acanthoides L. In ditione Háthegység ; ad paludem Szernye. « personata (L.) Jacq. In subalpinis m. Pláj et Pikuj; in su- periore et média parte vallis Latorca. Cirsium arvense Scop. In vallibus montanis : in ditione Háthegy' ség; ad paludem Szernye. Cirsium lanceolatum (L.) Scop. Eisdem locis quam prior. « oleraceum (L.) Scop. In valle Latorca, Vicsa et Zsdimir. « palustre (L.) Scop. In valle Latorca, Vicsa. Vk.-Zvir et F. Gereben. Cirsium rivulare (Jacq.) All. Eisdem locis quam prior. Serratula tinctoria L. In superiore parte vallis Latorca : in valle Vicsa. Centaurea cyanus L. Ad Munkács ; in valle Lippica. « jacea L. ssp. eu-jacea Gugl. var. typica Gugl. In sub- alpinis m. Pikuj. Centaurea Kotschyana Heuff. In subalpinis m. Pláj et Rjapicka supra terminum silvae, semper in pratis ad foenisecium sep- tis, nunquam in pascuis. Centaurea montana L. ssp. mollis (\V. K.) Gugl. In subalpinis m. Pikuj et Rjapicka. Centaurea phrygia L. ssp. austriaca (Willd.) Gugl. In subalpi- nis m. Pláj et Szkalianka; in monte Plajcsik. Centaurea phrygia L. ssp. austriaca (Willd.) Gugl. f. melanoca - lathia (Bonn.) Gugl. In subalpinis m. Pláj et Pikuj. 64 Centaurea phrygia L. ssp. pseudophrygia (C. A. Mey.) Gugl. Ili subalpinis m. Pláj. Centaurea pseudo-pannonica Wagn. (=C. pannonivá Heuff. X ( lustriaca Willd.) In valle Latorca ad Frigyesfalva. Centaurea scabiosa L. ssp. eu-scabiosa Gugl. var. vulgáris Kogh. In valle Latorca ad Frigyesfalva. Cirhori/im intybus L. In valle Latorca ad Frigyesfalva et Zányka ; in ditione Háthegység: ad paludem Szernye. Aposeris foetida (L.) Less. In silvis et pratis omnibus subalpinis; in ditione Háthegység. Lapsana communis L. In subalpinis m. Pláj, Szkalianka et Tenmatik. Crepis biennis L. In superiore et média parte vallis Latorca; in valle Vicsa et Vk.-Zvir: in ditione Háthegység. Crepis capillaris (L) Waelr. In ditione Háthegység ad Ardánháza. « conyzifolia (Gouan) D. T. In subalpinis omnibus ad Stoj et Pikuj pertinentibus. Crepis paludosa (L.) Mnch. In subalpinis m. Pláj et Rjapicka : in valle Vicsa : in superiore et média parte vallis Latorca : in valle Vicsa. Crepis setosa Hall. fil. In ditione Háthegység. Picris prenanthoides Schur. In mente Plaicsik: in valle Zsdimir. Hypoehoeris maculata L. In superiore parte vallis Latorca. « radicata L. In superiore parte vallis Latorca; in valle Zsdimir et Vk.-Zvir: in ditione Háthegység. Hypoehoeris radicata L.var. hispida Peterm. In subalpinis m.Temnatik. « umftora Vill. In pratis subalpinis ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique. Leontodon autumnalis L. In pratis depressis et subaipinis in comi- tatu superiore ubique et ad paludem Szernye. Leontodon hispidus L. In parte superiore comitatu in similibus locis (piám prior; in ditione Háthegység: ad Dercen. Taraxacum officinale Web. Ubique. Lactuca muralis L. In silvis regionis montanae ubique: in ditione Háthegység. Lactuca saligna L. In ditione Háthegység. « « L. f. Wallrothii Spreng. In valle Latorca ad Frigyesfalva. Lactuca scariola L. In ditione Háthegység: ad paludem Szernye. Mtügedium álpinum (L.) Less. In subalpinis m. Pláj. Rich, Rjapicka et Pikuj. Prenanthes purpurea L. In subalpinis m. Szkalianka, Rich, Pláj et Pikuj : in valle Vicsa. Sonchus arvensis L. In média parte vallis Latorca ; in valle Vicsa. Tragopogon orientalis L. In superiore et média parte vallis La- torca; in valle Vk.-Zvir. Scorzonera purpurea L. ssp. rosea (W. K.) Simk. In pratis subal- pinis ad Stoj et Pikuj pertinentibus ubique. 65 Novitáten aus dér Flóra von Bulgarien. (Újdonságok Bulgária flórájából.) Von Ív. K. Uruinof'f (Soíia, Bulgarien). Pulsatilla australis (Heuff.) Simk. An sonnigen und steini- gen Abhiingen oberhalb Gorublene bei Sofia sehr verbreitet. Aubrietia deltoidea DC. In Felsspalten beim Dorfe Belovo zwischen Radomir und Kistendil. Diese schöne Pilanze trifft mán gewöhnlich in dér Nachbarschaft des Alyssum orientale. Aubrietia gracilis Boiss. Auf trockenen Kalkfelsen am Pirin in Macedonien (ges. v. Kellerer). Clypeola Jonthlaspi L. Auf trockenen, grasigen Abhiingen in Zemen beim Dorfe Belovo (Distr. Kistendil). Hutschinsia petraea R. Br. Hiiutig auf trockenen und steini- gen Abhángen beim Dorfe Belovo (Distr. Kistendil). Viola dacica Borb. Am Fusse des Karlosky- Balkan und beim Dorfe Klisura. Dianthus pinifolius S. S. var. serbicus Wettst. Auf gra- sigen und steinigen Hiigeln bei Sliven verbreitet. Bosa alpina L. var. adenosepala Borb. An Waldrándern des Rilogebirges. Sélinum Garvifolia L. In lichten Waldungen dér Ljulin- Planina bei Sofia. Asperula tenuifolia M. B. Auf trockenen Weideplatzen in dér Umgebung von Burgas. Centaurea Badoslavoffii1) Urum. sp. nov. E sectione Acrolophus. Perennis, caulis erectus a basi ramosissimus angulatus arachnoideo-lanatus. Folio arachnoideo-lanata canescenti-virides pinnatifida lobis linearibus integerrimis mucronatis 1 — 2 mm. latis. Capitula numerosa, cylindraceo-conica, involucris ca 15 mm. longis et 5 — 7 mm. latis, phyllis involucri subarachnoideis triner- viis, appendicibus triangulari-lanceolatis inermibus longe cuspi- datis obscuris, apice pariim recurvis,- utrinque ciliis elongatis 5—7 apice deustis, infimis in auriculam scariosam inconspicuam confluentibus praeditis. Flores dilute violaceo-purpurei, margi- nalibus radiantibus. Achaenia laevia grisea, pappo dimidium fruc- tus fere aequante coronata. Flórét Junio, Julio. Hab. in graminosis siccis ad vicum Vrazdebna prope Sofia lég. a. 1909. Centaurea stolensis Pakcic. Auf grasigen und Weideplatzen beim Dorfe Vrazdebna (Distr. Sofia). *) Zu Eliren nieines Hochverehrten Freundes, des ehemaligen bulgarischen Ministerprasidenten Dr. \V. Radoslavoff, benannt. o 66 Centaurea indurata Janka. Aut' Weideplátzen bei Karlovo, Dragalevci (Distr. Sofia) und zwischen Lovec und Tróján. Centaurea lyrophylla Griseb. Überall bei Tróján, Kötél und Zeravna. Centaurea Ognjanoffii Urum sp. nov. E sectione Acrocentea. Perennis, caulis angulatus, scaber, parce ramosus. Fólia vi- ridia, pinnatiloba, lobis ca. 3 — 5 mm. latis obtusis, mucronatis, in- tegerrimis vei lobulo unó alterove praeditis. Capitula in apice ramorum solitaria, ovata, 18 — 22 mm. longa. Phylla anthodii dense imbricata, enervia, appendicibus tere omnino obtecta. Ap- pendices triangulari-lanceolatae, inermes utrinque decurrentes, atratae, ciliis testaceis diametro appendicis longioribus numerosis rectis fimbriatae. Flores sulfurei, marginales radiantes. Achae- nia laevia, puberula, pappo fusco fructui aequilongo vei paulo longiore eoronata. Flórét Junio, Julio. Hab. In graminosis siccis inter Lovec et Sevlievo. Centaurea Besseriana DC. Aut trockenen Graspliitzen bei Loveő. Centaurea rhenana Bor. Auf sterilen Platzen überall bei Lovec verbreitet. Centaurea sublanata Boiss. Auf steinigen Hügeln bei Búmén und Rozgrad. Centaurea deusta Ten. var. microcephala Hal. in Sched. An Kalkfelsen bei Karlovo und Kalofer. Myosotis palustris L. var. scabra Simk. Auf nassen Wiesen und Graspliitzen auf dem Berge Vitosa. Huttonia palustris L. In Síim pfen beim Dorfe Kazicane (Distr. Sofia). Hieracium cymosum L. subsp. viridans N. P. Auf trockenen, grasigen Platzen bei Lom-Palanka. Hieracium VelenovsJcyi Freyn subsp. vitosense Zahn. Am Vitosa Gebirge bei Sofia. Hieracium silvaticum L. subsp. exotericum Jord. Auf grasi- gen Hügeln am Vitosa. Hieracium auriculoides Láng. subsp. tanythrix N. P. Auf trockenen Graspliitzen zwischen Kazanliik und Karlovo. Hieracium Hoppeanum Schult. subsp. multisetum et yenui- num N. P. Bei Kazanlák, Kalofer und Karlovo. Crocus bifiorus Mill. var. violaceus Boiss. Auf steinigen Hügeln bei Kötél und Zeravna. Sofia, am 22. Juli 1910. A bruxellesi 1910. évi nemzetközi botanikai kongresszus- nak a nomenclaturára vonatkozó határozatai. *) Irta : Dr. Degen Árpád (Budapest). Lapunk keretén kívül esik a múlt évi május hó 15. és 22. között megtartott bruxellesi nemzetközi botanikai kongresszus rész- letes ismertetése. Nem is óhajtom leírni a félig kész világkiállítás zajában a látványos bódék között elhelyezett «Palais des Congrés»- ben tartott ülések lefolyását, csakis azt a részét tartom szüksé- gesnek röviden ismertetni, mely a legáltalánosabb érdekű. Erre tarthat ugyanis számot a systematikai nomenclatura-osztály dön- tése azokról a kérdésekről, melyeinek megoldását az öt évvel ezelőtt Wienben tartott kongresszus a bruxellesi kongresszusra bízta. Ezek a döntés alá kerülő tárgyak a következők voltak : 1. Az edényes növények nomenclaturájára vonatkozó olyan javaslatok, melyeket az 1905. évi kongresszus nem tárgyalt vagy meg nem oldott. 2. A virágtalan növények s 3. az ásatag növények nomenclaturájára vonatkozó javaslatok. 4. A prioritás elvén alapuló szabályok ellenére is megtar- tandó nemzetségnevek megvitatása. Az előzetesen szétküldött kérdőívekre beérkezett válaszokat és javaslatokat Briquet John genfi professor — a kongresszus főtitkára — éppen olyan ügyesen szerkesztette össze egy áttekint- hető «Recueil des decuments destinés á servir de base aux débats» czímű összefoglalásba, mint ahogyan tette azt a wieni kongresszusra összegyűlt anyaggal. Briquet ügyes és szakavatott m . nkájána c köszönhetjük elsősorban azt, hogy a nomenclaturával foglalkozó osztály a sok javaslat útvesztőin aránylag rövid időn alatt végig tudott haladni s az egyes kérdésekben határozatot is tudott hozni. A beérkezett javaslatokon előbb az állandó nomenclatura- bizottság szavazással döntött; a «Recueil»-ben nemcsak ennek az előzetes szavazásnak láttuk az eredményét, hanem Briquet ezt megtoldotta még a saját megjegyzéseivel is. Ö mint az egész nomenclatura-kérdésnek referense, természetesen legjobban ismeri annak minden árnyalatát s nem egy esetben az ő találó kritikája mentette meg az osztályt talán napokig tartó diskusszióktol. Mint minden kongresszusnak, úgy a bruxellesinek is meg- volt az a baja, hogy a sok, szavazásra feljogosított, bizottsági tagnak egy észe alighanem keveset foglalkozott nomencl furái kérdésekkel, hiszen kelletlenül foglalkozik avval még a szakember is, aki idejét sokkal hasznosabban tudja értékesíteni. Ehhez járult *) Über die Beschlüsse des Brüsseler Internationa len botan. Congresses 1910, welehe sieh auf die botan. Xomenclatur beziehen. 68 még a sokak által nem jól értett tárgyalási nyelv, úgy liog}T elég gyakran azzal a benyomással hagytuk el az üléstermet, hogy a bizottsági tagok egy része nem volt tisztában avval, hogy tulajdonképen mire is szavazott. Tudvalevő, hogy a sokszor ártatlanul festő nomenclatura-szabályok consequentiáját voltaképen csak az tudja mérlegelni, aki behatóan foglalk zott velük. Sőt sok eset- ben, hosszabb mérlegelés és az eshe őségek nyugodt megfontolása nélkül, még az sem. Erre pedig nem engedtek időt. A tagok az ülések megnyitása előtt kapták kézhez a «Recueil»-t s azonnal hozzáláttak a szavazáshoz. A beérkezett javaslatok között volt nehány olyan, mely a Wienben 1905-ben megszavazott az edényes növények nomen- clatura-szabályának helyesbítésére vonatkozott. Az állandó bizottság ezekre nézve azt javasolta, hogy ne tár- gyaltassanak . XII. fejezet b. pontja, továbbá az 54. és 56. paragrafus kivételével, mely utóbbi tudvalevőleg a «halvaszületett nevek® időközben lábrakapott kétféle felfogása miatt meglehetős eltérésekre adott okot már az elmúlt 5 év alatt is. A kongresszus nemcsak magáévá tette az állandó bizottság véleményét, oe a (különben lényegtelen) XIIó javaslat tárgyalását is elvetette s csakis az 54. és 56. paragrafus revízióját hatá- rozta el. Az 54. §. 1. pontjára nézve a kongresszus egyhangúlag a következő változást fogadta el : « /! nemzetségnevek abban az esetben is elvetendök ,» (régi szöveg) (új szöveg) «ha egy a morpkologiából kői- j «ha hasonliangzásúak egy olyan cs ön z ö tt műkifejezésből ered- ma kifejezéssel, melyet a morpho- nek, logiu is használ , kivéve azt az esetet, midőn fajnevekkel kapcsolatban lettek közzé- téve.D (Pl. Tuber cibarium stc. megmarad, ellenben Lignum , Badix , Spina , stb., mint nemzetségnév elvetendő.) A 2. és 3. pont változatlanul megmarad. Az új fogalmazás az eredeti szöveggel szemben annyival helyesebb, amennyiben nem kutatja, cogy a szerző honnan és milyen szándékkal vette a nemzetségnevet, hanem egyszerűen arra a tényre alapítja az ilyen nemzetségnév elvetését, hogy homonymonja egy a morphologiá bán használt múkifejezésnek. Nagyobb vitát keltett a sokat bolygatott 56. §. tárgyalása, melynek eredeti szövege (rövidítve) így szól: «abban az esetben, ha valamely növénycsoport nevét vala- mely okból el kell ejteni, úgy ezt az illető csoport legrégibb érvényes nevével kell pótolni, ha pedig ilyen nem volna, új nevet kell a csoportnak adni.® Hogy már most a régi nevek közül, melyik az érvényes, 69 kétfélekép magyarázták. Az egyik csoport (Scmxzés Thelluxg*) a wieni — 1905-ben hozott — szabályzatot a régi nevekre is al al- mazta, a másik Aschersox*, Jaxchen, Hayek) azt á lította, hogy a wieni szabályzatnak nem lehet visszaható ereje s a legrégibb nevet fogadták el, tekintet nélkli arra. vájj n a wieni szabályok- nak megfelelően adatott-e va y sem. Egy példa magyarázza meg majd legjobban a két esetet. A Linum Radiola L.- nevet meg kell változtatni, mert a Radiola a Linum- tói eltérő nemzetség. Ez a növény az idők folyamán már most a következő neveket kapta : 1. Linum Radiola L. 1753. 2. « multiflorum Lám. 1778. 3. Radiola linoides R.>th 1788. 4. « multi flóra Aschers. 1864. 5. « Radiola Karst. 1883. Az 1. név elesik', mert a faj más nemzetségbe kerül. A 2. név Schixz és Thelluxg s érint nem áll meg, mert a wieni za- bályok értelmében LAMARCK-nak nem volt joga a Amwai -nemzet- ségben ennek a fajnak új nevet adni, minthogy má megvolt a LmxÉ-adta név _s így Lamarck L. multiflorum -ja «halvaszü- letett né v». Érvényre jut tehát a sorban reákövetkező « Radiola linoides Roth» elnevezés, mely a wieni szabályoknak is megfelel. A botanikusok másik csoportja ellenben így okoskodott: Ha Linum Radiola L. elesik s Radiola Radiola (L.) Karst.-í — mint tautológiát — nem szabad írni, a helyes név Radiola multiflora (Lám.) Aschers. lesz. Jóllehet a logikus gondolkodás is amellett szól, hogy a régibb nevek közül el kellene fogadnunk azt, mely az annak ide- jében irányító nomenclatura-szabályoknak (a Linxé Philosophia botanica-jában letett elveknek) megfelelt s ne kíván uk a száz évvel ezelőtt élt botanikusoktól, hogy az 1905-ben hozott szabály- zatot respektálják, továbbá tekintetbe véve azt is. hogy a másik csoport eljárása sokkal eg3’szerúbb, mert a nevek megállapításá- nál nem kutatja külön, vájjon a legrégibb név halva született-e vagy sem — mégis a kongresszus 85 szavazattal 60 ellenében elfogadta a ScHiNz-TnELT.uxo-féle magyarázatot és evvel pálczát tört p. o. az AscHERsox-GRAEBXER-féle Synopsisban ilyen esetekben használt nőmén clatura felett. Az 56. §. új szövege tehát így s ól : «Az 51 — 55. paragrafusokban említett esetekben az elvetendő vagy felcserélendő nevet az illető csoport legrégibb érvényes nevé- vel kell pótolni, s ha ilyen régi érvényes név nem létezne, új nevet (új binominalis nevet) kell adni az illető csoportnak. Érvé- nyes néven olyan nevet vagy név-combinatiót értünk, mely a *) Példa kedvéért idézem itt a két iránynak fő képviselőit. 70 nomenclatura-szabályok összességének megfelel. Egy új név-com- binatio szerzője tetszése szeri t használhat oly fajnevet, mely egy régi érvénytelen binominalis elnevezéstől származik vagy használhat újat. — Szabály*. A virágtalan növények nőmén claturájára vonatkozó legfonto- sabb határozatok a következők : Az edényes és nem edényes virágtalan növények nomen- claturája általában Linné Species Plantarum első kiadásá- tól (1753) veszi kezdetét. Kivételt képeznek a «Nomina conser- vanda» czímen később kiadandó jegyzékben felsorolandó nevek. A Desmidiaceák nomenclatnrájának kiindulási pontjául elfo- gadták J. Kalfs : The British Desmidiae 1848 ez. munkát, a Xostocaceákn&l Bornet és Flahault Revisióját, az Oscillar iáknál Gomont Monographiáját (1893), az Oedogoniaceákná 1 K. E. Hirn Monographie und Iconographie dér Oedogoniaceae 1900 ez. munkát ; a Diatomaceák, Baderiumok és Flagellatákva, a nomenclatura kiindu- lási pontjának megállapítását egyelőre függőben hagyták. A gombák nomenclaturájára nézve elhatározták, hogy az a bizottság, mely a «Nomina eonservanda» jegyzéket készíti, különös tekintettel legyen Fhies Systema Mycol. 1827. és Persoon Synops. meth. Fung. (18\ 3. Michael Fucskó legt eine Arbeit iiber den Polymorpbis- mus und die Keimfáhigkeit dér Atriplex- Samen vor. Dér Vortr. ist im Laufe dér Untersuchung dér Verschiedenförmigkeit dér Atriplex- Samen, gelegentlich welcher er bei A. nitens und A. hortensis jeeine bisher nicht bekannte Samenform entdeckt hat, zu dem Schlusse gekom- men, dass die Section Di- ehospermi am Dum. durcli Vier- gestaltigkeit dér Samen cha- rakterisiert ist. Clos hat (1857) bei A. hortensis , Sch»rloc.k (1873) bei A. nitens auf die Zweiförmigkeit dér sog. «ver- ticalen» Samen hingewiesen, dér Vortr. weist nach. dass auch die sog. «horizon tálén » Samen zweiförmig sind, dass 99 egy világos nagyobb magalak található. Az anatómiai vizsgálat sze- rint a világos magvak héja mindkét csoportban lágy, vé- konyfalú összelapított paren- ehy ma-sejtekből áll. A fekete- szintiek maghéjának felületi rétege erősen vastagodott, fás és cutinos sejtfalu pallisad- sej fékből áll, mely alatt lágy- fai ú összenyomott sejtek kö- vetkeznek. Csírázásnál is szembetűnő a világos és fekete magvak kö- zött levő különbség. Á világos színűek gyorsan csiráznak(l — 3 nap), a feketék ellenben na- gyon nehezen (az 5 heti csi- ráztatás folyamán 12 — 14%). Ezeknek a typicus ((kemény- héjú)’ magvaknak esirázási idejük 12—14 órára redukál- ható olymódon, hogy a mag- héjat tűvel átszúrva, a vizfel- vételt meggyorsítjuk. Előadó végül a különböző magvaknak oekologiai jelentő- ségével foglalkozik, 4. Szűcs József «Tanulmá- mányok a protoplasma per- meabilitásáról” czímmel ad elő. 5. Paál Árpád «Teratolo- giai megfigyelések a Pha- seoluson« czímmel értekezik. A bab csiráztatása alkalmából egész sorozatát észlelte a kü- lönböző cotyledonvariatióknak, melyeknek számbeli viszonyait megfelelőknek találta a külön- böző anomáliáknak De Vries alsó bei beiden Kategorien schwarze, kleinere und hell- fárbige, grössere Samen auf- treten. Gelegentlich dér anatom. Un- tersuchung fand er, dass bei den helleren Samen beider Ka- tegorien die Samenschale weich und aus dünnwandigen, zu- sam mengedrückten Parenchym- zellen besteht. Bei denschwar- zen Samen besteht die aussere Schichte dér Samenschale aus stark verdickten, verholzten und zellwandigen Palissaden- zellen, unter welchen dann zu- sammengedrückte Zellen mit weichen Zellwanden folgen. Auch bei dér Keimung ver- halten sich diese Samen an- ders ; die helleren keimen rasch (in 1 — 3 Tagé), die schwarzen hingegen sehr lang- sam (im Laufe von 5 Wochen 12 — 14%). Die Keimdauer ist bei diesen typisch «hartscliali- gen» Samen auf 12 -24 Stun- den zu verringeren, wenn mán die Samenschale ansticht u. so dem Wasser Zutritt ver- schafft. Dér Vortr, bespricht zum Schluss die oekologische Bedeutung dieser verscliiede- nen Samen. 4 Josef Szűcs halt einen Vertrag «Über die Permea- bilitát dér Protoplasmas». b. Árpád Paál spricht iiber teratologische Behandlungen bei Phaseolus. Er hat bei Keimver- suchen eine ganze Reihe von Co- tyledon A'ariationen beobach- tet, dérén Zahlenverháltnisse je- nen entsprechen, welche von De Vries ftir Anomalien festgestellt worden sind. DerVertr.bat auch 100 által megállapított számará- nyaival. Az elsődleges levelek számában is talált eltéréseket : tenyésztési kísérletei pedig e sajátságok öröklékenységét mu- tatják. Előadó az epicotvledonon, közel az elsődleges levelek bá- zisához, kis fonalszerű képle- tet fedezett fel, metyet egy heterotactieus megjelenésű, na- gyon csökevényes szárképlet- nek tart. in dér Zahl dér Primordial- blátter Abweiclmngen beobach- tet: Culturversuche babén die Vererbbarkeit dieser Eigen- schaften bewiesen. An den Epicotyledonen hat dér Vortr. nahe dér Basis dér Primordal- blátter kleine fádliche Gebilde entdeekt, welche er als liete- rotaetiseh auftretende Caulom- gebilde deutet. Az 1910 évi november hó 23-án tartott ülés. (Bőid. Simonkai Lajos emlékezetére.) — Sitzung am 23. November 1910. (Dem Andenken Ludw. Simonkai’s gewidmet.) 1. Tuzson János tartja az emlékbeszédet, melyben Simon- kai egyéniségét és jelentőségét vázolja. 2. KümmerleJ. B. «Nomen- clator Simonkaianus)) ezímen összeállítja azokat a növény- neveket. melyeknek Simk. a szerzője, továbbá amelyeknek nomenclaturáját Simk. tisztázta. Ehhez a felolvasáshoz csatla- kozik Simonkai fontosabb mun- káinak jegyzéke. 3. Jávorka Sándor «Draba Simonkaiana» néven egy új fajt mutat be. melyet az elő- adó az Erdélyi Havasokban : a Pareng-hegységben gyűjtött. A Leucodraba sectióba tartozó új fajt legjobban hosszú bibe- szála jellemzi, melyben a Draba Dörfleri. stellata és ossetica fajokra emlékeztet. 4. Szabó Zoltán «Knautia Simonkaiana» néven bemuta- 1. Johann v. Tuzson halt eine Denkrede, in welcher er die Per- sönlichkeit und wissenschaftl. Bedeutung Simonkai’s schildert. 2. J. B. Kümmerle legt einen «Xomenclator Simonkaia- nus)) vor, in welchem er die Xamen dér von Simk. aufge- stellten Pflanzen und jener, dérén Xomenclatur dureh Simk. festgestellt worden ist, alpha- betisch anführt. Zum Schluss werden die wichtigeren Ar- beiten desselben Autors auf- gezáhlt. 3. Alex. Jávor-ka spricht über Draba Simonkaiana , eine neue Art, wleche er in den Siebenbiirger Karpathen (im Pareng-Gebirge) endeckt hat. Sie gehört in die Section Leu- codraba und ist dureh einen auffallend lángén Griffek wel- cher an jenen dér 1). Dörfleri, stellata und ossetica erinnert, gekennzeichnet. 4. Zoltán Szabó legt eine Knautica Simonkaiana vor, 101 tott egy növény példányt, me- lyet Simk. 1883 aug. 29-én a Királykőn gyűjtött s amely Simonkai és Szabó vizsgálatai szerint K. silvatica és longifolia kereszteződéséből származott. A két szülő és azok alakjai- nak részletes ismertetése után előadó megállapítja, hogy a két faj földrajzi elterjedésének érintkezési pontjain kereszte- ződik : a keverékfaj úgy az egyik, mint a másik szülőfaj jellemvonásait érintetlenül meg- őrzi, de közepes vonásokat is mutat, mindazonáltal azonban megkülönböztethető azoktól az alakoktól, amelyek a conver- gens fejlődés folytán a K. sil- vatica alakkörében a K. longi- f.oliá- hoz hasonlóan alakul- nak át. 5. Tuzson J. «Magyaror- szág növényföldrajzi beosz- tását® ismerteti Simonkai ha- gyatékából való térkép alapján. welclie Simonkai am 29. Aug. 1883 auf dem Király kő (Kö- nigsstein) in Siebenbiirgen ent- deckt hat ; sie ist nach den Untersuclmngen Simk.’s und Szabó’s aus einer Kreuzung von K. silvatica mit K. longi- folia hervorgegangen. Nach eingehender Schilderung dér Eltern u. dérén Formen kon- statiert dér Vortr. dass diese 2 Arten an den Berührungs- punkten ihrer geogr. Verbrei- tung Bastarde bilden, welclie sowohl Merkmale dér einen und dér anderen Stammart als inter mediáre Eigenschaften auf- weisen. Sie sind trotzdem von Formen zu unterscheiden, welche im Formenkreise dér ’A'. silvatica auftreten und wel- che als Convergenzerscheinun- gen zu K. longifolia hinneigen. 5. Joh. v. Tuzson bespricht die pflanzengeographische Ein- teilung Ungarns auf Grund einer im Nachlasse Simonkai’s gefundenen Landkarte. L. Gyűjtemények. — Sammlungen. Musci europaei exsiccati. Die Laubmose Europas unter Mitwirkung namhafter Bryologen und Floristen herausgegeben von Ernst Bauer. Serie 13. Nr. 601 — 650, Serie 14. No. 651 700. Prag, am 1. Juli 1910. Selbstverlag des Herausgebers. Eme pompás gyűjtemény újabbi két seriese is igen sok értékes anyagot tartalmaz. Mi- vel általában a Musc. eur. exsicc. a legnehezebben meg- határozható fajokon kívül igen sok újat tartalmaz, s minden egyes kritikusabb példánya a legelsőrangú speciális bryolo- gus kezén megy át, több, mint Es sind unlangst wieder zwei neue Serien diesel- wertvollen Sammlung erschienen. Die Musc. eur. exsicc. entüalten nebst den kritischesten Arten sehr viele Novitáten, von wel- chen allé von bekannten Spe- zialisten untersucht worden sind. So bildet diese Samm- lung, ein unentbehrliches 102 H i 1 f s m i 1 1 e 1 f ü r j e d e n Bryrologen, welche in An- betracht seines Wertes und dér schönen praktischen Aus- stattung biliig zu nennen isi Die unlángst ersehienenen Serien enthalten folgende neue Formen : Series 13.: 608. Anomodon attenuatus (Schreb.) Stüben. f. s t r i c t a Loitlesberger : «Eine mir fremdartige, durch Starr- heit und das Fehlen peitschenförmiger Sekundartriebe auffallende Form» (Oesterr. Küstenland, Panowitzer Wald bei Görz, lég. Loitlesberger). — 615. Anomodon viticulosus (L.) Hook. ef Tayl. u. f. mollis Bauer: «Forraa mollis, ramulis siceitate plus minusve curvatis» (Russland, Moskau, Wald von Kunzowo, lég. K. L. Heyden). — 616. Anomodon viticulosus u. f. sricta Bauer: << Forma ramulis elongatis, siceitate strictis» (Italien, Prov. Como, Stravelle náchst Torno am Lago di Como, lég. F. A. Artaria). — 630. Amblystegium auriculatum Bryhn n. sp., partim c. frct. <>S telit dem Campylium polygamum mindestens sehr nahe. Bis jetzt finde i(‘h keinen besonderen Ünterschied zwischen Beiden » Loeske 1910. (Norwegen, Hönefoss lég. N. Bryhn). — 635. Calliergon cordi- folium (Hedw.) Kindb. var. inter médium Mkm. in herb., ster. : « Bildet durch die stark entwickelten, aber nicht ganz scliarf abgegrenzten, sondern allmáhlich in die angrenzenden Zellen iiber- gehenden Blattflügelzellen den Uebergang zu Hypnum THchard- sonii. lm Habitus und in dér Farbung gleicht sie dér letzteren Art.» Mkm. in in üt. (Böhmen, Erzgebirge, lég. Mönkemeyer). 644. Hygrohypnum ochraceum (Purn.) Loeske var. complanatum Mii.de io. latifolia Roth, ster. «Mit schwach differenzi értén Blattflügeln, von dér f. normális nur wenig verschieden». Dr Gg. Roth in scheda (Böhmen, Eichwald bei Teplitz. lég. G. von Bock). — 645. Hygrohypnum ochraceum (Purn.) Loeske v. f i 1 e s c e n s Loeske in lit., ster.. « Forma filescens, foliorum apicibus valde brevibus» (Böhmen, Hohenfurth, Bachlein beim Jagerhaus, lég. Bauer - 646. Hygrohypn. ochraceum f. laxior Loeske in lit, ster.: «Forma laxior, foliis plus minusve secundis.» Loeske 1910. (Böhmen: An Steinen im «Weisswasser» bei dér Wiesenbaude lég. e. Prager). Series 14. : 662. Campylium helodes (Spr.) Broth. fo. t e n u i s Loeske in lit., ster. : «Forma tenuis, filescens, nervis non nunquam excurrentibus» Loeske 1910. (Brandenburg, Triglitz, in dér Prignitz. lég. 0. Jaap.) Gy. gyűjtemény: nélkülözhe- tetlen forrása minden egyes bryologusnak, amely igen nagy értékéhez és becséhez képest, csinos külső- ben jelenve meg, mérsékelt árú. A most schedaival együtt megjelenő sebesek a következő új alakokat tartalmazzák: K. H. Zahn : Hieracotheca europaea. Centuria VI. Ára — Preis 40 Mark. Megjelent. — Erschienen. Kaulfuss I. S. (Niirnberg- Schweinau) cserekatalogusa. Különösen gazdag Amerikából, Ázsiából és Ausztráliából szár- mazó exotikus fajokban. Die Liste des Nürnberger Bo- tanischen Tauschvereines (I. S. Kaulfuss (Xürnberg-Schwein au) Besonders reich an amerika- nischen, asiatischen und austra- lischen Arten. Jahreskatalog des Wiener botan. Tauschvereines (I. Dörfler, Wien III. Barichgasse 36) ; Liste générale des doubles Association pyrénéenne XXI année (L. Giraudias, Orlóans, 2, rue de l’Arche de Noé) Személyi hírek. — Personalnachrichten. Kinevezték : Dr. R. Falck-oí a mykologia professorává a müncheni erdé- szeti akadémián : Dr. Fru- wirth K. ez. rk. professort a wieni techuikai főiskolán a mező- és erdőgazdaságtan ny. rk. professorává, Dr. Hohnel K.-t a wieni techn. főiskolán a növénytan ny. r. professorát udv. taná- csossá; Dr. Luerssen C.-t, a königsbergi egyetem nyug. pro- fessorát, titkos kormánytaná- csossá. Dr. Wilhelm K.-t, a wieni «Hochschule für Bodenkultur» botanika professorát, kitüntették a 111. oszt. vaskoronarendel. Magántanári képesítést nyert : Dr. Janchen Ervin a wieni egyetemen a növényrendszer- tanra ; Dr. Krzemienievyski S. a lembergi egyetemen növény- élettanra és mezőgazdasági nö- vénytanra ; Dr. Kanngieszer F. a neuchateli egyetemen a nö- vénytanra. Ernannt wurde : Dr. R. Falk zum Prof. dér Mykologie an dér Forstakade- mie in München ; dér tit. aus- serord. Prof. an dér Techn. Hochsch. in Wien Da. K. Fru- wirth zum wirklichen ausser- ord. Professer dér Land- und Forstwirtschaft. Dr. F. v. Höhnel, ord. Prof. dér Botanik an dér Techn. Hochschule in Wien zum Hof- rat; Dr. C. Luerssen, emer. Prof. d. Botanik an dér Univ. Königsberg, zum Geheimen Regierungsrat. Dér ord. Prof. d. Bot. an d. Hochschule für Bodenkultur in M ién, Dr. K. Wilhelm, erhielt den Orden d. Eisernen Krone III. Klasse. Habilitiert hat sich : Dr. Erwin Janchen an dér Univ. Wien für system. Botanik: Dr S. Krzemieniewski an dér Univ. Lemberg für Pflanzen- physiologie und landw. Botanik : E. Kanngiesser F. an d. Univ. Neuchatel für Botanik. Tuaisz Lajos vetőmagvizsgáló állomási adjunktus «kisérlet- ügyi állomás vezető» czímet kapott. Dr. Szurák János-í kinevez- ték a Magyar Nemzeti Múzeum segédőrévé. L. v. Thaisz Adjunkt an dér Samenkontrollstationerhieltden Titel eines «Leiters fíir Ver- suchsstation.» Dr. J. Szurák wurde zum Kustosassistenten an d. Ung. National Museum ernannt. Meghalt. — Gestorben. M. Ferdinand Renauld. A bryologiának egyik kiváló művelője meghalt Parisban 1910 május 6-án. 1837. nov. 18-án születet Vesoulban; ka- tonai szolgálatban töltött élete során Algírban megbetegedett, majd nyugdíjba ment és Mo- naco fejedelme commandansa lett 1892-ig, amikortól kezdve már csak a kedvelt stúdiumá- nak élt. Munkás, eredmények- ben gazdag élete során a tu- dományt értékes művekkel aján- dékozta meg, amelyek nem- csak egyes európai, hanem tropicus vidékek moháira is vo- natkoznak (Észak- Amerika; Ma- dagascar és szomszédos szi- getek, Congo, Canári-szigetek, etc.). Kiváló ama monographiája, amely a Leucolonca nemzet- ségre vonatkozik, valamint a Hypnum- ok egyes sectióit fel- dolgozó munkái. Több munká- ját J. Cardot, E. Delanare, Dr. Jeanbernat és M. Stepiiani társaságában tette közé. Ér- tékes exsiccatumokat is adott ki. Dér verdienstvolle Bryolog ist ara 6. Mai 1910 in Paris gestorben. Er war ara 18. Nov. 1837 in Vesoul geboren und verbrachte den grössten Teil seines Lebens beim Militár; durch eine in Algier geholte Ivrankheit in seiner Carriére verhindert, ging er in Pension und wurde dann zum Comman- danten in Monaco ernannt. Seit 1892 lebte er aber ausschliess- lich seinem Stúdium. Er schrieb viele wertvolle wissenschaftliche bryologische Werke, welche sich nicht nur auf die Flóra Europas, son- dern auch auf jene tropischer Gegenden (Nord- Amerika; Ma- dagascar und die benachbar- ten Inseln, Congo. Canarische Inseln etc.) beziehen. Seine wichtigsten Arbeiten sind die Monographie dér GattungLew- colonca und Hypnum behan- delnden wertvollen Abhand- lungen. Er veröffentlichte meh- rere Arbeiten unter Mitwir- kung -J. Cardot’s, E. Dela- mare’s, Dr. Jeanbernat’s und Stephani’s. Ausserdem gab er mehrere Exsiccatenwerke aus. 105 Nyílt egyenes jelleme, nagy- lelkűsége és szellemessége miatt széleskörű rokonszenvvel vet- ték körül. Több speciesen kívül a Re- nauldia C. Müll. nemzetség is megörökíti nevét. Dr. Grecescu D. a bukaresti egyetem nyug. professora, a ■'Conspectul Flóréi Romaniei» szerzője, október 20 án. Dr. Gillot F. X. Autunban f. é. okt. 18-án 67 éves ko- rában . Brachet F. Rémollonban (Francziaország). Dr. Treub M. professor, a buitenzorgi botan. kert egykori igazgatója f. é. október 3-án Saint-Raphaélben (Francziaor- szág), 58 éves korában. Dr. W. Burcke Leidenben f. é. szept. 24-én. Renauld erfreute sích we- gen seines Geistes, geraden, offenen Charakters und seiner Freigebigkeit einergrossen Be- liebtheit. Ausser mekreren Arten wird die Gattung Renauldia C. Müll. seinen Namen dér Nachwelt erhalten. G. Dr. Dimitri Grecescu em. Prof. a. d. Univers. in Buka- rest, Verfasser des «Conspectul Flóréi Romüniei)) (Bukarest 1898) am 20. Október 1. J. Dr. Francois Xavier Gillot in Autun am 18. Okt. 1. J. im Altér von 67 Jahren. Flavien Brachet in Rémol- lon (Frankreich). Prof. Dr. M. Treub, ebem. Direktor des botan. Gartens in Buitenzorg am 3. Okt. d. J. in Saint-Raphaél (Francé), im Altér von 58 Jahren. Dr. W. Burcke in Leiden am 24. Sept. d. J. Corrigenda. M. B. L. 1910. Nr. 10/12, p. 366, legelső sorban Ckoő- dolomit helyett Murán -mész írandó. Ung. Bot. Bl. IX. 1910 Nr. 10/12, p. 373, 7. Zeile von oben anstatt Choé-dolomit lies : Murán -Kaik. Kérelem a tisztelt munkatársainkhoz. Tisztelettel felkérjük t. munkatársainkat, hogy kézirataikban minden latin növénynevet egyszer , minden szerző nevét s egyálta- lában a személyneveket hétszer aláhúzni szíveskedjenek. A szerkesztőség. Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter, in ikren Manuscripten die lateinischen Pflanzennamen e inmai , die Autoren- Namen aber zxv'eimal zu unterstreichen. Die Redaction. 8 -106 A budapesti m. kir. állami vetőmagvizsgáló állomás kiadá- sában megjelenő : czímű gyűjteményből megje- lent a IV., V. és VI. kötet egyenkint 50 számmal); kivá- natra prospektust és tartalom- jegyzéket küld a nevezett in- tézet (II. kér., Kis Rókus-utcza U/h). Ára : a herbarium-kiadásnak belföldön 10 kor. — üli. külföldön 12 kor. 50 Üli. (csomagonkint) a könyvalaku kiadásnak belföldön 60 kor. — üli. külföldön 35 kor. — fl.Il. (kötetenkint, a szállítási költségen kiviil.) Von dem im Verlage dér kön. ung. Samenkontrol-Station in Budapest unter dem Titel : Oramina hungarica ersckeinenden Exsiccaten-Wer- kes ist nunmebr auch Bánd IV, V und VI (á 50 Num- mern) erschienen. Prospekt und Inhaltsverzeichniss sind beim genannten Institute (II. Bez., Kleine Rochusgasse 1 1 /b) er- hiiltlich. Preis : dér Herbarausgabe iin Inlande 10 Kron. — Hell. Auslande 12 Kron. 50 Hell. (pro Pascikel) dér gebundenen Ansgabe im Inlande 30 Kron. — Hell. Auslande 35 Kron. — Hell. (pro Bánd, ausser den Transportspesen.) Az előfizetéseket (egész évre belföldön 10 kor., külföldön 11 kor. 44 fill.) s kéziratokat kérjük a lap kiadójának czímére (Dr. Degen Árpád, Budapesten, VI., Városligeti fasor 20/b. sz. a.) küldeni. Praenumerationen (ganzjáhrig für das Inland 10 Kronen, für das Ausland 1 1 Kronen 44 Heller) und Manuscripte bitien wir an den Herausgeber des Blattes (Dr. A. v. Degen, Budapest, VI., Városligeti fasor 20 b.) zu adressieren. P ÁLLÁS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN. Magyar Botanikai Lapok é T , v , , ,T . „ Ungarisdio Botan. Blátter $ ^li) sz- Tab. No. I. sz. Artemisia latifolia Led. dél. J. Wagner. 1161 L 8 AVW MAGYAR BOTANIKAI LAPOK, (ÜNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER. Kiadja és szerkeszti : — Herausgeber u. Redakteur : Dr. DEGEN ÁRPÁD. UBRARY NEW YORK Fömunkatársak : — Hauptmitarbeiter : t'1 > r a N t _ áL Dr. GYÓRFFY ISTVÁN. — Dr. LENGYEL GÉZA. UaKÜEN. Bízó m ányban: Németországban : — Für Deutschland : Bei llax Weg-nél Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. I n C o rn m i s s i o n : Francziaországban : — Für Frankreicb : Bei Páni Klincksieck-uéI Paris, 3, Rue Corneille. X. gs untass. Budapest ipA”SzSr N0^ 4/7. sz. Ebben a folyóiratban közölt növény leírások utánnyomása Német- országban a szerzői jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s Flórákba való felvételük azonban kívánatos. Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh § 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten. Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht. A 4/7. szám tartalma. — Inhalt dér 4/7. Nummer. — Eredeti közle ' menyek. — Origiml-Aufsatze. — De gén A., Megjegyzések néhány keleti nö- vényfajról. — Bemerkungen tiber einige orientalische Pflanzenarten LV — LXVII. p. 108 old. — Kosán in N., Eine interessante Ptlanze von Jakupica in Make- dónén, p. 115. old. — Bornmílller J., Verbascum lasianthum Boiss., cin neuer Biirger dér Flóra Europas, p. 118. old. — Zahn K. H., Beiti'iige zűr Kenntnis dér Hieracien Ungarns, Galieieus und dér Balkanlander, p. 121. old. — Kövessi F., Néhány magyarázó megjegyzés a «fák térfogati növekedésének törvényéről)) szóló tanulmányomhoz. — Einige erlauternde Bemerkungen zu meiner Studie über das Gesetz des Volumen-Wachstumes dér Báume, p. 175. old. — Gáyer Gy., De Aoonitis quibusdam alpinis. p. 194. old. — Gáyer Gy., Aco- nitum hebegynum DC„ p. 196. old. — Györffy I.. Bryologiai adatok a Magas- Tatra Flórájához. — Bryol. Beitráge zűr Flóra dér Hohen-Tátra X., p. 204. old. - M aloch F., Beitráge zűr Flóra von Pilsen u. seiner weiteren Umgebung, p. 215. old. — Degen Á., Über die Entdcckung von Dichiton calyculatum (Dur. et Mont.) Schiffn. in Kroatien. — A Dichiton calyculatum felfedezése Horvátországban, p. 244. old. — Apró közlemények. — KI eine Mitteilungen. — Wagner J., A Xan- thium ecliinatum Murr. harmadik termőhelye hazánkban. — Dér dritte Standért von Xanthium ecliinatum Murr. in Ungarn, p. 246. old. — Györffy I., Plagio bryum demissum (H. et H.) Lindb. c. frct.. p. 246. old. — Amphidium lapponicum (Hedw.) Schimp. c. frct., p. 247. old. — Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate über ungarische botanische Arbeiten. — Filarszky N., Növény- morphologia. — Pflanzenmorphologie, p. 248. old. — Wagner J., A magyar- országi Centaureák ismertetése (Centaureae Hungáriáé), p. 250. old. — Varga 0. és Csókás Gy., Mykologiai tanulmány a kender és len áztatásáról. — My- kologische Studie über die Flachs- und Hanfröste, p. 252. old. — Tuzson J., Simonkai Lajos, p. 254. old. — Kiimmerle J. B., Nomenclator Simonkaianus, p. 254. old. — Jávor ka S., Draba Simonkaiana Jáv. n. sp„ p. 254. old. — Szabó Z„ Knautia Simonkaiana n. hybr., p. 254. old. — Tuzson J., Magyar- ország növényföldrajzi térképe Simonkai hagyatékából. — Pflanzengeographisehe Karte Ungarns aus doni Nacblasse von L. Simonkai, p. 255. old. — Rőmer Gy , A Primula farinosa előfordulása az erdélyi fen földön. — Das Vorkommen d. P. farmosa in siebenbürgischen Hoohlande, p. 255. old. — Bernátsky J., A deli- hlati homok fás növényzeté. — Die Holzpflanzen des Deliblater Sandgebietes, p. 255. old. — Az Erdélyi Múzeum-Egyesület évkönyve az 1910 évre. — Jalir- 9 108 buch des Siebenbiirgischen Museuim-Vereins fflr das Jahr 1910, p. 256. old. — Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate iíber auslandische hőtan. Arbeiten. — Kny L., Über die physiol. Bedeutung dér Haare von Stellaria média, p. 256. old. — Adamovic L., Die VegetationsverhaltniSse dér Balkan- lander ete., p. 258. old. — Giesenhagen, K., Lehrbuch d. Botanik V. Aufl., p. 264. old. — Gartner-Neuzeit: Zentralblatt fiir deu freien Fortschritt im Gartenbau, p. 265. old. — A K. M. Term.-tud. társulat növénytani szakosztá- lyának ülései. — Sitzungen dér hőtan. Sektion dér k. ungar. natvrwiss. Gesell- schaft, p. 265. old. — Gyűjtemények. — Sammlungen, p. 267. old. — Személyi hírek. — Personalnachrichten, p. 268. old. — Meghalt. — Gestorhen, p. 269. old. Megjegyzések néhány keleti növényfajról. Bemerkungen über einige orientalische Pflanzenarten. Vun- \ ®r* Degea Árpád (Budapest). LV. Viola delphinantha Boiss. subsp. Kosanini Deg. E collo lignoso multicaulis, caulibus basi lignescentibus erectis? digitalibus v. ultra, glabris, ex axillis ramosis; foliis sessilibus, lineari-lanceolatis, basi attenuatis, glabris, stipulis folio similibus séd eis brevioribus, ad basin usque bipartitis, summis indivisis ; pedicelUs axillaribus longis. medio bracteolis minutissimis obsitis; sepalis lanceolato-subulatis, acutis, viridibus, trinerviis ; appendici- bus parvis ; petalis violaceis, post anthesin persistentibus, superio- ribus aDguste oblongis, fere lingulatis, apice rotundatis, inferiore ligulaeformi apice emarginato vei bilobo in calcar roseum ei aequi- longum, apice minute bicuspidatum producto ; filamentis fere nullis, antheris fere sessilibus apice appendice triangulari luteo ornatis, connectivis staminum duorum inferiorum in appendicem longissimam filiformem, in tubum calcaris immergentes productis ; ovario glo- boso, apice panllo conico, stydo recto, ovario paullo breviore, apice clavato incrassato. Petala superiora bina 2 mm lata 81/2 mm longa, bina lateralia 21 2 mm lata 77a mm longa, inferius ad 2 mm latum, 9 mm longum, calcar 9 mm longum. Habitat in Albánia. In rupium fissuris ad latus septentr. et merid. jugi Jakupica montis Solunska prope Ueskueb alt. c. 1800 — 2150 M. s. m. solo marmoreo die 15. VII. 1910 detexit Dr. N. Kosanin, Botanices Professor universitatis belgradensis, cui dicata. A V. delphinantha Boiss. difiért petalis plus duplo angustio- ribus, inferiore antice profundius emarginato fere bilobo, calcare duplo breviore. Petala enim TT. delphinanthae (e monte Athos) superiora 5 mm lata 12 mm longa, lateralia 7 mm lata 1 11/2 mm longa, inferius 1 mm latum 10 mm longum, calcar 20 mm longum. Viola delphinantha und die ihr zunachst verwandte V. cazor- lensis Gandog., welcke ich Gelegenheit hatte knapp nach ihrer Entdeckung genau studieren zu kőimen (vgl. die von mir entwor- 109 fene Diagnose, bei Hervier in Buliét, de l'Acad. internat. de Géogr. bot. 1905 p. 57 — 61) nehnien in dér Gattung Viola eine ziemlich isolierte Stellung ein; pfianzengeographisch interessant ist aber das Vorkommen dieser zwei so nahe verwandten Arten auf ráum- lich so weit entfernten Standorten (Athos u. thessaliseber Olymp einerseits, — Sierra de Cazorla u Sierra de Castril in Spanien [Quellengebiet des Guadalquivir] andererseits) allé auf den süd- lieksten Halbinseln Europas; diese isoli rte systematische Stellung und das getrennte Vorkommen spricht dafür, dass es sick auch hier um sebr alté Typen, höcbst wahrscheinlich Tertiárrelicte handelt. Die Entdeckung einer in diese Verwandschaft gehörenden Pflanze nahezu 2 resp. 4 Breitegrade nördlicher, an einem ziemlich weit in das Continent vorgerückten Standért, ist sehr iiberraschend, noch überrascbender aber dér Umstand, dass síeli Viola Kosamni in systematischer Beziehung weit scharfer von V. delpliinaniha unterscheidet, als diese von V. cazorlensis. LX1. Anthyllis Kosanini n. sp. Planta pumila perennis, eaulibus e collo numerosis prostratis arcuato adscendentibus plerumque monocephalis (rarius capitulo altero parvo adjecto) tota longitudine adpresse sericeis, nitidis, tantum basi foliosis parte aphylla ergo scapiformi ; foliis basalibus firmis, tere carnosis, pinnatipartitis, paribus pinnarum parvarum ovatarum vei ovato lanceolatarum utrinque 1 — 3, foliolo terminali elliptico, caeteris multo majoré, junioribus utrinque séd subtus densius plus — minus adpresse pilosis, binc-inde tere hirsutis, vetustis calvescentibus imprimis supra omuino glabris, summis capitulum fulcrantibus ad médium in laeinias oblongas, obtusiusculas séd minute apiculatas digitato-incisis ; stipulis longe adnatis parte libera parva, triangulari, apice penicillata; calyce inflato, viridi- albo vei apice rubro tincto, pilis erecto patentibus obsito (séd non lanato), cca 12 mm longo, 5 mm. diám.; dentibus calycinis inferio- ribus lanceolatis c. IV2 mm longis, superiore 2VS mm longo, ovato lanceolato; florib'us vitellinis, vexillo c. 15 mm longo. glabro, longe unguiculato, ungue laminam rotundato-lvratam excedente ; al is unguiculatis, glabris, lamina ovata. apice rotundata carinam longe unguiculatam longitudine excedentibus ; filamentorum parte libera styloque glabro. Habitat in pascius alpinis montis Karadzica Macedóniáé, ubi d. 13. Jul. 1910 detexit Dr. N. Kosanin, cui spec. nova dicata. Ab A. scardiea Wettst. Beitr. z. FI. v. Alb. p. 37, cui habitu similis, difiért foliis junioribus utrinque dense pilosis, capitulis saepius solitariis nec geminatis, floribus vitellinis (colore A. aureae) nec pallide ochroleucis (vei ut vidi in speciminibus a cl. 0. Bier- bach in m. Ljubitrn Albániáé lectis : pallide roseo suffusis), im- primis antem alis carina evidenter longioribus, nec aequilongis ut in A. scardiea Wettst. 9* 110 Ab A. vitellino Velen. (ap. Dimonie Plánt, maced. exs. 1909 et in Sitzungsber dér k. böhm. Ges. d. Wiss. 1910 Scp. p. 4 pro var.) indumento adpresso, nee patulo, alisque carina longioribus difiért. Die Hockgebirge Albaniens u Macedoniens bergen anschein- bar eine Anzabl von Anthyllis Formen, welche sieh um A. scardica Wettst. (die zuerst bekannt gewordene Fönn) grnppieren, es sind dies perenne, reicli, aber kurzstengelige und durch verháltnismassig grosse Köpfe, zumeist aueli durch auffallige Farbe dér Blüten ausgezeichnete Pflanzen. welche sich südlich an den Verbreitungs- bezirk dér A. tricolor Vük. und ihrer Verwandschaft anschliessen. Das auffallendste Glied dieser Gruppé ist die vor kurzem beschrie- bene A. viteUina Velen. vöm Pirin Dagh. Da es wahrscheinlich ist, dass in Zukunft auf den noch nicht erforschten Gebirgen dieser Lander noch mehrere Glieder dieser Gruppé, vielleicht auch Verbindungsglieder zwischen den bisher beschriebenen Formen entdeckt werden, andererseits aber die geographische Verbreitung dér letzteren festgestellt werden wird, ware es verfrüht die syste- matische Bewertung dieser Formen sehon jetzt vorzunehmen. A. Kosanini ist naeh dér Mitteilung des Entdeckers am angegebenen Orte selír hiiufig, so «dass sie als Charakterpflanze dieses Ge- birges betrachtet werden kann». LVII. Chondrilla Urumoffii n. sp. Radice verticali fusca perenni, caules solitarios vei binos (in exemplario nostro) vei forsan etiam plures spithameos vei ultra edente; foliis radicalibus ambitu spathulatis, subruncinatis, lobis laté falciformibus acutis, deorsum íiexis, subspinuloso-denticulatis, lamina supra glabra vei parcissime et brevissinie hirtula, subtus parce et breviter hirtula ; caule nudo, glabro, leviter sulcato. supra médiám partém dichotome ramoso, inflorescentia pauci- (ad 9-) flóra, foliis íulcrantibus anguste lanceolatis vei subulatis, pedicellis sub capitulis et anthodii parte inferiore parce floccosis, capitulis cvlin- dricis, pauci (7-8-) floris, calyculi phyllis squamaeformibus, minutis, anthodii glabriusculi vei parce floccosi phyllis lanceolatis, viridibus, margine hyalinis, apice extus nigro barbulatis. pappo longioribus; fiosculis luteis, acheniis subcylindricis, dilute brunneis, muricatis, rostro brevi, crasso superatis ; pajipo achenio nondum maturo triplo longiore, radiis setosis; receptaculo nudo. Planta c. 25 cm alfa; fólia radie. 5 — 7 cm longa, 2—21/2 cm lata ; capitula 8 mm longa, 37a nim lata ; achenia (nondum matúra) cum rostro c. 2 mm longa, pappo c. (i mm longo superata. Habitat in declivibus montis Pirin (Perim-) Dagh Macedóniáé supra pagum Pirin, ubi a. 1910 detexit dóm. Kellerer. Afflnis C. pauciflorae Led. FI. Alt. IV: 148 (Led. Icon. t. 198), difiért caule tantum supra médium ramoso, praeter fólia fül- 111 crantia aphyllo, capitulis brevius pedicellatis, anthodii phyllis apice nigro-barbulatis. habitu omnino alieno. Species aliae ap. Boiss. Flór. or. III. : 793 inter brevirostres enumeratae (C. maracandica Bunoe et C. piestocarpa Boiss.) procul distant. A Ch. junc-ea L. habitu, inflorescentia. anthodii squamis apice barbulatis imprimis autem acheniis breve rostratis omnino diversa. In honorem Prof. ív. K. Uru.moff, Flóráé balcanicae scruta- toris bene meriti dicata. LVIII. Ptarmica lingulata (W. K.) DC. var. calva Deg. et Urumoff. Tota planta ramis inflorescentiae exceptis glaberrima , ulterio- res et anthodii phylla sparse longeque pilosa Inflorescentia ditis- sima, e capitulis 36 constans. In monte Kopaonik Serbiae légit S. M. Ferdinandus Rex Bulgáriáé. LIX. Parnassia palustris L. var. incumbens Deg. et Urumoff. Foliis basi profunde cordatis, lobis incumbentibus, sese mar- gine tegentibus. In monte Rila Dagh Bulgáriáé légit Kellerer. LX. Hippocrepis comosa L. var. macedonica Deg. et Urumoff. A typo calvcis dentibus obtusis (nec acutis) difiért. Planta humilis, prostrata, alpina. In monte Pirin (Perim)-Dagh Macedóniáé supra Pirin aestate a. 1910 detexit Kellerer. LXI. Ax’abis muralis Bért. var. macedonica Deg. et Urumoff. A typo difiért foliis inferioribus sat profunde sursum den- tatis, dentibus utrinque 5—6, racemo florifero denso, crasso, sepalis brevioribus, magis rotundatis, roseo suffusis. Planta luxurians, pluricaulis, fólia inferiora facie glabres- centia vei pilis furcatis sparse obsita ; caule inferne praeter pilos furcatos pilis albis simplicibus ngidis obsito. Petala pulchre rosea. Hab. in rupestribus montis Pirin (Perim)-Dagh supra Pirin Macedóniáé ubi detexit dóm. Kellerer. LXII. Berteroa incana var. bulgarica Deg. et Urumoff. A typo difiért sulis brevioribus, indumento silicularum e pilis longioribus constante. Hab. in Bulgária, ad Philippopolin (Pichler exs. !) et alibi. LXIII. Veronica Kellereri Deg. et Urumoff n. sp. E sectione Yeronicasirum Bth. Rhizomate sublignoso, multi- cauli, inter lapides repente, caulibus inferne nudis, alternatim bifariam pilosis, superne dense tere imbricatim foliosis ; foliis bre- vissime petiolatis, integris, inferioribus ovatis. superioribus sub- orbiculatis crassis, calloso-marginatis, margine et subtus pilis cris- 112 pis sat longis obsitis, superne glabratis vei parcissime pilosis; racemo terminali denso, bracteis et calycibus hirsutis, caJycis bre- viter pedicellati, hirsutissimi lobis quinis inaequalibus (binis multo majoribus), corolea coerulea, stylo longe exserto, capsula ? Habitat in lapidosis reg. superioris montis Pirin- (Perim ) Dagh supra Pirin Macedóniáé, ubi aestate 1910 florentem detexit dóm. Ivellerer, cui dicata. Proxime accedit ad V. sntureioidem Yis., cujus forsan varie- tatem tantum sistit brevifoliam, magis vestitam, difiért foliis bre- vioribus magis rotundatis, margine pilosis calycibusque valde hirsutis. Foliorum forma planta macedonica magis ad V. num- mulariam Gouan pyrenaicam accedit. XB. Formáé pilosae V. satureioidis Vis. etiam in Bosnia occurrunt, séd ab his foliorum forma difiért. LXIV. Saxifraga coriophylla Grsb. var. karadzicensis Deg. et Kosanin. A typo differt foliis rosularum minutis, ligulatis, apiculatis. sat alté pectinato-ciliatis apice tantum fovea unica (in typo 5 — 7) exsculptis. Planta nana, alpina, surculis sterilibus foliis parvis dense imbricatim tectis, columnaribus, caules 5 — 7 flori, petala alba. Hab. in rupibus calcareis montis Karadzica Macedóniáé, alt. c. 2350 M. s. m., ubi die 12. VII. 1910 detexit. Prof. Dr. N. Kosanin. LW. Saxifraga Rocheliana Sternb. subp. velebitica Deg. Densius vei laxius caespitosa. Caulibus floriferis erectis, corymboso-paniculatis, 3—7, plerumque 5-floris, glanduloso-pilosis. Foliis rosularum inferioribus dense aggregatis, iníimis subimbri- catis, spathulatis, obtusis, glaberrimis, supra planis, subtus con- vexis, basin versus minutissime et sat sparse ciliatis, juxta mar- ginem cartilagineum (in foliis summis bene evolutis rosularum) foveis 8 — 12 — 14 notatis, caulinis sparsis, summis expansis, obo- vato-spathulatis, apice excepto glanduloso pilosis ; pedicellis erectis vei erecto-patulis ; calycibus glandulosis. pallide viridibus, laciniis lanceolatis acutis, ad 3 mm longis, erectiusculis vei paullo recur- vis. Capsidis ovatis, prominule nervosis, stylis ad 3 mm longis, divergente curvatis. A typo differt pedicellis plerumque longioribus foliorum fo- vearum numero1) imprimis antem calycum laciniis longioribus lanceolatis, acutis , nec ovatis , obtusis. Habitat in rupestribus m. X'elebit. In Croatia : infra. jugum Buljma inter montes Badanj et Babin Vrh ad Medak, alt. c. 1400 M. s. m. sol. calc. ubi die 9. VII. 1905 detexi. In Dalmatia: 9 Foveanim numerus magnopere variat. In S. Rocheliana plerumque foveae 7—9 adsunt, attamen iám in icone Rocheliana (Pl. Rar. rar. tab. III. f. 9) an recte? 17—19 delineantur. 113 in declivibus jugi Buljma versus alveum Velika Paklenica supra Starigrad alt. c. 1200 — 1400 M. s. m. In monte Kamesnizza (Prolog) lég. Th. Pichler (sub S. média.). Etiam planta bercegovinica (e m. Prenj Planina, Treskavica Pl.) et albanica (Baldacci exs.) plerumque s. n. S. coriophylla Grb. dislributa ob calycum lacinias acutas ad hanc subspeciem vei varietatem (var. velebiticam ) pertinere videtur. Saxif varja coriophyüa Grb. Spicil. I. 333 ob calycum lacinias oblongas typo S. Bochelianae propius accedit et sec. ci. Exgelr (Mon. p. 262), qui specimen originale vidit, ab liac tantum foliis minoribus, minus horizontaliter expansis et foveis tantum 5 — 7 difiért; qualis etiam in aprieioribus Banatus invenies. Jam. d. Heuffel (Enum. pl. Bán. 74) duas enim formás S. Bochelianae , nempe v.) compactam et £) laxarn distinxit, quae ambaeduae ad thermas Herkulis occurrunt. Yerosimile ad hanc ulteriorem spectant ea, quae cél. Podpera in Yerb. d. zool. bot. Ges. Wien 1902 : 651 de 8. scardica banatica scripsit. LXVI. Trifolium velebiticum n. sp. E sectione Lagopus Bosiss. FI. or. II. 113. Perenne, collo pluricaule, caules florentes et tantum foliosos e basi arcuatim adscendentes edente. Caulibus vix flexuosis, pilis adpressissimis sat dense lectis, simplicibus vei ramosis, stipnlis petiolo brevi alté adnatis, ovato lanceolatis, parte inferiore pallida eleganter violaceo-nervosa, parte libera ovato-lanceolata, utrinque glabra, margine ciliata; petiolis brevissimis, fere omnino stipulis adnatis; foliolis cuneato-ovatis, apice apiculatis vei obtusis, mar- gine vix denticulatis, eleganter arcuato-nervosis, faciebus glabris, margine et nervo mediano subtus pilosis, capitulis subglabris, solitariis, pedunculatis vei sumrnis sessilibus ; calycibus subsessili- bus, glabris, pallidis, decemnerviis, intus annulo piloso clausis, dentibus subulatis, tubo brevioribus, intense viridibus, inaequali- bus, i. e. inferiore paullo longiore, basi glabris, sub apice parce pilosis ; fioribus roseis ; vexillo ambitu ovato-lanceolato, carina lon- giore, glabro ; alis longe unguiculatis carina paullo longioribus ; lamina oblonga, basi exscisa, apice acuta ; legumine. . . . Planta spitliamea et ultra, fólia c. 1 — l1^ cm longa, c. V2 cm lata ; calyces cum dentibus c. 6 mm longi, dentes bre- viores IVa mm. longiores 3 mm longi, calycis tubus c. 3 mm longus. Habitat in Dalmatia. In humosis inter saxa aridissima montis Velebit inter Podprag et Mali Hálán alt. c. 900 M. s. m. sol. calc. detexi die 6. Jul. 1905. Species quasi intermedia inter T. médium et T. patulum. A prioré difiért stipulis petiolo fere toto adnatis earumquae forma, calycis dentibus multo brevioribus insuper indumento; a T. pa- tulo quocum caulis indumento ac stipulis adnatis convenit. dif fért stipularum (praecipue earum pártós liberae) et foliorum forma, calycum dentibus multo brevioribus, capitulis globosis ; a T. Held- reichiano Haussk. in Mitth. d. Thür. bot. Ver. 1893 p. 53 — 54, cui habitu valde simile, difiért stipularum forma, petiolis stipulis ad- natis, calycibus glabris dentibusque multo brevioribus, parce pilo- sis nec glabris (vei fere glabris!) var. Gackae Deg. In pratis fertilissimis inter lacum Sviéko Jezero inferiorem et Ponore Croatiae a. 1910 légi formám hujus spéciéi T. medio simi- liorem. tamen calycum dentibus brevibus ad T. velebiticum spec- tantem. In hac stipulae circiter dimidio petiolo adnatae parte gau- dent libera lanceolata, elongata iis T. medii duplo fere breviore, petiolo igitur fere a medio liberó. Planta haec minus vestita est, calyce tamen gaudet lateribus binis pilisis dentibusque calycinis paullo copiosius pilosis. A 1. medio praeter notas indicatas difiért caulibus arcuato adscendenti- bus non flexuosis, foliisque multo minoribus, foliolis anguste ova- libus. A T. Heldreichiano haec planta tantum calycum dentibus brevioribus, magis pilosis, stipularum parte libera minus longe acuminato-subulata, foliolisque longioribus difiért. Calycis dentes nempe nec in T. Heldreichiano quidem omnino glabri, ut voluerunt cél. Gibelli et Belli (Mem. Acc. se. Torino, 39, p. 91) séd ex auc- tore ipso pilis paucis obsiti (cfr. Ascli. Gr. Syn. p. 571). Calyx etiam in T. Heldreichiano glabrescit (cfr. exempl. a cl. Heldreich in Pindo, [iter IV. per Thessaliam] lecta!) LXVII. Centaurea velinacensis Deg. et Lengy. (C. salonitana Vis. var. macracantha [DC.] X C. rupestris L.) Planta spithamea vei ultra, caidibus simplicibus vei divari- catim ramosis, profunde sulcatis, fioccosis, ramis monocephalis, foliis ad basin caulis congestis breviter (1 — 2 cm) petiolatis, am- bitu ovatis, in lacinias plus-minus anguste lanceolatas vei lineares bipinnati partitis, segmentis primariis verő apicem folii versus sae- pius simplicibus vei lacinula auctis, omnibus apice sat longe mu- cronatis ; capitulis sat magnis (2 cm latis, 2V2 cm longis) breviter ovatis, basi rotundatis et floccoso-lanatis ; squamis anthodii exti- mis ovatis, spina eis aequilonga terminatis, margine pectinatim ciliatis et lanatulis ; intermediis similibus, séd dorso sulcatis et spina multo validiore et longiore badia armatis ; penultimis oblongo- ellipticis, appendice ovato-triangulari, fusca, margine in cilias fissá, terminatis, insuper margine anguste hyalino-marginatis (spina ter- minali brevissima) ; intimis appendice oblonga, membranacea, sub- integra, dorso fusca terminatis ; fiosculis intense sulfureis, corollis extus striis 5 atris percursis ; stylis lividis ; acheniis brunneis, puberulis, c. 372 mm longis, pappo fiavescente 1V2 mm longo coronatis. 115 Habitat in lapidosis montium catenae Vei ebit Croatiae — inter parentes. In declivibus oecid.-bor. montis Velinac supra Karlobag alt. c 900 M. s. m. loeo «Lokva Velinjaca» dicto d. 25 Aug. 1909 detexit Dr. Géza Lengyel. A C. salonitana var. macracantha difiért foliis multo magis et angustius sectis, praeter indumentum lanuginoso-floccosum, gla- brescentibus nec setulosis, eapitulis minoribus rotundis nec coni- cis, squamarum antbodii mediarum eiliis marginalibus multo te- nuioribus brevioribusque, flosculis intensius flavis; a C. rupesiri difiért foliis latius sectis, eorum lobis latioribus et brevioribus, foliis brevius petiolatis, his cauleque magis lanuginosis, squamis mediis dorso impresso sulcatis, ciliisque marginalibus robustioribus, spina terminali multo validiore, acheniis magis pubescentibus, flosculis pallidioribus nec luteis. Capitulorum forma médium tenet inter ea parentium : capitula enim. C. salonitanae conica, basi recta vei paullo impressa sunt, at ea C. rupestris ovata, basi sensim angustata, capitula porro C. velivacensis fere rotunda, basi rotun- data; etiam dóriim color intermedius. Eine interessante Pflanze von Jakupica in Makedonien. Von X. Kosanin (Belgrad). Anfangs Juli 1910 gelang es mir denjenigen Gebirgsknoten Makedoniens zu besteigen, welcher südlich von Skoplje liegt und die Wasserscheide zwiscben den Vardarzuflüssen Markova und Kadina reka, Topolka, Babuna und Treska bildet. Er schliesst im Westen mit Kardzica, im Südwesten mit Dautica ab und hat keinen einheitlichen Namen. Von Cvuic1) wird die Hauptmasse Jakupica genannt, dagegen schlagt K. Oestreich2) ftir dieselbe den Namen Salakova vor. Dieses Gebirge tibertrifft an Hőbe die Ljubetenspitze von Sarplanina, falit aber von Skoplje aus gesehen bedeutend weni- ger als Ljubeten auf und wurde bis jetzt von keinem Botaniker und Pflanzensammler8) besucht. Von den Geographen hat es nur K. Oestreich bestiegen. Aus seinen und Cvuíc’s Angaben iiber die Hőbe, Plastik und geologiscbe Beschaffenheit des Gebirges kam ich zűr Cberzeugung, dass dasselbe in floristischer und 9 Cvuic, Osnove za geografiju i geologiju Makedonije i Stare Srbije, Bd. I (1906) p. 134. 9 Oestreich, K., Beitríige zűr Geomorphologie Makedoniens. Abhandl. dér k. k. geograph. Ges in Wien, IV. Bánd. S. 20. Dér ehemalige inspektor des Botan. Gartens in Belgrad, Oskar Bierbach, hat nur den nordwestlichen Teil des Gebirges, den Pepeljak oberhalb des Dorfes Crni Vrh, erreicht. Seine botanische Ausbeute hat A. v. Degen 1901 veröffentlic-ht. (A. v. Degen, Botanische Entdeckuugen auf dér Balkanhalbinsel. Mathm. und naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. IV.) Leider sind die Standorts- angaben vielfach mit denjenigen von Saradagh verwechselt. 116 pflanzengeographiscker Hinsicht ganz besonders interessant sein müsse. Wie berechtigt dieser Scliluss war, zeigt schon alléin meine Entdeckung einer neuen, dér Viola delphinantha Boiss. zunachst stehenden Art, welehe vöm Herrn Dr. A. von Deoen als Viola Kosanini Degen (in lit.) bezeichnet wurde. Da ich an einer anderen Stelle über die Resultate meiner botanischen Reise in dieses Gebirge berichten werde, so mag es mir gestattet sein, hier nur die Standortsverhiiltnisse hervorzuheben, unter welchen diese Pflanze auf Jakupica vorkommt. Die ungleichen und teil- weise unrichtigen Benennungen des Gebirges und seiner Teile bringen es mit sicli, dass auch einige orientierende, rein geogra- phische Bemer kungen vorausgeschickt werden müssen. Meine Besteigung des Gebirges erfolgte von Skoplje aus langs Markova reka bis Grni Vrh, dann östlich über Brazda ins Tál des Baehes, welcher dem Salakovsko Jezero (See) entspringt und in Kadina reka einmündet.4) Am zweiten Tagé wurde, irnmer den Krümmungen des Baehes folgend, Salakovsko Jezero erreicht. Die ganze Nordlehne des Gebirges, von Markov Monastir an bis Pepeljak, setzt sicli aus Silikatgesteinen zusammen, welehe bis über 2300 m. oberhalb Salakovsko Jezero reichen und da eine Unterlage bilden, auf welcher eine breite, graue Marmormasse auíliegt. Von dem Punkte 2307 m. oberhalb Salakovsko Jezero aus zeigte sicli meinem Blicke im Winkel zwischen West und SSO. eine Reihe kahler, rundlicher Marmorkuppen, die durch dolinen- artige Einsenkungen getrennt sind. In letzteren lagen hie und da nocli Schneefelder. In südöstlicher Richtung wird dieses Panorama durch eine demartige Marmorkuppe abgeschlossen. welehe allé anderen an Höhe übertrifft und von den Hirten oSolunski Vrh- oder einfach «Solunska» genannt wird, weil von ihr Solun (Salo- nichi) sichtbar sein soll.5) Ihre Spitze erreicht nach Oestreich eine Höhe von 2530 m., meine Messung ergab sogar 2556 m. Von dieser Spitze geniesst mán einen dér schönsten Anblicke, den ein Hochgebirge überhaupt bieten kann. Ostmakedonische Gebirge, Osogvoska, Sv. Ilia, Saradagh, Sarplaninia, Korab, Peristeri, Karatas, Olymp und Kortaő oberhalb Salonichi grenzen den Hori- zont ab. Von Solunska zweigt sicli in SSO-Richtung ein kamm- artiger Marmorvorberg ab, welcher gleich an seinem Anfang gégén Süden mit einem buchtförmigen senkrechten Steilabsturz abbricht, wahrend seine Nord- und Nordostlehne seichter fallen und durch einen ausgedehnten dichten Wald von Pinus mughus bedeckt sind. Die Hirten nennen diesen Vorberg Jakupica, ein Namen unter welchem die Einwohner aus Nezilovo die ganze Gebirgsmasse verstehen. Nur auf diesem Vorberge Jakupica, 4) Auf dér Generalkarte 1 : 200. 000 ist fálschlich angegeben, dass dieser Bach in Markova reka einmündet. 5) Dér Name «Begova», welchen Oestrkich für diese Spitze anführt, bezieht sich eigentlich auf einen Vorberg nördlich von Soluuska. 117 welcher fást alléin unter allén Kalkbergen dureh den Mugbokiefer bewachsen ist, fand ieh Viola Kosanini Degen vor. Sie bewohnt hier den kammartigen Rücken in einer Höhe zwischen 1800 und 2150 m. Da die gégén Südwesten gekehrte Seite des Rückens etwas flacher und deswegen dureh P. mughus bewachsen ist, so trifft mán dieses seltsame Veilchen auf dér steileren freien Nord- seite, wo es in den Felsspalten mit Ramondia Nathaliae um den Platz ringt. An den Stellen, wo die Standortsverhaltnisse umge- kehrt sind, findet mán V. Kosanini auch auf dér Síidseite. Gerade an solchen Stellen habé ieh die schönsten Exemplare gesammelt. Von dér Höhe 2150 m. an bedeckt Pinus mughus gleichmassig die Nord- und Südlehne, weil dér Bergkamm hier flacher und weniger steinig ist, wodurch den beiden Pflanzen, Viola Kosanini und Ramondia Nathaliae , die obere Grenze gesetzt wird. Die Entdeckung einer neuen Viola- Art aus dér seltsamen Delphinoideen- Gruppé auf dér Balkanhalbinsel ist schon an sich von grossem pflanzengeographischen Interessé. Die neue Art hat aber auch ihren Standort etwas nördlicher als die beiden ihr zunachst stehenden Tr. delphinantha Boiss. und I’. cazorlensis Gand., von denen bekanntlich die erstere auf dem Athos, thessal. Olymp und Chelmos in Achaja vorkommt, wahrend die zweite nur aus Südspanien bekannt ist; denn die bis jetzt bekannten nördlichsten Grenzen dieser drei Arten sind folgende: für Viola Kosanini auf Jakupica 41° 42' n. B. « V. delphinantha « Athos 40° 10' « « « V. cazorlensis « Cazorla ca 38° — « « Ausserdem kommt V. Kosanini auf Jakupica mit R. Natha- liae in dér Formádon von Pinus mughus vor und es wird des- wegen nicht ohne Interessé sein zu wissen, welche Pflanzenarten es noch sind, die V. Kosanini auf Jakupica begleiten.Von solchen habé ieh folgende beobachtet : Cetraria islandica Achar. Ásplenium viride Huds. Cystopteris fragilis Bernh. Selaginella helvetica Spring. Poa alpina L. Festuca ovina L. var. duriuscula Hack. Polygonum história L. Cerastium lanigerum Clem. C. grandiflorum W. K. Saponaria bellidifolia Sm. Dianthus strictus S. S. Sedum athoum D. C. ? 118 Paronychia Kupé/ a Kern. Saxifraya Aizoon Jcq. S. Friderici Augusti Bias. S. coriophylla Grsb. S. adscedens L. Cotoneaster tomentosa Lindl. Potentilla chrysocraspeda Lehm. P. apennina Ten. Alchemilla fiabeUata Bús. Onobrychis scardica Grsb. Anthyllis aurea Vis. Pólygala nicaeensis Bisso fi tomentélla Boiss. Helianthenum vulyare Gaertn. Papimé óleoides Schrer. Anneria majellensis Boiss. (lent inna ver na L. Hedraeanthus Kitaibelii DC. Kamondia Natháliae Panc. et Petr. Globularia bellidifolia Ten. Ihymus Boissieri Hal. Pedicularis orthantha Grsb. Asperula Dürfieri Wettst. Gálium anisophyllum Vill. Antennaria dioica Gaertn. Aster alpinus L. Achillea Aizoon Grsb. Wenn ich noch zu dieser Liste bemerke, dass Kamondia Nathaliae von allén anderen Pflanzen das weit dominierende Element ist, und dass sie hier auf steilen. gégén NO zuge- kehrten, ganz unbedeckien Steilen die Felsspalten bewohnt, so sind dadurch aüch die Wohnortsverhaltnisse von V. Rosanini gémig charakterisiert. Belgrad, 20/XII. 1910. Verbascum lasianthum Boiss., ein neuer Bürger dér Flóra Europas. Von: J. Bornmiiller (Weimar). In dér vor einem Jahre zűr Ausgabe gelangten letzten Cen- turie von «De Heldreich Herbárium Graecum normálén findet sich un tér No. 1669 auch ein Verbascum vor, das von Heldreich als 119 eiiie neue Art, TT. Myconium Hej dr., bezeichnet wird. Die Pflanze entstammt dér Cycladen-Insel Mykonos, wo die Exemplare be- reits vor 10 Jahren (Juli 1901) gesammelt worden waren. Die Etiketté sagt, dass diese Art dórt sehr hauíig ist («in collibus gra- niticis, cultis derelictis frequens»). Eine eigentliche Diagnose ist nicht veröffentlicht worden, wohl aber findet sich auf dér gedruckten Schedula eine kurze Beschreibung dér Pflanze vor in Hinblick auf die Unterschiede von V. mucronatum Lám., einer zűr Sectiou Lychnitis- Thapsoidea gehörenden ziemlich kleinkelehi- gen Art, die dér Autor als níichste Verwandte seines V. Myco- nium ansieht. Als ich diese HELDREic.H’sche Pflanze zu Gesicht bekarn, wurde ich sofort gewalír, dass einesteils nicht die entfernteste Aehnlich- keit oder Verwandtschaft (dieses Y. Myconium) mit genanntem Y. mucronatum Lám. vorliegt, anderenteils dass die vermeintliche neue Art einer asiatischen Art bedenklich nahe steht, mit dér ich midi unliingst bei Beschreibung des V. Myhales Bornm. (Mitt. d, Thüring. Bot. Ver. n. F. XXII, S. 49 — 52; 1907) naher zu befassen hatte. Es ist dies V. lasianthum Boiss. Letzteres gehört nun nicht dér Section Lychnites-Thapsoidea an, sondern zu Lychnitis-Glome- rulosa , d. h. es hat nicht sitzende oder fást sitzende Blüten, son- dern wenigstens ein Teil dér Blüten jedes Knauls hat Stiele von etwa Kelchlange. Diese Eigenschaft kommt aber auch dem V. Myconium zu, von dem Heldreich selbst sagt «floribus pedi- cello calycem subaequante suffultis». Es sei nebenbei bemerkt, dass V. mucronatum Lám., das mir im H e r b a r Haussknecht in einem von Boissier bei Magnesia in Lydien gesammelten Exem- plar, ausserdem in solchen von Haussknecht bei Malatia und von Sintenis bei Tossia aufgenommenen, einander völlig gleichenden Individuen vorliegt, ausserst dichte und verfllzte, weit von einander abgeriickte Blütenkníiule an dünnen verkahlenden rutenförmigen Zweigen besitzt und so vorziiglich gekennzeiehnet ist. Heldreich’s Pflanze gehört dagegen zűr Gruppé dér Glomerulosa! Ein Vergleich des Y. Myconium Heldr. mit V. lasianthum Boiss. liess sofort jedes Bedenken fallen. Zweifelsohne sind beide ein und dieselbe Art. Dies darf, nachdem beim Bestimmen ein Versehen dér Gruppé nachgewiesen ist, nicht weiter befremden, um so mehr schon, da gerade V. lasianthum Boiss., das bisher zwar aus dér Flóra Europas bezw. Griechenlands noch nicht nach- gewiesen ist, auf dér dér Cycladen-Insel Mykonos nicht fern liegenden Insel Samos sehr verbreitet ist und nun wohl sicher- lich auf dér nachstliegenden aber botanisch wenig besuchten, ebenfalls bereits zu Asien gerechneten Insel Ni kari a anzutreffen sein wird. Auf dér Insel Samos wurde Y. lasianthum Boiss. bereits von D’Urville gesammelt und zunachst (von ihm) als V. phlomoides L. angesprochen. Von Bentham in De Candolle (Prodr. X, 235) 120 wird sie (1846) als V. brevidens Bth. beschrieben und zwar neben V. lasianthum Boiss. in Pinard exsicc. (1843), welches ebenda von Bentham erst rite veröffentlicht wird. Nach Boissier (FI. Or. IV, 319) ist die Pfianze von Samos nur durch «floribus paululum rai- noribus» von Pinard’s Pfianze vöm Festland (Cárién) etwas ab- weichend; er betrachtet V. brevidens Bth. einfach als ein Synonym des V. lasianthum Boiss. (Bth. DC. Prodr.). Die Pfianze von My- konos liat die gleichen Eigenschafíen dér Samos-exemplare, d. h. sie ist kleinbliitig. V. lasianthum Boiss. gehört zu jener kleinen Zahl d. Gruppé dér Glomerulosa, die durch sehr kurze Kelchzipfel ausgezeichnet sind. Ausser den beiden ferner stehenden Arten, V. pycnostachyum Boiss. und V. erianthum Bth., kommen nur noch das ebenfalls kleinblumige 1 . Myícales Bornm. (aber anderer Traciit sehr reich verzweigt, dünnastig) vöm Mykalegebirge Cariens und I'. aphyllo- podium Freyn et Sínt. aus Paphlagonien, letzteres grossbliitig, in Erwágung ; vergl. hieriiber meine Ausführungen in N o v i t i a e flóráé Orientalis III, n° 64 (Mitt. Thiir. Bot. Ver. n. F, XXII [1907], S. 49—53). Die mir zum Vergleich vorliegenden Exemplare des V. la- sianthum Boiss., die spezifisch durchaus mit dér Pfianze von M3’konos übereinstimmen, sind Haussknecht’s Exemplare von Sam bei Aintab (zitiert in Boiss. fi. Or.), Post’s Exemplare von Mardin (als « V. Freynii Post»), sowie meine Exsiccaten vöm Karatscham bei Smyrna (No. 9821) und vöm Idris-dagh bei Angora (No. 3178). Mitunter ist die Spit-ze dér oberen Stengelblátter auffallig verliin- gert (var. urophyllum Bornm. ; hierzu No. 3178 und besonders Post’s Pfianze von Mardin), doch lasst sich diese Form nicht als eigene Spezies ( V. Boissieri Post = V. caudatum Post olim non Freyn et Bornm. 1892 = V. Freynii Post in exsicc.? lapsu) ab- sondern. Auch V. aphyllopodium Freyn et Sínt. stellt meines Da- t'ürhaltens nur eiue Unterart von V. lasianthum Boiss. dar, bedingt vielleicht nur durch das weniger trockene Kiima des waldreichen nördlichen Kleinasiens: denn die von Freyn hervorgehobenen Merk- male sind nicht stichhaltig u. berechtigen so kaum zűr Aufstellung einer eigenen Art. Jedenfalls sei diese weiterer Beobachtung empfohlen. Weimar 16. Marz 1911. Szerző megállapítja, hogy aDeHeld reich Herbárium Graecum normale utolsó centuriájában 1669. sz. a. kiadott Verbascum Myconium Heldr. nov. sp. nem egyéb, mint V. lasian- thum Boiss. A növény Mykonos szigetéről (Cycladok) származik s Európa (Görögország) flórájából eddig nem volt ismeretes. 121 Beitráge zűr Kenntnis dér Hieracien Ungarns, Galiziens u. dér Balkanlánder. U Adatok Magyarország, Galícia s a Balkánfélsziget mainak ismeretéhez. (VI.) Von: Irta : * Kari Hermáim Zalm (Karlsrulie). Hieraciu- Die folgenden Beitráge enthalten Hieracien, welche von Woloszczak in Galizien u. in den Ungarischen Grenzgebirgen ge- sammelt wurden, ferner solche aus Nordungarn aus den Herbarien dér Herrn J. E. Nyárády in Késmárk u. L. von Thaisz in Kassa. Daran wurden Funde dér Herrn v. Degen, Lengyel, Rossi, Laus, Prodán, Urumoff etc. angereibt. A. Piloselloitla. 1. H. Hoppeanum Schult. Ssp. leucocephalum Schl. et Vük. — Bars: Brogyán, Ostry Vrh (Ginzery). — Croatia: Rodajca Crkvina p. Medak (Kocsis) et in pratis inter Citluk et Divoselo (Lengy.), in m. Crni vrh pone m. Panos 1261 m. (Rossi), in m. Saljev Kuk (id.), in m. Kosa kraj supra Jablanac (Rossi). — Herceg.: Prenj pl. (Prod.). — - Albánia: Kuéi: Sirokar (Baldacci, It. Alb. X 1903 no. 198). Ssp. leucolepioides Zahn. — Borsod: Pereces : Szőlőhegy (Hűlj.). Ssp. macranthum Ten. — Románia: In coll. Párlipati pr. Gura-Váei (Prod.). Ssp. multisetum N. P. a) genuinum N. P. — Prenj pl. (Prod.). Ssp. osmanicum N. P. — Bulgária: Camkorja, Samokov (Laus), Vitosa (id.), Belovo (Urumoff). Ssp testimoniale N. P. a) genuinum N. P. — Brassó: Hegyeshegy, Zmne (Römer) ; Retyezát: Várfu Slaveiul 1600— 2050 m. (Nyár.); Heves: Szarvaskő (Prod.); Abauj-T. : in valle Aji-völgy pr. Torna, Szikszó (Th.), forma parcipilum Z., involucris parcepilosis. — (3) incultorum N. P. — Retyezát: Seréi Kőszeg felett a D. Cozma-ig 1524 — 1865 m. (Nyár.); Bács-Bodrog: ad pag. Madaras (Prod.). Ssp. virentisquamum N. P. — Var. belovoense Urumoff et Zahn, capitulis saepissime eglandulosis. — Bulgária: Belovo (Urumoff). 2. H. Pilosella L. Ssp. amauron N. P. — G a 1 i c i a : Przemysl (Kot.) ; Hun g.r Abauj-Torna: Ujszállás in montib. Eperjes-Tokajensib. (Th.) ; ') Vergleiche Magy ■ Bot. Lap. (1906) p. 62 ff. ; (1907) p. 212 ff. ; (1908) p. 113 ff., (1910) p. 276 ff. und Annales Musei Nat. Hung. 1910 p. 34 ff. 122 Bács-Bodrog: Bezdán (Prod.); Moravia: Giebau pr. 01- miitz (Laus). Ssp. angustius N. P. a ) genuinum 1) pilosum N. P. — Si le- si a A us tv. : Lysa hóra (Kot.); Szepes: Csorba-tó — Furkota völgy (Nyár.) ; Lőcse — Lublói hegység: Jankovci 1170 m., Simeny 1214 m, Cérna hura 1092 m.. Kuligura 1 250 m. (id.) ; Hont: Kiebes pr. Bakabánya (Kupc.). — 2) subpilosum N. P. — Galicia: Kro- nenberg (Nyár.); Hont: Kiebes (Kúp.) ; Szepes: Kiszalóki-patak völgye (id.). — 3) epilosum N. P. — Galicia: Kronenberg (Nyár.) Hung. Maros-Torda: in subalpinis Székhavas pr. Szováta (Th.) ; Hont: Kiebes (Kúp.) ; Y e 1 e b i t : in m. Vaganski vrh 1758 m. (Rossi) et Kitaibelov vrh 1710 m. supra Yelika Paklenica (id.), in m. Crni vrh (id.). — y) plurifoccum N. P. — Bereg: in m., Pikuj supra Kisbiszta (Th.); Udvarhely: Yargyas (id.). Ssp. dasycephalum N. P. Litthuania: Nianków pr. X. Grodek (Dybowski, in Rehm. et \Yol., FI. Pol. exs. 51), Minoity (Symonowicz.) ; Galicia: Porudenko pr. Jaworow (Wol.). Ssp. earonotum N. P. — Szuhahora, Gehol (Nyár.); Bor- sod: Forrásvölgy pr. Királykát 250 m. (Hűlj.); Ab. -Torna: Miszlóka, in v. rivi Monok pr. Kassa (Th.): Alsó Fehér: Drassó (Th.); Be szt. - Naszód: Oláhszentgyörgy (Prod.); Galicia: Cislowa Skala (Nyár.). Ssp. ischnanihum Rehm. — Galicia: Stawki, Pasieki pr. Leopolim (Beer). Ssp. latiusculum N. P. — Heves: Szarvaskő (Prod.). Ssp. melanops X. P. — Galicia: Ostapie (Miodobory) (Wl.). Ssp. minutieeps N. P. Istria: Castua (Lorenz). Ssp. paruíflorum N. P. — Bereg: in m. Pikuj supra Kisbiszta (Th.) Ssp. pilinum N. P. — Bács-Bodrog: Szabadka (Prod.) ; Moravia: Schnobolin pr. Olmütz (Laus). Ssp. Pilosella N. P. — Szklo pr. Jaworow G a I i c i a e : (Wol.). Ssp . rosulatum N. P. — B.-Bodrog: Kiszács (Kúp.). Ssp. acitophyllum Rehm. — Litth.: Minoity (Symonow.). Ssp. stenophyllum N. P. — L i p t ó : Sztankován (Hűlj.) ; Árva: Kralován (Hűlj.) ; Hont: Muskowskie pr. Bakabánya (Kúp.) ; Bács-B. : N. Miletics (Prod.); Csanád: ad pag. Apácza (Tli.): — var. stenophylloides Rehm. — Lemberg (Wol.). Ssp. submulescens N. P. — Galicia: Hryniawa, Jablonica ad fi. Pruth, Lackie pr. Zloczow ( Wol.). — Besztercze- Naszód: Ó-R adna (Porc.) ; f. valdestriatum X. P.. Szepes: in v. Mlinica (Nyár.); — f. ucutissimum alpinum N. P. — Lika- Krbava: in prato Poljana ad Svetog Ivana pr. Medak (Lengy.), in m. Krug (Rossi). Ssp. subvirescens N. P. a) genuinum 1) pilosum N. P. Ó-Radna (Porc.); Galicia: Kleparow, Leopoldsdorf (Wol.); Tátra: in v. Mlinica (Nyár.), in v. Koscielisko (Wol.); Heves: 123 Szarvaskő, in m. Tarkő (Prod.). — r. subpilosum N. P. — B e- reg: in m, Temnatik supra Volócz (Th.); Tátra: Blumental (Nyár.)- — f. calvescens N. P. — Ó-Radna (Porc.); Szepes: Branyiszkó-hágó — Visoka Hola 1172 m. (Nyár.), Kisszalóki-patak völgye, T.-Lomnic (id.). — 1'. chlorophyllum N. P. Be reg: Rjapiezka supra Volócz (Th.); Szepes: Cérna Hóra 1092 m.. Kuli- gura 1252 m. (Nyár.); Blumental Tátráé (Nyár.) ; F á t r a-Kriván 1670 m. (Nyár.): Heves: in m, N. Eged (Prod.); — f. multi - ftoccum N. P. — Románia: Bucegiu pr. Sinaia (Prod.). Ssp. trichadenium N, P. — Podluty ad fi. Lomnica G a 1 i c i a e (Wol.). Ssp. trichocephaloides Zahx. — C s a n á d : ad pag. Tompa pr. Battonya (Th.) ; Hont: Kiebes pr. Bakabánya (Kúp.). Ssp. tricholepxum N. P. -Galícia: Rodatycze pr. Grodek, Holosko pr. Lwow (Wol.); Tátra: Czarny Staw Gasieu., in v. Strazyska (Wol.); Haligowce Pieninv ( Wol.) ; H u n g. Abauj.-T. : Szilas 350 m. (Hűlj.) ; Gömör: Páskaháza 600 m. (Hűlj.) ; K o m á- r o m : in m. Turulhegy ad Bánhida (KocsO; Pest: Szt. Iván (id.). - Slavonia: Muskovkic pr. Stanikov Zump (Kúp.); Ssp. trichophorum N. P. — Csepel (Kocs.). Ssp. trichoscapum N. P. ( collocephalum Bi,.). — Holosko pr. Leopolim (Bl.). Ssp. trichosoma N. P. — Istria: Castua (Lorenz). Ssp. Twardowskianum Rehm. (ad greg. T r i c h o 1 e p. N. P.). - Littli. : Welesnica pr. Pinsk (Twardowska in Reh.m. et Wol., FI. Pol. exs. 50). Ssp. vulgare Tsch. a) genuinum 1) pilosum N. P. — Galí- cia: Leopoldsdorf ad fl. Swica (Wol.); Transilv. : Kovászua (Kömer) ; S z e p e s : Branyiszkó-hágó — Visoka Hola 1172 m. (Nyár.) f. subvulgare N. P. — M árama ros: Bustyaháza ad fl., Tisza (Th.) ; Transs.: in m. Hargitta supra Homoród (Th.). — f. striatum N. P. Bereg: in subalpinis m. Szkalianka supra Vócsi-telep (Th.); Szepes: Busóé — Kreuzerhöhe (Nyár.); f. exstriatum (et epilosum) — A b a u j - T. : A ji-völgy (Th.) ; Tátra: Blumental (Nyár.). 3. H Pseudopilosella Ten. Ssp. sericatum N. P. — Bulgária: In m. Musalla (Laus). Ss]). banaticolum Nyár. et Zahx. — Scapi 1 — 2, 8 — 10 cm. alti dense floccosi, superne subdense subtenuiterque glandulosi obscureque subpilosi, intenie subglandulosi saepe densius albose- riceo-pilosi. Fólia oblonga obtusiuscula mucronata vei oblongo- lanceolata, subtus albidocana, supra subrigidiuscule subpilosa, 3 —5 mm. Capitula 8 — 10 mm. 1. albido-canescentia, ovata denique laté depressa, squamis angustissimis acutissimis subdense floccosis disperse vei subdense sericeo-pilosis et disperse glandulosis. Sto- lones breves v. subelongati subgraciles sericeo-pilosi, foliis sub- magnis obsiti. Flores lutei exstriati. to Bán a tus: In m. Treskovac pr. Svinica (Nyár.). 4. H. Auricula Lám. et DC. Ssp. acutisquamum N. P. — Abauj-Torna: Szilas 200 m. (Hulják), Ujszállás in m. Eperjes-Tokajensibus ; Be reg: in m. Pikuj supra Kisbiszta (Thaisz); Szepes: Busóé — Kreuzerhöhe* Nagylomnic (Xyárády): Nógrád: Dívány (Hulják) ; Borsod: Tapolca 600 m. (id.) ; Románia: Novaci -Straiului (Prod.). - In m. Asciburgensibus : Agnetendorf (Peschlow). Ssp. amaureilema N. P. Galícia: Koblow pr. Jaworow, Hryniawa ad fl. Weisser Czeremosz, in m. Popadia ad 11. Lom- nica (Woloszczak); Abauj-Torna: Ujszállás inter Eperjes et Tokaj (Thaisz). Ssp. lampreilema N. P. — Szepes: Nagylomnic (Nyárády); N a gy-K ü k ti 1 1 ő : Siechenwald pr. Segesvár (Barth). Ssp. litthuanicum N. P. — Polonia: Rybiszki pr. Wilna (Symonowiczowna), Niankow — Nowogródek (Dybowski in Rehm. et Wol., Fl. Pol. exs. no. 52); Tátra: Klotildut: Késmárki-itató — Schwarzwasser (Nyárády). Ssp Auricula N. P. a) genuinum f. epilosum N. P. — Hont: Bakabánya : Smikos (Kupcsok) ; Borsod: Perecesbánya (Hűt. iák) ; Abauj-Torna: Baska (Thaisz) ; L i p t ó : Xagy-Bobróc : Banikov vrh, Rasztoka (Hulják) ; G ö m ö r : MuráDy (Thaisz) ; Szepes: Bu- sóé— Kreuzerhöhe (Nyárády); Tátra: Mlinica völgy (id. ), Csorba-tó (Prodán); Transsilvania: Ó-Radna (Porcius), Brassó (Rö.mer), Wolkenburg (id.), in m. Hargitta supra balneum Homoród (Thaisz) ; Galícia: Hryniawa, Jablonica ad fl. Pruth, Mizun Nowy ad ü. Lomnica, Ivortumowka (Wol.), Zoltance (Beer.) — f. subpilosum N. P. Hont: Smikos (Kpk.), Szepes: Tátra-Lomnicz (Nyár.) ; H e v e s : Szarvaskő (Prodán); Transs.: Brassó (Römer); — f. stipitatum N. P. Heves: Blikk, Murányvár (Prodán); — f. macrocephalum X. P. Beszte reze - Naszód: Oláhszentgyörgy, Naszód (Prodán). — f. subeglandulosum X. P. Bucsecs pr. Coronam (Thaisz). — f. obscuriceps X. P. — Heves: Szarvaskő (Prodán). Ssp. Magnauricula X. P. — In v. Vistea maré (Fogai* a si havasok) (Nyárády); Alsó Fehér: Drassó (Thaisz); Tátra: Mlinieavölgy, Bélái mész havasok: Strednica patak, T.-Lomnic (Nyárády): Hont: Bakabánya (Kupcsok); Galícia: Zoltance pr. Leopolim (Beer). Ssp. mélaneilema X. P. a) genuinum v 1) epilosum N. P. — C r o a t i a : in m. Pasji Klanac 1385 m. in Sugarska Duliba (Rossi). Retyezát: Slaveiul Zenogaház (Nyárády); Krassó-Szö- r é n y : in m. Arsanna pr. pag. Globureu (Thaisz) ; Máramaros: ad fl. Tisza pr. Bustyaháza (id.); M áros- Tor da: in subalpinis m. Székhavas pr. Szovata (id.) ; B e r e g : in subalpinis m. Szka- lianka supra Vócsi-telep (Thaisz), in subalpinis m. Temnik supra Vo- lócz ( Th.) ; Abauj-Torna: Falucska (Thaisz) ; N a g y-F á t r a : Cerni kamen 1481 m., supra Középrévucza (Nyárády) ; Tátra: 125 Za Brame KI. Kohlbachtal (Kotula), Csorba-tó — Furkota- völgy (Nyárády), in v. Poduplaski (Woloszczak), Bliget — Zöld-tó (Huljak); Szepes: Landok mellett (Nyárády); Galícia: Kortumówka, Sydowa W isznia, Podluty ad fl Lomnica (Wol.). Barania: Przyslup (Kotula); — f. subpilosum X. P. — Szepes: Rókusi felláp (Nyárády); Bliget — Zöld-tó (Hulják). — f. marginatum N. P. — Árva: Kralován (id.). — f. stipitatum X. P. — Liptó: Pro- szeki hegy 1373. m. (Nyárády). — f. substriatum X. P. — Galí- cia: in m. Jaworyna ad balneum Krynica (Wol.). Ssp. tricheilema X. P. — Gömör: Páskaháza (Hulják) ; Bor- sod: K i r á 1 y k ú t, Forrásvölgy (id.) ; Abauj: Szilas (id.); Car- pathi őrien t. : Dolzyce pr. Cisna ( Wol.) ; Bukovina: Dea ad Cámpulung, ad rivum Hramitny G a 1 i c i a e (id,). 5. H. Schultesii F. Sch. = Auricula Pilosella. Ssp. palatinum X, P. — Szepes: Branyiszkó (Th.). Ssp. Schultesii F. Sch. W i 1 n a : Soltaniszki (Symonowicz.) ; Barania (Kot.). Ssp. Schultziorum X. P. — Tátra: Madárháza (Fil.) ; Galícia: Podluty ad fl. Lomnica, Persenkowka pr. Lvov (Wol.). 6. H. alpicola Schl. Ssp. glancl üli folium X. P. -Bulgária: ín m, Musalla (Laus). Ssp. Ullepitschii Bl. - In Alpibus Scepusiensibus (Ullepitsch.) Tátra: Lomnitzer Kamra, ad lacum Poprad, (Woloszczak), Kri- ván (Piasecki), Gladkie. in iugo Zamki ad m. Szeroka Jaworzyna, in Alpibus ad Béla: Fleischbanke Tyotula). — [H. rhodopeum G. Schneider, H. Scrpusiense Simk.J. Ssp. rhodopeum Griseb. — Bulgária: In m. Musalla (Laus). Ssp. Furcotae Deg. et Z. — Tátra: Handelvölgy inter val- lem Furkota et lacum Zöld-tó (Nyárády). 7. H Heuffelii Janka. Ssp. Heuffelii Jka. In rupest. m. Suskuluj pr. Herkulesfiirdó (Th.). Ss. austro-croaticum Rossi et Zahn. — Herceg.: Prenj pl., in régióné Pini Pumilionis 2000 m., in consortio Patent illáé apenninae, Ihymi aeicularis 28. 7 1909 lég. Prodán ; Croatia: Velebit: in lapidosis jugi Buljma supra Medak 1400 m. (Lengyel). 8. H. aurantiacum L. Ssp. aurantiacum L, 1) longipilum X. P. — Gömör: Dud- lavka ad Murány (A. Richter); Galícia: Polonina Tarnica (Kotula), in m. Jaworova pr. Oslavy (Woloszczak), Panski Grun ad Lomnicam, Preluk ad fl. Weisser Czeremosz, Czorna Hóra: Szybeny (Wol.); Bukovina: in m. Sírba ad Lucaeiu, Suhardu, Peatra Doamnei, Rareu (Wol.) ; Transs. : Pojana et Bucsecs ad Coronam (Rover) ; — f. subpilosum X. P. Visoka Hola, Bra- nyiszkó hegység, Felsőszalóki völgy ; Lőcse-Lublói hegység. Cérna hura 1092 m. — Kuligura 1252 m. (Nyár.); Nagy-Fát r a: Cerni kamen 1481 m. supra Ivözéprevuca (Nyárády); Transsilv. : Ko- 10* 126 rongyis (Porcius, Xvár.), Csúcsa, Surduca-völgy (Nyár.); — f. setu- losum N. P. — L i t h u a n i a : Nianków (Dybowski, in Rehm. et Wol., FI. Pol. exs. 543); — r. brevipilum N. P. — Ó-Radna (Porcius). var. fusciflorum X. P. — Gáliéi a: Libuehora ad Skole, in in. Trubacz ad Mszana dolna, in m. Deresskowaty et pr. Hrvniawa, Jablonica pr Tatarów (Woloszczak); Hung., Be reg: in subal- pinis m. Temnatik (Thaisz); Gömör: in m. Ivohut pr. Nagyröcze (Kupcsok). — In m. Bucegiu Romániáé (Prod.). Ssp. aurop urpureum fi) aurantiaci farmé 1 ) holochaetium N. P. — N a g y-F á t r a : Cerni kamen 1481 m. supra Középrevuca (Nyárády). Ssp. earpathicola N. P. — Bukovina: in m. Rareu 1 630 m. (Wol.); Retyezát: Várfu Slaveiul déli oldala 1590 — 2050 m. (Nyárády); Udvarhely: supra pag. Vargyas (Thaisz); Szol- nok-Doboka: Cibles (id.) ; B e s z t.- N a s z ó d : Ó-Radna, Ko- rongyis (Porcius); Bereg: in m. Yeliki werch1) 1500 m. Borzawa (Wol.), in subalpinis m. Pikuj ad pag. Ivisbiszta, in subalpinis m. Rjapiczka supra pag. Yolócz, in valle fl. Latorcza ad pag. Alsó- vereczke (Thaisz) ; Tátra: Csorba-tó, Tvcha vrh : Jávorszikla, Bli- get Zöld-tó, Greiner, Felka-tó (Nyárády). Kohlbachtal, in dorso m. Dlugie (Kotula), Drechslerháuschen, Stirnberg (Wol.), Vaskapu (Thaisz); Liptó: Baranec (Ullepitsch) ; Trencsén: Fátra-Kri- ván (Nyárády, Hulják) ; G ö m ö r : Klenócz — Tiszolcz (A. Richter) : Nagyröcze: Kölnit (Kúp). Gáliéi a: Magóra pr. Rycerka ad Zywiec, in m. Mszana ad Lomnicam, in cac. m. Gurgulát ad fl. Swica, Czorna Hóra, in m. Kukul. Ssp . melinoides N. P. Liptó: Baranec (Ullepitsch). Ssp. Neriedowae Wol. et Zahn (e grege Spanochaeiium N. P.). — Rhizoma horizontale. Fólia rosularia sat parva, exteriora obovato- spathulata, interiora lanceolato-linguiformia, obtusa vei acuta, viridia subglaucescentia, in parte superiore praecipue marginem et basin versus breviter rigideque pilosa v. glabrescentia, subtus praecipue in nervo dorsali et basin versus disperse pilosa et disperse floccosa v. subeffloccosa, in nervo dorsali tantum modice vei disperse floccosa, vix den ticul ata. Caulis 15 — 20 cm. altus + arcuato-ascendens tenuis, intenie sat dense breviterque pilosus, viridis, superne saepe obseurior et parum vei disperse obscureque pilosus, 2 -3 mm., et dense floccosus, floccis infra caulis médium + evanidis. Acladium 3 10 mm., rami 1 — 3 subremoti subtenues subtomentosi. sparsim obscureque pilosi, pariter ac caulis pars inferior glandulis modice numerosis vei subdensis parvis obsiti ; ordines axiuni 3 ( — 4), capitula 3 10. Involucrum parvum, 6 — 7 mm. longum, denique truncatum, ovatum, atrum, squamis subangustis acutisculis subimmarginatis apice saepe atrorubris, disperse obscureque brevipilosis, subtus subfloccosis, floccis in squamarum q In Hungária Stoj dicto, séd recte Stohy (— Heusehoberj seribendum (Woloszczak in litt.). 127 dorso usque ad apicem dispersis, simul submodice v. disperse glandulosis. Bracteae atrae. Flores purpuréi. Stolones? Hab. in reg. Pini Mughi in m. Neriedowa pr. Podluty ad ti. Lomnieam (Woloszczak) Galiciae. Ssp. subaurantiacum . P. Galicia: Libuehora ad Skole ( Wol.) ; Hung., Lőcse-Lublói hegység: Jankovec 1 1 70 m., Simeny 1214 m. (Nyárády). Ssp. s ubkajanense Zahn (kajanense G. Schneid.). — C a r p a t h i : Sanok : in m. Lopiennik pr. Dolzyca, in m. Czerszla ad balneam Zegiestów, Piwnicza ad fl. Poprad 1060 m., in m. Jaworwna pr. Krynica (Wol.)* Tátra: Stirnberg, Drechslerhauschen (Wol.); Szeben: Hohe Rinne 1600 m. (Prodán.); — f. parviceps Z,, ca- pitulis c. 6 — 8 mm. longis. - — V. Vistea maré F o g a r a s i ha- vasok (Nyárády). 9. H. stoloniflorum W. Kit = aurantiacum — Pilosella. Ssp. meringophorum N. P. — Románia; in m. Bucegiu pr. Sinaia (Prod.); Transs.: Crepatura (Nyár.); Galícia: in m. Magórka pr. Jablonica ad fl. Pruth. in cac. m. Gurgulát ad ti. Swica, in m. Forasek Czornohorae (Wol.). Ssp. oligocephalum Schur. — Schulerhaus pr. Coronam (Rümer) ; torsán aurantiacum — testimoniale. — In m. Szemenik pr. Temes- Szlatina (Borbás). Ssp. stoloniflorum W. Kit. — In m. Piliske ad Coronam (Römer). — f. stenophyllum N. P. — Magúra (Wol.). 10. H. pyrrhanthes N. P. = aurantiacum — Auricula. Ssp. fulvauricula N. P. — Galicia occid. : In m. Jawo- ryna pr. Krynica (Wol.). Ssp. hargittanum Thaisz et Zahn. - Caulis c. 80 cm. altus subdense diluteque pilosus, 1 1,5 mm. subfloccosus, superne dense, usque ad médium subglandulosus. Fólia glaucescentia spa- thulato-obtusa v. + lanceolata acutaque, apice saepe plicata, supra praecipue marginem versus rigidiuscule subpilosa vei glabra, in margine nervoque dorsali modice pilosa, l 2 mm.; caulina 1( — 2), innervo dorsali tantum parcefloccosa. Acladium 5— 8 mm. 1.. rami 2— 3 subappropinquati, ordines =- 3, capitula 3 — /. In- volucrum 6 — 7,5 mm. 1. ovatuui obscurnm, squamae sublatius- culae obtusiusculae, distincte viridi-marginatae obscure sub- pilosae subglandulosaeque. disperse floccosae. Pedirnculi sparsim pilosi dense glandulosi obscure cani. Flores saturate lutei apice subrubescentes, flos terminális ligulis extus pallide purpureis prae- ditus, styli obscuri. In m. Hargitta pr. balneum Homoród comit. U d v a r h el y (Th.). Ssp. laevisquamum N. P. (H. subfuscum Schur apud Wol.). — C a r p a t h i S t r y j e n s. : Czorna Rypa 1 100 m. (Wol.). Ssp. pyrrhanth.es N P. ( H . triste Bl. in sebed.) — Galicia: Ad balneum Podluty et in Osmoloda ad fl. Lomnica (Wol.) Butywla, Libuehora, Paraszka pr. Skole (Bl., Wol.), Strvj (Wol.) 12S Ssp. Saelani Norrl. (H aurantiacum var. bicoloratum Wol.). — Leopoldsdorf ad fl. Swica (Wol.). 11. H. pratense Tsch. (collinum N. P.) Ssp. centrobosnicum Zahn. — Bulgária: Belovo (Urumoff). Ssj). cólliniforme N. P. (H. fallacinum Bl.) — Koblow pr. Jaworow (Wol.) ; Janow (Beer) et Sygniówka pr. Leopolim (Wol.). Ssp. dissolutum N. P. — Kökényes ad Diósgyőr (Hűlj.). Ssp. g Jaucochroum N. P. Bulgária: Sadova (Pichler). Ssp. pratense Tsch. f. longipilum N. P. — Lemberg, Kortu- mowka (Wol.); Chodaczków pr. Tarnopol (id ), Pieniaki, Jaworynki Pienin. (Wol.). — f. brevipilum N. P. — Litth. : Pinsk (Tward.); B e s c i d. o c c i d. : in m. Pilsko (Wol.) ; Leopoldsdorf ad fl. Swica (Wol.); Hung., Borsod: Bükkhegy (Prod.). — f. calvifolium N. P. — Zofiówka pr. Leopolim, Hartfeld pr. Grodek (Wol.), in m. Pilsko Beskid. oceid. (Wol.). — f. subcoUiniforme N. P. — Kleparow et Bajki pr. Lemberg (Wol.) — $) subcollinum N. P. — Gáliéi a: Krzywczyce, Zoltance, Pasieki, Sichow (Beer), Syg- niowka, Rodatycze, Chodaczkow, (Wol ) ; Hung., Borsod: Biikk- hegység, Királykútivölgy (Hűlj.) ; Ab au j-T : N.-Ida in v Idavölgy (Th.), — var. callitrichum N. P. — Tátra: Drechslerhauschen — Stirnberg (Nyár.). Ssp. ipecense (N. P. — Bulgária: Camkorja, Musalla, Vitosa (Laus). Ssp .silvicólum (Fr.) Zahn ( polonicum Bl., centrorossicum Zahn). — M o ravia: Olmütz (Laus) ; G a 1 i c i a : Zubrza, Kortumówka, Syniowka et «Janower Wald» pr. Leopolim (Wol.), Rodatycze pr. Grodek (Wol.), Olesko pr. Brody, Szczawnica (WTor,.), Koblów pr. oppid. Jaworow (id.); Galicia orient. : Miodobory, Bilcze (Bl.), in m. Pantyr et Jaworowa pr. Oslawy, Zloczów, Jablonica ad fl. Pruth, Hryniawa ad fl. Weisser Czeremosz, Muszyna et in m. Pisana pr. Piwniczna ad fl. Pop rád (Wol.), etiam f. atrisquamwm Z., squamis atris. pilis inüorescentiae obscuris, ad pag. Jaworow pr. Kolomyja (id.); Pinsk (Tward.), Wilna (Dybowski in Rehm. et Wol. Fl. Pol. exs. 53), Welesnica (Tward.) ; Dlugie et Starzawa pr. Przemysl (Kot., Wol); Románia: in m. Curmatura pr. Herku- lesbad (Th.), Bucsecs pr. Sinaia (Prod.) ; Hung. N. K ü k ü 1 1 ő : in silva Siechenwald pr. Segesvár (Th.) ; B e s z t.-N aszód: Oláh- szentgyörgy (Porc.). Ssp. sudetorum X. P. — Leopoldsdorf ad fl. Swica Galiciae (Wol.); Tátra: Bélái Mészhavasok : Strednica patak (Nyár.). 12. H. fuscoatrum N P. = pratense — aurantiacum. Tátra: In régióné superiore rivi Krzeczkowa (Kotula) ; Hryniawa et Jalowiczora ad fl. Weisser Czeremosz (Wol.). [H. bi- colorato X polonicum Wol.]. 13. flagellare Willd. = pratense — Pilosella. Ssp. anacraspedum Rehm. — Lithuania: Welesnica iTwardowska). — Ssp. chlorops N. P. similis. 129 Ssp. fiagellare N. P. (H. incrassatum et ciliatum X Pilos. Bl.). — Kortumówka, Zimma Wódka, Signiówka et Ruska Rzesna pr Leraberg (Bl., Wol.); Jablonica pr. Tataróvv ad fl. Pruth (W ól.); Mlinicatal Tátráé (Nyár.); Moravia: Czernowicz pr. Olmütz (Laus.). Ssp. glaucochlorum Rehm. (H. pseudofiagellare Bl.). — Janów— Jaryna (Beer), Zimna Wódka, Kortumówka (Wol.); Stare Siolo ad Bóbrka (Piotrowski). Ssp. kelobium Rehm. (H. pseudo fiagellare Bl. p. p.) — Klepa- rów, Zubrze et Zofiówka pr. Leopolim (Wol.). Ssp. tatrense N. P. f. pilosius N. P. - Tátra: Bliget — Zöld-tó (Hclj.), Galícia: in v. Za Bramka (Kot.) et Strazj^ska (Wol.); Panski Grun, in m. Guretwyn ad Lomnicam (Wol.): Hryniawa et Holoszyna ad fl. Weisser Czeremosz (Wol.), Kukul 1580 ni. et Howerla 2000 m in mont. Czorna Hóra (Wol.), Jablo- nica pr. Tatarów ad fl. Pruth (id.), Barania: Przyslup (Kot.), in m. Gurgulát ad fl. Swica (Wol.). — f. calvius N. P. — Tátra: Bélái mészhavasok: Strednica patak, T -Lomnicz (Nyár ), Csor- bató— Furkota völgye (Nyár.) — f. epilosum Z., capitulis epilosis. — Csorbató — Furkota völgye et in v. Mlinica (Nyár.). 14. H. macrostolonum G. Schneid. = fiagellare Pilosella. Ssp. macroslolonum G. Schneid. — Stare Siolo ad Bobrka et Kortumówka pr. Lemberg (Wol.). 15. H. spathophyllum N. P. = pratense — Auricula. Ssp. exorrhabdum N. P. — Galícia: In m. Jaworyna Illő m. pr. balneum Krynica et in m. Ruska pr. Muszyna ad fl. Poprad (Wol.). Ssp poly sarcon Rehm. (H. Rostajfinslcii Bl. in sebed.) — Rybiszki et Soltaniszki pr. Wilna Litnuaniae (Symon.). Persenkowka, Kortumówka, Sygniówka pr. Lemberg, Rodatycze pr. Gródek, Cygany Galic. orient (Wol.). — Est silvicolum- Auricula. Ssp. spathophyllum N. P. H. Nassodense Simk., H. glauce- dinum, ciliatum — Auricula Bl). — Transs. : O-Radna (Porc.); Galícia: Lesienice et Persenkowka pr. Leopolim (Bl.). — f. mi- crotrichvm N. P. - Borsod: Forrásvölgy pr. Király kút (Hűlj.). — f. calvius N. P. — Szeben: Nagy-Szeben (Prod.) ; Galícia: Wólka pr. Lemberg (Beer). 16. H. floribundum W. Grab. Ssp. athonanthum Rehm. ( H. pseudofioribundum, Auricula X ■polonicum et Auricula X fallacinum Bl.). — Bodnarówka, Signiówka et Karczmary, Persenkowka et in silva «Janower Wald» pr. Leopolim (Bl., Wol.). Ssp. atramentarium N. P. fi) suberubesceus Nyár. et Z., foliis utrimque disperse pilosis ; squamis obscuris anguste viridi margi- natis pariter ac caulomata pilis apice dilutis obsitis. — Tátra: Klotildut inter Késmárki Itató et Sckwarzwasserback (Nyár.). Ssp. floribundum N. P. — Galícia: Przemysl, Med^yka, Í3C Kortumówka, Rodatyeze pr. Grodek (W.), Zoltance, Pasieki et Sichów (Beer), inter m. Magóra et Przy7slop ad Rvcerka Beski- d a r u m oceid. ( Kot., Wol.) ; S z e p e s : Vysoka-hola (Széplig.) ; in pratis Szilas ad Vésztő eom. Békés (Borbás). Ssp laeticeps Rehm. (torsán silvicolum — Auricula). — Sichow (Beer), Zubrza et Syniowka pr. Lemberg (Wol.); Litthuania: Xianków (Dybowski in Rehm. et Wol., FI. Pol. exs. 54, sub nőm. nregiomontanum X. P.»); Medyka (Kot.). Ssp pseud auricula X. P. : in valle Rzeka (Kot.), in m. Maxy- mec ad fl. Weisser Czeremosz Bucovinae (Wol.). 17. H. piloselliflorum N. P. = floribundum < Pilosella. Ssp. Jcirrolepium Rehm. — Wólka pr. Leopolim (Beer). 18 H. cymosum L. Ssp. chrysophaes X. P. — T e m e s : ad oppid. Yersec (J. Wagner). Ssp. cymigerum X. P. (H. Andrzejowski , hívtam, Sléndzinskh et glomeratum p. p. Bl. in sched., H. pseudoglomeratum Bl. apud Wol.). — Lithuania: Rybiszki et Wilna (Simonowicz) ; Galicia: Janów, Holosko, Kortumówka, Zofiówka pr. Lemberg (Wol), Rodatyeze pr. Grodek (id.), Myodoborv, Dubienko pr. Mona- sterzyska, in m. Pantyr pr. Oslawy (Bl, Wol.), -Jaworowa et in m. Magórka pr. Jablonica ad fl. Pruth (Wol), in ditione fl. Weisser Czeremosz: Czornvj Dil, Hryniawa, in m. Stoubej, Guretwyn et Maxymec, Jalowiczora, ad rivum Hramitny (Wol.), in m. Kiczera pr. Jelenkowate in Carp. Stryjens. (Wol.) ; T r a n s s i 1 v. : Hosszúaszó (Barth.); in m. Predjal pr Coronam (Schur.); Borsod: Felső- Hámor (Hűlj.). — f. hirtipedunculum latius X. P. — Tátrafüred— T.-Lomnic (Xyar.); Heves: in m. N.-Eged (Prod.); Trencsén: Veterna Hola (Borbás) ; — t. angustius X. P. — Borsod: Hámor, Biikkhegység : Keresztes szikla (Hűlj.).— f.bohemicam X. P. Liptó: Jalovec patak — Cervenec, X. Bobróe — Jalóc (Hűlj.). Ssp. cymosum L f. normale N. P. — Gál.: Dubienko pr. Monasterzyska (Bl J ; Bukowina: Peatra Doamnei, Rareu (Wol.) ; H u n g : Kolozs: ad pag. Feketelak (Prod); Szepes: Jeru- zsálem hegy, Branyiszkó-hágó — Viszoka hola. Babahegy, X. Lom- nic (Nyár.); Ab.-Torna: in v. Szádellő, Falucska (Th.), Bor- sod: Szeletahegy pr. Hámor (Hűlj.) ; Gömör: Pelsőc (id.) ; Hont: Bakabánya (Kupc.), Selmeczbánya (L Richter) ; Pest: Szt.-Iván (Kocs.); — f. setosum X P. — Rodatyeze pr Gródek Galiciae Wol); Borsod: Banvóhegy, Répás (Hűlj.); Gömör: Kuntaplóca 550—600 m. (Hűlj.); — f poliotrichum Wimm. — Transs: Pojana et KI. Hangenstein pr. Coronam (Römer); — f. stoloniferum X. P. — Heves: in m. N.-Eged. (Prod.). Ssp. gnaphalophorum N. P. — Velebit: In m. Samar, Goli vrh, Struzni vrh et Krug 13 — 140' > m. (Rossi). Ssp. pulveratum N. P. — Galicia: in m. Skupowa pr. Hryniawa (Wol.); Bes zt.-Naszód: in m. Craciunel et ad riv. 131 Páréul Smeulin pr. Ó -Radna (Porc.) ; S z e p e s : Lőcse-Lublói hegység: Cérna hura 1092 m., Kuligura 1252 m. (Nyár.) Ssp. Regelii N. P. — Trencsén: in cac. m. Veterna Hola ad pag. Kunyerád (Borb. sub nőm. «pratense»). Ssp. sabinum Seb. et M. — Pojana Zselereu ad Herkules- fiirdő (Th.). Ssp. viridans N. P. — Bulgária: Belovo (Urumoff). 19. H. canum N. P. = cymosum > Pilosella. Ssp. setigerum Tsch. — Bács-Bodrog: Szabadka (Prodán). 27. H. Pavichii Heuff. (H. Fussianum Schur.). Ssp. Fussianum N. P. — Transsilv. : Romoséi (Barth); Kr.-Szörény: Treskovác, Kazán-Ogradina (Nyár.), — f. serpen- tinaceum Sch.-Bip. — Krassó-Szörény: Crni Yrh, Herkules fürdő (Th.). Ssp. pseudohololeion Z. — Herceg.: Jablanica (Prod.). 28. H. floi’entinum All. Ssp. astolonum Vukot. Herceg.: Rakitno : infra Podkle- őani 9 — 1150 m. (H.-Mazzetti). Ssp. canipeduncülum N, P. — G a 1 i c i a o c c i d. : in m. Strzebel pr. Mszana dolna (Wol.). Ssj). cilindriceps N. P. — Bulgária: Camkorija (Laus). Ssp, floccipeduncidum N. P. — U k r a i n i a : Rozyn (A. Markiewicz). Ssp. galiciense Bl. — Galícia: Kleparów, Kortumówka pr. Leopolim, Tuczapy pr. Gródek, Bilohorszeze (Wol.). Ssp. litorale N. P. Abbázia (Borbás). V áriát pedunculis floccosis v. efloccosis Ssp. obseurum Rehb. Fil. — Ó-Radna (Porc..). Ssp. póliocladum N. P. — Ad balneum St.-Georg pr. O-Radna (Porc.) Ssp. praealtum Vill. (H. astolonum Bl. apud Wol.). — Kor- tumowka (Wol.); Litthu ania: Minoity (Rudom.). Ssp . pseudosanii Rehm. ( H. Knappéi Bl ). — Kleparów (Wol.). Ssp. subflorentinum N. P. — D a 1 m a t i a : Imotski, Pusica pr. Riéice 620 m. (H -Mazzetti). Ssp. turcicum N. P. — Bulgária: Samokov (Laus). 29. H. .Bauhini Schult (H. magyar icum N. P.). Ssp. adenocladum Rehm. — Galícia: Holosko, Kortumówka (Wol); Ostra Mogila Gál. orient. (id.). Ssp. adénocymum N. P. — C r o a t i a : In vallecula Staro selo supra pag. Brusane et in pratis paludosis inter Brusane, Trnovac et Podkraj (Kümmerle); Bulgária: Camkorija (Laus). Ssp. agathanthum Rehm. (H. Meparoviense Bl. apud Wol.).— Galícia: Lemberg : Kleparów et «Stryjer Linie» (Wol.). Ssp. anisocladum Rehm. {H. varatinense áá'ol.). — - Galícia: Hryniawa (Wol.), sub m. Pilsko Gál. occid. (id.), Rycerka Beskid. occid. (id.) Ssp. arvorum N. P. f. floccifolium N. P. — Abauj-Torna. Kassa (Th.). Ssp. Bauhini Bess. — Beszt. -Naszód: O-Radna (Porc.). 134 Ssp. Besserianum Spr. — B e s z t. - X a s z ó d : Ó-Radna (Porc.), Naszód (Prod.); Szepes: Késmárk, Mélyárok (Nyár.); Heves: in m. Tarkő (Prod); B o r s o d : Nagy hegy (Hűlj.); — f. calvicaule X. P. — Lemberg, Zoltance (Beer) ; Bulgária: Belovo (Urumoff). Ssp. callicymum (Rehm.) — Galícia: Inter Kaiserwald et Pulverturm pr. Lemberg (Wol). Ssp. cattarense X. P. — Herceg: Prenj pl. (Prod.). Ssp. chaetophorum (W ol.). (H. subauriculoides Bl.). — Galí- cia: Pieniaki, Kortumówka, Kleparów, Zofiówka pr. Lemberg (Wol.). Ssp. chaunocymum (Rehm.) — Galícia: Zofiówka (Wol.), Podsadki (Beer); Lithuania: Zielona Laka pr. Wilna (Symo- nowiczowna). Ssp. cymanthum X. P. — Beszt. - Naszód: Ó-Radna i Porc.) ; C s a n á d : Battonya (Th.) ; Pest m: Pilis-Csaba (Kocs.), Szt.-Endre (Szépl.); Heves: Biikkhegy, Felső-Tárkány (Prod.); Szepes: Bélái Mészhavasok: Brehi (Nyár.); Borsod: Diós- győr : Biikkhegy 220 - 230 m. (Hűlj.). Ssp. decolor N. P. ( H . Herbichii Bl.). — Beszt. -Naszód: Ó-Radna (Porc.); Heves: in m. Nagy-Eged (Prod.); Szepes: Késmárk : Dürrenberg (Nyár.) ; Galícia: Hrvniawa ( Wol.) ; Litthuania: Niankow (Dybowski, in Rehm. et Wol., FI. Pol. exs. 192, 193); Moravia: Schnobolin pr. Olmütz (Laus). Ssp. dobromilense Rehm. ( H . Honoratae et H. Sapiehae Bl.). — Galícia: Olesko pr. Brody, Dubienko (Wol), Krasiczyn pr. Przemysl (Blochi). Ssp. ef fusum X. P. — Ab a uj -Torna: pr. pag. Baska, in m. Hradova pr. Kassa (Th.): Heves: Felső-Tárkány, in m. Nagy-Eged (Prod.), Szarvaskő (id.) ; Szepes: Alsó-Tátrat'iired ( Szépl.) ; A r v a : in m. Sip ad Kralován ( Hűlj.) ; Beszt ercze- Naszód: Ó-Radna (Porc.), Naszód (Prod.) ; Herkulesfiirdő (Thaisz) ; Lika-Krbava: inter Citluk et Divoselo (L.), Rodajca Crkvina ad Medak (Kocs.) ; C r o a t i a : In m. Crni vrli pone m. Panos 1 261 m. Rossi). — var. subadenocymum Z., involucris caulomatibusque subdense glandulosis et pilis raris obsitis. — Árva: Siphegy ad Kralován (Hűlj.); Croatia: in vallecula Staro selo pr. Brusane (Kümmerle); in m. Debeli Kuk 1271 m supra Bariéi (Rossi), in m. Panos 1262 m. supia Sugarja (id.). Saljev Kuk 1194 ni. (id.). Ssp. empodistum X. P. — Carpatbi occid : in m. Strzebel pr. Mszana dolna (Wol.). Ssp. erythriophyUum Vukot. — Heves: Szarvaskő (Prod.); Groatia: Milkovic supra Lukovo Sugarje (Rossi). Ssp. fastigiatum Tsch. — Heves- in m. Nagy-Eged (Prod.); Szepes: Tátrafiired — T.-Lomnicz (Nyár.); Galícia: Lemberg (Beer). Ssp. Ferrovicie Rehm. — Lemberg: Kleparów, Sandberg, Zofiówka (Wol.). 135 Ssp. heothinum N, P. — Galícia: Podlut}r ad fi, Lonmica, Dreikronenberg (Wol.) ; H u n g., 8 z e p e s : Késmárk — Kénfürdő, Babahegy [Zamcisko] (Nyár.), Dürrenberg (Szelényi); Heves: Szarvaskő, in m. N.-Eged (Prod.); Lucski (Szépl.); Borsod. Há- mor : Bükkhegy 250 m. (Hűlj.) ; Ab.-Torna: pr. pag. Stósz (Th.) ; Bács-Bodrog: Zombor (Prod.); Pest: Szt.-Iván (Kocsi); B e s z t.-N aszód: Oláhszentgyörgy (Prod ). Ssp. hypermelanurn RehiJ — Carpathi: Polonina Welt- linska 1200 m. pr. Przemysl (Wol.). Ssp. hispidissimum Rehm, — Transs. : Brassó: Salomons- felsen (Römer) ; Galícia: Czorna hóra in m. Forasek 1300 m. (Wol.). Persenkóvvka pr. Lemberg (Blocki); — f. pűósicaule N. P. — Heves: in m. N.-Eged (Prod.) ; S z e p. : Branyiszkó-hegység (Nyár.). Ssp. Kerneri N. P. — B.-Pest: Nagysvábhegy (Nyár.); Abauj.-T. : Aji völgy pr. Torna, in m. Sátor pr. Ab. -Szántó, (Th.) ; Tátra: Klotildút inter Késmárk et Schwarzbach (Nyár.). Ssp. macrum N. P. Udvarhely: in m. Hargitta supra Bethlenfalva (Th.) ; B e r e g : in subalpinis m. Pikuj supra pag. Kis- biszta (id.). Ssp. magyaricum N. N. •— B o s n i a : Dervent (Prod.) ; S 1 a v o n i a : Fruska gora pr. Kamenica (Prod.) ; Udvarhely: in m. Hargitta supra Bethlenfalva, f. pilosius (Th.); Herkulesfürdő (Th.) ; Kovászna Transsilvaniae (Römer) ; Beszt, - Naszód: Ó-Radna (Porc.); Szolnok-Doboka: ad pag. Kekés (Prod.); Be reg: in valle rivi Vicsa inter Zányka et Volócz (Th.), in subalpinis m. Rjapiczka supra Volócz (id.) ; G a 1 i c i a : Schumlau pr. Jaworów (Wol.), Malinoviszcze pr. Przemysl (Kot.), Holosko et Kortumówka pr. Lemberg, etiam f. pilosius (Wol.); Lithuania Korzeniów (M. Twardowska) ; Szepes: MéKárok pr. Késmárk (Nyár.), Busóé - Kreuzerhöhe (id.), Babahegy [Zamcisko] (id.) ; Liptó: Kvacsányi völgy (id.); Ab au j- Torna: Benyék, Kassa in silva Bakta (Th.), ; Heves: in m. Tarkő et N.-Eged (Prod.); Croatia: Ostarija (Rossi). Ssp. megcdomastix N. P. H e v e s : Felső-Tárkány, Bükk- hegy, ad pag. Ostoros (Prod.) ; Transs.: Ó-Radna (Porc., Prod.). Ssp. melachaetum Tsch. — Bereg: in valle fl. Latorcza pr. Alsóvereczke (Th.); Transs.: Ó-Radna (Prod.). Ssp. mnoocladum Rehm. — G a 1 i c i a : Jablonica (Wol.). Ssp. nigrisetum N. P. — Szepes: Busóé — Kreuzerhöhe (Nyár.) — Pieniny: in m. Wysoka (Wol.). Ssp. obscusibradeum N. P. — ó a 1 i c i a : Tatarow ad fl. Pruth. (Wol.); Moravia: Schnobolin pr. Olmiitz (Laus). Ssp. plicatum (Tsch.) — Szepes: Busóc -Kreuzerhöhe (Nyár.) ; U k r a i n i a : Rozyn ad Lipowice (Markiewicz). Ssp. pseudauriculoides N. P. — S z e p e s : Busóc — Kreuzerhöhe, Gehol 1060 m., Jeruzsálemhegy (Nyár.); Borsod: Bükkhegy (Hűlj.); — N agy - K ii kiüli ő : Siechenwald pr. Segesvár (Th.). 136 Ssp. pse u d o megalomastix (Rehm.) (H. atricapillum , Jundzillii et Besseri Bl. apud Wol., //. pseudofussianum Bl. in sched.). — Galícia: Sygniówka, Rudno, Kleparów, Zofiówka, Kortumówka, Kaiserwald, Chomiec pr. Lemberg (Wol.), Lackie pr. Zloczów, Chadoczków pr. Miodobory, Hryniawa, Rodatycze pr. Gródek, Jaworów (Wol.); Godula, Winna Gora ad Przemvsl (Kotula). Ssp. rodnense X. P. — Transs. : Ó-Radna (Porc.); Ud- varhely: Vargyas (Th. ) Ssp. radiocaüle (Tsch.) — Szepes: Busóé— Kreuzerhöhe (Nyár.) Ssp. Rojoívskii Rehm — Krzywezyce pr. Lemberg (Beer). Ssp. saevum Rehm. — Zloczów Galiciae orient, Jelenkowate in Carp. Stryj., Hryniawa ad fi. W. Czeremosz (Wol.). Ssp. scepusiense Rehm. (f. calvicaidé). — Galícia: In m. Jaworyna pr. baln. Krynica (Wol.). Ssp. sedathrix Rehm. (H. pseudobaulini , sparsisetum et Kortu- niowicae Bl. ; H. Herbichii Wol. nec Bl.). — Galícia: Klepa- rów, Sygniówka pr. Lemberg (Wol.), Miodobory, Hryniawa, Roda- tycze pr. Gródek (id.) — Inter auricu/oides et Bauhini interme- dium, saepe rubristoloniferum Ssp. substoloniferum N. P. Vele bit: In valle Ramino Ko- rito pr. Ostarija (Rossi). Ssp. thaumasioides N. P. — Heves: Szarvaskő, m. N.-Eged (Prod.); Borsod: Bükkhegy 200 m. pr. Diósgyőr (Hűlj.); Sze- pes: Késmárk: Mélyárok (Nyár.); Moravia: Olmdtz (Laus). Ssp. thaumasium X. P. (R. pseudincanum Bl. p. p. ; //. lutescens Bl. in sched. ; H. Czetzianum Simk. p., p.). — Rom a- nia: Parlipaji pr. pag. Gura Váei (Prod.); Ó-Radna (Porc.); Galícia: Miodobory, Jaworów, Jablonica ad fl. Pruth, Krzywo- rownia ad fl. Schwarzer Czeremosz, Kleparów pr. Lemberg, Dubienko pr. Monasterzyska (Wol., Bl.) ; Croatia: in m. Pasji Klanac 1385 m. in Sugarska Daliba (Rossi). Ssp. transgressum X. P. — Heves: pr. pag. Kompolt (Prod.) ; Abauj: Szilas (Hűlj.); Maros-Torda: in valle Szakadat pr. Kőszvényes-Remete (Th.). Ssp. viscidulum X. P. — Szepes: Busóé — Kreuzerhöhe (f. sudeticum X. P.) (Xyár.). Gál.: Kronenberg (id.). Ssp. pseudosparsum Z, (ssp. sparsum X. P., nec Friv. Diagn. tűre., in Flóra 1838 p. 436). — Szepes: Schlossberg pr. Késmárk, inter Korotnok et Branyiszkóhágó (Nyár.); Heves: Szarvaskő (Prod.); Borsod: Bükkhegy ad Diósg3rőr 200 m. (Hűlj.); Ab.- Torna: Szikszó, in m. Szépleány pr. Jászó (Th.) ; Gömör: Pelsőc (Hűlj.); Naszód (Prod.) Ssp. íiliferum Tsc.h. (H. Czetzianum Simk. p. p.) — Tátra: Drechslerháuschen (Kotula); Szepes: Gehol 1060. m. (Nyár.); Borsod: Perecesbánya (Hűlj.), Xógrád: Divény (id.) ; Ab.- Torna: Szádellő-völgy (Hűlj.), Kassa (Th.),; Hont: Bakabánya, 137 Smikos (Kúposok) ; Bars: Brogyán (Ginzery) ; Heves: in m. N.-Eged (Prod.) ;IJdvarhely: Várgyas (Th.) ; B e s z t.-N a s z ó d : Ó-Radna (Porc,., Prod.) ; Lika-Krbava: inter Cilink et Divoselo (Degen, Leng.) ; L i t h u a n i a : Zakret pr. Wilna, f. airoluteum Rehm. (Symonovicz) ; U k r a i n i a : Zywotówka (A. Markiewiczowna) ; Gá- li c i a : Leopoldsdoi'f ad fl. Swica, Maydan pr. Muszyna, Tatarów ad fl. Pruth, Tyszownica pr. Skole in Carp. Stryj. (Wol.); Bulgá- ria: Zemen (Urumoff). 30. H. raiblense Huter = florentinum — macranthum. Ssp. uratense N. P. — Herceg.: Posusje pr. Imotski 650 m. (H.-Mazzetti) 31. H. sulphureum Doell. = florenticum — Auricula. Ssp. sulphureum Doell. — Transs. : Ó-Radna (Porc.). 32. H. arvicola N. P. — florentinum — pratense. Ssp. arvicola N. P. — S i 1 e s i a Austriaca: Ropice, Oder- berg (Kotula) ; Barania: Mlaka hrubowska (id.) ; Rozniatów, Krechowice Galiciae orient. (Wol.). Ssp. rectipes Rehm. (H. Bauhini X leopoliense Bl., TI. Auri- cula X leopoliense Wol.). — Lemberg, Zofiówka (Wol.). 33. H. Zizianum Tsch. = florentinum — cymosum. Ssp. leptophyllum N. P. — Bereg: In valle fl. Latorcza pr. Alsóvereczke Th.). Ssp. miodoboryense Wol. et Zahn. — Rhizoma crassum obliquum. Fólia rosularia numerosa (ad 12) lanceolata v. angustiora, acuta vei acutissima, setoso-subpilosa (3, 5 — 4 mm.) subglaucescen- tia, subtus subdense, supra disperse floccosa, denticulata. Caulis 40 — 50 cm. altus flexuosus gracilis subpilosus vei praecipue basi epiiosus, usque ad basin floccosus, usque ad médium subglandu- losus, ad 6 foliis anguste lanceolatis, summis parvis obsitus. Inflo- rescentia umbellata deorsum paniculata, acladium 5 — 8 mm., rami 6 — 10 graciles, ordines 4, capitula 20 — 30. Involuerum ovato- cylindricum 6 mm longum subglandulosum dilute subpilosum, modice, basi dense ttoccosum, squamis sublatiusculis obtusiusculis obscuris subviridi-marginatis. Pedunculi subpilosi canotomentosi subglan- dulosi, caulomata consimilia. Galicia orient.: In collibus calc. ad Miodobory (Wol., sub nőm. atricapillum Bl.). 34. H. adriaticum N. P. = florentinum — Pilosella. Ssp. svogense Z. — Caulis 19 — 30 cm. altus squarroso-ramo- sus parcissime pilosus, superne dense, usque ad basin subfloccosus, valde suprafastigiatus, acladio 20 — 75 mm. longo, ramis 2 ( — 3), ordinibus axium ad 4 ; capitula 3 — 10. Involuerum 7 — 8 mm. longum denique ventricoso-depressum subdense floccosum, sub- glandulosum subepilosum. Pedunculi cani subeglandulosi subepilosi. Fólia radicalia numerosa lanceolata setoso-subpilosa (3 — 6 mm.), subtus subdense floccosa; caulina 2 parva. Flores lutei vei apice tantum rubescentes. — Bulgária: Svoge (Laus). 138 Ssp. poliocladi forme Z. Caule 40 — 50 alto tenni, tere usque ad basin subflocoso. basi tantum rigide piloso, foliis radicalibus arguste lanceolatis rigidis glaucis, supra sparsim marginem et in margine basin versus longe subsetosis (ad 6 mm.), subtus in nervo dorsali tantum parcefloccosis vei subeffloccosis ; caulinis ad fi subtus parcefloccosis; acladio 10—25 mm. longo: ramis 5—7 valde remotis tenuissimis, ordinibus axium 4; capitulis 15 — 25 involucris ad 6.5 mm. longis cylindricis obscuris modice pilosis subglandulosis subfloccosis; pedunculis tenuissimis dense floccosis sparsim glandulosis subepiiosis. — Bulgária: Camkorija (Laus!. 35 H. brachiatum Bértől. = Bauhini < vei florenti- num < Pilosella. Ssp. amblyphi/Hum Rehm. (Pilosella X suecicum Bl. in sebed.). — Kleparów, ZDiesienie pr. Lemberg (Blocki et Wol.) Ssp. Babaemontis Zahn ( flaviforme Nyár. et Z. in sched., nec Rehm.). Caulis ad 35 cm. altos subfloccosus, modice rigi- deque pilosus, 2 3 mm., subeglandulosus. Acladium 1 6 — 1 4 totius caulis, rami 2 (—3) valdi remoti, ordines axium 3, capitula 3 5. Involucrum 8 — 9 mm. longum denique latissime depressum, obseure cinereum, squamis angustis acutis obscuris viridi-submarginatis dilute subpilosis subglandulosis subdense floccosis. Pedunculi superne cani, disperse pilosi subglandulosi, deorsum cito minus floc- cosi glandulosique. Fólia lanceolata obtusicuscula vei acutiuscula glaucescentia. supra glabra v. disperse subsetoso-pilosa, in mar- gine nervoque dorsali subciliata, 2 — 4 mm., subtus sparsim modi- ceve ttoccosa; caulina 1 2. Fdores flavi v. dentibus apice tantum leviter rubescentibus. Stolones elongati tenues sat dense brevi- terque pilosi, foliis auguste lanceolatis sublongis apicem versus valde deerecentibus obsiti. Szepes: Bababegy [Zamciskó] (Nyárády). Ssp. brachiatiforme X. P. — Szepes: inter lac. Csorba-tó et Poprád-tó (Nyár.); Má ram áros: in v. fl. Tisza pr. Bustya- báza (Th.); Croatia: Brusane — Ostarija 800 m. (Deg., Lengy.) Ssp. epüiltum 1) angustifolium X. P. — Croatia: Debeli kuk 1271 m. (Rossi). Ssp. cineraceum X. P. — G ö m ö r : Páskaháza 600 m. (Hűlj.). Ssp. flaviforme Rehm. — Zofiówka pr. Leopolim (Beer). Ssp. pseudobrachiglum X. P. 1) exstriatum a) longipilum X. X. — Transs. : Ó-Radna (Porc.); Kr.- Szörény: in v. Cserna ad Herkulesfíirdő (Th.); Pest: Uj-Hartyáu (Th.); Hont: Bakabánya: Smikos (Kupcs.); — Galícia: Zbadyn pr. Grodek, Zimnawodka pr. Leopolim (Wol); Olmütz (Laus) Moraviae. - b) brevipilum X. P. — Herkulesfíirdő (Th.) ; Hont: Bakabánya : Rumlovka (Kupcs.) ; A.-F e b é r : Drassó (Thaisz) ; Pest: Dobogókő (id.); Szepes: Alsó-Tátrafüred: Rotbach (id.) — c) eyilosum X. P. —Borsod: Biikkbegys. Királykát, Forrás völgy 250 m. (Hűlj.). — 2) striatum X. P. — N.-Fátra: Cerni kamen 1481 m. (Nyár.); 139 Abauj-T.: Aji völgy (Th.); Bereg: in subalp. m. Pikuj supra Kisbiszta (Th.) Ssp. pieniakense Rehm. — Miloszowice pr. Lemberg (Beer). — 3) canescens X. P. — T r a n s s i 1 v a n i a : Scbolten (Barth.). Ssp. semiplanum (Rehm). — Basiówka, Krzywczyce pr. Leo- polim (Beer). Ssp. Villarsn F. Sch. — Galícia: Lelucków ad fi. Poprad (Wol.), Zofiówka et Zimna Wódka, f. nigripilum (Wol.). 36. H. leptophyton N. P. = Bauhini > Pilosella. Ssp. anocladum N. P. — Transsilv. : Volkánv (Römer). Ssp. bauhinifolium N. P. - Heves: Szarvaskő (Prodán) ; Borsod: Perecesbánya (Hűlj.). Ssp. husocense Nyár. et Zahx. — Caulis 30 — 40 cm. altus crassiusculus subfloccosus dilute subpilosus, 2 — 2, 5 mm., superne sparsim glandulosus. Acladium 10 — 40 mm. 1., rami 3 — 4 valde remoti, ordines axium 3, capitula 3—6 ( — 10). Involucrum 8 — 0 mm. 1. ovatum denique laté depressum, obscure cinereum, squamis angustis acutis obscuris dilutiiis submarginatis, modice v. subdense floccosis subpilosis (1, 5 mm.), subglandulosis, pilis subdilutis basi atris. Pedunculi cani subglandulosi subpilosi, caulomata cito minus glan- dulosa. Fólia exteriora spathulata apice rotundata subtus + effloc- cosa, interiora lanceolata acutiora saepe apice subplicata, subtus disperse vei subdense floccosa. omnia glaucescentia, supra glabra, in nervo dorsali et in margine praecipue basin versus setoso- subciliata, 3— 4,5 mm. ; caulina 1—2. Flores lutei, dentibus apice Hr rubescentibus. Stolones tenues elongati breviter subpilosi, toliis parvis instructi. Szepes m. : inter Busóé et Kreuzerhöbe (Nyár.). Ssp. discolor N. P. — Lemberg (Beer). Ssp. leptophyton N. P. — Abauj-T.: ad pag. Falucska et Baska (d. Th.); Szepes: Leibic-Ruskin (Nyár.); Tarótháza (Márton) ; Transsilv.: Kovászna (Römer) ; Galícia: Solotwina ad ti. Swica (Wol.) ; Moravia: Wobatek pr. Prossnitz (Laus). Ssp. rnelanophüum Rehm. — Lemberg: Wólka, Kortumówka, Zniesienie, Zofiówka (Wol.). 37. H. Körnickianum N. P. = Bauhini— Auricula. Ssp. Körnickianum N. P. — Galícia occid. : in m. Skrzyczen et Lipowska 1200 pr. Saybusch et in m. Magóra pr. Biala (Wol.). 38. H. calomastix N. P. = Bauhini — aurantiacum. Ssp. Zapálowiczii Wol. 1892 in Sprawozd. komis. fizyogr. Ak. Krak. XXVII p. 208. (H. aurantiacum X Bauhini Wol.; H. aurantiacum X praealtum Zapal.). Verosimiliter inter H. auran- tiacum et Bauhini sp. filiferum N. P. kybridum, characteribus intermediis. — C a r p a t h i Stryjenses : in m. Kiczerka pr. Jelen- kowate (Wol.). ti 140 39. H. Obornyanum N. P. = Bauhini — pratense. Ssp. subtairense Rehm. — In m. Magórka pr. Biala G a 1 i c i a e o c c i ti. (Wol.). Ssp. valdeciliatum Bl. (H. eiliatum Bl. olim, 11. leopoliense Bl.). — Lemberg: Persenkówka, Kortumówka, Kleparów, Bilo- horszcze, Sichów, Zielów, Polska Rzesna, Krzywczyce, Stryjer Linie (Bl., Wol.). — Flores marginales extus saepe rubrostriati. 40. H. altefurcatum Rehm. = Bauhini — flagellare. Ssp. altefurcatum (leopoliense X PiloseUa Wol. in sched.) — Lemberg, Gródek. Sygniówka, Zimna Wódka (Wol.) Galiciae. 41. H. umbelliferum N. P. = Bauhini — eymosum. Ssp. cymosiforme X. P. ( incanescens Bl.). — Brzuchowice pr. Leopolim (Bl.). Ssp. cymosocephalum X. P. — Ukrainia (Dyb.). Ssp. excellens Bl. (= gypsicola Bl.). — Okno pr. Miodobory (Bl.); Rasztowce et Ckodaczków pr. Lemberg (Wol.). Ssp. pycnomnoon Rehm. (H. Woloszczakii , Ciesielskii , pseudo- glomeratum p. p. et arenicola Bl.) — G al i c i a : Rodatycze pr. Gro- dek (Wol., sub nőm. atricapülum Bl.), Holosko pr. Lemberg (Wol.); Bukowina: sub m. Maxymec (Wol.); Szepes: Magúra (id.). Ssp. melanophilum Rehm. (Bauhini X Andrzejowskii (Wol.). — Hryniawa (Wol.). 42. H. auriculoides Láng. = Bauhini — echioides ( H . panno- nié um N. P) Ssp. auriculoides Láng. — In m. Gellérthegy ad Budám (A. Richter.) Ssp. echiocephalum X. P. — Bulgária: Belovo (Urumoff). Ssp. longisetum N. P. — Visegrád (Szépligeti) ; S z e r é m : Slankamen (Kocsis). Ssp. pachymastix X. P. Farkasvölgy pr. Budapestinum (Kocsis). Ssp. pannonicum X. P. f. longisetum N. P. — Pest: Uj-Har- tyán (Thaisz) ; Bács-Bodrog: Apafin, Zombor (Prodán), Kiszács (Kerp.) — f. brevisetum X. P. — A 1 s ó - F e h é r : Drassó (Thaisz) ; A b a u j : Szilas (Thaisz) ; P e s t : in m. Csikóvár ad Pomáz (Kocsis) ; var. Simkovicsii X. P. — Maros-Tor da: Szabód (Thaisz). Ssp. parvicapitulum X. P. Krassó-Szörény: Orsóvá; Allionliegy (Thaisz) ; Bács-Bodrog: Zombor ; Heves: in m. Nagy-Eged (Prodán); Pest: Pilis Szt.-Kereszt (Szépligeti). — f. subglandulosum Z., caulomatibus supra caulis médium modice glandulosis. — Csanád: Makó (Halász). Ssp. stoloniferum X. P. — Bács-Bodrog: Zombor ; H e- v e s m. : in m. Nagy-Eged (Prodán). Ssp. tanythrix N. P. — Ad pagum Naszód (Prodán). 42a. H. calodon Tausch. — florentinum —echioides. Ssp. phyllophorum N. P. — Bulgária: Belovo (Urumoff). 141 B) Euhieracium. 43. H. glaucum All. Ssp. isaricum N. P. f. normale. — C r o a t i a : In valle Bunavaéka draga (Rossi), in iugo Buljma 1400 ra. supra Medak (Deg., Lengyel). — f. subglandulosum Z ., involucro sparsim glan- duloso, ibidem (Lengy.) et in m. Biokovo (Pichler). Ssp. tenerum N. P. — C r o a t i a : Klek (Th.), inter Brasane et Ostarija (Deg., Lengy*.). 44. H. bupieuroides Gmel. Ssp. bupieuroides var. latisquamum N. P. — P i e n i n i : Drei- kronenberg [Trzy Ivoronyj ( Wol.) ; L i p t ó : Sz. Miklós : Demenova völgy (Th.), Rajec-fürdö : Skalki (Borbás sub nőm. «H. Tatrae» ), Bélái Mészhavasok : Brehi déli sziklás völgye (Nyár.), Drechsler- háuschen (id.) ; Abauj-Torna: Torna, Várhegy 500 m. (Hűl;.). (Th.); Turóc: Gágyeri-völgy ad Blatnica sub m. N.-Fátra 600 — 650 m. [Koza skala]. Ssp. scabriceps N. P. — T á t r a : Za Bramka et in valle Stra- zyska (Wol.); Liptó: Chocs (Kotula), Proszéki hegy 1373 m. (Nyár.). — Var. obscuristylum Z., stylis obscuris, pedunculis fere usque ad hasin floccosis, capitulis sparsim glandulosis; inter ssp. bupieuroides et ssp. scabriceps intermedium. In v. Strazyska et in m. Nosal (Wol.). Sp. Schenkii Griseb. — Croatia: In v. Sugarska Duliba (Rossi), in m. Plana (id.), in m. Krivikuk, in m. Siljevaéa 1452 m. (id); Tatra: in valle Kominy Chocholowskie (Kotula), in v. Za Bramka (Wol.), Bélái havasok : Vörösagyag, Bliget — Zöld-tó (Hűlj.) ; Abauj-Torna: in valle Szádellő (etiam torma capitulis sparsim glandulosis); Blatnica völgy in m. N.-Fátra 6—700 m. com. Turóc, foliis caulinis ad 14! (Hűlj.). — Var. glabrifolium N. P. — Trencsén: Podhrágy (Hűlj.) ; Tátra: Bélái Mészhavasok : Brehi déli sziklás völgy (Nyár.), Stracenai völgy (id.) ; Alacsony- Tátra: Stavnica (id.) ; Carpathi Stryjenses (Wol.). Ssp. Tátráé Griseb. — Ad iugum Popova vallis Straczena völgy (Nyár , Ro.mer) ; Liptó-Ujvár (Kupcsok) ; N. - F á t r a : Cerni kamen 1481 m. Középrevuca felett (Hűlj.). Ssp. Wahlenbergii N. P. — P i e n i n i : Dunajec (Wol.); Bélái havasok: Brehi déli sziklás völgye (Nyár.) ; N. - F á t r a : Cerni kamen 1481 m. Középrevuca felett (Hűlj.) Popovaheg}T (Nyár.). 45. H. villosiceps N. P. Ssp. villosiceps f. normale N. P. — Herceg.: Prenj pl. (Prod.); Croatia: In m. Vaganski vrh 1758 m. (Rossi), Malovan (id.), in alpe Segestin 1700 m. (id.), in m. Badanj supra Medak (Deg., Lengy.). — f. calvifolium N. P. — Babin vrh ad Medak 1600 m. (Lengy.). — f. tubidosum Z. — In m. V. Stolac 1400 m. (Rossi). Ssp. vülosifolium N. P. — In m. Kitaibelov vrh 1700 m. 11* supra Velika Paklenica (Rossi), in m. Baclanj et Babin vrh pr. Medak 16 — 1700 m. (Lengy.), in m. Siljevaca (Rossi). — f. tubu- losum. — Velebit: In m. Segestin 1700 m. (Rossi), in m. Saraar (id.), Struini vrh (id.), 1300 m., in v. Sugarska duliba (id.), in m. Plana (id.). 46. H. villosum L. Ssp. glaucifrons N. P. — Tátra: Stirnberg, Brehi déli szik- lás völgy a Bélái Mészbavasokban (Nyák.). Sp. oválifolium N. P. — Brassó: Bucsecs, Korongvis (Nyár.). Ssj). undulifolium N. P. — N. F á t r a : Ostry vrh, Berni kamen 1481 m., Rozsndec (Nyár.); Giewont, Illanoi Poludnica 1560 m. Tátráé (Nyár.). Ssp. villosissimum N. P. f. stenobasis N. P. — Bukowina: in rup. calc. «Zimbrului» ad Peatra Doamnei pr. Raren (Wol.); Croatia: in m. Kitaibelov vrh, 1710 m., supra Velika Pakle- nica (Rossi). Ssp. villosum x) genuinum 1) normale N. P. — Wysoka Túrnia Malolaczniak et in valle Strazyska Tátráé (Wol.); Buco- w ina: Czornyi Dil ad ti. Weisser Czeremosz (Wol.) ; Bán a- tus: Domogled (Nyár.) ; — f. calvescens N. P. — Velebit: Vaganski vrh (Rossi); Malovan (id.), in ra Veliki Stolac 1400 m. (id.). — f. stenobasis N. P. — In m. Badanj supra Medak C r 0 a t i a e 1600 m. (Kocs.) .-Brassó: Crepatura (Nyár.) ; Stirn- berg pr. Barlangliget (id.). — f. Baumgartenianum Schur. — M áram áros: in alpinis m. Stol supra Borsa (Th.). — var. in- volucratum Rociiel. — Brassó: Ivönigstein, Schuler (Römer); B. - N a s z ó d : O-Radna (Porc:.) ; Tátra: Nosal (Wol.) ; Croatia: Starigradski pút, Vaganski vrh et Babin vrh (etiam f. tubulosa) 15—1700 m. supra Medak (Lengy.), in m. Kitaibelov vrh ad Velika Paklenica (Rossi). 47. H. scorzonerifolium Vili. = villosum— bupleuroides. Ssp. scorzonerifolium Vili.. (//. flexile Kot.) — Tátra: Biala Skala (Wol.), Osobita (Kulczynski), Roter Lehm [Czerwone glinki], Drechslerháuschen (Wol.), Zöld-tó, Greiner— Gaffelsturm, Stirn- berg ad Barlangliget (Nyár.), Bélái Mészhavasok: Vörösagyag (Hűlj.); Fáira: Rozsudec 1606 m. (Nyár.). Ssp. flexuosum W. Kit. — Croatia: In m. Babin vrh, Va- ganski vrh 1760 m. et Badanj pr. Medak 1600 m. (Deg., Lengy.). 47a H. glabratum Hoppé = villosum — glaucum. Sp. glabratum Hoppé. — In m. Kitaibelov vrh 1710 m. supra Velika Paklenica Velebit (Rossi). 48. H. silvaticum L. Ssp. atropaniculatum Zaiin. — N.-Fátra: Krizsna 1575 m. (Nyár.). Ssp. bifidiforme Zahn. — Turóc: Cerni kamen 1481 m. (Nyár.), Krizsna (id.); Liptó: Banikow vrh, N.-Bobróc (Hűlj.); 143 Strecsnó, Lucski (Th.) ; S z e p e s : Busóc — Kreuzerhöhe (Nyár.) ; Branyiszkó hegység, Felsőszalóki völgy (Nyár.); Gömür: Stracenai völgy (A. Richter), Murány, ad areem (Th.) ; Heves: in m. N.-Eged (Prod.) ; A b a u j - T. : in v. rivi Monok pr. Kassa (Th.), ad pag. Baska, Vysoka hola (id.) ; Krassó-Sz. : in m. Suskuluj ad Her- kulesftirdő (Th.). Moravia: Marienberg ad Nikolsburg (Laus) ; Herceg: Prenj pl. 1700 m. (Prod.); Bulgária: Camkorija (Laus); Croatia: In m. Samar (Rossi), in m. Saljev kuk 1194 m. (id.). — f. flocciceps Z. — Aji völgy pr. Kassa (Th.) ; Buko- vina: in m. Muncel 1590 m. ad Rareu (Wol.). Ssp. pachythecum Wol. et Zahn. — Rhizoma crassum horizon- tale. Fólia rosularia numerosissima, rigida, gramineo-viridia, petio- lata, ovato- v. oblongo-lanceolata, obtusiuscula v. acutiuscula, supra glabrescentia, subtus subpilosa, in nervo dorsali petioloque dense pilosa, basi truncata et+ dentata, dentibus numerosis ; cau- lina 1 — 2 lanceolata v. linearia. Caulis c. 55 cm. altus, obscurus disperse pilosus supra médium + floccosus. Acladium 20 mm., rarni 3 (—4) dense floccosi epilosi, ordines axium 3, capitula 5 — 10; jnvolucrum magnum 12 mm. longuvi crasse cylindrico-ovatum , squamis angustis acutiusculis subatris, in margine subdense flocco- sis, epilosis, densissime longeque glandulosis. Pedunculi dense floccosi, superne disperse glandulosi, epilosi. Flores aureo-lutei, stylis obscuris. — Inter bifidiforme et pleiophyllogenes. — Bukovina: Cámpulung : in v. fl. Dea (Wol.). Ssp. circumstellatum Zahn. — P i e n i n i : ad balneum Szezaw- nica (Wol.) ; Herceg: Prenj pl. (Prod.) ; C r o a t i a : In m. Debeli kuk 1271 m. supra Bariéi (Rossi). Ssp. crepidiflorum Polák. — Tátra: Mala Laka (Wol.). Ssp. exotericum Jord. Tátra: Dreckslerháuschen, T.-Füred, T.-Lomnic, Schlösschen (Nyár.), T.-háza-^ Villa Leers (id.) ; L i p t ó : Kvacsáni völgy (id.) ; Szepes: Nagy-Szeben (Prod.), Magúra (Wol); LőcseS-Lubloi hegység: Jankovec 1170 m. -♦ Simeny 1214 ra. (Nyár.), Zalatna (id.); Fátra: Kriván 1869 m., Cerni kamen 1481 m. (Nyár.); Borsod: Bükk-hegys., Királykút- völgy (Hűlj.); Abauj-T. : in na. Jahoda pr. Kassa, Vysoka Hola, Kürtvölgy 750 — 800 m., Áji völgy (Th.), Szádellö völgy (Hűlj.) ; Árva: Kralován (Hűlj.) ; Hont: Szitnya pr. Selmeczbánya (L. Richter); Pest: Szt. Iván, Piliscsaba, Farkasvölgy, Állatkert- hegy, Nagy szál supra Vác (Kocs.). G a 1 i c i a : in m. Strzebel pr. Mszana dolna, in m. Pusta Wielka pr. Muszyna ad fl. Poprad (Wol.); Transsilv. : Szurdokvölgy (Nyár.); — f. macrodon, foliis valde grosse dentatis : Hárshegy pr. Budám (Kocs.). Ssp. fragile Jord. — Hungária: Temetvény (Kriesch). Ssp. gentile Jord. (setaceo-dentatum Rehm. Wol., in Fl. Pol. exs. 198) a genuinum Z. — Bulgária: Vitosa (Laus); Mora- via: Schnobolin pr. Olmíitz (Laus); Croatia: In m. Plana 1304 m. (Rossi); Budapestinum: Svábhegy (Borbás); Heves: 144 in m. Tarkő (Prod.); Abauj-T. : Ujszállás (Th.), Kassa (Th.); Liptó: Jalovec patak 900 m. (Hul.j.); Nagy-Fát r a: Krizsna 1575 m. (Nyár.): Tátra: Zöld-tó: in v. Koscielisko (Nyár.), Kistarpatak völgy, Barlangliget — Stirnberg (f. viridiceps , squa- mis viridibus), Blumengarten (Nyár.), Zakopane (Wol.) ; N. et T.- Lomnic (Nyár.); Litbuania: Niankow (Dybowskl). — f. silvi- vagum Jord. — P i e n i n i : Dreikronenberg, Klastrom erdő (Nyár.) ; Abauj-T.: Kürtvölgy (Hűlj.) ; L i p t ó : Kvacsáni völgy (id.). — f. micropsilon Jord. — Borsod: Biikkhegység. Szarvaskő (Prod.) ; G a 1 i c i a : Holosko, Czywczyn ad fl. Schwarzer Czeremosz, Szczaw- niea ad fl. Dimajec (Wol.). — Prenj pl. (Prod.). Ssp. óblongum Jord. ( cinerascens Kot.). — -Silesia-Austr.: Lysa pr. Teschen, Dolzyea ad fl. Solinka, Carpathi ad Prze- mysl (Kot.) ; Tatra: in v. Strazyska (Wol.), Kistarpatak (Nyár.) ; G a 1 i c i a : Rndno pr. Lemberg in silva (Wol.). Ssp. pleiophyllogenes Zahn. — Silesia-Austr.: Ropica, in silva «Parschauer Wald», Gnojnik, Ellgother Gebirg: in dorso Krzyvvy (Kot.); Galicia: Pusta Wielka et Piwniczna ad fl. Poprad (Wol.) ; Matahiw ad fl. Lomnica et Zurapel ad fl. Swica (capitulis magnis), Muszyna ad fl. Poprad (f. oblongiforme, foliis basi truncatis v. in petiolum angustatis, squamis angustis acutis densissime glandulosis sparsimque pilosis) (Wol.) : Hung.. Gömör: Murányi vár (Prod.); Udvarhely:, in m. Hargitta ad Bethlen- í’alva (Th.) ; Beszt. - Naszód: Ó-Radna (f. cordato-ovatvm, foliis basi cordatis) (Porc.): Nagy-Küküllő: Siechenwald pr. Segesvár (Th.) : Rontania: Novaci Stráciu JProd.) ; C r o a t i a : Groblje supra Brusane (Deg.); Bulgária: Camkorija et in valle Bistrica (Laus). Ssp. prolixum Norrl. — Galícia: Kroscienko ad fl. Duna- jec, in m. Jaworyna pr. Krynica, ad oppid. Jaworów, Tatarów, ad Piwniczna et in m. Rogacz pr. Szczawnica (Wol.) ; Tátra: Zakopane, Mala Laka (id.). Ssp. pseudatratum Wol. (forsan caesium — silvaticum). — Galicia: Preluk ad fl. Weisser Czeremosz (Wol.). Ssp. semisilvaticum Zahn. L i p t ó : N.-Bobróc, Hlubokov 950—1000 m. (Hűlj.); Tátra: Mala laka (Wol.), Dreehsler- háuschen (Nyár.), N. et Kis-Tarpatak-völgy, Babahegy (Nyár.); Alacsony-Tátra: Selnice hegy (Hűlj.); Liptó: Sivy vrh (Hűlj.); N.-Fátra: Krizsna 1575 m. (Nyár.); Heves: N.-Eged (Prod.) ; A b a u j - T o r n a : in m. Jahoda pr. Kassa (Th ), Szalánc- huta — Izra-tó (id.) ; f. flocciceps: Liptó: Poludnica 1560 m. (Hűlj.) : Tátra: Drechslerhauschen (Nyár.). — f. pilifólium Zahn. — C r o a t i a : Velebit, Sugarska Duliba (Rossi). Ssp. serratifolium Jord. — P i e n i n i (Wol.) ; Tátra: Blu- mental, N.-Tarpatak-völgy (Nyár.); Szepes: Magúra (Wol.). Ssp. silvularum Jord. f. genuinum. — Bulgária: Cam- korija (Laus) ; Galicia: Teufelsfels pr. Leopolim (Wol.) ; 145 Litthuania: Nowógródek (Karpowicz). Minőit}' (Sym.) ; H u n g , Heves: inm. N -Eged (ProdJ, Szarvaskő (id.) ; Borsod: Alsó- Hámor (Hűlj.); Turóc: Roszudec 1600 m. (Nyár.); Tátra: Weisse Wand, T.-Fiired, T.-Lomnic (id.) ; Bereg: Volócz (Th.) ; Moravia: Grosswasser pr. Olmiitz (Laus). — f. sparsum Jord. A b a u j-T. : in m. Szépleány ad pag. Jászó, Hradova pr. Kassa (Th.) ; G a 1 i c i a : Rudno pr. Lemberg, Hoszow ad fl. Swicam (Wol.). — f. macrodon Suore. — Lith.: Minoity, Wilna (Symon.) ; Gáliéi a: Lesienice pr. Leopolim (Wol.); Sáros: in m. Muria- nok (Wol.); — namorense Jord. — Galícia: Jaworow: «Ivoblo- wer Wald» (Wol.). 49. H. bifidum Kit. Ssp. aureoluteum Deg. et Z. — C r o a t i a : Yelebit, in m. Malovan (Rossi), in m. Kitaibelov vrh supra Yelika Paklenica (Rossi); in m. Samar supra Jadina Poljana (Rossi), in m. Mali Stolac ad Sugarska Duliba (Rossi), in m. Mali Sadikovac ad Osta- rija (Rossi) ; N a gy-Fátra : Roszudec. Krizsna 1575 m. (Nyárády); Transsilvania: Crepatura (id.) ; A b a u j - T. : Szádéi] ói völgy (Hűlj.). Ssp. basicuneatum Z. — Nagy-Fátra: Konska dolina ad m. Ostri vrh, Tlste 1325 m., com. Turóc (Hűlj.); Szepes: Babahegy ; Tátra: Felkatal (Nyárády) ; in m. Koscielne pr. Czarny Staw gasienicowy (Wol.), Dreikronenberg in Pieninis (Wol.); C r o a t i a : Babin vrh supra Medak (Lengyel). Ssp. bifidum Kit. — Tátra: Dolina Za Brama (Kotula), in valle Strazyska, Mala Laka (Wol.), Menguszfalvi völgy, Csorba-tó (Hűlj.), Czarny staw gasienicowy (Wol.), Poduplaski völgy; Pie- nini: Golica ad fl. Dunajec, ad Samojedna et Jaworki (Wol.), Klastrom-erdő (Nyár.); Selnice heg}^ 700 m. in Alacsony-Tátra (Hűlj.): Nagy-Fátra: Cerni kamen (Nyár.); Liptó: Ivvacsányi völgy (Nyár.) ; A b a u j - T. : Szádellöi-völgy (Hűlj.) ; Árva: Sip- hegy pr. Kralován (id.); Fogaras: Kis-Királykő (Kocsis); Kr . Szörény: Domogled (Nyár.); Croatia: Yelebit, Pociteljska Draga 700 m. (Lengyel), Viserujna et Badanj 15—1600 m. supra Medak id.) ; in v. Sugarska Duliba, Krivi kuk (Rossi), in m. Debeli kuk 1271 m. supra Bariéi (id.), in v. Ramino korito ad Ostarija (id.), in m. Siljevaca 1452 ra. (id.), Pavelic kuk 1090 m. (id.); Her- cegovina: Prenj pl. (Prodán); Bukowina: in valle Dea pr. Cámpulung 700 m. (Wol.). — f. midtiscissum Z., foliis irregulariter grosseipie multidentatis v. incisis; — Domogled (Nyárády). — f. virescevs Zahn., involucris tere epilosis viridescentibus. — Liptó: Cervenec hegy pr. Nagy-Bobróc c. 900 m. (Hűlj.). Ssp. caesiiflorum Almq. — Ostodora ad fl. Lomnicam (Wol.) ; Tátra: Giewont (Wol.), Strazyskatal, Wysoka Túrnia (id.) ; S z e- pes: Branyiszkóhágó— Wisoka Hola 1172 m. (Nyár.); Magúra: Aksamitka pr. Haligowce (id.); Pienini: Dreikronenberg et Ka- cza ad fl. Dunajec (id.) ; Torna: in valle Szádellő et Aji völgy 146 (Th.) ; Retyezát: Vár fu Slaveiul 1597 m. (Nyár.); Croatia: Velebit, Starigradski pút, Babin vrh et in m. Badanj 15 — 1600 m. pr. Medak (Deg, Lengyel), in m. Samar supra Jadina Poljana (Rossi), in m. Mali Stolac in Sugarska Duliba (Rossi); Klek (Th.); — f. maculatum Z. — Klek (Th.) ; L i p t ó : Kvacsáni völgy, den- sissime floccosiun (Nyár.). — f. alpigenum Z. — Liptó: Babki hegy (Hűlj.) : Giewont Tátráé (Wol.) ; Croatia: Velebit. Babin vrh et Badanj pr. Medak (Lengy.). in m. Ivitaibelov vrh 1710 m., supra Velika Paklenica (Rossi), in m. Plana 1304 m., in v. Su- garska Duliba (Rossi), Pasji Klanac 1385 m. (id.), in m. Konje- vaca ad Ostarija (id.), in m. Panos 1262 m. (id.). — f. abrasum G. Beck. — Túróé: Blatnica, Ostri vrh 1050 m. (Hűlj.). — var. pseudoligocephalum Z. — Koscielisko, Bélái Mészhavasok: Drechslerhausehen, Stirnberg, (Nyár.); Cervenec hegy (Hűlj.), Poludniea 1560 m. (Nyár.), Brehi hegy (id.); Pienininek: Klastrom erdő (Nyár.) ; A.-T orna: in v. Szádellő (Th.) ; Nagy-Fátra: Roszudec, Cerni kamen (Nyár.) ; Hercegovina: Prenj pl. 1700 ni. (Prodán). Ssp. pseudopraecox Zahn. — Croatia: In m. Vaganski vrh, Malovan 1730 1760 m. (Rossi) et Segestin (id.), in ni. Krug 1342 ni. (id.). Ssp. cardiobasis Zahn. — Wysowa in C a r p a t h. Sandec. (Wol.) ; Tátra: Dolina Za Brania, Biala Skala (Kotula), KI. Kohlbachtal. Mala Laka, Strazyskatal (Wol.), Faixblösse (Nyár.), Csorba-tó (Prod.), Kis-Tarpatak völgye (Nyár.), Greiner et Gaffels- turm (id.); Szépé s: Babaheg}' (Nyár.) ; Liptó: Poludniea 1560 m. (id.) ; Borsod: Omassa 700 m. (Hűlj.) ; Torna: in v. Szádellő et Ajivölgy (Th.), Trencsén: Rajec-fürdő (id.); Pest: Szt.-Iván (Kocs.) ; Transs.: Ó-Radna (Porc.) ; Her- ceg: Prenj pl. (Prod.); Croat. : Bunavaéka draga supra Radué (Rossi), in m. Panos 1262 ni. (id.). — f. subplumbeam Z.. squamis subatris, disperse pilosis glandulosisque, subeffloccosis. caule humili 1 — 3 cephalo. — Be reg: in m. Stohi supra Vocsi-telep (Th.). Ssp. filisquamum Z., habitu ssp. caesiiflori. séd squamis angustis longe tenuissimeque acuminatis insigne. — Tátra: Wysoka Túrnia (Wol.). Drechslerhausehen (Nyá .). Ssp. incisifolium Z. — In valle fl. Dea pr. Cámpulung Bucowinae 700 m. (Wol.); Tátra: in v. Strazyska et inter Drechslerhausehen et Stirnberg (Wol., Nyár.), Jávorszikla (Nyár.); Velebit: in valle Bunavacka draga supra Raduc (Rossi), in m. Samar supra Jadina Poljana (id.), Struzni vrh supra Sarica Duple (id.). — var. subtrachselianum Z. — Velebit: Vaganski vrh et in m. Badanj pr. Medak 16 — 1700 m. (Dec.., Lengy.); Bunavacka draga supra Raduc (Rossi), in m. Veliki Stolac 1400 m. in Su- garska Duliba (Rossi), in m. Siljevaca 1450 m. (id.) Ssp. plumbeum Fr. — Tátra: Skupowy Úplaz (Kotula) Mala Laka (Wol.) ; F á t r a-Kriván (Nyár.). 147 50. H. vulgatum Fr. Ssp. acuminaium Jord. — Gál.: Tatarów, Mikulyczin ad íi. Pruth, in m. Matahiw ad fl. Lomnica (Wol.) ; — var. aspernatum Jord. — A b a u j - T. : Farkashegy pr. Kassa (Th.). Ssp. cacuminatum Dahlst. — Howerla Czorna Horae (Wol.) Ssp. argillaceum Jord. a) genuinum. — Moravia: Grügau pr. Olmütz (Laus); Galicia: Mikulyczin — Tatarów, Leluehów ad fl. Poprad, Kortumówka pr. Lemberg (Wol.) ; Tátra: Topo- rowy staw (Wol.), T. -Füred, T.-Lomnie, Hosszuerdő (Nyár.); S z e p e s : Csernahura, Branyiszkó-liágó, Visoka Hola (Nyár.), Dre- venyik (id.) ; Heves: Bükkhegys. Tarkő (Prod.) ; Budapesti- n u m : Szt.-Iván (Kocs.). — var. sublaeve Sudre. — - Biala woda Pieni num (Wol.), Kamaraerdő pr. Budám (Kocs.). — var. quer- ceticolum Jord. ( asperatum Sudre). — Bereg: Háthegység ad pag. Árdánháza (Th.); Galicia: Jaworów, Holosko pr. Lemberg, Rodatycze pr. Grodek, in silva Janow. pr. Leopolim, in m. Lopien- nik pr. Cisna Carpath. occid. (Wol.). — var. chlorophyllum Jord. — Hont: Bakabánya (Köp.); Gál.: in m. Stoubej pr. Hry- niawa (Wol.). Ssp. asyngamicum Kern. - — In silva «Gnojniker Wald» pr. Teschen (Wol.), Godula (Kot.) ; ad balneum Szczawnica (Wol.) ; Zakopane et in v. Strazyska (id.); Leluehów ad fl. Poprad (id.). Ssp. aurulentum Jord. — Kistarpataki-völgv (Nyár.); in niont. «Ellgother Gebirg» : in dorso Krzywy (Kot.) ; — f. percissum Jord. — Leluehów ad fl. Poprad (Wol.) — f. aviicolum Sudre. — In m. Csikóvár supra Pomáz com. Pest. (Kocs.). Ssp. alpesire Uechtr. — Steinbachsee — Lomnitzer Grat Tátráé (Wol.). Ssp. deductum Sudre. — In m. Cwiklin pr. Tymbark B e s c i d. occid. (Wol.); Zoflówka pr. Leopolim. Jablonica. Mikuliczyn (ÁVol.); — f. inumbratum Jord. — Lysa hóra, ad cacum. (Kot.) Ssp. fastigiatum Fr. — - In silva «Gnojniker Wald» pr. Teschen (Kot.), in silva «Parschauer Wald» Siles. Austriac. (Kot.), Osigarb ad fl. Swica int. (Wol.); Muszyna ad fl. Poprad (Wol., sub nőm. vulgat f. eximium ), foliis caulinis ad 20!; Szczawnica ad fl. Dunajec (Wol.); Bulgária: in v. Marica (Laus). Ssp. festinum Jord. — Moravia: Grügau pr. Olmütz (Laus); Tátra: Mala Laka (Wol.), Nosal, Steinbachsee — Lom- nitzer Grat, in v. Strazyska (Wol.), Kistarpatak völgye, Strednica patak (Nyár.), Szafranowka Pienin. (Wol.), Vörösagyag inter Bliget et Zöld-tó (Hűlj.) ; Galicia: Zinme prope Muszyna Carpath., Piwnyczna, Hryniawa, ad rivum Hraraitny, Holoszyna (Wol.), Lazysczyna ad Czorna Horae, Stoubej, Polanica popowiczowa, in m. Kipcza pr. Ostawy (Wol.), Lemberg. Rodatycze pr. Gródek, Szczawnica Carp. occid.. in m. Cwiklin ad Tymbark Bescid. occid. (Wol.); Románia: Xovaci Straiu (Prod.) ; P e s t : Nagyszál supra 148 Vácz (Kocs.); — f. erubescens Jord. — Jablonica ad fi. Pruth (WOL.). Ssp. grossilobum Nyár. et Zahn. Caulis 40 — 65 cm. altus gracilis fistulosus subanguloso-striatus, + íloccosus, breviter tenui- terque albo-subpilosus, basin versus purpurascens, subeglaudulo- sus, bypo - v. aphyllopodus. Fólia caulina 4 — 7 magna, ima emar- cida vei 1 — 3 appropinquata, imum oblongo-ovatum subobtusum mucronatum florendi tempore fere semper emarcidum, reliqua + longe petiolata oblongo-vel laté lanceolata acutiuscula v. acuta (ad 16 : 4 cm.), in petiolum anguste alatum inaequaliter decur- rentia acutiuscula vei + acuminata acuta, superiora valde remota subsensim decrescentia brevius petiolata v. basi angustata subses- silia, omnia tenuia gramineo-viridia, in margine remote sinuato- dentata vei a medio ad basin 2 — 3 dentibus maximis triangula- ribus longe glanduloso-apiculatis patentibus, minoribus immixtis, basi interdum a lamina segregatis praedita, supra glabra v. pilis brevissimis sparsis dispersisve obsita, in margine nervoque dorsali + ciliata, 0-5 — 1*5 mm., subtus disperse pilosa, superiora subtus subíloccosa. Inflorescentia valde indeterminata laxe squarroso- paniculata, acladio ad 30 mm. longo, ramis 2 — 5 valde remotis obliquis; ordines axium 3 — 4, capitula 7 — 20. Involucrum 9 — 10 mm. longum denique crasse ovatum subtruncatum dense glandulosum epilosum, squamis subangustis + acutis atroviridibus v. obscuris, viridi-submarginatis, basin versus margineque subfloccosis, apice barbulatis. Pedunculi obscure cani dense subtenuiterque glandu- losi epilosi. Flores lutei, stylis obscuris. Acladium interdum pilis sparsis obsitum. Tátra: Zergeszálló [KI. Kohlbachtal] ; in m. Kriván Fatrae 1670 m. (Nyár.). — f. pilosius, caule subdensius piloso floccosoque. Csorba-tó (id.) Ssp. irriguum Fr. — Mala Laka Tátráé (Wol.) ; B e r e g : in m. Pikuj supra Kisbiszta (Nyár.); Galicia: Rusilów ad fi. Strypa (Wol.). Ssp. lepidotum Dahlst. — Galicia: Leopoldsdorf ad fi. Swica (Wol.). Ssp. Muszynae Wol. et Zahn. — Fólia radicalia ad 8 magna oblongo-ovata petiolata (ad 10:5 cm.), in petiolum cito angustata saepe rubroeolorata, obtusa v. rotundata, irregulariter sat grosseque serrato - multidentata, interiora laté ovato - lanceolata, supra sub- pilosa, subtus modice vei subdense, in nervo dorsali petioloque et in caulis inferiore tertia parte subdense sericeo- et dilute pilosa (2 — 3-5 mm.), caulina 10 — 12 cito decrescentia, inferiora breviter petiolata, média summaque basi + cuneata v. truncata sessilia, omnia + grosse pluridentata, subtus dense sericea, summa in nervo dorsali subíloccosa. Caulis 60 — 70 cm. altus usque ad médium íloccosus, sursum deminute pilosus, apice disperse glan- dulosus. Acladium 10 — 25 mm., rami 6—9 oblique erecti longi, 149 ordines 3 — 4, capitula 10—25 vei compluria. Involacrum cylin- drico-ovatum subcrassum 10 mm. longum epilosum densissime glandulosum sparsim floceosum, squamis angustis subacutis obscu- ris apice barbulatis, intimis dilute marginatis. Pedunculi canescen- tes, subepilosi densissime glandulosi. Flores saturate lutei, stylis denique obscuris. Formuláé Knafii-transsilvanicum verosimiliter respondens, habitu H. fastigiati Fr. Muszyna et Piwniczna ad fi. Poprad (Wol.). Ssp. truncipilum Thaisz et Zahn. — Caulis gracilis 25 — 40 ( — 55) cm. altus, pilis brevibus crassiusculis apice destructis basin versus numerosioribus mollibus subpilosus, superne breviter disper- seque glandulosus, effloccosus, purpureus v. purpureo- maculatus v. basi tantum coloratus. Fólia radicalia 1—4, raro omnia emarcida, rigidiuscula viridia, utrimque, in margine nervoque dorsali densius longiusque (1 — 3 mm.) pilosa v. + glabrescentia, in margine ple- rumque pilis basi crassiusculis apice destructis scabra, oblonga et obtusiuscula vei oblongo-lanceolata acuminata, in petiolum + sensim angustata, glanduloso-denticulata vei subdentata, + longe petiolata, caulina 3 — 4, plerumque subcito decrescentia, oblongo- vel ovato-lanceolata acuta, saepe plicata, basi attenuata vei rotundata subsessilia saepe subgrossius dentata, summa saepe valde minora subtus efíloccosa. Inflorescentia suprafastigiata, acla- dium 5—8 mm. longum, rami 2 — 4( — 5) remoti, ordines 3( — 4), capitula (1 — )3— 8(— 20). Involucrum crasse ovatum ad 10 mm. longum denique depressum basi truncatum, subatrum, minute sub- glandulosum subepilosum effloccosum, squamis e basi sublata acu- minatis subacutis crassiusculis subatris, intimis subviridi-sub- marginatis. Pedunculi apice leviter incrassati breviter subglandu- losi, glandulis crassiusulis, subdense floccosi, obscure virides, disperse pilosi, pilis basi crassiusculis, apice saepe destructis. Flores lutei, ligulis apice saturatius luteis, stylis obscuris. Pereg: in m. Pikuj supra pagum Kisbiszta (Th.). 51. H. divisum Jord. = vulgatum — silvaticum. Ssp. commixtum Jord. f. intersitum Jord. (involuc.ris solum glandulosis). G a 1 i c i a : Kortumówka pr. Lemberg, in m. Jaworyna pr. Krynica (Wol.); Litth. : ad lac. Switez (Dybowski). Ssp. faucium Jord. — Nógrád: Divény (Hűlj.). Ssp. pseudopollicliiae Ob. et Z. — Tátra : Mala Laka Polo- niae (Wol.), Kis-Tarpatak-völgy (Th.) ; — B.-Pestinum: in v. Gyorna pr. Törökbálint (Tauscher). Ssp. subpallescens Sudre. — Galícia: Lesienice et Kortu- mówka pr. Leopolim (Wol.), in m. Stoubej pr. Hryniawa (id.),. 52. H. dentatum Hoppé = silvaticum (v. bifidum) < vil- losum. Ssp. aechmetes var. carpathicola X. P. (H. fiexile Kot. p. p.). — Lysanki in v. Strazyska (Wol.); Czornyj Dil ad fi. Weisser Cze- remosz (id.). 150 Ssp. expallens 3) stenolepium N. P. — Tátra Pol. : Nosal (Piasecki), Wysoka Túrnia (Wol.) Ssp. roszudecense Zahn, Annál. Mus. nat. Hung. 1910 p. 67. — Kriván. Fátra 1606 m. — Cerni kamen 1481 m. (Nyár.). 53. incisum Hoppé = dentatum silvaticum. Ssp. tephrocMorum Z. — C r o a t i a : Velebit, in m. Kitaibelov vrh 1710 m. supra Velika Pakleniea (Rossi), Sugarska Duliba (id.l, in m. Siljevaca 1450 ra. (id). 54 H. Neilreichii A. Kerner = villosum — bifidum. Ssp. msocicense Deg. et Z. — Velebit: In m. Babin vrh et Badanj 160o in. supra Medak (Lengy.). Ssp. Neilreichii A. Kern. — N.-Fátra: Krizsna 1575 m. (Nyár.). 55. H. pallescens W. Kit. = bifidum > dentatum. Ssp. pallescens W. Kit. — Velebit : Vaganski vrh (Rossi). Ssp. Tracliselianum Christ. var. megahasis Z., foliis ovato spa- thulatis apice rotundatis v. obtusis mucronatis v. subacuminatis, petiolis marginibus ciliatis. — Tatra Polonica : Malalaczniak 1400 m. (Wol.). — f. megacephalum Z., capitulis maioribus. — N.-Fátra: Roszudec 1600 m. (Nyár.). — f. normale: Velebit: Vaganski vrh 1758 m. et in m. Segestin (Rossi). 56. H. psammogenes Zahn = bifidum — incisum. Ssp. monobrachion D. et Z. — C r o a t i a : Velebit, in m. Se- gestin ,1700 m. (Rossi), in m. Kitaibelov vrh 1710 m., in m. Samar, in v. Sugarska Duliba, in m. Veliki Stolac, Milkovic, Pavelic Kuk (Rossi). • Ssp. psammogenes Zahn x) genuinum Z. — N. -Tarpatak- völgy (Nyár.). Nosal pr. Zakopane (Piasecki), Proszéki hegy 1873 m., Drechslerhauschen— Stirnberg (Nyár.); Giewont Tátráé (Wol.); Pienini: Biala Woda, Dunajec-Durchbrnch (Wol.); Jaworki (id.), forma stylis luteis, capitulis pedunculisque subeglandulosis ; N.-Fátra: Krizsna 1575 ni. (Nyár).; Croatia: Velebit, in m. Plana 1304 m., Pasji klanac 1385 m. (Rossi.). 57. H cinerascens Jord. = silvaticum pallidum. Ssp. cinerascens Jord. var. slivnense Z. — Treskovac ad Szvinicza (Nyár.). 58. H. caesium Fr. = vulgatum — bifidum. Ssp. arenariifohum Nyár. et Zahn. — C. 60 cm. altus, caulis subdense fioccosus eglandulosus, infra médium violaceus et sparsim brevissimeque pilosus. Fólia rosularia 3 — 8 viridia subglaucescentia, subtus + violacea supra glabra, subtus et in' margine breviter mollissimeque subpilosa, subpapyracea, exteriora obovata v. elliptica obtusa denticulata, reliqua ovato -vei laté lanceolata obtusiuscula mucronata vei acutiuscula, leviter sinuato- dentata, omnia breviter alato-petiolata in petiolum + sensim decur- rentia ; caulina 4( — 5) rernota subcito decrescentia lanceolata, bre- viter alato-petiolata serrato-subdentata acuta vei summa lineari- 151 lanceolata, omnia utrinque sparsim brevissimeque pilosa, subtus, summa etiam in parte superiore subfloccosa. Infloreseentia supra- fastigiata, acladium 8—30 mm. 1., rami 3—6, inferiores valde remoti erecti apice simplieiter ramulosi, capitula ad 12( — 15). Invo- luerum 10 mm. 1. ovatum obscure cinereum, squamis angustis acutis subdense floccosis modice breviterque glandulosis epilosis. Pedunculi cani, pilis solitariis glandulisque nonnullis obsiti, caulo- mata subeglandulosa. Bracteae cinereae. Flores hitei, styli obscuri. Szepes: Busóc— Kreuzerköhe (Nyár.). Ssp. caesium Fr. — Tátra: Kis-Tarpataki et N.-Tarpataki völgy (Th.), Klotildut inter Itató et Schwarzwasser (Nyár.), Tátra- Lomnicz (Th.), Csorbató (Kupcs.); in m. Drevenyik com. Szepes (Th.); Pienini: Biala Woda (Wol.); in m. Zelemin montiiun Libuchora (id.) ; in m. Czornyj Dil ad ti. Weisser Czeremosz Buko- vináé (Wol.). — f. maculatum in m. Krzyworownia ad fi. Schwarzer Czeremosz (Wol.) Ssp. calcigenum Rehm. — Czorna Hóra (Wol.); Pienini: in m. Wysoka (Wol.); Tátra: Xosal, in v. Strazyska (Wol.), Mala laka (id.), Poprádi tó felett (Prod.), Osobita (W. Kulczynski) ; Gömör: Redova in m. Rovna (Iyup.); Abauj-T. : in m. Hra- dova pr. Kassa (Th.) : X.-F á t r a : Koza skala in valle Gagyeri- völgy 600—950 m. (Hűlj.); Brassó: Xeustadt pr. Coronam (Römer) ; Szepes: Magúra (Wol.). — f. pilosiceps Zahn, involucris subpilosis. — Szepes: Branyiszkó-hágó (Nyár.), Faixblösse, Bélái Mészhavasok (id.); N.-Fátra: Blatnica völgy 600— 800 m. (Hűlj). Planta eulta habitu H. rigidi , superne dense floccosa (prae- cipue involucra), infloreseentia indeterminata, ramis 4 ad 8, ordi- nibus axium 4, capitulis 12 ad 40, acladio 25 mm. longo, invo- lucris pedunculisque subglandulosis. Ssp. euryops Wol. et Zahn. Fólia breviter subpilosa supra glabrescentia, rosularia subnumerosa petiolata sat magna laté lanceolata multi- et saepe + grosse dentata haud raro submacu- lata, petiolis pariter ac eaulis basis violaceis; caulina 2 lanceo- lata dentata subtus subfloccosa. Acladium 25 — 35 mm. longum, rami 3-5 remoti, capitula 3—10. Involucrum 12 — 15 mm. lon- gum magnum densissime floccosum, squamis subpilosis longe acuminatis acutiusculis et acutis subeglandulosis. Pedunculi sube- pilosi subeglandulosi pariter ac caulomata + albofloccosi, floccis in caulem profunde deseendentibus. Bukovina: In cac. m. Flutorica ad Cárlibaba et in saxosis calcar. m. Peatra Doamnei prope Rareu 1600 m. (Wol.). Ssp. hemicaesium Wol. et Z. Caulis subpilosus, basi viola- ceus supra médium floccosus, ad 35 cm. altus. Fólia rosularia c. 6 magna sublonge petiolata, ovata vei elliptica obtusa vei elliptico- laneeolata subacuminata, basi truncata vei subeordata, glanduloso- denticulata ; caulina 2 petiolata. imum oblongo-lanceolatum longe acuminatum, basi dentibus grossis longis angustis acutis munitum, 152 summum saepe bracteiforme, omnia subtus pilosa saepe violacea, in margine nervoque dorsali et praecipue in petiolo dense albo- pilosa, supra gramineo-viridia subglabrescentia. Acladium 20 mm., rami 3, capitula 3( — 7). Involucrum magnum (13 mm.) crasse cylindrico-ovatum subdense canescenti-pilosum disperse glandulo- sum, squamis subangustis acutis apice albo-barbatis, obscuris viridi-marginatis, in dorso subdense, in margine sparsim floccosis v. effloccosis. Pedunculi eani, subdense diluteque pilosi disperse glandulosi. Plores saturate lutei. Transitus caesium >> silvaticum. In saxosis m. Peatra Doamnei ad Rareu Bucovinae (Wol.). Ssp. latitegulatum Wol. et Zahn. (H. plumbeum Auct. p. p.). Fólia rosularia ovata v. oblonga basi truncata v. abrupte v. sub- sensim in petiolum decurrentia, basin versus (saepe subgrosse) dentata, silvaticiformia ; caulina 2( — 3) valde decrescentia. Acla- dium 40 mm. longum. rami 2, ordines axium 3, capitula 7 (inter- dum caulis laterális 3 - cephalus evolutus). Involucrum crassum 12—14 mm. longum. squamis exterioribus ad 2 mm. latis obtusis brevibus, interioribus acutiusculis v. acutis, omnibus atris subpilosis subefloccosis sparsim glandulosis. Pedunculi (et caulis) virides subfioccosi graciles. Flores aurei, stylis obscuris. — Involucris illis H. sabaudi similibus insigne. Bukowina: In pratis alpinis m. Suhardu (Wol.). Ssp. Magnaetatrae Zahn. Caulis ad 60 cm. altus gracilis molliter breviterque subpilosus subdense floccosus eglandulosus, inferne purpurascens. Fólia radicalia 2 — 4 + petiolata elliptica obtusa vei oblongo-lanceolata submagna, in petiolum cito vei sen- sim angustata, subtenuia vei rigidiuscula, subtus haud raro pur- pureo-colorata, subserrato- et saepe grosse dentata. dentibus subnumerosis parvis immixtis, saturate viridia, supra brevissime sparsimque pilosa vei glabra, subtus breviter molliterque sub- pilosa, in nervo dorsali margineque breviter ciliata, caulina 2( — 3) remota lanceolata utrimque acuminata, acuta, saepe grosse (basin versus) dentata, vei superiora anguste lanceolata subtus sparsim íioccosa. Inflorescentia suprafastigiata squarrosa, acladium ad 25 mm. longum, rami 2— 3( — 4) valde remoti obliqui, inferiores longi, ordines 3(— 4), capitula (2— )3— 10( — 15), rami iQÍ’er. saepe aborti. Involucrum ovatum 9 — 11 mm. longum, squamis angustis + acutis obscuris dilute submarginatis disperse glandulosis modice pilosis, pilis basi atris, modice v. sat dense floccosis. Pedunculi consimiles cani. Flores saturate lutei, stylis obscuris. S z e p e s : in valle Kis-Tarpatak Tátráé Magnae (Th.); B e s z t.- Naszód: ad pag. Oláhszentgyörgy (Prod.); Turóc: Blatnica, in m. Ostri vrh 1O00 1100 m. N.-Fatrae (Nyár.). Ssp. thyraieum Bl. — Galícia: in abruptis saxosis ad fl. Sereth pr. Horodnica (Wol.). 153 Ssp. variabile Lönnr. — Tátra: N.-Tarpatak völgy (Nyár.), Branyiszkói hágó (Th.) Ssp. rupicoloides Wol. in m. Preluk ad fl. Weisser Czere- mosz (Wol.). 59. H. transsilvanieum Heuff. Ssp. transsilvanieum Heuff. — T r a n s s i 1 v. : Götzenbei'g (Th.), Surduea völgy [Csúcsa], Crepatura, Bucsecs, Korongyis, V. Vistea maré in Alpib. Fogarensibus (Nyár.); Hohe Rinne 1600 m. (Prod.). ; Máramaros: Pop Iván et in jugo Holczinkia supra Fejér-patak (Th.) ; — f. alpesire Z. — Tátra: Poduplas kivölgy (Nyár.) ! ! 59a. H praecurrens Vukot. = transsilvanieum silva- ticum. Ssp. subserratifolium Z. — Bulgária: Camkorija (Laus). 59b. H. trebevicianum K. Maly ■ transsilvanieum — bifidum. Ssp. subpleiophyllum Z. — Bulgária: Camkorija (Laus). Ssp. glaucinoides Zahn f. subpilosum Z. — Retyezát (Nyár); in m. Ihrowiszcze ad fl. Lomnica (Wol.). Ssp. trebevicianum K. Maly (H. pseudobifidum Schur) ; Bul- gária: Camkorija et in m. Musalla (Laus). — Transs. : Ó- Radna (Porc.); Bucsecs (Prod.). — f. alpestre Z., capitulis paucis: Here.: Prenj pl. (Prod.). 60. H. pannosum Boiss. Ssp . pannosum Boiss. f. dentatum Freyn. — Bulgária: Belovo (Urumoff). Ssp. divaricatum Fr. f. bosniacum Freyn. — B o s n i a : Rogatica 600 m. (H.-Mazzettj). 61. H. gymnocephalum Griseb. Ssp. anastrum D. et Z. — Velebit: in m. Segestin 1700 m. (Rossi), ramis ad 3, capitulis ad 8. Ssp. gymnocephalum Griseb. — Albánia: Sirokar distr. Kuöi (Baldacci, It. Alb. X 1903 no. 201), involueris pedunculisque eglandulosis, pedunculis superne modice subdenseve floccosis. 62. H. Waldsteinii Tausch. Ssp. plumulosum A. Kern. — Herceg.: Prenj pl. 1 200 m. (Prod.), in valle Dreáanka pr. Mostar 500 m. (H.-Mazzetti). Ssp. sublanifolium Zahn. — Herceg.: Prenj pl. (Prod.) Ssp. lanifolium N. P. — Velebit: In iugo Buljma supra Medak 1400 m. (Lengy.), in m. Veliki Stolac 1400 m. in Sugarska Duliba (Rossi), in m. Crni vrh pone m. Panos 1260 m. (Rossi), in m. Siljevaca 1452 m. (id.). 63. H humile Jacq. Ssp. sarajevoense G. Bak. — Herceg.: Inter Posusje et Podklecani 1150 m. (H.-Mazzetti) ; Croat ia: Velebit, in m. Plana 1300 m. in valle Sugarska Duliba (Rossi), in m. Panos 1262 m., Saljev kuk 1194 m. (Rossi). 154 64. H. alpimim L. Ssp. alpinum L. a) genuiuum 1. normale Zahn a) vulgare Tausch. — Ho mia (Woloszczak) ; - Transsilvania: Bucsecs, Kuhhorn, in dorso m. Malaiesti (Römer); Moldávia: Bucssoiu, in alpe Cealileu 1905 m. (id.) : — f. angustifolium Tsch. — Tátra: Kriván -Zöld-tó, Handel völgy (Nyárády). — f. submelanocephalum Z. — Giewont (Piasecki). Ssp. grande Wimm. — Jajko ilemskie inter fl. Lomnica et Swica Carp. orient. (Wol.). Ssp. gymnodon Zahn. — Románia: in alpinis Paringul (Prodan) ; Banatus: in alpinis Szárkó 2000 — 2200 m. (Borbás) ; M á ramaros: in m. Pop-Iván supra Fejérpatak (Thaisz) ; R e t e- z á t : Várfu Slaveiul 1590—2050 m.. Zanoga-tó, Custura (Nyárády) ; T á t r a : Zöld-tó (Huljak) ; C a r p a t li i orient.: Ihrowyszcze ad fl. Lomnica (Wol.), forma aterrima , capitulis valde atris. Ssp. melanocephalum Tausch a) genuinum Z. 1. normálé G. Schneid. — Gyömbér in Alacsony-Tatra, Tátra: Handelvölgy, in valle Mlinica, in iugo Vadorzóhágó [— Wilderer-Joch] m. Magas- Tátra, in v. Omladékvölgy [= Triimmertal] (Nyárády), Zöld-tó 1550—1580 m. (id.), inter valles Starbociaiiska et Jarzebcza (Kotula), Panszczyca-Tátra (Piasecki), Kohlbachtal, Giewont (Kotula), Spoderi Zleb (Wol.), Felkatal 16 — 1800 m. (A. Scherfel, in Rehman et Woloszczak, FL Pol. exs. no. 195); Bukowina: in cacumi- nibus m. Suhardn 1700 m., m. Giumaleu 1810 m. [solo schistoso], m. Lucaciu [solo trachytico] (Woloszczak); Gál.: in ditione fl. Lomnica : in m. Kiputa, Wysoka, Sywania, Grofa, Busztul, Guret- wyn, Mszana; Czorna Hóra: Howerla (Wol.) ; Babiagóra (Kotula). Transsilvania-. in m. Korongyis et Cnökő (Nyárády); — f. angusti- folium Z. — In m. Wysoka, Czorna Hóra: in in. Kukul 1750 m. (AVol.). — f. spathidatum Z. — In m. Wysoka, in m. Siniak inter fl. Pruth et Bystrzyca (Wol.). — 2. sericeum G. Schneid. — In v. Kohlbachtal (Kotula) ; M ár a m a r o s : in alpinis Kailor supra Borsa (Nyárády). — 3. pilosissimum Z. — In m. Siniak (Wol.). — 4. brevipilum a) verum Z. — In m. Suligul in ditione fl. Czere- mosz (Wol.), in m. Wysoka (id.). — c) calvescens Z. — In m. Gorgan ilemski et in montibus Neriedowa inter fl. Lomnica et Swica. in m. Pikuj1) (Wol.) — d) obscurum Z., pilis brevibus suba- tris, foliis subglabris. — In m. Neriedowa (Wol.). — 5. tubuliforum Z. a) tubulosum Z. In m. Wysoka inter fl. Lomnica et Bystrzyca, in m. Mszana ad fl. Lomnica (Wol.) — b) stylosum G. Schneid. — Bukowina: in m. Suhardu 1700 m. (Wol.); Transs. : Korongyis (Nyárády). !3) aterrimum G. Schneid. In m. Doboszanka inter fl. Pruth et Bystrzyca (Wol.) ; Tátra: in valle Mlinica, in m. Törichter Gern (Wol.), Pj’szna, Posrednia (Kot.). 1 A cl. Pax Huszla nominatur. 155 v) subcalenduliflorum Z., squamis latioribus obtusioribus, rhizomate pleioscapo. — In m. Guretwyn in ditione fl. Lom- nica (Wol.); 8) laticeps Z. (melanocephalum — pseudopersonatum), mono- cephalum, foliis radicalibus numerosis dense longeque pilosis, exterioribus saepe glabrioribus, eaule ad 6-foliato. séd foliis 4 su- perioribus + bracteiformibus, involucro latissimo (plus 20 mm.) 15 mm. longo, squamis exterioribus + foliolaceis. — Ad lacum Késmárkéi* Grünsee (Wol.). Ssp. calendidiflorum Backh. — Tatra Magna: Kis-Tar- patak völgy (Thaisz), Felkatal, Zöld-tó, Greiner Gaffelsturm (Nyárády); in m. Wysoka ad fl. Lonmica (Wol.), 2-cephalum. 65. H. nigrescens Willd. = alpinum — silvaticum. Ssp. decipiens Tsch. — Tátra: Kis-Tarpatak völgye (Th.), Swistówka dolina (Nyár.). Ssp. decipientiforme Wol. et Zahx. (calenduliflorum — silva- ticum). Caulis 15 — 16 cm. altus monocephalus pilosus (1—2 mm.) usque ad basin floceosus et disperse glandulosus. Fólia radicalia 4 — 6, exteriora parva spathulato-ovata, sequentia oblongo-spathu- lata v. spathulato-lanceolata, obtusa vei acutiuscula, denticulata, subparva, intima + lanceolata. (longissima 6 : 1,2 cm), omnia petiolata, brevius longius in petiolum angustata, subviridia, utrim- que pilosa (1—2 mm.), disperse glandulosa, caulina 2, imum lan- ceolatum longe acuminatum, summum lineare. Involucrum oblongo- ovatum (15 mm.) dense breviterque et obscure pilosum subglan- dulosum effloccosum, squamis sublatiusculis subatris acutiusculis v. acutis apice barbulatis, intimis viridi-submarginatis. Flores tubulosi apice ciliati, stylis obscuris. — Planta primo aspectu satis glabra. — Ukiernia ad Mszana in ditione fl. Lonmica Car- path. orient. (Wol). Ssp. nigrescens Willd. — Tátra: Zöld-tó (Hűlj.), Csorba-tó (Kúp.), Kondraczka 2000 m. (Wol.). Ssp. subeximium Zahn. — In Alpibus Fogarasienibus (Th.). 66. H. atratum Fi*. = alpinum < silvaticum. Ssp. atratum F . ( decipiens X murorum Wol. in sched ). — Tátra: Granaty 18(0 m. (Wol.), forma : foliis abrupte in petiolum contraetis, eaule unifolio, folio basi grosse dentato hastulato- lanceolato, et forma : foliis sensim in petiolum angustatis, caulinis 2 lanceolatis utrimque attenuatis dentatis; — f. calvescens Z. Kőpataki- tó (Filarszki); — var. maculatum Z., foliis supra sub- glabris, more H. biftdi maculatis, involueris aterrimis, pedunculis atris. — Tátra: In m. Greiner 2158 m. (Wol.). Ssp. submurorum Lixdb. — Swistówka dolina (Nyár.); in m. Gorgan ilemski ad fl. Swica (Wol.). 67. H. rauzense Muri*. = alpinum << bifidum Ssp. bifidellum Zahn. — Kis-Tarpataki-völgy (Nyár.), Gie- wont (Wol.). 12 156 68. H. glandulosodentatum Uechtr. = vulgatum — (sil- vaticum — alpinum). Tátra: Faixblösse (Kotula). 69. H. liptoviense Borb = nigrescens <; vulgatum. Tátra: in v. Mliniea (Hűlj.). 70. H. lomnicense Wol. (decipiens X transsilvanicum Wol.) = Fritzei — transsilvanicum. — Habitu H. atrati vei H. nigrescentis. Caulis c. 30 cm. altus saepe caulibus lateralibus prae- ditus. dense pilosus (2 —2,5 mm.), subflexuosus, striatus, viridis, usque ad hasin dense floccosus et subdense tenuiterque glandulosus. Fólia rosularia numerosa, exteriora elliptico-spathulata (ad 6 : 2 cm.) rotundato-obtusa, interiora + oblongo-spathulata acutiuscula denti- culata vei + grosse pluridentata, utrimque dense molliterque pilosa (2,5 mm.) et tenuissime glandulosa; caulina 3—5 lanceolata utrimque et praecipue in nervo dorsali basin versus dense pilosa, inferiora acutiuscula, basin versus longe attenuata petioliformia, remote sinuato-denticulata, sequentia basi sublonge v. breviter attenuata sessilia basi subamplexicaulia, sinuato-grosseque séd obtuse dentata (more H. transsilvanici), omnia saturate viridia. Acladium 1 — 4 cm. 1., rami 3 4 remoti 1 — 3-cephali oblique erecti, capitula 3 — 6 ( — 9). Involucrum 10 — 12,5 mm. longum modice vei subdense pilosum effloccosum densissime minuteque glandulosum, squamis e basi latiuscula acuminatis acutiusculis v. acutis atris viridimarginatis. Pedunculi c. 3 bracteis linearibus subfoliolaceis obsiti, dense glandulosi subdense pilosi, pilis glan- dulisque basi obscuris deorsum cito omnino dilutis, pariter ac caulis apex dense floccosi snbcani. Flores subdilute lutei, ligulis ciliatis. stylis denique obscuris, achaeniis subatris. In ditione fi. Lomnica C a r p a t h. o r i e n t. in m. Guretvvyn et Ihrowyszcze (Wysoka) inter Mughos (Wol.). var. Popad iae Wol. et Z., foliis caulinis 3, rosularibus nume- rosissimis densissime pilosis ; involucris 8 — 9,5 mm. longis, squamis obtusiusculis vei acutis. Capitula c. 5. — In m. Popadia ad fi. Lomnica (Wol.). — Forsan decipiens X transsilvanicum ? 70a. H. amplexicaule L. Ssp. petraeum Hoppé f. eriopodum A.-T. — C r o a t i a : In v. Pocitelj ska draga (Lexgy.). 71. H. prenanthoides Vili. Ssp. bupleurifolioidesrLk}m. — T.-Füred (Nyák.), in alp. Drigant ad lacum Csorba-tó (Kúp.); — f. variegatum Wol. et Z., squamis interioribus intense viridi-marginatis : floribus saepe tubulosis (forsan lanceolatum > hryniawiensé). — In m. Stoubej pr. Hrvniawa, Pop Iván 1024 m. (Wol.). Ssp. bupleurifolium Tsch. — Tátra: Roter Lehm, Stein- bachsee— Lomnitzer Grat (Wol.), N.-Tarpataki völgy (Nyár.); X.-Fátra: Tlsta (Hűlj.); Galícia: in m. Dubne pr. Muszyna ad fi. Poprad (Wol.). — f. denticulatum Z. — N.-Tarpataki völgy. 157 Bélái Mészhavasok (Nyár.); Czorna Hóra 1024 m. pr. Szybenv, Suhardu Bukó winae (Wol.). — f. parvifolium Uecht. — Pokol- völgy pr. Körmöczbánya (Borbás). Ssp. lanceolatum Vill. — Tátra: Drechslerhauschen [Zimne wody] (Wol.), in alpinis Drigant ad lac. Csorba (Kúp.) ; B u k o w i n a : in cac. Flutorica pr. Cárlibaba 1340 m., calc. (Wol.). — Bosnia: in m. Vlasic (Braxdis). — f. cinereipedunculum b) serrulatum Besse et Zahn. — A b a u j-T. : in m. Szarvashegy pr. Falucska (Th.). Ssp. micropogon Wol. et Zahn. Caulis ad 90 cm. alíus crassiusculus, infra médium + epilosus, basi violaceo-ruber, in superiore tertia parte magis magisque pilosus. Fólia caulina c. 15 subremota lanceolata, inferiora basin versus longe attenuata semi- amplexicaulia, sequentia brevius angustata, proxima basi subaequi- íata amplexicaulia, omnia sublonge acuminata, praecipue superiora dentata vei plerumque tantum glanduloso-denticulata, dilute gra- mineo-viridia subglaucescentia, supra glabra, in margine sub- tusque subpilosa (1 — 1,5 mm.), nervo dorsali albido. Acladium 15 ( — 25) mm. longum, rami 7—8 remoti arcuati erecti, inferiores sublongi apice ramulosi, ordines axium 3 — 4, capitula c. 20. Involucrum 9 — 10 mm. longum ciasse cylindrico-ovatum denique truncatum subdense obscureque pilosum glandulosumque, effloc- cosum, squamis latiusculis atris obtusis. interioribus subviridi- marginatis. Pedunculi apice leviter incrassati. dense pilosi sub- dense glandulosi leviter tantum floccosi, íioccis glandulique in caule mox evanidis. Flores dilute lutei, ligulis apice parum ciliatis, stylis obscuris. — Habitu H. inuloidis , séd infloreseentia et pilo- sitate ut in H. parcepiloso Arv.-T. Inter Steinbachsee et Lomnitzer Grat Tátráé 19. 8. (Wol.). Ssp. perfoliatum Froel. — Tátra: Homlokhegy, Faixtisztás, Drechlerháuschen (Nyár.), Roter Lehm [Czerwone glinki] (Wol.) ; - f. calvescens, Drechslerhauschen (Nyár.). Ssp. strictissimum Froel. — Tátra: Drechslerhauschen, Steinbachsee — Lomnitzer Grat, Polonina Wetlinska (Wol.\ Stirn- berg pr. Barlangliget (Nyár.). Ssp. vaíde fóliát um Zahn. — Transs. : O-Radna (Porc.); G a 1 i c i a : in m. Dubne pr. Muszyna ad fl. Poprad (Wöl.). 72. H. integrifolium Lángé = prenanthoides •< silva- ticum. Ssp. integrifolium. Lángé. — In cac. m. Sywula 1850 m. inter fl. Lomniea et Goldene Bystrzyca Carp. orient. in consortio H. Wimmeri Uecht. (Wol.). Ssp. vipetinum Hűt. — Tátra: N.-Tarpataki völgy (Nyár.). 73. H. epimedium Fr. = prenanthoides < bifidum. Ssp. Tornatoris Nyár. et Zahn. — Caulis 40 cm. altus suprafastigiatus molliter subpilosus subfloccosus indeterminato- ramosus, saepe caule laterali praeditus. Fólia rosularia ad 8 magna (ad 20 : 5 — 6 cm,), laté alato-petiolata, exteriora saepe 12* 158 minora obovata vei ellipíica obtusa v. aeutiuscula, basi abrupte attemiata, interiora valde magna ovato- vei elliptico-lanceolata aeutiuscula v. acuminata, longius in petiolum latissime alatum angustata. supra glabra vei marginem versus et in nervo dorsali sparsim breviterque ciliata (0.5 — 2 mm.), snbtus brevissime disperseque pilosa ; ornnia tenuia dilute viridia subtus pallidiora, denticulata, basin versus + vei sinuato-dentata, dentibus saepe in petiolum descendentibus ; caulina 2, inferius magnum ovato-lan- ceolatum longius acuminatum basi angustata sessile et subsemi- amplexicaule, saepe grossius dentatum, summum lanceolatum. In- fiorescentia squarroso-ramosa supratastigiata, acladium 15 — 30 mm. longum, rami 4 ex omni ala orti, inferiores longi unifoliati 2 ( — 3) pliciter ramulosi, capitula c. 16. Involucrum 10 mm. longum crasse ovatum, gracile, modice pilosum, pilis dilutis basi obseuris, disperse glandulosum, modice floecosum, squamis angustis acutis. Pedunculi cani. glandulis dispersis vei submediocribus parvis pilis- que modice numerosis vei subdensis dilutis (pariter ac caulomata) obsiti. Flores saturate lutei, stylis obseuris. Tátra: Drechslerháuselien (Nyár.). Ssp. Wimmeri Uechtr. — Tátra: Czarny staw Gasienicowy, Mala Laka (Wol.), Nagy- et Kis Tarpataki völgy. Felkai völgy «Ewiger Regen » (Th.). 74. H. pocuticum Wol. = prenanthoides — transsilvanicum. Ssp. pocuticum (Wol.) [H. juranum Rehm., H. Behmanni Wol., H. riphaeum Simk., nec Uechtr.]. — Carpathi Galic., distr. Kolomyjensis frequens (Wol.), íd ditione fi. Pruth : inter Miku- liczyn et Tatarów, Jablonica, in m. Maxymec ad fl. Weisser Czeremosz Bukowinae, Kőrösmező pr. Lazyszczyna montium Czorna Hóra [Máramaros], ad rivum Maxymec fl. Schwarze Bystrzyca, Sitny^ staw, in m. Kukul, Angelow ad fl. Lomnica (Wol.). — Rhizoma saepe pluricaule. Caulis phyllopodus, fólia radi- calia (saepe emarcida) ovato-spathulata sublonge alato-petiolata subparva. Caulis inferne flexuosus crassiusculus ad 75 cm. altus ad 16-foliatus. Fólia caulina subremota oblongo- vei ovato-lan- ceolata leviter sinuato-dentata, inferiora supra pilosa, média minus pilosa vei glabrescentia, summa marginem versus et in margine ipso tantum pilosa. Acladium breve vei ad 25 mm. longum, rami ad 12 ( — 15) usque ad caulis médium descendentes, squarrosi elongati, superne saepe umbellati, ordines axiuni ad 4, capitula 5 — 50. Squamae latiusculae obtusiusculae vei acutiusculae obseurae dense glandulosae epilosae, intimae viridi-marginatae. 75. H. rapunculoidiforme Wol. et Zahn = pocuticum — vul- gatum vei Knafii. Habitu H. rapunculoidis A.-T. — Hypophyllopodum. Fólia caulina c. 10 (ima emarcida) subremota, inferiora lanceolata basin versus longe attenuata petioliformia, basi subamplexi- cauli sessilia, sequentia breviter angustata semiamplexicaulia 159 laté lanceolata, proxima basi rotunclata sessilia semiamplexi- caulia, laté lauoeolata, proxima basi rotunclata sessilia semi- amplexicaulia, summa subbrevia basi rotunclata sessilia, omnia acuminata acuta rigidiuscula remote leviterque sinuato-denticulata, dentibus glanduliformibus, utrimque sat dense rigidiusculeque pilosa (0,5 — 2 — 2,5 mm.), inferiora apiee saepe subplieata, superiora saepe subintegerrina, média summaque supra glabrescentia, praeterea in nervo dorsali, summa in tota parte aversa subfioccosa, in margine simul floccis stellatis et articulatis munita, inferiora mediaque in nervo dorsali praecipue basi densius pilosa. Caulis e. 30 cm. altus subfiexuosus basi rufo-violaceus, infra médium patenti-pilosus subdense floccosus, superne minus pilosus canescens, apice tantum sparsim glandulosus. Acladium c. 6 mm. longum, rami primarii ad 6 subremoti, superiores appropinquati, ordines axium 3, capi- tula 8 — 15., saepe pauca tantum evoluta. Involucrum 9 — 10 mm. longum ovato-cylindricum truncatum subsparsim floecosum modice obscureque glandulosum subepilosum, squamis subatris suban- gustis acutiuseulis vei acutis, intimis atroviridi-marginatis. Pedunculi canotomentosi superne disperse glandulosi pilosique, pilis basi atris brevibus. Flores aureolutei, ligulis apice glabris, sty lis obscuris, achaeniis obscuris. — In m. Pietrosz ad limites Hung a r i a e et G a 1 i c i a e ( Wol.). 76. H. Ukierniae Wol. et Zahn = pocuticum ■< vulgatum ? Habitu H. integrifolii Lángé. Phyllopodum, secl fólia radicalia saepe emarcida. Rhizoma horizontale vei obliquum, saepe pluricaule. Caulis 45 — 55 cm. altus tenuiter breviterque subpilosus, sub- flexuosus, usque ad basin + floccosus, apice subglandulosus. Fólia rosularia petiolata, petiolis vio'aceis subdense breviterque pilosis, lamina elliptica vei oblongo-lanceolata obtusa v. qcutiuscula mucro- nata, subremote leviterque sinuato-denticulata, dentibus glanduloso- apiculatis, utrimque modice vei sat dense breviterque mollipila, lutescenti-viridia, cito in petiolum subalatum decurrentia ; caulina 4—5 remota, imum sublonge attenuatum basi petioliformi semiam- plexicaule, sequentia breviter subpetiolata v. basi cuneata v. basi lata semiamplexicauli sessilia. omnia laté lanceolata utrimque breviter pilosa, subtus pallidiora et leviter reticulato-venosa, interdum 2—3 dentibus majoribus munita, in nervo dorsali, summa in tota parte aversa subfioccosa, + longe acuminata. Infiorescentia ramis 3 (— 4) erectis, inferioribus + remotis subgracilibus, ordini- bus axium 3 ; capitula 3 — 7 ( — 10). Involucrum 11 12 mm. longum crasse cylindrico-ovatum denique rotundatum, subíloccosum dense longeque glandulosum epilosum, squamis sublatiusculis obtusiusculis obscuris, interioribus acutiuseulis v. acutis + viridi-marginatis apice barbulatis. Pedunculi viridi-cani dense glandulosi epilosi. Flores hitei, ligulis apice vix ciliatis, stylis obscuris. Galicia: In m. Ukiernia inter fi. Swica et Lomnica inter Mughos (Wol). 160 77. H. Fritzei Sch.-Bip. — prenanthoides •< alpinum. Ssp. Fritzei Sch.-Bip. — Tátra: N.-et K.-Tarpataki völgy (Th.), Greiner — Gaffelsturm (Hűlj.), Omladék-völgy [Trümmertal] (id.), Granaty 1860 m., Kondracza 2000 m., in v. Mlinica, Giewont, ad lac. Poprádi-, Kőpataki-tó et Csorba-tó (Nyár.), Spoderi Zleb (Wol.); Babiagora (id.) : in m. Gorgan-Ilemski ad d. Swica (Wol.). — f. stylosum : Tatra: inter Drigant et Csorba-tó (Kupcs). Ssp. pseudopersonatum G. Schn. — Inter Steinbach-See et Lomnitzer Grat. etiam f. stylosum (Wol.). Ssp. spatulifolium G. Schn. T.-Lomnicz (Hűlj.). 78 H. lampromegas Zahn (H. eximium Auct nec Bacích.) = Fritzei >> silvaticum. Ssp. lampromegas Z. {eximium Auct.). — In m. Grofa et Mszana ad fi. Lomnica (Wol.), in m. Ukiernia et Jajko ilemskie inter fi. Lomnica et Swica (id.). — Karnis ad 3 obliquis strictis 1 ( — 2) cephalis; capitulis 3 (—6, rar. ad 10 cum iis in caule laterali). var. scitulum Wol. — In m. Doboszanka inter fi. Pruth et Bystrzyca, rariss. (Wol.). Ssp. orthobrachion Wol. et Z. — Caulis 20—25 cm. altus gracilis, pari tér ac tota planta subdense pilosus (pilis nbique 3 — 5 mm. longis), aciadium í/2 — 45 totius caulis exhibens, rami 3, plerumque infra caulis médium (inferior saepe basi) orti longissimi erecti stricti subsuprafastigiati 1 — 2-cephali, capitula3— 5. Fólia lanceo- lata utrimque longe attenuata supra glabrescentia, caulina 4-longa (ad 15 : 2,5 cm.) denticulata, saepe unó dente magnó munita. Bracteae 3 — 4 longe linearilanceolatae foliolaceae. Squamae sub- angustae acutae. Galicia: In m. Grofa et Parenki ad fi. Lomnic (Wol.). Ssp. Wysokae Wol. et Z. — Caulis flexuosus ad 25 cm. altus 2-cephalus, aciadium c. 4,5 cm. longum. Fólia radicaiia c. 3 lanceolata, longissima (ad 15 : 2,5 cm.), glanduloso-dentata, dentibus angustis longis falcatis, utrimque subdense pilosa, nervo dorsali albido praedita; caulina 3 consimilia. Involucrum 11 — 13 mm. longum globosum dense pilosum (2.5 — 3 mm.) disperse glandu- losum effloccosum, squamis angustis acutis v. acutiusculis subatris, pilis dilutis basi obscuris. Pedunculi consimiles subdense fioccosi. Flores lutei subciliati, stylis obscuris. — Inter alpinum et stygium (calendulifiorum-stygium) intermedium. In m. Wysoka ad ti. Lomnica (Wol.). Ssp. krivanense Wol. et Zahn. — Caulis 10 — 25 cm. altus crassiusculus usque adbasin fioccosus et dilute pilosus (1 — 2 mm.), saepe caule laterali praedito. Fólia rosularia numerosa lanceolata utrimque attenuata vei laté v. elliptico-lanceolata, exteriora obovata plerumque emarcida, média breviter acuta, interiora acuminata, onmia rigidiuscula gramineo v. lutescenti-viridia denticulata brevia (4 — 7:1.2 — 2 cm.) saepe colorata, utrimque modice v. subdense pilosa (2.5 — 3 mm.) submucronata, basi saepe subpetioli- 1G1 forrnia; caulina 1—2 ( — 3) lanceolata acuta, in nervo dorsali subíloccosa, Acladium ad x/2 totius caulis longum, rami 1 — 2 {— 4) remoti, capitulal— 2( — 4). Involucrum magnum (13- 15 mm.) globosum subdense obscureque pilosum (1 — 2 mm.) modice v. subdense glandulosum + effloccosum, squamis numerosis lanceo- latis longe acuminatis acutiusculis vei acutis atris, intimis viridi- submarginatis. Pedunculi consimiles, cani. 2 — 3 ( — 4) bracteis lanceolatis foliolaceis obsiti, obscure pilosi. Flores lutei saepe tubulosi apice breviter ciliati, stylis obscuris, achaeniis atris. Intel* stygium et Fritzei (v. alpinum) intermedium. Tátra: in m. Kriván (Wol.); in m. Parenki ad fi. Lom- nica G a 1 i e i a e (id.), in m. Gorgan ilemski inter fl. Lomnica et Swica (id.). 79. H. nigritum Uechtr. = prenanthoides — alpinum- silvaticum. Ssp. nigritum Uechtr. — Tátra: Swistowka dolina Podu- piagzki völgy (Nyár.). — In m. Forasek Czorna Horae (Wol.) 80. H. chlorocephalum Wimm. = (prenanthoides < alpi- num) — vulgatum Ssp. stygium Uechtr. — Bukovina: in m. Muncel ad Karén 1590 m. (Wol.), Pop Iván et Forasek Czorna Horae (id.): Tátra: Granaty. Csorba-tó (Wol.. Hűlj.), Kis-Tarpatak völgye (Th.). Ssp. stygiellum Zahn. — Caulis 30 cm. altus, superne densissime floccosus et disperse breviter pilosus glandulosusque, inferne subpilosus raultifloceosus. Fólia rosularia numero sa, exteriora spathulata obtusa, interiora lanceolata acuta, denticulatá v. utrimque 1 — 2 dentibus grossis munita, subparva; caulinum 1 lineari-lanceolatum. Acladium breve, rami 5 — 6, inferiores 2 — 3 remoti, ordines axium 3, capitula 5 10. Involucrum 10 mm. longum ovatum rotundatum densissime glandulosum, subfloccosum, disperse v. modice obscureque pilosum, squamis atris angustis acuminatis. Flores saturate lutei apice + glabri, stylis obscuris, achaeniis bruneo-atris. Pedunculi subdense glandulosi, superne disperse pilosi. canotomentosi. — Transitus stygium >• vulgatum. In cac. m Muncel ad Rareu Bukowina e, solo schistoso 1590 m. (Wol.). Ssp szero/ciense Wol. et Zahn. — Habitu H. vulgati. Caulis c. 25 cm. altus subpilosus, sursum subfloccosus. Fólia rosularia 2—3 petiolata oblongo-lanceolata + acuta basi angustata, serrato- dentata. dentibus apice glanduloso-terminatis, supra glabra, in margine nervoque dorsali subdense breviterque ciliata, exteriora minora obtusiuscula plerumque emarcida ; caulina 4 — 5 lanceolata, basi cuneata vei lata sessilia, breviter vei longe acuminata, serrato-dentata, superiora lineari-lanceolata vei linearia. Acladium 25 mm, rami 2 ( — 4) remoti, capitula 3 vei numerosiora, múlta aborta, saepe unum tantum evolutum, subdense breviter pilosa, pilis dilutis basi obscuris (1—1,5 mm.), disperse glandulosa, basi disperse íloccosa, squamis subangustis obtusis v. obtusiusculis obscuris, interioribus subviridi-marginatis. Pedunculi cani breviter subpilosi disperse glandulosi. Flores dilute lutei, ligulis apice subglabris, stylis obscuris. — Tátra : Szerokie Uplazy (Kotula). 81. H. czeremoszense Wol. et Zahn. = Fritzei — trans- silvanicum. Caulis 20 30 cm. altus, basi epilosus, hypophyllopodus vei aphyllopodus 7 — 8foliatus, inter foliamolliter diluteque pilosus, usque ad basin subtiliter subeglandulosus. Fólia submagna (12:2, 8:2,3, 7 : 1,5 cm,), utrimque et in margine sparsim subtiliterque glandu- losa modice pilosa, inferiora anguste spathulato-lanceolata acutius- cula mucronata subintegerrima, basin versus longe attenuata petioliformia, basi semiamplexicaulia, sequentia lanceolata acumi- nata in basin semiamplexicaulem longe angustata vei sursum laté lanceolata vei oblongo-lanceolata basi subangustata semiamplexi- caulia, summa basi rotundata amplexicaulia, longe acuminata, média summaque leviter denticulata. RamiO — 7, liaudraro exomni ala orti oblique erecti foliosi, t'oliis sat magnis, monocephali, acladium longum. Involucrum 12 — 13 mm. longum subdense pilosum (pilis obscuris apice dilutis) disperse glandulosum effloccosum. Pedunculi dense pilosi disperse glandulosi denseque íloccosi, glandulis parvis. Flores lutei, ligulis apice ciliatis, stylis obscuris, achaeniis subatris. Galícia: In reg. Pini Mughi m. Hnetiesa ad fi. Weisser Czeremosz (Wol.). 82. H. laevigatum Willd. Ssp. Ciuriwkae Wol. et Z. — Hypophyllopodum, fólia rosu- laria emarcida. Caulis violaceus v. inferne pilosus, superne disperse pilosus floccosusque, c. 55 cm. altus. Fólia caulina c. 8 remota elongata lanceolata, ima petiolata utrimque attenuata, média breviter petiolata v. basi petioliformi sessilia, longe acuminata, summa basi subattenuata vei rotundata sessilia, omnia serrata v. serrato-dentata, supra dilute viridia et subpilosa, subtus et praecipue in margine nervoque dorsali modice vei dense ciliata, Inflorescentia paniculata (capitulis multis abortis praedita), invo- lucrum 8—9 mm. longum disperse fioccosum subdense glandu- losum, glandulis paucis longis , numerosioribus brevissimis lutescen- tibus immixtis , subepilosum ; squamae subangustae obscurae. Pedunculi tenues cani modice breviterque glandulosi, breviter obscureque subpilosi, deorsum cito calvescentes. Flores saturate lutei, ligulis apice pilis solitariis longis obsitis, stylis obscuris. Galícia: ín m. Ciuriwka montium Libuchora 1700 m. (Wol.). — Forsan laevigatum )> stygium? — Etiam ad Lizi in Carpath. Stryjens. (Wol.). Ssp. corvipedifolium Zahn (H. rigidum f. coronopifolium Koch et Auct.). — L i t h u a n i a : Wilna (Symjnovicz). — Galiciaoccid. ad balneum Szczawnica (Wol.), stylo luteo. 163 Ssp. firmum Jord. — Gehol 1060 m. (Nyár.). Ssp. gotlúcum Auct. (Fries p. p.). — Szafranowka (Wol.); Piwnicza ad fi. Poprad (Wol.). Ssp. laevigatum Willd. — N.-Fátra: Koza skala in v. Gágyeri völgy 800 — 850 m. (Hűlj.) ; S i 1 e s i a A u s t r. : In dorso Krywy (Kot.); Galícia: Krzywczyce pr. Leopolim, Muszyna et Leluchów ad fi. Poprad (Wol.). Ssp. lancidens Zahn. — S i 1 e s i a A u s t r. : Grabina pr. Teschen, Boguszowice (Kot.) ; Galícia: Krzywczyce et in silva «Gnojniker Wald» pr. Lwow (Wol.). Ssp. purpuricaule Zahn. — Moravia: Nikies pr. Haunsdorf (Laus). Ssp. rigidum Hartm. — Silesia Austr. : Lysa bora, Ropice (Kot.) ; Galícia: Krzywczyce pr. Lemberg (Wol.). — var. subumbellatum Z., foliis angustis, habitu H. umbellati, involucris sparsim giandulosis. — Silesia Austr.: Ropica (Kot.). Ssp. tridentatum (Fries) Dahlst. — P i e n i n i : Dreikronen- berg ; Bukovina: in v. Dea pr. Cámpulung (Wol.) ; Aba u j.-T. : inv. Áji-völgy pr. Torna (Th.); B.-N aszód: Oláhszentgyörgy (Prodan). 83. H. Knafii Celak. = laevigatum-vulgatum. Ssp. Knafii Cél. — Tatra: Szerokie Uplazj’ (Kot.), Koscielec ad Garny Gasienicowy staw (Wol.). — Silesia Austr.: Boguszowicz, Gnojnik, Ropica, in cac. m. Godula (Wol.). Galícia: In m. Mataków ad fi. Lomnica, Leopoldsdorf ad fi. Swica, Piwniczna et Leluchów ad fi. Poprad, Tatarów ad fi. Pruth, in m. Radzijowa pr. Szczawnica, Berdo ad fl. W. Czere- mosz 1260 m. [f. pilis in involucro pedunculisque ad 2,5 mm. longisj. 84. H. ramosum W. Kit. = laevigatum — caesium. Ssp. pectinosum Dahlst. — Tátra: Zimne wody = Drechsler- háuschen (Wol.). Ssp. ramosum W. Kit. — N.-Fátra: Tlsta 13 — 1500 m. (Hűlj.) ; Tátra: Roter Lehm (Wol.), Faixblösse, Drechslerkáuscken, Csorba-tó, Barlangliget, Bélái Mészkavasok : Bréhi déli sziklás részén (Nyár.), Tátrafüred 1000 m. (A. Scherfel, in Rehm. et Wol., Fl. Pol. exs. 106), Bliget — Zöld-tó: Vörösagyag (Hűlj.) ; Liptó: Kvacsányi-völgy (Nyár.), C s i k-Balánbánya felett: N. Hagymás 1786 ni. (Nyár.); Heves: in m. Tarkő (Prod.), — var. afarinum Borb. — Tátra: «Kámmchen» in valle Kohlbach (A. Scherfel 1. c. 197). Csorba-tó (Borb.). 85. H. inuloides Tsch. = laevigatum — prenanthoides. Ssp. lanceolatifolium Z. — Tátra: Poprádi-tó (Nyár.), Steinbachsee — Lomnitzer Grat ( Wol., sub nőm. bupleurifolium x umbellatum). 86. H. umbellatum L. Ssp. umbellatum L. a) genuinum Z. — L i t h u a n i a (Dybowski), Pinsk (Twardowska) ; G a 1 i c i a : Pienini, Lemberg mul- tis locis, Grodek, Sadova, Wisznia, Leopoldsdorf ad fi. Swica etc. ( Wol.) ; Cámpulung Bucowinae ( Wol.) ; Románia (Prod.) ; Hung., Fogara si havasok: Vistea maré (Nyár.); Beszt.- X a s z ó d : Naszód, Oláhszentgyörgy (Prod.) ; K o m á rom: in m. Turulheg}'- ad Bánkida (Kocs.) ; Be reg: Alsó-Vereczke (Th.), in m. Plaicsik supra Vócsi-telep (id.) ; Abauj-T.: in valle Boldva (Th ), Várhegy ad Torna (Hűlj.), Kassa, Szarvasbegy, in m. Hradova (Th.); Szépé s: Késmárk (Nyár.); T.-Lomnicz (Th.) ; Borsod: Bükk- hegys. (Hűlj.) ; S i I e s i a A u s t r. (Wol.). — f. coronopifolium Berak. — Vágvölgy : Strecsnó (d. Th.). — tsalicifolium A.-T. — Sz epe s : Márton-kegy, Jeruzsálem-hegy (Nyár.); Liptó: Yavrisó (Hűlj.); Abauj-T.: Bükkkegy (Hűlj.), in valle Szádellő (Th.) ad pag. Misz- lóka (Th.). ; Hont: Bakabánya (Kúp.). — f. angustifolium A.-T. — i'. linearifolium Wallr. — Wilna (Symon.). — var. latifolium A.-T. Heves: Felső-Tárkány (Prod.) ; Heves: in silva Kékes (Prod.) ; Sáros: Maloveska (Wol.); Transs.: KI. Hangestein ad Brassó, Kovászna (Römer); Galícia: Holoszyna ad fi. Weisser Czeremosz (Wol.), Lemberg (id.), Nadworna ad fi Czarna Bystrczyca (Wol.); Moldova (id.); Bucowina: Cámpulung (Wol.). — f. limo- nium Griseb. — Zielona ad fi. Schwarzer Czeremosz, Piwnyczna ad fi. Poprad, Wyszkow ad fi. Mizunka, Jablonica ad fi. Pruth (Wol.). — var. carpathigenum Zahn, foliis laté lanceoiatis, squa- mis latis viridi-atris. In régióné montana Carpatkorum satis fre- quens : Galícia: Oslawy Czarne pr. Kolomyja, Maxymec pr. Zie- lona, Jablonica pr. Tatarow, Hryniawa, Guretwyn, Stoubej, Jablo- nica— Worockta, Wyszkow ad fi Mizunka; Hung., Bereg: in subalpiuis m. Páj supra Yolócz (Th.) ; M áram a ros: ad riv. Kwasny supra Bogdán (id.) ; S z o 1 n o k-D o b o k a : Cibles (Prodán) ; in m. Godula Silesiae Austr. (Wol.). — var. monticola Jord. — Máramarof -: in alpinis Pietrosz supra Borsa (Th.) ; Gál.: in m. Grofa, Moloda et Busztul ad Lomnicam, Czornyj Dil ad fi. Weisser Czeremosz (Wol.); Bucowina: in m. Flutorica pr. Cárlibaba et in m. Tomnatieu ad Cámpulung, in m. Sukardu (Wol.), Tátra: Toporowy staw (Kot.). — f. tubulosum Z. — Czor- nyj Dil ad fi. Weisser Czeremosz (Wol.). Ssp. brevifólioides Z. — Illők Syrmiae (Prod ). Ssp. pseudopsis Jord. — Pasieczna et Nadwórna ad fi. Czarna Bystrzyka (Wol.), Polonina Tarnica pr. Wolosate Mikuli- czyn pr. Jablonica (Wol.). — Forsan umbéllatum > sabaudum. 87. H. virgicaule N. P. = umbéllatum — bupleuroides. Ssp. dunajecense Wol. et Zahn. (bupl. ssp. bupleuroides X umbéllatum carpathigenum). Aphyllopodum. Rhizoma saepe pluri- caule. Caulis ad 70 cm. altus crassiusculus lignosus obscure brunneus v. violaceus, dense floccosus. in inferioribus duabus par- tibus disperse breviter pilosus deminute floccosus. Fólia caulina 20 — 25 subappropinquata valde rigida subglaucescentia gramineo- 165 viridia, subtus subpallidiora, in margine subrevoluta, interdum + violacea, basi paulum angustata v. (superiora) aequilata sessilia, lanceolata, ad 10 : 2 cm. longa, acuminata acutiuscula, glanduloso- dentieulata, summa longe acuminata acuta vei acutissima, in parte aversa margineque modice floccosa, epilosa, inferiora in nervo dorsali subpilosa (2 — 3 mm.), ima basi pilis solitariis obsita. In- florescentia laxe paniculata, acladium 5 — 8 cm. longum, rami c. 7 (— 10), summi stricti erecti appropinquati, inferiores remoti longi. foliis parvis instrncti, ordines axium 3, capitula 8 — 10 ( — 16) vei compluria ; rami inferiores saepe tantum 1 ( — 2)-cephali, capit-ulis reliquis abortis. Involucrum 11 mm. longum crasse ovato- globosum depressum modice breviterque pilosum, pilis basi ob- scuris. disperse glandulosum, basi tantum rubfloccosum. squamis numerosissimis imbricatis obscure viridibus dilutius viridi-margi- natis, latiusculis, plurimis obtusis apice rubescentibus, intimis + aeutis. Bracteae 6 — 10 breves, superiores conrertae et in brac- teas transeuntes. Pedunculi apice parum incrassati subcani. Flores dilute lutei, stylis initio brunneoluteis denique obscuris. P i e n i n i : in m. Kacza ad fl. Dunajec (Wol.). Variat: 1. brevipüum Z,, caule breviter tantum piloso, foliis in nervo dorsali tantum pilosis. 2. longipilum Z., caule inter fólia inferiora et média dense longeque piloso (3—4 mm.), foliis inferioribus mediisque in nervo dorsali dense pilosis, inferioribus praeterea in margine ciliatis et in tota parte aversa disperse pilosis (an H. crinicaule N. P. ?). Ssp. Kaczae Wol. et Zahn. — H. umbellato magis affine- Caulis lignosus epilosus usque ad médium disperse fioccosus, inferne obscure violaceus. Fólia caulina ad 20, rigida lanceolata (latissima 10 : 1,5 cm.) basi angustata, summa basi aequilata sessilia longe acuminata acutiuscula, remote levissimeque sinuato- denticulata, dentibus obtusiusculis, in margine parum revoluta, subtus distincte venosa, supra subtusque nervo mediano albido munita, média summaque in nervo dorsali, summa etiam in tota parte aversa, inferiora in margine tantum subfloccosa. Inflores- centia + indeterminata paniculata, ramis 6 vei compluribus, in- ferioribus longis obliquis strictis foliosis, acladio ad 60 mm. longo, ordinibus axium 3, capitulis c. 18, reliquis numerosis abortis (ramis 1— 2-cephalis). Pedunculi superne subincrassati 5 — 8 bracteis linearibus sublongis viridibus obsiti. Involucrum 11 — 13 mm. longum crasse ovato-globosum denique truncatum, pilis glandulis- que solitariis obsitum tantum subfloccosum, squamis subangustis obscure viridibus dilute viridi-marginatis, exterioribus angustis, inferioribus obtusiusculis v. acutiusculis. Flores dilute lutei, den- tibuc sublongis coronati, stylis denique obscuris. Pienini: In m. Kacza ad fl. Dunajec (Wol.). Ssp. virgicaule N. P. — Gömör: In arcé Muránv (Kúp.). 166 88. H. speciosum Hornem. = umbellatum — scorzoneri- folium. Roter Lehm [Czerwone glinki] in alpibus calc. Bélaensibus (Wol.). — Fólia supericra etiam in parte superiore subtloccosa. 89. H. crocatum Fr. = umbellatum — prenanthoides. Ssp. conicum A.-T. — Tátra: Popráűi-tó (Nyár.). Ssp. hryniawiense Wol. — ín m. Stoubej pr. Hryniawa Galiciae (Wol.); Jablonica — Worockta ad fi. Pruth (id.). 90. H. Worochtae Wol. 1889 in sebed. = umbellatum — pocuticum Wol. Habitu H. lanceolati latifolii. Caulis crassiuscnlus subtlexuosus basi atroruber et subepilosus, snpra basin usque ad apicem modice vei subdense albopilosus, pilis borizontaliter patentibus, ad 75 cm. altus. Fólia caulina ad 20, ima subremota, média magis appro- ximata conspicua, inferiora laté lanceolata subintegerrima basin versus longe attenuata petioliformia basi semiamplexicaulia, acutiuscula, sequentia latiora acutiora (ad 10 : 4 cm. longa) denti- culata, summa breviter ovato-lanceolata subsemiamplexicaulia, omnia obseure gramineo-viridia, utrimque et praecipue in margine modice vei subdense pilosa, média summaque supra glabrescentia v. epilcsa, in margine non revoluto tantum subdense pilosa, 0,5 — 1 mm.: pili in superioribus plantae partibus basi bulbosi. Inflorescentia H. lanceolati, rami 8 — 10 remoti, ordines axium 3— 4, capitula c. 20, acladium 5 — 15 mm. longum. Involucrum crasse ovatum denique truncatum, 13 mm. longum; squamae latae obseurae obtusae, interiores viridimarginatae, exteriores laxae, omnes pilis dispersis, glandulis modice numerosis vei subdensis obtectae, subeffloccosae. Pedunculi c. 3-bracteati, disperse glan- dulosi breviter subpilosi dense floccosi, pilis dilute canis horizon- taliter patentibus basi incrassatis, apice vix incrassati. Flocci deorsum cito deminuti, in caule mox nulli. Flores saturate lutei, styli obseuri, lignlae apice glabrae, acliaenia atra. In dorso m. inter Jablonica et Worochta ad fi. Pruth (Wol.) 91. H. Grofae Wol. = umbellatum X stygium ! Wol. Aphyilopodum. Caulis 20 — :i0 cm. altus basi rufescens, sub- tenuis, subdense pilosus basi glaber. Fólia caulina c. 8, ima saepe emarcida, lanceolata + longe attenuata basi petioliformia, obtusi- uscula vei acutiuscula mucronulata, remote denticulata leviter sinuata saepe subundulata obseure viridia subrigida, subtus dilu- tiora, supra disperse, subtus submodice pilosa, pilis bulbosis, bulbis in foliis superioribus obseuris, in margine subdense rigi- diusculeque pilosa, superiora basi subangustata sessilia acuminata, lanceolata, plana, in margine subtusque fioccis articulatis obsita. Acladium 1/i — V3 totius caulis exhibens, rami longi, foliis viridibus obsiti, oblique arcuato-erecti flexuosi plerumque monocephali. 