Lábet 14 f 14 aeglláay estéegá 4898.
48. Ivar vtemekálgázkt otttse gi ek st srsénélg sat]
4 Finta dás el gás
ettttő út; .48 kdgytti hpeus vztatát prreággr it? hant
vitt eti tineleznekáz
vala egett htő
)
IZIRHÉN alypt eme pidsi betó KESLYNTT ALT ÉL I
sszajeasttélt já3!ttreb jetytő 14 1 s esns dl HESTSATA tert b áznb § mezt 449 449019
je ager si
bet
a gets net 4 eakágyizrert
ml 13
si
jáázttti 194 att
gjt 191081 tg. veleta tsálítár ; drissátán
feltett ettő 1 jelt hai
íHh ik h etaait § tdrsé ül sg sejt tettls 684 tárásge
HEKHENÁKÉ unt séges telet átetsebtá
Hi jelekkel kieesztstl hát HR] ürzettzékok
1 Ledá 118 IL NGELAB tát ttk it (eztetet VÓLHYAÁPAT adat ttáem Hátil) 1 B iz jea jótátb] tsáljtó 4 f 1. HAKK
tátk gatási hl
tAjsHB 3 8 hai tgtyászáeztágásbs 4 HZ vlejetettjáti k TEGTÉLESÉKTÉEYÉNI HALAK Hillt tt út jet esése. jiitapat HAt h sti je 14; tits h í8e Mosás:
Ha HNSTSATÁBAKÉB úai UNE ZEtt bige trrázatátyet két] Hat 414. ke nini tt itat Ez Hét; HikLB TÁ kart Üglytat rjáltégjá h E kia
í9ú Hab,
rpg prjetni
JAN HE
Hit; 1; gs fi mines éptatat
sünakáb GAKÁL I lit 0 1) jt 848
Vigtátt THESIS)
vk új tarott télatététósáj háthi Ht2 jh) 4 Hipgti jö
új kttet jeula hi ja váli 148 Ha t t SrEHHE egett tekáN ; Hula 44 HtKK új ; ij; Hg; tti j 19 tát) tátül ati) Hu; hi 84 MKB kt HERE aj ki 18 o Hán
HÁRHH b eghezábt fa
KE EEEEÉBRAEŰTKKÉN ni
hu s Ve Vw S A. bitdáhatsée hiszi BZ IZ 58) ka sale e A SAS A AA KESLEZT ÉSE gy ge eteeygetevegyvegteveg vodkát Kettes b LAT g tá AIT ALA A sz egve eV vgy IG d öl gek fs re lg tet gy NYGYEGVEGEY EZ ISO Ve úg u "uz eg GAYSIZETSÉTE va
és az SYEGYEGEG GEL ty u IZEYSERE át TSÁt veYyyy a vvtv tt véle Se vev kddddátákádááét eeryvéyuszéíj ve vedte vh
dada vázák TEVE YVSENt ey Y egve "vuyvva eeeven 14 Vuyvesugvuyyy er Tt syrg IV vez gvveeeeeS veyutet gvvevgayy veve öeazzá vág dl 1 Ad sv vue eve Ves ög vidvgve ; uuvévuey vevgévő uuwdVv . rYYuyy s vél age gzése Five sás ertsek BV ue. tar SAVA vh PE ZktékEN KGY es gael vag vég gs a,"
gy FEB ve
1. s hr VuyytvVtv 0 ész S
végy wie e neg ezze-y 9 j Vwy ve AV ) VVEgeyyvévl kéz is HASZ e
tuvvvvús tv UZ g Ek gi E 5 § ke z És To fe Ess egve KK 4 S ves kosár [/ sé ök ve S ES EN urvtétéálka S a ezres sét egyy vev
7 veugyvutayy 77 dl kekháe jgddsó e déedáké k ka A da ueettkét vdutukukó dutyéék vit ugyyyyve S
Se ster te wu vwvVw ESSÉL YGY vwuétuWt Vg ; szyev swT vi 57 VG bég Aa evrkászáás eaz AAA Vége Ő vy ÉV vve ádoka AT Vládádá kés MAZ getgzriutesvzert eyeryrrt "ig tw"vwur Vegyeyyue uri nyagyasőtay ő 3 a vite tvvty vi vig ete erdő ád klon etetést zá a ezáázá ááá letét gyer Te ogyee ee Iz étegg vér gyy vegy NU V geg g szet "evy Vay o vádééád gt yatatet Vg. 161 dgegy a Vet as gyet vevy VITVE SI sége Ages züv neve eyuett ég VÉVE gy jee vette yi vuvv vgu" séta IZTÚG B gé Adádá nd tl sé ététy VEGIG ÉG VES szag V satesetá tn ea Ez HETE ÉG ee té Te
SES ESTE ÚS tzzágtátő § EGGGŐZ szesz EE hgs SZE SEsrEge éseyyesi sige mé Sz s ISEVYg szuz es É zat Vag Eg Ú IRSESE EE tratukoáekáke VESE GY Vreetágeáágás aza zás
GE Tagadta [déAuthhl tagi SZG ve A vegy ve ee yuvt kh N8l zvet vő asz za 16 BÚ wit e w — tt ve te ZIZI Ve EVE ÉGES Sue YT EGYVvggvuvNEE ÉT Me EY GGEGES posásét etetett E Vuyvvsugvugyyu yet sz yet - enyves E evezve YT Vglyivvvi
vegye zYvevvverey mier tl egyezer eeétsős
Trdtkád khde kgdéí tás ezége erzee YYeév Éves gy Veegvet tsz ha e aaz s, SAS szesz 94 üg laza öz bet KAZE e NYA Vg ÜGV Év ly E EEEE EPE EE EE EET suséweygt Vw ve NY vévuy e et Bs És ee égyűr "Meitv a súbza ek tetett A VgyYÉYYYT vét éve see gye Huss éi mék dattáá hajh dé? vevevveseeő; hi yt VA eetkákátákájttte zés v v
eersjyzyéveyt vyYyveve Sgyzrrusrságeyzet va segge vevvetye uty TLAN EY e eV vegyves lg
dAdáa Mi erv kAtádéetáeétádéséét eygvye. Vuyyu Vet gtg"-VurC vyyrey u s Kruddögyélte ve sgugve ver uYeyyrrt gegyyeee te bt E gen gessé eget yt vgy ivveg vegig eeN wz sv: s gs téer ögússz-zle ur sY ee A a új v zzz es ge Kádévaé e EG ezet ilddá ALÁZ S TNÁAN AN geg éGYZ ee VVvvevevy" ve rvvsz ÉLT VEGYE LLe e VI AJ tv yes szviz
G ZEAgue geg ög WE SSt USES T e Wwuy wav Agy í§ úg ég Vg IG égesse uvv § vgy sZ tagi
[A Fi AC a d és h ek kezi kek AE VT she teát
HÉLYÖSI
314 án Ű T f 5
ef Elvislon of Fish : S. National Museum aradi
Köll
A MAGYAR HALÁSZAT KÖNYVE.
A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
MEGBIZÁSÁBÓL
IRTA
h (d HERMAN OTTÓ. HÁROMSZÁZ ÁBRÁVAL, TIZENKÉT MŰLAPPAL ÉS KILENCZ KŐNYOMATÚ TÁBLÁVAL.
MÁSODIK KÖTET.
BUDAPEST.
KIADJA A. K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
is 1887.
TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT.
MEGINDULT 1872-BEN.
XXVIII. KÖTET.
TERMÉSZETTUDOMÁNYI
KÖNYVKIADÓ-VVÁLLA CA
A M. T. AKADÉMIA SEGITKEZÉSÉVEL
KIADJA
A K.M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.
XXVIII.
HERMAN OTTÓ:
A MAGYAR HALÁSZAÁWI KÖNYVE.
II.
AZ V-IK (1884—18080. ÉVI) CZIKLUS NEGYEDIK KÖTETE
A KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁIRÓI SZÁMÁRA.
9H 12 HAHAHA Vat Fishes A MAGYAR
HALÁSZAT KÖNYVE,
A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
MEGBIZÁSÁBÓL
IRTA
HERMAN OTTÓ.
HÁROMSZÁZ ÁBRÁVAL, TIZENKÉT MŰLAPPAL ÉS KILENCZ KÖNYOMATÚ TÁBLÁVAL.
MÁSODIK KÖTET.
186 97 Gery
I Sim)
FEB 181889
4 s ÜTWSONIAN PERSS Vagmepgyyya 1 TT
L[ANTHSON IZ yK ( MAR16 1982!
KIADJA A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
BUDAPEST.
3 1867:
A HAL ÉS A TUDOMÁNY.
E könyv első szakasza arról a viszonyról szól, a mely az őskor homályában az ember és a hal között keletkezett s az idők során kifejlődött.
Erről a korról hallgat a történet, nem szól a hagyomány; az írót a dolog természetéből alkotott föltevés vezeti. E mellett áll a hitrege, mely inkább csak az együgyűség megnyugtatására szövi a keletkezés képét s kiszínezi azt a viszonyt is, a melyben az ember az élő termé- szethez állott.
Ám a hitrege andalító szava, ragyogó színe szándékos, csak az érzésen, sejtésen és számításon nyugovó ; így békét szerezhet az egy- ügyűségnek: visszatarthatja a kezdet és az eredet feszegetésétől ; — tudás helyett hitet, megnyugvást nyujt. A gondolatnak, a szellemnek azonban legnemesebb tulajdonsága nem a pihenés, hanem a szünet nélkül való munka és törekvés ; — nem is a költött hitben való meg- nyugvás, hanem a valónak, az igaznak keresése. latolása és alkal- mazása.
De az a hitrege mégsem merő költemény; mert a midőn a hivő megnyugtatására törekszik, számolnia kell a valóval, a mely az egy- ügyű szemét is érinti s kérdést fakaszt benne. A kérdés feleletet, a gondolat irányt követel attól, aki a hivő belső világán uralkodni akar.
Igy számol a valóval MózsEs, a Sinai hegy nagy törvényszerzője is a Genesisben, mely a világ keletkezéséről szól. Ennek a ragyogó szellemnek az ismeret fejlődése tekintetéből való méltatása nemcsak tanulságos, hanem nagy élvezet 1s.
Tudatosan törekedett ő az ember belső világa fölött való ural- kodásra s átható esze fölismerte az utat és a módot, a melyen és a melylyel czélját elérhette.
354
550 TERMÉSZETHISTÓRIA.
Az út a tapasztalás útja, a mód a tapasztalásból levont s tudato- san alkalmazott rendszer volt.
Kitapasztalta az embert, eszejárása, Jó és rossz indulatai szerint, így megitélhette az egyest s az egyesekből alakuló társadalmat is ; és kitapasztalta a természet jelenségeit, kivált azokat, a melyektől az ember függ, a melyek legérzőbben hatnak reá. Ezekre alapította rendszerét.
Tapasztalatainak rendezett összegéből merítette azután törvényeit, a melyekkel uralkodott.
Két dolognak kellet útját állania: az első eredet feszegetése, a másik a kétségeskedés. Az elsőt elérte a Mindenható eszméjével, kivel szemben minden kétséget bűnnek vallott ; a másikat pedig avval, hogy a kiismert és csoportosított természeti jelenségeket, a bennök nyilatkozó valóságot a mindenhatóság forrásától származtatta, arra vissza tudta vezetni.
A Mindenható MózsEs szerint megteremti a mennyet és a Földet, a világosságot, a vizeket, a szárazföldet, reá a növényeket; fölötte a Napot, a Holdat és a csillagokat, a vizek úszóállatjatt, a levegőég röp- dösőit; azután a cföld állatjaitv, legvégül pedig az embert magát. Ez a sorrend a dolognak rendkívül finom ismerete, nevezetesen pedig a természet jelenségeinek lángszellemű felfogása; mert mindig elől jár a föltétel s csak azután következik az, a mi a föltételhez kötve van; vagyis előbb jön a világosság, azután a föld, erre a növevény és sorra az állat, föl az emberig.
Sőt a Mózses-től eredő e sorrendben vannak bizonyos elemek, a melyek a földalakúlásnak mai, mélyebben tapasztalati sorrendjével is bámulatosan egybevágnak. Legföltünőbb ezek között, hogy MózsEs- nél az első gerinczes állatok a halak. A földkéreg alkotásáról szóló mai tudomány 15 azokban a régibb rétegekben találja az őshalak maradvá- nyait, a melyekben más gerinczes állatnak még semmi nyoma; sőt föltéve, hogy MózsEs a vizekben úszó: állatok alatt — a halakon kívül, vagy azok mellett — a kétéletűeket, tehát azokat is értette, a melyek a vízben és a szárazon egyaránt elélhetnek, mint a békák stb., akkor a sorrend még bámulatosabb, mert a mai, nem föltevéseken, hanem tapasztaláson nyugovó tudomány is a fejlődés sorrendjét a halakon kezdi, a kétéletűekre, csúszómászókra s ezekről a madarakra
A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 557 viszi át, Mózses-nél I., 1., 20. az illető szöveg íme ez: c Hozzanak a vizek úszó élő állatokat; és a madarak repdessenek a föld felett, az égnek kiterjesztésének színén).
S a midőn végűl elgondoljuk, hogy Mózses a sorrendet a töké- letlenebbről a tökéletesebb felé szövi tovább, s így jut az emberig, a melylyel a fejlődést betetőzi, s hogy a mai tudomány is ugyanezt teszi S egy azon végső eredményhez jut: bámulattal kell eltelnünk MózsEs éleselméjűsége iránt.
Ám ennek még folytatása is van.
Mielőtt MózsEs sorrendjét kifejthette, illetőleg alkalmazhatta volna, tapasztalati úton meg kellett szereznie a természet tüneményei- nek bizonyos részieteit is, mert ezeknek ismerete nélkül nem csopor- tosíthatta volna a rokonneműeket, nem alapíthatta volna reájok a tár- sadalom összességére kiható törvényét, melynek alaperőssége csak az lehetett, hogy rendelkezéseit s még inkább különböztetéseit a hivő szemében ne hazudtolja meg az élő természet.
És valóban, ott, a hol Mózses, példáúl a táplálék dolgában ren- delkezik, élesen különböztet: jól tudja, hogy a hasított csülök nem jár mindig kérődzéssel s ehhez képest kirekeszti a sertést.
E rövid vázolásnak legfőbb tanúsága reánk nézve az, hogy a ter- mészet tüneményeinek ismeretéhez, az azokból levonható törvények- hez csupán a tapasztalati út vezet; a ki pedig ezen az úton elfogulat- lanúl halad, az a tudás hatalmához jut, forduló pontokon olyanhoz, hogy hosszú időkre irányt szabhat a társadalom szellemének is.
MózsEs törvényét az átlagos szellem számára alkotta; a nép tömege lebegett előtte, melynek sajátságos lelke s épen tömeges vol- tában reilő oly hatalma van, mely az egyest korlátozza. Innen van, hogy az idők során szerzett több és alaposabb tudás szükségképen hadakozó helyzetbe jut az uralkodó felfogással s csak küzdelem árán haladhat és terjedhet. Igazat szólva, Mózses felfogása a tömeg lelké- ben még ma sincsen megtörve ; sőt mértéket szabott az még a nagy svéd tudósnak, LiNNE-nek is, ki az állatalakok eredetére nézve Mózses tanát törvénynek ismerte el.
Immáron teljesen mindegy, bármely fejlődési időszakát veszszük : is elő az állatok ismeretének, akár MózsEs-t és ARISTOTELES-t, akár Ravus-t, akár LINNÉ-t, CUVIER-t, LAMARCK-ot vagy DARwWIN-t, min-
558 TERMÉSZETHISTÓRIA.
dig egyazon igazsághoz jutunk el, t. 1. ahhoz, hogy a természet tüne- ményeinek ismeretéhez a tapasztalati út vezet s hogy az ismeret mély- sége és becse a kiismert tünetek sokaságától és gondos egybeveté- setől függ. A fogyatkozás, mely az egyes korszakokban tapasztalható, mindig az ismeret fogyatékosságán múlik.
MózsEs sokban tévedett, mert nem ismerhette a tüneményeknek, még kitűzött czéljának megfelelő mennyiségét sem ; szintúgy ÁRISTO- TELES 1s, ki a tapasztalati úton roppant sokra vitte ugyan s belevonta kutatásainak körébe az állatok életét is. De egyikök sem tudhatott mindent, még azon a körön belül sem, a melyet mint egyes ember áttekinthetett; ÁRISTOTELES 15 csak azt adta, a mit az egyes ember a tünemények özönéből úgyszólván kimarkolhatott. S ez a sors jutott mindazoknak, a kik LINNÉ előtt működtek.
Már pedig az emberiség művelődésenek nagy és magasztos fel- adata mást kívánt: rendszeres eljárást, mely megadja a lehetőséget, hogy a tünemények — emberileg szólva — összességét és tanulságait az emberi értelem számára megszerezze.
És ha képzelődő tehetségünk elég erős, s ha szárnyára kelve, visz- sza szállunk akár MózsEs, akár ARisrorELES korába, vagy csak a XVII-dik század végére is, a mikor egy derék magyarember A" Bol- dog Emlékezetű MiskoLczi GÁsPÁR, Sok szép Ekklésiáknak mind Magyar-Országban mind Erdélyben hasznos Tanítójav remek magyar nyelven, sok és erős hittel és istenes együgyűséggel kiteremtette az Egy Jeles Vadaskerts czímű munkát: menten reáakadunk az egyes ember szánalomra méltó gyarlóságára, a mint az anyatermészet tüne- ményeinek özönével küzködve, erejéből kifogy, merő okoskodásba, föltevésbe és a szarvas hibák tengerébe merül.
Valóban az örök dicsőség fénye, az emberiség hálája illeti meg azt a lángelméjű embert, a ki a rendszeres vizsgálódás alapkövét lerakta, ezáltal módot nyújtott a munkafelosztásra, így az egyes em- berek és emberöltök felgyűjtötte tanulságoknak élő, folytonosan öregbedve-tökéletesedő tudománynyá való alakulására.
LINNÉ KáRoLyY — korának irodalmi szokása szerint CAROLUS Lixxzus — svéd természetbúvár az a halhatatlan, ki lerakta a rend- szeres kutatás alapját s ezáltal sarokkővé vált a természethistória föl- séges hajlékában. A növények országán kívül az állatok világában
A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 550
is vő a tudás pátriárkája, az emberi korszakok legnagyobb természet- búvára, feje a mult, jelen és jövő természetvizsgálóinak , .
Ő tanított meg arra, hogy minden egyes állatot jeilemző jegyei szerint le kell írni, lehetőleg e tulajddonságokra mutató kettős névvel kell felruházni; és úgy, a mint az egyes alakok egymásközötti rokon- sága vagyis hasonlatossága kitünik, ezekből megalkothatók a nemek, családok, rendek, osztályok, seregek, a melyek ismét határaikon belül megkülönböztetendők. ;
Világos dolog, hogy ilyenformán az emlősállatok, a madarak, a kétéletűek, a halak stb. jegyeik alapján mind egy-egy osztályba hoz- hatók, az osztályon belül rendekre, családokra, nemekre és végre fajokra bonthatók s mihelyt ekként a rendszerben elhelyeztettek. mind az, a mi bővebben ismertető, a maga helyére jut.
Ez teremti meg a munkafelosztást, t. 1. hogy sokan, sok ponton, minden időben, egyre és ugyanarra a czélra törhetnek, t. 1. a tudás igazi bővítésére s ez teszi lehetővé azt is, hogy az egyesnek az ő téve- dését a többiek helyreigazítják.
Akárhogyan változott is az a csoportosítás, a melyet az utódok buvárkodása LINNÉ alaksorozatain végbevitt: a buvárkodás módszere megdönthetetlen volt s az fog maradni valameddig ember lesz a vilá- gon, a ki a természet tüneményeinek özönében eligazodást keres.
CuvIER, a francziák nagy buvára, csak LINNÉ szilárd alapján állva nyúlhatott mélyebbre, oly módon, hogy az élő alakokon kívül a föld méhébe temetkezett, rég kiveszett ásadékokat is megvizsgálta s azon- felül a külső jegyeken kívül, a belső szervezetben rejtőzőket is fel- használta.
Sőt a vizsgálódás tekintetében maga DARWIN 15 LINNÉ módszerét követte.
Ez a módszer, lényege és alkalmazása szerint teljesen független attól a kunduló ponttól, a melyet MózsEs a Genesisben felállított, a melvet LINNÉ még megtartott s a melynek helyébe a mai tudomány a folytonos fejlődés és átalakúlás tanát iparkodik tenni. Ez a mód- szer lehetővé teszi, hogy az ismeret a vitás pont daczára is, öregbít- hető. Sőt szorosan véve, e módszer arra való, hogy a kiinduló pont felismeréséhez közeledhessünk, mert a tünemények kellő terjedelmű ismerete nélkül az a kiinduló pont csak föltevés, mely lehet meg-
560 TERMÉSZETHISTÓRIA.
nyugtatója annak, a kinek mindenáron kiinduló pont kell s a kinek nincs meg az a szellemi ereje, hozzá bátorsága, hogy elfogultság nél- kül megítélhesse: de nem lehet megnyugtatója annak, a ki a valót, a megdönthetetlen igazságot keresi s épen ezért csak elérendő czélt lát abban, a mit az a másik már a kundulás pontjáúl választott és meg- nyúgovással elismert.
A könyvnek ez a része ezért nem a föltevést, hanem a rendszeres kutatás során szerzett tapasztalati tudást választotta alapjáúl.
Fordúljunk immáron e rész tulajdonképeni tárgyához, a halakhoz. Vegyük azokat egész általánosságban úgy a köz- valamint a tudomá- nyos fölfogás szerint 15.
A közfelfogás mindenkoron arra hajlandó, hogy bizonyos össze- tartozó csoportokból egy alakot kiragad s a szerint alkotja meg fogal- mait. Az emlős képe szőrös bőrrel, négy lábon járva, a madáré tolla- san és röpülve, a halé halpénzekkel borítva és úszva áll képzelete előtt.
A közfelfogás a halat a vízben élő, oldalt lapított, hosszúkás, hal- pénzzel borított, különböző úszószárnyakkal bíró, többé-kevésbbé szálkás húsú, Jobb-rosszabb táplálékot szolgáltató, ikrás, tejes, puk- kantós, síkos állatnak ismeri. Elmondhatjuk, hogy evvel a fogalom- mal milliók érik be; sőt hogy egész életökön által távol marad! tőlük az alaposabb tudásnak a vágya. Hozzátehetjük azt is, hogy ez a fel- fogás s az avval való beérés készségesen megnyugszik MózsEs kiin- dúlásában, sőt erre reá is szorúl.
Az elfogúltság nélkül való kutatás, mely LINNÉ tanításából kelt ki, mely a tudás vágyától égő, lelkes búvárok seregeit viszi, ragadja a föld déli sarkától az északi sarkig, sokszor nyomorba, ezer vesze- delembe, nem egyszer az enyészetbe ; mely ekként a tudásnak igazi hőseit teremti meg: ez a kutatás más, valóban bámulatos színben látja a halnak ezernyi ezer alakzatait az anyatermészet tüneményeinek soro- zataiban ; azokban is, a melyek rég letüntek s csak a földkéreg réteg- zeteibe vannak bevésve ; azokban is, a melyek a kutató ember szeme előtt élve nyilatkoznak.
A halnak mai képe páros vonalban haladó kutatásnak a szü- leménye. Az egyik ág, az őslényekkel foglalkozva, kérdést intéz a föld rétegeihez, kutatva bennök a rég kihalt alakok maradványait; a másik ág a ma is élő alakokat keresi föl tengerekben, tavakban, mo-
A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 501
csárban, folyóban s a víz legkisebb ereiben, nem feledkezve meg azokról a vizekről sem, a melyek a föld méhében — bányákban, bar- langokban — titkolódznak.
S a míg az egyik ág búvára a sokszor töredékes, elmosódó marad- ványokból az élő alakok segítségével kiismerni iparkodik a rég leál- dozott lények szervezetét s a temető rétegek korát, addig a másik ág vizsgálója megfigyeli az élő alakok külsejét, szervezetét, életmód- ját, lakóhelyét, szóval mindazt, a mi rólok megtudható.
Egy kézre dolgozó munkafelosztás ez, a mely azután a fölséges végső eredményben találkozik.
Ez a rendszeres kutatás maig körülbelül tízezer faj halat derített ki; leírta és jellemző jegyei szerint csoportosította. Ebben a számban benne van mintegy ezer ma már nem élő faj is, mely a föld rétegei- ből került napfényre.
Mind a két sorozat együttvéve nagy és szép tanulságokat nyujt.
PaLLAs, a mult század kitűnő állatbúvára, a tenger szélvizében, föveny között egy sajátságos állatra bukkant, melyet egy ház nélkül való, tehát úgynevezett mezítelen csigának nézett. Ez az állat, alakja szerint olyan, mint egy kisebb fűzfalevél; teste majdnem átlátszó, oldalt lapított s elől-hátúl hegyesen végződő; farknak vehető vége kissé kópjaszerű szabású. A tüzetes vizsgálat azonban kiderítette, hogy ez a kezdetleges szervezetű állat a gerinczes állatok törzsökének úgyszólván tervezete, tudományosan kifejezve, ősalakja, vagyis leg- alsóbb foka.
Ez a nevezetes állat az AmpMhoxus lanceolatus Yarrell, (288. ábra), mely a DARwIN tana nyomán kifejlődött nagy szellemi harczban igen fontos szerepet játszott s a melynek görög-latin neve egy mind a két végén hegyes, kópja alakú állatot jelent.
Legfőbb sajátsága ennek a kétvégű kópjaállatnak az, hogy a tes- tében s abban a helyzetben, a melyben a gerinczes állatoknak gerincz- oszlopa nyugszik, egy tömöttebb zsineg, a germczhúr, az ú. n. chorda dorsalis fut végig (2), e fölött van az idegrendszer, alatta pedig a bél- cső és a szívnek megfelelő nagy véredény. Es az életműszereknek ez a berendezése avatja fel ez állatot a gerinczesek legkezdetlegesebb alakjává.
A gerinczhúr, a test elejének vehető s valamivel tompább részén
HERMAN O. A magyar halászat. 30
502 TERMÉSZETHISTÓRIA.
nem végződik koponyában s a felette levő ideg nem duzzad az agy- nak bármily kezdetleges formájává, hanem végig megtartja a hát táján mutatkozó vastagságot. A hegyesebb, farknak vehető részben a gerincz- húr a vége felé mindinkább vékonyodik s végűl a farkrész csúcsába enyészik. De a koponyának s az agyvelőnek a helye mégis legalább jelezve van, mert a gerinczhúr vastagabb végződése táján egy pont sötétlik (s), mely a szem csírájának, éretlen kezdetének vehető. Ugyane tájon, aláfelé, egy nyílás van, mely megfelel a szájnak s szé- lén pillaszerűen rojtos (sz). A hasfélen, közelebb a farkvéghez mint a szájhoz, egy köldökszerű haslikacs van (//):; e közt s a fark hegye közt körülbelől középen nyílik a hugygyó, még pedig kissé fél- oldalt (/).
A hideg, szín nélkül való vérnek keringése a legegyszerűbb.
284. ábra. A kópjabal, kissé nagyítva.
Megkülönböztethető szíve nincs; a has felőli részen a szilványüreg (sz) alatt egy csőszerű ér van, mely lüktet (ér) s megfelel a tökélete- sebb gerinczesek szívének ; ez a csőszerű s a szívnek kezdetleges, ős alakja a száj felé eső tájon felfelé kanyarodik s itt körülfogja a test első üregét, s a gerinczhúr alatt mint fő-ér (aorta, é) fut végig. A csőszerű, minden rekesztés, billentyű nélkül való szív helyzete, mint az állatnak a gerinczhúr után legjellemzőbb jegye, szerezte a kopjahalnak a rendszerben a helyet s az állatrendek sorában a nevet, mely cLeptocardii, azaz: wCsőszívűekv. De haladjunk tovább.
A szilványüregen túl egy más üreg következik, mely gyomornak vehető; ez előrefelé vakbélszerűen alakúl, míg hátrafelé lassankint végbél lesz belőle, mely a hugygyón nyilik (ey.
A gerinczhúr fölött vonúl a főideg, mely elől a szempontban vég- ződik s melynek csak két első elágazása halad párosan és egyformán
A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 503
jobbra-balra, holott a többi kiágazás mind a test baloldalára van tolva ; ha hozzáteszszük, hogy ugyanezen az oldalon még egy, tehát nem páros, orrgödör is van, kitűnik, hogy úgyszólván csak féloldalt fejlett teremt- ménynyel van dolgunk. A háton végig s a hasfélen a fark hegyétől a has likacsáig még oly réteget találunk, mely a sörényúszó csírájának vehető (uu), ez alatt pedig ott vannak az izmok.
Az állatnak lélekzése az, hogy az élővizet a szájnyíláson beveszi, a szironyüregen áthajtja s a haslikacson kibocsátja.
Valóban úgy van, mintha az oly tökéletesre fejlődött gerinczes törzsöknek, melynek koronája az ember, legelső tervezetét látnók ; szembeszökő pedig az, hogy az ősforma egészben véve halszerű.
Ezt tudva, helyezkedjünk most a ma uralkodó tudományos fel- fogás álláspontjára, mely a test szervezete alapján alkotja meg a gerin- czes állatok összefüggő sorozatát, még pedig úgy az élőkre, mint a kiveszettekre való tekintettel; amennyiben t. i. az utóbbiak mint ásadék alakok ismeretesek. i
A földkéreg rétegeit a mai tudomány a bennök jelentkező saját- ságok, tehát állat-maradványok szerint is négy korra, ezeket ismét tizenkét korszakra osztja, melyek egymásra következve, mind maga- sabb és magasabb szervezetű élő lényekről tanuskodnak, míg végre a legfelsőbb emelet tetőzetén, azaz a mai földszínen, maga az ember él és fejlődik.
Természetes, hogy ezt a beosztást csak a tudományos módszer követeli s azt nem szabad akként felfogni, hogy valamely emelet vég- ződésével merőben eltűnnek annak alakjai is; a beosztás nagy haszna az, hogy az alakokat vizsgálatainkkal követhetjük, viszonyaikat szóval kifejezhetjük.
Úgy áll a dolog, hogy a legalsóbb, tehát legősibb korszak lényei sokszor az összes emeleteken maig felvonulnak; de a míg az alsó emeletekben nagy tömegekben éltek és uralkodtak, addig a felsőbb emeletek felé folyton apadva, vagy még az emeletek során vesznek ki, vagy csak néhány, úgyszólván mutatványban, élnek velünk együtt.
Ha, ezeket tudva, a lényeket szervezetük alapján követjük eme- letről emeletre, a fejlődésnek családfáját kapjuk ki, mely ágból ágat hajt, a melynek minden ága bizonyos lények származását, szervezetét és fejlődését, de hanyatlását is tudatja velünk.
504 TERMÉSZETHISTÓRIA.
Lássuk immár ezt a családfát, amennyiben e könyv főtárgyára, a halra tartozik, fölépítvén az emeleteket, a melyeken ágazatait vezet- nünk kell s megjegyezvén, hogy a magasabb sorszám ifjabb kort és emeletet, illetőleg korszakot jelent.
IV. Harmadik kor — legifjabb rétegzetén az emberrel. 12. Pliocén korszak. A 11. Miocén korszak. 10. Eocén korszak. III. Második kor. 9. Kréta-korszak. 8. Júra-korszak. A csontoshalak eredete. 7. Triasz korszak. A gőtehalak eredete. II. Első kor. 6. Permi korszak. s . Kőszén-korszak. 4. Devon korszak — tokféle halak eredete. IG Ős kor. A 3 . Szilúr-korszak — ingolák, czápák, ráják eredete. . Cambriai korszak — kétvégű kopjahal eredete.
10
1. Laurenti korszak — legősibb ; semmi gerinczes állat.
E szerint az összeállítás szerint" a laurenti korszak a legalsób, illetőleg legősibb; ebből gerinczes állat nem ismeretes; de már a következő cambriai korszakban megjelennek a gerinczhúros cső- szívűek, melyek a kőszén korszakáig uralkodók, a permi korszakban hanyatlásnak indúlnak s folyton fogyva, napjainkban immár csak a PaLLas kétvégű kopjahalával oktatják a vizsgálódó embert.
A szilúr-korszakban tökéletesebb szervezet alapján a csőszívűektől elágaznak a szájtátó vagy körszájú halak, melyek azután a júra-kor- szakban fogyni kezdenek, de a melyeknek ivadékai, az ingolák, még ma is élnek, sőt két alak a magyarföld hegyi patakjait is eleveníti. Ez a halalak is nagyon fejletlen; orrgödre még nem páros; szeme páros ; de páros úszószárnyai nincsenek ; sörénye inkább csak bőrszerű s a mi a legfőbb, gerincze nem tagolt csont, hanem porczogós, tehát a gerinczhúr fejlettébb formája, mely már tökéletlen koponyában végződik.
" HACKEL E. Natürliche Schopfungsgeschichte XX. Vortrag.
A HAL ÉS A TUDOMÁNY. SÓ
Ugyancsak a szilur-korszak ifjabb részében elágaznak a czápa- féle őshal-alakok, a melyeket a tudomány Plagiostomi, azaz keresztbe- álló szájú halaknak nevez, a hova a czápákon kívül a rája, a régi ma- gyar írók zsibbasztó vagy mennykövező hala is tartozik. Ezeknek az orrnyilásuk már páros, a porczogós gerinczoszlopon már rovátkos tagolás mutatkozik, van felső és alsó állkapcsuk, hallószervük, páros úszószárnyuk, mely a végtagoknak felel meg; de a test felülete csak érdes, tulajdonképeni halpénzek nélkül való. Ezek az alakok még ma is bőven népesítik a tengereket ; őseiknek kivált a foga, melyet a nép csárkányfogánakv magyaráz, a föld méhéből igen gyakran kerűl nap- fényre.
Majdnem ugyaninnen, de már inkább a devóni korszakból szár- maztatjuk a magyar halásznép legbecsesebb zsákmányát, a vértes ha- lakat, a melyek közé a viza, tok, sőreg, kecsege stb. tartoznak ; de ezek a kréta korszakától fölfelé már apadófélben vannak, úgy, hogy a ma élő alakokat leáldozóknak kell tekintenünk. A vérteshalak családjá- ban már olyanokra is akadunk, a melyeknek teste kerek halpénzek- kel van borítva, tehát már a tökéletesebb szervezetű mai csoportok felé hajolnak. A mi vértes halainkon zománczszerű, csillagos alakú vértekből álló sorokat látunk ; a gerinczoszlop még jobbadán porczo- gós, de világosan kivehető rovátkolással, sőt részben csontosodó 15 ; de a csontváz azért tökéletlen. Az úszószárnyak csontos, tagolt suga- rakra feszűlnek, melyek közűl az elsők már tüskévé is erősbödnek ; a fark kormányúszója csak félszárnyú.
A következő fejlődési fok a nyolczadik színtájon, vagyis a júra- korszakban támad, még pedig a csontoshalak képében, a melyek a mai kor vizeinek tömeg és a fajok száma szerint uralkodó alakjai. Ismertető jegyeik, legrövidebben kifejezve im ezek : a test váza telje- sen meg van csontosodva, tehát igazi csontváz, teljesen különvált csigolyákkal. Ezek rendszerint — kevés kivétellel — halpénzekből alakúló héjakkal vannak borítva, kormányúszójuk kétszárnyú, vannak páratlan sörényúszóik, páros és végtagoknak megfelelő úszószárnyaik ; szabad, fedelékes szilványaik.
Hogy a felölelt sorozatot betetőzhessük, vissza kell térnünk a mélyebben fekvő színtájakra és valóban xúttalan utakons, — mert hiszen korunk legmerészebb tollú állattani írója, HAECKEL ERNŐ
560 TERMÉSZETHISTÓRIA.
maga is csak kérdőjelekkel haladott korszakról korszakra, hogy a csodálatos gőtehalak eredetét inkább kieszelje, mint kimutassa — úgy sejtjük, hogy a gőtehalak valamikor a szilúr-korszakban a vértes halaktól ágazódtak el, hogy ama csodás alakú ctengeri sárkányokony a halisauriákon át, a melyek a kréta korszakában már kivesztek, összekössék a halakat a kétéletű állatokkal, tehát igazi gőtékkel, továbbá a gyikokkal, kígyókkal stb.
Ezeknél a gőtehalaknál már tüdővel való lélekzés is jelentkezik, az úszószárnyak láthatólag lábszerű végtagokká fejlődnek, a szájban csúcs- soros foglemezek vagy lemezfogak foglalnak helyet. A legnevezete- sebb ezek között az 1870-ben Ausztráliában fölfedezett, FORSTER nevére keresztelt, 2 méterig növekedő Ceratodus Forstert, Krefit., az ausztráliaik (baramundá)-ja, magyarúl kifejezve pedig a FoRsrER-féle szarufogú gőtehal, mely egészen héjas, felűl-alúl úszó sörénybe átmenő,
ez
285. ábra. A gőtehal,
tehát sörényszárnyú kormányúszóval, kolonczszerű, héjjas úszószár- nyakkal, vagy már inkább csőkös lábakkal (285. ábra).
Ez az alak kiválóan reámutat a triasz és Jura-korszakra, a melyből számos oly lemezfog ismeretes, mely a baramundáénak megfelel. Ezen a réven került erre az élő alakra az AGassiz-féle kihalt Cerato- dusok neve Is.
Vannak futó vázolások, melyek nem bírnak több értékkel, mint egy földabrosz, a melyen, a négy világtájat szem előtt tartva, valamely pont iránt tájékozódhatunk; az az ezernyi ezer tárgy és változat, a mely az illető földdarabon a természetben megvan, azon az abro- szon nem látható ; de ez jobb is így, mert szemünket nem vonja el, nem zavarja meg a részlet, reávethetjük egész figyelmünket a fődo- logra, a tájékozásra.
Ilyen ez a vázlat is. Meghatározhatjuk a halak helyét a gerinczes
A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 507 állatok rendszerében, még pedig a fejlődés alapján s megtudhatjuk alább azt is, hogy a magyar vizekben élő, eddig felkutatott halak szervezeti tulajdonságaik szerint melyik csoportba tartoznak.
Az igaz, hogy a fejlődés családfájának nem egy ága még ma is vitás; de az nem zavarhat meg, ha elgondoljuk, hogy a valódi, rend- szeres kutatás még alig száz éves, hogy sikere sok mindentől függő, hogy nem is törekszik az utolsó szó kimondására, hanem csak a több és több tudásra, több világosságra. És elvégre bármily ingatag legyen is az az alap, a melyet a föld rétegzetei eddig nyujtottak, a halak tekintetében a fejlődés sorozatát a mai élet maga is nyujtja felénk. Mert hiszen ma is ott eviczkél a tengerpart fövenyében PALLAS kez- detleges kopjahala, havasaink csevegő patakjában az ingola ; a czápák és ráják ma is hasítják a tenger vizét, míg a tokhalak seregei tenger- ből folyóba vándorolva, megszántják kacsaorrukkal szőke Duna, szőke Tisza árját. Ez, a szervezet álláspontjáról tekintve, valóságos fejlődési sorozat a tökéletlenből a tökéletesebb felé, mely -utóbbit a csontoshalak változatos alaksoraiban szemlélhetjük. Végül pedig Ausztrália, az Amazon és a Senegal sokban ma is titokzatos tájain még most 1s túrja az iszapot a gőtehalak csodás családja, mely úgy jelenik meg a búvárkodó ember szeme előtt, mintha a természet ama hatalma, mely réteget rétegre halmozva, egész életsorozatokat teme- tett az anyaföld méhébe, ezeket jókedvében kifelejtette volna az enyészetből.
Vonjuk ki tehát a magyar édes vizekben élő halakra tartozó tanul- ságot, mely a következő: Vannak
5. Csontos halaink — Teleostei. 4. Vértes halaink — Ganoidet. 2. Szájtátó vagy körszájú halaink — Cyelostomi.
Nincsenek :
"1. Csőszívű halaink — Leptocardii. 3. Őshalaink — Selachii. 6. Gőtehalaink — Dipnot.
A sorszámok szerint s akként állítva össze e sorozatot, hogy a leg- tökéletlenebb alak legalulra jöve a legkisebb számot kapja s így 1-től 60-ig építve, kikapjuk a fejlődés haladását, mely a csőszívűektől indúlva, a gőtehalaknál végződik.
508 TERMÉSZETHISTÓRIA.
Vessünk már most bár csak egy futó pillantást is arra az általános képre, a melyet a halak megalkotnak.
A tudománynak legfőbb feladata a fogalmak tisztázása és — igen természetesen — a tisztázott fogalomnak szabatos kifejezése. Ha a tünemények bizonyos sorozatairól van szó, a melyekről meg kell álla- pítani, vajjon alak, szervezet és életmód szerint rokonok-e s így alkot- ható-e belőlük egy csoport, akkor a tudománynak legfőbb. feladata megállapítani: mi legyen a csoportnak összekötő kapcsa, vagyis, hogy van-e oly tulajdonság a csoportban, a mely részről részre lényeg szerint azonos.
És ha ezt a kérdést a halakra nézve vetjük fel, egyetlen egy tulaj- donság az, a mely a halakat a gerinczesek körében egy csoportba — a tudomány szava szerint osztályba — foglalja össze, t. 1. az, hogy kizárólagosan szilványokon át lélegzenek. Minden egyéb tulajdonság annyiban ingadozó, amennyiben csak a halalakok kisebb-nagyobb részénél állandó, tehát a halalakok összességét nem jellemezheti ; vagyis amennyiben nemcsak a halaknak, hanem más állatosztályok- nak is a tulajdonsága.
A kibővített jellemzés ez volna: a hal hidegvérű — tulajdonképen bizonyos fokig alkalmazkodó hőmérsékletű — állat, a mi nem kizá- rólagos tulajdonsága, mert számos más állatosztályé is; teste több- nyire héjjas, pénzekkel, vértekkel boríto:t, a mi már azért sem kizá- rólagos tulajdonsága, mert vannak mezítelen bőrű halak is s azonfelűl a csuszómászók egész sora héjjas ; a vízben él, a mit szintén számtalan más állattal oszt meg; többnyire lerakott ikrából kél, de ez sem kü- lönálló tulajdonság; végtagjai uszószárnyak, ámde ezek néha hiány- zanak.
Tisztán láthatjuk, hogy a lélekzés módján kívül minden egyéb Jegy ingadozik; de sőt ez a kizárólagosnak tetsző tulajdonság sem teljesen szilárd, mert hiszen tudjuk, hogy a gőtehalnak már másnemű lélekzése is van; ám de ez már átmeneti alak.
A fogalom tisztázásából mindenesetre nagy a nyereségünk, mert a szilványon át való lélekzés a többi, ingadozó jegyre útbaigazító tulaj- donsággal bír s ha a vizsgálatban elfogulatlanúl és körültekintéssel járunk el, nem tévedhetünk abban, hogy a halat halnak határoz- zuk meg.
A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 509
Ha a csoport meghatározásában az alak után akarnánk indulni, azt már az első próbánál is abba kellene hagynunk.
Az ángolna kígyószerű nyulánkságától eljutunk a lapdává felfu- vódó Diodon-halig, vagy az annyira suta Orthagoriscus-ig — ma- gyarúl wvmalaczhal, —, hogy inkább csak egy úszó fejhez hasonlít; ha pedig a halnak a közfogalomban élő képétől, példáúl a pisztráng- tól vagy pontytól indúlunk, eljuthatunk az ausztráliai czafranghal — Phylilopteryx (268. ábra) — szinte mesés alakjáig, melynek egész teste
286. ábra. Czafranghal, Phylloptervx egues Günth. Sz, szilványfedelék ; s. sörény.
mintha szálakra volna tépve s a midőn a tengerfenék moszatain elül, annyira hasonlít hozzájuk, hogy még a természetbúvár gyakorlott sze- mét is megtéveszti.
Sőt rátalálunk a halnak a szó teljes értelmében vett kiforga- tott alakjára is, a mennyiben a hal növekedése során féloldalúvá vá- lik, azaz mind-a két szeme egy oldalra kerül s a hal a másik oldalán úszik, mintha ez volna a hasa; ez a Platessa és családbeltei, a régi magyar írók xplataiszv-a.
570 TERMÉSZETHISTÓRIA.
Az alakok során a halszáj csővé, csíptetővé nyúlik ; az úszószárnyak valóságos zászlókká szélesednek, majd ostorokká nyúlnak ; a test néha síkosan síma, majd tüskés, mint a sűné; majd oly fegyverzettel talál- kozunk, mely nemcsak a fejlődés szempontjából nevezetes, hanem egész minémüségében mesésnek látszanék, ha nem volna termé- szetes.
A tenger kardorrú halának (Xiphias) felső állkapcsa iszonyatos karddá nyúlik ki; a Pristis-halnak kard helyett rettenetes, kétoldalt fogas fűrész a felső állkapcsa ; reáakadunk a legcsodásabb, valóban rémes külsőjű formákra, a minőket a poklot benépesítő költő vagy festő képzelete sem igen teremt, a melyekhez képest szent György sárkánya csupa gyerekjáték; ilyen a tenger ördöghala (Lophius), a varangyékhal (Batrachus) stb.
Az úszószárnyak hol szívó szervvé (Lepadogaster, Echeneis), hol valóságos és oly szárnynyá alakúlnak (Exoccetus, Dactylopterus), hogy a hal a víz fölé szökve, nagy darabon röpülhet, akár a madár; néha lábszerűen alakúlnak (Periophthalmus) s a hal az iszapon ugrál- hat mint a béka; ismét a legcsodálatosabb módon foszlanak, szinte káprázatos képet kölcsönözve a halnak, mint pld. a Pterois- és a Pelor-hal.
És ha a nagyságot veszszük, valóságos óriások mellett ott látjuk a törpeséget s e két végső pont között minden képzelhető fokozatos- ságot.
Így vagyunk a színekkel is. Az iszapos vagy fövenyes vízfenék zöldes, vagy fakó szinezetén kezdve, a színek egész fokozata áll előt- tünk, csúcsán a szín és fény oly tüzével, ragyogásával, mely megszé- gyeníti a festő festékes ládájának legtisztább foglalatját s megszégye- níti az ötvösmesterség minden színes zománczát, drágakövét, avval az összeállítással egyetemben, a melyet emberi szín és formaérzés egy- általában kiteremteni bír.
És így állunk végre magával az életmóddal is, különösen az elem tekintetében, a melyhez a hal lélekzési módjával kötve van. Bátran kimondható, hogy minden víznek akad hala. Valameddig megvan a mód arra, hogy a hal bizonyos természetű vizet megszokhasson, vala- mely faj meg is szokja s ez annyira áll, hogy — messze se menve — Ó-Buda és Zala-Hévíz meleg vizeiben, még pedig magán a forrás-
A HAL ÉS A TUDOMÁNY. 571
területen, a hol a víz a legmelegebb, nemcsak hogy odaszokott a ponty, hanem leginkább a víz fenekén tartózkodik ; nem is keresi a felsőbb, elevenebb vizet. Viszont látjuk, hogy némely faj úgyszólván abban a pillanatban pusztúl el, a melyben vizét megváltoztatjuk ; né- melyik csak a tisztában él meg, más a félig poshadtnak még iszapját is túrja; némelyik, a vízből kivetve azonnal elpusztúl, más órákon, napokon át bírja; sőt az ángolna, a már felemlített Periophthalmus s az Indiákon élő Anabas hal a szárazra is kijár; és hiába sós a ten- ger, édes a folyó vize, mert nemcsak mindeniknek megvan a maga halserege, hanem feles számmal akad olyan faj is, a mely felváltva hol az egyikben, hol a másikban él.
A magyar vizeknek csupa olyan hal jutott, melynek halvoltában a legszerényebb ismeret sem tévedhet meg; ám ez nem elég, mert szemügyre kell vennünk azokat fajról fajra, szervezet, életmód sze- rint akként, hogy mások is fölismerhessék s az ismeretet saját észle- leteikkel megpótolhassák, mert ebben rejlik a neladés; Módszere az, a melyet LINNÉ kifejtett és alkalmazott.
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN.
BREHM ÁLFRÉD, az állatok életéről szóló nagy művét az állat- élet egészére vetett pillantással vezeti be; de mindjárt az első so-
rokban — és igen helyesen — ráveti szemét a természetvizsgálók két táborára, mely, a milyen nagy az elért eredményekben, épen olyan nagy — vagy talán még nagyobb — a kölcsönös leszólás- ban 1s.
Az egyik tábort a bonczolók iskolája alkotja, mely az állatok tes- tét legparányibb részeire bontja s e részeket anyag és szerkezet tekin- tetében ezerszeresen nagyító üvegen át vizsgálja; így kutatja a leg- parányibb erecske, a legfínomabb idegszál végződését; meglesi a sejtet, oszlását, szervezetté való tömörülését; meglesi a petében folyó keletkezést ; az egyes szervek szerkezetét, működését ; a szervek átváltozásának folyamatát; a különbözőknek látszó szervezetek egy- máshoz való viszonyát, rokonságát.
Ez fölséges, magasztos egy dolog, mely reátanít az élőlények összealkotására, életöknek nem egy alapfeltételére ; sokszoros vilá- gosságot vet az eredetre 15. Pontosan meghatározza a sejt oszlásának pillanatát, haladását; megmondja — ha nem is mindig — e csodás folyamat előljáró föltételét.
De egyet nem bír megmondani: annak az eletrekeltő szikrának a lényegét, mely a belátható okozat be nem látható okát szülte. Igen, megmondja, ki birja fejezni szóval, olyannal, mely mond ugyan és mégis adósunk marad! E szó az életerő, éltető erő, néha épen csak erő. — De hát ez a világos tudás szempontjából véve semmi, mert a megfoghatatlannak épen csak mesterszava.
Hogy világosan szóljak, tudjuk, hogy a himhal zoospermiuma a nőstény ikrájának héjján nyiló petelikacson át az ikra belsejébe nyo- múl. ott az ikra termőszemével érintkezik s hogy erre az a termő-
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 573
szem barázdálódni kezd ; tudjuk, hogy ez a barázdálódás a kelő állat- alakot úgyszólván fölépíti; de arról — az okok okáról — a mi azt a zoospermiumot létrehozta, életre keltette, furakodásra indította; a termőszemmel való érintkezésének lényegéről ; a barázdálódást inditó erőről ; arról, a mi a sejtekre osztódott anyagot reáviszi, hogy bizonyos állatalakot öltsön magára, arról sejtelmünk sincsen. Nincs a bonczo- lóknak sem.
A bonczolók iskolája, mely evvel az ággal foglalkozik, szánalom- mal tekint le arra a másik táborra, a mely az alakokat figyeli, tüzete- sen ismerteti és nagy gonddal viseltetik életnyilvánulásaik iránt is.
A bonczolók iskolája azt mondja, hogy ez nem tudomány, mert csak ismeret s azok, a kik mivelik, csak xdilettánsok, napszámosok. Ők, a bonczolók azok, a kik a tudomány palotáját építik és szerkesz- tik, a többiek csak napszámosok, a kik az építő anyagot hordozzák.
Szorosan véve, annak beismerésében, hogy azok a napszámosok? hordozzák az anyagot, rejlik nemcsak jogosultsága, hanem nélkülöz- hetetlensége is annak a másik ágazatnak; mert nincs építőmester, a ki összeszerzett anyag nélkül bár szerény kunyhót is építhessen ; nincs olyan, a ki mások munkáját nélkülözhetné ; tehát nincs is Joga, hogy azt lenézze, vagy épen leszólva megvesse, a mi saját művének lénye- ges föltétele.
És nem állhat meg a tudomány és ismeret megkülönböztetése sem, mert határát megszabni nem lehet; s ha akként állítjuk föl a dolgot, hogy a tudomány az összefoglaló, akkor csak ismeretet fog- lalhat össze, tehát abból épül, s így se oka, se jogosúltsága azt lenézni, a mi saját erejének forrása.
Van azonban a vita eldöntésének még egy más, sokkal hatható- sabb módja is, mely bizonyos kérdések fölvetésében rejlik.
Semmi kétség aziránt, hogy például NEwrToNn igazán fényes szel- lem volt, ki műveivel az emberi tudás terén korszakot alkotott. A kérdés az, hogy mi az előkelőbb tudományos feladat : vajjon az-e, hogy kitudjuk NEwroN koponyájának méreteit, agyvelejének súlyát, tekervényeit, szervezetének összealkotását s esetleges sajátságait, mikroszkópi összetételét, chemiai alkatrészeit — vagy az, hogy NEwrox-t, mint embert, élete folyása, cselekvése, művei s azoknak értéke és hatása szerint ismerjük meg "
574 TERMÉSZETHISTÓRIA.
Vajjon ki merné itt a bonczolót tudósnak fölmagasztalni, azt pe-
dig
07 cnapszámosnak lenézni ?
a ki az ember cselekvő részével, annak hatásával foglalkozik,
Vajjon tekintheti-e a tudomány kizárólagos és egyszersmind kime- rítő feladatának azt, hogy akár az embert, akár a szervezetileg alsóbb- rendű állatot csak bonczolja, részeire szétszedje, a részek részeit vizs- gálja, hogy végre megállapítsa azt, a mi a puszta élelhez okvetetlenül szükséges ? Kirekesztheti-e az élet nyilvánulásait, kihatásait az egyes- nél, az egyesekből alakuló életköröknél; vagy e kihatások viszonyát akár a társadalom, akár a természet összességéhez "
BREHM nagy igazságot mondott, a midőn állítja, hogy az állat a bonczoló előtt csak tárgy; az életet kutató előtt ellenben a tárgyon kívül még cselekvő része is az élő természetnek , mely érez és mozog.
A teljes való pedig az, hogy a két szak kiegészíti egymást s csak mind a kettőnek szövetségéből kelhet ki a teljes kép, tehát a valósá- gos tudományos eredmény. A két szak nem állhat s nem is áll a fel- sőbbség és alárendeltség viszonyában; az igazi viszony a munka fel- osztása. Az ismeretkörök között más viszonyt nem is fogad be a tudomány köztársasága. A tudomány, mint az ismeret egyeteme, nem ismerhet rangot, mert csak szakokat ismer, a melyeket a munkafel- osztás szüksége teremt meg. Elismeréssel adózik az áthatóbb. szellem- nek, mely nagyobb eredményt nyújt; de a parányi szellem szerény eredménye 15 a nagyét öregbíti, tehát csak a mennyiség tekintetében van különbség. Felmagasztalja az egyest, a ki tehetségével korszakot alkot, de nem vetheti meg a nyomán haladót, ki a megnyitott kor- szak gyümölcsét szaporítja: és érleli.
A könyv e szakaszának bevezetéseűl, de tudományos viszonyainkra való tekintetből is előre kellett ezeket bocsátanom.
xx
A természetnek egy szellemes vizsgálója az állatoknak egymás közötti viszonyát a következő képben mutatta meg: egy barázdában egy futóbogár reáakadt a prédájára, egy féregre s marczangolni kezdi; viaskodását látja a fa csúcsán leskelődő őrgébics madár s nyomban leszáll, hogy a futóbogarat elfogja és megegye ; el is fogja ; de az őrgébics leszállását meglátta a magasban keringő sólyom,
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 0178
nyomban, mint a kelevész, lecsapott az őrgébicsre, elfogta; de a mint prédájával emelkednék, meglátja a fa alatt lesben álló ember s lelövi a sólymot. — Eddig a sor, mely megtoldható avval, hogy azalatt felgyült egy sötét felhő, villáma agyonsújtotta az embert, a föld felfogta a villámot s elenyésztette romboló erejét, a felhő- ből szakadó eső pedig elmosta a dulakodás, vergődés nyomait; a midőn pedig a felhő megszakadt s a nap újra reávetette arra a pontra sugarát: a természet mosolygott, élete nyugodtan tovább folyt.
Ez a kép nem a puszta képzelődés szüleménye, mert minden ízé- ben a természet életéből került ki s ezernyi ezer változatban újra és újból ismétlődik.
Az állatélet jelenségeivel foglalkozó tudománynak, mai uralkodó fölfogása szerint az a sorozat a már-már közhelylyé vált clétért való küzdelemnek) a képe. melynek — a közfelfogás szerint — irányzata az életszükség kényszeréből foly. Kényszerűségből és nem ellenséges indulatból ; — hiszen a gondolkozó ember magáról tudja, hogy nem az ellenséges indulat uralkodik rajta, a midőn saját életszükségét más szervezetek életének rovására elégíti ki: nem haragszik az almára, a melyet leszakaszt, az állatra, a melyet leöl, hogy maga megélhessen.
Ha a gondolat egész erejével iparkodunk átölelni a természet életének jelenségeit, csak rendes, szabályos körös folyamathoz jutunk : a keletkező, lefolyó, végződő élethez, mely új életet fakaszt — ez ismét lefoly, végződik; de csak végződik, annélkül, hogy nyomta- lanúl elenyésznék.
Erre emberi tudásunk minden rendű ágazatát alkalmazhatjuk ; s0- kat tudunk meg tulajdonságairól, a működés és lefolyás mozzanatai- ról — semmit a végső indító okról.
Szemünk előtt foly le a keletkezés, a mint azt a hal ikráján tapasz- talhatjuk ; megtudhatjuk az anyag chemiai alkotórészeit, az alkotórészek arányát; megfigyelhetjük s kifejezhetjük a hőmérséklet befolyását ; latolhatjuk a szervezet működését természettani alapon, mozzanatait számok képébe foglalhatjuk ; kivehetjük, a mi rendellenes, kife- jezhetjük a rendes föltételt; számos előzménynek előre megmond- hatjuk a következményét; de az élet végső indító okát nem mond- hatjuk meg. Sőt még azt sem mondhatjuk meg: miért éli le magát a
76 TERMÉSZETHISTÓRIA.
szervezet még azon a magaslaton is, a hol az ú.n. kozmikus nagy okoknak látszólag nincsen alávetve.
Ha a növevénynek az ő életéhez — a föld adta táplálékán kívül — világosságra, levegőre és bizonyos melegre van szüksége, akkor ért- jük, hogy az egyik főszükség elvonásával megöljük a növényt ; értjük, hogy a tél, mely a meleget elnyeli, egész növevénysorozatokat is megöl — ám más csak levelét hullatja, hogy a meleg visszatértével új életre keljen; de az idők során ez is végét éri még akkor is, ha életének feltételei megvannak, vagy akár fokozódnak. — Az alsó szervezetű nö- vevény keletkezése, élete és leáldozása sokszor perczekre van össze- szorítva : — a százados tölgy, a Libanon czédrusa mintha az idővel daczolna. A növevény megveti gyökerét a hegy száraz csúcsán, elbo- rítja a nedves völgyet, leszáll a víz színére, a víz alá s mindenütt végzi életének körfolyamatát; — anyagot felvéve, megváltoztatja, épít magán, maga körül, mert élve, másnemű élet feltételéül is szolgál: a lények százai és ezrei hozzá vannak kötve; sőt hozzá van kötve növe- vény a növevényhez Is.
Szakasztott ilyen az állatélet képe is. Minden képzelhető viszo- nyok közt reátalálunk — egymást kiegészítve, egymásra szorúlva, egymással közreműködve ; a levegőből a hegycsúcsra, innen a völgybe, innen a viz színére, a víz alá s le a tenger feneketlennek mondott mélységébe szállva; élve a teljes világosságban, a barlangok örök sötétségében; működve a verőfényen, az est homályában, az éj min- den szakában.
Egyike a legvonzóbb tüneményeknek az a kereszteződés, a me- lyet — immár csak gerinczes állatokra szorítkozva — a különböző szervezetű állatok élete folyásában tapasztalhatunk, a mely kereszte- ződés bizonyos szervezeti részeknek egynemű berendezésében és alkalmazkodásában van kifejezve.
Látjuk, hogy az emlős állat nincsen kizárólagosan a röghöz kötve. Az u. n. taguan-nak — röpülő mókus — szőrös bőr feszűl az első és hátulsó lábpárja között, az állat az ugrással ezt kapcsolja össze s le tud bocsátkozni a magasból, mint a gyermek papirsárká- nya; a kaguan bőre már a farkát is bevonja, sőt az első lábpár és a nyak között is feszűl s ez az állat — WALLACE szerint — tizen- négy méter magasból leugorva, 70 méternyi közön bír átlebegni.
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 577
A denevéreknél már valóságos hártyaszárnynyal van dolgunk, a mely- lyel ez az emlős röpülés dolgában versenyre kelhet a legügyesebb röptű madárral; sőt életének fenntartása egyenesen a röpüléstől függ, a melylyel számos madárnak a pályáját keresztezi, olyanét is, a mely épen úgy, mint a denevér, alkonyatkor kél szárnyra, hogy
eledelét megkeresse. A midőn itt az emlős állatot a röpülő madárral
egy életvonalon látjuk, viszont akadunk elég madárra — strucz, kazuár és leginkább a kivi —, a mely egyenesen a röghöz van kötve,
s így élete módjával keresztezi sok lábas emlősét. Egészben hasonló viszonyra bukkanunk a csúszómászók között is, hol a röpülő sárkány- gyik — Draco volans, Keletindia — a röpülő mókusénak megfelelő szervezettel bír, holott más gyikalakok életök minden mozzanatával a röghöz vannak kötve ; sőt WALLACE följegyezte, hogy Keletindia egy békája, a Rhakophora — magyarúl talán lappantyús béka —, mely a mi zöldbékánk családbeli rokona, melynek roppant hosszú újja s ehhez képest roppant terjedelmű úszóhártyája van, bemondás szerint, a magasból ugorva, inkább lebegve, mint esve száll le a földre. A rö- pülő hal úgyszólván önkéntesen sorakozik ide.
A röpülést tartva szem előtt, itt már emlőst, madarat, csuszómá- szót, kétéletűt — béka — és halat, ha nem is egy színvonalon, de egy bizonyos színtájon találunk ; viszont találkoznak ugyanezek a rög- höz s illetőleg kizárólagosan a vízhez kötve is.
Forduljunk most egy más sorozathoz, melyet a rög és a víz kínálva kínál. Ugy találjuk, hogy számos emlős kitünő úszó ; ezek közűl kivál- nak azok, a melyek nemcsak úszók, hanem kitünő bukók is, a me- lyeknek ez már életföltételük; — elég itt a vidra fölemlítése is. De ez a sorozat még sokkal tovább halad, mert a fókának már csak az első lábpárja valóban láb, a két hátulsó már szembeszökve hasonlít a halkormányhoz ; az állát a vízen kívül már tehetetlen, agyonbunkóz- ható teremtés s ezt a stermészet büszke urav talán nagyon is hasznára . tudja fordítani. És e soron még tovább haladhatunk, mert a czeteknek első lábpárjok már húsos úszószárny forma, a hátulsó végtagok pedig egészen hiányzanak s a testök farki részének teljesen halkormány for- mája van, avval az egy különbséggel, hogy állása vízszintes.
A czeteknek a vízi élethez való testi alkalmazkodása már annyira tökéletes, hogy a halvoltukba vetett hitet a tudomány egész hatalma
27
HERMan O. A magyar halászat. 37
578 TERMÉSZETHISTÓRIA.
máig sem bírta a közhitből teljesen kurtani; ma is feles számmal akad wolvasott emberv, ki hitetlenül rázza a fejét, valahányszor hallja, hogy az ő wezethalav elevent szülő, emlőin szoptató, melegvérű, ge- rinczes állat, melynek úszószárnya nem egyéb, mint átváltozott első lábpár. A czeteknek a vízi élethez alak szerint való hozzátörődése annyira haladt, hogy némelyeknek — többek közt a költészet és díszítő művészet oly nagyon kapós delfinjének — a hátán már egy kövér-úszó- sörényt is észlelhetünk; egyedűl a kormányúszónak vízszint való ter- jedése különbözteti meg a czetek külső alakját a hal törzsökös fogal- mától. A czetek egész szervezetöknél fogva már kizárólagosan a víz- hez vannak kötve, a szárazra egyáltalában ki sem mehetnek.
A madarak felé fordulva, tudjuk, hogy e nagy osztálynak egész népes rendei, mint a vízmellékhez, vagy a vízhez kötött alakok szere- pelnek ; a szélvizekben való gázolástól — gémek és mások — az úszó életmódig — ruczák, ludak és mások — innen a legkitűnőbb, rend- kívűl kitartó bukásig — búvárok, vöcskök — minden forma és átme- net megvan, a sorozat pedig végződik a pinguinnel, melynek szárnya, tollak helyett már inkább pikkelyekkel — mondjuk pénzekkel — van borítva; nem is repülő, hanem valóságos úszószárny, mely igen élénken emlékeztet a gőtehal úszóvégtagjaira ; és noha a pinguin két- ségtelenül madár, ő sem a föld rögén, sem a levegőben nem boldo- gúl; egyetlen, igazi eleme a víz, a melyben a szárnya már válóságos úszószárny szolgálatot végez.
A régi értelmében vett csuszómászókat tekintve, hogy egyik ré- szöket már kétéletűnek — amphibia — nevezzük, azért, mert életök bizonyos részével, sokszor kizárólagosan a vízhez van kötve — a béka poronty korában, a gőte és mások ; — a Varanus-okban, a melyek, a közhit szerint, az embert a krokodilus elől intik, ismét a határozott gyik-formát látjuk a vízmellékhez kötve; a Platurus és Hydrophis lapos evezőfarkú kígyókban már a kigyókat látjuk a vizek állatéleté- ben, holott rokonaik a szárazföld állatai.
És ha már most a felsőbb rendű gerinczesektől a halakra vetjük szemünket, tudjuk, hogy vannak a halak közt is a vízből kijáró ala- kok, a melyeket a szilványokban tartott víz s az ugyanoda vezető külső résnek szűk volta ment meg a gyors pusztúlástól; és tudjuk azt is, hogy vannak alakok, a melyeknek az úszószárnyuk akkora
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 579
terjedelmet ölt, hogy a víz fölé szökve, nagy darabon tovaröpül- hetnek.
Akár tisztán szerkezeti szempontból veszszük a dolgot, akár az állatélet cselekvő oldaláról, már magában a gerinczes állatoknak ebben az irányban való méltatása is vonzóvá és tanulságossá válik, szinte ingerel a tüzetesebb vizsgálódásra.
És mekkora változatosság nyílik a vizsgálódó ember szeme előtt, a midőn az egészet iparkodik — csak iparkodik! — áttekinteni ! Abban a vízcseppben, a melyet a mikroszkóp nagyító üvege alá hozott, egy kis világ folytatja pályafutását; abban a parányiságban egész soro- zatai fejlődnek azoknak a jelenségeknek, a minő a futóbogáré, a gébicsé, sólyomé és az emberé volt. Ha csak a puszta szemre bízzuk is magunkat, a vízbe tekintve, az alsóbbrendű állatok egész sorozataira bukkanunk ; itt vízipoloskák támolyognak, háton fekve lökésszerűen eveznek; amott fátyolkák, szitakötők álczái lesekednek az iszap színén, hogy majdan kifejlődve, szárnyra keljenek s az álcza életétől teljesen elütő életet kezdjenek.
Evvel belekerülünk a milliónyi-millió kétéletű rovarseregekbe, melyek — népiesen szólva — kivirágoztatják a vizet.
A víz minden színtájának akad növevénye, állatja ; mindenütt látjuk a kelő és leáldozó életet, a végrehajtott anyagcserével, tehát mun- kával, melynek eredménye egy bizonyos állandó vagy szabályosan ismétlődő állapot.
A vízre és mélységébe az imént vetett futó pillantás csak a folyót, a tavat, az eret és a patakot illette ; vizsgálódó szemünk innen csak félve, tartózkodva fordúl az örök tenger felé.
Norvégia szakadásos, sziklás partjainak mintegy őrszemét sok szi- get alkotja meg ; kisebb-nagyobb, szakadozott, domborodó ; némelyik : épen egyes, a vízből kiálló hegy. Ezek a szigetek, valamint a szikla- partnak bizonyos fekvésű, fokszerűen a tengerbe szökő, meredek sziklafalai az év bizonyos szakában, a mikor t. i. e tájak madarai a költéshez fognak, emegfehérednek). BREHM szerint a Svárholm fok sziklafalazata úgy néz ki, mint egy millió és millió fehér ponttal bori- tott óriási palatábla. Ily fehérlő szigetet vagy falat megközelítve, elsütjük fegyverünket s nyomban tanúi vagyunk az állatélet egyik legnagyobbszerű tüneményének.
a 3 /
580 TERMÉSZETHISTÓRIA.
Mint mikor az észak vágtató vihara bekap a fagyos hó réte- geibe s porszerűen felkavarja: a lövés dördülésére is millió meg millió madár kél szárnyra, oly tömegben, hogy elsötétíti a napot, lármája megsüketíti a fület, a szem megkáprázik a madártömeg kavar- gásától, fehérségétől.
Ezek a valóban megszámlálhatatlan madárseregek itt költenek és — természetesen — táplálkoznak is ; és nemcsak hogy maguk megél- hetnek, hanem még falánk fiaiknak is eleget juttatnak. A fészkek oly tömött sorokban állanak, hogy gombostűnyi köz nem marad köztük — nem is rakott fészkek, mert csak kikapart gödrök — s minden fészek- gödörből 3—4 pelyhes, örökösen éhes jószág ágaskodik, várva ele- delét, melyet a tenger e tájainak hala szolgáltat.
S a midőn az evők serege ilyen, milyennek kell lenni annak a. halseregnek, a mely azt a falánk hadat ki bírja elégíteni" Sőt nem- csak ezt, mert hiszen a tőkehal megszámlálhatatlan seregének is ugyanaz a főeledele, a mi a halászcsérek sokaságáé, — sőt igaz, belé- kapdos még a fóka s a czetek sok faja is ; és irtózatosan belemarkol az ember is, mert az a hal a grönlandi embernek cmindennapi kenyere) , New-Foundland halászának ezernyi ezer horgán pedig a csali! Ez a hal a cnemesek) közé tartozik, a pisztrángnak , lazacznak, galóczának családbeli rokona, neve Mallotus villosus, tehát alapjában rojtos hal, azok után a rojtszerű kinövések után elnevezve, a melyek a hiímen ívás idején támadnak.
A midőn ez a 15—20 cm.-nyi halacska a szélvizek felé vagy a folyók torkolataiba indúl, hogy megívjon, oly seregekbe verődik, . melyek ötven angol [1] mértföldet is borítanak s oly tömöttek, hogy a halak szákkal millió számra meríthetők, az elbocsátott ikrától pedig megsárgúl a folyótorkolatok vize. Ezt a töméntelen sereget követik a halászcsérek rajai, a nagyobb, hallal táplálkozó ragadozó halak töme- gei; s a midőn a fóka, a vonúló sereg alá bukva, alúlról támadja meg, a fölfelé szorúlókat annál könnyebben kapdossa ki a halászcsér.
Ez pedig még csak az egyik oldala a dolognak, mert hiszen meg kell gondolnunk azt is, hogy maga a préda, a Mallotus hal is táplál- kozik, s minthogy ragadozó hal, az élőlények mekkora száma az, a mely az ő töméntelen seregeit fentartja! Mennyi az, a mi a táplá- lék táplálékának ismét csak tápláléka!
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. kOI
Ebben az irányban tovább haladva oly töméntelenségekhez jut- nánk el, a melyeknek méltatását nem annyira tudással, mint inkább több-kevesebb képzelődéssel végeznők ; ez pedig nem tartozik e sza- kasz feladatai közé.
Lehet Amerika vándorgalambjainak egy-egy seregét szélessége szerint három óra járásnyinak becsülni, előhaladását 0—7 órára mon- dani, a mi kiadná az ezer milliónyi galamb számot, mely négy millió hektoliter gabonát, magot fogyasztana el egy napon; hozzávetőleg lehet mondani, hogy az évenkint kifogott heringek száma tízezer mil- lió darab és mindenesetre sokkal több az, a melyet az ember, a czet és e halnak minden ellensége még meghagyott; mindezek fölött lehetne megdöbbenni, ha egy nagy igazság nem uralkodnék, az, hogy a természet életében tapasztalható rend szilárd alapokon, mert változhatatlan törvényeken nyugszik ; azok a tömegek csak az ember szemében nagy dolgok, a természet háztartásának szempontjából tel- jesen a rendes jelenségek sorába tartoznak ; keletkezésük, arányaik — akár fejlődők, akár hanyatlók legyenek azok — összehangzanak az életviszonyok összességével, elváltozásuk az egésznek elváltozásától függ, a mint erről a föld rétegeibe temetett maradványok oly világos tanúságot tesznek. — Ezek után fordúljunk a hal életviszonyainak tárgyalásához úgy, a mint azokat saját vizeink szerény határok között, de elég tanulságosan föltüntetik.
Az a kép, a melyet nyerhetünk, világot vet arra a nagyobbra is, a melyet érintettünk, mert hiszen tudjuk, hogy a hal igen hatá- rozott természetű elemhez, a vízhez van kötve s így életviszonyai a
, dolog lényegére nézve meglehetősen egyformák.
Mielőtt hogy a halélet kiható, tehát a táplálkozást illető részére térnénk, tüzetesebben kell foglalkoznunk a halszervezet műszeres részével, mely magára is érdekes, más rokon szerkezetekkel össze- hasonlítva pedig még inkább az.
Az állatok mozgásának jelenségeivel a kitünő búvárok egész sora foglalkozott, mint BORELLI, DÜRKHEIM, MAREy, s az angol PET- TIGREw," a ki mint búvárkodásának egyik sarktételét kimondotta, hogy a járás, úszás és röpülés, ha megfejtésükről van szó, egy és ugyanazon feladatnak szerves részei, vagyis ugyanabból az egy
t Ujabban GRABER és STRASSER is. L. irodalom.
OD TERMÉSZETHISTÓRIA.
alapból findúlnak. Ennek a sarktételnek a bizonyítéka már az is, hogy a legtöbb négylábú állat jár is, úszni is tud, sőt némelyik — mint a denevér s mások — röpülni is tudnak ; hogy számos madár és rovar röpül is, úszik is, Jár is; ehhez járul még az is, hogy né- mely alakok bizonyos körülmények között egy e körülményeknek megfelelő irányban kifejlődnek ; példáúl : a struczmadár, madár létére csak futó, a czet emlős létére csak úszó.
Egy további tétel az, hogy az állatok világában a mozgás három- féléhez alkalmazkodik : a földhöz, a vízhez és a levegőhöz s az állat- világ e három országútjához alkalmazkodnak a mozgás míves szervei. Ez alkalmazkodás a három út természetéből következik. A föld az, a mely a mozgásnak szilárd alapot nyujt, tehát ellentállást kifejtve, a
mozgás folytán a legkisebb változást szenvedi — a változás t. i. csak a nyom helye, — más szóval kifejezve : a földön mozgó állat végtagja
a legnagyobb ellentállásra talál. A levegőben mozgó. állat végtagja a legcsekélyebb ellentállásra talál és a legnagyobb változást viszi vég- hez, mert a levegő, minden irányban engedve, helyéből kimozdúl. Végre a víz a kettő között a közepet tartja. Innen következik, hogy egyfelől a járás, másfelől az úszás és röpülés közötti különbség a támasztó alap szilárdságából, illetőleg engedékenységéből ered; és következik az is, hogy legkönnyebb a járás, nehezebb az úszás, legnehezebb a röpülés; természetesen, ha átlagos testalkatot kép- zelünk.
Az átváltozott talajon, melynek szilárdsága csökkent, a legjobb járó mozgása is megnehezűl, — ilyen a homokban, hóban, sárban való járás, azaz: a támasztó alap ellentállása megcsökkent; ehhez képest az úszás is megnehezűlne a víznél kevésbbé tömör folyadékban, a röpülés pedig ritkított levegőben.
A tovamozgás t. 1. — minden egyebet figyelmen kívül hagyva — bizonyos felületektől függ, melyeknek viszonyai így alakúlnak : minél tömöttebb alapon foly a mozgás, annál kisebbek az érint- kező felületek ; másképen kifejezve: a szilárd földön mozgó állatok talpfelülete kicsiny ; — minél engedékenyebb. alapon foly a mozgás, annál nagyobbak az érintkező felületek; másképen kifejezve: az engedékeny vízben az úszóláb úszóhártyák közbejöttével kiterjesz- kedik, a hal úszószárnyai együttvéve nagy felületet alkotnak ; legin-
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 58
) kább áll pedig ez a röpülő madárról, melynek kiterjesztett szárnya és farka a levegő engedékenységének megfelelve roppant felületű.
De a tovamozgásnál még egy más dologra is kell figyelnünk s ez annak az elemnek az ellentálló ereje, a melyben a mozgás történik. A szilárd föld felületén tovamozgó állat útjában csak az engedékeny levegő ellentállásával találkozik, mely igen csekély, s a viszony csak akkor változik, ha a levegőnek áramlása van, vagyis ha szél ellen mozog ; magunkról tudjuk, hogy erős szél ellenében nem elég a járás- ból kitelhető erő, hanem még a test súlyával is xsnekidűlünkv a szél- nek, a fejünket előre tolva, a levegőt még hasítani is iparkodunk. A rö- pülésnél ugyan ilyen természetű az ellentállás, noha legyőzése másként, t.1. aszárnycsapások gyorsításával történik, melynek természete szakasz- , tott az, a mi a hajtócsavar gyorsított mozgásáé. Végre az úszásnál — s itt már a halra való különös tekintettel — a víznek, mint a levegő- nél tömöttebb, tehát ellentállóbb elemnek legyőzéséről van szó, a melynek azonfelűl a hal úgyszólván egész létével ki van szolgáltatva, a miből a halnak törzsökformája, t. 1. a vetélőszerű testalak s az úszó- szárnyak és a sörényúszók szerkezete következik, miről tüzetesebben majd alább lesz szó.
A mi már most minden állati mozgás alapföltételét illeti, OWEN ezt a végtagokra nézve a gerinczoszlophoz vezeti vissza s ráutalva a kigyóra, azt mondja, hogy wa kigyónak nincsenek végtagjai, mégis jobban kúszik, mint a majom, jobb úszó a halnál, jobban ugrik az ugróegérnél, legyűri az athlétát s testének hurokvető kanyargásával összezúzza a tigrist . Ugy látszik, hogy tehát a végtagokhoz kötött sa- játlagosságnak lappangó kezdete már a kigyó testtörzsében van meg.
És valóban, ha tapasztaljuk, hogy a kigyó tovamozgása a róla elnevezett kigyóvonalban történik, kúszása csavaros, OWEN mondá- sának jelentős voltát nem lehet tagadni, mert látni fogjuk, hogy a tovamozgásban a kigyózó vonal, véghezvitelének legfőbb mozzanatat- ban pedig a mechanikának két sarokelve u. m. a csavar és az emeltyű törvénye van kifejezve.
Akár az emberen, akár a négylábú állaton figyeljük meg a tova- mozgás tüneteit, mindig azt tapasztaljuk, hogy a tagok nem csak úgy mozognak mint az inga, hanem azonkívül még egy, oldalt többé- kevésbbé homorú ívet is írnak le, úgy, hogy a tovamozgás teljes nyoma,
504 TERMÉSZETHISTÓRIA.
vagyis összege azoknak a vonalaknak, a melyeket a tagok mozgásköz- ben leírnak, egy folytatásos co sor, melynek úgyszólván visszarezgése a gerinczoszlopra terjed ; létrejötte a golyóalakú csuklóktól s a vég- tagok csontjainak és ezekhez képest izmainak könnyedén csavaros alkotásától ered ; és természetes, hogy ezektől ered a mozgás sokféle- sége is, mely különösen a könnyű irányváltoztatásban van kifejezve.
A madárnál — a röpülés tökéletes voltát tartva szem előtt — ez épen így van; a két szárny nem mozog csak épen le s fel, hanem hegyével egy 8-ast ír le ; csont- és izomszerkezete csavaros és ehhez a csavarossághoz illeszkednek a szárnytollak, a melyek egészben egy csavaros felületet alkotnak ; ebben a mozzanatban pedig ki van fejezve ugyanaz az elv a melyben a hajó csavarának hajtó természete gyökere- zik, avval a különbséggel, hogy a madár csukló- és izomrendszere a mozgás sokféleségét is megengedi.
Lássuk már most ezeket a mozzanatokat a halnál, nem tekintve egy- előre a szerkezeti módosításokat, a melyek a hal alakjában, műszeré- nek akár elrendezésében akár kiterjedésében mutatkoznak, hat. 1. a halak egymás közötti különbségeit veszszük.
Az evvel való tüzetesebb foglalkozás azért fontos, mert a hal élet- módjára nézve az úszás döntő súlylyal bir. A halnak a vízzel szemben főtulajdonsága mindenek előtt az, hogy fajsúlya a vízzel majdnem egyenlő, vagyis az a víztömeg, a melyet a hal testével kiszorít, súly szerint majdnem ugyanannyit nyom mint a hal. A hal csak valamivel nehezebb s így úszó műszereinek csak igen csekély mozgatására van szüksége, hogy a vízben bármely színtájon helyt maradhasson, azaz : es fel, se alá ne szálljon. — Ezen felül a legtöbb halban rátalálunk az úszóhólyagra is, mely levegőt, tehát a víznél sokkal könnyebb elemet zár magában s nemcsak a fajsúly kiegyenlítéséhez, hanem annak a hal javára való megváltoztatásához is hozzájárúl, azáltal, hogy reá- borúló izmok összeszorithatják , tehát kisebbé tehetik és ismét en- gedhetnek rajta, hogy táguljon. Azok között a határok között tehát, a melyeket az összeszoríthatás és tágíthatás lehetősége megszab, a hal már egyedűl az úszóhólyag közbejöttével is fel- és alászálhat, vagy legalább is a fel- és alászállást lényegesen könnyítheti.
" A hal teste a víznél nehezebb; de üreges szerkezete változtat a fajsúlyon. A víz színén úszó döglött hal putfadás útján válik könnyebbé.
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. Or
Mindez arra való, hogy az uszóműszereknek már kis mértékben való mozgatása mozgásba hozza a halat is.
Egy másik nevezetes tulajdonság, hogy a hal testalkata kitünő módon a vízhez van szabva.
Már NEwTON reámutatott arra, hogy a vízben mozgó testek a víz részéről ellentállásra találnak, mely ellentállás a folyadék tömött- ségének és a benne mozgó testalak felületének — terjedelmének — és a mozgás gyorsaságának arányában növekszik vagy csökken.
A vízbe-termett legtökéletesebb alak tehát mindenesetre az, a mely a víznek a mozgás irányában a legkisebb felületet nyújtja s a melynél az a felület, a melyet mégis nyújt, nem lapos, vagy kivájt, hanem minél élesebb vagy legalább elkerekített; a mely tehát a vizet hasítja.
A mi u. n. nemes halainknál, a minő a pisztráng, a lazacz, a galócza, a pérhal — mint a legjobb úszóknál — a test alakja valóban vízbe-termett. Legeleje — orrarésze — elkerekítve csúcsos, innen a testtörzsnek u. n. vállöve — öble — menedékesen, símán erősbödő, a fark felé lassankint, majdnem ékszerűen enyésző s a kormányúszó- ban úgyszólván élesen végződő. Igy az orrész könnyen szétválasztja a vizet s a midőn a szétválasztott áram az oldalakon végig és ki a fark éléig futva, ott egyesűl, még bizonyos toló hatást is gyakorol, mely emlékeztet arra, a melylyel a sikos szilvamagot a két ujjunk közül kiszök- tetjük ; sőt tapasztalhatjuk ezt a már élet nélkül való halon is, a midőn megragadjuk : kisiklik a kezünkből, mindig akként, hogy legvégűl a kormányúszó. hagyja el a kezünket; a siklás tehát a menedékességhez képest halad s minél erősebb a nyomás, annál gyorsabban. Ezenkívül valamennyi úszószárny a haladás irányában mindenkor késélbe állít- ható s víz ellenében álló éle még el is van kerekítve ; a halpénz vagy teljesen reá tapad a testre vagy cserépzsindely módra borúl egy- másra, akként, hogy töve a mozgás iránya ellenében áll, a hol pedig vértszerű, ott ormói a víz hasítására vannak kiélezve; szóval, a víz könnyű hasítására minden föltétel megvan s ezt még tetemesen növeli a nyálka is, mely a meglevő érdességet kitöltve, azt elsimítja s az egész testet siklóvá teszi.
Ezeket tudva, könnyen megértjük, hogy az úszó műszerekkel való legkisebb mozgás is kiható. Az eddigi tapasztalatok szerint a
580 TERMÉSZETHISTÓRIA.
testalkatra nézve legtökéletesebb halak — a pisztráng és rokonai — nagy sebességet fejthetnek ki, mely másodperczenként nyolcz méterre rughat.
Igaz, hogy ez a sebesség a madarakéhoz képest nem nagy, mert a madarak sebessége — PREcHTLF szerint. — másodperczenként körülbelül huszonegy méterre rúghat; de tekintetbe kell vennünk az elem — a víz — tömöttségét is, és akkor a hal sebessége minden- esetre nagynak mondható.
Ha a legnagyobb sebességet kifejtő nemes hal alakját törzsalak- nak állítjuk fel s azután erről az alapról végig tekintünk a többin, igen nevezetes, szembetünő módosításokra akadunk, a melyek — ha csak a magunk halait veszszük is — az ángolna vagy az ingola kigyó- szerűségétől, a kárász vagy dévérkeszeg lapátos alakjáig terjednek. Ezek már magukban is a mozgás sokszerűségét jelentik, a melynek a táplálkozásra, így arra a szerepre is, a melyet a hal a természet ház- tartásában betölt, mindenesetre nagy befolyása van.
Az eddig mondottakból már két igen nevezetes tanulságot vonha- tunk ki: megtudjuk, hogy a hal az úszóhólyagnál fogva egészben a víznek bizonyos színtájához van kötve ; továbbá, hogy mozgása alak- jánál fogva 15 módosúl.
Lássuk immár az úszást.
Azok az írók, a kik PErTiGREw előtt foglalkoztak az úszás moz- zanataival, úgy fogták fel a dolgot, hogy a hal farka a legfőbb hajtó műszer, még pedig akként, hogy Jobbra-balra cséplőszerű, tehát ütő természetű mozgásokat végez; az egész test ehhez képest felváltva, hol —, hol — szerűen görbűl, tehát valami hajigálódzást végez.
PErrrGREw két mozzanatban és igen helyesen állítja föl ezekkel szemben tételét; az egyik az, hogy a halnak fő hajtószere igenis a tark, melynek úszó járása azonban 8-asban történik, a másik az, hogy a hal teste felváltva — - kigyódzó vonalban mozog, tehát folytatóla- gos co-ban halad. Ennek helyességéről a legzömökebb testalkatú halnak megfigyelése is meggyőz. Az egyszerű —-—— vonalnál ke- vesebb hajlású hal nincs; több hajlású igenis van, példáúl: az án- golna, az ingola; megjegyzendő azonban, hogy ezeknél a hajlások,
" PRECHTL J. J. eUntersuchungen über den Flug der Vögely Wien 1846. Egy igen derék, elfeledett munka, mely mathematikai alapon áll.
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 587
illetőleg az egynél több —- - vonal, párosan Jár, tehát —. —. —. Hogy ezt tökéletesen megérthessük, erre való a 287. ábra, a hol A, B az irány, a melyet a hal követ. Abból a helyzetből, a melyben rajzolva van, előre haladva átmegyen abba a helyzetbe, a mely c, e, d-vel van jelölve s így tovább, úgy, hogy az egész pályavonalat foly- talólagos co alkotja.
Meglepő, hogy sem az előbbi irók, sem PETTIGREw nem eme- lik ki kellőképen az úszószárnyak és az úszósöré- nyek sajátságos járását, csupán PETTIGREw érinti futólagosan a sügér és pikóhal hónaljszárnyai- nak cforgását,, hozzátevén, hogy az úszószárnyak szabad széle aspirális (! mozgásban csapódik, mely a madárszárny csapásához hasonló.s Ez min- denesetre különös állítás s annál bajosabban ma- gyarázható meg, minél bizonyosabb az, hogy a midőn PErrTiGREw munkáját írta, a hajtócsavar, mint emberi műszerszám már széltiben működött.
Az én megfigyeléseimnek összege, egész tö- möttségében kifejezve az, hogy a hal mozgása lényegben a csavarra vezethető vissza, minden egyéb mozzanat pedig másodrendű; és hogy azt, a mit a mechanika a hajtócsavarral körforgás útján ér el, ugyanazt a hal a csavaros felületeknek az egyik oldalról a másikra való áthelyezésével, helyeseb-
ben kifejezve, a csavaros felület változásával éri
287. ábra.
el. A hal messze túljár azon, a mire az ember me- — fú! Sályavonala. chanikájával eddig vergődni birt, mert a hal úszó-
szárnyszerkezete sokféleképen módosíthatja csavarműködését, irányát áthelyezheti, holott a mechanika csavara merev, csak egy irányt tart- hat, kormányzása külön álló szerkezetet követel, s az irányváltoztatás tekintetében még igy. is csak korlátolt.
A magyar halak között, de talán egyáltalában is, a legfeljebb újj- nyi lápi póczhal — Umbra canina, Marsigli — a legérdekesebb úszó, a melynél az úszószerek csavarszerű járása, az e nemű mozgás kiha- tásával együtt, a vizsgálódó szemnek valóságos élvezetet szerez. Ez a kis hal, melyet KRAMER kutatásai nyomán a tudomány a mult század
508 TERMÉSZETHISTÓRIA.
óta, még pedig a Fertő vészeiből ismer, mely azonban igazán tömén- telen sokaságban a Szernye mocsárban, a Sárréten és az Ecsedi láp- ban is él, a nyilsebességtől a lebegésig, a lökésszerű tovamozgástól az egyenletes haladásig, az úszás minden nemét gyakorolja s az eddig ismeretes halak közűl az egyétlen, mely meglehetősen merőlegesen akár fejjel fölfelé, akár lefelé megáll a vízben.
288. ábra. A lápi póczhal úszószerkezete.
Uszószárnyait, a sörényeket is beleértve, rendkívüli finomság jel- lemzis különösen hónaljúszószárnyának és a hát sörényúszójának járása világosan mutatja, hogy ez a hal az úszószárnyak minden sugarát külön-külön mozgathatja, épen úgy, mint az ember kezeujját.
A 288. ábra A alakja a lápi póczhal; S a hát sörényúszója, F a kormányúszó, H a hónaljúszószárny, h a hasúszószárny, f az alsó sörényúszó. Maradjunk egyelőre ennél az alaknál.
A hal jó vetélő alakú, oldalt mérsékelten lapított. Sörényei egész-
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 509
ben iránytartók; úszószárnyai evezve csavaros működésre alkalma- tosak ; farka a kormányúszóval iklandva csavaros hatású.
Ez úszószerkezet működésének vázlata im ez: A két legfőbb hajtó a páros hónaljúszószárny (H) és a fark, kormányúszójával együtt (4); mind a kettőben az emeltyű a csavarral van egyesítve. Az emeltyű az illető tag a maga egészében, a mint — a fark — jobbra-balra moz- gatható s a hónaljúszószárny lefelé merőlegesen is felállítható, amel- lett oldalt és hátrafelé is irányozható. A csavart a tagok sugaras része alkotja meg. A kormányúszó ugyanis nem csak lapátszerűen műkö- dik, hanem felülete ( szerűen hullámzik is; és minthogy ez a hul- lámosság felváltva folyik, vagyis az egyik állásból a másikba való átmenet, hogy a domború rész homorúvá válik: a hullámzás összege mindig kiadja a 8 alakot. A 288. ábra A alakján a kormányúszó csa- varos hullámzása árnyékolással van kifejezve (FF).
A hónaljúszószárny működése még feltünőbb, minthogy állása vál- toztatható és sugárzata kiválóan mozgékony. A csavaros felület ala- kulását a 288. ábrán B alatt látjuk. Itt a sugarak járása olyan, mint mikor az emberi kéz ujjait folytonosan peregtetjük. Itt is — a mozgás egészét véve — a hullámzatosság átvitele §8-ast alkot meg s ez oly gyorsan foly, hogy első pillanatra cforgásnakv tünik fel; ez tévesz- tette meg a PETTIGREw szemét.
De még evvel sincsen vége, mert a póczhalnál a hátsörényúszó- nak (§) különösen utolsó harmadrésze is hullámzó, a mint ez a 288. ábrán (A) lehetőleg ki i5 van fejezve.
Vessünk már most egy pillantást az úszószerkezetnek csoportosi- tására, úgy a mint az a haladás irányában alakúl, mert a 288. ábrán csak oldalról tekintve ismerjük meg.
Ha a lápi póczhalat akkor nézzük, a midőn szembe jön, körülbe- lől úgy látjuk, a mint ezt a 289. ábra mutatja. Világosan kivehetjük, hogy a hát- és alsósörényúszó (A, B) merőleges tengelyt alkot, mely a haladás irányával összevág és — egyebet nem is tekintve — főké- pen arra való, hogy a halat a felbillenéstől megóvja. Ehhez a ten- gelyhez illeszkedik kétfelől az emeltyűsen és egyszersmind csavaro- san működő hónaljúszószárny (C, C), hátrább a hasonló természetű hasúszószárny (D, D). Ezek együttvéve megalkotják az iránytartó (A, B) és másodrendű hajtó (C, C—D, D) szerkezetet. Ezt, mint első-
590 TERMÉSZETHISTÓRIA.
rendű hajtó és egyszersmind kormányzó szerkezet, a kormányúszóval felszerelt fark egészíti ki (E), melynek a haladás irányából felváltva való kitérését, mely természetesen kétoldalt történik (E, F), látjuk. Mindaz, a mit a mechanika eddig a hajó körül elért, merő gyarlóság a lápi póczhal úszószerkezetéhez képest, melynek minden egyes része irány, kiterjedés és cselekvő tevékenység szerint módosítható s a melyhez az Is csatlakozik, hogy a hal még fajsúlyát is módosíthatja, tehát a vízben a színtájat változtathatja !
A hal, farkának egy iklandva-csavaros lökésével — a midőn többi úszószárnyait lefekteti — nyíilszerű sebességgel halad;
MAN EE ges va TS felállítja hónaljúszószárnyait, csavarosan működteti és csavaros moz- gásba hozza hátsörényúszójának végét is; ez elég, hogy rögtönösen megálljon. Farkát teljesen nyugtatva s csak hónaljúszószárnyát mű- ködtetve, fejjel fölfelé, merőlegesen áll meg a vízben; — a hónalj- úszószárny járását csillapítva, fejjel lefelé, tehát tótágasba áll meg; a jobb hónaljúszószárnyat erősebben járatva, a balr kissé bevonva, teste elejével lassan balfelé kanyarodik ; szóval minden mozgást meg- tehet, a mint ez lesve-rabló természetének oly jól megfelel. Rendkívül érdekes, hogy ez a kis hal prédáját, mely apróbb halakból és úszó rovarokból telik, a szó azon értelmében megczé- lozza. Úszószerkezetének óvatos, lassú működtetésével kellő irányba helyezkedik, kellő távolságra közeledik ; egyszerre nagyot lök a préda felé s ha elhibázta, újra kezdi. Az ember vízijáróműve, a legtökéletesebb is, csak gyarló utánzata a halnak. Lemásolja a hajó testén a vetélő alakot; merev, tollas evezőivel a csavaros és emeltyűs működésű úszószárnyat; a merev ttmonnal az emeltyűs és csavaros kormányúszót ; a hajó-fenék merev ormójával a hal úszósörényzetét és teste hajlékonyságát. Rendkívül érdekes a szegedi csónakosok u. n. iklandása, mely bár tökéletlenűl, de mégis a halfark működésének utánozása. Az iklandó elhelyezkedik a csónak farán, egy ott levő vájásba helyezi el az evező nyelét s a tollat a vízbe merítve, sajátságosan kavarja a vizet; a kavaró mozgás
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 591
összege egy oo, S a csónak halad; a mint pedig a halász inkább jobbra vagy balra kavar, a csónak kormányozható is. Természetes, hogy a csónak merevsége, úgy az evező tollának változhatatlan lapja, a haléhoz — szervezetéhez és mozgásához — képest csak gyarló ha- ladást enged s ez a haladás nem is hullámosan kígyózó, hanem tört vonalban nyomúl előre.
A hal farka akormányúszóval egyetemben alapjában ezt az iklandva- evezést végzi, holott a hónalj és hasúszószárny inkább dalladzva evez, s hozzá mind a kettő még csavar is; a hát- és alsósörényúszó pedig arra való, hogy a halat a felbillenéstől megóvja; ha mindezek- hez hozzáadjuk, hogy az úszószerkezet minden része a hal akaratának van alávetve, be kell ismernünk, hogy az egész valóban tökéletes, s hogy vízijáróműveink tökéletesbítése is legfőképen a hal úszó szer- kezetének megközelítésétől függ."
Evvel megszereztük volna magunknak az úszás általános képét és fogalmát s könnyen megérthetjük, hogy már az úszószárnyaknak és sörényeknek elhelyezés és terjedelem szerint való különbsége is, a mint az a halak családjainál és nemeinél tapasztalható, az úszva- mozgásra nagy befolyással van s még fokozódik a hal testalkatának különféleségével, végső következésben pedig mind a kettő elhatározó befolyást gyakorol a halak táplálkozására, életmódjára.
r
A magunk halait tartva szemünk előtt, a különbségek így ala- kúlnak :
1. A sügérféle halaknak két hátsörényúszójok van; a hasúszószár- nyak a hónaljúszószárnyak alá, tehát előre vannak tolva.
2. A pontyféle halaknak egy hátsörényúszójok van ; a hasúszószár- nyak a hónalj- és alsósörényúszó közé, körülbelől középre esnek s gyakran a hátsörényúszóval szemben állanak ; néha az utóbbi teteme- sen hátrább áll.
x Jegyzet. A röpülésre és uszásra — különösen a haléra — vonatkozó ismereteink nagyon gyarlók és hézagosak, holott tudományos meghatározásuk nemcsak valóban szép, hanem a gyakorlatra kiható feladat. A midőn PREcHTL a madarak röpülését tárgyalta, a hajócsavar még nem volt ismertetve s ezért a különben! kitünő búvár a madárszárny csa- varosságát nem vette tekintetbe, valamint nem veszik tekintetbe azok sem, a kik még ma is cröpülő gépekenmn törik az eszüket. Igy vagyunk a hal úszöszerkezetével is, melynek kiismerése az erőműtan legszebb föladatai közé tartozik s melynek megfejtésére már az is ingerelhetne, hogy pld. a pisztráng úszószerkezete, mely aránylag nem is nagy felületű, legyőzi a 4—6 méter magasból lezuhanó víztömeg nyomását s ellenében fölszárnyal.
592 TERMÉSZETHISTÓRIA.
3. A lazaczféléknél a hasúszószárny a hónaljúszó és alsósörény közé a középre s a hátsörényúszó alá esik, azonkívül még egy kövér- sörényúszóra is akadunk.
4. A csukaféléknél a hátsörényúszó egészen az alsósörényúszó fölébe van hátratolva.
5. A harcsaféléknek a hátsörényúszójok rendkívül kicsiny, ellenben az alsósörény roppant fejlett s hozzá a kormányúszóval majdnem összeolvadó.
6. A menyhalféléknél az úszószerkezet minden része igen fejlett; a hasúszószárnyak a hónalj tájára vannak tolva; a két hátsörényúszó közűl a második úgy az alsósörényúszó is majdnem a kormányúszóig terjed.
7. Az ángolnaféléknél a hasúszószárny hiányzik, a sörényúszók ellenben a kormányúszóval összeolvadva, a test egész farkrészét úgy- szólván beszegik.
Ezek volnának a legfőbb különbségek, a melyek csoportokat jel- lemeznek.
Azoknál a csoportoknál (5., 6., 7.), a melyek sörényúszói nagy terjedelmet öltenek, a farkrész nagyon meg van nyujtva s a moz- gás ehhez képest föltűnően kígyózó. Ezek a csúszva-lopakodó rabló- halak.
A csukaféléknél az úszószerkezet ereje a farkrészre esik; ezek iklandva-lökő rablók.
A lazaczféléknél a testhez viszonyítva nagyon arányos; ezek vil- lanva rabló halak.
A pontyféléknél a test tömege az úszószerkezethez képest nagy; ezek a keresgélő halak.
A sügérféléknél az úszószárnyak előre vannak tolva s az úszósuga- rak általában tüskés fegyverzetet alkotnak ; ezek a halak lesben állva várják a prédát, fegyverzetök megóvja a nagy halak támadásától, ezek tehát, úgyszólván, fegyveres útonállók.
Az úszószerkezet mellett fontos a halszáj szerkezete is ; a különb- ség az öblösségben, a nyílás irányában, a mozgékonyságban és végre a fegyverzet minéműségében van kifejezve.
Az igazi rablóhalaknál az állkapcsok, sokszor a szájpadlás részei s a nyelv is fogakkal vannak tele ; a száj nyílása rendszerint igen öblös,
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 593
hogy az előbb meglopott vagy megczélozott préda annál biztosabban kerülhessen belé.
Némely halak szája fegyver nélkül való s csak a garatban aka- dunk sajátságos fogakra; ezek egy részénél a száj csőszerűen kitol- ható.
Némelyeknek a szájok felfelé — homlok irányában —, másoké lefelé — torok irányában —, ismét másoké épen csúcsba nyílik, tehát a préda megragadása különböző módon történik.
Fontos a szem állása is. Némelyek szemének látóköre inkább fölfelé esik, másoké — a madarakra emlékeztetve — külön-külön oldalt; de e mellett bizonyos távolságon kezdve előre is, csak fölfelé nem. Ez az utóbbi szemállás, mely különösen a pontyfélék sajátja, rend- kívül érdekes, azért, mert érthetővé válik, hogy a hal fölött szabadon lebegő, tehát egyébként kiválóan látható halászó madarat a hal nem látja ; látóköre t. 1. fölfelé nem terjed, a hal tehát nem látja lebegő ellenségét. Innen van az is, hogy ezek a lebegő rablók mindig merő- legesen csapnak le a prédára, mert oldalt kanyarodva, a hal látókörébe kerülnének s a prédát biztosan elvesztenék. Innen van az is, hogy a gém leséskor egészen kinyujtja hosszú nyakát, mert tudja, hogy a hal a testét látja, tehát csak bizonyos távolságra közeledik hozzá, ezt a távolságot azután a vékony, kevésbbé föltünő nyakkal iparkodik legyőzni. Könnyen érthető az is, hogy a szem látókörének különb- sége nagy befolyással van a táplálék beszerzésére, tehát arra a hatásra, a melyet a hal a természet háztartásában gyakorol.
A színezetre nézve háta felől valamennyi hal sötétes színezetű s a ragyogás vagy tarkaság csak az oldalokon fejlődik ki; a legtöbb hal háta szín szerint a vízfenék iszapjának, illetőleg annak az iszap- és áza- lékos rétegnek felel meg, a melylyel a folyó és álló víz a feneket, a tenék kövét s egyebét bevonja ; a mint ez az általános szín világosabb, vagy sötétebb, úgy illeszkedik hozzá a hal színezete is. Ez a nevezetes tulajdonság igen megnöveli a hal biztonságát; de megkönnyíti táplá- lékának megszerzését is, különösen azokét a halakét, a melyek a lesve- . rablók közé tartoznak.
Halaink alakoskodása — mimikrismus — tehát kevésbbé alaki, mint inkább színbeli. Az alak szerint való alakoskodás vizeinkben csak két halon föltűnőbb: a harcsán és a botos kölöntén.
o HERMAN O. A magyar halászat. 38
594 TERMÉSZETHISTÓRIA.
A harcsa — Silurus glanis — gyökeres helyeken szeret lesbe- feküdni s a fák gyökerei, a víz iszapjával bevonva, alak és szín szerint meglehetősen megfelelnek a harcsa színének és alakjának, s valamint a vastagabb gyökeren akad vékony gyökérszál is, azonképen van a harcsának is bajusza, a melyet hozzá még féregszerűen mozgat 15. Ez az utóbbi már fokozott alakoskodás, mert a prédát egyenesen odacsalja.
A botos kölönte (Cottus gobio) vastag-, u. n. békafejű hal; színe egészen olyan, mint a régen ázó kavicsoké, a melyek között ez a hal megfekszik, hogy prédáját meglesse ; csak rendkívül gyakorlott halász- szem veszi a kis rablót észre.
Mielőtt hogy a halseregek működésére, tehát arra a hatásra tér- nénk, a melyet a természet háztartásában gyakorolnak, vessünk egy pillantást szellemi tulajdonságaikra is.
Ezek között első helyen áll az óvatosság s az ebből kifolyó, sok- szor bámulatosan kifejlődött menekülési ügyesség.
A pisztrángnál a parton észrevett legkisebb mozgás, mely a meg- szokottól eltérő, elég arra, hogy villámgyorsan meneküljön. De a halat a tapasztalás másra is bírja. Az a nagyobb pisztráng, a mely a patak lengjében rendesen megfekszik s víz ellenében, közel a víz szí- néhez várja a prédát, lassankint megismeri a halászt s nem menekűl többé; de bár mit is csináljon az a halász, nem megyen a horgára. Mindennap ott látjuk a helyén ; fekve, hason csúszva közelítjük meg, a legyes horgot odadobjuk, — mind hiába; a hal meglátta a horog- vesszőt S ez elég neki.
Azt a pontyot, a mely már egyszer hálóban volt, de megmene- kült, nem lehet többé hálóval megfogni, mert egész nyugalommal felszáll s egész kényelemmel átveti magát a háló fölén, rácsábítva még más, tapasztalatlanokat is. Vannak a Dunának részei — kivált Budapesten alúl — a hol a sűrű halászat miatt a pontyok annyira ki vannak tanulva, hogy akárhány kerűl is a hálóba, mind kiszökik a fölén, halásznyelven szólva, ckilép a hálóból .
A sekély vízbe kiszorított hal nem iparkodik az iszapba furakodni, hogy ott veszteg maradva, elkerülje a veszedelmet, hanem felkavarja az iszapot, hogy a zavarosban menekülhessen ; egyedűl az ángolna és a csikfélék fúródnak be, hogy nyugodhassanak, vagy meneküljenek ; de így leshessenek is.
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 595
A tóságok búbos vöcskeinél (Podiceps cristatus) sokszor tapasz- taltam a hajtóhalászatot s a szorongatott hal menekülési módját. Hat- nyolcz vöcsök sorakozik s folyton bukva, lassankint a sekély part felé szorítja az az apró hal ezreit; a vöcskök mind kisebbre fogják a kört, mind sűrűbben buknak alá; de a mikor a halak megsejtették a vég- veszedelmet, mint csak valami jelre, egyszerre vergődni, furakodni kezdenek, úgy hoógy a víz sárszínűvé válik; erre a vöcskök nem siet- nek a zavarosba, hol nem láthatnák meg a halat, hanem a zavarodás szélén bukdácsolnak alá, hogy a zavarosból kikerülő nem eléggé óva- tos halat elfoghassák. A gődény (Pelecanus) szintén gyakorolja ezt a halászatot, még pedig nagy sikerrel, mert csőrének alsó kávája valóságos merítő szerszám, a melylyel a zavarosból is előkeríti prédáját.
A legtöbb hal faj szerint kisebb-nagyobb társaságban, némelyik épen seregekbe verődve él. Itt irígykednek, egymást csapkodva ; de gyakran Játszanak is.
Kivált az ifjú nemzedék hajlik a játékra s azok a villanások, a melyekben verőfényes napokon a víz színe alatt — kivált tavak körül gyönyörködhetünk, a játszó halaktól erednek; úgy legtöbbször az a felvetődés vagy ugrálás is, a mely különösen csöndes időben, alko- nyat közeledtével tapasztalható. A játék nyilsebes kergetőzésből áll.
A hal szellemi tulajdonságait a fogság tünteti ki leginkább. A nyil- vános kertek medenczéiben tartott halak legott kiismerik az em- ber szándékát, ha etetni akarja; a hol a halaknak állandó gondo- zójuk van, azt megismerik, hivását követik. PETÉNYI irataiban le van jegyezve a c Tárov pisztráng története, melyről nekem gyermek- koromban édes atyám is beszélt, ki ezt a halat szintén ismerte. A történet a következő : Predajna faluban — Zólyommegyében — az egyházfi udvarán erős forrás fakadt, a melyben a gazda rendesen több pisztrángot tartott; a legnagyobb, mintegy kilónyi, viselte köztük a c Táros nevet s ez urának hivására mindig előkerült, kezéből vette ki a falatot, kezével játszott is; de vonakodott az idegentől még ha a legjobb falattal kinálta is. Nálam az apró pontyok már két hét mulva kezesek s a küszhalak pontosan tudták mit mivelek: járhattam, kel- hettem a szobában, ők nyugton maradtak, de a mint megczéloztam a kezemmel egy legyet, rögtön czikázni, a haltartó üvege felé furakodni
0: 38
596 TERMÉSZETHISTÓRIA.
kezdtek, majd felcsaptak a víz színe fölé s ha az egyik tartónak jut- tattam a legyet, a szomszéd tartó halai láthatólag haragosan viczkán- doztak mindaddig, a míg nékik is jutott.
Igen természetes, hogy a hal ilyenformán szabad állapotában is kitünő tájékozással bir, tapasztalást szerez, azon okúl s a Jó, figyelmes halász tudja, hogy minél öregebb a hal, annál nehezebb a fogása, mert ismeri a szerszámot s ki 15 tudja kerülni.
A táplálék megszerzésének módjai a halnál különfélék.
Az igazi rablók vagy megfeküsznek vagy lesbe állanak. A megfek- vés az, a midőn a harcsa gyökerek vagy úszadékok mellett meglapúl, veszteg marad s megvárja, a mig a préda megközelíti; vagy a midőn a csuka lebegve, sokszor órákon át is egy helyen marad, míg prédát lát s rajta üthet; a csuka ilyenkor úgy el van merülve a lesésbe, hogy hurkot lehet reá keríteni; sőt akárhányszor el lehet hibázni anélkül, hogy erre ügyet vetne.
A lesbeállás a legnemesebb halaknál dívik. A pisztráng, a lazacz, galócza, pérhal a vizek úgynevezett lengjében, t. 1. rendesen azon a ponton áll meg, a hol a víz különböző sodrai összefolynak, egyesül- nek s a víz rohanása csókken; a hal természetesen fejjel víz ellenében áll, tehát várja azt, a mit a víz sodra hoz A pontyfélék legtöbbje clegel ; ezalatt a halász azt érti, a mikor a hal majdnem tótágasba állva, a víz. fenekéről szedeget; némelyek, leginkább a tokféle halak, túrnak, hogy a táplálékot felvethessék. Némely halak veregetnek, azaz a víz. fenék fölé emelkedve lecsapnak, hogy az iszap felső rétegét felkavarva jussanak táplálékhoz.
De vannak bizonyos időszakok, a mikor, a nagy ragadozók kivé- telével, a többi hal egy módot követ; ez az időszak a vizeknek u. n. cvirágzásap , a mikor t. 1. bizonyos rovarfajok kifejlődésük során tö- megesen s úgy jelentkeznek, hogy a halak elérhetik őket. Ilyenkor minden hal, az igazi ragadozók kisebbje is, ennek a tápláléknak esik neki. Általában ki lehet mondani, hogy a vizek minden színtájának kijut a maga hala.
Ezek után vessük szemünket arra a képre, mely a halat más tüne- tekhez való viszonyaiban mutatja ; ismerkedjünk meg különösen avval, a melyet a magyar vizek kinálnak.
Ez a viszony egészben az évszakokhoz alkalmazkodik : hatalmasan.
.
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 597
lüktet a fölébredt természet ölén s a szunnyadásig száll alá, a midőn a természet téli nyugovóra tér. Csak a valódi rablóhal nem nyugszik ; ez télvíz idején is rátör prédájára.
A viszony rövidre fogott jellemzése im ez: A halak táplálkozásuk- kal mélyen belenyúlnak a vizek életébe, különösen állatéletébe ; de viszont maguk is alá vannak vetve az állatélet korlátozó halalmának.
A halaktól eredő behatás mélysége különösen onnan származik, hogy a hal attól a percztől fogva, a melyben a pete tápláló tartalmát fölemésztette, a vízből kezd táplálkozni; s minthogy ekkor még igen kicsiny, e kicsinységének megfelelő, parányi táplálékhoz folya- modik; reá van utasítva azokra a parányi szervezetekre, a melyeket a vizsgálódó ember nagyító műszereivel a vízcseppben régebben megbámult, ma pedig rendszeresen megfigyelve, úgyszólván saját lété- nek kimagyarázására iparkodik fölhasználni.
Szemügyre véve a táplálkozni kezdő parányi pisztrángot, csak azt látjuk, hogy vizet merít a szájával, s hogy a szilványrésen kibo- csátja; keresést, kapkodást, a préda megragadását még nem észlel- jük. Világos, hogy az áramló víz sodra hozza, a szájába viszi a mikro- szkopi lényeket, melyek a szilványívek szűrő tulajdonságán megakad- nak s a garatba kerülnek. A míg az ezernyi ezer apró pisztráng így nyúl bele a cmikrokozmoszbav , addig a több kilogrammra megnöve- kedett fajbelje ugyancsak szemre dolgozik; mindent elnyel, a mi él és mozog s a garatján egyáltalában, ha erőhatalommal is, legyűrhető ; sőt bekapja saját fajbelijét is. E két végső pont között a nagyságnak minden képzelhető foka egyszerre, egy időben, ugyanabban a vízben él és táplálkozik; minden fokozat az erejéhez mért táplálékra tör, melynek egyik végső pontja a szabadszemmel nem is látható protiszta, a véglény, a másik a nagyra termett vizipatkány vagy a tagbaszakadt kecskebéka ; a mi pedig e két végső pont között él, mozog és táplá- léknak beválik, annak is akad a megfelelő nagyságú hala.
Ha kérdjük, hogy mi legyen az, a mi a két végső pont között él és mozog: be kell tekintenünk a víznek és mellékének teljes éle- tébe. Itt pedig valóban egy egész cállatvilágrav találunk, a melyben különösen a rovarok serege, a rákfélék hada nyüzsög és uralkodik.
Bogár, darázsféle, szitakötő, szöcske, pillangó, légy, úgy a mint a vízben él, vagy átalakúlásának során a vízbe van utasítva ; — úgy, a
598 TERMÉSZETHISTÓRIA.
mint szárnyra kelve a víz körül röpked s ott tartja nászszát, vízbe rakja le petéjét ; — úgy, a mint az ezernyi-ezer véletlen a vízhez hozza, a víz színére sodorja: mindez tápláléka a pisztrángnak. A szakadó eső cseppje a lejtőkön patakká egyesűl s a mit útjában talál, a mi nem is vízre vagy mellékére termett, azt besodorja a pisztrángosba ; ez is martalék. Mindaz, a mi a pisztrángos vizet beszegő növényze- ten, fán, bokron és egyeben él és táplálkozik, a mint megközelíti a víz színét, a pisztráng prédája; egyedűl a madár lehet biztos, ha nem közelít olyan zsombhoz, a melyben valamely xpisztrángkirályn — olyan 5—10 kilós — ütötte fel tanyáját, mert ez a madarat is bekapja.
És úgy, a minta rovarfejlődés arányai időszakonkint megnöve- kednek, a pisztráng is ehhez méri táplálkozását. Ezt úgy kell értenünk, hogy bizonyos rovarfajok átlag véve egyazon időben érik el kifejlő- désük bizonyos fokozatait s a szemlélődő embert — föltéve, hogy csak barátja s nem egyszersmind vizsgálója is a természetnek — mond- hatjuk, hogy meglepik. Egy bizonyos napon tömegesen kezd röpülni a tegezrovar — Phryganea —, mely a vízben futja meg álczaéletét, a midőn is mindennemű törmelékből tegezszerű házikót épít magá- nak, mely a támadástól megóvja ; majd tömegesen röpülnek az Ephe- mera fajok, az u. n. vegynapos legyek, s mások. Ekkor a pisztráng leginkább ezekkel táplálkozik s minden elkapott rovarral apasztja annak szaporodási arányait.
Ha a képnek ezt az oldalát általánosítjuk s egybevetjük azokkal a különbségekkel, a melyeket a halak testalkatukban, úszásra való ráter- mettségökben, szájállásukban és egyéb tekintetben föltüntetnek, némi fogalmunk lesz arról, hogy erősen korlátozó befolyást gyakorolnak arra a szerves életre, mely a vízben és a víz mellékén fejlődik.
Ámde ennek a képnek visszája is van, még pedig szükségképen, mert máskülönben a természet egyensúlyának felbomlásához érnénk. A képnek visszáját az a felelet varázsolja szemünk elé, a melyet a követ- kező kérdésre kell keresnünk : a halak szaporodási arányát a sokszor százezerekre, sőt milliókra rugó peték alapján véve, mi ennek a kor- látozója
A felelet nagyon egyszerű. A midőn az Ephemerák rajai kelnek, a midőn a Tisza vize a szárnyra kelt ckérészektőlb kivirágzik, minden hal ezekre veti magát, ezeket korlátozza; és viszont, a midőn az Ívó
A HAL A TERMÉSZET HÁZTARTÁSÁBAN. 599
halseregek ikrájától szinte sárgúlnak a szélvizek, akkor nemcsak a rovar, nemcsak a madár, hanem maga a hal is ezekre veti magát. Itt a korlát!
Neki esik a halikrának még a vízibogár is ; a gázoló madarak, az úszók akkortájon smindennapi kenyeröket találják az ikrában ; sőt a mint azt a pontyok tenyésztésére berendezett ívótavak bizonyítják, az ikráshal a tejessel együtt saját tojományát is nyeldesi. Ha hozzá- teszszük még azt is, hogy számtalan ikra úgy pusztúl el, hogy a halak dagadó vízben ívnak, a víz leapad s az ikra a szárazon marad; hogy széljárás, a vihar hullámcsapással a mélységbe sodorja az ikrát, hol vagy ki nem kelhet, vagy martalékúl esik az állatvilág örökös éhségé- nek; sőt hogy az ikrából kikelt porontyot épen annyi veszedelem üldözi, mint az ikrát magát: mondhatjuk, hogy láttuk a kép visszáját, a felvetett kerdésre megkaptuk a világos feleletet.
A végső eredmény az az összhang, a melyet a szabad természet állatéletében bámúlunk s mely abban nyilatkozik, hogy a természet- ben mind az, a mi élet, egyfelől részeiben önönmagát szabályozza, másfelől pedig, mint egész, kifejlődésének, lüktetésének föltételeit, de korlátait i5 megtalálja a világ-egyetem erőiben.
Könnyen beláthatjuk már most, hogy a haszon és a kár, a mely- ről a halak tekintetében elmélkedünk, csak az ember érdekének szem- pontjából valóban az, mert a természet életének összességét véve, a haszon és a kár nem fogalom.
Az ember egész hatalmával csak azt éri el, hogy a természet éle- tének egy kis részével kitér előle s mihelyt a behatás megszűnt, a ter- mészetes állapot legott helyreáll.
Az ember hiába irtja ki adott vizek halait, még akkor is, ha el vannak rekesztve s halas vizekkel egyáltalában nem közlekednek : ezek a vizek pár év alatt már halasok.
Hogyan F
A vízről-vízre költözködő vízimadár rászállott valamely ívóhelyre, ott a halak lerakott ikrájában lakmározott s lakmározás közben egy pár ikra a tolla közé ragadt. A madár tova röpül, rászáll a hal nélkül szűkölködő vízre, ott tollászkodik s az ikra kihull — kikél; más vízi- madár más fajt hoz — a víz megnépesül.
Ilyenek a természet telepítő útai.
600 TERMÉSZETHISTÓRIA.
A magyarföld nagy rónaságának sekély medenczéjében az áradá- sok vize meg szokott állani ; esős nyarakon nem szárad ki, benépesül hallal; de jön egy aszályos nyár, a víz kiszárad, a helyet fölveri a fű. Ámde bekövetkezik egy nagy eső, a medencze vizet fog s abban a pilla- natban megnyüzsög legalább is a csíkoktól, néha — ha az aszály nem tartott igen sokáig s a hely alkalmatos — a kárász és a czompó 15 előkerül ; vajjon honnan ? földalatti repedésekből, vájásokból, melyek beivódtak vízzel, iszappal, vagy földalatti erekkel kapcsolatosak, me- lyek, a midőn a medencze vize elpárolgott, elég nedvességet tartottak meg, hogy a kemény életű halfajok oda menekülhettek s kihúzhatták az életet. Ez a magyarság vásott halav, mert a nép ismeri az eltünő vizet s annak földalatti haltartó helyeit, a melyeket ásóval, kapával nyitogat, hogy kiszedhesse.
Ilyenek a természet fentartó módjai.
A közfelfogás azt tartja, hogy a hal a vízre rendkívül érzékeny, hogy alkalmazkodása semmi sincsen: s mégis ott találjuk a halat a hévizekben, sőt a rézbányák gáliczos vizében is, összetörpülve bár, de élve és hozzájárúlva az anyagcsere nagy munkájához; sőt ott találjuk a földalatti vizek örök sötétségében kifehéredve, megfogyott látó- erővel, de működve szünet nélkül.
Ezeknek és számos másoknak tapasztalati uton való fölismerése megadja az embernek azt a hatalmat, hogy a hal életét a maga javára fordíthassa, úgyannyira, hogy a közjólét is megérzi.
Ez bekövetkezik ott, a hol a természet életéről szóló ismeretek gondos ápolás és terjesztés útján a társadalom köztudatában is lük- tetnek.
Ott, a hol a természet életéről, alapföltételéről, a benne meg- nyilatkozó kölcsönösségről szóló ismeretek alacsony fokon állanak, ott a halak és egyebek tekintetében a legfőbb kártékony állat az ember maga ; — és maga vallja tudatlanságának kárát.
A HAL ELLENSÉGEI.
Az imént befejezett szakasz értelme világosan odahajlott, hogy a természet életének rendes folyását véve, haszonról és kárról elmél- kedni nem lehet, mert az az élet részei szerint s a maga egészében önnönmagát szabályozza; a haszon és a kár csak az emberi háztartás szempontjából véve alakúl fogalommá s az egyiknek megszerzése, a másiknak kikerülése a természet életének minél alaposabb ismerésé- től függ.
Szemünk előtt tartva azt a kétségbe nem vonható jelenséget, hogy a halászat nemcsak magyar földön, hanem a világnak u. n. művelt részeiben egyáltalában és igen érezhető fokig hanyatlott, méltó fel- adat, a hanyatlás okait fölkeresni, a halászat legfőbb ellenségeivel megismerkedni.
Az a sok szerző, a ki újabb időben szelleme legjavával, nagy buzgósággal a halászati viszonyok javítása érdekében írt és fáradott. a hal és a halászat ellenségeinek sorát mindig a vidrán kezdi. Engem az igazság arra kötelez, hogy a hal és halászat legfőbb ellenségét az emberben lássam s ezt állítsam a sorozat élére.
Az embert a természetében rejlő önzés zsarolásra sarkalja ; min- den zsarolásnak természetes következése a forrás megapadása s ennek végén vigyorog a kár, mely a tapasztalás tényévé alakúlva, egyszerre az ember oktató mesterévé változik s megerősíti a régi igazságot, mely röviden és alaposan azt mondja, hogy kárán okúl az ember".
Az önzés vette reá az embert, hogy hálóinak szemét megszű- kítse, igy hatalmába kerítse a növendékhalat is; ugyanez bírta reá, hogy a halat szigonynyal akkor üsse keresztűl, mikor az a fajfentartás ösztönének lüktetése közben megfeledkezik az óvatosságról, felgyü- lekezik a szélvizekbe, hogy fiasítson; ugyanez bírta reá, hogy a vize- ket megmérgezze, természetes medrökből dugákkal elterelje, hogy
002 TERMEÉSZETHISTÓRIA.
NOBEL korszakot alkotó találmányát, a dynamitot, melylyel hegyeket lyukaszt és rombol, a vízbe vesse, ott felrobbantsa s néhány nagyobb halért egész sarjadékot gyilkoljon.
A más irányban kinálkozó haszon, szövetkezve a lustaságra való hajlandósággal, vette reá az embert, hogy gyárainak mérgező s reá nézve már nem hasznos folyadékát, szemetjét a folyókba bocsássa; hogy e folyókat a közhaszonra való tekintetből, de egyoldalú irány- zatok szerint szabályozza, ne hagyjon a halnak ívásra alkalmatos helyet, hagyjon helyette az ártéren számtalan gödröt, a melybe ára- dáskor a halivadék bejut, apadáskor benne szorúl s a midőn a nyári nap heve a gödrök vizét elpárologtatja, vagy megposhasztja, az a hal- ivadék millió számra nyomorúltan elpusztúljon.
A több termőföld után való féktelen vágy miatt megfeledkezett az ember arról a közhaszonról, a melyet a víz halban nyujthat, — megfeledkezett a nemzeti vagyon nagy kárára, mely kár nemcsak pénzben, hanem egy egészséges táplálék kimaradása során a nemzet közegészségében, tehát az életben is éri.
Evvel a valóságos rombolással szemben az a kár, a melyet a vidra, a vidranyest, a gém, a halászsas, a balászcsér, a jégmadár s az alsóbb rendű élősködők seregei a halban ejtenek, valóságos csekélység, mert hiszen ezeknek a munkája a szabad természet ölén csak az élet rendes folyása és semmi egyéb, csak szabályozó és nem irtó.
A hallal élő állat kártékonysága csak ott alakúl valóban azzá, a hol az ember gondozásába fogadja a halat, a hol megadja, meg- bővíti a hal életföltételeit, hogy szaporaságát megnöveszsze, szóval, a hol a halat védve tenyészti.
Ilyen körülmények között a hallal élő állat kizökken életének rendes kerékvágásából ; a tenyésztés és védelem által megszaporított hal magára gyűjti a vele élőket akként, hogy messze térről gyüle- keznek, vagy akként, hogy a bővebb táplálék szaporaságukat meg- növeszti.
Szóval, hogy a kizárólagosan vagy alkalomszerűen hallal élő állat rendezett halas tóban, halas patakban, folyóban kártékony, az nem szorúl bizonyításra.
Lássuk tehát e kártékony állatoknak legfőbbjeit. A vidra — Lutra vulgaris Erxl. — igen erős, nyestszerű állat, melynek feje
A HAL ELLENSÉGEI. 603
kissé lapított, füle elkerekített; lábai kurták, erősek, az újjakat tel- jes úszóhártya köti össze; szőre tömött, síma, háta felől sötétbarna, hasa felől szürkésen világosodó; testhossza 1: méterig, az erőstövű fark 40 cm. Szövevényes, több oldalra csövesen nyíló lakását vizek mentén, csöndes, bokros helyeken ássa s egy cső mindig a víz alatt nyilik. A vidra kitünően úszik és bukik; legkedvesebb eledele a hal, kivált a nemesebb fajú; rendes halasokban roppant pusztítást végez. Írtása csapóvassal, lessel és vidraebekkel való vadászat útján történik.
A vidranyest?" — Mustela lutreola L. — a vidránál sokkal kisebb, görényszerű nyestfaj ; feje lapított, lábújjai csak félúszóhártyával van- nak felszerelve. Szőre háta felől sötétbarna, fényes ; hasa felől szürkés ; ajaka és egy nyakfolt fehér; testhossza 30—35 cm., farka 15 cm. Ez a halászó nyestfaj mindenütt ritka jelenség.
A vízi cziczkány — Sorex fodiens Pall. — egy piczi, egérszerű, de ragadozó állat, melynek egész hossza — a farkkal együtt — 9— 10 cm.; tömött szőrözete háta felől sötét szürke, majdnem fekete, hasa felől fehér; orra ormányszerűen nyújtott, hegyes ; fülei aprók, lecsaphatók, hogy bukáskor a víz be ne hatolhasson ; lábain sorosan álló úszóser- ték vannak, melyek úszáskor fölállíthatók s így a lábat evezőssé teszik ; a fark alsó felén szintén sorosan álló úszóserték vannak s a fark kor- . mányzó erejét öregbítik. A partba vájt lyukakban lakik, melyek több csővel nyilnak ; ezek között egy mindig a víz alá vezet. Ez a kis állat az ikrában és a halivadékban pusztít; de ráveti magát a nagyobb halra is, a melyen megkapaszkodik, hogy szemét és-agyvelejét kirághassa. Irtása strichninnel, mérgezett ikrával és kis csapóvasakkal történik.
A csonttöró sas — Haltaétos albicilla L. — igen termetes, hatalma- san feszítő sas ; testhossza 80—90 cm.; szárnyának feszítése 2—2:s5 m.
Feje, nyaka fakó; teste földszínű ; farka — meglett korában — tiszta fehér s más sasokéhoz képest aránylag kurta ; csőre és lábaszára viaszsárga; karmait akként állíthatja, hogy kettő-kettő szemben áll egymással. Nagy folyók és tóságok táján sziklákon és magas fákon fészkel; a víz fölött lebegve kiszemeli a halat s mintegy leejti magát reá, hogy karmait a hátába üsse; prédája leginkább a pipáló hal; a 3—4 kilogrammos darabokat könnyen bírja. Télen át a folyók és
X FÖLDY szerint /zyércz, a német Nörz után magyarosítva.
604 TERMÉSZETHISTÓRIA.
tavak nyilt helyein, a jég szélén leskelődik, hogy az eleven vízre járó halat kiragadhassa. Elejtése fészkén, vagy dögön sikerűl.
A halászó sas — Pandton haltaétos L. — sokkal kisebb, 50—60 em. hosszú ; szárnyfeszítése 1-5 m.; zömök testű, háta felől barna, hasa felől sárgásfehér színű, mellén barna pajzsos madár ; nyaka, feje vilá- gos sárgásfehér, finom barna szárcsiíkokkal, a szemén átfutó barna szalaggal; farka a felváltva barna és fehér keresztbefutó szalagoktól tarka. Ez kizárólagosan hallal él; 15—18 m. magasságban a víz fölött vonúlva, időnkint lebegve meg-megáll, hogy a vizet kémlelhesse ; sólyomszerű lökéssel veti magát a halra, mely a víz színét megközelí- tette. Rajta és előbbi társán sokszor megesik, hogy akkora halba vágja karmát, a mekkorát el nem bír; — ilyenkor a hal a víz alá ragadja a rablót, hol az elpusztúl. Keskenyebb vizek fölött ez a halrabló jó fegyverrel könnyen ejthető el; szélesebb vizek táján ki kell lesni vonúlása irányát, mely rendesen ismétlődik s ott kell lesbe állani, a hol a partot lövéstávolságra szokta megközelíteni.
A jégmadár — Alcedo ispida L. — színre a legszebb, életmódra a legérdekesebb madaraink közé tartozik. Teste zömök, farka rövid, csőre hosszú, erős, ékszerűen hegyes; feje aránylag nagy; lába kicsiny, kuczorgásra alkalmatos ; két újja előre, kettő hátrafelé áll. mi alkalmas arra, hogy kiálló vékony ágakon jól megkapaszkodva sokáig lesve ülhesssen ; hasa fele élénken fahéjszínű, jobban mondva a száraz levél színét viseli; feje teteje és nyakszirtje fekete alapon tengerkék, sűrűn álló, keresztbe futó csíkokkal díszítve; válla és szárnyaeleje sötét tengerzöld ; a háta mélyen tengerkék ; begye gyönyörűen enyé- sző rozsdásfehér, szeme alatt a nyakszirtig egy rozsdás, alúl sötét ten- gerzölddel beszegett csik vonúl; csőre fekete, tövén vörös. Test- hossza mindössze 16—17 cm. Fészkét a partba rakja, mely végből egy hosszú csövet váj — 1 méterig is — s ezt a végén kitágítja ; 5—6-ot tojik. Ez a kis rabló kizárólagosan hallal él s a madarak között czigányéletet folytat, azaz helyről-helyre barangol. Kiváló mó- don kedveli a pisztrángos patakokat, hol a vizek lengje fölött egy kiálló száraz ág végére telepedve, nagy kitartással lesi a felszálló
kisebb — újjnyi — halat, a melyre villámgyorsan leveti magát s vagy .
keresztűl üti csőrével, vagy becsipteti; ekkor rendesen a partra száll s ott benyakalja — sohasem darabolja fel. Ennél a halászó módnál
PERZSA TANART Ét
A HAL, ELLENSÉGEI. 005
ez a madár alak és szín szerint alakoskodó — mimikri. Fölülről tekintve tengerzöld színével elvész a csörtető patak ragyogásában s ez védi a magasban járó ragadozó madártól, a melyre nem lehet figye- lemmel, mert hiszen lesnie kell a halat; alulról tekintve egész hasa- fele a száraz ágon maradt száraz levélhez hasonlít, tehát nem riasztja a halat. De a tél tovaűzi a síkra is, hol oly erek és holtágak körül halászgat, a melyek nem fagynak be. Itt bokorra nem igen akad, tehát másképen mesterkedik: letelepedik a part valamely rögére, időről időre szárnyra kap s a víz fölött perczig is lebegve, megáll; akár csak a legjobb halászcsér; a lebegés magassága leg- többször, 2"5—3 méter. Könnyen lőhető ; azonkívül finom, a patak fölött keresztbe felállított feketés halóba is megkeríthető.
A szürke- és a vörösgém — Ardea cinerea és purpurea — általánosan ismeretes madarak; a gázlók között leginkább halászok is s a szél- vizekbe sokszor térdig állva, kivárják az apróbb halat. Rendkívül óva- tos halászmadarak, ezért nehezen lőhetők; annál könnyebben kerűl- nek csapóvasba, a melyet jó helyen gazból felhányt kis szigetre S felhalazva teszünk ki.
Különben a gazlók egész családja halirtó s kivált az ikra-, és a szélvizekbe sütkérezni járó halivadék az, a mely ezeknek rendes pré- dája; kezdik a legkisebb, tehát egészen a szélekre szoruló fövenyfutók ( Tringa) s folytatják a lotyók (Totanus), gólyasneffek (Himantopus), fekete gólyák (Ciconia nigra), a kis és nagy dobos gémek (Ardea stellaris, comata, minuta) és vakvarjak (Ardea nycticorax), a melyek ellen legjobb szer a szorgalmas és ügyes vadász.
Az úszók közül fölemlítendők :
A kárakatna — Carbo cormoranus L. — termetes, 80—90 cm. hosszúságú, 130—150 cm. feszítésű, egészben feketeszínű, hátán bar- nával pikkelyszerűen ékesített úszómadár ; lábain az úszóhártya mind a négy újjat összeköti; csőre keskeny, hosszú és erős kampóba vég- ződő. Nagy társaságban, különösen a nagy folyók és tóságok sziget- ségein fészkel, hallal él és rendkívüli falánkságával nagy károkat okoz- hat. Fészkét magas fákra, sokszor gémek társaságában rakja; irtása lövés és fészkének kiszedése.
A búbos-, vörösnyakú- és csicsirt-vőcsök — Podiceps cristatus, rubrt- collis, minor — kivált halas tóságokban garázdálkodik s mind a hár-
6000 TERMÉSZETHISTÓRIA.
man általánosan ismeretesek ; irtásuk lövéssel történik akként, hogy a vadász akkor igyekszik lőni, a mikor légvétel végett felbuknak s mindenképen azon van, hogy nyakba lőjje, minthogy a test tömött tollazata visszarúgja a jó sörétet is.
Különben kimondható, hogy minden rucza- és lúdféle vízimadár kártékony, mert a szélvizekbe lerakott halikrára mohón veti magát s e pusztítást nem teszi jóvá avval, hogy az ikrát vízről vízre át is szállítja.
A kétéltűek között figyelmet érdemel a kecskebéka — Rana escu- lenta L. —, mely a halporontyok között nagy dúlásokat végez s leg- jobban akként irtható, hogy ikráját kiszedegetjük.
A bogarak közűl kiváló figyelmet érdemel :
A csíkbogárnak több faja — Hydrophilus, Dytiscus — melyek álczakorukban és kifejlődve is kivált az ikrát, de a halat is — kikez- dés által — pusztítják.
A vízi poloskák közűl kitűnik :
A hátonúszó vízipoloska — Notonecta elauca —, mely kemény szí- vókájával, kivált a halporontyokat öldösi, hogy kiszívhassa.
A rovarfélék ellen való hathatós védekezés a halasoknak télen át való lecsapása — a midőn a halakat külön, téli haltartókba rekeszt- jük — s a fenéknek oltatlan mészszel való behintése.
A kártékonyságnak mintegy külön osztályát alkotják azok az állati és növényi szervezetek, a melyek a halak testén megfészkelődve, a halon élősködnek.
Ide tartoznak az u. n. c/haltetvekn — alsóbbrendű rákfélék — és c halférgek? .
A haltetvek leginkább a halak szilványán és bőrén élősködnek s növekedésük során részben igen különösen változnak. Ifjú korukban egészben megfelelnek az u. n. hasítottlábú rákféléknek és u. n. bolha- rákoknak; de a mint a nőstények halra akadnak s azon megtapad- nak, érzékszerveik úgy a mozgásra szolgálók is nagy részben elsat- nyúlnak s a test sajátságos alakot ölt; sokszor épen csak egy hólyag, a melyben a táplálkozás és a szaporodás szervei foglaltatnak. A hímek rövid életűek, igen aprók s megtartva teljes szervezetüket, szabadon úszkálva keresik fel a nőstényeket, hogy párosodjanak ; vagy szintén elsatnyúlva a nőstényhez tapadnak, melynek teste sokszor százszoro- san is felülmúlja a hím nagyságát. Ide tartoznak többek közt:
A HAL ELLENSÉGEI. 607
A pontytetvek közűl az Ergasilus Sreboldit Nordm., mely 1—2 mm. hosszú s a pontyféle halakon kívül a csuka és harcsa szilványát szállja meg s ha felszaporodik, sok halat tesz tönkre.
A sügértetű — Achtheres Percarum Nordm. — a sügéren és a süllőkön. Az igazi pontyletű — Argulus foliaceus L., — mely különösen a
pontyot szállja meg.
A férgek közűl említést érdemel :
A halpiócza — Piscicola geometra L. — A megszállott halak rop- pant nyugtalanok, mindenhez törlészkednek, hogy a kínzó élősditől szabadúljanak ; lesoványodnak és sokszor seregesen pusztúlnak is.
Vannak a halaknak bélférgeik is; sőt elég sajátságos, hogy az a galandféreg, mely az embert is megszállja, a Bothriocephalus latus Br. — a mely a vízben fejlődik — kelő alakjában a halak izmaiban betemetve is él s ha élő állapotban az emberi testbe jut, 2 m. hosszú- ságig is kifejlődik; eddig leginkább a csukában és menyhalban- ész- leltetett s a tapasztalás tanítja, hogy azokon a vidékeken, a hol — mint pld. a keleti orosz tartományokban — a szegény népnél a nyers hal evése dívik, a galandférges emberek nagy számmal találhatók.
Az állatokon kívül, a növények közűl is kerűlnek a halnak ellen- ségei, nevezetesen némely alsórendű gombafélék is.
, A penészgombák között említést érdemelnek a Saprolegnia és Achyla, melyek a vízben fekvő holt rovarokon, rákokon fejlődnek, ezekről a megromlott ikrára, erről az egészségre is rászállanak s ter- mészetesen megölik.
A moszatok közűl a xvízivirágv tűnik ki, mely kivált az álló vizet zöldre vagy kékesre festve meg is sűríti s néha öldöklő hatással van, kivált némely halfajokra.
Mind avval szemben, a mi a halon élősködik, vagy a halasvíz tulajdonságát rontja, legjobb védelem a víz kellő felújítása s mind- azoknak a föltételeknek a megadása, a melyek a hal erőteljes növe- kedését lehetővé teszik.
BENECKE helyesen jegyzi meg," hogy a halak betegségei körűl még sok az ismeretlen, sok a megállapítandó, s hogy ezt csak az élő hal körűl szerzett tapasztalással győzhetjük le. Ez a jövő feladata.
" Handbuch der Fischzucht und Fischerei etc. Berlin 1886.
A HAL SZERVEZETÉRŐL.
A hal hideg, pirosvérű gerinczes állat ; teste többnyire csontszerű héjjal van borítva, ritkán anélkül való ; mindig szilványos lélekzetű ; tartósan csak a vízben élhet meg ; legtöbbnyire lerakott ikrából kel ki; végtagjai a páros, vízszint álló úszószárnyak, valamint az úszósörények is sugaras vázra feszülnek.
VY X)
7
A ú N ) ZÓNÁK
SS
ITS ISÁSZ 1 HA hu 157
289. ábra. A ponty vázlata. F fejrésze; Sz—hut törzsöke; ft farkatöve; fv farkavége; 0 orra; S szemköze; fd fedelékje; hb halpénzes héjja; OV oldalvonala; ís bognártüskéje; us úszósugara; HS hátsörényúszója; KU kormányúszója; AS alsó- sörényúszója ; hu huggyója; HO hónaljúszószárnya; HA hasúszószárnya; b bajusza; I szem előtti, II szem mögötti, III szem alatti tájék; AB test hossza; CD testöble; x szembogara; 2 szemcsillaga; T a szilványfede- lék széle.
A hal testének és részeinek magyarázatát a ponty, alakjához köt- jük, még pedig a 289. ábra alapján.
Testalkotás szerint a hal többnyire vetélőalakú, két oldala felől lapított és nem tagbaszakadozó, vagyis a fej határ nélkül átmegyen a törzsökbe, ez ugyanígy a farkba. A fej határát a szilványfedelék széle ( fd), a fark kezdetét vagyis tövét ( /t) a hugygyó
A FTAT SZERVEZETE. 6009
(hu) szabja meg. A voltaképeni végtagoknak, a hónalj- és hasúszó- szárnyaknak (HO és HA) úgyszólván csak a hegye nyúlik ki a test törzsökéből.
A hal szemén látjuk a szemcsillagot (7) és a szembogarat (.r). A szem mind a két oldalon három külön-külön s egy közös tájékra osztja a fejet, u. m. I. a szem előtti, il. a szem mögötti, III. a szem alatti tájékra és a szemközre (S), mely a homloknak felel meg, tehát közös. A szilványfedelékkel biró halaknál torokfelől van a szilvány- köz (Sz), mely csak ritkán hiányzik, akkor, ha a két oldal szilvány- fedelékje a torokrészen összeér.
A hal testhosszát az orrész, illetőleg szájrész csúcsától (A) a fark végéig (B), a test öblösségét a hát legmagasabb pontjától a has felé függő irányban (CD) számítjuk.
A test törzsökét a két oldal, a hát és a has alkotja meg; terjed pedig a szilványfedelék szélétől (7) a hugygyóig (Au).
A farknak azt a részét, mely a test törzsökével kapcsolatos, fark- tövének (77), a kormányúszóba (KU) kifutó részét (/v) farkvégének mondhatjuk.
A hal úszószárnyat kétfélék, u. m. párosak és pár nélkül valók. A páros úszószárnyak átalakult végtagok ; a pár nélkül valók a halak- nak sajátlagos képződményei és sörény természetűek.
A páros úszószárnyak mindig a test hasfelén s rendesen úgy helyezkednek el, hogy az egyik pár a mellnek, a másik a hasnak meg- felelő részen áll a test tengelyétől jobbra-balra; néha a hasszárnyak nagyon előre vannak tolulva.
A mellrészen álló pár a hónaljszárny (HO), mely megfelel a gerin- czes állatok első lábpárjának ; a hasrészen álló pár a hasszárny (HA) s megfelel a gerinczesek hátulsó lábpárjának.
A párnélkül való úszók mindig a test középső tengelyvonalában — a hát, illetőleg has felől értve — meredeznek, vagyis a test élében állanak, tehát sörényszerűek. A testnek ez a sörényes éle végig fut a háton, megkerüli a fark végét és a hugygyó mögött végződik. Ezek a sörények sokszorosan meg vannak szakadva s átidomulva; elhelye- zésök szerint pedig hátsörények ( HS) és alsósörények (AS), a fark végén kormánysörény (KU).
A szárnyak és a sörények a halcsaládok, nemek és fajok során
HERMAN O. A magyar halászat. 39
610 TERMEÉSZETHISTÓRIA.
szerkezet és elhelyezés tekintetében sokféleképen módosúlnak s így a halak megkülönböztetésében, mint igen fontos ismertető jegyek becsesek ; ezenkívül a hal életmódjára nézve is rendkívül fontosak.
A legtöbb úszó legyező módra mozgatható csontos sugarakra feszül, mely sugarak köze-hártyás. Az úszósugarak vagy egyszerűek, vékonyság mellett simák és hajlékonyak ; vagy erős, merev, hegyes,
nagynéha fürészszerűen éle- ! zett tüskék (290. ábra A, B) vagy rovatosak és percze- sek s ekkor végükön több sugárra bomlók (290. 0). A tüskék és sugarak elhe- lyezését és viszonyát, mely sokneműen változik is.a 289. ábrán szemlélhetjük, hol a hátsörény ( HS§) fűrészes tüs-
kével (ts), az úgynevezett bognártűskével kezdődik, ho-
290. ábra. A a ponty begnártüskéje; B a sügér tüskéje; G a
dévér perczes sugara; 217 a tüsketartó csontok, lott a többi sugara (us) per
czes és a végén foszlott.
b Az úszósugarak között
állomány tekintetében igen
E sok átmenet van ; majd cson- e E a ü.
TT tosok, majd porczogósok,
SSE jd merőben fejletlenek
S majd merőben fejletlenek,
291. ábra. a a vágó tok, b a sügér kormánysörénye. mint például a pisztrángféle
nemes halaknál a második hátsörény, mely majdnem kocsonyás s innen kövér úszónak mondjuk.
A kormánysörény (289. ábra KU) szintén sugaras s alak szerint, hol elkerekített, hol lándzsás, néha félszárnyú (291. ábra a), majd ket- szárnyú (291. b).
Az úszószárnyak, sörények és kormánysörények szerkezeténél, az úszósugarak és tüskék száma sokszorosan változik s így az úszásra és a fajok meghatározására is nagy jelentőségű.
A hal testének takarója két rétegből alakúl. A legfelső vékony, lágyan-kocsonyás, könnyen szakadozó hártya, a melyben a nyálkát
AUETAJLSSZERMEZETEI ÓLI
bocsájtó sejtek is rejlenek ; alatta van az erős, rugalmas bőr, a mely- ben a halpénzek, vértek stb. gyökereznek.
A halpénzek csontos — inkább szaruszerű —, legtöbbször vékony, kerek alakú lapocskák, melyek többé-kevésbbé mélyen a bőrben gyö- kereznek s a melyeket a felső hártya vonja be.
292. abra. Halpénzek. :. kerek halpénz (menyhal); 2. az ángolna, 3. a csuka, 4. a küsz halpénze, 5. tüskés halpénz (sügér); 6. az oldalvonalban fekvő likacsos halpénz (kárász); 7. a vágó tok egy hátvértje; 8. és 9. szétsugárzó szintartó sejtek.
Ezek a halpénzek legtöbbször úgy borúlnak egymásra, mint a házfödél cserepei, ritkábban épen csak összeérnek, mind a két eset- ben pedig megalkotják a hal héjját; néha különválva állanak s ilyen- kor gyakran a bőrbe temetkeznek. Némely fajoknál reátalálunk ormós pénzekre is, melyek a has élét alkotják meg s emlékeztetnek a ház- tető gerinczét takaró cserepekre (kele- és alóza-hal).
Alak szerint a halpénzek kerek idomúak, karajosak, tövükön tüs- késen érdesek, vagy vértszerűek; majd egy központból körkörösen
kk 39
012 TERMÉSZETHISTÓRIA.
vésettek, majd csillagszerűen oszló vésetűek, a mint ezt a 292. ábra. alakjai magyarázzák.
Külön említést érdemelnek az u. n. oldalvonalon (289. ábra OV) fekvő halpénzek, melyek rendszerint csövesen likacsosak s a mint sorakoznak, tulajdonképen egy csöves vonalat alkotnak, a melynek rendeltetését később tudjuk meg (292. ábra 07).
A tokféle halakat jellemző vértek (292. ábra 7) egészben csillagos forma mellett, középen csúcsosan emelkedők s csillagszerűen suga- rasak, kemények és zománczszerűek.
A halpénz szerkezete, formája, elrendezése és száma szintén igen változatos s a meghatározásra igen fontos jellemző jegyül szolgál.
293. ábra. A száj formái. 1. csúcsbanyiló (konczér); 2. torokfelé nyiló (paducz); 3. fölfelé nyiló (kardoshal).
Különös figyelmet érdemel a száj külső formája, illetőleg állása szerint; nem kevésbbé azért, mert a hal életmódját határozva, egy- szersmind a fajok megkülönböztetésére is szolgál. A száj vagy csúcsba nyiló, mikor t. 1. a fej orrarészének csúcsán állva. nyilik (293. áloma 1) vagy torokfelé nyiló, mikor torokfelé nyilva a fejnek orrarésze még túljár rajta (293. ábra 2), vagy végre fölfelé nyiló, a mikor az alsó áll- kapocs a fej orrarészébe tolva, a homlokvonalba nyilik (293. ábra 3).
A hal ragyogása és színe. A tulajdonképeni halpénznek — tehát nem a vérteknek is — testfelől fekvő lapja legtöbbször finom, ezüst- fényű réteggel van bevonva, melynek ragyogása számtalan, szerfölött apró, u. n. guaninmész kristályoktól ered.
A halak színezete csak részben ered a bőr alapszínétől, mert
A HAL SZERVEZETE. ŐS
nagy részben a bőrben fekvő, színtartó sejtektól is származik. Ezek a színtartók tágíthatók: rendszerint feketék, ritkábban sárgák vagy vörösek ; alapjukban apró pontok, majd szabálytalan foltocskák ; csil- lagosan szétsugárzók (292. ábra 6, 9), mely utóbbi esetben nagyon kiterjednek s a hal felületének színes játékába befolynak. A szín- tartó sejtek s így a színek változása is kivált bizonyos külső hatá- sok alatt következik be, például, ha hidegebb vízből melegebb vízbe kerülnek, vagy a sötétségből a világosságba, a vízből a szárazra, vagy erőlködés közben is; a nyomás, hőmérséklet, világosság, elek- tromosság nagy hatással vannak a színtartókra s ezektől származik a színnek ama növekedése is, a melyet sok fajnál ívás idején észlel- hetünk.
És ugyanezekre a színtartó sejtekre vezethető vissza a halaknak színszerint a környezethez való alkalmazkodása is, mindazokkal a tüne- tekkel együtt, a melyek magyar földön a közhalász előtt is ismerete- sek, pld. hogy a Tiszából való hal a vízből xfehérenv kerül ki s-csak azután ölti magára a színt; — a hal színe tulajdonképen xszőke, mint a Tisza vize —; és hogy a Balaton és a Sió hala a háta felől mindig világos-zöldes, sőt gyöngyház fényű, a mi ismét a víz sajátos színével találkozik ; végül, hogy a nádas tó, az árnyékos folyó és patak hala mindig sötétebb színű.
A hal csontváza. A hal csontváza, a mint ezt már tudjuk, állo- mányra és kifejlődésre nézve különböző. A kopjahal gerinczhúrja a maga valóságos egyszerűségében az egyik pont, a csontoshalak kifej- lődött, bonyodalmas csontváza a másik ; e két pont között állomány és kifejlődés tekintetében a porczogós átmenetek esnek.
A magyar vizek halaira, úgy e könyv irányára való tekintetből a leginkább kifejlődött csontvázak közül a sügérhez kötjük az ismerte- tést, még pedig azon az alapon, a melyet a halhatatlan CuviER reánk hagyott.
A csontváz részei im ezek : "
A fej. 1. A főhomlokcsont, 2. előhomlokcsont, 3. a szagoló csont, 4. a hátulsó homlokcsont, 5. az ékcsont nyúlványa (28 alatt elrejtve),
6. az ékcsont, 7. az ékcsont szemgödri szárnya, 50. a felső nyakszirt-
r" A megfelelő latin elnevezések a Mesterszótárban vannak.
291. ábra. A sügér csontváza,
A HAL SZERVEZETE. (jé
csont, 9. a külső nyakszirtcsont, 10. az oldalsó nyakszirtcsont, 11. az ékcsont nagy szárnya, 12. a csecscsont, 13. a sziklacsont, 14. az ékcsont szemrésze (elfedve), 15. (felső szám) a felső szemüregcsont, 15. (alsó szám) a középső és 19 az alsó szemüregcsontok; 106. az ekecsont (19 alatt elfedve), 17. a vendégállkapocs (állközötti csont), 10. a felső állkapocs, 19. az alsó szemüregcsont (15 alatt is), 20. az orrcsont, 21. (felső szám) a vakszem- (halanték-) csontocska, 2 1. (alsó szám) összekötőcsont, 22. a szágpadláscsont (19 alatt elfedve), 23. a négyszögcsont, 24. a külső szárnycsont vagy harántcsont, 25. a bels szárnycsont, 20. a négyszög-járomcsont, 27. a dobcsont, 28. a (38) nagy fedelékcsont, 29. a nyelvcsont nyujtoványa (nem látszik), 30. belső fedelékcsont, 31. (21) összekötőcsont, 32. alsó fedelékcsont, 3 3 . közbülső fedelékcsont, 34. (alsó állkapocs) fogascsont, 35. csukló- csont, 360. sarokcsont.
A testtörzs. a, a különváló csigolyák ; b egybeforradt farkcsigolyák ; c haránt nyúlványok ; d, d a csigolyák alsó nyúlványai; e, e bordák ; J, f vendégbordák, néha egy-egy bordán kettő is; 9, 2 a csigolyák felső tüskenyúlványai: h, Ah, iz. : felső sörénytartók; k, k az első hátsörényúszónak tizennégy tüskesugara; Il, I a második hátsörény- úszónak három tüskesugara és m, m ugyanannak tizenkét lágy sugara ; n, n a kormánysörény rövid, kemény tüskesugarai ; o ugyanannak lágy sugarai ; g, a alsó sörénytartók ; r az alsó sörény tüskesugara ; s ugyan- annak lágy sugarai.
A végtagok. A, B a lapoczka ; C(telül) a felső karcsont ; D a sing- csont; E az orsócsont; F a négy kéztőcsont; G saroksugár, mely az orsócsontba csuklik; H a hónaljúszószárny sugarai; 1, K kulcs- csont, némelyek szerint holló-orrcsont; L medencze- vagy csípő- csont; M a hasúszószárny tüskesugara; N ugyanannak lágy sugarai.
Itt legott meg kell jegyezni, hogy sok csontos halnak csak egy hátsörénye van, továbbá, hogy sokaknak a hasúszószárnyuk nincsen annyira előre tolva, a mikor is a hátulsó végtag jelleme jobban tü- nik ki.
Szembetünő a valódi csontos-halaknál kivált a koponyának rend- kívül szövevényes és érdekes szerkezete, mely az alsóbb szerveze- tüeknél, a melyeknek váza porczogós, még igen egyszerű. Igy a tok- halaknál, a melyek közé a kecsege is tartozik, a tulajddonképeni kopo-
616 TERMÉSZETHISTÓRIA.
nyarész porczogós, egy darabból való s a csőrszerűen kinyúló orral együtt emlékeztet a ló patájára és csánkjára s ilyen fejletlen a többi, különösen a szájrész is; az ingolánál az állkapcsok helyett már csak porczogós karikákkal találkozunk. Ezeknek koponyája csak egy- szerű tok.
Világosan láthatjuk azt is, hogy a vértes halaknál maga a külső vértezet több szilárdságot ad a testnek, mint a belső váz, mely a cson- toshalaknál oly kiváló.
De mindaz, a mit eddig a csontvázról mondottunk, még nem meríti ki az idevágó részek ismeretét. A száj ürege, a torok vagy bárzsing eleje, tulajdonképen garat, különösen pedig a fedelékcsonlok alatt még sok igen fontos csontot, vagy csontos részt találunk, a melyek a halalakok során különböző fejlődésben mutatkoznak. A száj- padlást megalkotja két egymás felé hajló szárnyas szájpadláscsont s ezek közé helyezkedik az ekecsont, mely példáúl az u. n. nemes halaknál — pisztráng, galócza, lazacz — fogakkal van fölfegyverkezve. A száj fenekét a különböző fejlődésű nyelvcsont fog-
lalja el; a nyelv fekvésének is megfelelő része, os. ábra, A keléhal fosacsos. (egmÉSZelesen; "a középetítoglaljateléümészenta
szilványíve.
nyelvcsont, mögötte három foldalékcsont; az
első toldalékcsonttól ágaznak jobbra-balra — a fedelékcsontok felé való hajlással és szarvszerűen kanyarodva — a nyelvcsont szarvas ágat,
a melyeknek külső széléből a szilványbór sugarai indúlnak. A nyelv- csont szarvas ágainak megfelelően s a toldalékcsontokhoz kapcso- lódva, következik kétfelől a négy-négy szilványív, mely a bárzsing nyi lását őrző, érdesen-éles felületű csontokhoz kapcsolódik. Ha a hal tátott szájába betekintünk, a szilványívek alkototta tágas öböl egy kosár vázára emlékeztet. Ezek a szilványívek sok halfajnál befelé fűrészesen fogasok is (295. ábra).
Mindezt kiegészíti a halak fogrendszere, mely igen változa- tos. Az összességet tartva szem előtt, kimondható, hogy a száj oblé- nek minden csontos része lehet fogas. Akadunk fogakra a száj- padláson, a nyelven, a garatcsontokon, természetesen az állkapcsokon, és — a mint már érintve volt — a szilvány ívek belső élén is. A fogak alkat szerint különbözők s a csontra reá vannak forradva (296. ábra).
A HAL SZERVEZETE. 617
Vannak — a magunk halait tartva szem előtt — csúcsos, sorakozó, igazi ragadozó fogak (1. csuka), gerebenszerűen, tömötten állók (2. harcsa). Az enemű fogak nem rágásra, hanem csak a préda megraga- dására valók s ehez képest mindig a tulajdonképeni szájrészben van-
296. ábra. 1. ragadozó fogak (csuka); 2. gerebenfogak (harcsa); 3. torokfogak (őrlők) ponty; 4. torokfogak
(kanalasok) márna; 5. torokfogak (fogacsosak) kelehal; 6. torokfog koronája, kanalas (márna) ; 7. torokfog ko-
ronája (lapiczkás) kárász; 8. torokfog koronája, zúzó (dévérkeszeg); 9. torokfog koronája, kampós (küllö) Io. torokfog koronája, vésős (paducz); ri. torokfog koronája, horgos (őn).
nak. A pontyféle halaknál a tulajdonképeni szájrészben nem akadunk fogakra, de akadunk "a garatcsontokon sajátságosan kifejlődött úgy- nevezett forokfogakra — népiesen keserűfogak — (3, 4. 5), a melyek rágásra alkalmatosak, rendszerint több sorban állanak s koronájuk tekintetében igen változatosak; majd barázdás felületű órlófogak
6018 TERMÉSZETHISTÓRIA.
(ponty 3), majd lapiczkások (kárász 7), majd vésősök (paducz 10), majd kanalasok (márna 4, 6), majd kampósok (küllő 9), majd fogacso- sak (kelehal 5) stb.
A halszálkák, melyek többnyire Y alakú vékony csontok, nem tartoznak a csontvázhoz, minthogy csak az izmok közötti inhártyák megcsontosodásából keletkeznek.
Az izmok rendszere. Ez nem mondható igen szövevényesnek ; s ez már a hal alakjából következik, mely egy állandó tulajdonságú elemben való tartózkodásra van berendezve.
A bőr- és arczizmok hiányzanak s a fejen a rágóizmon kívül, mely erős, csak kisebbszerű izomzat található, mely a szilvány fedeléket stb. mozgatja. Az izmoknak valóságos zömét a test hosszában fekvő oldal- rzom alkotja ; ez mind a két oldalon egyformán, a fejtől a fark végéig terjedve mindenik oldalon hosszában két részre bontható. A két rész elválasztása egy a gerinczoszloptól indúló, vízszint terjedő ínhártyától ered. Mindenik oldal izma tehát egy felső és egy alsó részre bomlik. A farkrészen mind a két izomfél egyenlő erősségű, az oldalban ellen- ben az alsó szélesebb és vékonyabb. A csigolyák számának meg- felelve — mely a halaknál 17-től 200-ig terjed — az oldalizmok keresztbe futó rzomlapokra foszlanak, mely lapok, mint a halhéj pénzet, előlrűl hátrafelé egymásra borulnak. Ezek a lapok egymás között finom ínhártyákkal vannak elválasztva, s azonkívül több, közösen egymásra borúló réteget alkotnak, mely rétegek a haltest kereszt- metszetén, mint a fa évgyűrűi kivehetők. Főzéskor az iínhártyákból enyv keletkezik, az izmok rétegeikre, alsó és felső félre bomlanak : ez a hal húsának — a konyha nyelvén szólva — foszló tulajdonsága.
Az a sokszor valóban bámulatos erő, a melyet a halnál tapaszta- lunk, a hatalmas oldalizmoktól ered s a tovamozgás legfőbb része is ezektől függ.
A sörényúszók izomzata nagy számú, de gyönge izmokból áll; a a páros úszószárnyaké erősebb s e tagok mozgásának sokféleségéhez képest szövevényes IS.
Az idegrendszer. Ennek középponti része az agyvelő és a ge- rmczvelő. — Az agyvelő csupán a kopjahalnál hiányzik. Az agyvelő- nek — előlrűl hátrafelé haladva —, a következő főrészei vannak :
az előagy, mely két féltekéből áll, a szintén páros felekből álló s a.
A HAL SZERVEZETE. 619
legnagyobb tömeget alkotó középagy és az ulóagy vagy kis agyvelő, a melyből a gerimczvelő indúl ki.
Az agyvelőből a legfontosabbridegek erednek, mint: a szagoló- ideg, a halló-ideg, a látó-ideg, a szemmozgató-ideg, a kacs-ideg, a három- osztatú ideg; a kósza-ideg (bolygó ideg]. A germczsvelőből is számos ideg indul ki párosával, melyek a test két felében ágaznak el mint érző és mozdító idegek.
Az érzékek. A halnak számszerint öt érzéke van, a melyhez még egy homályos, de sok búvártól érzékszervnek vett hatodik is csatla- kozik.
1. A szem egészben megfelel a felsőbb rendű gerinczes állatok szemének ; van lapos szarúhártyája, rendesen érezfényű szemcsillaga, hol kerek, hol tojásalakú vagy elkerekítve háromszögű bogárnyilással (pupilla) és teljesen golyóalakú lencsével. A mi halainknak nincs szempillájuk, a szemök tehát mindig nyitva áll; akad azonban némely hal szemeszélén elől-hátúl egy átlátszó hártyaredő, mely némely fajnál összeforrad s ekkor — mint az alózánál — a szem csak ha- sítékon tekint ki s így tulajdonképen merev oldalpillikkal van fel- szerelve.
Legyen itt megemlítve, hogy vízszint csukodó szempillák csupán csak a czápáknál találhatók.
Nagyság és elhelyezés tekintetében a szem különböző ; a harcsa szeme a test tömegéhez képest igen kicsiny, a küsz és kardos halé igen nagy. A halak legtöbbjénél a szem oldalt áll és oldalra néz, némely küllőnél és gébnél pedig fölfelé tekintő.
2. A fül. Halaink sorozatán végig tekintve, kifelé nyiló fülre nem akadunk. A belső fül, a tulajdonképeni hallószerv, a melyben a halló- ideg végződik, az agyvelő közelében a koponyába van elrejtve s az ú. n. févesztő-ből (labirint) áll. Némely halnál a tévesztő az úszó- hólyaggal — népiesen pukkantóval — is kapcsolatos, pl. a pontynál, rokonainál, és a harcsánál is. A pontynál az úszóhólyag sajátlagos csontocskák során kapcsolódik a hallószerv hólyagos részéhez ; má- soknál az úszóhólyagnak nyúlványa ér odáig (alózaj. A búvárok véle- ménye oda hajlik, hogy az úszóhólyag ekként visszarezegtetés által a hangnak a fülre való hatását öregbíti.
3. Az orr, mint a szaglás szerve, a mi halainknál kifelé szabadon
6020 TERMEÉSZETHISTÓRIA.
nyilik, de a szajpadlást nem járja át egy esetben sem. Mint már e rész bevezetéséből tudjuk, az ingola orrürege nem páros; a többi halé páros. A külső, sokszor csőrszerűen kiálló nyilás, mely kétoldalt a szemek előtt, rendesen a szemköz előtt vehető észre (289. ábra 0), egy vájásba vezet, melyet vagy rovátkosan álló, vagy csillagosan szétsugárzó hártyás redő bélel ki. Az orrnyilás sokszor bőrös kara- jokkal elzárható s a csontos halaknál sokszor egy bőrhiddal két részre van osztva; de az igy megalkotott kettős nyilás azonegy vá- jásba szolgál.
4. Az izlelés érzéke a halaknál egészben alárendelt; legtöbbje prédáját azon rágatlan nyeli el; a nyelves fajoknál a nyelv-garat- idegnek, mint a felsőbb rendű gerinczesek izlelő idegének, valami kü- lönös végződése a nyelvben nem tapasztalható; úgy látszik, hogy az egész szájüreg, de leginkább a szájpadlás lágy része szolgál ízlelésre, minthogy itt vannak különösen az ideg végződései, az ú. n. izlelő kelyhek kifejlődve.
5. A tapintás érzéke a halaknál épen úgy, mint más állatoknál kiterjed a bőrre; nagyobb mértékben azoknál a halaknál figyelhető meg, a melyek cbajuszosok, tovabbá a melyeknél az ajkrész húsos s az orrész lágy ; természetesen a mondott részeken van leginkább kifej- lődve. Egészben véve azonban ez az érzék nem igen fejlődött ; semmi- képen sem annyira, mint a magasabb szervezetű állatoknál. Sokszor a legnagyobb sebek, csonkítások sem zavarják a halat elevenségében, a táplálék után való járásában, a mi mindenesetre a fájdalomérzésnek igen csekély mértéke mellett bizonyít.
0. A névtelen érzék, vagyis a hatodik, lényege szerint ma még nem ismeretes ; inkább csak gyanítás tárgya, mely arra támaszkodik, hogy egész berendezése wérzékszerűv. Már a halak testtakarójának leírásánál volt szó azokról a lyukasztott halpénzekről, a melyek a hal oldalán végig vonúlnak s az u. n. oldalvonalat alkotják (289. ábra OV és 292. ábra 6), melynek természete csöves, kifejlődése s néha iránya is különböző: hol egyenesen fut, hol ívesen hajló, hol kí- gyódzó ; néha meg is van szakítva, néha nem nyilik kifelé. De ez a csőrendszer nemcsak a hal oldalára terjed, hanem átmegyen a fejre is, hol különösen az az alsó szemcsonton és az alsó állkapcson likacso- , san kifejlődve tapasztalható, s egyáltalában ágakra oszolva, a fejet
A HAL SZERVEZETE. (620
úgyszólván behálózza (297. ábral. Régibb kutatók ebben oly szervet gyanítottak, a mely a hal sajátságos nyálkáját izzadja ; de ez meg nem állhat, mert a hal sikos voltát megmagyarázza a takaróhártya kocso- nyás természete s hozzá még az is, hogy tele van nyálka-sejtekkel. A mi az oldalvonal — helyesebben csövesvonal — érzék volta mellett bizo- nyít, az az a körülmény, hogy szerves összefüggésben van a bolygó- ideg oldal-ágával, a lejen aháromosztatú ideggel, melyeknek végső ágai a lyukasztott halpénzek alatt található gombalakú végkészülékben vég- ződnek. A magam részéről ezt a sajátságos szervet a tapintó érzék egy külön ágazatának tartom, melyet az az elem tesz szükségessé, a mely- ben a hal él, t. 1. a víz. A víznek különösen áramlása a hal testét foly- tonosan érinti s egyáltalában a hal megélhetésére nézve igen neve- zetes befolyást gyakorol, a mennyiben a hal víz ellenében állva, a szembejövő áramtól várhatja leginkább táplálékát. Ezt az áramot külön meg kell éreznie — a leggyengébbet is — s erre a tapintó érzék- nek külön ágazatára azért is van szüksége,
mert a hal testsúlya fajsúly szerint a vízével kö- 8 rülbelől ki van egyenlítve. Az áramlás finom megérzése különösen akkor fontos, a mikor a víz megzavarodik, a mikor a hal nem láthat s igy egyedül az áramlás megérzése tájékoz-
tathatja. Különben magának a szervnek el- helyezése is erre látszik mutatni, mert a fejet,
297. ábra. Likacs-rendszer a konczér fején; OV az oldal-
a melynek legelőbb kell megéreznie az ára- SEL Oan És ART mot. behálózza s azután, mint az áram IS, végig fut a hal oldalain. Sőt maga az álom is, mely azonban a halnál úgy látszik inkább csak nyugvásnak mondható, de a teljes ébrenlétnek mindenesetre bizonyos csökkenése, nélkülözhetetlenné teszi ez áram- lás megérzésének folytonosságát, illetőleg megváltozásának rögtön való megérzését már azért is, mert ez hozza a lélekzésre legalkalma- tosabb vizet s ez viszi el a szilványból kikerült felhasználtat, vagyis a holt vizet.
A táplálkozás és emésztés szerve. Ez a szájon kezdődik. A halak szája — áz egy ingola és, természetesen, a kopjahal kivé- telével — állkapocscsal nyilik; tátongása, öble, alakja és elhelye- zése igen: különböző. Ha épen a test csúcsán — közönségesen orr-
622 TERMÉSZETHISTÓRIA.
nak mondjuk — áll, illetőleg nyilik is, akkor, mint, tudjuk csúcsban álló, illetőleg nyiló (pisztráng); ha az alsó állkapocs rézsünt föl- felé irányúl s a felső állkapocs is ehhez alkalmazkodik, akkor föl- felé nyiló (kardos); végre, ha a felső állkapocs hosszabb, vagy az orrnak vehető rész messze kinyúló, akkor toroknak nyiló (paducz és a tokféle halak).
A legtöbb halnak a szája többé-kevésbbé csőszerűen ki is nyujt- ható, azaz zsákszerűen kitolható. Legföltünőbb ez a dévérkeszegnél és rokonainál, továbbá némely tokhalaknál, a melyeknél a száj töm- lőszerűen kitolható. A: száj mozgékonysága nyilván arra való, hogy a hal oly áramot csinálhasson, mely a kellő távolba vetődött táplálékot a szájába besodorja, különösen pedig arra való, hogy a táplálékot a kövek közül, repedésekből ki- s a fenékről felszedhesse, a mint ezt haltartóinkban igen könnyen láthatjuk is.
A szájba tekintve, látszik a tölcsérszerű bárzsingnyilás, torok vagy garat, mely magába a hosszában redős bárzsingba vezet; a bárzsing sokszor rendkívül tágítható, nagy darabok nyelésére alkalmatos. A bárzsingra egyenesen, minden határszűkülés — lefűzés — nélkül a gyomor következik, mely némely halnál csak a bárzsing kitágulása ; némelyeknél tetemesebb a tágulás s gyakran patkós hajlású.
A bárzsingba, illetőleg gyomorba vezet, még pedig a hátfelől, az úszóhólyag csöve, természetesen csak azoknál a halaknál, a melyek úszóhólyaggal birnak s úszóhólyagjoknak kivezető csöve van, a mint ezt majd alább látni fogjuk.
A gyomorból, és ismét határszűkülés nélkül, indul a belek rend- szere, a melynek kezdetén, a gyomornyitónál, különösen a cson- toshalaknál s leginkább pedig:a lazacz-féléknél számos — 1-től 200-ig — vakbélszerű függelékek vannak. A vérteshalaknál (tokfélék- nél) hasonló függelékek a veékonybelen láthatók. Ezek a függelékek a hasnyálmirigynek látszanak megfelelni s emésztő váladékot ereszte- nek. Tulajdonképeni vakbel a mi halainknál nem található. A mon- dott függelékek nincsenek meg pl. a csukánál, pontynál, harcsánál stb.; megvannak a lazaczféléknél, még pedig a pérhalnál 19—24, a pisztrángnál 50-ig, a lazacznál 00-ig, a galóczánál kerek számban 200-Ig.
A vékonybél a vastag-bélbe többnyire határ nélkül megy át; a
ÉV SÜN SZAT SZÁ BATES i 023
tokféléknél az átmenet megkülönböztethető s a vastagbél hosszában egy csavaros redó fut végig, melynek néha negyven fordulata is van s csavaros billentyű nevet visel. A végbélnek mindig külön nyilása van : a hugygyó.
A máj a mi halainknál egy darabból való ; néha két, néha három karajos s az epehólyag a jobb felén vagy néha a közepén látható. A hasnyálmuigy eddig csak a tokféléknél, a csontoshalak közűl a harcsánál s némely lazaczféléknél van kimutatva. Végül megvan a lép, mely nagyság szerint igen változó, barnásvörös és vagy a gyomor köze- lében, vagy a belek kanyarulatai között található.
A kopjahal kivételével, minden halnak van veséje, mely a has- üregben, felűl, a gerincztől jobbra-balra a test hosszában fekszik s vezetéke a hugygyó mögött A és igen gyakran az warnyilással együtt nyilik. Tr
Az emésztőszerveket körülzáró hasüreg sok halnál a hugyeyőn túl is terjed, tehát a fark tőrészébe is benyomúl. A hasüreget legtöbb-
nyire ezüstös fényű hashártya béleli ki, mely ] azonban némely fajnál, pld. a paducznál, fekete 7 színt is ölt; — innen a paducz néptesen tinta-
hal, tintaf . . ó is.
Az úszó hólyag. A halak emésztőszer- SONKA ezét ett veihez csatlakozik az úszóhólyag — népiesen lefőzöt úszóhólyaga; L 1e- pukkantó, pattantó — 15. Az úszóhólyag a ha- KEAKETTŐ laknak kizárólagos tulajdonuk ugyan, de nem terjed ki valamennyire. Általánosságban kifejezve, inkább van meg az édes vizben élőknél, mint a tengerbelieknél. Tudományos felfogás szerint az úszóhólyag a bárzsing fióktágúlata, s megfelel a felsőbbrendű gerinczesek tüde- jének ; a bárzsinggal eredetileg mindig levegőjárattal van kapcsolat- ban. Ez a kapcsoló levegójárat néha eredeti alakjában marad meg, majd szűk tömlővé alakúl, majd bezárúl s elenyészik. Halaink közűl az ingolának nincsen úszóhólyagja. Teljesen elzárult az úszóhólyag a sügérféléknél és másoknál. A levegő-járattal biró úszóhólyagok vagy egytömlősök, vagy egy szűk korcz — lefűzés — két részre osztja (298. ábra).
Az egytömlősöknél — csuka, lazacz, — a levegőjárat a tömlő ele-
024 TERMÉSZETHISTÓRIA.
jéből indúl; a két tömlősöknél — ponty — a hátulsó, nagyobb fél elejéből. Az úszóhólyag kettős rétegű; a külső réteg rugalmas s oly- kor izomszalagok szövik át; a belső igen finom, ezüstösen fénylő, melyben finom véredények ágaznak el. Az úszóhólyag majd szaba- don — elváltan — fekszik (ponty és mások) ; majd rá van forradva a. bordákra és gerinczre (sügér, menyhal, harcsa. Némely halaknál a gerincz és bordák felől erős somnyalábok borúlnak az úszóhólyagra ; a csiké egy csontburokban rejlik. Az úszóhólyag levegője a vérből kerül bele; s a hol levegőjárat van, ez csak a fölös levegő kibocsá- tására szolgál. Az úszóhólyag levegője az alkotó részek tekinteté- ben megegyezik ugyan a külső levegővel, de a részek aránya más. A pontyféléknél 1—5, a lazaczféléknél ro, a sügérféléknél 20—25"/, oxygén található benne, melyhez a szeénsavnak nyomat is járúlnak.
A mint már tudjuk, a hal testének fajsúlya a vízével meglehetősen azonos, a víz tömöttsége pedig a mélységben is alig változik; érthető tehát, hogy az úszóhólyag összenyomása és viszont tágítása a hal tömegén változtat s ekként a fel- és leszállásra befoly. A mint a hal az úszóhólyagot izmaival összébbnyomja, leszáll a víz feneke felé; a mint enged, felszáll a víz szine felé. De minthogy úgy a szűkítésnek, mint a. tágításnak megvan a maga határa, egészben véve az úszóhólyag a halat reákényzszeriti, hogy átlagosan bizonyos mélységben ma- radjon.
A lélekzés és a vérkeringés szerve. A hal lélekző szerve ahhoz az elemhez van alkalmazva, a melyben él, t. 1. a vízhez; és. minthogy a hal vérének elevenítése a levegővel való érintkezéstől függ, épen úgy mint a szárazon élő állatoknál, a hal lélekző szervének szerkezete úgy van idomítva, hogy a vízben igen kicsiny buborékok alakjában levő — tehát vele nem kémiailag összekötött — levegőt a vérrel való érintkezésre felhasználhassa. A felhasználás módja igen egyszerű: a hal a szájába veszi a vizet, a kosárszerűen feszülő szil- ványívek között keresztűlhajtja s a szilványfedelék alatti résen kibo- csátja. A víz levegőrészeinek a vérbe való felvétele a szilványívek külső, fedelék felőli részén levő rojtos, az élő — népiesen fris — halnál élénken vérpiros szilványlemezeken át a diffuzió törvénye szerint tör- ténik, s a viznek nagy felülettel való érintkezésén alapszik. A szzl- ványrojtok száma ívenként igen nagy. BENECKE szerint a pontynak
A HAL SZERVEZETE. 025
egy-egy szilványwén 250 szilványrojt van, tehát a két oldal nyolcz szilványívén kétezer, melyeknek a vízzel, illetőleg annak levegő- jével érintkező felülete körülbelől negyvenezer négyszög millimé- terre rúg.
A szilványrojtok elhelyezése páros. A szilványíven fut a vérér s min- den rojtpárba ágat bocsát, mely a rojt külső szélén halad végig, csú- csáig ér s útja közben számos finom és ágasan oszló hajszáleret bocsát a rojtba ; ezek a hajszálerek a rojt belső széle felé ismét nagyobbacska erekké futnak össze s a szélén egy végig futó ágat alkotnak, mely a vérér fölött futó élőérbe nyilik.
A nagy élőeren a szívből jövő szénsavas, vagyis holtvér keresztül
5
(új 299. ábra. A csuka szilványívének része 300. ábra. A hal szive; Rk a kamara ; f a Si aziv Sr a szilványrojtok. pitvar; E a nagy élőere; V a nagy vér-
ér; S a szilványokba vezető irány.
hajtva a szilványrojtok hajszálerein, megszabadúl a szénsavtól, a levegő oxygénjétől pedig megelevenedik s így siet a test különböző részeibe.
Megjegyzendő itt, hogy a vízbe keveredett szennyet és apróbb táp- lálékot felfogja a szilványívek egészben véve szűrő természete, mely sokszor még rojtos képződések által is tökéletesbítve van.
A vér keringését a halaknál is a szív hajtja végre. A hal szíve bu- rokban lüktet; helye a szilványívek közvetlen szomszédságában van. Szerkezete szerint a halszív egyszerű, a. mennyiben csak egy kamarája s egy ehhez tartozó pitvara van (300-ik ábra). A szív kamarájából (K) indúl a tövén hagymaszerűen kitágított, billentyűs nagy szilvány-élőér (E), a melyen át — a szív összehúzó lüktetésekor — a holt vér a szilványok felé tódúl (S), a hol, a mint már tudjuk, az élőér ágakra
HERMAN O. A magyar halászat. 40
E —] .———.——..lttitittmmtttétítttttttÉtTttTÉLENEuKKtK
60206 TERMEÉSZETHISTÓRIA.
oszolva a szilványrojtokba nyomúl s a hozott vér megelevenedik ; ezek az ágak tovább összefolyva s a fejfelé is ágat bocsátva végre egyesűl- nek s megalkotják a test nagy élőerét, mely a gerincz hosszában haladva, a fark végeig nyomúl, útjában ágakat bocsátva a zsigerekbe s külön, minden második csigolyának megfelelően páros ágakat, melyek a két oldal izmaiba oszolnak. Az élőér-rendszer ágazataival szemben keletkeznek a holtvér érágazatai, melyek a felhasznált vért össze- gyűjtik s mindinkább összefolyva, végre a szív pitvarába (p) vezető nagy vérérben ( V]) egyesűlnek, vagyis azon át a sziv tágúlásakor a szív pit- varába ömlenek ; a keringést a nyilak mutatják.
Ennek az egyszerű szívszerkezetnek és körfolyamnak megfelel a szívnek, illetőleg a nagy szívereknek billentyűszerkezete is. A pitvarba szakadó nagy vérér ( V) szájának billentyűje a pitvarba, tehát befelé nyilik, úgy, hogy a vérerekből a szívbe viszakerűlö vér bejuthat ugyan a kamarába, de innen nem ömölhet vissza ; a nagy élőér (E) billentyűje ellenben nem a kamara, hanem az élőér hagymaszerű tágúlása felé nyilik s ekként a szív lüktetése által a vér az élőérbe léphet ugyan, de vissza nem ömölhet.
A hal vérkeringésének összefoglalt képe im ez: A szív pitvarából a szív kamarájába beáromló vér elhasznált, szénsavas, vagyis holt vér ; ez a kamarából a felszálló élőérbe jut, mely a szilványokba szállítja, hol a szénsavtól megszabadúl s a levegő oxygénjével érintkezve, meg- elevenedik; a megelevenedett vér az élőerek ágazatain megfutja a test minden részét s midőn élesztő munkáját elvégezte, vagyis az oxy- gént felhasználta, az életfolyamat alatt keletkezett szénsavat ellenben fölvette, finom hajszálereken át a vérerekbe gyülekezik s végűl a nagy vérér útján a szív pitvarába jut, hogy a körfolyamot újra meg- fussa.
Ennélfogva a hal vérkermgése egyszerű, azaz a vér a szilványo- kon át a testbe és a vérereken át a szívbe tér vissza. A tökéletesebb állatoknál az egész testen átmenő nagy keringésen kívül van egy kis keringés is, a szívtől a tüdőhöz és vissza, vagyis a felsőbbrendű állatoknál a tüdőben megelevenedett vér nem indúl egyenesen a testbe, hanem a szívbe tér vissza, s innen oszlik el nagy útjára; ez állatok vérkeringése tehát, a haléval szemben, kettős.
A vérkeringés tekintetében a kopjahal némileg kivételes, a meny-
A HAL SZERVEZETE. i 627
nyiben szíve nincsen s csak ereinek bizonyos szakaszai lüktetnek ; az ingoláknál pedig a szilványszerkezet más; ezeknek nincsen szilvány- fedelékük s a szilványívek is hiányzanak ; ellenben a fejnek vehető rész mögött mindenik oldalon hét szilványnyilást láthatunk, mely hár- tyás lemezekkel körűlfogott szilványzacskóba vezet, a mely zacskók befelé, a bárzsing alatt futó csatornába nyilnak. mely hátúl vak, elől pedig a szájba nyilik. A szilványzacskókban rojtok helyett csak redőket találunk, a melyekben az erek szétágaznak. Az ingola e zacs- kókon hajtja át a vizet.
A nemző szervek. A halak ivar szerint elvannak választva, azaz vannak himek és nőstények, népiesen fejesek és ikrások. A nemző- szervek mind a két ivarnál tekvésök és alakjok szerint nagyon egybe- vágnak, úgy, hogy fejletlen vagy nyúgovó állapotában csak szoros vizs- gálat állapíthatja meg a különbséget ; de a mint az ívás ideje közeledik, e szervek fejlődésnek indúlnak s annyira feldagadoznak, hogy a zsige- reket is leszorítják. A legtöbb csontoshalnál úgy a him, mint a- nős- tény xwarszerve hosszú, páros tömlőt alkot, mely a hal feje felé álló végen vakon végződik, a hugygyó felé ellenben csővé véko- nyodik.
A két fél kwezető csöve a nyilás előtt egybeszakad s egy közös kivezető csővé alakúl, a mely, mint tudjuk, a hugygyó mögött nyi- lik, néha azonban a vese vezetékébe is szakad s evvel közös nyílást alkot.
E tömlők falazatán, vagy egyes részein fejlődnek a nemzés anyagai — ikra, tej, — hogy kifejlődve a tömlőt megtöltsék s az ívás során kikerülve, önálló továbbfejlődésnek indúljanak.
A himhal teje megérése előtt kocsonyás és szürkés szinű; az ívás idejének közeledtével igen megszaporodik, tejszínűvé s végre tejfelszerű folyadékká válik, a mikor is magvaérett. Ez a magva- érett folyadék megszámlálhatatlan sokaságú magszállal (állatmaggal, zoospermium) van tele, mely alak szerint gombostűhöz hasonlít, néha gombos, néha gyűszű, néha inkább hengeres fejű; a sügé- réi o-"oz2, a lazaczéi o-o6 milliméter hosszaságúak. Felesleges ma- gyarázni, hogy ezeknek az ikrába való befuródása szűli az utóbbi nak megtermékenyítését ; de mint a mesterséges haltenyésztésre fontos körülmény felemlítendő, hogy a magfolyadék a haltól elvonva
x
40
628 TERMEÉSZETHISTÓRIA.
haltól elvonva is, hűvös helyen több napon át megtartja terméke- nyítő erejét ; úgy az ikra 15.
Halaink -krája golyóalakú; belsejét a tojás sárgája, boríték- ját a tojáshéj alkotja meg, mely utóbbi nagyon rugalmas. A tojáshéj felülete gyakran ragadós anyaggal van bevonva, mely a vízben meg- keményedik s a melynél fogva a hal az ikrát növevényekhez s egye- bekhez ragaszthatja. A tojás héja színtelen, átlátszó ; tele van számtalan kisebb s közben nagyobb likacsokkal ; azonkívül egy nagyobb, u. n. pete-likacsa i5 van, mely belőlrűl mélyed. A tojás sárgája csak kevés halnál (tokfélék, ingolák) nem átlátszó, a többieknél áttetsző, átlát- szó; hol víztisztaságú, színtelen, hol sárgás narancsszínű, vörö- ses stb. ; — alapjában nyúlós, fehérjeszerű folyadék, zsírral van ke- verve, mely hol finoman eloszlatva, hol egy golyós cseppé alakítva is. látható.
Az ikra nagyság szerint igen különböző ; a pontyféléké 2. a pér- halé 4, a pisztrángé 5, a lazaczé 6 milliméter átmérőjű is, — mindig öreg példányokat értve, mert kisebbeknél, teljes ivarérettség mellett is, az ikra kisebb.
Az ikra száma rendkívül ingadozik. Általánosságban mondhatni, hogy ifjabb halaknál kisebb számú. A pisztrángé 500— 1000, a lazaczé 10000, a csukaé 100000, a pontyféléknél 3—700000, a tok- féléknél pedig milliókra rúg. BLocH a kelehalnál 100,000, a paducz- nál 8.000, az Éva-keszegnél 30.000, a pontynál 350,000 ikrát szám- lált meg.
A legtöbb hal évenkint ívik; az ingolák és ángolnák életökben egyszer, mire elpusztulnak. Az ívás ideje vagy tavaszi — illetőleg nyár- elői, — vagy őszi, mely utóbbi sokszor a tél elejéig is terjed.
Mielőtt az ívásra térnénk, helyén lesz itt azokról az eltérésekről megemlékezni, a melyek halainknál észrevehetők. Némelyeknél a him és nőstény ivartartója nem páros (sügér, ingolaj s ekkor a test középvonalában fekszik. A lazaczfélék és az angolna pete-fészke nem tömlő, hanem csavaros, vaskos lap. a melynek felületén az ikra keletkezik s a mint megérik, a hasüregbe száll alá; ehhez képest az ikravezető cső is hiányzik s az ikra egy nyiláson búvik ki, mely vagy a hugygyón túl — a fark felé értve, — vagy a vese vezeték- csövébe nyilik (lazacz). Az angolna him heréje, SYRski szerint, ki azt
ÍVÁS. "629
1872-ben fedezte fel, egészen sajátságos alkatú, t. 1. páros tömlő, mely a gerincz mindkét oldalának megfelelő fekvésben vonúlva, a hugygyó mögött nyílik ; külsején soros mirigylapocskák függnek.
A tokfélék pete-fészke és heréje zárt, kifelé nem nyiló tömlő, a melyből az ikra és illetőleg a tej egyszerűen a hasüregbe száll alá, hogy azután két tölcsérszerű vezetékbe kerüljön, mely a vese- vezetékbe nyílik.
Az ívás az uralkodó közfelfogás szerint akként történik, hogy a halak elhagyják rendes tartózkodó helyöket s többnyire seregesen a szélvizekbe gyülekeznek ; a nőstény elbocsátja az ikrát, mely súlyánál fogva a víz fenekére száll s ekkor a hím — a nőstény nyomán haladva — a lerakott ikrára bocsátja a tejet, vagyis végzi a termékenyítést. Ám ez csak igen felületes, igen vázlatos képe e fontos élettani moz- zanatnak.
Az warérettség közeledtével sok halfaj, különösen a hímje színét változtalja; általában a színek élénksége növekedik; némely fajok- nál ragyogóvá válik. A mi fajaink közt legpompásabb, és valóságos szivárvány ekkor a kis ökle, hasonlóképen a kis cselle is; a piszt- ráng-hímen a sárgás szín tüzesebbé válik s bizonyos violaszínű lehellet is látható rajta; a szénporszerű sűrű pontozás még sűrűbbé válik s a piros szeplők körül világosabb udvar támad. Más fajoknál a héjakon kemény, szemölesszerű kinövések támadnak, melyek a hal felületét érdessé teszik.
A színváltozáshoz csatlakozik a nyugtalanság. A tengerben ívó halak folyó mentén sietnek a sósvíz felé ; az átmenet megkönnyítésére rövid ideig a folyók torkolatában vesztegelnek, hol a folyó édes vize a tenger sós vizével összekeveredik ; az édes vízből jövők itt szokják meg lassankint a sósat; és viszont a tengerből az édes vizekbe törek- vők — lazacz stb. — az édes vizet.
Némely fajok , különösen a nemes halak, hihetetlen erővel ostromra kelnek az akadályok ellen, a minők a vízesések, zsilipek, zúgók stb. s különösen a hím halak, melyek karcsúbb testökről ismerhetők tel, tüzeskednek, megfeledkezve óvatosságról, fájdalomról, mindenről.
Az ívás szerint megbizhatóan ismeretes fajaink mind a sekély, u. n. szélvizeket keresik föl, nyilván azért, mert az ikra kikelése a víz átmelegedésétől függ.
6030 TERMÉSZETHISTÓRIA.
Az ívó halnál — mindkét nemnél — a hugygyó egész tája ilyen- kor föl van duzzadva s a hal a kézzel való simogatásra is elbocsátja az ikrát, illetőleg a tejet.
Az ívó hal — népiesen szólva — pergelődik, vagyis fészkelődve egymáshoz dörgölődzik ; a mennyire megfigyeltem, a hím hal mindig azon van, hogy saját hugygyójával minél Jobban közelíthesse meg a nőstényét; sőt a pisztrángnál az érintésre is törekszik, ebből követ- keztetve, azt tartom, hogy csak az az ikra éri el a biztos megterméke- nyítést, a mely elbocsátáskor közvetetlenűl érintkezik a hímnek a víz- zel még el nem vegyült, vagy csak épen érintkezett tejével. E mellett szól a mesterséges termékenyítés is, melynek u. n. száraz módja, a. midőn t. 1. a hím hal tejét nem bocsátják előbb vízbe, hanem egyene- sen a szárazon fekvő ikrára s ezt pedig a tejben megforgatják, sokkal foganatosabb.
A ponty-félék jobbadán vízi növényre, a növénynek a víz sziné- hez közel fekvő szirmaihoz, leveleihez tapasztják ikráikat § innen van az, hogy némely faj, pld. a küsz-hal, mélyebb vízben is ívik, ha ott a víz szine közelében alkalmas úszó hínárokra talál. A nőstény hal sohasem törődik az ikra sorsával s a hol a gondozás némely mozzanata tapasz- talható, azt mindig a hím hal végzi. A mi halaink közül a kölönte hímje gondosan őrzi kikelésig az ikrát; az ingola szívó szája segítsé- gével kavicsot, követ hordozgat össze, a melyből medenczét alkot az. ikra számára. A pikóhal hímje az ikra számára növevények rostjából diónagyságú fészket készít, a melybe az ikrák kerülnek, hol azo- kat a kis hím hal őrzi, védi; sőt egy ideig a kikelő ivadékot is gon- dozza.
A lerakott ikra elbocsátáskor legtöbbször horpadásos, nem tömött : de vizet beszíva megtelik, az ikrahéj megfeszül s az ikra golyóalakúvá. válik.
A fejlődés. A csontos halak ikrájának fejlődése egészben egy- formán halad. Az ikra sárgájának vagy szikgolyójának csak egyik részéből épül a kelő halacska ; a másik részéből tulajdonképen táplál- kozik ; az előbbi a képző-, az utóbbi a tápláló-szik ; az utóbbit az előbbi a fejlődés során felveszi magába. Az ikra termószeme (petesejt) a meg- termékenyítés után két egyenlő részre oszlik; ezek ismét két-két részre oszlanak s a barázdálódás azután úgy halad, hogy a termő-
FEJLŐDÉS. 6031
szem 8—10—32 részre és tovább bomlik, míg végre számtalan piczi golyócskává (sejtekké) alakul, a melyekből a kelő halacska úgyszólván felépül.
Az így oszló termőszem a táplálórész rovására növekszik és ter- jed, mindinkább harangformán borulva az utóbbira. Ebből a csira- hártyából képződik lassan a hal egész szervezetével. Legelőször kép- ződik a háti oldalon egy barázda, mely velőcsővé zárul; ez alatt képződik a gerinczhúr, mely már ekkor elárulja a fejlődő hal gerin- czes természetét. Azután elválasztódnak az első, u. n. őscsigolyák ; közvetetlenűl a fejrész mögött pedig egy hajlott tömlő, a szív első formája támad.
A kelő halnak fej- és farkrésze folytonosan nyúlik; a tápláló- rész golyó- vagy körtealakban hasafeléhez van tapadva s valóságos táplálózacskót alkot. Az aránytalanúl nagy szemek már korábban fel- tünöők.
Még mielőtt a táplálózacskó tartalma felszívódott volna, a kelő hal ficzkándozni kezd, ezáltal kirepeszti az ikra héjját s kikél.
Az ikrából kikelt halacska átlátszó, nagyfejű poronty, hasafelén kisebb-nagyobb táplálózácskóval, melyből élete első napjaiban táplál- kozik, helyesebben, a melyet a test felemészt. A míg a táplálózacskó tartalma nincsen felemésztve, a kis hal nem szorul táplálékra és egész- ben csöndes magaviseletű; de a mint a fölemésztés megtörtént, a kis hal táplálékot keres, élénken mozog ; az első táplálék mindig a víz- ben levő parányi, szabadszemmel nem látható élő szervezetekből telik. De a kis hal alakja még a zacskó tartalmának fölemésztése után is tökéletlen s csak lassan kapja meg a fajának megfelelő alakot és teljes szervezetet.
A mi azt az időt illeti, a mely a kelő halnak az ikrából való kikelé- séig elfogy, ez fajok szerint is különböző s különbözik azok szerint a viszonyok szerint is, a melyek között a fejlődés történik; legfőké- pen pedig a víz hőmérsékletétől függ, a mely a fejlődés menetére döntő súlylyal bir.
A pisztráng ikrája, mely legjobban van kiismerve, ebben a tekin- tetben igen tanulságos. V. d. BoRNE szerint nála 0 R. fokú vízben a pisztráng ikrájának fejlődése négy hónap alatt odáig haladt, hogy a kelő hal szeme kivehető volt. ÁINSWORTH STEPHEN szerint a szemek
032 TERMÉSZETHISTÓRIA.
és a piros vér 2"R. vízben — a megtermékenyítés napjától szá- mítva — 81 nap mulva, 4 R. vízben 49 nap mulva, 60" R. vízben 31 napi — , 8 R. vízben 23 map —. végre mok vizben sag
mulva tünnek fel. A kibúvás 27-nál 165, 4-nál 103, 07-nál 73, 87-nál 47, 107-nál 32 nap alatt következik be a megtermékenyítés napjától számítva.
A pontyféléknél a fejlődés, a megtermékenyítéstől a kibúvásig számítva, 12—13"R. hőmérsékletű vízben 6— 10 nap alatt esik meg ; melegebb vízben még hamarább.
A fejlődésben eddig ismeretes különbségek közül legyen itt a tok-féle halaké és az ingoláé megérintve. A tok-féléknél, mint tudjuk, az ikra nem átlátszó ; ezenkívül az ikra sárgája nem oszlik kétfelé s a barázdálás is ehhez képest nem a termőszemre szorul, hanem az egész ikrasárgára terjed; de egyenetlen, a mennyiben az ikra felső pólu- sán gyorsabban halad. A kelő hal első alakja kanálalakú s 5—10 nap alatt érik meg kikelésre ; a kibúvó halacska tápláló-zacskót visel. A ba- rázdálódás az ingolánál is az egész szikgolyóra terjed, mely előbb két, azután négy félre oszlik ; ezentúl a felső rész gyorsabban barázdáló- dik ; a kikelő ingola sima felületű bunkós alak, mely egészen féreg- szerűnek tünik föl és hosszasan fejlődik ; sőt az álczaéletnek egy nemén esik át, mely okozta, hogy a fejletlen ingola nemcsak külön faj, hanem külön nem alatt szerepelt még hires tudósok irataiban is 7.
Rokontermészetű halaknál a keverék fajok keletkezése is lehet- séges, kivált azoknál, amelyek seregben ívnak. Nálunk a ponty-kárász és kárász-ponty nem 15 igen ritka s úgy támad, a mint a kárász hím a ponty ikráját — vagy megfordítva — termékenyíti; leginkább a nagy tóságokból kerül. ;
A tudományban ismeretesek még a dévér és a kele, az ezüstös balin és a veresszárnyú konczér, a küsz és a domolykó, a küsz és a kele, a márna és a paducz keverékei; a mesterséges haltenyésztés pedig a lazacz-féle halak korcsosítását — kivált újabb időben — rendsze- resen ŰzI. ;
A halak növekedésére érvényes szabályt megállapítani nem lehet,
" CuvIER, Ammocoetes branchialis név alatt irta le ; az ő révén került az irodalomba ; megmaradt 1856-ig, a midőn MÜLLER AGOoST a tévedést kimutatta.
A HAL NÖVEKEDÉSE, KORA. bas
mert a növekedés azokhoz az élet-, illetőleg táplálékviszonyokhoz alkalmazkodik, a melyek között a hal él; általánosan csak annyit lehet kimondani, hogy kedvező táplálkozási viszonyok között a hal egy év alatt oly nagyságot érhet el, a melyhez különben több év szükséges. A legjobban elhelyezett tenyésztett pontynál — DuBiscH-féle eljárás mellett — a két éves ponty növekedése a következő : ha félkilós és egy hektárra 400 darab jut. akkor a növekedés tavasztól őszig "/; vagy "/, rész; de ha csak 200 Jut egy hektárra, akkor a testsúly megkétsze- reződik vagyis : kilogrammra rúg. A Duna halászai szerint a csuka nagy vízállás mellett az első évben ti kilo, a másodikban 1-5 vagy 2 kilo; kitünő tavakban a növekedés a második évben 3 kilóig ter- jedhet.
A mi az wari érettséget illeti, bizonyos, hogy nincsen a hal nagy- ságához kötve, mert különben nagyra növekedő halfajok kis példá- nyainál is teljes ivarérettséget tapasztalhatunk, a mennyiben t. i. ívás idején a hím teje kiszökken s a nőstény ikrája fejlett. Általánosságban ki lehet mondani, hogy a hím korábban s átlag 2 éves korában, a nőstény későbben, átlag a 3-dik évében éri el ivarérettségét — min- dig a természetben és átlag kedvező viszonyt értve.
A halak kora, helyesebben az a kor, a melyet elérhetnek, nehezen határozható meg. A természetben a halat ezer veszedelem környékezi és ritka az, a mely élete természetes végét éri el; ha pedig eléri, ember nem kisérte, mert nem is kisérhette élete utain, nem vehette számba az éveket. Mindazok a számok, a melyeket u. n. tapasztalt halászok bemondanak s a melyek 8—15 év között inga- doznak, csak a puszta föltevésen alapúlnak. A 15 kilogrammos csu- kának, az ugyanily súlyú pontynak, a nagy ritkán bár, de megtermő 10—12 kilogrammos pisztrángnak, a 10 métermázsáig is növekedő vizának mindenesetre több évet kell engednünk. A régi krónikás iratokban akadunk 300 esztendős pontyokra, 42679 esztendős csu- kákra, a mi mese is, hiba is; mert ime a mi régi MiskoLczi Gás- PÁR-unk felemlíti, hogy c Krisztus Urunk születése után 1417. eszten- dőben Sueviának Heilbrona nevű városánál levő halas-tóból fogatott volt ki egy igen nagy csuka, kinek a felső állán volt általvonva egy sárgaréz gyűrű, a melyre görögül ez volt írva : Én vagyok az a hal, ki a Méltóságos II. Fridrik által legelőször vettettem ebbe a tóba
EZÉ — mM n Em NN. "Ua — "EEne—m MTa——
a elt EENTZKKKNEENNKLEUHHETTLTTUtttn
NNNNNÉNKKKKNKÉTTTTHEEEltg
6034 TERMÉSZETHISTÓRIA.
1230. esztendőben, Mind-szent-hava 5. napján. Es így a csuka. 207 (!) esztendeig stb. stb. , pedig világos, hogy a két évszám közötti különbség csak 187 esztendő. Tudományosan csak az ingola életkora. mondható ki, mert tudjuk, hogy életében egyszer ívik s azután meghal, ivása pedig ötödik életévében köszönt be. Erdekes az Eszterházy-féle, Tatán folytatott tógazdaság, mely 1802 óta rendszeresen foly, a mely- nek anyapontyai, melyek állítólag sohasem adattak el s ma is ívásra. használtatnak, rendszerint 10—13 kilogrammot nyomnak, e szerint
most 84 évesek.
A MAGYAR ÉDESVIZEKBEN ÉLŐ HALAK RENDSZERES LAJSTROMA.?
I. Rend: Csontos halak. A. Alrend : Fésússzárnyú halak, vagy Tüskésszárnyúak. a) Család : Sügérfélek. 1. Nem : Sügér. Faj : Csapó sügér. . Nem : Süllő. Faj : Fogas süllő. Koö-süllő.
. Nem : Buczó.
[1
eg]
Faj: Német buczó. Magyar buczó. 4. Nem : Durbincs. Faj : Vágó durbincs. Selymes durbincs. b) Család: Paizsospofások, vagy Pánczélosarczúak Nem : Kölönte. Faj : Botos kölönte. Czifra kölönte. " Kisszájú kölönte. c) Család : Gébfelék. Nem : Géb. Faj: Tarka géb. "Foltos géb. d)" Család : Pikófélék. "Nem: Pikó. "Faj: Tüskés pikó.
" A latin nomenclatura majd csak a rendszer kifejtésénél következik. A " megjegyzett nemek, fajok s családok vagy kétségesek, vagy hazánkra nézve irodalomtörténetiek ; ezek a leirások között találják méltatásukat.
636 TERMÉSZETHISTÓRIA.
B. Alrend : Lágyszárnyú halak. Család : Menyfélék. Nem : Meny. Faj: Tarka meny. C. Alrend : Fúvósúszó halak vagy Nyilthólyagúak. a) Család : Pontyfélék. 1. Nem: Ponty. Faj: Tó ponty. Magyar ponty. . Nem: Kárász.
81
Faj : Széles kárász. Kövi kárász. "Fattyú kárász. 3. Nem: Czompó Faj: Nyálkás czompó. 4. Nem: Márna. Faj: Rózsás márna. Petényi márna. 5. Nem: Küllö. Faj: Fenékjáró küllő. Felpillantó küllő. 6. Nem: Ökle. Faj : Szivárványos ökle. . Nem: Keszeg.
sal
Faj : Dévér keszeg. "Silány keszeg. Éva keszeg. Szemes keszeg. Lapos keszeg. Bagoly keszeg. Leuckart keszeg. Nem. Balín. Faj: Ezüstös balín. 9. Nem: Kardos. Faj : Sugár kardos. 10. Nem: Küsz. Faj : Szélhajtó küsz. Sujtásos küsz. Állas küsz. II. Nem : Őn. Faj: Ragadozó ön.
00
MAGYAR HALAK.
12. Nem : Baing. Faj : Kurta baing. 13. Nem : Jász. Faj : Ónos jász. 14. Nem: Kele. Faj: Pirosszemű kele. I5. Nem: Konczér. Faj : Veresszárnyú konczér. Leány konczér. 10. Nem : Domolykó. Faj: Fejes domolykó. "Nyúl domolykó. 17. Nem: Csabak. Faj: Agassiz csabak. 18. Nem : Cselle. Faj: Fürge cselle. 19. Nem: Paducz. Faj : Vésettajkú paducz. b) Család : Csikfélék. Nem : Csik. Faj: Réti csík. Kövi csík. Vágó csík. " Bába csik. c) Család : Csukafélék. 1. Nem : Csuka. Faj: Köz. csuka. 2. Nöma lősz Faj: Lápi pócz. d) Család : Harcsafélek. Nem : Harcsa. Faj : Leső harcsa. e) Család : Lazaczfélek. TENNemÉ tér HajESRÉNZESÍ PÉN . Nem : Galócza.
to
Faj : Dunai galócza. . Nem : Pisztráng. Faj : Lazacz pisztráng. Sebes pisztráng.
9
630 TERMÉSZETHISTÓRIA.
f) Család : Heringfélék. Nem : Alóza. Faj: Vándor alóza. 9) Család : Ángolnafélék : Nem : Ángolna. Faj : Síkos ángolna. II. Rend. [/erteshalak. Alrend : Porczosvértesek. Család : Tokfélek. Nem: Tok. Faj : Szín tok. Kecsege tok. "Gmelin tok. Söreg tok. Faj tok. Vágó tok. Viza tok. III. Rend. Szájtátóhalak, vagy Körszájúak. Család : Kő/úrók. Nem : Ingola. Faj: Vak ingola. Pláner ingola.
Az itt használt elnevezések, a melyek az eddig divottaktól eltérnek, abban lelik megokolásukat, hogy a rendszeres gyűjtés megadta a módot a nyelv szelle- mének megfelelő, teljes lajstrom szerkesztésére ; sőt marad még számos jóhang- zású feles név, a mely szerintem az irodalomban oly halakra ruházható, a me- lyeknek népies nevök nincsen, vagy általában nem is lehet. Igy kapta a Gobius a ritkább géb a Gasterosteus a pikó, a Telestes a csabak, a Leucaspius a baing nevet, a melyeknek hovatartozása a csoportos szótárban, eredete pedig a mester- szótárban található. Az Orsa, Érdesz, Szobbár-féle csinált neveket már merőben fölösleges voltuknál fogva is ki kellett hagynom.
A MAGYAR ÉDESVIZEK HALAINAK ELTERJEDÉSÉRŐL.
A kifejtett lajstrom reátanít halaink osztályozására s egyszersmind megismertet mind azoknak a fajoknak a nevével is, a melyeknek befogadását a könyvnek inkább halászati, mint faunisztikai iránya követelt. A fajok nevével megjött a mód arra is, hogy az elterjedéssel foglalkozhassunk.
Az elterjedés, a melylyel foglalkoznunk kell, jelleme szerint kevésbbé földrajzi, ha helységnevek s a helységek közönséges föld- rajzi fekvése szerint veszszük; annál inkább vízrajzi, mely a vizeket és a hozzájok kötött halfajokat a vízfolyás eredete és fejlődése, ehhez képest pedig halfajokkal való benépesedése alapján tárgyalja.
[gy állapítva meg a feladatot, legott szemünk előtt áll a magyar földnek valóban óriási vízhálózata s evvel együtt az a kérdés: ki legyen az, a ki ennek a hálózatnak minden erecskéjét halaira nézve kikutatta s ily alapon nyugodt lélekkel vállalkozhat az elterjedésből folyó tanulságok vázolására
Ezt nem tette senki sem ; erre nem vállalkozhat egyes ember ; nem is lehet ez egyes ember feladata, mert ezt csak nagy időknek gondos munkatfelosztása közelítheti meg.
És a midőn én mégis vállalkozom, előttem csak egy ösztönző áll, az, hogy a legnagyobb feladat megoldását is kezdeni kell valakinek, ha kis erővel is — de becsületesen. A megtört ösvényen — ha rögös is — majd indúlnak mások és ezek után ismét mások; a kellő idő pedig meghozza a kellő eredményt.
Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a hal sokban hasonlít a madár- hoz: szabadon vonúl a vízben, a mily szabadon vonúl a röpülő madár a levegőben ; sőt tudjuk, hogy az egyiknek úszása a másiknak röpü- lése tulajdonképen ugyanazokra az erőműtani alapokra vezethető vissza.
640 TERMÉSZETHISTÓRIA.
Mind a két osztályban akadunk olyan alakokra, a melyek tenyé- szésük helyén meglehetősen állandóan maradnak meg ; és ismét olya- nokra, a melyek vonúlnak. Vonúl némely hal az édes vízből a ten- gerbe és vissza az édes vízbe, némely madár a zordonabb éghajlatból a délszakra és innét alkalmatos időben vissza; valamint pedig van olyan hal, a mely nem vándorol, van olyan madár is; de egyik sem abszolute állandó.
Mind a két sorozat számtalan véletlenségnek van alávetve, már az elem természeténél fogva is, a melyben él és mozog.
Az észak, a dél, a messze kelet vagy nyugot tollas, szárnyas, lakó- ját az egyszerű eltévedés, szelek járása, szárazság, éhinség elsodorja. oly tájakra, a hol azelőtt senki sem látta — mert az a levegő, a mely- ben szárnyán halad, nem állja útját ; azonképen jár a vizek héjas szár- nyasa, a hal; és ha természete az, hogy felváltva a tenger lakója : elvetődik oly vizekbe is, a hol azelőtt hírét sem tudták; de meg- történik ez olyanokkal is, a melyek csak a hely fekvése szerint szokat- lanok s így meglepnek, noha a víz természete alapjában nem változott.
Az előbbi jelenségek közé tartozik pld. az ángolna, mely — föld- részünket véve — valamennyi tengernek s így azoknak a folyóknak is a lakója, a melyek azokba a tengerekbe szakadnak; de a Fekete tengerben nem él; és mégis eltéved néha a Duna hálózatába is, mely a saját halrajzzal biró európai kelet-délszak tengeréhez tartozik ; az utóbbi jelenségeknek képviselője pld. az a pisztráng, mely közfelfo- gás szerint a havasaljak állandó lakója s mégis elvetődik a Zagyva torkolatáig, vagy épen Szeged tájáig 15.
Ezek egészben oly véletlenségek, a melyeket a tudomány fel- jegyez ugyan, de sem szabályt, sem törvényt nem származtat belőlök minthogy nem rendesen ismétlődő jelenségek ; legfeljebb a lehető- séget magyarázzák.
De, az igazat mondva, a halak elterjedéséről szóló ismeret, tudo- mányos értelemben, még sehol sincsen kellőképen megérlelve, mert ennek alapföltételei igen nehezek. Az előfeltételek legfőbbje az, hogy minden folyót, minden mellékágát, minden évszakban a legapróbb. részletig át meg át kellene vizsgálnunk, úgyszólván megszűrnünk. Ezt évek során folytatva, megközelíthetnők a feladatot. Ám ez óriási munka.
HALAINK ELTERJEDÉSE. 041
Viszont az is igaz, hogy a kutatók legtöbbje egyáltalában nem jár el rendszeresen; erősen rátámaszkodik a véletlenre; számít a halas piaczokra, a hová a halászság csak az eladható halat hozza, tehát az a kis testű, de tudományosan véve igen értékes hal, csak véletlenűl kerűl oda ; igen sok kutató nem ért a halászáshoz, tehetetlenül ver- gődik a legérdekesebb vizek partján. Ezek az okok szülik az éretlen- ség nagy mértékét; különösen a magyar halak ismeretére nézve, a melyekkel régibb kutatók kellő rendszerességgel egyáltalában nem foglalkozhattak, az újabbak pedig erre még reá nem értek.
Én ennek a fogyatkozásnak legalább némi kipótolásáról sokat gondolkoztam s az itt követett módban állapodtam meg.
A népies halnevek gyűjtése s a tudományosan meghatározott hal- fajokra való lehetőleg pontos alkalmazása magában foglalja az elter- jedésnek első elemeit is, a melyeknek felhasználása annál inkább kinálkozott, mivel PErÉwnYi ebben az irányban is jegyezgetett, Jegy- zetei pedig a magaméit kiegészítik. PETÉNYI t.1. különösen a felsőma- gyarországi vízmelléken gyűjtötte a tót és német népies halneveket, én viszont a központi, tiszta magyar vízmellékeket kutattam; a felső részeken kívül PETÉNYI a Mura-mellék horvát halneveit is összeszedte.
Az elterjedés első elemei tehát a Poprádtól a Muráig, illetőleg az Aldunáig s a Fertő tavától a Vargyas, illetőleg az Olt vizéig ter- jednek.
PETÉNYI a következő vizekről hagyott jegyzeteket, 1. Besztercze patak (Zólyom), 2. Garam (Zólyom), 3. Maros (dereka táján), 4. Mura (dereka táján), 5. Mútnyik patak (Túrócz), 6. Poprád (Szepes), 7. Sza- mos (Szatmár táján), 8. Szlatina patak (Zólyom), 9. Tiszovnik patak (Túrócz), 10. Túrócz folyócska (Túrócz), ri. Vág folyó (dereka táján). "
Tőlem valók: 1. Balaton tava, 2. Berettyó, 3. Bódva, 4. Borzsa, 5. Dráva, 6. Duna, 7. Ecsedi láp, 8. Fertő tava, 9. Ipoly, 10. Körös, 11. Kraszna, 12. Küküllő, 13. Latorcza, 14. Olt, 15. Rába, 16. Sajó, 17. Szamos (erdélyi rész), 18. Szernye mocsár, 19. Tisza, 20. Vargyas, 21. Velenczei tó, 22. Zagyva.
Xx Igazság szerint megjegyzem, hogy PETÉNYI a magyarság körében is gyűjtött; de a felsővidékekre különös súlyt helyezett; én az ellenkezőt cselekedtem.
HERMAN O. A magyar halászat. 41
042 TERMÉSZETHISTÓRIA.
Mindössze harminezkét víz ; ezek között a legfőbbek ; a Szamosnak pedig két része.
A tisztába hozott fajok, a tőlem eredő neveket alkalmazva, így vannak elterjedve " :
r. Balaton tava. 1. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. német buczó, 4. vágó durbincs, 5. selymes durbincs, 6. tarka meny. 7. töponty, 8. széles kárász, 9. nyálkás czompó, 10." rózsás márna, 11. fenékjáró küllő, 12. szivárványos ökle, 13. dévér-keszeg, 14. ezüstös balin, 15. sugár kardos, 16. szélhajtó küsz, 17. sujtásos küsz, 18. ragadozó ön, 19. pirosszemű kele, 20. veresszárnyú kon- czér, 21. fejes domolykó, 22. réti csík, 23. kövi csík, 24. vágó csík, 25. köz- csuka, 206. lápi pócz, 27. leső harcsa, 28." kecsege tok.
2. Beretlyó folyó. Dereka táján. 1. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. német buczó, 4. vágó durbincs, 5. tarka meny, 6. töponty, 7. széles kárász, 8. nyálkás czompó, 9. rózsás márna, 10. dévér-keszeg, 11. ragadozó őn, 12. pirosszemű kele, 13. fejes domolykó, 14. vésettajkú paducz, 15. vágó csík, 16. köz-csuka, 17. lápi pócz, 18. leső harcsa.
3. Besztercze patak (Zólyom). PETÉNYI szerint. 1. fürge cselle, 2. kövi csík, 2. botos kölönte, 4. vak ingola.
4. Bódva, folyó. Dereka táján. 1. Csapó sügér, 2. német buczó, 3. nyálkás czompó, 4. tarka meny, 5. töponty, 0. rózsás márna, 7. dévér-keszeg, 8. Éva- keszeg, 9. szélhajtó küsz, 10. sujtásos küsz, II. pirosszemű kele, 12. veresszár- nyú konczér, 13. fejes domolykó, 14. vésettajkú paducz, 15. réti csík, 16. kövi csík, 17. vágó csík, 18. köz-csuka, 19. leső harcsa.
5. Borzsa folyó. Dereka táján. ri. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. német buczó, 4. vágó durbincs, 5. tarka meny, 6. töponty, 7. széles kárász, 8. Éva czompó, 9. rózsás márna, 10. ónos jász, II. fejes domolykó, 12. réti csík, 13. köz- csuka, 14. leső harcsa.
60. Dráva folyó. Torkolata táján. 1. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 4. német buczó, 5. vágó durbincs, 6. tarka meny, 7. tő ponty, 8. széles kárász, 9. nyál- kás czompó, 10. rózsás márna, 11. dévér keszeg, 12. Éva keszeg, 13. lapos keszeg, 14. bagoly-keszeg, 15. ragadozó ön, 16. ónos jász, 17. pirosszemű kele, 18. veresszárnyú konczér, 19. fejes domolykó, 20. vésettajkú paducz, 21. réti csik, 22. vágó csík, 23. köz-csuka, 24. leső harcsa, 25. dunai galócza, 26. ke- csege-tok, 27. söreg-tok, 28. viza-tok.
7. Duna folyó. Dereka táján. 1. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. kő-süllő, 4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs, 9." botos kölönte, 9. tarka meny, 10. töponty, 11. széles kárász, 12. nyálkás czompó, 13. rózsás márna, 14. fenékjáró küllő, 15. szivárványos ökle, 16. dévér-
" Megjegyzem, hogy a puszta enummerátiók adatait nem vettem fel, mert azok szór- ványos természetüek és messze terjedtek volna. A " jegyzett fajok véletlenségek.
HALAINK ELTERJEDÉSE. 043
keszeg, 17. silány keszeg, 18. Éva-keszeg, 19. lapos keszeg, 20. sugár kardos, 21. szélhajtó küsz, 22. sujtásos küsz, 23. ragadozó ön, 24. ónos jász, 25. piros- szemű kele, 26. veresszárnyú konczér, 27. leány-konczér, 28. fejes domolykó, 29. vésettajkú paducz, 30. köz-csuka, 31. lápi pócz, 32. leső harcsa, 33. dunai galócza, 34." vándor alóza, 35." síkos ángolna, 306. szin-tok, 37. kecsege-tok, 38. söreg-tok, 39. faj-tok, 40. vágó-tok, 41. viza-tok.
8. Ecsedi láp. 1. Csapó sügér, 2. széles kárász, 3. nyálkás czompó. 4. réti csík, 5. köz-csuka. 6. lápi pócz.
9. Fertő tava. 1. Csapó sügér, 2. vágó durbincs, 3. tarka meny, 4. tő- ponty, 5. széles kárász, 0. nyálkás czompó, 7. dévér-keszeg, 8. ezüstös balin, 9. szélhajtó küsz, 10. pirosszemű kele, 11. vörösszárnyú konczér, 12. réti csik, 13. vágó csík, 14. köz-csuka, 15. lápi pócz, 16. leső harcsa.
10. Garam folyó. Dereka táján. PETÉNYI szerint 1. Német buczó, 2. botos kölönte, tarka meny, 4. nyálkás czompó, 5. rózsás márna, 6. fenékjáró küllő, 7. sujtásos küsz, 8. fejes domolykó. 9. vésettajkú paducz, 10. fürge cselle, 11. kövi csík, 12. vágó csík, 13. pénzes pér, 14. sebes pisztráng, 15. vak ingola.
TE Ipoly folyó. Dereka táján. ri. Csapó sügér, 2. tarka meny, 3. tő- ponty, 4. széles kárász, 5. nyálkás czompó, 6. rózsás márna, 7. lapos keszeg, 8. sujtásos küsz, 8. ragadozó ön, 10. fejes domolykó, 12. vésettajkú paducz, 12. réti csík, 13. kövi csík, 14. vágó csík, 15. köz-csuka, 16. leső harcsa, 17. kecsege-tok.
12. Körös folyó. Dereka táján. 1. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. német buczó, 4. magyar buczó, 5. vágó durbincs, 6. tarka meny, 7. töponty, 8. nyál- kás czompó, 9. rózsás márna, 10. dévér-keszeg, 11. lapos keszeg, 12. bagoly- keszeg, 13. sugár kardos, 14. szélhajtó küsz, 15. ragadozó ön, 16. ónos jász, 17. pirosszemű kele, 18. veresszárnyú konczér, 19. fejes domolykó, 20. vésett- ajkú paducz, 21. vágó csík, 22. köz-csuka, 23. leső harcsa, 24. szin-tok, 25. kecsege-tok, 260. sőreg-tok, 27. faj-tok, 18. vágó tok, 29. viza-tok.
13. Kraszna folyó. Az Ecsedi lápba való torkolásánál. 1. Csapó sügér, 2. tarka meny, 3. tő-ponty, 4. széles kárász, 6. nyálkás czompó, 6. dévér- keszeg, 7. ragadozó őn, 8. pirosszemű kele, 9. fejes domolykó, 10. köz-csuka, 11. leső harcsa.
14. Küküllő folyó. Dereka táján. 1. "Tarka meny, 2. rózsás márna, Petényi-márna, 4. sujtásos küsz, 5. fejes domolykó, 6. vésettajkú paducz,
L
B
7. réti csík, 8. kövi csík, 9. leső harcsa, Bögözig felhaladva, 10. sebes pisztráng. 15. Latorcza folyó. Torkolata táján. 1. Csapó sügér, 2. fogas-süllő,
3. német buczó, 4. tarka meny, 5. tő-ponty, 6. széles kárász, 7. nyálkás czompó,
8. rózsás márna, 9. dévér-keszeg, 10. lapos keszeg, 11. sugár kardos, 12. raga-
dozó ön, 13. ónos jász, 14. fejes domolykó, 15. réti csík, 10. vágó csík, 17. köz-
csuka, 18. leső harcsa.
AI
044 TERMÉSZETHISTÓRIA.
160. Maros folyó. Dereka táján. PETÉNYI szerint. 1. Német buczó, 2. ró— zsás márna, 3. dévér-keszeg, 4. kecsege-tok, 2. faj-tok.
17. Mura folyó. Dereka táján. PETÉNYI szerint. I. Csapó sügér, 2. tő- ponty, széles kárász, 4. rózsás márna, 5. fenékjáró küllő, 6. szivárványos ökle, 7. ezüstös balin, 8. ragadozó ön, 9. veresszárnyú konczér, 10. fejes domolykó,. II. réti csík, 12. vágó csík, 13. köz-csuka, 14. leső harcsa, 15. pénzes pér, 16. dunai galócza, 17. kecsege-tok.
18. Mútnyik patak. "Túrócz megye. PETÉNYI szerint. 1. "Tarka meny, 2. fejes domolykó, 3. fürge cselle, 4. vésettajkú paducz, 5. pénzes pér.
19. Olt folyó. Az alsórákosi szoros táján. 1. Csapó sügér, 2. német buczó, 3. vágó durbincs, 4. botos kölönte, 5. tarka meny, 6. tő-ponty, 7. széles kárász,. 8. nyálkás czompó, 9. rózsás márna, 10. Petényi-márna, 11. dévér-keszeg, 12. sugár kardos, 13. sujtásos küsz, 14. ragadozó ön, 15. pirosszemű kele, 16. vörösszárnyú konczér, 17. fejes domolykó, 18. fürge cselle, 19. vésettajkú paducz, 20. kövi csík, 21. vágó csík, 22. köz-csuka, 23. leső harcsa, 24. pénzes. pér, 25. dunai galócza, 260. sebes pisztráng, 27. vak ingola.
20. Poprád folyó. Magyar részének dereka táján. PETÉNYI szerint. r. Botos kölönte, 2. tarka meny, 3. Petényi-márna, 4. rózsás márna, 5. fenék- járó küllő, 6. sujtásos küsz, 7. fejes domolykó, 8. fürge cselle, 9. vésettajkú paducz, 10. kövi csík, 11. pénzes pér, 12. lengyel galócza, 13. sebes pisztráng, 14. síkos ángolna, 15. vak ingola.
21. Rába folyó. Torkolata táján. 1. Csapó sügér, 2. fogas-süllő, 3. kő- süllő, 4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs, 8. tarka meny, 9. tő-ponty, 10. széles kárász, 11. nyálkás czompó, 12. rózsás márna, 13. fenékjáró küllő, 14. szivárványos ökle, 15. dévér-keszeg, 160. lapos keszeg, 17. bagoly-keszeg, 18. sugár kardos, 19. szélhajtó küsz, 20. ragadozó. ön, 21. pirosszemű kele, 22. veresszárnyú konczér, 23. ónos jász, 24. fejes domolykó, 25. vésettajkú paducz, 26. réti csík, 27. köz-csuka, 28. leső harcsa, 29. kecsege-tok.
22. Sajó folyó. Miskolcz táján. 1. Csapó sügér, 2. német buczó, 3. tarka meny, 4. tő-ponty, 5. széles kárász, 6. nyálkás czompó, 7. rózsás márna, 8. fenékjáró küllő, 9. szivárványos ökle, 10. dévér-keszeg, 1Ir. lapos keszeg. 12. bagoly-keszeg, 13. ragadozó ön, 14. veresszárnyú konczér, 15. fejes do- molykó, 16. vésettajkn paducz, 17. réti csík, 18. kövi csík, 19. vágó csík. 20. köz- csuka, 21. leső harcsa, 22." sebes pisztráng.
23. Szamos folyó. I. Kolozsvártáján. 1. Tarka meny, 2. tő-ponty, 3. nyál- kás czompó, 4. rózsás márna, 5. fenékjáró küllő, 6. szivárványos ökle, 7. sujtá- sos küsz, 8. fejes domolykó, 9. vésettajkú paducz, 10. réti csík, II. vágó csík, 12. köz-csuka, 13. leső harcsa, 14. sebes pisztráng, 15. vak ingola. II. Szatmár táján PETÉNYI szerint. 1. Csapó sügér, 2. fogas süllő, 3. német
HALAINK ELTERJEDÉSE. 045
buczó, 4. magyar buczó, 5. tarka meny, 6. tő-ponty, 7. széles kárász, 8. nyál- kás czompó, 9. rózsás márna, 10. dévér-keszeg, 11. lapos keszeg, 12. sugár kardos, 13. ragadozó ön, 14. pirosszemű kele, 15. vörösszárnyú konczér, 16. fürge cselle, 17. vésettajkú paducz, 18. réti csík, 19. vágó csík, 20. köz- "csuka, 21. leső harcsa, 22. pénzes pér, 23. kecsege-tok, 24. sőreg-tok.
24. Szernye mocsár. Eres, vészes részek, Nagy-Dobrony táján. 1. Csapó sügér, 2. német buczó, 3. vágó durbincs, 4. tarka meny, 5. tő-ponty, 6. széles kárász, 7. nyálkás czompó, 8. rózsás márna, 9. dévér-keszeg, 10. ragadozó ön, II. pirosszemű kele, 13. vörösszárnyú konczér, 13. fejes domolykó, 14. vésett- ajkú paducz, 15. réti csík, 16. vágó csík, 17. köz-csuka, 18. lápi pócz, 10. leső harcsa.
25. Szlatina patak. Zólyom megye. PETÉNYI szerint. 1. Tarka meny, 2. Petényi márna, 3. fenékjáró küllő, 4. sujtásos küsz, 5. fejes domolykó, 6. fürge cselle, 7. vésettajkú paducz, 8. kövi csík, 9. pénzes pér.
260. Tisza folyó. Szeged táján. 1. Csapó sügér, 2. fogas-süllő, 3. kő-süllő, 4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs, 8. tarka meny, 9. tó-ponty, 10. széles kárász, 11. nyálkás czompó, 12. rózsás márna, 13. fenékjáró küllő, 14. dévér-keszeg, 15. silány keszeg, 16. lapos keszeg, 17. bagoly-keszeg, 18. sugár kardos, 19. szélhajtó küsz, 20. ragadozó ön, 21. pirosszemű kele, 22. vörösszárnyú konczér, 23. fejes domolykó, 24. vésett- ajkú paducz, 25. réti csík, 26. köz-csuka, 27. leső harcsa, 28."sebes pisztráng, 29. szín-tok, 30. kecsege-tok, 31. sőreg-tok, 32. faj-tok, 33. vágó tok, 34. viza-tok. :
els Tiszovnik patak. Túrócz megye. PETÉNYI szerint. 1. Botos kölönte, 2. tarka meny, 3. Petényi márna, 4. fenékjáró küllő, 5. dévér keszeg, 6. fejes domolykó, 7. fürge cselle, 8. kövi csík, 9. sebes pisztráng.
20. Túrócz folyócska. Túrócz megye. PETÉNYI szerint. 1. Német buczó, 2. botos kölönte, 3. tarka meny, 4. széles kárász, 5. nyálkás czompó, 6. Petényi márna, 7. fenékjáró küllő, 8. fejes domolykó, 9. fürge cselle, 10. vésettajkú paducz, 11. kövi csík, 12. köz csuka, 13. pénzes pér, 14. dunai galócza, 15 sebes pisztráng.
29. Vág folyó. Dereka táján. PETÉNYI szerint. 1. Csapó sügér, 2. tarka meny, 3. rózsás márna, 4. fenékjáró küllő, 5. szivárványos ökle, 6. fejes do- molykó, 7. fürge cselle, 8. kövi csík, 9. vágó csík, 10. pénzes pér, II. pontusi galócza, 12. sebes pisztráng.
" — 30. Vargyas folyó. Dereka táján. r. Botos kölönte, 2. fenékjáró küllő, 3. sujtásos küsz, 4. fejés domolykó, 5. fürge cselle, 6. pénzes pér, 7. sebes pisztráng.