167 Pedunculi superne incrassati, cani, obscure subpilosi, pilis ad 3 mm. longis rigidis horizontaliter patentibus, + disperse glandu- losi, floccis usque ad caulis basin subnumerosis, glandulis deorsum cito deminutis pariter ac in foliis parvulis. Involucrum 10 — 12 mm. longum ovatum, squamis latis lanceolatis obtusiusculis vei acutis, exterioribus brevibus obtusis, intimis acutissimis viridi-marginatis, reliquis atroviridibus subimmarginatis, modice vei subdense pi- losis, pilis brevibus canescentibus basi obscuris, subglandulosum, basi tantum subfloccosum. Flores dilute lutei, stylis obscuris, apice brevissime tantum ciliatis v. glabrescentibus. Achaenia ? — Inter formás humiles H. umbellati et H. stygium hybridum. In cacumine m. Gróf a 1751 m. ad fl. Lomnica Carpathum (Wol.). 92. H. virosum Pali. Ssp. virosum Páll. — Ad rip. abrupt. fl. Sereth pr. Mona- sterzyska (Bl.). 93. H. sabaudum L. (boreale Fr. p. p.). Ssp. eminens Jord. — Rudno pr. Leopolim (Wol.), Pasieczna ad fl. Czarna Bystrzyca (id.), in cac. m. Barania (Kot.). — f. ecliticaule Jord. — Abauj-T.: Szarvashegy pr. Falucska (Th.). Ssp. obliquum Jord. — Galícia orient. : Solotwina in v. Mizunka (Wol.). Ssp . praticolum Sudre. — B-Pestinum: Óbuda, in ripis argill., in valle Zugliget pr. Budám; in m. Csikóvár pr. Pomáz (Kocsis). Ssp. querceturum Jord. — Heves: Várhegy (Prod.); Hont: Bakabánya (Kúp). Ssp. scabiosum Sudre. — Dubienko pr. Monasterzyska, Bodna- rów ad fl. Lomnica (Wol.). — Moravia: Griigau pr. Ölmíitz (Laus). Ssp. vagum Jord. f. genuinum. — P o 1 o n i a : Sandomierz (Piotrowski) ; Galícia: Rudno, Lemberg, Holosko, Wola Ciklinska pr. Jaslo (Wol.), Muszyna et Piwniczna ad fl. Poprád (Wol.) ; Abauj-T.: Farkashegy pr. Kassa (Th.), Baska, Kassahámor, in v. Szádellő (Th.) ; Heves: Felső-Tárkány (Prod.); Szepes: Hosszúerdő (Nyár.); Pest: Nagyszál supra Vác (Hűlj.); Buda- pestinum: Hűvösvölgy et in silva Zugliget (Kocs.); Beszt.- Naszód: Oláhszentgyörgy (Prod.) ; S 1 a v o n i a : Rakovac (Kúp.). — f. aviorum Jord — Comit. Pest: Piliscsaba, Farkas völgy, Hűvösvölgy (Kocs.); Nagy szál supra Vác (Hűlj.) — f. rigidicaule Jord. — SilesiaAustr. : in m. Kusmien (Kot.), — var. subrectum Jord. — Románia: Mehedenfi (Prod.) ; B u d a (Borbás) ; Sáros: Murianok (Wol.) ; A b.-T orna: in m. Hradova (Th.), supra A.- Meczenzéf (Th.) ; Szepes: Szafranówka Pieninum (Wol.) ; Ma- lovska ad fl. Hernád (Wol.) ; Galícia: Jablonica ad Pruth (Wol.). Ssp. virgultorum Jord. — Pest: Insula Csepel, Piliscsaba 168 (Kocs.) ; Galícia: Saybusch [Zy wiec], Hoszow ad fl. Swica, ad balneum Zegiestow (Wol). 94. H. pseudobupleuroides N. P. = sabaudum — bupleu- roides. Ssp, crinicaule X. P. — Pieniny Galíciáé (Wol.). 95. H. dolosum Burn. et Gremli = sabaudum — umbel- latum. Ssp. dolosum Burx. et Gr. — Hont: in quercetis «Pruslovky» ad Bakabánya (Kúp.). 96. H. racemosum W. Kit. Ssp. barbatum Tsch. — Albánia: Marino distr. Vasojevici (Baldacci, It. Alb. X 1903 no 199); Croatia: in silvis ad Brusane (Deg.) et Sveti Iván supra Medak 800 m. (Kocsis). — f. stiriacum A. Kern. Hont: Muskovskie pr. Bakabánya (Kúp.). f. tenuifolium Hőst. — Ad pedem m. Godula Silesiae A a s t r. (Kot.). Ssp. italicum Fr. — Inter Brusane et Ostarija (Deg.) Ct o a t i a e. Ssp. racemosum W. Kit. — V e 1 e b i t : Sveti Iván pr. Medak (Kocsis.). — f. subbarbatum Z. Inter Brusane et Ostarija (Lexgy.). 97. H. pseudoboreale A. T. = racemosum — sabaudum. Ssp. pseudoboreale A.-T. — Abauj-T. : in m. Jahodna supra Kassa (Th.) ; B o r s o d : Tatárárok pr. Diósgyőr (Budai), Bükkhegység (Hűlj.); Hont: Bakabánya (Kúp.). 98. H. latifolium Spr. — racemosum — umbellatum. Ssp. brevifolium Tsch. — Heves: Szarvaskő (Prod.). Ssp. latifolium Spr. — Herceg.: Jablanica (Prod.); K.- Szörény: infra m. Sojmuluj pr. Herkulesfürdő (Th.). 99. H. stupposum Rcbb. fii. Ssp. nivisquamum Deg. et Z. — Croatia: In m. Panos 1262 m. (Rossi). Ssp. stupposum N. P. — Porto Maura ad pag. Rogaznica (Th.); Ve le bit: In m. (Mali Sadikovac ad Ostarija (Rossi). Bul- gária: Belovo, Zemen (Urumoff). 100. H. maerodon N. P. — stupposum — bifidum. Ssp. maerodon N. P. 1. epilosiceps Z., involueris dense fioc- cosis epilosis et 2. pilosiceps Z., involueris subpilosis minus floc- cosis. — Herceg: Prenj pl. 10 — 1200 m. (Prodán.) Ssp. purpurascentipes Rossi et Zahn (= nivisquamum — bifidum). Rhizoma crassiusculum. Caulis 8 — 15 cm. altus tenuis purpureus, superne modice vei subdense, usque ad basin disperse íioccosus, eglandulosus, pilis dispersis v. sparsis albidis rigidius- culis 2 — 2.5 mm. longis obsitus. Fólia rosularia numerosa obovata 169 vei elliptica vei oblonga et oblougo-lanceolata, obtusa vei + acuta, apice saepe plicata, obsolete denticulata vei integerrima, sub- glaucescentia, subtus vix pallidiora et interdum parcefloccosa, plemmque utrimque + purpurascentia, in parte superiore glabra et nervis saepe intensius purpureis praedita, in margine modice vei subdense setosa et glandulis minntissimis solitariis obsita, subtus disperse pilosa, in nervo dorsali praecipue basin versus saepe subdense setoso-pilosa (2—4 mm.), omnia subparva (cuni petiolo 45 : 25 ad 60: 15 mm. longa); caulina 1 — 2, imum lan- ceolatum subtus disperse floccosum, summum parvum lineari- lanceolatum, subtus subfloccosum, vei bracteiforme. Acladium 15 mm. 1., rami 1 — 3 remoti, ordines 2 ( — 3), capitula 2 — 3( — 5). Involucrum lo mm. longum crasse ovaturn obscure canum den- sissime floccosum fere lacteo-perfusum, disperse vei vix modice pilosum (pilis basi atris) disperseque glandulosum, squamis e basi lata acuminatis + acutis apice barbulatis, obscuris, interioribus viridi-submarginatis. Pedunculi parcepilosi glandulosique, cani, bracteis 1 — 2 ciliatis canescentibus obsiíi. Flores st}disque lutei. — H. nivisquamo simile. Vei ebit: In m. Plana 1304 m. in Sugarska Duliba, in m. Yeliki Stolac 1401 m., in m. Krug 1342 m. et in m. Pavelic Kuk 1089 m. (Rossi). 101. H. Tommasinii Rchb. fii. = racemosum — stup- posum. Ssp. adenothyrsum Ság. et Zahn. — Hercegovina: In rupium fissuris in glareosis ad Polje pr. Trebistova inter PosuSje et Podklecani, c. 900 m. .(Handel-Mazzetti). Ssp. Tommasinii Rchb. fil. — Here.: Prenj pl. (Prodán). Ssp. setosissimum N. P. Ibidem (Prod.). 102. H. sparsiflorum (Friv.) Fries. Ssp. paniculatissimmn Zahn. — Caulis subcrassiuculus eglan- dulosus efíioccosus, basin versus tantum rigidiuscule breviterque subpilosus et + violaceus,striatus, phyllopodus, saepe subascendens, basi petiolis vetustis foliorum involutus. Fólia radicalia subnumerosa laté lanceolata rigidiuscula subglauca, utrimque, basin versus longius attenuata, laté aíato-petiolata, glanduloso-denticulata, supra glabra lucida, in margine subridigiuscule breviterque ciliata, subtus pallidiora et molliter parcepilosa, petiolis basi valde dilatatis; caulina 4—5, maiora lanceolata basi angustata sessilia, reliqua cito decrescentia longe linearia vei bracteiformia, in margine subundulata, effloccosa, infra caulis médium inserta. Infloreseentia indeterminata squarroso-paniculata, acladium 20 — 30 mm. 1., rami ad 15 saepe usque ad basin descendentes, summi 10 e bractearum longarum linearium v. filiformium alis orti oblique patentes sub- stricti tenues, pariter ac caulis bracteis linearibus v. filiformibus obsiti, omnino glaberrimi, ordines 4, capitula ad 50 vei compluria. Involucrum 9—10 mm. longum irregulariter irabricatum, modice pilosum , disperse glandulosum, squamis latis atroviridibus acuti- usculis vei obtusiusculis, interioribus viridi-marginatis, exterioribus in margine subfloccosis plerumque viridi-marginatis ; pili 1—2 mm. longi obscuri apice diluti. Bracteae obscurae viridi-marginatae. 2-3 remotae. Pedunculi tenues subvirides, apice modice, rarius subdense floccosi, deorsum cito subeffloccosi, epilosi, eglandulosi. Flores citrini, styli obscuri, achaenia obscure brunnea. — Bulgária: Cam- korija (Laus). Ssp. málomvizense Deg. et Z. — Camkorija (Laus). Ssp. Kotschyanum Heuff. f. glabrum , involucris glaberrimis, squamis latis obtusis. — Camkorija (Laus). Ssp. vestiticeps Zahn. — Caulis 10 — 25 cm. altus tenuis epilosus, superne sparsim floccosus. Fólia radicalia numerosa laté lanceolata vei lanceolata rigida glanca acuta denticulata, in margine praecipue basin versus et in nervo dorsali rigide pilosa, interiora in nervo dorsali subfioccosa ; caulina 2 — 3 parva, in nervo dorsali vei summa in tota parte aversa parcefloccosa. Acladium 20 — 30 ( — 50) mm. L, rarni (0 — ) 2 — 3 squarrosi, valde remoti, ordines 3, capitula (1—) 2—9. Involucrum 10 — 11 mm. longum denique depressum, laté cylindrico-ovatum, irregulariter imbricatum, submo- dice breviterque pilosum glandulosum que , squamis exterioribus brevibus obtusiusculis, reliquis latis atroviridibus dilute viridi- marginatis non vei parcefloccosis ; pili apice diluti. Pedunculi subfloccosi apice tantum glandulis solitariis obsiti, c. 3-squamati. Flores citrini, stylis obscuris, achaeniis subatris. — Bulgária: Samokov (Laus). Ssp. sparsiflorum (Friv.) Fr. — Bulgária: Belovo (Urumoff)- var multifolium Z .. foliis caulinis ad 20, interioribus laté lanceolatis obtusiusculis, caule ad 80 cm. alto, inflorescentia squarroso- et longe ramosa, ordinibus axium 4 — 5; capitula numerosissima. — Bulgária: in valle Marica (Laus). Ssp. sparsicrinum Deg. et Z. — Bulgária: Vitosa (Laus). Ssp. subsparsicrinum Zahn. — Caulis ad 60 cm. altus, basin versus parcepilosus. Fólia glauca subtus dilute viridia, radicalia longissima (ad 20 cm.) lanceolata dentata, exteriora obtusiuscula mucronata, reliqua + longe acuminata, omnia supra glabra, in margine nervoque dorsali breviter subeiliata, petiolis subpilosis; caulina ad 8, média basin versus tantum in margine nervoque dorsali sparsim ciliata. summa linearia longa epilosa, omnia effloccosa. Involucra ut in ssp. sparsifloro, séd squamae modice pilosae, pilis obscuris apice dilutis, et disperse glandulosae, effloccosae. Pedunculi sparsissime pilosi, sparsim glandulosi, subef- floccosi. — Bulgária: Camkorija (Laus), Vitosa (id.). Ssp. pseudosparsiflorum Zahn. — Ssp. sparsifloro valde 171 simile, séd squamae in dorso sparsira, peduneuli sparsim vei submodice floccosi, glandulae ubique nulláé. Caulis glaberrimus tenuis flexuosus ad 40 cm. altus basi violaceus. Fólia radicalia gramineo-viridia glaucescentia, subtus albido-viridia et molliter subpilosa, supra pilis brevibus rigidiusculis dispersis vei submodice numerosis, in margine subdensis obsita, denticulata, petiolis praecipue basin versus subdense molliterque pilosis praedita, exteriora obovato v. oblonga obtusiuscula, in petiolum sensim angustata, interiora oblongo-lanceolata, supra + glabrescentia, utrimque magis angustata; caulina ad 6 lanceolata, interiora in margine nervoque dorsali disperse v. sparsim ciliata, summa epi- losa, omnia effloccosa. — Bulgária: In valle Marica (Laus). 103. H. erythrocarpum Peter = sparsiflorum — sil- vaticum. Ssp. Brandisianum Z. — Bulgária: Karlovo (Nyár. herb.), Camkorija, in m. Musalla (Laus), in valle Bistrica (id.). Ssp. leptobrachiopsis Zahn. — Caulis 60 — 70 cm. altus sub- tiliter striatus subtenuis sparsim, basi modice pilosus, superne subfloccosus viridis, apice tantum disperse glandulosus, basi violaceus. Fólia radicalia petiolata elliptica vei oblonga, interiora submagna, basi abrupte vei (intima) longe sensim in petiolum subalatum dense molliterque pilosum angustata, mollia, dilute viridia vix glaucescentia, supra subrigidiuscule subpilosa, vei interiora subglabra subtus pallidiora disperse molliterque pilosa, in nervo dorsali dense albopilosa (1 -3,5 mm.), glanduloso- denticulata, dentibus saepe in petiolum alatum descendentibus ; caulina 3 (—4) sensim descrescentia, imum oblongo-lanceolatum saepe sat magnum, pluridentatum, dentibus apice looge glanduli- formibus, supra glabrum, subtus sparsim pilosum, in nervo dorsali parcefloccoso subpilosum, basi attenuatam alato-subpetiolatum et densius pilosum, acuminatum acutum, médium basi angustatum sessile, in nervo dorsali subfloccosum, summum in nervo dorsali densius vei in tota parte aversa sparsim floccosum, denticulatum, quartum lineare v. bracteiforme. Iníiorescentia laxissime paniculata, ramis ad 8 valde remotis squarrosis arcuato-patentibus elongatis, ordinibus axium ad 4; capitula 15 — 25, acladium 10 — 25 mm. 1. Involucrum subparvum 8 — 9 mm. longum ovato-cylindricum initio subturbinatum, effloccosum epilosum sat dense tenuiterque glandulosum, squamis viridi-atris subangustis + acutis, irregulariter imbricatis, interioribus viridi-submarginatis. Peduneuli tenuissimi obseure multiílocci, modice v. subdense tenuiterque glandulosi, bracteis 1 2 subulatis subglandulosis obsiti. Flores subeitrini, dentibus brevissimis obseurioribus, stylis atris, achaeniis obseure castaneis. — Habitu H. Pollichiae Sch. Bip. Bulgária : Camkorija (Laus). - f. angustifólium Z, foliis lanceolatis denticulatis. — In 13 m. Musalla, Camkorija (Laus). — var. subcalvifolium Z., foliis oblongo-lanceolatis v. lanceolatis tenuibus, in petiolum angustatis, denticulatis, in parte superiore glabris, in margine brevissime ciliatis, subtus sparsim, in nervo dorsali breviter molliterque pilosis. — Camkorija, Musalla (id.). Ssp. erythrocarpum Peteh. — Bulgária: Camkorija (Laus). Ssp. melanocarpum Zahn. — H. sparsiflori ssp. pseudosparsi- floro valde simile. Caulis c. 30 cm., tenuis, disperse, inferne sub- dense mollipilus, superne + íloccosus eglandulosus, acladium 15 mm., rami 3 — 4 remoti, ordines 3, capitula 3 — 12. Fólia radi- calia longe petiolata oblongo-lanc.eolata obtusiuscula v. lanceolata acuminata, submollia, utrimque breviter subpilosa, in margine nervoque dorsali dense breviterque ciliata, in petiolo subdense molliterque pilosa (2 — 3 mm.), denticulata, in petiolum cito vei longe attenuata, caulina 3 — 4 ( — 5) lanceolata longe acuminata v. anguste lanceolata. denticulata, in margine ciliata, imum sublonge alato-petiolatum, reliqua basi angustata sessilia. Involucrum 8 — 9 mm. 1. ovatum denique depressum submodice pilosum flocco- sumque, subeglandulosum, squamis latiusculis + acutis subatris vei atroviridibus, irregulariter imbricatis. interioribus pallide viridi- marginatis. Pedunculi subfloccosi parcepilosi sparsim glandulosi. Flores subcitrini, achaeniis stylisque subatris. — In m. Vitosa Bulgáriáé (Laus). Ssp. pyenadenium Dkg. et Z. — Camkorija (Laus). Ssp. incomptmn Neic. et Z. — Camkorija (Laus). 104. H. retyezatense Deg. et Zahn = sparsiflorum — bifidum. Ssp. retyezatense D. et Z. — S z o 1 n o k-D o b o k a : in m. Cibles (Prod.). Ssp. sparsulum Z. — V e 1 e b i t : In m. Vaganski Vrh supra Medak 1700 m. (Lengy.), in valle Suha draga supra Sarica Duple (Rossi), in m. Samar supra Jadina (id.). 105. H. camkorijense Zahn = sparsiflorum — vulgatum. Ssp. camkorijense /. — Habitu H. vulgati. Hypopliyllopodurm foliis radicalibus florendi tempore emarcidis. Caulis ad (50 cm. altus striatus basi violaceus sursum viridis, inferne breviter molli- terque subpilosus, superne sparsim pilosus subdense íloccosus. Fólia caulina 5— 8, ima 2—3 saepe appropinquata petiolata oblongo- lanceolata utrimque attenuata rigida supra glabra vei praecipue marginem versus disperse rigideque pilosa, sequentia remota lan- ceolata breviter petiolata v. basi angustata sessilia, omnia in margine subdense ciliata, subtus subsparsim, in nervo dorsali modice pilosa, subglaucescentia dilute viridia, irregulariter + grosseque dentata. dentibus glanduloso-terminatis, pluridentata, superiora saepe grossius dentata sensim decrescentia sublonge acuminata subtus saepe parcefloccosa. Inflorescentia indetermi- nata. saepe ex omni ala ramosa, ramis ereetis saepe valde elon- gatis foliatis apice ramulosis, ordines axium 3 — 4, capitula 10 vei numerosa, acladium 10 — 20 mm. longurn. Involucrum 9 — 10 mm. 1. óvatlan denique depressum breviter subpilosum subsparsim glandulosum basin versus subfioccosum, squamis subirregulariter imbricatis, exterioribus angustioribus, interioribus angustis acutis, omnibus subatris anguste subviridi-marginatis. Bracteae 2 — 3 parvae prope involucrum insertae. Pedunculi cani sparsim pilosi subeglandulosi. Flores dilute lutei, stylis achaeniisque subatris. Bulgária: Camkorija (Laus). 106. H. subnitens Zahn '== sparsiflorum >> vulgatum. — Hypo- vei aphyllopodum. Habitu H. vulgati glabri. Caulis 25 — 50 cm. altus tenuis, superne subfloccosus epilosus, medio sparsim vei non pilosus, basin versus sparsim vei subpilosus et + violaceus, + flexuosus, viridis. Fólia caulina ad 12, ima submagna ovata vei oblongo-laneeolata denticulata ve] dentata obtusa vei acuminata, breviter petiolata, in petiolum cito sensimve angustata, papyracea gramineo-viridia subglaucescentia, in margine breviter subciliata subfioccosa, subtus brevissime disperseque et rigidiuscule pilosa sparsim floccosa, in nervo dorsali subdensius pilosa floccosaque, sequentia citissime decrescentia oblongo-laneeolata vei lanceolata basi + lata sessilia, basin versus paulum, apicem versus multo magis acuminata acuta, etiam in parte superiore (et in margine) parcefloccosa, superiora epilosa linearia v. bracteiformia. inflores- centia paniculata subindeterminata, acladium 5 — 15 mm. longurn rami 3 — 7, ordines axium 3, capitula 4 — 15. Involucrum 9 mm. longurn epilosum vei pilis rarissimis obsitum, parcissime brevissi- meque glandulosum basi subfioccosum, squamis atroviridibus irregulariter imbricatis sublatiusculis obtusis, intimis acutiusculis dilute viridi-marginatis, inferioribus angustioribus. Pedímculi tenues, dense. superne densissime floccosi, epilosi, eglandulosi, ad 5 bracteis squamatis vei imis subulatis obsiti. Flores citrini, stylis achaeniisque subatris. — Bulgária: Camkorija (Laus). 107. H. Velenovskyi Freyn = sparsiflorum — prenant- hoides. Ssp. chamueprencinthcs Zahn. — Aphyllopodum. Caulis ad 60 cm. altus tenuis, basi violaceus subepilosus, medio sparsim vei modice rigidiusculeque pilosus, subflexuosus, superne subepilosus, séd parcefloccosus et disperse tenuiterque glandulosus, subtiliter striatus. Fólia caulina c. 12, lanceolata, utrimque longe attenuata glanduloso-denticulata sensim decrescentia, ima 2 (—3) longissime alato-petiolata molliora, sequentia basi longe attenuata sessilia, média basi prenanthoidiformia sessilia semiamplexicaulia, summa rigidiora, e basi lata amplexieaulia acuminata angustiora omnia supra glábra lueida gramineo-viridia subglauscescentia, ima tan- 13* tum in j)arte superiore vix modice breviterque rigidipila, subtus subpilosa, reliqua in margine modice vei sat dense breviterque ciliata, subtus disperse pilosa, in nervo dorsali et (ima) in petiolo subdense brevipila, summa subepilosa, omnia effloccosa subtus subalbido-viridia. Inflorescentia ut in H. prenanthoidi, oligocephala, acladio 5—10 mm. longo, ramis 3 — ö, ordinibus axium 3 — 4; capitula pauea vei ad 15. Involuernm 9 — 10 mm. longum cylindrieo- ovatum. parcefioccosum subdense glandulosum disperse obscureque pilosum. squamis sublatiusculis + acutis irregulariter imbricatis atroviridibus, apice barbulatis. Pedunculi dense glandulosi sub- floccosi plenumiue epilosi. Flores citrini, apice distincte ciliati, stvlis obseuris, aehaeniis dilute brunneis. Bulgária: In m. Vitosa (Laus). H. prenanthoidi magis at'fine ; caule tenni viridi + glabro, t'oliis angustis subglaucescentibus supra glabris, involucris irregu- lariter imbricatis ad H. sparsiflorum vergens. Ssp. Velenovskyi Freyn. — Bulgária (Urumoff). 108. H. iuranomorphum Zahn = sparsiflorum — silva- ticum — prenanthoides. Habitu omnino H. iurani. Phyllopodum. Caulis ad 50 cm. altus tenuis subdense pilosus, 2 mm., basi dense pilosus violaceus, supra médium sparsim tenuiter, apice submodice longiusque glandulosus. Fólia radicalia 2, petiolata oblongo-lanceolata obtusius- cula v. subaeuta: caulina ad 10, ima lanceolata basin versus longe attenuata, quasi laté alato- longe Gondolkozzunk csak egy kicsit kérem, hogy vájjon egy locomotivnak, vagy egy electromos dynamónak a megszerkesz- tésénél, vagy megfordítva, működési eredményeit kifejező görbéjének a pontos számításánál csakugyan elegendő-e az a fentebb kikötött 3 képlet? Ugyebár, hogy nem. Pedig azt mindenki belátja, hogy az a gépszerkesztő, vagy a gép munkáját vizsgáló mérnök analy- tikai eszközeivel és komplikált számításaival a gyakorlat czéljait szolgálja! És ha ez így van, ezen viszonylag egyszerű gépeknél milyen jogon kívánhatja valaki, hogy a sejtek életfolyamatának, táplálkozásának, növekedésének és szaporodásának komplikált folya- matából előálló fatest térfogati növekedését, a szerző úr által tár- gyalt interpolatiós sor 3—4 tagjával ( 12(5. lap) avagy Endres által előirt három egyenlettel (127 — 128. lap) kilehessen fejezni. Feleslegesnek tartom ezt a kérdést tovább tárgyalni, ezekből mindenki megérthette felfogásomat és láthatja azt is, hogy addig, mig Rónai úr az interpolatiós formulákkal való dolgozást helyesli, én azokat, mint kisegítő eszközöket jobb hijján ugyan elfogadom, 179 gyakorlati értéküket kétségbe nem is vonom, de az oknyomozo természettudományos kutatás terén sokra nem becsülöm. Ezek után reá kell térnem a czikkiró úr kritikájának azon részére, melyben az én tanulmányommal, az abban alkalmazott föltevéssel, egyenletem biológiai factorával stb. foglalkozik. Nevezett szerző azzal kezdi kritikáját hogy «Dr. Kövessí Ferencz a fák növekedési törvényeinek kutatásánál nem a termé- szetnek tényleges és tömeges megfigyelése alapján állítja föl törvé- nyét, hanem olyan — a priori — felállított hypothesisekből indul ki , amelyek az összes tapasztalati adatokkal homlokegyenest ellen- keznek.» Nézzük csak még egyszer a szóban forgó tanulmányomat: ott az első lapon meglátjuk azt, hogy miként szereztem adataimat a természetből. Az első bevezető sorok után a második kikezdés- ben azt olvashatjuk, hogy k Adatnyerés szempontjából a fát tőből kiásattam és a földszinttől kezdve a törzs minden méter magas- ságában korongokat készítettem. Ezek a metszetek szolgáltak a fa térfogati növekedésének megállapítására, oly módon , hogy » stb. A 84-ik lapon az érdeklődő megtalálja ezeket, az egyes éveknek megfelelő térfogati mérési adatokat is. Ha Rónai úr ezeket a felvilágosításokat és adatokat benne fel nem lelte, sok ügyei- met munkám tanulmányozásának nem szentelhetett és czélja nem volt az objectiv bírálat. Ama megjegyzése, hogy kiindulásom alapjául nem tömeges megfigyeléseket vettem : nagyon helyes, de ki kell emelnem, hogy épen ez volt a czélom. Szükséges volt erre azért, mert a tömeges átlagadatok mellett épen az időről-időre változó biológiai factorok elmosódtak volna , pedig én ezekre fektetem tanulmányom fősúlyát, hiszen ezekkel akarom a változó fejlődési jelenségeket magyarázni. Felfogásom szerint : akkor tévedtem volna , ha a tömeges állagada- tokból indultam volna ki. Hogy — a priori — hypothesissel élek, az is igaz, de az ilyen- fajta bún nemcsak engem terhel, hanem az összes termé- szetkutatókat. Hogy Rónai úr soha hypothesisekkel nem élt és kijelenti, hogy «a fák térfogati növekedésének kutatásánál ilyen hypothesisek felállítására semmi szükség nincsen ». azt én is egészen « világos és természetes »-nek találom. Poincaré. a párisi Sorbonne egyetem világhírű tanára, korunk egyik legmélyebb gondolkodója, legújabb uludomány és föltevés » czímú művében, melyet nagybecsű volta miatt a Kir. magyar ter- mészettudományi társulat magyar fordításban a múlt évben kiadott, összefoglalta az alapvető tudományok fejlesztése terén ezideig eltelt időkben működött vezető szellemek gondolatmenetét, kiindulásuk alapját stb. ; vagyis összefoglalta a tudományos kutatás alapelveit és idevonatkozólag azt mondja, hogy: « Egyetlen tétel sem lehetne új, ha levezetésénél valamely új alapföltevés nem szerepelnem . (8. lap.) « Minden következtetés , féltévé- sekböl indul ki: maguk ezek a feltevések, vagy már maguktól önként bizonyításra nem szorulnak , vagy pedig csak úgy fogadhatók él, ha más tételre vezethetők vissza ; mivel azonban így a végtelenségig vissza nem mehetünk, minden deductiv tudomány szükségképen bizonyos számú bebizonytíhatatlan alapelven épül fel.y> (39. lap.) Ezekkel a hypothesisekkel úgy vagyunk, hogy ha valakinek az észjárásával az az analytikus vagy synthetikus ítélet útján létrejött — & priori — elv megegyezik, akkor elfogadja és épít reá, ha nem, akkor elveti és mást keres. De föltevésre okvetlen szük- ség van. Nagyon találóan jegyzi meg Poimcaré, hogy: « Mindenben kételkedni vagy mindent elhinni, két egyformáin kényelmes meg- oldás, mert úgy az egyik, mint a másik , megkimél bennünket a gondolkodástól ». « A helyett, hogy a dolgot egészében elit elnök, jobb, ha gondosan megvizsgáljuk a föltevés szerepét: fel fogjuk ismerni nemcsak azt, hogy sok esetben szükségesek a föltevések , hanem azt is, hogy a legtöbbször jogosultak is. Látni fogjuk azt is, hogy a föltevéseknek többféle változata van : egyesek bebizonyíthatok és ha egyszer kísér- leti beigazolást nyertek, termékeny igazságokká lesznek : mások — a nélkül , hogy tévedésekre vezetnének — hasznosak lehetnek azáltal, hogy gondolataink rögzítésére alkalmasak ; ismét mások, végül csak látszólag feltevések és a valóságban fogalmi meghatározások , vagy burkolt megállapodások. Ez utóbbiakkal , főleg a mathematikai és a velük érintkező természettudományokban találkozunk. Éppen ezen alapszik e tudományok szigorúsága. E megállapodások szellemünk szabad tevékenységének termékei, mely e téren nem ismer akadályt. Szellemünk itt állíthat, mert ő maya határoz .» «De vájjon önkényesek-e ezek a határozatoké Nem, mert különben terméketlenek volnának. A tapasztalat meghagyja nekünk a szabad választást, de egyúttal vezet bennünket s a legkényel- mesebb út felé irányít. Határozataink tehát olyanok, mint valamely korlátlan hatalmú uralkodó határozatai, aki elég okos ahhoz, hogy előbb tanácsosai véleményét kikérjem Ezekből az idézetekből két tény tűnik ki : az elsőből, midőn a saját tanulmán3'omra hivatkoztam, bemutattam, hogy kutatásaim alapját a természet megfigyelése képezi, a második tényt pedig, mel3'et Poincaré szavai és a tudományok eddigi fejlődésének története bizonyít, hogy egyetlen tudomány sem nélkülözheti a feltevéseket. Az erdészeti tudományban is, mivel a többi tudományokon alapszik — eo ipso — egész serege van a feltevéseknek, csakhog37 ez mindenütt nincsen kiírva mint azt én tettem és olyankor az ember- nek elég mél3ren kell gondolkodnia, hog3' ezeket észrevegye. Amidőn én a tanulmányozott fa évi növekedési adatainak birtokába jutottam, iparkodtam az ott szereplő tényezőket meg- felelően rendezni, hogy ezután tapasztalataimat általánosíthassam. 181 Szükséges ez a rendezés azért, mert mint Poincaré mondja: a Maga a megfigyelés soha sem elegendő: az észrevételeket még fél is kell használnunk és általáowsitanunk kell. (129. lap.) A tudomány fel- adata a tények rendezése. A tudományt épen úgy építik fel a tényekből , mint a kövekből a házat, de azért a tények halmaza még épjen úgy nem tudomány , mint ahogyan a kőhalom még nem házy>. Adataimat ón, miként tehát az a természet kutatásánál szo- kás, négy csoportba osztottam : Szerepet játszik itt az anyag és erő , a tér és idő. Ezek között a legegyszerűbb fogalmaknak ismer- jük a tér és idő fogalmát, amiért az első megközelítés alapjául , ezek viszonyát kerestem. Ezt az összefüggést legegyszerűbben akkor kaphattam meg, ha a másik két tényező-csoportot — az anyagot és erőt, illetve az anyagforgalmat és energetikát — melyek együtt- véve az élő lény biológiai 'viszonyait alkotják, képzeletben állandó- nak vettem. Feltételeztem ugyanis, hogy: «ha a sejtek biológiai viszonyai mindig egyenletesek volnának és ha a sugárirányban elhelyezett sejtek legfiatalabbika pl. a cambium, minden egység- nyi időben egy új sejttel szaporítaná a törzset, akkor a sejtek száma sugár irányban — a priori — lineárisan növekednék és ha a sejtek az előzőhöz hasonló nagyságot érnének el, a törzs sugár irányban lineárisan vastagodnék. Hasonló feltételek mellett a magasságnak is — a priori — lineárisan növekedőnek kellene lennie.» Feljogosítottak ezen meggondolásra azok az anatómiai , fizio- lógiai és általános természeti ani ismeretek terén szerzett tapaszta- latok. melyek a fák testében levő másodlagos szövetek szaporodása körül a tudomány terén ismeretesek , melyeket saját tapasztalataim is megerősítenek. Ily módon synthetikus meggondolás alapján lehoztam azt a törvényszerűséget, hogy « állandóan egyforma biológiai viszonyok között a fák térfogati növekedése arányos az idő köbével ». Mivel pedig vizsgálati adataim és számításaim alapján nyert táblázat melyet tanulmányomban a 84. lapon közöltem — a felfogás helyes- ségét igazolják, beláttam, hogy ezen rendkívül egyszerű össze- függés nagyon czélszerű támpontokat ad a további kutatások irányítására. Midőn a tér és idő összefüggésének megállapításával végez- tem, visszatértem a biológiai viszonyoknak nevezett anyagforgalmi és energetikai M(t) tényezők további vizsgálatára. Most újra be kelletett látnom, hogy az a — a priori — feltétel, mely nékem eddig jó szolgálatot tett, csak differenciális időközökre nézve érvényes, véges időszakokra nem, mert hiszen a természetben a biológiai viszonyok épen nem állandók , sőt ellenkezőleg , folyton változnak s ezért a valóságban a fa térfogati növekedése sem haladhat parallel az idő köbével , hanem növekedése ezen biológiai viszonyok hatá- sának lesz megfelelő és a fa valóságos növekedése épen ezen Mit) betűkkel jeleztem, biológiai viszonyok megváltozása követ- keztében. véges határok között marad t — oo idő esetén is. A biológiai tényezők között szándékosan különböztettem meg a külső és belső biológiai tényezőket , azért, mert miként jelen válaszom keretében már egy Ízben kifejtettem, a fában levő sej- tekről még akkor sem fogadom el, hogy állandóan egyenlő biológiai viszonyok között fejlődnek, ha a külső biológiai fényezők teljesen állandók volnának. Amidőn tehát Rónai úr minden elfogadható indokolás nélkül teljesen fölöslegesnek véli a külső és belső biológiai viszonyok megkülönböztetését, addig én ezen megkülön- böztetésnek rendkívül nagy szükségét látom; hiszen a tények analy- sálásánál a jelenségcsoportok szétválasztása felé vezető úton ez az első lépésem. A belső biológiai viszonyokat én egészen más függvény- csoportnak tekintem, mint a külsőket. A belső biológiai viszonyok szerintem, egyrészt a növény egyéni tulajdonságainak, másrészt a külső biológiai tényezőknek a függvénye. És mivel a fontos különbség mellett is bizonyos fokú összefüggés van a kéf függ- vény között, azért addig, míg ez részletesen ki lesz fejtve, egye- lőre egyszerűen M(t) jellel jelöltem. Fejtegetései során a szerző úr «re« akar mutatni arra, hogy micsoda tulajdonképen Dk. Kövessi képletében a biológiai fodornak nevezett és megállapítandó M(t) változón. Algebrai fejtegetésekkel lehozza, hogv : ' M(t) = Aí + Bí2-f Ef3 + Df*-1- Amint látjuk ez megint nem egyéb, mint egy hatványsorral kifejezett interpolatiós formula , melynek előző fejtegetésem folyamán elég részletesen kimondottam, semmi oknyomozó értéke nincsen. Hiszen ennek az én gondolatmenetemhez semmi köze sincsen, kár volt az a mathematikai erőlködés, mert aki a fizikai és mathe- matikai kutatásokban egy cseppet is jártas, az eleve tudja, hogy ilyen értékeket hatványsorba fejtve ki lehet fejezni és ezt az eg\'Szerü sort minden gondolkodás nélkül az első pillanatban felírja. Nekem azonban a leghatározottabban tiltakoznom kell az ellen, hogy valaki az én M(t) biológiai függvényem oknyomozó szel- lemét egy ilyen lélek nélkül való hatványsorral azonosítsa. A bővebb részletezést feleslegesnek tartom, mert megkriti- zált tanulmányomban az idevonatkozó részleteket már elmondot- tam. Ha eddig nem vette Rónai úr azt a fáradságot, hogy igyeke- zett volna azt megérteni, ezután sem számíthatok arra. Igaz, hogy ahhoz, bog}* valaki ezen tanulmányozási módszernek és a ténynek ilyen módon való csoportosításának a jogosultságát és czélszerű- ségét belássa, nem elég eg}r-két algebrai formula felírása, hanem kell — és azt a bírálótól joggal megkövetelhetjük — hogy tisztában leg3ren a növényanatomiával, a növényélettannal, a növényi anyag- forgalommal és növényi energetikával, a fizikának és chemiának és általában a természettudományoknak legalább az alapelemeivel , de főleg a kísérleti methodikával és azzal a bonyolult processussal, L83 amely ahhoz kell, hogy tapasztalati adatokból természettudományi törvényt szűrjünk le. Az idevonatkozó tanulmányok részletes közlését különben kár megvárnia Rónai úrnak, mert ebben, ha a biológiai tényezők csak megközelítőleg is fel lesznek tárva, a Rónai úr által kikötött 3 — T tagú képletnél több adat lesz. Sőt az Endres által kikötött 3 függvény sem lesz elegendő. Pedig szerintük gyakorlati alkalmaz- hatósága ettől függ. Az M(t) biológiai factor analytikus tanulmányozásával, vagy másként az élő sejt anyagforgalmának és energetikájának tanul- mányozásával állandóan foglalkozom. Csakhogy nem valami inter- polatiós formula felállítására törekszem, hanem a czélom az oknyomozó quantitativ-kutatás, melynek méretbelileg megállapí- tott adatai és képletileg megállapított összefüggései hosszú, keser- ves, gyakran lélekölő mérések útján, különlegesen, a kitűzött czélnak megfelelő kísérleti berendezéssel és alkalmas módon szer- kesztett műszerek segélyével adódnak ki. Csak azok tudják, akik ilyen irányban foglalkoznak, hogy míg egy-egy a czélnak meg- felelő műszert hazai vagy külföldi gyárból megkapunk, mennyi idő telik el. Elvi megszerkesztése pedig gyakran évek munká- jába kerül. Hiszen magam mondtam a megkritizált tanulmányomban, hogy ««z M(t) függvényem vagy annak másik alakja M.A(t) rend- kívül komplikált, mert tartalmazza a növény életében fellépő összes biológiai factorokat ; azért annak pontos megoldásától igen messze vagyunké. Tessék tehát kissé türelemmel lenni, annyival inkább, mert ez az óriási munka nem is lehet egy ember feladata, hanem egész korszak szellemi munkásaié. Feleslegesnek tartok ezek után minden további tárgyalást. Mi Rónai úrral ezen a téren úgy látszik nem fogjuk egymást megérteni. De ki kell jelentenem, hogy az engem nem zavar. Sőt még az sem sért, hogy Rónai úr olyan apodictice kijelenti, hogy kutatásaimnak sem tudományos, sem gyakorlati értéke nincsen. Megnyugtatásomra szolgál, hogy a szóban forgó tanulmányomat még 1906. év junius hó 18-án a franczia tudományos Akadémia előtt is bemutattam, ahol Gaston Bonnier, a Sorbonne egyetem tanára adta elő. Az Akadémia azt helyesnek találta, elfogadta és a Comptes Rendus des séances de V Académie des Sciences czímü jelentés 1906. évi CXVII. kötetének 1430. és folytatólagos lapjain kiadta. Ha ezen Akadémiának franczia és külföldi tagjai, korunk leghíresebb botanikusai, anatómusai, tiziologusai és matematikusai nem tiltakoztak az ellen, hogy Akadémiájuk neve alatt ez a köz- lemény megjelent, akkor a tanulmányban lefektetett gondolatmenet még sem lehet minden érték nélkül való. 184 Einige erláuternde Bemerkungen zu meiner Studie über das Gesetz des Volumen- Wachstumes dér Báume. Von Dr. Franz Kikessi, Profeesor dér Botanik an dér Hochschule für Berg- und Forstwesen. In dér Zeitsclirift ((Erdészeti I\isérletek» (XI. 1909 Nr. 3 u. 4) beschaftigt sicli Herr Georg Rónai mit dér Frage : ob es möglich sei, die Curven des Baum- und Holzbestandwachstumes in einer praktisch verwendbaren mathematischen Főnnel auszudrücken? In diesem Aufsatze unterzielit dér Verfasser eine meiner Studien, in welcher ich mich mit dem Gesetz des Volumen-Wachstumes dér Biiume beschaftigt habé *), einer liingeren Ivritik. Es sei des- lialb auck mir gestattet, einige Worte über diese Frage vor- zubringen. Herr Rónai bespricht, naelidem er das allgemein Wissens- werte tiber die Curve des Holzvolums voransehickt, die Brey- MANNSche Főnnel, nacli dérén Erklarung er zu dem Schlusse gelangt, dass diese nkeine praktisch besser verwertbaren Dienste zu leisten vermag , als das einfachere graphische Yerfahrenn . Dann wird die GRAM-KoLLER’sche Formel einer Kritik unterzogen, von welcher Verf. behauptet, dass sie «m Bezug auf praktische Ver- wendbarkeit selbst hinter dér BREY.MANN’sc/ien zurück steht». Endlich kommt er auf die von mir vertretene Auffassung zu spreclien, und wendet sicli gégén die von mir aufgestellte Function. wobei er findet, dass sie und die dazu gegebene Erlauterung «die ganze bisherige Grundlage dér Forstabschatz ung und implicite dér ganzen forstlichen Wissenschaft überhaupt angreifU. Diese Áusserung des Herrn Rónai überrascht mich keines- wegs, da seiue Auffassung auf einer ganz anderen Basis rulit, als die meinige. Er sagt, dass wenn wir voneinem Wachstumsgesetze dér Biiume oder Bestande sprechen , wir darunter kein Gesetz versieken , ivelches für das Volumenwachstum eines jeden einzelnen Baumes oder Bestandes unbedingt giltig ist (p. 143), sondern. dass die Wachs- tums-, insbesonderen die Hol zertrags- Curven aus zahlreichen Be- obachtungen abgeleitete Durchschnittscurven sind, welche sicli auf Biiume resp. Bestande beziehen , welche unter bestimmten und con- stanten biologischen Yerhaltnissen gewachsen sind (p. 144). Meine Auffassung weicht von dér vorgebrachten tatsachlich ab, weil, wenn ich vöm Wachstum dér Biiume oder Pflanzen spreche, ich eine Gesetzmiissigkeit suche, welche niclit nur für jeden einzelnen Baum. sondern auch für jede einzelne Zelle des Baumes — auch unter veranderten biologischen Yerhaltnissen — ■ ilire Giltigkeit behalten muss. *) Vgl. die Citate im ungar. Texte. 185 Seben aus diesem geht hervor, dass Herr Rónai in Irrtum ist, wenn er meine Function mit dér Breymann, GRAM-KoLLEB’schen u. a. auf seine Weise vergleicht. Meine Bestrebungen sind von einem ganz anderen Standpunkte aus zu beurteilen. Untersuchen wir zunachst, wie die Holzertragscurven con- struirt werden und dann, was ich getan habé und erreiclien will. Beim Entwurf dér stammanalytisclien und Holzwachstums- curven wird bekanntlicli dér Zuwachs resp. das Holzvolumen (y — t) als Function dér unabhiingig veranderlichen Zeit (x) betrachtet, allé übrigen biolog. Factoren aber als constant angesehen. Als Abscisse wird im bestimmten Maasstab das Altér (in 5 — 10-jahri- gen Zeitraumen), auf die zugehörige Ordinate aber dér in den einzelnen Zeitpunkten ermittelte Zuwachs resp. das Holzvolumen aufgetragen. Eine durch die auf diese Weise ermittelten Punkte gezogene Curve wird — nach entsprechender Ausgleichung — den Waehstumsgang des unter bestimmten Verhaltnissen gewacli- senen Baumes resp. Holzes getreu darstellen (p. 117). Dieses Verfahren nennt mán bekanntlicli graphische Inter- polation, und wenn diese Curve durch eine Gleichung dargestellt wird, so fordert mán von letzterer nicht rnehr und niclit weniger, als dass sie den Gang dér Curve so getreu als möglich zum Ausdrucke bringe. Ob dér sonstige Bau dér Gleichung den Gang dér Erscheinungen dec-kt, darnach wird weiter nicht geforscht. Derartige Interpolations-Formeln sind nicht nur in dér Forst- wissenschaft gebráuchlich, sondern mán verwendet sie auf dem Gebiete dér physikalischen und chemischen Forschung, dann in dér Technik u s. w.. wenn es sich darum handelt, aus einer Beobachtungsreihe die Zwischenwerte mit grösserer oder gerin- gerer Annaherung zu bestimmen. Ohne dieses Verfahren weiter zu bespreehen, muss ich hier auf einen Mangel desselben hin- weisen, dér darin besteht, dass die Interpolationsformeln mit dem Verlaufe dér natürlichen Erscheinungen in keinem causalen Zu- samenhange stehen; sie gébén absolut keinen Aufschluss ti bér die Art und Weise des Verlaufes dér Ersckeinungscomplexe. Trotzdem alsó diese Methode liaufig gute Dienste leistet, seben wir doch, dass in allén Falién, wo es gelingt den Causal- nexus von Tatsachen mathematisch auszudrücken, die Verwen- dung von Reilien oder anderen mathem. Interpolationsverfahren auf dem Gebiete dér exakten Wissenscliaften verlassen und dér Zusammenhang dér Grössen so aufgestellt wird, dass er auch ein Bild des natürlichen Verlaufes dér Phaenomene gibt. Es ist in Erinnerung zu bringen, dass physikalische, che- mische, mechanische etc. Elementarabhangigkeiten doch auch nicht nur durch Interpolationsformeln ausgedrückt werden, sondern dass die dórt verwendeten Formeln den Gang dér Xaturerscheinungen in Form von Ursache und Wirkung wiederzugeben trachten. Die in diesen Formeln vorkommenden Werte eutsprechen dem Wert je eines natürlichen Factors. Die Interpolationsformeln können mm abgesehen von den Werten x und y dem Zusammen- hange dér in dér Natúr wirkenden verschiedenen Factoren schon deshalb nicht folgen, weil wir mit ilinen gar niclit das Ziel ver- folgen, die Rolle dér verschiedenen Factoren und den Verlauf dér durch letztere hervorgerufenen Erscheinungen zu analysieren. In den Interpolationsformeln, mit welehen Herr Rónai meine Function verglichen hat, werden in dér Tat zwei verfinderliche angenommen. Die unabhangig veránderliche Zeit (x) und das mit dér Zeit wechselnde Holzvolumen (y). Die übriyen Factoren wer- den ah constant angenommen and deslialb nicht in Betracht gezo- gen , weil — wie Rónai sagt — die Wachstums- (insbesondere Holzzuwachs-) Carven Durchschnittscurven sind , welche sich auf Baume resp. Holzbestande beziehen, die unter gewissen gegebenen und bestandigen biologischen Verhfiltnissen geivachsenen sind (p. 144). Hier liegt alsó dér erste grosse Unterschied zwischen unse- ren Auffassungen resp. in dér Auffassung dér zwei Systeme. Herr Rónai betrachtet die biologischen Verhaltnisse in dér Wirklichkeit eine lángé Zeit hindurch als constant und zieht die durch diese hervorgerufenen Zusammenkiinge von Ursachen und Wirkungen nicht in Betracht. Ich hingegen halté die biologischen Verhaltnisse in dér WirJclichkeit far eine langere Zeitdauer nicht für constant. halté vielmehr jede SchivanJcung im Wuehse des Holz- volumens far eine Wirkung, welche durch eine Aenderung dér biologischen Factoren verursacht wird. Die ziceite wichtige Divergenz zwischen uns ist die , dass ich von den in dem Holze befindlichen Zellen auch dann nicht annehme, dass sie sich unter gleichen biologischen Verhaltnissen entwickeln, wenn die ausseren biologischen Factoren auch vollkom- men gleich waren , ich stiitze mich vielmehr auf jene anatomischen, physiologíschen und biologischen Erfahrungen, welctie bezeugen, dass sich eine jede Zelle des Baumes in Folge verschiedenen Alters, verschiedener Lage und bestimmter Lebensfunctionen anders ernahrt, dass sie anders wáchst und sich anders vermehrt. Ich stiitze mich alsó, wie aus dem Angefiihrten ersichtlich, bei meinen Forschungen auf die Biologie dér Zelle; das Hauptobject meiner Untersuchun- gen ist auch nicht dér Stamm des Baumes, sondern die biologische Einheit des lebenden Pflanzenorganismus : die Zelle und ikre Lebens- function. Ich stelle mir den Stamm resp. den ganzen Baum aus solchen Einheiten zusammengesetzt vor, wie dies ja auch in dér Natúr tatsachlich dér Fali ist. Dér dritte wesent-liche Unterschied in unseren Auffassungen ist dér, dass Herr Rónai nur das als praktisehe Erfahrung gelten lasst, was sich mit dem Messapparat, mit Centiméter und Kalen- der feststellen lasst. Ich aber halté allé jene Tatsachen für prak* tische Erfahrungen, welche wir mit unseren Sinnesorganen und wissenschaftlichen Apparaten oder Reactionsmethoden feststellen 187 kőimen. Mit diesen Hilfsmitteln arbeitet die pragmatische Natur- uissenschaft, mit diesen erklárt sie Xaturerscheinungen und nur auf dieser Grundinge löst sie naturwissenscüaftliche Probleme. Die erstere Methode, eine «praktische Ti issenschafG verniag niclits pragmatisch zu erkláren, sondern sie bewegt sich innerhalb dér engen Schranken des empirischen Tastens, wie auch Herr Rónai aus seiner Arbeit gar keinen wissenschaftíich wertvollen Schluss zieben konnte, wárend eine pragmatische , theoretische Wissenschaft, vvelche sich auf die auf oben bezeichnetem Weg erworbenen prak - tischen Erfahrungen stützt, die Erscheinungen zu erkláren vermag und wie dies die Geschichte lehrt, die Menschheit zűr Lösung dér schwierigsten Probleme geführt hat. Naeh allém dem wird jederman einsehen, dass meine Auf- fassung und Forschungsmethode den Causalnexus dér natürlichen Tatsachen suclit, alsó dér Yersuch einer Analyse auf pragrna- tischer Grundlage ist. Sie besteht in dér Auflösung dér Erschei- nungsgruppen in kleinere Teile und in dem Wiederaufbau dér Erscheinung des Baumwachstumes aus diesen einzelnen Teilen auf synthetischem Wege. Ich halté es für iiberflüssig, hier Beweise anzuführen, dass sammtliche Xaturwissenschaften den riesigen Fortschritt, den sie in unseren Tagén gemacht habén, nur den pragmatischen Untersuchungsmethoden zu verdanken habén. Es wird heute nientand mehr überrascht sein, dass ein Ingenieur einen Xew-Yorker Wolkenkratzer, eine über eine Meeresbucht gefíihrte Forth-Brücke, einen 300 M. hohen Eiffel-Turm auf dem Papier entwirft und ihn dann naeh den Plánén bis zum letzten Xagel so aufzubauen vermag. dass dér Bau allén Anforderungen entspricht. Ebensowenig werden wir daríiber erstaunt sein. wenn dér Maschinen-Ingenieur eine Locomotive oder ein grosses Schiff plánt und dabei den Kohlenbedarf, Energieverbrauch und Arbeits- effect dér Maschinen so genau vorher zu berechnen im Standé ist, dass diese Fahrzeuge naeh Zuriickleguug von tausenden von Kilométer die berechneten Bedingungen erfüllen und die Fahrzeit genau einhalten. Oder wer ist über den schwindeleriegenden Fort- schritt dér Elektroteehnik überrascht? Die Wissenschaíten hátten diese Erfolge niemals erreicht. wenn sie, die Einzelbeobaehtungen in Interpolationsfonneln zusammenfassend, nur danach gestrebt hiitten, eine Gleichung aufzustellen, welche sich dér aus rohen Angaben construirten Curve naeh Mögliclikeit annahert. Wir verdanken die wesentlichsten Ergebnisse unbedingt jener Arbeit smethode , welche dte von dér pragmatischen Forschung genommenen Einzelheiten im Wege dér Synthese tvieder zu einem Ganzén aufbaut. Dér Vert. des Artikels sagt, sich auf die Autoritat Endres’s berufend, dass i’.alle Yorteile, welche sich dureh einen analytischen Ausdruck einer bekannten Curve ergeben, in dem Moment ver- schwinden , wo wir hierzu mehr als drei Gleichungen benöligen ; sie werden zweifelhaft, wenn wir das Ziel mit 3 Gleichungen erreichenn . 14 188 Bódénkén wir doch, ob wir beim Entwurfe einer Locomo- tive oder einer Dynamomaschine, wenn es sich um genaue Berech- nung einer Curve handeln würde, welche ihren Arbeitseffect dar- stellen soll, mit 3 Gleichungen auskommen wiirden ? íáieherlich nicht. Und doch ist es klar, dass dér Maschinenconstructeur oder dér Ingenieur , welche die Leistung dér Maschinin priifen soll. mit seinem analytischen Apparate und seinen Berechnungen praktische Zwecke verfolgt. Und wenn es bei diesen zvvei verhaltnismassig einfaehen Maschinen so ist, mit welchem Heclite soll mán ver- langen. dass jemand das Volum-Wachstum eines Baumes, welches das Ergebnis einer complicierten Lebensbetatigung von Zellen. ilirer Ernahrung, ilires Wachstumes, ihrer Vermehrung ist, durch 3 — 4 Glieder dér vöm Herrn Vert. behandelten Interpolationsreihe (p. 126) oder die von Endres vorgescliriebenen 3 Gleichungen (p. 127 — 128) ausdrücken könnte ? Nach allém dem muss ich auf jenen Teil dér Kritik iiber- gehen, in welchem sich dér Herr Verf. mit meiner Studie, den darin enthaltenen Praemissen und den biologischen Factoren mei- ner Gleichung etc. befasst. Seine Kritik setzt damit ein. dass «Dr. Fraaz Kövessi bel semer Untersuchung über dús Volumen-V achstums-Gesetz dér Bdume sein Gesetz nicht durch tatsachliche und zahlreiche Be- obachtungen in dér Natúr begründet. sondern von a priori auf- gesteüten Hypothesen ausgéht, welche mit samtlichen Erfabrungs- tatsachen in directem Widerspruche stehen». Sehen wir doch meine Studie nochmals an. Dórt stelit es auf dér ersten Seite, wie ich mir die Daten im Wege dér Natúr beobachtend herbeigeschafft habé. Nach einigen Zeilen Einleitung lesen wir im zweiten Absatze : « Um Daten zu er haltén, habé ich den Baum sanxrnt ^Yurzel ausheben und von dér Bodenf/áche an , in je 10 Meter Entfernung Sebeiben aus dem Stamme schneiden lassen. Diese Sebeiben dienten zűr Feststellung des Volumen - Waclistums des Baumes , so zwar dass . . .» etc. Auf p. 84 finden sich Angaben über die auf die einzelnen Jahre bezügliche Volumenmessung. Wenn Herr Rónai diese Auf- klarungen und Angaben nicht gefunden hat, konnte er dem Stú- dium meiner Arbeit keine grosse Aufmerksamkeit geschenkt habén und dann war sein Zweck keine objective Kritik meiner Arbeit. Seine Bemerkung, dass ich midi nicht auf zahlreiche Beobachtungen stütze, ist allerdings richtig. aber ich muss hervorheben, dass ich dies absichtlich getan habé. Es war dies notwendig. weil bei massen- haften Durchschnittsangaben sich die Wirkungen dér von Zeit zu Zeit veranderlielien biologischen Factoren verwischt hiitten , ich aber gerade auf diese das Hauptgewicht meiner Studie gelegt habé. Wollte ich doch eben durch diese die veriinderten Entwick- lungserscheinungen erklaren. Meiner Auffassung nach licitté ich 189 eben einen Fehler begangen, ivenn ich midi auf massenhafte Durch- sdmittsangaben gestützt halté. Dass ich — a priori — von einer Hypothese ausgehe, ist wahr, doch belastet diese Sünde nicht nur raein Gewissen, son- dern das sümtlichex Natúr forscher. Dass Herr Rónai niemals Hypothesen beniitzt und erkliirt, dass «zur Erforschung c les Vólumenivachstumes dér Biiume sol:he gar nicht nőiig sindu, sebe icli auch für natürlicb und selbstverstandlich an. Poincaré, dér weltberühmte Professor an dér Pariser Sor- bonne, einer dér tiefsten Denker unseres Zeitalters, dér in seinem Werk « Wissenschaft und Hypothese » den Gedankengang, die Aus- gangspunkte etc. aller jener Forscher zusanmiengefasst hat, welche auf dem Gebiete dér grundlegenden Wissenschaften bisher eine führende Rolle gespielt habén, dér alsó die grundlegenden Ideen dér wissensehaftlichen Forschung zusamraengetragen hat, sagt diesbezüglich : « Kein einziger Satz Jcönnte neu sein, iveim bei seiner Ablei- tung nicht eine neue Grundhypothese eine Botié spielen ivürde. Jede Folgerung geht von Hypothesen aus ; diese Hypothesen erfor- dem entweder an sic-h selbst keine Beweise , oder sie sind nur anzuerkennen durch Zurückführung auf andere Ihesen : da ívir aber so nicht. ins Unendliche zurückgehen können , wird jede ded uctive Wissenschaft notwendigerweise auf eine geirisse Zahl von nicht beweisbaren Hypothesen aufgebaut.v Mit diesen Hypothesen steht es so: wenn ein durch analy- tisclie oder syntlietische Beurteilung entstandenes Prinzip dem Gedankengang eines Forschers entspricht, so acceptiert er es und baut weiter darauf, wenn nicht, so verwirft er es und sucht ein anderes. Aber Hypothesen sind unumganglich notwendig. Treffend bemerkt Poincaré, dass «An allém zweifeln oder aíles glauben sind zwei gleichförmig bequeme Lösungen , denn soivohl das eine als auch das andere verschont uns vöm. Denken.n uAnstatt eine Sache ganz falién zv lassen, ist es besser die Bolle dér Hypothese in ihr sorgfaltig zu untersuchen : ívir ivei den erkennen , dass Hypothesen nicht nur in vielen Füllen notwendig, sondern in den meisten Fallen sogar berechtigt sind. Auch werden wir sehen , dass es mehrere Yariationen dér Hypothesen gibt : einzelne sind beiveisbar und wenn sie einmal experimentell bewiesen sind , werden sie zu fruchtbaren Walirheiten , andere können — ohne dass sie zu Bt- tümern führen würden — nützlich werden dadurch, dass sie zűr Fixierung unserer Gedanken geignet sind ; wieder andere sind endlich nur scheinbare Hypothesen , in Wirklichkeit aber Begriffs- bestimmungen oder verdeckte Conv ént ionén. Letzteren begegnen wir hauptsachlich auf dem Gebiete dér mathematischen und dér dér ihnen alliierten Xatunvissenschaften. Gerade darin besteht die Strenge dieser Wissenschaften. Diese Convent ionén sind Producte dér freien Betütigung unseres Geistes , dér auf dicsem Felde keine 14* 190 Hindernisse kenut. Hier kann unser Geist behaupten, iveil er selbst ents ekeidet. » vErfolgen d lese Entscheidungen freiivillig ? Xein, denn sonst ivarén sie unfruchtóar. Die Erfáhrung lasst uns freie Wahf zugiéi eh führt sie uns aber und leitet uns dem bequemsten Weg zu. Unsere Entscheidungen sind alsó solche, wie die eines absoluten Herrschers dér genug ldug ist, vorher die Ansicht seiner Ed te eiiizuholenn > Aus diesen Citaten gelien zwei Tatsachen hervor: aus dem ersteD, in welchem ich mich auf meine eigene Studie berufe, weise ich nach, dass die Hasis meiner Forschungen die Beobachtung dér Natúr ist ; die zweite Tatsacke aber, welche die Worte Poixcaré’s und die bisherige Entwieklungsgesckichte dér Wissenscliaften be- weist, ist, dass kelne einzige Wissenschaft dér Hypothesen ent- behren kann. Aueh in dér Forstwissenschaft finden wir — vveil sie ja auf anderen Wissenscliaften fusst — eine gav.ze fíeihe von Hypothesen, nur dass sie riiclit überall als solche bezeieknet werden, wie ick es getan habé, und mán manchmal tiefer blicken muss, um sie als solche zu erkennen. Als ich in den Besitz dér Angaben über die Wachstums- zunahme des von mir studierten Baumes gelangt war, habé ich mich bemüht, die dabei eine Rolle spielenden Factoren entsprechend zu ordnen, um dann meine Erfahrungen verallgemeinern zu können. Ein solches Ordnen ist notwendig, denn wie Poincaré sagt «ist die Beobachtung an und für sich niemals genügend , das Beobach- tete muss auch verwertet und ver alig eme inért werdenn (p. 129). a Die Aufgabe dér Wissenschaft ist das Ordnen dér Tatsachen. Die Wissenschaft icird ebenso aus Tatsachen aufgebaut. ívie die Hauser aus Steinen, doch ist eine Menge von Tatsachen ebenso wenig eine Wissenschaft , wie auch ein Steinhaufen noch kein Haas ist.» Ich habé alsó meine Beobachtungen, sowie dies in dér Naturforschung iiblich ist, in vier Gruppén geteilt: es spielt hier eine Rolle dér Stoff', die Kraft , dér Raum und die Zeit. Unter diesen sind Raum und Zeit als einfachste Begriffe bekannt, w-es- halb ich als Basis dér ersten Annáherung das Verhaltnis dieser beiden gesucht habé. Diesen Zusammenhang habé ich am aller- einfachsten dadurch erhalten können, dass ich die zwei anderen Factoren-Gruppen — den Stoff und die Kraft, resp. den Stoff- wechsel und die Energetik — welche zusammen die biologischen Verhaltnisse eines Lebewesens bedingen, in dér Vorstellung als constant angenommen habé. Ich habé námlich angenommen, dass : «wenn die biologischen Verhaltnisse dér Zellen immer die gleichen blieben und wenn die jíingsten dér in radialer Richtung ange- ordneten Zellen, z B. das Cambium, in jeder Zeiteinheit den Stamm um eine neue Zelle verdicken würden, die Zahl dér Zellen a priori — in linearem Verhaltnisse zunimmt und sobald diese Zellen die Grösse dér alteren erreicht habén, dér Stamm in radialer Richtung im linearen Verhaltnisse dicker geworden ist. 191 Uuter emer áhnlichen Voraussetzung muss auch die Höhe — - a priori — in linearem Verháltnisse zunehmen». Zu dieser Voraussetzung wurde ich dwch jene anatomischen , physiologischen und allgemeinen n aturwissensch aftUche n Erkennt- nisse berechtigt , welche bezüghch dér Zunahme dér secundaren Gewebe im Holzkörper cmf wissenschaftliehem Gebieie bekannt sind. und welche aucli durcb meine Erfahrungen bestatigt werden. Auf diese Weise halié ich im Wege synthetischer Erwagung den Satz abgeleitet, dass tantér bestdndig gleichförmigen biologi- schen Verhciltnissen das Volumen- Wachstum dér Bciume mit dem Kubus dér Zeit direct proportional i$t.» Weil aber die Tabeile, welche ich auf Grund meiner Untersuchungen und Berechnungen erhalten halié und welche ich auf p. 84 meiner Publication ver- öffentlicht habé, die Richligkeit dieser Auffassung bestatigt, bin ich zűr Einsicht gelangt, dass dieser ausserordentlich einfache Zusammenhang sehr geeignete Stützpunkte fül* weitere For- schungen abgibt. Als ich mit dér Feststellung des Zusammenhanges von Raum und Zeit tértig war, bin ich zűr weiteren Untersuchung dér Stoff- wechsel- und Energetik- M(t) Factoren, welche biologische Ver- haltnisse genannt werden, zurückgekehrt. Hier musste ich wieder zűr Einsicht kommen, dass die a priori gemachte Voraussetzung, welche mii* bisher gute Dienste geleistet liatte, nur auf Ditferen- zial-Zeitriiume ihre Giltigkeit hat, auf endliche Zeitraume aber nicht, weil ja in dér Natúr die biologischen Verháltnisse keineswegs constant sinil , sondern gerade im Gegenteil sich fortwahrend andern; des- halb kann in Wirklichkeit das Volumen- Wachstum dér Bciume auch nicht mit dem Rubus dér Zeit fortschreiten ; dieses Wachstum muss vielmehr dér Einwirkung dér biologischen Verháltnisse ent- sprechen und das tatsáchliehe Wachstum eben wegen dér mit dér Formel M(t) bezeiehneten Veránderlichkeit dér biologischen Verháltnisse innerhalb endlicher Grenzen bleiben auch im Falle wenn t == °o ist. Bei den biologischen Factoren habé ich absichtlich áussere und innere unterscbieden und zwar deshalb, weil ich, wie ich dies schon in dieser Erwiderung weiter oben ausgeführt habé, nicht anerkenne. dass sich die im Inneren des Baumes befindlichen Zellen untsr constant gleichförmigen biologischen Verháltnissen entwickeln, selbst wenn die áusseren biologischen Factoren gleich blieoen. Wáhrend alsó Herr Rónai ohne annehmbare Begründung die Unterscheidung von áusseren und inneren biologischen Ver- háltnissen fiir vollkommen überflüssig halt , halté ich eine solche für ausserordentlich notwendig : es ist dies ja bei Analyse dér Tatsachen auf dem Wege, dér zu dér Trennung dér Erscheinungs- gruppen führt , mein erster Schritt. 192 Die inneren biologischen Verháltnisse halté ich t'íir eine ganz audere Functionsgruppe als die áusseren. Sie sind meines Erachtens teils Functionen dér individuellen Eigenschaften dér Pflanze, teils aber Functionen dér áusseren biologischen Factoren. Und da nebst dem wichtigen Unterschiede doch bis zu einem gewissen Grad auch ein Zusammenhang zwischen den beiden besteht, habé ich — bis dieser nicht ausfiihrlich festgestellt sein wird, — vorUiufiy einfach die Főnnel M(t) angewendet. lm Laufe seiner Ausfiihrungen will dér Herr Vert. «nach- weisen was eigenilich in dér Főnnel Dr. Kövessi’s das als biolo- gischer Factor angeführte und zu ermittelnde VeriinderUche sei. » Er kommt zűr Gleichung : M(t) = Át + Bt 2 + Et3 -f DD -|- Das ist, wie wir sehen, wieder nichts anderes, als eine durch eine Potenzreihe ausgedrückte Interpolationsformel, welche, wie ich in meinen obigen Ausfiihrungen genug ausfiihrlich dar- gelegt habé, absolut keinen pragmatischen Wert hat. Es hat diese mit meinem Gedankengang nichts zu tun, und die matliematische Anstrengung war überflüssig, denn jeder. dér auch nur ein wenig in physikalischen und mathematischen Forschungsmethoden be- wandert ist, weiss von vorneherein, dass sich derartige Werte imtner in Potenzreihen ausdrücken lassen und vermag eine solche olme viel Xachdenken sofort aufzuschreiben. Ich muss mich aber auf das entschiedenste dagegen verwahren, dass mán den prag- matischen Sinn meiner biologischen Function M(t) mit einer solchen inhaltslosen Potenzialreihe identificiere. Ich halté ein naheres Eingehen für überflüssig, wei! ich die Einzelheiten, welche sich hierauf beziehen, schon in meiner kriti- sierten Abhandlung angefiihrt habé. Wenn Herr Rónai sich bisher nicht die Mühe genommen hat sie verstehen zu lemen, kann ich dies auch spaterhin nicht von ihm erwarten. Um die Berechtigung und Zweckmassigkeit einer solchen Studienmethode u. Gru])pierung von Tatsachen anzuerkennen, geniigt eben das Aufschreiben einiger mathematischer Formeln nicht, hierzu muss mán - und das muss mán von dem Verfasser einer Kritik füglich verlanyen — zuerst mit dér Pfianzenanatomie und Physiologie, mit dem Stoff- wechsel und dér Energetik dér Pflanzen und wenigstens mit den Elementen dér Physik, Chemie und im allgemeinen dér Natur- wissenschaften vertraut sein, insbesondere aber mit dér Experi- mental-Methodik und mit dem complicierten Process, welcher erforderlicli ist um aus erfahrenen Tatsachen naturwissenschaft- liche Gesetze abzuleiten. Die Publication dér Einzelheiten meiner einschlagigen 8tu- dien müge Herr Róinai aber gar nicht erwarten, weil in dieser, wenn die biologischen Factoren auch nur annáhernd erschlossen 193 werden, mehr als die von Herrn Rónai stipulierten 3 — 4-gliederige Főiméin enthalten sein werden. Aueh werden die von Endres stipulierten 3 Functionen nicht ausreichen. Dodi hangi ihres Erachtens nach die praktische Verwendbarkeit hiervon ab. Ich beschaftige mich unausgesetzt mit dem analytischen Stúdium des biologischen Factors M(t) oder anders, mit dem Stú- dium des Stoffwechsels und dér Energetik dér lebenden Zelle. Nur trachte ieh nicht danach, eine Interpolationsformel aufzu- stellen, sondern mein Ziel ist die pragmatische quantitativé For- schimg, dérén durch Messung erhaltenen Ergebnisse und mit Hilt’e von Formeln íestgesetzten Zusammenhange nur im Wege von langwierigen, mühsamen Messungen speciell aber durch eine eigens zu diesem Zwecke angelegte Einrichtung und durch entsprechend construierte Apparate zu erreichen sind. Allé, die sich in dieser Richtung betatigen, wissen. wie lángé es dauert, bis mán von in- oder auslandischen Fabriken einen entsprechenden Apparat erhalt, dessen theoretischer Entwurf ott die Arbeit mehrerer Jahre erfordert. Ich habé ja in meiner kritisierten Studie selbst gesagt, dass « merne Function M(t) oder ikre andere Form M.A(t) ausserordentlicli compliciert sem müsse , weil sie saműiche im Lében dér Ffianze auftretenden biologischen Factoren in sich schliesst ; deshalb sind wir von ihrer genauen Lösung noch sehr iveit. » Ich muss alsó um etwas Geduld ersuchen umsomehr. als diese riesige Arbeit gar nicht die Aufgabe eines einzelnen, sondern die dér geistigen Arbeitskrafte einer ganzen Epoche sein kann. Nach allén dem halté ich jede weitere Erörterung für iiber- fliissig. Wir werden uns mit Herrn Rónai auf diesem Gebiete wrie es scheint niemals verstehen. Doch muss ich erklaren, dass mich das nicht anficht. Selbst die apodictische Behauptung, dass merne Forschungen weder einen wissenschaftlichen , noch einen praJctischen Wert habén , verletzt mich nicht. És gereicht mir nur zűr Beru- higung, dass ich meine Studie am 18. Juni 1906 dér französischen Academie dér Wissenschaften vorlegen konnte, wTo sie Gaston Bonnier, Professor an dér Sorbonne vorgetragen hat. Die Academie hat sie approbiert, angenommen und im Bánd CXVII (1906) dér «( ’omptes Rendues des séances de V Academie des Sciences (p. 1430 u. ff.) veröffentlicht. Wenn die französischen uod auswártigen Mitglieder dieser Academie, unter welchen sich die hervorragend- sten Botaniker, Anatomen, Physiologen und Mathematiker unseres Zeitalters betinden, sich nicht dagegen verwahrt habén, dass diese Studie unter dem Namen dér Academie erscheine, so dürfte dér in dieser niedergelegte Gedankengang doch nicht ganz wert- los sein. 194 De Aconitis quibusdam alpinis. Auctore dr. Gy. Gáyer. 1. Aconitum dolomiticum Kern. — • Dr. A. de Hayek in opere Die Sanntaler Alpen, 1907 p. 96 Aconiti speciem napelloi- deam in Alpibus Lithopolitanís provenientem sub nomine A. do- lomitici A. Iyerx. herb. descriptum refert et sequentibus verbis illám ab affinibus discernit: «Von dem zunachst verwandten A. tauricum Koelle durch behaarte Bliitenstiele und Traubenspindel, einen höheren Helm und den kopfigen Sporn dér Honigblátter verschieden.o In herb. Univ. Vindobonensis adest copia sat magna spe- ciminum in Alpibus Lithopolitanís locis variae altitudinis (700 — 1900 m) et in stationibus diversis lectorum, quae omnia ad ean- dem speciem vei formám, nempe A. dolomiticum Kern.: Haver 1. c. pertinenda esse censeo et quorum illa, in summis montibus lecta statura humili simplici, racemo perfoliato excellunt (veluti in A. taurici typo esse sólet), illa autem e locis humilioribus provenientia iám altiora, racemo saepe minus perfoliato, raro etiam ramoso inveniuntur. Planta haec Lithopolitanarum Alpium sequ. characteribus ab A. taurico dignoscitur : 1. Quum etiam in regio- nibus humilioribus provenit, statura saepius altiori. — 2. foliorum laeiniis in universum paulo latioribus et saepe squarroso diver- gentibus, — 3. racemo saepe minus vei non folioso; simplici ut in A. taurico , rarius ramoso, — 4. pedunculis saepe longioribus erecto patentibusve, — 5. floribus in universum paulo maioribus, casside altiore et nectarii calcare plerumque distinctius capitato, — demum pro 6. axi racemi pedunculis sepalisque plerumque crispule pilosis, rarius fere v. omnino glabris ; discrimina igitur ab A. taurico tantum relativa, séd ob relationem geographicam tamen non negligenda. Nuper autem in herb. A. Iverneri spec. authenticum A. do- lomitici examinavi et ex hoc spécimmé (Tirol, Yischleintal prope Sexten, lég. Huter A. taurico typico = A. Koelleano Reichb. in- termixtum), simul e notitia ipsius Iverneri «A. dolomiticum m. = A tauricum Reichb. » mihi persuasus sum A. dolomiticum Kern. nihil aliud esse, quam A. tauricum Reichb. ill. Ac., icones fl. germ non Wulf.. A. taurericum Reichb. Mon. Ac., i. e. forma, quae ab A. taurici typo nil nisi filamentis ciliatis (vei etiam inflores- centia pilis parcissimis hinc inde inspersa) difiért et plerumque cum illő consociatim provenit A. dolomiticum Kfrn. igitur cum A. dolomitico Hayek non convenit. Quam ob rém, et cum nőmén dolomitici in genere Aconiti ad signandam aliam plantam iám prius adhibitum fuerat (Evers 195 i. Verh. Z. B. Ges., Wien, 1896 172), A. dolomiticum Hayek nő- mmé illustr. Prof. Dris A. de Hayek A. Hayehianum saluto. Ex inde formás A. taurici Wulf. sequenti modo propono : 1. A. tauricum Wulf = A. Koelleanum Reichb., i. e. forma typica filamentis glabris. Alpes orientales. 2. A. taurericum Reichb. Mon. Ac. = A. tauricum Reichb. ill. Ac., FI. germ. exc., icones fl. germ. = A. dolomiticum Kern. herb., i. e. forma filamentis ciliatis. Alpes orientales ; Transsilvania (catena australis). Formáé 1 et 2 ceterum onmino glabrae vei in inflorescentia pilis solitariis praeditae. 3. A. Hayehianum m. = A. dolomiticum Hayek. De notis diagnosticis cfr. supra. — Sanntaler Alpen. 4. A. parviflorum Hőst.; cfr. M. B. L., 1909, 145. — Stiria superior. 5. A. microstachyum Reichb. Übers. Ac. 1819, p. 36. = A. nanum Gáy. i. M. B. L. 1909, 146 quoad plantam catenae mon- tium Transsilvaniae australis. A. nanum Baumg. in Transsilv. boreali et in com. Mármaros ab hoc statura humiliore debiliore, racemo paucitloro, casside lm- miliore et pilositate parciore, laxa neque adpressa difiért, 6. A. nanum . Baumg. — Transsilv. bor. et comit. Mármaros. 7. A. trichocarpum Reichb. Übers. Ac. 1819, p. 29. inflores- centiae axis cum pedunculis sepalis ovariisque pilis patentibus mollibus vestita. Est forma villosa A. taurici. Filamenta ciliata. - Rarum — Tirol: Gross-Glockner (Reichb. 1. c.), Gerlos (Wal- ter i. Hb. Univ. Wien). Formis A. taurici inserendum est, séd facie magis difiért. 8. A. pseudohians A. Kern. herb. (A. geraniifolium sive A. hians Kern. olim in herb.) caule bumili gracili glabro laxe folioso foliis pedato 5-fidis, parce laciniatis sinu fere recti lineo, inflo- rescentia laxi- et pauci-flora simplici v. racemulis paucis debilibus multo serioribus fulcrata, pedunculis tenuibus erectopatentibus elongatis. intimis tamen foliis fulcrantibus saepe brevioribus, sepa- lis glabris, margine ciliatis, casside aperta hiante superne breviter rotundata in rostrum acutum v. acuminatum declivi, linea basali valde sinuata, nectarii calcare distincte capitato, stipite glabro v. ciliato, filamentis parce ciliatis, ovariis glabris. Pustertal (Zimmeter i Hb. Kern. — In horto bot. Oenipon- tano cultum omnino constans manebat). A. pseudohians A. Kern. habitu gracili, inflorescentiae, cas- sidis foliorumque forma A. Funkianum Reichb. ill. Ac. tab. LXVI. (quam conferas), pilositate diversum et ad formás A. fór- mosi Reichb. pertinentem in mentem revocat et eius formám pa- rallelam sistit. 2. A compactum Reichb. etiam in Tirolia occidentali et Vorarlberg provenit, ibique A. taurici locum tenet. Vidi spéci- 1% mina e Stilt'serjoch, val di Non, mtte Peller, Nonsberg (= var. bicolor Brügg.), Imst, Trafói, Zams, Gatsehkopf et Augsburger- hiitte pr. Landeck, Sannertal (in herb. principali Univ. Vindobon.), e pluribus locis Alpium Ötztalensium (in herb. A. Kerneri: Univ. Vindob.), e Fimberalpe (in herb. Univ. Zürich.), dum A. taurici loca proxinia e pascuis alpinis supra Oenipontem (Venturi i. Hb. Univ. Vindob.) et e ditione Brixen (Machmer ibid. ; Prof. Heimerl) notavi, limes ergo occidentalis areae geographicae A. taurici in hac linea inqnirendus. Difiért a typo A. compacti forma : A. Grignae habitu robusto, foliorum duriorum maiorumque laciniis in universum latioribus nervis valde prominentibus, ra- cemo terminali breviusculo crasso, racemis lateralibus brevibus copiosis rigidis fulcrato sepalisque durioribus. Forma aspectu magis quam verbis characteristica et in exsiccatis semper statim cognoscenda, quae in caterva Grignae et in alpibus quibusdam Helvetiae vicinis exclusive provenire videtur: Italia, Prov. di Como : Grigna merid. et septentr., Val Sassina, Costa di Prada, Val Monastero, Val Grassi Longbi, Val di Contra (Geilinger i. Hb. Univ. Zürich. — Etiam planta a Prof. dre A. de Degen i. Grigna merid. lecta et in M. B. L. 1909, 154 sub A. compacto inserta ad f. Grignae pertinet; tamen in Italia etiam typus A. compacti provenit: Bormio, Livigno — Hb. Un. Zürich.). Helvetia, ct. Tessin : Camoghe-Gebiet, Alp. Kivolta, Siti Amidi (M. Jággli), Alp. Lombardone, Pizzo di Ruscada (J. Bar). Specimina in herb. Univ. Zürich asservancur. Aconitum hebegynum DC. Kyon • \ dr* Gáyer Bei Bearbeitung dér Aconiten des Herbariums von Herrn Direktor Dr A. v. Degen ist mir u. a. eine Schweizer Pflanze vor- gelegen, welche Bernouilli bei Mauvoisin, im Tale von Bagnes (Ct. Wallis) gesammelt und F. 0. Wolf als A. paniculatum x Napellus bestimmt hatte. Da die Pflanze tatsachlieh einem A. pa- niculutum x compactum ánlich war und weitere Anhaltspuukte zu ihrer Deutung damals noch fehlten, so habé ich sie in meinen Vorarbeiten zu einer Monogr. d. europ. Aconitum-Arten unter die Hybriden eingereiht, und weil sie von den bis dahin bekannten Főimen dér obigen Combination verschieden war, als A. valesia- cum bezeichnet (M. B. L. 1909, 197). Seither wurde ich auf eine andere Spur gebracht. Herr Prof. Dr. Hans Schinz hatte mir namlich die Aconiten dér Züricher Universitat zűr Revision iibersandt und da stellte es sich bald heraus, dass A. valesiacum wegen dér Hiiufigkeit seines V örköm- 197 mens und in Anbetracht dér sehr bezeichnenden geographiscben Verbreitung trotz gewisser Merkmale nicht mehr als eine Pflanze hvbriden Ursprunges gedeutet werden kann, sondern (ebenso, wie Á. toxicum und A. Degeni an dér Ostgrenze dér Verbreitung des A. paniculatum) einen eigenen, dem A. paniculatum Lám. paral- lelen Typns darstellt, welcher im Ct. Wallis, insbesonders in den Talern des Gr. St. Bemard und an einzelnen Stellen des Ct. Tessin vorkommt und sicli von A. paniculatum — kurz skizziert — durch folgende Merkmale unterscheidet. A. paniculatum Lám. Infiorescentia laxa diffusa , plerumque ereire ramosa. racemo terminált lateralibus evidenter ampliori. Pedunculi erectopatentes vei arcuato-patuli , inferioes elongati , brac- teas tripartito- incisas nrulto , usque pluries superantes. Sinus fo- liorum angusta. Cassis semicircularis vei altior linea basali valde simulta. Övaria fere semper glabra. Gaulis pars superior cum pedunculis sepalisque qlanduloso-pubescens. In dér Schweiz fást ausschliesslich als f. Matthioli Reichb. verbreitet, wahrend die f. fiexicaule Hoppé et Horn. nur annahernd im Südosten vorkommt. Kommt scheinbar nicht selten auch mit A. valesiacum in dem- selben Tale vor. A. valesiacum Gáyer. Infiorescentia contracta simplex et fanium racemulis bi-trifloris fulcrata vei magis ramosa et unc ra- cemus terminális lateralibus non vei vix amplior. Bracteae foliis caulinis conformes , infiorescentia ex inde valde foliosa. Pedunculi erectopatentes bracteis breviores. Foliorum sinus apertus usque fere rectilineus. Cassis semicircularis vei humilior , linea basali saepe minus sinuata. Ovaria pilosa. Planta glabrior , tantum in parti- bus supremis glanduloso puberula. Ct. Wallis : Gd. St. Bemard, Mt. Cubit, Val Femet, Mayenee d'Hérémence. vallée de Bagnes, Evolinaz, Marengo; Ct. Tessin: Bosco, Chirfu, Pizzo di Ruscada (Specimina i. herb. Univ. Zürich). Dér Umstand, dass A. valesiacum stets behaarte Óvárién aufwies, zwang mich die Frage des A. hebegynum DC. nochmals zu revidieren und den bisher noch nicht geklarten Gegensatz, dér sich zwischen dér Originaldiagnose und dér Auffassung dér spa- teren Autoren íindet, erklaren zu suchen. Und so bin ich zu dem Resultat gekommen, dass A. valesiacum eigentlich das im striktesten Sinne genommene A. hebegynum DC. darstellt. De Candolle beschreibt i. d. Syst. Xat. I. 1818, S. 376 das A. hebegynum mit főig. Worten: A. ovariis 3 — 5 pube adpressa undique subvillosis, alis subglabris, racemo subcorymboso pauci- floro, pedicellis pubescentibus, galea convexa antice mucronata. Dann vergleicht er es mit den verwandten Spezies : A prioribus omnibus (A. intermedium DC., A. paniculatum Lám., A. rostratum Bernh.) difiért ovariis . . . pubescentibus . . . ; ab A. rostrato speciatim difiért galea convexa nec conica dongata. pedicellisque pubescentibus. 198 Besonders die von mir cursiv hervorgehobenen Worte waren es, welche mit den Angaben dér spateren Autoren nicht in Ein- klang standén und welche sich min mit Sicherheit auf A. valesia- cum beziehen lassen. Doch kann dér Name A. hebegynum für A valesiacum trotz alledem nicht okne Bedenken angewendet werden. De Candolle citiert namlich — abgesehen von dem mit Fragezeichen hinzugezogenen A. cammarum L. — zu seinem A. hebegynum die Synonyme : A. cammarum Jacq. austr. 5, t. 424. Wahlenb. carp. n. 533. Ersteres ist aber A. judeubergen.se Reichb. und das Wahlenberg sche Citat bezieht sich auf A. gracile Reichb. und vielleicht auch A. variegatum L. — A. hebegynum DC. Syst. I. 376 ist alsó eine species mixta und es ist gerade durch diese irrtümlich hinzugezogenen Synonyme dér Grund gegeben. warum A. hebegynum DC. von den spateren Autoren verkannt wurde. Als niimlich in dér südwestlichen Schweiz ein Aconítum vorgefunden wurde, welches sich von A. paniculatum Lám. durch stets behaarte Óvárién und einen höher gewölbten Helm unter- schied, so glaubte mán darin das A. hebegynum DC. erkennen zu dürfen umsomehr, als die von DC. zu A. hebegynum citierten Synonyme sich tatsachlich auf Pflanzen mit hochgewölbten Hel- men beziehen. Diese Verwechslung liisst sich zuerst bei Séringe nacli- weisen, dessen A. hebegynum (Mus. helv. I. 1823, 143) nicht mehr das im striktesten Sinne genommene A. hebegynum DC.. d. h. A. valesiacum darstellt, sondern eine Pflanze ist, dérén Helm, wie bei A. rostratum aussieht (Les fieurs, plus petites que celles de l'A. rostratum, mais lein- ressemblant d’ailleurs beaucoup. — Zu vergl. auch die Abbildung.). Ganz besonders hervorzuheben ist hiebei dér Umstand, dass Séringe sich auf ein Exemplar im Herb. DC. beruft, dass alsó, wie es scheint, DC. selber spaterhin auf die behaarten Früchte das Hauptgewicht gelegt, und sonst ver- schiedene Pflanzen als A. hebegynum bezeichnet hatte. Das ursprüngliche A. hebegynum aber ist bei Séringe als A. paniculatum Lám. a penninum 1. c. 144 beschrieben. Da Séringe mit dem Namen penninum p. 134 bereits eine andere Pflanze bezeichnet hat, so kann zűr Bezeichnung des A. ralesia- cum auch dieser Name nicht verwendet werden. Reichenbach erwahnt das A. hebeyynum DC. als Synonym seines A. paniculatum : 111. Ac. t. XXXII. — non Lám., wáhrend er das echte A. paniculatum Lám. bekannterweise unter dem irr- ttimlichen Namen A. cernuum Wulf. anführt. Dieses A. panicu- latum Reichb. setzt sich aus zweierlei Pflanzen zusammen : 1. var. hebegynum Reichb. = A. hebegynum Sér. non DC. Syst. Nat. quoad. pl. helv., — 2. var. leiogynum Reichb., welches sich, wie die RF.icHENBACH’sche Origmalien-Sammlung dér kgl. Technischen Hochschule zu Dresden beweist, auf Exemplare des A. panicula- tum Lám. mit höher gewölbten Helmen bezieht. 199 Das A. hebegynum valesiacum hat Reichenbach seheinbar nicht gekannt. Denn ob sich elér Xame A. parviflorum Reichb. Übers. Ac. p. 46 auf A. valesiacum bezieht, oder aber, wie Séringe mut- raasst, die Pflanze unter dem Namen A. cernuum ,6 pauciflorum Reichb. 1. c. 44 mitbegriffen ist, ist nunmehr kaum zu entrátseln. lm Sinne von Séringe und Reichenbach habé auch ich in meinem Vorarbeiten A. hebegynum behandelt. Da nun aber für diese Pflanze dér DC.’sche Name nicht mehr Geltung habén kann, und ich überdies (wie 1. c. 206 auch betont wurde) unter diesem Namen vorlaufig mehrere Formen zusammenfasste, so musste auch mein A. hebegynum einer Revision unterzogen werden, dérén Re- sultate auf Grund dér Herbarien dér Universitát zu Wien (Haupt. herb., Hb. Kerner, Keck, Ullepitsch. — Abgekürzt : HUW.), Zürich (Hb. generale, helveticum, Siegfriedii. — HÚZ.), Kolozsvár (HŰK.), und des Herbariums von Herrn Dr. Á. v. Degen die folgenden sind. Vor allém war die Trennung des A. hebegynum Sér. und A. lasiocarpum Reichb. durchzufíihren : A. leptophyllum Reichb. in herb.; M. B. L. 1909, 206 nőmén seminudum. — A. hebegynum Sér. in Mus. helv. I. 143, sec. ipso etiam DC. in herb. — A. paniculaium var. hebegynum Reichb. III. Ac. t. et t. XXXII. — Canle gracili, inflorescentia crebre ra- mosa multiflora, floribus parvis, casside alté fornicata, rarius hu- miliore, foliis anguste partitis angustissime laciniatisque laciniis serraturisque linearibus, elongatis crebris. — Ab A. paniculati Lám. typo praeter fólia angustius laciniata casside alté fornicata et ovariis pilosis difiért. — Habitat in Helvetia austrooccidentali : Gemmi, Lavaraz (Sér. 1. c. — Reichb. herb.), Louesche les bains (Chenevard i. HÚZ., specimen casside humiliore, ut in A. panieu- lato = A. hebegj- mim var. tenuifolium Reichb. herb.). — Exsicc.: A. hebegynum Hohenack Arzn. und Handelspfl. no. 471 (HUW.)' A. lasiocarpum Reichb. pro var. A. nasuti in 111. Ac. text. ad. tab. IX. — A. dasycarpum Schur. En. Transs. 33 pro var. A. toxiei. — A. Váyneri A. Kern. herb. — Caule elato. valido, inflorescentia ramosa, laxa, floribus inagnis, casside alté fornicata, fólia anguste partita laciniataque, laciniae et serraturae lineares lanceolataeque, latitudine distincte longiores. — Ab A. Schur ii G. Beck difiért bracteolis linearibus et ovariis pilosis. — Habitat in Carpathis orientalibus , imprimis in comit. Mármaros. De locis natalibus cfr. M. B. L. 1906, 132 — 3; 1909,206. His adde : Do- bon}Tos pr. M.-Sziget, Huszt (L. Vágner — HUW.), Craciunel (Porcius — HUW.), Tisutza maré (Fuss exs. n. 9518 HUW.), Remec (Simonkai — H. Simk.). - A. leptophylluui und A. lasiocarpum gehören in die engere Yerwandschaft dér Toxicoiden-Arten dér Subsection Cammarum. Beide sind durch den hochgewölbten Helm, den in dér Regei zurückgekrümmtem Kopf dér Nectarien, die linealen Brakteolen, behaarten Früchte, schmale Blatteilung und schwaehe, toxicoide 200 Beliaarimg charakterisiert. Dér Helm ist etwas naeli vorne ge- neigt mit stark gebuchteter Grundlinie und vorragendem o. etwas aufwarts gekrlimmtem Schnabel. — Phylogenetisch scbliessen sie sich den in ihrer Umgebung verbreiteten Toxicoiden-Spezies an : A. leptophyllum Reichb. dem A. paniculatum Lám., von welehem es ausser den stets scbmalgeteilten Bliittern durch den hoehge- wölbten Helm und bebaarte Fríiebte versebieden ist Zwischen- formen sind einesteils -4. leptophyllum Reichb. var. tenuifolium (Reichb. sub A. hebegvno) mit niedrigerem, dem A. paniculatum gleicbendem Helm, andrerseits die Form des A. paniculatum Lám. mit schmalerem, höher gewölbtem Helm, welches das bereits frtiher erwahnte var. leiogynum Reichb. darstellt, ferner die sehr selte- nen Exemplare des A. paniculatum Lám. mit bebaarten Óvárién (Rosenlaui : lég. J. J. Ott — HÚZ.). — A. lasiocarpum Reichb. steht dem A. Schurii G Beck zunachst, welcbes in den Ostkar- pbaten bei weitem mehr verbreitet ist, als das typische A. toxi- cum Reichb. Von A. Schurii untersebeidet es sich durch die linealen Brakteolen und bebaarten Óvárién. Wahrend sich A. leptophyllum und A. lasiocarpum den Toxi- coiden Aconitum-Arten anschliessen, sind andere in den oben er- wahnten Herbarien vorgefundene Formen, welche dér Behaarung wegen oft als A. paniculatum vorliegen und möglicherweise mit A. leptophyllum o. A. lasiocarpum verwechselt werden könnten, direkt aus den entspreebenden ecbten Cammaroiden-Arten abzu- leiten, dérén behaarte Formen sie darstellen : 1. A. pilosiusculum Sér. Mus. helv. I. p. 142 pro var. A. rostrati. — Habitus omnino ut in A. rostrato : caulis bumilis, inflo- rescentia contracta, foliosa racemis paucifloris brevibus, cassis recta superne laté rotundata rostro + evoluto deflexo vei por- recto. Inflorescentiae axis, pedunculi et ovaria erispule pilosa vei pili in ovariis et apice pedinculorum magis rectiusculi. Sepala parcissime pilosa. — Est forma A. rostrati Bernh., eique synonymo pertinent: A. laciniosum Schleich. Cat. 1822 p. 5 (nőmén solum), in Reichb. 111. Ac. in textu ad tab. VIII. — A. Cammarum var. pilipes Reichb. 1. c. t. VIII. — Habitat in Helvetia austrooccidentali et loca classica iisdem locis babét, quibus A. leptophyllum; Gemmi (Sér. I. c.); Lavaraz (Schleich., Reichb. 1. c. — Jaccard in HÚZ.; Muret — H. Gáy.) ; Le Ricbard (Sander — HÚZ.); vallée d’Avencon sur Bex (Wilczek — HD., Lohfang et München- berg sur Jaun (Jacquet — HD., resp. HÚZ.). — Differt ab A. leptophyllo liabitu magis compacto, inflorescentia pauciflora con- tracta cassidis forma et pilositate erispula magis, quam patenté. 2. A pilipes Reichb. FI. germ. exc. p. 738 quoad pl. tiroli- ensem. — ? A. engadinense Brügg. Zeitscb. Ferdin. IX. 19. — Habitus, foliorum cassidisque forma ut in A. judenbergensi Reichb. 111. Ac. t. VIII., cuius formám sistit, séd distinguitur inflorescentiae axi, pedunculis ovariisque erispule vei posterioribus rectiuscule 201 pilosis. Etiam pedunculorum pili nonnunquam rectiusculi. A. praecedente A. pilosiusculo tantum leviter difiért statura ela- tiore, inflorescentia magis ramosa, laxa, pluriflora. Tirol ; in ditione Innsbruck: St. Siegmund im Sellrainthal (Handel-Mazetti — HUW.), Kranebitter Kiaram (Roeph — HUW), Plátschenthal (A. Kerner — HUW) ; Salvesenthal bei Imst (Ebner — HUW) ; Maiser Heide (Degen — HD). Die Anwendung des Namens A. pilipes für diese Pflanze ist, da Reichenbac.h damit zuerst eine Schweizer Pflanze (A. pilo- siusculum) bezeichnet hatte. keineswegs einwandfrei. Da aber möglicherweise das als A. variegato-paniculatum publizierte A. enga- dinense Brügg. hieher gehört. wollte ich dér Pflanze, bis siek diese Frage entscheidet. doch keinen neuen Namen gébén. Ebenfalls zum Formenkreis des A. judenbergense Reichb. gehört: 3. A. aquilonare A. Kern. herb. Omnino A. judenbergense refert, a quo inflorescentiae axi et pedunculis (parcissime etiam sepalis) crispule pilosis difiért. Proximum igitur accedit A. pilipedi Reichb., a quo ovariis glabris (vei sutura tantum ut in typica planta ciliatis) dignoscitur. Filamenta glabra, in A. pilipedi autem hinc inde ciliata inveniuntur. — Croatia : Fuzine (Borbás — HUW.) Formám A. variegati sistit : 4. A oenipontanum m. in sched. — Habitu, cassidisque forma A. variegatum L. (cfr. Gáy. in M. B. L 1909, 200) refert. a quo inflorescentiae axi, pedunculis sepalisque iuvenilibus crispule pilosis difiért. Ovaria glabra. Filamenta partim ciliis parcis instructa. — Tirol: Kranebitter Klamm bei Innsbruck (Zimmeter — HÚZ.), Vintschgau (Stocker — HUW.). Von A. gracile Reichb. sind mir zwei behaarte Formen vor- gelegen. Die eine entsprach habituell dem A. gracile f. grosseser- ratum m. in sched., einer besonders in den Ostkarpathen verbrei- teten Fórra mit derben, breit zugeschnittenen, grob gezahnten Blattéra, hohem Wuchs, stark entwickelter Endtraube, grossen Blumen: die andere glich dem A. gracile f. diffusum (Reichb. sub. A. variegato), einer Fönn, welche hauptsachlich im Süden des Verbreitungsareales des A. gracile vorherrscht (Oberitalien, Süd- Steiermark, Krain, Kroatien) und sich durch schlanken Wuchs, sehr iistige, lockere Inflorescenz, dérén Endtraube nicht o. kaum starker ist, als die Seitentrauben. kleine Bliiten, dérén Helm oft etwas vorgeneigt ist, meist locker stehende, kleine und breit geschnittene und gezahnte Blattéi' Yom Tvpus unterscheidet. Die dér ersteren entsprechende behaarte Form ist. 5. A. beskidense Zap. Consp. FI. Galic. crit. II. 215 pro var. A. cammari. — Caule elato ramoso racemo terminali ceteris evi- denter longiori et ampliori, — glabro, pedunculis tarnen sub apice distincte pilosis, ceterum glabris vei parcissime hinc inde pilosis; floribus magnis ca'sside erecta dorso recto: sepalis iuvenilibus parce, séd distincte pilosis; ovariis pilosis; foliis duriusculis grosse 202 serratis. Proximum accedit A. gracile f. grosseserratum m., a quo pilositate partiam indicatarum difiért. Specimen unicum vidi in herb. Mas. Transs. (HŰK.) ex herb. Pávai orientem sine loco indi- eato cum. A. lasiocarpo coniasam. Certe e Iranssilvania provenit et ab A. lasioccirpo cassidis íoliornmque forma, nec non bracteolis anguste spathulatis dignoscitnr. Zapalowicz plantam e monte Babiagora indicat. A. gracilis formám sistit demnm : 6. A. camptotrichum Gáy. in M. B L. 1909, 202, quoad habitam etc. A. gracilis /. diffuso Reichb. (sápra descripto) ana- lógom et axi infioreseentiae, pedanculis, bracteis sepalisqae iuve- nilibas pilis crispalis reversis vestitis diversum. — Croatia: prope Slain (Deoen — HD. : verosimiliter huc pertinent specimina minus completa, in Itália , ad sepes Bellnni lecta (Venturi — HUW). Die angeführten sechs behaarten Formen dér eucammaroiden Aconiten (= die Verwandschaft des A. variegatum Koch, etc. auct.) scheinen — obvvolil nach einer Xotiz im Herb. Kerner in (len Imster Alpen nur A. pilipes vorkommen sollte keine grössere systematische Wichtigkeit zu besitzen. Scheinbar kommen sie im Areale ihres Typus zerstreat vor, dem sie sich enge anschliessen and zwar entspricbt dem kahlen A. rostratum A. judenbergense A variegatum A. gracile f. grosseserratum A. gracile f. diffusum A. pilosiusculum A. pilipes; A. aquilonare A. oenipontanum A. beskidense. A. camptotrichum Die Behaai'ung ist bei den einzelnen Individuen natürlich nicht gleicbmiissig, oft stark ausgeprágt, oft nur schwach ent- wickelt. Auch ist za bemerken, dass aach an dem kahlen Typus die Brakteolen hantig Wimperhaare aufweisen und die Frucht an dér Naht (nicht auf dér Flache) mit einer Haarreihe besetzt ist, welches Merkmal im Gegensatze za den karpatischen Fapélloiden auch Wahlenberg aufgefallen war (FI. Carp. Princ., 1814. 164). — Trotz dér geringen systematischen Bedeutung mussten diese For- men eingehender behandelt werden, weil sie weniger bekannt sind und Anlass zu Verwechslungen gébén können. — Grösseren systematischen Wert hat unter den behaarten Eucammaroiden A. vitosanum Gáy in M. B. L. 1909, 208, ein — wie es scheint — lokaler Endemismus des Vitosa-Stockes in Bulgarien. Az európai Aconitum- fajok monográfiájának előmunkálatai- ban; e lapok 1909. évf. 197. oldalán A. valesiacum néven leírt növ ány nem hybridus eredetű, hanem éppen úgy, mint az A. pani- culatum elterjedésének keleti határán az A. toxicum és A. Idegenig önálló és az A. paniculatum- mai egyenrangú typus, mely Hel- vécia déli hegyeiben, főleg a Xagy-Szent-Bernát-hegv tömegében 203 és Tessin kanton egynéhány helyén fordul elő és az A. panicu- Jatum- tói a német szövegben részletezett bélyegekben különbözik. Az irodalmi adatok vizsgálata során kitűnt, hogy De Candolle A. hebegynum-a voltaképen ez az A. valesiacum. A név felújításá- nak, illetőleg az A. valesiacum-ra alkalmazásának azonban ellent- mond az a körülmény, hogy DC. egészen idegen és oda nem tartozó synon\ monokat is idéz az ő A. hebeg ynum-ákoz , mely e szerint species mixta és mint ilyen már a DC.-t közvetlenül követő Aeom'íwm-monografusokat is tévedésbe ejtette. így már Séringe A. hebegynum-a sem azonos a DC. Regni Veget. Syst. Xat. I. kötetében leírt helvéciai növénynyel, mely utóbbit Sér. A. paniculatum var. penninum néven említi. A. penninum név felújításának viszont ellene szól az a körülmény, hogy Séringe ezzel a névvel néhány lappal előbb már más növényt jelelt meg, két A. penninum-xmk pedig nem lehet. Az a növény, melyet Séringe, Reichenbach és e sorok írója is Előmunkálatai-ban A. hebegynum-nak nevezett, DC. eredeti A. hebegynum-átó\ = az A. valesiacum-tól különböző és az A. pani- adatum- hoz közelebb álló növény, mely ezideig Helvécia dél- nyugati részeiből ismeretes és az A. hebegynum elnevezés reá többé alkalmazható nem lévén A. leptophyllum REic.HB.-nak neve- zendő. Különbözik tőle a Keleti Kárpátok A. lasiocarpum Reichb. -ja, melyet Előmunkálataimban is még vele egyesítettem. E kárpáti növény az A. Schurii- hez áll legközelebb. Az A. leptophyllum és A. lasiocarpum a Gammarum subsectio Toxicum-k^ix csoportjához, más szóval az A. paniculatum tágabb értelemben vett rokonságához tartozik. Ezt a rokonsági kört álta- lában a mirigyes szőrözet jelenlétével mint legegyszerűbb és azonnal megállapítható bélyeggel — szoktuk a kopasz igazi Cam- marum -féléktől, vagyis az A. variegatum tágabb értelemben vett rokonságától megkülönböztetni. Ebből magyarázható, hogy a har- báriumokban gyakran A. paniculatum néven feküsznek olyan ala- kok, melyek csupán szőrözetükben különböznek a megfelelő eucani- maroidea speciestől, egyébként azonban teljesen azonosak vele. Pedig szőrözetük többnyire nem is elálló, hanem lesimult és visszagörbült. Ez alakoknak, mint egyszerű szőrös formáknak nagyobb jelentőséget nem tulajdonítok, de mert könnyen össze- tévesztésre adhatnak okot, a német szövegben (latinul) közelebbről részleteztem őket. Hazai flóránkat közülük az A. aquilondre Kern. (Fuzine) mint az A. judenbergense Reichb., — A. camptotricham Gáy. (Sluin) mint az A. gracile f. diffusum (Reichb.), továbbá az A. beskidense (Zap.) mint az A. gracile f. grosseserratum Gáy. szőrös alakja érdekli. Ugyancsak az igazi Cammarum- félékhez tartozik a virágza- tában lesimult szőrű A. vitosanum Gáy. is. Ennek azonban eddigi tudomásunk szerint nagyobb szisztematikai értéket kell tulajdoní- tanunk. 15 204 Bryologiai adatok a Magas-Tatra Flórájához. Bryologische Beitráge zűr Flóra dér Hohen-Tátra. Von( Vvürfl'y István (Lőcse). X. Közlemény — Mitteilung. A Magas-Tatra területén évek óta végzett bryologiai kutatá- som során kiterjeszkedtem a SphagnumoJcra is, azokat a kellő gonddal egy begyűjtöttem. A Tátra tőzegmoháira vonatkozik czikksorozatom VIII. része (M. B. L. VIII. 1909.: 222—238). Az azóta, főleg az 1910. év nyarán végzett gyűjtöki rándu- lásaimon ismét sikerült egy tekintélyes tömeg anyagot ösz- szehoznom. amelynek ismerte- tését az alábbiakban adom. Példáimból mintákat küldtem volt authentieus meghatáro- zásra a tőzegmohák kiváló ismerőjének: Cári. Warnstorf úrnak (Schöneberg-Friedenau), aki ismert előzékenységgel volt szíves nagy elfoglaltsága köze- pette is azokat behatóan meg- vizsgálva meghatározni. Őszinte és hálás köszönet fára- dozásáért. C. Warnstorf úr azt is írta szíves, hozzám intézett sorai- ban, hogy : Gelegentlich meiner bryolo- gisehen Forschungen in dér Hohen-Tátra habé ich auch fieissig Torfmoose gesammelt, welche mit dér grössten Sorg- falt praepariert wurden. Auf die Sphagna bezieht sich auch meine VIII. Mitteilung (M. B. L. VIII. 1909 : 222—238). Seit- dem. hauptsachlich aber im Sommer 1910 habé ich au mehreren Standorten dér Hohen- Tátra interessantere Torfmoose gesammelt, iiber welche ich nun Bericht erstatten will. Um authentische Bestim- mungen zu erhalten, wurden Proben meiner Aufsammlungen dem Herrn Cári. Warnstorf (Schöneberg - Friedenau), dem besten Kenner dér Sphagna zugesandt, dér trotz seiner beschránkten Arbeitszeit, mii- mit seinem bekannten Entge- genkommen die Sphagna deter- miniert hat, Ich spreehe ihm hierfür auch an dieser Stelle meinen verbindlichsten DaDk aus. Herr C. Warnstorf schrieb mir unter aoderen auch fol- gendes : «. . . gebe ich Ihnen zugleich umseitig meine Bestimmungen von Ihrer letzten prachtvollen Sphagnumsendung, in dér midi besonders das S. imbricatum (Hornsch.) interessierte, das mir aus dér Hohen-Tátra bisher nielit bekannt geworden war. Merkwürdig ist, dass die Gusp i dátum gruppé in dér Tátra so wenige Vertreter aufzuweisen hátin Az alább következő felsoro- Aus dér folgenden Enume- lásból hazánk Flórájára ration sind fül* die Flóra Un- it j adat a következő species : garns folgende Species neu : 205 S Sphagn. imbricatum (Hornsch.) Kuss. var. cristata Warnst., a következő var. és formák : und folgende Varietaten, For- men : S. amblyphyllum Kuss. var. parvifolia (Sendtn.) Warnst., S. robustum Rl. = S. Russowii W. var. vireseens Russ. fo. spi- cata Warnst., S. quinquafarium (Lindb.) Warnst. var. viridis Warnst. fo. brachy-dasyclada Warnst. A Magas-Tátra Flórájára Neue Angaben für die Moos- nézve új adatul szolgálnak flóra dér Hohen-Tátra sind: ezek : S. papillosum Lindb. var. normális Warnst., S. médium Limpr- var. pallescens Warnst. és var. fuscescens Warnst. Különben pedig az egész ' Übrigens enthált die nun fol- enumeratio, nehány kivétellel, gende Enumeration fást durch- új termőhelyek sorozata. wegs neue Standorte. JEnumeratio Sphagnacearum ab auctore in Magas- Tátra (Tatra Magna) collectarum. Társ II. Tárgyalási sorrend (Geordnet nach derű Werke): Dr. Gg. Roth: Die europ. Torfmoose. Leipzig, 1900. művét követi. I. Jnophloea Kuss. Cymbifolia Lindb. Spliagnum imbricatum (Hornsch.) Russ. var. cristata Warnst. : Barlangliget vidékén, aLerseh- villa közelében a «Roxer Tei- lungen» részen, c. 780 m. Subst. terrasz-diluvium. 1910. VIII. 13. Hazánk Flórájára új adat. Péterfi egyik munkájában (N ö v. K ö z 1. 1904. III. : 142) azt mondja: ((Magyarországból való példáit nem láttam, de kétségtelenül nálunk is elő- fordul hazánk északibb részein. » Mondása valóra vált. In dér Gegend von Barlang- liget neben dér Villa-Lersch. auf den «Roxer Teilungen», c. 780 M. Subst. Diluvial-Ter- rassen. 13. VIII. 1910. Neu für U n g a r n. Péterfi sagt in einer seiner Abbandlungen (X ö v. Közi. 1904. : III. : 142) : Aus Ungarn sah ich es noch nicht, aber es ist ganz gewiss, dass es auch bei uns, im nördlichen Teile Un- garns vorkommt. — Mein Fund bestátigt nun diese Angabe. Sphagnum papillosum Lindb. var. normális Warnst. : Késmárki Zöldtó völgyében, a lm Késmarker Griinensee-Tal, Nagy-Papyrusvölgy vízesései- bei den Wasserfállen des Gros- 15* 206 né], c. 1600 — 1700 m. Substr. gránit. 1909. VIII. 17. A Maga s-T á t r a Flórá- jára új adat. A tőalatot : Chalubinski (Emun. musc. frond. Warszawa, 1886 : 176. no 421), Dr. Hollós (Péterfi in Növ. Közi. III. 1904. 145) ; a var. normális W-t pedig Dr. Degen (Péterfi in M. B. L. V. 1906 : 262) gyűj- tötték. A var. brachyclada Card -t pedig magam közlém a Tátrából (M. B. L. VIII. 1909 : 224). sen Papyrustales, c. 1600 — 1700 M. Substr. Gránit. 17. VIII. 1909. Ne u tűr d i e H o li e- T á t r a. Dér Typus wurde von Cha- lubinski (Enum. musc. frond. Warszawa, 1886 : 176, no. 4zl), Dr. Hollós (Péterfi in Növ. Közi. III. 1904 : 145); die var. normális W. von Dr. Degen (Péterfi in M. B. L. V. 1906: 262) gesammelt. Die var. bra- chyclada Card. habé ich (M. B. L. VIII. 1909 : 224) mitgeteilt. Sphagnum var. pallescens Barlangliget vidéke, a Lersch- villa környékén a «Roxer Tei- lungen» részen, c. 780 m. Substr. terrasz-diluvium 1910. VIII. 13. A Magas-Tátrára u j a d a t. var. virescens Barlangliget vidéke, a Lersch- vi 11a környékén Szkupin mellett bőven és c. frct. 790 m. Substr. terrasz-diluvium. 1910. VIII. 13. Ezen a környéken már I)r. Filarszky N. is gyűjtötte (Sche- dae ad «Krypt. exsicc.» editae a Museo Palat. Vindob. Cent. X — XI. No. 1067). médium Limpr. Warnst., c. frct. : In dér Gegend von Barlang- liget. neben dér Villa Lersch,. auf den «Roxer Teilungen», c. 780 M. Substr. Diluvial-Ter- rassen 13. VIII. 1910. Neu für die H o h e- T á t r a. Warnst., c. frct. : In dér Gegend von Barlang- liget, neben dér Villa Lersch, bei Szkupin reicblich und c. frct. 790 M. Substr. Diluvial- Terrassen. 13. VIII. 1910. In dieser Gegend hat es übrigens schon Dr. Filarszky (Sehedae ad «Krypt. exsicc.» editae a Museo Palat. Vindob. Cent. X— XI. No. 1067) ge- sammelt. var. fuscescens Warnst. : Barlangliget vidéke, a Lersch- villa és Rókusz közti «Roxer Teilungen» részen, nyíresben, c. 780 m. Substr. terrasz-dilu- vium. 1910. VIII. 13. In dér Gegend von Barlang- liget, zwischen dér Villa Lersch und Rox bei den «Roxer Tei- lungen», c. 780 M. Substr. Diluvial-Terrassen. 13. VIII. 1910. 207 var. rersicolor Warnst. : A Kriván- csoport alatt : a Pod- Banskóra vivő út mentén a Furkota- és Handel-völgyek közti hegygerincz alján egy betözegesedett tavacska helyén. Substr. granit-moréna.c. 1 100 m. 1910. VIII. 14. — Barlangliget vidéké, Lersch-villa környékén a «Roxer Teilungen» részen, c. 780 m. Substr. terrasz-dilu- vium. 1910. VIII. 13. var. pwpurascen Ivriván-csoport alatt, a Pod- Banskó-ra vivő út mentén a Furkota- és Handel-völgyek közti hegygerincz alján, egy kis betözegesedett tavacska medenczéjében. Substr. Gránit- rnorena, c. 1100 m. 1910. VIII. 14. — Barlangliget vidéke, Lersch-villa mellett a «Roxer Teilungen» részen, c. 780 m. Substr. terrass-diluvium. 1910. VIII. 13. Csak a Szmrecsinai tavak mellől ismeretes (Chalubixski : Enum.musc.frond.: 176, no. 422). Unter dér Kriván-Gruppe,neben dem nach Pod-Bansko führen- den Weg u. zw. unter den Aus- laufern zwischen dem Handel- und Furkota-Tale, im Bett eines vertorften See’s, c. 1100 M. Substr. Granit-Moraene. 14. VIII. 1910. — In dér Gégén d von Barlangliget, neben dér Villa - Lersch, an den «Roxer Tei- lungen, c. 780 M. Substr. Di- luvial-Terrassen. 13. Vili. 1910. j (Russ.) Warnst. : Unter dér Kriván-Gruppe, neben dem nach Pod-Bansko führen- den Weg u. zw. unter den Auslaufern zwischen dem Han- del- und Furkota-Tale im Bett eines vertorften See’s, c. 1 100 M. Substr. Granit-Moraene. 1 4. VIII . 1910. — In dér Gegend von Barlangliget neben dér Villa- Lersch, an den «Roxer Tei- lungen», c. 780 M. 13. VIII. 1910. Diluvial-Terrassen. Nur von dér Gegend dér Szmreczinaér Seen bekannt (Chalubinski : Enum. musc. frond. : 176. no. 422). II. Litopliloea Russ. R i g i d a L i n d b. Sphagnum compactum De Ca-nd. var. imbricata Warnst. : A Tycha-liágó tetején, 1876 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 16. — Igen sok helyen gyűjtöttem a Nagytarpataki völgy ben, amely- ben nagyon elterjedt; így pél- dákat hoztam magammal a következő helyekről: az «Alsó tüzelő» mellől, 1519 m. ; a « Felső tüzelőkő)) mellől, 1570 m. ; a «Löffelkrautsee», 1833 m., Beim Tycka-Pass, 1876 M. Substr. Gránit. 1910. VIII. 16. An mehreren Standorten sammelte ich dieses Moos im Grossen Kohlbaclital, wo es sehr verbreitet ist. Exemplare habé ich von folgenden Stand- orten mitgebracht : I. Feuer- stein, 1519 M. ; Oberer Feuer- stein, 1 570 M. ; am Ufer dér : 208 a «Seh\vester- v. Buchholtz- Seen», 1958 m. ; s «Trümmer- See» partjáról, 2050 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 5. var. subsquar \ Koprova- völgyben a «Kolben- heyer-tó* partján igen szép, nagy terjedelmes vízbenyúló gyepekben. E tó szélének nagy- fokú betőzegesedését főleg e moha okozza. Substr. gránit, 1750 m. 1910. VIII. 16. «Löffelkraut»- 1833 M., «Sch\ve- ster- o. Bucliholtz»- 1958 M., und «Trümmer-Seen» 2050 M. Substr. Gránit. 5. VIII. 1910. rosa Warnst. : Koprowa-Tal am Ufer des «Kolbenheyer-See’s» in aus- gedehnten grossen in das Was- ser reichenden Kasén. Die Ver- torfung dér Ufer verursacht hauptsáchlich diese Var. — Substr. Gránit, 1750 M. 16. VIII. 1910. Cuspidata Seblieph. Sphagnum recurvum P. B. var. majoi Barlangliget környéke, a Lersch- villa közelében a «Roxer Tei- lungen» részen nyírfa-erdő sphagnetumában, c. 780 m. Substr. terrasz-diluvium. 1910. VIII. 13. • Angstr. : In dér Gegend von Barlang- liget, neben dér Villa-Lersch, an den «Koxer Teilungen», im Birkenwald, c. 780 M. Substr. Diluv.-Terrassen. 13. VIII. 1910. Sphagnum amblyphyllum Russ.: Barlangliget vidéke, Lersch- villa közelében, a «Roxer Tei- lungen» részen, c. 780 m. Substr. terrasz-diluvium. 1910. VIII. 13. In dér Gegend von Barlang- liget, neben dér Villa-Lersch, an den «Roxer Teilungen». c. 780 M. Substr. Diluv.-Terrassen. 13. VIII. 1910. var. parvifolia (Sendtn.) Warnst., c. frct. : Kriván csoport alatt, Csorbató- tól Pod-Banskó-ra menet, a Furkota- és Handel- völgyek közti gerincz alján, egy betőze- gesedett tavacska medenczéjé- ben, c. 1100 m. Substr. gránit- moréna. 1910. VIII. 14. — Barlangliget vidékén, Lersch- villa közelében, a Tátraházára vezető elhagyatott út mentén Szkupin mellett, 790 m. s a «Roxer Teilungen» részen, c. 780 m. Substr. terrasz-diluvium. 1910. VIII. 13. c. frct. Hazánkra új var. Unter dér Kriván-Gruppe, neben den na eh Pod-Bansko führen- den Weg u. zw. unter den Auslaufern zwischen dem Fur- kota- und Handel-Tale, im Bett eines vertorften See’s.c. 1100 M. Substr. Granit-Moraene. 14. VIII. 1910. — In dér Gegend von Barlangliget, neben dem von Villa Lersch nach Tátraháza führenden, verlassenen Weg, 790 M. ; und an den «Roxer Teilungen», c. 780 M. Substr. Diluv.-Terrassen. 13. VIII. 1910. c. frct. X e u f ii r U n g a r n. 209 Acutifolia 8 c h i m p r. Sphagnum Girgensohnii Russ. : Nagy tarpataki völgy alsó ré- szén. fenyvesben, c. 1300 m. 1910. VIII. 5. és felső részé- ben a «Schnittlauch-See» part- ján. 2025 m. Subst. gránit. 1910. VIII. 5. — Menguszfalvi völgy, a Békás -tavak és a Hunfalvy-hágó közti részen a Tengerszemcsúcs-ra való fel- menet közben, sziklán, c. 2100 m. Substr. gránit. 1910. IX. 18. Ivriván- csoport alatt, Csorba- tótól Pocl-Banskóra menet a Furkota- és Handel-völgyeket elválasztó gerincz alján egy betőzegesedett tavacska me- denczéjében. Substr. gránit- moréna, c. 1100 m. 1910. VIII. 14. Koprova-völgy, a «Kolbenheyer-tó > partján bő- ven, 1 750 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 16. — A Tycha- völgyben, fenyveserdőben, c. 1000 m. Substr. gránit 1910. VIII. 15. lm unteren Teile des Gr. Kohl- bacbtales im Ficbtenwald und am oberen Teile des Schnitt- lauch-See’s 2025 M. Substr. Gránit. 5. VIII. 1910. — Mengs- dorfer-Tal.zwischenden Frosch Seen und dem Hunfaly-Joeh neben dem Pfade zűr Meeraug- Spitze. c. 2100 M. Substr. Grá- nit. 18. IX. 1910. Unter dér Kriván- Gruppé u. zw. neben dem naeh Pod-Bansko führenden Weg, unter den Auslaufern zwischen dem Han- del- und Furkota-Tale im Bett eines vertorften See’s. Substr. Granit-Moraene. c. 1100 M. 14. VIII. 1910, — Koprowa- Tal, am Ufer des «Kolbenheyer- See’s» reichlich. 1750 M. Substr. Gránit. 16. VIII. 1910. — Im Tycha-Tal, im Fichten- wald, c. 1000 M. Substr. Gránit. 15. VIII. 1910. var. svectabihs Kuss. : Barlangliget vidéke a Lersch- villa környékén a «Roxer Tei- lungen» részen bőven. c. 780 m. Substr. terrasz-diluvium. 1910. VIII. 13. In dér Gegend von Barlang- liget, neben dér Villa Lersch, an den «Roxer Teilungen,» c. 780 M. reichlich. Substr. Diluv.- Terrassen. 13. VIII. 1910. var. stachyodes Russ. : Bélái Mészhavasok, a Hintere Kupferscháchtental-ban, feny- vesben c. 1300 m. Substr. gránit- moréna, 1910. VII. 18. — Késmárki Zöld-tó völgyé- ben a Mauksch (Schwarzer)-See környékén s felett, a « Deutsche Leiter» alján. Substr. gránit, 1580—1700 m. 1910. VII. 14., VIII. 20. — a Tycha-hágón, 1879. m. Substr. gránit. 1910, Belaér Kalkalpen, im Hinteren Kupferschachtental, im Fich- tenvvalde, c. 1300 M. Substr. Granit-Moraene. 18. VII. 1910. — Késmárkéi' Grtinersee-Tal, am Ufer des See’s und ober dem Mauksch-See unter dér «Deutscken Leiter.a Substr. Gránit. 1570—1700 M. 14. VII., 20, VIII. 1910. — Am Tycha- Passe, 1879 M. Substr Gránit. 210 VIII. 16. — A Giewont-ra me- net a Kondraczka északi olda- lán, c. 1900 m. Substr. magas- tátrai liasz-j uramész. 1910. VIII. 15. 16. VIII. 1910. — Neben dem, zu Giewont fiihrenden Weg, an dér nördliehen Seite dér Kondraczka. c. 1900 M. Substr. Hochtatrische Lias-Jurakalk. 15. VIII. 1910. Sphagnum robustum (Russ.) RöllL) = Sphagn. Russowii Warnst.2) Kri ván- csoport alatt Pod-Bans- kora menet a Handel- és Furkota-völgyeket elválasztó hegygerincz alján egy betőze- gesedett tavacska medenezé- jében, S. amblyphyllum var.par- vifolia-x al összeszőve. Substr. gránit-moréna, c. 1100 m. 1910. VIII. 14. var. virescens Nagytarpataki völgyben a Felső tüzelőkőnél. Substr. gránit, 1570 m. 1910. VIII. 5. Pod-Bansko felett, a Ivriván- csoport alatt, a Handel- és Furkota-völgyek közt húzódó gerincz alján egy betőzegese- dett tavacska helyén, c. 1100 m. Substr. gránit- moréna. 1910. VIII. 14. var. virescens Russ. fo. Bélái Mészhavasok javorinai része, a Hawran északkeleti élén. c. 1800 m. Substr. felső- liasz-mész. 1910. VII. 19.. bő- ven és nagy terjedelmes gye- pekben. — Javorinai mészha- vasok, a Nowy nyugati, a Miedzy sciany völgy felé néző Unter dér Kri ván Gruppé ne- ben dem nach Pod-Bansko führenden Weg, u. zw. unter den Auslaufern zwischen dem Handel- und Furkota-Tale, im Bett eines vertorften See’s, in Gesellschaft von Sphagn. arv- blyphyílum var. parvifolia c. 1100 M. Substr. Gránit- Moraene. 14. VIII, 1910. 3s., c. frct. ; lm Gross-Kohlbachtal, am Obe- ren Feuerstein, 1570 M. Substr. gránit 5. VIII. 1910. — Unter dér Kriván-Gruppe, u. zw. ne- ben dem nach Pod-Bansko fiihrenden Weg, unter den Auslaufern zwischen Handel- und Furkota-Tal im Bett ei- nes vertorften See’s, c. 1100 M. Substr. Granit-Moraene 14. VIII. 1910. spicata Warnst. : lm Javorinaér Teil dér Belaer Kalkalpen, am nordöstlichen Ausláufer des Hawrans, c. 1800 M. Substr. Oberer Lias- Kalk. 19. VII. 1910, reichlich in ausgedehnten Rasen. — Javorinaér Kalkalpen. an dér westlichen, gégén Miedzy ■) Vergleioke : De. Roll: Über Sphagnum robustum (Russ.) Ri»ll — ALI - gemeine Botan. Zeitschrift für Syst., Floristik etc. Nr. 7 — 8. Jalirg. 1909. Herausg. von. A. Kneucker p. 1—4. d. A. C. Warnstorf : Rölls Antriige betr. Aenderungen und Zusatze zu den internationalen botanischen Regein vou Wien inbezug auf die Nomenclatur dér Sphagna beleuclitet vou — — Sep.-Abdr. aus d. Abli. des Botan. Vereins dér Prov. Brandenburg. LII. 1910. p. 26—27. lejtőjén, c. 15 — 1600 m. Substr. muran-mész. 1910. VII. 20. — Kistarpataki völgy alján a «Treppchen» rész felett, c. 1450 m. Substr gránit. 1910. VIII. 27. — Nagytarpataki völgyben a Felső Tüzelőkő-nél, 1570 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 5. Hazánkra új adat. var. poecila Bélái Mészhavasok, a Hintere Kupfersckáchtentalban teny- veserdőben, c. 1300 m. Substr. gránit-moréna. 1910. VII. 18. Kistarpataki- völgy alján a «Treppchen» felett, c. 1450 m. Substr. gránit. 1910. Vili. 27. — Nagytarpataki völgyben a «Löt'felkraut-See» partján, 1833 m. Substr. gránit. 1910. Vili. 5. — Pod-Banskóra me- net, a Handel- és Furkota- völgyek közti gerincz alján egy betőzegesedett tavacska he- lyén, c. 1100 m. Substr. grá- nit-moréna. 1910. MII. 14. sciauy liegenden Lehne des Nowy, c. 15 — 1600 V. Substr. Muran-Kalk. 20. VII. 1910. — KI. Kohlbachtal, ober dem «Treppchen,» c. 1450 M. Substr. Gránit. 27. VIII. 1910. — Gross Kohlbachtal beim Obe- ren Feuerstein. 1570 M. Substr. Gránit. 5. VIII. 1910. Neu für Ungarn. Russ. : Belaér Kalkalpen, im Hinteren Kupferscháchtental, im Fich- tenwald, c 1300 M. Substr. Granit-Moraene. 18. VII. 1910. — Im KI. Kohlbachtal ober dem «Treppcheiv> c. 1450 M. Substr. Gránit. 27. VIII. 1910. — Gr. Kohlbachtal, am Ufer des «Löffelkraut-See’s,» 1833 M. Substr. Gránit. 5. Vili. 1910. — Unter dér Kriván- Gruppe u. zw. neben dem. nach Pod-Bansko führenden Weg unter den Ausláufern zwischen dem Handel- und Furkota-Tale im Bett eines vertorften See’s, c. 1100 M. Substr. Granit-Moraene. 14. VIII. 1910. var. purpurascens Russ.: Kistarpataki völgy alján a «Treppchen» felett, c. 1450 m. Substr. gránit 1910. VIII. 27. Nagytarpataki völgyben az Alsó (I.) Tüzelőkőnél, 1519 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 5. Im KI. Kolbachtal. ober deni «Treppchen» c. 1450 M. Substr. Gránit. 27. VIII. 1910. — lm Gr. Kohlbachtal, beim I. Feuerstein, 1519 M. Substr. Gránit. 5. VIII. 1910. Sphagnum Warnstorfii Russ. var. purpur ascens Russ.: Barlangliget vidékén, a Lersch- villa és Tátraháza közt c. 800 m. Substr. terrasz-diluvium. 1910. VIII. 13. In dér Gegend von Barlang- liget, zwischen Villa-Lersch und Tátraháza. c. 800 M. Substr. Diluv.-Terrassen. 13. VIII. 1910. 212 Sphagnum quinquefarium (Lindb.) Warnst. var. viridis Warnst. : Késmárki Zöld-tó völgyében, a «Mauksch (Sctnvarzer)-See» te- lett a «Deutsclie Leiter» alján, c. 1700 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 20. — Bélái Mészliava- sok, a Stierberg északi oldalán a « Hülinergrund »-völgyben* * 3), c. 1200 m. Substr. triasz-dolo- mit, 1910. VII. 27. — Bélái Mészhavasok, Hintere Kupt'er- scháchtental-ban. fenyő erdő- ben, c. 1200 m. Substr. gránit- moréna. 1910. VII. 18. — Xagyszalóki csúcs-ra menete- lés közben a «Schartiger Kamm»-on, c. 1900 m. Substr. gránit, 1910. VIII. 6. — Tycha- völgy (Dolina Cichéj)-ben, fényé- vesben, c. 1 000 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 15. var. viridis Warnst. fo. Bélái Mészhavasok, Hintere Kupferscháchtental-ban, c. 1 300 m. fenyvesben. Substr. gránit- moréna. 1910. VII. 18. var. viridis Warnst. fo. Bélái Mészhavasok javorinai részén : a Magy-Muran észak- keleti a «Nowy-Tal» felé néző sziklafala alatt, c. 1600 — 1500 m., 1909. VII. 30. — és a lm Kesmarker-Gríinensee-Tal, ober dem Mauksck (Schwarzer)- See, unter dér «Deutschen Leiter,» c. 1700 M. Substr. Gránit. 20. VIII. 1910. Belaér Kalkalpen, an dér nörd- lichen Seite des Stierberges, im «Hühnergrund»3), c. 1200 M. Substr. Trias-dolomit. 27. VII. 1910. — Belaér Kalkalpen, Hintere Kupfersckacktental, im Ficlitenwalde, c. 1200 M. Substr. Gránit- Moraene. 18. VII. 1910. — Schlagendorfer Spitze, am Schartiger Kamin, c. 1900 M. Substr. Gránit. 6. VIII. 1910. — lm Tycha-Tal (Dolina Cichéj), im Fichten- walde, c. 1000 M. Substr. Gránit. 15. VIII. 1910. brachydada Warnst. : Belaér Kalkalpen. Hintere Ku- pferschaehtental, im Fichten- walde, c. 1300 M. Substr. Granit-Moraene. 18. VII. 1910. brachy-dasyclada Warnst. : Javorinaér Teil dér Belaér Kalkalpen : Gr. Murán unter dér nordöstlicken, gégén das Nowy-Tal liegenden Felsen- wand, c. 16— 1500 M. 30. VII. 3) E völgy tulajdonképeu ama völgyek egyike, amelyet «Liimmergi'imd» néven foglal össze az 1 : 25,000 katonai térkép is. Ebben a völgyben igen sok cirbolyafenyő — Pinus Cembra vegetál és így a kételkedé- sekkel szemben csak megerősítem Bol. Kotula adatának (Roz- mieszczenie Roslin Xacz. w Tatrack, 1889 — 1890., Kraków, p. 416.) helyes- ségét. Prof. F. Pax (Grundr. d. Pflanzenverbr. i. d. Karpatheu II. 1908: 162) szerint: «ln den Béláéi Kalkalpen . . . fehlt sie.» 3) Dieses Tál ist eines dér auf dér Spezial Karte 1 : 25,000 nnter dem Xamen «Lammergrund» zusammengefassten Taler. Im «Hühnergrund» vegetieren sehr viele Pinus Cembra und so kann ichdie A ngabe Bol. Kotula (Rozmieszczenie Roslin Naw. w Tatrach, Kraków, 1889 — 1890. p. 416) gégén Prof. Dr. F. Pax: «In den Bélaer Kalkalpen . . . . fehlt sie.» (Grundzüge d. Pflanzenverbr. i. d. Karp. II. 1908.: 162) nur bestá- t i g e n. 213 Nowy északi végnyúlványán, c. 1 100 in. Substr. muran-mész. 1910. VII. 19. Hazánk Flórájára új alak. var. viridis Warnst. fo. Bélái Mészhavasok javorinai részén, a Hawran északkeleti gerincén, c. 1900 m. Substr. Felső liasz-mész. 1910. VII. 15. — Késmárki Zölcl-tó völ- gyében, a Xagy-Papyrns völgy vízeséseinél, c. 16 — 1700 m. Substr. gránit. 1909. VIII. 17. var. rosea Barlangliget vidéke, a Lersch- villa közelében, Szkupinnal szemben. 780 m. Substr. ter- rasz-diluvium. 1910. VII. 26. — Késmárki Zöld-tó völgyében a « Deutsche Leiter» alján, c. 1700 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 20. — Bélái Mészhava- sok, a Stierberg északi olda- lán levő Hiihnergrund-völgyben, c. 1200 m. Substr. triász-do- lomit. 1910. VII. 27. var. viridis Warnst. traní Barlangliget vidékén, a Lersch- villa mellett, Szkupinnal szem- ben, c. 780 m. Substr. terrasz- diluvium. 1910. VII. 26. var. versit Bélái Mészhavasok, a Stier- berg északi oldalán levő «Hüh- nergrund» völgyben, c. 1200 m. Substr. triász- dolomit. 1910. VII. 27. 1909. — und am nördlichen Auslaufer des Nowy, c. 1100 M. Substr. Muran-Kalk. 19. VII, 1910. Neu f ti r Ungarn! brachy-anoclada Warnst. : Javorinaér Teil dér Belaér Kalkalpen, am nordöstlichen Auslaufer des Hawran, c. 1900 M. Substr. Oberer Lias-Kalk. 15. VII. 1910. — Kesmarker- Griirersee-Tal, an den Was- serfiillen des Gr. Papyrustales, c. 16— 1700 M. Sbstr. Gránit. 17. VIII. 1910. Warnst. : In dér Gegend von Barlangli- get, neben dér Villa-Lersch, bei Szkupin, c. 780 M. Substr. Diluv.-Terrassen. 26. VII. 1910. — Kesmarker-Grüner-See-Tal, unter dér «Deutsc.hen Leiter,» c. 1700 M. Substr. Gránit. 20. VIII. 1909. — Belaér Kalk- alpen. an dér nördlichen Seite des Stierberges im Hühner- grund. c. 1200 M. Substr. Trias-dolomit. 27, VII. 1910. ns ad var. roseam Warnst.: In dér Gegend von Barlang- liget, neben dér Villa Lersch, bei Szkupin, c. 780 M. Substr. Diluv.-Terrassen. 26. VII. 1910. or Warnst. : Belaér Kalkalpen, an dér nörd- lichen Seite des Stierberges, im «Hübnergrund,» c. 1200 M. Substr. Trias-dolomit. 27. VII. 1910. Sphagnum acutifolium Ehrh. var. viridis Barlangliget vidékén, a Lersch- villa közelében, Rókusz felé, 780 m. Substr. terrasz-diluvium. 1910. VIII. 13. W ARNST. : In dér Gegend von Barlangli- get, neben dér Ml la Lersch, gégén Rox. c, 780 M. Substr. Diluv.-Terassen. 13. VIII. 1910. 21 í var. rubra Barlangliget környékén, a Lersch-viíla mellett Szkupin- nál c. 780 m. Substr. terrasz- diluvium. 1910. VIII. 13. c. frct. — Nagytarpataki völgy- ben a «Löffelkraut-See» part- ján. 1833 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 5. var. versicolor Barlangliget környékén. a Lersch-villától Tátraházára vivő út mentén, c. 780 m. Substr. terrasz-diluvium. 1910. VIII. 13. c. frct. és igen bőven, ha- talmas szép párnákat alkotva. Nagytarpataki völgyben a következő helyeken : a Hosszú-tó partján, 1886 m., a Löffelkraut- See 1833 m. és a Kitaibel-tó partján 1900 m. Substr. gránit. 1910. VIII. 5. Brid., c. frct. : In dér Gegend von Barlangli- get. neben dér Villa-Lersch bei Szkupin, c. 780 M. Substr. Diluv.-Terrassen. 13.VIII. 1910. lm. Gr. Kohlbachtal, am Ufer des Löffelkraut-See’s. 1833 M. Substr. Gránit. 5. VIII. 1910. Warnst., c. frct. : In dér Gegend von Barlangli- get, neben dem von dér Villa- Lersch nach Tátraháza führen- den Weg, c. 780 M. reichlich und grosse Polster bildend. Substr. Diluv.-Terrassen. c. frct. 13. VIII. 1910. — lm Gr. Kohlbachtal an folgenden Stel- len : am Ufer des Langen-See's, 1 886 M.. Löffelkraut-See’s, 1 833 M , Ivitaibel-See’s, 1 900 M. Subst. Gránit. 5. Vili. 1910. Eme példák mindegyikéből egyet a M agyar Nemzeti M uzeu m (Budapest) növény tán osztálya gyűjteménye ré- szére küldtem be. Von allén hier erwahnten Varietáten und Körmén habé ich Belegexemplare im Herbar des Ungarischen Natio- nal Museumsin Budapest niedergelegt. Pótlólag meg kell végül még említenem, hogy C. Warns- torf úr arról értesített (in litt. 29/12, 1909.) az alábbi fel- sorolásomban (M. B. L. VIII. 1909: 238.) szereplő iSphagn. patulum (Schpr.) RöLL-ra vo- natkozólag : «Das in Ihrer Arbeit als paiulum Roll gehört in den Kor E kérdésre vonatkozólag azóta C. Wahnstorf úr értékes fejtegetéseket tett közé (in Abliandl. des Bot. Vereins f. Brandenb. LII. 1910: 26 — 27.) Lőcse, 1910. XII 16. Nachtraglich muss ich noch das erwahnen, dass ntir Herr C. Warnstorf brieflich folgen- des gefalligst auf das Spliagn. patulum (Schpr.) Roll (Ung. Bot. Bl. VIII. 1909: 238) be- ziiglich mitgeteilt (29 12. 1909) hat : neu für Ungarn aufgeführte S. menkreis des S. Russowii /» Seit dem hat diesbezüglich Herr C. Warnstorf eine ein- gehendere Abhandlung im Abh. des Bot. Vereines f. Brandenb. LII. 1910: 26-27. veröffent- licht. 215 Beitráge zűr Flóra von Pilsen und seiner weiteren Umgebung. Von Fr. Maloch, Fachlehrer (Pilsen). I. 1. Eiiileitung. Die Flóra Pilsens und seiner Umgebung ist schon wieder- holt und ziemlich eingehend erforscht worden. In dieser Hinsicht habén sich neben anderen vor allém Gráf K. von Sternberg, Prof. Dr. L. Celakovsky, Paul Hóra1), Prof. Zd. Jahn und Prof. J. Hanus2} grosse Verdienste erworben. Seit dem Jahre 1896 benützte ich meine freie Zeit, um hier ebenfalls botanisch-floristische Studien zu betreiben ; doch erlaubten es die Pflichten meines Berufes nicht, regelmassige Beobachtungen anzustellen, so dass manche Zeitperiode nicht gehörig ausgenützt werden konnte. Dennocb vermochte ich manches zu beobachten, was in den bisherigen Publikationen iiber die Flóra von Pilsen fehlt, weshalb ich mich entschlossen habé, die Ergebnisse meiner Studien hier mitzuteilen. Das Gebiet, in welchem ich botanisiert habé, erstreckt sich von Anischau, Stadt Mies und Staab im Westen bis nach Zvíkovec, Zbiroh, Myto und Padrt im Osten, von Manetín, Plasy, Královice und Kozlany im Norden bis nach Merklín, Prestice undNepomuk im Síiden. Einige Ausílüge unternahm ich auch iiber diesevGrenzen hinaus und zwar nördlich bis nach Kiesch, Hoch Libin, Gistá und Krakovec, siidlich bis nach Chudenice, auf den Berg Bele und nach Mééín, westlich bis auf den Wolfsberg bei Mies und nach Neumarkt östlich bis nach Skreje und auf den Berg Tfemsín. Das Gebiet wird von dér Mies und ihren Hauptzuflüssen : Radbuza, Úslava, Klabavka und Strela (Schnelle) bewássert. Von diesen rnündet die Radbuza in Pilsen, die Úslava in dér Nahe dieser Stadt (bei Doubravka), die Klabavka unterhalb von Chiást und die Strela oberhalb Liblín in die Mies. Bei Pilsen (náchst Doudlevce nimmt die Radbuza die Úhlava (Angel) auf. Am linken Ufer dér Mies münden ausserdem noch : dér Neumarkter-, Bettelmiihl- , Tfemossky- und Javornice-Bach, am rechten : dér Vejprnicky-, Radnicky- und Zbirovsky-Bach. Diese Wasserláufe deuten die Streeken an, auf welchen thermophile Pflanzen nach den Eiszeiten in das Gebiet eindrangen, um sich dann allmahlich weiter auszubreiten. Natiirlich wurden auch manche subalpine Pflanzen in die Táler herabgeschwemmt wie z. B. Symphytum tuberosum, Ribes alpinum, Rosa alpina, Aruncus silvester u. a. m. *) Versuch einer Flóra von Pilsen. Lotos 1883. 2) Soustavny prehled cévnatych rostiin . . . Jahresbericht des Realgymna- siuras in Pilsen 1885—6. 216 Die durchschnittliche Höhe dér Fluss- und Bachtiiler Jiegt zwischen 200 und 400 m., entspricht alsó dér II. Zone Cela- kovskys. Die I. Zone von 100 — 200 m. ist hier nirgends anzu- treffen. So liegt z. B. das Wasserniveau dér Mies bei Schweissing in einer Höhe von 385 m., bei Tuschkau betragt dieselbe 322 ni., in Pilsen 299 m., an dér Mündung dér Stíela 271 m., an dér des Javornice-Baclies 252 m. Audi das Terrain zwischen Pí-estice, Staab, Wilkischen, Mies,Tschemin, % Kottiken, Ledce, Trémosná, Hromice, Planá, De siná, Hrádek, Cernice und Dőlni Lukavice (mit wenigen Ausnahmen) gehört dér II. Zone an und entspricht einem Teile des Pilsener Beckens. Dér zweite Teil desselben namlich dér Wittuna Wald bei Stankov, dér Rehberg bei Merklín, die Gegend bei Schweissing, Wesseritz, Cihana, Wscherau. Krasovice, Óbora, Netschetin, Manetín gehört zűr III. Zone, welche Höhen von 400 — 600 m. umfasst. Auch die Umgebungen von Cistá, Kozlany, Královice, Kiesch, die zu einem Teile des Perm-Carbon-Hügellandes gehöreu, mlissen dieser Zone zugeteilt werden. Ein Teil des Silurbeckens, namlich die Gegenden bei: Skreje, Zvíkovec, Radnice, Bfasy, Zbiroh, Brezina, Myto, Holoubkov, Strasice, Rokycany, Stáhlavy, Biovice uud Nepomuk gehört gleichfalls zűr III. Zone. Aber ein grosser Teil dieses Beckens mit Erhebungen von 6o0 — 1000 m. falit dér IV. Zone zu. niimlich die Berge: Radec (745 m.), Rumpál (635 m.), Tok (857 m. dér höchste Berg des Brdygebirges), Praha(854 m.), Kocka (786 m.), Palcíí' (723 m), Morásek (797 m.), Tremsín (825 m.), Zdár (627 m.). Bukóvá hóra (647 m.). Auch die Basaltberge: Schwamberg (629 m.), Wolfsberg (701 m.) und dér Polinka-Berg des Pilsener Beckens, ferner dér Chlum (641 m.), dér Doubrawitzer-Berg (655 m. und dér Vladar (692 m.) des Perui Carbon-Hügellandes, endlich dér Stenzker Berg (747 m.), Prasivy vrch (644 m.) zwischen D. Bébi und Hurkau aus Saudstein und dér Bele (708 m.) bei Svihov aus Asanit gehören mit ihren Gipfeln zűr IV. Zone. Die pannonische Flóra zeigt sieh fást nur in dér II. Zone. In dér III. und IV. Zone, seltener in dér II. kommen auch einige Vertreter dér Voralpenflora vor. Dér grösste Teil, des von mir durchforschten Gebietes, gehört dem Algonkium (vorkambrische, früher auch azoische Schiefer genannt) an, so die Gegenden um Svihov, Pfestice, Zin- kovy. Tremsín, Spálené Poriéi, Plzenec, die östliche Umgebung Pilsens, die beiden Ufer dér Mies bei Chrást, Planá und Chríc, die Umgebungen von Kiesch, Rabstein. Plasy, Liblín, an dér Strela, das Aliestal von dér Stadt Mies abwiirts bis in die Gegend von Tuschkau. lm Osten geht das Algonkium in Kambrium iiber. so die Umgebung von Mírosov, bei Strasice und Padrt. Das hier vorherrschende Gestein ist Tremoser Conglomerat. Die Umgebung von Rokycany, Radec und die Gegend südlicli von Zbiroh gehört dem Untersilur (vorherr. G. : Drabover Quarzit) an. Die Umge- 217 bungen von : Merklín, Wilkischen. Chotéschau, Nürschan. Dobván, Tusehkau, Pilsen, Wscherau und Tremosná bis zu Manetín und Plasy gehören dem Garbón an. In diesem Carbon-Becken finden sich zwei Perm-Inseln und zwar südlich von Tremosná und bei Nürschan. Vorherrschendes Gestein beider Formatiouen ist Sand- stein. wáhrend manehe Berge nordöstlich von Rokycany, bis na eh Kíivoklát hauptsachlich aus Porphyr bestehen. Bei Leskau, Sténovice (südlich von Pilsen), Staab und Nepomuk gibt es Granitinseln. Zwischen Plzenec und Biovice wird das Algonkium mehrfach von Kieselschiefern durchzogen ; so besteht z. B. dér Berg Radvné, die Ruine Lopata und Wildstein aus Kieselschiefer. Bei Neumarkt fiúdét sich Gneis und Glimmerschiefer. Ivalkstein kommt im Ge- biete nicbt vor. Thermophile Pflanzen finden sich vornehmlich auf Algonkium, seltener auf Gránit, Porphyr oder Sandstein. Das Kiima Pilsens und seiner weiteren Umgebung gehört — den stidüstlichen Teil ausgenommen — dem Miesbezirke an. Dieser wird durch den Böhmerwald, durch das Brdy- und Dup- pauer-Gebirge, die Tepl-Berge und den Zbán begrenzt. Obgleich es bier zahlreiche und grosse Wiilder gibt1), sind die Nieder- schliige verhaltnismassig nur gering und betragen jahrlich im Durchschnitte 50 — 60 cm. ; z. B. : in Pilsen 532 mm. (i. d. J. 1876— 1900), Pi-estice 534 mm., Plasy 541 mm., Vranov n. Radnice 557 mm., Hradi.sté b. Biovice 561 mm., Zdár b. Rokycany 578 mm.. Spál, Poriéi 593 mm., Vlctyn 620 mm., Padrt 703 mm., Teslínv b. Padrt 932 mm. (i. d. J. 1896 — 1902). Pilsen selbst liegt 324 m. ü. d. M. und hat eine jahrliche Durch schnitts-Temperatur von 8’3° C. In Cáslav betragt dieselbe 8'4° C.2), in Hradisté b. Biovice 8"25° C., in Rokycany 8’1° C., in Nepomuk 7-4° C., in Wittuna 7-0° C., in Vlctyn (Wildstein) b. Biovice nur 6'5° C. In dér II. Zone finden sich vorherrschend Föhrenwalder, seltener Weissbuchen- oder Eichenwalder ; Fichtenwalder gibt es da nur auf feucbtem Bódén. Diese beherrschen die Walder dér III. und IV. Zone. In Föhrenwaldern finden sich hauptsachlich: Campanula glomerata, Chrysanthemum corymbosum, Erica carnea. Pirola chlorantha, Chimaphila umbellata, Pulsatilla vernalis, Polygala chamaebuxus, Lathyrus montanus. In Fichtenwaldern findet mau : Paris quadrifolia, Polygonatum verticillatum, Platanthera chlorantha, Epipactis latifolia. Goodyera repens, Daphne mezerum, Prenanthes purpurea, \'inca minor u. a m. Ein schöner Eiclienwald befindet sich in dér II. Zone am rechten Ufer dér Strela unterhalb Óbora. Hier wiichst; Coniothe- cium bohemicum, Clavaria pistillaris, Carex digitata, Hierochloe >) lm Rokycaner Bezirlce z. B. 32.26S ha 2) Gégén 91° C. in Wien. 2 18 australis, Lilium martagon, Cerastium glomeratum, Ária torminalis, Vicia pisiformis, V. cassubica, Lathyrus montanus u. a. in. Weissbuchenwálder treten nur in kleineren Bestánden auf Geröllabhángen an Plussufern auf und habén eine gewöhnliche Hainflora. Sehöne Buchenwalder finden sich in dér IV. Zone : auf dér Bukóvá hóra (Hl-eben) oberhalb von Zdírec bei Biovice (auf Kiesel- schiefer und Porphyr), auf dem Bélé bei Svihov und «Vbucích» oberhalb Chynín. Dórt wáehst z. B. : Lycoperdon echinata, Rama- lina caliearis, Neckera pennata, Hypnum Crista castrensis, Festuca silvatica, Elymus europaeus, Corydalis cava, C. fabacea, Carda- mine bulbifera, C. enneaphylla und andere fiir Buchenwalder charakteristische Pflanzen. Sandstein enthált oft Kaolin als Bindemittel, welches nach Verwitterung des Gesteines die Entstehung von Torfmooren sebr begünstigt. Die interessantesten Torfmoore des Gebietes sind: 1. Bei dem Teiche «Kamenny rybník» náchst Bolevec (5 km. nördlich von Pilsen, Höhe ca. 333 m.), ein Stlick Böhmer- wald in dér náchsten Umgebung. Hier finden sich : Mitrula phal- loides, Fossombronia cristata, Georgia pellucida, Splachnum am- pullaceum, Lycopodium inundatum, Eriophorum vaginatum, Rhyn- chospora alba, Carex lasiocarpa (massenhaft', Calamagrostis lan- ceolata, Trientalis europaea, Vaccinium uliginosum, Oxycoccos palustris, Peucedanum palustre u. a. 2. Oberhalb Hurkau und Zahrádka bei Anischau am Fusse des «Prasivy vrch» (H. ca. 530 m.) mit: Rhodubryum roseum, Sphagnum laricinum. Aspidium thelypteris, Lycopodium selago, Eriophorum alpinum, Carex pulicaris, C. dioica, C. limosa, C. lasio- carpa. Juncus squarrosus, Salix repens, S. rosmarinifolia, Pingui- cula vulgáris und Trientalis europaea. Áhnliche Torfmoore betűiden sich in dér Nahe bei dem Forsthause «Kostelík» und «V Zájezd- kách» bei Hubenov (hier Cirsium heterophyllum !). 3. lm Walde bei Hoch Libin mit: Lycopodium selago, L. inundatum, Trientalis europaea, Vaccinium oxycoccos. 4. Bei dem Teiche « Horni rybník Padrtsky» (Unterlage Tíemoser Conglomerat — H. 639 m. — die vorher erwiihnten auf Sandstein) mit : Fossombronia Dumortieri, Calamagrostis lanceolata, Coralliorrhiza innata, Trientalis europaea, Stellaria Frieseana u. a. m. Von anderen interessanten Lokaütáten seien noch erwahnt: Dér Zlín (H. 380 m., U.r Algonkium) ein buschiger (Remies- Fasanerie) Hügel oberhalb Úhlava bei Dőlni Lukavice náchst Píestice mit : Polyporus cristatus, Festuca amethystina, Antheri- cum liliago, Thesium rostratum, Pulmonaria angustifolia, Melittis melissophyllum, Laserpitium prutenicum u. a. m. — ein bota- nischer Garten in freier Natúr! Dér «Háj» — (H. 339 m., Algonkium) — ein Hain aus Kiefern, Eichen und Weissbuchen zwischen Senec, Bukovec, Zábélá 219 in dér Náhe dér Mies mit : Geaster hygrometricus, Geopyxis Cra- terium, Endocarpon miniatum, Dicranum longifolium, Hierochloe australis, Sesleria coerulea, Melica picta, Juncus aoiitiflorus, Lilium martagon, Anthericum liliago, A. ramosum, Paris quadrifolia, Platanthera ehlorantha, Hieracium collinam. H. Schmidtii, Prenanthes purpurea, Echinospermum lappul a, Myosotis sparsiflora, Symphytum tuberosum, Alelittis melissophyllum, Aconitum variegatum. Berberis vulgáris, Arabis brassicaeformis, Viola mirabilis, V. Ruppii, Dian- tlius superbus, D. silvaticus, Geránium sanguineum, Polygala ehamaebuxus, Bupleurum longifolium, Peucedanum oreoselinum, Ribes alpinum, Ária torminalis, Rosa rubiginosa, Vicia pisiformis, Lathyrus montanus, L. niger u. a. m. Dies ist dér reichste Pflanzen- fundort im Gebiete. Hier kann mán beobachten, vvie thermophile Elemente mit den Vertretern dér herzynischen Flóra zusammen- treffen, was natürlich dér Einwirkung des Flusses auf die Yer- breitung dér Pflanzen zugeschrieben werden muss. Ein sonniger Geröllabhang ist oberhalb Mies zwiscken Tichodol und Löwensteins Sagemíihle (H. ca. 3 í 0 m., Algonkium). Hier beobachtete ich unter anderem : Geaster hygrometricus, Coscinodon pulvinatus, Andropogon ischaemum, Allium oleraceum, Aster amellus, Achillea nobilis, Antirrhinum orontium, Stachys germanica, Alyssum saxatile, Dianthus caesius, Cotoneaster vul- gáris. Okne Zweifel ist dieser Abhang dér wármste Őrt im Gebiete. Viele thermophile Arten sind auch auf den Geröllabhangen dér Flusstaler anzutreffen. Hier íinden sich: Geaster hygrome- tricus, Cladonia alcicornis, Coscinodon pulvinatus, Grimmia leuco- phaea, Andropogon ischaemum, Phleum Boehmeri, A véna pratensis, Melica ciliata. Anthericum liliago, Lactuca viminea, L. saligna, L. scariola, Chondrilla juncea, Artemisia scoparia, Centaurea rhenana, Scabiosa ochroleuca, Stachys germanica, S. recta, Teu- cryum botiys, Nigella arvensis, Alyssum incanum, A. saxatile, Dianthus prolifer, D. carthusianorum. D. caesius, Bupleurum, falcatum, Peucedanum oreoselinum, Sedum boloniense, Ária tor- minalis, Rosa rubiginosa, Medicago minima und Trifolium striatum. Vertreter dér Voralpenflora íinden sich am reichsten im waldigen Tale des Padrter Baches zwischen Strasice und Padrc; so z. B. : Evernia prunastri var. gracilis, Endocarpon fluviatile, Scapania undulata, Dicranum Mühlenbeckii, Racomitrium aeicu- lare, Fontinalis squamosa, Festuca silvatica, Hordeum europaeum, Veronica montana. Trientalis europaea, Soldanella montana, Tha- lictrum aquilegifolium und früher auch Mulgedium alpinum. Eine schöne Teichflora habén die Teiche bei Bolevec unter denen dér «Velky rybník» dér grösste ist. Hier íinden sich auf den periodisch überschwemmten, sandigen Ufern (H. 315 m.): Ricciocarpus natans, Brachvthecium salebrosum, Lycopodium inun- datum, Cyperus flavescens, Panicum glabrum, Coleanthus subtilis, 16 220 Bidens radiatus, B. Polákii, Gnaphalium luteo album, Limosella aquaticá, Centunculus minimus, Elatine hydropiper, E. hexandra, Radiola linoides. Bulliarda aquatica, Potentiíla procumbens und P. norvegic'á. Die sandigen Callunaheiden bei Tfemosná enthalten sand- liebende Arten, so z. B. : Cetraria islandica c.) subtubulosa, Pogo- natum nanum, Weingaertneria eanescens, Arnoseris pusilla, Hypo- choeris glabra, Helichrysum arenarium, Thymus angustifolius u. a. m. lm Schlossparke von Biezina und seiner náheren Umgebung befand sicli vor ca. 100 J. ein von Gráf K. von Sternberg ange- legter botanischer Garten. Hier sind min im Laufe dér Zeit manche dér kultivierten Arten venvildert, so vor allém : Campa- nula latifolia, Solidago lithospermifolia, Telekia speciosa, Dier- villa lutea, Omphalodes verna, Digitális purpurba, Scrophularia Scopolii, Lvsimaehia punctata, Impatiens parviflora, Geránium pyrenaicum, Heracleum persicum, Teliima grandiflora, Rosa repens, R. lucida u. a. m. Durch den Bahnverkehr werden auf Bahndammen ver- schleppt: Centaurea axillaris, Vaecaria parviflora, Linum perenne, Seseli glaucum, Sanguisorba polygama, Yieia pannonica. Auf Komposthaufen náchst Pilsen erscheinen voriibergehend : Panicum miliaceum, Phalaris canariensis, Cannabis sativa, Ama- ranthus paniculatus, A. sanguineus, Xanthium strumarium, X. spi- nosum. Silybum Marianum, Asperugo proeumbens, Solanum lyco- persicum, Datura stramonium, Melissa officinalis, Adonis aesti- valis, Cauealis daucoides u. a, m. Merkwürdig sind weiter : 1. Dér Prasivy vrch (644 m. — Sand- stein) oberhalb Hurkau, hier beobachtete ich Cladonia alpestris in zahlreichen kraftig entwiekelten Exemplaren. auch im Brdy- gebirge sammelte ich diese Flechte in wenigen kümmerlichen St-ücken u. zw. am Mórásét (797 m. — Konglomerat). 2. Auf dem Berg Praha (854 m. Konglomerat) im Brdy- gebirge oberhalb von Padrt findet sich die alpine Parmelia encausta. 3. Die sandigen, lehmigen Wiesen bei Dőlni Bélá (H. ca. 440 m.) mit Moenchia erecta. 4. Waldschlag «Záborcí» bei Mírosov (H. ca. 520 m. — Konglomerat) mit Hypericum pulchrum. 5. Kieselschiefer-Berg Radyné (565 m.) oberhalb Plzenec mit Neckera pumila; dér steinige (Konglomerat) nordöstliche Ab- hang des Zdár bei Rokycany, wo in einer Höhe von ca. 600 m. Cladonia bellidiflora wáchst, aus Böhmen nur vöm Riesengebirge, Böhmerwalde und Jeschken bekannt. 6. Basaltberge des Chlum bei Manetín und Vladar bei Kiesch mit Cirsium eriophorum. Von dieser Art kenne ich im ganzen Gebiete keinen anderen Standort : ein schönes Beispiel, wie warme Unterlage die Entwicklung thermophiler Arten begiinstigt. 221 7. Sonniger Abhang oberhalb Neumarkt (H. ca. 600 m. — Glimmerschiefer) mit Nonnea pulla. Pflanzengeographiseh lasst síeli alsó die Flóra von Pilsen und seiner weiteren Umgebung etwa folgendermassen gliedern : 1. In die pontischen Inseln dér Flusstaler mit Arten panno- nischer Herkunft, als welche zusammenfassend genannt sein mögen : Andropogon ischaemum, Stipa pennata, Avena pratensis, Melica picta, Koeleria gracilis, Sclerochloa dura, Schizotlieca oblongi- folia, S. rosea, Aster amellus, Anthemis austriaca, Artemisia sco- paria, Scabiosa ochroleuca, Nonnea pulla, Pulmonaria angustífolia, Androsace elongata, Erysimum repandum, Malva pusilla, Seseli glaucum, Peucedanum oreoselinum, Potentilla canescens, P. recta, Prunus chamaecerasus und Vicia pannonica. 2. In die alpine Flóra im Sinne Drude’s genommen ; diese nimmt mit ikrer untersten Region a) dér mitteleuropaisehen Flóra aucb Bergregion genannt in den mannigfaltigsten Formationen den grössten Teil des Gebietes ein. Als Beispiele können uns die- nen : Meliea nutans, Gagea pratensis. Orchis ustulata, Euphorbia duleis, Phyteuma orbiculare, Veroniea opaca, Ranunculus fiearia, Elatine hexandra, Rubus plicatus, Lathyrus niger. Zwisehen ihnen sind einige wármere ; z. B. : Melica eiliata. Lactuca viminea, L. scariola, Chondrilla juncea, Alyssum incanum, Potentilla alba. Andere aus dieser Gruppé werden als praealpine bezeichnet, wie z. B. : Sesleria coerulea, Hieracium Schmidtii, Asperula glauca, Cotoneaster vulgáris, Pirus aria, b) Die Voralpenflora hat im Gebiete manche Vertreter, haupt- sáchlich solebe, die von dér Voralpenregion leicht in die Berg- region übergehen, um sieh dórt auf kiihlen, mitunter feuchten Standorten anzusiedeln und auf die Dauer zu behaupten. Hierher gehören neben anderen folgende, von mir im Gebiete beobachtete Arten : Lycopodium inundatum, L. annotinum, L. complanatum, Eriophorum vaginatum, Calamagrostis Halleriana, Festuca silva- tica, Hordeum europaeum, Polygonatum verticillatum, Coeloglos- sum viride, Goodyera repens, Polygonum bistorta, Crepis succisae- folia, Prenanthes purpurea, Scorzonera humilis, Arnica montana, Scabiosa silvatica, Lonicera nigra, Veroniea montana, Melampy- rum silvaticum, Primula elatior, Erica carnea, Pirola uniflora, Thalictrum aquilegifolium, Trollius europaeus, Melandryum sil- vaticum, Circaea alpina, Astrantia major, Ribes alpinum, Rosa alpina, Geum rivale und Aruncus silvester. Interessant ist das Vorkommen einiger Voralpenpflanzen am Kamenny rybník, besonders im Waldmoore daselbst. Da hier dér Bódén bestiindig feuckt ist, das verdunstende Wasser daher dem, aus Sand und Sandstein bestehenden, ohnehin kalten Bódén, alsó aueh dér Luft fortwahrend grosse Warmemengen entzieht, fiúdén sich hier Temperatur-Verhaltnisse, wie mán sie sonst nur in höheren Lagen anzutreffen gewohnt ist. Die Flóra dieses Wald- 16* moores muss mán wohl als ein Kelikt dér Eiszeiten betrachten. Nur wenige Schritte vöm «Kamenny rvbník» entfernt finden wir schon im Föhrenwalde thermophile Pflanzen : Anthericum liliago, Peucedanum oreoselinum, Rosa gallica u. a. m. Andere Verháltnisse zeigen sich bei dem Torfmoore in dér Niihe von Hurkau. Hier wáchst etwas böher im troekenem Sande schon Cladonia alpsstris und auf ziemlich trockenen Triften Juncus squarrosus. Für Lycopodium selago sind hier die Felsen noch zu wenig kühl, daher treffen wir diese Art, die schon im Brdyge- birge auf Felsen vorkommt, nur im Moore unter Erién. Das Vor- kommen von Cladonia alpestris und Juncus squarrosus auf dem «Prasivv vrch» und seiner Umgebung dürfte genügend Grund sein, diese Gegend eine herzynische Insel zu nemien. Die im folgenden Teile angeführten Arten sind ohne Aus- nahme solche, die ich auf den angegebenen Standorten selbst gesammelt habé. Nur wenige meiner Angaben sind schon früher publiziert worden. Das dürfte jedoch nichts schaden, da es sich meistens um seltenere Arten handelt, so dass mán diese Wieder- holungen wohl eine Bestatigung dér früheren Angaben nennen kann. Einige Standortsangaben teilte mir auch mein Freund H. Silovsky in Xepomuk mit, doch habé ich allé auch selbst an Őrt und Stelle beobachtet. Manche Pflanzen sind von Standorten, wo mán sie früher beobachtet hat, verschwunden, manche unter un- richtigen Namen angeführt worden. Allé mir wichtiger erschei- nenden Funde habé ich durch ein Rufzeichen (!) hinter dér Stand- ortsangabe hervorgehoben. Zu den folgenden Abkürzungen möchte ich bemerken. dass ich stets das Gestein anfiihre, welches sich im Grunde vorfindet und nicht den Bódén, in welchem die Pflanze wurzelt. Abkürzungen : 2, 3 oder 4 hinter den Standortsangaben bezeichnet die Zone, in welcher die Art vorkommt. Steht die Zahl in Klammern, z. B. (2), so zeigt dies an, dass die Art in dér betreffenden Zone nur selten auftritt. A. = Algonkium Sch. = Silurschiefer Af. = Afanit s. h. = sehr haufig C, = Tl-emoser Konglomerat h. = haufig G. = Gránit z. h. = ziemlich haufig Gl. = Glimmerschiefer s. = selten Gn. = Gneis s. s. = sehr selten K. = Kieselschiefer u. =und P. — Porphyr b. = bei Q- = Quarzit n. = nachst. S. = Sandstein*) ) Kursivschrift deutet an, dass die Pflanze das betreff'ende Gestein bevorzugt I 223 Allén jenen Herren, welche mich durcli Revision oder Be- stimmungen kryptogamer Arten unterstützt habén, spreclie icli hier meinen verbindlichsten Dank aus. So vor allém meinem Freunde Herrn F. Kővár in Olrnütz (Licbenes). Herrn E. Kalensky in Chrast bei Chrudim und Herrn Dr. J. Podpera in Brünn (Musci), Herrn Prof. Dr. F. Bubák in Tábor (Fungi, besonders Uredineae). Dem Herrn Oberrealschuldirektor A. Oborny in Znaim danke icb herzlich für díe Revision einiger kriíischer Arten von Phanerogamen. Für die Revision einiger Festuca- u. Bromus-Arten spreche ieh Herrn Prof. E. Hackel in Attersee und Herrn Bürger- schullebrer J. Rohlena in Prag meinen verbindlicbsten Dank aus. 2. Spezieller Teil. Boirychium romosum (Roth) Aschebs. Auf dér Callunaheide an dér Bahn bei Doubravka z. hí!) 2— A. B. lunaria (L.) S\v. Auf Waldwiesen : bei dér verschwundenen Ortscbaft Neslívy im Kamínkyrevier, bei dér Kornaticer Sage- miihle z. h. Am Fusssteige im Fichtenwalde bei Nepomuk z. h., im «Háj» l Ex. Auen bei Pernbarz. auf einer Wiese bei Chynín und bei Preheischen b. (!) 2—4 — K. G. A. S. Ophioglossum vulgatum L. Auf Waldwiesen bei Neslívy und b. Potoky und n. Stáblavy h. 3— K. A. Pólypodium vulgare L. ist auf + schattigen Felsen ver- scliiedener Gesteine (nur nicht auf Sandstein) verbreitet. — var. auritum (Willd.) Wallr. Quarzitbanke auf dem Gipfel und Kon- glomeratgeröll des nordöstlichen Abbanges des Zilál- bei Rokvcany h. (!) 3, 4. Aspidium phegopteris (L.) Bau.mg. In Fichtenwaldern : auf dem östl. Abhange des Berges Kötél z. b. ; liings des Baebes bei Kostelík niichst D. Bélá, b. Mísovy, in Gráben bei St. Tomás náchst Nővé Mitrovice und b. Mísovy h. Im Bucbenvvalde auf dem westl. Abhange des Tfemsín s. (!) 3, 4 — Q. S. C. A. dryopteris (L.) Baumg. Verbreitet und hűidig. In Kiefer- wáldern: bei Ledce, Bílá, Hóra, im Ceeiner— Revier, auf dem Ple- chác b. Osek, auf dem Zdár, in dér Záborcí. Cbejlava. In Fichten- wiildern : Tiergarten b. Bi-ezina und auf dem Kötél ; besonders hantig langs dér Bacbe : b. Kostelík niichst D. Bélá bei Svaty Kríz, bei Strasice und Zámecek. Auf Geröllabbiingen und steinigen Orten im Sehatten oder Halbschatten so: bei Viniee, im Háj, Hra- aisté bei Bí-ezina, Ruine Liebstein, Waldsclüucbt des Biicbleins unterhalb liesohlavy und auf einem buschigen Hiigel unterbalb Mesno ; auch auf etwas sonnigen Orten wie : bei Sedlecko, auf den Felsen b. Mies und in Feldern b. Ylctyn. 2 — 4 — S. A. P. C. K. Q. A. Robertianuyn (Hoffm.) Luerss. Ruine Liebstein b. Liblín und Kostelík b. Padrt’ s. Das Vorkommen dieser Art weist auf den Kalkhalt des Baumaterials bin. (!) 2, 4 — A. C. A. spinulosum (Lám.) Svv. verbreitet. — var. elevatnm A. Br. in je 1 Stücke im Waldmoore b. dem Teiche Kamenny und bei Presín (!). 2, 4— S. K. var. Bootii Tuck. Fichtenwald auf Zdár (!) 4— Q. .4. eristatum (L.) Sw. lm Erlenmoore und im Röhricht an dér Waldquelle bei Bolevecz. h. (Zuerst von Ant. Hans gefunden (!) 2 — S. A. filix más (L.) Sw. — var. crenatum Milde verbreitet. — var. assine (F. et M.) Aschers. in dér Felsensehlucht des Bettel- mühlbacbes b. Dollana(!) 2— Af. Übergangsformen zu var. heleop- teris Bo.rckh. an Waldrandern und auf Wiesen am Bache b. Lo- liowa. (!) 2 — A. Ein Ex. derselben Form und vöm gleiehen Standorte erin- nert in den Fruchtteilen an die Form erosum Döll. Bei schwacher Vergrösserung sieht mán seicht gezahnte Indusien. — var. heleopteris Milde am Afanitufer desselben Baches bei Dollana (!) var. deorsolobatum (Moore) Milde auf Kieselschie- ferfelsen bei Vitinka(!). 3. A. thelypteris (L.) Sw. lm Erlenmoore und rings um einzeln stehende Erién im Torfe oberhalb Hurkau z. h. (!) Hiiufiger im Moore bei den Lititzer Balmhofe. 2, 3 — S. Athyrium filix feminu (L.) Roth. var. multidentatum Döll. in dér Afanitwaldschlucht des Bettelmiihlbaekes b. Dollana (!;. 2. Asplenium ruta muraria L. Nur auf einigen Felsen (nament- licb auf Afanit) in dér 2. Zone z. h. ; z. B. bei Dollana, Némecká BHza, b. dér St. Georgs-Kirche n. Doubravka (kiér auck var. Brun- felsii heufl.) gegeniiber dér Cingros’schen Schleifmühle auf 2 Fel- sen, b. pírka, Ivoleéko (hier auck var. leptophyllum Wallr.). bei Líblín, Cilá, Ivoterov, oberhalb Úhlava bei Hradisté (hier auch var. elatum Laxg. In dér 3. Zone auf Quarzit: «na Skfezi» b. Radniee; «Ohrada» b. Brezina; auf Kieselschieferfelsen dér Ruine Lopata und auf dér Parkschanze in Ivláster. 2(3) — Af. A. Q. K. A. germanicum Weis. = A. septentrionale hoffm. X A. trichomanes L. Auf dem Felsenufer dér Mies bei St. Georg, Vízka und Kolecko und an dér Ühlava b. Hradisté s. s. (!) 2 — A. Af. Blechnum spicant (L.) Withe. Im Ficktenwalde «Záborőí» bei Mírosov s. (!) am Reserva- u. Tfítrubecky-Bache h. 3, 4. C. (Q.) + Azolla caroliniana Willd. Im November 1895 in grossen Mengen auf dér Oberfiache des Tümpels b. St. Georg n. Doub- ravka. Spáter erfuhr ick, dass P. Friedr. Köhler einige Stücke davon im Sommer desselben Jahres aus dem Aquarium dórt kineingeworfen katte, worauf sicli die Pflanze vegetativ so sehr vermekrt hat. Im nachsten Sommer war kein einziges Exemplar mehr zu finden(!). 2 — A. Equisetum arvense L. var. nemorosum Al. Br. Am Wald- rande des Vranovicer Baches níickst Kfíse und langs des Korna- ticer Baches im Walde oberhalb dér Siige. (!) 2 — A. K. E. silvaticum L. f. capillare Milde verbreitet, besonders langs dér Waldbache. (!) 2 -4 — S. K. C. Q. 225 E. litorale Kühl. = E. arvense L. X E. heleocharis Ehrh. Auf periodisch liberschwemmten Felelem liings dér Úslava bei Zcíár (!) und auf Torf bei Strasice s. (Dr. Domin) (!) 2, 3 — A. C. Lycopodium sélago L. Je ein Stiick im Erién torf moore b. Hurkau und auf liberschwemmten sandigen Stellen im Torfe b. Hoch-Libin.(!) 3, 4 — S. L. inundatum L. Auf den periodisch liberschwemmten Ufern des Teiches Kamenny (s. h.) und Velky b. Bolevec (s,); auf 3 kahlen, zuweilen iiberschwemmten, kleinen Sandinseln im Torfe b. Hoch-Libin h. (!) 2, 4— S. L. annotinum L. In einem sandigen Kieferwaldchen oberkalb Raiice 1 Stiick. (!) In Fichtenwaldern : am Pusse des Hradisté bei Brezina, b. Trokavec, Zdár b. Rokycany, Chejlava s. Hantig liings des Schwarzbaches im Waldtorfe b. Kostelík n. D. Béla und z. h. im Buchenwalde am Fusse des TremSín (!) (2), 3, 4 — S. Q. K. C. L. clavaíum L. verbreitet, besonders in Föhrenwáldern und Callunaheiden. 2 — 4 — S. K. A. C. Q. P. Gn. L. complanatum L. In dér 2. Zone in je einem Ex. im sandigen Föhrenwalde oberhalb Racice mit L. annotinum und im Misch- walde «Borek» bei Bolevec. (!) In dér 3. Zone z. h. in einem jungen Fichtenwalde oberhalb des Hegerhauses <>Grabenháusel», b. dem Jágerbause «Kostelík» n. D. Béla, im Tiergarten b. Brezina. In Föhrenwáldern auf dem Plecháé b. Osek (!) und auf dem nörd- lichen Abhange des Berges Radyné h. ; in dér 4. Zone b. Honau u. 1). H. -Bibin (!) (2), 3, 4— S. Q. K. Gn. Taxus baccata L. Eingestreut — nach dér Schatzung eines Hegers 300—400 Biiume — in dem gemischten, hauptsachlich aus Kiefern bestehenden Walde, auf dem Abhange «Dlouhy Hreben» in Dubensko (Herrschaft Chile) am rechten Ufer des Javornice-Baches vor seiner Mündung. Eine Gruppé von 15 Stiim- men bis 10 m hoch und 7 dm im Durchmesser; dieselben wurden hier nicht kultiviert, daher trifft mán oft 2 — 5 untén verwachsene Stamme an, von 2—3 dm im Durchmesser. (!) Einige Biiume fiúdén sich auch auf einem sehr steilen Abhange des rechten Miesufers b. Chlum zwischen Dolany und dér Lejskovicer Mühle. Etwa 15 strauchartige Stiicke von Manneshöhe auf dem Geröllnbhange zwi- schen «Krasovsky mlyn» und Hracholusky. (Prof. Bilek) (!) Zwei kleine Ex. auf einem Abhange zwischen dér Stíelamündung „und Hrobcice1) (!) b. Sepadly (!) und auf dem Gipfel des Nestreb (Cela- kovsky) . Chudeníce. 2, 3.— A. Af. 2 — A. Abies alba Mill. In dér II. Zone . Einige Baume am Gerüll- abhange im «Háj» n. Bukovec. Zahlreicher in den Strela- und *) Ein altér Baum von -(- Scdisburya adiantifolia Sm. vor ea 100 Jaliren auírepílanzt, wiichst ohne allé Gartners'pílege im Parké zu Brezina. Dórt betin- der sich aucli ein altér Strandi von + Cryptomeria japdnica var. elegáns Veitsch. Er bleibt im Winter ohne jeden Schntz, weshalb die Nadeln etwas rőt werdeu. 226 Miestálern gégén Xorden. In dér III. zerstreut, nieist mit Föhren u. Fichten, seltener in Laubwaldern. In dér IY. Zone hiiufig; be- sonders auf den Basaltbergen. Bei Rokycany bestehen ea 1 5 o/0 dér Wálder aus Tannen. 2 — 4 — A. G. C. Q. K. B. P. S. ZunnicheUiu palustris L. lm Teiche zu Hrobschitz h. (!) 2 — A. var. pedicellata \Yahl. im Yejprnicer Bache b. Yejprnice z. h. 2— S. Potamogeton trichoides Cham. et Sc.hlecht. lm Teiche zu Prestavlk z. h. (!) 2 — G. P. obtusifolius M. et K. lm Teiche «Novácek» b. Bolevec s. und b. Toral’s Mühle n. Zákavá s. h. (!) 2 — S. A. P. acutifolius Link. lm Teiche «Podmytsky» b. Myto; Nes- lívy b. Stáhlavy z. h. (!) 3 — Sch. A. var. major Fieb. lm Tümpel am 1. Radbuzaufer in den «Ceské údolí» b. Pilsen u. zwar vor dem J. 1902 h. ; spater wurde die Pflanze durch Helodea canadensis verdrangt. 2— A. P. crispus L. var. serrulatus Rchb. In Pfiitzen langs dér Mies b. Wenussen und in dér Mies b. Bukovec z. h. (!) 2 — A. P. lucens L. lm Teiche «Labutinka» 1). Osek, b. Yeselá und den Vochover Ziegelhütten, b. Klein Chotéschau h. In dér Úslava- bucht unterhalb Myt. lm Wiesenbache bei Lihn. 2, 3 — Sch. G. A. S. K. Spirodela polyrrhiza (L.) Schleid. lm Teiche «na Kozlu» bei Stáhlavy in Menge. An den Ufern dér Mies bei Bukovec, in Richardov b. Nadryby. In dér Úhlava b. Snopousov. 2 —A. G. L. trisulca L. lm Wiesenbache bei Sulkov s. 2 — S. L. gibba L. In den Biichen : Luznice b. Sedlecko, im Padrter Bache b. Zámecek. Im AYiesengraben I). Hromice. Im Teiche b. Toral’s Mühle. (!) In einer Lache b. Lellowa. (!) 2, 3 — A. C. G. Sparganium minimum Fr. In Tümpeln bei den Pad r tér Teichen h. 4 — C. S. ramosum Huds. Im Teiche von Tlucná, im Yejprnicer Bache b. Skvrnany, auf dem reclitem Radbuzaufer bei Lititz und langs dér Úslava b. Nepomuk h. (!) 2 — S. A. var. microcarpum (Neum.) A. et G. Waldmoor im Westen des Teiches «Kamenny». Im Wiesengraben bei dem Teiche «Senecky n. Bolevec. Am Úhlavaufer b. Malinovec n. Sténovice. (!) 2 — G. S, Typha latifolia L. In Teichen : zwischen Anischau u. Hurkau, b. Mkov, Chocenicky Újezd, Písafovsky b. Nepomuk. Im Wald- torfe «Y zájezdkáck)) b. Hubenov und in Tümpeln langs des Quell- baches im Holzschlage des Torfes b. Kost élik n D. Bélá. 2, 3 — - A. G. S. Cyperus fuscas L lm Schlamme des abgelassenen Teiches «Trémosensky» b. Bolevec im J. 1898 mit Coleanthus subtilis, Elatine hexandra, E. triandra u. Scirpus ovatus z. h. 2— S. C. pavescens L. Auf periodisch überschwemmten Uferrandern des «Velky rvbník» b. Bolevec h. und am Rande des Drahoti- ner Teiches b. Zruc s. 2 — S. A. 227 Scirpus compressus L. Pers. Auf feuchten Wiesen, nassen, sandigen Orten, an Báchen u. Wáldern zerstreut, aber gesellig : bei Malesitz, Raéice, Kottiken, Záluzí, Tremosná, Babinná. Hrachoíusky, Nadryby, Sedlecko, Litohíavy, Elhotten, Dnesice. 2 (3) — G. A. S. S. maritimus L. Bildet an Teichen oft grosse Bestánde so z. B. am Kamenny, Kosinál- u. Velky rybník b. Bolevec, b. Drachkov. Audi an Flussufern : an dér Mies b. Habrová u. in Richardov, an dér Radbuza ; an Biichen : Luéni b. Lihn u. Sulkov, im Bache b. Vejpmice u. in Tümpeln z. B. b. Velky rybník. 2, (3) — S. A. ,&) compactus (Hoffm.) G. F. W. Mey. mit dem Typus am « Ka- menny rybník.» 2. — S. S. radicans Schk. lm Teiche bei Hurkau in grossen Mengen. In den Teichen : von Sedlec, b. Bolevec, Sec, Nepomuk. Seltener im Kamenny u. Horni rybník Padrtsky. 2 — 4 — S. A. G. (C.). S. setaceus L. Auf periodisch überschvvemmten sandigen Ufern des Teiches Velky b. Bolevec h., auf nassen Wiesen b. Leskau h., im Walde Pytel und bei Brucná s. 2, 3. — G. A. S. S. pauciflorus Lghtf. In Tümpeln liings dér Úslava b. Kote- rov, lángs dér Radbuza b. Lititz z. h. und am Rande des Teiches Nováéek b. Bolevec s. (!) 2— A. S. S.acicularis L. An den Ufern dér Teiche: Velky, Trémosensky, Labutinka, Horni Padrtsky, Merklínsky; in einem Seitenarme dér Mies unterhalb Bílá Hóra s. h. Im abgelassenem Teiche von Habr b. Volduchy im J. 1898 dichte Rasen bildend. 2—4 - S. C. Sch. G. Q. S. ovatus Roth. In abgelassenen Teichen : Trémosensky, Senecky und Kosinál* b. Bolevec in grosser Menge. Am südlichen Rande des Velky rybník, in Tümpeln des Velky und Kamenny rybník h. 2— S. ssp. uniglumis (L.) Schult. Bei Hurkau u. b. Sobékury z. h. auf nassen Wiesen vor dem Lititzer Bahnhofe z. s. 2, 3, — S. G. Eriophorum alpinum L. Im Torfe oberhalb Hurkau h. (!) H. ca 550 m — S. E. vaginatum L. Im Waldtorfmoore am nördl. Rande des Kamenny rybník b. Bolevec dichte Bestánde bildend. 2 — S. E. angustifolium Roth. In Wald- und Torfmooren . «Na Pe- trovskych» b. Bolevec, «V Zájezdkách» b. Hubenov, oberhalb Hur- kau, im Holzschlage b. Ivosteíík, «Ve krajinách» b. Pfesín. Auf sumpfigen Wiesen b. Hurkau, Doubravka, Zelezn}; Újezd, Kornatice, Lischin h. 2 — 4 — G. A. K. S. C. Rhynchospora alba (L.) Vahl. In grosser Menge im Torfmoore und am sandigen Ufer des Kamenny rybník. 2 — S. Carex pulicaris L. Im Torfe mit niedrigen aber altén Kiefern und auf Sumpf wiesen vor dem Hegerhause «Grabenháusel» ober- halb Hurkau s. h. (!) 3 — S. C. Davalliana Sm. Auf den Torfwiesen oberhalb Hurkau, auf dér Waldwiese b. Kornatice (!) u. auf sumpfigen Wiesen b. 228 Nepomuk: «\a Pucharte», bei Písarovsky u. Hartmanovie rvbník h. (2), 3 — 8. A. G. C. dioic-a L, Mit Pinguieula auf (len Wiesen b. Zahradka u. im Törte oberhalb Hurkán z. h. (!) 3— S. G. diandra Schrank Auf sumpfigen Wiesen bei Tuschkau, Kornatice und vor dem Lititzer Bahnhofe. (!) 2—8. A. C. paradoxa Willd. Auf Sumpfwiesen b. Schlowitz z. h. (!) 2 — A. C. paniculata L. — var. simplex Peterm. Auf Sumpfwiesen bei Tuschkau (!) z. h. 2 — S. — var. elongata Cél. Auf dem Stein- damme «na P.etrovskych» n. Bolevec z. h. (!) 2 — 8. C. muricata L. Auf trockenem Bódén, sandigen Tristen, in Föhrenwáldern, auf bewaldeten und kahlen Geröllabhangen, auf Hiigeln verbreitet. 2 4 — 8. A. Af. B. K. C. C. divulsa Good. Meist mit dér vorigen Art; bei Xeuhof, im Walde Pytel, auf dem Tremsín, Hreben oberhalb von Zdírec, im Bucbenwalde «V bucích» oberhalb Chynín. 2 4 — A. P. K. C. C. echinata Murr. Sehr verbreitet und gesellig. Fehlt kaum in einem sandigen Wiesengraben und nie im Torfe. Ftillt mit anderen Carices Wiesen- und Waldmoore, besonders an Teich- randern, Báchen und ist auch auf nassen Orten in Wiildern und auf Triften überall zu tinden. Charakterisiert einen mehr oder weniger sandigen und nassen Bódén. 2 — 4 — S. Q. A. C. K G. C. elongata L. Nur am Ufer dér Teiclie von 8tará Húr und am «Kornaticky rybník» einige Ex. (!) 2— A. C. canescens L. Meist mit C. echinata , aber mmder h. und verbreitet. (Kamenny u. Velky rybník, Tremosná, «v Zájezdkách®, Hubenov, Spankov, Lípí, D. Bélá, Mrtník, Padrt, Teslíny, Svárkov, Kornatice, Lititz, Hrobschitz, Mantau). 2 — 4 — 8'. A. C. K. C. remota L. In Fiehtenwaldern namentlich an Quellén und Bachen dér III. u. IV. Zone h. : in dér Ohrada auf dér Brezina, liings des Padrrsky- u. Tritrubecky-Baches n. Zámecek u. b. !Mozoulov, unterhalb dér Miihle «I\oukalka» b. Mísovy, b. Hurky. b. dem He- gerhause «Potok3r» u. auf dér Xeslivy. Seltener in Föhrenwáldern dér II. Zone an Quellén : unterhalb Löwenstein's Siige, b. Bílá Hóra u. Nová Hűt. 2 — 4 — Q. C. K. A. 8. G. C. cyperoides L. Auf überschwemmten Sandufern dér Teiche : Kamenny, Tremosensky, Senecky u. Velky, auch im abgelassenen Kosinár-Teiche b. Bolevec, im Novy b. Nepomuk b. Sobékury h. Liings des Biichleins auf dem Sulkov h. Im nassen Holzschlage im Föhrenwalde «Kokoeko» b. Litohlavy s. 2, 3 — S. G. A. C. brizoides L. In Waldgriiben kiihler Lagen z. B. bei Stra- sice, Padrt; an Waldbachen u. Quellén z. B. am Padrtsky Bache, Borek b. Bolevec, unterhalb Bílá Hóra; auf Wald- u. Torfmooren z. B. bei Kostelík, Kamenny rybník, Sírasiee, Chocenice, «na Borech» grosse Bestánde bildend ; auch in etwas feuchten Föhren- waldern (bei Pfesín, in Chejlava), auf nassen Waldwiesen u. in 229 Holzschlágen (bei Habr, Mozolín, Teslíny); seltener in Gebiischen (bei Vlétyn). 2 — 4 — C. S. K. A. Q. ssp. curvata Knaf. lm Geblisehe langs d. Wiesengrabens unter- halb des «Kamenny rybník.» (!) 2— S. C. praecox Schreb. Lehnen, Auen, trockene Heiden und Ab- hiingen in dér 2. Zone h.; z. B. unterhalb Tichodol, Vinice b. Pilsen, bei Bolevec, Svaty Jirí, Bílá Hóra, Druzdová, Hradisté. A. G. C. üisticlia Huds. Auf Uferwiesen in Richardov zerstreut; b. Lititz s. 2— A. C. gracilis Curt. var. stricti fólia (Opiz) Aschers. Am Rande des Velky rybník. Manche Áhren <£, die 9 Blüthen weit von einander entfernt. (!) 2 — S. var. fiuviatilis Kück. Am südlichen Ufer des « Kamenny rybník» s. (!) 2. — S. ssp. tricoslata (Fr.) Aschers. Am Ufer des Tíemosensky rybník bei Bolevec (!) 2 — S. C. Goodenoughii Gay. var. melaena (Wimm.) A. et G. lm Moore des Kamenny u. H. Padrtsky rybník, in Waldgráben b. Mrtník. (!) 2-4 — S. C. var. chlorostachya (Rc:hb.) Aschers. Auf nassen Stellen des Föh- renwaldes b. Bolevec und im Moore des Kamenny rybník. (!) 2 — S. ssp. turfosa Aschers. In einem Graben bei dem Kamenny rybník. (!) 2— S. C. caespitosa L. Sandige Ufer des Velky rybník und Wald- moor «na Petrovskyehw b. Bolevec s. (!) 2 — 8. C. digitata L. Zerstreut : In einem lichten Haine b. Tichodol auf Afanitfelsen im «Háj» mit Sesleria coerulea. lm Eichenwalde’ Doubrava unterhalb Óbora h. Im Föhrenwalde am heil. Kreuze b. Chotéschau u. im Mischwalde am Fusse desselben ; b. Rybnice n. Nebfeziny z. h. Im Ficlitenwalde liings des Kornaticer Baches h. Unter Birken u. in Durchschlagen des Waldes auf dem Chlum b. Manetín. 2 — 4 — A. Af. G. K. B. S. C. montana L. Auf dem buschigen Hügel «Zlín» b. Dőlni Lukavice u. im Kiefermvalde b. Tsehemin s. (!) 2 — A. S. C. pilulifera L, Besonders in Holzschlágen : in Föhrenwaldern (Grosswald b. Hurkán, b. Ivostelík, auf dér Vysoká, Híg. Kreuz), im Eichenwalde (Doubrava), in Fichténwaldern b. Kreslovna. Auch auf dér Callunaheide b. Vorlík; auf trockenen Wiesen in dér Nake des Grosswaldes. Im Föhrenwalde b. Bolevec u. im Birken- haine b. Malesitz. 2 — 4 — 8. K G. A. C. C. tomentosa L. Am Ufer des Teiches Seneeky b. Bolevec s. s. (!) 2 — S. C carxjophyltea Lat. var. umbrosa Hook. Scbiefergeröllabhang des «Háj» h. (!) 2 — A. C. ericetorum Poll. Im Kiefermvalde b. Bílá Hóra einige Ex. (!) 2—8. 230 C. panícea L. Eme dér hüufigsten Seggen im Gebiete: auf nassen u. sumpfigen Wiesen u. Auen, in Torf- und Waldmooren besonders an Teich- u. Bachufern. 2—4 8. K. A. C. C. glanca Murr. Torftrift oberhalb Hurkau h. (!) 3 — S. Die Angaben b. Bolevec, Sv. Jirí u. Bory sind unrichtig. C. Uniósa L. Auf torfigen Triften u. im Moore oberhalb Hurkau z. h. (!) 3 — S. C. silvatica Huds. In Fichtenwáldern : langs des Báchleins auf dem Kokocko u. am Padrter Bache zwischen Padrt u. Zámecek ; Chejlava, b. dem Hegerhause Hádky z. h. Im Fichtenwalde b. Kres- lovna ; im Bucbenwalde b. Chynín, auf dem Hfeben b. Zdírec z. h. Im Erlenmoore b. Píesín. Je ein Ex. an dér Quelle im Föhrenwalde b. Bílá Hóra u. im Misehwalde Háj. Von Gráf K. v. Sternberg wurde die Art b. Brezina angegeben : die anderen Standorte sind neu. (2) — 4 — A. C. K. (S.) C. pseudo-cyperus L. Am Teichrande : in dér Stará Hűt, b. Toral’s Mühle n. Zákavá, «na Kozlu» bei Stáhlavy h. In den Moorgraben «Cernava» b. Strasice ; von hier schon bekannt, die übrigen Standorte sind neu. 2, 3 — A. C. C. flava L. ssp. vulgáris Döll. Sehr verbreitet u. liáufig. Auf nassen u. sumpfigen Wiesen z. B. bei: Hubenov, Hurkau, Lang- wiesen, Záluzí, etc. An Teichen : Kamenny, Horni Padívsky, von Stará Hűt. An dér Waldquelle u. am Báchlein b. Kostelík n. D. Bélá,v auf dem Kokocko, unterhalb des Bélé, b. Kostelík, am Fusse des Zdár. Im Erlenmoore b, Skalka n. Roupov, bei Hoch Bibin u. Hurkau s. h. Im Moore b. Velky rybník u. im Tiimpel auf dem Viadal-. In Wald- u. Wiesengraben : b. Strasice u. Hurky. 2 — 4 — 8. A. C. K. G. Gn. ssp. lepidocarpa (Tsch.) Tiimpel b. Sv. Jirí s. (!) 2 — A. ssp. Oederi (Ehrh.) Lám. Meist auf den gleichen Standorten wie ssp. vulgáris so : am Ufer des Teiches Kamenny ; auf sumpfigen Wald wiesen «na Petrovskych» b. Bolevec, im Torfe oberhalb Hurkau. Auf einern feucliten Waldwege b. Ledce, im Erlenmoore des Waldes Pytel. 2, 3 — 8. A. C. acutiformis Ehrh. Sumpfige Waldwiesen «na Petrovskych» b. Bolevec u. vor dem Lititzer Bahnhofe ; nasse Wiesen : bei Sv. Jirí u. langs des Vejprnicer Baches. Am Teichrande Senecky b. Bolevec u. an den Úfern dér Mies b. «Vajzovna». Überall z. h. 2— S. A. G. rostrata Stores. Verbreitet u. h. In Torfmooren : oberhalb Hurkau, «v Zájezdkách» b. Hubenov, im Walde b. Hoch Bibin, «na Petrovskych» b. Bolevec, Strasice. Am Ufer des Teiches: Kamenny b. Bolevec, auf dem Kokocko, b. Vlkov. Tiimpelriinder b. Klein Chotéschau, Horni rybník Padrtsky. Liings des Wald- baches b.v Mozoulov. Sumpfwiesen b. Tfemosná u. am Teiche von Stará Hűt. 2 — 4 — S. C. A. C. riparia Curt. Im Wiesengraben unterhalb Lochotín z. h., 231 liings des Vejprnicer Baches zwischen Vejprnice u. Skvrnany h. und langs des Kornaticer Baches zerstreut. Tümpel dér «Ceské údolí» s. (!) 2 — S. A. C. lasiocarpa Ehrh. Bildet dichte oft grosse Bestiinde: im Torfmoore b. Hurkau ; am Westufer des Kamenny rybník zwischen Röhricht und Erién ; findet sich hier auch im Graben. (!) 2, 3 — S. C. divulsa Good. X remota L. In dér Waldkultur am Geröll- abhange des Miesufers b, Neuhof oberhalb dér Plahuser Mtihle. (!) ca. 350 m. — A. Zea mais L. Einzeln verwildert b. Dobranzen, Racice, in Pil- sen. 2 — S. Andropogon ischaemum L. Grasige Lehnen: Waldrander u. Felsen b. Dollana h. (dér westlichste Fundort im Gebiete), langs dér Strasse zwischen Dobranzen u. Tuschkau s. h. ; b. Vytvar’s Ziegelhlitte b, Vejprnice h. (dieser Standort ist bereits bekannt, die anderen sind neu); Aue: unterhalb Nemelka’s Mühle am 1. Miesufer s. h., unterhalb des Strafhauses Bory bei dér Briicke h., «Ceské údolí» b. dem Pulvermagazin s. h. ; Geröllabhang unter- halb Tichodol mit Achillea nobilis, Dianthus caesius, Aster amellus, Stachys germán ica u. a. h. ; 2 — A. Af. S. Panicum lineare Krock. Sandfeld b. Bolevec u. Bílá Hóra; Brachfeld in dér Nahe des Teiches Drahotín h. Feldweg b. Lititz. Nördl. Sandufer des Velky rybník z. h. 2 — S. A. P. sanguinale L. In Garten dér Stadt Pilsen h. 2 — S. f P. miliaceum L. Verwildert zuweilen aut' Komposthaufen ; z. B. 1). Skvrnany, Raéice, Cernicky mlyn ; im Flusschotter dér Úslava bei Doubravka, dér Klabavka in Rokycany ; in Pilsen. 2 — S. A. Sch. P. crus galli L. An Teickriindern (Velky b. Bolevec) u. auf dem abgelassenen Teiche Kosinál- ; hier auch var. longisetum Döll. h. Im Flusschotter b. Darová, in Pilsen ; in Garten b. Rokycany ; in Feldern bei Guscht; Komposthaufen b. Vejprnice). 2 — G. A, P. glauc um L. In Feldern ; b. Bolevec, Bílá Hóra, Hradisté ete., auf Komposthaufen b. Skvrnany. Geröllabhang unterhalb Sedlecko s. h, 2 — S. A. yP. italicum L. Einzeln verwildert: Sv. Jirí u. b. Pilsen. Im J, 1903 beobachtete ich diese Art in grösserer Anzahl in Strassengraben unterhalb Kukacka. 2 — S. A. Milium effusum L. Im Waldmoore: b. Kornaticky rybník u. langs des Hurecky potok am Fusse des Zcíár z. h. ; auf steinigem Bódén b. «Velky Kámen», im Walde Chejlava b. Kláster h. Im Buchenwalde auf dem Bélé b. Svihov, besonders auf lichten Platzen h. (!) 2, 3 — Af. C. K. Stipa pennata L. ssp. Joannis Cél. Auf Afanitfelsen dér Ruine Krasov im Miestale unterhalb Liblín s. (Insp. Dyk!) Auf dem Panholc b. Plasy habé ich diese Art vergeblich gesucht. 2. Oryza elandestina (Web.) A. Br. Am Miesufer b. Schweissing, 232 oberhalb dér Plahuser Mtible, am 1. von «Na kozlu» bis zum Webre in Richardov ; am Radbuzaufer b. Lititz h. Am Baehe im Habr, b. Dr. Űjezd. lm Graben des abgelassenen Teiches Kosinál- bei Bolevec, lángs dér Strasse b. dem Schlosse in Osek, «Dvorecky mlyn» in Mírosov h. 2, 3 — S. A. Sch. P. Q. Agrostis abba L. In Kiefernwaldeny bei Bolevec, Ledce, Dus- ník b. Nebreziny. lm Strassengraben b. Skvrnany, aut' dem Schutt- platze unterhalb des Borystrafhauses, überall z. s. 2, 3 — S. A. A. canina L. Auf dem nördl. periodisch überschwemmten Sand- ufer des Velky rybník b. Bolevec in sehr grosser Menge. 2 — S. CaJamagrostis lanceolata Roth. Wakltorfmoor b. dem Kamenny rybník s. u. b. dem Horni rybník Padrtsky h. (!) 2, 4 — (S.) C. C. villosa (Chaix) Mutel. Langs des Padrtér-Baches auf gra- sigen Plátzen u. in Waldkulturen zwiscben Zámecek u. Mozoulov h. Am V. Tok, Skládaná. b. St. svet in Holzsehliigen z. h. 3, 4 — C. var. nutans (Sauter) Aschers. «Záborcí» b. Mírosov. 3 — C. C. arundinacea (L.) Roth. verbreitet. In Fhehtemvaldern auf dem Vydfiducb b. Volduchy. auf dér Skládaná bei Strasice, auf dem V. Tok, Zdár, Kötél, Cilina b. Rokycany b., b. Kamínky, Lo- pata ; an Báchen : Padrtsky potok bei Strasice u. Mozoulov, im Sváreő b. Milínov. Seltener in Föhrenwaldern: Geröllabhang im Tale des Neumarkter-Baches b. Schippin, am Bettelmiiblbache b. Dollana, b. Ulitz ; in Ivulturen auf dem Panholc b. Nebreziny, auf dem Plechác b. Osek ; «Záborőí» b. Mííösov. Waldwiesen auf dem Chilim b. Manetín, grasige Waldplatze auf dem Hreben b. Zdírec. 2—4 — (P.) C. Q. K. A. B. (nieht auf S. u. G.) Alojpecurus geniculatus L. Tiimpelrand b. «Vajzovna», Ufer des Velkv rybník. Nasse Wiesen bei : Sulkov, Letkov, Nepomuk. lm Strassengraben oberhalb Lobzy, nasse Wege b. Mantau, überall h. 2 (3) — S. (G.) A. (tequalis Sóból, ist viel hiiufiger und verbreiteter als die vorige Art ; so auf feuchten Wegen (bei Racice, Koterov, Bozkov, Lititz), in Pfiitzen u. Graben, auf nassen Wiesen (Kolvín, Ceské údolí), im Holzschlage b. Kamenice, Ufer dér Mies u. des Velky rybník. 2—4 — S. A. G. C. Phleum phleoides (L.) Simk. Verbreitet u. h. besonders in dér II. Zone auf trockenen Tristen, steinigen Abhiingen, in Auen, auf Felsen, auch in Gebüschen (bei Sv. Jin, Bukovec, Vizka, Kozojedv, Krasov, Rokycany, Závrtek u. Zámesnice b. Koterov, Hradisté s. h., Dobían, Zlín), seltener in Föhrenwaldern (Ohlurn b. Doubravka), unter jungen Eiclien «Ráje» b. Cízice. In dér 111. Zone: auf dem sonnigen Hiigel Sibenice b. Nepomuk, Felsen dér Ruine Radyné. In dér vierten Zone auf dem Basaltberge : Doubrawitzer (Südseite), Viadal- (auf dem Gipfel zwischen kleinen Eichen u. Ebereschen). 2 (3, 4) — A. Af. Sch. G. (K.) B. f Phal ar is canariensis L. Zufallig verwildert an Wegen 233 (Klatovská tfída in Pilsen, b. Racice), auf Komposthaufen (b. Vej- prnice). 2 — S. f Anthoxanthum aristatum Boiss. Im J. 1905 zahlreich auf sandigen Platzen des Sulkov mit Weingaertneria am Fusswege, im nachsten J. aber wieder verschwunden. (!) 2 — 8, Hierochloe australis (Schrau.) R. et Sch. lm Háj h. u. Stu- deny dúl (am r. felsigen Miesufer) s. bei Bukovec. lm Eichen- walde Doubrava b. Óbora z. h. Am Fusse dér nördl. Seite des Rehbergs b. Merklín in Kulturen des Kiefernvvaldes 1). dem Teicke Kacerna. (!) 2, 3 — A. Af. G. Sesleria coerulea Scop. ssp. calcarea (Opiz) Cél. Auf Afanitfelsen des Háj b. Senec in grosser Menge. 2. Holcus mollis L. Grasiger Wegrand von Ledee nach Dubí z. h., Feldrand b. Sv. Jifí. Waldrand «Pod duby» b. Raková h. u. in dér Rakovská kotlina b. Rokycany (!) 2, 3 S. A. Sch. Ventenata dubia (Leers.) Schultz. Schotterige Ufer dér Stfela u. trockene Trift oberhalb Pipla’s Mühle b. Liblín h. Schotteriges Miesufer vor dér Ruine Krasov n. Hracholusky h. Schotteriger Wegrand langs des Kieferwaldes oberhalb Műllowa u. an dér Strasse nach Sedlecko b. Busovice langs des Feldes h. Strassen- rand zwischen Destín u Malechov, s. li. Trockene Trift auf dem Geröllabhange oberhalb Koreéínsky mlyn h. Wenige Ex. im Kiefern- valde oberhalb Xekrníf (!) 2. 3 — A. (S.) A éra caryophyUea L. Sehr verbreitet u. sehr haufig; charak- terisiert einen sandjgen Bódén. Trockene Triftabhánge u. Lehnen (Vejprnice, Racice, Skvrhany, Drazeh, Tazona, Netschetin, Rybnice, Háj, Bukovec, etc.). Geröllabhange: Chocenieky Újezd. Hurky. Schotteriges Ufer dér Stfela bei: Plasy u. Zaloudkovic (Pipluv) mlyn. Brachfelder bei: Vorlík, Nebfem, Mrtník, Xebfezinv, Planá. lm Granitbruche b. Sténovice. Sandige Orte bei : Maly Bolevec, Tfemosná, Sulkov, Mantau (hier in grosser Menge), Zwug, Pre- heischen. Callunaheide : b. Skvrhany, Senec, Hurky. Feldrain b. Lomicka. Holzschlag unterhalb Svárkov. lm Kiefernwalde b. Bo- levec u. Maly Bolevec. Im jungen Eichenwalde oberhalb Xebvlovv. 2, 3 — S. A. K. G. P. Aera praecox L. Sandboden auf dem Sulkov mit Weingaert- neria im J. 1905 h. (!) 2. Aera caespitosa L. var. aurea W. et G. Im Fichtenwalde am Padrtér Bache b. Strasice; am Rande des Tiimpels auf dem Sulkov. (!) 2, 3 — S. C. Aera fhixuosa L. Am Wege im <'Haj»; auf dér Waldwiese bei Műllowa (!) 2. — A. Avena pubescens Huds. Auf Wiesen h.: Xemelkamühle, Dobranzen, Chlum b. Manetín, Xeslívy, b. Lounová, Pfestavlk. Trockene Triften u. Lehnen : bei dem Teiche Kosin af, Sv. difi, um die Ruine Radyné. Sandheide b. Zwug. Holzschlag u. Föhren- wald am Fusse des heiligen Kreuzes in IMenge, Chlum b. Don- 234 bravka h. Birkenhain b. dér Lellowarer Mühle. lm Buchenwalde «V bucích» oberhalb Chynin s., am Bele Buschiger Berg Mastyí. 2—4 — A. 8. K. B. G. P. Af. A. pratensis L. lm Kiefernwalde b. dér Bílá Hóra einige Ex. Geröllabhang oberhalb Klabavka unterhalb Chrást s., b. Kozojedy b. Sulislav s. An dér Bahnstrecke b. Bolevec s., zw. Czernotin u. Stich s. h. am Waldrande ob. Radelstein s. Callunaheide b. dem heiligen Kreuze li. (!) 2, 2, 3. — S. A. G. Trisetum fiaveseens (L.) R. et S. Auf Wiesen z. h. ; Dobranzen, Lochotín, sv. Jiíí, Senec, Spálené Pofiéi, Doudlevce, Neslívy. 2, 3 — S. A. K. Weingaertneria caneseens (L.) Bernh. Massenhaft auf sandigen Wiesen meist mit Aera caryophyllea : Tfemosná, Vorlík u. Záluzí, dana auf dem Sulkov. Auf Sandheiden : b. Skvrnany, Záluzí, Tfe- moser Glasfabrik, Velky rybník, langs dér Radbuza unterhalb des Borystrafhauses h. lm Flusssehotter : langs des Tfemosensky potok zwisehen Záluzí u. Tfemosná, langs dér Mies b. Liblín. Langs dér Bahnstrecke b. Nürschau. Trockene Triftabhange : nördl. von Tfemosná, sv. Jifí. Brachfeld b. Nebfem. lm Kiefern- walde zwisehen Ledce u. Nebfem, b. Bolevec. 2 (3) — S. (A.) Koéleria gracilis Pers. An dér Mies b. Zábélá s. Grasige Lehne langs dér Bahnstrecke b. Bolevec s. (!) 2. A. S. Melica ciliata L. Felsen im Miestale : Vízka s., hinter Nadryby z. li., oberhalb Dírka z. h., b. Hrobéice h. zwisehen Kozojedy u. Krasov z. h. lm Stfelatale b. Zalondkovic mly'n b. Liblín h. (!) 2 — A. Af.1) M. picta Koch. Geröllehne oberhalb des Druzdovsky Biich- leins unterhalb des Teiches Drahotín h. Stidlicher Geröllabhang im Háj z. h. (!) 2 — A. M. Aschersonii M. Schulze = M. nutans X picta im Háj. (!) 2 - A. Sclerochloa dara (L.) P. B. Ziemlich háufig auf dér sandigen Trift b. Preheischen mit Poa bulbosa. (!) 2. Poa pratensis L. P) angustifolia (L.) Sm. Háufig, z. B. auf dem Zlín. 2 — A. P. palustris L. Géméin auf nassen Feldern, Brachen, Sand- heiden, in Holzschlágen, an Waldwegen, Teichrándern (z. B. am Velky rybník massenhaft), Bach- u. Flussufern, in Gráben u. Mooren. 2 — 4 — 8. A. K. C. G. Q. Sch. P. P. bulbosa L. Verbreitet u. háufig, oft in dér f. vivipara Koel. Triften : bei Dőlni Béla, auf dem Gipfel des Vladaf, b. Maly Bolevec, Preheischen. Wiesenlehnen u. Abhánge bei : Skvrnany, Lomansky dvur, Nebfeziny, Planá, Hromiee, Darová. Südl. Ab- *) Gégén einen echt pontischen Charabter spricht das Vorkommen bei Neuhaus (auf Gneis), Böhm. Trübau u. Saar, wo die herzynische Flóra vor- herrscht. 235 hang ües Viadal-. An Flussufern bei : Dőlni Hradisté, Zaloud- kovic mlyn, Lititz. Kornfeld bei Lititz. Mauern in Loza. 2 (3, 4) — S. B. A. Giyceria plicata Fr. lm Graben zwiseken Krimice u. Malesice. Nasse Wiesen b. den Lochotínbádern. Langs des Quellbaches im Wiesengrunde b. Senec. Wiesenmoor bei Radnice u. langs dér Luznice b. Scrapole. Waldmoor «na Kozlu» b. Stáhlavy u. b. dem Kornaticky rybník z. h. 2 — G. A. Festuca distans (L.) Kunth. An Wegrandern, in Graben, auf Komposthaufen, Sehuttplátzen ; «Saské predméstí» in Pilsen oft in Menge (Weg nach Raéice, Lochotín, «na Roudné»). Schuttplátze b. dem Strafhause. 2 — S. F. myuros L. Sehr verbreitet und haufig, oft mit Wein- gaertneria canescens u. Aera caryophyllea. Auf Sandheiden : b. Skvrnany, Ledce, Tlucná n. Nekmír, Ti-emosná (massenbaft), bei dem Strafhause «Bory»u. b. Sulkov in Menge. Am Rande des Kiefernwaldes b. Bolevec. Troekene Triften bei : Ulitz, Wilkischen, Tremosná, Cerveny Hrádek, Kysice, Doudlevce. Brachfeld bei: Nebreziny, Planá. Schotterige Bachufer b. Ledce, Vsenice; Fluss- ufer bei: Nebreziny, Ejpovice. Geröllabhang : «Na zámku» in D. Béla, b. Hurky, b. Hradisté, Outusice. Wege: b. Skvrhany, Druz- dová, Dolansky .mlyn, Nebreziny. von Vokluchy ^nach Bfezina (im Walde), b. Sténovicky Borek, Nebylovy, von Sténovice nach (u’zice. 2, 3 — 8. A. K. Q. F. dertonensis (All.) A. et G. Bandlehne b. dér Waldspitze nachst Lititz s. (!) 2. F. ovina L. ssp. duriuscula (L.) Koch. Geröllabhange u. Felsen im Miestale : gegenüber sv. Jifí, vor dér «Dobrá Voda», b. vDru- zdová, am 1. öfer dér Stfela b. Liblín ; im Radbuzatale: «Ceské údolí» ; im Úhlavatale: bei Hradisté z. h. Troekene Trift auf dem Schvvamberg. Sandheide am Sulkov. Im Flusschotter b. Planá. 2 (4) — Af. A. B. (S.). var. trachyphyll'a Hackel. Im Schotter des Baches Klenovicky b. Líj)í n. Manetín z. h. Auf dér Sandheide am Sulkov s. (!) 2, 3 — S. Übergangsformen von ssp. duriuscula zu ssp. glauca unter- scheiden sich von ssp. glauca durch die nicht bláulich bereiften Blátter. Ich beobachtete solche am Wladar und am Fusse des Chlum b. Zvíkovec. 2, 4 — B. A. ssp. glauca (Lám.) Hackel. Auf Felsen im Miestale : bei Mili- kau, Wranowa, Dollana (auf einem Blocke mit Dianthus carthusia- norum, Alyssum saxatile, Sedum rupestre, Hieracium Schmidtii, Cytisus nigricans, Peltigera rufescens) s., zwischen Vízka u. Do- lansky mlyn s. h. Ruine Krasov h. Basaltberge: Spitzberg b. Preitenstein, Chlum b. Manetín, (!) 2 — 4 — Af. B. Eine Cbergangsform von F. ovina L. typ. zu ssp. duriuscula 17 sammelte ich auf dér Sandlehne an dér Bahnstrecke b. Bolevec und Übergange zu var. Lemani (Bast.) A. et G. am Wege im Háj. (!) 2 — A. — var. vulgáris Koch Feldraine d. Vinice. lm Föhren- walde «na Borech». 2. — S., var. sciaphila (Schur.) A. et G. im Kiefernwalde b. Malesitz. (!) 2 — S. — var. pseudovina Hackel. In dér Kultur na «Panholci», Felsen am 1. Stfelauí'er b. Liblín (!). 2 — A. Af. — subvar. anyusti fólia Hackel. Im Fichtenwalde am Bache Padrtsky b. Strasice (!). 3 — C. F. amethystina L. Nördlicher Abhang des buscbigen Hügels Zlín b. D. Lukavice h. Wurde im Jahre 1870 von Dr. L. Cela- kovsky für das Gebiet entdeckt. 2 - A. F. Ineterophylla Lám. Felsiges Miesufer bei sv. Jilí. Im Fich- tenwalde auf einer Brandstatte b. Padrí, Záborcí b. Mirosov z. h. 2-4— A. C. F. rubra L. ssp. eu-rubra Hackel. Grasige Holzschliige am Chlum b. Manetín. 4 — B. ad subvar. iuneeam Hackel. vergens auf dér Weingaertneria-Heide b. Yorlík z. h. und b. Skvriíany s. (!!) 2 — S. — ■ var. multiflora (Hoffm.) A. et G. Wiesenrand liings dér Mies b. Racice u. an dér Úslava b. Doubravka’s Schaufel- schmiede. (!) 2 — S. A. Übergangsformen vöm Typus zu var. multiflora am Abhange des 1. Miesufers b. Habrová u. «Ceské údolí» (!). 2 — A. — zu var. glaucescens Hackel auf Felsen des 1. Miesufers bei «Dobrá voda» (Seneckv mlyn (!) 2 — A. zu var. multiflora u. glaucescens auf Wiesenrandern des bewaldeten Abhanges untéi* dér Bílá Hóra. (!) 2 — S. ssp. fallax JThuil.) Hackel. Im Fichtenwalde des Stenzker- Berges, am Padrtsky-Bache b. Strasice (!) 3, 4 — Gn. C. F. silvatica (Poll.) Vill. Im Buchenwalde auf dem Hfeben (Bukóvá hóra) oberhalb Zdírec h. (!) Im Fichtenwalde mit einge- streuten Buchen : am Radec u. auf dem südl. Tremsínabhange h. (!) Im Fichtenwalde: liings des Padrtsky potok hinter Strasice u. in dér «Chejlava» b. dem «Velky kámen» mit Lunaria rediviva u. Milium effusum h. (!) 3, 4 — K. Q, C. F. gigantea ( L .) Vill. Zerstreut in Ufergebüschen : an dér Mies «na Kozlu» b. Nadryby, am Bache im Kiefernwalde b. N. Hűt, in dér «Ohrada» auf dér Brezina : hier f. latifolia m. foliis latio- ribus non raro ad 18 mm latis, aristis longioribus a forma typica difiért. Liings dér Bradava 1). Toral’s Mühle, an dér Radbuza b. Lititz. Im Érlenmoore b. Pfesín. Im Buchenwalde am Bele; im Fichtenwalde am Radeö, an den Teichen von Padrt, in d. Chej- lava u. b. Cízice. 2 — 4 — A. Af. Q. K. F. pratensis Huds. var. subspicata (G. F. W. Meyer) A. et G am Sandufer des Tremosensky potok b. Záluzí (!). 2 — G. X Festuca ascendens Retz =■ F. pratensis X Lolium perenne im Ufergebüsche an dér Mies vor dér Mühle Dírka. (!) 2 — A. 237 F. arundinacea Schreb. Auf den Ufenviesen b. Dobranzen (Kümmerformen !) 2 — S. Brachy pódium pinnatum (L.) P. B. Sehr verbreitet u. oft massenhaft auf Triften, Lehnen u. Abhangen, in Holzschliigen, in lichten Wáidern, auf Sandheiden (unterhalb des Boryexezier- platzes), auch in Callunaheiden, ausnakmsweise auch auf Felsen («v. Kamensku» b. Domyslice). 2 — 4 — S. A. Af. G. B. K. C. P. Gn. Gl. Sch. B. silvaticum (Huds.) R. et Sch. Selten u. spárlick : lm Kie- fernwalde Dusník b. Nebreziny, Ohrada in Bfezina, im Fichten- walde Hádky b. Ivornatice. 2, 3 — A. Q. K. Bromus secalinus L. £) macrostachys Gr. G. in Kornfeldern b. Raková. (!) 3 — Sch. B. racemosus L. Waldwiesen : «na Petrovskych» b. Bolevec, im Walde Pytel u. b. Letkov h. Wiesen b. Schlowitz. Auf Wiesen hinter Skvriíany mit etwas schmáleren, weniger aderigen Balg- kiappen u. Spelzen (!) 2— S. A. B. commutatus Schrad. Grasiger Strassenrand b. Bolevec Waldwiesen im Walde Pytel. 2 — S. — var. depauperatus Uechtr Waldwiesen «na Petrovskyck» b. Bolevec. (!) 2 — S. B. hordaceus L. var. leptostachys (Pers.) Beck. auf Fluss- wiesen zwischen Lititz u. Elhotten k. (!) 2— S. B. inermis Leyss. Auf Triftlehnen u. Rainen : hinter Skvrnany, vor Krimice, bei dér Racicer Mühle, auf dér Vinice (Palmovka), Spolecensky pivovar (Menge), Zákavá und Vohreledy. Geröll- abhang : bei Tichodol, Vladaf (östl. A.) ; buschiger Abhang gegenüber Cingros’s Schleifmühle. In Ufergebüschen bei : Skvrnany, Kali- kovsky mly'n, sv. Jifí; «Ceské údolí». Flusswiesen bei sv. Jifí. 2 (3) — S. Gl. A. B. — var. aristatus Schur. Wiesen langs dér Úslava : Doubravecká lopatárna (!). 2 — A. B erectus Huds. Flusswiesen am 1. Ufer dér Mies gegen- über Zvíkovec einige Ex. Bahndamm b. Elhotten s. (!) 2 — A. B. ramosus Huds. Besonders in Buchenwaldern : auf dér Bukóvá hóra oberhalb Zdírec Bestiinde bildend; auf dem Bele h. In Fichtenwaldern : auf dem Kokocko langs des Quellbaches ; an dér Quelle auf dér Cérnává b. Hurky, um die Ruine Lopata z. h. Im Walde «Doubrava» unterhalb Óbora. Waldfeld b. Kor- natice. (2) 3, 4 — K. A. C. Af. Triticum repens t L. ssp. caesium (Presl.) Bolle. Auf dem hőben Geröllufer dér Úhlava b. Hradisté z. h. (!) 2 — A. T. caninum L. Langs des Biichleins auf Waldwiesen im Walde Pytel s., háufiger im Walde um die Ruine Lopata. 2, 3— A. K. T. vulgare Yill u. Secale cereale L. verwildern zuweilen vorübergebend an Wegen. 17* 238 Lulium perenne L. var. tenuis Schrad. Am Wegrande b. Stáhlavice (!) 2 — A. var. ramosum Síi. Am Strassenrande zwischen Vejprnice u. Kfimice, liings des Vejprnickv potok b. Vejprnice. (!) 2— S. -f- L. multi flórám Lám. lm Strassengraben b. «Spole£ensky pivovar», lángs des Baehes Luznice b. Strapole, auf dem Exezier- platze «Bory» h. Auch kultiviert. 2 — S. A. var. submuticum Mutel. Auf Komposthaufen bei dér Halte- stelle «Spolecensky pivovar». Eine Übergangsform am Wege liings des Vejprnickv potok hinter Skvrnany. (!) 2 — S. L. remotum Schrank. In Leinfeldern : am Fusse des Wolfs- berges, bei Kolvín, Lipnice u. Milínov, 3, 4 - B. A. K. L. temulentum L. Als Unkraut in Hafer u. Gerste bei: Strapole (im J. 1898 h.), Bfezina u. Bozkov ; dem Anscheine nach aber wieder verschwunden. 2, 3 — A. Q. Hordeum europaeum (L.) All. lm Buchenwalde auf dér Bukóvá bora massenhaft mit Bromus ramosus (!) lm Fichtenwalde lángs des Padrfsky potok hinter Strasice; in Weiden- u. Erlen- geblischen an demselben b. Zámeéek h. b. Leskau u. Honau, Südlicher Abhang des Tí-emsin h. (!) 3, 4 — K. C. Gfn. H. murinum L. In u. um Pilsen géméin: an Wegen und Bahndámmen, auf Schuttplatzen, Komposthaufen (noch bei dér Cernicer Mühle. In Tuschkau schon seltener. 2 — S. Nardus stricta L. Höchst géméin, besonders in dér III. und IV. Zone auf Triften, trockenen Abhiingen, sandigen Orten ; Calluna- heiden, Holzschliige in Waldern, in Iviefern-, Juniperus- und Sarotliamnus-Bestanden, im Gerölle, auf Felsen, trockenen, nassen u. sumpíigen Wiesen. 2- 4 — S. C. K. A. P. Q. Gn. Juncus füiformis L. Hiiufig an Teichrandern : Kamenny (im Spkagnummoore), Velky b. Bolevec, auf dem Ivokocko, Labutinka b. Osek. An sumpfigen Wiesen lángs des Baehes unterhalb Lípí b. Manetín h., b. «Vajzovna'). Auf Waldwiesen b. Spankowa u. Teslíny. Auch auf nassen Orten des Waldweges zwischen dem Grabenháusel u. Kostelík n. D. Bélá. 2—4 — S. A. Sch. C. G. K. J. glaucus Ehrh. Am Bache bei Raéice, Sedlecko h. An dér Quelle «Nav kozlu» b. Xadrvby, hinter Radobcice h. Am Ufer dér Uhlava b. Cernice, an dér Radbuza b. Lititz h. Im Strassengraben zwischen Bolevec u. Spolecensky pivovar.» b. Malechov. 2 — S. A. .7. acutiflorus Ehrh. In den Kulturen des Háj s. (!) 2 — A. .7. lampocarpus. Ehrh. var. fiuitans Koch in dér Waldquelle b. dem Kamenny rybník. (!) 2 — S. J. alpinus Vill. ssp. fusciater Rchb. lm Torfmoore u. am Nordufer des Kamenny rybník, im Torfe b. Hurkau u. b. Hoch Libin (hier mit Lvcop. inund. auf sandigen, feuchten Stellen.) 2—4 — S. 23y J. supinus Mönch. lm Graben des abgelassenen Teiches ftTfemosensky», am Rande des Teiches Seneckv h., zuweilen massenhaft. Ufer des Velky rybník b. Nasse Waldplatze: im Tiergarten b. Brezina, am Wege b. Padrt. lm Waldgraben b. Mozoulov. Sumpfwiese b. Leskau. 2 — 4 — G. Q. C. S. $) idiginosus Fries. Tümpel bei dér Kaolinfabrik. n. Ivot- tiken. (!) 3— S. Übergangsformen von diesel’ Varietát zu var. fluitans Fr. im Waldtümpel b. Novy dvur n. Osek. 3— S. y) fiuitans Fr. Im Schwarzbache b. Ivostelík n. D. Bélá u. im Parkteiche von Brezina. (!) 3— S. Q. .7. squarrosus L. Auf Torfwiesen b. Zahradka u. oberhalb Hurkán s. h. Im Waldgraben langs dér Heide b. Langwiesen. Im Holzscblage b. Kostelík z. b. Waldmoor b. Hocb Libin z. h. (!) 3- 4 - 8. Luzula sudet i ca (Willd.) DC. ssp. pállescens (L.) A. et G. Im Fichtenwalde des Stenzkerberges. Auf dér Wiese u. im Kiefern walde b. dem Kamenny rybník u. am Rande des Velky rybník (!) 2, 4 — S. Gn. Taliga silvestris L, Bei dem Hegerhause auf den Herrschafts- wiesen unter einer Eiche b. Kláster 2 blühende Ex. (1908). Auf Wiesen im Parké von Kláster in grosser Menge, aber nicht blühend (Silovsky !) 2 — A. -f- T. yesneriana L. part. Auf dér Lelnie vor dem Garten b. Liiftnerka auf dér Vinice im J. 1906 blühende Ex. verwildert. (!) 2 — S. Lítium martagon L. Auf buschigen u. licbt bewaldeten Geröllabhangen : zwischen Dollanau. Rakolus, oberhalb «Vajzovna». Háj (hier sogar auf Afanitfelsen mit Sesleria), Studeny dúl s., \Tízka, Zábélá, auf dem Viadal-, zwischen Albertovic u. dér Jilí- kovicer Mühle b, Hradecko, auf dem Dlouhy Hí-eben b. Chfíc, Hfeben oberhalb Zdírec, Lopata s., «Ceské údolí» s. s., Vysoká z, h., Zlín h, Wald Doubrava b. Óbora z. h., auf dem Bele, in Parkanlagen Lochotín s., langs des Kornaticky potok h. 2 — 4 — A. Af. B. P. K. (S. G.) Gagea arvensis (Pers.) Dum. \rinice b. Pilsen b. Zdár u. Lounová unter Eichen z. b. (!) b. Xepomuk (Silovsky). 2, (3) — S. A. G. G. minima (L.) Kér. «v Závrtku» b. Koterov z. b. (!) Urergebüsch dér Radbuza b. Doudlevce z. h. (Hans!) 2 — A. Ornithogalum umbellatum L, Sinkule’s Garten in Osek b. Rokycany z. h., Klabavkaufer b. Ejpovice s. (!) 2, 3 — Seb. 0. tenni f öli um Guss. Auf einer Wiese b. Rokycany h. 2 — Sch- Eine dieser zwei Arten soll auch in Volduchy vorkommen. Allium oleraceum L. Geröllabhánge des AÍiestales b. Scbweis- sing u. Tichodol h. mit Dianthus caesius, Achiilea nobilis u. a., im Háj, b. Bukovec (r. Ufer), Vízka, b. Cingros’s Schleifmühle, b. Nadryby hier auch rotblühend. Díika, Darová, Kozojedy, Kra- sov ; im Klabavkatale : Ztíár (auf dem Gipfel z. h.) b. Ejpovice. lm Ufergebiische dér Úslava b. Zákavá s. s. 2 — 4 — A. Af. (Sch. Q.). A. ursinum L. B. Semov n. Trokavec an Waldrándern u in dér Alléé b. Planiny. Im Fichtenwalde b. dem Planiner Waeh- hause u. b. St. Tomás b. Nővé Mitrovice massenhaft, (Palát !} b. Nepomuk (Silovsky) 4 — C. A. montanum Schmidt. Nur im Miestale auf Geröllabhangen u. Felsen zerstreut, aber z. k.: Tichodol, sv. Jirí, Háj, auf dér Vízka, b. Dolany, b. Walde Bfezi, «na Kozlu» b. Nadryby, gegen- über Cingros’s Schleifmühle. 2 — A. Af. A. cepa L. Zufállig verwildert auf Komposthaufen bei dem Strafhause Bory. 2 — S. A. vineale L. Verbreitet u. haufig auf Getreidefeldern : Zilov, Stejskaly, Horni Bélá, Bílá Hóra, Busovice, Stfapole, Osek, Roky- cansky Borek, Strizovice. Auf sonnigen u. busehigen Geröllab- liángen : b. Walde Brezí, bei Lounová, Hiigel unterhalb Mesno, b. Hradisté ; liings dér Palmovka b. Pilsen. 2, 3 — S. B. Sch. A. K. + A. sativum L. Auf wüsten Orten in dér Nahe des Pil- sener Scklachthauses ein stattliches Ex. im J. 1900 verwildert. 2 — S. Muscari comosum L. Mill. Auf Sandheiden unterhalb des Straf- liauses Bory s. s. 2 — (L.) S. Anthericum liliago L. Nur auf Abkángen, besonders auf Schiefer h. : b. Neuhof h., Tichodol mit Dianthus caesius und Hieracium Schmidtii, b. Bolevec mit Kosa gallica u. Peucedanum oreoselinum, Háj h., Nadryby, Chlum b. Manetín, auf dem Zlín h., am Híg. Kreuz, b. Svihov s. Auf Callunaheiden b. Czernotin, Rochlowa. Habrová h., am Fusse des Híg. Kreuzes h. und auf dér Sarothamnuskeide b. Zemétice. 2 (3)— 4 nur B. — A. S. B. G. A. ramosum L. Seltener als die vorige Art. Auf Geröllab- hangen : Bukovec z. h., Chrást s., b. Brezí, Radyné s.. b. Doud- levce: «Ceské údolí». Bílá Hóra s., «Vajzovna»; auf Felsen des Háj. 2— A. Af. (K. S.) Asparagus officinalis L. Geröllabhang : am 1. Miesufer b. Rakolus 2 Ex., am r. Klabavkaufer b. dem ehemaligen Bergwerke «u Krikavu» einige Ex. Um die Kirche in Vejprnice h. Ein Stiick im Parké von Brezina. 2, (3) — A. Sch. Q. S. Poly g on ai um v erű c illatúm (L.) All. In Ficktenwiildern : «Na Burku» b. Teslíny, b. Padit (auch im Tannen- u. Mischwalde b. Kostelík, b. Strasice liings des Padrtskv potok u. auf dem Pre- vázení, in dér Chejlava b. Velky kámen, im Kamínkyrevier, liings desv Kornatickv potok mit Aconitum lycoctonum. Im Buchen walde b. Zdírec. Im Torfe : Erlenbestánde oberhalb Hurkau, b. Kostelík 241 n. D, Bélá, «v Zájezdkáeh» b. Hubenov. Cérnává b. Strasice, b. Pfesín b. (2), 3, 4— G. K (A.) S. P. officinale All. Buschige u. bewaldete Gerölle u. Lehnen, Felsen oder Gerölle im Walde : Háj, Vízka, Doubrava, Vladar, «Xa Skrezi», Zdár b. Rokyeany, b. Vlctyn, Lopata, Pytel, b. Doud- levce, Zlín h. 2, 3, (4) — A. Af. B, Q. K. P. midii flór um (L.) Ai.l. Auf ahnlichen Orten mit dér vorigen Art aber seltener ; lángs des Kornaticky potok im Kamínkyrevier, Kakovská kotlina b. Rokyeany, Velky kámen, Lopata, Závrtek b. Koterov, Bélő. 2, 3 (4) — A. Sch. K. Paris quadrifolia L. In Fichtenwáldern dér HL, besonders aber dér IV. Zone h.; an Báchen und auf Gerölle h. : Strasice, zwischen Zámecek u. Padrf, b. Padrf, Trokavec, Pfíkosice, Velky kámen. Kamínkyrevier mit Cephalanthera h., liings des Kornaticky potok mit Aconitum Ive., Lopata; bei Zdírec, auf dem Bele. In Mooren: b. Hurkau, «na Petrovskych» b. Bolevec z. h. (II. Z.), Cérnává b. Strasice, «Ve krajinách» b. Pfesín h. (2), 3, 4 — C. IC. (A.) S. Q. Gn. Colchicum autumnale L. Auf Wiesen ; Tusehkau, Spolecensky pivovar, sv. Jifí, Plasy, Xebreziny, Rokyeany, Litolilavy, Plzenec, Koterov, Bozkov, Lobzy. Xoch b. Vrtva, Spankov s., Svejkovice u, My'to etc. Auf den Wiesen zwischen Plzenec u. Koterov Ende Marz d. J. reichlich blühend. 2 (3) — S. A. Sch. P. K. Q. Gn. — Zűr Zeit dér Heuernte 1902 fand Fr. Runt b. Litohlavy ein Exemplar mit tief gelapptem, gelblichem Perigon. Triglochin palustre L. Auf nassen, sumpfigen bis moorigen Wiesen, an Quellén, Graben, Bachen u. Teichen verbreitet u. h.: Raőicky potok, b. Hurkau, Stfela unterhalb des Hegerhauses Doubrava, b. Tfemosná, Bfezina u. H. Stupno liings des Kore- cínsky potok, Stfapole, Litohlavy, Osek, Klabava, Presín, Korna- tice, Bruéná, Lilin. 2, 3 — ■ S. Sch. K. A. Q. Butomus umbellatus L. An Flussufern in ruhigen Gewassern; in dér Mies: «Vajzovna» u. «Studeny duL) b. Bukovec, b. Vízka, zwischen Habrová n. Közel beim Walde Bfezí, unterhalb dér Xadryber Ziegelhütten, in Richardov. b. Xadryby h. ; in dér Rad- buza : b. Staab, Lititz, «Ceské údolí». Tiimpeí liings dér Stfela- miindung. 2 — A. G. Alisma plantago L. im Teiche Xovácek b. Bolevec, im Wald- ttímpel b. Xovy Dvur n. Osek, im Wiesengraben b. Lobzy. 2, 3 — S. Sagittaria sagittifolia L. Teichufer : Drakotín ; im Walde Kokocko, b. Vlkov, Tolar’s Míihle n. Zákavá h. bis s. h. In Töm- péin bei ; sv. Jifí, Lisice. Flussufer ; Bukovec, Vízka, Zábélá, in Richardov; an dér Úhlava b. Sténovice. 2, 3 —A. K. G. Hydrocharis morsus ranae L Vejprnicky potok bei dem Teiche in Tlucná u. b. Skvrnany h. In Wiesengriiben ; liings des 242 Baches b. Tlucná. In Tümpeln : b. Ivfimice, zwiscben Rac'ice u. Skvrnany h. 2— S. Hdodea canadensis Rich. Diese Art zeigt in dér Umgebung von Pilsen eine rapid steigende Verbreitung, Ein Aquariumbesitzer soll sie vor einigen Jahren in einen Tümpel geworfen habén; jetzt fiillt sie schon jeden Tümpel aus u. verdriingt manehe Sel- tenheiten unserer Flóra, so z. B. Potamogeton acut. var. major in den «Ceské údolí». In Tiimpeln: bei Krimice, Racice, sv. Jii-í, Vajzovna, Liblín. In dér Mies b. Yízka h. In Wassergriiben : b. Tuschkau etc. 2 -S. A. -|- Narcissus poeticus L. 1 Ex. verwildert im Rasenparke von Krimice. Irgend eine andere, mir noch unbekannte Art dieser Gattung findet sich verwildert aut' Rasen u. in Strauchgruppen des Parkes von Bfezina, kommt aber nieht zum Blühen, 2, 3 — S, Q. Leucojum vernum L, lm Erlenmoore «V Kakové» b. Nepomuk h. (Silovskv !). Auf Sumpfwiesen u. Gebiischen, Semov b. Troka- vec (Moravec). h. lm Moore «Y keslíkn» b. Chynín h. (Palát, Poláéek!) Auf sumpfigen Waldwiesen liings dér Úslava b. Myt u. am Kornaticky potok b. Kornatice s. (!) 2 — 4 — G. A. C. Iris pseudacorus L. Zerstreut aber h. ; Teichrander : b. Kri- mice, Bolevec. b. Biovice Jauch auf sumpfigen \Yiesen) b. Ylkov, Merklín. An Flussufern : Úslava b. Koterov ; Radbuza 1). Choté- schau u. Lititz : Biichen : Tíemosensky b. Hamr, Nem. Bfízsky mlyn; im Vejprnice-Bache, b. Skvrnany. 