31. Velenczet tó. Magyar-Velencze táján. 1. Csapó sügér, 2. vágó dur- bincs, 3. tő-ponty, 4. széles kárász, 5. nyálkás czompó, 6. dévér-keszeg, 7
640 TERMÉSZETHISTÓRIA.
hajtó küsz, 8. ragzdozó őn, 9. pirosszemű kele, 10. veresszárnyú konczér, II. réti csík, 12. vágó csík, 13. köz-csuka. i
PETÉNYI 1852-ben még feljegyezte a vágó durbincs és ragadozó őn fajt ; nekem 1883-ban öreg halászok azt mondták, hogy azóta e két faj kiveszett.
32. Zagyva folyó. Torkolata körűl. 1. Csapó sügér, 2. fogas-süllő, 3. kő- süllő, 4. német buczó, 5. magyar buczó, 6. vágó durbincs, 7. selymes durbincs, 8. tarka meny, 9. töponty, 10. széles kárász, 11. nyálkás czompó, 12. rózsás. márna, 13. dévér-keszeg, 14. silány keszeg, 15. lapos keszeg, 10. bagoly-keszeg, 17. sugár kardos, 18. szélhajtó küsz, 19. ragadozó ön, 20. pirosszemű kele, 21. veresszárnyú konczér, 22. fejes domolykó, 23. vésettajkú paducz, 24. réti csík, 25. vágó csík, 26. köz-csuka, 27. leső harcsa, 28." sebes pisztráng; 29. kecsege-tok, 30. sőreg-tok, 31. faj-tok, 32. viza-tok.
Mindenek előtt álljon itt, hogy az imént fölsorolt vizeken kívül, a magyarföldnek még számos más vizéből is ismeretes a halnak hol egy, hol több faja; a mi jegyzékünk becse abban nyilatkozik, hogy az adott víznek bizonyos pontján élő halaknak összességét iparkodik adni, tehát úgyszólván a halrajz értékével bír.
Az bizonyos, hogy ez a halrajz kezdetleges, mert hiszen jobbadán csak azt adja, a mit a nép is megkülönböztet; de azért ez a halrajz fölér egy jó vázlattal, a melyből idővel a teljes kép megalkotható. A könyv irányára való tekintetből ez a halrajz még különben is meg van okolva, mert világot vet a nép megkülönböztethető érzékére, mely mindenesetre első rendű.
A méltatás szava első sorban a rendkívüli kivételes tüneteket illeti meg; hogy azonban a rendkívülit fölismerhessük, tudnunk kell a rendeset.
A magyar föld halrajzi tekintetben két külön területet alkot, a mely Európa nagy vízválasztójában sarkal. Ez a nagy vízválasztó az, a mely bizonyos folyókat délfelé, illetőleg keletfelé, másokat ismét észak- és illetőleg nyugot felé terel.
Folyóink közűl a Poprád az, mely az északi folyórendszerhez tar- tozik, előbb a Dunajeczczel s evvel együtt utóbb a Visztulával egye- sűlve, a Keleti-tengerbe — alapjában véve északi — szakad; a magyar föld többi folyója mind a délkeleti folyórendszerhez tarto- zik s a Fekete-tengert vallja anyavizének.
Ez a két vízrendszer nemcsak folyás szerint, hanem halrajz tekin- tetében is különbözik egymástól; s különösen két nemes hal az,
HALAINK ELTERJEDÉSE. 6047
a mely a különbséget kifejezi. Az egyik a lazaczpisztráng — közszó- lás szerint lazacz —, a mely az északi folyásokat, a másik a dunai galó- cza, mely kizárólagosan a Dunát és vízhálózatának alkalmas részét jellemzi.
Némi tekintetben más természetű a síkos ángolna elterjedése, mely az Európát övező tengereket lakja s a beléjök szakadó folyókba is bevonúl ; de a Fekete-tengert s illetőleg folyóit kerüli, tehát a mi Dunánk hálózata is idegen tőle.
Hasonló természetű a tüskés pikó elterjedése Is.
Az ángolnának és a tüskés pikónak megjelenése a Duna hálóza- tában ennélfogva mindig kivételes, rendkívüli megjelenés, mely azon- ban nagynéha mégis csak meglepi a halászt.
Igy nekem budapesti kereskedő halászok, kik állóbárkát tartva egyszersmind halásznak is, pontosan leírták az ángolnát, mint nagy rit- kaságot; azonképen leírta nekem wángvillav név alatt TUBA ISTVÁN komáromi halászmestér is, mint legnagyobb ritkaságot. PETÉNYI jegy- zetei között pedig ez is olvasható: cAz ángolna a Dunában nagyon ritka. Az ercsi halász, Horváth, azt mondta, hogy ő 27 év alatt csak két darabot fogott Komáromon alúl a Prépostsziget mellett és az aranyosi zátony körűl.
A halászok leírása így hangzik: cKigyótestű, fekete, nagyon sikos hal, melynek csak hónaljszárnya van, hasaszárnya nincsen; a gyepre kivetve, szaladni kezd mint a kígyó.x Ez kétségkívül az an- golnának igen jó leírása.
A Poprádban az ángolna a rendes jelenségek közé tartozik, s a lazacz társaságában jellemzi e folyót.
A. tüskés pikó, PaNcrc, jeles szerb füvész állítása szerint — ki különben mint buzgó gyűjtő az állattannal is foglalkozott — Belgrád alatt megfordúlt, tehát a Duna e részét véve, a magyar halrajzba is befogadható vendégűl. A Poprádból teljes biztossággal nem rekeszt- hető ki.
Ez a méltatás a horizontális elterjedésre van alapítva, mely- nek más természetű párja a vertikális vagyis merőleges elterjedés.
Az utóbbinak az az értelme, hogy egyazon folyónak magasabb helyen fekvő kezdetén másnemű halrajzi viszony van, mint alsóbb folyásában. Ez vezette kivált a német természetvizsgálókat arra, hogy
648 TERMÉSZETHISTÓRIA.
bizonyos színtájak — régiók — meghatározására törekedjenek, a melyeket bizonyos halak jellemeznének.
Ez idő szerint három ilyen színtáj van elfogadva, u. m. 1. a sebes pisztráng, 2. a rózsás márna és 3. a dévér-keszeg színtája, akként, hogy a pisztrángé a legmagasabb fekvésű, tehát a forrásterületeké, a márnáé a már nagyobb patakká, vagy kis folyóvá alakúlt vizeké ; végre a dévér az alsó, kifejlődött folyásokat jellemezné.
A pisztráng színtáját azután jellemezné magán a pisztrángon kívül a kövi csik, a botos kölönte, a fürge cselle, a pénzes pér; lassanként még a következő színtáj némely hala is.
A rózsás márna színtáját jellemezné a fenékjáró küllő, a szélhajtó küsz, a fejes domolykó, a veresszárnyú konczér, a pirosszemű kele, az Éva-keszeg, a ragadozó őn, tő-ponty, a tarka meny, a csuka, a fogas süllő, a csapó sügér, a vágó durbincs, a vak. ingola, az ángolna, a lengyel galócza és a pénzes pér.
Végre a dévér színtájára jönnének a márna színtája halai közül a legtöbb, azonkívül a csendes, iszapos részeken, mint jellemzők, a szé- les kárász és a nyálkás czompó. "
De azok, a kik e színtájakat fölvetették, maguk is érzik, hogy ez sokféleképen változik, számos átmenete van, a mi magyarúl annyit jelent, hogy a színtájak határvonalai elmosódnak s evvel a színtájak határozott jelleme is veszendőbe megy:
Rendkívül érdekesen világítja meg a németek elméletét a Túrócz folyócska, melyből PETÉNYI a következő 15 fajt jegyezte fel: német buczó, botos kölönte, tarka meny, széles kárász, nyálkás czompó, Pe- tényr-márna, fenékjáró küllő, fejes domolykó, fürge cselle, vésettajkú paducz, kövi csík, köz-csuka, pénzes pér, dunai galócza, sebes pisztráng:
Ez mindenesetre pisztráng-színtáj s ime ott van a kárász és a czompó, mely a dévér színtáját jellemezné ; a kárász tót neve ckara- sek) s PETÉNYI egy kérdő és egy felkiáltó jellel kisérve odajegyezte, hogy uvállítólag az álló vízben fordúl előv. Már pedig ebben semmi rendkívüli nincsen, mert természetes törvény, hogy az alkalmatos víznek akad a maga alkalmatos hala, sokszor oly magas fekvésű tájakon is, a hol ezt az elmélet nem is sejtené.
" Handbuch der Fischzucht und Fischerei. Berlin 1886. p. 52—53 "tt KRIEscH JÁNOS a széles kárászt a Garamból jegyezte fel, mely amárna szintájn.
HALAINK ELTERJEDÉSE. 6049
A pisztrángnak havasi tájakon való elterjedése, a magyarságot véve, 2500 méterig terjed és annyi bizonyos, hogy a legmagasabbról indúló vizek első hala; de azért shavasinaks, még sem nevezhető, mert épen nem havasi jellemű vizekben is legott található , mihelyt a víz alkalmatos.
Magyar földön két pont bizonyítja ezt az állítást. Az első a remek Szádellő hegyrepedés Abauj-Torna megyében, hol addig, a meddig a repedés patakja a repedésen keresztül csörtet, a legszebb színű pisztráng lakja, a melyet én ismerek, a patak felső és alsó részében ellenben nyomát sem találjuk; a második a Színva és Garadna vize Borsodban, hol Miskolcztól — mint a síktól számítva — 50 percznyire a leggazdagabb pisztrángos víz csörtet, a melyet valaha éltemben ha- lásztam; a két patak vizéből megalkotott gyönyörű vizű nagy tóban a pisztráng 12 kiló súlyig növekedik. Ez a fölséges víz, Miskolczon át haladva, a város szennyétől peczeszerűvé válik ; de a városi malmok kallóiban akad Petényi-márna és kövi csik. Sem a Szádellőben, sem a Szinva-Garadnában botos kölönte, pénzes pér nem fordúl elő ; az utóbbiban — de csak a Garadnában és a tóban — a fürge cselle nagy számmal van meg és — a mi leginkább meglepő — ugyanez a fürge cselle megvan a Hejőben is, még pedig tőszomszédságában a meleg források kifolyásának, ott, a hol ez a hideg forrásokéval egye- sül; " itt él azután a fenékjáró küllő is, és kevéssel alább beköszönt a fejes domolykó és a pirosszemű kele a veresszárnyú konczérral együtt. j
Nálunk a apisztráng színtájátv inkább így lehetne jellemezni: sebes pisztráng, botos kölönte, fenékjáró küllő, fürge cselle, fejes domolykó, vésettajkú paducz, Petényi márna, vak ingola, és, mint korlátozó rabló, a tarka meny, mely igen magasra hatol; járúlék a pénzes pér, mely a xpisztráng-színtájv alsó határa körül él, néhol a dunai galóczával osztva meg a helyet; végre hozzátéve azt is, hogy t. 1. a pisztráng jobban fejlődik ki alantosabb folyásokban, mint a fel- sőbbekben. Mindez nagyon rontja az elmélet határvonalát.
A mi ezen alúl következik, t. i. a amárna-színtáj) , az igazán szólva merő átmenet s víz és hely szerint oly száz meg százféle elvegyülése a fajoknak, hogy a határt megvonni tulajdonképen lehetetlenség.
x: Nekem semmi kétségem sincs az iránt, hogy a Szinva pisztrángja a Hejőben jól megélne ; e két víz télen át nem fagy be s egészben véve közös eredetű.
CÖIONNI TERMÉSZETHISTÓRIA.
A magyar vizek alsó színtáját ellenben igenis jellemzik a tokféle halak, a melyek a főfolyamok derekán találják magukat legjobban s csak a kecsege-tok az, mely vállalkozóbb s elvetődik a Sión át a Ba- latonba, az Ipolyba s mint tudom a Nyitrába is. "
A pisztrángnak letévedése a Sajó derekára, sőt a Zagyva-torkola- tig és Szegedig, szintén nem csodálatos, mert a pisztráng más tája- kon tengerjáró 15.
Hogy a pisztráng a lehetőségig ragaszkodik nem annyira havasi mint inkább bizonyos természetű vizekhez, ennek biológiai megfejtése talán leginkább az, hogy kerüli a más halakkal való versenyt s rend- kívül hatalmassá fejlett úszásával ott boldogúl, a hol más hal semmire sem mehetne, t. i. a legsebesebb vízben is.
Ez viszi a pisztrángot a havas patakjaiba és természetes, hogy ott a víz minőségét és hőfokát megszokva, a vízre érzékenynyé válik ; de viszont bizonyos az is, hogy ezt az érzékenységet lassanként le 15 vet- kőzteti, a mi azután tenyésztésre való rátermettségét oly nagyon meg- növeli.
A halaknak elterjedési — mondhatnám — rugalmasságát jól jellemzi a Szamosnak Szatmár táján lejegyzett halrajza, (23, II. a soro- zatban) a hol a pisztráng-színtáj számos eleme mellett a pérhal a ke- csegével és a sőreggel találkozik.
A mióta a Balatonnak rendes kifolyása van, xúj halak származ- nak belé; így a már említett kecsege és hozzá a rózsás márna, mely onnan, mint soha sem látott új faj került a földmívelési miniszteriumbai S a miniszteriumtól hozzám.
A rugalmasság mellett különben még két körülmény bizonyít: az egyik a tengerjárás, illetőleg a vegyesvíz látogatása, a másik a hévizek halrajza.
Halaink közül igazi tengerjáró faj a dévér-keszeg, az Évake- szeg a sugár kardos, valamennyi tokhal, a lazacz, pisztráng és az ángolna; a vegyes vizet, t. 1. a torkolatokét, a hol az édes víz a ten- gerével vegyűl, a következők állják és látogatják : 1. a vágó durbincs, 2. fogas süllő, 3. botos kölönte, 4. tarka meny, 5. tőponty, 6. széles kárász, 7. fenékjáró küllő, 8. ragadozó őn, 9. ónos Jász, 10. pirosszemű
: A Vágból KRIEscH JÁNos a következő tokokat jegyezte föl : szín tok, vágó tok, ke- csege tok, viza tok. Itt mindenesetre az alsó folyás értendő.
HALAINK ELTERJEDÉSE. 051
kele, 11. veresszárnyú konczér, 12. köz-csuka, 13. leső harcsa, 14. sebes pisztráng. ;
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek vándorolnak, s leg- kevésbbé azt, hogy tőlünk vándorolnak; de ezek a fajok ott akad- nak. s az édesvízi színtájak határait gyöngítik.
A hévizekről futólag már megemlékeztünk, " sőt az imént a bor- sodi Hejőről felhozottak is idevágnak némileg, de annyiban kevésbbé jellemzők, hogy a folyócska vize vegyes víz. Másképen állunk az Ó-Buda fölött a puskapormalmoknál fakadó hévízzel, a melyet egy- koron Aguincum lakór külön vízvezetőre érdemesítettek. Ez a meleg víz gondos árkoláson a Dunába ömlik s noha rövid futtában négy malom szakítja meg, teljesen elfogván az egész vizet, mégis egész halnépsége van, még pedig végtől végig, hozzá még annak daczára is, hogy e halak számára az óriási Duna busásan kinálja valóban ckövérv víztömegét.
Az én megfigyeléseim szerint abban a vízben a következő fajok élnek : A forrásterületen a tőponty, elkorcsosodva ; a forrásterület és puskapormalom közötti árokrészben jelenkezik a fejes domolykó és vörösszárnyú konczér ; innen az u. n. Kremplmalomig, tehát a kiásott római fürdőház tájáig az árokban tartózkodik az imént említett két fajon kívül a tőponty, a pirosszemű kele és a szélhajtó küsz; közvetetlenül a malomnál, a hol a víz kis tócsává szélesedik, jelent- kezik a ragadozó őn és a sugár kardos is; e malmon alúl a következő. malomig már a csapó sügérre is rábukkanunk s a fejes domolykó termetes is lesz, a harmadik malmon alúl, a hol már kavicsok van- nak, de a víz még nem elegyedett a Dunáéval, él a felpillantó küllő és a tarka géb, míg végre a negyedik malmon alúl, a már vegyes vízben mindazok a halak megfordúlnak, a melyeket a hévíz- ből elősoroltunk.
Az érdekes tünemény biológiai megfejtése mindenesetre az, hogy a soha be nem fagyó víz állandóan és bőven termi a táplálékot s ez bírja reá a halakat, hogy az egészben szokatlan sajátságú vízhez hozzá törődjenek."
A népies megkülönböztetésre alapított halrajz-vázlat arról tanúsko-
t Lásd a III. rész első szakaszának végét. tr A bányavizekben élő halakról közvetetlen tapasztalást nem szerezhettem.
6052 TERMÉSZETHISTÓRIA.
dik, hogy minél nagyobb a víz, annál többféle a hala s hogy ez rész- ben attól is függ, hány kisebb víz táplálja a nagyobbat.
Igy kerül a sor élére a Duna 4o fajjal, utána a Tisza 34 fajjal, erre a Zagyva 32 fajjal; a Rába a Duna hatása alatt 29 fajjal szerepel, a Körös a Tiszáé alatt hasonlóképen. A kisebb folyók 14-től 19 fajig ingadoznak. Az elevenebb vízzel biró Balaton 28 haltajt táplál, mig a Velenczei tó ma csak 1: fajt, a Fertő 1060 fajt számlál. Ment
Ez a népies elnevezésekből merített halrajznak vázlata és eredmé- nye, a mint azt én kivehettem. Megjegyzendő, hogy ezek a számok azoknak a fajoknak hozzáadásával, a melyeket a nép nem különböz- tet meg, némely, de csekély részben növekedni fognak ugyan, de ez a növekedés az eredményre nézve nem lényeges.
A MAGYAR ÉDESVIZEKBEN ÉLŐ HALAK
RENDSZERES ÁTNÉZETE.
E könyv irányát szem előtt tartva, következik a rendszer kifejtése, mindannak elhagyásával, a minek taglalása csak akkor volna helyén, ha az ismert halak összességéről tüzetesen értekeznénk.
"A harmadik rész első szakaszából tudjuk, hogy a halak osztálya összesen hat rendre bontható s hogy ezek közül három a magyar édesvizeket is lakja; mindenekelőtt tehát ennek a három rendnek tömör jellemzése forog szóban.
Ez a három rend im ez:
I. Csontoshalak. Teleostet. II. Vérteshalak. Ganoidet. III. Szájtátó- vagy Körszájú halak. Cyclostomt.
Mind a három rendnek közös, egyesítő jegyei: Van koponyájuk agyvelővel, szivük piros vérrel; tehát: Koponyás, pirosvérű halak. ( Craniota.)
A három rendet megkülönböztető, tehát elválasztó jegyek a kö- vetkezők :
A. Az állkapcsok megvannnak ; az orr páros nyílású ; a páros úszó- szárnyak megvannak ; tehát : Állkapcsos, páros orrnyilású és páros úszó- szárnyú halak. (Gnathostomata, Amphirhina.)
A test egész váza teljesen csontos: I. Csontoshalak. Teleostet.
A test gerinczváza porczogós : II. Vérteshalak. Ganotdet.
B. Állkapcsok nincsenek; a páros úszószárnyak hiányzanak; csak egy orrnyilás : III. Szájtátóhalak. Cyclostomt.
054 A MAGYAR HALAK.
E megkülönböztetés alapján ki lehet mondani, hogy a magyar vizek halainak legnagyobb része az első rendbe tartozik.
Ám bontsuk fel immár a három rendet alrendekre, családokra, nemekre és végre fajokra, hogy a szervezet alapján általános képet nyerhessünk s azután a részletezésre térhessünk.
I. CSONTOSHALAK. TELEOSTEI.
A test váza teljesen megcsontosodott; a gerinczoszlop csigolyái külön válva.
1. Alrend : FÉSŰSSZÁRNYÚ HALAK v. TÜSKÉSSZÁRNYÚAK. ACANTHROPTERI.
Több úszószárnyban — illetőleg sörényben — tüskesugarak; a felső állkapocs mozgékony: a száj felső szélét a vendégállkapocs alkotja; a gerinczoszlopnak a vége is megcsontosodott; két hát- sörényúszó.
1. Család : Sügérfélék. Percoitder. A szilványfedők fogasok vagy tüskések ; mind a két állkapocs, az ekecsont, gyakran a szájpadlás- csont 15 fogakkal fegyverezve; a test rend szerint tüskés halpénzek- kel borítva, ezért érdes tapintatú.
1. Nem: Sügér. Perca L. Két, az alapon alacsony bőrszéllel össze- kötött hátsörénynyel ; kefefogakkal; a szilvány belső fedeléke foga- csos, a nagy fedelék tüskés ; a pofák héjjasok ; a nyelv sima.
Faj: Csapó sügér. Perca fluvratilis L.
2. Nem: Süllő. Lucioperca. Cuv. Kettős, különvált hátsörény- nyel; a kefefogakon kívül hosszú, hegyes, ragadozó fogzattal; csak a belső fedelék fogacsos ; nyúlánk alak.
Faj: Fogas süllő. Lucioperca Sandra Cuv.: Kő-süllő. Lucioperca Volgensis Cuv.
3. Nem: Buczó. Aspro. Cuv. Kettős, különvált hátsörénynyel; csak kefetogakkal; a belső fedelék finoman fogacsos, a nagy fede- lék egy erős tüskével; orsószerűen nyúlánk alak ; kivált a fark véko- nyan kifutó, a fej lelapúló.
Faj: Német buczó. Aspro vulgaris Cuv. Magyar buczó. Aspro Zingel Cuv.
RENDSZERES ÁTNÉEZETE. (JG
4. Nem: Durbincs. Acerina. Cuv. A tövén nyergesen" összeforrt kettős hátsörénynyel ; az állkapcsok és az ekecsont kefefogakkal; a belső fedelék tövises; a fej érzőlikacsai mély gödrökben feküsznek.
[/ Faj: Vágó durbincs. Acertna cernua L.
Selymes durbincs. Acerina Schrattzer Cuv.?
2. Család: Paizsospofások v. Pánczélosarczúak. Cata- phracti."" Az alsó szemszél csontja a belső fedelékkel egybeforrva ; a fej és a fedelékcsontok tüskefegyverzettel.
1. Nem: Kölönte. Cottus. L. A fej nagy, békafejszerűen lapított, tüskés; kettős, nyergesen egybeforrott hátsörénynyel, az első csak kis terjedelmű; az állkapcsok és az ekecsont kefefogú; a hónalj- úszószárnyak nagy terjedelműek ; az úszóhólyag hiányzik ; a test mez- telen. Faj: Botos kölönte. Cottus Gobto L.
Czifra kölönte. Cottus poecilopus HECK. FKisszájú kölönte. Cottus microstomus HECK.
3. Család : Gébfélék. Gobroidet. Az előretolt hasúszószárnyak részben hosszában egybe vannak forrva ; a kettős, különvált hátsörény, sima tüskéi vékonyak, hajlékonyak ; a fedelék többnyire simaszélű.
1. Nem: Géb. Gobws. L. Hengeres testű, apró hal; finom, tüs- kés halpénzekkel borítva; a hasúszószárny egybeforrva, tölcsérszerű szívót alkot. Faj: Tarka géb. Gobius marmoratus PALL.
"Foltos géb. Gobtius rubromaculatus KRIESCH.
4. "Calád : Pikófélék. Gasterosteidet. Az alsó szemszél csontja kiszélesedett; a hátsörény előtt szabadon álló tüskesugarak; a has- úszószárny egyes tüskévé átalakúlva.
1. Nem: Pikó. Gasterosteus. L. A test halpénz nélkül való ; de a bőrbe temetett lemezekkel részszerint borítva; a tüskék becsapó csuklókkal. "Faj: Tüskés pikó. Gasterosteus aculeatus L.
§ SIEBOLD synonymikája szerint Acerina Schreetser L. a helyesebb ; én HACKEL nyo-
mát követtem. £t SIEBOLD-nál Scleroparei.
0-6 A MAGYAR HALAK.
II. Alrend : LAGYSZÁRNYÚ HALAK. ANACANTHINI.
(Malacopterygii. )
Valamennyi úszószárny és sörény sugárzata lágy, többnyire tagolt s a végén több ágra foszló.
1. Család: Menyfélék. Gadotdetz. A test nyulánk, igen apró, kerek pénzekből alkotott héjjal ; a fej lapított, széles ; a száj öblös, csak gerebenfogakkal fegyverzett; legtöbbnyire két hátsörény (a miénk- nél ennyi); a hasúszószárnyak a torok tájára tolva; úszóhólyag van.
1. Nem: Meny. Lota. Cuv. Kettős hátsörény, a második igen terjedelmes, úgy az alsósörény is; mind a kettő a kormányúszótól különválva ; a gerebenfogak többrétű sorokban állanak ; az alsó ajkon egy bajusz. Faj: Tarka meny. Lota vulgaris Cuv.
III. Alrend: FÚVÓSÚSZÓ HALAK v. NYILTHÓLYAGÚAK. PHYSOSTOMI.
Valamennyi úszószárny és sörény sugárzata, kivévén a legelső sugarakat, lágy, tagolt s a végén több ágra foszló ; a hasúszószárnyak rendes állásban (a hason) ; az úszóhólyag légtömlővel.
1. Család: Pontyfélék. Cyprinotdet. A száj öble fogatlan; az alsó torokcsonton erős fogzat — keserűfogak —; a fej héj nélkül való ; csak egy hátsörényúszó.
1. Nem: Ponty. Cyprinus. L. A felső ajlkon egy-egy korcs, a száj- zugon egy-egy hosszú bajusz; a torokfogak széles koronával, őrlők, három sorban I. 1 .3—3. 1. 1." a hátsörény- és alsósörényúszó első sugara erős, fűrészesen fogacsolt bognártüske.
Faj: Tő-ponty. Cyprinus Carptio L. Magyar ponty. Cyprinus Hungaricus HECK. T Kárász-ponty. Cyprnus acuminatus HECK. T Ponty-kárász. Carpio Kollart HEcx.77
" Azt teszi, hogy a torokfogak a torokcsont egy-egy felén három sort alkotnak ; itt a külső soron 1 fog, a középsőn I fog, a belső soron 3 fog áll. "tk A 1-tel jegyzett alakok keverékfajok.
pyrv
RENDSZERES ÁTNEZETE. 087
2. Nem: Kárász. Carasstus. NiLs. Semmi bajusz; a torokfogak lapiczkások, mindkét oldalon 4—4 egy sorban ; a hát- és alsósörény- úszó fűrészes bognártüskével.
Faj: Széles kárász. Carassius vulgaris NiLs. Kövi kárász. Carassius Gibelto Nics. " Fattyú kárász. Carassius moles AG.
3. Nem: Csompó. Tinca. Cuv. A szájzugban egy-egy bajusz; a torokfogak bunkósok ; egy-egy sorban jobbra 4, balra s; az úszó- sörények bognártüske nélkül valók.
Faj: Nyálkás czompó. Tinca vulgaris Cuv.
4. Nem: Márna. Barbus. Cuv. Négy fejlett bajusz, két párt alkotva; a torokfogak kanalasok 2.3 .5— s . 3. 2 ; a száj kissé torok felé nyiló. Faj: Rózsás márna. Barbus fluviatilis AG.
Petényi márna. Barbus Petényt HECK.
5. Nem: Küllő. Gobio. Cuv. A szájzugon egy-egy bajusz ; a torok- fogak vagy 2. 5.— 5. 2, vagy néha 3 . 5— 5 . 3. és kampósok.
Faj: Fenékjáró küllő. Gobto fluviatilhis Cuv. Felpillantó küllő. Gobto uranoscopus AG.
6. Nem: Ökle. Rhodeus. Ac. Semmi bajusz; apró testű hal; a torokfogak kés formák, egy-egy sorban 5— s.
Faj: Szivárványos ökle. Rhodeus amarus L-"
7. Nem: Keszeg. Abramis. Cuv. Semmi bajusz ; lapított, a háton majdnem ormós test; a torokfogak zúzók, egy-egy sorban 5— 5 ; az alsó sörény a hátsörényúszónál terjedelmesebb.
Faj: Dévér-keszeg. Abramus Brama L. - Silány keszeg. Abramus vetula HECK. Éva-keszeg. Abramus vimba L. Szemes keszeg. Abramis melanops HECK. Lapos keszeg. Abramis Ballerus L. Bagoly-keszeg. Abramis Sapa PALL. Leuckartkeszeg. Abramis LeuckartuHEck.77
" HECKEL idézete alapján. SIEBOLD LINNÉ-t nem idézi. tt SIEBOLD értelmében Abramidopsis.
5 HERMAN 0. A magyar halászat. ts
95 D-T TE, mentére ea. e. " "ER Z/ETTILVB EZ a:
0-8 A MAGYAR HALAK.
8. Nem: Balin. Blicca. HEck. Egészben mint a keszeg-nem ; de a torokfogak két sorban 2. 5— 5 . 2. Faj: Ezüstös balin. Blicca argyroleuca HECK." 9. Nem: Kardos. Pelecus. AG. Semmi bajusz; a hátsörényúszó hátratolva ; a has ormós pénzekkel fedve, végig késélű ; a torokfogak horgosak 2 . 5
5 . 2; a szájnyilás meredeken homlok felé irányozva. Faj: Sugár kardos, Pelecus cultratus L.
10. Nem: Küsz. Alburnus. RoND. Semmi bajusz; a hátsörényúszó kezdete a hasúszószárnyak és az alsósörényúszó közé, középre esik ; a torokfogak kampósok, 2. 5— 5.2, a száj homlok felé nyiló a has a hónalj- és hasúszószárnyak között élesen ormós; a finom halpénzek ezüstösen ragyogók, könnyen leválók.
Faj: Szélhajtó küsz. Alburnus lucidus HECK. Sujtásos küsz. Alburnus bipunctatus HEcKk." Állas küsz. Alburnus mento AG.
" Csíkos küsz. Alburnus fasctatus NORDM.
11. Nem: Őn. Aspuus. AG. Semmi bajusz; a száj öblös nyilású ; a torokfogak simán horgosok, 3. 5— 5 . 3 ; a hason semmi ormó.
Faj: Ragadozó őn, Aspius rapax AG.
12. Nem: Bang. Leucaspuus. HEcxk. Semmi bajusz ; a torokfogak egy-egy sorban 5— 5 fogacsos koronával ; a has, mint a küszé ormós.
Faj: Kurta baing. Leucaspius abruptus HEcxk.§8k
13. Nem: Jász. Idus. HEck. Semmi bajusz; a száj kis nyílású, résünt hasítva, mégis csúcsbanyiló; a torokfogak simák, kampósok 2 o JSzőj 6 dó Faj: Ónos jász. Idus melanotus HECK.
14. Nem: Kele. Scardinius. BoNapP. Semmi bajusz; a száj résünt
hasítva : a torokfogak koronája fűrész szerűen fogacsos; a has tompa- élű, gyengén ormós pénzekkel borítva.
Faj: Pirosszemű kele. Scardintus erythrophthalmus BowN.t
15. Nem: Konczér. Leuciscus. RONDELET. Semmi bajusz; a száj
csúcsban nyiló ; a torokfogak összenyomott koronával, egyes sorban,
£ SIEBOLD szerint azonos a Blicca Björkna L. fajjal.
8 SIEBOLD szerint LINNÉ faja.
7 SIEBOLD L. delineatus SIEB. alatt, azonban a delineatus fajnév is HECKEL-t illeti. , t HECKEL értelmében ; az erythrophthalmus igazabban LINNÉ-t illeti.
RENDSZERES ÁTNÉZETE. 0509
balfelől 6, jobbfelől 55 néha azonban E is: a hason nincsen ormó. Faj: Veresszárnyú konczér. Leuciscus rutilus L. ö Leány-konczér. Leuciscus virgo HECK.
160. Nem: Domolykó. Sgualius. BoNAP. Semmi bajusz; a fej vas- kos, a száj öblös; a torokfogak kampósok 2 . 5— s . 2 ; a test henge- res, héjja nagypénzű.
Faj: Fejes domolykó. Sgualus dobula L." Nyúl-domolykó. Sgualus lepusculus HECK.
17. Nem: Csabak. Telestes. BoNAP. Semmi bajusz ; a torokfogak kampósok 2. 5—4.2; az oldalvonal fölött egy homályos, széles sza- lag vonúl. Faj: Agassiz csabak. Telestes Agassizit HECK.
19. Nem : Cselle. Phoxinus. Ac. Semmi bajusz; a száj kicsiny, csúcsba nyiló, az orr ívesen demborodó; a torokfogak kampósok, rendesen 2.4
4.2., ritkábban 2. 5—4. 2. ; hengeres, nyulánk test, rendkívül aprópénzű héjjal. Faj: Fürge cselle. Pho-xinus laevis AG.
19. Nem: Paducz. Chondrostoma. Ac. Semmi bajusz ; a száj torok felé nyiló, porczogós, élesen és egyenesen keresztbe vésett ajkak- kal; a torokfogak vésősek, egy sorban 6.—6., ritkábban 7.—6.
Faj : Vésettajkú paducz. Chondrostoma nasus LIN. § Hernád paducz. Ch. nasus v. hernadtensis JEITT.
2. Család: Csíkfélék. Acanthopsides. Nyúlánk test; kis fej, a szilványrésig bőrrel bevonva; az alsó szemcsonton egy vagy több felállítható tüske; az úszóhólyag csontburokba rejtve ; a torokcsontok vékonyak, fűrészszerűen fogasok. 1. Nem: Csík. Cobutis. L. A testtörzs igen aprópénzű héjjal: a száj szívásra alkalmas, húsos ajakkal és több bajuszszal. Faj: Réti csik. Cobitis fossilis L. Kövi csik. Cobitis barbatula L. Vágó csík. Cobitis tama L. $ Bába-csik. Cobitis elongata HECK.
3. Család: Csukafélék. Esocidt. Teljes fogzattal; a test héja ráforrott pénzekből alakúl; a szilványrés tágas.
x HECKEL értelmében. SIEBOLD synonymikai meghatározása szerint Sgualius cephalus L. a helyesebb.
ax
42
6600 A MAGYAR HALAK.
1. Nem: Csuka. Esox. L. Kacsafejű, öblös szájú; valamennyi szájcsontján gerebenfogakkal ; az állkapcsokon hegyes ragadozófogak; a hátsörényúszó messze hátratolva.
Faj: Köz csuka. Esox Lucius L.
2. Nem: Pőcz. Umbra. KRAMER. Zömöktestű ; a fej héjjas ; a száj
csontjai finom bársonyfogzattal ; a hátsörény sok sügárral, rendes állású. Faj: Lápi pócz. Umbra camna MARs.
4. Család: Harcsafélék. Siluroidet A száj csak gereben- fogakkal, bajuszos; a test meztelen; a hónaljúszószárny első sugara igen vaskos.
1. Nem: Harcsa. Silurus. L. A fej nagy, békalapitású ; a hát sö- rényúszója igen kicsiny; az alsó sörényúszó igen terjedelmes, a kor- mányúszóval egybeforrott. Faj: Leső harcsa. Szlurus Glanis L.
5. Család: Lazacz félék. Salmonidet.?" Semmi bajusz; a fej meztelen; a test apró, kerekpénzű héjjal; a második hátsörényúszó csökös, húsos, sugárzat nélkül való, u. n. kövérúszó. A mi nemeink és. fajaink fogas szájúak.
1. Nem: Per. Thymallus. Cuv. A száj kicsiny; az állkapcsok, az ekecsont és szájgpadcsontok finom gerebenfogzattal ; a hátsörényúszó. zászlósan terjedező; a pénzek odaforrva, közepesek.
Faj: Pénzes pér. Thymallus vexillifer AG."
2. Nem: Galócza. Salmo. VAL. A száj öblös, meglehetősen erős fogzattal; a rövid ekecsontnak csak elől álló, kiszélesedett része fogas, nyújtott része fogatlan.
Faj: Dunai galócza. Salmo Hucho L.
3. Nem: Pisztráng. Trutla. A száj öblös, erős fogzatú; a nyulánk ekecsont előrészén keresztsorban három vagy négy fog, a nyújtott részen, hosszában két fogsor; a felső-, alsó- és vendégállkapcson, végre a szájpadcsontokon egy-egy fogsor.
Faj: Lazacz-pisztráng. Trutta Salar L. Sebes pisztráng. Trutta Far L. § Aprópénzű pisztráng. Trutta microlepis GÜNTH.
" A könyv történeti részében a lazaczféléknéi még HECKEL nomenklatúráját használtam,
mely azonban jelen alapon könnyen kiigazítható ; I. 124. stb. oldal. SIEBOLD szerint Th. vulgaris NiLs. a helyesebb.
RENDSZERES ÁTNÉZETE. O0I
6. Család: Heringfélék. Clupeoidet. A száj öblös, finom fog- zata igen lazán áll; a has ormós, pénzei fűrészes élt alkotnak ; a héj pénzei könnyen leválnak.
1. Nem: Alóza. Alosa. Cuv. A test — a heringéhez képest — zömök ; csak a felső és a középen behorpasztott vendégállkapocsban apró, laza, könnyen kihulló fogak ; a has fűrészes élű.
Faj: Vándor-alóza. Alosa vulgaris TRoscnH.?
7. Család: Angolnafélék. Muraenotder. A test kigyószerűen nyujtott, rendkívül sikos ; semmi hasúszószárny ; a hát és alsó sörény- úszó terjedelmes, mind a kettő a kormányúszóval egybeforrva.
r. Nem: Ángolna. Anguilla. THUNB. Az alsó állkapocs kissé kiálló; az állkapcsok, az ekecsont és a szájpadcsontok finom kefe-
" fogzattal ; a szilványrés igen szűk, az apró pénzek a bőrbe temetve, rendetlen sorokban. j Faj: Sikos angolna. Angutlla fluvtatilis FELEM.
II. VÉRTESHALAK. GANOIDELI.
A test vázának gerinczrésze porczogós, vagy csak részben cson- tosodó — a nálunk élő fajoknál az egész váz porczogós —; a test bőrén csont- vagy zománczszerű vértek.
I. Alrend : PORCZOSVÉRTESEK. CHONDROSTEI.
A test váza egészen porczogós; a bőr részben csontos vértekkel fedve ; a kormányúszó erősen félszárnyú.
1. Család: Zokfélék. Acipenserint. Nyújtott alak ; a hasúszó- szárnyak messze hátratolva; a test törzsén öt sorban álló csontvér- tezet; a száj torok felé nyiló, tömlőszerűen kitolható, fogatlan.
1. Nem: Tok. Acipenser. L. Az orr hosszan kinyúló — kacsaorr — alsó fele lapos; a száj és az orrvég közötti téren keresztbeálló sorban
" SIEBOLD a fajnevet Cuviernek tulajdonítja.
E —.—.—].———..——.—.—.—.—]—.—.——e.—....kltüRmtükttktkkttttítktkttttttmtntt
002 A MAGYAR HALAK.
négy bajusz; a szilvány fedelék felső széle táján egy fecskendőlyuk :; a fej vértszerű lemezekkel borítva. Faj: Szín-tok. Acipenser elaber HECK. Kecsege-tok. Acibpenser ruthenus L. " Gmelin-tok. Acibpenser Gmelint FiTz. Sőreg-tok. Acipenser stellatus PALL. Faj-tok. Acipenser schypa GÜLD. Vágó-tok. Acptienser Güldenstádtt BRDr. Viza-tok. Acipenser Huso L.
III. SZÁJTÁTÓHALAK v. KÖRSZÁJÚAK. CYCLOSTOMI.
A test váza porczogós; a szilványok zacskóformák, minden szil- ványzacskó külön nyilású; csak egy orrnyilás; a száj kerek szívó- lapot alkot; semmi páros úszsózárny, sem úszóhólyag ; a test nyúlánk, hengeres, meztelen.
1. Család: Kófürök. Petromyzontini Mind a két oldalon hét kerek szilványnyilás ; a fogzat szaruszerú, kúpos. 1. Nem: Ingola. Petromyzon. L. Nyerges emelkedésű :hátsörény- úszó, mely a kormányúszóval egybeforrott ; semmi alsósörény. Faj: Vak ingola. Petromyzon fluviatilis L. Planer ingola. Petromyzon Planert BL.
A FAJOK LEIRÁSA.
A midőn könyvem e szakaszáig értem, eszembe jutottak azok a sza- vak, a melyeket a könyv történetében mondottam s a melyek így hangzanak : c Ezt a könyvet nem írta tudós ember tudósok kielégíté- sére, hanem írta egyszerű magyarember, magyaremberek okúlására, általános műveltséggel bíró emberek tudásvágyának kielégítésére. E szavak köteleznek arra, hogy itt bevezetésképen némelyeket elmondjak.
Nemcsak magyarföldön, hanem világszerte, a legműveltebb népek körében is bőven terem az cáltalános műveltséggel bíró embereknek)
egy külön fajtája, a kiknek a könyvekkel és a szakemberrel szemben.
külön álláspontjuk van. A könyvekkel szemben a lehetetlenségig követelők ; minden, de minden meglegyen bennök ; a szakemberrel szemben követelésük az, hogy megrögzött előitéleteiket legyezgesse. Ezek az emberek büszkék születésük helyére — ez erény; erős a hit bennök, hogy a mi ott terem, az sehol másutt nem terem, vagy ha már mégis, akkor az övék legalább különb — ez gyengeség; de minthogy az öreg csősz ezt meg azt állította valamely természeti jelenségről, hát ez szentírás ; ha pedig a szakember másképen nem csak látja, hanem bizonyítja is ugyanezt a dolgot, azért a szaktudósnak avval a csőszszel szemben még sincsen igaza — ez elfogúltság.
Ez az elfogultság sokszor oly hatalmas, hogy országossá fajúl s a szaktudás tekintélyének csorbításához vezet, a mi nem szolgálja meg a közművelődés érdekét.
Ilyen valóban országos elfogultság uralkodik példáúl a Balaton c fogasav és illetőleg wsüllőjes tekintetében, a melyekről — különö- sen a műveltebbek — szinte megingathatatlan makacssággal azt vall- ják, hogy két különböző fajból valók s egészen mások, mint a folyók- ban élő csüllőv.
664 A MAGYAR HALFAJOK.
Már pedig a régi ARTEpI, a halhatatlan LINNÉ és CUvVIER óta — az utóbbi az, ki ezt a halat osztályozta és Lucioperca Sandra névvel látta el — minden természetvizsgáló a legapróbb részletekre kiter- jedő, pontos vizsgálattal egybehangzóan azt derítette ki, hogy a bala- toni csüllős a fogasnak ifjú alakja s hogy mind a kettő egy és ugyanaz a folyókban élő csüllővelv. A sörényúszók és úszószárnyak sugárzata, a fogazat, a pénzek, az egész életmód az ívással együtt, az egész belső szervezet ugyanaz.
Érdekes PETÉNYt-nek ide vonatkozó följegyzése, mely 1841-ből ered s így hangzik.
Minden balatoni halász azt állította, hogy a süllő és a fogas a következő okoknál fogva két faj: r. hogy a fogas orra már ifjú korá- ban is hegyesebb, nyujtottabb; a hát domborodottabb; a fark kar- csúbb; a kormányúszó szélesebb, mint a süllőé; 2. hogy a fogas is külön, a süllő is külön ívik; 3. hogy a süllők a Zala és Mura vizében is teremnek, az igazi fogas ott nem fordúl meg soha ; 4. hogy a fogas a süllőnél jobb ízű; 5. hogy a fogas legalább is 6 fontot nyom, holott a süllő legfeljebb 5 font.
Erre PETÉNYI azt mondta, hogy: emutassanak hát egy fióka fogastv. A felelet ez volt: xUram, az nincs soha a Balatonban
A makacsságot semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy ma már a 3 fontos is sfogasv; — igen, mert a hat fontos már fogyni kezd! No de vegyük azokat az érveket sorra, eleve is megjegyezvén, hogy egyetlen egy sincs köztük, a mely faji értékű volna és valamennyi áll bármely más halnak ifjú és meglett alakjáról; de sőt bármely más állatról is.
Az első pont alatt felsorolt, merőben külszínes alaki különbségek csak korkülönbségek, a minők minden, különösen gerinczes állatnál előfordúlnak s a fogas süllőnél korántsem akkorák, mint pld. a csirke és a tyúk, a csikó és a ló stb. között.
A második pontra nézve áll, hogy ez más halaknál is így van ; az ifjabbak és kisebbek együtt ívnak, a nagyok 15 együtt, mert nem sza- bad elfelednünk, hogy sok halnál az ivarérettség már xfélflontos; korában ébred, holott a faj 15—20—30 fontig 15 megnő.
A harmadik pont állítása egy oly jelenség, mely a halaknál álta- lános, hogy t. 1. az ivadék, míg kicsiny, a kisebb vizeket keresi föl,
LEIRÁSA. 6005
mert ott kevesebb megerőltetéssel szerzi meg táplálékát s nincs kitéve a nagyok versenyének.
A negyedik pont egyértelmű avval, hogy a csirke húsa is más ízű, mint a tyúké, a borjué más mint a tehéné, a nélkül, hogy ez külön fajt teremtene.
Végre az ötödik pontra nézve áll a PErÉnYt-féle, valóban fogas kérdés s a makacskodók meg fogják engedni, hogy a fogas ikrájából mely letojva legfeljebb másfél milliméter átmérőjű, tehát még bors- szem nagyságú sem, nem bújhat ki egy hat — de még három fontos fogas sem." Azt hiszem. hogy ez be van végezve.
Olyan könyv, a mely mindenkinek rögtön megadja a módot arra. hogy a halat pontosan meghatározza, egyáltalában nem is írható. A legjobb könyv használata föltételhez van kötve s e föltétel az összehasonlítás útján szerzett gyakorlottság. Be kell gyakorolnunk a szemet a formák megkülönböztetésére, sok és sokféle halat kell szemügyre vennünk, élő állapotban, frissében és szárítva vagy bor- szeszben elrakva, hogy látásunk élességben nyerjen s utóbb egy pil- lantással is kivegye azt, a min a faj jelleme megfordúl.
Tudnunk kell azt is, hogy a halaknál is vannak egyéni eltérések : egy-egy úszósugárral, pénzzel több vagy kevesebb, eltérés a színben és több efféle. Itt csak a gyakorlásból folyó itélet segít rajtunk.
Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy egy és ugyanazon faj a tar- tózkodás szerint feltűnően változik, különösen színben, sokszor egész külső megjelenése tekintetében Is.
Végre a népies elnevezésekkel rendkívül óvatosan kell bánnunk, mert azok nemcsak táj szerint különbözők, hanem ugyanazon a tájon évszak szerint is, pld. Tamáskeszeg, mely Tamás napja, — pünkösdi keszeg, mely pünkösd napja, — nagypénteki keszeg, mely nagypéntek napja táján kerűl a hálóba; vagy fahegykeszeg, mely rügyfakadáskor jár bőven stb.
Szóval a könyv e részében csak akkor van haszon, ha tárgyával
- Az igazság úgy kivánja, hogy ideirjam, hogy a Balaton valóban tapasztalt halászai, kiket nem vezetett az az érdek, a mely e dologból sokszorosan kiri, t. i. hogy a süllöt korlátlanúl lehessen írtani, nekem mindig azt mondták, hogy a süllő a fogasnak a fia. Olyanok ezek, mint KARDOS GYÖRGY Keszthelyen, KUN FERENCZ Kenessén s a 40 Év ota barlanglakó öreg SIMON.
6606 A MAGYAR HALFAJOK.
valóban foglalkozunk is s e foglalatosságban rejlik a könyvben tár- gyalt szaknak tovafejlődése 1s. ;
A leírások szerkesztésében azt a módszert követtem, a melyet HEcKEL kimívelt és SizBoLp méltán klasszikusnak ismert el. Az ismertető jegyek csoportosítva vannak s így a fajokat egymással össze- hasonlítva, kitűnnek a különbségek.
A midőn tehát bizonyos halat, a melyet meg akarunk határozni, előbb a rendszeres összeállítás segítségével valamelyik. alrendbe, családba és nembe tartozónak ismertünk meg, ezen a nyomon fölkeressük az idetartozó fajok leírásait s eldöntjük, hogy melyik fajjal van dolgunk.
Ha szemünk elég gyakorlott, ezek a meghatározások már a főjegyek alapján fognak sikerülni, a leírás pedig már inkább csak ellenőrző lesz.
Példával magyarázva: előbb meghatározzuk, hogy a kezünk ben levő hal xwcsontoshal,; ha szilványfedelékei tüskések, szájában fogak érezhetők, teste hosszúkás, oldalt lapított, héjja pedig érdes tapintatú, akkor a hal xsügérfélev; ha ezeken kívül e halnak két hátsörényúszója van, melyet csak egy igen alacsony hártya köt össze, fogai gerebenszerűek, a szilvány előfedője fogacsos, a fedő tüskés, pofája héjjas, nyelve sima, akkor a ssügérs-nemmel van dolgunk ; és ha végre az első hátsörényúszó végén egy nagy, sötét, pávaszemszerű
folt is van, az oldalakon 5—9g sötétes pászta látható s a hónalj- és hasúszószárnyak világos vörösek, akkor a hal a scsapó sügérv. — Ezt a meghatározást azután ellenőrzi és erősíti a többi viszonynak a. . vizsgálata és igazolása, tehát főképen a sugárzat, az oldalpénzek száma, a fejnek a testhez való aránya stb. stb.
A faj leírásának élén azok a főjegyek állanak, a melyek a fajt a rokonfajokhoz viszonyítva megkülönböztetik ; erre következkik a su- gárzat, az oldalpénz száma, a fejnek a testhez való aránya s a többi leírás.
A rövidítések magyarázata íme ez:
AS — alsósörényúszó sugárzata ;
FA — a fejnek a testhez való aránya ; HA — a hasúszószárny sugárzata ; HO — a hónaljúszószárny sugárzata ; HS — a hátsörényúszó sugárzata ;
LEIRÁSA. 6607
HS, — az első hátsörényúszó sugárzata.
HS, — a második hátsörényúszó sugárzata ; OP — az oldalvonalon végig megszámlálható pénzek.
Minthogy az úszósugarak minéműségének kiismerése is a fonto- sabb jegyek között foglal helyet, ezeknek feltüntetése nem törtszám- ban, hanem törtszám formában történik, akként, hogy a síma sugarak, illetőleg tüskék elől járnak s az osztott vagy tagolt sugarak utánok következnek, példáúl a csapó sügér sugárzata :
HS. 13—15/o — az első hátsörényúszóban 13—15 sima sugár van, osztott sugár nincsen ;
HS, 1/14 — a második hátsörényúszóban egy sima és 14 osztott ;
HO 0/14 — a hónaljúszószárnyban 14 osztott sugár stb. stb.
TÁJAIT
Az oldalpénzek számlálása nyeles tű segítségével az oldalvonalon vagy annak táján — ha t. 1. nincs kilejlődve — történik; a fej ará- nyát jó, éleshegyű körzővel mérjük le akként, hogy az orr legkiál- lóbb csúcsától a szilványtedelék leghátrábbra nyúló széléig mérve, a kapottt mértéket az oldal középvonalán fölteszszük, számlálva, hány- szor fordúl meg a test hosszában.
A test hosszúsága az orr hegyétől a kormányúszó végéig terjed ; magassága alatt azt értjük, a mi közszólás szerint szélesség, t. 1. oldalt tekintve a halat az, a mi a has és hátvonal közé esik; vastagsága az, a mi a két oldal közé esik.
A sörény és egyéb úszóknál a magasságot a sugarak hosszúsága sze- rint értjük; a terjedelem, vagy szélesség az, a melyet a sugárzat kife- szítve alkot; más szavakkal: a magasságot adja a sugár, tövétől hegyéig mérve, a szélességet vagy terjedelmet a sugarak összessége keresztbe mérve.
A torokfogak rendkívül fontos osztályozó jegyek s kívülről nem vizsgálhatók ; fekvés szerint a szilványfedelék alá esnek s ha ezt föl- emeljük, finom késsel könnyen kivághatjuk, a nélkül, hogy a halat összeroncsolnók. A kivágott torokfogat legjobb kifőzni, a mikor egy fogkefével és tűvel könnyen kitisztíthatjuk. A torokfogaknak a leírás- ban való jelölése a két félre vonatkozik, a melyen el vannak helyezve s ha e két félt úgy teszszük össze, a mint az a 296. ábrán 3, 4 alatt van, kivehetjük a külső és belső fogsorokat ; balról jobbra haladva —
az írás értelmében — a tő ponty fogzata így jegyezhető 1.1.3—3.1. I,
6608 , CSAPÓ SÜGÉR.
tehát: a külső és középső soron egy-egy, a belsőn három fog, mind a két félen egyformán ; a dévér-keszegnél 5—5, tehát csak egy sor- ban mind a két félen öt-öt.
Ezek után következik a fajok leírása.
A CSAPÓ SÜGÉR. Perca fluviatilis, ILINNÉ.
I tábla, r.
Főjegyei: teste mérsékelten nyújtott, nem nagyon lapított; a hát- tól a hasfelé keresztbe 5—8 sötétes pászta fut; az első hátsörény- úszó végén egy nagy, fekete, pávaszemszerű folt; az úszószárnyak és az alsósörényúszó világos-, néha czinóbervörös.
Sugárzata: HS, 13—50/o; HS, 1/r4; HO o/i4; HA 1/55 AS 2/3—9. OP. 00—608. F. A. 4, a kormányúszót beleértve.
Leírás. A test erőteljes, kivált elején ; oldalai ívesen domborodók ; a fark a testhez képest nem vastag, a kormányúszó nem terjedelmes, kevéssé kivágott. A héj érdes tapintatú, erősen odaforrott tüskés pénzekből alakítva, a melyek a pofákra is kiterjednek. A száj csúcsba- nyiló, zuga a szem alá ér; fínom gerebenfogakkal. A belső szilvány- fedelék széle finoman fogacsolt, a külső egy nagy és egy-két kisebb tüskével. — A szem nagy; csillaga aranybarna, fémfényű.
A test háta felől feketészöld, az oldalakban zöldes vagy rezessárga, hasafelől fehér.
Az első hátsörényúszó szürkén ibolyaszínű, a második szürkés- sárga, a kormányúszó szürkészöld, vöröses lehelettel.
Színváltozat. Az oldalpászták néha teljesen hiányzanak.
Ívik: aprilis, május hónapokban.
Horoera jár: augusztustól februárig.
A csapó sügér kisebb seregben járó hal, szereti tóban a tiszta, egyebütt a mozgó vizet, melynek szilárd a feneke; továbbá a torko- latokat, zsilipzúgókat, hídoszlopokat, hol prédáját — mely leginkább halivadék, de rovar is — lesi. Roppant falánk, a halgazdaságra nézve kártékony rablóhal.
Nálunk ritkán éri el 30 cm. mellett a fél kilo súlyt. Húsa fehér, szíjjas és jóízű : nem becsülik eléggé.
FOGAS SÜLLŐ. 609
Elterjedés. A magasabb hegyek vizeit kivéve, folyókban és tavak- ban általánosan elterjedett hal. Színváltozata kivált az Aldunán — Titelen alúl — igen gyakori.
A FOGAS SÜLLŐ.
Lucioperca Sandra, CUVIER.
Főjegyet: feje nyújtott ; oldalról tekintve a homlok menedékessége majdnem egyenes vonalban lejt; a száj mélyen behasítva, zúga leg- alább a szem közepe alá ér; a belső szílványfedelék széle majdnem merőlegesen áll; a pofákon semmi héj; a hátsörényúszók és a kor- mányúszó sugárközei pettyesek; az egész hal első tekintetre kékes- ólomszínű.
Sugárzatas HIS; 14/o0; HS, 1/205 HO. o/1 5; HO. 1/5 5 AS 2/11. O. P. 75—9. F. A. 4-nél valamivel több — a kormányúszót beleértve.
Leírás. Teste a csapó sügéréhez képest sokkal nyúltabb s kevésbbé lapított, farka is aránylag erősebb, kormányúszója terjedelmesebb. A test érdes tapintású s a fej kivételével apró, fésűs, jól odaforrott pénzekből való héjjal van borítva. A száj csúcsbanyiló, hatalmas fegy- verzetű; a bársonyos finomságú gerebenfogak közül a felső és alsó állkapocsban, állás szerint ragadozó fogaknak beillő két-két erős, hegyes fog tűnik ki, a melyhez mind a két állkapcson köröskörül kisebb, hegyes fogak sorakoznak ; a nyelv síma, fogatlan ; a belsőszil- ványfedelék merőleges széle finoman, alsó széle durvábban fogacsos.
A test hátfele legtetején zöldesszürke, a has felé ezüstösbe húzó, bizonyos ólmos lehelettel; az oldalakban sötétebb, felhős foltok ve- hetők észre, a melyek néha elmosódva, pásztásan tömörülnek, s kü- lönösen az ifjaknál 8—9g különböztethető meg; a pofák barnával márványozottak. A két hátsörény szürke, sugárközeiben sötét foltok néha 4—5 sorba rendezkednek s ily foltok tarkítják néha a fark su- gárközeit is ; a többi úszó sárgás.
Ivik: aprilis, május hónapokban.
Fogása: A Balatonban, melynek főhala, régente lebegő és fenék- horgokkal halászták, melyek leginkább apró csapó sügérekkel voltak felhalazva; most ott télen, nyáron a gyalomhalászat főtárgya, holott a folyókban az öreghálóval és a tököshoroggal fogják.
670 KŐÖ-SÜLLŐ.
A fogas süllő igazi ragadozó hal, mely a folyókban mindenre ráveti magát, a mit legyőzhet; még saját faját sem kimelvén meg, elnyeli az apróbb vízivadat, a vízi patkányt, szóval mindent, a mi él és mozog. Rendkívül sebes és ügyes úszó. Épen a táplálékban való tel- hetetlensége hozza magával, hogy a folyóban élőnek húsa nem oly tiszta ízű, mint a Balaton főhaláé, mely túlnyomóan a sugár kardossal és a küszfajokkal táplálkozik ; innen van az is, hogy a Balaton fogas süllője rendszerint seregben jár, úgy a mint t.1. a kardos és küsz seregeit üldözve követi; különösen télen a jég alatt Jár össze, úgy hogy ha a halászok csapása véletlenűl jól talál, az eredmény roppant nagy; a táplálék bősége okozza azt is, hogy a balatoni hal a folyó- belinél hasasabb. Az ifjú alaknak már ismertetett okokból való kimé- letlen pusztítása — a bérlők az apraját a halzsír-üstbe vetik — oka annak, hogy a faj érezhetően megfogyott.
Nálunk 85—90 cm. hosszúság mellett 10 kilogramm súlyt érhet el; a kereskedésben az r:5 kilogrammoson kezdődik az inyenczek c fogasa) .
Húsa fehér, pompásan foszló, elsőrendű ; megjegyzendő, hogy az a nagy tömeg cfogasv, melyet Bécs, Budapest s a közlekedés terje- désével, távolabb helyek is fogyasztanak, csak igen kis részben bala- toni ; inkább aldunai eredetű.
Elterjedés. Lejegyeztem a Balatonból, a Berettyó, Borzsa, Dráva, Duna, Körös, Latorcza, Rába, Szamos, Tisza és Zagyva folyókbúl, "Tata nagy tavából; PETÉNYI lejegyzé: a Mura, Olt, Maros és Vág folyókból és különösképen a Fertőből, a honnan HEcKEL nem em- líti s a hol nekem Hegykő és Saród legjobb halászai sem mondták be.
A KŐ SÜLLŐ. Lucioperca Volgensis, PALLAS.
I tebla, 2.
Főjegyer: A fogas süllőnél, melynek különben legközelebbi faj- rokona, zömökebb; feje vaskosabb, homlokvonala erősebben lejt ; a belső szilványfedelék felkanyarodó széle a szem felé dűlő; az oldalakban álló nyolcz keresztbefutó pászta határozott rajzú, kirívó, úgy hogy a hal első tekintetre is tarkának tünik fel; a hátsöré-
NÉMET BUCZÓ. 6071
nyek és a kormányúszó sugárközeiben a foltos rajz határozott és uralkodó.
Sugárzatas FS, 13/o; HS. 2/22; AS 2/9. — OP. 8o. F. A. 45/ a kormányúszót beleértve.
A fogas süllőt a kő-süllővel összehasonlítva, kitünik, hogy az utób- binak hátsörénye, különösen pedig az alsósörénye terjedelmesebb, a héj pénzei is tetemesen nagyobbak.
Ívik: a mikor fajrokona.
Fogása: leginkább az öreghálóba kerül.
Életmód, nagyság és húsa szerint megegyezik a fogas süllőével.
Elterjedés. Sem PETÉNYI, sem HECKEL nem ismerték magyar vizek- ből s az előbbi csak halászok bemondása szerint, mint fajtát (varietas) jegyezte fel; ez annál csodálatosabb, minél bizonyosabb, hogy a halászság mindenütt megkülönbözteti, a budapesti halaspiaczon pedig a fogas süllővel vegyesen mindig található. Feljegyeztem a Dráva, Duna, Rába, Tisza és Zagyva folyóból.
A NÉMET BUCZÓ.
Aspro vulgaris, CUVIER.
Főjegyet: a fark orsószerűen vékony, legvékonyabb része alig szem- átmérőjű ; az első hátsörényúszóban csak 8—9 úszósúgár ; a test szé- les, teketés keresztpásztákkal, melyek a farkrész felé és a farkrészen jobban kivehetők.
Súgárzaas AS. 8—G[os Ialsz 1/1261 35 mi. 0 O/1zs IA 18 § AS. 1/11. OP. 70—80 ; FA. 5, a kormányúszót beleértve.
Teste elől kissé békaszerűen lapított, tehát magasságánál széle- sebb, hátúl hengeres; héjja apró, fésüs pénzekből való, a pofákra is kiterjed s reszelős tapintatú; a has elől meztelen; feje lapított, a szilványrés táján legszélesebb, orrarésze vaskos, az alsó állkapcson túljáró; a külső szilványfedelék erős tüskébe végződik. A két hát- sörényúszó tökéletesen külön van válva — a sörényközön 6— 7 pénz számlálható ; a hasúszószárny terjedelmes, leveles szabású; az alsó- sörényúszó kezdete a második hátsörényúszó kezdetével talál ; a kor- mányúszó kis terjedelmű.
A test hátfele sárgásbarna, 4—5 széles, feketés, kissé felhős és
ZtNNNTTTTEtHtEllAtKTHEtmK ÍTÉL ————
TE LTE TIE, TB KBT UR 2
072 MAGYAR BUCZÓ.
kissé rézsüntösen keresztbefutó pásztával ; a has fehéres ; a sörények szürkések, az úszószárnyak sárgások vagy színtelenek.
Ívik: április, május hónapokban ; néha már márcziusban kezdi.
Fogása: nem történik külön s így a halászatnak csak véletlen járu- léka; de falánkságánál fogva igen rájár a horogra s a hol bővebben terem, alkalmatlanná is válik ; kivált a fenékhorgon.
A német buczó ragadozó hal, mely a folyó vizet szereti, a hol leginkább vízi rovarok álczáival, apró rákokkal él; sebes és ügyes úszó ; de leginkább a mélység fenéketáján tartózkodik.
Legfeljebb 20 cm. nő meg, 100—120 gramm súlyt érve el.
Húsa fehér, jó ízű; de nem igen keresett.
Elterjedés. A német buczó az eddigi tapasztalás szerint csak a Duna vízhálózatában terem; HEcKEL említi a Szeben, Maros és Olt folyókból; PErÉNYi a Duna, Tisza, Zala-Tapolcza, Garam és a Tu- róczból ; én lejegyeztem a Balaton tavából, a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Körös, Latorcza, Rába, Sajó, Szamos, Zagyva folyókból és a Szernye folyó részeiből.
A MAGYAR BUCZÓ. Aspro Zingel, CUVIER.
I tábla, 3.
Főjegyet: farka orsószerűen vékonyodó; de legvékonyabb része több, mint szemátmérőjű; az első hátsörényúszó 13—14 sugarú, elől magas, hátrafelé menedékesen lecsapott, a pusztás rajz terje- delmes.
Sugárzata: HAS, 13—14/o; HS, 1/18; HO. o/14— 15; AS. 1/1 3 OP. 90—95. E, A. 5, a kormányúszót beleértve.
Az igen közelről való fajrokonság a magyar és német buczó között rögtön szembetünő ; de a míg a német buczó farka valóban patkány- szerű — innen xspoczokfarkúv népies neve is — vékony, addig a magyar buczóé a testhez képest sokkal arányosabb, kormányúszója 15 terjedelmesebb; egész testalkata vaskosabb, erősebb; a hasúszó- szárny leveles szabású ugyan, de kevésbbé terjedelmes ; a legfőbb. Jegy, mely fajrokonától megkülönbözteti, az első hátsörényúszó 13—14
sugara.
VÁGÓ DURBINCS. (61776
Szinezete ís a német buczóéhoz hasonló, csakhogy a pászták terje- delmesebbek, néha felhőszerűen elmosódók, tarkítók.
Ívik: mint fajrokona.
Fogása: Leginkább az öreghálóval való halászat járuléka ; de akad a fenékhorogra is ; a halászság jó halnak becsült.
A magyar buczó a kövesfenekű, folyós vizet szereti; álló vizekben nem terem ; életmódja megfelel a német buczóénak.
A német buczónál sokkal nagyobbra növekedik, 30—35 cm. hosszúság mellett az : kilogrammot is eléri, sőt, ritkán, meg is haladja.
Húsa fehér, kitünő izű, a Duna mentén a halászok nagyra becsü- lik; a hal azonban egészben ritka s így kevésbbé piaczi czikk.
Elterjedés. Az eddigi tapasztalás szerint csak a Duna vízhálóza- tában található; HEcKEL a Dunából és az Oltból kapta; PETÉNYI a Dunából, Szamosból s lejegyezte a velenczei tóból is, a mi azonban nem áll meg, mert jegyzete csak a vágó durbincsra talál, erről mond- ván a magyar halászság azt, a mit PETÉNYI a velenczei halász után magyarul is szóról-szóra lejegyzett: wnagyon tüskés hal, azért is szú- rása mérges, utána meggyűlik a kéz). Én lejegyeztem a Duna, Kö- rös, Rába, Tisza és Zagyva folyókból.
A VÁGÓ DURBINCS.
Acerina cernua, LINNÉ.
Főjeg yen: íves hátú, tompa orrú, zömök hal ; az első hátsörényúszó tarajszerű, rendkívül szúrós; az alsósörényúszó két első s a hasúszó- szárny első tüskéje erős, szúrós; a szilványfedelék szúrósan tüskés ; az első hátsörényúszóban 12—14 erős tüskesugár; a másodiktól csak nyergesen válik el.
Sugárzata: HAS, 12—14/o; HS, 11—145; H.O. 0/13 5 H.A 1/5 AS. 2/5. OP. 37—40. FA. körülbelől 4, a kormányúszót beleértve.
Teste zömök ; kicsiny ; háta ívesen domborodó; — innen c disznó- hal, a népies neve ; — a teste friss állapotban rendkívül nyálkás ; de fésűs halpénzei miatt mégis érdes tapintatú; a héj nem terjed a pofákra ; az érző likacsok a belső szilványfedelék széléhez alkalmazkodva, háló- zatos gödrökbe nyilnak ; a belső fedelék széle szúrósan tüskés.
Szinezet szerint olajzöld, barnás pettyekkel tarkítva, melyek néha
HERMAN O. A magyar halászat. 4
S E tt em e — ee e e ge — — AR 6 V - a Rt MM e.
s zza SNGN
6074 SELYMES DURBINCS.
hosszában darabonkint sorakoznak is; az oldalak rezessárgák, a folyó vízben élőknél zöldesek; a has fehéres; az első hátsörényúszó su- gárközei sötét foltokkal vannak tarkítva, melyek néha 4—5 sort alkotnak; a második hátsörényúszón és a kormányúszón a foltok inkább a sugarakon vannak ; a hasúszószárnyak és az alsó sörényúszó fehérek, néha vörösesek. A szárazra kivetve, alapszine néha szennyes agyagsárgává változik.
Ívik: április, május hónapokban ; néha már márcziusban Is.
Fogása: a halászatnak csak járuléka s a magyar halászság szúrós- sága miatt gyűlöli, mérgesnek, sok helyen ómennek tartja, mely hal- szegénységet jelent ; csak kevés helyen eszik.
A vágó durbincs folyókban és elevenebb vizű tavakban a szélvizek táján él, hol apró állatokkal táplálkozik ; nagyon falánk s a halivadék- ban nagy károkat okoz. A horogra nagy mohósággal veti magát s az aránylag nagy horgot is benyeli. A szárazra vetve, kemény életű hal- nak bizonyúl, mely egy fél óra mulva is haragosan mereszti fel min- den tüskéjét, a tüskés fedelékkel együtt ; tüskéi könnyen szúrnak s a szúrás nagyon fájdalmas, erős gyuladást okozó.
Nálunk 12—15 cm. nagyságra növekszik ; ritkán nagyobb Is.
Húsa finom, jóizű, különösen hallevesnek való; de nálunk nem becsülik, holott magából Oroszországból évenkint xsucho név alatt több mint egy fél millió kilogramm ifjú durbincsot szállítanak becst- nálva a világpiaczra; mint a sósvizet biró hal, az Északi-tenger öbleit (Hatf) is lakja s ott a halásznépségnek mindennapi tápláléka.
Elterjedés. HECKEL a Marosból (Déva) említi; PETÉNYI a Duná- ból és a Balatonból ; én lejegyeztem a Berettyó, Borzsa, Dráva, Körös, Olt (szoros), Rába, Tisza, Zagyva folyókból és a Szernye folyós helyei- ről; a Velenczei tóból, a halászok állítása szerint, kiveszett.
A SELYMES DURBINCS. Acerina Schraitzer, (CUVIER. I tábla, 4. Főjegyet: egész alakja nyújtott, háta majdnem egyenes vonalban halad ; az első hátsörényúszó igen terjedelmes, majdnem a fark tövéig haladó és 18— 19 tüskesugarú; oldalain végig három, néha négy
BOTOS KÖLÖNTE. 6075 Z
hosszanti keskeny csik látható ; a tüskék szúrósak, de a vágó durbincs tüskéihez képest vékonyabbak.
Sugárzata: HS, 19—19/o; HS, 12—1 3; HO. 6/3—ia5 EV 1/ő6 AS. 2/0. OP. 00—70. FA. 4, a kormányúszóval együtt.
Teste, oldalt tekintve, szinte ékalakú ; a fej orrarésze kinyúló ; az érzőlikacsok gödrei terjedelmesek ; a héjja fésűs pénzekből alakúl, a pofákra nem terjed ; a belső fedelék szélén 6—7 hegyes tüske van, a külső fedelék igen hegyes tüskében végződik ; az első hátsörényúszó elől meredeken emelkedik s lassú menedékességgel tart aháton végig az elválasztó nyeregig, a hol a második sörény kivehető.
Szín szerint a háta világos olajzöld, oldalai sárgások, a hasa tája ezüstfehér; az oldalakon három keskeny csík látható, melyek közűl egy a hátsörényúszó töve közelében fut, a második az oldalvonal fölött, a harmadik e vonal alatt halad s ez utóbbi kettő a fark vége felé elmosódva egyesül; a hátsörényúszó sugárközei néha sorosan pontozottak ; a többi úszó sárgás.
Ívik: április, május hónapokban ; néha már márcziusban.
kFogása: a hálós halászatnak csak véletlen járuléka s a halászok nem becsülik ; de nem olyan megvetett mint rokona, a vágó durbincs ; könnyen horgászható.
A selymes durbincs szereti az eleven folyású vizet, különösen a partszakadékok csorba helyeit, hol a víz sodró és örvénylő is; ott lesi prédáját, mely rovarokból, férgekből, apró rákfélékből és külö- nösen halivadékból kerűl ; alkalmas helyeken csupa selymes durbincs kapkodja be a horgot; ez tanusítja fürgeségét és falánkságát.
A vágó durbincsnál nagyobbra nő, 20—22 cm. mellett egy negyed kilo súlyú.
Húsa finom és jóizű; de nálunk nem keresett.
Elterjedés: HEcKEL a Dunát hozza fel, nem említi külön a magyar vizekből: PErÉNYi a Dunából és a Tiszából (Vezseny körül) említi ; én a Balatonból, a Rába és a Zagyva folyókból jegyeztem fel s külö- nösen Komárom körül találtam nagy számmal; eddigi tapasztalások szerint a Duna vízhálózatának sajátja.
me.
met
ad ötöt —
p
60760 BOTOS KÖLÖNTE.
A BOTOS KÖLÖNTE.
Cottus gobio, LINNÉ.
Főjegyet: az egész test czövekalakú ; a vastag, békaszerűen lapított fejtől a fark végeig egyenletesen vékonyodó; két egymással össze- kötött hátsörényúszó, melyek közűl az első csekély terjedelmű, a má- sodik és az alsósörényúszó terjedelmes ; a hasúszószárnyak a hónaljra vannak előretolva, kicsinyek ; a hónaljúszószárnyak terjedelmesek ; a test héj nélkűl való, nyálkás, — a hasúszószárny hegye, hátrahajtva, nem ert el a hugyeyót.
Sugárzata HAS, 6—9g/o; HIS 15—18/0.; HOS 1357 aza Aaa AS. 12—13/0. F.A. 4, a kormányúszóval együtt s a fejet a szirony- résig mérve.
A fej vége, felülről tekintve, a legszélesebb része; a belső. fedelék szélén egy erős, éles tüske meredez ; a szemek közelebb álla- nak egymáshoz, mint a fejoldal széléhez s fölfelé is tekintők, a mi a fejének különös kifejezést ad ; a száj öblös nyilású, állkapcsai bárso- nyos fogzatúak. Az első hátsörényúszó sugarai simák, nem tagoltak s. ez az úszó egy alacsony hártyával a második sörényúszóhoz csatlako- zik ; a hasúszószárny, csak kevéssé a hónaljúszó mögé csuklódva, vissza— hajtva, hegyével sohasem éri el a hugygyót, sugárzata mindig egyszínű.
A test szinezete sokszorosan változó, rendszerint azonban szürke és barna ; az alapszin legtöbbször szürke, a hát barna, sokszor — mint az oldalak is, felhőfoltokkal márványozott ; a has világos szürke, egy- szinű, ritkán halavány márványzású; a hátsörényúszó, a kormányúszó. és a hónaljúszószárny sugárzata karikásan tarkítva ; az alsósörényúszóé ritkábban az; a hasúszószárnyak sugárzata egyszinű s csak igen ritkán elmosódva foltos.
Ívik: márczius, április hónapokban.
Fogása: a hegyi lakóknál szegény ember hala, melyet botba ütött közönséges evővillával szigonyoznak; talán innen származik székely neve xbotoskölöntes. Egyébként kitünő csali, a mely után a nemes hal mohósággal kapkod.
A botos kölönte a hegyi patakvizek lakója, hol a kövek és kavi- csok között a pisztráng társaságában él, s mindig a fenéken bujkál, kavicsok alá rejtőzve lesi rovar, féreg és halivadék prédáját ; szinezet
CZIFRA KÖLÖNTE. Óz szerint alakoskodó, úgy, hogy csak a gyakorlott szem veheti észre. Igen sebes mozgású kis hal, mely úgy védekezik, hogy tüskés fede- lékét felállítja. A nőstény az ikrát kövek alá vájt gödrökbe rakja, mire a hím gondjai ajá veszi s 4—5 hétig önfeláldozással, minden vesze- delmet megvetve őrzi. HECKEL írja, hogy ez a kis hal ilyenkor a tur- káló botba vagy vesszőbe beleharap.
Nálunk 10—12 cm. hosszúságot ér el.
Húsa főve vöröses, jóízű ; de inkább csak a szegénység eszi ; az úri horgász csak csalinak használja.
Elterjedés. HEckEL a Szebenből említi; PETÉNYI a Besztercze- patakból, a Garamból, Poprádból jegyezte fel; én a Vargyas, Füle, Kormos, Lucsivna patakokból ismerem s a Duna komáromi részé- ből jegyeztem fel, a hova eltéved és a hol skophab a népies neve.
A CZIFRA KÖLÖNTE. Cottus poecilopus, HECKEL.
II tábla, 5.
Főjegyet : a hasúsúószárny hosszabb s visszahajtva, hegye eléri a hugyeyót; farka állandóan karcsúbb; a hasúszószárny, különösen a sugárzata mindig keresztbe csíkos, és a többi sugárzat is szembetü- nően tarka.
Súgárzatas ELS, 8— 9/0; HS. 16— 18/o; HO 145 AS 0/13— 14.
A külső szilványfedelék tüskéje bőr alá van rejtve ; a kormányúszó a végén majdnem egyenesen el van vágva s 14 sugara majdnem egyenlő hosszúság mellett a végén villásan oszló ; a hónaljúszószárnyak visszahajtva nem érik el a második sörényúszószárny kezdetét, sugár- zatuk sima, tagolatlan. ;
A színezet megfelel az előbbi fajénak, kivévén a hasúszószárny szembeszökő tarkaságát.
Ívik : mint az előbbi.
Fogása és életmódja szintén megegyezik a botos kölönte fajéval ; azonképen nagysága Is.
Elterjedése. HECKEL a fajt alkalmasint a PETÉNYI-től kapott ma- gyar példányokra alapította, mert azokról a helyekről sorolja fel, a melyeken PETÉNYI kutatott, u. m. Késmárk körül, a xBisztriczas
4 f
ss S 3 E zigaz SE th Sa
EE sz. SEK 3 EE
078 KISSZÁJÚ KÖLÖNTE.
patakból (Zólyom), Túrócz és Gömör megyéből. PETÉNYI meg- jegyzi, hogy ez a faj a Kárpátalja valamennyi patakjában terem s a leg- magasabb helyeken is társa a pisztrángnak; felsorolja a Poprádból és Körmöczbánya mellől is; BENECKE szerint" Stockholm táján Is. terem.
PETÉNYI még feljegyezte róla, hogy nagyon kemény életű s a. szárazra téve messzire dobja magát ; Turóczban a Háj-Blatnicza fürdő. mellett folyó Zsarnócza patakban P. olyan példányokat talált, a me- lyeknek hasúszószárnyai narancssárgák, vagy zöldessárgák, vagy bar- nássárgák voltak, a mire HECKEL azt jegyezte meg, hogy ez a víz és világosság hatásának a következménye, a mint ez más halaknál, kü- lönösen a pisztrángnál is sokszorosan tapasztalható.
"A KISSZÁJÚ KÖLÖNTE. Cottus microstomus, HECKEL.
Noha ez a faj a tudományban nincsen elfogadva s úgy látszik, hogy a botos kölöntének ifjú példányaira alapíttatott, irodalomtörténeti tekintetben említést érdemel, mert a Poprádból származó példá- nyokra alapíttatott s valószinűleg PETÉNYI útján került HECKEL bir- tokába.
Főjegyer HEckKEL felfogása szerint ezek: a szájzug nem terjed a szem alá; farka igen vékony (magassága a hal hosszának csak "/.. része) ; a belső szilványfedeléken egy erős horogtüske van.
Sugárzata : HS, 8/o; HS, 0/19; HO 10; HA 1/4. AS o/15
A TARKA GÉB. Gobius marmoratus, PALLAS. II tábla, €. Főjegyet: Az első hátsörényúszó táján, mind a két oldalon, egy félholdalakú sötét folt; a hugygyót tíz hegyes szemölcs zárja; a két hátsörényúszó egy rövid, alacsony hártyával van összekötve ; az első
9 1
hátsörényúszó elején — hegye táján — egy vöröses folt van.
§ BENECKE i. m.
TARKA GEB. 679
Sugárzata : HS, 0/o; HSZ r/18; HO 0/29; AS o0/14. OP 34— 40. FA 33/,, a kormányúszót beleértve.
A test legnagyobb magassága a fejrészre esik s 5—06-szor fordul meg a test egész hosszúságában; a legnagyobb vastagság nyolezszor fordúl a hosszaságban. A száj kicsiny, ajakrésze húsos, zuga az orr- nyílással egy vonalba esik ; csúcsbanyiló ; az állkapcsokban egy, néha két sor apróka fog; az orrnyilás igen kicsiny, szabad szemmel csak nehezen látható. A szemek erősen homlokállásuak és szomszédosok, vagyis a szemköz igen keskeny. A felső ajak közepén két apróka, előre meredő csövecske. A hónaljúszószárnyak szélesek, kerekvágásúak ; a hasúszószárnyak, az előbbiek alatt állva s hosszában egyesülve, lapos tölcsért alkotnak; hátrahajtva hegyök a hugygyóig ér. A két hát- sörényúszót egy alacsony hártya köti össze ; az első a hónaljúszószár- nyak töve mögött indúl s legesúcsán vörös foltot visel; a második az alsósörényúszó kezdete előtt indulva a kormányúszót megközelíti, vége az alsó sörényúszó végével körülbelől talál. A héj nem terjed a fejre, mely, kivált a fedeléken, vastagodó bőrrel van fedve ; a pénzek a hát- és a hasrészen aprók, az oldalakban nagyobbak, egészben reszelősök. Az oldalvonal finom, alig követhető s csak a farkrészen föltünőbb.
Szín szerint ez a kis hal változékony; de foltos volta egészben márványozza ; az alapszín zöldes barna, vöröses lehelettel ; az oldala- kon rendesen három feketésen barna folt vehető ki; a farkrészen ilyen színű öv látható; az első oldalfolt félholdalakú s csúcsaival a fej felé fordul — innen a semilunaris elnevezés, mely alatt HECKEL 15- mertette — a hát- és alsósörény sugárközeinek alján vöröses fol- tocska látható. Az ívás idejében a szín változik, sötétebb, bársonyossá válik s a vörösség megtüzesedik.
Ívik : Kgizescn János szerint tavasz elején.
Fogása : külön nem történik.
A tarka géb — KgiEscH JÁsos megfigyelése szerint — a víz fene- kén bujkáló kis hal, mely vízinövények alatt keresi eledelét; nem igen úszik, hanem egybeforrott hasúszószárnyain s a hónaljúszószár- nyak közbejöttével csuszkál; üldöztetve a farkával fölfelé is löki ma- gát: de legott a víz fenekére száll alá. Saját tapasztalásom szerint a budai hévizek kifolyásaiban legtöbbje a már köves helyeken, kövek alatt él.
ha
Ez E Aaa " E Sz B S:
Emr-—— e.
680 BOÉTOS GÉB.
Nagyságára nézve KkiEscn szerint a legnagyobb 8.3 cm.
Elterjedés szerint eztahalat Magyarországra nézve KRIEscH JÁNOS fedezte fel az Ó-Buda melletti hévíz kifolyásában s innen írta le a magyar Tudományos Akademia math. és természettudományi közle- ményeinek X. kötetében (1875); újabb időben a Balatonból — a keszthelyi hévíz beszakadása tájáról — is említi.
:A FOLTOS GÉB.
Gobius rubromaculatus, KRIESCH.
Az a körülmény, hogy a magyar vizekből a géb nemének egy faja sem volt ismeretes, arra birta KRiEscH JÁNos-t, hogy a midőn az első ilynemű halat vizeinkben fölfedezte, azt igen tüzetes vizsgá- latnak vetette alá. E vizsgálat oly jellemző jegyeket derített föl, a melyek egy új faj felállítását jogosulttá tették s így KRiEscn föl is állí- totta a Gobius rubromaculatus fajt, megkülönböztetvén azt az össze- kötött hátsörényúszókkal, s az elsőnek vörös foltjával. Az összehason- lító vizsgálat azonban kimutatta, hogy úgy a KRIEscH, mint a HECKEL- féle faj is egy a PALLAS marmoratus fajával. Habár igy a KRIESCH- féle faj fen nem tartható, a tüzetes vizsgálatnak mégis az a nagy haszna volt, hogy a PaLLas faja ezentúl sokkal élesebben jelle- mezhető."
:A TÜSKÉS PIKÓ. Gasterosteus aculeatus, LINNE.
Főjegyet : első hátsörényúszó helyett három külön álló, erős tüs- kével, melyek közül a középső a leghosszabb, a harmadik a legkisebb ; a hasúszószárny csak egy tüskéből és egy sugárból áll ; az alsósörény- úszó előtt egy rövid, lapított tüske áll.
Suügárzata: ELSZ 0/12: ELO oo ett mA Sos HSázeatkons mányúszót beleértve.
A test csak kevéssé összenyomott, a fark vékonyan kifutó s nem nagy terjedelmű, majdnem egyenesen elvágott kormányúszóval ; a száj kissé homlok felé nyiló, zuga az orrlyukak alá ér, alsó állkapcsa kissé
t KRIESCHJÁNnos: Egy új halfaj. A magyar Tud. Akadémia math. term. tud. közlemé- nyeinek X. kötete. Budapest I875. p. 221—232.
TÜSKÉS PIKÓ. 691
kiálló ; a fogzat hegyes és aránylag erős; a fej pofarészét a fedelék- kel egybeforrt és szélesedett alsó szemcsont alkotja ; a hónaljúszó- szárny a hát első tüskéje alatt indul, elől elvágott; a hát és az alsó- sörény vége és magassága talál egymással, de az alsósörényúszó vala- mivel rövidebb ; valamennyi tüske csuklóban jár s lecsapható. A test héjja változó; majd legnagyobb részben hiányzik, majd keresztbeálló zománczszerű s a bőrbe temetkező lemezek láthatók, melyek a testet úgyszólván vértezik ; csak a has állandóan meztelen (a vértezet jelen- léte és hiányzása okozta azt, hogy ezt a halat több név alatt, mint külön-külön fajt írták le; így CuvIER is a trachurus, leiurus; vagy c gym- nurus) név alatt); ECKSTRÖM és FRIEs svéd kutatók azt hiszik, hogy a meztelen a nyári, a vértezett a téli alak és HECKEL is erre a föl- tevésre hajlik.
Nagysága 3—5 cm.
Szín szerint a háta zöldesbarna, vagy kékes fekete, az oldalak és a has ezüstösek, toroktája és mellrésze a rózsaszíntől a vérpirosig vál- tozó ; az úszók zöldesek ; a szemcsillag ezüstös. E színek ívásker meg- élénkülnek.
Ívik : április és junius között.
Fogása. Németország édesvizű tavaiban őszkor seregbe verődik ; ekkor roppant mennyiségben hálózzák s halzsírt főznek belőle.
BENECKE szerint 1882-ben Pillau mellett e kis halból 3, 500 mázsa halzsírt főztek, melynek értéke 70,000 márka volt.
A tüskés pikó életmódjának nem egy vonása a kölöntékre emlé- keztet, különösen abban, hogy a hím az ivadékot őrzi és gondozza s az ikra számára vagy külön, diónagyságú fészket készít, vagy a víz- fenék sűrű növényzetét használja fel fészkül. Ügyes, sebes úszó és kemény életű hal, mely sokszor a vízből kivetve magát, a part nedves növényzetében sokáig élve marad.
Elterjedés. A tüskés pikó különösen az Atlanti óczeán északi részé- ben, föl Grönlandig, él s az ebbe szakadó folyókba nagy számmal vonul; de bemegyen a Földközi tengerbe is; a Dunának szorosabb értelemben vett hálózatából hiányzik ; de betévedése nem lehetetlen. Azonkívül a Keleti tengerbe siető Poprád e hal elterjedése körébe szakad és semmi kétség, hogy a többi hasonló irányú folyókba benyo- múl: északi Németországban épen közönséges. HEckEL Krakkóból
. RTOLR LT ex
sz S tat 5 S am - ZER
zzz SE
my me Mm a rán 35 9
E EME IK E ZSZ JEZZZEK Pa
092 TARKA MENY.
és rMagyarországbóli említi, anélkül, hogy a helyet megnevezné ; lehet ez tollhba — de az áll, hogy a hal bejövetele teljesen lehet- séges s a Belgrád alatt való megjelenése sem tartozik a csodák közé. A mi szegényes kutatási módunk mellett sok egyebekkel együtt, köny- nyen kikerülhette a búvárok horgát, hálóját.
A TARKA MENY. Lota vulgaris, CuvIER.
II tábla, 7.
Főjegyet : nyujtott, hengeres alak, csak a farkrész összenyomott ; az alsó állkapocs a felsőnél kevéssel rövidebb; álla részén, középen állva, egy vékony bajusz; az orrlikak mellett egy-egy felálló bőr- karaj ; az egész test finom, a bőrbe temetkező, egymást nem fedő pén- zekből álló héjjal van bevonva, mely a fejre és az úszók tövére is ki- terjed.
Sugárzata MAST 12— 145. ESZ 608774 MONO RO NN ÁGNONAASS 65—70; FA 5, a kormányúszót beleértve.
Feje lapított, kissé békaszerű ; a száj mély hasítású, zuga az ara— nyos csillagú szem alá ér; a test hajlékony, igen nyálkás, héjjának apró pénzei csak tüzetesebb vizsgálattal vehetők észre, körösen véset- tek s csillagos sugarak nélkül valók. A szilványrés nagy; a hónalj- úszószárny terjedelmes s a kormányúszóval együtt kerekvágású ; ilyen szabású az első hátsörényúszó is ; a második hát- és az alsósörényúszó az egész farkrészt, úgyszólván, beszegik, de nem forrnak össze a kor- mányúszóval; valamennyi úszó lágy, minden tüskesugár nélkül való.
Szín szerint háta és oldalai olajzöldek, sötétebb felhőfoltokkal márványozottak ; a has, a torokrész és a hasúszószárnyak szennyes fehérek.
Ivik : deczember és január hónapokban.
Fogása : Tartózkodása miatt ritka járúléka a hálós halászatnak ; annál inkább rájár a horogra, különösen télen ; a hegyi lakók a pata- kokban kézzel tapogatják ki.
A tarka meny a leső rablóhalak közé tartozik, az uszadék- tőkéket, a gyökérzetet, a padmalyokat és a part lyukait választja. tanyájául, különösen ha ezek mély, örvénylő vizekben találhatók ;
TŐ-PONTY. 6083
falánk rabló, mely a halivadékban nagy kárt tesz s a hol tömegesen megjelenik, egész patakokat kipusztít. Jóllakva, a midőn előre tolt hasa felputtad, emlékeztet valami óriási békakoltyra. Ez a pusztító ter- mészete oka annak, hogy — kivált patakos vidékeken — czigányéletet él; néha nagy számmal jelenik meg, majd eltűnik s éveken át nem mutatkozik. PETÉNYI érdekes dolgokat jegyezett fel róla; kiemeli kóbor természetét, mely czigányos vándorhallá avatja ; így 1847/8-ban Turopolja patakjainak zsombos, gyökeres, örvénylő helyein százával volt jelen s tömegesen fogták ; de már 1848-ban csak egyesek mutat- koztak. Mívelődéstörténeti szempontból nem utolsó jegyzet az, a mely KOLLÁR, a bécsi udvari múzeum igazgatójának szemeire vonatkozik s két menyhalról szól. A szentírás szerint t. 1. Tóbiás vakságát a menyhal mája gyógyította meg s ez jutott eszébe 1840-ban báró Pop- MANICZKY JÁNos-nak is, a midőn KOLLÁR bajáról értesüit ; küldött te- hát az érdemes tudósnak PETÉNYI útján két eleven menyhalat. Fel is vágták s azt találták, hogy epéje, bár kicsiny, gyönyörű ultramarinkék színű; KOLLÁR evvel és a hal zsírjával kenegette a szemét és azt állí- totta, hogy használt. Különben a régi gyógyszerek közt igen előkelő helyet foglalt el a cliguor hepaticus Mustelee fluviatilis5. Most a meny mája ínyenczek keresett falatja. Az ívó menyhal százával gyülekezik és egy gomolyagban pergelődik.
Nálunk 30, igen ritkán 60 cm. hosszúság mellett 1—1-5 kilóig növekedik ; de én láttam a Garamból származót, mely 93 cm. volt; az osztrák tavakban és északon 8—15 kilogrammig is előfordúl.
Húsa fehér, kitűnően tiszta, finom ízű s a piacz keresett czikke.
Elterjedése. HECKEL az egész Dunából és xErdélybőlv említi, a lakóhely megjelölése nélkül; PErÉNyi feljegyzi a Dunán kívül a Balatonból, a Vág, Garam, Poprád, Körös, Dráva és Tisza folyókból, a Tiszovnik, Túrócz, Hnyilecz, Mutnyik patakokból ; én lejegyeztem a Fertőből és a Balatonból, a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Duna, Körös, Kraszna, Latorcza, Olt, Rába, Sajó, Szamos, Tisza, Zagyva folyókból és a Szernye folyós helyeiről.
7 fám AN
S kk E Süt 53. Má
684 TŐ PONTY.
AETONRE NN Cyprinus Carpio, LINNÉ.
II. tábla, 8.
Főjegyet : a felső ajakon két rövidke, a szájzugon két hosszú, páro- san álló bajusz; a hát- és alsósörényúszó első sugara befelé fűrészes, erős bognártüske ; a test legnagyobb magassága háromszor fordúl meg - a hosszaságban; az orr vaskos; oldalról tekintve a homlok- és hát- vonal egyenletes ívben emelkedik.
Sugárzata: . AS 3/17522; HOT 1/1510 ELASZ SZG ÁS 3/5060; OP 32—39; FA 4, a kormányúszót beleértve.
A test alakja hosszúkás, oldalt lapított, egészben vaskos; a szil- ványfedelék táján a test vastagsága kiadja a magasságnak közel felét ; a száj csúcsbanyíló, ajka húsos. A hátsörény kezdete talál a hasúszó- szárny beiktatásával s mind a kettő kissé még a test első felébe esik ; a hátsörény tőhosszasága a test egy harmadrészét teszi ; a bognártüske fűrésze, alulról számítva az első harmadrészen felül kezdődik ; hasonló az alsósörényúszó bognártüskéje is, mely öreg pontyoknál rendesen hegyét veszti. A héj nem terjed a fejre, pénzet nagyok, kerekdedek ; szélük hártyás.
Szín szerint a hát kékeszöld, a feketésbe húzó, az oldalak rezes- sárgák, néha sötétzöldesek ; a hasfél fehéres; a pénzek feketés sze- gélyűek, mi bizonyos koczkás jellemet teremt; a hátsörényúszó szür- késsárgás, az úszószárnyak és a kormányúszók violás lehelletűek, az alsósörényúszó vörösesbe játszik, a szemcsillag aranyos. Ezek a színek azonban nem állandók s víz, táplálkozás, világosság hatása alatt sokszorosan változnak; a folyóban élő ponty sokkal világosabb, az álló, különösen mocsaras vizekben élő sötét színű, különösen oldalai sötéten aranyosak.
Ívik : meleg években már májusban kezdi vs juniusban folytatja ; hideg években az ívás eltart juliusban is.
Fogása : mint a piacz főhala, minden halászási módnak főtárgya.
Fajtái si
A király vagy tükrös ponty. Ez magán viseli a tőponty minden főjegyét ; de héjja nem egész, hanem csupasz helyek vannak rajta, a
KEVEREÉKFAJAI. 005
hol pedig megvan, ott egyenetlen, sokszor igen nagy pénzekből ala- kúl; az oldalvonalat képzők rendesen sorakozottak, azon alúl és felül mindenféle fejlődésűek és rendetlenül állanak. Ez a BLocH-tól leírt c Cyprinus rex Cyprinorump; AGassiz x Cyprinus Carpio macrolepi- dotusv néven írta le.
A csupasz ponty. Minden bizonynyal a tükröstől ered akként, hogy vénségére az amúgy is rosszúl legyökerezett pénzek kihullanak s a hal egészen meztelenné válik ; ez azután a xCyprinus carpio nudus, vel alepidotus Ag.
Ezek a fajták tavakban keletkeznek és átöröklés útján tovább sza- porodnak as.
Keverék jajok :
A pontykárasz (Cyprinus acuminatus HECkKEL). Tóságainkban, különösen a Balaton, Fertő és Velencze tavában, ritkábban bár, de megterem az a keveréktaj, mely a tőpontytól és a kárásztól ered s pontykárász akkor, ha inkább a pontynak jegyeit viseli magán. HECKEL új fajnak nézte s le is irta ; főjegyei a következők: a test magassága 27/, egészen 25/,-szer fordúl meg a hosszaságban; a fej nyujtottabb, hegyesedő ; a homlokvonal kissé homorú, a hát a sörényúszóig majd- nem egyenes vonalban vagy igen lapos ívben emelkedik.) Ez a keve- rékfaj bajúszos s főképen ezért inkább pontyjellemű.
A káraszponty (Carpio Kollarti HECKEL, épen megfordítva, inkább a kárász jegyeit viseli magán ; legelőször a Fertőből került leírásra s. HECckEL így jellemezte: wa test lapított, magas; magassága közel 2"/,-szer fordúl meg a hosszúságban; a hátvonal nagyon domború ; a bajuszok nagyon rövidek.v Ennél a keverékfajnál a torokfogak is kö- zelebb állanak a kárász torokfogaihoz, s koronájuk nem őrlő, hanem kehelyszerű.
A mi halásznépünk ezeket a keverékfajokat már régi időből 15- meri, találóan megnevezi és tudja eredetöket is, t.1. hogy úgy kelet- keznek, a mint a hím ponty a kárász ikráját, vagy megfordítva a hím kárász a ponty ikráját termékenyíti meg.
E kitérés után lássuk a tőponty életmódját. A töponty a lassú folyású, egyáltalában csendes, iszapos fenekű vizet kedveli, hol az iszapot — tótágasba állva — túrja s kikeresi táplálékát, mely rova- rokból, csigákból, férgekből, de növényekből, különösen azoknak
a LETE ESF— BIONAY BE EY - ai sz Kö .
na L ZER B z —
s. Sa 8 Ba s össz Söt
ZS EC AB E Sz JEEZ
680 TŐPONTY.
ifjú hajtásaiból, gyökérzeteiből, korhadó részeiből áll. Télire seregbe verődik, mély víz fenekén gödröket váj és rakásra összefekszik, mi- alatt nem táplálkozik; de azért nem fogy meg tetemesen. Ha meleg tavasz köszönt be, májusban ívásra iridúl; felkeresi a sekély vizet, különösen ha növevényes, s erre rakja le százezernyi ikráját. A tőponty kemény életű hal, mely elevenen nagy távolságra is könnyen szállít- ható ; a vízre nem érzékeny s ha a viszonyok kedvezők, bámulatos gyor- sasággal növekedik. A híres tenyésztő, DuBiscH Tamás, Teschen és Saybusch körűl az első nyáron a pontyivadékot "/, fontig növeszti meg; de ha egy adott nagyságú tóba hektáronkint 1050 ivadék helyett csak 300—500 darabot ereszt be, az ivadék az első nyáron egy fél kilo súlyt érhet el. Szóval a tőponty kinálva kinálkozik tenyésztésre s áll az, hogy bizonyos körülmények között többet jövedelmez a föld- nél. A töpontyot a rómaiak jól ismerték s ők telepítették át Közép- ázsia vizeiből déli Európába, mert, mint gyakorlatias észjárású nép, észrevették Jó tulajdonságait.
Magyar földön a tőpontyokban való régi gazdagság immár mese- beszédnek tűnik fel; pedig megvolt az addig, a míg a rétségek fen- állottak s ez a hal jól megívhatott, ivadéka a rétben nekierősödve térhetett a nagy vizekbe. Ma a régi gazdagság a rétek eltűnésével meg van törve s a tőponty nagy részben behozatal tárgya. Ám Ma- gyarország éghajlata, földalakulatai és vízrajzi viszonyai olyanok — de a gazdaságiak is! — hogy a pontytenyésztés, már könnyűségénél fogva 15 kinálva kinálkozik s ha alkalmatos helyeken a gazdaság szer- ves tartozékává avattatnék, a nemzet vagyonosodására érezhetően befolyhatna. Azért álljanak itt a pontytenyésztés legfőbb kellékeit, hogy azok, a kik e gazdasági ágazathoz kedvet éreznek, szándékukra nézve a szükséges előfeltételeket megismerhessék.
I. A tőponty haszonnal ott tenyészthető, a hol a kellő víz meg- van s kevés munkával tóvá dagasztható, de akként, hogy a víz esésé- nek színvonala, a tó feneke alá esik. Ez azért szükséges, hogy a tó könnyen lecsapolható legyen, egészen kiszáradhasson, mert ez a tenyésztésnek egyik föltétele.
2. A talajalakulatnak olyannak kell lennie, hogy egy nagy, u. n. hizlaló tó s azonkívül több kisebb tó és egy telelő haltartó alakít- ható legyen.
TENYÉSZTÉSE. 687
3. A tavak háromfélék, u. m. ívótavak, növendéktavak és hiz- laló tavak.
Az wótó kicsiny lehet, egy tized hektár elégséges; szélei seké- lyek és benőttek legyenek, mélységére 60 cm. elégséges. Ebbe a tóba, melynek télen át szárazon kell állania, hogy mindaz, a mi a halivadéknak árthatna, kifagyjon, az ívás közeledtével vizet bocsátunk s beléeresztünk egy nagy, egészséges anyapontyot és két kisebb hímet. DuBiscH szerint egy négy kilogrammos anyaponty után 100,000, egy hatos után 200,000-nyi ivadék támad, a mi nagy tógazdaságnak is elégséges.
A növendéktő vagy tavak nagyobbak legyenek — kettőtől öt hektárig; a víz ezekbe is csak tavaszkor bocsáttassék be. Ezekbe a tavakba tétetnek a kibúvás után ötödnapon finom hálókkal kisze- dett apró pontyok, hogy kellő táplálékhoz jussanak. Itt az ivadék körülbelől 4 hét múlva néhány centiméternyire növekszik, tápláléka fogyni kezd s ezért innét nagyobb tóba tétetik át, hol nyár végéig tetemesen megnövekszik. A következő nyáron ismét nagyobb tóba jön úgy, hogy hektáronkint 520 ivadék essék, hol őszig egy vagy másfél fontig megnő s kihalászva télen át a telelő haltartóba kerűl.
A harmadik tavaszszal a pontyivadék a hizlalótóba kerűl, mely valamennyi közt a legnagyobb s a melybe hektáronkint 200 ponty bocsáttatik ; itt őszig í kilo vagy valamivel több súlyt ér el s kitünő piaczi hallá lesz, mely kihalászható.
Természetes, hogy ez a beosztás megbírja a módosítást, a mely a helyi viszonyoktól függ.
A fődolog az, hogy mindazok a tavak, a melyekbe halat bocsátani akarunk, télen át szárazon maradjanak s ha egyszer már halat nevel- tek, szántás alá kerüljenek, valamely gazdasági növénynyel bevettes- senek, ez learattassék s ekkor kerűljön a tórész ismét víz, illetőleg haltenyésztés alá.
Ennek az eljárásnak súlypontja abban van, hogy a kifagyás kiöli a halivadék ellenségeit s megnöveszti táplálékát, azonfelül lehetővé teszi a váltógazdaság egy nemét, a mennyiben egyazon helyen fel- váltva a ponty és valamely takarmány haszonnal tenyészhető, mert egymást elősegíti. Ezek a pontytenyésztés legfőbb vonásai; a rész- letezés nem e könyvnek tárgya.
St
A BÁCZm Büki 3 asz / ülte EE TIR AENE EN EST
b BE
B.
szt ök SK
6080 MAGYAR PONTY.
A tőponty kedvező körülmények között egy méteren felül nő meg s 30 kilogramm súlyt érhet el.
Húsa a legjobbak közé tartozik.
Elterjedése. HECKEL magyar földről Budapestről — az Ördög- árokból — s a Tiszából említi; PETÉNYI a Duna, Vág, Körös, Száva, Dráva, Ipoly, Bodrog, Sajó folyókból és a Rákos patakból ismerte ; én még a Berettyó, a Borzsa, Kraszna, Latorcza, Olt, Rába, Szamos folyókból, a Balaton és Fertő tavából és a Szernye folyós részeiből jegyeztem fel.
A MAGYAR PONTY. Cyprinus hungaricus, HECKEL.
Főjegyet: inkább hengeres, nyújtott alak ; a fej csúcsos ; a test ma- gassága három és egy félszer, néha négyszer fordúl meg a hosszú- ságban.
Seas 58. 4417—20, JAS 3/5 50
OP. 30— 39. FA. 4"/,
Kor és nagyság szerint mindig nyujtott alakjával s ehhez képest
5, a kormányúszót beleértve.
csekély testmagasságával tünik ki ; különösen egész hátvonala az, mely e halnak megadja faji bélyegét. A míg t. 1. a tő-ponty hátvonala, oldal- ról tekintve egyenletes domború ívben halad az orrtól a fark tövéig, addig a magyar pontynál az ív csak a hát elejére terjed, kevésbbé dom- ború, a hátvonal majdnem egyenesen halad a hátsörényúszó alatt a fark tövéig.
Szeme a tőpontyénál nagyobb, arány szerint átmérője a fej hosz- szának egy ötödét teszi ki.
A termetesebb, kövér magyar ponty majdnem egészen hengeres s ilyenkor a hát kezdete párnásan dagad a fej fölé.
Szin szerint háta szürkés vagy barnás zöld; a hátsörény- és kor- mányúszó szürke ; a többi úszó sárgás, szürkén szegélyezve ; a szem- csillag violaszínű, a szembogár körül keskeny aranyos karikával.
Ívik: mint fajrokona.
Fogása: mint fajrokonáé.
Ez a Fertő német halászságának tavi pontya, rSeekarpfen) , a Ba- laton xpozsárjan , a Dráva-fok u Tisza-pontyav, mely életmód szerint nem különbözik a tő-pontytól s a magyar halászság túlnyomó részé-
A SZÉLES KÁRÁSZ. 689
nél nem is mint külön faj, hanem mint fajta ismeretes; magam is azt tartom róla.
A Fertőben a 10—1 5 kilo súlyt éri el.
Húsa kevésbbé becsült, mert rendesen túlságosan kövér és tóizű.
Elterjedés. HECKEL a Fertőből, Balatonból, Tiszából és Dunából hozza fel; PETÉNYI még a Velenczei tóból említi s lejegyezte, hogy az, a melyet az ercsii halász, HoRvÁTH, Komáromon alúl fogott, 25 kilo- grammot nyomott.
A SZÉLES KÁRÁSZ. Carassius vulgaris, NILSSON.
III tábla, 9.
Főjegyei: a száj bajusztalan; a fej hossza megüti a testmagasság felét; a homlokvonal egyenes vagy kissé behajló; a hát eleje a hát- úszósörényig igen meredek ívben emelkedik; lapos, tenyérszerűen széles hal.
SUSÁTZATÚUTTIS 2152 HOT/425T 31. HA 2/7770. AS 3/5557 OP. 31—306. F. A. 37/., a kormányúszóval együtt.
A fej hossza 37/.-szer, néha még annyiszor sem fordúl meg a test hosszában; a test magassága néha épen csak kétszer, legtöbbször háromszor fordúl meg a hosszúságban, ezért a hal igen lapos és szé- les kinézésű ; a száj homlok felé nyiló, egészben kicsiny; a héj teljes, nem terjed a fejre, pénzei nagyok s nagyon egymásra borúlók, úgy, hogy szabadon álló részük félholdalakú; a hátsörényúszó és az alsó is fogacsos bognártüskével kezdődik ; az utóbbinak körülbelől köze- pére esik a hátsörényúszónak vége. A kormányúszó félholdasan kivágva, egyenlően kétszárnyú. Az oldalvonal majdnem egészen egyenes.
Szín szerint a fej olajzöld, pofái rezessárgák, a szem csillaga ezüstös, aranyos szegélylyel ; néha vörösrezes ; a hát sötét zöldesbarna, az oldalak sárgarezesek, hasa fehéres, vöröses lehelettel; a hónalj- hasúszószárny és az alsósörényúszó vöröses; a többi sárgásszürkén szegve.
Tvik: májusban, juniusban ; néha julius elejéig 15.
Fogása: A rekesztő s különösen a varsás halászat fő hala.
A széles kárász a tartózkodáshoz képest különösen szín, de alak
HERmaNn O. A magyar halászat. 44
sz
e
Zn LS2m Bi isz
szk
BATH
5
6090 KÖVI KÁRÁSZ.
szerint is szembetünően változik. Nagy, erősen benőtt mocsarak vészeiben kurta, széles s színezete sötéten füstös, csak az oldalak alsó részén rezesen áttetsző; tisztább, különösen folyó vizekben, holt-
r
ágakban, torkolatokban az oldalak néha ezüstössé derülnek s az alak kevésbbé tenyeres ; de bajusztalansága és a sörényúszókban, található bognártüske könnyen felismerhetővé teszik.
A széles kárász leginkább mocsárhal, mely még a más halra már holt vízben is jól találja magát s az év nagy részét a víz fenekén iszap- túrással tölti, csak tavaszszal és nyáron át közelít a víz színéhez 15, hogy seregesen vejszékbe, varsákba kerüljön. Élete igen kemény s a szá- razra dobva, órákon át is elél; kemény telekben, a midőn a tavak teljesen befagynak s eleven víz hiánya miatt minden hal pusztúl, a kárász még jól érzi magát. Ívása sokáig tart s a szélvizekben nagy csapkolódással történik.
Ruitkán éri el az egy kilo súlyt: a félkilós nem épen ritka.
Húsa szegény ember tápláléka, noha mások is megbecsülhetnék, mert különösen szabad tűz parázsán nyárson sütve, tiszta ízű, Jó ele- del; a régi magyar konyhában szerhal volt.
Elterjedés. HEckEL a Fertőből, Balatonból, a budapesti Ördög- árokból és x Erdélyből, hozza fel; PErÉNYvi a Vág mellett előfordúló álló vizekből, a Velenczei tóból s a Dunamenti tóságokból említi ; én a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Ipoly, Kraszna, Latorcza, Olt, Rába, Sajó, Szamos, Tisza, Zagyva folyók mentéről, a Mosztonga mocsárból, a Szernye és Ecsedi láp mocsaraiból, vészeiből és láp- kutaiból ismerem s egyáltalában az előhegységen kezdve lefelé bajo- san képzelhető némileg állandó természetű mocsaras víz, a melybe a kárász be ne jutna, mint tudjuk, leginkább a barangoló madarak útján.
A KÖVI KÁRÁSZ. Carassius Gibelio, NILSSON.
Főjegyet: bajusztalan ; a fej hossza állandóan több a testmagasság felénél; a hát eleje lapos ívben emelkedő.
MUaUS AA SS 3/mas 1 Ós la 0 a/125 AS 1/56. go. B. A. 31975
Alakja az előbbi fajéhoz képest nyújtottabb; a hát íve kevésbbé
FATTYÚ KÁRÁSZ. 691
boltozatos ; a test aránylag kevésbbé lapos és vastagabb is; de azért a hal mégis széles-lapos benyomást tesz, A hal magassága kétszer for- dúl.meg a hosszúságban. A száj határozottan homlokfelé nyiló ; a fark kormányúszója kevésbbé mélyen kivágva, mint a széles kárászé.
Szín szerint a hát feketés zöld, kékes lehelettel; a has barnás sárga, aranyos ragyogású ; az úszószárnyak tövükön vörösesbarnák, a többi úszó füstös fekete ; a szemcsillag zöldes fekete.
Ívik: mint fajrokona.
Fogása: mint a fajrokonáé.
Élélmódja hasonló a töpontyéhoz. BENECKE a német halak leg- újabb összeállításában ezt a fajt csak változatnak veszi s én, megval- lom, ezt helyesnek tartom, mert bizonyos, hogy a széles és kövi ká- rász között, mindenre nézve átmenetek vannak s azok egy és ugyan- azon helyről is kimutathatók. A halásznép sem különbözteti meg.
Elterjedés. HEckEL a budapesti Ördögárokból, a Fertőből, a Zalából és Brassó vidékéről említi; PErTÉNYI az alsó-magyarországi állóvizek legközönségesebb halának mondja s felhozza a Duna, Tisza, Maros, Szamos, Dráva, Száva, Mura, Vág, Rába mentéről; a Rákos mellől a Gyógyrét és Merzse mocsarakból, a PopmaNiczkYv-ak Rá- . kos-Kereszturon fekvő halastavából. HEckKEL említett helyei kiváló figyelmet érdemelnek, mert folyó vizek is, s biztos tény, hogy a folyó- vizekben élő fajok az állóvizekben élőkhöz képest mindig nyújtottabb alakúak, a mi az úszással Járó erőkifejtés módosító eredménye.
Jegyzet. SrizsBoLD is csak a széles kárász fajváltozatának nézi és én osztozom felfogásában.
tA FATTYÚ KÁRASZ.
Carassius Moles, AGASSIZ.
Főjegyer: A fej hossza a testmagasság felével majdnem egyenlő ; a homlok domború ; a hátvonal a nyakszirttől a hátsörényúszóig lapos ívben emelkedik.
Sugár la 8 3/15— 175 IRO 1/1253 áS 355 6
25, 31—339a IAN g/m
E fajjal szemben teljesen helyes SizBoLp föltogása, hogy az a töb- bivel, mint: oblongus, humilis stb. semmi egyéb, mint a közönsé-
44
092 NYÁLKÁS CZOMPÓ.
ges széles kárásznak változata. Itt csak azért foglal helyet, mert JErrrELEs Magyarország felső részeiből felsorolta.
A NYÁLKAS CZOMPÓ. Tinca vulgaris, CUVIER.
III tábla, 10.
Főjegyet: a szájzugban kicsinyke bajusz; a héj pénzei igen aprók ; valamennyi úszója húsos, kerekszabású; a hátsörény csak 8—9 sugárral.
SZE 158 4485—0a Al 0 1/15—175 IRIA 2/8—9; AS. 4/0—7.
OP. 100-nál is több; FA 37//—4-ig, a kormányúszóval együtt.
A test zömökebb, nem nagyon lapított; a kis száj kissé torokfelé nyiló, a fark aránylag szélesedő. A hátsörényúszó közelebb. áll a fark végéhez, mint az orrhoz, vége előtte áll az alsósörényúszó kezdeté- nek; első sugara igen rövid, mintegy a másodiknak tövét erősíti. A héj pénzei aprók. hosszúkások és igen vékonyak, majdnem hár- tyaszerűek ; a fejre nem terjedve, átmennek a kormányúszó tövére. Az egész test vastagon nyálkás.
Szin szerint a tartózkodáshoz képest igen változó ; álló, mocsaras vizekben az egész hal zöldesen fekete, alig hogy a hasa kissé világo- sodó ; elevenebb vizekben az oldalak sárgarezesen áttetszők ; folyók- ban az oldalak színjátéka gyönyörű, a gyöngyházkagylóéra emlé- keztető, legtüzesebb az arany és zöldes ragyogású; ez szolgált okúl arra, hogy CuvIER és AGassiz ezt a változatot külön fajnak nézték s az előbbi T. aurata, az utóbbi T. chrysitis var: aurata név alatt írta le.
Ívik: májustól néha augusztusig is.
Fogása: tóságokban a kárászszal együtt a varsahalászat tárgya; folyókban a hálók véletlen járuléka. A nyálkás czompó leginkább tavakban és mocsarakban terem ; szereti a csendes, iszapos fenekű vizet, a hol, az iszapot túrva, rovarokkal és korhadó növényrészekkel él; a vizek fenekét csak ívás idején hagyogatja el; télen át az iszapban megfekszik s téli nyugovót tart.
Nálunk egy kilóig növekedik ; azon felül ritkán.
RÓZSÁS MÁRNA. 6093
Húsa kövér, igen porhanyós és sok kedvelőre talál.
Elterjedés. A havasi vizek kivételével rendesen minden álló vízben együtt tart a kárászszal. Régi időben mint gyógyszer szerepelt ; Tatán és más helyeken xhaldoktorv s a halászok közhite szerint, a szigony- nyal megsebesített halakat úgy gyógyítja, hogy hozzájuk törleszkedve, a sebeiket nyálkájával bekeni. HEckEL Csáktornyáról, a Balatonból és c Erdélybőlv említi, PErÉNyi a Duna, Vág, Tisza, Garam, Tu- rócz melléke álló vizeiből említi mint olyat, a mely a folyókba csak betéved; én a Balaton, Fertő tavából, a Velenczei tóból, a Mosz- tonga, Szernye és Ecsedi láp, a Hódos és Szarvastó mocsárvizekből és a Berettyó, Borzsa, Körös, Latorcza, Olt, Rába, Sajó, Szamos és Zagyva mocsaras mellékéről, ragyogó változatát a Dunából (Apatin) ismerem.
. A RÓZSÁS MÁRNA.
Barbus fluviatilis, AGASSIZ.
Főjegyet: négy hosszú bajusz ; kettő elől a felső ajakon, kettő, s ennél hosszabb, a szájzugon ; a hátsörényúszó első tüskéje fogacsos bognár- tüske, az alsósörényúszó anélkül való ; a száj torok felé nyiló ; a felső ajak különösen húsos, az alsót meghaladja.
SUdárzat 5 ES 3/8—9g; HO 1/155 HA 2/05 AS 3/5-
OP 55—00; FA 4-nél kevéssel több, a kormányúszóval együtt. A test nyulánk, hengeresre hajló ; magassága 5— 57/2-szer fordul meg a hosszaságában ; a fej, különösen orra része nyujtott, túrásra alkal- mas, majdnem kurta-ormányszerű ; a szem kicsiny (HECKEL találóan jegyzi meg, hogy e halnak a sertéssel való összehasonlítása igen Jó) ; a hátsörényúszó a test hossza közepében kezdődik, terjedelménél magasabb, erős csontsugara fűrészes ; az alsósörényúszó szintén magas, csontsugara ellenben sima; a kormányúszó mélyen kivágott, alsó fél- szárnya a felsőnél terjedelmesebb. A héj nem terjed a fejre; pénzei aprók és helyen-közön kissé egyenetlenek, szélességüknél kissé hosz- szabbak, kiálló végük legtöbbször kissé csúcsosodók.
Szín szerint a háta olajzöld, az oldalak felé e szín enyészik, s a has felé egészen kivilágosodik, a torok és a has fehér; a hátsörény- úszó kékes, úgy a kormányúszó is ; a többi úszó vöröses. Néha a szín, kivált az oldalakban, barnássárgába játszik.
094 PETÉNYI MÁRNA.
Ívik : néha már februárius végén; rendes ideje május és junius.
Fogása: Mint a víz fenekét szerető hal, leginkább mély járású hálóba kerül; a fenékhorogra gyakran ráakad; a halászság a jó hal közé sorolja. §
A rózsás márna kiválóan folyóbeli hal s tavakban csak betévedett vendég, szereti a sebesebb folyású, mély vizet, hol a fenékről szede- geti táplálékát, mely rovarokból, halivadékból és különösen bomlás- nak indult szerves anyagokból áll, ezért oly pontokon, a hol a folyóba, patakba szennyvizek ömlenek, rendesen található ; némelyek szerint télen át partlyukakban nyugovót tart. Sebes mozgású, ügyes hal, melynek horgászata nagy körültekintést követel, a mennyiben a csalit a fenékről szedi s a horgot csak ritkán falja be.
Nálunk a Dunában 4— 5 kilóig növekedik ; PETÉNYI 7 kilón felül valókat is említ.
Húsa, kivált a folyó tisztább helyeiről való-é rózsaszínes és jóízű ; a piaczon a keresettebb halak közé tartozik.
Elterjedés. HEcKEL Szebenből, Brassóból a Zalából említi; PETÉNYI a Dunából, a Vágból, a Tiszából, a Garam, Poprád, Mura, Besz- tercze és felső Sajó folyásából jegyezte fel; én a Balatonból (Nemz. Muzeum], a Berettyó, Bódva, Borzsa, Dráva, Ipoly, Körös, Küküllő, Latorcza, Olt, Rába, alsó Sajó, Szamos és Zagyva folyókból s a. Szernye folyós helyeiről ismerem.
A PETÉNYI MÁRNA. Barbus Petényi, HECKEL.
III tábla ir,
Főjegyet: négy bajusz; a hátsörényúszóban nincsen fogacsos bog- nártüske; a fej töve és ehhez képest a hát eleje szélesedő; a test nyulánk : az alsósörényúszó és a kormányúszó magas, illetőleg hosszú.
SSE 5 AS 348 50 1160 AS 3/5 sa OP 50—5a, IPA majdnem 4, a kormányúszó nélkül.
A rózsás márnától a tompább orr, kevésbbé húsos ajkak, szélesedő fej és a fogacsos bognártüske hijával különbözik, azonkívül állandóan kisebb hal, mely 20 cmnél nem igen nő hosszabbra. A test a hát-
PETÉNYI MÁRNA. 095
sörényúszó kezdeténél a legmagasabb s ez a magasság 5"7/,— 5"/,-szer fordul meg a test hosszában; a száj, mint a rózsás márnánál, kissé torok felé nyiló ; az alkak kevésbbé húsosak, a bajuszok közül a száj- zugon álló eléri a szem hátulsó szélét, a felső ajaké az orrnyilást. A hátsörényúszó a test felehosszában kezdődik, s ez a kezdete a has- úszószárnyak elé esik ; terjedelménél csak kevéssel hosszabb ; az alsó- sörényúszó sokkal magasabb mint a milyen széles s leghosszabb suga- rar túljárnak a hátúszósörény magasságán.
Szín szerint a hátfél sötét olajbarna, az oldalak barnássárgások , ezüs- tös fénybe játszók, a has felé sárgások, kissé fémfényűek ; a hát és az oldalaknak felső fele barnán, néha foltosan összefolyva pontozva-pettye- getett, mely rajz a has felé csökken; a torok és a has eleje fehéres. A szemcsillag belső szélén keskeny aranyos karikával, egyébként aranyos és különösen felső felén sűrű feketés és barnás pontokkal sötétítve.
Ívik : május, junius hónapokban.
Fogása : horog és különösen a farszákos hajtóhalászat.
A Petényi-márna a magyar halak ismeretére nézve sok tekintet- ben érdekes. PETÉNYI, a faj felfedezője, Jegyzeteiben körülbelől eze- ket mondja: sEzt az eddig ismeretlen márnafajt először 1837-ben a Poprádban fedeztem fel s el is küldöttem HEckKEL barátomnak a többi Poprádhalakkal, ki azonban annak összehasonlítására akkor rá nem ért. Másodszor ráakadtam 1844-ben erdélyi utamon a Cser- nában. Harmadszor, 1847-ben ismét a Poprádból hoztam ; 1849 feb- ruár 10-kén fogtam legtöbbet a Turopolyai malomárokban. HECKEL szerint a Marosban, a Szamosban — Kolozsvár táján —, Szeben és Brassó vidékén is előfordul.) HECKEL, PETÉNYI-féle példányokra ala- pította a fajt, mely, PETÉNYI szerint, 1847-ben kéziratban már megvolt. 1853-ban BIEucz E. A. értekezett az erdélyi vizek halairól a nagyszebeni társulatban s e halat r. Pseudobarbus Leonhardi név alatt írta le s — rosszúl — le is rajzolta; HECKEL azután főművében — 1858-ban — visszaállította a tajt 1847-ből eredő kézirata értelmében s érvényre 15 juttatta, mert a hal nem pseudo, hanem igazi márna.
A Petényi-márna szereti a sebes vizet s alapjában pataki hal; leginkább a pisztránggal egy vizet tart; különösen szereti a kisebb zuhogókat, a midőn a víz a köveken s egyéb akadályokon átbukik ;
696 FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ.
igen kedveli a malmokat, hol mindig a kerekek csapó vizében tartóz- kodik; igen fürge, ügyes úszó, mely mohósággal kap a horog után.
A legnagyobb példányok, tapasztalásom szerint. nem érik el a 20 cmt.
Húsa igen jó, különösen az erdélyi részekben kedvelt eledel. Semmi kétség, hogy a Petényi-márna a régi erdélyi eredetű szakács- könyvek semlyénk hala s alkalmasint ez csábította reá a magyar halak nem egy kutatóját arra, hogy a névrokonságon indúlva, a cSalmlingv-et keresse, mely azonban nem márna, hanem lazacz-féle hal, mely magyar vízben szabadon nem terem.
Elterjedése. HEcKEL a Maros, Szamos, Olt, Cserna, Szeben és a Karasból említi; PETÉNYI a Poprádból, a Szlatinából és Turopolyá- ról a Tiszovnikból:; én a Szinvából, a Küküllőből, Füléről s a Bihar vizeiből, kivált Feketetó és Csucsa környékéről ismerem.
A FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ.
Gobio fiuviatilis, CUVIER.
Főjegyet : a szájzugon egy-egy bajusz; az alak hengeres, kerék- szeg forma ; a fej vaskos, ívesen domború ; a szemek oldalt pillantók ; a pénzek nagyok ; a test telső fele és a kormányúszó barnán pettye- getve, rendesen az oldalvonalon végig egy szalagos sötét foltsor.
SZE s 1815 3/7—0, IRO 1/1416 a IR 2/6—8, AS 3/0.
OP 40—45; FA 4-nél valamivel több, a kormányúszó nélkül. A test a hátsörényúszó előtt a legmagasabb s körülbelől 4/.-szer fordúl meg a hosszaságban ; a szem a homlokhoz közel, tehát maga- san áll; de oldalt pillantó ; a száj inkább kissé torok felé nyiló, résünt hasított, ajaka nem nagyon húsos; a bajusz a szem alá ér. A hát- sörényúszó a hasúszószárny töve előtt kezdődik, szélességénél maga- sabb, hátrafelé meredek-résüntös vágású ; az alsósörényúszó a háté- hoz képest hátratolva, nem oly meredek vágású ; a héj teljes, a fejre nem terjed, pénzei aránylag nagyok, szabad szélük kerek metszetű.
Szín szerint a hát feketésszürke, sötéten foltos-pettyes ; az oldal- vonalon a foltok — rendszerint hét — szalagszerűen sorakoznak ; ilyen foltok vannak a fark hátfelén is ; a hátsörényúszón és a kormány- úszón vöröses vagy sárgás alapon feketésbarna foltosság mutatkozik ;
FELPILLANTÓ KÜLLŐ. 097
a szemcsillag aranyos ; némelykor az oldalvonal, kivált a farkrész felé rezessárga szalagot ragyogtat.
Ívik : májusban és juniusban.
Fogása : rendesen a farszákos halászat járuléka ; értékét a szegedi halászságnál dívó neve mondja meg : e név cnemhals.
A fenékjáró küllő, mint már neve is mondja, szereti a víz fenekét, ezért a székelység csármászó szakáv-nak 15 nevezi s e név igen jel- lemző, mert az életmódot festve, festi az alakot is ; a fenékjáró küllő ugyanis az iszapon fekve, úgy néz ki mint valami léczszög s a hason- latosság onnan ered, hogy hónaljúszószárnyai a testtől elállanak, így hasonlítanak a léczszög két otdalt lecsapott fejéhez, akár a szi- gony cszakáhozs, új divat szerint evisszhorgáhozs. A víz fenekéről szedi táplálékát, mely apró rovarokból, rákfélékből, halivadékból, de rothadó hullákból is áll. Ez az utóbbi tulajdonsága szerzett neki helyet a kereszténység historiájában is, a mennyiben MARSILIUS, a Duna első tudományos leírója azt regéli, hogy Bécs ostroma idejé- ben a fenékjáró küllők a törökhúst annyira megkedvelték, hogy nagy kedvvel mindenek előtt ezt fogyasztották; különben e hal szereti a tiszta vizű, kavicsos fenekű patakokat; de azért mindenféle vízhez hozzászokik, még a meleg forrásokéhoz is.
Legnagyobbja 10—14 cm. Húsa silány, szálkás.
Elterjedése. HECKEL a Fertőből, a budapesti Ordögárokból, a "Tapolczából (Zalarj, Mehádiáról és Nagy-Szebenből hozza fel; PETÉNYI felső Nógrád, Hont, Zólyom, Szepes megyék vizeiből, a Tarczából, a Rákospatakból, Csáktornyáról és Kolozsvárról ; a csák- tornyaiakról megjegyzi, hogy minden rajz nélkül valók ; én találtam : a Balatonban, a Dunában, Tiszában, Szamosban, a Vargyasban s a székelyföld sok hegyi vízében.
A FELPILLANTÓ KÜLLŐ. Gobio uranoscopus, AGASSIZ. III tábla, 12. Főjegyei: a szájzugokon egy-egy hosszabb bajusz; a szemek, a
homlokrészre feltolva, fölfelé is pillanthatnak ; a hátsörényúszó és a kormányúszó rajz nélkül valók ; kicsinyke, nyúlánk alak.
6098 SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE.
Sugárzata: HS 2/7, AS 2/5 stb. — OR 40—42, BA 4/5—4/4 a kormányúszóval együtt.
A test nyúlánk alacsony, hengeres ; a fej az előbbi fajéhoz képest nyújtottabb; a szemek nagyon közelednek egymáshoz s határozot- tan fölfelé is pillantók ; a homlokközcsak körülbelől szemátmérőnyit, a bajusz sugár s oly hosszú, hogy hátrahajtva a szilványrést éri. A hát- sörényúszó kissé a test első felére esik s a hasúszószárnyakkal egy vonalban kezdődik.
Szín szerint legtöbbször tarka, kivévén az úszósörényeket és szár- nyakat ; az oldalvonalnak megfelelően egy ezüstös szalag vonúl ; fölötte és alatta, úgy a háton 15 sok barnás folt és pont ; néha a hátsörényúszó felemagasságában egy pontsor látható.
Ívik : májusban és juniusban.
Fogása : egészen véletlen. A mióta a szobákban a haltartók diva- toznak, a halkereskedők más apróság között sokszor tartják e kis halat is.
A felpillantó küllő igen kedves, eleven halacska, mely kevésbbé fenékre lapuló, mint fajrokona, a fenékjáró küllő, de fogságban is a fenék táján, a kavicsokhoz alkalmazkodva úszkál; apró vízi állatok- kal él.
Elterjedése. Sem HECKEL, sem PETÉNYI nem említi magyar vizek- ből; én a Dunából, a Rákospatakból és az Ördögárokból ismerem, honnan eredetileg KRiEscH ismertette.
A SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE. Rhodeus amarus, AGASSIZ. IV tábla, 13. Főjegyen: kis hal; lapított test; az oldalvonalnak csak a kezdete van meg s a szilványfedeléktől számítva legfeljebb 5—6 pénzre terjed. Sugárzata : HS 3/9J—10; HO 1/10; HA 2/6; AS 3/9. OP 34—38; FA 4/.—5, kormányúszó nélkül.
Ez a kis hal beválik átmeneti alaknak, egyfelől a ponty és kárász, másfelől a tulajdonképeni keszegek között. A test magassága körül- belül csak háromszor fordúl meg a hosszúságban; a fej arányos, olyan hosszú a milyen magas; a szem aránylag nagy; szája kicsiny,
SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE. 699
csak kis mértékben homlok felé nyiló, zuga csak az orrnyilás tájával talál ; orrarésze elkerekített, a homlokvonal kissé homorú, mig a hát, a sörényúszóig értve, ívesen domborodik; a fark aránylag karcsú. A hátsörényúszó a hossza közepében kezdődik ; az alsósörényúszó kez- dete sz előbbinek majdnem közepével vág egybe. Az úszószárnyak aránylag kicsinyek s egyenlő nagyságúak ; a farkúszó kivágott, mind- két szárnyfele egyforma. A héj teljes, a fejre nem terjed, pénzei arány- lag nagyok, hosszaságuknál szélesebbek, épszélűek s csak kevéssé egymásra borúlók.
Szín szerint a szivárványos ökle a legszebb halak közé tartozik s különösen a hím az, a mely ívás idején valóban mintha a szivárvány színeit ragyogtatná magán.
A hím ilyenkor a következő színezetet viseli; háta, oldalainak felső része és szilványfedelékei pompásan violaszínűek, a farkrészen hosszában s középen futva egy smaragdzöld csik, a hastája ezüstös, rózsaszín lehelettel, a mellrész karmin lehelletű; a szilványfedelék széléhez egy ezüstös pászta alkalmazkodik; a hátsörényúszó barna, több sorba rendezkedő, feketés foltokkal, az alsósörényúszó finoman kárminpiros, a többi úszó átlátszó. Ezek a színek — a kármin kivéte- lével — mind fémragyogásúak, a hal minden fordúlatánál másképen játszók ; a szemcsillag felül piros.
Ebben az időben az ikráshal sokkal egyszerűbb ; háta zöldesbarna, oldalai, hasa és melle ezüstös, a farkcsik aczélkék, feketésbe is átmenő, az úszók színtelenek, csak a hátsörényúszó feketésen szegett ; a szemcsillag halványsárga, felül narancsszínű folttal.
Az ívás idején kívül a hal hátfelől zöldesbarna, különben ezüstös.
Ívik : április, május hónapokban.
Fogása : csak haltartók díszéül sűrű szákokkal merítik.
A szivárványos ökle szereti a folyó, kavicsos fenekű vizet; de ott van a lézengő vizekben, sőt azokban az állókban is, a melyek évszak szerint nagyobb mértékben felújulnak ; nem érzékeny a vízre s a hal- tartókra nézve a legháládatosabbak közé tartozik. Állandó kicsiny- sége és keserű íze különben oly tulajdonságok, a melyek minden üldözéstől megmentik.
Egyike legkisebb halainknak, mely hat legfeljebb hét cm. nagy- ságot ér el.
2 b a ím -. ZER . ún 5 : 2" zt "ő.
700 DÉVÉR KESZEG.
Elterjedése. HECKEL Kolozsvár, N.-Szeben és Brassó környéké- ről kapta; PETÉNYI a Rákospatakban, a tiszaföldvári halastóban s a Duna holt ágaiban kapta. Én a Balatonból, a Duna, Rába, Szamos tolyókból s a Hódos és Szarvastó mezőzáhi vizéből ismerem.
A DÉVÉR KESZEG.
Abramis Brama, LINNE.
Fójeg yet: a test magassága a hosszúság egy harmadrészéig terjedő ; a száj kissé torokfelé nyiló, zuga az orrnyilás tájáig ér; az alsósörény- úszó terjedelmes s a hátsörényúszó vége előtt kezdődik.
Sugárzatas EH. S. 3/9, HO. 1/vs, HA 2/8, AS. 3/23— 26!
OP. 50—55. F. A. 57/7060, a kormányúszóval együtt.
Keszeg néven a magyar halászság mindég a széles, lapos, ezüstös pénzű halat érti s a sorban a dévér keszeg mindig első helyen ve- zérkedik; méltán, mert valóban a keszeg jellem legtörzsökösebb alakja.
A test lapos, magas ; vastagsága 3"/.-szer mérhető le magasságán ; a száj, alulról tekintve, patkóalakban hasított s a tompa orrész kissé túljár rajta ; a homlokvonal kissé íves s a nyakszirtig ér, hol a hátvonal mintegy új kikezdéssel lapos ívben emelkedik a hátsörényúszó kez- detéig, honnan menedékesen ereszkedik a fark felé. A hátsörényúszó a test felehosszán túl — a fark felé értve — kezdődik s hátrafelé meredeken lemetszett, utolsó sugara az első csontsugárnak csak "/,dét teszi ki; az alsósörényúszó terjedelmes, kissé ívesen kivágott ; a test hosszának közepe előtt — a fej felé értve — beiktatott hasúszó- szárnyak lefektetve csak megközelítik a hugygyót, a hónaljúszószár- nyak letektetve ugyanígy közelítenek az előbbiek tövéhez; a kor- mányúszó alsó félszárnya a felsőnél hosszabb.
A héj lágy, de jól megfészkelt pénzekből való; a pénzek szabad széle körös vágású ; a hát gerincze meztelen választékot alkot s ott a pénzek kétoldalt kisebbek, mint a minők az oldalbeliek.
Szín szerint a dévér keszeg hátfele feketés, oldalai sárgásfehérek, ezüstösbe húzók, a pénzek sok apró fekete ponttal; torka vöröses, hasa fehér ; valamennyi úszó kékesfekete — palaszínű — szemcsil- laga aranysárga, feketén pontozott.
SILÁNY KESZEG. 701
Ívik: május, junius hónapokban, néha juliusba is áthúzva: meg- jegyzendő, hogy ívás idején az ikrások bőrének vérerei nagyon meg- duzzadnak, a színt vörösesre változtatják, helyenkint az egész felület vérző kinézésű. Az ívás nagy pocskolással jár.
Fogása: mint keresett piaczi hal leginkább az öregháló és a gya- lom prédája ; de a fenékhorogra is kerül.
A dévérkeszeg lassúbb folyású vizekben, tavakban és mocsarak- ban is él, szereti az agyagos és iszapos, hináros feneket; rendesen seregesen jár s nyáron át különösen a hináros feneket túrja, hogy táplálékát, mely növényekből és apróbb vízi állatokból áll, beszerezze ; túrásával nagy helyen vizet zavar s evvel magára hozza a halászt; kü- lönben ravasz, óvatos hal, mely oldalra lapúlva könnyen menekül a háló köves ina alól s ezért fogása leginkább zavaros vízben és éjnek idején fizet s annál is inkább, mert e hal járása sereges.
Nálunk eléri a 4—5 kilogramm súlyt s az ilyen nagyságú dévér keszeg gyönyörűen úszik, különösen lassú kanyarodásai szépek.
Húsa fehér s bár szálkás, mégis jóízű; inyencznek nem való; de középsorsú embereknek keresett eledele.
Elterjedés. HEckEL a Dunából, a Tiszából a Balaton és Fertő tavakból említi; PErÉNyi még a Velenczei tavat is feljegyzi; én a Berettyó, Bódva, Dráva, Kraszna, Latorcza, Maros, Olt, Rába, Sajó, Szamos, Zagyva tolyókból, a Szernye folyós helyeiről jegyeztem fel.
tA SILÁNY KESZEG.
Abramis Vetula, HECKEL.
Főjegyew: testalakja nyújtott ; feje aránylag nagy; az úszószárnyak és a kormányúszó meg vannak nyúlva s hegyesedők.
Sugárzata: mint az előbbié; OP. 55—060. F.A. 5, a kormány- úszóval.
HECKEL szerint ez a faj a dévérkeszegtől csak a kisebb test- magasság — a hosszúságnak "/,-de — a hosszabb és magasabb fej, a nagyobb szem és a fejlettebb úszószerkezet által különbözik, minden egyebekben ellenben a mondott fajjal talál. E fajt HEcKEL csupán a Fertőből kapta, hol szerinte csak ritkán fordúl elő s a halászok nem különböztetik meg ; hozzá csak 20—25 cm. nagyságot érne el.
702 ÉVA-KESZEG.
E könyv, irányánál fogva, nincsen hivatva arra, hogy a kétes fajo- kat érdemlegesen birálja és esetleg megdöntse s így beérem annak kijelentésével, hogy részemről — az én érzékem szerint — a magyar vizekből csak négy keszegfajt birok igazi fajnak venni s ezek a dévér-, az Éva-, lapos és a bagolykeszeg; a többiek azokon a határokon belől mozognak, a melyeket egy adott faj egyes példányainál nemcsak el kell fogadnunk, hanem az élő természet jelenségei alapján el is kell ismernünk. Ha a silány keszeg itt helyet foglal, úgy inkább az iroda- lomtörténeti szempont birt reá, hogy a sorozatba beiktassam. Meg- jegyezem, hogy SiEBoLD is csak elkorcsosodott dévérkeszeget lát benne.
Kivételbe tartozik a LEuckaRr-keszeg, melyet SIEBOLD egy külön nem — Abramidopsis — felállítására használt.
AZ ÉVA KESZEG. Abramis vimba, LINNÉ. IV tábla, 14.
Főjegyet: a húsos orr a száj fölött messze kiálló, a száj ennélfogva teljesen torokfelé nyiló, kicsiny, lapos-íves vágású ; élő állapotban az
orrész kissé piszésen áll és szilvakékes — innen Duna mentén igen találóan xszilvaorrú keszegy — az alsósörényúszó a hátsörényúszó
mögött kezdődik, az utóbbi mögött fekvő s a farkon végig vonúló pénzek ormót alkotnak.
MEEMÚS Jals 5 3408 50 115 5 I5Lá 2/9—10 AS 2— 73/1722.
OP. 55—060; F.A. 4/., néha 5-nél valamivel több, a kormány- nyal együtt.
Határozott jegyű faj, melyet kiálló, kúpos orra, a torok felé, pa- duczszerűen nyiló szája már magában is eléggé jellemez.
A test vetélőszerű alakú, egészben nyújtott, de keszeg-lapos, leg- nagyobb magassága a hátsörényúszó kezdetére esik és körülbelül négyszer fordúl meg a test hosszúságában. A hátsörényúszó majdnem épen a test felehosszában kezdődik, kissé hátrább mint a hasúszó- szárny, s kétszer olyan magas a milyen széles, hátrafelé meglehetősen lecsapott vágású ; a lehajtott hasúszószárny eléri a hugygyót ; a hónalj- úszószárny azonban nem éri el az előbbi szárny tövét. A héj pénzei
SZEMES KESZEG. 703
a hát felé csak kevéssé kisebbednek, a hát előfelén osztást hagynak.
Szín szerint a hátfél barnás-kékes, az oldalakba enyészve, az olda- lak ezüstfényűek ; a hátsörényúszó és kormányúszó kékes, az utóbbi néha vöröses ; a hasúszószárny és alsósörényúszó sárgásfehér, a hónalj- úszószárny vöröses ; néha az egész alsó úszószervezet vöröses.
Ívik: juniusban.
Fogása: a hálós halászat járuléka.
Az Éva-keszeg tengerjáró hal, mely északon messze terjed el; nálunk csak folyókból ismeretes, hol az elevenebb víz fenekén szeret tartózkodni ; nagyon óvatos, nehezen fogható hal, mely leginkább za- varos vízben az ághegyháló prédája.
Nálunk 20—25 cm. nagyságúakat láttam.
Húsa szálkás ; szegény ember eledele.
Elterjedés. HEckEL csak a Dunából említi; úgyan innen Ercsi tájáról PETÉNYI ; én különösen Komáromban és Budapesten akad- tam reá; de a Bódvából is ismerem. i
A SZEMES KESZEG.
Abramis melanops, HECKEL.
Főjegyei: a húsos orr vaskosabb, kevésbbé kiálló, mint az Éva- keszegé ; a száj kevésbbé torokfelé nyiló. patkóhasítású ; a hátsörény- úszó mögött ormó; a színezet felülről a pofákig és az oldalvonal . tájáig sötétes.
Sugárzata: mint az előbbié.
HEckKEL megjegyzi, hogy ez a faj az előbbivel könnyen össze- téveszthető; de a tompább orr és vastagabb fej megkülönböz- teti tőle.
Szín szerint a fej egészen a szemek aljáig fekete színpontoktól sö- tétes, azonképen az oldalak hátfelőli része is; a hátsörényúszó, kor- mányúszó és hónaljúszószárnyak feketés szegélyűek; az alsósörény- úszó és hasúszószárny fehéres. Azoknak a példányoknak, a melyeket én a Bódvában találtam, szeptemberben valamennyi úszója vöröses, részben — az alsó — vörös volt.
Ezt a halat 1883. szeptember 22-én Szendrő mellett a Bódvából
794 LAPOS KESZEG.
kaptam, később Dr. HoRvárH GÉzA barátom ugyanonnan még egyet szerzett s a nép cjászpaduczy név alatt határozottan megkülönbözteti ; a cpaduczy a torokfelé nyiló szájra vonatkozik. A halat HECKEL leírása és rajza szerint könnyen meghatároztam, illetőleg az Éva-ke- szegtől megkülönböztettem ; de csak fajtáját látom benne, mert ez a tompább orrú alak uxritkav; ezt a nézetet az is támogatja, a mit BENECKE az Éva-keszegről mond, hogy t. i. ívás idején a tejes és ikrás hal a háttól le az oldalvonalig sötétfekete. Ez a szín Szendrőn szeptemberben már tünőfélben volt.
SIEBOLD felvette; de egészben oda hajlik, hogy az Éva-keszeg- gel egy faj.
A LAPOS KESZEG.
Abramis Ballerus, LINNÉ.
Főjegyet: az alsósörényúszó igen terjedelmes, kezdete a hátsörény- úszóéval majdnem talál; a fej kicsiny, a száj homloknak nyiló ; a kor- mányúszó alsó szárnyfele sokkal fejlettebb.
Sugárzat: H. S. 3/8; HO. 1/15; HA 2/8; AS. 40— 41.
OP. 00—04. F.A. 5, a kormányúszó nélkül.
E fajt már 40—41 sugaras alsósörényúszója, még pedig első pil- lantásra is megkülönbözteti az eddig leírt fajoktól; szájállása pedig megkülönbözteti a következő fajtól.
A test silány, lapos, széles; legnagyobb magassága a hátsörény- úszó kezdete táján négyszer fordúl meg a hosszaságban ; a fej kicsiny, orrarésze elől a szájállás miatt hirtelen torokfelé lecsapott; a szem nagyocska. A hátsörényúszó a test hosszaközepén s csak igen kevés- sel az alsósörényúszó előtt indúl, legalább kétszer oly magas, a milyen széles ; az alsósörényúszó szélessége megfelel a test hossza 7/.-dének ; a kormányúszó alsó, megnyúlt félszárnyának leghosszabb sugara sok- kal hosszabb a hátsörényúszó leghosszabb sugaránál. A héj teljes, nem megyen át a fejre, a háton nem ormós, de a hát előfelén válasz- tékot hagy; pénzei finomak, nem nagyok, átmérőjük nem egészen éri el a szem fél átmérőjét.
Szín szerint a hátrész sötétkékes vagy zöldes, az oldalak sárgásak, ezüstösbe átmenők ; a hónalj- és hasúszószárny sárgás.
Ivik: májusban.
BAGOLYKESZEG. 705
Fogása: a hálós halászat rendes járúléka.
A lapos keszeg nálunk közönséges; életmód szerint talál faj- rokonaival.
Nálunk 30 cm. mellett egy kilogramm súlyt ér el.
Húsa szálkás, silány ; szegény ember tápláléka s a halhasítás és szá- rítás egyik főhala.
Elterjedés. HEckEL a Tiszából, az Ördögárokból, Fertőből és Balatonból említi, nyilván PETÉNYI nyomán, kinek jegyzetei találnak, csakhogy PETÉNYI helyesen hozzáteszi azt is, hogy a Duna holt ágai- ban ; ugyancsak ő a Szamosból is felhozza; én ugyaninnen s a Dráva, Ipoly, Körös, Latorcza, Rába, Sajó, és Zagyva folyókból jegyeztem fel. A Duna menti németajkú halászoknál cSpitzpleinzen, .
A BAGOLYKESZEG. Abramis Sapa, PALLAS.
IV tábla, r5.
Főjegyet: az alsósörényúszó igen terjedelmes, a hátsörényúszó vége előtt indúl; a fej kicsiny, az orr tompa, a szájra borúló, a száj csak kevéssé homloknak nyiló ; a szem nagy — bagolyszem — a héj dur- vább, nagyobb pénzekből alakúló.
Sugázzeaias Ala §. 9/85 MO 1/146a 5489 205 AS 39— 14
OP. 48—50; F.A. 6, s azon valamivel felül is, a kormányúszót beleértve.
Ez a faj a lapos keszeg páros faja s a mi halászságunk ckarika ke- szegy néven különbözteti meg, mindig rámutatva a héjját alkotó nagyobb pénzekre, a tompa s a száj fölé kissé ráborúló orra és a ba- golyszemre. Egyébként a gyakorlott szem is csak összehasonlítás útján különbözteti meg. A szem átmérője nagy, a fej hosszának egy harmad- részét teszi, az oldalak legnagyobb pénzeinek átmérője nem éri el a szemét, de ennek felénél sokkal több, szóval a héj nagyobb pénzű.
Szín szerint, az egész hal — a hát felső részét kivéve — ezüstös ; az alsósörény- és kormányúszó feketésen szegettek, a többi úszó fehéres.
Ívik: mint az előbbi.
Fogása: mint az előbbté.
A bagolykeszeg életmód szerint nem különbözik alaktársától, a
HERMAN O. A magyar halászat. 45
700 LEUCKART-KESZEG.
lapos keszegtől s inkább irodalomtörténeti szempontból érdekes. Eredetileg PaLLas írta le ssapav név alatt orosz vizekből, később — 1830 — HECKEL írta le cAbramis Schreibersiiv néven a Dunából és Morvából származó példányok után; de a midőn NORDMANN utján ugyane fajt a Dnieszterből kapta, meggyőződött, hogy a dunai hal evvel azonos s így PaLLas leírása és neve ssapav az érvényes.
Nagysága, mint az előbbié.
Elterjedés. PETÉNYI nem különböztette meg, HECKEL sem említi magyar vizekből; én a következő vizekből ismerem: Duna, Dráva, Körös, Rába, Tisza és Zagyva folyókból s úgy tudom, hogy a bala- toni halhasítók is megkülönböztetik.
A LEUCKART-KESZEG.
Abramis Leuckartii, HECKEL.
Főjegyet : az alsósörényúszó valamennyi keszegé között a legkes- kenyebb — 15—17 sugarú; a fej hosszúkás, a száj csúcsbanyiló ; a kormányúszó szárnyfelei egyformák.
Sugárzata : HS 3/105 AS 3/15— 17. stb. OP 46; FA 57/.— az egészben.
HECKEL szerint egész alakja hasonlít a dévérkeszegéhez, száj- állása a lapos keszegéhez, a kormányúszó pedig odacsatolja a követ- kező — Blicca — nemhez.
Színe háta felől zöldes ; egyébként az egész hal ezüstös ; az úszók közűl a hátsörény- és a kormányúszó sötéten szegett.
Elterjedés. HECKEL mint ritkaságot a Brassó körűl folyó patakok- ból s Bécsen alól a Dunából hozza fel; PETÉNYI nem említi; én nem akadtam reá.
Ezt a halat SizBoLp egy külön nem, az Abramidopsis felállítására használta föl s a súlyt tulajdonképen arra fektette, hogy a torokfogak száma ingadozó, u. m. jobbra 5, balra 5 vagy 6. Ez az én érzékem szerint nem elég erős alap, mert a torokfogak száma sokszorosan ingadozó, nem ingadozik ellenben a koronák minéműsége és bizo- nyos, hogy az Abramidopsis fogkoronája szakasztott a keszegeké, a mint ez SIEBoLD leírása szerint 15 kétségtelen.
Mé ll -
EZÜSTÖS BALIN.
"1 e) "1
AZ EZÜSTÖS BALIN.
Blicca argyroleuca, HECKEL.
Főjegyer: testalkata keszegszerű; a kormányúszó majdnem egy- forma szárnyú, — az alsó fél valamivel hosszabb, hossza egyenlő a hátúszósörény magasságával.
Sugárzat : HS 3/8; HO 1/14; HA 2/8; AS 3/19—21.
OP 45— 48. FA 57//—6, a kormányúszót beleértve.
A balin külseje annyira csalékonyan keszegszerű, hogy biztos meg- határozása nagy gyakorlottságot követel, teljes biztossággal csak a nemi jegy alapján sikerűl, hogy t. 1. torokfoga kétsoros, szemben a keszegekével, mely csak egysoros. A halászság is következetesen ckeszegnekv mondja, csupán a Dráva fokán különbözteti meg c bálind név alatt; innen az itt alkalmazott nemi név, hozzátéve azt is, hogy a cbaliny névvel sok helyen a ragadozó őnt illetik.
Alak szerint nagyon közelít a dévér keszeghez; a test legnagyobb ma- gassága csak háromszor fordúl meg az egész hosszúságban, a fej hossza 5"/2 egészen 6-szor. A szem nagy. A homlokvonal oldalról tekintve az íves orrtól majdnem egyenes vonalban emelkedik a nyakszirtig, innen domborúbb ívben a hátsörényúszóig, a fej és hát közt tehát e vonal kissé nyerges. A hátsörényúszó kissé a test hosszának második felé- ben indúl s nem egészen kétszer oly magas, a milyen széles ; végével egy vonalban indul az alsósörényúszó ; a hasúszószárnyak a test hosz- szának első felébe esnek.
A héj, beleértve a hát választékát is, keszegszerű.
Szín szerint a hát barnás, kékesbe játszó, az oldalak aczélosak, a a hasfelé ezüstösek; a két sörény és a kormányúszó szürkéskék ; az úszószárnyak tövükön vörösesek; a szemcsillag ezüstös, felső felén egy zöld folt.
Ívik : májusban.
Fogása : mint a keszegeké ; a halhasítók tanyáján mindig található.
Az ezüstös balín a Balaton ckeszegesv s a Fertő jeges keszeges folyókban és tavakban közönséges ; szereti a csendes, homokos vagy agyagos fenekű vizet.
A keszegnél butább, kevésbbé óvatos hal.
Nálunk 25—30 cm. mellett ritkán egy kilogramm.
708 SUGÁR KARDOS.
Húsa szálkás, silány, a szegénység tápláléka.
Elterjedés : HECKEL, ki a nemet és a fajt alapította, a Balaton- ból, Fertőből és a Dunából hozza fel s nyilván magyar vizekből ismerte meg; PETÉNYI még a Drávából és a Murából említi; én a. Duna holt ágaiból, a Tisza, Rába, Zagyva, Körös folyókból ismerem.
A SUGÁR KARDOS. Pelecus cultratus, LINNÉ.
IV tábla, 16.
Főjegyet : alakja sugár, igen lapos; hátvonala egyenes-vízszintes ; hasa ellenben erősen íves és egészen éles; oldalvonala kanyargó, kanyargásaival a has szélét közelíti meg; a hónaljúszószárnyak igen hosszúk és hegyesek, a hátsörényúszó messze hátratolva; a száj nagyon homlokfelé nyiló.
Sugárzata s S. 2/7—9I; HO! 1/1555 HA 27: AS 2/26057—29gs
OP 100— 110; FA 5, a kormányúszó nélkül.
A sugár kardos a pontyfélék egész családjának legfeltünőbb alakja s e család egyetlen más alakjával sem téveszthető össze; a rendszer- ben sokszorosan cseréltették vele a helyet, kivált a LINNÉ előtti. írók, míg végre LINNÉ a pontyfélék közé sorozta, a hol ma is helyet foglal, még pedig a toroktogak alapján.
A sugár test legnagyobb magassága a hónalj- és hasúszószárnyak közé esik s körülbelől 47/.-szer fordúl meg a hosszúságban; a test vastagsága — a fedelék táján 27/,—3-szor fordúl meg a magasság- ban ; a szem nagy s a száj csúcsától alig egy szemátmérőnyire áll; a száj annyira felülről hasított, hogy alsó állkapcsa nem a felső. alatt, hanem előtte áll; a fej teteje az orrtól számítva, csak a szemek tájáig meztelen, innen már héjjas, a fej ennélfogva igen rövidnek lát- szik. A hátsörényúszó annyira hátra van tolva, hogy a test hosszának utolsó harmadrészére és tulajdonképen a fark tövére esik, hozzá aránylag kicsiny; az alsósörényúszó az előbbivel egy vonalban indúl, terjedelmes, annyira, hogy a kormányúszót megközelíti; a hasúszó- szárnyak a test hosszának második felére esnek, visszahajtva a hugy- gyóig érnek ; a hónaljúszószárnyak hegyesen szárnyszerű metszésűek, könnyedén sarlósak s oly hosszúk, hogy a testnek egy negyedét
SUGAR KARDOS. 709
teszik; a kormányúszó nem egyenlőszárnyú, az alsó fél fejlettebb, a kivágás mélyen fecskefarkszerű.
A héj teljes, pénzei igen vékonyak és könnyen leválók; a hasfél utolsó pénzei a két oldalról oly szorosan dűlnek egymásra, hogy a hason végig élt alkotnak ; az oldalak legnagyobb pénzei nem tesznek ki egy fél szemátmérőt.
Színezet szerint a nyakszirt tája aczélkék vagy kékeszöld, néha gyöngyszerűen játszó, a hát többi része barnás ; a pofák ismét gyöngy- házszerűek, az oldalak csillogóan ezüstösek; a hátsörényúszó és a kormányúszó szürkés, a többi úszó vöröses; a hónaljúszószárny néha csontfehérségű ; a szemcsillag ezüstös.
Ívik : májusban.
Fogása : a folyókban a hálóshalászat ritkább járuléka; a Balaton- nál a clátott hal, a tihanyiak egészen sajátságos őszi halászata.
A sugár kardos folyóinkban nem annyira ritka, mint sokan tart- ják, hanem társaságban élő hal, tehát csak akkor kerűl fogásra, ha a halász véletlenül eltalálja. Én Apatin és Zimony táján többször ráakad- tam s ekkor annyira ráment a horogra, hogy beleúntam. A Sióban jól meg lehet figyelni, különösen ifjabb nemzedékét, mely 100—200 főnyi sereget alkotva, víz ellenében s mindjárt a színe alatt áll s lesi azt, a mi a víz fölszínén úszik, vagy reászáll, leginkább az apró rovarokat; 10—15 percz múlva a sereg folyómentén eltűnik, ismét a felszínre kerűl s lassan felnyomúl. A rovarcsalival felszerelt horogra, de csak a finomra és ha ügyesen van dobva, mohón veti magát, a kisebbeket 20—30 cm., a nagyokat a Duna örvénylő helyeiből 1-5 méter mélységből vetettem ki. Mint tengerjáró hal, úgy látszik, télire elvonúl folyóinkból. A Balatonban kétségkívül min- dig ott van, a fogas süllőnek prédája s különösen őszkor, mikor a víz lehűl, igen érdekes jelenség. Ilyenkor megszámlálhatatlan soka- ságban seregbe verődik s oszlopszerűen kavarogva vonúl ide-oda; magasabb helyről ilyen sereg már messziről vehető észre s erre van alapítva a tihanyiak érdekes halászati módja. A halászok ezt az össze- tömörülést a víz áthűlésének tulajdonítják, wa hal így egymáson melegszik ) .
Fogtam nyomtak.
35 cm. hosszúkat, melyek félkilogrammnál többet
710 SZÉLHAJTÓ KÜSZ.
Húsa szálkás és száraz, de balatoniasan sütve, igen jó eledel; a clátott hal, idejében — ha a szerencse kedvez — a Balaton part- vidékén igazi néptáplálék.
Elterjedés : HECKEL a Balatonból, a Dunából, Szamos- és Maros- ból hozza fel; PETÉNYI még a Tiszából említi s érdekes az, a mit a Dunamenti magyar halászok bemondása után szóról szóra feljegye- zett: chogy háromféle húsa van, t. 1. rák, csibe- és halhúsa, és pedig a fülénél (sic!) rákhúsa, a nyakánál csibehúsa, a derekánál pedig hal- húsa. Szabónak is hívják, mert felette vékony, kevés húsú, nagy szeműv. — Ez igazi magyar halászhúmor. Én még a Latorcza, Olt, Körös, Rába és Zagyva vizéből ismerem.
A SZÉELHAJTÓ KÜSZ.
Alburnus lucidus, HECKEL.
Főjegyet : kis test mellett nyulánk alak; a száj homlokfelé nyíló ; az alsósörényúszó terjedelmes, kezdete a hátsörényúszó vége elé esik vagy avval talál; a héj pénzei ezüstösek, igen könnyen leválók.
MŰZIZGB ÍRIS 3/4095 AKÓ) am 45 ALA 14835 AS 3/17-
OP 460— 53. FA 57/2— 57/5. a kormányúszót beleértve:
A hátvonal igen csekély mértékben, a hasvonal inkább íves ; a. test legnagyobb magassága 47//,—5-ször fordúl meg a test egész hosszában ; a szem nagy, átmérője 3"7/2-szer fordúl meg a fej hosszá- ban ; a száj oldalt tekintve meredek hasitású s határozottan homloknak nyíló. A hátsörényúszó a hasúszószárnyak mögött kezdődik, szélessé- génél valamivel magasabb ; az alsósörényúszó leghosszabb sugarai megütik az előbbeninek magasságát; a kormányúszó erősen fecske- farkra vágott. A héj teljes, pénzei igen finomak, erősen ezüstösek ; a legnagyobbak is sokkal kisebbek a szem átmérőjénél.
Szín szerint a háta aczélkék, a víz szerint néha zöldesbe is játszó, az oldalak és a has ezüstragyogásúak ; a hátsörény és a kormányúszó szürkés, a többi úszó színtelen.
Ívik : májusban, néha juniusig.
Fogása: A Balaton és Fertő körűl, kivált régibb időben külön aprószemű kerítőhálókkal rengeteg számmal fogdosták, pénzeit fel- gyűjtötték s kivált bajorok vették meg hamis gyöngyök készítésére.
SUJTÁSOS KÜSZ. 70
Ennek a pénzeiből készűl ugyanis a sgyöngyesszencziad — Essence d" Orient — akként, hogy a pénzeket vízben szétmorzsolják, mire a fényes részecskék — mint tudjuk, guaninmész-kristályok — a víz fene- kére leszállanak, ammoniakkal kimosatnak s kis gelatinnel keverve használtatnak fel; egy félmétermázsa halból 2 kilo pénz kerűl; egy fél kilo gyöngyesszencziához körülbelől húszezer hal szükséges.
A szélhajtó küsz eleven, fürge hal, mely mindig seregesen jár s mindig a víz felszíne táján tartózkodik ; szereti a lassúbb folyású, tiszta vizet, hol leginkább röpülő rovarokkal táplálkozik; nem óvatos, de könnyen riadozó hal; s minthogy a vízszínhez közel úszkál, megriadás- kor a vizet úgy felborzolja, mint a hirtelen támadó szél; innen xszél- hajtóv jellemző neve. Erős szaporodásánál és sereges járásánál fogva valamennyi hal között leginkább az, a mely a hallal élő ragadozók minden nemének áldozata.
Épen a mondott tulajdonságáért csak ritkaságképen éri el a 20 cm-t; átlagos hossza 12— 15 cm.
Húsa száraz, szálkás ; csak igen szegény ember tápszere.
Elterjedése : HECKEL a Murából, Zalából, a Rákosból, a Cserná- ból és az erdélyi részekből említi; PETÉNYI a Dunából és a velen- czei tóból jegyzi fel; én a Balatonból, a Fertőből, a Bódva, Rába, Tisza és Zagyva folyókból jegyeztem fel.
A SUJTÁSOS KÜSZ. Alburnus bipunctatus, HECKEL.
V. tábla, 17.
Főjegyer: Kis test mellett zömökebb alak ; az oldalvonal mellett, mely kis mértékben kanyargó, mindkét felől a legközelebb eső pén- zek sötét színpontokkal, minek folytán az oldalvonal menetének meg- felelő sujtás alakúl, — néha csak elől, néha a fark végéig halad; oldalai mindig zöldes-aranyos lehelletűek.
Sugárzata s ES! 3/8.5 AS, 3/15— 17 stb.
OP A9--5N. BA §
A test magassága 4-SZEeT, ritkán 5-ször fordúl meg a hosszában, a
5"/3. a kormányúszót beleértve.
hát- és a hasvonal egyformán, de mérsékelten íves; a hátsörényúszó szélességénél sokkal magasabb ; a kormányúszó mélyen fecskefarkra
712 ÁLLAS KÜSZ.
kivágott. A héj teljes, pénzei rendkívül vékonyak, úgy hogy a sej határuk alig szembetűnő.
Szín szerint a hát sötétzöld, az oldalak felé zöldes-aranyos, lefelé ezüstösbe átmenő; az oldalvonal fölött sokszor még egy sujtásszerű sötétedés vehető észre ; a hátsörény, a kormányúszó és a hónaljúszó- szárnyak feketésen szegve, a többi sárgás, néha vörösesbe húzó ; a szemcsillag felső része feketén pontozott.
Ívik : mint az előbbi.
Fogása : csak gyerekek horgászszák.
A sujtásos küsz, noha nagy vizekben 15 megterem, mégis inkább pataki hal; igen ügyes, fürge kis jószág, mely még a súgákban is va hajhászsza a víz felszínére kerülő apró rovarokat.
Elterjedése: HECKEL a Poprádból, Csernából, Nagy-Szeben és Brassó tájáról jegyezte föl; PETÉNYI még a Rákost fűzi hozzá; én följegyeztem a Balatonból, a Bódva, Duna, Garam, Ipoly, Küküllő, Olt, Szamos, Vargyas, Torna vizéből s a székelyföld legtöbb patakjából. Í
A JEITTELES Prodromusában felsorolt Alburnus fasciatus biztosan csak élénkebb színű sujtásos küsz.
AZ ÁLLAS KÜSZ. Alburnus mento, AGASSIZ.
Főjegyei: igen nyulánk test; az alsó állkapocs erősen kiálló ; a középső szilványfedelék hiányzik; egyebekben a szélhajtó küsz jelle- mével; de héjja sokkal apróbb pénzű.
Sugárzata : HS 2/8—7; HO. 1/1457 HA 1/85 AS 3/1471 5.
OP 60—62 ; FA 57/,—06, a kormányúszót beleértve.
Az állas küsz a küszhalak között a legkarcsúbb s apró pénzei által is különbözik. Hátvonala igen lapos íves, hasvonala domborúbb ; leg- nagyobb magassága a hasúszószárnyak elé esik s a fej hosszának majdnem megfelel. Az erősen homloknak nyíló száj zuga az orrnyílás vonalával talál. A hátsörényúszó a test hosszának második felébe esik s a hasúszószárny és alsósörényúszó között középen áll, sokkal maga- sabb, mint a milyen széles. Az oldalvonal fölött álló pénzek a leg- nagyobbak, de a szemnek egy fél átmérőjénél kisebbek.
ál
RAGADOZÓ ŐN. 713
Szín szerint a hát sötétzöld, aczélkékbe húzó, az oldalak ezüstösen ragyogók ; az úszók szürkések, átlátszók, a hátsörény és kormányúszó feketésen szegett; a szemcsillag ezüstös, felső részén feketén pon- tozott.
Ívik : májusban.
Fogása : a kishalászat járúléka.
Az állas küsz eredeti termőhelyei szerint szereti a tiszta, hideg . vizet, különösen a hegyi tavakat és erezeteiket; szeret víz ellenében lesve álldogálni, hogy azután nyilsebességgel vesse magát a prédára.
Elterjedése: HECKEL csupán a Dunát: említi, hova az osztrák Traunból betéved; én a Mezőség Mező-Záh melletti tavából hatá- roztam meg, melynek halai a Marosból erednek : gondolom, hogy tüzetes kutatás sok helyről kideríthetné. HEckEL a fajt magának tulajdonítja: de nincs hozzá joga, mert a smentov fajnevet AGassiz adta a halnak s HEckEL csupán az Alburnus nembe osztotta be.
A RAGADOZÓ ŐN. Aspius rapax, AGASSIZ. V. rábla, 18.
Főjegyei : az orr hegyesedő ; a száj mélyen hasított; a szem és a pénzek kicsinyek; a fej hosszúsága a test legnagyobb magasságának felel meg: alak szerint a fogas süllőre emlékeztet. Í
Sugárzata: HS 3/8; HO 1/r6, HA 2/8; AS 3/1414.
OP 65—70. FA 5, a kormányúszót beleértve.
A test kevéssé lapított, a hátvonal lapos íve a hasénak megfelelő ; a test legnagyobb magassága a szilványfedelékek táján lemért széles- ségnek kétszeresét teszi. A szem aránylag kicsiny, átmérője a fej hosszának "/,, sokszor csak "/. részét teszi: a meglehetős meredeken lefelé hasított száj homloknak nyiló, zuga a szem külső szélével egy vonalba esik ; az alsó állkapocs a felső elé csapódik, noha kiállónak nem mondható. A hátsörényúszó a test hosszának második felére esik, szélességénél sokkal magasabb; az alsósörényúszó közel oly magas, a milyen széles: a mellúszószárnyak hegyes vágásuak.
A héj teljes, a fejre nem terjed; pénzei igen finomak és aprók ; az oldalvonal fölött fekvő legnagyobbak a szem átmérőjénél sokkal
714 KURTA BAING.
kisebbek. A has a hugygyó és a hasúszószárnyak között tompán ormós s ezt nem a két oldalt egymás felé dülő pénzek, hanem tom- pán ormós pénzek alkotják meg. j
Szin szerint háta kékes fekete, oldalai ólmosok, hasa fehér; a hátsörény és a kormányúszó kékes, a többi úszó vöröses lehelletű, sokszor színtelen ; a szemcsillag sárga, felső részén zöldes vonallal.
Ívik : április, május hónapokban.
Fogása : rendszeresen is történik, a háromsoros u. n. balinhálóval, mely kivált a Dunán dívik ; különben a horgászat tárgya 15.
A ragadozó őn teljesen megérdemli nevét, mert különösen a küsz- halaknak valóságos veszedelmök; roppant sebes, ügyes úszó, mely villámgyorsasággal veti magát prédájára. Rendesen a víz színéhez közel úszik, úgy hogy rohanáskor barázdát von a vizen. Ezekért a tulajdonságokért ő a magyar halászság svezérhala, nyíl- és fene- keszege ).
Nálunk 6—7 kilogramm súlyt ér el; BENECKE 40—80 em. mel- lett 20—30 kilogrammot említ ; mindenesetre a legnemesebb keszeg. Húsa, bár szálkás, tiszta izű, Jó táplálék s keresett piaczi czikk.
Elterjedése. HEcKEL a Balaton és Fertő tavából, a Duna, Maros, Szamos folyókból s a Rákosból említi; PETÉNYI is innen jegyezte fel e fajt; én még a Berettyó, Dráva, Ipoly, Körös, Kraszna, Latorcza, Mura, Olt, Rába, Sajó, Szamos, Tisza és Zagyva vizéből ismerem.
A KURTA BAING. " Leucaspius abruptus, HECKEL.
V. tábla, 19.
Főjegyet : Az oldalvonal a fedelék szélétől számítva csak 12— 13 pénzre terjed, ezután megszakad; a szem nagy; az alsó sörényúszó kezdete a hátsörényúszó végével talál; a száj homloknak nyiló.
Sigl gene: Inis zkoa ial0 1/3354 3/88 AS 3/12. OIP 408 HA 6; a kormányúszót beleértve.
A test magassága körülbelől talál a fej hosszaságával; a szem nagy, átmérője a fej hosszának egy harmadrészét üti meg. A száj, a homlokfelől értve, igen meredek hasítású, erősen homloknak nyiló úgy, hogy az alsó állkapocs az orr legkiállóbb részét alkotja; ez az
MEGRENESZ PzB
ÓNOS JÁSZ. 706
állkapocs, csúcsán kissé gombszerű s evvel a vendég-állkapocsnak egy megfelelő vájásába csapódik.
A hátsörényúszó a test hosszaságának épen felében kezdődik; a hasúszószárnyak kissé a hátsörényúszó előtt állanak s hátrahajtva hegyök a hugygyóig ér, mely a hátsörényúszó kellő közepe alá esik. A kormányúszó mélyen fecskefark vágású, szárny felei egyformák. Az oldalvonal a has felé ereszkedve indul; de már a hátrahajtott hónalj- úszószárny hegyének megfelelő távolságban megszakad; a fej érző- likacsai igen fejlettek. A héj pénzei, kivált az oldalakon, nagyok, igen vékonyak, könnyen leválnak.
Szín szerint egészben ezüstös kis hal ; háta fele zöldesbarna, oldala, hasa ezüstös, a farkrész közepén egy ezüstösen csillogó pászta, mely a. hugygyó tájáig ér; az úszók színtelenek, átlátszók ; a szemcsillag ezüs- tös, felső részén zöldessárga folttal.
E kis halacska életmódja ez idő szerint még ismeretlen.
Legnagyobb példányai hat, legfeljebb nyolcz cm. hosszúságot érnek el.
Elterjedés. HEckEL eredetileg Lemberg halaspiaczáról írta le ; SIEBOLD szerint Németország sok pontján akadtak reá; nálunk a Körösből került meg.
AZ ÓNOS JÁSZ.
Idus melanotus, HECKEL.
Főjegyer: teste szélesedő, nem nagyon lapos; a test magassága túljár a fej hosszuságán; a homlok széles; az alsósörényuszó a hát- sörényúszó mögött kezdődik, a száj csúcsba nyiló.
Sugárzata : HS 3/8; HO 1/15, HA 2/8; AS 3/9— 10.
OP. 55—00. FA 5; a kormányúszót beleértve 6.
A test magassága valamivel több mint "/,-de a test hosszúságának ; a szem átmérője körülbelől "/,-de a fej hosszának ; a száj kicsiny, zuga csak az orrnyilások tájáig ér, állkapcsai egyenlők ; a hát vonala egyen- letes ívben emelkedik s csak a nyakszirt táján kissé nyerges; a has- vonal íve a hátéval körülbelől egyenlő. A hátsörényúszó a test hosz- szának második felére esik s magassága "/,-dal haladja meg a szélessé- gét; az alsósörényúszó a test hosszának utolsó harmadában kezdődik, úgy, hogy végének távolsága a kormányúszótól e sörény leghosszabb
716 PIROSSZEMŰ KELE.
sugarának felel meg; a hasúszószárnyak a hátsörényúszó előtt álla- nak: a kormányúszó egyenlő szárnyú, mélyen kivágott. A héj leg- nagyobb pénzei egy szemátmérőnél kisebbek.
Szín szerint a hal tartózkodás és évszak szerint változik. "Tavasz- kor, ívás idején a háta szürkés fekete, áttetsző rezessárga csillámmal, az oldalakon rezesebb, a fej és a fedelékek aranyosak, a has ezüs- tös ; a szemcsillag sárga, felső része egy sötét folttal ; a hátsörény- és kormányúszó kékesszürke, ibolyásba játszó, a többi úszó vörösbe húzó. Öszfelé a színek elhalványodnak.
Ívik: HECKEL szerint április — BENECKE szerint május— junius hónapokban ; ez mindenesetre a tavasz minőségétől függ.
Fogása: rendszerint a hálós halászat járulékhala.
Az ónos jász a tiszta hűvös vizet szereti s nem igen közelít a part- hoz; kis társaságban járva állandóan a víz felső rétegeiben, közel a színhez tartózkodik s leginkább rovarfélékkel él; rovarcsalival fel- szerelt horogra könnyen keríthető. i
Fajtája: Az aranyos jász. HECKEL összehasonlító vizsgálata sze- rint, melyhez újabban BENECKE is csatlakozik, a kerti tavak egyik legkiválóbb dísze, az aranyos jász — (Goldorfe — csak színfajtája az ónos jásznak, épen úgy mint az arany czompó a közönséges nyálkás czompóé. Az egész hal kissé vörösesbe húzó aranyszínű és már azért is ajánlkozik kerti tavakba, mert mindig látható, nem igen száll alá. Nálunk Gróf Micazzv ViLmos Aranyos-Maróton nagy szerencsével tenyészti s az 1885. évi országos kiállításon való- ban óriási darabokat mutatott be; ha a szín pompájával csak eléri a közönségesen ismert aranyhalat, nagyságával tízszeresen is legyőzt.
Elterjedés. HEckEL a Tisza, Cserna, Szamos és Maros vizéből hozza fel; PErÉNyi még a Mura és Dráva folyókat jegyezi fel; én a Borzsa, Duna, Körös, Latorcza folyókat sorolhatom ide.
A PIROSSZEMŰ KELE. Scardinius erythrophthalmus, BONAPARTE.
V. tábla 20.
Főjegyei: a test zömök, magas ; héjja kemény, erősen odatforrott, nagy pénzekből alakúl; a hasúszószárnyakon túl a has éles, kemény,
PIROSSZEMŰ KELE. 7107 ormós pénzekkel vértezett; a száj homlokfelé nyíló, kicsiny; zuga csak az orrnyilások vonaláig ér; néhány úszó mindig haragos- VÉTrVÖTÖS.
DUSÁTZALASASSE ROSTOS AMS s VAL 2/05AS 3/10£
O. P. 40—45.- F.A. 57/7—5"/2. a kormányúszót beleértve.
A pirosszemű kele, mint faj sokszoros eltéréseket mutat, a melyek úgy az arányokra, mint a színezetre is vonatkoznak s részben ivar- különbségekben, részben a tartózkodás változatosságában gyökerez- nek. Magában az a körülmény, hogy én huszonnégy magyar népies nevét gyűjtöttem össze s a németség is valami tizenötön szólítgatja, bizonysága a sokszoros elváltozásnak. A főjegyek, a melyeket felállí- tottam, állandók s ha ezekhez még a torokfogakat hozzáveszszük — lásd 2960-dik ábra 5 — akkor a fajban nem tévedhetünk.
A test magasságának aránya változó; véneknél 37/.-szer, ifjaknál 4-szer 15 megfordúl a hosszaságban, sőt vén ikrásoknál néha csak há- romszor — ez azutána nép kárászkeszege — ; a fej legnagyobb magas- sága talál hosszaságával ; a száj homlokfelé nyiló, kicsiny; a hátvonal domború ívben emelkedik, néha púposságig domborodik. A hát- sörényúszó sokkal közelebb áll a kormányúszóhoz, mint az orr hegyé- hez; a hugygyó a hátsörényúszó vonala mögé esik; a kormányúszó egyenlő szárnyú; az oldalvonal a hasvonallal párosan fut s köze- lebb áll ehhez, mint a hát vonalához. A héj pénzei kemények, suga- rasak.
Színe, ha tiszta folyó vízből való, a következő: háta aczélfényű, feketés ; oldalai sárgarezesek, hasa tája ezüstös; a hasszárny és az alsósörényúszó, ritkábban a hátsósörényúszó is haragos-vérvörös. a kormányúszó a végén olyan — mintha vérbe mártották volna; a hónaljúszószárny sárgás, ritkábban vöröses; a szemcsillag narancs- sárga, vörös foltokkal, néha felső felén mintegy vérrel beszűrve ; mocsaras vízben a háta zöldesfekete, az oldalak sárgarezesen átragyo- gók, a has felé világosabbak; a hátsörény- és kormányúszó zöldes- fekete, vérvörössel elegyítve; a hasszárny és alsósörényúszó sötét vérvörösek ; ifjú példányoknál e színezetnek csak halavány kezdetét látjuk.
Ívik: április, május hónapokban.
Fogása: rendszerint a rekesztő halászat járulékhala.
Jön djsüüse
HNNKKEEENE
718 VERESSZÁRNYÚ KONCZÉR.
A pirosszemű kele keményéletű hal, mely mindennemű vízhez könnyen alkalmazkodik ; ifjabb sarjadéka ott van a csörtető patakban ; de a hévízek árkaiban is — Ó-Buda, Keszthely Hévíze, Hejő —; vénje szereti a lassú folyású és állóvizet s annak iszapos, hináros helyét, hol leginkább korhadó növényrészekkel, ázalékokkal és férgekkel él ; ügyes úszó és óvatos, a horgot hamar küsmeri és kerüli; rendesen kárászok és czompók társaságában él.
Nálunk ritkán éri el az egy kilogramm súlyt, a mikor is 50 cm. hosszú.
Húsa szálkás, erősen tóízű ; igazán a szegénység eledele.
Elterjedés. HECKEL a Balaton, Fertő, Duna, Rákos, Tisza, Sza- mos és Maros vizéből hozza fel; PETÉNYI a Velenczei tavat, Ó-Buda és Keszthely hévizét csatolja hozzá ; nálam a mondott helyeken kívül a Berettyó, Bódva, Dráva, Körös, Kraszna, Olt, Rába, Szamos, Zagyva folyókból és azoknak állóvíz mellékéről, és a Szernye eres részéből van feljegyezve.
A VERESSZÁRNYÚ KONCZÉR.
Leuciscus rutilus, LINNÉ.
Főjegyet: a test szélesedve vetélőalakú; a fej csúcsosodó; héjja közepes nagyságú, nem nagyon kemény, de jól odaforrott pénzekből való; a has nem ormós; a száj csúcsba nyiló; az úszók vörös színe mindég világos.
SS 155 3//9ja IO 1/1453 ISLA ns JAS 3/10-
O. P. 40—44. F. A. 57/.7—06, a kormányúszót beleértve.
A veresszárnyú konczér sok tekintetben alaktársa a pirosszemű kelének s a halászság is sokszorosan összetéveszti, kivált a folyómenti, hol a színek közötti különbség nem nagy s a szem és úszók. vörössége az összetévesztésre úgyszólván csábít; de a vetélő alak, a hason a kemény, ormós pénzek hiánya, különösen pedig a torokfogak alkata a meghatározást biztossá teszt.
A test legnagyobb magassága átlagosan négyszer fordúl meg a hosszasságban ; a fej aránylag kicsiny, orrarésze csúcsosodó ; a száj- zug az orrnyilás közepével egy vonalba esik; a homlokvonal igen laposan íves, a nyakszirten igen keveset nyerges; a hátvonal lapos- ívesen emelkedik s a hátsörényúszón túl lankásan halad a farktóig ; a
LEÁNY KONCZÉR. 719
hasvonal íve a háténak körülbelül megfelel — innen a vetélő alak. A hátsörényúszó a test felehosszában kezdődik s kissé a hasúszó- szárnyak mögé esik, szélességénél magasabb ; az alsósörényúszó közel oly széles, mint a milyen magas. A héj legnagyobb pénzei az oldal- vonal fölött vannak, nagyság szerint a szem átmérőjét ütik meg; szabad szélök kerekre vágott.
Szín szerint a hát kékes vagy zöldesfekete, az oldalak ezüstösek ; a hasúszószárny és alsósörényúszó világosvörös; a hátsörény- és a kormányúszó szürke, vöröses lehelettel; véneknek a hónaljúszó- szárnyuk is vörös s ez a szín a hátsörényen és kormányúszón Is ural- kodik s ekkor a szemcsillag ezüstös, vörösen foltozott.
Ívik: mint ez előbbi.
Fogása: az előbbivel talál.
A veresszárnyú konczér a víz tekintetében alig válogatósabb, mint alaktársa, a pirosszemű kele; de nagyobb számban fordúl elő, sere- gesen jár s a jobb vizet mégis csak jobban szereti ; fürge, eleven hal, mely a vízirovarokat ügyesen üldözi, s ezért könnyen keríthető ho- rogra ; sorsa egyforma a küszhalakéval: minden rablóhalnak rendes prédája.
Kedvező körülmények között nagyobbra nő mint alaktársa, s az : kilogrammos nem ritkaság ; rendszerint 15—20 cm.
Húsa igen szálkás, silány.
Elterjedés. HECKEL a Fertő, Balaton, Duna, Mura, Tisza, Cserna és Marosból nevezi meg; PETÉNYI még a Rákos, alsó Vág és a Ve- lenczei tavat adja hozzá; én még a Dráva, Körös, Olt, Rába, Sajó, Bódva, Szamos, Szernye, Zagyva vizeit idézhetem.
A LEÁNY KONCZÉR. Leuciscus Virgo, HECKEL. VI tábla, 21 Főjegyei: nyúltabb testalak; feje kicsiny; szája kissé torokfelé nyiló ; a homlok és hátvonal íves, a hasvonal lapos ; a pénzek nagyok és vaskosak ; a kormányúszó terjedelmes. ORÁTAZTU E ÉSSEZ [OSI 1/1575 ETAS 2 TOGZÁSÉ 1 31/7 O. P. 44—40. FA. 67/,, a kormányúszót beleértve.
SNKEGENEmEELERtttüt4 tte...
5 din MSG
at
20 A LEÁNY KONCZÉR.
A test legnagyobb magassága 4"/.-szer ismétlődik a hal egész hosszá- ban, a fej hossza ellenben 67/,-szor, innen a nyúlt alak ; a fej homlok- része szélesedő és íves-boltozatos; a szem kicsiny; a száj hasonló- képen s a kissé duzzadó orrész valamivel túljár az alsó állkapcson, de a száj azért még mindég csúcsba nyiló; zuga az orrnyilás vonalával talál. j
A hátsörényúszó a test felehosszában kezdődik s "/,-del maga- sabb, mint a milyen széles, lágy sugarai végükön négy ágra foszlók ; az alsósörényúszó szembetűnően az előbbinek vége mögött kezdődik, hosszánál kevéssel szélesebb, de azért a hátsörényúszónál keskenyebb. A pénzek nagyok, durvák ; a legnagyobbak a test első felén az oldal- vonal fölött találhatók s ezeknek átmérője megüti a szemnek másfél átmérőjét.
A tejes halnál az ívás közeledtével a felület sajátságos kinövése- ket hajt ; különösen a fej felső része és a hátfél előbb kocsonyás, len- csealakú domborodásokat mutat, a melyek lassan csúcsosodnak ; a alatt igen ritkák ; apróbbak a hátsörény és kormányúszó főbb sugár- zatán is támadnak. Ívás után ezek a kinövések elenyésznek.
Szín szerint a hal az ivarélet tünetei szerint változik. . Télen a hát halavány-zöldesbarna, az oldalak kékesek, a has felé ezüstösök, a mell- rész tejfehér ; a fej teteje a hátnál sötétebb, a szemcsillag világossárga, feketés pontokkal ; a hátsörényúszó olyan, mint a hát, a hónaljúszó- szárny szintelen, a többi úszó tövin vöröses; a kormányúszó közepén halvány, szélén sötétebb vörös. Márczius vége felé, a midőn a kinö- vések indúlnak, a hát sötétedik, a fej teteje violaszínbe játszik s az orr felé kékesvörösbe enyészik ; a pofák és a héj gyöngyház színeket ragyogtatnak ; a hátsörényúszó vége vérvörössé válik; a hasúszószár— nyak és az alsósörényúszó vége vörösessé válik ; a hasúszószárnyak és az alsósörényúszó élénk narancsszínt öltenek s a kormányúszó sárgás- vörössé változik. Az ívás után a színek elhalványodnak.
Ivik: áprilisban.
Fogása: a hálós halászat becsesebb járuléka.
A leány-konczér eddigi tapasztalatok szerint kizárólagosan folyó- vízi hal s ott a folyósabb helyeken kis seregben tartózkodva, rovarok- kal, de halivadékkal is táplálkozik; úgy látszik, hogy otthonosabb a
FEJES DOMOLYKÓ. 21
/e
folyók hegyközi részében, hol a nép az ághegyhálóval halássza, ívás idején pedig a tejest kitapogatja, mert a kinövések miatt nem siklik.
Nálunk az egy kilogrammos nem ritka.
Húsa, noha szálkás, jóízű és helyen-közön — a hol nemesebb hal nem igen van — keresett piaczi czikk.
Elterjedés. HEcKEL a Dunából és nagyobb mellékfolyóiból em- líti; PETÉNYI nem jegyezte fel; én a Dunából — Győr — a Vág, Garam és Szamos felsőbb folyásából ismerem.
A FEJES DOMOLYKÓ. Sgualius dobula, LINNÉ."
VI tábla, 22.
Főjegyet: feje nagy, felülről tekintve széles; a száj öblös, noha zuga az orrnyilás végével egy vonalba esik, — csúcsbanyiló; a test kevéssé összenyomott, kissé hengeres ; a héj pénzei nagyok, erősek ; a hátsörényúszó — a fedeléktől s az oldalvonalon számítva — a tizen- hatodik pénz táján kezdődik; a hasúszószárny és az alsósörényúszó világos vörös.
Sugárzata: HS. 3/8, HO. 1/14; HA 1/8; AS. 5/8.
O. P. 44—406. F. A. 57/5, a kormányúszót beleértve.
A különben nem könnyen meghatározható xfehérhalako illetőleg ckeszegekv között ezt a fajt fejes volta és gömbölyű háta nagyon kitünteti.
A test legnagyobb magassága közel, vagy épen ötször fordúl meg hosszaságában ; a legnagyobb szélessége vagy vastagsága a ma- gasság felét közelíti meg. A száj kissé torokfelé metszett, de csúcsba- nyiló. A homlok- és hátvonal együttvéve a hátsörényúszóig egyenletes, nem nagyon domború ívet alkot, a melynek a has vonala is a has- úszószárnyakig megfelel.
A hátsörényúszó egy kicsit a test hosszának második felébe esik, szélességénél magasabb, vágása igen kis mértékben íves; az alsó- sörényúszó jóval az előbbi mögött kezdődik, ennél alacsonyabb s ész- revehetően íves vágású ; a hasúszószárnyak a hátsörény elé esnek ; a
£ HECKEL nyomán egy a LINNÉ-féle Cyprinus dobula fajjal. SIEBOLD szerint helye- sebb a Sgualius cephalus L.
HERMAN O. A magyar halászat. 40
722 NYÚL-DOMOLYKÓ.
kormányúszó alsó szárnyfele kissé fejlettebb, az egésznek kivágása csak kevéssé öblös. ;
A héj pénzei nagyok, erősek, alegnagyobbak másfél szem átmérőt tesznek, szabad végük kissé kiszélelt, lapjuk tele van igen apró feketés pontocskákkal.
Szín szerint hátfele feketés vagy barnászöld, oldalai rendszerint ezüstösek, a pénzek pontozata folytán fény szerint sajátságosan meg- lohasztva — az u. n. okszidált ezüstre emlékeztetnek — a pofák rózsás- aranyos fényt ragyogtatnak; a szemcsillag aranysárga, sötéten pon- tozott; a hátsörény- és a kormányúszó füstös, szélein vöröses; az alsósörényúszó és a hasúszószárnyak eleven vörösek, a súgárzat színe a sugárköznél elevenebb. Az ifjaknál, kivált az úszók színe sokkal hala- ványabb s én a Sióból olyanokat is fogtam, a melyeknek alsó úszói színtelenek voltak.
Ívik: májusban, juniusban.
Fogása: a hálós halászat járuléka.
A fejes domolykó fürge, ügyes és óvatos hal, mely ifjú korában a hegyi vizekben igen magasra felhatol; — BENECKE 1000 métert mond, de bizonyos, hogy magasabbra is megyen ; — nagyon falánk, úgy hogy felcseperedve békázik s ha szerét teheti, egerészik is, különben rovar- evő ; a folyóvizet szereti, de azért ott van elevenebb vizű tavakban, sőt a hévizek árkainak még melegebb részében is. A horgászok élénk- sége miatt nagyon kedvelik.
Tetemes nagyságot ér el; 40 cm. nagyság mellett súlya egy kilo- grammnál több. k
Elterjedés. HEcKEL a Szeben, Olt, Szamos, Maros, Dráva, Mura, Zala és Balaton vizét jegyezte fel; PErÉnYvi a Duna, felső Vág, Ga- ram, Tarcza, Dacsó-Lam, Mura vizeket említi; én a Berettyó, Bódva, Borzsa, Ipoly, Körös, Kraszna, Küküllő, Latorcza, Poprád, Rába, Sajó, Szernye, Vargyas, Füle, Kormos, Zagyva, Torna vizét tehetem hozzá.
A NYÚL DOMOLYKÓ. Sgualius lepusculus, HECKEL.
Főjegyet: HECKEL szerint : nyulánk alak, kevéssé lapítva, a hát- és a hasvonal az illető úszókig egyenlő, ennélfogva az orr majdnem csúcsos.
AGASSIZ CSABAK. 723
Sugárzata : FIS. 3/7.5 HO r/1ó; HA 1/8:; AS. 3/8.
OP, 49—52. FA. 57/2. a kormányúszót beleértve.
Mindezek a jegyek nem oly kirívók s nem oly eltérők, hogy azokat az előző faj jegyeivel összeegyeztetni nem lehetne, kivált ha elgondoljuk, hogy ez a faj még inkább pataki, mint amaz s hogy a tar- tózkodásnak, különösen a lassúbb és sebesebb folyású víznek minden- esetre van módosító hatása. HECKEL ezt érezhette is, mert csupán e két fajnál keresett egy mélyebben fekvő érvet, a melynek minden- esetre nagy értéke van, de a mely a nyúl-domolykónak külseje alapján való meghatározását lehetetlenné teszi. Ez az érv az, hogy a míg a fejes domolykó gerinczoszlopa 40 csigolyát számít s ezekből 22 esik a hasra, 18 a farkra, addig a nyúl-domolykónál a csigolyák száma 42, ezek közűl pedig 23 esik a hasra, 19 a farkra.
Minthogy HEckKEL e halat a Dunából hozza fel s Bécs körűl a legközönségesebbnek mondja, a pont közelségénél és a víz közössé- génél fogva beválik a magyar halak sorozatába is. Én megvallom, külső után indúlva, nem bírtam pataki domolykóinkat tőle megkülön- böztetni ; a csonttani érv megitélése ezen a helyen nem tartozik reám.
AZ AGASSIZ CSABAK.
Telestes Agassizii, HECKEL.
Főjegyev: az orr kissé boltozatos; az alsósörényúszó sugárzata kurta, 9 sugara fosztott; az oldalvonal fölött, a szemen át s a farkon is vonúlva egy sötétes színpászta látható. I
Sugárzata : HS. 2/8; AS. 2/9.
OP, 45—5O. BA §
A test egészben nyulánk, legnagyobb magassága túljár a fej hosz-
5"/2: a kormányúszót beleértve.
szaságán; a szem meglehetősen nagy, átmérője 37/,—4-szer fordúl meg a fej hosszaságában; a szemköz tetemes, 1—1"/. szemátmérő- nyi; a kissé boltozatos orr az alsó állkapcson kissé túljár, a száj patkós hasítású, egészben csúcsbanyíló. A hátsörényúszó a test felehosszá- ban kezdődik, szélességénél magasabb: első sugara a leghosszabb, kétszer akkora, mint az utolsó, szélessége — tövén — a fej felehosz- szának felel meg; az alsósörényúszó valamennyinél a legrövidebb, első sugara ennek is kétszer akkora, mint az utolsó ; a kormányúszó
40"
724 HIÜRGERESSEJSISES
mélyen fecskefark-vágású, leghosszabb sugarai majdnem fejhosszasá- gúak ; a héj pénzei Jól ráforrottak, közepesek, 8—1o csillagsugárral.
Szin szerint a hát sötétszürke, aczélkékbe húzó, a has ezüstös; a sötét oldalpászta a szemen át vonúlva, sokszor az orr csúcsáig kive- hető ; szélessége — a test elején — rendesen három pénzre terjed, a fark felé keskenyedik, a farkon azonban ismét szélesedik ; megjegy- zendő, hogy ez a pászta egészben felhős, elmosódó. Valamennyi úszó átlátszó, foltok nélkül való.
Ívik : ? j
Fogása : inkább véletlenség.
Az AGassiz-csabak eddigi tapasztalatok szerint a nagy folyóknak csak mellékvizeiben terem ; életmódja még ismeretlen.
HECKEL nagyságát körülbelől 12 cm.-re teszt.
Elterjedés : HECKEL a Drávából említi ; KRrEscH JÁNos a Vágban gyanítja, hol a tótság cdoktorkav néven ismerné, mi találna a Svajcz- ban élő cAerztelev névvel.
A FÜRGE CSELLE. Phoxinus laevis, AGASSIZ.
VI tábla, 23.
Főjegyet: Kis halacska; teste hengeresre hajló s csak farkrésze lapított; orrarésze igen boltozatos s az alsó állkapcson túljáró ; az oldalvonal tökéletlen, rendesen csak a hasúszószárnyak tájáig ép, azontúl szakadozott, vagy néha hiányzik is.
MEZ S 1515. 3/75 FO 1/1585 IRIA 2/85 AS 3/7-
OP. 80—90. FA. 5, a kormányúszót beleértve.
A szín- és az oldalvonal különböző kifejlődése szerint nagyon vál- tozatos halacska sok okoskodásnak volt már tárgya és sok szerző külön fajokra bontogatta; de maga HEckEL, a ki egyik változatát MaAgstiuius tiszteletére Phoxinus Marsilu név alatt állította fel, fömű- vében elismeri, hogy a faj nem tartható fen s.csak változata a fürge csellének.
A test legnagyobb magassága talál a fej hosszával s átlag ötször fordúl meg a hal egész hosszában ; a test szélessége, illetőleg vastag- sága a magasságnak ?/.-da, innen a hengeresség. A száj kissé torok-
FÜRGE CSELLE. 77215
felé nyíló, zuga az orrnyílás vonaláig terjed; az orrész ívesen lecsa- pott, a hátvonal igen laposíves. A hátsörényúszó a test második felének elejére esik, a hasúszószárnyak és az alsósörényúszó között körülbelől középen áll; az alsósörényúszó az előbbinél rendesen valamivel ma- gasabb ; a kormányúszó csak kiszélelt.
Az oldalvonal csak ritka esetben terjed a farkra is, rendesen a hasúszószárnyak táján enyészik el. A héj finom és igen apróka pén- zekből alakúl, melyek csak nagyítóval számlálhatók meg ; cserepesen félig egymásra borúlva, a mellen, torkon, néha a hason a hugygyóilg is hiányzanak.
Szín szerint a fürge cselle teljesen megérdemli azt a hasonlatot, a melyet PETÉNYI Jegyzeteiben reá alkalmazott, hogy t. 1. a halak között kolibri. Különösen ívás idején s kivált a tejes hal a legszebb színektől csak úgy ragyog. A hát sötét kékeszöld, közepén s a testen végig egy fekete csik; az oldalak zöldessárgák, fémfényűek; a száj kármín- piros, a torok fekete, a hónalj- és hasúszószárnyak halaványvörösek ; az alsósörényúszó ködös, feketésen szalagos; a szemcsillag ezüstös, aranyos lehelettel; a napon, a megvilágítást változtatva, a pofák és oldalak a szivárvány színeiben játszanak; de nagy a változatosság is, különösen a feketés testfoltok tekintetében, sőt akad tiszta fekete is, a melynél azután csak a pofák ragyognak. Az ikrás egyszerűbb.
ÍIvik : áprilistől kezdve ; néha még juniusban Is.
Fogása : pisztránghorgászok véletlen prédája; gyakran pisztrángra való jó csalinak fogdossák.
A fürge cselle eleven, ügyes halacska, melynek testalkata sokban emlékeztet a pisztrángéra, melynek társa és prédája egyaránt; szereti a tiszta, sebes, kavicsos-homokos fenekű vizet s annak kivált oly helyeit, a hova más hal nem igen férkőzhet; mindig seregesen jár, a víz színéhez közel sürgölődik; óvatos, félénk s ha megijed, hanyatt- homlok, igazán vaktában menekül. HEckEL az egykoron Selmecz- bányán élt RUSEGGER nyomán megemlíti, hogy a fürge cselle ijedté- ben ezer ölnyire is berohan a bányák vizébe. A sötétségben rekedt csellék nem pusztúlnak el, hanem alkalmazkodnak. Igy LovassY SÁNDOR tanár Nagy-Rőczéről küldött nekem egy párt, a mely egy mély kútból került, hová valami véletlen sodorta s a hol e halak szí- nöket vesztve megszürkültek.
-6 VÉSETTAJKÚ PADUCZ.
A io cm. nagyságú már a ritkaságok közé tartozik, rendesen 6—9 cm. hosszú. 3 !
Elterjedés. HEckEL felhozza a Kárpátok és Túróczmegye patak- jaiból, a zala-tapolczai malomárokból, a Poprád, Szamos, Maros. folyókból, Szeben és Brassó tájáról ; nyilván PETÉNYI és BiELz E. A. útján szerezte; PETÉNYI sokat jegyezett kivált a Marsilius-változatra vonatkozót, leginkább a Tiszovnik patakból eredő példányok alap- ján — ekkor 1849-ben HEckKEL Marsilius-faja még érvényesnek tar- tatott; nálam fel van jegyezve — részben PETÉNYI után is — Besz- tercze patak, Garam, Körös erdélyi részre, Mútnyik patak, Szamos, Szlatina patak, Túrócz folyó, Vargyas, Jád, Kormos, Bucsin, Békás patak ; Garadna, Hejő és Koncza; az utóbbi két hely nevezetes, mert a Hejő hévíz, Konczán pedig Csaró JÁsos mocsaras helyen szerezte.
A JErTTELES Prodromusában leírt var. chrysoprasius csak szín- változat.
A VÉSETTAJKÚ PADUCZ. Chondrostoma nasus, LINNÉ. VI tábla, 24.
Főjegyet: a száj torokfelé nyíló, keresztbe majdnem egyenesen bemetszve, csak zuga táján hajló; ajkai — illetőleg állkapcsainak ajakrésze porczogós, éles szélű, a száj tehát jól záró; torokfoga egy- soros, minden oldalon 6, ritkán az egyik oldalon 7.
MOD 5 AS 3/9585 50 145 Isláo 2095 AS 3/9-
OIE-50— Os: VAS 5 Ora kormányúszót beleértve:
Nyulánk, vetélőszerű test; szélessége felülmúlja a fej hosszát; a fej magassága a hosszaságnak két harmadát teszi. Az orr boltozatosan lekanyarított, a száj fölött messzire kinyúlva, ezt egészen toroknyilá- súvá teszi; a száj két fele éllel záródik. A hátsörényúszó. kissé a has- úszószárnyak mögé esik, egy negyeddel magasabb, mint a milyen széles ; az alsósörényúszó tisztán a fark tövére esik, szélessége a haát- sörényúszóéval közel egyenlő; a kormányúszó mélyen fecskefarkú. A héj pénzei igen rendes sorokban állanak, jól ráforrottak, a leg- nagyobbak alig fél szemátmérőnyiek.
Szín szerint a paducz ezüstös hal; háta feketés zöld, az oldalak felé hamar enyészve s ott ezüstös; valamennyi úszó vörös; a szem-
assa lk élnek kákéttllátátázüáz e sz a
tnttúldenüttötéükkttttkóltéstnüs tát áján
RÉTI CSÍK. 737
csillag sárgarezes, elől néha vöröses folttal. Felhasítva, a has belseje fekete — innen tintáshal stb.
Ívik : áprilistől, májuson át is.
Fogása : ívás idején nagy tömegben a kerítő halászat tárgya.
A vésettajkú paducznak nagy elterjedési köre van, a mennyiben a sík és a hegység vizeiben is találjuk ; szereti a víz fenekét, hol táplá- lékát kitúrhatja; legjobban szereti a moszatoknak kövekről, gyöke- rekről való lelegelését.
Átlagos hossza 30 em. ; nagyobb ritka; de BENECKE 50 cm.-t is emlit. j
Húsa szálkás, de jóízű ; középmódú emberek eledele. A vésett- ajkú paduczot leginkább az Éva-keszeggel — Abramis vimba — szokták összetéveszteni; de ettől a száj metszése első tekintetre is megkülönbözteti.
Elterjedése: HECKEL csak általánosan említi a magyar vizeket ; PETÉNYI a Poprád, Duna, Dráva, Mura, Szamos, Maros. Olt, Ga- ram, Szeben és Cserna vizét jegyezte fel; én a Berettyó, Bódva, Ipoly, Körös, Küküllő, Rába, Sajó, Szernye, Zagyva vizét csatolha- tom hozzá.
A JErTTELES Prodromusában leírt var. hernadiensis csak oly elté- réseket mutat, a melyek egyazon fajnál, különösen mint korkülönb- gek fordúlnak elő.
A RÉTI CSIK. Cobitis fossilis, LINNÉ.
VII tábla, 25.
Főjegyet : a test hengeres, nyulánk ; csak a farkrész kissé lapított ; a fej kicsiny; a szájszél húsos, tíz sallangszerűen elrendezett bajusz- szal; a test, hosszában, felváltva barnán és sárgásan csikos és szét- szórtan pettyegetett.
Sügárzata : S. 3/0605 HO: 1/8—9g; HA. 2/5655 AS. 3/5-
FA. 77/-—8"7/., a kormányúszót beleértve.
A test magassága körülbelől megfelel a fej hosszaságának s így ez is 7"/,—§8"/.-szer fordúl meg a hosszaságban; a kis száj kissé előre és torokfelé áll, a felső állkapocsnak megfelelő részén hat bajusz van, ezek között a szájzugnak megfelelő tájon álló a leghosszabb; az alsó
728 RÉTI CSÍK. FAJTÁI.
állkapocsnak megfelelő részen a bajuszok száma négy; mind a tíz bajusz páros elrendezésű s élő állapotban a vízben csillagszerűen veszi körül a szájnyílást. Az úszók el vannak kerekítve; a hátsörény- úszó a hasúszószárnynyal egy vonalba esik; az alsósörényúszó hátra van tolva. Az oldalvonal az oldal közepén és végig halad ; a fej, a hát és a has középvenala meztelen; a héj pénzei igen kicsinyek, csak kevéssé egymásra borúlók, azonfelűl még igen vastag nyálkaréteg alá temetkeznek.
Szín szerint a réti csik háta sötétbarna, feketés foltokkal; hasa szennyes narancsszínű, feketén pontozott; az oldalokban, az oldal- vonalnak megfelelő, széles, barna csík vonúl, mely tulajdonképen foltokból van összerakva s egyenetlen szélű, fölötte s alatta egy szeny- nyes sárga csík, mely a has felől egy keskeny sötét csíkkal van szegve.
A fej tele van barna pontokkal, foltokkal, a melyeken néha sora- kozás is látszik ; a szemcsillag aranyos.
Ívik : áprilistól — júniusig.
Fogása: a rekesztő halászatnak, az u. n. csikászatnak tárgya, mely, mint tudjuk, szűk vörcsökkel bíró vesszővarsákkal történik.
A réti csik leginkább a sik, vagy tágas völgyek álló, iszapos fenekű vizeit, mocsarait, lápjait; de folyók és erek megfelelő részeit is lakja ; nemcsak túrja, hanem tartózkodásúl is választja az iszapot. Kemény- életű lévén, megmarad olyan vízben is, a melyben már a kárász sem élhet meg s hogy a holt vízen kifogjon, koronkint felszáll a színére, levegőt szippant, a melyet felhasználás után a hugygyón kibocsát, ter- mészetesen szénsavval terhelt állapotban. A pákászság erősen hutt időjósló tulajdonságában s esküt tett reá, hogy az égzengést 24 órá- val előbb megérzi, felszáll a vízben, ficzkándozik benne s fel is zavarja iszapját; szilványrése szűk voltánál fogva hetekig is kitart kiszáradt pocsolyák nedves iszapjában s ez avatta wásott hallás.
A csikász vidékek u. n. akongós csíkjav t. 1. nagyja 30 cm.-nyi hosszúságú IS.
Húsa lágy, iszapízű ; de jófajta káposztalében főve, az úri népnek 15 eledele.
Fajtái: a csíkkirály és a csíkdáma.
A csíkkirály egy sajátságos betegedésnek köszöni czímét, a sár-
KÖVI CSÍK. 720
gaság egy nemének, mely vagy az egész csíkot szállja meg, a midőn egészen narancssárgává válik, vagy a hátrészen terjed s ekkor tar- kítja az állatot. Az állat e miatt meg nem fogy, élénk marad. Nálam egy ilyen király hét hónap lefolyása alatt közönséges csikparaszttá változott ; a színeződés a has felől kezdődött s az egész soron úgyszól- ván pénzről pénzre haladott.
A csíkdáma a rendes réti csíknak még alapszínét sem tartja meg, hanem testszínesfehér, valóságos albino. Az egyik jelenség tehát chlorochroizmus, a másik albinizmus. Az előbbit a Mosztongából és az Ecsedi lápról — Börvely falu — ismerem; a másikat csak az utóbbi helyről. Egészben ritka jelenségek.
Elterjedése: HEckEL a Mura, Fertő, Balaton, Tapolcza vizét, c Erdélyt és a Poprádot is felhozza, a mi úgy történt, hogy Tátra- füred régi gondozója, RAINER, a csik átültetését kisértette meg. A kisérlet sorsa ismeretlen. PETÉNYI feljegyzi a Szamos, Maros, a Tisza, Dnna álló mellékvizeit, a Velenczei tavat; én a bihari Sárrét, a Szernye, Ecsedi láp, Bodrogköz — részben már fogyó — mocsár- világát tehetem ide, mint klasszikus csíktanyákat.
A KÖVI CSÍK.
Cobitis barbatula, LINNÉ.
Főjegyet: teste kevésbbé nyujtott; a száj körűl csak hat, de hosz- szacska bajusz; a test felhősen, nagy foltokban márványozott; feje szélesedő ; a kormányúszó lapos-ívesen elvágott.
Sugárzata : HS. 3/7; HO. 1/1o; HA. 2/6; AS. 3/5-
FA. 5—57/5, a kormányúszót beleértve.
Egészben zömökebb kis hal; teste vaskosabb, feje szélesebb és aránylag hosszabb is; a test csak kevéssel magasabb, mint a milyen széles, illetőleg vastag, tehát hengeres forma; a száj alkata egészben véve olyan, mint a réti csíké, de öblösebb és csak hat bajusza van, melyek közül az elől álló két pár összébb áll, a szájzug tájára esőtől távolabbra, tehát csoportban; az alsó ajakon nincsen bajusz; a száj- zugban álló bajusz a leghosszabb ; a szilványrés szűk. A hát- és alsó- sörényúszó elvágott s csak a hasúszószárny könnyedén kerekvágású. A héj pénzei rendkívül aprók, s nem borúlnak egymásra; a fej, mell
730 VÁGÓ CSÍK.
és hasrész teljesen meztelen s a pénzek csak a hátsörényúszó táján vehetők ki világosabban.
Szin szerint a hát sötétzöld, az oldalak sánsásolk: a has szürke; a fej, a hát és az oldal barnafekete, szabálytalan pettyekkel és fol- tokkal tarkázva — márványzottak; a kormányúszó alsó. szárnyfelén rendesen egy sötét szemfolt látható; a hátsörény-, a kormányúszó és hónaljúszószárnyak. tarkák, a többi úszó színtelen vagy sárgásfehér.
Ívik : április, májusban ; HECKEL szerint már márcziusban kezdi.
Fogása : szegény emberek kiváló mestersége a kézzel való tapo- gatás, melylyel a halnak bujkáló természetéhez alkalmazkodnak, t. 1. a. halat a kavicscsal együtt kiemelik.
A kövi csik, réti rokonával merően ellenkezve, különösen a kisebb patakok tiszta, elevenebb folyású részeit kedveli, tehát főképen a hegység hala; igen fürge s a köves helyeket tartva, villámgyorsan szökik kő alól kő alá; színe olyan, hogy a vízfenéké úgyszólván elnyeli. A kis hal rovarokkal, ikrával, de korhadt növényrészekkel is táplálkozik.
Nálunk legnagyobbja 10—12 cm.
Húsa finom, jóízű ; inyenczek keresett falatja ; már a régi magyar konyha is megbecsülte a xheatlan kövi halat, .
Elterjedése: HEckKEL a Kárpátokból, Nyitrából, Mehádiából, a. Szávából, Erdélyből és Keszthelyről is említi; PETÉNYI följegyzi a Poprád, Tarcza, Ondava, Vág, Garam, Bisztra, Túrócz, a felső "Fisza, felső Körös, Cserna, Tiszovnik vizéből és Czinkotáról is ; én hozzáadhatom az Eger, Bódva, Ipoly, Küküllő, Olt, Sajó vizét.
A VÁGÓ CSÍK. Cobitis taenia, LINNÉ.
VII tábla, 26.
Főjegyet : nyulánk alakú, kissé lapított testű, keskenyfejű kis hal ; hat kicsiny bajuszszal; kormányúszója elkerekített, a felső fél tövén rendesen egy fekete folt; az alsó szemcsont fölállítható tüskéje ket- tős; a fej és hát párduczszerűen tarka, az oldalvonal alatt s irányában végig haladva egy sor sötét folt.
MIT a I5IS. 3/75 (HO 1/5—65 FIA 2/5855 AS 3/5-
múnába
asátkátizzlta zását észttámítátk
BÁBA CSÍK.
a ee] —
FA. 7—8 között, a kormányúszót beleértve.
A fej hossza valamivel több a test magasságánál, ez pedig 7—8-szor fordúl meg az egész test hosszában; a torokfelé nyíló száj körűl hat rövidke bajusz, kettő a felső állkapcson, kettő a szájzugokon, kettő az alsó állkapocs közepe táján; a szem magasan áll; a vágótüskék hátrafelé görbűlnek ; a homlokvonal meredeken emelkedő — lófej —, a hátvonal alig laposíves ; az oldalvonal tulajdonképen csak a hónalj- úszószárnyig terjed, innentől irányát egy sötétszínű vonal úgyszólván utánozza.
Szín szerint az alap narancssárga, legtöbbször sárgásfehéres; a főjegyek között felhozott rajzon kívül felemlíthető még az a keskeny csik, mely rendesen a szemtől a felső szájszél felé vonúl, meg a hát- sörény- és kormányúszó tarkasága.
Ívik : április, májusban.
Fogása : nálunk egyáltalában nem fogják ; újabb időben mint csi- nos és kitartó aguarium-hal dívik. 38
A vágócsik, noha a folyókat is lakja, mégis legbővebben tavak- ban terem meg, hol az iszapos feneken, kivált hináros helyeken buj- kál; rossz vízben ő is felszáll. hogy levegőt szippantson; a fenéken való mozgolódása sajátszerű, a mennyiben köveken és más kidombo- rodó tárgyakon hónaljúszószárnyait némileg láb gyanánt is használja.
Nálunk 10— 12 cm.-re növekedik ; a piaczra rendszerint 0—7 cm. hosszúságú jut.
Elterjedése : HEckEL a Zala, Ördögárok, a Zala-Tapolcza körűlt ingoványokból, Mehádiából, a Mura vizéből említi; PETÉNYI a Sza- mos, Maros, Tiszamellék állóvizeiből, továbbá a Velenczei tó, Fertő, Balaton, Duna vizéből jegyezte fel, ezekhez a Berettyó, Bódva, Dráva, Ipoly, Körös, Latorcza, Olt, Sajó, Szernye, Zagyva vizét és mellékét adhatom hozzá.
A BÁBA CSIK. Cobitis elongata, HECKEL. Főjegyer: HECKEL szerint az egész alak igen nyújtott és ala- csony, magassága a hosszúságnak csak "/9—"/1o0-része ; a kettős szem- csonttüske kicsiny, bőrrel bevont.
372 KÖZ. CSUKA.
Sugárzata : HS. 3/75 HO. 1/75 HAS 1/6065 AS. 3/5— 6.
HEcKEL azokat a példányokat, a melyekre a fajt alapította, az előbbi faj példányaival egy helyről, a Sala vizéből Idria mellett — Karinthia — kapta, s a nyulánk alak és a hosszúság feltűnt neki. De a leírásban maga mondja, hogy ez a faj, az alak nyulánksága kivételé- vel, teljesen megegyezik az előbbivel s magam hozzátehetem, hogy a Hódos és Szarvastó — erdélyi Mezőség — mezőzáhi részéből szá- zával kihalászott példányok alak szerint átmentek egymásba s a faj csak erőszakkal volna fentartható. Itt csak irodalomtörténeti alak lehet, a mennyiben: az erdélyi Muzeum-Egylet évkönyveiben közöltem.
A KÖZ CSUKA. Esox Lucius, LINNE.
VII tábla, 27.
Főjegyet: nyujtott testalak ; a fej hosszú, különösen orrarésze lapított — kacsaorr, — a fogas száj mélyen behasítva, alsó állkapcsa kiszökő ; a hát- és alsósörényúszók messze hátratolva, egymással szemben álla- nak, igen szélesek ; az oldalvonal kivehető ; a fej és az oldalak tarkák.
SZA laló. 7/1535 IRO ú/13 a IRVA 185 AS 4/12—1 3.
OP. 110—130. FA. átlagosan 3, kormányúszó nélkül.
A hosszú kacsafej s a test utolsó harmadrészére hátratolt hát- sörényúszó a közcsukának oly szembeszökő jegyei, hogy a faj igen könnyen felismerhető.
A test legnagyobb magassága néha hatnál is többször fordúl meg az egész hosszában, a vastagság pedig a magasságnak legalább is felét teszi ki; a szem igen magasan áll s a szemköz keskeny; a hom- lokrész kissé csatornás; a száj majdnem vízszint hasított, az alsó áll- kapocs a vendégállkapcson túl kiáll ; az alsó állkapocs nagy ragadozó fogai hátrafelé vágnak, két nagyobb szilárd fog között egy mozgat- ható kisebb pótló fog áll; a felső állkapocs fog nélkül való, a ven- dégállkapocs ellenben több sorban álló gereben-fogzatot visel.
A hátsörényúszó nem egészen egy fejhosszaságra közelíti meg a kormányúszót; a hónalj- és hasúszószárnyak egyformán magasak. A sörényúszók a fark tövén állanak s azokon túl a fark kissé hirtele- nül vékonyodik ; a kormányúszó kivágott.
sünt tését aszt Élllá dás ásásáéz aa sskássáákas a aza szátasatttttlll
LÁPI PÓCZ. 73 2
A fej teteje és orrarése héjatlan, a pofarészen azonban apróka pénzek vannak ; a törzs pénzei, nevezetesen a mell- és hasrészen fek- vők, igen aprók ; az oldalvonal a hátvonallal párosan fut.
Szín szerint a közcsuka igen változó. A hát feketés, az oldalak szürkék, sárga foltokkal ; a has fehér, feketén pontozott; a fej olyan tarka, mint az oldalak. Ez a törzsszín a tartózkodás, az évszak és ívarélet hatása alatt sokszorosan változik; a szürke szín helyébe élénk zöld, a sárgás helyébe aranysárga támad ; a hónalj- és hasúszó- szárnyak vörösesek, a kormányúszó megtarkúl ; ilyenkor az egész hal valóban tarka.
Ívik : igen korán, sokszor már februáriusban indúl, a kiöntések jege alatt nem egyszer megszorúl.
Fogása: két külön, neki szánt móddal dicsekszik; az egyik a csapóhurok, a másik a dorongolás ; különben, kivált tavakban, hálós- halászat tárgya.
A közcsuka igazi rablóhal és igazán telhetetlen; mindent befal, még saját faját sem kimélve meg s ha egyszer megfeküdt és lesni kezd, teljesen megfeledkezik minden óvatosságról ; csukaesze csak a prédán Jár, annyira, hogy a csapóhurkot egészen kényelmesen reá lehet vetni. Jól találja magát folyókban, tavakban, szóval a kis. pata- kot kivéve, mindenféle vízben s egész élete merő prédajárás és lese- kedés; különösen éjjel garázdálkodik s alkonyatkor — példáúl a holtágak csendjét minden perczben megszakítja a rabló hatalmas locscsantása, a midőn valamely boldogtalan küszhalat megczélozott s a vízszínre is felcsapva elkapott ; mindig alulról fölfelé támad — szája, szeme erre is van alkotva. A közcsuka falánksága révén gyorsan növe- kedik s már életének első évében elérheti a 30 cm.-t. HECKEL sze- rint a 10—15 kilogrammos csuka nem ritka; BENECKE a növekedés lehetőségét 2 méterre, a súlyt 35 kilogrammra teszi. Húsa fehér, szíjjas, jóízű és kevés benne a szálka, azért igen fontos piaczi czikk.
Elterjedése : HECKEL a Száva, Mura, Balaton vizét és s Erdélyt, említi, PETÉNYI a Duna, Tisza, Dráva, Rába, Rábcza, Fertő, Vág, Ipoly, Tugár, Szamos, Maros, Kraszna, Bodrog vizeit jegyezte fel, a melyekhez én még a Hódos és Szarvastó, Kopácsi tó, Berettyó, Bódva, Borzsa, Körös, Latorcza, Olt, Sajó, Szernye, Velenczei tó és Zagyva vizével járulhatok.
734 LÁPI PÓCZ.
A LÁPI PÓCZ. — 1 Umbra canina, MARSIGLI.
VII tábla, 28.
Főjegyet : teste kicsiny, zömök ; a fej teteje és oldalai héjasok ; az alsósörényúszó a hátsörényúszónak a végével szembenálló ; az előbbi kevés, az utóbbi sok sugárral, de csontsugár nélkül való ; a pénzek kerekvágásúak ; a száj csúcsbanyíló, nem nagy, bajusztalan ; oldalvonal nincsen ; a test felhőzött.
Sugárzatazs ETSS 3/0230 zza EVA KA [do Sor do tezsa 0S
ONBG 38
A test magassága 4 /.
35. FA. 4/.—s5, a kormányúszót beleértve.
5-ször fordúl meg az egész hosszúságban s majdnem egyenlő a fej hosszaságával ; az alsó állkapocs csak valami kevéssel hosszabb a felsőnél és csúcsosodó ; a fedelék nagy, elkere- kített, a szilványrés tágas; a há.vonal íves; a fark vaskos. A hát- sörényúszó terjedelmes s oly magas, mint az alsósörényúszó, mely azonban keskeny; a hasúszószárnyak a hátsörényúszó kezdete alá esnek ; a kormányúszó elkerekített. A héj teljes s a fejre is kiterjed ; pénzei nagyocskák, kerekalakúak és nem nagyon meggyökerezettek ; egymást cserepesen fedik; az oldalvonal helyén egy világosodó csík vehető észre ; a fejen azonban az érzőlikacsok szembetűnők.
Szín szerint a lápi póczhal a természetben sötét májbarna, a hason csak kevéssé világosodó; az oldalvonal táját egy rezesszínű csik jelöli; a fej és a törzs szabálytalanúl felhősen foltos; a hát-, alsó- sörény és kormányúszó ságárközeiben szorosan rendezkedő sötét fol- tocskák vehetők észre. Fogságban az alapszín zöldessé válik, az oldal- csik rezesen fénylő.
Ívik : áprilisban.
Fogása : a csikászat járulékhala.
A lápi pócz mindenben a réti csík társa s így különösen ingó- lápos mocsarakban terem meg bőven; a lápkutak és vészek tisztább vizében űzi úszóversenyeit, a melyeket már jellemeztünk 15. Igen óva- tos és fürge kis hal, mely azonban a fogságban hamar szelídűl, gaz- dáját megismeri s kézből kapdossa táplálékát — a gilisztát, nyers húst — ; de kitűnik itt rabló természete is, mely egészen csukaszerű ;
end ttal
LESŐ HARCSA. 76
nemcsak a vele egy tartóban élő más fajbeli, nálánál kisebb halakat nyeldesi, hanem ráveti magát saját, apróbb véreire is ; sőt nálam meg- történt, hogy az egyik akkora vérrokont kapott be, hogy nem bírta lenyelni s így belefúlt a falatba.
Ez a kis rabló 8 cm.-nél nem nő nagyobbra.
Húsát a Szernye vidék szegénysége szükségből eszi; az Ecsedi láp környékének népe mérgesnek tartja; az előbbi helyen sertést, ruczát is hizlalnak vele, mert rengeteg számmal van s én láttam Derczen táján öblös csíkkast, mely tömve volt e kis rablóval.
Elterjedése: HECKEL eredetileg a Fertő lápos helyeiről írta le s fölemlíti még az Ördögárkot, a Zala vizét és Zala- Tapolczát ; PETÉNYI jegyzetei közt Tihanyból találom: én ismerem a bihari Sárrétből, a Bodrogközből, különösen pedig az Ecsedi láp és Szernye mocsár- világából.
A LESŐ HARCSA.
Silurus Glanis, LINNÉ.
VIII tábla, 29.
Főjegyei: békakoltyra emlékeztető alak; elől vaskos, hasas és laposfejű, hátúl oldaltlapított ; a felső állkapcson mindkét oldalon egy- egy hosszú, ostorszerű — az alsó állkapcson négy rövid bajusz ; a hát- sörényúszó kicsiny; az alsósörényúszó. igen terjedelmes, a kormány- úszó alsó szárnyfelével részben egybeforrva; a szem a testhez képest igen kicsiny.
Sugárzaas AS. 1/4245 HO 17175 Bá 12—35 AS. 90—g2.
FA. 5"/.—06, a kormányúszót beleértve.
A lapított fej elől el van kerekítve — békafejű — és lapo- san domborodik; mind a két állkapocs íves hajlású, az alsó kissé kidűlő, az ajakrész húsos; a két ostorbajusz végével a hónaljúszó- szárny csúcsát éri el, néha azon túljár; az alsó állkapocs bajuszainak leghosszabbia az ostorosnak legfeljebb "/.-része, ritkán valamivel több; a két, aránylag igen apró szem egy külön vájás mögött s a felső ajakhoz közel nyilik; a fogzat lapított, hátrafelé irányzott, gereben- szerű. A hátvonal a nyakszirttól a fark végéig majdnem egyenes; a hátsörényúszón túl a test gyorsan, majdnem pengeszerűen vékonyo- dik. A hátsörényúszó körülbelől a hónalj- és hasúszószárnyak között
730 LESŐ HARCSA.
középre esik ; a hónaljúszószárny legyezőszerű, első sugara igen vas- kos csontsugár; az alsósörényúszó a hugygyótól a kormányúszóig ér s annak alsó szárnyfelével összefügg ; de határa megkülönböztethető ; a kormányúszó elkerekített.
Az egész test héj nélkül való, igen nyálkás és síkos ; az oldalvonal az alsósörényúszó kezdetéig világosan kivehető.
Szín szerint a fejtető, a hát és az úszók széle kékesfekete, néha zöldesbe átmenő ; az oldalak zöldesfeketék, a has felé világosodók és olajzöld foltokkal felhősen márványozottak ; a has kékesfehér, felhő- zött ; a szemcsillag halaványsárga, a bogár körűl keskeny, arany kari- kával, különben sötéten pontozott.
Ívik : májusban, juniusban, néha juliusig 15.
Fogása : szigony, tenékhorog, háló, és külön a kuttyogató.
A leső harcsa a viza után vizeink legnagyobbra növekedő hala; szereti a csendes, mély, iszapos és gyökeres fenekű vizet. A halak között igazi útonálló, még pedig ép oly kegyetlen, mint ravasz ; gyö- kerek között, uszadékok mögött meglapúlva lesi a prédáját; álnok játékot űz ostoros bajúszával, hogy a buta hallal férget gyaníttasson benne s így magához csalhassa. Neki minden jó, a mi él és mozog s a természethistória súlyosan vádolja is, mert gyomrában nemcsak uszkárkutyát, hanem gyermekcsontot is talált. Ám rettentő rablóter- mészetének ő 15 megadja az árát, mert vak mohóságában csak akkor tér észre, mikor késő, mikor t. i. a kuttyogató horgán rajtavesztett.
Az 50. kilós harcsa nálunk még ma sem ritkaság ; a 200 kilóst azonban már meg lehet bámúlni.
Húsa kövér, nem éppen jóízű; de bizonyos arányig a tökéletes magyar halászlé tartozéka s azért keresett piaczi czikk.
Elterjedése : HEcKEL a Balatonból, Drávából, Szamos- és Maros- ból említi; PErÉwyi feljegyzi a Duna, Körös, Tisza, Vág — Tor- nóczig — és Mura vizét ; részemről hozzá adhatom a Berettyó, Bódva, Borzsa, Fertő, Ipoly, Kraszna, Küküllő — Bögözig — , Latorcza, Olt, Rába, Sajó, Szernye, Zagyva vizeket 15.
PÉNZES PÉR.
"1 Kg mo]
A PÉNZES PÉR. "Thymallus vexillifer, AGASSIZ.
VIII tábla, 30.
Főjegyer: nyulánk alak, hegyesedő orral, igen terjedelmes hát- sörényúszóval ; az alsó állkapocs valamivel rövidebb, a felső alá be- vont; héjja szembetünően pénzes.
SUÖzMa s AI S. /1a—űza IMO 106 a IRVAG TO5 JAS 715—16
O. P. 89—90. FA. 5"/.—57/5, a kormányúszót beleértve.
A test magassága ötször fordúl az egész hosszaságban; az orr tompa, szélével az alsó állkapocsra áthajló, úgy hogy a szájat majd- nem torok felé nyilóvá teszi ; valamennyi állkapocsrészben egy sorban álló, finom fogak ; a hátvonal a nyarkszirttő! a hátsörényúszóig egyen- letes ívben emelkedik ; a hasvonal laposodó. A hátsörényúszó magas terjedelmes s egy kurta sugárral kezdődik, innen lépcsőzetesen emel- kedik, még pedig a meddig a síma sugarak tartanak ; a hasúszószárny a most említett sörény közepére esik; az alsósörényúszó közepére pedig a kövérúszó esik. A héj pénzei meglehetős erősek, rátapa- dók, a mell táján akad egy kis meztelenség is.
Szín szerint a hát zöldesbarna, az oldalak a felső részen ón-, a has felé ezüstfényűek; az oldalak az oldalvonal fölött sokszor feketés szeplőket viselnek; a hasúszószárny és alsósörényúszó violásak, a hónaljúszószárnyak sárgások ; a hátsörény és kormányúszó, kivált az előbbi gyakran keresztbe sorosan-tarkázott.
Ívik: tavaszkor, HECKEL szerint már márcziusban; BENECKE április májusra teszt.
Fogása: a székelység a kakas gallérjának sárga tollából készült mesterséges légygyel igen ügyesen horgászsza, mi kiváló dicséretet érdemel.
A pénzes pér a pisztrángos vizek kissé alább eső folyásának lakója ; a csörtető, de mégis már kissé csendesedő patak legnemesebb hala. Táplálékát a rovarok és rákfélék szolgáltatják s a víz fölött röpkedő rovarra ügyesen veti magát.
Nálunk a 30—35 cm. hosszú már ritkaság ; BENECKE 50 cm.-ről is szól.
HERMAN O. A magyar halászat. 4
s] a ee)
DUNAI GALÓCZA.
Húsa fehér, finom, kitünő ízű, valóban becses táplálék, mely a pisztrángé után első helyen áll.
Elterjedés. HEcKEL az erdélyi rész patakjaiból említi; PETÉNYI a Poprád, Turócz, Mutnyik Garam, Olt, Szlatina, Tiszovnik, felső Vág, s az Aranyos vizéből jegyezte fel; én a Lucsivna, Vargyas vizét csatolhatom az előbbiekhez.
A DUNAI GALÓCZA. Salmo Hucho, LINNÉ.
VIII tábla, 31.
Főjegyet: hosszúra nyúlt, hengeres alak; a fej a test magasságá- nál "/-részszel hosszabb; a test törzse félhold alakú, apró fekete szeplőkkel tarkítva.
Sugárzata: HS. 3/105 HO! 1/16; HA 1/8—o; AS: 4/6:
OP. 180—200. F. A. 47/., a kormányúszót beleértve.
A test magassága 6—7-szer fordúl meg a hosszaságban; a száj mélyen hasított s a felső állkapocs a szem mögé ér; zárt szájnál az orr domborodása kissé túljár az alsó állkapcson ; az állkapcsok hátra- felé hajló, egysoros, ritkán álló fogakkal fegyverzettek, a melyek közül a felső állkapocs fogai a legkisebbek, de a legszámosabbak ; az ekecsont előfelén íves sorban 4—6 erős fog, a szájpad-csontokon egy sor még erősebb fog; a nyelven két oldalt 0—8 horgas fog; a hát- vonal igen laposíves ; a szilványrés igen: nagy.