2- -S. A. G. sibirica L. Nasse Wiesen: Hudlice b. Osek z. h. ; Zelezny Üjezd h., Doudlevce z. h. In Holzschliigen u. Waldern, besonders an Waldwegen auf dér Vysoká h. (!) \Yiese oberhalb des Novy rybník b. Nepomuk (Silovsky) 2, 3 — A. K. S. G. Orchis ustulata L. Wiesen u. Tristen b. Walde Bí-ezi u. Sed- lecko ; Zábélá, Neslcvy, b. Doudlevce stets s. 2, 3 — A. K. 0. morio L. Sehr verbreitet u. h. besonders auf grasigen Abhangen bei : Rakolus. Hurkau, Liblín, Vlctyn, Chaloupky n. Klabava, Lititz, Mantau, Wittuna, Strejékovice. In Callunabeiden : b. Lohowa, Pernharz (in allén Farben vöm tiefsten Rőt bis zum reinsten Weiss), Dőlni Béla. Auf trockenen Wiesen : bei Span- kov (1 Ex. weissbl.) 1). Óbora, Osek (1 Ex. weissbl.) etc. 2, 3 (4) - A. S. K. G. Sch. O. maculata L. Am haufigsten auf dér Vysoká u, zwar im Holzschlage n. Hrobschitz, dann im Walde b. Racany, b. Ulitz u. Sulislav, b. Czernotin, im Holzschlage unter dér Ruine Radvné, auf Waldwiesen liings des Klenovicky potok b. Lípí, auf dem nördl. seltener auf dem südl. Abhange des Zlín. 2, 3 — A. K. G. S. Gymnadenia conopea (L.) R. Br. Am haufigsten auf grasigen Abhangen oberhalb Neumarkt. Einige Ex, auf einer Waldwiese b. Pfesín, Kanice h. 1. Ex. zwischen Mesno u. Kornatice. (!) 3, 4— GI. A. (K.). 243 Coeloglossum viride (L.) Hartm. Eine Gruppé von 30—40 Ex. auf Wiesen b. Krahulic mlyn n. Lounová. In einigen Ex. auf Wiesen b. Nitschowa u. b. Spáleny mlyn n. D. Bélá (hier mit Phyteuma orb.). Je 1 Ex. auf einer Waldwiese langs dér Úslava oberhalb M};t u. auf dér Neslívy. B. Ulitz u. b. Rakolus z. h. (!) (2), 3— K. A. S. Platanthera bifolia (L.) C. Retch. Sebr verbreitet u. háufig. Föhrenwálder : bei Ulitz, Vejprnice, Krkavee, auf dem Doubrawit- zer Berge, b. Babinná, zwischen Libákov u. Stfízovice, b. Radyné u. Schlowitz. In Holzschlagen : b. Vejprnice, auf dér Vysoká, «na Borech». In Mischwáldern des Kamin kyrevier. In jungen Eichen- bestánden b. Radyné u, Losinná h. lm Eichenwalde Doubrava z. h. In Hainen ; Háj, Zlín. Auf grasigen Abhangen : oberhalb Neu- markfc, Hurkán (Torfránder), auf dér Vysoká etc. Waldwiese auf dér Teslíny s. Callunaheiden : bei Vorlík s., unterhalb des Híg. Kreu- zes h. 2— 4 — A. 8. B. K. Gl. C. P. chlorantha (Custor) Rchb. Am hiiufigsten in Durcli- s cryn cys őwAi s\h) » h » * \Vi> öfe) sw© sf® yty w , \rt> sws a Az előfizetéseket (egész évre belföldön 10 kor., külföldön 11 kor. 44 fill.) s kéziratokat kérjük a lap kiadójának czímére (Dr. Degen Árpád, Budapesten, VI., Városligeti fasor 20/b. sz. a.) küldeni. Praenumerationen (ganzjáhrig für das Inlaud 10 Kronen, für das Ausland 1 1 Kronen 44 Heller) und Manuscripte bitten wir an den Herausgeber des Blattes (Dr. A. v. Degen, Budapest, VI., Városligeti fasor 20/b.) zu adressieren. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA RUDAPESTEN. OCT 31 1911 b'9°> Tfi*1 MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (ÜNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.j Kiadja és szerkeszti : — Herausgeber u. Redakteur : Fomunkatársak : — Hauptmilarbeiter : Dr. D E G E N Á R P Á D. Dr. GYÓRFFY ISTVÁN. — Dr. LENGYEL GÉZA. Bizo m á n y t> a n : Németországban : — Für Deutschlanü : Bei Max Weg-nél Leipzig, Leplaystrasse Nr. 1. In Corn m i s s i o n : Francziaországban : — Für Frankreich : Bei Paul KlinckNipck-nél Paris, 3, Rne Corneille. U8RARY NEW YORK botanjcal (ja RUBIN. X kötet Á n I >| évfolyam . ■ Bánd UH* Jahrgang. Budapest aug.— október \[0. 0 /IÁ on Aug. — Október — 0/ ni* Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német országban a szerzői jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s Flórákba való felvételük azonban kívánatos. Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen nach § 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten. Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht. A 8 10. szám tartalma. — Inhalt dér 8 10. Nummer. — Eredeti közle- mények. — Or iy inni- Aufscitze. L Lnpsko. Revision einiger Amblystegien aus deni Herbare Bimpvieht. A Limpricht-herbarium néhány A mblystegi mű- fajának revíziója, p. 272 old. — G. V. Aznavour, I né graniinée nouvelle de Ízt ílore constantinopolitaine, p. 277. Y. Heh iff ner, Lebermgose aus Ungara und Galizien. - Magyarországi és galicziai mnjmphok, p. 279. old. — Küm- merle .1. B. A Pilon nemzetség egyik képviselőjének a Yelebit hegységben történt felfedezéséről. - Ceber die Entdeekung eines Yertreters dér Gattung Piiea auf dem \ elebitgebirge. p. 292. old. Wagner -f.. Új Centaureák. — Neue Oentaurea-Bastarde, p. 80 1. old. — Jávorka S.. Egy fel nem ismert Scsleriánkról — l'eber eine verkannte Sesleria, p. 811. old. — Hegen Á., Allium Ampeloprasum L. var. lussinehse Hat Dalmát- és Horvátországban (In Dalmatien und Kroatien), p. 815. old. — Hegyi I). Marssonina Kirchneri Hegyi a. s])., i). 817. old Nyárády 1*1 Gy.. A Szepesbélai Mészhavasok néhány ritka növényéről. l’eber einige seltene Pflanzen des Szepesbélaer Kalkgebirges, p. 819. old. — Újdonságok Erdély flórájából. - - Zwei Xovitiitón in dér Flóra Trans- silvaniens. p. 828. old — Prodán Gy., Alyssum linifolium Steph Magyaror- szágon és néhány adat Bácska flórájához. Alyssum linifolium steph. in l’ngarn und einige Beitriige zűr Flóra des Comitates Báes- Bodrog, p. 825. old. — E. Marton, Eiue Besteigung des Mali Klek (1002 M.) bei Ogulin am 7. Aiigust 1910. — Kirándulás a Mali Klekre Ogulin mellett, p. 329. old. — Győrffy I., Enumeratio nniscorum a Gy. E. Nyárády in Hungária. Haliéin. Bosnia ete. ali- bique colleetorum. p. .888. old. Margittal A.. Újabb adatok Ttiróezvánnegye flórájához. — Neuere Beitráge zűr Flóra des Turóezer Komitates II. p. 348. old. - Apró közlemények. — Klei-ne Milteilunyen. — Győrffy I., Splaohnum am- pullaeeum Íj., p. 345. old. — A Saussurea pygmaea Spr. egy újabb termőhelye a Magas-Tátrában. Fia neuer Standovt dér Saussurea pygmaea Spreng. in dér Hohen-Tátra, p. 345. old. — Scolopendrium vulgare L. a Magas-Tátrában (in dér Hohen-Tátra). p. .345. old. Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate über myarische botanische Árliciten. Hollós L.. Magyarország földalatti gombái, szarvasgomba féléi (Fungi hypoguei Hungáriáé), p. 346. old. — Lendvai -I.. Az ultra mieroseopia és eredményei Die Ultramieroseopie und ihve Ergebnisse), p. 8 48. old. - Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate über aus- landische botan. Arbeiten — R. v. AYettstein Handbnoh dér systematischen Botanik, p. 349. old. — W. Műnké meyer, Untersuchungen über Cratoneura 20 T,l und Hygramblystegia, p. 85 1 . old. - J. Podpera, Ein Boitrag zu dér Krypto- gamenflora dér hulgariselien Hochgebirge. p. 351. old. — I. Győhffy, Bryologi- sebe Seltenbeiten. — Xovitas bryologica, p. 353. old. — FI. Lilienfeld, Przy- czynki do znajomosci Haplomitrium Hookeri (Beitrage zűr Kenntnis dér Art Haplo- mltrium Hookeri), p. 353. old. — Watrobowce Kárpát pokuchich wzbioraeb H. Lobarzewskioge (Verzeichniss dér Lebennoo.se dér pokutisclien Karpatlien aus dexn Herbárium H. Lobarzewski), p. 354. old. — A. Scherffel, Beitrag zűr Kenntnis dér Clirysomonadmeen, p. 355. old. — 1. Győr ff y, Kurze Notiz über Allioniella cryphaeoides Broth. p. 357. old. Gyűjtemények. — Sammlungen, p. 358. old. — Személyi hírek. — Personalnachrichten, p. 358. old. - Meghalt. — Gestorben , p. 359. old. Mellékelve a II — III. sz. tábla. — Beigelegt Tafel Nr. II. III. Revision einiger Amblystegien aus dem Herbare Limpricht. A Limpidcht-herbarium néhány Amblystegium-íajáiiak revíziója. iVr a • ( beopold Loeske (Berlin). Das Genus Amblystegium gehört zu den schwierigsten Moos- gattungen. Je raehr ich mich damit beschát’tigte, tini so deutlicher kam es mir zum Bewusstsein. dass hier ohne das Stúdium dér Originale nicbts zu erreichen war, als ein quiilendes und ermii- deudes Herumtasten ohne Zvveck und Ziel. Als vor einem halben Jahre einige merkwürdige Amblystegium- Funde mein Interessé an diesen Körmén von neuem weckten, versuchte ich mich uin die Herbeischaftung dér Originale zu bemöhen. Von dem Besitzer des LiMPmCHT’schen Herbars, Herrn Dn. A. v. Degen in Budapest erbat und erbielt ich eine grössere Anzahl von Amblystegien, die mir die Untersuchung von Originalen des A. rigescens, trichopodium , leptophylluvi , Hausmannii und anderer interessanter Körmén ermöglichten. Dk. Zahlbruck.ner, Vorstand dér Botanischen Abteil. des K. K. Naturhistorischen Ho! Museums in Wien. sandte mir auí meine Bitté aus dem Herbare Juratzka's A. curvipes, lepto- phyllum und Hausmannii zűr Revision. Herr Dn. R. Ti mai in Ham- burg bemiihte sich den Aufbewahrungsort dér Bi.ANnow’schen Moose zu ermitteln. und dadurch gelang es mir, durch Herrn C. Bauer, Wrwalter des «v. MALTZAN’schen Naturhistorischen Museums » in Waren (Meckl ) ein weiteres Original des Hypnum trichopodium Schultz aus dei Bi.AKoow’schen Sammlung ('Hypnum Sehidtzii Blandow, Mudci exs. III, Nr. 150) zűr Ansicht zu erlangen. Allén den Genannten danke ich aufricbtig auch an dieser Stelle. A. trichopodium war das Moos. das mich veranlasste, mich wieder eingehender mit den Amblystegien zu besehiiftigen, die ich inzwischen Jahre hindurcli iiir die Zwecke einer spáteren Revision reichlich gesammelt und von bryologischen Freunden erbeten hatte. Unser verehrter Nestor C. Warnstorf hatte in seiner Bearbei- tung dér Moose in dér Kryptogamentiora dér Mark Brandenburg (Bánd II. S. 881) ein von Dr. Ti mm im norddeutschen Trave- gebiet gesammeltes Moos als A. trichopodium beschrieben und ieh war erfreut, diese Art aus dér Hand des Sammlers ebenfalls zu besitzen. Gelegentlich dér Bearbeitung meiner «Studien» beschaftigte ich micli spater eingehend mit dem Ambl. compactum (C. M.). Als mir hald darauf von Dr. Timm eine neue Probe des venneintlichen A. trichopodium zuging, erkannte ich es diesmal als A. compactum , alsó als jenes Moos. das Dixon mit Brachy- thecmm densum Milde und ich mit Kurhynckium ticinense Kixdberg vereinigt hatten. Wieder etwas spater erhielt ich von Herrn Amts- gerichtsrat Faber ein auf Salzboden bei Schönebeck (Élbe) gesam- meltes Moos, das Herr W. Mönkemeyer und ich ebenfalls als A. compactum erkannten. Diess formeureiche Art liebt mannig- íache Substrate und scheint vielleicht in eine Reihe von •' itasson » zu zerfallen, die verkannt worden sind. So gehört z. B. Ambiy- stegium salinum Brymx aus Skandinavien ebenfalls zum Kreise des A. compactum. wie zuerst Moxkemeyer erkannte, dér es (in litt.) als A. compctum v. salinum (Br.) Mkm. bezeichnet. Was ist nun aber vek les A. trichopodium? Nach d r Beschrei- bung bei Limpricht musste das Moos dem A. Kochii recht nahe stehen. Es sollte aber fást vollstandige Rippen, rings entfernt und kleiugesagte Blattéi-, ein engere- und dickwandigefes Zellnetz und eine oben rechts gedrehte Séta habén. Aus einem mir von Herrn v. Diigen freundlichst zűr Ver- fügung gestellten Briefe R. Ruthes au Limpricht vöm 4. Mai 1897 geht hervor, dass R. auf Wunseh Limpricht’s sein Herbai- nach Ambl. trichopodium durebstöberte, aber nur ein zweifelhafíes ste- riles Pröbchen fand. Ferner muss Limpricht an Ruthe die P'rage nach dér Drehungsrichtung dér Seten gerichtet habén. Ruthe schreibt namlich: «Nur die Formen mit langereri Seten habé ich mit dér Lupe auf die Drehung dér Seten untersuclit, habé aber nur untén Rechts- und oben Liuks- Drehung gefunden ; nur bei einigen als A. Korhű bezeiclmetea war dann dicht unter dér Frucht eine oder auch nur eine halbe Rechts- Drehung vorhanden. welche vielleicht aber nur dadurch entstanden isi, dass die Frucht in dér Presse sich nicht weit genug nach links drehen konnte». Bei den wenigen Seten, die vöm Original existieren (in Limpricht’s Herbar nur eine Séta) ist dieses von ihm abgeleitete Merkmal als völlig belanglos zu bezeiclinen. Es ist zu bedauern, dass Limpricht sich trotz Ruthe’s kritischem Briefe auf dieses Merkmal festgelegt hat. Die Blatter finde ich auch nicht «gesagt», sondern nur durcli schwach bis deutiicher vortretende Zellecken gezáhnt, was maii bei A. Kochii olt auch seben kann. Um es kurz zu maciién : zwischen A. trichopodium und Kochii finden sich lediglich graduelle Unterschiede. S. 0. Lisdberg, dér Amblystegium Kochii als A. trichopodium v. Kochii bezeichnete, hat auch hier richtig gesehen. 20* Ambl. Kochii ist ein sehr variables Moos. leli halté es min- destens zelinmal in dér Flóra von Berlin selhst gesammelt und eine selír viel grössere Alizai íl cl a von aus anderen Herbaren un tep- siiében können. Die Kerbung elér Blattrander und die Lángé dér Rippe wechseln am selben Spross. Charakteristisch ist das aus stets sehmalem (Rundé raseb verbreiterte Blatt, (lessen Fönn l>ei Li.mpkicht (111. S. 337) gut abgebildet ist. Denkt mán síeli die Blátter noeli etwas breiter eiförmig, die Zellen entspreebend loeke- rer, die Rippe entspreebend dünner — ieh sage absiehtlieh <'ent- sprecliencl)), denn diese Dinge stelien miteinander in Wechsehvir- kuny — dann wird das Moos A. curvipes genannt. Denkt raau sieti aber die Blatter, die Limpricht aliiiildet. durchselinittlieli etwas selimaler und liinger gespitzt. die Rippe mebr oder weniger voll- stiindig (nieht inuner), die Zellen diek und meist gelbwandig und int oberen Blatteil gestreekter, dazu gewöbnlieh deutlielier vortre- tende Zelleeken und eine gelbliche bis gelbbráunliehe Fiirbung, dann hat mán A. trichopodium (Schit.tz). Setén sind gewöbnlieh vorbanden und mán sielit sogleieb, dass A. curvipes seinen Namen zu Füredit tragt. weil die Seten aueb bei Kochii und trichopodium am (Jrunde gekniet und aueb sonst mannigfaltig gebogen sind. Dass naeb Limpricht die Pericbaetialblátter bei Kochii yanzrandig sein sollen was ungliicklicherweise aueb noeli dureb Sperrdruek bervorgel lobén ist. stelit mit (len tatsáehliehen Verháltnissen im AVidersprueb. Es muss lieissen. dass die Perichaeticdblatter mehr oder weniger gezahnt , selten fást yanzrandiy mit nur ivenig her- vortretenden Zelleeken sind. Limpricht hat vermutlieh nur wenige Exemplare von Kochii untersueht. A. trichopodium hat immer starker gesagte Pericbaetialblátter, curvipes soll dasselbe Ver- báltnis zeigen. Es geht alier alles kunterbunt am selben Exem- plar. bisweilen im selben Periebaefimn, ja sogar am selben Peri- éit aetialblatt (eine Seite stark gezábnt. die andere fást ganzrandig) durebeinander. A. Kochii. curvipes und trichopodium gebören zu einer Art, dér dér iilteste Xante, alsó A. trichopodium (Schultz) bleiben muss. Pfianzen, die dem Original (les A. trichopodium gut ent- spreeben, sind mir mebrfacb bekannt geworden. Das Moos ist niclit etwa eine grosse Selten beit, sondern es ist ganz einfach als A. Kochii in den Herbaren und in dér Litteratur vergraben. Ein von Jaap (lég. 22 4. 190U in Tongruben bei Lobbriigge bei Hant- burg) als Ambl.- trichopodium verteiltes Exentplar war von C. AVarnstori zutreffenderweise so bestimmt worden und es stimnit sebr gut zuni Originale, nur ist es kraftiger. Warxstorp hat alsó friiber A. trichopodium riehtig erkannt und ist erst spáter, jeden- lalls durcli unzulángliche Diagnosen, zu einer anderen Ansicbt gekommen. Limpricht besass ein riehtiges, wenn aueb kárgliebes Exemplar des Originals von trichopodium , und wenn er síelt nicbt in dér Wiehtigkeit dér Drebung dér Séta getatisebt biitte, so Iiiitte er die liberális nahe Bezieliimg zu Kochii gefunden. So fand er z. B. ganz richtig, dass A. Hausmannii dem A. leptophyllum ganz nahe verwaudt und wohl nur eine Varietat davon sei. Dass A. Kochii überhaupt als Art aut'gestellt werden konnte, ist einigermassen ratselhaft und eigentlich nur dadureb zu erklii- ren, dass die Verfasser dér Bryologia eur. wohl kein eehtes tricho- podium, sondern statt dessen eine áhnliche Form des A. riparium gesehen ,haben. Seit (lein figuriert eine var. trichopodium zu A. riparium in den Herbaren und in dér Litteratur, die in den Fxemplaren, die icli davon sáli, mit einer einzigen Ausnalime (lég. Roth bei Laubach) zu riparium geliören und mit trichopodium gar nichts zu tun habén. Nádidéin icli mii über A. trichopodium klar geworden war, entstand die Frage, was A. leptophyllum sei. Die Originale erga- ben, dass Schi.mper’s Moos seinen naebsten Verwandten in A. ripa- rium hat. Stelltman síeli dieses Moos mindestens auf die Halfte dér gewöhnlichen Grösse verkleinert vor, mit efcwas weniger engem, aber immer noeli reelit gestreektem Zellnetz, gebraunten Flügel- zellen und etwas liinger gestielten Kapseln, so hat mán das Bild des A. leptophyllum. Seine «spezifisehe» Scheidung von A. riparium steht mir keineswegs fest. Die Fárbung dér Alarzellen ist kein «Spezifikum», wie die alteren Autóién, die die Abliangigkeit sol- clier Merkmale von dér Umgehung noeli iiielit kannten, meinten, sondern eine Xeromorphose. Das fand icli sogleich durcli die Scheda des von Sauter gesammelten Originales bestatigt : denn das Moos ist «auf troekenem Holze» gesammelt. A. Hausmannii hat hlasse Blattgrundzellen und das ist dér ganze Unterschied gégén leptophyllum Was es mit den Diagnosen beider Arten auf síeli hat. dafür nur ein Hinweis. Xaeh Limpricht’s Beschreibung hat Hausmannii langere und schinalere Zellen als leptophyllum. Xaeh Schimper’.s Diagnose unterseheidet sieh Hausmannii yerade umyelcehrt durcli « réti laxiore». Reclit habén dennoeh beide Auto- ren, (lenn es finden sieh selion in dem so sparliehen Matériái dér Originale Abweiehungen genug im Zellnetz. Ganz und gar unzu- verlassig sind Merkmale dér Periehaetial blattéi-. Liaipricht (111. S. 328) rektifiziert z. B. W. Ph. Schimper, dér A. hygrophilum mit rippenloser Perichaetialblattern verzeichne, wiihrend die Rippe «kraftig» sin. Mán sollte es zwar kamu glauben, aber tatsachlieh habén beide Autoren Recht. Gleich das erste Perichaetium des Originals von Wasenburg (Elsass). das icli untersuchte, zeigte mir deutliche und kaum wahrnehmbare Rippen (im selben Perichaetium). Die Rippenbildung in den Perichaetialblattern scbwankt überhaupt bei den Amblystegien und Chrysohypnen (Campylien) sehr staik und Arten, die sieh auf Merkmale dieser Rippen besonders stíitzen, sind ganz unhaltbar. Die grosse Schwierigkeit dér Gattung erhellt aucli aus dér Tatsache, dass in Limpricht’s Herbai- viele Amblystegien unbe- 27 H stimmt Hegen. leli kőimre das Hei einem Teile naeliliolen und einige Bestimmungen berichtigen, liabe mieb aber geliiitet, jedes Pröbclien zu bestimmen, ebe ich nicbt weitere Stúdión gemaeht habén werde. Bemerkenswert ist, dass das, was wir beute allge- mein als Ambl. variam bezeicbnen im Herbare Limpricht gewöhnlicli als A. radieale liegt. Die Verfasser dér Bryol. Europaea babén namlich unser heutiges variam als radieale besebrieben. Nur so ist es offenbar gekommen, dass Schimper naebher A. JurcdzJcanum aufstellte. detzf habén wir dadurch das «echte» radieale neben dem Juratzkanum in Hordárén und Flórén, obwohl hei de nicht zu unterseheiden riad. wenn A. radieale im LiMenicHT’sehen Sinne gefasst wird. Was Limpricht’s Originale von A. riyeseens anbelangt, so entsprieht das von dér Feldbriicke in Kaltenborn, das durchaus fiederig gewachsen und dér Unterlage kriechend angedriiekt war. ganz den Pflanzen, die ich von Mauern bei Wannsee unweit Berlin als A. riyeseens verteibe. Das Exemplar vöm Gubener Kirchhof (Sandstein) ist weit kümmerlicher und eme forma depauperata. Beide gehören nicht zu variam , sondern sind Xeromorphosen des serpens. leli habé schon friiher gezeigt, dass A. serpens auf trocke- ni'ii Mauern unmittelbar in riyeseens iibergeht. Wer «kleine Arten » nicht liebt. muss es als A. serpens v. riyeseens auffassen. Ausser- dem kommt. im bryologischen Verkehre noch eine Parallel farm des riyeseens vor, namlich ein A. variam in dér riyeseens Ausbil- dung, das sieti an etwas feuchteren Stellen tindet. z. B. an troek- neren Wurzeln in Erlbrüehen. Was ich aus dér Sichtung dér LijiPRioirr’schen Erőben bis- her gesehen habé, ist vorlaufig folgendes : A. trichopodium , Kochii und carvipes gehören demselben Formenkreise an. Ani ehesten liisst sieti noch trichopodium als «schwache Art» abgrenzen. A. Hausmannii isi höchstens eine Fönn des leptophyllum und dieses eine xerophile Kleinform des A. riparium , (lessen wirkliche Trennung von -1. riparium noch zu erweisen bleibt. Wirkliche Unterscheidungen zwischen A. .Turatzhanam und .1. radieale (P. B.) Mitten seusu Li.mi n. lásson sieh auch aus dem Herbare Limphic.ht’s nicht ermitteln. A. hyyrophilum bestoht im Herbar Limpricht’s aus verschie- denartigen Moosen und scheint iiberhaupt vieldeutig zu sóin. Nach Cardot und Groit ist das Original von A. radieale (P. B.) mit A. hyyrophilum identisch. Über diese Frage werde ich an anderer Stelle weiteres veröffentlichen. ích bin weiter mit dem Stúdium dér Amblysteyien beschiiftigt u. werde auf diese schwierige Gruppé zurückkommen. (’ber die Ab- teilung dér Hyyramblysieyia hat inzwischen W. Mönkkmeyer in dér Hedwigia, 191 i, S. 268 ff. bemerkenswerte Untersuchungen gebracht. Berlin, im Mai 1911. Szerző a LiMPRiCHT-féle lierbarium vizsgálata alapján meg- ái lapítja, hogy az Amblystegimn trichopodium , Kódúi és curvipe ■< ugyanabba az alakkörbe tartozik. Az A. Hausmannii legfeljebb csak formája az A. leptoph.yllum- nak , az utóbbi pedig egy xero- philus formája az A. r ipariam- nak, melytől való tényleges elkülö- nítése még bizonyításra szorul. Az A. Jurát zhanum s az *1. rád - cale (P. B.) Mitten sensu Limpr. között valóságos különbségeket a LiMPRicHT-herbariumban nem lehetett megállapítani. Az A. hygro- philum a LiMPRicHT-herbariumban többféle mohából áll és egy- általában többjelentésűnek látszik Capdot és Grout szerint az A. radicale (P. B.) originális példánya A. hygrophilum-ma\ azonos. Une graminée nouvelle de la flóré constantinopolitaine. Pár Mr. lí. V. Aznavonr (Constantinople). (P! . mim. II.) En examinant, derniérement, une petite collection botanique, faite pár un éléve de lAEtablissement Aaint Josepli* (des Fréres des Ecoles Chrétiennes), á Cadikeuy, j'ai trouvé, parmi les plantes qui la composaient. un échantillon d’un Alopecuras ayant le faciés et les dimensions de ILI. uiriculatus Pers. L’étude de ce spécimen, (juoique incomplet, ma ámené á re- connaitre que je me trouvais en présence d’une espéce nouvelle. Bien qu’on n’ait pu m’indiquer la station de cette graminée. j’ai eu la chance, en herborisant dans les lieux voisins de Cadi- keuy1), — localité aux environs de laquelle le susdit échantillon avait été cueilli, — d’en trouver quelques nouveaux exemplaires, complets et bien conditionnés ; ce qui m a permis de mieux con- naitre les caractéres de l’espéce. Depuis lors, — et il n’y a pás longtemps, — j’ai rencoutré la mérne espéce dans quelques nou- velles localités; ces derniéres situées sur la cöte europpenne du Bosjihore. Cette plante ne semble pás etie de celles qui poussent en grand nombre dans un mérne lieu (gregariae) ; mais, il est fórt possible <|u’elle croisse, isolée ou presque, dans bon nombre d’autres localités de cette région. Le fait que cette espéce n’ait pás été jusqu’ici remarquée pár moi s’explicjue pár sa grande resseni- blance á notre trés vulgaire A. utricuhdas. pour lequel je l’aurai peut-étre prise en ]>assant. si jamais je Fai précédemment rencon- trée quelque part. Voici la description de cette plante: Alopecurus neglectus spec:. xov. (Sect. Eualopecurus Gri- ser. Spic. II., p. 465 p. p. Asch. et Gr. Syn. 11.. p. 129). 0 Viliágé piacé sur le littoral asiatique de la mer de Marmara. faisant face áStamhoul. 8 Annuus, radice fibrosa, culmis tenuibus, erectis vei ascen- dentibus, superne pube brevi patula vei ú tin is : foliis linearibus, tenuissime scabriusculis. iníerioribus angustioribus longioribusque : vaginis glabris. striatis, iníerioribus cylindricis, superiore sii])ra médium utriculato-infiata; ligula brevi. truueata : panicula spioi- formi ovata vei oblonga. ramis unispiculatis : glumis subaequalibus, ad cél ultra, tertiam partém usque connatis, lanceolatis. acutis, compressis, carinatis, submembranaceis, albidis, viridi-trinerviis, iníerne tere ultra médium pubescentibus, praetereaque ad nervos et ad carinam subseric.eo-villosis. superne praeter carinam apicem versus plus minusve eiliatam subglabris; glumella glumis sub- breviore, lanceolata, acuta. glabra. albida. apiee viridi. iníerne ad V, usque marginibus connata, prope basin aristata: arista tere ad tertiam partém genieulata, spicula 2 21 2-plo longiori, supra genu seabrida : palea nulla: antheris oblongis, fla vidis aut virescentibus : caryopsis oblonga. acutiuseula. Hab. — Bord des trottoirs. décombres : ;i Haidar-Pacha et a Moda (non lóin de Cadikeuy): á Pancaldi et Chichli (prés de Péra) : a Couroutchechmé et Arnaoutkeuy (Bosphore). — FI et Fr. = avril — juillet. Souvent en compagnie <1- /'A. ntriculatus. Tiges hautes de 1 d 3 decim. Fen illés inférieures á limbe long de •> — 10 cm , d peine large de 1 mm: les mpérieures raccoar- ries. lengés de 2 mm et plus: partié renflee de la game supérieure longue de 2—3 cm sur 4—0 mm de large. Panicule de 12—25 mm de long. de 6 — 8 mm de large. lL/.2 d 3 fois aassi longue VII. 1910 (Györffy). var. propay ulifera Schffn. Hohe-Tátra, Késmárkéi’ Grünersee-Tal. am Ufer des Mauksch (Schwarzen) See’s, c. 1600 m., S. Gránit. 14. VII. 1910 (Györffy). Lophocolea Df.m. 36. L. minor Nf.es. — Com. Szepes, in dér Gegend von Lőcse: auf dér Lehne des Galgenberges, c. OUO m. 12. IV. 1910 (Györffy); neben dem nach Dravec flihrenden Feldweg c. 600 M. am Bódén. 10. IV. 1910 (Györffy). Bem. Szukák erwahnt diese Art in seiner Enumeration nicht (s. Xöv. Közi. VII. 1908:98 — 101). ( 'hiloscyphns Coroa. 37. Ch. pallescens (Schrad.) Dum. — Com. Szepes, in dér Gegend von Lőcse: im «Durst» c. 600 m. 11. IX. 1910 (Györffy) ; gégén Dvorec am Ufer des Kalkseifen Baches auf schattigen Bó- dén c. 650 m. 5. VT. 1910 (Györffy). 287 L)r. Szukák erwáknt in seiner Enumeration nur Ch. polyan- thus (N ö v. Közi. VII. 1908:99) — Vielleicht ist damit unsere Pfianze gemeint da friiher Ch. pallescens vielfach nicht von Ch. polyanthus getrennt wurde. Harpanthus (N. ab E.) Spruce. 38. H. sculatus (Web. et M.) Spruce — Hohe-Tátra, Javo- rinaer Teil dér Kalkalpen, neben Podspady, unter dér Javorinka- Wand, auf morschen Fichtenstammen c. 1 100 m. mit Calypogeia sueciea. 2. VII. 1910 (Győrffy). Cephalozia Du.m. 39. C. bicuspidata (L.) Dum. Hohe-Tátra, Gr. Kohlbachtal am Ufer des Kitaibel See’s. ú 1900 m., S. Gránit. 5. VIII. 1910 (Győrffy). - var. Lammersiana (Hűn. p. sp.) — Hohe-Tátra, Javo- rinaer Teil dér Kalkalpen, neben Podspady auf dem Maly Vrch, e. 1100 m. 19. VII. 1910 (Győrffy). — 1 u x u r i a n t e Fór ni, n a h e de r var. Lammer- siana. — - Hohe-Tátra, Javorinaer Teil dér Kalkalpen neben Pods- pady auf dem Maly Vrch, c. 1100 m., S. Kaik. 19. VII. 1910 (Győrffy). — — e i n e G e b i r g s f o r m, n a h e dér var. conferfa Nees. — Hohe-Tátra. am Ufer des Késmárkéi- Griinen See’s, 1551 m., S. Gránit. 14. VII. 1 910 (Győrffy) ; — Kesm. Griinersee- Tal : am Ufer des Maukseh (Schwarzen) See’s, wo dér Schnee láng lag, 1580 m., S. Gránit. 14. VII. 1910 (Győrffy). 40. ('. leucantha Spruce. Hohe-Tátra, Belaer Kalkalpen im unteren Teil des Rotbaumgrundes auf morschen Fichtenstam- men c. 1100 m. 29. VI. 1910 (Győrffy). Neu fíir d i e Flóra dér Hohen-Tátra. 41. C. multifiora Lindb. — Hohe-Tátra, Belaer Kalkalpen, an dér nördlichen Seite des Stierberges, im Hühnergrund, c. 1300 m. c. per S. Kaik. 27. VII. 1910 (Győrffy). 42. C. pleniceps Austin. — Hohe-Tátra. Belaer Kalkalpen, auf dem Kopa-Pass (= Sattel). auf dér westlichen. grasigen Lehne, c. 1800 m. 18. VII. 1910. (Győrffy). Neu f ti r d i e Flóra v o n Unga r n und dér Hohe n- T á t r a. Diese Píianze hat nur Prof. K. Loitlesberger an dér Grenze Siebenbürgens gesammelt (cf. Annál, des k. k. naturh. Hofmus. Nlll. 1898. : 195). Die vorliegenden Exemplare sind sparlich, lassen aber keinen Zweifel an dér richtigen Bestimmung. 43. C. reclusa (Tayl.) Du.m. - - Hohe-Tátra. Javorinaer Teil 21 2S8 dér Kalkalpen unter dér Jaworinka-Wand aut' morschen Fichten- stammen: c. per. c. 1100 m. 2. VII. 1910. (Győrffy). Neu fíir die Flóra von Ungarn und dér Holien- T átra. Prof. K. Loitlesberger sammelte diese Pflanze um Sinaia, alsó in Rumanien (cf. Annál, des k. k. naturh. Hofmus. XIII. 1898 : 195) ! Nou'éllia Mitt. 44. X. curvifólia (Dicks.) Mitt. — Hohe-Tátra, Belaer Kalk- alpen ira Rotbaumgrund-Tal auf morschen Fichtenstámmen c. 1200 m. 29. VI. 1910. (Győrffy). Baziania S. F. Gray. 45. B. triangularis (Schleich.) Lindb. — Hohe-Tátra, Gr. Kohlbachtal: neben dem Jármay-\yeg auf Granitfelsen, 130'» m. 3. VIII. 1910 (Győrffy); beim Oberen Feuerstein, 1570 m.. S. Gránit. 5. VIII. 1910 (Győrffy); — Schlagendorfer Spitze auf dem Schartigen Kamm zvvischen Sphagna c. 1900 m. B. Vili. 1910 (Győrffy). Plearoelada I8i>ro'Ce. 46. Pl. albescéns (Home) Spruce. — Hohe-Tátra, am Ufer des Kesmarker Grünen See's mit Xardia Breidlerl u. Antiié: ia JuratzJcana. 1551 m., S. Granit-Detritus. 14. MI. 1910 (Győrffy). Galizische 8eite dér Hohen-Tátra, Zmarzly staw pod Zawratem, am Rande schmelzender Schneefelder. 1850 ni., S. Gránit. 16. Vili. 1910. (Győrffy). Die galizische Pflanze nahert sich schon etwas dér var. idan- dica , hat aber die sehr holdén Bliitter dér f. typica. subspee. islandica Ness. — Hohe-Tátra, Kesmarker Griinersee-Tal, am Ufer des Mauksch (Schwarzen) 8ee’s, \vo dér Schnee lang.lag. 158<» m., S. Gránit. 4. VII. 1910 (Győrffy); Javorinaer Teil dér Kalkalpen, im oberen Teil des Hawrantales c. 1800 m., S. Kaik. 19. VII. 1910 (Győrffy). Bem. Neu für die Flóra von Ungarn und dér Hohen-Tátra. Es ist noch eine unentschiedene Frage. ob mán diese Form als Spezies anft'assen muss, oder als Form von L. albescens; jedenfalls scheinen Übergange zwischen beiden For- men vorzukommen (siehe oben): aueh ist das auf die Amphigastrien bezügliche Merkmal keineswegs konstant. Lepidozia (Dóm.) Dum. 47. L. reptans (L.) Dum. - Hohe-Tátra, Belaer Kalkalpen, im unteren Teil des Rotbaumgrund-Tales aut morschen Fichten- stammen. au eh mit Blepharostoma trichophyllum u. c. fr. c. 1100 m. 289 29. VI. 1910 (Györffy); im Weisswassertal unter elem Kesmarker Grünen-See, mit Calypogeia trichomanis var. Meesiana. c. 1400 ni., S. Gránit. 14. Vili. 1910 (Györffy); Hohe-Tátra, Javorinaer Teií dér Kalkalpen neben Podspady unter dér Jaworinka-Wand im Fichtenwald, auch mit Leptoscyphus Taylori. c. 1100 m. 2. VII. 1910 (Györffy). Blepharo.sioma S. 0. Lindb. 48. Bl. ti ichophyllum (L ) Du.m. — Hohe-Tátra, Gr. Kohlbaclitai, neben dem -Jármay-Weg auf Granitfelsen e. 1300 m. 3. VIII. 1910 (Györffy) ; Belaer Kalkalpen ; bei dér Belaer Tropfsteinhöhle, mit Lophozia maisa 883 m. 22. VII. 1910 (Györffy); im unteren Teil des Rotbaumgrundtales auf morschen Fichtenstammen, mit Lapi- dozia reptans, c. 1100 m. 29. VI. 1910 (Györffy) ; Javorinaer Teil dér Kalkalpen unter dér Jaworinka-Wand auf morschen Ficiiton- stammen mit Lophocolea heterophyVa. c. 1100 m. 2. VII. 1910 (Györffy). Avthelia (S. 0. Lindb.) Spruce. 49. A. JúratzTcana (Limpr.) Trevis. — [Hohe-Tátra, am Ufer des Kesmarker Grünen See’s mit Kardia Breidleri a. Pleuföclmla albescens. 1551 M., S. Granit-Detritus. 14. VII. 1910. iGyörffy)| Hohe-Tátra, Gr. Kohlbaclitai : am Ufer des Lángén See’s 1886. m., S. Gránit. 5. VIII. 1910. (Györffy); in dér Náhe des Kitaibel- See’s im schmelzenden Schneewasser, 1900. m., S. Gránit. 5. VIII. 1910 (Györffy); — am Ufer des Schnitflauch-See’s. 2025 m.. S. Gránit. 5. Vili. 1910. (Györffy); — Javorinaer Kalkalpen, im oberen Teil des Hawrantales am Bódén, wo dér Seknee láng lag. 16 — 1700 ni. 19. VII. 1910 (Györffy); — Galizische Seite dér Hohen-Tátra, am Ufer des Zmarzly staw pod Zawratem, 1850 m., S. Gránit. 16. VIII. 1910 (Györffy) : auf dér nördliehen Seite dér Kondraczka.c. 1900 m., S. Kaik. 15 Vili. 1910 (Györffy). interessante 1 a x e, ü p p i g e F o r m : Hohe-Tátra, Gr. Kohlbachtal, am Ufer des Lángén See's, 1 886 m., S. Gránit 5. VIII. 1910 (Györffy); — Javorinaer Teil dér Kalkalpen im Hawrantai, in dem oberen Talkessel am Bódén, wo dér Sclmee láng lag, c. 16 — 1700 m. 19. VII. 1910 (Györffy); — Galizische Seite dér Hohen-Tátra, zwischen Czarny staw pod Koscielcem und Zmarzly staw pod Zawratem, auf Gránit, c. 1700 m. 16. VIII. 1910 (Györffy). Ptilidium X. ai; E. 50. Pt. ciliare (L.) Hampe. — - Hohe-Tátra, Javorinaer Teil dér Kalkalpen, auf dér westlichen, gégén Miedzy sciany liegenden Seite des Xowy zwischen Sphagna. c. 1400 ni. 20. VIÍ. 1910 Györffy); in dér Gegend von Barlangliget neben dér Villa Lerscli, im «Lailand» c. 800 M. auf morschen Fichtenstammen. 16. VII. 21* 290 1910 (Győrffy) ; — im Tycha-Tal (Dolina Cichéj) c. 1000 m.. 8. Gránit. 15. VIII. 1910 (Győrffy); Galizische Seite dér Holien- Tátra. auf dem Gipfel des Giewont (= jahe Wand), 1733 ni., 8. Kaik. 10. VII. 1910 (Győrffy). 51. Pt. pulcherrimum (Wek.) Haaipe. — Hohe-Tátra, Belaer Kalkalpen im Rotbaumgrund-Tal auf morschen Fiehtenstammen. 1200 m. 29. VI. 1910 (Győrffy). Ti ichocolea Dijai. 52. Tr. tomentella (Ehkh.) Dijai. — Holie-Tátra, in dér Ge- gend von Barlangliget neben dér Villa-Lersch auf nassen Bódén c. 800 m. 18. VIII. 1910 (Győrffy). Diplophyllum (Duai.) éra. S. 0. Linók. 53. I>. albicans (L.) Duai. - Hohe-Tátra, Gr. Kolilbaclital, neben dem Jármay-Weg c. 1250 in.. S. Gránit. 3. VIII. 1910 (Győrffy) : — Tycha-Tal (Dolina Cichéj) neben dér zum «Jawor- Felsen» füiirenden Briicke auf Granitfelsen c. 1200 ni. 15. Vili. 1910 (Győrffy). 54. I) taxifolium (Wahlenb.) Dfm. — Hohe-Tátra, Késmárkéi* Grünersee-Tal, am Ufer des Mauksch (Schwarzen) See’s. 1588 no., 8. Gránit. 14. VII. 1910 (Győrffy). Scapania Dum. 55. Se. aeyuiloba (Schwgr.) Dijai. — Hohe-Tátra, Belaer Kalk- alpen : im unteren Teil des Rotbaumgrundes, c. 1100 m. 29. VI. 1910 (Győrffy): auf dem östljchen Auslaufer des Stierberges, 15 — 1600 m„ 8. Kaik. c. per. 27. VII. 1910 (Győrffy); an dér nördlichen 8eite des Stierberges. im Hühnergrund, c. 1300 m. 27. VII. 1910 (Győrffy). 56. Se. eonvexa (Scoe.) Pears. — Hohe-Tátra, Javorinaer Teil dér Kalkalpen: auf dem KI. Murán, auf morschen Fiehtenstammen mit Sphenolobus exsectus u. Leptoscyphus Taylori , c. 1200 m. 20. VII. 1910 (Győrffy); untéi* dér Jaworinka-Wand auf morschen Fiehtenstammen, c. 1100 m. 2. VII. 1910 (Győrffy). 57. (?) Se. helvet ica Gott. — Hohe-Tátra. Gr. Kolilbaclital, am Ufer des Löffelkrautsee’s. 1833 m., 8. Gránit. 5. Vili. 1910 (Győrffy). Diese Pflanze ist nicht gut entwickelt und daliéi* die Be- stimmung nicht vollkommen sicher. In dér Blattform wiirde sie gut mit S. helvetica iibereinstimmen. 58. Se. su, balpina (Nees.) Dijai. — Hohe-Tátra, Gr. Kolilbaclital im Wasser des Kohlbaclies untéi* dér Briicke bei 1570 m., auf untergetaucliten Granitblöcken. 5. VIII. 1910 (Győrffy) ; — Gáli- 291 zische Seite dér Hohen-Tátra im Abflusse des See's Zmarzly staw pod Zawratem. 1850 m., S. Gránit. 16. VIII. 1910 (Győrffy). Aus dér Hohen-Tátra Irat sie nur alléin Fr. Hazslinszky mit- geteilt (Z. B. G. X. 1860 : 320; Verh. Presb. VIII. 1864/65 : 30). Diese Angabe wurde von Ljmpricht (54. Jahres-Ber. d. Schles. Ges. f. vat. Cultur. 1877 : 146 n. 21), von Szyszyloyvicz (Spra- w o z d. XIX. 1885 : (63) n. 52) und von F. Pax (Grundz. dér Pflan- zenverbr. in den Karpathen. II. B. 1908 : 30) íibernommen. Fr. Hazslinszky schreibt darüber in seinem zusammenfassenden letz- ten Werke (Magyar bírod, mohflórája = Die Moosflora von Ungarn, Budapest 1885) folgendes [ungarisch]: «Diese Art ist zwar durch ibren Habitus sehr auffallend, wegen ihrer Sterilitat jedoch zwei- felhaft» (1. c. p. 69) ! In Ungarn hat sie nur Prof. K. Loitlesberger sicher gesammelt, in Siebenbürgen auf dem Xegoi (Annál. d. k. k. naturh. Hofm. Bd. XIII. 1898 : 194). Nebenbei sei bemerkt, dass Prof. K. Loitlesberger 1. c. den Standért dieser Art unrichtig zitiert [Győrffy | D i e e r s t e siclier© Angabe ü b e r d a s V o r k omme n d i e s e r A r t in dér Hohen-Tátra ist alsó j e t z t publi- z i e r t. 59. Se. undulata (L.) Dmi. — Hohe-Tátra, KI. Kohlbachtal ober dem Treppchen, im Wasser auf Granitblöcken c. 1450 m. 20. VIII. 1910 (Győrffy); — Mengsdorfer Tál, im Abflusse dér Frosch-Seen c. 1700 m. auf Granitblöcken. 18. IX. 19 10 (Győrffy); — Koprowatal im Wasser des Kolbénlieyer See's auf Gránit, 1750 m. 16. Vili. 1910 (Győrffy). Rád ida X. ah E. 60. R. complanata (L.) Dijai. — Hohe-Tátra, Belaer Kalk- alpen, neben dem zűr Alabasterhöhle führenden Weg auf lvalk- felsen, c. per. c. 1200 m. 27. VII. 1910 (Győrffy); — Javorinaer Teil dér Kalkalpen, neben Podspady, unter dér Jaworinka-Wand auf altén Buchenstammen mit J Letzgeria furcaia , c. 1 100 m. 2. VII. 1910 (Győrffy). Lejeunea Dum. 61. L. cavifolia Ehrh. Lindb. — [Hohe-Tátra, Késmárkéi1 Griinersee-Tal, bei den Wasserfállen des Grossen Papyrus-Tales, 16 — 1 700 m.. S. Gránit. 17. VII. 1910 (Győrffy)]. Frullania Radui. 62. Fr. Tamarisci (L.) Dum. — - Hohe-Tátra, Belaer Kalk- alpen beim «Eisernen Tor» auf Kalkfelsen. c. 1600 m., S. Kaik. 29. VII. 1910 (Győrffy). Wien. 25. Marz 1911. 292 A Pilea nemzetség egyik képviselőjének a Velebit hegy- ségben történt felfedezéséről. Ueber die Entdeckung eines Vertreters dér Gattung Pilea auf dem Velebitgebirge. víiir ! Kiinnneríe Jenő Béla, (Budapest). Das lebhafte interessé, das sich dér Flóra des Yelebit- gebirges zuwendet, verdanken wir den wichtigen Entdeckungen des Herrn Prof. Dr. A. von Of.gen. dér das genannte Gebiet schon seit vielen Jahren botanisch durcbforscht. Aus den bisher veröf- fentlichten auffallendsten Ergebnissen möge das Auffinden dér in dér Flóra Europas bisher nocli nicht naehgewiesenen Gattung Sibiraea1) und dér neuen Crueiferen-Gattung Degenia a) hervor- gehoben werden. Durch diese Entdeckungen ist nun dér Velebit auf einntal den Botanikern ein höchst interessantes und lohnendes floristiscbes Gebiet geworden. Seit einigen Jahren besuche auch ich dieses Gebirge. leli habé mir besonders zűr Aufgabe gestellí, das schauerlich zer- kliütete und kahle Küstengelande. zu eriörschen in dér Voraus- setzung, dass die dortige Flóra nocli so manche wichtige Pflanzen besitzen kaim. Von den zahlreichen botanischen Exkursionen in das Litoral- gebiet des Velebitgebirges, welehe ich in verschiedenen Zeitab- sclinitten des Jahres und von verschiedenen Orten ausgehend ausgeführt habé, wiinsche ich liier iediglieh nur die stidlich von Garlopago liegende Getiend von Lukovo-Sugarije, dérén litorale und montane Region, fioristisch zu schildern. leli habé diese Gegend zuerst. vont 9 — 1 1. Mai und dann vont 18 22. Jttiti 1909 in Begleitung meiner Schwagerin, Friiulein Emma Dobiasch, Tochter des verdienstvollen Zoologen Herrn Fhanz Dobiasch aus Zengg, besucht. Zuletzt unfernahnt ich noeh eine Exkursion - behufs einer nocli gründlicheren Dttrchfor- schung des Gebietes vöm 7 — 13. Mai d. J. 1910, in Gesellschaft meines Kollegen, Herrn Dr. J. Szurák, nteines Scliwiegervaters Hei-rn Fr. Dobiasch und seiner Tochter Emma. Auf dent steinigen Meeresstrand von Lukovo-Sugarije ist die Flóra ziemlich ami; sie besteht meistens aus gewöhnlichen Felsen- und RuderaJpfianzen dér adriatischen Kiistenregion ; vor- *) Vgl. Degem in Magy. Bot. Lapok I\’. 1905., p. 245— 259 u. 284 : Bota- nisches Centralblatt. C1V. i 907., p. 376 — 377. -) Di'. A. v. Haver. Die systeinatische Stellung von Lesqtierella velebitic-a Degeu. (Ósterreiehische Botaniselie Zeitschrit't. LX. 1910.. p. 89—93.1 herrschend sind Stauden, Halbstraucher und Stráucher: von letz- teren tritt hier dér charakteristisehe Páliurus australis Gartn. in geringer Menge auf, dann Juniperus Oxyc-edrus L. und auck tler in Winter griine Rubus amoenus Port., von den Stauden und doniigen Gewachsen seien Gcntaurea spinoso-ciliata Bernh., Sco- lymus hispanieus L., Kentrophyllum lanatum (L.) DC., Xanthium spinosum L.. Picnomon Acarna (L.) Cass .,Eryngium amethystinum L.. Camphorosma monspéliaca L.. Slntice cancellata Bernh., Paro- nychia Kapela (Hacq.) Kern., Agropyron litorále (Hőst.) Dum. und Crithmum maritimum L. erwáhnt, welehe nur in unmittelbarer Nalie des Meeres vorkommen und die steilen und stei- nigen Abbánge bevorzugen. Die einjáhrigen Krauter, Zwiebel- gewachse und krautigen Pflanzen entwickeln zűr Zeit des Friih- jahres und aucb des Sommers einen kaum bemerkbaren Blütenflor. Yereinzelt, hie und da. bliihen Őrnithogalum tenuifolium Guss. und 0. Kochii Parl., Ficariu calthaefolia Reichb., Ajuga yene- vensi.s L., Viola arvensis L.. in aut'fallender Menge Ariim italieum Mill. und das seltene Alliii/m rose/tm L. Solcber Blumenscbmuek entwickelt sicli aber nur auf Terra-rossa-Boden. Einen cliarakte- ristiscben Bestandteil dér Pdora bilden dann in dér Strand vege- tation die in den Spalten, Ritzen und in verschiedenen Tiefungen dér Gesteinsflácben wachsenden Pflanzen. Hier erscheint das Vor- herrschen orientabsch-mediteiTaner Arten scbon auftalliger. Xeben den Ruderalpflanzen, wie Marra biuvi candidissimum L., Malva neglecta Waler., Euphorbia epithymoid.es L., Scrophuíaria van ina L. begegnen uns einige Scbling- und Kletterpflanzen. wie Clema- tis Flammula L. und marifima L., Conrolvulus tenuissimus S. S., Aristolochia rotunda L. und pallida W. et K., ferner eiu grosser Teil dér annuellen krautigen Pflanzen. Graser, Xeropbyten und Halbstraucher, wie Helichrysum italieum (Roth) Guss., Aethionema saraidé (L.) R. Br., Péltaria alliacea L., T ’ aillant i a muralis L.. Viola adriatica Frevn , Centaurea spinoso-ciliata Bernh., Sedum acre L. und ochroleucum Chain.. Melica ciliata L., Onosma Jávor- kae SiMK., Cardamine maritima Portschlo., dér herabgescbwemmte Rumex soutatus L.. Bupleurum aristatum Bartl., Arenaria lepto- clados Guss., Satureia variegata Hőst. Aucb kommt in Ausböh- lungen des Felsengesteines das seltene mediterráné Asplenium Petrarchae DC. nebst Asplenium Huta muraria L. und Tricho- manes L. vor. Dem Meeresstrande sí-hliesst sich unmittelbar die litorále Region an. Durchqueren wir nun die litorále Region, die bis 700 Meter Hőbe ti. d. Meere, bis zu dér montanen Region mit sebön bewaldeten Hiingen reicht. so treffen wir schon andere Verháltnisse an. Diese Region gliedert sieli terassenartig in 3 Karstplateaux, dérén Vegetation sieli ebenso in 3 floristische Teile gliedern liisst. lm allgemeinen muss ieb bemerken, dass hier tűr die Entwicklung und Verteilung dér Florenelemente die vöm Ve- 294 lebit fást stets herabsausende Bora von grösster Bedeutung ist, da diese Luftströmung nieht mir dió Pflanzen ausdörrt und teilweise deüórmiert, sondern auch von den kaidon Hiingon die feineren Verwitterungsprodukte wegfegt. Mit eleraentarer Kraft dominiert diese Luftströmung iiber den steilen, tief durchfurchten und vielfach zerkliifteten Karsthangen, dérén Terrain infoige (lessen nur von einer sehr beschrankten Zahl von Pflanzen bewohnt werden kaim. Auch ist die Vegetation durch grosse Trockenlieit des Bodens und des Klimas stark beeinflusst. Ausser Nieder- scblágen und Schmelzwassern, die von dér oberen Region in die schauerlich zerkliiftete und tieí'e, sogenannte Draga-Schlueht zeit- weise sparlicli abfliessen, tindet sich nirgends Wasser. Trotz alledem ist aber die Flóra nieht uninteressant. Wenn wir die litorale Region bis zu dem ersten Karst- plateau, etwa 300 Meter iiber dem Meere, eingehender betrach- ten, so bemerken wir, dass dieses Terrain durchwegs von einem Bestand von Faliuras amtralis Gártn. beherrscht wird, welcher dér Gegend besonders zűr Bliitezeit óin eigenartiges. grünlich- golbos Aussehen verleiht. Aur dem von diesem Gebüseh bedeckten Karstterrain kommt auch eine grössere Anzahl einjahriger Krau- ter, versohiedener Zwiebelgewáchse, mediterránéi* Unkrauter, Griiser und peren uierender Arten zűr Entwicklung. Folgendo Pflanzen waren zu bemerken : Satureia variegata Hőst., Artemisia Absin- thium L., Malva neglecta Walur., Marrubium candidissimnm L., Galium lucidum All., Ornithogalum tenuifolium Guss., Muscari Hol zmanni (Hi-.ldr.) Frey.w. Sedurn ochroleucum Ghaix.. Árum iia- licum Mill., Parietaria judaica L.. Melica ciliata L., Scleropua rigida (L.) Gris.. O norma Jávorkae Si.mk., Helickrysum italicum (Roth) Güss., Euphorbia epithymoides L., Stellaria média L., Are- naria serpyll ifolia L., Hord emu leporinum Link., Heliotropium ea- ropaeum L. var. gt/mnocarpum Bonn., Polycnemum maius A. Br., Convolvulur ( ’antabriea L., Cardnus nutans L. var. micropterus Bork.. Taraxacam laevigatam (W.) DC.. Anthemis arvensis L. und brachyeentros Gay., Achillea virescens (Fenzl), Filago spatudata Presl, Liihospermum officinale L. und incrassatum Guss., Cyno- glossurn Columnae Ten., Myosotis arvensis L, Euphorbia heho- scopia L. var. perramosa Bonn.. Legousia hybrida (L.) Delarbre, Sherardia arvensis L.. Planlago capite'lata (Koch) und média L., Tunica Saxifraga (L.) Sc.op., Sclerauthus annuas L., Vaillantia muralis L.. Geránium br útiam Gasp. und purpureum Vili... Chae- norrhinum minus (L.) Lge., Aethionemu ’ sa.r.atile (L.) R. Br., Ajuga genevensis L.. Ályssum calycinum L. und sinuatum L., Asplenium Trichomanes L., Bromus japonicus Thdnb. Bupleurum aristatum Bartl., Ceterach officinarum DC., Clematis Vlammula L.. Crepis neglecta L.. Drypis Jacquiniana Wettst. et Murr., Eryngium amethystinum L.. Herniaria glabra L., Hyoscyamus albus L.. Me- dicago minima (L.) Desr., Peltaria alliacea L. Picnomon Árama (L.) Cass., Reichardia picroides (L.l Rc.hb., Muscus aeuleatus L., Fcolymus hispanieus L.. Scrophulariq canina L., Xanthium spino- sum L., Centaurea s pinoso-eiliata Bkrnh, und Gynanchum Yince- toxicum (L.) Pi-.rs. Audi treffen wir, insbesondere in den von Steinmauern 11111- ringten Gehöftén, einige charakteristisehe Laubhölzer, die ini Li- torale besonders a! Igéméin verbreitet sind. Sie treten liier ver- einzelt, nieht bestandbildend auf. Hantig ist Acer dlyriciom Tacpcu. gemischt mit Fraxinus Ormos L. und Quercus lanuginosa (Lám.) Tuuill. Audi Pistád a Terebivthus L. findet sicli vor. An steilen Abgriinden erblickt mán auch Pistáéin Lentiseus L. Das Terrain gégén das zweite Karstpiateau, welches den Übergang vöm I. bis zu dem 3. Plateau, alsó bis zűr eigentl iclien montanen Region vermittelt, ist durchwegs durdi alté. aber nie- drige, knorrige und i 1 1 rés Laubes beraubten Baume ge- kennzeichnet. Diese Laubhölzer sind Quereus lanuyinosa (Lám.) Thuill. und Fraxinus Ormos L., welehe vorzugsweise zwischen 300 -5o0 Meter ii. d. Meere Bestande bilden. Als Bestandteile des Gestrüppes treten hier Crataegus transalpina Kern., Prunu * Malmié b L. und Cotinus Coggygria Scoe. auf. Den Niedervvuehs bilden mehrere interessante Pflanzen, wie Achillea virescens (Fenzl), Sat'ureia variegata Hősi, Potcrium polygamum \V. et K., lerbas- rum Chaixii Vili.., Cynoylossnm Cohimnae Ten., Diantlius terge- stinus Reichb., Cymbcdaria muraUs Baumo.. Ajuga genevensd L., Galiwn lucidum All., Lotus ciliatns (Koc.h) und hirsutus (Kocn). Lithospermum officináié L., I "oda grandi flóra Scop., Gynanchum Vineetoxieum (L.) Pers.. Althaea hirsuta L., Galamintha villása (Pers.), Lamium maeulatum L.. Artemisia sa.ratilis W. et K., Ge- ránium br ntium Gasp. und piorpureum Vill., Freyera cynapioides (Guss.) Gris., Cuidium ayioides (Lám.) Spr., Carex Leersii F. Sr.im. i z, Poa pratensis L, Thlaspi praecox Wui.p., ('apsella rubellá Riót.. Micropus erectus L., Lathyrus setifolius L. und yhaericus Ri.rz., .1 led lengő rigidula (L.) Df.sil, Lathymos Aphaca L., Potentüla Tom- masiniana F. Schultz: in Ritzen dér Felsen auch Campamda fenestrellata Feer und Corydális ochroleuca Ivocn. Bei dem Weiler Milkovica, \vo mit schwerer Miibe ein kleines Stiick Kulturboden dem Karste abgerungen wurde, wáchst am Fusse dér Stein- mauern in grösserer Menge Smyrnium rotundifolium Mill. Vöm Weiler Milkovica bis zom d t itten Karstpiateau. bis 700 Meter ii. d. Meere. beginnt ein furchtbar steiles und felsiges Terrain, welches schon dér mittleren montanen Region angehört. Dieses Terrain, das sich durch bewaldete Hangé auszeichnet, bot mir die wichtigsten floristischen Ergebnisse. Die bewaldeten Hangé sind mit einer Formation aus gemischten Laubhölzern. meist illy- riseben Elementen, bedeckt. Die Arten dér Laubhölzer sind : Quercios lanuginosa (Lám.) Tuill., Acer illyricum Tausch., A. ol.tu- satum Kit. und Fraxinus Ornus L. Zu diesen gesellt sicli, aber erst am oberen Ende des Terrains, die Buche, welche hier erst gestrüppförmig zum ersten Male erscheint. Zűr Charakterisierung dieses Gebietes zahle icli allé Pflan- zenarten, die ich hier notiert oder gesammelt. habé, in dér Reihen- folge ihres Yorkommens auf: Innia lilrta L., Melandryum album (Mij.l.) G arcke, Pofén (illa pedata Nestl, Dorycnium germanicum (Gri-.ml.) Rouy. Ajuga genevensis L.. Laminm maculatum L., Ata- chys subcrenata Yis.. Satureia rupestris Wülf. u. variegata Hőst, Lithospermum officinale L. u. purpureo-coerüleum L., Galium luci- dwn All., Ficaria calihaefolia Reichb., Cnidium apioides (Lám.) Spk., Lotus ciliatns (Koch) u. hirsutus (Koch). Smyrnium perfolia- tum L., Kosa gentiUs Stf.rnbg., Silene Saxifraga L., Colchicum hungaricum Janka, I icia grandipora Scoe., Symphytum iuberosum L.. Leonurus villosus Desf., ( Leonurus Cardiaca L fi villosus [Desf.] Benth.) und endlich Pilea microphylla (L.) Liebm.3), dérén Indigenat in dér Flóra Europa’s als zweifelhaft angenommen wurde. Es handelt sich alsó um einen in mehreren Beziehungen merkwiirdigen und interessanten Fund. Ieh fand sie dórt am 9-ten Mai 1909 in einer Hőbe von circa 6b 0 Meter ii. d. Meere, oberhalb des Weilers Milkovica u. zw. in 3 Exemplaren, in einem liehten Bestand von Quercus lanuginosa, Fraxinus Ornus, Acer iUyricum und obtusatum , in einer Spalte des karrenartig zerkliit- teten Karstterains auf feuchtem Terra-rossa Beden. In uumittel- barer Níihe des Standortes bemerkte ich: Ornithogalum tenuifo- lium Gcss., ( ynanchum Vincetoxieum (L.) Pers., Bantum divari- catum Bért. und Crataegus transalpina Kern. Dér Fundort dieser Pflanze liegt direkt unterhalb des als Standort dér Lesquerella resp. Degenia *) bekannt gewordenen Beiges Milkovica-Krug. u. zw. an dem dem adriatischen Meere zu- gekehrten Abhange des Gebirgszuges. Leider konnte ich weitere Exemplare diesel- Pflanze — bei den spiiter wiederholten Exkur- sionen — weder an diesem Standorte, noch anderswo in dessen naehster Umgebung finden. Es ist aber nicht ausgeschlossen, dass die Pilea bei systematischer Durchforschung des Gebietes doch wieder gefunden werden wird, denn dér Standoi-t liisst vielmehr auf cin natürliches Vorkommen. als auf eine Einschleppung oder gar auf ein Kulturrelikt schliessen. Das trostlose und zugleich schwer zugangliche Terrain, fém von einer menschlichen Kultur- statte und einem Hafenorte, spraehe entschieden gégén die letztere Annahme. 3) Die Bestiinrauiig dieser und eiuiger anderer Ptlanzeu überaahm Herr l>r. A. von Degkx. dem ieh dafiir meinen wiirmsten Dank ausspreche. ■*) Diese Pflanze habé ieli am 9. Mai 1909 aueh auf einem neuen Stand- őrt, auf dem Here’ Piaun Kuk (1300 M.) oberhalb Sugarska Daliba gefunden. 297 Durch das Auffinden dér l’üea mierophylla. die bisher nur aus dem tropiselien Amerika bekannt war, ist es nun dér dritte Fali. dass auf dem Velebitgebirg ein dér europaisehen Flóra so voll- kommen fremder Typus entdeckt wird, Falié, welehe zu florenge- scliiehtliclien Betrachtungen geradezu herausfordern. Püea (Adicea) mierophylla wurde zuerst durch eme Publi- kation Dr. A. von Degen’s5) im Jahre 1894 als ein neuer Biir- ger dér Flóra von Európa festgestellr. In dieser Veröffentlichung telit dér Verfasser mit, dass dér türkische Botaniker Abd-ur Rahman Naijji Effeadi am 25-ten Juni des Jalires 18906) auf feuchten Felsen des Berges Baldsa Tepe bei Saloniki, in dér Hölie von circa 400—450 Meter ti. d. Meere eine Pflanze gesammelt hat, welehe mit Hilfe des Herrn Dr. A. Zahlbruckaer als Püea mierophylla bestiái mt wurde. Aut einen anderen Standort dér Pilea mierophylla in Európa niaehte midi Herr Prof. Dr. P. A^cherson aufmerksam. dér in einem am 29. Mai 1 909 an mich gerichteten Briefe mitteilt, dass diese Pflanze in neuerer Zeit auch im Mannheimer Hafen gefun- den worden ist. Die diesbezügliehe Angabe íinden wir in dér von Fr. Zimmermaaa verfassten Flóra7), wo es heisst : « Pilea muscosa Lindl. Syn. P. mierophylla Lif.bm. Im Hafen von Mannheim Aug. 1906.» Ein zusammenfassendes Referál iiber die Standodé Saloniki und Mannheim gibt F. Höck.8) Bei dem Standort Saloniki jedoch bemerkt Verfasser, dass die Pilea «mindestens eingebiirgert ist». Wenn wir mm den Standort von Mannheim in Betracht zielien, so handelt es sicli liier um ein Hafengebiet, in welchem von Jahr zu Jahr neue fremde Arten erscheinen und auch wieder verschwinden — eine Érsekei nung — welehe mit dér dórt gross- artig entwiekelten Industiie und Yerkehr in Verbindung zu bringen ist. Das Auftreten und Verschwinden neuer A üköm miinge ist fiir jeden Hafenort, speziell aber fül* .Mannheim eine alijíihrlich wiederkehrende Ersclieinung, vorüber Zimmermaan9) folgendes sagt : «Hier treten Jahr fiir Jahr neue Pflanzen auf und die Zalil 5) Adicea mierophylla (L.) Európának új bevándorolt növénye. (Termé- szettudományi Közlöny. XXVI. 1894. XXXI pótfüzet, p. 230—232.) °) Ex sebed is in herbario Dris A. de Dkgun. 7) Die Adventiv- und RuderalÜora von Mannheim, Ludwigshafen und dér Pfalz nebst den selteneren einheimisehen Blüteupflauzen und den (tefásskryp tó- gámén. Mit 4 Bildern. I. Autiage. Mannheim, 1907. s) Neue Anköminlinge in dér Pfianzenwelt Mittelenropas. (Beiliefte zum Botanisehen Centralblatt. XXVI. 2. 1910.. p. 425.) ») 1. e. p. 10. ist sehr gross. so dass ich glaube, eláss liier die reichste Adventiv- fiora von ganz Deutschland vorhanden ist». Da nun als Fundort dér Pilea dér Hafen von Mannheim angegebeu ist, so müssen wir aus obigen Gründen — die Pflanze liier selbstverstandlich als eine eingesehleppte betrachten. Ganz anders aber verhalt síeli die Sache bei den Sfand- orten Saloniki und Lukovo-Sugarije. Betrachten wir namlieli die Standortsverhaltnisse, unter weleben dicse Pflanze an den letzt- genannten zwei Fundorten vorkommt. so habén wir zuniichst zu konstatieren, dass diese zwei Standorte 1. dera Einflusse raensch- licher Kulturstatten und \'erkehrsniittel weit entrUckt sind, da lant Degen’s Mitteilung10) dér türkische Fundort und nach meiner Erfabrung dér velebitische gute paar Stunden erforder i um die- selben zu erreichen und 2. dass sie beide auf Bergeshöhen. dér erstere circa 400 — 450 Meter11), dér letztere aber circa 6 b) Meter ii. d. Meere liegt, eine Lage. welche den natürlichen Existenz- bedingungen dér Pflanze vollkommen entspricht, da sie int tro- pischen Amerika auch nur im Gebirge vorkommt. Auch gibt dér Fali zu deliken, dass sich das südkroatische Velebitgebirge, in welchem die Pilea jetzt getunden vvurde, sich an die balkanischen Gebirgszüge, von wo die in Rede sfehende Pflanze in Európa zuerst entdeckt worden ist angliedert. Zwei Fundorte alsó. die fást in ein und demselben Verbreitungs-Areal liegen ! Das Auffinden dér Pilea im Velebit scheint alsó mehr für ein natiir- liches Yorkommen dieser Pflanze auf dér Balkanhalbinsel zu sprechen. als für eine Einschleppung. Denn wenn mán selbst in dér weiteren Uingeiiung des Hafens von Saloniki mit Zuhilfe- nahme von Hypothesen (Auswurf von Bahast und weiterem Trans- port durch nestbauende Vögel) noch mit dem Gedanken einer Einschleppung auskommt, lassen uns solche bei dem Yorkom mén im Velebitgebirge vollends im Stiche. Vöm dritten Karstplateau an beginnt die eigentliche Wald- formation dér Buciié, welche in dér oberen montanen Region des Velebits vorherrscht. Die Buchenformation ist eharakterisiert durch ein Gemisck von Laub- und Xadelholzgewachsen. unter welchen besonders, ausser dem weitverbreiteten Acer obtusatmn Kit., auch Acer campestre L.. Rhamnus fallax Boiss und Pice a exceha (Lám.) Lk. stark hervortreten. Zu dieser Formation gesellen sich: Primula Columnae Tex. und acaulis (L), Gentiana tergestina Beck, Saxifraga íriilactylites L., Viola hirta L. u. Riviniana Reichb , CrocuH neapolitanus (Ker-Gawler) Aschers, Orchis sam- bucina L. u. var. rabra Winterl, Dentaria bulbifera L. u. enne- aphyllos L., Veratrum Lobelianum Berxh., Saxifraga lasiophylla >*) 1. (‘. p. 232. o)l. c. ]). 232. 2»y Sch., X. et K.. Arab is croatica Sch., X. et K., Aj aga genevensis L., Symphytum tuberosum L., Anemone ranunc uloides L. und nettto- rosa L.. Se tlla bi fólia L., und auf lichten Stellen, auf Felsen Cym- balaria Visianii Kü.m.m. n. sp. in schedis12) (Svn. Linaria Cym- balaria Mill. v. ,3 piloset Vis., non Antirrhinum /tilosam Jacq., nee Linaria pilosa D. C. Durchstreifen wir dann den Buchenwald bis auf den Rand des Kiisterigebirgszuges, bis zu dejn mit dér Kote 127o bezeicli- neten Kuk (dórt Pecarski Kuk genannt), so treffen wir in dér Höhe von 1100 Meter schroffe Felswande, kahle Hangé, Gerölle und Viesenflachen, die eine interessante Flóra belrerbergen. Hier sind Arten litoral-mediterranischen Charakters, wie Marrubium candidissimum L., Aretiaria le /ttod adós (fuss., ( ’ardamine maritima Portschlg., Ruta divaricafa Ten., Cerastium grandikor um W. et K. u. etc. mit Elementen dór Gebirgsflora des nördiichen und mittleren Europas vermischt. In Felsritzen bemerken wir die zierliehen Polster von Campanula fenestrellata Feer u. Waldstei- niana R. et S., dann Daphne al pitta L, Stachys suberenata Yis. ; int Gerölle Pieea excelsa (Lám.) Lk., Junipertts nana W . u. *S 'abitta L. , Genista serieea Wri.r., Edraianthus croaticus Kern., Corónilla vaginalis Lám., t dobni ári a belli di fólia Ten., Heliosperma / tus illám W. et K., Primula Kitaibeliana Schott. Auf steinigen, bograsten Felspartien, in Seliluchten und an lichteren Waldesstellen kommen vor : Peltaria alliacea L., Lotus villosus (Kogh) u. ciliatas (Koch), Lamium maculatum L.. Corydalis ochroleuca Kocu. Ceterach ofjiei- narmn D. C., Aj aga genevensis L., Centaurea variegata Lám., Myosotis cognata Sch., X. ot K., Veronica urticifolia -Iac.q.. ('aram Cáréi L., Bromus racemiferus Borb., microtrickm Bonn. und steri- lis L., Teucrium Ckamaedrys L. v. i/lyricum Borb. et Bornm., Ribes pallidigemmum Simk u. (rrosstdaria L., Sesiet' ia tenui fólia Sch ka i)., Potentill a carniolica Kern., Saxifraga petraea L., Carda- mine maritima Portenschlg., Dorycnium germanicam (Gremli) Rol'v, Irifolium álpestre L.. Valeriána angustifolia Ij.. Carex hu- milis Leys., Festuea pralensis L. u. croatica Kern. ot Hack, Arabis croatica Sch., X. et K. u. erispata \\'., Lonicera glutinosa Yis., Pacom a pubescens (Vis.), Rosa gentilis Sternbg. u. s/nnosissima L. v. megalacantha Borb., Lili a. m lankae Kern., Atliamanta Haynaldi Bohr. et Uechtr., Ligusticum dinaricum Bkok. Gentiana Sym- phyundra Murb., Arabis Scopoliana Boiss., Saxifraga Matyi Sch., X. et K., Genista januensis Vív. u. sihestris Scop., Libanotis nitens Vis. Mercurialis ovata Sternb. et Hoore, Geránium sanyuineum L., Viburnum Lantana L., Teucrium supinum L., Sorbus Ária (L.) Cm, Scrophularia laciniata \Y. et K., Carlina uyyregata \V., Biscu- tella alpestris \Y. et K., Antliyllis alpestris Reichb., atropurpurea Schloss. et Vukot. u. bicolor \’ukot.. Amelanchier ovális Med., ’-) Die Beschreibung clieser Pílanze soll an anclerer Stelle erfolgen. 300 Ostrya carpinifoha Scop., üdén? Saxifraga L., Veronica Jacquini Baumg., Thlaspi praecox Wulf., Melica uniflora Retz., Asperula longifiora W. et K., Arab is hirsuta Scoi>., Veratrum Lobelianum Bernh., Thesium divaricatum Jan.. Chrysanthemum montanum L. var. laciniatum Vis.. Rdygala nicaeensis Risso u. Rossiana Bohr. Dianthus tergestinus Reichb.. (fenti a na tergestina Beck u. Clusii Berr. et Sons., Gátiam tiroliense W., Knautia purpurén (Vile.) Borb. \ ai . dissecta (B > 1 : b.) S/b., Trvtiia torig ipes Borb., Satuveia subspicata Vis., Asplenium fissum L., Nephrodium riqidum (Hoff.m.) Desv. Von diesen Arten beansprucht Scixifraga petraea ein liöheres Interessé, da ihr Standort arn Pecarski Kuk dcr erste sicher nachgewiesene aut deni eigentlichen Velebitgebirgszuge und dér dritte in Kroatien ist: diese Pflanze wurde zuerst von Kitaibel im tiefen belsbette dér Slunjcica bei Sluin und bei den Plitvicer Seen entdeckt. \vo sie auch heute noeh vorkommt. A szerző ebben a czikkben közli a czímben megnevezett növénynek Horvátországban, a Velebithegységen, még pedig Mil- kovica falu közelében Lukovo - Sugarije fölött körülbelül 650 m. magasságban történt felfedezését. Ezt a tropikus Amerika hegv- vidékén honos fajt Európában legelőször Saloniki fölött szikla- repedésekben 400 450 m. magasságban fedezte fel 1890-ben Abd-ur Rahman Nadji török botanikus, utóbb a mannheimi kikötő- ben lepett fel mint behurczolt növény. A Balkánfélszigetnek két távoleső pontján oly viszonyok közt való előfordulása, melyek tei meszetes előfordulási viszonyaihoz nagyon hasonlók (távol a forgalmi utaktol, hegyvidéken, árnyas sziklák repedéseiben), nem zárják ki azt, hogy talán egy Európában bennszülött növénynyel van itt dolgunk. E kérdés végleges eldöntése természetesen mai napon még nem lehetséges, s a Balkánfélsziget flórájának további kutatása fog talán oly adatokat nyújtani, amelyek alapján e növény indigenátusának kérdését biztosabban meg lehet majd Ítélni. E nö- vény felfedezése közben s a későbben megismételt kirándulások alkalmával megfigyelt növények is fel vannak sorolva. Különö- sebb figyelmet érdemel a Saxifraga petraea L.-nek a Pecarski Kuk nevű hegy barlangjaiban való felfedezése, lévén ez az első biztos termőhelye a tulajdonképeni Velebit hegylánczon. lí 301 Uj Centaureák. Neue Centaurea-Bastarde. Vmi ' ( Wagner János (Arad). (Es:y táblával. — Mit einer Tafel.) 1. Centaurea melanocephala Panc. Centavrea alpina X Fritschii Wagn. Svn. C. stolensis Panc., C. Richteriana Wagn. Botan. Köziem 1910. p. 66. Évelő. — 1. m. magas. Alsó levelei szárnyasán összetettek, a felsők szárnyasán hasogatot- tak; a közös nyél vályús; a levélkék vaskosak, börnemüek, láinlzsásak és kb. 7 cm. hosz- szúak, 1 cm. szélesek; szélük igen apró szemölcsszerű fo- gócskáktól érdes. Az egész nö- vény többé-kevésbé pókhálós ; lekopaszodó levelei simák, fé- nyesek, vagy a visszájákon kissé érdesek. Szára kissé ágas. Fészke átlag 23 mm. h. és 18 — 20 mm. v. tojásalakú. Külső és középső pikkelyei szélesek, to- jásalakúak ; csúcsuk vagy felső részük szegélye fekete és többé- kevésbé rojtos, rövidebb v. hosszabb tövisben végződő. Vi- rága amennyire a nagyon elvirított fészkekből megítél- hető — lilás-bibor színnel be- futott sárga, vag\ szennyes. Kaszaija ö1/ 2 mm. h. kissé pelyhes ; köldöke kissé szaká- las, a bóbitája kb. ugyanakkora, halavány barnás-füstös. A Stol -hegyen (Szerbiában) gyűjtötte Pancic. Amikor a kolozsvári egye- tem Centaareáit átnéztem, ta- láltam Pa Ncic-tól a szerbiai Stol hegyen gyűjtött és C. sto- lenús néven közrebocsátott herbárium - példákat, amelyek Perennis. Caulis — lm. al- tus. Fólia inferiora simpliciter pinnata,caulinasuperiorapinna- tisecta; rhachis canalieulata; segmenta coriacea, lanceolata. circiter — 7 cm. longa et — 1 cm. lata. margin e saepe den- tibus tubercularibus aspera. Tota planta 4; arachnoideo- canescens; fólia calvescentia laevia. nitida, vei in pagina inferiore setulis minimis aspera. Caulis parce ramosus. Capitula ovata, circa 23 mm. 1. etl8— 20 mm diám. Squamae invo- lucri laté ovatae, apice vei etiam margine superioris par- tis nigrae + pectinato-lacerae, exteriores spinis parvis ter- minantur. Corollae — quan- tumvis e capitulis defloratis di ■ judicari potest — purpurascenti — flavae, vei saltem sordidae. Achenia b1/i mm. 1., sparsim puberula. bilo barbata. Pappus íructui aequilongus, pallide fuscus. In monte Stol (Serbia) légit Panőic. Bei dér Revision dér Cen- taureen dér Universitát zu Ko- lozsvár fand ich mehrere von einandersehrverschiedeneFlok- kenblumen, welche Pancic am Berge Stol in Serbien sammelte egymástól nagyon különböztek. Ig\ feltűnt első sorban a mel- lékelt táblán bemutatott nagy- fészkű növény, mert egyesíti a C. álpina L. és C. spinidom (bizonyára a C. Fritschii) jel- legeit. Minthogy Pancic Cent. stolensisét csak Nymán említi (Consp. p. 428 Nr. 118), még pedig mint a C. orientalis L. alakját, minthogy végre több oldalról arról értesítettek, hogy Pa c. ('. stolensis-e a C. triniae- fulia Hevít, rokonságából való növény, melyet a szerző ké- sőbb C. calveseens néven vett fel Flór. pr. Serb. című mű- vébe. a C. melanocephala pedig vagy azonos a ('. atropurpu- rea-val, vagy a C. atropurpurea C. Kotschyana közé eső faj : én ezt a kolozsvári herbárium- ban őrzött kiválóan érdekes növényt uj faj vegyül éknek tar- tottam. melyet dl*. Richter Ala- oáii egyetemi tanár nevéről neveztem meg, hálám jeléül azon többoldalú támogatásért, melylyel a magyarországi Cen- taurcák tanulmányozásakor munkámat támogatta. Mikor közleményem I)r. Dé- rén Arfát) úr kezébe került, neki rögtön az a gondolata tá- madt, hogy a C. stolensis Pa nő. pANCié-nak Janka Viktor-óoz írott és az ő tulajdonában lévő leveleinek a segítségével min- den kétséget kizáró módon meg- fejthető. A legnagyobb készséggel másolta le a levelek e kér- dést megvilágító részét és az ő szíves közreműködésével, oly levelek birtokába jutottam, amelyek a kérdés végleges megoldását lehetővé tették. und als ('. stolensis verteibe. Besonders auffallend war eine grossköpfige Píianze, welche die Eigenschaften dér C. alpina L. mit denjenigen dér C. spi- nulosa Roch (resp. Fritschii Hay.) vereinigte. Weil aber die pAxcié-sche C. stolensis nur von Nymán (Consp. p. 428 Nr. 118) und zwar als eine Unterart dér ('. orientalis L. erwáhnt wird, und da mán mir von mehreren Seiten mitgeteilt hat, dass ( ’. stolensis Panc. zűr Yer- wandtschaft dér C. triniaefolia Hit ff. gehöre. welche dér Auc • tor spáter in seiner FI. Pr. Serb. als C. calveseens be- schreibt, C. melanocephala aber endlich mit C. atropurpurea zusammeufalle, oder doch dér < ’. atropurpurea — C. Kotschyana nahe stehe : hielt ich die in den Sammlungen dér Universi- tát zu Kolozsvár aufbewahrte Flockenblume für einen neuen Bastard, den ich aus Dank- barkeit gegenüber Prof. Dr. Aladár Richter in einem Yor- trage (\ Richteriana nannte. Nun kam mein Manuskrápt in die Hiinde (les Herrn Dr. A. v. Degen. Degen-s erster Cé- dánké war. dass (\ stolensis Panc. aus Pancic-s an V. v. Janka gerichteten Briefen je- denfalls erklárbar sein wird. Mit grösster Bereitwilligkeit copierte er mir die auf dicse Frage bezüglichen Briefe und mit seiner Hilfe gelang es mir auch Urteile anderer Faehmán- ner zu beniitzen. auf Grund dérén ich die C. «stolensis» Frage lösen konnte. 303 Kzen kiválóan érdekes leve- lekből közlöm a következő ré- szeket, még pedig : Pancic- nak Janka Viktor- hoz írott leveléből : Alis diesen höchst interessan- ten. für unsere Frage entschei- denden Briefen eitiere ieli fol- gende Stel len. und zwar aus den von Pancic an V. von Janka gerichteten Briefen : «Belgrad, 25. Aug. 1866 ... An einem Grat. dér sich vöm Mali Stol zűr altén Serbenveste Maglic ziemlich steil senkt, wurde vor vielen Jahren eine Centauna völlig verbliiht und aueh ohne Friiehte gefunden. die ich in meinem Verzeichnisse als ( . coriacea anfiihrte. Die Stelle wurde min aufgesueht und die besagte Centaurea zwar schon etwas verblüht. aber reiehlicb fructificierend wieder aufgefunden. Sie gehört zűr kleiuen Gruppé dér schwarzrot bliihenden Floekenblumen und ist höchstwahrschein- lieh die aueh den russischen Botanikern wenig bekannte C. rigidi- folia Led. «B. 22. Jan. 1884... Meine 2 Centaureen vöm Stol sind in dér serbischen Flóra a. 1874 p. 442 n. 443 kurz besehrieben : die schwarzköpfige unter dem Namen C. mehinocephala , die paniculata unter dem Namen calvescens. Von beiden sehliesse ich hier ein Köpfchen bei...» Az itt említett C. melanocephala Panc. fészke szintén megvan Dr. Degen herbáriumában és azonos a kolozsvári egyetem nagyfészkű stolensisisének fészkével.) «B. 16. Sejit. 1886 . . . Cent. melanocephala . . . wird sich wahrscheinlich als eine langlebige Schattenform dér C. atrqpur- purea herausmausen.» Pancic ezen leveleiből két- ségtelenül tűnik ki, hogy ő a Szerbia délnyugati részében fekvő Stol hegyen gyűjtött és eleinte stolensis néven sz<'\j jel- küldött Centaureáját. FI. pr. Seri) című művében C. mela- nocephala néven ismertette Miért tette ezt, erre vonatko- zólag helyes magyarázatot adott Kosán in dr. Dnc.EN-hez címzett levelében : Aus diesen Briefen ist es unstreitig ersiclitlich, dass Pan- cic die im Südwesten Serbiens am Berge Stol gesammelte und zuerst als C. stolensis verteilte Pflanze in seiner FI. Pr. Serb. unter dem Namen C melano- cephala aniiihrt. Warum er dies tat, erklárt Kosanin in einem an Dr. Degen gerieh- teten Briefe folgendermassen : «Belgrad, 9. Február 1911 .. . Pancic hatte alsó den ersten Namen C. stolensis schon im Jahre 1874 aufgegeben und ich glaube, er hat das aus einem sehr wichtigen Grunde getan. In Serbien gibt es zwei Gebirge, welche den Namen Stol führen. Das eine liegt siidlich von Donji Milanovac im Ncrdosten von Serbien. das zweite im Síiden, in dem Kreise von Caőak, wo Pancic seine C. stolensis entdeckt hatte. Somit wiirde dér Nanie «stolensis» in Bezug auf den Standort dér Art eigentlich störend wirken . . .» •>■> 30 -í A Centaurea melanocephala Panc. általam megvizsgált terméses herbárium példának minden része a ('ént. alpina L. és Cent. Fritschii Hay. jel- legeit egyesíti. Ezért a kolozs- vári példányt az első perctől fogva e két faj vegyülő kének tartottam, de minthogy (bár nagyméretű) térképemen csak a Szerbia északkeleti részében fekvő Stol hegyet találtam, ezen a területen pedig inkább a C. spinulosa Pocii, terem, utóbbi pedig a C. Fritschii rendkívüli közeli rokona, mely- nek Magyarország d.) nyugati részében temérdek áthidaló alakja terem, az elsőt jelöltem meg a faj vegyülök egyik fö- faja gyanánt. Hogy a C. melanocephala Panc. a fent említett két faj közé sorolandó, és ezen fajok középalakja, ezt elismeri dr. Halacsy wieni orvos is. a dr. ÜEGEN-hez írott levelében : Das von mir untersuchte Exemplar des Erdélyi Nemzeti Múzeum zu Kolozsvár Ideit icli vöm ersten Augenblicke an für einen Bastard von C. alpina L und C. Fritschii Hay. (glatte Blattéi* !) ; da ieh aber auf meiner Militarkarte von Serbien nur einen Stolberg ver- zeichnet fand (den irn Nord- osten), in diesem Gebiete aber nur ('. spin /dósa Roch vor- kommt, dieseArt aber in Síid- west-Ungarn hantig in Fritschii iibergeht, vermerkte ich nur C. «spinulosa» als den einen dér beiden Elterít. Dass ( ’. melanocephala Panő. ein Mittelding ist zwischen C. alpina u. C. «spinulosa» gibt auch Dr. Halácsy in Wien zu. Er schreibt diesbezüglieh an Herrn Dr. Degen: «Eine gewisse Mittelstellung nimmt C. stolensis nach mei- nem Exemplare auch zwischen C. alpina und C. spinulosa ein, namentlicki was die Blattform und die Hlilschuppen betrifft. Alléin ich würde nach dent Herbarexemplare nicht wagen selbe tatsáeh- lich als diese Hybride zu erkliiren. Mán míisste (lenn doch auch vvissen. oh auf dem Stol neide mutmassliche Eltern vorkommen. ('.alpina vvird wenigstens von Nymán mit? für Serbien angeführt.» Ebben a kérdésben megnyug- Was C. alpina anbelangt, tat azonban KosANix-nak fent gibt Kosanin im oben eitierten idézett levele: Briefe náhere Auskunft : ((Centaurea alpina kommt ganz sicher in Serbien vor. Von PaNcic wurde sie einigemal auf Ogradjenica, aber immer nur auf dieser, gesammelt. Dér Standort bosnischen Grenze bei Mokra Gorr A Stol hegy nem fekszik ettől messze és amint a ka- tonai térképekből látható és Pancic • leveleiből is kitűnik. liegt didit an dér serbisch- Von diesem liegt dér Berg Stol nicht weit. Auch isi es aus den Spezialkarten, wie auch aus den ausführlichen Briefen Pan- 305 terjedelmes, nehezen járható hegység, mely kellőképen át- kutatva nincsen. A C. melanocephata fészek- pikkelyei szélesek, tompák, a szélük felé szinte áttetszőn por- cogósak, az erek ki nem emel- kednek. hanem teljesen he van- nak ágyazva a porcogós le- mezbe: ez a jelleg kizárólag Centaurium suligenus saját- sága és én a magam részéről kevésbé merésznek tartom a minden kétséget kizáró módon C. alpina és C. spinül osa (Fritschii) között a középhelyet elfoglaló ( melanocephalát egy- úttal fajvegyíiléknek minősíteni, mint a subgenus Centaurium és a subgenus Cyanus seet. Acrocentron közé egy új a ket- tőt áthidaló fajt iktatni. Pancic sötét, fekete-biborszínű virágokról ír ugyan, de virág- ját ő se látta és leszáradt pártái meg is téveszthették. A kolozsvári példán találtam még 1 — 2, igaz teljesen leszáradt pártát, de azt hiszem nem té- vedek. ha szennyes-sárgás lilá- nak minősítem. Virágszíne min- denesetre ismeretlen és rend- kívül érdemes és hálás munka volna, ha valaki pld. a szerb botanikusok közül magara vál- lalná és felkeresné virágjában és felkutatná a Stol hegység Centaureáit. őic-s ersichtlich, dass dér Berg Stol eigentlich ein schwer zu- gángliches Gebirge ist. welches in botanischer Hinsiclit noch zu wenig bekannt ist, um das Vorkommen dér C. alpina leug- nen zu kőimen. Die Hüllschuppen von C. melanocephala sind sehr breit, abgerundet, stumpf, gégén den Bánd kin beinahe durchsiehtig, knorpelig, die Xerven springen nicht vor und sind in die kn r- pelige Fláche eingebettet : ei. e Eigensehaft die nur bei dér Uutergattung Centaurium vor- kommt : und ich halté es für weniger gewagt, diese eigen- tiimliche zwischen C. alpina und spin i tilosa iresp. Fritsclui) ganz entschieden eint- Mittel- stelle einnehmemE Pflanze als einen auch dem Standorte nach wahrscheinlichen Bastard. als eine das Su* > genus Centaurium mit dem subg. Cyanus sec r. Acrocentron verbindende neue Art anzuspreehea. Paxcic berichtet wohl von einer sclrwarzroten Farbe, hat aber C. melanocephala selbst nur verblíiht aufgefunden u.od das gelblicii-schmutzig-violette einer valpina- j- *pinulosa» kann ihn in vertrockuetem Zustande irregeleitet habén. Auf den Köpfen des Kolozsváréi- Exem- plares fand ich 1 -2 wohl ganz vergilbte Bliiten, glaube aber nicht zu irren. wenn ich diese für schmutzig violett gefarbt halté. Die Blütenfarbe von C. melanocephala ist jedenfalls nicht ganz siclier festgestellt und es wáre eine dankbare Aufgabe, wenn die in erster Linie liierzu berufenen ser- 99* 30H bischen Botaniker die Pflanze in ihrer Bliite aufsuchen und auch die tibrigen Centaureev des Stolgebirges erforschen würden. 2. Centaurea Czetzn*i Wagn. et Budai. <('. rhenana Bon. X C. pseudospin tilosa Bonn.). Évelő. Átlag 60 cm. magas. Szára szegletes, barázdált, + érdes és többnyire közepétől ágas. Tőlevele váltáskor le- száradt, 1 2-szer szárnyasán szeldelt: szárlevelei egyszer szárnyasán szeldeltek, arány- lag kevés és fölfelé fogyó tag- párokkal : a végső karéj min- dig nagyobb : a szeletek szé- lessége átlag 3 mm. ; vala- mennyi zöld, visszáják és szé- lük rendesen igen érdes, a fiatal hajtásai pedig + pók- hálósán molybosak. Fészke át- lag 14 mm. li. és 12 mm. v. Pikkelyei zöldek, láthatók, csi- kósak : a külsők és középsők függeléke fekete, kihegyezett i i á romszögű, rövid ebb-1 1 osszab h tövisben végződő, a szélen sza- bályosan rojtozott, a rojtok hossza kb. 2 mm., számuk a kö- zépső pikkelyeken mindegyik oldalon o 6. A belső pikke- lyek függeléke méljen és sza- bályosan rojtozott hártya. A rojtok a csúcsuk felé halová- nyodók. barnák. Virágai lilás rózsaszínűek, a szélsők sugár- zók. A bóbitája kit. akkora mint a kaszat és szenyes fehér. Miskolc mellett az Istenhe- gyen gyűjtötte Budai J. 1910. julius 16 án. A hozzá hasonló Cent. Her- *) Czktz Antal, botanikus j. Perennis. Caulis cca. (>0 cm. altus, angulatus, striatus, as- per et plerumque a medio ra- mosus. Fólia basalia florendi tempore jam emarcida, 1 2 pinnatisecta. caulina pinnati- secta segmentis proportionali- ter paucis et versus apicem sensim decrescentibus.terminali senpier malőré. Fólia caulina vilidia, subtus et margine saepius asperrima ; latitudo segmentorum c. 3 mm. fólia innovationum autem + arach- noideo-tomentosa, Capitula cca. 14 mm. 1. et 12 mm, diám. Squamae virides, sese tegentes, nervoso-striatae : appendices exteriarum et mediarum ni- grae, triangulares spinula bre- viore vei longiore terminatae margine pectinato-timbriatae : fimhriae cca. 2 mm. long., in mediis squamis utrinque 5 — 6. In interioribus squamis appen- dix profunde et regulariter fim- briato scariosa. Fimbriae ad apicem dilutiores, lüscae. Co- rollae roseae, marginales radi- antes. Pappus achenio aequi- longus et plerumque sordidus. Légit J. Budai in monte Is- tenhegy prope Miskolc Hungá- riáé 16. Jul. 1910. Die ahnliche ('ént. Herbichii bichii Janka kétségtelenül a C. micranthos Gmel. és C. s pi- na! om Roch. fajvegyiiléke. Ennek a fészke általában kisebb, a pikkelyek lefutó fe- kete szegélye igen keskeny, a rojtok röviclebbek, szinte ele- nyészők és a belső pikkelyek kártyás függeléke is jóval kisebb. (V. ö. Wagner: A Ma- g3 arországi Centauréák ismer- tetése : M. T. Ak. Matli. és Természeti. Közi. 1910. 5. sz., 70. old. és l. t, 2. kJ. 3. Centaurea (('. calvescens Panc. X C. Termete bokros. — 50 cm. m., levelei 1 — 2-szer szárnya- sán osztottak, még a legfelső- kön is mutatkozik lielylyel köz- zel egy-egy karéj vagy na- gyobb fog; a szeletek átlag i mm. szélesek. Az egész nö- vény + szürke. Fészke átlag 14 mm. li. és 10 mm. v., tojás- alakú : pikkelyei a kiálló erek- től csíkosak : külső pikkely füg- gelékei háromszögnek, hosszú ezüstös rojtokkal szabályosan pillásak ; beljebb mindjobban összeforradnak az alsó szálak áttetsző, ezüstös hártyává; míg az utolsó előtti pikkelyfügge- lékben már alig van rojt. Bó- bitája — 1/2 mm. h. Stanci mellett (Szerbiában) gyűjtötte szikár dombokon Pancic 1861-ben. (Érd. Nemz. Muz. Kolozsvár.) A «Bánság» déli részében Janka entspricht ölnie Zwei- fel dér Combination : C. mi- cranthos Gmel. X C. spinulosa Roch. Bei letzterer sind die Bliiten- köpfe kleiner, dér schwarze Saum dér Schuppen ist be- deutend sehmáler — bis kamu sichtbar, die Fransen sind klir- zer, beinahe verschwindend und die liáutigen Anhángsel dér inneren Schuppen sind aucli bedeutend kleiner. (Vergl. Wagner : Centaureae Hungáriáé. M. T. Ak. Math. Természeti. Közi. 1910, 5. Heft, 76. Seite und I. T.). Pancicii Wagn. cűba h. subsp. concolor DG.). Caules dumosi eca. 50 em alti. Fólia pinnati-vel bipin- natisecta superiora tamen simpliciora séd etiam su- prema liinc inde lobo vei dente quodam majoré aucta, segmenta eirciter 1 mm. lata. Tota plánta + cana. Capitula ovata, eca. 14 mm. I. et 10 mm. diám. Squamae propter nervos pro- minentes striatae. Appendices exteriorum squamarum trian- gulares peetinato - fimbriatae ; fimbriae infimae tamen in ap pendicibus interioribus sen- sim in marginem scariósum album integrum eonfluunt. in serie quarta squamarum ap- pendices jam vix fimbriatae in- veniuntur. Pappus 1/2 mm. lon- gus vei brevior. Prope Stanci (Serbia) légit Pancic a. 186 1. (Herb. Musei Nation.Transsylv. Kolozsvárink) I)ie im Siiden des Banates 308 és Szerbiában termő, kiváltké- pen a Versec — Fehértemplom környékére jellemző bóbita nél- küli « C rhenanav alakot Ber- natsky emliti. (A versed hegy- ség növényzetének ált. jellem- zése. Természeti. Közi. Pótf. 1901., 128. old.) először C. Rei- chenbachioides Schur néven. Gegler a Magy. Nemz. Muz. Centaureá- it ismertető legújabb müvében szintén annak veszi és törli Panckí calvescens-é t a Centaurea fajok sorából. Magam rendkívül sok tövet vizsgáltam és hasonlítottam össze a C. Reichenbqchioides Schur tipikus példáival és meg- győződtem arról, hogy a két növény éppen annyira külön- bözik egymástól, mint akár melyik a C. «rhenana» alak- körébe tartozó más két faj. pld. a C, rhenana Bor. és (’. mi- cranthos Gmel. Míg a < ’. Reichenbachioides Schur termetében, levélzetében szóval a fészkétől eltekintve minden részében tipikus C. rhe- nana Bor., addig a C. calves- cens Panő., a termését nem tekintve, feltűnően közeledik a C. triniaefolia HEUFF.-hez. (\ . ö. A magyarorsz. Centaufeák ismertetése című fent id. inunk. 103. old. és II. t.) A ( . cálvescens- nek idézett helyen bővebben ismertetett sajátságai oly szépen kevere- dettek a kolozsvári egyetem P.wcic-tól származó példáján a C. alba h. subsp. concolor PC. jel - und in Serbien gedeiliende, vor- züglicli flir die Umgebung von Versec und Fehértemplom clia- rakteristische pappuslose Cen- taurea aus dér Verwandtschaft von rhenana Bor. hat zuerst Bernátsky als C. reichenbachioi- des Schur angeftihrt. (A Ver- sed hegység növényzetének ált. jellemzése. Természeti. Közi. Pótf. 1.901. p. 128.) Audi Gugler hált diese Pfianze in seinem letzten Werke mit C. reichenbachioides für identisch und setzt zu ihr als Synonym den Namen cálvescens Pancic Da ich Gelegenheit liatte unzáhlige Exemplare dieser Pfianze sowohl im Freien, wie aueli in Kultur zu beobachten und selbe mit typischen Exem- plareu vöm Originalstandorte dér ('.reichenbachioides Schur zu vergleichen konnte ich midi dacon überzeugen, dass diese von einander in selbem Masse versehieden sind, wie eine gauz beliebige und allgemein anerkannte Art z. B. C. micran- thos G.mel. von C. rhenana Bor. Wáhrend C. reichenbachioides in ihrem Haliitus, in ihrem Blattzuschnitt, kurz in allén Tei- len die Bliitenköpfchen ausge- nommen, mit dér typischen C rhenana völlig übereinstimmt, náhert sich C. cálvescens , ihre Früchte ausgenommen. auf- fallend dér C. triniaefolia Heuci . (Vergl. übrigens : Wagner 1. e. p. 103. II. T.). Die für C. cálvescens Panc. diarakteristischen Merkmale babén sich mit den Eigen- schaften dér (\ alba L. subsp. concolor DC. in allén Teilen des Herbarexemplares (gesam- 309 lem vonásaival, bogy aki a két tőfajt ismeri, első pillanatra ta- lálja meg az ujhybriden a két tőfaj egyéni sajátságait. Á fészkek némi halmozott- sága is megvan a fajvegyüléken. Ez pedig a tipikus calvescens kiválóan érdekes tulajdonsága, mely hajlamánál fogva Kis- szeret határában igen gyakran megseprősödik és a fészkek száma kétezerre is felszaporo- dik f. millanthodia Wagn.). 4. Centaurea (C. rhenana Bor. X C. Az egész növény + szürkén molykos, átlag 60 cm. m. Szára szegletes, barázdált, közepétől fürtösen ágas. Levele szárnya- sán hasadt, kevés szeletpárral, a végső karély többnyire jóval nagyobb. Fészke átlag 13 mm. h. és 10 mm. v. : pikkelyei csí- kosak, a függelékektől csaknem fedettek. A függelékek nagyok; a belsőkön uralkodók az át- tetsző-, középen fekete folttal ékesített, ezüstös hártyák és legfeljebb a csúcsukon van né- hány rojtjuk; a külsők inkább fésűsen rojtozottak és csak az alsó szálak forrtak össze kiseb!) vagy nagyobi) áttetsző hár- tyává. Virágai haló vány rózsa- színűek, a szélsők a belsőknél alig nagyobbak. Kaszaija 3 mm. h., bóbitája kb. ennek a fele. Láttam 3 drbot. Kettő van a Baumgarten herbáriumban melt von Pancic, im Besitze dér Universitát Kolozsvár) so auffallend gemischt. dass der- jenige, dér beide Stammarten kenut, im Bastard sofort die speciellen Eigenschaften beider Arten herausfindet.Áuch die An- háufung dér Köpfchen ist vor- handen. Dies ist aber für C. calvescens Panc. ein besonders auszeichnendes Merkmal ; Panc. führt dies schon an, und auch bei uns hat C. calvescens , be- sonders bei Kisszeret, die Xei- gung einen besenförmigen Ha- bitus anzunehmen. Dabei ver- melirt sieli die Zahl dér Köpfchen bis zu 2000 (f. m illanfh odia Wagn.). Sándorii Wagn. alba L. subsp. deusta Ten.). Tota planta + cano-tomen- tosa, circiter 60 cm. alta. Cau- lis ángulatus, striatus, a medio paniculato-ramosus. Fólia pin- natisecta segmentis paucis, terminali maiore. Capitula cca. 13 mm. 1. et 10 mm. diám.; squamae sulcato-nervoso-stria- tae, appendicibus paulisper ob- tectae. Appendices magnae, in interioribus scariosae argenteae, pellucidae, medio macula nigra ornatae, apice paulisper fimbriatae; exteriores pectinato- fimbriatae, fimbi'iis iníímis + in marginem pellucidum scari- osum integrum confluentibus. Corollae pallide roseae, mar- ginales interioribus vix majores. Achenia 3 mm. longa ; pappus circiter 1 1/% mm. longus. Vidi tria exemplaria. Duó in herbario Baumgartenii (Ko- 310 (Kid. Nemz. Muz. Kolozsvár), egy a Budapesti Tud. Egyet, gyűjteményében. Utóbbit Sán- dor kultiválta és paniculala jacea- nak minősítvén azt. Sad- lerianá nak nevezte. Minthogy a két tőfaj a természetben is együtt nő pld. Szerbiában, bizo- nyos, hogy vadon is megtalál- ható. lozsvárini sine indít*, lövi); uuum in herbario Universitatis Bu- dapestinensis a cél. Sándor vili tűm et s. n. pán iéul ata X Jacea = SaiUeriana Sand. berb. asservatum.Quia parentessaepe le. v. in Serbia) unó eodemque loco proveniunt, verto certius etiam expl. spontanea ovvurrunt. 5. Centaurea aliena Wagn. (G. spinoso-ciliata Seen. X C. Szára 50 em. m , szegletes, érdes és a közepétől fürtösen ágas ; sokfészkű. Levelei zöl- dek, 1 -2-szer szárnyasán osz- tottak: szeleteik keskenyek, aprók, visszáják és szélük apró sértőktől érdes; felső lapjuk gödrösen pontozott. Fészke 12 mm. li. és 10 mm. v. Külső és középső pikkelyfüggelékei szúró tövisben végződnek; az alsó rojtok áttetsző fehér hár- tyába forradók ; beljebb a hár- tyák mindinkább növekednek, mig az utolsóelőtti pikkelyso- ron már a C. ólba L. sbsp. concolnr DC.-eivei azonos hár- tyák fejlődőitek. Virága rózsa- színű; a szélső virágok alig nagyobbak; kaszatja 3 mm., bóbitája 1 mm. h. Bai mgarten kapta Sadlkr herbáriumából (Érd. Nem. Muz. Kolozsvár). Termőhelye isme- retlen. De a horvát Tenger- parton bizonyosan fellelhető. álba L. subsp. coneolor DC.) ('aulis vva. 50 vm. altus, an- gulatus, scaber, a medio pa- nivulato ramosus, ram is nume- rosis. Fólia viridia pinnati- aut hipiimatiseeta : segmenta an- gusta, pár vula, subtus et mar- gine setulis minimis aspera, superne rugoso-punetata. Ca- pitula 12 mm. 1. et 10 mm. diám. Appendices squamaiom exteriorum et mediarum in spi- nül am patulam productae, fim- briae infimaein marginem pel- luvidiun album svariosum von- fluentes, margine scariosa in seriebus interioribus squama- rum gradatim majoré ; in serie quarta squamarum iám talia in- veniuntur qualia in capitulis C. albae L. subsp. concoloris DC. Corollae roseae, marginales vix radiantes. Avhenia 3 mm. longa, pappus i mm. longus. Exemplar univum vidi in herbario Baumgartenii (Ko- lozsváriin), qui id sine loco in- dicafo verosimile e litore croa- tico a Sadlero acvepit. Az III. sz. tábla magyarázata — Erklárung zűr Tatai No. III. 1. Centaurea melanocephala Pang. — 2. G. Üzetzii Wagn. et Buda. — 3. C. Pancicii Wagn. !•. < Sárul orii Wagn. - 5. G. aliena Wagn. Egy fel nem ismert Sesleriánkról. Über eine verkannte Sesleria. I1,1'1 f Jávorka Sándor dr. von: \ (1 szövegközti rajzzal. — mit 1 Textillustration.i A Magyar Nemzeti Muzeum herbáriumában egy a Sesleria tenuifolia Schrad. alakkörébe eső érdekes Sestena- alak keltette fel figyelmemet, melyet Schlosser és Vukotixovic S. janei fólia néven ismételten gyűjtöttek a horvátországi Kőrös község felett elhúzódó Kalnik hegyen A növényt pontosabb megfigyelés végett Dr. Kü.m- .mer i.i. J. Béla kollégám ez év tavaszán termőhelyén is fölkereste s ott meggyőződést szerzett arról, hogy ez a Sesleria, — új nevén S. kalnikensis — tavasszal a Kalnik hegy mészgerincének ural- kodó pázsitfű vét alkotja. Schlosser és Farkas-Nő kotinovic a « Flóra croatica»-ban (1280. és 1282. old.) a S. juncifoliát és S tenui fóliát is közük a Kalnik hegyről s ezenkí.ül mind a kettőt a Zágráb körüli mészhegyekről is. A Kalnikhegyen azonban kizárólag csak a S. kalnikensis nő, a « Flóra croatica •> S. tenuifoliája és junci- fóliája tehát a S. Jcalni kensisre vonatkozik s valósziniileg S. kalni- kensis lesz a Zágráb mellöli mészkőhegyekről közölt S. tenuifolia és jancifolia is ; Schlosser legalább a N kalnikensis példányok mellé írt egyik vignettáján a Kalnik hegyen kívül még a zágrábi hegyeket is említi termőhelyül. A következőkben adom a Sesleria tenuifolia r lakkörébe eső kalniki SesleriánaJc diagnosisát : Sesleria kalnikensis Jáv. Dense caespitosa erecta vei ascendens; rhizoma lignosum, culmos(l — )2 — 5 dm. longos emittens. Culmi busi vaginis e maréi- dis fuscis in fila fleosuoso- int er te ni a solntis instruál , erectiusculi, profunde striati, glabri. laeves: nodi culmorum vaginis inclusi. Fólia laete viridia, intus glauco-viridia. laminae foliorum inuo- vationum interiores convolutae vei canaliculatae, subsetaceae, ca. 7j — 1 mm latae, 2 — 4 costatae, interiores et culmeae vivae plerumque planae , emarcidae etiam jjro parte canalieulato-com- jilieatae, ,2 — 3 mm. latae , (compücatae ergo 1 — F5 mm. latae) leniter costatae. i. e. nervatae, neroi (i. e fasciculi tibrovasculares) medio excepto in ulroque laminae laiere o — 9. omnes vei plurimi saltem fasciculis sclerenchymaticis hypodermicis superioribus et. inferioribus nervis respondentibus cum nervis confluentibus. Lu- minae foliorum culmeorum 1 — 2, 0 5 2 cm. longae oblongo-lineares. Laminae omnes rigidae margine laté eartilagineo-cinctae, scabri- dulae, apice obtusiusculae. emarcidae pungentes culmum aequantes nsque eo dimidio breviores. Ligula truncata ciliolata. Inflorescentia inaequaliter oblonga, lobulata vei raro interrupta, tl'irendi tempore coerulescens ; bracteae latae. inaequaliter serratae. Glumae e basi ovata in aristam usque 1 mm. longam acuminatae spicula páram breviores, glaberrimae nitidae, carina scabridula. Spieulae plerumque triflorae, palea inferior laté ovato- oblonga, trinervis. nervis in aristas breves palea multoties breviores exe- untibus (arista média laterales superante), dorso et margine sca- bridula. Palea superior laté oblonga, binervis, nervis in aristas breves exeuntibus, breviter ciliatis. Antherae ca. 3 mm. longae. Stigmata longissima. ex apice floris egredientia, Caryopsis apice dense pubernía, 15 — 2 mm. longa. Tréseit abunde in rnpibus caicareis montis Kalnik supra pag. Kalnik ad contínes comitatuum B elő vár et Var ásd Troatiae, Altitudo ca. 6 o m. s. m. Flórét ad finem mensis Április et ineunte Majo. Syn. : Sesleria junifolia Schlosser et FarkaS- VuKotinovic : Syllabus ti. croaticae (1857) p. 12, Flóra croatica (1869) p. 1282 et in schedis. non Hőst. le. Gram. IV. (1809) p. 138, tab. 22, quae stirps e Dalmatia publicata est forma tantum toli is brevio- ribus crassioribusque *S. tenuifoliae. A proxima spécié. Sesleria tenuifolia Sghrad. differt foliis- junioribus sültem et exceptis intimis innovationum. planis vei canaliculatis, latioribns, 2—3 mm. latis, folio praesertim caulino superiore anguste-oblongo, nervis (i. e. fasciculis fibrovascularibus) laminarum in utroque latere 5 — 9, apice foliorum obtusiusculo, gluma superiore pro more longius aristulata, dum Sesleria tenuifolia habét fólia plerumque convoluta, ca. 03 usque 08 mm. lata, in forma planifolia Deci. et Kümm. (in schedis) = plana usque F5 mm. lata. laminam föl ii caulini superioris semper linearem convolutam, nervos laminarum omnium utreque latere plerumque 2 — 3, apicem foliorum in acumen pungeus acuminatum. A Sesleria genus fajai között hálósán reczézett tóhüvelyekkel biró fajt csak egyet ismerünk, t. i. a 8. tenuijolia ScnRAo.-t,*) melynek elterjedésköre az Adriai tenger mészsziklás partmellékére esik a velenczei Alpesektől kezdve Ivrajna déli részén és Isztrián, l Aschkrson és Grabner Synopsisában (II. pag. 820 ) a S. rujidu Heuff. hibásan vau a hálós-reezés hilvelytlek közé sorolva; úgyszintén Riciiter: Plantae europeae (1. pag. 09) nyomán, helytelenül szerepel benne a S. tenvifolia synonymonjai között a S. filifolia Hoppé is. *) Bei Aschers. Grab.x. 8yn. 11. wird S. rigida Hf.i ff. irrtümlich zu den Arten mit netzfaserigen Blattscheiden gestellr. auch ist die Anfiihxuug von S. filifolia Hoppé als Synonym von S. tenvifolia — nacli Richter Pl. Eur. 1. 09 — irrtiimheh. 313 Horvátország nyugati hegyvidékén, Bosznián. Herczegovinán és Dalmácián át egész Albániáig és Itáliában az Apenninek-ben, s nyugatra egész Capri szigetéig.**) Említett jellemző sajátságán kívül a legtöbb fajjal szemben még a vékony, legtöbbször összegöngy ölöd ott élíi s ily állapotá- ban rendesen 03— 0*5 mm. széles levelei is megkülönböztetik. A levelek szélessége azonban elég nagy változékonyságnak van alávetve. Az egész elterjedési terület igen számos pontjáról látott példányok legtöbbjének — köztük a 8. tenuifolia = juncifolia Hőst. eredeti dalmáciai termőhelyéről látottaknak is a levélszélessége rendes, tehát összehajlott élii állapotban 0‘3 — 05 mm., s csupán a délitáliai Abruzzok egy pontjáról láttam Dn. Degen Árpád her- báriumában kb. 08 mm. széles levelünket is, a vékony levelitekkel keverve, de minden esetben a levél keresztmetszetében edény- nyaláb, mely majd mindig a neki megfelelő sclereneliyma-köte- A Sederia tenni fólia Schkak. (1), S ■ tenuifolia f. plani fólia Dk«. et Ki. mm. (2) és a S. kalnikensis Jáv. levélkeresztinetszete nagyítva. — Blattquersehnúte von: Sederia tenuifolia Scmtin. (1). S. tenuifolia f. plani fólia Dkg. et Kí'mm. (2j und S. kalnikensis Jáv. (3) (vergrössert). gekkel folyik alul-fölül össze, 2 -3 van minden oldalon. Igen ritkán a levelek egvr része lapos lesz s ez esetben a levelek igen lágyak, vékonyak, minő a horvátországi Ogulin melletti Klek hegy csúcsáról eredő számos példány is. De ugyancsak helyről — mely egyúttal a 8. tenni föl iának a O kalnikensis termőhelyéhez legközelebb eső **) A Magyar Nemz. Mnzeum herbáriumában 2 példány Rochel gyűjtéséből eredő S. tenuifolia van a Bánság területéről, közelebbi termőhely megjelölése nélkül. A bánsági termőhely azonban bizonyára téves nóvenycsere következtében Íródott a növény mellé. Dr. Degen Árpád szives értesítése szerint RocHF.L-nek Dresdenben levő herbáriumában valódi S. tenuifolia nincs, az ott ilyen név alatt levő bánsági Sesteria- fajok részben S. filifolia Hoppé, részben S. rk/ida Hküff. **) lm Herb. des ung. Nat. Mus. betinden sich 2 von Rochkl iui Banate gesammelte Exeraplare von S. tenuifolia, ohne náhore Standortsbezeichnuug. Bs haudelt sich aber sicher nur unt eine Exemplarsverwechslurg, da im RocHEL’schen Herbar. in Dresden keine echte S. tenuifolia aus dem Bánát euthalten íst ; nacli get. .Mitteil. Dr. v. Degens liegt dórt unter diesem Namen nur S. filifolia Hoppé und S. rii/ida Heuff. ismert lelőpontja is láttam Dr. Degex Árpád herbáriumában Perlaky (jÁBOu-tól gyűjtött néhány oly S. tenuifoliát is. melynél a levél középerének mindakét oldalán már 3 4- vastagabb s 1 — 2 kisebb oldalér található s a levél szélessége is 0-5 — 11 mm. közt változik. Ugyancsak G. von Beck a Wissenschaftliche Mit- teilungen aus Bosnien u. d. Herzegowina IX. (904) 439. lapján a boszniai VlaSic-ról és Trebinje mellől Herczegovináből a tőalak mellett növő ri. juncifolia-t ismertet, melynek levele a leírás sze- rint I 14 mm. vastag; ha ez a levélszélesség nem a lapos levél- lemez szélességi méretére vonatkozik, úgy ez esetben ez az alak az ogulini klekhegyi példánynyal együtt a vastagabb levelii S. kalnikensis-hez közeledő átmeneti alaknak tekinthető ; mind e két alak mintegy a Sesleria tenuifolia elterjedési körének kontinen- tális szélein fordul elő s így a S. kalnikensis , tekintetbe véve, hogy az egyes Sesleria fajoknak is általában szőkébb elterjedési körük és igen minucziózus megkülönböztető bélyegeik vannak, mintegy^ a S. tenuifolia pendant kontinentális fajának tekint- hető s ha a későbbi megfigyelések sűrűbb átmeneteket is állapí- tanának meg a S. tenuifolia és a S. kalnikensis között, a S. kalni- kensis ez esetben is a S. tenuifol iának subspeciesóül vehető. Dér Verf. wurde durch einige im Herbai- des ungar. Xatio- nalmusenms liegende Exemplare, welche Schi.osser und Vi ko- tinovic zu wiederholten Malen auf dem Berg Kalnik bei Kreuz gesammelt und als X juncifolia verteilt hattén, auf eine Sesleria aufmerksam gemacht, welche mit S. tenuifolia Sc.hr ad. ver- wandt ist. von diesel- aber in Blattform und Structur abweicht. Diese Pflanze wurde dann heuer im Frühjahr von Dr. -I. B. Ivüm-merle auf dem Kalnik in grösserer Menge gesammelt; . Do- biascu bei Spasovac náchst Senj auf dem Ivroatischen Festlande entdeckt, in dessen Garten ich aueh von dórt versetzte lebende Exemplare seben konnte. 317 Dobusch szerint ez a hagy ma - faj a senji öböllel szemben levő Scoglio Zéc-en is tömegesen nö: hagymáit gyakran az áram- lás kidobálja és nem lehetetlen, hogy ez a faja tengeráramlá- sok segélyével terjed tova. Ezek után nem lehetne csodálkozni, ha az Adriai tenger többi szi- getein, valamint a partvonulat egyébb pontjain is megtalálnák. Xach Angabe Dobiasch's wachst dieser Lauch auch in Menge auf dem Scoglio Zec gegenliber dem Hafen von Senj ; seine Zwiebeln sollen oft von dér B randu ng ausgeworfen werden und es ist nicht unmög- lich, dass sich diese Art mit Hilt'e dér Meeresströmungen verbrei- tet : so wáre auch nichts auf- fálliges dabeiyvenn sie nun auch auf anderen Eilanden des adria- tischen Meeres und an anderen Punkten des Küstenstriches auf- gefunden werden würde. Marssonina Kirchneri Hegyi n. sp. Előzetes közlemény. — Vorlaufise Mitteilung. | Hegyi Dezső i Magyaróvár). Délmagyarországból beteg kapoi’növénvek (Anethum gra- veolens L ) érkeztek az év jú- lius havában a vezetésem alatt álló m. kir. növényélet- és kór- tani állomáshoz, E növények levelein, szárán, ernyőkocsá- nyain és kocsánykáin fel egész a termésig sötétbarna szinti, hosszúkásalakú spóratelepek voltak találhatók, a melyek a rozsdához hasonlóan lineárisan helyezkedtek el az említett részeken : e telepek helyenként összefolytak s hosszú sávokat alkottak. Kezdetben az epider- mis takarja e spóratelepeket; a gomba érésekor azonban fel- reped az epidermis s a tele- pek felszínre kerülnek. Ilyen- kor piszkossziirke pehelyszerű bevonat iil a sötétbarna színű, fényes telepek tetején, a mit a gomba konidiumjai képeznek. lm Monate Juli 1. J. wurden dér unter meiuer Leitung ste- henden k inigl. img. pflanzen- physiologischen und patholo- gischen ÍStation aus Siidungarn kranke Dili- ( Anethum grave- olens L.) Pflanzen eingesandt, auf dérén Blattéin, Stengeln, Dóidén- und Döldchenstrahleu ich bis zűr Frucht hinauf dun- kelbraune, lánglielie Sporen- Iager bemerkte, welche, einem Rosté ahnlich, strichförmig an- geordnet waren; hie und da flossen diese Láger zusammen und bikleten lángé Streifen. Die Láger sind anfangs von dér Epidermis bedeckt ; zűr Zeit dér Reife aber platzt die Epidermisdecke und die Láger treten an das Tageslicht. Zu dieser Zeit liegt ein schmutzig- grauer flockenartiger Ueberzug auf dér Oberíláche dér dunkel- 818 A konidiumtartok olajzöld szí- nűek. egysejtűek, végükön fű- ződnek le a nagy (28 — 46 y. bosszú, 7—9 y. vastag) szín- telen konidiumok, a melyek egye- nesek vagy sarlósán hajlottak, két végok csonka kúpszerüen kés kény edö, bennük 2 olaj- esepp látható. E most leírt gomba a Mars- sovia genusba tartozik, a melyet Magnus (Hedwigia Vol. 45. 1906. pag. 88) Marssonina névre változtatott át. Kapor- növényen Marssonina gombát nem ismer az irodalom ; az általam fennebb röviden is- mertetett gomba pedig teljesen ú j species a genusban, a melyet Marssonina Kirrlmevi m. név- vel jelölök. Kártételéről egy- előié keveset mondhatok : be- küldő állítása szerint 2l 2 ka- taszteri hold kaporültetvénynek 30 40° 0-át tette az érés előtt 2 héttel tönkre e gomba. Ré- szemről a tönkretétel kifeje- zést túlzottnak tartom, mert a beküldött beteg növényeken a termés meglehetősen fejlett és épnek látszó, noha a növé- nyek teljesen takarva vannak a tent leírt spóratelepekkel. Későbbi vizsgálataim, a melyek részben a beteg növények mag- jának után termesztésére, rész- ben egészséges növények mes- terséges fertőzésére fognak irá- nyulni, lesznek hivatva e gomba káros voltának részletesebb elbírálására. A gomba fejlő- déstanára vonatkozó további kutatásaim eredményeit e helyen ismertetni fogom. Erdeklődők- braunen, glanzenden Láger, welcher von Conidien gebildet wird. Die Conidientráger sind olivengrün, einzellig; an ihren Knden schnüren sich die grossen, (28—46 y. lángén, 7—9 y. dicken) farblosen Co- nidien ab, welche gerade oder sichelt óraiig gekrümmt, an bei- den Knden aber gestutzt kegel- förmig verjüngt sind ; sie ent- halten je 2 Oeltropfen. Dieser Pilz gehört zűr Gat- tung Marssonia , welche Mag- m*s(Hedwigia Bd. 45, 1906:88) in Marssonina umgetauft hat. In dér Literatur tinde ich keine Marssonina- Art auf Dili ver- zeichnet : dér von mii- beschrie- bene l’ilz altér stel lt eine neue Art dar. welche ich als Mars- sonina Kirchneri bezeichne. Ueber seine Schádlichkeit kann ich vorlüufig nur wenig berichten ; nach Angabe des Einsenders hat er auf einer Flache von 21 2 Kat.-Joch etwa 30 — 40° o dér angebauten Dill- pflanzen 2 Wochen vor dér Fruchtreife vernichtet. Dér Ausdruck «verniehtet» dü rf te wohl übertrieben sein, da an den eingesandten Pflanzen die Friichte ziemlich gut ent- wickelf und anscheinend ge- sund waren, trotzdem die Pflanze selbst von den oben be- schriebenen Sporenlagern voll- stándig bedeckt war. Die Frage dér Schádlichkeit dieses Pil- zes soll durch spátere Unter- suchungen, welche sich teils auf Beobachtimg dér aus den Samen dér kranken Pflanzen sich entwickelnden Pflanzen, teils altér auf kiinstliche In- fektion erstrecken sollen. fest- 819 nek, a míg készletem tart. szívesen küldök anyagot. gestellt werden. Die Ergebnisse meiner weiteren Untersuchun- gen íiber den Entwicklungs- gang dieses Pilzes sollen spá- ter an dieser Stelle veröffeht- licht werden. Interessenten bin ieh gerne béréit — soweit mein Vorrat reicht -Untersűchungs- material zűr Verfiigung zu í stellen. A Szepesbélai Mészhavasok néhány ritka növényéről. Über einige seltene Pflanzea des Szepesbélaer Kalkgebirges. Vnn ( Nysirsidy E. Gyula i Késmárk). A Magas-Tátra keleti végénél húzódó Szepesbélai mészhava- sok sziklás és füves ormainak egy -egy elrejtettebb pontján terem- nek olyan növények is. amelyeket csak igen ritkán, a hegység sokszoros bejárása után észlelhetünk. Ezek apróságuk, vagy külö- nös, mondhatnám izolált termőhelyük miatt ritkán kerülnek fiivész szeme elé. így vagyunk egyes régibb adatokkal is, melyeket első közlőjük után a kutatók nem tudtak megtalálni. A magam részéről vallom, hogy a 'Saussiu-ca lapathi fólia (L.) Beck= discolor DC.-t. valamint a Myrrhis odorát a (L.) Scor.-t is senki sem fogja megtalálhatni a Bélái hegyeken. Nem azért nem találjuk meg. mert talán eltűntek volna, vagy mert nehezen találhatók meg. hanem azért, mert ezeket nem is gyűjtötte ott senki s közlésük tévedésen alapulhatott. így pl. ha Hazbt.inszky az igazi Saussurea discolor- 1 gyűjtötte volna a Stirnbergen, akkor bizony nem a Saussurea alpina-m\ tett volna rá mintegy mel- lékes megjegyzést, hanem különfajnak vette volna fel, mert hiszen az igazi Saussurea discolor- 1 nagyon nehezen lehetne a Saussurea alpina válfajának tekinteni (1. Hazsl. Ejsz. Magy. vir. p. 232). A Bélaihavasokon ismerős kutató bizonyosnak tartja, hogy Hazs- linszky az ő Saussurea discolor- ja alatt a Saussurea macrophyllú-t látta. Ezért tehát a Saussurea discolor- 1 a Bélaihavasok flórájából törülnünk kell. Vannak azonban olyan növények a Bélaihavasokon, amelyek bár biztosan teremnek ott, de igen nehezen akadnak szem elé. Ilyenekül közlöm elsősorban az Agrosti- alpina Sc.op.-t. amelynek biztos termőhelyét a legújabb időkig nem ismertük, úgy hogy az eddig közölt adatok helyessége iránt némi kétségünk támadt addig, inig Pax 1909-ben a Kistarpatak-völgyben egy új termő- helyét fel nem fedezte (L. Jahresb. d. schles. Ges. 1909:46). Mivel pedig a bélai adat ezután a második hazánkban, az Agrostis 320 alpina országunk legritkább növényei közé tartozik. Sagokski és Sei iNEinF.R-ék, a Tátra flórájának buzgó kutatói nem találták meg s az eddig közölt adatok helyességét kétségbe is vonják. Egy pár adatot Kotoi. a is közöl ugyan (Distributio p. 450), de az ő adatait is kétségbe vontam volna, ha e lap szerkesztője nem biztosított volna arról, hogy a Kotula gyűjteményéből (Woloszczak tanár úr szíves közve- títésével) látott s a Bela-Potok vidékén (Zsdjár felett) gyűjtött példa valóban Agrostis alpina. De tudtommal a Kotula által emlí- tett helyen sem sikerült azóta senkinek ezt a növényt megtalálnia. A Tátrában elterjedt A gr. rupestris- sel való összetévesztést még megkönnyíti az, hogy némelyik Agrostis rupestris buga-ágacs- káin találhatunk kevés érdességet, aminő herbáriumom némely pél- dáján látható, de azért ezt nem lehet és nem szabad alpina- nak nézni, mert ez utóbbinak érdessége mégis egészen más. Bistosan terem a Greiner (2148 m.) sziklaélen kb. 2000 — 2loo m. között. Yörösebb-barna és nagyobb fiizérkéi által azonnal feltűnik, hogy nem az Agrostis rupestris- sel van dolgunk; de a buga összes ágacskáinak bő érdessége s a toklász szálkájának ere- dési helye is meggyőz minket az Agrostis alpina voltáról. Érdekes, hogy e növény a Greiner nagy füves Ék-felé néző oldalán másutt nem terem, mint az említett sziklaéleken e füves lejtő szélén, ahol a sziklafalak oly szédítő meredeken lecsapnak. Kiég sok diszlik itt belőlük úgy, hogy a Dk. Di-.oen igazgató úr által szer- kesztett « Gramina hungarica» részére meggyüjthettem. Nagyon ritka növény a Bélái mészhavasokon a Petrocallis pyrenaica (L. R. Br.), amelyett termésben találtam meg 1910 aug. 9-én és virágosán 1911. junius végén, ugyanott, ahol Wah len- be rg fedezte fel. (FI. Carp. Princ. p. 193.) A Draba tomentosa Whi.g. picziny növénykére vonatkozó összes adatokat, melyeket Ság. és Seb. -ék közöltek (kivéve a felkaivölgyit) megerősíthetem, mert a Vaskapu-t alkotó kapufél- kőfaltól *) a Bolondgerőig sziklarésekben mindenütt gyűjtöttem. A Centaurea alpestris Hkoet. tudomásom szerint a Bélái 1 ta- vasokban csak a Drechslerhauschen sziklái között a Rother-Lehmig ismeretes. Terem azonban másutt is, de szórványosan. Gyűjtöttem a Murán nagy barlangja mellett és a Javorinka-Wandon, Pod- spady felett. Végre megemlítem a Cypripedium Calceolus L.-nek egy érde- kes előfordulását a Bélaihavasokban. Terem ugyanis sok példány- ban mintegy 1250 — 1300 in. magasságban a Rothbaumgrundvölgy felső részének baloldalán a Vaskapu alatt egy sziklafal tövében lombos fák által beárnvókozott helyen. E ('ypripediwm-G&x?k volta- képen Dk. Győkif'i István barátom akadt rá Molendoák gyűjtése közben 1910 jimius 17-én. s gyönyörrel néztük a virágzásukat már lassan befejezni készülő kedves növényeket. 9 Itt Db. Győrffy szedte együttes kirándulásunkon 321 An einigen versteckten. grasig-felsigen Stellen dér Szepes- bélaer Kalkaípen. welche sieh lángs dér Ostflanke dér Holien- Tátra liinziehen, kommen einige Pflanzen vor, welche nur sehr selten und nur nach wiederholter Begehung dieses Gebirges gefun- den werden können. Es sind das kleine Alpenpflanzen, welche wegen ilirer selír isolierten Standorte nur selten vöm Auge des Botanikers getroffen werden. Ott handelt es sicli um altere An gaben, welche in neuerer Zeit nieht wieder bestátigt werden konnten Dagegen wage ieh zu behaupten. dass Saussurea lapathifplia (L.) Bkok (= discolor DC.) und Myrrhis odorcita (L.) Scop. niemand mehr in den Béla-er Alpen saraméin wird, nicht als ob diese Allén von dórt verschwunden, oder als ob sie schwer aufzufinden waren, sondern weil sie dórt niemals gewachsen sind und die dies- bezüglichen Angaben auf einera Irrtum bemben. So liatte H.azs- linszk v, wenn er auf dem Stierberg (Stirnberg) tatsáchlich Saus- surea discolor gesammelt liatte, sie gewiss nicht bei S. alpina mit einer Bemerkung abgetan, sondern sie als eigene Art an- geführt, da maii ja S. discolor doch schwerlich fiir eine Varietát dér S. alpina haltén kaira (Vgl. Hazsl. Ejsz, Magy vir. p. 232). Ein mit dér Flóra dér Béla-er Alpen vertrauter Botaniker, mnss die Ueberzeugung gewinnen, dass Hazplinszky Saussurea macrophylla fiir S. discolor gehalten habén muss. demzufolge S. discolor aus dér Flóra dér Béla er Alpen zu streichen ist. Doch giebt es in den Béla-er Alpen Pflanzen, welche dórt sicher vorkommen, aber sehr schwer zu finden sind. Als eine solche Bilire ieh zunáchst Agrostis alpina Scoe. an, dérén sicherer Standort bis in die neueste Zeit nicht bekannt war, so dass wir geneigt waren die Richtigkeit dér iilteren Angaben über ihr Yor- kommen in Zweifel zu ziehen \'on Fax wurde dicse Art erst i. J. 1909 im kleinen Kohlbachtale bei 1800 m. wieder gefunden (Vgl. Jahresb. d. schles. Ges. 1909: 16). Da dies die einzige sichere An- gabe ist, welche über das Vorkommen dieser Art in un serem Lande berichtet, gehört Agrostis alpina zweifellos zu den sel- tensten Pflanzen dér ungarischen Flóra. Sagorski und Schneider, die eifrigen Durchforscher dér Flóra dér Tátra, habén sie nicht ge- funden und bezweifeln auch die Richtigkeit dér bislier veröffent- lichten Angaben. Kotci. a hat zwar (Distributio p. íöO) s. Z. einige Standorte fiir diese Art angefiihrt, doch hiitte ieh auch diese in Zweifel gezogen, wenn mir dér Redakteur dicsér Zeitschrift nicht versichert hátié, dass eine aus dér Sammlung Kotula’s stammende Probe, welche er durch freundliche \’ermittlung Prof. Woloszczak’s imtersuchen konnte, und welche in dér Gegend des Bela-Potok ober Zsd jár gesammelt worden war. in dér Tat Agrostis alpina ist. Doch babé ieh erfahren, dass es seither niemanden gelungen ist, diese Pfianze an dem von Kötve a angegebenen Standorte wieder zu tinden. 23* 322 Eme Yerwechslung mit dér in dér Tátra verbreiteten A. rupestris ist umso leichter moglich. als mán aucli bei dieser Art an den Rispenásten liie u. da eine geringe Rauhheit bemerken kann, welehe auch an Herbarexemplaren zu konstatieren ist : doeh kann mán solclie Exemplare nicht für A. alpina haltén, dérén Raulilieit von ganz anderer Beschaffenheit ist. Agrostis alpina kommt nun sicher auf dem Felsgrat des Greiner's (2148 M.) in einer Meereshöhe von 2000 210o M. vor. Durch ihre mehr röt- lich-braunen und grösseren Aehrehen falit sie sofort auf; dass es sich hier nicht um A. rupestris handelt, beweist die rauh-borst- liclie Bekleidung sammtlicher Rispenástchen und die Ansatzstelle dér Granne. Auffallend bleibt es, dass diese Pflanze auf dem ganzen, ziemlicli ausgedehnten Xordostabhangen nirgends anders vorkommt, als auf den Felsgraten am Ralidé dér grasigen Ab- hange, wo die Felswánde so jah abstiirzen. Hier wáclist diese Pflanze in ziemlicher Menge, so dass ich sie auch für das von Dr. Degex redigierte Exsiccatenwerk : «Gramina Hungarica» ein- sammeln konnte. Eine sehr seltene Pflanze dér Béla-er Alpen ist auch Petro- callis pyrenaicu (L.) R. Br., welehe ich am 9. Aug. 1910 in Frucht an derselben Stelle wiedergefunden habé, wo sie Wahoenbf.ro (FI. Carp. Princ. 193) zuerst entdeckt hat. Bezüglich dér kleinen praba tomentosu Whlb. kann ich sammtliche von Ság. und Schneider angefiihrten Standorte (mit Ausnahme jenes im Felker-Tal) bestátigen ; ich habé sie von den Felsen des «Eisernen Thor»-es angefangen,1) bis zum Thörichten Gern in Felsspalten überall angetroffen. Centaurea alpestris Heg. ist meines Wissens aus dem Béla er Alpen nur von den Felsen des Drechslerhauschen-Tales bis zum «Roten Lehm » bekannt. Sie kommt aber spárlich auch ander- wárts vor, so habé ich sie neben dér grossen Höhle des Murán und an dér Javorinka-Wand ober Podspadj gesammelt. Schliesslich ervváhne ich noch ein interessantes Yorkommen von Cypripedium Calceolus L. in den Béla-er Alpen, wo diese Art in einer Höhe von c. 1250—1300 M. unter dem «Eisernen Thor» an dér linken Seite des Rotbaumgrundes am Fusse einer Felswand an beschatteten Stellen zahlreich vorkommt. Hier hat sie zuerst inéin Freund Prof. Dr. Győrffy István am 17. -Inni 1910 entdeckt, als er dórt nacli Molendoa Arten spahte; wir hát- ién unsere Freude an dieser schönen. ihre Bliitezeit gerade be- schliessenden Pflanze. *) Hier liat sie Dr. Győrffy gelegentlich eines gemeinschaftlichen Aus- fluges gefunden. 328 Újdonságok Erdély flórájából. Zwei Novitáten in dér Flóra Transsilvaniens. | Jíyárády E. Wyula (Késmárk). Herbáriumomban két olyan erdélyi növényfajt őrzök, ame- lyek tudomásom szerint Erdély- ből eddig nem voltak ismer- tetve, ennélfogva közlésükkel nagyobbodni fog Erdély flórá- j ána k fajgazdagsága. Ezen növények egyike a ( ’re- pis succisi fólia (Ar.r.) Tausch.. vagyis a Crepis hieracioides \V. K., melyet 1900; július 28-án igen viharos időben gyűjték egyetlen példányban a B.ucsees hegység Malajesti völgyében a menedékház fölött a Malajest gerincz falai tövében kb. 1600— 1650 m. magasságban. Annak idején a növényt különös, a tát- rai alakoktól eltérő vékony alakja és meze miatt nem tud- tam felismerni s nekem Dr. Degen A. úr volt szíves meghatározni. A buesecsi nö- vény szára és levelei majdnem csupaszok, felső szárlevelei 2X‘á-szor hosszabbak, mint a Magas-Tátrán termő alakoké ; világos zöld színűek, puhák és hajlékonyok. A fészekpik- kelyek is világos zöldek, majd- nem kopaszok s a kocsányaik- kal együtt alig finom molyho- sak s teljesen mirigytelenek. I n meinem Herbar Hegen zwei Siebenbürgische Pflanzenarten. welehe — rneines Wissens nach von dórt noch nicht publi- ziert wordén sind. Die eine ist Crepis suceisi- folia (Au..) Tausch. - Gr. hie- racioides \Y. et K., welehe ich am 28. Juli 1906 im Malajest- tal dér Bucseesgruppe, ober- haib des Schutzhauses in dér Hőbe von 1600 — 1650 m. in einem einzigen Exemplar ge- sammelt habé. Damals konnte ich diese Crepis wegen ihrer etwas abweichenden Tracht nicht erkennen. Herr Dr. A. von Degen war so gut mir die- selbe zu determinieren. Diese Pflanze hat einen beinahe völlig kah len Stengel und ebensolche Blátter; auch dieoberen Bllitter sind 2 — 3-mal langer,wie an dér Tátrapflanze, sie sind hellgrün, weich und biegsam. Die Ivöpf- chen Schuppen sind samt den Köpfchenstielen auch hellgrün, beinahe kahl, nur fein, sparlich wollig, driisenlos. Deshalb halté ich diese Pflanze für Crepis succ-isifolia var. nuda Bec.k. 324 Ezen tulajdonságainál fogva e bucsecsi növényt Crepis snc- cisi fólia (All.) Tausch. var. nuila (Gr. BF,cK.)-nek tartom. Minthogy én e növényt akkor még nem ismerve, mint kezdő botanikus csak egy példány- ban gyűjtöttem, kivánatos volna, hogy a Malajesti völgyben ku- tató botanikusok felkeressek és megerősítsék adatomat. A másik növény a Phaoa álpina L. = Astragalus pen- duliflorus La.m. a Rodnai Hava- sokból. Gyűjtöttem néhányat fejletlen termésű állapotban 1907. augusztus 14-én a Xagy- Korongyis havas gerinczén a « porta » közelében, és pedig a Senerillis carpafhica ( L. ) Hoi-t.m. termőhelyénél kissé le (Borbe- rek felőli oldalra), azután balra menve, meredek sziklafalak tö- vében. E hely magassága mint- i egy 1650 m. körül lehet. Ezen lelet különösen azért érdekes, mert egy még Baim- garte \ -töl eredő régi adatot Sluonkai az általa látott eredeti példány alapján az Oxytropis caiiipestrish.-hez vont (Emun Pl. Transs. p. 186). Por- cius is kifejezi munkáiban (FI. Phaner. distr. Naseud. 1881: 207 és Emun. St. phan. distr. Naszód. 1878. p. 17.) hogy a Rodnai Havasokban e növényt nem tudta fellelni. Nachdem ich diese Pflanze nur in einem einzigen Indivi- duum fand, wáre es sehr em- pfehlenswert, dicsen Fund im Malajesttal zu bestiitigen. Die zweite Ptlanze ist Vhaca álpina L. = Astragalus pen- duliftorus La.m. aus dem Rod- naer Gebirge. leli fand die- selbe mit noeh unentwickelten Frtichten am 14. August 1907 auf dem Nagy-Korondgyis in dér Nahe dér «Porta», von wo mán vöm Standorte dér Senecillis carpathica gégén das Borbere- ker Bad absteigt, am Fusse steiler Felswiinde. Dieser Fund ist insoferne interessant, als die iilteren An- gaben über das Yorkom mén diesel1 Art in Siebenbürgen, so jene von Baumgarten herstam- menden.von Simonkai (Enum. FI. Transs. p. 186) auf Grund dér gesehenen Originalexemplare zu Oxytropis campestris L. ge- zogeu werden. Aueh Poncn s giebt in seinen \\ erken über die Flóra dér Rodnaer Karpathen (Flóra Phaner. distr. Naseud. 1881 : 207 und Enum. St. phan. distr. Naszód. 1878 : 1 7) au. dass er sie nieht gefunden habé. 325 Alyssum linifolium Steph. Magyarországon és néhány adat Bácska flórájához. Alyssum linifolium Steph. in Ungarn und einige Beitráge zűr Flóra des Komitates Bács-Borog. Közli . ( prodán Gyula (Zom bor.) Bácsmegye délkeleti szögletében, a Tiszának a Dunába való szakadásánál fekszik a titeli fensík. Ez az ellipszisalakú típusos t'ensík meredek partjaival élesen válik ki a körülötte lévő mocsa- rakból. Míg ugyanis a mocsár területek 75 77 m. -nyíre vannak, addig a fensíkon 118—127 m. tenger feletti pontokkal találkozunk. Felszíne hepehupás, hullámos. Geológiáikig lősz alkotja, s ez leg- szebben van föltárva a Tisza partján, mely közvetlenül alatta folyik s magasabb vízálláskor erősen mossa lábát. A titeli fensíkon kevés növénygyűjtő fordult meg és ezek is inkább futólag. így a 70-es években Feichtinger Sándor láto- gatta meg és a titeli fensíkon, valamint más vidéken gyűjtött eredményeit: « Jelentés a Csajkások területén gyüjtött» stb. és «Torontál vármegye flórája » czímen adta közre. Több Ízben fordult meg rajta Zorkóczy Lajos újvidéki igazgató, aki Újvidék és kör- nyékének flóráját írta meg. Az újabb időben pedig Huszka Kovács óbecsei plébános látogatta meg, miről Bács-Bodrog vármegye mo- nográfiájában megjelent dolgozata tanúskodik. Magam a legalább két napos szünidőmnek nagyobb részét szintén a titeli fensík látogatására fordítom. Habár a Bácskának legfőbb pontjait többször is meglátogattam, a titeli fensíkra eddigelé csak három kirándulást tehettem, aminek az oka rossz vasúti összeköttetéseinkben rejlik. A múlt év húsvéti szünete alatt (roár- czius 22 26) Bácska dunamenti erdőinek növényeit tanulmá- nyoztam mely alkalommal a titeli fensíkra is elvetődtem. Titeltól a Tisza mentén hatalmas 50 m. magas függélyes lösz falak előtt elhaladva az első bevágásnál a fensík egy magas pontjára jutottam, ahol a következő növényeket gyűjtöttem : Alys- sum desertorum, (ragén pusilla , Holosteum umbellatum. Muscari racemosum, Androsace maxima. Veronica triphylla , ('are.r Schreberi , ('alepina Gór vini, Er ódium cicutarium, Erophila verna, Taraxueum corniculatum. Mielőtt gyűjtési területemet elhagytam volna, egy igénytelen kinézésű, hosszú koesánykájú és elliptikus beezöjű Alyssum-fé\e vonta magára figyelmemet. Abból a régi felfogásom- ból kiindulva, hogy egy ismeretlen vidéknek összes növényeit akár ismerem, akár nem, mind összegyűjtöm, ebből az Alyssum- ból is 4 szálat hoztam magammal. Hazaérve, mivel a rendelkezésemre álló könyvekben meg- felelő leírást nem találtam, jobb időkre tettem el. Á jobb idő nem sokáig késett. Ugyanis Dörfler csereegyletéből meghozattam az összes Alyssumokat. amelyek között Callier A.-tól a Herbárium Normale-ban 4211. sz. a. kiadott és Rossia. Tauria-ban gyűjtött Alyssum linifoliumban menten ráismertem titeli növényemre. Miután meglevő könyveimben hazai lelőhelyre nem akadtam, másnap levelet intéztem Dr. Degen A. egyet. m. tanár úrhoz kérve, hogy az Alyssum linifolium hazai termőhelyeit írná meg. Dk. Degen A. tanár úr kérő soraimra a következőket válaszolta : «Az Alyssum linifolium országunkban új. váratlan és meglepő fölfedezés, mert tudtommal innen közölve még nem lett®. Az Alyssum linifolium Stefhaa terjedésköre Nymán Sylloge Plorae Europaeae p. 203 szerint Hispánia, Illyria és Rossia mer. Az Illyriára vonatkozó adatot azonban már Conspectusában ki- hagyta. Kanitz, Brandza, valamint magam Dobrogeában is gyűj- töttem a cernavodai löszön. Ennek az érdekes növénynek a titeli fensíkon való előfor- dulását egészen természetesnek fogjuk találni akkor, ha ez érde- kes lösz fensík növényeit eg\ távolabb fekvő lősz területtel hason- lítjuk össze. Mivel magam a romániai Dobiogea terjedelmes lösz terüle- teit a múlt év nyarán és ez év tavaszán tanulmányoztam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy habár a két lősz terület jó távol esik egymástól, mindazonáltal tömegesen megjelenő növényei majd- nem ugyanazok. Mindakét lösz területen korán tavaszszal nő az Alyssum linifolium. Ranuncuhis orthoceras. (lugea pusilla, Muscari racemosum , Erophita ver na. Androsace ma.rima stb., később a Stipa capillata, Astragalus austriacus lé]) fel. Nyár közepén és végén a löszt kedvelő Triticum cristatum, majd loszt és homokot egyaránt kedvelő Tragus racemosus uralkodik, még később a Xeranthemum annuum és Kochia prostata vonják magukra figyel- münket tömeges megjelenésükkel. Megegyező növényei mindkét (a titeli és dobrogea-i) lösz területeknek még a következők: Andropogon Ischaemum. Meliea ciliota var. transilranica f. Holubyana , Bromus villosus , Poa bulbosa f. vivipara , P. compressa, Allium /távúm, A sphaerocephalum. SUene Otites. Diantlius pro- lifer , Arenaria serpyllifolia , Alyssum eálycinum, Erysinmm canes- cens, Berteroa incana. Rapistrum perenne , Astragalus Onobrychis. A. austriacus , Medicago mini ma. Agrimonia Eupatoria. Erodium cicutarium, Linum austriacum. Eupkorbia nicaeensis , Hypericum elegáns, Viola arvensis, Ealcaria Rivini, Orlaya grandipora Convol- vulus Cantabrica, Echium altissimum, Ajuga ( ’liamaepitys, Sideri- tis montana , Raima Aethiopis , Calamintha Acinos , Verőn ica orchidea , T . prostrata, Plantago lanceolata , A/thaea cannabina. Asperula Cynan- 327- chica, A. galioides , Gampanula sibiriea , Cotinus Coggyyria, Trago- pogon jioccosus. Centaurea arenaria , f. sólstitialis f. inter média. Artemisia scoparia, A. sericea , Tnula oculus Christi , Chondrilla juncea, Taraxacum serotinum. Ezek után az Alyssum linifolium-ot hazánk lősz területét kedvelő növényei közé sorozhatjuk. Ugyancsak Bács-Bodrog megyében, ahonnan ez a Magyar- országon eddig még ismeretlen növény előkerült, újabban a követ- kező növényeket találtam : Potamogeton gramineus L. Gombosnál a Dunában. Stipa pennata L. Jánoshalma és Vármegyehatár között fekvő homokos területeken. Phleum paniculatum Huns. Homokos és lősz területeken. Titeli fensíkon és Palicson. Molinia coerulea (L.) Mnch. Körözsi legelőkön Ludaspuszta közelében. Bromus vili os us (Gm.). Titeli fensíkon. Lolium temnlentum L. Vetések szélén Bácsordason. Irts arenaria W. K. Jánoshalma és \'ármeg\eliat;ir között fekvő homokos területeken. Pest-P.-S.-K.-K. megyében. Limodoram abortivum Sw. Futaki alsó erdőben. Epipactis rubiginosa (Ck.) Gaud. Jánoshalma homokos terü- letein. Quercus lanuginosa Lám. Bezdáni és bácsordasi erdőkben. A zombori Sikárában bokoralakban található. Adonis vemül is L Jánoshalma és \’ármegyehatár között fekvő homokos területeken, nagy tömegben. Pulsatilla montana (Hoppé) Reichk. Homokos felületeken. Jánoshalma és Vármegyehatár között. Ceratocephalus orthoceras DG. Lősz területeken. Titeli fen- síkon. Ranunctdus pedatus W. K. Xombor, a Ferencz-csatorna mentén. R. illyrieus L. Bezdáni erdőben, a Tulipános mocsár köze- lében. Calepina Corvini (All.) Desv. Ivatymár, Madaras és János- halma között a vasút mentén. Draba muralis L. Bezdáni erdő szélén. Alyssum tortuosum \V. K. Ludaspusztai homokos területen. A. commutatum (Heuff.) Jánoshalma és Terézhalma között, valamint Vármegyehatár állomása és Halas között, tehát Pest- P.-S.-K.-K. megyében. Genista hungariea Kern. Futaki erdőszélén. Anthyllis Yulneraria L. Regőce a vasút mentén. Trigonellu monspeljaca L. Homokos területeken. Madaras. Jánoshalma, Szabadka, Újvidéken a városi fürdőnél. 328 Moenchia manticci (L.) Baktl. Dernye és Tömör}7 -puszta közötti legelőkön a vasút mellett. Pólygala comosa Sghkuhr. Jánoshalma homokos területein. Cotinus Coggygria Scoi\ Titeli fensíkon a Tisza partján. Viola Kitaibeliana R. Scm. Homokos területeken. Újvidék, Szabadka. Jánoshalma. Peplis Portula L. Bezdáni erdő árteres helyein. Alkannu tinctoria (L.) Tausch. Homokbuczkákon. Jánoshalma, Terézhalma. Vármegyehatár állomás és Halas között, tehát, már Pest-P.-S.-K.-K. megyében. Limosella aquatica L. Bezdáni erdő mocsaraiban. Digitális ferruginea L. Bokrokban. Dern/e és Tomory-puszta között. Melampyrum barbatmu \V. K. Vetésekben. Dernye és Vajszka között. ('■ ephalaria transsilvaniea (L.) Schrad. Újvidék és Titel között a vasút mentén. Centaurea pannonira X banatica Wagn. Újvidék és Titel között a vasút mentén. Centaurea solstitialis f. intermedia Gugl. Ugyanott és a titeli fensíkon. C. borsodensis (pannonira X carniolica) Wag n. ( det : Wagner.) Zom bor a Sikaraerdő szélén. Hieracium l) Hoppeanum Schult. Ssp. testimoniale X. P. Zombor a Ferencz-csatorna mentén. H. Bauhini Schult. Ssp. Besserianum N. P. Zombor Ivonyo- vits szállási legelőkön. Ssp. fastigiatum Tsch. Ófutaki alsóerdő szélén. Ssp. hispidis&imum Rkh.m. Titeli fensíkon. Ssp. filiferum X. P. Apatini erdőszélén. II. raiblense Huter. Ludaspusztai homokos legelőkön. Kzen növénynek az Alföldön való előfordulása nagyon feltűnő, amennyi- ben Nágeli et Peter Hieracien Mittel-Europas-ba 598 old. a követ- kezőket találjuk: Ivarnten : Wischbachalp bei Raibl 1700 bis 1800 m. lég. Huter. Tehát Huter igen nagy magasságban szedte, míg nálunk 100—120 m. tengerszin feletti magasságban található. H. colodon Tausch. Madaras homokos buczkáin. Dér Verfasser berichtet im Obigen über die Entdeckung von Alyssum linifolium Steph. einer in Európa aus Russland, Spanien p Hieraciumokat Karl H. Zahn determinálta. Fáradozásáért fogadja hálás köszönetemet. und Rumanien bekannten Steppenpflanze. auf den Lösshügeln bei Titel in Südungarn, wo er diese Pflanze zu Ostern 1910 auf einer Erhebung des Titeler Lössplateau’s, ober dem Theissufer in Gesell- schaft dér auf Seite 325 des ungar. Textes angeführten Pflanzen gefun den hat. Bei dieser Gelegenheit weist dér Vert. auf die auffallende Übereinstimmung dér Hauptcomponenten dér síiduu- garischen Lössflora mit jener dér Dobrogea in Rumanien naeb, die er beide dureh Autopsie kennen gelernt hat. Zum Schlusse (p. 327 328) werden Beitráge zűr Flóra des Komitates Bács- Bodrog geliefert. Eine Besteigung des Mali Klek (1062 M i bei Ogulin am 7. August 1910 Kirándulás a Mali Klekre Ogulin mellett. Von Friedrich Morton (Zágráb). Am 7. August entsehloss ieh mich. den Klek zu besteigen - Von Ogulin aus ging ieh ungefánr eine Stunde in nordwestlicher Richtung bis zum Dorfe Turkovic-selo, auf welchem Wege vor allém das massenhafte Auftreten des prachtigen Eryngium ame- thystinum L. und in Hét* ken und Gebíisehen Astrantia croatica Tom.mas. (= A major L. var. illyrica Ború.) auffielen. In Turkovic- selo angelangt, durehsehritt ieh zunáehst in westsiidwestlicher Richtung ein hügeliges Terrain, das ea. 450—500 M. hoch dem Bergstocke an dér Nordseite vorgelagert ist. Es ist Weideboden, durehsetzt von isoliert stehenden Gebüschinseln, in dérén Schutze ieh folgende Pflanzen bemerkte: Pteridium aquilinum (L.) Kuiix., Epimedium alpinum L . Agtimonia Eiipatoria L., Circaea l/ite- tiana L., Gyclamen earopaeum L.. 7 eaerium chamaedris L., Salvia pratensis L . Oriyanam vulyare L., Verbascum niyrum L.. Vero- nica sp irata L., Melampyram nemorosum L. Die Gebiisehe waren hauptsaehlich zusanuuengesetzt aus: Pory/us aoellana L., Fagus silvaüca L.. Pirus yiraúer (L.) Borkh., Acer obtusatum Kit.. Crataega ■-? monogyna Jaco., Cornus sangainea L., Fraxinus Ornus L. Naeh Durcíuiuerung des ungefaiir 2 km. lángén Vorlandes begann ieh am Ostabhange des Kleinen Klek (Mali Klek) weglos hinaufzusteigen. Meine Absicht war es, die Vegetation des klei- nen Klek nur kursorisch zu beobaehten, um desto inehr Zeit föl- dié Eelspartien des Grossen verwenden zu können. Dér Weg begann sofort sehr steil anzusteigen. Zunáehst (500 — 000 M.) passierte ieh Buschwerk, hauptsachlieh aus Corylas avellana L. bestehend. Da die dazwisehen liegenden ^Mesengründe eben abgemiilit waren, konnte nur aus dem Xiederwuehse des Waldes einiges notiert werden: Nephrodiam Filix más ( L) Ricu. 830 mit dér forma erasa Döll., Polystichum lobatum íHuns.) Prksl., Scolopendrium valyare Sím.. Aram maculatum L., Ver af rum album L. ('évadiam eaespitosum Gilib , Sedum boloniense Lois., Aruncus silvester Kostel., Geránium Róbert ianam L., Orális ac&tosella L., Innám catharticum L.. Epilobium montanum L., Myosotis silva- tica (Ehrh.) Hoffm.. Salvia glutinosa L.. Solanum Dulcamara L , Digitális ambigaa L.. Asperula odorata L., A aristata L. r. Gáliam Mtollugo L., G. silvaticum L. (sehr I lüiifig bis zur Wald- grenze), Knautia dipsacifoha < Hőst.) Grem. et Gedr., Eupatorium cannábinum L., Lactuea maralis (L.) Fres., Prenanthes purpurea L. Bei einer Hölie von 600 M. begann das Gebüsch diurcli kraftigen Buciién wald ersetzt zu werden. dér — stellenweise urwaldartig — midi bis zu den ersten Kalkielsen des Kleinen Klek alsó bis zu einer Hblie von ungefalír 950 M. Seeliölie be- gleitete. Nur mühsam konnte icli mir in dem Gewirr und bei dér grossen Stei Iliéit des Ablianges einen Weg balmen. Nacli 21 3 stündigem Austiege gelangte icli au dér Hand des Kompasses aut' den nordvviifts verlaufenden Kamin des KI. Klek, aut' den icli in 900 M. Seeliölie gelangte. Zwiselien 600 und 900 M. sammelte icli im Walde folgende Arten: Paris qaadri fólia L.. Da.scub hypo- ylossam L., Polygonatam multiflor am (L.) All.. Convallariu majális L Actaea, spieata L., Anemone Hepatica L., Clematis Ved a L, Mercuriaiis peremiiá L.. Lollidéra Xylosteum L.. Daphne Mézereum L., Sárii cala europaea L., Gentiana asclepiadea L., Lamiam Orvala L., Kabaréja grandiflora (L.) Schltz. An einer kleinen Waldlichtimg bei 750 M. : Seneciq Fuchsii G m el., Arctiam nemorosum Lej. (beide in üppigster Entwieklung). Zwiselien 800 und 000 M. fanden sicli : huzala silvatica (Semís.) Gaüd., Gardamine baloife>a (L.) Cr., ( '. polyphylla W, K., Arrabis Turrita L. var. glabra. Laserpitium marginatuia W. K., Stachys álpina L., Atropa Belladonna L. (in rnannshohen Exeni- ]) híren), Latináén squamaria L., Adenostyles glabra (Mill.J DC., Cirsium Erisithales (L.) Sc.op. leli ging nun aut dem Hűeken in südliclier Riehtung gégén den Gipfel des Kleinen Klek, bis mir durcb eine senkreclite Fels- wand in 950 M. Seehöhe dér Weg abgesehnitten wurde. Aut dem \\ ege langs des Rückens konnten beobaclitet werden : Asplenium Pata ma varia L., Calamagrostis varia (Schrah.) Hőst. (sehr haufig), Chrysanthemum corymbosurn L. Die Felswand bildete zugleich die Grenze für den geschlosse- nen mit wenigen Exemplaren vöm Abies alba Mii I. durehsetzten Buschenwald, dér síeli nun bald auíiöste, mn sicli bei 1000 m. in Buchwerk zu verlieren. Hier zeigte sicli eine üppige Vegetation. Am Fusse des Kalkfelsens fand ich : SUene vulgáris (Mnch.) Garcke. var. sapoiiariaefolta Schott. 381 Astrantia eroatica Tommas. (bildete einen weissen Teppich), Scroph/daria laciniata \\ . K., Gampanula Scheuchzeri Vill., G. Trachélium L. Phyteuma nigrurn Schm. ? An den Felsen in einer Hölie von 950 — 970 M. sammelte ich: Cystopteris fragilis (L.) Bernh., Aspelinum Huta muraria L., Moehringia muscosa L., ( ’orydalis ochroleuca Koch. (seln- Jiiiufig), Primula Kitaibeliana Schott. (hiiutig), Hieracium glaucum All. (liiiufig). Ich umging min die Felswand in westlicher Richtung und stieg von Nordostwesten zu den beiden Kalkspitzen des Klemen Klek (1062 M. an. Üppige voralpine Wiesen mit untermengten Kalkfelsen führten fást senkrecht hinauf. Xeu beobachtet wurden : Allium Victorialis L. Epipactis atropurpurea Raf., Dorycnium germanicum Gre.mll, Lotus corniculatus L., Laserpitium Siler L.. Rhadudendron hirsutum L. (noch einzelne Blüten), Scabiosa lucida Vill., Senecio abrotonifolius L., Carduus carduelis (L.) Gren. Am Gipfel des Kleinen Klek angelangt, entwickelte síeli teils zwischen Graswuchs, teils auf den Kalkfelsen eine üppige Vegetation. Es seien genannt : Festuca pungens Kit., Aidhericum ramosum L. Allium Victorialis L., Dianthus xdvestris Wulf (— D. inodorus L.), I). munspessu- lanus L. Potentilla cmdesceus L. (sehr liáufig), Hacquetia Epipactis (Sc.oij.) DC., Rhododendrov hirsutum L., Ericu carnea L., Cynanchum Vincetoxicum (L. Pers., 'leucrium montanum L., Brunella grandiftora (L.) Jacq., Stackys subcrenata Yis., Glohidaria cordifolia L., Scabiosa sileni fólia W. K. ! Aster Amellus L., Achillea Cl a venne L. (selír liaufig). Meine Absicht war es mm, liings (les mit t'ast undurchdring- liehem Gebüseh besetzfen Verbindungskammes des Grossen und Ivleinen Klek (Podklek) in südöstlicher Ricbtung zum Felsengipfel des Grossen Klek vorzudringen und diesen eingehend zu unter- suelien. Alléin es lilieb beim Wollen. Um llh 30' Vormittag zog eiii Gewitter lierauf, das ich 2 Stuiiden auf midi niederströmen liess. A Is ich aber feststellte, dass es nur das Vorspiel zu einem Land- regen war, sáli ieli mich genötigt, auf den Grossen Klek, mithin auf Seseli Malyi und andere inferessanfe Pfianzen zu verziclifen und stieg weglos in einer steilen Holzrinne an dér Nordseiíe zw. Grossem und KI. Klek ab. Bis 800 M. begleitefe mich noch eine üppige voralpine Wiese, auf dér ich im sfrömenden Regen beobachtefe: Asparagus tenuifolius Lám., Thalietrum aquilegifolium L., Aconitum Vulparia Ken a., Gentiana symphyandra Murb., Cy nanduim Vinceloxicum (L.) Pers., Brunélla grandi flóra (L.) Jacq., Gampanula thyrsoide.a L. Bei 80<> M. sefzte wieder Buchwaldein, dér mich bis in die Gebüsehregionen begleitefe. Ich nofierfe: Xephrodi um Robertianum (Hoffm.) Prantl., Dactylis glomerata L.. Anthericum ramosum L., Melandrium rubrum Garcke.. Lunaria rediniva L., Aruncus silvester Kostel., Dorcynium germanicum (Ghemli.) Roi’Y., Euphorbia Cyparissias L., Primula vulgáris Hros., Brunélla v Agaris L.. Lamium luteum (Huns.) Krock., Stachy officinalis (L.) Trevis., Satureja vulgáris (L.) Fritsch. Atropa Belladonna L., Scrophularia nodosa L., Gampanula Trachelium L., Adenostyles glabra (Mill.) DC., Bellis perennis L., Adiillea .1 li/lefolium L. Um 4'1 langte ieli wieder in Turkovic selo an, wo das Aus- winden dér Kleider die Exkursion bescliloss. Xachfolgende Enumeratio muscorum a Gy. E. Nyárády in Hungária, Halicia. Bosnia etc. alibique collectorum. Auctore : 1. < > yöi'ff'y (Lőcse). Alábbi felsorolás ama mohok jegyzékét foglalja magába, amelyeket Nyárády E. Gy. (Kés- márk) barátom több rendbeli, különböző helyekre tett kirán- dulásai alkalmával gyűjtött, s amelyek hozzám kerültek feldolgozásra. A gyűjtött mo- hok legnagyobb része közön- séges, de akad néhány érdekes alak is közöttük : több meg bryologiailag át nem kutatott területről ered. Helykimélés szempontjából termőhelyek szerint sorolom fel a mohokat s a könnyebb kezelhetősége kedvéért ABC sorrendben. Kedves kötelességemnek tar- tom, hogy C. WariXstorf (Schö- neberg - Friedenau) úrnak a Sphagnumok meghatározásáért és W. Mönkemeyeii (Leipzig) úrnak ama lekötelező szives- ségéért, hogy több mohát meg- határozni kegyeskedtek, vala- mint Nyárády E. Gy. barátom- nak az anyag szíves átenge- déséért, hálás köszönetemet fejezzem ki. Az alább következő felsoro- lásból, mint érdekesebb adatok, Enumeration enthált die Moose, welchemein Freund E. Gy. Nyárády (Kés- márk) auf mehreren Excur- sionen gesaminelt hat und welche er mir zűr Bearbeitung iibersaudte. Obzwar dergröBere Teil dér Ausbeute aus ver- breiteten Arten besteht, und nur einige interessantere Arten darunter sind. ziihle ich sie allé auf. da sie von bryologisch noch niclit oder wenig durch- forschten Gebieten stammen. Die einzelnen Arten sitid im folgenden den Standorten nach gruppiert und dér leichteren Uebersicht wegen in alphabe- tiseher Reihenfolge angeführt. Es ist mir eine angenehme Pflicht, den Herren Carl Warnstore (Sehöneberg-Frie- denau) und Wilhei.m MAnke- meyek (Leipzig) meinen besten Dank fíir die Determination dér Sphagna. respektive für die Bestimmung mebrerer kri- tiseher Arten auszusprechen : sowie auch meinem Freund E. Gy. Nyárády für die Über- lassung des Materiales. Interessantere Arten sind föl gén de : Schwágr.. Eurh ynch iuvi kiemelendők ezek: Aulacomnium turgidum (AVahlenr. Sehleichen (Hedw. fii.) Lorextz. Hazánk Flórájára új adatok Neu für die Flóra Ungarns a következők: sind folgende Varietaten: Drepanocladus Sendtneri (Sc.hi.mp.) W arxst. var. Wilsoni Schi.mp., Plagiothecium Buthei Llmpr. et var. rúpia coki Li.mpr., Sphagnum cuspidatum (Ehrh.) Warnst. var. plumulosa Schpr. T. Hungária. AJ Nagy -Alföld. — Ung. Grosse Tiet'ebene. Gora. Pest-Pilis-Solt. In ditione u r b i s Buda- pest. in monte «Sashegv». S. Dolomit, A. 250 M. s. m. 1904. 4. IV.: Amblystegium serpens (L.) Br. Eur. c. frct. ; Brachythecium salebrosum (Hoffm.) Br. Elír. ster. ; fír. vélutinum (L.) Br. Eur. c. frct. et var y) intricata Br. Elír.: jEnealypta vulgáris (Hedw.) Hoffm. c. frct.]1); Pterygoneurum lamellatum (Linók.) Jur. c. frct. B) Délmagyarország. — Siidungarn. Gora. Ivrassó-Szörény. In monte Domugled ad balneas H e r c u 1 i s (Herkules f ü r d ö). S. calx., A. 1 ! 00 M. 1907. 1. VII.: [Ctenidium mollusc-um (Hedw.) Mitt.3) ster.; Neckera crispa (L.) Hedw.3) ster.] C) Transsilvania. — Erdély. In t r a c t u p a g i M aroskecze(Co m. T o r d a- A ranyos) S. diluvium, A. 27o M. 1907. 19. IV.: Brachythecium salebrosvm (Hoffm.) Br. Eur. ster.); Fissidens taxifolius (L.) Hedw ster.; Mnium cuspidatum (L. ex p. Schreb.) Leyss. ster., Thyidium tamariscinum (Hedw.) Br. Eur. ster. G o m. F o g a r a s, A I p e s F o g a r a s i e n s e s, in v a 1 1 e «Valea Vista maré# s u p r a p a g u m F e 1 s ő-V i s t. S. Gneiss, A. cca 900 — 1100 M. 1908. 12. Vili.. Fontinalis antipyretica L. ster., hothecium myurum (L.) Poldich c. frct, Marchantia polymor/ ha L. c. frct., Mnium und il- latúm L. ster.. Tortula ruralis (L.) Ehrii. ster. C o m. B r a s s ó. In valle«Malajestivölg y» m o n t i s Bucsecs. S. Conglomeratum. A. 180o M. 19i'6. 28. VII.: Dicranum scoparium (L.) Hedw. c. frct. C o m. B e s z t e r c z e - N a s z ó d. A 1 p e s R odnaénse s, in monte Ünökő (Inén). S. Gneiss, A. 2280 M. 1907. 15. VIII. [Oligotrichum hercynicum (Ehrh ) Lám. et De Gand. c. frct., Polytriclium alpinum L.]4). Alpes Rodnaenses, ad i'ipas lacus «Laala tó» A. 900 M. 1907. 15. VIII. Drepanocladus uncinatus (Hedw.) Warnst. c. frct., [Philo- notis fontana (L.) Brid.]5). Com. Háromszék. In sphagneto «Mohos tó» no- •) Simkovics in M. N. L. III. 187Í) : ö no. 80 2) Dr. A. v. Degi'.n : Die Floru von Herkulesbe d. Hudapest, 1001 : 15. Dr. Degen 1. c. : 15; Dr. J. Roll in «Hedwigia» XLI. 1002: 21li. ') Matouschek in M. B. L. IV. 1005 : 80, lég. Dr. Degen. ■| Matofschek in M. B. L. IV. 1005 : 81, lég. Dr. Df.gfn. 335 minato, in tractu lacus «Szent Anna tó» A. 1050 M. 1908. 24. VIII.: Sphagnum cuspidatum (Ehrh.) Warnst. var. plumuloSa Sc.hpr. ster. N e u t' ü r Unga r n ! Com. Csik. In monte «Öes.émtetö» supra pagum C si k-B a 1 án b á n y a. S. calx, A. 1708 M. 1908. 23. VIII.: [Encalypta vulgáris (Hedw.1 Hokim. c. frct.]0) Hylocomium triquetrum (Íj.) Br. Eur. ster., Pólytrichum alpinum L. c. frct. In monte X a g y-H a g y más s u p r a p a g u m C s i k- B alánbánya. S. calx. A. 1780 M. 1908. 23. VIII. [Tortella tortuosa (L.) Limpr. c. frct.J6). D) Magas-Tálra. Hohe-Tátra. Com. S z e p e s. In valle «K i s t a r p a t a k i v ö 1 g y ». S. Gránit, A. 10-1800 M. 1907. 23. VII.: [Bartramia ithyphylla (Hall.) Brid. c. frct., Pólytrichum alyinum L. c. frct.]7). Ibidéin, in tractu «T é r v - m e n e d é k h á z». S. gránit A. 2032 m. 1908. 24. V.: Bryum argenteum L. c. frct. copiose, Funaria hygrometrica (L.) SlBTH. AdbalneasTátr a-L o m n i c z. S. Gránit, A. 950 — 1100 m. 1905. 24. IV.: D icranum scogarium (L.) Hedw. c. frct. — Eurhynchium Schleicheri (Hedw. fii.) Lorkntz c. frct. Xeu für die Hohe- Tátra. — hurh. striatnm (Schreb.) Schlmp. ; Hylocomium Schre- heri (Willd.) De Xot. c. frct.; Hyl. spl ndens (Dill. Hedw.) Br. Elír. c. frct.; Hyl. triquetrum (L.) Br. Eur. ster.: Ponogatum urnigerum (L.) P. Beauv. c. frct., Pólytrichum juniperinum Willd. c. frct, Pólytr. piliferum Schreb. c. frct. et var. (3 ) Hoppéi (Horxsch.) R 'Bénii. c. frct.: Uhacomitrium canescens (Weis , Tlmm.) Brid. ster., Phac. mierocarpum (Schrad.) Brid. ster., Stephanina complnnata (L.) O. Ivuntzk c. frct., Tortula ruralis (L.) Ehrh. ster. In tractu Késmárki Itató (« K e s m arke r T ránk e»). S. gránit et diluvium. A. 908. M. 1905. 14. V. : Brachythecium velntinum (L.) Br. Eur. c. frct., ('eredődön purpureus (L.) Brid. c. frct., 1) icranum montanum in socio Dicrani pagellaris ; Eurhynchium striatum (Schreb.) Schlmp. ster., Hylocomium triquetrum (L.) Br. Eur. ster. Pólytrichum commune y.) L. ster. Pólytr. juniperinum Willd. c. frct. In tér Késmárk et Tátra ház a, ad ripas rivi Fehér víz. S. Diluvium, A. 700 M. 19(>0. 22. IV.: Acrocladium cuspidatum (L.) Hindii, ster., Drepanocladus ■>Y ö) Matouschek in M. B. L. II. 1! 03 : L(iO, leíí- Dr. Df.gen. 7) Chaluhinski Emim. musc. frond. Tatr. 1S8U : 97—98, 10U. 338 Sendtneri (Schjmp.) Warnst var. Milsoni 8chimp. Bisher nur von Krupa8) an dér nördliehen Seite dér Hohen-Tátra gesaramelt. Intei- Tátraháza e t Lersch-villa. S. Diluvium, A. 780 M. 1907. 22. IX.: [Pólytrichum commune x L. var. 3) uliginosa Hűben. c. frct.]9) ín tractu Barlangliget, ad cavernas calcareas «Bélai cseppkőbarlang (Tropf steinhöhle) » S. calx. A. 900 M. 1907. 12. IX.: Cténidium molluscum (Hedw.) Mitten ster., Dicranum sco- parium (L.) Heí>\v. c. frct., Encalypta contorta (Wulp.) Lindb. c. frct., Hylocomium splendens (Dill., Hedw.) Br. Eur. c. frct., Hyl. triquetrum (L.) Br. Eur. ster., Neckera crispa (L.) Hedw. c. frct.; Playiopus Oederi (Guxn.) Li.mpr. c. frct., Timmia austriaca Hedw. c. frct. Alpes Belaenses, in valle «W as s er s c h 1 i/c h t». S. calx, A. 800—900 M. 1907. 14. VI.: Dicranum scoparium ( L. i Hedw. c. frct.. Distichium capilla- ceurn ( Sw.) Br. Eur. c. frct.; Ditrichum fiexicanle (Schle ch.) Ha.mpe c. frct., Eurhynchium slriatum (Schreb.) Schi.mp., Hylocomium splendens (Dill., Hedw.) Br. Eur. ster., Tortella fortuosa (L.) Limp. c. frct. Ad r i p a s r i v i Rothbach in tractu p ág i Felső- Erdőfalu (Alt- Walddorf). S. humus turfosa, A. 73o M. 1906. 19. VIII.: Sphaynum subbicolor Hpe c. frct. Ad ripas rivi aKisszalóki patak». 8. Diluvium, A. 764 M. 19<>8. 20. IX.: Pogonatum nanuvi (Hedw.) P. Beauv., Sphagnum Girgensohnii Kuss. var. robusta Warnst. ster.: In valle «Vordere K u p f er s eh a ch t e n t a 1» = Elülső R é z a k n á k ad ripas 1 a c u u m « Fehér t a v a k» (Weisse Seen). 8. turfa, A. 1613 M. 19(>8. 9. VII.: Sphagnum fuscum H. v. Klixogr. «eine palleseente Form». Warnst. (in litt). In valle 1 a c u s K é S m á r k i Z ö 1 d t ó (Késmárké r G r ünersee) a d ripas 1 a c u s K. Zöldi ő. S. gránit, A. 1538 M. 1907. 9. VII.: [Dicranum Starkei W. & M. c. frct.. Pólytrichum álpinum L. c. frct.]10) Alpes Belaenses, loco «F a i x t i s z t á s» (Faix- blösse) dicto niont is Stierberg. 8. calx. A. 1300 M. 1907. 12. IX.: Dicranum scoparium (L.) Hedw. c. frct., Metzgeria pubescens 8) -J. Krupa in Sprawozd. XVI. 1882 : (201). ») M. B. L. VIII 1900 : 40. 1IJ) Dr. J. Költ. in «Hed\vigia», XLIII. : 133, 135. 337 Raddi in socio Hylccomii splendentis , [Sphaynum quinquefarium Braithw.) Warnst. var. rosea Warkst. c. frct.]11). Á 1 p e s Belaénses, in valle «D r e c h s 1 e r h a u s- c]ien» dicto. S. cal<\ A. 1500 M. 1905. 26. VII.: Ditrichum fiexicaule (Schlejch.) Hampe stér.. Homalothecium sericeum (L.) Br. Elír. ster., Hylocomi um rugosum (Ehp.h). De Nőt. ster., Torteüa tortuosa (L.) Limpr. ster. I n valló «T i ét e r G r u n d» nominato, i n t e r S t i e r- berg et Stössclien, S. Permquarzit, A. 700 800 M. 1905. 14. V.: Geratodon purpureus (L.) Bum. c. frct.., Cratoneurum com- mutatum Hedw. fo. ; Craton. falcatum (Brid.) Roth ster. et ( 'talon, falcatum in irrigatum t r a n s i e n s ; Dicranum scopariam ( L.) Hedw. c. frct., Hedwigiu albicans (Web.) Lindb. c. frct., Hypnum Crista-castrensis L. ster., Hypn. cupressifovme var. fűi farmi*, Plagiochila asplenioides L. ster. Pölytrichum juniperinum Wit.lu. c. frct., Sphaynum quinquefarium (Braithw.) W. var. viridis W. ster. I n monte S t i e r b e r g, 1 o c o « V a s k a p u » (S k a 1 n e Wrota = Ki ser ne s Tor) nominato. S. calx. A. 1603 M. 1907. 30. V.: Dicranum scopariam (L.) Hedw. c. frct. et var. curvula Brid., Plagiopus Oederi (Gunn.) Limpr. c. frct., fPolytrichum alpi- num L. c frct.]. In valle « V o r d e r e Kupferschii eh testál, 1 o c o « V örös agya g» (= R o t h e r Lehm = Czerwony g 1 i n a) dicto. A. c. 1000 M. 1905. 26. VII.: Metzgeria pubescens Raddi ster. Ad pedem montis «S t ö s s c h e n». Substr. quarcit, A. 13-1400 M. 1905. 4. VI.: Dicranum longifolium Khrh. ster., Hypnum Crista-castrensis L. ster., Pölytrichum commune y. L ster. In valle rivi «Kőpatak» (Steinbach), in silvis abietinis. S. diluvium, A. c. 750 M. 19< ► >. 21. IV.: Pölytrichum piliferum Schreb. c. frct. Com. L i p t ó. In valle « M 1 y n i c a » supra lacu «Csorba tó» S. gránit, A. 15 — 1800 M. 1907. 7. VII.: Bryum pseudotriquetrum (Hedw. ex p.) Schwagr. c. frct., Philonotis fontana (L.) Brid. c. frct., Polyímchum alpinum L. c. frct. Ad ripas lacus «P o p r á d i 1 6 » ( P o p p e r S e e) i n valle «Mengus falvi v ö 1 g y». S. gránit. A. 1503 M. 1 905. 27. Vili.: [ Dicranum fuscescens Türn. c. frct., Hylocomium splendens (Dill., Hedw.) Br. Elír. ster.]12'. “) M. B. L. VIII. 1009 : 234. 1S) Chalubinski : Emim. nmsc. fronti. Tatr. 1 SS(i : 24. 24* 338 Ad ripas lacus «Cs orba tó» (Csór bér Sec), in valle «M e n g u s f a 1 v i völgv» S. gránit, A. 13ől M. 1905 27. Vili.: Dicranum longifolium Ehrh. ster., Hylocomium Schreberi (Willd.) De Nőt., Hyl. splendens (Dill., Hedw.) Br. Eur., Hyl. triquetrum (L. ) Br. Eur., Polytrichum str/ctum Banks c. írét., Rhacomitrium sudeticum (Fk.) Br. Eur., Sphaynum acutifolium Ehrh. var. pallescens V. ster., II ebem nutans (Sc.hreb.) Hedw. var. C) longiseta (Búid.) Hűben. e. frct. C o ni. 8 z e p e s. In c a c u m i n e m o n t i s « J é g v ö 1 g y i esne s» (E i s t a I e r 8 p i t z e) 8. gránit, A. 240< ) — 260( » M. 1907 15. IX. 1908. 24. V.: Aulacomnium turgidum ( V ahle.nb.) Schwagr. ster. Xur von Vahlenbero13) (bei den Hinzenseen) und von Limpricht14) (am Polniseher Kamra) gesammelt. — (iymnomitrium eoralloides Nees ab Esenb. : Plagwthecium P üthet Limpr. var. rupineóla Limpr. Aus Ungarn bisher nur von Péterit15) mitgeteilt. — Polytrichum alpinum L. c. frct., Polytr. sexangulare Floerke ster. In valle «Ha.ndel völgy* inter Furkota-p atak et Zöld-tó (Grüner See) montis Kriván. 8. gránit, A. c. 1600—1800 M. 1908. 22. VII.: Cynodontium gracilescens (Web & Mohr.) Schi.mp. e. frct., H yi műm Crista-castrensis L. ster. In valle «Felkai völgy» (Fel kér Tál), in silvis. S. gránit. A. cca 1300 M. 1905. 22. VI.: Brachythecium rivulare Br. Eur. ster.. Dicranum longifolium Ehrh. ster., Hypnum Prista-castrensis L. ster. In valle «Felkai völgy», in parte «B 1 u m e li- ga rten» nőm inata. S. gránit. A. 1650—1700 M. 1907. 4. IX.: [Rhacomitrium mierocarpnm (Schrad.) Bhid. c. frct.l* 1 11'). Tatra galiciensis. In valle «K o s c i e 1 i s k o-T a 1», in parte ga I i ciensi. S. calx, A. eca 1200—1300 M. 1907 31. VII.: [ Bartramia Halleriana (Hedw.) Hedw. c. frct., Bartr. pomi- formis (L. ex p.) Hedw. c. frct., Distichium capillaceum (L.) Br. Eur.17) c. frct., Pseudóleskea atrovirens (Dicks.) Br Eur.]18), Tortella tortuosa (L.) Limpr. c. frct. In valle «Kamenist a-v ölgy» Tátráé L ip t ó e n s i s. 8. gránit, A. 890 M. 1907. 31. VII. : Rhacomitrium canescens (Weis, Timm.) Bhid. c. frct. E) In territorio montis «Lőcse-Lublói hegység». 11 Gg. Wahlenberg : Flóra carp. princ. 1811:350 no. 11 13. M) 52. Jahr.-Ber. d. Schles. Ges. f. vat. Cultur. 1875 : 131. 1 •’) Péterfi in Terin. tud. Közlöny L1I. 1899. Pótf. : 199—200. I6j Chalubinski : Grimmieae Tatreuses. 1882: 107. 11 ) R- Fritze u. Dr. H. 1i.se im Z. B. G. XX. 1870 : 13. ,8) Bbenda : 14. C o m. S z e p e s. In t e r S e 1 z e n b e r g e t J a n k o v e c z. A. 1170 M. 1908. 10. V.; Polytrichum commune « L. Ad r i p a s «Kénfürdő-patak» (= Schwefelbad- Baeh). 1908. 10. V. : Bartramia pomiformis (L. ex p.) Hedw. e. frct., Catharinaea undulata (L.) W. & M. c. frct., Tortula subulata (L.) Hedw. c. frét. I n t r a c t u o pp i d i Késmárk, in s i i v a «H o s s z u- erdő» (Lángé Wald). S. diluvium, A. 690 M. 19<>5. 2. IV, 1907. 1. V.: Anomodon attenuatus (Schreb.) Hűben, ster., Aulacomnium pólus tre var. (ü) imbricata Br. Eur. ster., Brachythecium velutinum (L.) Br. Eur. c. frct. et var. y) intricata (Hedw.) Br. Eur., Catha- rinaea undulata (L.) Web. & Mohi; c. frct., et var. minor (Hedw.) Web & Mohr, c. frct. et var. polycarpa 0. -Jaap. [Climacium dendroides (Dili.., L.) W. & M. ster. |19), Dicrunmu scopurium (L.) Hedw. ster., Eurhynchium striatum (Schreb.) Scuimp., [Fissidens taxifolius (L.) Hedw. ster.]20). Funaria hygrometrica (L.) Sibth. c. frct., Homalia frichomanotdes (Schreb.) Br. Eur, c. frct., Hyloeo- mium splendens (Dill., Hedw.) Br. Eur. ster.; Hyl. squarrosum (L.) Br. Eur. ster.. Hypnum cupressiforme L. var., Leskea poly- carpa Ehrh. c. frct., Madofheca platyphylla X. ab E ster., Mar- chantia polymorpha L. rT, $ ; Metzgeria furcata L. ster., Mniurn undulatwn (L.) Weis. ster., Plagiothecium Roeseanam (Hampe) Br. Eur. fo . propagál ifera R. Ruthe ; Plagioth. Pufiiéi Limpr., Poly- trichum commune x L. c. frct. In t r a c t u o p p i d i L e i b i c z, i n v a 1 le « K é n f ii r d ő » (S eh w e f e 1 b ad) diéta. A. 1163. 1906. 20. V.: Ceratodon purpuré. un (L.) Brid. c. frct., Hylocomium splendens (Dill., Hedw.) Br. Eur. c. frct., Hyloc. squarrosum (L.) Br. ster., Hyloc. triquetrum (L.) Br. Eur. ster.. Polytrichum commune x L. c. frct. I n t rác tu o p p i d i K é s m á r k. 1 o c o « G rátzseifen » dicto. S. humus A. 700 M. 1905. 16. IV.: Cratoneurum falcatum (Brid.) Roth ster. Encalypta vulgáris (Hedw.) Hoffm. c. frct. I n tractu o p p i d i K é s ni á r k, i n v a 1 1 e «M é 1 v á r o k» (T i ef ergrun d) nominata. S. diluvium, A. 650 M. 1905. II. V. : Fontinalis antipyretica L. ster., Hypnum aduncum Hedw., Philonotis fontana (L.) Brid. ster. Inter Késmárk e t T á t r a li á z a. S. diluvium, A. 690 M. 1905. 12. IV., 20. V.: Anomodon attenuatus (Schreb.) Hűben, ster., Ceratodon pur- pureus (L.) Brid. c. frct., Marchantia polymorpha L. 1!l) Hazslixszky in /. B. G. V. 1855 : 773. 30) Wahlenbkrg FI. carp. princ. 1811 : 312 no. 1111. 340 In tractu oppidi Késmárk, Joco uliginoso p r o p e vasúti állomás (Bahn-Statio n). S. diluvium, A. 626 M. 1905. 11. VI.: Marchantia golymorphu L. b ) fontana. Orthotrichum anomalum Hedw. c. frct., Philonotis fontana (L.) Brio. ster.. Stephanina complanata (u.) 0. Kuntze ster. In tractuoppidiKés m á r k, a d r i p a s r i v i « F e k é r- v i z» W e i s s w a s s e r. S. diluvium, A. 626. M. 1905. 25. VI. : Hypnuvn Lindbergii (Lixdb.) Mi it. ster.. Mniobryum albicans (Wahlenb.) Limpr. ster.. Mnium undulatum (L.) Weis. ster. I n tractu o p p i d i Kés m á r k, m o n t e «D ii r r e r b e r g» nominata. A. 720 M. Sandstein. 1905. 29. IX.: Thyidium abietinum (Dill., L.) Br. Eur. ster. I n m o n t e « J e r u z s á 1 e m heg y » (J erusalembe r g) nominata oppidi Késmárk. A. 690 M., S. Sandstein. 1905. 5. V.: 1 hyidium abietinum (Dill., L.) Br. Eur. ster. I n t r a e t u oppidi Kés m á r k, s i 1 v a « L e i b i c z i erdö» diéta. A. 700 M., S. Sandstein. 1906.: Bartramia pomiformis (L. ex p.) Hedw. e. frct. In m o n t e «G a 1 g e n b e r g» oppidi Kés má r k. A. 710 M. S. Sandstein. 1905. 10. IX.: Thyidium abietinum (Dill.. L.) Br. eur. ster. I n m o n t e «G o 1 d s b e r g » oppidi Késmárk. S. liumus -j- Sandstein. A. 750 M. 1905. 29. IV.: Bartramia pomiformis (L. ex p.) Hedw. c. frct , Brachythecium velutinum (L ) Br. Eur. var. y) intricata (Henw.) Br. Eur. c. frct.. Bryum caespiticium (L.) c. frct., Catharinaea undulata (L.) W. et M. c. frct. et var. polycarpa 0. Jaap c. frct., Ceratodon purpureus (L.) Bp.id. c. frct. Fegatella conica L., Funaria hygrometrica (L.) Sibth. c. frct., Hyloeomium Schreberi ( Willd.) De Xot., Marchantia polymorpha L., Mnium cuspidatum (L. ex p.) Schreb., Leyss. c. frct., Polytrichum juniperinum Willd. c. frct. In tractu p ági Rókus z, l o c o uliginoso & R o h r- wiesen» dicto. A. 740 750 M. 1906. 4. X.: Acroeladium cuspidatum (L). Lunub. c. frct., Ceratodon pur- pureus (L.) Brid. c. frct., Drepanocladus aduncus aff. var. graci- lescens , Funaria, hygrometrica (L.) Sibth e. frct., Polytrichum strictum Banks c. frct. In tractu oppidi P o piád. in monte S c h 1 ö s s- clien nominata. S. Melaphyr, A. 922 M. 1906. 12. V.: Bartramia pomiformis (L. ex p.) Hedw. c. frct., Hedwigia albicans (Web) Lindb. c. frct., Leucodon sciuroides (L.) Schwágr. ster.; Schistidium apocarpum (L.) Br. Eur. c. frct.. Thyidium abieti- num (Dill., L.) Br. Eur. ster., Törtül a subulata (L.) Hedw. c. frct. In tractu oppidi Pop rád, ad b a 1 n e a s « V i r á g o s- völgy» (Blu mén tál). S. Melaphyr, A. 757. M. 1906. 12. V. : 341 Polyti ichi(m commune x L. c. fret. In ti'actu oppidi Szepes váralj a, in monte Drevenyik: S. calx, A. ül 2 M. 1907. 16. V. : Honcálotheeium Phdippeanum (Spruce) Br. Eur. c. frct. A t y p o difiért séta aspera q u o n i a ra carpophorus non s o 1 u m in a p i c e — úti apud typum — s e cl e t i a m in ornni parte duplicibus p a p i 1 1 is numerosisob- tectus salebrosusque est. F) In territorio montis Alacsony-Tátra (Xiedere-Tátra). In valle «H e r n á d - á 1 1 ö r é s» , i n t e r p a g o s S z e- pes-Sümeg et Lótan falva, S. calx. A. 500 M. 1907. 12. V. : Ctenidium mólluscum Hedw. ster.. Dicranum scoparium (L.) Hedw. ster.. Ditrichum flexieaule (Sc.hleich.) Hampe ster ,,Fegatella conica L.. Hylocomium Schreberi (Willd.) De Nőt., Hgloc. splen- dens (Dill.. Hedw.) Br. Eur. Híjloc. squarrosum (L.) Br. Eur. ster., Hyloe. triquetrum (L.) Br. Eur. c. frct., Metzgeria pubescens Raddi, A eckera crispa ÍL.) Hedw. ster.. Plagioehila asplenioides (L.) ster.. Píagiopus Oederi (Grx.x.) Li.vipr. c. fret., Tortella tortuosa (L.) Limpr. ster., Thyidium abieiinum (Dill., L.) Br. Eur. ster. I n valle inferiore m o n t i s G v ö m b é r. S. Gneiss, A. 1360 M. 1907. 3. VIII.: Polytrichuin alpinum (L.) e. frct. In c a c u m i n e m o n t i s G ö in 1) é r. S. Gneiss, A. 2045 M. 1907. 3. VIII.: IJicranum congestum Brid. ster., Hylocomium splendens (Dili,., Hedw.) Br. Eur., Polytrichuin alpinum L. c. frct.. Sphagnum ( rirgensohnii Rí ss. var. staehyodes Ri:ss. ster. In valle montis C h o c. C o m. L i p t ó (Siidöstlicke Tál). S. dolomit, A. 800 M. 1907. 2. VI.: Isothecium myurum (Pollk.h.) Brid. ster. : Mnium undulatum (L.) Weis. ster. (}) In monte Kis-Fátra-Kri v á n. S. calx, A. 1600 M. 1907. 26. VII.: Hylocomium rugosum (Emui) De Xot. ster. Ad ripasrivi «Bistricza patak» montis Ivis- Fátra-Kriváu. S. calx, A. 900 M. 1907; 27. VII.: Bhacomitrium canescens (L.) Brid. ster., Phacom. protensum Brai n c. frct. H> In t r a c t u oppidi Rózsahegy, monte « K o pa- li e g y » nominata a d pagum K r a 1 o v á n. S. dolomit, A. 630 M. 1907. 8. IX.: Cratoneurum commutatum (Hedw.) Roth ster. L o c i s t u r f o s i s «B o r y mocsarak)) (B o r x M o o r e) d i c t i s. In t r a c t u p a g i A 1 s ó - L i p n i c a, Com. Árva, 1 o c o t u r f o s o «0 s t r e m b o v k a-» nomi u a t o. 600 M. 1908. 31. VII. : Drepanocladus exunu ulatus (Gömb.) Warnst., Sphagnum crassicladum Warnst.21) = N phagn. turgidum (C. M.) Roll22) var. ftuitans W., Sphagn. papdlosum Lindr var. normális \V. e. frct., Sphagn. subbicolor Hpe ster. I n t r a c t u p a g i A 1 s ó-L i p 11 i c a C o m. Á r v a. ad r i p a s rivi Árva patak. A. 600 M. 1908. 31. VII.: Dicranella cnviculata (Hi-ane.) Schimp., Marchantia poly- morpha L. In t r a c t u p a g i S u c li a h o r a, 1 o co turfoso « R u d n e tőzeg» nominato. A. 708 M. 19<>8. 29. VII.: Aulacomnium palustre (L.) Schwágr. Polytrichum strüium Banks, Sphagnum fuscum v. Ki. ingok, in socio Sphagn i rubelli : Sphagnum cuspidatum Kukk., var. plumulosa \V. ster. Inter S u cha li o r a e t 1 o n k a, in t e r r i t o r i o c i r c a fontes rivi «Boro vi patak». I98. 3( ). VII. : Hgpnum pratense Kocn ster. I n t e r j) a g o s X o \v y - T a r g e t S z a f 1 a r y a d r i p a s rivi B i a 1 y-D unajeez. 1 908. 30. VII. : F-unaria hygrometrica (L.) Sibth. c. frct. In tractu oppidi Novvy-Taig, in silva. S. túrta, A. 600 M. 1908. 30. VII. : Sphagnum recurvum P. B. var. major Angstr. c. frct. Inter X o w y-T arg e t J u r g o a^d e o n f i n e s Hu li- ga r i a e e t H a 1 i c i a e, in tractu C i s 1 o v a s k a 1 a ad tér ram argillosam. A. 650 M. 1908. 4. X.: Encalypta vulgáris (Hedw.) Hoff.m. ster., Hypnum Lindbergii (Linók.) Mitten. ai) C. Warnsdorf in Verh. d. Hőtan. Vereius d. Prov. Brandenburg LII. 1910 : 30 — 31. 33) Dr. Hüll in «Hed\vigia» XLYII. : 336; in Alig. Botan. Zeitschr. 1910. Xr. 5. : 1 des Abdruckes. 343 B) In montibus «Pienniny» nomiiiatis. In lat ere cacu minis Koronahegy = T r z y- k o r o nv = K r o n enbe r g. S. calx. A. 800 — 900 M. 1 9< >0. 3. \ í. : Hylocomium rugósam (Ehrh.) De Nőt. ster., [Neckera pennát a (L.) Hedvv. ster.]2®). I n t r a e t u b a 1 n e ar u m «S merdzo n k a» = Koron a- fiirdő. S. cal\. A. 460 M. 1908. 17. V., 3. X.: [Hylocomium splendens (Dir.i.., Hedw.) Hr. Eur. c. frct., X céléra pennát a ( L. ) Hedw. c. frct.] (') Ad r i p a s m a r i t i m a s A u s t r i a e p r o p e Fiume. 1905. 3. VII.: Cinclidotus aquaticus (JacQU.) Br. Eur. ster. III. Bosnia. Bjielasnica. S. calx., A. 1200 — 2000 M. 1905. 15. VII.: Anomodon attenuatus (Schreb.) Hübex. ster. Antitnchia eartipendula (Hedw.) Bum. ster., Ctenidium molluscum (Hedw.), Fissidens adianthoides (L.) Hedw. ster .,Isnthecium myurum (Poei.ic.h) Búid. ster.. Leucodon sciuroides (L.) Schwagr. ster. Ad f öntés fluminis «Bosna» prope Ilidze. A. 500 M. 1905. 14. VII.: Fissidens adianthoides (L.) Hedw. ster., Homcdothecium Phi- lippeanum (Spreoe) Br. Eur. ster , Hylocomium triquetrum (L.) Br. Eur., Leucodon sciuroides (L.| Schwagr. ster., Plagiochi/a asplmioides (L.) ster., Khynchostegium rusciforme (Xeck.) Br. Eur. var. z) complanata H. Schuj.ze, Scleropodinm gurum |L.) Llmdr., Thyidium tamariscinum (Hedw.) Br. Eur. ster. Újabb adatok Turóczvármegye flórájához. Neuere Beitráge zűr Flóra des Turóczer Komitates. Il-ik Közlemény. — II. Mitteilung. !'.ta ’ { Xarsittai Antal. Tekintettel azon körülményre, hogy a znióváraljai áll. tanító- képző intézet az 191l-ik évben átköltözködik Stubnyafürdőre, a jövőben már kevés vagy talán már egyáltalában nem lesz alkal- mam a \'eterna Hola hegycsoportozat flóráját kutatnom, elhatároz tani, hogt" az 1910-iki évet tisztán Znióváralja és környéke fló- rájának újbóli átvizsgálására fogom fordítani. Kutatásaimat siker koronázta, a mennyiben az alább felsorolt adatokkal bővíteni részint Znióváralja, részint pedig az egész megye flóráját. 1910. év junius havában az Atragene álpina L. kedvéért megmásztam aNag\ -Bátra Tiszta nevű csúcsát, ahol szintén sikerült 2 drb.,az egész megyére nézve új növényfajt felfedeznem. Adataim a következők : -j J. Kri pa in Sprawozd. XIX. 1SS5 : (106) — (107). Carex verna Vili.. Znióváralja mellett a Horkiban, a Valcsai- völgyben és a Kálvárián. A. m. u. a.*) C. humilis Leyss. Znió váralján a Horkiban és a Kálvárián. A. m. u. a. C. pallescens L. Znióváralján a Kálvária alatti réteken és a Halastavaknál seregesen. C. fiává L. Ugyanott. C. Oederi Ehrh. A Halastavaknál Znióváralján. C. vesicaria L. A Kálvária alatti réteken, a Vriczkói völgy- ben és a Halastavaknál Znió váralj a mellett. A. m. u. a. C. acatiformis Ehrh. A Kálvária alatti réteken és a Vriczkói völgyben. A. m. u. a. Salix incubacea L. Wagner János a Yedzseri tó környé- kéről említi mint nagy ritkaságot. A Yedzseri tó környékét át- kutattam a legalaposabban, de már nem tudtam ott megtalálni. Valószínűleg onnan teljesen kipusztult. Megtaláltam azonban a Halastavaknál és a Kálvária alatti réteken, ahol seregesen nő. Gypsoplvla repens L. A Tisztának az Osztri-felé néző s na- gyon félre eső meredek szikláján, ahol seregesen vegetál. A. m.u. a. Erysimum repandum L. Szent-Mária és Laczkó között veté- sek közt. Prunus Pad us L. A Gagyeri völgyben Blatnicza mellett, Znióváralján a Yricza partján. Rosa canina L. /. faliens Déségi.. Znióváralján a Yricza partján. A. m. u a. Posa canina L. /'. glauceseens Desv. Ugyanott. A. m. u. a. Rosa canina L. f. frondosa H. Br. A Vriczkói völgyben. A. m. u. a. Rosa dumetorum Th. f. urbica Christ. Kazánban a Szteklács- féle ház előtt egy bokorral. A. m. u. a. Rosa alpina L. f. pubescens Koc.h. A Sztudineczben Znióvá- ralja mellett. A. m. u. a. Ribes glandulososetosum Koc.h. A Tiszta oldalán Blatnicza mellett. A. in. u. a. (leranium dissectum L. A Kálvária alatt Znióváralján. A. m. u. a. Linum austriacum L. A znióváraljai vasúti állomásnál. A. m. u. a. Primula austriaca Wettst. {pannonira X acaulis) A Yedzseri tó fölött az erdő szélén szárral biró és szár nélküli alakjában. A. m. u. a. Succisa pratensis Mnch. Znióváralján a Kálvária alatti ned- ves réteken. A. m. u. a. Aster amellus L. A Szlovén fölötti vágásban, Znióváralja és Abrahámfalva közti dombokon. Valószínűleg az Erdélyből hozott juhok hurczolták be. A. m. u. a. *) A megyére nézve uj átlát. — Neu fül' tlie Flóra (les Komitates. Apró közlemények. — Kleiue Mitteiluugeu. Splachnum ampullaceum L. Ezt a jellemző és érdekes saprophyticus mohát Lányi Béla tanár gyűjtötte s kül- dötte el meghatározásra egy pár más ubiquistaval együtt. A növény termőhelye : A « Síp » -hegy alatti lápon Kralován mellett. Liptó megye. Kő. 400 m. 1908. VI. 11-én. Hazánkban az irodalom alap- ján eddigele ismert termő- helyei a következők : Dieses interessante sapro- phytisclie VIoos sammelte Prof. B. Lányi und sandte es mir mit mehreren Ubiquisten beliufs Bestimmung. Die Scheda lautet : lm Moore unter dem Berge «Síp» náchst Kralován. Kom. Liptó. Cca 400 m. 11 VI. 1908. In Ungarn sind bisher die folgenden Standorte bekannt : Hohe-Tátra. zwiscken Podspady und Javorina iLlmpricht im 52. J a h r e s b e r. d. S c h 1 e s. G e s e 1 1 s c h. f. vat. Kultur Bres- lau. 1 875 : 93) : bei Lőcse auf dem Gehohl (Szurák in Xöv. Közi. 1908. MI. : 107. n. 36); im Áloore bei Pozsony-Szt.- György lég. Bolla (in Verh. Presb. V. 1860 61 : 35 n. 6: Kornhüber ibidem IX. 1866 : 108). Siebenbürgen : Szent-Anna-See (Bal* garten E n u m. IV. : 62. n. 2334): Büdöshegy (Schur Emim.: 865. n. 4515); bei Nagy-Baár im Yalea-Corbului-Tal (Pi-.terfi in Huny a dm. tört. rég. társ. XIV. : 97. n. 171). Győrffy. A Sausssurea pygmaea Spr. egy újabb termőhelye a Magas Tátrában. — Ein neuer Standort dér Saussurea pygmaea Spreng. in dér Hohen Tátra. A Bélái Mészhavasok gerin- czen a «Yd. Fleischbánke» és az «Apostel» közt egy szikla- fal tetején leltem e szép nö- vényt virágozva, bryologiai gyűjtésem közben 2006 m. t. sz. f. m.-ban 1911. VIII. 14-én. Wabrend meiner bryologi- schen Forschungen in dér H. -Tátra, sammelte ich diese Pflanze auf dem Kamin zwi- schen den «Yorderen Fleisch- banken» und dem «Apostel» 2006 m. ü. d. M. l i ATH. 1911. Győrffy. Scolopendrium vulgare L. in dér Hohen Tátra a Magas-Tátra magyar olda- láról csak a Drechslerháuschen- ből és a Stierberg-röl ismeretes (ef. Sagorski & Schneider : FI. d. Central ka rp. : 577). ist an dér ungarischen Seite nur aus dem Drechslerháuschen und auf dem Stierberg macii Sagorski & Schneider: FI. d. Zentralkarp. : 577), bekannt. Bryologiai kutatásaim köz- ben e páfrányt nagy tömegben találtam a «L ii m m ergr u n d » nevű szakadékos völgyben, a Stierberg (‘szaki oldalán, mész- sziklafalak alatti árnyas lejtőn 1180 m. t. sz. f. m.-ban 19 i 1. VII. 24-én. A «L ámmer gr u n d» be- jártam részében, különösen annak felsőbb részében, igen sok pompásan fejlett Pinus Cembra L. vegetál. Wahrend meiner bryolo- gischen Forschungen habé ieh diesen Farn in grosser Menge int « L a m m ergr u n d » ge- funden, u. zw. an dér nörd- lichen Seite des Stierberges unter Felsen auf einer sehat- tigen grasigen Lehne 1180 m. íi. d. M. 24 VII. 1911. lm «Lammergrund»,haupt- siichlicdi im oberen Teil sind sehr vielt* miichtige Zirbelkiefer (Pinus Cembra L.) vorhanden. Gyó'rffy. Hazai botanikai dolgozatok ismertetése Referate über ungarische botan. Arbeiten. Dr. Hollós László : Magyarország földalatti gombái, szarvasgombaféléi. Fungi hypogaei Hungáriáé. A M. T. Aka- démia mathematikai és természettudományi bizottságának meg- fázásából írta: — — 5 tábla eredeti rajzzal és fényképpel, egy térképpel. Budapest. Kiadja a K. M. Természettudományi Társulat. 1911. XII. + 248 old. 4°.' Csinos, ízléses kiállításban jelent meg szerző nagyértékü, igen nagy szorgalommal és tudással megírott munkája, ameh umnographia tudományos becsén kívül a gyakorlati élet- ben is szerepet játszhatik, mi- vel e mn alapján kereseti for- rásra is tehet szert minden érdeklődő. A szerző előszavát (]). VI. X.), a Tartalom (p. XI. XII.),- Általános íész (p. 1 —4) s a Phylogenesis (p. 5) követi, majd behatóan ismer- teti a földalatti gombák termő- helyeit, keresési és gyűjte- ményekben való eltartási mód- jukat (p. 6—10). A gyűjtő- helyek felsorolását (p. 1 1.) a hazánkban előforduló földalatti In hübscher, geschmack- voller Ausstattung ist dieses wertvolle, mit grossem Fleiss und auf (Írund gediegener Kenntnisse geschriebene Werk erschienen, welehes abge- sehen von seinem wissenschaft- liehen Interessé aueli auf dem Gebiete dér angewandten Bo- tanik eine Rolle zu spielen bernien ist. da sich an dér Hand dieser Monographie für Interes- senten die Aussicht auf bisker nieht gehörig ausgebeutete F.r- werbswege eröffnet. Das Werk besteht aus einer Yorrede (p. VI — X.), Inhaltsübersichr (p. XI —XII.), einem allgemeinen Teil (p. 1—4), Phylogenese (p. 5); naeh dieser werden die Stand- gombák s földrajzi elterjedésük táblázata követi, amelyből ki- világlik. hogy hazánkban ez idő szerint 68 faj földalatti gombát ismerünk: a Hemiasci osztályból 1 nemzetség 3 fajt, az Ascomyce*eAA>ő\ 9 nemzet- séget 40 fajjal s a Basidiomy- eesekből 10 nemzetséget 25 fajjal képviselve. Hazánk föld- alatti gombaflórájának legtöbb közös faja Német-, Olasz- és Francziaországéval van. Eo. Fisc.her rendszere szerint adja a meghatározó táblázatot (p. 16 — 25). A nemek és fajok leírása során: 3 Sp. Endogéné- 1, 4 Sp. Genea- 1, phloeus- 1, 9 Sp. Tuber- 1, 2 Sp. 1 Sp. Choiromyces- 1. 1 Sp. Picoa- 1, Elasmomyces-t , 2 Sp. Gautieria-t , Hymenogaster- 1, 2 Sp. Octaviania- 1, Leueogaster- 1, 2 Sp. Phizopogon- 1, Pld yctospora-X ismertet a legnagyobb alapos- sággal. Behatóan tárgyalja a szarvas- gombát és történetét (p. 107 133), ismerteti mindazokat a gombákat, melyeket ismernek és ismertek nálunk e név alatt: majd: a szarvasgomba tenyész- tését (p. 134 — 14.0), keresését és felszedését (p. 140— 148), a kereskedelemben való értékesí- tését (p. 148 150), a szarvas- gomba a konyhán (p. 150 — 162), a nyári- (Tuber aestivum ) (p. 162 — 169), a fehér- (Choiromy- ees meandriformis (p. 1 69— 1 75), orte, Art u. Weise des Sam- melns u. Aufbewahrens dieser Pilze (p. 6 — 10) eingehend be- sprochen. Nach einer Auf- zablung dér Sammelorte (p. 11) folgt eine Übersicht dér geogr. Yerbreitung dieser Pilze in Ungarn, aus welcher ersicht- lieh ist. dass im nnserem Lande bisher 68 Hypogaeen bekannt sind und zwar aus dér Klasse dér Hemiasci eine Gattung mit 3 Arten, aus jener dér Asco- myceten 9 Gattungen mit 40 Arten, endlich aus jener dér Basidiomi ceten 10 Gattungen mit 25 Arten. Ungarn besitzt die meisten Arten mti Deutsch- land, Italien und Frankreich gemeinschaftlich. Eine Bestiin- mungstabelle wird naeh dem System E. Fisc.her ’s beige- geben. Es werden sodann Sp. Itydnotrya- 1, 2 Sp. Paeliy- Sp. H ydnobolites- 1, Elaphonvyces- 1, 1 Sp. Hysterangiuni- ot, 7 Sp. Sp. Hydnangium- ot és Sp. Melanogaster- 1, 1 Sp. auf das genaueste beschrieben. Eingehend wird die Speise- trüffel und ihre Gesehichte, ferner allé jene Arten bespro- chen, die mán bei uns mit d. Namen Trüffol bezeichnet hat und nocli jetzt liezeiebnet, fer- ner die Kultur dér Trüffel (p. 134 - 140). das Suchen und Samuiéin dér Tr. fp. 140 — 148), seine Verwertunglp. 148 — 150), die Triiffel in dér Iviiche (p. 150— 162). Dann folgt eine ein- gehende Besehreibung dér Sommer- (Tuber aestivum), dér 2 Balsamia- 1, 13 Sp. 6 Sp. 1—1 9 a veres-szarvasgombát ( Méla - nogaster variegatus) (p. 175 176) részletezi behatóan, va- lamint : a nem ehető szarvas- gombákat (p. 176 — 179). A nagybecsű: Synonyma et lit- teratura ip. 180 212) részt egy teljes egészet magában foglaló Bibliographia rész (p. 213 — 246) követi, s bezárja a munkát az Index alphabeticus generum et specierum. A műhöz 20 igen jól sike- riilt szövegközti csoportkép és az I — V. táblán 115 színes, természetes nagyságban ké- szült művészies kivitelű ere- deti gombarajz és photographia, 58 microscopiumi részletrajz, továbbá 1 térkép van csatolva, melyen a Choiromyces mean- driformis és a Tuber aestivum elterjedése van feltüntetve. Már egymaguk a megkapóan szép, természethű táblák is bizonyára nagy közkedveltsé- get fognak e kiváló műnek biztosítani. Csak annál inkább fájó szív- vel említjük meg, hogy a ki- váló szerző, munkálkodására nálunk kellő működési teret nem találhatva, nagyértékű könyvtárát eladta és a tudo- mányos munkálkodástól most már teljesen visszavonul. Lendvai János: Az ultra- microscopia és eredményei. Temesvár, 1911 p. 1—21. fassers. Rendkívül ügyesen, röviden és velősen összefoglalva adja a szerző a A) Tudománytörténeti előzményekben I. a Tyndall-, weissen ( Choiromyces meandri- formis), dér rőten (Melanoyas- ter variegatusj-TvüiieX und dér nicht geniessbaren Trüffel (p. 162—179), ein wertvolles Sy- nonymenregister und Literatur- verzeichniss (p. 180 212), ein ein abgeschlossenes Ganzes bil- dender bibliographischer Teil (p. 213 246). endlich ein Index. Dem Werke sind 20 wohl- gelungene Gruppenbilder im Texte und auf Tafel I— V 115 künstlerisch ausgeführte kolo- rierte Pilzabbildungen u. Pho- tographien, 58 mikroskopisehe Detailabbildungen (alles Ori- ginale) und eine Landkarte bei- gegeben, aus welcher die Ver- breitung von Choiromyces meandriformis und 7 uber aesti- rum in Ungarn ersichtlich ist. Schon die gelungenen und na- turgetreuen Tatéin werden dem Werke eine grosse Verbrei- tung zusichern ; vvir müssen dieses Referat mit dér betrii- benden Xachricht schliessen. dass dér Verfasser, zweifellos unser hervorragendster Pilz- kenner. — Mangels einer Tá- tigkeitssphare, — seine wissen- schaftlichen Arbeiten beschlies- sen will und auch seine wertvolle Bibliothek schoii verkauft hat. Gy. J. Lendvai: Die Uliramicro- scopie und ihre Ergebnisse. 8°. lm Selbstverlage des Yer- Eiue wertvolle, kurze Zu- sammenfassung dér Ultra- microscopie, mit folgenden Abschnitten : A) Geschichte. 2. a Burgh-Stokes-féle tüne- mény, 3. vizsgálatok catoptri- eus megvilágítással, 4. a Brown-féle molecularis moz- gás, 5. a Scheerer-féle cata- phoresis-mibenlétét. B) Az ul- tramieroseopium feltalálása. C) A Siedentopf- és Zsigmondy- féle ultramicroscopium. D) Az ultramicroscopicus testeeskék méretei. E) Az idtraconden- sorok során a Zeiss-féle para- boloi'da-, Leitz-féle tükör-, Rei- chert-féle tükör-, Zeiss-féle cardo'ída - condensor részleteit világítja meg. F) Az ultra- microscopia eddigi eredményeit s végül kíil- és belföldi, e tárgyra vonatkozó teljes iro- dalmat sorol fel. Az igen tanulságos füzet az érdeklődőknek melegen ajánlható. 1. Tyndall’sche-, 2. Burgh- Stokes'sche Erscheinungen, 3. Untersuchungen mit catop- triseher Beleuchtung, 4. Brown- sche Molecularbewegung, ö. Scbeerer'sche Cataphorese. B) Erfindung des Ultramicro- scop's. C) Das Siedentopfsehe und Zsigmondy’sche Ultra- microscop. D) Maasse dér ul- tramieroscopischen Körperchen. E) Ultracondensoren: derZeiss- sche paraboloi'de-,der Leitz'sche Spiegel . dér Reichert’sche Spie- gel-, und dér Zeiss'sche Car- doi'de-Condensor. F) Die bis- herigen Ergebnisse dér Ultra microscopie und endlich ein Verzeichnis dér in- und aus- lándisehen Literatur. Das lehrreiche Heft ist In- teressenten zu empfehlen. Gy. Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. Referate über die auslándischen botan. Arbeiten. Dr. Richard'von Wettstein : Handbuch dér systematischen Botanik. Zweite umgearbeitete Auflage. Leipzig u. Wien (F. Den- ticke) 1911. 8°. VI. 9Í4-f-l p. Mit 3(592 Figuren in 600 Abbil- dungen und einer Farbentafel (600 képen 3692 ábrával és egy színes táblával). Hogy Wettstein rendszertana első kiadásának megjelenése (1901 1908) óta eltelt arány- lag rövid idő után már felme- rült egy új kiadás sajtó alá rendezésének szüksége, bizo- nyára meg fogja örvendeztetni mindazokat, kik e munkának kiváló oldalait ismerik. Ez al- kalomból ugyanis ismét mó- dunkban lesz megismerni szer- zőnek, aki egyike vezetőinknek e téren, nézeteit az újabb és Dass sieh schon nacli einer verháltnismássig kurzen Zeit seit dem Erscheinen dér ersten Auflage (1901 — 1908) die Xot- wendigkeit einer Neuauíiage er- geben hat, wird sieher allé Ken- nel- dér Vorzüge dieses Werkes erfreuen ; es bietet sich ja liier- bei wieder einmal eine Gele- genheit die Ansichten des Verfassers, eines unserer Fiih- rer in solehen Fragen, über die neuen, ja neuesten stamment- legújabb törzsfejlődéstani kér- désekről, amelyek manapság a systematikai tudományokban méltán állanak az érdeklődés csúcspontján. Míg a legtöbb modern kézi- könyv versenyez egymással a minél világosabb előadásmód- ban s a könnyed felfogásban, ad- dig Wettstkin tankönyve e két tulajdonságon kívül nvújt még olyasmit, ami a legtöbb kézi- könyvből hiányzik: ez a tárgy- nak szellemes, az olvaso érdek- lődését végig lebilincselő elő- adása. továbbá a kézikönyviro- dalomban úgyszólván egyedül- álló eredetisége kritikus, kü- lönösen pedig a phylogenetikus kérdések tárgyalásánál, melyek az olvasót formálisan gondol- kozásra kényszerítik. Melegen ajánljuk ezt a kiváló munkát mindazoknak, akik az eg\ ik kézikönyvből a másikba vándorló örökös ismétlődések és száraz adathalmazok helyett végre valami mást is óhajtanak olvasni, szintúgy illusztrácziók tekintetében is valami újat akarnak látni, továbbá mind- azoknak. akik a növényrend- szertanban a phylogenetika leg- újabb állásáról egy élesen kri- tikusan és logikusan gondol- kodó szellem szemüvegén át tájékozódni óhajtanak. A munka az előszó szerint azok részére készült, akik a növényrendszertan terén beható tá jékozódást óhajtanak szerezni, mely mellett még praktikus kér- désekről, különösen a hasznos növényeket illetőleg, is teljes áttekintést nyerhetnek. Ehhez még hozzátehetjük, hogy nél- wicklungsgeschichtlichen Pro- bleme, welche heute naturge- miiss an dér Npitze jedes ín- teresses stehen, kennen zu lemen. Wetteifern die meisten mo- dernen Handbücher um klarere Darstellung und leichtere Fass- liclikeit, so bietet das Wett- sTEiN-sche Werk ausser diesen beiden Eigenschaften noch et- was, was den meisten übrigen Handbüchern abgeht: einegeist- volle, das Interessé dér Lesei* durchwegs fesselnde Darstel- lung des Gegenstandes, eine in dér Handbuchliteratur fást einzig dastehende Originalitat in dér Behandlung kritischer, insbesondere phylogenetischer Fragen, welche dea Lesei* förm- lich zum Deliken zwingt. Wir empfehlen dieses her- vorragende Werk allén jenen, die statt ewigen Wiederholun- gen dér von einem Handbnch in das andere wandernden trocke- nen Hiiiifungen von Tatsachen, einmal etwas An deres lesen u. auch in Bezug auf Ulustration etwas anderes sehen wollen, terner allén, die sicli iiber den neuesten Stand des phvlogene- tischen Momentes in dér bota- nischen Systematik durch die Brillen eines scharf kritischen und logisch denkenden Geistes zu inlormieren wünschen. Das Werk ist dem Wortlaute dér Vorrede nach fül* jene be- stimmt, welche eine eingehende Orientierung auf dem Gebiete dér system. Botanik zu erhal- ten wünschen, wobei auch prak- tische Fragen, insbesondere Nutzpflanzen volle Berücksieh- tigung fin den. Wir möchten Ilin- külözhetetlen lesz mindazokra, akik a systematika terén óhaj- tanak munkálkodni, minthogy már az idevágó irodalom ki- választása (illetőleg az utalás ezekre) oly gondossággal tör- tént, melylyel semmi más ha- sonló munka sem vetekedhetik. zufügen, dass es ein unentbehr- liches Werk fíir jeden ist, dér auf systematischem Gebiet ar- beiten will, da sehon alléin die Auswahl dér einschlágigen Lite- ratur (resp. die Hinweise auf dieselbe) mit einer Sorgfalt er- folgt ist, mit welcher sich kein anderes Werk messen kann. D. W. Mönkemeyer : Untersuchungen über Cratoneura und Hygramblystegia. - «Hedwigia Szerző czikkében p. 273 meg- említi a Magas Tátrából a Cra- toneurum irriyatum Zett.-oÍ, melyet a Trichtersee mellett Győrffy gyűjtött. Bnd. L. : 263—278. Dér Vert. erwáhnt m spinéi* Abbandluüg auf S. 273 Cruio- neurum irriyatum Zett., in dér Hohen-Tátra (bei dem Trichter- See), wo es von Győrffy ge- sammelt wurde. y Podpera : Ein Beiti’ag zu dér Kryptogamenflora dér bul gainschen Hochgebirge. — Sond.- fralblatto Bd. XXV111. (1911). Abt. Szerző bevezetőjében a Bul- gária területén 1908 nyarán tett gyüj tőkirándulásait sorolja fel. A gyűjtött anyag feldolgo- zásából is ugyanaz világlik ki, mint a virágosaknál, t. i. hogy DK. felé a középső öv mohái magasabbra, egész a subalpinus övig mennek fel. Néhány euró- pai alpinus moha új termőhe- lyét sikerült szerzőnek kimu- tatni. Az európai continenst a távol keleti vidékkel összekap- csoló több moha kimutatásával Schiffner nézete beigazolódást nyert, t. i. az. hogy az eurasiai magas hegységek mohflórája azonos eredetű (ef. Ö. B. Z. LVIII. 1908: 225., 304.. 341.) Nagyértékű és fontosságú a «I. Die Beteiligung dér Moose an den Pflanzenbestanden» ( 179 — 195) rész, amelyben 1. aVitosa planina, a) Reznoyete, b) Draga levsko blato, c) Cerni vrh he- gvein előforduló mohokat s Abdr. aus «Beitr. z. Botan. Cen- II.: 173-224, 8°. Dér Verf. berichtet iiber die Ergebnisse einer im Sommer d. J. 1908 gemachten Forschungs- reise in Bulgarien. Aus dér Be- arbeitung dér Moose ergieb't sich, dass - wie bei den Pha nerogamen die Arten dér mittleren Zene gégén S. ( ). viel höher, bis in die subalpine Re- gion emporsteigen. Dér Verf. weist zahlreiche neue Stand- orte alpiner europaischer Al- tén nach. Dureh den Nach- weis einiger dem europai- schen Kontinente und dem fér nen Osten gemeinschaftlicher Arten bestátigt er die Ansicht Prof. Dr. V. Sciiim'.ner’s, dass die Moosflora dér eurasischen HoehgebirgegleicheiiUrsprungs sind (). B. Z. LV11I. 1908: 225, 304, 34 1 . Von Wicbtigkeit ist dér Teil «I. Die Beteiligung dér Moose an den Pflanzenbestán- den» (179—195), in welchem dér Verf die Flechten u. Moose zuzmókat csoportosítva találjuk, magassági és szélességi elter- jedési, szóval oikologiai viszo- nyaik szerint. Ugyanilyen mó- dim rajzolja meg a szerző 2. a Rila planina AJ Cam Kon ja erdeinek B) az impozáns, hatal- mas hómezők fedte, meredek csúcsú, Mus Álla subalpinus, alpinus és subnivalis moháinak, oikologiai alapon való társasá- gát, valamint az Isker völgy három helyét: az Isker áttö- rése Samoko v ésPancarevo közt, Sofia mellett Paucarevo-nál és az Isker északi áttörése Svoge és Cerovo közt. — A II. rész (195 224) adja a systematicus felsorolást, amelynek első rész- lete (195—199) a zuzmókat tar- talmazza, amelyek közül nö- vénygeografiailag fontos a Bá- rnál ina carpatica Kor. feltalá- lása (Vitosa planina. a Cerni vrh csúcsán 2200 m.), mely ed- dig csak Erdélyből és Bukovi- nából volt ismeretes. A máj- és lombos moháknál mindig jelzi azt is. hogy Ázsia mely helyén milyen magasságban fordul elő. A sok fontos adat közül külön kiemeljük a következőket: dér Gebirge: 1. Yitosa planina, a) Reznovete, b) Dragalevsko blato. c) Cerni vrh nach ilirer Yerbreitung u. dér dieser zu Grunde liegenden oikologischen Verhaltnisse gruppiert. Yon demselben Standpun ktewirddie Moosvegetation dér Rila pla- nina u. zw. A) die Walder dér Cam Ivoryja, Bj die subái pine, alpine u. suonivaJe Region dér imposanten steilen Spitze Mus Álla und drei Steilen des Isker- tales: Iskerdurchbruch zwi- schen Samokov und Panéarevo, neben Sofia bei Pancarevo und nördlicher Durchbruch des Is- kers zwischen Svoge und Ce- rovo geschildert. Dér II. Teil (195 -224) enthalt eine syste- matische Aufzahlung dér ge- sammelten Flechten u. Moose : unter ersteren ist die Entdeck- ung dér Bárnál ina carpatica Khr. auf dér Vitosa planina, Cerni vrh 2200 M. von pflan- zengeographischem Interessé, da diese Flechte bisher nur aus Siebenbürgen u. dér Bukowina bekanntwar. Bei den Leber- u. Laubmoosen werden bei je- der Art auch die Yorkommens- verhaltnisseinAsien angegeben. Von den vielen wichtigen An- gaben sollen hier nur folgende hervorgehoben werden : Weisia Wimmeriana (Sendtn.) Br. Eur. (Yitosa planina), Oreoweisia Bruntoni (Smith) Milde (Rila planina : Mus Álla), Ditrichum vagi- nans (Sn,L.) Hampe (In Kliiften dér Gipfelfelsen von dér Mus Álla, 2900 m : dér höchste Standort Europas), Grimmia tricho- phylla Grev. (Vitosa pl. 1971 m.), Bryum gemmiparum De Nőt. (Yitosa pb), Heterocladi urn squarrosulum var. fi) compacta Mól. (Yi- tosa pl., Cerni vrh, Reznovete, Mus Álla), Eurhynchium diversifo- lium Schimp. (Yitosa pl.: Dragalevsko blato), Hypnum Botae De Nőt. var. glaciális Ren. (Yitosa pl.: Dragalevsko blato) et var. scrrata Mii.de 18(49 (syn. Drep. serratus Warnst.) (Ebenda), Stereodon Lindbergii var. nivalis Podp. nov. var. (222) (Dragalevsko blato). Tekintetbe véve azt, hogy Bulgária a kryptogameusok tekintetében mostanáig majd- nem «terra incognita» volt, ezt a munkát, melyen szerző nagy szorgalommal és alapossággal teljes két éven át dolgozott, a Balkán-irodalom legértékesebb gyarapodásai közé kell soroz- nunk. In Anbetrackt dessen, dass Bulgarien inbezug auf Krypto- gamen bishernahezu als « Terra incognita» galt, müssen wir diese Arbeit, an welcher dér Vert. mit grosser Sorgta.lt und Gründlichkeit volle 2 Jahre ge- arbeitet hat, als eine dér wert- vollsten Bereicherungen d. Bal- kan-Litteratur bezeichnen. Gy. J. Győrffy : Bryologische Seltenheiten. III. (Mit Tat. VIII.) — «Hedwigia» Bnd. L. p. 287 — 293. J. Győrffy: Novitas bryologica (Fiaté VI.) — «The Bryo- 1 o g i s t» Vol. XIV. (1911.) N. 3. p. 41-42. Szerző Barlangliget környé- kén a Buxbaumia viridis Brid. több példáján élősködő gom- bát : Cladosporium herbarum íPeks.) LiNK.-ot lelt, amelyet részletesen leír és lerajzol. Mohátokon élősködő Clado- sporium-ot csakCooKE et Massee említenek, melyet új fajként: Cl. epibryum néven írtak le Észak- Amerikából. Sz. a Hed- wigia-beli ezikk egyik meg- jegyzésében a Buxb. viridis 16 új magas-tátrai termő- helyét sorolja fel, úgy hogy ott ez a ritka moha már 20 termőhelyről ismeretes. Dér Verf. fand auf mekreren Buxbaum ia mnVfe-Exemplaren aus dér Gegend von Barlang- liget den parasitischen Pilz : Cladosporium herbarum (Pers.) Link., welchen er ausführlick beschreibt und abbildet. Auf Mooskapseln lebendes ( ’lado- sporium erwahnt. nur Cooke et Massee aus N. Amerika, vel- ői) es als neue Art : Cl. epi- bryum beschrieben wurde. lm ersten Artikel zíihlt dér Verf. 16 neue Standorte von Buxb. viridis in dér Hohen-Tátra, so dass dórt bisher 20 Standorte dieses seltenen Mooses bekannt sind. y FI. Lilienfeld : Przyczynki do znajomosci Haplomitrium Hookeri. Beitráge zűr Kenntnis dér Art Haplomitrium Hookeri Nees. — Extr. du Bulletin de l’Academie des Sciences de Cracovie cl. d. scien. math. et natúr. Série B : scienc. nat. Mai. 1911. Cracovie 1911 : 31 5 — 339. Mit Pl. XII. 8°. Beható, értékes vizsgálata fenti igen ritka mohának, me- lyet sz. hazánk határához kö- zéi, a pokutiai Kárpátok Czerna- hora láncolatán gyűjtött egy kis tó partján 1760 m. maga- ságban több más arcticus nö- vény társaságában. Eredmé- Eine wertvolle Abhandlung iiber dieses sehr seltene Leber- moos, welches die Verfasserin nahe dér ungarischen Grenze in den pokutischen Karpathen. im Czernahora - Zug am Ufer eines kleinen Sees 1760 m. hoch im Gesellschaft an- 25 nyiil kimutatja sz., hogy : az archegoniumok typicusan oldalt állók, ugyanilyen elhelyezésűek a c? ivarszervek is. A rhizomák morpliologiailag mindenféle át- menetet mutatnak a zöld haj- táshoz. A fen}' hiány a hajtás teljes levélreductióját okozza : a csúcsrészleten nyálkát képző, bunkós papillák olyan nagy számmal lépnek fel, hogy pseudoparenchymaticus — bio- lógiailag a gyökérsüveggel analogus Csőt talán homologus) szervet képeznek. A rhizoma sejtjeiben parasiticus és sym- bioticus életet élő gombák és algák lelhetők nagy számmal, ezek közül mint újat a Py- thium Ha-plomitrii parasiticus gombát írja le sz. Mykorr- liiza általában előfordul e mo- hánál s nagyjában a Calo- bryuui-úval egyező: főtulaidon- sága, hogy egy -egy sejtben egyes vagy több csomót alkot, amelyek fejérjetartalmuak s amelyeknek felületi rétege cellulosa-reactiót mutat. — A Ha.pl. Hookeri tokja egy hossz- irányú réssel nyílik fel. A tar- talmas czikket literatura-jegy- zék fejezi be. 13 szövést közti, s a XII. táblán 3 mikrophoto- graphiai szép kép teszi vilá- gossá az értékes czikket. deret’ arctischer Moose ge- sammelt hat. Die Hauptergeb nisse dér Forschungen sind : Die Archegonien sitzen typiseh lateral, dieselbe Anordnuug habén aueh die -? Geschlechts- organe. Die Rhizome zeigen morphologiseh allé Cbergange zu den grünen Sprossen. Dér Lichtmangel verursacht eine Blattreduktion am Sprosse : in dér Scheitelregion entwickeln sich schleimbildende Keulen- papillen in einer solchen Menge, «dass sie ein pseudoparehehy- matisches, dér Wurzelhaube biologisch analoges (vielleicht sogar homologes) Organ bű- dén». In den Zellen dér Rhi- zome sind sehr viele parasi- tische und symbiotisch lebende Pilze und Algen zu finden : von diesen beschreibt die Veri. eine neue parasitische Pilzart als: Pythium Haplomitrii. Die Mykorrhiza kommt bei diesem Moos al Igéméin vor. sie stimrnt mit jener des Calobryum über- ein : ihre Hauptmerkmale sind die cin einer Zelle einzeln odei- zahlreich liegenden K lum- pen, die eiweisshaltig sind und dérén oberfláchliche Schichten Zellulosereaktion zeigen». Die Öffnung dér Sporogone erfolgt durch einem Langsspalt. Die Abhandlung enthalt auch ein Literaturverzeichnis und 13 Textfig. und auf XII. Taf. 3 schöne mikrophotographisehe Bilder. Gy. FI. Lilienfeld : Watrobowce Kárpát pokuckich w zbiorach H Lobarzwskiego ( Yerzeichniss dér Lebermoose dér pokutischert Karpathen ai/s dem Herbárium H. Lobarzeicski). — Odb. z eza- sopisma Polskiego Towarzystwa Przyrodników im. Kopernika Kosmos XXX\’I. 1911. Lwów 1911:300 302. 355 Jegyzéke ama májmoháknak, melyeket még bőid. H. Lobar- zewski lwówi professor a po- kutiai Kárpátokban gyűjtött volt, s amelyek a lwówi, gróf Dzieduszycki-íéle múzeum tu- lajdonában vannak. Yerzeichniss derjenigen Le- bermoose, welche noch weil. Prof. H. Lobarzewski (Lwow) in den pokutisehen Karpathen gesammelt hat und welche sich in dem Herbai- des graliichen Dzieduszycki’sehen Museums betűiden. Gy. A. Scherffel: Beitrag zűr Kenntnis dér Chrysomona- dineen. Mit Fig. 1 — 48 auf Tar. 16. — Abdr. a. d. Archiv für Proti stenkunde. XXII. Bnd. 1911:299 — 344. 8°. Értékes fejlődéstani vizsgá- latok sorozata, amelynek I. részében szerző a «Chry$amoeba és Chromulina nebulosa » raj- zóinak alkotása, viselkedése alapján ama nézetének ad kifejezést, hogy a Chrysamoeba nemzetség tulajdonképpen amoeboida. teljesen flagellum nélküli állapota egy Chromu- Una-féle, avagy talán í gy Oicomonas- féle szervezetnek. II. rész a Chrysostepha- nosphaera globidifera nov. gén. et nov. sp. (Fig. 17- 21) (Lelő- hely: Csorbató alatt Móry-te- lepnél tőzeges pocsolyában). E szervezetet már Stein lerajzolta, csakhogy ő a Chrysomonas ( Chromulina ) fia- vicans nyugalmi állapotának tartotta. Jellemzi az egy sík- ban. kocsonyáshüvelyben el- helyezett 16 (mint legmagasabb szám) sejtből álló, koszorúalakú colonia, innét a genus-név. Részletesen leírja a sejtek al- kotását, fejlődésmenetükre ad fontos megfigyeléseket. Egyik jellemzője e szervezetnek a sejtek közé halmozott excre- tum golyócskák. - Következő fejezet a «III. Chrysopyxis». A Chrysopyxis bipes Stein-iióI szerző — ellentétben másokkal Wertvolle entwickelungsge- schichtliehe Untersuehungen. Dér I. Teil behandelt : « Chry- samoeba und Chromulina ne- bulosav. in welchem dér Vert. unter Anderem zu dem Schlusse kommt, «dass das Genus Chry- samoeba eigentlich nur ein streng amöbo'íder, vollkommen geisselloser Zustand von Chro.- mw/nmartigen, ja vielleicht auch Ochromonásartigen Orga- nismen ist». — Dér II. Teil bescháftigt sich mit Chryso- stephanosphaera globulifera nov. gén. et nov. sp (Fig. 17 — 21) (Fundort: in Moorlachen in dér Nalre des Hotel Móry, Csorbáéi- See). Diesen Organismus hat schon Stein ganz güt abgebil- det, aber er hat diese Gebilde für ruhende Chrysomonas (Chro- mulina) flavieans gehalten. Diese Alge bűdet Colomén, die in einer Fláclie liegen : die 16 grösste Zahl) Zellen liegen in kranzförmiger Anordnung in einer Gallerthiille. Eingehend bespricht dér Vert. die Struk- tur dér Zellen und bezieht sich hierbei auch -aiif wichtige entwickelungsgeschichtliche Beobachtungen. 