A hátsörényúszó körülbelől a test felehosszában kezdődik s hát- rafelé lecsapott; a meglehetősen magas és széles kövérúszó kezdete az alsósörényúszó kezdetével talál, mely a hátsörényúszóval egyforma magasságú s hátra felé meredeken lecsapott ; a hasúszószárnyak a hát- sörényúszó végével találnak. A héj pénzei aprók, kissé hosszúkásak, az egész törzsön meglehetősen egyenlők; az oldalvonal a háthoz közelebb halad.
Szín szerint a hátfél zöldesbe húzó sötétbarna s az oldalakba enyészve, ott vóröslő szürkébe megyen át; a test hasfele ezüstös p; a fej és test igen aprón szürkén és feketén pontozott, közben-közben fellépnek a jellemző félholdalakú szeplők.
Ívik: április, májusban.
LAZACZ PISZTRÁNG. 739
Fogása: a nagy folyókban a hálós halászat tárgya, a felső, tiszta- vizű folyásokban a tűzfénynél űzött éjjeli szigonyozás áldozata.
A dunai galócza a Duna vízhálózatának saját hala, s minthogy nem tengerjáró, más hálózatokba nem is tévedhet el ; falánk, merész rablóhal, mely a forgók, zúgok nagy kövek s mindenféle alkalmas tárgyak körül megfekszik, hogy rácsaphasson prédájára ; a mi él és száján-torkán befér, azt meg is támadja, le is nyeli, legyen az hal, rucza, vízi patkány vagy bármi; a Duna mellékfolyóin messze fel- vonúl ; de a tulajdonképeni patakokba nem megyen, mert nem nyúj- tanak falánkságának elegendő táplálékot s mikor megnő, elég vizet. Mert tudnunk kell, hogy az egész családban ő növekedik legnagyobbra s van példa reá, hogy 2 méterre is növekedett, súlya pedig kerek 50 kilogramm volt:
Húsa fehér, finom ; de a lazaczénak és pisztrángénak mögötte áll ; a folyó mentén fekvő nagyobb magyar városok halaspiaczának igen keresett, értékes czikke.
Elterjedés. HECKEL a Száva, Dráva, Duna, Maros és a Siul folyót említi ; PETÉNYI tüzetesebben nem jegyzett róla, de a Mura és Turócz fel van hozva; én az Olt, Cserna, Tisza vizét hozhatom fel, meg- jegyezve, hogy a máramarosi halászság állítása szerint Máramaros- Sziget Tiszahidjáig megyen, azontúl nem.
A LAZACZ PISZTRÁNG.
Trutta Salar, LINNE.
Főjegyer: a test magassága a fej hosszának majdnem megfelel, a fej orrarésze hegyesedő ; az alsó állkapocs csúcsosodva felhajló végű ; az ekecsont előlapja mindig fogatlan.
Sugárzata: HS. 3—4/9—r 1; HO. 1/13; HA. 1/8; AS. 3/7—8.
OP. 120—130, F. A. 57/.—53/,, a kormányúszóval együtt.
A test magassága 5—60-szor ismétlődik a hosszaságban, vastag- sága a magasságnak körülbelül fele; a száj mélyre hasított, fogas, a fogak mind hátrafelé irányúlnak ; a szágpadcsontokon végig egy sor erős fog ; az ekecsont szárrészén hasonlóképen, az utóbbiak azonban a korosabbaknál kihullanak ; a nyelv széle fogas. A hátsörényúszó kissé a test első felére is nyomul, magasságánál szélesebb, hátrafelé
x
47
MGNENCGNNELÉNEELHKNNNNuNae
740 LAZACZ PISZTRÁNG.
meredeken lecsapott; a hasúszószárnyak a hátsörényúszó közepére esnek, majdnem háromszögbe lecsapottak ; a kormányúszó csak íve- sen kiszélelt. A héj pénzei aprók, kerekek; az oldalvonal egyenes irányban fut.
Szín szerint e hal háta palaszürke, kékesfeketébe húzva, az olda- lakban derülve ezüstfénybe megyen át, a hasfélen ezüstfehér ; az oldal- vonal fölött gyéren szórva ( vagy J( alakú sötét szeplők láthatók ; a hátsörényúszó, kövér- és kormányúszó kékes palaszürke, a többi szintelen, véneknél szürkés. Ez a szín ívás idején, tehát a mikor a hal a tengerből a folyókba felvonúl, változik, különösen a tejes halnál; az alapszín megsötétedik, a hát és oldal kocsonyás réteget ölt, mely a pénzeket egészen elfedi ; a szeplők szaporodnak s néha zigzugos csi- kokba folynak össze; a szilványfedeléken és az oldalakon gyakran vörös foltok támadnak. Öreg tejeseknél a has réz- vagy bibor- vörössé válik.
A színváltozattal a tejes halon még egy más átalakúlás 15 történik. Ugyanis az alsó állkapocs csúcsán egy kemény porczogóból való kampó támad, a felső állkapocs pedig meglazúl és megnyúlik, a ven- dégállkapcson pedig egy mélyedés támad, mely a kampóssá vált alsó. állkapcsot befogadja, mely azonban így sem záródik. Mind ezek a változások ívás után ismét visszafejlődnek.
Ívik: késő őszszel.
Fogása: nálunk, mint egyedül a Poprádba tévedő hal, leginkább szigonyos orvok áldozata.
A lazacz-pisztráng nemcsak tengerjáró, hanem tulajdonképen ten- gerlakó hal, mely csupán ívását végzi folyókban s hogy ezt megtehesse, ezernyi ezer, néha hihetetlen akadályon és veszedelmen keresztül törve-ugorva, roppant utat végez, hogy az ívásra alkalmatos patak- vizeket elérhesse. Elterjedési köre az északi tengerekre esik, nálunk tehát a Dunában és hálózatában hiányzik s egyedül a Poprád az, a mely látogatásával dicsekszik. Egyike a legbecsesebb halaknak s a legelőbbre haladt nyugaton kiváló gondozás, rendszeres tenyésztés tárgya, mely ott tetemesen lendit a közvagyon szaporodásában s mind abban a mi evvel kapcsolatos. Mint minden tenyésztett állat- nál, úgy ennél is megvan az, hogy a tenyésztők számos fajtát külön- böztetnek meg.
SEBES PISZTRÁNG. 741
A lazacz 15—20 kilogrammot érhet el; BENECKE 80 fontot 15 mond.
Húsa vöröses, kitünő ; füstölve a világkereskedésben szerepel.
Elterjedés. Nálunk a Dunajeczen át csupán a Poprádban fordúl- hat elő s PErÉNYi innen jegyezte fel, hozzátevén, hogy Késmárk táján c Klammlachsv néven egy másik fajt is akarnak megkülönböz-
tetni, ő azonban azt tartja, hogy a lazaczczal egy és ugyanaz. Ez a fajta nyilván a kampósszájú tejesre vonatkozik.
A SEBES PISZTRÁNG." Trultta Fario, LINNÉ.
VIII tábla 32,
Főjegyer: arányos, erőteljes igazi halalak, kissé tompa orral; a felső állkapocs a szem hátulsó széléig terjed; a fej hosszasága átlag megfelel a test magasságának ; színét a vörös — néha kék — és fekete szeplők jellemzik.
Sugáraas AS 49 105 ao 5 s la NAB a JAS 3
OP. 110—1 20. F. A. 477, — átlag véve s a kormányúszóval együtt.
Alakja nyujtott ugyan, de erőteljes; szeme nagy, kifejező s a megnyúlt felső állkapocscsal együtt határozott rabló jellemvonást köl- csönöz arczulatának ; a száj öblös és fegyverzett, az ekecsont elején keresztsorban rendesen öt fog, e csont nyúlványán megkülönböz- tethető két sorban s felváltva jobbra-balra irányozva éles fogak állanak ; a nyelv két oldalán — szélén 4—5 nagy, éles fog; a száj egész fogzata hátrafelé mered ; a felső állkapocs fogai a legkisebbek. A hátvonal a lekerekített orron túl szép, egyenletes lapos ívben fut, közel a kövérúszóig; a hím hasvonala ennek körülbelől megfelel, innen a hal vízre való kitünő rátermettsége ; az ikrás hasasabb.
A hátsörényúszó vagy épen a test felehosszában, vagy kissé azon
rt A halászati sport e legnemesebb halának van egy magyar nyelven írott ismerte- tése Dr. PELECH E. Jánostól" (A m. Kárpátegylet évkönyve VI. 1879). Ez az ismertetés ép annyi ismerettel mint szeretettel van írva s oly munka, mely a pisztrángról összeírt kis könyvtárban nemcsak. számot tesz, hanem a legjobbak között foglalhat helyet. De épen mert ilyen, csak sajnálni lehet, hogy a szerző — bár láthatólag törekedett — nem birt győzedelmesen megküzdeni a nyelvvel, különösen a mesterszavakkal ; a jó munkát is BUGÁT szelleme rontja — Das ist der Fluch der bösen That! — A munka az átdolgozást teljesen megérdemelné.
742 SEBES PISZTRÁNG.
innen — a fej felé értve — kezdődik, nem nagyon lecsapott s közel oly széles, a milyen magas ; a kövérúszó az alsósörényúszó vége fölött áll, az utóbbi tehát messze hátra van tolva; a hasúszószárnyak a hát- sörényúszó hátulsó felével állanak szemben, inkább elkerekített vágá- súak ; a kormányúszó rendszerint könnyedén kiszélelt.
A héj pénzei nem terjednek a fejre ; igen aprók, tínomak , rátapadók.
Szín szerint a sebes pisztráng nehezen írható le ; minden valamire való halász tudja, hogy két teljesen egyforma pisztrángot ugyanazon víznek ugyanazon helyéről sohasem dobott ki. Törzsszínezetnek a következőt lehet elfogadni: hátfele sötét olajbarna, jól kivehető, kü- lönböző nagyságú, részben kerek és néha udvaros szemfoltokkal, az oldal felső része világosodó, lassan szürkésbe vált s az oldal alsó felén sárgás fehérbe, utóbb fehérbe megyen át; a meddig a hátszín világo- sodása tart, fekete szemfoltok — kisebbek-nayyobbak — tarkítják, míg végre az oldalvonal közelében belevegyülnek a piros szeplők s az alsó fél felé győznek ; ez körűlbelől a pataki pisztráng színezete, meg- pótolva még avval is, hogy a hátsörényúszó is fekete és kevés vörös petytyel van ékesítve — a Szádellő, Szinva és Bucsin pisztrángnál kü- lönösen szép. Néha az oldalakban lefelé karajos színmezők alakúlnak, melyek violás, kékes színben játszanak. Van fekete, szürke, aranyos, fehér, szénporos, kék szeplős színváltozat, sokszor több ily változat egy vízben él, úgy a mint folyása árnyas vagy verőfényes helyen halad, a milyen a víz kémiai tulajdonsága; annyi áll, hogy az árnyas helyek pisztrángja sötétebb, a verőfényes helyeké világosabb alapszínű ; mind! ezeknek, különösen a szemfoltoknak és szeplőknek azonban olyan, bár leírhatatlan, de sajátságos jellemük van, hogy a gyakorlatlanabb szem 15 pisztrángot lát a pisztrángban. A színnek e roppant változa- tossága volt oka annak, hogy sok hires természetvizsgáló egy egész sereg fajt állított fel s lett Trutta nigra, semipunctatata, parcepunctata, alpina stb. Az ívás idejének közeledtével kivált a hím színezete erős- bödik; az oldalak sárgasága fokozódik, a vörös szeplők lángolnak, világos udvarba kerűlnek, míg a közök szénporszerűen vannak meg- homályosítva.
Ívik : októbertől kezdve, néha még deczemberben, sőt januárban is.
Fogása : nálunk a rablóhalászat minden kegyetlen módja : szigony, duga, dynamit, méregfű, farszák, meszelés; egyedűl a székelyek s
SEBES PISZTRÁNG. 743
gondolom a máramarosi magyarok között akad közhalász, a ki nem- csak horgászsza, hanem ősi soron mesterséges legyet is köt a horgára.
A sebes pisztráng első dicsőítője Ausonrus latin költő volt, ki öt szóval jól írja le a pisztrángot :
c Purpureisgue Salar stellatus tergora guttis.)
E halnak ma nemcsak külön irodalma, hanem virágzó ipara, sőt még ennél is több, erkölcsi jelentősége van — elég baj, hogy nem a magyarság földjén. De lássuk előbb életmódját.
A sebes pisztráng a havasi vidéken körülbelől 2500 méter magas- ságig nyomúl, tehát a természet szűz öléből fakadó tiszta víznek leg- első hala ; a hideg, tiszta, csörtető patakban űzi páratlan ügyességgel azt az igazi pisztráng mesterséget, mely csak a legtökéletesebb úszás- sal végezhető; űzi víz fölött és víz alatt: kiszökik a habból, hogy a fölötte röpkedő rovart elfogja, s mint a nyil, úgy iramodik .a siető vízzel tovaúszó préda után; a lesésnek nagy mestere; még sebes folyásban is megáll, alig billentve farkával, csak csavaros Játékot űzve úszóinak engedékeny lapjával ; a mit megragad, az meg van ragadva, azt hátrafelé meredő fogzata ki nem engedi többé. A legravaszabb és legóvatosabb hal, mely kiismeri az embert, annak horgát, ezer fur- fangját, úgy, hogy a etermészet büszke urátv rendszeres harczra készti és ekkor is sokszor megveri. Neki a vízzel szemben semmi sem lehe- tetlen ; mikor a szerelem erőt vesz rajta, minden akadályt megostro- mol, hogy arra a sekély, kavicsos helyre juthasson, a hol ivadékának jó dolga lesz. Ráveti magát a malom kerekére, felszárnyal — ez más- kép nem is nevezhető — 4—6 méter magas zuhatagok vízsugarán ; százszor esik vissza, de újra megkisérti. Szóval ügyes, nemes hal, mely méltó arra, hogy az embernek egész becsvágyát kiszólítsa, — hozzá pedig még kitűnő jóízű, szálka nélkül való Is. j
Ezek a tulajdonságok adták meg e halnak az igazán művelt nem- zetek társadalmában az erkölcsi jelentőséget s ezen a soron keletke- zett egy bámulatosan kimívelt ipar is. Az erkölcsi oldal képe az angol horgász, az ipari oldalé az angol horog. Mind a kettő nem mai ere- detű ; valóságos fejlődés eredménye. A horgászatot, mint angol ember- hez illő nemesítő időtöltést, WALTON ÍZSÁK és társa CoOTTON KARoLY teremtették meg a XVII-ik században. Anglia legelőkelőbb szellemei hódoltak és hódolnak ma is ennek a teéstedző és a lelket
744 SEBES PISZTRÁNG.
erősítő időtöltésnek, mely náluk annak az idegrontó, puhító amula- tozásnakv helyét foglalja el, a melyben más népek előkelősége — az u. n. intelligentiát sem véve ki — az előkelő, úri foglalkozást látja. A horgászó angol tiszta fővel, fölfrissülve végzi azt, a mit élvezetnek tart, s a mi valóban az is ; a smulatozóko faja kimerűl és lelkileg, tes- tileg satnyúl a maga wélvezetétőlv. A pisztrángra való horgászat edzi a testet, az akaraterőt; benső viszonyt teremt az ember és a szabad természet között ; oktatva üdítő és jellemfejlesztő egyiránt. Az a bámu- latos szivósság, a melyet az angol xgentlemany a legnehezebb hely- zetekben is tanusít, az a könnyűség, a melylyel akadályokat legyőz s az a nyugalom, a melylyel a viszontagságot fogadja s kiállja, első sor- ban a cnemes sportból kerűl ki, mely mindenkor az élő természet- tel való alapos ismerettel kapcsolatos. A pisztrángot csak akaraterő- vel, tiszta fővel, edzett testtel lehet kitanúlni; csaliját csak a vízkör- nyék életének pontos ismeretével lehet meghatározni — és minden szerzett igazi tanúlság tudás — minden ily tudás igazi érték, mely az ember tulajdonságaira és igazi jólétére 15 nagy hatással van.
Az angol pisztrángsportot az ipari vállalkozás napjainkban kissé túlhajtotta, különösen a smesterséges legyekv már a képzelettel ját- szanak ; de az sem baj, mert ha az a horgász egyebet sem tesz, mint azt, hogy a hegyi patak partján egész horgászkalendáriomát egy vég- ben kipróbálja, okosabbat művelt azoknál, kik szabad idejüket elhe- nyélik, vagy elhitetik magukkal, hogy a lehetetlen levegőjű kávéház tekeasztala mellett cüdültek.
Az angol halászati ipar igazán világraszóló, a nemzet vagyonoso- dásának egyik erős forrása.
Az a körülmény, hogy a pisztráng ikrása, simogatva elereszti ikrá- ját, a tejes a tejet s hogy az így végzett termékenyítés foganatos, a pisztrángnak és családbeli rokonainak mesterséges tenyésztését terem- tették meg, mely napjainkban terjedőfélben van s már magyarföldön is jelentkezik ; — ideje is, mert kevés országnak van annyi pisztráng- nak való vize, mint Magyarországnak, de 3zt is hozzá tehetjük, hogy kevés országé van annyira elnéptelenedve, mint a mi országunké ; pusztaság az, a mi a nemzet vagyonosodásának forrása lehetne, mi annál fájdalmasabban érint, minél joban tudjuk e könyv történeti részéből, hogy ez nem kezdetlegesség, hanem hanyatlás.
VÁNDOR ALÓZA. 745
Nagyság szerint a sebes pisztráng igen termetes alakká nőhet; így csak pár évvel ezelőtt került gróf SzTÁRAY JÁNos útján egy 12 kilogrammos a Nemzeti Múzeumba; én magam láttam a borsod- megyei Szinva és Garadna patakokból alkotott tóból valót — 1847-ben — mely 127/, kilogrammot nyomott; ott az tr, 2, 3 kilo- grammos nem ritkaság; úgy a Gyergyóban fekvő Gyilkostóban is. A patakok legfelsőbb folyásában több, de állandóan kicsiny a piszt- ráng s a 20 cm.-nyi már rangos számba megyen ; az alsóbb folyások- ban, kivált ha sok és nagy bennök a forgó, u. n. zsomb, a pisztráng tekintélyesebb; de a felsőbb folyásokból való pisztráng húsa a leg- jobb, legtisztább ízű; de csak az ívás idején kívül, átlag májustól augusztus végéig.
Elterjedése: HEcKEL a Száva, Cserna, Poprád vizét és Erdélyt említi; PETÉNYI az Ipoly eredetét, a Murát, a Turócz folyót, a Ga- ram, Tiszovnik, Vág folyót jegyezte; én ismerem a Küküllő, Olt, Sajó, Szamos, Vargyas, Szinva, Garadna, Bucsin patak, Lucsivna, Békáspatak, Gyilkostó, felső Tisza, Iza vizéből ; állítólag a Hegyaljá- ban eredő Tolcsvában is lakik. Ritkaságképen letévedett Szegedig, Szolnokig és Szentesig.
Az a pisztráng, a melyet GÜNTHER ÁLBERT" cmicrolepiss név alatt JErrrELEs-féle, Pohorelláról és alkalmasint a Szádellő völgyből származó példányokra alapított, szerintem csak a sebes pisztráng hegyi fajtája.
A VÁNDOR ALÓZA.
Alosa vulgaris, TROSCHEL.
IX tábla, 33.
Főjegyet : a hónalj- és a hasúszószárnyak kicsinyek ; a has a hugy- gyóig, meredek ormóspénzekkel borítva, ezektől élesen fűrészes ; az így alakúlt fűrészfogak száma 37—42 (25—28 — BENECKE szerint) ; a héj a kormányúszóra is kiterjed, s tövét egészen elborítja; e fel- nyomúlás közepén két tollszerűen nyújtott pénz áll; a vállon, a
fedelék felső széle táján, rendesen egy nagy, elmosódó folt, melyre .
sokszor még 4— 5 folyton kisebbedő következik; a szem egy résen tekint ki.
£ GÜNTHER A. Catalogue of the fisches in the British Museum Vol: VI. 1866 p. 85.
740 VÁNDOR ALÓZA.
Sugárzata : HS. 4/106—19; HO. 1/15; HA. 1/8; AS. 3/20—24. (BENECKE szerint 18—209).
OP. 70—80. FA. átlag 4-szer, a kormányúszó nélkül.
A test zömök, kivált eleje öblös, legnagyobb magassága átlago- san négyszer fordúl meg a hosszaságában ; a fej aránylag rövid, tompa- orrú; az állkapcsok egyforma hosszúk, de a száj hasítása igen ré- zsútosan halad lefelé, messze terjed ; a felső állkapocs a szem hátulsó szélével egy vonalban végződik ; az állkapcsok széle éles, vágó s csak a vendég- és a felső állkapocs fogas, a fogak igen kicsinyek, köny- nyen kihullók, az alsó állkapocs csúcsa vastagodott s e vastagodás a. vendégállkapocs megfelelő vájásába illik. A hátsörényúszó egészben alacsony s kissé a test első felében kezdődik; a haszúszószárny az előbbinek elejével talál ; a hónaljúszószárny igen alant áll ; a kormány- úszó nagy, mélyen fecskefarkra kivágott, alsó szárnyfele hosszabb.
Az oldalvonal nem látható; HECKkKEL szerint a váll elején bemé- lyedik s felfogása szerint a kormány tövén álló két tollszerű pénz képében és felületein, tehát ágra szakadva vetődik ismét fel ; az érző- likacsok ellenben a fejen, különösen a szilványfedeléken vannak kitejlődve s hálózatosan elterjedve. A szem előlről és hátulról merev hártyával van bevonva, bogara a két hártya közén mintegy hasítékon tekint ki.
Szín szerint a hátfél halavány olajzöld, fémfényű ; az oldalak vilá- gosabbak, aranyos csillámmal ; a has fehéres, zöldes és aranyos játszó- fénynyel. A hátsörény-, a kormányúszó- és a hónaljúszószárny szürke, szélükön feketések ; az alsósörényúszó szürkés, a hasúszószárny szín- telen. A többi a főjegyek között van.
Ívik : április, májusban — a tengerből a folyókba vándorolván.
Fogása : vándorlása közben nagyban fogják s füstölve kereske- delmi czikk.
A vándor alóza tengeri hal, a heringnek családbeli rokona; a Földközi tengerben és az Atlanti óczeán — nekünk — nyugoti partjai körűl terem leginkább ; ívás idején nagy seregekbe verődve a folyókba. vonúl ; így az Elba, Rajna, továbbá Pó és Mincio folyókba s a Lago di Garda nevű tóba is benyomúl. A Duna hálózatában csak ritka, betévedett vendég. — Nagysága — BENECKE szerint — 60, ritkán 70 em., súlya 2—3 kg.
SIKOS ANGOLNA. 747
Elterjedése: HECKEL csak a Duna magyar részét, Mohácsot és Budapestet említi ; PETÉNYI jegyzetei szerint HECKEL a halat nem látta, csak Battínán egy intelligens halász leírása alapján vette fel ; PETÉNYI e halat 1840-ban már letisztítva Budapesten Seiler Flórián konyháján kapta (ez a HECKEL budapesti adata), azonkívül feljegyezte, hogy Zug-Szt.-Mihály szigettanyáján SCHRÖDER egyet — "/, fonto- sat — megevett, sósnak találta s dunai heringnek nevezte el.
A SÍKOS ÁNGOLNA. Anguilla fluviatilis, FLEMING.
IX tábla, 34.
Föjegyet : a test kígyószerűen nyújtott ; a fej hossza nyolcz-kilencz- szer fordúl meg a test hosszaságában ; a hugygyó az orr végétől körül- belől négy fejhosszaságra fekszik ; a szűk szilványrés nem ereszkedik a begy tájára.
Sugárzata: HO. 19; az egyesült hátsörény-, kormány- és alsó- sörényúszó — BENECKE szerint 1100. FA. 8—9, a kormányúszó- val együtt.
A hosszúra nyúló hengeres test csak a farkrészen oldalt lapított ; bőre vastag, nyálkás, igen síkos. A héj nagyon sajátságos; pénzei nagyon aprók, finomak, hosszúkások és zigzugosan sorakozók a nél- kül, hogy egymást érintenék, a sorok között is meztelen hézagok maradnak, úgy hogy a bőr hosszában ránczosnak látszik, ezek a pén- zek igen kicsiny alakban a fejen is találhatók. A fej kisebb-nagyobb mértékben csúcsos ; — ez adott okot az obtusirostris és acutirostris- féle megkülönböztetésre ; — alsó állkapcsa kiszökő, a száj kicsiny, több sorban álló, finom gerebenfogakkal fegyverzett; zuga a szem alá ér. Az orrnyílás a felső ajakhoz igen közel áll. A szűk szilványrés hasítékszerű s a hónaljúszószárny hiányzik. A hasúszószárny nincsen meg. A hát- és alsósörényúszók az elkerekített kormányúszóval tökéletesen össze vannak forrva ; az előbbi egy fejhoszszal a hugygyó mögött kezdődik ; a vékony, igen hajlékony sugárzat csak igen nehezen különböztethető meg. Az oldalvonal hosszában s az alsó állkapcson az érző likacsok világosan kivehetők.
Szín szerint a síkos angolna nem állandó, a vízhez és egyéb körül-
748 SÍKOS ÁNGOLNA.
ményekhez képest sokszorosan változó ; törzsszínezetnek a következő vehető: háta sötétzöld, kékes vagy fekete, az oldalak világosodók, a has fehér ; néha a hát és az oldalak világosodók s — BENECKE sze- rint — akadnak olyanok, a melyeknek hátán egy sárga csik vonúl végig, sőt akadnak egészen sárgák és egészen fehérek is, tehát ugyanaz a tünet, a mely nálunk a csíkkirályon és csiíkdámán — chlo- rochroismus és albinismus — mutatkozik.
Ívik : valószínűleg deczemberben és januáriusban.
Fogása : nálunk véletlenség ; rendes helyein kifejlődött halászati ipar, leginkább sűrűn-rácsosfenekű rekeszekben fogják.
A síkos ángolna rendes soron csak a Poprádba jut, minthogy a Kaszpi- és Fekete-tenger folyórendszerében nem terem ; az utóbbiba csak elvetődik. Életmódjának kivált az ívásra vonatkozó része a legújabb időkig homályos volt s a legkülönbözőbb gyanításokat, találgatásokat szülte — már a régi időkben is. SYRSZKI 1873-ban tisztába hozta a dolgot mely lényege szerint a következő : a tengerből a folyókba felvonúló ifjú ángolnák csupa ikrások, melyek a folyókban megnövekedve öt éves korukban érettek s a tengerbe vándorolnak vissza ; ikrájuk igen kicsiny o-t milliméter átmérőjű s így szabad szemmel meg sem különböztet- hető ; a tejesek sohasem hagyják el a tengert, hanem ott fogadják a a folyókból jövő ikrásokat, melyek novemberben érik el a sósvizet s valószínű, hogy az ívás deczember és Január folyamán végződik. Abból a körülményből, hogy az ángolna-ikrások ikrafészkén épen úgy, mint az ingolákén, mindig bizonyos egynemű állapot mutatkozik, nagy va- lószínűséggel azt lehet következtetni, hogy az ángolna, épen mint az ingolák is, csak egyszer ívik, azután elpusztúl. Arról, hogy az ángolna elevenet szülne, szó sincsen. Az ívás, úgy látszik, leginkább a Kattegat zátonyain folyik. Az ivadék egy része a tengerben marad, a másik része 1—8 cm. nagyságot érve s a nemi szerveket még teljesen nél- külözve, a folyókba vonúl, még pedig majdnem hihetetlen seregek- ben, melyek csak úgy érthetők meg, ha tudjuk, hogy az egyes ikrás ángolna ikrája milliókra rúg. Igy fel van jegyezve, hogy egyszer az Arno folyóból öt óra lefolyása alatt három millió font, az Eiderből egy nap alatt go akó ángolna-ivadékot merítettek s hogy a sereg szaka- datlan vonúlása némely helyen kis megszakítás mellett 14 napon át tartott. Ez az ivadék azután átmászik minden akadályon s a legkisebb
SZÍN TOK. 749
vízereket 15 felhasználva bevetődik oly tavakba is, a melyek különben folyókkal nem állanak összeköttetésben. Az, hogy éjjelenkint a szá- razra kijár s különösen a borsóföldeket keresi fel, nem igaz ; de igenis igaz, hogy vizes rétségen pocsolyáról pocsolyára kígyózik s szedi a csigát és apró rovart. A síkos ángolna éjjeli állat, mely napközben az iszapba és homokba túrja magát s csak alkonyatkor búvik elő ; a hideget nem szereti s a telet az iszapba temetkezve húzza ki. Szűk szilványrésénél fogva a szárazon sokáig — egy egész napon át is — elél, a nélkül, hogy baja esnék. Nem állhatom meg, hogy saját tapasztalásomat el ne beszéljem. Az 1885-ki országos kiállítás halá- szati osztályában gróf MiGazzv ViLmos eleven ángolnákat is állított ki; de a tartó nem volt jól befedve s azok bizony éjen át mind kiszöktek. Reggel a felügyelő személyzetet nagy felindúlásban talál- tam ; sehogysem tudták, hova lettek a halak ; én legott a lefüggönyö- zött asztalok alatt kerestettem, hol a rettenetes porral, forgácscsal teleragadva, csakugyan meg is kerültek; a vízbe téve legott teljes élénkséggel uszkálni kezdtek, nyomban megtisztúltak s újra kezdték a kimászkálást.
Rendes termő helyein 1-5 méter hosszúság mellett 5 kgr. súlyt érhet el. Húsa szíjjas, fehér és jóízű, füstölve és besavanyítva nagy- terjedelmű kereskedés tárgya.
Elterjedése: HEcKEL mint eltévedt vendéget Mohácsról említi ; PETÉNYI — mint tudjuk — Komárom alól, én ugyanonnan és Buda-
pestről említhetem.
A SZÍN TOK.
- — Acipenser glaber, HECKEL.
Főjegyet : orra rövid, elkerekített ; homloka domború, meredeken emelkedő ; a hát vértjei előre lejtenek, hátúl magasak, horgosok, az első hátvért a többinél erősebb és magasabb; a száj nagy, alsó ajaka kifejődött s közepe, úgy a felsőé is, mélyen horpasztva-öblözött.
Szerzek e IFIS, 13/3085 IRO 1/5305 SVG M/S a SS 2/115e
Vértezete : Ht. 12—16; O. 35—060; Hs. 12—15.7 FA. 57/—"/2, a kormányúszót beleértve.
" Ht — hátsor, O — oldalsorok, Hs — hassorok.
750 KECSEGE TOK.
A test magassága valaminél több a vastagságnál, az utóbbi átlag nyolczszor fordúl meg a test hosszaságában ; a hát vértjei a legnagyob- bak, az oldalvértek kicsinyek, a hasvértek majdnem eltűnők ; a vért- sorok köze apró, fogacsos csontpénzekkel borítva, melyek a has felé kisebbedve, ott simákká válnak. A hónaljúszószárny igen erős első csontsugárral ; a hátsörényúszó magasságánál szélesebb, az alsósörény- úszó az előbbinek vége előtt kezdődik s szélességénél magasabb.
Szín szerint a hát vörösesszürke, az oldalak világosodók ; hasfele s az oldalvértek szennyesfehérek ; bajusza tövén fehér, végefelé bar- núló ; a szemcsillag sárga.
Íuk : PETÉNYI szerint július, augusztusban.
Fogása : vizahorog és öregháló.
A szín-tok életéről keveset tudunk, mert a vértes halak régibb, kiváló kutatói, ezek között GÜLDENSTAEDT, GMELIN, PALLAS e fajt nem vették számba. Bizonyos csak az, hogy a Fekete- és az Azovi tengert lakja s a beléjök szakadó folyókba, közöttük a Dunába is felvonúl, így kerűl e főfolyamnak mellékágazatába 15. PETÉNYI jegyzete szerint különösen az Ercsi melletti Dunarészben fogtak sokat, leg- inkább július és augusztusban, hol ívtak is; a halászok bemondása szerint va szín-tok a víz legmélyén jár.
Nagyság szerint eléri a 2—2:5 métert s a 30 kilogramm súlyt; PETÉNYI szerint a 40 kg-mos nagy ritkaság, úgy a 70—75 cm.-nél kisebb is.
Elterjedése: HECKEL szerint a Duna, Tisza, Száva, Dráva és a Vág — alkalmasint torkolata —, Komáromon felül igen ritkán megyen.
A KECSEGE TOK.
Acipenser Ruthenus, LINNÉ.
Főjegyet : orra hosszú, árformán hegyesedő; bajusza, hátrahajtva a száj széleig ér ; az alsó ajak középen fejletlen ; a szájtól az orr hegyéig futó középormón három szemölcsszerű kiemelkedés ; a testtörzs vért- sorai sűrűn álló vértekből valók.
Sugárzata : HS. 13/28; HO. 1/24; HA. 9/13 ; AS. 9/14—16.
Vertezete: Ht. 11—14; O. 60—70; Hs. 10—18.
FA. 4/2, a kormányúszót beleértve.
KECSEGE TOK. 71901
A test legnagyobb vastagsága a harmadik hátvért tájára esik s közel a fél fejhosszának felel meg ; a keskeny s kissé lapított orr átlag háromszor oly hosszú, mint a száj szélessége ; az alsó felén futó közép- ormó az orr hegye táján kiszélesedik; a sorok vértezete sűrűn sorako- zik s csak a sorok vége felé kisebbedve ritkúl is kissé ; az első hátvért a legnagyobb ugyan, de nem emelkedik ki, hanem a homlokvonal ívébe esik ; e vonal futásához képest a 4, 5 és hatodik hátvért áll legmaga- sabban. A vértsorok köze apró, hátulsó szélükön fogacsos csontpén- zekkel van borítva. A hónaljúszók a test magasságánál hosszabbak ; a hátsörényúszó magasságánál szélesebb; az alsósörényúszó és a has- úszószárnyak szélességüknél magasabbak ; a félszárnyú kormányúszó alsó fele terjedelmes.
Szín szerint háta szürkés- vagy sárgásbarna, néha feketésbe ját- szó; a vértek szennyes fehérek; az úszók szürkék, csak a hasúszó- szárny és alsósörényúszó vöröses.
Ívik : május, juniusban.
Fogása : leginkább a kecsegeháló.
A kecsege tok is a Fekete-tengerhez tartozik ; de egyike azoknak a tokféle halaknak, a melyek legmesszebbre vonúlnak fel a folyókba — HECKEL szerint a Duna bajor részébe is eljutnak ; — a kecsege má- jusban és juniusban jelentkezik legsűrűbben, szereti az iszapos fenekű vizet, a hol túrhat s táplálékát, mely halivadék is, megszerezheti ; vonúlás közben köves fenekű helyeken kerűl meg legtöbb, mert ott seregesen nyomúl előre.
Nagyság szerint elérheti a 7—7"/, kgr. súlyt; leggyakoribb a fél kilogrammos.
Húsa finom, jóízű s a tokhalak között a kecsege az, mely táplá- léknak legtöbbre van becsülve.
Elterjedése : HEcKEL a Duna, Dráva, Tisza, Maros, Szamos és az Olt vizét említi; PETÉNYI a Köröst — Békésig —, a Murát és a Vágot — Tornóczon felül is — teszi hozzá; én a Balaton — leg- újabb időben — Ipoly, Rába és Zagyva vizét tehetem ide.
752 SÖREG TOK.
A GMELIN TOK.
Acipenser Gmelini, FITZINGER.
Főjegyer: cOrra széles, háromszögű, tompavégű; alsó közép- ormóján négy szemölesszerű kiemelkedés; az első hátvért a leg- nagyobb és legmagasabb ; a bajuszok közelebb állanak a szájhoz, mint az orr csúcsáhozo. HECKEL szerint adva.
Már PETÉNYI, a kecsege-tokról szólva megjegyzi, hogy a 14—15 fontos kecsege-tok nagyon ritka s alkalmasint az ilyen nagyra nőtt kecsege-tok ugyanaz a HEckEL Gmelin-tokjával. Ez a gyanítás bizo- nyossággá válik, mihelyt tekintetbe veszszük azt a kétségbevonhatat- lan tényt, hogy a tokféléknél az orra korral tompúl s ezt maga HECKEL is megjegyzi. A magyar halászság, mely élesen különböztet, ezt a tokfajt nem ismeri, külön névvel nem jelöli, hanem nagy kecse- gét lát benne, a miben igaza is van. Dr. KÁRoLi JÁNos ezt a fajt nem is vette fel s én osztozom felfogásában, a midőn e fajt csak irodalomtörténeti szempontból és leginkább azért, mert magyar víz-
ől — a Dunából — eredő példányokra alapíttatott, iktatom ide.
A SÖREG TOK.
Acipenser stellatus, PALLAS.
Főjegyet: orra hosszú, keskenyen-pallosforma ; az alsó középormó kiszélesedik s az orrot hegye táján lemezszerűen borítja; a bajusz a szájhoz közeledő; az első hátvért kicsiny, törpe; a hassorok vértjei nagyok.
MTE 2 AS 108 30 128—31 5 BA 10205 AZ 11/17-
Vertezete 5 Bt. 125 - no O 30-40 Inso 2
FA. 47/,—T/2, a kormányúszót beleértve.
A test nyulánk ; a homlokvonal lapos ívben emelkedő ; a test ma- gassága a vastagsággal egyforma, mind a kettő a fej felehosszánál kevesebb. Soros vértezete erősen kifejlődött, de sorban állva nem érintkezik egymással; nagyon kirívó; a vértsorok köze igen apró, fogacsos csontpénzekkel szabálytalanúl borítva. Az úszók aránylag kicsinyek; a hónaljúszószárny hossza csak "/.-del haladja meg a test
a § A
FAJ TOK. 753 magasságát; az alsósörényúszó a hátsörényúszó közepével áll szem- közt. A kormányúszó vége csúcsba kifutó, könnyedén sarlós görbű- lésű ; az alsó szárnyfél is csúcsba végződik.
Szín szerint háta rendszerint kékesfeketébe húz, az oldalak és a has fehéredők ; a vértezet szennyes fehér ; az orr alsó fele hússzínű ; a szemcsillag sárga, néha ezüstös.
Ívik : május, junius ; halászok julius-augusztusra teszik.
Fogása : rendesen az öreghálónak egészben ritkább prédája.
A sőreg-tok — csillagos-tok, királyhal — a legszebb tokhalak közé tartozik s erősen kifejlődött, nagyon szembetűnő vértezete való- ban úgy tűnik fel, mintha a hal testén merő csillagsorok vonúlnának végig. A tengerből, seregekbe verődve, már márczius hónapban indúl a folyókba, ívás végével pedig legtöbbje visszatér a Fekete-tengerbe ; PETÉNYi budapesti és ercsii halászok bemondása után azt jegyezte fel, hogy a sőregtok legbővebben júliusban és augusztusban jelentke- zik s akkor ívik is; meglehet, hogy ekkor már seregekbe verődik és a tenger felé igyekszik.
Nagysága, LEPECHIN szerint körülbelől 2 méterre rúghat s ekkor
21
5 kgr. súlyú; PErÉNyi az Ercsi mellett fogottakat 15—20—25 kgrmmra teszi, Vezseny mellől pedig 40—45 kgrammosokról is emlékszik.
Húsa finom, jóízű s igen keresett czikk; a mai konyha cdunai pisztráng névvel tiszteli meg.
Elterjedése: HECKEL szerint a Duna — Komáromon felül már ritka —, Dráva, Tisza — Tokajig — ; én hozzáagdhatom a Körös alsó
folyását és a Zagyvát torkolata táján.
A FAJ TOK.
Acipenser schypa, GÜLDENSTEDT.
Főjegyet : orra rövid, széles, tompa — bornyúorr — az alsó ajak fejletlen, a felső egyenletes, nem öblözött; a hát vértjei nagyok, rit- kán állók ; a két külső bajuszszál távolabbra áll egymástól, mint az orrnyilások szintén egymástól; a bajusz közelebbre esik az orr végé- hez, mint a szájhoz.
Sugárzata : HIS. 10/28; HO. 1/33.; HA. 11/1445 AS. 14/15.-
HERMAN O. A magyar halászat. 48
754 FAJ TOK.
Vertezete : Ht. 10—1 1; O. 30—33; Hs. 7—9.
FA. 6, a kormányúszót beleértve.
A test vastagsága a szilványfedelékek táján megfelel a hónaljúszó- szárnyak tájára eső legnagyobb magasságának ; az orr alsó felén lévő ormó fejletlen s az orr hegye tájától csak a bajuszokig kivehető. A testtörzs soros vértezete erős, az egyes vértek között üres közök vannak; az első hátvért nagy, de nem áll a legmagasabban, mert a hátvonal íve szerint a negyedik vért a legmagasabb ; a vértsorok köze síma, fényes, de azért csillagalakú, lapos "csontpénzek borítják, a melyek között olyan is akad, a mely közepén tüskét visel.
Valamennyi úszó hegyes ; a hónaljúszószárny hosszúsága nagyobb a test magasságánál : a hátsörényúszó mélyen, nyergesen kimetszett.
Szín szerint háta feketésszürke, hasa sárgásfehér ; a vértezet szeny- nyesfehér.
Ívik : alkalmasint május-juniusban.
Fogása : mint az előbbié.
A fajtok — a magyarság tulajdonképeni tokja — szintén a Fekete- tenger hala, mely folyóinkba felvonúl ; de életmódja szerint kevésbbé ismeretes. A fajtok bizonyos folyórészeket kedvel s ott nagy számmal halászható. Ilyen hely volt Tokaj körűl és az erdélyi részekben, Vincz táján ; de a folyószabályozások következtében a tokok a régi helyek- ről elmaradoznak s úgy látszik, helyet cserélnek, így az erdélyi rész- ben a tok ma inkább Mihalczfalvánál tartózkodik.
Nagyság szerint a tok átlag 2-5 méternyire nő és 30 kgr. súlyt érhet el; nálunk 12 kgr.-nál kisebb nem igen kerűl hálóba.
Húsa a jobbak közé tartozik s a régi időben a fajtok a vizatokkal együtt köteles- és szerhal volt.
Elterjedése: HEckEL a Dunából említi s megjegyzi, hogy Komá- romon felül nem igen megyen s csak nagy ritkán vetődik a Duna osztrák részébe ; PETÉNYI a Drávából, KÁRoLi JÁNos " a Tiszából és a Vágból jegyezte föl; én a Körös, Maros és Zagyva vizét tehe- " tem hozzá.
" Dr. KÁROLI í. h. ott, a hol a tokokat a vértezet szerint különbözteti meg, ezt a fajt az vcigen hegyes orrúaky közé sorozta ; nyilván tollhibából.
VÁGÓ TOK.
A VÁGÓ TOK. Acipenser Güldenstüdtii, BRANDT.
IX tábla, 35.
Főjegyet : orra rövid, elkerekített ; a felső ajak a közepén nyerge- sen öblözött; a száj igen nagy; a vértezet erős, a hátsor vértjei lapo- sak, terjedelmesek; az orr alsó felén álló ormó jól kifejlődve a bajuszok közé nyomúl.
Sugárzatas : FS. 12/2537 HOZ 1/3v; EA. 12/1435 AS. 12/11— 14.
Veértezete : Ht. 12—1 3; O. 24—36; Hs. 9—10.
FA. 55/,, a kormányúszót beleértve.
Teste ép oly vastag, a milyen magas és ez a mérték nyolcz és egy félszer fordúl meg a hal egész hosszában; a fej vértezetének sugárossága rendetlen, durva s az egyes lemezek külön-külön állók ; a felső ajak nemcsak öblözött, hanem a közepén ketté osztott, az osz- táson a két ajakfél érintkezik. A soros vértezet ritkás ; az első hátvért a legnagyobb; de a koponyával nincsen összeforrva; a vértsorok köze síma, fényes, csillagalakú vagy kerek és fogacsos csontpénzekkel sűrűbben-ritkábban szórva ; a hát- és oldalsor között néhány nagyobb csontpénz tüskés és sorosan áll, egy hasonló még fejlettebb pénzsor a hónaljúszó- és hasúszószárny között követhető. A hónaljúszószárny hosszasága a test magasságával talál.
Szín szerint a háta kékes-hamuszürke; a vértezet szennyesfehér ; a bajusz töve fehér, hegye fekete ; a szemcsillag ezüstös.
Ívik : májusban és juniusban.
Fogása : mint az előbbié.
A vágótok a régibb írók xtetemes és tetelmesv tokja, a halász- népek gonosz jele, az u.n. chalszűkev vagy eszűkhalp, xvészhal ; de mint ilyen csak az apraja szerepel, a melyet a dunamenti német- ajkú halászság cEsterl, vagy c Oester] " név alatt különböztet meg ; a halászok nem hiszik, hogy az apró xhalszűkes a tetemes tok- nak a fia s ezen nem is lehet csodálkozni, mert az ivadék roppant tüskés kis állat, melynek orra még hosszú, felhajló, alsó felén éles kampóba végződő, hozzá majdnem minden csontpénze 1s tüskés s így
t Nyilván a szláv Jesetra németesíitése.
750 VIZA TOK.
a test hosszában a rendes vértezet közeiben is külön tüskés sorokat alkot. A halászok azt hiszik, hogy az ivadék megjelenése nagy hal- szükséget jelent. REISINGER ezt az ivadékot írta le A. pygmezeus né- ven s PETÉNYr-é az érdem, hogy a dolog Vezsenyről származó pél- dány alapján tisztába hozatott.
Nagyság szerint a vágótok 3—4 méterre növekedik s 80 kgr. súlyt érhet el.
Húsa olyan, mint a fajtoké s a nagyja egyáltalában mint ctokv kerűl a piaczra. PALLAS szerint az Oroszországból a világpiaczra jövő svizahólyag és vizaikrav egy negyedrésze ettől a fajtól ered.
Elterjedése. HEckEL a Dunát említve, megjegyzi, hogy rendesen Pozsonyig halad, Bécs alá igen ritkán, hozzáteszi még a Dráva és a Vág vizét; PETÉNYI a Tiszából kapta; én még a Köröst tehe- tem hozzá.
A VIZA TOK.
Acipenser Huso, LINNÉ.
Főjegyet : orra rövid, hegyesedő; a bajuszok szalagszerűen lapo- sak, a száján túl érők ; az alsó ajak két félre osztott; a vértsorok köze hegyes csontmagvaktól reszelős tapintatú; a szemek fölfelé is pil- lantanak.
Súvárzala : HAS. 14/49; HO. 1/3606537, HAS 12/1805 ASSTG/AOS
Wed s lmi 12—135 O 40—15 a IRI8, 10—12.
FA. 3"/,—"/., kormányúszó nélkül, avval 4.
A legnagyobb vastagság a legnagyobb magassággal egyenlő és nyolczszor fordúl meg a test egész hosszában; az orr egészben vas- kos, kúposan hegyesedő és könnyedén felhajló ; a száj a fej felehosz- sza előtt nyilik s oly széles, hogy zugaival az egyik. oldalról a másikra majdnem átér ; a felső ajak közepe táján vastagodott; a négy bajusz közel áll a szájhoz, már tövétől kezdve laposodó, hosszaközepén leg- szélesebb — hegyes késalakú.
A vértezet, különösen az oldalsoroké, gyengén fejlődött, ritkásan álló, így a hal keresztmetszete nem annyira ötszögű, a mint azt a leg- több tokfajnál láthatjuk ; a hátsor vértjei durván sugarasok, az elsők a többinél kisebbek; e sor első vértje a legkisebb, a 0—8. a leg- nagyobbak s a hátvonal ívességét véve, a legmagasabban állók.
seats
VIZA TOK. TSZ [A
A hónaljúszószárnyak a test vastagságánál rövidebbek, nem hegyesek, első csontsugaruk gyenge ; a hátsörényúszó kétszer olyan széles, mint magas, nem annyira nyerges, mint inkább elvágott, a mi a vizatokot már az első pillantásra is.kitünteti.
Szín szerint a vizatok háta sötét hamuszürke, orrarésze sárgás- fehér ; hasa és vértezete szennyesfehér ; a szemcsillag sárgásan ezüstös.
Ívik : nálunk nem.
Fogása ; az islégből kötött pipolahálóval és a köteleken vagy lán- czokon függő vizahoroggal.
A viza, a magyarság őrhala, mint tudjuk, a magyar történet szem- pontjából is nevezetes hal. Mint a Fekete-tenger lakója, jó halászok bemondása szerint az első sereg márcziustól május végéig vonúl fel a Dunába, a második sereg augusztustól deczemberig. Régente, a mi- dőn ez a valóságos óriás még szerette a magyar vizeket, az érkező sereg olyan volt, hogy a víz duzzadozott tőle s oly számmal került a szárazra, hogy nemzetgazdasági fontosságot öltött. Ma a viza meg- fogyatkozott nálunk s a halászság — nem egészen alaptalanul — azt hiszi, hogy a mióta a folyószabályozás miatt az áradó víz, a melylyel a viza fel szokott vonúlni, a Vaskapunál igen rohamossá vált, a hal ezt az akadályt csak nehezen bírja legyőzni s másfelé veszi útját. Az bizo- nyos, hogy a régi híres vizafogók elnéptelenedtek s a mázsás viza nagy ritkaság, holott régente akárhány tíz mázsás is kerűlt a szárazra.
Nagyság szerint nálunk a 30 kgrmmos vizatok a legkisebb, a két métermázsás ma már bámulat tárgya, holott régente 7—8 méter- mázsások is akadtak s PaLLas szerint orosz vizekben r4 métermázsást is fogtak, melynek egyedűl az ikrája 4 métermázsát nyomott.
Húsa jó, tápláló ; ikrája, hólyagja a világkereskedés czikke.
Elterjedése : HEcKEL a Dunán kívül az Olt, Maros és Tisza vizét hozza fel; PErÉNyi a Vágot — ritkán Ürményig — amilíinis em e Köröst és Zagyvát adhatom hozzá.
(09)
VAK ÍNGOLA.
51 I
A VAK INGOLA. Petromyzon fluviatilis, LINNÉ.
IX tábla, 36.
Főjegyer: a test nyujtott, hengeres, ángolnaszerű; a bőr síma, meztelen ; páros úszószárny nincsen ; a különvált két hátsörényúszót s a másodikkal egybeforrt kormányúszót gyönge porczos sugarak feszí- tik ; a kerekre nyiló száj keresztállásban hasítékszerűen bezárható.
Sugárzata : összefolyó. FA. 47/57—s5, a kormányúszóval együtt.
A fej hosszát, a tátott száj szélétől véve és mérve, közel ötször mérhetjük le a test hosszában; a száj csúcsban áll; de tátva, kissé torokfelé nyíló ; húsos ajakán köröskörűl kurta rojtozat áll, a melyen belül, még az ajakon, egy sor igen apróka fog van; erre következik egy sor szemölcsszerű fog, ismét befelé két sor valamivel nagyobb, zig- zugosan elrendezett fog; még beljebb és keresztbe egy sárgás, éles- szélű lemez látható, melynek két végén egy-egy foghegy emelkedik, evvel szemben s az alsó állkapocsnak megfelelő fekvésben — szin- tén keresztbe — egy íves, öt fűrészes és a két végén hegyes foggal ellátott lemez látható; e két lemez közötti téren mindkét oldalon három kerekes formájú, 1—3 foghegybe emelkedő lemez áll ; az alsó állkapocsnak megfelelő részen belül még két fog meredezik, a melyen túl a nyelv, mint valami szivattyú koloncza zárja el a bárzsing nyílását.
A szilványnyílások egy-egy szemátmérőnyire állanak egymástól.
Az első hátsörényúszó a test első felében vagy kissé azon túl kez- dődik, íves vágású; a második, a mely a kormányúszóba olvad, ZS vágású. Oldalvonal nincsen.
Szín szerint a hátfél zöldeskék, aczélos fénynyel; az oldalak sár- gások ; a has ezüstfehér ; az úszók violások ; a szemcsillag aranysárga, három sötétes folttal.
Ívik : májusban.
Fogása : aprószemű szákokkal.
A vak ingola tulajdonképen tengeri állat, mely ívás végett vonúl a kisebb folyókba és patakokba. Az ívás köves helyeken, összehor- dott kavicsokból alkotott medenczékben történik; az ívás után az öregek elpusztúlnak s három hét mulva kikél az ivadék, mely féreg- szerű, fejletlen s 4—5 évet tölt a vízfenék iszapjában — homokjában.
nuts ákrttststtnűktad nát attküttltültktütltltlltátllt lk szasa e — ez als
PLANER INGOLA. 759
A negyedik vagy ötödik életévben, augusztus táján ezek a féregszerű chalálczákv vak ingolákká alakúlnak át, útra kelnek s a tengerbe men- nek, hol megnövekedve, visszatérnek az édesvizekbe, hogy megívjanak s elhaljanak. A vak ingola álczája, mely mint Ammoccetes sokáig faj gyanánt állott a rendszerben, férgekkel és halivadékkal táplálkozik ; de mondják, hogy köpülyős szájával a nagy halra is ráragad s elpusztítja. A régi magyarság a szilványnyílásokat és az orrot 15 szem- nek véve, e halat ckilenczszeműv-nek nevezte.
Nagyság szerint eléri a 30 cm.-t, a mikor gyöngébb újjnyi vas- tagságú.
Húsát nálunk nem becsülik, pedig jóízű ; a többek között Észak- németországban, besózva és besavanyítva, kereskedelmi czikk.
Elterjedése : HECKEL a Dunát, a Poprádot és xErdélyti említi ; PETÉNYI a Dunán kívül a Rákospatakot és a Garamot jegyezte fel mellékvizeivel együtt.
A PLANER INGOLA.
Petromyzon Planeri, BLOCK.
Főjegyet : egészben az előbbinek jegyeivel találnak; de az alsó állkapocsnak megfelelő lemezen 12 fog áll s a második hátsörény- úszó nem As vágású.
A mondott főjegyeken kívűl ez a faj az előbbitől még abban is különbözik, hogy állandóan kisebb: 20—24 cm. Nevezetessége az, hogy ezen a fajon végezte MÜLLER élettani vizsgálatait, a melyek- nek az ingolák átalakulásának bebizonyítása s egy régi nagy tévedés helyreigazítása volt az eredménye.
Elterjedése: HEcKEL a Murányi völgyből, s a Béga patakból Lugos mellett említi; én Nagy-Rőczéről és az erdélyi részekben a Jára patakból ismerem.
A MAGYAR NÉPIES HALÁSZAT MESTERSZÓTÁRA.
A Mesterszótár magában foglalja a magyar halásznép száján élő halneveket és mesterszavakat, megpótolva azokkal a halnevekkel és kevés mesterszavakkal, a melyek különösen régibb, jobb szótáraink- ban akadtak és beváltak "; megpótolva azokkal is, a melyek a népiesek hatása alatt e könyv irása közben úgyszólván önként keletkeztek.
A leglényegesebb rész a halnevekre esik s akként keletkezett, hogy az összegyűjtött négyszáz és körülbelől hatvan népies halnévből megalkottam a rendszeres részt s egyáltalában a halászati irodalom számára, a családok, illetőleg csoportok, továbbá a nemek és fajok nevelt.
A népies elnevezések nagy bősége s legnagyobb részben magya- rossága lehetővé tette azt is, hogy azok a fajok is megfelelő neveket kaptak, a melyeket csak a tudomány különböztet meg.
Az újabbkori halászati irodalomban levő csinált halneveket és ú. n. műszavakat tudatosan mellőztem; egyfelől azért, mert a nyelv szellemébe ütköznek, másfelől azért, mert tekintettel a magyar halász mesternyelvének gazdagságára, merőben fölösleges alkotások.
Tekintettel a halnevek nagy fontosságára s arra a körülményre, hogy egy és ugyanannak a halnak vidék szerint igen sok neve van, a Mesterszótár elején az illető tudományos s a megállapítottam ma- gyar fajnév alá betűrendbe csoportosítottam mindazokat a neveket, a melyek egy és ugyanazon fajra vonatkoznak. Evvel lehetővé tettem, hogy a Mesterszótárban előforduló hozzácsatolt latin, tudományos név során, a csoportos szótárban rögtön megtalálhatjuk mind azok- kal a magyar nevekkel együtt, a melyek a nép száján élve, ugyanarra a halra vonatkoznak.
$ A szótarak teljes kiaknázása lehetetlen volt.
k § 4 1 § b i É ;
MESTERSZÓTÁR. 701
Példával magyarázva: ha a Mesterszótárban olvassuk a vakcsik nevet, ez ott Petromyzon fluviatilis L. s ha e tudományos nevet föl- keressük a csoportos szótárban, akkor azt találjuk, hogy egyéb nevei még fizis, folyóvízi-orsóhal, ingola, ingolna, kilenczszemű-hal, olajhal, olhal, orsóhal, vakcsik. Ha pedig azt akarjuk megtudni, honnan való pld. az ingola, megnézzük a Mesterszótárban s ezt találjuk : cErdő- vidék és Udvarhelymegye vizei ; nyilván az ingolna, ángolna alkalma- zása; Galgóczynál (1022) megvan).
Ezáltal eleje van véve annak a sok tévedésnek és sokszor önkény- kedésnek is, a melylyel halászati irodalmunkban lépten-nyomon talál- kozunk.
A könyv történetében világosan megmondottam, hogy az anyagot nem meríthettem kis így mindazok a megállapodások, a melyekre jutottam, csak az összehordtam anyagra támaszkodnak.
Talán helyén lesz itt — legalább kevés szóval — arra a nagy zavarra rámutatni, a mely onnan eredt, hogy a míg a szerzők a tudo- mányos latin nomenclaturában a szőrszálhesogatásig járó pontosságra törekedtek, addig a magyarral épen csak elbántak; noha ennek kellő méltatására, a nemzet művelődési érdekén kívül, az is ösztönöz- hette volna, hogy a külföld irodalma, mondhatni eredettől fogva, kellő ügyet vetett különösen a magyar népies elnevezésekre is. Ennek oka nagyon egyszerű: a népies elnevezéseknek pontos felismerése mó- dot nyujt a kutatónak, hogy az egyes fajokélet módjára nézve adatokat szerezhessen attól a halászságtól, mely a hallal folytonosan foglalkozik."
A magyar népies halnevekre már MARsiLius nagy művében (1720) is akadunk, honnan azután BLocH (1782—684) merített; és reátalálunk a legújabb német halászati könyvben (1880) is, mely újabb halászati irodalmunkból merítve, átvette azokat a hibákat is, a melyek valósá- gos szarvashibák. Nem szólva az xérdesz, orsa, szobbárv féle alko- tásokról, itt csak azt hozom fel, hogy a mi újabb halászati irodalmunk a dévérkeszegből, mely már a xvit. században is ezt a nevet viselte s a mely név a törzsökös magyar halászság száján ma is él, soha más
X SIEBOLD ezt igen jól érezte, mondván : c Uebrigens muss ich bemerken, dass bei allen dem auf die verschiedenen Volksnamen der Fische ein sehr grosser Werth zu legen ist, indem dergleichen Namen sehr oft über Alter, Lebensweise, Gewohnheit, Aufenthalt, Nahrung
und Fortpflanzung der Fische dem Ichthyologen höchst willkommene Aufschlüsse geben könneny. SIEBOLD i. h. p. 4.
7602 MESTERSZÓTÁR.
fajra nem alkalmaztatik, mondom, ebből megcsinálták a x közönséges durdav nevet, noha a adurdav egy a wsdurbincscsal, s noha ezt halász- ember soha, sehol sem alkalmazza keszegre ; ez a durda átment a német halászkönyvbe! Épen így vagyunk a xsőregv névvel is, a melyre nézve kimondom, hogy nem képzelhető oly magyar halász, a ki ezt a nevet másra, mint az Acipenser stellatus, Pallas fajra alkalmazná és szerzőink mégis összezavarták a kecsegével, ma pedig már a német halászkönyvben ott van az Acipenser Ruthenus xsőrek tok) !
Ez ösztönzött a nevek összegyűjtésére, a tudományos elnevezésekre való visszavezetésére és csoportosítására, mert csak így van meg a mód, hogy adott halfajt, adott vidéken azon a néven kereshessük, a melyen ott a halászság ismeri. Az bizonyos, hogy a sközönséges érdeszszel, vágó szobbárrals bejárhatjuk a magyar földet a Kárpátok- tól az Adriáig s nem érünk el egyebet annál, hogy a halászember szeme kerekre nyilik.
Ez vezet abban is, hogy a csoportos szótár mellett összeállítom azo- kat a német, tót és oláh halneveket, a melyek magyar vizek mellékén élnek, a mennyiben t. 1. ezekre nézve különösen PETÉNYI becses jegy- zetei módot nyujtanak. Ezekben talán a nyelvész is megtalálja a maga részét.
A mesterszótár anyaga körülbelől 2500 szóra és magyarázatra terjed, beleértve azokat is, a melyeket én alkalmaztam vagy a melyek- ben megállapodtam. A könyvben, mint elkésett gyűjtéseket, nem alkalmazhattam azokat, a melyeket az UJrFaLvi-Szikszai féle xvI. századbeli Nomenclatura, az Orbis picius 1708-ból való kiadása a Máramarosból és Göcsejből való gyűjtés nyujtott; de ezek azért a szótárrészbe besoroztattak.
KRövidílések. A mesterszótáron végig bizonyos nevek, czimek és jegyek ve- hetők észre, melyeknek jelentése a következő : A hol a szó után pld.: Miskolczi Gáspár, Szabó Dávid stb. következik, ott a szó forrásának teljes czíme a szerző neve alatt a könyvet berekesztő irodalmi kimutatásban található meg. A hol rövidített könyvezím áll, pld. xOrbis pictuso, ez szintén az irodalmi kimutatás- ban van meg.
" a szó, vagy magyarázat végén azt jelenti, hogy a szó alkotás, vagy alkalma- zás szerint tőlem való.
K. — Közkeletű ; — P. K. — Petényi kézirata. — T. Sz. — Tájszótár.
A hol a szerző neve, könyvezím nincsen, az gyűjtés, melynek eredetét a szóra vagy a meghatározásra következő helynév mondja meg.
MeRY
A MAGYARORSZÁGI HALAK CSOPORTOS SZÓTÁRA.
AÁBRAMIS BALLERIUS L. — Lapos Keszeg. — Balin, Balinkeszeg, Baszárkeszeg, Lapos- Dévérkeszeg, Szalmántelelt.
ABRAMIS BRAMA" L. — Dévér-Keszeg. — Bardkeszeg, Dévér, Dévértkeszeg, Fa- hegykeszeg, Keszege, Lapátkészeg, [La- piska, Lapkó, Laposka, Lapos keszeg, Le- pényhal, P . . afedél, Platyicza, Platyika, Pünköstkeszeg, Széleskeszeg;, Szélhajtó- keszeg, Szent Györgykeszeg, Tyiszága.
ABRAMIS LEUCKARTII HECK. — Leuckart Ke-
szeg. — Népies neve nincs.
ABRAMIS MELANOPS HECK. — Szemes Ke- szeg. — Jászpaducz.
AÁBRAMIS SAPA PALL. — Bajoly-Kecszeg. —
Bagókeszeg, Bagolykeszeg, Karikakeszeg, Száp, Szápakeszeg, Szápókeszeg.
FABRAMIS VETULA HECK. — Silány Keszeg. — Szeplenkeszeg, Szeplinkeszeg.
AÁBRAMIS VIMBA L. — Éva-Keszeg. — Éva- hal, Szilvaorrú Keszeg (Szifaorrú Keszeg).
AÁCERINA CERNUA L. — Vágó Durbincs. — Borholy, Disznóhal, Dörgecs, Dörgécse, Dörgicse, Dörgőcse, Dörgőcze, Durbancs, Durbincs, Durda, Dürgencs, Görgécse, Görgicse, Görgőcse, Görgőcse hal, Kis- Dürgencs, lILecserlecs, Lezsér, Macza, Paptetű, Pikó, P. . afésű, Porhó, Serincz, Taknyos Lezsér, Taknyos Macza, Tövis- hal, Tüskéshal, Vargahal, Vasinta, Vaskó, Vizidarázs.
AÁCERINA SCHRAITZER Cuv. — Selymes Dur- bincs. — Barsóka, Ilonahal, Ionkakeszeg, Serincz, Srácz, Sráczhal, , Sréczer, Var- Sinta, Vaskó.
ACIPENSER GLABER HECK. — Szin-Tok. — Szintok.
ACIPENSER GMELINI FiTz. — Gmoelin-Tok. — Népies neve nincsen.
AÁCIPENSER GÜLDENSTAEDTII BR. — Vágó Tok. — Halszűke, Szűkehal, Tetelmestok, Te- temestok, Vészhal.
AÁCIPENSER Huso L. — Viza- Tok. — Órhal, Szinviza, Vizahal.
ACIPENSER RUTHENUS L. — Kecsege- Tok. — Kecsege, Kecsöge, Köcsög, Köcsöge. ACIPENSER SCHYPA GüÜLpD. — Faj-Tok. —
Tok, Tokhal. ACIPENSER STELLATUS PALL. — Sóreg- Tok. —
Csillagostok, Halak királya, Királyhal, Síreg, Sőreg, Vizipárducz.
ALBURNUS BIPUNCTATUS HEcK. — Sujlásos Kisz. — Fecskefarkú, Fűzfahal. Halhuszár, Keczeg, Sugár keczeg, Sujtásos Küszt.
ALBURNUS LUCIDUS HECK. — Szólhajtó Küsz. — Bökle, Dobóka, Fejérke, Fejérkeszeg, Fűzfahal, Gőcze, Huszárkeszeg, Kis Szel- hal, Kisz, Küsz, Lőbő, Ökle, Pehel-hal, Pehelyhal, Peleh-hal, Peszmetkehal, Pisze, Piszehal, Piszke, Rütyőke, Szélhajtó, Szél- hal, Szélkeszeg, Szellőkeszeg, Tejhal, Ún-
hal.
ÁLBURNUÚS MENTO AG. — Állas Küsz. — Né- pies neve nincsen.
AÁLOSA VULGARIS TROSCHEL. — Vándor Alóza. — Fattyúhering.
ANGUILLA FLUVIATILIS AG. FLEM. —- Sikos Ángolna. — Ángolna, Angvilla.
ÁSPIUS RAPAX AG. — Ragadozó Őn. — Balin,
Bálind, Bálint, Balling, Baing, Baksa, Bo- lyin (Boin), Buczó, Búczókeczeg, Csabak, Fenekeszeg, Jászkeszeg, Kapokeszeg, Nagypénteki hal, Nagy-Szélhal, Nyilke- szeg, Ón, Őnhal, Önkeszeg, Őny, Őny- hal, Pólind, Ragadozó küsz, Szellőkeszeg, Torzsaskeszeg, Vadászkeszeg, Vezérhal, Vizenjárókeszeg.
AÁSPRO VULGARIS Cuv. — Német Buczó. —
704 HALAK CSOPORTOS SZÓTÁRA.
Apáczafúró, Arsóhal, Buczó, Buczok,
Durbancs, Kerékszeg, Német-Kócz, Nem-
hal, Orsófark, Orsófarkú hal, Orsóhal, Poczokfarkú, Ráspóhal, Répahal.
AÁSPRO ZINGEL Cuv. — Magyar Buczó. — Barátf . sz, Czingli, Gócz, Kócz, Kóczhal, Kolcz, Kölez, Kosz, Magyar-Kócz.
BARBUS FLUVIATILIS AG. — Rózsa Márna. — Brána, Harcsaponty, Marczihal, Marina, Márna, Martikeszeg, Merenne, Nagy-Mar- czi, Rözsahal, Tötkecsege, Zsidóhal.
BARBUS PETÉNYI HECK. — Petényi Márna. — Bartafiu, Semlehal, Semling, Semlyéng, Zsemlehal (Zsemle), Zsemlénk, Zsömle- hal.
BLICCA ARGYROLEUCA HECK. — Ezüstös Ba- lin.— Balin, Bolén, Bordély (?), Gyöngyhal,
Jeges keszeg, Tányérkeszeg, Tángyérhal.
CARASSIUS GIBELIO NiLs. — Köpvi Kdrász. — Géb. (2).
CARASSIUS . VULGARIS NiLs. — Széles Ká- rász. — Karász, Karics.
CARPIO KOLLARI HECK. — Ponty-Kárász." —
Ponty Karász.
CHONDROSTOMA NASUS L. — Vésettajkú Pa- ducz. — Önhal, Paducz, Paduszk, Palucz, Paticz, Patus, Petenye, Podvizhal, Potoz, Potoznak, Sodronypaducz, Stenger, Szt.- Györgypaducz, Tintafosó, Tintahal, Tintás- hal, Végső hal.
COBITIS BARBATULA L. — Kövi Csik. — Ba- juszos-Orsófark, Gömőhal, Hajatlan kövi- hal, Héjatlan kövihal, Kavicshal, Kömaró- kolty, Könyhal, Kövecshal, Kövi, Kövi- csik, Kövihal, Kűhal, Ményhal.
"COBITIS ELONGATA HEcK. — Bába Csik. — Népies neve nincsen.
(GOBÍTIS JEOSSIEIS JESS E ERÉDOSTK ESIK: Halcsik; fajták: Barnacsik, Csikdáma, Csikkirály.
COBITIS TAENIA L. — Vágó Csik. — Föveny-
vágó, Halbába, Jégfúróhal, Kircza (?),
Köfúró, Köharapó, Kővágó, Pe .. avágó,
Pi . anyaló, P . csavágó, P . . arágó, P. . a- reszelő, P . . avágó, Sibrikhal, Vágóhal. Corrus GoBIo L. — Botos Kölönte. — Béka- hal, Botos Kölönte, Boti, Botos, Butikó- hal, Ebhal, Kölönte, Kolty, Kophal, Kopsa,
Kutyahal, Ördöghal.
Korcs.
"COTTUS MICROSTOMUS HECK.— Kisszájú Kö- lönte; népies neve nincs.
GOTTUS POECILOPUS HEcKk. — Czifra Kö- lönte; népies neve nincs.
CYPRINUS ACUMINATUS HECK. — Kárász- Ponty."
CYPRINUS AURATUS AUCT. — Jövevény Ponty;
Aranyhal, Aranypotyka.
CYPRINUS CARPIO L. — Tő-Ponty. — Duna- ponty, Ponty, Potyka, Pozsár, Töpotyka ; fajták : Csupaszponty, Királyponty, Tük- rösponty ; kölyke : Babajkó.
CYPRINUS HUNGARICUS HECK. — Magyar Ponty. — Pozsár, Karcsú-Ponty. Esox Lucius L. — Köz-Csuka. — Csuka.
GASTEROSTEUS ACULEATUS L. — Tüskés Pikó; népies neve nincs.
GOBIO FLUVIATILIS Cuv. — Fenékjáró Küllő. — Göbhal, Gobhal, Goboly, Göcze, Grúz, Gulúz, Hajas-kövihal, Héjjas-kövihal, Kő- hal, Küllő, Sármászó Szaka, Tergélye.
GOBIO URANOSCOPUS AG. — Felpiltantó Küllő; népies neve nincs.
(GOBIUS MARMORATUS PALL. — Tarka Géb; népies neve nincs.
IDUs MELANOTUS HECK. — Ónos Jász. — Jászkeszeg, Önkeszeg.
LEUCASPIUS ABRUPTUS HECK. — Kurta Baing; népies neve nincs. 2
LEuciscus RUTILUS L. — Veresszárnyú Kon- czér. — Bőke, Bűke, Bürke, Göndér, Ön- hal, Pápakeszeg, Tamáskeszeg, Veresszár- nyú Keszeg, Veresszárnyú Jász, Veres- szárnyú Konczér.
LEUCISCUS VIRGO HECK. — Leáry-Konczér. — Dobáncs, Dóbár, Leányhal, Nyerfli, Szűz- hal, Szűzleányhal.§"
LOTA VULGARIS Cuv. — Tarka Meny. — Kutyahal, Méhal, Menyhal, Ményhal, Nagy- agyú hal, Törzsokhal.
LLUCIOPERCA SANDRA C. — Fogas Süllő. — Fehérhúsú Csuka, Fogas, Süllő, Sül, Szellő.
LUCIOPERCA VOLGENSIS PALL. — Kő-Süllő. —
Bandár, Kösüllő, Tarkasúllő, "Tötsüllő, Vadsüllő. PELECUS CULTRATUS L. — Sugár Kardos. — Balatoni . Héring, — Gzllakeszeg, Garda, § Korcs.
" Lásd Sgualius dobula alatt is.
NÉMET
Gárdakeszeg, Gargya, Gorda, Görbepa- ducz, Gyargya, Héringhal, Hosszúkeszeg, Karda, Kardakeszeg, Kardkeszeg, Kardos, Kaszakeszeg, Korda, Lánakeszeg, Lanna- keszeg, Szabó, Szabóhal, Vágóhal.
PERCA FLUVIATILIS L. — Csapó Sügér. — Bules, Dibbancs, Dóber, Dúbár, Dúber, Dúbér, Fésüshal, Kándró, Körmöshal, Parcs, Persli, Rappi hóhér, Réti-Dur- bincs, Sigér, Singér, Súdér, Süger, Sü- gér, Sügre.
PETROMYZON FLUWVIATILIS L. — Vak Ingola. — Firis, Fizis, Folyóvizi Orsóhal, Ingolna, Kigyóhalacska, Kilenczszeműhal, Olajhal, Olhal, Orsóhal, Szivóka, Vakcsik.
PETROMYZON PLANERI BL. — Planer Ingola;
Ingola,
népies neve nincs.
PHOXINUS LAEVIS AG. — Fürge: Csellc. Cselle, Csetri, Egri, Egrihal, Egriponty, Pelehal, Putri, Tökhal.
RHODEUS AMARUS L. — Szivárványos Ökle. —
Keserűhal, Lapistyán, Laponya, Ökle, Pe- tikehal, Pohé, Sároglya, Szent-Péter hala. SALMa Hucno L. — Dunai Galócza. — Ga- dócza, Gadoczi, Galócza, Hukó, Retke. SCARDINIUS ERYTROPHTHALMUS BON. — Piros- szemű Kele. — Aranyhal, Bikkely, Bódor- keszeg, Búzaszeműkeszeg, Búzaszemű Ká- rász, Czompokhal, Dunakeszeg, Gaisztáas- keszeg, Gelesztás-keszeg, Kárászkeszeg, Kelehal, Kelen, Konczhal, Nemzetihal, Piroska, Piroslókeszeg, Pirosszárnyú ke-
HALNEVEK. 765 szeg, Piros szárnyú konczár, Pirosszárnyú konczér, Pirosszárnyú ponty, Szörkeszeg, Véreskeszeg, Veresszem, Veresszemű hal, Veresszemű keszeg.
SILURUS GLANIS L. — Leső Harcsa. — Harcsa. Parasztfaló ; fajták : Pozsárharcsa, Puma-
harcsa, Sárgaharcsa; kölyke: Harcsa- pundra.
SOUALIUS DOBULA L. — Fejes Domolykó. — Domolykó, Domorkó, Egérfogó, Fejér-
keszeg, Fejeshal, Fejesponty, Jácz, Jász, Jászkeszeg, Jászponty, Jáz, Keling, Lógga, Nagyfejű hal, Sütő, Telea, Telen, Telény, Tomolykó,
Nagyfejű keszeg, Szaáp, Tömpekeszeg, Törő.
SOUALIUS LEPUSCULUS HECK. — Nyúl-Do- molykó ; népies neve nincs.
"TELESTES AGASSIZII HECK. — Agassiz Csabak; népies neve nincs.
"TTHYMALLUS VEXILLIFER AG. — Pénzes Pér. — Lepényhal, Márnafiú, Ón, Ónhal, Pénzes, Pénzespisztráng, Pérhal.
TINCA VULGARIS Cuv. — Nyálkás Czompó. — Czigányhal, Gyászkeszeg, Haldoktor, Sár- hal, Tathal, Vargahal, Varjúhal, Zöldike.
TRUTTA FARIO L. — Sebes Pisztráng. — Pisz- tráng. TRUTTA SALAR L. — Lazacz-Pisztráng. —
Lazacz, Loszospisztráng.
UMBRA CANINA MARs. — Lápi Pócz, — Bo- bálik, Bobály, Ebhal, Ebihal, Kutyahal, Peczehal, Pócz, Póczhal, Ribahal.
SZEPESSÉGI ÉS ERDÉLYI NÉMET HALNEVEK
AAL — P.K.— Anguilla fuviatilis AG. Pop- rád folyó.
AscHE — P. K. — Thymallus vexillifer AG. Poprád f.
BRATFISCH — P. K. — Sgualius dobula L. Poprád.
EULRAUPE — P. K. — Lota vulgaris Cuv. Poprád folyó.
FORELLE — P. K. — Trutta fario L. Pop- rád folyo. Fajtái szerint : Erlforelle, Stock- forelle, Fehre.
FÖRREN — Bielz, szász — Trutta fario L.
GIFFEN — Bielz, szász — Gobio fluviatilis AG.
GRÜNDELN — P. K. — Cobitis barbatula L. Poprád folyó.
HAcHrT — Bielz, szász — Esox Lucius L. HOUusSEN — Bielz, szász — Acipenser Huso L. KÁRPEN — Bielz, szász — Cyprinus carpio L. KEILING — P. K. — Cottus gobio L. Poprád folyó; Kalawatsch is tót néven a Hlawac-tól.
KoREs — Bielz, szász — Carassius vulgaris Nils. KRESCHLING — P. K. — Gobio fluviatilis
Cuv. Poprád folyó.
LAcHs — P. K. — Trutta Salar L. Poprád folyó. Fajtái szerint : Forell-Lachs, Klamm- Lachs.
OALKET Cuv.
OoLFAsCn — Bielz, szász — Anguilla fluviatilis.
— Bielz, szász — Lota vulgaris
7600
PAJERCHEN — P. K. — Phoxinus laevis AG. Poprád folyó.
PARM — P. K. — Barbus fluviatilis AG. Poprád f.
PERSCH — Bielz, szász — Perca Huviatilis L.
REPPFASCH — Bielz, szász — Aspro vulgaris Cuv.
ROTZER — P. K. — I. Keiling Poprád f.
SCHACK — Bielz, szász — Cobitis fossilis L.
SCHLOAEN — Bielz, szász — Tinca vulgaris Cuv.
SCHWINGE — P. K.— Chondrostoma nasus L. Poprád f. A szepesi totságtól Svinke — malaczkák, a hal kiálló orrától.
SEMLENG — Bielz, szász —- Barbus Petényii HECK.
SZLÁV HALNEVEK.
SILBERLING -- P. K. — Alburnus sp. Pop- rád folyó.
STEINBEISZ — P. K. — Petromyzon fuviatilis L. Poprád folyó.
STIER — Bielz, szász — reáfogta az Acipen- ser sturio fajra, mely vizeinkben nem, él, nyilván a német Stierl — kecsege — A. Ruthenus L.
STINBEISSER — Bielz, szász — Cobitis tae- nia L.
WALLER — Bielz, szász — Silurus Glanis L.
WEISSFÁSCH — Bielz, szász — Alburnus in genere.
WeEIssFIscH — P. K. — Leucixus rutilus L. (?) Weissling is. Poprád f.
SZLÁV HALNEVEK.
ÍTÓT ÉS HORVAT.)
BELAS — P. K. Heck, Szlatina patak. BELKE — P. K. — Blicca argyroleuca Heck.
— Alburnus bipunctatus
Mura folyó. BoLIN-vYv — P. K. — Abramis ballerus L.
Mura folyó ; innen a magyar balin.
Eh — ID. Ig — (adas tosls 6. (en ram m. CERNOVOCKI — P. K. — Alburnus (?). Fe-
kete Vág. CREVLA — P. K. — I. Gelcowka ; DOKTORKA — P. K. — Petényi a Rhodeust,
Nyitra.
Kriesch János a Telestes Agassízii fajt gya- nítja. Fekete Vág. JONYERN E Egs SES Mura folyó ; nyilván a magyar udévér ;
Abramis Brama L.
Petényi Leuciscus rutilus mellé jegyezte. GELEC — P. K. — Sgualius dobula L. Ga-
ram m.
GELSOVKA — P. K. — Phoxinus leevis AG. Garam m.
GLAVATYCE — P. K. — Salmo Hucho. L. Mura f.
GRESLIKI — P. K. — Gobio fiuviatilis Cuv. Tarcza patak.
HLAC — P. K. — Cottus Gobio L. Ga- ram m. HLAVAC — P. K. — I. Hlac. Tiszovnik
patak.
HLAVATKA — P. K. Túrócz patak.
ERGA — PK. S SilunúsüGlamsüEsMKtos rös, Szarvas körül.
HRuz — P. K.
— Salmo Hucho L.
— Hruzik. Tiszovnik pa-
tak.
HRUZIK P. K. —- Gobio fluviatilis Cuv. Szla- tina patak.
HuSTERA — P. K. — Abramis vimba Cuv.
eredet nélkül.
JESETRA — Marsilius — Acipenser Gülden- stádtii Brandt. magyarnak tartotta.
KaAciGa — P. K. — Acipenser Ruthenus L. Mura folyo.
KARASEK — P. K. — Carassius vulgaris Nils. Túrócz patak.
KÁRÁS-v — P. K. — Carassius vulgaris Nils. Mura folyó.
KLEN — P. K. — Leuciscus rutilus L. Tú- rócz patak.
KiivYé — P. K. — I. Klen.
KoLEzc — Bloch — Aspro Zingel Cuv. ma- gyarnak tartotta.
KoLoKk — P. K. — Aspro vulgaris Cuv. Garam. m.
KosSTAVEC P. K. I. Osnaéka. Fekete Vag.
KosrRó — P. K. — I. Ostriz ; rácz.
KozavaGi — P. K. — I. Kresaéka, Kozica. "Tarczapatak.
latasa inába zátn
OLÁH HALNEVEK.
Kozica — P. K. — Cobitis taenia L. Fe- kete Vág.
KRaAPY — P. K. — Cyprinus carpio L. Mura folyó.
KRESACKA — P. K. — Cobitis tzenia (?) Ti-
szovnik patak.
Kuzvyc4H — Bloch — [Lota vulgaris Cuv. magyarnak tartotta.
LEJSOVKA — P. K. — I. Gelsowka. Fekete Vág.
LIEN — P. K. — Tinca vulgaris Cuv. Ga- ram m.
LIPEN — P. K. — Thymallus vexillifer AG. Garam m.
ÍÚw-v — P. K. — Tinca vulgaris; Mura folyó ; Petényi a pisztráng mellé jegyezte.
LupPicE — P. K. — Lucioperca Sandra Cuv. eredet nélkül.
MENTAUZ — P. K. — I. Mjen. Tarcza patak.
MIJEN — P. K. — Lota vulgaris Cuv. Ga- ram mentén.
MRENA — P. K. — I. Mrenica ; Túróczpatak.
MRENICA — P. K. — Barbus fiuviatilis AG. Garam m.
OKLAJKA — P. K. — Alburnus bipunctatus HEckK. Caram m.
OSNACKA — P. K. — Perca fluviatilis L. Fe- kete Vág.
OsrkRiz — P. K. Perca fHuviatilis folyó.
PESOoK-Y — P. K. — Gobio fluviatilis, Mura folyó Petényi szerint; azt hiszem, hogy
L. Mura
egy a cGelsovkav szláv névvel — Phoxinus. PISKOR — P. K. — Cobitis fossilis L. ere- det nélkül ; illir.
PLobpicE — P. K. — tudtom szerint az apró, seregesen járó halivadék. Fekete Vág. Píiz — P. K. — Cobitis barbatula L. Ga-
ram m. monaúsmaz — Ia IS — sus L. Mura folyó; nyilván a wpaducz,
Chondrostoma na-
/ 607
podustvas, Petényi a Sgualius dobula mellé jegyezte. Popusrva — P. K. — Chondrostoma na-
sus L. Garam m.
PRUDOVKA — P. K. — Rhodeus amarus, Petényi gyanítása. Fekete Vág.
PSTRUH — P. K. — Trutta fario L. Ga- ram m.
SABLAR — Marsilius, Bloch — Pelecus cult-
ratus L. a nevet magyarnak tartották. Srikavica — P. K. Petromyzon fuviatilis L. "Túrócz patak. SíZ — P. K. — I. Plz. Tarcza patak.
SoN — P. K. — Silurus Glanis L. Mura folyo.
$TUKA - P. K. — Esox Lucius L. Mura folyo.
STREBLA — P. K. — I. Gelsovka; eredet nélkül.
STRIBLICKA — P. K. — I. Gelsovka; ere- det nélkül.
Sum — P. K. — Son; eredet nélkül
SvitcE — P. K. — Cobitis taáenia L. Mura folyó.
SVINKE — P. K. — Chondrostoma nasus L.
Poprád folyo. TARAN — P. K. — Abramis vimba Cuv. Dobrovszky szerint.
Tompov — P. K. — I. Ljen. Túrócz pa- tak.
VENGUR — P. K. — Anguilla fluviatilis AG. Poprád folyó.
VERBINACKI — P. K. — Alburnus (2). Tar- cza patak.
VRERENSA — Bloch — aBarschn alatt ma-
gyarnak tartotta; nyilván a tót uVrete- nica,n Pelias Berus kigyó. VRETENSA — Marsilius — 1. Vrerensa. ZIBRIK — P. K. — Cobitis taenia L. Körös,
alkalmasint Szarvason.
OLÁH HALNEVEK.
Bucz — Bielz, oláh — Gottus Gobio L. nyilván a magyar wbuczó.)
CSIGE — Bielz, oláh — Acipenser Ruthenus L. a magyar kecsege és a szláv kaciga rö- vidítése.
CZzIPÁR — Bielz, oláh — Cobitis fossilis L.
FUSZÁR — Bielz, oláh — Aspro vulgaris L.
GivE — Bielz, oláh — Gobio filuviatilis AG. a szász Giffen. — Innen talán a magyar cGébo.
KLEAN — Bielz, oláh — Sgualius dobula L.
a szláv Klen.
7608 KLovocs — Bielz, oláh — Cottus gobio L. nyilván szláv eredetü I. Hlac, Hlavac. KoszrRos — H. O., oláh — Perca fluvia-
tilis L. szláv eredetü. KRAP Bielz, oláh — Cyprinus Carpio L. a
szláv Krap.
LiNN — Bielz, oláh — Tinca vulgaris Cuv. a szláv Ljn.
LIPEAN — Bielz, oláh — Thymallus vexilli-
fer AG. a szláv Lipen. MiHÁLCZ — Bielz, oláh — Lota vulgaris Cuv. MORUN — Bielz, oláh — Acipenser Huso L. a szerb Moruna.
MREANE — Bielz, oláh — Barbus fluviatilis AG. a szláv Mrena. PLATYicza — H. O.,
Brama L. a Platessa-ból tótosítva. PORKOIAS — Bielz, olah — Gobio fluviatilis Cuv.
oláh — Abramis
OLÁH HALNEVEK.
POSZzTER — Bielz, oláh — Trutta fario L. a szláv Pstruh.
PTYISZAGA — (Herman, oláh — Abramis és Sgualius vegyesen ; néha Kiszaga ; tehát a Keszege oláhosítása.
RiPpPa — Bielz, oláh — Aspro vulgaris Cuv.
SAMLE — Bielz, oláh — Barbus Petényii HECK.
SKOBÁR — Bielz, oláh — Chondrostoma nasus L.
STUKE — Bielz, oláh — Esox Lucius L. szláv. 5
Szomm — Bielz, oláh — Silurus Glanis L.
a szláv Som. UnNGicza — Bielz, oláh — Cobitis tzenia L. VURLUGE — Bielz, oláh — Cobitis taenia L. ZsoMmE — Bielz, oláh — Barbus Petényii HECK.
MESTERSZÓTÁR.
A
ABRONCSKÁVA, a hálóból való varsa abron- csai.§
AG — Kis-Majtény — a hármas szigonynak minden egyes ága. Általánosan villás fák- nál — nyeleknél— avillát képező részek; I. Ágas. A jegesvonó egyik oldala, I. Áglik.
ÁGas — Komárom — a száknak nyelén a villás rész.
ÁGASKARÓ — a kullogó három főkarója."
AGASSIZ CSABAK, Telestes Agassizi HECK."
ÁGHEGY, az ághegy- és örvösháló kereszt- abroncsa." f
ÁGHEGYHÁLÓ — Turahát — két keresztbe összekötött abroncsnak a négy végére, te- hát négy ág közé kifeszített négyszögletes háló, hosszú rúdra alkalmazva, I. Barok- háló, Bustyálló, Csuhi, Dobbantó, Emel- gető, Emelő, Keresztháló, Komherháló, Lesi, Marokháló, Merítő, Négykávás M.., Pók, Rengő, Suhé, Tápli, Taupli, Teszi- veszi, Umbella, Vaal.
ÁG-LIK — Balaton — a jégalatti halászatnál a kétoldalt futó, soros, apró lékek, a me- lyeken át a háló vezérrúdját a jég alatt hajtják ; 1. Hajtólék, Hajtólyuk, Sorlék, Sorosvék.
AGYAGOS PART — általánosan — az, a mely sima felszínű s megrepedezve koczkásan morzsolodik.
AJTÓLÉK — Balaton — a jég alatt való halá- szatnál az a nagy lék, a melyen a hálót hihúzzák, I. Anyalék, Kihúzóvék, Kiszedő- lék, Kivétel, Kivonó, Kivonyóvék, Költő- lék, Tanyavék, Vék.
AKADBA MENNI — Komárom — akadóba menni a hálóval, azaz oly helyre, a hol a háló tőkébe, keleviszbe akad.
HERMAN O. A magyar halászat.
AKADÓ — Körös mentén — földdel töltött fűzfakosarak, a melyeket a halasvíz örvé- nyes helyein — a hol a hal tartózkodni szeret — hosszú galyaknál fogva május elején elsülyesztenek, hogy ott hálóval halászni ne lehessen, I. Akadoötörés.
AÁKADÓTÖRÉS — Körös mentén — a május ele- jén elsülyesztett akadókat október elején fölszedik, előbb. azonban az akadón felül és alúl 150 ölnyire a vizet örhálókkal xelkötiks, hogy a hal ne menekülhessen. A két őrháló közt keczével halásznak. Az akadok felszedését törésnek mondják.
AKARMI KESZEG — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — albula, in genere ; a mai fehérhal.
ALÁKÉSZÍTÉS — Szeged — walá van készítve a csonyakv, azaz helyén van ; itt a laptár értendő, melyen a fattyúlaptáros igazgatja a tartókötelet.
ALATTSÁG — Komárom — hosszú kötél, mely- lyel a halászhajót az örfánál fogva viz elle- nében vontatják. Általánosan így.
ALzi — Kis Majtény — a keczén az alsó in ; itt súlyok nélkül való, feszített.
ALÍN — Balaton — az öregháló alsó, kettős, ólmos és pőósös kötele; a Bodrogközön galacséros, máshol köves.
ALiNas — Bodrogköz — az a halászlegény, a ki a galacséros inat húzza; I. Alin.
ÁLL — Keszthely — a horog szakája (visz- horga).
ÁLLas Küsz, Alburaus mento AG."
ÁLLASZÁRNYA — Szeged — a hal hónaljúszó- szárnya (p. pectoralis).
ÁLLATMAG — Zoospermium; azelőtt uMag- állatn Spermatozoon."
ÁLLíTrás — Csongrád — az öreghálónak min- den tizedrésze egy xállításo; ez a hálón ki is vehető ; a munkafelosztás jegye ; egy
49
770 MESTERSZÓTÁR.
allítás 10 öl; de az öreg és egyéb hálók- nak összeállítása, teljes felszerelése is; 1. Hálóállítás.
ÁLLÍTÓ FA — Komárom — egy másfél méter magasságú erős czölöp, a melyhez háló- állításkor a háló inát odakötik; I. Állítás, Háloóállítás.
ÁLLÍTÓ HALÁSZ, a marázsa-, mét- és eresztő- hálóval halászó."
ÁLLÍTÓ HALÁSZAT, az, a mely hálózatokat a vízbe állítva, a halak bebonyolódására számít."
ÁLLíTÓ TŰ — Szolnok — nagy hálótű, hasonló az islingtűhöz, melyet a hálódarabok össze- fűzésénél használnak; I. Állítás, Hálóállítás.
ÁLLÓBÁRKA — Budapcst — három rekeszes, bőgős és csárdás nagy haltartó bárka, mely állandóan ki van kötve.
ALLO To — (álló tó) Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. stagnum.
ÁLLÓ víz — általánosan — mely egyáltalá- ban nem mozog sem tova, sem helyben.
ÁLLOTT HAL — Máttyusnál — büzhödt hal értelmében.
ALózA — Alausa, I. Vándor Alóza."
ALSÓ ÁLLKAPOCS — os maxillare inferius."
ALSÓ ÉS FELSŐ CSIGOLYANYÚLVÁNYOK — apo- physis spinosa inf. et sup."
ALSÓ FEDELÉKCSONT — suboperculum."
ALsó íN, az eresztőháló alján, a melyre a kövellők vannak kötve."
ALSÓ SERTE — Komárom — a ponty alsó sörényének első, fogas sertéje.
ALSÓ SÖRÉNY — Szeged — I. Kormánysörény.
ALSÓ SÖRÉN
szó — pinna analis."
ALSÓ SZEMCSONT — os infraorbitale."
ALSZIK — Bódva — a hal, mikor éjnek ide- jén egy helyen veszteg áll.
ÁNGOLNA — Anguilla, 1. Sikos Angolna."
ÁNGOLNA — közkeletű — Anguilla fluwviatilis Ag. Népies magyar neve nincs, mert csak elvétve akad magyarok lakta vidékeken. GALGÓCZI-nál (1662) megvan; 1. Ingola.
ANGOLNA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — an- guilla.
ANGOLNAFÉLÉK — Muraenidae, mint család."
ÁNGVILLA — H. O. I. Ángolna. Mint nagy ritkaságot, helyesen leírva, így mondják a komáromi halászok. Komárom.
AÁNYALEK — Szeged — I. Ajtólék.
ANYAMEDER — Székelyföld — a patak eredeti medre, a melytől a dugát ássák.
ÁNYAPONTY — Tata — öreg pontyok, a melyeket tenyésztésre használnak.
ApPAcs, vezérfa az öregháló két végén; tavakban egyszerű, folyókban alsó végén súlyokkal ellátva; 1. Apacsfa, Apacsó, Apatsó, Apatsú, Apattyú, Berenafa, Bere- nyefa, Bika, Hámfa, Jankó, Káfa, Köcza, Oldalrúd.
ApaAcsFa — Köroös- Tarcsa — 1. Apacs.
APACSIN — M. Ny. Sz. — Szatmár m. — evező; nem biztos, vagy egészen kivé- teles.
APACSHOROG — Karád — horgas fa, a melylyel az apacsot kifogjaák.
APACSKŐ — Bodrogköz — az Apacs vagy Berenyefa súlyozója; a Latorcza mentén a Gyalom Kátaköve.
ApAcsó — M. Ny. §z. — I. Apacs, néha Apacsin is. MIKLOSICH szerint szláv ere- detű : obacina, kormányevedző.
ApAcsos — Karád — a jég alatt való halá- szatnaál az Apacsot tartó ember.
ApAcsúÚRos — Körös mentén — a Laptáros, lásd azt. APACSÚR — Komárom — az Apacs villája,
mely a súlyozó téglát körülfogja. APÁCZAFÚRÓ — H. O. — Aspro vulgaris Cuv. Szentes, körösi halászok ; de Barátf.sz, és Orsóhal néven is szólítják ugyanitt. APADÓ víz — általánosan — fogyás követ- keztében folytonosan alászálló víz. ApaTso — B. Szabó Dávid — 1. Apacs.
SzaABÓ-nál helyesen magyarázva : waz öreg
háló végére kötött dorongy.
Aparsú — B. Szabó Dávid — I. Apatsó.
ApaTrrYÚ — Budapest — I. Apacs.
APRÓ KESZEG, KÁRÁSZ — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — melanderinos; nyilván a halivadék értelmében.
APRÓ SZEMŰ — általánosan — a kisszemű háló ; sohasem mondják, hogy asűrűs. ÁRADÁSON — Körös mentén — halászni, kivált szemre szigonynyal : a vizek kiáradott ré-
szeében, sekély vizben; I. Szemre halászni.
ÁRADÓ víz — általánosan — megszaporodás folytán növekedő víz.
ARANYHAL — H. O. — Scardinius erythro- Pphthalmus Bon. Bódva mentén, Komjátiban.
nt tnak alázás ántkktztélak szt
i
MESTERSZÓTÁR.
"TTavakbol való rezes példányok ; mint köz- keletű a honosított Cyprinus auratus auct. I. Jövevény ponty.
AÁRANYPOTYKA — Grossinger — Gyprinus auratus auct.
ÁRBOTZ — B. Szabó Dávid — helyesen magyarázva mint Őrfa, I. azt.
ÁRBOTZFA — B. Szabó Dávid — 1. Árbotz.
ÁRBUTZ — B. Szabó Dávid — 1. Árbotz.
ARSÓHAL — H. O. — Aspro vulgaris Cuv.
Nagy-Dobrony; itt az orsó is arsó. A La- torcza mentén is így.
ÁSOTT HAL — Miskolczi Gáspár — az árvizek apadása után lyukakba szorúlt halak, leg- inkább csikok, a melyeket a csikász ki szo- kott ásni; a Sárrét, Ecsedi láp, Szernye némely pontján ma is dívik.
ÁSOVÁNY HAL — Mátyusnál — a csíkról, I. Ásott hal.
ASZALT HALACSKA — Orbis pictus 1708.
ASZSZU HERENG — Uifalvi-Szikszai XVI. sz. — 1. Hering.
AszTAL — Erdélyi Mezőség — a jéghalászat- nál az a 7
nagy lék, a melyen a hálót beeresztik ; I. Bedöntő, Beeresztőlék, Be- tevés, Betevő-vék, Eresztőlék.
Aszu HaáL — Fay-féle szakácskönyv, XVII. szá- zad — szárított hal.
" ATKÁS FENÉK — Komárom — a hol a víz fenekén sok az akadékos gyökér stb.
ÁTKÖTNI A VIZET — Körös mentén — 1. El- kötik a v.
ÁroLrjJa — Balaton — az egymás mellett bevetett eresztőhálóknál a póta és a kő feszítésétől eredő átbúvók, a melyekben a hal megnyaklik.
ÁTUGORJA — Balaton-Füred — wa ponty út- ugorja a hálótn átveti magát, elszökik; I. Kilép a ponty.
ÁTVETI — magát a hal a háló fölén (Felin, Parásin) ; — I. Háló föle
Avér — Tihany — kötélneműekről mond- jak, a sok használatban való kopás értel- mében pld. : avét fágyó — régi, megko- pott fágyókötél.
AZ HALNAK HATA BORDAJA — Ujfalvi-Szikszai XVI. szazad — vertebra.
gi "JJ
B
BÁBA-csik, Cobitis elongata, HECK."
BABAJKÓ — Balaton — ifjú ponty, Cyprinus Carpio L.
BAGÓKESZEG — H. O. — Abramis saba PALL. Kis példányok. wAzért mondjuk bagónak, mer" csak olyan semmi hal.; Nem becsü- lik. Komárom. Némely halász Bagolykeszeg- nek mondja s ez a helyes, mert a nagy- szeműségre van alapítva.
BAGOLY KESZEG, Abramis sapa PALL."
BAGOLYKESZEG — T. Sz. -— I. Bagókeszeg.
BÁGYADT HALAK REKESZE, ispita helyett."
BAING — Leucaspius, Il. Kurta Baing."
BAING — P. K. — Aspius rabax AG. Szat- már.
Basusz — Szeged — könyökös deszka; az állóbárka orrának erősítésére való ; a har- csa, ponty, márnahal, menyhal bajusz- szerű nyúlványai.
BAJUSZOS ORSÓFARK — P. K. — OCobitis bar- batula L. Eredet nélkül.
BAK — Nagy-Dobrony — az Örösháló rúd-
jának végén az a kampó, a melyre a háló akasztva van.
BAK — Máramaros — Il. Halászszék.
Bak — általánosan — vastag fejfaforma, a melynél fogva az állóbárkát kikötik.
Bakacs — Saród — a háromélű sás.
BAKkcsó — Szeged — Ardea nycticorax, más-
hol vakvarjú ; halászómadár.
BAksA — PR. K. H. 0. — Aspiús rapax CL. "Tisza m.
BáL — Körös- Tarcsa — megmért és rendbe- rakott szárított halak tömege (német: Bal-
len), I. Mázsa.
BALATONI HERING — P. K. — Pelecus cul- tratus L.
BÁLAZzó — Szeged — az a kunyhó, melyben
a bálokba kötött szárazhal el van téve. BaLiíN — Blicca, Il. BALIN — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — balena ;
Ezüstös Balin."
itt nyilván a bálna értelmében.
BALIN — Grossinger szerint a német wWal- lern, eWalleny-től származnék, melyből
LINNÉ a cBallerustv csinálta volna; ám a német eWallerv a harcsa, holott a LINNE cBallerusan keszeg s a magyar Balin is cFehérhaln t. i.
következetesen Aspius
ak
49
77e MESTERSZÓTÁR.
rapax AG., Cyprinus aspius LIN. Egyedúl a Drávafokon Blicca argyroleuca L. Balin ; 1. Baing, Boin, Bálind stb.
BALÍIN — H. O. — I. Balin keszeg. GALGÓ- czI-nál (1622) megvan.
BÁLIND — szerzőknél H. O. — Duna és Tisza mentén Aspius rabax L. ; I. Balin keszeg.
BALINHÁLÓ — Komárom — hetven méteres húzóháló, három soros, t. i. a finom léhés két tükörháló közé van fogva. Az Őn — Aspius rapax — fogásra használják.
BALIN KESZEG — H. O. — változataival együtt legtöbbnyire Aspius rabax AG., jelesen a Dunamentén : Balin, Bálint, Bálind; a Bodrogközön : Boin, Bolyin ; Szatmárban : Baing ; az Ipoly mellet Pólind. Synonym- jei: Baksa, Csabak, Fenekeszeg, Nyil- keszeg s főleg: Őn a Balatonnál stb. csak a Drávafokon Blicca argyroleuca H.; a Bódvánál ellenben Sgualius dobula L., 1. Ezüstös Balin, erre alkalmazva Mohácson, Battinán és Bellyén.
BÁLINT — P. K. — Aspius rabpax L., 1. Balin keszeg.
BÁLKONY — Latorcza mentén — 1. Bókony.
BALLING — H. O. — Aspius rabax AG. Nagy- Dobrony.
BALSZÁRNY — Bodrogköz — a nagy gyalmon a kátától balra eső hálófél.
BÁLVÁNY — Szeged — az állóbárka oldalait alkotó vastag borítódeszkák.
BANDÁR — H. O. — Lucioperca Volgensis Cuv. Budapesten.
eredetű halász csak az ifjú kösüllőt nevezi
Baján némely német
igy szalagos tarkaságáról (Band). BARANGOL — Balaton — a hal, mikor min- den ponton, de csak kevés kerül a hálóba, tehát szerte jár. BARÁTF . sz — K. — Aspro Zingel L. Tisza,
Duna m. Velenczei tó. Körös m.
BÁRD — Szeged — a halak föltagolására való vágószerszám. BÁRDKESZEG — H. O. — Abramis Brama L.
a nagyja; a bárd a szélességre czéloz. Balaton- Füred.
BÁRKA — általánosan — lyukasztott láda, a halaknak eleven állapotban való tartására. Alakja vidékek szerint változik. JERNEY 1198-ból följegyezte : cDe guolibet vivario parvorum piscium vel maiorum, gui in
vivaria, vulgariter Barka vocatis soliti sunt portari ad forum, duos meliores pisces vivarii solvunturn. — FEJÉR Cod. Dipl. VII., 2, 190. aviuaria piscium guge vulga- riter Barka vocanturs. 1288-ból.
BÁRKABABA — Komárom — 1. Bőggő. BÁRKARAKODÓ — Csanád, Baja — a halász-
bárkák kikötőhelye.
BÁRKÁS — Aeárd — az a legény, a ki a bár- kát a kikötőhöz hozza ; a partra való halá- szatkor laptáros.
BÁRKÁSOK — a "XVI. század okirataiban ; min- den bizonynyal halkereskedők, I. Fisér. BÁRKASÜTŐ — Szolnok — fanyélbe erősített vas, a melylyel a bárka haltartó részének
lyukait kisütögetik.
BARNA csik — P. K. — Cobitis fossilis L. (normalis). Szamos és Maros m.
BAROKHÁLÓ — Budapest, Győr — 1. Ághegy- háló.
BARSÓKA — T. Sz. Horváth Zsigmond — Balaton vidéke. Talán egy a Varsintával — Acerina cernua L.
BaRTAFIÚ — Heckel — Barbus Petényti; ere- det nélkűl; nyilván Szatmármegye.
BASZÁRKESZEG — H. O. — Abramis ballerus L. juv. Komárom.
BaAToNY — Szeged — a horog inán az a véko- nyabb rész, a melyre a horog reá van kötve; a német cVorfachs; — I. Cserke, Horogmadzag, Patony, Pékle, Talpalló.
BEADÁS — Szeged — a hálóvetés elkezdése.
BEAKASZTANI — általánosan — az evezőt a húzóvánkus kolonczába, vagy a gúzsba.
BÉczE — Velencze — az a fácska, a melyre a háló szemeit kötik, Il. Bérecze, Börcz, Börcze, Börczfa, Gyalomdeszka, Hálókö- tőfa, Lapoczka.
BEDAGAD — általánosan — a repedés, pld. : a hajón, ha vízbe teszik.
BEpönrTő — Balaton-Füred — a jégalatti halászatnál az a nagy lék, a melyen át a hálót a jég alá eresztik ; I. Beeresztő lék, Betevés, Betevővék, Eresztőlék.
BEDÖNTŐ LÉKSOR, a bedöntő és belső sarok- lék közötti léksor."
BEERESZTŐ LÉK — Töszeg — Il. Bedöntő stb.
BEÉRKEZIK -— Keszthely — a feleháló, t. i. mikor kihúzáskor az öregháló szárnyának felehossza ki van húzva.
áz atsszösát eat iát aaz tüll ktltáha lá ás sas
MESTERSZÓTÁR. 798 BEFALNI — Szeged — a hal befalja a horgot; — BEvENNI — Tűpé — a halat a szákkal a háló- tudta vagy nem tudta befalni. ból, pld.: xwakkora harcsát fogtam, hogy BEFELÉ HALÁSZNI — Balaton — a part felől be nem vehettem a szákkal, vágó horog a tó közepe felé halászni. köllött hozzá. BEHALÁSZNI — Balaton — a tilosba. BEvETő — Zenta — Il. Pendelyháló. "BELIT KIVETNI — Ujfalvi-Szikszai xvr. sz. — —— BEVONÚL — Agárd — a csuka és a ponty a venterare, exenterare. nád közé, azaz : a sík vizekből oda megyen. "BEJÁRÓKÖTÉL — Komárom — ha az öreg- — BIKKELY — P. K. — csárgásfehér hal, mely hálóval úgy halásznak, hogy partra húzzák — AÁGNELLI szerint — kárász és keszeg
ki, akkor a bejáró kötelet a parton haladó laptáros a farhámmal tartja.
[BÉKAHAL — szerzőknél — Cottus gobio L. halászemberektől nem hallottam. "BEKAPJA — általánosan — a hal a prédáját.
BEKAPÓ — Egyházas-Oláhfalu — a tollashor- gon a tollal fölszerelt horog maga.
BÉKATÓR — Szoboszló, M. Nyelvőr — a kes- kenylevelű gyékény, Typha angustifolia L. jobb hatászszatyrok kötésére való.
".BEKESZEGEL — Szeged — a halászó czigány a faluba; de csak akkor így, ha fogott is keszeget.
-BEKOPPANTJA — Miskolczi Gáspár — a hal a prédát s csak azután nyeli le.
BELső csapó — Balaton, tihanyi őshalászat — az evedző szárának az a fele, mely a húzó- pánt és a toll között van.
BELSŐ FEDELÉK — praxperculum.?
BELsőkKő (kű) — Szeged — a fenékhorognál a folyóba szolgáló véghez kötött nagyobb kő.
-BELSŐ SZÁRNYCSONT — os pterygoideum inter- num."
BELSŐ SZEGLIK — Balaton, öshalászat — az a két szeglik, mely a Bedöntőhöz legkö- zelebb esik; I. Szeglik, Fordítóvék.
"BEMONDANI — Komárom, Keszthely — a gyű- lést; czéhszó : a mestereket meghívni.
BERCcZE — Komárom — I. Bécze stb.
BEREK — P. K. — a Balaton körül előfor- dúló mocsaras helyek is, mint áz Umbra canina termőhelyei.
BERENAFA — Bodrosköz, Petrahó — 1. Apacs. "SBERENYEFA — Bodrogköz — Il. Apacs. BERIASZTANI — Kuthy — a szökő halat a
hálóba visszariasztani, vagy rudakkal a háló feié terelni.
BETAKARÍTANI — Balaton — a hálót szánkón v. ladikon hazavinni.
BETÉVES — Agárd — 1. Bedöntő.
BBETEVŐVEK — Latorcza mentéri — I. Bedöntő.
közt áll. Szerintem Scardinius erythrophthal- mus BON. mocsaras vízből, hol a kárászt jel- lemző színt fölveszi. H. O.
BiczkE — Szentes — hegyes vasalású, néha csak kihegyezett erős, karószerű bot, a melyre a laptáros hálóhúzáskor támasz- kodik ; I. Biszke, Szolgabot, Szolgapálcza.
BiKkA — Saród — Il. Apacs.
Bikaruras — Balaton — gyékényből kötött
nagy úsztató, az öregháló nehéz részeinek úsztatására.
BILLEGHÁLÓ — Záhony — hosszú hegybe kifutó, kanálszerű merítő háló, a melyet billegetve alámerítenek és felhúznak; I. Villik, Villing.
BíRó — Tihany — a halászarticulusban any- nyi mint kormányos.
BISZKE — Szeged — I. Biczke.
BLINCZKE — Velencze — az a fácska, melyre a horgot használat után reátekerik.
BOBÁLIK — Grossinger — nyilván a Bihar videki cBobályy, Umbra canina Mars ; I. Bobály, Pótz és Peczehal.
BoBÁLYy — Károli J. — Umbra canina Mars. Komádi Sárrét, Bihar, Kovács János, deb- reczeni tanár gyűjtése. Oláhos.
BOCSKORVARSA — ZErdővidék, Olt mentén — vékony vesszőből kötött halfogó, hasonló a régi egérfogokhoz. A kövekkel elrekesz- tett folyórészekben a hagyott közökbe állít- ják; a czége tartozéka.
BópE — Kopácsi — az evedző mankója; I. Bódva, Bókony, Gomb, Kacs, Kamat, Mankó.
BŐDORKESZEG — P. K. — H. O. Scardinius erythrophthalmus Bon. Duna m.; biztosan Komárom.
BODORHINÁR — Szolnok — Utricularia vul- garis ; a tanyahelyeken tisztogatják.
Bópva — Petrahó — az evedző mankója, így : letörött az evedző bódvájan I. Bódé-
Ja
BOGNÁR — Szeged — a ponty és márna sörényének csontsugara. A nagyobb halat a bognárnál fogva vetik
első, fűrészes ihanyra.
Bogyó — Ipoly-Nyitra — a kosztos horog inán az a fácska, dugó, gyékény stb., mely a vizen úszik s megmozdúl, mikor a hal a horgot rángatja ; I. Pallóka, Pedző, Picze, Tutaj, Úszó.
Bois — Aspius rabax AG. Bodrogköz.
BókonyY — Komárom — könyökfa a ladik belsejében, I. Burgony ; nyilván a német .Bogemi; a Fertő mellékén az evedző mankója ; Simontornyán ezenkívül az ág- hegyháló rúdján levő mankó is, melynek a halász nekiveti a lábát (ez a háló itt Umbella).
BokoR — Balaton — az egy szerszámhoz
tartozó halászok szövetkezete; a régi cMansios ; 1.
Hálóbokor, Kötés.
Czimboraság, Felekezet,
BOKORHAL — Balaton-Füred — seregesen járó hal. BOKORHÁLÓ — Bodrogköz — rúdra alkalma-
zott, félkörösszájú zsákháló, mely víz elle- nében a patakokba, kivált bokros helye- ken beállíttatik, s a melybe a halak a zurboló fákkal bekergettetnek. BOKORSZÁK — Nyelvőr — 1. Bokorháloó. BOKROS PART — általánosan — a hol a par- ton bokrok növekednek. Alatta halas a víz. BoLEN — I. Balinkeszeg ; Göcsej ; szláv hal- név s a magyar Balin stb. innen ered. BoLyIN — H. O. — I. Balinkeszeg :
Bodrog mentén. Innen: Boin, Bain, Balin és Baing.
BóNÉ — Szentes. — A Hosszúkecze vasas ina ; Körös-Tarcsan ez turbuk-in; sok helyen a keczehálót egyszerűen böónénak nevezik ; I. Bónéfa, Kakasülő.
BóNÉFA — Körös-Tarcsa — a Hosszúkecze fakerete; ugyanigy a kuszakecze fája is ; 1. Kakasülő.
BŐNÉKŐ az, a mely a hosszú- és kuszakecze fájának az aljára a bőnépánttal van meg- erősítve."
BÓNÉPÁNT, az a vas, a mely a bőnékövet tartja."
BówséÉs — Szolnok — a hosszúkeczével és fenékhoroggal járó kishalász.
BORDÁK — costae.
MESTERSZÓTÁR.
BoRDÉLY — B. Szabó Dávid — Blicca argy- roleuca HECK.
BoRHoLY — H. O. — Acerina cernua L. Nagy-Dobrony.
BoRÍTr — Szeged — a háló, pld. : jól, — rosszúl borít, azaz : jól, — rosszúl fogódzik meg
benne a hal. Tiszaföldváron az áradás
után álló vizekben megboritják a halat, az
hálót (milyen csibék, libák borítója) csapnak ra. H. O.
Bori — Cottus gobio L. Erdővidék, Olt menti
Botos Kölönte.
az Vvesszös
vizek, I. BorLó — Bódva mentén — rúd, a végén talpszerűen reászegezett bőrdarabokkal; a halaknak a kövek közül és alól való kiűzésére szolgáló szerszám, I. Gűbű, Zur- bolófa; a bokor, varsa, vagy botlóháló tartozéka, úgy a farszáké, farkashálóé is.
BOTLÓHÁLÓ — Kopácsi — Il. Bokorszák és
Botló. BOTLÓLNI — Bódva mentén — a botlóval a halat a bokor- v. varsahálóba kergetni. Boros — Kopácsi — a halászbokor főem- bere, általánosan kormányos. Boros — H. O. — I. Botos Kölönte. Borosászni — Egyh.-Oláhfalu — — Botos-
Kölöntét szigonyozni. Nem dönthetem el, vajjon, a hal neve : Botos Kölönte, a szer— számtól, mely botra járó, vagy a fejtől, mely nagy — buta, ered-e. L. Butikoó.
Borosászó — Egyh.-Oláhfalu — az a szi- gony, a melylyel a botos kölöntét szúr- ják; de az a halászember is, a ki evvel a szerszámmal jár.
BOTOSHOROG — Kis-Majtény — 1. Kosztos- horog.
Boros KÖLÖNTE hal, Cottus gobio Cuv."