'Wicht-ig und charakteristisch sind die zwi- schen Zellen angeháuften Ex- í — 5 extraeapsularis, megme- revedett nyúlványt látott, amelyek sz. szerint valódi p s e u d o p o d i u m o k, semmi- esetre sem flagellumok. Be- hatóan ismerteti a Chrysopyxis ampullacea-t is (Igló környéké- ről) s megállapítja a rokonsági összetartozását. — IV. rész a Lepochromulina nov. gén. két új fajával, a : L. bursa nov. sp. (Fig. 25) és a L. calix nov. sp. (Fig. 26 — 27) (Magas-Tátra, Csorba- tó, Móry-telep mellett tőzeges pocsolyában) foglal- kozik. Mindkettő tokban lakó Chrysomonadinea, s mindkettő- nél a jellemző excretum-go- lyócskák vagy számmal lel- hetők; a L. calix serlegalakú. Behatóan leírja sz. szerkeze- tüket s a L. cali.r rajzóját. V. rész a Clironiulina specta- bilis nov. sp. (Fig. 28-33) (lelőhely mint a Lepochromu- liná-ó) nyugalmi állapotban levő c.vstáit s rajzóit ismerteti. A VI. rész: «Dauercysten dér Chrysomonaclineen u. apo- chromatische Chrysomonaden » — részben a Chrysomonadi- neák cy stáinál előforduló po- rus-ok nagy jelentőségét hang- súlyozza s szerző szerint való- színűleg ezen át bújnak ki a rajzók ; ezt erősíti meg az a tény, hogy ez mindig egy kis, sűrű, homogeneus fehéren- fénylő substantiából álló csep pel van elzárva. A «Dauer- cystá»-k endogeneus képződése úgy látszik, hog\ a Chrysomo- nadineók általános jelleme. A VII. részben felemlíti sz., hogy többféle, tőzeges pocso- lyából eredő szervezetnél rubin- veres pigmentum-szemecskéket kretkiigelchen. III. Te.il : Chrysopyxis. Bei Chrysopyxis bipes Stein hat dér Verf. — gegeniiber anderen — be- obachtet, (láss 4 — 5 extracap- sulare, in Starrheit verharrende Plasmafortsátze nichts anders, als echte Pseudopodien siód, und keineswegs «Geis- seln». Er bespricht eingehend die Chrysopyxis amputlacea (aus dér Gegend von Igló) und stellt ihre Verwandschaft fest. — Dér IV. Teil be- scháftigt sich mit den 2 Ar- ten dér Lepochromulina nov. gén. : mit L. bursa nov. sp. und L cali.r nov. sp. (aus dér Hohen-Tátra bei dem Hotel Móry náclist dér Csorbaer See's in Moorlachen). Beide sind ge- háusebewohnende < 'hrysomona- dineen ; bei beiden sind die charakteristischen Exkretkii- gelchen zahlreich vorhanden ; dér \’erf. beschreibt ihre Stnik- tur und die Schwármer von L. calix. lm V. Teil werden die im K’uhestand beílndlichen Cysten und Schwármer von ( ’hroniuliua spectabűis nov. sp. (Fig. 28—33) beschrieben. — lm VI. Teil : «Dauercysten dér Chrysomonadineen und apo- chromatische < '■ 'hrysomonaden >>, betont dér Verf. die grosse Wicbtigkeit dér Boré n dér Cysten. durch welche nach dem Verf. — sehr vvahrschein- 1 ich die Seb wármer auskriechen : diese Ansicht bestárkt aucli dér Umstand. dass diese mit einem kleinen, homogénen, dich- ten, weissglánzenden Pfropfen verschlossen sind. Ferner sagt dér Verf.: cDie endogene Bil- dung dér Dauercyste scheint figyelt meg, s sz. valószínűnek tartja, hogy a sejt chemismusát a tápláló médium substantiái befolyásolták s hozták létre ezeket a színes testecskóket. Kimutatja sz. végül, hogy több Ohrysomonadinea felületén levő « szemölesök» -et — egyszerűen : v a e u olumok (!) okozzák. Egyik terjedelmes megjegyzésben sz. még egy új fajt: Oicomona •>■ ocellata nov. sp. néven ír le. Ezen becses munka kétség- kívül több érdekes kérdést érint s ezenkívül lényeges adatokat tartalmaz e család is- meretéhez. A 16. táblán 48 finom, színes rajzot ad a szerző. J. Győrffy : Kurze Notiz Broth. — Öfversigt af Finska Lili. 1910—1911. Aid. A N : o 1 Az Allioniélla Broth. új moha- nemzetség tokján szerző olyan stomát ír és rajzol le, mely : három zárósejtből álló s cen- trális hasíték nélküli, s egy másikat, mely : négy zárósejt- ből álló, centrális hasítékkal. Két polykarpophoria-t is fel- említ. demnach ein allgemeiner Cha- rakter dér Chrysomonadineen zu sein». — lm VII Teil er- wáhnt dér Verf.. dass er bei mehreren, in Moorlachen le- benden Organismen rubinrote Pigmentkörper beobachtet habé, und hált es fűi' sehr wahr- scheinlich. «dass die Substan- zen des Náhrmediums den Chemisnms dér Zelle in einer Weise beeinflussen, welehe die Bildung derartig gefárbter Ausscheidungen zűr Folge hat». Dér Verf. weist endlich nach, dass die «Warzen» auf dér Oberfláche mehrerer Chry- somonadineen V a c u o 1 e n verursaclien. ín einer Adnota- tion wird noch eine neue Art : Oicomonas ocellata nov. sp. be- schrieben. In dieser verdienstvollen Ar- beit werden zweifellos mehrere interessante Fragen angeschnit- ten. Auch sonst enthált sie wichtige Beitráge zűr Kennt- nis dér Chrysomonadineen. - .Auf Taf. 16 hat dér Verf. 48 feine, far bige Figuren ge- zeichnet. Gy- über Allioniélla cryphaeoides Vetensk. — Soc. Förhandl. Bd. 4: 1 — 4 d. Abdr. Mit Taf. 8°. Auf dér Kapsel dér neuen Laubmoosgattung : Allioniélla Broth* faiul dér Verf. Spalt- öffnungen, von welchen eine aus 3 Schliesszellen ohne Zen- tralspalte, die andere aber aus 4 Schliesszellen bestand und mit Zentralspalte verséhen war. Auch werden 2 Falié von Po- lykarpophorie erwáhnt und ab- gebildet. y 358 Gyűjtemények. — Sammlungen. Hepaticae Poloniae exsiccatae. (I. Nr. 1 50). zestawiia F. LilienfeldówNa. — Odbitka z czasopisma Polskiego Towar- zvstwa Przyrodników im. Kopernika «Kosmos» zeszvt 7 — 8 z r. XXXV. 1910. Lwów 1910:732—738. 8°. Fenti, újonnan megindult exsiccatum- vállalat, melyet a lwówi (lemberg-i) egyetemi biologiai-botanikai intézet ad ki, májmohokat tartalmaz a lengyel Középhegység, Kraków, Lwów környékéről, a Mngas- Tátra északi oldaláról, Podoliá- ból s a pokutiai és bukovinai Kárpátokból. A schedák FI. Lilienfeld összeállításában je- lentek meg. Az I. kötetből mint ritka fajokat megemlítjük a következőket : Dieses neue Exsiccatenwerk, vvelches das biologisch-bota- nisehe Institut dér Universitát in Lwów (Lemberg) ausgibt. entháit Lebermoose aus dem polnischen Mittelgebirge aus dér Gégén d von Kraków, Lwów, von dér nördlichen Seite dér Hohen-Tátra, aus Podolien und aus den pokuti- sehen und bukowinischen Kar- pathen. Die Schedae hat Frl. Liukxfju) zusammengestellt. Aus dem I. Fasc. sind fol- gende seltenere Arten hervor- zuheben : Sauteria alpina Lindb., Grimaldia fragrans (Balbi) Corda, Fim- briaria Lindenbergiana Corda, Bucegla romaniea Radiax. Hapío- mitrium Hookeri Nees. Gy. Személyi hírek. — Personalnachrichten. Kinevezték : Dr. Abromeit J.-t. a königs- bergi egyetem magántanárát, prof.-á ; Dr. Baur E. m. tanárt, a berlini Landw. Hochsch. pro- fessorává; Morton F.-t a kraj- nai természetrajzi múzeum növén\'t. osztályának assisten- sévé. Dr. Günthart A.-t a zürichi politechnicumon a növénytan- ból magántanárrá képesítették. Dr. Richter Alada.b kolozs- vári egyet. ny. r. tanárt a M. Tud. Akadémia lev. tagjává választotta. Dr. Kny L., a berlini egye- Ernannt wurde: Dr. J. Abromeit, Privatdoz. ati d. Univ. Königsberg z. Pro- fessor; Dr. E. Baur, Privat- dozent z. Professor an d. Landw. Hochschule in Berlin; F. Morton z. Assistenten dér hőtan. Abteilung des naturhist. Landesmuseums von Karatén in Klagenfurt. Dr. A. Günthart hat sicli am Polytechnicum in Zürich für Botanik habilitiert. Prof. Dr. A. Richteb (Kolozs- vár) w. zum koresp. Mitglied dér kgl. Akad. d. Wiss. in Budapest gewahlt. Prof. Dr. L. Kny, Prof. d. 359 tem s a mezőgazdasági főisk. professora, nyugalomba lépett. ( ) felsége Rossi La os honvéd századosnak (Karlovac) nyu- galomba vonulása alkalmából az őrnagyi czímet és jelleget adományozta. Kinevezték: Dr. Maurizio A.-t, a lembergi műszaki fő- iskolán a növénytan s az árú- isme rk. tanárát, r. tanárrá ; Dr. Domin K.-t, a prágai cseh egye- temen a növényrendszertan magántanárát, rk. tanárrá; Maige A.-t a növényt, profes- s jrává a poitiersi Faculté de Sciences-on; Dr. Claussen P. magántanárt! Berlinjük, tanárrá ; Dr. Fitting H. t, a hallei egye- temen a növényt, rk. tanárát a hamburgi Botan. Staatsinsti- tut igazgatójává; Dr. Ruhland W. (Berlin) és Dr. Tobler F. (München) magántanárokat rk. tanárokká ; Priestley J. H.-t, a bristoli egyet, magántanárát a leeds-i egyet. (York, Anglia) botan. professorává ; Dr. Hol- i’er R. A.-t a new-yorki Co- lumbia-egyet, botan. profes- sorává ; Ronniger K. számellen- őrt (Wien) számtanácsossá. Dr. Wettstein R. professort udvari tanácsossá nevezték ki. Dr. Buder J. a lipcsei egyet, növényt, intézet assistense ma- gántanári képesítést nyert. Dr. Linsbauer K.-t, a czer- nowitzi eg}7et. botan. rk. ta- nárát r. tanárrá nevezték ki. Nyárády E. Gyula késmárki polg. isk. tanárt Marosvásár- helyre helyezték át. Botan. an d. Univ. u. an d. Landw. Hochsch. zu Berlin, tritt in den Ruhestand. Sr. Majestát dér König ge- ruhte dem Hauptmann L. Rossi in Karlovac anlásslich seiner Pensionierung den Titel u. Cha- rakter einesMajors zu verleihen. Ernannt wurde : Dr. A. Mau- rizio a. o. Prof. d. Bot. und Warenkunde an d. techn. Hochsch. in Lemberg zum o. Prof. ; Privatdozent Dr. K. Domin zum a. o. Prof. d. syst. Botan. an d. böhm. Univ. in Prag; A. Maige zum Prof. d. Botan. an dér Faculté des Sciences de Poitiers; Privat- dozent Dr. P. Claussen (Berlin) z. a. o. Prot’essor; Dr. H. Fitting a, o. Prof. d. Botan. an d. Univ. Halle z. Direktor d. Hamburgischen Botan. Staats- institute ; Privatdozent Dr. W. Ruhland (Berlin) und Dr. F. Tobler (München) z. a, o. Prof.; J. H. Priestley, Dozent an d. Univ. Bristol, z. Prof. d. Bot. an d. Univ. von Leeds (York, England); Prof. Dr. R. A. Hol- per z. Prof. d. Bot, an d. Co- lumbia-Univ. in New-York ; Recbmuigsrevident K. Ronniger (Wien) z. Rechnungsrat. Prof. Dr. R. v. Wettstein wurde dér Hofratstitel ver- liehen. Dr. J. Buder, Assistent am Botan. ínstitut d. Univ. Leipzig. hat sich für Botan. habilitiert Dr. K. Linsbauer, a. o. Prof. d. Botan. an d. Univ. Czerno- witz w. z. o. Prof. ernannt. Dér Bürgerschullehrer E. Jul. Nyárády (Késmárk) wurde nach Marosvásárhely versetzt. 26 360 Meghalt. — Gestorben. Jean-Gabriel-Eduard-Narcisse Paris ny. tábornok, nagynevű bryo- logus Dinard (lile- et Vilaine)- ban 84 éves korában (*1827 nov. 8.. t 1 9 í 1 apr. 30.). 1889-ig működött a katonai pályán, mely idő alatt 1870— 1890-ig a bryologia érdekében keveset tehetett, mivel minden idejét elfoglalta pályája. Xagy mun- kásságot ettől kezdve fejtett lri. főleg az exotieus, Kelet- Ázsia, Nyugat- Afrika, Mada- gaskár területéről eredő mohok kutatásával. Számos publica- tioja jelent meg a Rév. Bry ok- ban. — Főmunkája a nélkü- lözhetetlen : Index bryologicus. Nevét és emlékét a Párisin Broth. mohanemzetség s több, a nevét viselő faj fogja fentar- tani. Dr. Zacharias E., a ham- burgiBotan.Staatsinstitute igaz- gatója s a Véréin für Angew. Botan. elnöke márcz. 23-án. — Prof. Dr. Gürke M., a dalilem- steglitzi botan. múzeum őre, márcz. 16 án. — Sardagna M., érdemes florista, márcz. 15-én Trientben. — Dr. Bernard N. a poitiers-i Faculté de Sciences botan. professora jan. 26-án, 36 éves korában. dér beriihmte Bryologe (Gene- ral i. P.), ist in Dinard (lilé- ét Vilaine) im Altér von 84 Jahren gestorben (*8. Nov. 1827, t30. Apr. 1911). Er stand bis 1889 im militarischen Dienste, von 1870 bis 1890 konnte er auf bryologischem Gebiete nur wenig ieisten, da er dienstlich sehr in Anspruch genommen war. Seine inten- sive Tatigkeit beginnt i. J. i >90, als sich seine Forschun- gen auf die Moose von Ost- Asien, West-Afrika u. Mada- gaskar erstreckten. Seine zahl- reichen Abhandlungen sind hauptsáchlich in dér Rév. Bry ol. erschienen. Wir ver- danken ihm ein heute unent- behrlicher, zusammenfassendes Werk, den Index bryologicus , dér nebst dér Moosgattung : Parisia und mehreren nach ihm benannten Moosspecies seinem Namen ein ehrenvolles Andenken sichern. G. Dr. E. Zacharias, Direktor d. Hamburgischen Botan. Staats- institute u. I. Vorsitzender dér Véréin. für Angew. Bot., am 23. Márz. — Prof. Dr. M. Gürke, Kustos am Botan. Mú- zeum in Dahlem-Steglitz bei Berlin, am 16. Márz. — Mi- chele de Sardagna, verdienter Florist, am 15. Márz in Trient. — Dr. N. Bernard, Prof. d. Bot. an dér Faculté de Scien- ces zu Poitiers, am 26. Januar, 36 J. alt. Megjelent: 1911 október hú 12-én. — Erschienen : am 12. Október 1911. HALLÁS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN. üniTL“. S, j *• W «* NO. 8-10. s. Tab. No. II. sz. dél. J. Wagííeb. MAR 1 4 79 TI MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (UNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.) ftiaíja és szerkeszti : — Herausgeber u. Redakleur : Fömunkalarsak : — Hauptmilarbeiter : Dr. D E G E N Á R P Á D. Dr. GYÖRFFY ISTVÁN. — Dr. LENGYEL GÉZA. J3izo m ányban: — X rí C o m m i s s i o n : UBF Németországban : — Fül- Dentschland : Francziaországban : — Für Frankreich : Bei Max Weg-nél Bei Páni Iilincksieck-nél NEW Leipzig, Königsstrasse Nr. 3. Paris, 3, Rue Corneille. Se tan: X. SSÍ 1911. SKES. Budapest nov. — deczember M0- \\l\t) 07 Nov. — Dezember W= 11/ 1^< Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német- országban a szerzői jog 15. §-a éi'telmében tilos. Monographiákba s Flórákba való felvételük azonban kivánatos. Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh § 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten. Benützung für Monographien und Fiorenwerke erwiinscht. A 11 12. szám tartalma. — Inhalt dér 11/12. Nummer. — Eredeti közle- mények. — Őrig inai- Au fsat ze. — Hermann Z s c li a c k e, Beitráge zűr Flecbten- flora Siebenbürgens. — Adatok Erdély zuzmóflórájához, p. 362. old. — G. Ktikentkal, Carex illegitima Ces. iu Dalmatien (Dalmácziában), p. 381. old. — P r o d á n Gy., A bácskai homokos és löszterületek egynéhány növénye. — Über einige Pflanzen dér Sand- und Lössgebiete des Bács-Bodroger Comitates, p. 382. old. — Margittal A., Adatok Beregvármegye flórájához. — Beitráge zűr Flóra des Bereger Comitates, p. 388. old. — Maloch Fr., Beitráge zűr Flóra von Pilsen und seiner weiteren Cmgebung, p. 414. old. — Apró közle- mények. — Kleine Mitteilungen. — Győri fy I., A Petrocallis pyrenaica újabb termőhelyei a Magas Tátrában. — Neue Staudorts dér P. pyren. in dér Hohen Tátra, p. 431. old. — Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Eeferate über ungarische botanische Arbeiten. — Tuzson J., Rendszeres növénytan I. — Systematische Botanik I., p. 431. old. — Botanikai Közlemények X. 1—2. füzet (Heft), p. 433. old. — 3 — 4. füzet (Heft), p. 435. old. — Gomboez E„ Adatok az ujabbkori magy. botan. történetéhez. — Beitráge z. neueren Gesch. dér ungar. Botanik, p. 435. old. — Vadas J., Az akáczfa monográfiája (Mono- graplüe dér Robinie), p. 437. old. — Szabó Z„ A Knautia-génusz monográfiája (Monogr. gén. Knautia), p. 438. old. — Uzonyi F., A Telekia speciosa alak- és rendszert, viszonyai (Die morphol. u. syst. Verh. dér Telekia speciosa), p. 441. old. — Blatt ny T., A bükk növényföldr. méltatása (Pflanzengeogr. Würdi- gung dér Buche), p. 442. old. — Borza A., Siminicul de la Intragalde p. 442. old. — Szűcsi., A növényi sejtek elektrolyt felvétele (Die Elektrolyt-Auf- nahine dér Pflanzenzellen), p. 442. old. — Páter B, A vadon termő gyógy- növények (Die wildwaclisenden Heilpflanzen), p. 442. old. — Wolfinau Gy., Növény tenyészeti megfigyelések Királyhalmán (Phaenolog. Beoh. in Királyhalma), ]). 443. old. — Rapaics R., Törzsfejlődési tanulmányok a Ranunculus gén. levelein (Stammentw.-geschiehtl. Studien an den Bláttern d. Gén. Ranunculus). p. 443. old. — A boglárka nemzetség tagolódása (Gliederung dér Gattung Ranunculus), p. 443. old. — Forenbacher A., Ótok Lastovo. p. 444. olcí. — Degen A., Tanulmányok az arankáról (Studien über die Seidearten), p. 444. old. — Schveitzer 1., Adatok a Dipsacus genus anatom. és fejlőd, ismere- téhez (Beitr. z. Kennt. d. anat. u. ént wickl. -gesch. Verh. d. Gatt. Dipsacus), p. 446. old. — B 1 a 1 1 n y T., A szelid gesztenye elterjedési és tenyészeti visz. a magyar állam területén (Verbr. etc. Verh. dér Edelkastanie in Ungarn), p. 446. old. — Rapaics R., Magyarország növényföldrajza (Die Pfianzengeographie 27 362 Ungarns), p. 447. old. — Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Beferate iiber auslandische hőtan. Árbelien. — 0. Varg a, Beitrage z. Kentnis dér Beziehungen des Lichtes u. dér Temper. z. Laubfall, p. 448. old. — F. P a x, Einige neue Funde aus dér hőben Tátra, p. 441). old. — Einige neue Pflanzen- funde aus d. Karpathen, p. 449. old. — A. K. M. Term. tud. Társulat növény- tani szakosztályának illései. — Sitzungen dér hőtan. Sektion dér k. nng. natwwiss. Gesellschaft, p. 450. old. — Gyűjtemények. — Sammlungen. p. 459. old. — Személyi hírek. — Personalnachrichten, p. 460. old. — Megállít. — Gestorbcn. p. 461. old. Mellékelve a X. kötet (1911. évfolyam) czímlapja és tartalomjegyzéke. — Bei- gelegt Titelblatt u. Register zum Bánd X. (Jahrg. 1911.) Beitrage zűr Flechtenflora Siebenbürgens. Adatok Erdély zuzmóflórájához. !,rta ' ! Hermáiul Zschacke. lm Folgenden veröffentliche icli die Ergebnisse dér Durch- arbeitung des grössten Teiles einer Flechtensammlung, die ich im Juli 1910 auf einer Heise durch Siebenbürgen zusammengebraclit liabe. Von Óradna (Altrodna) aus besuclite ich mit Herrn Amts- gerichtsrat Hermann den Korongyis (1994 m.) und den Ünőkő (Kuh- horn,2280 m.), von Brassó (Kronstadt) aus die Krepaturaschlucht am Királykő (Königsstein), die Zinne (961 m.) und den Bucsecs (Malajester Scbutzhütte 1600 m., La Omu 2508 m.), lm Fogara- scher Gebirge sammelte ich in dér Umgebung des Bulleasees (2043 m.). Dér Besuch Nagyszebens (Hermannstadts) gab uns Gelegenheit zu Ausflíigen nach Kisdisznód (Michelsberg), Vízakna (Salzburg), Szenterzsébet (Hammersdorf), Nagytalmács (Talmatsch) mit dér Landskrone und dem Botén Turmpasse. Den Retyezát musste mein Reisegefiihrte alléin besuchen, da mein Urlaub zu Ende war. Was mir nach Hazlinszky, «A magyar birodalom zuzmó- dórája)) für Ungarns Flechtendora neu zu sein scheint. wird mit einem * bezeiclmet. Bei dér Untersuchung dér gesammelten Proben hat, wenn mein eigenes Herbar zum Vergleichen nicht ausreichte, Herr Eitner mir jederzeit beigestanden. Herr Soriba hat meine gesamte Cla- donienausbeute durchgesehen. Audi Herrn Prof. Dr. Zahlbruckner verdanke ich einige Bestimmungen. Den genannten Herren, sowie den Herren Prof. Pax und Prof. Lindau, die mir die Verrucaricn- Sammlungen des Breslauer Bot. Gartens und des Berliner Bot. Museums zűr Benutzung überliessen und dadurch meine Unter- suchungen sehr förderten, möchte ich auch an dieser Stelle meinen verbindlichsten Dank aussprechen. Vérrucariaceae. Verrucaria (sectio Euverrucaria) latébrosa Kbr. Sporen 12 bis 14 p. őreit, 21 — 23 y. láng. Auf Blöcken an dér Eisquelle unterhalb des Bulleasees. V. hy cirela Ach. Thallus trockea weissgrau bis grünlichweiss, matt. Mit voriger unterhalb dér Eisquelle ; in Bachen zwischen Óradna und Radnaborberek. f. sübmersa Hepp* auf einer überrieselten Feldplatte in dér Teufelsschlucht des Bergwerktales bei Óradna. — f. decussata Eitner* zwisclien Radnaborberek und Óradna. V. elaeomelaena (Mass.) Arn. Sporen an den Enden abgerun- det, 10—14 p. breit, 21 — 24 p. láng. Mit voriger in Bachen zwi- schen Óradna und Radnaborberek auf Glimmerschiefer. V. chlorotica Ach., Stein, Fi. v. Sohi.es S. 325. Thallus feueht grün, angenehm duftend, trocken schwarz- grün etwas gliinzend, anfanglich runde Flecken mit hellerem Saume bildend, die spater verscbmelzen. Unter einer zártén Schicht dicbt verwebter Hyphen sind die 8 — 10 p. breiten, rundliehen Gonidien in senkrechten Reihen angeordnet, beide Schichten zu- sammen + 50 p. stark; darunter eine dicke scbwarze Schicht aus eng netzig-verwebten Hyphen, von wo aus senkrecht zűr Thallusrichtung 3 5 p. dicke, unverzweigte braunliche Hyphen biirstenartig in den Stein eindringen. Apothezien in zuletzt nadel- stichfein durchbohrten thallodischen Warzen anfanglich giinzlich von dér unteren schwarzen Schicht umgeben, die zuletzt emporge- hoben und von dem Ausgangskanal des Apoth. durchbrochen wird, Perithezium nicht gesondert. Dér helle Innenraum 120—180 p. im Durchmesser. Parapliysen deutlich vorhanden, eine dichte Masse bildend ; Schlauche spindelig-walzenförmig, ungefahr 20 p. breit und 90 p. láng; Sporen langlich-eiförmig, mit grossem zentralen Öltropfen, 9—10 p. breit 28 — 29 p. láng, liegen in 2 Reihen im Schlauche. Jód farbt die Hymenialmasse nach kurzer Blauung vein rőt. Auf Kalksteinen in dér unteren Quelle in dér Krepatura- schlucht. Sporen 9 — 10 x 28—34 p. im Bergwerktale bei Radna- borberek. V. aethiobola Whnbg. Sporen 7 — 10 X 19 — 25 p. in einem Bache unterhalb des Bulleasees; Sporen 7 X 20—21 p. auf Stei- nen in einem Bache bei Óradna. V. aquatilis Mudr. In Bachen zwischen Óradna und Radna- borberek. V. caerulea Lám. et Ds. — Korongyis auf Kaik. V. fusca (Schaer.) Kph. — Krepaturaschlucht auf Kaik. V. calciseda Ds. — Zinne bei Brassó. V. rupestris Schrad. — Zinne bei Brassó. V. muralis Ach. fo. confluens Mass. Perithezien bis 0‘4 mm. breit; Sporen in sclimalen langkeuligen Schláuchen, 18 — 22 p. láng und 10 — 13 p breit; Hymenium durch Jód nach flüchtiger schwa- cher Blaufarbung rotgelb gefarbt. TT. integrella. Nyi..* 27* Dér TT. calciseda sehr ahnlicli, mit dér sie gewiss hiiufig verwechselt wird. Beide stimmen in derSporengrösse 10—11 21 — 29 ** ’ in dér keuligen Schlauchform überein. I)ie Hymenialmasse wird bei beiden dureh Jód blaugefarbt; beide besitzen endolithische Sphaeroidzellen. Wálirend aber die Perithezien von integrella völlig von einem kohligen scliwarzen Geliiiusse eingeschlossen sind, ist dasselbe bei calciseda nur in dea oberen Partieen braunlich, nacli untén aber hell, das Perithezium ist mit einem zierlichen Thallusschildchen bedeckt, das bei dér Sporenreife abgestossen wird, so dass im Thallus eine flaclie weisse Grube entsteht, welche meist den Ausgangskanal des Peritheziums erkennen lásst. — Zinne bei Brassó; Óradna auf Kaik unter dem Benes. P. (Amphoridium) Hochstetteri (Fr.) Arn. Auf Kalkfelsen unterhalb des Bulleasees. V. dolomit Ica Mass. Auf Kaik unterhalb des Benes. Ihelidium gibbosum * n. sp. Kruste dick, weinsteinartig, hóekéiig oder warzig gefeldert, weissgrau, vöm scliwarzen Vorlager um- und durclizogen. Apo- thezien bis 0-6 mm. Durchmesser, scliwarz, mehr weniger bereift, zuerst eingesenkt, spater hervortretend, nabelig eingedrückt, zuletzt fein durchbolirt, naeli dem Zusammenbrechen rötlicbe Gruben hinteriassend. Amphitliezium dick, scliwarz, ílacb gewölbt, das Peritliezium arn tScheitel deckend, untén weit abstehend ; Perithezium nur am Scheitel scliwarz, sonst rötlich, etwa 330 y. im Durchmesser, niedergedriiekt kugelförmig. Schliiuche keulig- bauchig. Sporen zweiteilig, wasserhell, elliptisch, 10 — 13 y. breit, 21 — 28 — 3(> pt-lang; Jód die Hymenialmasse weinrot farbend, das Hypothezium (Schlauchschicht) vorübergehend schwach blau. Die Probe stimmt im Bau dér Apothezien mit rJh. pyreno- phorum Ach. Arn. 899a, Tk. papulare Fr., Th. TJngeri Kbr. Arn. 180 überein ; von letzterer unterscheidet sie sich durcli grössere, niclit kömig zerfallende Warzen, sowie etwas grössere Apothezien. Auf Kaik am Korongyis. rlh aeneovinosum (Anzi) Arn. Sporen zweiteilig, beiderseits stumpf, 13 — 16 X 28-34 p.; Jód fárbt die Hymenialmasse wein- rot. — Ünőkő im Baclie zum Laalasee. Th. decipiens (Hepp.) Kph. Sporen 10 — 14 y. breit, 22 — 30 y. breit; Jód farbt Hymenium weinrot — Auf Kaik am Korongyis. Th. amylaceum Mass.* = Th. umbrosum Arn. 29. Thallus weinsteinartig, + 0'3 mm. stark, rosa angehaucht (beim Betupfen mit HCI tritt die Farbe seliön liervor), abgerieben grün, liier und da von in den Kaik eingefressenen Linien durcli- zogen, obere Schiclit von dicht verwebten z. T. (an dér Oberflache) gelbbraunlichen Hy^phen gebildet; Gonidien in grossen, etwas weit- líiufig gestellten Knaueln, in locker netzig-verwebten Hyphen ; Apothezien mehr weniger kugelig, zuerst völlig eingesenkt, nur 365 als scliwarze Punkte sichtbar, spater mit fein durchbolirtem, abge- stutztem Scheitel wenig hervorragend, ungefiihr 0;3 mm. im Dureh- messer; Perithezium völlig schwarz; Inhalt voller ÖltropfeD, Sporen zweiteilig, 13 — 16 y. breit, 28-34 y. láng. An den senkrechten Kalkwanden dér Krepaturaschlucht. Thilidium absconditum (Hepp.) Iyph.* Thallus zum grössten Teile endolithisch auf demSteine aus- gedehnte aschgraue, díinne, von schwarzen Linien durchzogene Flecken bildend ; Rindenschicht felilend ; Gonidien meist kugelför- mig, 4—7 y. breit, geknauelt, bis 200 y. eindringend ; Hyphen netzartig verzweigt, unter dér Gonidienschicht mit Ölzellen ; Apo- thezien schwarz, sehr kiéin, zuerst punktförmig, eingesenkt, nur mit dér Mündung hervortretend, kaum O'l mm. breit, spiiter bis 0-2 mm. breit, nabelförmig eingedrückt, nach dem Ausfallen Gru- ben hinterlassend; Perithezium völlig schwarz; Inhalt dér Apo- thezien ungefarbt, mit Öltropfen erfüllt, durch -Jód weinrot; Para- physen hald zufliesend ; Schlauche sackig — keidig; Sporen zu 8 im Schlauche, krumig erfüllt, oft mit 1 oder 2 Öltropfen, zweiteilig, leicht eingeschnürt, 11 — 13 y. breit, 29 — 30 y. láng. Rodnaborberek auf Kaik am Izvorul rosu. — Thallus unbegrenzt, blaugrau, in den Stein wie einge- fressen ; Hym. J. weinrot; Sporen 10 — 11 y. breit, 23 — 28 y. láng. Altrodna auf Kaik unterhalb des Benes. — Thallus durch schwarzliche Linien begrenzte kleine Flecken bildend. Sporen 9- 10 y. breit, 18 — 20 y. láng. Korongyis unter- halb des Gipfels. Th. papul are (E. Fr.) Nyl. = Th. pyrenophorum Kbr. f. algovicum Rehm.* (Arn. Exs. 131, 518; Rabenh. L. E. 573). Thallus rotbraunlieh, glatt, ausgebreitet, ab und zu von schwarzen Linien durchzogen, gégén KOH und CaCl202 unem- pfindlich ; die obere zárté Schiclit besteht aus dicht verwebten Hyphen ; darunter hegen gekniiuelte Gonidien (Pleurokokken) von 5 — 10 y. im Durehmesser; unter dér Gonidienschicht finden sich locker verwebte, netzig verzweigte Hyphen. Apothezien gross, 0'4 — 0 6 mm., lialb ingesenkt. Amphi- thezium schwarz, dick, niedergedriickt-halbkugelig, in dér Mitte nabelförmig vertieft, das Perithezium etwa bis zűr Mitte deckend, an dér Basis fást immer abstehend; Perithezium fást kugelför- mig, bis 380 y. breit, oberwarts schwarz, nach untén meist blas- ser; Paraphysen undeutlich, zerflossen ; Jód farbt die Hymenial- niasse weinrot (bei Praparaten, die nach Salzsaurebehandlung in Gummi eingeschlossen waren, wie bei allén Verrucarien, blau); Schlauche fást eiförmig, 42 y. breit, 90 y. láng; Sporen beider- seits stumpf, vierteilig, nicht oder an den Zwischwanden leicht eingeschnürt, wasserhell oder kömig erfüllt und gelblich, 14—16—17 y. breit, 42—48—50 y. láng. Auf zeitweilig iiberrieselten Kalkblöcken an einem Bache unter dem Gipfel des Korongyis. Th. domináns Arn.* An den senkreehten Feldwanden dér Krepaturaschlucht wáchst zusammen mit Th. amylaceum Mass. eme andere Thelidiumspezies, die von jener ausserlich niclit zu unterscheiden ist, aber dureh grössere und vierzellige Sporen abweicht. Meist ist dér rötliche Thallus glatt; er wird aber zuweilen uneben, höckerig und gleicht dann Arn. 372. (Thelidium amylaceum ), ist hier und da von schwarzen Linien durchzogen. lm übrigen stimmen meine Proben in Apothezienform, -grösse und -farbe, in Schlauchform und Spo- renform und -grösse mit Arn. 1593 und 1594 völlig überein. Apothezium völlig eingesenkt, spiiter mit durchbohrtem Schei- tel mehr oder weniger hervorragend, mehr oder weniger kugelig, ungefahr 0'3 mm. im Durchmesser, Perithezium braun ; Schlauche eiförmig 100 X 50 u; Sporen liinglich eiförmig, 39 - 35 y. láng, 14 — 17 y. breit. Hymenialmasse von Jód nach mehr oder weniger starker Plaufiirbung weinrot gefarbt, oft bleibt dér Inhalt buntscheckig. Th. epipolaewn Arn. 87. forma verruculosum* An kalkhaltigem Gestein am Wege von Oradna zűr Cnökő (Kul]born)-hütte sammelte ich eine Form mit kraftig entwickeltem, mehr oder weniger zusammenhiingendem, unebenem bis warzigem weissgrauem Thallus; Apothezien mehr oder weniger eingesenkt bis sitzend, schwarz abgeplattet kugelig mit mehr oder weniger deut- licli eingedriicktem Nabel ; Perithezium völlig schwarz, kohlig, die sitzenden mit einem schwarzen Thallusschildchen (Amphithezium) ; Paraphysen sehr zárt, zerfliessend ; Schlauche keulenförmig ; Spo- ren langlich-eiförmig, vierteilig, beiderseits stumpf, wasserhell, 11 — 15 y. breit, 30 — 42 y. láng; Jód farbt die Hymenialmasse weinrot, liie und da blaufleckig. Diese Form unterscheidet sich dureh das bald fehlende, bald vorhandene Amphithezium von epipolaeum Arn. 87 und gehört wie dieses in den Formenkreis des Th. domináns Arn. I h. mastoideum mh.* Thallus ausgebreitet, grau, weinsteinartig mehlig bestaubt; Apothezien einzelnen Warzen des Thallus völlig eingesenkt, welche endlich den abgepl áttétén, deutlich durchbohrten Scheitel wall- artig umgeben, kugelig, 0'4 — 0'5 mm. im Durchmesser; Perithezium völlig schwarzbraun ; Perihyphen verlangert, zahlreicb, meist Kei- ben kleiner Öltropfen enthaltend ; Paraphysen deutlicb, zárt ; Schlauche keulenförmig; Sporen mehr weniger keilförmig, beider- seits stumpf, 14—16 y. breit, 47 -49 y. láng, wasserhell, vier- zellig; Jód fiirbt die Hymenialmasse blau. Dér Thallusaufbau gleicht dem von Th. papulare , wie er oben beschrieben ist. Die freudig griinen Gonidien, die geknauelt in einer etwa 180 y. dicken Schicht hegen, sind rundlich poly- gonal von ly. Durchmesser. Die darüberliegende farblose Schicht ist etwa 40 y. dick. Auf dieser liegen Kniiuel dunkelgriiner Algen von + 11 y. Durchmesser. 367 Th. mastoideuni gehört in den Formenkreis von Th. domináns. Korongyis auf Kaik. Polyblastia intercedens (Nyl.) Lönnr. Thallus grau-braunlich, zusammenhángend von violettenLinien um- und durchzogen. Apotliezien gróss, halb eingesenkt, reihen- artig oder haufenförmig zusammengedrangt, schwarz, etwas glan- zend, abgestutzt mit zentraler Papille und peripherem Ringe. Amphithezium sehr stark, die obere Halfte des Peritkeziums deckend, untén weit abstehend; Peritkezium farblos oder oben dunkel und untén heller; Schlauche aufgeblasen, keidig 120 y. X 60 y. ; Sporen 17—24 y. breit, 28—37 y. láng. Jód farbt die Hymenialmasse nach fliichtiger Blaufárbung weinrot. Die Flechte ist Thelidium papulare habituell sehr ahnlich. Auf Kaik in dér Krepaturascldueht. Thallus aschgrau, rissig gefeldert; Apotliezien tief nabel- förmig eingedrüekt. Auf Kaik am Korongyis. Staurothele clopima (Wahlbg.) Th. Fr. Roter Turmpass zwi- schen Kaiserbrunnen und Roter Turm. St. fissá (Tayl.) Wainio. lm Bulleabach unterhalb des Sees mit Rhizocarpon lavatum und Lecanora lusca. St. caesia Arn. An Kalkfelsen des Ivorongyis-Gipfels. Thrombium epigaeum (Pers.) Schaer. Auf nackter Erde dér Salzstellen bei Salzburg. Microglaena leucothelia (Nyl.) Arn. Über Fissidens decipiens in dér Malajester Schlucht. Dermatocarpaceae. Dermatocarpon monstrosum (Mass.) Wainio. Zinne bei Brassó auf Kaik. I) rufescens (Ach) A. Zahlb. Zinne bei Brassó auf Kaik. I). miniatum (L.) Mann. Korongyis, auf Kaik un tér dem Benes ; Bulleatal; var. complicatum (Sw.) Korongyis: var. canum (Kph.). Kisdisznód an Felsen bei dér Miihle. I). decipiens (Mass.) Dalla T. u. Sarnth. Oberes Bulleatal an Bucke unter dér Eisquelle. Endocarpon pusiUum Hedw. Auf kalkkaltiger Erde am Stein bei Nagytalmács. Pyi’enulaceae. Arthopyrenia analepta (Ac:h.) Kbr, Rodnaborberek im Walde an Corylus. A. punctiformis Th. Fr. Szenterzsébet bei Nagyszeben auf Prunus spinosa. A. gemmata (Ach.) Müll. Arg. Rodnaborberek im oberen Bergwerkstale an Buciién. 368 A. glauca Kbr. Nagyszeben, Erlenpark an Erién. Pyrenula nit-ida (Schrad.) Ac.h. Kodnaborberek im Walde an altén Buciién. Caliciaceae. Calicium pusillum Flk. Kodnaborberek iiber dem Bergwerks- tale am Wege zűr Kuhhornhütte an einer Baumleiche. (C. parietinum = Mycocalicium pár. Wainio auf trocken- faulem Holze beim Aufstieg zum Korongyis.) C. hyperellum Acu. An Fichten im Bulleatale. Splaerophoraceae. Sphaerophorus fragilis Pers. Ünőkő, Korongyis, Umgebung dér Bulleahiitte. Arthoniaceae. Arthonia radiala Tu. Fr. An Fichten im Bulleatale ; Zinne an Buchen, desgl. Mallseifen bei Kisdisznód. Opegraphaceae. Xylographa parallela (Acu.) Fr. Auf trockenfaulem Holze unter dem Benes bei Óradna. Opegrapha varia Pers. Kodnaborberek an Buciién. O. diaphora (Ac.h.) Nyl. Erlenpark bei Nagyszeben. 0. saxaiilis DC. Krepaturascblucht auf Kaik. (). herpetica Ach. An Buchen in dér Malajester Schlueht ; Bestimmung nicht sicher, da Xpermatien t'ehlen. O. vulgata Ac.h. An Buchenrinde bei Óradna. 0. viridis Pers. Rodnaborberek an Buchen. Graphis scripta Ac.h. In den Waldern bei Rodnaborberek. Diploschistaceae. D iploschistes scruposus (Ac.h.) Norm. Gipfel des Korongyis. Thallus CaCl-1-, J+. D. gypsacea (Ach.) Umgebung dér Malajester Schutzhiitte. f. bryophiloides Nyl. Zinne bei Brassó auf Moosen: in dér Krepaturaschlucht am Királykő auf Cladonienschuppen. Thallus CaCl +, J — . Gyalectaceae. Petraetis clausa (Hoffm.) Arn. Zinne bei Brassó, Krepatura- schlucht. Gyalecta gyaledoides Kbr. Krepaturaschlucht auf Kaik. G. cupularis (Ehrh.) E. Fr. Zinne, Krepaturaschlucht. G. leucaspis (Kph.). Krepaturaschlucht; in dér Umgebung dér Malajester-Sehutzhtitte. 369 Sagióleehia protuberans (Ágh.) Mass. Korongyis auf Kaik. Hymenium Jod-j-blau; Sporen 4-teilig, vereinzelt 2-teilig, 8-9 u. őreit 21—28 a láng. Lecideaceae. Lecidea athroocarpa Ach.* Ünőkő-Gipfel. L. fumosa (Hoff.m.) Ach. Rodnaborberek. L. confluens Fr. Korongyis, Umgebung des Bulleasees. L. silacea Ach. Bucsecs auf Gliramerschiefer zwischen La Omu und Karaiman. L. pantherina (Ach.) Th. Fr. Ünőkő, Korongyis, reichlich in dér Umgebung des Bulleasees. Ad f. lacteam vergens in dér Umgebung dér Malajester Schutzhiitte. f. subecrustacea Nyl.* Bucsecs : La Omu. subv. sudetica Kbr.* Ünőkő, Laalasee auf Glimmerschiefer. L. declinascens Nyl. mit f. ochromeliza Nyl. Bei dér Ünőkő- hütte auf Glimmerschiefer. var. subterluescens Nyl.* Hypotliezium fást wasserhell. Ünőkő. L. macrocarpa DC. Th. Fr. Rodnaborberek, Ünőkő ; Umgebung des Bulleasees. f. oxydata Kbr. und f. flavicunda Ach. Unterhalb des Bullea- sees auf Kaik. f. steriza Ach. Bucsecs von dér Malajester-Hütte zum Omu. Íj. crustidata (Ach.) Kbr. Óradna, Rodnaborberek. L. turgida (Ach.) Schaer. Bucsecs bei dér Malajester-Hütte. L. Dicksonii Ach. Am Bulleasee, Ünőkő. L. liihophila (Ach.) Th. Fr. Umgebung dér Ünőkő-Hütte. L. plana Lahm. Ünőkő. L. armeniaca (DC.) E. Fr. Ünőkő, Korongyis, La Omu. var. lutescens Anzi. Umgebung des Bulleasees. L. tenebrosa Fvv. Ünőkő ; am Bulleasees. L. obscurissima Nyl. Ünőkő. L. latypaea Ach. Óradna, Benes, Ünőkő. L. enteroleuca Ach. Rodnaborberek, Korongyis, Zinne, Um- gebung dér Malajestersclilucht. var. aequata Floerke. Roter Turmpass. var. pungens (Kbr.) Falk. Rodnaborberek. L. parasema Ach. Bei Rodnaborberek an Waldbiiumen mehr- t'acli ; Krepaturaschlucht. L. muscorum Schaer. Korongyis iiber Moosen. L. limosa Ach. Ünőkő und Bucsecs (La Omu) auf Erde. L. crassipes Th. Fr. Krepaturaschlucht. L. kyrtocarpa n. sp. Thallus uneben, tlach, wulstig-knotig, leicht braunlichgrau ; Apothezien schwarz, mit dickern, vorstehendem Rande und mittle- 370 rém Knoten, einfach oder zusammenfliessend mit fást effigurier- tem, erhabenem, glanzendem Rande; Parathezium dick, braun, zellig, mit dunkleren Strahlen ; Hypothezium und Paraphysen fást farblos, letztere kraftig, wenig verleimt ; Epithezium braunlich ; ■Schlauche keulenförmig ; Sporen wasserhell, gesaumt oder ohne Saum, eiförmig mit spitzemEnde oder elliptisch, 5,5 y. breit, 12 — 13 t/. láng. Hymenium durcli Jód blau, dann schwarzbraun. Ünőkő auf Erde. L. erratica Kbr. Rodnaborberek auf Glimmerschiefer. L. flexuosa (Fr.) Nyl. Rodnaborberek, Miillseifen bei Ivisdisz- nód an Baumleichen. L. chondrodes Mass. Zinne auf Kaik. L. coarctatá (Sm.) Nyl. Rodnaborberek. L. lygaea Ach. Am Bulleasee, Ünőkő., L. fuscomibens Nyl. Rodnaborberek, Óradna unter dem Be- nes auf Kaik. L. fusca p atrofusca Th. Fr. Bei dér Malajester-Sckutzhütte iiber Moosen. L. immersa Tu. Fr. Zinne, Krepaturaschlucht, Bucsecs. L. (Psora) lurida (8w.) Ach. Rodnaer Alpen auf Kalkstein unter dem Benes, auf dem Wege zűr Ünőkőhiitte ; an dér Zinne bei Brassó, in dér Umgebung des Bulleahütte. L. aenea (Döf.) Th. Fr. Umgebung des Bulleasees. L. decipiens (Ehrh.) Ach. Bucsecs, La Omu auf dem Erd- boden. L. testacea (Hoffjm.) Ach. Bucsecs, Karaiman in Felsspalten. Catillaria croatica Zahlbr.* Krepaturaschlucht an Baumriude ; weicht vöm Schulerschen Exemplar durch dunklere Fruchtfarbe und dunklen Apothezienrand ab ; letzterer ist beim Origónál an jüngeren Friichten heller als die Fruchtscheibe. Jód briiunt nach leicbter Blauung; Sporen ltx3— 4y. C. synothea (Ach.) Th. Fr. Roter Turmpass, Holzgelander ; auf Holz bei Oradna. C. ZschacJcei Eitner n. sp. Auf Erde an den Salzstellen bei Vízakna. Thallus wie gelatiuös, griinlich, nur die gewöhulichen Goni- dien enthaltend, dazwischen finden sich, oft auch die Frucht deckend, sehr viele kleine den Hymenialgonidien iihnliche Gonidien, doch sind dieselben nicht im Standé in das Hymenium einzudrin- gen, da dasselbe zu fest verwachsen ist. Apothezien schwarz, rand- los, gewölbt ; Gehiiuse scheint zu fehlen. Schlauchboden graulich- braunschwarz, den ganzen Innenraum des Apotheziums erfüllend bis auf das schmutzig graubraune Hymenium, welches nur 54 u. dick ist. Es besteht aus netzig-verflochtenen, dicht verleimten Paraphysen. Sporen zweiteilig, 5x2 y., wasserhell in keuligen Schlauchen, erst durch K sichtbar werdend. Hymenium durch Jód blau, bald stumpf-schwárzlich. 371 Bilimbia substipitata Nyl. Unter dem Benes bei Óradna auf Moos. B. hypnophila (Ac.h.) Th. Fr. Korongyis. B. accedens Arn* Korongyis. B. milliaria (Fr.) Kbr. Ünőkő. B. trisepta (Naeg.) Th. Fr.* Rodnaborberek im Bergwerktale an einer Baumleiche. B. inundata (Fr.) Kbr. Rodnaborberek, auf Steinen im Ba- che beim Aufstieg zum Peltinisului. B. umbrina Th. Fr. var. psotina Th. Fr. und var. compacta Th. Fr. Im Tale Óradna-Rodnaborberek. loninia coeruleonigricans (Lightf.) Th. Fr. Zinne bei Brassó, Korongyis, am Stein bei Nagytalmács. T. candida (Web.) Th. Fr. Óradna an Kalkfelsen am Wege zum Benes ; Zinne bei Brassó. T. squalescens (Nyl.) Auf Erde am Bulleasees. T. tabacina (Rém.) A. Zahlbr. Nagytalmács, am Stein. T. syncomista (Flk.) Th. Fr. Korongyis. Rliizocarpon polycarpum (Hepp.) Th. Fr. Auf Glimmerschiefer und Grünstein bei Óradna und Rodnaborberek. Rh. oreites (Wainio) A. Zahlbr. Ünőkő, Korongyis ; Umgebung des Bulleasees in Begleitung von Rh. geographicum. Diese im Harz und Riesengebirge ausschliesslich vorkommende Art diirfte aucli in dér Kárpátén verbreitet sein ; sie ist jedenfalls von dem ábnlichen Rh. chionophilum, von dem sie sich schon durch die ausbleibende Kalireaktion unterscheidet, noch nicht genügend geschieden. Rh. badioatrum (Flk.) Th. Fr. var. rivulare (F\v.) Ünőkő, in einem Bache, dér zum Laalasee fliesst. Rh. geographicum (L.) DC. Verbreitet. Rh. distinctum Th. Fr. Rodnaborberek. Aufstieg zum Pel- tinisului. Rh. grande (Flk.) Arn. Rodnaborberek. Rh. obscuratum (Ach.) Kbr. Rodnaborberek, Umgebung des Bulleasees. Rh. lavatum (Ach.) Arn. In dér Eisquelle unterhalb des Bulleasees. Rh. cakareum (Weis) Th. Fr. Auf Konglomerat bei dér Ma- lajester Schutzhütte mit Rehmia coeruleoalba Kph. Rh. biatorinum Eitner nov. spec. Kruste dtirftig, kömig graubraun bis schwarz ; Apotliezien sehr kiéin, kaum 0,2 mm, trocken mit gyalectaartig vertiefter Scheibe und grauem, ziemlich dickem, vorstehendem, raubem Rande, angefeuchtet mit hellbrauner Scheibe und zurückgetretenem Rande ; Gehause wenig kenntlich, grau- oder braungrünlich bis leicht violett, besonders am Rande; Hypothezium hyalin; Para- pbysen ungefiirbt, straff, oben leicht grau- bis braungrünlich ; Spo- ren in keuligen bis scbmal keuligen Sckliiuchen mit 3 — 4 hyalin rundkörnig vielteiligen eine mittlere Gesamtteilung ist oft bemerkbar — 28 — 32 y lángén, 10 — 13 u breiten Sporen. Jód fárbt das Hymenium nach geringer Blauung gelb- gelbbraun, Schlauch n. Sporen dunkler brann, Hyphen — . Mit Bacidia inundata auí Steinen in einem Bache bei Rodnaborberek. Cladoniaceae. Baeomyces byssoides Schaer. ín den Rodnaer Alpen auf Steinen. B. roseus Pers. Mallseifen bei Kisdisznód (Hermannstadt) an steinigen Stellen. Cladonia ranyiferina (L.) Web. Ünőkő, Korongyis. CL silvatica (L.) Hoffm. Ünőkő, Korongyis, Bulleasee. CL impexa Harm.* Korongyis. CL alpestris (L.) Rabenh. Ünőkő. CL Floerkeana (Fr.) Sommerf. An morschem Holze in den Wáldern von Rodnaborberek, Ünőkő auf dem Erdboden. CL bacűlaris Nyl.* Ünőkő auf abgestorbenen Moosen. CL macűenta (Hoffm.) Nyl. Óradna nach Rodnaborberek zu auf morschen Stümpfen. CL digitata Schaer. Rodnaborberek auf morschem Holze Hh 1000 m. f. glabrata Wainio.* Auf morschem Holze in dér Krepatura- schlucht. CL deformis (L.) Hoffm. Ünőkő bei 2100 m. auf dem Erd- boden. Cl. uncialis (L.) Web. Mallseifen an heidigen Stellen ; Umge- bung des Bulleasees. CL furcata (Huds.) Schrad. Óradna, Rodnaborberek. f. pinnata Wainio. Kisdisznód bei Nagyszeben, ad sf. truncatam* acc. Krepaturaschlucht. Cl. squamosa (Scop.) Hoffm. f. denticollis Wain. Óradna, Krepaturaschlucht. ad f. multibrachiatam vergens. Ünőkő. f. multibrachiata ad f. polychoniam vergens Óradna. CL cenotea (Ach.) Schaer. Rodnaborberek auf morschem Holze. CL alpicola (Flot.) Wain* Ünőkő dürftige Exemplare auf torfiger Erde. Cl. gracilis (L.) Willd. sf. aspera Flk. Ünőkő. sf. macroceras Flk. Ünőkő, Korongyis ; Umgebung des Bulleasees. chordalis y> elongata Korongyis. chordalis macroceras Ünőkő. CL ecmocyna (Ach.) Nyl.* Umgebung des Bulleasees. 373 Cl. macrophyllodes Nyl. Umgebung des Bulleasees (2. Stand- ort in Ungarn). CL verticillata Hoffm. Óradna. Cl. cervicornis (Ach.) Flk. Óradna. Cl. pyxidata (L.) Fr. var. pocillum (Ach.) Főt. Umgebung des Bulleasees auf Kaik. var. neglecta (Flk.) Mass* Rodnaborberek, Ünőkő, Korongyis. f. cerina Arn.* Krepaturaschlueht. neglecta >> chlorophaea. Krepaturaschlueht; Rodnaborberek. Cl. fimbriata (L.) Fr. Zinne bei Brassó, Óradna. f. cornutoradiata Coem* Óradna. Cl. ochrochlora Flk. Rodnaborberek. Stereocaulon coralloides Fr. Óradna auf einem Felsblock im Tale nach Rodnaborberek. St. alpinum Laurer. Bucsecs : La Omu. Gyrophoraceae. Gyrophora vellerea (L.) Arh. Umgebung dér Bulleahütte und des Bulleasees, Ünőkő, Laalasee mit Apothezien. G. cylindrica (L.) Ach. Ünőkő, Korongyis, Umgebung dér Bulleahütte. var. tornata Ach. Bucsecs, La Omu. G. erosa (Web.) Ach. Ünőkő und Korongyis sparlich. G. polyphylla (L.) Körb. Gipfel des Korongyis u. des Ünőkő. G. deusta (L.) Ach. Ünőkő ; Umgebung dér Bulleahütte. Acarosporaceae. Biatorella testudinea (Ach.) Mass. Über dér Malajester Schutz- htitte, La Omu; Ünőkő vöm Gipfel bis zum Laalasee, Umgebung des Bulleasees mit folgender. B. cinerea (Schaer.) Th. Fr. La Omu mit Lee. armen ., Um- gebung des Bulleasees. B. pruinosa (Sm.) Mudd. Rodnaborberek auf kalkhaltigem Gestein. f. intermedia Kbr. Nagytalmács auf Konglomerat am Stein. B. platycarpoides (Anzi.) Th. Fa.* Unterhalb des Benes am Wege zűr Ünőköhütte auf schattigem Kaiké, am Korongyis auf Kaik. Die Proben vöm ersten Fundorte gehören zu var. flexuosa Bgl. et Crst. Acarospora glaucocarpa (Wnbg.) Körb. Auf Kaik zwischen Óradna und Rodnaborberek, am Benes. A. fuscata (Schrad.) Arn. Rodnaborberek auf Trachytblöcken. A. disereta (Ach.) Th. Fr* Laudeskrone bei Nagytalmács. A. squamidosa (Schrad.) Th. Fr* Zinne bei Brassó ; auf Kaik am Benes bei Óradna. 374 Pyrenopsidaceae. Synalissa ramulosa (Hoffm.) E. Fr. Auf Kalkfelsen an dér Zinne von Brassó zwischen Moosen. Collemaceae. Collema vespertilio (Lightf.) Wainio. Rodnaborberek an Wald- baumen. C. Laureri (Fw.) Nyl. Krepaturaschlucht über Moosen. C. rupestre (L.) Wainio. Rodnaborberek im oberen Bergwerks- tale an bemoosten Felsblöcken. C. multipartitum Sm. Korongyis. C. pulposum (Bernh.) Ach. Xagytalmács am Stein auf Erde. C. granosum (Scop.) Schaer. Zinne bei Brassó im Walde; K repatur aschlueht. C. multifidum (Scop.) Schaer. Zinne bei Brassó auf Kalk- felsen mit Apoth. C. cristatum (L.) Hoffm. Oradna unterhalb des Benes auf Kaik. Leptogium saturninum (Dicks.) Nyl. Rodnaborberek, Aufstieg zum Peltinisului an einer Eiche mit Apoth.; Malajestersehluclit an einem bemoosten Stamme. L. sinuatum (Huds.) Fw. Radnaborberek im Walde auf be- moosten Felsblöcken. L. lacerum (Sw.) S. Gray. Rodnaborberek im Bergwerkstale an bemoosten Felsen, Aufstieg zum Peltinisului an bemoosten Baumen, Krepaturaschlucht auf bemoosten Felsblöcken. Pannariaceae. Pannaria pezizoides (Web.) Lightf. Rodnaborberek mehrfach über Moosen und auf seliattiger Erde, Korongyis, Malajester- schlucht, Götzenberg bei Kisdisznód. Flacynthium nigrum (Huds.) S. Gray. Üradna-Rodnaborberek im Tale auf Kalksteinblöcken. Stictaceae. Lobaria amplissima (Scop.) Arn. Bucsecs : Malajesterschlucht an altén Stammen. L. pulmonaria (L.) Hoffm. Rodnaborberek an Bucken im Bergwerkstale + 1100 m mit reichlichen Apothezien. Thallus K + ; Harmand in «Lichens de France» IV, 710 sagt: la médulle est exceptionnellement et rarement sensible á K et a CaCl. Pro- lién meines Herbars aus Schweden von Westerberg und aus Vorarlberg von Kaiser gesammelt gébén auck Thallus K +, CaCl =. L. Unita (Ach.) Wainio. Am Bulleasee + 2200 m an Felsen und auf bemooster Erde, Thallus K =, steril. 375 Sticta fülig inosa (Dicks.) S. Gray. Auf Felsen ira Bulleatale, in dér Malajester-Schlueht an altén Stammen. Peltigeraceae. Sólorina crocea (L.) Ach. In dér Umgebung des Bulleasees ; Ünőkö von dér Hiitte bis zum Gipfel mit Apothezien. S. saccata (L.) Ach. Gipfel des Korongyis, in dér Umgebung des Bulleasees, in dér Malajesterschlucht am Bucsecs, Krepatura- schlucht bei Zernest. S. bispora Nyl.* Gipfel des Korongyis. S. spongiosa (Sm.) Nyl. Oradna am Wege zűr Ünőkő- Hiitte unter dem Benes, in dér Umgebung dér Malajester-Hiitte + 1600 m. Nephroma resupinatum (L.) Fw. Malaj ester Schucht m. Ap. an altén Stammen mit Sticta fuliginosa vermischt. AT. levigatum Ach. Rodnaborberek an bemoosten Stammen, in dér Krepaturaschlncht bei Királykő auf bemoosten Felsen. N. parile (Ach.) Wainio. Mallseifen und Götzenberg bei Ivis- disznód 700 — 1200 m auf bemoostem Erdboden; in dér Malajester- Sehluclit an Stammen. Peltigera aphthosa (L.) Hoffm. Am Korongyis und am Ünőkő, mit Apoth. P. venosa (L.) Hoffm. In dér Umgebung dér Malajester- Hiitte auf dem Erdboden, mit Apoth. P. horizontális (L.) Hoffm. Rodnaborberek im Bergwerkstale auf dem Wege zűr Ünökő-Hütte mit Ap. P. canina (L.) Hoffm., P. malacea (Ach.) E. Fr. steril, Szent- erzsébet, Georgihöhe. P. polydactyla (Neck.) Hoffm. Mallseifen über Kisdisznód bei Nagyszeben. Pertusariaceae. Pertusaria glomerata (Schleich.) Schaer. Über abgestorbenen Rflanzen auf dem Korongyis, desgl. in dér Umgebung des Bullea- sees (8 Sporen 42 x 23 y., K — .). P. communis DC. Rodnaborberek an Buchen. f. discoidea DC. Malajester-Sehlucht an Buchen, desgl. Rodna- borberek, Sinaia an Tannen. var. rupestris DC. Umgebung dér Bulleahütte. P. leioplaca (Ach.) Schaer. Rodnaborberek an Buchen und Haséin, Malajester-Schlueht an Buchen. P. faginea (L.) Pers. Oradna an Buchenrinde. P. lactea (L.) Nyl. Korongyis auf Glimmerschliefer, Ünőkő, Laalasee desgl. ; Umgebung dér Malajester-Schlueht. P. corallina Arn. Korongyis auf Glimmerschiefer. 376 Lecanoraceae. Lecanora (Aspicilia) verrucosa (Ach.) Th. Fr. Bucsecs, La Onm, auf Saxifraga. L. calcarea (L.) Sommerf. Zinne bei Brassó auf Kaik. var. cóntorta (Hoffm.) Kbr. Kodnaborberek auf kristall. Kaik; Ziune bei Brassó, Krepaturaschlucht am Királykő. L. aquatica (Fr.). Ünőkő-Laalasee in einem Bache mit Cato- carpus rivularis. Au dér Eisquelle unterhalb des Bulleasees sam- melte ich eiue Flechte, die zwischen aquatica und lacustris steht und vielleicht zu L. lusca Nvl. zu záhlen ist; Spermatien fehlen. L. gibbosa Nyl. Óradna unter dem Benes auf Glimmer- scbieferblöcken mit Lee idea latypaea , Lecanora saxicola , Caloplaca ferruginea , Catocarpus polycarpus ; Ünőkő mit L. cinerea. L. subdepjressa Nyl. Auf Glimmerschifer in dér Umgebung dér Ünőkő-Hiitte. L. cinerea S.mf. Ünőkő, am Bulleasee. L. recedens Kbr.* Korongyis. L. álpina S.mf. Umgebung des Bulleasees, dér Malajester- Sclnitzhütte. L. cinereorufescens (Ach.) Tii. Fr. Am Bulleasee mit L. sub- depressa und Rhizocarpum polycarpum. L. atra (Huds.) Ach. Umgebung dér Malajester-Hütte. Ij. epibrya Ach. Umgebung des Bulleasees, Bucsecs, La Omu. L. subfusca Ach. Walder bei Rodnaborberek an Buchen. var. coélocarpa Ach. Óradna an Fichtenstammen und Zweigen unter dem Benes. L. allophana Ach. Krepaturaschlucht auf Holz. L. atrynea (Ach.) Nyl. Ünőkő von dér Hiitte bis zum Gipfel und zum Laalasee, unter dem Benes ; Umgebung des Bulleasees. L. intumescens Rebent. Walder bei Rodnaborberek an Buchen. L. badia (Pers.) Ach. Umgebung dér Ünőkő-Hütte. f. cinerascens Nyl. Ünőkő, Korongyis, Umgebung dér Mala- jester-Schutzhütte. L. carpinea (L.) Wainio. Nagyszeben an Eichen im Erlenpark, desgl. Mallseifen bei Kisdisznód. L. sordida (Pers.) Th. Fr. Rodnaborberek unter dem Benes. L. bicincta (Ram.) Stein. Korongyis. L. albescens (Hoffm.) Th. Fr. Landeskrone bei Nagytalmács. L. polytropa (Ehrh.) Schaer. Umgebung des Bulleasees: Rodna- borberek. f. conglobata Flk. Korongyis. var. Jeucococca Th. Fr* Ümgebung des Bulleasees. var. alpigena Ach* Ünőkő. L. intricata (Schrad.) Ach. Rodnaborberek. 377 L. pumilionis Rehm. Ünőkó am Laalasee auf Rhododendron. L. Hagenii Ach. Vizakna auf abgestorbenen Zweigen. L. dispersa (Pers.) Ach. Auf kalkhaltigem Gestein zwischen Óradna und Rodnaborberek. L. effusa (Pers.) Ach. Vizakna auf Holz. L. (Placodium) saxicola (Poll) Stenh. Óradna, ira Tale nacli Borberek, am Benes, desgl. var. versicolor (Pers.) Th. Fr. L. melanaspis (Ach.) Th. Fr. Kisdisznód am Burgberge. L. circinata (Pers.) Ach. Óradna am Benes. L. subcircinata Nyl.* Tliallus K -f- gelb >> rőt. Zinne bei Brassó auf Kaik. L. arassa (Huns.) Ach. Nagytalmács am Stein. Ochroleckia paüescens (L.) Mass. Aufstieg zűr Malajester- Schlucht im Walde an einer Bucbe z. T. tiber Moosen. Icmadophila ericetorum (L.) A. Zahlbr. Krepaturaschlucht auf morschem Holze. Lecania Rörberiana Lahm. lm Erlenpark bei Nagyszeben an Zweigen. Haematomma ventosum (L.) Mass. Cnőkő und Korongyis- Gipfel. f. obscura mit sehr dunklem Thallus und dunklen Apothe- zien ; am Ünőkő. Candelariella vitel! ina (Ehrh.) Müll. Arg. Krepaturaschlucht auf Fichtenzweigen ; Nagyszeben an Holzplanken. Parmeliaceae. Candelaria concolor (Dicks.) Wainio. Bethlen au Aesculus. Parmeliopsis ambigua (Ach.) Nyl. und P. hyperopAa (Ach.) Arn. Beide mit Ap., Rodnaborberek an einer Fichtenleiche unter dem Benesgipfel. Parmelia physodes (L.) Ac.h. Géméin. P. tubulosa Bittér. Rodnaborberek im Bergwerkstale an dün- nen Fichtenzweigen, sparlich. P. vittata Ach. Gipfel des Ünőkő. P. encausta Ach. Ümgebung dér Ünőkőhíitte bis zum Gipfel, Umgebung des Bulleasees. P. pertusa (Schrank) Schaer. In dér Malajester-Schlucht an altén Stammen. P. furfuracea (L.) Ach. Géméin ; mit Ap. im oberen Berg- werkstale bei Rodnaborberek. P. olivetorina Zopf.* habé ich nicht beobachtet, ist jedoch von Hermann im Retyezat an einer Zirbe gesammelt worden. P. pubescens (L.) Wainio. Gipfel des ünőkő und des Koron- gyis ; Bucsecs : La Omu. P. conspersa (Ehrh.) Ach. Géméin an Felsen zwischen Óradna und Rodnaborberek. 28 378 P. acetabulum (Neck.) Dubv. Brassó auf dér Zinne an Bau- men + 900 m. P. glabra Nyl. Rodnaborberek au Bucken 4- 1100, reich fruchtend. P. prolixa Nyl., P. sorediata Nyl., P. fuliqinosa Nyl. Au Felsen zwischen Óradna und Rodnaborberek. P. exasperata DC. Rodnaborberek an Baumzweigen. P. verruculifera Nyl. Bethlen an Strassenbiiumen. P. subaurifera Nyl. Erlenpark bei Nagyszeben. P. dubia (Wolf.) Schaer. Erlenpark bei Nagyszeben. P. tiliacea (Hoffm.) Ach. Rodnaborberek, Zinne bei Brassó, Erlenpark bei Nagyszeben, Mallseifen bei Kisdisznód. P. saxatilis (L.) Ach. Sehr haufig; f. furfuracea mit Ap. am Ünőkő. P. omphalodes (L ) Ach. var. panniformi.s Ach. Ünőkő. P. cylisphora (Ach.) Wainio. Zinne bei Brassó, Erlenpark bei Nagyszeben. Cetraria glanca (L.) Ac.h. In den Bergwaldern verbreitet. C. juniperina Ach. Krepaturaschlucht, Bucsecs. C. pinastri E. Fr. lm Gebirge nicht selten. C. hepatizon (Ach.) Wainio. Korongyis, Ünőkőgipfel. C. nivális (L.) Ac.h. Bucsecs. C. cucullata (Bell.) Ach. Ünőkő, Bucsecs; Umgebung des Bulleasees ; Retyezat. C. islandica (L.) Ac.h. lm Gebirge haufig. f. subtubulosa E. Fr. Ünőkő. C. tristis Fr. Ünőkő mit Apoth. Usneaceae. Evernia prunastri (L.) Ach. Oradna, Rodnaborberek, vielfach an Waldbáumen in den Buchenwaldungen. Letharia divaricata (L.) Hue. Rodnaborberek im oberen Berg- werkstale an Fichten. Dufourea madreporiformis (Wulf.) Ach.* Bucsecs auf dem Wege von Omu nach dem Caraiman. Alecloria jubata (L.) Nyl. Óradna an Fichten unter dem Benes mit A. implexa (Ehrii.) Nyl., beide mit Apothezien. A. bicolor (Ehrh.) Nyl. Ünőkő auf steinigem Erdboden. A. ochroleuca (Ehrh.) Ny*l. Ünőkő, Bucsecs, Retyezat ^Hermann). A nigricans (Ach.) Nyl. Bucsecs : La Omu. Ixamalina calicaris (L.) E. Fr., E. farinacea Ach., E. fraxi- nea Ach., E. populina (Ehrh.) Wainio und E. pollinaria Ach. In den Waldern von Óradna und Rodnaborberek. E. farinacea Ac.h. Malajester-Schlucht. E, fraxinea und E. pollinaria. Wald des Götzenberges. 379 Usnea ftorida (L.) Hoffm., V. dasypoga (Ach.) Nyl. auch mit Apothezien, U. dasypoga var. plicata (Hoffm.) Hue. In den Wal- dern von Rodnaborberek. U. longissima Ach. Markschicht I + blau. Malajester-Schlucht. Ihamnolia vermicularis (Sw.) Ach. Ünőkő, Korongvis, Bu- esecs ; Umgebung des Bulleasees ; Retyezát. Caloplacaceae. Blastenia rupestris (Scop.) A. Zahlbr. Zinne; Korongyis, un- ter dem Benes bei Óradna. Bl. ferruginea (Huds.) Arn. Auf Glimmerscbiefer unter dem Benes. Bl. leucoraea (Ach.) Th. Fr.* Über Moosen bei dér Malajester- Schutzhütte. Caloplaca variábilis (Pers.) Th. Fr. Krepaturasehlucht auf Kaik. C. Agardhiana (Mass.) Flay* Kalkfelsen an dér Rozsnyóéi’ (Rosenauer) Burg bei Brassó, Zinne bei Brassó. C. chalybaea (Fr.) Müll. Arg. Zinne bei Brassó auf Kaik mit C. aurantiaca, C. Agardh. Lecanora calcarea. C. aurantiaca (Lightf.) Th. Fr. Vízakna, an Salzstellen auf den Zweigen abgestorbener Straucher ; Zinne bei Brassó auf Kaik ; auf Felsblöcken im Tale zwischen Óradna und Rodnaborberek. C. gilva (Hoffm.) A. Zahlbr. Szenterzsébet, Nagyszeben auf Zweigen von Prunus spinosa. var. stillicidiorum Ach. Auf Moosen in dér Umgebung des Bulleasees, des Bucsecs, des Korongyis. C. Schistidii Anzi. Bucsecs auf Moosen. C. elegáns (Link) Th. Fr. La Omu auf Kaik, Kisdisznód bei Nagyszeben. C. callopisma (Ach.) Th. Fr. Zinne bei Brassó auf Kaik. Theloschistaceae. Xanthoria pgrietina (L.) Th. Fr. lm Flacblande bei Nagy- szeben, Bethlen, Óradna, Vízakna. var. ectanea Nyl. Reicklich im Erlenpark bei Nagyszeben an Báumen. var. imbricata Mass. Im Sclilosspark von Sinaia an altén Baumen z. T. über Moosen. Buelliaceae. Buellia parasema (Ach.) Th. Fr. Nagyszeben: Kisdisznód an Eichen des Mallseifen. var. vulgata Th. Fr. an Buch^n. B. erubescens Arn.* Thallus K -f- gelb >■ rőt. An Buchen in den Waldern von Rodnaborberek. B myriocarpa (DC) Mudd. Sinaia an Tannen. 28* 380 f. aequata (Ach.) = stigmatea Kbr. non Ach. An Gestein Oradna, Rodnaborberek. B. stelliilata (Tagl.) Mudd* Thallus Jód = Ruine Lands- krone bei Nagytalmács auf Felsen. = B. spuria $ minutála Kbr. = B. minutula Arn. B. caeruleoalba Th. Fr.* — Rehmia caer. Kph. Auf Konglo- merat bei dér Malajester-Schutzhiitte mit Rhizocarpum calcareum. B. (papot i a (Ach.) Th. Fr. Brassó an dér Zinne, Nagytalmács am Stein. B. pulchella (Schrad.) Tuck. Auf Erde am Bulleasees. Rhinodina sophodes (Ach.) Th. Fr. An Buciién bei Rodna- borberek. Uh. exigua (Ach.) Th. Fr. Szenterzsébet auf Zweigen von Strauchern. Rh. pyrina (Ach.) Th. Fr.* Am Zaun dér Kirche zu Bethlen. Rh. monaraea (Ach.) Th. Fr. Bucsecs, La Omu auf Sa- xifraga. Rh. Bischoffii (Hepp.) Kbr. Zinne bei Brassó. Rh. milvina (Whlbg.) Th. Fr. Umgebung dér Ünőkőhütte. Rh. diseolor (Hepp.) Kbr. Oradna auf dem Wege zűr Ünő- kőhütte. Rh. oreina (Ach.) Wainio. Nagytalmács am Stein. Physciaceae. Physcia stellaris (L.) Nvl. Nagyszeben an Prunus spinosa , Zinne bei Brassó; Rodnaborberek an einer Eiche im Walde. Rh. aipolia (Ach.) Nyl. Bethlen an Aesculus. Rh. albinea Nyl. Ünőkő und Bucsecs tiber Steinen. Rh. tenella (Scop.) Nyl. Am Stein bei Nagytalmács an Fel- sen ; Sinaia am Grunde von Tannen. Ph. caesia (Hoffm.) Nyl. An Felsblöcken Oradna, Rodna- borberek. Ph. obscura (Ehrh.) Th. Fr. f. virella Th. Fr. Erlenpark bei Nagyszeben. Rh. lithotea (Ach.) ( Th. Fr. = Parmelia obscura y saxicola Mass. Auf Gestein bei Oradna. Ph. pulverulenta (Hoffm.) Nyl. Zinne bei Brassó; Erlenpark bei Sinaia, im Schlosspark Sinaia, Bethlen. var. ungustata Nyl. Rodnaborberek an Eichen. var. venusta Nyl.* Götzenberg bei Kisdisznód. Ph. muscigena Nyl. Bucsecs, La Omu. Anapytchia ciliaris (L.) Mass. Götzenberg c. ap. ; Erlenpark bei Nagyszeben ; Sinaia. 381 Carex illegitima Cesati in Dalmatien. Von j Kükenthal, Oberpfarrer (Cobiu'g). Bei dér Vorbereitung einer dalmatinischen Reise, welche ich irn Mai dieses Jahres mit Freund Bornmüller (Weimar) ausgeführt habé, lenkte sicli meine Aufmerksamkeit besonders auf die dem östlichen Mittelmeergebiet eigentümlicbe, zuerst aus Griecbenland bekannt gewordene, spáter von Visiani au eh ftir die dalmatiniscbe Insel Lesina angegebene Carex illegitima Cesati. Ihre verwandt- schaftliehe Stellung ist mit Carex ambigua Link zusammen in dér Section Mitratae (C. depressa , C. caryophyllea, C. umbrosa etc.), innerbalb welcber die genannten beiden Arten allerdings wegen dér Androgynie sámtlicher Áhrchen einigermassen als «illegitimae» erscheinen. C. ambigua besitzt aber die für die Mitratae so cba- racteristische Form dér Nuss, welche iiber dér eingesebniirten Spitze einen diskusartigen Ring tragt, dem dér Griffel mit stark verbreiteter Basis aufsitzt. C. illegitima hat zwar den Diskus niebt ausgebildet, zeigt aber auch die Verdickung des Griffelgrundes und ist durch viele andere Merkmale jener genakert. Sie gehört zu den seltenen Arten dér Mediterranregion. Ihr Vorkommen in Griecbenland beschrankt sich auf die Inseln Poros und Kepbalonia, auf welch letzterer sie Schimper als Schiffbrüchiger entdeekte (daher das Svnonym C. naufragii Hochst. et Steud.), sowie auf drei Standorte in Attika. Ausserdem hat sie Balansa auf dér Insel Makronisi im Meerbusen von Smyrna gesammelt. In Visiani’s FI. dalmat. III. (1852) p. 346 erscheint ein wei- terer Standort auf dér Insel Lesina, Visiani hielt die Pflanze für neu und nannte sie in Anknüpfung an den altén Namen dér Insel Pharia (beute Hvar) C. pharensis Vis. Erst in Suppl. p. 24. besta- tigte er: «C. pharensis fl. dalm. eadem est ac C. illegitima Cesati». Als ersten Sammler nannte er hier Matthaus Botteri, als Fundort gab er in Fl. dalmat. III. nur «in sylvaticis insulae» und als Bliite- zeit den Monat April an. Allé weiteren Nacbforschungen, die Freund Bornmüller und ich in Wien, Budapest, Triest, Spalato, Ragusa und Padua anstellten, gingen über diese ursprüngliche allgemein gehaltene Angabe nicht binaus. Xacb allém muss ich annehmen, dass die Art seit Botteri nicht wieder auf Lesina ge- sammeit worden ist, und bei dér frtihen Bliitezeit dér Pflanze kann das nicht Wunder nebmen. Yor Ende Mai pflegen die Botaniker Dalmatien und seine Inseln nicht aufzusuchen, und dann sind die Friichte von C. illegitima sebon ausgefallen. Es gescliah alsó sehr aufs Ungewisse bin, als wir uns am 1. Mai in Triest zűr «illegitima-Reise» nacb Lesina einsebifften. Die Insel ist 68 km. láng ; würde es uns gebngen, an die richtige Stelle zu kommen? Aber schon dér Name meines Kabinengenossen weckte Vertrauen, er stellte sich mir als Dr. Botteri vor und 382 erziihlte dem über dies merkwürdige Zusammentreffen Erstaunten, dass sein Grossvater als Lehrer in Starigrad auf Lesina für Yisiani botanische Sammlungen angelegt habé. Von Carex illegitivia wusste freilich auch BoTrERi-Enkel niclits. Aber guten Muts stiegen wir in Lesina an Land, und schon die zweite Excursion auf dér Insel am 4. Mai, bei dér wir fleissig nach «locis sylvaticis» ausspahten, führte uns ans Ziel. Nach langem schwierigem Marsch über Ivarst- blöcke, durch stacheliges Macchiengestrüpp hindurch erreichten wir einen ziemlich ausgedehnten lichten Pioienwald westlicli vöm Dorfe Brusje, in welchen wir uns nach beiden Seiten hin verteilten. Bald darauf kündeten gleichzeitige Freudenrufe, dass dér Zweck dér Lesinafahrt erreicht war. Unter Erdbeerbáumen, Terebinthen. Phil- lyrea und Erica ar&orea-Gebüsch, immer an das Gebiisch gedriingt und immer am Nordhang, an welchem die Feuchtigkeit lánger im Beden vorhált und reichere Humusbildung vorhanden ist, konnten wir die heiss begehrte Segge ziemlich zahlreich einsammelu. Ihre Entwicklung war aber schon so weit vorgeschritten, dass das Aus- fallen dér Früchte in nachster Zeit eintreten musste. Die Angabe dér Bliitezeit in Aschersox und Graebner’s Synopsis «Mai, Juni» diirfte daher zu spát angesetzt sein. Am 8. Mai gelang es uns am prachtig bewaldeten Vorgebirge S. Pellegrino unter ganz ahnlichen Verhaltnissen noch einen zweiten Standort zu entdecken. Hier war die Frucktreife aber schon tiberschritten. Die Art mag auf dér Insel Lesina an almlichen Orten noch weiter verbreitet sein. Sie diirfte auch auf den Inseln Lissa, Curzola und Meleda mit Aus- sicht auf Erfolg gesucht werden. Nach einer an meinen Reisege- nossen gelangten Mitteilung von Dr. von Handel-Mazzetti hat Lehrer Hübl aus Wien auf einem Bergabhang dér Insel Lissa ober dem Landungsplatze dér Dampfer einige Exemplare von C. illegitimei gesammelt. Auf dem Festlande, auch auf Lacroma habé ich sie vergebens gesucht. Coburg, den 10. Október 1911. A bácskai homokos és löszterületek egynéhány növénye. Über einige Pflanzen dér Sand- und Lössgebiete des Bács- Bodroger Comitates. Von-! Prodán Gyula (Zombor). Miután a diluviumban a Dana áttörte Románia és Orsóvá között a hegj'Séget s az édesvizű levantei tó is, mely az Alföldet borította, elapadt, nagy területek lettek szárazzá. Az eolikus erők új képződményeket: a futóhomokot és a löszt hozták létre. Ekét képződmény képviseli a Duna-Tisza közén a felszínen a diluviumot. A homok az öregebb s a lösz a fiatalabb. A homok a Duna-Tisza majdnem egész szélességét elfoglalva, Bács-Bodrog vármegye északi részében, anélkül, hogy itt a Telecska löszétől élesen elválna, Regőce, Gádor, Csávoly, Tataháza, Bácsalmás, Szabadka, Horgos táján végződik. A diluvium vége felé a Duna-Tiszaköz sivatagjának egy része szelidebb arculatot öltött, átváltozott step- pévé s lerakodott a lösz. A Duna-Tiszaköz déli részében a Te- leeskai és Titeli fensík áll löszből. Ez évi kirándulásaimnak nagyobb részét e két földnem növényzetének tanulmányozására fordítottam, az ott talált és még eddig nem közölt adatokat a következőkben sorolom fel: Juniperus commimis L. Futóhomokon. Terézhalma és Vár- megyehatár között. Ephedra distachya L. Előttem az Epliedránalc hazánkból két fontos lelőhelye ismeretes, az egyik a tordai hasadék, a másik Budapest környéke. Wagner*) általánosságban felemlíti még, hogy a Duna- Tisza közén is előfordul, de Bács-Bodrogmegyéból ezideig nem közölték. Sőt Ményhárth L. Kalocsa vidékének növénytenyé- szete c. munkájában Kalocsa vidékéről sem említi. A tordai hasa- dékban a hasadék bejáratától északra fekvő meredek, fűvel benőtt helyen Barth József fedezte fel 1873 junius 10-én a szibériai AlUum obliquum közelében. Budapest környékéről Sadler említi fel először «Auf den Kalkbergen bei Ofen und den Sandhiigeln bei Pest (Neilreich : Aufzáhlung dér in Ungarn u. Slavonien bisher beob. Gefásspflanzen p. 75). Sadler Kalkberg-je alighanem a do- lomit lesz. Részletesebben emlékezik meg e növényről Borb*s «Főváros és környékének növényzetei) c. munkájában, ahol a 182. old. a következő lelőhelyeket sorolja fel: < a Gellért- és Sashegy déli oldalán, a puskaporos magazin s váci temető körül, továbbá R. -Palota, P.-Szt-Mihály, Gubacs és Soroksár körül homokos me- zőkön)), Mihálik István zombori tanár a káposztásmegyeri homok- buckákon találta. Míg az Epíiedra-nak előbb felsorolt lelőhelyei a Duna-Tisza- köz homokos területének északi felében vagy ennek elején van- nak, addig én ug}ranezen homokos területnek déli felében, tehát ellenkező végén találtam. Jánoshalma és Halas között terül el a Duna-Tisza közének legérdekesebb homokbuckás és még eredeti területe. Míg e homo- kos területnek vasútmenti része szőllővel és gyümölcsfákkal, majd akác-, kőrisfa- és tölgyerdővel van beültetve, addig a vasúttól távolabb egy igazán érdekes és minden emberi beavatkozástól mentes, homokos szűz terület áll a növénygyűjtő rendelkezésére. Egymáshoz nagyon hasonló fehér és fekete nyárfa-ligetek válta- koznak itt, melyek között terjedelmes homokbuckák emelkednek, mindegyik homokbucka más és más növénynek szülőhelye. Ez év május 24-én tett kirándulásomon, «Vármegyehatár^ vasúti őrháztól egyenes vonalban nyugatra haladtam. Miután a *) «Magyarország virágos növényei)) p. 207. 384 szőllővel és gyümölcsfákkal körülültetett tanyákat elhagytam, egy szabad területre jutottam, melyen tovább haladva, burgonyaföldek következtek. E burgonyaföldek mindkét oldalán (Bács- és Pest- megyei oldalán) Stipás homokbuckák és [nyárfaligetek találhatók. E ligetek között kiemelkedő begyepesedett, Grimmia- mohával fol- tozott homokbuckán akadtam az Ephedra d istaehya-va. mely május 24-én teljes virágzásban állott. Az Ephedra itt a Stipa pennata v. árvaleányhaj-formáció egyik tagja. E formációhoz sorolja Borbás is a Főváros és körny. n. c. munkájában. Itt az Ephedra társasá- gában találjuk a következő növényeket: Stipa pennata, Eumana procumbens , Helichrysum arenarium , Cytisus ratisbonensis, Poten- tilla arenaria, Koeleria, Festuca vaginata, Gypsophila páni adata , Iris arenaria , Achillea pectinata, Galium verum , Alsine setacea , Dianthus, mely Borbás szerint (Főv. és körny. n. 260. old.) a Dianthus banaticus és polymorphus közé helyezendő. Silene otites, Astragalus virgatus , némely helyen csak Grimmia és Potentilla arenaria elegyedik az Ephedra közé.. Azt tapasztaltam, hogy az Ephedra a homokos területen a Cytisus ratisbonensis társaságában vagy közelében nagyobbára föllelhető. Ami az Ephedra virágzását illeti, azt látjuk, hogy míg Er- délyben gcsak június 10-én virágzott, addig az alföldi homokon már május 24-én teljes virágzásban állott. Tehát az erdélyi és alföldi Ephedra virágzási eltérése körülbelül 17 napot tesz ki Ennek oka a hely éghajlati viszonyában rejlik, az éghajlati különbségnek a növényzetre gyakorolt hatása mindannyiszor szembeötlött, valahányszor tavasszal a Királyhágón átutaztam. Az Ephedra virágzásának időtartama legfeljebb 2 hétre tehető, mivel már június 14-én fentemlített helyre tett kirándulásomon egyetlen virágzó példányt sem találtam. Piros [bogyószerű termé- sét a megyeri homokon július második felében találta Mihalik zombori tanár. Az Ephedra hazánkban részint karbonátok (mészkő és dolo- mit), részint a szilikátok (homok) lakója. Annál feltűnőbb Dr. Ada- movic (Die Vegetationsverhaltnisse dér Balkanlander) közlése, aki a sós talaj növényei közé sorolja. Hazánkban az Aster-fajok mu- tatnak ilynemű hajlandóságot. Pl. az Aster Linosyris, hol a szi- kesen (NaC03) [Apatin, Bács-Bodrogm.j, hol a konyhasós talajon (NaCl)[Priszlop-Némethi, Beszterce-Naszódm. ; Szamosfalva Ivolozsm. jelenik meg], hol mészkövön lesz uralkodó (Eger, Hevesm.). Spar ganium ramosum Huds. Újvidéki mocsaras rétek szélén. Elodea canadensis Rich. A már közölt növényt virágjában találtam ez év június 20-án a Ferenc-csatornában.*) Amint tudjuk, Európából csak termős virágai ismeretesek. Ezek a víz alá vannak merülve, a hat vagy leggyakrabban három lepellevele egymásra borúi és a termőleveleket eltakarja, miután a vízből kivettük, a *) lm Franzenskanal mit Blülien gefunden. 385 lepellevelek kiegyenesednek és a bibeszálak kifelé görbülnek. Az Eloclea a zombori vashíd és az uszoda között a következő növé- nyek társaságában fordul elő : Potamogeton lucens , P. perfoliatus, P. crispus, Ceratophyllum submersum , Miriophyllum spicatum, Ba- nunculus circinatus stb. Stipa capillcita L. Yármegyehatár homoki erdeiben. Apera interrupta (L.) Beauv. Homokos, agyagos halmokon, kőfalakon. Zombor, Gombos. Koeleria glauca (Schk) DC. Futó és félig kötött homokon. Terézhalom közelében. Melica transsylvanica Schur. f. Holubyana (Asch et Gr). Ugyanott erdő szélén. Poa compressa L. Vasúti töltések mentén. Regőce, Bácsalmás, Jánoshalma. Bromus macrostachys Borb. Titeli fensík szakadékos helyein. B. subsquarrosus Borb. Kulai temető szélén löszön. Carex pallescens L. Bezdáni kaszálókon. Galanthus nivalis L. f. Erdődensis. Bokros helyeken Erdődön. Itt nagyon gyakran fordul elő 8 lepellevéllel. Több éven át gyűj- töttem, úgylátszik állandó alak. Iris variegata L. Terézhalom homokos erdeinek tisztásain ; Halas városi erdő. Listera ovala (L.) R. Br. Terézhalom nyárfaligeteiben. Ritka. Cepbalanthera rabra (L.) Rich. Homokos erdőkben. János- halma, Terézhalom ; Halas városi erdő. Aristolochia clematitis L. Petrőce és Ofutak a vasút mentén. Moenchia mantica (L) Bartl. Ugyanott. Gypsophila paniculata L. Homoki mezőkön. Jánoshalma, Madaras, Terézhalom, Halas. AJsine setacea (Tuill) M & R. Ugyanott. Arenaria leptoclada Guss. Ugyanott. Delphinium orientale Gay. Búza vetésekben. Cservenka, Ivula, Overbász, Csantavér. Banunculus ficaria L. Bácsszentivánon 5 kehel}’levéllel is található. Papaver liybridum L. Titel mellett a titeli fensíkon. Sisymbrium Irio L. Ugyanott. Alyssum linifolium Steph. Titeltől kezdve végig kísértem a titeli fensík tiszai oldalán. A lősz szakadékos szabaáhelyeií ked- veli. Június 3 án csak termésben találtam. Beseda phyteuma L. Ugyanott; Overbász, Kula, Csantavér, Bajmok, Jánoshalma lősz és homokos helyein. Crataegus monogyna Jacq. f. pűosa. Különbözik a típustól abban, hogy a termései csak félakkorák és az egész termés többé- kevésbé szőrös. Potentilla Wietnanniana Günth. et Schum. Telecskai löszön. Cservenka, Kula. P. recta L. Titeli fensíkon. Titel mellett. Orobus banaticus Heuff. Dernyei erdőben. Cytisus arenarius Simk. Homokon. Terózlialom, Jánoshalma, Halas. C. ratisbonensis Schaeff. Ugyanott. Trifolium montanum L. Ugyanott. Astragalus virgatus Páll. f. albiflorus. Futóhomokon. János- halma, Terézhalom, Halas. Menyhárt L. Kalocsa vidékén nem találta meg. Onobrychis arenaria (Kit.) Sér. Ugyanott. Erodium ciconium (L.) Willd. Telecskai löszön a Cservenkai temetőben. Titeli fensíkon. Linum glabrescens Koch. f. albifiorum (fehér virággal). Futóho- mokon. Jánoshalma, Terézhalom, Halas. Változó növény. Majd az egész növény csupasz, majd a szára végig szőrös, vagy csak a felső része az. A levelei is változók : a futóhomok nyílt helyein növök aprólevelűek ; a nyár és akácligetek szélén növök hosszabb levelitek és szőrösek. Ez utóbbit átmeneti alaknak lehet tekinteni a L. glabrescens és L. hirsutum közt. Malva álcea L. Titeli fensíkon a Tisza felőli oldalon. Helianthemum obscurum Pers. Homoki erdők tisztásain. Jánoshalma, Terézhalom, Halas. Peucedanum arenarium W. et K. Ugyanott. Futóhomokon. Daucus carota L. Lősz-legelőkön. Csantavéren. E vidéken aránylag ritka. Ajuga Laxmanni (L.) Benth. Cservenkai temetőben. Verbascum lychnitis L. Homokos ligetek szélén. Jánoshalma, Halas körül. Melampyrum cristatum L. Ugyanott erdők szélén. Valeriána officinalis L. Homokos erdőkben. Terézhalom, Halas. Campanula sibirica L. Ugyanott. Innia hispida Schur. Titeli fensíkon. Titel mellett. Achillea ochroleuca Ehbh. Kötött és futóhomokon. Jánoshalma és Halas között. A. Mihaliki*) ( ochroleuca X collina). Perrenis, multicaulis. Caulibus circa 25 — 30 cm. altis, striato-sulcatis, cano-tomentosis. Foliis caulinis approximatis, ambitu lanceolatis, pectinato-pinnati- fidis, laciniis denticulis 2 — 3 auctis , racliide integra. Inflorescentia corymbosa sat coarctata, ramis cano-tomentosis. Capitulis turbi- natis, anthodii squamis ovatis, apice acutiusculis, dorso cano- tomentosis, nervo prominulo. Ligulae tricrenatae, involucro brevio- res, fiores ochroleuci vei albi. Habitat in Hungária, in arenosis prope pagum Jánoshalma (Comit. Bács-Bodrog). j Mihálik István a zombori főgimnázium tanára. 387 Habitu ad A. ochroleucam Ehr. accedit, difiért caulibus ob- scure viridibus, magis hirsutis, foliis densioribus, magis approxi- matis, obscure viridibus, laciniis primariis densioribus non integris, séd lacinulis 2 — 3-bus auetis, anthodiis fusceseentibus, florum colore pallidiore. Ab A. pseudopectinata Janka differt statura bumiliore, indu- mento omnium partium minus denso, capitulis dimidio fere mino- ribus, petalis palJidis etc. Ab A. collina Becker foliis multo minus divisis, partitionibus non calloso apiculatis, inflorescentiae ram is brevioribus, inflores- centia ergo magis contracta, petalorum colore etc. differt. Termetében közel áll az A. ochroleuca Ehrh., melytől szeny- nyes-szürke (nem zöldes-szürke), levelesebb szára, szennyes színű virágzata, szélesebb, szürkélöbb, a szárhoz hozzásimuló és sűrűb- ben álló levelei által az első tekintetre megkülönböztethető. Fő eltérése azonban a levelek szárnyában mutatkozik, amennyiben azok nem épélűek, mint az A. ochroleuca-ná\ , hanem 2 — 3 fogúak . Ez utóbbi tulajdonságában az A. pseudopectinata Janka-Iioz köze- ledik, de eltér ettől kisebb termete, kevésbé molyhos szára és levelei által, fészke majdnem félakkera, továbbá virágai halavány- sárgák, míg az A. pseudopectinata é kénsárgák stb. Találtam Bács-Bodrogmegyében Jánoshalma homokbuckáin, 1911 június 14. Jurinea mollis Reichb. Lősz és homokos területeken. Teréz- halom, Halas. Titel mellett. Centaurea rlienana Bor. Titeli fensíkon. Titel mellett. C. arenaria M. B. Homokbuckákon Jánoshalma és Halas között. Crupina vulgáris Pers. Titeli fensíkon. Titel mellett. Senecio campester (Retz) DC. Homoki erdőkben. Jánoshalma és Halas között. Hieracium caloilov Tausch. Erdők és ligetek szélén. Ugyanott. Taraxacum serotinum (W et K) Poir. Löszön és homokon. Terézhalom, Csantavér. Tragopogon floccosus W. K. Futóhomokon. Jánoshalma és Halas között, A futóliomoknak egyik legjellemzőbb növénye. Scorzonera purpurea L. Ugyanott. Borókaligetek szélén. 388 Adatok Beregvármegye flórájához. Beitráge zűr Flóra des Bereger Comitates. Von • ( arg-ittai Autal (Stubnyaftlrdő). Mint a munkácsi főgymnázium tanulója már 189G óta botani- záltam a megyében és azóta is úgyszólván minden évben meg- látogattam szülőföldemet, hogy a megye különböző részeit átkutas- sam floristikai szempontból. Az 1910 — 11. évi vakácziómat ismét Beregben töltöttem s az alább felsorolt helyeken részint gyűjtö- gettem, részint összeírtam a czikkembem közölt adatokat. Többször fennjártam a Verckovinán is, de onnan csak azokat az adatokat közlöm, melyeket Thaisz Lajos úr, aki időközben szintén kutatott a megye felvidéki részén, a «Magyar Botanikai Lapok» X. kötet 38 — 64. lapjain megjelent czikkében fel nem sorolt. A Szinyák hegységből, ahol Thaisz úr nem botanizált, azokat az adatokat nem sorolom fel, melyekről Thaisz úr azt mondja, hogy «in parte superiore u b i q u e» megtalálhatók. Az átkutatott területek : 1. Munkács környéke. Ennek a flóráját tudtam legjob- ban átkutatni, amennyiben, mint a munkácsi gymn. tanulója, több éven keresztül az év különböző szakaiban volt alkalmam botanikai kirándulásokat végezni. E terület ritkasága az Utrieularia vulgáris. 2. A Szinyák heg3msoport. A vulkanikus eredetű és trachit , kőzetből álló hegycsoport alig éri el a 800 m. magas- ságot. Érdekessége a Rádióid linoides , melyet a Szinyák patak mentén, már közel Ungmegyéhez, gyűjtöttem. Valósziniileg elő fog még kerülni a megye más részéből, sőt talán Ung- megyéből is, csakhogy eddig kicsinységénél fogva kikerül- hette a botanikusok figyelmét. Ritkaságok még: Dianthus dél tói des , Jasione montana és Typha Shuttleworthii. 3. A síkságnak azon része, mely a Sztára patak, a La- torcza, a Szernye-patak és a Kerepecz patak között terül el. Alluvialis terület, melyet sok helyen 4 — 5 m. magasságú agyag borít. A nagy terület flórája rendkívül szegénynek mondható, mert az igen termékeny földnek minden talpalatt- nyi részét művelés alá vették, úgy, hogy flórája árkokba, vasúti töltésekre, mocsarakba és még ki nem irtott erdőkbe húzódott. Ritkaságai : Heleocliaris acicularis, Heleocliaris car- niolica , Portulaca oleracea , Salvinia natans és Urtica kioviensis. 4. Beregszász környéke. 5. A Szernye mocsárnak a Vérke és a Feketevíz közé eső része. Ritkaságok: Elatine Alsinastrum, Polgcnemum arvense. 389 6. A sík terület ama része, mely a Tisza, a Szernye- csatorna, a Budapest — Lavocnei vonatrész, Ivislónya és Mezőkászony közt terül el. Ritkaság: Cicuta virosa. 7. A megye felvidéki része, kivéve a Borlógyilt. Czikkemben a megyére nézve összesen 408 új adatot sorolok föl. Adataim a következők: Cystopteris fragilis (L ) Bern. A Viznicze völgyben, Szarvasrét körül. Xephr ódium Filix más (L.) Rich. Szarvasréten árnyékos erdőkben. Polystichum Braunii (Spenn). Braun. Szidorfalva fölött, a Szinyák hegységben. « Lonchiiis (L.) Roth. Ugyanott. Asplenium Trichomanes L. Szarvasréten, a Szinyák hegycsoportban. « Ruia muraria L. A Várhegy szikláin, Várpalánka mellett. Athyrium Filix fetnina (L.) Roth. A bejárt terület erdeiben min- denütt. Polypodium vulgare L. A városi erdőben, Munkács mellett: a Szi- nyák hegycsoportban, Frigyesfalva és Szarvasrét körül. Salvinia natans (L.) All. Csongor mellett, az ujdávidháziak legelő- jén és a Feketevízben, Gát mellett; a Kászonyi csatornában ; Bátyú és Barkaszó között a vasúti árokban. Equisetum arvense L. A sík területen mindenütt. « hiemale L. Szarvasrét mellett gyéren ; a Yicsa patak mentén, Zányka körül: a Lomoványa völgyben, Szarvas- rét mellett. « limosum L. Iványi és Klacsány közt, a patak mentén. « palustre L. Klastrom alján, Munkács mellett. Lycopodium Selago L. A Szinyák hegycsoportban Szarvasrét és Ugócz környékén. « clavatum L. A Szinyák hegycsoportban. Typha latifolia L. A sík terület álló vizeiben mindenütt. « angustifolia L. A Kerepecz csatornában, Várpalánka mel- lett; a vasúti árokban, Barkaszó és Bátyú között. « Shuttleworthii Ivoch et Sond. A Szinyák hegységben, a Cserna patak felső folyásánál seregesen. Sparganium ramosum Huds. Ujdávidházán. Csongoron, Bereg-Ar- don, Barkaszó és Bátyú között: a Szernvemocsár vizeiben ; Iványi és Ivlácsány körül. « simplex L. Ignécz és Dubróka körül. Potamogeton crispus L. A Kerepecz csatornában. Várpalánka mel- lett; a Czihornyán, Váralja mellett; Beregszászon a Vérké- ben és a Feketevizben. Potamogeton lucens. L. A Kászonyi csatornában. Harangláb mellett. « perfoliatus L. Ugyanott. « natans L. Váralja mellett, a Czihornyában. « pusillus L. Ugyanott és Ujdávidháza körül, álló vi- zekben. 390 Alisma Piantago L. Munkács, Várpalánka, Várkulcsa környékén. Az Alföld területén, álló vizekben mindenütt. Sagittaria sagittaefolia L. A Kerepecz-csatornában, Munkács és Várpalánka között; lványi és Klacsány között; a Kaszonyi csatornában. Butomus umbellatus L. A sík területen, Csongor mellett; a Fekete- vízben ; Bátyú körül, a vasúti árokban ; Som környékén. Hydrocharis morsusranae L. A sík területen, Csongoron, az ujdávid- háziak legelőjén és Beregszász és Bátyú közt, a vasúti árokban. *s tratiotes aloides L. Bátyú és Barkaszo között, a vasúti árokban. Panicum Crus galli L. A sík területen több helyen, így Ujdávid- házán, Várpalánkán, Várkulcsán. « oryzoides Ard. Ujdávidháza és Rákos mellett, a kukori- czásban ; Bátyú mellett. Digitaria sanguinális (L.) Scop. A sík területen közönséges. Setaria glanca (L.) Beauv. A sík területen, a Latorcza két part- ján közönséges. « verticillata (L.) Beauv. Csak Várpalánka környékén gyéren. Vryza cl and estina A. Br. A Kerepecz-csatornában a Nagyhegy alatt, Munkács mellett; Klacsány körül, a Kaszonyi csator nában Harangláb mellett. Baldingera arundinacea (L.) G. M. Sc.h. Klacsán körül és a Lo- vácskán, Munkács mellett. Phleum nodosum L. A sík területen, Ujdávidháza mellett. Alopec-urus geniculatus L. Ujdávidházán, Pósaházán, Csongoron és Nagybereg környékén. Alopecurus pratensis L. A sík területen közönséges. Agrostis vulgáris L. A Szinyák hegycsoport rétjein. Agrostis alba L. Úgy a sík, mint a Szinyák heg}^csoport területén közönséges. ('alamagrostis lanceolata Roth. A Lovácskán, Munkács mellett. Holcus lanatus L. Várpalánkán a Várhegyen ; a Lovácskán, a Pálhegyen és Vereshegyen, Munkács mellett ; a Sajgóban ; a Szinyák hegységben. Phragmites communis Trin. Várpalánkán. Arrhenatherum elaiius (L.) M. et K. A sík területen, Ujdávidháza és Csongor mellett. Molinia coerulea (L.) Mnch. A Munkácsot környező szőlőhegyek alatti nedves réteken. Eragrostis pilosa (L.) Beauv. Ujdávidháza körül, a kukoriczásban ; a Vicsavölgyben, a Vócsi-telep mellett. « minor Hőst. A Latorcza partján, Ujdávidháza mellett. Sieglingia decumbens (L.) Bernh. A Szinyák hegycsoport rétjein szórványosan. Melica nutans L. Ugyanott. « ciliata L. A Lovácskán, Munkács mellett, a Nagyhegyen, Beregszász mellett. 391 Briza média L. A sík területen közönséges. Cynosurus cristatus L. A Szi^ák-hegvcsoportban ; a sík területen, a Sajgóban. Poa annua L. A sík területen közönséges. « compressa L, A sík területen, Ujdávidháza és Csongor körül. « nemoralis L. A Sajgóban, Pósaháza mellett. « pratensis L. A sík területen, Ujdávidháza és Várpalánka körül. « triviális L. A sík területen közönséges. Glyceria ftuitans (L.) R. Br. A sík terület vizenyős helyein min- denütt. « aquatica (L.) Wahlr. Ujdávidházán. Festuca rabra L. Szarvasréten, a Szinyák-liegy csoportban. « pratensis Huds. Csongoron az erdőkben. « gigantea (L.) Vill. Csongor mellett, az ujdávidházai le- gelőn. Bromus inermis Leyss. A Latorcza-csatorna mentén, Ujdávidháza és Nagylucska között. « sterilis L. A sík területen közönséges. « mollis L. Ujdávidháza és Csongor körül. « tectorum L. Várpalánka és Ujdávidháza körül. Lolium perenne L. A síkon közönséges. « temulentum L. Ujdávidházán, vetések közt. Agropyron caninum Schreb. Munkács és Ujdávidházán, a Latorcza partján. « repens L. A Pikujon; Ujdávidháza környékén. Hordenm murinum L. Klastromalján, Munkács mellett; a Várhe- gyen, Várpalánkán seregesen. Cyperus fuscus L. Várpalánkán, az Agasztóföld rétjén. Cyperus ftavescens L. A Szinyák-hegységben, Szidorfalva és Dunkó- falva körül. Scirpus compressus Pers. A Szinyák-hegycsoportban, Felsőviznicze- és Szarvasrét közti részen. « lacustris L. Ujdávidháza, Várkulcsa környékén. « silvaticus L. Ujdávidháza, Várpalánka, Ignécze körül s más helyeken is. « Tabernaemontani G.mel. A Feketevízben Gát mellett ; a Kaszonyi csatornában ; Bátyú és Barkaszó körül. Heleoeharis ovata (Roth.) R, Br. A Szin)Ták-völg37ben ; árkokban Várkulcsa és Barkaszó között. « carniolica Koch. Árokban Mezőterebes mellett né- hány tővel. « acicularis (L.) R. Br. Dubróka körül és Csongoron, az újdávidházai legelő melletti csatornában. « palustris (L.) R. Br. A sík terület mocsaras helyein mindenütt. Cár ex acuta L. Várpalánkán, a Iverepecz-csatornában. 392 Carex acutiformis Ehrh. A Sajgóban, Pósaháza mellett. « brizoides L. Mezőterebes és Csongor közti erdőkben ; a Szinyák-hegységben. « Davattiana Sm. A Szinyák-hegycsoportban, Szarvasrét és Felsőviznicze közti réteken. « digitata L. Szarvasréten, a Szinyák-hegycsoportban ; Ilgóczon. « echinata Mürr. Ugyanott. « fiává L. Alsóvizuiczén, Felsővizniczén és Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. « hirta L. Várpalánkán, a Kerepecz-csatornában ; Szarvas- réten. « paniculata L. Szarvasréten, a Szinyák-hegycsoportban. « remota L. Ilgócz és Szarvasrét közti erdőkben, a Szinyák- hegységben. « Pseudocyperus L. A sík területen, Bátyú és Barkaszó közt a vasúti árokban. « riparia Curt. Várpalánkán, a Kerepecz-csatornában. « silvatica Huds. Szarvasréten. « vesicaria L. Várpalánkán, a Kerepecz-csatornában ; a Cserna patak mentén, Szarvasrét mellett. « vulpina L. A sík terület mocsaras helyein. « vulgáris Fr. A sík területen Szentmiklós körül. Leinna minor L. Álló vizekben, Várpalánka és Ujdávidháza körül. « irisulca L. A Feketevizben Gát és Nagybereg között ; Uj- dávidháza mellett álló vizekben. JSpirodela polyrrhiza (L.) Schleid. A Feketevízben, Gát mellett. A sík terület álló, vizeiben gyakori. Juncus bufonius L. A Kis-Pinye-patak mentén, a Rozgyilán ; a Szinyák-hegységben. « conglomeratus L. Iglóczon és Szidorfalván, a Szinyák- hegységben. « effusus L. A sík területen, Ujdávidháza mellett. « glaucus Ehrh. Várpalánkán. « lampocarpus Ehrh. Várpalánkán, a Kerepecz-csatornában. Luzvda campestris (L.) DC. A sík területen mindenütt. « nemorosa var. euprina Roch. Szarvasréten, a Szin}rák- hegységben. « maxima DC. Ugyanott. « pilosa (L.) Willd. A Szikék-hegycsoport árnyékos er- deiben. Veratrum album L A Sajgóban, Várkulcsa mellett. « Lobelianum Bernh. Szarvasróten, a Szinyák-heg37ségben. Colchicum autumnale L. A sík területen mindenütt. Antherieum ramosum L. Munkács mellett, a Lovácskán és Pál- hegyen, Beregszász mellett, a Nagyhegyen. Oagea arvensis (Pers.) R. et Sch. Munkács mellett, a honvéd- lövöldében. 393 Gagea pratensis (Pers.) Reichb. Ugyanott. « lutea (L.) Kern. Várpalánkán kertekben. A llium montanum Schm. Munkács mellett, a Pálhegyen. « Sc-orodoprasum L. A sík területen és a párkányzó dombo- kon szórványosan mindenütt. « ursinum L. A Pikuj havason. Lilium Martagon L. A sík területen, a Sajgóban. Pósaháza mellett. Fritülaria Meleagris L. A Szernyemocsárban. Scilla bifolia L. Oroszvég és Frigyesfalva közti erdőben (lusns albus ugyanott.) Ornithogalum umbellatum L. Munkács és Várpalánka körül, árkokban. Muscari comosum (L.) Mill. A Lovácska alatt elterülő vetések között, Munkács mellett. Majanthemum bi fóliám (L.) DG. Erdőkben, a Szinyák-hegy- csoportban. Pohggonatum officinale All. Munkács körüli dombokon. « verticillatum (L.) All. A Szinvák-hegységben Szarvas- réten. Convallaria majális L. A Csernekhegyen és Lovácskán, Munkács mellett. Paris quadrifólia L. A Lovácskán, Munkács mellett ; a sík terüle- ten csak Pósaháza és Yárkulcsa közti erdőben. Leucojum vernum L. Frigyesfalván a malomnál seregesen terem. « aestivum L. Váralján árkokban és nedves réteken szór- ványosan. Galanthus nivalis L. Klastromalján, Munkács mellett. Crocus Heuffelianus Herbert. Munkács mellett, a honvédlövöldé- ben és a Sajgóban, Pósaháza mellett. « albifloras Kit. Munkács mellett, a honvédlövöldében szá- lanként. Gladiolus imbricatus L. Felsőviznicze és Szarvasrét közti réteken, a SzinjAk patak mentén. Iris Pseudoacorus L. A Kerepecz-csatornában, Munkács és Yár- palánka között; Klacsány és Yárkulcsa körül. Orchis latifólia L. A Lovácskán Munkács mellett. « palustris Jacq. A Lovácska alatti réteken ; Pósaháza mel- lett, a Sajgó szélén. « maculata L. Nedves réteken, a Szinyák-hegységben. « militaris L. A Lovácskán. « Morio L. A Yereshegyen, Munkács mellett. « sambacina L. A Csernekhegyen, Munkács mellett. Platantliera bifolia (L.) Rich. A Sajgóban, Pósaháza mellett. Cephalanthera longifolia (L.) Fritsch. A Lovácskán Munkács mellett. Epipaetis latifólia (L.) All. Csongor és Mezőterebes közti er- dőkben. 29 Epipadis palustris (L.) Cr. Szarvasréten, a Sziuyák-hegységben. « rubiginosa Gaud. Beregszikláson. Neottia nidus avis (L.) Rich. Árnyékos erdőkben, a Csernekhegyen és a Sajgóban. Populus alba L. Munkács és Ujdávidkáza közt, a Latorcza partján. « treviula L. A síkság erdeiben szálanként. « pyramidalis (Roz.) Spach. A síkságon, utak mentén és kertekben. Salix alba L. A sík terület vizei mellett mindenütt. « caprea L. A síkság erdeiben. « cinerea L. Közönséges. « fragilis L. Yárpalánka körül. « viminalis L. Ujdávidháza és Várpalánka közt a Latorcza partján. « aeuminata Smith. Ujdávidházán. « triandra L. A Latorcza partján szórványosan, Ujdávidháza körül. Coryllus Avellana L. A síkság erdeiben közönséges. Betula alba L. Az erdőkben szórványosan. Aliim ylutinosa (L.) DC. Csongor mellett erdőket alkot. Castanea sálivá Mill. Munkácson, a Pálhegyen ; Beregszász mel- lett, a Nagyhegy erdős részén több példány látszólag vadon nő. Ulmus campestris L. A sík területen szórványosan. Humulus Lupulus L. A sík területen mindenütt. Urtica urens L. Ujdávidházán, Yárpalánkán kertekben bőven. « kioviensis Rogow. A Sajgóban nedves, mocsaras helyeken Yárkulcsa mellett. Második hazai termőhelye. Viseum album L. A Lovácskán gyümölcsfákon ; a sík területen tölgyeken élősködik. Aristolochia Clematitis L. Ujdávidháza körül vetésekben, réteken seregesen. Rumex acetosa L. A sík területen mindenütt. « Acetosella L. Yárpalánkán a legelőn; Ujdávidházán a La- torcza partján. « conglomeratus Murr. Yárpalánkán. « crispas L. Ugyanott. « obtusifolius L. A Pálheg\7en Munkács mellett. « sanguineus L. A Sajgóban, Pósaháza mellett. Polygonum avicidare L. A sík területen utak szóién, legelőkön mindenütt közönséges. « amphibium L. var. [i terrestre. A Latoreza-csatorna men- tén, Ujdávidháza és X.-Lucska között, vetésekben. « Convolvulus L. A sík területen, vetések között kelle- metlen gyom. A Felvidéken csak Alsóvereczkén gyűj- töttem. 395 Polygonum Hydropiper L. Ujdávidházán kertekben. « lapathifolium L. A sík területen mindenütt közön- séges. « Persicaria L. Ujdávidháza és Yárpalánka kertjeiben. « mite Schrk. Várpalánkán, Mezöterebesen s a sík terület más helyein is. Polycnemum arvense L. Beregszász és Beregardó közt, a vasut mentén ; tarlókon Beregrákos mellett. Chenopodium Bonus Henricus L. A sík területen mindenütt falvak körül. « album L. A sík területen közönséges. « hybridum L. A sík területen, Várpalánkán, Ujdávid- házán és Gát körül. « polyspermum L. Ujdávidháza és Yárpalánka körül, vetések közt közönséges. « urbicum L. A sík területen, a Latorcza körüli falvak körül. Amaranthus retroflexus L. Ujdávidháza és Yárpalánka kertjeiben közönséges. Sálsola Káli L. Bátyún a vasúti állomáson. Yalószinűleg a vonat- tal hurczolták be s most a homokos pályaudvaron vegetál. Portulaca oleracea L. Ujdávidháza körül, a kukoriczásban ; Munkács és Yárkulcsa között a vasúti töltésen; Bátyú és Barkaszó körül. Agrostemma Githago L. A sík területen vetések közt. Viscaria viscosa (Gilib.) Aschers. A Lovácskán, Munkács mellett: a Várhegyen, Yárpalánka mellett s több helyen a Szinyák- hegységben. Silene gallica L. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. « inflata Sm. A Szinyák-hegységben több hetyen ; (lusus roseus). Ujdávidháza és Yárpalánka között. « italica (L.) Pers. ssp. nemorális (W. K.) Williams. Lovácskán Munkács mellett. Melandryum album (Mill.) Garcke. A bejárt területen közönséges. « rubrum (Wgl.) Garcke. A Lovácskán, Csernek- hegyen, Munkács mellett; Szarvasróten, a Szinyák- hegységben. Cucubalus baccifer L. Ujdávidházán, Csongoron, Frigyesfalván, Alsóvizniczén és Szarvasréten. Gypsophila muralis L. A sík területen közönséges. Dianthus Armeria L. A sík területen közönséges. « compactus Kit. fi. alb. A Temnatik-havas rétjein. « saxigenus Schur. A Szinyák-hegységben mindenütt kö- zönséges. « deltoides L. Frigyesfalva mellett. Saponaria officinalis L. A Latorcza mentén, a sík területen min- denütt. 29* 396 Stellaria Holostea L. A Várhegyen, Yárpalánka mellett; a Sajgó- ban, Pósaháza mellett ; Csongor körül. « média L. A bejárt területen közönséges. « nemorum L. Szintén. « graminea L. Szintén. « uliginosa Műim. A Csernapatak mentén, a Szinyákhegy- ségben. Cerasüum vulgatum L. Közönséges a sík területen. « arvense L. Munkács körül. Sagina nodosa (L.) Fenzl. A Tichi-patak tőzeges rétjein, Szarvas- rét mellett. « proeumbens L. Yárpalánka, Yárkulcsa és Ujdávidháza legelőin. Malachium aquaticum (L.) Fr. A sík területen Mezőterebes és Rákos környékén. Arenaria serpyllifolia L. A sík területen közönséges. Moeliringia trincrva (L.) Clairv. A Szinyák-hegységben min- denütt « muccosa L. A Pikuj-havason. Spergula arvensis y maxima Bönngh. Szarvasréten és Szidorfal- ván ; a Szinyák- hegycsoportban ; a sík területen, Ódávidháza és Ivánvi között a kukoriczásban. Spergularia rabra (L.) Dum. A sík területen Yárpalánka, Váralja, Ujdávidháza és Csongor legelőin. Scleranthus annuus L. A sík terület legelőin gyakori. Nupliar luteum (L.) Sm. Ujdávidháza és Klacsány körül álló vi- zekben. Cerátophyllum submersum L. Ujdávidházán, a Latorczában; Yár- palánkán, a Kerepecz-patakban ; a Fekete vízben, Gát körül. Caltha palustris L. A bejárt területen közönséges. Helleborus purpurescens W. et K. ssp. Baumgartenii Kov. A Szi- nyák-iiegységben, Frigyesfalva körül. Actaea spicata L. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. Nigella arvensis L. Mezőterebes és Bátyú körül. Isopyrum thalictroides L Klastromalján, Munkács mellett. Aquüegia vulgáris L. A Várhegyen, Yárpalánka mellett. « « « (lusus albus) Ugyanott. Delphinium Consolida L. A sík területen vetések közt. Aconitum rigidum Reich. A Pikujhavason. « Skerisorae Gay. A Pikujhavason és Szarvasréten a Szi- nyákhegységben. « moldavicum Hacqu. A sík területen, a Sajgóban, Pósa- háza mellett. Anemone nemorosa L. A Klastromalján és a honvédlövöldében, Munkács mellett. « ranunculoides L. A Szinyákhegységben, Frigyesfalva körül. 397 Clematis recta L. Ujdávidháza és Munkács között, a Latorcza partján ; a Lovácskán, Munkács mellett. « Vitaiba L. A Várhegyen, Várpalánka mellett. Ranunculus acer L. A bejárt területen mindenütt. « aquatilis L. A Czihornyán, Váralja mellett. « arvensis L. Várpalánka és Munkács közti mezőkön. « aureus Schleich. Klacsány mellett, az erdőben. « auricomus L. A Sajgóban, Pósaháza mellett. « bulbosus L. A Latorcza partján, Ujdávidháza és Vár- palánka között. « Ficaria L. A sík területen csak Várpalánkán szedtem. « Ftammula L. A sík területen közönséges. « Fingna L. Barkaszó és Bátyú közt a vasúti árokban. « polyanthemus L. A Szinyák-hegységben szórványosan. « repens L. A sík területen közönséges. « sardous Cr. var. mediterraneus Griseb. A sík területen Munkácstól délre egészen Mezőterebesig. Thálictrum aquilegifolium L. A Pikuj havason és a vereczkei szo- rosban. « lucidum L. Cserjésekben, réteken, árkok szélén a sík területen Ujdávidháza, Rákos és Nagy-Lucska körül : D un kőfal ván. Thálictrum galioides Nestl. A legelők szélein Bátyú mellett. Berberis vulgáris L. llgóezon a Szinyákhegységben. Papaver Rhoeas L. A Várhegyen, Várpalánka mellett. A sík terü- leten vetések közt. Ghelidonium május L. A sík területen, falvak körül. Corydalis cava Sch. et K. Várpalánkán, a Várhegy alatti ker- tekben. « solida íL.) Sm. A Klastromalján, Munkács mellett. Fumaria rostellata Knaf. Beregszász mellett, a Nagyhegyen igen gyéren. Lepidium campestre (L.) R. Br. A sík területen, Várpalánka és Uj- dávidháza körül. « Draba L. Bátyú és Munkács közt a vasút mentén ; Vár- palánkán a kertekben kellemetlen gyom. « perfoliatum L. Volóczon, a vasúti állomáson. « ruderale L Várpalánka és Ujdávidháza körül, kertekben és mezőkön. Thlaspi arvense L. A sík területen, Ujdávidháza és Várpalánka körül. Alliaria officinalis Andr. Ugyanott. Sisymbrium Sophia L. Ujdávidházán kertekben. « officinale Scop. Ugyanott a Latorcza partján. Sinapis arvensis L. A bejárt területen mindenütt bőven. « orientalis Murr. Ujdávidházán, vetések között gyéren. Diplotaxis muralis{ L.) DC. Ujdávidházán a Latorcza partján; Vár- palánkán a Várhegyen ; Szarvasréten a Szinyák-hegységben. 398 Raphanus Raphanistrum L. Várpalánkán, Szarvasréten veté- sek közt. Barbarea arcuata (Opiz) Reichb. A sík területen, Ujdávidháza környékén a kukoriczásokban. « vulgáris R. Br. A sík területen közönséges. Nasturtium officinale R. Bit. Munkács mellett, a Latorcza partján. « Armoracia (L.) F. Schultz. Nagy-Lucska, Ujdávidháza, hiresek a tormáiról. « silvestre (L.j R. Br. A sík területen mindenütt. « austriacum Cr. Ujdávidháza, a Latorcza partján. Cardamine silvatica L. Szarvasréten és a Pikujhavason. « pratensis L. A bejárt területen mindenütt. Dentaria bulbifera L. Munkács körül, erdőkben. Capsella barsa pastoris (L.) Mnch. A területen mindenütt. Draba verna L. Munkács körül. Neslia paniculata (L.) Desv. Munkács és Várpalánka körül, a ve- tésekben. Arab is arenosa (L.) Scop. Munkács körül. « glabra (L ) Weinm. A Vereshegyen, Munkács mellett ; Ilgó- czon, a vágásokban. Erysimum eheiranthoides L. A sík területen, a Latorcza körüli kukoriczásokban. « pannonicum Cr. Várpalánka körül. Bunias orientalis L. A sík területen, Várpalánka körül. Alyssum calycinum L. Szarvasréten. « desertorum Stapf. Várpalánkán, a Várhegyen. Reseda lutea L. Ujdávidháza és Munkács körül. Drosera rotundifolia L. A Cserna- és Tichi-patak tőzeges helyein, a Szinyák-hegységben. Sedum acre L. Várpalánkán és Beregszász körül. « boloniense Lois. Ilgóczon, a vágásokban. « maximum L Várpalánka mellett, a Várhegyen ; a Csernek- hegyen, Munkács mellett; a Xagyhegyen, Beregszász mellett. « carpaticum Reuss. A Temnatik havasnak Zánykafiirdő felé eső részén. « glaucum W. et K ./. gland uloso-pubescens Feicht. A Verecz- kei szoros szikláin, a Latorcza folyó mentén. Sempervivum tectorum L. Házak tetején, Várpalánkán és Váralján. Saxifraga bulbifera L. A Szarkahegyen. Hegyőralja mellett. Ribes grossularia L. Szarvasréten, a Szinyák-hegycsoportban. Aruncus silvester Rostét.. Ugyanott. Filipendtda ulmaria (L.) Maxim. Ugyanott. « hexapetala Gilib. A sík területen. Várpalánka és Uj- dávidháza környékén. Pirus communis L. A bejárt területen szétszórva. « Malus L. Szintén. 399 Sorbus aucuparia L. Szarvasréten. « arra (L.) Cr. Beregszász, Munkács környékén. Babus bifrons Yest. A Lovácskán, Munkács mellett; a legelőkön Iványi mellett. « glandulosus Bell. Yárpalánkán, a Várhegyen. « caesius L. Ugyanott. « idaeus L. Vágásokban, a Szinyákkegységben. Fragaria vesca L. A bejárt területen közönséges. Potentilla alba L. A Csernekhegyen és Pálhegyen, Munkács mellett. « dnserina L. A sík területen is mindenütt. « argentea L. A sík területen, Ujdávidháza körül réteken. « aurea L. A Pikuj havason. « recta L. Klacsány és Iványi fölötti szőlőhegyeken ; Ujdávidháza körül réteken. « reptans L. Yárpalánka körül. « silvesiris Neck. A Szinvákhegységben és a síkon is min- denütt. Geum urbanum L. A síkságon közönséges. Agrimonia eupatoria L. A síkságon réteken, árkokban mindenütt. Aremonia agrimonoides (L.) Neck. Mezőterebes és Csongor közt az erdőben. A Sajgóban, Pósaháza és Yárkulcsa mellett sere- gesen. Sanguisorba minor Scop. Munkács és Yárkulcsa között, a vasúti töltésen. « officinalis L. A sík terület rétjein közönséges. Prunus spinosa L. A sík területen közönséges. Rosci canina L. /. nitens Desv. Csongor mellett, az ujdávidházaiak legelőjén. « « L. f. aciphylla Lind. Ujdávidházán a legelőn. « coriifolia Fr. Csongor mellett, az ujdávidházaiak legelőjén. « dumetorum Th. f. platyphyllos Desv. A Pálhegyen, Munkács mellett. « gállica L. Iványi fölött a szőlőhegyeken: a Nagyhegyen Munkács mellett. « squarrosa Kan. Ujdávidházán a legelőn. Genista germanica L. Munkács körüli szőlőhegyeken, Felsővizni- czén, Ilgóezon, a Szinyákhegységben, Beregszász mel- lett, a Nagyhegyen. « tinctoria L. A bejárt területen mindenütt. « pilosa L. Munkács és Hegyőralja körüli dombokon. Cytisus serotinus Kit. L hó fölött a szőlőhegyeken ; a Lovácskán, Csernekhegyen és Pálhegyen Munkács mellett ; a Nag}r- hegyen, Beregszász mellett. « nigricans L. A Szinyákhegységben. Sarothammus scoparius (L.) Wimm. A Lovácskán, Munkács mellett ; Dunkófalván. 400 Qnonis hircina Jacqu. A sík területen közönséges. « « « (lusus albus) Ujdávidházán. « spinosa L. Munkács körül, a kaszálókon, de jóval gyéreb- ben az előbbinél. Anthyllis vulneraria L. A sík területen. Trifolium agrarium L. Ujdávidháza körül. « alpestre L. Szarvasréten, a Szinyákhegycsoportban. « arvense L. A sík területen, vetések közt. « aureum Poll. A sík területen mindenütt. « fragiferum L. Felsővizniczén, Szarvasréten, a Szinyák- kegységben, a sík területen ; Ujdávidházán ; Mezőtere- besen és Csongoron. « hybridum L. A sík területen szórványosan. « médium L. Ujdávidházán; Klacsán körül; a Lovácskán Munkács mellett. « minus Sm. A Szinyák-hegységben, Felsőviznicze körül; a sík területen : Várpalánka, Bátyú, Som, Harangláb és Kislónya környékén. « ochroleucum L. Ugyanott és a Szarvasréten a Szinyák- hegységben. « rubens L. A Lovácskán, Csernekhegyen és Pálhegyen, Munkács mellett. Medicago fcdcata L. A bejárt területen mindenütt. « sutivá L. Szintén. « varia Med. (falcata x sativa ) Ujdávidházán, a Latorcza partján. « lupulina L. Közönséges a bejárt területen. « Willdenowii Bönngh. Ujdávidházán, a temetőben és a Latorcza partján. Dorycnium herbaceum Yill. Ujdávidházán, a sík területen min- denütt. Melilotus albus Desv. A sík területen mindenütt. « officinalis L. Szintén. Lotus corniculatus L. A Szinyákhegységben. « tenuifolius L. A Pálhegyen és a Csernekhegyen, Munkács mellett; Rákos környékén. Galega officinalis L. A sík területen s azt környező dombokon szórványosan mindenütt. Astragalus cicer L. Ujdávidházán. « glycyphyllos L. A Szinyák-hegységben szórványosan és Munkácsot körülvevő szőlőhegyeken ; a sík területen a Sajgóban, Várkulcsa mellett. Coronilla vaginalis Lám. A Lovácskán, a Pálhegyen, Munkács mellett. « varia L, A bejárt területen szórványosan. Hippocrepis comosa L. A Pálhegyen Munkács mellett. Vicia cassubica L. Klacsány körül. A sík területen mindenütt. 401 Vicia Cracca L. A síkon közönséges. « hirsuta (L.) Koch. Ujdávidháza körül, vetésekben. « pannonica Cr. Mezőterebes és Gorond körül. « pisiformis L A Lovácska tetején, Munkács mellett ; a szőlő- hegyeken Lohó és Iványi fölött. « sutivá L. A sík területen elvadulva mindenütt. « segetalis Thuill. A Latorcza partján, Ujdávidháza és Yár- palánka között. « sepium L. Ujdávidházán, Munkács körül, bokrok közt. « silvatica L. Klacsány melletti erdőben. « sordida W. et K. Csak Csongor mellett gyűjtöttem. « tetrasperma (L.) Mnch. A bejárt területen vetések közt min- denütt. « villosa Roth. A sík területen, Munkács körül. Lathyrus hirmtus L. Ujdávidháza környékén. « pratensis L. A síkságon mindenütt. « silvestris L. Ujdávidháza körül bokrok közt; a Latorcza partján, Ujdávidháza és Yárpalánka közt. « platyphyllos Retz. Ugyanott az előbbivel kevertem « tuberosus L. A síkon szórványosan mindenütt. « vernus (L.) Bernh. A Csernekhegyen, Munkács mellett. Pisum sativum L. Vetések közt, Ujdávidházán és Szarvasréten. « arvense L. Ugyanott. Geránium columbinum L. Yárpalánka és Munkács körül. « palustre L. A Pálhegyen, Munkács mellett. « phaeum L. Yárpalánkán, a Várhegyen. « pratense L. A Vizniczevölgyben. « Bobertianum L. A síi területen Yárpalánka és Munkács körül. « pusillum L. Várpalánka és Ujdávidháza körül. « sanguineum L. A Pálhegyen, Munkács mellett. « silvaticum L. A Szinyák-hegységben. Erodium cicutarium (L.) L’Hérit. A sík területen mindenütt. Oxalis AcetoseUa L. Szintén. « stricta L. Ujdávidháza és Mezőterebes körül kaszálókon. Linum catharticum L. A bejárt területen mindenütt. « gailicum L. Iványi körüli réteken igen gyéren. « usitatissimum L. Elvadulva vetések között, Szarvasréten. Radiola linoides Gmel. A Szinyákhegységben, Felsővizniczén a falusi temetőben seregesen terem. Polygala amarci L. Szarvasréten, a Szinyák-hegységben. « vulgáris L. Közönséges a bejárt területen. « « « f. oxyptera Reichb. Szarvasrét és Felsőviznicze közt, a réteken. « major Jacqu. A Lovácskán, Munkács mellett. Euphorbia Cyparissias L. A sík terület legelőin nagyon kellemet- len gyom. A Yizniczevölgyben. Felsőviznicze Euphorbia Esula L. Yárpalánka és Ujdávidháza körül. « helioscopia L. Yárpalánka és Ujdávidháza rétjein, szán- tóin közönséges. « platyphylla L. Ujdávidházán. A bejárt területen szór- ványosan mindenütt. « polychroma Kern. A Lovácskán, Munkács mellett. « mllosa W. et K mellett. Mercurialis pereim is L. A Szinyákhegységben, Szarvasrét körül. Callitriche verna L. Álló és csendesen folyó vizekben közönséges ; a Pikuj havason c. 1300 m. magasságban is megtaláltam egy forrásban. Evonymus europaea L. Ujdávidháza és Yárpalánka körül. Impatiens nolitangere L. A Sajgóban, Pósaháza mellett. Bhamnus cathartica L. Bokros helyeken, a sík területen. « Frangula L. Várpalánkán, a Yárhegyen. Barthenoeissus quinquefolia (L ) Planch Ujdávidháza és Yárpalánka körül elvadulva. Tűi a parvifolia Ehrh. Munkácson. « platyphylla Scor. Várpalánkán. Malva negleda Wallr. Ujdávidházán kerítések körül. « pusüla Sm. Yárpalánka körül. « silvestris L. A sík területen Munkács és Yárpalánka kör- nyékén. Althaea officinalis L. Ujdávidházán, az uj temető körül; Yárpalánka és Ujdávidháza közt a Latorcza partján ; Som körül, a le- gelőkön. Hypericum hirsulum L. Mezőterebes és Csongor közt, az országút mentén. « humifusum L. ,3 Liottardi Vill. Iványi körül, a le- gelőkön. « maculatum Cr. A sík területen Barkaszó és Mezőtere- bes között. « montanum L. Klacsán melletti erdőben; a Lohó fö- lötti szőlőkben. « perforatam L. A bejárt területen közönséges. « quadrangulum L. A Sajgóban, Pósaháza mellett ; Szarvas- réten, a Szinyákhegységben. « acuturn Mnch. Csongoron és Yárkulcsán az erdőkben ; a Lomoványa völgyben, Szarvasrét körül. Elatine Alsinastrum L. Beregszász és Ardó között a vasúti árokban. Helianthemum obscurum Pers. Beregszász körül, a Nagyhegyen. Viola canina L. A bejárt területen közönséges. « hirta L. Munkács körül a mezőkön. « silvestris L. Szarvasréten. saxatilis Schm. Ugyanott. <( 403 Viola per sici fólia Roth. Bátyú és Harangláb környékén, nedves réteken. « od o1) ata L. Várpalánkán, a Várhegyen. « tricólor L, A bejárt területen mindenütt. Daphne Mezereum L. Az erdőkben szórványosan mindenütt. Peplis Portula L. Csongoron, az ujdávidházaiak községi erdejében ; Bereg-Ardón, a vasúti árokban. Lythrum Hyssopifolia L. Ujdávidházán ; Csongor és Beregszász körül; Várkulcsán és Odávidházán, az út mentén. « Salicaria L. A sík területen közönséges. « virgatum L. Várkulcsa, Rákos és Gajdanó nedves rétjein. Epilooium hirsutum L. Buboliska körül, az erdőben. « palustre L. A Szinyákhegységben mindenütt. « montanum L Szarvasréten, a Szinyákhegységben. « parviflorum Sc.hreb. Várpalánkán. A sík területen min- denütt. « rosmarinifólium Haenke. Csak Frigyesfalva körül gyűj- töttem. Chamaenerium angustifolium (L.) Scop. A vágásokban, a Szinyák- hegységben mindenütt. Oenothera biennis L. Munkácstól délre egészen Nagy-Lucskáig. a Latorcza partján. Circaea lutetiana L. Várpalánkán kertekben, a sík terület erdei- ben mindenütt. Myriophyllum verticillatum L. A Kerepeczcsatornában, Várpalánka mellett, a Latorcza folyóban szórványosan. Hedera Helix L. Munkácsot környező dombokon közönséges. Sanicnla europaea L. A sík terület erdeiben, Pósaháza, Várkulcsa, Mezőterebes és Csongor körül. Astrantia major L. Szarvasréten, a Szinyákhegységben. Eryngium carnpestre L. Ignécze és Beregszász körül. « planum L. Beregszász mellett, a Nagyhegyen; a Szénivé mocsár környékén. Cicuta virosa L. A vasúti árokban, Barkaszó és Bátyú között. Aegopodium Podagraria L. A sík területen mindenütt. Carum carvi L. A sík területen, Várpalánkán kertekben ; a Szi- nyákban mindenütt. PimpineUa magna L. A sík területen szórványosan. « saxifraga L. Szarvasréten, a Szinyákhegységben. Sium latifolium L. A sík területen, Várkulcsa mellett az erdőben; Mezőterebes körül, az országút árkában Bupleurum longifolium L. Beregszikláson, a Pikuj alatt. « tenuissimum L. Bátyú, Som, Harangláb és Kislónya közti legelőkön. Oenanthe aquatica (L ) Lám. Ujdávidháza, Várkulcsa, Mezőterebes környékén árkokban ; a Sajgóban Pósaháza mellett. 404 Oenanthe banatica Heuff. A sík területen ; a Kerepecz-csatorná- ban, Várpalánka mellett ; Váralja és Pósaháza környé- kén, nedves réteken és árkokban. Aethusa Cynapium L. Kertekben, vetések között a sík területen. Seseli annuum L. A Nagybegyen, Beregszász mellett. « glaucum L. A Pálhegyen, Munkács mellett. Silaus selinoides (Jac.qu.) Beck A Nagyhegyen, Beregszász mellett. Angelica silvestris L. A sík terület nedves rétjein; a Pálhegyen, Munkács mellett. Anethum graveolens L. Várpalánkán, a Várhegyen elvadulva. Peueedanum Cervaria (L.) Cass. A Pálhegyen és Csernekhegyen, Munkács mellett; a szőlőhegyeken Lohó fölött. « Oreoselinum (L.) Mnch. A Szinyákhegységben, Felső- viznicze és Szarvasrét között. « palustre (L.) Mnch. Mezőterebes, Bátyú és Yárkulcsa körül, nedves helyeken. « Carvifolia Yill. A Nagyhegyen, Munkács mellett. Pastinaca sativa L. A sík területen mindenütt. Heradeum Sphondylium L. A területen közönséges. Tordylium maximum L. Várpalánkán, a Várhegyen. Laserpitium latifólium L. Munkács körül a szőlőhegyeken. Daucus cár óta L. A sík területen mindenütt gyakori. Torilis anthriscus (L.) Gmel. A Szinyákhegységben ; a síkon is. Anthriscus sc.andix (Scop.) Beck. A Yárheg}ren, Várpalánka mellett. « silvestris (L.) Hoffm. A területen közönséges. Chaerophyllum aromaticum L. Várpalánkán, Ujdávidházán ker- tekben. « bulbosum L. Ujdávidházán, árkok szélén ; Yárpa- lánkán, a Várhegyen. « Cicutaria Yill. A Szinyákban közönséges. Conium macidatum L. Ódávidházán; Várpalánkán, a Várhegyen. Pleurospermum austriacum Hoffm. A Pikuj havason. Cornus más L. A Klastrom alján, Munkács mellett. « sanguinea L. A Munkácsot környező dombokon ; a sík erdeiben szórványosan. Piroila unifíora L. A Zsarnóban, Munkács mellett. « rotundifolia L. Szarvasréten, a Szinyákhegységben. Monotropa hypopitys L. Beregszikláson, Felső Kisbisztrán a Pikuj- havas alatt; Szarvasréten, a Szinyákhegységben ; a sík terü- leten a Sajgóban, Várkulcsa mellett. Primula acaulis L. A honvédlövöldében, Munkács mellett. Soldanella hungarica Simk. A Pikuj havason, a Scliönborn havason, a Temnatikon. llottonia palustris L. Váralján, Várpalánkán árkokban ; a Sajgó- ban, a Veres korcsma környékén ; Mezőterebes és Csongor közt az erdőben. 405 Lysimachia nummularia L. A bejárt területen mindenütt. « pundata L. A sík területen mindenütt. « vulgáris L. Ujdávidházán ; a várkulesai erdőben ; Kla- csány környékén. Anagallis arvensis L. A sík területen mindenütt közönséges. Fraxinus excelsior L. Várkulcsa mellett erdőt alkot. Ligustrum vulgare L. A szőlőhegyek alján, Lanka és Lobó között. Erythraeci Centaurium (L.) Pers. A bejárt területen mindenütt. « pulchella (Svv.) Fr. Ujdávidháza, Nagy-Lucska és Mező- terebes környékén, tarlókon. Gentiana asclepiadea L. //. alb. A Szinyákhegységben réteken, Dnbina fölött. Menyanlhes trifoliata L. Iványi és Klacsány közt, a patak mentén elterülő ingoványos réteken. Vinca minor L. Munkács környékén; Várpalánkán kertekben. Cynanchum Vincetoxicum (L.) R. Br. A bejárt területen min- denütt. « laxum Bartl. A Xagyhegyen, Beregszász mellett. Convólvulus arvensis L. A sík területen vetések közt közönséges. Calystegia sepiurn (L.) R. Br. Várpalánkán és Ujdávidházán. a Latorcza partján. Cuscuta europaea L. Felsőkisbisztrán csalánon ; Ujdávidházán. « Trifolii Bab. A sík területen a hatóság nembánomsága és a nép tudatlansága miatt nagy pusztítást végez a lóherésekben. Cynoglossum officináié L. A Zsarnóban Munkács mellett ; a sík te- rületen Bátyú, Bótrágy és Harangláb közti legelőkön. Lappula echinata Gilib. Frigyesfalván; a Nagyhegyen, Beregszász mellett igen gyéren. Asperugo procumbens L. Bátyú és Barkaszó között, a vasúti töl- tésen. Symphytum officinale L. A sík területen közönséges. « « « (lusus albus). Munkács és Várpalánka közt a mezőkön. « tuberosum L. A Vereshegyen, Munkács mellett. Anchusa officinalis L Ujdávidháza és Váralja közt, a Latorcza partján. Nonnea pulla DC. Ujdávidháza környékén. Pulmonaria mollissima Kern. Klacsány melletti erdőben. « officinalis L. A Munkácsot köri^ező erdőkben közön- séges. Myosotis arvensis (L.) Hill. A Nagyhegyen, Beregszász mellett. « sparsifiora Mikán. Várpalánka, Munkács és Ujdávidháza körül. « silvatica Hoffm. A Szinyák-hegységben. « stricta L. Munkács és Ujdávidháza környékén. í06 Myosotis palustris (L.) Lám. scabra Smk. Szarvasróten, a Szinyák- hegy csoportban ; a Nagyhegy alatt, Munkács mellett. Lithospermum arvense L. Munkács körül, a mezőkön. Cerinthe minor L. Ugyanott. Verbéna officináit s L. A sík területen mindenütt. Ajuga genevensis L. A honvédlövöldében, Munkács mellett. « reptans L. A bejárt területen közönséges. « « « (lusus albus). A honvédlövöldében, Munkács mellett. ScuteUaria galericulata L. Felsővizniczén, a Szinyákhegységben ; a sík területen, Ujdávidháza és Yárkulcsa környékén. « hastifolia L. A sík területen közönséges. Xepeta pannonica L. Rákócziszálláson és Felsővereczkén, a La- torcza mentén : Yolócz mellett. « Cataria L. Ujdávidházán, a legelőn. Glechoma hederacea L. A bejárt területen közönséges. Prunella grandi pora (L.) -Jacqu. A Nagyhegyen, Beregszász mellett. « laciniata L. Kajdanó, Frigyesfalva, Felsőviznicze és Szarvas- rét környékén. Melittis Melissophyllum L. A Lovacskán, Munkács mellett. Phlomis tuberosa L. Ujdávidházán ; a Lovácskán, Munkács mellett. Galeopsis angustifolia Ehrh. A Pálhegyen, Munkács mellett; a sík területen szórványosan. « Ladanum L. Az előbbivel. « pubescens Bess. Yárpalánkán. « speciosa Mill. Ujdávidháza, Yárkulcsa és Szarvasrét körül. Lamium album L. A sík területen közönséges. « amplexicaule L. Szintén. « luteum (Huds.) Krock. A Klastromalján, Munkács mellett. « purpureum L. Mindenütt közönséges. Leonurus Cardiaca L A bejárt területen mindenütt. « Marrubiastrum L. Ujdávidházán és Yárpalánkán, ker- tekben, kukuriczásokban. Ilallota nigra L. Ujdávidháza. Stachys alpina L. Szarvasréten és Pikuj havason. « officinalis (L.) Trev. A bejárt terület rétjein. « palustris L. Szintén. « recta L. A Lovácskán, Munkács mellett. Ujdávidházán ve- tések közt. « sűvatica L. A Szinyák-hegységben. Szarvasrét körül ; a sí- kon, Ignécze mellett. Sálvia glutinosa L. A Sziayák-hegységben. « pratensis L. A sík területen Munkács és Yárpalánka körül. « silvestris L. Yárpalánkán. « verticillata L. Yárpalánkán ; a síkon közönséges. Satureia Acinos (L.) Scheele. Yárpalánkán, a Yárheg}^en ; Bereg- szász mellett, a Nagyhegyen. 407 Satureia vulgáris (L.) Fritsch. Ujdávidházán, a legelőn. Hyssopus officinalis L Yárpalánkán, a vár falain, bástyáin el- vadulva. Origanum vulgare L. Yárpalánkán, a Yárhegyen ; Munkácsot kör- nyező dombokon. Origanum vulgare L. ( lusus albus). Yárpalánkán, a Várhegyen. Thymus collinus M. B. Ujdávidházán. « ovatus Mill. f. subcitratus Schreb. Szarvasréten. Lycopus europaeus L. A bejárt területen közönséges. Mentha arvensis L. Ujdávidháza körül tarlókon. « aquatica L. Ugyanott árkokban; Bátyú és Som között, a vasúti árokban. « auslriaca Jacqu. Ujdávidházán, kertekben és a Latorcza partján. « mollissima Borkh. var. retinervis (Borb.) Ujdávidháza mellett. « longifolia Huds. var. discolor (Opiz.) Ugyanott. « « « « virgultorum Déségl. f. cinerula H. Braux Nagylucska körül. « Pulegium L. A sík területen közönséges. Lycium vulgare Dun. Munkácson. Atropa Belladonna L. A Szinyákhegység vágásaiban. Scopolia carniolica Jacqu. Klastromalján, Munkács mellett. Hyoscyamus niger L. A sík terület falvai körül és legelőin. Physalis Alkekengi L. Yárpalánkán, a kertekben és a temetőben. Solanum Bulcamara L. A sík területen mindenütt. « nigrum L. Ugyanott. « villosum La.m. Yárpalánkán, a szőlő alatti kertekben. Batura Stramonium L. Yárpalánkán és Ujdávidházán, a legelőkön közönséges. Verbaseum Blattaria L. A sík terület legelőin és rétjein közön- séges. « nigrum L Ujdávidházán, a Latorcza partján; a terü- leten szórványosan mindenütt, de jóval gyérebben, mint az előbbi. « phlomoides L. A Csernekhegyen, Munkács mellett. « phoenieeum L. Yárpalánkán, a kertekben ; a Pálhegyen, Munkács mellett. « Thapsus L. Yárpalánkán, a Yárhegyen. « thapsiforme Schrad. Az Alföldet szegélyező dombokon mindenütt Kickxia Elatine (L.) Dum. Ujdávidháza, Xagy-Lucska és Mezőtere- bes körül, tarlókon. Linaria vulgáris Mill. A bejárt területen mindenütt. « « « (cum peloria) Ujdávidházán, a legelőn a tőalak társaságában találtam. Halványabb, szinte fehér- nek mondható szine által vonja magára az ember 408 figyelmét. Példányaim között vannak átmeneti alakok is egy- és kétsarkantyús virágokkal ugyanazon példá- nyon. Ezeknek a szine is átmeneti. Egynéhány példá- nyon az oldalsó két sarkantyú kicsiny az eredeti közép- sőhöz képest. Az egyik példányon öt sarkantyút talál- tam. A hely, ahol a peloriás Linariát találtam, kövér, de a jószágtól nagyon összetaposott talaj volt. Antirrhinum május L. Várpalánkán, a vár bástyáin és falain kü- lönböző színkeverékben elvadulva. « Orovtium L. Frigyesfalván ; Beregszász mellett, a Nagyhegyen. Mind a két helyen csak szálanként. Dhaenorrhinum minus (L.) Lge. Yócsitelepen és Volóczon az állo- máson. Serophvlaria nodosa L. A bejárt területen szórványosan. « Scopolii Hoppé. Ujdávidházán a legelőn. Gratiola officinalis L. A sík területen közönséges. Veronica arvensis L. Várpalánkán és Ujdávidházán. « austriaca L. A Pálhegyen Munkács mellett. « Beccabunga L. A sík terület árkaiban mindenütt. « Chamaedrys L. Szintén. « elatior Ehrh. A Pálhegyen, Munkács mellett. « montana L. Csongoron az erdőben. « officinalis L. A bejárt terület erdeiben. « orchidea Cr. A Pálhegyen, Munkács mellett; a Nagyhe- gyen Beregszász mellett. « spicata L. Munkácson, a szőlőhegyeken; Váralja körül, a Nyirses dűlőben. « polita Cr. Ujdávidházán vetések közt. « persica Poir. Váralja és Ujdávidháza körül. « scutellata L. Ujdávidháza és Csongor körül, árkokban, nedves réteken; Bátyú és Som körül, a legelőkön. « serpyllifolia L. Ujdávidházán; Szarvasréten, a Szinyák- hegységben. Digitális ambig.ua Murr. A sík területen a Sajgóban. Melampyrum arvense L. A sík terület vetéseiben. « nemorosum L. A Pálhegyen, Munkács mellett. Euphrasia Bostkoviana Hayne A bejárt hegyvidéken. Odontites pratensis Wirtg. Ujdávidháza és Mezőterebes körül, a tarlókon ; Beregszász mellett, a Nagy hegyen. Aledorolophus major (Ehrh.) Reichb. A bejárt területen közönséges. Lathraea squamaria L. A honvédlövöldében, Munkács mellett. Utricularia vulgáris L. Munkácson, a Pálhegy alatti vályog- vetőben. Plantago lanceolata L. A bejárt területen közönséges. « major L. Szintén. « média L. Szintén. Sherardia arvensis L. Ujdávidházán, vetések közt. 409 Asperula cynanchira L. A Rlastromalján, Munkács mellett ; Szarvas- réten, a Szinyákhegységben. « glauca (L.) Bess. A Pálhegyen, Munkács mellett. « odorata L. A sík terület erdeiben. b. Strasiee u. Hurky, im Sumpfe «V kesliku» b. Chynín u. b. Pl-esín, langs des Kornaticky potok im Walde (auck im Sumpfe beim Teiche!, b. Teiche im Walde n. Sobékurv, im Sumpfe im Pvtel, Waldspitze. 2—4. S. A. G. K. C. Gn. Hieracium pilosella L. var. latiasculum X. P. Auf dem felsi- gen Ufer dér Mies unterh. Dobrá voda (!). 2— A. — Var. tricho- cephalum X. P. Im Sandsteinbruche b. Tremosná (!). 2. H. floribundum W. et Gr. Auf Wiesen b. Padrts (!) 4. CB H. nigriceps X. P. Auf einer trockenen Wiese zwischen Vajzovna u. Chlum einige Ex. (!) 2. A. H. pratense Tausch. Am h. auf nassen Wiesen b. Padit,, seltener auf Uferwiesen b. Plasy u. sv. diri: auf einer trockenen Wiese ober. Vajzovna mit dér vorigen Art u. auf dem Triftab- hang in dér «Rakovská kotlina». Im Kasén am Wege in den An- lagen «Lochotín», an Strassenrandern unterh. Aujezd b. Tuschkau, b. Borek n. Rokycany u. b. Staab. In dér lichten Fichtenkuitur unterh. dér Óbora, oberh. des Jíno, im Durchschlage dér Fichten- kuitur oberh. Zdírec. Ausschliesslich dér ersten vier Standorte nur je 1 oder wenige Ex. 2 4. S. A. Sch. G. K. C. H. cymosum Yill. a) poliotrichum Wi.mm. Auf felsigen u. Geröllabhangen an dér Mies in lichten Gebüschen oder Hainen, seltener auf nackten Felsen u. Geröllen s. bis z. h. : unterh. des Xeuhofes, Rakolus, Xemelka’s Míihle, im Háj, Zábélá, zwischen Habrová u. Közel, im Ríchardov, gegeniiber Cingros’s Schleifmühle, unterh. des Chlum b. Zvíkovec. 2 — A. Af. b) pubescens Wimm. = H. cymiyerum Rchb. S. auf dem Hi-eben, an dér Bahnstrecke b. Blovice, auf dem Zlín (!). 2, 4. A. P. K. H. florentinum At.l.. Auf dér Lehne dér Bahnstrecke b. Mesno z. h. u. auf dem Hreben s. 3, 4 — A. P. H. Schmidtii Tausch. Mit H. poliotrichum im Miestale, aber meist auf nackten Felsen u. Geröllen oder lichten Hainen : b. Schweissing, Dustermühle, Deutscher Míihle. Dolana, Tichodol h., Xemelka's Míihle (geht in ,S) hirsuta über), Dobrá voda, im Studeny dúl, gegeniiber Cingros’s Schleifmühle. Auf dem Felsen an dér Stfela unternh. des D. Hradisté u. auf felsigen Ufern des Baches Zbirozsky b. Slap : gewöhnlich nur in wenigen Ex. 2 — A. Af. Kf. = Keratophvr. H. candicans Tausch. b) subooatum Cél. Auf den felsigen Miesufer b. Xadryby — 1 Stück(!). 2. Af. H. murorum L. var. sagittatum Lindb. Auf Felsen des L 424 Miesufers vor dér Vajzovna, im Háj, im Graben des Reitsteiges im Walde auf Neslívy (!). 2, 3 — A. Af. K. — Var. cmerascens Jord. Im Holzschlage von Záborőí b. Mírosovy (!). 3 — C. — Var. oblongum Jord. Auf dem felsigen Miesufer b. Nadryby, dér Úhlava b. Hradisté u. buschigem dér Radbuza unterh. des Lititzer Bahn- hofes ; im Holzschlage im Kiefernwalde b. Presín (!). 2, 3. — A. Af. K. — Var fistulosum Cél. f. Duch die breiten Blátter sehr aui'fállig; auf lichten Orten des Fichten- u. Föhrenwaldes am Radischer Berge, auf dem Chlum b. Manetín. 4. B. — f. micro- cephalum Uechtr. Im Gerölle des Holzschlages b. Nebíeáiny u. auf dem Gipfel des Hreben. 2, 4 — A. P. H. vulgatum Fr. var. fastigiatum Fr. Am Rande des Föh- renwaldes im Tale des Neumarkter Baches b. Trpist (!). 3. A. — Var. sciaphilum Uechtr. Auf dem 1. felsigen Miesufer b. sv. Jífí (!). 2. Af. — Var. angustifolium Gmel. Auf dem Triftabhange oberh. dér Úhlava b. Bruöná (!). 2 —A. H. silvestre Tausch var. subhirsutum Jord. Auf dem buschi- gen Abhange oberh. dér Úhlava an dér Strasse b. Sténovice 1 Ex. (!). — 2. A. H. barbicaule Cél. Im Parké von Bfezina auf grasigen Rán- dern dér Gebüschgruppen u. im. Gebiische h. Nach Ad. Oborny ist es H. pyrenaicum Jord. (!) 3 -Q. H. laevigatum Willd. a) tridentatum Fr. Auf feuchten Orten im Kiefernwalde Pycel 3 Ex. - das ist alles, was ich von dieser. in manchen Gegenden gemeinen Art, im Gebiete sah. 2. A. H. umbrosum Jord. = PL. vulgatum X silvaticum Zahn. Am Rande des Kiefernwaldes im Tale des Neumarkter Baches b. Trpist 2 Ex- (!) 3. A. — Var. medianum Grob. Am Abhange in den «Ceské údol í » s. (!) 2 — A. H. boreale X umbellatum = H. curvidens Jord. Am Stras- sendamme b. dér Genossenschaftsbrauerei 1 Stück (!). 2. S. Prenanthes purpurea L. In feuchten Fichtenwáldern beson- ders in dér 4. Zone : b. Padrt, Kreslovna, Trokavec h., in trocke- nen Fichtenw. auf dem Radec z. h. ; in dér 3. Zone minder h. : im Jablecno-Revier, vor dem Cihadlo liinter Volduchy, b. Polnaska, in dér Chejlava, b. Kornatice (mit Cephalanthera), auf dem Zdár u. Ivotel. An Quellén u. Bachen steigt diese Art bis in die 2. Z. herab u. zwar: im Kiefernwalde b. Nová Hűt, im Dusník, im Tannenwalde in dér Schlucht unterh. dér Resohlavy. Bemerkens- wert ist ihr Vorkommen in dér 2. Z. auf dem nörd. Abhange des Háj in einigen nicht blühenden Ex. u. b. dem Tfemoser Hammerwerk im Kiefernwalde — 1 bl. Ex. In dér 3. Z. an Bachen in Fichten- wáldern z. h. : lángs des Schwarzbaches b. Kostelík, des Baches Padrfsky, Reserva. Trítrubecky b. Strasice, Ivornaticky b. Teiche, an dér Quelle oberh. Litohlavy. Im Buchenwalde in dér 4 Zone : hinter Burek u. oberh. Zdírec (hier auch auf dem grasigen Gipfel des Hreben u. auf dem Tremsín) z. h., oberh. des Chynín h. Im Holzschlage auf Torf b. Kostelík u. im Kiefernwalde auf dér « Cernava» b. Strasice z. s. (2), 3, 4— S. A. Seb. P. K. Q. C. Lactuca viminea L. Auf Gerölle, felsigen Ufern u. nackten Felsen, seltener in lichten Hainen oder Gebíischen hauptsachlich im Miestale meist nicht zahlreick : zwischen Schweissing u. Mili- kau, hinter Mies (hier mit Calluna vulgáris), b. Dolana h., Rako- lus, Tichodol, auf dem Bűben,, b. Bukovec, auf dér Vízka, hinter Vízka, zwischen Habrová u. Közel, gegeniiber Cingross Schleif- mühle, b. Dírka, Darová s. h., «na Zámku» b. Planá, b. Hrobéice, Liblín h., Krasov. Im Tale dér Stfela: unterh. dér Zaloudkovicer Mühle ; dér Klabavka — b. dem Walde Bi-ezí s. h. ; dér Úslava — hinter Koterov, Krystynov; dér Úhlava — zwischen Cernice u. Hradisté besonders b. diesem. Interessant ist das Vorkommen dieser Art auf Gerölle ca 600 m auf dem Chlurn n. Manetín auf Basalt u. auf Quarzitgerölle «na Skfezi» südl. von Radnice ca 440 m. 2, (3). A. Af. B. Q. L. saligna L. Auf den Halden oberhalb des Roteisensteines unterh. Chaloupky b. Klabava h. u. auf dér Terasse u. auf dem Toue beim Hause «u Kl-ikavu» b. Ejpoviee, auch in dér Nahe auf steinigem Bódén z. h.. an dér Mauer b. dem oberen Eisenwerke czímű előadásában az aerenchymáról való ismereteink mai állásának, valamint fejlő- dése és keletkezése föltételei- nek ismertetése után kísérleti alapon (Solanum tuberosum , Sambucus nigra) kimutatja, hogy a víz alatt való fejlődé- séhez különböző növényeken különböző mennyiségű levegő jelenléte szükséges. Desveaux álláspontjára helyezkedve, az «aerenchyma» fogalma alá so- rozza nemcsak a vízinövénye- ken fejlődő, hanem az összes aerenchyma-szerű szöveteket, továbbá a lenticellákat is, mert úgy a képződésükhöz szükséges feltételekben, mint az anatómiai szerkezetben teljes azonosság, vagy legalább nagy hasonlatosság mutatkozik. Ezen az alapon igyekszik magyarázni a lenticella képződésének okait (a nővén}' túlságos vízbősége), majd fejtegeti ama körül mé- nyeket, melyek a lenticella képződésének helyét szabják meg. 2. Jávorka S. «Egy fel nem ismert pázsit fajunk* czímen ad elő. (LásdM. B.L. 1911. 311 old.) 3. Bányai J.-nek a Thladian- tha dubia Kézdivásárbely mel- lett való előfordulásáról szóló közleményét Jávorka S. mu- tatja be. 1. M. Fucskó spricht « Éber das Aerenchym ». Es werden vorerst unsere heutigen Ivennt- nisse iiber dieses Gewebe, so- wie die Bedingungen seines Zustandekommens besprochen, sodann weist dér Vortr. mit Berufung auf seine Versuche (Solan. tuberosum, Sambucus nigra ) nach, dass zűr Entwick- lung dieses Gewebes unter Wasser bei verschiedenen Pflan- zen die Anwesenheit von ver- schiedenen Mengen von Luft nötig ist. Vortr. r'asst mit Des- veaux unter dér Bezeichnung «Aerenchym» nicht nur die sich bei Wasserpflanzen entwickeln- den, sondern allé aerenchym- artigen Gewebe, ferner auch die Lenticellen zusammen, da sowohl in den Bedingungen, welche ihre Bildung hervorru- fen, als auch in ihrer anatomi- schen Structur eine auffallende Übereinstimmung ocler wenig- stens eine grosse Áhnlichkeit herrscht. Von diesem Stand- punkte aus versucbt dér Vortr. die Ursachen dér Lenticellen- bildung zu erkláren (tibermas- sigerWassergehalt dér Pflanze), sodann erörtert er die Ursa- chen, welche den Őrt dér Len- ticellenbildung bedingen. 2. A. Jávorka spricht « U bér eine verkannte Grasart unseres Landes ». (Vgl. Ung. Bot. Bl. schr. 1911. p. 311.) 3. A. Jávorka legt eine Mit- teilung J. Bányai’s iiber das Vorkommen dér Thlad iantlxa dubia bei Kézdivásárbely in Siebenbürgen vor. 4. Szabó Z. bemutatja Jab- lonszky jENő-nek dolgozatát, mely a Potamogeton alpinus- nak a Boryfelláp vizét levezető patakokban való előfordulásá- ról szól. 1911. évi okt. hó 11-iki ülés. 1. Tuzson J. «További adatok a Daphnanthes sectio ismereté- hez)) címen tart előadást. 2. Moesz G. ismerteti Römer Gy. «Ein beachtenswertes pfian- zengeogr.Gebiet des Burzenlan- des» című dolgozatát, melyhez mint fontos pótlékot a Talinen- berg hegy lejtőin előforduló Penudanum arenarium W. K.-ot említi fel. 3. Gombocz E. «A magyar fiivészkönyv történetéhez)) cí- men tart előadást. 4. Mágocsy-Dietz S. első év- ben felmagzó káposzta példákat mutat be s e jelenségnek kü- lönböző okairól értekezik. 4. Z. v. Szabó legt eine Ar- beit Eugen Jablonszky’s vor, welche von dér Auffindung des Potamogeton álpinus im Bory-Hochmoor (Comit. Árva) zwischen Jablonka und Pekel- nik und bei Bobró béri elitet. Sitzung um 11. Okt. 1911 1. J. Tuzson legt seine Ar- iiéit (AYeitere Beitriige zűr Kenntnis dér Section Daph- nanthes ■> vor. 2. G. Moesz bespricht die Arbeit von Jul. Römer «Ein beachtenswertes pflanzengeo- graphisches Gebiet des Burzen- landes» und fügt als wichtigeu Beitrag dér in dieser Arbeit befindlichen Enumeration Peu- cedanum arenarium W. K. von Talinenberg hinzu. 3. E. Gombocz spricht über «Die Geschichte des Magyar füvészkönyv)) (Diószegi u. Ka- zekas’s Ungar. Krauterbuches)- 4. A. Mágocsy-Dietz legt in Blíite geschossene Kopfkraut- Exemplare vor und knüpft ver- seli iedene Erklárungen an die- ses Vorkommnis. L. 1911. évi nov. hó 8-án tartott ülés. — Sitzung am 8. Nov. 1911. 1. Vozáry Pál «Elektrokul- turás kísérletek » ez. előadásában zabnövényeken végzett elektro- kulturás kísérleteinek eredmé- nyeiről számol be. Részletesen ismerteti kísérletezései közben követett eljárását, nevezetesen az öntözésre használt víznek 1. Paul Vozáry spricht über Elektrokult ur u. berichtet über seine im Wege dér E. erreich- ten Resultate. Das befolgte Yer- fahren wird eingehend erklárt, so insbesondere das mit Hilfe einer Mercedes- Infiuenz-Ma- schine erfolgte Elektrisieren 457 egy MERCEDEs-féle influens gép- pel való elektromozását és az elektromozott vízzel öntözött növények közelében való szá- raz szikrakisütések eszközlését. Megállapítja, hogy a nedves állapotban villanyozott növé- nyek intenzivebben fejlődnek. 2. Andrasovszky József « Előzetes jelentés Kisázsia steppe- területén tett utazásomról » ez. előadásában Angora tavaszi fló- rájának ismertetése után a Kis- ázsia belsejében elterülő steppe- területekről általános, geológiai és floristikai jellemzést ad. Az 1911. évi márciustól októberig megtett út irányának tüzetes megjelölésével kapcsolatosan rátér a bejárt területek tavaszi flórájára, a nagy sóstó «Tus- Tschölű» mellett elterülő sós- talaj és Kónia környékének növényzetére. Előadása további részében ismerteti a szóban- forgó területek nyári flóráját, s végül a steppék, a nagykiter- jedésii sóstalajok, valamint a steppék síkját megtörő hegy- ségek, úgymint a Kara-Dagh és Karadja-Dagh növényfor- máczióiról emlékszik meg Elő- adása befejezésében a begyűj- tött növényeknek családonkint való számbeli megoszlását adja. 3. Ambrus Tibor (.(Adatok a Digitális levelek anatómiájához » címmel a berni és budapesti egyetemi növénytani intézetek- ben a Digitális leveleken gyógy- szerészeti szempontból végzett vizsgálatait ismerteti. Kimerítő leírást nyújt a/ó igitális ambig na, des zum Begiessen bentitzten Wassers und das Hervorrufen von trockenen Funkenentladun- gen in dér Nahe dér mit dem elektrischemWasserbegossenen Pflanzen. Das Resultat ist, dass sich die auf nassem Wege elektrisierten Pflanzen inten- siver entwickelten. 2. Jós. Andrasovszky hitit u. d. Titel « Vorlaufiger Bericht über eine Reise auf dem Ge- biete dér Kleinasiat ischen St ép- pen » einen Vortrag, in welchem er die Friihjahrsflora von An- gora u die allgem. geolog. u. floristischen Verhiiltnisse dér inner-kleinas. Steppen schil- dert. Dér wahrend einer vöm Monate Marz bis Október 1911 dauernden Reise verfolgte Weg wird genau angegeben, sodauu die Frühjahrsflora, ferner die in dér Umgebung des grossen Salzsees «Tus-Tschölü» und die in dér Gegend von Konia angetroffene Vegetation be- sprochen. Sodann beschreibt dér Vortr. die Sommerflora dér bereisten Steppen-Gebiete, dér weitlauflgen Salzböden und dér die Steppen unterbreckenden Gebirge als Kara-Dagh u. Ka radja-Dagh, dérén Pflanzen- formationen auch skizziert wer- den. Zum Schluss giebt dér Vortr. noch eine Statistik über die Verteilung dér gesammelten Pflanzen auf einzelne Familien. 3. Tibor Ambrus spi'icht über « Beitrcige zűr Kenntnis dér Anatomie dér Digitalis- Blattem. Dér Vortr., dér seine Arbeit in den bot. Inst. dér Univers. in Bern u. Budapest ausgefiihrt hat, bespricht den histologischen Aufbau dér Bliit- 33 D. lutea, D. parvifiora és D. jturpurea fajok leveleinek szö- veti felépítésében, különösen az epidermis-képletek szerkezeté- [ ben talált különbségekről. 4. Szabó Zoltán «A rend- 1 szertani kategóriák a gyakorlat- ban» címmel előadja azokat a módszereket, melyekkel külön- böző irányú rendszertani és floristikai munkákban a fajnál alacsonyabb értékű rendszer- tani egységeket alkalmazni szo- kás. Rámutat ezen módszerek helyes vagy helytelen voltára és bebizonyítja annak az eljá- rásnak helyességét, mely az egész növényrendszerben kife- jezett és fejlődéstörténeti,össze- hasonlitó-morphológiai, vala- mint növény földrajzi szempon- toktól irányított osztályozást a faj körén belül is érvényre jut- tatja, illetőleg alkalmazza. Az elnevezésben a fajnév alatt csak a végső egység elnevezése mellett van, a közbeeső kategó- riák elméleti levezetése kísé- retében. tér von D. lutea, 1). parviflora u. D. purpur ea insbesondere die Untersehiede, welche sich in dér Structur dér Epidermis- gebilde feststellen lassen. 4 Z. v. Szabó spricht im Laufe eines Yortrages ii bér « Systematische Kategorien in dér Praxisa, iiber die Metho- den, nach welchen die dér Art untergestellten Einheiten in systematischen und floristi- schen Werken verschiedener Richtung behandelt werden. Diese werden einer Kritik un- terzogen, als dérén Resultat dér Vortr. zu dem Schlusse kommt, dass dér richtigste Weg jener ist, dér die im ganzen Pfianzensysteme ausgedrückte und sich auf entwiklungs- geschichtliche, vergleichend- morphologische und pflanzen geographische Standpunkte stii- tzende Einteilung auch in den Unterabteilungen dér Art zum Ausdrucke bringt. In Bezug auf Xomenclatur vertritt dér Vortr. die Ansicht, dass mit einem Artnamen die unterste Einheit zu bezeichnen, die zwischen- liegenden Stufen aber theore- tiscli abzuleiten seien. F. D. Gyűjtemények. — Sammlungen. Megjelent: | Erschienen: I . «Kryptogamae exsiccatae > editae a Museo Palatino Vin- dobonensi. Cent. XIX. — Schedae ad «Krypt. exsicc.» editae a Mus. Palat. Vindob. Auctore Dre A. Zahlrrugkner. Sep. — Abdr. a, d. XXV. Bande d. Annáién des K. k. Naturhist. Hofmuseums. Wien 1911: 223—252. Következő hazai, értékes ada- Enthált folgende interes- tokát tartalmazza : sante Arten aus Ungarn : Eungi (Dec. 70 — 73). No. 1811. Geaster lageniformis: ad Kispest, lég. J. Bernátsky; No. 1812. Melanogaster variegatus : 159 Kecskemét, lég. Dr. Hollós; No. 1813. Sphaerotheca Mors-uvae: in hortis ad pagum Réty, lég. G. Moesz; No. 1814. Chaetomium comatum: ad pagum Verebély, lég. G. Moesz; N. 1815. Sphae- rella caricicola: Rétyi Nyír, lég. G. Moesz; No. 1817. Cordyceps davulata: com. Bars in Lecaniis ad ramos Philadelphi corooarii prope Fenyőkosztolány, lég. G. Moesz; No. 1819. Elaphomyces aculeatus : Kecskemét, lég. L. Hollós ; No. 1820. Hypoderma scirpinum: Rétyi Nyír, lég. G. Moesz; No. 1829. Peronospora farinosa : Budapest, lég. S. Mágocsy-Dietz ; No. 1838. Ramularia Túlasnei: « Svábhegy » prope Budapest, lég. G. Moesz. Addenda : No. 991. Gloeosporium Ribis : Pozsony, lég. J. A. Báumler; No. 1842. Spirogyra mirabilis: Tátra, in stagnis prope « Lerscli- villa», lég. F. Filarszky ; No. 1855. Normandina pulchella : Lopaca in valle «Recinatal», lég. F. Blechschmidt et J. Schuler; No. 1858. (Melaspilea megalyna : Pozsony, Szentgyögy, lég. Zahlbruckner ; No. 1873. Parmelia aspidota : Croatia in monte Trebovic, lég. Fil Blechschmidt et J. Schuler; No. 1880. Caloplaca (séd. Gasparrina) Fiumana A. Zahlbruckn. nov. s p. : Fiume, lég. J. Schuler ; No. 1886. Philonotis calcaren : Szepesbéla, lég. I Győrffy; No. 1890. Pogonatum urnigerum: Iglófüred, lég. F. Filarszicy; No. 1892. Fabbronia (und nicht Faóronia) octoblepharis : com. Hunvad, Puj, lég. H. Lojka; No. 12646. Molendoa Sendtneriana : Tátra. «Nagy barlang» montis Nagy-Murány, lég. J. Győrffy. G. 2. Herbárium normale ed. per. J. Dörfler (Wien). Cen- turia Lili. et XLIV. 3. Jahreskatalog pro 1912. dér Wiener Botan. Tausch- anstalt (J. Dörfler, Wien, III. Barichgasse 36.). 4. Dér Katalog dér «Lunds Botaniska Förening» 1911. (Ottó R, Holmberg, Lund). 5. Offerten-Liste des Europáiscken Botan. Tauschvereinsr Herbst 1911. (Prof. Dr. E. Sagorski, Almi-ich bei Naumburg). 6. Liste générale des doubles de PAssociation pyrénéenne année 1911 — 12. (L. Giraudias, Orléans). 7. A ((Herbárium Flóráé Rossicae a Museo bot. Acad. scient. Petropolitanae editum» Fasc. XLIII — XLVII-a, (Na 2101—2350.). 8. Dr. C. Baenitz (Breslau, Kaiserstrasse 78.), Herbárium Dendrologicum Lief. , XXXI — XXXIII és (und) Nachtrag XI (157. szám Nummern). Ara (Preis) 27 Mark. 9. A budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló állomás kiadásában megjelenő «Magyar füvek gjüjteményé»-ből megjelent a VII. kötet ill. csomag (50. szám). Ara (belföldön 30 ill. 10 kor., kül- földön 35 ill. 12 kor. 50 fül.). Von den von dér K. ung. Sarnen- kontrol-Station in Budapest (II., Kis-Rókus-u. 15) herausgegebenen Grásersammlung «Gramina Hungarica» ist dér Bánd. resp. Fascikel VII. (oO. Nummern) erschienen. Preis im Inlande : 30 resp. 10 Kronen, im Auslande : 35 resp. 12 Kronen 50 Heller (ausser Porto und Verpaekung.). 33* 4H0 Személyi hírek. — Personalnachrichten. Dl1. SCHILBERSZKY KÁROLY tlld. egyet, magántanár műegyetemi magántanári képesítést nyert. Dr. Rapaics Raymund-oí ki- nevezték a kolozsvári gazd. akadémia segédtanárává. Dr. Haberlandt G.-t a berlini tud. akadémia rendes tagjául választotta. — A brünni cseh műegyetem a f. tanévre Dr. Vandas K.-t rektorrá válasz- totta. Dr. Schütt F.-t, a greifs- waldi egyet, botan. kert és mű- zeum igazgatóját, titkos kor- mánytanácsossá nevezték ki. Walz Lajost, a kolozsvári egyet, botan. kert nagyérdemű intézőjét az arany érdemke- reszttel tüntették ki. Porta Pietro érdemes bota- nikust (Riva) koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Kinevezték: Maire R.-t, a caeni egyetem m.-tanárát, az algeri egyetem professzorává; Dr Harper R. A.-t, a new-yorki Columbia-egyetem professzo- rává ; Jakubovich Jenő-í a bpesti m. kir. vetőmagvizsgáló állo- más adjunctusává, Kund Pál-í ugyanoda assistenssé. Zsák Zoltán-í a « Magyar vetőmagvakat nemesítő intézet)) (Temesvár) assistensnek alkal- mazta ; -J. Fitting dr. hallei egyet, tanárt Zacharias 0. tanár utód- jává a hamburgi botan. Staats- institute igazgatójává. Dr. Schilberszky, Dozent an dér Univ. in Budapest hat sicli an d. Polytechnikum habilitert. Dr. Raymund Rapaics wurde zum Hilfsprof. an d. landwirt- schaftl. Hochschule in Kolozs- vár ernannt. Prof. Dr. G. Haberlandt wurde zum ord. Mitglied dér Berliner Akad. dér Wissensch. gewáhlt. — Zum Rektor dér czechischen technischen Hoch- schule in Brünn wurde Dr. K. Vandas gewáhlt. Prof. Dr. F. Schütt, Direktor des botan. Gar- tens und Museums dér Univ. Greifswald w. zum Geheimen Regierungsrat ernannt. Dem verdienstvollen Inspec- tor des Kolozsváréi' botan. Gar- tens Lajos Walz wurde das gol- dene Verdienstkreuz verliehen. Dér verdienstvolle Botaniker Pietro Porta in Riva wurde durch Verleihung des gold. Ver- dienstkreuzes mit dér Krone ausgezeichnet. Ernannt wurde: R. Maire, Dozent a. d. Univ. Alger z. Professor; Dr. R. A. Harper zum Prof. a. d. Columbia Uni- versity in New-York ; J. Jakubovich zum Adjunkten. Paul Kund zum Assistenten a. d. K. ung. Samenkontrollstation in Budapest. Z. Zsák wurde z. Assistenten d. Ung Pflanzenzuchtanstalt in Temesvár ernannt ; Prof. Dr. I. Fitting in Halle als Nachfolger Prof. Zacharias’s zum Director dér Hamburger Botan. Staatsinstitute. Ruhland W. dr. kormány- tanácsost s a berlini biolog. Reichsanstalt tagját a hallei egyetem r. k. tanárává. Benecke Wilh. dr.-t (a bonni egyetemen) Ivny L. tanár utód- jává, a berlini egyetemen r. k. tanárrá. Schroeier H. dr.-t (a bonni egyetemen) a kiéli egyetemen r. k. tanárrá. Linsbauer K. dr.-t (a czerno- witzi egyetemen) a gráczi egye- temen a növ. anat. és physiol. tanárává. Petkoff István dr.-t a szófiai egyetemen r. k. tanárát rendes tanárrá. Pax Ferdinánd dr.-t a (bres- laui egyetemen) titkos kormány- tanácsossá. Privatdoz. Dr. W. Ruhland w. Regierungsrat u. Mitgl. dér Bioi. Reichanstalt in Berlin z. a. o. Prof. a. d. Univ. Halle. Dr. Wilh. Benecke (Univers. Bonn) z. Nachf. Prof. Dr. L. Kny's z. a. o. Prof. a. d. Univ. Berlin. Dr. H. Schroeder (Univ. Bonn) z. a. o. Prof. a. d. Univ. Kiél. Dr. K. Linsbauer (Czernowitz) z. Prof. f. Anat. u. Physiol. a. d. Univ. Graz. Dr. Steph. Petkoff a. o. Prof. a. d. Univers. Soha zum. ord. Professor. Prof. Dr. Férd. Pax (Breslau) z. Geheimen Regierungsrat. Meghalt. Heydrich F. algakutató (Wies- baden) ; Dr. H. Bolus, Délafrika flórájának érdemes kutatója (Capetown). Spring W., a liége-i egyetem professora 1911 jul. 17-én Tilff- ben (Liége mellett'. A szeretetreméltósága és szel- lemessége miatt széles körben kedvelt Levier Emilé dr. Firen- zében 1911 okt. hó 26-án 72 éves korában. Gautier Gaston, a nagy ér- demeket szerzett francia bota- nikus Narbonneban. Girod Paul, a clermont-fer- randi egyetem tanára. Clovis Thorel párisi bota- nikus 1911 szept. 11-én Ba- gnoles sur Orneban. Gestorben. F. Heydrich, Algenforscher (Wiesbaden) ; Dr. H. Bolus, ver- dient um die Erforschung dér Flóra v. Südafrika (Capetown). W. Spring, Professor an dér Univ. Liége am 17. Juli 1911 in Tilff (nachst Liége). Dér geistreiclie und seiner Liebenswürdigkeit wegen in weitesten Kreisen beliebte Dr. Emilio Levier in Florenz am 26. Okt. 1911 im Altér von 72 Jahren. Dér verdienstreiche französi- sehe Botaniker Gaston Gautier in Xarbonne. Paul Girod, Prof. d Bot. a. d. Univers in Clermont-Ferrand. Dér Pariser Botaniker, Clo- vis Thorel am 11. Sept. 1911 in Bagnoles sur Orne. Megjelent: 1912 febr. hó 24-én. — Brschieuen: am 24. Febr. 1912. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN. A budapesti m. kii\ állami vetőmagvizsgáló állomás kiadá- sában megjelenő: czímű gyűjteményből megje- lent a VII. kötet (50 számmal); kapható a nevezett intézetben (II. kér., Kis Rókus-utcza 15.) Ára : a herbárium kiadásnak belföldön 10 kor. — flll. külföldön 12 kor. 50 üli. (csomagonkint) a könyvalaku kiadásnak belföldön 30 kor. — fül. külföldön 35 kor. — flll. (kötetenkint, a szállítási költségen kívül.) A VII. kötet tarfalrr 301. Panicum miliaceum, L. 302. Setaria italica, (L.) P. Beauv. var. Metzgeri Haek. 303. Setaria germanica, (L.) P. Beauv. 30 1. Phlemn Bertolonii, D. C. 305. Phleum subulatum, Savi. 300. Alopecurus laguritörmis, Scliur. 30 L Agrostis alpina, Scop. 308. Deschampsia média, (Gouan) R. et Seb. 300. Avenastrum convolutum, (Presl) Fritsch. 310. Avenastrum pratense, (L.) Jess. 311. Sesleria transsilvanica, Schur. 312. Sesleria barcensis, Simk. 313. Sesleria Bielzii, Schur f. Tátráé, Nob. 31 í. Poa pumila, Hőst. 315 Poa caesia, Sm. 310. Poa Rehmanni, (Rieht.) A. et G. 317. Poa capillifolia, Kalchbr. 318. Poa palustris, L. f. brevifolia, Htck. 319. Poa leviculmis, Borb. 320. Glyceria fluitans, (L.) R. Br. 321. Glyceria pedieellata, Town. 322. Glyceria plieata, Fr. 323. Glyceria plieata, Fr. f. versicolor (Hausskn.) 324. Glyceria nemoralis, (Uechtr.) Uechtr. et Koern. 325. Glyceria aquatica, (Tj.) Wahlbg. 326. Atropis limosa, Schur f. cumana, Nobis. 327. Festuca ovina, L. Von dem im Verlage dér kön. ung. Samenkontroll-Station in Budapest unter dera Titel : Gramina hungarica ersclieinenden Exsiccaten-Wer- kes ist nunmehr auch Bánd VII (50 Nummern) ersekienen : erháltlicli bei dem genannten Institute (II., Kleine Rochus- gasse 1 5.) Preis : dér Herbarausgabe im Inlande 10 Kron. — Hell. Auslande 12 Kron. 50 Hell. (pro Fascikel) dér gebundenen Ausgabe im Inlande 30 Kron. — Hell. Auslande 35 Kron. — Hell. (pro Bánd, ausser den Transportspesen.i .. — Index tömi VII. 328. Festuca coarctata, Haek. 329. Bromus pauciflorus, Robi. 330. Bromus Gussonei, Pari. 331. Brachypodi jm Plukeuetii, (All.) Beauv. 332. Agropyron caninum, (L.) R. et Sch. 333. Agropyron pauciflorum, Schur. 334. Agropyron biflorum, (Brign.) R. et Sch. 334b. Agropyron biflorum, (Brign.) R. et Sch. 335. Agropyron i anormitanum, (Bért.) Pari. 336. ágropyron repens. (L.) Beauv. 337. Agropyron repeus, (L.) Beauv. f. trichorhachis Rohl. 338. Agropyron Vaillantianum, (Wulf. et Schreb.) 339. Agropyron litorale, (Hőst) Dum. 340. Agropyron caesium, Presl. 341. Agropyron intermedium, (Hőst) P. Beauv. 342. Agropyron intermedium, (Hőst) P. B. f. aristatum, (Sadl.) 343. Agropyron hispidum (A. et G.) 344. Agropyron arenicolum, (Kern.) 345. Agropyron trichophorum, (Link) Rieht. 346. Agropyron trichophorum f. chae- tophormn, Nobis. 347. Agiopyron banaticum. (Heuff.) 348. Agropyron cristatum,(L.) R. et Sch. 349. Agropyron calvum, (Schur.) 350. Agropyron ciliatum, Nobis. MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (UNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.) KIADJA ÉS SZERKESZTI : — HEKAlSGEliElí U. 11EDACTEUR I DR DEGEN ÁRPÁD FŐMŰNK ATÁRSAIv : — HAüPTMITARBEITER : DR GYŐRFFY ISTVÁN — DR LENGYEL GÉZA. kötet Bánd m,) évfolyam ^ . Jahrgang- f. TÁBLÁVAL. — MIT 6 TAFELN. LWiRARY NEW YORK KOT ANICaL BUDAPEST pallas részvénytársaság nyomdája 1912. A XI. kötet tartalma. — Inhalt des XI. Bandes. I. Eredeti dolgozatok — Original-Arbeiten. Blattny T. A vörösfenyő őstermőhelyei a Szebeni Havasokban. — Über einige ursprüngliche Standorto dér Lárche in den C'ibiner Alpen, p. 305 old. Blattny T. és Degen Á. Levélváltás «Az erdei fatenyészet határai Magyar- országon)) ügyében, p. 340 old. Bornmüller J. Zűr Nomenklatur von Phleum exaratum. p. 22. old. « Zűr Flóra von Palást ina, p. 7. old. Budai J. A bélapátfalvi Bélkőhegy flórája. — Die flóra des Berges Bélkö bei Bélapátfalva, p. 68. old. Degen A. Megjegyzések nehány keleti növényfajról. — Bemerkungen über einige orientalische Pflanzenarten LXVIII. Silene Regis-Ferdinandi Deg. et Urum., p. 2. old. « LXJX. Innia Urumoffii nov. sp. — LXX. Crepis Blavii Aschers. Horvát- országban (in Kroatien), p. 36. old. « Amarantus crispus (Lesp. et Thév.) X. Terrac., Magyarországnak egy új behurczolt gyomja. — über Amarantus crispus (Lesp. et Thév.) N. Terrac. eine neue eingeschleppte Unkrautpflanze Ungams, p. 238. old. Fehér J. Pelóriás Linaria vulgáris előfordulása Budapesten, p. 275. old. Földváry D. Az Amarantus deflexus egy új termőhelye Magyarországon. — Ein neuer Standort von Amarantus deflexus in Ungarn. p. 242. old. Gross L. Zűr Flóra Dalmatiens, p. 274. old. Győrffy J. Über die Verbreitung dér Zirbelkiefer u. dér Eibe in den Javorinaer u. Bélaer Kalkalpen. — A czirbolyafenyö és a tiszafa elterjedése a ■lavorinai és Bélái Mészhavasokban, p. 40. old. « Bryologiai adatok a Magas Tátra Flórájához. — Bryologische Beiti'áge zűr Flóra dér Hohen Tátra XI., p. 64. old. Halácsy E. Supplementum secundum Conspectus Flóráé Graecae, p. 114. old. Hayek A. Ein übersehenes Quellenwerk zűr Flóra Croatica, p. 302. old. .Jávorka T. Az Erysimum erysimoides (L) Fritsch-csoportról. ■ — Über die Gruppé Erysimum erysimoides (L) Fritsch, p. 24. old. Kövessi F. Válasz «A fák térfogati növekedésének törvényéről)) szóló tanulmá- nyomat bíráló czikkre, p. 225. old. Lányi B. Adatok Északmagyarország flórájához. — Beitráge zűr Kenntnis des Flóra von Xordungarn, p. 338. old. Moesz G. A Marssonina Kirchneri Hegyi u. sp.-ról. — Über Marssonina Kirch- neri Hegyi n. sp., p. 16. old. Xyárády E. Gy. Néhány ritka Cyperaceáról Szepesvármegyében. — Einige sel- tene Cyperaceen aus d. Zips, p. 48. old. « Az Allium strictum Schrad. hazánk flórájában. — Die Entdeckung des Allium strictum Schrad. in Ungarn, p. 67. old. Polgár S. Győrinegye növényföldrajza és edényes növényeinek felsorolása. I. rész. — Die pflanzengeogr.-Verháltnisse des Komit. Győr imd Aufzáhlung dér auf dem Gebiete dieses Komitates bisher beobachteten Getásspflanzen. I. Teil p. 308. old. Prodán Gy. Adatok Bosznia, Herczegovina és különösen a (’abu Íja planina flórájához.^ — Beitr. zűr Flóra von Bosnien u. dér Hercegovina, insbeson- dere dér Cabulja planina, p. 71. old. I* IV Prodáx Gy. Über die Entdeckung von Goebelia alopecuroides (L.) Bgp in Rumiinien, p. 230. old. « Centaureae novae et rarae Romániáé, p. 245. old. Thalsz L. A Syringa Josikaea Jacq. fii. újabb termőhelyei. — Neuere Standorte dér Syringa Josikaea Jacq. Hl., p. 236. old. Yierhafper F. Ein neuer Soldanella-Bastard aus dér Hőben Tátra. — Egy új Soldanella-fajvegyiilék a Magas-Tátrából. p. 203. old. Voncina V. Beitrag zűr Flóra von Dalmatien. — Adatok Dalmatia flórájához’ p. 206. old. ; Zschacke H. Weitere Beitráge zűr Flechtenflora Siebenbürgens. — Újabb ada- tok Erdély zuzmóflórájához, p. 296. old. II. Apró közlemények. — Kleine Mitteilungen. Degen A. A WolfHa arrhiza Wimm.-nek egy második hazai termőhelyéről. — Über cinen zweiten Standort von WolfHa arrhiza Wimm. in Ungarn. p. 79. old. « Brassiea armoracioides Czern. Fiume mellett — bei Fiume, p. 80. old. « Deschampsia (Aira) média (Gouan) R. S. Horvátországban — in Kroatien, p. 280. old. « Trisetum macrotrichum Hackel a Csiki Havasokban — in den Csiker Karpathen, p. 280. old. Endrey E. A Geaster umbilicatus Fr. második termőhelye Magyarországon. — Dér zweite Standort des Geaster umbilicatus Fr. in Ungarn, p. 346. old. Győrffy J. Aulacomnium turgidum (Wahlbg.) Schwágr., p. 80. old. « Plagiobryum demissum (H. et H.) Lindb. auf dem Durlsberg. p. 81. old. « A Scolopendrium újabb tátrai termőhelye. — Neuerer Standort des Scolopendrium in dér Hohen Tátra, p. 81. old. Hollós L. A Ruscus aculeatusról. — Über Ruscus aculeatus L., p. 279. old. Kupcsok S. Campanula macrostachya W. K.. p. 282. old. III. Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate über ungarische botan. Arbeiten. Bernátsky J. A magyar Alföld pusztai és erdei növényzetéről. — Über die Steppen- u. Waldvegetation des Ungar. Tieflandes, p. 282. old. (D.). « A hazai Irisfélék. — Die Ungar. Irideen, p. 284. old. CD.). Blattny T. Az erdei fatenyészet határai Magyarországon. — Grenzen dér Waldbaumvegetation in Ungarn., p. 90. old. CD.). Botanikai Közlemények X. (1911) 5 — 6. füzet (Heft), p. 96. old. (L). Bi tujás Gy. Hazánkban termő fontosabb tengerifélék magjainak alak- és alkat- tana. gazdasági értékükre való tekintettel. — Morphologische u. anat. Verháltnisse dér in Ungarn kultivierten Maissorten mit Berücksichtigung ihres landw. Wertes, p. 347. old. CL.). Czekelius D. Neuer Standort von Pinus Cembra L., p. 348. old. (D). Fodor F. A növényvilág a magyar népéletben. — Die Pflanzenwelt im Ungar. Volksleben, p. 286. old. (£>.). Hollendoxner F. Üj adatok a lucz- és veresfenyő fájának összehasonlító szö- vettanához. — Neue Beitr. zűr vergleich. Histologie des Holzes dér Fichte u. Lárehe, p. 285. old. CD.). Jelentés a Magyar Nemzeti Muzeum 1910. évi állapotáról. — Berieht über den Bestand des Ungar. National. Museums i. J. 1910., p. 97. old. (Gy.). Jelentés a Magyar Nemzeti Muzeum 1911. évi állapotáról. — Berieht über den Stand des Ung. National-Museums i. J. 1911. p. 285. old. (Dj. V Kövessi F. A növényi szőrök nitrogén-assimilálási képességéről. — Cber cL Nitrogenassimilationsfáhigkeit dér Pflanzenhaare, p. 95. old. (L.). KíAimerle J. B. Species nova fllicum neotropica. p. 000. old. (L.j. Mofsz G. A gombák rendellenessége. — Teratologie dér Pilze. p. 286. old. (Gy.). Pantocsf.k .1. A Fertő-tó kovamoszat-viránva. — Bacillariae lacns Peisonisv p. 347. old. (D-). Polgár S. A győrmegyei homokpuszták növényélete. Pflanzenleben dér Sandsteppen im Komitate Győr, p. 285 old. (D.). Szlrák J. Adatok Északmagyarország mohaflórájához. Beitr. zűr Kenntnis dér Moosflora des nördlichen Ungarns, p. 94. old. (Gy.). Tuzson J. Magyarország fejlődéstört. növényföldrajzának főbb vonásai. Grund- ziige dér entwicklungsgesch. Pflanzengeogr. üngarns, p. 81. old. IV. Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Refe- rate über auslándische botan. Arbeiten. Actes du lllme Congrés. Intern, de Botanique Bruxelles 1910. p„ 349. old. (L,). Adamovic L. Die Pflanzenwelt Dalmatiens, p. 288. old. (D-). Buch H. Über die Brutorgane d. Lebermoose, p. 219. old. (Gy.). Ciesielsei, Quomodo fiat, ut mox proles masculina, mox feminina oriatur apud. plantas, animalia et homines, p. 98. old. (D-). Durand et Barratte, Flóráé Libycae Prodromus, 212. old. (D.). Günther R. T. Oxford Gardens, p. 289. old. (D.J. Györffy J. Molendoa tenuinervis Limpr. in America arctica. p. 291. old. (Gy.J. Hermann F. Flóra von Deutschland u. Fennoskandinavien, p. 113. old. (D.). Janchen E. Die europaischen Gattungen dér Farn- u. Blütenpflanzen, p. 351. old. (L.J. .Tanzen P. Die Jugendformen dér Laubinoose u. ihre Kultur, p. 290- old. ( Gy.). Miehe H. Zellenlehre u. Anat. dér Pflanzen, p. 215. old. (L.J. X aturwiss. — Technische V 0 1 k s bücherei dér deutsch . naturwiss. Gesellschaft. p. 217. old. (L.J. Nordhausen M., Morphologie u. Organographie d. Pflanzen. p. 215. old. (L.J. Pax F. Einige interessante Pflanzen aus dér Karpathenflora, p. 287. old. (D.J. Pascher A. Zűr Kenntnis zweier Volvokaten, p. 215. old. (Gy.). Podpera J. Kvetena Hané (Flóra dér Hanna), p. 100. old. (Gy ). Roth G. Die aussereuropáischen ijaubmoose, p. 99. old. (Gy.). Scherffel A. Zwei neup trichocystenartige Bildungen führende Flagellateu. p. 351., 352. old. (Gy.). Silva-Tarolca E. Gráf v., tJnsere Freiland-Lanbgehölze, p. 000. old. (D.). Thellung A. La flóré adventive de Montpellier, p. 289. old. (DJ. Wvrxstorf C. Spliagnales— Sphagnaceae (Sphagnología universalis). p. 104. old. (Gy.). « Dér Formenkrois dér Tortula subulata, p. 214. old. (Gy.). Zapalowicz H. Conspectus Flóráé Galiciae criticus. p. 288. old. (D.). « Ze strefy roslinosci Karpackiej VII. (Recherclies dans la zone de la flóré carpathienne), p. 290. old. (D.J. V. A Kir. Magy. Természettudományi Társ. növénytani szakosztályának ülései. — Sitzungen dér botanischen Sek- fcion dér Kön. Ung. naturwissenschaftlichen Gesellschaft p. 217., 218., 219., 221., old. VI VI. Gyűjtemények. — Sammiungen. Béka M. Musei frondosi exsíccati Ctr. I — III., p. 292. old. Borbás Vincze, Herbárium, p. 358 old. Bornmüller J. Iter syriacum 1910.. p. ICO. old. Csató János Herbárium, p. 358 old. Haver A. Flóra styriaca exs. XXIII — XXVI., p. 226. old. Kryptogamae exsiccatae editae a Museo Palat. Virul. Cent. XX.. p. 291. old. Musei europaei exsicc. Herausgegeben von E. Bauer, p. 106. old. Prager E. Spkagnotheca germanica, p. 226. old. « Spliaguotheca sudetica, p. 226. old. « Sammiungen europ. Harpidium u. Calliergon-Formen, p. 226. old. Prodán Gy. Romániai ritkaságok. Rumiinische Raritáten, p. 292. old. Seminariu m, p. 107. old. Woronow et Schelkownikow Herbárium Flóráé Caucasicae, p. 226. old. VII. Megjelent. — Erschienen. p. 95. old. VIII. Helyesbítés. — Berichtigung. Degen p. 225. old. Győrffy p. 225, 293. old. Szukák J. p. 225. old. IX. Személyi hírek. — Personal-Nachrichten. Arechavaleta J._ ... ... 227 Dugger B. M . ... 293 Durand Th. ... 293 Fitting H 291 Gassner N ... 227 Győrffy J. _ ... 359 Halácsy E 227, 359 Holpek R. A. ... ... 291 Jávorka S. ... ... ... ... ... ... 108 Krasser F. .. ... ... ... 227 Kubart B. ... ... ... ... ... ... 227 Kümmerle J. B. ... 108 Küster E. . .. ... 108 Lfavis F. J. 359 Meyer A. 227 Moore G. F. ... 227, 293 Netolitzky F .. .. 359 Pascher A. ... 291 Pay F. 227 Porsch O. . 227 Raciborski M. .... 227 Raunkiár Chr 108 Rf.nner O. ... . ... 108 Rosenberg 0 ... 227 SCHRÖDER H. ... ... ... . _. ... 108 ScHULZE M. . 291 SCHUSTER J J27 Strasburger E. ... ... .. .. 291 Szabó Z. ....... .. 226 Tisgiiler G. ... ... .... ... . .. ... 291 Trf.lease Th 227 Warming E. ... ... ... ... . 108 Wildeman E ... ... ... . 293 Willis C ... ... ... - 227 WlNKLER H. ...... . ... 227 WlNKLER HanS ... ... ... . 291 Zahlbruckner S.... ... ... . 293 VII X. Meghalt. — Gestorben. Arechavaleta J._„ ... ... ... ... 294 Baenitz K. ... ... ... 260 Boissieu H. ... ... ... ... ... .. 294 Bornet E. ... ... 110 Durand Th ... . ... 110 Gagnerain F 110 Hooker D. T. i 10 Kamienski F.__ ... ... ... ... ... 360 Ormáa'dy M 109 Post T. E ... 228 Pringle C. G. ... 110 Strasblrger E. ... ... 228 Strauss Th. ... ... ... 109 Tárgymutató. — Index. Abies ceplialonica 201. — Abutilon Avicennae 133. — Acanthulimon echinus 183. — Acer campestre 133; creticum 133; Heldreiclúi 133; inter- medium 133; monspessulanum 133; obtusatum 76; Pseudoplatanus 23. — Aceras anthropopbora 206. — Achillea abrotanoides 78 ; distans 70 ; falcata 7; holosericea 159; Millefolium [i-lanata 304; Neilreichii 78; tomentosa 89 ; umbellata 159 ; virescens 78. — Aconitum moldavicum f. arsense, f. album 290; Napellus h) czarnahorense 290. — Acrocladium cuspidatum 80. — Acrop- tilon Picris 165 — Adenostyles glabra 78. — Adonis autumnalis 115; Cupaniana 115; dentata 3; flammea 115. — Adoxa Moschatellina 78. — Aegilops caudata 201 ; Heldreichii 201 ; ovata 201 ; triuncialis 201. — Aesculus Hippocastanum 133. — Aethionema graecum 124; saxatile 74. — Agaricus ericetorum 220. 286. — Agatophora alopecuroides 10. — Agropyrum iuter- medium 201; junceum 201: repens 201. — Agrostemma Githago 127. — Agrostis Spica venti 198: verticillata 198. Ailanthus glaudulosa 209. — Aira capillaris 97, 198: iutermedia 198; média 280. — Ajuga chamaepitys 177 ; clüa 177 ; genevensis 62 ; reptans 62, 177. — Albersia crispa 240. — Alce pallida 132. — Alchemilla alpina 75 ; arvensis 146 ; Hoppeana 75 ; vulgáris 146. — Alhagi graecorum 143; Tournefortii 144. — Alisma Plantago 188. — Alkanna methanaea 173; tinctoria 173. — Alliaria officinalis 120. — Allium Ampeloprasum 193; var. lussinense 274, 275; eliamaespathum 193; flavum 73; frigidum 193: Guicciardii 193; leucanthum 193; luteolum 194; margaritaceum 193; paniculatum 194; pseudoebroleucum 338; saxatile 73; staticiforme 193 ; strictum 67 : snbhirsutum 194 ; vineale 68. — Alnus glutinosa 209; viridis 91, 341, 342. Alopecurus anthoxanthoides var. Bornmülleri 11; myosuroides 197; utriculatus 197. — Alsine confuöa 130; Gerardi 73; globu- losa 131; gracilis 73; juniperina 130; liniflora 73; Pichleri 130: recurva 130; stellata 130; teuuifolia 131; vermi 73, 130. — Althaea acaulis 4; aegyptiaca 5; armoniaca 334: cannabina 334; digitata 5; ficifolia 5; Hausskueehti 4. 5, var. jordanensis 4: hirsuta 133 ; lavateriflora 5: micrantha 97; mierochitou 4 ; oíficinalis 132 ; rufescens 4 ; striata 4, 5 ; taurinensis 334. — Alyssum alyssoides 123; Arduini 61; calycinum 61; chalcidium 122; creticum 122; desertorum 122: foliosum 123; minutum 123 : raontanum 61. 122: muraié 122; praecox 122: repens 122: saxatile 122; umbellatum 123. — Amarantus albus 183, 241. 334; Bliturn 183, 242: crispus 238—241, 244: cristulatus 241: deflexus 184, 242—244, 334, var. pseudocrispus 239 : graecizaus 241 ; prostratus 242; retroílexus 183; viridis 184. — Ambrosia artemisiaefoUa 241. — Amelanchier cretica 147. — Ammanthus maritimus 160. — Ammophila arenaria 198. — Amphoricarpus Xeumayeri 78. — Anabasis apbylla 10. — Anacyclus clavatus 160. Anagyris foetida 135. — Anchusa hvbrida 173 ; IX italica 173: undulata 173: variegata 173. Andrachne telephioides 186. — Andraea petroplnla 91. — Androsace lactea 339: penieillata 77. — Anemone blanda 115; coronaria 115: pavonina 115: silvestris 62. — Anethum graveolens 12, 16. — Antennaria dioica 61. — Anihemis arvensis 159; auriculata 159; cotula 160; cretiea 159; cyllenea 159; Guicciardii 159; Hanssknechtii 7: hebronica 7; hyalina 7; melanacme 7; parnesia 159; peregrina 159; pseudo- cotula 7 ; tinctoria 159 ; tripolitana 7. — Anthericum raraosum 73. — Antho- xanthum odoratum 197; aristatum 335. — Anthriscus fumarioides 76. — Anthyllis alpestris 75. 339; calcicola 339; cytisoides ISO; Dillenii 75; Hermanniae 140. — Jacquini 75; Vnineraria 140. — Anthirrhinum május 274: Orontium 176; tortuosum 274, 275. — Apium graveolens 152. — Aquilegia Sternbergii 74 ; vulgáris 62. - Arabis alpina 69, 70, f. denudata 77 ; arenosa 61. ssp. Borbásii 290; bellidifolia 339; caucasica 119; hirsuta 61, 74; muralis 119: pseudoturritis 119; Scopoliana 74; Turrita 74: verna 119. — Arceuthobium Oxycedri 153. — Arehidium phascoides 94. -- Aremonia agrimonioides 146. - Arenaria graeca 130; leptoclados 130: serpyllifolia 62. 73; viscida 69. — Aristella bromoides 12. 197. — Aristolochia altissima 185: clematitis 1S5 ; mierostoma 185; rotunda 185. — Armeria canescens 77. 1S3 ; undulata 183. — Arrhenatherum elatius 199. — - Artemisia arborescens 160; campestris 161; eamphorata 304, 160; latifolia 87; monogyna 83; vulgáris 160. — Árum maculatum 195, 304 ; orieutale 195. — Ásparagus apltyllus 192. — Asperula arvensis 155; Baenitzii 154; chlorantha 154; glauca 62 ; hercegoviim 78, var, Prodani 78; humifusa 89: longiflora 78, 155; Xeilreiehii 339: nitida 154: oetaea 151: peristeriensis 155: pilosa 78; pulvinaris 154: rigi'dula 154; tinctoria 62, 69. — Asphodeline liburnica 192. — Asphodelus fistulosus 193. — Aspidium aculeatum 202; Filix más 62. — Asplenium Adiantum nigrum 231; tissum 72; Ruta muraria 62, 72, 202; Trichomanes 62. — Aster Amellus 158: Bellidiastrum 78; pannonicus 83. — Asteriscus aquatieus 15S. — Asterococcus superbus 352- — Astragalus atticus 141 : conduplicatus 6: danieus 62 : depressus 75, 142 ; exscapus 83 ; glycyphylloides 142 : glycyphyllos 142 ; graecus 142 ; hamosus 142 ; hellenicus 142 ; Onobrychis 70 : sinaicus 142 : Spruneri 141; tribuloides 6; vesicarius 86; vimineus 85. Astrantia croatica 76. — Athamanta maeedonica 151. — Atractylis cancellata 162. — Atriplex Haliuius 184; liastata 184; rosea 184; tatarica 184. — Atropis distans 83. — Aubrietia deltoidea 121: intermedia 121; scyria 121. — Aulacomnium androgynum 95 ; turgidum 80. — Avellinia Michelii 199. — Avena barbata 199; planiculmis d) trojagensis 290; pubescens 62. — Avenastrum australe 199; Blavii 72. Baltota acetabulosa 70. — Barbaraea stricta 304; vulgáris 61. — Bellardia trixago 67. — Bellevalia Haynei 1 1 ; rontana 194. - Bellis perennis 157. — Berberis cretica 118; vulgáris 339. — Berteroa mutabilis 122. — Béta perennis 184. — Betonica Jacquini 77. — Biarum Spruneri 195 ; tenuifolium 195. — Bidens cernua 159; radiata 87; tripartita 159. — Bifora testiculata 151. — Biota orientalis 211. Biscutella alpestris 61, 74; didyiua 123, 339. — Biserrula pelecinus 141. — Blackstonia perfoliata 172: serotina 172. — Blastenia incrustans 302. — Bonaveria securidaca 140. — Boreava aptera 3. — Botrychium Lunaria 338. — Bovista plumbea 286. — Brachy pódium distachyon 201; pinuatum 201: silvaticum 201. — Brassica arntora- cioides 80; cretica 121; juncea 85; Tournefortii 121. — Briza ntedia 200: spicata 200. — Bromus alopecuroides 200; arvensis 73 ; Borbásii 72; ereetus 5 syriacus 12: t'asciculatus 12. 200, alexandrinus 12; Gussonei 199; hordeaceus 200; intermedius 200; madritensis 200; racemiferus 73; reptans 73; rigidus 199; rubens 200; scoparius 200; squarrosus 200; unioloides 335. Brousso- netia papyrifera 206. — Bryonia cretica 147; dioica 147. — Bryum atro- purpureum 95 ; erythrocarpum 95. — Bunias Brucago 125. — Bunium alpinum 76. — Bupleurum aristatum var. variam 76 : commutatum 152 ; fruticosum 152; protractum 152; rotundifolinm 301; yemicompositum 152; Sibthorpianum 76 ; trichopodum 152. X Cakile maritima 125. — Calamintha alpina 180; exigua ISO; grandi - fiora 180; incana 180; suaveolens 180. — Calendula aegyptiaca 8.150; ;í suberostris 8; palaestina 8; persica (3. graeilis 8. — Calepina cochlearioides 125. — Calla palustris 358. — Calopjaca aurantiaca 302; calcivora 302. — Caltha laeta 117. — Calycotome villosa 136. — Campanula Andrewsii 170; athoa 170; carpathica 339; Orvicaria 282; divergens 170; drabifolia 170; Erinus 170; glomerata 170; Hawkinsiana 170; hercegovina 78; macrostaehya 2S2 ; nnilti flóra 2S2 : ramosissima 170; rapuneuloides 78; Reiseri 170; rotuncíi- folia 61; rupestris 170; Sibthorpiana 170; Spruneriana 170: stenophylla 339. — Camphorosma ovata 83. — Campylodiscus Bonapartii 3 i-7 ; pseudochlypeus 347, — Capparis rupestris 125. — Capsella Bursa pastoris 7L ; procutnbens 14. — Caragana digitata 85, 225 ; frutex 225. — Cardamine bulbifera 74 ; carnosa 74; '-roatica 74; enueaphyllos 74; graeca 119; hirta 339; hirsuta 119. - Cardopatum corymbosuni 51. — Carduus armatus 162; candicans 78 ; enelielaeus 78. — Carex alba 339; caespitosa 54; caryophyllaea 61; Davalliana 54; digitata 61; dioica 54; disticha 54; divulsa 196; extensa 195 ; firma 338; flava 339; glauca 196: Goodenoughi 54; graeilis 54; Halleriana 196; hirta 54. 339; hordeistichos 58. 63. 67; humilis 61; laevis 73; Leersii 73; loliaeea 87: Miehelii 61; montana 61 ; nitida 196: Pairaei 68 ; pallescens 196 ; paniculata 196: pediformis var. rhizina 58—61, 63; pendula 195; peraffinis 54; rostrata 54; rupestris 57: tenuis 338; vulpinoidea 57, 63. — Carlina ftigida 162; graeca 162; gummifera 161 ; lanata 162; nebrodensis 161 ; Utzka 161 ; vulgáris 61, 161. — Carnegiea difflugioides 347. — Carpinus Betulus 304: orientalis 231. — Carteria dubia 215. — Cassia Sophera 234 — Castanea sativa 304. -- Catabrosa aquatica 200. — Catapodium loliaceum 201. — Caucalis daucoides 69: leptophylla 151; muricata 304. — Celtis australis 1S7, 218. — Cenolo phium Fischeri 87. Centaurea Ajtayana 273; amara 164; arenaria 270; asperula 54; attica 54; austriaca 273; borsodensis 273 ; Brandzae 264 ; cadmea 164; Caleitrapa 304; camiolica 273; Chetiani 262, 263; erithmifolia 289; Cycladum 165; Degeniana 273; deusta 78; devensis 273; diffusa 271, 272; issecta 164; Enculescui 270; Erdneri 273; Fritschii 262; Grecescui 265; Guicciardii 165; iberica 165. 261, f. albiflora 261 ; Jankae 260, 261 ; jurineifolia 269. 272, 273; Kanitziana 231. 269, 270, 271; lacerata 164; laureotiea 164; Mátráé 70; melanocalathia 273; micranthos 269, 272, f. seopaeformis 269; Aliba liki 261; mixta 165; Moisilii 272; mollis 61; Mrazeci 268 napulifera 231. 269. f. seopaeformis 269; negleeta 268; nervosa 273; Nyárádyana 273; orientalis 261. 263. 265. 266. 268. 269, f. macrolepis 263, 268. 269; Orphanidea 164; pallida 269; pannonica 273: pelia 164; Perlakyana 263 ; phrygia semi- plumosa 304; Popovici-Hatzegi 267; Porcii 260; pseudophrygia 304, 273; psendorlienana 270; psilacantha 165; rhenana 269; salonitana i65. 262, 267; Scabiosa 262, £, spinulosa 304, f. integrifolia 264. f. silesiaea 269; Sibtborpii 165; similata 273; Simoneseui 271; Simonkaiana 83; solstitialis 304, f. Adatni 262, f. intermedia 261; spinosa 165; spinulosa 262 — 265, 2o8, f. versecensis 263; Spruneriana 165; stcnolepis 273, 304; stereophylla 89, 260. 264—267. f. armata 264; subciliaris 164; subserians 164; Tátráé 339; trichocephala 83, 85; Tuntasia 165: variegata f. fonnosa 79; varnensis 269 — Centranthus rnber 155. — Cephalanthera longifolia 188 : rabra 188 — Cephalaria ambro- sioides 155; setulifera 155; transsilvanica 156, 97. — Cerastium candidissi- mum 129; eerastoides 130; diehotomum 130 ; glutinosum 130 ; grandiflorum 73 ; illyricum 130; lanigerum 73: luridum 130 : Mátráé 70: pcdunculare 130; to nen- tosum 129 ; viseosum 130. Ceratocephalus orthoceras 105. — Ceratonia Siliqua 135. — Ceratophyllum demersum 148. — Cerinthe ntinor 61, 173: retorta 173. — Chaenorrhinum rubrifolium 176. — Chaerophyllum euboeum 152 : hirsutum 15, 17. — Chamaemelum rosellum 160. — Chamaepeuce mntica 163. — Chardinia orientalis 8; xeranthemoides 8. — Cheilanthes fragrans 202. — Cheiranthus Clteiri 120. — Chelidonum május 62, 118. — Chenopodium ambrosioides 184; Bonus Henricus 73; glaucnm 83: urbieum 1S4. :. rhombifoüum 304; Vulvaria 184. — Chlamydomonas grandis 352. — Xi Cklamydophora tridcntata 8. — Chlora perfoliata 172; serotina 172. • — Chondrilla juncea 167 ; ramosissima 167. — Chorispora tenella 333. — ■ Chry- santhemum cinerariaefolium 78; coronopifoliutn 339; montanum 78; mille- foliatum 85: Parthenium 309; segetum 160. — Crysocoma Linosyris 158. — Cichorium Intybus 166; pumilum 166; spinosum 166. — Cionura erecta 171. — Cirsium afrum 163 ; armatúra 162 ; arvense 163 ; Candelabrum 163 ; camua 303; elodes 85; eriophorum 78; hellenicum 162; heterophyllum 303; italicum 162; laaceolatum 162; Lobelii 162; pindicolum 163; spathulatum 162: tym- phaeum 162. — Cistus monspeliensis 125; salvifolius 125. — Cladonia papil- laria 101. — Clematis cirrhosa 115: Flammula 115; integrifolia 97; recta 62, 74: Vitaiba 115. — Clypeola Jonthlaspi 124: microcarpa 121. — Cnidium silaifolium 151. — Cobresia bipartita 58, 63. — Cocconeis múl a 347. — Coe loglossum viride 303. — Colchicum autumnale 73; Bertolonii 194; Koehii 73: latitoliam 194; Parlatoris 194; parnassicum 194. — Colutea arborescens 141; Conostomum boreale 80. — Convallaria batifolia 303; aiajalis 62. — Convolvulas althaeoides 172: Cantabrica 172; Doryenium 172; hirsatus 172. oteaeiolitis 172: sepium 172; silvaticus 172; Soldauella 172; undulatus 8 Cordiceps capitata 286. — Coriandrum sativum lel. — Cornus sanguinea 153. — Coronilla emeroides 142 ; glanca 142 : scorpioides 142 ; vaginalis 75 ; varia 142. — Coronopus procumbeas 74, 124. — Cortusa Matthioli 339. — Corydalis densiflora 119; Marschalliaaa 85; ochroleuca 74. — Corylus Avel- lana 187: Colurna 187. — Cotinus Coggygria 70. — Cotoneaster integerrima 62, 70. 75; pyracantha 147; tomentosa 147. — Cotyledon chloraatha 149; horizontális 149; serrata 149; tuberosa 149; Umbilicus 149. — Crambe orien- talis 4, var. Aucheri 4. — Crataegus Heldreichii 147; orientalis 147; oxya- cantha 147: pycnoloba 147. — Crepis alpina 9; Blavii 37—39; bnlbosa 168; chondrilloides 79; incana 168; Jacqnini 340; multiílora 168; neglecta 79: pannonivá 39 ; praemorsa 61 ; rigida 38. 39 : rubra 58 : setosa 79 ; virens 340. ritncinata 340. — Crithmum maritimum 151. — Crocus banatieus 284; biflorns 284, var. Weldeni 284; Bor.vi 192; cancellatus 192; Cartwrigthianus 192: chrysanthus 191; Crewei 191; hadriaticus 192: iridiflorus 284; Olivieri 191; reticulatus 86. 284: Siebori 192; speciosus 85; susianus 86; varisgatus S6. 284. — Crozophora malvaet'olia 185; tinetoria 185. — Crucianella angU9ti fólia 155: latifulia 155. — Crupina vulgáris 165. — • Crypsis alopecurmde' 197: schoeno’des 197. — Cuscuta Epithyn um 172; europaea 172; globularis 172. — Cyclamen europaeum 77, 339; graecum 1S2; no^politanum 182: répán- diun 182. — Cyclotella tlammea 347. — Cynanchum acutum 171 ; Vince- toxieum 61. — Cynoglossum officinale 61. — Cynosurus eristatus 198: echinatus 72. — - Cyperus badius 195; fuscus 195; glorneratus 334: Kalh 195: longus 195. — Cypripedilum Ca'ceolus 338. — Cystopteris fragilis 62. 72. 202; Huteri 290. — Cytisus hirsutas 137: procumbens 70 ; ratisbonensis 62: tritlorus 137. 206. Dactylis lnspanica 72. — Daphne arbuscula 96; Cneorum 96, f. acuti- folia. arbusculoides, canescens, dilatata, oblonga, obovata, pyrenaica, Eőhlingi, Verloti 96; Gnidiúm 185; Laureola 185; Mezereum 185; oleoides 185; petraea 96; f. lombardién, subeuneata 96; striata 96. — Darluca filum 286. — Daucus Broteri 150; Gingidium 151; guttatus 151 ; involucratus 151; maximus 151. lusseus 151. — Delphinium A.jacis 1 17 : Consolida 278; eriocarpum 117: halteratum 117; intermedium 339; junceum 117; orientale 334 ; oxysepalum 223; Staphisagra 117; Tuntasianum 117. — Dentaria enneaphyllos 304: glan- dulosa 103. — Dermatea earpinea 286. — Deschampsia média 280. — Dianthus arboreus 129: capitatus 89; Carthusianorum 62; compactus var. pseudomarma rosien marmarosiensis 290. — Raphanus Raphanistrum 125. — Rapistrum Linnaeanum 124; orientale 125. — Reseda alba 125;lutea 125: luteola 125; Phyteuma 125. — Rhamnus oleoides 135; prunifolia 135; rupestris 135. — Rhododendron flavum 85; Kotschyi 89. — Rhopalodia lineáris 347 ; Peisonis 347 — Rhus Coriaria 135 : Cotinus 135. — Ribes ( iiussularia 62 ; pallidigemmum 75. — Riccia sorocarpa 95. — Ricotia cretica 119. — Rodigia commutata 166. — Roemeria hybrida 118. — Romulea Bul- bocodium 190: Columnae 191; Leichtliniana 190 ; Linaresii 190 : raraiflora 190: Rolli 190; subpalustris 190; Zalinii 190. — Roripa silvestris 123. — Rosa acicularis 87 ; alpina f. adenosepala 75; arvensis 146; coriifolia f. incana 282; dumetorum f. obscura 283: galliea 283; glutinosa 146; pendulina 69; pimpi- nellifolia X pendulina 224 : prostrata 75 ; reversa 224 ; sempervirens 14ö ; sepium f. ditrichopoda 70. — Rubia Olivieri 153: peregrina 153; tiuctorum 153. — Rubus caesius X tomentosus 232 : thessalus 146 ; tomentosus 75. — Rumex Acetosella 73 : conglomeratus 184: crispus 73 ; thessalus 184: triaugulatus 73. — Ruppia maritima 188. — Ruscus aculeatus 192, 279, 280. — Ruta chalepensis 1 35 ; graveolens 135. Sagina apetala 131 : Linnaei 73 ; Salix alba 188 ; eapraea 62 ; incana 188. — Salsola Autrani 10: hierocluintina 10; subaphylla 10. — Salvia Aethiopis 97, 178; argentea 178; calycina 178; glutinosa 77, 178; grandiflora 289; Lobryana 178; pratensis 62; ringens 178; Sclarea 178; triloba 178: tripliylla 206; verticillata 178; virgata 178; viridis 178. — Sambucus Ebulus 61. 153; racemosa 61. — Samolus Valerandi 182. — Sanicula europaea 76. — Sxponaria calabrica 128; depressa 128: Haussknecbti i 128 ; intermedia 128; oíücinalis 128. — Satureja alpina 77 ; croatica 77 ; montana 180 ; parnassica 180; rupestris 77; Thymbra 180; villosa 180. — Saxifraga adscendens 75; Aizoon 67, 70. var. orientálás 74; bulbiíera 88; coriopliylla 75; exarata 150: graeca 150; Hirculus 87; Kerneri 75; lasiopbylla 75; perdurans 339; rotundi- folia 150. 339 ; scardica 150 ; tridactylites 62. 150. — Scabiosa banatica 69 : crenata 156; graminifolia 78; leucophylla 78; Webbiana 156. — Scaligeria cretica 151. — Scandix australis 152 ; grandiflora 152. — Scberffelia dubia 215. — Schistostega osmundacea 94. 225, 293. — Schizaea Bírói 209: copelandica 209 ; dichotoma 209. — Schkuhria abrotanoides 335. — Schoeno plectus Tabernaemontani 53, 54- — Scboenus ferrugineus 54. — Scilla mtumnalis 193; Hanburyi 10. — Scirpus alpinus 49—51; caespitosus 51. 63: bamulosus 85: lacustris 198; maritimus 83. 198. — Scleranthus annuus 74: perennis 67. — Scleropoa maritima 100 : rigida 72. — Scolopendrium ■tflcinarum 81, 231; vulgare 202. — Scorpiurus subvillosa 142; sulcata 142 XVII — Scorzonera cretica 167 ; lanata 167 ; mollis 9 ; porpuiea 61. - Scrophularia alata 88 ; bosniaca 77 ; canina 175 ; heterophylla 175 ; hierochuntica 9 : laciniata 77, 175; Michonianana (s tenuisecta 9; peregrina 175; taygetea 175. — Scutellaria altissimá 19, 70, 77; Columnae 178; galericulata 179; Sibtborpii 178. — Sedum aere 74, 149 ; altissimum 149 ; anopetalum 74, 149 ; athourn 149 ; atratum 74 ; boloniense 74 ; glaucum 6, 74 ; hispanicum 6. 149 ; laconicum 149; litoreum 150; magellanicum 74; Olympicum 149; pallidum 6; racemiferum 150 ; Sartorianum. 149 ; tenuifolium 149. — Selaginella sela- ginoides 338. — Sempervivum reginae Amáliáé 149 ; soboliíerum 67. — Senecio aurantiacus 61; Biebersteinii 339; eampester 61; carpathicus 339: coronopifolius 161; Doronicum 78; macedonieus 161; nemorensis 78; rupestris 78, 161 ; vernalis 8, 161, var. glabratus 8. — Serapias Lingua 188 ; longipetala 188. — Seriola aethnensis 166. — Serratula eoronata 85; heterophylla 304; tinctoria 165. — Seseii gigas 230. — Sesleria calcarea 103; cylindrica 72; tenuifolia 72. f. leptophylla 72; varia 62. — Setaria verticillata 11, 197; viridis 197. — Sideritis curvidens 179 ; euboea 179 : montana 69, 97. 179 ; remota 179; Roeseri 179; romana 179. — Silene Beheu 127; caesia 127; clavata 2; chlorifolia 4; colorata 127: conica 127; cretica 128: damascaena 4; fuscata 4; gallica 127; gigantea 128; italica 128; Jundzillii 290; linifolia 128 ; longipetala 128 ; macropoda 2 ; marginata 73 ; Orphanidis 2 ; palaestina 4; pontica 230; pseudotites 68. radicosa 128; Regis Ferdinaudi 2; Reinholdi 128; rigidula 127; Sartorii 127; Saxifraga 183; Scliimperiana 4; Schwarzen- bergeri 128; sedoides 127; siderophila 4; spinescens 128; supina 85; venosa 73; Waldsteinii 2. — Sinapis arvensis 121. — Sisymbrium Irio 120; officináié 120; orientale 120; polyceratium 120. — Sium lancifolium 89. — Smyrnium Orphanidis 151. — Solanum Dulcamara 173; jasminoides 183. — Soldanella alpina 77; carpatica 203 — 206; Degeniana 203-206: major 203-206, — Solidago serotina 335. — Sonchus asper 167; Xymani 167; tenerrimus 167. — Sophora alopecuroides 233. — Sorbus Ária 62, 147, 342; Aucuparia 342; torminalis 147. — Spartium junceum 1 36. — Specularia falcata 170 ; Spe- culum 170. — Spergula arvensis 131 ; pentandra 131. — Spergularia atheniensis 131; rabra 131; salina 131. — Spiraea cana 75; Filipendula 146; média 62. 69. — Spiranthes autumnalis 88. — Splacbnum ampullaceum 225. - — Sporodyction clandestinum 301, — Stachys acutifolia 179; cretica 179; ger- manica 179; italica 179; recta 67; spimilosa 180; Spruneri 169; subcrenata '7. — Staehelina uniflosculosa 162. — Staphylea pinnata 62. — Statice caspia 85. 183; echioides 183; graeca 183; Sieberi 183: sinuata 183; virgata 183. — ^ Stauroneis emorsa 347. — Stellaria crassifolia 87; graminea 73; média 130; nemorum 73. — Stenophragma Tlialianum 120. — Sternbergia colchiciflora 231; sicula 192. — Stipa Fontanesii 198; Joannis 62, 68, 338: parviflora 198 ; pennata 72, 198 ; tortilis 198. — Strangweia spicata 194. — Styrax officinalis 171. — Surirella pyriformis 347; subovata 347. — Sweertia perennis 339. — Symphytum bulbosum 173; tuberosum 61. — Syringa -Josikaea 236—237. Tamaris Hampeana 148; parviflora 148: tetrandra 89. — Tanacetum vulgare 160. — Taraxacum alpiniun 79 ; cornieulatum 61 ; laevigatum 79 : officinale 61. — Taxus baccata 47, 48. 338. — Teesdalia Lepidium 124. — Teucrium Arduini 77 : Chamaedrys 177: divaricatum 177; flavum 177 : monta- nnm 178 ; Polium 77 ; scordioides 177. — Tetragonia expansa 6. — Thalictrum aquilegifolium 74 ; foetidnm 69 ; flavum 69 ; minus 339 : velebiticum 74.-Thelidium absconditum 301 ; bavaricum 300 ; domináns 301 ; epipolaeum 300 ; epomphaliun 299; incavatum 300; nigricans 300; papulare 299; quinqueseptatum 299; rodnense 291 ; rubellum 298 ; transsilvanicum 298 : Zwackhii 299. — Thely- gonum Cynocrambe 187. — Thesium Bergeri 185 ; divaricatum 185 ; Parnassi 73. — Thlaspi alliaceum 74; ochroleucum 124; perfoliatum 124: praecox 134. — Thrincia tnberosa 167. — Thuja occidentalis 211. — Thymbra spicata 180. — Thymelaea hirsuta 185; tartonraira 185. — - Thymus balcanus 77; bracteosus 77; collinus 62; Kerneri var. epitrichus 77; lannginosus 62, 181; II XVIII leucotriehus 180; parnassicus 180; Sibthorpii 181. — Tilia grandifolia 342; platyphyllos v. cordifolia f. vitif. 218, (3. Haszlinszkyana 69; rabra var. prae cox f. corylifolia 218 ; tomentosa 209, 341; ulmifolia 62 ; vitifolia 69; vulgáris 132. — Tillaea muscosa 150. — Tolpis umbellata 166; virgata 166. — Toninia toniniana 391. — Tordylium apulum 151. 206. — Tortula latifolia 84; montana 84; serrulata 214. var. latifolia 2 14; subulata 214. — Tragopogon balcanicus 167 ; orientalis 79 ; parvifolius 167 ; Samaritauii 167. — Trematodon ambi- guus 84. — Tribulus terrestris 135. — Trichomanes sinuosus 348; Ujhelyii 348. — Trichophorum alpinum 50; atrichum 49; austriacum 50. 56; oligan- tlium 49—56, 63. — Trifolium agrarium 140; alpesire 138; alexandrinuni 5; angustifolium 138; arvense 139: bullatum 6 ; Cheileri 138; constantinopoli- tanum 5; dalmaticum 75; formosum 139; fragiferum 139; fi. pulchellum var. australe 5; glomeratum 139; hirtum 138; lappaceum 138; Lupinaster 87 ; maritimum 139; Miclieliannm 139; nigrescens 139; ochroleucum 75, 138; palli- dum 75; pátens 75, 140; physodes 139; pratense 138. var. pilosum 75; purpu- reum 128; rádiósam 129; repens 75, 139; resupinatum 139; rumelicum 139; scabrum 139; speciosum 140; spumosum 139; stellatum 138; subterraneum 139; suffocatum 140; tenuifolium 139; tomentosum 139, var. glabrescens 6; uniflorum 6. — Trigonella Balansae 137 ; coerulescens 136 ; graeca 137 ; monspeliensis 137 ; spicata 137. — Trinia dióira 76. — Trisetum aureum 199; macrotrichum 280. 281: ínyrianthnm 199; Tarnowskii 281. — Tryblionella Peisonis 347. — Tulipa Biebersteinii 85; Hageri 193. — Tunica armerioides 129; glumaeoa 129; Saxifraga 73; velutina 129. — Turgenia latifolia 151. — Tnssilago Farfara 157. — Tylostoma mammosum 286. — Typha angustata 195. — Tyrimnus leucographus 163. Vaccaria perfoliata 129. — Vaecinium Myrtillus 76 ; Vitis idaea 76. — Valantia hispida 154; muralis 154. — Valeriána Dioscoridis 155: montana 78 ; officinalis 62, var. angustifolia 78 ; tripteris 62. 69, 78. — Valerianella coronata 155; discoidea 155; echinata 155; hirsutissima 155; microearpa 155: turgida 155. — Velezia rigida 129. — Ventenata Blanchei 12. — Veratrum album a. albicans 303. — Verbascum Blattaria 175; epixanthinum 174: líinatum 77; lasiantlmm 175; Lychnitis 62; maorurum 174; phlomoides 174; piunatifidiim 174; undulatum 174. — Veronica alpina var. Musalae 287; aphylla 339; arvensis 62; austriaca 62: Beccabunga 176 — Chamaedrys 62, 77, 76; Chaubardi 176; dentata 77; glanca 176: latifolia 77; officinalis 176; peloponnesica 176; persica 177; praecox 177; Sartoriana 176; satureioides 77 ; seri)yllifolia 62, 77 ; verna 77. — Verrucaria anceps 297 : calciseda 296, 297 : epomplialum 299 ; integrállá 297 ; interrupta 297 ; mastoidea 298 , nigrescens 293; pulicaris 298 ; parmigera 297 ; rupestris 297 ; sphinctrina 297 ; tristis 296. — Viburnum Timis 153. — Vicia bitbynica 245; dasycaipa 145; dmnetorum 69; erioc-arpa 145 ; ervilia 145 ; Gerardi 75 : grandiflora 144 : liirsuta 145 ; lathyroides 1!4; lutea 144; melanops 145; microphylla 145; monanthos 145; peregrina 145; picta 83; pinetorum 145; pubescens 145; salaminia 145; sativa 145; Sibthorpii 145; striata 145, 339; tenuifolia 145. — Vinca herbacea 171. — Vincetoxicum Hirundinaria 77; nivale 171. — Viola arenaria 62; arvensis 127; biflora 76; eretica 126; gracilis 126; hymettia 127; mirabilis 62;Rivini- ana 76; silvestris 62, 76, 126; sudetiea 339; thessala 126; tricolor 76. — Viscum album 153. — Vitis vinifera 133. — Vulpia bromoides 199; ciliata 199; dertonensis 12; Myurus 72; sciuroides 12. Weingaertneria articulata 198. — Wilckia angulifolia 120; bicolor 121; chia 121; graeca 120; flexuosa 120; maritima 120; serbica 121. Xeranthemum annuum 97 ; inapertum 161 ; orientale 8. Zacyntha verrucosa 168. — Zizyphora capitata 178. 7i6i 7 Mar MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (UNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.) Kiadja és szerkeszti : — Herausgeber u. Redakteur : Fömunkatársak : — Hauptmilarbeiter : Dr. DEGEN ÁRPÁD. Dr. GYŐRFFV ISTVÁN. — Dr. LENGYEL GÉZA. Bízó m á n y b a n : — In C o in m i s s i o n : Németországban : — Für Peutschland : j Francziaországban : — Für Frankreich : Bei lla.v Weg-nél Bei Páni Klincksieck-nél I.eipzig, Iíönigsstrasse Nr. 3. \ Paris, 3, Rue Corneille. VI kötet 1QII) évfolyam. Riirlonnct január— április V[0. Á IX 07 Ali Bánd Ivlűi Jahrgang. DUuílpOöl Jánner — April */ tp* öh* Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német- országban a szerzői jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s Flórákba való felvételük azonban kívánatos. Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh § 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten. Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht. Az 1,4. szám tartalma. — Inhalt dér 1/4. Nummer. — E‘, ‘ fati közle- mények. — Original-Aufsatze. — D e g e n Á., Megjegyzések néhány keleti növényfajról. — Bemerkungen über einige orient. Pflanzenarten. — XLXVIII. Silene Regis-F’erdinandi Deg. et Uram., p. 2. old. — J. Borii miiller, Zűr Flóra von Palaestiua. p. 7. old. — Moesz G., A Marssonina Kirchneri Hegyi n. sp.-röl. — Über Marssonina Kirchneri Hegyi n. sp., p. 16. old. J. B orn miiller. Zűr Nomenklatur von Phleum exaratum, p. 22. old. — Já- vorié a S., Az Erysimum erysimoides (L.) Fritsch csoportról. — ,Über die Gruppé Erysimum erysimoides (L.) Fritsch, p. 24. old. — De gén A., Megjegyzések nehány keleti növényfajról. — Bernerk. über einige or. Pflanzen, p. 86. old. — Győr ff y J., Über die Verbreitung dér Zirbelkiefer und dér Eibe in den Ja- vorinaer und Bélaer Kalkalpen. — A czirbolyafenyő és a tiszafa elterjedése a Javorinai és Bélái mészh'avasokbau, p. 40. old. — Nyárády E. Gy., Néhány ritka Cyperacea-ról Szepes vármegyében. — Einige seltene Cyperaceen nus d. Zips, p. 48. old. — G y ö r f f y J. Bryologiai adatok a Magas-Tatra Flórá- jához. — Bryol. Beitrage zűr Flóra dér Hohen-Tátra. XI., p. 64. old. — Nyárády E. Gy., Az Allium strictum Schrad. hazánk flórájában. — Die Eut- dockung des Allium strictum Schrad. in Ungarn, p. 67. old. — Budai J., A bélapátfalvi Bélkőhegy flórája. — Die Flóra des Berges Bélkő bei Bélapát- falva, p. 68. old. — Pro dán Gy., Adatok Bosznia, Herczcgovina és kü- lönösen a Cabulja planina flórájához. — Beitrage zűr Flóra von Bosnieu und dér Herzegovina, insbesondere dér Cabulja planina, p. 71. old. — Apró közlemények. — Kleine Mitteilungen. — D e gén Á., A Wolffia arrhiza Wimm.- nek egy második hazai termőhelyéről. — Über eiuen zweiten Standort von Wolffla arrhiza Wimm. in Ungarn, p. 79. old. — Brassica armoracioides Czern. Fiume mellett — bei Fiume, p. 80. old. — Győr fi y J., Aulacomuium turgidum (Wahlenb.) Scliwagr., p. 80. old. — Plagiobryum demissum Hl. et H.) I.indb. auf dem Durlsbera-, p. 81. old. — A Scolopendrium újabb tátrai termőhelye. — Neuerer Standort des Scolopendrium in dér Hohen-Tátra, p. 81. old. — Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Beferate über ungarische botan. Arbeűen. — Tűz són J., Magy. orsz. feji tört. növ.-földrajzának főbb vonásai. (Grundz. d Entwicklungsg. Pfl. geogr. Ungarns) p. 81. old. — B 1 a 1 1 n y T., Az erdei fatenyészet határai Magyarországon. (Grenzen dér Waldbaumvegeta tion in Ungarn), p. 90. old. — Szurák J., Adatok Északmagyarország moha- flórájához. (Beitrage zűr Kenntnis dér Moosflora des nördlichen Ungarns), p. 94. 1 2 old. — Köve ss i F., A növényi szőrök nitrogén-assimilálási képességéről, p. 95. old. — Botanikai Közlemények X. (1911)5—6. füzet (Heft), p. 96. — Jelentés a Magyar Nemzeti Muzeum 1910. évi állapotáról. (Bericht iiber den Bestand des Ungarischen National- Museums i. J. 1910.), p. 97. old. — Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate iiber auslcin- dische botan. Arbeiten. — T. C i e s i e 1 s k i, Quomodo fiat ut mox proles mascu- lina, mox feminina oriatur apud plantas, animalia et liomines ? p. 98. old. — G. Roth, Die aussereuropáischen Laubmoose, p. 99. old. — J. Podpera, Kvetena Hané. (Flóra dér Hanna), p. 100. old. — C. Warnstorf, Sphag- nales — Sphagnaceae (Sphagnologia universalis), p. 101. old. — Gyűjtemények. — Sammlungen. p. 109. old. — Személyi hírek. — Personalmchrichten, p. 111. old. — Meghalt. — Gestorben. p. 113. old. Mellékelve ... Beigelegt Tafel No. I— V. sz. tábla. Megjegyzések néhány keleti növényfajról. Bemerkungen über einige orientalische Pflanzenarten. Y ™ | l>r. Hegen Árpád (Budapest). LXVIII. Silene Regis Ferdinandi Degen et Urumoff n. sp. (Cum icone : tab. I.) E sectione, «Stenophyllae» Boiss. Flór. or. I.: 576. Perennis, e rhizomate lignoso pluricaulis, caulibus spitha- meis vei ultra, unifloris, sub nodis viscosis, paribus foliorum 4-nis obsitis; foliis infimis anguste lanceolatis, 2l/a~S1/a cm. longis, 17,-2 mm. latis, acuminatis, margine scabridis ceterum glabris, eaulinis brevioribus, angustioribus, e basi dilatata subulatis ; fioribus solitariis e longissimis (4— 47a cm. longis); calyce ad 3’4 — 3-6 cm. longo, anguste infundibuliformi, glabro, pallide viridi, nervis 10 intensius viridibus percurso, dentibus laté ovatis, hyalino marginatis, margine puberulis cum aliis acutioribus, paullo patentibus alternantibus ; petalis albo-luridis vei viridescentibus ungue e calyce longe (5 mm.) exserto, lamina profunde biloba, corona bifida ; carpophoro 2x/2 cm. longo, apicem versus incrassato ; capsula (immatura) ovata. calyce indusa. Hab. in rupestribus graminosis calcareis montis Pirin (Perim- Dagh) Macedóniáé supra pagum Pirin, alt. c. 2100 m., ubi plán- tám hanc speciosissimam d. 19. Sept. 1910 detexit cl. dóm. Kellerer, qui eam in hortum reginm Sofianum transplantavit, ibidemque coluit. Species fioribus longissimis peculiaris, a S. Waldsteinii Grb. (S. clavata Hampe non Moench, S. macropoda á’el.) foliis margine excepto glabris nec scabris, fioribus sesquilongioribus, ut videtur semper solitariis, calyce apice inter nervos non venuloso. — a S. Orphanidis Boiss. fioribus sesquilongioribus, calycis basi a pari foliorum supremo remoto, petalis exauriculatis, foliis eaulinis internodio multo (2 — 3-plo) brevioribus, nec longioribns — differt. Dicamus speciem hanc pulcherrimam in honorem S. M. Fer- dinandi I. Regis Bulgaroru.m, fautoris rei botanicae Augusti. 3 Zűr Flóra von Palaestina* í'^a ' ( J. Honim iil Jer (Weimar). Herr J. E. Dinsmore (Jerusalem) hatte unlangst eine an- sehnliche Kollektion Palaestinapflanzen zum Bestimmen über- sandt, die, teils aus dem Transjordanland, teils dér Umgebung von Jerusalem und dem Kiistengebiet entstaramend, eine iiber- raseliende Menge bemerkenswerter Funde enthalt. Vieles davon war bisher aus Palaestina noch nicht bekannt, einiges aus dem Gebiet dér PosPschen Flóra überhaupt noch nickt nachgewiesen. Es dürfte angebracht sein, von einigen dieser Funde und beson- ders von jenen aus Moab und Gilead kiér kurz Envahnung zu tun.1) Adonis dentata Del. — Post FI. of Syr. Pál. Sinai (1896), 37. — Boiss. FI. Or. I, 18. Hesban (Moab), 660 et 800 m. (27. 29. IV. 1911). Ranunculus oxi/spermus M. B. — Post 1. c. 39. — Boiss. FI. Or. I, 29. ‘ Medaba (Moab), 770 m. (24. IV. 1911). — Aus dem Gebiet bisher nur die Varietat ,3. Damascenus Boiss. et Gaill. (als Art) bekannt. Ranunculus sceleratus L. — Post 1. c. 41. — Boiss. FI. Or. 1,52. Huleh (Jordán), 2 m. (13. V. 1911). — Neu für die Flóra Palaestinas ; in Post’s Flóra nur von Tripolis (Syrien) angegeben. Ranunculus flabellatus Desf. — Post 1. c. 40 et Boiss. FI. Or. I, 31 («R. chaerophyllosv ). Inter Naur et Wadi Sir (Moab), 800 m. (28. IV. 1911). Papaver Rhoeas L. subsp. humile Fedde, Papav. (Pflanzenreich) p. 306 (species). Askalon, 1—20 m. (31. III. 1911). — Aus Palaestina bisher nicht nachgewiesen. Lepidium laiifolium L. — Post 1. c. p. 90. — Boiss. FI. Or. I, 359. In valle fi. Jordán, ad Ain Mellaha, 2 m. (13. V. 1911). Aus Palaestina bisher nicht verzeichnet. Boreaia aptera Boiss. et Heldr. — Post 1. c. 98. — Boiss. FI. Or. I, 372. Jerusalem, in cultis, 800 m. (30. IV. 1905). — Diese Art für die Flóra Syrien- Palaestinas überhaupt neu,, bisher nur aus dem westlichen Kleinasien bekannt. Enarthrocarpus lyratus (Forsk) Jaub. et Spach (tab. 435!) — Del. 111. Aeg. tab. 36 ! — Post 1. c. 103. — Boiss. FI. Or. I, 399. * Szerző ismerteti Dinsmoue J. E. gyűjtéséből azokat az adatokat, melyek újak vagy más tekintetben érdekesek Palaesztina flórájára. ') In dér Schreibweise dér Standorte musste ich micb an die — leider oft unleserliche — Etikcttenangabe halton. 1* 4 Jerusalem, in cultis (2. V. 1910). Crambe Orientalis L. — Post 1. c. 101. — Boiss. FI. Or. I, 407. Medaba (Moab), 770 m. (25. IV. 1911). Friichte fehlen ; ob var. Aucheri Boiss. vorliegt, ist unbestimmbar ; bisher aus Palaestina nicht angegeben. Silene Damascena Boiss. et Gaill. — Post. 1. c. 138. — Boiss. FI. Or. I, 594. Es-Salt (Moab), 883 m. (I. V. 1911). — Ich kann die Ansicht Rohrbachs (Monogr. p. 103), S. Damascena nur als eine Varietát dér práchtig grossblumigen, durcli andere Be- haarung des Kelches gekennzeichneten 8. Palaestina Boiss. anzusehen, nicht gutheissen; richtig ist dagegen, dass 8. siderophila Boiss. et Gaill. mit 8. Damascena zu ver- einen ist. Silene fuscata Lk. — Post. 1. c. 140. — Boiss. FI. Or. I, G00. Magdala (Jordán), 200 ni. (4. IV. 1911). - Angaben über Vorkommen dieser Art in Palaestina fehlen bisher. Silene Schimperiana Boiss. — Post 1. c. 145. — Boiss, FI. Or. V, 641. Jerusalem, in rupestribus, 800 m. (15. VI. 1911). Neu für Palaestina, bisher nur vöm Sinai bekannt. Natür- lich wird von Rohrbacii diese Art auch nur für eine « Varietéit » dér S. chlori fólia Sm. (em.) angesehen, einer Kol- lectivspecies, die alsó Arten mit kreisrunden und schmal- linearen Bláttern, und zwar recht verschiedener Tracht um- fasst. Wer diese Arten in dér Natúr beobaehtet hat — die meisten treten in enormer Individuenzahl auf, ohne dass auffallige Variation zu bemerken ist — kann dieser den wirklichen Verhaltnissen widersprechenden Auffassung nicht beipflichten. Althaea Haussknechti Boiss. FI. Or. I, 830 (sub Alcea). Jauni (Palaest. bor.), in campis 400 m. (13. V. 1911). Die Exemplare stimmen gut mit HAUssKXEC.HT’schen Ori- ginalen von Tscharmelik (Noidsyrien) überein. Es ist eine jener Arten, die sicli durcli einen sehr kurzen Aussenkelch auszeichnén, wie dies bei A. microchiton (Alef) Bornm. A. striata DC. und A. rufescens Boiss. dér Fali ist. Boissier 1. c. kannte die Früchte dieser Art nicht (fructu ignoto). doch lassen HAussKNECHT'sche Exemplare deutlich sehen, dass im Gegensatz zu den Angaben Post’s (FI. Syr. Pál. Sin. p. 176 : carpells glabrous) die Karpelle behaart sind. Post kann echte A. Haussknechtii nicht gekannt habén, da er sonst nicht gesagt habén könnte «this species mav be a long stemmed fór m of A. acaulis Cav.» (i. Jordanensis Bornm. (var. nov.) ; dif fért a typo cauli- bus foliisque glaberrimis vei glabratis, foliis inferioribus ut in A. ficifolia L. palmatim partitis (cetera ut in typo: involucro calyce striato 3-plo breviore carpellisque liirtulis margine acutiusculis denticulatis, petalis intense violaceis). Magdala (in valle fluvii Jordán), — 200 m. (15. V, lull). Es ist nicht ausgeschlossen, dass hier eine eigene Art vorliegt ; indessen ist dér Formenkreis dieser und vieler anderer Arten dieser kritischen Gattung nocb selír wenig bekannt und wir können erwarten, dass auck bei A. Hauss- knechtii ahnliche Variationen auftreten mögen, wie wir sie bei A. ficifolia L. und A. lavatenfiora DC. [A. digitata Boiss. und A. Aegyptiaca Boiss. umfassend) kennen. Was Post von Capernaum falscblich als A. lavateri- fiora DC. verteilte, besitzt kleine Aussenkelcbe, kann aber nicht, wie ich früher annahm (Beitr. FI. Syr. Pál. in Verh. Z. B. Ges. Wien 1898, Sep. 25), zu A. striata DC. gehören, da sie (Post’s Pflanze) behaarte und nicht kahle Karpelle besitzt. Sie wird ebenfalls zu A. HaussJcnechtii zu stellen sein. — Nur eine monographiscke Neubearbeitung dér gan- zen Gattung wird über allé diese Forraen Klarheit bringen; sie würde einem dringenden Bedürfnis Abhilfe leisten. Erodium qlaucophyllum Ait. — Post 1. c. 195. — Boiss. FI. Or. í, 895. Mashita (Moab), 750 m. (25. IV. 1911, nondum florens). Ononis serrata Forsk. — Post 1. c. 219. — Boiss. FI. Or. II, 63. — Bornál «Beitrage» 1. c. 35. Wadi Hesban (Maré Mortuum), — 200 m. (21. IV. 1911). Medicago tuberculata Willd. — Post 1. c. 228. — Boiss. FI. Ór. II, 99. Jerusalem, 800 ni. (24. IX. 1908). — Die vorliegenden Exemplare stellen eine von dem im Gebiet haufigen Typus abweichende Form dar, ausgezeichnet durch einwarts- gekriimmte Dörncben (dér Hiilse), die dicht mit einer weiss- íicben höckerigen bezw. welligen Kruste tiberzogen sind. Medicago iruncatula Gaertn. — Post 1. c. 228 et Boiss. FI. Or. V, 99 (M. tribuloides Desv.). Nahr ey-Zerka (Gilead-Hauran), 200 m. (2. V. 1911). Auch hier liegt eine vöm Typus abweichende Form, die sich dér Varietat longeaculeata Urb. nahert, vor, ausge- zeichnet durch : spinis leguminis majusculi valde suberoso- incrassatis plus minusque uncinato-curvatis. Trifolium Constan t in opol i tanúm Ser. — Post. 1. c. 237. (« T. Ale- xandrinum» non L.) — Boiss. FI. Or. II, 127 (p. p.) Ain el Tabigha (4. IV. 1911). — lm Gebiet géméin; echtes T. Alexandrinum L. im Kíistengebiet (bei Jaffa und Haifa) nur als Kulturpflanze (Bormm. a. 1897) und wohl aus Aegypten eingefíikrt. Trifolium fragiferum L. ,3. pulchellum Lángé subvar. australe Bornji. 6 Jaíf'a (26. VII. 1911). — Stengel sehr verdickt, weithin kriechend und wurzelnd, Köpfchen sehr kiéin, Blattstiele dicht und láng zottig. T> ifohum tomentosum L. var. glabrescens Hausskn. et Bornm. svn. T. bullatum Boiss. et Hausskn. — Post. 1. c. 241 • Boiss FI. Or. II, 138. Sejera (Gilead-Hauran), 400 m. (8. V. 1911). Astragalus tribidoides Del. — Post. 1. c. 257. Boiss Pl Or. II, 224. Khan Khadrur (inter Jerusalem et Jericho), 800 m. i23. III. 1908). Astragalus conduplicatus Bért. — Post 1. c 260 Boiss FI Or. II, 237. ' Zizeh (Moab), 720 m. (25. IV. 1911). Onobrychis Kotschyana Fenzl. — Post 1. c. 283. — Boiss. FI. Or. II, 537. Sut (Gilead-Hauran), 830 ni. (4. V. 1911). — Moab: In collibus rupestribus ad «Merj Abu Aische», 800 m (28 IV. 1911). ’ Lathyrus Hierosolymitanus Boiss. — Post 1. c. 292 (pro var. Tj. uhhui L.) Boiss. FI. Or. II, 604. — Bornai. Beitr. 1. c. 45. Medaba (Moab), in rupestribus. — Die Bliiten (gelblich- rosa, vvie beim Typus zu 2 — 3) erheblich kleiner (nur 7 mm. láng) als an dér normalen Form, auch Hülsen schmaler und kleiner ; kann aber nicht zu L. Cassius Boiss. gezogen werden, dem ein ganz anderer Wucks eigen ist. Tetragonia expansa Murr. (Ficoidaceae). Jerusalem, in ruderatis, 800 m. (21. X. 1911). Stammt aus dem siidl. Asien etc., wohl als Gemiise «Neu- seelándiseher Salat» eingeführt. Sedum Hispanicum L. var. pallidum M. B. (pr. spec.). Post 1. c. 316 ( S : glaucum W. K. var. pallidum Post). — Boiss. FI. Or. II, 790 ( S pallidum M. B.). Jier Rukhad (Gilead-Hauran), 500 m. (8. V. 1911). Peucedanum Spreitzenhoferi Dingler, in Flóra (Regensburg) 1883 p. 210. — Boiss. FI. Or. Suppl. 267. Jerusalem, in agris, 800 m. (16. IX. 1909); c. fruct., foliis desideratis). In Post’s F'lora ist diese Alt überhaupt nicht an- gefiihrt : bisher vöm Antilibanon und Palaestina bei «Xike- phori» bekannt, befremdet es, dass diese ansehnliche Dolde von eigenartiger Tracht (1— 3 m. hocli!) auch bei Jerusalem vorkommt und so lángé übersehen werden konnte. Krubera peregrina (L.) Boiss. — Post 1. c. 364. — Boiss. FI Or. II, 1027. Sejera (Gilead-Hauran), 400 m. (8. V. 1911). Lisaea Syriaca Boiss. — Boiss. FI. Or. II, 1088. — Post 1. c. 376 (L. heterocarpa DC. var. Syriaca Post). In arvis ad Subban (Jerusalem), 800 m. (14. V. 1911). Asperula humifusa M. B. — Post 1. c. 392. — Boiss. FI. Or. III. 44. Jericho, — 230 m. (29. VI. 1905) — Neu für Palaestma Achillea falcata L. — Post 1. c. 429. — Boiss. FI. Or. II, 267. Jubid (Gilead-Hauran), 530 m. — Aus Palaesíina bis- Jier nicht verzeichnet. Antliemis Philistea Boiss. — Post 1. c. 433. — Boiss. FI. Or. III, 302. Askalon (31. V. 1911). Die Blattform einzelner Individuen variiert sehr. Exemplare aus den Sanden von Jaffa (Bobnm. a. 1897) zeigen eine viel schwáchere Blatteilung. Anthemis H aussAnechtii Boiss. et Reut. — Post 1. c. 434. — Boiss. FI. Or. III, 310. Jubid (Gilead-Hauran), 700 m. (6. V. 1911). Da die Acbaenen nocli nicht völlig reif sind, ist dér für diese Art eigentíimliche scliwarzviolette, aufgebauschte Korollentubus nur schwach gefarbt, sonst typisch. Neu für die Flóra Palaestinas ; bisher nur aus dem Xorden Syriens und aus Mesopotamien bekannt (i. -1.1910 von rair auch bei Baalbek in Coelesyrien aufgefunden). Anthemis hyalina DC. — Post 1. c. 434. Boiss. FI. Or. III, 307. Medaba (Moab), 770 ra. (24. IV. 1911). — Neu für Palaestina, obwohl in Syrien géméin. Anthemis Hebronica Boiss. et Ky. — Post 1. c. 435. — Boiss. FI. Or. V, 315. Jericho, — 200 m. (19. V. 1911). — Von Jericho be- reits durch Ivotschy nachgewiesen. Boissier bemerkt iiber die ausseren Achaenen: «achaeniis exterioribus obsolete tuberculatis» ; an vorliegenden reiferen Exemplaren sind diese Tuberkeln sehr deutlich hervortretend. Anthemis melanacme Boiss. et Hasskn. ? — Boiss. FI. Or. 111,315. Jerusalem, 800 m. — Neu für Palaestina, nur aus Mesopotamien bekannt; indessen Individuum zu jung und Bestimmung unsiclier. Anthemis pseudocotula Boiss. — Post 1. c. 436. — Boiss. FI. Or. III, 317. Ad ripas fluvii Jabbok (Gilead-Hauran), 300 m. (2. V. 1911). — Jerusalem, 800 m. (14. IV. 1911). — Jordán — 200 m. (20. IV. 1911). Anthemis Iripditana Boiss. et Bl. ___ Post 1. c. 436. — Boiss. FI. Or. III, 319. Nazareth, 500 m. (17. V. 1911). — Wohl neu für die 8 Flóra Palaestinas. Die Exemplare stellen eine forma putata mit reicher Verzweigung und kleineren Köpfen dar, dalier durch andere Tracht vüllig unkenntlich und dér A. corym- bulosa Boiss. et Hausskn. áhnlich ; indessen Achaenen typisch, Randblüten weiblich! Chlamydophora tridentata (Del.) Ehrenb. — Boics. FI. Or. III, 359. Ad fluvium Jordán, — 380 m. (12. V. 1906). — Bis her nur aus dér Flóra Nord-Afrikas und von Cypern bekannt. Die Bliitter dér sehr zártén schwachlichen Individuen sind ungezahnt; docli trit’ft mán auch solclie Formen in den Herbarien unter normál entwickelten Exemplaren an. Die riclitige Bestim mung dieses interessanten Fundes ist a so deshalb keinesfalls anfechtbar. Senecio vernalis W. K. — Fost 1. c. 442. — Boiss. FI. Or. V, 389. Sejera (Palaestina borealis), 240 m. — Auch dicse Exemplare gehören dér Varietat glabratus Aschers. (dies die im Orient vorherrschende Form) an. Calendula Palaestina L. — Post 1. c. 444. — Boiss. FI. Or. III, 417. Ain et-Tabiglia (Jordán), — 200 m. (31. V. 1911). Calendida Persica C. A. M. (S. gracilis (DC.) Boiss. - — Post 1. c. 444. — Boiss. FI. Or. III, 418. Jaffa, 1—20 m. (8. II. 1906). Calendula Aeqyptiaca Desf. Post 1. c. 444. — Boiss. FI. Or. III, 419. Jaffa, 1—20 m. (3. V. 1911). 3. suberostris Boiss. — Post 1. c. 444. — Boiss. FI. Or. III, 419. Jericho, — 230 m. (24. IV. 1911; 28. XII. 1910; 15. IX. 1905). Chardinia Orientális (Mill.) O. Kuntze in A. H. Petrop. X, 201 (1887). — Ch. xeranthemoides Desf. (1817). — Boiss. FI. Or. III, 446 ; Post 1. c. 448. Biddu (Palaestina média), in campis (12. IV. 1909). — Als Autor dér Kombination Ch. Orientális hat 0. Kuntze (1887) die Prioritat vor Hayek (1907) in Annál. Wien. Hof- mus. XX, 424 "Ch. Orientális (Willd.) Hayek», begründet auf Xeranthemum Orientale Mill. Gard dict. ed. VIII. (1767)1) = X. Orientale Willd. Sp. III. p. 1902 (1800). Lapsana Pisidica Boiss. et Heldr. — Boiss. Diagn. I, 11, 33. — Boiss. FI. Or. III, 720. ( L . peduncularis Boiss.) — Post 1. c. 476 (L. pedunc.). Ain Fit (Gilead-Hauran), 500 m. (9. V. 1911; f. glan- dulosissima). Die Exemplare sind am Stengel und Zweigen reich- driisig. Neu fiir Palaestina. ‘) Deutsche Ausgabe 11776) Bánd IV, S. 908. Litlv (mind \ utódai Budapest. Stlene ftcgis Ferdinandv Deg. et Ur. Tab. No. I. sz. tábla. Magyar Botanikai Lapok Ungarische Botan. Blátter Jahrg. XI. (1912) évf. No. 1—4. sz. Magyar Botanikai Lapok t r. VT ,, , . XT . . Ungarische Botan. Blattéi- ) ^ 9Z> Tab. No. 11. 8z. tábla. dél. Jávorka. Magyar Botanikai Lapok | Jal)r XI (lyl2) évf No sz Ungari8che Botan. Blatter ) Tab. No. III — IV. sz. tábla. Pod s^>ad , 'l*r' .rV’ j'ujavori n a Uerbreítung dér Pinu s Combra u. T a x u s b a c c a t a in dcn Bélaér u na Jaworinaér Kalkalpen Von: Gj/örffy Da'vo rvn a p\l ana Massstab: 1:50,000 C 3a ő f»*n pun L t n Met*rn a u > 3 e d r ü c U 4 J /fl Landslrajje C.- Verbreit ung dér P Combra. ÍStandórl dfr Eib« v* 0 Vcr|. gciehcn oJ.qpjimmcll fiat £ • ... nacft mún dl. Miltexl. wá cfist Jelin. G^y ó r f Py , <9 << cSScSSS BlMter ! »• <1912> ért- No- »-*• “ ™>- No- V- 9Z- '"»*■ ad nat. dél. Győrffy. - •r t . * Picris coronopifolia (Desf.) DC. — Post 1. c. 479 (P. radicata (Forsk.) Le^s. — Boiss. FI. Or. III, 740 (P. radicata ). Gaza, 50 no. (3 IV. 1911. Crepis alpina DC. (var.). — Post 1. c. 482. — Boiss. FL Or. III, 854. Moab: Wadi Salilii, 500 m. (1. V. 1911). — Aus Palaestina bisher nicht angeführt. Lactuca undulata Ledeb. — Boiss. FI. Or. III, 813. Mashifca (Moab), 750 m. (25. IV. 1911). — Neu für Palaestina. Scorzonera mollis M. B. — Post ]. c. 493. — Boiss. FI. Or. III, 761. Inter Zizeh et Mashita (Moab), 730 m. (25. IV. 1911). Neu für Palaestina. Convolvulus undulatus Cav. — Boiss. FI. Or. IV, 110. Jebel Oshsa (Moab), 1100 m. (3. IV. 1911). Boissier führt für diese Art nur Cypern und Aegypten (aus dem Gebiet dér Flóra Orientalis) an. Phacelia tanacetifolia Bevth. Jericho, — 230 m. (14. IV. 1911; cult et subspont.). Scropliularia Hierochuntina Boiss. Diagn. — Post 1. c. 590 et Boiss. FI. Or. IV, 402 (S. Michoniana Coss. et Kral. (i. tenuisecta Boiss.). Cana (Palaest. bor.), 250 m. (16. V. 1911). Linaria Persica Chav. — Post 1. c. 586. — Boiss. FI. Or. IV. 384. Jerasli (Gilead-Hauran), in eampis, 530 m. (3. V, 1911). Neu für Palaestina. Parentucellia latifolia (L.) Carr. (J. flavifiora Boiss. FI. Or. IV, 472 (Eufragia). A in Fit, in silvaticis (Gilead-Haurun), 500 m. (9. V. 1911). — Diese gelbblühende Varietat, ansclieinend ueu für Palaestina, begegnete mir (a. 1910) aucli im Antilibanon bei Baalbek. Nepeta calycina FeiNzl. - — - Boiss. FI. Or. IV, 669. Inter Jrbid et Hebras (Gilead-Hauran), 500 m. (7. V. 1911). — Neu für Palaestina, aucli aus Syrien nocli nicht nacbgewiesen. Nepeta involucrata (Bge.) Bornm. — Syn. Oxynepeta involucrata Boe. Láb. Pers. p. 59 (1873). — Post 1. c. 638 et Boiss. FI. Or. IV, 669 (1879 :AT. cryptantha Boiss. et Hausskx.). Ad Medaba (Moab), 770 m. (26. IV. 1911). — Neu für Palaestina. Plantayo Bellardi All. — Boiss. FI. Or. IV, 884. Gamala (Jordán), — 200 m. (4. IV. 1911). — Aus dem Gebiet von Post’s Flóra nocli nicht nachgewiesen. Panderia villosa Fisch. et Mey. — Post 1. c. 684. - — Boiss. FI. Or. IV, 919. 10 Mashita (Moab), 750 m. (25. IV. 1911). Neu für Pál; estina. Anabasis aphylla L. — Boiss. FI. Or. IV, 969. Sbaita (Maré Mortuum) (24. V. 1905; flór. et fruct. desideralis). Neu für das PosT’sche Florengebiet. Agathophora alopecuroides (Del.) Bunge (= Halogeton alopecuroides Boiss. — Post 1. c. 692. — Boiss. FI. Or. IV, 985). Wad el-Kelt (ad Maré Martuum); 4. V. 1910 (c. fr. mát.). BemerJcung : Die in den Beilletten z. Bot. Centralbl. (Bd. XXIX?, inedit.) niedergelegte Besclireibnng dér i. J. 1905 von Herrn Dinsmore bei Khan Khadrur (zwiseben Jericho und Jerusalem) aufgefimdenen. anscbeinend mit dér strau- chigen Salsola subaphylla C. A. M. nalie verwandten vSal- sola Hierochuntinav bedarf einer Riclitigstellung, naclidem sieh unlángst (Dezemb. 191 1) an dér Fundstelle feststellen liess, dasss unsere Pflanze, die daselbst liings des Weges selír haufig ist, zu den einjdhrigen Arten gehört. Die s. Z. zűr Bestimmung übersandten Exemplare macliten völlig den Eindruck, einem Strauch (mit weisslicher korkiger Rinde und sparriger Verzweigung) entnommen zu sein. Somit ist S. Hierochuntina mit S. Autrani Post (Flóra Syr. Pál. Sin. p. 690 ) na be verwandt, falls niclit sogar identisch, was sicli freilich erst feststellen lassen wird, sobald das Fruclitperigon dér nur dürftig, d. b. nach blühenden Individuen beschrie- benen S. Autrani Post bekannt ist. Sállá Hanburyi Baker. — Post 1. c. 800. — Boiss. FI. Or. V, 225. Wad el-Ivelt (ad Maré Mortuum), in siceis (28. XI. 1911). Die von Boissier (FI. Or.) gegebene Besclireibnng dieser bislier aus Palaestina niclit bekannten, ausserst sel- tenen interessanten Art ist selír knapp gelialten; als Stand- ort wird daselbst angeführt «in Antilibano 4000: (Hook. et Hanbury)» mit dem Vermerk «non vidi». Post hat sicherlicli Pflanzen dieser Art geselien, da er als Fundstelle «Damas cus to Yebrud» angibt und in dér ebenfalls sehr kurz ge- fassten Besclireibnng, die im Wesentliclien nur die Über- setzung dér BoissiER’sclien Diagnose ist, aucli einige An- gaben (über die Hőbe dér Pflanze und die Liinge dér Bliitenstiele) maciit, die teils jene von Boissier gegebenen ergiinzen, teils ilinen widerspreclien. Offenbar habén Post nur jüngere, d. h. blüliende Exemplare (von «5 7 cm.» Hőbe!) vorgelegen, dérén Bliitenstiele nur «5 — 6-mal» so láng, als das Perigon waren, wáhrend von Boissier (bezw. Hooker) die Bliitenstiele 6 — 10- mai so láng als die Blüten und als 1 — D/2 Zoli láng angegeben werden. Nach den von Dinsmore gesammelten Individuen ist dér Bliitenstiel, bezw. Frucbtstiei je nach dér Entwickelung selír verscliieden 11 laug, er schwankt zwischen 7 — 27 mm. Lángé. Die dilimen, starren, horizontal abstehenden Fruchtsüele sind bei üppi- geren Individuen (mit bis 35 Bliiten) 25—27 mm. láng, die Stiellánge dér Blüten an dér Spitze des (bis 20 cm. lángén) Blütenstandes entspricht dér PosPschen Angabe. Die Bliiten- stielchen sind wáhrend dér Anthese nur wenigemal lánger als die Bliite ; erst spater sind sie bedeutend lánger. Die Bliiten selbst sind sehr kiéin (etwa 3 mm. láng), weisslich- durchscheinend mit dunklem, griinlichen Mittelnerv, ver- lángern sich spater ein wenig, fallen nicht ab und sind dér etwa -3 mm. lángén Kapsel etwas angedrückt. Die jugend- liche Blüte erinnert lebhaft an gewisse Gypsophila- Arten. Dér Sckaftstiel ist kurz und einschliesslich des fruchtenden Blütenstandes c. 30 em. láng, dér Durclimesser des letz- teren betriigt 6 cm. Es darf nicht sonderlich befremden, dass diese Art hier iin Jordániái in tiefer Lage, d. h. etwa im Niveau des Mittellándischen Meeres auftritt, wáhrend dér Originalfundort mit 4000 Fuss angegeben ist. Die Ostlehnen des Antilibanon oberlialb Damascus weisen eben bei etwa 13 — 1400 m. nocli völlig Wüstencharakter auf und zálilen zu den ste- rilsten (botanisch freilich interessanten) Gebieten Vorder- asiens. Fritillaria Libanotica Boiss. — Post 1. c. 804. — Boiss. FI. Or. V. 189. Medaba (Moab), 770 m. (25. IV. 1911 c. fl. et fr.). Bellevallia spec. Jordániái, — 200 m. (22. VI. 1911). Exemplare zu dürftig; vielleiclit die bislier nur aus dem Wadi Zerka in Moab bekannte kritisehe B. Haynei Baker, aber Blattéi- von Schaftlange und mii- am Rand kurz bewimpert. Jedenfalls weiterer Beaclitung empfolilen! Panicum barbinode Trin. f. pilifera Hackel in Bórám. «Notiz liber zwei Gramineen aus Palaestina» (Fedde Repert. X. 381; 1912). — Jaffa, ad fossas (14. IX. 1893 légit Bornmüller) ; ibidem prope Sarona (20. V. et 1. VI. 1904 lég. A. Kneucker. Die in Saulén von Blanche, Gaillardot und Haussknecht gesammelten Exemplare (in Boiss. Fl. Or. V. 438 als «P. Xumidianum Lam.» verzeichnet) stellen typisches P. barbinode Trin. dar. Setaria verticillata L. — Post 1. c. 846. — Boiss. Fl. Or. V. Jerusalem. 800 m. (28. VIII. 1911). — Jaffa (30. VIII. 1910). Alopecuras anthoxanthoides Boiss. var. Bornmülleri K. Domin (in litt. a. 1911), in Fedde Rep. I (1905) 4 — 5 (pr. spec.). In valle íluvii Jordán ad Teli el Kadi, 160 m. (11. V. 4911). 12 AristeUa bromoides (L.) Bért. — Fost 1. c. 861. — Boiss. FI. Or. V", 504. Jerusalem (31. V. 1911). — Neu fiir die Flóra Palaestinas. Koeleria amblyantha Desv. — Post 1. c. 878 et Boiss. Fi. Or. V, 573 (pro var. K. phleoides Vill.). Ad ripas fluvii Jabbok (Gilead-Hauran), 300 m. (2. V. 1911). Ventenata Blanchei Boiss. — Post 1. c. 870. — Boiss. FI. Or. V. 539. Khushniyek (Gilead-Hauran), 820 m. (8. Y. 1911): in sortio Vulpiae Dertonmsis (All.) Yolkart ( V. sciuroides [Roth] G.mel.). Bromus erectus Huds. fi. Syriacus Boiss. et Bl. — Post 1. c. 891. — Boiss. FI. Or. V, 644. Subebeli (Gilead-Hauran). 760 m. (10. Y. 1911). Bromus fasciculatus Presl. — Post 1. c. 893. Boiss. FI. Or. V, 658. Merj Abu Aisbe (Moab), (28. IY. 1911). 3. Alexandrinus Thellung in Fedde Repert. V (1908) 161. Moab, in consortio typi (28. IV. 1911). Eragrostis Kneuckeri Hackel et Bórám. (nőm. nov.) ; syn. E. Hackeliana Bornm. et Kaeucker in Fedde Repert. X. p. 381 (1912), non E. Hackelii Hassler in Fedde 1. c. YIIJ. 47 (1910). — Jaffa.Wadi Rubin, in arenosis maritimis (20. IX. 191 1). Hordeum spontaneum C. Koch. — Post 1. e. 902, et Boiss. FI. Or. 686 ( H . Ithaburense Boiss.). \Yad el-Kelt (ad Maré Mortuum) (29. 1Y. 1911). A Marssonina Kirchneri Hegyi n. sp.-ről. Über Marssonina Kirchneri Hegyi n. sp. Vuii ! *oewi Ousztáv dr. (Budapest). Hegyi Dezső, a M. B. L. 1911-ik évi kötetének 317. oldalán és a Kísérletiig} i Közlemények 1911-ik évi kötetének 595. oldalán egy új gombáról tesz előzetes jelentést. A gombát Marssonina Kirchneri HEGYi-nek nevezi. Találta a kapornövényen (Anethum graveolens L.), melyet Temesvárról küldtek a vezetése alatt álló m. kir. növényélet- és kórtani állomáshoz.1) Azt az ajánlatát, hogy készletéből érdeklődőknek szívesen küld anyagot, örömmel megragadva, kértem belőle mintát, hogy a Magy. Nemz. Muz. gyűjteményében is meglegyen az új faj. Az ’) Mindkét dolgozatában csak Dél - Magyarországot említi. Kérésemre levél- ben szíves volt velem tudatni, hogy a beteg kapornövény Temesvárról való. 13 új gombafaj annál is inkább érdekelt, mert 1909-ben, ősz elején, Aranyosmaróton magam is gyűjtöttem, még pedig nagyobb meny- nyiségben oly kapornövényt, melyen kétféle gombát észleltem, nevezetesen egy Phoma- 1 és egy Fusicladium- ot. Amint Hegyi D. küldeménye megérkezett, nyomban láttam, hogy a temesvári és az aranyosmaróti kaporbetegség egy és ugyanaz. És bármennyire iparkodtam is, hogy Hegyi D. kapornövényén Marssonind-t talál- jak. helyette mindig csak Phoma- ra és Fusicladium- ra akadtam. Bár Hegyi D. közleményeiből is kiviláglott, hogy gombájának leírása inkább a Fusicladium- ra illik, mint Marssonina ra, a nagyobb bizonyosság éidekében azzal a kéréssel fordultam hozzá, hogy az új gombának képét is küldje meg, valamint annak a közlésére is felkértem, hogy a konidiumtartók méreteiről és foga- zottságáról is adjon tájékoztatást. Sajnos, kérésemet nem teljesí- tette. Pedig nézetem szerint, egy új faj leírásából még ha előzetes jelentésről van is szó, nem lett volna szabad ily fontos tulajdon- ságok leírását mellőzni. Vizsgálataim eredményét a következő sorokban adom elő. Mindaz, amit Hegyi D. közleményének (M. B. L.) elején ír a «sötétbarna színű, hosszúkás alakú spóratelepek »-ről, «amelyek a rozsdához hasonlóan lineárisan helyezkedtek el» és amelyek ((helyenként összefolytak s hosszú sávokat alkottak», nem tartozik a Marssonina leírásához. Ezek a « spóratelepek » a Phoma anethi (Pegs) Sacc. pycnidiumai melyekről Hegyi D. egy szót sem szól, pedig szinte feketéink tőlük a kapor minden része. A konidiumtartókról Hegyi I). csak annyit mond, hogy « olaj- zöldszínűek és egysejtűek)). Ezt a szűkszavú leírást kiegészíthe- tem azzal, hogy a konidiumtartók egyenesek, később szabályta- lanul görbültek, olykor csavarodottak, csúcsuk felé szintelenedők, tompán fogazottak, 33—80 u. hosszúak, 5 — 7 a szélesek; barna- szinű, rendesen gömbalakú pseudostromából erednek, ilyen koni- diumtartói nincsenek semmiféle Marssonina- nak. Ezek a Fusicla- dium konidiumtartói. A konidiumtartók alul pseudostromás szövette tömörülnek. Ezt a kialakulást megtaláljuk a nagyon közönséges Fusicladium dendriticum- nál is, de megvan a Fusicladium angelicae Ei.l. et Ev.-nél is : «hyphis .... basi sclerotioidea insidentibusw.1) Ez a pseudostromás alap valóban emlékeztet a selerotiumra a kapor gombájánál is. Nagyon érdekes, hogy a Fusicladium koni- diumtartói a Phoma anethi pycnidiumaira is rátelepedhetnek, azt azonban egyszer sem láttam, hogy a hyphák behatoltak volna a pycnidum belsejébe. A konidiumtartók sűrűn egymás mellett foglal- nak helyet, a gyepecskék összeolvadva, terjedelmes szürkés-barna pelyhes foltokat alkotnak. A kétsejtű konidiumok hosszaságát és szélességét 23 — oO X X 6 8 a nagynak találtam. Ezek a számok Hegyi D. méreteivel ‘) Saccaudo : Sylloge fung. X. 597. 14 nagyjából egyeznek. Mindenesetre különösnek kell tekintenünk, hogy Hegyi D. szinte egy időben megjelent két közleményében ugyanannak a gombának leírásában a konidiumok nagyságáról más-más számokat tesz közzé. A M. B. L.-ban: 28-46 X 7— 9 fx, míg a Kíséri. Közl.-ben;: 28’ 5 — 53.5 X ó ‘3— 8a. A konidiumban rendesen 4— 5 kisebb olajcseppet láttam. A konidiumokról a Kíséri. Közi. ben úgy nyilatkozik, hogy : «e spórák igen nagyok», továbbá: «e gomba valamennyi leírt Marssonina-gomhóXó\ eltér, főleg a spó- JU. jO- í> F & A kapor gombái (Pilze dér Dill’s). a, b, c = a Phoma anethi pyenidi urnái. — d, e = a Fusicladium depressum var. petroselini két telepe. Vergr. 100- szór nagyítva. — / = a Fusicladium depressum var. petroselini konidiumtartói és konidiumai (Konidientrager und Konidien). Vergr. 400-szor nagyítva. rák méreteinél fogva.» Már ez a felismert körülmény is figyel- meztethette volna szerzőt arra, hogy ez a faj nem nagyon illesz- kedik a d/ömomwa-génuszba. Csak úgy mellékesen említem meg, hogy a szerző a Kíséri. Közl.-ben állandóan spórák- ról szól koni- dium helyett. Különösen hangzik ez a kifejezés is: «a konidia- tartókró 1 lefűződő igen nagy spórák*. » A temesvári Fusicladium konidiumainak alaki tulajdonságai- ról elegendő felvilágosítást nyújt a mellékelt ábra. Az aranyosmaróti kapornövényen a Fusicladium ugyancsak 15 a Phoma anethi társaságában jelent meg. A Fusidadium alaki tulajdonságai teljesen egyeznek a temesvári példányokéival, ezért csak a méreteket közlöm. A konidiumtartók hossza : 33 — 67 g, szélessége: 3'5 — 7 g ; a konidiumok: 33—50 X 5 — 7 g. Bizonyos, hogy úgy az aranyosmaróti, mint a temesvári kapor gombája a Fusidadium depressum (Berk. et Br.) faj körébe tartozik. Ezt a különben eléggé közönséges gombafajt különféle Umbelliferán találták. A kapornövényről azonban még nem volt ismeretes. Szó lehetne esetleg a Fusidadium bicolor C. Mass.-tóI is, melyet Massalongo Olaszország északi részében a Chaerophyllum hirsutum (?) levelén és Jaap Karinthiában, a Pimpinella magna levelén talált Ennek konidiumtartói azonban rövidebbek, Massa- longo 2) szerint 25 p.-nél, Jaap 3) szerint 32 y.-nél nem hosszabbak, és nem is, fogazottak. Az Észak-Amerikában talált Fusidadium angelicae Ell et Ev., leirása után ítélve 4, nagyon sok hasonlatosságot mutat az aranyos- maróti és a temesvári kapor Fusicladiumához. De mert hiteles példányt nem vizsgáltam, azért a Fusidadium angelicae faji jogo- sultságáról nem szólhatok. Az a körülmény, hogy a Fusidadium depressum körén belül megkülönböztettek olyan varietast is, melynek konidiumtartói foga- zottak, arra késztet, hogy a kapor Fusidadiuméá is megkülönböz- tessük a Fusidadium depressum-tó\ , amelynek konodiumtartoin fogazottság nincs. A kapor Fusicladiuma annyira egyezik a petre- zselyem Fusidadi urnával, hogy tőle elválasztani nem tudom. E véleményem megalkotásában nemcsak arra a leírásra támasz- kodom. melyet Saccardo, a var. petroselini szerzője adott 5), hanem egy hiteles példánynak a vizsgálatára is. Összehasonlításul meg- vizsgáltam egy olyan francziaországi példányt, melyet maga Sagcardo is var. petroselini- nek ismert fel.6) Ennél a konidium- tartók szintén pseudostromábol erednek, hosszúságuk a lOOu-tis eléri, vastagságuk 6a; konidiumainak nagysága: 30 — 43 X 6 — 7 g. Saccardo leírásában a konodiumtartó mérete: 70 — 80 X 5— 6 g; a konidiumé : 30 — 40 X 6- 10 g. Mindezek alapján azt következtetem, hogy a Marssonina Kirchneri Hegyi nem más. mint részben Phoma anethi (pers.) sacc., részben Fusidadium depressum (Berk. et Br.) Sacc. var .petroselini Sacc. És úgy sejtem, hogy a Hegyi D. birtokában levő anyag vizsgá- lata is csak erre az eredményre vezetne. 3) C. Massalongo in Contrib. Mic. Verőn., pag. 115. 3) Jaap in Annales Myc., VI. pag. 217. 4) Saccardo: Syll. Fnng., X. 597. 5) Saccardo in Rév. Myc., 1897. XVIII. 53. 8) Roü.m egűére : Fungi sel. exsicc., Nr. 7225.: Fusidadium depressum f. petroselini Sacc. Lég. F. Fautrey. Revue pár M. le Prof. Saccardo. 16 Herr Dezső Hegyi hat auf p. 317 d. Jahrg. 1911. dér Ungar. botan. BL, ferner auf p. 595 dér «Kisérletügyi Közlemények)) 1911 eine vorlaufige Mitteilung iiber einen Pilz veröffentíieht, den er Marssonina Kirchneri Hegyi nennt. Es wurde auf Dill- ptlanzen ( Anethum graveolens) gefunden, welclie dem unter seiner Leitung stehenden K. ung. ph\ topatol. u. physiol. Institut in Magyar- óvár aus Temesvár zugesandt worden waren. Von seinem Aner- bieten, Interessenten Matériái mitzuteilen, habé ich mit Freude Gebraueh gemacht und den Autor um solches ersucht. Hiebei leitete mich dér Wunsch, diese neue Art auch in den Samm- lungen des ungar. Xationalmuseums vertreten zu sehen. Dér neue Pilz hat mieh umsomehr interessiert, als ich zu Beginn des Herbstes 1909 in Aranyosmarót auch selbst Dillpflanzen in grösser Menge gesammelt hatte, auf welchen ich zvveierlei Pilze u. zvv. ein Phoma und ein Fusicladium beobachtet hatte. Als die Sendung Hegyi s eintraf sah ich sofort, dass die Temesvárer und Aranyosmaróter Dillkrankheit ein und dieselbe ist und so sehr ich mich auch bemüht habé, auf dem von Hegyi erhaltenen Dili Marssonina zu finden, habé ich statt dieser stets nur Phoma und Fusicladium gefunden. Es geht íibrigens schon aus dér Publication Hegyi’s hervor, dass die Beschreibung seines Pilzes eher auf ein Fusi- cladutm, als auf eine Marssonina passt; doeh ersuchte ich dér grösseren Sicherheit wegen den Autor mir eine Abbildung des Pilzes zu senden und mir Aufklárung iiber die Maasse u. Záhnung dér Konidientráger zu gébén. Diese Bitté ist leider unerfüllt geblieben. Meiner Ansicht nach hiitten diese Eigenschaften bei dér Beschreibung einer neuen Art — selbst in einer vorláufigen Mitteilung — erwahnt vverden müssen. leli gebe im Folgenden die Ergebnisse meiner Untersuchungen. Alles das, was Hegyi iiber die «dunkelbraunen lánglichen Sporenlager» schreibt, welche «einem Rosté áhnlich strichförmig angeordnet sind und stellen- weise zusammenfliessend lángé Streifen bilden» gehört nicht zűr Beschreibung dér Marssonina. Diese aSporenlager» sind die Pycni- dien von Phoma anethi (Pers.) Sacc., von welchen Hegvi niehts erwahnt, obzwar die ganze Pflanze von diesen sozusagen schwárz- lich gefárbt ist. Von den Ivonidientragern sagt Hegyi nur, dass sie «olivgrün und einzellig» sind. Diese knappé Beschreibung kann ich min damit ergánzen, dass die Konidientráger gerade, spáter aber unregelmássig gebo- gen, hie u. da gedreht, gégén die Spitze entfárbt, stumpf gezáhnt, 33— 80 p. láng, 5—7(7. breit und braun sind und dass sie aus dem zumeist kugelförmigen Pseudostroma entspringen. Solche Konidien- tráger hat keine Marssonina ; es sind das die Konidientráger des Fusicladiums. Die Konidientráger verdichten síeli am Grunde zu einem Pseudostroma-Gewebe. Solche Gebilde hnden wir sowohl bei dem sehr gemeinen F. dendriticum, als auch bei F. angelicae 1? Ell. et Ev. ; «hyphis .... basi sclerotioideae insidentibuss1). Diese pseudostromatöse Basis erinnert in dér Tat an ein Sclerotium auch bei dem Pilze des Dili s. (S. Abbild. auf Seite 14.) Es ist sehr interessant, dass sich die Konidientrager des Fusicladiums auch auf den Pycnidien des Phomaanethi ansiedeln können, dass aber Hyphen in das Innere des Pycnidiums eiogedrungen wáren, habé ich niemals beobaehten können. Die Konidientrager reihen sich enge aneinander : die Raschen bilden zusammenfliessend ausgedehnte graulich-braune flockige Flecken. Als Lángén- resp. Breitenmaass dér zweizelligen Konidientrager habé ich 23— 50 X X 6 — 8 y. gefunden. Diese Maasse stimmen ini ganzen u. grossen mit jenen Hegyis überein ; es ist aber docli sonderbar, dass Hegyi in zwei fást zu gleiciier Zeit erschienenen Publicationen in dér Beschreibung ein und desselben Pilzes, verschiedene Maasse fiir die Konidientrager angibt ; in den Ung. Bot. Bl. : 28 — 46 X 7 — 9 (a, in den Kiséri: Közi. aber 28 5 — 53’ 5 X 5 ‘3— 8 ja, lm Konidium habé ich zumeist 4—5 kleinere Öltröpfchen gesehen. Über die Konidien sagt dér Autor in d. «Kisórl Közl.» «Diese Sporen sind sehr gross», weiters «dieser Pilz weicht von allén beschriebenen Marssoninen hauptsachlich in den Dimensionen dér Sporen ab». Sclion diese selbst erkannte Tatsache hatte den Verf. darauf aufmerksam machen können, dass diese Art sich nicht den Marssoninen zuzáhlen lásst; ich bemerke nebenbei, dass dér Verf. in den «Kisérl. Közi. fortwáhrend von Sporen spricht statt von Konidien. Dér Ausdruck: «die sich von den Konidientragern abschnürenden Sporen » klingt etwas sonderbar. Über die Form dér Konidien des Temesvárer Fusicladiums gibt die beifolgende Abbildung geniigende Aufklárung. Auch an dem Aranyosmaróter Dili erschien das Fusicladium in Gesellschaft vöm Phoma anethi. Die Formverháltnisse des Fusicladiums stimmen mit jenen dér Temesvárer Exemplare voll- kommen überein ; deshalb veröffentliche ich hier nur die Maasse. Die Lángé dér Konidientrager: 33— 67 g; die Breite: 3'5 — 7 y. ; die Konidien: 33—50 X 5—7 y.. Es ist sicher, dass dér Pilz, sowohl dér Temesvárer als auch dér Aranyosmaróter Pfianze, in den Formenkreis von Fusi- cladium depressum (Berk. et Br.) gehört. Dieser verbreitete Pilz wurde an verschiedenen Umbelliferen angetroffen ; dagegen war er vöm Dili bisher nicht bekannt. Allenfalls kiime nocli F. bicolor C. Mass. in Betracht, welches Massalongo in Norditalien auf den Bláttern v. Chaerophyllmn hirsutum (?) und Jaap in Kárnthen auf den Bláttern von Pimpinélla magna gefunden hat. Die Konidientrager dieser Art sind aber kürzer, nach Mass.2) nicht lánger als 25 y, nach -Jaap 3) nicht lánger als 32 y., auch sind sie nicht gezahnt. Das in Nordamerika entdeckte F. angehcae ') Die Citate sind im ungar. Textc zu vergleichen. 2 18 ell. et ev. weist nach dér Beschreibung 4) viele Aehnlichkeiten mit dem Aranyosmaróter und Temesvárer Fusicladium auf; da ieh aber authentische Exemplare nicht untersuehen konnte, kaim ich micb iiber die Artberechtigung dieses amerikanischen Pilzes nicht aussern. Dér Umstand, dass innerhalb des Formenkreises von F. depressum Varietaten unterschieden worden sind, dérén Konidien- trager gezáhnt sind, berechtigt uns, das Fusicladium des Dill’s von F. depressum, dessen Konidientrager ungezahnt sind,zu unterscheiden. Das Fusicladium des Dill’s stimmt nun so gut mit jenem dér Petersilie iiberein, dass ich es von diesem nicht mehr unterscheiden kann. Bei dér Begründung dieser meiner Ansicht stützte ich mich nicht nur auf die Beschreibung Saccardo’s 6), sondern aucli auf die Untersuchung eines authentischen Exemplares. Zum Vergleich habé ich ein französisches Exemplar 6 unter- sucht, welches Saccardo selbst als var. petrosélini anerkannt hal. Auch bei diesem entspringen die Konidientrager aus dem Pseudo- stroma ; ihre Lángé erreicht bis 100 y, ihre Breite 6 y, die Konidien sind 30 — 43 X 6 — 7 a. In dér Beschreibung Saccardo’s lesen wir: Konidientrager 70 — 80 X 5 — 6 y, Konidien : 30 — 40 X 6—10 y. Aus allén dem ergibt sich, dass Marssonina Kir elmeri Hegyi nichts anderes ist, als zum Teil Phorna anethi (pers.) sacc., und zum Teil Fusicladium depressum (Berk. et Br.) Sacc. var. petro- sélini Sacc.. Ich vermuté, dass eine Untersuchung des sich bei Hegyi befindlichen Materiales zu dem gleichen Ergebnisse fiihren dürfte. Zűr Nomenclatur von «Phleum exaratum». ®ornmüll v. Beck 1. c. p. 49. Badix... caulem uiiicum vei paucos edente, caidis erectus, basi sublignosus, rubellus, angulatus, simplex. tanturn apice ramosus, tota longitudine sparse pilosus, sub inflorescentia patule villosus, sat copiose foliatus; fólia basalia... caulina inferiora et média oblongo-lanceolata, acuta, in petiolum brevem angustato- decurrentia, rigida, margine minute serrata, utrinque viridia, adpresse pilosa, subtus valde nervosa, secus nervum médium longius viílosa, superiora laté amplexicaulia séd minus longe decurrentia. Inflorescentia corymbosa, congesta, capitula ad 20 vei plura, breviter pedunculata, in apice ramorum aggregata, sub- conica. cca 1 cm. longa, foliis superioribus subinvolucrata. Anthodii squamae erectae, pallide virentes, lineares, acutius- culae, ab extimis ad interiores auctae, margine antrorsum pilosae, dorso hirsutae; corollae tubulosae (tubo 9 mm longo) limbi auran- tiaci lobi denticulati; pappi corollam aequantis radii inaequales minute setulosi, basi concreti ; achenium cylindricum, striatum, basi valde obliquum et paullo calloso-inerassatum, apice parce pilosum, ceterum glabrum. Habitat in Bulgária. In declivibus lapidosis graminosis secus margines vinearum ad pedem m. Rhodope non procul a Haskovo die 25. Jul. 1907 typum hunc Flóráé Europaeae nóvum detexit Prof. Iván K. Urumoff, cui species dicata. Ab Inula thapsoi.de (M. B.) D. C. (caucasica), cui proxima, et cuius verosimiliter subspeciem (Rasse) tanturn sistit europaeam, ditfert indumento multo parciore (tota planta viridis), caule minus ramoso. foliis duplo tere angustioribus, oblongo-lanceolatis, nec ovális, minus rugosis minus dense et molliter villosis, magis viri- dibus nervis magis prominentibus, imprimis autem anthodii squamis exterioribus minus dense villosis et achaenis glabre- scentibus. Ex deseriptione cl. De Candollii propius accedit ad I. thapsoidis var. fi. Poiretii D. C. Prodr. V. 465 (Inula verbascifolia Poir. Suppl III. [1813] p. 154, I. thapsoides Rchb. Iconogr. tab. 347), séd difiért foliis rigidis, angustioribus minus molliter villosis (in I. verbascifolia «il seroit trés facile de prendre cette plante pour un Verbascum, si on ne voyait que ses feuilles, leur mollesse, leur épaisseur, leur duvet velouté d’un blanc cendré... ses tiges . . . sont . . . cylindriques cotoneuses et rameuses ... les calices épais, trés cotoneux; leurs folioles... extérieures recourbées»), imprimis autem anthodii squamis exterioribus non recurvis. 37 LXX. Crepis Blavii Aschers. Horvátországban (in Kroatien.) Dr. Blau Ottó. az észak- német szövetségnek Bosznia tudományos kikutatása körül nagy érdemet szerzett konzulja, 1869. év augusztus havának végén egyik utazása alkalmá- ból, midőn Sarajevoból Gackón át a Durmitorra tartott s on- nan Mostaron át tért vissza, Paljev dől és Pakracic kö- zött (Pakraéuza, Nevesinje és Mostar között) egy Compo- sitát fedezett fel. Aschers. professor Berlinben1 először egy új Oepis-fajnak; később azonban (valószínűleg az éret- len állapotban történt préselés folytán) összenyomott termései miatt Mulgedium Blavii- nak irta le. Első felfedeztetése óta közel négy évtizeden át senki sem gyűjtötte és csak az 1908. év- ben ismerte fel újra Dr. Stadl- MANN (tsirni) Ortsname in Liptó : Csorba. Wahrscheinlich wuchsen einmal in dér Gegend von Csorba und des Csorbaer Sees sehr viele Zirm.» 3) Rozmieszczenie roslin naczyniowych w Tatrach. Distributio plantarum vasculosarum in montibus Tatricis. Kraków 1889—1890. s) Grundzüge dér Pflanzenverbreitung in den Kárpátén II. Bd. 1. c. II. Bd. 162. 6) 1. c. 416. 8) A Magas-Tátrában fekvő Menguszfalvi völgy etc. — A késmárki áll. polg. fiú- és felső keresk. isk. 1909/10. értesítője: 17. 41 genötigt hier auf die Nomenclatur dér lvalkalpen, wenigstens dér fraglichen Stellen náher einzugehen. Ieh habé diese Stellen schon mehrmals selbst besucht und neben rneinen diesbezüglichen eigenen Erfahrungen leisteten mir die Werke dér Autoren Dr. St. Eljasz-Radzikowski 7) und Dr. T. Chalubinski 8) nicht geringe Hilt'e. Bezüglieh dér Feststellung dér deutschen Namen dér von Kotula erwáhnten Standorte habé ich folgendes zu bemerken. I. «Biaia Woda». Solehe Benennungen gibt es in dér Hohen-Tátra mehrere. Sie kann sich a ) entweder auf dem Bach beziehen, dér aus dem zwiselien dem Greiner und Hawran liegen- den Strzystarki-Tal entspringt und auch unter den Namen «P>iel- ski potoko bekannt ist : er fliesst dann neben Zár, Barlangliget weiter; oder b) auf das *Weisswasser», welches nur einige pol- nische Autoren richtig: «Biala Woda Kiezmarska» nennen : oder schliesslich kann sie sich c) auf den Poduplasky-Bach beziehen. II. «Brzegi». Dér Brzegi = Brehi, welcher ober dér Stred- nica liegt, ist schon ganz kabl, dórt steht kein Wald mekr; nur weiter gégén «Ptasiowskie Turnie» befinden sich Fichten- wálder. III. «G o i y V r c h». Bei Dr. Eljasz-Radzikowski liegt a,) «Gofy Vrch» an dér rechten Seite des Lámmergrund-es (No. 126), welche Stelle auf einigen altén Karién fa Is eh als «Galovir Vrch» be- nannt ist. «Galovir Vrch» aber liegt neben dér Tok árny a. (Nyarády hat den «Goty Vrch» auch irrtiimlich in diesem Sinne erldárt.) b) E. Radzikowski aber erwahnt noch einen «Goíy Yrch», námlich ober dem «Pod-Muran», auf dem linken Ufer des Javo- rinka-Baches (No. 77) — auf den milit. Spezialkarten als «Holy Vrch» zeichnet. — Nach Chalubinski: «Przyskop Waksmundski = Goly v. Suchy Virch». IV. «Holica». Bei E.-Radzikowski (No. 22.) liegt diese Spitze ober dem KI. Kirchhof und ist nichts anderes, als die I. Spitze (gégén den Stierberg) dér Yorderen Fleischbanke. (Nach Nyarády ware Holica dér Stierberg selbst.) Chalubinski erwahnt dies nicht. Aus allén dem ergiebt sich, dass, wenn Kotula auch diese Stelle zu den Kalkalpen gerechnet hat, seine Angaben wenigstens dér Bestatigung bedürfén. Ausser Kotula habé nur ich in einer kleinen Notiz 2 Stand- orte dér Zirbe aus den Kalkalpen in Ung. Botan. Bliitter X. 1911 : 212, 346 erwahnt. lm Sommer und Herbst des Jahres 1911 war ich wegen bryologischen, insbesondere 4/o?cmfoa-Studien genötigt, jede ein- 7) Tatríj Bielskie. Kraków 1894. Osobna odbitka z Pamietnika Towar- zystwa Tatranskiego. Tóm. XIV — XV : 1—86. 8) Enumeratio muscorum frondosorum Tatreusium. Warszawa 1886. 42 zelne Felswand dér Bélaer und Javorinaer Kalkalpen aufzusuchen. Bei dieser Gelegenheit habé ich gesehen, dass die Zirbelkiet'er auf dér nördlichen Seite in jedern Tál vorkommt. Da ich die Hehe dér Standorte dér Molendoen mit Hilfe von barometrischen Messungen 9) feststellen musste, konnte ich unge- fahr auch die obere und untere Verbreitungsgrenze dér Zirbelkie- fer notieren. Auch hier erscheint die Zirbelkiefer so, wie an anderen Stellen dér Tátra, meist vereinzelt, selten hie und da kleine Grup- pén bildend. Bever ich die Verbreitung dér Cembra náher bespreche, kann ich nicht umhin, meiner Verwunderung Ausdruck zu gébén, dass ein so máchtiger Baum bisher sozusagen im ganzen Kalkzug un- beachtet bleiben konnte ? Wenn eine kleine Alpenpflanze an schwer zuganglicher Stelle verborgen bleibt, so ist es kein Wunder ; aber bei einem Baum erscheint es im ersten Augenblick fást uner- kl ári ich. Die einzig mögliche Erklarung ist, dass die nördliche Seite sehr entlegen und fern vöm turistischen Verkehre liegt; auch giebt es hier nur in den unteren Teilen dér Táler gangbnre Wege; in den höheren Lagen — wo eben, hauptsachlich schon in dér Krummholzregion Zirben wachsen, muss maii ohne Weggehen; was das bedeutet, wird Jeder, dér sich einmal schon im Krumm- holz verirrt hat, gut wissen. Im Javorinaer Teil kommt dieser Umstand schon weniger in Betracht ; denn auf dem fürstlichen Gebiet sind viele Reitsteige angelegt; hier aber ist wieder das ganze Gebiet abgesperrt, so dass mán die Javorinaer Kalkalpen nur in Abwesenheit des Be- sitzers und mit Erlaubnis besuchen darf, die mán allerdings mit dem grössten Entgegenkommen von dér Direktion erhalten kann. In den Kalkalpen giebt es sicher viele Punkte, die ausser mir noch kein Botaniker betreten hat; dér Besuch des düsteren, ver- lassenen nördlichen Teiles stellt auch nicht geringe Forderungen an Mühe und Ausdauer ; doch zweifle ich nicht, dass er auch Floristen reichen Lohn bringen dürfte. Es ist nicht ausgeschlossen, dass die Zirbelkiefer auch noch an Stellen vorkommt, die ich nicht besucht habé; denn ich habé vor Allém j e n e Felsenwánde aufgesucht, w e 1 c h e mir Molendoen versprnehen habén. Doch denke ich, dass es mir gelungen ist, die Umrisse des Haupt- bestánde festzustellen. Die Verbreitung dér Zirbelkiefer ist folgende: A) Bélaer Teil. a) Stierberg- (Bujaczy Vrch, Hohe Au) Gruppé: 9) Höhenmesser Modell B von dér Firma G. Rüdenberg jun. Hannover. 43 1. lm Rotbaumgrund (Dolina Suchego potoku) auf dér sich von dér Faixblösse (Fajksowa) herabziehenden «Langen Wand», auf Felsen und am Fusse derselben, von 1100 M bis 1400 M (auf dér Karte : I.). 2. In dér Gegend dér Alabasterhöhle, u. zw. westlich dér Höhle von 1400 M — 1420 M zerstreut bis zűr grossen Felsenvvand. Audi mit Zapfen (auf dér Karte: II.). 3. An dér nördlichen Seite dér «Jahen Leit» (Bystra Ubocz), im Talchen unter dem Dlugi Vrcli. In diesem Talchen auf dér östlichen Lehne sind sehr viele, schöne machtige Zirben von 1230 M beginnend bis zum oberen Teil dér «Jahen Leit» cea 1350 M. Sebőn langs des in neuerer Zeit angelegten Reit- steiges befinden sich schöne Exemplare. Von hier publizierte ich sie in Ung. Botan. Blatter X. 1911. : 212. (Auf dér Karte: 111.). 4. Kurza D o 1 i n k a, B a b i a Dolina. In dér Kurza Dolinka (Hükner-Gründchen) und Babia Dolina sind viele Zirbelkiefern in oberen Teile und auf dér östlichen Seite von 1180 M bis 1540 M. Von hier habé ich sie unlangst mitgeteilt. (Ung. Botan. Blátter X. 1911. : 346.) (Auf dér Karte: IV.) 5. Lamm ergr und (Jagnieca Dolina). In dem Lámmer- g r u n d — welcher von den Tálern KurzaDolinka und Babia Dolina durch den Goiy Vrch (1511) getrennt ist — auch auf dér rechten Seite bis herunter zűr grossen Felsenwand ebenso, wie auf dem mittleren Grat des «Lammergrundes» in dér Gegend des sich turmförmig emporhebenden G o i y Vrch (1511 M.) (Auf dér Karte: V.) 6. Schöne Zirben wachsen auf dem Grat, welcher sich zwi- schen dem «L a m m e r g r u n d » und dem «K I e i n e n K i r c h- h o f » befindet, und welcher von untén (von dér «P o d Kosza r y» Dolina — auf dér milit. Karte : Babinagrund) gesehen eine imposante pyramidenahnliche Gestalt (1463 Mj hat, auf dem sog. «Rakuszka T u r n i a». Hier, sowolil auf dér östlichen wal- digen, wie auch auf dér westlichen, unter den Felsen liegenden Seite. (Auf dér Karte: VI, VII.) b) Leiten oder Fleisc libánké (Jatki): 7. Grosser K i r c h h o f ( Wiel ki Koszar). lm Gr. Kire Il- ii of befinden sich kleinere Gruppén von Zirben in einer Meeres- höhe von 1300 — 1600 M, sowohl in dem machtigen, von steilen Felswanden umgebenen Tál, wie auf dem östlichen Grat und den sich auf dér westlichen Seite herabziehenden Felsen bis 1300 M herab. (Auf dér Karte: VIII.) 8. Gaffelsturm (Kopa túrnia oder Ivopa nad Jaworzynka). Auf dem Gaffelsturm 1610 M, und unter dem Gaffelsturm nach üstén gégén «P o d k o s z a r y» Dolina = Babinagrund von 1 370 M herauf und gégén den Podkosarisko. (Auf dér Karte : IX.) 9. Kempental (Kepy Dolina). lm Kémpental, auf den nördlictíen Auslaufer dér H i n térén Fleischbánke unter s. g. Ciosek (Ciask) von 1500 M bis 1360 M herab sehr ver- breitet. (Auf dér Karte: X.) B) Javorinaér Teil. a) M u r a n. 10. K 1 e i n e r M u r a n (Maiy Murán, Kopka). Auf dér nörd- lichen Seite und auf dem Gráf gégén die Konimauer (= Pferd- mauer, Kon) steken einige vereinzelte Stámme. (Auf dér Karte: XI.) Auf dér nördlichen Seite des KI. Muran’s steht ein grosser Baum, welchen mán schou von untén, aus dem Tál «Miedzy scienv» (= zwischen den Wanden) bemerken kann. Cca 1450 M. 11. Murán (Grosser Murán). Auf dem nördlichen Auslaufer, welcher zwischen «Miedzy scieny» und dem Nowy-Tal liegt, unter dem Absturz dér grossen Wand steht ein grosser Baum (a)y aucli am Grat stehen noch einige (b) grosse Zirben, 1600 M. (Auf dér Karte : XII.) b ) N o w y . 12. Yiele Zirben stehen auf dem Hohen-Nowy und zwar sowohl auf dem Grat, als auch auf den steilen Felswanden, ferner unter dér Wand. An dér westlichen, gégén das N o w y-T a 1 lie- genden Seite unter dér Felsenwand, reichen sie von 1340 M bis 1515 M herauf [auf dér Karte XIIIa)J; auf dem Grat ober dér dritten Höhle befinden sieh noch mehrere, auf dér senk- rechten Felsenwand beginnend und bis zum letzten untersten Wandteil 1440 M herabreichend. [Auf dér Karte XIII6)]. 1 3. Am Vorderen Nowy im « K a s e h m i r s c h 1 e p p», einer kühlen Schlucht. welche zwischen C árny und Maíy V r c h als Fortsetzung des Hawrantales liegt, sowohl in dér Schlucht, wie auf dem nördlichen Auslaufer des Nowy, zwischen den Fichten von 1400 M bis 1200 M. (Auf dér Karte: XIV.) c) Ha w r a n. 14. lm Hawrantal auf dér östlichen Seite dér Felswande vöm Holien-Xowy von c. 1650 M bis 1600 M herab (auf dér Karte: XV.) und auf dem Grat des Kleinen Hawran.s c. 1550 M bis 1500 M; sparlich. (Auf dér Karte: XVI.) d) J aworink a. 15. Auf dér J aworink a-W a n d (Jaworzynka) stehen viele Zirben, und zwar kommen einige vereinzelt gleicíi unter dér Wand zwischen den Fichten vor, in einer Höhe von 1240 M. 1265 M, 1390 M; an dér letzteren Stelle stehen 3 schöne Stamme [auf dér Karte : XVIIa)] ; oben, dem ganzen Grat entlang am Rande dér Felsenwiinde stehen auch viele Zirbelkiefern, welche von untén schon aus dér Férné dureh ihre dunklere Farbe in's Auge fallen. [Auf dér Karte: XYIIö/j. 45 e) G r e i n e r. 16. Auf dér «S c h r e d n i R e g i e 1». auf dem Grat, zwischen den Pelsentürmen 1400 M und unter dér Spitze auf dér nördlichen Seite 1300 M sparlich. (Auf dér Karte: XVIII.) 17. Auf dem nördlichen Auslaufer des Greiner’s, auf dem s. g. Kosciolek (= Kirchlein), auf Felsenspitzen c. 1440 M. sehon von dér «Zlebina polana» aus gesehen sehr auffallend. aueh sparlich. (Auf dér Karte : XIX.) 18. S eh a 11 vvand = Glosn a Skale. Auf dér nördlichen Seite stehen sehr viele Zirben, und zwar sowohl auf den senkrech- ten Felsen, wie auf dem Grat und unter dér Felswand, auf dem Grat zerstreut hie und da, auf dér Wand aber sehr viele. mach- tige Baume; unter dér Wand von 1500 M hinab bis 1350 M korú- mén viele Exemplare vor; an einigen Stellen bilden 8 — 10 Baume kleine Horste. (Auf dér Karte: XX.) 19. Opálon a Túrnia. Aueh auf diesem Berg habé ieh Zirben beobachtet. Seine senkrechte, kuppenförmige Felsenwand (— Gebrannte Wand) ist das obere Ende dér «Bednarski Regiek) — welclies zwischen den Wei sseifen Bac h und Kempental liegt. Unter dieser Wand und ober dér Quelle des Weisseifen-Bac hes (Rygliany) am rechten Ufer, sowie auf dér südlichen Seite unter dér Wand kommen die Zirben in einer Höhe von 1500 M, 1360 M und 1260 M vor. (Auf dér Karte: XXI.) In den BélaerKalkalpen liegt alsó dér h ö c li- ste Standort in einer Höhe von 1610 M auf dem Gaffelsturm, dér niedrigste: 11 00 M auf dér (-Lán- gén W a n d » ; i m Javorinaér T e i 1 aber dér h ö c h s t e Standort: 1 650 M auf dem Hohen-Nowy, gégén das Hawrantah dér niedrigste: 1200 M im Kaschmir- s c h l e p p. So sind die Standorte dér Zirbelkiefer in den Kalkalpen in einem schmalen Gtirtel verteilt dessen obere Grenze schon Prof. Dr. Pax im allgemeinen far die Karpathen festgestellt hat.10) Dér von Zirben gebildeteGürtel ist alsóim B é 1 a e r T e i 1 500 M, i m Javorinaér Teil 450 M b r e i t und liegt ü b e r a 1 1 im oberen Teil des K a 1 k z u g e s. Wenn ieh jetzt die Standorte dér Zirbelkiefer in Bezug auf die Frequenz ihres Vorkommens vergleiche, so kommt sie i n grösster Menge I. im Kaschmirschlepp, in dieser sehr kalten Schlucht, dann II. auf dér Se hall wand und III. auf dér nördlichen Seite dér J a h e n W a n d vor. 10) Grandzüge d. Pflanzenverbr. in d. Karp. I. Bd. : 126. 4ö Zum Schlusse will ich noch bemerken, was sich übrigens aueh aus dem Vergleich dér geologischen Unterlage mit dér Ver- breitung ergiebt, dass die Zirben liier hauptsáchlich auf Murán kaik vorkommen. Die Unterlage habé ich — durch die Güte des Herrns Prof. Fr. Dénes (Lőcse), wofür ich ihm auch hier meinen herzlichsten Dank ausspreche — aus dér Karte des her- vorragenden Werkes des heuer verstorbenen Wiener Professors: V. Uhug 1X) — bestimmt : Zifiern anf dér Karte Ortsname Meeres- höhe Forma- tion Unterlage i Lángé Wand 1400-1100 Kreidef. Murankalk = n Rotbaumgrund (Ala- basterhöhle) 1400—1420 (( « — m Jahe Leit 1230-1350 Triasf. Musclielkalk-Doloniit IV in oberem Teil dér Kurza Dolinka bis 1500 Kreidef. Neocom. Grauer Flecfeenmergel ci in unterem Teil dér Kurza Dől. u. Babia Dől. von 1500 herunter Triasf. Muschelkalk-Dolomit V dagnieea Dolina « (( « VI Rakuszka Túrnia 1463 Kreidef. Murankalk - VII « « 1300 Triasf. Muschelkalk-Dolomit VIII Wielki Koszar 13-1600 Kreidef. Murankalk IX Gaffelsturm 1370— L610 Triasf. Muschelkalk-Dolomit X Kempental 1500-1360 Kreidef. Murankalk XI Kleine Murau 1450 (( « = XII a Nördl. Ausláufer des Gr. Muran’s 1600 « « — XIT& C( (( 1600 « Neocom. Grauer Fleckenmergel cS XUIrt Holie-Nowy 1340—1515 « Murankalk XlIIfc (( (C 1500-1440 « « cs XIV Kaschmirsehlepp 12—1400 im oberen Teil « l< - im unteren Teil « Neocom. Grauer Fleckenmergel oS XV Holie-Nowy, Hawrantal 16 — 1650 (( Murankalk XVI Kleine Hawran 1550 — 1500 « « - XVII a—b Jaworinka-Wand 1240-1390 (( « > XVIII Schredni Régiéi 14—1300 Triasf. Muschelkalk-Dolomit XIX Greiner, Kosciolek c. 1440 Kreidef. Murankalk XX Greiner, Glosna Skale 1500—1350 « « XXI Kepy, Opalona Túrnia 1500-1260 « « “) Bau und Bild Österreichs. Wien und Leipzig 1903. III. Teil. Bau und Bild dér Kárpátén. Von V. Uhlig. p. 6ö1 — 911. Denksohriften d. kais. Akad. d. Wiss. math. — naturw. Classe, Bd. LXVIII. II. Taxus baccata. Bei dieser Gelegenlieit will ich noch einige Worte über die Verbreitung dér Eibe (Taxus baccata) in dér Tatra erwah- nen. Die Pflanze ist hier überhaupt sehr s e 1 1 e n ; 13 B. Kotula i3) teilt sie nur vöm Chocs und dér «Sucha Dolina14) mit. Aus den Bélaér und Javorinaér Kalkalpen ist sie noch in keinem botan. Werk erwáhnt. Nur mein Schwiegervater Dr \I. Greisiger sagt in einer kleinen Abhandlung, dass Taxus u. A. auch auf den steilen Wanden des Javorinkatales wachst.15) Dr. M. Greisiger hat sie aber dórt nicht gesammelt, nur von an dérén gehört, dass sie dórt auch vorkommt (mündliche Mitteilung). Cbrigens giebt es zwei Javorinkataler. Dieses seltene Nadelholz sammelte ich auf dér nördlichen, gégén «Miedzi scieny» liegenden Felsenwand dér Kic óra (auf dér milit. Spezialkarte : Guba Vrch) in einer Hőbe von 1152 M. Die Eibe wachst auch auf dér westlichen Felsenwand dér Kié óra in einer Höhe von 1100 M, aber an einer unzugang- lichen Stelle, ich habé sie auf dér Ivarte mit einem besonderen Zeichen versehen. Dér Fürst Hohenlohe’sche Jager, Hans Spitzer, dér mich begleitete, führte mich auf meine Frage. ob hier Eibe wachse, sogleich zu diesel' Pflanze, ausserdem hat er mir noch zwei Steilen genannt, wo Taxus vorkommt, u. zw. auf dér stei- len J a v o r i n k a-W and gégén Jaworowa Dolina und im Kaschmirschlepp, welche Schlucht sich unter dem Yorde- ren Nowy zwischen den Carny und Ma Ív Vrch bis zűr nacli Podspady führenden Landstrasse erstreckt. lm Kaschmir- schlepp (auf meiner Karte in dem mit XIY. bezeichneten Fleck) habén wir die Eibe gesucht. aber nicht finden können. Die Gegend, wo sie wachsen soll, habé ich auf dér Karte bezeichnet. Die Pflanze von Kié óra hat relatíve breitere und kiirzere Blatter, wie z. B. die aus «Lapis refugii» stammende Pflanze (légi 1911. 18. VI.). Die Taxus baccaia wachst auf beiden Standorten dér K i é o r a und im Kaschmirschlepp auf Murankalk, und in dér Ja- worowa Dolina auf dér Javorinka Vand ist die Unterlage : Hoch- tatrischer— Lias — Jurakaik. Zu meiner Karte muss ich noch einige Worte dér Erklarung hinzufíigen. Ich habé auf dieser nur zűr Orientirung un- bedingt Nötiges aufgenommen und alles weggelassen. was s t ö r e n d wirken könnte ; so sind die Schichtenlinien ganz, ia) Sagorski & Schneiuer t Flóra d. Centralkarp. II. : 571. 13) Rozmieszezenie róslin etc. : 418. 14) unter Biela Skala in dér Liptauer Tátra. 16) «Turisták Lapja» 1889. No. 2:2 d. Abdr. 48 die Grate, die Tliler mit Báchen zumeist weggelassen und nur einige zűr Orientiemng nötige aufgenommeu. Von dér Linie des Greiners und des Gaffelturmes lierauf musste ich im Masstabe dermilit. Kartel : 25.000 alles mit Hilfe dér milit Spezialkarte 1 : 75.000 und auf Grund eigener Aufnah- men selbsí zeichnen, da das Zarer Blatt im Masstabe von 1 : 25.000 nicht im Handel ist. Meine Zeichnung wurde dann verkleinert, so dass diese einem Masstabe von 1 : 50.000 entspricht. Von den Wegen und Steigen liabe ich nur den sicli dem K é m p e n t a 1 entlang ziebenden eingezeiclinet u. zvv. weil dieses Tál den Bélaer vöm Javorinaer Teil trennt. Bezüglich dér Nomenclatur bot mir, wie erwáhnt, neben meinen eigenen Erfahrungen das wertvolle Werk Dr. El.jasz- Radzikowski eine vviehtige Grundinge. Endlich halté ich es fíir meine angenehme Pflieht, dem Fiirst Hohenlohe’schen Giiterdirektor Árpád Kégel in Jávor in a auch hier meinen aufrichtigen Dank dafiir auszusprechen, dass er mir Erlaubnis und Führer zum Besuch dér Javorinaer Kalk- alpen gab ; ebenso meinen besten Dank den Jagern : Hans Spitzer, Josef Wernisc.h (Javorina) und Adolf Frank (Zár) tűr die oft sehr mühevolle Fübrung. Von den mitgebrachten Eiben und Zirbelkiefern habé ich Belegexemplare in den Herbarien des Ungarischen N a t i o- ual-Museums und des Herrn Dr. A. v. Degen niedergelegt. Lőcse, zűr XV-ten Jahreswende des Todetages Friedrich von Hazslinszky’s. Néhány ritka Cyperacea-ról Szepes vármegyében. Einige seltene Cyperaceen aus Zips. Von - ( Á’.vái iKly E. Gyula (Maros-Vásárhely.) Miután már a Tátravidékének beható kutatásával mivel- hogy sorsom elvezete onnan — fel kellett hagynom, feladatom kutatásaim eredményeit összefoglalóan előadni. Megelőzve ezt sürgősebbnek tartom, hogy különösen a Cyperacea család némely tagjáról mint e vidék különlegességeiről vagy épen újdonságairól az alábbi sorokban bővebben szóljak. Szepesvármegye északi részének s vele együtt a Magas- Tátrának nagyszerű Carex vegetatióját már többen ismertették, s épen ez a terület az, mely évröl-évre mind több és több kutatót vonz magához. Ezeknek daczára, hogy sikerült innen több, nem- csak e vidékre, hanem országunkra nézve is új fajt felfedezni csak bizonyítéka annak, hogy ezen, a Cyperacea-kn&k oly ked- vező vidék, az ő érdekes formatióival, még részben ismeretlen 49 zsombékos sphagnumos terepeivel, eldugott, csörgedező vizerecs- kéivel még nem egészen átkutatott, s az itt fürkésző botanikusnak még ezután is meglepő eredményt hozhat. Csak nemrég mutattam ki1) e vidékről két nevezetes Carex-et s most is alkalmam van igazolni ezen kincses területet, amidőn a következőkben a Tricho- phorum atrichum , Cobresia bipartita , Carex vulpinoidea, C. hor- deistichos és a C. pediformis-ról szólok. Trichophorum oliganthum (C. A. Mey.) Fritsch. Mielőtt e növényről való ismertetéseimet előadnám, szüksé- ges lesz nomenclaturájáról egyet s mást feleleveníteni. Legelőször Isolepis oligantha néven Íratott le: C. A. Mey in Mém. des sav. étrang I. (1825.) 197 — 198: később Seirpus alpinus néven írták le; Schleich in Gaud. FI. helv. I. (1828) p. 108, majd a Limnochloa genuszba osztották be: Rchb. FI. Germ. exc. (1830) p. 140, Pállá pedig Trichophorum atrichum névvel illette : Engler Bot. Jahr- biicher X. (1899) p. 296. Legutóbb Heleocharis alpina néven talál- juk a Cserey «Növényhatározó»-ban (1906. p. 109). PALLA-nak, ezen növény rokonsági köreire vonatkozó dolgoza- tait2) e lap szerkesztőjének szívessége folytán tanulmányozhattam és karöltve evvel feláztatott herbariumi anyagnak mikroszkopium- mal való vizsgálata megelevenítették tanulmányomat. Említett szerző munkálatai által felhozott s főleg boncztani jellegeken alapuló csoportosítások annyira feltűnők és természetesek, hogy azokat mellőznünk nem lehet. A csupán külső morphologiai jegye- ken alapuló elkülönítése avagy összevonása a Cyperacea genusok- nak inkább kényelmesebb eljárás, s korántsem vezet természetes csoportosításhoz s igénybevétele indíthat arra, hog\' oly külön- böző genusokat, mint Heleocharis , Trichophorum , Isolepis , Schoeno- plectus , Holoschoenus , Blysmus egyazon — « Seirpus » — nevezet alá vonjunk össze, mint azt újabban A. u. G. Synopsisukban, a meglévő értékes adatok daczára is tették. Felsorolt genusok, ha külső morphologiájuk mellett a belsőt is tekintetbe vesszük, nem tűrik meg az összevonást. A Trichophorum genus a tágabb értelmű Seirpus -tói is, — így tehát mindazon genusoktól, a melyeket sokszor a Seirpus nevezet alá vonnak megkülönböztethető, hogy az ehhez t rtozó fajoknak belső légjáratukat (Atemhöhle) alkotó ill. határoló sejtek belső felülete erősen megvastagodott, miáltal nagyon elütnek a ') Magy. Bot. Lapok. X. ('1911.) p. 78 — 76. 3) E. Pali. a : Zűr Kenntuis dér Gattung « Seirpus ■>. Engl. Bot. Jalirb. X. (1899.) p. 29S-301, et tab. No. XI. E. Pállá: Zűr Systematik dér Gattung Ei ionhorum. Bot. Zeit. 54. (1896). p. 141 — 158. et tab. No. V. — E. Pállá : Einige Bemerkungen über Trichophorum atrichum uml cae- spitosum. Berichte dér deutscheu Bot. Ges. XV. (1897.) p. 467 — 171. E. Pállá : Cyperaceen, in Hallier Wohlfarth Koeh’s Svnopsi.s paff. 2515—2566. 4 50 szomszédos sejtektől. A nagyon hasonló Heleocharis genustól (. Scirpus pr. p.) pedig azonnal megkülönböztethető, mert utóbbinak keresztmetszetén a ehlorophyllumos szöveten belül 4 — sok sejt- közötti csatorna szakítja meg a bél folytonosságát, míg a Tricho- phorum- nál egyetlen csatorna van, vagy egyáltalában nincs ilyen, hanem ennek helyét bél foglalja el. Természetesen megvan itt a megfelelő külső morphologiai különbségük is. A Scirpus alpinus néven ismert növénynek a Trichophorum genusba való sorolását egy dolog, t. i. a belső légrés (Atemhöhle) sejtvastagodása nem igazolja. A Trichophorum genusra ugyanis egyik legfontosabb jelleg az, hogy belső légrését alkotó sejtek fala erősen megvastagodott és azonnal feltűnő. Kitünően láttam ezt a herbariumi anyagból feláztatott Tr. alpinum- bán és Tr. austriacum- bán is. (Sirp. caespitosus pr. p.). A Ír. oliganthum-nál (= Scirpus alpinus) azonban a belső légrés sejtfala miben sem különbözik a ehlorophyllumos sejtekétől, s így nem is tűnik elő ezen sejtekből. Ennek figyelembe vétele mellett is a Trichophorum oliganthum szárának szerkezete anatómiailag sokkal messzébb áll akár a Scirpus , akár a Heleocharis genustól, semhogy őt ezekhez lehetne beosztani, ellenben legmegegyezőbb a Irichophorummal. Nem tartozik feladatomhoz, hogy a Trichophorum és rokon- sága között lévő külső és belső morphologiai viszonyokról beszél- jek, utalok itt Pállá munkálataira, amelyek alapján helyes, sőt szükséges, hogy ezen auctor nomenclaturáját kövessük és így a szóban lévő növényt a több szerző által használt Scirpus alpinus helyett a Pállá adta Trichophorum néven illessük, de már az ő species nevét prioritási elvből kifolyólag mellőznünk kell, s így helyes neve növényünknek a Trichophorum oliganthum (C. A. Mey) Fritsch lesz. Ez a szép növény eddig országunk legritkább növényei közé tartozott. Tudtommal biztosan először Simonkai közölte hazánk területéről, a Szepesváralja közelében lévő Sivabadráról.3) Két évvel később ugyancsak Simonkai közié1) a Kralován melletti lápról azon növény alapján, melyet neki Wetschky Missa gnadenfeldi botanikus küldött be. Ezen lelőhelyek később többek által említtettek, mint pld. maga Simonkai,5) Degen,6) Pax7) és Asch. und Grábn.0) által. Feltűnő mindezek között az, hogy korábbi adatok daczára A. und G. idézett helyen csak Kralován mellől 3) Magy. Orv. és Térni, vizsg. Vándorgy. XXV. (1890.) p. 428. és. Ö. B. Z. (1890.) p. 425. 4) Terin. Közi. (1892.) p. 51. és Pótfüzet. (1892.) p. 179., valamint Borbás az Ö. B. Z. (1892.) p. 144. 5) Matb. és Terin. közi. XXIV. (1891.) p. 625. és .Magy. Bot. Lapok (19U6.) p. 309. 6) Magy. Bot. Lapok. (190 L) p. 96. 7) GrundzUge d. Pflanzenverbr. I. (1898.) é? II. (1908.) több helyén. 8) A. u. G. Synopsis (1902 — 1904.) p. 301.) 51 közlik, míg a sivabradai előfordulásáról nincsen tudomásuk. A midőn ők az irodalmi adatokat figyelmen kívül hagyták, bizon3rára csak a legrégibb ismertetést vették tekintetbe, melyeknek szerzői a Baldóc és Szepes várai ja melletti Sivabradán termő növényt a Scirpus caespitosus-s&l tévesztették össze9) és ezen néven is közölték. Szepesböl először a Scirpus caespitosus nevet Genersich10) hozta forgalomba, állítván, hogy a Szepességben nedves helyeken terem. Az a nézetem, hogy Genersich a Trichophorum oligan- thum általam alább felsorolt szepesi lelőhelyeinek legalább egy részét ismerte. Ezt abból gondolom, hogy a Trichophorum oliganthum lelőhelyei a felső Szepességen tényleg nedves helye- ken, gyakran nedves rétekből előtörő apró szénsavas források körül, mésztufás helyeken vannak és Genersich az itt termő növényt — nem is lévén még akkor (t. i. 1798-ban) a Scirpus alpinus leírva és ismertetve11) — igen helyesen Scirpus caespitosus- nak minősítette. Ez alapon közié Neilreich12) is, később Kalch- brenner13) is, de utóbbi már fix helyről, t. i. a Sivabradáról említi Scirpus caespitosus-át. Hazslinszky14) is ily néven ismeré. Mindezen utóbbi közléseket elevenítik fel Sagorskj és Schneider15) és A. u. G.1(i) is munkáikban. Azonban a Scirpus caespitosus hazánkban sehol sem terem17) és így daczára a régi közléseknek legalább idáig a Szepességben sem találták meg, ennélfogva a nevezett auctorok ilynevű közlései alaptalanok és különösen ki kell emelnem ezt az újabb időben megjelent s közkézenforgó A. u. G. Synopsissal szemben, ahol Szepes váraljáról (Kirchdrauf) közlik. Ma már tudjuk, hogy ez az adat a Trichophorum oliyanthum-va vonatkozik. Simonkai volt tehát az első, ki helyreigazítja a szepesi ada- tot13) s ugyancsak ő egészíti ki a liptói adattal. E növénynek hazánkban való előfordulásáról mind ezideig csak azt tudjuk, hogy csak az említett két elszigetelt helyen, mint nagy ritkaság található. Minthogy én Szepesvármegye felső részének sokszori össze- járása által annak sok eldugott, vagy eddig nem ismertetett részeit is átkutathattam, meggyőződtem, hogy a Trichophorum oliganthum még több eddig ismeretlen helyen is terem s leleteim 9) Magam is először. 10) S. Genersich Flóra Scepusiensis elenchus . . . Leutschoviae (1798.) p. 73. Nr. 940. n) Először ismertettetett 18‘28-ban Gaudin fl. kelv.-ban (I. p. 108.) 12) Aufzahlung dér in. Ung. u. Slav . . . Wien. (1866.) p. 42. 13) Math. és térni közi. III. (1865 ) p. 99 — 125. >4) Magyarhon ed. növ. (1872.) p. 383. 15) Fl. Carp. Centr. Leipzig (1891.) II. p. 498. !5) Id. köt. p. 299. 17) Erről Dr. Dégen A. úr értesít. 18) Scherfel Aurkl is felemlíti a Scirpus cáespitosust (Szepes vm. eddig észlelt, ed. növ. jegyzéke. Felka 1888. p. 8.) de az is csak a Se. alpinusra vonatkozik, s herbai iumában is csak ez utóbbit láttam. arra a következtetésre vezettek, hogy e növény még más helye- ken is felfedezhető lesz a neki megfelelő termő helyeken. A Tricho- phorum oliganthum ugyanis — legalább a felvidéken úgy szerke- zeti, mint vegytani, valamint keletkezése tekintetében is azonos talajnemben szaporodik el ; olyan talajnem pedig a felvidéken több helyütt található. Külföldi szerzők szerint a Iricnphorum oliganthum magas hava- sokon 1800 — 3000 m. magasságban fordul elő, s hogy hazánkban alacsony völgyek fenekén lelhetjük, az Pax19) szerint onnan van, hogy itt a hajdani hidegebb korszakból mint reliotum maradt vissza. A hely Baldócz és Szepesváralja közelében, ahol e növény terem, egy mésztufa terület. A szénsavas forrás, melyből a mész- anyag lerakodott becslésen szerint mintegy 18 — 20 m. magas dombot épített s ezen nemcsak a tetőn, hanem oldalt is több helyen kGebb-nagyobb forrás fakad és ezek legtöbbjének vize a domb humuszába szívódik be s teszi táplálóvá azt a növények számára. Ezen beivódott víz nélkül a domb humusza parázs száraz maradna. A domb alján Sivabrada nevű kis fürdő van. A fürdő felőli domboldal forrásait elvezetik és csak a másik egyúttal északibb oldalon fakadó források vizei tartják nedvesen a talajt. Ezen utóbbi helyen él igen bő seregekben, tömött s nehezen bontható gyepet alkotva a Triehophorum oliganthum. A mésztufa határain kívül20) e növényt ott sehol sem találtam meg. Lássuk a kralováni termőhelyet. E hely a vasút és a Síp- hegy között van, a vasút felé lejt s az egész mocsaras terület, de a felső szikadtabb helyein több savanyú forrás van, amelyek- ből igen lassan mésztufa képződik s valamennyi forrás kisebb- nagyobb mésztufa dombtetőn bugyog, de a legnag}mbb domb legfeljebb csak 3 4 m. magas. Ezeknek a dombocskáknak lejtőin és körülöttük él a Trichophorum oliganthum , de észleléseim szerint sokkal kevesebb mennyiségben, mint a Sivabradán. Ezen termő- helyek természetének megismerésekor gyanítottam, hogy növé- 113 linknek még másutt is kell teremnie, minthogy ily mésztufás hely sok helyt van a vidéken. Kutatásaimat először is egy geologiailag is nevezetes törésvonalra irányítottam, t. i. Gánóeztól Csütörtökhelyig, amely törésvonal21) mentén az elmúló és kelet- kezőfélben lévő szénsavas forrásoknak légiója található. Az ered- mény itt igen meglepett. Gánóeztól kissé DK. felé irányuló egy kis völgyecske van, mely alig 3/4 km. hosszú és azután hirtelen D.-felé fordulva a Schlösschen-hegy alatt folyó Ganovszky patak ia) Id. mű I. p. 245. 20) Simonkai azonban a Sivabrada « vizenyős laposáról)) említi, de talán ö is magát a Sivabradát érti kitétele alatt, de nagyon lehetséges, hogy lennebb, közvetlen Baldóc melletti «vizenyős laposáról való az ő növénye, mert az ottani helyek inkább megfelelnek az idézett szavak értelmének, mint maga a Sivabsada dombja, s különben ott is van meszes savanyú vízferrás. al) A ((törésvonal') szót a geológiai értelemben használom, vagyis az a vonal ez az említett helyen, ahol hajdan vetődés és stilyedés történt. tágas völgyébe szakad. Ez a kis völgy ecske (felette van Hozelec község) szénsavas forrásokban gazdag és ezek apró mésztufa- dombokat már építettek, vagy részben vizük vízszintesen kérgezi be mésszel a föld szinét. Ez a terület sűrűn be van nőve kora tavasszal Trichophorum oliganthum-nva], de később júniusban a sík helyeken elöli a nagyobb fű s alig kaphatók meg érett termései. Scherfel Aurél a Gánócz környékére is vonatkozó közléseiben-2) e növényről semmit sem szól. 0 ha járt is ott ily korán, könnyen elnézhette, mert ott bár nagy területen tenyészik, de korántsem oly sűrű tömött gyepekben, mint a Sivabrada mésztufa dombon. Azonban Scherfel később (1890-ben) «Gánócz közvetlen közelében*)23) már szedte, mit a felkai «Tátra muzeum » herbáriumában őrzött példák igazolnak. Ezen említett völgyecskében egy vízerecske folydogál, mely a völgyecskével együtt szintén délfelé fordulván a Ganovszky patakba ömlik bele. Közvetlenül a beömlésnél, de az erecske bal- oldalán egy nagy kiterjedésű, savanyúvíz forrásokban bővelkedő mocsár van, mely májusban tengere a Primula farinosa- nak, július- ban pedig a Schoenoplectus Jabernaemontani-nak. Ez a nagy láp a vasútról terjedelmes szürke-barna kopár foltnak látszik, ép úgy, miként látszik a kralováni láp is. A szóban lévő lápon, a fellápok sphagnetumaihoz hasonló alakú apró mésztutas képződmények van- nak s ezeken vagy más apróbb dombocskákon szintén seregesen él a Trichophorum oliganthum. Ugyanitt a szénsavas forrásokról azt tapasztaltam, hogy ezek évenként változtatják kitörési helyeiket, a mennyiben itt-ott kiszáradnak s a következő évben máshol jelennek meg. A kiszáradt mészlerakodásból a Trichophorum eltűnik. A Trichophorum oliganthum-n ak valóban gyönyörű s termetes példáit szedtem azon mésztufa dombon, amely Primócz és Kissócz községek felett az országút mellett van. E domb bár széles, de alig 1 m. magas. Tetején forrás van, melynek lefolyása mentén mind- addig, míg a vize a talajban el nem oszlik, tömött gyepekben él a Trichophorum , egyebütt azonban sehol sem található. Különben ez a mésztufadomb forrása szolgáltatja úgy Kissócznak, mint Primócznak a kitűnő ivóvizet. Közvetlen közelében, neháuy lépés- nyire még két mésztufadomb van, melyek közül az egyik jóval nagyobb. A kisebb dombocska forrása teljesen elapadt s a dombon lévő humusz is teljesen szikár, száraz. A másik és egyúttal a legnagyobb domb tetejének mélyedésében igen kevés víz van állandóan, melyet a feltörő gáz alig mozgat, míg a másik forrás forró víz módjára bugyog a feltörő gázok miatt. De nem is folyik ki azon kevés vizű domb oldalán a legkevesebb víz sem, miért e domb is száraz szikár humuszszal bir. Nem is tudtam találni rajta sehol egyetlen Trichophorum- ot sem. 2í) Magy. Kárp. Egyl. Évk. VI. (1870.) p. 244, VII. (1880.) p. 299. és Vili. (1881.) p. 19(1. 2S) Ez a lelőhelyre vonatkozó eredeti német szöveg fordítása. 54 Végül még egy termőhelyét, ismertethetem e Irichophorum- nak azon dombvidéken («Hügelland»), mely a Poprád-folyó, a Schlösschen-hegy és a Ménhárdi-patak között terül el és amelyet Ság. et ScHNEiD.-ék oly keveset méltattak figyelemre. E lelőhely különösen azért nevezetes, mert köröskörül homokköves dombok ill. hegyek határolják s nincs itt geológiai törésvonal sem, így hát oda a mész a homokkő hegyoldalakból való kioldás útján juthat nagyobb mennyiségben. Matheócz és Szepesszombat között ömlik a Poprádba az említett dombvidékből eredő Grundlos Bach. Ha ennek ingoványos mocsarakkan bővelkedő medrét követjük felfelé, épen 2 km.-nyire a Poprádba ömléstől (kb. 679 m. magasságban) két ágból egyesül. Mi a délkeleti irányban a baloldali völgyet követjük, mely alig 1 km. hosszúság után kb. 690 m. magasra emelkedik és itt két ágú katlanban végződik, mely katlanok nagyon szelíd lejtővel emelkednek a környező s relatíve csekély magasságú hegytetőkbe. Ezen katlanok egyike délnyugat felé fordul felfelé s csakhamar egy ültetett Pinus silvestris erdőcske mellett ér véget, ahol egy nagyszerű mocsaras terület van igen gazdag sás vegatacióval.24) Nagy seregben él itt Cár ex Davalliana, dioica , rostrata, hirt a , gracilis, Goodenoughii, caespitosa , peraffinis , vagyis az előbbi kettő hybridje, valamint a vidéken ritka disticha. Alig van időnk az érdekes mocsári növényeket mind konstatálni, pl. a Menyanthes-t is, mert ellenálhatatlanul vonz a mocsár alsó szélén már rég fel- tűnt széles, mintegy P5 — 2 m. magas, szilire nézve a környezettől elütő szürke-barna domb. Meglepődve szemléljük rajta mint egy kis szigeten — a rengeteg Schoenejdectus Tabernaemontani-t és Schoenus ferrugineus-t Nem sokat kellett keresni, hogy a mérsékeltebben nedves helyeken a Irichophorum oliganthum is elő- kerüljön. A domb nagyon nedves természetű ; kifejezetten forrást nem észleltem rajta, de sokhelyt szivárog belőle a víz. Olyan moha itt nincs, mely ilyen dombszerű képződményt alkotna. Anyagának nagy része bizonyára mész. Ez a botanikailag igen érdekes terület, mely köröskörül szántóföldekkel van övezve, pontosan Késmárk- -Gánócz, Matheóc Ábrahámfalu, valamint Ménhard - Strázsa községek diagonáljainak keresztezésében fekszik. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a Triehophorujn oliganthum mésztartalmú források közelében olyan mésztalajon talál- ható, melyet a forrás nedvességgel mérsékelten állandóan táplál. Ha a forrás eltűnik, kiszárad, elpusztul a növény is. A szintén forrásmészből álló és a Sivabrada közelében lévő Drevenik-hegyen ezen okok miatt nem élhet meg, s nincs is ott, de bizonyára vegetált rajta, amikor hajdani forrásai működtek. Hasonló forrás 24) Az említett völgyek és katlanok, valamint az erdőcske is az 1 : 75.000 arányú «special» táborkari térképen jól vannak kitüntetve, de névtelenül. Ez a nagyszerű mocsár azonban egyáltalán nincs feltüntetve, de a lerajzolt erdő szög- leténél, északfelé azonnal feltalálható. i 5f mészkő a Gánócz - Filicz között emelkedő, de nagyrészt már elhordott Hradek-domb (=• Kessel-Berg) is, melyen, midőn forrása élt bizonyára szintén diszlett e kecses kis növényke. Trichophorum ólig ant hűm biztos honi lelőhelyei ezekután is még mindig csak Liptó és Szepes vármegyékre szorítkoznak és a következők : Kralováni-láp a Síp-hegy alatt ; — Gánócz és Hozelec községek alatti völgyecskében ; — Ganovszky patak balpartján lévő mocsár területén Filic községtől kb. 1 km.-re ; — Primócz és Kissóc községek mellett , szénsavas forrás mésztufadomb ján ; — Matheóc felett a Grundlos Bach felső végén; — Sivabrada mésztufa dombon Baldócz mellett. Valamennyi helyről igen szép herbariumi példáim vannak. Európában hazánkon kívül csak az Alpesek nyugati felében terem még. És pedig Francziaország területén a Nyugat- vagy Magasalpokban (Hautes Alpes) Savója és Dauphiné tartományok- ban ;26) Sveicz déli felében a Wallisi alpokban, valamint a hatá- ros olasz Alpesekben26 egészen az Engadin völgyig. Tirolban pedig csak a nyugati részén az Ortler csoportban St. Gertrud község mellől (Sulden.) ismeretes.27) Ez a kis növény tehát az Alpok keleti felét, így az összes központi és keleti Alpeseket átugorja és csak Magyarországon jelenik meg ismét. Hazai előfordulási körülményeit eléggé vázoltam. Az alpesi előfordulása egészen más. Nálunk e nővén}7 mésztufán s csekély tengerszínfeletti magasságban él. A legmagasabb előfordulása a Grundlos Bach felsővégén van s itt kb. 695 m. Ezután a lelő- helyek magasság szerint így következnek : Primócz 620 m., Gánócz völgy 615 m., Ganovszky-patak 605 m., Sivabrada 506 m. és legalacsonyabban Kralovánnál terem, hol lelőhelye kb. 445 m magasan fekszik. Ezekkel szemben az Alpokban ^havasi patakok kavicspadjain, köves legelőkön, a magas havasokon)) tenyészik,28) és a legalacso- nyabb hely, honnan közölték 1800 m.,20) de 3000 m. magasban is feltalálható.30) Európán kívül a Trichophorum oliganthum még az északamerikai Sziklás-hegységből (Rocky-Mountains) és Ázsia több havas vidéké- ről, jelesül Perzsiából, Mongolország nyugati részéből Dsungaria- ból és Szibériából31) ismeretes. A Trichophorum oliganthum-nak oly felette eltérő természetű termőhelyei miatt azt gondolnék, hogy ezeknek a termőhelyeknek 25) A. u. G. p. 301. 3liJ Hallier Wohlfarth Koch’s Synopsis d. Deutschen u. Schweizer Flóra, pag. 2530. 57) Berichte d. deutsch. Bott. Gesell. XV. (1897.) p. 467. -8) Schinz u. Keller : Fiora d. Schweiz (1909.) p. 78. -■>) Hall. AVohlf. Koch’s Syn. id. helyén. 30) Hall. Wohlf. Koch’s Syn. id. helyén. S1) A. u. G. p. 301. és K. Richter : Plaut. Buropeae (1890.) p. 139. 56 mineműsége szerint ha a növény külső alkotásában észrevehető különbségeket nem is fedeztünk fel, de bizonyára anatómiai constructiójuk mutat fel valamely eltérést. Én amennyire a rendelkezésemre álló eszközök segítségével tehettem, górcső alatt hasonlítottam össze a Sivabradáról, Grund- los-Bach forrásterületéről, Primócz és Kralován mellől eredő példányo- kat, alpesi példányokkal. Dk. Degen Árpád úr volt szives az Alpesek három különböző helyéről vizsgálatra átengedni példányokat. Ezek egyike Irichophorum austriacum-nak bizonyult, míg a másik kettő, — melyek Zermattról (Wallisi Alpok) és Col du Golibier (Hautes Alpes) valók, — valódi Trichophorum oliganthum volt. A hazai és alpesi példányok között szövettani tekintetben semmi figyelemre méltó eltérést nem láttam. Pállá szerint a Tr. oliganthum-, valamint az alpinum- nál is jellemző, — épen a germa- nicum és austriacum-m&\ szemben hogy edénynyalábjai nem érint- keznek a béllel, hanem belső oldalvégeiken chlorophyllumos szövet van s ez választja el az edénynyalábokat a béltől. Ez a chloro- phyllumos választék az alpesi példányoknál, bár régi gyiijtésűek, látszik, de ezeknél is idősebb edénynyalábok egynémelyike a zöld választék hiánya miatt érintkezik a béllel. A magyarhoni megvizsgált példányoknál hasonlóan láttam, hogy a kisebb edén}r nyalábok belső oldala chlorophyllumos szövettel érintkezik, míg a a régibb s fejlettebb edénynyalábok a zöld szövetet átnövik és a bélig érnek. Az alpesi példányok metszeteinek körvonala azonban sokkal hullámosabb, mint a magyar példányoké, azaz az edénynyalábok külső oldalaikkal a növény szárának felületét erősen kidomborít- ják, s ép ellenkezőleg az edénynyalábok közötti rész behorpad, miáltal külsőleg nézve is a szár mélyen rovátkolt. A hazai példá- nyoknál a szár kerülete csak nagyon gyengén hullámos. Hogy az alpesi példányok rovátkoltsága tényleg olyan nagyfokú, azt végleg megállapítani csak úgy lehet, ha frissebb példányokat sőt még inkább, ha élő anyagot vizsgálhatnánk meg. Egyébiránt az edénynyalábok szerkezete és elhelyezkedése teljesen megegyező minden példánynál. A belső légrés ép oly vékony falú és ép oly kevéssé tűnik elő a zöldszövet sejtjei közül a magyarföldi, mint az alpesi példányoknál. Az én meg- figyelésem szerint tehát az alpesi és honi példányok között lénye- ges különbség nincsen ; daczára tehát az igen nagyon különböző termőhelyeinek, az alpesi Irichophorum oliganthum-ok a hazaiakkal belső szerkezetük tekintetében is azonosak. Az említett geológiai törésvonalban még Szt.-András, Horka, Jánócz mellett is láttam régebben szénsavas forrásokat, de azokat közelről nem vizsgáltam meg. Efféle forrás, vagy legalább mész- tufalerakodás több helyt is van még, pl. Felsőzugónál, Tótfalu és Viborna közelében, Liptó-Teplánál, valamint Teplicska közelében a Királyhegy alatt. Mindezeri vagy más hasonló helyeken a Trichophorum oliganihum után kutatni érdemes dolog volna. Cobresia bipartita (All.) Dalia Tőrre. (Syn. Kobresia caricina Willd.) Országunkból mind ezideig csak a Bucsecsről va!a ismeretes. Legelőször F. Schur közölte innen,32) de Simonkai ezen adatot tévesen E/yna Bellardi-n&k vette.33) A legutóbbi években F. Hermán német botanikus újból megtalálta a Bucsecsen.34) Hazai botanikusaink közül Dr. Hegen A. szedte ugyancsak a Bucsecsen és pedig ennek Buksói nevű gerinczén, hol E'yna Béllardi és Carex rupestris társaságában terem. A Magas-Tátra galiczai részében, nagyon közel a Magyar határhoz, a Tengerszemtó (Meerauge, Czarny Staw) kifolyásánál Vrany Venczed két példányban találta s ezeket a felkai Tátrai Múzeumban őrzik. Vrany leletét először Ság. et Schneid. közölték.35) Dr. Filárszky Nándor úr értesített, hogy ő is szedte ott, én azonban a jelzett helyen hiába kerestem. A magyar Flórára nézve érdekes lesz előadnom, hog}7 a második honi lelőhelyét felfedez- tem a Szepesbélai mészhavasok gerinczén. Gyűjtöttem ugyanis 1910 július 30-án a «Hátsó mészárszék csúcsán» (Hintere Fleisch- bank, Jatki bielskie) kb. 2020 m. magasban több példányban, amelyeket herbáriumomon kívül még a Magy. Neaiz. Muzeum és Dk. Df.gen A. úr herbáriumai között osztottam szét. Carex vulpinoidea Rich. Gánócz vidékére utaztamban véletlenül pillantottam meg 1910 juh 15-én a vasút árkában több csoport magas növésú sást. Mivel ilyen előhaladt időben az ilyen termetű sások már régen elhullatták terméseiket a Poprádvölgyben, nagyon feltűnt e sás üdezöld sértetlen állapota. Csak annyi időm volt, hogy nehány szálat letéptem, s bármily idegenszerú is volt, nem értem rá vele részletesen foglalkozni. Csak az őszön vettem elő s ekkor tűnt ki, hogy ez bizony hazánk flórájára újdonság s bizonyára újabb- kori jövevény. Ügy A. u. Gr.,36) mint Kükenthal37) is írják, hogy a Carex vulpinoidea Európa némel}7 országában több helyt, mint jövevény lépett fel, s úgy látszik sok helyen meg is honosodik. Hazája Eszak-Amerika. Az 1911. évben pontosabb megítélését tűztem ki. Június 33) Emim Plánt. Transs. (1866.) p. 696. 3S) Emun. Pt. Transs. (1886.) p. 544. 34) Verh. v. Provinz. Brand. (1909.) p. 56. C) id. helyen p. 499. 3li) Id. helyen p. 43 — 44. 37j G. Kükenthal in A Engler. Regni veget, consp. IV. 20. p. 147. 58 végén virágzata egészen fejletlen s bontakozó félben lévő volt, úgyhogy gyűjtésre nem is volt alkalmas. Azután csak aug. 9-én kerestem fel, de élvezetükben ekkor valóban bő részem volt Egy kb. 15 m. hosszú helyen nagy tömegben voltak. A nyílt helyeken termők virágzata kissé rozsda szinti, de azok a példányok, amelyek a fűzfák között rejtőzködtek zöld virágzatúak voltak. Dacára, hogy már a nyár közepén túl voltunk, a növény terméseit, még nem érlelte meg teljesen, tehát ez a sásfaj még a védett síksá- gon is későn virító. Szintén gyűjtöttem belőle a Magyar Cyperacak vállalata számára. Úgy hiszem, hogy ha csak erőszakosan ki nem pusztítják, ott állandóan megtelepszik ezen sásfaj. Lelőhelye tehát : Kakaslomnicz mellett, a tátralomniczi vasút elágazásánál. Carex hordeistichos Vili. Ha az ország számos helyén e sás közönséges is, Szepes- vármegyéből kimutatni érdekes dolog. Első közlője e növénynek Szepesböl Haussknecht.38) Azt mondja ő ugyanis, hogy a Szepes- ségben a Poprádvölgyében egyenkint elszórva előfordul. Bővebben nem szól róla. Ezen adatra hivatkozik Neilreich39) is, közük Ság. et ScHN.-ék40) is. Minthogy utóbbiak személyesen kutattak a Poprád-völg3'ben s nem leltek sehol C. hordeistichost, bizonyára kétkedtek Haussknecht adatának helyességében, midőn hozzá a «\vo?» kérdést tették. Magam eléggé igyekeztem a Poprád-völgvé- ben előkeríteni e sást több éven keresztül, de nem sikerült. 1911 junius 5-én ráakadtam a Carex hordeistichos- ra, de nem szorosan s Poprád-völgy ben, hanem a Schlössclien áttörésénél, amely hely tehát már inkább a Hernád völgyéhez csatlakozik. Itt ugyanis Primúcz község és Sávnik vasúti megállóhely között a Spaninaj (693 m.) nevű hegyről egy rövid völgy ecske és csörge- dező vize szakad a Ganovszky-patakba. Ezen völgyecske vízere mentén jó darabig sok Carex hordeistichos- 1 találhatni. Bár a lege- lésző marha igen tapodja, rágja, mégis bőven tenyész. Ez a kis völgyecske különben meglehetősen eldugott helyen van, úgy hogy botanikus legfeljebb ide tévedhet, miként magam sem szándékosan jöttem ide. Szepes vármegyében tehát ez az egyetlen biztos lelőhelye.41) Carex pediformis C. A. Mey. var. rhizina (Blytt.) Kükenth. Magyarországból a tőalak gyanánt volt ismertetve. Legelő- ször Hazslinszky Frigyes gyűjtötte a Drevenik-hegyen Szepes- váralja mellett (Szepesolaszi közelében) és az irodalomban Dr. E. 38) ö. B. Z. (XIV.) 1864. p. 208. S£>) Id. helyen p. 39. 40) Id. helyen p. 519. *>) Scherfel is említi összeállításában (Id. helyen p. 8. Nr. 195.) persze csak lelőhely nélkül, ő is bizonyára a Haussknecht adatára támaszkodik. 59 Fenzl által közöltetett.42) Azután többször írtak ezen lelőhelyről, pl. Hazslinszky,43) Kalchbrenner,44) Pax.45) A legújabb keletű összefoglaló munkákban tehát az előadottak szerint helytelenül említik felfedezőjét és publikálóját. így A. u. G.46) helytelenül említi első közlőként Hazslinszkyt, mivel előtte már közölték ; ugyancsak itt A. u. G.-nél a közlés helyének czitálása is egészen helytelen. Kükenthal47) sem helyesen hozza kapcsolatba e növény- nyel Veselsky nevét, bár meglehet, hogy ennek gyűjtését tanul- mányozta, de ha azt minden megjegyzés nélkül illeszti a termő- helyhez, azt hihetnők, hogy Veselsky volna az első gyűjtője. Az ország ezen ritkaságát Kalchbrenner óta senki sem talál- ta, s miként Dr. Degen úr írta a Magyar Cyperacea-k számára gyűjtött küldeményem után «nem is számítottam, mert egyrészt nem voltam bizonyos abban, hogy termőhelyét ismét meglehet találni, másrészt pedig oly7 ritkának tartottam, hogy kedvező eset- ben is kellő mennyiségben való megtalálását sem tartottam való- színűnek)). Valóban Kalchbrenner részletes hely leírása oly meg- tévesztő, legalább is határozatlan, hogy három éven át kellett keresnem, míg megtaláltam. A Kalchbrenner említette kőbányák- tól kell még pár száz-métert oldalvást mennünk egy elhagyott keskeny utón be a lomberdőbe, míg egy völgyszerű nagy sziklás szakadékhoz érünk és mindjárt a szakadék bejáratánál leljük meg e sást. Ami az itteni elterjedését illeti, egészen megfelel Kalchbrenner ezen tudósításának : «egyébiránt ezen sás tanyája a Drevenik-hegyen egy körülbelül 200 lépésnyi hosszú és 20 lépés- nyi térre van szorítva azon sziklás lejtő közepén, mety Szepes- váralja felé néz». Ezen utóbbi kitétele azonban zavarba hozza a keresőt, mert itt minden lejtő a város felé néz. Miután tehát a dreveniki Carexet újólag megtaláltam, szüksé- gesnek látom, hogy róla egyet s mást a magyar botanikai iroda- lomban felelevenítsek. Mint ismeretes, a C. pediformis-i C. A. Meyer 1831-ben írta le és ábrázolta48) Kamcsatkából eredő példányok után. A kutatások későbbi során Európa területéről is előkerült e növény, melyet a botanikusok eleinte a kamcsatkai példán yokkal azonosnak hirdet- tek. Azonban Blytt, az E. Fries művében az európai növényt az eredeti C. pediformis-tól különbözőnek találván, meg is különböz- tette rhizodes néven.49) 42) Vehr. Zool. Bot. Ver. I. (1851..) p. 82. (Az ülést, a melyen a növényt bemutatták 1851. okt. 6-án tartották.) 43) Vehr. Zool. Bot. Ver. II. (1-52.) p. 109 és Ész. magy. vir. (1864.) p. 315. u) Vehr. Zool. Bot. Ver. III. (1853.) p. 134—135. és Magy. orv. és term. vizsg. inunk. XII. (1867.) p. 332 — 333. 45) 14. mű II. köt. p. 183. 4«) Id. mű p. 160. 4:) Id. mű p. 491. 48) Mém. Acad. St. Petersb. I. (1831.) p. 219. és tab. 10. fig. 2. 40) E. Fhies Nov. H. Suec. (1832 — 1842.) p. 58. BO Kükenthal a Caricoideaekre vonatkozó legújabb munkájában50) C. pediformis-t részletezvén, a tőalakon kívül még két varietast közöl. Kimutatja, hogy a C. pediformis tisztán ázsiai s főleg szibériai növény s Európában nem terem ; s az amit e néven Európából ismertettek más és Blytt értelmében ő is megkülön- böztette var. y) rhizina (Blytt) Kükenthal néven, rnetyet rajzbau is bemutat. Ekép közli ő az európai adatok között az egyetlen magyarországit is a szepes vármegyei Drevenik hegyről.51) Lássuk már most miben állanak a tőalak és a varietas főbb különbségei.52) pediformis (typ.) var. rhizina. rhizomája rövid vastag s rövi- den elágazó ; szára általában rövidebb, 10 — 30 cm. hosszú, levélhűvelyei sötétbarnák. a 9 füzérek egymáshoz köze- ledtek, vagy az alsók kissé távolodottak. rhizomája nagyon meghosszab- bodó, hosszú ágakkal; szára termetesebb, 30 — 45 cm. hosszú. levélhűvelyei sötét gesztenye- veresbe hajlók s rostokra köny- nyebben hasadók. a 5 füzérek egymástól távo- lodottak s különösen a hosszabb kocsányú alsók állanak távo- labban. Az 1911. május 21-én gyűjtött mintegy 51 példányát vizsgál- tam meg. amelyeknél a rhizoma alakja, a levélhüvelyek színe, valamint a füzérek állása is a rhizina leírásával egyezők ; azon- ban a szár termetéről mondottak nem illenek rá, miután a jelzett példányok szárának hossza 14 — 26 cm., pedig valamennyi csaknem egészen érett termésű s így nem is volt kilátás arra, hogy még ezután nőttek volna. Dr. Degen úr herbáriumában ugyancsak a Drevenikről való s Veselsky által 1856-ban éretten szedett példá- nyok 24—27 cm. hosszúak és a Kalchbrenner által szedett éret- len termésúek 17 — 20 cm. hosszúak. A hosszabb növésű szár a tápláló föld mineműségétől is függhet s némi részben esetleges- ség is, ezért a megkülönböztetésnél döntő fontossággal nem bírhat. A külföldi példányok között is találhatni apróbbakat, melyek különben a rhizina- nak felelnek meg. A kisebb termet daczára, a többi jelzett tulajdonságainál fogva nekünk is meg kell különböztetni a szepesi sást azon érte- lemben, miképen (id. helyen) KüKENTHÁL-nál találjuk. A Carex pediformis var, rhizina miatt a Drevenik-hegyet többször összejártam s érdekes tavaszi flórájában olyanokat is találtam, melyek onnan feljegyezve még nincsenek, s némelyeknek 5°) Id. mii pag. 490 — 491. 51) De ő a Dreveuiket tuiajdonképen nem említi, hanem azt írja, hogy a Szepesi alpok e sás lelőhelye. ‘) Ezen különbségi jellegek Kükenthal leírásából vannak véve. 61 ottani előjövetele meglep. A Drevenik maga nagyon érdekes és messziről feltűnő sziklás hegy. Különben már Hazslinpzky eléggé jellemezte e hegy különös alakját és eredetét.63) Teteje egy gyen- gén lejtős plató, melynek szélein a mészkő hatalmas darabokban válik le mindenütt. A leváló félben lévő darabok meredek falai szurdukokat vagy apró völgyecskéket alkotnak. Ilyen helyeken néhol kisebb-nagyobb barlangok vannak. Ezeknél, valamint a leszakadozott falak árnyékában bő zuzmó, moha, páfrány és egyéb hygrophyl s árnyék kedvelő növény tenyészik. Valóságos rom a plató széle köröskörül. E háromszögre emlékeztető hegy keleti oldalán valóságos völgy keletkezett a falak elhasadásából és sülyedéséből ; a víz eróziója ezt nem alkothatta, mert itt minden kő, fal, oly sima törésű és szögletes, mintha csak a minap hasad- tak volna széjjel. Dr. Győrffy szerint ezt a völgyecskét Paradicsom völgynek nevezik. A Drevenik délnyugati sarkát erdő veszi körül, melynek nagy része ültetett erdei fenyő, másrésze lomberdő. Én e hegyet áprilistól junius végéig látogattam meg több Ízben, s a következők- ben előadom saját gyűjtésem alapján, milyen növények virulnak rajta ez időtájban.64) A Drevenik tavaszi flórája: Cynanchum vincetoxicum (L.) Inula hívta L. Senecio campester (Retz.) D. C. R. Br. Symphytum tuberosum L. Pulmonaria montana Lej. Nonnea pulla (L.) D. C. Myosotis stricta Lk. « aurantiacus [ Hppe.) D.C. Arahis arenosa Scop. Arahis hirsuta (L.) Scop. Barbarea vulgáris R. Br. Draba nemorosa L. « silvatica Hoffm. Cerinthe minor L. Cynoglossum officináié L. Sambucus Ebulus L. « verna L. CapsellaBursa pastoris (L.)Mnch. Biscutella alpestris W. K. Campanula rotundifolia L. Lunaria rediviva L. Ályssum montanum L. « racemosus L. Evonymus verrucosus Scop. Helianthemum obscurum Pf.rs. « rupifragum Kern. « calycinum L. Crepis praemorsa (L.) Tsch. Carlina vulgáris (tavalyi szár). Taraxacum corniculatum (Kit.) « Arduini Fritsch. Carex montana L. « caryophyllea Lat. « humitis Leyss. « digitata L. « pediformis var. rhizina D. C. Taraxacum officináié Wigg. Centaurea mollis W. K. Scorzonera purpurea L. Antennaria dioica (L.) Gártn. (Blytt) Kük. Carex Michelii Hőst. M) Vert. Zool. Bot. Ver. II. (1852.) p. 109. H) A családok ABC sorrendje szerint. Arenaria serpyllifolia L. Dianthus Carthusianorum L. Mercurialis perennis L. Euphorbia Cyparissias L. « polychroma Kern. « angulata Jacq. Geránium phaeum L. « Robertianum L. Sí ipa Joannis Cél. Avena pubescens Huds. Sesleria varia (Jacq) Wettst. Luzula campestris (L.) D. C. Ihymus lanuginosus Mill. « collinus M. B. Glechoma hirsuta W. K. « hederacea L. Salvia pratensis L. Dracocephalum austriacum L. Lamium luteum (Huds.) Krock. « album L. « maculatum L. Aj uya reptans L. « genevensis L. Orobus vernus L. Genista tinctoria L. Cytisus ratisbonensis Schaeff. Astragalus danicus Retz. Hippocrepis comosa L. Convallaria majális L. Paris quadrifolia L. Polygonatum multi flórian (L.) All. Polygonatum officinale All. Lavatera thuringiaca L. Chelidonium május L. Fumaria Vaillantii Lois. Papaver Rhoeas L. Pinus silvestris L. Juniperus communis L. Primula officinalis (L.) Hill. « elatior (L.) Hill. Polygala major Jacq. « comosa Schkuhr. Phegoptems Robertiana (Hoffm.) A. Bk. Cystopleris fragilis (L.) Bern. Aspidium Filix más Sw. Asplenium Trichomunes L. « Ruta muraria L. Aquilegia vulgáris L. Anemone silvestris L. Clematis recta L. Pulsatüla styriaca Pritzel. Hepatica triloba Chain. « triloba var. rhatica Brügg. Ran unculus Hornschuchii H ppe. « bulbosus L. Sorbus Ária (L.) Cr. Cotoneaster integermma Med. Potentilla rubens (Cr.) Zimm. « arenaria Bork. « ólba L. Fragaria vesca L. « viridis Duch. Prunus Padus L. « Mahal eb L. « spinosa L. Spiraea média Sc.hw. Asperula glauca (L.) Bess. « tinctoria L. Sálix caprea L. Ribes Grossularia L. Saxifraga tridactylites L. Verbascum Lychnitis L. Yeronica austriaca L. « Chamaedrys L. « serpyllifolia L. « arvensis L. Staphylea pinnata L. Valeriána tripteris L. « officinalis L. Viola silvestris Lám. « mirabilis L. « arenaria D. C. Tilia. ulmifolia Scop. Végezetül kötelésségem hálásan megköszöni Dr. Degex Árpád úrnak szívességét, hogy dolgozatom készítésekor könyvekkel és herbariumi anyaggal nagy segítségemre volt ; úgyszintén köszönöm 63 Dr. Javorka Sándor úrnak, hogy a szétszórt irodalmi adatok összegyűjtésében oly szivesen támogatott. 1. Verf. bringt den Nachweis, dass dér Scirpus alpinus dér ungar. Aut oren auf Grund dér P ALLA'schen Arbeiten dér Gattung Trichophorum zuzuzáhlen ist und den Namen T. oliganthum zu führen hat, und dass die ungarische Pflanze in allén ihren Merk- malen — die anatomischen nicht ausgenommen — mit dér Pflanze dér Schweizer und dér französischen Hochalpen vollkommen über- einstimmt. « Scirpus caespitosus» dér ungarischen Autoren bezieht sich ausnahmslos auf diese Art. Sodann stellt dér Verf. die bisher in Ungarn bekannt gewordenen Standorte dieser seltenen Pflanze (allé aus den Komitaten Liptó und Szepes) zusammen und ver- öffentlicht neue : Tál des Ganovszki-Baches unter dem Schlösschen ; dann auf einem Kalktuffhtigel ober Primócz und Kissócz, endlicli im Hüggelland zwischen dem Poprádflusse dem Schlösschen und dem Menhard-Bach. Es ist auffallend. dass sich allé ungarischen Standorte dieser Pflanze auf feuchtem Kalktuff befinden, dér sich um die kohlensaureháltigen Quellén bildet ; sobald dieser Tuff austrocknet, verschwindet auch das Trichophorum. 2. Verf. hat Cohresia hipartita , eine dér seltensten Pflanzen dér Karpathen, welche aus dér Tátra nur von einem einzigen Standorte bekannt war, auf dér «Hinteren Fleischbanka dér Bélaer Ivalkalpen in einer Hőbe von c. 2120 M. entdeckt. 3. Carex vulpinoidea Rich. fand dér Verf. zahlreich am Fusse dér Hohen Tátra bei Kakaslomnicz. Wahrscheinlich ein- gescbleppt; ferner 4. Carex hordeistichos Vill. bei dem Durclibruch niichst dem Schlösschen. Für das Komitat Szepes zuerst von Haussknecht angegeben, war diese Pflanze lángé Zeit nicht wiedergefunden ; auch Ság. u. Schneider war kein sicherer Standort bekannt. 5. Carex pediformis C. A. Mey. vöm Berg Drevenyik ober Szepes váralj a, wo diese Art (an ihrem bisher einzigen ungarischen Standorte) von F. Hazslinszky entdeckt worden, gehört nach den Studien des Verf., dér diesen Standort wieder aufgefunden hat, zűr var. rhizina (Blytt) Kiilcenthal. 64 Bryologiai adatok a Magas-Tatra Flórájához. Bryologische Beitráge zűr Flóra dér Hohen-Tátra. XI. közlemény — Mitteilung. (Cum 10 tiguris in tabula V.) Auctore : 1. Gyorffy (Lőcse ) Molendoae Sendtnerianae transiens ad Mól. Hornschuchianam : n o v. v a r. Liniprichtii. Caespites: 36 cm— 42, 6 — 7*8— 8‘5 cm longi. Ha- bitus huius plantae idem, qui Sendtnerianae. Forma f o 1 i o r u m t a 1 i s, q u a 1 i s Sendtnerianae e t q u i d e m lineari-lanceolata, non subulata, t o t o a m b i t u i n t e g e r r i m a. Fólia: 3-90 mm —4 29 — 4'48 — 550 mm 1 o n g a ; i n f r a : 468 u. — 585 — 595 u., média parte: 312 y. — 321 a lat a. Costa, dorso valde prominens, infra 117 (z, média parte: 97 y. 1 a t a, in b a s i p 1 u s m i n u s depressa. Structur a costae eadem, q u a m Mól. Hornschu- ckiana demonstrat: in parte média 7 — 8 -9 «d u c e s» stratisbinis, térni s, rarius quate mis cellularum liberorum utrimque o b t e c t a e inveniuntur; costa ipsa utrimque cellulis numerosis epidermidis o b t e c t a. Haec v a r i e t a s difiért a M. Sendtneriana : a) s tatura crassiore, ,3) foliis longioribus et y) structur a costae; ab Hornschuchiana : x) h a b i t u et p) forma foliorum. Médium t e n e t i t a q u e 1 o c u m i n t e r Sendtnerianam <0 Hornsch uchianam. Plantam hanc pulcherrimam primum detexit div. K. G. Lim- pkicht anno 1874, 14. Juli in Hungária septentrionali in Al- pibus Javorinaensibus montium Magas-Tátra (Tátráé Magnae), et quidem ad cavernas calcareas montis Nowy in tractu Podspady. Exemplaria iusunt in herbario ill. ac doct. doni. Dris A. de Degen (Budapest). V a r i e t a s haec nova in honorem meritissimi viri, beatae memóriáé K. Gustavii Limpricht dicata. Ipse légi varietatem lianc locis numerosis in Alpibus Javo- rinaensibus et Bélaensibus montium Tatraensium ; praeterea vidi exemplaria in H e r b. M onacensi lég. Molendo inque Herbariis ill. ac. doct. dóm. Julii Baumgartner et Professoris Mndobo- nensis Dris. Y. Schiffxer, lég. J. Baumgartner. 65 Unsere Pflanze sieht dér Mól. Sendtneriana áhnlich, nur ist sie v i e 1 g r ö s s e r und robuster. Die Lichtform (fo. plantae lucigenae) ist compact, bráunlich, die obersten Blattéi* sind dun- kelgriin ; die Schattenform (fo. plantae lucifugae) ist lockerer, die obersten Blattéi* sind freudig-griin und bilden eine breitere grüne Zone, untén sind die Rasen hellbraun. Die Stengelblátter sind lineal-lanzettlieh, gégén die Spitze allmáhiig verschmalert, untén aber etwas verbreitert (Taf. I. Fig. 1 — 3). Dér obere Teil dér Lamina ist rinnig ; dér Rand ist hie und da ein wenig gewellt (Taf. I. Fig. 1 — 3). Die Blattéi* sind sehr láng, (3*90 — 5*50 ram. láng.) Das ist eine auffallende Lángé ; die Stengelblátter dér Grundform von Sendtneriana messen nam- lich an Lángé höchstens 3*12 mm. Dér Unterschied in dér Lángé ist. auf Taf. 1. Fig. 4 — 5 ersichtlich, auf welcher auch zwei Stengelblátter des Typus Sendtneriana abgebildet sind. Ausser in dér Lángé weicht aber diese Varietát aucli in dér Struetur dér Blátter vöm Typus stark ab. Beim Typus wölbt sich dér Blattnerv gégén die Unterseite rundlich bervor, die Zahl dér Leitparenchymzellen (— - Deuter) am untersten Teil des Blattes betrágt höchstens : 5 — 6. Bei dér var. Limprichtii ist dér Blattnerv im unteren Teil des Blattes sehr breit (Taf. I. Fig. 6—7) und jenen von Hornschuchiana sehr áhnlich; die Zahl dér Leitparenchymzellen ist: 7 — 8-9! Die zwei-mehrschichtigen Stereombánder (Taf. I. Fig. 6:4, 6) sind stark entwickelt, besonders stark das untere Stereomband (6), deshalb ist dér Blattnerv gégén die Blattunterseite auch stark emporgewölbt. lm untersten Teil des Blattes (Taf. I. Fig. 7 : 4) bedeckt das obere Stereomband die «Deuter» nicht immer in dér ganzen Breite;es ist oft nur mit einigen Zellen vertreten. Die 9 (Taf. L Fig. 8) und S (Taf. Fig. 9 — 10) Bliitensprosse habén eine áhnliche Gestalt, wie jene dér Sendtneriana , sie sind nur etwas s t á r k e r entwickelt. Zwischen 9 und S Rasen finden sich keine wesentliche Unterschiede. Die var. Limprichtii weist alsó in ilirer Struktur dér Hornschuchiana áh n 1 i ebe Verháltnisse auf ; nur hat ersteie einen an dér Unterseite stárker emporgewölbten Blattnerv. I m iibrigen, insbesonders imHabitus gleichtsieder Sendtneriana. Die var . Limprichtii ist alsó eine Übergangsform zwischen Mól. Sendtneriana und Hornschuchiana; ich hatte auch Gelegenheit in dér Hohen-Tátra Friichte diesel* Varietát zu sám- liiéin. Die var. Limprichtii ist oft auch mit Hymenostylium cur- virostre vergesellschaftet und zwar am Rande dér Rasen. welche zum Teile schon auf den Kalkfelsen lagern. K. G. Limpricht hat schon in seinem bekannten Werk (I. Bnd. 240) eine Fönn erwáhnt, welche dér Hornschuchiana nalie 5 steht ; sie soll zu Eliren dieses verdienstvollen Bryologen nacli ihm benannt sein. Mit Molendo’s var. minus — als Übergangsform — hat sie niclits zu tun. leli werde diese Varietat in meinem monographischen Ver- sucli iiber die Molendoen* (Tentamen monographiae generis Molen- doae) eingeliender beschreiben und dórt auch ilire verwandschaftli- chen Beziehungen zu den anderen Formen klar stellen. Ich liabe diese Varietat, welche ich in meinem Manuscripte schon i. J. 1909 beschrieben liabe, bisher schon einer Anzahl von Bry ologen mitgeteilt. Um sie aber auch einem weiteren Ivreise zuganglich zu machen, wurde sie auch für das weit verbreitete, schöne Exsiccatenwerk Dr. Bauer’s (Smichow) « Musci europaei ex- siccatin vöm Standorte an dér grossen Iiühie des Hőben Nowy (1560 M.) eingesammelt. Lőcse, am CXIII.-ten Jahreswechsel des Todestages von J. Hedwig. Ei'klárung dér Tafel No. V. var. Limprichtii: (Standort : Hohe-Tátra, Javorinaer Kalkalpen : Hohe-Nowy.) Fig. 1 — 3: Stengelblatter in feuchtem Zustande ; die lineal- lanzettlichen Blátter sind am Rande hie und da wellenförmig ge- bogen. am oberen Teile rinnig. — 16/1. Fig. 6 : Blattquerschnitt aus dem unteren Teile des Blattes ; 1 = Blattlaminazellen, 2 = Bauchzellen o. obere-, 3 = Rücken- zellen o. untere Epidermis, 4 = oberes Stereomband, 5 == Leit- parenchymzellen die s. g. «Deuter», 6 = unteres Stereom- band. — 215/1. Fig. 7 : Blattquerschnitt aus dem untersten Teil des Blat- tes; 1 = Blattlaminazellen, 2 = Bauchzellen, 3 = Rückenzellen, 4 = schwach entwickeltes oberes-, 6 = unteres Stereomband, 5 Leitparencliymzellen. — 215/1. Fig: 8: Ein 9 Blütenspross in feuchtem Zustande. — 16/1. Fig. 9—10: Mannliche Blütensprosse eines 3 Rasen, in feuchtem Zustande. — 16/1. Mól. Sendtneriana. Typus : (Standort : Hohe-Tátra, Bélaer Kalkalpen, Eisernes Tor.) F i g. 4—5 : Stengelblatter in feuchtem Zustande (zum Ver- gleich.) — 16/1. * Zum Zwecke dér Vervollstandigung meiner Stúdió — bisher habé ich das Matériái von 53 Herbarien untersucht — ist die Revision eines noch grösseren Materiales nötig. Ich wende mich deshalb an dieser Stelle an allé Facligenossen mit dem Ersuchen, mir ihr Materiül an Molendoa- Arten bchufs Untersuchung leihweise zu überlassen. 67 Az Allium strictum Schrad. hazánk flórájában. Die Entdeckung dér Allium strictum Schrad. in Ungarn. Von- ( Hyárády E. Gyula (Maros-Vásárhely). Egy gyei megszaporítom hazánk flórájában ismert növények faj- számát, amikor jelentem, hogy ezt a szép hagymát felfedeztem Szepes vármegyében. Ahol a Ganovszky-patak, valamint a kassa- oderbergi vasút is átszelik a werfeni palából épült Schlösschen hegyet, tehát a tulajdonképeni Schlösschen végével szemközt fekvő s a patak balján elterülő Spanihaj nevű (693 m. magas) hegy sziklái rejtegetik maguk között a ritkaságot. A hegytetőt borító füves gyepet kora tavasztól kopaszra legeltetik; ezt még évek előtt látva, sohase tartottam érdemesnek az átkutatását. A Carex hordeistichos itteni meglelése azonban felköltötte érdeklődésemet és a kopár, itt-ott kiálló meredek s vörösbarna sziklafalakat átvizsgálván, nem várt érdekességek is okoztak örömet. A sziklás lejtőn közönséges a Sempervivum soboliferum SiMs., Saxifraga Aizoon (Zombor). A következőkben a Drsnica selo környékéu, Medveden, Ca- bulja planinán (VK. Vlajna, Osljar, Medalevo Brdo, Lede- nica potok) tett 4 napi (1910. aug. 1 — 5), valamint boszniai kirándulásaimnak eredményét közlöm. Ezen begy, növény- világára Dr. Decen Árpád egy. m. tanár ur hívta fel figyelme- met. Ezért, valamint a *-gal jelzett növények meghatározá- sáért fogadja ez úton is hálás köszönetemet ; köszönettel tar- tozom még Dr. Janchen Erwin lm Beifolgenden zable ich jene Pflanzen auf, die ich in dér Umgebung von Drsnica Selo, auf dem Medved, Ca- bulja-Planina (VK. Vlajna, Osljar, Medalevo Brdo, Lede- nica Potok) wahrend eines 4-tágigen Ausfluges (1 — 5. Aug. 1910) beobachtet habé, ferner einige andere, welche ich wahrend meiner früheren Ex- cursionen in Bosnien und dér Herzegovina gefunden úabe. Auf die reiche Flóra dér Ca- bulja-Planina hat mich Herr Dr. A. v. Degen aufmerksam gemaeht ; ieh bin ihm hierfür, sowie fíir die Bestimmung dér mit einem * bezeichneten Ar- ién zu grossem Danke ver- píiichtet. Zugleich spreche ich Herrn Privatdocenten Dr. Er- win Janchen in Wien ftir die Bestimmung dér von mir ge- sammelten Helianthemum- Ar- ten meinen besten Dank aus. Embryophyta asiphonagama. Cystopteris fragilis (L.) Bernh. H. Medvéd. Cabulja: Osljar. A ephi ódium b ilix más (L.) Rich. H. Cabulja: Lednicapotok. A^ rigidum (Hoff.m ) Desv. H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna. Poly stich um lobatum (Huds.) Presl. H. Cabulja: Lednica- potok. P. Lonchitis (L.) Roth. H. Medved. Asplenium fissum Kit. H. Medved. Cabulja : Osljar. A. ruta muraria L. Ugyanott. (=Ebenda). Embryophyta siphonogama. Stipa eriocaulis Borb. H. Medved. *Phleum Bertolonii DC. H. Drsnica selo. Lasiagrastis Calamagrostis (L.) LK. H. Cabulja : Lednicapotok. Avenastrum Biavii (Aschers et JankJ Aschers. H. Cabulja : Osljar. Sesleria tenuifolia Schrad. H. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar Medved. J * J ’ S. tenuifolia Schrad f. leptophylla Beck. H. Cabulja planina: Osljar. S. cylindrica DC. H. Cabulja : VK. Vlajna, Osljar. Koeleria splendens Presl. H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna, Oslj ar. Meliéa ciliata L. Ugyanott. 'Dactylis hyspanica Roth. H. Drsnica selo. Cynosurus echinatus L. Ugyanott. Poa alpina L. H. Medved^. "Cabulja : VK. Vlajna, Osljar. P. subalpina Schur. H. Cabulja planina: VK. Vlajna. P nemoralis L. H. Medved. Cabulja : VK. Vlajna, Lednica- potok. Festuca pratensis L. H. Drsnica selo. F. pungens Kit. H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar, Lednica-potok. Vulpia myurus (L.) Gmel. H. Drnica selo. Seleropoa ngida (L.) Gris. H. Drsnica selo. Bromus Borbásii íHack). H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna. úrnak, a wieni egyetem magán- tanárának is azért, hogy He- lianth em um- j aimat megli at á - rozta 73 B. racemiferus Borb. H. Medved. Cabulja planina. B. reptans Borb. Ugj^anott. B. arvensis L. H. Medved. Carex laevis Kit. H. Medved. *C. Leersii F. Schultz H.v Cabulja planina. Luzula campestris L. H. Cabulja : VK. Vlajna. Cólchicum autumnale h. Ugyanott. *C. Kochii Parl. H. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar. Anthericum ramosum L. H. Medved. Allium saxatile M. B. H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna. A. flavum L. H. Drsnica selo. Lilium Cattaniae Vis. H. Cabulja: VK. Vlajna, Lednica- potok. Erythronium dens canis L. Ugyanott. Ornithogaluvi pyrenaicum L. H. Medved. Cabulja: Osljar. Muscari botryoides (L.) Mill. H. Cabulja : VK. Vlajna. Polygonatum verticillatum (L.) Áll. Ugyanott. Paris quadrifolia L. Ugyanott. Thesium Parnassi DC. H. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar. Chenopodium bonus Henricus L. H. Cabuljr: VK. Vlajna. Rumex crispus L. Ugyanott. B. Acetosélla L. Ugyanott. R. triangularis DC. H. Cabulja : VK. Vlajna. Polygonum bistorta L. Legelőkön a Cabulja planinán. Silene venosa (Gilib) Aschers. H. Lednica potok. S. marginata Kit. H. Medved. Cabulja: Osljar. S. Saxifraqa L. H. Cabulja : Osljar. Reliosperma pusillum W. et K. f. piloso-viscidum Vis. H. Ca- bulja: VK. Vlajna, Osljar, Ledenica-potok. H. Retzdorffianum Maly. H. Cabulja: Ledenica-potok. Drypis spinosa L. Ugyanott. Tunica Saxifraga (L.) Scop. H. Medved. *Dianthus tergestinus (Rchb) Kern. H. Drsnica selo. D. integer Vis. H. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar, Ledenica- potok. Stéllaria graminea L. H. Drsnica. S. nemorosa L. H. Ledenica-potok. Cerastium grandikor um W. et K. H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar. C. lanigerum Clem. H. Cabulja: VK. Vlajna, OSljar. Sagina Linnaei Presl. H. Cabulja: VK. Vlajna. Alsine liniftnra L. fil. Ugyanott. A. verna (L.) Wahl. Ugyanott. A. Gerardi (Willd) M. et K. Ugyanott. A. qracilis W. et K. H. Medved. Cabulja: Osljar. Arenaria serpyliifolia L. H.vMedved. Cabulja planina. Moehringia muscosa L. H. Cabulja: Ledenica-potok. 74 Paronychia Kapela (Hacq.) Kern. H. Medved. Cabulja planina. * Herniaria glabra L. Ugyanott. Scleranthus annuus L. Ugyanott. Aquilegia Sternbergii Haenke. H. Cabulja: Ledenica-potok. Clematis recta L. Ugyanott. Ranunculus scutatus W. et K. H. Medved. R. lateriflorus DC. B. Dervent. R. sardous Cr. Ugyanott.^ R. montanus Willd. H. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar. R. carinthiacus Hoppé. Ugyanott. v Thalictrum aquilegifólium L. H. Cabulja: Ledenica potok. Th. velebiticum Deg. ined. H. Cabulja: VK. Vlajna. *Corydalis ochroleuca Koch. H. Cabulja: Ledenica-potok. Coronopus procumbens Gilib. B. Dervent. Biscutella alpestris W. et K. H. Cabulja: VK. Vlajna. Iberis serrulata Vis. H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna. Aethionema saxatile (L.) R. Br. H. Medved. Thlaspi aUiaceum L. B.v Dervent. Th. praecox Wulf. H. Cabulja: VK. Vlajna. Kernera saxati/is (L.)vReichb. Ugyanott. *Peltaria alliacea L. Cabulja: Medalevo Brdo. Rasturtium lippizen.se (Wulf) Reichb. H. Cabulja: Medalevo Brdo, VK. Vlajna. Cardamine croatica Sch. N. K. H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna, OSljar, Ledenica-potok. v *C. carnosa W. et K. H. Cabulja: VK. Vlajna (1600 m.). C. enneaphyUos (L.) Cr. H. Cabulja: Ledenica-potok. C. bulbifera (L.) Cr. H. Cabulja: Medalevo Brdo. Draba verna L. H. Cabulja planina. D. elonyata Hőst. H. Cabulja: VK. Vlajna, Ledenica-potok. Aubrietia croatica Sch. N. K. H. Medved. Cabulja, Ledenica- potok. Arabis turrita L. H. Medved : Cabuljaj Medalevo Brdo. A. alpina L. f. denudata Beck. H. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar, Medalevo Brdo. A. hirsuta (L.) Scop. H. Cabulja: Medalevo Brdo, Ledenica- potok. A. Scopoliana Boiss. H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna. Erysimum carniolicum Doll. H. Medved. Cabulja: OSljar. Sedum glaucum W. et K. H. (labulja planina. S. atratum L. H. Medved. Cabulja: Medalevo Brdo, VK. Vlajna. S. acre L. H. Medved. Cabulja planina. S. boloniense Lois. Ugyanott. S. magellense Ten, H. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar. S. anopeiálum DC. H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna. Saxifraga Aizoon Jacq. v. orientalis Engl. H. Medved. 75 S. Kerneri Adamovic. H. Cabulja j Osljar. S. coriophylla Griseb. H. Medved. Cabulja : VK. Vlajna, Osljar, Ledenica-potok. S. adscendens L. H. Medved. S. lasiophylla Sch. N. K. H. Medved. Cabulja : VK. Vlajna, Osljar. *Ribes pallidigemmum Simk. H. Cabulja: VK. Vlajna. Cotoneaster integerrima Med. H. Medved. Cabulja : Osljar.v Potentűla hirta L. v. pedata (Willd) Koch. H. Medved. Ca- bulja planina. P. australis Kras.. H. Medved. P. villosa (Cr.) Zimm. H. Medved. Cabulja planina P. micrantha Ram. H. Drsnica selo. Spiraea cana W. et K. H. Medved. Cabulja : VK. Vlajna, Ledenica-potok. Alchimilla álpina L. H. Medved. Cabulja : VK. Vlajna. A. Hoppeana Reichb. Ugyanott. Iiosa prostrata DC. H. Drsnica. R. álpina L f. adenosepala Borb. H. Cabulja: VK. Vlajna, H. Drsnica selo. Jablanica. Rubus iomentosus Borkh. Ugyanott. *Genisia januensis Vív. H. Cabulja: VK. Vlajna (1500 m.). G. dalmatica Bartl et Wendl. Ugyanott. Anthyllis Jacquini Kern. Ugyanott. A. alpestris Kit. Ugyanott. A. Dillenii Schult. H. Cabulja: Medalevo Brdo. Trifolium pállidum W. et Ív. B. In pratis prope oppidum Pervent. T. dalmaticum Vis. H. Drsnica selo. T. repens L. H. Medved. Cabulja planina. 7. pratense L v. pilosum Heuff. Ugyanott. T. ochroleucum Huds. H. Drsnica selo. T. pátens Schreb. B. Dervent. Medicago lupulina L. H. Medved. M. prostrata L. H. Cabulja: Medalevo Brdo-Stir nebrec. Dorycnium germanicum (Gremli) Rouy. H. Cabulja: Lede- nica-potok. Lotus pilosus Jord. H. Medved. Cabulja : Medalevo Brdo. VK. Vlajna. *Astragalus vesicarius L. v. hercegovin icus Beck. H. Cabulja: Medalevo Brdo. Medved. A. depressus L. H. Cabulja : VK. Vlajna. üxytropis dinarica Murb. H. vMedved. Cabulja: VK. Vlajna. Coronilla vaginális Lám. H. Cabulja: VK. Vlajna. Hippocrepis comosa L. Ugyanott. Vicia Gerardi Vill. Ugyanott. Lathyrus tuberosus L. v. albanicus Deg. Ugyanott. 76 L. sepiurn Scop. Ugyanott. Geránium eolumbinum L. H. Drsnica selo. G. lucidum L. H. Cabulja: Ledenica-potok. G. purpureum Vill. H. Medved. Cabulja planina. *G. pyrenaicum Burm. H. Cabulja : Medalevo Brdo. G. macrorrhizum L. H. Cabulja: Ledenica-potok. Oxalis Acetoseüa L. H. Cabulja: Osljar. Linum tenuifoliwn L. H. Drsnica selo. *Haplophyllum patavinum (L.) Ugyanott.^ *Polygala croatica Chodat. H. Medved. Cabulja: YK. Vlajna, Osljar. P. vulgáris L. H. Medved. P. nicaeensis Risso. Ugyanott. *Euphorbia Myrsinites L. H. Drsnica. E. falcata L. Ugyanott. Acer obtusatum W. et K. H. Cabulja: Ledenica-potok. Hypericum alpigen'um Kit. H. Medved. Cabulja : VK. Majna. Eelianthemum nummularium (L) Dun. B. Sara j evő. H. nummularium f. discolor (Rchb ) Janchen. B. Sarajevo, Berg Trebovic. H. nummularium f. stabianum (Ten.) Janch. Berg Trebovic bei Sarajevo. H. nitidum Clem. f. glaucescens (Murb.) Janch. H. Sleme Planina. H. oratum (ív ) Dun. B. Sarajevo. H. alpesire (Jacqu) DC. Plasa Planina. H. alpesire f. melanothrix Beck. H. Plasa- Sleme und Crst- nica Planina. Viola biflora L. Ugyanott. V. tricolor L. Ugyanott. V. silvestris L. Ugyanott. v *V. Riviniana Rchb. H. Cabulja: VK. Vlajna Peplis Portula L. B. Dervent Epilobium monianum L. H. Cabulja planina. Sanicula europaea L. H. Cabulja: Ledenica-potok. Astrantia croatica Tommas. Ugyanott. Eryngium amethystinum L. H. Drsnica selo Trinia dioica (L.) H. Medved. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar. Bunium álpinum W. et K. Ugyanott. Bupleurum aristatum Bartl. v. varium. H Medved. B. Sibthorpianum Koch. H. Medved. Cabulja: VK. Majna. Libanotis montana Cr. H. Cabulja: Ledenica-potok. Laserpitium marginatum W. et K. Ugyanott. *Anthriscus fumarioides (W. et K.) Spr. Ugyanott. Vaccinium vitis idaea L. H. Cabulja planina. V. Myrtillus L. Ugyanott. Primula Columnae Ten. H. Cabulja: VK. Vlajna. / 7 P. Kitaibeliana Schott. H. Cabulja: VK. Vlajna, Ledenica- potok. Androsace penicillata Sch. N. K. H. Medved. Cabulja planina. Soldanella a/pina L. H. Cabulja: VK. Vlajua. Cyelanien europaeum L. H. Cabulja : Ledenica-potok. Armeria canescens Hőst. H. Cabulja : VK. Majna, Osljar. Yincetoxicum Hirundinaria Med. H. Cabulja : Osljar. Myosotis cognata Schott. H. Medved. Cabulja : VK. Majna, OSljar. Onosma stellulatum W. et K. H. Cabulja : VK. Vlajna, Osljar. Teucrium Polium L Mi Cabulja: Ledenica-potok. T. montanum L. H.v Cabulja: Medalevo Brdo, VK. Vlajna. T. Arduini L. H. Cabulja : Ledenica-potok. Scutellaria altissima L. H. Drsnica selo. Marrub ium candidissimum L. H. Medved. Betonica Jacquíni Gren et Godr. H. Cabulja : VK. Majna. Stachys subcrenata Vis. Ugyanott. Salvia glutinosa L. Ugyanott. Satureja vittosa (Pers.) Si.mk. H. Drsnica selo. Medved. Ca- bulja : Medalevo Brdo. S. alpina (L.) Scheele. H. Cabulja: VK. Majna. 5. croatica (Pers.) Briqu.v H. Cabulja : VK. Vlajna, Osljar. S. rupestris Wulf. H. Cabulja ; Medalevo Brdo, Ledenica- potok. *lhymus bracteosus Vis. H. Medved. Th. Kerneri Borb. v. epitrichus Borb. H. Medved. Cabulja : VK. Vlajna, Osljar, Medalevo Brdo. *lh. baleanus Borb., H. Cabulja :v Ledenica-potok. Verbascum lanatum Schrad. H. Cabulja : VK. Vlajna. Scrophularia laciniata W. et K., var. Pantocsekii Griseb. Ugyanott. 8. bosniaca Beck. H. Cabulja: Medalevo Brdo sziklák árnyé- kában. Veronica Chamaedrys L. H. Cabulja: Ledenica-potok. V. latifolia L. Ugyanott. V. dentata Sch.m.v H. Cabulja : VK. Vlajna. T. verna L. H. Cabulja: Medalevo Brdo. V. serpyllifolia L. Ugyanott. *V. satureoidés Vis. Medved, Cabulja : VK. Vlajna, Osljar. Pinguicula vulgáris L. H. Cabulja: Ledenica-potok. Globularia cordifolia L. H. Cabulja planina. Plantago graminifolia Kern, H. Medved. Cabulja: Medalevo Brdo. P. montana Huds. H. Cabulja : Osljar. P. lanceolata L. Drsnica selo. *P. capitata Hoppé. H. Medved. 78 P. sericea W. etvK. Ugyanott. P. média L. H. Cabulja planina. Asperula Hercegovina Deg. H. Medved. Cabulja: YK. \'lajna, Osljar, Ledenica-potok. A. Hercegovina Deg. v. Prodani Deg. H. Cabulja: YK. Majna, Ledenica-potok. A. pilosa (Beck). Ugyanott. A. longifiora W. et K. Ugyanott. Galium purpureum L^ H. Medved. Cabulja planina. 6. lucidum All. H. Cabulja: VK. Vlajna. G. austriacum Jacq. H. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar, Medved. *G. anisophollum Yill. Ugyanott. Adoxa moschatellina L. H. Cabulja : Medalevo Brdo. * Valeriána officinalis L. v. angustifolia Tsch. H. Cabulja: Ledenica-potok. V. tripteris L. H. Medved. Cabulja: Osljar. V. montana L. H. Medved. Cabulja: Ledenica-potok. *Scabiosa graminifolia L. H. Cabulja : Ledenica-potok. S. leucophylla Borb. Ugyanott. Campanula Hercegovina Deg. et Fiala. H. Medved. Cabulja : Osljar, VK. Vlajna. C. rapunculoides L. H. Medved. PHyteuma orbiculare L. H. Medved. Cabulja : VK. Vlajna. Edrajanthus serpyllifoUus (Mis.) DC. Ugyanott. E. graminifolius (L.) f. croaticus (Kern). H. Cabulja: Osljar, Ledenica-potok. Adenostyles glabra (Mill.) DC. H. Cabulja: YK. Vlajna. Aster Bellidiastrum (L.) Scop. H. Medved. Leontopodium alpinum Cass. H. Cabulja: Ledenica-potok. Achillea abrotanoides Vis. H. Cabulja: VK. Vlajna, Osljar. A. virescens (Tenzl.) Heimerl. H. Drsnica. A. Neilreichii Kern. B. Dervent. Chrysanthemum cinerariaefolium Trev. H. Cabulja : Ledenica- potok. Ch. montanum L. Ugyanott. Doronicum cordatum (Wulf) Schultz. H. Cabulja : VK. Majna. Senecio rupestris W. et K. H. Medved. Cabulja: Medalevo Brdo. S. nemorensis L. H. Cabulja : Ledenica-potok. 8. Doronicum L. H. Cabulja : VK. Vlajna. Amphoricarpus Neumayeri Vis. H. Medved. Cabulja : VK. Vlajna, Osljar, Ledenica-potok. Carduus encheleus (Aschers et Hüt). H. Cabulja : Medalevo Brdo. C. candicans W. et K. H. Medved. Cabulja, Medalevo Brdo. Cirsium eriophorum Scop. H. Medved. Centaurea deusta Ten. H. Cabulja : Ledenica-potok. C. variegata Lám. f. fioccosa Schloss et Yuk. H. Cabulja : YK. Vlajna, Osljar. Crepis setosa L. Drsnica selo. *C. neglecta L. Ugyanott. *C. chondr illőidé s Jacq. H. Medved. Hieracium bifidum Kit. ssp. bifidum Kit. H. Medved. Cabulja : Osljar. H. bifidum Kit. H. ssp. pseudopraecox Zahn. Cabulja planina. H. Neilreichii A. Kern. H. Cabulja: Osljar. H. Waldsteinii Tausch. ssp. plumulosum A. Kern. H. Lede- nica-potok. H. villosiceps N. P. ssp. villosiceps N. P. H. Cabulja : YK. Vlajna. H. Tommasinii Rchb. ssp. Tommasinii N. P. H. Cabulja planina. H. cymosum L. H. ssp. sabinum Seb. et M. Cabulja planina. H. Pavichii Heuff. H. Medved. H. Bauhini Schult. ssp. magyaricum N. P. B. Dervent. H. Bauhini Schult. ssp. cattarense N. P. H. Cabulja planina. Leontodon saxatilis (Ten). H. Cabulja : Ledenica-potok. *Iaraxacum laevigatum DC. H. Cabulja: YK. Majna. *T. alpinum Hoppé. Ugyanott. Tragopogon orientalis L. H. Medved. Apró közlemények, — Kleiue Mitteilungen. A Wolffia arrhiza Wimm.-nek egy második hazai előfor- dulási helyéről. Ueber einen zweiten Standort von Wolffia arrhiza Wimm. in Ungarn. Folyóiratunk IX. kötet j ének 6. oldalán tettem említést ar- ról, hogy boldogult Simonkai Lajos dr. ezt a fajt Pancsova mellett fedezte fel; most már abban a helyzetben vagyok, hogy egy második Horvátor- szágban fekvő újabb termő- helyéről tegyek jelentést. 1910. év augusztus hó 8 án sikerült hazánknak ezt a legapróbb virágos növényét a Fiume fe- lett fekvő grobniki tóban fel- fedeznem, ahol részint szaba- don úszott a víz tükrén, hol Auf Seite 18 des IX. Jahr- ganges dieser Zeitschrift be- richtete ich íiber die durch weil. Dr. L. Simonkai erfolgte Entdeckung dieser Art bei Pan- csova in Ungarn ; ich bin nun in dér Lage über einen zweiten in Kroatien hegen den Standort berichten zu können. Am 8. Aug. 1910 entdeckte ich diese kleinste Phanerogame unseres Landes zahlreich lm Grobniker See ober Fiume, wo sie teils frei auf dér Wasseroberfláche flutend, teils aber auf Fonti - pedig az ott tenyésző Fontinalis antipyretica és Acrocladium cuspidatum moliok ágacskáihoz tapadva fordult elő. A gyűjtött példák igen nagy számának megvizsgálása azt derítette ki, hogy itt is, mint a mérsékelt földöv egyéb helyein is, csak meddő állapotban fordul elő. nalis antipyretica und Acro- cladium cuspidatum Zweigen haftend angetroffen wurde. Die Untersuchung einer grossen Zalil dér dórt gesammelten Exemplare ergab, dass sie auch hier, wie allerorts in dér ge- miissigten Zone, nur steril vor- kommt. Degen. Brassica armoracioides Czern. Fiume mellett. Brassica armoracioides Czern. bei Fiume. Ezt az Európa több kikötő- jében meghonosodott (Rotter- dam ex Hoeck, Ank. IV : 2 ; Borkum, Seem. ex Hoeck 1. c. IX : 196), de néha még messze a szárazföld belső részé- ben fekvő helyekre is elhur- colt (Deventer ex Hoeck, Bern- burg Herm. ex Hoeck 1. c. VIII : 388) gyomot 1910. évi aug. hó elején megtaláltam Fiume mellett, a vasúti sínek mentén. Dieses an manchen Hafen- orten Europas (Rotterdam : Hoeck, Ank. IV : 2) Borkum (Seem.) Mannheim (Lutz ex Hoeck 1. c. IX : 196), aber auch oft weit in den Continent (De- venter ex Hoeck Bernburg: Herm. ex Hoeck 1. c. Vili : 388) verschleppte Unkraut habé ich Anfangs August 1910 lángs dér Bahngeleise bei Fiume an- getroffen. Degen. Aulacomnium turgidum F. Kern rektor úr (Breslau) lapunk egyik separatumából (Magy. Bot. Lap. X. 1911: 338.) látva, hogy e moha a Magas-Tátrában eddigeló csak 3 helyről ismeretes, egy negye- dik termőhelylyel toldotta meg azáltal, hogy részemre egy pél- dát volt szíves küldeni — amiért e helyen is őszinte köszönete- met fejezem ki. — amelynek schedája így hangzik : (Wahlenb.) Schwágr. Aus einem Separate dér U n g. B o t a n. B 1. X. 1911 : 338 sah Herr Rector F. Kern (Breslau). dass dieses Moos bis jetzt nur von 3 Standorten dér Hohen-Tátra bekannt ist; er hat diese Zahl dadurch ver- mehrt, dass er mir gefalligst ein Exemplar von einem 4. Standorte sandte, wofür ich ihm auch hier verbindliclist danke ; die Scheda lautet : « Aulacomnium turgidum Scmv. Tátra: zwischen Granit- blöcken auf dem obersten Gipfel dér Sziroka bei Jaworina; c. 6940' — 11. 7. 85. Kern® Ugyanitt, miként szíves so- raiban írja (in litt. ad mc 1911. 11. XII.), Conostomum boreale-X is gyűjtött. Ebendort hat Herr F. Kern — wie er in einem Brief er- wáhnt (1911. 11. XII.) — auch Conostomum boreale gesammelt. Győrffy. 81 Plagiobryum demissum iH. et A Magas-Tálra ezt a ritkább, csinos kis moháját egy iijabb termőhelyről közölhetem. Gyűj- töttem a Vordere Kupfer- scliáchtental végében lévő «Dnrlsberg» (Kopa Bielska.) déli, a «\Veisse Seen» felé tekintő oldalán, fekete hu- muszon fű között, 1330 m. t. sz. f. m.-ban 1911. VIII. 7-én. Ez a termőhely alacsony tengerszínfeletti magasságánál fogva érdemel különösebb fel- említést, amennyiben eddigi lelőhelyei 1780—2019 m. ma- gasságban fekszenek. H.) Lindb. auf dem Durlsberg. Dieses echte Hochalpenmoos sammelte ich auf folgenden neuen Standort in dér Holieu- Tátra: Vordere Kupferschack- tental, an dér síidlicken, gégén die «Weisse Seen» liegenden Seite des «Durlsberges» auf scliwarzem Humus zwischen Grásern, 1330 M. ii. d. M. 7. VIII. 1911. Dieser Standort ist wegen seiner niedrigen Lage be- merkenswert, denn die bislier bekannten liegen allé in einer Höhe von 1780—2019 M. Győrffy. A Scolopendrium újabb tátrai termőhelye. Neuerer Standort des Scolopendrium in dér Hohen-Tátra. A Bélái mészhavasok e ritka páfrányának termőhelyeit (cf. M. B. L. X. 1911 : 345 — 6.) újból megtoldhatom egygyel. Gyűjtöttem Molendoa - kutatá- saim közben a Greiner észak- keleti gerince sziklás végén lévő «Sc.hallwand (Glosna Skale)» alatti sziklafal, az u. n. «Opalona turnia» tövé- ben. mely sziklatorony a Kém- pental és a Weisseifenbach közt fekszik a «Bednarski Re- giek) felső végét alkotva : bő- ven, 1240 m. t. sz. f. m.-ban, 1911. X. 13. Diesen in dér Tátra so sel- tenen Farn sammelte ich auf dem Zsdjarer Teil dér Bélaer Kalkalpen, an einem bislier noch nicht bekannten Stand- orte, u. zw. auf dem nordöst- liclien Ausláufer des Greiner's und dér «Schallwand (Glosna Skale)», auf dér s. g. ((Opá- lon a turnia», ober dem «Bednarski Regiel», welche turmformige, máclitige Fels- wand zwischen den Talern Kémpental und Weisseifenbach liegt: hier reichlich, 1240 M. ü. d. M. 1911. 13. X. Győrffy. Hazai botanikai dolgozatok ismertetése Referate über ungarische botan. Arbeiten. Tuzson J. Magyarország fejlődéstörténeti növényföldraj- zának főbb vonásai. (Gmndzüge dér entwicklungsgeschicktlicken Pflanzengeographie Uugarns). — Math. term. értés. XXIX. 4. füzet (Heft) p. 558 — 589. Budapest 1911. 6 82 Szerző kiindulva abból az álláspontból, hogy hazánk te- rületére nézve az összes fej- lődéstörténeti és növény föld- rajzi kérdések között legna- gyobb jelentősége az Alföldre s az Erdélyi medenczére vonat- kozóknak van, a tárgyalás folya- mán a fősúlyt ezekre helyezi. Ezt az álláspontot Ref. alap- jából elhibázottnak találja. Sík- ságaink növénytakarójának ja- varésze a határos hegységek- ről került oda s így tehát a növényföldrajzi kérdések meg- oldásának valódi kulcsát a ma- gyar hegyvidéki flóra fejlődés- történetében kell keresnünk. Majdnem valamennyi többi elem bevándorlás útján került ide. A czímnek megfelelőleg az első fejezetben az oligocaen- ban elterjedt azon nemzetsé- gek nevei vannak felsorolva, melyek azóta a magyar flóra területéről eltűntek. Smilax, Ca - stanea, Célt is, Ilex és Vitis bi- zonyára csak tévedés folytán kerültek ebbe a névsorba. Ezu- tán szerző kiválóbb növénygeo- graphusainktól eredő ama né- zet ellen fordul, mely steppe- ílóránkat a délorosz steppék- től származtatja. Szerző evvel szemben épp az ellenkező vé- leményen van s megjegyzi, hogy fenti tanítás Kerner nyo- mán terjedt el, azonban szerző nézete szerint nem foglalkoz- tak vele oly részletességgel, mint azt ez a kérdés megér- demelte volna. Ref. véleménye szerint azonban mindaz, amit szerző nézetének megerősíté- sére előad, tévedésen s a tény- leges viszonyok félreismeré- sén alapszik. Dér Verf. legt von dem Stand- punkte ausgehend, dass in Un- garn nnter allén entwioklungs- gesch. u. pflanzengeogr. Fragen die auf das Tiefiand und die siebenbürg. Becken bezíiglicken die grösste Bedeutung habén, das grösste Gewicht auf diese. Diesen Standpunkt halt Ref. für durchaus verfehlt. Die Ve- getationsdecke unserer Niede- rungen stammt zum allergröss- ten Teile von den umrandenden Gebirgen her ; dér eigentliche Schlüssel zu den pflanzengeo- graphischen Fragen ist' alsó in dér Entwicklungsgeschichte d. ungarischen Gebirgsflora zu su- chen. Fást alles Uebrige ist ein- gewandert. Um dem Titel gerecht zu werden, werden im 1. Ab- schnitte die Namen dér im Oli- gocaen verbreiteten Gattungen aufgezáhlt, die heute aus dem Gebiete dér ungar. Flóra ver- seli w un den sind. Smilax. Ca- stanea. Celtis, Ilex u. 1 itis sind wohl nur irrtümlicher Weise in diese Reihe aufgenommen. Danii wendet sich dér Verf. gégén die von unseren narn- haftesten Pflanzengeographen vertretene Lehre von dér Ab- stammung unserer Steppenflora von den südrussischen Steppeli, - er behauptet das Gegenteil und schreibt, dass diese An- siclit hauptsachlich auf die Mei- nung Kerner’s Ilin Platz gegrif- fen habé. dér aber nacli Meinung des Verf. diese Frage nicht mit dér Ausführlichkeit behandelt liabe, die sie verdient. Na eh Meinung des Ref. ist aber alles das, was dér Verf. zűr Bekriif- tigung dieser seiner Ansicht 83 Az 569. oldalon szerző úgy véli. hogy KERNER-nél az ő « Pol- limat-, «Stipa»- és Bromust- formatiójában az alföld karak- terisztikus növényeinek egész sora hiányzik. Erre vonatkozó- lag egyes fajokat, mint az Astrag. exscapus-t, Festuca va- ginái a-\ illetőleg szerző téve- désben van ; Hordeum Gusso- nianum, Atropis distans, Hele- ocldoa, Crypsis , Scirpus mariti- mus, Chenopodium glaucum , Camphorosma. Plantago mari- tima, Aster pannonicus és Arte- misia monogyna azonban, mint azt már a félig beavatott is észreveheti, halophyta- létükre éppen nem tartoznak a homok- talajt benépesítő formatiók növé- nyeihez és Kerner egész helye- sen fogta fel, midőn ezeket az őket megillető helyen sorolta fel. Hogy a Vicia picta s a Cen- taurea trichocephala1) nálunk hiányozna, szintén téves véle- mény. Szintúgy az összes többi bizonyíték, melyek alapján szer- ző az orosz steppeflórát a ma- gyarból levezethetőnek tartja, nem állják meg a helyüket. Hogy az orosz steppéken sok olyan növény (és pedig minél inkább megyünk kelet felé. annál több) terem, mety nálunk hiányzik, természetszerű dolog; ezek egy még inkább continentális kiimához alkalmazkodott fajok. Evvel a listával szemben azon- ban egy sokkal gazdagabb tar- talmút állíthatunk össze olyan növényfajokból, melyek mind vorbringt, auf Irrtümer u. Ver- kennung dér tatsachlichen Yor- kommnisse aufgebaut. Auf pag. 569 behauptet dér Verf., dass Iverner in semer < (.Polliniav -, ‘(Stipat- und « Bro- mws» -Formádon eine Reihe charakteristischer Arten d. Tief- landes nicht aufgezáhlt habé. Beziiglich einiger Arten. wie Astrag. exscapus , Festuca vagi- nata ist dér Verf. im Irrturn : Hordeum Gussonianum, Atropis distans , Heleochloa, Crypsis , Scirpus mariiimus , Chenopodi- um glaucum, Camphorosma , Plantago maritima , Aster pan- nonicus u. Artemisia monogyna gehören aber, wie halbwegs Eingeweihte sofort bemerken werden, als Salzpftanzen gar nicht zu den Pfianzen dér den Sandboden bevölkernden For- mationen und sind von Kerner ganz richtig an den ihnen ge- biihrenden Platz verwiesen wor- den. Dass bei uns Vicia picta und Centaurea trichocephala x) fehlt, ist ebenfalls eine irr- tümliche Behauptung. Auch sind allé íibrigen Beweise, wel- che dér Verf. fúr eine Ablei- tung dér russischen Steppen- flora von dér ungarischen vor- bringt, unhaltbar. Dass die rus- sischen Steppen (u. zw. je weiter nach Osten, desto zahlreicher !) Pfianzen beherbergen, die bei uns fehlen, ist ja selbstver- stándlicli ; das sind die einem noch mehr continentalen Kiima angepassten Arten. Dieser Liste kann mán mit Leichtigkeit eine viel reichhaltigere jener Arten entgegenstellen. die beiden Step- ') C. Srmoiikaiana ist von dieser wohl kaura. abzutrennen. 6* 84 a két steppevidéken egyaránt előfordulnak. Általában ha fel- állítunk egy olyan elméletet, hogy a steppenövények délnyu- gatról vándoroltak volna Orosz- országba, úgy a steppenövé- nyeknek, ezeknek a kiválóan continentális kiimához alkal- mazkodott fajoknak, nyugatról kelet felé számbelileg csök- kenni kellene, holott mint isme- retes, ennek éppen az ellenkezője van. Ez a feltevés ellentmond ama ismereteinknek is, melyet számos élőlények nem is oly régi időben keletről nyugat felé való vándorlásáról tudunk, mely jelenségnek tudományos ma- gyarázatát (az ázsiai steppék klímaváltozás és kiszáradás folytán való elnéptelenedése) csak a közelmúltban nyertük. Legtöbb floralist ája és á 1 1 ítása, melyek bizonyítékokat volnának hivatva szolgáltatni elmélete mellett, szinte duzzadnak a hihetetlen tévedésektől, melyek közül példának okáért e helyen a kalmüksteppék növényeinek az 571.oldalon közölt jegyzékére utalunk, amelyben foglalt nö- vények közül szerző szerint Diantlius lep topét alu.s, Hype- coum caucasicum, Ph lom is pun- gens , Linaria odora , Petasites spurim* Európa déli és nyugati részén el vaunak terjedve ». Szerző a Pruth-folyó mentén egy határvonalat vél találni, melyen át csak nagyon kevés keleti steppeelem hatol nyugat felé. Ennek a támogatására össze- állított flóralistája is hemzseg a tévedésektől, melyek közül pengebiete gemeinschaftlich besitzen, im Allgemeinen aber die Bekauptung aufstellen, dass wenn die Steppenpfianzen von Westen resp. SW. nach Russ- land gewandert waren, die Zahl dieser speziell dem continen- talen Kiima angepassten Arten von Westen nach Osten abneh- men müsste, wáhrend békán nt- lich gerade dasUmgekehrte dér Fali ist. Audi widerspricht diese Annahme unseren Kennt- nissen über die vor nicht all- zulanger Zeit erfolgte Wande- rung zahlreicherLebewesen von Osten nach Westen, zu welcher wir erst unlángst die wissen- schaftlicheBegründung(Entvöl- kerung dér asiat. Steppeli infoige Klimaschwankung und Trocke- nerwerden des Klimas) erbal- ten habén. Die meisten seiner Flóré n- listen und Behauptungen, wel- che Beweise erbriugen sollen, strotzen von den unglaublicb- sten Irrtümern; wir wollen bei- spielsweise hier nur die auf p. 571 angeführte Liste dér Pflan- zen dér Kalmükensteppen hin- weisen, von welchen Diantlius leptopetalus , Hypecoum caucasi- cum, Phlomis pungens, Linaria odora, Petasites spuriusnada dem Yerf. <>im südl. u. westl. Teile Europas verbreitet» sein sollen ! \Terf. glaubt im Flusslaufe des Prutli eine Grenzlinie gefunden zu habén, über welche nur sehr wenigeöstlicheSteppenelemente gégén Westen vordringen. Auch die zum Beweise dieser Behauptung angeführte Floren- liste strotzt von Irrtümern, wir wollen hier nur 85 Scirpus hamulosus, Tulipa Biebersteiniana , Crocus speciosus, Silene supina , Gypsophila glomerata , G. triehotoma , 6r. altissima , Dianthus Pseudarmeria , Corydalis Marschalliana, Brassica junc-ea, Asbragalus vimineus , Eoomjmus nana, Rhododendron flavum , Statiee caspia, Chrysanthemum miile foliatum, Cirsium elodes, Jurinea stoechadi fólia, Serratula coronata , Centaurea trichocephala*) fajokat ragadjuk ki mint olya- nokat, melyek a szerző által húzott határvonalat nyugat felé túllépik, amennyiben egyesek Bulgáriáig, legtöbbje azonban mélyen a Dobrogea-ba hatol. Ezt a vidéket szerző egyáltalá- ban kevésbbá vette figyelembe, pedig már az a tény, hogy a leg- több steppeelem a folyók men- tén terjed, továbbá hogy milyen nagy jelentősége van a Dobro- gea-nak a magyarországi Al- duna vidékére való vonatkozá- sának. a legbehatóbb tanulmá- nyozást érdemelte volna. A referensnek u. i. legcseké- lyebb kétsége sincs azt illetőleg, hogy a steppeelemek többsége úgy nálunk, mint Oroszország- ban, a nagy folyómedrek men- tén vándorolt délről északnak, illetve délkeletről délnyugatnak. Általában az 572. oldalon közzétett ezen növényjegyzék- kel szemben, mellyel a Pruth folyó növény-geogr. jelentősé- gét akarja bizonyítani, egy sok- kal gazdagabbat lehetne szem- beállítani olyan fajokból, melyek a Kárpátok ívéig hatolnak, de azt nem lépik túl; innen pedig kelet felé a Dnyeper medre mentén, de még inkább a Don mentén lehetne huzni egy vo- na’at, mely a Prutli-vonal jelen- herausgreifen, als Arten, wel- che die vöm Verf. gezogene Grenzlinie gégén Western ei- nige bis Bulgarien, die meisten aber bis tief in die Dobrogea liinein iiberschreiten ; die letz- tere übrigens ein Gebiet, wel- ches dér Verf. viel zu wenig beachtet hat, obschon es dureh die Tatsache, dass sich die meisten Steppenelemente liings dér Flussláufe verbreiten, und bei dér Bedeutung. welche in Bezug auf Ungarn dem unteren Donaulaufe zukommt, die weit- gehendste B riicksichtigung u. das eingehendste Stúdium ver- dient hátte. Dér Ref. hegt namlich niclit den geringsten Zweifel, dass die Mehrzahl dér Steppenele- mente bei uns sowohl. als in Russland den grossen Fluss- laufen entlang von Síiden nach Norden resp. von SO. gegenX W. gewandert sind. Ueberhaupt könnte diesel* auf p 572 veröffentlichten Liste eine nocli viel reichere solcher Arten gégén iibergestellt wer- den, die bis zum Karpatlien- bogen vordringen und diesen nicht iiberschreiten ; von hier gégén Osten könnte entlang des Flusslaufes des Dnjepr, noch mehr aber entlang des Don eine Linie gezogen wer- den. welche die Bedeutung dér Pruth-Linie bei weitem über- *) Die ebenda angefiihrte » -ét szerző egyes olyan fajokkal jellemzi, melyeknek az Alföld-ön való előfordulását ref.-nek két- séggel kell fogadni. Festuca amethystina (a F. vaginata mellett, tehát a Linné- féle faj !) nálunk a Kárpátok csúcsainak csak a legmagasabb füves sziklás ormait lakja s a sikságon egész biztos, hogy még senki sem találta. Elymus caput Medusae egyáltalában nem fordul elő nálunk. Spi- ranthes autumnalis és Euphor- bia verrucosa csak a környező hegységekben vagy a domb- vidéken találhatók. Fumana , Saxifraga bulbifera, Doryc- niurn , Ornithog. narbonense bizonyára csak a környező hegységekről levándorolt ele- mek. Hogy a Festuca vaginata , Hordeum Gussonianum, Polli- nia és Bupleurum tenuissimum a délorosz steppóben hiányzik, teljesen téves állítás. Az 583. oldalon a « pannoniai flórakör- nyék» fajai között mint (‘gya- koriak »-at említ fel szerző olyanokat, melyek ott vagy már egyáltalában nem talál- hatók (pl. Andromeda) vagy a ritkaságokhoz tartoznak ; Serophularia alata azonban bizonyára nem ((hegyvidéki elem». A «Horvát-szlavon flóra- környék)) jellemző növényeinek so wáren diese Verháltnisse sofort klar zu Tagé getreteu. Auf p. 577 werden die Sie- benbürgen umrandenden Ost- karpathen in das Gebiet des Donau - Florenbezirkes einbe- zogen, gégén welche Ansicht ge wichtige Bedenken vorzubrin- gen wáren. Die Flórén -«Ge- gend» («környék») des ungar. Tieflandes wird mit einigen Ar- ién eharakterisiert, dérén Vor- kommen im Tieflande dér Kef. bezweifeln muss. Festuca amethystina (neben F. vaginata , alsó die LiNNÉ’sche Art !) bewohnt bei uns die höch- sten grasigen Felsbánder dér Karpatliengipfel und ist im Tief- land sicher nocli niemals ge- funden worden ; Elymus caput Medusae kommt bei uns über- haupt nicht vor ; Spiranthes autumnalis u. Euphorbia ver- rucosa sind auch wohl nur im umrandenden Gebirge resp. im Hügelgebiete anzutreffen ; Fu- mana, Saxifraga bulbifera , Do- rycnium , Ornithog. narbonense sind wohl auch nur vöm umge- benden Berglande herabgewan- derte Elemente; dass Festuca vaginata, Hordeum Gussonia- num, Pollinia, u. Bupleurum tenuissimum auf den südruss. Bteppen fehlen, ist eine irrtiim- liche Behauptung. Auf p. 583 werden für die «Pannonische Florengegendö Arten als «háu- íig» angegeben, die dórt ent- weder überhaupt nicht mehr vorkommen ( Andromeda ) oder z. T. zu den Raritáten gehören ; Serophularia alata ist wohl kein «Berg-Element». Gégén die Zu- sammenstellung dér charakte- ristischen Pflanzen dér «Ivroa- összeállítása ellen is tehetnénk nem egy súlyos kifogást, a rész- letekbe való behatolás azonban messze vezetne, különösen sok hibát tartalmaz végül az illyriai növények jegyzéke (587. o.) : tiscli - Slavonischen Florenge- gend» wáre aueh vieles einzu- wenden ; die Details würden aber zu weit fíihren ; auffallend viele Irrtümer enthalt vollends die Liste dér illyrisehen Pflan- zen (p. 587): Diánthus leptopetalus , 1). capitatus, Ranunculus oxyspermus , Ta- marix tetrandra , Sium lancifolium , Heliotrop. suaveolus, Ech/nos- perm. barbatum , Asperula humifusa, Ághillea tomentosa (!) Ceniaurea stereophylla , Rhodendron Kotschyi (auf illyrischem Gebiete!!). Dass in dem sarmati eben «Florenbezirk», welcher nacli dem Verf. am Nordfusse dér Karpathen beginnt, Polygala Chamaebuxus u. Erica carnea vorkommen soll, ist gewiss aueh ein Irrtum. Wir habén allé diese Ein- wande hier vorzubringen fiir nötig eraclitet, um vor den welche auf unge- der geogr. Vorkom- mensverhaltnisse dér einzelnen Arten gegriindet sind, zu war- nen. Solclie Probleme kőimen Hogy a « Szarmata flóra- kerület»-ben. mely szerző sze- rint a Kárpátok északi lábá- nál kezdődik, a Polygala Cha- maebuxus és az Erica carnea előfordulna, bizonyára tévedé- sen alapszik. Szükségesnek tartottuk mind- ezeket a kifogásainkat e helyen előadni, hogy óvatosságra int- sünk oly következtetésekkel szemben, melyek az egyes fajok földr. elterjedésének és előfordu- lási viszonyainakelégtelen isme- retén alapszanak. Ilyen pro- blémákat nem lehet megoldani futólag odavetett eszmékkel, sem helytelen és kritika nél- kül átvett flóralistákkal, sem pedig jelszavakkal, mint pl. «fej- lődéstörténet» stb. ; ilyen kér- dést csupán beható aprólékos munkával s pontos botanikai (és más természetű) vizsgála- tok alapján lehet tisztázni. Fej- lődéstörténeti alapon hazánk egy új növény földrajzi beosz- tása mindaddig korai, ameddig nem támaszkodik kifogástalan flóralistákra. Azok a nagyszabású ered- mények, melyeket más vidé- keken a diluvium korának ku- tatása körül elértek, némely Folgerungen nügende Kenntnis Verbreitung und dér nicht durch flíichtig hingowor- fene Ideen z. T. unrichtig und ohne Kritik excerpierte Floren- listen, aueh nicht durch Schlag- worte wie «Entwicklungsge- schichte» etc., sondern nur durch eindringende Kleinarbeit auf Grund genauer botanischer (und anderer) Untersuclnmgen annahernd gelöst werden ; jede «entwicklungsgeschichtliche» Begriindung einer neuen pflan- zengeogr. Gliederung unserer Landesflora ist verfrüht, so lángé sich diese nicht auf ein- wándfreie Florenlisten stíitzt. Die grossartigen Resultate, welche auf anderem Gebiete die Forschung dér Diluvialpe- riode ergeben hat, reizen so 90 szaktársunkat flóratörténeti spe- culatiókra ingerli, erre egy tapasztalt botanikus fel is lehet jogosítva s valóban mulasztás is volna ezeket az eredménye- ket a növény földrajz terén is nem értékesíteni. Csupán azt nem szabad elfelejtenünk, hogy kb. 50.000 év választ el ezen kor leteltétől s növénytakarón- kat, különösen pedig a síkságok növényzetének mai öss beállását azóta nagy átalakulások kellett hogy érjék, melyekre a diluvium befolyása már alig terjedt ki. Hogyha azt a mélyreható vál- tozást mérlegeljük, mely alföldi flóránk physiognomiájában csak az utóbb lefolyt rövid 25 év alatt történt, úgy mai össze- áll ásáról való magyarázatokat sokkal közelebb kell keresnünk és bizonyára meg is lehet azo- kat találni. Mint manapság a kultúra ter- jedése idéz elő nagyszabású át- alakulásokat, úgy a közel múlt- ban az élőlényeknek a klima- váltózásokáltal előidézett kelet- ről nyugatra való nagyszabású vándorlásai, az erős kiszáradás, majd az erdőtlenedés kétségte- lenül olyan nagy jelentőségű okok, melyek mélyreható vál- tozásokat idézhettek elő. manchen unserer Fachgenossen sich in Speculationen íiber die Florengeschichte einzulassen ; in dér Hand eines erfahrenen Botanikers sind sie gewiss be- rechtigt und es ware geradezu ein Versaumnis sie auf pflan- zengeographischem Gebiete nicht verwerten zu wollen, nur darf nicht vergessen werden, dass uns etwa 50,000 Jahre vöm Schlusse dieser Periode trennen und die jetzige Zusatn- menstellung unserer Pflanzen- decke besonders jene dér Nie- derungen seither grossen Um- wandlungen unterworfen gewe- sen sein muss, auf welche sich dér Einfiuss des Diluviums wohl gar nicht mehr erstreckt hat. Wenn mán die tiefgrei- fenden Veranderungen in dér Ph vsiognomie dér Flóra un se- res Tieflandes auch nur in dér verschwindend kurzen Periode dér verfl. 25 Jahre in Erwágung zieht, so wird mán so mancheEr- klárung ihrer jetzigen Zusam- mensetzung viel náher zu suchen habén u. sie auch finden konnen. Ist es heute die Ausdehnung dér Cultur, welche eingreifende Veranderungen hervorruft, so waren in dér jtingeren Yergan- genheit durch Klimaschwan- kungen hervorgerufene gross- artige Wanderungen dér Lebe- wesen von Osten nach Westen, in dér jüngsten aber starke Entwasserung und Entwalduug ohne Zweifel Ursachen, die tief- greifende Umwalzungen hervor- rufen konnten. Degen. Blattny T: «Az erdei fatenyészet határai Magyaror- szágon)) (Grenzen dér Waldbaumvegetation in Ungarn). Erdészeti Lapok 1911. IV. füzet (Heft). 91 Az erdészeti kísérleti állo- mások nemzetközi szövetségé- nek kezdeményezésére hazánk- ban az 1897. évtől kezdve fog- lalkoznak az erdészeti tekin- tetben fontosabb fák és cserjék elterjedési határainak megál- lapításával. Az erre vonatkozó munkálatok nálunk annyira előrehaladtak, hogy a szerző már most is abba a helyzetbe jutott, hogy az eredményeket főbb vonásokban közzéteheti, megjegyezvén azt, hogy egy kimerítőbb publicatio is tervbe van véve. Ebben az előmunkálatban — a könnyebb megérthetöség ked- véért grafikus módszerrel a következő fajok horizontális elterjedését ismerteti : Bükk, lucz-, jegenye-, erdei-, veres- ég czirbolyafenyő, feketefenyő, magyar- és szöszöstölgv, ezíist- hárs, zöldéger, míg a verti- calis elterjedését a luczfenyő- nek, a kocsánytalan tölgynek s még 38 fontosabb fafajnak adja meg. Sajnos a rendelkezésünkre álló tér szűk volta megakadá- lyoz abban, hogy ennek a rend- kívül fontos munkának részle- teire is rátérhessünk ; épúgy sajnálandó, hogy a szerző nem vette igénybe a botanikusok segítségét, akik egyet-mást ma- guk is észleltek és több téves adatot helyesbíthettek volna. Egyesekre ez alkalommal is rámutathatunk. Feltűnő a Pinus nigra vas- megyei termőhelyének elnézése szintúgy e fajnak P Laricio névvel való megjelölése. — Az Alnus viridis- nek a Do- mugled-hegyen Herkulesfürdő Auf Veranlassung des in- ternat. Verbandes dér forstl. Versuchsstationen wurde auch in Ungarn vöm J. 1897 an mit dér Feststellung dér Verbrei- tungsgrenzen dér in forstl. Be- ziehung wichtigen Holz- und Straucharten begonnen. DieAr- beit ist bei uns nunmehr so weit vorgeschritten, dass dér Verf. schon jetzt in dér Lage ist, das Ergebnis in grossen Zügen mitteilen zu können (eine ausführliche Publication ist in Aussicht gestellt). In die- ser Vorarbeit hat dér Verf. die horizontale Verbreitung fol- gender Arten dér leiehteren Uebersicht wegen graphisch dargestellt : Buche, Fichte, Tan- ne, Kiefer, Larche, Zirbelkie- fer, Schwarzföhre, ungar. Eiche, Flaumeiche, Silberlinde, Grün- erle, — wáhrend die verticale Verbreitung bei dér Fichte, Steineiche und 38 wichtigeren Holzpílanzen angegeben wird. Leider gestattet dér uns zűr Vergfügung stehende Raum nicht, auf die Details diesel’ ausserordentlieh wichtigen Ar- beit einzugehen ; im allgemeinen ist zu bedauern, dass dér Verf. nicht auch die Hilfe dér Botani- ker in Anspruch genommen hat, die docli auch das eine oder das andere beobachtet habén und mehrere irrtümliche Angaben berichtigt hiitten. Auf einige möge hier hingewiesen werden. Auffallend ist das Ueberse- hen von Pinus nigra im Co- mitate Vas, sowie die Bezeich- nung dieses Baumes als P. Lancio ; für irrtümlich haltén wir die Angabe iiber das Vor- kommen von Alnus viridis auf mellett való előfordulásáról szóló adatot tévesnek kell tar- tanunk ; nem közli velünk to- vábbá szerző azt, hogy mi ér- tendő a «nagylevelű hárs»-on, mely faj nálunk — mint isme- retes -- tormákban nagyon gaz- dag, s melynek formái több- nyire meghatározott elterjedési körre szorítkoznak. A veresfenyö a délhorvát ma- gas hegységekben biztosan elő- fordul (úgyszólván le egészen a dalmát határig!) és szerző- nek köszönettel adóznánk, ha arra a kérdésre adna választ, hogy ott ez a faj biztosan va- don terem-e? Evvel szemben ezekben a hegységekben - a szerző adatainak ellenére az eziisthárs hiányzik. A fe- ketefenyő a Velebitliegységben (legalább a vadon előforduló) sem száll le a tenger színéig. A bükk legalsó natára (58 m.) nagyon is mélynek tiinik fel előttünk, amennyiben a leg- alacsonyabb fekvésű bükkfát a Gradska-völgyben Orsóvá mellett láttuk, körülbelül 20 — 30 méterrel magasabban a vá- rosnál (54 m ), úgy hog\r kb. 84 m. tengerszínfeletti magas- ságban észleltük. A szöszös- tölgy európai elterjedésének északi határára vonatkozó ada tokát legfeljebb mint észak- keleti határt fogadhatjuk el; a Picéd- nak a Központi Kár- pátokban való absolut magas- sági határát (1830 m.) ala- csonynak tartjuk, mert a min- den turista előtt ismeretes Lomniczi-nyergen levő törpe példányok magasabban fordul- nak elő. Az Alnus ineana felső határa nem 880, hanem 1093 d. Domugled bei Herkulesbad, zu bedauern ist die Unterlassung d. Ermittlung d essen, was un tér dér «grossblattrigen» Linde zu ver- sieken ist,diebekanntlich bei uns sekr formenreich ist und dérén Formen zumeist auf bestimmte Arealebeschrankt sind. Die Liir- che kommt im südkroatischen Hochgebirge(sogarbisknappzur dalmatin. Grenze!) sichef vor ; nur waren wir dem Verf. zu Dank verpüichtet, wenn er uns auf die Frage Antwort gébén könnte, ob sie dórt sicher wild ist. Dagegen felüt auf diesen Gebirgen entgegender An- gabe des Verf. — die Silber- linde. Die Schwarzföhre steigt auch im Velebitgebirge (vve- nigstens wild) nicht bis zum Meeresspiegel herab. Die un- tere Grenze für die Buche (52 M) erscheint uns zu tief; die am tiefsten stehende Buche habén wir im Gradska-Tal bei Orsóvá etwa 20—30 M. iiber dér Stadt (54 M.), alsó in einer Meereshöhe von etwa 84 M. beobachtet; die Angaben iiber die europáische Nordgrenze dér Verbreitung dér Flaumeiehe ist höchstens als Nordost- Grenze anzunehmen ; die absolute Hö- hengrenze für Pice a in (len Centralkarpathen (1830 M.) ist zu niedrig angenommen; die jedem Touristen bekannten zvvergigen Fichtengestrüppe am Lomnitzer Grat stehen hó- hér; die obere Grenze für Al- nus ineana liegt nicht bei 880 M., sondern bei 1093 M., jene für Juniperus communis nicht bei 1234, sondern in dér Tatra (allerdings auf d. galiz. Seite!) bei 1570 M., wo sie nach Uech- 93 m.-nél van, ugyanez a Junipe- rus communis-nAl nem 1234 m., hanem a Tátrában (a galicziai oldalon kétségtelenül !), ahol Uechtritz szerint magasabbra megy fel, mint a J. nana , 1570 m. Az Abies alsó határa nem 632, hanem 584 m. (Ker- ner), míg a bükk felső határa nem 1341. hanem 1526 m. (Kern.); a Picea alsó határa nem 649, hanem 570 m., a felső határa pedig nem 1558, hanem 1718 m. (Kerner); a Juniperus nana átlagos alsó határát, ha a két legalacso- nyabb termőhelyét (750 és 570 m.) tekintjük, szintén jóval le- jebb helyezni kell. A régebbi botanikusoktól származó adatok megtekinté- sével vagy felülvizsgálatával, melyeket ez alkalommal meg- erősíteni vagy megczáfolni le- hetett. volna, szerző munkájá- nak értékét rendkívül emelte volna. Szerző a régi irodalomban (itt első sorban IvERNER-nek ná- lunk e téren alapvető mun- káira gondolunk) oly útbaiga- zításokkal találkozhatik, melyek p. o. sokkal plauzibilisebb ma- gyarázatot adtak volna a Pi- ced-nak s Fagus- nak a Bihar- hegység keleti, illetve nyugoti lejtőjén való eloszlásának okai- ról, mint az, melyet szerző a különlenyomat 8. oldalán ad elő. Ezen nagyszabású munka sikerének érdekében kivánatos volna, ha az erdészeti tiszti- kartól nyert adatokat az iro- dalom, valamint a botaniku- sainktól közzétett és észlelt ada- tokkal egybeolvasztanák, mert aligha fog erre valaha a mos- tritz höher ansteigt als J. nana ; die untere Grenze für die Tanne liegt nicht bei 632 M., sondern bei 584 M. (Ker- ner), die obere Grenze dér Buche nicht bei 1341, sondern 1526 M. (Kern.), die untere Grenze dér Fichte liegt nicht bei 649, sondern bei 570 M., die obere Baumgrenze nicht bei 1558, sondern bei 1718 M. (Kerner) ; die untere Durch- schnitts-Grenze für Juniperus nana diirfte durch Berücksich- tigung ihrer tiefsten Standorte (750 u. 570 M.) auch herab- gerückt werden miissen. Durch Berücksichtigung resp. Ueberprüfung dér alteren von Botanikern herrührenden An- gaben, welche bei dieser Ge- legenheit bestátigt oder wider- legt werden könnten, hatte dér Verf. den Wert seiner Ar eit ausserordentlich erhöht. Er hatte in dér áltern Literatur (wir denken hier in erster Li- nie auf die in dieser Bezie- hung bei uns grundlegenden Arbeiten A. v. Kerner’s) auch so manche Belehrung gefun- den, so z. B. hatte er eine viel plausiblere Erklárung über die Ursachen dér Vertei lung von Fichte und Buche an dér östl. resp. westlichen Abdachung des Biharia-Gebirges gefunden als die, welche eruns aufp. 8 des Sep.-Abdruckes gegeben hat. lm Interessé des Gelingens dieses gross angelegten Wer- kes wáre es wünschenswert, wenn die von un seren Forst- beamten ermittelten Angaben mit den Literaturangaben und den von unseren Botanikern beobachteten u. veröffentlich- 9 1 taninál kedvezőb alkalom kí- nálkozni, amidőn egy fontos növényföldrajzi kérdés megol- dására oly nagy apparátus lé- pett működésbe. ten Daten versclimolzen werden könnten,denn es wird sich kaum mehr eine so günstige Gelegen- heit wiederfinden, wo mán mit einem Aufwand eines so grossen Apparates an die Lösung einer píianzengeographisch so wich- tiger Frage tritt. D. Szurák J. : Adatok Északmagyarország mohaflórájához. II. közlemény. (Beit) dge zűr Kenntnis dér Moosflora des nördtichen Ungarns. II. Mitteilung.) Botanikai Közlemények X. 1911. H. 516. f. : 163 — 171, (29) — (30). A lőcse-lublói hegység s egy- ben hazánk mohaflóráját igen értékes adatokkal gyarapító czikk. Mint különösebben érde- kes adatokat kiemeljük a kö- vetkezőket, [ J-be helyezett meg- jegyzéseinkkel együtt : Dér Vert. bereichert in dieser Abhandlung die Moosflora des Lőcse -Lubl óér Gebirges mit vielen wertvollen Daten. Von diesen Daten sind folgende hervorzuheben (die Bemerkun- gen des Referenten sind zwi- schen Klammern [ ] beigefügt) ; Riecia sorocarpa Bisch. : nachst Szepesgörgő. — Lophocolea cuspidata Limpr. : Kereszthegy (Gehohl) nachst Lőcse. — [ Porella rivularis Nees ist auch aus dem Tál Valea Vinuluj von Péterfi mitgeteilt.] — Andreaea petrophila Ehrh. Kereszthegy bei Lőcse ca. 800 M hocli. — Archidium pliascdides Brid. : in dér Niihe von Lőcsemajor [Bisher wurde es auch nur von Péterfi bei Déva gesammelt.| - Ditrichum pallidum (Schreb.) Hampe: bei Lőcsefüred |ausser Ost-Ungard auch aus Süd-Ungarn bekannt lég. Pauc-ic], — Trematodon ambiguus (Hedw.) Hornsch. : auf dem Kereszthegy nachst Lőcse. — Didymodon luridus Hornsch.: auf Kalkboden nachst Szepesváralja. Die drei letzten neu für Nord- Ungarn. — Phascum curvicollum Ehrh.: nachst Szepesváralja. lortula latifolia Bruch : auf einer freistehenden Pappel nachst Szepesváralja ; neu für U n g a r n [ausser Breidler und Glowacki habén dieses Moos in Oesterreich auch Schmidt bei Bölnnisch- Leipa, Safer am Zircknitzer See u. Velenovsky bei Tremschin etc. gesammelt], — Tortula montana (Nees) Lindb. : nachst Szepes- váralja. — Encalypta rhabdocarpa Schwagr. : bei Szepesváralja [In Xord-Ungarn sammelte es schon Hazslinszky und zwar in dér Form dér var. b.leptodon]. — Grimmia Doniana Smith: bei Tarczafő c. 800 M. — G. trichophylla Grev. : auf dem Kereszthegy. — Funaria mediterranea Lindb.: auf dem Drevenyik nachst Szepesváralja [Nach Vert'.: «Neu für Ungarn — aber i. J. 1908 hat dieses Moos schon Péterfi aus dem Bihar-Gebirge mitgeteilt]. — Schistostega osmundacea (Dicks.) Mohr. : auf dem Kereszthegy nachst Lőcse- 95 fíired ; u. im Mengsdorfer Tál c. 1600 M lég. Dr. E. Schőber [Xach Verf. ist dieser Standort dér h ö c h s t e nach den Angaben dér Literatur ; aber J. Breidler sammelte es im Seewiegtal bei Aich bis 1700 M., Leithe auf den Felsklüften des bei 2530 M. hőben Grafmarterjoches zwischen dem Volder- u. Navisertal]. — Bryuvn afropurpur eum (Wahl.) W. et M. bei Lőcsefüred. Br. erythro- carpum Schwágr. . zwischen Újlubló und. Lublófüred. — Aula- comnium androgynuvn (L.) Schwágr. : bei Lőcse ; neu f ii r N o r d- Ungarn. Pterygophyllum lucens (L.) Brid. : auf dem Kereszthegy. Neu f ü r No r d-U n g a r n. Kövessi F. : A növényi szőrök nitrogén-assimilálási ké- pességéről. — Math. és Terin. -tud. Értesítő XXIX. kötet (Bánd) 4. füzet (Heft): 881 — 930. Egy táblával (mit einer Tafel.) Szerző a vita eldöntésére, mely közte s a jAMiESON-féle nitrogén-assimilálási elmélet hivei között már hosszabb ideje folyik, egy praecizióskészülé- ket szerkesztett, mellyel való kisérletezések eredményét is- merteti ebben az értekezésé- ben. A kísérletekhez több fás- növény hajtásaiból készült egyéves vessződugványokat használt s arra az eredményre jutott, hogy a tanulmányozott növények szőrképletei úgy a nitrogénmentes oxigénben, mint a szabad levegőn nevelve, egy- forma módon fejlődnek ki. A szabad levegőn vagy a nitro- génmentes oxigénben élő nö- vények egyenlőkorú és egyen- lőfejlettségű szerveiről vett szőrképletei egyaránt mutatják a fehérje-reactiót. A kisérletek alapján ezek után bebizonyított- nak vehető, hogy a reactiók- kal kimutatható fehérjeanyagok nem a levegő szabad nitrogén- jéből származnak. Dér Verf. hat, um die Con- troverse, welche sich bezügl. dér Nitrogenaufnahme durch Trichomgebilde zwischen ihm und Jamieson und seinen An- hangern entsponnen hat, zum Abschlusse zu bringen, cinen Praecisionsappavat konstruiert ; es werden nun die Ergebnisse veröffentlicht, welche er mit die- sem Apparate erzielt hat. Zu den Versuchen wurden ein- jáhrige Stecklinge melirerer Holzgewachse verwendet; das Resultat ist, dass sich die Tri- chomgebilde sowohl in N-freiem Oxygen, als auch in freier Luft gleichmassig entwickeln. Die Trichome, welche von gleichaltrigen und gleichför- mig entwickelten Organen der Pflanzen entnommen wurden, welche teils in freier Luft, teils aber in N-freiem Oxygen gewachsen waren, zeigten in gleicher Weise die Eiweiss- reaction. Auf Grund dieser Versuche kann nunmehr an- genommen werden, dass das durch Reactionen nachweis- bare Eiweiss dieser Gebilde nicht vöm freien Nitrogén dér Luft herstammt. L. Botanikai Közlemények X. (1911) 5—6. füzet (Heft). p. 135 — 1 52, (19) — (27) : Tűz són J. : A Daphne génusz Cneorum s u b s e c t i ó j ár ól. (De subsectione «Cneorum» generis Daphnes) 13 szövegképpel (mit 13 Textillust.). Az idetartozó 4 faj (Cneo- rum, arbuscula , striata , pe- traea) anatómiai és morpholo- giai vizsgálata. Ezek s az el- terjedési viszonyok alapján igyekszik szerző a subsectió fajainak fejlődéstörténetét le- vezetni, melynek folyamán kü- lönösen Fiori és Keissi.er néze- tével szemben száll síkra. Szerző szerint a négy növényt önálló egyenlőrangú fajoknak kell te- kintenünk, melyek közül a D. arbuscula és petraea régen keletkezett kihalóban levő fa- jok. A dolgozatot a látott her- bariumi példányok lelőhelyei- nek felsorolása s az egyes fa jók és alakok latin diagnosti- zálása zárja be, melynek so- rán újak a következők: D. striata f. subcuneata, tata . f. Verloti, f. arbusculoides Resultate eiuer anatom. und morpholog. Untersuchung dér 4 hierzu gehörigen Arten ( D . Cneorum , arbuscula , striata und petraea.) Auf Grund dieser Studien und mit Hinzuziehung dér Verb.-Verháltnisse versucht dér Verf. die Entvvicklungsge- sehichte dieser Arten abzulei- ten, wobei er sieh den An- sichten Fiori’s und Keissler’s entgegenstellt. Die angef. Arten sind nach dem Verf. als selbststandige, gleichberechtigte Arten zu be- traehten, von welchen 1). arbus- cula u. petraea alté. im Ausster- ben begriffene Arten sein sol- len. Den Schluss dér Arbeit bű- det eine Aufzahlung dér Stand- orte dér gesehenen Herbar- exemplare und Diagnosen dér einzelnen Arten und dérén Formen. Neu beschrieben wird : D. Cneorum f. dila- , in m. Ostrc ad Samobor ), Röhlingii , f. canescens , f. f. lombardica , (Croatia f. oblonga, f. pyrenaica , f. obovata, f. acutifolia. p. 152 - 163,(27) — (28): Fehér J. ; A Convolvulus ar- vensiscleistopetaliája és e g v é b virágbiológiái jelenségei. (Éber die CÍeistopetalie und andere blütenbiol. Erscheinungen bei Conv. arv.) 3 szövegképpel (mit 3 Textfig.). A’. ö\ (vergl. M. B. L. 1910 : 78.) P- 1/1— 185. (30) — (33): Moesz G. : Adatok Barsvár- megye flórájához. A Z s i t v a völgye. (Beitriige zűr Flóra des Komitates Bars. Das Zsitvatal.) 2 térképpel (mit 2 Karten.) A Zsitvavölgy érdekesebb növényeinek felsorolása után (V. ö. M. B. L. 1911 : 454) be- ható herbariumi és i r o d a lm i1 tanulmány alapján összeállítja szerző a következő 12 növény- Nach Aufzahlung dér inter- essanteren Arten des Zsita- Tales (vgl. U. B Bl. 1911 : 454) stellt dér Verf. auf Grund sorg- fiiltiger Herbai*- und Literatur- Studien die nördliche Grenz- 97 faj hazai elterjedésének északi linie dér Verbreitung folgen- határvonalát. dér Pflanzenarten in Ungarn fest : Salvia Aethiopis , Euphorb. Gerard., Clematis integrif., Phlo- mis tuberosa, Xeranthemum ami., Eryngivm plán., Cephalar. iranss., Galium f edem., Aira eap ., Sideritis mont., Golega offic malis, Althaea micrantha. Ily módon sikerült pontosab- ban megállapítani a Simonkai- féle tátra-fátrai és pannoniai flóravidék határát, melyről szerző kimutatja, hogy meg- lehetősen egyezik a szőllőmű- velés északi határával. Anf diese Weise ist es ihm gelnngen die von Simonkai zwischen dér Tátra-Fátra und dér pannonischen «Florenge- gend» gezogene Grenzlinie ge- nauer festzustellen, wobei es sich herausgestellt hat, dass sie so ziemlich mit dér nördl. Grenze des Weinbaues, zusam- menfállt. p. 185 — 186. G o m b o c z E. : A «M a g y a r F ü v é s z k ö n y v» történetéhez. (Zűr Geschichte d. «Magy. Fiivészkönyv» Ung. Krauterbuch.) p. 186— 188. B á n y a i J. : Thladiantha dubia Bge hazai előfordulása. (T h 1 a d. d u b. in Unga rn.) V. ö. (Vergl.) M. B. L. 1911 : 455. L. Jelentés a Magyar Nemzeti Muzeum 1910. évi állapotá- ról. ( Bericht iiber den Bestand des TJnaarischen National Museums i. J. 1910.) Budapest 1911: 1 — 372. 8 Dk Filarszky N. jelentése a: VII. Növénytár-ró\ — 1. c. : 103-114. Az osztály évi gyarapodása a következő volt : a lierba- r i u m összes gyarapodása : 8825 herbáriumi példány, még pedig vétel útján : 3726 szám, csere útján : 547 szám, aján- dékozás útján : 1800 szám, in- tézeti gyűjtés : 2742 szám. Leg- beesesebb gyarapodása Si- monkai nagyértékü herbáriumá- nak megszerzése, amely ezzel méltó helyére jutott. — A szemléltető gyűjtemény Dk. Filarszky' s : VII. Be- richt iiber die botanische Ab- teilung 1. c. : 103—114. Dér Zuwachs dér Abt. war folgender : I. D a s H e r b a- r i u m vermehrte sich zusam- men um : 8825 Herbarexem- plare, durch Kauf um : 3736 St.: durch Tausch um : 547 St., durch Geschenke um: 18^0 St., durch eigene Sammlung um: 2742 St. Dér wichtigste Zuwachs war die Erwerbungdes SiMONKAi’schen Herbars, wel- ches auf diese Weise an sei- nen wiirdigsten Platz gelangte ; 1 Szükségesnek tartjuk erre külön is rámutatni, mert manapság nálunk majd mindennapi jelenség, hogy a növényfajok elterjedésének megállapításánál az irodalmi adatokat teljesen ügyeimen kívül hagyják. 98 összesen 875 számmal gyara- podott. — A könyvtár gya- rapodása összesen : 262 kötet, 492 füzet és 14 térkép. Az osztály évi kiadása: 13.596 K 93 f-t tesz ki. A jelentést a tisztviselők irodalmi működésének felsoro- lása zárja be. A jelentésben találjuk meg (p. 282 — 299) Dr. Filarszky N. osztályigazgató beszámoló- ját a bruxellesi Ill-ik inter- nationális nomenelaturai con- gressus lefolyásáról, valamint Nürnberg, Frankfurt a M. bo- tanikai intézeteiről s Dahlem- Steglitz új botanikus kertjé- ről szóló ismertetőjét. II. Die Schausamm- 1 u n g zusammen um : 875 St. III. Die Bibliofilek um : 262 Biinde, 492 Hétté u. 14 Landkarten. Das Budget dér Abteilung betrug: 13.596 K 93 li. Den Schluss des Berichtes bildet die Liste dér Publika- tionon dér Angestellten. Auf S. 282—299 befindet sieh Dr. F'ilarszky's Bericht íiber seine Reise zum dritten internationalen bot. Kongress nach Bruxelles, und Beschrei- bung dér botanischen Anstal- ten von Nürnberg, Frankfurt a/M. und des neuen botani- schen Gartens in Dahlem- Steglitz. Gy. Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. Referate über auslándische botanische Arbeiten. Dr. T. Ciesielski Quomodo fiat, ut mox proles masculina, mox feminina oriatur apud plantas. animalia et homines ? Leopoli 1911. Az ivari eloszlás kérdése már hosszú idő óta foglalkoztatja a biológusokat s az elméletek egész sorát hozta felszínre, mezeket a czímben megjelölt értekezés időrendi sorrendben tárgyal. A legújabb időkig e kérdés- ben Cuénot tkeoriája uralkodott, mely szerint az ivari nem már az ovulumban paedestinálva van, mely elmélet szerint magától értetődő módon minden kísérletet, mely különböző táp- lálkozás vagy más befolyás utján az egyik vagy másik ivar kifejlődését czélozza, utópiá- nak kellett jelölni. Die Ursache d. Geschlechts- verteilung ist eine Frage, wel- che die Biologen seit langer Zeit beschaftigt und eine ganze Reihe von Theorien hervor- gebracht hat, dérén wichtigste in dér gén. Abhandlung dér Reihenfolge nach aufgezahlt werden. Bis zűr neuesten Zeit hat die Theorie Cuénot’s diese Frage beherrscht, nach welcher das Geschlecht schon vor dér Be- fruchtung im Ovulum praede- stiniei t sein soll. in welchem Falle selbstverstandlich allé Versuche, die Entwicklung des einen oder des anderen Ge- schlechtes durch verschiedene Ernahrung od. andere Einflüsse 99 A legújabb időkben azonban fontos érvek merültek fel ezen elmélet tarthatatlansága mellett, amennyiben a zoológusok kimu- tatták, hogy (a rovaroknál. Ne- matodáknál, békáknál) kétféle spermatozoák képződnek, me- lyek egymástól a chromosomák számában térnek el. Eszerint a spermatozoáknál dimorphis- mus van ; a mesterséges meg- termékenyítési kísérletek azt mutatják, hogy az egyik kate- góriába tartozó spermatozoákból mindig hím, a másfajta sper- matozoákból mindig női indivi- duumok hozatnak létre. Ciesielski professor 1871. év óta kísérletezik a kenderrel s miután meggyőződött a külön- böző módszerek eredményte- lenségéről, a mesterséges meg- termékenyítésre tért át s ez alkalommal azt a fontos felfe- dezést tette, hogy a nőpéldá- nyoknak egész friss pollennal való, mesterséges megtermé- kenyítésénél keletkezett mag- vakból csak hímpéldányok fej- lődnek, ellenben néhány óráig állott pollennal való terméke- nyítésből csupán női növények keletkeznek. Szerző kísérleteit — mutatis mutandis állatokon és embe- ren is folytatta s azt találta, hogy ebben a kérdésben tör- vényszerűség uralkodik. hervorzubringen als eine Utopie bezeichnet werden mussten. Erst in neuester Zeit sind wieder wichtige Argumente gé- gén diese Theorie in den Vor- dergrund getreten, indem auf zoolog. Gebiete (bei Insecten, Nematoden, Fröschen) nachge- wiesen worden ist, dass sich zweierlei, in dér Zahl dér Chro- mosomen abweichende Sperma- tozoen bilden, die Spermato- zoen alsó dimorph sind, bei künstlicher Befruchtung aber mit dér einen Kategorie von Spermatozoen stets mannliche, mit dér anderen aber weib- liche Individuen erzielt werden. Prof. Ciesielski hat seit d. J. 1871 Versuche mit Hanf ange- stellt und nachdem er die Ergeb- nislosigkeit verschiedener Me- thoden geprüft hat. ist er zűr künstlichen Befruchtung ge- schritten und hat die wichtige Entdeckung gemacht, dass wenn die künstliche Befruchtung dér weibl. Exemplare mit ganz frischem Pollen erfolgt, fást allé Samen nur mannliche Píian- zen hervorbringen, mit einige Stunden láng gestandenem Pol- len aber ausschliesslich weib- liclie Pflanzen erzielt werden. Dér Yerf. hat seine Versuche aucli an Tieren und Menschen fői tgesetzt und gefunden, dass es sich hierbei um ein Gesetz handelt. D. Dr. G. Roth : Die aussereuropáisehen Laubmoose. Bnd I. Verlag v, C. Heinrich, Dresden 1911. 8° Lief. I: 1 — 96, Taf. I — VIII; Lief. II: 97—192, Taf. IX— XVI; Lief. III: 193—272, Taf. XVII— XXIV; Lief. IV: 273—331, Taf. XXV XXXIII, Titel, Vorwort u. Sachregister ; á Lief. 6 Mark. E helyen is felhívjuk az ér- Wir empfehlen dér Aufmerk- deklődők figyelmét eme nagy- samkeitderlnteressenten dieses 7 ion jelentőségű vállalatra, amelyre az «Europ. Laubm.» érdemes szerzője vállalkozott, hogy t. i. a szétszórtan, különböző folyó- írásban megjelenő összes exo- ticns mohát rajzokban is fel- tüntetve, egy műben foglalja össze. A kifogástalan kiállítási! munka I. kötetében a követ- kező családok szerepelnek : Werk über die aussereuropái- schen Laubmoose, welclies ein- gehendeBeschreibungenaller in den verschiedenen Werken u. Zeitschriften veröffentlichten exotischen Moosarten in Beglei- tungguter Abbilduugen enthalt. Die Ausstattung ist eine sehr gediegene. Dér abgeschlossene I. Bánd enthalt die Familien : Andreaeaceae, Archzdiaceae, Cleistocarpae , Dr. Josef Podpera : Kvetena Hané. Základy zemepisne'ho rozsirení rostlinstva na horním úvalu Moravském. — Archív na prírodovédeeké p r o z- k o u m á n í M orav y. Oddé • leni Botanické Mslo l. Nakla- dem Komisse na pfírod. pro- zkonm. Moravy. Trematodonteae. Gy. Dr. J. Podpera: Flóra dér Hanna. Grundzüge dér Pfiamenver- breitung im oberen Marchtcde. A r c h i v f ü r natu r w i s- senschaftliche Durch- forschung M á h r e n s. lm Verlage dér Komission für na- tunvissenschaftliche Durchfor- schung Máhrens (Landesmu- seum). Mit Tab. I — \’III., 3 Textfig. und einer phytogeographischen Karte dér Hanna V Bm\é, 1911. gr. 8°. p. VI. 355 -f- 2 obne Nummern. Preis 8 K. A felső Morava-völgyének és a Hanna-hegvségnek botanikai átkutatása a középeurópai Üora- terület több növénygeographiai kérdése megoldása szempont- jából is nagyon fontos. Az Elba és Morva, illet, a Becva és Odera közti vízválasztónak phytogeographiai jelentősége általánosabb érdeket is kölcsö- nöz e kiváló műnek. A Morva- völgy lapálya két fontos, a : herzynia-sudetai és a kárpáti florakerület közé van ékelve s fioristikai összetevésében a szomszédos területekhez sok érdekes vonatkozást mutat. A Morva völgyén — mint a Duna völgyének északi folyta- tásán — sok xerothermophyton nyomóit fel É-nak, s talán Die botanische Durchfor- schung des oberen Marclitales und dér Hanna ergab so manche wichtige Fingerzeige für die Lösung mehrerer phytogeogra- phischer Fragen des mitteleu- ropaischen Florengebietes. Die phytogeographisclie Bedeutung dér Erforschung dér Gegend zwischen dér Élbe und dér March einerseits und dér Beőwa und dér Oder anderer- seits verleihen dér Arbeit eine weitere Wichtigkeit. Die Ebene des March-Tales ist zwischen den hercynisch-sudetischen Flo- renbezirk und jenen dér Kar- pathen hineingeschoben ; in ihrer íloristischen Zusammensetzung zeigt sie viele interessante Be- ziehungen zu den Xachbarge- 10 1 K-nek is. A cseh- és a német steppe-nek (pld. a Saale mellett) genesisét eredménnyel megfej- teni csakis úgy lehet, ha ala- posan kiismertük a xerothermo- phytonoknak a Morva völgyé- ben valófelhatolását. Hazánkra is nagy jelentőségű e munka, amennyiben a magyar- országi steppék több vezérnö- vénye elterjedésének ENy. ha- tára épp’ a Morva völgyében van. Sz. előszavában elitéli azokat a íioristicai vázolásokat, ame- lyek gyakorta a növén\Tgeo- grapbiai munkák nagyobb ré- szét foglalják le, amelyek szá- raz névfelsorolások, s amelyek az egyes állományoknak kölcsö- nös összehasonlítását számba se veszik. Kivételezi ama ese- teket, amikoron rá vagyunk útalva a növénynévsorokra, így valamely növényállomány be- nyomása vázolásánál, vagy val a- mely phytogeographiailag fon- tos növénynek kísérő növényei ismertetésénél, avagy végül phytogeographiailag fontos helynek íioristicai leltározá- sánál Azonban ily eseteknél is mindig előtérbe kell nyo- múlni az állományok felépíté- sében szereplő egyes fajok je- lentőségének. bieten. lm Marcktal — als Fortsetzung des Donautales gé- gén Norden — drangen viele Xerothermophyten gégén Xor- den und vielLeicht auch gégén Osten vor. DieFrage über den Ursprung dér böhmischen und dér deutsehen Steppe (z. B. je- ner des Saalebezirkes), kann mán nur dann mit Erfolg Ib- sen, wenn das Vordringen dér Xerothermophyten im Morava- tale mit Aufmerksamkeit ver- folgt wird. Auch für Ungarn hat diese wertvolleStudie e i n e grosse Bedeutung, denn mehrere Pflanzen, welche als Leitpflanzen dér ungarischen Steppen gelten, erreichen im Moravatale ihre Nordwest- grenze. In dér Vorrede vvendet sich dér Vert. gégén sogenannte fio- ristische Schilderungen, welche oft den grössten Teil von phyto- geographischen Arbeiten ein- nehmen, und welche nur als endlose Wiederholungen von lateinischen Namen ohne Rück- sicht auf den Vergleich u. d. Zusammensetzung dér einzelnen Bestánde nichtssagend sind. Es gibt zwar Falié, wo wir die Xamenlisten niclit entbehren könneu, so z. B. bei Schilde- rung dér Aspekte eines Pflan- zenbestandes, oder wenn maii die gewöhnliche Begleitung von phytogeographisch wichtigen Pflanzen darstellt, oder bei dér Zusammenstellung des Inven- tars von ptlanzengeographisch wichtigen Standorten Die Be- deutung, welche jeder Art im Aufbaudes Bestandes zukommt, soll immer in den Vordergrund treten. 102 A munka XI részre és 30 fejezetre oszlik. Az I. rész. 1. fej. a Hanna hség fioristicai kutatása történetét (1 —9), a 2. f. az idev. irodalmat (10 — 15); — II. r. a Hanna physikai geo- gráfiáját s pedig 3. f. a geográ- fiái és klimatikus (16 - 26), 4. f. a geológiai viszonyait (27 — 32) ; — III. r. a Hanna általá- nos fioristicai jellemzése során 5. f. a Hanna flórája elemeit csoportokba foglaltan (33 — 43), 6. f. a szomszédos területekhez való vonatkozásait (44 — 49), 7. f. a xerothermophilus növények felnyomúlását a Morva völ- gyén (50—57); — IV. r. 8. és 9. f. a Hanna növénytársasága vázolását (58 — 72); — V. r. 10. — 4 2. f. a Hanna erdőségeit, az erdei fákat s aljnövényze- tet (72. — 122); — VI. r. a Hanna steppe állományát és pedig 13. f. a steppe kérdés jelenkori állását (122—131), 14. f. a steppe cserjéit, fáit (132 — 136), s 15. f. a steppét alkotó növényeket (137 — 174); — VII. r. 16 — 17. f. a Hanna rétjei tagosulását s alkotó nö vényeit (175 - 204); — Vili. r. a Hanna szikláinak kis szám- mal képviselt s praealpinus jellegű növényeit (203 — 207); IX. r. 19. - 23. f. a vízi és parti növények állományát (208—228) ; — X. r. 24. f. a Hanna flórája adventivus tag- jait (230 — 250) ismerteti. Igen nagy terjedelemben is- merteti a XI. r. a felső Morva- Die Arbeit selbst besteht aus elf Abteilungen und dreissig Kapiteln. I. Abt. I. Kap. die Geschichte dér floristischen Er- forschung dér Hanna (1 — 9), 2. K. Literatur (10 — 15);— II. A. physikalische Geographie dér Hanna und zwar 3. K. geogra- pkische und klimatische (16 — 26), 4. K. geologische Verhált- nisse dér Hanna (27 — 32); III. A. allgemeiner floristischer Charakter, 5. K. die Floren- elemente dér Hanna (33 — 43), 6. K. die Bezieliungen zu den Nachbargebieten (44—49), 7. K. das Vordringen dér xerother- mophilen Pflanzen durch das Marchtal (50—57); — IV. A. 8. 9. K. Schilderung dér Pflan- zengenossenscliaft dér Hanna (58-72); — V. A. 10.— 12. K. die Walder, Waldbiiume, dér Waldniederwuchs und eine Übersicht dér Pflanzen, welche den Niederwuchs dér Walder bilden (72 — 122); VI. A. die Steppenbestánde dér Hanna, 13. K. heutiger Stand dér Steppenfrage (122 — 131), 14. K. die Stráucher (132 — 136), 15. K. die Gráser und Kráuter dér Steppen (137 — 174); VII. A. 16. — 17. K. die Wie- senbestiinde, ihre Gliederung, die Griiser und Kráuter der- selben in dér Hanna (175 — 204); — VIII. A. die spárlick vertretene Felsenflora dér Hanna von praealpinem Cha- rakter (205—207); — IX. A. 19 — 23. K. die Wasser- und Uferbestánde (208 — 228); — X. A. 24. K. die adventive Flóra dér Hanna (230 — 250). Sehr ausführlich werden die Kryptogamen desoberen Marcii- 103 völgy cryptogamiusait és pe- dig a Hanna algáit (25. f. : 251 — 258) 0. Richter, alsó- rangú gombáit (26. f. : 259— 270) R. Picbauer, Hymenomy- ceseit (27. f. 271 — 275) Dr. J. Macku, zuzmóit (28. f. : 276 - 298) F. Kővár feldolgozása alapján s 29. f.-ben a lombos- és májmohokat (299 — 325) maga a szerző. Egy részletes Index különö- sen megkönnyíti a nagybecsű könyv használatát Az elhúnyt V. Spitzner arc- képével díszített munkához mel- lékelt I— VII. táblán 23 photo - graphiai reproductio kitünően sikerült, szép éles képei nö- vényállományokat tüntetnek fel, amelyek közül ki kell emelni : Tab. L, amelyen a Morva ága régi medre (Fig. 1, 3) és po- csolyái (Fig. 2), Tab. V. Fig. 2 az Olomouc közelében levő Nebotein melletti Umbellifera- steppéi vannak, s Tab. VI. Fig. 2. Prostéjov mellett a Romze-n u. n. «fejes fűz»-t tüntetnek fel. A phytogeographiai térké- pen láthatók : L. a thermophilus flóra (általános elterjedés), 2. a. fontosabb termőhelyek illet, a xerothermophilus elemek elter- jedési csomópontjai, 3. sub- montanus flóra, a í zéleken nyo- mulnak be a thermophilus nö- vények, 4. a Kárpátok flórája (Keleten); jelölve van a sík- ságra leszálló carpatusi növé- nyek (I. Dentaria glandulosa , II — VI. Hacquetia) elterjedése legszélső határa, 5. rétek terü- lete és a kaszálók flórája, 6. praealpinus flóra (Sesteria cal- cana- jelleg.) tales unter Mitwirkung del- in Klammer erw. Forscher be- schrieben, die Algen (25. K. : 251 —258, Vun 0. Richter); die mederen Pilze (26. K. : 259 — 270, von R. Picbauer) ; die Hymenomyceten (27. K. : 271 — 275, von Dr. J. Macku) ; die Flechten (28. K. ; 276 — 298, von F. Kővár) im 29. K. vöm Verf. die Laub- und Leber- moose (299 —325). Ein ausfiihrlicher Index er- leichtert die Benützung des wertvollen Buches. Das Werk enthiilt nebst dem Bild des verstorbenen Botani- kers V. Spitzner 23 vortrefflich gelungene photographische Re- productionen auf Taf. I -VII., von welchen Taf. I. die Tüm- pel (Fig. 2) und altér Fluss- arm (Fig. 1, 3) dér March- Tab. V. Fig. 2. Umbelliferen- steppe bei Nebotein náchst Olomouc ; Tab. VI. Fig. 2 Kopf- weiden an dér Romze nachst Prostéjov besonders hervorzu- hebend sind. Auf dér phytogeo- graphisehen Karte finden wir : 1. die thermophile Flóra (all- gemeine Verbreitung), 2. wicli- tige Standorte eventuell Etap- pen dér Verbreitung von xero- thermophilen Elementen, 3. sub- montane Flóra; amRande drin- gen thermophile Pflanzen ein, 4. Karpathenflora ; die Grenze dér in die Ebene lierabsteigen- den Karpathenpflanzen (I. Den- taria glandulosa , II —VI. líac- qicelia ) ist bezeichnet, 5. das Gebiet dér Wiesen- und Áuen- flora, 6. praealpine Flóra (von Sesteria calcarea Character) dar- gestellt. 104 Az érdemes szerző munká- ját autopsia útján írta s 6 tel- jes esztendőn át tervszeruleg kutatta át területét, amit a leg- nagyobb nyomatékkal kell hang- súlyoznunk. A most cseh nyelven meg- jelent munka, amely a leg- nagyobb alapossággal és gond- dal íródott, később németül is meg fog jelenni. Hogy az eredeti cseh nyelvű munkát (a szerző részéről ren- delkezésre bocsátott német ki- vonat alapján) már most be- hatóan ismertetjük, azt a tár- gyalt területnek a magyar fló- rával való számos érintkező Für die Ricktigkeit dér Dar- gestellten bürgt,dass d.Verf.sein Werk auf Grund Autopsie ge- schrieben hat, indem er 6 volle Jalire hindurch das Gebiet plan- massig durchforscht hat. Das vorlaufig in böhmischer Sprache erscliienene, mit dér grössten Sorgfalt und Gründ- lichkeit geschriebene Werk soll spiiter auch deutsch erscheinen. Dass wir das böhmische Original (mit Hilfe eines vöm Verf.erhaltenenAuszuges)schon jetzt so eingehend besprechen, findet seinen Grund in zakl- reichen Berührungspunkten dér ung. Flóra mit jener des be- handelten Gebietes. Gy. - Sphagnaceae (Sphagnologia in 85 Figuren von — pontjával okoljuk meg. C. Warnstorf : Sphagnales universalis) mit 1442 Einzelbildern Das Pflanzenreich Regni vegetabilis conspectus. lm Auftr. d. K. preuss. Akademie d. Wiss. Herausg. v. A. Engler. 51. Heft, Leipzig, Veri. v. W. Engelmann, 1911. 8° S. IV -f- 546. Preis brosch. Mk. 2 7 ‘50. 30 évnél hosszabb ideig tartó beható foglalkozásának hatal- mas gyümölcsét adja közre szerző, amelyet kétszeres öröm- mel kell üdvözölnünk, először mert a tőzegmohok igen nagy nehézséget okoznak s e kriti- kus tulajdonságukhoz még sú- lyosan hozzájárul a Warnstorf- Dr. RöLL-féle ismeretes, évtí- zeken át tartó harc. Ami a szerző monumentális anyagismereten felépülő műve nomenclaturáját illeti, megálla- pítható, hogy többször Warns- torf is az egyszerűbbet követi e kön}" vében, s p. o. egyszerűen csak : Dér Verf. veröffentlicht in diesem monumentalen Werke die Ergebnisse seines 30 Jahre hindurch fortgesetzten einge- henden Studiums dieser Gat- tung, welche wir mit zwei- facher Freude begrüssen, einer- seits weil das Stúdium dér Sphagna noch immer mit vie- len Schwierigkeiten verbunden ist, andererseits aber, weil durch dieses dér al Igéméin be- kannte über Jahrzehnte dauern- de literarische Kampf mit Dr. Roll beendet sein dürfte. Was die Xomenclatur des auf wohl einzig darstehende Kenntnis des Stoffes gegrün- deten Werkes betrifft, kann mán konstatieren, dass kiér sehr oft selbst Warnstorf die einfackere befolgt, wenn erz. B. 105 8. acutifólium Ehrh., cuspidatum Ehrh., cymbifohum Ehrh.t recurvum P. de B . subsecundum Ehrh. neveket ír, régebbi: (Ehrh.) Russ et W.. (P. B.) W. etc. írásmódja helyett. A munkában 342 faj van igen sok változattal és formá- val behatóan leírva; a meg- határozó kulcsok latin nyel- vűek. Közönséges fajoknál csak az elterjedési határok, külön- ben csak azok a termőhelyek vannak felemlítve, amelyekről szerző vizsgált anyagot. így, mivel főleg a magas-tátrai Sphagnumok fordultak meg szerző kezében, főleg ezeket említi fel. Van köztük 4 más adat is amelyek közül Erdélyre új a d a t S. obtusum W. lég. Csató. A bennünket is érdeklő meg- határozási correctiók közül ér- demesek a felemlítésre: anstatt dér bisher von ihm gebrauchten : (Ehrh.) Russ. et W., (P. B.) W. etc. schreibt. In dem Werke sind 342 Al- tén mit sehr vielen Varietáten und Formen eingehend be- schrieben. Die Bestimmungs- schlüssel sind in lateinischer Sprache verfasst. Bei den ge- wöhnlichen Arten ist die all- gemeine Verbreitung erwahnt, übrigens wird nur das aufge- nommen, was dér Verf. ge- priift hat. Weil ihm daher nur die aus dér Hohen-Tátra stam- menden Spliagna zűr Verfü- gung standén, erwahnt dér Verf. ausUngarn hauptsaclich nur diese. Unter 4 anderen ungar. Da- ten, ist für Siebenbiirgen 8. ob- tusum W. lég. Csató neu. Unter den Correcturen frü- herer Bestimmungen interessie- ren uns speziell folgende : Sph. cuspidatum var. plumulosa cf. M. B. L. X. 1911 : 335 = 8. cusp. var. r) plumulosa fo. füiformis (Hampe) W. (cf. Sphagno- logia universalis : 268). Sph. crassicladum W. var. fluitans cf. M. B. L. X. 1911 : 342 = S. crassiól. var. S) diversi fólia \V. fo. inund at a \V. (cf. Sphagnol. univ. : 389). Sph. cuspidatum var. plumulosa cf. M. B. L. X. 1911 : 342 — S. cusp. var. a) falcata Russ. subfo. aquatica (Russ.) W. (cf. Sphagnol. univ. : 266). A munkához 85 csoportké- pen 1442 ábra tartozik, ame- lyek nagyobbára habitus-, ill. levélrajzok, vagy utóbbiak k. m.-i, ill. levélsejtek felületi képe. A rajzok világosak, éle- sek és szépen sikerültek. Szerző előszavában művét jogosan «Lebenswerk»-jének Das Werk enthalt 1442 Ein- zelbilder in 85 Figuren, welclie Habitusbilder, Blatter, dé- rén Querschnitte und Ober- fláchenansichten dér Zellen dar- stellen. Die Zeichnungen sind scharf ausgeführt und gut ge- lungen. Dér Verf. nennt dieses Bucii mit Recht sein «Lebenswerk» 106 nevezi és mi a magunk részé- ről, azt hiszem csak örömünk- nek adhatunk kifejezést, hogy végre sikerült a szerzőnek egy emberéleten át folytatott tevé- kenységnek oly értékes határ- kövét felállítani. Es ha itt-ott idők folyamán a tudomány tovább haladásá- val meg is változik a könyv egyik-másik pontja, minden- esetre Warnstorf munkája be- látható időkön át a tőzegmo- hák stúdiumának alapját fogja képezni, mert műve egy olyan munka, mely ezidőszerint eb- ben a szakmában egyedülálló s a bryol. könyvtárak egyik legnélkülözhetetlenebb kézi- könyve lesz. und wir können nicht umhin unserer Freude Ausdruck zu gébén, dass es dem Verfasser gelungen ist, seiner ein Men- scheníeben láng fortgesetzten Tátigkeit einen so wertvollen Scldussstein setzen zu können. Und wenn in Zukunft im Laufe dér weiteren Entwick- lung dér Wissenschaft an ein- zelnen Teilen auch einiges ab- geandert werden sollte, wird es docli auf absehbare Zeit hinaus die Grundinge des Sphagnum - Studiums bilden ; delin es ist ein Werk, welclies jetzt in seiner Art e i n z i g d a s t e h t und eines dér unentbelirlichsten Handbücher jeder bryolog. Bibliothek bil- den wird. v Gyűjtemények. — Sammlungen. Musci europaei exsiccati. Die Laubmoose Európa s untéi* Mitwirkung namhafter Bryologen und Floristen lierausgegeben von Ernst Bauer (Smichow in Bölimen). — Serie 15: Nr. 701 — 750; Serie 16: Nr. 751— 800; Serie 17: Nr. 801 — 850. Nachtráge zu Serie 2 — 6 und 15. Prag, ara 15. Nov. 1910, am 30. Apr. 1911, ain 15. Nov. 1911. Selbstverlag des Herausgebers. Dr. Bauer «Musci eur. exs.» nélkülözhetetlen, igen sok ritkaságot tartalmazó 3 újabb seriese, melyet olcsó- sága miatt is a szakköreink- nek legmelegebben ajánlhatunk, (könyvkereskedőnél 1 series mappa nélkül 21 M 50, a ki- adónál 21 K 50), a következő újdonságokat tartalmazza : Die 3 neuesten Serien dieser unentbehrlichen, viele Selten- heiten enthaltenden Sammlung von Musci eur. e x s , welclie den Fachkreisen auch wegen ihrer Preiswürdigkeit (im Buch- handel pro Serie M 21 50, beim Herausgeber K 21*50) bestens zu empfehlen ist, enthalten fol- gende Neuigkeiten : Serie 15:122. Dicranum fuscescens Turn. var. álpina fo‘ f álcát a Lske: Bayern Algáuer Alpen Oberstdorf lég. A. Wálde. — 733. Ditrichum juiiliforme Grebe : Weslfalen, Rlieine lég. et detexit Brockhausen rév. Grebe. — 741. Trichostomum Flei- s clieri Bauer n. sp.: Steiermark : Alt-Aussee lég. M. Fleischer 107 Serie 16 :lo2. Campylium pólygamum (B. E.) Bryhn n. var. subsecunda Arnell: «Erectum, gracilius, saepe pinnatoramo sum, fólia e basi lata magis subito acuminata, nervo clebiliore, baud raro nullo, fólia apicalia saepe secunda et falcaié eurvata, flores ut in typo nunc bisexuales nunc unisexnales-) Scliweden: Uppland, Vatö, Björkö lég. H. W. Arnell. — 758. Isopterygium silesiacum (Selig.) Warnst. n. var. adpressa Blumrich: «Caules et rami aliquantum paralleli, humi appressi, in extrema parte decurvati, foliis utrinqne dtflexis». Vorarlberg: Fluh bei Bregenz lég. I. Blumrich. — 765. Brachythecium reflexum (Starke) B. E. n. fo. umbrosa C. -Jensen. — 767. Ctenidium molluscum n. f. velutinoides Lske: «Forma substrato adpressa dense caespi- tosa. gracile pinnato-ramosa, Brachythecio velutino similis». Salz- burg: Aigen bei Salzburg lég. E. Bauer. — 771. Scorpiurium circinalum (Brid.) Fleisch. et Lske var. attenuata Boulay n. fo. Leskeacea (Loitl. in sclieda) Bottixi: «Compactum, tenue, leskeoideum; Rami numerosi, breves, liaud circinati, nec julacei. Fólia minus distincte imbricata». Oesterr. Kiistenland nnter zeitw. íiberflut. Kalkblöcken im Bette des Ljab-Ursprungs lég. K Loitles- berger. — 772. Scorpiurium leskeoides Suse n. sp. in Deutscb. Botan. Monatssclir. 