Boros KÖLÖNTE — OCottus gobio L. Erdővidék, Olt menti vizek, I. Botos, Butikóhal.
BőcscsőRÁLÓó — Hójjasfalva, Ujszékety — kávás, kanálhoz hasonló valtozata a farkas- hálónak. §
Böpön — Balaton — az egy fatörzsből vájt lélekvesztő ladik.
BőGGő — Szeged — az állóbárka orrán az a faragott rész, mely egy bőgő fejéhez hasonlít.
BőKE — P. K. — Leuciscus rutilus L. Bala- ton 1. Büke; nyilván a Bökle kopása s e fajra való hibás alkalmazása.
MESTERSZÓTÁR.
BökLE — H. O. P. K. — Alburnus lucidus HEck. Duna m., Komárom; az utóbbi helyen minden halász következetesen rá- mondta.
Bökle, Ökle egy tőből fakadt a német Uklei és Ückelei; továbbá tót Oklajka- és cseh Auklei nevekkel.
BÖKŐ SZIGONY az, a melylyel csak oldalt fölfelé lehet szúrni."
Böncső — Szeged — a fenékhorog hosszá-
ban, minden tizedik horog után kötött, kisebb sülyesztőkő.
BőR — cutis.
BöRcz — Tihany — I. Bécze.
BöRczE — Szeged — 1. Bécze.
BöRczra — Agárd — I. Bécze.
Börök — Balaton, öshalászat — az öreg-
háló mind a két húzókötelének hossza- közepén kötik a bötököt, hogy a húzás egyenletességét biztosítsák ; "ha az egyik kötél már annyira van kihúzva, hogy a bötke látszik, a másikon ellenben még nem, akkor csak emezt húzzák; I. Összevárni.
BRÁNA — H. O. — Barbus fluviatilis AG. Bánfi-Hunyad; czigány halásztól való; nyil- ván a márna változata.
BúB — Agárd — több nádszálat összefog- lalva, bogot kötni.
Buczó — Aspro, I. Buczó."
Buczó — K. — Aspro vulgaris C. V.; hibá- san: Aspius rabax AG. Csongrádon ; P. K. hibásan 7inca vulgaris Cuv. Tiszaföldvá-
Magyar Buczó, Német
ron.
Buczok — P. K. — Aspro vulgaris C. V. Zala- Tapolcza.
BUCZÓKESZEG — H. O. — Aspius rabax L. Körös- Tarcsa. 3
BUFFOGATÓ — Kenesse — furkó alakú, kivájt fejű szerszám, a halak beriasztására; I. Bukló, Bufoló, Bufonó,
BuroLó — Tihany — I. Buffogató, Bufonó. BúrFonó — Tihany — 1. Buffogató. BUGYGYANÓ víz — általánosan — a folyók
nagy mélységeiből egyes pontokon felve- tődő viz, mely a víz színén forrongó moz- gású.
BUGYKA — B. Szabó D. — helyesen hal- hajtó rúdnak magyarázva, 1. Botló, Gübűü, Zurbolófa.
7205 BuUGYKAZÓ — B. Szabó Dávid — I. Bugyka. BUJTÓHÁLÓ — Kopácsi — 1. Borító, Tapacs, "Tapogató. BUKÁLÓ — Balaton, Boglár táján -— I. Kör- mösrúd, BUKÁLÓHÁLÓ — Göcsej — I. Borító és Púpos- háló. BUKKOL — Szeged — a hálóba került tok,
felbukva vergődik.
BukLó — Balaton — somogyi part — Il. Buffogató, Búfoló, Búfono.
BUKLÓ LÉK a jeges vonón az ajtólék előtt — a vonón belől — álló lék, a melyen buffo- gatnak."
BUKLÓLÉK — Keszthely — a jég alatt való halászatnál az ajtólék előtt áll a buklólék, mely arra való, hogy kihúzáskor a Bukló- val (Bufonó, Buffogató) belé csapdossanak, tehát a halat a zsákba riaszszák.
BuKoR — Agárd — sűrű nádüstök.
BUKORSZÁK — Szolnok — 1. Bokorháló, Bokorszák. BUKROZÓ — Varbó, Ipoly mentén — I. Bokor-
háló, Bokorszák, Varsaháló (palócz). BuLEs — Heckel — Perca filuviatilis L. Dráva-
fok, Béllye; de Sügér néven is ismerik. BUNKÓS FOGAK — dentes clavati."
BURÉTTÓ — Keszthely — Il. Borító, Tapacs, Tapogató.
BURGONY — Szeged — Il. Bókony.
BURROG — Komárom — a hajó, mikor a
hullámzó víz a fenekét üti.
BURVÁNYLIK — Komárom — a hal, mikor vergődve hullámot vet.
BusrYáLLó — Kopácsi — Il. Ághegyháló stb.
Bura — Mátyus — a harcsa elkerekitett orráról.
BUTIKÓ — Cottus gobio L., vizei (székely), talán nagy (buta) fejéről ; különben egy tőből való a Boti, Botos,
Udvarhely megye
Botos Kölöntével.
BúroLóFa — Ipoly mentén — 1. Botló. BUTTYKAHOROG — Baja — a Buttyogató tar- tozéka ; 1. azt ; különben erős inon függő
kettős harcsahorog.
BUTTYKÁZÓ LYUK — Miskolcz —. nagy lék, a melyen az örvöshálót leeresztik, de a melyen át a B. rúddal a halat is kergetik ; leeztő
BUTTYKÁZÓ RÚD — Miskolcz — az a rúd, a
1776 MESTERSZÓTÁR.
melylyel téli halászatkor a B. lyukon át a halat az Örvösháló felé hajtják.
BuUTTYOoGATÓ — Szeged, Csongrád, Szolnok- Kopácsi, Komárom — talpas fácska, a mely- lyel a vízbe vágnak s abutyn, ukutyn vagy afuttyo hangot csalnak ki, azaz a béka hangját utánozzak s evvel a harcsát a horogra csalják. Komáromban kis bádog- pohárral kuttyogatnak; I. Futtyogató, Kuty- tyogató, Puttyogató.
BUZASZEMŰ KÁRÁSZ — P. K. — Scardinius erythrophthalmus Bon. Győr körül. BUZASZEMŰ KESZEG — P. K. — Scardinits
erythrophthalmus Bon. Duna m. BÜKE — H. O. — Lcuciscus rutilus L. Balaton. BűzLIK — a hal (a fejétől), mikor rothadás- nak indúl.
c
CoRaAs — Marsilius — Il. Kárász. CSABAK — T. Sz. H. O. — Aspius rapax AG. Szeged, Körös- Tarcsa.
CSABAK — Telestes, I. Agassiz Csabak."
CsAJka — Máramaros — a halászladik vagy csónak.
CsákLnya — Balaton, őshalászat — erős,
hosszú, tompavégű villás- v. ágasfa, mely- lyel a jég alatt való halászatnál az eresztő és ajtólék körül a hálót rakosgatják. Álta- lánosan horgos és lándzsás, hosszúnyelű vasszerszám is. MIKLosICH szerint a szláv caklja.
CSÁKLYAHÁLÓ — Máramaros — tulajdonképen Ághegyháló ; de rúd nélkül való s széles- ségénél hosszabb. Zavaros vízben, a vízet meglábolva, evvel fogják az apró halat.
CSÁKLYÁS CZIBÉK — a tihanyi."
CSÁKLYÁSLEGÉNY — Bodrogköz — 1. Roho- nyos, Vezeres.
CsaLi — Marczal mentén — összessége mind azoknák az apro állatoknak s egyebeknek, a miket a halász a horogra ráhúz, hogy a halat horogra csalja: cErigy az iszapba csalt szednüv; 1. Pélle.
CsALITŰ, a székely pisztrángvarsában az a fapeczek, a melyre a csalit felfűzik."
CSALÓ ELEDEL — Janua 1729 — csali (esca).
CSALÓKA JEL — Tihany — mikor a hegyen- járó valamely halászbokorral összebeszél s jeladás közben más jeleket is ad, a
melyek a többi bokrot megtévesztik, 1. Hegyenjáró és Látott-hal.
CSANAK — IKis-Majtény — I. Mericskó, Sza- poly. Csarpás — Velencze — azok az útak, a melye-
ket a halászok a nádasba vágnak, s a me- lyekben a varsákat elhelyezik. A jegen a halászok nyoma.
CSAPKOLÓDIK — Szeged — a hal, I. Bur- ványlik,
CSAPÓHOROG — Komárom — I. Kosztos horog.
CSAPÓHUROK — Pinnyéd — koszt végére erősített, lőszörből sodrott hurok, melyet a vizben álló csuka nyákára vetnek.
CSAPÓ SÜGÉR, Perca fluviatilis L."
CsapóvéG — több helyen — halász szerszám- nál az a vég, a mely a vizbe jár, vagy a viz felé sújt. Igy a horog kosztjának van fogövége, mely a halász kezében van, — csapóvége, a melyre a horog ina van kötve; a horoginnak az a vége, melyre a pekle vagy patony van kötve, szintén csapóvég.
CsáRDA — általánosan — az állóbárka farán lévő elzárt hely, melyben szerszámot stb. tartanak ; Komáromban a vándor — pisz-
kés — halászok gyékénysátra. CSÁRDAKARÓ — Komárom — a halászsátor karózata. CSATTKŐ — Bodrogköz — az öreghálón a
berenafa (apacs) felől az első nagyobb kő; arra való, hogy az apacs a víz fenekén egyenletesen járjon.
CSATT-KÖTÉL — Bodrogköz — I. Bejáró kötél, t. i. a Laptáros felőli végén van a Csattkő ; Il. azt. f
CSEcSs-CSONT — os mastoideum.
CsEcsró — XIII. század — aChechtós, mely azokat a helyeket látta el vizzel (szoptatta), a hol a vejszék fel voltak állítva.
CSEGE — XIII-dik század — állítólag halastó 1. Czége stb. különben ma helység neve a Tisza mentén.
CSEKÉLYE — Miskolczi Gáspár — a patak vizének széle, hola víz nem mély, 1. Szél- víz.
CsEL — Máramaros — a selyemből, tollból és disznósertéből készűlt mesterséges légy, a melylyel a pisztrángot és pérhalat fogják.
CSELLE — Phoxinus laecvis AG. Erdőpidék, Olt vize.
MESTERSZÓTÁR.
CsELLE — Phoxinus, 1. Fürge Cselle."
CSELLEG — Csongrád — libeg pld. az úszó deszka, az elszabadúlt csónak; akkor mond- ják, mikor az úszó tárgyat a víz fodra csak ingatja, de nem viszi tova.
CSEMPELY — M. Ny. Sz. — Il. Pendelyháloó.
CSENDES víz — általánosan — a tó, mikor nem hullámzik; a folyó, a hol lassú folyású.
CSEREPCSIK — Szentes, körösi halászok — csiptető fa, a mely a fenékhorgok fölvé- telére szolgál.
CSERES — Ecsedi láp, északi rész — sáros, gyékényes és kákás helyek neve; I. Cse- ret,
CSERET — Börvely — az Ecsedi lápon azok a helyek, a melyeken állóvíz és nád is van ; ellentétje a láp ; lásd azt.
CSERKÁLÓ HÁLÓ — Máramaros, Visk — nyil- ván egy tőből való a Csorpakkal s azo- nos a nagy-bocskói Csáklyahálóval, I. azt.
CSERKE — Tihany — Il. Batony.
(CSERKELANCZ az a gyengébb láncz, a mely a vizahorog deréklánczáról lecsüng s a melyre a vizahorog kötve van."
(CSERKÉRE VALÓ — Tihany — 1. Csali, Ho- rogra való, Pélle. CSERKÉSZ — T. Sz. — kisegítő a jég alatt
való halászatnál; a fogott halak felében a halászokkal osztozik. Balaton; nyilván a cserke függelékes természetére czéloz.
CSETRES — Tihany — helyettes, a melyet a bokor valamely tagja, ha akadályozva van, maga helyett állít.
(CSETRI — P. K. — Phoxinus laevis AG. Bala- ton vidéke, Zala-Tapolcza.
(CSÉVÉS HAJTOVÁNY, a székely pisztrángvarsa abroncskávája nincsen madzaggal kötve, hanem egy bodzafából való cséve két végébe be van dugva. Igen szép és kitünő egybefoglalási mód."
(CSICSIRU— I Velencze — a kis vocsok — Podiceps minor — halászneve.
CsiGa — Agárd — egy derékfa végében járó kettős csiga; a háló inának leszorítására való.
(CSIGANYOMÓ — Agárd — a csiga derékfá- jába járó husáng, a melylyel a halász a csigát lenyomja.
CsiGorya — Háromszék — innen csigolyás
leginkabb
hely; egy a arekettyéssel ;
patakok partján álló, füzbokrokból alkotott üstökök.
CSIGOLYACSONT — vertebra,"
Csik — OCobitis, I. Föővényvágó Csik, Kövi Csik, Réti Csik, Vágó Csik."
Csik — K. — OCobitis fossilis L. GALGÓCZI- nál (1662) megvan. MIKLOSICH szerint a szláv cik.
Csik — Ujfalvi-Szikszai XVI. század. — lacertus, lubricus aguaticus, Pcecilias. Itt a clacertusi igen érdekes, mert a csik emlékeztet a gyikra s e két név is rokon- hangzású.
Csikász — Sárrét, Ecsedi láb, Szernye — a csikhalászatból élő ember.
CSIKÁSZ VARSA — Erdővidék, Olt mentén —
1. Csikkas.
CSÍKBOGÁR — Szernye mocsár — leginkább a Hydrophilus és Dytiscus bogárfajok. Csik DÁMA — P. K. — OCobitis fossilis L. (Albinismus). Fehér testű, vörösszemű.
Szamos és Maros m. H. O. Börvely. CSÍKFÉLÉK — Acanthopsides, mint család." CSÍKFÉREG — Grossinger — aTsikféregv, Il.
Csikbogár.
CSÍKFOGÓ — Komádi — fűzvesszőből fonott varsa, csikfogásra való.
CSÍKFOGÓ-KOSÁR — Kuthy — csikvarsa.
CsikGáT — Börvely — gátszerűen összehor-
dott gaz, melyben bizonyos távolságokban nyílások vannak, a melyeken a csik átkel- het; ezekbe a nyílásokba állítják be a csikkasokat (varsákat); I. Kashely, Lábó, Rekesztés.
Csikkas — Börvely — Csikvarsa, fűzfavesz- szóből tömötten kötve, egy bejáratú ver- seggel, hátúl kasdugóval.
CSÍK KIRÁLY — P. K. H. O. — Cobitis fos- sílis L. P. K. a Szamos és Maros mentén.
(Chlorochroismus). Tiszta sárga. EROS Doroszló Bácsmegyében, Ecsedi láp. CSÍKKOSÁR — Nagy-Bereg — afertályos és félvékáss, fűzvesszőből fonott csikputtony, a fogott csikok hazaszállítására. CsikLó, — Komárom — mélyen nyerges kolomp, az evedzőnek beakasztására ; fél- kézzel való evedzésnél, kivált a fenék- horgászoknál, mikor a horgot lerakják ; 1. Csiválni.
CsikPUTTONY — Börvely — keményfonású
778 fedeles, urnaalakú, a háton hordozható puttony ; gyékényből való.
CsikszűRő — Börvely — kis, ritkafonású,
füles vesszőkosár, a melylyel a csikot a csiktartóból v. hordóból kimeritgetik ; egy- szersmind mérték, k. b. r liter.
CSIÍKTÖK — Börvely, Kis-Majtény — a Cucur- bita lagenaria L. körtve alakú fajtája ; kitünő csikszállító edény, kasornyába fog- lalva.
CSÍKVARSA — Doroszló, Bácsmegye, 1. Csik- kas.
CSÍKVEREM — Tyukod, Ecsedi láp — ölnyi hosszú verem az udvaron, melyet vízzel megtöltenek s a melyben a fogott csikot felgyűjtik.
CSILLAGOS TOK — P. K. — Acipenser stellatus PALL. Eredete nincs.
CSILLAGTOKOK — Helopes, mint csoport."
CSIVÁLNI — Komárom — egy evedzővel kormányozva evedzeni, I. Csiklo.
CSOMBÓK — Bodrogköz — 1. Halászcsatt.
CSÓNAK — K. — kisebb víizijáromű. MIKLO- sicH szerint a szláv ölunu.
CSONTOS HALAK — Teleostei, mint rend."
CSÓNYIK — Szeged — egy szálfából vájt lélekvesztő.
CSÓNYIKBÁRKA — Budapcst— kisebb haltartó- bárka.
CSÓNYIKKARÓ — Szeged — a píiczésektől
használt lélekvesztő kikötésére szolgáló karó, mely a lélekvesztőben van elhelyezve, hogy a halász akárhol beverhesse.
CSORBA PART — Sajó mentén — a hol régi omlások miatt a part nagy darabon be- szakadt, tehát könyökösen beszökik.
CsoRGÓ — Bódva — a Bódva sok helyen igen lassú folyású, szinte tószerűen álló ; a hol esése van, siet s ha ilyen helyen a viz csak térdig érő, akkor csorgó. Itt űzik a szigonyozast.
CSORPÁK — Máramaros, Visk — aprószemű Ághegyháló. Szláv eredetű szó: Cerpak — meritő.
Csóva egy marok szalma, a melyet a Bódva menti szigonyos meggyújt, hogy világítson."
CSÖBÖRHAL — Tala — az az apróbb hal, melyet nem darabonként számlálnak, hanem csak csöbörben mérnek.
Csök — Táűpé — a keczézésnél a csökbe
MESTERSZÓTÁR.
akasztja a halász a keczetartó kötelet; a csök a csónak belső oldalába illesztett kurta czövék ; I. Csőszszög, Czibak. Ugyan ebbe akasztják a billegháló (villik, villing) tőkéjét is.
CSÖNTÖRGÉS PART — Székelyföld — gyöke- res, gazos, málló part. Halas víz.
(CsőszívŰEK — Leptocardii."
CsőszszöG — Szolnok — Il. Csök, Czibak.
Csúcs — Kopácsi — az egyszárnyű, öt hagyású varsának a második vörcsöke. CsunE — Baja" — 1. Ághegyháló.
Csumi — Alduna — I. Ághegyháló.
Csunhr — Saród — 1. Sisák.
CSUKA —- Esox, Il. Köz-Csuka."
CSUKA — K. — Esox lucius L. GALGÓCZI-naál (1622) megvan ; közös tőből a tót aStukan- val. MIKLOSICK-nál is.
CSUKA — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — lucius, lupus. Mégvan az Orbis pictus 1708-dik kiadásaban is.
CsukA — Janua 1729 — Esox lucius L. CSUKAFÉELÉK — Esocini, mint család." CSUKAHOROG — Keszthely — nagyobb fajta ;
a horog ina 30—40 öles. A velenczei tavon egyes a horog, patonyja rézdrótból való, hogy a csuka el ne rághassa.
CSUKAVARSA, — Doroszló (Bácska) — fűzfa- vesszőből, két tölcsérszerű bejáróval, mely kivehető.
CSUKLÓCSONT — os articulare."
CSUPASZPONTY — P. K. — Cyprinus Carpio
L. Teljesen pénzek nélkül való, az Agas- siz OCyprinus carpio nudus seu alepidotus fajtája. Tütai tó. ;
CsurTAK — Balaton — czirokboól kötve, a felhasgatott halak mosására való, I. Tucsak.
CSÜGGESZTŐ — Hegykő — az övön két rövid, a végén csombókos kötéldarab, a mely- lyel a háló kötelét fogják; az öv tüsző- szerű, bőrből való, rendeltetés szerint hám, mely a húzást könnyíti.
(CZÉDULAKESZEG — Balaton — Blicca argy- roleuca HECK. juv. a test laposságáról így.
CZEGE — az erdélyi Mezőségen falu, a hasonló tó fejénél; nyilván egy a czége, zeege stb. szóval; 1. Czége.
CzÉG (Kis) — falu az erdélyi Mezőségen — JEReGzéges
CzéÉG (Nagy), falu az erdélyi Mezőségen,
MESTERSZÓTÁR. 779
mesierséges tó mellett — nyilván a czége szótól ered ; I. Czége.
CzÉGE — Nagy-Bereg — erős husángokból való rekesztés, melylyel a Borzsa folyót átfogják, közepén van egy nyilás, a akapuv, a melybe a gamzsahálót beállítják. Ez magyarázza meg a következő régi szava- kat : Czege, Seyge, Szégye, Zeege, Zegye és Zeyge ; lásd azokat.
CZIFRA KÖLÖNTE, Cottus poecilobus HECK."
CZIGÁNYHAL Je, 326 H. O. — Tinca vulgaris Cuv. Nem annyira a szín sötét- ségéről, mint inkább onnan, hogy húsa
nem épen jó: xczigánynak való ; töri ma- gát utána.)
CzéGÉNY — falu Szatmárban — I. Czége.
CzZÉKLE — Janua 1729 — tendicula, madár- -fogó, I. Czége.
CZEKLE — Sz. Molnár Albert — 1. Czége.
CZÉKORSÓ — Tihany — minden bokornak megvan a ládája, bötsülevele és czékor- sója; itt 9 itczés, Keszthelyen 14 itczés. A korsók feliratosak.
CzéLa — Balaton, őshalászat — a gyékény és öregháló húzókötelén, a bötökön innen és túl befűzött posztodarabkák; jelek a húzás egyenletességének biztosítására ; I. Bötök.
CzZÉMESTER — Keszthely — a halásztársulat feje.
CZÉRNAVARSA — Székelyföld — 1. Szárnyas- varsa.
CZET HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — cetus, cete ; az akkori értelemben még hal.
CZET HAL AROS — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — cetarius ; I. Czet hal.
CZIBAK — Szeged — I. Csök.
CZIBÉK — Balaton — villás bot, nyele végén lánczczal és hámmal. Kötélhúzó szerszám ; de arra is használják, hogy büntessenek ; l. Czibékvágás. Duna és Tisza mentén csak heveder, peczekkel, melyet a kötélre csavarnak.
CZIBEKVÁGÁS — Tihany — büntetés; a halászt, ki az articulus ellen vét, lefogják s a czibék villájával 3—6-szor rávágnak az ülepére. Tihanyban most is dívik.
CziGony — Grossinger — uTzigom I. Szi- gony. Doroszlón — Bácsmegye — még ma is sCzigonyo.
CZIKLEND — Körös-Tarcsa — az evedző be- akasztására való peczkes szijhurok ; keczé- zéskor használják, I. Cziklendeni.
CZIKLENDENI — Körös-Tarcsa — kavarva, tartóztatva evedzeni, kivált keczézéskor ; Szegeden : I. iklandani ; Komáromban : I. csiválni.
CZIKLON — Komárom — 1. Cziklend.
CZIKLONY — Csongrád — I. Cziklon, Czik- lend.
CZIKLONYOZNI — Csongrád — 1. Cziklendeni, iklandani.
CZIMBORASÁG — Bodrogköz — 1. Bokor, Felekezet, Kötés. CZIMÉR — Tihany — nagyobb nádüstök.
CZINGLI — H. O. — Aspro Zingel Cuv. L. Szeged és Duna m. a Buczótól pontosan megkülönböztetve.
CzoMPóÓó — Tinca, I. Nyálkás Czompó." CzoMmPó — K. — Tinca vulgaris Cuv. (GAL-
GÓCZI-nál (1622) megvan.
CzoMmpPó — Janua I729 — fTinca vulgaris.
CzoMmpPó — Ujfalvi-Szikszai X VI. sz. — Tenca. teucha, tincha. Az Orbis pictus (1708.) is igy adja.
CZOMPÓKHAL — H. O. Scardinius erythro- phthalmus Bon. Bódva mentén; tavakból való rezes példányok.
CZÖTKÉNY — Tűpé, őshalászat — a parának egy neme ; I. Czötkényszár
CZÖTKÉNYPARA — cz. póta helyett."
CZÖTKÉNYSZÁR — Túűpé, őshalászat — a mi-
ből a marázsa-, mét- és eresztőháló úszója készül; különben az Euphorbia palustris L., farkasfű, mely a tápéi mocsaras helyeken erős botvastagság mellett 2 méter magas- ságra, sőt azon túl is növekszik. Megha- tározta JANKA VICTOR.
Czucza — Komárom — vastag, hosszú do- rong, egyik végén hegyesen vasalva, a hajónak a parthoz való hirtelen rögzítésére szolgal; rendesen őrfának is használják.
CZÜŐKÖR -— Hegykő — halászszatyor. CZÜŐKÖRFA — Hegykő — lőcsalakú és erejű
fa, a melyen a halakkal megtöltött halász- szatyrot a vállukon viszik. D
DaL — B. Szabó Dávid — xevező lapátv, A magyar halász az evedző lapátos részét
780
afoll; vagy atallh-nak nevezi, mert úgy all
a nyelhez, mint a toll a szarához ; tehát a toll, tal, talu révén lett az evedzőből Dal, Dali, Dalladzó, Dalladzani ; de Dali, Dalladzó leginkább az a nagy evedző, a mely gúzsba vagy szögbe beakasztható s a melyet xahúznako.
DAL-EvEpző — B. Szabó Dávid — 1. Dal.
DaAL-Gúzs — B. Szabó Dávid — a Dallal vonatkozásba téve. Helyesen az a vessző
ry evezőt
vagy kötélgúzs, a melybe a nagy beakasztják.
DALi — Kopácsi — a gúzsba vagy húzószegbe akasztható nagy evező, 1. Dal.
DALLADZANI — Tisza mentén — gúzsba akasz-
tott nagy evedzővel a hajót húzni ; I. Dal.
DALLADZÓ — Szeged — beakasztható evező, a nagy halászhajóhoz tartozik, innen : dal- ladzani — a dalladzó evedzővel evedzni ; 1. Dal.
DÁRDASZIGONY, az egyágú szigony."
DARUGÉM — Hegykő — Ardea cinerea ; halá- szó madárnak halász elnevezése.
DELPHIN HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — delphin ; az akkori fölfogás szerint hal. DEREGLYE — Balaton — nagy halászhajó, melynek padolatján az öregháló helyezte- tik el; ezen van a csiga is, a melylyel sik vizen a hálót fölszedik. A halászatot vezető kormányos a dereglyén foglal helyet. Mélyen járó, éles orrú, keskeny farú,
öblös derékú hajó ; nem népies.
DERÉK — általánosan — a vízi járóművek közepe (van orra, dereka, fara); tavak- nál, ha hosszában elnyúlók hasonlóké- pen (van feje, dereka, feneke); a folyo- kon az a rész, mely két meghalászható pont közé esik. Különben a rúdról, evedző- ről, hálótűről is mondják, ha hosszaköze- pén törik el: cderékon tört ely. Tavakról azonban a tó háta is.
DERÉKKÁVA, a hálókon az, a mely a középre esik."
DERÉKLÁNCZ az a láncz, a melyre a vizahor- gok lánczolva vannak s a melylyel a folyót átkötik."
DEREK ÖBLE — Miskolczi Gáspár — a halnál, legnagyobb vastagsága, terjedelme ; leg-
inkább a szélességre értve. IDEREKON HÚZÓK PADpJa — Balaton — a dereg-
MESTERSZÓTÁR.
lyén az orr felöli két pad, egy-egy legény
számára. DEVERKESEGI — Bloch — I. Dévérkeszeg. IDÉVER KESZEG, Abramis Brama LIN." DÉVÉRKESZEG — K. — Abramis Brama L.,
Duna, Tisza mentén igen következetesen alkalmazva. Széles, de vékony alakjáról szól a hasonlat: oldalt — keszegoldalt kibújni; hátának íves voltáról van véve pld.: a zátonyoknak wkeszeg hálran való felmosása. (GALGOCZI-nal (1622) megvan. DÉVÉRT-KESZEGI — Gőcsej;l. Dévérkeszeg.
DEWERKESSEGI — Marsilius — I. Dévér- keszeg.
DiBBaNcs — Eger — Perca fluviatilis L.
DISZNÓHAL -— Acerina cernua L. Erdővidék, Olt vize.
DiSzZNÓ HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — az ebhallal együtt canis marinus; alkal- masint a Phocsena communis nevű czet.
DoB — Kis-Majtény — a nagy hálóvarsánál a vörcsökön túl való test.
DoBÁNcs — . O. — Leuciscus virgo. HECK. Erdélyi részek. BIELZ és HECKEL a Sgualius dobula fajra alkalmazzák.
DoBBANTÓ — Bodrogköz — 1. Aghegyháló. DÓBÁR — Leuciscus virgo. HEck. Bodrogköz.
DOBCSONT — os tympanicum."
DÓBER — H. O. — Perca fiuwiatilis L. Berettyó-Ujfalu; de itt a Sigér nevet is ismerik s némely halász a Dóber alatt az
Acerina cernuát érti.
DoBja — Körös mentén — a halász a Szi- gonyt.
DoOBóHÁLÓ — Simontornya — 1. Vető-, Pen- dely-, Pöndörháló.
DoBóoka — Alburnus lucidus — Balaton, feldobálja magátv.
DOBONTATÓ — Török-Becse — 1. Bokorháló.
DoBvaRsa — Doroszló — Bácsmegye — Il. Karászvarsa.
DoMmoLrYKkó — K. — P. K. — HAH. 0. —
Sgualius dobula Bon. Néha a Leuciscus rutilusra is alkalmazzák.
DomoLyYKkó — Sgualius, I. Fejes Domolykó, Nyúl-Domolykó."
DOMORKÓ — H. O. — I. Domolykó. Pinnyéd, Győr mellett.
IDDORONGOLÁS, a csukának doronggal való
ütése, még pedig vékony jégkérgen át."
MESTERSZÓTÁR. 781
DöGvíz — Körös-Tarcsa — a melyben a a Tiszánál Durbincsnak hívják : GROSSIN-
hal meg nem élhet. GER S utána a szerzők az Abramisra fog- DöRGEcs — Nádasdy Tamás lev. Acerina ták reá.
cernua L. DuzzoGó — Ecsedi láp, északi rész — szi- DÖRGÉCsE — H. O. — Acerina cernua L. lárdnak látszó, "könnyen beszakadó, vesze-
Győr vidéke. GALGÓCZI-nál (1622) megvan. delmes hely — a lápon és az erekben. DöRGicsE — H. O. — Acerina cernua L. — DÜLŐ PART — sok helyen — I. omladásos p.
Pinnyéd, Györ mellett. DÜRGENcs — P. K. H. O. — Acerina cer- DÖRGöcsE — H. O. — Acerina cernua L. nua L. Duna m.
Kopácsi, igen jó leírás alapján. DYNAMIT — Bányatelepek közelében — leg-
DöRGöczZE — Rómer Fl. — Acerina cernua L.
DRÓTFUNT — Tihany -— spirális rúgóra járó mérleg ; régi vasszerkezet.
DúÚBÁR — Karád — Perca fluviatilis L.
DÚBEÉR — P. K. — Perca fluviatilis L. Tisza m.
DÚBER — H. O. — Perca fluviatilis L. Szol- nok.
DuGaA — Udvarhelymegye vizei — a patak vizének egy ponton való elzárása és elve- zetése, a mikor is az seldugottn helyen levő halakat kényelmesen fel lehet szedni. Innen ered talán a adugába dőltv — (székely); — I. Anyameder.
DuGás — Tihany — az öregháló zsákja több darabból van összeszerkesztve, még pedig réfólmosan, hosszában; a hány darab —
7, 9 — annyi dugás. DUGÓHÁLÓ — Simontornya — 1. Bokorháló. DUGÓS HOROG -— Sió menti — csöndes víz-
ben; a dugó mutatja a rángatást ; I. Uszó, Pedző, Picze.
DDUNAFEHÉRHAL — H. O. — Sgualius lepus- culus HEck. Komárom.
DUNAI GALÓCZA, Salmo Hucho L."
DUNAKESZEG — P. K. — Scardinius erythroph- thalmus Bon. tavakból H. O.
DUNAPONTY — P. K. — Cyprinus Carpio L. Duna m. a voltaképeni Carpio.
DuRBANcs — P. K. H. O. — Acerina cernua L. Tisza m., I. Durbincs.
DuRBANcs — Szirmay Andr. — Acerina cernua L. itt a Gasterosteus aculeatusra rafogva.
DuRBINcs — Acerina, 1. Selymes Durbincs,
Vágó Durbincs."
DuRBincs — K. Szegeden és környékén Ace- nna cernua L.
DuRDpA — H. O. — Acerina cernua L. Komá- rom; a halász hozzátette, hogy a Durdát
inkabb az úri hivatalnokok halászeszköze, mely abból all, hogy a vízben dynamitot robbantanak fel, mely mindent meggyilkol.
A legundokabb mód, — mely hihetetlen módon terjed s már a köznép kezén is megfordúl. E EBEMELI — Alsó-Tisza — eb emeli; alkal-
masint a ráczságra czélozva, mert mint
restségre hajló nép valóság
ggal halászva
lopja a napotv; I. Ághegyháló.
EBHAL — Karád — Umbra canina Mars. EBHAL — Grossinger — Cottus gobio L. EB HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —
piscis capitosus, mugil; alkalmasint a mai Mugil capito, tengeri pérhal.
EBIHAL — P. K. — Umbra canina Mars. Tihany.
EGÉRFOGÓ — P.K. — Sgualius dobula L. Duna m. Ercsi. :
EGÉSZBÓNÉ — Tisza-Abád-Szalók — 1. Öreg- háló. A Bóné hibás alkalmazása.
EGRi — Földi János — Phoxinus lacvis AG. Eredete nincsen adva.
EGRIHAL — Phoxinus laevis AG. Erdővidék, Olt vizei.
EGRI PoNTrY — Phoxinus laevis AG. Udvar-
hely megye vizet.
EGYHAGYÁSÚ. — Bodrogköz — az a varsa, melynek csak két kávája és egy vörcsöke van; tehát a shagyásn két abroncs köze
s innen 3—5—6 hagyaású.
ÉKCSONT — os sphenoideum."
EKECSONT — vomer."
ELAKADOZIK — Szeged — beléakadozik pld. a katkáról: xelhányjuk, mert mindönbe
elakadozik.) ELÁZoTT — Csongrád — a régi beivodott s
azért lusta járású hajo.
782
ELBOCSÁTJA -— Miskolczi Gáspár — a ponty az ikráját.
ELDOBNI — Agárd — a háló zsákját a vízbe vetni; így: amikor a zsákot eldobta, kanya- rodni kezd.v
ELEJE — Balaton, tihanyi őshalászat — a tihanyi pld.: a Selyemtársaság Elegje — kormányosa, bi-
halászfelekezetek feje ;
rája.
ÉLÉSKESZEG — 7: Sz. Szeged — apró Abra- mis és Alburnus fajok; leginkább a csali (Köder) értelmében.
ELÉVÜLT HAL — Tata — vénhedt ponty, melyet tenyésztésre használnak ; 7—12 kilo súlyú, igen vén darabok, I. Anyaponty.
ELFEKSZIK — Agárd — a csuka a zsombé- kok közt, azaz: veszteg állva lesi a pré- dát: a német : wHecht im Gelege.n
ELFOGY — Szeged — a háló, azaz: egészen ki van vetve. ELIGAZÍTANI — Tihany — a czibékkel, annyi
mint : elverni, megrakni, a halász-articulus
rendelése szerint büntetni; rendszerint a
saját czibékjével igazítják el; 1. Czibék- vágás. ELKÖTIK A VIZET — Körös mentén — az őr-
hálóval a medret átfogják, hogy a hal ne menekülhessen, Il. Akadótörés ; Őrháló, Rácsháló, Vészlés.
ÉLő-ÉR — Arteria."
ÉLŐBÁRKA — Komárom — kis halászatnál szereplő kis bárka.
ELŐHOMLOKCSONT — os praefrontale.
ELŐRE PEDZŐ, a horog, ha a hegye a szárhoz
képest nincsen oldalt kihajtva (LIMERICK)."
ÉLő víz — általánosan — a melyben a hal jöl érzi magát. Levegővel kellőképen érint- kező viz.
ELRAKNI — Agárd — a fogásra felszerelt horgokat a maguk helyére kötözni, I. Kikötni.
ELsőkő — Szolnok — 1. Pallókő.
ELSŐ LEGENY, — Komárom — a ki a ladik orrán húz.
ELső övEDpZő — Záhony — a felső Tiszán a halászbokor két első legénye.
ELsőszáRNY — Kopácsi — a hal hónaljúszó- szárnya (p. pectoralis).
ELSŐ VERSIK — Karád — a több hagyású
varsánál az első vörcsök; 1. Vörcsök.
MESTERSZÓTÁR.
ELTILTANI A VÍZRŐL — Keszthely — a régi czéhszabályban, annyi, mint a halászattól eltiltani. f
ELVERNI A HALAT — Kuthy — elriasztani.
ELVESZETT A JÉG — mondja a balatoni ős- halász, mikor a jég már elolvadt.
EMELGETŐ HÁLÓ — Székelyföld — 1. Ághegy- háló. s
EmELő — Szentes — I. Ághegyháló.
EMELŐ HALÁSZ, a villikkes, ághegyes, örvös, kullogó stb. halász."
EMELŐ HALÁSZAT, a villikel, ághegyhálóval és rokonaikkal való halászat."
EMELŐ JEGES HALÁSZAT, az, a melyet emelő hálóval a jég alatt űznek."
ENYHE — P. K. — árnyék; PETÉNYI így jegyezte le a szegedi halász mondását: (A Pumaharcsa tőkében, faenyhében lakozó,
szilvaéréskor kijáró, — rövidebb, vasko- sabb stb.) EPERLÁN — Szirmay Andr. — Osmerus Eper-
lanus L. a magyar vizekre csak ráfogva.
ÉR — általánosan — a síkságon lassan foly- dogáló kisebb vizek; de a források kifo- lyásai is, a míg nem mennek patakszámba.
ÉRDEGELNI — Miskolczi Gáspár — megérni, fölnevekedni.
EREGEL — B. Szabó Dávid —. a potyka a parthoz, azaz : lassan közeledik.
ERESZKEDNI — 7Túpé — a ladikkal pld. a harcsa helye felé ereszkedett.
ERESZTENI — Balaton-Füred — 1. Kísérni alatt.
ERESZTŐ (HÁLÓ) — Balaton — öreges szemű, finom fonalból kötött háló; 40 méterig hosszú, I"5 méterig mély, melyet kövelők- kel elsülyesztenek s gyékény pótákkal függőlegesen tartanak; 10—20 ilyen háló egymásmellé kötve egy rend s helyét a vízszínén az őr vagy kaczér jelezi. A fo- gásra nézve I. Átolja és Pamukháló.
ERESZTŐHÁLÓ — Máramaros, Visk — tulaj- donképen Öregháló. Három darabból
való, mindenik darab 12—I4 m. hosszú; a két szélső darab islégből kötve, öreg- szemű, a középső darab czérnából való, aprószemű. Részei: Halászóbot, Terebuga, Hálóbél, Pallóka, Kótis, I. azokat.
ERESZTŐ LÉK — Balaton — a főlék, a melyen a hálót beeresztik ; I. Bedöntő.
MESTERSZÓTÁR. 783
EREszTős — Balaton leginkább az eresztőhálóval halászik.
ERESZTŐS PART — Tisza mentén — a már nem lankás, de még nem is meredek part.
ERETsÉG — Szalárdi siralmas Krónikája —
— az a halász, a ki
vízeres vidék. ÉRZŐ LIKACS, a halak hatodik érzékének nyí- lásai a hal fején." ESPÁRGA — Felső-Rákos — minden erősebb, pidőe cónra való espárgav, a rokolya hálón. ÉTETŐ MASZLAG — Janua I729 —
halászszerszámhoz tartozó zsinór,
hibásan csalinak (esca) magyarázva.
EUREN — 1I213-ban — uwcum tota tertia parte voraginis, guod vulgo Euren diciturs. Nyil-
ván örvény, mely mindig jó halashely. EVAKESZEG, Abramis vimba LIN.t EVAHAL — P. K. — Abramis vimba L. Duna,
Ercsi.
EvEpző — Komárom — a csónik; ladik, hajó hajtására szolgáló szerszám ; van mankója, nyele és tolla.
EvEpző — Hegykő — itt a tolórúdat neve- zik evedzőnek.
EVEDZŐ-SZÁRNY — Miskolczi Gáspár — a hal úszószárnya.
EviczkEL — általánosan — a hal; játszva úszkál. Kis gyermekről is mondják, mikor a fürdőben pocskol: weviczkél mint a haly.
EVSÉG — Máttyusnál — a halból készített Garum csípőssége. A Garum a halak beleinek sóval egybeolvadt evsége valas; nyilván a mai kaviár hivatásával bírt; de a Scomber-ből készült.
EZÜSTÖS BALIN, Blicca argyroleuca HECK."
EZÜST SZEMLING — Szirmay Andr. — Salar
VAL. a
Schiefermülleri magyar vizekre
csak ráfogva.
F
FÁGYNI — Tihany — így ejtve: afánynyi pld.: cerigy hálót fánynyiv, az az: a kihú- zott hálót ismét kivetésre rendberakni ; I. Fejni.
FÁGYÓKÖTÉL — Balaton-Füred — vékony, rövid kötél, a melylyel a háló húzókötelét a jég alatt járó vezérhez (rúdhozi kötik. A tihanyi halászarticulusban büntető szer-
szám is.
FAHAJTÓ — Keszthely — I. Rohonyos, Veze- res.
FAHEGYKESZEG — Abramis Brama L., közepes; rügyfakadáskor ívik, innen a neve ; Bala- ton-Füred.
FAJKESZEG — Körös mentén — azok a keszeg- fajok, a melyek 10—1I2 fontig is megnő- nek; megkülönböztetésül azoktól, a melyek aprók maradnak.
FAJ TOK, Acipenser schypa GÜLD."
FAJTOKOK — Antacet, mint csoport."
Faszó Hár — Janua 1729 — szaporító hal.
FaL — Nagy-Bereg — a csikvarsa vagy kas tömlöczrésze.
FaR — általánosan — a hajó vége.
FÁRADT HAL — Lázi, Ipoly — csenevész,
hitvány hal (palócz).
FARHÁM — Komárom — heveder, melylyel a parton haladó laptáros a bejáró kötelet a mataknál fogva tartja.
FARKAKŐ — Csongrád — 1. Belsőkő. FARKALÓ — Körös-Tarcsa — az a kő, - vagy
tégla, mely a hosszú kecze végébe van kötve, hogy a hálót feszítse.
FARKARÓ — Csongrád — a csónak farán tar- togatott rövid, hegyes, karvastagságú czö- löp, a gyors kikötésre való. A nyargaló apacs vontatására siető legénység a far-
hirtelen beveri, csóna-
karót hogy a
kot hozzákötve a vontatáshoz láthasson ; I. Merecs. Az Ecsedi lápnál az a karó, a melyhez a szárnyasvarsa farka kötve van.
FARKARÓ MADZAGJA — Börvely — az a mad- zag, a melylyel a szárnyas varsa vége a farkaróhoz van kötve.
FARKASFŰTEJ — Székelyföld vizei — Euphor- .bia esula és cyparissias L. Ezt a mérges füvet a székely kéveszámra szedi, a víz színe alatt kövön kővel összezúzza, így megmérgezi a vizet s evvel együtt a benne
élő halat.
FARKHÁLÓ — Erdővidék, Olt mentén — Il. Bokorháló, Farszák.
FARKÖVÉCS — Komárom — a fenékhorog végköve ; 1. Belsőkő.
FAROK — Komárom — a vízbe hosszan be-
nyúló partrész, vagy szigetvég. FaARos — Bodrogköz — a kia csónakot kor-
mányozza, tehát a ladik farán áll.
794 MESTERSZÓTÁR.
FAROSBÁRKA — Szolnok — kis bárka, a me- — FEJÉRKESZEG — P. K. — Alburnus lucidus lyet a keczés a ladik után szokott kötni, Heck. — Körös (Szarvas táján). hogy halászás közben a fogott halat élve — FEJÉRKE — H. O. — olvasott embereknél
elrakhassa. FAROSLEGÉNY — Bodrogköz — annak a dereg- lyének a kormányosa, a melyen a gyalom
van. FARSZÁK — Székelyföld — 1. Bokorháló. FARTÓKE — általánosan — a ladik hátulját
alkotó erős fa, melyhez az oldalak és fenék erősítve vannak.
FATTYASPARA, — Komárom — az, mely egy kitört para helyébe köttetik — tehát nincs fölfűzve.
FATTYÚ-HERING — Mátyus után Grossinger — Alosa vulgaris TR.
FATTYÚLAPTÁROS, — Komárom — kisegítő
laptáros, I. Kurtulászni.
FATTYÚÓLOM — Szolnok — ha sebes a viz, jobban súlyozzák az öregháló inát s ezta rendesnél több ólmot mondják ufattyún- nak.
FECSKEFARKÚ — Máramaros, Visk — Albur- nus bipunctatus HECK.
FEDELÉK — Tőth Pál, — a suboperculum értelmében.
FEDELKÖTŐ, a csikputtony fedelének lekö-
BONNET fordításában
tésére való."
FEHÉRHAL — Komárom — keszeg, paducz stb.: uccsak fehérhalat fogtunk) azaz: cse- kély értékű, szálkás halat.
FEHÉRHÚSÚ CSUKA — Galgottinál — nyilván a süllő, Lucioperca Sandra.
FEHÉRKÉS MARÉNA — Szirmay Andr. — Core- gonus albula L. a magyar vizekre csak ráfogva.
FEHÉRSZÁRNYÚ KESZEG — P. K. — Abramis sp. Velenczet tó.
FEs — Komáromban a szák keretének felső része; lásd Hajtovány; a vejszéknél — Keszthely, Hegykő, IDobrony, Latorcza — az a rész, a melyben a hal megfogódzik, igy : avejsze feje, kürtő feje, lésza feje.n
FEJELÉS (háló) — általánosan valamely háló- nál oly igazítás, mely az egészre kiterjed s némely részeket egészen felújít.
FEJÉR KESZEG — Ujfalvi-Szikszai XVI. szá- zad — Alburnus. Ugyanígy az Orbis pic- tus 1708-iki kiadásában.
meglehetősen, elterjedve : Alburnus lucidus HECK.
FEJÉR KESZEG — Janua 1729 — Alburnus in genere.
FEJES DOMOLYKÓ, Sgualius dobula L."
FEJESHAL — Grossinger — Sgualius dobula L.
FEJES PONTY — Szirmay Andr. — Sgualius dobula L.
FEJKARÓ, a Fértő-vejszénél, I. Kürtőkaró."
FEjJkő — Komárom — az a kő, a melylyel a fenékhorgot elsülyesztik.
FEjLÁNCz — Szeged — az a láncz, a mely- lyel az állóbárka macskáját a sárkányhoz kötik. ;
FEJMADZAG — Komárom — az, a mely a. fenékhorog csiptetőjére van kötve s a melynél fogva a horgot viszik vagy föl- akasztják.
FEJNI — Bodrogköz, jég alatt való halászat — a kijáró kötelet kifejik a lékből, azaz: a jobb és bal kézzel fölváltva kihúzgálják ; a tehénfejésre emlékeztet; Balaton- Füreden a hálóról is; Keszthelyen egyértelmű a tihanyi wfágynii szóval.
FEJSZÉS LEGÉNY — Bodrogkóz — a jégalatti halászatnál, 1. Jegellő.
Ujfalvi-Szikszai XVI.
század — Melanurus, sepia; itt nyilván
belejátszott a német a Tintenfischn mi tudva-
FEKETE FARKU HAL —
levőleg a Sepia officinalis ; nem hal. FELADNI MAGÁT — Keszthely — a pontyról: xmikor a mély vízből feladja magátn — ekkor szigonyozzák. FELEHÁLÓ — Keszthely — a háló szárnyának felehossza, 1. Beérkezik, Összevárni. FELEKEZET — Balaton, őshalászat — I. Bokor. Miskolczi aVadkertjébenn a faj értelmében
használva. FELEPÁLHA, Il. Felepota." FELEPÓTA — Keszthely — nagyobb gyékény-
úszó, mely a háló szárnyának felehosszát jelezi; v. ő. Túzsér.
FELES — Karád — 1. Kötélfejő.
FELESHAL — B. Szabó Dávid — sok hal értelmében.
FELFÉRGELNI — Tűpé — a horgot, azaz :
gilisztával, lótetűvel halfogásra felszerelni.
MESTERSZÓTÁR. 785
FELHALAZNI — Keszthely — a horogra apró halat tűzögetni ; 1. Felférgelni.
FELIBE HALÁSZNI — Balaton, őshalászat — mikor a gazda a legénységet a kifogott halak felével fizeti.
FEL, — Balaton — az öregháló felso, parás kötele, háló föle.
FELiNas — Bodrogköz — az a halászlegény, a ki a pálhás inat húzza.
FELINHÚZÓ — Karád — a jég alatt való halá-
szatnál az a legény, a ki az ajtóléken kijövő háló parás inát húzza.
FELJÁRNI A TŐRT — Keszthely — a régi czéhszabályban azt teszi: a fogásra kive- tett szerszámot orozva végig vizsgálni s a fogott prédát elszedni.
FELJÁRÓ ŐR — Bodrogköz — a téli vasas szák keresztőréhez. kötött s a víz színét megütő fonal, melyhez a pedző van kötve ; a hal jelenlétének árúlója. ij
FELKÖVELNI — H. O. — a hálót, fenékhorgot stb. a szükséges kősúlyokkal felszerelni."
FELPILLANTÓ KÜLLŐ, Gobio uranoscobus AG."
FELPÍSZTANI — Balaton-Füred — az cGdafa- gyott kötelet a czibék villásbotjával föl- szabadítani.
FELSŐ ÁLLKAPOCS — os maxillare superius."
FELső ÍN, — az eresztőháió fölén, a melyre a jeles és többi póták reá vannak kötve."
FELSŐ KARCSONT — humerus."
FELSŐ NYAKSZIRTCSONT — os occiditale Su- perius.
FELSŐSERTE — Komárom — a ponty sörényé- nek első, fogassertéje ; I. Bognár.
FELSŐ SZEMCSONT — os supraorbitale."
FELSZÁLL — Ecsedi láp — a csik a láp fene- kéről a viz színéig, hogy szelet foghasson. Erre az élettani sajátságra van fektetve a kassal való csikfogás.
FELSZÁR, — Komárom — hálófoltozásnál két kiszakadt szem egyesítése.
FÉLSZÁRNYÚ — a kormányúszó mikor nem fecskefarkszerűen két egyforma félből való, mint pld. a vizánál; a tudományos mes- terszó uheterocerk)."
FELSZEDNI A PIRITTYET — Kuthy — betaka- rítani. ; FELÜTI — Miskolczi Gáspár — a delfin a
fejet a tengerből ; halra érti. FELVÁGÓ — Szolnok — nagyhorgos bot köteél-
HERMAN O. A magyar halászat.
/
lel; a jég alatti halászatnel arra szolgál, a mire a Balatonnál a czibék, I. azt; külön- ben apacshorog is, I. azt.
FELVÉSNI A HALAT — Fáy-féle szakácskönyv XVII-dik század — a 88-dik lapon a czompó- főzésnél mondja xvesd fel es ved ki az belitn; — tehát kihasítás értelmében.
FENEKES — Szeged — fenékhoroggal halászó halász.
FENEKES-CSÓNAK, a melylyel a fenékhorog- gal halászó jár."
FENEKES HOROG — Balaton, Duna, Tisza — egyes horog, mely kővel sülyesztetik el; vagy 20—40 méteres in, melyen peklék segítségéve! 60—80—-150 horog van meg- erősítve s kőhöz kötve, elsülyesztve.
FENEKESZEG — H. O. — Aspius rabax L. Kis-Majtény. . FENÉKHAL — Duna mentén — azok a halak,
a melyek leginkább a víz fenekén tartóz- kodnak, mint a csikok, küllők stb.
FENEKHORGÁSZAT, a fenékhoroggal űzött halá- szat."
FENÉKHOROG — Komárom — I. fenekeshorog.
FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ, Gobio vulgaris Cuv."?
FENÉKKÁVA, az, a mely a hálókon a feneket tartja, illetőleg feszíti."
FENÉKVARSA — Záhony — szárny nélkül való, a folyó fenekére sülyesztik s gilisztát rak- nak belé. Nem láttam.
FENTŐ — Komárom — kősúlylyal ellátott ágasbogas fa, melylyel a halász a fenekes horgokat fölszedi ; illetőleg a viz fenekén keresi; Il. Katka. A T. Sz. tésztának s egyébnek is magyarázza.
FÉNYESBOGÁR — Szegeden — vízibogár : Gyri- nus natator, mely a víz színén kisebb- nagyobb rajokban kavarog futkosva-úszik. Azt tartja a szegedi halász, hogy ha ez a bogár a part felé szaladoz, ez áradást jelent.
FÉREGSZEDŐ DÖBÖN — Komárom — hosszú pózna végére erősített, nyitott szájú és oldalú bödön, a melylyel a folyó iszapos fenekéről a harcsaférget szedik.
FÉRGELNI — Tűpé — a horgot csalókával fölszerelni ; I. Felférgelni.
FERTÁLY — Körös- Tarcsa, Balaton — huszonöt fontnyi rakásokba rakott és összekötött szárított hal.
50
780
FERTÁLYBÓNE — Tisza, Abád-Szalók —1. Keritő.
FERTŐ — általánosan — kivált tavas helye- ken oly pontok, a hol a viz csak néha üti fel magát és süppedéket alkot.
FERTŐ — Hegykő — így nevezik azt az ingo- ványt, mely a leapadt víz helyén marad.
FERTŐ-VEJSZE, a Fertőtőó magyarságánál dívó vejsze, I. Kürtő."
FÉésűsHAL — H. O. — Perca fiuviatilis L. Torna, Torna vize.
FÉSŰSSZÁRNYÚ HALAK — Acanthopteri, mint al- rend."
FEszírő — Erdővidék. Olt mentén — a seb háló ágas peczke.
FEszíTŐ ÉK — a gyalázka pengéjének a nyélbe való megerősítésére szolgál."
FESZÍTŐ PECZEK, az ollóhálón, a peczektől való megkülönböztetésűl."
FEu — a régi okiratokban — pld.: Hom- feu, Kapusfeu, egyértelmű vele a mai Balatonfó. Tó feje, háta v. dereka, feneke
(Balaton fenék) — tó felső, középső, alsó része; különben a vejsze halászatnál is, 1zeje
Fiasírani — Tűpé — pld. a harcsáról, waz
egyik ereszti az ikrát, a másik a tejet; tehát termékenyítés.
FIGYELMEZŐ — Egyházas-Oláhfalu — a tollas- horgon a középső két toll, a vezetőnél kisebb, a bekapónál nagyobb; ez a viz
állítólag
színén úszik S figyelmezteti a pisztrángot; reám a költött szerszám benyo- mását tette.
FIÓKGYÉKÉNY — Balaton-Füred — pota, a fattyúpara értelmében ; I. azt.
FiRis — Grossinger — Phoxinus laevis AG.
FiséR — általánosan — halkereskedő, ki a fogott halat nagyban vásárolja ; ilyen alkal- mazásban: va halászok várják a fisérln; — világos jele annak, hogy a magyar halászott, a német kereskedett. Komárom régi jegyző - könyveiben is meg van különböztetve a halász a ephisértől.)
Fiú — Nagy-Dobrony — minden fajszerint megkülönböztethető ifjú hal, pld. : harcsa- fiú, potykafiú, jázfiú stb.
Fizis — Kenessey — Petromyzon fluviatilis L. nyilván GROSSINGER-ből vette, Il. Firis. FLom — Baja — I. Pirity- v. Kerítőháló.
FOGACSOS FOGAK — dentes prehensiles."
MESTERSZÓTÁR.
FOGACSOS HALPÉNZEK — sguame ctenoidae."
FOGASHOROG — Keszthely — legkisebb fajta ; a horog írla 30—40 öles, rajta cserkére kötve 100—I20 horog, leginkább apró sügérrel felhalazva. Most már tilos.
FoGas sÜüLLő, Lucioperca Sandra Cuv."
FoGas — K. a Balaton egész környékén — Lucioperca Sandra C. WV. súly szerint I!/2 kg.-tól fölfelé; a kisebb példányokra nézve, 1. Süllő.
FOGÓSZÁK — Budapcst — 1. Szák.
FoGorr — Bódva mentén — a szigony, az- az: belevágott a halba.
FoGóvéG — H. O. — a szigony nyelének
az a része, a melyet a halász sújtáskor a kezében tart.
FoGó vÉG, a kosztos horog kosztján a vas- tagabb vég, a melyet a horgász a kezében tart."
FoGóvéG — Szeged — 1. Külső Csapó. FOGÓVÖRCSÖK — a rokolyaháló szélén levő
táska, a varsa vörcsökétől való megkülön- böztetés végett így."
FoGyaAszrANI — általánosan — a szemet a varsa vagy zsákalakú hálók kötésénél: a vörcsök vagy fark felé kevesbíteni.
Fok — 1322-ben — :stagnum unacum duo- bus introitis (sic) ague vulgariter fok vocatav. Egyesűlő vizek földköze, innen a mai Gyevifok (Algyő mellett), Siófok (Bala- ton) stb. rendesen jó halászóhelyek ; szam- talan halásztanya név járúléka.
FOKHÁLÓ — Algyő, őshalászat — gyékényes gyalom ; I. Gyalom.
FoLócz — Hegykő — nyilván a német aFlossn után a para, pálha stb. ; lásd azokat.
Foryás — Derczen — a tavaszkor duzzadó lápok folyós erei, hol a csuka és czompó él és tapogatóval fogható.
FoLryó — általánosan, nagy vagy nagyobb folyóvíz.
FOLYÓMENET — Bódva — a folyó főiránya.
FoLYós víz — Szeged — az, a mely a par-
tot rongálja. A ponty tartózkodásáról szólva ca ponty a legfolyósabb szirtokon jár, hol a földmorzsát legeliv; I. Szirt, Legelni. FOLYÓVÍZI ORSÓHAL — Tóth Pál — BONNET fordítása, Petromyzon fluviatilis L. FOLYO VÍZ HALA — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — piscis fluvialis, fluviatilis.
MESTERSZÓTÁR. 787
FOLYO VÍZ RAK — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — astacus fluviatilis.
FoN4As — Latorcza mentén — I. Gorcz.
Fonr — Velencze — kisebb, emeltyűs mér- leg, hálókosárral, a melyen kisebb meny- nyiségű halat mérnek.
FokRpiróra — Latorcza mentén — kétágú s kurta szárán kampós fa, a melylyel az űző rúdat a következő lékre ráigazítják; az űzőrúd tekintetében lásd : Hajtölécz, Ro- hony, Vezér.
FORDÍTÓ LÉK — Töszeg — I. Saroklék, Szeg- lik.
FORDÍTÓ VÉK — Latorcza mentén — I. Sarok- lék, Szeglik. ;
FoRGó — Tihany — a vezérrúd hátulján álló vaskarika, a melybe a" fágyó kötél szolgál; folyók mentén, sok helyen az örvény, ily értelemben már a XVI-dik században is dívott.
FORGÓ — általánosan — I. Forgóvíz. A vető- háló tartókötelén forgó ikerkarika, arra való, hogy a kötél össze ne sodródjon.
FoRGÓviz — Miskolcz — lassú folyású, mély, örvényes víz; a ponty lakóhelye.
FORGÓS víz — általánosan nagy tölcsért alkotó víz.
Fő — sok helyen — I. Fej, Feu.
FőHAB — Kenesse, Balatonmellék — a Bala- tonfő Kajár felől, tehát északkeleti hab; halászatra alkalmatlan.
FőHAL — sok helyen — a halászok a halak felsorolását rendszerint evvel kezdik: uhát nálunk a főhal a .... harcsa, csuka, ponty, fogasv a szerint, a mint e vagy ama faj vidék szerint jövedelmesebb.
FőHALAsz — Tinódy Sebestyén — uCsakis főhalasz es hétszáz benne valas t. i. Sze- geden; a mai öreghalász, halász nagy- gazda; a czéhes rendszer szerint halász- mester értelmében.
FŐHOMLOKCSONT — os frontale.
FÖLDMORZSA — Szeged — omló partok apró
röge, melyet a ponty kedvel, mert sok
benne a növények finom gyökere.
FÖLFEJNI — Balaton — a hálót húzogatva a vizből kiszedni ; I. Fejni.
FÖLLEKELNI — Pest, Pilis, S. és K. Kun- megye — I. Jegelni, Jegellő.
FÖLSZEDNI — Algyő — pld. afölszedtük a
zsidóutszáts, t. i. azt a karózatot húzták ki a földből, a melyen a halakat szárítják ; 1. Zsidóutcza.
FöLszéL — Keszthely — mely Tihany felől jár ; halászatra jó ; tehát északnyugoti ; ez a kenesseieknek nem jó.
FöLvETI — általánosan — magát a hal a vízből ; szép, csöndes estéken, nyáron át.
FÖRDENI — Velencze — wa hal ívik, vagy fördiks, mondta a tóbíró.
FÖVÉNYES FENÉK — sok helyen — durvább homokkal borított vizfenék.
FÖVENYES PART — általánosan — homokos part.
FÖVENYVÁGÓ — Oobitis taenia L. Erdővidék,
Olt menti vizek.
FŐZŐKANÁL — Szentes, körösi halászok — az étel kavarására szolgáló lapiczkás fa; inkább véső- mint kanálalakú.
FRENTŐ — Szolnok — 1. Fentő; nyilván elfajúlás.
FRISSELNI — T7jukod, Ecsedi láp — ca vizet ; a csikveremben a vizet új feltöltéssel javí- tani.
FURKÓ — általánosan — nagy fakalapács, melylyel mindenféle karót bevernek.
Furosó — Tápé — I. Fattyúlaptáros.
FUTTATÓ HÁLÓ — Komárom — melynek egyik végét dézsához kötik és kieresztik, hogy a víz vigye; a másik végét a csónakon tartják; — mire a háló a dézsa után
S egészen ki van feszítve, a csónakkal sebe-
sen evedzve a dézsára kerítenek.
FUTTYOGATÓ — Szeged, Szentes — lásd: Buty- tyogató,
FüL — Algyő — a hálótű lába ; a csikászok- nál a csikkasnak (varsának) füle van, mely- nél fogva a vízből kiemelik. Innen a régi okiratokban az xansas, pld. Io95 körül:
cguod caperetur in azsisn és: win eleva-
tione ansarums. FEJÉR, Cod. Dipl. I., 487.
Dávid
apátság dunai halászatáról.
FÜRGE CSELLE, Phoxinus laevis AG."
herczeg
adománylevele a tihany
FŰZÉR — Komárom — I. Tűzsér.
FŰZFAHAL — H. O. — Alburnus lucidus HECK. Kolozsvár. Varbón (palóczság): Alburnus bipunctatus HEck. A hal testének fűzfa-
levél alakjáról. Göcsejben is.
4
788 MESTERSZÓTÁR.
G
Gapócz — Szirmay And. — Lota communis Cuv., a menyhalra rámagyarázva.
GaApóczaA — H. O. — I. Galócza: Komárom.
Gaiszra — Szeged — giliszta, Lumbricus ; horogra való csali.
GAISZTA ÁSÓ Szeged — véső formára faragott fa, a melylyel a gilisztát kitúrják.
GAISZTÁS KESZEG — Scardinius erythrophthal- mus Bon. Túpé, 1. Gelesztás k.
GaJMó — Komárom — fahorog, villáságból készítve, a melyen a kötelet sodorják, ve- rik; egy a gamóval; érdekes, mert reá- mutat a gamó, kampó, káncsa eredetére ; I. azokat.
GALACSÉR — Bodrogköz — az öreghálón, gyalmon stb. a cserépből készült súly; 1. Gyalompogaácsa.
(GALLAKESZEG — H. O. — Pelecus cultratus I. Szeged: GaLócza — Salmo, I. Dunai Galócza."
GaLóczaA — közkeletű — Salmo Hucho L. nyilván a muraközi aglavaticai névvel egy tőből ered. Régi név, mely SZALÁRDI-nál (1648), sőt GALGÓCZI-nál (1622) is megvan. Komáromban következetesen gadócza.
GaALóCcZA — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — Truta piscinaria.
GaLorza — B. Szabó Dávid — tavi pisz- trangnak mondva s a lazaczczal összehozva, nem helyes, Galócza — Salmo Hucho L. Lazacz — Trutta Salar.
Gamó — Szatmármegye — horgos halász- szerszám, 1. Gajmó.
GaAmóczás — Miskolcz — 1. Kelevisz, a gaj, gajmó, gamotól.
GAMÓCZÁS FENÉK — Sajó mentén — I. Atkás.
GAMZSAHÁLÓ — Bereg, Borzsa folyo — a czége kapujába beállítható, katucsra járó zsakháló.
GARDA — P. K. H. O. — Pelecus cultratus L. Balaton.
(GÁRDAKESZEG — P. K. — Plecus cultratus L. a Duna némely pontján.
GARGYA — H. O. — Pelecus cultratus L. Körös- Tarcsa.
GaRzsa — Ecsedi láp, északi rész — I. Kaszúr, Gyalaázka.
GAZEMBER — Karád — a jég alatt való halá-
szatnál az a legény, a ki a hálóba akad. gazt kiszedegeti.
GÁZOLVA HALÁSENI — általánosan — a csekély vizet meglábolni s a mélyebb vízbe a szer- számot bevetni.
GaAzos víz — közönségesen — az elhalt növények maradványaival telt víz.
GÉB — Gobius, I. Tarka Géb."
GÉB — tóban élő hal. Székelyföld; talán Gobio fluviatilis.
GÉBFÉLÉK — Gobioidei, mint csalad." B
GÉBIcs — Balaton, Siófok — a jég alatti halászatnál az eltévedt vezérrúd fölkere- sésére szolgáló vaskampós, görbenyelű
szerszám; I. Geme, Gemics, Gémcse, Ke-
reső, Gamó, Kampó, Kamsa, Káncsa.
GELESZTÁS HOROG — B. Szabó Dávid — I. Kosztoshorog. :
GELESZTÁS KESZEG — T. Sz. Nátly — Szeged. Lehet a Scardinius erythrophthalmus BON ikrása, I. Gaisztás K.
GÉM — Szeged — Ardea cinerea és pur- purea ; halászómadár ; I. Darugém.
GÉMCSE — Keszthely — I. Gébics.
GEME — Bodrogköz — 1. Gébics.
GEMES — Bodrogköz — a jég alatti halászat: nál; tulajdonképen olyan mint a czibek, de sok ágú, hogy a hálóhúzásnál többen foghassák. 3
GEMESLEGÉNY — Bodrogköz — a jég alatti halászatnál a rúdkereső legény ; I. Gébics stb:
GEmics — Balaton, tihanyi öshalászat — I. Gébics. GEREBLYESZÁK — Győr — I. Kaparó, Kutya-
mászó, Varsahálo.
GERINCZHÚR — Chorda dorsalis."
GERMENCS — Agárd — I. Gébics, Gemics stb.
GJALOM (Gyalom) — mar 1493-ban. Az egri püsp. számadási könyvében. Udv. levélt. Bécsben. No. 314, Folio.
GMELIN TOK, Acibenser Gmelini Fitz."
GoOB HAL — P. K. és Kencssey — Gobio vul- garis Cuv.
GOB HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — g0- bio, Gobio fluviatilis. Az Orbis pictus- ban (1708) is így, hozza a német -Kresse, helyesen mondva.
GoB HAL — Janua 1729 — Gobio. fluviatilis.
MESTERSZÓTÁR.
(GoBoLY — P. K. — Gobio fluviatilis Cuv. Erdélyi vizekből. BiELz A. szerint uGör- gősev, alkalmasint tollhibából.
(Gócz — H. O. — Aspro Zingel L. Szeged.
(GomB — Kis-Majtény — az evezőnél; I, Bódé stb.
(GoRcz — Bodrogköz — Il. Goroncz, Korcz.
GoRpA — H. O. — Pelecus cultratus L. Komárom. t
(GokRoncz — Ecsedi láp, északi rész — apro, szilárd szigetek a lápon. Egyéb tekintet- ben I. Korcz.
(GoRzsa — Bodrogköz, jég alatt való halá- szat — fából való, patkószeges csáklya,
a vezér, hajtólécz, rohony hajtásara ; Il.
Csáklya. j GŐBE — Csik, Gyergyó, Udvarhely, Hlárom- szék — a víz vájta mélyedés; a pisz-
tráng tartózkodási helye; innen gübű,
gübűlő: a rúd; gübűlni: a gübűvel a
gőbében a pisztrángot zavarni, hálóba kergetni.
GÖBHAL — P. K. — Gobio fluviatilis Cuv.
(GöBŐ — Háromszék — I. Göbe; ritkabban így.
GöczE — H. O. — Alburnus lucidus HECK. juv. et Gobio fHuviatilis Cuv. juv. Komárom.
(GÖDRÖS FENÉK — általánosan — a víz fene- kéről, mikor kisebb-nagyobb vájásai van- nak. Halas hely.
GÖMŐHAL — P. K. a t. Akadémia szótárá- ból — Cobitis barbatula L.
(GÖNDÉR — H. O. — Leuciscus rutilus L. Sió torkolat és Sió mentén.
(GÖRBE Papucz — Pelecus cultratus L. Erdő- vidék, Olt mentén.
GŐRE HÁLÓ — Baja — 1. Gyér háló.
(GÖRGÉCSE szerzőknél — Gobio fluviatilis Cuv. azonban semmi kétség, hogy válto- zataival együtt, mint : görgécse, görgőcse, görgőcsehal azonos a dörgécse, dörgicse stb. tehát Acerina cernua L.
GÖRGICSE — I. Görgécse.
GÖRGŐCSE —- I. Görgécse. (GÖRGŐCSEHAL — I. Görgécse. (GŐTEHALAK — szervezetök szerint a két-
életű állatokhoz közeledő, tehát átmeneti halalakok; ilyenek a Ceratodus Forsteri, a Lepidosiren paradoxa és a Protopterus annectens.?t
709
GRÚZ — H. O. — Gobio fiuviatilis Cuv. Nyil- ván a tót sHruzs (PETÉNYI jegyzeteiben Zólyom és Túrócz megyében így neve zik), Bodrogköz.
GuLúzZ — H. O. — Gobio vulgaris Cuv. Iboly-Nyitra. (palócz), I. Grúz. GURGULYA — Hegykő — seggikó, a Fertőn
dívó gyalmon. GUuSZA-KECZE — Csongrád — 1. Kusza-Kecze Gúzs — általánosan — az a hurok, a melybe az evezőt beakasztják:; néha kötéldarab, néha vesszőből való. GúzsEvEDZő — Keszthely — 1. Dal. GÜBBENŐS FENÉK — Székelyföld — váratla- núl gödrös, kivált ha a víz különben nem mély ; I. Gübe, Göbe stb."
GÜBE — T. Sz. — I. Gőbe állítólag Csik- szék.
GúBŐő — Udvarhely — 1. Gőbe ; igen ritkán így is.
GüBŰ — B. Szabó Dávid, T. Sz. — 1. Botloó.
GÜBŰ-JUK — Sepsi-Uzon — lék, a melyen a
gübűt bedugva, a halat kergetik ; I. Botló
stb. GÜBÜLNI —
Botlólni. GYALÁZKA — Velencze — kurta nyelre, könyök-
Erdővidék, Olt mentén — I,
irányba erősített kaszadarab, a csapások tisztítására ; I. Kaszúr, Tókasza.
GYAaLMÁSZ — Székelyföld — a ki gyalom- háloval halászik.
GYALMÁSZNI — Székelyföld — a gyalomháló- val halászni.
(GYALMOLNI — Bodrogköz — a gyalommal halászni.
GYALMOSTÓ — B. Szabó Dávid — I. Gya- lom alatt.
GYALMOT VETNI — Bodrogköz — a gyalom- mal halászni ; a whálót vetnis értelmében.
GYALOGHÁLÓ — Balaton — két embernek való húzóháló, melylyel a szélvízben kifelé
halásznak, 1. Kerítő.
GYALOG HALELADÓ — Tihany — a halász- bokornak az a tagja, a ki gyalog járva, leginkább helyben s a legközelebbi szom- szédságban adja el a kifogott halat.
GYALMOZNI — Körös- Tarcsa — a gyalomháló- val halászni.
GYALOGORSÓ. — Szentes, körösi halászok —
egyszerű orsó, az egyszerű fonal megfo-
790
nására ; tehát kézzel s nem kerékkel haj- tott orsó. GyYALOM — történeti hálónem — hetven, száz méter hosszú kerítő öregháló, hossza- közepén mindig zsákkal, a melyben a ha- lak megfogódznak ; leginkább tóságokban
dívott és dívik ma is.
GYALOM — Janua 1729. GYALOMDESZKA — Bodrogköz — 1. Bécze. GYALOMPOGÁCSA — Bodrogköz — a nagy
gyalmon az alínra fűzött, agyagból készült s kiégetett súlyok, I. Galacsér.
GYARGYA — P. K. — Pelecus cultratus L. Tisza m.
GYÁSZKESZEG — Balaton — ufekete keszeg- fajon Tinca vulgaris Cuv.
GYÉKÉNYES HÁLÓ — Balaton, őshalászat — a balatoni halászok öreghálója, gyékény- ből való úszókkal, melyek azonosak a bod- rogközi pálhákkal. :
GYÉKÉNYKÖTŐ — Tihany — 1 m. hosszú spárga, mindkét végén keresztfácska; a gyékénynek a kötőhelyen való összeszori- tására.
GYERHÁALÓ — Szeged — nagy zsákalakú háló, melyet két ladik között használnak.
GYÖKERES FENÉK — általánosan — I. Atkás.
GYÖKERES PART — általánosan — a hol a parton növekedő fák és bokrok viz felőli gyökérzete kiüti magát. Halas hely.
GYŐKÉRKASZA — Hegykő, 1. Nyesellő. GYÖNGYHAL — Grossinger — Blicca argy-
roleuca HECK. GyöpsÉG — Hegykő — zsombékos hely.
GyukSZÉL — Fertő tava — viharos déliszél.
GYÜKEREZÉS — Keszthely — a halászásnak sajátságos neme ; I. a szövegben.
GYŰRŐCZÉRNA — Szolnok — az, a melylyel
a háló részeit összevarrják, vagyis a réf- olmot megcsinálják.
H HAALO CSINALO — Ujfalvi-Szikszai XxvI. szá- zad — reticularius. HABARNICZA — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. —
Polypus; a régi írók mindig a halakkal együtt tárgyalták.
HABITA — Balaton, Siófok — az a nádtörek, gíz-gaz, a melyet a hullám a partra vet; tüzelő szer; Il. Habócsa, Katér, Katré.
MESTERSZÓTÁR.
HABÓCSA — Keszthely — I. Habita.
HABÜüTő — Balaton-Füred — Il. Habvető. HaBvETő — Balaton, tihanyi őshalászat —
a bödönhajó peremére erősített rúdkeret, mely a habot visszaveti.
HABzó viz — Balaton, őshalászat — a bala- toni őshalász csak habzó vízben, vagy mindjárt a habzás után halászik, mert csön- des vízben a hal lát és kitér.
HABZÓ víz — általánosan — oly mozgásban levő viz, mely fodros hullámokat vet és tajtékzik.
HaGyás — Bodrogköz — a varsánál, ilyen alkalmazásban : egyhagyású, több hagyású, kisebb, nagyobb hagyású; vonatkozik a kávák mennyiségére és a közök nagysá- gára, I. Egyhagyású.
HAJAS KÖVIHAL — H. O. — Gobio fiuviatilis Cuv. Miskolcz, Sajó; már a XVI. század- beli szakácskönyvekben is.
HAJATLAN KÖVIHAL — H. O. — OCobitis bar- batula L. Miskolcz, Sajó ; már a XVII. szá- zad szakácskönyveiben is.
Hajó — Velencze — egy embernek való ladik, ládával, egy evezőpaddal. Ezt a cfaránp állva rúddal xctoljáko.
HaAJóHúÚzó — Fertő tava — azok a halászok, a kik eveznek, vagyis a gúzsba akasztott nagy evezővel húznak ; I. Dal.
HAJÓKARÓ — Hegykő — erős hegyes czö- löp, a melyet a tó fenekébe levernek, a mikor ató színén húzzák ki a hálót, I. cKaróra halászniv.
Hajó TAT — B. Szabó Dávid — Őtet a hajó tatról le-taszítjas ; — I. Tat, Taty, Toty.
HAJTÓ CSÁKLYA, a melylyel a vezérrudat a jég alatt lékről lékre hajtják."
HAJTÓ HALÁSZ, a farszákkal, bokorhálóval stb. járó."
HAJTÓLÉCZ — Szeged — 1. Vezér.
HAJTÓLÉK — Záhony — I. Áglik. we
HAJTÓLYUK — Bodrogköz — I. Áglik.
HAJjTÓRÚD — Záhony — I. Vezér.
HajTováNY — Keszthely — a szák kerete; egyáltalában mindennemű hajlított háló- keret; nem értve belé az ágast, melyhez a hajtovány, mint nyelhez kötve van.
HaJjváR — P. K. Szatmár körül — kaviár, jelesen a csillagostok, Acipenser stellatus ikrajából való.
MESTERSZÓTÁR.
HaL — általánosan — Piscis. Sokszorosan a rend, nem és faj tekintetében értelmező, halak, szálkás halak, halcsik, maárnahal stb.
HaL — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — piscis.
HALAAsz — UJjfalvi-Szikszai xvI. század — piscator.
HALACSKA — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — pisciculus.
HALAK — Pisces, mint osztály.
HALAK FÉSZKE — Szergény, Vasmegye — a hol a hal — régentén — a réteken ívás- közben seregbe verődött.
HALAK KIRÁLYA — P. K. — Acipenser stella-
tus PALL. Eredete nincs ; de mindenesetre népies ; a csillagalakú vértek kiváló dísze avathatja királylyá. A magyar nép esze- járásának teljesen megfelelő.
HALANTÉKCSONT — I. Vakszemcsont."
HALÁROS — Kresznerics — a ki a halat eladja ; halászoknál közhasználatban van a afisérn (Fischer), nyilván onnan, hogy leginkább németek foglalkoznak halkereskedéssel ; I. Fisér.
HAL AROS — Ujfalvi-Szikszai xv. sz. — ce- tarius, piscarius.
HALASFÖLD — Miskolczi Gáspár — sok halat termő vidék.
HALASKOFA — általánosan — halat árúló asz- szony, ha állandó helyen ez az állandó keresetmodja. .
HALASLEGÉNY — Bodrogköz — a laptár kor- mányosa. A laptáron van t. i. a kifogott halak helye.
HALASTÓ — általánosan — a régi piscinának az a neme, a melyben valóban halat tar- tottak; a apiscinayv t. i. sokértelmű volt
HALASTÓ — Miskolczi Gáspár — a folyó víz szakadéka, az ú. n. morotva is.
HaLAsTÓ — B. Szabó Dávid — a tulajdon- képeni piscina értelmében.
HALAS To — Ujfalvi-Szikszai XxvIi. sz. — pis- cina, vivarium piscium.
HALAS TOVAL BANO — Ujfalvi-Szikszai XxvI. század — piscinarius.
HaLász — Szeged — ellentétben a bérlő
és kereskedő fisérrel az, a ki az öregháló-
val jár. HALASZ —
piscator.
Ujfalvi-Szikszai xvi. század —
792
HALÁSZAT — Kresznerics — a halfogás mive- letének összessége. HALÁSZBÍRÓ — T. Sz. — ki a halászatot
vezeti. Balaton. HALÁSZBOKOR — I. Bokor.
HALÁSZÓBOT — Máramaros, Visk — az eresz- töhálónak két apacsfája, I. Eresztőháló. HALÁSZCSÉR — Mező- Túr — a Sterna hirundo
halászneve; a széki csértől — Glareola — való megkülönböztetés. HaALÁsZzcsaATT — általánosan — a bogkötés- nek a halászoknál dívó neme. HALÁSZDEREGLYE — Komárom — a legnagyobb
halászhajó. HaLÁSZFA — Keszthely — 1. Vezér. HALÁSZFONAL — Komárom — az, a melyből
a hálót kötik, I. Léhés.
HALÁSZFUNT — Tihany — rúgós mérőesz- köz ; I. Drotfunt.
HALÁSZHATÁR — halas vizeken községek vagy egyesek halászó területének a határa. HALÁSZKA — Sterna hirundo ; I. Halászcsér,
Küszvágó. f
HALÁSZKARÁM — Királyföldi — halászkunyhó.
HaLÁszkő — Pinnyéd — nagy hálósúlyozó, melyet akkor kötnek a hálóra, a mikor mély vizben halásznak.
HaLÁsZzLÉ — általánosan — halászatokon a halászember tápláléka ; különben általáno- san a magyar konyha eledele; leginkább a pontyot, a. harcsát és a kecsegét hasz- nálják, még pedig vegyesen; a kishalász keszegből is főzi; járúlékai: sok hagyma és kellő só mellett sok paprika.
HALÁSZKUNYHÓ — Tisza m. — állandó tanyázó hely.
HALÁSZMADÁR — Királyföldi — I. Halászcsér, Küszvágó, Szerkó.
HALÁSZMESTER — Tata — a tömester alatt állott s a halászást vezette.
HaLÁszó — Janua 1729 — a ki halászik.
HaLÁszó — Kresznerics — az, a ki a halat fogja.
HALASZO HAJO — Ujfalvi-Szikszai XVI. szá- zad — scapha, oria.
HALÁSZÓ HÁLÓ — Kalotaszeg — 1. Ághegy- háló.
HALÁSZI HÁLÓ — Janua 1729 — halászó háló. HALÁSZÓ HELY — XVI. század, NÁDASDY Ta- MÁS leveleiben.
792
HaLászó sas — általánosan — a Pandion haliaötos halászneve.
HALÁSZÓ víz — Miskolczi Gáspár — az, mely- ben a hal él.
HaLÁSszRÚD — Kopácsi — I. Vezér, Rohony, Rohoncz.
HALÁSZSÓLYOM -— Kresznerics — Pandion hali- aetos.
HALÁSZTÁBLA — Keszthely — egy fából fara- gott ponty, melynek oldalára a czéhmes- ter ráragasztja az üzenetet — gyűlés, teme-
tés, kivonúlás — ; kézről-kézre járván, visszakerűl a czéhmesterhez. HALÁSZTÁRS — Tihany — az egy halászbo-
korhoz tartozó legénység egymáshoz való viszonyát fejezi ki.
HALÁSZTŰ -— Komárom — 1. Hálótű és orr, nyelv, láb. HALÁSZSZÉK — Máramaros — egy vagy két
bakon nyugvó, gerendákból készült palló, melyet a halász a partról a vizbe állít, hogy az ághegyhálónak megfelelő mély- ségű vizet érjen. Részei: a palló, a bak és a lesőbak, a melyre a háló rúdját meg- támasztja.
HALBÁBA — P. K. — Cobitis tenia L. Tisza ; nyilván a vulvaalakú sebekre való czélzás, melyeket e hal pofa tüskéjével vág.
HALBÁRKA — I. Bárka.
HALBÓDÍTÓ — Kresznerics — nyilván egy a szé- kelység wméregfüvéveln, mely az Euphor- bia palustris stb. — farkasfűtej; másra használva : aczötkényn — I. Czötkény.
HaALcsik — Cobitis fossilis L. Varbó (palócz) és Töszeg.
HALCSIÍK KOsÁR — Varbó, Ipoly mentén — 1. Csikkas (palócz).
HALCSONT — Kresznerics — közhasználat sze- rint a német Fischbeins értelmében, mely azonban nem haltól, hanem a czettől szár-
mazik. HAL CSONTJA, TÖVISKE — Ujfalvi-Szikszai XxVI. század — spina.
HALDOBÓKA — Királyföldi — a uKöders értel- mében, 1. Csali, Pélle.
HALDOKTOR — Tata. — Tinca vulgaris Cuv. mint a czompónak külön tulajdonságára vonatkozó név. A halászok t.i. azt hiszik, hogy ez a hal sok nyálkájával a halak se- beit bekeni s így meggyógyitja.
MESTERSZÓTÁR.
HALEBÉD — Komárom — főkelléke a halászlé, melyhez ponty, harcsa és kecsege járúl ; sok hagyma, paprika és kellő só a fűszer ; az edény, a melyben főzik, a bogrács, mely vörös rézből való s egészen sajátos alakú; a jó főzőnek — mindig férfi — nagy becsülete, híre van s dolgát igen komolyan veszi.
HALÉLÉS — Szeged — mindenféle horogra való, a cKödery értelmében, I. Csali, Pelle, Éléskeszeg.
HALÉLŐ — Komárom — hálózacskó, a melybe — bárka nem létében — a fogott halakat a vizben tartják, hogy élve maradjanak.
HALETETŐ — Kresznerics — vivárium, a mely- ben az apróbb halat rendes etetéssel nevelték.
HAL FARKA — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — cauda piscis.
HAL FOGÓ HÁLÓ — Janua 1720.
HALHAJA — Komárom — halpikkely.
HAL HATAN VALO SERTE — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — pinna, pinnula; nyilván a hátsörényúszó.
HAL HEA — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — sguama.
HALHÉJ — Balaton — halpikkely.
HAL HÉJ — Orbis pictus I709.
HALHELY — Balaton — a jégre rakott halak nyoma. Egy perben azt kellett eldönteni, vajjon a behalászók sok halat fogtak-e 7 mire a tanúk azt felelték, "hogy a jegen sok h. volt látható ; jelölik ezt a lehullott pikkelyek s a nyálka, mely a jég felületét megváltoztatja.
HALHÓLYAG — Kresznerics — egy a vizahó- lyaggal. -
HALHUSZÁR — H. O. — Alburaus bipunctatus HEcK. Székely-Keresztúr.
HALIHANY — Túpé — I. Ihany; aráhányja a a halató — annyi mint fölfűzi.
HAL IKRA —- Ujfalvi Szikszai XVI. sz. — ova
.
piscium, polygranum. HALIVADÉK — Királyföldi — apró hal.
HaLívás — Királyföldi — párzsás, Il. Fiast- tani, Ivni, Vívni, Fördés. HALJÁRÁS — Komárom — ha sok a hal, azt
mondják wa halnak van járásan; ha kevés a hal: ca halnak nincs járásav. A fajokról is így ; Balaton-Füreden az a hely, a hol a
MESTERSZÓTÁR.
hal tartózkodni szeret. Sokszor oly érte- lemben is, hogy az időre vonatkozik, a melyben valamely faj bizonyos helyen meg szokott jelenni. HAL KoPoToJA — Ujfalvi-Szikszai — brancha. HALKUFÁR — Kresznerics — 1. Haláros. HALMASZLAG — Kresznerics — a legközön- ségesebb a törött borostyánbogyó, palin- kával meglágyított kenyérbeélbe gyúrva s jókora. borsónyi golyóalakban a vizbe hányva. HALo — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — rete. HÁLó — általánosan — fonalból kötött, sok- féle szerkezetű halászszerszám. HÁLÓÁLLITÁS — Tihany — az öregháló úgy készűl, hogy a bokor minden embere egy tizedrészét köti; a midőn a részek készen vannak, a bokor összejön, a részeket össze- köti; ez a hálóállítás ; I. Állítás is. HÁLÓBÉL — Máramaros, Visk — az eresztő- háló aprószemű, középső része, I. Eresztő-
háló. HÁLÓBOKOR — Balaton — Il. Bokor. HÁáLócsapáS — Balaton — minden egyes
hely, mely a jég alatt meghalásztatott s a , melynek nyomát (csapását) a lékek mutat- ják ; de a meghalászott pont, mint egység is: ahárom csapást halásztunk megu. — Különben I. Vonyó.
HÁLÓ FÖLE — általánosan — a húzóhálok- nál az úszókkal a víz színén járó rész, ellentétben a háló aljával, melyet a kövek, egyáltalában súlyok elsülyesztenek.
HÁLÓHÁNYÓ — Körös mentén — az a legény, a ki tanyavetéskor a hálót kihányja.
HÁLÓHÚZÓ — Ipoly mentén — 1. Turbukvas.
HÁLóKŐ — Balaton, őshalászat — az alíinra kötött súlyozó kövek, tégladarabok.
HALÓKÖTŐFA — Szekely-Keresztúr — 1. Bécze, Börcz.
HÁLÓKÖTŐTŰ — Székely-Keresztúr — I. Hálótű.
HÁLÓMENTŐ — Hegykő, Saród — a karikán az a keresztvas, mely a hálónak a ten- gelyre való feltekerődését lehetetlenné teszi.
"HÁLÓMESTER — Kopácsi — a tanyavetésnél parancsol.
HÁáLós — Agárd — hálóval halászó halász.
HÁLószEM — Királyföldi — a hálónak egyes szeme.
793
HÁLÓSZOLGA — Bódva, Szendrőn — a négy- kávás merítő, tulajdonképen ághegyháló rúdjának megtámasztására szolgáló, pisz- kés, talpas és ágas fa.
HÁLórTő — Miskolcz — 1. Hálótű.
HÁLóTŰ — általánosan — fából készült, lapos, orros, nyelves és lábas szerszám, a melyre sok fonal reáhányható s a melylyel a háló- kötést végzik.
HÁLóT VETNI — Kuthy — a hálót a halá-
szatra vízbe vetni.
HÁLÓT VONNI — Kuthy — a kivetett halot kihúzni,
HÁLÓVARRÁS — régi okiratokban — egyér- telmű a hálókötéssel.
HÁLÓVARSA — Kis-Majtény — 1. Szárnyas varsa.
HÁLóvESszZőŐ — Göcsej — Il. Káva.
HÁLövETŐ — Táúpé — az a legény, a ki a hálót kiveti.
HÁLÓZACSsKÓ — Komárom — kis zacskó, háló- ból kötve, a melyben a halász apró czök- mókját, vagy eleségét tartogatja.
HÁLózNI — általánosan — hálóval halászni. HALŐRHAD — Kuthy— tokhalak értelmében. HALPECZEK — egyenes, mind két végén he-
gyes halászszerszám, mint legősibb for- mája a horognak." HALPÉNZ — sguama."
HAL PÉNZE — sok helyen — hal héjja, pik- kelye. Hacpracz — Kfresznerics — az a hely, a hol
a halat rendesen árúlják. HALSERTE — Királyföldi — 1. Halsörény. HALSÖRÉNY — Szeged — a fésűshalaknál (Percoidei) a hátsörényúszó (p. dorsalis). HALsZÁLKA — Királyföldi — 1. Szálka. HALSZÁLKÁS SZÁRNY — Tóth Pál, BONNET fordításában — kemény szálkák közt feszülő
halúszószárny.
HALSZÁRNYA — általánosan — a hal úszó- szarnya.
HALSZÁRNY — Orbis pictus I708.
HaLszarYoR — Királyföldi — gyékényből
fonott, a hátra akasztható szatyor (Bod- rogköz); helyesen halászszatyor.
HaLszEpDő — Királyföldi — a ki a kifogott halat felszedi. HALSZERKŐ — Szeged — a Sterna fajok,
mint halászómadarak ; I. Halászcsér is.
288
HALSZŰKE — P. K. Acipenser Güldenstaedtit BRDT. juv. Tisza m. PETÉNYI Tisza mel- léki halászok szájából a következő magya- rázatot kapta: sA halszűke akkor jön, mi- kor szűkén van a halv. Innen a név. A faj kétségtelen ; a névvel együtt gyűjtöttem. ETGOS
HALSZÚKE — Kresznerics — aFlundern-nek magyarázva, a mi helytelen. A eFlunders, Platessa flesus, tengeri hal, mely folyóinkba nem jár, nem szűk, hanem lapos. A xhal- szűkens az Acipenser Güldenstádtii BRD. kivált az aprajának a neve.
Hacszűki — Nyelvőr — Acipenser Grilden- stádtü BRp. ; ifjú. Győr.
HALTAPOGATÓ — Királyföldi — 1. Tapogató, Boritó stb.
HAL TAPOGATO — Ujfalvi-Szikszai XXxI. sz. —
verriculum ; itt hibásan a kétközhálóval
egybetévesztve.
HALTARTÓ — Kresznerics — 1. Bárka, Rütő, Rejtő stb. HALTARTÓ — Miskolczi Gáspár — fával
vagy kővel bélelt ásovány, a melybe a halat máshonnan hozzák.
HAL TARTO BARKA — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — lehthyotrophium.
HALTARTÓ REKESZ, a varsás ladikon stb. láda helyett."
HALTEJ — Kresznerics — a hímhal spermája, termékenyítő vagy fiasító nedve.
HAL TEJE — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — lacteum intestinum.
HALTETŰ — Kresznerics — halakon élősködő rákok, mint Lernazák, Dichelestidák, Ca- ligidák és Argulidák.
HALTÓR — Sz. Molnár Alb. — általános kife- jezés, mely mindenféle szerszámra illik. Excipula.
HAaLvaáczok — Bodrogköz — az a hely, a hol valamely hal állandóan tartózkodik, mint lyuk, gödör, gyökér, kő stb.
HAL VASAR — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — lchthyopolium, forum piscarium.
HaLvaRsa — Doroszló, Bácsmegye — I. Szár- nyasvarsa.
HALVEDER — az ökor értelmében szállító . füles
— hal- edény, illetőleg ős bog- rács is; az archaeologiában legtöbbször acistap."
MESTERSZÓTÁR.
HaLviJás — Máramaros, Visk — a hal ívása, párzása. HALZSÍR — Duna, Tisza, Körös — a hol a
halat hasítják, sózzák és szárítják, ott a kicsapott belekből s hasításra nem alkal- mas kisebb halakból halzsírt főznek.
HALZSÍRKANÁL — Körös-Tarcsa — késalakra faragott kavarófa, a melylyel az üstbe gyűj- tött halzsigereket főzés közben kavarva- vágva törik, hogy a zsír felszállhasson.
HALZSÍRSZEDŐ — Körös-Tarcsa — minden- esetre ősi sZerszám: egy nagy Anodonta jobb kagylofele nyélre alkalmazva; igen jó kanál a halzsír leszedésére.
HÁM — Saród — I. Öv.
HÁMFA — Karád — I. Apacs.
HÁMOZNI — XVII. századbeli szakácsköny- vek — a halról is : wAz czukajat igen sze- pen meghamozdb, t.i. títani.
a héjjától megtisz-
HANYATT FORDÚL — Miskolczi Gáspár — a delfin, mikor a prédát csalja; hal értel- mében mondja.
HANZSÉK — Hegykő — a zsombik; jelesen ) az egyes.
HÁNYKOLÓDIK — általánosan — a hal, mikor kivetik a szárazra.
HARAPÓHOROG — B. Szabó Dávid — a kosz- toshorog értelmében.
HARÁNTCSONT — os transversale."
HARÁNTNYÚLVÁNY — apophysis transversa Spi- nosa."
HaRcsa — Silurus — I, Leső Harcsa."
HaRcsa — K. — Silurus Glanis L. A tót: hrca névvel egy tőből fakadt. GALGÓCZI- nál (1622) megvan.
HaRcsa — Ujfalvi-Szikszai xvI. század — Silurus, barbota, mullus, perottis, barbel- lus, barbo, trigla. Itt csak Silurus a helyes.
HaRcsa — Janua 1729 — Silurus Glanis. Raja alatt felhozva.
HARCSAFÉLÉK — Siluroidei, mint család."
HARCSAFÉREG — Komárom — a Palingenia longicauda álczája.
HARCSAHOROG — Keszthely — legnagyobb fajta; ina 30—40 öles ; kizárólagosan ma- gyar kovácsok munkája és régies alakú.
HARCSAPONTY — Mitterpacher — Barbus fluviatilis AG. ; a bajuszától eredő jellemző
.
elnevezés. -
MESTERSZÓTÁR. 795
HARCSAPUNDRA — Silurus Glanis L. juv. Az ifjú harcsa. Bodrogköz.
HARDSCHA — Bloch — I. Harcsa.
HARGÁSZÓ — Göcsej — I. Horgász.
HAROG — Egyházas-Oláhfalu s általában Szé- kelyföld — halfogó horog. Göcsejben is így.
HAROGIN — Egyházas-Oláhfalu — 1. Pekle, Patony. HÁROMLÁB — Komárom — háloófoltozásnál
három kiszakadt szem.
HARTSA — Orbis pictus 1708.
HÁRTYA — epidermis."
HASASZÁRNYA — Szeged — a hasúszószárny
, (Pp. ventralis).
HASÍTANI — xvi. századbeli szakácskönyvek — a halról is: whámozd es hasicz, vagd feln; — felhasítani, hogy a belét kivet- hesse, felvagdalni darabokra. Az élő nyelv- használat szerint a halat hosszában úgy felhasítani, hogy a két felét csak a has bőre tartja együtt, hogy így szárításra kiakasztható. legyen.
HaAsíró — Balaton, népiesen xchasíttós, az a kés, a melylyel a halakat felhasogatják ; I. Hasítani.
HAsíró — Körös-Tarcsa — az az ember, a ki a halat hasítja. Nem halász.
HAsíTÓó AszTaL — Balaton — a melyen a halak hasítását végzik.
HASÍTÓ DESZKA — Körös-Tarcsa — a halat nem asztalon, hanem deszkán hasítják,
mely két kis széklábra van téve; lovagolva ülik meg.
HASÍTÓ TANYA — Szeged vidéke — állandóbb tanya, kunyhóval, terítő karózattal, hol a halat hasítják, sózzák és szárítják.
HASLIKACS — Porus abdominalis."
HASÚSZÓSZÁRNY — pinne abdominales."
HÁTRAMARADOTT SZÁRNY — Keszthely —; háló- húzáskor az a szárny, a melyből kevesebb került ki; I. Összevárni.
HÁTSÖRÉNYÚSZÓ — pinna dorsalis."
HÁTULSÓ HOMLOKCSONT — os frontale poste- rius."
HÁTULSÓ TAT — Csongrád — a lélekvesztő- ben a far táján meghagyott rekesz, egy- szersmind erősítés és ülőhely is.
HÁTULSÓ VERSIK — Karád — I. Vörcsök.
HEGY — Ecsedi láp, Börvely — szilárd, külön- ben sik föld a lápok között.
HEGYENJÁRÓ — Balaton, tihanyi őshalászat — az a halász, ki Tihany félsziget ormait meghágja, hogy látott halra kitekintsen. A tihanyi 7 halászbokor hét hegyenjárót tart. Ez a hegyenjáró igazgatja jeleivel a látott halra iramodó hajókat.
HEGYES KECZE — Szeged — I. Hosszú kecze.
HEGYES ORRÚ KECSEGE — Janua 1729 — Acipenser Ruthenus L.
HEJ — B. Szabó Dávid — 1. Halhéj, Pik- kely.
HÉJAS KÖVIHAL (Heas k. h.) Gobio fiuviatilis Cuv. GALGÓCZI 10622.
HÉJATLAN KÖVIHAL (Heatlan k. h.) Cobitis barbatula I. GALGÓCZI, 1622.
HÉJJa — Balaton-Füred — a halnak — pikke- lye; de itt csak addig így, a mig a halon van ; levakarva : pénz.
HÉJJAS FÉREG — Kuthy — rák.
HERING — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — alec,
halec, arenga, arenga passa, harenga, Alec
infumatum; a füstölt hering tehát már ismeretes volt.
HERINGFÉLÉK — Clupeoidet, mint család.
HÉRINGHAL — P. K. — Pelecus cultratus L. Duna m. némely ponton.
HERNYÓ — Székelyföld, általánosan — a gi- liszta.
HÍGVÍZI HALÁSZAT — általánosan — tavaszi,
nyári, őszi halászat a be nem fagyott vize- ken."
HÍGVÍZI SZERSZÁM — Tihany — nyári és őszi halászathoz való öregszerszám ; ellen-
kezője a jegesszerszám.
HINAAR — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — ulva, alga. HÍNÁR — Agárd — minden tömötten álló
oly növény, mely a víz szine fölé nem emelkedik.
HíváRos — általánosan — fenékről; kellő növényzettel benőtt víz, melyben nem lehet halászni.
HiNÁROS víz — általánosan — a melyben
sok vizinövény terem, mely a halászatot nehezíti, néha lehetetlenné teszi.
HIZLALÓ Tó — Tata — az az öreg tó, a melybe a nevendék pontyokat megnövesz- tés végett beeresztik és csírázó árpával tartják; a hármas forgó utolsója, a mely- ből a halat fogyasztásra halászszák.
796
HókonY — B. Szabó Dávid — a bókony- nyal egyértelműnek magyarázva; I. Bókony.
HOLLÓORRCSONT — os coracoideum."
HOLT ÁG — általánosan — a folyók mellék- ágai, a melyek az anyamedertől el vannak választva. Kitünő halászó helyek.
HoLr víz — általánosan — álló víz, mely- ben csak a keményéletű hal tenyészik HOMLOKÁLLÁSÚ — a szem, mikor nagyon a
homlokrészre van tolva." HOMLOKCSONT — os frontale." HÓNALJSZÁRNY — Balaton-Füred — p. tho- racica. HÓNALJÚSZÓSZÁRNY — pinna thoracica." HOPORTSOSSÁG — Máttyus — a tokfélék vért- sorainak fűrészessége. HORGAD — Mátyusnál — a lazaczról szólva —
nála Salmo — a hím állkapcsának kam- póssága — Hackenlachs. HORGADÁS — Miskolczi Gáspár — a lyra hal-
ról szólva vAnnakfelette ha ez a Hal szi- volva az aürbe fel-függesztetik az ő farká- nak meghorgadásával alkalmasint megmu- tatja, honnét s. melly felől kelljen a széltől
tartanin — horogformára görbülni. HORGASFA — H. O. — a melyre a halved-
reket akasztották, hogy vállra vehessék." HoRGász — Komárom — a horoggal halászó
halász ; különben általánosan így. HORGASZNI — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. —
venari pisces.
HoRGaszo — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — hamiota. HoRGos — Latorcza mentén — 1. Felvágó.
HoRGos vEG, a kosztos horog ínának az a vége, a melyhez a horog kötve van."
HoRoG — általánosan — leginkább vasból — a kasza fokából készűlt halászszerszám.
HoRoG — Ujfalvi-Szikszai XVI. hamus.
HOROGBAN — Komárom — aa fenékhorgon
század —
minden tizedik horogban van egy horog-
kövécsv, tehát minden 1ro-dik horog után"
egy böncső.
HOROGDERÉK — Szeged — annyi mint ho- rogin ; erősebb fonal, a melyre a horgok a peklénél vagy patonynál fogva felköt- tetnek ; I. Horogpalló is.
HOROGGAL VALÓ JFGESHALÁSZAT, a melyet
horoggal a jég alatt űznek."
MESTERSZÓTÁR.
HOROG HAJTOVÁNY, a horog görbülése.t
HoRoG-íN — Szentes, körösi halászok — a horog erősebb zsinege; I. Horogderék és Palló is.
HOROGKÖVECS — Komárom — I.
HoRoGMADZAG — Kopácsi — Il. pékle, patony, cserke, talpalló.
Böncsö.
HOROGNYEL — Miskolcz — 1. Koszt.
HOROGPALLÓ — Szeged — lásd Horogde- rék.
HOROGRA CSALNI — általánosan — a halat
a horogra tűzött kedves eledelével csá- bítani, hogy rajta veszszen.
HOROGRA VALÓ — Tihany — a német uKö- der), I. Csali, Pélle.
HOROGROSTA — Komárom — hálós fenekű rosta, a melyre a fenékhorgot kirakják, kivetésre elrendezik.
HOROGSZERSZÁM — Szeged — kihúzó fedelű kis láda, a melyben a feles horgot, az élesítő reszelőt tartják.
HOROGTÁBLA — Szeged — I. Intábla.
HOROGZSINEG — Miskolcz -— 1. Horogin, Horogderék, Horogpalló, Palló. HOSSZÚKESZEG — T. Sz. Nátly — Szeged.
Pelecus cultratus L. öreg.
Hosszú KEczZE — Csongrád — a hosszúfarkú, tükörháló nélkül való, farkalós kecze.
Hosszúság — általánosan — a kerítő hálók- nál, tehát öreg-, kecsege- stb. hálónal, a két apacs közötti terjedelem.
HöGY — Algyő — a hálótű orra.
HÖGYÖSKECZE — Szeged — Il. Hosszúkecze.
Hú! — Komárom — halászkiáltás, melyre a laptáros kiereszti a hálót.
HUGYGYÓ — anus."
HuGyGyó — Kopácsi, Komárom — a hal vég- belének a nyílása (anus).
HUGYGYÓKA — Szeged — Il. Hugygyoó.
HuJaA ! — Balaton-Füred — uallj!
Husa! — Szeged — jel, hogy a háló ki van hányva, mire a peczkes legény beakasztja a peczket.
HUKÓ — Mitterpacher — Salmo Hucho LIN.
HULLÁMZÓ víz — általánosan — a tavakon
a szél nyomása alatt mozgó. viz, a meddig még nem habzik, I. Habzó viz. HUROKVETŐ HALÁSZ, a csapóhurokkal járó." HUROKVETŐ HALÁSZAT, a mely a csapóhurok- kal jár."
MESTERSZÓTÁR.
HUSZÁRKESZEG — H. O. — Alburnus lucidus HECK. Szentes, körösi halászok. Húzni — általánosan — a gúzsba v. húzó-
szegbe akasztható evezővel evezni, 1. Dal, Dalladzani, Dalladzó.
HÚZÓBÁRKA — Fertő tava — az, a melyet halászatkor a hajó után kötnek, I. Faros- bárka, Lovasbárka, Nyargalóbárka.
HÚZOGATÓ FARKHÁLÓ — Erdővidék, Olt men- tén — I. Varsaháló.
HÚZÓHAM — Algyő — I. Farhám.
HÚZÓHÁLÓ — Balaton — I. Léhés vagy Öreg- háló.
HúzópPÁNT — Balaton, tihanyi őshalászat — az evező szára felehosszában alkalmazott füles pánt, melyet a vonószegbe beakasz- tanak.
HúzöószEG — Balaton, tihanyi öshalászat — a bödönhajó koloncza, melybe az evezőt beakasztják ; I. Húzópánt.
Húzóvánkus — Balaton — az a nyerges fa, a melybe az evező beléfekszik.
I IGAZ TOKOK — Acibenseres, mint csoport." IHAM — Tápé — I. Ihany. IHANY — Szeged — fonal vagy fűzfa gúzs, a
pros
melyre az eladott halakat fűzik, hogy a vevő tisztán és kényelmesen vihesse.
IKERVvEJsz — XIII-dik század — alkalmasint két fővel ellátott vejsze; I. Fej, Fő. IKLANDANI — Szeged — egy evezőt a ladik
végébe akasztva s oo szerűen mozgatva haladni ; rokon a csikló, cziklend, cziklo- nyozni, kallózni félékkel.
IKRaA — általánosan — a hal petéje.
IKRA — Orbis pictus 1708.
IKRÁS — általánosan — a tojóhal.
IKRÁSODNI — Miskolczi Gáspár — I. Ivni.
IKRÁSODNI — Miskolczi Gáspár — megter- mékenyedni.
ILÁNKA SZEMLING — Szirmay Andr. — Salar lacustris AG., a magyar vizekre csak rá- fogva.
ILONAHAL — H. O. — Acerina Schraitzer Cuv. Szeged.
ILONKAKESZEG — HI. O. — Acerina Schraitzer Cuv. Szeged.
ILONKAKESZÉG — T. Sz. Nátly gyűjtése —
I. Ionahal.
VA
ÍN — általánosan — minden vastagabb kötél v. zsineg, a mely a háló keretét alkotja. Horgoknál, jelesen a fenekes és tökösnél az a zsineg, a melyre a pekle reá van hurkolva. A halászok a nagy hálónak csu- pán alsó, kettős kötelét nevezik a xháló ináv-nak.
INAHÚZÓ SZÉK — Szolnok — kis négylábú padka, a melyre az a legény űl, a ki a háló inát húzza ; azért űl, hogy az ínat le- tarthassa, I. Letartás.
INASOK PADJA — Balaton — a dereglyén a csigán túl az első pad; itt azok evedznek, a kik a háló ínát húzzák.
INGÓ czölöpépítmény — H. O. — olyan, mely rekeszekre volt rakva, a mely az áradó, illetőleg apadó vizzel emelkedett vagy alászállott.
INGOLA — Petromyzon, l. Pláner Ingola, Vak Ingola."
INGoLa — H. O. — Petromyzon fluviatilis L. Erdővidék és Udvarhelymegye vizei ; nyilván az ingolna, angolna alkalmazása. GALGÓ- czI-nál (1622) megvan.
INGÓLÁP — általánosan — alapjában mocsá- ros helyeken az a növénytakaró, a mely alatt mély víz következik s a mely az em- ber terhe alatt folytonosan engedve, inog.
INGOLNA — Janua 1729 — Petromyzon fluvia- tilis. Congrus alatt felhozva.
INGOLNA — Szabó Dávid — Anguilla fiuviatilis AG. Az ingolna az angolna mellett előfor- dúlax vit. századbeli szakacskönyvekben is.
INGo vány — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — uligo.
INGOVANYOSFÖLD — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — terra uliginosa.
INHúzó — Záhony — a felső Tisza halász- bokrában két legény, a ki az öregháló inát húzza.
INKkő — Agárd — I. Csattkő.
IN Köz, példáúl a fenékhorgon a pallóin da- rabja, mely két horog között van."
INLÉHES — Budapest — a kecsegehálónál a tulajdonképeni háló, mely két atükörs között van ; lásd : Tükör.
INwyomó, az a husáng, a mely a m. velen- czei csiga derékfájába keresztbe van dugva s a melynél fogva a halász a csigát le-
nyomja."
798
Ivó — Nádasdy Tamás lev. — a pisztráng fogásról szólva; a horog inátol, tehát a pisztránghorog egészsze.
INTAKARÓ — Szolnok — gyékény, a melylyel nagy hőségben a háló ólmos iínát beta- karják.
Isres — Tihany — ha a bokornak valamely tagja hanyag, részeges, házsártos, cziva- kodó, lusta stb. háromszor intik meg s ha nem fog rajta, felmondanak neki; a ki a
helyébe lép, arááll a szerszámran Il. Rá- állani. INszepő — Csongrád — az a legény, ki a
hálónak a vízből való kiszedésekor s a hajóba való betakarításkor az alínt felsze- degeti és rendberakja.
IN TÁBLA — Duna mentén — az a peremes deszka, a melyen a fenékhorgot kihányásra elrendezik.
IsLÉG — Szeged — I. Isling és Islik. ISLIK — Komárom — I. Isling.
ISLING (néha Islik), minden erősebb zsineg, a melylyel pld. a háló az inakhoz, v. fake- retekhez van kötve. Nyilván a schlinge szótól ered. L. Lajfánt.
ISLINGTŰ — Komárom — olyan mint a hálótű, csakhogy a fonalhoz képest nagyobb; Il. Allítótű.
IsPira — Komárom — a halbárkának külön rekesze, melybe a megbágyadt halat rak- jak.
Isrárp — Balaton — I. A balatoni
őshalászok nem ismerik az apacsot ; a Bod-
Apacs.
rogközön a szárnyasvarsa feszítő karója és horgászbot is.
ISTÁPKŰ — Balaton-Füred — az istáptól szá- mítva az első nagyobb kő ; I. Csattkó.
Iszák — Csongrád — I. Szák.
ISZAPOS FENÉK — általánosan — finom, mély sárral borított viízfenék.
IszkáBa — általánosan — vaskapocs, a ladik oldal és fenékdeszkáinak egymáshoz való erősítésére ; eszkába is.
IVADÉK — Tata — apróka pontyok, a melye- ket a költő tavakból, hol az ikrából kikel- tek, a nevendék tavakba eresztenek.
IVADÉKRA VALÓ — Calend. oec. 1721 — ponty, azaz ponty.
ívású — Agárd — pld.: idei ivású, tavali
szaporításra alkalmatos; 1. Anya-
MESTERSZÓTÁR.
ivású ponty, azaz: mely ezidén v. a múlt évben kelt ki az ikrábúl.
ívni — általánosan — a halak ikrázása, pár- zása.
IVATNI — 72 Sz: — I. IVni. iVÓHELY — általánosan — a hol a halak ívni szoktak. J Jácz — Sgualius dobula L. Varbó (palócz). JAKESCKE — Marsilius, Bloch — I. Jász ke- szeg.
JANKÓ — Bódva mentén — tréfásan az apacs ; ha pld. sekély vízben az apacs akadozik, azt mondják : ckotor a Jankóv.
JÁR — Agárd — pld.: felhős időben nem jár a hal; I. Haljárás.
JÁRÓKÖTÉL — Karád — I. Bejáró k.
JÁROMCSONT — os jugulare."
Jász — H. O. —. határozottan Sgualius dobulai L. Berettyó- Ujfalu.
Jász — Idus, I. Önos Jász."
JÁSZKESZEG — Janua 1729 — Idus melano- tus HECK. JÁSZKESZEG — P. K. — Sgualius dobula L.
Komáromban következetesen alkalmazva H. 0. P. K. Ercsiben [dus melanotus HECK. is ; hibásan Aspius rapbax Cuv. Bódva. H. O.; T. Sz. Szeged. Sgualius dobula L.
JASZ KESZEG — Ujfalvi-Szikszai XVI. Sza- zad — uphoxinus lenisn ; csak ráfogas, mert az ARISTOTELES góttvos hala nem határoz- ható meg. Az Orbis pictusban (1708) thy- mallusnak mondva.
Jászpapucz — H. O. — Abramis melanops HEckK., Szendrő, Bódva.
JÁászponrY — P. K. — Sgualius dobula L.
JÁTSZIK — a hal a verőfényen ; de a horog- gal is.
JAVALLANI — Balaton-Füred — halászó hely- ről mondják, így: ajónak javallt helyen ereszti a hálót ; másnap reggel fölfeji.v
Jáz — Sgualius dobula L. Bodrogköz.
JEGELLŐ — Hegykő — nagy véső, melylyel a kürtőben a jeget kivésik, hogy a fogott halat kimerhessék.
JEGELLŐ — Balaton — az a halász, ki a léke- ket vágja.
JEGELLŐKŐ — H. O. — I. Köszakócza. "
MESTERSZÓTÁR.
— Balaton — a séges léket vágni.
JEGELNI halászáshoz szük-
JEGESGYALOM az, a melyet a jég alatt kivet- nek."
JEGES HALÁSZAT, a jég alatt űzött halászat."
JEGES KESZEG — H. O. — Blicca argyroleuca HEck. Hegykő, Fertőtava.
JEGES VONÓ, a gyalommal a jég alatt űzött halászathoz szükséges lékek összessége."
JÉGFÚRÓHAL — P. K. — OCobitis tenia L. Tisza. JÉGPATKÓ — Balaton — négy körmű, fél-
kengyel alakú szerszám, melyet a halászok az elcsúszás megakadályozására a talpuk alá kötnek.
JÉGRE VALÓ SZERSZÁM — Tihany — a jég alatti halászathoz tartozó szerszám összes- sége ; ellenkezője a hígvízre való.
JEGRIADÁS — Balaton — Il. Riadás.
JELES PóTA — Keszthely — az eresztő hálón az első pótát minden mester más-más alak- ban köti, hogy hálóját felismerhesse.