1910 Nr. 1:2. Italien, Riva am Gardasee lég. E. Suse. — 774. Cirriphylluni crassinervium (Tayl.) Lske et Fleisch. n. fo. filescens Lske et Bauer: «Forma filescens eau- libus et ramulis elongatis tenuescentibus» Görz lég. Loitlesberger. - 775. Cirriph. crassin. n. var. longicuspis Lske: « Forma foliis in apicem longiorem et angustiorem protractis quam in typo et sic Camptothecii habitum aliquantulum aemulans» Italien Prov. Como lég. F. A. artaria. — 776. Cirriph. crassin n. var. S o m- mieri Roth Italien: Monté Pilli lég. E. Levier determ. Roth. 787. Oxyrrhynchium rusciforme (Neck.) Warnst. fo. ad var. pro- lixum Sghimp. accedens. Ispertal, lég. M. Klaus. Serie 17 : 802. Ddrichum homomállum (Hedw.) Hampe u. fo. resurgens Blumrich: «Caespitibus aréna subtili impletis, sae- pius zonatis?» Isergebirge lég. Blumrich. Gy. Bornmüller J. pompás gyűj- teménye az «Iter syriacum 1910» kiadás alá került. Egész sorát találjuk benne a legritkább fajoknak, melyek a legtöbb herbáriumban hiányzanak. Az egyes példányok valóban minta- szerűen vannak praeparálva. Die prachtige Sammlung J. Bornmülleiy «Iter syriacum 1910» istzur Ausgabe gelangt. Sie entbált eine ganze Reihe grosser Seltenbeiten, welche in den meisten Herbarien feblen,in einer geradezu einzig dastehen- den Práparation. Seminarium. Organ zűr Förderung des Austaiiscbes vissen- scliaftlicber Samensammlungen. Verlag von Theodor Oswalu Weigel in Leipzig. 108 Theodor Oswald Weigel leip- zigi czégnek ez a vállalata bizo- nyára ép olyan hasznos szolgá- latot fog teljesíteni, mint a már néhány év óta fennálló « Herbá- rium ». A kis folyóirat füzetei időhöz nem kötve jelennek meg és a kiadóczég kívánatra az ér- deklődőknek ingyen küldi meg. A vállalat czélja tudományos maggyűjtemények létesítését és gyarapítását elősegíteni s nagy hasznára lesz mindazoknak a kik pontosan meghatározott és ismert származású magvakat és terményeket beszerezni óhaj- tanak. Dieses Unternehmen derLeip- ziger Firma Theodor Oswald Weígel wird jedenfalls einen ebenso niitzlichen Dienst erwei- sen. als das seit einigen Jahren bestehende « Herbárium*. Dicse kleine Zeitsclirift erscheint in zwanglosen Heften und die Ver- lagsbuchhandlung sendet sie auf Wunsch kostenfrei. Dér Zweck des Unternehmens ist die Errichtung und Vermeh- rung von wissenschaftlichenSa- mensammlungen. Es wird jedem von grossem Nutzen sein, dér sich verlasslich determinierte Samen u. Früchte bekannterPro- venienz zu beschaffen wünscht. Személyi hírek. — Personalnachrichten. Dr. Kümmerle Jenő Bélát kinevezték a M. Nemz. Mú- zeum növénytani osztályának őrévé, Dr. Jávorka Sándor segédőr pedig őri ezímet és jelleget kapott. Dn. Küster E.-t, a növény- tan ny. rk. tanárát a kiéli egye- temen, hasonló minőségben meghívták a bonni egyetemre. Dr. Schroeder H.-t, a bonni egyetem magántanárát, kine- vezték a kiéli egyetemre a növényt, ny. rk. tanárává. Dr. Renner O.-t, a mün- cheni növénytani int. őrét, ma- gántanárrá képesítették. Dr. Warmjng E. professor, a kópén hágai egyet, botan. kert igazgatója, az 1911. év végé- vel nyugalomba vonult. Utód- jává Raunkiár Chr. professort nevezték ki. Dr. J. B. Kümmerle wurde z. Kustos d. botan. Abteilung des Ung. Nationalmuseums er- nannt ; Kustosassistent Dn. Alex. Jávorka wurde dér Titel u. Charakter eines Kustos ver- liehen. Dr. E. Küster a. o. Prof. dér Botanik an d. Univ. Kiél wurde in gleicher Eigenschaft an die Univ. Bonn berufen. Dr. H. Schroeder, Privat- dozent an d. Univ. Bonn, wurde z. a. o. Prof. dér Bolan. an die Univ. Kiél ernannt Dr. 0. Renner, Kustos am pflanzenpkys. Institut d. Univ. München hat sich für Botanik ha bilit iert. Prof. Dr. E. Warming, Direk- tor des botan. Gartens an dér Univ. Kopenhagen, ist mit Ende des J. 1911 in den Ruhestand getreten. Zu seinem Xachfolger w. Prof.C'HR.RAUNKiAER ernannt. 601 Urumoff K. Iván professort (Sofia) IV. oszt. Szent-Sándor- renjellel tüntették ki. Prof. Iván K. Urumoff in Sofia vurde durch Verleihung des St. Alexander- Ordens IV. Cl. ausgezeichnet. Meghalt. — Perzsia flórájának kikutatása terén nagy érdemeket szerzett Strauss Tivadar (szül. 1859 jan. 16., Ivleinboka, Thüringia) sultanabadi angol alkonzul 1911 decz. 28-án Berlinben, ahová súlyos betegséggel csak né- hány nappal halála előtt érke- zett. Hivatásánál fogva keres- kedő volt, s mint egy nagy angol exportczégnek (Ziegler u. Co.) képviselője, kb. 30 évet töltött Perzsiában. Gazdag tu- dással és nagy érdeklődéssel ama föld iránt, hová sorsa ve- tette, foglalkozott minden sza- bad idejűben Ny ugat- Perzsia természettudományi kikutatá- sával s az ottani nemzetiségek nyelvének tanulmányozásával. Áldozatkészségének és szemé- lyes bátorságának a növény- tan is számos értékes felfede- zést köszönhet. Dr. Ormándy Miklós piarista főgymnasiumi tanár Budapes- ten 65 éves korában. Ormándy doctori értekezésén: « Adatok a Mirabilis Jalappa tömlős edényeinek ismeretéhez)) Ko- lozsvár 1881: 1 — 32.8°, kívül, főleg a népszerűsítő iránynak volt egyik művelője : virág- regéi, a Növénynevek etymo- logiája és középiskolai tan- könyvei tartják fenn emlékét. Gestorben. Dér um die Erforschung dér Flóra von Persien hochverdiente englische Vicekonsul in Sultana- bad, Theodor Strauss (géb. am 16. Jan. 1859 in Kleinboka, Tlmriugen) am 28. Dezember 1911 in Berlin, wo er schwer krank wenige Tagé vor sei- nem Tode ankam. Von Beruf Kaufmann, verbrachte er als Vertreter eiuer grossen engli- schen Exportfirma (Ziegler u. Co.) cirea 30 Jahre in Per- sien. Reich an Wissen und voll Interessé für das Land, in vvelches ihn sein Schicksal ver- schlagen hatte, widmete er seine ganze freie Zeit dér na- turwissenschaftlichen Erfor- schung des westlichen Per- siens und dem Stúdium dér Spracben dér dortigen Völker- schaften. Seiner Opferwilligkeit und seinem persönlichen Mute verdankt auch die Botanik viele sehr wertvolle Entdeckun- gen. Bornmüller. Dr. M. Ormándy, Mittelschul- lehrer am Obergymn. dér Piaristen zu Budapest, im Al- tér von 65 Jaliren. Ormándy hat ausser seiner Dissertation : Beitrage zűr Kenntnis dér Sieb- röhren von Mirabilis Jalapa mehrere volkstiimliche Arbei- ten iiber die Etymologie dér Pflanzen. Blumenmáhrehen und Lehrbüeher für Mittelschulen geschrieben, welche seinem Na- 1 10 Cyrus Guernsey Pr ingle, a pompás exsiccatái révén nagy hírre szert tett botanikus 1911 május 25-én Vermontban (Egye- sült Államok) 73 éves korában. 35 éven át folytatott gyűjtő- utazásain Californiában, ké- sőbb pedig Mexikóban körül- belül 20.000 fajt (ebből 12° 0 új volt) 500.000 példányban gyűjtött össze, úgyhogy Dr. Asa Gray méltán adta neki a találó «a gyűjtők fejedelme)) (The prince of collectors) epi- thetont. Dr. Dlrand Th., a brüsszeli botan. kert igazgatója, Brüsszel- ben 1912 jan. 12 én; Gagne- pain F. Parisban 1911 decz. 1 1-én : Sir J. Dalton Hooker a világhírű angol botanikus, a kewi botanikus kert egy- kori igazgatója, 1911 decz. 10-én, 94 éves korában Sun- ningdaleban (Anglia) ; Dr. Bor- net E. (Páris) 1911 decz. 18-án. mén ein ehrenvolles Andenken sichern werden. G. Cyrus Guernsey Pringue, dér von seinen prachtigen Exsicca- ten rühmlichst bekannte Bo- taniker am 25 Mai 1911 in Vermont U. S. A. Wahrend seiner 35 Jahre hin- durcli fortgesetzten Sammelrei- sen in Californien, spiiter in Mexico, hátér gégén 20.000 (von diesen etwa 12% neuejArten in etwa 50; >.000 Exemplaren ge- sammelt, welche Leistung ihm das von Dr. Asa Gray gege- bene Epitheton «The prince of collectors » eintrug. Er hat ein Altér von 73 Jahren erreicht. Dr. Th. Durand, Direktor des bot. Gartens in Brüssel, am 12. Janner 1912 ; F. Gagne- pain in Paris am 11 Dez. 1911; dér berühmte englische Botaniker Sir J. Dalton Hoo- ker, ehemaliger Direktor des botan. Gartens in Kevv, am 10. Dez. 1911 im Altér von 94 J. in Sunningdale (England) ; Dr. E. Bornet (Paris) am 18. Dez. 1911. 111 A budapesti m. kir. állami vetőmagvizsgáló állomás kiadá- sában megjelenő : Magyarfüvek gyűjteménye czímű gyűjteményből megje- lent a VII. kötet (50 számmal) ; kapható a nevezett intézetben (II. kér., Kis Rókus-utcza 15.) Ára : a herbárium kiadásnak belföldön 10 kor. — lill. külföldön 12 kor. 50 fill. (csomagonkint), a könyvalaku kiadásnak belföldön 30 kor. — fül. külföldön 35 kor. — fül. (kötetenkint, a szállítási költségen kívül). A VII. kötet tartalmi 301. Panicum miliaceum, L. 302. Setaria italiea, (L ) P. Beauv. var. Metzgeri Hack. 303. Setaria germanica, (L.) P. Beauv. 304. Phleurn Bertolonii, D. C. 305. Phleurn subulatum, Savi. 306. Alopecurus laguri.ormis, Schur. | 301. Agrostis alpina, Scop. 308. Descbampsia média, (Gonan) R. et Sch. 309. Avenastrum eonvolutum, (Presl) Fritsch. 310. Avenastrum pratense, (L.) Jess. 311. Sesleria transsilvanica, Schur. 312. Sesleria barcensis, Simk. 3 13. Sesleria Bielzii, Schur f. Tátráé, Nob. 314. Poa puraila, Hőst. 315 Poa caesia, Sm. 316. Poa Rehmanni, (Richt.) A. et G. 317. Poa capillifolia, Kalchbr. 318. Poa palustris, L. f. brevifolia,Hack. 319. Poa leviculmis, Borb. 320. Glyceria fluitans, (L.) R. Br. 321. Glyceria pedicellata, Town. 322. Glyceria plicata, Fr. 323. Glyceria plicata, Fr. f. versicolor Hausskn.) 324. Glyceria nemoralis, (Ueclitr.) Uechtr. et Koern. 325. Glyceria aquatica, (L.) Wahlbg. 326. Atropis limosa, Schur f. cumana, Nobis. 327. Festuca ovina, L. Von dem im Verlage dér kön. ung.Samenkontroll-Station in Budapest unter dem Titel : Gramina hungarica erscbeinenden Exsiccaten-Wer- kes ist nunmehr aucli Bánd VII (50 Nummern) erschienen ; erhaltlich bei dem genannten Institute (II., Kleine Rochus- gasse 15.) Preis : dér Herbarausgabe im Inlande 10 Kron. — Hell. Auslande 12 Kron. 50 Hell. (pro Fascikel), dér gebundenen Ausgabe im Inlande 30 Kron. — Auslande 35 Kron. — (pro Bánd, ausser deu Transportspesen). !. — Index tömi VII. 328. Festuca coarctata, Hack. 329. Bromus pauciflorus, Rohl. 330. Bromus Gussonei, Pari. 331. Brachypodi un Plukcnetii, (All.) Beauv. 332. Agropyron caniuum, (L.j R. et Sch. 333. Agropyron pauciflorum, Schur. 334. Agropyron biflorum, (Brign.) R. et Sch. 334b. Agropyron biflorum, (Brign.) R. et Sch. 335. Agropyron ; anormitanum, (Bért.) Pari. 336. Agropyron repens. (L.) Beauv. 337. Agropyron repens, (L.) Beauv. f. trichorhachis Robi. 338. Agropyron Vaillantianum, (Wulf. et Schreb.) 339. Agropyron litorale, (Hőst) Dum. 340. Agropyron caesium, Presl. 341. Agropyron intermedium, (Hőst) P. Beauv. 342. Agropyron intermedium, (Hőst) P. B. f. aristatum, (Sadl.) 343. Agropyron hispidum (A. et G.) 344. Agropyron arenicolum, (Kern.) 345. Agropyron trichophorum, (Link) Richt. 346. Agropyron trichophorum f. chae- tophorum, Nobis. 347. Ag opyron banaticum, (Heuff.) 348. Agropyron cristatum,(L.) R. et Sch. 349. Agropyron cnlvum, (Schur.) 350. Agropyron ciliatum, Nobis. 112 Az előfizetéseket (egész évre belföldön 10 kor., külföldön 11 kor. 44 fill.) s kéziratokat kérjük a lap kiadójának czímére (Dr. Dec.en Árpád, Budapesten, VI., Városligeti fasor 20/b. sz. a.) küldeni. Praenumerationen (ganzjáhrig für das Inland 10 Kronen, für das Ausland 11 Kronen 44 Heller) und Manuscripte bitten wir an den Herausgeber des Blattes (Dr. A. v. Degen, Budapest, VI., Városligeti fasor 20/ b.) zu adressieren. Kérelem a tisztelt munkatársainkhoz. Tisztelettel felkérjük t. munkatársainkat, hogy kézirataikban minden latin növénynevet egyszer , minden szerző nevét s egyálta- lában a személyneveket kétszer aláhúzni szíveskedjenek. A szerkesztőség. Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter, in ihren Manuscripten die lateinischen Pflanzennamen einmol , die Autoren- Xamen aber zweimal zu unterstreichen. Die Bedaction. Tisztelt munkatársainkat felkérjük, hogy a korrektúrákkal minden alkalommal kézirataikat is küldjék vissza. A szerkesztőség. Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter uns mit dér Correctur in jedem Falle auch ihre Manuscripte zuriick zu senden. Die Bedaction. Megjelent: 1912 junius hó 5-én. — Erschienen : am 5. Jani 1912. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN. OCT 2 4 1912 MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (UNGAR1SCHE B0TAN1SCHE BLÁTTER.) Kiadja és szerkeszti : — Herausoeker u. Redakteur : Főmunkatársak : — Hauptmitarbeiter : Dr. D E G E N Á R P Á D. Dr. GYŐRFFY ISTVÁN. — Dr. LENGYEL GÉZA. Bízó na á n y b :i n : — In Com m i s s i o n : Németországban: — Für Deutschland : 1 Francziaországban : — Für Frankreich : Bei Xa.v Wejí-nél Bei Paul KlincUsieck-nél Leipzig, Königsstrasse Nr. 3. | Paris, 3, Rue Corneille. Yf kötet 4Qd() évfolyam. RiiHannof május— augusztus VfO. RIO C7 Al. Bánd lülú. Jahrgang. D U U (I P C b l Mai— August U/0. op* Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német- országban a szerzői jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s Flórákba való felvételük azonban kívánatos. Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen nach § 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten. Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht. Az 5/8. szám tartalma. — Inhalt dér 5/8. Nummer. — Eredeti közle- mények. — Original-Aufsatze. — E. de H a 1 á c s y, Supplementum secundum Conspectus Flóráé Graecae, p. 114. old. — Dr. F. Vierhapper, Ein neuer Soldanella-Bastard aus dér Hohen- Tátra. — Egy új Soldanella-fajvegyülék a Ma- gas-Tátrából, p. 203. old. — V. Vonó ina, Beitrag zűr Flóra von Dalmatien. — Adatok Dalmátia Flórájához, p. 206. old. — Hazai botanikai 'dolgozatok ismertetése. — Referate über ungarische hőtan. Arbeiten. — A j t a y Jenő, A deliblati kincstári homokpuszta ismertetése (Beschreihung dér Deliblater Aera- rial Sandpuszta), p. 207. old. — - A. Richter, Két új Schizaeáról (Ueber zwei neue Schizaea-Arten), p. 209. old. — U. a., A növénytár jelentése (Bér. über die botan. Abteilung), p. 210. old. — G. Moesz, A lisztharmat (Ueber d. Mehltauj, p. 211. old. — Botan. Közlemények XI. 1912. 1. és 2. füzet (Heft 1 u. 2), p. 211. old. — Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate über auslandische botan. Arbeiten. — Durand et Barratte, (av. collab. de P. Ascherson, W. Barbey et R. Muschler) Flóráé Libycae Prodromus, p. 212. old. — F. Herma nn, Flóra von Deutschland und Fennoskandinavien, p. 113. old. — C. Warnstor t, Dér Formenkreis dér Tortula subulata etc., p. 214. old. — H. Buch, Ueber die Brutorgane dér Lebermoose, p. 214. old. — A. Rascher, Zűr Kenntnis zweier Volvokaten, p. 215. old. — Sammlung Goeschen: H. Mieke, Zellenlekre u. Anat. d. Píl., M. Nordhausen, Morphol. und Or- ganogr. d. Pflanzen, p. 215. old. — Naturwissensch. -technische Volksbticherei dér d. naturw. Ges., p. 216. old. — A kir. m. term. tud. társ. növénytani szak- osztályának ülései. — Sitzungen dér botan. Section dér. k. ungar. naturwiss. Gesellschaft, p. 217. old. — Helyesbítés. — Berichtigung, (v. Degen), p. 225. old. — v. Győrffy, p. 225. old. — v. Dr. J. Szurák, p. 225. old. — Gyűjtemé- nyek — Sarnmlungen, p. 226. old. — Személyi hírek. — Personalnachrichten, p. 665. old. — Meghalt. — Gestorben. p. 128. old. Mellékelve — Beigelegt : Tafel VI. tábla. 8 114 Supplementum secundum Conspectus Flóráé Graecae. Auctore: E. de Halácsy. P r a e f a t i o. Ex quo tempore « Supplementum Conspectus F/orae Graecae^ a me editum erat, cognitio Flóráé Graecae operibus nonnullis de hac re gravis momenti eximie aucta est. Milii ipsi interea magDa plantarum graecarum exsiccatarum copia beuigne admissa fűit, imprimis a custode liorti botanici Atheniensis domino meritissimo B. Tuxtas, inter quas plantas magnum numerum e stationibus nondum notis, nec non species complures adhuc ignotas invenire mihi contigit. Tali modo Rectoraius Almáé Matris Atheniensis con- ciliante viro doctissimo Sp. Milíarakes munificenter mihi donavit duplicata omnia plantarum in herbario instituti botanici universi- tatis asservatarum, inter quas praecipue specimina permulta co1- lecta a clarissimis viris rei botanicae curiosis graecis (e. g a beatis viris Armexis, Heldreich, Orphaxides, Sartori, Wild aliisque) salutavi. Pro hac munificentia gratias quam maximas habere debeo. Nec non etiam cl. D. Neukirch (Mülhausen), qui collectionem plan- tarum hoc anno in insula Creta collectarum benigniter quoque mihi communicavit. Vere hujus anni ipsémét itineris secund i ab Universitate Yindobonensi per Graeciam suscepti socium esse mihi licuit libe- ralitate Rectoris Almáé Matris viri magnificentissimi E. Bernatzik et doctissimi Professoris R. de Wettstein, cujus benificii memorem esse debeo. In hoc itinere post nmltos annos denuo mihi ipsi con- tigit una cum viro doct. A. de Hayek ejusque venerabilis uxoris, nec non viris doct. A. Ginzberger, E. Jaxchex, F. Müllner, V. Schiffxer, F. Vierhapper, B. Watzl et R. de Wettstein plantas graecas suis locis investigare et coliige re. Quid növi in his inveni et quid ad Flórám Groecam cognos- cendam majoris momenti esse putavi, diligenter contuli et in hoc libello fausto lectori praebeo. Fontes flóráé Graecae. Adde : Halácsy E., Aufzáhlung dér von Dr. B. Tüstas auf dér Insel Scyros dér nürdli- elien Spórádén im Juni 1908 gesaminelten Arten, in Őst. bot. Zeitschr. 1910. Heldreich Th.. Nachtrage zűr Flóra von Tliera, in Paniassos 1901 und in Hiller von Gaertrinigen Thera, Bánd IV. 1902. Maire R. et Petitmehgik M„ Etűdé des plantes vasculaires récoltées en Greee (1906), in buli. soc. se. Nancy 1908. Sterneck J. Botanische Reiseskizzen aus Grieohenland, in Lotos Bánd 59, Heft 2 (1911). Volumen priinum. I. Ordo. Ranunculaceae. Pag. 1 Clematis cirrhosa. Adde loca : Attica : pr. Podoniphti, Marathon (Tunt.) ; Euboea : pr. Kurbatzi ( Wild) ; Sporadum insula Scyros (Tuntas). 2 Clematis flammula. Adde loca : Acarnania : pr. Mytikas (Maire); Sporadum insula Scyros (Tuntas); Euboea: pr. Kur- batzi (Wild); Megaris : mt. Gerania (Tuntas); Corinthia : pr. Kalyvia (Maire); Achaia: pr. Ivalavryta in valle fluvii Vorei- kos (Maire). 3 Clematis vitaiba. Adde loca : Acarnania : mt. Ypsili- Koryphi (Maire); Phocis: pr. Dhremisa (Maire); Achaia: pr. Kalavryta in valle fluvii Voreikos (Maire); Euboea: pr. Kur- batzi (Wild). 4 Anemone coronaria. Adde loca : Elis : pr. Olympia (Hal.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Cycladum insula Syra (Lobry). 5 Anemone pavonina. Adde loca: Thessalia: pr. Euxi- nopolis (Tuntas); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Elis: pr. Olympia (Hal.); Cycladum insula Syra cum var. (3 (Lobry), Thera (Watzl). 6 Anemone blanda. Adde loca : Thessalia : pr. Euxinopolis (Kompolitis), pr. Litcchori in Olympo (Krüper); Euboea: mt. Dirphys (Orphan.); Achaia : mt. Ivorphi pr. Xylocatron et mt. Malevo Laeoniae (Orph.). 7 Adonis autumnalis. Adde loca: Elis: pr. Manoladha (Maire). Adonis Cupaniana. Adde loca: Boeotia: pr. Tanagra (Tunt.) ; Attica : pr. Marathon (Heldr.), Spata, Marcopulo (Tunt.). 8 Adonis flammea. Adde loca: Phocis: pr. Itea (Hal.); Boeotia: pr. Tanagra (Tunt.). Ceratocephalus falcatus. Adde loca: Attica: pr. Me- nidi (Heldr.). 12 Ranunculus confusus. Adde locum: Cycladum insula Delos: ad radices mt. Kintos (Hal.). 8* 116 Pag. Ranunculus trichophyllus. Adde loca: Tbessalia: pr. Vendista in Pindo (Maire); Achaia: pr. Phlamburitza in mt Kyllene (Maire). 13 Ranunculus bullatus. Adde loeum: Acarnania: mt. Ypsili-Koryplii prope Vato (Maire). 15 Post Ranunculus chaerophyllos insere : 12*. Ranunculus Miliarakesi. — Exsicc. : Herbai1. Tun- tasianum No. 296. Gracilis, pilosiusculus, 12—20 cm altus; radice grumis oblongis, fibrillis tenuissimis interraixtis constante ; caule soli- tario, tenni, subflexuoso, subsimplici vei in ranmlos paucos unifloros diviso ; foliis radicalibus longe petiolatis (cum petiolo 5—7 cm longis), tripartitis, partitionibus cuneatis. trisectis, segmentis lineari-lanceolatis, integris vei lobulo auctis, foliis canlinis 1—2 iníerioribus radicalibus subconformibus, ceteris 1 — 2 diminutis, trisectis vei subsimplicibus ; sepalis reflexis ; petalis obovatis; spica ovata. 5 mm louga, carpellis suborbi- eulatis, in rostrum eis multo brevius uncinatum abruptiuscule abeuntibus. — Príma via cum R. chaerophyllos L. comparan- dus, a quo caule gracillimo, foliis basi cuneatis, in segmentis lanceolatis divisis, floribus minoribus et carpellis in rostrum brevius, uncinatum, abruptiuscule abeuntibus, discedens. Habitu R. pedato W. et K., bungarico, non absimilis, séd ab eo jani calyce reflexo facile distinguendus. Tliessalia: ad lacum Nezero pr. Dliaukli (Ivompolitis). — Mart. Apr. % 16 Ranunculus flabellatus. Adde loca: Attica: pr. Tatoi (Heldr.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild) ; Messenia : mt. Ithome, in valle Nedon pr. Kalamata (Zahn). 17 Ranunculus Sprunerianus. Adde loca: Attica: mt. Lycabettos, pr. Ampelokipos, Tatoi (Heldr.); — psubglaber. Attica : mt. Parnes (Tunt.). 19 Ranunculus ophioglossifolius. Adde loeum: Messenia: pr. Messene (Maire). 20 Ranunculus neapolitanus. Adde loeum : Elis : pr. Olym- pia (Maire). 21 Ranunculus oreophilus. Adde loeum: Thessalia: mt. Oxya in Pindo (Maire). 23 Ranunculus velutinus. Adde loca : Elis : pr. Manolada (Maire); Messenia: pr. Kalamata (Zahn). Ranunculus arvensis. Adde loeum: Attica: pr. Tatoi (Heldr.). Ranunculus sardous. Adde loeum: Corinthia : in plan- itie Pheneos (Maire). 25 Ranunculus muricatus. Adde loeum: Sporadum insula Scyros (Tunt.); Creta: pr. Murniaes distr. Viano (Neukirch.). 117 Pa-. Ranunculus chius. Aclde loca : Attica: pr. Maráthon (Heldr.1, Cbasisa (Tunt.). 27 Nigella aristata. Aclde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; pr. Megara (Tűnt.). 29 Caltha laeta. Adde locum : Tliessalia : pr. Krania et Vendista in Pindo (Maire). 31 Delphinium staphisagria. Adde locum: Strophadum insula Scyros (Tunt.); Corcyra: pr. Peleka (Kompolitis). Delphinium halteratum. Adde locum: Strophadum in- sula Scyros (Tunt.). 32 Delphinium junceum. Adde loca: Acarnania : pr. Mo- nastiraki (Maire); Attica: pr. Kamariza Laurii, Megara (Tunt.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). Delphinium eriocarpum. Adde locum : Cycladum insula Mykonos (Heldr. herb. gr. norm. n. 1604 sub I). Hirsclifeldia- num). D. Hirschfeldíanum verum ex insula Aegina difiért floribus concoloribus saturate coeruleis, petalorum lateralium lamina subquadrata, et calcare petalis subbreviore. Delphinium ajacis. Adde locum: Attica: mt. Cithae- ron (Tunt.). 34 Post Delphinium brevicornu insere : 9*. Delphinium Tuntasianum. — Exsicc : Tunt. pl. exs. fi. hellen. n. 1245. Adpressiuscule pubescens ; caule bumili, 5 — 25 cm alto, simplici vei inferne parce ramoso, erecto vei adscendente ; foliis radicalibus petiolatis, lamina ambitu suborbieulari, 5 — 15 mm diametro, tripartita, lobis obovato-cuneatis, integris, obtu- sis, vei antice lobulatis, caulinis remotis, in lacinias liniares vei lanceolatas 3 — 4 seetis, bracteis simplicibus vei 2-3- fidis ; racemis laxe 2 — 4 floris, floribus axillaribus, brevis- sime pedunculatis ; sepalis ovatis ovato-orbiculatisve, pallide violaceis, puberulis, in stipitem eis aequilongum filiformem abrupte contractis, sepalo postico calcarato, calcare recto, obtuso, deorsum directo. sepalorum stipite circa duplo bre- viore, petalo multo breviore ; petalo pallido, sepalis multo majoré, cymbiformi. trilobo, lobo medio lateralibus majoré, oblongo, bifldo, lateralibus rotundatis ; carpellis erectis, sub- . cylindricis, 15—20 mm longis, adpresse hirtis, pedunculo incrassato eis multo breviore suffultis ; seminibus squamulosis. Difiért a I). brevicornu gracilitate, foliis radicalibus non in lacinias lineari-setaceas divisis, floribus pallidis, fere sessilibus, sepali? multo minoribus, capsula cylindrica, brevissime pedunculata. Characteribus nonnullis affine quoque D. Baveyi Boiss. spécié Asiae minoi'is, quod tamen eximie discedit, caule stricto tota longitudine dense flori- fero, foliis iníerioribus in lacinias anguste lineares partitis, 118 Pajr. bracteis rigiclis indivisis, capsulis axi adpressis arcte in- volventibus, aliisque notis. In régióné abietina ml. Gerania isthmi Corinthiaci, a Dr. B. Tuntas custode horti botanici Atheniensis a. 1910 detectum. — Majotf-Jun. 0 35 Paeonia eorallina. Adde locum: Acarnania: mt. Bu- nistos (Maire.). Solum fólia, ideo determinatio incerta. II. Ordo. Berberidaceae. 36 Berberis cretica. Adde leca : Corinthia ; mt. Gerania (Tönt.), pr. monasterium Hagios Georgios pr. Pheneos (Maire). Leontice leontopetalum. Adde locum : Laconia : ad radices mt. Taygetos (Ponuropulos) ; Cycladum insula Syra (Lobry). III. Ordo. Nymphaeaceae. 37 Nymphaea alba. Adde synonymum: Castalia alba Greene in buli. torr. bot. XV. p. 85. IV. Ordo. Papaveraceae. 39 Papaver laevigatum. Adde locum: Cycladum insula Thera: pr. urbem Phyra (Hal.) Papaver hybridum. Adde locum : Argolis : pr. Tiryns (Hal.); Sporadum insula Seyros (Tunt.), Thera (Heldr.); Creta ; pr. Kavusi distr. Hierapetra (Neukirch.). Papaver apulum. Adde locum : Cycladum insula Delos (Hal.), Thera (Watzl). 40 Papaver argemone. Adde locum : Corcyra : pr. ur- bem (Hal.). Roemeria hybrida. Adde locum: Euboea: pr. Kur- batzi (Wild); Cycladum insula Thera (Heldr.). Glaucium flavum. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Sporadum insula Seyros (Tunt). Chelidonium május. Adde locum : Thessalia : pr. Kra- nia in Pindo (Maire). 42 Hypecoum graudiflorum. Adde loca : Phocis : pr. Itea (Hal.); Boeotia: pr. Tan agra (Tűnt.) ; Euboea: Kurbatzi (Wild); Attiea: mt. Hymettus (Heldr.); Argolis: pr. Tiryns, Mikenae (Hal.). Hypecoum procumbens. Adde locum : Cycladum in- sula Thera: pr. Phyra, cum B. glaucescens (Hal.). 43 Hypecoum per.dulum. Adde locum: Boeotia: pr. Ta- nagra (Tunt.). V. Ordo. Fumariaceae. 119 Pag. 44 Corydalis densiflora. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; Euboea : mt. Kandili (Wild). 45 Fumaria capreolata. Adde loca : Attica : pr. Marathon (Heldr.); Cyeladum insula Syra (Orph.); Corcyra: pr. Vary- patades (Komp.). 46 Fumaria anatolica. Adde locum: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco et Sporadum insula Scyros (Tunt.). Fumaria Thureti. Adde locum : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 47 Fumaria macrocarpa. Adde locum: Cyeladum insula Delos (Vierhapper). 48 Fumaria Petteri. Adde locum: Cyeladum insula Thera (Heldr.), Delos (Vierhapper). 49 Fumaria densiflora. Adde locum : Cyeladum insula Thera (Heldr.). Fumaria parviflora. Adde loca : Attica : pr. Liopesi ad Hymettum (Heldr.). Fumaria officinalis. Adde locum : Messenia : pr. Kala- mata (Zahn.). VI. Ordo. Cruciferae. 52 Arabis pseudoturritis. Adde locum : Achaia : mt. Kyllene (Maire). 53 Arabis verna. Adde locum: Attica: mt. Parnes (Orph.) 54 Arabis muralis. Adde locum: Attica: mt. Parnes (Tunt.); (3. eretica. Creta: pr. Kalochorio distr. Hierapetra (Neukirch). Arabis caucasica. Adde loca : Thessalia : mt. Olympus (Krüper) ; Boeotia : mt. Helicon (Orph). 56 Cardamine hirsuta. Adde loca : Phocis : pr. Delphi (Vierh.); Attica: pr. Tatoi (Heldr.) Euboea: pr. Kurbatzi (Wild.) Corcyra : pr. Peleka, Kalaphationes (Komp.). 57 Cardamine graeca. Adde loca : Acarnania : mt. Bumistos (Maire) ; Thessalia : mt. Olympus (Ivrüper); Euboea: mt. Kan- dili (Wild) ; Peloponnesus : mt. Kyllene, Malevo (Orph.) Ricotia cretica. Adde locum : Creta : pr. Kavusi ad sinum Mirabello (Neukirch). 58 Nasturtium fontanum. Adde loca; Attica: pr. Hepta- lophos (Heldr.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.); Corcyra pr. Mesochurema (Komp.). 60 Matthiola incana. Adde locum : Messenia : pr. Methone (Zahn). Matthiola sinuata. Messenia : pr. Pylos (Zahn). 61 Matthiola tristis. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt); Achaia: inter Zugra et Panagia (Orph.). 120 Pag. 62 Matthiola bicornis. Adde loca: Boeotia; pr. Skimatari (Maiké) ; Attica ; pr. Bari ad Hymettum, pr. Kamatero (Heldr.) ; Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). 63 Matthiola tricuspidata. Adde loca: Euboea: pr. Kur- batzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt); Cycladum in- sula Delos (Hal.). Cheiranthus cheiri. Adde loca: Corcyra: ad muros urbis (Hal.); Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum in- sula Pholegandrs (Orph.), Thera (Janchen). 64 Erysimum pusillum. Adde locum : Achaia : mt. Ivyl- lene (Orph.). Erysimum Parnassi. Adde loca; Boetia: mt. Helicon (Orph.); Istkmus Corintkiacus : mt. Gerania (Tunt.); Euboea: mt. Dirpbys (Orph.); Laconia: mt. Malevo (Orph.). 66 Erysimum graecum. Adde locum: Attica: pr. Kama- riza Laurii (Tunt.). 68 Alliaria officinalis. Adde loca: Acarnania: mt. Ypsili- Koriphi (Maire) ; Peloponnesus : ad lacum Plieneon (Maire). 69 Sisymbrium officinale. Adde loca: Attica: mt. Lyca- bettus (Heldr.); Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Delos (Vierhapper). Sisymbrium orientale. Adde loca: Achaia: pr. Me- gaspilaeon (Sterneck) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; Cycla- dum insula Mikra Kameni pr. Thera (Vierhapper), 70 Sisymbrium irio. Adde locum : Cycladum insula Thera (Heldr.). 71 Sisymbrium polyceratium. Adde loca: Euboea: pr. Kumi (Tunt.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). Stenophragma Thalianum. Adde locum : Phocis : in oropedio Livadi mt. Parnassi (Maire) ; Elis : pr. Manolada (Maire). 72 Hesperis secundiflora. Adde loca: Attica : mt. Pateras, mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 73 Wilckia angulifolia. Adde locum: Phocis: mt. Par- nassus pr. Agoriani (Leonis). — Altitudo antri Tripia Spilaea in mt. Parnasso, loci classici spéciéi, est teste Maire étud. pl. vasc. réc. Gréce 1906 p. 29. 1750 m supra maré. nec 1300 m úti in conspectu ti. gr. indicatur. Wilckia flexuosa. Adde loca: Sporadum insula Scyros (Tunt.1; insula Prasu pr. Euboea (Wild); Cycladum insula Melos (Armenis). Wilckia maritima. Adde locum : Elis : pr. Katakolo 74 (Ginzberger). Wilckia graeca. Adde loca: Attica: mt. Citheron (Orph.), mt. Aegaleos (Bretzl), pr. Chassia (Tunt.), Buliasmene (Hrldr.); Laconia: pr. Arachova (Ponuropulos). 121 Pag. 75 Wilckia serbica. Adde loca : Doris ; mt. Kiona loco Mylos dicto (Maire) ; Thessalia : pr. Mutsura in Pindo (Maire). 76 Wilckia chia. Adde locnm: Cycladum insula Thera: infra urbem Phyra (Hal.) ; Creta : pr. Arkhanes distr. Te- menos, Murniaes distr. Viano (Neukirc.h.) Wilckia bicolor. Adde locnm : Laconia : mt. Malevo (Orph.). 78 Brassica cretica. Adde loca : Enboea : mt. Dirphys (Tunt.), insula Prasu (Wild) ; Attica : mt. Parnes et Pateras (Tunt.). 79 Brassica Tournefortii. Adde locnm : Cycladum insula Thera (Heldr.), prope urbem Phyra (Hal.) Sinapis arvensis. Adde loca : Phocis : pr. Dremisa (Maire); Attica: pr. Tatoi (Heldr.); Sporadum insula Scyros (Urv.). Dele locnm: Syra. 80 Hirschfeldia incana. Adde loca : Kiírni in Euboea et insula Scyros Sporadum (Tunt.). 81 Eruca sativa. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild), Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Thera (Heldr.). 82 Lunaria pachyrrhiza. Adde loca : Boeotia : pr. Lebadea (Orph.); Laconia: mt. Malevo (Orph.). — Teste Maire etűd. pl. vasc. Gréce 1906 p. 30 íolia primodialia eis L. annuae l. 2 — 3-plo majora. 83 Fibigia eriocarpa. Adde loca: Phocis: in valle Arku- dorheuma pr. Mavrotithari (Maire); Achaia: mt. Corfi pr. Xylocastron (Orph.), mt. Chelmos supra Sudena (Maire): Laconia: mt. Malevo (Orph.). 84 Aubrietia intermedia. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 85 Aubrietia deltoidea. Adde loca: Euboea: mt. Kandili (Wild); mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). Post Aubiúetia deltoidea insere: Exsicc: Tunt. fi scyrica exs. n. 588. Aubrietia scyria. Hal. in őst. bot. Zeitschr. 1910 p. 1 15.— Exsicc.: Tunt. fl. scyr. exs. n. 5«8. Canescens, caespitosa : cauli- bus fragilibus, albidis, pilis ramosis pubescentibus; foliis obovato- cuneatis, in petiolum breviter attenuatis, obtusis vei acuti- usculis, integris vei antice utrinque denticulo auctis, pilis stellato ramosis obductis, supra canescentibus, subtus prae- sertim junioribus albotomentosis ; racemis brevibus, pauci- floris; floribus ignotis; siliquis oblongis, compresso-turgidis, 6 — 10 mm longis, latitudine sua subduplo triplove longio- ribus, pedicello aequilongis, pilis stellatis dense velutinis, stylo earum latitudine aeipiilongo vei breviori superatis, valvis subenerviis. — A. deltoideae L. et A. intermediae Heldr. et Orph. affinis, ab ambabus foliorum indumento albotomentoso, 122 Pag. siliquis brevibus stylo brevi superatis, a prioré insuper sili- quarum indumento adpresso nec patulo, ab altero siliquis minus compressis, discedit. In rupibus mt. Kochylos in Sporadum insula Scyros (Tunt.). — Apr.-Majo. % 86 Berteroa mutabilis. Adde locum: Tliessalia: pr. Bor- rovikon in Pindo (Maiké). 87 Post Lobularia maritima insere: 2. Lobularia lybica Vív. pl. Lib. p. 34 t. 10 f. 1 (Lunaria); Webb. Phyt. canar. I. p. 90. — Koniga lybica R. Br. obs. pl. oudn. p. 8. — Exsicc: Vierh. Universitátsreise nach Grieehenl. a. 1911. Canescens, caulibus prostratis ; foliis lineari-lanceolatis, obtusis, racemis basi bracteatis : sepalis subpersistentibus ; siliculis ovatis, planiusculis, pilis bipartitis obsitis. loculis 4—5 spermis. — L. maritimae valde similis. quae autem differt foliis acutis, racemis ebracteatis. floribus majoribus. siliculis minoribus biconvexis, glabris vei pube bipartita sparse obsitis, loculis dispermis. Ab Alyssi speciebus non- nulis annuis, habitu similibus, petalis albis et silicularum septuni reticulato-nervoso statim diagnoscendum. In arenosis insulae Thera Cj-cladum prope urbem Pliyra (Vierh.). — Febr.-Apr. Q 87 Ptilotrichum rupestre. (í. scardicum. Adde locum : Acliaia: mt. Kyllene pr. Malakadia (Orph.). 89 Alyssum creticum. Adde locum : ad fontem salsum Almyros in régióné litorali ad occasum Heraclei (Hei.dr.). 90 Alyssum saxatile. Adde loca: insula Pontikonisi ad septentrionem insulae Euboeae (Wild) ; Argolis : pr. Mykenae (Hai..); Laconia : mt. Taygetos (Ponuropulos). 91 Alyssum murale. Adde loca: Phocis : pr. Mavrolithari (Maire); istlimus Corinthiacus : mt. Gerania (Tunt.); Pelo- ponnesus : mt. Chelmos, Malevo, Taygetos (Orph.). 92 Alyssum chalcidicum. Adde locum : Thessalia : pr. Vlacho Kastania in Pindo (Maire). 94 Alyssum repens steaopliyllum. Adde loca : Thes- salia: mt. Olympus (Krüper); Laconia: pr. Arachova (Ponu- ropulos). 95 Alyssum montanum x graecum. Adde locum : mt. Gerania in istkmo Corinthiaco (Tunt.). Alyssum praecox. (Cf. suppl. p. 9.). Adde locum: Euboea: íd caeumine mt. Dirphys (Tunt.). 97 Alyssum desertorum. Adde synonymum A. desertorum v. Sartorii Maire etud. pl. vasé. Gréee 1906 p. 33, nec non A. Sartorii Heldr. pl. es. ti. belien a. 1860 e mt. Hvmetto, quod meo sensu a typo nullomodo discedit. Dein adde loca : Phocis: in régióné abietina mt. Parnassus supra Delphi (Hal.); Attica: mt. Pentelicon (Orph.). 98 Alyssum minutum. Adde locum : Creta: mt. Aphendi Khristos (Neukirch). 98 Alyssum foliosum. Adde locum : mt. Parnassus supra Delphi (Hal.); Creta: mt. Aphendi Khristos (Neukirch). Dein var. (3. megalocarpum. Silieulae eis typi dimidio majores, saepissime elliptici. — Huc rétért: Orph. fl. gr. exs. n. 646 e m. Malevo Laconiae. Alyssum umbellatum. Adde locum : Cycladum insula Delos (Vierhapper). Alyssum campestre. Adde locum : mt. Parnes Atticae et Sporadum insula Scyros (Tunt.); Creta: pr. Arkhanes (Neu- kirch.) Dein adde var. Sartorianum Heldr. pl. exs. fl. belien, a. 1876 ex insula Cythnos, pro sp., Maire et Petitm. etud. pl. vasé. 1909 p. 33, non Heldr. pl. exs. a. 1860 e mt. Hymettus, quod ad A. desertorum pertinet. Nanum, racemo fructifero magis conferto, brevi. siliculis minoribus. Meo sensu forma macra, quae sine limites ad typum transit. Ad fi. micrope- talurn adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Acrocorinthus (Orph.); Arcadia : pr. Tripolis (Adam.), Messenia pr. Kalamata (Zahn in Heldr. herb. nőm. n. 1507). 99 Alyssum alyssoides. Adde locum : mt. Malevo Laco- niae (Orph.) Draba affinis. Huc rétért propter stylos elongatos I). aizoides subsp. Lacaitae Maire et Petitm. pl. vasé. Gr. 1906 p. 24, non D. Lacaitae Boiss. — ,3. brevistyla Boiss.fi. or. I. p. 293 pro var. D. aizoidis L. saltem pro parte. Sili- culis oblongo-lanceolatis, glaberrimis vei parce setulosis, stylo earum latitudine multo breviori apiculatis. — Hac nóta pro- xime accedit D. Lacaitae , a qua tamen habitu elatiore, ra- cemis fructiferis elongatis, laxis, siliculis basi apiceque atte- nutis, glaberrimis vei rarius parce setulosis, discedit. Istli- mus Corinthiacus : mt. Gerania (Tunt.) 100 Draba athoa. Adde locum : mt. Oeta Phthiotidis (Maire). 101 Draba cretica. Adde locum: Creta : pr. Kalochorio distr. Hierapetra (Neukirch). 102 Draba verna. a. glabrescens. Adde locum: Acliaia: mt. Kyllene pr. Trikala (Orph.) — fi. vulgáris. Laconia : mt. Malevo (Orph.); Creta: mt. Aphendi Khristos (Neukirch). 103 Roripa silvestris. Adde loca : Epirus : mt. Peristeri (Maire); Acarnania : pr. Mytikas (Maire) ; Acliaia: pr. Kalavryta, Phlamburitza in mt. Kyllene, ad lacum Stymphalon (Maire). 104 Biscutella didyma S. leiocarpa. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild), insula Salamis (Tunt.), Andros (Heldr.), Nea Kameni pr. Thera (Janchen). 12 í Pag- 105 Ibei’is sempervirens. Adde locum : Laconia : mt. Malevo (Orph.). Iberis Tenoreana (3. Spruneri. Adde locum : Attica : mt. Pames (Tunt.). 108 Thlaspi ochroleucum. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corintliiaco (Tunt.). 109 Thlaspi perfoliatum. Adde loca : Thessalia : mt. Olym- pus (Krüper) ; Euboea : mt. Dirphys (Heldr.) ; Creta : mt. Aphendi Khristos (Neukirch). 110 Teesdalia lepidium. Adde locum: Thessalia: ad Pla- tanos pr. Almyros (Kompohtis). 110 Hutchinsia petraea Adde loca: Doris: mt. Iviona (Maire) ; Euboea : mt. Kandili (Wild) et Dirphys (Heldr.) ; Achaia: pr. Megaspilaeon (Sternec.k). Aethionema graecum. Adde locum: Euboea: pr Kur- batzi (Wild) ; fi. pseudogracile. Phocis : ad fontem Castaliae pr. Delphi (Hal.). 113 Lepidium draba. Adde loca: Attica: ad Phalerum (Heldr.); Sporadum ins. Scyros (Tunt.). Lepidium latifolium. Adde loca : Phocis : pr. Mavro- lithari (Maire) ; Achaia : pr. Kalavryta (Maire) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). 1 14 Post Lepidium ruderale insere : Lepidium perfoliatum. L. sp. p. 645. — Icon : Jacq. fi. austr. IV. t. 346. — Exsicc. : Tunt. fi. scyr. exs. n. 600. Caule ramoso; foliis inferioribus pinnatisectis, laciniis multifidis, lacinulis linearibus, foliis superioribus cordato- ovatis, amplexicaulibus integris; floribus luteis; siliculis subrotundo-ellipticis. In ruderatis regionis inferioris. Sporadum insula Scyros (Tunt.) : Cycladum insula Syra (Lobry). Apr.-Majo. © Coronopus procumbens. Adde loca: Acarnania : pr. Mvfikas (Mavre) ; Phocis : pr. Rachova (Leonis) ; Messenia : pr. Kalamata (Zahn). Capsella procumbens. Adde locum : Acarnania : pr. Mytikas (Maire). 116 Clypeola jonthlaspi a. lasiocarpa. Adde loca:Aftica: mt. Lycabettus, Parnes (Orph.); Euboea: pr. Kurbatzi, (Wild) ; Achaia : pr Trikala in mt. Kyllene (Orph.) ; Cycladum insula Xea Kameni pr. Thera (Vierhapper) ; Cret-a: mt. Aphendi Khristos (Neukirch); Corcyra: pr. urbem (Vierhapper). 117 Clypeola microcarpa ,8. hispida. Adde: Attica: in colle Turcovuni pr. Athenas (Tunt.); Cycladum insula Thera : in vulcano Georgios (Hal.). 118 Neslia paniculata. Adde loca: Acarnania: pr. Vonitza (Maire); insula Salamis (Heldr.). Calepina cochlearioides. Adde locum: Elis : pr. Pyrgos (Hal.); Coreyra: pr. urbeni (Vierhapper). 119 Bunias erucago. Adde locum: Cycladum insula Delos (Vierhapper). 120 Rapistrum orientale. Adde loca: Megaris : pr. Kompo- giaoni (Tunt.); Achaia: pr. púra ad raiíces mt. Kyllene (Maire). Rapistrum Linnaeanum. Adde loca: Euboea : pr Kurbatzi (Wild) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). 121 Cakile maritima. Adde locum: Cycladum insula Delos (Vierhapper), Mikra Kaimeni pr. Thera (Hayek.). 122 Raphanus raphanistrum. Adde loca: Euboea: mt. Dirphys (Heldr.); Sporadum insula Scyros (Tunt.). 123 Erucaria myagroides. Adde locum: Phocis : pr. Itea (Hal.) ; Megara : ad Scyronides petras (Tunt.). VII. Ordo Capparidaceae. Capparis rupestris. Adde loca : Isthmus Corinthiacus : pr. Lutraki (Orph.), ad Scyronides petras (Tunt.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.). VIII. Ordo. Resedaceae. 124 Reseda alba. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild) ; Cycladum insula Delos (Hal.). 125 Reseda phyteuma. Adde locum: pr. Varipatades Cor- cyrae (Komp.). 126 Reseda lutea. Adde loca: Attica: mt. Hymettus (Orph.); Achaia : mt. Chelmos (Orph.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.) Reseda luteola. Adde loca : Acarnania : pr. My tikas (Maire); Cycladum insula Mykonos (Heldr.). IX. Ordo Cistaceae. 128 Cistus salvifolius. Adde loca: Attica: pr. Tatoi (Heldr.), Oropos (Orph.); Elis: pr. Katakolon (Hal.); Coreyra: pr. Pe- leka (Komp.). 129 Cistus monspeliensis. Adde locum: Elis: pr. Kata- kolon (Hal.). 130 Helianthemum guttatum. Adde locum: Attica: pr. Marathon (Heldr.); Creta: pr. Murniaes distr. Viano (Neu- kirch). 131 Helianthemum salieifolium. Adde loca: Attica: mt. Citheron (Orph.); mt. Gerania in isthmo Corinthiaco et Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Thera 126 Pag. (Vierhapper) ; Creta: pr. Arkhaneg, mt. Aphendi Khristos (Neukirch). 132 Helianthemum hymettium. Adde locum : Attica: mt. Parnes (Orph.); Achaia: mt. Kyllene et Chelmos (Maire), pr. Megaspilaeon (Sterneck). 133 Helianthemum lavandulaefolium. Adde loca : Megara (Tunt.); Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 134 Helianthemum apenninum. Adde locum : Megara (Tunt.). Helianthemum vulgare [i. graecum. Adde loca : Boeo- tia : mt. Helicon (Orph.): Pelopounesus : mt. Chelmos et Malevo (Orph.). 135 Post Fumana procumbens insere: 1* Fumana Bonapartéi Maire et Petitmeng. etud. pl. vasé. Gréce 190H p. 37. (1908). — Exsicc. : Maire et Petiim, miss. bot. or. 1906 n. 1792. Cauli’ous procumbentibus. junioribus cum pedicellis ealy- cibusque glanduloso-pubescentibus ; foliis lineari-subtrigonis, glabris, summis perparvis bracteiformibus, pedicello multo brevioribus ; foliolis epicalycis calvce 4 plo brevioribus, lineari- lanceolatis ; capsula 6 sperma, seminibus spadiceis. — Médium tenet iuter F. procumbentem et F. ericoidem, séd difiért a prioré caulibus pedicellis calycibusque glandulosis, foliis glaberrimis et capsula 6 sperma, ab altero caulibus procum- bentibus, minus fruticosis, foliis glaberrimis, capsula 6 sperma et seminibus spadiceis. — Huc spectare videtur quoque F. ericoides f. Mályi -Janchen in őst. bot. Zeitschr. 1908 ]>. 440. In pinetis mt. Zygos pr. Said Pascha in Pindo tym- phaeo (Maire) Jul.-Aug. % Fumana ericoides. Adde locum : Megara (Orph.). Fumana arabica. Adde locum : Attica : pr. Oropos (Orph.); Corcyra: pr. Varipatades (Komp.). 1 36 Fumana thymifolia. Attica : mt. Parnes (Orph.) ; La- conia : mt. Malevo (Orph.). X. Oldó. Violaceae. 138 Viola silvestris. Adde loca: Tbessalia: pr. Krania in Pindo (Maire). 139 Viola cretica. Creta: mt. Aphendi Khristos in mt. Lassiti supra Embaros (Neukirch). 140 Viola thessala. Adde loca : Attica : mt. Pentelicon (Sterneck) ; Laconia : ad Hagios Petros in mt. Malevo (Ponu- ropulos). 141 Viola gracilis Consp. fi. gr. (non S. et S.) Adde locum: Acarnania: mt. Ypsili-Koryphi (Maire). T’. gracUis S. et S. 127 ag\ - V. olymjnca Boiss. occurrere dicitur in mt Ossa Thessaliae (Maire étud. pl. vasé. Gr. 1906 p. 39 ex determinatione IV. Beckeri) séd solum ut forma ad V. heterophyllam vergens ealcare elongato. Notae differentiales specierum commemora- tarum vide in Suppl. p. 15. 144 Viola hymettia. Adde loeum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 145 Viola arvensis Adde loeum: mt. Gerania in isthmo Corinthiaeo (Tunt.); Laeonia: mt. Malevo (Orph.); pr. Megali- Anastosova (Zahn). XI. Oldó. Polygalaceae. 147 Polygala nicaeensis. Adde loeum: Thessalia: mt. Pelion (Maire). XII. Oldó. Frankeniaceae. 149 Frankenia hirsuta (3. typica. Adde loca: Attica : pr. Patissia (Orph.); Sporadum insula Seyros (Tunt.); Cvcladum insula Xea Kameni (Janchen). XIII. Ordo. Silenaceae. 150 Agrostemma githago. Adde loca: Attica: mt. Parnes (Tűnt.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Laeonia: mt. Taygetos (Ponuropulos) ; Cycladum insula Tbera (Heldr.J. 152 Melandryum album. Adde loca: Epirns: ad ripas tin- minis Araehthos pr. Arta (Maire); Thessalia: pr. Theodoriana et Krania in Pindo (Maire). Heliosperma pudibundum. Adde loeum : Acliaia : mt. Chelmos (Maire). 1 58 Silene caesia ,8. pindica. Adde loca : Pindus : pr. Djukarela in mt. Peristeri, pr. Gardiki (Maire). 162 Silene conica. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) 5 mt. Parnes Attieae, mt. Gerania in isthmo Corinthiaeo. (Tunt.). Silene Sartorii. Adde loeum : Cycladum insula Thera (Schiffner). 164 Silene gallica. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Sporadum insula Seyros (Tunt) ; Cycladum insula Delos (Hal.). 167 Silene colorata. Adde loca: Phocis: pr. Itea (Hal.); Elis : pr. Manolada (Maire) ; Sporadum insula Seyros (Tunt.) ; Cycladum insula Delos (Hal.). 172 Silene rigidula. Adde loeum : Attica : mt. Pateras (Heldr.). 174 Silene sedoides. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi, in- sula Prasu (Wild); Cycladum insula Thera (Vierh.) ; Creta : pr. Kavusi distr. Hierapetra (Neukirch.). 12S Pag. 175 Silene cretica. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt) ; Cycladum insula Thera (Watzl). 176 Silene behen. Adde loeum: Cycladum insula Delos (Hal.). . 177 Silene Reinholdi. Adde locum: Euboea : insula Ponti- konisi (Wild). 179 Silene radicosa. Adde loca: Thessalia: pr. Velitsena in Pindo (Maire); Attica: mt. Pateras et mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 180 Silene Schwarzenbergeri. Adde locum: mt. Zygos in Pindo (Maire). 182 Silene linifolia. Euboea: mt. Dirphys (Tunt.). 183 Silene spinescens. Adde loca: Attica: mt. Pateras (Heldr.); Isthmus Corinthiacus : ad Kakiscala (Tunt.). Silene italica. Adde locum : Sporadum insula Scyros : mt. Kochylas (Tunt.). 185 Silene longipetala. Adde locum: Attica: pr. Bari ad Hymettum (Heldr.). 186 Silene gigantea. Adde locum: Phocis: pr. Delphi (Hayek). Drypis spinosa. Adde locum : pr. Gardiki in Pindo (Maire). 187 Saponaria depressa. Simmler in Monogr. Gatt. Sápon, in Denkschr. math. nat. KI. Akad. Wiss. Wien LXXXY p. 40 — 41 in plantam thessalam species duas diversas, a planta sieula distinctas, autumnat et nomine S. Hausslcnechti et S. intermedia salutat. Sine dubio difiért nostra ab ea, úti jam Haussknecht in Symb. p. 34 monebat et ego ipse in con- spectu enuntiavi, indumento breviore minus glanduloso, (pia de causa ut pro ejus subspecie geografica, nomine 8. Hauss- knechtü haberi possit. Séd opinionem auctoris, in plantam nostram duas species proprias videre, seipii non possum, nam characteres differentiales indicati tani laevissimi milii videntur pretii , ut vix sufficerent duas formás ( minor et major Haussk. 1. e.) séd nunquam duas species, distinguere. Saponaria officinalis. Thessalia: pr. Krania et Baba in Pindo (Maire); Achaia: pr. Sudena (Maire). 188 Saponaria calabrica. Simmler 1. c. distinguit ab hac ut species proprias S. aenesiam et 8. graecam , séd concedit ipse, quod characteres differentiales inconstantes sint et formáé intermediae numerosae adsint. Teste auctore citato ad S. cala- bricam spectant tantum plantae e mt. Micikeli, Olyeika et Kalentim in Epiro ; ad S. aenaesiam plantae e mt. Aenos et Pelion, caetera omnia in Consp. enumerata pertinent ad S. graecam. Haec occurrit quoque in mt. Parnasso (Guicciardi) et in mt. Gerania istlimi Corinthiaci (Tunt.) 189 Vaccaria perfoliata. Adde loea : Acarnauia: pr. Mytikas (Maire); Attiea: mt. Parnes (Tűnt.), pr. Raphina (Heldr.): Cyeladum insula Thera (Heldr.). 190 Gypsophila laconica. Adde locum: Messenia: inter Ladha et Khanakia (Maire). 192 Gypsophila nana ,B. glabrifolia Suppl. p. 18. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinhiaco (Tunt.). 194 Tunica armerioides. Adde locum : Attiea : pr. Marathon (Tunt.). 198 Tunica glumacea ,3. obeordata. Adde locum : Acar- nania : pr. Mytikas (Maire). Tunica velutina. Adde loca : Attiea : in valle Cephissi, pr. Patissia. Tatoi (Heldr.); mt. Gerania in isthmo Corin- thiaco (Tunt.); Elis : pr. Olympia (Hal.) ; Laconia : mt. Tayge- tos (Orph.í: insula Hydra (Heldr.); Sporadum insula Scyros (Tunt.) : Cyeladum insiúa Thera (Watzl). 201 Dianthus arboreus. Adde locum : Cyeladum insula Cythnos (Tunt.). 204 Dianthus haematocalyx. Adde locum: mt. Zygos in Pindo (Maire). 205 Dianthus diffusus. Adde locum : Cyeladum insula Tenos (Heldr.) ; ,3. cylleneus. Ad lacum Pheneon (Maire). Dianthus pubescens. Adde locum : Attiea : mt. Pateras (Heldr.). 208 Dianthus viscidus y. parnassicus. Thessalia : mt. Zygos in Pindo, mt. Oeta (Maire). 217 Dianthus serratifolius. Adde loea: Attiea: mt. Par- nes, Pentelicon. Pateras (Tunt.) 218 Velezia rigida. Adde loca: Attiea: pr. Tatoi (Heldr.): mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) : Sporadum insula Scyros (Tunt.). XIY. Ordo. Alsinaceae. 220 Pro Cerastium tomentosum pone C. candidissimum Correns in őst. bot. Zeitschr. 1909 p. 171, ubi autor demou- stravit plantam graecam a C. tomentoso Linnaeano, in Italia tantum obvio, nonnulis notis speeifice differre, praesertim indumento densiore e pilis ramosis tere stellulatis constante. inílorescentia ob pedunculos breviores plerumque magis con- ferta, bracteis ovatis sepalisque brevioribus latioribusque. petalis minoribus, ad 95 mm tantum longis, basi abtrupte in uuguem brevissimum attenuatis, capsula magis coriacea dentibus reeurvis margine planis. In C. tomentoso italico tomentum e pilis simplicibus constans, inílorescentia laxior, bracteae ovato- lanceolatae, petala majora, 10 — 13 usque 16 mm longa, sensim in unguem attenuata. capsula mem- 9 130 Pag. branacea dentibus porrectis margine revolutis. — Dein adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 223 Cerastium glutinosum. Adde loca : Phocis : mt. Par- nassus supra Delphi (Hal.) ; Attica : mt. Lycabettus (Orph.). 324 Cerastium luridum. Adde loca: Tanagra Boeotiae et in mt. Gerania istlimi Corinthiaci (Tunt.): Euboea: pr. Kur- batzi (Wild) ; Creta: mt. Aphendi Khristos (Neukirch). 225 Cerastium viscosum. Adde loca : Attica : pr. Tatoi (Heldr.) : Cycladum insula Delos (Hal.). Cerastium dichotomum. Adde locum : Pliocis : pr. Delphi (Vierhapper). 226 Cerastium peduncuiare. Adde locum : Achaia : pr. Megaspilaeon (Sterneck). Cerastium illyricum. Adde loca: Sporadum insula Seyros (Tunt.); Cycladum insula Delos (Hal.): Creta : mt. Aphendi Khristos (Neukirch.). Cerastium cerastoides. Adde : Exsiec. : Bald. it. alb. epirot. III. a. 1895. n. 122. 227 Moenchia mantica. Adde loca : Elis : pr. Manolada (Maire); Laconia : pr. Sparta (Sartori). 228 Stellaria média. Adde loca: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco et insula Seyros Sporadum (Tunt.). 230 Holosteum umbellatum. Adde loca : Attica : mt. Hy- mettus pr. Asteri (Heldr.) ; Phocis : pr. Delphi (Vierhapper). Moehringia trinervia. Adde locum : Laconia : in fauce Langada mt. Taygetos (Maire). 232 Arenaria graeca. Adde locum: Euboea: mt. Xerovuni (Tunt.). 234 Arenaria leptoclados (3. viscidula. Adde locum : mt. Gerania in isrlimo Corinthiaco (Tunt.); Creta: mt. Aphendi Khristos (Neukirch.). 238 Alsine stellata. Adde synonimum Minuartia stdlata Maire et Petitmang.) étud pl. vasé. Grece 1906 p. 48. Alsine recurva. Adde synonimum Minuartia recu-iva Schinz et Thel. in buli. lierb. Bois. 1907 p. 404. 239 Alsine juniperina. Adde synonimum Minuartia junipe- rina Maire et Petitm. 1. c. 240 Alsine Pichleri. Adde synonimum Minuartia Pickleri Maire et Petitm. 1. e. Alsine verna. Adde synonimum Minuartia verna Hiern in Journ. bot. XXXVII. p. 321. — d. (x) typica. Attica: mt. Pateras (Tunt.); (3. attica. mt. Pateras, mt. Gera- nia in isthmo Corinthiaco et insula Seyros Sporadum (Tunt.). 242 Alsine confusa. Adde sjmonimum Minuartia confusa Maire et Petitm. 1. c. 49. 131 Pag- Alsine globulosa. Adde synonymum Minuartia globu- losa Maire et Petitm. 1. c. p. 49. Dein loca : Doris : pr. Seg- ditza (Maire) ; mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; Achaia : pr. Planideri in mt. Clielmos (Maire) ; Laeonia : mt. Malevo (Orph.). 243 Alsine tenuifolia. Adde locum : Creta : mt. Aphendi Khristos (Neukirch.). 246 Queria hispanica. Adde loeum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; Alagonia : pr. Splidhara (Zahn). Sagina apetala. Adde loeum: Cyeladum insula Tliera (Watzl), Nea Karneni (Janchen). 248 Spergula arvensis. Adde loeum : Cyeladum insula Deios (Vierhapper). Spergula pentandra. Adde locum : Cyeladum insula Delos (Watzl). 249 Spergularia salina (3. heterosperma. Adde loea: At- tiea : pr. Daphni (Maire) ; Cyeladum insula Delos (Vierhapper). 250 Spergularia rubra. Adde loea : Malakasi in Pindo (Maire); Achaia: mt. Kyllene pr. Trikala (Maire); Sporadum insula Seyros (Tunt.). 251 Spergularia atheniensis. Adde loea : Sporadum in- sula Seyros (Tunt.) ; Cyeladum insula Xea Kameni pr. Tliera (Hal.). XVI. Oldó. Linaceae. 253 Linum catharticum. Adde loeum : pr. Krania in Pindo (Maire). 255 Linum liburnicum. Adde loea: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; ad lacum Pheneon Achaiae (Maire). Linum strictum. Adde loeum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 258 Linum leucanthum. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 259 Linum pubescens. Adde locum: Elis : silva Manolada (Maire). Linum aroanium. Ex Maire et Petitm. étud. pl. vasé. Gréee 1906 p. 51, notae differentiales inter hánc speeiem et L. angustifolium ineonstantes sunt, nam sepala L. aroanii saepe vix vei etiam omnino eglandulosa et eis L. angustifolii aequilata sunt, at contra hoc posterior saepe sepalis trinerviis occurrit, quamobrem auetores eitati L. aroanium ut subspeeies (rectius varietas) L. angustifolii liabent. 260 L. angustifolium Adde locum: Messenia: pr. Nisi (Maire); Corcyra: pr. urbem (Vierhapper). L. tenuifolium. Adde locum: ad Neraidovuni in mt. Taygetos (Zahn). 9* 132 Pa?. 261 L. austriacum. Adde locum: Epirus: mt. Kuruna distr. Ljaskovik (Bald.). XVII. Oldó. Malvaceae. 262 Hibiscus trionum. Adde loea : Thessalia: pr. Boroviko in Pindo (Maire) ; Argolis : pr. Mylus (Hei.du.). Abutilon Avicennae. Adde locum : Thessalia : pr. Do- mokos (Maire). 264 Alcea. pallida. Adde loca : Pliocis : ad rupes Phaedriades pr. Delphi (Maire); Euboea: mt. Dirphys (Tunt.). Althaea officinalis. Adde loca : Aetolia : ad lacum Trichonis (Maire); Acliaia: ad ripas fluvii Voreikos pr. Ka- lavryta (Maire). Althaea hirsuta. Adde locum : Sporadum insula Scvros (Tűnt.). 266 Lavatera arborea. Adde locum : Acarnania : pr. Mytikas (Maire). Lavatera unguiculata. Adde locum : Attica : mt. Pa- teras (Tuntas). 267 Lavatera punctata. Adde locum: Peloponnesus : ad fluvium Alpheios (Bretzl). 270 Malva silvestris. Adde locum : Sporadum insula Scvros (Tunt.). 27 1 Malva rotundifolia. Adde locum : Euboea : ad fontem Lili in mt. Dirphys (Tunt.). 272 Malva parviflora. Adde locum: Cycladum insula Thera: pr. Phyra (Hal.). XVIII. Ordo. Tiliaceae. 273 Tilia vulgáris. Adde loca : Doris : pr. Segditza in mt. Kiona (Maire); Pliocis: pr. Mavrolithari (Maire). XIX. Ordo. Hypericaceae. 276 Hypericum Spruneri. Thessalia: pr. Malakasi et Cha- liki in Pindo (Maire); Pliocis: in valle Arkudorheuma pr. Mavrolithari (Maire). 278 Hypericum perfoliatum. Adde loca: Attica: mt. Par- nes (Orph.) ; Acliaia: ad lacum Pheneon (Maire); Laconia : mt. Malevo (Orph.) ; Cycladum insula Scyros (Tunt.). 280 Hypericum perforatum. Adde loca : Pliocis : pr. Seg- ditza, Mavrolithari (Maire); Boeotia: pr. Lebadea (Chatzo- pulos); Attica: mt. Hymettus (Orph.); Argolis : pr. Astros .(Sartori); Acliaia: ad lacum Pheneon (Maire); Laconia: mt. Malevo, Taygetos (Orph.) ; Euboea : mt. Dirphys (Tunt.) ; Spo- radum insula Scyros (Tunt.). 133 Pag. Hypericum acutum. Adde loca : Piiocis : pr. Mavro- lithari (Maire); Euboea: pr. Steni in mt. Dirphys (Tunt.). 282 Hypericum delphicum. Adde loea: Euboea: mt. Xero- vuni (Tunt.). 284 Hypericum empetrifolium. Adde loea : mt. Gerania in istbmo Coriiithiaco (Tunt.) ; Cycladum insula Phölegandros (Orph.). XX. Ordo. Aceraceae. 285 Acer pseudoplatanus. Adde var. ,8. pindicum Maire et Petitm. étud. pl. vasé. Gréce 1906 p. 54. Exsicc. : Maire et Petitm. miss. bot. or. 1906 n. 16U6. — Foliis minus prof un de palmato-quniquelobis, lobis rotundatis. Tliessalia, mt. Baba prope Klinovo (Maire). Acer Heldreichii. Adde locum: Achaia: mt. Olenos (Tunt.). 286 Acer campestre. Adde loea : Tliessalia mt. Pelion (Maire); Achaia: in valle Voreikos pr. Kalavryta (Maire); fi. haplolobum. Tliessalia : pr . Dholiana in Pindo, ad Peneum pr. Laspochori (Maire). 287 Acer monspessulanum. Adde loea : Phocis : pr. Mavro- lithari (Maire); fi. microphyllum. Achaia: pr. Megaspilaeon (Maire). 288 Acer creticum. Pro locum Syra pone Seyros Spó- rádnál (Urv.), etadde locum: Elis: pr. Olympia (Vierh.). 289 Acer intermedium. Adde locum: in fauce Gurna mt. Parnassi pr. Raeliova (Maire). XXI. Ordo. Hippocastanaceae. 290 Aesculus hippocastanum. Adde loea: pr. Lepenitza et Koturi in Pindo (Maire). XXII. Ordo. Ampelidaceae. Vitis vinifera. Adde locum : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). XXIII. Ordo. Geranicaeae. 292 Geránium macrorrhizum. Adde loea: pr. Gardiki in Pindo (Maire); Euboea: mt. Xerovuni (Tunt.); Laconia: pr. Megali Anastasova (Zahn). Geránium subcaulescens. Adde locum : mt. Baba in Pindo (Maire). 294 Geránium striatum. Adde locum : pr. Ivrania in Pindo (Maire). 296 Post Geránium pyrenaicum pone: Geránium pusillum. L. syst. ed. X. p. 1144; Friedr. 134 Pag. Reise p. 267 ; Maire et Petitm. étud. pl. vasé. Gréce 1906 p. 58. — Ieon : Rclib. XV. f. 4877. Pubescens, superne glandulosum; caule diffuso; foliis orbiculatis vei reniformibus, palmatim 5—9 partitis; pedun- culis axillaribus ; pedicellis fructiferis deelinatis ; sepalis longe ciliatis, breviter mucronatis, petalis purpureis, calyce aequi- longis, obcordatis, supra basin ciliatis, valvulis adpresse liirtis. A G. pyrenaico L. eaule nano et petalis parvis statim diagnoscendum. Habitu simile G. molle L. indumento densiore et valvulis transverse rugosis discedit. In lierbidis montanis, 1200—1500 m. In Pindo pr. Kra- nia, in mt. Oeta et pr. Dremisa in mt. Kiona (Maire) ; indi- catur quoque a Friedrichstlial pr. Phalerum Atticae, séd ibi a recentioribus non lectum. — Majo-Jul. O n. v. 297 Geránium columbinum. Adde locum: Laconia: pr. Megali Anastasova (Zahn). Geránium dissectum. Adde loca : Elis : pr. Pyrgos (Hal.); Messenia: pr. Messene (Maire). 298 Geránium rotundifolium. Adde locum : Sporadum in- sula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Thera (Hei.dr.). 299 Geránium molle. Adde locum : Cycladum insula Delos (Hal.), Nea Kameni (Janchen), Thera (Vierhapper). Geránium brutium. Adde loca: Doris: mt. Kiona (Maire); Elis: copiose secus viam ferream pr. Pyrgos (Hal.) : Achaia : mt. Kyllene (Maire). 300 Geránium lucidum. Adde loca : Acarnania : mt. Bu- mistos (Maire) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). 301 Geránium purpureum. Adde loca: mt. Gerania in istlimo Corinthiaco et in Sporadum insula Scyros (Tunt.); Corcyra: pr. urbem (Vierh.). 392 Erodium gruinum. Adde locum: Attica: mt. Parnes pr. Baripopi (Heldr.). 303 Erodium ciconium. Adde locum : Elis : pr. Manolada (Maire). 304 Erodium laciniatum (3. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; fi. Cavanillesii. Adde locum : Cycladum insula Thera: pr. Phyra (Hal.). Erodium chium. Adde: (i. cuneatum. Vív. app. fi. cors. prodr. p. 5, pro sp. ; Pari. fl. it. V. p. 239. — Exsicc.: Hal. it. gr. III. a. 1911. Pubescenti-glandulosum. — Ad saxa vul- canica insulae Mikra-Kameni prope Thera Cycladum (Hal.). 305 Erodium malacoides. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 307 Erodium chrysanthum. Adde locum: Attica: in cacu- mine mt. Pateras (Tunt.). 135 Pa?. XXIV. Ordo, Oxalidaceae. 308 Oxalis corniculata. Adde loca : Thessalia : in valle Tempe (Maire); Laconia: pr. Xirokambi (Maire). XXV. Ordo. Zygophyllaceae. 309 Tribulus terrestris. A*de locum : Argolis : pr. Nauplia (Orph.). XXVI. Ordo. Rutaceae. 310 Dictamnus albus. Adde locum: mt. Malevo Laconiae (Orph.). 311 Ruta graveolens (3. divaricata. Adde loca: Pliocis: pr. Delphi (Vierh.) ; Attica : mt. Parnes (Tunt.) Euboea : mt. Dirphys (Tunt.); Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; Cycladum insula Tliera (Heldr.). Ruta chalepensis [3. bracteosa. Adde loca: Cycladum insula Syra (Orph.), Delos (Hal.). XXIX. Ordo. Rhamnaceae. 314 Paliurus australis. Adde loca : Peloponnesus : pr Kyparissia, Kalamata (Maire). 316 Rhamnus rupestris. Adde loc, a : Thessalia : pr. Chaliki in Pindo (Maire) ; Attica : mt. Parnes (Tunt.) ; Euboea : mt. Xerovuni (Tunt.). 318 Rhamnus prunifolia. Acarnania: mt. Bumistos (Maire). 319 Rhamnus oleoides. Adde loca : Thessalia : prope Pliar- sala, Ormán Magula (Maire) ; (3. obovata. Isthmus Corinthiacus : mt. Gerania (Tunt.). XXX. Ordo. Terebinthaceae. 322 Rhus cotinus. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Co- rinthiaco (Tunt.). Rhus coriaria. Adde loca : Thessalia : mt. Pelion (Maire) ; Euboea : mt. Dirphys (Tunt.). XXXI. Ordo. Caesalpinaceae. 323 Ceratonia siliqua. Adde locum : Messenia : inter Ladha et Khanakia (Maire). XXXII. Ordo. Papilionaceae. 328 Anagyris foetida. Adde loca: Acarnania: pr. Mytikas (Maire); Pliocis: pr. Amphissa (Maire), Delphi (Watzl); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild) ; Sporadum insula Sc}*ros (Tunt.). 136 Pag. Spartium junceum. Adde loca : Acarnania : pr. Mytikas (Maire); Sporadum insala Scyros (Tűnt.). Genista acanthoclada. Adde loea: Euboea: pr. Kur- batzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.). 330 Fost Genista melia insere: Genista paimassica. Suffruticosa, dumulosa, intricatim ramosissima; ramulis rigidis; teretibus, striatis, pungentibus, foliisque adpresse pubescentibus ; foliis alternis, subsessilibus, simplicibus, parvis, lanceolatis. acutis, aliis estipulatis, aliis sti- pulis minutis ovatis suffultis; floribus solitariis binisque, pe- dicellis ebracteolatis, calyce subaequilongis, raeémos laxos breves formantibus : calycis sericei dentibns tubo subbre- vioribus, triangularibus, subaequilongis ; vexillo et carina extus sericeis : leguminibus ignotis. Xotis indicalis G. meliae Boiss, mihi tantum ex descrip- tione notae, accendens, quae autem raniis crispule hirtis, stipulis subulato-spinosis, t'oliis cuneato-ovalis saepe retusis, calyce glabro et petalis glabris discedit. In saxosis montanis. Phocis : in régióné iní'eriori mt. Parnassus supra Delplii utroque latere semitae ad oropedium Livadi ducentis frequens (Hal ). — Apr. 333 Calycotome villosa. Adde loca: Elis : pr. Katakolon (Hal.) : Laconia : mt. Taygetos (Maire) ; Euboea : pr. Kurbatzi Wild). 334 Podocytisus caramanicus. Adde locum : Achaia : pr. Diakophto (Maire). 335 Cytisus triflorus. Adde loca: Thessalia: pr. Tzagesi ad radices mt. Ossa (Maire): Messenia : pr. Isari (Maire); Laconia: pr. Megali Anastasova (Zahn). 336 Cytisus hirsutus y. hirsutissimus. Adde locum : Achaia: pr. Megaspilaeon (Sterneck). 343 Ononis pubescens. Adde locum: Euboea: pr. Kurbatzi (Wii.d). 344 Ononis breviflora. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Attica : pr. Marathon (Heldr.); mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 345 Ononis reclinata. Adde loca : Attica : ad radices mt. Hymettus pr. Buliasmene (Heldr.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). Ononis ornithopodiodes. Attica: pr. Raphina (Heldr.). 347 Ononis diffusa. Adde locum : Cycladum insula Nea Kameni pr. Thera (Janchen). 349 Ononis pusilla. Adde loca: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.): Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). 351 Trigonella coerulescens. Adde locum : mt. Hymettus Atticae (Heldr.), mt. Pateras (Tuntas.). 137 Pag. 352 Trigonella monspeliaca. Adde locuin : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild); Cycladum insula Delos (Vierhapper) ; Cor- cyra : pr. Varipatades (Komp.). 354 Trigonella Balansae. Adde loca : Attica : mt. Lvcabettus (Orph.), pr. Vraona (Tűnt.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild): Sporadum insula Scyros (Tűnt.); Argolis: pr. Tiryns (Hal.); f. Sartorii , Cycladum insula Tenos (Sartori), Syra (Orph.), Cytlinos (Tunt.), Delos (Hal.), Thera (Heldr.). 354 Triqonella spicata. Adde locum : Attica : pr. Cliassia (Tunt.). 355 Trigonella graeca. Adde loca : Pliocis : ad rupes Pliae- driades pr. Delphi (Hal.) ; Argolis : insula Hydra (Heldr.) 357 Medicago falcata. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Sporadum insula Sc}U’os (Tunt.). 358 Medicago marina. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Sporadum insula Sc3U‘os (Tunt.) ; Cycladum insula Delos (Hal.). Medicago orbicularis. Adde loca : Attica : mt. Parnes et Pentelicon (Heldr.); mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.); Cycladum insula Delos (Vjerhapper). 359 Medicago scutellata. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 360 Medicago ciliaris. Adde locum : Attica : pr. Kató Suli (Heldr.). Medicago truncatula. Attica : mt. Parnes (Heldr.). 361 Medicago rigidula. Adde loca: Boeotia : pr. Tanagra (Tunt.) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 362 Medicago litoralis. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Xea Kameni pr. Thera (Janchen). 363 Medicago tuberculata. Adde loca: Attica: pr. Menidi (Heldr.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.). 365 Medicago hispida. Adde locum : Cycladum insula Delos ( Vierh.) ; y. lappacea. Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Messenia : pr. Kyparissia (Tunt.). 366 Medicago praecox. Adde locum : Cycladum insula De- los (Hal.). 367 Medicago minima. Adde locum: Acarnania: mt. Ypsili Koryphi (Maire). 368 Medicago disciformis. Adde loca : Boeotia : pr. Tanagra (Tunt.); Cycladum insula Delos (Hal.). Medicago lupulina. Adde locum: Attica: mt. Parnes (Heldr.). 369 Melilotus messanensis. Adde locum : Attica : pr. Katosuli (Heldr.). 138 Pag. 370 Melilotus sulcata. Adde loca : Attica : mt. Parnes, pr. Heptaloplios (Heldr.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). 571 Ante Melilotus officinalis insere: 4* Melilotus altissima Thuíll. fi. pár. ed. 2 p. 378. — 31. macrorrhiza Koch syn. ed. 2 p. 182, non Pers. — Icon : Rchb. XXII t. 2131 f. III. IV. Glabra : caulibus crectis, ramosis, ad 150 cm. altis ; foliolis oblongis obovatisve, dentatis; stipulis setaceis: racemis strictis, folio multo longioribus; pedicellis tnbo calycino lon- gioribus ; floribus tiavis ; alis vexillo aequilongis, carina lon- gioribus : légii mine pendulo, 1 — 2 spermo, obovato, acumi- nato, pubescenti, ad suturam superiorem acute carinato ; seminibus punctulatis. — 31. officináit L. legumine glabro obtuso, ad suturam superiorem obtuse carinato, seminibus laevibus, diversae, facie similis. In humidis regionis inferioris. Prope Karavassaras Acarnaniae et prope Domokos Tbessaliae (Maiké). — Maio- Aug. 0 N. v. Melilotus alba. Adde : pr. Vendista in Pindo, pr. Kara- vassaras ad sinum Ambracicum (Maiké). Melilotus neapolitana. Adde loca : Acarnania : pr. Mytikas (Maike); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); mt. Gerania in istlimo Corintliiaco (Tunt.) 372 Melilotus indica. Adde loca: Sporadum insula Scjtos (Tunt.) ; Cycladum insula Syra (Orph.), Nea Kameni pr. Thera (Janchen). 377 Trifolium alpestre (3. incanum. Adde locum : mt. Korax Aetoliae (Tunt.). 379 Trifolium pratense. Adde locum : Argolis : pr. Tiryns (Orph.). 380 Trifolium ochroleucum [í. roseum. Adde locum : Achaia : mt. Chelmos pr. Klukines (Orph.). 381 Trifolium hirtum. Adde locum : Cycladum insula Thera : pr. Phyra (Hal.). 382 Trifolium Cherleri. Adde loca : Attica : mt. Lycabettus, Hymettus, Parnes, pr. Katosuli (Heldr.); Euboea: pr. Kur- batzi (Wild). Trifolium lappaceum. Adde locum: mt. Gerania in isthmo Corintliiaco (Tunt.). 383 Trifolium angustifolium. Adde loca: mt. Gerania in istlimo Corinthiaco, pr. Kumi Euboeae, in insula Sc}tos Spo- radum (Tunt.). Trifolium purpureum. Adde locum : Euboea : pr. Kur- batzi (Wild); pro insula Syra pone Scyros Sporadum (Urv.). 384 Trifolium stellatum. Adde loca: Pliocis: ad rupes Phaedriades pr. Delphi (Hal.); Attica: pr. Oropos (Orph.), 139 Pag. mt. Hymettus (Heldr.) ; int. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wjld) ; Cycladum insula Nea Kameni pr. Tliera (Janchen). 386 Trifolium arvense. Adde loca : Attica : mt. Parnes (Tunt.), pr. Pikermi (Heldr.) ; mt. Gerania in isthmo Corin- thiaco (Tunt.); Euboea: mt. Dirphys (Heldr.); Cycladum in- sula Nea Kameni pr. Tliera (Hal.). 387 Trifolium formosum. Adde locum : Cycladum insula Delos (Vierh.). 389 Trifolium maritimum. Adde loca : Attica : pr. Vraona (Tunt.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). 390 Trifolium tenuifolium. Adde locum : Phocis : pr. Mavrolithari (Maire). 391 Trifolium scabrum. Adde loca: Attica: mt. Hymettus (Heldr.) ; mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; Euboea : pr. Kumi (Tunt.), Kurbatzi (Wild); Cycladum insula Delos (Hayek), Mikra et Nea Kameni pr. Tliera (Vierhapper). 393 Trifolium radiosum. Adde loca : Euboea : mt. Dirphys (Heldr.); Sporadum insula Scyros (Tunt.). Trifolium subterraneum. Adde locum: Corcyra: pr. urbein (Vierhapper), pr. Varipatades (Komp.) ; Cycladum insula Thera (Watzl.). 394 Trifolium physodes. Adde locum: Euboea: pr. Kur- batzi (Wild). 395 Trifolium fragiferum. Adde loca : ad lacusculum Zu- vala in mt. Parnasso (Maire) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.) Trifolium resupinatum. Elis : pr. Pyrgos (Hal.) ; Eu- boea: pr. Kurbatzi (Wild). 396 Trifolium tomentosum. Adde loca: Attica: pr. Menidi (Heldr.); Isthmus Corinthiacus : mt. Gerania (Tunt.) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild); Cycladum insula Delos (Hal.) 397 Trifolium uniflorum. Adde loca : Elis : pr. Katakolon (Hal.); Sporadum insula Scyros (Tunt.); Creta pr. Kavusi distr. Hierapetra (Neukirch ). 398 Trifolium spumosum. Adde locum : insula Scyros Spo- radum (Tűnt.). 399 Trifolium rumelicum. Adde locum : mt. Ypsili Koriphi Acarnaniae (Maire). Trifolium repens. Adde loca : Acarnania : pr. Mytikas (Maire) ; Doris : mt. Kiona (Maire). 402 Trifolium Michelianum. Adde locum : Messenia : pr. Nisi (Maire). Trifolium nigrescens. Adde locum: Euboea: pr. Kur- batzi (Wild); Corcyra: pr. űrben (Vierh.). 403 Trifolium glomeratum. Adde loca : Euboea : pr. Kur- 140 Pag. batzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum in- sula Tliera (Vierhapper). Trifolium suffocatum. Adde locum : Cycladum insula Delos (Hal.). 404 Trifolium speciosum. Adde loca: Attica: pr. Bulias- mene (Heldr.) ; mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 406 Trifolium pátens. Adde loca: pr. Krania in Pindo (Maire). Trifolium agrarium. Adde locum: Creta: pr. Arklia- nes distr. Temenos (Neukirch.). 408 Anthyllis Hermanniae. Adde loca : Corcyra : pr. Vari- patades (Komp.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula C\dhnos, Melos (Hei.dr.); Creta: pr. Murnies (Neukirch.). Post eam insere: 1* Anthyllis cytisoides L. sp. p. 720; Ch. et B. fi. pelop. p. 46; Becker in alig. bot. Zeitschr. XVI p. 158. — Icon. Barrel. t. 1182 Fruticosa, ramosissima, virgata, inermis, ramis incanis; foliis crassiusculis, glabris, glaucovirentibus vei tomentellis canescentibus, margine ciliatis. inferioribus breviter petiolatis, unifoliolatis, ovalibus vei ellipticis, obtusis vei mucronulatis, superiorilnis sessilibus, trifoliolatis, foliolis ellipticis vei lan- ceolatis. terminali multo majoré petiolulato, floralibus sessili- bus, simplicibus ; calycis albo-villosi dentibus triangularibus, tubo duplo brevioribus; corolla aurea; legumine ovoideo, glabro. In collibus aridis, rarissime. Boeotia: in fauce prope urbem Levadhia (Engler) : indicatur quoque in montibus Arcadiae (Gittard), séd ut videtur fraudulenter. Apr.-Majo. % N. v. 410 Anthyllis vulneraria (3. Dillenii. Adde locum: Creta: pr. Kavusi distr. Hierapetra (Neukirch.); Spruneri. mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; mt. Chelmos Achaiae (Maire). 411 Physanthyllis tetraphylla. Adde loca: Ithaca: Aetolia: pr. Mesolonghion (Nieder); Attica: pr. Buliasmene, insula Salamis (Heldr.); Argó 1 is : pr. Mykenae (Hal.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Creta: pr. Arkhanes distr. Temenos (Neu- KmCH.). 412 Hymenocarpus circinnatus. Adde loca: Boeotia: pr. Tanagra (Komp.) Attica: mt. Parnes, Hymettus (Heldr.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Thera (Watzl). 413 Bonaveria securidaca. Adde locum : Euboea: pr. Kur- batzi (Wild). 14 1 Psg. Dorycnium hirsutum Adde loca : Aearnania : mt. Yp- sili Koryphi (Maire); Plitliiotis : mt. Oeta (Spruner) ; Attica : mt. Hymettus (Orph.) ; Euboea: pr. Kurbatzi (Wild), Kumi (Tunt.); mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.); Argolis: insula Hydra (Heldr.) ; ’Achaia : ad lacum Pheneon (Maire). 414 Dorycnium rectum. Adde loca : Aearnania : pr. Mytikas (Maire); Sporadnm insula Scyros (Tunt.). 415 Dorycnium pentaphyllum. Adde loca: Acliaia : ad lacum Pheneon (Maire) ; fi. herbaceum. Aearnania : mt. Bu- mistos (Maire); Phocis: pr. Dremisa (Maire). 418 Lotus edulis. Adde loca: Attica : ad Phalerum (Heldr.) ; Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Argolis: insula Hydra (Heldr.), Delos (Vierh.) et Tliera Cycladum (Heldr.). 419 Lotus cytisoides. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Sporadnm insula Scyros (Tunt.); Attica: pr. Daphni (Maire); Elis: pr. Katakolon (Hal.). 420 Lotus uliqinosus. Adde locum: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). Lotus corniculatus Adde locum : Elis : pr. Olympia (Hal.). 421 Lotus decumbens. Adde loca: Laconia: pr. Castanitza in mt. Malevo (Orph.) ; Sporadnm insula Scyros (Tunt.) ; Cycladum insula Mykonos (Heldr.). 423 Lotus angustissimus. Adde locum: Euboea: pr. Kur- batzi (Wild). Lotus coimbrensis. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi. Aehmet Aga (Wild). 424 Lotus ornithopodioides. Adde loca : Euboea : pr. Kur- batzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.); Corcyra: pr. urbem (Ginsberger), Varipatades (Komp.). Lotus pex’egrinus. Adde loca : Attica : ad Piraeum (Heldr.); Cycladum insula Tliera: pr. Phyra (Hal.). 425 Lotus pusillus. Adde locum : Cycladum insula Cythnos (Tunt.). 426 Colutea arborescens. Adde locum : Euboea : pr. Kur- batzi (Wild). 427 Galega officinalis. Adde locum: Aetolia: ad lacum Trichonis (Maire). Biserrula pelecinus. Adde loca: Attica: pr. Bari ad Hymettum (Heldr.) ; Argolis : pr. Tiryns (Hal.) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild); Cycladum insula Tliera (Watzl), Delos (Vierh.). 432 Astragalus atticus (S. Chaubardi. Adde locum : Cor- cyra: pr. Varipatades (Komp.). 433 Astragalus Spruneri. Adde locum : Attica : ad radices mt. Pentelicon pr. Kephissia (Hal.). 142 Pag. 438 Astragalus glycyphyllos. Adde locum : Plithiotis pr. Pavliani in mt. Oeta (Maire). Astragalus glycyphylloides. Adde locum : Laconia : pr. Megali Anastasova in mt. Taygetos (Zahn). 439 Astragalus graecus. Adde loca: Attica : pr. Alenidi, Phaleron (Heldr.), Dervisaga (Orph.); Megara: versus Perama (Heldr.). 440 Astragalus hellenicus. Adde loca : Pliocis : mt. Par- nassus inter oropedium Livadi et locum Strunga tu Lazaru dictum (Maire); mt. Gerania in istlimo Corinthiaco (Tunt.). Astragalus depressus. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 442 Astragalus hamosus. Adde loca: Attica: pr. Pikermi (Heldr.) ; Argolis : pr. Tiryns (Hal.) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.). 443 Astragalus sinaicus. Adde loca: Attica: ad radiees mt. Pentelicon pr. Kephissia (Hal.), pr. Marathon (Heldr.). 445 Scorpiurus sulcata. Adde locum : Cycladum insula Tliera (Heldr.). Scorpiurus subvillosa. Adde loca : Boeotia : pr. Ta- nagra (Tunt.) ; Attica : pr. Liosia (Tunt.) ; Euboea : pr. Kur- batzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.). 446 Coronilla emeroides. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild); pr. Megara (Tunt.) ; Corcyra : pr. Varipatades (Komp.). 4 17 Coronilla glauca. Adde locum : pr. Peleka Corcyrae (Kompolitis.). 448 Coronilla varia. Adde locum : pr. Krania in Pindo (Maire). 449 Coronilla scorpioides Adde loca: Epirus: pr. Gre- venoseli (Maire); Attica: pr. Buliasmene, Pharmacusarum in- sura Mikra Kyra (Heldr.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). 45 1 Hippocrepis ciliata. Adde loca : Attica : pr. Tatoi (Heldr.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). 452 Ornithopus compressus. Adde loca : Euboea : pr. Kur- batzi (Wild) ; Cycladum insula Nea Kameni pro insulam Thera (Hal.). Ornithopus exstipulatus. Adde locum : Cycladum in- sula Nea Kameni pr. Tliera (Janchen). 453 Hedysarum pallens. Adde locum : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 454 Onobrychis scardica. Teste Hand. Mazz. in Őst. bot. Zeitschr. LX. p. 9 ab 0. montana Lám. non discedit, tametsi planta alpium semper multo robustior. 455 Ante Onobrychis graeca insere: 1* Onobrychis oxyodonta Boiss. diagn. 2 p. 98, Hand. Mazz. 1. c. LIX p. 479. 0. scardica Hal. consp. I. p. 454 p. p. — Exsicc. : Hal. it. gr. secund. a. 1893. 14-3 Pag. Adpresse liirtula, viiidis ; caulibus adscendentibus ; foliis 5 — 8 jugis, foliolis ellipticis ; pedunculis folio multoties lon- gioribus : calycis glabri vei parce hirtuli, laciniis lanceolato- subalatis, ciliatis, tubo quadruplo longioribus : corolla rosea, purpureo-striata, 9 — 10 mm longo, calyce triente longiore, alis linearibus, carina vexillo subaequilonga vix triente bre- vioribus ; legumine adpresse pubescente, calyce aequilongo, ad discum profunde foveolato, crista breviter spinosa munito. Plantam nostram ex auctoritate Handel-Mazzeti, qui revisionem doctissimam de Onobrychides orientales in Őst. bot. Zeitsclir. LIX — LX publicavit, ad 0. oxyodontam pono, etsi ejus notae nonnullae cum descriptione Boissieri perfecte non congruunt. — Médium tenet inter 0. scardicam et 0. graecam , a prioré floribus minoribus, carina vexillo subaequilonga, nec longiore et leguminis crista longius spinosa; ab altero foliolis latioribus, calycis laciniis sparsius ciliatis, corolla manifeste brevioribus, nec ut in 0. graeca corollam sub anthesi super- antibus vei subaequautibus, ideo racemo ante antliesin non longe comoso, ut in illa, discedit. In herbidis regionis subalpinae. Epirus : mt. Tsumerka supra Theodoriam (Hal.), inter Velitza et Krania in Pindo Aspropotamitico (Heldr.). — Juli-Aug. Onobrychis graeca. A Hand.-Mazz. 1. c. LIX p. 482 ad O. lasiostachyam ut synonynum ducitur, a (pia solum gla- breseentia difiért. 456 Onobrychis lasiostachya. Adde ioca : Laconia ; mt. Malevo pr. Hagios Petros (Friedr.). 457 Onobrychis laconica y subacaulis, nec non 0. scardica (3. brevicaulis ab auctore Haad. Mazz. 1. c. LX p. 7 ad O. cadmeam Boiss. diagn. 2 p. 96 ducuntur, séd characteres in diagnosi Boissieri, caules V2— l1 2 pedales, racemi dein elon- gati, calyces glabri, vexillum fere estriatum, quamquam notae minoris dignitatis, ad nostras plantas non quadrant, quamom- brem identitás hamm stirpium milii adhuc incerta manet. 452 Onobrychis ebenoides. Adde locum : Euboea : pr. Kur- batzi (Wild); Phocis : pr. Delphi (Vierhapper). 459 Onobrychis aequidentata. Adde loca : Attica : mt. Par- nes (Heldr.); mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) : Laco- nia ; pr. Castanitza (Orph.) ; Creta : pr. Arkhanes distr. Te- menos (Neukirch). 460 Onobrychis caput galli. Adde loca : Elis ; pr. Olym- pia (Maire) ; Attica : mt. Parnes (Heldr.) ; Euboea : pr. Kur- batzi (Wild) ; Cycladum insula Cytlmos (Tunt.). 461 Ebenus Sibthorpii. Adde loca : Attica : mt. Pateras, pr. Megara (Tunt.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). Alhagi graecorum. Plantam ex insulis Syros et Tenos ut speeiem novam, sub nomine .4. Tournefortü edidit Held- reich, et in selieda Herb. graec. norm. n. 1624 inscripsit «differt ab A. c/raecorum attico «glabritie omnium partium, vexillo minus amplo carina subbreviori». Séd hae notae in speciminibus editis non existuut. nam tomentum eodem modo, interdum etiam intensius, adest et vexillum ambarum etiam nullám differenciám demonstrat. 463 Pisum elatius. Adde locum : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 465 Lathyrus clymenum. Adde locum : Cyeladum insula Xea Kameni (Janchen) ; [í. artieulatus. Adde locum : insula Delos Cyeladum (Hal.). Lathyrus apliaca. Adde loca: Acarnania: pr. Mytikas (Maiké); Attica ; mt. Parnes, pr. Kephissia (Hei.dk.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild), mt. Dirphys (Heldr.); Cyeladum insula Delos (Vierh.). 466 Lathyrus annuus. Adde locum : Cyeladum : insula Delos (Vierh.). 467 Lathyrus cicera. Adde locum : Euboea pr. Kurbatzi (W ild). 468 Lathyrus sativus. Adde locum : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). Lathyrus hirsutus. Adde loca : Acarnania : pr. Mytikas (Maire); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild), mt. Dirphys (Heldk.). Lathyrus grandiflorus. Adde locum : mt. Gerania (Tunt.). 469 Lathyrus latifolius. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaeo (Tunt.). 470 Lathyrus setifolius. Adde locum : Pliocis : pr. Delphi (Wettstein). 472 Lathyrus saxatilis. Adde loca : mt. Gerania in isthmo Corinthiaeo et Sporadum insula Scyros (Tunt.). Lathyrus pratensis. Adde loca : Achaia : ad lacum Pheneon (Maike); pr. Kurbatzi in Euboea (Wild). 473 Ürobus hirsutus (3. glabratus. Adde loca. Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Achaia : pr. Megaspilaeon (Sterneck). 474 Orobus niger. Adde locum: ad Hagios Georgios in valle Aroania (Maire). Urobus sessilifolius. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Achaia: pr. Megaspilaeon (Sterneck). 477 Vicia latbyroides. Adde loca: mt. Gerania in isthmo Corinthiaeo (Tunt.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Cyeladum insula Nea Kameni (Janchen), Thera (Vierhapder). 478 Vicia sativa. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt); Thera (Hal.). 480 Vicia grandiflora. Adde loca: Attica: ad Phalerum (Heldr.); Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). 14-5 Pag. 481 Vicia peregrina. Adde loca : Attica : mt. Lycabettus (Orph.) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). Vicia lutea. Adde loca: Attica: pr. Vraona (Tunt.); Eu- boea: pr. Kurbatzi (Wild); Cycladum insula Delos (Wettstein). 482 Vicia hybrida. Adde loca : Phocis : pr. Itea (Hal.) ; Ar- golis : pr. Tiryns (Hal.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; Cycladum insula Melos (Armenis), Delos (Vierh.). 483 Vicia bithynica. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild); Creta: pr. Arkhanes distr. Temenos (Neukirch.) Vicia melanops. Adde locum: Attica: pr. Oropos (Tunt.). 484- Vicia striata Adde locum : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Attica: mt. Parnes (Tunt.). 486 Vicia pinetorum. Adde locum: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). 487 Vicia tenuifolia (3. elegáns. Adde locum : in fauce Langada mt. Taygetos (Zahn). Vicia Sibthorpii. Adde loca : Attica : mt. Parnes, pr. Chassia (Tunt.), Menidi, Psychiko, mt. Hymettus (Heldr.); Sporadum insula Scyros (Tunt). 489 Vicia dasycarpa. Adde locum : Cycladum insula Thera (Heldr.), Delos (Vierh.). Vicia erioearpa. Adde loca; Attica: in valle Cephissi (Hal.); Cycladum insula Mykonos (Heldr.). 490 Vicia salaminia. Adde loca : Acarnania : mt. Ypsili Koriphi (Maire) ; Argolis: pr. Tiryns (Hal.) ; Cycladum insula Delos (Hal.), Thera (Janchen). 491 Vicia microphylla. Adde loca: Achaia: mt. Korfi prope Xylocastron (Orph.); insula Hydra ((Heldr.); pr. Kurbatzi Euboeae (Wild); Cycladum insula Delos (Vierh). 493 Vicia monanthos. Adde locum : Cycladum insula Delos (Hal). 494 Vicia iiirsuta. Adde locum : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 495 Vicia pubescens. Adde loca : Acarnania : pr. Mytikas (Maire) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). Vicia ervilia. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Argolis : insula Hydra (Heldr.). 496 Ervum nigricans. Adde locum : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 497 Ervum lenticula. Adde locum: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). XXIXII. Oldó. Amygdalaceae. 498 Prunus mahaleb. Adde loca: Achaia: pr. Phlambu- ritza in mt. Kyllene (Maire); Laconia : mt. Malevo (Orph.). Prunus avium. Adde locum: Achaia: pr. Hagios Ge- orgios ad Pheneon (Maire). 10 146 Pag. 499 Prunus prostrata. Adde loeum : mt. Gerania in istlimo Corinthiaco (Tunt.). Prunus spinosa. Adde loca: Acarnania: mt. Ypsili Ivoryphi (Maire); Doris: pr. Segditza (Maiké); Achaia : pr. Gura et Hagios Georgios in valle Aroania (Maire). 500 Prunus pseudoarmeaiaca. Adde loca: Thessalia: mt. Ossa, Pelion (Maire); Plioeis pr. Mavrolithari (Maire); La- conia: mt. Taygetos (Maire). XXXIV. Ordo. Rosaceae. 501 Spiraea filipendula. Adde loeum : Phthiotis: mt. Oeta (Maire). 503 Rubus thessalus. Adde loeum : Arcadia : in planitie Tripolis (Maire). 506 Fragaria vesca. Adde loeum: mt. Oeta Phthiotidis (Maire). 509 Potentilla pedata. Adde loca: mt. Kyl lene et Taygetos Peloponnesi (Orph.). 510 Potentilla virescens. Adde loeum: pr. Lepenitza in Pindo (Maire). 512 Potentilla reptans. Adde loca: Attiea: mt. Parnes (Tunt.) : Laconia : mt. Malevo (Orph.). 514 Potentilla micrantha. Adde loca : pr. Krania in Pindo et in valle Aroania prope monasterium Hagios Georgios ad Pheneos (Maire). Geum urbanum. Adde loca : pr. Krania in Pindo et ad monasterium Romvo Acarnaniae (Maire); Attiea: mt. Parnes (Tunt.); Achaia: ad monasterium Hagios Georgios in valle Aroania (Maire). 517 Rosa sempervirens. Adde loca: Thessalia: pr. Tsagesi (Maire); Sporadum insula Scyros (Tunt.). 518 Rosa arvensis. Adde loca: inter Koturi et Velitzena in Pindo (Maire); Achaia: pr. Hagios Georgios in valle Aroania (Maire). 522 Rosa glutinosa. Adde loeum : mt. Oeta Phthiotidis (Maire); Attiea: mt. Cithaeron, Parnes, Gerania (Tunt.). 533 Aremonia agrimonoides. Adde loeum : mt. Oeta Phthi- otides (Maire). 534 Alchemilla vulgáris. Adde loca : pr. Krania in Pindo, mt. Oeta Phthiotidis (Maire). 535 Alchemilla arvensis. Adde loeum : mt. Gerania in istlimo Corinthiaco (Tunt.). 536 Poterium sanguisorba. Adde loca : Argolis : mt. Ar- temision (Kaliondsis) ; Sporadum insula Scyros (Tűnt.). 537 Poterium verrucosum. Adde loeum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 147 Pag XXXV. Ordo. Pomaceae. 541 Sorbus torminalis. Adde locum: Thessalia: pr. Boroviko (Maire). Sorbus aria & umbellata. Adde loca : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco et mt. Xerovuni Euboeae (Tűnt.). 542 Ameliancher cretica y. typica. Achaia: prope Siulena in mt. Chelmos (Maire). Mespilus germanica. Adde loca : prope Krania in Pindo (Maire) ; Achaia : in valle Voreikos inter Kalavryta et Megas- pilaeon (Maire). 543 Cotoneaster tomentosa. Adde locum : mt. Baba pr. Klinovo in Pindo (Maire). 544 Cotoneaster pyracantha. Adde locum : pr. Vendista in Pindo (Maire). Crataegus pycnoloba. Adde locum: pr. Sudena in mt. Chelmos (Maire). Crataegus orientalis. Adde var. pelia. C. azarolus Maire et Petiim, étud. pl. vasc. Gréce 1906 p. 82, non L. Fructus pyrenae 1 — 2, styli plerumque 3, caetera ut in typo. In fagetis mt. Pelion Thessaliae, act. 1100 — 1200 m. (Maire). 545 Crataegus Heldreichii. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 546 Crataegus oxyacantha. Adde locum : Corcyra : pr. Vari- patades (Komp.). XXXVIII. Ordo. Cucurbitaceae. 549 Bryonia dioica. Adde loca : Epirus : ad sinum Ambra- cicum (Maire) ; Thessalia : pr. Malakasi in Pindo, in valle Tempe (Maire); Elis : pr. Manolada (Maire); Sporadum in- sula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Delos (Vierh.). 550 Bryonia cretica. Adde loca : Argolis : pr. Tiryns (Hal.) ; Cycladum insula Cythnos (Crinos). XL. Ordo. Onagraceae. 551 Epilobium angustifolium. Adde loca: pr. Sermeniko in Pindo (Sintenis); Euboea: mt. Dirphys (Tunt.). 552 Epilobium hirsutum. Adde loca: Attica: ad Cephis- sum et Phalerum (Orph.) ; Laconia : mt. Malevo (Orph.) ; Spo- radum insula Scyros (Tunt.). Epilobium parviflorum. Adde loca : Phocis : pr. Mav- rolithari (Maire); Peloponnesus : mt. Chelmos. Malevo (Orph.). 553 Epilobium montanum. Adde locum : mt. Oeta Phthio- tidis, mt. Ossa Thessaliae (Maire). 10* 148 554 Epilobium lanceolatum. Adde loca; Thessalia : mt. Olympus (Ürph.) ; Laconia : mt. Malevo pr. Hagios Petros et Castanitza (Orph.). 555 Epilobium obscurum. Adde locum : Thessalia : pr. Tsagesi in mt. Ossa (Maire). Epilobium gemmascens. Adde locum: Laconia: mt. Taygetos (Orph.). 556 Epilobium alsinefolium. Adde locum: mt. Peristeri in Pindo (Maire). XLIÜ. Ordo. Ceratophyllaceae. Suppl. 38. Ceratophyllum demersum. Adde locum : Boeotia : pr. Copais (Tunt.). XLIV. Ordo. Lythraceae. 560 Lythrum salicaria. Adde locum : Acarnania : pr. Myti- kas (Maire). 561 Lythrum flexuosum. Adde locum : pr. Hagios Georgios Plieneos in valle Aroania Peloponnesi (Maire). 562 Lythrum hyssopifolium. Adde locum : Euboea : pr. Kumi (Tunt.). XLV. Ordo. Tamaricaceae. 563 Tamarix Hampeana. Adde locum: Achaia: pr. Patras (Maire). 564 Tamarix parviflora. Adde locum : Elis : pr. Olympia (Hal.) : Corcyra : pr. Potamo (Vierhapper). XLVI. Ordo. Portulaceae. 567 Mollugo Cerviana. Pro Cycladum «insula Syra», pone Sporadum «insula Scyros». XLVn. Ordo. Paronychiaceae. 568 Polycarpon tetraphyllum. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild); Sporadum insula Scvros (Tunt.); Cycladum insula Delos (Hal.). 569 Paronychia chionaea. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 570 Paronychia capitata. Adde loca: Euboea: pr. Kur- batzi (Wild); Cycladum insula Delos (Watzl). Paronychia macrosepala. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; Cycladum insula Melos (Armenis). 149 Pag. 572 Herniaria incana. Adde locum : Pliocis : ad rupes Phaedriades pr. Delphi (Hal.); Attica: mt. Pateras (Tűnt.). Herniaria cinerea. Adde loca : ad locum Copais (Milia- rakis) ; in Acropali Athenarum (Maire) ; mt. Taygetos (Zahn) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; Cycladum insula Thera (Hal.). 573 Herniaria parnassica. Adde locum : Doris : mt. Iviona (Maire). XLIX. Ordo. Crassulaceae. o76 Cotyledon umbilicus. Adde locum: Arcadia: mt. Dia- forti (Sakellariades). Cotyledon horizontális. Adde loca : Phocis : pr. Delphi (Hal.); Sporadum insula Scyros (Tűnt.); Creta: pr. Arklianes distr. Temenos (Neukirch); Corcvra : pr. urbem (Vierhapper). 577 Cotyledon tuberosa. Adde loca : Thessalia : pr. Kala- baka (Sintenis) : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Nea et Mikra Kameni pr. Thera (Hal.); Creta: pr. Canea (Sieb). 578 Cotyledon chlorantha. Adde locum : Argolis : pr. Tiryns (Hal.). 579 Cotyledon serrata. Adde locum: Creta: pr. Kavusi distr. Hierapetra (Neukirch). 580 Sempervivum reginae Amáliáé. Adde locum : Achaia : mt. Kyllene (Maire). 582 Sedum olympicum. Adde locum: mt. Chelmos Pelo- ponnesi (Orph.). 583 Sedum athoum. Adde loca : mt. Baba in Pindo (Maire) ; mt. Pateras Atticae et mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 584 Sedum acre [}. neglectum. Adde locum : Achaia : mt. Chelmos (Orph.). 585 Sedum Sartorianum. Adde loca: mt. Pateras Atticae et mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 586 Sedum laconicum. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). Sedum anopetalum. Adde locum : Achaia : mt. Kyllene (Maire). 587 Sedum altissimum. Adde locum : Megara ad Scyroni- des petras (Tunt.). Sedum tenuifolium. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 590 Sedum hispanicum. Adde loca : Boeotia : pr. Lebadea (Orph.); Sporadum insula Scyros (Tunt.): (i. eriocarpum. mt. Pateras Atticae, mt. Gerania in isthmo Corinthiaco, mt. Dir- pliys Euboeae (Tunt.). 150 Pasr 592 Sedum racemiferum. Adde locum : Euboea : mt. Dir- phys (Tunt.). Sedum litoreum. Adde locum: insula Mikra Kameni pr. Thera (Hal.) ; Creta : pr. Kavusi, Lutro ad sinum Mira- bello (Neukirch). 594 Tillaea muscosa. Adde locum : Elis : pr. Manolada (Maire) ; Cycladum insula Nea et Mikra Kameni pr. Thera (Vierhapper). L. Oldó. Mesembrianthemaceae. 596 Mesembrianthemum nodiflorum. Adde locum : Spo- radum insula Scyros (Tiint.). LII. Ordo. Saxifragaceae. 598 Saxifraga scardica. Adde locum : Achaia : mt. Ckel- mos supra Stygem (Orph.). 601 Saxifraga exarata. Adde locum : Achaia : mt. Chelmos loco Kastraki dicto (Maire). Saxifraga graeca. Adde locum : Thessalia : ad Nezero pr. Dhaukli (Tunt.). 602 Saxifraga tridactylites. Adde locum : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 603 Saxifraga rotundifolia. Adde loca: Doris: mt. Kiona (Hal.); Achaia: pr. Megaspilaeon (Sterneck). 604 Saxifraga repanda. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). Lili. Ordo. Parnassiaceae. 606 Parnassia palustris. Adde locum: Achaia: mt. Chel- mos supra Stygem (Orph.). LIY. Ordo. Umbelliferae. 617 Eryngium maritimum. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). 618 Lagoecia cuminoides. Adde locum : Messenia: pr. Cypa- rissia (Tunt.); Sporadum insula Sc}tos (Tunt.): Creta: pr. Arkhanes distr. Temenos (Neukirch). 619 Elaeoselinum Asclepium. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 620 Laserpitium garganicum (3. scabrum. Adde locum : mt. Chelmos Achaiae (Orph.). 622 Orlaya pumila. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Thera (Heldr.). 623 Daucus Broteri. Adde locum : Cycladum insula Naxos (Leonis). 151 Pag. 624 Daucus gingidium. Hue speetat meo sensu D. Busseus Heldr. herb. gr. norm. n. 1631 e scopulis Prasonisiu pr. Delos Cycladum. Daucus guttatus. Adde loca : Messenia : pr. Kalamata (Zahn); Sporadum insula Scyros (Tunt.). €25 Daucus involucratus. Adde locum: Creta: pr. Mur- niaes distr. Manó (Xeukirch). €26 Daucus maximus Adde loca : Acarnania : pr. Mytikas (Maire) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). Turgenia latifolia. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). €27 Caucalis leptophylla. Adde locum : Argolis : pr. My- kenae (Hal.). €30 Coriandrum sativum Adde locnm: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). Bifora testiculata. Adde locum: Boeotia: pr. Tanagra (Tunt.). 633 Tordylium apulum. Adde loca : Acarnania : pr. Mytikas (Maire); Messenia: pr. Kalamata (Maire); Cycladum insula Delos (Vierh.). €37 Opopanax orientale. Adde locum : Attica : mt. Parnes (Tunt.). Pastinaca opaca. Adde loca : Thessalia : pr. Theodori- aua in Pindo, pr. Zagora in mt. Pelion (Maire) ; Achaia : pr. Zaruchla (Orph.). 640 Peucedanum vittijugum. Adde locum: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). €44 Ferulago nodosa. Adde loca : Attica : mt. Pateras, mt. Gerania in isthmo (Tunt.). €46 Foeniculum capillaceum. Adde loca: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco et insula Scyros Sporadum (Tunt.). €47 Crithmum maritimum. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). €48 Cnidium silaifolium (}. orientale. Adde loca: mt. Parnes Atticae, mt. Xerovuni Euboeae (Tunt.). 649 Athamanta macedonica. Adde loca : Doris : mt. Kiona (Maire) ; Attica : mt. Pateras (Tunt.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). 656 Scaligeria cretica. Adde loca: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco, Sporadum insula Scyros (Tunt.). 657 Physospermum aquilegifolium. Adde loca : Thessalia : mt. Olympus (Orph.); mt Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.); Achaia: mt. Chelmos (Maire). €58 Smyrnium Orphanidis. Adde loca : Phocis : prope Del- phi (Hal.) : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 152 Pag. 663 Scandix australis. Adde locum : Cycladum insula Delos (Tűnt.). Scandix grandiflora. Adde loca : Phocis : pr. Delphi (Hal.); Boetia; pr. Tanagra (Tunt.); Creta: pr. Arkhanes distr. Temenos (Neukirch). 666 Post Chaerophyllum aromaticum insere: Chaerophyllum euboeum. — Exsicc. ; Tűnt. herb. n. 1100. Rhizomate crasso, descendente, pluricipite; caule hu- mili, gracili, glabro, simplici, foliis ambitu ovális, sub- ternatim bipinnatisectis, glabris vei subtus ad nervos bre- viter hirtis, segnientis ovatis oblongisve, basi rotundatis, cre- nato-serratis, summis diminutis, trisectis; umbella 6 — 10 ra- diata: involucro nullo vei monophyllo; involucelli poly^phylli phyllis ovato-lanceolatis acutis, breviter ciliatis ; petalis albis, glabris; antheris purpureis; fructu (immaturo) lineari, apice subincrassato, stylis divaricatis, stylopodio breviter conico duplo longioribus. — Notis indicatis Ch. aromatieo affine. ab eo habitu, caule nano, 6 — 10 cm. tantum alto, tenuissimo, simplici, glabro, foliorom segmentis multo minoribus, 15 mm longis. 10 mm latis, glabris vei subtus ad nervos tantum hirtulis, umbellis parvis, involucelli phyllis ovato-lanceolatis, antheris purpureis eximie difiért. ín mente Xerovuni Euboea ut videtur rarissime (Tunt.). Sept. 669 Freyera congesta. Adde locum ; Acarnania : ad monas- terium Romvo in mt. Ypsili Koryphi (Maire). 670 Freyera parnassica. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 675 Apium graveolens. Adde loca : pr. Eleusis Atticae et in insula Scyros Sporadum (Tunt.). 676 Helosciadium nodiflorum. Adde locum ; Sporadum in- sula Scyros (Tunt.). 683 Pimpinella peregrina Pro «Urv.» post Cycladum in- sula Syra pone (Orph.); dein adde locum: Sporadum insula Scyros (Urv.). 687 Bupleurum fruticosum. Adde locum : Attica : pr. Che- lidonu (Heldr.). 688 Bupleurum protractum. Adde locum: Messenia: pr. Kyparissia (Heldr.). 692 Bupleurum commutatum. Adde locum : Phocis : mt. Parnassus (Maire). Bupleurum trichopodum. Adde loca: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco et Sporadum insula Scyros (Tunt.) 693 Bupleurum semicompositum. Adde locum : Cycladum insula Delos (Vierhapper). 153 LV. Ordo. Araliaceae. Pag. 694 Hedera helix. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). LVI. Ordo. Cornaceae. 695 Cornus sanguinea. Adde loca : Thessalia : pr. Vendista, Boroviko in Pindo (Maire) ; Acarnania : pr. Karavassaras, Vonitza (Maire); Achaia: ad lacum Trichonis (Maire); Achaia: pr. Kalavryta, pr. Kalyvia ad Pheneon (Maire). LVII. Ordo. Loranthaceae. 695 Viscum album. Adde loca : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.); Laconia: mt. Malevo (Ponuropulos). 696 Arceuthobium oxycedri. Adde loca : Doris : mt. Kiona (Maire). Loranthus europaeus. Adde locum : pr. Nivoliani in mt. Ossa (Maire). LYIII. Ordo. Caprifoliaceae. Sambucus ebulus. Adde locum : Euboea : mt. Dirphys (Tunt.) Viburnum tinus. Adde locum ; Corcyra : pr. Varipatades (Kompolitis). 699 Lonicera etrusca (i. Roeseri. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Thera (Heldr.). 698 Lonicera implexa. Adde locum : Sporadum insula SctT- ros (Tunt.). LIX. Ordo. Rubiaceae. 702 Putoria calabrica. Adde loca: Epirus:pr. Vulgarelion (Maire); Attica: mt. Pateras, mt. Gerania in isthmo Corin- thiaco (Tunt.). 703 Rubia tinctorum. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). Rubia peregrina. Adde locum : Attica : mt. Parnes (Tunt.); Corcyra; pr. Varipatades (Komp.). 704 Rubia Olivieri. Adde locum : Attica : pr. Oropos (Orph.). 707 Galium rotundifolium. Adde locum : Thessalia : pr. Gardiki in Pindo, mt. Ossa (Maire) ; Attica : mt. Parnes (Tunt.). 709 Galium Reiseri. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 710 Galium mollugo y. angustifolium. Adde loca: Attica: mt. Parnes (Tunt.); Achaia: mt. Kyllene (Orph.). 154 Pag. 713 Galium scabrifolium. Adde locum: mt. Malevo Laco- niae (Orph.). 7 1 4 Galium incurvum. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 715 Galium verum. Adde locum: Euboea: pr. Oreus (Orph.). 718 Galium cyllenium. Adde locum: Laconia: mt. Tay- getos (Maire). Galium anisophyllum. Adde locum : Doris : mt. Kiona (Maire). 720 Galium saccharatum. Adde locum: Cycladum insula Delos (Hal.). Galium tricorne. Adde locum: Attica: pr. Oropos (Orph.). Galium recurvum. Adde locum : Cycladum insula Syra (Orph.), Delos, Thera (Vierhapper), loco classico Nea Karneni légi ipse. 721 Galium spurium. Adde locum: Leucas (Mazziari); Cycladum insula Thera (Helhr.). 722 Galium Monachinii. Adde locum: Creta: mt. Aphendi Khristos in mt. Lassiti (Neukirch). 723 Galium zacynthium p. intricatum. In supplemento p. 41 post adde loca: poue pro Attica, Acarnania. 725 Galium capitatum. Adde locum: Argolis: pr. Argos (Orph.). Galium murale. Adde loca: mt, Gerania in isthmo Corinthiaco, pr. Kurni Euboea (Tunt.) ; Cycladum insula Delos (Hal.) ; Creta : pr. Arkhanes distr. Temenos (Neukirch). 726 Galium verticillatum. Adde locum: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.); Cycladum insula Syra (Orph.). 728 Valantia muralis. Adde locum : Cycladum insula De- los (VlERH.) 729 Valantia hispida. Sporadum insula Seyros (Tunt.): Cycladum insula Thera: pr. urbem Phyra (Hal.), insula Nea Karneni (Janchen). 731 Asperula chlorantha. Adde loca: pr. Dremisa in mt. Kiona (Maire) ; Phthiotis : inter Bralo et Hatnia (Maire). 734 Asperula Baenitzii. Adde locum : Attica : mt. Parnes (Tunt.). 735 Asperula nitida. Adde locum : Achaia : mt. Chelmos (Maire). 736 Asperula pulvinaris. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 738 Asperula rigidula. Adde: mt. Chelmos et Malevo Pe- loponnesi (Orph.); y. pinifolia. Achaia: mt. Kyllene (Orph.). 739 Asperula oetaea. Adde locum: Doris: mt. Kiona (Maire). 155 Pag. 740 Asperula longiílora. Huc refero hódié Asperula peris- teriensis Hal. in Maire eh Petiim, etud. pl. Gr. 1906 p. 107, quae status morbosus spéciéi esse videtur. 741 Asperula arvensis. Adde loca: Acarnania : pr. Mytikas (Maire) ; Achaia : pr. Megaspilaeon (Sterneck) ; Arcadia, : pr. Andrizena (Tunt.). 742 Crucianella latifolia. Adde locum : pr. Castanitza in mt. Malevo Laconiae (Orph.). 743 Crucianella angustifolia. (3. oxyloba. Adde locum : Acarnania: mt. Ypsili Koryphi (Maire). LX. Ordo. Valerianaceae. 746 Valeriána Dioscoridis. Adde loca: Acarnania: mt. Ypsili Koryphi (Maire); Phocis: mt. Parnassus supra Delphi (Hal.): mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.); Achaia: pr. Megaspilaeon (Sterneck) ; Creta : pr. pagum Kavusi distr. Hierapetra (Neukirch). 747 Centranthus ruber (3. Sibthorpii. Adde locum: Cyc- ladum insula Thera (Heldr.). 750 Valerianella echinata. Adde locum: Attica:mt. Lyca- bettus (Orph.); Boeotia: pr. Tanagra (Tunt.). 751 Valerianella microcarpa. Adde locum : pr. Anavryti in mt. Taygetos (Sartori). 752 Valerianella turgida. Adde locum : Creta : mt. Aphendi Khristos (Neukirch). 753 Valerianella coronata. Adde loca: mt. Helilon Boeo- tiae et mt. Malevo Laeonia (Orpil). 754 Valerianella discoidea. Adde loca : in oropedio Livadi mt. Parnassus (Maire); Attica: mt. Hymettus (Orph.); Ar- golis : pr. Tiryns (Hal.) ; Creta : pr. Embaros distr. Temenos (Neukirch); Cycladum insula Delos (Vierh.). 755 Valerianella hirsutissima. Adde locum : Attica : pr. Chassia (Tunt.). LXI. Ordo. Dipsaceae. 757 Dipsacus fullonum. Adde loca: pr. Borovikon in Pindo (Maire); Attica: mt. Cithaeron (Tunt.); Euboea: pr. Oreus (Orph.). Dipsacus laciniatus. Adde loca : Acarnania : pr. Ka- ravassaras, Myticas, ad lacum Trichonis Aetoliae (Maire). 758 Cephalaria ambrosioides. Adde loca: Acarnania: pr. Mytikas (Maire); Attica: mt. Parnes, Gerania in isthmo Co- rinthiaco (Tunt.) ; Achaia : mt. Chelmos (Orph.). Cephalaria setulifera. Adde locum: mt. Parnes Atticae (Tunt.). 156 Pag. 759 Cephalaria transsilvanica Adde loca: Aearnania : pr. Karavassaras (Maire); Achaia: pr. Aegion (Maire). 761 Pterocephalus perennis. Adde locum: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 762 Pterocephalus plumosus. Adde locum : Megara (Tunt.). 765 Scabiosa crenata. Adde loca: pr. Gardiki et Drago- visti in Pindo (Maire). 768 Scabiosa Webbiana. Adde loca: Attica: mt. Cithaeron, Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). Volumen seciinduin. LXII. Ordo. Compositae. Pag. 2 Post 7 Áster L. pone: y. Flores omnes hermaphroditi, tubulosi ; pappus biserialis. 7* Linosyris DC. 6 Post 56 Microlonchus Cass. pone : OO Aclienia intra pappum interiorem eupula crenulata superata. 57. Crupina Cass. Ante 58 Aegialophila Bois. et Heldr. pone: O Achenia hirsuta, apice paleolis persistentibus co- ronata Post 58. Aegialophila. Bois. et Heldr. pone : OO Achenia glabra, paleolis non coronata. • Achenia tereti-subcorupressa, pappus sub- rubescens, setis scabridis vei barbellatis. 58* Serratula L. • • Achenia obovata, cornea, apice rotundata, pap- pus albus setis barbellatis. 58** Acroptilon Cass. 7 Post 62 Scolymus L. pro «Herbae inermes», pone Herbae saepissime inermes. 10 Eupatorium cannabinum S. simplicifolium. Adde loca : pr. Theodoriana in Pindo, pr. Zagora in mt. Pelion (Maire). 11 Petasites officinalis. Adde loca: pr. Chaliki, Vlako Kastania in Pindo (Maire). Tussilago farfara. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 12 Bellis perennis. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 158 Pag. 16 Aster amellus. Haec species delenda est, nam certo- certissime nou ereseit in Attica. Verosimiliter ab auctoribus Sibthorp et Fraas confnsa fűit eum A. tripolium. 17 Ante Solidago L. insere : 7* Linosyris DC. pr. V. p. 351. 1. L. vulgáris Cass. in Less. syn. p. 195. — Chrysocoma linosyris L. sp. p. 840. — Icon : S. et Sm A. gr. IX. t. 849. — Epiec. : Tunt. herb. n. 1435. Glabra ; rhizomate indurato ; canle ereeto ; foliis anguste linearibus, pnnetatis, scabridis ; corymbo terminali, plerura Pag. 386 Post Verbascum mucronatum insere: 24*. Verbascum lasianthum Boiss. fl. or. IV. 319 : Bornm. in Magy. Bot. Lap. X. p. 118. — V. myconium Heldr. herb. norm. n. 1669. Tomento denso lutescenti-pannosum ; caule elato superne stricié paniculato; foliis crassis, integris, radicalibus obovato oblongis vei lanceolatis, saepe elongatis, caulinis diminutis, a hasi amplexicauli oblongis vei ovális ;^flomni glomerulis approximatis, paniculam pyramidatam formantibus ; floribus pedicello ealyee tomentoso subbreiore suffultis • capsula ellip- soidea. — Differt a V. mucronato Lám. tomento lutescenti persistente, foliis integris. glomerulis approximatis, floribus pedicellatis, calycis indumento eo ceterarum partium consi- mili, nec calyce lana bombycina occultato : a V. megaphlonso & Boiss. et Heldr. praeter alias notas floribus breviter pedi- cellatis, nec pedicellis calyce longioribus suffultis. In collibus graniticis, cultis derelictis. Cycladum insula Myconos, frequens (Heldr.). — Jul ©. 393 Verbascum blattaria. Adde loca : Peloponnesus : ad lacum Pheneon, pr. Trypi ad radices mt. Taygetos (Maire) : i. blattariforme. Achaia: pr. Megaspilaeon (Sterneck). 399 Scrofularia peregrina. Adde locum : Phocis : pr. Delphi (Wettsteix); Corcyra: pr. Varipatades (Ko.mpolitis). 403 Scrofularia heterophylla. Adde locum : Corcyra : pr. Varipatades (Ko.mp.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt) ; Cycla- dum insula Nea Kameni (Janchen). 405 Scrofularia laciniata. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). Scrofularia taygetea. Adde loca : Laconia : pr. Anogia et Xirocambi in mt, Taygetos (Maire). 406 Scrofularia canina. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 409 Linaria peloponnesiaca [3. parnassica. Adde locum : Laconia: mt. Taygetos (Maire). 410 Linaria triphylla. Adde locum: Phocis: pr. Delphi (Vierhapper). Linaria chalepensis. Adde loca : Phocis : pr. Delphi (Yierh.); Argolis: pr. Tiryns (Hal.); Cycladum insula Thera (Watzl). 412 Linaria Pelisseriana. Adde loca: Cycladum insula Delos et Xea Kameni prope insulam Thera (Hal.). 413 Linaria parviflora. Adde locum: Achaia: pr. Phlam- buritza in mt. Kyllene (Maire). Linaria micrantha. Adde locum : Creta : pr. Arkhanes distr. Temenos (Xeukirch). 176 Pag. 414 Linaria Sieberi. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 415 Linaria commutata. Adde locum: Achaia: ad mo- nasterium Hagios Georgios supra locum Pheneon (Maire). 416 Linaria cymbalaria. Adde locum: Attica: pr. Athenas (Tunt.); Corcyra: pr. urbem (Vierhapper). 417 Linaria microcalyx. Adde locum: Acarnania: mt. Ypsili Koryphi in fauce Nerotrovies ad monasterium Romvo (Maire) ; Laconia: pr. Anastasova (Zahn). Chaenorrhinum rubrifolium Adde locum : Attica : mt. Parnes pr. Tatoi (Heldr.). 418 Antirrhinum orontium. Adde loca: Phocis: pr. Dre- misa (Maire) ; Messenia : pr. Kalamata (Zahn) ; Cycladum insula Nea Kameni pr. Thera (Hal.). 420 Digitális ferruginea. Adde locum : Achaia : pr. Sudena in mt. Chelmos (Maire). 421 Digitális laevigata. Adde loca: Acarnania: mt. Ypsili- Koryphi; Doris: pr. Segditza, Amphissa (Maire) ; Achaia: mt. Ghiona pr. lacum Phonia (Orph.); Elis: pr. Pyrgos (Miliarakes). 426 Veronica officinalis. Adde loca : mt. Pelion et Ossa Thessaliae (Maire). Veronica chamaedrys. Adde loca : Boeotia : mt. He- licon (Orph.); Corcyra: pr. Varipatades (Ivompolitis). 429 Veronica beccabunga. Adde loca: mt. Kiona, Oeta (Maire) ; Achaia : pr. Kalyvia ad locum Pheneon (Maire). 432 Veronica Sartoriana. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 433 Veronica glauca. In pascius regionis abietinae mt. Pár- nassus supra Delphi légi specimina typica breviter pubes- centia, alia crispule pubescentia et superne parce glanduloso- pilosa, séd capsulis glabris, quae hac nóta transitum praebent ad V. pelononnesiacam , cui eodem jure adjungendae essent; denique alia omnibus partibus glaberrimis. Haec ultima var. glaberrima oecurit quoque in faucibus mt. Hymettus Atticae. Veronica Chaubardi. Milii ignota, ex diagnosi capsula tere ad médium biloba inter affines eximia, occurrit teste Maire etud. pl. vasc. 1906 p. 165 in mt. Helicon Boeotiae, ad Hagios Vlasios pr. Trikala in mt. Kyllene Achaiae, nec non ad Hagios Petros in mt. Malevo (Orph.). Séd vix crede- rem spéciéin ab autore ipso in Messenia tantum indicatam, his locis provenire et probabilius mihi videtur loca citata ad T7. peloponnesiacam pertinere, praesertim mt. Helicon et Ma- levo, in quibus montibus Boissier ipse hanc ultimam tantum crescere affirmat. Veronica peloponnesiaca. Adde loca : Elis : pr. Pyrgos, Olympia (Hal.); mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 177 Pag. 434 Veronica praecox. Adde locum : Creta : pr. Kalochario distr. Hierapetra (Neukirh). Veronica persica. Adde locum: Doris: ad radices mt. Kiona pr. Dremisa (Maire). 436 Parentucellia latifolia. Adde loca : Elis : pr. Pyrgos (Hal.) ; Creta: mt. Aphendi Ivhristos (Neukirch). 438 Odontites Linkii. Adde loca : Attica : mt. Pateras, Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 439 Odontites serotina. Adde loca: Epirus: pr. Kalentini, Theodoriana (Maire) ; Aetolia : pr. Agrinion (Maire) ; Thes- salia : pr. Portaria in mt. Pelion (Maire) ; Messenia : pr. Isari (Sakellariadis). 440 Bellardia trixago. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). LXXXIII. Orde. Orobanchaceae 445 Orbanche nana. Adde locum : Cycladum insula Delos (VlERH.j. 361 LXXXV. Ordo. Verbenaceae. 463 Lippia nodiflora. Adde locum: Argolis (Sartori). LXXXVI. Ordo. Labiatae. 466 Ajuga reptans. Adde locum: Epirus: pr. Kalentini (Maire); Corcyra: pr. Varipatades (Kompolitis). 467 Ajuga chamaepitys. Adde locum : Acarnania : pr Mytikas (Maire). 468 Ajuga chia. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corin- thiaco (Tunt.). 472 Teucrium scordioides. Adde loca : pr. Boroviko in Pindo (Maire) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild) ; Sporadum insula Scyros (Tunt) ; Peloponnesus : ad monasterium Hagios Geor- gios supra lacum Pheneoa (Maire). Teucrium chamaedrys. Adde loca: Attica: mt. Parnes, Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 473 Teucrium flavum. Adde loca: Aetolia: ad lacum Trichonis (Maire) ; Attica : mt. Pateras (Tunt.) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild); Areadia: pr. Tripolis (Maire); (3. leiophyl- lum. Attica: mt. Pateras, mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 474 Teucrium divaricatum. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.); p. graecum. Ibidem. 12 178 Pag. 475 Teucrium montanum 3. parnassicum. Adde locum : mt. Parnes Atticae (Tunt.). 478 Prasium május. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild) ; Cyeladum insula Delos (Hal.). 480 Salvia calycina. Adde loea : Attica : mt. Pateras (Heldr.) ; Euboea: mt. Dirpbys (Tunt.). 482 Salvia triloba. Adde loea: Peloponnesus: pr. Selitza, pr. Gura et Trikala in mt. Kyllene (Maiké); Attica: pr. Buli- asmene (Heldr.); Sporadum insula Scyros (Tunt.); Corcyra: pr. Varipatades et Pelleka (Komp.). Huc pertiuet S. Lobryana Azn. in Magy. Bot. Lap. I p. 195 ex insula Syro, quae caule liumili, foliis et floribus minoribus et panieula vix glandu- losa a 8. triloba differre dicitur ; notae maximé variabiles, quae meo sensu non surficiunt spéciéin novam distinguere. 483 Salvia ringens. Adde loca : Peloponnesus : mt. Chelmos in valle Stvgis (Maire), mt. Malevo pr. Stavros (Okph.). Salvia glutinosa. Adde locum : mt. Oxya pr. Chaliki in Pindo (Maire). Salvia verticillata. Adde locum : Thessalia : pr. Theo- doriana, Grevenoseli, Krania et Vendista in Pindo (Maire). 484 Salvia viridis. Adde locum: Cyeladum insula Syra (Okph.). 485 Salvia sclarea. Adde locum: Acarnania: pr. Mytikas (Maire). Salvia aethiopis. Delenda, nam neipie pr Athenas, neque prope Corinthum ereseit. 486 Salvia argentea. Adde loca: Phocis: in oropedio Livadi mt. Parnassus (Maire); Attica: pr. Bari ad Hymettum (Heldr.); Sporadum insula Scyros (Tunt.); (3. alpina. Attica: mt. Parnes (Tunt.). 488 Salvia Tenorii. Adde locum: Attica: pr. Malakasa (Tunt.). 489 Salvia virgata. Adde loea : Acarnania : pr. Monastiraki (Ma ire) ; Attica : pr. Kakosalesi (Okph.), mt. Cithaeron, Ge- rania in istbmo Corintbiaco (Tunt.); Sporadum insula Scyros (Tunt.). 491 Zizyphora capitata. Adde loca: Attica: mt. Parnes (Tunt.) : pr. Podoniphti (Orph.). 493 Scutellaria Columnae. Adde locum : Phocis : pr. Mavro- litbari (Maire). 494 Scutellaria Sibthorpii. Adde [3 . geraniana Tunt. pl. exs. fi. belien, n. 1010. — Caulibus et foliis dense patuleque his- pidis. — Huc speetant forsan plantae ex insulis Scopelos et Jura, in conspectu ad S. rupestrem ductae, quae cum liac varietate praeter colorem florum, in exsiccatis semper ineertum, omnino congruunt. 179 Pag. 495 Scutellaria galericulata. Adde loeura : Aetolia : ad laeum Trichonis (Maire). 496 Prunella vulgáris. Adde loca : Phocis : pr Agoriani in mt. Parnasso (Krüper) ; Attica: mt. Parnes (Orph.) ; Euboea: mt. Dirphys (Tűnt.) ; Peloponnesus : pr. Tyrinthum. mt. Malevo (Orph.). Prunella laeiniata. Adde loca : Acarnania : mt. Ypsili- Koryphi (Maire); Phocis: pr. Dremisa, Mavrolithari (Maire); Achaia : mt. Cyllene (Maire). 499 Sideritis Roeseri. Adde var. 8. attica Heldr. in Syll. Parnass. 1900 p. 48 et in Herh. gr. nőm. n. 1677, pro sp. — Indumentum caulis et foliorum densius pannosum, verticil- lastra parva, eis typi evidenter minora. — Attica: in mt. Parnes et Pateras (Heldr.). Sideritis euboea. Adde locum. Euboea: mt. Xerovuni (Tunt.). 500 Sideritis montana. Adde locum: Phocis: pr. Dremisa (Maire). 501 Sideritis remota. Adde locum: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). Sideritis romana (Sideritis curvidens. Vide consp. suppl. p. 89). Adde loca: Attica: mt. Hymettus (Heldr.); Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). 503 Marrubium peregrinum. Adde loca : pr. Salesi (Tunt.) Euboea: pr. Kurbatzi (Wild), Steni (Tunt). 505 Melittis melissophyllum Adde locum : ad monasterium; Hagios Georgios supra laeum Pheneon (Maire). 508 Phlomis lanata. Adde locum: Creta: pr. Kavusi clistr. Hierapetra (Neukirck). 509 Phlomis pungens j i. hispidula. Adde locum: Attica: mt. Cithaeron (Tunt.). 510 Lamium moschatum. Adde loca: Attica: mt. Lyca- bettus, Hymettus, ad Phalerum (Heldr.) ; Acrocorinthus (Orph.) : Argolis: pr. Tirynthon (Hal.). 518 Stachys cretica. Adde loca : Attica : mt. Parnes (Heldr.), Pateras, Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) : Euboea : pr. Karvsto (Sartori). Stachys italica. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). 520 Stachys germanica (3. penicillata. Adde loca : Acar- nania: mt. Ypsili-Koryphi (Maire) ; Elis : pr. Manolada (Maire): Achaia : pr. Zaruchla (Orpi-l). 522 Stachys acutifolia. Adde locum : Attica : pr. Bafi (Orph.). 528 Stachys Spruneri. Adde locum: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 12* 180 Pag. 530 Stachys spinulosa. Adde loca: Elis: pr. Manolada (Maire): Laconia: pr. Platanos in mt. Malevo (Orph.). 532 Ballota acetabulosa. Adde loea : insula Hydra ( Heldr.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). 534 Leonurus cardiaca. Adde loca: pr. Krania in Pindo, pr. Dremisa ad radices mt. Kiona (Maire). Nepeta cataria Adde loca : pr. Theodoriana et Krania in Pindo, pr. Dremisa in mt. Kiona, pr. Sudena in mt. Chel- mos (Maire). 536 Nepeta nuda. Adde locum: mt. Chelmos (Orfh.). Nepeta Sibthorpii. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). Nepeta parnassica. Adde locum: Doris: mt. Kiona (Maire). 540 Calamintha grandiflora. Adde loca : mt. Baba pr. Klinovo in Pindo, mt. Kiona (Maire) ; Attica : mt. Parnes (Tunt.); Achaia: mt. Chelmos pr. Klukines (Orph.). 542 Calamintha incana (3. calvescens. Adde locum: Ar- golis : pr. Poros (Orph.). Calamintha alpina 3. nebrodensis. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; y. granatensis. Eu- boea : mt, Dirphys (Heldr.) ; Laconia : mt. Taygetos (Orph.). 544 Calamintha suaveolens. Adde locum : Attica : mt. Parnes (Tunt.). 546 Calamintha exigua. Adde loca : Attica : pr. Tatoi, Chassia, mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 548 Micromeria nervosa. Adde locum: Attica: mt. Parnes (Tunt.); Euboea: pr. Ivurbatzi (Wild); Cycladum insula Cyth- nos (Orph.); Corcyra: pr. Varipatades, Pelleka (Komp.). Micromeria graeca. Adde loca : Euboea : pr. Kurbatzi (Wild); Sporadum insula Scyros (Tunt.); 3. villicaulis. Cor- cyra: pr. Varipatades (Komp.). 550 Satureja thymbra. Adde locum: Euboea : pr. Kumi (Tunt.). 551 Satureja montana y. helleniea. Adde locum: Attica: mt. Pateras (Tunt.), forma pateraea Tunt. herb. n. 1008, foliis diminutis, lanceolato-subulatis, minus liirtis, habitu S. spinosae L. subsimilis. 551 Satureja parnassica. In diagnosi pro «corollae albidae» pone « corollae roseo-violaceae raro albidae», úti affirmant Maire et Petitm. étud. pl. vasc. gr. 1906. p. 181. 557 Thymbra spicata. Adde locum: Boeotia: pr. Bralo (Maire). 561 Thymus leucotrichus. Adde locum : mt. Malevo Laco- niae (Orph.). Thymus parnassicus. Adde loca : Attica : mt. Parnes, Pateras, Gerania (Tunt.). 181 Pag. 563 Thymus Sibthorpii. Adde loca : Boeotia : mt. Helicon (Orph.) ; Attiea : mt. Pateras (Tunt.) ; Euboea : mt. Dirphys (Heldr.) ; Laconia : mt. Malevo (Orph.). 565 Thymus lanuginosus Marschallianus. Adde locum : mt. Zygos in Pindo (Maire). 567 Lavandula stoechas. Adde loca : Attiea : pr. Katzemidi, Laurion (Tunt.); Euboea: pr. Carystos (Orph.); Cycladum insula Syra (Lobry) ; Corcyra : pr. Ivompitzi (Komp.). 568 Lycopus europaeus. Adde loca : Acarnania : pr. Mytikas (Maire); Thessalia: pr. Krania et Klinovo in Pindo, pr. Domokos (Maire). Lycopus exaltatus. Thessalia: in palude Karacair pr. Larissa (Maire). 569 Mentha rotundifolia. Adde loca : pr. Lebadea Boeotiae. mt. Malevo Laconiae (Orph ). 571 Mentha aquatica (3. hirsuta. Adde locum: Messenia : pr. Kalamata (Zahn). Post Mentha aquatica pone : 3 Subsectio Y erticillatae L. sp. ed. 2 p. 805. — Verti- cillastra remota, axillaria ; calyx campanalatus ; corolla intus pilosa. 5* Mentha arvensis L. sp. p. 557 ; Maire et Petitm. étud. pl. vasc. gr. 1906 p. 183. — Icon: Rchb. tab. 88. Caulibus ereetis vei adseendentibus, retrorsum kirsutis ; foliis petiolatis, ovatis vei oblongis, acutis, pubescentibus : verticillastris remotis, fere secus totum caulem axillaribus, foliorum petiolo brevioribus, foliis floralibus superioribus ste- rilibus fasciculum in apice rkachiclis formantibus; bracteis lanceolatis ; calyce campanulato. dentibus triangulari-lanceo- latis; corolla lilacina. In agris. Acarnania: in planitie pr. Mytikas (Maire). — Jun.-Aug. n. v. Volumen tertium. LXXXVIL Ordo. Lentibulariaceae. >ag. 1 Pinguicula hirtiflora. Adde locum : Epirus : pr. Vul- garelion (Maire); Alagonia: pr. Hagios Nicolas (Zahn). LXXXVIII. Ordo. Primulaceae. 2 Lysimachia atropurpurea. Adde locum : Doris : pr. Segditza et- Dremisa acl radices mt. Kiona (Maire). 3 Lysimachia dubia. Adde locum: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild). Lysimachia vulgáris. Adde locum: Boeotia: pr. Che- ronea (Maire). 6 Primula acaulis. Adde loca. Tliessalia: mt. Ossa (Maire) : pr. monasterim Hagios Georgios supra lacum Phe- neon (Maire): dein (3. pulchella Heldr. lierb. gr. norm. n. 1680. — Floribus minoribus, pallidis, ad faucem maculis auran- tiacis eleganter ocellatis. — Cycladum insula Andros, in umbrosis ad stillicidia (Heldr.). Primula Columnae. Adde locum : mt. Oeta Phthiotidis (Maire). 7 Cyelamen repandum. Adde locum: Acliaia: pr. Me- gaspilaeon (Sterneck). 8 Cyelamen neapolitanum. Adde loca: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tűnt.) ; Euboea : pr. Kurbatzi (Wild). Cyelamen graecum. Adde loca: Tliessalia: mt. Ossa pr. Tsagesi (Maire); Attica: mt. Pateras, Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 11 Samolus Valerandi. Adde loca: Euboea: pr. Kurbatzi (Wild) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). LXXXIX. Ordo. Globulariaceae. Globularia alypum. Adde locum : Elis : pr. Olvmpia (Maire). 183 Pag. XC. Ordo. Plumbaginaceae. 13 Plumbago europaea. Adde loca : Epirus : pr. Theodoriana in mt. Tsumerka (Maire); Attica: mt. Lycabettus, pr. Patissia (Orph.) ; Peloponnesus : pr. Nauplia, pr. Castraki in mt. Chel- mos (Orph.). 14 Acantholimon ecbinus. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 16 Statice sinuata. Adde loca: Peloponnesus: pr. Astros Cynuriae (Orph.): Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; Cycladum insula Delos (Hal.), Pholegandros (Orph.). 18 Statice Sieberi. Adde locum: Cycladum insula Syra (Orph.). 19 Statice virgata. Adde loca: IElis : pr. Katakolo (Hal.), Attica: pr. Eleusis (Tunt.); Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insuia Tenos (var. tenia Heldr. herb. norm. n. 1683 «statura humiliore, scapis tenuibus, ramis brevibus pancifloris», ped meo sensu vix ut forma, aliis locis quoque obvia, distinguenda). 20 Statice graeca. Adde loca: Cycladum insula Prasonisi prope insulam Delos (Tunt.), Páros (Sartori), Petalia pr. in- sulam Naxos (Leonis). 22 Statice caspia. Adde locum : Attica : pr. Eleusis (Tunt.). Statice echioides. Adde loca: Megara: ad Scvronides petras (Tunt.); Cycladum insula Cythnos (Orph.). 23 Armeria canescens. Adde locum: Achaia: mt. Cyllene (Orph.). 24 Armeria undulata. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). XCI. Ordo. Plantaginaceae. 26 Plantago arenaria. Adde locum: Thessalia: pr. Cate- rina (Orph.). 29 Plantago recurvata. Adde locum : Thessalia : mt. Ossa (Maire). 34 Plantago média p. epirota. Adde locum : Epirus : mt. Peristeri (Maire). XCII. Ordo. Amarantaceae. 35 Amarantus retroflexus. Adde loca: Acarnania: pr. Romvo (Maire); Messenia: pr. Kalamata (Zahn). 36 Amarantus blitum. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; 8. graecizans. Messenia : pr. Kalamata (Zahn). 37 Amarantus albus. Adde locum: Thessalia : pr. Larissa (Maire). 184 Pag. Amarantus viridis. Adde loeiirn: pr. Klinovo in Pindo (Maire) ; Cycladum insula Thera (Heldr.). Amarantus deflexus. Adde loeum : Sporadum insula Skiathos (Orph.). XCIV. Ordo. Chenopodiaceae. 41 Béta perennis. Adde loca: pr. Malakasi in Pindo (Maire): Sporadum insula Scyros (Tűnt.); Cycladum insula Delos (Watzl). 43 Chenopodium urbicum. Adde loeum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). 45 Chenopodium vulvaria. Adde loea : Pliocis : pr. Gu- ritza (Maire) ; Messenia : pr. Tliuria (Zahn) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). Chenopodium ambrosioides. Adde loeum: Messenia: pr. Kalamata (Zahn). 47 Atriplex hastata. Adde loea : Pliocis : pr. Dadi ad mt. Parnassus (Sart.); Attica: pr. Prasia, Hagios Kosmas (Tunt.); Messenia: pr. Kalamata (Zahn); Cycladum insula Cythnos (Tunt.), Nea Kameni pr. Thera (Janchen). 49 Atriplex tatarica. fí Sibthorpii. Adde loea: Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Mykonos (Heldr. herb. norm. n. 1683). Atriplex rosea. Adde loca: Messenia: pr. Corone (Zahn) ; Laconia: pr. Mistra (Maire): Euboea: pr. Kumi (Tunt.). 50 Atriplex halimus. Adde loeum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). Cycladum insula Nea Kameni pr. Thera (Janchen). XCV. Oido. Polygonaceae. 60 Rumex graecus. Adde loeum: Laconia: mt. Malevo (Orph.). 62 Rumex conglomeratus. Adde loeum: Messenia (Zahn). 71 Polygonum persicaria. Adde: Pliocis: pr. Dremisa (Maire); Laconia: pr. Sparta (Maire). Polygonum lapathifolium. Adde loca : Epirus : pr. Arta (Maire); Pliocis: pr. Mavrolithari, Kastriotiza, Guritza (Maire); Achaia : ad lacum Pheneon (Maire). 75 Polygonum arenarium. Adde synonymum. : P. pulchel- lum var. graecum Beck in Rchr. icon. XXIV. p. 68. Plantam graecam, speeiminibus hungaricis liabitu et characteribua omnino congruentem, ob cymas plurifloras, spieas subdensas nec laxissimas formantes, nec non ob aehaenia nitida, nec subopaca pro P. arenarium W. et K., nec P. pulchellum Lois. habeo. 185 Pag. 76 Polygonum convolvulus. Adde locum: Laeonia: pr. Vromopigadon in mt. Malevo (Orph.). XCVI. Ordo. Thymelaeaceae. 1 Daphne mezereum. Adde locum : Thessalia : mt. Olym- pus (Orph.). 77 Daphne laureola. Adde locum: Acarnania: mt. Bu- mistos (Maire). Daphne oleoides. Adde locum: Attica: mt. Gerania (Tunt.). 79 Daphne gnidium. Adde locum : Attica : pr. Kakosalesi (Tűnt.); Sporadum insula Sciathos et Scopelos (Orph.). 80 Thymelaea tartonraira. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 81 Thymelaea hirsuta. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). Cyeladum insula Delos (Watzl). Lygia passerina. Adde loca : Epirus : pr. Theodoriana in mt. Tsumerka (Maire); Pliocis : pr. Dremisa (Maire); Acliaia: pr. Sudena in mt. Chelmos (Maire); Laconia: pr. Hagios Joannes in mt. Malevo (Orph.). 83 XCIX. Ordo. Santalaceae. 84 Thesium divaricatum (3. expansum. Adde locum : Pliocis : mt. Parnassus (Maire). Thesium Bergeri. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). CII. Ordo. Aristolochiaceae. 87 Aristolochia altissima. Adde locum : Elis : pr. Olym- pia (Hal.). 88 Aristolochia clematitis. Adde locum : Thessalia : in valie Tempe versus Laspocliori (Maire). 89 Aristolochia rotunda. Adde loca : Acliaia : pr. Tricala in mt. Kellene (Orph.) ; Elis : pr. Manolada (Maire) : Corcyra : pr. Potamo (Hal.). 90 Aristolochia microstoma. Adde locum : Attica : in mt. Lycabetto supra Ampelokipi (Orph.). 91 CIV. Ordo. Euphorbiaceae. 92 Mercurialis perennis. Adde locum : Acarnania : mt Bumistos (Maire). Crozophora tinctoria. Adde synonymum : C. malvae- folia Helur. lierb. gr. norm. n. 1686 ubi in sclieda a C. tinc- 186 Pag:. toriae «foliis laté rhombeo-ovatis oblusatis repandis eis C. tinctoriae subsimilibus, séd indumento densius albido-to- mentoso floccoso» differe dicitur, quae notae meo sensu mini- mae dignitatis sunt. Dein adde locum: Sporadum insula Seyros (Tunt.). 93 Andrachne telephioides. Adde locum : Megara : ad Scyronides petras (Tunt.). 96 Euphorbia acanthothamnos. Adde locum: Cycladum insula Thera (Heldr.). 98 Euphorbia pubescens. Adde locum : Aearnania : pr. Mytikas (Maire); Argolis: pr. Nauplia (Orph.). 99 Euphorbia apios. Adde locum : Achaia: pr. Phambu- ritza in mt. Kyllene (Orph.). 100 Euphorbia platyphyllos. Adde loca : Messenia : pr. Nisi (Maire) ; Laconia : mt. Malevo (Orph.). Euphorbia amygdaloides (Sugpl. p. 96.) Adde locum: Corcyra: pr. Pelleka (Komp.). 103 Euphorbia Sibthorpii. Adde loca : Euboea : mt. Dirphys et Sporadum insula Seyros (Tunt.). 104 Euphorbia veneta. Adde loca : Doris : pr. Segditza in mt. Kiona (Maire) ; Acrocorinthus et pr. Sparta Laconia (Maire). Euphorbia dendroides. Adde loca: Aearnania: pr. As- takos (Maire); Phoeis: pr. Krvso (Maire) ; pr. Almyros (Maire). 109 Euphorbia deflexa. Adde locum: Euboea: mt. Xerovuni (Tunt.). 111 Euphorbia peplus. Adde locum: Sporadum insula Sey- ros (Tunt) ; Cycladum insula Thera (Vierhapper). 112 Euphorbia exigua. Adde loca: mt. Kyllene et Malevo Peloponnesi (Orph.). 113 Euphorbia aleppica. Adde loca: Attica: mt. Citliaeron (Tunt.). Euphorbia myrsinites. Adde loca: Aearnania: mt. Bu- mistos, Ypsili Koryphi (Maire); mt. Gerania in istlimo Co- rintliiaco (Tunt.); Euboea: mt. Dirphys et Xerovuni (Tunt.). 114 Euphorbia biglandulosa. Adde loca: mt. Gerania in istlimo Corinthiaco (Tunt.) ; Arcadia : pr. Alepokhori (Maire). Euphorbia peplis. Adde loca : insula Seyros Sporadum et Cythnos Cycladum (Tunt.). 115 Euphorbia chamaesyce a. typica. Adde locum: Spo- radum insula Seyros (Tunt.) ; p. canescens. Euboea : pr. Chalkis (Orph.). CVn. Ordo. Urticaceae. 116 Urtica dioica. Adde locum: mt. Gerania in istlimo Corinthiaco (Tunt.). 187 Pag. 117 Urtica membranacea. Adde locum: Sporadum insula Seprős (Tunt.). 119 Parietaria cretiea. Adde loea : Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; Cycladum insula Nea et Mikra Kameni prope insulam Thera (Hal.). 120 Parietaria lusitanica. Adde locum: Creta: pr. Mur- niaes distr. Viano (Neukirch). CVIII. Ordo. Thelygonaceae. Thelygonum cynocrambe. Adde locum : Corcyra : pr. urbem (Vierh.) ; Cycladum insula Delos (Hal.). CX. Ordo. Ulmaóeae. 122 Ulmus campestris. Adde loca: Corcyra: pr. urbem (Hal.); Acarnania: pr. Mytikas, Vonitza (Maire); Acliaia: pr. Xylocastron (Maire). Deinde adde : y. suberosa Ehrh. Beitr. VI. p. 87, pro sp. ; Koch syn. p. 637. — Cortice ramorum sub- eroso-alato. — Exsicc: Tunt herb. u. 1505. — Corcyra: pr. Pelleka (Kompolitis). 123 Celtis australis. Adde locum: Laconia: in fauce Lan- gada pr. Mistra (Maire). CXII. Ordo. Cupuliferae. 126 Quercus pedunculiflora. Adde locum: pr. Kalamata Messeniae (Zahn). 128 Quercus coníerta. Adde loca: Phocis: inter mt. Korax et Oeta pr. Mavrolithari silvas extensas formans (Maire); Boeotia : pr. Bralo, Purnaraki, Ghardikaki (Maire) ; Acliaia : ad monasterium Hagios Georgios supra Pheneon et in fauce Langada mt. Taygetos Laconiae (Maire). 129 Quercus cerris. Adde locum: mt. Ypsili Koryplii (Maire). 130 Quercus aegilops. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). 1 33 Ostrya carpinifolia. Adde locum : Euboea : mt. Xero- vuni (Tunt.). 134 Corylus avellana. Adde loca: mt. Ossa Thessaliae et pr. Mavrolithari Phocidis (Maire) ; Corinthia : mt. Kastanovuni pr. Plieneos (Orph.). Corylus colurna. Adde ,3. glandulifera. DC. pr. XVI 2 p. 132. — Petioli, pedunculi et cupulae laciniae magis glandulosae, hae saepius dentato-lobatae. Ad ripas Aspropo- tami pr. Chaliki in Pindo (Maire). 1S8 CX III. Ordo. Salicaceae. 135 Populus tremula. Adde loca : Thessalia : mt. Baba supra Palaeochori, in valle Tempe (Maire). 136 Salix alba. Adde loca : Elis : pr. Olympia (Hal.) ; Acliaia: ad lacum Pheneon (Maire); Sporadum insula Scyros (Tunt.). 139 Salix incana. Adde locum: Acliaia: ad lacum Pheneon (Maire). 141 CXVII. Ordo. Alismaceae. Alisma plantago. Adde loca: ad lacum Triclionis Aetoliae, pr. Patras et Kalavryta Achaiae (Maire). 144 CXIX. Oldó. Potamaceae. 145 Ruppia maritima. Adde locum : Creta : pr. Almyros (Heldr.). Potamogeton natans. Adde loca: Thessalia: pr. De- mirli (Maire); Sporadum insula Scyros (Tunt.); p fluitans. Attica: }ir. Vraona (Tunt.). 150 Potamogeton densus. Adde locum: Acliaia: ad Itea pr. Patras (Maire). 151 CXXI. Ordo. Orchidaceae. 154 Cephalanthera rubra. Adde locum: Acarnania: mt. Ypsili Koryphi (Maire). Cephalanthera longifolia. Adde locum: Acliaia: pr. Megaspilaeon (Sterneck). 156 Epipaetis latifolia. Adde loca: Doris: mt. Kiona (Maire) ; Attica : mt. Parnes, Pateras, Gerania (Tunt.) ; p. graeca. Floribus majoribus, bracteis magnis foliaceis suffultis, racemum laxissimum elongatum formantibus. — Laconia: in fauce Langada mt. Taygetos (Zahn). 158 Serapias longipetala. Adde locum: Creta: pr. Arkha- nes disfr. Temenos (Neukirch). 159 Serapias lingua. Adde loca : Elis : pr. Manolada (Maire) ; Messenia: pr. Kyparissia (Heldr.). 165 Orchis longicruris. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). Orchis simia. (Cf. suppl. p. 101.) Adde locum: Elis: pr. Olympia (Hal.). 167 Post Orchis lactea insere: 3* Orchis ustulata. L. Sp. p. 941. — Icon: Rc.hr. germ. XXIII. t. 16. — Exsicc : Maire miss. bot. or. a. 1908, n. 3815. 189 Pa?. Tuberibus oblongis, indivisis ; foliis oblongis, non undu- latis; spica oblongo-cylindrica, densa; bracteis membranaceis, lineari-lanceolatis, uninerviis, ovarium aequantibus vei brevio- ribus ; floribus parvis ; perigonii atropurpurei phyllis in ga- leam subglobosam conniventibus, externis acutis labello sub- brevioribus, binis internis brevioribus obtusis vei emarginatis; labello trifido, albido, purpureo-punetato, lobis lateralibus ob- longo-linearibus, intermedio longiore breviter-bifido ; calcare subconico, dependente, ovario 3 — 4 plo breviori. Elis : prope Manolada, in silvis arenosis versus Ali- Tselebi (Maire); indicatur quoque pr. Cefaloipso Corcyrae (Pieri fi. corc. p. 69.). Apr. Majo. %. 168 Orchis fragrans. Adde locum : Elis : pr. Manolada (Maire). 169 Orchis sancta. Adde locum: Cycladum insula Amorgos (Tunt.). Orchis papilionacea. Adde loca : Attica : pr. Tatoi (Orph.), mt. Parnes (Tunt.). 171 Post Orchis pauciflora pone: . . . Flores rosei. 16* Orchis anatolica. Boiss. diagn. V. p. 56. — leon: Kchb. germ. t. 37. — Exsicc: Hal. it. graec. III a. 1911. Tuberibus ovális indivisis ; foliis oblongis vei oblongo- lanceolatis ; spica laxa, pauciflora ; bracteis lanceolatis, coloratis ovario subbrevioribus ; floribus mediocribus; perigonii phyllis oblongis, obtusis, externis roseis, patentibus, binis internis conni- ventibus, brevioribus. albidis ; labello albo, punctis 8 purpureis notato, trilobo, lobis obtusis, Intermedio majoré, retuso ; calcare a basi inflata tenuiter cylindrico, horizontali, ovario longiore. — Species floribus albo-roseis eximia. In berbidis cacuminis mt. Hagios Éliás insulae Thera Cycladum, ubi detexit Felicitas de Hayek. Apr. £2j.. 172 Orchis quadripunetata. Adde locum: Phocis : prope Delphi (Hal.); Creta: pr. Arkhanes, Murniaes (Neukirch). 173 Orchis laxiflora. Adde loca: Attica: mt. Parnes (Heldr.) ; Argolis : pr. Tiryns (Hal.) : y. palustris Messenia : ad Kalonero pr. Kyparissia (Heldr.). 175 Orchis maculata. Adde locum : Phocis : pr. Mavrolitbari (Maire.) ; ,3. saccifera. Thessalia : pr. Boroviko in Pindo- ( Maire). 178 Ophrys ferrum equinum. Adde : Cycladum insula Cythnos (Heldr. herb. norm. n. 1689). Ophrys mammosa. Adde locum : Elis : pr. Olym- pia (Hal.); Corcyra: pr. Varipatades (Komp.). 179 Ophrys fusca. Adde locum : Attica : mt. Parnes (Tűnt.). 180 Ophrys lutea. Adde loca : Elis : pr. Olympia (Hal.) : Cycladum insula Delos (Hal.). 190 Pa". 182 Ophrys oestrifera [3. cornuta. Adde locum: Elirf : ])r. Olympia (Viekh.). 188 Ophrys bombyliflora. Adde locum: Corcyra: pr. urbem (Vierh.) ; Creta : pr. Arkhanes distr. Témenos (Neukirch). 184 CXXII. Ordo. Iridaceae. Gladiolus segetum. Adde locum : Phocis : pr. Agoriani (Leonis). 188 Iris attica. Adde loca: mt. Parnassus supra Del- phi (Hal.); Attica: insula Salamis (Tunt.). 189 Iris cretica. Adde locum : Corcyra : pr.Varipatades (Komp.) 190 Hermodactylus tuberosus. Adde loca: Tliessalia: pr. Almyros (Kompolitis) ; Achaia : mt. C'orfi pr. Xylocastron (Orph.). 191 Gynandriris sisyrinchium. Adde locum : Elis : pr. Olym- pia (Hal.). 192 Romulea bulbocodium. In synonymia dele R. uhgi- nosa Kunze, quae species peninsulae ibericae et in Graecia non ereseit. A. Beguinot rév. monogr. gén. Rom. in Mal])ighia XXII. varietates sequentes in Graecia obvias distinguit: a. typica Bég. 1. c. p. 384. - Exsicc: Orph. fi. gr. il 1183. — Foliis saepissime laté compressis, recurvis; spathae valva interiore angustissime, superiori laté membranaceo marginato; perigonio magnó, ad 4 cm. longo, fauce satu- rate luteo, laciniis intus dilute violaceis, extus praesertim exterioribus violaceo-lutescentibus, lineolis luteis vei purpureis percursis. — Attica: mt. Parnes (Heldr.) ; Argolis: pr. Nauplia (Zuccarini); Cycladum insula Cythnos (Chaub.), Syra (Orph.), Melos (Leonis); Creta: mt. Sphaciotici (Heldr.). (3. subpalustris (Herb.); Bég. 1. c. 893. — Perigonio magnó, tubo et fauce dealbatis, laciniis intus et extus amoene lilacinis. Messenia: pr. Metlione (Despreaux), Navarin (Chaub.); sí T. pylium huc spectet. fi. Leichtliniana Heldr. pl. exs. fl. hellen. a. 1894, ap. Hal. in Ö. b. Zeitschr. 1896, p. 18 pro sp. ; Bég. 1. c. p. 393. R. Zahnii Heldr. herb. gr. norm. n. 1483, forma foliis an- gustissimis, saepe valde elongatis. — Bulbocodium vernum Dörfl. herb. norm. n. 4380, non L. Foliis compressis, recurvis vei angustissimis valde elongatis ; spathae valvis fere omnino membranaceis ; perigonio magnó, in tubum longius attenuato, fauce croeeo-aurantiaco, laciniis candidis (sicco albido-ochroleucis), exterioribus dorso violaceo pictis. — Laconia : in régióné abietina mt. Malevo pr. Hagios .Joannes (Leonis), locus eláss. R. Leichtinianae. Loca sequ. ad formám 191 R. Zahnii pertinont: Messenia: pr. Kalamata, Petalidi (Zahn) ; Aetolia: pr. Aetolikou, Mesolonghion (Reis.); Corcyra (Sag- burg). &. pygmaea Bég. 1. c. p. 394. — Exsicc: Rév. pl. eret. n. 265, in Magn. fi. sel. n. 1813 et 3601. — Minor; foliis angustis ; perigonio mediocri, flavescenti violaceo. Creta : pr. Platania (Heldr.) ; Kissamos Akroteri (Rév.), Canea (Sieber), Platania, mt. Sphaciotici (Heldr.), ubi a Beguinot etiam a ty- pica indicatur. Romulea Linaresii. Adde loca; Thessalia: ad Platanos pr. Almyros (Kompolitis) ; Attica: mt. Turcovuni (Tunt.), Co- rydalus (Orph.) ; Argolis : pr. Nauplia (Beguinot) ; Creta : pr. Candia, Akroteri (Rév.). Planta nostra difiért teste Bég. 1. c. p. 422 ab italica, statura minőre, foliis angustioribus brévioribus- que, minus recurvatis, spathae valva superiore omnino mem- branacea, perigonii minoris tubo angustiore, laciniis minus latis, acutioribus, plus minus intense purpureis, nec exteriori- bus dorso venis viridibus luteolisque variegatis, antheris di- midio brevioribus et ab auctore 1. c. ut subspec. graeca salutatur. Hae notae autem sat inconstantes videntur et saepe non permittunt, specimina saltem sicca, distinguere. 1 93 Romulea ramiflora. Adde loca : Plithiotis : pr. Lamia (Zuccarini); Attica: ad ílyssum (Heldr.); Creta: pr. Akro- teri (Rév.). Romulea Columnae. Adde locum : Attica : pr. Hagios Cosmas. Post eam insere : 4* Romulea Rollii. Paul. fi. it. III, p. 251 ; Bég. 1. c. p. 434. — R. ramiflora v. subuniflora Heldr. in Baen. herb. europ. n. 4201. Tuberis tunicis coriaceis; caule 13 floro; foliis linea- ribus, recurvato-fiexuosis, caule multo longioribus ; spathae valva inferiore anguste, superiore laté membranaceo rnargi- nata vei omnino membranacea; perigonii parvi, lilacini, vio- laceo lineati, spatha subduplo longioris, i'auce luteola, pilosius- cula: íilamentis a basi ad médium pilosulis ; capsula oblonga, elongata. — Difiért ab affini R. Columnae perigonio sub- majore, fauce luteola pilosiuscula. íilamentis ad médium pilo- sis, capsula elongata spatha sublongiore, nec subbreviore. In arenosis maritimis. Attica : ad Phaleron, promontorium Coliadis (Heldr). Febr. Mart. 2f. 194 Crocus chrysanthus. Adde locum : ad lac.um Nezero pr. Dbaukli (Kompolitis), jani mense Januario florens. 195 Crocus Crewei. Adde locum: Acliaia: mt. Chelmos (Leonis), specimina florentia mense Septembri lecta. Crocus Olivieri. Adde locum: Laconia: mt. Malevo pr. Hagios Joannes (Heldr.). - Deinde adde : 3. Kiurkius Tunt. 192 Pag. herb. n. 1520 et 1521. — Perigonii laciniis fauce violaceo- striatis. — Attica: mt. Parnes, pr. pagum Kiurka (Tunt.). 196 Croeus Boryi. Adde locum: Elis : pr. Olympia (Maire). 198 Croeus Sieberi. Adde loca : Attica : pr. Kiurka (Tunt.) ; Creta: mt. Aphendi Khristos (Neukirch). 199 Croeus eancellatus. Adde loca: Phthiotis: pr. Anoago- riani (Kompolitis) ; mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.) ; Achaia: mt. Chelmos (León is). 200 Croeus hadriaticus. Adde locum: Attica: ad radices mt. Hymettus pr. Pirnari (Tunt.). Croeus Cartwrigthianus. Adde locum : Elis : pr. Ma- nolada (Maire). 201 CXXIII. Ordo. Amaryllidaceae. Pancratium maritimum. Adde loca: Euboea: pr. Kur- batzi (Wild) ; Cycladum insula Syra (Orph.). 203 Nareissus tazetta. Huc pertinere videtur, quatenus ex speciminibus siccis dijudicare liceat X. aeginensis Heldr. et Tunt. in Heldr. herb. norm. n. 1693, ubi in scheda verbis intirmis «foliis angustis, anthela multiflora, perigonii tnbo aliis- (pie notis distincta», species sic dicta nova inaecurate deseribitur. Porro adde locum : pr. Phaleron Atticae (Orph.). Nareissus serotinus. Adde locum: Elis: silva Mano- lada (Maire). 204 Sternbergia sicula. Adde loca : Thessalia : pr. Larissa (Maire); Phthiotis: pr. Anoagoriani (Kompolitis) ; ,3. graeca. Attica: mt. Pateras, Gerania in istluno Corinthiaco (Tunt.). 208 DXXVI. Ordo. Asparagaceae. Ruscus aculeatus. Adde locum : Sporadum insula Scy- ros (Tunt.). 210 Asparagus aphyllus. Adde locum: Attica: mt. Lyca- bettus (Sartori). 212 CXXVII. Ordo. Liliaceae. 215 Asphodelus fistulosus. Adde locum: Phocis: pr. Delphi (Wettstein). 216 Asphodeline liburnica. Adde locum: mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 218 Lilium Heldreichii. Adde loca; Attica: mt. Cithaeron, Pateras, Gerania (Tunt.) ; Euboea : mt. Dirphys (Tunt.). 219 Fritillaria messanensis. Adde locum: Messenia: mt. Ithome (Zahn), convenit phyllis tesselatis exceptis, omnibus aliis notis cum planta e mt. Malevo. 193 Pa?. 220 Fritillaria Guiceiardii. Adde: fi Zahnii Heldr. herb. norm. n. 1695 pro sp., solum nőmén. — Caule gracili, uni- floro, foliis angustioribus, floribus minoribus. — Laconia : in faucibus umbrosis — Langada Kastanias — mt. Taygetos in districtu Alagonia rarissima (Zahn). 228 Lloydia graeca. Adde loea : Cycladum insula Delos (Hal.) ; Creta : pr. Arkhanes distr. Temenos (Neukirch). 224 Gagea foliosa = G. peduncularis. Cf. suppl. p. 104. Adde loea: Thessalia: pr. Anehyialos (Tunt.), Almyros (Komp.). 225 Gagea amblyopetala. Adde locum: Thessalia: ad Euxinupolis pr. Almyros (Kompolités). 228 Tulipa Hageri. Adde loea : Attica : pr. Móllá, Saloniki et Miliossi in mt. Parnes (Tunt.). 232 Ornitliogalum attieum. Adde locum : Phocis : supra Delphi (Hal.); mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 233 Ornithogalum nanum. Adde loea : Thessalia : pr. Dhaukli (Kompolitis) ; Boeotia : pr. Tanagra (Tunt.); mt, Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.); Creta: pr. Arkhanes distr. Teme- nos (Neukirch). — fi longipes. Corcyra : pr. Varipatades (Komp.). 234 Ornithogalum tenuifolum. Adde loea: Attica: mt. Par- nes, insula Aegina (Tunt.); Corcyra: pr. urbem (Watzl). 235 Ornithogalum collinum. Adde loea : Attica : pr. Eleusis (Tunt.); insula Cythera, Syra Cycladum (Leonis). Dein adde: (3. piliscapum. Scapus patule-pilosus Hac nóta ad 0. fhn- briatum accedit, séd ab eo foliis angustissimis discedit. — Cycladum insula Delos (Tunt.). Ornithogalum fimbriatum. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 238 Seilla autumnalis. Adde locum: Messenia : pr. Kypa- rissia (Heldr.). — Dein fi albiflora. Perigonio albo. — ín oli- vetis pr. Anogia Laconiae (Maire). 242 Allium leueanthum. Adde locum : Attica : pr. Cephissia (Orph.). Allium ampeloprasum. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 244 Allium chamaespathum. Adde loea : Attica : pr. Eleu- sis (Tunt.), Piraeus (Orph.). 245 Allium margaritaceum. Adde loea : Phocis : pr. Delphi (Maire) ; Aehaia : mt. Ivyllene pr. Trieala (Orph.) : Sporadum insula Scyros (Urv.). 251 Allium frigidum. Adde loea: pr. Dremisa in mt. Kiona et pr. Tsapurnia in mt. Kyllene (Maire). Allium staticiforme. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). 254 Allium Guicciardii. Adde locum : Acarnania : mt. Bu- mistos (Maire). 13 194 Pag. 255 Allium paniculatum. Adde locum : Acarnania : pr. Yo- nitza (Maiké) : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 256 Ante Allium luteolum pro «Flores staminei» pone «straminei». 258 Allium subhirsutum. Adde locum : Messenia : ad Ka- lonero pr. Kyparissia (Heldr.). 263 Strangweia spicata. Adde locum : Thessalia : ad Pla- tauos pr. Almyros (Kompolitis). 264 Bellevalia romana. Adde locum : pr. Potamos Corcy- rae (Hal.). 265 Leopoldia tenuiflora. Adde locum: Elis : pr. Ülym- pia (Hal.). 268 Leopoldia Sartoriana. Adde loea: Cycladum insula Syra (Tunt.), Delos (Hal ). Leopoldia Weissii. Adde locum : in mt. Hagios Éliás insulae Tnera Cycladum (Watzl). 269 Muscari commutatum. Adde locum: Corcyra : pr. Vari- patades (Komp.). 273 CXXVIIL Ordo. Colchicaceae. 274 Colchicum Bertolonii. Adde loca : Phthiotis : pr. Anoa- goriani (Kompolitis): Laeonia: mt. Malevo (Okph.). 275 Colchicum Parlatoris. Adde locum: Messenia: pr. Ica- iamat a (Maire). 276 Colchicum paimassicum. Adde loca : mt. Baba pr. Klinovo in Pindo (Maire): Achaia: mt. Kyllene (Maire). 277 Colchicum latifolium. Adde locum : Messenia : pr. Ky- parissia (Tunt.). 278 Merendera attica. Adde loca : Attica : pr. Tatoi (Sar- tori), Liosia (Tunt.), mt. Lycabettus (Orph.), Pateras (Tunt.). 279 ('XXIX. Ordo. Juncaceae. 281 Juncus maritimus. Adde loca: pr. Geraka, Vraona Atticae et Cycladum insula Cythnos (Tunt.). 283 Juncus inflexus. Adde loea : Attica : mt. Parnes (Tunt.) ; Euboea: mt. Telethrion (Bretzl). 284 Juncus capitatus. Adde locum : Elis : pr. Manolada (Maire). 285 Juncus articulatus. Adde loca : pr. Boroviko in Pindo (Maire.); Locris: pr. Vitrinitza (Tunt.); Attica: pr. Phaleron, Chalandri, Kiurka, Vraona, mt. Parnes (Tunt.); Laeonia: pr. Hagios Petros (Leonis), mt. Taygetos (Zahn). Luzula Forsteri. Adde locum : Corcyra : pr. Varipa- tades (Komp.). 280 195 Pag. 289 Luzula spicata. Adde locum : int. Dokimi in Pindo (Maire). 290 CXXX. Ordo. Araceae. Draeuneulus vulgáris. Adde locum : Phoeis : pr. Itea (Hal.). 291 Árum orientale. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 292 Árum maculatum. Adde locum: Acarnania: ad mo- nasterium Romvo (Maire). 293 Biarum tenuifolium. Adde locum : Laconia : pr. Me- gali Anastasova (Zahn). Biarum Spruneri. Adde locum : Argolis : pr. Mykenae (Sterneck). 295 ('XXXI. Ordo. Lemnaceae. Lenma gibba. Adde locum : Messenia : pr. Nisi (Maire). 296 CXXXII. Ordo. Typhaceae. Typha angustata. Adde loca : Attica : ad Ilyssum pr. Ampelokipi (Sartori); Corcyra : pr. Varipatades (Kompolitis). 298 CXXXIV. Ordo. Cyperaceae. 299 Cyperus longus. Adde loca: Acarnania: pr. Mytikas (Maire) ; Thessalia : pr. Domokos (Maire). 300 Cyperus badius. Adde locum : Sporadum insula Scy- ros (Tunt.). 302 Cyperus fuscus. Adde locum: Euboea : pr. Politika (Holzman). 305 Cyperus Kalli. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 307 Eleocharis palustris. Adde : Acarnania : pr. Mytikas (Maire); Pthiotis: mt. Oeta (Maire). Dein : p. repens Maire et Petitm. etud. pl. vasc. Gr. 1906, p. 212. — Luteovirens, rhizomate longe repente, caulibus floriferis prostratis vei apice adscendentibus. — Ad lacusculum Zuvala in oropedio Li- vadi mt. Parnassus et supra Trikala in mt. Ivyllene (Maire). 310 Scir-pus maritimus. Adde locum: Achaia : pr. Kalav- ryta (Maire). 311 Scirpus lacustris. Adde locum: Boeotia: pr. Leba- dea (Tunt.). 317 Carex extensa. Adde locum: Messenia: pr. Kalamata (Maire). 319 Carex pendula. Adde loca: Thessalia: in valle Tempe (Maire); Achaia: pr. Megaspilaeon (Maire). 13* 196 Pag. Carex pallescens (3. tymphaea. Adde locum : Plithiotis : mt. Oeta (Maire). 320 Carex glauca [3. erythrostaohys. Adde loca : Achaia: pr. Trikala in mt. Kyllene (Orph.) ; Creta : pr. Arkhanes distr. Temenos (Neukirch). Post Carex hispida insere: 15*. Carex nitida Hőst gram. I p. 53 t. 71; Maire et Petiim, étud. pl. vasc. gr. 1906 p. 215. Rhizomate repente; culmis graeilibus, triquetris; foliis linearibus, planis, glabris: spica mascula solitaria, ereeta: femineis 2 — 3, oblongis, vei ovatis, densis, superiore sessili, ceteris pedunculatis ; bracteis vaginantibus, inferiore foliacea, spicam aequante vei superante; glumis laté ovatis, obtusis, glabris, muticis vei mucronulatis ; utriculis ovatis, glabris, striatis, in rostrum breve bilobum contractis. — Culmi 10 — 30 cm. alti, fólia viridia, nitida, 3 — 4 mm. lata, spieae femineae 5 17 mm. longae, glumae brunneae, albomarginatae. In pascuis subalpinis mt. Oeta Phthiotidis prope templum Herculis, alt. 1500 — 1600 m (Maire). — Apr. Majo. 9f. N. v. 322 Carex Halleriana. Adde loca: Pliocis: Acarnania: mt. Bumistos (Maire); in oropedio Livadi mt. Parnassus supra Delphi (Hal.) ; Attica : pr. Podoniphti (Orph.). 326 Post Carex paradoxa insere: 30*. Carex panieulata L. am. IV p. 294; Maire et Petiim, étud. pl. vasc. gr. 1906 p. 216. — - Icon: Rchb. germ. tab. 223 t. 574. Rhizomate caespitoso; culmis elatis, triquetris; foliis laté linearibus, culmos subaequantibus ; spiculis approximatis, paniculam ovatam vei oblongam formantibus; bracteis mem- branaceis, brevissimis, inferioribus saepe aristatis ; glumis ovatis, fuscis, albomarginatis ; utriculis erectis, plano-convexis, obsolete nervosis, in rostrum conicum, breve bidentatum, margine scabrum abruptiuscule attenuatis. — C. paradoxáé maximé aftinis, ab ea vaginis foliorum annotinorum integris vei parce grosseque fissis, glumis latius albomarginatis, utriculis obsolete nervosis discedit. In fauce humido Nerotrovies dicto mt. Ypsili-Koryphi pr monasterium Romvo Acarnaniae (Maire). — Jun. Jul. % N. v. 327 Carex divulsa. Adde locum: Achaia: mt. Castanorum ad lacum Pheneon (Orph.). 329 CXXXV. Oldó. Gramineae. Imperata eylindriea. Adde loca : Epirus : pr. Arta, unde praeter ripam fluminis Arachthos et Sarandaporos usque 197 Pag. Kalentini ascendens (Maire); Acarnania: in planitie fiuvium Aspropotamos usque ad lacum Trichonis Aetoliae (Maire); Sporadum insula Seyros (Tűnt.). Erianthus Ravennae. Adde loca : ad lacum Trichonis Aetoliae, pr. Lamia Phthiotidis (Maire); Attica: ad Cephis- sum pr. Athenas (Orph.); Achaia: ad Itea pr. Patras (Maire) In Suppl. p. 109 pro «Oeta» pone Arta. 331 Andropogon ischaemum. Adde loca: Thessalia: pr. Lepenitsa, Boroviko et Kastania in Pindo (Maire); Boeotia : pr. Bralo (Maire). 333 Setaria viridis. Adde locum : Sporadum insula Seyros (Tunt.). Setaria verticillata. Adde loca : Attica : pr. Tatoi (Tunt.), mt. Hymettus (Orph.); Creta: pr. Hagios Vasilis in eparchia Temenos (Heldr.). 334 Digitaria sanguinalis. Adde locum : Aetolia : pr. Papa- dates (Maire). Panieum repens. Addé locum : Acarnania : ad sinum Ambraeicum pr. Karavassaras (Maire). 335 Echinochloa crus galli. Adde loca : Epirus : pr. Kalen- tini (Maire) ; Thessalia : pr. Domokos (Maire) ; Achaia : pr. Kalavrvta ad lacum Pheneon (Maire); Argolis: pr. Xauplia (Orph.). 337 Anthoxanthum odoratum. Adde loca : Doris : mt. Iviona (Maire); Sporadum insula Seyros (Tunt.). 339 Phalaris bulbosa. Adde locum : Attica : pr. Megara (Tunt.). Phalaris minor. Adde locum : Acarnania : pr. Vonitsa (Maire); Attica: pr. Athenas, Phaleron (Orph.); Sporadum insula Seyros (Tunt.); Cycladum insula Delos. (Vierhapper). 340 Phalaris paradoxa. Adde locum: Sporadum insula Seyros (Tunt.); Cycladum insula Delos (Vierhapper). 341 Crypsis schoenoides. Adde locum : Acarnania : pr. My- tikas (Maire). 342 Crypsis alopecuroides. Adde loca: Thessalia: pr. Ma- lakasi, Klinovo (Maire). 343 Alopecurus utriculatus. Adde locum : Corcyra : pr. Po- tamo (Hal.). Alopecurus myosuroides. Adde locum : Elis : ad viam ferream urbis Pyrgos (Hal.). 345 Phleum pratense. Adde locum : pr. Krania in Pindo (Maire). 347 Phleum arenarium. Adde locum: Sporadum insula Seyros (Tunt.). 349 Aristella bromoides. Adde loca : Acarnania : mt, Ypsili- Koryphi (Maire); Sporadum insula Seyros (Urv.). 198 Pag. 350 Stipa tortilis. Adde loca : Cycladum insula Delos (Hal.), Thera (Vierh.). Stipa parviflora. Accepi nuper specimina Sartorii qui in scheda scripsit «cum cl. Bergero hinc inde in collibus agri Argolici légi Majo 1834». 351 Stipa Fontanesii. Adde locum : Attica: mt. Hymettus (Orch.). 352 Stipa pennata. Adde loca : Attica : mt. Pentelicon (Sar- tori); Laconia: mt. Taygetos (Maire). 353 Oryzopsis coerulescens. Adde loca: Elis: pr. Olympia (Maire); Laconia: mt. Malevo (Orph.). 354 Milium vernale. Adde locum : Phocis : in oropedio Livadi mt. Parnassus supra Delphi (Hal.); (i. Montianum. Creta : mt. Aphendi Khristos in mt. Lassiti (Neukirch). 355 Agrostis verticillata. Attica : ad Cephissum pr. Athenas (Orph.). 357 Agrostis spica venti. Adde loca : Phocis : pr. Mavro- lithari et Elis : pr. Manolada (Maire). 358 Gastridium lendigerum. Adde locum : Sporadum insula Scvros (Tunt.). 359 Polypogon monspeliense. Adde locum : Sporadum insula Scvros (Tunt.). 360 Polypogon maritimum. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 361 Ammophila arenaria. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). 362 Echinaria capitata. Adde loca: Attica: mt. Hymettus, Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 364 Cynosurus cristatus. Adde locum : pr. Boroviko in Pindo (Maire). 365 Lamarckia aurea. Adde loca: Cycladum insula Mikra et Xea Kameni pr. insulam Thera (Hal.). 367 Aira capillaris (3. ambigua. Adde locum: Elis: pr. Manolada (Maire). Aira intermedia. Specimina Haussknechtiana ad mo- nasterium Korona lecta, a cl. Bornmüller benevole missa, gaudent spiculis omnibus utrisque aristatis et differunt eodem modo a planta typica, úti A. ambigua ab A. capillari a qua spiculis tertia parte majoribus glumisque obtusiusculis dis- cedunt. Cum mentionem hujus varietatis nullibi invenire possum, nomine A. intermedia v. thessalia salutare volo. 368 Molineria minuta. Adde locum: Thessalia: ad Euxi- napolis pr. Almyros (Kompolitis). Weingaertneria articulata. Adde loca: Cycladum insula Mikra et Xea Kameni pr. insulam Thera. copiosis- sime (Hal.). 199 Pag. 370 Avenastrum australe. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 372 Avena barbata. Adde loca : Euboea : pr. Kiírni (Tunt.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Delos, Alikia et Nea Kameni pr. insulam Thera (Hal.). 374 Arrhenatherum elatius. Adde locum: Acarnauia: mt. Ypsili-Koryphi (Maire) ; Achaia : pr. Trikala in mt. Iyvllene (Orph.). 376 Trisetum myrianthum. Adde locum: Arcadia: pr. Paulitza (Sart.). Trisetum aureum. Adde locum : Argolis : pr. Tiryns (Hal.). 378 Avellinia Michelii. Adde locum : Cycladum insula Nea Kameni pr. insulam Thera (Vierhapper). 389 Holcus lanatus. Adde locum : Phocis : pr Mavrolithari (Maire). Post cum insere : 2. Holcus setiglumis Boiss. et Reut. diagn. hisp. p. 27. — H. annuus Salz. in Coss. et Dur. expl. Alg. II p. 100. — Exsicc: Hal. it gr. III a. 1911. Culmis erectis; foliis molliter pubescentibus : panicula oblonga, viridi, lobata; spiculis bifloris; glumis puberulis, inferiore breviter aristata, superiore duplo latiore, arista aequi- longa superata; palea inferiore fiosculi superioris supra mé- dium aristam tlexuosam, glumis vix longiorem gerente. — Habitu Triseto quodam annuo similis. Species a H. lanato radice annua statim dignoscenda. In herbidis regionis inferioris. Hucusque tantum in insula Delos Cycladum, ubi a cl. F. Müllner detectum. Apr. Majo. ©. 380 Melica minuta ,3. saxatilis. Adde loca : Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; Cycladum insula Faxos (Sart.) : Creta : pr. Arkhanes distr. Temenos (Neukirch). 381 Melica rectiflora. Adde loca: Laconia: in rupibus um- brosis mt. Taygetos pr. Trypi, 500 — 600 m. (Maire). Ligularum dente oblonga nec ovata a planta cretica discedit. Creta : pr. Kavusi dist. Hierapetra (Neukirch). Melica uniflora. Adde loca: pr. Dhaliana in Pindo et pr. monasterium Hagios Georgios supra lacum Pkeneon (Maire). 385 Vulpia bromoides. Adde loca : Sporadum insula Scyros (Tunt.) : Cycladum insula Nea Kameni et Thera (Hal.). 386 Vulpia eiliata. Adde locum: Creta: pr. Murniaes distr. Yiano (Neukirch). 392 Bromus Gussonei. Adde locum : Cycladum insula Mikra Kameni pr. insulam Thera (Hal.). Bromus rigidus. Adde locum : Cycladum insula Delos (Vierhapper). 200 Pag. Bromus madritentis. Adde loca: Corinthus (Orph.): Cycladum insula Scyros (Tunt.), Thera (Watzl.). 393 Bromus rubens. Adde loca: Cycladum insula Mikra> Kameni pr. insulam Thera (Hal.). Bromus fascieulatus. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 396 Bromus hordeaceus. Adde locum: Creta: pr. Murniaes distr. Viauo (Neukirch). 397 Bromus squarrosus. Adde loca: mt. Zygos iu Pindo, pr. Mytikas Acarnaniae (Maiké) ; mt. Gerania in isthmo Corin- thiaco (Tunt.). 398 Bromus iatermedius. Adde loca : Attica : pr. Porto Raphti, Chassia, Vraona (Tunt.); Sporadum insula Scyros (Tunt.). 399 Bromus scoparius. Adde loca: Attica: mt. Parnes (Orph.); Sporadum insula Scyros (Tunt.). Bromus alopeouroides. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 401 Festuca ovina var. valesiaca. Adde loca: m. Ge- rania in isthmo Corinthiaca, insula Scyros Sporadum (Tunt.) : var. laevis, mt. Gerania (Tunt.). 403 Festuca rubra. Adde locum: Elis: pr. Manolada (Maire). 404 Festuca arundinacea. Adde locum: Laconia: mt. Tay- getos (Maire). 407 Glyceria fluitans. Adde loca: Acarnania: in colle Asani, ad lacum Triehonis Aetoliae, mt. Oeta Phthiotidis, pr. Patras Achaiae (Maire). 409 Scleropoa maritima. Adde locum : insula Aegina (Tunt.)* 412 Briza média. Adde locum: mt. Baba in Pindo (Maire)- 413 Briza spicata. Adde locum: in oropedio Livadi mt- Parnassus (Maire). Eragrostis minor. Adde locum : Thessalia : pr. Larissa (Maire). Catabrosa aquatica. Adde locum: Attica: pr. Chassia (Maire). 417 Poa triviális. Adde loca: pr. Boroviko in Pindo, pr. Mytikas Acarnania (Maire). 418 Poa silvicola. Adde loca: Peloponnesus : mt. Kyllene, Malevo (Orph ), pr. Messene (Maire). 419 Poa Grimburgii. Observante d. Rohlena in 5. Beitr. FI. Montén, p. 134 haec species identica est cum P. jubata Kern. in Ö. B. Z. 1873 p. 6 e Dalmatia. Locus «Pelleka» in supplemento p. 114 indieatus deleatur, nam specimina ex Ster- neck jun. ipso (bot. Reiseskizzen aus Griechenl. p. 3) loco classico Potamo lecta fuerunt. 420 Poa Timoleontis. Adde loca : mt. Peristeri et Kakardista in Pindo (Laire). 201 Pag- 422 Poa nemoralis. Adde loca: mt. Zygos in Pindo (Maiké) ; Achaia : mt. Kyllene (Orph.). 430 Aegilops ovata y. biuncialis. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tűnt.). 431 Aegilops triuneialis. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 432 Aegilops caudata. Adde loca: Attica: pr. Menidi (Bretzl), Kephissia, mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 433 Aegilops Heldreichii. Adde locum: Argolis: pr. Xauplia (Orph.). 436 Agropyrum junceum. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). 437 Agropyrum intermedium. Adde loca: pr. Mutsura in Pindo (Maire); (3. trichophorum ibidem et pr. Chaliki (Maire). 43(8 Agropyrum repens. Adde locum : mt. Zygos in Pindo (Maire). 440 Brachypodium pinnatum. Adde locum : Acarnania : pr. Vonitsa (Maire); fi. caespitosum Acarnania: mt. Bumistos (Maire) ; Megara : ad Ivakiskala (Orph.) ; Sporadum insula Scyros (Tunt.). Brachypodium silvaticum. Adde locum : Argolis : pr. Nauplia (Orph.). 441 Brachypodium distachyum. Adde locum : Creta : pr. Arkhanes distr. Temenos (Neukirch); Thera Cycladum ( Vierh.). 442 Catapodium loliaceum. Adde locum : Cycladum insula Delos, Thera (Vierh.). 445 Lolium multiflorum. Adde locum : Elis : pr. Pyrgos (Vierhapper) ; Messenia : pr. Nisi (Maire). Lolium rigidum. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.); Cycladum insula Delos, Thera (Vierh.) ; (3. strictum. Attica : mt. Lycabettus, pr. Megara (Orph.). 446 Lolium subulatum. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tunt.). 447 Phaeelurus digitatus. Adde locum : Thessalia : pr. Demirli (Maire). 448 Lepturus incurvatus. Adde loca: Sporadum insula Scyros (Tunt.) ; Creta : pr. Kavusi distr. Hierapetra (Neukirhh). 449 Psilurus aristatus. Adde locum : Cycladum insula Mikra et Xea Kameni pr. insulam Thera (Vierhapper). 4-50 CXXXVI. Ordo. Coniferae. Abies cephalonica. Adde locum: Acarnania: mt. Bu- mistos (Maire) ; (3. Apollinis. Attica : mt. Pateras (Tunt.) ; forma pseudocilicica Guissier et Maire in Maire et Petitm. etud. pl. 2&2 Ha- vast. Gr. 1906. p. 233, l'oliis longissimis angustis, acutiusculis, eis A. cilicicae similibus, occurrit in mt. Baba Thessaliae et in mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tűnt.); sine dubio aliis quoque locis. 451 Pinus pinea. Adde locum: Messenia: pr. Kalonero (Maire). 453 Pinus balepensis. Adde locum: Acarnania: pr. Astakos (Maire). 456 Juniperus communis. Adde loca : Epirus : mt. Peristeri (Maire); Achaia: mt. Durduvana (Maire). 457 Juniperus foetidissima. Adde locum: mt. Kakardista in Pindo (Maire). 458 Juniperus phoenicea. Adde loca: Doris : pr. Amphissa, Segditza (Maire) : Sporadum insula Scyros ( Tűnt.). 459 CXXXYII. Ordo. Gnetaceae. Ephedra campylopoda. Adde synonvnum : E. leptodados Held. herb. gr. norm. n. 1700 ex insula Mykonos, cum des- criptione «habitu peculiari, ramis gracilioribus, ílagelliformibus» — Dein locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). 460 CXXXVHI. Ordo. Equisetaceae. Equisetum maximum. Adde loca : Epirus : ad ripas fluvii Sarandaporos pr. Kalentini, pr. Vendista in Pindo (Maire); Aetolia: ad lacum Trichonis (Maire); Peloponnesus : pr. Manolada Elidis (Maire); Corcyra: pr. Pelleka (Komp.). 462 Equisetum ramosissimum. Adde locum: Sporadum insula Scyros (Tunt.). CXXXIX. Ordo. Filices. Poiypodium vulgare. Adde locum : Sporadum insula Scyros (Tunt.). 467 Clieilanthes fragrans. Adde loca: (Teta: pr. Arkhanes Murniaes (Neukirch). 470 Scolopendrium vulgare. Adde locum. Phocis : in fauce Gurna mt. Parnassus (Maire). 473 Asplenium ruta muraria. Adde loca: Phocis: pr. Amphissa (Maire) ; Achaia : mt. Chelmos, Kyllene (Maire). 474 Áspidium aculeatum. Adde locum: Euboea: mt. Ocha (Sart.) 477 Nephrodium pallidum. Adde locum : mt. Gerania in isthmo Corinthiaco (Tuntas). 478 Cystopteris fragilis [í. regia. Adde locum: mt. Parnes Atticae (Tunt.). 203 Ein neuer Soldanslla-Bastard aus dér Hohen Tátra. Egy új Soldanella-fajvegyülék a Magas Tátrából.* *) | Dr. F. Yierhapper. (Wien). Hierzu Tafel VI. lm Sommer des Jalires 1909 unternahm ich mit Unterstützung dér Kaiserlichen Akademie dér Wissenschaften in Wien eme bota- nische Reise durch die Karpathen, um die Verbreitungsverháltnisse dér Gattung Soldanella in diesem Gebirge zu studieren. Die Résül - tate dér Reise habén mich in bohém Masse befriedigt, und ich werde sie in meiner dem Absclilusse nahen Monographie dér Gattung Soldanella dér Öffentlichkeit tibergeben. An diesel1 Stelle möchte ich nur von einem speziellen Ergebnisse Mitteilung machen, dér Auf- findung eines neuen Soldanella- Bastardes in dér galizischen Tátra. Es liandelt sicb um Soldanella carpatica Vierh. X maior (Neilr.) Vierh. Ich benenne die Hybride nach Herrn Dr. A. v. Degen, wel- cher meine Soldanella-Studien jederzeit auf das entgegenkommendste gefördert hat, und beschreibe sie als Soldanella Degeniana m. nov. hybr. (S. carpatica Vierh. X maior (Neilr.] Vierh.) Sectio Crateriflores Boré Ás. Innovationibus multis propagatione vegetativa aucta, vei inno- vationibus deficientibus. Foliorum petioli purpuréi, glandulis longius stipitatis vei subsessilibus, antiquitate evanescentibus vei sparsere- manentibus instructi, ad 6"5 cm longi, laminae plus minus crassius- culae. orbiculato-reniformes dimensionibus mediis — submagnis, usque 23 mm longae, 28 mm latae, sinu basali angustiore vei latiore, usque 7 mm alto, lobis se paene tangentibus vei angulum usque 90° aequantem formantibus, subcrenatae, supra stomata nulla gerentes, obscure vei subdilute virides in herbario córrugatione subrugulosae, nervis vix vei parum prominentibus, subtus dilutius virides, margine vix recurvata. Scapi 2 — 4 flori, fructiferi usque 18 cm longi. Bracteae lineari- oblongae, obtusae, pediceüis usque 18 mm longis, pilis glanduliferis subbrevibus densiuscule glanduloso-puberulis plus quam duplo breviores. Calyeis phylla oblongo-ovata, obtusa, trinervia. Corollae infundibuliformis, violaceae, 11 — 12 mm longae lobis1) 6 mm ca. longis, 3 mm latis, trilacinulatis, lacinula média 3 mm longa, 1'2 mm lata, lateralibus binis 25 mm longis, vix 1 mm latis, *) Szerző czikkében ismerteti a Soldanella carpatica Vierh. és S. maior (Neilr.) ViERH.-nek egy új faj vegy lilékét, melyet a Tátra galíciai részében a Bialkavölgyben talált s melyet S. Degeniana névvel jelöl meg. *) tJber die Bedeutung dér Termini «lobi», «laciniae», «lacinulae» und «squamae» siehe Vieiihapper in Oest. bot. Zeitschr. IjIX. p. 149 (1909). laciniis laeinulae médiáé dimensiones fere aequantibus, squamis magnis, ovatis, apice bidentatis, 2 mm longis, 15 mm iatis. striis longitudinalibus coloratis deficientibus. Staminum filamenfa 2-8 mm supra basin corollae inserta, 2 mm longa, antherae anguste lanceolatae, basi cordatae, tlieeis basi obtusiusculis, flavidis. totales 4 mm longae, caudicula apicali violacea, 1 mm longa. Pollinis granulorum ca. 25 — 30% sterilia. Germen oblonge ovoideo-conicum, 3-2 mm longum, sensim angustatum in stylum corollam superantem, 12 mm longum. Capsula 9'5 — 105 (13?) mm longa, dentibus 5 truncatis, subbifidis, 1 mm ca. longis ; semina 1 mm ca. diametro, pro maxima parte corrugata et forsan sterilia. Existunt huius hybridae duae formáé. Forma a — florifera — innovationibus multis propagatione vegetativa aucta, foliorum pe- tiolis glandulis subsessilibus antiquitate evanescentibus instructis, laminis obscure viridibus, nervatura supra subprominente ; forma [8 — fructifera — innovationibus deficientibus propagatione vegeta- tiva non aucta, foliorum petiolis glandulis longius stipitatis, anti- quitate pro parte remanentibus instructis, laminis dilutius viridibus, nervatura supra vix prominente excellit. Locus: Tatra Magna Galiciae. Vallis Bialka 1020 — 1050 m. s. m. In silvis densis Piceae excelsae sparsim inter parentes frequentes. Forma a difiért a S]). 8. maior foliorum petiolis purpureis — non viridibus, — glandulis subsessilibus vei sessilibus — non stipitatis — instructis, laminis obscurius viridibus; a sp. 8. carpatica laminis subtennioribus, nervatura magis prominente. — Forma differt a sp. 8 maior foliorum petiolis purpureis, — non viridibus — laminis crassioribus, in herbario corrugatione rugulosis, — non laevibus — nervatura minus prominente; a sp. 8. carpatica peti- olorum glandulis stipitatis — non sessilibus — antiquitate pro parte remanentibus non evanescentibus — laminis subtenuio- ribus, dilutius viridibus. Petiolorum indumento et laminaram colore forma a magis sp. 8 carpatica , forma (Ü magis sp. 8. maior , laminarum textúra et nervatura forma v. magis sp. S. maior, forma !í magis sp. 8. car- patica., petiolorum colore ambae magis sp. 8. carpatica revocant. Propagatio vegetativa aucta et pollinis sterilitás formáé 7., for- san semina sterilia formáé j 3, characteres intermediae utriusque liv- briditatem stirpis 8. Degeniana eximie manifestant. Als ich im Bialkatale die ftir ein halbwegs gescbultes Auge stets aur den ersten Blick unterscheidbaren Arten S. carpatica und maior in Mengen durcheinander wachsend antraf, dachte ich sofort an die Mögliclikeit des Vorkommens einer Hybriden und fand in dér Tat alsbald zvvei Exemplare — Form (i — welche mir intermedier zwischen diesen beiden Arten zu sein scbienen. Leider waren sie infoige dér vorgesclirittenen -lahreszeit — es vvar dér 8. August — sclion langst verblülit, und es liess sicli daber in Ermangelung des ftir die Erkennung dér Bastardnatur einer Sol- 205 danellci so wichtigen Pollens umsoweniger ein definitives Urteil falién, als die morphologischen Unterschiede zwischen den beiden mutmasslichen Stammarten bei aller Konstanz doeli relatív minu- tiöse siód. Ich nahm dalier melirere Stöcke, welche ihrer Blattbescha- fenlieit nach mögliclierweise Bastarde sein konnten, zűr Kultur nacli Wien mit. und es gelang, im Jahre 1910 drei Stöcke zur Bliite zu bringen, von denen síeli dér eine als S. carpatica , dér Ízweite als 8. maior und dér dritte als Hybride S. maior X car- patica erwies. Beweisend ftir die Bastardnatur dieser dér 8. car- patica naherstehenden Pflanze — Form % — ist dér zu 25— 30°, 0 Í sterilé Pollen, wiilirend die beiden Arten gégén 100% fertilen Pollen besitzen. lm Zusammenhange mit dieser Herabsetzung dér Fruchtbarkeit des Blütenstaubes stelit wohl die Förderung dér vegetatíven Vermehrungsfáhigkeit, welche in dér grossen Menge sicli ablösender Innovationstriebe zum Ausdrucke kommt. Zu die- sen beiden biologischen Merkmalen kommt nocli die morphologisch Solitanella Degeniana. Figur 1 . Blüte. — Fjgur 2. Feleli und Gynaezeum. — Figur 3. Korollo u. Androezeum. — Kasper dél. intermediare Stellung dér Form a, und es ist dalier ihre hybride Abkunft ganz ausser Frage gestellt. Sehr walirscheinlich, wenn aucli nicht so vollkommen sicher- gestellt, ist die Bastardnatur dér Form p, welche ich in fruch- tendem Zustande gesammelt habé. Für dieselbe spricht vor allém das vollkommen intermediare morphologische Verhalten dér Planze. Dazu kommt noch dér Besitz von in völlig ausgereiften Kapseln verschrumpften und dalier wahrscheinlich sterilen Samen als ein in diesem Sinne eventuell sehr wichtiger biologischer Faktor. Wie schon erwáhnt, sind die beiden Formen dér 8. Degeniana morphologisch nicht vollkommen gleicli. Gemeinsam ist ilinen die rote Farbung dér Blattstiele, ein Merkmal, welche sie zum Unter- schiede von 8. maior mit S. carpatica teilen. Hingegen niihert sicli 206 in Bezug auf das Indument dér Blattstiele und die Fárbung dér Blattspreiten die Form a melír dér S. carpatica , die Fönn (i mehr dér S. maior , in Bezug auf die Konsistenz dér Blattspreiten und das Hervortreten dér Blattnervatur erstere mehr dieser und letz- tere jener. Die Erkennung dér Hybriden ist, wie gesagt, da schon die Stammarten ziemlich scbwierig und nur in den Vegetationsorganen zu unterscheiden sind, keineswegs leicht. Ihre Existenz ist eine glanzende Bestatigung einer von verschiedenen Seiten angefoch- tenen Tatsache, für welche ich schon einmal eine Lanze gebrochen liabe1): für die Artberechtigung dér beiden in den Nordkarpaten wachsenden Soldanellen, dér S. maior und S. carpatica. Beitrag zűr Flóra von Dalmatien. Adatok Dalmátía Flórájához.* *) Irta-i V* Vonci,,a (Pola)- Orchis pseudosavibucina Ten. fl. Neap. p. 72 (1815.), Boiss. ti. or. II. p. 72. Diese für die Monarchie neue Orchis sammelte ich in den Jaliren 1910 und 1911. Anfangs Mai in humusreichen Waldlich- tungen am Eingange des Zelenikatales in den Bocclie von Cattaro. Sie kommt an einer einzigen Stelle, da aber ziemlich zahlreich in dér gelb- und in dér rotblühenden Varietat vor. 0. pseudosambucina wachst auch auf dér Insel Curzola, ist daselbst aber ausserordentlich seiten. Ende April v. J. kounte ich trotz eifrigsten Suchens, nur drei Exemplare dér gelbblühenden Varietat in den Macchien bei Porto-Pidocchio in Gesellschaft von 0. pátens Desf., 0. Sírnia Lám., 0. Hostii Tratt. und Aceras anthropophora R. Br. finden. Orobanche versicolor Sohultz, in den Formenkreis dér O.pu- bescens Urv. gehörig, (Schultz Monogr. dér Gattung Orobanche) wachst zahlreich am Friedhofe von Almissa, auf Tordylium apa- iam und Broussonetia papyrifera schmarotzend. Blütezeit Mai. Salvia triphylla L. kommt in wenigen üppigen Exemplaren bei Comisa vor unterhalb dér neuen Fahrstrasse nacli Lissa an sonnigen, steinigen Abhiingen. Gesammelt Mitte Julii 1911. Cytisus triflorus 1’Hérit, wiichst in mannshohen Exempla- ren unter dem Ruinenberge Spas bei Budua in Süddalmatien. Blühend gesammelt Mitte Márz 1901. *) Siehe Vikrhapper 1. c. *) A felsorolt Dalmátia Flórájára legnagyobbrészt új növényeket szerző a szövegből könnyen megérthető helyeken találta. Hazai botanikai dolgozatok ismertetése, Referate über ungarischen botan. Abhandlungen. Ajtay Jenő ; A deliblati kincstári homokpuszta ismertetése (Beschreibung dér Deliblat-er Aerarial Sandpuszta*). Érd. Lapok LI. 1812. p. 25—42, 65-93. E dolgozat szerzője, aki már másfél évtizede erdészeti szem- pontból hivatásszerűen foglal- kozik Délmagyarország egyik legérdekesebb pontjának, a deliblati homokpusztának ta- nulmányozásával, s akinek reá- termettségével, szigorával és szorga mával sikerült a ho- mokkötésnek évszázados mun- káját ott aránylag gyorsan és sikerrel befejeznie, ebben a tanulságos monograpbikus dol- gozatában megismerteti velünk mindazt, ami physikaiés bioló- giai szempontból érdekelhet, úgyhogy dolgozatát legmele- gebben ajánlhatjuk mindazok- nak, akik ennek az érdekes helynek természetrajzi viszo- nyai iránt érdeklődnek. A lá- togatók száma, mint értesül- tünk, évről-évre örvendetes mó- don szaporodik. Nem mulaszt- hatjuk el ezt az alkalmat, hogy a mű szerzőjének, aki egyúttal e terület flórájának egyik leg- jobb ismerője, még a deliblati homokpuszta botanikai kikuta- tásának támogatása körül ki- fejtett érdemeiről külön meg ne emlékezzünk. Az utóbbi időben alig akadt természet- vizsgáló, aki erre a területre lépve nem részesült volna a mű szerzője részéről a leg- messzebb menő támogatásban Dér Verfasser, dér sich seit 1V2 Jahrzenten vöm forstlichem Standpunkte berufsmássig mit dem Stúdium dieses so inter- essanten Punktes Südungarns zu beschaftigen hat und dem es durcli Geschick, Strenge und Fleiss auch gelungen ist, die saculáre Arbeit dér Flug- sandbindung dórt rasch und mit Erfolg zu Ende zu führen, hat in dieser lehrreichen Mo- nographie alles in physikali- scher und biologischer Bezie- hung Wissenswerte über die- ses Sandgebiet niedergelegt, so dass wir sie als vortreíflichen Führer allén Besuchern. die sich in neuerer Zeit ja erfreu- licli mehren, auf das beste em- pfehlen können. Wir wollen diese Gelegenheit auch niclit vorübergehen lassen, um die Yerdienste des Verfassers auch in Bezug auf die Förderung dér botanischen Erforschung dieses Gebietes nach Gebühr hervorzuheben ; es hat in letz- terer Zeit wohl kaum ein For- scher dieses Gebiet betreten, dem von Seite des Verfassers, eines vortreíflichen Kenners seiner Flóra, nicht die weitge- hendste Unterstützung zu Teil geworden ware. * Diese Arbeit ist auch in deutscher Spraehe in dér Oesterr. Viertel- jahresschr. f. Forstwesen N. Fr. XXX. 1. p. 43—66. Wien 1912. erschienen. 208 s aki nem köszönne neki fon- tos útbaigazítást. Elsősorban ismerteti a terü- let fizikai és geológiai viszo- nyait, majd rátér az erdészeti viszonyok részletes ismerteté- sére. A történeti visszapillan- tásból megtudjuk, hogy már II. József császár intézkedett 1788-ban a homok befásítása ügyében, azonban az csak Bachofen F. főerdőtanáesos működésével vette kezdetét a múlt század elején. Bachofen 1808-ban tanulmányozta a te- rületet s az ö javaslata alap- ján indult meg a befásítás munkája. Kisebb-nagyobb len- dülettel fél évszázadon át folyt ez a munka, melynek legered- ményesebb időszaka azonban csak az 1878. évben kezdődött, ugyanis ekkor került erdészeti hatóság keze alá s ott volt egé- szen 1898-ig, amikor egy kincs- tári birtokkezelőséget létesítet- tek. Ennek az aerája alatt 1907- ben be is fejezték a homok meg- kötését, úgyhogy a jövő fel- adata további fásítás útján biztosítani az évszázados mun- kálat eredményeit. Az erdő- gazdasági viszonyok ismerte- tésére e helyen nem térhetünk rá, csak még szerző után azt óhajtjuk megemlíteni, hogy a terület uralkodó fafajai jelen- leg a következők : Dér Verfasser bespricht in dieser Arbeit in erster Linie die physikalischen und geolo- gischen, sodann aber einge- hend die forstlichen Verhalt- nisse seines Gebietes. Aus einem historisehen Rück- blicke erfahren wir, dass schon Ivaiser Josef i. J. 1788 Verfü- gungen zum Zweck d. Auffor- stung des Sandes getroffen hat ; die eigentliche Aufforstung begann aber erst unter dér Leitung des ( Jberforstrates F. v. Bachofen Anfangs des v. Jahrhunderts. Bachofen hatte schon im Jahre 1808 das Ge- biet studiert und auf Grund seiner \’orschláge wurde die Arbeit in Angriff genomraen, w eleim dann mitgrösserer und geringerer Intensitát ein halbes Jahrhundertt hindurch fortge- setzt wurde ; die erfolgreichste Periode begann aber erst mit dem Jahre 1878, als das Gebiet unter die Verwaltung des Forsí- árars gelangte, sie wurde noeh intensi ver, als i. J. 1 898 dórt eine aerarische Guts verwaltung er- richtet wurde, unter dérén Lei- tung die Bindung des Sandes i. J. 1907 schliesslich beendigt wurde. Dér Zukunft verbleibt noch die Aufgabe, im Wege weite- rer Aufforstung den Erfolg dér vieljiihrigen Arbeit zu sichero. Auf eine eingehendere Bespre- chung dér forstwirtschaftlichen Verháltnisse können wir uns hier nicht einlassen, es soll hier auf Grund des vöm Verf. mitgeteilten Angaben nur er- wahnt sein, dass die vorherr- schenden Holzarten des Ge- bietes lieute diefolgenden sind : 209 Bobima Pseudoacacia , Popidus nigra , P. canadensis , P. alba , P, pyramidalis, P. canescens, Pinus nigra, P. silvestris , amelyek mellett még csoporto- neben welchen noch gruppen- san a következők lépnek fel : : weise folgende auftreten : Tilia tomentosa , Quercus lanuginosa , peduncuJata, Alnus gluti- nosa , Ailanthus glandidosa, Prunus Mahaleb u. Fraxinus excelsior Végül fel kell még említe- nünk, hogy első sorban a szer- zőnek köszönhetjük azt, hogy botanikai szempontból legérde- kesebb része a pusztának (a Crni Vrh környéke) mint re- zervátum vagy természeti em- lék eredeti állapotban lesz fen- tartva. Richter Aladár : Két új Schizaeáról és a Schizaeák Lo- phidiuw algenusi néhány tag- jának származása és alkattani viszonyairól. X — XIII. táblával. Zum Schlusse wollen wir noch erwahnen. dass es in erster Linie dem Verf. zu verdanken ist, dass dér botanisch interes- santeste Teil des Gebietes (in dér Gegend des Crni Vrh) als Reservat und Natúr schutzpark im ursprünglichen Zustande er- halten bleibt. D. und L. A. Richter : Über zwei neue Schizaea-Arten und über die morphologischen and phylogene- tischen Yerháltnisse einiger Ar- ten dér Untergattung Lophi- dium von Schizaea. Mit Taf. X— XIII. inMathematikai és természettudományi Érte- sítő. Kiadja a Magy. Tud. Akad. Herausgeg. von dér Ung. Akad. dér Wissensch. Bnd. XXIX. k. H. 4. f., 1911: 1074 — 1108. 8°. Leírása és rokonsága meg- állapítása a Schizaea (Lophi- dium) Bírói Al. Richt. n. sp. [hab. in insula corallina Seleo (Sainson) prope Neu-Gui- n e a m (Berlinliafen) lég. L. Bíró] és Sch. Copelandica Al. Richt. n. s u b s p.-nek, továbbá a Lophidium-ié\e «Sch. dicho- toman-t alkotó többi fajok tár- gyalása. A III. részben anato- miaijismertetésüket adja szerző, amely kialakulás a növény xerophilia-ja mellett szól. Ezt érdekesen az a külső tény is szembeszökően bizonyítja, hogy a Sch. Bírói egy Leucobryacea gyepjében : Exodidyon közt él (XI. tábla, Fig. 20). A mellé- kelt 8 egyes és 1 kettős tábla rajzai igen szépek, legnagyobb Beschreibung und Feststel- lung dér Verwandschaft von Schizaea (Lophidium) Bírói Al. Richt. n. sp. [hab. in insula co- rallina Seleo (Sainson) prope Neu-Guinea (Berlinhafen) lég. L. Bíró] und Sch. Copelandica Al. Richt. n. subsp. und ein- gehende Besprechung dér übri- gen sicli um Lophidium- artige «Schizaea dichotoma» gruppie- renden Arten. lm III. Teil schildert dér Verf. die anato- mischen Verháltnisse, welclie die Xerophilie dér Pflanze be- weisen. Die Xerophilie áussert sicli schon in dér Tatsaehe, dass Schizaea Bírói zwisclien Rasen einer Leucobryacee eines Exodictyon' s lebt(Taf. XI. Fig. 20). Die Zeiclmungen dér bei- 14 •210 vészük anatómiai viszonyokat tüntet fel. Szerző nagybecsű cikkét csak kivonatosan adja közre, mert az egész anató- miai monograpbiát a Biblio- t h e c a B o t a n i c a-ban szán- dékozik közreadni. liegenden 4 Tatéin sind sehr schön. Dér Yerfasser gibt in dieser Abhandlung nur einen Auszug einer ausführlicheren anatomischen Monographie, welche er in dér B i b 1 i o t li e c a B o t a n i e a zu veröffentlichen gedenkt. Az Erdélyi Muzeum - Egyesület évkönyve 1911. évre. Kolozsvár 1912: 1 — 147. — 8°. (Jahrbuch des Siebenbürgischen Museum-Yereius für das Jahr 1911). Kolozsvár 1912 : 1 — 147. 8°. Dr. Riehter Aladár : A nö- vénytár jelentése. — 1. c. : 66—81. A tár évi gyarapodása : H e r- bárium: 4890 lap -j- 13 fas- ciculus növény, Botanikus M u z e u m : több objeetummal szaporodott Ceylon és Borkum szigetéről (utóbbi helyről 120 kilós bálna állkapocs-csontok zuzmókkal fedve), Helgoland- ról formalinás praeparatumok- kal s egyéb tárgyakkal. Behatóan méltatja szerző Melka Vince elhalálozott fes- tőművész kiváló érdemeit, ki- nek arczképét s 2 festménye reproductióját közli. A tár tiszt- viselői rendkívül serényen : 113 alkalommal voltak gyűjtő ki- rándulásokon hazánk külön- böző vidékén és külföldön. A tár gyűjteményéből 4 szakem- ber vett ki tanulmányozásra herbariumi anyagot. Az új bo- tanikus kert kiépítésére az állami költségvetés 84.000 ko- ronát utalt ki a beállított l1 2 milliós költség első részlete- ként így van remény egy min- den izében, a mai kor követel- ményeinek megfelelő bot. kert mielőbbi megvalósulásához. Dr. A. Richter’s Bericiú éber die botanische Abteilung. 1. c. : 66—81. Die Abteilung weist fol- gende Zuwáchse auf : Das Herbai’: 4890 Blatt und 13 Fascikel Pflanzen; das Bota- n i s eh e M useum: mehrere Objecte aus Ceylon und Bor- kum (von letzterer Insel Wall- fischkiefer im Gewichte von 120 Kilogr. — mit Flechten); aus Helgoland : Formolprae- parate von Algen etc. DieYer- dienste des verstorbenen Malers V. Melka, dessen Portrait und Keproductionen zweier seiner Malereien das Heft enthált, werden eiugehend gewiirdigt. Die Angestellten habén 1Í3 Sammelexcursionen, sowohl im In- als im Auslande veran- staltet. Für den neuen botani- sclien Garten hat das Staats- budget 84.000 Kronen als erste Rate dér für das Jahr 1912 veranschlagten Ivosten von D/2 Millionen Kronen angewiesen. So besteht die Hoffnung zűr baldigen Erríehtung eines in jeder Hinsicht modernen und den heutigen wissenschaft lichen Anforderungen entsprechenden botanischen Gartens. 211 Dr. Moesz Gusztáv : A liszt- harmat. Klny. az «Uránia»- ból, XIII. 1912, Nr. y2 : 1- lő. — 4°. Az Erysibaceae család egyes fajainak beható népszerű le- írását, életmódját ismertető cikk. a lisztharmatfélék nem- zetségei meghatározó kulcsá- val. A czikkhez csatolt 17 szö- veg-közti ábra rendkívül jól és szépen sikerült. Dr. G. Moesz : ZJber elén Mehl- tau. Abdr. aus dér «U r á n i a» XIII. 1912, No. Vs : 1 — lő. — 4°. Eingehende Beschreibung dér áusseren Gestalt und dér Lebensweise dér einzelnen Ar- ten dér Familie Erysibaceae , mit Bestimmungstabelle rür die Gattungen. Die beigefügten 1 — 17 Textfiguren sind ausser- ordentlich schön und sehr gut gelungen. Gy Botanikai Közlemények XI. (1912). 1. füzet (Heft). p. 1 — 13, (1) — (2): Sztankovics R. A hazai Carpinusok leve- lének és termésének histologiája. (Anatomie dér Blattéi* u. Früchte dér ung. Carpinus- Arten). V. ö. (vergl.) Magy. Bot. Lap. X. (1911) : 454. p. 14—29, (3) — (11): Fucskó M. A burgonya hipertrofiás szövetei. (Die hypertrophischen Gebilde dér Kartoffel). V. ö. (vergl.) M. B. L. X. (1911). 2. füzet (Heft) p. 45 — 57, (13) — (16): Hollendonner F. A Bida orientalis Endl. és Thuja occidentalis L. fájának hisztologiai megkülönböztetése. (Über die histol. Unterscheidung des Holzes von Biota orientalis Endl. und Thuja occidentalis L.). A xjdotomia irodalma eddig semmiféle olyan bélyeget sem tudott megállapítani, melynek alapján a Biota orientalis s a Thuja occidentalis fáját egymás- tól anatómiailag biztosan meg lehetne különböztetni, jóllehet faszerkezetük már szabad szem- mel való megtekintésnél is el- téréseket mutat. Szerző a két fenyőfaj fáját pontos anatómiai vizsgálat alá vetette s sike- rült kimutatnia, hogy azok a bélsugársejtek s a traclieidák morphologiai viszonyai, vala- mint az ezek között levő sejt- közötti járatok alakja alapján egymástól jól megkülönböztet- hetők. In dér xylotomisclien Lite- ratur ist bislier kein Merkmal verzeichnet, auf Grund dessen das Holz von Biota orientalis und Tinója occicl. anatomisch sicher zu unterscheiden ware, obsehon die Holzstruktur schon mit freiem Auge Ver- schiedenheifen erkennen liisst. Dér Verf. hat das Holz diesel* zvvei Coniferen einer genauen anat. Untersuchung unterzogen und es ist ihm gelungen nach- zuweisen, dass es auf Grund dér morpholog. Verhaltnisse dér Markstrahlenzellen und dér Tracheiden, sowie auf Gr und dér Formen verhaltnisse dér zwischen diesen liegenden In- tercellulargánge gut zu unter- scheiden ist. 14* 212 p. 57—64, (16) — (21): Andrasovszky J. Előzetes jelentés Kisázsiai steppeteriiletén 1911-ben tett utazásokról. (Vorlaufiger Bericht über die im J. 1911 in den Steppen Kleinasiens ausge- fíihrte Reise.) Szerző rövid florisztikai váz- lattal kapcsolatban ismerteti a czímben megjelölt területre tett utazását, melynek során ez alkalommal 1 — 2 kivétellel az ott észlelt növényeknek csupán a génuszneveit említi fel. A rész- letes publicatió értesülésünk szerint a gyűjtött anyag fel- doldolgozása után fog megje- lenni. lm Anschlusse an eine kurze floristische Schilderung be- scheibt dér Yerf. seine auf den gén. Gebieten durchgeführte Reise, wobei mit wenigen Aus- nahmen nur die Gattungsna- men dér beobachteten Pflan- zen erwahnt werden. Eine ausführliche Publication soll nach Bearbeitung des gesam- melten Materiales erscheinen p. 64 — 82 : Bezdek J Néhány tropikus botanikus kertről és a Bronxparki növénytani intézetről. L Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. Referate über auslándische botanische Werke. E. Durand et G. Barratte (avec collaboration de Paul Ascherson, Will. Barbey et R. Muschler) Flóráé Libycae Pro- dromus, ou catalogue raisonné des plantes de Tripolitaine. Génévé, 1910 4° máj, 330 pp. Avec 20 planches. Egy jelentős és a kritika által eddig kellőképen nem mél- tányolt műnek a megjelenésé- ről óhajtunk megemlékezni. A mű a földközi tengerpart egy oly részének tárgyalja dórá- ját, mely felé éppen jelenleg politikai okokból fordul a köz- érdeklődés. Ez a munka az elő- kelő kiállításnak mind amaz attribútumaival, mint elegáns formátum, művészi kézre valló rajzok stb.-vel jelent meg, me- lyet a CossoN-féle művek meg- jelenése óta ismerünk; ami azonban ezt a könyvet különö- sen értékessé teszi, az a szö- vegnek rendkívül gondos szer- kesztése s az egyes fajokhoz fűzött számos kritikus fejtcge- tés, melynek legnagyobb része Von wenigen nach Gebiihr gewürdigt is eines dér bedeu- tendsten Werke über die Flóra eines heute aus politisehen Gründen in den Yordergrund des Interesses gerückten Teiles des Mediterrangebietes, mit allén jenen Attributen dér vor- nehmen Ausstattung, die wir seit dem Erscheinen dér Cossox- schen Werke kennen, als ele- gantes Formát, künstlerisch ausgefiihrte Tafeln etc., ver- seben, erschienen. Was aber den Wert dieses Werkes ganz besonders hebt, ist die ausser- ordentlich sorgfáltigeRedaetion des Textes, welcher viele kri- tiscbe Erörterungen z. gr. T. aus dér Feder uuseres AÍtmei- sters Prof. Ascherson enthiilt, 213 mesterünk Ascherson Pál tol- lából származik. Ezen a helyen tette le 0 ugyanis a libyai Flórá- val 30 éven át való foglalko- zása alkalmával szerzett ta- pasztalatait, minek folytán ezt a könyvet a Földközi-tenger vidékének flórájával foglalko- zók közül senki sem nélkü- lözheti. AscHERSoN-on kívül e mű létesítése körül Barratte G. szerezte a legnagyobb ér- demeket. Általános érdekű a beveze- tésbe iktatott, «Tableau synop- tique», mely 1026 mediter- rán eus növényfajnak az egész földközi medencze partján kezdve Marokkótól Perzsiáig való elterjedését mutatja be tanulságos módon. dér bei dieser Gelegenheit die Ergebnisse einer 30-jáhrigen Beschaftigung mit dér Flóra von Libyen niedergelegt hat und dadurch das Werk zu einem dér wichtigsten Xach- schlagebiicher für allé, die sich mit dér Flóra des Mittel- meerbeckens beschaftigen, ge- macht hat. Ausser Ascherson fiel dér grösste Arbeitsanteil Herrn G Barratte zu. Von ganz allgemeinem Inter- essé dtirfte das in die Einlei- tung eingeschaltete «Tableau synoptique» dér Verbreitung von 1026 Arten über das ganze mediterráné Becken von Ma- rocco bis Persien sein. D. F. Hermann : Flóra von Deutschland und Fennoskandina- vien, sowie von Island und Spitzbergen. Leipzig, Veri. v. Theod. 0. Weigel, 1912. 8° 524 p. Szerencsés gondolat volt a középeurópai botanikusok által leggyakrabban látogatott or- szágokat felölelő összefoglaló meghatározó könyvet Írni, me- lyet a növénygeographusok is, akiknek az alpesi flórát lép- ten-nyomon kell a fennoskan- dináviaival összehasonlítaniok, szívesen fognak venni. Ben- nünket ez a mű főképen azért érdekel közelebbről, mert a Magas Tátra, a Liptói Kárpá- tok s a Pieninek flóráját is felöleli. C. Warnstorf : Dér Forme Hedw. und dérén Verhaltnis zu Hedwigia Bnd. LII. 1912: 6? Nagyérdemű szerző e czik- kében a Törtül a subidata for- makörét dolgozza fel s a köv. sectiókat különbözteti meg: I. Es war ein glückiicher Ge- danke eine zusannuenfassende Excursion silóra für die von den mitteleuropaischen Botanikern am haufigsten bereisten Lan- der zu verfassen, die auch den Pflanzengeographen, dér doch stets Alpen- und Fennoskan- dinavisches Gebiet zu verglei- chen hat, höchst willkommen sein dürfte. Uns interessiert das Werk nocli besonders, als die Flóra dér Hőben Tátra, dér Liptauer Karpathen und dér Pieninen mit inbegriffen ist. D. nJcreis dér Tortula subulata (L.) Tortula mucronifolia Schivg r. — ) — 80 — 8°. Dér Verf. gliedert in dieser Arbeit den Formenkreis v. Tor- tula subidata in folgende Sectio- nen I. Vulgatae, II. Liter médiáé , 214 T ulgatae, II. Intennediae , III. Levi fóliáé, amelyeken belül subsectiók, igen sok var. és fo. következik. A referáló által szerzőnek megküldött hazai « Tortula sub ulatcn>- k mind T. s^m<7öto(FuNK)-nak bizonyultak. Mivel szerző czikke csak álta- lánosságban említ két hazai lelőhelyet, itt pótoljuk a Warnstorf revideálta növé- nyek lelőhelyét: III. Levifoliae , in den Sectio- nen werden mehrere Subsect. mit vielen Varietaten und For- men unterschieden. Die vöm Beferenten dem Verf. geschick- ten, aus Uiigarn stammenden ccTortula subulata» — Proben waren allé : Tori serrulata (Fűnk); und weil dér Verf. nur im Allgemeinen 2 ungari- sclie Standorte erwahnt, ziililt dér Referent kiér die Stand- orte dér von Herrn Warnstorf revidierten Moose auf : Tortula serrulata (Fűnk): Javorina Nitr. Aug. 1864 Jós. L. Holuby. — Com. Szepes : In dér Gegend von Lőcse im Zwanzi- gergrund c. 700 M., 17. IV. 1910, lég. Győrffy — Lőcse, gégén Dvorec neben dem Kalkseifenbach c. 650 M.; 5. VI. 1910, lég. Gyó'rffy — Lőcse, im Zawada-Tal, 700 M., 5. VI. 1911, lég. Győrffy — Lőcse, auf dem Máriaberg, 780 M., 12. VI. 1910, lég. Győrffy. — Poprád : Scklössehen, 12. V. 1906, lég. E. Gy. Nyárády — Hung. orientalis: In silvis vallis Malomvölgy pr. Kolozsvár 18. VII. 1911. Péterfi — Alpe Paring: Girsea 2300 m. 4. VIII. 896. Péterfi. Tort. serrulata var. laiifolia Warnst. : Kolozsvár, im Bánya- bükkér-Wald II. V. 1901, lég. Győrffy — Hohe-Tátra: Bélaér Ivalkalpen auf dér « Jiilien Leit® 1200 M., 30. Vili. 1911, lég. Győrffy. Warnstorf czikke alapján úgy most már az összes «T. subulatao- inkát revidiálnunk kell. Es wiire nun angezeigt, auf Grund dieser Abhandlung allé unsere einheimischen «Tort. subulata® Exemplare zu revi- dieren. y. Hans Buch : Ueber die Brutorgane dér Lebermoose. — (Mit 3 Tafeln u. 1 Tabelle). — ■ Helsingsfors 1911 : 1 — 70 4- 8. Inaug. Diss. 8°. Igen nagybecsű czikk. amely- nek anyagán szerző 1904 óta dolgozott termesztési kísérle- tek alapján. Az irodalom kri- tikai felhasználásával és saját vizsgálatai alapján májmohok vegetativus szaporodó szerveit következőleg csoportosítja Correxs műve nomenclaturájá- val összhangzásban : Ein sehr wertvolles zusam- menfassendes Werk, dessen Grundlage die vöm Verf. seit 1904 durcbgeführten Cultur- versuche bilden. Die Eintei- lung dér vegetatíven Vermeli- rungsorgane dér Lebermoose erfolgtunter kritischer Sichtung dér Literatur und auf Grund eigener Untersuchungen im 215 Einklag mit dér Terminologie d. bekannten Werkes Corhens’s folgenderweise : 1. Brutblátter, 2. Brutkelclie, 3. Brutaste, 4. Brutknospen, AJ Umgewandelte Stammspitzen mit a -j- b Gruppé, B) Die Brut- knospen ensteben aus einer einzigen Zelle ; a,b,c Gruppé. 5. Brut- körper A) melirschicbtige, B) einschichtige, flachenförmige und oft fást kreisrunde Brutkörper. 6. Brutkörner. Besonders eingehend Igen behatóan tárgyalja a «Brutbüschel»-t. A mű első rangú segédmunka, amely Correns ismeretes műve Il-ik feléül tekinthető. wer- den die «Brutbüschel» beschrie- ben. Das Werk ist ein Hilfs- buch ersten Ranges, welches mán füglich als II. Teil des CoRRENs’schen Werkes nemien kann. Gy. A. Pascher : Zűr Kenntnis zweier Yolvokaten. (Kleine Bei- tras:e zűr Kenntnis unserer Mikroflora. I.) — «Hedwiffia» 1912. LII., Heft : 274-28. Két űj Chrysomonadinea- nemzetséget ismertet szerző az Agloe s a bennünket érdeklő Scherffélia n. g e n.-t. Scherffel Aladár ugyanis Igló mellől kö- zöl egy algát (Bér. d. Deutsch. Botan. Gesellsch. Jahrg. 1907. Bnd. XXV. H. 5. : 230—232, Fig. 3) Carteria dubia (Perty) Scherffel néven. Pascher ezt az alakot egy másik új alak- kal együtt a Carteria nemzet- ségtől Scherffel neve tisztele- tére különválasztja mint Scherffelia dubia és Sch. pha- ■cus-t, amely új nemzetséget a Carteria genustól így külön- bözteti meg a szerző: Dér Verf. gibt eine inteies- sante Beschreibung zweier neuer Clirvsomonadinen - Gat- tungen, dér Agloe und Scherf- felia n. gén. Dér ungarische Algologe A. Scherffel íand bei Igló eine Alge. welche er als (7ű02eríarii4Óía(PERTY)ScHERFFEL mitgeteilt hat (Bér. d. Deutsch. Botan. Gesellsch. Jahrg. 1907, Bnd. XXV. H. 5. 230—232, Fig^ 3). Pascher trennt diese Alge von Carteria als neue Gattung ab und nennt sie Scherffelia , sie umfasst zwei Arten : Scherf- felia dubia und Sch. phacus. Zwischen den Gattungen*S'c/ur/- felia u. Carteria bestehen nach dem Á'erf. folgende morpholo- gische Unterschiede : Carteria. Zellen im optischen Scherffelia. Zellen abgeplat- Querschnitte rund; ein múl- tét, z w e i plattenförmige Chro- denförmiger Chromatophor ; matophoren; Pyrenoi'de felden. ein deutliches Pyreno'íd. Gy. Sammlung Göschen: H. Miehe, Zellenlehre und Anatomie dér Pflanzen (Nr. 556). — M. l^ordhausen, Morphologie u. Organo- graphie dér Pflanzen (Nr. 141). Leipzig 1911. (Preis in Lwd. gebunden je 80 Pfg.). 216 A kitűnő Göschen - gyűjte- mény ismét szaporodott 2 kis kötettel, melyekben az érdek- lődő megtalálja tömör össze- foglalásban mindazt, ami a czímben megjelölt disciplinák- ból fontos és szükséges. Míg az illető szakmába kevésbbé beavatottat sem fogja zavarni e könyvecskék tanulmányozá- sánál a kézikönyvek rengeteg adathalmaza, addig a vizs- gákra készülők is nagy ha- szonnal forgathatják, mint nagy gonddal és ügyesen összeállí- tóit repetitoriumot. Die vortreffliche Sammlung Göschen ist mit den oben ge- nannten 2neueren Bandchen be- reichert worden, in welchen die Interessenten in Form ei- nes musterhaft redigierten Compendiums aller Wissens- werte dér betr. Disciplinen vorfinden werden. Die weniger Eingeweihten werden demVerf. dankbar sein, dass sie aus den Wust dér in den Handbüchem angehauften Daten nur das Wicbtigste herausgegriffen ha- bén ; den sich zum Examen Vorbereitenden wieder könnten wir kaum kürzere und bessere zusammenfassende Werke em- pfehlen, als diese. Naturwissenschaftlich - technische Volksbücherei dér Deutsch. Naturw. Gesellsch. Herausgegeben von Dr. B. Schmid. Verlag v. Th. Thomas in Leipzig. Preis pro Heft 20 Pfennigé. A népszerű természettudo- mányi munkákban oly rendkí- vül gazdag német irodalomban is megállják helyüket a most megindult vállalat füzetei, me- lyeknek az a czéljuk, hogy a természettudományok eredmé- nyeit s a technika vívmányait könnyed előadásmódban a leg- szélesebb köröknek tegye hoz- záférhetővé. A vállalat eddig megjelent füzeteiből, melyek- nek olcsósága nagyban elő fogja segíteni azok elterjedését, mint szakunkat érdeklőket, a követ- kezőket emeljük ki : Selbst in dér an naturw. Werken so reichen deutschen •Literatur werden diese gut re- digierten Hefte, die den Zweck erfolgen, die Ergebnisse na- turw. und technischer For- schung den weitesten Kreisen in gemeinverstandlicher Form vorzuführen, iliren Platz be- haupten. Von den bisher er- schienenen Heften, dérén aus- serordentlich niedriger Preis sicher viel zu ihre Verbreitung beitragen wird, wollen wir liier nur folgende liervorheben. 1. H. Fischer, Die Bakterien. 2. E. Blanck, Wie unsere Ackererde geworden ist. D. Wernicke, Wetterkunde. L. 217 A K. M. Term.-tud. Társ. növényt, szakosztályának 1911 decz. hó 13-án tartott ülése. — Sitzung d. botan. Sektion d. K. ung. naturwiss. Gesellschaft am 13. Dez. 1911. 1. Dr. Gombocz E. levéltári kutatásai alapján ismerteti «A pesti egyetemi botan. kert és tanszék történetét.)) 2. Dr. Hollendonner F. «A fíiota orientaiis s a Thuja occidentalis fájának histologiai ismertetése czímmel előadja sajátanatomiai vizsgálatait, me- lyek szerint a két fa főleg a bélsugár sejtjeinek alakjában, térfogatában és a falainak vas- tagodásában tér el egymástól. 3. Moesz G. dr. «A Marsso- nina Kirchneri Hegyi gombáról)) ez. ad elő. (Lásd M. B. L. 1912 p. 16.) 1. Dr. E. Gombocz spricht auf Grund seiner in Archiven ge- machten Studien über die Ge- schichte des botan. Gartens u. dér bot. Lehrkanzel dér Pester Universitát. 2. Dr. F. Hollendonner spricht über die histologischen Verháltnisse des Holzes von Biota orientaiis u. Thuja ocei- dentalis , welche sich nach den vöm Vortr. durchgeführten ana- tom. Untersuehungen, haupt- sáchlich in dér Form und Dimension dér Markstrahlen- zellen und in dér Art u. Weise dér V erdiekung ihrer Zell- wánde unterseheiden. Dr. E. Moesz bespricht den Pilz Marssonina Kirchneri He- gyi (vgl. Ung. Bot Bl. 1912 p. 16). Az 1912 jan. 12-én tartott ülés — Sitzung am 12. Jánner 1912. 1. Bezdek J. «A peradenyai, a tokyoi és a bronxparki botan. kertekről és múzeumokról)) ez. ad elő. 2. Fehér J. «Tátott pártás virágú gyújtoványfű» ez. elő- adásában ismertet és bemu- tat egyes a budai hegyekben gyűjtött példányokat. A jelen- ség magyarázatát a látogató rovarokhoz való alkalmazko- dásban véli megtalálni. Az ehhez a nézethez fűződött vi- tában a szakosztály több tagja kikel a teleológiai magyázat el- len, melylyel szemben phy- I. J. Bezdek spricht über die botan. Gárten u. Museen Perradenya, Tokyo und Bronx- Park. J. Fehér spricht über Li- naria vulgáris mit klaffenden Bliiten u. legt einige solclie in den Ofner Bergen gesammelte Exemplare vor. Er fiúdét die Erklárung dieser Erscheinung in dér Adaption an gewisse Insekten, welche diese Bliiten besuchen. lm Laufe dér sich hierüber entspinnenden Dis- cussion nehmen mehrere Mit- glieder dér Section Stellung ‘218 siologiai okokban keresik a je- lenség megfejtését. 2. Szabó Z. dr. ismerteti V. Engleh «Monogr. d. Gat- tung Tilia» ez. munkáját. Jávor ka S. dr. felszólalásá- ban megállapítja, hogy a mo- nografus ugyanannak a fának (lég. Kmet in m. Szitnya) két hajtását két különböző névvel látta el. Az egyik példáiét 2. platyphylla v. cordifolia f. viti fólia- nak, a másikat T. rubra ssp. carinthiaca v. praecox f. conjli fólia- nak határozata. gégén eine solche teleologische Erklárung und glauben, dass die Erklárung vielmehr in physiologiscken Ursachen zu suchen sei. 2. Dr. Z. Szabó bespricht die «Monograpbie dér Gattung Tilia» von V. Engler. Dr. S. Jávorka bemerkt liierzu, dass dér Monograph zwei Zweige, welcke von ein u. demselben Banme (Berg Sitna lég. Kmet.) stammen, mit verschiedenen Namen belegt habé ; u. zw. den einen mit T. 'platyph. v. cordifolia , den an- deren mit T. rubra ssp. coriu- tiiiaca v. praecox f. coryli fólia. Az 1912 febr. 14-én tartott ülés. — Sitzung am 14. Feber 1912. 1. Tuzson J. «Újabb adatok a Celtis australis fejlődéstör- ténetéhez)) ez. előadásában ki- mutatja, hogy a Moesz G. által Brassó mellett a Gespreng- hegy praediluvialis lerakodá- saiban gyűjtött termések tel- jesen megegyeznek a Celtis australis magjával. Evvel egy újabb adatot nyerünk a Celtis- nemzetségnek a harmadkorban Európa területén rvaló elter- jedtsége mellett. Úgy látszik, hogy a Celtis ez időszakban a steppe növényformatiojának tagja volt, mert az ugyanonnan előkerült steppelakó állatok csontmaradványai e mellett bi- zonyítanak. Különben a Celtis australis még manapság is ős- honos növénye a deliblati ho- mokpusztának. 2. Dr. Szabó Z. «A hírlap- irodalom és botanikaa czímmel ad elő. 1. J. Tuzson spricht über «Neuere Beitráge zűr Ent- wicklungsgeschichte von Celtis australis » u. weist nacli, dass die von G. Moesz in praedilu- vialen Ablagernngen im «Ge- spreng» bei Brassó gesammel- ten Prüchte vollkommen mit jenen dér C. australis iiberein- stimmen, liiermit alsó eine neue Angabe zűr Verbreitung die- sel1 Gattung im europáischen Tertiár geliefert wird. Es sclieint, dass Celtis zu dieser Zeit ein Glied dér Steppen- formation war, da die an der- selben Stelle gefundenen Tier- skelette hierfür sprechen. Celtis australis ist übrigens nach Ansicht des Vortr. aueh heute nocli ein indigener Baum des Deliblater Sandgebietes. 2. Dr. Z Szabó spricht über «Journalistik und Botanik» 219 Az 1912 márczius 13-án tartott ülés. — Sitzmig am 13. Márz 1912. 1. Treitz P. «A talaj és a növény» czímmel a növényzet szerepéről szól a talaj kiala- kulásában. 2. Szurák J. a) ismerteti Warnstorf ccSphagnologia uni- versalis ez. munkáját, b) be- mutat egy új rendszerű nö- vény gyűjtő táskát. 3. Tuzson J. ismerteti Harshberger wPhytogeographic Survey of North-America» ez. munkájának fejlődéstörténeti vonatkozásait. í. P. Treitz halt einen Vor- tragtiber « Bódén und Pflanze», wobei er die Rolle dér Vege- tation bei dem Zustandekom- men des Bodens bespricht. 2. J. Szurák bespricht a) Die «Sphagnologia universalis» Warnstorf’s, b) eine neue Pflanzensammelmappe. 3. J. Tuzson bespricht die entwickelungsgeschichtlichen BeziehungenvonHARSHBERGER’s «Phytogeographic Survey of North-America». Az 1912 ápr. 13-án tartott ülés. — Sitzung am 13. April 1912. 1. Dr. Doby Géza «A bur- gonya levélsodródásáivak kémiá- járól» ezímen további, erre vo- natkozó vizsgálatainak ered- ményeiről számolt be. Ugyan- azokban a gumómintákban, melyeknek oxidázos viszonyai- ról tavaly referált (1911-iki májusi ülés), a főbb kémiai alkotórészeket határozta meg. Kitűnt, hogy beteg és egész- séges növényektől származó gumók között határozott ké- miai különbségek vannak, me- lyek azonban a termelési hely és fajta szerint változnak. A vizsgálatok a növényi bioké- miának régen keresett, első esetére látszanak példát nyúj- tani, amely szerint a lélekzés közvetítésével a keményítő és oldhatatlan protein mennyisége és az oxidázok koncentrációja összefüggésben van egymással. Szerző hangoztatta, hogy ez 1. Géza v. Doby berichtet über seine weiteren Versuche « Über die Biochemie dér Blatt- rollkrankheit dér KartoffeU Es ergaben sich regelmássige Ver- schiedenheiten in dér Zusam- mensetzung dér Knollen kran- ker und gesunder Pflanzen, aber die Unterschiede waren je nach dér Herkunft und dér Varietiit verschieden. In Be- zug aut' die schon frülier ver- öffentlichten oxydasischen Ver- háltnisse derselben Knollen- proben schien ein Zusammen- hang zwischen dér Konzen- tration dér Oxydasen und dér Menge dér Stár ke und des unlöslichen Proteins zu beste- hen, so dass mán alsó den ersten Falién dieser schon lángé gesuchten biocbemischen Erscheinung gegenüberstünde. Indess betont Verfasser, dass er diesen Zusammenhang noch 220 az összefüggés csak feltűnt neki, de még nem tartja bebi- zonyítottunk, hanem ebben az irányban vizsgálatait folytatni fogja, 2. Dr. Doby Géza «A kuko- rica a csövének oxidázain-i is- merteti ; magában a csőben csak peroxidázt, a bibeszálak- ban ezenkívül oxigenázt is ta- lált, ellenben tirozináz egyik- ben sem volt. A peroxidázt le is választotta és tulajdonsá- gait, valamint kinetikáját ta- nulmányozta. Ezenkívül figye- lemmel kisérte a peroxidáz és oxigenáz koncentrációjának változását a cső fejlődése alatt és a megtermékenyítés hatá- sát e két enzimre. A peroxidáz koncentrációja a csőben ál- landó, ellenben a bibeszálak- ban az oxigenáz mennyiségével együtt folyton nő s ez nemcsak kiszáradásnak, hanem új oxi- dázképződésnek is a következ- kezménye. Meg nem terméke- nyített bibeszálakban a kon- centrációnak ez a növekedése még erősebb, amit szerző kó- ros tünetnek tart. - A bibe- szálak bámulását a peroxidáz és oxigenáz eg3Tixttes hatása okozza. 3. Dr. Moesz G « A gombák rendellenességen ez. előadásá- ban rendszerbe foglalva ismer- teti úgy a felsőbb, mint az alsóbbrendű gombák között elő- forduló rendellenességet, egy- szersmind képekben bemutatja a termőtest, a stróma, a spó- rák és sterigmák abnormitá- sait. Különösen felhívja a figyel- met az Agaricus (C/itocybe) ericetorum-nak egy érdekes nicht für bewiesen halt, son- dern eine Stütze dafiir erst in dér náheren Untersuehung einzelner Knollen suchen wird. 2. Géza v. Doby sprach « l bér Oxydasen des Maiskol- ben.n In den Kőiben fand er eine Peroxydase, in den Griffeln ausserdem auch Oxygenase, wahrend Tvrosinase überall fehlte. Die Peroxydase und Oxygenase verursacht dieBráu- nung dér Griffel bei ihrem Yertrocknen. Verfasser stellte die Peroxydase aus dem Roh- material dar und untersuchte ihre Eigenschaften und ihre Kinetik. Weiters verfolgte er die Schwankungen in dér Kon- zentration dér Peroxydase und Oxygenase im Laufe dér Ent- wicklung dér Kőiben, sowie im Zusammenhang mit dem Befruchtungsakt. Dabei zeigte sich, dass die Konzentration in den Griffeln stetig anstieg, u. zw. in befruchteten weni- ger, als in unbefruchteten. Diese Zunahme konnte nicht blos auf Rechnung des Austrocknens geschrieben werden, sondern musste auch durch Neubildung verursacht werden. ( Autorrefe - rat.) 3. G. Moesz hált einen Vor- trag oÜber Abnormitáten dér Pilze», wdilirend welchen er die bei niederen als auch bei hó- hér organisierten Pilzen be- obachteten Abnormitáten in systematische Gruppén ein- reiht. Die einzelnen Abnormi- táten am Fruchtkörper, Stroma, in den Sporen u. Sterigmen werden in Abbildungen vor- gelegt. Dér Vortr. hebt beson- 221 rendellenességére, amidőn a kalap tetején morckellaszerű képződmények mellett apró for- dított helyzetű kalapocskák je- lennek meg. ders eine interessante an Agaricus ericetoruvi beobach- tete Abnormitat vor, bei wel- clier sich auf dem Hűt nebst morchelartigen Bildungen auch kleiae verkehrt gelagerte Hiit- chen entwickelt batten. Az 1912. év május hó 8-án tartott ülés. — Sitzung am 8. Mai 1912. 1. Dr. Tuzson J. «A deli- blatiFritil lari á r ó 1» czí- men előadja, hogy a Fritillaria Degeniana Wagn. nézete sze- rint semmiben sem tér el a F. tenella, illetve F. montana-tö\. Wagner J. az előadáshoz hozzászólva előadja, hog}r evvel a növény nyel felfedeztetése óta il906) évről-évre úgy a termő- helyen, mint a kultúrában állandóan foglalkozik s ez- irányú megfigyelései alapján a következőket állapította meg : Az originális diagnosisboz mel- lékelt kép egy cserépben és szobában felnevelt példány után készült s ez a virág alakjá- ban a vadon előforduló példá- nyoktól csupán annyiban mutat némi eltérést, hogy avad növény lepellevelei kevésbbé kinyíltak (azaz kevésbbé görbültek ki- felé), mint a mintául szolgált kultivált példányoké. Ennek a jelenségnek előidézőjét bizo- nyára a szobalevegő száraz- ságában kell keresnünk. Ezen- kívül, amint az azóta meg- vizsgált sok ezer példányon meg lehetett állapítani, a ké- pen a felső levelek' túlságos rövidnek és sokkal kevésbbé kihegyezettnek vannak feltün- tetve. I. Tuzson spricht über «I)ie Deliblate Fritillaria ». Nach sei- ner Ansicht in die Frit. De- geniana Wagn. von F. tenella resp. montana nicht verschie- den. J. Wagner envidert auf die- sen Vortrag, dass er diese Pflanze seit ibrer Entdeckung (im Jahre 1906) alljahrlich so- wohl an ihrem Standorte, als auch in Kultur beobachtet babé; auf Grund seiner Stu- dien kann er nun folgendes feststellen. Die dér Original- beschreibung beigegebene Ab- bildung wurde nach einem in Topf kultivierten Exemplare gezeichnet, welches im Zimmer getrieben, in dér Fönn dér Bliite von den wildwacbsen- den Exemplaren allerdings in- soferne etwas abweicbt, als die Perigonabschnitte bei dér wilden Pflanze weniger ge- öffnet (d. ist nach auswárts gekrümmt) sind, als bei dér als Yorlage gedienten kultivierten. Dér Grund dieser Erscbeinung liegt gewiss in dér Trocken- heit dér Zimmerluft, welche diese Erscheinung hervorge- bracbt hat. Auf dér Abbildung sind auch die oberen Blátter zu kurz und zu wenig zuge- spitzt dargestellt, was auf 222 Ami ennek a növénynek rendszertani helyzetét illeti, felszólalónak erős meggyőző- dése, hogy a deliblati növény már az eredeti leírásban ki- emelt megkülönböztető bélye- gek, különösen azonban a bu- zogányalakú --hengeres és nem tojásalakú tokjával az Adria- vidék F. montana- jától bizto- san megkülönböztethető. Ezenkívül azonban a hel}r- szinén s a későbbi kultúrák- ban végzett megfigyelések al- kalmával még egy fontos bé- lyeget sikerült megállapítani, mel}r úgy látszik elkerülte az előadó figyelmét s amely a F. Degeniana-t a F. mon- tana- tói még jobban eltávo- lítja ; ez pedig a középső és a felső levelek nagysága és alakja. Míg ugyanis ezek a montana- nál felső végükön hirtelen összehuzódnak s letompulnak s legfeljebb a legfelsőbb leve- lek röviden keskenyednek, ad- dig a deliblati növény felső levelei egy hosszú finom hegy- ben végződnek, melyek a leg- több példánynál kacsszerüen csavarodottak (egész 21/2 csa- varmenetig), úgy hogy aki nö- vényünket Baker Revision of the Genera and Species of Tulipeae (Journ. of Bot. XIV. p. 252) ez. munkájából pró- bálná meghatározni, az ezt a fajt a kacsoslevelű fajok közé volna kén3úelen sorolni, mely módon a Petillum- csoport keleti fajaihoz (F. cirrhosa , F. ru- thenica stb.) jutunk, melyek Grund seither beobachteter vie- ler tausend Exemplare festge- stellt werden konnte. Was nun die systematische Stellung dieser Pfíanze betrifft, so halt W. daran fest, dass die Deliblater Pflanze schon auf Grund dér in dér Original- diagnose hervorgehobenen Dif- ferentialmerkmale, insbeson- dere auf Grund dér grossen, keulig-cylindrischen und nicht eiförmigen Kapsel stets si- cher von F. montana des Adria- Gebietes zn unterscheiden sei. Dazu kommt aber nocli. dass nach Beobachtuug an Őrt und Stelle und spateren Ivulturen noch ein weiterer vvichtiges Merkmal festgestellt werden konnte, welches dem Vortr. entgangen zu sein scheint und welches diese Pflanze noch vielmehr von Fr. montana ent- fernt, und das ist die Dimen- sion und Form dér mittleren und oberen Bliitter. Wahrend diese bei montana an ihrem oberen Ende plöízlich zusam- mengezogen abgestumpft er- scheinen oder höchstens die obersten Bliitter kurz verjüngt sind, sind diese bei dér Deli- blater Pflanze in eine lángé feine Spitze ausgezogen, welche bei den meisten Exemplaren winkelrankenartig (bis zu 21 2 Krümmungen) eingerollt sind, so dass wenn mán die Pflanze nach Baker Revision of the Genera and Species of Tuli- peae (Journ. of Bot. XIV p. 252) determinieren wollte, diese Art entschieden zu den Arten mit winkelrankigen Blattéra zu stel- len wáre, wo mán dann zu den östiichen Arten dér Gruppé 223 azonban egész más alakú tok- jukkal erősen eltérnek tőle. Ugyanilyen levélalakot talá- lunk valamennyi délkeleti ma- gyarországi és erdélyi Fritilla- rián , melyeket eddigi-1, tenella , illetve montanának neveztek. A deliblati növényt ezektől valóban nem is lehet megkü- lönböztetni, de a valódi F. montaná-val való azonosításá- ról semmi esetre sem lehet szó. Wagner egy élesen elha- tárolt fajnak tartja, mely a levélalakban a F. montana és F. ruthenica között áll. Az ehhez fűződő vitában Dr. Mágoc.sy-Dietz S. általánosság- ban azzal fordul az előadókhoz, hogy csak teljesen megvilágí- tott és lezárt tanulmányokkal lépjenek a nyilvánosság elé. 2. Jávorka S. « Újabb érdekes nbcény előfordulások* czímmel egy csomó adattal bővíti ha- zánk flórájáról szóló ismere- teinket. így a szentiváni Szé- nás-hegyről közli a Myosotis suaveolens W. K.-t, az árva- megyei hegyekről bemutatja a Festuca carpathica DiETR.-t, a Delphinium oxysepalum Borb. et pAx-ot, Hieraciumokat , így a H. liptoviense Bonn.-t a Ro- hács-tengerszem mellől stb. Ugyanő az ExGLER-féle «D a s Pflanzenreich» újabb kö- teteit ismertetve, kimutatja, hogy azok közül egyesekben (így H. Wolff : Umbelliferae- Apioidae, R. Knuth : Gerania- ceae) a magyarországi vonat- Petilium (F. cirrhosa, F. ruthe- nica etc.) gelangt, die aber durch eine ganz andere Kap- selform abweichen. Diese Blattform findet sich nun aucli bei allén südostungari- schen und siebenbürgiscken Fritillarien, welche bisher als F. montana resp. tenella an- gesprochen worden sind, von diesen alsó ist die Delibiater Pflanze sicher nicht verschie- den, aber von einer Identifizie- rung mit dér echten Fr. mon- tana kann gar keine Rede sein. Wagner hált sie für eine scharf geschiedene Art, die in d. Blatt- form zwischen F. montana und Fr. ruthenica zu stellen ist. Zum Schlusse dér sich hier- auf entsponnenden Discussion ersucht A. Mágócsy-Dietz die Vortragenden, nur mit vollstán- dig abgeklárten und zum Ab- schluss gebrachten Studien vor die Öffentlichkeit zu treten. W. 2. S. Jávorka spricht«Über neuere interessante Pflanzen- vorkommnisse». Dér Vortr. weist nacli, dass auf elem grossen Heuberge bei Szt.-Iván (im Ofner Gebirge) Myosotis suaveolens W. K. vor- komme, dann legt er Festuca carpathica Dietr., Delphinium oxysepalum Pax und Hieracien aus den Bergen des Arvaer Comitates vor, u. A. das íí. lipto- viense Borb. vöm Meerauge des Roliács. Des weiteren bespricht dér Vortr. die neueren Bánde des ENGLER’schen «Pflanzen- reieh»-es u. bemerkt, dass die einzelnen Monographien íz. B. Wolff’s : Umbelliferae-Apio- idae und R Knuth’s Gera- '22i kozások nagyon fogyatékosán vannak ismertetve, amit annak tulajdonít az előadó, hogy a szerzők sem az újabb magyar irodalmat nem veszik figye- lembe, sem pedig magyar her- bariumi anyagot nem vizsgál- nak. 3. Bány ai J. « Adatok Abrud- bánya környékének flórájához » ez dolgozatát Jávorka S. ter- jeszti elő. Érdekesebb adat a Kosa pimpinellifolia X pendu- lina (reversa W. K.) egyik alakja a Detonata flocosa-ról. 4. Fucskó M. dr. a súlyom csírázását ismerteti. 5. Szabó Z. dr. előadja, hogy az Euphorbia mehadiensis Kit. ( E. lingulata Heuff.) «faj»nem tartható fenn, mert egyetlen jellemző bélyege (levelei nye- lesek, ebben tér el az E. poly- chroma- tói) a kultúrában 3 év alatt eltűnt a Herkulesfürdőn gyűjtött példányról. Megjegyzi előadó, hogy ilyen nyeleslevelű alakok nemcsak Herkulesfiirdő vidékén, hanem az ország egyéb helyein is találhatók. (Ehhez a szerk. a követke- zőt jegyzi meg: 1. E. mehadiensis Kit. 1863 névnek nincsen elsőbbsége az E. lingulata Heuffel 1835 előtt ; 2. E. lingulata a polychromá- tól még más bélyegekben, így a magjában is eltér.) niaceae) in Bezug auf ungari- sche Vorkommnisse sehr lücken- haft sind, was seine Ursache darin habén mag, dass die Autoren dieser Biinde die neuere ungar. Literatur nicht berücksichtigt und auch zu wenig ungar. Herbarmaterial beniitzt habén. 3. S. Jávorka legt eine Ar- beit J. Bányai' s «Beitrage zűr Flóra dér Umgebung von Ab- rudbánya» vor. Hervorzuheben ist eine Form dér Rosa pimpi- nellifolia X pendulina (= R. reversa W. K.) von dér Deto- nata flocosa. 4. M. Fucskó spricht über die Keimung dér Wassernuss. 5. Z. Szabó spricht über Euphorbia mehadiensis Kit. (E. lingulata Heuff.) und meint, dass diese «Art» nicht halt- bar sei, da das einzige charak- teristische Merkmal gégén über E. polychroma, die gestielten Blattéig wahrend einer 3-jáhri- gen Kultur verloren gegangen ist. Dér Vortr. erwahnt, dass Exemplare mit gestielten Blat- téra nicht nur bei Herkules- bad, sondern auch an anderen Stellen Ungarns anzutreffen sind. L. (Hierzu möclite dér Red. fol- gendes bemerken : 1. hat dér Name E. meha- diensis Kit. 1863 keine Prioritat vor E. lingulata Heuff. 1835; 2. ist E. lingulata von E. poly- chroma auch noch durch an- dere Merkmale, insbesondere durch ihre Samen verschieden.) 225 1. Helyesbítés. Az 1/,t szám 85. oldalon csil- lag alatt a Garat jav a digitatara vonatkozó megjegyzésem oda helyesbítendő, hogy ez a név létezik ugyan, de nem egyéb, mint C. frutex (L.) C. Kocn-nak elavult s érvénytelen synony- monja. 1. Berichtigung. Meine Bemerkung iiber Cara- tjana digitata in dér Fussnote auf S. 85 (Nr. x/4) ist dahin zu berichtigen, dass dieser Name zwar existiert, doeh nur ein obsoletes, ungiltiges Synonym von C. frutex (L) C. Koch ist. Degen. 2. Helyesbítés. — 2. Berichtigung.* M. B. L. X. 1911, p. 345 zu Splachnuwí, ampuüaceum ein- zuschalten: Cosna-Siimpfe (Pax Griindzüge d. Ptlznverb. in d. Karp. II. : 221). Győrffy. 3. Helyesbítés. — 3. Berichtigung. A Magyar Botanikai Lapok XI. k. (1912) 1—4. számának 94—95. oldalán Győrffy J. ismertette « Adatok Eszakmagyar- ország mobaflórájáboz. II. Közl.» czímű dolgozatomat. Ezen ismer- tetés valótlanságot is. tartalmaz, melyet a következőkben óhajtok helyreigazítani. Győrffy J. a 94. old. azt Írja : Funaria mediterranea Lindb. : auf dem Drevenyik niichst Szepesváralja [Nach Verf. : «Neu für Ungarn — aber i. J. 1908 hat dieses Moos schon Péterfi aus dem Bihar-Gebirge mitgeteilt]. Ezzel szemben az eredeti dolgo- zatban a Botanikai Közlemények X. k. (1911) 168. oldalon az áll: « Funaria mediterranea Lindb. Fr. Drevenyik(Szepesváralja) agyagos- meszes talajon. Észalcmagyarország mohaflórájának új polgára». A kivonatos német részben sajtóhiba következtében Oberungarn helyett Ungarn áll. Hogy a Funaria mediterránéul Péterfi a Bihar- hegységből közölte azt én nagyon jól tudtam, éppen úgy mint azt is, hogy Budapest mellett is egynéhány évtizeddel ezelőtt Simonkai gyűjtötte; azóta ugyancsak itten magam is. Ugyancsak a 94. old. Győrffy J. így referál : Schistostega osmuudacca (Dicks.) Mohr. : auf dem Kereszthegy niichst Lőcse- t'iired ; u. im Mengsdorfer Tál c. 1600 M. lég. Dr. E. Schöber. [Nach Verf. ist dieser Standort dér liöchste nach den Angaben dér Literatur ; aber J. Breidler sammelte es im Seewiegtal bei Aich bis 1700 M., Lei the auf den Felsklüften des bei 2530 M. hőben Graímarterjoches zwischen dem Volder- u. Navisertal]. — Az ere- deti dolgozatban a 164. old. pedig ez áll: «A Schistostega osmun- dacea-nak a Magas Tátrában való felfedezése ezért is igen értékes, * Dér Verf. berichtigt im Obigen einige in dér Besprechung J. Györffy’s (Ung. Bot. Bl. XI. 94—95) ihm irrtiimlicher Weise zugeschriebene Ausserungen, welche sich vorzugsweise auf die Verbreitung dér von ihm in seinen «Beitra- gen zűr Moosflora Nordungarn’s» angeführten Moose beziohen. 15 226 mert egyrészt vele tudómmal M. Tátra mohaíiórája egy új pol- gárral gyarapodott, másrészt ezen tátrai termőhelye (krb. 16Ó0 m.) az irodalomban eddig ismert legmagasabban fekvő helyei közé tar- tozik)). Tehát nem mondtam, hogy a legmagasabb! Szurák János dr. Gyűjtemények. — Sammlungen. G. Woronow et A. Schelkownikow : Herbárium Flóráé Cau- easicae. Fsc. I. No. 1-50. Tiflis, Februario 1912. — Ára (Preis) 51 kor. 75 fill. Ebből a rendkívül érdekes Aus diesem hoehinteressan- exsiccatából kiemeljük a követ- ten Exsiecatenwerk hervorzu- kező fajokat : heben sind die folgende Arten : Bulbostylis Woronowii Pállá n. sp. (Batum), Orchis Schelkow- nikowii Woron. (Ares), 0. sehirwanica Woron. (Ares), Viola ortho- ceras Ledeb. (Senaki). E Prager: Sphagnoíheca germanica. 1909 Xr. 1 — 50, 1911 Xr. 51 — 100. Nr. 101 — 150. Preis á Mk. 12 50. — : Sphagnoíheca sudetica. 1909 Xr. 1 — lOOMk. 25'00; 1911 Nr. 101—146 Mk. 1P50. - : Sammlungen europ. Harpidium- und Calliergon-Formen. 1910 Xr. 1-50 Mk. 12-50; 1911 xNr. 51-80 Mk. 7 50. Fenti, C. Warnstorf által utánvizsgált gyűjteményeket, amelyeket szakköreink figyel- mébe ajánlunk — a kiadó E. Prager, Rector (Berlin Xr. 39, Tegelerstr. 18/20) az árak elő- leges beküldése esetén vagy utánvétel mellett portómentesen küldi meg. Die obigen — von C. Warn- storf revidierten Sammlungen — welche wir unseren Fach- kreisen empfehlen, versendet dér Herausgeber : Rector E. Prager (Berlin, Nr. 39, Tege- lerstr. 18/20) gégén Einsen- dung des Betrages oder gégén Nachnahme portofrei. Aug v. Hayek, Flóra stiriaea exsiccata. F. évi februárius havában megjelent ennek a gyűjtemény- nek 23 — 26. csomagja (1101 — 1282. sz.), melytyeí ez a mű befejeződött. Von diesem Exsiccaturwerk sind im Február 1. J. die Lie- ferungen 23 — 26 (Xr. 1101— 1282) erscliienen, mit welehen das Werk abgeschlossen ist. Személyi hírek. — Personalnachrichten. Dr. Szabó Zoltán állatorv. főisk. magántanár a budapesti tud. egyetemen a kétszikűek rendszertana, növényföldrajza Dr. Z. Szabó, Dozent an d. veter. Hochschule, hat sich an d. Univ. Budapest fürd. Syste- matik, Pflanzengeographie und 227 és fejlődéstörténetéből magán- tanári képesítést nyert. Di’.Pax F. professort (Breslau) titkos kormánytanácsossá ne- vezték ki. Kinevezték : Dr. Krasser F.-t a növényt., árúisme és technikai mikro- szkópia rk. tanárát a prágai német techn. főiskola r. taná- rává; Dr. Moore G. T.-t, Dr. Trelease Th. utódjául a «Mis- souri Botan. Garden» igazga- tójává ; Dr. Willis C.-t (Ceylon) Rio de Janeiro botanikus kert- jének igazgatójává; Dr. Ro- senberg 0. magántanárt a stock- holmi eg\etem rk. tanárává ; Arechavaleta J. professort a montevideoi «Museo de Histó- ria Natúr ale» igazgatójává; Dr. Raciborski M.-t a krakói egyetem r. tanárává; Dr. Porsch Ottó magántanárt rk. tanárrá s a czernowitzi botan. kert igazgatójává ; Dr. Winkler H.-t, a breslaui egyetem magántaná- rát, czimz. professorrá. Dr. Halácsy E. császári ta- nácsost az athéni egyetem tisz- teletbeli pkilosofiai doktorrá ne- vezte ki. Dr. Meyer A. professort (Marburg) titkos kormánytaná- csossá nevezték ki. Magántanári képesítést nyert: Dr. Schuster J. a müncheni egyetemen a növénytanból és palaontológiából ; Dr. Kubart B. a gráczi egyetemen a rend- szertanból; Dr. Gassner a kiéli egyetemen a növénytanból. Entwicklungsgescliichte derDi- kotylen habilitiert. Prof. Dr. F. Pax in Breslau wurde z. Geh. Regierungsrat ernannt. Ernannt wurde: Dr. F. Krasser, a. o. Prof. f. Botanik u. Waarenkunde u. technische Mikroskopie an d. deutschen techn. Hochsch. in Prag. z. o. Prof.; Dr. G. T. Moore z. Direktor des«Missouri Bot. Garden» als Nachfolger von Dr. Th. Trelease ; Dr. J. C. Willis in Ceylon z. Direktor des bot. Gartens in Rio de Ja- neiro ; Privatdozent Dr. 0. Ro- senberg z. o. Prof. d. Botanik a. d. Univ. Stockholm ; Prof. J. Arechavaleta z. Direktor des «Museo de História Natural» in Montevideo ; Dr. M. Racibor- ski z. o. Prof. d. Bot. an d. Univ. Krakau ; Dozent Dr. 0. Porsch z. a. o. Prof. dér Bot. u. Direktor des bot. Gartens d. Univ. Czernowitz ; Dr. H. Winkler, Privatdozent an dér Univ. Breslau z. Titularprof. Kaiserl. Rat Dr. E. Halácsy w. von dér Univ. Athén zum Ebrendoktor dér Philosophie ernannt. Prof. Dr. A. Meyer in Mar- burg w. z. Geh. Regierungsrat ernannt. Habilitiert wurde : Dr. Jul. Schuster an dér Univ. München für Botanik u. Palaontologie ; Dr. B. Kubart an dér Univ. Graz für system. Botanik; Dr. Gassner an dér Univ. Kiél für Botanik. 15* 22S Meghalt. — Gestorben. Dr. Strasburger Eduard professor, titkos tanácsos Bonn- ban 1912 május 19-én 69 éves korában ; Post T. E.. a «Lexicon Generum phanerogamarum» kiadója 1912 április 30-án. Gelieimrat Prof. Dr. Eduard Strasburger in Bonn am 19. Mai d. -1. in 69. Lebensjahre; T. E. Post Herausgeber des «Lexicon Generum phaneroga- marum» am 30. April 1912. Az előfizetéseket (egész évre belföldön 10 kor., külföldön 11 kor. 44 fill.) s kéziratokat kérjük a lap kiadójának czímére (Dr. Degen Árpád, Budapesten, VI., Városligeti fasor 20/b. sz. a.) küldeni. Praenumerationen (ganzjafcrig für das Inland 10 Kronen, fiir das Ausland 11 Kronen 44 Heller) und Manuscripte bitten wir an den Herausgeber des Blattes (Dr. A. v. Degen, Budapest, VI., Városligeti fasor 20/b.) zu adressieren. Kérelem a tisztelt munkatársainkhoz. Tisztelettel felkérjük t. munkatársainkat, hogy kézirataikban minden latin növénynevet egyszer , minden szerző nevét s egyálta- lában a személyneveket kétszer aláhúzni szíveskedj enek. A szerkesztősé g. Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter, in ihren Manuscripten die lateinischen Pfianzennamen e inmai , die Autoren- Namen aber zweimal zu unterstrei ellen. Die Redadion. Tisztelt munkatársainkat felkérjük, hogy a korrektúrákkal minden alkalommal kézirataikat is küldjék vissza. J szerkesztőség. Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter uns mit dér Correctur in jedem Falle auch ihre Manuscripte zurück zu senden. Die Redadion. Megjelent: 1912 október hó 9-én. — Erschienen: am 9. Október 1912. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN. K*ohe“ BIStter | ^ XI <1912> ért N°- 5“a sz' Tab. No. VI. sz. tábla. Soldanella Degeniana. — Links : Fruchtendes Exemplar : forma (3. — Rechts : Bltihendes Exemplar : forma «. — In dér Mitte : Von dem blühenden Exemplar abgelöstes junges Pflánzchen. — In zirka ’/a dér natürlichen Grösse. — Bbunnthaler phot. T.L6L - 8 NVf MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (UNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.; Riadja és szerkeszti : — Herausgeber u. Redakteur : Fömunkatársak : — Hauptmitarbeiter : Dr. D E G E N Á R P Á D. Dr. GYŐRFFY ISTVÁN. — Dr. LENGYEL GÉZA. Bizo m ányban: — In Oom in i s s i o n : Németországban : — Für Dentschland : Francziaországban : — Für Frankreich Bei M ;»x Wejr-nél Bei Páni Klincksieck-nél Leipzig, Iíönigsstrasse Nr. 3. ! Paris, 3, Rue Corneille. VI kötet 1Q{0 évfolyam. Rnrlanűct szept.— október Y[0. QlÁ(\ c„ Ai. Bánd DOA- Jahrgang. D U U ft M C b l Sept.— Október li= 3/ 1U. 36. mr Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Neme t országban a szerzői jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s Flórákba való felvételük azonban kivánatos. Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen nach § 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten. Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht. lwrasíy NEW YORK ÖOTANICAL OARBfiN, A 9/10. szám tartalma. — Inhalt dér 9/10. Nuramer. — Eredeti közle- mények. ■ — Original-Aufsatze. — J. P r o d á n, Über die Entdeckung von Goe- belizt alopecuroides (L.) Bge in Rumánien, p. 230. old. — Tliaisz L., A Sy- ringa Jósikaea Jacq. fii. újabb termőhelyei. — , Xeuere Standorte dér Syringa Josikaea Jacq. fii., p. 236. old. — De gon A., Amarantus erispus (Lesp. et Tliév.) N. Terrac. Magyarországnak egy új behurczolt gyomja. — Über Ama rantus erispus (Lesp. et Thév.) N. Terrac. eine neue eingeschleppte Unkraut- pflanze Ungarns, p. 238. old. — Földváry D , Az Amarantus defiexusnak egy új termőhelye Magyarországon. — Ein neuer Standort von Amarantus de- flexus in Ungarn, p. 242. old. — Kövessi F., Válasz «A fák térfogati növe- kedésének törvényéről* szóló tanulmányomat bíráló czikkre, p. 225. old. — J. Prodán, Centaureae novae et rarae Romániáé, p. 245. old. — L. Gross, Zűr Flóra Dalmatiens, p. 274. old. — Fehér J., Pelóriás Linaria vulgáris előfor- dulása Budapesten. — Apró közlemények. — Kleine Mifteilnngen. — Hollós L.. A Ruscus acuelatus L.-ről. — Über Ruscus aculeatus L., p. 279. old. — De gén A.. Deschampsia (Aira), média (Gouan) R. S. Horvátországban (in Kroa- tien), p. 280. old. — D e g e n A., Trisetum macrotrichum Hackel a Csíki Hava- sokban (in den Csiker Karpathen), p. 280. old. — Kupcsok S., Campanula macrostachya W. K., p 282. old. — Hazai, botanikai dolgozatok ismertetése. — Refcrate über ungarische botan. Arbeiten. — Bernátsky J., A magyar Alföld pusztai és erdei növényzetéről (Über die Steppen und Waldvegetation dós ungar. Tieflandes), p. 282. old. — Bernátsky J., A hazai Irisfélék. (Die un- garischen Irideen), p. 284. old. — Jelentés a Magyar Nemzeti Muzeum 1911. évi állapotáról. (Bericht über den Stand des ungar. Nationalmuseums im Jahre 1911), p. 285. old. — Hollendonnflr F., Uj adatok a luez- és vörösfenyő fájának összehasonlító szövettanához. (Neue Beitráge zűr vergleich. Histologie des Holzes dér Fichte u. Lárche), p. 285. old. — P o 1 g á r S., A győrmegyei homokpuszták növényélete (Pflanzenleben dér Sandsteppen im Comitate Győr), p. 285. old. — Fodor F., Á növényvilág a magyar népéletben. (Die Pflanz n- welt im ungarischen Volksleben), p. 286. old. — Moesz G., A gombák rend- ellenessége (Teratologie dér Pilze), p. 286. old. — Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Referate über auslandische botan. Arbeiten. — P a x F., Einige interessante Pfianzen aus dér Karpathenflora, p. 287. old. — H. Zapolowicz, Conspectus Flóráé Galiciae criticus Vol. III., p. 287. old. — L. Adamovic, Die Pflanzenwelt Dalmatiens, p. 288. old. — R. T. Gü n t h e r, Oxford Gardens. 16 230 s p. 289. old. — A. Thellung, La Flore adventive de Montpellier, p. 289. old. H. Zapalowicz, Ze strefy roslinnosci Karpackiej VII. (Recherohes dans la zone de la llore carpathienne), p. 290. old. — P. J a n z e n, Die Jugeudfor- men dér Laubmoose und ilire Kultur, p. 290. old. — I. G y ő r f f y, Molendoa tenuinervis Limpr. in America artica, p. 291. old. — Gyűjtemények — Samm- lungen, p. 291. old. — Válasz Szurok János dr. helyesbítésére, p. 293. old. — Személyi hírek. — Personalnaehrichten, p. 293. old. — Meghalt. — Gestorben. p. 291. old. Über die Entdeckung von Goebeiia alopecuroides (L.) Bge. in Rumánien.* Von : J. Prodán (Zombor). Seit zwei Jahren verweude ich den grössten Teil meiner Sommerferien, um die Flóra dér Dobrogea kennen zu lernen. Seit dem Erscheinen dér Flóra Dobrogei D. Brandza’s galt dieses Gebiet als floristisch ziemlich erschöpft und wurde deshalb von D. Grecescu und anderen rumanischen Botanikern seltener besucht. Umso fleissiger wird es aber von den rumanischen Geologen durch- íorscht, mit welchen ich jedes Jahr in einem oder dem anderen Dorfe zusammentraffe. Es habén mich zwei Griinde zum Stúdium dér Flóra dieser Gelande bewogen : erstens einmal dér Wunseh die endemischen oder doch sehr seltenen Arten kennen zu lernen, die unser bedeutender Forscher Victor v. Janka und dér ruma- nische Botaniker D. Brandza dórt. entdeckt hat (Dianthus nardi- formis Jka, Seseli giga s Jka. Moehringia Grisebachii Jka, Silene pontica Brandza etc.) ; andererseits aber wollte ich die dórt vor- kommenden Gentanrea- Arten genau studieren, da es mir aufge- fallen war, dass dórt auf einem verhaltnismassig kleinen Raume auffallend viele Arten vorkommen, ja dass das Land auch einen Vertreter dér im Aussterben begriffenen Gruppé «Centaurium» besitzt. Die Menge dér dórt vorkommenden Arten erweckte auch die Hoffnung, neue Bastarde zu entdecken ; sie hat sich auch erfüllt. Zum Standquartier meiner Sommerexcursionen wahlte ich mir im Jahre 1911 das waldumkranzte Tiganka in romantischer Lage, wo ich unter dem Strohdache des dortigen Lehrers mein Láger aufschlug. Trotzdem ich mich inmit.ten von Wirtschafts- gebiiuden befand, war von einer Bequemlichkeit oder Behaglich- keit gar keine Rede ; mein Bett bestand aus einigen auf Pfiöcke genagelten Latten und einem Polster; auch hatte ich nicht geriDge Miihe, meine Sachen bei Regen fallen gégén die überall eindrin- gende Feuchtigkeit zu schíitzen ; die Kost bestand wochenlang * A szerző ebben a czikkben a czímben megnevezett, Európában eddig csak Konstantinápoly mellől ismert növénynek Babadagh közelében, a Dobrogeában történt felfedezéséről tesz jelentést. 231 hauptsachlich nur aus Kasé und Brot und aus dem guten Tliee; warme Speisen kamen fást niemals auf den Tisch. Von Tiganka habé ich Excursionen nach mehreren Richtun- gen ausgefiihrt, so in die Umgebung ; des Klosters Cocosi, wo Asplenium Adiantum nxgrum wáehst, zűr Stelle «Crucea», wo Centaurea Kanitziana, Carpinus orientális , etwas weiter oben aber Pyrus élaeagrifolia Páll. vorkommt, in das schattige, feuchte Tál «Valea Teilor», wo Scolopendrium officinarum zu finden ist, und wo auch Gruppén dér in dér Dobrogea auffallenden Fagus silvatica auftreten. Auf einer Waldblösse unmittelbar ober Tiganka traf ich die für die rumanische Flóra bisher nicht sicber naeh- gewiesene seltene Sternbergia colchiciflora, auf dem Wege nach Cérna aber Centaurea napulifera. Nachdem ich die nachste Umgebung von Tiganka so ziemlich durchforscht liatte, trieb mich meine Neugier nach entferntere Orte; hauptsachlich war es mir dabei um die Wiederauffindung dér höchst seltenen Centaurea Jankae Brandza bei Babadagh zu tun. Um den 19 -Juli bot sich mir nun eine giinstige Gelegenheit, als einer unserer Nachbarn. ein zuvorkommender und intelligenter Landwirt. seine Produkte zum Wochenmarkt fuhr. Nach kurzer Unterhandlung erklarte er sich auch béréit, mich gégén eine geringe Entschadigung (2 Lei) nach dem 60 — 70 Km. weit ent- ferntem Tulpea zu fahren. Um die Mittagshitze zu vermeiden, fuhren wir Nachmittags 2egen 5 Uhr ab. Unterwegs sammelte ich eine Menge interessanter Centaurea- Bastarde; Abends trafen wir in Cataloi, etwa auf halbem Wege ein. Hier wurde im Han gerastet und Nachts 11 Uhr die Weiterfahrt angetreten. Schwer zogen unsere Pferde den mit Weizen stark beladenen Wagen; sie schracken nur zusammen, so oftein Wolf — dérén es in dér Dobrogea noch eine Unzahl giebt — liber den Weg lief. -Je mehr wir uns unserem Ziele naherten. umso unertraglicher wurden die Miieken ; endlich gégén 2 Uhr Früh kamen wir in Tulcea, einer dér verkehrsreichsten Stadte dér Dobrogea an. ín dem zum Ábsteige- quartier gewahlten Han «Imperatul Roman» glaubten wir aus dér grossen Zahl dér im Hofe eingestellten Wagen schliessen zu dür- fen, dass keine Zimmer mehr frei sein diirften. Die Wirtsleute aufzuwecken, erwies sich, trotzdem sich mein Fuhrmann selbst- verstandlich in Erwartung eines grösseren Bakschisch’s diegrösste Mühe gab und in das Haus hineinrief, dass sie es mit einem grossen Herrn zu tűn hatten, was mich unwillkürlich lacheln machte — als ein Ding dér Unmöglichkeit ; zum Gliick kam noch ein Unterkunft suchender, dér, die dortigen Sitten und Gebriiuche besser kennend, mich ohne weiteres in einen unverschlossenen wei- ten Raum führte, in welchem rings umher zumeist schon mit Passagieren besetzte Betten standén. Nachdem er die gemein- schaftíiche Kerze angezündet hatte, constatierte er mit Befriedi- gung, dass noch genug leere Betten vorhanden seien und begann 16* 232 sich auch gleieh auszukleiden. Obwohl ich nicht zu den ver- wöhnten Menschen gehöre, erschien mir das Local docli nicht recht einladend, hauptsáchlich aber nicht sieher genug, um midi ihm raliig anvertrauen zu können. Um meinem Helfer doch nicht undankbar zu erscheinen, warf ich mich auf eines dér Láger ; da ich aber nicht schlafen konnte, stand ich bald wieder auf und ging zum Donauufer hinaus, wo ich die aus dér Dobrogea bisher nicht verzeiclmete Mentha pár ietariae fólia Becker traf. Zurück- kehrend bemerkte ich auf dem Kalkhiigel, auf welchem das Trajan- Monument stelit, verblühte Ephedra distachya. lm Laufe des Vor- mittags besuchte ich dann noch den Professor dér Naturgeschichte am dortigen Lyceum, Califateanu, dér ein ziemlich reiehes Herbar aus verschiedenen Teilen dér Dobrogea, besonders aber aus dér Umgebung von Tulcea besitzt. Dér Nachmittag war einer Excur- sion in die Umgebung dieser Stadt gewidmet, die mir Eabus caesius X tomentosus , Dianthus pseudoanneria, D. leptopetalus und Centaureen einbrachte. Nach einer besser verbrachten Nacht fuhr ich am niiclisten Tag zu Mittag mit einem Gelegenheitsfuhrwerk (2 Lei) ab und traf gégén 5 Uhr in dem hauptsachlich von Türken und Bulgaren bewohnten Babadagh ein. Mein bulgarischer Wirt empfing mich nicht besonders höfiich und auf meine Frage nach einem Zimmer erhielt ich die Antwort, dass sie allé besetzt seien. Da mir die auffallend unfreundliche Haltung dér Bulgaren gégén Fremde nicht mehr unbekannt war, holté ich mir sofort von dér Strasse einen Polizeimann, dem ich mein von dér rumanischen geolog. Heichsanstalt ausgestelltes Certificat vorwies und ihm ersuchte, mir sofort eine Wohnung zu verschaffen. Das im Namen des Ministers unterfertigte Certificat tat auch sogleich seine Wir- kung ; es erweichte meinen bulgarischen Wirt so sehr, dass er nicht nur ein, sondern gleieh 3 Zimmer frei hatte, welche ich aber nach fiíichtiger Besiclitigung wegen Unsauberkeit als zűr Unterkunft nicht geeignet ansehen musste. Obwohl ich darüber keine Bemerkung fallen liess, war bis zum Abend doch alles in schönste Ordnung gebracht. Ein rumánischer Polizist weiss, was einem Fremden gebiihrt. Nach diesem wenig erquicklichen Zwi- schenfall benützte ich die mir noch übrig gebliebenen 2 Stunden zűr Besichtigung des gegenüber des Ortes liegenden Waldes, in welchem schon von weitem ein Einschnitt und eine Lichtung auí- fallt. Neben dem Einschnitt, dér seine Existenz einer Erosion zu verdanken hat, zieht sich eine tiefe Grube, welche das Nieder- schlagswasser gégén die Stadt leitet; ich verfolgte einen sich langs dieser Grube hinaufziehenden Pfad. bis ich mich einem anderen, sich nach rechts ziehenden Weg gegenüber befand, dér zűr grossen Waldlichtung führt. Ich verfolgte nun den letzteren bis zűr Lichtung, welche aber zu meiner Ueberraschung von dér Cultur in Besitz genommen war. So blieb mir nichts anderes übrig, als die grasreicheu Rander dér Lichtung zu durchstöbern. Hier traf ich an dér dér Stadt naher liegenden Seite dér Lichtung auf die schönen (7oe&e£m-Stauden, welche hier in grosser Menge vorkommen. Die Exemplare waren zu dieser Zeit selbst verstant! - lich schon langst verblüht, trugen aber reicblich Früchte. Da dér Standort dieser in pflanzengeographischer Beziehung so wichtigen und seltenen Pflanze durch die in dér Nahe beflnd- lichen Kulturen arg gefahrdet ist, möchte ich dicsen Umstand auch an dieser Stelle zűr Kenntnis Sr. Exc. des rumiinischen Ackerbauministers bringen. Es ware ein leichtes, dieses wichtige «Naturdenkraal» durch einen Graben, dér zwischen den Aeckern und dem Waldrand gezogen werden müsste, vor dér Vernich- tung zu retten, durch einen Graben, dér zugleich auch einen Schutz rür den Wald bilden wiirde. Es handelt sicli hier um den Schutz einer dér seltensten Pfianzen Europa’s, von welcher bisher nur ein Standort bei Kon- stantinopel bekannt war. lm Folgenden gebe ich die Geschiehte dieser Pflanze, die ich, sowie auch die Determination dieser mii* völlig unbekannten Pflanze, Herrn Dr. A. von Degen in Buda- pest verdanke. Die Goebelia wurde zuerst von Tournefort gelegentlich sei- ner Orientreise i. J. 1700 entdeckt und in seinem «Corollarium Institutionum» (1719:27) olme Beschreibung mit dér Phrase «£V- vum orientál e Alopecuroides , perenne fructu longissimo » angeführt. lm Jahre 1729 beschrieb sie dér sachsiche Botaniker J. C. Buxbaum, dér einige Jahre früher einen russischen Diplomáién*) nach dem Orient begleitet hatte, in seinem Werke «Plantarum minus cognitarum (Centuria 111:25) als « Glycyrrh iza siliquis nodosis, quasi articulatis» und gab auf Tafel XLVI eine ziem- lich rohe Abbildung dieser Pflanze (es sind auf dieser Tafel ein steriléi* Zweig, zwei Früchte und zwei Samen abgebildet) ; aus dér Fruchtform liisst sich indessen die Pflanze doch sicher er- kennen. Dér Standort wird folgendervveise beschrieben : «Crescit copiose ad margines agrorum Médiáé, item ad ripas rivi, qui urbem Jenschi sectat.» Hierzu ist aber zu bemer- ken, dass die Beschreibung, welche Buxbauívi zu dieser Tafel XLVI giebt, gar nicht auf Goebelia resp. Sophora alopecuroides passt. Es steht dórt niimlich «facie toto convenit cum Glycyrrhiza siliquosa. Flores exigui luteoli in spicam parvam cíigesti... fólia ipsa superiora interdum in capreolas abeunt et plantis vicinis se adsociant» wahrend die Blíiten und Blütenstande dér Goebelia ziemlich gross sind und diese Pflanze auch niemals Winkelran- ken biídet. Aus dieser Divergenz des Textes mit dér Abbildung, auf welcher keine Winkelranken zu sehen sind und die Blüte *) Buxbaum begleitete im J. 1721 den Gesandten Gráfén Alex. Rumaenzof. (Páll. FI. Ross. I. p. III.) Uebor sein Work hat sicher Pallas richtig geurteilt, weun er (a. a. 0. p. IV.) sagt : «caeterum magnam inter negligentiam emicant in Centurias ejns observationes passim acutissimae». 234 gar nicht abgebildet wird, ergiebt sich, dass Buxbíum eine andere, in Blüte gesammelte Leguminose mit einer in Frucht gesammel- ten zusammengeworfen hat, ein Irrtum, welchen spater Grisebach aufgeklart hat. Linné gab dér Gattung zuerst in dér ersten Aufiage seiner Genera plantarum (1737.125) den Namen Sophora, wie er im Hortus Cliffortianus (1737:156) erkliirt, aus folgenden Gründen : < i Sophora* vei Sophera est verbum antiquum plantae huic proximae impositum, quo utor ad designandum hocce genus, quod Sophorum est sive sapientiam ac admonitionem fért staminum filamenta in Papilionaceis, si separata inter se sint, viv classe naturali conjungendas esse plantas, si unquam limites classis reperiendi sint.» Diese Bemerkung bezieht sich darauf, dass Sophora mit ihren getreűnten Staubfaden sich nicht zu den aDiadelphia de- candria* einreihen liess, wohin die Schmetterlingsbliitler gehören, und Linné zwang, sie unter die «Decandria monoyyna » auf- zunehmen. Nach Ascherson Syu. VI. 2. 191 uud Verli. j. Bot. Vei. Brandent. 1911 : (25) stammt dér Name Sophora aus dem Arabischen. Die weitverbreitete Cassia sophera lieisst im Arabischen ssaphera , die «I\leine gelbe». Dieser Name wurde auf die genannte Legu- minosen-Gattung übertragen. In Linné’s Species plantarum (1753:373) ist sie als Sophora alopecuroides auch unter den « Decandria monoyyna » aufgezahlt, als Synonym zu dieser Art werden die Phrasen Tournefort’s und Buxbaum’s angeführt; Linné hat alsó erkannt, dass Tournefort’s und Buxbaum’s Pflanze ein und dasselbe sei. Als Grisebach i. J. 1843 sein klassisches «Spiei!egium Flóráé rumelicae et bith\micae» redigierte, erhielt er die Sophora resp. Goebelia alopecuroides von Pestalozza aus Bithynien : bei dieser Gelegenheit kam er darauf, dass Buxbaum auf einer anderen Tafel seines oben zitierten Werkes, namlich auf Tafel XL. echte Sophora (Goebelia) Bliite abgebildet hatte, welcher er im Texte (p. 22) den Namen « Astrayalus dumetorum maximus spicatus » gegeben hatte ; Buxbaum hatte alsó tatsáchlich auch echte Goebelia- Bliiten gefunden, hatte aber nicht erkannt. dass die auf Tafel XL abgebildete ein blühendes Exemplar dér auf Tafel XLYI abgebildeten fruchtenden Pflanze ist. Diese auf Tafel XL abgebildete Goebelia hatte er «in du- metis circa pagos ad Pontúm Euxinum in Thracia® gefunden; er war es alsó, dér diese Pflanze zuerst in Európa entdeekt hat. Es ist auffallend, dass diese Angabe dei Aufmerksamkeit des sehr genauen Nymán entgangen ist, dér in seinem Conspectus diese Gattung aus Európa nicht erwahnt, wahrend sie doch Boissier (Flór. orientalis II. 1872:629) auch aus Thracien anführt. Aller- dings ist dieses Werk erst im J. 1879 erschienen. Spater führt 235 sie V. v. Janka in seinen «Leguminosae Europaeae» (Természetr. Füzetek IX. 1885) auf Grund dér BuxBAoi’schen Angabe aus Európa an; nachher wurde sie dann auch von Nymán in seinem zweiten Supplement (1889:81) als europaeischer Bürger auf- genoramen. Als Gattung GoebeUa wurde sie zuerst in Boissier’s Flóra orientalis (3. c.) mit dér Autorsckaft «Bunge in litt.» beschrieben. Taubert hat sie dann in Engler u. Prantl’s Natürl. Pflanzenfam. (III. 8:195) als Untergattung zu dér Gattung Sophora gestellt, da aber Sophora (Sect. Eusophora DC) ein mucronates Schiff- clien besitzt, GoebeUa aber ein stumpfes, besteht z-wischen diesen derselbe Unterschied, wie zwischen Óxytropis und Astragalus, welche Taubert in dem genannten Werke etwas inkonsequent doch als Gattungen neben einander bestehen liisst. So lángé wir alsó Óxytropis von Astragalus trennen, muss auch GoebeUa neben Sophora bestehen. Xach Buxbaum ist es lángé niemandem gelungen, GoebeUa in dér europaeischen Türkei aufzufinden. Janka hat sie wahrend seiner Orientreisen vergeblich gesuclit (trotzdem er auf dem Babadagh nahe an ihrem Standorte voriibergegangen sein muss !) : Degen hat sie in den Gegenden nördlich und westlich vöm Bos- porus auch nicht finden können ; endlich ist es dem Konstanti- nopler Botaniker G. V. Aznavour gelungen, sie im Jalire 1896 in dér Nahe des Dorfes Kutschuk-Skumruköi auf unkultivierten Stellen und Waldesrandern wieder zu entdecken. Die Verbreitung dieser Pflanze erstreckt sicli in Asien über Bithynien, Phrygien, Paphlagonien, Pontus und die Nordabhánge des Kaukasus in die transkaukasischen Provinzen nach Babylonien, Turkestan, Persien, Afghanistan, Beludschistan- nördlich iiber die Songarei und in die Altaischen Gebiete Sibiriens. Die Pflanze aus Persien, Babylon und Afghanistan stellt die var. tomentosa Boiss. 1. c. 629 mit stark abstehender Behaarnng dar : die kleinasiatische Pflanze ist gewöhnlich sparlieher und mehr anliegend, seidig behaart; die europaeische, auch die von ihir in dér Dobrogea gefundene, zeich- net sich vor allén dureli eine relatíve Kahlheit aus. Zum Schlusse drangt es mich, Herrn Dr. A. v. Degen, dem ich auch die literarischen Hinweise verdanke, und Herrn L. Mrazec, Director des rumanischen geologischen Institutes, dér meine Reise nach dér Dobrogea bereitwilligst und tatkraftig gefördert hat, auch an dieser Stelle meinen aufrichtigsten Dank auszu- sprechen. 236 Syringa Jósikaea Jacq. fii. újabb termőhelyei. Neuere Standorte dér Syringa Jósikaea Jacq. fii. Yq* ; | Tlüiisz Lajos (Budapest). A Magyar Botanikai Lapok 1909-ik évi 5 — 9. számának 217 — <221. lapjain vízgyűjtő területenként csoportosítva soroltam elő a Syringa Jósikaea addig ismert termőhelyeit. Ezek közül a tudo- mányra nézve új volt a Latorca vízgyűjtő területére eső 6 termő- helyi adat. Azóta is minden évben kutattuk ottani munkatársam- mal Rátz Pállal az újabb termőhelyeket, mert az volt a meg- győződésem, hogy ott még több ponton is meg fogjuk taldni a magyar flóra ezen érdekes ritkaságát. Valóban sikerült is az orgonát a Latorca- völgynek pudholicskai őrház és a Vereckei- szoros közé eső szakaszának két pontján, továbbá Medvefalva és Latorcafő községek határában megtalálni. Két utóbbi termő- hely már igen közel esik az ország határához, ez a körülmény még inkább megerősítette azt az állandóan táplált gyanúmat, hogy a Syringa J ósikaea-nak ezen a vidéken az ország határán kívül is elő kell fordulni. Midőn pedig Rátz Pál barátom azt a meg- lepő hírt közölte velem, hogy Galíciában, a karlsdorfi csendőrök kertjében, termesztett Syringa Jósikaeát látott, kétségtelen lett előttem, hogy az nem kerülhetett máshonnan oda, mint valamely közeleső természetes termőhelyről. Ezen a nyomon indulva ku- tattuk át a Latorcafő községgel szemben eső galíciai árnyékos mocsaras területeket. Fáradozásunk sikerrel járt, amennyiben a f. évi augusztus hó 22-én felfedeztük a Syringa Jósi- kaeát Galíciában Karlsdorf község közelében a Srtyj patak mentén két egymástól egy kilométer- nyire eső ponton. A Syringa Galíciában is hasonló viszonyok között terem, mint nálunk, a patak árnyékos mocsaraiban, fűzek és égerfák tár- saságában, természetesen a kőzet is, amelyen terem, szintén olyan, mint a beregmegyei termőhelyeké, t. i. palás szerkezetű kárpáti- homokkő. A M. B. L. fent idézett számában közzétett termőhelyi adatokat a következőkkel egészítem ki : Latorca vízgyűjtő területe (Bereg m.J. 1. A pudholicskai őrház és Vereckei-szoros között, közelebb Pudholicskához, a Latorca-meder szélén. (Rátz-Thaisz.) 2. A pudholicskai őrház és a Vereckei-szoros között, közelebb a Vereckei-szoroshoz, a Latorca baloldalán, de a pataktól kissé távolabb egy mocsaras erdős szélen. (Rátz-Thaisz.) 237 3. Medvefalva (Medvedza) község közelében, mocsaras erdő- széleD. (Rátz.) 4. Latorcafőn (Laturka). A Latorca-meder mentén levő mo- csárban a patak mellett hosszan elnyúló község középpontján (Rátz.) Stryj vízgyűjtő területe tíalieia. 5. A Stryj patak mentén Karlsdorf községtől délre. (Rátz- Thaisz.) 6. A Stryj patak mentén Karlsdorf községtől északra. (Rátz- Thaisz.) A négy utóbbi termőhely közel van egymáshoz. A latorcafői termőhely a karlsdorf] aktól 4 — 5 km.-nyire esik, a latorcafői a magyar-galíciai határtól 1, a karlsdorfiak pedig y2, illetőleg 1 km.-nyire esnek, a latorcafői azonkívül a Latorca folyó erede- tétől is csupán 3 km.-nyire esik légvonalban és pedig körülbelül 590 m. tengerszínfeletti magasságban. A karlsdorf! termőhelyek 720 — 30 m. magasságban vannak. A termőhelyek ily aprólékos nyilvántartását nem szabad túlzásnak tekinteni, teljesen jogosult eljárás ez egy pusztulóban levő, ősrégi növényfajnál, amely a patakok szabályozása és mo- csarak lecsapolása révén, szóval a kultúra által nehány évtized múlván úgyis el fog söpörtetni a földön élő növényfajok sorából. Ami pedig a galiciai előfordulás jelentőségét illeti, neveze- tesnek kell tekinteni a felfedezést, mert ezáltal nemcsak Galícia, lianem egész Ausztria flórája is szaporodott egy igen érdekes növénypolgárral, de ezzel egyidejűleg változott a Syringa ende- mizmusa is. Nem tekinthető többé tisztán magyar bennszülöttnek, mert az endemizmusa, a legújabb felfedezés folytán kiterjedt a galiciai Kárpátokra is. Növénygeographiai szempontból inkább annak van nagyobb jelentősége, hogy a termőhelycsoportok száma egy újabb vízgyűjtő területtel (Stryj) szaporodott. Verf. berichtet über die Entdeckung von neuen Stand- orten dér im Titel genannten Pflanze in Ungarn, von welchen zwei an dér Latorca zwischen dem Wáchterhaus náchst Pudho- licska und dem Verecke-er Passe, einer nachst Medvefalva (Med- vedza), einer bei Latorcafő (Laturka) liegt, endlich aber über die Entdeckung dieser Pflanze in Galizien, wo sie dér Verf. zusammen mit P. Rátz an zwei Stellen des Ufers des Stryj-Baches in dér Náhe von Karlsdorf entdeckt hat. 238 Amarantus crispus (Lesp. et Thév.) N. Terrac. Magyar- országnak egy új behurczolt gyomja. Über Amarantus crispus (Lesp. et Thév.) N. Terrac. eine neue eingeschleppte Unkrautpflanze Ungarns. írt í' ■ | **' • I^en Árpád (Budapest). Kikötővárosok gazos helyei, pályaudvarok, gyártelepek ud- varai és szemétlerakodó helyek idegen jövevényeknek kedvelt tanyái szoktak lenni, ezért soha sem mulasztjuk el az alkalmat, ha ilyen helyeken megfordulhatunk, hogy jól körül ne tekintsünk. Ezek a helyek közvetlenül kapják az idegen nyers termékkel, csomagoló anyaggal együtt behurczolt magot, de még más körül- mény is okozza azt, hogy az idegen növény ezeken ki is tud fejlődni s meg is tud települni. Itt ugyanis nyílt formáezióra talál, marad helye és tápláléka, melyet nem foglalt le már magának a régebben megtelepült vagy az őshonos növényzet. Hogy ennek a tényezőnek mily nagy szerepe van éppen az idegenből hozzánk szakadt jövevények megtelepülésénél, arra csak nemrég mutatott reá egy neves szerző,1) aki azt állította, hogy a megtelepülés eshe- tősége valószínűbb oly helyeken, ahonnan időnkint eltakarítják a régebben megtelepedett gazt. Igaz, hogy evvel az idegen növényt is megakadályozzák abban, hogy magot érleljen és elszaporod- hassék, de az újonnan oda kerülő magból biztosabban fejlődik növény, melyet legalább is fejlődésének első szakában nem zavarja a veszedelmes — mert az itt uralkodó viszonyokhoz már alkal- mazkodott — concurrentia. A megtelepülésnek aránylag legkedvezőbb talajt nyújtanak a szemétlerakodó helyek, melyekről a gazt ugyan nem szokták eltakarítani, de a hová minduntalan újabb szemetet hordanak, mely a régi gyomnövényzetet betemeti, megfojtja s megsemmisíti s állandóan nyílt helyet nyújt az újabban megtelepülőknek. Valamikor a budapesti közvágóhíd alatt a Duna mentén elte- rülő szemétlerakodó volt ilyen alkalmas hely, melyen nem egy új gyomot sikerült felfedeznünk, amióta azonban a városi sze- metet máshová hordják, régen megtelepedett gyomnövényzetünk, az Atriplex-e k, Chenopodi am-ok az Érig erőn canadense stb.-ek soka- sága ellepte a talajt s az érdekesebb jövevényeket is kiszorította. Egy részét be is építették. Új szemétlerakodók, különösen a Kispest határában fekvő «CsÉRY-telep» lépett most helyébe s nem múlik el év, amelyben i) Dr. Albert Thelluno. La flóré adventive de Montpellier. Cherbourg, 1912, 600-601. old. 239 itt új és érdekes behurczolt növényekre ne bukkannánk, amelyekről alkalmilag bővebben fogok beszámolni. E helyen csak egy Európá- ban eddig csak kevés helyen talált s országunkban új növény megtelepüléséről óhajtok jelentést tenni, az Amarantus crispus- ról, melyet Lengyel Géza dr. collegámmal együtt tett kirándulásunk alkalmával folyó év junius hó 29-én találtuk meg ott először nem éppen csekély számban. Azóta több Ízben gyűjtöttük. Ezt a nö- vényt Európából legelsőbben Lespinasse és Théveneau közölték abból az alkalomból, hogy a franczia botanikai társulat 1859-ben Bordeaux-ban tartotta rendkívüli nyári összejövetelét, s amely alkalomra jegyzékbe foglalták az Agde vidékén talált behurczolt idegen növényfajokat.2) Ebben a jegyzékben két új fajt írnak le, nevezetesen az Euxolus crispus-t és a Polygnnum Thevenaei-t, mindkettő új fajnak bizonyúlt s eredeti hazájuk ismeretlen volt. A Polygonum-nak az maradt mai napig. Az Euxolust (= Amaran- tus) először Théveneau találta meg 1858 okt. hó 12-én a bessani gyapjumosó közelében ; ez ugyan nem volt első megjelenése Európá- ban, mert Thellung3) szerint Touchy (egy a herbáriumában talált példa tanúsága szerint) már 1848-ban gyűjtötte a Port Juvenal (Montpellier) körül, de növényét nem határozta meg s így nem is közölhette. Lespinasse a czikkéhez csatolt jegyzetben kiemeli e növény rendkívüli szaporaságát ; Durieu a bordauxi botanikus kertben egy évben, 1859-ben, három egymást követő generáczióját figyelte meg. Moquin-Tandon akkoriban azt gyanította, hogy Senegambiá- ból vagy a Kanári szigetekről került Francziaországba. A Bulletin de la soc. bot. de Francé ugyanabban a köteté- ben, amelyben első leírása megjelent, Cosson E.4) következő módon nyilatkozik erről a növényről: «In Portu Juvenali ab amicissimo Kralik me comi- tante anno 1859 inventa. Primum ad Bessan prope Agde in septo exiguo in quo lanae ablutae siccandae expansebantur a A. Théveneau detecta. Patria ignota.» «Cette curieuse espéce A Euxolus de la section Berlasia que M. Théveneau nous a fait récolter en abondance en 1859 dans le petit enclos d’un lavoir á laines á Bessan, ídétait représentée au Port Juvenal dans la mérne année que pár deux individus seulement.» Thellung szerint (i. h. 215) a Kralik által gyűjtött növény azonban nem az A. crispus , hanem az A. deflexus L. val. pseudo- crispus Thell. a) Lespinasse et Théveneau, Enumóration des plantes étrangéres observées aux environs d’Agdo et principalement au lavoir de laine de Bessan. Bull. de la soc. bot. de Francé. VI. 1859. 618—658. 3) i. h. 218. 4J VI. 614. 240 1874-ben Braun A. a berlini egyetemen a növénytan pro- fessora is foglalkozott evvel a növénynyel , abból az alkalomból, hogy (valószínűleg meghatározás czéljából) Eszakamerikából kapta. A Verh. des botan. Ver. dér Prov. Brandenburg XVI. köt. (1874) 25. oldalán ezt olvassuk: Herr A. Braun demonstrierte demnáchst nach getrock- neten Exemplaren eine ausgezciclmete Amarantacee , Euxolus crispus, welche zuerst von Lespinasse und Théveneau im Bull. dér Soc. bot. de Francé vöm J. 1859 als planta ad- vena dér Gegend von Agde beschrieben und in demselben Jahre von Cosson auch als Biirger dér durch über 450 mit- telst Wolle eingeschleppter Pflanzenarten berülimten Flóra des Port Juvenal bei Montpellier nachgewiesen wurde. Das Vaterland dieser Art war den Autoren, welche sie beschrie- ben habén, ebenso wie das Vaterland vieler anderer Pflanzen dér dortigen Flóra adventitia, unbekannt; dér Vortragende wies nach, dass sie nordamerikanisehen Ursprungs sei, in- dem er von Dr. Engelmann in den Strassen von Albany gesammelte Exemplare vorlegte. Euxolus crispus sei übri- gens fünfzahlig, wogegen andere Arten nur dreizáhlig.» A múlt század kilenczvenes éveiben Terraciano N. felfe- dezte Délolaszországban s anélkül, hogy tudta volna, hogy már le van írva, Amarantus crispus néven írta le.4 5 6) Terraciano új és Olaszország endemikus növényének tartotta s sajátságos véletlen, hogy ugyanazt a «crispus» fajnevet adta neki mint első leírója. Igaz, hogy levelének feltűnő bodrossága miatt jellemzőbb faji nevet alig választhatott volna. Ugyanebben az évben megjelent az Amarantus crispus A. Br. név is Asa Gray, Mán. Bot. ed. 6-ban (1890) 428 ; e combinátió- nak elsőbbsége azonban valószínűleg TERRAciANO-t illeti meg.u) 1890-ben Ascherson Hannoverből, a döhreni gyapjúmosó területéről közli7 8) Allersia crispa néven. Az a hiedelem, hogy az A. crispus északamerikai növény, s a mely Braun A. autoritása révén átment több más műbe isá), tévesnek bizonyúlt. Már Britton és Brown9) északamerikai Flórájukban, amely- ben e növény newyorki előfordulásáról is megemlékeznek, azt mondják, hogy hazája ismeretlen. Höck F. Ankömmlinge in dér Pflanzenwelt Mitteleuropas etc.10) 4) Rendic. ded’ Accad déllé scienze fis. e math. Ser. 2. IV. Napoli 1890 p. 188 és Atti R. Accad. soc. fis. e mát. ser. 2. IV. 1891 Append. No. 2 (1890) p. 7 cum tab. (flg. 2). 6) 1. Thellung, i. h. 217. 7) Bér. dér Deutsch. Bot. Gesellsch. VIII. 1890. (121). 8) Fioki e Paoletti, FI. anal. d’Ital. I. 322. '•') Britton and Brown, 111. Flóra. I. 1896. 390. 10) Beikcfte z. Bot. Centralbl. XV. Heft 2. 1903. 393. 241 kérdőjellel trópusi eredetűnek mondja; e kérdés végleges megol- dása azonban csak THELLUNG-nak sikerült, aki kutatása közben reábukkant az Amarantus cristulatus Spegazz.11) nevű argentínai növényre, mely ebben az országban különösen Buenos-Aires körül nagyon el van terjedve s amely teljesen azonos12) az A. cris- j9M*-sal. Tehát délamerikai növényről van sző. 1906 aug. bő 20-án Zimmermann megtalálta a mannheimi kikötőben13); Thellung (i. h.) Svájczból is említi. Evvel kimerítettem volna e növény történetét. Arról, vájjon nálunk meg fog-e honosodni, el fog-e terjedni, nem nyilatkozhatom. A legtöbb gyomnövénynek első megtelepedésekor még nem tud- juk, fog-e alkalmazkodni országunk viszon\aihoz. így az Ama- rantus albus L (A. graecizans auct.) 14 évvel ezelőtt való első megjelenésekor nem sejtettük, hogy valamikor ennyire el fog ter- jedni ; ma a főváros körül egyike a legközönségesebb gyomoknak, Ez, valamint a főváros körül újabban nagyon elszaporodott Matri- caria suaveolens Pursh a vasutak mentén terjed s a pályaudva- rokból kiindulva lepi el gazos helyeinket. A közép- és még inkább a délamerikai gyomok későiek, nagyon későn érlelik magjukat, oly időben, amidőn teljes beéré- siik nálunk már gyakran klimatikus akadályokba ütközik. Ez és valószínűleg a vetésforgó is oka annak, hogy daczára hogy kb. egy évtizeddel ezelőtt igen sok amerikai gyommagot hoztak be az Amerikából importált lóhere és luczernamaggal, az Ambrosia artemisiae fólia megtelepülésén kívül hírmondója sem maradt az akkor elvetett sok exotikus gyomnak. Dér Yerfasser berichtet in dicsem Ariikéi iiber die Ent- deckung von Amarantus crispus (Lesp. et Thév.) X. Terrac. in Un- garn u. zw. auf dér stadtischen Mistablagerungsstátte «Cséry- Telep» bei Kispest niichst Budapest. Die Geschichte dieses Un- krautes und die durch Thellung erfolgte Entdeckung ihres süd- amerikanischen (argentinischen) Ursprunges wird eingehend be- sprochen. “) Plánt. nov. Amer. austr. Nr. 21 in Com. Mus. Xac. de Buenos-Aire3 I. 10. (1901 Dee.) p. 344. l3) Thellung, i. h. 218. ,;|) Fk. Zimmermarn, Die Adventiv- u. Ruderalflora v. Mannheim etc. 1907. 76. ; Höc:k, Neue Ankümmlinge, Beih. z. Bot. Centralbl. Bd. XXVI. 1910. 421. Az Amarantus deflexusnak egy uj termőhelye Magyarországon Ein neuer Standort von Amarantus deflexus in Ungarn. Von ' | Földvár} Dezső (Budapest). Amarantus deflexus L. Ma- gyarország területén eddigelé csak Fiume környékéről és a horvát tengermellékről volt is- meretes; ennél északibb elő- fordulásáról az irodalomban biztos adat nincs. A korábbi adatok, nevezete- sen : a nyitramegyei Lapás- Gyarmaton (Knapp), Trencsén megyében (Kikó), a Duna és a Tisza mellett, Miskolczon (Reuss), Vasmeg}mben (Polák), a gy őrmegyei Muzslán (Feich- tinger). Pestmegyében (Sadler), Pécsett (Xendtvich) és Arad- megye keleti részén (Kéry) való előfordulása, tévesnek bi- zonyultak. Neilreich1), kinek ezen adatok «gyanusak» vol- tak. rámutatott arra, hogy a magyar szerzők A. prostratus Balb. néven nem az A. de- flexus L.-t értették, jóllehet Balbist idézték, hanem egy növényt, mely az A Blitum nevű fajtól legfeljebb mint var prostrata különbözik s melynek helyes neve : A. pro- stratus Bast. Sadler adatát Kerner2) is tévesnek tartotta és leírta részletesen azt az A. Blitum- mai közeli rokon- ságban álló fajt, melyet Sad- Amarantus deflexus L. war bisher auf dem Gebiete Un- garns nur aus dér Umgebung von Fiume und aus dem kroa- tischen Küstengebiete bekannt ; ein nördlicheres Vorkommen desselben ist in dér Literatur mit Sicherheit nicht angegeben. Die ál térén Angaben seines Vorkommens in anderen Tei- len Ungarns : bei Lapás-Gyar- mat im Kom. Neutra (Knapp), im Kom. Trencsin (Kikó), an dér Donau, an dér Theiss, bei Miskolcz (Reuss), im Eisenbur- ger Kom. (Polák), bei Muzsla im Kom. Gran (Feichtinger), im Kom. Pest (Sadler), bei Fünfkirchen (Xendtvich) und im östlichen Kom. Arad (Kéry) habén sich nicht bestátigt. Xeilreich1), dem diese Anga- ben «verdácbtig» schienen, wies darauf hin, dass die un- garischen Autoren unter dem Namen A. prostratus Balb. nicht A. deflexus L. meinten, obscbon sie Balbis zitierten, sondern eine Pflanze, welche von A. Blitum höchstens als var. prostrata verschieden ist und den Xamen A. prostratus Bast. führt. Sadlers Angabe hielt auch Kerner2) für irr- tlimlich und beschreibt des Ó Neilreich : Aufzáhl. dér in Ungarn und Slavonien bizher beobacht. Gefásspfl. II. (18G6). p. 87 und Nachtrage d. W. (1870;. p. 28. 3) Kf.rner: Die Vegetationsverháltn. des inittl. u. östl. Ungarns u. an- grenz. Siebenbürgens (1875). p. 417. 243 ler A. prosiratus-n&k vélt. Borbás3 4 * 6) az A. deflexust Buda- pest és környékének növény- zetét ismertető Flórájában nem említi, jeléül annak, hogy a nö- vényt e vidéken sohasem gyűj- tötték. Az A. deflexus-nak — Ma- gyarország délnyugati részét kivéve — hazánkban egyebütt való előfordulásáról nincsenek adataink, mely körülmény meg- erősítette KERNER-nek, név. nö- vényünk előfordulási viszo- nyaira vonatkozó, alábbi állí- tását : naheren eine dem A. Blitum zunáchst verwandte Art, wel- che Sadler fiir A. prostratus gehalten hat. Bobbás3) erwahnt A. deflexus in dér Flóra von Budapest und dessen Umge- bung nicht, ein Zeichen, dass die genannte Pflanze daselbst niemals gesammelt wurde. Den südwestlichen Teil aus- genommen sind aus Ungarn keine weiteren Standorte für A. deflexus bekannt. Kerner áussert sich über die alteren ungarischen Angaben folgen- derweise : < xAvnarantus prostratus Balb. (welcher übrigens den alteren Namen A. deflexus L. zu fiihren hat) ist eine vorzüglich im mediterránén Gebiete sehr verbreitete Ruderalpflanze, welche ihren Vrerbreitungsbezirk im westlichen Európa zwar bis Angers und Paris ausdehnt, abér im östlichen Európa die Grenze dér medi- terránén Flóra nordwárts nicht überschreitet. Die nördlichsten von mir beobachteten Standorte desselben in Österreich-Ungarn sind Canale im Isonzothale bei Görz, Triest und Fiume. In dem hier behandelten (pannonischen) Florengebiete Jcommt diese Art nicht vor. » Az A. deflexus- 1 tehát Ma- gyarországon a pannoniai flóra- járásban csak mint esetlegesen felbukkanó, behurczolt gyom- növényt lehetett megtalálni. Mint ilyent f. évi július hó 9.-én a Kispest határában fekvő, Cséry-féle városi szeméttele- pen sikerült fölfedeznem, a hol a szemétvasút keleti sínpára mentén tömegesen fellépett. Ugyancsak itt gyűjtöttük au- gusztus , 25.-én is egyik, Dr. Degen Árpád igazgató úr ve- zette kirándulásunk alkalmával. A. deflexus konnte alsó in Ungarn im pannonischen Flo- rengebiete nur als eine einge- schleppte Unkrautpflanze er- scheinen und entdeckt werden. Als solche gelang es mir, sie am 9-ten Juli 1. Jahres auf dér stádtischen Mistabla- gerungsstatte « Cséry- telep » bei Kispest náchst Budapest zu entdecken, wo selbe ueben dem östlichen Geleise dér Industrie- bahn massenhaft aufgetreten war. Hier sammelten wir sie auch am 25-ten August gele- 3) Borbás: Budapest és körny. növényzete (1879). 4) Mitgeteilt duréh Asoherson in Bér. d. Deutsch. Bot. Gesellsch. VIII. 1890. (121). 6) Thellung: La ílore advent, de Montp. (1912). p. 214. Az uj jövevény fellépése annál érdekesebb, mert az az A. erispus (Lesp. et Thév.) N. TeRRAc.-val egy időben jelenik meg. Ugyanez az eset volt 1889-ben Hannoverben, hol a döhreni gyapjúmosótelepen az A. erispus- 1 és az A. deflexus-i mint behurczolt gyomnövénye- ket egy és ugyanazon időben találták meg.4) A két növénynek Budapest környékén való fellépését a köz- lekedési eszközök segítették elő, amelyek mindkettőjüket talán éppen eredeti hazájuk- ból, Dél-Amerikából6), hol (a trópusok alatt) az Amaranius genus Euxolus szekeziójának legtöbb képviselője díszük, a behozott árúkkal hurezolták be. A nevezett szeméttelepre került magvaik a nekik meg- felelő körülmények között élet- erős növényekké tudtak fej- lődni, melyek a nyílt helyeken zavartalanul elszaporodtak. Állandó megtelepülésüket ná- lunk biztosítva látom és elter- jedésük — úgy hiszem — ép- pen oly módon fog végbe- menni, miként az Eszak-Ame- ri kában történt, hol kezdetben szintén csak bevándorolt jöve- vények voltak. gentlich einer Exkursion un- ter dér Führung des Herrn Direktors, Da. Árpád v. Degen. Das Auftreten dieses neuen Ankömmlinges ist urnso inter- essanter, als derselbe bei uns mit A. erispus (Lesp. et Thév.) N. Terrac. zu gleicher Zeit erscheint. Derselbe Fali ereig- nete sich im Jahre 1889 aucli in Hannover, wo mán bei dér Döhrener Wollwascherei A. erispus und A. deflexus zu gleicher Zeit als neu einge- schleppte Unkrautpflanzen vor- fand.4) Das Auftreten dér beiden Pflanzen in dér Umgebung von Budapest bewirkten dér Ver- kehr, durch welchen die ge- nannten Ankömmlinge viel- leicht aus ihrer ursprünglichen Heimat, aus Süd-Amerika,6) wo (unter den Tropeni die Sektion Euxolus dér Amarantus-G at- tungmit den meisten Arten ver- treten ist, mittelst Colonialpro- ducten importiert wurden. ihre Samen, die auf die genannte Mistablagerungsstátte gerieten, wuchsen unter ihnen entspre- chenden Umstanden zu lebens- fahigen Pflanzen heran, welche sich auf den offenen Stellen ungestört vermehren konnten. Ich halté ihre Ansiedlung bei uns für gesichert u. glaube, dass sie sich hier ebenso verbreiten werden, wie in Nord-Amerika, wo sie im Be- ginne auch nur Ankömmlinge waren. 245 Válasz « A iák térfogati növekedésének törvényéről)) szóló tanulmányomat bíráló czikkre*) Irta : Dr. Kövessi Ferenc/ (Selmeczbánya). Az 1906 év folyamán «A fák térfogati növekedésének törvé- ny ér oh egy biopliysikai tanulmányt tettem közzé1), melyben a kambiális szövetzónával biró növények másodlagos úton való növe- kedési folyamatát iparkodtam anatómiai és mechanikai alapokon összefoglalni és az itt szereplő jelenségeket kivántam lehetőleg egyszerű, természetes csoportokra szétválasztani és a tárgyalás szabatossága czéljából igyekeztem az eszmemenetet mathematikai alakban kifejezni. Ezen tanulmányomat Rónai György az ((Erdé- szeti Kísérletek » 1909. évi 3 — 4-ik számában közölt czikkében birálat alá véve, felveti a kérdést, hogy (dehet-e a fák és faállo- mányok növekedési és fatömeg görbéit gyakorlati szempontból alkal- mazható mathematikai képletbe foglalni ? Ezen czikkének keretében tanulmányomat az erdőbecslési munkálatoknál szerzett fanöveke- dési statisztikai adatokon felépült különféle algebrai egyenletekkel hasonlítja össze és kimondja reá, hogy téves alapon tisztán hypo- thesisekböl felállított képletemnek sem tudományos , sem gyakorlati értéke nincsen .» (<46. lap). A szerzőnek ezen közleményére az « Erdészeti Kísérletek » 1910. évi Xll-ik évfolyamának 1 — 2-ik számában «Néhány magya- rázó megjegyzés . . .»-sel válaszoltam,2) melyben kiemeltem azt a felfogásbeli nagy különbséget, mely az ő és az én álláspontom között van. A szerző által idézett kutatók : Breymann, Gram- Koller stb. majdnem kivétel nélkül tisztán azt a czélt tűzik fel- adatul, hogy olyan számtani egyenletet találjanak, melyek a kü- lönféle korú fák térfogati mérésénél talált statisztikai adataiból szerkesztett görbéket minél pontosabban fedjék, vagy megköze- lítsék. Ezen szerzők egyenleteik keretében az oknyomozó termé- szetkutatásra, — a növekedés gyorsaságát befolyásoló különféle természeti faktorokra, — semmiféle súlyt nem fektetnek, ezek a tényezők az egyenletben nincsenek jelezve, hanem azt az idő folyamán állandóan egyformának tételezik fel3) Ez az oka azután *) Dér Verfasser repliciert in diesem Artikel auf eine von Gy. Rónai in dcn ((Erdészeti Kisérletelo> (1910. No, 1/2) veröffentlichte Kritik über seiue Arbeit «Das Gesetz des Volumen- Wachstumes dér Baume». ') L. Erdészeti kísérletek 1906. év VIII. évfolyam 1—2. sz. 82 — 87. és Érd. Lap. 1906. év VI. fiiz. valamint Ung. Bot. Blátter 8 — 10 Jahr. 1906. 3) L. Hasonlóan Magyar Botanikai Lapok 1910. s) Azt mondja a szerző : «hogy amikor a fák, vagy faállományok növe- kedési törvényéről beszélünk, akkor az alatt nem oly törvényt értünk, mely minden egyes fa, vagy faállomány térfogati növekedésére feltétlenül érvényes» (148. lap), hanem, hogy a ((növekedési, főleg fatermési görbék tömeges meg- figyelésből levezetett olyan átlaggörbék, melyek bizonyos megadott és állandó biológiai viszonyok között nőtt fákra, illetve faállományokra vonatkoznak (144. lap). 17 2í6 annak, hogy ezen átlagos statisztikai adatok alapján felépült kép- letek a növekedési jelenségekről és az itt szereplő faktorok össze- függéséről semmiféle elképzelhető képet nem nyújtanak. Ezzel szemben kiemeltem válaszomban, hogy az ón felfogásom egészen más, mert ón nem a tömeges megfigyelésekből és ismeretlen át- lagos természeti viszonyokból indulok ki, ahol a természeti ténye- zők tömkelegében az egyes tényezők szerepe és hatása elmosó- dott, hanem éppen ellenkezőleg, az egyed fejlődési viszonyát óhaj- tom megfigyelni és az összes itt szereplő természeti faktorokat, külön-külön értékük szerint óhajtom megbírálni és a természet- tudományos kutatási methodikában elfogadott módszerekkel ipar- kodtam azokat oki és okozati, tehát oknyomozó alapokon anali- zálni : a jelenség csoportokat alkotórészekre bontva — fontossá- guk szerint — egymás mellé állítani és a fa növekedési jelenségét az anyag és erő, a tér és idő részlettényezőkből szintetikus úton felépíteni. Megjegyeztem válaszomban még azon körülményt, hogy bár a fák térfogati növekedésének kutatásánál követendő módszer szempontjából teljesen más állásponton vagyok, ezeket a gyakor- lati adatok alapján készített interpolácziós formulákat, mint kise- gítő eszközöket jobb hijján ugyan elfogadom, — gyakorlati értéküket kétségbe nem is vonom — de az oknyomozó természettudományos kutatás terén sokra nem becsülöm és pedig azért, mert ezekből a statisztikai adatok alapján felépült algebrai formulákból a ter- mészettudományi kutatás oknyomozó logikája teljesen hiányzik. Ezen magyarázó megjegyzésemre nevezett szerző az ((Erdé- szeti Kísérletek)) ugyancsak az 1910. évi Xll-ik évfolyamának 1., 2-ik számában válaszol. Ez alkalommal előző czikkeiben tárgyalt gondolatokkal is foglalkozik, de mégis tetemesen eltér az eredeti kiindulástól, részletesebb bírálat tárgyává teszi közleményeimet. A tárgyalt tételek között legfontosabbak, hogy: 1. szerinte én az erdészeti tudományt megtámadtam4), 2. a fák térfogati növekedési törvényének kutatásánál leho- zott eredményem hibás azért, mert felfogásom és kiindulásom nem egyezik az erdészeti gyakorlat terén alkalmazott faköbözési statisztikai módszereken alapuló eljárásokkal, 3. kutatási munkálataim és törekvéseim hibásak, mert fel- fogásom ellenkező az ő felfogásával, 4. hibás volna felfogásom anatómiai alapokon elbírálva, 5. hibás volna mathematikai levezetésem tárgyalása, 6. helytelen felfogásom, mert sejtfiziológiai irányt követek és a sejtek osztódásának, növekedésének és funkcziójának össze- gezéséből óhajtom az egész fa testének felépülését megfejteni ; 4) Éppen ezen alaptalan vádból kifolyólag vagyok kénytelen közleményére reflektálni, daczára hogy első válaszomban kijelentettem, hogy magam részéről ez úgyis teljesen meddőnek Ígérkező vitát befejezui kívánom. 247 holott szerinte az egyes sejtek életfunkcziója alapján a fa térfo- gati növekedésének időbeli egymásutánját nem lehet megállapítani. Ez alkalommal ezekre az ellenvetésekre óhajtok röviden reflektálni. * 1. Az erdészeti tudományok megtámadását Rónai abban látja, hogy én az 1906. évben megjelent tanulmányomban legna- gyobb súlyt a fejlődést befolyásoló biológiai faktorok tanulmányo- zására fektetvén azt állítottam, hogy ha sikerül a növények fej- lődésében szereplő fontosabb biológiai faktorok szerepét és az általuk létrehozott változások hatásainak összefüggését megállapí- tanunk, akkor ez, a gyakorlati növénytermelésre elsőrendű fontos- ságú eredmény lesz , mely a mai empirikusan tapogatódzó növény- termelési tudományokat szilárd ulapra állítja és a további tudomá- nyos és gyakorlati kutatásokat megkönnyíti. (Érd. kísérletek 1906. VIII. 1. és 2-ik szám). Ezen kifejezésekben Rónai szerint «az erdömívelési , erdőbecs- lési és implicite az összes erdészeti tudományoknak eddigi alapja van megtámadva. » .... (Érd. kísérletek 1909. XI. évf. 3 — 4 fü- zet. 134. lap.) Hogy hol van a támadás és mi által történt a sér- tés, én máig sem tudom biztosan, hacsak nem abban a kifejezés- ben, hogy én a mai növénytermelési ismereteket « empirikusan tapogatódzó»-nak neveztem. Pedig természettudományi alapon el- bírálva és a technikai tudományokkal összehasonlítva bizony a növénytermelési ismereteket újra annak kell neveznem, mert tagadhatatlan, hogy ezek az ismeretek ma még csakugyan em- pirikusak és a fejlettebb természettudományokhoz, pl. fizika, kémia, mechanika, fiziológia stb.-hez képest ma még szilárd alap híjjá- ban, csak tapogatódznak az exact tudás mezején. A mezőgazdaságnak, a kertészetnek és a szőlőmívelésnek legfejlettebb ágai, — melyek a legintenzivebb gondozásban része- sítik művelt növényeiket, — sem közelítik meg azon ismereteket, melyeket az exact tudás kíván. A kertészeti növénytenyésztés terén minden esetre legmagasabb fokon az üvegházi kultúra: a gyümölcsfáknak, a szőlőnek és konyhakerti vagy dísznövények- nek üvegházi termelése áll , azért mert itt legjobban ura a ter- melő a legfontosabb termelési tényezőknek. Ez a művelési mód már olyan magas fokon van, hogy képes a kertész vagy a szőlőmívelő tavasszal, április, május, vagy június hóra, vagy más előre megszabott időpontra üvegházában érett gyümölcsöt, cse- resznyét, őszi baraczkot, szőlőt, stb. előállítani, azáltal, hogy üveg- házát megfelelően fűti, növényeit alkalmas módon trágyázza és kellően öntözgeti stb. stb. Ezekkel az egyszerű fogásokkal ő csak- ugyan czélt is ér. De ha a legképzettebbtől, a kertészet legalapo- sabb képzettségű professzorától megkérdezzük, hogy magyarázza meg mélyebbre ható oki és okozati alapokon, hogy miért cselek- szik oly módon, miként eljárt, bizony a felvilágosítás a kutató és 17* 248 gondolkodó elmét nem fogja kielégíteni, mert az ott végbemenő folyamatok fizikájával, kémiájával és az életjelenségekkel csak felette hézagosán vagyunk tisztában. A részleteknek összefüggő képét pedig nemcsak a növénytermelő nem ismeri teljesen, de még a növény fi zologus is igen sok helyen csak a sejtelmek terén, a homályban, vagy a sötétben tapogatózik , mert hiszen ez utóbbi tudományág, mely végtére is az összes növénytermelésnek az alapja maga is gyermekkorát éli. A szabad ég alatt űzött mezőgazdasági és kertészeti növény- termelés állapota - mível a termelő a befolyó tényezőket nem képes óhajtása szerint szabályozni — természetesen az üvegházi kertészetnél még alacsonyabb fokon van. És hogy ez csakugyan így van, azt nemcsak állítom, de minden ellenvetéssel szemben feltétlenül fenntartom, mert volt alkalmam erről elméletileg és gyakorlatilag meggyőződni, nemcsak hazánk kis területén, hanem az egész Ivözép-Európa nevezetesebb egyetemeinek, mezőgazda- sági, kertészeti, szőlészeti főiskoláinak és kisérleti állomásainak és sokféle gazdasági üzemeinek tanulmányozása alkalmával, azon tanulmányi útakon, melyeket 1897-től egy búzámban 1901. évig, valamint 1905. és az 191 2.-ik években a m. kir földművelés- ügyi kormány megbizásából Európa különféle vidékein megtettem. Ki óhajtom emelni, hogy 1906. évben közzétett tanulmá- nyomban az erdészeti ismeretekről egyetlen szóval sem tettem em- lítést és azt most sem akarom szóval sem említeni. Hogy az erdő- tenyésztés és erdészeti növénytermelés intenzivebb-e és magasabb fokon van-e és szilárdabb természettudományi alapon áll-e a ker- tészeti és mezőgazdasági növénytermelésnél, arról nem nyilatko- zom. Döntsék el mások, de olyanok, akik mind a kettőt egyformán ismerik. Én úgy fogom fel, hogy ha ezen ismeretköröknek a hiá- nyait a tudományos kutatás érdekében feltárjuk, ezzel nem sértjük meg ezeket az ismereteket. Minthogy azonban ezzel vagyok gyanú- sítva, kénytelen vagyok a leghatározottabban kijelenteni, hogy sem egyik , sem másik gazdasági ágat, sem az erdészetet soha sérteni nem akartam és nem is sértettem , annyival is inkább, mível min- deniket egyformán nagyra becsülöm és erőmhöz képest mindeniket egyenlően művelni kívánom. Nincs az erdészeti tudomány rászorulva, hogy tőlem Rónai megvédje ! * 2. Második tétele RóNAinak az, hogy a fák térfogati növe- kedési törvényének kutatásánál lehozott eredményem hibás, azért, mert felfogásom és kiindulásom nem egyezik az erdészeti gya- korlat terén alkalmazott faköbözési statisztikai módszereken ala- puló eljárásokkal. Hogy ezt megérthessük, tudni kell azt, miként fogalmazta meg Rónai kettőnk felfogása közötti különbséget. 249 ((Eltérésünk lényege az — írja Rónai, — hogy Dr. Kövessi a fák növekedését olyan természeti jelenségnek véli, mint ami- lyen pl. a nehézség törvénye s a fizikai törvények legnagyobb része, amelyek mindig megfelelő szigorúsággal érvényesülnek: mi pedig a fáknak, mint szerves egj^ségeknek fejlődésében az egyéni sajátságok kiküszöbölése után, csak általános érvényű tör- vényszerűséget vélünk felfedezhetni, olyat, mint a társadalom tudományban az átlag-ember fogalma, amelytől a valóságban számtalan eltérés tapasztalható.)) Ezen definiczióban Rónai saját felfogását bizonyára jól adta vissza. Az én kutatási törekvésem szintén elég helyesen van meg- ítélve. Én csakugyan ilyen fajta törvényt keresek, mint milyenek a fizikai és kémiai törvények. Csakhogy amit én keresek az nem teljesen fizikai és nem teljesen kémiai, hanem fiziológiai törvény , mivelhogy ez az élőlényre fog vonatkozni és így az élő sejt egyéni sajátságait is magába kell hogy foglalja, éppen úgy, mint a fizikai törvények a különféle energia féleségek individuális sa- játságait is magukba foglalják. Természetes, hogy Rónai erre azt az ellenvetést teszi, hogy ((félreértem a kérdés lényegét)) (81. 1.), mert ha «a fák fejlődésé- ben és növekedésében az egyéni sajátságoknak is szerepe van, akkor itt ok és okozati összefüggés szigorú következetességével működő törvényről nem is lehet szó» (77. 1.), mert — amint Gutienberg találóan, mondja «a fák alak- és fatömegváltozását, illetőleg olyan minden egyes esetre szigorúan érvényes törvény — mint amilyen pl. a kristály képződmény törvénye — nem is létezik» (77. L), « hanem csak olyan általános törvényszerűség létezhetik, amely törvényszerűség felkeresésében a tudományos kutatásnak azt a módját kell követnünk, amelyet matematikai vagy máskép statisztikai indukcziónak hívunk: s amelyet a sta- tisztika alkalmaz a társadalmi jelenségek kutatásánál)). (77. 1.). Honnan tudja Guttenberg vagy Rónai azt, hogy ilyen tör- vényszerűség, milyent én keresek, az élő szervezetben «.nem léte- zik* ? A kutatások mindinkább arra mutatnak, hogy ilyennek kell lennie, és én feltétlen hiszem , hogy van ! Hogy a statisztikusnak más lehet a felfogása, ebben a kér- désben, mint a fiziológus botanikusnak, azt tisztán értem, de miként jut a statisztikus hozzá, hog^v támadja és okvetetlenke- désével munkájában gátolja a növényfiziológus oknyomozó kuta- tási törekvését, azt már igazán nem értem. Utoljára is a növényi élet nyilvánulásának tanulmánj’uzásához a botanikusnak és fizioló- gusnak nemcsak joga van, de éppen ez a feladata és szabadságá- ban van a maga kutatási eszközeit és okfejtéseit használni. Ha pedig Rónai azt állítja, hogy «az erdészeti szak reputá- cziója érdekében » (76. 1.) védelmezi a statisztikai módszert és teszi kritika tárgyaivá tanulmányomat, akkor azt kell kijelentenem, 250 amit ezen válaszom végén be is fogok bizonyítani :5) hogy itt nem a szak védelme volt az ő fő czélja, hanem a személyes támadás. Másodszor reá kell mutatnom arra, hogy itt az egész szak nevé- ben nem beszélhet , mert vannak az erdészek között hazánkban és külföldön elegen természettudományikig képzett és természet- tudományilag gondolkodó egyének, akik bár használják a gya- korlati czélokra a statisztikai módszert, velem mégis egy véle- ményen vannak. Ezek nevében és így az egész szak nevében nincsen joga nyilatkozni. Maradjon meg tehát Rónai a saját véle- ménye tárgyalásánál , mint a hogyan én is csak a magam véle- ményét nyilvánítottam. Ezek után más konklúziót nem vonhatok le, mint azt, hogy végezze a statisztikus a maga dolgát és a növénvfiziológus is a magáét és az idő majd megmutatja, hogy melyiket, — az ilyen statisztikus vagy az ilyen fiziológus gondolatfiizését fogadja-e el az emberiség, ha a növények és fák fejlődési menetét meg akarja érteni és a növénytenyésztést okszerűen akarja vezetni , mely meg- értéshez, — nekem legalább, — nem elég a fák megköbözése, vagy térfogatuknak interpollácziós formulákkal való kiszámítása. * 3. Harmadik tétele RóNAi-nak az, hogy kutatási munkálataim és törekvéseim hibásak, mert felfogásom ellenkező az ő felfogá- sával. Saját felfogásának a helyességét Poincaré « Tudomány és föltevés-ó czimíí munkájának szavaival igyekszik bizonyítani. Sze- rinte Poincaré alapeszméit félremagyarázom, sőt szerinte helyte- len érvelésekkel és idézetekkel másokat is félre akarok vezetni. Ide vonatkozólag nincsen sok mondani valóm. Hogy felfo- gásunk nem egyezik, azt a vitából mindenki tisztán láthatja A különbség — ha a személyes támadás tendentiáján felül marad még valami — úgy látszik a statisztikai indukczió alkalmazá- sában rejlik. Rónai az általános statisztikai elveket tartja leg- fontosabbaknak és átlagos statisztikai törvényszerűséget keres, én pedig nem olyan átlagadatokat akarok, mint Rónai, hanem az oknyomozó kutatás módszereivel a részlet statisztikai bizonyítéko- kat keresem , vagyis, mint már előző tanulmányomban fejtegettem, a csoportos faktort részlet tényezőire bontva analizálom , hogy az egyes faktorok szerepét és azok függvény szerű fontosságát meg tudjam állapítani. A statisztika nálam tehát, nem törvény, hanem csak bizonyíték. A statisztikai adatok bizonyítják előttem azt, hogy valamely faktornak az oki és okozati összefüggésben van-e szerepe, vagy nincsen és a kérdéses tényező jelentkezésének sta- tisztikai gyakorisága mutatja meg azt, hogy milyen fontossága van a keresett faktornak a kérdéses függvényben. 5) Ezt a bizonyítást, mivel ez a dolog természeténél fogva személyes vonatkozású, ezen lapok főszerkesztőjének kifejezett kérésére a correctió alkal- mával töröltem és így ez a rész most nem lát napvilágot — kívánságra azonban szívesen közre adom. 251 Az én czélom tehát, — mint az előbbiekben és az előző közleményben is többször kiemeltem — az analitikus kutatás. Ennek egyik fontos eszközéül tekintem a statisztikai módszert, úgy, miként azt az összes exact tudományokban, a tizikában, a mechanikában, kémiában stb. stb. szokás. Az én felfogásom szerint a természettudományi kutatásokra nézve — volt tanárom — Poincaré is azt a nézetét fejtegeti és én úgy érzem, hogy teljesen olyan filozófiai állásponton vagyok, mint milyen állás- pontról Poincaré, a tudományos kutatások módszerét ismerteti. Ha pedig valaki ezt nem hiszi vagy nem érti, akkor bízvást rá lehet mondanom, hogy sem Poancaré munkáit, sem szellemét, sem a természettudományi kutatás gondolatmenetét nem ismeri és azzal e kérdésről felesleges tovább tárgyalni. Ezek után csak még azt akarom felemlíteni, hogy Rónai czikkében felhoz PoiNCARÉ-ból ellenem több különféle olyan érvet, melyek ellenkezőjét én soha életemben nem állítottam. Ezeket ter- mészetesen szükségtelennek tartom czáfolni vagy tárgyalni. De szükségtelennek tartanám magamat védeni azon vád ellen is, mini ha én helytelen módon idéznék, vagy mintha én helytelen idézések és érvelések által másokat félre akartam volna vezetni. Nekem olyan a felfogásom a szóban forgó kérdésben, mint milyen az az idézet, melyet megvilágítani kívántam és azért minden félrevezetési ráfogást a leghatározottabban visszautasítok. * 4. A negyedik vádja Rónai nak, hogy hibás felfogásom ".nö- vény fiziológiáin alapon elbírálva is. Azt mondja ugyanis Rónai : «Dr. KövEssi-nek az a föltevése, hogy ha a sejtek biológiai viszonyai mindig egyenletesek volná- nak és ha a sugár irányában elhelyezett sejtek legfiatalabbika, pl. a kambium minden egységnyi időben egy uj sejttel szaporítaná a törzset, akkor a sejtek száma sugár irányban a priori lineárisan növekednék és ha a sejtek az előzőhöz hasonló nagyságot érnének el a törzs sugár irányban lineárisan vastagodnék,® növényfizioló- giai szempontból is súlyos kifogás alá esik. Mert ha a sugár irányban elhelyezett sejtek legfiatalabbika minden egységnyi idő- ben tényleg csak a sugár irányában szaporítaná egy uj sejttel a törzset, azaz ha a kambium sejtnek csak sugár irányú növekedése volna, akkor a fák keresztmetszete csillag alakú lenne.® (83 — 84. 1.). Rónai itt újra nem értette meg tételemet. A feltétel lényege az. hogy «ha a kambium minden egységnyi időben egy uj sejttel szaporítaná a törzset , akkor a sejtek száma sugár irányban line- árisan növekednék®. Ez a feltétel csak azt Írja elő, hogy a kam- bium sejtjei minden egységnyi időben újra osztódjanak , de nem írja elő azt, hogy az osztódó sejteknek csak tangencziális falak- kal szabad osztódni. Ellenkezőleg, az alapgondolat feltételezi a valóságban lejátszódó azon jelenséget, hogy a kambiális sejtek felváltva tangencziális és radiális falakkal osztódnak. A tangen- 252 cziális falak által keletkező sejtek a sugár irányában növelik a törzset, a radiális falak által keletkezők a sugarak közötti terü- letet töltik ki. Ha most már feltételezzük, hogy pl. az első osztódás tan- gentiális falakkal, második radiális falakkal ment végbe, vagy más esetben az első és második tangentiális és a harmadik osz- tódás radiális falakkal történt, vagy harmadik esetben bármely kombinácziót veszünk, de melyek maguk között megismétlődnek és a keletkezett új sejtek megfelelő szabály szerint hasonló pe- riodicitást kezdenek, akkor világos, hogy a feltételezett egyes periódusok befejezése után a sejtek száma a sugár irányában az idővel csakugyan lineárisan vastagodna és a közök kitöltődése folytán a törzs nem lenne sohasem csillag alakú. Hogy a kambium sejtjeinek osztódása a valóságban csak- ugyan felváltva tangentális és radiális falak által történik, az rég- óta ismert és azt minden anatómus tudja. Sőt ez minden kezdők- nek szánt anatómiai könyvben le van írva.6) így az elmélet felállí- tásánál hiba nem esett. Azt azonban 190b. évi rövid leírásom nem engedte meg, hogy ezt részletesen fejtegessem, különben sem tartottam volna szükségesnek, mert azt nem tételezhettem fel, hogy lesz olyan kritikusom, aki ezzel az elemi tétellel sincsen tisztában. * 6. Rónai szerint hibás volna matematikai levezetésem tár- gyalása is. Rónai tévedése megint ott van, — akár az előző tételnél — hogy az én szövegezésemet nem értette meg, és talán ebből kifo- lyólag, talán másért , olyan állításokat tulajdonít nekem, milyeneket soha nem tettem. Matematikai fejtegetésem alaptétele ugyanaz, mit már az előző pontban is idéztem: «ha a sejtek biológiai viszonyai (M) mindig egyenletesek volnának és ha a sugárirányban elhelyezett sejtek legtiatalabbika, pl. a cambium, minden egységnyi (t) időben egy új sejttel szaporítaná a törzset, akkor a sejtek száma sugár- irányban a priori lineárisan növekednék és ha a sejtek az előzők- höz hasonló nagyságot érnének el, a törzs sugárirányban lineári- san vastagodnék. Hasonló feltételek mellett a magasságnak is — a priori — lineárisan növekedőnek kellene lennie» (82. L). Ezen feltételek alapján mondottam ki, hogy a állandó un egyforma bioló- 6) Fekete és Mágocsy-Dietz Erdészeti növénytár, 1891, 1. kötet, 58. lap. 19 — 22. sor. — Ugyanezen könyv ugyanezen lapján 7-ik sorokban olvasható a következő tétel: «A leánysejt azonban nem alakul át minden esetben közvetle- nül állandó szöveti elemmé, hanem igen gyakran oszlik a leánysejt előbb még egyszer két sejtre, melyek azután átalakulnak, úgy hogy a xylem és hasonlóan a phloem is egyszerre két ikersejt által szaporíttatik. » Félreértések elkerülésének megakadályozása végett szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezen újra osz- tódási folyamatot az alapelmélet értelmében egyszerűen a biológiai viszonyok kedvezőbb voltával kívánom magyarázni. 253 qiai viszonyok között a fák térfogati növekedése (V) arányos az idő köbével (83. 1.). Ezt a tételt 1906. évi tanulmányomban (83. 1.) rövidség és szabatosság okáért (7) számmal jelzett V= M.t3 egyenlettel jelöl- tem és a fejtegetését így folytattam tovább : «Ha most feltételezzük, — mint ezt a valóságban tényleg előfordul — hogy a biológiai viszonyok az időben változnak, ak- kor a 7-ik képletben szereplő arányossági faktor (M) maga is szintén az idő függvényének tekintendő s így a növekedést kife- jező legáltalánosabb képletünk V—M(t).t3, mely egyenletet az ere- deti czikkben (8) számmal jelöltem (84. 1.). RóNAi-t nyilván az zavarja, hogy itt mind a két esetben a t 3 mellett szereplő biológiai tényezők M betűvel vannak kifejezve és ezért azt hiszi, hogy mindkét esetben ugyanazon függvénnyel van dolga. Pedig világosan ki van mondva, hogy az első esetben az M (.(.állandóan egyforma biológiai viszonyt » képvisel, « második esetben az M (t) « biológiai viszonyok az időben változnak ». Az általam felállított törvény — - mint az félreérthetetlenül ki van mondva — ((állandóan egyforma biológiai viszonyokra » vonatkozik. Ez ellen kifogás nincsen. Változó biológiai viszonyokra törvényt nem adtam ! Ezzel a képlettel, melyet a (8-ik) szám alatt bemutattam, csak általános ideát óhajtottam nyújtani arról, hogy miként képzelem én ezt a törvényt változó biológiai viszonyok mellett. Hiszen említettem is az Érd. kísérletek XII. füzetének 74. lapján, hogy « míg ez részletesen ki lesz fejtve , egyelőre egysze- rűen M(t) jellel jelöltem ». Ha tehát a szóbanforgó akáczfa elemzési adatai nem fedik teljesen az állandó biológiai viszonyok között nőtt fára felállított 7-ik számú egyenlet pontos menetét, az annyira természetes, hogy akkor tartanám hibásnak felfogásomat, ha ez másként volna. Ezekre az eltérésekre nekem fontos szükségem van, mert ez fog vezetni a keresett jelenségek között fennálló összefüggésekre. Most csak az a kérdés, hogy 1906. évi közleményemben 8. sz. alatt bemutatott M(t)t 8 jelölésnek van-e jogosultsága és összefüggésbe hozható-e ez az állandó biológiai viszonyokra vo- natkozó M.t 3 kifejezéssel. Erre a felvethető ellenvetésre a követ- kezőkben válaszolhatok: Világosan érthető az előzőkből, hogy a fa testét gyarapító sejtek szaporodási és növekedési gyorsaságát én a biológai viszo- nyok szerint változónak, a biológiai viszonyok változását pedig a folyó időben változónak óhajtom tekinteni ezért, mert a valóság- ban ez tényleg így történik. Ha most a sejtek az idő folyamán a fa testében a tér három irányában szaporodnak és növekednek, természetes, hogy mindenik irányban az életműködésnek megfe- lelő biológiai viszonyt kell elképzelni. Ezen feltételek szerint az idő, a tér mindhárom irányában történő növekedésénél szerepet játszik, vagyis matematikailag kifejezve, az idő mindhárom irány- 254 bán történő növekedést kifejező differenciál hányadosban és annak minden tagjában előfordul. Természetes az is, hogyha az egyen- letet az eredeti közleményben megadott feltételek szerint integrá- lom, az integrácziós képletben az idő legalább a harmadik hatványon fog előfordulni. Mivel pedig az idő ilyen fokon minden tényezőben előfordul, azért ebből az egyenletből ts értéket ki lehet emelni és lesz az egyenlet Itt az M(t) függvény (t) betűje, mint előbb említettem, egyelőre csak jelzés , amely matematikai nyelven annyit jelent, hogy az M értéke függvénye a f-nek, vagyis az időnek. Az M(t) függvény pontos alakját és értékét a kísérletek fogják megadni. Hogy az M(t)t 3 függvény értékét és időbeni változásait meg- közelítőleg megvizsgálhassam, valamilyen mértékegységet kellett keresnem. A fizikai és kémiai mértékegységek a maguk alakjában itt nem alkalmazhatók azért, mert az életjelenségeket csak élet- jelenségekkel tudom összehasonlítani és megmérni. Legelső sorban tehát valami fiziológiai mérték után kellett néznem Folyton vál- tozó értéket összehasonlítási egység gyanánt azonban nem fogad- hattam el. Olyan alapot kellett keresni, amely nincsen alávetve a folytonos változásnak, hanem állandó jellegű. így jutottam az átlagos biológiai viszonyok között fejlődő fa növekedési törvé- nyének kereséséhez és az M.t 3 törvény megállapításához. Az így lehozott szabályos viszonyokhoz mértem a természetben lejátszódó szabálytalannak látszó jelenségeket. Ezen összehasonlításra szolgáló biológiai egység kereséséből következett azután az, hogy az M(t) változó biológiai tényezőt kifejező egyenletet felbontottam egy szorzatra, melynek egyik tagja M konstans biológiai tényező , másik tagja az időben változó A(t) jellel jelölt biológiai faktor (1. 1906. évi közleményem 86. 1. 17. sor). Az M konstans biológiai faktor 1 — 1 évi egyenértékéül a megvizsgált fa fejlődése alatt uralkodott biológiai viszonyoknak megfelelő térfogati gyarapodás egy- egy évre vonatkozott átlagát vettem. Ezt az értéket tanulmányom tárgyát képező fánál és az adott táblázatnál M jellel jelöltem, mely képletnek numerikus ér- téke kizárólag erre a fára és erre a 15 évre vonatkozik. A fa növekedése alatt uralkodott biológiai viszonyok d/,5 jellel jelölt átlagának összehasonlítási alapul való felvételéből azután az A(t) változó biológiai értéknek, mint szorzó faktornak a megállapítása számtani levezetésből következő művelet, de mely értékek az alapfeltételek szerint a biológiai viszonyoknak a változásával vannak megfelelő összefüggésben és arányban. Itt természetesen az a feltétel szerepel, hogy átlagos bioló- giai viszonyok befolyásának a szóbanforgó fa átlagos növekedése felel meg és a biológiai viszonyoknak az átlagostól felfelé vagy lefelé való eltérésénél a fa növekedésében is bizonyos határozott törvényszerű ingadozásnak kell lennie, — vagy más szóval kife- 255 jezve : az az alapfeltételem, — mint sok másnak, akik velem egy nézeten vannak, — • hogy a biológiai viszonyok minden egyes ténye- zője az élőlényen bizonyos határozott nagyságét reakcziót vált ki, mely a növény növekedésében vagy valamely más életnyilvánulá- sában, illetve ezen jelenségek értékének megváltozásában jelent- kezik. Felesleges vázolni, mert mindenki tudja, hogy az élő szer- vezetre nagyon sok tényezőnek van hatása. Azt is tudjuk, hogy ezeket mind egyszerre nem tanulmányozhatjuk, de ezek között vannak fontosabbak és kevésbbé fontosak és közülük először ren- desen azokat tanulmányozzuk, melyek szerepe a legfontosabbnak látszik. Ezen elvnek megfelelően a fontosabb tényezők vizsgála- tát a következőképen terveztem : A szabadban növő, sűrű zárlattól ment fa külső biológiai tényezői között — nem tekintve a véletlen esélyeket — az állati és növényi élősködők vagy a légköri hatások stb. stb. által elő- idézett zavarokat, — mindenesetre legfontosabbak a klimatikus és talajtani tényezők. A talajtani tényezőket — vizsgálódásom tárgyát képező fa esetében, — egyelőre állandónak vettem, azért, mert a fa termő- helye futóhomok volt. Ezen igen nagy mélységig homogén kvarc talajréteg tápanyag-tartalma és kémiai összetétele egyik méterről a másikra és egyik évről a másikra nem sokat változott, miért ezt egyelőre és első megközelítésre állandó értéknek vehettem. A talajban lévő víz mennyisége és a talajvíz szintjének magas- sága, mely a növény növekedését tetemesen befolyásolja, bár egyik évről a másikra változhatott, nem zavarta nagyon a talaj konstansnak vett jellegét, mert e vízmennyiség változását az időjárási, t. i. klimatikus viszonyok függvényének tekintettem és az esőzési és hőmérsékleti viszonyok változásával együtt bírál- hattam el. Ily módon rendezve a kérdést, a külső biológiai viszo- nyok hatásának tanulmányozásánál elsősorban főleg a klimatikus viszonyokat kellett megvizsgálnom, melyektől a nagy vonásokban való összefüggés kialakulását vártam. Ezt a vizsgálatot meg is tettem. A fa termőhelyén, Király- halmon végzett meteorológiai megfigyeléseket a m. kir. meteorológiai állomás volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Ezen eredeti meg- figyelési ívek hőmérsékleti, relativ nedvességi, esőzési stb. adatait pontosan feldolgoztuk és minden egyes faktornak nemcsak az át- lagából, de a napi, sőt napszaki ingadozásainak adataiból grafikai görbéket készítettünk. Hogy tévedés ne lehessen, az adatok ellen- őrzése czéljából és az itt-ott hiányzó észlelési adatok interpolálása végett hasonlóan feldolgoztuk a legközelebbi meteorológiai állomás- nak, Szegednek a meteorológiai adatait is. Az így nyert adatokkal hasonlítottam össze a fa növekedésében beálló ingadozásokat. Ezen összehasonlításnak az lett az eredménye, hogy az össze- függést nagyobb vonásokban látni lehetett, de a pontos vonatko- zásokat megállapítani nem tudtam azért, mert a fa testében még állandó Jcülső biológiai viszonyok mellett is , az évről-óvre változó belső biológiai viszonyok annyira komplikálják az összefüggést, hogy itt tiszta képet csak a belső biológiai viszonyok mélyebbre ható megvizsgálása és az összefüggések tisztázása alapján lehet alkotni. Midőn ezt a helyzetet láttam, kénytelen voltam hozzáfogni a fa belső biológiai viszonyainak vizsgálatához és kutatni kezdtem a finomabb részleteket. Csakhogy ezek a finomabb részletek igen nagyszámú tényezőkből állanak és különösen a fa testében a sej- tek egymás mellé való helyezkedése és különleges körülményeik folytán olyan mértékben komplikálódnak, hogy a legnagyobb ne- hézségeket gördítik a kutatás elébe. Az egymás mellett fejlődő sejtek kölcsönös hatása folytán nem látható tisztán az egyes sej- tek önálló fiziológiai funkciója. Ezt a nehézséget alkalmas kísér- leti berendezkedésekkel, bizonyos kerülő úton végzett közbevetett kísérleti módszerrel lehet csak áthidalni. Kerülő út itt pl. az, hogy az önálló sejt biológiai funkczióját önállóan, egymástól bizonyos fokig függetlenül fejlődő egysejtű élő lényeken kell először tanulmányozni és ha ily módon az egyedül álló sejtben végbemenő törvényszerűségek kialakultak, lehet majd az egyszerű élő lényeknél megtalált szabatosságokat a fa testében komplikáltabb viszonyok között élő sejtek táplálko- zási, növekedési és szaporodási viszonyainak a megállapítására felhasználni és ez alapon a fa növekedési törvényénél szereplő biológiai faktorok szerepét és ezek különös összefüggését szintézis útján összeállítani. Ily módon — analitikai bonczolgatás révén — és kísérleti induk- czió alapján jutottam el a fa térfogati növekedésének vizsgála- tával a sejt biológiájának tanulmányozásához és a mai ismereteim szerint csakis ilyen alapon képzelem ezen rendkívül komplikált kérdést megolhatónak. Épen ezért ilyen irányban folynak vizsgá- lataim a kérdés megoldása érdekében. Tanulmányaimnak ezt a most fejtegetett részét és az ide- vonatkozó kísérleti adatokat ez ideig nem közöltem, sőt 1906. évi tanulmányomban az akkor már készen volt részletekre még nem is hivatkoztam, pedig ezen kérdésen 1902. év óta állandóan dol- gozom, de nem közlöm egyszerűen azért, mert befejezetlen kuta- tásokat közölni nem akarok. Minden további félreértés és vitamegelőzése czéljából meg- akarom jegyezni, hogy megvagyok győződve arról, hogy ezeket a fejtegetéseket teljesen hiába való volt egy statisztikusnak elő- adnom, mert ezen kísérleti módszer jogosságát, csak a természet- tudományi kutatás módszereit ismerő, vagy legalább is a termé- szettudományok elemeivel tisztában levő tudja megérteni és mél- tányolni. 257 6. Hatodik tétele RóNAi-nak, hogy helytelen felfogásom, mert sejtfiziológiai irányt követek és az egyes sejtek növekedésének és funkcziójának összegezéséből óhajtom az egész fa testének felépí- tését megejteni, holott szerinte a sejtek életfunkcziója alapján a fa testében levő sejtek egymástól való leszármazásának időbeli egymás- utánját nem lehet megállapítani. Hogy miféle kutatások vezettek engem a sejt növekedésének és szaporodásának biológiai vizsgálatára, az előzőkben előadtam, itt részletesebben ezzel a kérdéssel foglalkoznom felesleges. Ha Rónai nem hiszi, hogy ily módon lehetséges a czél elérése — az az ő dolga. Engem felfogása nem zavar. Arra a kérdésre, hogy vaijon, ha a sejtek összes biológiai viszonyai ismeretesek lesznek s a fa testében levő sejtek egymásból való leszármazásának időbeli egymásutánját is meg lehet-e álla- pítani, azt kell felelnem, hogy igenis akkor a szaporodási törvényt is ismerni fogjuk azért, mert az élő sejt három fontos jellege, hogy az élő sejt táplálkozik , növekedik és szaporodik , egymástól elválaszthatatlanok. A jelenségek tehát csak akkor lesznek teljesen ismertek, ha ezeknek részeit és ezen részek között a teljes össze- függést ismerni fogjuk. Sőt meggyőződésem, hogy ezeknek az összefüggéseknek a kutatása és kiderítése nélkül az itt uralkodó törvényszerűségek meg nem oldhatók. Tudva azt, hogy a növén}r teste a sejtek egymástól való leszármazása által egyetlen sejtből, a petesejtből alakul ki, nincsen kétségem abban, hogyha az ott szereplő és az idő függvényeként kifejezett törvények ismeretesek lesznek a sejtek osztódásának és növekedésének menetét, szóval az egész növény felépülését olyan pontossággal lehet követni, milyen pontossággal az ide vonatkozó szabályok meg lesznek állapítva.7) A felfogások ebben a kérdésben is, mint a többiben lehetnek különbözők. RóNAi-nak bizonyára más lesz a felfogása ebben is, épen úgy, mint az M(t) jellel jelölt biológiai viszonyok értelme- zésénél. Ami azonban engem szintén nem zavar. Szerinte pl. «lényeges hiba volt Dr. Kövessi részéről a külső és belső élettani tényezőknek M(t)-hen való összefoglalása azért, mert a keresett növekedési törvény épen e tényezők közötti összefüggést van hivatva kifejezni , s így Dr. Kövessi a belső és külső biológiai viszonyok egyesítésével tulajdonképpen összetévesztette a célt azokkal.» (Érd. kísérletek XII. évf. 88 lap. és hasonló elvek már XI. évf. 1 4ö lap.) Ebben a kérdésben felfogásunk közötti különbséget az hozza létre, hogy én nemcsak azt vizsgálom, hogy milyen a külső és belső biológiai viszonyok közötti összefüggés, hanem azt is kutatom, 7) A felfogás ugyanaz akár ivaros úton petesejtből, akár ivartalan spó- rával, vagy bármely vegetatív úton történik is a szaporodás. Az ivartalan úton, de nem egysejtű spórából, hanem már differentiálódott növényi részből való szaporodásnál szereplő növényrész valamikor szintén vagy ivaros úton kelet- kezett petesejtből vagy spórából létrejött egyednek képezi részét. 258 hogy a fa testében levő sejtek, hogy szaporodnak és hogy nőve kednek azon biológiai viszonyok között, melyet az ^összes biológiai faktorok » (Érd. kísérletek 1906 VIII. 12 — 15 1.) nyújtanak. Ezeket az « összes biológiai faktorokat*) pedig nyilvánvaló, hogy a belső és külső biológiai tényezők összege adja meg. így tehát azok összefoglalása az én álláspontomról nézve nemcsak nem hiba. hanem szükséges is. Ha tehát a czélom más, természetes, hogy az okfejtésem is más lehet és ennek tudatában megmaradok Rónai ellenvetései daczára is saját felfogásom mellett. * RóNAi-nak a szóban forgó tanulmányok kritikájánál leszűrt végkonkluziója a következő: «Az eddigi kísérletek kudarcza s az ezekből levonható tanul- ságok már most feljogosítanak annak határozott kijelentésére, amit Dr. Endres már 1889-ben a BREYMANN-féle képletre vonatkozó kritikájában jóslatképpen kifejtett, hogy t. i. «ki van zárva annak a lehetősége is, hogy a fák növekedési és fatömeg görbéit valaha gyakorlatilag alkalmazható mathematikai képletbe foglalhassuk .» És pedig azért, mert « amint az eddigi kísérletekből, főleg a Gram- KoLLER-/’áfe képletből láttuk írja Rónát — fák növekedési és fatömeg görbéi korántsem határozod menetű mathematika görbék , hanem tömeges megfigyelések alapján, empirikus úton megállapított olyan grafikus görbék, amelyeket egyszerű analitikai egyen- lettel kifejezni nem tudunk .» (Érd. kíséri. XI. évf. 146 1.) E végkonkluzióban főleg Breymann és Gam-Koller vannak kiemelve, de a következtetés bizonyára, sőt « impliciten első sorban az én tanulmányomra is vonatkozik, s ezért legyen szabad meg- jegyeznem a következőket: RóNAi-nak azon állítását, hogy ilyen az itt előforduló fatömeg görbéket «egyszerű analitikai egyenlettel kifejezni , nem tudunk» én is elfogadom, sőt állítom is, hogy az úgy van. És pedig azért, mert az így felállított algebrai képletnek, mint azt már előző köz- leményemben részletesebben kifejtettem, a fa növekedéséhez nagyon kevés, vagy éppen semmi közük sincsen, azért mert nem a fa növekedése folyamán szereplő tényezők megfigyelése és azoknak a részletes összefüggéseknek követése alapján, hanem egyszerűen olyan módón jöttek létre, mint az interpólácziós képletek általá- ban, melyek a tények körüli összefüggést nem keresik. (Érd. kis. XII. 68 1.) A kutatásnak az a módja azonban, melyet természettudo- mányi kutatási módszernek neveznek és amelyet én is követek, nem ilyen módon létrejött egyenletet kíván. Az oknyomozó ter- mészettudományi vizsgálódásnak nem az a tulajdonképpeni célja, hogy egyenlet legyen , hanem az, hogy a jelenségek között fennálló oki és okozati összefüggéseket nemcsak qualitative, hanem quan- titative méreteiben is megállapítsuk. Ezeket a keresett értékeket és a közöttük fennálló összefüggést azonban csak akkor kaphatjuk 259 meg, ha a vizsgálódások folyamán legalább a legfontosabb ténye- zőket a kívánt pontosságig mérjük, az anyag és az energia meg- maradásának, valamint az akczió és reakczió egyenlőségének stb. stb. alapelvén az egyenlőségi mérleget keressük. lg}' jut el a kutatás ezen módja az egyenletekhez és az összefüggésnek matematikai alakba való öntéséhez. Az egyenlet tehát a kutatás ezen módjánál nemcsak szükséges , de elengedhetetlen segédeszköz. Az így létrehozott egyenletek egészen mások, mint a Rónai által tárgyalt statisztikai adatok alapján felépült interpolácziós formulák, miből kifolyólag annyira más elbírálás alá tartozik még ezen — általam eddig vázolt — kezdetleges alakjában is, hogy ezeket egymással összehasonlítani nem is lehet és nem is szabad. Ezek után az tehát a következtetésem, hogy a fák növeke- désének törvényét tudományos alapon és kellő szabatossággal tanulmányozni a nélkül, hogy az ott szereplő tényezőket egyenletbe foglalnánk, nem vagyunk képesek és így az oknyomozó természettu- dományi alapokon szerkesztett egyenletre feltétlenül szükség van. * Végül pedig néhány szót kell szólanom Rónai kritikájának « didaktikai hangjáról » . Rónai mindkét szóban forgó kritikájában az erdészeti szak mögé vonulva, adja le véleményeit, azt állítván, hogy én «az erdé- szeti tudományok alapját megtámadtam » és emiatt «az erdészeti szak reputácziója érdekében » teszi tanulmányomat « minden tekin- tetben kimerítő kritika tárgyává ». (76 1.) ide vonatkozólag az előzőkben az t-ső pont alatt már kifej- tettem álláspontomat, melyben kinyilatkoztattam, hogy az erdészeti ismereteket soha nem támadtam. Ez a ráfogás annyira nem való. hogy az erdészet az egész tanulmányomban említve sincs. Xem is így állítja a támadást Rónai, hanem csak ^impliciten és hogy az «implicite» fogalmazással a kérdésbe beleköthetett, iparkodott bizo- nyára céljai elérésére a támadásból kifolyólag érdemeket szerezni. Hogy a kritikában meg van a támadás, mutatja annak « didaktikai hangja », nyelvezete, meg második czikkének bekezdése. (76 1.) 8) 45- Ezen nagy horderejű problémával még nagyon sokat kell foglalkozni és nagyon sokaknak kell hozzászolani. míg az ered- mény teljesen kialakul. A szakszerű hozzászólásokat, tanácsokat, bírálatokat nagyon szivesen veszem én is, mint minden tárgyilagos kutató, még ha az szigorú is, de fontos, hogy szakszerű legyen és rosszakaratú ne legyen. Mert ha az nem szakszerű és mellé még rosszakaratú is, akkor csak a munka kerékkötőjéül szolgál. Rónai bírálatából pedig hiányzik az a szakszerűség, mely e tanul- mány megbirálásához szükséges és hiányzik a jóakarat is. s) L. a 250. lapon a 2. ponthoz tartozó 5. számú vonal alatti megjegyzést. 260 Centaureae novae et rarae Romániáé. Auctore: J. Prödán (Zombor). Centaurea Jankae Brandza. In declivibus graminosis ari- disque inter marginem silvae Babadagensis et pagum Gavgagia. Centaurea Porcii. Prodan. C. Jankae Brandza X stereophylla Bess. Perennis. Caulis erectus vei procumbens, angulatus, scaber, sparsim araclmoideo-tomentosus, a basi vei infra médium in ramos rigidos divisus, multiceps. Fólia basalia et caulina inferiora petio- lata, superiora sessilia ; omnia carnosa, rigidula, pinnata vei bipinnatisecta, ad apicem paulum dilatata, segmentis linearibus acutis cartilagineo-mucronatis. Fólia omnia viridia, ad marginem et in lamina utraque setulis minimis densis aspera. Capitula ovato- subglobosa, cca 16 — 18 mm. longa et 12 — 14 mm. lata. Squamae anthodii pallide virides, inconspicue striatae, appendicibus non obtectae. Appendicibus squamarum exteriorum et mediarum mem- branaceis, aeuminato — triangularibus, bruneis, margine regulariter laxeque pectinato-ciliatis, ciliis albis inferioribus confluentibus, in marginem scariosam pellucidam decurrentes. Membrana appendi- cum in seriebus squamarum interioribus magis aucta séd ea C. Jankae semper minor est. Appendices squamarum intimarum orbi- culares, margine parum lacerae. Corollae rubro-lilacinae, marginales paullum radiantes. Achenia? Habitat in Románia in régióné septentrionali Dobrogeae. In declivibus graminosis aridisque inter marginem silvae Babadagensis et pagum Gavgagia (Kaugagia, Kaukadzi). Légi inter parentes die 25. -Julio a. 1911. In memóriám divj Floriani Porcii dicavi. Termete, szárnyasán hasa- dozott és szálas levélszeletei, valamint a külső és középső pikkelyek szélét övező fehér és átlátszó hártya, továbbá a belső pikkelyek növekedő át- látszó hártyája a C. Jankaet juttatják eszünkbe. A fészkek nagysága, a fészek- pikkelyek függelékének meg- nyujtott 3-szögű alakja, rövid tövises végződése, laza fésűsen ciliás széle a C. stereophylla-ió\ ered. lm Wuchse, den fiederig ge- teilten schmalzipfligen Blattéra und in dér weissen, durch- sichtigen Membrán, welche die ausseren und mittleren Köpf- chenschuppen umrandet, end- lich in dér an den inneren Schuppen an Grösse zuneh- menden Membrán dér C. Jankae ahnlich ; doch stammt die Kleinheit dér Köpfchen, die verlángert-dreieckige Form dér Schuppenanhángsel, ihre kurze Stachelspitze, sowie die schüt- teren, kammig gestellten Cilién ihrer Ránder von C. stereo- phylla. 261 Centaurea Mihaliki Prodan. C. Jankae Brandza X orientalis L. Perennis. Caulis erectus, angulatus, suleatus, scaber, a medio in ramos paucos simplices divisus. Fólia basalia et caulina in- feriora petiolata, superiora sessilia, fólia omnia pinnata vei bipin- natisecta, segmentis linearibus acutis cartilagineo-mucronatis ; in- tegris. Fólia viridia, ad marginem et in lamina utraque setulis minimis densis aspera. Capitula ovato-globosa cca 20 mm. longa et lata. Squamae anthodii pallide virides, appendicibus non ob- tectae. Membrana appendicum exteriőröm et mediarum semilunaris, pellucida, pectinato-ciliata, vei plus minusve regulariter fimbriata ciliis longis albis ad basirn confluentibus, terminali paulo validiore. Appendices squamarum intimaram pellucidae orbiculares, margine lacerae. Corollae sulfureae, sordido-sulfureae, vei ad colorem lila- einum vergentes; marginales modice radiantes. Achenia 4 mm. longa, fusca, pilosula, umbilico barbata, papposa. Pappus albidus fructui fere aequilongus. Habitat in Románia, in régióné septentrionali Dobrogeae. In declivibus graminosis aridisque inter marginem silvae Babada- gensis et pagum Gavgagia (Kaugagia, Kaukadzi). Légi inter parentes die 25. Julio. a. 1911. In konorem am. prof. Stefani Mihalik dieata. Termete, a kétszeresen szár- nyalt alsó levelek és ezeknek szálas szeletei, valamint a fé- szekpikkel^yek átlátszó fehér félhold alakú széles Hártyája a C. Jankóé- tói származik. A fészek nagysága és alakja, a fészekpikkelyek hártyájának fésűsen rongyolt vagy ciliás széle, valamint a virágok kén- sárga, néha szennyessárga színe a C. orientalis- tói ered. C. Jankae- hoz közelebb eső ala- koknál a virág színe violába hajló. Die Pflanze hat den Wuchs die doppelt fiederschnittigen unteren B1 áttér, die schmalen Bláttzipfel sowie die breiten, lialbmondförmigen, weissen, durchsichtigen hántigen An- hángsel dér Köpfchenschuppen dér C. Jankae ; dem Einfluss dér C. orientalis verdankt sie die Dimension und Form dér Köpfchen, den wimperig oder kámmig zerschlitzten Rand dér Schuppenanhángsel und die gelbe, manchmal schmutzig gelbe Farbe dér Corollen. Die dér C. Jankae sich mehr ná- hernden Formen habén Co- rollen, welche mehr in das Lilafarbige spielen. C. iberica Trev. Prope pagum Medjidie. C. iberica Trev. f. albiflora Prodan. In collibus prope pag. Medjidie. C. solstitialis L. j. intermedia Gugl. Babadag, Bacáu, Vér- ciorova. 18 C. solstitialis L. f. Adami (W.). Ibidem. Centaurea salonitana Vis. In régióné septentrionali Dobrogeae. Centaurea Chetiani Prodan. C. salonitana Vis. X et forma C.spinulosae Roch. ad C. Fritschii Hayek vergens. Perennis. Caulis erectus, strictus P2 m. altus. angulato- Hiilcatus, scaber, a medio in ramos divisus. Fólia basalia et cau- lina inferiora petiolata, pinnata vei saepe interrupte pinnatisecta, segmentis lanceolatis dentatis vei pinnatilobis, cartilagineo-mucro- natis, caulina média et superiora pinnatisecta, segmentis lanceo- latis dentatis, lobo terminali longe producto, superiora minus par- tita. Fólia omnia paullum pallide-viridia, rigida, ad marginem et lamina utraque scabra. Capitula ovato-globosa, cca 20 mm. longa et lata. Squamae involucri latae et magnae pallide virides, appen- dicibus fere omnino obtectae. Appendices squamarum intimarum scariosae, orbiculares, pectinato fimbriatae, fimbriis aureis, media- rum et exteriorum acuto-triangulares, pectinato-fimbriatae fim- briis aureis utrinque 9 — 12 elongatis 2 — 3 mm. longis ornatae, terminali caeteris non vei vix validiore. Corollae flavae, margi- nales radiantes. Achenia 4 — 4x/2 mm. longa, fusca, puberula, hilo barbata, papposa. Pappus 4x/2 — 5 mm. longus fuscescens. Habitat in Románia in régióné septentrionali Dobrogeae. In limitibus agrorum et ad viam agrestem a monasterio Cocosense versus pagum Nicoli^el ducentem. Légi inter parentes die 30. Jul. a. 1911. Dicata in honorem doctoris Ambrosii Chetian, directoris gymnasii. Wagner János igazgató úr e növényre a következő meg- jegyzést tette: «A nagy, szé- les pikkely, a nagy féllioldas, szélén fehér függelék, a sárga vagy szenyes szín stb. okvet- len a C. salonitana V is. hatása. A függelék formája csúcsa felé, sötétsége, kivált fejletlen fészkeken, a szabályos rojto- zottság okvetlen «Scabiosa» alaktól van. Tehát C. saloni- tana Vis. és a spinulosa Roch. szelidebb, a Fritschii felé eső alak;a». E növényre még a következő megjegyzéseim vannak. Levelei a Centaureák Orientales és Lopholomae cso- portjának leveleit utánozza. HerrDirector Wagner schrieb mir zu dieser Pflanze folgende Bemerkung : «Die grossen, breiten Sehuppen, das grosse, halbmondförmige, am Rande weisse Anhángsel weist unbe- dingt auf den Einfluss dér C. salonitana hin. Die Form des Anhángels, die gégén die Spitze zu dunkle Farbe, be- sonders an noch unentwickel- ten Köpfchen, die regeim ássige Bewimperung stammt aber si- cher von einer C. «Scabiosa»- Form. Alsó G. salonitana Vis. X mit einer zahmeren, gégén C. Fritschii hinneigende Form dér C. spinulosa Roch. Ich habé noch folgendes hinzuzufügen. 263 A fészek nagyságában, a fé- szekpikkelyek színében sok hasonlatot mutat a C. orien- talis L. f. macrolepis F. et M.-liez, de eltér ettől egyebek között abban is, hogy a függelékek a fészekpikkelyeket nem takar- ják el teljesen. Ez utolsó tu- lajdonságában a C. Perlaki/ ana Borb.-Iioz közeledik, de ettől, valamint az előbbitől lényege- sen elüt abban, hogy a pikke- lyei nagyok és szélesek, to- vábbá a külső és középső füg- gelékek nem fusca-k, hanem sárgák és végül a C. Chetiani virágai állandóan sárga színűek, nem pedig kis mértékben bi- borszínűek, mint a C. Perla- kyana-néÁ. Hayek : Cent. Ar- ién Oesterreich- TJngarn ez. m. 59. lapján a C. Perlakyana rojtjait 3 — 5 mm. -re becsüli, de M. N. M.-ban PERi.AKY-tól gyűjtött példányon a függelé- kek rojtjai jóvalrövidebbek, mint a C. Chetiani- nál, habár ennek a rojtjai csak 2 — 3 mm. hosz- szuak. Tehát a C. Chetiani a függelékek hosszabb rojtjaiban is eltér a C. Perlakyana-tól. A spinulosa X orientálás cso- portbeli hibridektől eltér abban, hogy a levelek alakja, színe más, nem molyhosak, a fészek- pikkelyek más alkatuak, végső tövisük is hiányzik stb. Die Blátter áhneln jenen dér C. orientalis und jenen dér «Lo- pholomae »- Gruppé. In dér Grösse dér Köpfchen und Farbe dér Schuppen ist sie dér C. orientalis f. macrolepis F. M. ahnlich, sie weicht jedoch von dieser u. a. dadurch ab, dass die Anhangsel die Schuppen nicht ganz verdecken. In die- ser Beziehung niihert sich die Pflanze dér C. Perlakyana Borb., doch ist sie von dieser we- sentlich dadurch verschieden, dass ihre Schuppen gross und breit und dass die mittleren und áusseren Anhangsel nicht bráunlich, sondern gelb siDd ; endlich sind die Bliiten dér C. Chetiani immer gelb und nicht teilweise ins Rötliche spielend, wie bei C. Perlakyana. Hayek (Cent. Art. Oest. Ung. 59) sagt, dass letztere 3 — 5 mm. lángé Fransen habé ; doch sind sie an einem von Perlaky selbst gesammelten und im Herbar des National-Museums in Budapest liegenden Exem- plare viel kürzer als bei C. Chetiani , obwohl sie bei dieser nur 2 — 3 mm. messen. C. Che- tiani untersclieidet sich alsó von C. Perlakyana auch durch die lángeren Anhangselfransen. Von den spinulosa X orien- tafe-Hybriden ist sie durch Form und Farbe dér Blátter, die auch nicht flaumig sind, durch Form dér Schuppen- anhángsel und das Fehlen des Enddörnchens etc. verschieden. C. spinulosa Roch. Ad marg. agror. in Dobrogea. Moldávia Mun- tenia. C. spinulosa Roch. f. versecensis Wagner. In collibus aridis prope pagum Gura-Vaei. 18* C. scabiosa L. In pascuis prope oppidum Peatra-Neamt, et Doroboi. C. scabiosa L. f. integrifolia Gaud. In pascuis pr. opp. Doroboi. C. scabiosa L. f. silesiaca Borb. Ad marg. agror. prope oppidum Bacáu. C. stereophylla Bess. Ad marg. agror. in Dobrogea. C. stereophylla Bess. f. armata Gugl. Dobrogea : Balabancea, Babadag. Centaurea Brandzae Prodan. C. stereophylla Bess. X spinulosa Roch. Perennis. Caulis 1 m. altus erectus vei prost.ratus, angulatus, sulcatus, scaber, paulo aracbnoideo-tomentosus, infra médium in ramos divisus, ramis rigidis 8 — 26 cm. longis, multicephalis. Fólia basalia petiolata saepe interrupte pinnati-partita vei pinnatifida, seg- mentis lanceolatis integris vei dentatis, obtusiusculis, cartilagineo- mucronatis; caulina inferiora breviter petiolata, pinnatipartita, média sessilia pinnatipartita, lobis lanceolatis integris vei 1—2 dentatis obtusiusculis cartilagineo mucronatis, lobo terminali in foliis mediis et superioribus longe producto, superiora lanceolata integra vei minus partita. Fólia omnia viridia, ad marginem scabra, utrinque setulis minimis aspera, rarissime pilis minusve arach- noideo-tomentosa. Capitula ovato-globosa, cca 18 — 20 mm. longa et 15 mm. lata. Squamae antbodii pallide virides, nervoso-striatae, glabrae vei exteriores sparsim farinaceo-tomentosae. Appendices serierum exteriorum pectinato-fimbriatae, bmbriis albis vei luteis médiáé in spinam erectam cca 5 mm. longam, ad basim dilatatam productae, pectinato-fimbriatae, fimbriis luteis vei fuscis, serierum intimarum fuscae, scariosae, orbiculares vei deltoideae, pectinato- fimbriatae, vei lacerae (non integrae vei páram lacerae sicut in C. stereophylla). In appendicibus margó niger deest. Corollae rubro- lilacinae, marginales radiantes. Achenia 4 — 5 mm. longa fusca vei atra. Pappus fructu paullo brevior. Habitat in Románia, in régióné septentrionali Dobrogeae. In fruticosis graminosisque inter pagum Balabancea et Ortachioi ad marginem viae apud exitum pagi Balabancea. Légi inter parentes die 18 Jul. a. 1911. In memóriám divi doctoris D. Brandza dicavi. A két tőfaj jellegeit egye- síti. Termetében, a levelek szé- lesebb szabdaltságában, és az egész növény + pókhálós moly- bosságában, továbbá a pikke- lyek alakja, a fekete szegély teljes hiánya, az alsó és középső pikkelyekből kinyúló tövis- nek alapja felé való kiszélese- dése, végül a virágok vörös Vereinigt die Merkmale dér zwei Stammarten, lm Wuchse, breiteren Zusehnitte dér Blatt- segmente, mehr minder reich- licber spinnvvebig-tlockiger Be- kleidung, dann in dér Form dér Schuppen, im Mangel des schwarzen Scbuppenrandes, in dér Verbreiterung des aus den unteren und mittleren Schuppen 265 lilás színe a C. stereophylla BEss.-hez állítják. Különbözik a C. stereophylla E>Ess.-től nagyobb fészke, a külső és középső pikkelyek 4—5 mm. hosszú tövisnyúlványa által, to- vábbá a középső pikkelyek fe- lett levő pikkelyek kártyás füg- gelékei finomabb és füstös szí- nében. A rojtok hossza, nagyobb száma, de különösen a rongyol- tan és hosszan rojtozott belső függelékek hártyái a C. spinu- losa RocH.-hez állítják. A C. ste- reophylla Bess. belső pikkelyei- nek függelékei vagy épek vagy kevéssé szabálytalanul rongyol- tak. rojtjai pedig rövidek. Egy- szóval az összes pikkelyek függelékei inkább a C. spinu- losa-hoz húznak úgy színben, mint a mélyebben való rojtozottság- ban, mert, mint előbb említve volt, a C. stereophylla-nél a felső pikkelyek függelékei szélesek és alig vagy kevésbbé rojtozot- tak, addig az új hibridnél a hártya keskenyebb lesz, mivel a rojtozottság mélyebb. Ka- szaija, mely körülb. 4—5 mm. hosszú, alakra megegyezik a stereophylla kaszaijával, de va- lamivel szélesebb ; bóbitája rö- videbi) a kaszatnál. hervorragenden Dornes gégén seine Basis, endlich in dér röt- lichen Lila-Farbe dér Bliiten gleicht sie dér C. stereophylla Bess., ist von ihr aber ver- schieden durch grössere Köpf- chen, 4 — 5 mm lángé dorn- artige Fortsátze dér áusseren uud mittleren Schuppen und die feineren und rauchbraunen, háutigen Anhángsel dér oberen Schuppen. Die Lángé und grössere Zahl dér Wimpern, besonders aber die zerfetzten und láng zerschlitzten Mem- bránén dér inneren Schuppen- anhángsel náheru sie dér C. spinulosa Rock. Die Anhángsel dér inneren Schuppen sind bei C. stereophylla entweder ganz- randig, oder weniger unregel- mássig zerfetzt, die Wimpern aber kurz. Ivurz. allé Schuppen- anhángsel náhern sich dér Fönn, wie mán sie bei C. spinulosa sieht, sowohl in Be- zug auf Farbe als auf die Lángé dér Wimpern ; wie bereits er- wáhnt, sind die Anhángsel bei C. stereophylla breit und nicht oder kaum zerfranzt, bei dem ueuen Bastard aber wird dér háutige Rand, weil die Zer- fransung tiefer greift, schmá- ler. Die Frucht, welche 4 — 5 mm láng ist, ist dér Fönn nach jener dér C. stereophylla áhnlich, nur etwas breiter ; dér Pappus ist kürzer als die Acháne. Centaurea Grecescui Prodan. C. stereophylla Bess. X orientalis l. Syn : C. orientalis X G. stereophylla Grecescu in Consp. FI. Romaniei sok nőmén. p. 343. Z. C. Pantu Rév. Nat. Perennis. Caulis erectus vei prostratus (proeumbens), angu- latus, sulcatus, scaber, sparsim arachnoideo-tomentosus, in parte 266 superiore in ramos siraplices vei iterum ramosos divisus. Fólia basalia et caulina inferiora petiolata, pinnata vei pinnatifida, foliolis lanceolatis acutis, cartilagineo-mucronatis; caulina média et supe- riora sessilia, pinnatifida vei pinnatisecta, segmentis lanceolatis vei linearibus, acutis cartilagineo-mucronatis, lobo terminali longe producto, summa minus partita. Fólia omnia viridia, ad marginem et in lamina utraque setulis minimis aspera. Capitula ovata, cca 16 — 18 mm. longa et 12 — 14 mm. lata. Squamae anthodii pallide virides, appendicibus non obtectae. Appendices serierum exteriorum et médiám m ovato-triangulares, bnineae vei flavo bruneae, in mediis 5 mm. longae et ad basim 3 mm. latae, pectinato-fimbriatae ; fimbriis pallide flavis, longis ut in C. stereophylla; terminali saepe validiore in spinulam brevem flavam vei bruneam producta, serie- rum interiorum flavae vei saepe macula centrali brunea pictae scariosae orbiculares vei ovatae margine lacerae. Corollae sul- fureae, pallide ílavae, vei lilacino-fuscae, marginales radiantes. Achenia cca 4 — 5 mm. longa. fusca, pilosula, umbilico barbata, papposa. Pappus cca 3 mm. longus fuscescens. Habitat in Románia in régióné septentrionali Dobrogeae. Ad vias agrorum inter Balabancea et Hamcearca, deinde ad viam, quae a pago Babadag Gavgagiam ducit ad marginem silvae Babadagensis. Légi inter parentes die 24 Jul. a. 1911. In memó- riám divi doctohis D. Grecescu dicavi. Termete, a levelek alakja és utolsó szeletüknek bosszúsága, a fészek alakja s nagysága, továbbá a külső és középső fészekpikkelyek hártyáinak ová- lis háromszög alakja s rövid tövisben való végződése, végül a pikkelyeket el nem takaró hártyája a C. stereophylla-hoz állítják. A C. orientál is- ból megtar- totta a következő jellemvoná- sokat. A fészekpikkelyek füg- geléke — nem kemény mint a C. stereophylla-é hanem mind- jobban meghártyásodik s ezen hártyák a fészek alapjától kezelve a legfelső pikkelyekig folyton nőnek. A legfelső pik- pelyek függelékei sárgák, ová- lisak és csúcsukon szabályosan rongyolt szélüek. Virágai lehet- nek kénszínsárgák, lilássze- nyesek vagy sárgásfehérek. Dem Wuchse, dér Blatt forrn, Lángé des Endsegmentes, Köpf- chenform und Dimension nach stelit sie dér C. stereophylla zunáchst, von welcher sie auch die ovaldreieckige Fönn dér háutigen Anhángsel dér áusse- ren und mittleren Schuppen und den kurzen Enddorn dér Anhángsel hat ; auch ver- decken die háutigen Anháng- sel die Schuppen nicht ebenso, wie bei dér genannten Art. Von C. orientalis hingegen hat sie die weicheren (nicht hart wie bei C. stereophylla) und sicli immer mehr membranartig verdünnenden Anhángsel geerbt: diese Membránén nehmen vöm Grunde dér Ivöpfchen bis zu den obersten Schuppen an Grösse zu. Die Anhángsel dér obersten Schuppen sind gelb, óval und am Rande regelmássig 267 zerschlitzt. Die Blüten sind schwefelgelb bis schmutzig- lilafarben oder gelblicli-weiss. Centaurea Popovici-Hatzegi Prodan C. stereophylla Bess X G. salonitana Vis. Perennis. Caulis erectus, vei basi ascendens, 60—80 cm. altus, angulato-sulcatus, scaber, sparsim cano-tomentosus, a parte inferiore valde ramosus, ramis elongatis cca 30 — 35. cm. longis, erecto-patentibus, simplicibus vei iterum ramosis ; rami laterales cauli aequilongi vei eum saepe superantes. Fólia inferiora et média pinnatiflda. vei integra, segmentis integris utrinque 2—3, ovato-vel obovato-lanceolatis cartilagineo-mucronatis ; superiora lanceolata, integra. Fólia omnia rigida margine setulis minimis aspera et imprimis in pagina inferiore scabra. Capitula cca 15 — 17 mm. longa, 12 — 13 mm. lata, ovata-subglobosa, eis C. stereophyllae similia. Squamae pallide virides, enervae vei inconspicue nervo- sae, lucidae. ovatae vei lineari-ovatae obtusae, Appendices squa- marum intimarum orbiculares, bruneae, pectinato-lacerae, mediarum in acumen triangulare vei in membrán am scariosam spinigeram productae, caeterum bruneae, ungues non obtegentes, margine parum decurrentes, breviter pectinato-ciliatae, obtusae vei impri- mis exteriores apice in acumen bruneum subulatum cca 3 — 4 mm. iongum ad basim ciliis parvis auctum productae. Corollae sulfureae, vei pallidae, marginales modice radiantes. Achenia 4 mm. longa, puberula, umbilico barbata, papposa. Pappus lx/2 — 2 mm. longus. Habitat in Románia in régióné septentrionali Dobrogeae. Ad vias agrorum inter Balabancea et Hamcearca nec non inter Ortachioi et Catalioi. Légi inter parentes die 20 Jul. a. 1911. Haee planta nova in honorem doctoris V. Popovici-Hatzeg sub- directoris instituti geologici Romániáé dicata. A Centa u rae Popovic i- Ha tzegi középlielyet foglal el a C. ste- reophylla és C. salonitana kö- zött. A C. stereophylla-UA kölcsö- nözte termetét, a fészek alak- ját és nagyságát, a fészekpik- kelyek barnás függelékét, a kaszat és a bóbita nagyságát. A C. salonitana befolyása mutatkozik az alsó levelek + szabdaltságában, az alsó fészek- pikkelyek tojásdad alakjában, továbbá a függelékek kés kényén lefutó ciliás szegélyében, ezen- Centa urea Popovici-Hatzeg , nimmt eine Mittelstellung zwi- schen C. stereophylla und salo- nitana ein. Vor ersterer hat sie Tracht, Form u. Dimension des Köpfckens, das braunliche Anhángsel dér Köpfchenschup- pen, Grösse dér Achaene und des Pappus. Dér Einfluss von C. saloni- tana ist an dér mehrminder tiefen Teilung dér Blattéi*, dér eiförmigen Form dér unteren Köpfchenschuppen, dann an dem schmal herablaufenden. # l'68 kívül a tompa külső fészek- pikkelyek tetejéből kiemelkedő 3 — 4 mm. hosszú fokozatosan keskenyedő tövisszerű nyujt- ványban. Kénsárga vagy hal- ványsárga virágjai szintén tőle erednek. gewimperten Annángselrand, endlich aber an dem aus dem stumpfen Rande dér áusseren Schuppen hervorragenden 3 -4 mm lángén, allmáhlig verjüng- ten dornartigen Fortsatz zu erkennen. Die schwefel- oder blassgelbe Blütenfarbe stammt auch von diesel* Stammart her. C. orientalis L. In régióné septentrionali Dobrogeae. G. orientalis L. f. macrolepis F. et M. Ibidem. Centaurea Mrazeci Prodan. C. orientalis L. f. macrolepis F. et M. X C. spinulosa Roch. Perennis. Caulis erectus, strictus ad 1 m. altus, angulatns, sparsim arachnoideo-tomentosus. ad angulos paullum scaber, ad médium in ramos paucos simplices vei iterum ramosos divisus. Fólia basalia et caulina inferiora petiolata, pinnata, foliolis lan- ceolatis integris pinnatilobis, pinnatipartitis vei pinnatisectis, carti- lagineo-mucronatis, caulina média et superiora sessilia, pinnati- secta lobo terminali longe producto ; suprema saepe integra lanceolata. Fólia omnia viridia, margine et lamina utraque scabra. Capitula ovato-globosa, cca 20 mm longa, 15 mm lata. Squamae anthodii paliide virides, inconspicue striatae, glabrae vei exterio- res sparsim farinaeeo-tomentosae, appendicibus partim vei fere omnia obteetae. Appendices squamarum intimarum flavae, sca- riosae, orbiculares, margine pectinatofimbriatae. In seriebus ceteris triangulari-lanceolatae et in spinam productae. Apex cum spina cca 10 mm longus, bnmeus, ad marginem remete pectinato-íim- briatus ; fimbriis Üavescentibus, utrinque 7—8, cca 4 mm longis. Corollae flavae, marginales radiantes. Achenia 3 — 4 mm longa. Pappus 5 mm longus. Habitat in Románia in régióné septentrionali Dobrogeae. In locis graminosis ad viam a pago Babadag ad Gavgagiam du- centem ad marginem siLvae Babadagenis. Légi inter parentes die 25. Jul. a. 1911. Haec planta nova in honorem L. Mrazec diree- toris instituti geologici Romániáé dicata. Termetére, levélzetére és a fészek alakjára nézve hason- lít a C. spinulosa- hoz. Eltér azonban tőle abban, hogy a felső fészekpikkelyek hártyái, valamint az alatta levőké is sárga színűek ; sárgásak az összes fészekpikkelyek rojtjai is. E tulajdonságai a C. ney- lecta Bess. non Schott (G. spi- Im Wuchse, in dér Beblát- terung und Form dér Köpfchen ist sie dér C. spinulosa áhn- lich, weicht aber durcli die hautigen Membránén dér obe- ren Köpfchenschuppen u. gelbe Farbe derselben ab. Auch die Fransen sámtlicher Anhángsel sind gelb. Durch diese Merk- male náhert sie sich dér C. % 269 neglecta Bess. non Schott (C. spinulosa X orientális) ; docli ist sie von dieser, sowie von C. spinulosa auf f allén d ver- sebieden dadurch, dass die áusseren und mittleren Schup- pen ein kastanienbraunes in eine Dornenspitze endigendes, verlángértes, 10 mm ianges, lanzettlick-dreieckiges Anbang- sel babén. Aucb verdecken die Anhangsel am Grunde dér Köpfchen die Scbuppen teil- weise oder auch ganzlich. Die erwáhnten verlángerten drei- eckig- lanzetclichen Anhangsel, die Anordnung dér Wimpern und die gelbe Farbe dér Blíi- ten ist dem Einflusse dér C. orientális f. macrolepis zuzu- schreiben. Die Wimpern dér Anhangsel sind sparlich und 4 mm láng. C. napulifera Roch. In montibus, desertisque apricis inter pagum Cérna et Tiganca. C. jurineifolia Boiss. In régióné septentrionali Dobrogeae. C. varnensis Velen. Ad rnarg. viar. inter Bascbioi et Tulcea. C. pallida Futv. In régióné septentrionali Dobrogeae. In declivi- bus graminosis aridisque inter marginem silvae Babada- gensis et pagum Gavgagia. C. Kanitziana Janka. In régióné septentrionali Dobrogeae : Máéin, Cérna, Nicolit-el. Issacea, Babadag, Tulcea etc. Centaurea Kanitziana Janka. f. scopaeformis Prodan. Kami valde abbreviati, capitulis valde numerosis, parvis circa 6—3 mm; ceterum capitulum ut in tvpo. Habitu scopae- formi. Habitat in Románia, in régióné septentrionali Dobrogeae cum tvpo, in locis aridis inter monasterium Cocos et pagum Issacea. Légi die 30 Jul. a. 1911. C. micranthos Gmel. In pascuis, ad marg. viar. : Bacáu, Dorohoi, Peatra-Neamt; Sinaia, Predeal; Vérciorova, Gura-Váei. C. micranthos Gmel. f. scopaeformis J. Wagn. Ad marg. viar. inter Vérciorova et Gura-Váei. C. rhenana Bor. In Dobrogea prope oppidum Cernavoda. In nulosa Roch. X orientatis L.)-hoz teszik hasonlóvá, de ettől, va- lamint a C. spinulosa- tói fel- tűnően különbözik abban, hogy a külső és középső fészekpik- kelyeknél a gesztenye-barna függelékeknek tövisben meg- nyúlt, 10 mm hosszú, lándzsás- háromszög alakjuk van. To- vábbá a fészek tövén levő füg- gelékek a pikkelyeket részben vagy egészben eltakarják. A függelékek föntemlített megnyúlt lándzsás-háromszög alakja, rojtjainak elhelyezke- dése és a virág sárga szine a C. orientális L. f. macrolepis F. et M.-től származnak. A rostjai gyérek és 4 mm hosz- szúak. Moldávia pr. opp. Dorohoi forma ad C. calvescentem Pauő. vergens. C. pseudn-rhmana Gugl. In Dobrogea pr. opp. Cernavoda, Macin, Greci etc. C. arenaria MB. In Dobrogea pr. opp. Constanta, Macin, Greci etc. Centaurea Enculescui Wagner et Prodan. C. arenaria M. B. X C. Kanitziana Janka. Caulis erectus, ad 40 —60 cm. altus, cano-tomeniosus, in parte inferiore sulcatus, in parte superiore, ubi rami oriuntur, angulatus, ad angulos scaber, infra vei saepe supra médium páni- én lato-ramosus ramis elongatis (16—22 cm), virgatis, plerumque simplicibus vei iterum in parte 1/s ramosis. Fólia basalia et cau- lina inferiora petiolata, bipinnati-partita, média et superiora ses- silia, pinnatipartita, segmentis integris rarius dentatis, lineari- lanceolatis, suprema saepe linearia integerrima vei basi dentata. Fólia omnia ad marginem et pagina inferiore setulis minimis scabra, canescenti-tomentosa. Capitula cylindrico-ovata, cca. 9 10 mm longa et 6—7 mm lata. Squamae anthodii pallide flavescenti-virides, vei lilacino-sordidae, lilacino nervoso-striatae, appendicibus non obtectae. Appendices seriei intimae squamarum elongatae, lineari-lanceolatae scariosae, macula brunea notatae, appendices serierum exteriorum apice in acumen bruneum subu- latum vei aristato-setaceum productae, sub acumine lacerato-fim- briatae, fimbriis albidis elongatis, 3 — 4 inferioribus utrinque con- fluentibus, infra fimbrias utrinque auricula scariosa pellucida praeditae. Corollae roseae, marginales radiantes. Achenia 21/2 — 3 mm longa, pappus 1 x/2 mm longus. Habitat in Románia in régióné septentrionali Dobrogeae. In limitibus agrorum et ad viam agrestem inter pagum Macin et Greci. Légi inter parentes die. 5 Jul. a. 1911. In honorem P. Enculescu assistentis instituti geologici Romániáé dicata. A C. arenaria-\ö\ kölcsö- nözte bokros és a C. Kanitzi- ana- nál erősebb termetét, moly- liosságát, levelek hosszát és szélességét, továbbá a fészkek nagyságát, a fészekpikkelyek függelékének rongyoltan ciliás szélét, tövükön levő kártyás fülét, a belső pikkelyek fehér áttetsző és hegye felé növe- kedő hártyáját. A C. Kanitziana befolyása mutatkozik a szár felső részé- nek elágazásában és ágainak hosszában, a fészekpikkelyek- Diese Pflanze hat den bu- schigen Wuchs, welcher kráf- tiger ist, als jener dér C. Ka- nitziana, die flaumige Be- kleidung, Lángé und Breite dér Blátter, Grösse dér Köpf- chen, den zerfetzt-wimperigen Rand dér Schuppenanhángsel, die háutigen Öhrchen am Grunde derselben und die weisse, durchsichtige und gé- gén die Spitze hin zunehmende Membrán dér inneren Schup- penanhángsel von C. arenaria geerbt; auf den Einfluss von 271 nek a fészek alapjától kez- dődő és folyton hegyesedő barna függelékében és ennek ár vagy tövisesszálka alakú nyujtványában, mely a pikke- lyeknek harmadrészét foglalja el. Szintén a C. Kanitziana-tó\ származnak a fészekpikkelyek lilás erezete, a függelékek rojtjainak hossza és fehér színe. C. Kanitziana weist die Art und Weise dér Verzweigung des oberen Teiles des Sten- gels, die Lángé dér Zweige, die Form dér braunen und vöm Grun de an bis zűr Spitze verjüngten Schuppenanhángsel, welche in eine pfriemen- oder dornartige Spitze auslaufen, die etwa ein Drittel dér Scliup- penlánge erreicht, hin. Von letzterer Art stammt auch die lilafarbigeNervatur dér Sehup- pen und die Lángé und weisse Farbe dér Cilién her. C. diffusa Lám. In régióné meridionali et sept. Dobrogeae. Centaurea Simonescui Wagner et Prodan. C. diffusa Lám. X micranthos Gmel. Caulis erectus, angulatus, ad angulos scaber, infra médium paniculato-ramosus, ramis divaricato ramulosis. Fólia basalia petio- lata, bipinnatipartita vei pinnatipartita segmentis lanceolatis, car- tilagineo-mucronatis ; fólia caulina sessilia, pinnatifida, segmentis lanceolatis mucronatis, suprema saepe lanceolata integerrima. Fólia omnia in pagina superiore rugoso-punctaía. ad marginem et in pagina inferiore setulis minimis aspera, viridia. Capitula ovato-cilindracea, 10 mm longa, 6 mm lata. Squamae anthodii pallide virides, latae, nervoso-striatae. A])pendices seriei intimae scariosae, ovatae, mucronatae, ceterarum serierum pallide stra- mineae, rriangulari-lanceolatae, in spinam subulatam 1— (2) mm longam productae, pectinato-fimbriatae, fimbriis utrinque 4 — 6, albis 1—2 mm longis rigidis paucispinosis. Corollae roseae. mar- ginales radiantes. Achenia 21/ 2 — 3 mm longa, puberula, papposa. Pappus albidus 1( — G/2) mm longus. Habitat in Rontania in régióné meridionali Dobrogeae. In collibus prope oppidmn Cernavoda; solo loess. Légi inter paren- tes die 15 Jul. a. 1910. In honorem prof. univers. Jasiensis. J. Simonescu dicata. Az uj hibrid a Cent. diffusa- hoz áll közelebb, amelytől a következő jellemvonásokat köl- csönözte : Termetét, a levelek szabdaltságát, a fészekpikke- lyek függelékének szalmaszín- sárga színét, 1 — (2) mm hosszú tövisét, rojtjainak ritkább el- Dieser neue Bastard steht náher dér C. diff usa , von wel- cher sie den Wuchs, Zuschnitt dér Blátter, die gelbe Farbe dér Schuppenanhángsel, den 1— (2) mm lángén Enddorn, schüttere Anordnung, Steifheit, Lángé und weisse Farbe dér 272 helyezését, merevségét, fehér színét, hosszát. C. micranthos befolyása mu- tatkozik a kevésbé ágas szár- ban, a fészkek nagyságában, alakjában, a szélesebb fészek- pikkelyekben, a függelékek rojtjai, ak számában (4 — 6), végül a kaszat pelyhességé- ben és 1 ( — lx2) mm hosszú bóbitájában. A levelek színe zöld. Wimpern geerbt hat. DerEin- fluss dér C. micranthos is an den weniger reich verzweig- ten Stengeln, an dér Grösse dér Köpfchen, Breite dér Sehup- pen, Zalil dér Anhangsel-Wim- pern (4- — 6), endlich an dér flaumigen Behaarung dér Aclie- nen und dem 1— (lx/2) mm lán- gén Pappus zu erkennen. Die Farbe dér Blátter ist gríin. Centaurea Moisili Prodax C. diffusa Lám X jurineifolia Boiss. Radix fusiformis. Caulis erectus, angulatus, ad angulos scabriusculus, a parte inferiore paniculato-ramosus, ramis diva- ricato-ranmlosis (ut in C. diffusa), vei caulis jam infra médium paniculato-ramosus, ramis simplicibus vei iterum ramulosis (ut in G. jurineifolia) ; lanato vei cano-tomentosus. Fólia valde variabilia. Fólia basalia et caulina média pinnata vei pinnatifida lobis ellip- ticis vei lanceolatis, integerrimis vei partitis, superiora integer- rima repando-dentata vei pinnatifida, lobis lanceolatis integerri- mis vei paucidentatis mucronatis, suprema elliptica lanceolata indivisa. Fólia omnia lanata vei canotomentosa. Capitula ovato- cilindracea, cca 10 mm longa et 5—6 mm lata. Squamae anthodii pallide virides, nervoso-striatae, glabrae vei parce tomentosae. Appendices seriei intimae scariosae, ovatae, mucronatae, caetera- rum serierum pallide stramineae vei macula pallide brunea notatae, triangulares, in spinam subulatam 1 — 2 ( — 3) mm longam productae, pectinato-fimbriatae, fimbriis utrinque 3— 5( — 6) stra- mineis vei pallide bruneis paucispinosis. Corollae roseae vei albidae, marginales vix radiantes. Achenia 2x/2 mm longa, fusces- centia, glabra, epapposa vei brevissime papposa. Habitat in Románia in régióné septentrionali Dobrogeae. Ad marginem viae inter Bascliioi et Tulcea. In declivibus graminosis aridisque inter marginem silvae Babadagensis et pagum Gav- gagia. In graminosis prope monast. Cocosense. Légi inter parentes die 20. 25. 30 Jul. a. 1911. In honorem am. prof. Constantin Moisil dicata. Jellegei a két tőfajtól vont határok között erősen változ- nak. A diffusa- tói örökölte bok- ros termetét, a fészkek kisebb alakját és némely fészekpik- kelyfüggelékének szalmaszín- sárga színét, szúrós tövisben Die Merkmale dieses Bastar- des schwanken zwischen je- nen dér zwei Stammarten. Von C. diffusa hat er den buschi- gen Wuchs, die kleineren Köpf- chen, die strohgelbe Farbe dér Anhangsel einiger Schuppen, 278 való végződést és kevésbé su- gárzó szélső virágait. A C. jurineifolia behatása mutatkozik a kevésbé ágas és vastagabb szárban, mely in- kább felső részében ágazik el sűrűn, a levelek alakjában (különösen a felső leveleknél), továbbá a szár és a levelek fehér vagy szürke molyhossá- gában, végül a duzzadtabb fé- szekben és a fészekpikkelyek függelékének halványbarna szí- nében. A virágai lehetnek fe- hérek vagy rózsaszínűek. ihrer Dornenspitze und die weuiger straklenden Randblü- ten. Dér Einftuss von C ju- rineifolia zeigt sich im dickeren u. doch weniger reieh verzweig- ten Stengel, dér vielmehr mű- im oberen Teile reichlicher Zweige tragt, in dér Form (ins- besondere dér oberen) Blattéi', dann in dér weissen od grauen, flaumigen Bekleidung des Sten- gels und dér Blátter, den dicke- ren Köpfchen und in dér blass- braunen Farbe dér Sehuppen- anhángsel Die Blüten sind weiss oder rosenfarbig. C. pannonica (Heuff.) Prope oppidum Jasi, Dorohoi. C. borsodensis J. Wagn. Ibidéin. C. carniolica Hőst Ibidem. C. Degeniana J. Wagn. In collibus prope pag. Gura-Váei. C. Ajtayana J. Wagn. In collibus prope pag. Verciorova. C. melanocalathia Borb. Prope Predeal. C. Nyárádiana J. Wagn. Ibidem. C. austriaca W. Peatra-Neamt, Caneni. C. similata Hausskn. Páscani, Dorohoi, Jasi; Caneni. C. Erdneri J. Wagn. Pfedeal, Peatra-Neamt, Caneni. C. pseudophrygia C. A. M. Ibidem. 6. nervosa Willd. In alpibus Parángu. C. devensis J. Wagn. Tirgu — Jiu. C. stenolepis Kern. In régióné septentrionali Dobrogeae, Vércio- rova, Gura-Váei. A felsorolt Centaurea- k fá- radságos revízióját Wagner János igazgató úr végezte, mi- ért e helyen is hálás köszö- netemet fejezem ki. Köszönet- tel tartozom továbbá Dr. De- gen Árpád, Dr. Filarszky Nán- dor egyet. m. tanár uraknak és Dr. Jávorka Sándor úrnak, a Magyar Nemzeti Múzeum őrének azért a szivességükért, a mellyel irodalmi és herba- riumi anyagokat rendelkezé- semre bocsátottak. Die mühevolle Revision die- sel- Centaureen hat Herr Di- rector Joh. Wagner durchge- führt, weshalb ich ihm auch an diesel’ Stelle meinen auf- richtigsten Dank ausspreche. leli schulde auch den Herren Dozenten Dr. A. v. Degen und Dr. N. Filarszky und Herrn Custos Dr. S. Jávorka Dank für ihre Gefálligkeit, mit welcher sie mich bei meiner Arbeit durch Vermittlung von ■ Literatur- und Herbarmaterial unterstützt habén. 274 Zűr Flóra Dalmatiens. Von Prof. L. (íross (Neustadt a. d. Haardt). Zu den dalmatinischen Standorten, die Herr Dr. A. von Dk gén tűr Allium Ampeloprasum L. var. lussinense Har. in Nr. 9/10 des Jahrganges 1911 dieser Zeitschriit angibt, kann ich einen neuen auf dem Festlande nennen, den ich im Jahre 1900 feststellte und. nebenbei bemerkt, bereits im Jahre 1901 (Alig. Bot. Zeitschriit Nr. 9 p. 150) bekannt machte. Dieser Standort befindet sich in den Macchien dér felsigen Ivüste siidlich von Sebenico. Daselbst kommen auch Individuen vor, bei denen die beiden seitlichen, ftir die Abart lussinense charakteristischen Haarspitzen dér 3 áusseren Staubfaden jeden Grad dér Ent- wickelung zeigen : bald fehlen beide ganz oder sie sind mehr oder weniger rudimentár angedeutet, bald sind beide völlig nor- mál entwickelt; mitunter fehlt nur die eine ganz oder bleibt rudimentár, wahrend die andere sehr gut sich ausbildete. Solche Pflanzen sind wohl als Übergangsformen zu bezeichnen. lm Oktoberheft des Jahrganges 1901 dér Alig. Bot. Zeit- schriit (p. 191) wies ich aut' eine andere fiir Dalmatien neue Pflanze hin, námlich auf Antirrhinum tortuosum Bőse., das vor- her meines Wissens nur aus Spanien, Frankreich und Italien (incl. Sieilien) bekannt war. Die genauere Bestimmung verdanke ich Herrn J. Bornmüller. Sie waehst nach den von mir selber gesammelten Belegexemplaren an Mauern beim Seebad von Spa- lato. Als mein inzvvischen verstorbener Freund W. Gugler im Jahre 1902 wieder nach Dalmatien kam, ersuchte ich ihn mir von möglichst vielen Stellen Antirrhinum-Material mitzubringen. Die Prüfung dieses Materials ergab, dass A. tortuosum auch am Diokletianpalast in Spalato, ferner an Mauern in dér Buciit von Maifi, an solchen in Kagusa und bei Castelnuovo vorkommt. Da die beiden aussersten dieser Fundorte (Spalato und Castelnuovo) in dér Luftlinie gemessen 210 km von einander entfernt sind, ist das Vorkommen dér Pflanze sicher kein zufálliges und es diirfte sich herausstellen, dass *4. tortuosum liings dér ganzen dalmatinischen Küste und vielleicht auch dariiber hinaus in Kro- atien vorlianden ist. Daneben fehlt aber auch A. május L. nicht. Ich besitze letzteres aus Gugi.er’s Hand vöm Monté Sergio bei Gravosa und aus dér Buciit von Maifi, ausserdem von Mauern beim Hafen dér Insel Curzola. Zwischen den Exemplaren von Curzola lagen auch zwei Bruchstiicke, die ich im Hinblick auf die deutlich vorhandene, aber ausserst spiirliche drüsige Behaa- rung dér Rhachis als A. május << tortuosum bezeichnen möchte. Diese interessante Form liisst die Hoffnung nicht ganz unbe- rechtigt erscheinen, dass auch auf den Inseln A. tortuosum noch gefunden werden kann, von wo ich bis jetzt ein typisches tor- foíoswm-Exemplar nicht gesehen habé. 275 lm Juli 1901 sammelte icli unter Eichengebüsch auf dér Halbsinsel Lapad bei Ragusa eine Melica- Art, die mit vielen anderen schönen Sachen aus Dalmatien und Montenegró bis zum vorigen Jahre auf die Einreihung ins Herbar warten musste. Dabei stellte sieh heraus, dass es Melica picta K. Ivoch ist, alsó ebenfalls eine neue Spezies für Dalmatien. Pospichal (Flóra Küstenl I. 90) gibt Melica picta auch bei Ruttars am Judrio an. Diese Angabe ist zwar noeh nachzupriifen, da dér sonst so genaue und ausführliche Diagnostiker auffallenderweise das lángé Blattháutchen, durch welches sich picta von nutans unterschei- det, niclit erwáhnt und ausserdem die Aehrchen seiner Pflanze nur 4 mm. láng fand, was mir ebenfalls etwas verdáchtig er- scheint ; aber auch für den Fali, dass sich Pospichal geirrt hátte, ist nun durch meinen eigenen Fund nachgewiesen, dass sich das Areal dér Melica picta bis an die Adria erstreckt. Szerző czikkében a Melica picta K. Koch-oí, mint Dalmáczia flórájára nézve új növényt, közli Lapad félszigetről Ragusa mellől. Ezenkívül ismerteti az Allium Ampeloprasum L. var. lussi- nense Har. és az Antirrhinum tortuosum Bőse. újabb dalmácziai lelőhelyeit. Peloriás Linaria vulgáris előfordulása Budapesten .*) | Feliér Jenő (Budapest). A mióta Tuzson János a Természettudományi Közlöny1) hasáb- jain a peloriás gyujtoványftivet De Vries elméletével kapcso- latban ismertette, hazánkból két helyről is jelentették e ritka növény előfordulását. Európából az említett cikk mindössze TJpsala (1744.), Göttingen (1791.), Berlin (1825.), Zandvort (1874.), Olden- zaál (1896.) lelőhetyeket említi, itt-ott máshol is ráakadtak, így hazánkban is. Hazánkban való előfordulásáról először Brassai Sámuel tesz említést a Magyar Növénytani Lapokban (Egy pár kis curiosum). Tuzson cikkének megjelenése után először Róna Jenő ismerteti Pécsről2). 1907-ben a vasúti töltés melletti árok szélén talált egy példányt, 1908-ban ott újra talált peloriás Linariát. 1909-ben a Tettye emelkedés tövében csaknem kizárólag peloriás gyujtovány füveket talált. Rövidesen utána Kossá Gyula jelenti a Természettudományi Társulatnak3), hogy 1908. év nyarán a Szob *) Dér Verf. hat an mehreren Orten dér Umgebung von Budapest Pelorien von Linaria vulgáris gefunden und will auf Grund dér Art und Weise ihres Vor- kommens des Zustandekommen dér Pelorien auf Bodensverhaltnisse zurückführen. *) Természettud. Közi. 1908. 337. o. Növényfajok keletkezése a termé- szetben . 2) Pótfüzetek a Term. Közlönyhöz 1909. 124. o. 3) Természet. Közi. 1909. 711. o. 276 melletti Fagy-Galla hegy Duna felé eső lejtőjén elég messze a csúcstól igen sok szabályos virágú gyujtovány fűre akadt. Mind a két helyen 2 — 5 sarkantyus virágok fordultak elő. De hazánkból nem ezek az egyedüli adatok. A Természettudományi Közlöny 1904-iki évfolyamának a 198-ik oldalán levő «levélszekrény» rovatban látunk egy üzenetet, melyben egy Fiume környékéről beküldött növényről Degen Árpád kimutatta, hogy peloriás Linaria vulgáris. Ez azonban az utolsó nyom a peloriás gyujtoványfű hazai előfor- dulásait illetőleg. Nekem sikerült Budapesten a budai begyek több helyén megtalálnom e kétségkívül ritka növényt. Nem mondhatnám, hogy ez, mint a legtöbb felfedezés a véletlen műve volt. Nem pedig azért, mert én ezt a növényt kerestem, még pedig terv- szerűen kerestem. Ugyanis tavaly ősszel talált peloriás Delphinium consolidák 4) előfordulási körülményeiből kiindulva, feltettem, hogy a peloriás Linaria vidgaris- nak is hasonló körülmények között kell előfordulnia. Tehát, meg nem művelt réten vagy huzamosabb idő óta parlagon heverő egyébként is terméketlen ( agyagos , köves) mezőkön. A feltevésemben az is támogatott, hogj7 a pécsi lelőhely, melyet én személyesen ismerek, szintén ilyen. Megerősített ebben az is, hogy a laza talajú, jól trágyázott mezőkön buján tenyésző gyujto- vány füvek között szorgosan keresve sem találtam sohasem. Ennél- fogva kirándulásaimon a fent leírt hegeken kerestem. Az ilyen helyeket azonban nem valami nagyon könnyű találni Budapest kör- nyékén, egyrészt azért, mert minden talpalatnyi földet beültetnek, amely pedig erre nem alkalmas, ott Linaria sem fordul elő, de ha előfordulna, közöttük valószínűleg találunk peloriás gyujtovány füvet is. 1910. október 4-én a Sashegytől délnyugatra eső dombon találtam az első három példányt. A domb oldalai szőllőkkel és egyéb veteményekkel vannak beültetve, tetején azonban egy festői dolomit sziklacsoportozat ül. mely megakadályozta környezetének megmű- velését, úgy, hogy ez a darab egy vele kapcsolatos keskeny réttel, mely lenyúlik a völgybe, úgyszólván ősállapotban maradt; ezen találtam az említett bárom tövet, normális virágokkal biró, de nem nag}7on fejlett Linaria vulgarisok között. Az előfordulási körül- mények tehát szakasztott olyanok, mint a peloriás szarkaláboké voltak az Istenhegyen. Az egyik tövön 2 ötsarkantyus, l négysarkantyus és egy normális virág volt; a másik tövön 2 ötsarkantyus és több nor- mális virág, a harmadikon sok rendes virág között 1 ötsarkantyus virág volt. Egy héttel később a lörökvészdülö legmagasabb dombjának tetején egy m2-nyi területen 20 — 25 Linaria vulgáris példányt talál- tam peloriás virágokkal. A dombtető mezőinek szélén hatalmas kőra- 4) Botanikai Közlemények 1910. 131. o. 277 kasok voltak láthatók, jeléül annak, hogy ott a föld csak úgy volt megművelhető, ha onnan a nagy mennyiségű követ a talajból kidobálták. Az a mező, hol peloriáink tenyésztek nagy mennyiségű normális gyujtoványfüvek közé szigetelve, igen silány talajviszo- nyokra engedett következtetni. Köves, agyagos talaj, a növénj^ek közt tenyérnyi csupasz helyekkel, gazdája ügy látszik valaha szől- lövel próbálkozott meg rajta. Több erőteljes elágazó, de nem magas példányt találtam sok peloriás virággal, azonban mindegyiken voltak normális virágok is. Némely tövön csak a csúcsvirágok voltak peloriásak. Szám- talan apró példányon csak egyetlen virág volt látható és az is peloriás volt. Általában 2—9 sarkaut}~usak voltak a párták. A legérdekesebb volt azonban az a példány, melynek peloriás és normális nagy virág in kívül a szárak oldalán kocsánytalanul ülő sarkantyú nélküli peloriás virágok is voltak láthatók, melyek 1/3- al kisebbek voltak az előbbieknél. Ezen sikertől ösztönöztetve október 16-án egy már otthon célul kitűzött rétre rándultam ki, mely a svábhegyi Lederer-teleppel szemközt a Dió-árok balpartján emelkedő domb oldalán terül el. E helyen két Linaria vulgárist találtam mindössze, köztük az egyiken egy kétsarkantyus virágot találtam. Sokkal jobb aratásom volt azonban egy az Istenhegyen levő hasonló jellegű réten, közel ahhoz a szántóföldhöz, melyen tavaly a peloriás szarkalábokat találtam. Itt is körülbelül egy m3 terü- leten sok már részben elvirított peloriás gyujtoványfüvet találtam, de sok m g teljes virágzásban volt. Normális virágú Linaria vul- gáris-ok elég nagy számban virágoztak e réten. A peloriásak között sok volt az 5-sarkantyus, de még több volt a 3-sarkantyus. Álta- lában ezen háromsarkantyusak alsó és felső ajakkal voltak ellátva, a felső ajak azonban szét volt hasadva és porzók szabadon lát- szottak. Ezen, valamint a törökvészi lelőhelyen csodálatosabbnál csodálatosabb rendellenes átmenetek fejlődtek, melyek leírása való- ban nagy munkát adott volna. Mindezekből pedig látható, hogy a peloriás Linaria vulgaris-ok főleg a talajviszonyokkal állanak szoros kapcsolatban, még pedig a silány, sovány táplálékot nj'ujtó talajjal. Én ezt azzal igyekez- tem megmagyarázni, hogy e helyeken növényünk ősibb, eredetibb körülmények közé került, mint szerencsésebb társaik, melyek jól művelt és trágyázott talajon zvgomorph virágokkal pompáznak. Ugyanis ha elfogadjuk azt a liypothesist, hogy a kétoldali részará- nyos virágok ősei sugarasan részarányosak voltak, akkor az actino- morph gyújtó vány füveket az ős állapotra való visszaütésnek kell tekinteni és így nézetem szerint a talajnak meg nem művelés folytán az ősállapothoz hasonló állapotba való visszaesése váltotta ki a peloriás virágokat. Peloriás Linaria vulgáris pedig nem olyan ritka, mint ami- lyennek gondoljuk, csak tudnunk kell, hol keressük. Ami pedig e 19 278 növénynek a De Vries elméletében való szerepét illeti, nézetem szerint, ezek után teljesen tisztázódott. Mind a sarkantyúk szá- mára, mind a párta alakjára vonatkozó különböző fokú átmenetek, továbbá az a tény, hogy peloriás növényeken normális virágokat is találunk és viszont, eléggé igazolják, hogy a peloriás Linaria vulgáris a legkevésbé sem alkalmas a mutatio elméletének támo- gatására. Jelen megfigyeléseimet a Természettudományi Társulat Növénytani szakosztályának 1910. évi november 9-én megtartott ülésén terjesztettem elő, melyen egynémely felszólalás is történt. Ezekre vonatkozólag, minthogy a Botanikai Közlemények nagyon hiányosan adja elő válaszomat, szabadjon itt reflektálnom. Tuzson János szerint a peloriás sajátság öröklődhetik, tehát nincs összefüggésben a talajviszonyokkal. Az a tény, hogy bizo- nyos mesterkedésekkel a peloriás tulajdonság egy pár ivadékon át. fentartható még nem okvetlenül bizonyít a peloriának fent említett oka ellen. Egyébként is a növényekben van egy bizonyos sajátság arra nézve, hogy szerzett tulajdonaikat bármily körül- mények között is megtartják néhány évig. Tuzson állításának pedig ellene szól az, hogy idén a tavahd helyeken a peloriás Linar iának még csak nyomát sem leltem, mert egyrészén megművelték e föl- deket, amit pedig nem műveltek meg, ott más pontokon tlint fel. Thaisz Lajos Kassa vidékén talált jól művelt talajban peloriás TÁnaria vu'garisokat. Moesz GuszTÁv-nak a Kickxia spuriára vonat- kozó adata nem lehet azonban ellenérv a Linaria vulgárisra. Én magam a Delphinium consolida peloriáját csak kiinduló pontnak vettem, mely föltevésemben némileg támogatott, de azért nem merném azt állítani, hogy a szarkalábra , vagy bármely peloriás más növényre áll az, amit a Linariáról megállapítottam. Ezóta én még három helyen találtam, úgy mint Budán az Istenhegyen, a Diós-Árokban és a Rózsadombon hasonló körülmények között mint a fentiek, peloriás gyujtoványfüvet. Időközben pedig Fodor Ferencz értesített arról, hog\’ 3 év előtt Nagyváradon és idén Nagyszeben környékén kaszálókon, tehát meg nem művelt területeken talált peloriás Linaria vidgarisokat. Ezen nagyszámú adatok daczára sem tartom, még e kérdést eldön- töttnek, annyi azonban bizomms, liog}’ ez irányban kell valami szabályszerűségnek lenni. 279 Apró közlemények. — Kleine Mitteiluugen. A Ruscus aculeatus L-ről (Ueber Ruscus aculeatus L.) A vad puszpángot a szekszárdi hegyi erdőkből ismerem ugyan gyermekkorom óta, de hogy azt rendszeresen szedik és Buda- pestre szállítják, csak 1912-ben egy kirándulásom alkalmából a helyszínén egy vadőrtől hallottam. 0 azt mondta : a ruszkuszt festéknek gyűjtik. Kiváncsi lettem és utána kérdezősködtem A közalapítványi magyar királyi erdőgondnokságnál Szekszárdon, Hofemann Sándor kir. erdőtanácsostól a következő adatokat tudtam meg : A Ruscus aculeatus L-nek Szekszárd vidékén ismert nevei : ruszkusz, szú- rós ruszkusz, vad puszpáng, Mausdorn, Weberzelle, Stechmirte. Koszorúknak szedik és főleg Budapestre szállítják. Szedése mint- egy nyolcz év óta van bérbeadva. Azelőtt nem is gondoltak a Ruscus gyűjtésére, míg nem jelentkezett egy asszony, ki 50 koro- nát ajánlott a szedés jogáért. A következő két évben 80 korona, aztán 100 korona volt a haszonbér. Amíg 1910-ben 100 koronát, addig 1911-ben 440 koronát fizettek a szedés jogáért. A szekszárdi m. kir. közalapítványi uradalomhoz tartozó szekszárdi, grábóczi és őcsényi hegyi erdőkben az 1912-ik év folyamán, december 31-ig terjedő időben gyakorolható vad pusz- páng, télizöld és borostyán szedetési jogát 250 korona bérösszeg- ért a Montenuovo hercegi uradalom szálkai birtoka vette ki. A hercegi uradalom a vadászati jogot is bérbe bírja és tisztán csak az a körülmény indította arra, hogy a Ruscus szedetési jogát is kivegye, nehogy az idegen szedők a vadat zavarják. Hat éven keresztül, egészen 1912-ig Gyimothy Márton szek- szárdi nyugalmazott rendőrbiztos szedette és szállíttatta a Ruscus- 1. Tőle hallottam a következőket : A vad puszpáng Tolna vármegyé- ben még Lengyelen is előfordul, de kevés ; Baranya vármegyében Nagy-Hajmáson is terem, kisebb mennyiségben mint Szekszárd vidékén. Kaposvár városi erdejében is nő. Újvidékről hajóval sokat szállítanak Budapestre. Bőven terem Görz vidékén. Onnan küldték azelőtt Budapestre. Az csak mese, hogy a ruszkuszt festéknek használják. Koszorút kötnek belőle s ezért Mindszentek táján a legkereset- tebb. A Ruscus nehezen nő. Bogyót csak a harmadik évben hoz. 3 — 4 év alatt lesz akkora, hogy koszorúnak lehet használni. Ezért egy helyen csak egyszer szedhető három év alatt. Sarlóval vágják és zsákokba rakva szállítják Budapestre. Szekszárd vidé- kén évente 10 — 12 métermázsát gyűjtenek. Száraz esztendőben kevesebb terem. A szedők 10 — 11 "fillér munkabért kapnak kilo- grammonként, a bérlő 48 — 58 koronáért adja el métermázsáját Budapesten. 19* 280 Verf. teilt mit, dass in dér Umgebung von Szekszárd sí it 8 Jahren die Zweige von Ruscus aculeatus von Jahr zu Jahr in grösserer Menge gesammelt und nach Budapest gesendet werden, wo sie zum Kránzebinden verwendet werden. Zugleich werden mehrere Standorte dieser Pflanze bei Szekszárd, Lengyel (Kom. Tolna), Nagy-Hajmás, (Kom. Baranya und Kaposvár) erwáhnt. Deschampsia (Aira) média (Gouan) R. S. Horvátország- ban. Ez a növény monarchiánk- ból mostanáig csak Dalmáeziá- ból (Petrovo-Poljéről Dernis mellett, továbbá a Promina és Svilaja alól: Vis. FI. Ualm. I. 67.), valamint Boszniából és Herczegovinából volt ismeretes. Dr. Lengyel Géza és Smo- quina Antal társaságában tett velebiti excursióinkon egy al- kalommal sikerült azonban meg- találnunk Ostarije vidékén és pedig az u. n. Ostarjsko-Poljén a nevezett helytől északnjui- gatra (Stupaőine felé) egy kis forrástól áztatott köves, agya- gos helyen. Erről a helyről ki is adtuk a «Gramina Hunga- rica» ez. exsiccata-vállalatunk VII. kötetében (1911) a 308. szám alatt. A Deschampsia média új a horvát Flórára, mert aScuLossER és Vukotinovic Flóra croatiaca- jában közölt termőhelyek vala- mennyien Dalmácziában fek- szenek s egyszerűen a Visiani Flóra Dalmatica-jából vétet- tek át. Trisetum macrotrichum Hackel a Csiki Havasokban. Ezt a ritka fűfajunkat mos- tanáig csupán a Bihar-hegység- ből s a Bárczasági Havasok sziklahasadékaiból ismertük. Újabban azonban úgy látszik, hogy Bukovinában is megta- Dr. Hollós László. Deschampsia (Aira) média (Gouan) R. S. in Kroatien. Wir entdeckten dieses in unserer Monarchie bisher nur aus Dalmatien (Petrovo-Polje bei Derni§ und am Fusse dér Promina und Svilaja: Vis. FI. Dalm. í. 67), Bosnien und dér Herzegowina bekannte Gras gelegentlich einer gemeinschaft- lich mit Dr. G. Lengyel und Antonio S.moquina in dér Ge- gend von Ostarije am Velebit gemachten Excursion und zwar im Ostarjsko-Polje, etwas nord- westlich vöm genannten Orte (gégén Stupacine) an offenen, steinigen, lehmigen. von einer kleinen Quelle überrieselten Stelle. Diese Pflanze wurde dann in unserem Exsiccaten- werk «Gramina Hungarica» vol. VII 1911, sub Nr. 308 ausgegeben. Sie ist für die kroatische Flóra neu ; denn die von Schlosser und Vukotinovic in ihrer Flóra croatica (1869 p. 1270) angegebenen Stand- orte hegen in Dalmatien und sind aus Visiani’s Flóra Dal- matica abgesehrieben. Degen. Trisetum macrotrichum Ha- ckel in den Csiker Karpathen. Dieses seltene Gras wurde bisher bekanntlich nur im Bihar- Gebirge und in den Burzen- lánder Karpathen, resp. ihren Felsschluchten gefunden.Neuer- dings scheint es auch für die 281 lálták, mert nagyon valószínű, hogy a Zapalowicz (Consp. FI. Galic. crit. I. 1906: 35. és III. 1911: 223 — 226.) által leírt I. Tarnowshii ezzel a fajjal azo- nos lesz, vagy legalább rend- kívül közel áll hozzá. Ugyanis állítólag csupán a hosszabb ligulákban és a valamivel he- gyesebb felső virágpelyvákban különbözne a 7. macrotrichum- tól, hogy azonban ezek a bélyegek tényleg megállják-e helyüket, azt csak az eredeti példányok összehasonlításával lehetne eldönteni ; kúszó rhi- zomája ugyanis mindakettö- nek van. A T. Tarnowskii-X a «Dadul» hegyen Kirlibaba mel- lett (Herbich in Herb. Rehm.) és a Petrile Domnei-n (Reh- mann, mindkettő teste Zapalo- wicz) gyűjtötték s valószínűnek látszott, hogy növényünk a bu- kovinai s a messzefekvő bár- czasági termőhelyek között al- kalmas helyen másutt is elő- fordul. Tényleg sikerült is a múlt év julius havában Zsák Zoltán szaktársammal a Csíki Hava- sokra tett kirándulásomon a Xagyhagymás nyugati oldalá- nak sziklahasadékaiban Balán- bánya felett megtalálnom kö- rülbelül 1600 m. magasságban, valamint ennél feljebb — Fes- tuca x>seudolaxa Schur. társa- ságában — szálanként törme- lékmezőkön is. Bukowina nachgewiesen wor- den zu sein ; es ist namlich sehr wahrscheinlich, dass das von Zapalowicz (Consp. Flóráé Galic. crit. I. 1906 : 35 und III. 1911: 223 — 226) aufge- stellte 7. Tarnowskii mit diesel* Art zusammenfállt, oder ihr doch ausserordentlich nahe steht. Es soll sicli namlich nur durch lángere Blattháutchen und etwas spitzigere obere Hiillspelzen von T.macrotrichuw unterscheiden ; ob diese Merk- male auch stichháltig sind, könnte nur durch einen Ver- gleich dér Exemplare festge- stellt werden. Ivriechende Rhi- zome habén sie namlich beide. T. Tarnowskii wurde auf dem Berg «Dadul» bei Kirlibaba (Herbich in Herb. Rehm.) und auf dér Petrile Domnei (Reh- mann, beide teste Zapalowicz) gesammelt; es erschien wahr- scheinlich, dass diese Pfianze auch an geeigneten Stellen, welche zwischen diesen und den ziemlich entfernten Bur- zenláuder Standorten liegen, vorkomme. In dér Tat gelang es mir, sie gelegentlich eines im Juli v. J. mit Collégén Zoltán Zsák in den Csiker Karpathen durch- gefíihrten Ausfluges in den Felsritzen am Westabhange des Berges Nagyhagymás ober Balánbánya in einer Höhe von ca. 1600 M., weiter oben aber einzeln auch auf Gerölliialden - hier mit Festuca pseudolaxa Schur. — aufzufinden. Degen. Campanula macrostachya.* W. K. ap. Willd. En. Béről. I. 1809: 213. Syn. C. malti- flora W. K. Pl. Rar. III. 1812. t. 263. Évek óta készültem kirándulni Hontmegye Bát kisközségé- nek határában az országúitól egy negyed órára fekvő köves harasztba, mely a «Feldzamke» nevezetű szőlőkertek szomszéd- ságában neveletlenül elterül. Reméltem ugyanis, hogy a meg nem munkált helyeken valami ritkább növény található; számí- tottam új rózsákra is és valóban a szőlők alatti élő kerítésekben találtam gyönyörű keveréket R. dumetorum Thuill. f. cbscura Pug. X R ■ gallica L.-ből, valamint R. coriifolia Fr. f. incana Kit. X R- gallica L. szintén érdekes alakot. Legjobban azonban lekö- tötte figyelmemet egy magas Campanula , amilyennel eddigi gyüj téseimen még sehol sem találkoztam. Herbáriumom Campanula - ival összehasonlítván, meggyőződtem arról, hogy a kérdéses nö- vény nem egyéb, mint Camp. macrostachya W. K., mert a Prodán Gy. által Ostoroson (Hevesmegye) g}mjtött példánnyal tökéletesen megegyezik. Xeilreich : Aufzahlung dér in Ungarn und Slavonien bis- her beobachteten Gefasspflanzen etc. czímű művében, mely 1866. évben lett nyomatva, C. multi flóra W. K.-t említi Szt. Endre, Budapest mellől (Sadl. 109), Bánátból, legbővebben Allionról Ó-Orsova mellett (Heuff. 119); Krzisch szerint (1. Neilr. Nachtr. 45) a Zobor hegyen biztosan előfordul ; itt már Uec.htritz fedezte fel. Hazánkból ismeretes még a következő helyekrő l : Eszter- gom, Szentgyörgymező, (Feicht.), Terentás (Simk.), Zimony (Pan<5). Aradmegye : Paulis, Gyorok, Kovasincz, Világos, Mokra (Simk.), Versecz (Simk.). Erdélyi előfordulása (Kolos, Boós, Virágosvölgy : Freyn és Vöröstorony: Schur) bizonytalan. Még nem közölt ada- tok ezek : a Kőhegyen Pomáz mellett Pestmegyében (Degen) ; a Mala völgy bejáratánál Jeselnica falú mellett Krassó-Szörény megyében (itt legelőször Thaisz L., utóbb Degen dr. is találta). Degen dr. úr állítása szerint C. macrostachya Kit. nem varietása a C. cerricariá nak, hanem önálló keleti faj. Kupcsok Samu. Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. Referate über ungar. botan. Arbeiten. Dr. Bernátsky Jenő : A magyar Alföld pusztai és erdei növényzetéről. ( Ueber die Steppen- und Waldvegetation des ungar. Tieflandes). Földr. Közi. XXXIX. 1911 (Heft) 6 füzet. *) Verfasser berichtet tiber die Entdeckung dér Campanula macrostachya W. K. bei dem Dorfe Bót im Komitate Hont. 283 Szerző ismerteti a czímben i megjelölt növényzeti formákat s azoknak a kiimával való vi- szonyát. A nagyon figyelemre méltó tanulmánynak csupán azt kell felrónunk, hogy szerző éppen úgy mint még néhány más hazai szerző is I\ERNERnek tulajdonítja azt a nézetet, hogy a magyar Alföld eredetileg fát- lan volt s ezzel a feltevéssel szembeszáll va arra az ered- ményre jut, hogy az helytelen. Hogyha ezek a szerzők nem sajnálnák a fáradságot Kerner idevonatkozó munkái- nak utánanézni (így különösen Wiener Zeitung 1859 No. 2 1 —23, Bonplandia VIII. és még mun- káinak egyéb helyein), úgy meg- győződhetnek arról, hogy egjm- nesen Kerner volt az elsők egyike, aki a magyar Alföld erdeinek s azok változatos ösz- szeállásának botanikai és nö- vényföldrajzi leírását adta, to- vábbá hogy Kerner munkáiban fel lehet találni úgy körülbelül nemcsak mindazt, amit ma újabb kutatások eredménye gyanánt szeretnek feltüntetni, hanem hogy ő már egy régeb- ben fennállott intensiv erdősü- lésről beszélt, melyről külön- ben több régi utileirás is hír- adással szolgál. Az az állítás, hogy Alföl- dünk egyes részeinek talaj - viszonyai szárazságuk követ- keztében (ennek az okáról szólni e helyen messze vezetne) nem felelnek meg a természe- Der Verf. schildert die im Titel gén. Vegetationsformen und ihre Abhangigkeit vöm Kiima. Eine beachtenswerte Stu- die, an dér nur das auszusetzen ware, dass dér Verf. wie auch einige andere ungar. Autoren Kerner die Behauptung zu- schreibt, dass das ungar. Tief- land ursprünglich waldlos ge- wesen sei und dann bei dér Bekampfung dieser Annahme zu dem Resultate kommt, dass sie unrichtig sei. Würden sich diese Autoren dér Miibe unterziehen, in den Kerner' seken einschlagigen Ar- beiten nachzulesen (so inbes. Wiener Zeitung 1859 No. 21 23, Bonplandia VIII. und an anderen Stellen seiner Werke) so würden sie die Ueberzeu- gung gewinnen, dass gerade Kerner einer dér ersten war, dér eine botanisch und pflan- zengeographisch einwandsfreie und genane Beschreibung dér Wálder des ungar. Tieflandes und ihrer mannigfaltigen Zu- sammensetzung gegeben hat und dass mán in Kerner’s Arbeiten nicht nur so ziemlich alles wiederfindet, was heute so gerne als Resultat neuerer Forschung geboten wird, son- dern dass er auch schon von einer frülier bestandenen exten- siveren Bewaldung gesprochen hat, über die übrigens auch mehrere filtere Reisebeschrei- bungen Bericht gébén. Dass manche unserer Tief- landsböden infoige Trocken- lieit (zu erörtern, wodurch diese enstand, würde hier zu weit führen) dem natürlichen Baurn- wuchs nicht zusagen, besteht tes fásvegetátió kifejlődésé- nek, ma is megállja a helyét s ezt a tényt alig változtatja meg az a körülmény, hogy mesterséges telepítéssel, kül- földi fafajok alkalmazásával, ebben a tekintetben Alföldünk physiognom iájában némi vál- tozás állott be. Mesterséges esz- közök alkalmazásával azóta a Kernek idejében még steppe- vegetátiót mutató földnek egy részét is kultúrába fogták, úgy- hogy eredeti karakterét most már teljesen elveszítette. Dr. Bernátsky Jenő. A Irideen).' Math. term. Köziem. 139 p. Ára (Preis) 3 korona. Szerző művében az Irisfélék családja hazai képviselőinek nagy tudással kidolgozott és igen pontos leírásait adja, me- lyekhez még értékes adatok járulnak az egyes fajok elter- jedését illetőleg, továbbá kriti- kai fejtegetések egyes nehezen kibogozható formakörökről. Referens szívesen látta volna, ha szerző hazánkból egyes té- vesen közölt fajokat (Hermo- dadylus tuberosus, Gladiolus segetum , G. communis) teljesen kiküszöbölt volna és ha ezek helyébe a nálunk biztosan elő- forduló Crocus biflorust, illetve var. Weldeni-i felvette volna. Szintúgy kifogást lehetne tenni egy és másban emelni a használt nőmén clatura tekintetében is, (pl. Crocus iridiflorus t látjuk G: bánáti cus helyett s C. réti - culatus- 1 variegatus helyett), de mégis igazságtalan volna a munka előnyeit ilyen kifogá- sokkal szembeállítani. auch heute noch zu Recht und an dieser Tatsache ándert sehr wenig, dass dureh künstliche Pfianzungund Verwendung aus- lándischer Baumarten auch in dieser Beziehung eine V erande- rung in dér Physiognomie un- seres Tieflandes eingetreten ist. Es ist ja seither dureh Anwen- dung künstlicher Mittel auch ein Teil des zu Kerner’s Zeiten Steppeli vegetation aufweisen- den Landes dér Kultur zuge- führt worden und hat seinen ursprünglichen Charakter voll- kommen verloren ! D. li Iris-félék. (Die ungarischen XXXI. No. 2. Budapest 1911. Gibt gewissenhaft ausge- arbeitete und sehr genaue Be- schreibungen dér ungar. Ver- treter dieser Familie nebst wertvollen Angaben über die Verbreitung einzelner Arten und kritischen Bemerkungen über cinige schwer entwirrbare For- menkreise. Rcf. hat.te gerne einige irrtümlich aus unserem Lande angegebene Arten ( Her - modactylus tuberosus. Gladiolus segetum. G. communis) giinzlieh eliminiert und an Stelle dies; r denimGebiete sicher vorkom- m< nden Croous ■ bifiorus Mill. resp. dessen Var. Weldeni auf- genemmen gesehen ; auch in Bezug auf die angewend te Nomenclatur (es wird Crocus iridiflorus statt banaticus , C. reticulatus statt variegatus ge- setzt) ware einiges einzuwen- den ; es wiire aber ungerecht d( n Vorzügen dér Arbeit solche Bemángelungen gegenüber zu stellen. D. 285 Jelentés a Magyar Nemzeti Muzeum Í911. évi állapotáról. — (Bericht íiber den Stand des ungar. Nationalmuseums im Jahre 1911.) Budapest, 1912. A növénytani osztály gya- rapodása 1 0.455 herbáriumi példányt, 536 szemléltető tár- gyat, a könyvtárban pedig 358 számot tett ki. Az osztály összes javadalmazása 20.055‘75 korona. A füzetben találjuk (p. 182 — 190) dr. Jávorka S. jelentését svájczi tanulmány- út járói. Dér Zuwachs dér botao. Ab- teilung betragt 10.455 Herbar- pflanzen, 536 Schaustücke und 358 Bibliothek-Nummern. Das Budget dér Abteilung betrug 20.055 -75 Kronen. Das Heft enthiilt auch einen Bericht Dr. S. Jávorka’s über eine Studien- reise nacli dér Schweiz (p. 185-190). Hollendonner Ferencz : Uj adatok a lucz- és vörösfenyő fájának összehasonlító szövettanához — (Neue Beitrage zűr vergleichenden Histologie des Holzes dér Fichte und dér Lárche.) Math. term. és tér. XXIX. kötet, 4. füzet. Budapest, 1911. (8 rajz- zal Eine kurzgefasste, aber sehr wertvolle Arbeit, in welcher vorerst die Unzulanglichkeit dér bisher angegebenen Unter- sclieidungsmerkmale bespro- clien, sodann aber die vöm Verf. gefundenen Merkmale angege- ben werden, mit Hilfe welcher das Holz dieser zwei Báume stets sicher zuunterscheidenist, u. zw. : 1. findcn sich im Mark Sklerenchym-Gruppen ,f ehlt das Lángsparenchym und nimmt mit 8 Abbildungen.) Egy rövidre fogott, de igen ér- tékes munkálat, melyben szerző elsősorban kimutatja az eddig leírt megkülönböztető bélyegek megbízhatatlanságát, majd elő- adja azokat az anatómiai saját- ságokat, melyek alapján e két fásnövény fája megkülönböz- tethető. Nevezetesen, ha a bél- ben sklerenehyma - csoportok vannak, továbbá a hosszparen- chyma hiányzik s a vaschlorid vizes oldatában a fa zöld színt vesz fel, úgy Picea excelsa- ról van szó ; ha pedig a bélben hiányzanak a sklerencliyma- csoportok, a hosszparenchyma megvan s a geszt vaschlorid vizes oldatával megfeketedik, úgy az a vörösfenyő fája. Ezzel a reagenssel a cserfa fája is megkülönböztethető a tölgyfáétól, a mennyiben az előbbi megzöldül, az utóbbi megfeketedik. das Holz mit einer wásserigen Lösung von Eisenchlorid eine griine Farbe an, so handelt es sich um Picea excelsa ; 2. fehlen im Marke die Sklerenchym- Gruppen und nimmt das Kern- liolz mit dér erwahnten Lösung Polgár Sándor : A élete. — (Pflanzenleben behandelt eine schwarze Farbe an, so ist es Larchenholz. Mit diesem Reagens kaim auch Zerreichenholz von Eichenholz unterschieden werden, ersteres wird grün, letzteres schwarz. győrmegyei honiokpuszták növény- der Sandsteppen im Comitate Győr.) 286 A győri m. kir. állami főreáliskola (Schulprogramm 1911/12 dér kön. ur Győr.) Győr, 1912. Egy szorgalommal s az ide- vonatkozó irodalom felhaszná- lásával készült dolgozat, mely florisztikai tekintetben is figye- lemreméltó. 