JOBBSZÁRNY — Bodrogköz — a nagy gyalmon a kátától jobbra eső hálófél.
JóHAL — Komárom — az értékes hal, mint : ponty, süllő, harcsa, menyhal stb. A régi szer- vagy köteleshal.
JÖVEVÉNY PONTY hal, Cyprinus auratus AUCT."
JÖVEVÉNY-POTYKA — Szabó Dávid — nyilván aranyhal, Cyprinus auratus, auct.; a hoz- záfűzött monda után azonban delfin is.
Júvni — XVIII. század — I. [vni.
K KAAKA — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Jun- cus. KABAK — általánosan — a lopótök kurta-
nyakú fajtája; használják csiktöknek és sokszorosan úsztatónak pld. a fenékhorgá- szatnál, a lábóhorgon ; néha kobak is.
Kacs — Körös-Tarcsa — az evező nyelén levő fogantyú ; I. Bódé stb.
KACSAORR — Szeged — a viza, tok, söreg, kecsege vagyis a tokfélék orra.
KaAczéR — Balaton, általánosan — karcsú nádcsóva, melyet téli időben az eresztő- hálóra őr helyett jelnek kötnek. A kaczér a zajló jégnek könnyen enged, innen az elnevezés.
199
KáFa — Hegykő — I. Apacs.
KAKAsÜLŐ — Kopácsi — a kecze fája, I. Bőnéfa.
KALÁNHÁLÓ — Sepsi-Uzon — I. Bőcscsőháló, Ollóháló.
KaLrauz — Bodrogköz — az, a kia hal vacz- kát tudja.
KALiczka — Balaton-Füred — 1. Vejsze.
KALLANTYÚ — Szolnok — I. Kolomp, Húzó- vánkus, Kaloda.
KaLopa — Keszthely — a bödön hajó húzó- vánkusa; van húzó- és keresztszege ; I. Húzószeg, Keresztszeg.
KALLÓSZÍJ — Kis-Majtény — 1. Cziklend.
KALLÓZNI -— Kis-Majtény — 1. Cziklendeni
KamPó — Varbó, Ipoly mentén — a szigony- ról, melynek egyes ágát a palócz kampó- nak mondja (palócz). kereső, I. Gébics.
KAMPÓS FOGAK — dentes raptatorii."
Kamsa — Szolnok — 1. Gébics.
KANALAS FOGAK — dentes cochlearifórmes."
A Bodrogközön a
Káncsa — Tűpé — I. Gébics, Gemics, Ge- mes, Gamó, Kampó. KÁNDRÓ — tóban élő hal. Székelyföld, talan
Perca fiuviatilis L., melynek oláh neve tavas helyeken Kosztros.
KáÁNva — Szentes, körösi halászok — I. Káva, Hajtovány.
Kap — a hal a horoghoz, vagy a horog után.
KAPARÁSZHÁLÓ — Turahát — 1. Varsaháló.
KAPARÓ (háló) — Bodrogköz — 1. Varsaháló.
KAPARÓSZÁK — Szolnok — I. Varsaháló.
KAPÓHAL — Komárom — a nagy hal (viza,
harcsa) mellett kifogott apróbb halak, a melyekbén a legénység részén kivül osz- tozik,
KaRics — H. O. — Carassius vulgaris NILS. Lázi, Nógrád megye (palócz).
KARIKA — Hegykő, Saród — I. Csiga, Villafa ; szerkezet szerint az előbbivel egyezik. KARIKAKESZEG — AH. O. — Leuciscus rutilus L. juv. Komárom. Tulajdonképpen Abra-
mis sapa PALL.
KARISNYA — Kis-Majtény — a rácsa kerete; I. Kasornya, Káva, Hajtovány.
KARÓRA HALÁSZNI — Hegykő — mikor nem a partra húzzák ki a hálót, hanem a tó színén a hajóba, mely a levert karóhoz van kötve.
900
KARÓS HORGÁSZAT az, a midőn a horgot a partba leszúrt karóhoz kötik."
Kas — Erdélyi-Mezőség — a vejszének az a része, a melybe a hal betéved, I. Kürtő, Fej.
Kas — Velencze, Komárom, Balaton, Szeged — eltérő alakú kosarak a halak szállítására.
KasHELY — Derczen — a lábó könyökében vagy öblében lévő köz, melyen a víz átfoly- hat s a melybe a csikkast beléfektetik, hogy az úszó csik belétévedjen.
KASORwYyA — Kis-Majtény — az a vesszőből csavart kantár, a melynél fogva a csiktököt hordozzák.
KASZAKESZEG — P. KK. — Pelecus cultratus L. Szamos, Maros m.; Bodrogköz, H. O.
KaszúR — Börvely — a Magyar Velenczén dívó gyalázkához hasonló, de jobb szer- kezetű nád- és lápvágó eszköz; a csikász legkedvesebb szerszámja, mert fegyvere is.
KATA — Karád — I. Segg.
KATER — Balaton, Kenesse — mindenféle giz-gaz, a mit a Balaton a partra kivetett. Tüzelő anyag I. Habita, Habócsa, Katre.
KaATKA — Szeged — I. Fentő ; Szegeden több- nyire négy nagyobb horog vasmacska alakba kötve; van azonban a fentőhöz hasonló is, még pedig két böncsővel terhelve ; alkalmasint az akadka, akatka kopása.
KATRÉ — Tűpé — I. Habita, Habócsa és Katér.
KarucsFa — Nagy-Bereg, Borzsa folyó — a czége kapujába beállítható gamzsaháloó tartó kerete.
Káva — Bódva mentén — azok a farészek,
a melyekre a hálók feszítve vagy kötve vannak ; így pld. az ághegyháló, két ke- resztbeálló félabroncsnak négy végére van kifeszítve s innen xnégy kávás merítő) ; — l. Hajtovány.
KÁVAKÖTŐ MADZAG — Miskolcz — az, a mely- lyel a tesziveszi háló — ághegyháló — két abroncsa középen meg van kötve.
KÁVAKÖZ, két káva közötti hálóresz, illetőleg tEné
KÁVALAPÁT — Máramaros — félkörű kávára középen és keresztbe erősített ékalakú lapát, a melylyel a halász az apró köveket bolygatja, hogy az apró halat a csáklya- hálóba beriaszsza.
MESTERSZÓTÁR.
KÁVÁRA HÁNYNI — Miskolcz — a hálót a fá-.
jára felkötözni : ukávára kell hányni a há-
lőt. ;
KÁva-vas — a vasas-örvöshaló ághegykáváját súlyozó vas."
KaAvIcsHAL — P. K. — Cobitis barbatula L..
Garam, Léva mellett.
KAvicsos FENÉK — általánosan — igen durva. homokkal s aprobb kövekkel elegyesen borított vizfenék.
KEcsEGE — K. — Acipenser Ruthenus L. GALGÓCZI-nál (1622) megvan. MIKLOSICH. szerint a szláv kediga (?).
KECSEGE — Orbis pictus 1708.
KECSEGEHÁLÓ — Komárom, Budapest — 70 m. hosszú 2 m. széles. Berendezése alapjában. olyan mint az öreghálóé, de a hálórész hármas : közbűl finom léhés, mely mindkét oldalon tükör között van ; 1. Inléhés, 1. Tű- kör.
KECSEGE TOK hal, Acipenser Ruthenus L."
KEcsiGE — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — Sturio primus, echinus. Érdekes megtudni, mit értettek a régiek a Sturio primus és secundus alatt, minthogy a nyelvészek még ma is idézik; Il. SZARvAS GÁBOR uCzápan a Magyar Nyelvőrben; I. Kecsege.
KEcsöGE — H. O. — Acipenser Ruthenus L. Szegedi kiejtés.
KECSKEBÉKA — Szeged — Rana esculenta; a harcsa csalija.
KEczE — Szeged — háromszögletű, súlyozott fakeretre alkalmazott fenékháló, melyet csónak után vonszolnak ; I. Kocza is. Két öregszemű, islikből kötött tükörháló között a finom hálótest; a hosszú ín lószárcson- tokkal felszerelve.
KECZEG — H. O. — Leuciscus rutilus L. Ipoly, Lázi Nógrádmegye (palócz) ; Alburnus bipun- ctatus HEck. Egyh. Oláhfalu.
KECZEKÖRÖM — Szeged — 1. Koczakörömp; a bőnéfa ; I. azt.
KAPÓKESZEG — /I.0.—Aspius rapax AG. Baja.
Kapu — Fertő tava — a kürtő része. Ott a hol a lészák már sarokra hajlanak az első, tágas átbocsátó rész, hová a hal legelőbb kerül befelé.
Kapu — Nagy-Bereg — a czége nyílása, a melybe a gamzsaháloót beállítják.
KAR — Börvely — a csikputtonyon az a két
MESTERSZÓTÁR.
fonadék, a melynél fogva a halász a put- tonyt a vállára akasztja.
KáRÁSz — Carassius, I. Kövi Kárász, Széles Kárász." KáRÁSz — K. — Carassius vulgaris NILs.
Egy tőből való a német: Karausche, Kareisl, Gareisl; az oláh karas és tót kara5, kara- $ek nevekkel. GALGÓCZI-nál (1622) meg-
van.
KÁRÁsz — Janua 1729 — Carassius vulgaris NILS.
KARASZ — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — cha-
rax ; ma egy halcsalád : Characinidee és a Charax nem ; tengeri hal.
KÁRÁSZKESZEG — T. Sz. Nálly és H. O. — Szeged, — P. K. — Tiszaföldvár, Scardi- nius erythrophthalmus Bow., tavakból.
KÁRÁSZ PONTY, Cyprinus acuminatus HECK."
KÁRÁSZPONTY — H. O. — Carpbio Kollarü HEcK. Velencze. Minden halász állítja, hogy a kárász és a ponty keveréke.
KÁRÁSZVARSA — Doroszló (Bácska) — két bejáróval, dobszerűen fölpeczkelhető; háló- ból kötve ; máshol a kárászvarsa egy bejá-
róval.
KARCSU-PONTY — Grossinger — 4Kartsó- ponty — nyilván a Cyprinus hungaricus HECK.
KARCSU PONTY — Szirmay Andr. — Phoxi-
nus laevis AG. értelmében. KARDKESZEG — P. K. — Pelecus cultratus L.
Tisza m. 5 KaRDA — P. K. — Pelecus cultratus L. KARDAHAL 122. 16 Já ta (05 Pelecus cul-
tratus L. Duna m.
KARDAKESZEG — H. O. — Pelecus cultratus L. Csongrád.
KaRDpos — Pelecus, 1. Sugár Kardos."
KARDOS — P. K. — Pelecus cultratus L.
KAREVEDZŐ — Keszthely — be nem akaszt- ható, mankóval ellátott evedző.
KECZÉS CSÓNAK az, a melyen a keczés jár."
KEczéző — Szeged — a keczével halászó halász.
KEczés — Tisza mentén — keczehálóval járó halász.
KEczÉzNI — Tisza mentén — a keczével halászni. KEJTÁG (kétág) — Latorcza mentén — I.
Keresztkötél.
HERMAN O. A magyar halászat.
) 901
KELE — Scardintus, 1. Pirosszárnyú Kele."
KELEHAL — P. K. — Scardinius erythroph- thalmus BoN. Balaton.
KELEN — Göcsej — Scardinius erythroph- thalmus Bon., nyilván a szláv aKlens ke- szegnévvel egy tőből való I. Kele, Ke- ling, Telea, Telen és Telény.
KELEvISZ — Komárom — az iszapban fekvő ágasbogas fa, melybe a háló beakad.
KELING — H. O. — Sgualius dobula L. Kis- Majtény; a balatoni kelehallal rokon név.
KEMÉNY HAL -— általánosan — mondják arról a halról, mely a szárazra vetve is sokáig elél, pld. ponty, kárász, sügér. A kemény: ség, ha jósággal párosúl, növeszti a hal becsét.
KEMENY HEJU HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — concha, conchile, conchilium, ostrea; régente az Unio, halszámba mentek.
KEREKDÉD HÉJJAK — Miskolczi Gáspár — pikkelyek, halpénz. z
Anodonta kagylók is
KEREK HALPÉNZEK — sguameg cycloidae."
KEREKKESZEG — 7. Sz. Nátly — Szeged. Abramis sp? talán sapa PALL
KERÉKSZEG — P. K. — Aspro vulgaris Cuv.
kitünően festi az alakot. Nyitra torkolata.
KEREső — Balaton — vaskampós, görbenyelű szerszám, a melylyel a jég alatt eltévedt vezérrúdat fölkeresik s helyrehúzzák, I. Gébics és Gemics; Tihanyban azonban a vasból készült fentő neve.
KERESŐ HALÁSZ, a keczés, vezetős, kaparós halász."
KERESŐ HALÁSZAT az, a midőn a halász foly- tonos helyváltoztatás mellett alkalmazza a szerszámot, pld. a keczét."
KÉRÉSZ — Grossinger — Palingenia longi- cauda, cTiszavirág).
KERESZTFA — Bodrogköz — a bokorháló lábát megerősítő fa.
KERESZTHÁLÓ — Kolozsvár — l. Aghegyháló stb.
KERESZTKÁVA, a borító oldalát alkotó, egy- mást keresztező káva."
KERESZTŐR — Bodrogköz — a téli vasas szák hálóján keresztbe futó fonalak, melyek a hal jelenlétét a feljáró őr és pedzője útján elárúljak.
KERÍTŐ HALÁSZAT, az öreghálóval, gyalommal
5I
802
s rokonaikkal űzött halászat, mely körbe vagy félkörbe keríti a halat."
KERÍTŐ (háló), Szeged — tulajdonképen kézi háló, két ember számára ; van parája, kő helyett azonban ló lábszárcsontok van- nak rákötve. Hossza 8—10o m.
KERÍTŐ JEGESHALÁSZAT — a gyalommal a jég alatt űzött halászat."
KERÍTŐ SZIGONY — Oltszem — öt ágú, sza- kás szigony, melynek középső ága a leg- rövidebb, a többi fokozatosan hosszabb, úgy, hogy az ágak hegyei együttvéve lapos ivben meredeznek.
KERESZTSZEG — Keszthely — a bödönhajón az a szeg, a melylyel a húzóvánkus meg van erősítve.
KERÜL — a hal horogra, hálóba.
KESERŰ FOG — Agárd — a ponty torokfoga.
KESERÜHAL — P. K. — Rhodcus amarus AG. Balaton tája.
KESERŰ PONTY — Szirmay Andr. — Rhodeus amarus AG.
KERITENI — Bodrogköz — a tanyát, ilyen
a Már
ennyiszer vetették ki a hálót. Általánosan a húzóhálókkal való halászás módja, mely abban áll, hogy a hálót előbb kifeszítik s azután körösen összehozzák.
KESKENY KECSIGE — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz.
alkalmazásban : haromszor keritet-
tünkv, t. i.
— Rhombus; tehát tengeri keszegúszó, a német cSteinbutto.
KESSEGI — Marsilius — I. Dévér keszeg.
KESTSCHEKE — Marsilius, Bloch — I. Ke- csege.
KEszE — H. O. — Abramis és Leuciscus
fajoknál genusz név. Szeged: de nem álta- lánosan.
KESZEG — Abramis, I. Bagoly Keszeg, Dévér Keszeg, Éva Keszeg, Lapos Keszeg, Leu-
ckart Keszeg, Silány Keszeg, Szemes Ke- a
SZzEgS
(91
KESZEG — általánosan — minden ú. n. fehér- hal ; egyesíti az Abramis, Blicca, Leuciscus, Sgualius, Aspius, Idus, Scardinius nemeket; kiválóan az Abramis nemre alkalmazva.
KESZEG — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — Leu- ciscus, in genere. 1
KESZEGE — P. K. — Abramis brama L. Bala- ton.
KESZEGHÁT — sok helyen — oly hegy, mely-
MESTERSZÓTÁR
nek domborulata az Abramis fajok, jele- sen az Abramis Brama hátának élére em- lékeztet.
KESZEGHÁTRA Mosva — Duna — mondják kívált homokzátonyokról, mikor élek lát- szanak rajtok ; szintén az Abramisról véve.
KESZEGÓLDALT — általánosan — szűk résen a test keskenyével, tehát oldalt átbújni; mint testi hiba: féloldallal előbbre járni. Az Abramis lapos testéről véve.
KEszi — H. O. — ú. m. Kesze.
KETHKEZHALO (Kétközháló), már 1493-ban. Az egri püspökség számadási könyvében. Udv. levélt. Bécsben Nr. 314. Fol. A két végét egy-egy ember fogja s úgy keríte- nek vele, tehát két ember közé való háló ; Il. Kerítő.
KÉTKEZHÁLÓ — Turahát —I. Kerítő, Kétköz.
KÉT-KEZZEL VONÓ HÁLÓ — Janua I729 — a mai kétközháló.
KÉTKÖZ — Bodrogkóz — kisebb gyalom, melyet két ember közre vehet s vonhat ; 1. Kerítő.
KÉTKÖZHÁLÓ. — 7. Sz. — 1. Kerítő.
KET Köz HALO — ÚUjfalvi-Szikszai XVI. sz. —
a haltapogatóval verriculum alatt.
KÉTSZÁRNYÚ — a hal kormányúszója, mikor két egyenlő félből állva, fecskefark alakú, mint pld. a pontyé; a tudományos mes- terszó uhomocerko.?
KÉTVÉGŰ KÓPJA HAL — Anphioxus lanceo- latus, YARRELL.?
KEVESKOR — Nagy-Dobrony — így: wa kul- logót csak keveskorig lehet használni.
KÉzTŐ — carpus."
KIFELÉ HALÁSZNI — Balaton — ató belsejé- ből a part felé halászni.
KiFoGó — Keszthely. — A. 40 öles horog ín vége a part felől, a víz derekán le volt kövelve s ez a pont egy úszó nádcsóvával (kótá- val) volt megjelölve ; innen Io ölnyire egy nádszál volt leszúrva, mely az in Io-dik ölét s egyszersmind azt a pontot mutatta, a melyen az inat emelték, azaz: kifogták.
KIFOGOTT HAL — Balaton — a zsákmány.
KiFoLYyo To — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — lacus. KÍGYÓ-HALACSKA — Grossinger — a Petro-
myzon fluviatilis LIN. ifjúkori alakja, tehát az vAmmocecetes branchialiso.
MESTERSZÓTÁR.
KiHáNYÁS — Komárom — az öreghálónak a vízbe való bevetése.
KiHÚZÓVÉK — Latorcza mentén — I. Ajtó- lék.
KIJÁRÓ KÖTÉL — Komárom — az, a melyet a hálót kihányók a partra kihoznak.
KIJÁRÓ VÉG — általánosan — az öreg v. léhéshálónak az a vége, a melyet a ladi- kon kihoznak ; I. Kijáró kötél is.
KIJEGELNI (a csapást) — Balaton — az egy pont meghalászásához szükséges lékeket kivágni.
KIJELELNI — Balaton-Füred — a jegen a
tanyát a jegellők számára kipontozni ; ezt a vezeres szakóczával végzi s csak azután következik a jegellők munkája.
KIKAP — Szeged — a hal a tiszavirág után, az az: fölveti magát, hogy a víz fölött röpülő kérészt (Palingenia longicauda) be- kaphassa.
KIKARÓZNI — Szeged —- a fenékhorgot a partba szúrt karóhoz kötni ; I. Kikötni. KIKERÍTENI A JEGET — Balaton — a lékek
helyét megjegyezni ; I. Kijelelni. KIKÖPI A HAL A HORGOT — általánosan —
mikor a horoggal játszik, a szájába kapja, de ismét kilöki.
KiköTNI — általánosan — hajót, ladikot, bárkát a parthoz kötni; a vízbe szolgáló szerszámot, pld. a fenékhorgot a parton levert karóhoz kötni ; I. Kikarózni.
KIKÖTŐ BAK, a rúdbaktól való megkülönböz- tetés végett."
KIKÖTŐHOROG — Szolnok — két karó közé kikötve ; egészen sajátságos mód.
KIKÖTŐ KARIKA, a halász járóművek és bár- kák orrán az a karika, a melynél fogva ki lehet kötni."
KILEKELNI — H. O. — a jégbe a halászat- hoz szükséges lékeket vágni.
KILENCZSZEMŰ HAL — Fáv-féle szakácskönyv,
xvi. század — Petromyzon fluviatilis, a két szemről, egy orr és hét, szemalakú szil- ványlyukról.
KILENCZ SZEMŰ HAL — Janua 1729 — Petro-
myzon fluviatilis. KILENCZ SZEMŰ HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — lampetra oculata; nyilván a vak ingola. Ezt követi :
hasonló lampedrav. Az Orbis pictus (1708)
vAz kilenczszeműhöz
003
is adja; de latinúl muraenula. Nyilván Pe-
tromyzon.
KILÉP — Agárd a ponty, az az átvet magát a hálón, szökik.
Kitivcs — Csongrád — a lélekvesztőn a cziklony beakasztására szolgáló fül.
KINYÚJTANI — Komárom — az alattságot, azaz: kiereszteni a vékony kötelet, a melynél fogva a halászhajót vizellenében húzzák.
KIRÁLYHAL — P. K. — Acipenser stellatus. PALL. Eredete nincs feljegyezve.
KIRÁLYPONTY — P. K. — Cyprinus carpio L. Duna m., I. Tükrösponty.
KIRÁLYPCZSÁR — Szirmay Andr. — Cyprinus
Carpio L. macrolepidotus.
KiRcza — Heckel — Cobitis tacnia. Biztosan oláh elnevezés.
KisAFa — Agárd — halmázsalásnal erre akaszt- jak két fülénél fogva a kast; olyan mint a kocsi kisafája, csak a középső vasalása más, iz
Kis aAPparsó — B. Szabó Dávid — helyesen magyarázva mint laptáros apacs.
KisBiRóÓó — Tihany — a halászbokor leg- ifjabb tagja; főfeladata a társakat felköl- tögetni, összehívni; rendeleteit a kulcsos- tól kapja.
KISÉRNI — Balaton-Füred — az eresztőháló betevésekor, azaz: ehhez képest a ladi- kot kormányozni. A betevést három ember végzi, az egyik ereszti (a hálót), a másik húzza (evedz), a harmadik kíséri (kormaá- nyoz).
KisGazpa — Karád — a jég alatt való halá- szatnál a második ember.
KisHALASZ — Komárom — kis szerszammal : horoggal, keczével járó halász.
KisHÁM — Szolnox — Il. Czibek, Vállhám.
Kis HEY — Ujfalvi-Szikszai xvI. század — sguamula ; ma pénz, pillangó.
KISIKLIK — a hal a kézből.
Kis korRócz — Saród — Il. Kotrócza.
Kis LEGÉNY — Pinnyéd — második halász- legény.
Kiskő — Balaton-Füred — az öreg gyeéké-
nyes hálón a rendes súlyozókó. KisPiczÉs — Tűpé — tutajos horoggal halá- szó halász. Kis SZÁNKÓ — Balaton, öshalászat — kisebb
Ggyüss
004 MESTERSZÓTÁR
gyalogszánkó, a melyen a jéghalászok hol- mijukat, a wmunicziótv szálítják.
Kis SZELHAL — Alburnus bipunctatus HECK. Erdővidék, Olt vize.
Kisz — H. O. és P. K. — I. Küsz, Keszt- hely.
KiszakaD — általánosan — a hal a horog- ból, ha már megfogódzott s úgy szabadúl, hogy a halon seb támad ; I. kiköpi a hor- got.
KISZÁRMAZIK — Miskolczi Gáspár — a hal a tengerből a folyóba, az az: felvonúl pld. a tokféle.
KiISZEDŐ LÉK — Töszeg — Il. Ajtölék.
KiszEzNI — Keszthely — kisz (Alburnus) hala- kat fogni, ilyen alkalmazásban : akiszezni ment, hogy a horgát felhalazzan. L. Fel- halazni ; I. Küsz.
KISZÍJJALT — Mátyusnál — a stokfis, azaz kihasgatott s megszárított.
KITAPOGATNI — sok helyen — a halat elfek- vése helyén, kézzel keresve, megtalálni.
KITÉR — a hal a háló elől, mikor a víz nem habzik s nem zavaros, I. Habzó víz.
KIVÁRNI — Bácsmegye — a halat is ; türel- mesen megvárni, mig rajta veszt.
KIVÉTEL — Agárd — I. Ajtólék.
KivoNó — Erdélyi Mezőség — a jég alatt
való halászatnál az a lék, a melyen a hálót kihúzzák ; I. Ajtólék.
KIVONÓ SORLÉK — az ajtólék és külső sarok- lék közötti léksor."
KIVONYÓ VEK — Kopácsi — I. Ajtölék.
KOBAK, I. Kabak.
Kocs — Bodrogköz, általában — 1. Kacs, Mankó, Fül, Bódva, Bódé.
KOCSISZER HALELADÓ — Tihany — a halász-
bokornak az a tagja, a ki a kocsit meg- rakja hallal s távolabb vidékekre eljár, hogy eladja. b
Kócz — P. K. — Aspro Zingel L. Vág folyó torkolata táján. A név magyarázatát Il. Kolcz alatt.
Kocza — Komárom — 1. Kecze.
Kócza — Kopácsi — 1. Apacs.
KóczHAL — P. K. — Aspro Zingel L. KOCZAKÖRÖM — Komárom — a keczeháló
fakerete ; I. Bőnéfa. Koczás — Komárom — koczával (keczével) járó halász, kishalász.
KoczázNi — Komárom — a kocza- (kecze) hálóval való halászat.
Koczázó — Komárom — a kocza- (kecze) hálóval halászó halász.
KoczÉR — Hegykő — I. Kaszúr.
KóLcz — P. K. — Aspro Zingel L.
KoLrcz — P. K. — Aspro Zingel L. Ez a változat a Gócz, Kólczhál, Kólcz töt ere- detre vall, a mennyiben az Aspro töt neve xkoleci — faszeg, czövek ; tehát ez is, mint a magyar xckerékszegi ugyanazt a halat alak szerint festi.
KoLrcz — Szirmay Andr. — Aspro Zingel Cuv. KoLoMP — Velencze, Komárom, Szeged — az
a fadarab, a melynek nyergébe az evező a gúzs segítségével beakasztatik; I. Kaloda, Húzóvánkus.
KoLoncz — Balaton — a húzóvánkusból kiálló vas, melybe az evező vasfüle be- akasztatik ; I. Húzószeg.
KorrYy — Bielz A. — Cottus gobio L. Erdé- lyi részek.
KoLrry — Szirmay And. — Cottus gobio L. vfejesn fajnévvel.
Kórrz — Janua 1729 — Aspró Zingel Cuv.
KOMHERHÁLÓ — Kis-Majtény — I. Ághegy- háló.
KonNcsÉR — H. O. Balaton, kenessei ős- halászat — I. Konczér, Veresszemű- Ve- resszárnyú.
KonNczER — Leuciscus, ]. Leány Konczér,
Veresszárnyú Konczér." KONCzZHAL — Scardinius erythrophthalmus Bow. GaLGÓCZY szakácskönyve 1622. Innen talán a ma is élő Konczár, Konczér, Koncsér. KonczAR — H. O. — Konczér, veszprémi kiejtés — Leuciscus, Scardinius ; I. Kon- czér, Koncsér, Göndér.
KONGÓS csik — Nagy-Dobrony — az igen nagyra termett csik; az Ecsedi láp körül is így. 5
KONYHAHAL — Tihany — I. Szerhal.
Kopás — Szolnok — az evező nyelén a derék- rész, mely a gúzsban jár s ott a gúzsba és kallantyúba belékopik.
KorpéÉró — Balaton — a hal szilványfedője Kiemendeckel — Il. Kopétyó, Kopoto, Kopétyé, Kopétyú, Koppantyú, Koppintó.
KopPÉTYÉE — Szentes, Velencze — uwhal füles ;
MESTERSZÓTÁR. 005
az a fedő, mely a szironyt v. szilványt betakarjav ; I. Kopétó.
KopPÉTYó — Balaton-Füred — 1. Kopétó.
KopPÉTYÚ — Simontornya — l. Kopétó.
KoP HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — a gob hallal felhozva; ma a botos kölönte.
KopPHaAL — Cottus gobio CUuVv. GALGÓCZY sza- kácskönyvében 1622. Nyilván egy tőből a német Koppe, Groppen-nel. Komáromban ma is él.
KoPOLYA — Solt — az áradások után mélye- désekben megmaradt víz; halashely.
KopórTó — Bódva és Miskolczinál — Il. Ko-
rendesen jó
péto.
KopPóTÓ —. Orbis pictus I708.
KorpórYyó — Tóth Pál, BONNET fordításá- ban — I. Kopétó, az operculum értelmé- ben. MiKLosicH szerint a szláv klepeto.
KOPOTYÓHÁRTYA — Tóth Pál, BONNET fordi- tásában — az infraoperculum értelmében.
KOPÓTYÓK — P. K. — Ammocoetes branchialis. Eredet nélkül.
KOPÓTYÓS HALAK — Tóth Pál, BONNET for- dításában.
KopPaANTYÚ — Kuthy — I. Kopétó.
KOPPINTÓ — Kopácsi — I. Kopétó, wa kop- pintó alatt van a szilványv mondta az öreg MÁTÉ ÁBEL.
Kopsa — Cottus gobio L. Udvarhelymegye vizei (székely). KoRársú — Miskolczi Gáspár — a ponty
héjjáról snagy öreggaras korátsú, könnyen le-hulló haja vagyoni, terhát a peripheria értelmében.
KoRez — általánosan — fonatos kereszt- kötés; vesszőből, nádból kötött terelő falakon stb. a kötés maga ; I. Korczvesszó.
KORCZKÖTÉS, a czége, vejsze, verés kö- tése."
KoRczvEssző — Kulhy — a mivel a nád- kunyhót kötik.
KORDA — H. O. — Pelecus cultratus AG. Győr.
KORMÁNY — általánosan — hajón vagy álló-
bárkán az a viízbenjáró rész, a melynek jobbra-balra fordításával a hajó irányát szabályozzák ; sokszor az evezőt is így ne- vezik, a melylyel kormányoznak. KORMÁNY — Kopácsi — a hal farka.
KÓRMÁNYSÖRÉNY — Balaton-Füred — az alsó- sörény úszó, p. analis.
KORMÁNYSZEG — Balaton-Füred — a melybe a kormányevedző, akasztva.
húzópántja van be-
KORMÁNYÚSZÓ — a hal farka végén terje- dező úszó, pinna caudalis."
Kosz — H. O. — Aspro Zingel Cuv. Baja.
Koszr — B Szabó Dávid — horogvesszó, székely szó: wA márnát kosztonn az halász feltantjat see n, Il. Kosztos horog.
Koszr — a csapóhurok nyele is az."
KOSZTOS HORGÁSZAT az, a midőn a horog inánal fogva vesszőre vagy babkaróra van kötve."
KoszrTOS HOROG — I. Kosztos horgászat."
Kóra — Balaton, tihanyi őshalászat — nagy gyékény nyaláb, mely a macskakötelhez van kötve s a víz felszínén úszva, mutatja a pontot, a mely felé keríteni kell; akkor
használják, a mikor a látott halat fogjak.
Kóris — Máramaros, Visk — az eresztő- hálón az ín ólomkarikái, 1. Eresztóőháló. KorLiKk — Tihany, B.-Füred — a keszeg-
fajokról nem mondják, hogy ivik, fördik vagy vív, hanem : kotlik.
KorRicz — P. K. és H. O. — Leuciscus rutilus L. Keszthely. KorRócza — Fertő tava — a kürtő része ;
az, a melybe a hal, az udvarból jöve belé kerül.
Korús HELY — Komádi — kiterjedés szerint nem nagy, de mély, ú. n. kövérföldes hely. Csikhalászatra alkalmatos, I. Lápkút.
KöcsöG — Acipenser Ruthenus L. Varbó (palócz).
KöcsöGE — H. O. — Acipenser Ruthenus L. Komárom.
KÖCSÖGEHÁLÓ — lásd; Kecsegehálo.
KőFÚRÓ — P. K. — OCobitis tenia L. Tisza.
KŐFÚRÓK — Petromyzontini, mint család."
KőHAL — P. K. — OCobitis barbatula L. Zala- Tapolcza; hibásan Gobio vulgaris Cuv. Komárom. H. O.
KŐHARAPÓ — Bielz A. — OCobitis tenia L. Erdélyi részek. ű KöLDÖK — Balaton-Füred — végbélnyilás
— anus; I. Hugygyó. KÖLÖNTE — Cottus, I. Botos Kölönte, Czifra
Kölönte, Kisszájú Kölönte."
000 MESTERSZÓTÁR.
KÖLÖNTE — I. Botos Kölönte.
KÖLTŐLÉK (Kötőlék) — Karád — I. Ajtólék.
KÖLYÖKHAL — Balaton és Sió mentén — a nagyra növő halfajok fiataljai, 1. Fiú.
KŐMARÓ KOLTY — P. K. — COCobitis barbatula L. Eredet nélkül.
KÖNYHAL — alkalmasint Cobitis barbatula L.
Székely Múzeum könyvtára, Csereyné Zathureczky Emiliától való XVII. század- beli írott szakácskönyv; lehet tollhiba : Kövyhal helyett.
Köpű — Székelyföld — a szigonynak tülök- szerű része, a melybe a rúd jár.
KÖRABRONCS — Gócsej — I. Káva.
KÖRMÖSHAL, Grossinger; Perca fluviatilis L. min- denesetre jó népies elnevezés ; de nagyon helyi lehet s valamennyi tüskés úszószár- nyú halra talal.
KöRMÖSRÚD — Velencze — a ladiknak nád között való tolására szolgáló hosszú rúd, az alján elálló fakörömmel, hogy az iszapba ne hatoljon.
KÖRMÖS SZAKA, a kétágú magyar szigonynál, nem éleshegyes, hanem laposéles, az em- ber körméhez hasonló."
KöRöszT — Székely-Keresztúr — a vezetőháló
rúdja végén a keresztfa.
KÖRÖSZTHÁLÓ — Kolozsvár — I. Aghegy- háló stb. KÖRSZÁJÚAK — Cyclostomi."
KÖRTÉS FUNT — Tihany — emeltyűs mérleg. Kő süLLő, Lucioperca Volgensis PALL." KősüLlLő — H. O. — Lucioperca Volgensis PALL. Pinnyéd, Győr mellett. KőszAKÓCZA — H.O.— kőkori lekelő kövek." Körő vEG — a kosztos horog inának az a vége, a melyet a koszthoz kötnek." KÖTELES — Kopácsi — az a legény, a ki a köteleket szedi, rendben tartja. KÖTELESHAL — Komárom — az 1765-diki czéh- szabályban, a földesúrnak kijáró halnegyed, mely azonban csak viza, tok és sőreg lehe- tett. KÖTÉLFEJŐ — Karád — a jeg alatt való halá- szatnáal az a legény, a ki a kötelet húzza. Ez a húzás valóban a fejésre emlékeztet.
KörÉLszEDŐ — Keszthely — 1. Kötélfejő.
KöTÉs (háló) — Komárom — a hálo résznek készítése.
Körés — Hegykő — 1. Bokor, Felekezet.
Körés — Bodrogköz — a jég alatt való halá- szatnál a hálónak a kőtőléken való kihú- zása; I. Ajtolék.
Körésvas — Balaton, őshalászat — fülszerű pánt a bödön orra és fara táján, arra való, hogy az öregszerszámmal való halá- szat alkalmával két bödönt össze lehessen kapcsolni, minthogy egy bödön könnyen felbillen.
Körő — Börvely — a csikputtonyon az a vékony fonadék, a melylyel a halász a puttony fedelét köti le.
KöÖTŐDESZKA — Budapest — I. Bécze.
KőváGÓó — Grossinger — Cobitis taenia LIN.
KövEcsHAL — H. O. — Cobitis barbatula L. Székely- Keresztúr.
KövELő — Balaton — népies kiejtés szerint cküöllős; az eresztő háló alsó inára kötött kis kövek.
KövÉéÉR — általánosan — a hal némely fajai ról, pld.: a Scardiniusról.
KÖVÉRSÖRÉNYÚSZÓ — pinna adiposa."
KÖVÉR Tó — Tata — az, a melyben a hal gyorsan növekszik.
KÖVÉR víz — Bódva mentén — a Bódva vize, mely sok oly anyagot szállít, a mely- lyel a hal táplálkozik, a miért is a horogra alig megyen rea. 3
Köves — Bodrogköz — az öregháló fölfejé- sénél az egyik legény szedi a kövest, az-
az a háló alját — köves in; ez a legény a ckövess; I. Alinas. KövEs ALJA — Bodrogköz — I. Alin. KövES FENÉK — általánosan — nagyocska
és nagy kövekkel borított vizfenék.
KÖVES PART — általánosan — a hola partot kisebb nagyobb kő borítja.
Kövi — Oobitis barbatula L. Varbó (palócz).
Kövi csik, Cobitis barbatula L."
Kövicsik — P. K. — Oobitis barbatula L. Veszprém, Zala.
KÖVIHAL — Janua 1729 — Cobitis barbatula.
KöviHAL — P. K. — H. 0. — Cobitis barba- tula L. Veszprém, Zala, Heves.
KöÖvI HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — fundulus; hibás alkalmazás; nyilván a fenék- járó küllő; utóbb még egyszer saxatilis. magyarazattal. Az Orbis pictus 1708 kiadá- sában Apua.
KövI KÁRÁSZ, Carassius gibelio Nius."
E EG SS e EEEN sza e agas 9 zá e VEB
. mesze aA Got ÉTER ev KAI 7
MESTERSZÓTÁR.
Kövi KÁRÁSZ — P. K. — Carassius gibelio NILS.
Köz csuka, Esox lucius L."
KÖZBÜLSŐ FEDELÉKCSONT — infraoperculum."
KÖZÉPSŐ LEGÉNY — Komárom — a ladik orrá- tól számítva a második padon húzó.
KÖZEPSŐSZÁRNY — Kopácsi — hasúszószárny (p. ventralis). KözéPSŐ TAT — Csongrád — a lélekvesztö
dereka táján meghagyott rekesz, egyszer- smind erősítő és ülőhely is.
KÖZÉPTERMÉSZETŰ HALAK — Miskolczi Gás- pár — wa" mellyek néha a! tengerből az édes vizekbe is kiszármaznakv.
KözHÁLÓ — UJ-Székely — Il. Kétközháló.
KÖZÖNSÉGES TOK — Szirmay Andr. — Aci- penser Sturio L. a magyar vizekre csak ráfogva.
KÖZÖSÖDIK — Miskolczi Gáspár — a hal, az- az : Ívik.
Kukacz — Duna, Balaton — a giliszta, me- lyet a horogra raknak.
KULCSCSONT — clavicula."
KuLcsos — Tihany — a halászbokor eleje
(kormányosa), ki a czéhláda kulcsát őrzi.
KuLLoGÓó — Nagy-Dobrony — rendesen há- rom, néha négy czölöpre rakott ülöhely, lábvetővel, mely a vész közepén, áradá- sok tükrén készűl, csak csónakon érhető el; az öröshálóval való halászatra szolgál s igazi aczölöpépítmény). Leginkább tavasz- kor dívik ; télire kihányják.
KURTA BAING, Leucaspius abruptus HECK."
KuRTULA — B. Szabó Dávid — az a kurta dorong, a melylyel a kurtulás, illetőleg fattyúlaptáros a kötelet az akadályokon átvetegeti.
KuRTULÁS — B. Szabó Dávid — helyesen, de csak az alattságra alkalmazva, holott a fattyúlaptáros is kurtulás.
KURTULÁSZNI — Komárom — az öregháló húzásánál a tartókötél mellé rendelik a
fattyúlaptárost (gyereket), kinek az a föl-
adata, hogy a tartókötelet mindenféle aka- dályon átsegítse ; I. Kurtula.
KUSZAKECZE — Szentes, körösi halászok — I. Kecze. KuTFEJ — P. K. — a Balaton körül a mo-
csaras helyek nyilt mélysége; I. Kutu, Vész, Lápkút, Kotus.
007 KUTYAHAL — H. O. — Umbra canina MARS. Bodrogköz. KUTYAHAL — Grossinger — Lota communis Cuv. KUTYAMÁSZÓ — Varbó, Ipoly — 1. Varsa- háló. KUTYATEJ — Szeged — I. Czötkény. KUTTYOGATÓ — Szeged — I. Futtyogató,
Buttyogató. Formájára nézve megjegyezte a halász, hogy volyannak kell lenni, mint a csikó lábas.
KUTTYOGATÓ — T. Sz. Nátly gyűjtése — 1. Buttyogató.
KUTTYOGATÓ NYELE, az a rész, a melyet a halász a kezében tart."
KUTTYOGATÓ SPÁRGA — Szeged — a kuttyo- gató v. futtyogató mellett használt nagy horognak igen erős ina v. dereka.
KUTTYOGATÓ SZÁRA, az a rész, a mely ki van élezve s a nyél és talp közé esik."
KUTTYOGATÓ TALPA, az a rész, a melylyel a halász a vízre vág, hogy a hangot kícsalja.
KűHAL — P. K. — Cobitis barbatula L. Keszt- hely.
KüLrLő — Gobio — I. Felpillantó Küllő, Fenékjáró Küllő."
KüLrLő — P. K. — Gobio vulgaris Cuv. Zala- Tapolcza; a kerék küllőjéről, alakfestő.
KüLrső csapó — Balaton, tihanyi őshalá- szat — az evező szárának az a fele, a
melyet a halász evezéskor a kezében tart. KÜLSŐ NYAKSZIRTCSONT — os occipitale exter- num." KÜLSŐ SZEGLIK — Balaton, őshalászat — az a két szeglik, a mely az ajtölék felé esik ; 1. Belső Szeglik, Szeglik.
Küpü — Kis-Majtény — a szigonynak az a része, a melybe a rúd jár; I. Köpű. KükgrTő — Fertő tava — igen szövevényes
vejsze. Részei a lésza, az udvar, a kotró- cza, a szerszám, a fej és a kapu; I. azo- kat.
KükgTő — Tűpé, őshalászat — a magyar vejsznél az a rész, a melyben a hal fogva marad; I Hej
KÜRTŐ KARÓ, mely a magyar vejsze kürtőjét
tartja, erősíti."
KÜRTŐZNI -- Hegykő — a kürtővel űzni a halászatot. KüRrTőző HELY — Hegykő — az a pont, a
800 MESTERSZÓTÁR.
hol a kürtő fel van állítva, vagy a mely arra alkalmas.
Küsz — Alburnus, 1. Allas Küsz, Sujtásos Küsz, Szélhajtó Küsz."
Küsz — P. K. — H. O. — Alburnus lucidus HEck. Balaton. Innen: Sterna hirundo, leucopareja, melyek a Tiszánál sszerkőv , — a Körösnél xvizi csérn, — a Dunánál és Velenczei tónál chalászmadári nevet visel- nek, a Balatonnál — főtáplálékjuk után — tküszvágókv, — I. Kisz.
KüszváGó — Balaton — a Sterna hirundo halászneve; I. Küsz, Halászcsér, Halszerkő.
L
LÁB — Bodrogköz — a bokorháló két kávája ; Komáromban a hálókötötű alsó, kivágott vége; általánosan a pántoknál a beakasztó horog.
LÁBAS czölöpépítmény — H. O. — olyan, a mely a parttól távolabbra esve, szaba- don kiálló czölöpökre volt építve."
LÁBASHOROG — Csongrád — kabakhoz kötött, tehát úszó horog ; I. Lábóhorog.
LÁBFA — Csongrád — 1. Lábvető, Rúgófa.
LÁBMETTŐ — Bodrogköz — 1. Lápmetsző ; itt ezt a szerszámot a jég alatt való halá- szásnál a vezérrúd hajtásra használják.
LÁBMETTŐ LEGÉNY — Bodrogköz — rúdhajtó a jég alatt való halászásnál; I. Vezeres.
LÁBÓ — Nagy Bereg — czölöpsorok közzé gyepből és zsombékokból vert keskeny gát; legtöbbször könyökösen futó s a könyö- kökben ckashelyekkelv ; I. Kashely. A lábó különben a csíikász közlekedési útja is.
LÁBÓHOROG — Tűpé — gyönge czérnával kikötött kabakhorog ; a "horogra kerűlt hal a czérnát elszakítja s addig nyargal a kabakkal, míg kifárad; a halász a kabak
nyomán találja meg a prédát : I. Lábasho- rog. LÁBVETŐ — Komárom — az evező padok
előtt levő, keresztbe alkalmazott dorong, melyben a húzó legény lábát megveti, hogy egész erovel evezhessen ; I. Rúgófa. LÁBVETŐ — a kullogó keresztfája, a melyen a halász lábait megtámasztja." LADIK — Komárom — halászhajó. MIKLOSICH
szerint a szláv ladijka. Kétséges, mert leg-
5
inkább a deszkából ládaszerűen összerött alak viseli e nevet.
LAFTOLÓ HÁLÓ (val halászni), — Komárom — a hálót nem a partra, hanem csigával a hajóba húzni ; I. Laptoló háló.
LAFTOLNI — Komárom — a háló elakadásá- nál tartóztatva evezni ; I. Laptolóháló. LÁGY HaL — általánosan — az olyan hal, a mely a szárazra kivetve hamar hal meg s romlásnak indúl, pld.: a pisztráng, galó-
cza stb. -
LÁGYSZÁRNYÚAK — Malacopteryet, mint al- rend." LAJFÁNT — Komárom — erősebb fonal, a
háló állítása körül; nyilván a német uLein- fadeny. Leginkább a szétbontott kötélnek (Leine) egyik fonala.
LaJT — Szeged, Komárom, Tata — kerékre alkalmazott hosszú, lapos hordó, mely- ben vizet hordanak, de halat is szállítanak; Komáromban az a fedeles kád is, a mely- ben az élő halat targonczán a piaczra szál-
lítják.
LÁNAKESZEG — H. O. — I. Lánna keszeg. Bodrog mentén.
LÁNCZLEK — Bodrogköz — Hajtólyuk a je- gen; I. Lánczosrúd.
LÁNczosRÚD — Bodrogköz — hosszú rúd, a
végőn reászegezett lánczczal. A téli szák- kal való halászáskor evvel hajtják a halat.
LANKÁS PART — általánosan — mely igen lassan ereszkedik a vízbe.
LÁNNAKESZEG —- Pelecus cultratus L. Bodrog- Köz.
LÁP — Ecsedi láp tája — az ingó, de jár- ható rész, a melybe a lápkútakat metszik ; különben a rengeteg mocsárvilág egész- sze is.
LAPÁT — Velencze — kissé kivájt lapát, mely evezésre és vízkihányásra is szolgál.
LLAPÁTKESZEG — P. K. — Tiszaföldvár. Abra-
mis brama L. adult. H. O.
ILAPFORMA HALPÉNZEK — sguamee placoidze.?
LÁPIBOT — Börvely — villásvégű bot, mely- lyel a csikász az ingó lápot vizsgálgatja, hogy biztosan léphessen.
LAPiczka — Keszthely — a horog lapított része, a melynél fogva a talpallóhoz (cserke, pekle, patony) kötik.
LAPIczKA — Keszthely — 1l. Becze.
Kerék áá
kellltztmtkták ez.
vetni MESTERSZÓTÁR. 909 LLAPICZKÁS FOGAK — dentes scalpriformes." a ladikon beevez, kiveti a hálót, kerít s LÁPI Pócz, Umbra canina MARS." a másik apacsot kihozza a partra. A lap- LAPISkA — H. O. — Abramis Brama L. táros igen kemény munkát végez.
Bódva mentén, Komjátiban; így xlapiska vagy p . . afedély.
LAPISTYÁN — Balaton — Rhodeus amarus AG. biztos.
LAPKÓ — Schmidt Sándor — Abramis Brama L. Szendrő.
LÁPKÚT — Börvely — az ingó lápon a ter-
mészetes vagy a lápmetszővel kivágott kis tükrök, a melyekbe a csikkasokat beállít- ják, hogy a levegőre felszálló csikok beté- vedjenek.
LÁPMETSZŐ — Börvely — félholdalakú, a nyélhez keresztbeálló vágó szerszám, a melylyel a lápkútakat kimetszik.
LAPOCZKA — os scapulare."
LAaPoczkA — Felső-Rákos — 1. Bécze.
LAPOCcZzKA — Szolnok — félzsindely nagy- ságú, vékony deszka, melyet pös helyett az inra kötnek.
ILAPOCZKAFA — Miskolcz — I. Bécze stb.
LAPONYA — P. K. — Rhodeus amarus AG. kétes név. ILLAPOS DÉVÉRKESZEG — P. K. — Abramis
ballerus L. Szatmár.
LÁPOS HELY — Komádi — a hol a növényzet a vizen takarót alkot. Csikfogásra alkal- matos ; I. Lap.
LAPOska — H. O. — Abramis brama L. Máramaros megye.
LAPOS KESZEG, Abramis Ballerus L."
LAPOSKESZEG — H. O. — Abramis brama L. Berettyó- Ujfalu.
ILLAPOSKESZEG — Körös mentén — az Abramis fajok.
LAPTÁR — Balaton — kisebb ladik, a melyen a segédszemélyzet foglal helyet; a fogott halak fölvételére szolgáló láda s a vontató kötelek is ezen vannak elhelyezve. A Ba- latonon éles orrú, mély járású ; különben általánosan is ez a neve, egy kivétellel, 1. Laptató.
LAPTÁRHÁM — Szolnok — a laptáros far- hámja. LAPTÁROS — általánosan — a halászbokor-
nak az az embere, a ki a partra való halá- száskor a parton marad s az egyik apacsot a part közelében megtartja, míg a többi
LAPTÁROS APACS — Csongrád — az az apacs, a melyet a laptáros a part közelében tart.
LAPTATÓ — Baja — I. Laptár.
LAPTOLÓHÁLÓ — Komárom, Budapest — be- rendezése olyan, mint a léhés vagy öreg- hálóé; de csak 70 m. hosszú, 12 m. szé- les. A folyó közepén halásznak vele. Kive- téskor az egyik apacsot dézsa vezeti, a kerítést a ladik végzi, mely a dézsa után iramodva azt könnyen eléri.
LÁPvÁGÓ — Derczen, Nagy-Bereg — kurta kasza, hasonló a magyar velenczei gyaláz- kához ; a vész tisztítására való.
LÁTOTT HAL — Tihany — kizárólagosan Tihanyban, őszkor dívik, a mikor a garda- hal — Pelecus cultratus — nagy töme- gekbe verődik, a melyek a félsziget csú- csairól láthatók. A hegyenjáró jelekkel igazgatja a versengő halászhajókat ; I. He- gyenjáró.
LAazacz — közhasználatban — Trutta Salar L. Népies magyar elnevezése nem lehet, mert csak az Északi-tengerbe szakadó folyókban él, nálunk a Poprádban, mely- nek vizét magyar szigony nem vágja, ma- gyar háló nem járja. GALGÓCZI-nál (1622) megvan ; lengyelül : Eoso5.
LAzacz — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — Salmo, esox. Az Orbis pictus (1708, a semlinggel egyértelműnek veszi.
Lázácz (sic!) — Janua 1729 — Trutta Salar.
LLAZACZFÉLEK — Salmonidei, mint család."
LLAZACZ PISZTRÁNG, Trutta Salar L."
ILLEÁNY KONCZÉR, Leuciscus virgo HECK."
LEÁNYHAL — Nyelvőr és H. O. — Leuciscus virgo HEck. Győr.
ILLEcsERLEcs — H. O. — Acerina cernua L. Komádi, 1. Lezsér.
LEERESZTŐ VÉK — Kopácsi — Il. Bedöntő.
LEGEL — Tata — a ponty, mikor a tó fene-
kén tenyésző növényzetet tépi. Szegeden ugyancsak a ponty a sföldmorzsákatv legeli a eszirtoks tövén; I. Szirtok.
LEGYES HOROG, kis kosztos horog, a melyre legyet húznak; apróhalra való."
LÉHÉs — általánosan — a fonal, a melyből a hálók kötve vannak; de sok helyen az
910
öregháló maga is, mely tavakon zsákos — gyalom — folyókon csak ritkán az. Igazi halászneve öregháló — 600 méterig hosszú, 24 méterig mély —; a Balatonnál néha shúzóhálós is; Csongrádon a meg- töltött hálókötőtű is kléhéso.
LÉHÉS FÖLE — Komárom — a parás ín; l. azt.
LÉHÉSHAL — Agárd — az a hal, mely a háló kátáján kívül a léhésben megnyaklott; az osztalékon felül a halászlegényeké : wa részen kívül jutott egy kis léhéshal isn. Osztásra csak az jut, a mely a kátában fogódzott.
LÉHÉS INA — Komárom — az ólmós és pősős kettős in; 1. Alin.
LÉHÉSSZEDŐ — Csongrád — az a két legény, a ki a hálónak a hajóba való betakaritá- sakor a tulajdonképeni hálörészt szede- geti, öblítgeti, belőle a gazt kirázogatja; 1. Gazember.
LEssza — Latorcza mentén — 1. egyebütt csak a terelő, illetőleg rekesztő
Vejsze ;
nád vagy vesszőfalazat.
LEsszAFŰ (Fő) — Latorcza mentén — I. Fej, Kürtő. LÉK — Balaton — a jég alatt való halászat-
nál az az apró lyuk, a melyen át a háló
vontató köteléhez kötött rúdakat előre tologatják ; I.-Aglik, Sorlék, Vék.
LEKELNI — Bodrogköz — a jeget halászás czéljából kilyukasztani, 1. Vekelni, Vekelő, Föllekelni, Jegelni, Jegellő.
LEKELŐ — Szolnok — nehéz véső vas, a jég kilekelésére való ; I. Jegellő (Hegykő).
LEKELŐ — Tűpé — I. Jegellő.
LEKELŐ SZAKÓCZA, I. Szakócza."
LEKELŐ vas, közönségesen csak lekelő."
LEKÖVELNI — Keszthely — a balatoni 40 öles horog inát nappal póták a vizszinén tar- tották; este kövekkel a fenékre sülyesz- tették, az az : lekövelték.
LEKÖVELNI — Latorcza mentén — a hálót: nagyobb kővel nagyobb mélységbe eresz-
teni. LÉKvÁGÓ — Bodrogköz, jég alatt való hala- szat — I. Jegellő, Lekelő, Vekelő. LELEKVESZTŐ — Bodrogköz — 1. Bödön. LELKESITI — Miskolczi Gáspár — a hím hal
az ő magvával az elbocsátott ikrát — ter- mékenyiti.
MESTERSZÓTÁR
LENGE — Kopácsi — I. Pelőcze.
" LENYAKALNI — Bódva — a halat, azaz: a
szigonnyal a nyakszirt táján eltalálni s a víz fenekéhez mintegy leszegezni.
LEPENY HAL — UJjfalvi-Szikszai XVI. sz. — Solea, Thymallus. Itt csak az utóbbi helyes, az előbbire reácsábította a slepényv, mert a Solea tengeri lapos keszegúszó hal.
LEPÉNYHAL — Kenessey, H. O. — Tihymallus vexillifer AG. A Szilágyságban. Tótúl klipeüv. GALGÓCZI-nál megvan (1622); P. K. hiba- san, Abramis brama L. Léva.
LEPI — Szolnok — a tapogató, mikor nem vesszőből, hanem hálóból való.
LEPŐ — Komárom — 1. Tapogató.
LEPő — a tapógatónak hálóból készült neme."
LERAGADT — Balaton-Füred — a kötél, mi- kor a jégre reáfagy.
LESBE ÁLL — Miskolcz — a csuka, mikor közel a vizszínéhez veszteg áll; a német :Hecht im Geleges.
LESHÁLÓ — Algyő — islégből kötött, hosszú őrháló, I. Őrháló, Rácsháló.
LEsi — Berettyó-Ufax — 1. Ághegyháló stb. LESŐ BAK — Máramaros — a halászszék viíz-
felöli végén az a rész, a melyre a halász az ághegyháló rúdját megtámasztja, hogy a hálót könnyen kiemelhesse.
LEső (háló) — Bodrogköz — 1. Billegháló, Villik, Villing.
LESŐHÁLÓ, lesi helyett."
LEső HARCsA, Silurus Glanis L."
LÉsza — Tápé, öőshalászat — a magyar vej- szének a szárnya ; I. Lejsza.
LÉsza — Udvarhelymegye vizei — 1. Bocs- korvarsa.
LETARTÁS — Komárom — az öreg v. pisz- késhálónál a húzás vége felé, mikor már közel van az a hálórész, a melyben a hal megfogódzott, az ólmos inat gondosan le- szorítgatják, hogy a hal alatta ki ne buj- hasson. A mester dolga, melyet rengeteg méltósággal a ballábbal s a szákra támasz- kodva, végez.
LESZÚRNI — Szeged — a fenékhorog karóját a partba; a halászregula szerint wa ki hamarább ér a helyre, az elveti a horgot, leszúrja a karót a partba: ott azután más nem vethet.
MESTERSZÓTÁR. Ö1I
ILLEUCKART KESZEG, Abramis Leuckartii HECK."
LEZSÉR — I. Taknyos Lezsér.
LOBBANTÓ — Bodrogköz — 1. Tapogató. A Magyar Velenczén díivóval talál.
LóGGaA — H. O. — Sgualius dobula HECK. File, Bárdocz.
LóGös — Velencze — vendégpara az öreg- háló felső inán. Jel, mely a jég alatt való halászatnál mutatja, mennyire került ki a haló. Rendesen hat lógós van, három- három a háló mindenik szárnyán.
LópPiócza — Szeged — szerte divó halélés, vagyis csali, horogravaló.
LLÖSZERKÓ — Szeged — a nagyobb sirályok ; halászmadarak.
Loszos PISZTRÁNG — P. K. — Trutta Salar L. A nevet nyilván PETÉNYI csinálta, még pedig a Dunajecz mentén dívó aLoso$) kap- tájára. Lásd Lazacz. K
Loszszos — Szirmay Andr. — Trutta Salar L.
LórETŰ — Komárom -— tavaszkor használt csali (Gryllotalpa vulgaris); használata el van terjedve.
LOVASBÁRKA — Budapest — lásd : Nyargaló- bárka.
LöőBő — H. O. — Alburnus lucidus HECK. Nyilván a német eLaubcni magyarosítása, Hegykő, Fertőtava.
Lök — Kuthy — xnagyot lök magán (a har- csa), de nem viczkándoziks, nem egé- szen hű.
LUKAS — Agárd — hurokalakú kötés a kihúzó kötél felehosszán — I. Bötök.
Lusra HAJÓ — Balaton, öshalászat — lassú jarású ; a bödönről mondják, a miota lapos fenekű jároműveket is használnak.
LYÉK — Balaton — 1. Lék.
M
Macska — Balaton — a dereglyén, négy körmű nagy vashorog, a halászjároóműnek sikvizen való kikötésére.
MACSKATEKERŐ — Budapest — csiga, a mely- lyel a macskát fölhúzzák és leeresztik. Macza — H. O. — Acerina cernua L. Csong-
rád; I. Taknyos Macza.
MAGSZÁL — zoospermium.?
MAGVAÉRETT, mikor a hímhal teje alkalmas a termékenyítésre.
MAGYAR BUCZÓ, Aspro Zingel Cuv."
MAGYAR KÓCZ — H. O. — Aspro Zingel Cuv.
MAGYAR PONTY, Cyprinus hungaricus HECK." MAKK — Tdpé, Algyő — a nádvágón a penge nyelbejáró részének csapszerű darabja. MALÁNYA — Karád — a szárnyas varsa szárnya.
MANKÓ — Komárom — I. Bódé.
MANKÓ — Karád — ágas fa, a jég alatt való halászatnál a vezérrúd tologatására való.
MARÁZSAHÁLÓ — Udvarhely és Gyergyő — hosszú póznán zászlószerűen kifeszíthető kéttü.rös háló; a Gyilkos tóban éjen át felállítjak, Sz.-Udvarhely és Sz.-Keresztúr táján a sugákban kisérik vele a vizet. A Tiszánál háló, melyet két karó közt kifeszítenek ;
Szeged — a czötkényes
1. Mereglye.
MARÁZSAKARÓ, a melyhez a m.-háló pallója rá van kötve.t
MARÁZSÁZÓ — Szeged — az a halász, a ki a marázsaháloval jár.
MARCZIHAL — P. K. — Barbus fiuviatilis AG. Tisza m. így.
MARÉNA SZEMLING — Szirmay Andr. — Core- gonus lavaretus L. a magyar vizekre csak
rafogva. MARINA — Grossinger — Barbus fiuviatilis AG. Nem magyarember írta le. MARKOLÓ — Keszthely — a halászbokornak az az embere, a ki a hálót a jégre kiemeli. MÁRNA — Barbus, I. Petényi-márna, Rózsa- márna." MÁRNA — K. — Barbus fiuviatilis AG. Egy
tőből fakadt a töt: Mrrna, Mrere, Mreja névvel; I. Merenne, Marina és Marczi- hal, Martikeszeg neveket; úgy más fajra alkalmazva a Márnafiú és Bartafiú neve- ket is.
MARNA — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — bar- bus. Mullus alatt az Orbis pictusban (1708), a rómaiak tengeri mullusát érti.
MÁRNAFIÚ — P. K. — Tlwymallus vexillifer AG. Szamos, Szatmár körül, valószínűleg egy a bartafiúval, mely HECKEL szerint a Barbus Petényü népies neve.
MAROKHÁLÓ — Duna m. — minden háló, mely- nek nyele van; de leginkább az ághegyháló.
MARTIKESZÉG — 77. Sz. Nálly és H. 0. — Barbus fluviatilis L. Szeged, Algyő, Tápóé.
MÁSODIK Kő — Szolnok — I. Végkő.
812 MESTERSZÓTÁR.
MASZLAG — B. Szabó Dávid — a halak meg- étetésére való mérgezett étel.
MaTaAkK — Szeged az a bábalakú fa a far- hámon, a melyre a laptáros a bejáró kötelet reátekeri, hogy megtarthassa.
MÁTRA — Miskolczi Gáspár — a hal méhe. Mázsa — Velencze — nagy, emeltyűs mérleg. Mázsa — wunasav — régi okiratokban a sós-
halnak egy kötését jelentette: xwitem de curru masa vocato salsorum piscium stb.) Cod. Dipl. VII, 5, I45., a mai halászok bálnak /Ballen) mondják.
MEDENCZECSONT — pelvis."
MEDERBÁLVÁNY — Szeged — az állóbarkán az oldal legalsóbb deszkája.
MEDERKŐ — Csongrád — 1. Pallókő.
MEDVE HALÓ — Grossinger — a ebőné, gya- lom, ketze, marása, pirity, varsan közt felsorolva. Az életben nem akadtam reá.
MEGADNI — Tápé — ua szügönynyel mög- vágott harcsa mögadta magáts — kifárad- ván, ki lehetett fogni.
MEGáLLÍTÁS — Komárom — megállítják a hálót, azaz: az inakhoz kötik — felállít- ják, fölszerelik ; 1. Állítás.
MEGAPAD — Miskolczi Gáspár — a hal, azaz megsoványodik.
MEGBÁGYADT HAL — általánosan — a bárká- ban fogva tartott hal, mely már veszti életerejet. Ezt az állóbárkákon külön reke- szekbe rakják ; I. Ispita.
MEGBÉKÁZNI — Tisza mentén — a kuttyo- gató horgot, t. i. a békát a horogra
ráhúzni ; I. Megférgelni, Felhalazni.
MEGDAGAD — Ecsedi láp, Szernye — a láp, mikor vizekkel teiik meg.
MEGEJTENI — B. Szabó Dávid — a halat, azaz : megfogni.
MEGELEVENEDIK — Miskolczi Gáspár — ua lazacz ikraja csak karácson táján elevene- dik megy azaz: indúl fejlődésnek.
MEGFORGATNI (a halat) — általánosan — az álló bárkában tartott halakat minden nap szákkal kimeritgetik, hogy a megbágyad- takat kiválaszthassák; ez a megforgatás.
MEGFÖRÖDNI — Keszthely — megikrázni, pld. : ca kisz megförödi a fűcsomótn, az az rá- rakja ikrájat.
MEGHALASÉTANI — Nádasdy Tamás lev. — a tavakat hallal benépesíteni.
MEGHALÁSZNI — Balaton — egy adott terü- letet.
MEGHÚZNI — Bodrogköz — a tanyát, ilyen
. alkalmazásban: — uMár három tanyát is meghúztunk s mégsem fogtunk halat.
MEGIRAMODIK — Körös mentén — a szigony- nyal megdobott hal.
MEGRAKNI — Komárom -— a bárkát, azaz-:: hallal megtölteni.
MEGSENYVEDT — Miskolczi Gáspár — hal; a más hal gyomrában emésztő félben levő halról mondja. a
MEGSZALAD — Agárd — a ponty, azaz kijön a nád közül a szabad vizekbe.
MEgszívJa — Körös-Tarcsa — a só a halat, t. i. kiszívja belőle a vizet.
MEGTÖMNI — Körös mentén — az akadó kaso- kat földdel; I. Akadó, Akadöótörés.
MEGVAKARNI — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — desguamare ; t. i. a halat megtisztítani.
MEGVETNI — Miskolczi Gáspár — tMert midőn Szt. Péter az ő hálóját megvetettes .
MEGMAKACSÍTANI — Tihany — a halászarti- culusban ; ellenszegülés értelmében.
MÉHAL — H. O.— Lota vulgaris Cuv. Bódva mentén: Hidvég-Ardó, Komjáti, Szendrő.
MELLYEZNI — Fáy-féle szakácskönyv, XVII. század — a halat a háta felől úgy ketté hasítani, hogy a két felét a mellbőr tartja össze.
MéÉLysÉG — általánosan —- a kerítő hálók- nál, tehat az öreg- (léhés), kecsege-, balin- stb. hálónál a feliín és alín közötti széles- ség. Terjed 2 métertől 24-ig.
MENTŐ — Hegykő — az övön egy lefüggő bőrdarab, melyen a háló kötele jár ; meg- kíméli a halász ruházatát a kötél dörzsö-
lésétől. MEwnY — Lota — I. Tarka Meny." MENYFÉLÉK — Gadoidei, mint család." MENYHAL — K. — Lota vulgaris C. A töt
Mjen névvel egy tőből fakadt. GALGÓCZI- nál (1622) megvan.
MENYHAL — Janua 1729 — Lota.
MENY HAL -— Ujfalvi-Szikszai XVI. század — Mustela, murena. §
MENYHAL — H. O. — Lota vulgaris Cuv. Ipoly, Lázi, Nógrád megye (palócz); P.
K. Cobitis barbatula L. is, Zala-Tapolcza. "
MEREDEK PART — általánosan — hirtelenül,
ú k . j
MESTERSZÓTÁR.
falszerűen bemélyedő part ; alatta rende- sen mély a víz.
MERENNE — Marsili és Bloch — Barbus fiuviatilis AG. Nem magyar ember írta le. MÉRCZE — Nagy-Bereg — jó fél literes, fűz-
- vesszőből fonott mérték, a melybe Io krajczár ára csik fér el.
MERECcS — Komárom — kis karó, a melyhez a csónak köthető. Egyértelmű a mereg-
: lyével, I. Mereglye.
MEREDE — Hegykő — I. Meregygyű, Szák.
MEREDIOSEMI (diószemű merítő háló, I. Me- regygyű) — már 1493-ban. Az egri püsp. számadási könyvében. Udv. levélt. Bécs Nr. 314. Fol. A merítő szákok között a Körös-Tarcsán dívonak van leginkább cdió- nagyságús szeme. ;
MÉREGFŰ — Székelyföld — Euphorbia palu- stris, farkasfű ; a pisztrángos vizekbe törik, hogy a hal elkábúljon. ú
MEREGLYE — Derczen — a csikkason azok a vesszők, a melyek a kas hosszában fut- nak, tehát vázát alkotják. A Tisza mentén azok a karók, a melyek közé a marázsa- hálót kifeszítik.
MEREGYGYŰ (így!) — Körös-Tarcsa — szák ; két fajtája van : kerek- és lapos fejű.
MERENNE — Marsilius, Bloch — Il. Márna.
MERETTYŰ — Latorcza meutén — i. Meregy- gyű, Szák és Tanyaszák.
MERICSKŐ — Velenczei tó — I. Szapoly. Az i betűt röviden ejtik.
MERIGYGYŐ — Bodrog mentén — 1. Szák;
tavaszkor a halvaczkok tájára karót ver-
nek, erre füvet, főkép zabkelést kötnek
s mikor a potyka a zabot tépegeti, a me-
rigygyővel kifogják. Lásd a Meregygyűt is.
MERÍTŐ (háló) — Bodrogköz — I. ághegy- háló. MERÍTŐHÁLO ínégy kávás) — Bódva men-
tén — I. Ághegyháló.
MERÍTŐHÁLÓ, a rekesztő halászatnál szák és meregygyű helyett ; fej helyett: hajto- vány."
MÉRŐSZÁK — Velencze, Budapest — az az abroncsos háló, a melybe a megmérendő halat beteszik. Körös- Tarcsán kitünő szer- kezetű négyszögletes kereten erős zsák- háló ; egyszersmind halhordásra is: alkal- matos.
MESZELÉS — Országszerte. Valóságos hal- irtás, melyet a pisztrángos vizek mentén lakó nép szerte űz s mely abból áll, hogy a zubogókba vagy göbékbe oltatlan me- szet dobnak, mely mindent megöl, a mi az illető ponton és környékén él.
MESTER — Komárom — halászmester és kormányos, ki a halászatot vezeti.
MÉTFA — Tápé — a czötkényparás eresztő- háló fölfűzésére való ágasfa.
METHÁLÓ — Szeged, Tápé, őshalászat — czötkényparás eresztőháló, kövellők nél- kül való, a hal belébonyolódik ; I. Métfa.
MINDNYÁJA — Szeged — az egész: amikor mindnyája háló elfogyotts, azaz: az egész háló ki van vetve.
MocsáR — általánosan — növényzettel be- nőtt, iszapos, süppedékes, helyek, a hol apróbb viztükrök vizenyős helyekkel válta- koznak. Kemény életű halak helyei.
MoHOoLó — Szeged — kurtanyelű, széles élű favéső, a melylyel a mohát a ladik repedéseibe vagy deszkaközeibe verik.
MoHozNI — Algyő — vízi járóművek réseit mohával betömni.
MOHOZÓ FOGÓ — Algyő — a mohozáshoz való tömöfa, szélesen vésőforma ; a ponty tisztogatására is használják.
MownkŰ — Balaton-Füred — az öregháló zsákja alján alkalmazott nagyobb kó, I. Monykű, Munki, Torokkő.
Monykű — Keszthely — 1. Torokkőó.
MoRorva — Miskolczi Gáspár — tavak mély- sége, a melyben a hal él; tulajdonképen holt ág; tót eredetű. MiKLosiCH szerint a szláv mrtev.
Mosó — Balaton — az a kád, a melyben a felhasított halak mosatnak, mielőtt sózásra és szárításra kerülnének.
MÖGINDÚL — Szeged — elindúl a hajó. Muxíiczió — Balaton — a szerszámok és az eleség összessége, t. i. az a czók-mók, a
melyet a halászatra kiszálló halászbokor
magával viszen.
Muwki — Tihany — Il. Monkű — Monykő; a gyalomháló középső köve is. MURVÁNYHAL — Felső Tisza — mindenféle
apró hal; tótos.
814
N
NAaAD — Ujfalvi-Szikszai xvI. század — arundo. NADCSÓNAK — Ecsedi láp, északi rész (Tura- hát) — három kéve nádból készített tutaj ; minden bizonnyal a képzelhető legősibb
vizi járómű,
NápLó — Ecsedi láp, északi rész — nádas rész — nádas víz, I. Cseret.
NápTuraJ, nádcsónak helyett, szabatosabb."
NÁDVÁGÓ Kasza — Algyő, Tápé — sajátsá- gos alakú, súlyos sarló ; egyebütt röviden nádvágó.
NAGY AGYÚ HAL — Grossinger — Lota com- munis Cuv. A név MISKOLCZI-tól való. NAGYAPACSÚR — Szeged — a kijáró apacs, t. i. az, a melyet a ladikon bevisznek s a
partra kihoznak ; I. Nyargaló apacs.
NAGYEHETŐ — Miskolczi Gáspár — azaz falánk a hal.
NAGY FEDELÉK — operculum."
NAGYFEJŰ HAL — Grossinger — Sgualius dobula LIN.
NAGYFEJŰ KESZEG — H. O. — Sgualius dobula L. — Bódva mentén, Komjátiban. NaAGYGAZDA — Karád — a jég alatt való
halászat főembere.
NAGYGYALOM — Bodrogköz — I. Öregháló, Léhés. NAGY HaJÓ — Velencze — peremes, pőrfás
hajó ; a léhéshez tartozik; ezen viszik az
öreghálót.
NAGY HÁLÓ — Velencze — lásd: Öregháló. NAGY KOTRÓCZ — Saród — I. Szerszám. NAGY KÖVELŐ — Balaton —, népiesen :
cküöllőv; az eresztőháló alsó ínán s leg- szélére és közepére alkalmazott nagyobb kő; 1. Őrkű.
NAGY MARCZI — H. O. — Barbus fluviatilis LE. Szeged.
NAGYPÉNTEKI HAL — Aspius rapbax AG. Mis-
kolcz, Sajó.
NaGypiczÉs — Tápé — fenék-, pörgettyús-, kabakhoroggal halászó halász. A bokor feje is.
NAGY SZÁNKÓ — Balaton, öshalászat — na-
gyobb gyalogszánkó, a melyen a jéghalá- szok a gyékényes hálót szállítjak.
NAGY SZÉLHAL — AÁspius rabax L. Erdővidék, Olt mentén.
MESTERSZÓTÁR.
Nasus — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — ex genere leuciscorum cujus venter interin- secus nigérrüna membrana ambitur, os autem veluti labra habere videtur, unde guibus- " dam labes apellatur. Ez nyilván a vésett- ajkú paducz, néhol atintahas, tintafosón s érdekes, hogy akkor a tót származású paducz még nem volt közkeletű.
NÉGYKÁVÁS MERÍTŐ — Szendrő — I. Ághegy- háló.
NÉMET Buczó, Aspro vulgaris Cuv."
NÉMET KóCZ — H. O. — Aspro vulgaris Cuv. Szeged.
NEMHAL — Gobio fiuviatilis Cuv. Szeged; hit- vány volta miatt így.
NEMZETI HAL — H.0O.— Scardinius erythro- bhthalmus Bow. a magyar nemzeti szín- ről, mert háta zöld, oldala ezüstfehér, szárnya piros. Balaton-Füred.
NEVENDÉKHAL — Tata — az egy kilónál kisebb pontyok, a melyeket a nevendéktóból a hizlalóba helyeznek át.
NEVENDÉK TÓ — B. Szabó Dávid — a mely- ben csak ifjú halak vannak.
NYAK — Nagy-Bereg — a csikvarsa vagy kas szájarészének szorulata.
NYAKLIK — Komárom — a hal, mikor fejé- vel a háló szemébe akad s függve marad.
NyaKkLÓó — Latorcza mentén — az ott igen nagy — 9 Om. — tesziveszi hálón a haj- toványok közébe kifeszített három őrmad- zag, mely arra való, hogy az ugró pon- tyot visszavesse, vagy megnyakalja.
NYAKLÓSZIGONY — az, a mely kevésbbé a hal átdöfésére, mint inkább arra számít, hogy ágai közé szorúljon."
NYAKRÓL JÖN — Komárom — a háló, mikor a víz lefelé sodorja s alulról kell tar- tani.
NYAKSsI — Kopácsi — 1. Czibék, Vállhám.
NYAKSZIRTCSONT — os occipitale."
NYÁLKÁS czoMmPó, Tinca vulgaris Cuv."
NYÁLOSSÁG — Mátyusnál — nyálkásság értel- mében.
NYARGALÓ APACS — Csongrád — a folyóba bevitt hosszú apacs, a melylyel a bekeri- tést végzik ; I. Nagyapacsúr.
NYARGALÓ BÁRKA — Komárom — szandolin alakú haltartó, melyet a halászok a cso-
nak után kötve magukkal visznek.
MESTERSZÓTÁR. 815
NYÉL — Komárom — az evező nyele; továbbá az apacs nyélszerű része.
NyELv — Kopácsi — az egyszárnyú, öt hagyású varsának első vörcsöke. NyELv — Komárom — a halótűnek az a
peczke, a melyre a léhést motólálják. NYELVCSONT — entoglossum." NYELV-TOLDALÉKCSONTOK — copulze."
NYERFLI — Gyór— Lceuciscus vigo HECK. A német Nerfling-től.
NyYERs — Miskolczi Gáspár — természetű hal, pld. a csuka, hosszúéletű értelmé- ben.
NyEső — Doroszló, Bácsmegye — I. Nye- sellő.
NYESELLŐ (igy!) — Velencze — 2—3 m.
hosszú rúdra alkalmazott sarló a csapások- nak víz alatti tisztogatására való.
NYIL-KESZEG — §z. D. — bizonyosan Aspius rapax L. a sebességről, mely ki van tün- tetve.
NyiíRŐ — Keszthely — 1. Lápmetszó. NYÚL-DOMOLYKÓ, Sgualius lepusculus HECK." Nyüsr — Balaton-Füred — egyértelmű a
léhéssel ; takácsmesterszó ; a halász a fona- lat érti alatta, a melyből a háló vagy zsákja kötve van, I. Léhés.
NYÜSTHÁLÓ — Balaton-Füred — I. Öreg-
háló.
oOÖöÖ
ODOR — B. Szabó Dávid — a hal búvó- helye, vaczka; nyilván az odvas, odú révén.
ODVAS PART — általánosan — a hol a víz a partba barlangszerű mélyedéseket mosott.
OLAJHAL — P. K. — Petromyzon fluviatilis L. 1. Olhal.
OLDALRÚD — Uj-Székely — a közháló apacs- csa.
OLDALT PEDZŐ, a horog, a mikor hegye a szárhoz képest oldalt kihajlik."
OLDALT VÁGÓ SZIGONY, 1. Bökőszigony.
OLHAL — P. K. — Petromyzon fiuviatilis L. PETÉNYI szerint a német sUhles kaptájára. Eredete nincs.
OLLÓHÁLÓ — T7. Sz. Szeged — két, ollósze- rűen keresztezett rúdra alkalmazott merítő háló.
ÓLMOS DESZKA, a melynek rovásaiba az ölom- karikának való ólomgaluskát öntik."
ÓLMOS HOROG — Sió mentén — tutaj nél- kül való, sebes vízre, sok ólommal ter- helve, hogy a víz el ne sodorhassa.
ÖLMmos ív — Komárom — a húzóhálók ólom- mal súlyozott, alsó, kettős ina; I. Alín. Köves ín.
ÓÖLMOZÓ KALAPÁCS — Szolnok — tömzsi alakú, jókora kalapács, a melylyel az ólmot az ínra verik.
ÓLom — állalánosan — az az ólomkarika, a mely a hálózatok alsó ínára alkalmazta- tik.
OMBLA — Sz. D. — urest vizeket kedvell, fegyverzetts, tovább a ulazacz egy nemé- nekv magyarázza: nyilván a franczia V Ombre chevalier, vagy tudományosan Salmo umbla LIN. ; többek között a svájczi tavak lakója ; nálunk nem terem.
OMLÁSOS PART — általánosan — mindig mere- dek s hosszában repedezve és szakadozva, darabonként vízbe omlik. Halas hely.
ÓN — Kenessey — Thymallus vexillifer AG. Eredete nincs adva; az ónos fényre czé- loz, nyilván GROSSINGER-től vette át.
ÓNHAL — GROSINGER — "Thymallus vexil- lifer AG. ÓNHAL — Kenessev — Tihymallus vexillífer
AG. Eredete nincs adva; I. Ón.
ÓNKESZEG — [dus melanotus HECK. GALGÓ- cZI-nál 1622. BiIELZ szerint erdélyi neve őnyhal v. őn.
ÓNxos Jász hal, Idus melanotus HECK."
OR — általánosan — a hajó legeleje ; a nép soha sem ejti orr-nak.
ÓR — Komárom — a halásztű hegyes vége.
ÓR — Komárom — a vízbe orrszerűen be- nyúló partrész.
ORMÓ — (A hátán végig éles ormó vagyony; külön-
Mátyusnál — a Mureegnáról : ben nyilván az angolna hátsörényúszójára vonatkozik.
ORRCSONT — os nasale."
ORSÓCSONT — radius."
ORSÓFARK — Aspro Zingel Cuv. GALGÓCZI, 1022. ORSÓ FARKÚ HAL — Janua I729 — AÁspro
vulgaris. ORSÓFARKÚ HAL, — Aspro vulgaris C. V.
910 MESTERSZÓTÁR.
ORSO FARKU HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. Sz. — asper, I. Tergelye.
ORSÓHAL — P. K. — H. O. — PRetromyzon fluviatilis L. Erdélyben is; P. K. Aspro vulgaris Cuv.
ÓRTŐKE — Komárom — a fartőkével egyenlő a rendeltetése ; a hajó elején.
ÖszéL — Fertő tava — északi szél; a halá- szok szerint xelmarja a halatn.
OsT-FiscH — Illmincz — 1696. Arch. Moson. V; győri püspöki levéltár. tAb unoguo- gue curru piscium, vulgo sOst-Fischn nuncupatum, habet unum majorem piscemn
t.i. a pap. Úgy látszik, hogy ez egyér- telmű avval, a mit a magyar velenczei halász eléhéshalr-nak nevez, 1. ezt és TIMON Ákos: tA párbérn 1884.
ÖBLös — Bodrogköz — az öregháló fölfejé- sénél egy legény szedi a háló derekát — öblét; a legény innen xöblös; I. Léhés- szedő.
ÖBöL — Balaton — az öreghálónak az a
része, a melyben a hal megfogódzik.
ÖBÖL, kosaraknál stbinél, az, a mit hasnak neveznek."
ÖpöLLő — Nagy-Bereg — dülő értelmében ; a mocsár részeire is alkáfmazzák.
ÖKkLE — Rhodeus, 1. Szivárványos Ökle."
ÖKLE — P. K. és a szerzőknél — Rhodeus amarus L. Győrvidéke. A böklével egy tőről való, I. Bökle. GALGÓCZI-nál (1622) megvan.
ÖKLE — Ujpfalvi-Szikszai xvt. sz. — Eper- lanus. Az Eperlanus a lazaczok közé tar- tozik (Osmerus) s itt az ökle csak reá van fogva.
Ős — Aspius, I. Ragadozó Őn."
Ős — Aspius rapax AG. Balaton. Csak a Balatonnál így. BIELZz A. az erdélyi részek- ből az Idus-nak tulajdonítja. A Duna és
Tisza mentén leginkább balin; 1. Balin- keszeg. ÖnHAL — H. O. — Chondrostoma nasus L.
Szentes, körösi halászok; Leuciscus ruti- lus L. nagy példányai, Szendrő; Aspius rapax Cuv. Berettyó- Ujfalu.
ÓwHoRoG, — Tihany, Keszthely — 30—40 öles ínnal, melyet nappal póták lebegve tartottak ; éjjelre lekövelték ; tehát lebegő és egyúttal fenékhorog. Ma már nem hasz-
nálják.
ŐNKESZEG — P, K. — Aspius rapax L. Tisza- Földvár. ONNYÁRS — Tihany — fából faragott hegyes
nyárs, a melyre az őnhalat — Aspius rapax — ráhúzzák s a tűz mellé leszúrva sütik.
ÖnTözi — Miskolczi Gáspár — a ponty hímje az elbocsátott ikrát, termékenyíti, 1. Fiasítani.
ŐnY — szerzőknél — Aspius rapax AG. 1. Őn.
ÓNYHAL — Aspius rapax AG. BIELZ A. az er délyi részekben az Idus-nak tulajdonítja ; I. Őn.
ŐR — Fvlsó-Rákos — a rokkolyahálón a táskaszerű verseket megalkotó, illetőleg tartó s két ágra oszló rövid fonal; I. Rákláb.
ŐR — Balaton — kerek abroncsra kötött csúpos gyékényúszó, a melylyel az elsü- lyesztett hálók helyét jelezik; minden egyes halász más-más módon köti a csúcsát, hogy szerszámját fölismerhesse.
ÖRDÖGHAL — Cottus gobio L. Udvarhelymegye (székely).
ÖRDÖGHÁLÓ — M. Ny. Sz. — alakja, beren- dezése ismeretlen; valószínűleg egy az az őrös vagy örvöshálóval; I. azt.
ÖREG APaTsó — B. Szabó Dánid — helye- sen magyarázva, mint nyargaló apacs;
I. azt. ÖREG APATTYÚ — Budapest — az öregháló kijáró vezérfája ; I. Nyargaló apacs. ÖREGBÁRKA — Komárom — nagy bárka, a
melyet helyt hagynak, nem visznek ki a halászatra; I. Állóbárka.
ÖREGHALÁSZ — Komárom — az, a ki a nagy hálóval jár. ÖREGHALÁSZ — általánosan — az öregháló-
val, gyalommal s ezeknek rokonaival járó kerítő halász.
ÖREGHÁLÓ — általánosan — folyókon, 200—250 méterig érő kerítő háló, vidék szerint más-más felszereléssel, mindig zsák nélkül való — kivévén a Balatont, hol a gyalmot is így nevezik. Ez a régiek uasagenay hálója.
ÖREGLEGÉNY — Pinnyéd — első halászlegény.
ÖREG süLLő — Miskolczi Gáspár — a Bala- ton fogasa értelmében a Lucioperca sandra CSRVE
tani azttaítnttátáű
TELET
MESTERSZÓTÁR. 017
ÖREG SZEM — általánosan — a nagyszemű megegyezik; de minden súlyozás nélkül háló, sohasem mondják, hogy uaritkao. való s rúdon jár.
ÖREGSZEMŰ — Miskolczi Gáspár — némely — ÖRv — Miskolcz — az örvöshálón a keresztőr,
halnak az ikrája ; nagy.
ÖREGTÓ — Tata — a nagy halastó, melyen az Eszterházyak régebben rendszeres (tur- nusos) halászatot űztek; különben nagy tó értelmében.
ÓRFa — általánosan — árbocz, a melyre a vontató kötél, az alattság van erősítve; helye az orrtól számított első pad, melyen keresztüldugva, az őrfafészekbe illik; 1. Árbocz.
ÓRFAFÉSZKE — általánosan — a csónak fene- kéhez erősített deszkadarab, melynek kerek lyukába az őrfa vége beléillik és gyöke- rezik.
ÓRFÁT LETENNI — Komárom — A tanya húzás befejezését mutató jel ; ha t. i. több bokor találkozott, a sorrend az volt, hogy megérkezés szerint vetették a tanyát s mihelyt az előző letette az őrfát, a követ- kező legott tartozott tanyát vetni.
Önt — I Acipenser Huso L. adult. Nagy példányok. Grossinger S utána Peté- nyi följegyzése.
ÓRHÁLÓ — Körös-Tarcsa — hosszú és mély háló, a melylyel a folyónak egyes szaka- szait elrekesztik, hogy a halak el ne szök- hessenek.
ŐRJEG — Ptst P. S. és K.-Kúnmegye — halat tápláló apró tó.
ÓRKŐ — Balaton-Füred — az eresztőhálón az őrrel szemközt álló nagyobb kő; I. Nagykövellő.
ÖRKŰ — Balaton-Füred — az eresztőháló hossza közepén és két végén alkalmazott nagyobb kő ; 1. Őrkő.
ÓRLŐFOGAK — dentes molares."
ÓŐRMADZAG — Berettyó- Ujfalu — a pendely- hálón (itt berendezés szerint azonos az Olt mellékivel) a zsebeket megalkotó, ille- tőleg tartó rövid madzag ; I. Őr, Rákláb.
ÖRMÉNY — Köröős- Tarcsa — annyi mint örvény.
ŐRSZEM — Tihany — a látott halra való halászatnál az az ember, a kit a pihenő bokor kiállít, hogy a hegyenjárót szem- mel tartsa.
ÓŐRÖSHÁLÓ — Nagy-Dobrony — 1. Örvös- háló, és Téliszák, a melylyel szerkezetre
HERMAN O. A magyar halászat.
I. azt.
ÖRVÉNY — általánosan — 1. Örvénylő viz; gyakran azonban a folyónak oly részei is, a melyek csak nagyon mélyek.
ÖRVÉNYLŐ víz — általánosan — rendesen a folyó kanyarodásaiban forgó, apró tölcsé- reket alkotó víz.
ÖRVÖS VÉK — az, a melyen az őrös vagy vasas-örvöshálót a jég alá eresztik."
ÖRVÖSHÁLÓ — Miskolcz — berendezés sze- rint olyan, mint a téliszák, t. i. keresztőr- rel és feljáróőrrel, de rúdon jár, semmi súlyozója ; I. Téliszák, Sülylyén.
ŐRvEssző — Karád — a jég alatt való halá- szatnál az a vessző, a melyet a lékekbe elébb-elébb dugnak, hogy a rúd (I. Vezér) irányát megtudhassák.
ŐRző — Kopácsi — I. Keresztőr és Fel- járóőr, Örv. ű
ÓRZŐFA — a sülylyén háló őrét tartó és feszítő fácska."
Őszi HaLÁszó víz — Balaton, tihanyi őshalá- szat — a melyben őszkor halásznak. E víz
a tihanyi fokon, Szántód felé van. Az egész hely neve ulápelejes s het vonóra van felosztva u. m.: Lós, Csigás, Öregláp- eleje, Kislápeleje, Lápeleje, Kút (igen mély víz) és Szaros vonóra.
ÖszTöR — B. Szabó Dávid — szerint ágas fa, a melyen kecsegéket is szoktak szarit- gatni.
ÖSZTÖVÉREDIK — Miskolczi Gáspár — a hal, azaz soványodik.
ÖSSZEÁLLÁS — sok helyen — halászatra való szövetkezés, bokor vagy felekezet alkotás.
ÖSSZEFEKSZIK — Körös-Tarcsa — a hal az örvényekbe, mikor a víz őszkor kihül. ÖsszEJÁR — Balaton — a küsz, azaz nagy
seregben.
ÖSSZEKÖTŐ CSONT — os symplecticum."
ÖSSZESZEMELÉS — Tiszamentén — a fenék- horognak nyugalomba való helyezése, a midőn a horgokat szép rendben a csip- tetőbe rakjak.
ÖSSZEVÁRNI — Keszthely — ha a háló kihú- zása közben, az egyik szárnyból több került ki, mint a másikból, akkor az előbbi-
1
818
vel várnak s csak a másikat húzzák addig,
míg az előbbivel egyenlő; ezt mondják
cösszevárniv; s minthogy a szárnyak fele-
hosszát jelek mutatják, ezeket uvárják összes, pld. a túzsért, a kötelen a böt- köt stb.
Öv — Hegykő — börből való erős derék- hám, rajta a aMentős és aCsüggesztőv; I.
azokat. A hálóhúzáshoz való.
ÖvEpző (így) — Körös-Tarcsa — evező. P PADMALY — Háromszék — az alámosott
part; a hal kedves helye.
PADMALYOS PART — Székelyföld — hosszá- ban alámosott part.
PApucz — Chondrostoma, 1. Jász Paducz, Szilvaorrú Paducz, Vésettajkú Paducz."
PApucz — szerzőknél és sokhelyen — Chon- drostoma nasus L. A töt tPodustvav név- vel egy tőből fakadt. GALGÓCZI-nál (1622) megvan.
— H. O. — — mentén, Komjátiban.
PAIZSOSPOFÁSOK, Cataphracti, mint család."
PADusZzK (igy aducz. Bodva
Pákász — Komádi — rétségi kishalász, va- dász, ki az egész évet a rétségben halá- szattal, vadászattal töltötte. A szabályo- zásokkal tünedezőfélben van. Bihari szó s az Ecsedi láp körül ismeretlen, noha a fajta ott még, slápi ember, csikászs né- ven akad.
PALA (igy!) — Körös-Tarcsa — 1. Para.
PALAHÚZÓ — Záhony — a felső Tisza halász- bokrában két legény, a ki az öregháló fölét húzza.
PaLas — Szatmár, Szamos mellék — a folyó mentén felhordott sekély vizű homokos helyek, melyek a kerítőhálók kihúzására igen alkalmatosak. Lehet a upalló aljan
összekopása.
PáLHA — Bodrog mentén — a balatoni agyé- kénynyel ugyanaz; 1. Palla, Para, Pal- lóka, Póta, Pluta.
PÁLHÁS — Bodrogköz — az öregháló fölfejé- sénel, az egyik legény szedi a pálhást, azaz a háló fölét — pálhás ín, a legény pedig a upálhásv, I. Paraszedő, Felínhúzó.
PÁLHÁS FÖLE — Bodrogköz — 1. Felin.
PALLA — Bodrogköz — 1. Para.
MESTERSZÓTÁR.
PALLó — Szeged — a fenékhorog ina. PALLÓ — Máramaros — I. Halászszék. PALLÓKA — Kis-Majtény — a horgon az
uszó tutaj; a gyalmon a para.
PALLÓKA — Máramaros, Visk — az eresztő hálón, I. Para stb.
PALLÓKŐ (kű) Szeged — a fenékhorgon a kikötött vég felőli első, nagyobb kő. PaLucz — H. O. — Chondrostoma nasus L.
Nagy-Dobrony.
PAMUKHÁLÓ — Balaton-Füred — I. Eresztő- háló ; azért, mert vékony pamutból van kötve.
PAmukos — Balaton — a pamukhálóval ha- lászó halász; I. Eresztős.
PáNczÉL — Szirmay Andr. — Callichthys alatt, a magyar vizekre csak ráfogva.
PÁNCczÉLOS ARCZÚAK — Cataphracti, mint család.
PANNAL — Varbó, Ipoly mentén — a folyó
partja. A hálók használatáról mondják: cez pannalrúl, amaz ladikról használtatiks (palócz).
PÁPAKESZEG — H. O. — Komárom. Csak bemondva. 77. Sz. Nátly — Szeged, alkal- masint Leuciscus rutilus L.
PAPTETŰ — K. — Acerina cerna L. A ha- lászok egymásközött leginkább ezt a ne- vet használják.
PARA — sok helyen — átlyukasztott kéreg vagy fadarabok; az előbbi nyárfa, az utóbbi vörös fűz, melyet a hálózatok fölére fűzve — kötnek, hogy úszva járjon a vízen; 1. Pala, Pálha, Palla, Pallóka, Póta, Pluta; a bodrogközi Pálha gyékényből való.
PARÁSLEGÉNY — helyenként — az, a ki a háló felinát vagy fölét szedi.
PARÁSOK PaDJa, — Balaton — a dereglyén a fartól számítva az első pad, közvetlenűl a háló mellett, két legény számára, kik a hálót kihányják s a parás fölét szedik; csak bérlőknél így. É
PARASZEDŐ — Csongrád — az a legény, a ki a hálónak a vízből való kiszedésekor s a hajóba való betakarításkor a felínt fölsze- degeti és rendberakja.
PARASZTFALÓ — Kuthy — Harcsa, Silurus Glanis L. "PARASZT HAL — Miskolczi Gáspár — közön-
séges, bőséges hal, pld. a hering.
MESTERSZÓTÁR.
PARATAKARÓ — Szolnok — gyékény, a mely- lyel nagy hőségben a parásinat betakarják.
PARAVETŐ — Nyelvőr — I. Paraszedő és Pa- ráslegény ; nagy hálóknál két ember hányja ki a hálót, az egyik a fölét — paravető — a másik az inát.
PaáRcs — Perca fluviatilis L. Erdővidék, Olt vize. Nyilván a xBarschn magyarosítása.
PART — általánosan — az a szilárd föld, mely a vizeket beszegi.
PARTRA HALÁSZNI — Fertő — mikor a kíve- tett hálót a partra húzzák ki; I. Karóra
halászni. PARTRA HALÁSZNI — általánosan — a kerítő halászatnál a hálót a partra kihozni. PARTRÓL HALÁSZNI — általánosan — a part-
ról bevetni a szerszámot.
Pászra — a színezetben a szélesebb, sza- lagos rajz, a német aStreifenn értelmében."
PATAK — általánosan kis folyóvíz, kivált a sebesebb folyású ; jó halasvíz.
PAaricz — P. K. — Chondrostoma nasus L. Léva. Már tótosabb ; nyilván Paducz.
PAarony — Szentes, körösi halászok — az a vékony zsineg, a melyre a horog erősítve van; az ángol gimp, a német Vorfach ; Il. Pekle, Cserke, Talpalló.
PATTANTÓ — Balaton-Füred — 1. Pukkantó hólyag.
PATTANTYÚ — Agárd — 1. Pukkantó.
PATTYANTYÚ — Szeged — Il. Pukkantó.
Parus — Szeged — Chondrostoma nasus L. 1. Dunai hal; különben Paducz.
Pauz — Simontornya - 1. Vezér ; nyilván a póznával egy tőből való.
PE. AváGó — Cobitis tacnia L. Székelyföld.
PECZEHAL — H. O. — Umbra canina Mars. Börvely.
PEczEK — általánosan — az öregháló kijáró kötelén keresztbe alkalmazva ; arra való, hogy a csónakba akasztva, a hálót a partra kihozza, anélkül, hogy tartani kellene, mert a kievezéskor minden ember deréksza- kadtig evez.
PECZEKLYUK — Komárom — a halászladik peremében az a lyuk, a melybe a kijáró kötél peczkét beakasztják.
PECZKESHOROG, — Komárom — úszó jele- zővel ellátott horog, 1. Pedző.
PEDZENI — Berettyó — a horogról : ujól
819
pedzi a halats — biztosan fogja, innen : — H. O. — Előre pedző horog — Lime- rik ; oldalt pedző horog — Kirby. PEpző — Bodrogköz — a kosztoshorog úszó- fája, mely a hal rángatását mutatja ; ugyan- ott az a jelező vessző, melyhez a téliszák feljáró őre erősítve van. A Latorcza men-
tén egyértelmű a pálhával; I. Picze. PEDZŐHOROG — Berettyó-Újfalú — 1. Kosztos- horog. PEpzőSÉG — H. O. — a horog fogóssága.
PEHEL-HAL —GROSSINGER a tárgymutatóban — Alburnus lucidus HEckK ; I. Peleh-hal.
PEHELYHAL — mint a Grossinger-féle Pehel, Peleh alaknak helyese.
PEKLE, — Komárom — az a vékony zsinór, a melyre a horog kötve van. Az ángol agimpp és a német rVorfachi szó értel- mének megfelelő ; I. Batony, Cserke, Pa- tony, Talpalló.
PELEHAL — FÖLDI — Phoxinus laevis AG. Ke- nessey-nél hibásan Pehelyhal — Gobio vul- garis ; nyilván Grossinger-től való.
PELEH-HAL — GROSSINGER — Alburnus luci- dus HECK. értelmében ; különben egy a Pelehallal is, és tulajdonképpen evvel
Pehel-hal,
kicsi voltáról apehelyhaln.
együtt sajtóhiba I. tehát a hal
PELETER — Keszthely — a magyar vejszénél, I. Pelőcze.
PELLE — Komárom — mindenféle apró hal összesége, a melylyel a fenékhorgot fel- halazzák, tehát a eKöder ; I. Csali.
PELLESZEDŐ — Komárom — az, a ki a ho- rogravaló apró halakat fogdossa. PELLÉZŐ — Komárom — hosszú, keskeny,
istápokra feszíthető háló, a melylyel a ha-
lakat a varsa felé terelik; rendeltetése
szerint megegyezik a magyar-velenczei veréssel; sőt a magyar vejsznél a pelő- czével és peletérrel is.
PELőczZE — Tapé, őshalászat — a magyar vejszénél azok az oldalfalak, a melyeken a hal betéved; a jobboldali a ckis pelő- czén, a baloldali a snagy pelőczes.
PENDELHÁLÓ — Komárom — 1. Vetőháló. PENDŐHÁLÓ — Komárom — I. Vetőháló. PENTŐHÁLÓ — Sió mentén — I. Vetőháló. Pénz — Bódva mentén általánosan — a hal
héjja v. pikkelye ; a Balaton némely pont-
527
920
ján csak akkor, a midőn levakartatott ; a halon héj.
PÉNZES — H. O. — Thymallus vexillifer Ag. Egyházas-Oláhfalu.
PÉNZES PÉR, Thymallus vexillifer Ag."
PÉNZES PISZTRÁNG — Kenessey — kétes ere-
detű, de jól jellemző — Thymallus vexil- Üjers Ag
Pészű — Balaton-Fured — kisebb, nagyobb pikkelyű.
PÉR — Tlhymallus, I. Pénzes Pér."
PERECZBE SZEDI — B. Szabó Dávid — testét az Angolna.
PEREM, — Balaton, Velencze — a nagyobb ladikok külső szegője.
PERGELŐDIK — Saród — a ponty íváskor, azaz rakáson forog.
PÉRHAL — Kenessey H. O. — Thymallus ve- xillifer Ag. Szilágyság és Székelyföld.
PERSEG A SÁR — Tószeg mikor a hal az iszapot túrja s ez buborékot hány.
PERSsLI — H. O. — Perca filuviatilis L. a ma- gyar svábság eBárschlin-je, Szeged.
PESSEGI — Bloch — elrontott Keszege I. dévérkeszeg.
PESZMEG — P. K. — egyértelmű a uKeszeg- geln; kisebb terjedelemben az Alburnus
nemre alkalmazva.
PESZMETKEHAL — P. K. — Alburnus lucidus HEck. — Tiszaföldvár.
PETELIKACS — mikropyle.
PETENYE — Heckel — Chondrostoma nasus L. Eredete nincs adva.
PETÉNYI MÁRNA, Barbus Petényi HECK."
PETIKEHAL — H. O. — Rhodeus amarus L. Pinnyéd, Győr mellett.
P. csavágGó — K. — Oobitis taenia L.
PiczE — Szeged — általánosan az egész kosz- tos horgot nevezik így, a picze azonban egy a pedzővel, pallóval és tutajjal, a mint ezt a szegedi piczések ki is fejezik. Pi- czézni tehát egy a pedzenivel.
PiczÉzniI, — Szeged — horgászni. Piczéző — Szeged — az a halász, a ki a
kosztoshoroggal jár.
Pikó — Gasterosteus, 1. Tüskés Pikó."
Pikó — H. O. — Acerina cernua L. Körös- Tarcsa.
PiLIczKkE — Szolnok-Doboka — kézi kétköz- háló.
MESTERSZÓTÁR.
PILLANGÓ — Balaton-Füred — a hal levakart egyes pikkelye, 1. Pénz.
P..AFA — Körös-Tarcsa — a farhám ma- takja. P..AFEDÉL — H. O. — Abramis Brama L.
Bódva mentén igy is.
P . . AFÉSŰ — Acerina cernua L. Kenderes, Kis- ujszállás, a Tisza kiöntéseiben.
P..ANYALÓ — H. O. — Cobitis taenia L. Nagy-Dobrony.
P. . ARÁGÓ — P., K. — Cobitis taenia L. Szat- már. H. O. Velencze.
P . . ARESZELŐ — H. O. — Cobitis tacnia L. Berettyó- Ujfalu.
P..AaváGÓó — K. Cobitis taenma L.
P. . AVÁGÓHAL — P. K. — Acerina cernua L. Tisza- Földváron a szúrósság révén összeté- vesztve a Cobitis taenia-val, 1. e.
PiPáL — Doroszló. Mosztonga vize — a hal, mikor közel a vizszínéhez a levegővel érint- kező vizet kopótyúzza. Az u. n. dögvizek- ben gyakran teszi; I. Szopákol.
PIPOLAHALÓ — Győr — a sNyelvőro szerint a tok fogásához való ; szerkezete a laptoló hálóé, léhése azonban islingből van kötve, 1. Vizaháló.
PIRITYHÁLÓ — Szeged — 10—12 m. hosszú háló, egy a kétközhálóval, de Szegeden lószárcsontokkal fölszerelve.
PiRoska — P. K. — Leuciscus rutilus L. Tolna.
PIROSKAKESZEG — T. Sz. Nátly —- Szeged. Scardinius erythrobhthalmus L.
PIROSLÓKESZEG — H. O. Scardinius erythroz bhthalmus L. Szeged. PIROS SZEMLING — Szirmay Andr. — Salmo
umbla L. a magyar vizekre csak ráfogva. PIROSSZEMŰ KELE, Scardinius e throphthal- mus BON." ; PIROSSZÁRNYÚ KONCZÉR — P. K. — Scardi- nius erythrobhthalmus Bow. Balaton (a Sió torkolatánál és mentében P. sz. göndér ; a akonczém szót tudta H. O.) PIROSSZÁRNYÚ PONTY. — P. K. — Leuciscus rutilus L. PiszE ?) — P. K. — Alburnus lucidus HECK. (a kérdőjelet Petényi alkalmazta). PISZEHAL — P. K. — Alburnus lucidus HECK. Duna m.
ott egy halász sem
MESTERSZÓTÁR.
PISZKE — H. O. — Alburnus lucidus HEck. Duna m.
PISZKE, egyáltalában bot-, karó-, rúd-forma szerszámnál a földbe szolgáló, akár vasalt, akár csak faragott hegy."
PISZLICZÁRHÁLÓ — Szeged — kisebb az öreg- hálónál (100—I20 m.); de ugyanoly szer- kezetű.
Piszkés — Komárom — kisebb kerítőhálóval járó halász-, I. Piszkés háló.
PISZKÉS-BÁRKA — Komárom — kis halászat- nál szereplő bárka ; I. Farosbárka.
PISZKÉSHÁLÓ — Komárom — az öreghálónál kisebb, de egyazon berendezésű ; rende- sen csak négy ember szerszámja. Úgy lát- szik, hogy a neve a xpiszkálássaln egy tő- ből fakadt; egy vén halász így magya- rázta: ahát az csak olyan háló, a mivel a szegény embör nem is kerít, mert csak úgy piszkála vizekbens ; I. Piliszke, Piszli- czár h.
PISZKEVAS — Komárom — a szolgabot végé- nek hegyes vasalása, l. Biczke.
PISZTRÁNG — Trutta, I. Sebes Pisztráng."
PISZTRÁNG — K. — Trutta Fario L. A tót: Pstruh névvel egy tőből fakadt. "Található e név már egy 1462-ki eredeti oklevélben is t, mely Majláth Béla tulajdona. Galgó- czinál (1622) megvan.
PISZTRÁNG — Ujfalvi — Szikszai XVI. sz. — Truta aurata, variolus. Az Orbis pictusban (1708) Trutta.
PLANER INGOLA, Petromyzon Planeri BI."
PLarvYicza — H. O. — Abramis Brama L: Mező-Záh. Nyilván Latice — late — szé- les. Olah eredetű.
PLATYIKA — GROSSINGER — nyilván az oláh cPlatyiczan, tehát Abramis Brama L.
: PLura — Erdővidék, Olt mentén — 1. Para.
Pócz — Umbra, I. Lápi Pócz."
PóczHaL — Károli J. — Umbra canina Mars. Bodrogköz. Legmagyarabb neve.
POCZOKFARKÚ — Aspro vulgaris Cuv. Szeged ; vékony, érdes farkáról, mely valóban a patkányéra emlékeztet.
PopviIZzHAL — Chondrostoma nasus; elron- tott Paducz. Göcsej.
PoFra — általánosan — a hajó orrán az a
KazaY ALBERT levele; Mátyás kir. udvarából öccséhez.
) 021
rész, mely rendszerint faragványokkal van diszítve.
PoHÉ — Karád — alkalmasint Rhodeus ama- rus Ag.
POHOSKESZEG — T. Sz. Nátly — Szeged. Le- het a Scardinius erythrophthalmus Bon., ikrás nősténye.
PoIDKA — Marsilius, Bloch — I. Potyka.
Pók — Körös-Tarcsa — 1. Ághegyháló. Ki- tünően jellemző elnevezés, mert a két abroncs négy. vége úgy viszonylik az ál- tala kiteszített hálóhoz, mint a Linyphia- vagy Tegenaria-pók lába a hálójához.
PoLmwp — H. O. — Aspius rapax L. Ipoly- Nyitra, Nógrádmegye (palócz).
PóNÉ — B. Szabó Dávid — a Bönéval egy értelemben magyarázva, I. Bőnéfa. Ennek a véter- és méthálóval való összevetése hibás.
PonrY — OCyprinus, I. Jőövevény ponty, ma- gyar ponty, tő ponty, továbbá kárász- ponty és pontykárász.?"
Pownrv — Janua 1729 — Cyprinus Carpio L.
PonrY — K. — Cyprinus Carpio L. Galgóczi- nál (1622) megvan.
PonrY — Orbis pictus 1708.
PONTYFÉLÉK — Cyprinoidei, mint család."
PowTrY-KÁRÁSZ hal, Carpio Kollari HECK."
PONTYKÁRÁSZ — P. K. — H. O. Carpio Kol- larii HEck. Fertő tava, Velenczei tó. Keve- rék.
PONTYNYÁRS — Tihany — ága szerint is kü- lön-külön hasított villás ág, melybe a hasi- tott halat becsiptetik, hogy süthessék.
Ponrvó — B. Szabó Dávidnál — a ponty, Cyprinus Carpio L.
Pownrvyo — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — carpo, carpio ; a tő ponty.
PóRáz — Felső-Rákos — löszörből vert kö- tél, a melynél fogva a halász a rokkolya- hálót tartja; I. Rokkolya-háló és Vető-
háló. PoRczoGó — Fáyr-féle szakácskönyv, XVII. század — p. 90 a viza gyomrának főzésé-
ről: cAz Vízának porczogójabann is legyen
közöttes. Nyilván a porczogós gerincz. PORCZOGÓSZÁRNYÚ HALAK — Tóth Pál, Bon-
net fordításában — Chondropterygii. Chondrostet ,
PORCZOSVÉRTESEK , mint al-
rend."
PORHÓ — H. O. — Acerina cernua L. Nagy- Dobrony. A Borholy változata.
fosz- ladozó értelmében: ucA pboronyóbb testű halak a pisztrang, ifjú tsuka, posár, Ga- lacza, kecsege, a fehér Halak.)
PORTZOGÓS TESTŰ — Miskolczi
PORONYÓ — Mátyusnál — porhanyó,
Gáspár — halak, annyi mint Vértesek — Ganoidei. Póra — Balaton — az eresztő hálón a gyé- kényből kötött s a háló felső inára alkal- mazott usztató. Az öregháló nehezebb ré- szeinek usztatására használt fák is uwpótan nevet viselnek ; 1. Para stb.
Porosz — Szirmay Andr. — Chondrostoma nasus L. itt a Gasterosteus pungitiusra rá-
fogva.
Poroz — H. O. — Chondrostoma nasus L. Kun-Szt-Márton ; nyilván egy a paduczczal.
POTOZNAK — Chondrostoma nasus L. Ko- mádi ; nyilván egy a paduczczal.
PorYkaA — sok helyen a kisebb Cyprinus carpio L.
PorYka — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — cy- prinus ; I. Ponty.
POTYÓLNI — Mátyusnál — a száraz stokfist
dorongolással megporhanyítani.
PozsáR — P. K.— OCyprinus Carpio L. ; né- mely nem halász vidéken, a Sgualius do- bulával összetévesztve. Az erdélyi részek- ben többnyire helyesen alkalmazzák ; Gal- góczinál (1622) megvan ; Cyprinus hunga- ricus HECK. és P. K. Balaton.
POZSÁRHARCSA. — P. K. — Silurus Glanis L. Szatmár 1. Puma h.
Pöczkös — Tápé — az a legény, a ki a ki- járó kötél pöczkét beakasztja s kiakasztja.
PöczöKk — Algyő — az öregháló kijáró kö- telén, I. Peczek ; de itt a hálótű nyelve is.
Pöczök — Duna m. — a Czibiken az az esztergályozott ellenző fa, a melylyel a kötelet körülfogják ; a matakkal egyforma a rendeltetése. Szolnokon egyértelmű a Pőssel.
PÓNDÖL (háló) — T7.-Sz.-Szeged — 1. Vető- háló.
PöNpöLöző — Szeged — a Pendelhálóval járó halász ; I. Vetőháló.
PONDÖRHÁLÓ — Szeged — I. Vetőháló.
PőRFa — Balaton, Velencze — a nagyobb
ladikok belső szegője.
MESTERSZÓTÁR.
PÖRGETTYŰ — Szeged — kis kolomp, melyet a fenékhorog karójára kötnek s a mely megszólal, mihelyt a hal valamely horgon rajtavesztett.
PöRsÖL — Szeged — a hálóba került harcsa, farka suhogaásával hasgatja a vizet.
Pős — általánosan — az a szalmacsutak v. fonat, mely az öreg háló és gyalom alsó inára alkalmazható s arra való, hogy isza- pos helyen az inat a bevágástól megóvja. Egy komáromi halász bős v. tucsak (csutak)- nak mondta.
PREM — Komárom — I. Perem.
PRuz csuka — Fdy-féle — szakácskönyv XVII. század p. 83, 22 — uCzuka kit pruz czuká- nak hínak; megkülönböztetve a következő- től: vCzuka sós kt országunkban terem.n — Ez tehát valami külföldi hal lehetett.
PUKKANTÓ — Kőrós-Tarcsa — a hal uszó- hólyaga. PuMa HARCSA — P. K. és Heckel — Silurus
Glanis L. var. Tisza, Szamos, Maros. Erről állítjak a halászok, hogy gyökerek alatt él s csak szilvaéréskor jön ki.
Púp — Balaton — a part benyúló része ; I. Ór.
PuszrÚL aA JÉG -—— mondja a balatoni őshalász mikor a jég olvad. PurRaA — P. K. — Phoxinus laevis AG. Erdé- lyi részekben a Cottus gobio is; oláhos. PUTTYOGATÓ — Algyő, Kopácsi, Tisza-Abád- Szalók — I. Buttyogató és Kuttyogató ; de itt a talpa ki van vájva, tehát legközelebb áll a Wolga-mellékihez.
PÜNKÖST-KESZEG — AbramisBrama L. a nagyja. Balaton- Füred.
R
RaaAk — Ujfalvi-Szikszai xvi. — Gamarus, sguillee cancer; nyilván a Sguilla man- tis tengeri rák, mely az Adria környékén
eledel. RAAK LABAI — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz.— chelee. RÁÁLLANI a szerszámra — Tihany — egy a
bokorból kilépett tag helyét a kötelezett- ségekkel együtt elfoglalni, elvállalni. A tíz emberből álló bokor szerszáma ugyanis minden év Szt. György napján megbe- csültetik; a főösszeg tíz emberre van fel-
MESTERSZÓTÁR. 8
osztva; pld. az egész szerszám 250 Írtot ér, esik egy tagra 25 frt, tehát az idő- közben ráálló, a 25 frtot a kilépőnek vagy örököseinek megfizeti.
Rácsa — általánosan — abroncsra alkalma- zott háló ; rákra való ; 30 cm. átmérőtől 1"5 méterig (Komárom) ; sokszor merőben fűzfaháncsból kötve (Kis-Majtény).
Rácsázó — Szegcd— a rákot a rácsával fog- dosó halász.
RÁcsHÁLÓ — Szeged — legerősebb és leg- sűrűbb hálórész, a melybe a halat beszo- rítják.