1911/12. staatl. évi értesítője. Oberrealscliule in Eine fleissig gearbeitete, mit eingehender Berücksielitigung dér einschlágigen Literatur ver- fasste und aucli in floristischer Beziebung bemerkenswerte Ab- handlung. Dr. Fodor Ferencz : A növényvilág a magyar népéletben. (Die Pflanzenwelt im ungarischen Volksleben.) A karánsebesi állami des staatl főgymnasium Obergymnasiums in Összeállítása egy sor növény- fajnak, melyeket részben az ornamentikában alkalmaznak, részben pedig magyar nép- dalok szövegében fordulnak elő. Moesz G. : A gombák Pilze). I. táblával (Mit Tatéi Botan. Közi. XI. 1912 Ismertetése ama gombarend- ellenességeknek. amelyek I. a myceliumon, II. a termőtesten lelhetők; így említ morchella- szerű képződményeket az Aga- ricus (Citocybe) ericetorum ka- lapja tetején kifejlődve, tönk- csavarodást ( Tylostoma mam- mosum), a termőtest nyílásai rendellenességét (ugyanaz -(- Darluca filum -j- Bovista plum- ben) ; III. stroma elszalagosodá- sát ( Cordiceps capitata) ; IV. ascusok összenövését (Dermatea carpinea); V. spórák és conidiu- mok többféle rendellenességét ; VI. végül a szabálytalanul ki- képződött s elágazott sterigmá- kat. A cikkhez tartozó 8 szöveg- kép, 1 photogr. után készült re- produkciójáé különösen az I. tábla rajza igen jól sikerült s bizonyí- téka annak, hogy a cikk szerzője mesterileg kezeli a rajztollal is. 1911 12. évi értesítője. — Schulprogramm Karánsebes pro 1911/12. Zusammenstellung einer An- zahl von Pflanzen, die zum Teile als Ornamente verwen- det werden, zum Teile aber in den Texten ungarischer Volks- lieder vorkommen, D. rendellenességei. (Teratologie dér I). H. »/4 f-: 105—115, (23)- (25). Beschreibung von Teratomen dér Pilze, welche I. auf dem My- zel, II. auf den Fruchtkörpern auftreten als: «anomalie mor- chelloíde» (Agaricus (Clitocybe) ericetorum); Torsion des Frucht- körperstieles ( Tylostoma mam- mosum) ; Anomalien dér Öff- nung des Fruchtkörpers (Ty- lost. mamm , Darluca filum, Bovista plumbea) ; III. Verbiin- derung des Btroma (Cordiceps capitata); (IV. Doppelascus (Dermatea carpinea); V. mehr- fache Anomalie dér Sporen und Konidien ; VI. endlich abnormal entwickelte, oder verzweigte Sterigmen. Die 8 Textfiguren mit 34 Őrig. Ein- zelbildern können allé als Be- weise dér Meisterschaft gel- ten, mit welcher dér Vert. auch den Zeichenstift zu füh- ren versteht. Gy. 287 Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. Referate über die auslándischen. botanischen Arbeiten. Pax F. : Einige interessante Pflanzen aus dér Karpa- thenflora. Jahresb. dér Schles. Ger. f. vaterl. Kultur 1911. I. Breslau 1912 p. 26 — 27. Kiemelendők : Hervorznheben sind : Gymnosporangium Amelianeheris E. Fisch. (Fenyőliáza), Vero- nica alpina L. var. Musalae Vél. (Negoi — Vurfu Serbota), Ligu- laria sibrica (L) Cass. (Buesecs, Valea Jepi), Hieracium rhodo- peum Grr. (Buesecs, Abhange dér Karaiman 2200 M am oberen Ausgange dér Jepischlucht), R. valdepilosum Vill. (Jepischlucbt’), H. Ii rasani Wol. (Retyezát, Lunca Berhina im Lepusniktale), H. Zanogae Pax. (sparsifior. X iranssylv.) (ebenda), R. trébevici- anum Maly (Retyezát, Stina Rades), R. Paltinae Jav. et Zahn nigrescens X sparaifiorum) (Retyezát, Zanogasee). D. Hugó Zapalowicz : Conspectus Flóráé Galiciae criticus Vol. III. W. Krakovvie 1911. Wir kőimen nicht umliin, die Aufmerksamkeit unserer Fach- genossen auf dieses in seinen Beziehungen zűr Karpathen- flora ausserordentlich wichtige Nem mulaszthatjuk el. hogy szaktársaink figyelmét fel ne hívjuk erre a Kárpátok flórá- jára való vonatkozásai folytán rendkívül fontos munkára (I. kötet megjelent 1906 ; II. k. 1908-ban), melyben nagyszámú új faj, változat és forma van meg- különböztetve. Kritikus alak- körökön belől egész sor új formák megkülönböztetése min- denesetre a szerzőnek a meg- szokottnál nagyobb formaérzé- kéről tesz tanúságot, azonban egyeseket nézetünk szerint még kritikai felülvizsgálat alá vetni volna szükséges, szintúgy há- lás munka volna azokat a ma- gyar botanikusoktól megkülön- böztetett alakokkal, melyek közül egyesek úgy látszik nem állottak a szerzőnek rendelke- zésére, összhangba hozni. Mindenesetre a szerző érde- mének kell betudnunk, hogy rámutatott egyes fajoknak a Kárpátokban formákban való Werk (Bánd I. erschienen 1906, Bánd II. 1908) zu lénkén, in welchem eine Anzalil neuer Arten, Varietaten und Formen unterschieden werden. Die Un- terscheidung einer ganzen Reihe von Formen innerhalb kritischer Formenkreise be- weist den aussergewöhnlichen Formensinn des V erfassers. Unserer Ansieht nacli werden einige noch einer kritischen Überprüfuug Stand haltén müssen; auch wáre es eine dankbare Arbeit, sie mit den von Seite ungarischer Botani- ker untersehiedenen Formen, von welchen einige dem Verf. nicht zu Gebote sein scheinen, in Einklang gestanden zu zu bringen. Dem Verf. gebiilirt jedenfalls das Verdienst, auf 288 gazdagságára, úgyhogy mun- káját a Kárpátok flórája tanul- mányozásánál a legnélkülöz- hetetlenebbek közé kell soroz- nunk. den Formenreichtum vieler Arten in den Ivarpathen hin- gewiesen zu habén, so dass sein Werk zu einem dér unentbehrlichsten Handbiicher beim Stúdium dér Karpathen- flora geworden ist. D. Dr. Lujo Adamovic: Die Pflanzenwelt Dalmatiens. Leip- zig 1911 (Veri. v. Dr. Klinkhardt) 8° 120 S. Mit 72 Tafeln. Preis in Őrig. Lwbd. 4 Mk. 50 Pf. Az a nagyszámú egészen idegenszerű növényalak, me- lyekkel a Közép- vagy Eszak- Európából jövő utazó Dalmá- ciában lépten nyomon találko- zik. bizonyára már sokban óhajt ébresztett egy oljmn bo- tanikai zsebkönyv után, mely- ből az érdeklődő nemcsak a fák s a feltűnőbb egyéb nö- vények neveit tudhatja meg, hanem felvilágosítást nyerhet a flóra összetételéről s az elő- forduló növényzeti formációk biológiai és elterjedési viszo- nyairól is. Ezt a célt el is éri az ismert növénygeografus tol- lából kikerült könyv, még pe- dig a legegyszerűbb és legbiz- tosabb módon, amennyiben tömör, de mégis a legfontosabb tudnivalókat tartalmazó szöveg kíséretében nagyszámú jó, sőt néhány kiválóan sikerült nö- vényzeti képet és egyes nö- vény rajzokat mutat be. A szépen kiállított és jutá- nyos árú könyvet a botanikus szakemberek is szívesen fog- ják magukkal vinni, ha más specziáíis czélt nem is akar- nak elérni, minthogy néhány nagyon feltűnő adatot (pl. Cen- j Die grosse Zahl gánzlich fremdartiger Pflanzengestalten, welchen dér aus Mittel- u. Nord- europa kommende Reisende auf Schritt und Tritt in Dal- matien begegnet, hat gewiss schon bei manchem denWunsch nacli einem handlichen bota- nischen Führer erweckt, aus welchem er nicht nur die Na- men dér auffallendsten Báume und Kráuter, sondern auch etwas über die Zusammen- setzung, die biologischen- und Vorkommensverháltnisse dér ihm begegnenden Pflanzenfor- mationen erfahren könnte. Die- sen Zweck erfüllt dieses aus dér Feder des gewiegten Pflanzengeographen stammende Bucii auf dem einfachsten und sichersten Wege. námlich durch Vorführung einer grossen An- zalil guter ja einiger vortreff- licher Vegetationsbilder und einzelner Pflanzenabbildungen in Begleitung eines knappén, doch das wichtigste heraus- greifenden Textes. Auch Botanikef vöm Fache werden das sehr schön aus- gestattete und dabei preis- würdige Buch gerne mitfüh- ren, wenn sie mit ihm auch keine anderen speziellenZwecke verfolgen wollten als einige 289 taurea crithmifolia és Dian- thus multinervis* * a Pelagosa szigetén, Salvia grandiflora Lissán, GnaphaUum Roppea- num a Lovcenen stb.) megerő- sítsenek s a tudomány részére biztosan megállapítsanak vagy meggyőződjenek arról, hogy Cattaro legközelebbi környéké- nek flórája is még mindig többel kecsegtet, mint amennyit a könyv szövege (7. oldal) szerint várhatnánk. sehr auffallende Angaben (z. B. Centaurea crithmifolia u. Dianthus multinervis *) auf dér Insel Pelagosa, Salvia grandi- flóra auf Lissa, GnaphaUum Hoppeanum auf dem Lovcen etc.jzu bestátigenu.für die Wis- senschaft sicher zu stellen oder sich zu überzeugen. dass die Flóra dér nachsten Umgebung von Cattaro denn doch etvvas mehr bietet, als mán nach dem Texte des Buches (p. 7) erwarten würde. D. R. T. Günther: Oxford Gardens. Oxford 1912. 8° 280 p. A pompásan kiállított és gazdagon illusztrált kötet An- glia eme legrégibb (és még ma is fennálló) botanikus kert- jének kimerítő történetét és mai állapotának leirását tar- talmazza. Mintául szolgálhat egy kert történetének exact módón való leírására. Das práchtig ausgestattete und reichlieh illustrierte Buch enthált die ausfühiiiche Ge- schichte dieses (unter den heute existierenden) áltesten botani- schen Gartens Englands und die Beschreibung seines heu- tigen Zustandes. Es kann als Muster einer exact geschriebenen Geschichte eines Gartens gelten. D. Dr. Albert Thellung : La Flóré adventive de Montpellier Cherbourg, 1912. 8° 728 p. Ara bei Osw. Weigel, Leipzig. Érdemesnek tartjuk felhívni figyelmét mindazoknak, kik az adventivus flórával foglalkoz- nak a szerzőnek ismert alapos- ságával készült ezen munká- jára, mely magában foglal minden jelentősebbet, mely ezen a téren mai napig megjelent. (Preis) 12 Mark. In Commission Wir machen allé Fachgenos- sen, die sich für Adventiv- pflanzen interessieren auf dieses wichtige und mit dér bekannten Gründlichkeit des Verfassers durchgearbeitete Werk auf- merksam, das wohl das Bedeu- tendste darstellt, was bisher auf diesem Gebiete erschienen ist. *)Ez a növény Pomo szigetén az egyetlen eddig ismert termőhelyén tel- jesen kihalt ! Sem a referens, sem a nemrégiben ott járt bécsi oxpeditió nem tudta ezt a növényt, melyet egy ideig Comisán cserépben is műveltek, megtalálni. *)Diese Pflanze ist auf ihrem einzigen bisher bekannten Standorte, dem Seoglio Pomo ganzlich ausgestorben ! Weder dér Ref. noch die in jiingster Zeit dorthin entsandte Wiener Expedition konnte diese Pflanze. die einige Zeit in Comisa in Töpfen in Cultur stand, auffinden. 290 Zapalowicz, H. Ze zstrefy roslinnosci Karpackiej VII. (Re- cherches dans la zone de la flóré carpatliienne). « Kosmos (Lwow) XXXVII. A cikk az Északkeleti Kár- pátokban a postglacialis és gla- ciális formációkra vonatkozó néhány fontos észleleten kívül még számos növénygeogra- phiailag érdekes adatot tartal- maz, mint: 1912. Dér Artikel enthált nebst einigen wichtigen Beobachtun- gen iiber postglaciale und gla- ciale Formationen in den nord- östlichen Karpathen eine An- zahl von ptlanzengeographiscli interessauten Angaben z. B. Cystopteris H literi Hausm. (Piaira arsa), Woodsia hyperborea R. Br. (Farko), Avena planiculmis d) trojagensis Zap. (Trojoga) Poa taxa b) ineuensis Zap. (Ü nőkő), Aconitum mól davicum f. arsense Zap. (Fiatra arsa', f. album Zap. (ebenda) : A. «Napellus» L. li) czarnahorenne Zap. (Farko); Ranunculus « Villarsii DC» a ) mar- marosiensis Zap. (Ünőkő), Dianthus compactus var. pocutomarma- rosiensis Zap., (Poloninka), Silene Jundzillii Zap. (Piatra arsa) ; Arabis arenosa subsp. Borbásii Zap. (Ünőkő, Piatra arsa), Draba carnithiaca Hoppé subsp. orientigena Zap. (Farko), Erysimum hun- garicum Zap. (Lostun) u. A. P. Janzen: Die Jugendformen dér Laubmoose und ihre Kultur. Mit 21 Abbild. im Text. — Sond. Abdr. aus d. 35. Bé- riek! des Westpreussichen Botan. zool. Vereins, Danzig 1912: 1 — 62. — 8°. Az általános érdeklődésre számot tartható becses cikk történeti vázlat után a moha- spórák csíráztatásához alkal- mas tápláló médiumokat és ol- datokat, a kultúrákkal való bánásmódot ismerteti. Majd szép rajzok kíséretében 20 moha spórájának csírázását írja le a fiatal növén}r kifejlő- déséig. Táblázatban foglaltan adja az elért kísérleti eredmé- nyeket s ebből vonja le vég- következtetéseit. Az igen nagy értékű cikk sok tanúlságot nyújt s a mohász-irodalomnak nagy nyeresége. Die wertvolle Abhandlung des Vert. welclie auf all- gemeines Interessé Anspruck erheben darf — beginnt mit einer historischen Scbilderung über die Iveimung dér Sporen: dann werden die Nahrlösun- gen, Náhrboden uüd die Anla- ge von Kulturen ausführlich besprochen. Unter Beigabe von schönen Illustrationen be- sebreibt dér Verf. die Kei- mung bis zűr Entwicklung dér jungen Pflanzen von 20 ver- schiedenen Moosen. Rück- blick und Schlussbetrachtung schliessen die lehrreiche Ab- handlung, welehe wir für eine höchst wertvolle Bereicherung dér bryologischen Literatur haltén. Gy. 291 J. Gyó'rffy : Molendoa tenuinervis Limpr. in America arctica. (With. Plate III.) — The Bryologist Vol. XV. 1912 Numb. 5.: 75 — 81. Szerző a J. Cár dót és Dr. N. Bryhn-íőI kapott példákon végzett vizsgálata alapján ki- mutatja, hogy az arcticus Amerika-ból közölt aGymno- stomum laevev Bryhn (in Re- port of tlie second Norw. Arct. Exp. in the «Fram'> 1898 — 1902 No. 11 Kristiania 1907:53, Tab. I. Fig. 1) semmi egyéb, mint — Molendoa tenuinervis Limpr. 9 A cikkhez tartozik a III. tábla 1—14. rajza. Dér Verf. weist auf Grund dér an den von J. Cardot und Dr. N. Bryhn erhaltenen Exemplaren ausgeführten Un- tersuchung nach, dass das aus dem arctischen Amerika mit- geteilte «Gymnostomum laeve» Bryhn (in Report of the se- cond Norw. Arct. Exp. in the «Fram» 1898—1902 No. 11, Kristiania 1907 : 53, Tab. I. Fig. 1) nichts an deres, als — Molendoa tenuinervis Limpr. 9 ist. Zu dieser Arbeit gehören die Abbildungen 1 — 14 dér Tafel III. y. Gyűjtemények. — Sammlungen. Kryptogamae exsiccatae editae a Museo Palatino Vindo- bonensi. Centuria XX. Wien 1912. A schedaival együtt megje- In dér XX. Centurie, welche lent XX. centuria következő samt den Schedae erschie- hazai adatokat tartalmazza : j nen ist, sind folgende Arten aus Ungarn ausgegeben : Fungi (Dec. 74 — 77): 1901. Ustilago bromivora ad collem « Gellérthegy >» pr. Budapestedet. F. Bubák, lég. J. Tuzson), 1913. Lepiota procera (in silvaticis « Kamaraerdő)) ad Budapest, lég. Filarszky), 1914. Geaster Schmideli (in arenosis dictis «Nyír» pr. Kecskemét, lég. L. Hollós), 1915. G. Bryantii (in robinetis pr. Fél- egyháza ad «Szent Kut» lég. L. Hollós), 1916. Myriostoma coli- forma (in robinetis pr. Kecskemét lég L. Hollós), i 9 1 7. Sphaero- tlieca tomentosa (in silva «Schurwald» pr. Szt. György, lég. J. A. Baumler), 1919. Sphaerélla innumerclla (in turfosis «Rétyi Nyír» lég. G. Moesz), 1920. Gnomonia leptostyla (in horto ad Pozsony lég. J. A. Baumler), 1924. Coccophacidium Pini (in horto urbis Pozson}’ lég. J. A. Baumler), 1927. Helotium serotinum (pr. Po- zsony íeg. J. A. Baumler), 1933. Phyllosticta latemarensis (in pra- tis ad cacumen montis Suskuluj ad confines Romániáé lég. J. Tuzson), 1934. Septoria Kalchbrenneri (in silva «Sehurwald« pr. Szt. György, com. Pozsony, lég. J. A. Baumler), 1938. Passalora bacilligera (in valle Gross-Weidritztal ad Pozsony, lég. J. A. 292 Báumler), 1940. Physoderma Schröteri (pr. pagum Nadap, com. Fejér, det. G. Moesz, lég. F. Filarszky), 1994. Fusarium hetero- spormn (in valle Gross-Weidritztal pr. Pozsony, lég. J. A. Báumler). Algáé (Decas 29): 1946. Phormidium tinctorium (in aqua tlier- mali (14° R.) in balneo pr. Lajtha-Pordány, lég. S. Stockmayer), 1948. Microcoleus Chthonopl astes (com. Mosony, inter pagos Neu- siedl am See et Weiden lég. Stockmayer). — Lichenes (Bee. 47 — 49): 1951. Verrucaria praetermissa (ad flumen Recina pr. Tanovica lég. F. Blechschmidt & J. Schuler), 1969. Lecanora coerulea (Croatia ad saxa calcarea in monte Fratar, lég. J. Schuler). — Musc i (Dec. 44 — 45) : 1984. Dicranum Bergeri (Tátra Magna, loco turfoso dicto «Rohrwiesen» ad urbem Szepesbéla lég. Győrffy, 1985. Dicr. congedum (Tátra Magna, ad saxa calcarea montis «Stierberg» lég. Győrffy). A schedák után Dr. F. Oster- mayer összeállításában az I — XX. centuria indexe követke- zik (p. 183—242), ami rend- kívül megkönnyíti az eddig kiadottak utánnézését. Das Hel't dér «Schedae» ent- hiilt ein auf S. 183—242 von Dr. F. Ostermayer zusammen- gestelltes Register zu den Cen- turien I — XX., wodurch die Orientierung in diesem wichti- gen Exsiccatenwerke erleich- tert wird. M. Béna : Musci frondosi exsiccati. Laubmoose aus Míihren Schlesien : Niederösterreich und Ober-Ungarn. Cent. 1 — 3 je M. 38.— Megrendelhető vág}7 a szer- zőnél (Wien XVI — Liebhart- stalstr. 1), vagy a kiadó Th. Osw. Weigel (Leipzig) útján. Zu beziehen vöm Herausge- ber (Wien XVI. Liebhartstal- str.l oder vomVerleger Th.Osw. Weigel (Leipzig, Königstr. 1). Romániai ritkaságok. — Az ebben a számban leírt új Centaurea - fajvegyülékeim- bőlaz érdeklődőknek szépen pre- parált herbáriumi példányok- kal szolgálhatok, példányon- ként 2 koronáért, a meddig a készletem tart. A Goebelia alo- pecuroides bői szintén 2 koro- náért adhatok szép terméses példányokat. Prodán Gyula, Zombor, állami főgymnásium. Rumánische Raritáten. Von den in dieser Num- mer beschriebenen Centaurea- Bastarden kann ich an Interes- senten, — soweit mein Vorrat reicht — gut praparierte Her- barexemplare fiir den Preis von 2 Kronen pro Exemplar, von Gobelia alopecuroides gute Frucht-Exemplare ebenfalls f ür den Preis von 2 Kronen ab- geben. Julius Prodán, Zombor, Staats- ; gymnasium. 293 Válasz Szurák János dr. helyesbítésére,* Szukák János dr. úr lapunk múlt számában (225. 6. old.) egyik referátumomra azt mondja, hogy : « valótlanságot is» tar- talmaz. Két példát hoz fel. Ad I. Funaria mediterranea a magyar szövegben igaz, hogy Északmagyarországra mondódik új adatnak, de a német szövegben egész Magyarországra nézvést. Megenge- dem. hogy sajtóhiba csúszott be az «Autorreferatum»-ba. De ho- gyan magyarázza ki Szurák dr. úr további megjegyzését — ha, miként írja, jól tudta Péterfi adatát — azt t. i., hogy: «A dre- venyiki termőhelye földrajzi elterjedésének úg}7 látszik a legkele- tibb pontja.);?! Drevenyik és Vidra között durva számítással is legalább két keleti hosszúság van ; mondanom sem kell, hogy Vidra keletibb pont. — Ad II. Schistostega osmundacea-ra vonat- kozólag Szurák dr. úr úgy idéz, hogy látszólag neki van igaza, de csak azért, mert egy következő fontos mondatot egyszerűen nem citál. Ugyanis az eredeti szöveg így hangzott vala : « másrészt ezen tátrai termőhelye (krb. 1600 m.) az iroda- lomban eddig ismert legmagasabban fekvő helyei közé tartozik. G. Roth szerint (Die europáiscken Laubmoose) 320 — 1300 m.-ig emelkedik)). Tehát amikor én úgy referáltam, hogy' szerző a Trigaxi termőhelyet tartja a legmagasabban fekvőnek, igazam volt ; hiszen ha azt akarta volna mondani Szurák dr. úr, amit most lapunkban kimagyarázni szeretne, 1. nem a Roth 1300 méteres adatára, hanem az 1600-asnál nagjmbbakra is hivatkoz- nék; 2. azt írta volna: «e lelőhely egyike a legmagasabban fekvőknek)). Azt coneedálom, hogy magyar szavakkal, de nem magyarán írott mondat. Tessék ítélni, referátumom tartalmazott-e ezek alapján ((va- lótlan ságot is» ? Győrffy. Személyi hírek. — Kinevezték : Prof. Dugger B. M-t a nö- vényélettan s az alkalm. nö- vényt. professzorává, Dr.Moore G. T. utódjául a Washington- University-n ; Dr. De Wildeman É.-t Durand Th. utódja gya- nánt a bruxellesi állam, botan. kert. igazgatójává; Dr. Zahl- bruckner Sándor-í a bécsi Na- turh. Hofmuseum növényt, osz- Personalnachrichten. Ernannt yvurde: Prof. B. M. Dugc.er zum Prof. d. Pfl.-ph}rsiologie imd an- geyv. Botanik a. d. Washington- Univ. als Nachfolger von Dr. G. T. Moore ; Dr. E. De Wilde- man als Xachfolger von Th. Durand zum Direktor des staatlichen bot. Gartens in Bruxelles ; dér Leiter dér botan. I Abt. des Naturli. Hofmuseums * Dér Yerf. weist aus dem ungarischen Original-Text des Artikels Db. Szukak*s nach, dass sein Referat in M. B. L. XI. 1912 : 94-95 ke iné «Un- ■wahrheita enthalt, wie ihra dies Db. Szukák in M. B. L. XI. 1912 : 225 — 22& zusehreiben will. 20 291 tálya vezetőjét, eddig II. oszt. kustost, I. oszt. kustossá ; Dr. Pasc.her A. magántanárt a prágai német egyetem r. k. tanárává; Prof. Dr. Fitting H.-t, a «Hamburgische bo- tan. Staat3institut» igazgatóját Strasburger utódjául a bonni egyetem r. tanárává s az ot- tani növénytani intézet és bo- tanikus kert igazgatójává; Prof. Dr. Winkler Hans-í (Tübin- gen) a «Hamb. botan. Staats- institut igazgatójává ; Prof. Dr. G. TiscHLER-t (Heidelberg) a braunschweigi műszaki fő- iskolán a növényt, tanárává s i a természetrajzi múzeum igaz- gatójává; Prof. Dr. Holper R. A. a new-yorki Columbia- egyetemen a növényt, tanárává. Schulze Max, az Orchidea- és Rosa tanulmányai révén ismert jénai botanikus, pro- fesszori czímet kapott. in Wien, Dr. A. Zahlbruck- ner, bisher Kustos II. Klasse, zum Kustos I. Klasse ; Privat- dozent Dr. A. Pascher zum a. o. Prof. an dér deutschen Univ. in Prag; Prof. Dr. H. Fitting, Direktor d. Hamburgi- schen botan. Staatsinstitute, als Nachfolger von E. Stras- burger zum o. Prof. dér Bo- tanik und Direktor des botan. Gartens und Institutes an d. Univ. Bonn; Prof. Dr. Hans Winkler (Tübingen) zum Di- rektor dér Hamb. botan. Staats- institute; Prof. Dr. G. Tisch- ler (Heidelberg) z. Prof. d. Bot. und Leiter d. Naturh. Mu- seums an die technische Hoch- schule in Braunschweig; Prof. Dr. R. A. Holzer z. Prof. d. Botanik an dér Columbia Uni- versity in New-York. Dem durch seine Studien über Orchideen und Rosen be- kannten Botaniker Max Schulze in Jena wurde dér Titel Pro- fessor verlielien. Meghalt. Boissieu H. gróf, a legtávo- labbi Kelet kikutatásával nagy érdemeket szerzett botanikus, f. é. tavaszán Tenay felett (Ain, Francziaország) botani- zálás közben lezuhanva lelte halálát. Prof. Arechavaleta J., a montevideoi «Museo História Naturab) igazgatója, 1912. jun. 16-án, 73 éves korában. Gestorben. H. de Boissieu, dér um die Erforschung dér Flóra des aussersten Orientes verdienst- reiche Botaniker im Frühjahr 1. J. in Folge eines Absturzes wiihrend des Botanisierens ober Tenay (Ain) in Frankreich. Prof. J. Arechavaleta, Di- rektor des Museo História Na- tural in Montevideo, am 16. Juni 1912, im Altér von 73 Jahren. Megjelent : 1912 deczember hó 20-án. — Erschienen : am 20. Dezember 1912. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN. MAR 1 5 1913 MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (ÜNGARISCHE BOTANISCHE BLÁTTER.j Kiadja és szerkeszti : — Heransgebez u. Redakteur : Főmunkafársak : — Hauptmitarbeiler : Dr. DEGEN ÁRPÁD. Dr. GYŐRFFY ISTVÁN. — Dr. LENGYEL GÉZA. Bizo m ányban: Németországban : — Für Deutschland : Bei Max Wojg-nél Leipzig, Königsstrasse Nr. 3. — In C o in m i s s i o n : Francziaországban : — Für Franlcreich : Bei Páni Klincksieck-nél Paris, 3, Éne Corneille. Yf kötet 1QI0 évfolyam. R n H o n o 0 f nov.— deczember VfO. UI4 0 p? Bánd Jahrgang. DUUttRCul Nov. — Dezember W 11/ Ibi oL> LWRAR MEW YOI BOTANIC, öakoe: ZGT Ebben a folyóiratban közölt növényleirások utánnyomása Német- országban a szerzői jog 15. §-a értelmében tilos. Monographiákba s Flórákba való felvételük azonban kivánatos. Nachdruck dér in dieser Zeitschrift veröffentlichten Diagnosen naeh § 15 des in Deutschland in Kraft stehenden Urheberrechtes verboten. Benützung für Monographien und Florenwerke erwünscht. A 11 12. szám tartalma. — Inhalt dér 11/12. Nummer. — Eredeti közle- mények. — Original-ÁHfscitze. — H. Z se ha eke. Weitere Beitráge zur Flech- tenflora Siebenbürgens. — Újabb adatok Erdély zuzmóflórájához, p. 296. old. A. v. Hayek. Ein übersehenes Quelleirwerk zur Flóra Croatiea. p. 302. old. — H 1 a t n y T., A vörösfenyö őstermőhelyei a Szebeni Havasokban. — Über einige ureprüngliche Standorte dér Lárche in den Cibiner Alpen. p. 305 old. — Polgár S., Györmegye növónytöldrajza és edényes növényeinek felsorolása. — Die pflanzen- geogr. Verháltnisse des Komitates Győr und Anfzáhlung dér auf dem Gebiete dioses Komitates bisher beobachteten Gefásspflanzen, p. 308 old. — L á n y i B.. Adatok Észak-Magyarország flórájához. — Beiti'áge zur Kenntnis dér Flóra von Nordüngarn, p. 338. old. — Levélváltás «Az erdei fatenyészet határai Magyar- országon » ügyében, p. 340. old. Apró közlemények. — Kleine Mitieilungen. — Endrey E., A Geaster umbilicatus Fr. második termőhelye Magyarországon. — Dér zweite Standért des Geaster umbilicatus Fr. in Ungarn. p. 346. old. — Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. — Eeferate über ungarische hőtan. Árbelien. — Dr. Pantocsek J., A Fertőtó kovamoszat viránya. (Bacillariae lacus Péisonis), p. 347. old. Butujás Gy., Hazánkban termő fontosabb tengeiifélék magjai- nak alak- és alkattana, gazdasági értékükre való tekintettel (Morphologische u. anat. Verháltnisse dér in Ungarn kultivierten Maissorten mit Berücksichtigung ihres landw. Wertes), p. 347. old. — Dr. J. B. Kiimmerle, Species nova fllicum neotropica. p. 348. old. — Dr. D. C z e k e 1 i u s. Neuer Standort von Pinus Cembra L., p. 348. old. — Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. — Refe' rate über auslandisehe hőtan. Arheiten. — Actes du Ilimé Congrés International de Botanique Bruxelles 1910, p. 349. old. — Ja ne ben. E, Die europaischen Gattungen dér Fara- u. Blütenplanzen. p. 351. old. — Ernst Gráf Silva- Tarouca, Unsere Freiland Laubgehölze, p 351. old. — A. Scherffel. Zwei neue trichocystenartige Bildungen führende Flagellaten, p. 352. old. — A K. .1/. Térni. tud. Társ. növénytani szakosztályának ülései, p. 356. old. — Gyűjtemé- nyek — Sammlungen, p. 358. old. — Megjelent,. — Érschienen, p. 359. old. — Személyi hirek. — 7 ersonalnachrichten, p. 359. old. — Meghalt. — Gestorben. p. 360. old. Mellékelve a XI. kötet (1912. évfolyami czímlapja és tartalomjegyzéke. — Beigelegt Titelolatt u. Register zum Bánd XI. íJahrg. 1912). 21 296 Weitere Beitráge zűr Flechtenflora Siebenbürgens. Újabb adatok Erdély zuzmóflórájához. Irta • Hermáim Zscliacke. * Verrucaria ti istis (Mass.) Kph. Flóra 40, 376 ; Körb. Parerga 366; Jatta Svlloge Lich. Ital. 511. — Lithoiceae spec. Mass. Decriz. 28. Perithezien schwarz, kugelfürmig, 03 mm im Durchmesser ; Excipulum schwarz ; Involucrellum braunschwarz, dem Excipulum um die Poré und bis zu 1/3 dér Höhe desselben angepresst; Sporenschláuche cylindrisch-keulenförmig, 18—22 y. breit und 65 — 75 u. láng; Sporen eiförmig bis fást kugelig, 8—9 y. breit und 10 — 15 y. láng; Jód fárbt die Hymenialmasse weinrot. Auf dichtem kalkhaltigen Gestein unterhalb des Bulleasees. Yerrucuria nigrescens Pers. Am Stein bei Nagytalmács. P. calciseda De. Als ich mit dér Bestimmung meiner sieben- biirgischen Verrucarienausbeute bescháftigt war, erhielt ich von Herrn Diettrich-Kalkhoff in Arco eine grosse Anzabl Siidtiroler Proben, die ich dem Augenschein nach für Verrucaria calciseda hielt. Bei dér Untersuchung entkalkter Pröbchen ergab es sich, dass ich es mit zwei verschiedenen Arten zu tun hatte. Die Perithezien dér einen waren durch unveranderte Hyphen an einem schwarzen dariiberliegenden Schildchen, dem Involucrellum auf- gehangt. Das Excipulum, die das Perithezium umgebende Hyphen- schicht, war bei einigen blass, bei anderen schwarz. Die andere Art besass kein gesondertes Thallusschildchen, sondern lediglich Perithezien mit schwarzem Excipulum. Von dieser Art waren unter den Proben von Arco nur wenige. Anders war das Zahlenverhaltnis bei meinen mitteldeutschen, dem Harze und seiner Umgebung entstammenden Calciseda- Proben. Hier fanden sich nur ganz wenige, die ein «J Pyrenium dimidiatumn im Sinne Nylanders aufwiesen ; sie besassen fást allé ein «Pyrenium integrum.y> Um nun zűr Klarheit über diese beiden Arten, die ich und andere bisher als calciseda zusammen- gefasst hatten, zu kommen, schritt ich zűr Untersuchung dér im Breslauer Herbárium befindlichen Calciseda- Proben, und, um ganz sicher zu gehen, nahm ich nur solche, die von namhaften Por- schém, wie Arnold, Füisting, Stein und Zetterstádt gesammelt waren. Mit dieser Auswahl hatte ich aber, wie sich spater heraus- stellte, einen ungliicklichen Griff getan. Bis auf Arnold Nr. 1244 waren die Perithezien aller Proben nach dem ersten Typus gebaut, zeigten alsó das « Pyrenium dimidiatumy> Xylanders. 297 Genau dasselbe Bild gewahrten Proben von Verrucaria sphinctrina , von Winter und Müller-Arg. gesammelt, die mit V. calciseda in derselben Mappe lagen. V. sphinctrina ist bei Leighton , The Lichenflora of Great Britain 3. Aufl. S. 458 Synonym von calciseda , und Arnold, Flechten des frank. Juras, Sonderabdruek S. 251, sagt iiber beide Arten «forsan non specifice diversae.» Leighton gibt fül* calciseda ein Pyrenium dimidiatum an, ebenso Olivier in Expos. Lich. Ouest-France 2, 291. Dieser rech- net ebenso wie Nylander, Paris 8. 119, calciseda zu rupestris Schrad., von dér dieser sagt «apotheeia immersa, pyrenio nigro, infra incolore vei parum infuscato. Áhnlicli wird S. 122 das Peri- thezium vöm sphinctrina gekennzeichnet. Diese Litteraturangaben im Verem mit meinen mikroskopi- sclien Befunden veranlassten midi, wie ich in meinem I. Berichte S. 3(52. ausgeführt habé, die Proben mit dem Thallusschildchen zu V. calciseda zu rechnen, die anderen aber zu V. integrella die ich nur aus dér Beschreibung kenne. Allerdings verursachte mir bei dieser Aufstellung die Tatsache, dass dann z. B. im Harze calciseda eine grosse Seltenheit, wahrend die hier bisher unbe- kannte integrella géméin sei, grosse Bedenken. Auch Herr Eitner teilte mir für Schlesien mit, dass dórt die Yerhaltnisse áhnlich liigen. Da, nachdem ich bereits die 2. Korrektül- meiner Zusam- menstellung gelesen hatte, erhielt ich von Herrn Schulrat Prof. Steiner seine neueste Arbeit iiber « Flechten aus dem italienisch- französischen Grenzgebiete und aus Mittelitalien.» Hierauf, S. 30 uff. wird auch die Calciseda- Gruppé behandelt. und Herr Steiner kommt auf Grund reicheren Vergleichsmaterials zu anderen Ergeb- nissen als ich, Ergebnissen, denen ich mich jetzt nach eingehen- deren eigenen weiteren Untersuchungen anschliesse. Nach Steiner gehören allé Proben mit Thallusschildchen und blassem Excipulum zu sphinctrina , die Form mit braunschwarzem Excipulum wurde als neue Unterart V. parmigera Steiner davon abgetrennt. V. calciseda ist durch nicht gesondertes Involucrellum und schwarzes Excipulum charakterisiert ; hierzu gehört interrupta, hauptsachlich durch Feh- len dér Ölzellen im Hypothallus gekennzeichnet, als Unterart. leli berichtige nunmehr meine Angaben im 1. Berichte. * Verrucaria parmigera Steiner a. a. 0. S. 34. Zinne bei Brassó, Krepaturaschlueht. V. calciseda (De.), eniend. Steiner a. a. 0. S. 36. Am Benes bei Óradna, Zinne bei Brassó; hierher gehört auch V. rupestris des 1. Berichtes. * Verrucaria interrupta (Anzi) Steiner a. a. 0. S. 38. Krepaturaschlueht. * Verrucaria anceps Kph. in Körb., Pár. 378, Jatta Sylloge Lich. Ital. 520. Sagediae spec. Kph. Flóra 41, 538. 21* 298 Exs. Hepp 686 (Herb. Breslau)! Perithezien niedergedrückt, kugelförmig. 0‘25 mm breit und 0-2 mm hoch; Excipulum blass; Involucrellum braunschwarz : dem Excipulum auf 2/3 bis zűr ganzen Hőbe angepresst, so dass nur die Basis frei bleibt. Sporen 6 — 8 X 18 — 24 u. ; Jód farbt die Hvmenialmasse weinrot. lm Hypothallus finden sich neben rosenkranzartig aneinander gereihten ellipsoidiscben oder kugelförmigen Ölzellen mit dunkeln Wanden andere mit wasserhellen Wanden, die traubenförmige Ivnauel bilden. Auf Kaik an dér Zinne bei Brassó. Verrucaria pulicaris Mass., Mise. Lick. 28 ; Köre. Pár. 380. Perithezien kugelförmig, schwarz, sehr kiéin, OH — 015 mm im Durclimesser, nur mit dem Grun.de in den Thallus eingesenkt. Das schwarze Involucrellum umscbliesst das blasse Excipulum von dér Poré bis auf den in den Thallus eingesenkten Teil. Schliiuche sehmalkeulig ; Sporen elliptisch 5 — 6X 16 — 20 \j.. Jód farbt die Hvmenialmasse weinrot. Auf Kaik unterhaib des Benes bei Óradna. Verrucaria mastoidea (Mass.) Köre. Pár. 360 ; Jatta Sylloge 517 ; Amphoridii spez. S}7mm. lich. 82. Exs. Arn. 55 c (Herb. Breslau)! Perithezium feigenförmig, ungefahr 05 mm hoch, 0'36 mm breit ; Excipulum braun-braunschwarz ; Involucrellum sckwiich- lich, dem Excipulum um die Poré lierum angedriiekt, untén ab- stehend. Sporen krumig-ölig, mit dickem Episporium, 14 — 16 X 26 — 34 a. Iod farbt die Hvmenialmasse nach leichter Blauung weinrot. Auf Kaik an dér Zinne bei Brassó. * Thelidium transsilvanicum n. spec. Thallus tenuissimus ochraceus, in hypothallo glomera cellu- larum microsphaeroidalium exhibens. Perithecia nigra immersa, involucrellum tan tűm denudatum. Excipulum nigrofuscum, orbi- culare ad 0*18— 0-27 mm latum, circa porum cum involucrello conjunctum. Involucrellum nigrofuscum tenue convexe emergens, rádium ad OH 8 mm exhibens, circa porum excipulo adpressum, infra laté distans. Spóráé octonae in ascis iuflato-clavatis ad 100 longis et 45 a latis, decolores, ellipticae vei ovoideae, uni- septatae, plerumque in medio subeonstrictae, 14—15 (18) u. latae et 32 — 35 p. longae. Gelatina hymenialis jodo vinose rubescit. Auf kalkhaltigem Gestein unterhaib des Bulleasees +2000p. ; am Benes bei Óradna. Thelidium rubellum Chaub. Óradna am Wege zűr Ünőköhütte auf eisenschiissigem Kalkglimmer. 299 Excipulum nigrum, suborbiculare, ca. 03— 0'36 mm latum, involucrellum nigrum, crassum 0-3 — 045 latum, cum excipulo obiter circa porum conjunetum, in parte inferiore ab excipulo abstans. Spóráé octonae, tetrablastae, 13 — 16 X 35 — 42 u longae. dodo gelatina hymenialis vinose rubescit, praecedente colore levissime coeruleo. Die Oradnaer Exemplare stimmen mit den im Berliner Her- bare befindlichen, von Lalim bei Büren gesammelten Proben überein Die Bürensche Flechte ist nach Lalim, Zusammenstellung dér in Westfalen beobachteten Flechten S. 135, von Hepp unter- sucht. und bestimmt als Thelidium rubellum Chalr. erklart wor- den. Lahm selbst hűlt rubellum fül* eine Form von Th. papulare Fkies; die Unterschiede beider sind auch so gering, dass sich eine Trennung kaum rechtfertigt. Die Frueht von rubellum, die nur wenig aus dem Thallus hervortritt, ist kleiner als die von papulare. Das Involucrellum ragt seitwarts kaum über das Excipulum hinaus. Von dem von mir im vorig. -lalirg. dies. Zeitschr. Xr. 365 beschriebenen papulare unterscheidet sicli das Kodnaer Exemplar durch das kraftige sckwarze Excipulum ; alléin bei anderen Proben. z. B. Rabexhorst L. E. 573 (Béri. Herb.) fand ich in demselben Thallus Perithezien mit schwarzem neben solchen mit blassem Excipulum. Körber in Systema L. G. 354 und naeh ihm Jatta in Syllog. L. J. 543 fiihren rubellum als Synonym von Th. quinque- septutvm Hepp FI. E. 99 auf. Meines Erachtens mit Unrecht. Q ui n q uesep falum ist dem ineavatum verwandt; von rubellum ist es sclion durch das nicht gesonderte Involucrellum verschieden. Körber’s Annahme berulit vielleicht darauf, dass Hepps Exsikkat sowohl quinqueseptatum als auch rubellum (papulare) aufweist, wie ich am Berliner Exemplare nachweisen konnte. Gleichfalls in den Formenkreis des Th. papulare Fries gehört Ih. epomphalum — Verrucaria epomphala Nylander Flóra 81. 356, Lo.jka 99 (Herb. Berlin) von zeitweise iiberrieselten Kalk- steinen bei Ponor-Oliába. * 7 helidium rodnense n. sp. Thallus tai'tareo-effusus, tenuissimus, virescenti-incanus. Peri- thecia supra nigra primitus innata, tandem sessilia, dispersa vei pauca arcte congesta, usque ad 0'25 mm. lata. Excipulum depla- nate-orbiculare, pallidum vei fuscidulum. tenue. Involucrellum nigrum, usque ad 1/3 — altitudinis excipulo adpressum, in parte inferiore ab excipulo abstans. Asci ventricosi, cii-ca 28 u. lati et 63 a. longi. Spóráé octonae, ovoideae, hyalinae, 1-, tandem (2-) 3-septatae, 10—13 a latae et 25—30 y longae. Gelatina hyme- nialis jodo rubescit, dein fulvescit. Jlodnaborberek am Isvorul rosii auf Kalkstein. Im Jugendzustande ist Th. rodnense dem Th. Zwackhii iihn- lich, unterscheidet sich aber durch das gesonderte Involucrellum. 300 das iek bei Th. Zw, Arn. Lidi. Mon. 132 (Béri. Herb.) nieht habé nackweisen können. Thelidium nigrieans n. sp. Tliallus schwarzlich, ausgebreitet, dünn, feinrissig, obere Sdűcht aus braunlichen dieht verwebten Hyphen gebildet, mit dér darunter liegenden Gonidienschicht ungefabr 50 u. dick. Unter beiden eine völlig schwarze, oder netzig schwarz gefleckte Hypo- thallusscbicbt aus engverwebten Hypben bestehend. Perithezien kiéin, zerstreut, etwa 0-2 ram breit, zuerst klei- nen thallodischen Erbebungen eingesenkt, endlieb mit dem schwar- zen fein durchbohrten Involucrellura abgeflacbt — halb kugelig hervortretend. Excipulum blass oder etvvas braunlicb vöm schwarzen Hypothallus meist völlig umscblossen. Sehlauche langlich-keulenförmig, ungefabr 30 u breit und 70 jj. láng. Parapbysen zerflossen, eine dichte Masse bildend. Sporen zu 8, wasserhell, 4-zellig, ellipsoidisch, beiderseits stumpf, an einem Ende haufig etvvas verjüngt, zuweilen etwas gekriimmt, 10—14 p. X 30 — 35 u. láng. Jód fiirbt die Hymenialmasse weinrot. Auf feuclitem Silikatgesteine unterhalb des Bulleasees am Bache. Thelidium incavatum (Nyl.) Mudd. Mán. 295; Lexothon, The Lichenflora of Great Britain 3. Auflage S. 476. Hierher recline ich Exemplare von dér Zinne bei Brassó. Dér Thallus ist infoige des schattigen Standortes angefeuchtet grlin ; im Hypothallus sind Knauel von Ölzellen vorhanden ; die Sporen sind kleiner als Leigthon angibt, meist 10 X 28 p.. Vorliegendes Th. inc. stimmt mit Th. domináns Arn. und Th. epipolacum Arn. 81 = Th. bavaricum Dalla Tőrre und Sarnth. im Bau dér Perithezien, Form dér Sporen und dér Jod- reaktion dér Hymenialmasse überein, so dass mán sekr vvohl diese 3, wie bereits Eitner in seinem 3. Xacbtrage zűr schlesi- schen Fleclitenflora getan hat. zu einer Gesamtart vereinigen kann, dér aberdannwohl dér altere Name incavatum zuzusehreiben wiire. Polj/blastia dermatodes Mass. * f. exesa Arn. Tirol 22, 83, Exs. 956,957,1014 (Herb. Béri.)! Korongyis auf Kaik mit Blastenia rupedris. Polyblastia verrucosa (Ach.) Lőnnrotii Flóra 41, 631. var. Hegetschiveileri (Naeg.) Exs. Arn. 689a, b, c (Herb. Béri.)! Auf Kaik unter dem Benes bei Orodna. Poh/blastia mtercedens (Nyl.) Lőnxroth. Auf Glimmerschiefer in dér Eisquelle unter dem Bulleasee. * f. nuda Th. Fr. Arct. 266. Auf kalkhaltigem Gestein in dér Umgebung des Bulleasees. * Pólxjblastia abscondita Arn. Jura Sonderdruek 263. HOL Exs. Arn. 239; in Hepp 698 (Herb. Breslau) ist neben Iheli- dium absconclitum aueh Pol. abscondita enthalten. Kruste diinn. graubraun, kleine schwarz begrenzte Flecken bildend, die öfter zu grösseren Flecken zusammenfliessen. Perithezien eingesenkt, nach dem Ausfallen Gruben hinter- lassend, 160 — 200 y. breit, 180 — 200 y. hoch, mehr weniger kugel- förmig bis kugel-kegelförmig; Excipulum braunschwarz ; Involu- crellum dem Excipulum um die Poré angepresst und mit ihm völlig verwachsen. Sclilauche sackartig-keulenförmig. Sporen zuerst vierteilig, dann unregelmiissig zerfallend. 35 — 47 x 15 — 20 y.. Jód fárbt Hymenialmasse nach schwacher Blauung weinrot. Korongyis unter dem Gipfel auf kristallinischem Kaiké. * Folyblastia sepulta Mass. Botos 6, 81; Körb. Pár. 340; Th. M. Fries Polybl. Scand. 21 ; Jatta Sylloge 568; Oi.ivier Expos. Lich. Ouest Francé 242. Exs. Arn. 179. (Béri. Herb.)! Kruste dünne, schmutzig-ockerfarbige Flecken bildend. Peri- thezien kleinen thallinischen Warzchen völlig eingesenkt, nach dérén Zerstörung dér Scheitel dér Früchte sichtbar wird, mehr weniger kugelförmig, 0-3 — 0 36 mm im Durchmesser. Sporen breit elliptisch, beiderseits stumpf, wasserhell, anfanglich vierteilig, doch bald vielzellig-inauerförmig, 18 — 23 y. X 34 39 y., auch 28 X 35 y.. Jód farbt die Hymenialmasse nach vorhergehender Blauung wein- rot. Auf kristallinischem Kaik bei Rodnaborberek. Polybhistia maculata n. sp. Tliallus endocalcinus, tenuissimus fere non emergens. Perithecia praeter porum omnino immersa. extus solum macula olivacea indicata, atra, globosa. 0'4- --0'6 mm lata. Excipulum fuscum vei nigrofuscum. circa porum modice incrassatum et cum involucrello angusto omnino connatum. Spóráé oblongae vei elon- gato-oblongae. obtusatae, incolores, primum 3-septatae, dein 6 — 8 septatae, septis semel vei bis divisis, 14 18 y. latae et (50) 52—66 y. longae. Jodogelatina hymenialis coerulescit, dein fulvescit. Korongyis in sehr hartem, dichtem Ivalkstein. P. mar;, ist mit P. clandestina — Sporodictyon elandestinum Arn. Tirol 6. 1135, Exs. 521 (Herb. Berlin) ! verwandt, aber durch den olivfarbeneu tleckigen Tliallus und die schmalen Sporen getrennt. Toninia tonmiana (Mass.) A. Zahlbr. Auf Kaik an dér Zinne bei Brassó. Cladonia papillaria (Ehbh.) Hoffm. f. pap diósa Fr. Kuhhorn iiber dér Hülle auf dem Erdboden. * Lee anor a (Sect. A spicli ia) carpatica n. sp. Thallus areolatus, opacus, fuscescens, hydrato kalico non mutatus, areolis angulosis vei subrotundatis confertis, hypothallus niger, hyphae medullares jodo intense coerulescentes ; apothecia in areola unaquaque vulgo plura, innata, primitus punctiformia, 302 dein usque ad 04 ram Iata et confluentia, sieca nigrescentia, humida rufescentia, margine tenni ciocta; paraphyses graciles, apice incrassato fuscescente; asci inflato-elavati, spóráé oetonae, ellipsoideae, non lirabatae, 6—7 y. latae et 15 — 17 p longae. Jodo hymenium coerulescit, dein fulvescit. Hab. Korongyis auf Glimmerschiefer. Lecanora carpatica selieint dér L. cupreotdra Nyl. (Exs. Lojka 4-4) verwandt zu sein, unterscheidet sich aber liabituell dureh die diehtere und kraftigere Kruste, welclie die tief einge- senkten, zuletzt zusammensekliessenden Apothezien wulstig umgibt. Blastenia incrustans (De.) Korongyis auf Kaik. * Caloplacn calcivora n. sp. Thallus kanra sientbar. sehr diinn, wie in den Stein ein- gefressen oder kleine mennigrote Flecken bildend, dureh KOH violett gefarbt. Jm Hypothallus Ölhyphen, sowie Knauel von Mikro- spharoidzellen. Apothezien eingesenkt, bis 04 mm breit, ziegelrot mit eigenem verschwindenden Rande und flaeher Sebeibe ; Epithe- zium braungelb, dui'ch KOH violett gefarbt; Sehlauehe langlieh- keulenfürmig ; Sporen zu 8, 4— 5'5 a breit, 8 — 10 y. láng, pola- risch-ZMeizellig mit deutlieliem Isthmus. Jód farbt Hymenium sehr kraftig und dauernd blau. Bucsecs auf Kaik. Calopl. calcivora geliört in den Körmén kreis von aurantiaea, ist dureh den in den Stein eingefressenen Thallus, eingesenkte Apothezien sowie die klemen Sporen hinreiekend gekennzeiehnet. Ein übersehenes Quellenwerk zűr Flóra Croatica* Vöm Dr. Augiist von Hayek (Wien). In den Jahren 1866 — 1872 maehte dér damalige Kleriker des Benediktinerstiftes Melle in Niederösterreieh Ottó Alexander Murmaxn zahlreiehe botanische Streifziige dureh die versekiedensten Gegenden Steiermarks; hauptsacblich sammelte er in dér Umge- bung Marburgs, im Baehergebirge und in aer unteren Drauebene und den dieselbe umgebenden Randgebirgen. Seine auf diesen Excursionen gemachten Funde veröffentliehte er in dem im Jahre 1874 im Verlage von W. Braumüller in Wien selbstíindig erschiene- nen Werkchen « Bcitriii/e zűr Kenntnis dér Pflamengeographie dér Steiermark mit besonderer Bér iicksichiujung dér Glumaceen» , einBuch, das als eines dér wichtigsten Quellenwerk© für die Flóra dér Steier- mark liingst bekannt ist. Verfasser liatte wiederholt Gelegenheit * Szerző dolgozatában felhívja a figyelmet 0. A. Murmann «Beitnige Kenntnis dér Pflanzengeographie dér Steiermark mit besonderer Beriicksichtigung dér Glnmaeeen» ez. munkájára, mely amellett hogy fontos forrásmü Stájer- ország flórájára, a szomszédos Horvátországból is számos adatot tartalmaz. Utóbbiak felsorolását 1. a német szövegben. 303 die Angaben Murmann’s auf ihre Verlasslichkeit zu prüfen, und konnte dabei feststellen dass die Standortsangaben Murmann’s zwar unbedingt zuverlassig sind, dass aber trotzdem bei Verwer- tung derselben eine gevvisse Vorsicht von Platze ist, da ihm bei dér Bestimmung dér gesammelten Pflanzen ab und zu, allerdings sehr selten, bőse Schnitzer unterlaufen sind. So Iliéit er anschei- nend Pedimlaris recutita für P. siluatica (sie wachst an den von M. angefiihrten Standorten tatsaehlich im Wald!) und Cirsium keterophyllum für C. canum. Untéi* diesen Umstanden ware es freilieh sehr wünschenswert Murmann’s Originale zu vergleichen, die sich nacli dér Angabe des Autors im Herbai* des Stiftes Melk befinden sollen. Meine diesbezügliche Anfrage daselbst ergab aber leider nur ein negatives Resultat. Murmann’s Sammlungen sind verschwunden. Murmann selbst ist bald nacli dem Erscheinen des in Rede stehenden Buches aus dem Benediktinerorden ausgetre- ten, begab sieh in die Tiirkei und starb um das Jahr 1900 in Kairó, wo er untéi* dem Namen Ali Bey als Beamter dér tür- kischen Gesandtsehat't gewirkt habén soll. Ob Murmann seine Sammlungen bei seinem Austritt aus dem Kloster mitgenommen hat oder ob sie sonstwie in Verstoss geraten sind, Tasst sich nicht eruieren. So bekannt nun die Wichtigkeit dér MuRMANN’schen Arbeit für die Kenntnis dér Flóra von Steiermark ist, ist es bisher sei- tens dér ungarischen Autoren ganz übersehen worden, dass in derselben nicht nur eine grössere Zahl von Pflanzenstandorten aus dem Grenzgebiete, sondern eine ziemliche Menge aus Kroatien selbst enthaíten ist. Diese kroatischen Standorte betreffen durch- Avegs die Umgebung des im Varasdiner Comitate zunachst des Dorfes Vinicn gelegenen Dörfchens Lovrecan und betreffen fol- gende Arten : Phleum pratense L. y nodosum Neilr. Im Weingarten bei Lovreéan. HieroMoa australis R. u. Sch. Lovrecan. Festuca ovina L. x vulgáris Neilr x). Juncus compressus Jacq. fi ellipsoideus Neilr. 2) Dobrova bei Sauritsch. Veratrum album L. y.albicans. Lovrecan. Erythronium Dens canis L. Von Sauritsch bis in die Berge von Sagorien. < 1 mvaUaria latifolia Jacq. Bei Lovrecan haufig. Orchis pallens L. Waldrander bei Lovrecan. ( ’oeloylossum viride Hartm. Feuchte Wiesen bei Lovrecan. Potmnogeton natans L. In Lacken bei Dobrova nachst Sauritsch. 0 Wahrschemlich F. sulcata (Hack.) Xym. 2) = Juncus Gerardi Lois. 30 í Árum maculatum L. Bei Lovrecan haufig. Carpinus Betulus L. Lovrecan. Castanea sativa Mill. Lovrecan. Chenopodium urbieum L. [3 rhombifolium Neilr. In Kroatien an dér steirischen Grenze. Achűlea Millefolium L. [i lanad a Kogh. Lovrecan. Chrysanthemum Parthenium Pers. Verwildert an Weingar- tenriindern bei Lovrecan. Artemisia camphorata Vill. An Weingartenrandern bei Lovrecan. Centaurea phrygia L. fi semiplumosa Neilb. Bei Lovrecan. Die von Murmann gemeinte Pflanze ist C. stenolepis Kern., wahrend Xeilreich’s var. semiplumosa dér C. pseudophrygiu C. A. M. entspricht. Centaurea Scabiosa L. !i spiuulosa Kogh. Bei Sauritsch und Lovrecan auf kroatischem Bódén. Centaurea solstitialis L. Bei Friedau aucli «jenseits dér Drau», alsó, da diese die Grenze bildet, auf kroatischem Bódén. Centaurea Coléit rapa L. Bei Lovrecan. Serratula heterophylla Desf. Auf Hiigeln bei Lovrecan. Centiana ciliata L. Lovrecan. Melittis Melissophyllum L. Lovrecan. Pulmonariu angustifolia L. y azurea Neilr. Lovrecan. Bupleurum rotundifolmm L. Dobrova bei Sauritsch. Foeniculum officinale All. In Weingarten bei Lovrecan. Caucalis muricata Bisch. In Weingarten bei Lovrecan. Loranthus europaeus L. Auf Eichen bei Lovrecan. HeUeborus ciridis L. y atrorubens Maly x) Lovrecan. Papaver dubium L. An Weingartenwiindern bei Lovrecan. Barbarea stricta Andry. Am Graben bei Dobrova nachst Sauritsch. Dentaria enneaphyllos L. Bei Lovrecan. Elatine Hydropiper L. An iiberschwemmten Stellen bei Dob- rova nachst Sauritsch. Euphorbia lucida W. K. In den Drauslimpfen zwischen Sauritsch und Friedau auf kroatischem Bódén. Cenista ovata W. K. Bei Lovrecan. Abgesehen von diesen zweifellos in Kroatien liegenden Stand- orten sind aber auch allé jenen zahllosen Standortsangaben aus Friedau und Sauritsch, von denen gewíss die Mehrzahl auf kroa- tischen Bódén übergreift, fiir die Kenntnis dér Flóra von Kroatien von Wichtigkeit. 1) = H. atrorubens W. K. 305 A vörösfenyő őstermőhelyei a Szebeni Havasokban. Über einige ursprüngliche Standorte dér Larche in dér Cibiner Alpen. !rta : | Blattny Tibor. V 011 * ) Az erdészeti növény földrajzi megfigyelések keretében vég- zett kutatások egyik fontos eredménye, hogy a vörösfenyőt Larix decidua Mill. — a Kárpátok déli határlánczolatának oly pontjain is megtaláltuk, melyek eddigelé ismeretlenek voltak. Hogy a Fogarasi Havasok, Hunyadi Havasok és a Páreng. Retyezát^és a Vulkán területén nem honos, ezt megerősíthetjük. Legismertebb előfordulási helye kétségen kívül a Buesecs magas- hegységi területe, ahol mészkövön a lúczerdőhatár fölé emel- kedve, a henyefenyvesben elszórt törpe példányait 2000 m. magas- ságban is láttam. A Szebeni Havasok területéről Mangesius Albert a szászhét- birák uradalmának erdőmestere jelentette be 1898-ban.2) E bejelen- tés szerint: Nagytalmács III. határrészének Contiu maré nevű erdőrészében (Czódvölgyi pagony) 1500 — 1750 m. t. f. magassá- gok között csillámpala-talajon, Picea excelsa között szórványosan fordul elő. Az 1909. év folyamán, Mangesius utódja: Pfalz Károly erdőtanácsos Vesztény II. határrészéből jelentette be s a térképen tájékozódva, meglepődtem, hogy7 ez a terület nem a Czód, hanem a Lotru vízkörnyékébe esik. Ez volt az a fonál, amelyen elindultam, hogy a helyszínén közelebbi adatokat szerezzek a Szebeni Havasok vörösfenyőjének tenyészeti viszonyai felől; 1911-ben vitt le utam a szászhétbirák uradalmába, ahol Pfalz erdőtanácsos és Witting főerdész kész- séges útbaigazítása és kalauzolása juttatott hozzá, hogy e vad vidék elrejtett AanA-termőhelyeinek legalább egyikét láthattam. A jelenleg működő erdőtisztek a czódvölgyi termőhelyet akkor nem ismerték s Mangesius leírása után — az erdőőri személyzet segít- >) A Retyezátról eddig Csató adata (Érd. Muz. Egyl. Évk. IV7. 1868. 85. alapján közük. Ámde ha az idézett helyen utána nézünk, arról győződhetünk meg, hogy a vöröstenyöt ott Csató maga nem látta «de a fold népe s juhászok előtt Tyisz név alatt (Ismeretes s állításuk szerint előfordul, bár ritkán és egyenkint. I)e mindenütt pusztítják fájának szép színe miatt, melyből a nép kis kereszteket farag ; egyik hajtőm vagy vezetőm pláne egy fejszenyél készítése végett vágott le állítása szerint egy pár ilyen fát». «Egyik tenyésző helye Bibik nevű havasa. Hazánk román lakossága Tis vagy Tyisz néven a Taxu s-t érti s nem tartom lehetetlennek, hogy ez az adat a tiszafára vonatkozik, melyet Csató onnan nem közöl. 3) Simonkai Erdély edényes flórája 599. oldalán a Lotriolá-ból említi : meg- találni itt nem sikerült, bár ez előfordulása biztosra vehető. sége mellett sem tudtunk ráakadni. Ez év folyamán (1912) azon- ban azt az értesítést küldte Pfalz erdőtanácsos, bogy a kérdéses vörösfenyőket a contiuli erdőtanyától a Contiul patakba lefelé húzódó hegygerincz mellett, 1560 — 1630 m. magasságban meg- találta, öt példányt látott, ezek közül a legerősebb 43, a leggyen- gébb 15 cm. átmérőjű volt. A lotruvölgyi termőhelyhez Witting barátom kalauzolt el. E lelőhelye nagy kiterjedésű lúczállományok között van, mely- nek jórésze máris fejsze alá került ; a vágásokkal a vörösfenyők közvetlen közelébe kerültek már, sőt a legszebb törzset körülgyü- rűzött állapotban találtam s e termőhelyhez nem messze — elszi- getelten — álló példány még 1900-ban áldozata lett a fejszének. Ez a körülmény késztette a növény földrajzi megfigyelések vezető- ségét arra, hogy a botanikus, erdész és természetkedvelő előtt egyaránt rendkívüli — kétségen felül őstermőhelyen lévő — vörösfenyőcsoportnak az elenyészettől való megmentése érdekében a földmív elésügyi minisztériumhoz javaslatot tegyen. Kérte e kis területnek a természeti emlékek közé való besorozását, illetve oly irányú intézkedés megtételét, hogy vörösfenyőket környező erdőterület a letárolás alól elvonassék s körülkerítve, az utókor számára föntartassék. Már ezt megelőzőleg is megígérte az uradalom vezető erdő- tisztje, hogy addig is, míg megfelelő hivatalos intézkedés történik, kíméletben részesíti ezt a kis erdőfoltot. A földiu ívelésügyi minisztérium megkeresésére a szász egye- tem készségesen eleget tett a kérelemnek s a kapott értesítés szerint e vörösfenyőcsoportot bekeríttette s «tilos»-jelzőtáblával látta el. Elsősorban a növénygeografusok azok, kiket ez az intézkedés nagy hálára kötelez, mert felhívja figyelmüket és érdeklődésüket egy rég letűnt kor fatenyészetének utolsó maradékaira. E termőhely leírása a következő: Községhatár: Yesztény II. batárrész. Erdőrészlet : Cióca Dobrunuluj. Földrajzi helyzete: 41° 35' k. h. Ferró, 45° 28' 30" é. sz. T. f. magasság ; 1568 m. Alapkőzet : csillámpala. Fekvés : északról délnek futó sziklás gerincz, igen meredek nyugati lejtővel az Oltyág és Turnurel patakok közt, a Lotru bal- parti vízkörnyékén. Törzsek száma : 7 8 drb ; négy idősebb, a többi valószínű- leg ezek származéka. A legerősebb példány mellmagassági átmérője 80- 90 cm., kora 150 éven fölüli. Eines dér wichtigen Ergebnisse, zu welchen die forstlichen pflan- zengeographischen Aufnahmen geführt habén, ist die Entdeckuug von Standorten dér Larche — Larix decidua — 211 Stellen dér südlichen Grenz-Karpaten, von welchen sie bislier in dér Littera- tur nicht bekannt war. Dass dieser Baum in den Pogaraser, Hunyader Alpen, auf dem Pareng, Retyezát L) und Vulkangebirge fehlt, können wir bestiitigen. Dér bekannteste Standort ist zweifellos dér in den böheren Lagen des Bucsecs, wo dieser Baum auf Kalkunterlage ober dér Fiehtenwaldgrenze aufritt ; im Krummholz konnte ich einzelne zerstreute zwergige Exemplare auch noch in einer Hőbe von 2000 M. beobachten. Aus dem Gebiete dér Cibiner Alpen wurde diese Art vöm Forstmeister dér Domiine dér sachsischen Universitat, Herrn Albert Mangesius i. J. 1898 angemeldet1 2 3) u. zw. gab er einzelne, zwisehen Ficbten eingestreute Exemplare im Gebiete Contiu maré (Czód-Taler Revier) des Nagy-Talmácser III. Grenzgebietes in einer Höhe von 1500 — 1750 M. ü. d. M., auf Glimmerschiefer-Unterlage an. Im Laufe d. J. 1909 meldete des Nachfolger Mangesius’s: Herr Forstrat Kari. Pfalz diesen Baum aus dem II. Grenzgebiete dér Gemeinde Vesztény ; als icb mich iiber die Lage dieses Stand- ortes auf dér Landkarte orientierte, war ich iiberrascht, dass dieser nicht im Sammelbassin dér Gzód, sondern in jenem dér Lotru liegt. Dies war die Spur, die ich verfolgte. als ich aufbrach, um mir iiber die Vorkommensverhiiltnisse dér Larche in den Cibiner Alpen an Őrt u. Stelle nahere Aufklarungen zu verschaffen. Mein Weg fiihrte mich i. J. 1911 in die genannte Domiine, wo ich es den bereitwilligst gegebenen Unterweisungen resp. Füh- rungen des Herrn Forstrates Pfalz und des Oberförsters Witting zu verdanken habé, dass es mir ermöglicht wurde, wenigstens einen dér in dieser Wildnis verborgenen Larchenstandorte zu seben. Die gégén wiirtig aktiven Forstbeamten kannten damals den Standort im Czódtale noch nicht und nach dér Beschreibung Man- gesius’s konnten wir den Standort trotz Hilfe des Forstpersonales nicht auffinden. Im Laufe des vorig.cn (1912) -Jahres erhielten wir vöm Herrn Pfalz die Nachricht, dass er die fraglichen Liir- clien neben dem Grat. dér sich von dér Contiu-er Forsthütte gégén den Contiu-Bach hinabzieht. in einer Höhe von 1560 — 1630 M. aufgefunden habé; es wurden fiinf Stámme angetroffen, von wel- chen dér stárkste 43, dér schwachste 15 cm. Durchmesser hatte. Zum Standorte im Lotru-Tal hat mich mein Freund Witting gefiihrt. Dieser Standort befindet sichinmitten ausgedehnter Fich- tenbestande, dérén grösster Teil schon dér H'acke verfallen ist ; 1 Dk- CsATó-söhe Angabt- auf dér Alpe Hiluk bezieht sich nach dem anae- führtem rumiinischen Namen «Tyisz» vielleicht auf Tu.ms ■ Csató hat diesen Hamu selbst dórt nicht gesehen. (Érd. Muz. Egyl. Évk. IV. 1868 : 85). 3) Simonkai Enum. Flór. Transsylv. p. 599. erwahnt sie von Lotriora ; ich konnte sie hier nicht tinden, obzwar ihr Vorkomnien hier anzunelimen ist. dér Abtrieb reicht nunmehr bis in die nachste Niihe dér Larchen. Den schönsten Stamm traf ieh schon in geringeltem Zustande an ; ein anderes nieht weit von diesem gestandenes Exemplar fiel schon i. J. 1900 zum Opfer. Dieser Umstand hat die Leitung dér pílanzengeograpbischen Aufnahmen bewogen im Interessé des Schutzes dieser sowohl in botanischer, als auch forstlicher Bezie- lmng höchst merkwürdigen Lárchengruppe, welche liier olme Zwei- fel ursprünglich ist, bei dem kön. ung. Ackerbauministerium die nötigen Sehritte einzuleiten. Es wurde um die Einreihung dieses kleinen Territoriums unter die Schutzgebiete dér Naturdenkmáler angesucht resp. um Ergreifung von Massregeln, die das Fallen dieser Larchen hintanzuhalten und sie fül* die Nachwelt zu erhal- ten geeignet sind. Schon vorher hatte dér leitende Forstbeamte dér Domiine versprochen, noch vor dem Eintreffen dieser Massregeln entsprechende Vorkehrungen zu treffen, damit dieser kleine Waldfleck geschont werde. Dem Ansuchen des Ackerbauministeriums wurde spáter voll entsprochen; wie ich erfahren habé, wurde die Gruppé umfriedet und mit Bann belegt. In erster Linie sind es die Pflanzengeogra- phen, die für diese Massnahmen zu Danke verptlichtet sind ; sie sind geeignet, ihre Aufmerksamkeit auf die letzten Beste einer ent- schwindenden Baumvegetation zu lenken. Die Beschreibung des Standortes ist die folgende : Gemeinde- Bezirk : Yesztény II. Grenzbezirk ; Waldteil : Cioca Dobrunuluj. Geogr. Lage: 41° 35' ö. L. v. Ferro, 45° 28' 30" nördl. Br. Erhe- bung: 1568 M., Substrat: Glimmerschiefer. Lage: ein von N nach S verlaufender, felsiger Grat mit sehr steilem westl. Abhang zwischen den Bachen Oltyág und Turnurel am linksseitigen Laufe dér Lotru. Zahl dér Stiimme : 7 — 8 Stück; vier altere, die übrigen wahrscheinlich Nachwuchs. Die starksten Exemplare messen in Brusthöhe 80 — 90 cm. Durchmesser; Altér: iiber 150 Jalire. Győrmegye növényföldrajza és edényes növényeinek felsorolása. Irta : Polgár Sándor. A) Általános rész. I. Győrmegye flórájára vonatkozó irodalom. A legrégibb győrmegyei ílorisztikai adatokat Csapó József : «Uj füves és virágos magyar kert» (Pozsony 1775, 2. kiadás u. o. 17921) czímű művében találjuk. Csapó, ki Győrött született és iskoláit is itt végezte, könyvé- nek 2. kiadásában, közölt leírásokból következtetve, a következő *) Ezen adatot Dr. Gátkr Gyula urnák köszönhetem. 309 növényeket találta Győrmegyében : Cicuta virosa , Aster amellus , Gratiola officinalis, Sorglium vulgare (termesztve), Euphorbia sp., Achillea asplenifolia, Aristolochia Clematitis , Teucrium Scordium, Valerianella olitoria, Linum liirsutum (?), Linum catharticum, Onobrychis arenaria , Nepeta Cataria (?), Eeseda lutea, Heliotropium europaeurn, Tribulus orientalis, Echium vulgare , Thlaspi arvense , Lepidium Draba, Veronica spicata. Mindezek a növények — a Cicuta virosa- n kívül, — melyet magam nem találtam, mai nap is gyakoriak vidékünkön. Csapó munkája után, 1861-ig, csak kevés és szórványos győrmegyei adatot találunk Kitaibel, Wierzbicki, Hőst alább említett müveiben és kézirataiban. Az első részletes adatok Győrmegye flórájáról Ebenhöch Ferencz koronczói plébános, utóbb győri apátkanonoktól (sz. 1821., megh. 1889.) származnak 2). Működését Ebenhöch Koronczó község környékén előforduló edényes növényeknek egyszerű, de nagy szorgalomra valló felsorolásával kezdte meg. Első közleménye : «Verliandlungen des Vereins für Naturkunde zu Pressburg» folyó- irat 1861. V. k. 45. lapján jelent meg e czímen : « Die fanerogamen Pflanzen von Koroncó.y> Ugyané folyóirat 1864. évi Vili. k. 42. 1. jelent meg e ezikk folytatása : «Nachtrag zűr von Flóra Koroncón czímen. E közleményeket használta fel Neilreich híres műveiben : «Aufzablung dér in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefiisspflanzen», Wien, 1866: és «Nachtrage und Verbesserungen.» 1870; szokott kritikájával megrostálván Ebenhöch adatait. Később Ebenhöch a Fehér Ipoly-íóI szerkesztett és 1874-ben megjelent a (.(.Győrmegye és város egyetemes leírásai ez. művében «A megye viránya» ez. fejezetben feldolgozta az egész vármegye flóráját, elhagyván a Neilreich-íőI előbbi munkáiban kifogásolt fajokat. Ebenhöch ez utóbbi munkája mindeddig Győrmegye növény- zetének egyedüli, teljességre törekvő enumerációja volt. Saját korá- ban szép szolgálatokat tett, a mai igényeknek és ismereteknek azonban már nem felel meg. Ebenhöch után újabban még Zoltán Vilmos és a jelen mű szerzője foglalkoztak részletesebben a megye flórájával. Zoltán Vilmos czikkei eleinte a «Győri Hirlapban» jelentek meg, majd «Győr Viránya» (Győr, 1904) czímen tetemesen ki- bővítve külön könyvben. Bár a czikkek nagy része népszerűsítő, Zoltán bennük sok érdekes adatot és néhány új növényt (Elodea canadensis , Hottonia palustris, Gentiana pneumonanthe) közöl Győr környékéről. Adatai egy részével azonban óvatosan kell bánnunk. 2) Életrajzi adatait I. Kánitz, M. Növ. L. XIII. 94. 310 Igv pl. munkájának 67. lapján található rét-jellemzés nem telel meg a gv őrmegyei viszonyoknak. A jelen mű szerzője: «Győr vidékének vizi és vízparti edényes növényzete)), (megjelent a győri áll. főreáliskola 1902— 1908. évi értesítőjében és külön lenyomatban) és «A győrmegyei homokpuszták növényélete» (u. o. 911 — 12. és külön lenyomatban) ez. müvekben szintén adatokkal járult a megye flórájához. Az említetteken kívül csak nagyon szórványos adatokat találunk megyénk flórájára a következő munkákban: Borbás V. Term. Közi. 1898. 444. 1. Levélszekrény (Matri- earia discoideá). Hayek A. Die Centaurea-Arten Österreich-Ungarns, 1901. (Centaurea stenolepist említi Nyálról,). Hőst, Synopsis plantarum. 1797 (129. 1. Suaeda marit ima, Sövényháza körül). Hőst, Flóra austriaca (Yeronica dentata). Jávorka S. Hazai Onosma fajaink. (Annales mus. nat. hung. IV. 906.) ( Onosma arenarium). Kitaibel P., Kitaibelii diarium itineris Soproniensis. 1806. (Kézirat a M. X. Múzeum könyvtárában.) ( Hierocldoa boreaüs, Bromus squarrosus , AchiUea / jectinata , Gypsophila pauiculata. Astragalus exscapm). Kitaibel P. Additamenta ad flórám Hungaricam. [ Trifolium striatum, Astragalus austriacus, Succisa infiexa (Scabiosa spathu- lata néven.)] Wierzbicki P. Flóra Mosoniensis, 1820. (Kézirat a M. N. Múzeum könyvtárában.) (Orchis fusca, Calendula arvensis, Hie- racium echioides , (Mosnia arenarium, ( rypsophűa fastigiata , Verő- nica dentata. Papaver Argemone, Paronychia capitata, Genista sagittalis). Kernek A. Ö. Bot. Z. XVI. 60. (Potamogeton acutifolius). Knapp, Correspondenz 0. B. Z. XIV. 221. (Galium uliginosum). Moesz G.. Néhány bevándorolt és beliurczolt növényünk. (Bot. Közi. VIII. 1989. 137. 1.) Rf.sely M., Zűr Flóra d. Insel Schütt Oest. B. Z. XVII. 1867. (Gy őrmegyéből szorosan nem tartalmaz adatot.) Wettstein, Monographie d. Gattung Euphrasia. (100. 1. Euphrasia stricta, Szentmárton.) Borovszky S., Magyarország vár megy <4 és városai. Győr vármegye. Természeti Viszonyok. Irta Gallik Oszvald, 8 — 10. 1. Csak a virágtalan növényekre tartalmaz adatokat. Még néhány adat van Neilreic.h művében Ball. exs.:!) ( Kitar - belia yitífolia, Tribulus terrestris , Asphodelus albus, Orchis varie- gata. Atriplerr nitens , Brassica eiongata ) és VVidersp. exs. (Orchis 3 ) Ballay Valíui főapáti hely nők gyűjtése. latifolia, Chlora serotina, Eeucedanum arenarium. Silene multiflora) jelzéssel. Herbáriumok. \ . A győri szt.-benedekrendi főgimnázium herbáriuma Rómer Flóris, Ballay Valér, Tomek A. és Ebenhöch F. gyűjtéseit tar- talmazza. 2. Méhkerti Milkovich János herbáriuma; főleg Koronczó vidékének növényeit tartalmazza a 40-es évekből. Jelenleg a győri főgimnázium tulajdona, Zámory nevű földbirtokos hagyománya folytán. 3. A győri áll. főreáliskola herbáriuma (főleg Ebenhöch gyűjtése). Ezeket a gyűjteményeket a tulajdonosok szíves engedélyé- vel átnéztem. 4. A szerző privát herbáriuma. (í 896-tól tartalmazza gyűjté- seimet.) 5. A pannonhalmi főapátság könyvtárában levő gyűjtemény. Ugyanazon szerzők gyűjtéseit tartalmazza mint az 1. alatt említett. Ebenhöch 4) említést tesz még egyéb győrmegyei gyűjtemé- nyekről. de ezekhez minden fáradozásom mellett sem sikerült hozzájutnom. Úgy látszik, elpusztultak. II. A megye földrajzi viszonyai. Győrmegye legnagyobb részben a Kis-Magyar-Alföldön terül el; s így jórészt tipikus alföldi vidék. Csak a déli (kb. 1/„) részét borítják dombok és alacsony hegyek. Területe 138 FII km2, tehát hazánk kisebb vármegyéi közül való. Éles természetes hatá- rok. melyek növényföldrajzi szempontból számbavehetők volnának, nem különítik el a Kis-Alföld szomszédos vármegyéitől. Mindazon- által a szomszédos Mosonmegve és a Fertő-vidék jellemző növé- nyei és formációi csak csekély mértékben lépik át megyénk terü- letét, vagy egyáltalában hiányzanak ; pl. az égererdők és a halo- fita flóra sok jellemző tagja. Nyugat és észak felé viszont több jellemző, Győrmegyében előforduló, magyarföldi növény eltünede- zik (lásd 314. 1.). Legkevésbé állapítható meg növényföldrajzi különb- ség kelet felé, Győr- és Komárommegye között ; bár vannak egyes magyarföldi növények, melyek Komárommegye határát nyugat felé eddigi megfigyeléseim szerint nem lépik át, pl. Colchi- cuni arenarium , Sedum Hűlebrandii , Astragalus coniortuplicatus. (Lásd 314. 1.) Ezeknek száma azonban oly csekély (és talán idővel szorgosabb kutatások után még csökkenni is fog), hogy a győr- és komárommegyei síkság növény földrajzilag összefüggő területet képez, és külön való tárgyalásuk csak czélszerűségi okokból indo- kolható. ■*) Ebenhöch, Győrmegye etc. p. 98 — 99. Sokkal élesebb a növényföldrajzi határ dél felé. Bár Győr- inegye déli dombjait a geográfusok a Bakony nyúlványainak tekintik, geologiailag és növényföldrajzilag élesen elválnak a Bakony-hegységtől. A győrmegyei dombvidék nincs közvetlen összeköttetésben a Bakonnyal, mert egy széles ny — k. irányú keresztvölgy, melynek északi széle Győrmegye határáig terjed, elválasztja tőle. A dombokon hiába keressük a Bakony kőzeteit-; szilárd kő teljesen hiányozik rajtuk. Tetejüket többnyire pontusi agyag borítja, míg oldalt diluviális lősz vagy homokos lősz fedi. De nemcsak geologiailag, hanem florisztikai szempontból is külön- bözik e vidék a Bakony tói. A Bakony főfájának — a bükkfának — nyomát sem látjuk. Csak elvétve fordul elő egy-egy páfrány és egyéb sziklához kötött növény. (Lásd 315. lapon.) A dombvidék meglehetősen száraz ; állandóvizű patak egy- álíalában nem fakad belőle. A völgyekben lassan folyó, száraz időben ki-kiszáradó erek kanyarognak, mint a Sós-ér, Pánzsa-ér. Gyakoriak a dombokon a mély, rendkívül meredek vízmosások, lösz-szakadékok, — melyeket a vidék népe sárkánylikaknak vagy ördöglikaknak nevez. A dombok déli részét erdők (főleg tölgy-, cser- és akáczerdők) borítják, észak felé szőlők és szántóföldek vannak rajtuk. Legmagasabb csúcsok a Szentpál-hegy, 318 m., • a Magashegy vagy Hegyes-Magas (amint a nép nevezi) 315 m. A győrmegyei síkságot több folyó, a Nagy- és Kis-Duna, Kába, Rábcza, Marczal és néhány kisebb, sekélyvizű patak — a Pánzsa-ér, a Bakony-folyás, a Csilizpatak — öntözi. A Nagy- Dunán számtalan, tavasszal rendszerint árvíz borította zátony és sziget terül el, különösen Ásvány és Nagybajcs között. A folyók mellett széles alluviális sávok húzódnak, melyeket régebben magas vízálláskor, a szabályozások előtt, az árvizek rendszeresen elön- tőitek. A lassan folyó erek mentén szikes rétek terülnek el, melyeken itt-ott egészen kopár fehér foltokat találhatunk, a jellemző Cam- phorosma ovata gyér gyepével, pl. Kismegyer és Kisbarát közt, Táplány, Ság és Töltéstava pusztákon. Győrmegye tőzegtelepeit újabban Dr. László G. és Dr. Emszt K. kutatták fel 5) Tőzeget találtak a Fehértótól É.-Ny.-ra 1 kma-nyi területen ; Kónytól délre, az egykori Kónyi-tó helyén, 3 kmJ nagyságban ; végre Koronczó község határában van 5'4 km- láp- terület, mely tulajdonkép a Marczal víztelenített ártere. Igazi, jellemző lápnövényeket mind e helyeken kevéssé találunk, hanem többnyire nádat; részben pedig ki vannak szárítva, és triviális növényzettel borítvák. Az alluviumon kívül a síkságon nagy területet borít a dilu- viális lősz, különösen a Sokoróalján és a délkeleti részen, a Pusztai járásban. Egyes helyeken a lősz a sósavtól erősen pezsgő, de s) Dr. László G. és Dh. Emszt K. : «Jeleutés a geológiai tőzeg- és láp- kutatásokról.)) A m. kir. földtani intézet évi jelentése. 1905. 230—231. 1 313 laza, homokos löszbe, majd az ú. n. diluvialis homokba megy át, mint Győr keleti határán, Likócs-puszta környékén. Nyalka, Ko- ronczó stb. vidékén. Érdekes futóhomok-buczkás területet találunk Győrtől keletre a Kis-Duna jobbpartján kevés megszakítással egész a megye határáig, a Kis-Duna balpartján pedig egész Bácsáig. Nehéz eldönteni itt is úgy, mint egyebütt az országban, hogy e futóhomok alluviális vagy diluviális eredetű-e.® Győrmegyének, mint kisalföldi megyének, éghajlata konti- nentális ; majdnem megegyezik a Nagy- Alföldével, csakhogy az éghajlati szélsőségek kevésbé kirívók. [Részletesebb adatokat lásd Sáringer I. ((Pannonhalma éghajlatai (1896) czímü müvében.] III. A megye florisztikai növény földrajza. Vidékünk flórájának jellemét a pontusi flóra (Iverner értel- mében) szabja meg. A pontusi flóra vezet úgy a fajok, mint az egyedek számával a vidék homoksíkjain, a dombok kopár lejtőin és száraz tölgyeseiben. Már kevésbé uralkodó a pontusi csoport a nedves talajon, de azért itt is megtaláljuk több jellemző kép- viselőjét az uralkodó borealis és középeurópai flóracsoport tagjai közt (Lythrum virgatum, Euphorbia lucida , Cirsium brachycepha- lum stb.)* * 7) A tágabb értelemben vett pontusi csoporthoz sorolják sokan nemcsak a keleti fajokat, hanem azokat is, melyeknek Illyria, a Karst és a Balkán az elterjedési középpontjuk. Ezek az úgyneve- zett nyugatpontusi és Karst-növények.8) Ide tartoznak vidékünkön pl. Quercus Cerris,lanuginosa ; Eoonymus verrucosus , Andropogon Iscliaemum, Rawunculus ilhyricus , Cytisus capitatus, Seseli ELippo- marathrum , Jurinea moUis, imdu-fajok stb. Az egészen tipikus illyr flóra azonban már sokkal kevésbé domborodik ki vidékünkön, mint pl. a Balaton környékén. így a Prunus Mahaleb vadon való előfordulása kétes : hián}Tzanak továbbá Cotinus Coqgygria , Acer tataricum, Tilia tomentosa, Fraxinu s- Ornux, Scilla autumnnlis , Veratrum nigrum, Ruscus-i&jok, Arte- misia camphorata és a legtöbbje azoknak a fajoknak, melyeket Borrás (Balaton flórája, p. 199.) Illyria és a Balaton-vidék közös tagjaiul említ. « Gallik O.: Győr vármegye, 5. 1. Halaváts Gy. : Az Alföld Duna— Tisza közti részeinek földtani szerkezete. 7 A pontusi flóra györmegyei tagjainak felsorolását e helyen feleslegesnek tartom, mert hisz nagyjában megegyezik Kek.ner és Borbás ismert műveiben jellemzett alföldi flórával, különösen pedig G. Beck-íőI ismertetett (Flóra von Niederöstr.) alsó austriai pontusi flórával. Az utóbbitól való eltéréseket 1. 314. lapon. Egyes fajok előfordulásáról az érdeklődők az emuneráeióban tájékozódhatnak. s) Beck : Vegetationsverhaltn. d. Illyr. Liinder, p. 46. 1. és köv. Beck: Über die Bedentung d. Karstflora ind. Entwicklung d. Flóra d. Ostalpen. (Wissen- schaftl. Ergebnisse d. internat. bot. Kongr. Wien. 1905. p. 174.). Borbás : Balaton flórája, p. 197. 314 A pontusi és illyr flóracsoporton kívül a tulajdonképeni mediterrán flóra csak csekély szerepet játszik. Leginkább rudera- lis és gyomnövények a tagjai (Iragus racemosu* , Cynodon Dacty- lon, Eragrostis megastaehya, Allium atropurpureuvu, Centaurea solstitialis, Leonurus Marrubiastrum stb ), vagy pedig a Karstban is előfordulók, melyek Gr. Bkok 9) véleménye szerint, innen jutottak hazánkba, pl. Chrysopogon Gryllus, Colutea arborescens stb. A pontusi és mediterrán-növényeken kívül nagy mennyiség- ben fordulnak elő a balti flóra tagjai és pedig az északi (borealis, holarktikus) és középeurópai csoport: ugyanazok a növényfajok ezek, melyek egész Középeurópában közönségesek. Ide tartoznak a vizi, mocsári és erdei árnyékkedvelő növények jórésze. Ennek a flóracsoportnak ritkább tagjai vidékünkön teljesen hiányzanak. Hegyi és havasalji növény — még tágabb értelemben is — - alig van. Csak a Nagy-Duna szigeteinek kavicsos helyein találjuk itt-ott az Alpok völgyeiből származó Myricaria germanica , Salix incana, Chamaenerium palastre növényfajokat. G}Takoribb az Alnus incana. melv a Dunaszigetek berekerdeinek főnövénve. (L. 17. 1.) Győrmegye a Kekk er -féle pontusi flóra pannonjai vidékéhez tartozik. Ennek a vidéknek győrmegyei része nagyon közel áll a Nagy-Alföld flórájához. A főkülönbség több jellemző alföldi keleti és délkeleti faj hiányában rejlik. Körülbelül 40 jellemző pontusi növény, melyek még Budapest vidékén, Fejérmegye, Esztergom- megye síkjain előfordulnak, Győrmegye határát már nem lépik át. így pl. Hordeum Gussonianum, Stcale fragile , Triticuvn villo- sum, Ranunculus pedatas , Statice Gmelini , Álkanna tinctoria, Astr agaim virgatus, Tragopogon floccosus stb. Egyesek, mint Golchicum arenarium , Sedum HiUebrandii . Astragalus contortupli- catus , Alyssum tortuomm , még a szomszédos Komárommegyében is megtalálhatók, és talán még Győrmegyében is sikerül egyet- kettőt közülük felfedezni ; de ez a területnek az eddigi ismeretek alapján kijelölhető növényföldrajzi helyzetén már alig fog vál- toztatni. Általában mondhatjuk, hogy Győrmegye flórája jobban meg- egyezik Alsó-Ausztria sík vidékének pontusi flórájával, mint Buda- pest környékével. Borbás ugyan Balaton flórája ez. müvének 194. lapján lévő térképen piros vonallal egy nyugati flóraválasztékot jelöl meg, mely Győrmegye határán megy át. Ez a vonal azon- ban nem felel meg a tényleges állapotoknak, mert (az újabban meghonosodottakon kívül) csak a következő kevés győrmegyei növény nem terem Alsó-Ausztriában és Morvaországban : *Aira capűlaris, (Alsó-Ausztriában beburczolva), *Eragrostis megastaehya , Atropis limosa,*Cyperus glomeratus^ *Asparagus tenui- s) G. Bkck : Vegetationsverh. d. Illyr. Lánder, p. 4 (SS. 315 folius, Boly gon u m arenarium , Polycnemum Heuffélii, Camphorosma ovata (még Mosonmegyében megvan), Peucedanum arenarium (még Pozsony környékén előfordul), * Syrenia cana, Brassica előny ata. , *Ly ehnis coronaria, *Vicia sparsifiora, Cynoglossum hungaricum, Cuscuta 1 inéi , *8cutellaria Columnae , Achillea ochloreuca, Centanrea Tauscheri. Ez a névsor a nyugati flóraválaszték szempontjából még veszít értékéből azáltal, hogy a * jelűeknem keletről, hanem dél- ről származnak. Hogy Alsó- Ausztria pontusi flórájának több oly tagja van, melyek Győrmegyében hiányzanak, azt az orografiai viszonyok okozzák. (Lásd még 34. lapot.) A megye dombvidékének flórája a sík vidékétől csak kevéssé különbözik. A síkság száraz helyeit lakó növények közül alig van olyan, mely a dombvidéken ne fordulna elő. Ebben a tekintetben a győrmegyei síkság a Duna- Tisza -közét is felülmúlja, mert az itt is előforduló Adonis vernalis, Pulsaiilla nigricans, Iris pumila, Hippocrepis comosa , Androsace maxima , Teucrium montanum, stb. növényfajokon kívül Filago germanica, montana, Scor ionéra austriaca, Veronica denta*a, Linum tenuifolium, Clematis recta, Tunica saxi- fraga hazánkban inkább hegy- vagy dombvidéki növények terüle- tünk síkságain is gyakran tenyésznek, megerősítvén BoRRÁs-nak és DEGEN-nek (M. Bot. L. 1912. p. 87 — 88.) azt a véleményét, hogy az Alföld növényeinek nagy része a környező dombvidékről származott. Hogy a dombvidéken több oly faj él, melyet a síkságon hiába keresnénk, azt itt inkább a tölgyerdök hiányának, mint az orografiai viszonyoknak kell tulajdonítani. Hisz az erdők nagy- mérvű kiirtása folytán a dombvidéken is hiányzik több közönsé- ges árnyékkedvelő növény, holott, hogy egykor megvoltak, bizo- nyítják a régi herbáriumok és Ebenhöch adatai. Ilyenek pl. Actaea spicata , Adoxa moschatellina, Allium ursinum, Petasites hybridus Aruncus silvester stb. A szomszédos Bakonnyal összehasonlítva, a megye domb- vidékén nagy eltérést találunk. Ennek oka a már említett erdő- irtásokon kívül a sziklatalaj hiányában és a nagy szárazságban rejlik. Hisz az egész dombvidéken alig találunk egy-egy forrást. Talán ennek tulajdonítható a bükkfa teljes hiánya, mely után még öreg erdészeknél is hiába kérdezősködtem, (lásd még 812. lapon). Hiányzanak a közeli Bakony gyakori növényei közül a páfrányok (Pleridium aquilinum, Cystopteris stb.) Milium effusum , Chrgsosple- nium, Daphne Mezereum, Aconitnm Yulparia, a Bakony gyakori rózsája a Fosa arvensis, Primula acaulis, Geránium phaeum, Atropa Belladonna stb. Mindazonáltal találunk több olyan növényt, melyek a Bakonnyal és balatonmelléki hegyekkel az összefüggést közvetítik pl. Luzula Forsteri, Asparagus tenuifolius , Dictamnus albus. Iiuhus macrostemon , Euphorbia anyui uta , Vicia sparsiflora , Scutellaria Columnae, Calamintha intermedia, Innia- fajok, Knautia drymeia , Galium silvaticum stb. Az eddigiekben láttuk, hogy vidékünk (és általában a Kis- Alföld nyugati részének) flórája a Nagy-Alföldétől inkább negatív bélyegekben, több faj hiányában, tér ei. Evvel szemben kevés a positiv bélyeg, de teljesen nem hiányzik. Ilyen a dombvidéki növények nagyobb száma (mint feljebb említettük). Speciális növénye e vidéknek egy a Tkymus angustifolius rokonságába tar- tozó Thymus-isq a Tkymus cuneatus Ópiz. mely sokszor a homo- kon nagy területet borít. A Kis-Alföldön másutt is (Magyarfalva és Gyanafalva között) észlelték, a Nagy-Alföldön azonban hiányzik.1) IV. A formácziók. 1. A vízi növényzet. Győrmegye lassan folyó vizei alkalmas teret nyújtanak búja vizi növényzet kifejlődésére. A szabályozások folytán ugyan több termöhefy megszűnt, de viszont a levezető csatornák, holt ágak új termőhelyet is biztosítottak a vizi flórának. Bár a fajok száma nem valami nagy, hazánk sok egyéb területét (pl. a Balaton és Budapest vidékét) Győrmegye vizi növényzete változatosságban, felülmúlja. Tapasztalataim szerint az (edényes) vizi növények formácziója vidékünkön két természetes szubformáczióra (típusra) osztható: a) a folyóvizek növényeinek szubformácziójára, b) az állóvizek « « hova a folyó- vizek sekély öbleinek, holtágainak növényzete is tartozik. a) A folyóvizek növényzete. Vizi növényeket csak olyan folyóvizekben találunk, melyek- nek folyása nem nagyon gyors, és melyek rendes vízállásnál 2 — 3 m.-nél nem mélyebbek. Az átvágások folytán gyors folyású Rábá- ban. a Nagy-Dunában az edényes vízi növények nyomát sem találjuk: csak itt-ott telepedik le a Rábapart sarában kevés Elodea és Potamoyeton pusi/lus. Annál gazdagabb tenyészetet találunk a lassan folyó Rábczában és Marczalban, ahol a régi, kanyargó medret még meghagyták. A legfeltűnőbb, egyszersmind leggyakoribb vezérnövénye a lassan folyó vizeknek a díszes, sárga virágú Nnphar luteum. Nagy vízálláskor, midőn a többi vizi növény eltűnik, egyedül emelkedik szárai és levélnyelei megnyúlása folytán a vízszín fölé. ’) Egyes ritkább növények pl. a Sagina snbtdata szórványos előfordulása növényföldrajzilag kevésbé fontos ; szintúgy a Dunaszigetek kavicsos helyeinek 322. lapon említett flórája, mely mintegy idegen testként ékelődik vidékünk növényzetébe és adventiv flórájának is tekinthető. 317 Gyakoriságban veukedik vele a Potamogeton perfoliatus. Folyóvizeinkben ép oly elterjedt, mint a Balatonban.-) Jellemző növénye még a lassan folyó vizeknek Sagittaria sagittifolia f. vallisnerii fólia. Hosszú, átlag 1‘5 m.-nyi, szalagalakú levelei kitünően alkalmazkodtak a folyóvíz fizikai viszonyaihoz.* * 3) Virágzókat vidékünkön még nem láttam. A parthoz közelebb úszó- levelű formákat, a part sarkában pedig a vízből a levegőbe emel- kedő levelűeket láthatunk. Nagy vízálláskor a szalaglevelű Sagit- taria nem látható. Már nem oly általánosan elterjedt a Potamogeton pectinatus. De ahol előfordul, sűrűségében még a csónak is megakad. Az említett vizi növények közt, mindenütt gyakori a Cera- tophgllum clemersum , de mivel a víz színére nem emelkedik, kevésbé feltűnő. Ezen öt, leggyakoribb és legtömegesebb növényfajon kívül, helv- lyel-közzel még más edényes növényeket is találhatunk a Rábcában és a Marezalban. Így a Potamogeton pectinatus közt gyakori a Pota- mogeton gramineus (3 lieterophyllus ; a Marezalban elég gyakori a Xajas minor. (A Najas marina a Marezalban csak egy helyen, Gyirmót mellett fordul elő, de itt bőven.) Elég gyakran fordulnak elő még: Caxlalia alba, Potamogeton lucens, erispus. A folyók sekély partjain más növén3reket találunk, mint bel- jebb. A parti növényzet inkább az állóvizekével egyezik meg. Soha sem hiányzó vezérnövénye e helyeknek a Polygonum amphi- bium úszó levelű formája (f. natans). Tömegesen fordulnak elő itt sokszor a vizi boglárkák. ( Banunculus circinnatus és paucistami- neus) és a két Myriophyllum. b) Az állóvizek növényzete. Ide tartoznak a holt ágak, tavak, árkok, csatornák növényei, de ugyancsak ide lartoznak a folyók csendes öbleinek és kiön- téseinek lakói is. A folyóvizekre jellemző alámerült levelű Sagittaria hiányzik e helyeken, a Nupliar luteum és Potamogeton perfoliatus is rit- kább, a Potamogeton pectinatus és Ceraiophyllum clemersum azon- ban gyakoriak. Sokszor úgyszólván egy faj lepi el az egész vizet. Ilyen egy- egy fajból álló állományt alkotnak sokszor a Potamogeton natans , pectinatus, pusillus, lucens, erispus , Myriophyllum spicatum , Najas minor. különösen gyakran és tömegesen a Nymphoides peltata, mely 3) «Gyór vidékének vizi és vízparti edényes növényzete)) ez. munkám 21. lapján a Potamogeton perfoliatus- 1 ritkábbnak jeleztem : ez csak az állóvizekre vonatkozik ; a folyóvizek flóráját ez időben még nem volt alkalmam alaposab- ban megismerni. 3) Gi.ück H. Alismaceae in Kirchxkk, Löw, Schuöteu. Lebensgescli. d. Blütenpflanzen Mitteleuropas p. 019-620. 1907. Gr.ücK H. Die Lebensgescliiehte d. europ. Alismaceen. Jena 1905. sötétzöld, fényes leveleivel és tinóm szabású virágaival igen szép látványt nyújt, midőn seregesen lepi el a Duna és Rába kiönté- seit. Máskor sokféle faj keveredik egymással. Ily vegyes társasá- got: leggyakoribb tagjai a Myriophyllum spicáium, Potarv ogeton lucens r I tricu/aria vulgáris, Rgdrocharis, Lemna trisulca, Spirodela polgrr- hiia, Panunculus paucistamineus. Ritkábban fordulnak elő Salvinia natans , Hottonia palustris , Stratiotes algides, Potamogefon acutifolius , trichoides stb. 2. A mocsaras talaj növényzete. Úgy mint az országban egyebütt, Győrmegyében is a náda- sok mind kisebb térre szorúlnak. Az összes nádasok kiterjedése 1513 kát. hold, a megye területének 0‘59%-a.4) Nádas szegélyzi a megye lassúbb folyású vizeinek lejtősebb partjait. Nádasok képződnek az alluvium mélyedéseiben a folyók mellékén az átszivárgó és a mélyedéseket állandóan kitöltő talajvíz- ben (pl. Sárás-puszta, Füzes-puszta). Nádas terül el a megye két sekély tavának, a Dunaszegi-tónak és Fehér-tónak alacsony partján. A Kónyi-tó, melyről a 70-es évek irodalmában szó esik (1. Fehér Ipoly i. ni.), ma már nem létezik, helyét nádas foglalja el, mely tőzegrétegen nyugszik. A nádas előtt a víztükör felé gyakran láthatjuk a Scirpus lacustrist egyes csomókban vagy sűrű csoportozatban külön állo- mányt képezve : néha még egyéb mocsári növények is ékelődhet- nek a nád és a víztükör közé pl. Fehér-tóban a llumex mariti- mus tömegei. A nádasban, mint ismeretes, csak egy faj, a Phragmites com- rnunis , dominál. Ahol a nád között a víztükörben hely marad, a már említett vízi növényeket találjuk, így pl. a Csiliz-csatornában a Salvinia natanst , másutt Hydrocharist , békalencse fajokat stb. ; továbbá több mocsári növényt, így Sagittaria , Butomus, Alisma, Sparganium-ía,}oka\ ; különösen jellemző e helyekre a Panunculus Ringna. A nádasok szélén ugyanazokat a többnyire magas-szárú vagy kúszó növényeket találjuk, melyek Közép-Europában hasonló helye- ken mindenütt előfordulnak; pl. Equisetum palustre, a Tgpha két faja, Glyceria aquatica, fluitans, Igphoides arundinacea, Calama- grostis Epigeins , Scirpus-, Cár ex-, Juncus-i&]ok , Iris Pseudacorus, Thal ietrum lucidum , Lgsimachia vulgáris , Ca/ystegia sepium, Sola- num Dulcamara, Stachys palustris stb. Ugyanezt az associatiót találjuk különben nedves rétek, lege- lők árkaiban, vagy az árkok szélén; különösen jellemzők még e helyekre az Epilobium adnatum és a leuerium Scordium. l) Győrmegye p. 106. E szám ha valószínűleg csak az egy darabban fekvő nagyobb nádasok vannak befoglalva. 319 Az említettek közül egyik-másik átveszi a nád szerepét és uralkodóvá válik külön állományt alkotva. Leggyakoribb a Glyceria aquatica állománya, melyet a folyók hullámterületein mindenütt megtalálunk. (L. 324. 1.) Gyakori ily associatiók vagy állományok még : Equisetum Uniósam , — Tgpha arigustifolia és latifo/ia, — Alisma, Butomus , Sagittaria, — Scirpus maritimus, — Scirpus lacustris gyakran Scirpus triqueter-vél társulva és vele hybridet is alkotva, — Oe- nanthe aquatica , — Berula angusUfolia, — Bum ex Hydrolapathum. A víztől távolabb a nádast a sásrét (caricetum) szokta fel- váltani. Igen gyakran a Carex riparia csatlakozik vidékünkön a nádashoz, máskor inkább a Carex gracilis uralkodik. E két fajjal gyakran társulnak egyéb magas sásfajok ( Carex distic/ia, divisa , vesicaria , vulpina , nutans , hirta ) és a nádasok már a 12. lapon említett növényei. A Carex Rudsoni (stricta)- tói képezett zsombékformáczió vidé- künkön már kevésbbé elterjedt. Kisebb terjedelemben megtalál- hatjuk még itt-ott pl. Sárás-puszta, Enese, Szentiván környékén ; nagyobb kiterjedésben a megye északi részén Csiliz-Radvány és Nagy-Megyer között a néptől «Hanynak»6) nevezett területen, mely még nemrég, a szabályozás előtt, több ezer holdat foglal el. A lassan folyó erek könnyen kiszáradó sáros, agyagos part- jain a caricetum helyett sokszor a fiziognomiailag különösen a zsombéklioz hasonló Juncus glaucus — associatio- ját találjuk pl. a Pánzsa-ér, Sardos-ér stb. mentén. A vezérfajjal a • Juncus articu- latus , Scirpus compressus , Tabernaemontani , Aira caespitosa, Carex Oederi , liordeistichos és Triglochin paluslre szoktak társulni. Ez az associatio gyakran átmegy a sziki formácziókba. (Különösen a Plantago maritima associatio-jába 1. 26. 1.) Az említett magas-szárú növények formáczióját a szárazföld felől igen gyakran övezi apróbb fajokból álló caricetum vagy scir- petum. Vidékünkön ezen övét leggyakrabban a Carex distans alkotja, sokszor az említett magas-szárú sásoknál nagyobb kiter- jedésben. Leggyakrabban e faj tiszta állományt alkot; néha azon- ban a Carex panicea és Oederi is társulnak vele, mely utóbbi uralkodóvá is válhatik. Sokszor a Carex distans szerepét a Scir- pus pal-uster veszi át, ritkábban a Scirpus compressus (pl. a szent- iváni zsombékosnál). Fás növények közül a caricetumban csak a Salix cinerea szokott előfordulni. A sás-rét itt-ott a süppedös rétbe megy át, mely a sás-rét- től tarkább növényszőnyegében tér el. A sás-félék, különösen a 6) A katonai térképen «Hont árka» névvel van jelölve: így azonban a nép nem ismeri. 320 Cár ex panicea , vulpina , praecox (Schreb.) itt is gyakoriak, de eze- ken kívül pázsitfélék és egyéb virágos növények is tarkítják. A pázsitfélék közt dominál az Agrostis alba , melytől sokszor az egész vidék messzire vörösük. A nyár végén a második kaszá- lás idején a Molinia coerulea válik uralkodóvá ; vele gyakran tár- sul az Air a caespitosa. E rétekre jellemzők még: Eguisetum palustre, Leueojum aesiivum (tömegesen), Iris sibirica, Allium anyulosum, Galiba coruuta, Lychnis fios cucu/i, Gentiana Paeumonanthe (ritka), Valeriána dioica, Gratiola officináiig, Euphrasia Rostkor tan a, Veronica scu- tellata, marit ima. Stachys palustris, Taraxacum paludosum, Senecio barbareae- folius, Serratula tinctoria, Cirsium rivulare, tanúin, bracltycephalum, Succisa inflexa. E rétek és a közönséges nedves rétek közt természetesen nincs éles határ. A réti lápok jellemző növényei Győrmegyében jelenleg igen ritkák. Tőzeget ugyan több helyen találtak, de jelenleg e terüle- teken többnyire csak nádas vagy sás-rét terül el, vagy pedig e helyek teljesen ki vannak szárítva. Menyanthes-t , Pedicularis-t , csak egy-egy helyen találtam: Carex euflava. Potentilla silvesiris. Epilóbium palustre , Scirpus silvaticus is ritkák. Lriophoretum is ritka Győrmegyében. Uralkodólag csak Sze- mere és Tét közt a Sós-ér mellett láttam az Eriophorum lati- folium- ot. 3. A füzes és a folyópart egyéb formácziói. A folyók alacsony partjain, hol a gyep még nem nőtte be a talajt, füzes keletkezik. így különösen a Kis- és Nagy-Duna mentén, csekélyebb mértékben a Kába, Rábcza és Marczal mel- lett, hol inkább a rétek — egyes fűzfacsoportokkal — az ural- kodók. Ezek a füzesek többnyire csak keskeny szegélyt alkotnak ; nagyobbakat találunk a Dunaszigeteken. Ha valamely folyó lassan emelkedő partjáról haladunk a szárazföld felé, többnyire 4 övét különböztetünk meg. A folyóhoz legközelebb eső partrészleten, mely állandóan ki van téve a hullámok romboló hatásának, gyorsan fejlődő növények tenyésznek, melyek között sok az egyéves. Jellemző növényei e helyeknek : A áros fis alba. Eragrostis pilosa, minor. Álopecurus genicúlatus, Poa annua, Echinachloa crus galli. Scirpus acicularis, Cyperus fuscus, flavescens, Michelianus, glomeratus, Jurtcus bufouius , articulatus , Polygonum-, Rume.r-, Chenopodium.-. Roripa íajok, Arabidopsis Thaliaua, Barbarea stricta, Erysimum cheiranthoides, Gypsophila morális, Ranunculus sceleratus , repens, Potentilla supina, Lythrum Hyssooifolia , Centaurium pulchellum, Myosotis palustris, Limosella aqiiatica, Veronica Anagállis, Pulicaria vulgáris, Gnaphalium uliginosum. A Nagy-Duna homokos partjain ily helyeken, több vidékünkön egyebütt hiányzó növény található pl. Hirschfeldia Pollichii Ara- bis ar eno,;a . Egészen hasonló a flórája az anyaggödröknek, vagyis azok- nak a helyeknek, honnan a parti töltések építésére szükséges agyagot kiásták. Az így keletkezett új talajon megtelepülő növé- nyekre jellemző az alacsony termet és a földön elterülő szár. Jellemző növények : Scirpus supinus, acic-ularis , Juncus bufonius, Alis ma graminifolium, Ccdlitriche venni v. caespitosa, Lotus tenuifolius, Trifolium fraQiferum, repens. cámpestre, Lytkrum Hyssopifo/ia, Gentaurimn pulchellum, Btackstonia sero- tina, Galium palustre, Leontodon autumnalis, Scorzonera Jacquiniana. A kopár partok, anyaggödrök ez a formácziója csak ideiglenes ; nemsokára magasabb, erőteljesebb növények, melyek közt sok a ruderalis gyom, elnyomják, vagy pedig a még be nem gyepese- det! helyekre fűzbokrok telepednek meg. A fűzbokrok jellemző növényei a part 2., hullámveréstől job- ban megvédett övének. Főleg két faj a Salix amygdalina és pur- purea uralkodik ; ritkábban keveredik velük a Salix viminalis. A fűzbokrok után a szárazföld felé a tulajdonképeni fűzerdő következik. Vidékünkön főleg a Salix alba és fragilis alkotja. Ahol a füzes ritkább és a talaj elég nedves Agrostis alba és Poa palus- tris gyep képződik. E ritkás füzesek flórája igen szegényes, külö- nösen hol legeltetésre használják. Érdekesebb a sűrűbben növő, állatoktól nem járt füzes. Itt egy sereg cserje tenyészik. Evonymus europaeus, Cornus sanguinea, Rhamnus Frangula , cathartica, Ligustrum vulgare, Viburnum ( ipá- im, melynek bogyóitól ősszel az egész erdő piroslik, gyakran találhatók. Kúszó növények : Rubus caesius, Humulus Lupulus, Calystegia seprűm, Gucubalus baccifer, ritkábban Clematis Vitaiba és Vitis silvestris , nehezen járhatóvá teszik ezeket az erdőket, különösen az irtásokon, hol még sok magas, tövises bogácsfélével is ( Carduns crispus , Cirsium lanceolatum, arvense ) szembe találja magát a járókelő. Szárazabb, bokros helyeken találunk még sok magas pázsit- félét ( Air a caespitosa v. áltissima , Poa nemorosa , Triticum repens, caninum, Festuca gigantea, Catamagrostis Epigeios. Brachypodium silvaticum), magas ernyősöket (Selinum Carvifolia, Pimpinella magna, Angelica silvestris stb.), magas fészkeseket ( Senecio barbareaefolius, paludosus, jiuviatilis, Chrysanthemum ( Tanacetum ) vulgare , Eupa- torium cannabinum). Ezeken a helyeken sok bevándorolt növény is tenyészik, különösen nagy tömegekben a Solidago serotina ; továbbá amerikai Asíer-fajok, Erigeron annuus, Oxális stricta , Oenothera biennis és több helyen az Althaea armeniaca. (Lásd p. 45.) Természetes tisztásokon az említett növényekből sokszor igen buja rét keletkezik. Épen ellentéte e gazdag növénytenyészetnek a még nem- régen árvízborította füzes. Az iszapos talajon a tinóm Yaucheria szálakon kívül csak itt találunk egy-egy J lent ha- vag}r Roripa- csoportot, földön kúszó Ranunculus-repens- 1, néhány Rumex- fajt, Mgosotis palustris-t stb. Érdekesebb növényei e helyeknek a Viola elatior és a Oálium palustre v. lanceolatum. A tüzeseken túl mint ötödik öv a nyárfaerdő terül el. Popu- las álba és nigra alkotja ; itt ott Llmus glahra és Pirus Piraster társaságában. Aljnövényzete ugyanaz mint a szárazabb füzeseké. A legterjedelmesebb füzesek vannak a Nagy-Duna szigetein, különösen Ásvány község közelében ; itt az egyebütt is közönséges fűzfajokon kívül a Salix incana is fellép. A dunaszigeti «berek- erdőkben» sok helyütt nem is a fűz, hanem az Alnus incana az uralkodó faj. míg az Alnus glutinosa csak szórványosan fordul elő. A fentebb említett cserjéken kívül itt a «csormány» {Prunus Padus) is gyakran fordul elő. Érdekes flórájuk van e szigetek tájékán a kavicsos árad- mány helyeknek. Itt oly növényeket is találunk, melyek az Alpe- sek és a Kárpátok folyóinak kavicsos partjait szokták kísérni. Jellemzők ezekre a helyekre: Mgricaria gcrmanica, Chamacneriam palustre, Saponaria officinalis , Herniaria glahra. Mocsár tóig g erdő vidékünkön ritka és kis terjedelmű. Egyes maradványokat találunk pl. Rábapatona, Dinnyéd stb. mellett. A Dunaszigeteken levő kisebb erdőrészletek, vagy itt-ott egyes erőteljes tölgypéldányok az eg}Tkori tölgyesek utolsó mohikánjai. 4 A dombvidék lomberdei. Az alluviumnak az imént tárgyalt berek-erdein kívül jelen- tékenyebb erdőket még csak a megye déli részének dombjain találhatunk. A három párhuzamos domblánczolat közül a középső, a ravazd-ménfői, a legerdősebb. A legszebbek és legjobb kezelés alatt állanak a ravazdi és jáuosházi szálerdők. De az erdők nagy részének — különösen a kisbirtokosok kezében levő, állatoktól járt daraboknak igen szomorú a képük. A dombvidéken kívül, még csak itt-ott Sokoróalján (Betlehem- puszta, Gyarmat. Szentpál-p.) találunk kisebb pusztulófélben levő lomberdőket. (A steppe-vidéken levő erdőket 1. p. 329.) Ezeknek az erdőknek vezérnövényei a Quercus Cerris és sessiliflora, melyek majd tisztán, majd vegyesen fordulnak elő. Gyakori még a Carpinus Betulus, melyből majdnem tiszta állo- mányok is előfordulnak a megye déli határán. Tiszta Quercus pedunculata- ból álló erdők többnyire újabb ültetések. Előfordulnak még: Acer cam pestre, platanoides, Popidus tremula, Salix caprea , Tilia cordala , Ultnus scabra , Betula verrucosa , Pirus Piraster, Fraxinus excelsior (többnyire csak ültetve) és elvétve Sorbus tor - minalis is. A bükkfa mint a 312. és 315. lapon említettük, teljesen hiányzik. Sűrű, árnyékos szálerdők nagyon ritkák. Ép ezért tipikus, árnyékkedvelő növény kevés és szórványos. Forrás, patak hiánya (1. p. 315.) még növeli az erdei flóra szegénységét. A tipikus erdei növények közül előfordul néhány igen közönséges növényen {(derű- nium Róbert ián um , Geitm urbanum, Polygonatum- fajok) kívül több orchidea ( Xeottia , Epipactis latifólia; Cephalanthera pallens , ritkáb- ban Listera ovata), Moehringia trinervia, Cardamine bulbifera , T7o/ö mirabilis , silvéstris, Salvia g latinosa , Knautia drymeia, Verő- it ica officinalis , Lactuca maralis, Hieracium silvaticum. stb. Páf- rányok közül csak itt-ott bukkanunk egy- egy Aspidium filix más- ra. Igazi árnyékkedvelő pázsit-féléket is csak ritkán találunk ; így a «Harangozó)) nevű domb gyertyánerdejében, hol a bükkerdőre emlékeztető gramineák : Bracliypodium silvaticum , Bromus Bene- Iceni, Mélica uniflora, Triticum caninum tenyésznek. A sűrű árnyékos erdőnél sokkal gyakoribb a bokros, ritkás erdő. Ép ezért erdeink inkább a pontusi növények termőhelyei, mint a középeurópai erdei növényeknek. Növényzetük szempontjá- ból tehát a Gradmann-íóI ui jellemzett «Heide\vald» vagiűs steppe- erdő formáczióinak felelnek meg. A nagy mennyiségben előforduló cserjék közül említésre méltók: Juniperus communis , Rhamus cathartica , Evonymus ver- rucosus, Staphylea pinnaf a. Górna s sanguinea, Viburnum Bontana, Prunus spinosa, fruticosa, Crataegus monogyna, Babus ncmorosus , tomentosus , macrostemon, Rosa canina , d/nnetorum , austriaca, pim- pinellifolia Jellemző fűnemű növények: Fest ne, a rabra, sulcata. heterophylla (a leggyakoribb graminea !), Dac- tylis glomerata, Carex Michelii. earyophyllea.pallescens, Iris rariegata (bőven!), Cephalanthera rubra, Anacamptis pyramidalis. Silene nutans, venosa. Viscaria vulgáris, Anemone silvéstris, grandis, Erysimwm pannonicum, Polygala major, Geránium sanguineum, Cytisus nig- ricans, austriacus, capitatus, Lathyrus niger, versicolor. Vicia sparsifiora, tenuifotia, pisiformis, Gcnista tindona v. virgata, Trifolium ochroleucum, médium, rubens, alpesire, montanum, strepens, Fragaria vesca, elatior, Poten- tilla recta. rubens, Saxifraga bulbifera, Cynanchum Vincetoxicwn, Dictamnus albus. Pulmonaria mól Imimet, Litihospermum purpu rco-i oe ruleum, Veronica dentata, Pseudochamaedrys, Melampyrum nemorosmn, cristatum. Verbascvm Lyehnitis. austriaeum. phoeniceum. Scutellaria Columme, Calamintha inter- media, Clinopodium , Melittis Melissophyllum, Gáláim silvaticum. Campanula- fajok. 7/í/drt-fajok. Chrysanthemum eorymbosum Antliemis tindona , Aster Undort us, Linosyris, Centaurea axillaris, Hieracium umbellatum. Az erdővágások flórája nagyjában megegyezik a most tár- gyalttal : egyes fajok azonban nagyobb tömegben jelennek meg. Különösen jellemzők : Festuca rubra. heterophylla, Agrostis alba v. silvatica.Melica transsil- vanica, Calamagrostis Evigeios, Chrysopogou Gryllus, Ventenata dubia, Carex glanca, pallescens, Chaniaeneriumangustifolium. Epilobium Lamyi, montanum. Rapistrum perenne, Hypericum montanum, hirsutum, Polygala major, Gerá- nium columbinum, Chaerophyllum lemül um , Lysimachia punctata (nedvesebb helyeken), Galeopsis- fajok, Stachys silvatica, Origauum vulgare, Campannla- fajok, Digitális ambigua, Valeriána officinalis. Crepis capillaris > Vidékünkön a tölgyesek rovására az akáczerdők mind nagyobb és nagyobb teret foglalnak el. Ahol a tölgyerdő kisbirtokos kezére °) Gbadmann. Pflanzenleben d. Schwab. Alp. I. p. 119. jut, kivágja,, vagy akáczot ültet helyébe. Az akáezos flórája igen szegényes. Állatok járják, melyek sok ragadós-szárú, vagy ter- mésű, ruderalis növényt terjesztenek el. 5. A rétek. A győrmegyei rétek talajviszonyai úgy a talaj nedvessége, mint vegyi összetétele szempontjából nagyon különbözők. Ezért a réteknek több típusát különböztethetjük meg. melyek tlorisztikai összetételükben egymástól élesen elütnek. E tipusok (formácziók) : a ) a folyómenti (alluvialis) rétek («Talwiesen»), b) a folyóktól távol eső szikes rétek. c) a száraz rétek. A sokféle átmenet ellenére mind a három típusnak megvan a maga charakterisztikus flóra-összetétele, mely őket egymástól és egyéb formáczióktól elválasztja. a) A folyómenti vétele. Ezeknek a réteknek típusos formáit nagyobb folyóink a Duna? Rába, Rábcza, Marezal mentén elhúzódó alluviumon láthatjuk. A kisebb erek mentén nagyobb kiterjedésben ezt a rét-tipust csak Tápi-puszta környékén a Bakonyér mellett találtam ; ez az ér azonban itt gyors folyású (malmokat hajt). Ahol e rétek, mint sok helyütt a Marczal és a Rába hullám- területein gyakori, évente többszörös áradásoknak vannak kitéve, igen egyhangú a képük, különösen egy-egy árvíz után. Ezeknek a helyeknek uralkodó pázsitféléje az Alopecurus pratensis , melynek gyepjét — könnyen kiszáradó helyeken kisebb-nagyobb foltokban a Triticum repens váltja fel. Az Alope- curus közé az Agrostis ólba vegyül; itt-ott különösen fűzbokrok körül a Poa palustris csoportjai tűnnek fel. Ősszel a nedves agya- gon az Echinochloa crus galli gyakori, sok helyütt pedig a lyphoi- des arundinacea. Ezeken a pázsitféléken kívül csak kevés növény- faj tűri el a gyakori árvizek romboló hatását ; így Rumex -, Poly- gonum-, Roripa- fajok és különösen a Plantago altissima, mely hosszú szárával sokszor seregesen emelkedik ki az árvízből. Jel- lemző növényei még e helyeknek : Succisa inftexa, Thalictrum lucidum és Gratiola officinalis. Előfordulnak még egyéb réti növé- nyek is, de aránylag szórványosan. E hullámterületek mélyebb helyein, hol állandóbban marad meg a víz, a rendes mocsári növényzet fejlődik ki, különösen gyakori a Glyceria aquatica állománya. Sokkal gazdagabb a tenyészet a kissé magasabb fekvésük folytán vagy töltések által az árvizek ellen jobban védett réteken. Itt szintén gyakori az Alopecurus pratensis ; de egyéb pázsit- félék és másféle virágos növények nagy száma változatosabbá teszi e rét növényszőnyegét, mely ugyanazon a lokalitáson is a 325 talajnedvesség szerint más és más összetételű. Sok helyütt — különösen a termékenyebb réteken — az Alopecurus helyett a Festuca pratensis- 1 találjuk nagy mennyiségben, mellyel Dactylis glomerata, Holcus lanaius , Festuca arundinacea , Poa pratensis szok- tak társulni. Ez utóbbi uralkodóvá is válhatik. Szárazabb helyekre az Aréna pubescens jellemző, míg nedvesebbeken az Agrostis ólba terjeszkedik. Egy pázsitfaj — a Hierochloa odorata — ott szokott tenyészni, ahol a rét a steppevel érintkezik. Sásfélék elő- fordulnak ugyan (különösen Cár ex praecox, vulpina , panicea ), de nagyobb mennyiségben csak ott, hol a rét süppedős- vagy sás- rétbe megy át. Egyébként ezeknek a réteknek legtöbb növénye egész Közép- Európa megfelelő helyein közönséges. Mint aránylag ritkábbakat, de vidékünkön gyakoriakat említ- hetjük a következőket: Leucojum aestivum, Clemaiis integrifolia, Thalictrum lucidum, ft.avum Silenc multvflora. Viola puműa, Polygala amarella, Lathyrus paluster, Seli iiniH Carvifolia, Lythrum virgatum, Scutellariahastifolia, Centaurea pannonica. A pázsitféléken kívül tömeges előfordulásukkal tűnnek ki : Állami angulosum, Colchicum autumnale, Ranunculus acer, Gór domine pratensis, Sanguisorba officinalis , Trifolium repens. Angelica silvestris, Plan- tago lanceolata, Galium' boreale, Inula salicina, Senecio barbareaefolius, Ser- ratula tinctoria, Chrysanthemum Leucanthemum, Girsium canum. Feltűnő a Campanulaceák és Orchideák hiánya ; nincs semmi- féle Geránium, , Primula , Hieracium. A Gentianákból csak a Gentiana Pneumonantlie fordul elő ritkán. b) A folyóktól távol eső , szikes rétek. Ezek a rétek leginkább a megye keleti és délkeleti részének mélyebben fekvő helyein, lassan folyó, elposványosodó, de könnyen kiszáradó erek mentén terülnek el. Legjellemzőbb ezekre a rétekre számos szikjelző növény elő- fordulása. Kismegyer, Ság-puszta, Töltéstava- és Táplány-puszták környékén kopár szikes foltok mutatkoznak e rétek szárazabb helyein a jellemző halofltákkal. Másutt a talaj sziksótartalma nem ily szembetűnő, csak néhány növény jelzi.7) Míg a folyómenti réteken inkább a középeurópai flóracsoport uralkodik, addig e helyeken több a pontusi növény. A folyómenti réteken hiányzó Orchideákat itt bőven találjuk, ellenben Clematis integrifolia , Galium boreale , Thalictrum- fajok stb. hiányzanak. ■) Wauming példájára e formácziót ki kellene venni a tropophil-forraácziók, tehát a rétek sorából és külön haloül-formáczióba kellene beosztani. Ezen rétek növényzetének azonban a vidékünkön oly sok vonatkozása van egyéb rétekéivel, hogy ez előttem kissé erőltetettnek látszanék. Egyedül a száraz, szikes foltok igazolnák ezt az eljárást. Kis terjedelmüknél fogva ezeknek e helyen való tárgyalását czélszerííbbnek találom. 326 Mélyebi) mocsaras helyeket alacsony nádas foglalja el, vagy pedig a Scirpus Tabernaemontani , maritimus, páluster assoeiatioja. melyben (különösen a széleken) Glyceria fluitans , Orchis páluster , Juncus Gerardi , Cerastium anomalum, Cirsium brachycephalum , Scorzonera parviflora nagy mennyiségben tenyésznek. A nádast vagy scirpetumot a Plantago maritima assoeiatioja határolja, melynek az Aster pannon icus állandó kísérője és amelyből a Triglochin palustre vagy maritimum , Centaurium uliginosum , Melüotus macrorhizus , Achillea asplenifolia ritkán hiányzanak. Ezek a növényfajok e helyeket élesen elkülönítik eg3Téb mocsári formá- czióktól. Sokszor az Agrostis ólba sűrű, egyhangű gyepje lepi el tel- jesen a mélyebb helyeket csak kevés más növénynek (Juncus Gerardi , Scutellaria hastifolia, Scorzonera parviflora) engedve helyet. A mérsékeltebben nedves helyek jellemző növénye az Atro- p is limosa és distans. Az egészen száraz szikes foltokat majdnem teljesen a Cam- ghorosma ovata lepi el, mellette az Atropis limosa. Festuca pseud- ovina , Crypsis aculeata. schoenoides , Atriplex laciniata , Clienopo- diumylaucum, Spergularia salina , marginata, Lepidium perfoliatum^ Bupleurum tenuissimum, Matricaria Chamomilla, ritkábban a Plan- tago tenuiflora és Artennsia monogyna tenyésznek. A Saaeda pan- nonién állománya is előfordul. (Kis-Táplány-puszta !) Az Atropis limosa. Crypsis aculeata, schoenoides , Spergularia marina társasága különben megyeszerte kiszáradt faluvégi tócsák- ban is elég gyakori. c) Száraz vétele. Ezek a rétek magasabban fekvő helyeken fordulnak elő, hol a talaj nagy vízálláskor sem nedvesed ik át teljesen. Leggyakorib- bak a megye déli és keleti részén távol a nagy folyóktól ; de azért ezek közelében sem hiányoznak teljesen. A folyók hullámterüle- teiből néhány méternyire kiemelkedő halmot, sokszor már ennek a rét-tipusnak jellemző fajai népesítik be. tizeknek a réteknek általában a pontusi növények a főalkat- részei. Sok faj közös a steppekével, különösen Kerner Pollinia- formácziójával, csakhogy a növényszőnyeg sokkal sűrűbb, zártabb, a flóra gazdagabb és a lazább talajt kedvelő növények : a pusztai Carex-Í2k]6k, Cytisus- fajok, Onosma arenarium , ír is arenaria stb, hiányzanak. Ellentétben a nedves rétekkel a szárazakat csak egyszer kaszálhatják, mert a talaj szárazsága folytán a szerves anyag pro- dukeziója nyáron erősen megcsappan. E rétek tarka és érdekes virágszőnyegükkel éles ellentétben állanak a fotyómenti rétek egyhangű flórájával. A kétféle rét növényfajai közt csak kevés a közös (pl. Chrysanthemum Leu- ranthemum, Polygala comosa). A száraz rétnek csak mélyedéseiben 827 jelenik meg itt-ott egy -egy Clematis integri fólia , Scutellaria hastifolia, Allium angulosum. A gramineák közül a Festuca vallesiaca az uralkodó. Ez okból és a steppe-elemeiknél fogva is e rétek lényegileg megegyeznek a Stebler és ScHRŐTER-tól jellemzett svájczi Festuca vallesiaca rét-tipussal.8) Az említett Festuca társaságában gyakran találjuk még: Koeleria gracilis , Boa pratensis v. angustifolia, Brachy pódium pin- natum, Phleum phdeoides , Avena pubescens , Avena pratensis v. subdecurrens, Dactylis glomerata pázsitféléket. A nyár derekán a Chrysopogon Gryllus , az Andropogon Ischaemum és a Stipa capil- lata váltják fel az említett füveket. Ilyenkor a rét fakó steppe- jelleget ölt magára. Jellemzők e rétekre — az Orchideák : a tömegesen előfor- duló Orchis coriophorus, mely szinte vezérnövénye e réteknek, továbbá Orchis Morio, militaris , ushdatus, Ophrys aranifera , — - szegfűfélék: Cerastium glutinosum (seregesen), Diantlius Pontede - rae , Viscaria vulgáris: — pillangósok: Anthyllis polyphylla, Dory- cuium germanicum , Trifolium montanum , Astragalus austriacus , Hippocrepis comosa , Genista tinctoria; ■ — - ajakosok és tátogató- félék : a nagy tömegben jelentkező Salvia austriaca és pratensis , Ajuga genevensis , Stachys recta, Ihymus collinus. Marscliallianus, Yerbascum phoeniceam, Yeronica prostrata, dentata : — fészkesek' -/ urinea moll is, Senecio campester , Hieracium Bauhini, fiorentinum, Achdlea collina , setacea ; — továbbá Campanida sibirica , Ranun- ■culus ülyricus , Aspemda glanca. Arab is hirsuta , auricidata stb. Ahol a réten néhány méternyi kis kiemelkedés mutatkozik, megjelenik a Stipa Joannis — Saxifraga bulbifera , Glóbularia T Yilícommii, Linum austriacum és néhány egyéb steppe-növény kíséretében. 6. Legelők. A legelők közöl a nedves talajúak flórája a folyómenti vagy szikes rétekéhez, a szárazaké pedig a homokpusztákéhoz csatla- kozik. A nedves legelők flórája nagyon egyhangú. Uralkodó pázsit- fűféle az Agrostis alba ; nyár végén pedig az Echinochloa Crus galli és Aira caepitosa. Könnyen érthető egyes mérges növényeknek: Euphorbia palustris , Esula, Ranunculus repens, sardous , bidbosus , Gratióla officina! is ésegyes tüskés kóróknak : Cirsium arvense, lanreo- latum , Carduus nutans , Ononis spinosa (száraz és nedves legelő, egyaránt) elszaporodása. Hellyel-közzel majd mindenféle réti és igen sok ruderalis növén}T található. A szikes legelőkön majdnem ugyanazokat a fajokat találjuk, mint a 27. lapon tárgyalt szikes réteken. Kén}Tesebb növények s) Steblhr xi. Scrrüter. Versneh einpr Obersicht iiber die Wiesentypen d. Schweiz. Typus II. 28 528 azonban, mint pl. Orchideák , hiányoznak. Az ott említetteken kívül még tömegesen fordulnak itt elő: Trifolium fragiferum , Althaea micrantha , Lotus uliginosus stb. A száraz homokos legelőkön a nyár elején a Fesluca pseu- dovina és vaginata , derekán a Cynodon Dactglon és Andropogon lsehaemum szoktak uralkodni Bromus- és Setar ia-fajok társaságá- ban. Sokoróalja juhlegelőin itt-ott a ( 'oryiiepliorus canescensA lát- hatjuk, sokszor Agrostis canina és Vulpia Myaros kíséretében. Az említett füvek közé számos apró növény : Cerastium semidecandrum, Arenaria serpyllifolia, Medicago minima, Erodium cieutarum, Fiiago arvensis , montana (Sokoróalján), Trifolium arvense campestre stb. telepedik le. Az apró gyepből csak szórványosan emelkedik ki néhány magasabb növény, kivéve néhány erősen szőrös mérges v. tüskés fajt (Verbascum phlomoides, Salvia aethiopis, Echium vulgare , Euphorbia Cyparissias, Gerardiana, Eryngium campestre, Ononis spinosa , Onosma arenarium , Adonis vernalis stb.), melyek sokszor seregesen tenyésznek. 7. A homokpuszták. A homokpuszták kétségtelenül a vidék legérdekesebb formá- ciói. mert itt találjuk hazánk alföldjeinek nevezetességeit, speciali- tásait. Hazánk pusztáinak növényzeti jellegét Kerner 9) Boubás10), a hasonló alsó-ausztriait pedig G. Beck 1X) úgy florisztikai, mint oekologiai szempontból tüzetesen ismertették, csak a talaj vegyi összetételét méltatták kevés figyelemre. Pedig úgy látszik — a talaj összetétele homokpusztáink flóráját nagy mértékben be- folyásolja, amint ezt Graebner a nemet liomokteriiletekre is bizo- nyítja.12) Megyénk homokmezőit nagyrészt ásványi sókban, különösen mészben gazdag homok borítja és itt mindenütt Ki.RNER-től és BoRBÁs-tól felsorolt alföldi, steppe-növényeket találjuk. Győrmegye sokoróaljai járásában több, mészben igen szegény, sovány homok- területre bukkantam (így Miklósmajor-, Lesvár-, Ferenczháza- és Betlehem-puszták környékén), melyeknek flórája élesen elüt a megye többi homokterületeiétől. Feltűnő és szokatlan látvány a töménytelen Corynephorus canescens, sokszor Agrostis canina- és Vulpia MyurosAó\ kisérve. Az itt nagy számban előforduló Jasione montana, Fiiago montana , Hgpochoeris radicata, Minuar- ;j Kminer : Pflanzenleben dér Douauliinder, J863. lu) Boubás : A magyar homokpuszták növényvilága, 1886. Lásd még Polgár : A győnnegyei homokpuszták növényélete, 1912. n) Gr. Beck : Flóra von Niederöstr., I. p. 29. és köv. i-) Gkaebner : Die Heide Norddeutsclilands, p. 277. seq. Graebner : Die Pflanzenwelt Deutsclilands, 1909, p. 288. Graebner az ásványi sókban gazdag steppet és a sovány homokmezöket (Sandfelder) külön formáczió-osztályokba sorozza. Azonban vidékünkön az utóbbiba sok steppo-növény vegyül, éppen azért a többi homokmezőtöl való teljes különválasztása nem volna természetes. 329 tia viscosa, Carex supina , a megyében egyebütt ritkák, vagy tel- jesen hiányzanak. Érdekes, hogy a Corynepliorus- 1, Vulpia-i és .Tasione- 1 Graebner 13 Németország sovány homokmezőire, mint különösen jellemzőket említi fel. Egyáltalában az itt gyakrabban előforduló növények 74%-a az északnémet homokmezőkön és Heide-ken is közönséges; a többi 26% a magyar homokpuszták jellemző fajaiból kerül ki, melyekből azonban több — a vármegyében egyébként gyakori — ezeken a helyeken hiányzik; így Stipa ■ toannis , Polygonum arenarium, Adonis verned is, Alyssum monta- num, Astragalus és Cytisus- fajok, Iris arenaria stb. E helyektől eltekintve, többi homokpusztáink ugyanazt a képet mutatják, mint amelyet Kernek, Borbás említett műveikben már bőven ismertettek; azért részletes jellemzésük e helyen feles- leges. Különösen jellegzetesek azon homokbuezkás területek, melyek a Kisduna jobb partján Győrtől Komárommegye határáig, a bal- parton pedig Győr határától Bácsa faluig húzódnak. Kernek 3 formácziója (vagy mint ma mondanék szubformácziója), a Polli- nia -, Stipa- és Brom us-formáczió, itt alig különül el egymástól. A Öhrysopogon Gryllus a kötöttebb talajt kedveli és nem nagyon gyakori (valószínűleg, mert a jobb talajt felszántották). A Stipa • Toannis már közönségesebb, de még bővebben fordulnak elő Stipa capillata, Poa bul/iosa , Koeleria gracilis , Phleum phleoides , Andropogon Ischaemuvi, Triticum glaucum , Festuca pseudovina és az egészen laza futóhomokon uralkodó Festuca vaginata és Bromus squarrosus, G. Beck-íőI (Flóra von Niederöstr., I., p. 31.) említett pon- tusi növénytársaságok közül az árvalányhaj (Federgrasfiur) és a homoki szegfű (Sandnelkenflnr) szubformácziójában felsorolt fajok a győrmegyei homokpuszták fajainak szintén a zömét alkotják és pedig egymással keveredve 14. Míg azonban az ausztriai homoki szegfű-szubformáczió összes tagjai vidékünkön szintén előfordul- nak, addig az ausztriai Bfipa-társaság tagjai közül többen — külö- nösen a magasabban fekvő termőhelyeket kedvelők — megyénk homokpusztáin hiányzanak. A Győrtől keletre eső homokterület egyhangúságát nyárfa és cserfa-erdők, erdei és fekete-fenyőből álló kisebb fenyvesek és akáczosok tarkítják; több helyütt szőlőt is ültettek, de nem min- denütt sikerrel. A nyárfa-ligetek eredeti erdők benyomását keltik, bár való- színűleg ültetettek 15). Főleg Populus alha- és nigra- ból állanak, 1S) Graebner : Die Pflanzenwelt Deutschlands, p. 300. 14) Az összes győrmegyei homokpusztákon tenyésző növények részletesen fel vannak sorolva «Győrmegyei homokpuszták növényéleten ez. művem (meg- jelent a győri áll. főreáliskola 1911 — 12. évi értesítőjében és mint különlenyo- mat) 25— 4-0. lapján. Az ott felsoroltakhoz pótlólag közlök néhány kimaradt fajt : Linum glábrescens, Seseli varium, Senecio tenuifolius. 15) A legnagyobb kiter jedésű Bőnyi-erdőről odavaló földműves azt beszélte, hogy II. József rendeletére Ültették, mert hintája a futóhomokban megakadt. 23* 830 de előfordulnak még Populus tr emulci , Sahx Caprea, Betula verru- cosa , Quercus Cervis , Acer campestre , Flmus scabra. Bokor nagy mennyiségben fordul elő ; főleg ugyanazok a fajok, mint a domb- vidék tölgyerdeiben (1. p. 20.); ezeken kívül csak a Salix rosma- rinifolia sajátja még a stepp’eknek. Az aljnövényzet megegye- zik a pusztákéval, néhány közönségesebb erdei növénnyel gya- rapodva. Egyes cserjéket különben magán a nyilt stepen is találha- tunk; így szórványosan Juniperus communis-t , nagy tömegekben Salix rosmarinifolia-t ; Szentiván környékén, kötöttebb talajon Daphne Cneorum-oi. 8. A müveit területek. a) Termesztett növények. Győrmegye az ország egyik leggondosabban művelt területe. A terület 59'58%-a szántóföld ; s így a megye az országos átla- got 16‘78%-kal múlja felül. Nem termő terület 6-78° 0. A főbb termesztett növények : a gabonaneműek (búza, rozs, árpa, zab, kukoricza), a ezukorrépa és takarmányrépa, a burgonya, a repcze1"). A legnagyobb területet a búzaföldek foglalják el (1910-ben 20.044 bevetett ha.). Feltűnő a rozs nagy mértékű ter- melése. Győrmegye e tekintetben az országban 4. helyen áll. A homokos talajú Sokoróalján szemmel láthatólag dominál a rozsföld. Az említetteken kívül, kisebb mennyiségben termesztenek még kölest, pohánkát ( Fayopyrum sagittatum, takarmánynak), babot, borsót, Cicer arietinum-ot (Nyúl !), Vicia Fába- 1. Kendert keveset termelnek, úgy szintén lent [itt -ott Sziget- közben (Zámoly!) és Csallóközben |. Dohányt csak legújabban ültet- tek Szentiván környékén néhány holdnyi területen. Nagyobb jelentőségű a szálas takarmánytermesztés. E tekin- tetben Győrmegye 12'59%-kal a vezető vármegyék közt foglal helyet. Termesztenek zabos bükkönyt, csalamádét, luczernát, réti lóherét, mohart, haltaczímet, a sokoróaljai járásban sok nyúlszapu- kát (Anthyllis Vulneraria ), bi berberét (Trifolium incarnatum) ; ritkábban Lathyrus sativus- 1 és Pisum arvense- 1. Néhány helyen a Lupinus albus-t zöld trágyának vetik. Kultivált pázsitfélék közül észleltem Lolium perenne , multi- fiorum, Arrhenather um c/afiws-fajokat. Zöldségfélék a szántóföldeken csekély mértékben találhatók ; még legfeltűnőbb a fejeskáposzta, petrezselyem és sárgarépa ter- melése a Szigetközben. Konyhakertekben sokféle zöldségfélét, fűszeres és más konyha- kerti növényt művelnek ; de nagyobb kertészetet csak Győr kör- nyékén, a Szigetközben (Újfalu, Zámoly) továbbá Öttevény és Kúnsziget községekben találunk. A sokféle konyhakerti növény felsorolása e helyen felesleges. Beültetett szőlő 2885 kát. hold (1910, az egész terület M2°/0-a). A vármegye déli dombjai régebben bővelkedtek szőlő- ben. 1896-ban azonban már esak a szőlők 227 1%-a volt filokszera- mentes. Egyes helyeken nagyobb birtokosoknak sikerült a szőlő- ket felújítani, de egy részük még most is parlagon hever. A vár- megye keleti homokos részén, pl. Szentiván, Bácsa táján homoki- szőlőültetéssel próbálkoztak; itt-ott sikerrel. A gyümölcstermelés — különösen régebben — a szőlőműve- léssel járt karöltve. Még jelenleg is itt sok kajszinbaraczkot és cseresznyét termesztenek. Nagyobb gyümölcsösök még csak Győr környékén vannak. b) Ruderalis és gyomnövények. A gyomnövények előfordulására nagy befolyással van a talaj megmunkálásának módja és ideje (tavaszi és őszi gabona), továbbá a talaj minősége. E körülmények szerint a szántóföldek flórája igen változatos és helyen kint igen eltérő lehet. Legváltozatosabb az őszi gabonafélék gyomnövényzete. Még látszólag hasonló talajon is változhatik a gyom-flóra. így Sokoró- alja homokján feltűnő sok a Tó'eía-fajok száma és mennyisége ( Vicia hirsuta , villosa, glabrescens , sordida , segetalis ) továbbá Her- niaria hirsuta , Polycnemum május. Másutt homokos szántóföldeken inkább Vicia pannon ica, Melampyrum barhatum uralkodnak; Szent- iván környékén pedig Equisetum vámos issimum , Ornithogalum umbellatum és Boucheanum járulnak hozzájuk. Feleslegesnek tartom az ország sík vidékein az őszi gabona- félék közt mindenütt előforduló gyomnövényeket e helyen mind felsorolni, annál is inkább, mert az enumeráczióban úgyis felem- lítem. Csak néhány aránylag ritkább gyomnövény előfordulását közlöm e helyen : A Ili mn viueale, atropurpureum, Herniaria hirsuta, Neslea paniculata, Hirschfeldia Erucastrum, Rapistrum perenne, Adonis ftammeiis, Bifora radi- ális, Bupleurum rőt midi fóliám, Vicia striata. Thymelaea Passerina, Tribulus orientálás, Androsace maxiim, Sidentis montana, Antirrhinum Örontium, Sherardia arvensis (bőven !). tíalium anglicum, Cephalaria transsilvanica. Tavaszi gabonafélék közt sokkal kevésbé változatos a flóra. A talaj különböző megmunkálása az oka, hogy míg az egyik zab- földön alig találunk égy- egy szál gyomnövényt, a másik messze sárgállik a nagy mennyiségű Sinapis arvensis, a sokszor még tömegesebb Sinapis alba és Raphanus Raphanistrum növény- fajoktól. E három igen közönséges növényen kívül még gyakoriak : Agrostis Spica centi, Avena fatua, Vaccaria pyramidata , Ranuncu- lus arvensis. Caucalis daucoides, muricata , Lathyrus fuberosus , Mehlotus officinalis , Cirsium arvense , Gentaurea Sadleriana, Son- chus arvensis, Artemisia vulgáris stb. Nedves, agyagos zabföldeken sokszor Polygonum-íajok hatalmasodnak el. Ritkán fordul elő a Myagrum per föl iát um. A herefélék közt néha igen sok gyomnövény húzódik meg. Egyrészük az útszéli flórával, másik rész pedig a gabonafélék gyomnövényeivel egyezik. Az évszak szerint is igen különböző a kaszálásra többször kerülő luczerna-földek flórája. Leggyakrabban észleltem a következőket: Iriticum repens. Bromus commutatus. Rumex Acetosella , Sisymbrium orientale. Sophia, Bei téma incana. Melilotus officinalis, Euphorbia helioscopia, Esni a. lieseda lutea, Papaver Rhoeas, Daucus Carota, Melandryum album (ritkán noctiftorum), Cuscuta Trifolii, Verbascum Blattaria, Plantaqo lanceolata, Crepis setosa, Anthemis ruthenica, Cardmis acanthoides, nutans, Erigeron canadensis stb. Kapás növények között a nyár közepéig alig látunk gyomot ; csak akkor fedődnek ki: Digitaria sanguinafis, Echinochloa Crus- galli, Setaria viridis , Eragrostis minor , Chenopodium album , Ama- rantus- és Atriplex- fajok, Sálsola Káli (homokon), Polygonum avi- culare, Sólanum nigrum , Hibiscus Irionum , Portidaca oleracea, Heliotropium europaeum stb. Kertekben, parkokban ugyanezeket a növé^^eket találjuk és még néhány igen közönséges gyomot, melyek között a bevándo- rolt Galinsoga parviflora is előfordul. Szőlőkben különösen gyakoriak: Eragrostis minor , Cynodon Pactylon. Triticum glaucum , Muscari racemosum , E umaria-iajok. Diplotaxis muralis , Portidaca oleracea , Sedum maximum , Bupleu- rum falcai um , Ealcaria vulgáris , Reseda lutea, Ajuga Ghamaepitys , Centaurea Sadleriana, Chondrilla juncea stb. Az eddig említett növények közül többen (különösen Atrip- lex-, Amarantus-, Chenopodium- fajok) az utak, töltések széleinek flórájában is szerepelnek, de mégis itt több az évelő növény és az állatok által való terjesztésre berendezkedett faj. Száraz helyeken főleg a pontusi flóra tagjait találjuk. Különösen nagy számban fordulnak elő keresztesek (legtömegesebben: Lepidiam Draba. i'uderale, Sisymbrium orientale , Sophia) ; — érdeslevelűek (Cynoylossum officináié. Anchma officinalis Myosotis-ínjok, Ecliium vulgare, Asperugo procumbens stb): — fészkesek ( Anti umA a jók, Carduus acanthoides, ónoporaon Acanthium, Xanthium strumarium, Cirsium lanceolatum, Cicho- rium Intylms stb.); — ajakosok ( Ballota nigra, Leonurus Cardiaca, Marrubi- astrum, Salvia verticillata, nemorosa). Ez utóbbi a Marrubium vulgare , pere- grinum, Verbascum phlomoides, Berteroa incana, stb. társaságában a falvak melletti homokos parlag-helyeknek is főnövénye. Nagy mennyiségben jelenik meg gyakran dűlő-utak mellett a bevándorolt Euclidium syriacum , (a Malcolmia africana ellenben ritka). Utszéli árkoknak is megvan a maguk növényzete. Soha sem hiányzanak e helyeken : Potentilla anserina , Ranunctdus repens , Stdlaria aquatica, média, Lythrum Salicaria , Menthet- fajok, Stachys palustris, Inula britannica , Dipsacus silvester , Bülens tripartdus stb. Mélyebb, állandóbban nedves árkokban a közönséges mocsári 833 növényzetet (különösen az Alisma-Butomüs assoeiatio tagjait) láthatjuk. Hasonló flórájuk van a faluvégi nedvesebb parlag-helyeknek és a libalegelőknek, csakhogy ez utóbbiakon a magasabb termetű növények természetszerűen nem fejlődhetnek ki. Taposott utak növényei : Poa annua , Sclerochloa dara , Poly- gonum aviculare, Malva neylecta , pusilla , Plantago major stb. Falvak utczáin, házak, kerítések mellett, hol gyakori az orga- nikus szenny, trágya, különösen buja a ruderalis flóra. Polygonum -, Chenopodium-, Amarantus Atriplex- fajok itt hatalmasra megnő- nek. E helyek leggyakoiibb növényei még: Hordeum murinuni , (különösen homokon), É>atara Slramonium, Hyoscyamus niger , Conium maculatum, Anthriscus Scandix, trichospermus, Conium macidatum, Solanum nigrum , Sonchus asper , laevis , Artemisia vul- gáris, Absynthium , Anthemis Cotula stb. A legbújábban nő a ruderalis flóra a helységek melletti folyópartokon (1. 17. 1.) A Chenopodium- és Polygon «m-féléken kívül különösen gyakoriak itt a ii'or/pa-fajok, Pulicaria vulgáris , Chr ys anthem a m (Tanacetum) vidgare, Matricaria inodora , Bidens tripartitus , (ritkábban cernuus ), Innia hritannica stb. A kiszáradt faluvégi tócsák flóráját lásd 27. lapon. c) Bevándorolt és béhurczólt növények. Győrmegyében megtaláljuk azokat a bevándorolt és behur- ezolt növényeket, melyek hazánk alföldjein mindenütt közönsége- sek. Ilyenek az említett gyomnövények nagy része, melyek való- színűleg már régi időben a kultúrnövényekkel együtt terjedtek el. Nagy szerepük van megyénk flórájában oly növényeknek, metyek kimutatólag történelmi időben kerültek hozzánk, de már teljesen meghonosodtak. Ilyenek : Oenothera hiennis, Oxalis stricta , corniculata , Euclidium syriacum , Datura Stramonium, Erigeron eanadensis , annuus , Xanthium spinosum , Oalinsoga parviflora, Aster- fajok. Fás növények között gyakran vadéinak el : Rohinia Pseud- acacia , Lycium halimifolium , Morus alba , nigra, Syringa vulgáris néha az Ailantus glandulosa. ; Vannak oly itt-ott előforduló, azután ismét eltűnő növények, melyek még meghonosodottaknak ép ezért nem tekinthetők. Külö- nösen gyakran fordulnak elő ilyenek termesztett növényeink közt pl. : Lolium multifforum, gabonaneműek, Phalaris canariensis, Kochia scoparia . Coriandrum sativum , Apium graveolens , Medicago sativa, Asclepias syriaca. Pharhitis purpurea , Solanum Lycopersicum , A7- candra physaloides (itt-ott tömegesen), Cymbalaria murai is , Árfe- misia annua stb. Nem termesztett növényekből származnak : Fí'cia lutea, An- chusa italica , Centaurea Calcitrapa. Ezek vidékünkön igen ritkák. Különösen érdekesek azok az idegen növények, melyek leg- űjabban kerültek hozzánk és igen rövid idő alatt meghonosodtak. Ilyenek I. Elodea canadensis. Rich. 1896-ban találta először Zoltán Y.i7) a gy örszigeti fürdőház előtti ártéri medenczében. Ugyanő 1899 'júniusban női virágzó példányokat is gyűjtött. Az Elodea azóta Győr környékének állóvizeiben több helyütt letelepedett, sőt a Rába iszapos partjain is előfordul, de kis mennyiségben. Újabban úgy látszik — nem terjed, sőt fogy. Győrtől távolabb a Csilizközben, pl. Rajos mellett is található. 2 Amarantus albus L. Először 1908 augusztusban találtam Győrött a dunai szárny vasút mellett, innen két év múlva kipusz- tult; de azóta 191 1 -ben megtaláltam Győrött több helyen és Likócs körül szántóföldeken. 3. Amarantus defiexus L. 1909 őszén találtam a győri Bisinger-park mellett és a következő, években igen nagymennyi- ségben a vasúti raktárak közelében. Úgy latszik innen terjedt el. 4. Cgperus glomeratus L. Már régebben (1896-ban) gyűjtöt- tem a Rába homokos partján. Valószínűleg már régi polgára fló- ránknak, azonban néhány év óta rendkívüli módon terjed a Kis- Duna hullámterén. 5. Delphinium orientale Gay. 1910 óta látom Győr mellett szántóföldeken. 6. Matricaria suaveolens (Pursh) Bucii. E növényt először 1896-ban észleltem Győrött a dunai szárny- vasút mellett. 1898-ban elküldtem növényemet BomiÁs-nak, ki észleletemet a Terin. Közi. 1898. 444 — 446. l.-ján közölte. Azóta e növény Győrmegyében min- denütt elterjedt oly helyeken, hol a Matricaria Chamomilla szokott teremni. Ezt majdnem teljesen kiszorította, úgy hogy ebből alig találtunk egy-egy szálat. 7. Solidago serotina Ait. E növényt először 19<»2-ben talál- tam Medve mellett a Nagy-Duna szigetén. Azóta több helyütt láttam seregesen a Dunaszigeteken. Néhány év óta (1909 óta) a Rába melletti fűzfa-bozótokban Győr közelében igen erősen terjed. 8. Lepidium Virginiáim. L. 1909-ben még csak egy példányt találtam Győrött (a róvfalusi gyaloghíd melletti töltésen). 1912. őszén már ugyanezen a helyen körülbelül 50 tövet láttam. 9. Altliaea armeniaca Ten. (Ind. hort. neapol. 1837.) (A. tau- rinensis C. A. Meyer Ledeb. FI. rossica nec. D. C.)1S) Az első biztos adat e növény magyarországi előfordulásáról L. CELAKovsKY-tól származik. (Ö. B. Z. 1889. 285 — 287.) Celakovsky Dk. Feichtingertői. 1861-ben Esztergomban egy szőlőhegy szélén Althaea cannabina néven gyűjtött herbariumi pédányról megálla- pította az A. armeniaca-v al való azonosságát. Azóta az országból nem közölték. (Feiohtinger sem említi 1899-ben megjelent eszter- i;) Zoltán V. Győr v iránya 12—16. I. 1S) E növény meghatározását Dk. Degen Árkád úrnak köszönhetem. Ugyanő figyelmeztetett a reá vonatkozó adatokra. 335 gommegyei flórájában). En először 1898-ban Csesznek várhegyén, (Veszprémin.) kertek közelében tömegesen találtam. Azután 1908-ban fedeztem fel a győrmegyei Bajcsi-erdő dunaparti bozótjában és a a következő évben vele szemben a Duna jobbpartján, a medvei révház mellett. 1912-ben Patkányos-major és Zámoly melletti dunaligetekben is megtaláltam. Példányaim Du. Dégen herbáriumában levő eredeti keleti példánnyal (Caucasia, Circassia, Kuczuk Dere. Légit Hryniewycki) teljesen megegyeznek.CkLAKOvsKY id. czikkében az A. armeniaca-t félreismert, eredetileg vad, magyarországi növénynek tartja. En előfordulásának körülményeiből, kertekből származó, de már régen meghonosodott növénynek vélem.19) Ezenkívül felsorolok még néhány hazánkban igen ritka vagy eddig még fel nem lelt, behurczolt növényt, melyekből csak 1 — 2 példányt találtam. 1 Anthpxanpium aristatum Boiss. Győr, Rábapart (a Püspök- vár alatt) 1 példány 911. V. 2. Bromus unioloide§ Humb. et Kunth. Győr 1910. június. Dunaparti raktár mellett. Új adat hazánk adventiv flójára. 3. Chorispora ienella DC. Győr. Dunaparti raktár mellett. Egy példány. Új adat hazánkra. 4. Schkuhria abrotanoides Roth.20) (Egyéves fészkes, trópusi Délamerika nyugati részéből). Győr 1911. október. Egy példány Kohn-olajgyár mellett. Európában mindeddig nem találták. (Folytatása következik.) Die pflanzengeographischen Verháltnisse des Komitates Győr und Aufzáhlung dér auf dem Gebiete dieses Komi- tates bisher beobachteten Gefásspflanzen. Von S. Polgár. Kurzer Auszug des ungarischen Textes des allgemeinen Teiles. I. Literatur dér Flóra des Komitates. Die ersten Angaben stammen von Joskrh Csávó 1775. her. II. Die geographischen Verháltnisse. Das behandelte Gebiet gehört zűr kleinen Ungarischen Tiefebene und besteht aus Flachland ; nur dér stidlichste Teil ist Híigelland (höchste Erhebung 318 m.) Bodenbedeckung : alluviale und diluviale ÍSchichten. Festes Gestein fehlt. 19) Bajoson legújabban (1912.) parasztház udvarában találtam. A paraszt- asszony azt állította, hogy termesztett « fehér mályvából fajzott elő. Az állítólagos kerti fehér mályvát azonban nem tudta megmutatni. Ő is tudta, hogy a kör- nyéken vadon is előfordul. Egy zámolyi parasztember pedig tudta, hogy a környéken kétféle «fehér mályva » fordul elő és a kettő közötti különbséget egész pontosan megmondta. 30) Meghatározta Dn. Jávorra S. III. Die floristische Pflanzengeographie des Komitates. Die Flóra des Gebietes entspricht im Allgemeinen seiner geographischen Lage. Sie hat gegeniiber dem pontischen Anteile Niederösterreichs und Mahrens nur wenige östliche Arten voraus < Polygonum arenarium, Gamphorosma oratu , Peucedanum urena- rium, Syrenia cana , Brassicu elongata, Centaurea Tauscheri etc.) ; wiihrend ungefahr 40 östliche und südöstliehe Arten, die noch in dér Flóra von Budapest, des Komitats Fehér und Esztergom vorkommen, im Gebiete nicht mehr vorhanden sind. Das südliche Hügelland hat im Allgemeinen dieselbe Steppenflora. wie die Ebene : nur einige Arten (Asparagus tenuifolius, Yicia sparsiftora , Knau- tia drymeia, Galiurn sűcaticum. Scutellaria Cohimnae u. s. w.) vermitteln den Zusammenhang mit dem ungarischen Mittelgebirge (Bakonyerwald). Im Yergleiche mit dér grossen ungarischen Tief- ebene besitzt dér ebene Teil des Gebietes noch mehr sonst liügel- bewohnende Arten (Vgl. p. im ung. Text.) Eine charakteristische und spezielle Art des Gebietes is Thymu s cuneatus Oeiz (aus dér Verwandtschaft des Thymus angmtifdius). Sie ist aus dér gros- sen ungarischen Tiefebene nicht bekannt. IV. Die Formationen. 1. Die Formation dér W asser p fiamén. Die Hauptarten des fliessenden Wassers dér grösseren Fiiisse sind: Nuphar hiteim , Potamogcton perfoliatus, pectinatus , Sagittaria sagittifolia f. rallisnerUfolia , G'erntophyllum demersum. Die stehenden Wasser beherbergen im übrigen eine ziemlich reiche Flóra. (Siehe p. 317 im ung. Text.) 2. Die Smnpfregetation. Sie besteht aus Röhrichten, Seggenrieden (Associationen von Carex riparia, C. gracilis, C. Hudsoni, Juncus glaucus und (\ distans) und Sumpfwiesen mit massenhaftem Leucojum aestivum, (Sonstige bemerkenswerte Arten vgl. p. 318 im ung. Texte). Wie- senmoore treten in Folge dér Kegulierung dér Fiüsse und Trocken- legung dér Sümpfe nur an sehr beschrankten Stel len aut'. 3. Weidenau und andere Formationen dér l fér. An den Ufern können vier Zonen unterschieden werden, u. z\v. 1. Dér dem Wellenschlag ausgesetzter Teil (Pflanzenliste vgl. p. 16. im ung. Text). 2. Zone des Weidengebüsches (Hauptarten Salix purpurra , amygdalina, auf den Donauinseln auch Salix irtcana). 3. Zone dér Weidenauen (Hauptarten Salix fragilis' und útba). 4. Zone dér Pappelauen. — Auf den Donauinseln werden die Weidenauen sehr oft durch Alnus mcawa-Walder (oft mit Prunus Padus vergesellschaftet) vertreten. Die Donauauen besitzen ein reiches Unterholz und massenhafte Schlingpflan- zen (p. 321 im ung. Text). an entblössten oder lichteren Stellen aber eine iippige Yegetation von hohen Griisern, Umbelliferen 337 und Compositen (die eingewanderte Solidago serotina oft truppen- weise, an manchen Stellen auch A Ithaca armeniaca). An dér Donau konunen auch Schotterbiinke mit Myricaria germanica , Chamaene- rium palustre vor. Selten sind kleine Bestiinde dér Stieleicke oder einzelne Biiume als Überbleibsel eines alteren, wahrscheinlich viel reieheren Vorkommens. 4. Wdlder des Hügellandes. Die Hauptarten sind Quercus Cerris und sessiliflora. Nieder- wuchs besteht meistens aus Pflanzen dér pontiscken Flóra (p. 322 im ung. Text, Schlagflora p. 323). Dér Wald hat den Charakter des Heidevvaldes im Sinne Gradmann’s (Pfianzenleben d. schwab. Alb. I. p. 119.) Sehattige Stellen sind selten und es fehlen deshalb viele gewöhnliehe Schattenpfianzen dér mitteleuropaischen Laub- walder. Akazienwalder nekmen an Stelle dér urspriinglichen Eichenwalder einen immer grösseren Platz ein. Sie beherbergen eine gewöhnliche Ruderalflora. 5. Wiesen. Es können unterschieden werden : 1. Talwieseu des Alluviums. Hauptarten sind : Alopeeiirus pra- tensis , Fest ara pratensis , Agrostis ólba. Die Flóra ist im Allgemei- nen jener dér mitteleuropiiischen Tahviesen ahnlich. (Bemerkens- werte Pflanzen vgl. p. 324 — 325 im uug. Text). 2. 1 1 lesen láng* dér langsam fliessenden Bciche. Dér Bódén dieser Wiesen ist natronhaltig und es enhvickelt sich eine Halo- phyten-Flora. Hauptarten sind Atropis limosa und an feuchteren Stellen Agrostis alba mit Juncus Gerardi. An sumptigen Stellen befinden sich niedrige Röhrichte oder eine Association von Scirpus labernaemontani , maritimus, paluster mit Orchis palás- téiTriglochin , Cirsium brachycephalum, Scorzonera parvi flóra, umsaumt von dér Association dér Plantago maritima , Aster pan- noni cus, Centaarium uliginosum etc. Trockene Flecke sind ausser Camphörosma ovata (seltener Suaeda pannonica) Crypsi s, Spergu- /aria, Artemisia monogyna u. s. w. jedes Pflanzen wuchses bar. 3. Trockene Wiesen. Vorherrschend ist dér Typus des Wal- liser Schwingel-Rasens (Festuca vallesiaca). Sie besitzen eine reiche Flóra (p. 326 im ung. Text) und bilden einen t'bergang zu den Steppen. 6. Weiden. Die Zusammensetzung dér Weiden des leuchteren Bodens ist jener dér entsprechenden Wiesen, die dér trockenen Bődén aber jener dér Sandsteppe iihnlich. 7. Die Sandsteppen. Es können zwei Typen unterschieden werden. Dér eine kommt im südwestlichen Teile des Gebiets (in Sokoróalja) auf náhrstoffarmem Sandboden vor und weist eine grosse Cberein- stimmung mit den norddeutschen Sandfluren auf, Charakteristische Arten sind Corynephorus caneseens, Vulpia Myurus , Jasione mm- 33S tana, Füago montana u. s. w. 74% dér háufigeren Artenkommen auch auf den norddeutschen Sandfluren und auf dér norddeutschen Heide vor. Dér andere verbreitetere Typus ist die gewöbnliche schon von Kernek, Borbás und G. Beck ausführlich geschilderte Sandsteppe mit den charakteristischen pontisehen Pflanzen. <9. Kultur fór mát ionén. (Neuerdings eingesehleppte und eingewanderte Pflanzen siehe ]). 334 im ung. Text). (Fort.et.uag lolgt.) Adatok Észak-Magyarország flórájához. Beitráge zűr Kenntnis dér Flóra von Nordungarn. Irta : Lányi Béla (Szeged). Rózsahegyi tartózkodásom alatt, 1907. és 1908-ban több kirándulást tettem Liptó- és Árvamegyében, főleg gyűjteményem gyarapítása czéljából. Kirándulásaim jegyzékéből itt sorolok fel néhány olyan adatot, melyet közlésre érdemesnek tartok. E helyen mondok egyúttal köszönetét Dr. Degen Árpád urnák számos növényem átnézéséért és meghatározásáért. Ophioglossum vulgatum , L. Sturec. 800 m. 1907. IX. 20. Botrychium Lunaria, (L.) Sw. Thuranszka Magúra 800 m. 1906. VI. 24. Equisetum palustre, L., Rózsahegy. 500 m. 1907. VI. 7. Equisetum limosum, L. Rózsahegy. 500 m. 1907. VI. 6. Lycopodium alpinum , L. Gyömbér. 2000 m. 1907. VII. 5. Taxus baccata , L. Ivopa, Kralován mellett. 600 m. 1908. VI. 11. Melica transsüvgnica , Schür. Likavai vár. 500 m. 1907. VI. 15. Stipa Joannis , Cél. Mnich hegy, Rózsahegy mellett. 500 m. 1907. V. 29. Allium pseud-ochroleucum . Schur. Mnieh hegy. 500 m. 1907. VIII. 19. Ophrys myodes , Jacq. Mnich hegyenen. 600 m. 1906. VI. 10. Malaxis monophyllus , (L.) Sw., Ivopa hegyen, Kralovánnál 600 m. 1907. VII. 23. Cypripedilum Calceolus , L. Malino Brdo alján, Rózsahegy mellett. 600 m. 1907. V. 21. Síié ne nemo ralis, \VK. Likavkai várnál. 500 m. 1907. VI. 15. Dianthus nitidus , \YK. A Ivopa hegy alján. 500 m. 1908, VI. 11. A Kopa északi lejtőjén eredő kis Teplica-patak forrásá- nál és partjain, valószínűleg az északi fekvésnél fogva, már kb. 500 m. magasságban, néhány olyan növényt talál- tam, minő másutt csak 800 m.-en fölül fordul elő. Ilyen a Dianthus nitidus , WK.-on kívül pl. a Selaginella seJaginoi- des, (L.) Lk., Care.r firma, Hőst., Carex tenuis, Hőst, Pingui- 33!) aula alpina , L. Ugyanitt találtam még a következőket: Ara- bis bellidifolia , Jacq., Cortusa Maithioli , L,, Equisetum varié- gatum , Schleich., Carex liirta , L„ C. alba, L., C. flava , L., Moehr ingia muscosa, L.. Biscutclla didyma L., Polygala austriaca, Ch., Androsace lactea, L., Sweertia perennis , L , Pinguicula vulgáris , L., Campamda stenophylla , Schur. Berberis vulgáris , L. A Siphegyen, Kralován mellett. 700 m. 1906. VI, 10. (Sagorski és Schneider szerint Liptómegyében ritka.) Delphinium inter médium, Ait. Deménvfalvi barlangnál. 700 m. 1907. VII. 4. Pulsatilla alba , Reichb. Gyömbér. 1800 m. 1907. MI. 5. Ranunculus Hornschuchii , Hoppé. Chocs. 1500 m. 1907. VI. 28. Ranunculus cassubicus, L. A Chocs alatt, a Kramariszkói völgy- ben. 500 m. 1907. V. 12. Thalictrum minus. L. ^A. Mnicli hegyen. 500 m. 1908. VII. 26. Nasturtium ier restre, Cél. Liptó-Tepla. 500 m. 1906. VI. 24. Cardamine fiirta, Wimm. et Grab. Gyömbér. 1700 m. 1907. VII. 2. Draba aizoides, L. v. carpatica , Deg. Roszudec. 1600 m. 1907. VII. 25. Hesperis nivea, Baumg. Bisztricskó völgvben, a Roszudec alatt. 500 m. 1907. VI. 26. Saxifraga rotundifolia, U. Kralován mellett, a Kopa hegyen. 600 m. 1908. VI. 11. Saxifraga perdurans , Kit. Chocs. 1600 m. 1907. V. 26. Geum reptans , L. Gyömbér. 2000 m. 1907. VII. 5. Anthyllis álpestris , Kit. Chocs. 1500 m. 1907. VI. 28. Anthyllis calcicola , Schur. Maliim Brdo, Rózsahegy mellett 600 m. 1907. V. 23. Vicia striata , MB. Rózsahegyen, a vasúti pályaudvaron. (Alkal- masint áruval került oda.) 500 m. 1997. IX. 21. I ’iola sudetica , Willd. Gyömbér. 2000 m. 1907. VII. 5. Cyclamen europaeum, L. Sturec, 800 m. 1907. IX. 20. Menyanthes trifoliata, L. Kisselmec. 500 m. 1907. V. 21. T eronica aphylla , L. Chocs. 1500 m. 1907. VI. 28. Orobanche lutea, Baumg. Likavai vár. 1907. VI. 16. 500 m. Galium uliginosum, L. Kralováni láp. (A Vág balpartján.) 400 m. 1908. VII. 1. Asperula Neilreicliii, Beck. Roszudec. 1600 m. 1907. VII. 25. Knautia Kitaibelii, Schult. f. Holubyana , Borb. Likavai vár. 500 m. 1907. VI. 15. Campamda carpatica. Jacq. Deménvfalvi barlangnál. 700 m. 1907. VII. 4. ( iu ysanthemum coronopifolium , Vill. Roszudec. 1300 m. 1907. VII. 25. Senecio Biebersteinii, Lindem. Alsórevuca. 700 m. 1907. IX. 20. Senecio earpaticus , Herbich. Gyömbér. 2000 m. 1907. VII. 5. Centaurea Tátráé, Borb. Mnicri hegyen. 500 m. 1907. VII. 13. 340 Crepis ■Jacquim, Tausch. Roszudec. 1600 m. 1907. VII. 25. Crepis virens, L. Kralován. 400 m. 1907. VI. 26. Crepis virens , L. ,3) runcinata Reichb. ttturec. 800 m. 1907. IX. 20. Leontodon medius , (Hőst.) Simk. Roszudec. 1600 m. 1907. VII. 25. Levélváltás «Az erdei fatenyészet határai Magyar- országon)) ügyében. Az erdei fatenyészet határai Magyarországon ez. dolgozat- nak a Magy. Bot. Lapok ezidei évfolyamának 90. oldalán meg- jelent ismertetésére a czikk szerzője Blattot Tibor úr lapunk szerkesztőjéhez intézett levélben foglalta össze arra vonatkozó észrevételeit és kifogásait. E lapok szerkesztősége természetsze- rűleg kötelességének tartja, hogy minden a lapunkban megjelent czikkre vagy bírálatra vonatkozó megjegyzésnek és válasz- nak a legnagyobb készséggel helyt adjon. A polémiák megszokott formája helyett azonban jelen esetben leghelyesebbnek tartottuk Blattny Tibor úr s lapunk szerkesztője levélváltását egész terje- delmében — s csupán a sablonos udvariassági phrasisok elha- gyásával — közzétenni. Meggyőződésünk szerint így érjük el legjobban azt a czélt, hogy a szóbanforgó vitás kérdések a hazai tudományosság érdekében az igazságnak megfelelően tisztáz- tassanak. I. Blattny T. levele lapunk szerkesztőjéhez. Amint elolvastam «Az erdei fatenyészet határai Magyar- országon)) ez. előadásomnak a Magy. Bot. Lapok 1912. 1/i. szá- mában megjelent kritikai méltatását, mondhatom megdöbbentem, mert ha ez a kritika jogos, úgy egész munkánkra bátran lehetne a felületesség, szerzőire a teljes tájékozatlanság bélyegét rásütni ! Ezúttal azért reflektálok — így magánúton — a felsorolt vádakra és helyesbítésekre (!) mert meg vagyok győződve, hogy a nyom- tatásban is megjelent előadásom figyelmesebb elolvasása után ily lekicsinylő bírálat napvilágot aligha látott volna Tájékoztatásúl előrebocsátom, hogy az erdészeti növényföld- rajzi megfigyelések munkálatainak összefoglalása 1914. év tava- szán külön magyar és külön német nyelven jelenik meg s czíme : a Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam, területén » («Die Verbreitung dér forstlich wichtigen Báume und Straucher im ungarischen Staate»), terjedelme mintegy 60 nyom- tatott ív (nagy-oktáv alak). Már most kérem, tessék egy ily terjedelmű mű előzetes ismer- tetését adni egy 3/* órás — erdészeknek szóló — előadás kere- 841 tében ! A különleiiyomat 3. oldalának utolsó négy sorában nehogy valaki azt találja gondolni v. mondani, hogy talán ez az egész amin esztendőkön át dolgoztunk — jegyeztem meg, hogy csak a legszűkebb keretek között maradok. Mellőztem tehát az ada- tok száraz felsorolását, ezért választottam helyette a grafikus bemutatást, nem terjeszkedtem ki a részletekre, de minden szám, melyet említettem : átlag s rendesen magyarországi átlag volt. Most sorba veszem a kifogásolt v. helytelenített részleteket. A «kimerítőbb publikáczió» az előreboesátottak után egy 1000 oldalas mű. A Fin us nigra vasmegyei termőhelyeiről tudomásom van, sőt azt is tudom, hogy Borbás «M. 0. vármegyéi és városai. Vas- vármegye)) 511. lapján a feketefenyőt itt őshonosnak tartja — mi azonban nem ! Ily kétes eredetű előfordulásokat igen is felemlí- tünk a részletes mű keretében, de senki sem kívánhatja, hogy ily részletkérdésre egy tájékoztató ismertetésben térjünk ki. Az Alnus viridist tényleg nem ismerjük a Domugletről, de azt nem is állítottam, hogy Herkulesfüídőnél láttuk volna. Beis- merem, hogy helytelenül fejeztem ki magam, mert azt kellett volna mondani, hogy Krassószörényen áthaladó határvonala a Bomugletet is nyugatra hagyja. Feljegyzéseink szerint : keletről nyugatra haladva legszélső előfordulási helye a Riu Hideg 40 0 7' fr. hossz (Ferro) alatt, 680 in. t. f. magasságban, egyűttal alsó határ és Kornyaréva közs. határában a Ylasku mik csúcs (4 0° 11', 45° 3') alatti termőhely 1650 m.-nél (Ék. 30°). Ez utóbbi 15 km. -re van É.-ra a Domuglet-től légvonalban. (Miután a kevéssé ismert Vlasku mik-et mint helymeghatározást nem akartam hasz- nálni, a közismert Domugletet említettem ; a félreértés oka tehát én vagyok!) Az egyes fajok formáinak elterjedésével nem foglalkozunk, ez az erdészetet legkevésbé sem érdekli ; engedtessék meg nekünk, hogy kitűzött czélunk érdekében (amit a munka címe is kifejez) dolgozzunk s ne kényszerítsék reánk az aprólékoskodást, aminek itt helye nincs. Ha a Larix deciduát Horvátországból nem említettem, az bizonyára azért történt, mert e fajt ott őshonosnak nem tartom. Ezt meg is mondom a 9. oldal utolsóelőtti sorában. Mint telepített fajt több helyről (pl. Fuzine környékéről is) ismerjük és elég okunk volt ahhoz, hogy Horvátországban őshonosnak ne tartsuk. (V. ö. még Beck: Die Vegetationsverháltn. dér illyrischen Lander 287. és 344. 1.) Az ezüsthársnak egyetlen termőhelyét sem közöltem Horvát- országból, tehát «nem a szerző adatainak ellenére» hiányzik a dél- horvát magashegységekben ! Azonban a IV. térkép Titia tomen- tosa határa nyugati szakaszának helyzete mégis helyes — ebből nem engedek, — mert bár a horvát magashegységben nem no, de lelő- helyeit ismerjük a dombvidékekről és fensikokról, még pedig : 342 1. Siroka Ivula közs. hat. « Üreskor ica kosa (mész) 9(>0 m. Dny-i exp. (vágásban fiatal egyedek), 2. A Bab ina g órában Prilisée közs. hat. «Razboi§te» e. r. (33° 3', 45° 29') 157 m. Ény. Fraxinus Ornus- szal a Kulpa meredek partjain (mész) ; 3. A Sljeme-n Bukovec közs. hat. «Capleniea» e. r. (33° 39', 45° 51') mész. 150 m. É., Quercus sessiliflora-ú. llo m ány b a n : 4. A Felróva Gorán (ílina közs. hat. «Ostra glavica» e. r, (33° 45', 45° 19') mész, 197 m. D. Quercus se>si£j//ora-állományban ; 5. A Zrínyi Hg- ben Rujevac, közs. hat. «Strazbenica» e. r. (33° 55', 45° 08') mész, 107 m. Ék., Fagus- állományban, ö. Kostajnica közs. hat. «Djed» e. r. (34° 13', 45° 13') mész, 210 m. Dk. tömegesen; 7. Moslavcka gora Samaria közs. hat. 154 m. D. pala és 357 in. gráuit szórványosan. — V. ö. Beck : Yegetationsverhált. dér illyrischen Liinder 233. és 211. 1. — Sok- kal inkább szorult volna észrevételezésre az eziisthárs határvona- lának keleti része, melyről azt állítottam akkor, hogy Nagybányá- nál hatol legészakabbra, de azóta a dolgozatom 14. lapján elejtett beregmegyei termőhelyét összeköttetésbe sikerült hozni Bereg- szászon. Ugocsán és az Avas nyugati kifutásain át a nagybánya- környékiekkel (Ezt persze a különlenyomat IV. térképe nem tün- teti még fel.) Miért kételkedik igen tisztelt Szerkesztő Úr egyes adatok hite- lességében, pl. abban, hogy a bükk magassági elterjedésének mini- muma — 350 alsó határadat közül a legalacsonyabb — 52 m. a Kazánszorosban V csupán azért, mert 84 m.-nél mélyebben saját maga nem látta? Az inkriminált lelőhely megjelölése: Dunatöl- gyes és Oasszonyrét közt a Mrakonia-völgy fenekén, közel ennek dunai torkolatához, a Széchenyi-út magasságában. A munka kere- tében minden szélsőséges adat pontos földr. helyét megadjuk s ezzel módot adunk arra, hogy az adat helyességét bárki ellen- őrizheti a helyszínén, — de addig, míg ezt nem tette, nincs joga senkinek azt kétségbe vonni. A Piceának az értekezés 15. lapján közölt hegy vidéki adatai mind állagok , amint ez a kis táblázat czímeiben is benne van. A maximumok gyakori felsorolásával az előadó csak untatja a hallgatóságát s ha csak ez lett volna a czélom. úgy adataink kis részének a publikácziója is napokig tartott volna. Tehát 1830 m. átlag , még pedig az eltörpiilés felső határának átlaga a Közép- kárpátokban, a maximuma ellenben 2037 m. A falakú előfordulás maximuma a Középkárpátokban 1696 m. (Magas Tátra), az egész ország területére 1900 m. (Déli Kárpátok), az eltörpülés országos maximuma 2200 m. (Déli Kárpátok). r Ha az igen tisztelt Szerkesztő Úr, — fáradságot véve — újra elolvasná értekezésem 20. lapjának 2. sorát, ott dűlt betűvel látná nyomva , hogy az alant következő határok magyarországi átlagok , tehát teljesen indokolatlan az általam közölt magassági határokra vonatkozó minden korrigálás! s így a közölt határadatokat (azon változtatással, hogy a valódi eredményeket gyakorlati szempont- ból a legközelebbi 0 ra ezentúl kikerekítjük) — változatlanúl fen- tartom. A részletezésre nem is térek ki s Kerner adatait sem fogadom el irányadokúl akkor, ha magyarországi határokról (átla- gokról) beszélek. A régibb s a most élő botanikusok munkáit és publikáczióit is felhasználjuk ott, ahol erre szükség van. Adataikat — indokolt esetekben — kritikai méltatás tárgyává is tesszük; Fax tévedé- seiről pl. a Botanikai Szakosztály legutóbbi gyűlésén tartottam felolvasást. Elég ebből ennyi ! Ami pedig ezen — munkánk védelméül felhozott — észrevételeimet illeti, kegyeskedjek ezeket a téves kritika jóvátételére tetszése szerint felhasználni. Úgy vélem helye- sen cselekedtem, hogy egy tévedésen, vagy elnézésen alapuló kri- tikát szó nélkül nem hagytam. Ezt elmulasztani, önérzetem sem engedte volna. Újólag kérem, szíveskedjék azokra a pontokra nézve, melyek- ről beigazoltam, hogy tevesek, becses lapjában megfelelő helyre- igazílást tenni s ezért kérem erre magánúton, mert az igazság érdekében ez sokkal lojálisabb eljárás, mint a tudományosság rovására menő replikázás. II. Lapunk szerkesztőjének levele Blattny T. úrhoz. Becses levelére válaszolva van szerencsém mindenekelőtt kijelenteni, hogy az Ón által kifogásolt ismertetést egyes-egyedül csak avval a czélzattal írtam, melyet az isméi tetés befejező részé- ben is hangsúlyoztam, hogy azoknak a köröknek, amelyek a készülő nagy mű szerkesztésével foglalkoznak, figyelmét felhívjam arra a szinte pótolhatatlan hiányra, melyet előidézne az, ha figyelembe nem véve az eddig közzé tett irodalmi adatokat, tisztán csak saját adataikra támaszkodva közölnék az összegyűjtött anyagot s ha nem használnák fel a rendelkezésűire álló összes eszközöket ilyeneknek tartom a hazánk területén jelenleg működő botaniku sokat — hogy művüket felemeljék a tökéletességnek arra az elérhető fokára, melyet a növénygeographusok is méltán elvárnak egy ily nagy fáradsággal és áldozattal készülő műtől. Nem beszélve most az elvégre is csekélyebb fontosságú nomenklatorikus kérdésekről, melyeket a nap-nap mellett ilyenekkel foglalkozó botanikusok segítségével könnyű volna megoldani. — az el nem kerülhető téves adatok kiküszöbölésénél, az Önök adatgyűjtői által be nem jelentett, de az irodalomba felvett adatokra való figyelmeztetésnél nézetem szerint nem nélkülözhetik a gyakorlott botanikust s e nagy mii sikerének érdekében szerencsés körül- ménynek tartom, hogy Ön elsőbben is a rövid, összefoglaló ismer- tetést tette közzé, s evvel módot nyújtott, hogy egyes kérdések- hez előzetesen mi is hozzászólhassunk. S ha sikerülne Önt meg- győznöm, hogy mindaz, amit javasoltam, tisztán és kizárólag 344 ennek a műnek sikere érdekében történt, elértem ezélomat s szí- vesen veszem magamra az ódiumot is, mellyel jár nálunk minden hozzászólás, mely nem tartalmaz kizárólag dicséretet. Magamra veszem annak az ódiumát is, hogy ismertetésem egyik mondatá- ban tévedtem, Ami mar most a kívánt reparátiót illeti, kijelentem, hogy kész vagyok lapomban nyilvánosságra hozni mindazokat a tévedé- seimet, amelyekről bebizonyosodik, hogy csakugyan azok. Legczélszerűbb alakban ez úgy történhetnék ba ((Levélváltás az erdei fatenyészet határai ügyében# czímen egy czikket tennénk közzé, melyben először is kinyomtatnánk hozzám intézett b. levelét (elhagyva belőle azokat a részeket, melyek nem vonatkoznak erre a tárgyra) s kinyomatnám ugyancsak levél alakjában a kifogásaira adandó válaszomat. Az egészet /elnyomatás előtt Önnek elküldeném r mert nem lehetetlen, hogy egy 3., esetleg í. levélre is lesz szük- ségünk. Egyelőre azonban legyen szabad egyes kifogásaira a követ- kezőkben megadni a választ. 1. A Pinus nigrát Vasmegyében őshonosnak tartom két okból: 1. mert Borbas állítja, aki sokkal nagyobb tudós, különö- sen növénygeographus volt, mint ahogyan azt a fiatalabb generá- tió a közvéleményt hangjukkal befolyásoló tudósaink véleménye alapján hiszi; 2. mert vasmegyei előfordulása bele esik a vratnik- schneebergi elterjedési vonalába, melynek mentén nehány másr hasonló elterjedésit növény is terjed, olyan növény, mely hazánk más részén hiányzik. Megjegyzem még, hogy Collega úrnak más helyen nyilvání- tott a Castanea őshonosságára vonatkozó véleményét sem osztom, még pedig hasonló okokból. 2. Az Alnus viridis- nek domugledi előfordulására vonatkozó- lag úgy látszik most már egy nézeten vagyunk ; a tévedés tehát nem az én részemről történt. 3. Az egyes fajok formáival foglalkozni, csakugyan meg- haladná azt a keretet, melyet ilyen műnek lehetőség szerint meg lehet adni. Ha azonban nem vennék tekintetbe az alfajokat, (a növénygeographiai Kasse-kat) ez e műnek pótolhatatlan fogyatékos- sága volna, — ■ megengedem, hogy nem erdészeti szempontból. Az erdésznek valószínűleg mindegy, hogy milyen nagylevelű luirs for- dul elő északon és délen a hegységek alján s a felsőbb régiók- ban, a növénygeographusnak azonban nem ! S nem tudom belátni, hogy egy ilyen rendkívül fontos műben a növénygeographiai szempont miért nem lehetne méltányolni, midőn egy-egy galy meghatá- rozásával ezt a kérdést könnyen meg lehetne oldani. Megjegyzem, hogy nincs is oly sok kritikus nemzetségünk, de ha pl. Picea excelsa , Sorbus aucuparia, S. aria vagy Tilia grandifólia néven foglalnák össze a nálunk előforduló alfajokat, ez meglehetős zava- rokra és tévedésekre szolgáltatna alkalmat. 345 Engedje meg még megjegyeznem, hogy a legtöbb kritikus fajnál annak a megállapítása, vájjon bizonyos helyen melyik alfaja fordul elő, nem is olyan nehéz. Saját elterjedési körük van ezek- nek az egységeknek, mert ha ez nem volna, csakugyan csak variatiók vagy formák volnának, melyekkel ilyen mii keretében nem lehet foglalkozni. Tehát korántsem szándékom aprólékosko- dást követelni, de az az alfaj, melynek regionális vagy territori- ális különválása elismert tény, véleményem szerint nem tárgyal- ható egy közös néven. Ö. A Larix horvát őshonosságában magam is kételkedem, s ennek ismertetésem 92. oldalán kifejezést is adtam. Flóra Vele- biticám-ban különben bővebben fogok erről nyilatkozni. 4. Collega úr az ezüsthársról azt írja (20. oldalon) «maximum a Horvát Alpokban 900 m.» A horvát «Alpokban» való előfordulását tagadom addig, amíg valaki az ellenkezőről meg nem győz. Eléggé ismerem őket, hogy ily határozottan merjem tagadni. A horvát «dombvidék»-en való előfordulását annál kevésbbé tagadhatom, mert ott magam is láttam. A IV. térkép ezüsthárs vonalának nyugati szakaszát magam is helyesnek tartom, folytatásának helyessége irányában azonban kéteseim vannak (nagyon közel jár a Balatonhoz, ahol vadon nem terem, keleti része pedig Dunaföldvár helyzetének felelne meg). Ezeket a kételyeket talán Collega úr adatai alapján el tudja még oszlatni. 5. A bükk alsó határát túlalacsonynak tartom még most is. 1A Kazánban ismerem a bükköt, a Széchenyi útról fel kell kapasz- kodni vagy 40 -í>0 m. -nyíre s ott vannak a legalacsonyabban álló bükkök ebben a völgyben ; a Mrakonya völgy alsó részének fenekén nem láttam, a völgy oldalán aránylag alacsonyan biztosan elő- fordul, az általam látott példák azonban a Széchenyi útnál maga- sabb helyen állottak. De megengedve, hogy Collega úrnak adatai megbízhatók s a Széchenyi út magasságában állanának a mrakonyai bükkök, » vájjon való-e az, hogy ez a hely’ 52 m. magasságban van? Erre a kérdésre azért kell oly nagy súlyt hely eznem, mert egy elsőrendű fontosságú alsó határról van itt szó. 6. A A'eeá-nak a 15. oldalon közölt felső határára vonat- kozólag elismerem, hogy elnéztem a czímben olvasható kitételt, liogyr átlag határokról van szó, s kész vagyok ezt a tévedésemet helyreigazítani. Ugyanez áll több más fának és cserjének kifogá- solt magassági adataira nézve is, melyeknél zavarólag hatott az, hogy Collega úr a 15. oldalon, a táblázat czímében, amelyben az átlag szó előfordul, azt írja «az V. képhez » ; az V. kép czímében pedig az « átlag » szó nem fordul elő; továbbá a 20. oldalon az első bekezdésben magyarországi átlagokról szól, ezt az átlag szót azután némely fajnál megismétli, másnál azonban nem, sőt néme- 24* 346 kiknél maximumokat is lioz fel. így ezt olvasom «kocsántalan tölgy .... átlagos felső határa 775 m hamvaséger felső határa 880": utána ismét felváltva látok átlagos és «felső határo- kat)). Ha tehát meg is engedem, hogy tévedtem akkor, amikor a közös czímet nem vonatkoztattam valamennyi adatra, talán Collega úr is meg fogja engedni, hogy félreértések elkerülése czéljából jő lett volna az egyes fajoknál vagy az «átlagos» szót valamennyi- nél elhagyni, vag\ valamennyi fajnál megismételni, amelynél csak átlagokat közölt. 7. Nem tudom, hogy Kerner adatait miért nem fogadja el « irányadóul akkor, ha magyarországi határokról (átlagokról) beszék, Talán Kerner Antai. adataiban nem bízik v Tudtommal Kerner volt az. aki hazánk több helyén, többek közt a Biharban, végzett annál is inkább megbízható méréseket, mert botanikai ismeretei kétségen felül messze meghaladták azokéit, akik abban az időben nálunk botanizáltak. Hazánkban tudtommal rajta kívül abban az időben senki sem végzett ilyen kutatásokat. Nézetem szerint tehát Kerner ada- tait vagy el kell fogadni, vagy adatokkal kell megczáfolni.* Apró közlemények, Kleine Mitteiluugen. A Geaster umbilicatus Fr. második lelőhelye Magyar- országon. Dér zweite Standort des Geaster umbilicatus Fr. in Ungarn.** Ezt a ritka pöfeteget sikerült megtalálnom Ogyallán 1910- ben augusztus 10-én a Konkoly-pusztán, akáczosban, az akáczerdő szélén, a hol juhok legelnek. Két példányban találtam. Meghatá- rozta Dr. Hollós László. Azóta e helyen nem találtam többé, noha gondosan és igen sokszor kerestem. Gyűjtöttem azonban 1912 október 14-én az Abai szőlők nevű homokbuczkán, árvalány- haj között, Ógyalla határában. Először találta hazánkban Dr. Hollós László Kecskemét mellett a Bugacz pusztán, késő őszszel, bőven friss példányokban. (Dr. Hollós László : Magyarország Gasteromycetái. Budapest. 1903. p. 54.) Éndrey Elemér. * Briefwecksel zwischen T. Bi.attny und dem Redacteur in welcliem einige durch die Besprechung dér Arbeit Blattny's über die Grenzen dór Waldvegetation in Ungarn (vgl. Ung. Bot. Bl. 1912 p. 90) hervorgerufene Meinungsverschiedenhciten gekliirt werden. ** Berichtet über die Entdeckung eines neuen Standortes dioses Pilzes in Ungarn: bei Ógyalla auf dér Konkoly-Puszta und auf Sandhügel «Abai szöllőlo,. 347 Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. Referate über ungar. botan. Arbeiten. Dr. Pantocsek József : a Fertő tó kovamoszat viránya (Bacillariae lacus Peisonis). 200 góresövi rajzot feltüntető négy táblával (mit 4 Tafeln, darauf 200 mikrosk. Zeichnungen). Pozsony. Wigand K. F. könyvnyomdája 8°. 48 p. p. A Fertő-tó kovamoszatait Ein grundlegendes \Yerk über tárgyaló alapvető munka. die Ivieselalgen des Neusiedler Uj alakok : Sees. Neu besclirieben : Stauroneis emorsa , Mastogloiu angustatu, Xavicula subradiosa, X. medioinflata. X. Meisterii , N. nezsideriana, X. subfastigiata. X. Ferdinandi Koburg, < romphonema Peisonis , Cocconeis nuda , Epithemia subpanduraeformis , E crassa, Bhopalo- dia Peisonis. P. linearei, Fragilaria rostrata , Tryblionella Peisonis Xitzschia Meisteri, X. Oestrupii , N. Peisonis, X. Zahlbrukneri . Surirella subovata , S. pyriformis. Cumpylodiscus Bonapartii. C. pseudoehypeus , Cychotella flammea ; dann die neue Gattung Car- negia (új nemzetség) mit einer Art: C. diffiugierides (fajjal) mit einer Anzahl neuer \'ariet;iteii (s számos új változat). A felsorolás egészben 29 nem- zetséget tartalmaz 48 fajjal s nagyszámú fajváltozattal ; ezek legnagyobb részét brackvizet lakó fajok alkotják. D. Es werden im ganzen 29 Gattungen mit 148 Arten und zahlreichen X’arietáten aufge- ziihlt : den grössten Teil Mi- den Brackwasser bewohnende Arten. Butujás Gy. : Hazánkban termő fontosabb tengerifélék magjainak alak- és alkattana, gazdasági értékükre való tekintettel. 1— 1Y. táblával és 8 szövegképpel (Morphologische und anatomisclie Verháltnisse dér in Ungarn kiüti vierteíi Maissorten mit Berücksichtigung ihres landwirtschaftlichen Wertes : mit í Tafeln und 8 Textfiguren. Ungarisch.) 8° Kolozsvár 1912. Az érdemes munka szerzője a tengeri földrajzi elterjedésé- nek és rendszertani helyzeté- nek vázolása után a tengeri- szem külső morphologiáját, majd pedig nagyszámú hazánk- ban termesztett fajta ritka szorgalommal végzett mikro- szkopiái vizsgálata nyomán az anatómiai szerkezetét ismer- teti. A dolgozat igen értékes Dér Yerf. dieser verdienst- vollen Arbeit bespricht uaeh ei- nigen Bemerkungen über die geogr. \>rbreitung und sysr tem. Stellung dér Maispflanze, die ausseren morphologischen Merkmale u. auf Grund mit an- erkennungswertem Fleisse an- gefertigter unzáhliger mikro- skopiscker Untersuehungen aueh die anatomisehen Yerhált- 848 része az ezt követő rendszer- tani fejezet, mely rendszeres (anatómiai és morphologiai) leírásban adja elő az összes hazánkban termesztett tengeri- fajták ismertető bélyegeit. Ezek alapján szerző egy fajta- meghatározó kulcsot készített, mely ha a gyakorlatban is be- válik, nagy szolgálatot fog tenni a hazai fajták felismerésénél. A dolgozathoz 4 photogra- phikus tábla van csatolva, melyeken 53 fajta magjának alakja szemlélhető. nisse dér in Ung. gebautenMais- sorten. Einen wertvollen Teil dér Arbeit bildet dér syste- matische Teil, in welchem siimtliche heimiscben Mais- sorten anatomisch u. morpho- logisch beschrieben werden. Den Schluss bildet ein Bestim- mungsschliissel dér einzelnen Sortén, dér, wenn er sich prak- tisch bewáhreu sollte, einen wichtigen Behelf zum Béstim- men dér Maiskörner bieten wird. Die Abhandlung enthalt 4 photogr. Tafeln, auf welchen 53 Körnersorten abgebildet sind. L. Dr. J. B. Kümmerle : Species nova filicum neotropica. Annales Museis Nation. Hong. Trichomanes (subg. Ptilo- phyllum) Ujhelyii Kümm. nevű a T. sinuosiis RicH.-el rokon harasztfaj leírása, melyet Uj- HEi.vi J., a nemzeti Múzeum praeparatora, gyűjtött Colum- biában a Sierra San Lorenzo hegységben. 1912. (A.) Enthalt die Beschreibung eines neuen Farnkrautes ; Tri- chomane.s-(Ptilophyllum) l ijhelyii Kümm. welches mit T. sinuo- sum Rich. verwandt ist. Es wurde von J. Újhelyi, Praepa- rator des Ungar. Nationalmu- seums, auf dér Sierra San Lorenzo in Kolumbien gesam- melt. L. Dr. D. Czekelius Neuer Standort von Pinus Cembra L. VeTh.- und Mittel. des sichent. \'er. fiir Naturw. LX1I. 1212. Heft 1. p. 33. A közölt termőhely a V alea Mogosiuban Breaza mellett (Fo- garas megye) van a Catavei keleti lejtőjén, ahol a czirbo- lyafenyő kb. 1500 m. körül egy kis állományt képez. Dér mitgeteilte Standort be- íindet sich in dér Valea Mo- gosiu bei Breaza (Comit. Fo- garas) an dér Ostlehne des Ca- tavei oberhalb dér Sennhütte, w’o die Zirbe bei c. 1500 M. einen kleinen Bestand bildet. D. u-;:. •• ••uC Külföldi botanikai dolgozatok ismertetése. Referate über die auslándischen botanischen Arbeiten. Actes du Ilimé Congrés International de Botanique Bruxelles 1910. Publiés au nőm de la Comission d'organisation du Congrés pár É. de Wildeman. Vol. I-I1I. 4°. Bruxelles, 1912, A. de Boeck. Az első kötet az egyes szak- osztályok tárgyalásait ismer- teti részletes jegyzőkönyvek alakjában, melyek közül a bo- tanikai nomenklatúrára, neve- szetesen a virágtalan növé- nyek nomenklatúra, továbbá a wieni kongresszuson elfogadott botanikai nomenklatúra meg- változtatását, illetve kiegészí- tését czélzó javaslatok tárgya- lása, valamint a növényföld- rajz nomenklatúrájának meg- vitatása keltheti fel közelebb- ről érdeklődésünket. A kon- gresszus alkalmával tett né- hány kirándulásnak ismertetése s 15 szép belga vegetáczió- képet feltüntető tábla zárja be a kötetet. A II. kötet tai'tal mázzá a kongresszuson előadott önálló értekezéseket, melyek közül felemlítjük Dér erste Bánd enthált die Sitzungsberichte dér einzelnen Sectionen in Form ausführli- eher Protokolle, von welchen dér sich auf die Nomenklatur- fragen, insbesondere auf die Xomenklatur dér Kryptogamen beziehende Teil. sowie die Ver- handlungen über die Vorschláge betreffs Abanderung resp. Er- gánzung einiger vöm Wiener Ivongress angenommenen Sat- zungen, endlich aber die Ver- handlung über die phytogeo- grapbische Xomenklatur das grösste Interessé beanspruchen. Den Bánd schliesst ein Bericht über die gelegentlicli des Ivon- gresses durchgeführten Excur- sionen und 15 sehr schöne Yege- tationsaufriahmen aus Belgien. Dér II. Bánd entbalt die wahrend des Kongresses vor- getragenen selbststandigen Ar- beiten, von welchen wir hier erwahnen : E. Ulbrich : 0 rdnung g r ö s s e r e r, s y s t e m a t i s c h e r Herbarien mit Beriicksiehtigung dér geogr. Yerbréitung. in welcher dér Verf. die Zweckmássigkeit jenes Ver- cz. értekezést, mely ismerteti azt a módszert. mely az egyes fajborítékíveken s a herbárium- csomagokon alkalmazott színes jelek segélyével igyekszik a nagyobb herbáriumokban az egyes fajok elterjedését már kívülről is szemléletessé tenni, továbbá fahrens bespricht, vermittelst fiirbiger auf den Umschlags- bogen dér einzelnen Arten be- festigter Zeichen die geogra- phische Yerbreitung dér einzel- nen Arten schon von Aussen leicht kenntlich zu maciién ; ferner die höchst yprdienst- volle A r beit C. Schroeter : Uber pflanzengeographische Karten ez. nagy fáradsággal készült munkát, mely majdnem teljes tökéletességgel állítja össze és igen tanulságosan ismerteti nagyszámú térkép kíséretében a növények elterjedésének kar- tographikusan való feltünteté- sére eddig alkalmazott összes módszereket. A 11. kötethez 57 tábla és számos szövegkép csatlakozik. A brüsszeli kongresszus no- menklatúrái bizottságának ha- tározatai alapján érdemesnek tartjuk kiemelni azon hazai génuszok ezután használandó neveit, melyek helyes elneve- zésére vonatkozólag a bécsi kongresszus után még kétsé- gek merültek fel. in welcher dér Vert. mit grösster Mühe eine fást ganz vollstandige Sammlung aller jener Yerfahren zusammentragt und instructiv bespricht, mit welcher verschiedene Autoren die Yerbreitung von Pflanzen kartographiscli darzustellen versucht habén. 57 schöne Tatéin und eine An- zahl von Textfiguren schmückt diesen Bánd. Wir haltén es für ange- zeigt, hier die nach dem Be- schlusse dieses Congresses in Zukunft giltigen Xamen solcher auch in Ungarn vorkommender Gattungen auzuführen, bezüg- licli welcher nacli dem Wiener Congress noch Zweifel iibrig geblieben waren : Selagiuella P. B. (Syn. : Selaginoides Böh.mkh.) Dryopteris Adaxs. (Syn. : Xephr ódium Rich.) Phyllitis Hiú.. (Syn.: Scolopendrium Adaxs). Yentevata Ivóul. (Syn.: Heteranthus Borkh.) Phragmites Trix. (Syn.: Trichoou Roth.) Schóenoplectus Pállá. (Syn. : Heleophylax Bkauv.) Loroglossum L. C. Rich. (Syn. : Himav toglossum Sfrkkg.) Hi'lleborini • Hill. (Syn.: Epipactis Adaxs.) Perami um Salisr. (Syn.: (Hoodyera R. Br I Pseudorclns Gray. (Syn.: Sturmia Rchb., Liparis Rich.) Minuartia L. (Syn. : Aísine Wahlbg.) Arabidopsis Koll. et Heyxh (Syn.: Stenophragma Cél.) Poripd Scöe. (Syn.: Padiéul a Hill.) Xásturlium R. Br. (Syn. : Cardaminum Mxch.) A gmphaea L. p. p. (Syn. : Xuphar Gm.) < ’dstnl iá Salisr. (Syn. : Ngmphaea L. p. p ) 7 hymelaea Endl. (Syn.: Sanamunda Adaxs.) ArUhYpr-us Pl.rs. (Syn. : Chaerefolium Hall.) Limbnium Hill. (Syn.: i Stutice L. p. p.) Ar))ieéia Wíi.ld. (Syn: Statice L. p. p.) fontot iiriiltn Hill. (Syn.: Erythráeá Neck.) Blarksfou ia Hifós. (Syn.: Odora Adaxs.) XgmpJibídes Hií.l. (Syn. : Limnanthemum Gm.) Legousia Duií.- fSyn. :’ 'Specularia D. c.) L. 851 E. Janchen Die europáischen Gattungen dér Farn- und Blütenpflanzen nach dem Wettsteinschen System geordnet von — — . II. verbesserte Auflage. 8°, Leipzig u. Wien. F. Deu- ticke 1913. Szerző munkájának az arány- lag rövid idő alatt megjelent második kiadásában igyekezett az első kiadás némely hiányát kipótolni s az időközben lefolyt bruxellesi botan. kongresszus határozatait az egyes génuszok nomenklatúrájában érvényre hozni. Ily irányú munkásságá- val sikerült egy olyan füzetet g közhasználatnak átnyújtani, mely mint az európai edényes növények nemzetségeinek ka- talógusa igen jó szolgálatot fog tenni egy európai herbárium berendezésénél. Természetesen nagyon kívánatos volna, ha egy a fajokat is felölelő Ny- mán Conspectusához hasonló mű is ilyen modern köntösben — a nomenklatúra, növénygeo- graphia és fioristika legújabb vívmányainak felhasználásával — megjelenhetne. Die verhaltnismassig in kur- zer Zeit erschienene II. Auflage verfolgt den Zweck einige Mángel dér ersten zu ersetzen und die Nomenklatur einzelner Gattungen gemass den inzwi- sehen in Kraft getretenen Be- schlüssen des Briisseler Kon- gresses richtig zu stellen. Auf diese Weise ist es dem Yerf. gelungen den Interessenten einen heute in seiner Yollstán- digkeit einzig dastehenden Ka- talog dér europáischen Farn- u. Blütenpflanzen - Gattungen zu bieten, dér bei dem Ordnen europáiseher Herbare und auch als Ka t alog vertre ff liehe Diei i ste leisten wird. Selbstverstandlich ruft die- ses Bucii von neuem den Wunsch nach einem sich auch die Arten erstreckenden, dem liingst vergriffenen Nyman'- schen Conspectus áhnlich ver- fassten, jedoch den jetzt gilti- gen Nomenklaturregeln u. un- serem heutigen pflanzengeo- graphischen u. floristischenWis- sen angepassten Werké nach. L. Ernst Gráf Silva Tarouca : Unsere Freiland-Laubgehölze. Aníucht, Pflege und Yerwendung aller beiannteu in Mitteleurópa im Freien kulturfahigen Laubgehölze. Mit 495 Abbildungen im Text u. 24 farbigen Abbildungen auf 16 Tatéin. Herausgegeben im Auftrage dér Dendrologischen Gesellscbaft fúr Oesterreieh- Ungarn. A ien (F. Tempsky) u. Leipzig (G. Freytag). 1913. Preis : gebunden (kötve) 20 Kron., bei dér Gescháftsstelle dér Oesten.- Ungar. Dendrol. Gesellschaft (Wien, VIII., Blindengasse 42): 16 Kronen. A pompásan kiállított és gaz- Das vornehm ausgestattete dagon illusztrált kötet méltó und reich illustrierte Werk 352 párja az ugyancsak a nevezett társulat által nemrégiben ki- adott s első kiadásában rövi- desen elfogyott «Unserer Frei- landsstauden» ez. munkának. A legkiválóbb szakemberek közreműködésével készülvén (így Magyarországból munka- társ gyanánt szerepel Ambrózy István báró, hazánk legszebb és leggazdagabb örökzöld ar- borétumának tulajdonosa) nem- csak a kertészek és kerttulaj- donosok, hanem szakbotaniku- sok is valóságos tárházát fog- ják ott találni az ismereteknek. Az anyag áttekinthető módon való elrendezése, az egyes fa- jok tenyésztésére és alkalma- zására vonatkozó értékes út- mutatások s főleg azonban a nagyszámú és nagyrészt kivá- lóan sikerült illusztrácziók, me- lyek között sok ritka fásnö- vénynek első ábrázolásait ta- láljuk, mind olyan előnyök, me- lyek ezen mű elterjedését ér- deme szerint biztosítják. bildet ein Gegenstüek zu dem ebenfalls von dér gén. Gesel 1- schaft erst vor kurzem heraus- gegebenen und in erster Auflage bereits vergriffenen Werke tiber «Unsere Freilandsstau- den». Es wurde unter Mitwir- kung dér namhaftesten Fach- manner verfasst (aus Ungarn beteiligte síeli Herr Báron Ist- ván Amrrózy, dér Besitzer dér reichhaltigsten und schönsten Immergrünen-Sammlung unse- res Landes) und bietet nieht nur Gartnern und Gartenbe- sitzern, sondern aueh Botani- kern eine wahre Fundgrube von Belehrung. Die íibersicht- liehe Ánordnung des Stoft'es, die vielen wertvollen Winke beziiglich dér Kultur und Ver- wendung einzelner Arten, nieht in letzter Linie aber die zahl- reichen und z. gr. T. vortreff- lieh gelungenen Illustrationen, von welehenmehrere zum ersten Male Abbildungen seltener Holzpflanzen bringen, werden diesem Werke sieher jene A'er- breitung versehaffen, welehe ihm gebiihrt. D. A. Scherffel : Zwei neue, trichocystenartige Bildungen führende Flagellaten. Archív far Protistenhinde. XXAT1. 1912: 94 — 128, Taf. 6. Fig. 1—61. meist color. 8°. A nagybecsű ezikk egy egy- rajzós Polyblepharia : Monoma s- ti.r opisthostigma nov. (jen. nov. spec. leírását tartalmazza. — Szerző 1908 őszén a Magas- Tátra területén Kókusz felett a Lersch-villa mellett, majd 1910 és 1911 júliusában a Csórható alatt lévő Móry-telep közelében ( Chlamgdomonas grandis és Asterococcus super- hus társaságában) gyűjtötte 2 Den I. Teil dér wertvollen Arbeit des Verfassers bildet die Beschreibung von «Mono- mastix opísthostigma nov. gén. nov. spec., eine eingeisselige JAjlybleph aridee » , welehen Ür- ganismus dér Verf. in dér Ho- hen-Tátra i. Herbst d. J. 1908 ober Rox bei dér Villa-Lersch, spater 1910 u. 1911 unter dem Csorbersee neben d. Hotel Móry in Moorlachen in Gesell- 353 mm. nagyságú, zöld. kerekcled nyálkaesomókban e szerveze- tet. Ismerteti a rajzók hely- változtatási módját, a sejtek alakját, méretét. A sejtek csu- paszok : elülső részükön a test Vs hosszával egyenlő nagyságú egyetlenegy ostoruk van, amely helyváltoztatáskor előrefelé, nyugalomkor hátrafelé áll a sejthez símúlva. Az ostor töve közelében nagy, összehúzódó vacuolum látható. Ugyancsak a sejt elülső részében foglal helyet a sejtmag, amely az élő sejtnél nem látható, csakis a jod-jodkáliumos kezelés mel- lett. Chromatophoronja csésze- alakú ; két szélén 2 pyrenoi'da foglal helyet a sejt közepén (de néha abnormális esetben 3 pyrenoi'da is előfordúl, sőt néha egy se) melyen kívül még szá- mos keményítő zárvány is van a chromatophoronban. A test hátsó felében oldalt, a pyre- noi'da alatt egy veresbarna stigma található (ritkán 2, sőt 3 s egy osztódásnak induló sejtnél : 4 stigma volt). A sejt hátsó felében számos, egyenes, botalakú, színtelen kristály szerű (15 — 20) zárvány látható, ame- lyek 2, többnyire azonban 4- 6 y. hosszúak 1 u. vastagok ; nem liomogeneusak, hanem középen kevésbé sűrűek, a széleken pe- dig erősen fénytörők : még pedig kettős fénytörésűek. Ezek a képletek trychocysták, amelyek jód-jódkálium hatására a sejt- ből kilövetnek: a sejt hátsó részén a trichocysta-botocskák kilépési helye apró kis lyukak képében jól is látható. A tri- chocysták anyaga félfolyós, fonállá kihúzható, eosinával schaft von Chlatnydomona s grandis und Asterococcus super- bus in 2 mm grossen, grünen, rundlichen Gallertklümpchen gesammelt hat. Dér Verfasser beschreibt ausfiihrlich Bewe- gung, Form und Dimensionen dér Schwarmer. Die Zellen sind nackt; am Vorderende habén sie eine einzige Geissel, welche ca ?-/3 körperlang, wah- rend dér Schwimmbewegung des Schwármers nach vorne, in dessen Ruhelage aber seit- lich anliegend mmh hinten ge- richtet ist. Nahe dér Geissel- basis befindet sieh eine con- tractile Vacuole. lm vorderen Teil befindet sich auch dér Zellkern, welcher in dér leben- den Zelle unsichtbar, und nur bei JJK-Behandlung sichtbar ist. Das Chromatophor ist scha- lenförmig ; 2 Pyrenoi'de sitzen in dér Mitte dér Zelle, an dessen Seite (selten 3, sehr selten sogar keines). Das Chro- matophor enthált viele Stárke- einschlüsse. Hinter den Pyre- noi'den sitzt ein schönes roth- braunes Stigma (selten 2, 3 und bei einer zűr Teilung sich anschickenden Zelle erschien das Stigma auf vier Stigmen vermehrt.) lm Inneren dér hin- teren Körperhalfte befinden sich zahlreiche (10 — 20), gerade, stabchenförmige, farblose, kri- stalláhnliche Einschlüsse, wel- che 2. meist 4 — 6 y. láng und 1 y. dick sind; sie sind nicht homogén, sondern habén in dér Mitte einen weniger dichten Teil, an dér Grenze sind sie stark lichtbrechend ; sie sind doppeltbrechend u. es handelt sich um Trichocystenstábclien. nem festödő ; a legelőször ki- hatoló végük sokszor gömbös. Sz. szerint anyaguk valószínű- leg nyálka, s pedig a «pectose- nyálka» (c. f. Strasburger Das bot. Pract. IV. : 590). — A sej- tek oszlás útján szaporodnak s ilyenkor az anyasejt egyik pyrenoídája átmegy a leány- sejtbe, a stigmák megkétszere- ződnek s mindegyik leánysejtbe jut 1 — 1; a triehooysta-botoes- kákat ha nem is egyenlő arány- ban, de mindketten öröklik. A Monomastix cysta-képzödése még nem egészen bizonyos. Majdnem színtelen rajzók is előfordulnak. — A p. 107 adja ez új nemzetség és faj latin diagnosisát. Rendszertani he- lyét sz. a Volvocaceák Polyble- pharida csoportjában jelöli ki, de mivel csak 1 ostora van : Monoma&tix-nak nevezi el. Származástanilag a Monomas- tix a Crypptomonadineák és a Pliytoflagellata-k közti kapcso- latot még jobban megerősíti. A ezikk II. része egy late- rális rajzójú Chrysomóimd eának PleuYomastix bacillifera n. g. n. sp.-nckle Írása. Ezt az érdekes szervezetet Sz. 1911. IX. 21-én gyűjtötte szintén Csorbató alatt Xach dér Behandlung mit JJK treten diese Trychocysten- stabchen aus dér Zelle am Hin- tcrende hinaus, und den Aus- strittspunkt sieht mán als rund- liches Loch. Die Substanz dér Trichocysten ist von hall), weieher, zahflüssiger, faden- ziehender Consistenz. Mit Eosin farben sie sick nicht; an dem erst austretenden Ende sind sie oft kopfförmig. Die Sub- stanz dér Trichocystenstábchen ist wahrscheinlich Schleim u. z\v. ein « Pectoseschleim (ef. Srasburger Das l)0tan. Pract. IV. : 596.) — Die Zellen ver- meimen sich durch Teilung : ein Pyreno'íd dér Mutterzelle geht in die Tochterüber; das Stigma verdoppelt sich u. in dér Regei erhalten die beiden Tochterzellen jeeines. Von den T ric h ocy s ten s tábchen erben gewöhnlich beide Sprösslinge wenn auch keineswegs zu glei- chen Teilen. Die Cystenbildung ist bei Monomastix noch nicht ganzsicher. Farblose Individuen kommen nicht selten vor. — S. 107 enthiilt die Diadnose. Die systematische Stellung ist zwiscken den Voleocaceae. in dér Gruppé Polyblepharida : weil sie aber nur 1 Geissel habén, ist sie vöm Verf. Mono- mastix benannt werdn.e Phylo- genetisch bestarkt Monomastix die Verwandschaft derChryso monadínen mit den Phytofia- gel latén. Dér II. Teil enthiilt die Be- schreibung von « Pleuromas 'ix bacillifera u. g. n.sp.. eme la- téval bege issei te Chr y somon ad e». Dicséri interessanten Organis- mus saminelte dér Veri'. am. a Móry-telep mellett levő fel- lápban. A Sz. leírja pontosan a sejtet; feltűnő a sejt elülső részének lecsapott volta és a laterális helyzetű, egyetlenegy flagellum. Egy stigmája van ; a sejt elülső részében 2 con- tractilis vacuolum lelhető. Egyetlenegy sárgásbarna chro- matophoronja az egyik oldalon : a háti részen foglal helyet. A cliromatophorontol mentes hasi oldal teli van tűzdelve 2 — 3 u. hosszú botocskákkal : nyálka- trichocystákkal, amelyeknek száma : 9 — 30 közt ingadozik. Keményítőt a Pl e aromást ix nem tartalmaz. A sejt csupasz, s fala nincsen, csak pelliculája. A p. 113 -Ili adja a latin diagnosist. A Pleurom. igen fon- tos összekötő kapocs a Chryso- moaadineák és Pph neophyceák közt. A trichocysták kilövelése sokkal gyengébben történik mint a Slonomastix- nál, s csak a sejt desorganisatiója után megy végbe. Majd összehasonlítja a ciliás Infusoriumok triehocystáit a Mono- és Ple tromastix-é ival s hangsúlyozza, hogy a tricho- cysták nem szervezetlen folya- dékok. hanem organizált képle- tek (v. ö. p. 122), amelyek anyagukban különböznek az Infusoriumok trichocystáitól, a kül. reagentia megnyilvánu- lása alapján. E 2 Phytofiagel- latumnál a trichocysták kelet- kezési helyeit biztosan megál- lapítani Sz. nem tudta. Némely jelenségből arra gondolhat az ember, hogy talán a sejtmag mellett levő eutoplasma-ből jön létre. Az Infusoriumok tricho- eystáit, tudvalevőleg ellenség 21. IX. 1911 neben dem Hotel Móry untéi' dem Csorber-See in dér Tatra in Moorlachen. Dér Vert. besebreibt ausführ- lich die Gestalt dér Zellen ; auffallend ist dér abgestutzte Vorderteil und die lateral sit- zende Geissel. Pleuromasiix besitzt ein Stigma, im Vorder- teil 2 contraetile Vacuolen ; das einzige gelbbraune Chro- matophor liegt seitlich auf dér Rückenseite dér Zelle. Auf dér ventralen Seite sitzen die 2 — 3 p. lángén Gallertrichocysten ilire Zahl schwankt zwischen 9—30. Die Zellen besitzen keine Starke. Die Zellen sind nackt, habén kelne Zellwand, nur eine Pellicula. S. 113 — 114 enthalt die Diagnose. P/euro- mastix bildet ein wichtiges Yerbindungsglied zwischen den Chrysomonadinen und den Phaeophyceen. Die schwache, langsame Ausstossung dér Tri- chocysten geschieht erst nach dér Desorganisation dér Zellen. Endlieh vergleicht dér Yerf . die Trichocysten dér Mono- und Pleuromasiix mit jener dér Ciliaten-lnfusorien und be- tont, dass diese Trichocysten keineswegs unorganisierteFlüs- sigkeiten, sondern organisierte Gehilde sind (cf. p. 122), wel- che in dér Substanz von jener dér Infusorien verschieden sind. Bei diesen 2 Phytoflagellaten ist es dem Vert. nicht gelun- gen den Entstehungsort dér Trichocysten festzustellen. Aus einigen Umstanden aber kann mán scliliessen. dass dieselben in dem um den Kern liegen- den Entoplasma entstanden sind. — Bei den Infusorien ellen szolgáló védőfegy vernek fogják fel; a Monomastix-é azonban szerző szavai szerint : «jedenfalls als ein Secretions- produkt dér Zelle aufgefasst werden und könnten vielleieht aueh zűr Bildung jener wenig konsistenten Gallerte beitra- gen, in dér die Schwarmer un- ter Umstanden nisten». (P. p. 124.) A czikket az irodalom felsorolása s rajzmagyarázat fejezi be. A 6. tábla 61, leg- nagyobbrészt színes rajza, igen tinóm, nagyon szép kivitelű s általában olyan, amilyeneket Scherffel kitűnő munkáinál már megszoktunk. werden die Trichoeysten be- kanntlieh als Verteidigungs- waffen betraehtet; bei Mono- madix aber müssen sie «jeden- falls als ein Seeretionsprodukt dér Zelle aufgefasst werden und könnten vielleieht aueh zűr Bildung jener wenig konsisten- ten Gallerte beitragen, in dér die Schwarmer unter Umstán- den nisten». (cf. p. 124). Literatur und Figurenerkla- rung bildet den Schluss. Auf dér Taf. 6. sind 61 meist eo- lorierte Piguren, welehe sehr schön, fein gezeiehnet, im All- gemein solehe sind, an welehe wir sehon bei den hervorra- genden Arbeiten Scherffel’s gewöhnt sind. Gy. A K. M. Term.-tud. Társulat növénytani szakosztályának ülése 1912 jun. 12-én. — Sitzung dér botan. Sektion dér K. ung. naturwiss. Gesellschaft am 12. Juni 1912. 1. Mágocsy-Dietz S.-tól «Dorner B. : Kaszáló és le- gelőjavítás» czímű munka is- mertetését az ismertető távol- léte folytán Szabó Z. olvassa fel. Szerző a nevezett munka botanikai részében tapasztal- ható súlyos hibákra hívják fel a figyelmet. 2. Gombocz E. ismerteti Green «History of Botany» ez. könyvét. 3. Moesz G. ismerteti Csató János herbáriumát abból az alkalomból, hogy tulajdonosa a Nemzeti Múzeum növénytárá- nak adományozta. 1. Z. v. Szabó liest eine Be sprechung A. Mágocsy-Dietz’s über das Werk B. Dorner’s «Wiesen- und Weiden-Verbes- serung» vor, in welcher dér Ref. auf einige in dem botanischen Teile des genannten Werkes vorkommene Fehler hinweist. 2. E. Gombocz bespricht das Werk Green’s «History of Bo- tany.» 3. G. v. Moesz spricht über das Herbar Johann Csató’s, welches dér Begründer dér botan. Abteilung dem ung. Na- tionalmuseums geschenkt hat. 357 Az 1912. évi szept. hó 25-én tartott ülés. — Sitzung am 25. Sept. 1912, A szakosztály ezen ülésének egyetlen tárgya Dr. Klein Gyula szakosztályi elnök ün- neplése volt abból az alkalom- ból, hogy most töltötte be ta- nári működésének negyvenedik évfordulóját. A szakosztály nevében Má- gocsy-Dietz S. alelnök, volt ta- nítványai nevében pedig Dr. Szai.óki R. üdvözölte és mél- tatta működését az ünnepek- nek, aki meghatottan válaszolt a hozzáintézett beszédekre. Dér einzige Programmpunkt dieser Sitzung war die Ehrung des Sektionsprasidenten Prof. Dr. Julius Klein zum Anlasse dér Vollendung seiner 40-jahri- gen Professorentatigkeit. lm Namen dér Sektion wurde er von A. Mágocsv-Dietz, im Xamen seiner Schüler abér von R. Szalóki mit Ansprachen be- grüsst, die samtlich eine dank- bare Würdigung dér grossen Verdienste des Jubilanten zum Ausdruck brachten. Dér Ge- feierte dankte siclitlieh gerührt für die ibm dargebrachte Ehrung. Az 1912. évi okt. hó 9-én tartott ülés. — Sitzung am 9. Október 1912. 1 . Blattny Tibor « Megjegy- zések F. Pax Grundzüge dér Ffianzenverbr. in den Karpa- then ez. munkájához » ez. elő- adásában felhívja a figyelmet nevezett munkának a fás nö- vények hazánkban való elter- jedésére vonatkozó egyes hi- bás adataira. 2. Kupcsok S. « Florisztikai adatok Breznóbánya , az Ala- csony-Tatra és a vele határos vármegyék flórájához » ez. érte- kezését Lengyel G. mutatja be. A dolgozat legérdekesebb adatja : Calla palustris (Bre 3. Tuzson J. Borbás Vincze herbáriumának a budapesti tud. egyetem újonnan létesítendő 1. T. Blattny bielt untéi* dem Titel « Bemerkungen zu F. Pax’: Grundzüge dér Pflan- zenverbreitung in den Kárpá- tként einen Vortrag, in wel- ehem er auf einige in diesem Werke enthaltenen irrthümli- chen Angaben betreff. Verbrei- tung einiger Holzgewachse hin- weist. 2. G. Lengyel legt eine Ar- iiéit S. Kupcsok’s « Floristische Beitrage zűr Flóra von Breznó- bánya, dér Niéderen Tátra und dér angrenzenden Komitatet vor. Dér interessanteste Fund ist : óbánya, lég. Iyupcsok). 3. J. v. Tuzson meldet die Erwerbung des Herbars V. v. Borhás’s für die botan. System. növényrendszertani intézete ré- szére történt megvételét ismer- teti. 4. Moesz G. az orgona má- sodszor való virágzásának egy érdekes esetét ismerteti, mely bogárrágás következtében állott be, kiterjeszkedvén a jelenség biológiai és physiol. okfejté- sére. Fucskó M. felszólalásában előadja, hogy hasonló jelensé- get a Mór us- nál és Broudsonetiá- nál mesterségesen sikerült elő- idéznie. 5. Lacsny L. J. « Adatok a Nagyvára / melletti meleg vizek ál go flórájához ez. dolgozatát Augustin B. terjeszti elő. A közöltek közül 10 faj nem for- dul eddig elő a magyar iroda- lomban, új varietas pedig a Lehrkanzel dér Budapester Universitát. 4. G. v. Moesz besprieht einen interessanten Fali eines zweimaligen Blühens des Flie- ders, welches durch eine Be- sebádigung seitens eines Insekts hervorgerufen wurde, und ér- őidért eingehend die biologi- sehen und physiologischen Gründe dieser Erscheinung. M. Fucskó bemerkt hierzu, dass es ihm gelungen sei áhn- liclies bei Morus und Brousso- netia künstlich hervorzurufen. 5. B. Augustin legt eine Ár- úéit. L. J. Lacsny s « Beitrage zűr Algenflora dér warmen Wüíiser bei Nagyvárad » vor. Von (len angeführten Arten sind 10 in dér ung. Literatur nicht verzeichnet. Neu beschrieben wird : Nitsschia lamgrocarpa var. nov. striata. Gyűjtemények. Borbás Vincze herbáriumát a m. kir. vallás és közoktatás- ügyi minisztérium megvette a budapesti tudományegyetemen létesítendő növényrendszertani tanszék részére. A gyűjtemény körülbelül 15< i.OOO ívből áll s egyes, bogár- rágásnak jobban kitett, családok (Compositae, Umbelliferae) kivé- telével meglehetősen jó állapot- ban van megtartva. Csató János kir. tan., nyug. alispán herbáriumát a Magyar Nemzeti Múzeum növényt, osz- Sammlungen. Das Herbar weil. Dr. V. v. Borbás s(c. 150.000 Exemplare) wurde voin ungar. Kultus- u. Unterrichts-Ministerium für die an dei- Budapester Universitát zu errichtende system. botan. Lehikanzel angekauft. Dér Kön. Hat- u. pens. Vice- gespan Johann v. Csató hat sein c. 40.000 Exemplare 359 tályának adományozta. Moesz G. ismertetése szerint (V. ö. Botan. Közi. 1912 : 135) a herbárium példányszáma kb. 40.000 s igen jó állapotban van megtartva, valamint minta- szerűen rendezve is. entlialtendes Herbai- dér botan. Abteilung des ungar. National- Museum in Budapest geschenkt, Megjelent. — Erschienen. Offerten-Liste des Europáischen Botan. Tausckvereins 1912. (Prof. Pr. E. Sagorski, Almrich bei Naumburg.) Liste générale des doubles de l’Assoeiation pyrénéenne année 1912 13. (L. Giraudias, Orléans.) Személyi hírek. — Personalnachrichten. Becsben élő honfitársunk Dr. Halácsy J. császári tanácsost 70. születésnapja alkalmából a «K. k. zool. botan. Gesell- schaft» tiszteleti tagjává vá- lasztotta. Ugyancsak őt, mint már ar- ról említést tettünk, a görög flóra kikutatása körül szerzett nagy érdemei méltánylása gya- nánt az athéni egyetem tiszte- letbeli phil. doctorrá válasz- totta. Dr. Győrffy István lőcsei állami főreáliskolai tanár, la- punk főmunkatársa, a kolozs- vári tud. egyetemen a maga- sabbrendü virágtalan növények alak-, alkat- és rendszertaná- ból, különös tekintettel a ma- gyar bírod, mohaflórájára egyet, magántanári képesítést nyert. Zahn K. H. karlsruhei ta- nárt, a Hieraciumok jeles isme- rőjét «Ober-Reallehrer»-ré ne- vezték ki. Unser in Wien lebender Landsmann Dr. Eugen von Ha- i.ácsy, Kaiserl. Hat, wurde ge- legentlich seines 70. Geburts- tages von dér k. k. zoolog. botan. Gesellsehaft zum Ehren- mitgliede gewáhlt. In Anerkennungseinergrossen Verdienste um die Erforsclmug dér griechischen Flóra wurde demselben, wie wir schon er- wahnt habén, von dér Univer- sitát in Athén die Würde eines Ehrendoctors verliehen. Dr. J. Győrffy, Oberreal- schullehrer in Lőcse (Komit. Szepes, Ungarn), Hauptmitar- beiter unserer Zeitschrift wurde au dér Univ. von Kolozsvár fiir Morphologie, Anatomie u. Systemastik dér Archegoniaten, mit besonderer Beriicksichti- gung dér Moosflora von Ungarn habilitiert. K. H. Zahn in Karlsruhe wurde zum Ober-Reallehrer er- nannt. Kinevezték : Dr. Netolitzkv F. magán- tanárt a czernovitzi egyetemen a pharmacognosia rk. taná- rává: Lewis F. J.-t a liver- pooli eg}retemen a növényt, magántanárát az edmontoni Alberta-egyetemen (Canada) a biológia professorává. Ernannt wurde : Privatdozent Dr. F. Xeto- litzky zum a. o. Prof. dér Pharmaeognosie an dér Univ. Czernowitz ; dér Dozent f. Bo- tanik an dér Univ. Liverpool F. J. Lewis zum Prof. dér Biologie an dér Univ. Alberta, Edmonton. Canada. Meghalt. — Prop. Dr. Kamienski F. az odesszai egyetem botan. kert- jének igazgatója ez év szep- tember 17-én Varsóban egy csontoperáczió következtében ; Dr. Baenitz K. Breslauban 1913 | jan. 3-án. Gestorben. Prof. Dk. F. Kamiexski, Dinek- tor d. botan. Gartens a. d. Univ. Odessa am 17. Septem- ber d. J. in Warsehau an d. Folgen einer Beinoperation ; Dr. K. Baenitz in Breslau am 3. Jan. 1913. Az előfizetéseket (egész évre belföldön 10 kor., külföldön 11 kor. 44 fill.) s kéziratokat kérjük a lap kiadójának czímére (Dr. Dérén Árpád, Budapesten, VI., Városligeti fasor 20 b. sz. a.) küldeni. Praenumerationen (ganzjáhrig für das Inland 10 Kronen, für das Ausland 11 Kronen 44 Heller) und Manuscripte bitten wir an den Herausgeber des Blattes (Dr. A. v. Degen, Budapest, VI., Városligeti fasor 20/b.) zu adressieren. Kérelem a tisztelt munkatársainkhoz. Tisztelettel felkérjük t. munkatársainkat, hogy kézirataikban minden latin növénynevet egyszer , minden szerző nevét s egyálta- lában a személyneveket kétszer aláhúzni szíveskedjenek. A szerkesztőség. Wir ersuchen unsere geehrten Herren Mitarbeiter, in ihren Manuscripten die lateinischen Pflanzennamen e inmai , die Autoren- Namen aber zweimal zu unterstreichen. Die Redaction. Megjelent: 1913 február hó 26-án. — Erschienen : am 26. Febr. 1913. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN. ■ * V ' ' CoLiBri Midi ín Itaüy 02-11 STD 032919 990020 www.co I ib rí syste m.com