RÁCZ PENDELY-HÁLÓ — Duna mentén — igen nagy, kerek vetőháló, melyet azonban nem vetnek, hanem lassan kiterítve csónakrúl lebocsátanak; szerkezete nagyban a vető- hálóé ; I. azt.
RAGADOZÓ HAL — Miskolczi Gáspár.
RAGADOZÓ ŐN, Aspius rapax AG." .
RAGADOZÓ küsz — P. K. — Aspius rapax L. A Duna némely pontján.
RAGADOZÓ PONTY — Szirmay Andr. — Aspius
rapax AG. RÁHÁNYNI — Csongrád — a hálótűre a fonalat. RÁKkÁászó — Komárom, 1. Rácsa.
RÁKERÍTENI — általánosan — a húzóháló nyar- galó apacscsával valamely pontra kört vágni pld. a kótára (Balaton, látott hal).
RÁKERÍTENI — Tihany — pld. a gardára; úgy mondják, mint a vadász a lövésről : rálőtt a nyúlra.
RÁK-KAS — Székelyföld — I. Rácsa.
RÁKLÁB — Komárom — a vető vagy pen- delháló zacskóinak szélét tartó kétágú rö-
" vid fonal. ő
RÁKLÁB — Felső-Rákos — a rokolyaháló kellő közepét, illetőleg csúcsát alkotó kétágú fonalak, a melyek a pórázban egyesülnek.
RÁKLÁB ZSINEG, a marázsahálót a czötkény- parához kötő zsineg."
RAKknI — Balaton —az eresztő hálónak elhe- lyezését mondja, így: az eresztőhálót a Balatonon keresztbe (az az szélmentében) rakják.
RAKODÓ — Csanád — így: halászbárka-ra- kodó, azaz : kikötőhely, pld. : Decsi ha- lászbárka-rakodó, Tolnában .Décs község mellett.
RÁKVARSA — Székelyföld — Il. Racsa.
DJ.
s
RÁMAHÁLÓ — Székely-Keresztúr — 1. Regyina
és Tükörháló. Itt a vezető v. marázsa- hálón így; I. Vezetőháló.
RÁNCZIHÁLÓ — Székelyföld — 1. Bokorháló.
RÁNTORÚD — UJ-Székely — a közhálón a káta v. segg igazgatására való.
RAPPI HOHÉR — Perca fluviatilis — L. Varbó (palócz). Sügérnek is mondják. Rappi hó- hér azért, mert régente egy rappi ember ezt a halat ette, szálkája a torkán akadt meg s az ember megfúlt. (Moháry Gyula varbói plébánus tudoósitása.)
RásPó — Agárd — 1. Bognár.
RÁSPÓHAL — H. O. — Aspro vulgaris L. Szolnok.
RÉ — sok helyen — rév, gyakran tanyanév is.
REF — Szolnok —I1I. Réfőlom ; az apatini svab halászoknál uazusammen reffelnu ; innen a magyar is.
RÉFÓLOM — Komárom, Budapest — az öreg- hálónak vannak egyes darabjai, a melyek leoldhatók, mikor a hálót a vízhez képest rövidíteni, illetőleg hosszabbítani akarják; az egyes daraboknak egymáshoz való tol- dása a sRéfőloms, I. Réf és Gyűrőczérna.
REGyINa — Szeged — I. Tükörháló ; a latin cretepv aretina.) ,
REGYINÁS TAPOGATÓ — Algyő — kettős tükör között léhéssel felszerelt, négy kávás ta- pogató.
REKESZ — Komárom, Budapest — a bárka egyes osztályai.
REKESZ — Ujfalvi-Szikszai xvI. század — a szegye és vesz-szel együtt excipula.
REKESZTENI — általánosan — vejszét, csik- gátat állítani ; innen arekeszteni mén.) REKESZTENI — Derczen — xrekeszteni mény
itt azt jelenti, hogy lábót vagy rekesz- tést vagy csikgátat megyen csinálni; leg- inkább tavaszkor.
REKESZTÉS — Derczen — 1. Lábó.
REKESZTŐ HALÁSZ, a czégés, vejszés, varsás halász."
REKESZTŐ HALÁSZAT, a czégével, vejszével, varsával űzött halászat."
REKESZTŐ HÁLÓ — Algyő, őshalászat — őr- háló ; I. Orháló és Vészlés.
REKESZTŐ JEGESHALÁSZAT, a jegen, illetőleg jég alatt űzött rekesztő halászat." REKKEN — Nádasdy Tamás lev.
a Lékán
8024
épített pisztrángos tóról szólva; nyilván egy a német arechenyv szóval t. i. a tó zsilipjén levő gereblyeszerű rostély, mely a vizet átbocsátotta, de a hal szökését meg-
akadályozta. RENGŐ — Szatmár — Il. Ághegyháló. RÉPAHAL — BIELZ A. — Aspro vulgaris Cuv. Erdélyi részek. Rér — általánosan — mocsaras, lápos tavas
hely, mely halászatra is alkalmas ; a német Ried.
RETES — Agárd — mikor a hálót nem jól szedik s az összecsavarodva jön ki.
RÉTES HELY — Szeged — a folyó árterének sekély helyei, a hol a tapogatóval halász- nak; 1. Rét.
RETEsz — Saród — a bárka záró vasa.
Rcéri csik — Cobitis fossilis L."
RÉTI cSIK —- P. K. — Cobitis fossilis L
RÉTI DURBINcs — H. O. — Perca fluviatilis L. Szolnok.
RETKE — Fúy-féle szakácskönyv xvit. század alkalmasint a Salmo Hucho L. a németből
véve, hol a Salmo umbla L. neve : cRötel, Röteli, Rötele.) RÉTSÉG — általánosan — folyók és mocsarak
ártere, mely nádat terem s halászható vize - két is tart; I. Rét. RÉZ CSERKE, vékony rézdrótból sodrott cser- x
ke.
Rezsina — Szentes, kőrösi halászok — Il.
Regyina és Tükör.
Ri — sok helyen — I. Ré.
Riapás Balaton — a jégnek nagy mértéken való, dörgő meghasadása, 1. Jégriadás és Riadó ; népiesen rianás.
Riapó — Balaton — a jégrepedés, melyet a riadás okozott. A Tájszótárban megvan. RIBAHAL — szerzőknél — Umbra Canina Mars. Ryba tótúl—hal, tehát halhal.Rosz gyűjtőtől való ; gúnynév, a melylyel az ügyefogyott, bamba gyereket illetik AH. O. — Saród.
Göcsejben az Alburnus lucidus HECK.
RIANÁS — népiesen — Il. Riadás.
RIGYA — Agárd — ritkás nád.
ROHANÓ víz — általánosan — igen gyors folyású, romboló. víz.
RoHoncz — Pinnyéd — I. Rohony és Vezér.
ROHONCZLIK — Pinnyéd — 1. Áglik.
ROHONG — Győr — I. Vezér.
MESTERSZÓTÁR.
RoHonY — Fertő tava — 1. Vezér.
ROHONYLÉK — Fertő tava — Il. Áglik, Haj- tölék, Sorlék.
RoHownyos — Agárd — I. Vezeres.
ROKOLYAHÁLÓ —- Székelyföld — 1. Vetőháló, avval a különbséggel, hogy a szélén táskák vannak. Ez az ősrégi amphiblestron ; dívik a Kaspi tengeren is.
RóNA — Ecsedi láp, északi rész — víztükör.
ROSTA-CSONT — os ethmoideum; I. szagoló- csont. 8) 4
Róvás, a halász mérlegen az a felosztott, róvott vasrúd, a melyen a mérő-körte jár."
RÓZSAHAL — Komárom — Barbus flviatilis Ag.
Rózsa MÁRNA, Barbarus fluviatilis Ag."
Röjrő — Balaton-Füred, 1. Bárka ; Rütő.
Rőzsöny — Hegykő — az a kampós rúd, a melylyel a rohonyt lékről lékre hajtják.
Rúp — Velenczse— sima rúd, a ladik tolására.
Rupas — Bodrog-köz — jég alatt való halá- szat, 1. Vezeres.
RUDBAK a nagy-dobronyi őrösháló rúdján levő kampó, a melybe a háló be van fogva."
RúÚD ELEJE — Tihany — a vezér csúcsrésze; fenyőfából való ; I. Vezér.
RÚDFORDÍTÓ, I. Fordító."
RúpHAJTÓ — Balaton, tihanyi őshalászat — I. Vella.
RúD HÁTULJA — Tihany— a vezér vastagabb vége ; fenyőfából való ; I. Vezér.
RÚDKÖTÉL — Bodrogköz — a melyen a téli- szákot lebocsátják ; I. Téliszák. RÚD KÖZEPE — Tihany — a vezér középső
része ; kemény fából való, mert ezt éri leginkább a rúdhajtó csáklya vagy vella.
RÚGÓFA — Komárom — I. Lábvető.
Rürő — Keszthely — vesszőből font haltartó (rejtő, röjtő), 1. Vesszőbárka.
RÜTYŐKE — T. Sz. Horváth Zsigmond — Balaton vidéke ; alkalmasint Alburnus luci- dus Heck.
s
Saas —. Ujfalvi-Szikszai XvI. század — carex.
SAPHIR HAL — Ujfalvi-Szikszal XVI. sz.— Scarus; tengeri hal; az egész család ragyogó Szi- nezetű s Martialis megénekelte.
SARDÉLY — Sz. D. — a szardellából; bizo- nyosan az apró Alburnust nézte szardella félének.
: MESTERSZÓTÁR.
SARLÓVAS, a nyesellőn a vágórész."
SÁRGA HARCSA — P. K. Heckel et Kner — Silurus glanis L. var. Sárgás szinváltozat. Tisza, Szamos, Maros m.
SÁRHAL — Tinca vulgaris Cuv. — Dunamentén.
SÁRKÁNY — Szeged — tartóvas az állóbárka orrán, melyen a fejláncznál fogva a macska függ.
SÁRMÁSZÓ SZAKA — H. O. — Gobio vulgaris Cuv.. Egyházas-Oláhfalu.
SÁROGLYA — Sz. D. — Rhodeus amarus AG.
4... .. mellynek szinekkel azonképp"
Változik háta, miként napfény elleniben
, szállott
Egi szivárványnak . . . . SZABÓ DÁVID a franczia cSarachen kaptájára csinálta.
fs ..)
SAROK — általánosan — a pántnak az a része, mely a lábra rájár, I. Láb. SAROK — Balaton-Füred — kis öböl.
SAROKCSONT, — os angulare."
SAROKLEK — Agárd — I. Szeglik.
Sasas — Ujfalvi-Szikszai xvi. szazad — ca- rectum.
SCHREK — Marsilius — 1. Sőreg.
ScHRAZ — Marsilius — 1. Sráczhal.
SEBEs — Miskolcz — sebes folyású víz, így: ca Márna a sebesben él.
SEBES PISZTRÁNG, Trutta Fario L."
SEBES víz általánosan gyors folyású viz. A hol végződik, halak állóhelye.
SEBHÁLÓ — Erdővidék, Olt mentén — I. OIIo- háló.
SEGG — Körös-Tarcsa — a húzóhálók zsákja; Il. Káta; a gyalom része.
SEGGE — Záhony — van a hálótűnek is, így: óra, nyelve, dereka, segge; I. Láb.
SEGGES HÁLÓ — Ipolymentén, palócz szó — a varsa. SEGGI-Kő — Bodrogköz — gömbölyű kő,
melyet a bokorháló farkába kötnek. SELYEM — Saród, Tápé — a gyékény finom háncscsa, a melyből a kötéseket csinálják. SELYEM — Balaton-Füred — az eresztőháló teste, hasonló a léhéshez vagy nyüsthöz ; l. Pamuk és Léhés.
SELYEM HAL — P. K. — H!: O. — Acerina Schraitzer Cuv. Duna és Tisza mentén. SELYEMSZEDŐ — Keszthely — az a halász, a
ki a tulajdonképeni hálót szedi, I. Léhés- szedő. SELYMES DURBINCS Acertna Schraitzer Cuv."
00 4
kat
SEMLEHAL — Bielz A. — Barbus Petényi HEck. Erdélyi részek.
SEMLING — Bielz A. — Barbus Petényi HEck, Erdélyi részek.
SEMLING — Janua 1729 — Barbus Petényü HECKEL. SEMLING — Ujfalvi-Szikszai xvi. század —
Salmo parpus; az erdélyi semlyénk stb. tehát Barbus Petényti, HECKEL.
SEMLING — §7. D. — Lazacznak, Loszosnak mondja, tehát 7rutta Salar VAL. Különben a Barbus Petényi HEck. népies neve, Er- dély. GALGÓCZI-nál (1622) megvan.
SEMLYÉNG — Fáy-féle szakácskönyv, XVII. szazad — Barbus Petényii HECK.
SEMMI HAL — Komárom — silány, értéktelen hal.
SERÉNY — Kopácsi — I. Sörény.
SERIvcz — P. K. — H. O. — Acerina ccer- nua L. Duna, Komárom körül; de u. o. Acerina. Schraitzer Cuv. is. ő
SERIvcz — Szirmay Andr. — Acerina cernua L.
: SERITTŐ — Székelyföld (T. Sz.) — sodróorso,
két fonalnak összesodrására való ; I. Sirittő,
Viszálo. SERKEDŐ víz — általánosan — mely vizenyős
helyeken, pld. az ember súlya alatt kiüti magát.
SEYGE — xv. század — c... ubi altera clau- sura, vulgo Seyge vocata fuissetv, I. Czége, Zegye, Zeyge, Zeege stb.
SIBRIKHAL — P. K. — Cobitis tenia L. Kö- rös m. Szarvas. Tótos hangzású.
SiGÉR — Balaton — Perca fluviatilis L.
SiGÉR — Janua I729 — Perca et acerina — hegyes állú és hegyes szárnyú sigér.
SIGER — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz.— Erythrinus ; tulajdonképen tengeri hal, ma a Charact- nidák között; ezt csak találomra alkalmaz- ták s később a magyar név ismét előfor- dul a Perca, rubellion helyes meghatározással. Megvan az Orbis pictus 1708. kiadásában.
SIGER SZABÁSÚ HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. század — carabus; ez tévedés, mert a görög zápabos—tengeri rák a Milne Ed- wards-féle Catometopa családból való.
SIKoOS ANGOLNA — Janua 1729 — Auguilla fiuviatilis.
SIKOS ÁNGOLNA, Anguilla fluptatilis AG."
Sikos — Balaton a hal.
920
Sikviz — Ecsedi láp — víztükör, I. Róna.
SILÁNY KESZEG, Abramis vetula HECK."
SIMA HOROG, szaka nélkül való."
SIMA PART — általánosan — a hol sem om- lás, sem gyökér nem akadékoskodik.
SINGCSONT — ulna."
SINGÉR — Karád — Perca fluviatilis L.
SIREG — P. K. — Acibenser stellatus PALL. Eredete nincs.
SiRirrő — Füle — 1. Serittő és Viszáló.
SISÁK — Saród — a Sium.
SLuF — Hegykő — a varsa vörcsöke ; a né-
met cSchlupfn kölcsönvétele.
SODRONYPADUCZ — Chondrostoma nasus L. Erdővidék, Olt vize.
SODRÓ víz — általánosan — a folyók kanya- rodóin a vizfoiyásnak az az oldala, mely a partot rontja ; mindig a folyás kanyaro- dójának külső kerüléke.
SORLÉK — Szeged — a szeg- v. saroklékek között kijegelt lékek ; I. Áglik.
SoRos — Komárom — egysoros az öreg- háló, háromsoros az, a melynek léhése két tükörháló közé van fogva.
SoRos LÉK — Tószeg — I. Hajtólék, Áglik. SoRos ÓLOM — Tószeg, Szolnok — az öreg-
hálón a rendes számú ólmozás ; I. Fattyú- olom.
SoRosvék — Latorcza mentén — 1. Áglik, Sorlék, Hajtólék.
SósHAL — sózott és a levegőn szárított hal. A Balaton körül, a Duna, Tisza és Körös mentén dívik. A vizát már a xII. században sózták: xhusonibus recentibus et salsisn 1198-ban, Fejér Cod. Dipl. vi, 5, I75.
Sós HAL — Ujfalvi-Szikszai xvI. század — salsamentum.
SóskáÁD — Balaton — az a kád, a melybe a sózott halak berakatnak, hogy a só meg-
szívja.
Sos VÍZ, SOS HALNAK AZ VIZE — Ujfalyvi-Szik- szai XVI. sz. — Muria.
Sovány Tó — Tata — az olyan, a melyben
a hal nem hízik meg.
Sózó AszTAL — Balaton — a melyen a hasított halakat sózzák ; hosszában, egymástól kis- arasznyi távolságra fölszögezett keskeny léczekkel pásztákra van fölosztva.
SörőL — Saród — a farosbárka, nyilván a német aSchiffly magyarosítása.
MESTERSZÓTÁR.
SŐREG — K. — Acipenser stellatus PALL. Mik- losich szerint az orosz sevrjuga.
SŐREG — Ujfalyi-Szikszai XVI. sz. — Sturio secundus ; I. a Kecsige-hez csatolt jegy-
zetet. SŐREG TOK, Acipenser stellatus Pallas." SöRÉNY — Balaton-Füred — a hát úszószár-
nya, p. dorsalis.
SÖRÉNYKÖZ, a két hátsörényű halaknál az a tér, a mely az első hátsörényt a máso- diktol elválasztja."
SÖRÉNY-SZÁRNYÚ — a kormányúszó, mikor a hát- és alsó sörénnyel össze van forradva, pld. a gőtehalaknál; de bizonyos fokig az ángolnánál és a harcsánál is."
SÖRENYTARTÓ NYÚLVÁNYOK —- ossa interspina- lia."
SÖTÉT JÉG — Szolnok — mikor olyan vastag, hogy alatta a hajtórudat nem látják s őr- veszszöt kénytelenek használni; 1. Örvessző.
Sövény — általánosan — némelykor a folyó egyes szakaszainak elrekesztésére háló he- lyett fűzfából fonott sövényt is használnak ; I. Őrháló ; Vészlés.
SPÉK — Csepel sziget — a pendel- v. vető- háló szétsugárzó zsinegei, a melyek azt összehúzzák ; lásd különben In, mert ugyan e zsinegeket így is nevezi a csepeli ha-
lásznép.
SPÉL — Komárom — nyársforma fa, melylyel a sátorgyékényt a rúdhoz tűzik.
SRácz — P. K. — Acerina Schraitzer C.
SRÁCczZHAL — PE. K. — Acerina Schraitzer Cuv.
SRÉCZER — P. K. — Acenna Schraitzer Cuv. idegen eredetű, de el van terjedve.
SRECZER — Szirmai Andr. — Acerina Schrait- zer Cuv.
STENGER — DP. K. — Chondrostoma nasus AG. Eredete nincs adva.
SúpÉR — Pet. K — Perca fluviatilis L. Ti sza m.
SuGa — Székely-Keresztúr — a folyóban a sekély, de sebes folyású helyek, hol a víz a kavicson megsúg.
SUGÁR KARDOS, Pelecus cultratus L."
SUGÁR KESZEG — H. O. — Alburnus bipun- ctatus HECK. Bódva mentén, Komjátiban. SUGÁRKÖZ, a halak sörényein és úszószár- nyain feszítő csontos, vagy pOrczogós Su-
garak közötti hártya."
MESTERSZÓTÁR.
SUGÁRZAT, az egyes úszókban foglalt, meg- számlálható sugarak."
SúGó — Székelyföld — sekélyebb viz, a mely- ben szigonynyal halásznak ; I. Suga.
SuHÉ — Calepinus — Everriculum alatt; a varsával való összevetés hibás, mert nyil- ván a Csuhi; 1. azt ; ugyanez tartozik a M. Akadémia Nagy Szótárában előforduló Suhé szóra is ; 1. Ághegyháló.
Susrásos — Balaton — xhosszában csikos a küszs — Alburnus bipunctatus H.
Sugrásos küsz, Alburnus bipunctatus HECK."
SUNKA (balatoni) — Keszthely — füstölt hal.
SúRos — Körös mentén — az a halászlegény, ki a hajót niosni tartozik.
SÜGER — Fáy-féle szakácskönyv, XVII. szá- zad — Perca fluviatilis L.
SÜGÉR — Perca — I. Csapó Sügér."
SÜGÉR — K. — Perca fiuviatilis L. Galgóczi- nál (1622) megvan ; a Tisza némely pont- ján nem ismerik e különben K. nevet.
SÜGÉRFÉLÉK — Percoidei — mint család."
SÜGRE — H. O. — Perca fluviatilis, L. Ipoly ; Lázi, Nógrád megye ; de sügérnek is mond- ják (palócz).
Süt — P. K. — Lucioperca Sandra Cuv. Körös m. Szarvas körül; már tótos.
SüLLő — Janua 1729 — Lucioperca Sandra Cuv. Scombrus alatt felhozva.
SüLLő — Lucioperca — Il. Fogas Süllő, Kó Süllő."
SürLLő — K. — Lucioperca Sandra C. V. Csupán a Balatonnál hiszik némelyek, hogy külön faj s nem a híres fogas ifjú sarja. A német Schill és Schiel névvel egy tő- ből fakad. Galgóczinál (1622) megvan.
SüLrLő — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — Ca- pito sgualus ; a latin meghatározás inkabb a fejes domolykóra illik ; de később még egyszer van meg eLucioperca Gessnero) helyes meghatározással.
SÜLLYÉN — Kopácsi — wőrzővel felszerelt száko, I. Téliszák. SÜPPEDÉKES PART — általánosan — sáros-
part, helyenként sáros, iszaposan bemé- lyedve.
SÜTNI való — Szeged — az a hal, a melyet silányságánál fogva eladni vagy részbeadni nem lehet (t. i. a nagybérlőnek), a mely- ben tehát a halászbokor osztozkodik, ilyen-
827
formán afogtunk öleget, még sütnivaló is maradt.
Sürő — H. O. — Sgualius dobula HEck. Kolozsvár. Sürő HAL — Ujfalvi-Szikszat XVI. Sz. —
Laccia, Alosa, piscis lubricus ; ez megfe- lel a mai fogalomnak, a mennyiben a ha- lászok a maradék halat sütőnek mondják.
SÜVEGES-HÁLÓ — Máramaros, Visk — 1. Far- kasháló.
SYLLo — Marsilius — 1. Süllő.
SyLo — Bloch — I. Süllő.
Sz
SZABADÍTANI — Balaton, öshalászat — a kö- tél lassú kieresztgetése.
SZABÓ 182 IG JA. (Ok Pelecus cultra- tus L. Alsó Duna, 1. Szabóhal.
SZABÓHAL —- P. K. JA (Ok Pelecus cul-
tratus L. Alsó Duna. Lehet a has ollószerű éléről, vagy az alak vékonyságáról.
SzácsiRa — Nagy- Dobrony — kis háló, a melyet a megmaszlagozott hal kifogására használnak ; 1. Szák.
Száp — Székely-föld — a varsának tölcsér alakú bejárója.
SzaGGATÓ — Tihany — az öregháló zsák- jának legvége, mely, a csapdosásnak leg- inkább kitéve, mindég szakadozott, cza-
fatos.
SZAGOLÓ CSONT (rosta-csont) — os ethmoi- deum."
Száj — Varbó, Ipoly mentén — a varsáról,
1. Szád (palócz.)
SZÁJKARÓ, a szárny nélkül való varsáknál az a karó, a melylyel letűzik."
SzÁJ-KÁVA, egyáltalában a hálók félkörös ab- roncsa, a mely a hálót nyitva tartja."
SZÁJPADLÁS — palatum durum.?
SZÁJPADLÁS-CSONTOK — ossa palatina."
SZÁJTÁTÓK — Cyclostomi — mint alrend."
SZÁK-HÁLÓ — Janua 1729.
SzÁK, kanál alakú meritó háló; van feje, nyele és ágasa. Evvel hordják a fogott halakat a bárkába s evvel szedik ki a pré- dát a vejszéből. Egy a mereggyűvel ; I. azt és Szácsira, Tanyaszák. Miklosich sze- rint a szláv sak, szerinte eWurfnetzon a mi nem áll, mert ághegyháló; a Wurf- netz az amfiblesztron.
928
Szaka — Székelyföld és Tihany — a szigony vagy horog visszája v. evisszhorgajn — ilyen alkalmazásban : eletörött a szakájan ; l. Visz, Viszja.
SZAKÁL — Szendrő — Il. Szaka. A szendrői szigony különálló forma; gereblyeszerű, ágai mindig több szakások, tehát sokasá- guknál fogva szakálszerűek.
SZAKÁLOS HOROG — Komárom — egy in vé- gébe alkalmazott több horog.
SZAKÁS HOROG — Székelyföld — aviszhorgos; horog.
SZAKÁS SZIGONY — Székelyföld — uviszhor- goss szigony, megkülönböztetésül a sima-
ágútól. SZÁKLÉK — Bodrogköz — jég alatt való ha- lászat, a melyen a téliszákot leeresztik. SZAKÓCZA — Keszthely — jégvágó fejsze. SZÁKOLNI — Bodrogköz — szákkal halászni. Szákos — Bodrogköz — jég alatt való halá- szat — az, a ki a hálót a száklékbe bocsátja. Szákvas — Bodrogköz — a téliszák káváira alkalmazott súlyok. Szár — Tihany — kötélről mondják; pld: egy — két — három szál kötélre készítet-
ték ; az az: 50, IO00, I50 ölre a parttól a hálót beereszteni, tehát 2 v. 3 50 öles húzókötelet összekötni.
SZÁLKA — általánosan — a hal csontja; de leginkább a húsban levő Y alakú csontocs- kák (ossicula Artedii).
SZÁLKA — Orbis pictus I708.
SZÁLKÁS HAL — általánosan — csekély ér- tékű, mert szálkás húsú hal; leginkább Leuciscus, Scardinius, Sgualius, Abramis stb. ; szóval a fehér halak.
SZALMÁN TELELT — H. O. — Abramis balle- rus L. Lázi, Nógrád megye. Palócz elne- vezés, a hal hitvány voltára czéloz ; a palócz hozzátette, hogy ufáradtn hal; fáradt — hitvány, csenevész.
SZAMSZEREIJ — IÓóó9 Ecsed vára lajstromá- ban — wArmbrustv, alkalmasint az együvé riasztott halaknak nyilazására használtattak, a mint ez Iv. Béla király idejében kétség- telenül dívott is ; I. történelmi rész.
SZÁNKÓ — Komárom — a ladik fenekét be- lőlrül védő padolat.
SzáP — Gárdony — a Csiga egyes fokai vagy orsója.
MESTERSZÓTÁR.
Száp — P. K. Földi nyomán — Abramis sapa PALL. (H. O.)
SZÁPAKESZEG — H. O. — Abramis sapa PALL. . Szeged.
SzAPAÓ — Komárom — I. Szapoly.
SZÁPÓ KESZEG — T. Sz. Nátly — Seged, I. Szápakcszeg.
SzaporY — általánosan fából készült, merítő, hosszabb rövidebb nyéllel; a víznek a csó- nakból való kihányására és ivásra is; l. Csanak.
SZAPORITÁS — Felső-Rákos — a varsa vagy a kerek háló kötésénél a szemek számának fokozatos megbővítése; a rokolyaháló-
nál a szaporítás száma harminczhat. A
varsánál 20 szemen kezdi (fark), 60-ig
szaporítja (derék) 20-ra fogyasztja (vörcsök)
Il. Fogyasztani.
SZÁR — Keszthely — a horog egyenes része.
SZÁRAZ HAL — Fáy-féle szakácskönyv, XVII. század — a szárított értelmében, tokról és vizáról.
SZÁRITÓKÖTÉL — Balaton-Füred — az, a melyre a hasított halat kiakasztják.
SZÁRITÓRUD — Balaton-Füred . — a zsidó- .
utcza karói ; I. Tericskaró ; Zzidóutcza.
SZÁRNY — Balaton-Füred — a hónaljúszo- szárny, p. pectoralis. A varsáknál a tere- lők, a gyalomnál a háló két fele.
SZÁRNYAKARÓ — Szentes, körösi halászok — a hálóvarsánál a szárnyat tartó karó.
SZÁRNYALÉK — Keszthely — I. Sorlék, Ág- lik.
SZÁRNYASHÁLÓ — Simontornya — 1. Szárnyas varsa.
SZÁRNYAS VARSA — Balaton, Komárom, Sze- ged — a halak betévedésére számító,
hálóból kötött, abroncskeretű eszköz, vör- csökkel, hogy a betévedt hal ki ne talál- jon; karók közé feszítik ki; I. Farkaró,
Szárnyakaró. SZÁRNYAS VÉTER — Göcsej — a szárnyas varsa. SZÁRNYCSONTOK — ossa pterygoidea." SZÁRNYÉK — Latorcza mentén — I. Lésza.
SZÁRNYEÉK, a czége ágaira alkalmazva, a szárny- tól való megkülönböztetésül."
SZÁRNYFESZITŐ, istáp helyett; az a pálcza- szerű fa, a mely a szárnyasvarsa szárnyát kiterjesztve tartja."
MESTERSZÓTÁR. 029
SZÁRNYKARÓ — Börvely — a szárnyas varsa szárnyát tartó karó.
SZÁROZÉTANI — Orbis pictus 1708 — a hal- szárításról.
SZÁRNYKETEG — Bloch — tilus L.
SzaTYOoR — Bodrogköz — gyékényből fonott tarisznya szerszám, melyet a halász a há- tára vesz. Ebben viszi ki az eleségét s hozza haza a zsákmányt ; I. Czüökör.
SZEBEZSKŐ — Szolnok — I. Zsákkő ; némete- sen hangzik ; de a tiszta magyar halászok
1. Leuciscus ru-
is következetésen így mondták ; rokon a cSzepiv-vel, mely a Bodrogközön dívik ; Naga b
SzEcskő — Sió mentén — sáska, leginkább Truxalis nasuta L., melyet harcsafogáskor horogra raknak, v. tűznek.
SZEDNI — Bodrogköz — a hálót a vizből. sLegények dolga: a faros nem szed. SZEGELNI — Balaton, őshalászat — a jégen
a vonókat fejszével kijegyezni ; I. Kijelelni. SzZEGESFA — Kopácsi — villa, patkószegek- kel kiverve, a halászrúd hajtására való. SZEGESFA — B. Szabó Dávid — a viz fene- kére teszik, hogy az orv hálója, horga belé-
akadjon.
SZEGES SZIGONY, az, a melynek ágai egy tar- tóvasra vannak szegezve."
SzEGEZőŐ — Hegykő — a bárka ajtajának be- záró fapeczke.
SZEGLIK — Balaton, őshalászat — a jég alatt való halászatnál a vonyó hosszú hatszeg- letű; e hosszú hatszög egyik csúcsán van az eresztőlék, evvel szemben az ajtólek, a hatszög fennmaradó négy sarkára esik a Szeglik; e főlékek közt futnak az áglékek, I. Saroklék.
SZEGYE — UJjfalvi-Szikszai xvi. — excipula; nyilván a czége, mint vezérszó a rekesz és vesz szavakkal felhozva.
SZÉGYE — Sz. Molnár Albert szótára — Ex- cipula ; I. Czége stb.
SZÉKELY MARÁZSAHÁLÓ, vezető háló helyett, mely név alatt csak az alsó Küküllön dívik." /
SZÉLES KÁRÁSZ, Carassius vulgaris NILS."
SZÉLES KESZEG — Földi nyomán P. K. — Blicca argyroleuca HEck. Eredete nincs adva.
SZÉLES KESZEG — Grossinger — Abramis Brama L. SZELES KESZEG — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. —
Ciprinus latus; ez is nyilván a Dévér keszeg Abramis Brama L. SZELES LAPOS KESZEG — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — brama; tehát a mai dévér-keszeg. SZELES VEKONY HAL — Ujdfalvi-Szikszai XVI. — passer ; a tengeri keszegúszó hal : Pla- tessa, régi íróknál xPlataisz.n
SZELET MERÍT —- Miskolczi Gáspár — a hal a kopótójával, I. Pipal.
SZÉLHAL — Grossinger — Alburnus lucidus HEck. Székelyföld az Olt mentén élő név.
SZÉLHAJTÓ — Gross. K. — Alburnus lucidus HECK.
SZÉLHAJTÓ KESZEG — H.O.— Alburnus luci-
dus HEck. juv. Velenczei tó. P. K. Albur- nus lucidus HEck. Duna.
SZÉLHAJTÓ küsz, Alburnus lucidus HECK."
SZÉLKESZEG — H. O. — Alburnus lucidus HEcKk. Révfalu — Győr mellett.
SZELLŐ KESZEG — H. O. — Aspius rapax AG. Pinnyéd, Győr mellett.
SZELLŐ — Mátyus után Grossinger — Lu- cioperca Sandra. L., 1. Süllő.
SZÉLSZEM — Komárom — a hálók szélső szemei.
SzELvíz. — Balaton — a tó szélin a sekély VÍZ.
SzEM, a hálók szeme ; a nagyobb öregszem), a kisebb wvaprószems ritka, sűrü; különben a horogról is: egy szem horog.
SZEM ALATTI TÁJÉK — regio suborbitalis."
SZEM ELŐTTI TÁJÉK — regio anteorbitalis."
SZEMES KESZEG — Abramis melanobs HECK."
SZEMKÖZE — regio interorbitalis." SZEMKÖZE — Miskolczi Gáspár wa két szem
közi hat sing volt,v t. i. a Tzet-halnál, jó a leírásokra, a hol a szemeknek egymás
közötti viszonya sokszor meghatározó jel.
SZEM MÖGÖTTI TÁJÉK — regio postorbita- lis.
SZEMRE HALÁSZNI — általánosan — sekély, átlátszó vízben látható halat fogni, legin- kább szigonyozni, ellentéte a vaktában szúrni.
SZENTES — Szeged — az állóbárka csárdájá-
nak homlokzata, a melyre rendesen a ha- jok védszentjét festik.
830
SZENT GYÖRGY KESZEG — Abramis Brama L. Szt. György nap körül ívik, nagyobb. Ba- laton- Füred.
SZENT GYÖRGY Paápucz — Chondrostoma na- sus L. Erdővidék, Olt vize.
SZENT PÉTER HALA — H. O. — Rhodeus amarus AG. Kolozsvár.
SzEPI — Bodrogköz — az öregháló kátáján a száj tágulása által támadó hónalj.
SZEPLEN KESZEG — P. K. — Abramis vimba L. H. O. Tisza-Földvár. Néha A. vetula 15.
SZEPLÍN KESZEG — P. K. — I. Szeplen-keszeg.
SzEpLő — B. Szabó Dávid — a pisztráng vö- rös pettyei.
SZERHAL — Tihany — az a hal, a melyet a tize- den felül az apátság asztalára szállítanak.
SZERSZÁM — Fertő tava — a Kürtő része, a melybe a hal a Kotróczából kerül ; I. Nagy Kotrócz is.
SZERSZÁM JÁRÁSA — Záhony — így: aSzol- nokon tanultam meg a szerszám járását, azaz a halászatot, illetőleg a halászszerszám alkalmazását stb.
SZERSZÁM-REKESZ, a halászhajó farán egy elrekesztett hely, lyukkal, a hol a halász mindenféle apro szerszámot tart."
SzETRIAD — a hal, a küszvágó, lőcsér vagy más ellenségnek árnyékától is; balatoni halász szava.
SZÍFAORRÚ KESZEG — H. O. — Komáromban határozottan Abramis vimba Cuv. Szifa— szilva, az orr alakjáról és kékes szinéről.
SziGonY — általánosan — halszúrásra való egy vagy több ágú vasszerszám — sima vagy szakás.
SzIGONY ÉLE, a szúró és kerítő szigony vala- mennyi ágának egy sorban álló hegye." SZIGONYÁSZNI — Nagy Dobrony — mint ige
közszájon forog.
SZIGONY NYAKA, a köpü és tartóvas közötti, néha hosszú rész."
SZIGONYNYAL VALÓ JEGESHALÁSZAT, a melyet
szigonynyal a jég alatt űznek."
SziGonyos — általánosan — a szigonynyal halászó. SZIGONYOS BÖRTÖN — B. Szabó Dávid — a
varsáról ; nyilván a vesszőből fonott varsa vörcsökéről ; I. Tömlöcz. SziGoNYos HALÁSZ, a ki szigonynyal jár." SZIGONYOS HALÁSZAT, a mely szigonynyal jár."
MESTERSZÓTÁR.
SZIJALT HAL — Nyelvőr — 1. Szivolt hal.
SZIKLACSONT — os petrosum."
SZIKLÁS PART — általánosan — a hol a part egészben vagy darabonként terméskőből
- való.
SzironY — Bucsin (Hargitta) — I. szigony.
SziLvány — Duna mentén — a tüdőt helyet- tesítő lélekző szerv : apparatus branchialis; 1. Szirony.
SZILVÁNYFEDŐ SUGARAK — radii branchiostegi. "
SZILVÁNY-ÍVEK — arcus branchiales.
SZILVÁNYKÖZ — isthmus."
SZILVÁNYRÉS, az a nyilás, mely a fedelék fel- emeléskor támad."
SZILVÁNYÜREG — Kiemenhöhle, az Amphi- oxusnál."
SZILVAORRÚ KESZEG Il. Szifaorrú keszeg.
SzívLENI — B. Szabó Dávid — aSárba fe- jét beszinlis t. i. a potyka.
SzÍNLELŐ — Duna mentén — az az asztal- szerű alkotmány, a melyen a halakat nagy- ság szerint kiválogatják.
SZÍNTARTÓ SEJTEK — chromatophora." Szív Tok, Acipenser glaber HECK." Szívrok — K. — Acipenser glaber HEck.
SZÍNTOKOK — Lionisci — mint csoport."
Szívviza — Grossinger — nyilván a Szintok- kal összevétve, 1. Szintok; GR. az őrhal értelmében hozza fel, tehát az öreg Vi- zával ; I. Órhal.
SziRony — Szeged — I. Szilvány. A szögedi embör nem öszi mög azt a halat, a mely- nek nem piros a szironnya.)
SZIRT, többesben : Szirtok — Szeged — az omló part szakadékai ; I. Folyós vizes, Föld- morzsa.
Szív — Szentes, körösi halászok — Il. Vör- csök. A
SZIVALKODNI — Mátyus — a borban, eczet- ben megmosott tokikráról a szikkasztás ér- telmében.
SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE, Rhodeus amarus L."
Szívóka — Mitterpacher — Petromyzon Au- viatilis LINN.
Szívorás — Miskolczi Gáspár — a szárított halnak pőrölylyel való megtörése, hogy hamarább megfőjön; de a só által való megszívás értelmében is, I. Szivolt hal.
SzívOoLT HAL — Miskolczi Gáspár — a sós- hal mellett fölemlítve ; fölhasított s hosszá-
MESTERSZÓTÁR. 931
ban meghasgatott, megszijjalt,nagyobb hal, hogy gyorsabban kiszáradjon ; de oly ér- telemben is, hogy a keményre szárított hal pőrölylyel lágyíttatik meg, az az szivol- tatik, szíjjaltatik, tehát porhanyító verés értelmében is; nyilván. hogy folyadékok felszívására alkalmas legyen.
Szívurr — Fáy-féle irott szakácskönyv, XVII.
század — aszivult posarn lásd aSzijjaltv ;
különben szárított sós ponty volt. SzoKkNYA HÁLÓ — Baja — I. Vetőháló. SZOLGABOT — Komárom — a. melyre a lap-
táros támaszkodik ; I. Biczke.
SzoLGAaFA — általánosan — karó, a melyre főzéskor a bográcsot akasztják; néha fa- horog, a melybe a lánczot akasztják, mely a bográcsot a tűz fölött tartja.
SZOLGÁLÓ MESTER — Keszthely — két ifjabb mester, ki a czéhmester rendeleteit végre- hajtja.
SZOLGAPÁLCZA — Komárom — I. Biczke, Szol- gabot.
SzomszéÉpos — a szem, mikor a szemköz igen keskeny."
SZOPÁKOL — Agárd — Il. pipál, szupog.
SZORITÓ HÁLÓ — Tószeg — a zsákos vagy kátás gyalom.
Szöm — Szeged — a horogról is: avöttem husz szöm horgot.)
SZŐRKESZEG — H. O. — Scardinius erythro- phthalmus Bon. Nagy-Dobrony.
SZUNYOGHÁLÓ — Duna-Tisza összefolyása
— a szabad ég alatt háló halászok ritkás szövetből készült s négyszögletes rámára rácsinált alkotmány alá bujnak, hogy a szunyogok az alvót ne érhessék.
SzuPpPoOG — Agárd — Il. Pipál, Szapákol.
SZÚRÓ KARÓ — Csongrád — karcsú, hegyes végű pózna, a melylyel a hajót a part hosszában a szélvízben tolják s a gúzsnál fogva hirtelen meg is állíthatják. Akkor használják, mikor a tanyát meghúzták s a hálót már be lehet takarítani.
SZÚRÓ sziGONY, az, a melynek ágai, egyenlő hosszúság mellett, egyenes sorban állanak."
SzüGöny — Algyő, Tápé, Szeged, őshalászat — I. Szigony.
SZŰKEHAL — Grossinger — 1. Halszűke.
SzŰKHAL — P. K. — Acipenser Güldenstaedtii BRDpT. I. Halszúke.
ab
TAKNYOS LEZSÉR — Acerina cernua L. Bod- rogköz.
"TAKNYOS MACZA — H. O. — Acerina cernua L. Szentes, körösi halászok.
TaLL — Szeged — az evező lapátja, 1. Dal, Toll stb.
TaLP — Komárom — a súlyozott apacson
az a rész, a melyben az apacsúr meg van erősítve ; tehát a mely a víz fenekén jár.
TALPALÁS (HÁLÓ) — általánosan — valamely hálónak kisebbszerű, de általános kiiga- zitásása.
TALPALLÓ — Keszthely — az őn, csuka, fo- gas, harcsahorog pekléje v. cserkéje vagy patonyja ; I. batony.
TALPVÉSZLÉS, a székely czége kinyúló vesszó- fonadéka, mely a czége szárnyékjai közt a víz fenekén fekszik."
"TAMÁS-KESZEG — T. Sz. H. O. — Leuciscus rutilus L. Körös- Tiarcsa. zi "TTÁMASZTANI — Szeged — atámazds jelszó
alakjában ; a hajót az evezővel tartóztatva hajtani.
Tanya — általánosan — a víznek a húzóhá- lóval egy vetésre meghalászható része ; már legrégibb időben is így nevezve. A halas vizek ily értelemben mindenütt Ta- nyákra — Vető, Vonyó — vannak felosztva s minden rész külön nevet visel, tehát a
víznek gazdasági és birtokjogi felosztása,
mely a földbirtoknak dűlőkre való felosz-
Derék. Az orosz uto-
tásával azonos ; l. nya szótól ered, tehát nem vonatkozik a földmivelési atanyárav, mely a szláv astan- jev-től ered ; újabb időben már a halász- kunyhót is — helyesen csárda — tanyának kezdik nevezni.
Tawyanúzás — általánosan — a kivetett ke- ritő hálónak kihúzása ; söt tanyát húztunko azaz : ötször vetettük és húztuk ki a hálót.
TAnyaszák — Szolnok — az a rövidnyelű, kerekhajtoványú szák, a melybe a fogott halat a hálóból szedik s a bárkába viszik, 1. Szak.
TanyáT verni — B. Szabó Dávid — ha- lászni: Komárom táján ma is így mondják; I. Tanyavetés ; mindég a húzóhálókkal való
halászatra vonatkozik.
932
TANYA-HAL — Balaton — egy nagyobb halá- szat alkalmával kifogott halak összessége ; a hol ezt meggyűjtik, ott keletkezik a hal-
hely ; 1. azt.
TANYÁT HÚZNI — Balaton — egy halászat- nak egésze; a húzóháló egyszeri kihú- zása.
TANYAVÉK — T. Sz. — Bodrogköz, 1. Ajtólék.
TANYAVETÉS — Komárom — az egyszeri ki-
vetés, kerítés és kihúzás egésze. . TÁNYÉRDESZKA — Komárom — kis deszka,
a melyen a horogra való csalit darabolják.
TÁNYÉRKESZEG — P. K. — Blicca argyro- leuca HEck. Győr.
TÁNGYÉRHAL — H. O. — Blicca argyroleuca HECK. Olt mentén.
Tapacs — Baja — I. Tapogató.
TÁáPLI — Győr — I. Tapogató.
TAPOGATÓ — Janua 1729.
TAPOGATÓ, abroncs keretre vont nyeles v. nyeltelen háló, mely olyan kosárhoz ha- sonlit, a minővel a tyúkokat borítani szok- ták. Sekély vízben a halász majd ide, majd oda borit (tapogat) vele, a menekülő hal a hálóba ütődve érezteti jelenlétét ; sokszor az egész vesszőből való.
TAPOGATÓ ALJA, a tapogatónak a víz fenekére szolgáló szájaszéle."
"TAPOGATÓ FOGÁSA, a tapogató fölén a kéz számára való hagyás-"
TAPOGATÓ FÖLE a tapogatónak felső karimája, a melyet a halász tapogatáskor a kezében tart."
TAPOGATÓ HALÁSZ, a tapogatóval, borítóval és lepővel járó."
TAPOGATÓ HALÁSZAT, a tapogatóval űzött ha- lászat."
TAPOGATÓS — Szeged — az a halász, a ki a tapogatóval jár.
"TARACZK, — IÓó6óg Ecsed vára lajtsromában — kereken járó kölyök ágyúk, a melyek a téli halászatnál a halak riasztására hasz- náltattak.
"TARAJ — Nagy-Bereg, — a csikvarsa vagy kas öblös szája.
TARÉJ — Derczen — I. Taraj ; itt a csikkas- nak van: taréjja, nyaka, dereka, fara és versege.
TaRisznYa — Balaton, tihanyi őshalászat — a fogott halak elosztásánál dívó mérték.
MESTERSZÓTÁR.
A fogott mennyiséget nem súly, hanem ta- risznya szerint mérik, mely egy rőf vá- szonból készül.
TARKA GÉB, Gobius marmoratus PALL."
TARKA MENY, Lota vulgaris Cuv."t
TARKA SÜLLŐ — H. O. — Lucioperca Volgensis PALL. Komárom.
TARTÓKÖTÉL — Komárom — a húzóhálónál az, a melyet a laptáros tart.
TARTÓVAS — Balaton — a szigonyon az a vas, a melyre az ágak rá vannak szegezve.
"TARTÓVÉG — Szeged — I. Tartó kötél.
Tar — Komárom — kis párkánylécz az ülés-
Bejáró kötél,
deszkán ; az ide-oda csúszás megakadályo- zására ; I. Taty is.
TarHAL — Karád — Tinca vulgaris Cuv. csilány hal, csak úgy atat mögé dobjuk.)
Tary — Balaton, tihanyi őshalászat — a bö- dön-hajó belsejében erősítésül meghagyott, keresztbe fekvő rész, mély ülőhely is; más- hol Tat és Toty.
TATYLIK — Keszthely — a bödön-hajó tat- ján az a lyuk, a melyen át a kaloda végét megkötik.
Taryvas — Balaton, tihanyi őshalászat, — csavaros végű vas, mely a bödön megerő- sítésére szolgál. ú
Ághegyháló,
TaupPLI — Csepel sziget — I. helyesebben Tápli. TÁVOLÍTANI — Szolnok — a hálót, mikor már
majdnem kihúzták s észreveszik, hogy nagy hal van benne, visszaeresztik, hogy az apacsokat összébb hozhassák.
TEJ — Orbis pictus 1708 — a himhal magva.
TejEs — általánosan — a hímhal.
TEJESE — Miskolczi Gáspár — a hímhal sper- mája.
TEJESKÓRÓ — Kopácsi — 1. Czötkény ; itt a marázsaháló úszókái készülnek belőle. TEJHAL — Szirmay Andr. — Aphya alatt s a német cSpierlingy névvel ; e szerint Os- merus eperlanus L. I. Eperlán ; a magyar
vizekre csak ráfogva.
TÉsHAL — Grossinger — Alburnus lucidus, HECK.
TEKERGŐ víz — Sajó mentén — I. Örvénylő Víz.
TEKERTT ív — B. Szabó Dávid — a horog- ról t. i. sodrott fonal, horogin.
MESTERSZÓTÁR.
TELEA — szerzőknél — Földi Jánosnál sajtó- hibából Telen helyett ; I. Telenhal.
"TELEN (HAL) Sguslius dobula L. Grossinger- nél a Tisza mellől s Ballerus alatt felhozva, 1. Telény.
TELÉNY — H. O. — Sgualius dobula L. Máramaros megye, azonos a Telen, aTe- lean-val, melyet Grossinger nyomán Földi és Reissinger az Abramis ballerusnál so- rolnak föl; bizonyosra vehető, szláv Klen
hogy a
ide tartozik s hozzá sorakoz- nak a Kele, Kelen, Telea, Telen és Te- lény is; a halászleírások többsége szerint ez a sLeányhaly Leuciscus virgo HECKEL volna ; de a Sgualius dobulára is mondják.
"TELISZÁK — Bodrogköz — ághegyháló, vasakkal súlyozva, melyet léken at eresztenek a folyó fenekére; van keresztőre, feljáró- őre és pedzője, a melyekkel a háló fölébe került halat megérezhetni.
"TEMÉRDEK — XVIII. század — kövérség ér- telmében : va halak hízni kezdenek és te- mérdekek (kövérek) lesznek.v
"TEMÉRDEK — Miskolczi Gáspár — víz mint elementum ; azaz: tömörebb a levegőnél.
TTEMÉRDEKSÉG — Miskolczi Gáspár — vastag- ság értelmében, pld: a Ráfis hal könyök- nyi hosszú, uwjnyi atemérdekségű.n
"TTENGELYFA a téli csukahorgon az a fácska, melyre a horog ina rá van tekerve."
"TENGERI BORJU — UJfalvi-Szikszai XVI. sz. — Phoca vitulus marinus ; ezt is halnak néz- ték akkoriban.
"TTENGERI CSIGA — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — porcellana, concha veneris ; valamely Car- dium ; itt a halak között.
"TENGERI CSIGA — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz.— a halak között felsorolva a következő pótlás- sal: cmellyel az papirost simává teszik) alkalmasint Tellina kagyló.
"TENGERI EB HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. Sz.— canis marinus, Il. Disznóhal. "TENGERI HAL — Ujfalvi-Szikszai xvi. század
— piscis marinus.
"TENGERI PORCZOGÓ HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. — rája.
"TENGERI RÁK — Ujfalvi-Szikszai xvI. sz. — Astacus marinus.
TENnyÉsző — Miskolczi Gáspár — a szapora- ság értelmében.
HERMAN O. A magyar halászat.
(a) 033 TENYÉSZTŐ — Miskolczi Gáspár — hal; a pontyról mondja a szaporaság értelmé- ben. TEREBUGA — Máramaros, Visk — az Eresz-
hálón az islégből kötött, öregszemű két szélső rész, I. Eresztőháló,
TEREGETNI — (hálót) — szárításra a terics- karóra fölakgatni. "TTERGELYE — Ujfalvi-Szikszai XVI. Sz. — as-
per; az orsóalakú hallal egybevetve ; nyil- ván Aspro.
TERGÉLY — Szirmay Andr. — itt Cobitis ér- telmében: bajuszos tergély, kövi tergély.
TERGÉLYE — Píriz Pápai szótára és szerzők- nél — az utóbbiaknál rendesen a Cobi- tis nemre alkalmazva. Közhalász nem mondta be sehol. Talán délszláv eredetű, mert Dalmácziában a Zermagna és Kerka fo- lyókban él egy Scardinius faj, melynek közkeletű neve Dergle s a melyre HECKEL a Scardinius dergle fajt alapította. A Dergle ismét azonos a görög ezZotyzan halnév- vel mely a Cataphracták alcsaládjára : Trig- linee Cuv. s a Trigla nemre van alkalmazva, még pedig a Z7ow2ttw — kaczagni értel- mében ; ez utóbbi e halaknak morgó hang- jára vonatkozik, a mely hallható, mihelyt a vízből kiveszszük ; innen a német Knuuir- hahn.
TERIcsFA — Körös-Tarcsa — 1. Tericskaró.
"TTERICSKARÓ, minden karózat, a melyre há- lók v. halak száritás végett kiakasztatnak.
TERITENI — Csongrád — a hálót a teritő karókra szárítás végett fölakgatni. A szót igy is használják : cHol terítenek kendtek ?v A ré (rév) mellett". Azaz: a terítőkarók ott vannak beverve s a csárda is ott
van.
TERITTŐ KARÓ — Bataton é. r. — Terits- karó.
"TEST TÖRZSE — Corpus, szorosabban véve truncus.?
TEsTES — Miskolczi Gáspár — hal, azaz nagy testű.
"TEsZIVESZI — sok helyen — az ághegyháló, I. azt.
TEszivEsziző — Szeged — a tesziveszi — ághegyhálóval — járó halász.
TTETELMES TOK — Acipenser Güldenstedti Brdt. öreg. Győri szó a M. Nyelvőr idézett he-
2 53
034
lyén, alighanem sajtó- vagy tollhiba — I. Tetemes tok.
TETEM — Miskolczi Gáspár — csontsugár értelmében is igy : Némely Halaknak re- pülésre való tehetséget ád, hogy az ő he- gyes tetemetskékből álló evedzőjöknek se- gitségek által, mint valami tollas szárnynyal repülhessenek.s De borda is : aderekában harmintz oldaltetemi voltanak.
TTETEMEK — Miskolczi Gáspár — a halak csontjai.
TETEM — Miskolczi — szálka, de csontpaizs is a tokféle halaknál, igy: usValamit hasz- nálnak pedig a Madaraknál a tsontok; a Halakban, főképen a mi halainkban ugyan- azt a szálkák avagy tetemek viszik véghez.) Innen az Acipenser Güldenstüdtii népies neve : Tetemes tok, a pajzsokról (Tetelmes is, Nyelvőr).
"TETEMES HALAK — Miskolczi Gáspár — annyi mint csontvázzal bíró halak — Teleostei.
TETEMES TOK — P. K. — Acipenser Gülden- stádtii Brdt., Győr.
THANA — I. Tanya. A Thana már I. István király okirataiban — 1037-ben — előfordul.
Tipó — Füle — a nyirfa kérgéből sodrott rövid fáklya, a melylyel a szigonynyal való halászáskor világítanak.
TiHaHaAB — Balaton, őshalászat — a balatoni őshalász mindig bizonyos ushabbás halászik ; igy a kenessei a atihahabbás, azaz: a Tihany felől jövővel, a mikor t.i. Tihany felől fuj a szél— déli, délkeleti.
Timon — Szeged — az állóbárka kormánya.
TIMON-SAROK — Szeged — a hajó v. álló- bárka farához erősített legalsóbb sarok, melybe a kormány be van akasztva.
"TIMON-TARTÓ — Szeged — az a rúd, a mely- lyel a kormányt mozgatják; a kormá- nyos is.
TiNTAHAS — H. O. — Chondrostoma nasus L. Pinnyéd, Győr mellett.
TiNTaAFOsÓ — K. — Chondrostoma nasus L. a paducz mellékneve.
TINTÁSHAL — AH. O. — Chondrostoma nasus L. Komárom.
TTISZAHÁLÓ — Körös-Tarcsa — öreg- vagy léhésháló. TTISZAVIRÁG — Szeged — Palingenia longi-
cauda ; jó halélés vagy csali.
MESTERSZÓTÁR.
"TISZTA FENÉK — általánosan — a víz fene- kéről, mikor sem gödre sem akadója. Tiszra víz — általánosan — mely átlátszó s
hozzá halasvíz is.
Tó — általánosan — legnagyobb és nagy tükrű állóvizek, a melyek állandóak is; rendesen kiváló halasvizek.
TÓBIRÓ — Velencze — a halászok előljárója.
Tock — Marsilius — 1. Tok.
Tócsa — Sz. Molnár Albert — Lacuna alatt, Vész értelmében.
Tócsősz — Tata — a ki a halastavat őrzi.
TÓFENÉK — Balaton — a tónak délnyugatra eső vége.
TÓHÁT — sok helyen — hosszúkás alakú ta- vaknál a hossza közepe. A Mezőségen a tósorok melletti helység neve; 1. Fő, Fenék.
Tok — Bodrogköz — a szigony köpűje; l. azt.
"Tok Acipenser, 1. Faj-Tok, Gmelin-Tok, Kecsege-Tok, Szin Tok, Sőreg-Tok, Vágó- Tok, Viza-Tok."
Tok -— K. — Acipenser schypa GüLD. A né- met: Dück és illyr Tuk egy családba tar- tozó nevek. Galgóczinál (1622) megvan.
Tok — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — an- taceus.
TóKasza — Komárom —1l. Gyalázka és Nye- sellő.
"TTOKFÉLÉK — Acipenserini, mint család."
TOKHAL — P. K. — Acipenser schypa GüLp.
TóL — Szolnok — következetesen tó he- lyett.
ToLL — Komárom — az evező lapátrésze ; 1. Dal stb.
ToLLras — H. O. — pld. az ó-egyiptomi szi- gony nyelének a fogóvége; emlékeztet a nyílra, de az evezőre is.
"TOLLAS HAROG — Egyházas-Oláhfalu — hár- mas rendszerű pisztránghorog, vezetővel, figyelmezővel és bekapóval ; mind a három kakastollból való ; lásd egyenként a maga helyén ; nem biztos.
ToLó — Ecsedi láp, északi rész — nádvágó szerszám, két embernek való.
TOLVAJ HAL — Miskolczi Gáspár — raga- dozó hal.
TÓŐMESTER — Tata — tisztviselő, a ki a
halászati ügyeket intézte ; a xvi. században
MESTERSZÓTÁR. 8
az, a ki a halastavakat készítette. I. dasdy Tamás levelezése.
TTOMOLYKÓ — P. K. — Sgualius dobula Bon. Ercsi.
"TTOMOLYKÓ — Szirmay Andr. — Sgualius dobula L. itt a pérhalra, Thymallus alkal-
Ná-
mazva.
"Tonya — B. Szabó Dávid — 1. Tanya.
"Too — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — pa- lus.
"Too HALA — Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. —- pis-
cis lacustris.
"Topa — Tápé — tompa; így: wa szügöny visszájának belső sarka topa.v
"ToRok — Miskolcz — a vész varsájának a vörcsöke.
"TToRok — Varbó, Ipoly mentén — a varsa vörcsöke, I. Vörcsök (palócz).
"TToRok — a Balaton körül — a part nagy szakadékai, a melyek a tóra nyilnak, pld. a Matacstorok Kenessén, mely halászható helyet is jelez.
"TOROK FELŐL — Miskolczi Gáspár — áll a tok és kecsege szája — unterstándig ; igen jó leíró szó.
"TOROKGYEKÉNY — Balaton, öshalászat — a gyékényes háló zsákjának száját úsztató nagy gyékénykötés; I. Bikatutaj.
TOROKKŐ — Balaton, őshalászat — a gyé- kényes háló zsákjának száját súlyozó 4-6 kilo súlyú kő ; I. Monykó.
"TOROKPÁLHA, Il. torokgyékény és bikatutaj."
"TOROKPÁLHA — Bodrogköz —; l. Torokgyé- kény.
"TTOROKPÓTA — Keszthely — nagy gyékény úszó, mely a zsák száját úszva tartja; l. Bikatutaj, Torokgyékény, Torokpálha.
"TTORZSÁS KESZEG — P. K. — Aspius rabax AG. Tornócz.
"TósáG — sok helyen — tavas vidék vagy rész.
"TÓT KECSEGE — Grossinger — Barbus fluviati- lis AG.
"Tór sütLtő — H. O. — Lucioperca Volgensis Cuv. Bodrogköz. Szinnyey Gerzson, ki e nevet gyűjtötte, hozzáteszi : acsikok van- nak a hátány, a mi a fajt kétségtelenné teszi.
"Torv — Kis-Majtény — a Krasznán haszná- latban levő lélekvesztő közepén ketté van osztva, az osztástól, mindkét oldalon, egy
5
rövid párkány fut erősítőűi azon az okon mert itt van a kállószij számára lyuk. Kü- lönben I. Tat.
TÖBBHAGYÁSÚ — Bodrogköz — a varsa, ha több abroncsra feszül.
TŐKE — Komárom s általánosan — a folyó fenekére sülyedt tuskók, ben a háló akadozik.
TÖKERESZ — Csongrád — az a zsineg, a
fák, a melyek-
mely a kabakhoz van kötve s a melyhez a horogderék kapcsolva van.
TÖKHAL — P. K. H. O. — AG. Szamos,
Phoxinus lavis
Szatmár körül. Faj szerint biztosabb név, mely a hal töoksárga sziné- től ered.
TÖKÖSBÁRKA — Szeged — I. Allóbárka.
TÖKÖS HOROG — általánosan — a fenékho- rognak ellentétje, a mennyiben a horgot a vízben bizonyos magasságban tartja. Az úsztató egy érett, üres tök.
TÖK UTÁN VETI — Szolnok — mikor a bejáró végét végkő helyett ka-
A HORGOT
bakhoz köti, tehát nem a fenéken halászik, Il. Tököshorog.
"TÖLTENI — Bodrogköz — a hálótút, fonallal fölszerelni ; I. Ráhányni, Meghányni.
TömLöcz — Erdővidék, Olt mentén — a var- sáknak az a része, a melyben a hal fogva van. Az olti nagy vesszóvarsa tömlöczén ajtó van, melyen a halat kiszedik.
TömLöczvAáARSA — Erdővidék, Olt mentén — fűzfavesszőből fonott haltartó.
TÖMPE KESZEG — H. O. — Sgualius dobula HECK. Bódva mentén, Komjátiban.
Tő ponry, Cyprinus carpio L."
Tő-PoOTYKA — Sz. D. — A mi potykánk, ellentétben a felhozott ajövevény potyká-
valn, I. ezt. TőR — Keszthely a régi czéhszabályban; a tőrt feljárni — vagyis végig vizsgálni, nem
fogott-e halat.
TőkRÉsz — bihari Sárrét — a letünt pákász világban az, a ki a csikászat mellett a ru- czákat tőrrel (hurokkal) fogta; különben
kezelhette a csapóhurkot is ; I. azt. TöRNI — Csongrád — a tilalmat, azaz: a
tilosban megkezdeni a halászatot ; I. Akadó- törés.
TökRő — H. O. — Sgualius dobula L. Nagy- Dobrony.
830
TÖRPE TOK — Szirmay Andr. — Acipenser Güldensteedtii Brandt ; ifjú. TÖRZSÖK HAL — P. K. Lota vulgaris Cuv.
Szatmár.
TÖVISHAL — Acerina cernua L. Erdővidék, Olt vize.
TRÁGLYA HÁLÓ — (Göcsej — alkalmasint az
olloháló; nem láttam. TSÁKLYA — B. Szabó Dávid —
való szerszám ; I., Körmösrúd. "TISEKÉLY — Miskolczi Gáspár — a patak, tó,
hajótolásra
tenger csekélye, szélviz.
TTISÖRGETEG — B. Szabó Dávid — I. Zubogó, Göbe.
TsuBOKLÓó — B. Szabó Dávid —; I. Bugyka.
Tucsak — Komárom — egy halász a pőst nevezte igy ; nyilván a scsutako elferdítése.
TÜKÖR — Budapest — a kecsegehálónál az a két őreg szemű, vastagabb fonalból kötött háló, mely közé a tulajdonképeni háló jön ; lásd : Inléhés és Regyina.
TÜKÖRSZEMŰ HÁLÓ — Komárom — a kocza- (kecze) hálón az islingből kötött öregszemű, külső és belső háló; 1. Tükör.
TÜKRÖS PONTY — P. K. — Cyprinus Carptio L. csak foltosan és igen nagy pénzekkel borítva, a CUVIER és BLocH Cyprinus rex Cyprinorum, és az AGGAsiIz CyprinusS car- pio macrolepidotus faja. Duna m.; 1. Ki- rályponty.
TURBÉKOLÓ FA és RÚD — B. Szabó Dávid — 1. Bugyka.
TURBUKHÁLÓ — Keszthely — tükrös kerítő ; hálötest szerkezete olyan, mint a kecsege- hálóé. Evvel bekerítik a nádüstököt s a Buklóval belériasztják a halat.
TURBUKvAs — Körös- Tarcsa — vascsévék (cső- szerű karikák), a melyek kivált a kecze inára súlyozókul tétetnek ; itt csak a hosszú kecze dívik.
TŰRE HÁNYNI — Csongrád — a fonalat, az- az: a hálótűt fonallal ellátni; a fonallal meghányt tű azután a eléhés.)
TuRHaA — Bihar — a mocsarakban az el- rothadt növényekből keletkező iszap. "TTÜSKÉSHAL — Göcsej — Acerina cernua L. itt hibásan vargahal is, mely utóbbi, mint a Tinca vulg. Cuv. népies neve, helyes.
TÜSKÉS PIKÓ, Gasterosteus aculeatus BL."
"TTÜSKESUGARAK — radii spinosi."
MESTERSZÓTÁR.
TűzFújó — Hegykő — erős nádszálnak alsó része, kb. egy méter hosszú, a melylyel a tüzet fújják. A kunyhóban rendesen több tűzfújó van s a halászok többen fujdogál- nak, hogy a tüzet lángra lobbantsák.
Tűző FONAL, a kis majtényi rácsán az, a mely alá a kagylót bedugják."
"TŰZŐ SZIGONY az, a melynek ágai egymás között szemben állanak."
TúzséER —- Balaton, őshalászat — nagyobb tégladarab, mely a gyékényes háló szár- nyának felehosszát jelezve, az alinra van kötve.
TŰZSÉR — Szeged — erős vastúű, az eladott halaknak összetűzésére, 1. Ihany; Füzér. TYyiszáGaA — H. O. — Abramis brama L. Nagy-Enyed, oláh befolyásnak engedő Ma- ros-halászok ; a Mezőség oláhsága külön- ben a Scardiniust nevezi Ptyiszágá-nak.
u, Ü
UDvaR — Tápé, óshalászat — a magy. vejsz- nél a víz ellenében fölállított rész ; a Fer- tőn a kürtő kapuján belől eső rész.
UszóLráP — Ecsedi láp — az ingó lápról leszakzdt, szabadon úszó darabok.
UDVAROS SZEMFOLT, az olyan kerek, sötét- színű színfolt, a melyet egy világosabb vesz körűl; emlékeztet a hold udvarára."
UGRATÓ VERÉS, azok a nádfalazatok, a me- lyeket a Fertő halásza a Fertő vejsze kapuja elé alkalmaz, hogy a pontyot té- vedésbe ejtse, wmegharagítsan s a vejsze feje felé ugrassa."
UGRÓHÁLÓ — Máramaros — formája az ág- hegyhálóé, de kávája karvastagságú, hogy a reá álló halászt elbírja. Evvel a uyívós halat, mikor tömegben van, leborítják s a halász a kávára hág, hogy a halat a hálóval a fenékhez szorítsa.
ÚJ HaL — Kolozsvári szakácskönyv 1698 — egyértelmű a friss hallal.
UJHAL — NFáy-féle kézirat — friss hal, ellen- kezője a xszárazhalv, vagyis szárított hal.
UJJAS SZÁkK — Duna — három ágra és hosz- szú nyélre feszített, sűrű merítő háló, apró halak fogására; egészben hasonlít a Billegháló-hoz ; 1. azt.
UMBELLA — Sió mentén — latin eredetű ; I. Ághegyháló.
MESTERSZÓTÁR. 8
USZADÉK Fa — Esztergom — a mely vízzel beivódva, a víz fenekére száll. cSenk- holz.a
TUSZADÉKOS FENÉK — Esztergom — a hol sok beivódott s igy a fenékre sülyedt fa — uszadékfa — hever.
WUszó — Miskolcz — 1. Pedző, Tutaj.
UszóHoRoG — Baja — Il. Lábóhorog.
Uszóka — Erdővidék, Olt mentén — I. Tu- taj, Pallóka ; a horogra vonatkozik.
USZÓSUGARAK — radii."
USZÓSZÁRNYAK —- pinnaee."
UszószáRnY — Miskolczi Gáspár — a mely- lyel a hal úszik.
ÚSZÓSZÁRNYAK — Tóth PRil, Bonnet fordí- tásában — pinnae.
ÜLÉSDESZKA — Komárom:— evezőpad.
ÜLÉsFA — Tihany — a hajóban az ülés- deszka.
ÜLŐKE, a kullogó ülőhelye."
ÜNHAL — H. O. — Alburnus lucidus HEck, Bódva mentén, Komjáti-ban.
ÜTNI — Bódva — a szigonynyal, azaz : a hal felé szúrni.
Üző kúp — Latorcza mentén — 1. Vezér. v "VAAL — Vág mentén — win Waag etiam pi-
scari possunt cum tali instrumento, guod vulgariter vaal dicitur, guod uno pede videlicet duci potestv egy I26I-diki ok- iratból közli Nagy Gyula a M. Nyelvőr VII. köt. 416. lapján. Nyilván az ághegy- háló, mely a Bodvánál szolgafára van tá- masztva, a Sió némely részén a halász a rúd végét a lábával támasztja meg, ott pedig, a hol a vizbe begázol, hogy mé- lyebb vizet érjen, a háló rúdját a vállára támasztja; innen a vaal és uguod uno pede videliccet duci potest.)
"VADÁSZKESZEG — T. Sz. Nátly — Szeged. Aspius rapax L. VADASZO HALO — Ujfalvi-Szikszai xvi. század
— Cassis, plaga, mint wa tohoz tartozo nevekv közt felhozva.
Vap SüLLő — H. O.— Lucioperca Volgensis Cuv. Körős-Tarcsa.
VáGó — Keszthely — 1. Jegellő.
VÁGÓ CSIK, Cobitis taenta L."
"VÁGÓ DURBINCS Acerina cernua Lin."
Az
) /
VÁGÓEVEDZŐ — Körös mentén — az az evező, a melyet gúzsba vagy szegbe akasztanak I IDEALL
VÁGÓEVEDZŐS — Körös mentén az a három legény, a ki a nagy — vágó — evezőt húzza.
VÁGOHAL — Földi — P. K. — Pelecus cul- tratus L. ; Cobitis tacnia L. erdélyi részek. 8 (0
VáGó Hal — Janua 1729 — Cobitis ta nia L.
VÁGÓHAL — Szirmay Andr. — Pelecus cul- tratus L.
VaAGo HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI. Sz. —
cobites, acuto rostro Gesner, oxyrhyn- chus ; nyilván a vágó csik.
VÁGÓHOROG — Tápé — két méternyi rúdra rávert, nagy, szakáshorog; a szigonynyal megvágott nagyobb hal kiemelésére való : ezenkívül vannak kisebb, kurtább nyelű vágóhorgok is, melyek arra valók, hogy azt a nagyobb halat, a melyet a hálóból a szákkal ki nem szedhetnek, evvel kihúz- hassák.
VÁGÓ Tok, Acipenser Güldenstádtii Brdt."
VÁGÓ Tok — P. K. — Acipenser Güldenstádtii Brdt. Eredet nincs.
VÁGÓvAs, a lápmetsző vágó része"
VÁGÓVÉG — Szeged — 1. Belső Csapó. VajJpa — Kopácsi — a ki a hálót kihányja. VAKCSIK — k. — Petromyzon fiuviatilis L.
VAK INGOLA, Petromyzon fluvtatilis L."
VAKSZEMCSONT — os temporale."
VÁáLAszTÓó — Tata — deszkából összerovott nagy, lapos vályú, mind két végén a fené- kig érő nyilással. A kifogott halat ebbe döntik be s osztályozzák ; I. Szinlelő.
VÁLLHÁM — Csongrád — I. Czibék ; kivévén az ősbalatoni czibéket, mely más szerke- zetű.
VÁNDOR ALÓZA, Alosa vulgaris TR.
VÁNDORHAL — Tóth Pál, Bonnet forditása- ban — mely sós és édes vízben elél s ezeket időszakonként fölcserélgeti.
VÁNDOR TANYA — Duna mentén — gyékény- sátorral járó halászok tanyája, melyet majd itt, majd ott ütnek föl; 1. Piszkés.
VÁPA — Sz. Molnár Albert — Lacuna alatt, vész értelmében; I. Vész. Miklosich sze-
rint a szláv vapa, mi kétséges, mert tötúl
8930 MESTERSZÓTÁR.
a mész vapno, a mészgödör vapenica; al- kalmasint véletlen találkozás.
VARGA — Keszthely — 1. Bötök.
VARGAHAL — Janua 1729 — Tinca Vul- garis.
VARGAHAL — P. K. — Tinca vulgaris Cuv.
VÁRJA A HALAT — Hegykő — a kürtő, t. i. az egyik innen a másik onnan, azaz: a merre a kapuja nyilik.
VARJAHAL — Marsilius — 1. Varjúhal, Varga- hal. VARJÚHAL — Kriesch — Tinca vulgaris Cuv.
Eredete nincs adva.
VARRNI — Tihany — a hálót, annyi mint kötni; a háló varrásról emlékszik a régi halászarticulus.
VaRsa — Duna, Tisza — 1. Verse. Miklosich szerint a sláv vrsa, melynek etymologiája azonban szerintem nem a halászszerszám, mint inkabb a domb vrsok, vrsik felé hajlik.
VARSA — Janua I729.
VARSA — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — nassa, sagena ; az utóbbi hihás, mert öregháló.
VARSACSÓVA, a csikvarsa dugója."
VARSAHÁLÓ — Bódva mentén, Szendrőn — egykávás, villásrúdon levő zsákháló, melyet gereblyemódra vetnek a vízbe, kivált bok- ros helyen; a halat a botlóval kergetik belé ; néhol csak a part felé kaparásznak vele ; innen kaparó stb.
VARSARÁMA — Füle — a pisztrángvarsa ká- vája, abroncsa, vagy hajtoványa.
VaRsás — Agárd — varsával halászó halász.
VARSÁS BÁRKA, megkülönböztetésül a többi- ektől."
VARSÁS KAS, megkülönböztetésül a többi kas- toló
VARSAKÖTŐTŰ, megkülönböztetésül a háló- tűktől."
VARSÁS LADIK, az a ladik, a melyen a varsás- halász a varsákat feljárja."
VASAS-ÖRVÖSHÁLÓ, Il. Téliszák."
VaRsaTÚ — Füle — tűalakú peczek a piszt- rángvarsa belsejében, a melyre a csalit, ú. m. gilisztát, csirkebelet, föltűzik.
VARSINTA — H. O.— Acerina Schraitzer Cuv. L. —- Balaton; az első példányt, mely minden kétséget eloszlatott, a tihanyi ha- lászok fogták ki előttem; de A. cernua. is.
VASASHÁLÓ — Udvarhelymegye vizei — rúdra alkalmazott kisebb marázsaháló, a pisztrán- goknak a kövek alól való kifogdosására ; 1. Vezetőháló.
VASINTA — H. O. — I. Varsinta.
VASKÓ — P. K. — H. O. — Acerina Schraitzer Cuv. és cernua L. Zala- Tapolcza és Balaton. Alkalmasint a kurta, vaskos alakról véve.
VÁsorr — Tihany — vásott horog — elko- pott, eltompult, szakavesztett. Vasas ív — Körös-Tarcsa — az öreghálónál
és a keczénél a súlyozott alín ; azért vasas, mert ólom helyett vascsévéket is használ- nak.
VAsAS SZÁK — Bodrogköz — négy kávás emelő- háló, káváin vas súlyokkal, azonkivül ped- zős feljáró örrel és keresztőrrel; I. ezeket ; 1. Téliszák.
VASTAG NÁD — sok helyen — sűrű nád helyett.
VÁSZON KERÍTŐ — Erdővidék, Olt mentén — a kétközhálóhoz hasonló ; parája, ónja vagy köve nincsen. Négy méter hosszú, 2 méter
zéles, mindkét végén rúd; a háló teste r
n
n szövött vászon. Tavakban két em-
ryé
a
ére
ber közre fogja, élével bemeríti s viízszin- tesen kiemeli.
VéG — Szeged — egy fenékhorog szerszám egésze : két, négy vég horgot vetettem ki vagy szedtem föl.
VÉGHOROG — I. Fenékhorog.
VÉGKŰ — Balaton-Füred — nagyobb kő, mely az eresztőháló két végét lehúzza; I. Nagy- kövellő, Örkő.
VÉGSsŐHAL — H. O. — Chondrostoma nasus L. Bodrog mentén.
VÉGSŐ SZÁRNY — XVII. századbeli szakacs- könyv — a csukánál a hát és alsó sörény-
úszó.
VEicz — Vejsze; Jerney szerint már 1268- ban : cEt in aguis ad clausuras piscium, gug vulgo Veiz vocantur. — Sedecim loca piscatoria guge vulgó veyzhel vocan- turn.
VEIZ — XxI. század — (Et in aguis ad clau- suras piscium, gug vulgo Veiz vocanturn; 1. Vejsze.
VEjcz — M. Akadémia nagy szótára — he-
lyesen a vejszével összehozva ; hibásan a vész és vészléssel; I. Vész és Vészlés. VEsJÉsz — M. Ny. Sz. — 1. Vészlés.
zta ütsz sá e
rétet nét a ntbezáükázáászátcáti szttás
szanta tkthaá
MESTERSZÓTÁR. 839
VEJSZE v. VEjJsz — általánosan — nádfalak- ból készült, sulyokkal az iszapba bevert, tehát át nem helyezhető, a halak betéve- désére számító készülékek ; I. Veiz, Vejcz, Vesz, Weiz, Wyz.
VEJSZÉS LADIK, az, a melyen a vejszés szer- számját feljárja."
VEJZHEL — XIV. század — klagueus piscium, gui vulgo zege vel vejzhel vocaturv, I. Vejsze, Vejszehely.
VEJSZEHELY — Kopácsi — az a hely, a hol a vejszék allanak.
VEK — Sepst-Uzon — téli halászáskor az a nagy lék, a melyen a farszakot vagy kalán- hálót a jég alá dugják ; a Latorczánál egy a lékkel.
VEKELNI — Bodrogköz — 1. Lekelni, Jegelni, Jegellő, Fölelkelni, Vekelő.
VEKELŐ — Tűpé — I. Lekelő és Jegellő.
VELLA — Balaton — kétágú vas csáklya, mely- lyel a vezért tologatják, a kötelet ve- tik.
VENDÉG ÁLLKAPOCS — os intermaxillare."
VENDÉGBORDÁK — Costa supernumerales,"
VERÉS — Gárdony — rövidebb, hosszabb nádfal az átjárókba leverve; arra való, hogy a halat a varsába terelje.
VERÉS — általánosan — a karóval való meg- erősítés.
VÉRESKESZEG — P. K. Kitaibel nyomán, — szerinte OCyprinus latus, tehat Abramis. — PETÉNYI mondja wguod esse non potest, mert szerinte az Abramisokon semmi sem emlékeztet vérre. Szerintem Scardiniuts erythrophthalmus Bon., melynek szeme és úszószárnya nagyon is avéress; de lehet a Dévér-Keszeg ikrása is, mikor vérerezete duzzadt.
VERES SZARI KETEG — Marstlius 1. Vörös- szárnyú keszeg. A szövegben Veres szár- nyú ketzégho.
VERESSZÁRNYÚ JÁSZ — Grossinger — Leuci- scus rutilus L.
VERESSZÁRNYÚ KESZEG — P. K. Leuciscus Tu- tilus L. Tolna. H. O. Komjáti,
VERESSZÁRNYÚ KONCZÉR Leuciscus L."
VERESSZÁRNYÚ KONCZÉR — P. K. Leuciscus rutilus L. Balaton. VERESSZEM — H. O. — Scardinius erythro-
Phthalmus Bon. Bódva, Szendrő.
VERESSZEMŰ HAL — Scardinius erythrophthal- mus Bon. Székelyföld.
VERESSZEMŰ KESZEG — H. O. — Scardinius erythrobhalmus Bon. Bódva mentén, Kom- játiban; P. K. Tiszaföldvár.
VERESSZEMŰ PONTY —- Szirmay Andr. — Scar- dinius erythrobhthalmus Bon.
VÉRKESZEG — H. O. — Scardinius erythro- Phthalmus Bon. Tisza; 1. Véreskeszeg is.
VERŐDIK — a hal seregbe vagy tömegbe.
VERSE —- Velencze — minden, a halak beté- vedésére számító, akár hálózatból, akár vesszőből font szerszám, mely bárhová át- helyezhető ; I. Varsa.
VERSE BARA — Velencze — bogra kötött nád- üstök, a melyre a versék szárítás végett ráborittatnak.
VERSEG — Börvely, Kis-Majtény — I. Vör- csök.
VERSEHÁLÓ — Karád — Il. Szárnyas varsa.
VERSEK — Székelyföld — Vörcsök.
VERSEKCZEÉRNA — Füle — azok a madzagok,
a melyek a verseket kifeszítik, s a melyek közül az egyikre a versetű van kötve. VERSETŰ — Velencze — hálókötő tű; a szé- keiy versében az a fapeczek, a melyre a
csalit rátűzik.
VERSIK — Karád — 1. Vörcsök.
VÉRTEK — (zománczszerű halpénzek) — sgua- mee ganoidze."
VÉRTESEK — Ganoidei, mint alrend."
VÉRTSOROK KÖZE, a tokféle halaknál a vért- sorok közötti tér.
VÉSETT AJAK — Komárom — Paducz éles szélű szájáról mondják, hogy más haltól megkülönböztessék ; igen jó leíró szó.
VÉSETT AJKÚ PADUCZ, Chondrostoma nasus L.?
VESLES — Calepinus — Lacunar alatt ; nyil- ván vészlés; de nem halászatra, hanem menyezetre magyarázva ; vesszővel, náddal vagy léczczel való kiszegezés, hogy a va- kolat tapadjon ; I. Vészlés.
VEsz — Ujfalvi-Szikszai xvi. század — a sze- gye és rekesz társaságában excipula; itt nyilván a vejsze feje, mely Komádi körül
ma is wveszo.
VEsz — Komádi — I. Vejsze. Vész — Nagy-Bereg, Derczen — a Szernye
mocsár csikászó népe a láp nyilt, apró tükreit nevezi igy s ezekbe rakja kassait ;
8940
felhasználja a természetest, a kisebbeket a lápvágó kaszával árok formára kivágja ; az erdélyi Mezőségen a vejsze ; egyáltalá" ban a mocsarak kis, halászható tükrei.
Vész — B. Szabó Dávid — a varsa, vörse, hálóval összehozva, hibás ; de közel jár, a mikor a halastóval és tonyával is kapcso- latba hozza, mert tócsa — lacuna.
Vész — Miskolcz — egészen hálóból való vejsze, fej helyett varsával.
Vész — Nagy-Dobrony — nyilt víz a mocsár- lápban, a hol halászni lehet; de a halászható erek is.
Vész — Janua 1720 — nyilván a vejsze ér- telmében. VÉSZHALÁSZ — Nagy-Dobrony — az őrösháló-
val járó halász.
VÉszHELY — általánosan — az a hely, hol a vejszék állanak : I. Vejszehely.
VEÉszHAL — Acipenser Güldenstedtii BRD. — lásd Halszűke és Szűkhal.
VÉSZKARÓ — Miskolcz — a vész falrészének tartókarói. VészLés — T. Sz. — Bodrogköz — I. Or-
háló ; a vészlés azonban fűzfavesszőből fo- nott sövény, mely az őrhálóval egyazon feladatot végzi. VÉszLÉS — M. Akad. N. bodrogközi halász-mesterszó helyesen ma-
Szótára — mint
gyarázva. Igy a Tájszótárban is. Vessző- ből való sövényzet, a melylyel a folyót el- rekesztik, hogy a hal el ne menekülhessen; rendeltetése az őrhálóé.
VESSZŐBÁRKA — Csongrád — fűzvesszőből kötött, bigealakú haltartó ; I. Rütő.
VEsszővaRgsa — Székelyföld — Il. Csukavarsa.
VETELŐALAKÚ — a hal teste; orsóalakú he-
lyett, mely utóbbi kevésbbé találó, holott az elől-hátul hegybe végződő takácsve- télő igen jó hasonlat, mert még a legtöbb halat jellemző lapítás is megvan rajta."
VÉTER — Börvely — hordóalakú kosár, mely- ben csikot tartanak ; a vétert természetesen vízbe sülyesztik.
VÉTERLEGÉNY — Bodrogköz — a jégalatti ha- lászatnál ; I. Vezeres.
VETŐ HALÁSZ, a pöndörös és rokolyás."
VETŐ HALÁSZAT az, a mely a vető és roko- lyahálóval dolgozik."
VETŐHÁLOÓ — Sió mentén — kerek háló ; alsó
MESTERSZÓTÁR.
inán ólom golyókkal ; tartó kötele a háló belsejében szétágazik, hogy összehúzhassa. A vetés sajátságos testfordulás segítségé- vel történik. L. Pendel, Pöndöly, Pöndör, "Vető ; a Balaton körül azonban az eresztő- háló is.
VETZKENDÉS — Miskolczt Gáspár — viczkán- dozás.
VEYZHEL — XIII. század — a megyeri tóban az a hely, hol a vejszék fel voltak állítva; ott 16 c Vejzheles volt ispánnak.
a komáromi vár-
VEZER —- Balaton — a jég alatt való halá- szatnál az a rúd, a melyet lékről-lékre to- logatnak s a melyhez a kihúzó kötél kötve van ; I. Hajtólécz, Halászfa, Rohoncz, Ro- hony, Rohong stb.
VEZERES — Balaton — a jég alatt való ha- lászatnál az, a ki a vezért (rudat) tolja ; I. Vezér, Rúdhajtó, Rohonyos.
VEZÉRHAL — H. O.— Aspius rabax L. Körös- Tarcsa ; wmert a legsebesebb hal, legelül járn.
VEZÉR HAL — Szeged — ívás idején a legelől járo hím (állítólag az).
VEZÉRRŰD I. Vezér."
VEZETŐ — Egyházas-Oláhfalú — a tollashor- gon a legfelsőbb két toll; legnagyobb s arra való, hogy a halász mindig tudhassa, hol és milyen mélyen jár a figyelmező ille- tőleg bekapó ; nem biztos.
VEZETŐHÁLÓ — Székely-Keresztúr — 1. Ma- rázsaháló; ugyane háló a Gyilkostónál — Gyergyóban — marázsa néven dívik; hosszú rúdon zászlószerűen kifeszíthető hármasháló ; két tükör között léhés.
VICZELAPTÁROS — Komárom — zásoknál segíti a tartó v. bejáró kötelet tartani.
nehéz hú-
VICZEMESTER — Tápé — I. Viczi és Vicze- laptáros. Viczeürés — Komárom — az öreghálón az
ólom ráverését bizonyos számú ütéssel kell végezni ; minden fölös ütés wviczeütésn s közös hálóállításkor egy itcze bor a bün- tetése.
Viczi — Csongrád — 1. Fattyúlaptáros.
VICZKÁNDOZIK — általánosan — a hal, mikor megfogjak.
VIGYÁZÓ MaADZAG —Miskolcs — az örvöshalon
MESTERSZÓTÁR. 841
a feljáró őr; I. azt ; a miskolczi örvösháló úgy a nagy-dobronyi is abban különböznek a Bodrog téliszákjától, hogy nincsen ped- zőjük; a halász a vigyázó madzagot a mutatoujjára tekeri s így érzi meg, mikor a hal a keresztőrbe ütődik.
VIGYORBA ÁLL — Balaton — az öregháló zsákja, ha a két szárnyat egyenetlenül húz- zák ki; nyilván a vigyorgástól, mely az arczot eltorzítja.
ViLÁGLÓ — Udvarhelymegye vizei — az a fenyőforgácsból készült szövétnek, mely- nek világánál az éjjeli halászás foly. A szé- kely xcvilágloóval való halászásnaks mondja.
ViLtaFA — Latorcza mentén — kettős hajto- ványú, alapjában villás szerszám, a háló inának, illetőleg a kijáró köteleknek a víz fenekére való letartására, hogy a hal a háló alatt ki ne menekülhessen; I. Csiga.
VILLANT — a hal, mikor a víz szine alatt ol- dalra fordúl, hogy ezüstje megfénylik.
VILLÁSLÁNCZ — Bodrogköz — 1. Czibék a balatoni őshalászat értelmében. VILLÁS-LÁNCZOS LEGÉNY — Bodrogköz — Il.
Czibék, a balatoni őshalászat értelmében ; t.i. az a legény, a ki a czibékkel dolgozik VILLIKHÁLÓ — Szeged, Tápé — kanálalakú merítőháloó, tőkés emelő részszel; ladikon haladva alkalmazzák ; I. Billegháló.
VILLIKTŐKE — Szentes, körösi halászok — a szentesi villikháló derékfája, melybe a kán- vák (kávák) járnak s mely emelő gyanánt is szolgál; I. Billegháló.
VILLING — Komárom — Il. Villik, Billeghálo.
Vini — B. Szabó Dávid —1. Ívni:; amidőn kikeletkori tájban vinak halakon.
VIRÁG — Balaton Füred — a hal szilványán látható fehér pontocskák ; betegség.
VIRÁGZIK A TISZA — Tisza mentén — a kérész, Palingenia longicauda, rajzása juniusban; ez a vizben éli át álcza állapotát s kedves eledele a halnak.
Visz — Szeged — I. Szaka ; va szigony viszja belétörtv.
Visszága — Komárom —- a varsa vörcsöke s a horog szakája ; egyebütt : a szigony sza- kája ; Balaton Füreden a hal vendégállkap- csa, os intermaxillare.
Viszáró — Szentes, körösi halászok — a feje alatt horogba végződő nagyobb orsó,
több fonalnak összesodrására való ; a sod-
rás t. i. az egyes fonalak sodrása ellené- ben, tehát viszájára történik ; I. Sirittő.
Viszsa — Saród — a kürtő kapuját alkotó két nádfal, tehát a uviszájan, mint a horog vagy szigony szakája.
VITORLAFA — B. Szabó Dávid — I. Árbotz. VITZEK — B. Szabó Dávid — állítólag ha- lastó. Nem ismerem; alkalmasint egy a
vaczokkal.
Vívás — Cal. Oec. — halak vívása — ívás.
VÍVÓHELY — sok helyen — I. Ívóhely.
Viza — K. — Acipenser Huso L. Galgöczi- nál (1622) megvan. Miklosich szerint a szláv pyza, szerintem nemzetközi, mint a kárász, huso, viza, Hausen stb.
Viza — Ujfalvi-Szikszai xvi. sz. — huso, mario. Megvan az Orbis pictus 1708. kia- dásában is.
VIZAFOGÓ — sok helyen ma már csak vízré- szek neve ; hajdan ott czége állott.
VIZAHAL — P. K. — Acipenser Huso L. már 1240-ben : aHusones pisces, gui ungarice
vocantur vízahalb.
VIZAHÓLYAG — általánosan — a halenyv anyaga. VIZAHOROG — alsó Duna — hosszú kötelen
vagy lánczon függő, élesre kifent kis vas- macskak.
VIZAIKRA — Maros Hajvaár.
mentén — a kaviár; I.
VíZ ALÁ HALÁSZNI — Körös-Tarcsa — a vízen lefelé haladva, tehát nem ellenében há- lózni ; kivált a keczével.
VIZAHÁLÓ — Duna szerkezet szerint öreg- háló ; de erős islégből kötve ; I. Pipola h.
Viza Tok, Acipenser Huso L."
VIZATOKOK — Husoncs — mint csoport." VÍZBEN JACZO HAL — Ujfalvi-Szikszai XVI sz.
— congrus, conger. Ez tulajdonképen a Guys; a görög vórvrpos — tengeri angolna régi tulajdonnévtől származik.
tengeri angolna, Conger vulgaris
Víz DEREKA — Keszthely — az, a melyet a nád már nem ver fel, tehát síkvíz; a ho- rog lekövelési helye.
Víz ELLENÉBEN — általánosan — a víz folyá- sával szemben haladva halászni.
VIZEN -— Balaton — pld.: wa fokszabadi vizen halásztunk.v
842
Víz FENEKE — általánosan — a melyen a viz all vagy folyik.
VízFoLYÁS — ide veri a halat — Kulthy.
VÍZHÁNYÓ SZAPOLY, megkülönböztetésül az ivoszapolytól."
Vízi DARÁZS — H. O. — Acerina cernua L. Bodrog mentén.
Vízimús — Kuthy — hal értelmében.
Vízi páRpucz — Kuthy — söreg, Acipenser stellatus PALL. VÍZIVIRÁG — Szeged — egyáltalában minden
szitakötőféle,mely álczakorát a vízben tölti s kifejlődve a vizből ki- és szárnyra kél; halak eledele.
VíZMERŐ — Tihany — 1. Szapoly.
VÍZ SZINÉN HALÁSZNI — sok helyen — a ke- rítő halászatnál a hálót nem a partra kihozni, hanem a hajóba beszedni.
VoNNni — Miskolczi Gáspár — horogra a húst vagy férget; 1. Férgelni, Felhalazni.
VONÓHÁLÓ — Ipoly mentén — 1. Gyalom és Gyalogháló.
VONÓKÖTÉL — Bodrogköz — 1. Kijárókötél.
Vownyó — Balaton — egy hálócsapás belső területe ; I. Tanya.
Vownyó — Hegykő — az evező nyelén a gúzstól eredő kopás ; I. Kopás.
VONYÓSZEG — Balaton, tihanyi őshalászat — 1. Koloncz.
VöRcsök — Balaton — a varsa szűk bejá- rója, a melyen a hal betéved.
VÖRCSÖK-ŐR a rokolyahálón, közönségesen csak őr, vagy rákláb."
VÖRÖSSZÁRNYÚ KESZEG — Ujfalvi-Szikszai XvI. század — Orfus, tehát a mai Idus melano-
Hátrább eVeres-
szárnyú keszegiy— Rubellus, mi alatt a
tus értelmében. ismét Leuciscus rutilust érthették.
VÖRÖSSZÁRNYÚ KONCZÉR — P. K. — Leuci- scus rutilus L. Balaton. (A Sió torkolatánál és mentén következetesen vörös szárnyú Göndér H. O.)
VöRsE — Győr és B. Szabó Dávidnál— I. Varsa.
w
WEIiZ — xiv. század — I. Vejsze.
WEYz — xiv. század — állítólag halastó Weyk helységnél; de nem egyéb mint vejsze valamely tóban ; I. Vejsze.
MESTERSZÓTÁR.
WIZAHAL — 1230-ban — már ahusones gui vocantur Wizahalv. Wenzel I. 271.
WoRsa — Rómer Fl. — már 1093-ban, cin arsis captin (Worsa plena piscibus); I. Varsa.
WysAHAL — Marsilius — 1. Viza.
Wyz — xiv. század — xclausura piscium in agua Saar, vulgo Wyz nuncupatas ; 1. Vejsze.
5. VA
ZAVAROS viz — általánosan — bármely ok- ból földes részekkel elvegyült víz, mely kevésbbé vagy nem átlátszó. Rendesen ha- lászatra legalkalmasabb.
ZÁKÁNYOS víz — Bódva mentén — könynyen felszálló. üledékkel bíró, könynyen zava- rodó viz.
ZÁTONYOS FENÉK — általánosan — a hol a víz folyása keresztben gátszerű emelkedé- seket hordott fel.
ZEEGE — XIII. század — xcum cilausura, Ti- ciae, Zeege vocatayv, I. Czége.
ZEGGE — xv. század — I. Czége.
ZEGYE — xv. század — I. Czége.
ZERTA KESZEG — Szirmay Andr. —- Abramis vimba L.
ZEYGE — xiv. század — uxclausura seu cap- tura piscium vulgo Zeyge vocatas ; 1. Czége.
ZimoLya — Balaton, tihanyi őshalászat — Il. Kóta.
ZÖLDIKE —- Bielz A. — H. O. Tinca vulga- ris Cuv. Erdélyi részek. Kivált a folyóban élő világos, aranyoszöld szinű.
ZOROUSEUREM — már 1277-ben — nyilván sáros örvény, halashely, tanya (piscatura).
ZSÁK, a tavakon használt gyalomháló zsákja, a melybe a hal belékerül.
ZSÁKFAR — Hegykő — I. Szakgató.
ZSÁKHÁLÓ — Máramaros — 1. Kaparóháló. ZSÁKKŐ — Agárd —- I. Kátakő, Seggikő.
ZSEMLE — Barbus Petényii — HEck. Erdővi- dé , Olt vize. ?
ZSEMLEHAL — H. O.— Barbus Petényíű HEcKk Erdélyi részek. §
ZSEMLÉNK — Barbus Petényü HEck. Erdővidék, Olt vize.
ZSIDÓHAL — H. O. — Barbus fluviatilis AG. Komárom ; Szalay András 72 éves halász- legény bemondása s avval okolta, hogy
MESTERSZÓTÁR.
nincsen köröszt a fejibes. Ez a halász ismerte a torokfogakat is.
Zsipóurcza — Algyő — a halak szárítására való karózatok ; azért így, mert emlékez- tetnek a zsidóság jelező fáira.
ZSINÓR — Balaton-Füred — horgász mondja : fogtam egy zsinór, két zsinór halat, azaz, a menynyi egy zsinórra (50—60 cm.), ko- poltyújánál fogva felfűzve, reáfér.
ZSOMBÉK — Gárdony — kihalt nádüstöknek összeálló gyökérzete.
ZSÖMLEHAL— H. O.— Barbus Petényi HECK. Székely- Keresztúr.
843
ZUBBANTÓ — Karád — a jég alatt való ha- lászatnál egy hosszú nyelű favilla, melylyel a nagy gazda a halakat a kátába beriasztja ; Il. Búfonó, Butffogató.
ZUBOGÓ — Szádellő — a pisztrángos patak kis vizesései a kimosott kallóval együtt. ZURBOLÓ — B. Szabó Dávid — 1. Bugyka. ZURBOLÓ FA — Bodrogköz — dorong, a mely- lyel a halász a vizet csapdossa, a köveket, gyökereket megpiszkálja, hogy a halat a
hálóba terelje.
ZuvATLÓ — B. Szabó Dávid — 1. Bugyka.
IRODALOM.
A FONTOSABB IRODALMI FORRÁSOK KIMUTATÁSA.
(A "-gal jegyzett forrásokban magyar elemek is találhatók.)
AGassiz L. Histoire naturelle des poissons d eau douce de I Europe centrale. Neu- chatel, 1830.
AMTLICHE BERICHTE über die internationale Fischerei-Ausstellung. Berlin, 188I.
ARTEDI, PETRI. lchthyologia. Lugd. Batavo- rum, 1738.
BENECKE B. Dr. Fische, Fischereci uud Fisch- zucht in Ost- und Westpreusscn. Königsberg 1881.
BENECKE, DALMER, Handbuch der Berlin 1880."
BENECKE BERTHOLD Dr. Die Teichwirthschaft etc. Berlin, 1885.
BORNE. Fischzucht und Fischerei.
BÉRCZY KÁROLY. Hazai és külföldi vadász-
rajzok. Pest, 1863, p. 860, a pákásznak sikerült rajza."
BiELz E. ALBERT. Fauna der Wirbelthiere Siebenbürgens etc. Hermannstadt, 1858."
BLANCHERE H. de la. La péche et les poissons.Nouveau dictionnaire général des péches. Paris, 1868.
BLoCH E. M. Oekonomische Naturgeschichte der Fische Deutschlands. III. köt. Berlin, 1782—84."
BORNE Max v. d. Taschenbuch der Angel- fischerei Berlin. 1882.
BORNE MAXx v. d. Die Fischzucht. 1685.
BREHM ALFRED. Thierleben etc. Zweite Aufl. VIII. Leipzig, 1879.
Berlin
(CALENDARIUM OECONOMICUM perpetuum. Az az Majorságrúl írt Lajstrom, mellybűl min- den Major-Gazda hórúl-hóra egész esz- tendő által mit munkálodtasson a Major- ság-körül megtudhattya. Többeknek hasz-
nára ujonnan Ki-nyomattatott Harmadszor Győrött 1753."
CALEPINUS, AMBROSIUS Dictionarium unde- cim linguarum stb. I594."
COMENIUS JoH. Amos. Janua Linguee Latina reserrata aurea ; sive Seminarium Linguge Lating et Scientiarum omnium, hoc est: Compendiosa Latinam (et guamlibet aliam) Linguam, una cum Scientiarum et Artium fundamentis, perdiscendi Methodus, sub Titulis centum, Periodis mille compre- hensa, Et in Usum Scholarum Hungarige juxta editionem postremam, accuratam et auctam in Hungaricam Lingvam translatam, per Stephanum Benjamin SZILÁGYI Scholae Varadiensis Rectorem etc.Debreczini, per Paulum Viski anno 1729. v
CoMmENntus JoH. AMos Orbis sensualium pi- etus trilinguis etc. A Látható Világ három- féle nyelven, az az minden derekasabb az világon lévő dolgocnak és ez életben való cselekedeteknec le-ábrázolása stb. stb. No- rimbergae I708 (?)."
CUVIER G. et VALENCIENNES A. — Hlistoire naturelle des poissons. Paris, 1828—1840.
DAwkKIÖNs Bovrp W. Cave Hunting. [Lon- don, 1874.
DUMÉRIL A. Histoire Naturelle des poissons ou lehthyologie générale. Paris 1865—1870.
Evans JOHN. The ancient Bronze Implements Weapons and Ornaments of Great Bri- tain, I88I.
FÁáY-féle szakácskönyv, az írás modorából következtetve XVII. század. Czímlap és 6 oldal hiányzik. Nemzeti Muzeum könyv- tára."
IRODALOM.
FEJÉR GEORGIUS. Codex Diplomaticus Hun- garia ecclesiasticus ac civilis. Budae. E nagyterjedelmű, kitűnő forrás e könyvben Cod. Dipl. rövidítésben van alkalmazva. A kivonatokat FEKETE ZSIGMOND készítette s fölhasználásra átengedte.
FÖLDI JÁNOS. Természeti história. A Linné systémája szerint. 1. Tsomó: az állatok országa. Pozsony, 1801."
FRIEDEL ERNST. Aus der Vorzeit der Fische- rei. Berlin 19884.
GALGÓCZI ISTVÁN Szakácsi tudomán (?) sza- kácskönyv 1622-ből. Kézirat, Dr. Hampel Józsefné Pulszky Polyxena tulajdona. E kéziratban 30 magyar halfaj van megne- vezve."
GRABER Virus. Die aeusseren mechanischen Werkzeuge der Wirbelthiere:; Leipzig, Prag 18960. Használta többek között Pettigrew, Marey és Strasser munkáit — az utóbbit, mely a halakról szól,nem szerezhettem meg.
GRoss VICTOR. Les Protohelvétes etc. Ber- lin, 1883. (Lac de Bienne et Neuchatel).
GROSSINGER J. elniversa historia physica etc.) T. II. Posonii, 1794."
GÜNTHER ÁLBERT. Catalogue of the fishes in the British Museum. Vol. VI. 1806." GÜNTHER ALB. Introduction to the Study
of Fishes. Edinbourg. 1880.
GÜNTHER ALBERT. Handbuch der Ichthyolo- gie, übersetzt von Dr. G. von HAYEK. Wien, 1886.
HECKEL JAKAB. Magyarország halainak rend- szeres átnézete. Fordította CHYZER CoR- NÉL. M. orvosok és természetvizsgálók VIII. nagygyűlésének évkönyve 1847. Kiadatott 1803." A fordítás a rendszeresen űzött nyelvrontás tekintetében ritkítja párját.
HECKEL JAC. UND KNER Rup. Die Süss- wasserfische der oesterreichischen Monar- chie etc. Leipzig, 1858."
HERMAN OTTÓ. A Mezőség II. muzeum-egylet évk. VI. 1872."
HORROCKS JOHN. Die Kunst der Fliegen- fischerei. Weimar 1874.
JEITTELES LUDW. HEINR. Prodromus Faunze
Az erdélyi
Vertebratorum Hungariae superioris. Kü- lönlenyomat a sVerh. der k. k. zool.-bot. Gesellschaft in Wien., Bd. XII. 1862, p. 245—314. (1—70.) Wien, 1862."
845
A Duna Halóriásai.— Természetrajzi Füzetek, kiadja a M. N. Muzeum. I, kötet, 1877. Umbra canina Mars, Poóczhal. köt. 1882."
KELLER DR. FERD. Die keltischen Pfahlbau- ten in den Schweizer Seen. Zürich, 1865, 1860.
KEMÉNY ZSIGMOND B. Szalardi János siral-
KÁROLI JÁNos Dr. Ugyanaz. UI o. VI
mas Magyar Kronikája 1853. p. 232 és .240
(pisztráng, galócza, kecsege és haltenyész- tés, 1648)."
KENESSEY ALBERT. Halaink és haltenyész-
tésünk.
m. t. Akadémia. 1868. Használta Hunfalvyt :
Vitézféle pályamunka, kiadta a
(A magyar birod. természeti viszonyainak leírásan, Grossingert — és Mátyus Dize- tetikáját." KRESZNERICS T. Magyar Szotár, gyökérrend- del és deákozattal, stb. Buda 1831." KRIEsCH JÁNos. Halaink és haltenyészté- sünk. Vitézféle koszorúzott pályamunka. Kiadta a m. t. Akadémia, 1868." KRIESCH János. Állattani utazásai. 1870 és M. tud. Akadémia math. és
tud közleményei X. köt, 1872.
1872. term.
— — Egy új halfaj. U. o.
Kurny Lajos Hazai rejtelmek, regény. Pest, 1846. XIII. cPusztai halászatv.
LEUNIS JOHANNES Dr. Synopsis der drei Naturreiche etc. I. Zoologie. III. Aufl. Hannover, 1883.
LINNÉ CAROLUS. Systema Nature. Ed. XII. Holmize, 1760.
MAGYAR LEVELES TÁR, kiadja a m. Lt. démia, I. köt. 186I."
MAGYAR NYELVŐR, a m. tud. Akadémia meg- bizásából szerkeszti és kiadja SZARVAS GÁ- BOR. Budapest. I—XV. köt."
MAGYAR LászLó Délafrikai utazásai I. köt. 1859, p. 298. — Bihéből említi a wgindá-t, , mely hasonló a mi tapogatónkhoz s mely- lyel áradások után a sekély vizeken halász-
Aka-
nak."
MAGYAR TÁJSZÓTÁR, kiadta a Magyar Tudós Társaság ; Buda, 1838."
MAJLÁTH BÉLA oklevélgyűjteménye. ALBERT levele, melyet MÁTYvás király ud-
KAZAI
varából testvérbatyjához, Jánoshoz intézett, s a melyben a pisztrángot említi, 1462."
840
MÉNARD RENÉE. La Vie privée des Anciens. Paris, 1882.
MISKOLCZI GÁSPÁR. stb. 1769. magyar fordítása.)"
MITTHEILUNGEN der antiguar. Gesellschaft in Zürich. XII. H. 3. 1858. etc.
MITTERPACHER Lup. Compendium Historize Naturalis etc. Budae, 1799."
MARsSIiLIUs. Danubius Pannonico-Mysicus. Ha- ga et Amstelodami, 1726."
Máryus ISTVÁN — Ó- és Uj-Dieetetica stb. 3. darab, Pozsony, 1787."
MORTILLET M. DE. Origine de la Navigation et de la Péche. 1867.
NápAsDY TAMÁS nádor családi Szerk. Dr. KÁROLYI ÁRPÁD és Dr. SZALAY JÓZSEF. 1882."
Egy jeles vadkert stb. (Franzius Farkas könyvének
levelezése.
NILSSON SvVEN. The primitive Inhabitants of Scandinavia ; translated by John Lubbock. London, 1868.
ORBÁN BaLÁZzs. A Székelyföld leírása I., II. és IV. kötet.
PETÉNYI SALAMON J. Magyarország édesvízi halai. Kézirat b. NYÁRY JENŐ gyűjtemé- nyéből. HERMAN OTTÓ tulajdona."
PETTIGREW BELL J. DR. Die Ortsbewegung der Thiere etc. Leipzig, 1875.
RAU CHARLES. Prehistoric fishing in Europe and North America Washington 1884.
REISINGER IOANNES. aSpecimen lehthyologise sistens pisces aguarum dulcium Hungariaes. Budae, 1830."
RELIOULE AGUITANICE etc. by Ed. Lartet and Henry Christy. London, 1875.
RÉső ENSEL SÁNDOR ifj. A vizahalászatról a XVI. században. régészeti Füzetek, Győr I86T. I. k. p. 35I."
RÓMER FLÓRIs. Egy pár szó a magyarországi Halásztról a középkorban. U. o. p. 357."
SIEBOLD, K. Th. E. v. Die Süsswasserfische von Mitteleuropa. Leipzig 1863."
SzaBÓó DÁviD (Baróthi) Paraszti Majorság,
Győri történelmi és
mellyet Vanierből hat lábbal mérséklett magyar versbe foglalt stb. Pozsony, 1779 XV. Halas-tó."
IRODALOM.
(SZAKÁTS mesterségnek könyvetskéjen. Melly- ben külömbkülömbféle válogatott tzifra, jó, egésséges, hasznos, tiszta és szapora Étkeknek Megkészítése, Sütése és főzése
" mintegy Éléskamarában, rövideden leirat- tatik és kinek kinek hasznára leábrázolta- tik. Melly most megbővittetvén : I. Több szükséges és hasznos Étkek nemeinek ké- szítésével ; II. Az Gazdaasszonyoknak nagy Könnyebbségekre e kis formában kibotsát- tatott. Kolozsváratt M. Tótfalusi Miklós által 16989."
SZILÁDY ÁRON. Középkori magyar költői maradványok I. 1877.
SZINNYEY JÓZSEF. Adatok Révkomárom ha- lászatához. Vasárnapi Ujság 1863, 14—I5. szám."
SZIRMAY ANDR. IGN. Dissertatio inauguralis medico-zoologica sistens Pisces Aguarum Hungariae etc. Vindobonee, 1840."
THALY KÁLMÁN, A hazai képzőművészet, műipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás és háztartás történetéhez II. Rákóczy Ferencz udvarában. Történeti tár, 1882, Pp. 555 (öreg tok, kecsege), p. 568 (viza), I706— 1708."
UJFALVI EMERICUS Sz. A. Nomenclatura seu Dictionarium latino-ungaricum clarissimi viri D. Basilii Fabricii Szikzovii. Editio prioribus limatior et multo auctior, cum Jndice duplici, opera E. A. Sz. Ujfalvi. Debrecini, Typis Pauli Rhedge Lipsiensis
századból való mert Szikszai 1586-ban halt meg, UJjfalvi az új kiadást 1597-ben rendezte. Unicum a debreczeni Collegium könyvtárában."
WALTON IZAAK. The compleat anglers. 1653.
WVALTON I. AND COTTON CH. wThe complete anglers. Ed. 1865. Londom.
IÓI9. Ez a forrás a XVI.
Ezeken kivül használtam a jobb szótárakat s a legújabb állattani tan- és kézikönyve- ket, amagyar Nemzeti Muzeum, az enyedi ref. Collegium és a berlini Muzeum gyűj- teményeit.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
A
Abramidopsis SIEB. 706. Abramis 657.
— Ballerus L. 704. — Brama L. 699.
— Leuckartii H. 706. — melanops H. 703. — sapa P. 705.
— Vetula 70I.
— vimba L. 702. Abrincs 308. Acanthopsides 659. Acanthopteri 654. Acerina 655.
— cernúa L. 3. 073. — Schraitzer C. 674. — glaber H. 749.
— Gmelini F. 752. — Güldenstádtii 755. — Huso L. 756 Acipenserini 661.
-- Ruthenus L. 750. — schypa G. 753.
— stellatus P. 752. Achtheres 607. Achyla 607.
Agárdi tanyák 74. Ágas, hálószolgán 306. Agassiz Csabak 723. Ághegyháló 306. Áglék 382. Agyarhorog, őskori 178. Ajtólék 382. Akadó-készítés 281. Akadótörés 282. Alattság 254. Albinismus 728. Alburnus 658.
Alburnus bipunctatus 7II. — fasciatus 712.
— lucidus H. 71o.
— mento AG. 712. Alcedo ispida 604. Állas küsz KZA2IS Állatmag 627.
Alín, siófoki 250. Állítófa 273.
Állító halászat 229. 317. Állóbárka 278. Állóhorog 361. Állkapcsos halak 653. Alosa 60I.
— vulgaris TR. 745. Alsó állkapocs 615. Alsó sörényúszó 608. Amfiblesztron 58, 330.
Ammoccetes branchialis 632.
Amphioxus 561. Amphirhina 653. Anabas 571.
Anbiss hal 129.
Andra weyzhele 80. Ángolna félék 661. Ángolna heréje 628.
— mint vendég 647. Anguilla fluviatilis F. 746. Ansa 84, 158. Anyameder-duga 232. Apacskő 253, 260. Apacs nyele 200.
— siófoki 250. Apacstalp 2060. Apacsúr 260.
Apostagi tanyák 75. Apostolok halászata 58.
Apostolok hálója I50, 25I.
Apró szerszám 209.
Aguincumi hálókő 167. Áradás — jóslás 451. Arany lélekvesztő 205. Árbutz 254.
Ardea cinerea 605.
— purpurea 605. Argulus 607.
Árkolt kötővég, horgon I8I Árpád hadai 63.
Ásott hal 600.
Aspius 658.
— rapax 713.
Aspro 654.
— vulgaris C. 671.
— Zingel C. 672. Atkás tanya 444. Átkötő horog 368. Átolja 322.
B
Bába-csik 731.
Babonák, komáromiak 451. Bácskai szigonyos 492. Bagoly-keszeg 705.
Bagrus hal 49.
Baing neme 658.
Bajusz 225, 608. Bajuszdeszka, állóbárkán 279. Bak, állóbárkán 280. Balaton 4.
Balaton halrajza 642. Bálazás 296.
Balinháló 283.
Balin neme 658.
Bálvány, állóbárkán 280. Baracsi tanyák 75. Baramunda 566.
Barbus 657.
— fluviatilis 093.
940
Barbus hal 49.
— Petényii H. 694. Bárkababa 255. Bárkarakodó 278. Bárkarakodo, varsás 240. Bárkások 280. Bárkasütő, álloóbárka 280. Bárzsing ÓIÓ, 022. Beadás 204.
Becsületes jelek 4360. Bedöntő 381. Beeresztés 322. Békásszoros 522. Belek 622.
Belső csapó 290. Berettyó halrajza 642. Bérlők halászata 291. Besztercze p. halrajza 042. Bicskavetés 430. Biczke 209.
Bikatutaj, gyalomé 288. Billegháló 304. Billegtőke 304. Billentyűk 626.
Bírság 516.
Blicca 6058.
— argyroleuca 706. Blinczke, horgon 3063. Bocskorvarsa I5I, 23I. Bödé, evedzőn 260. Bodva, evezőn 260. Bódva halrajza 642. Boódva szigonyos 490. Bogárnyilás 619. Bognár 225. Bognártüske 608. Bogrács, komáromi 260. — szegedi 269. Bókony 255.
Boókony, hálón 308. Bokorháló 313. Bonczolók 573.
Bönéfa 173, 325.
Bóné — szötári 86. Bordák ÓT5.
Borító 333.
Borító, fertői 337. Boritott hal 336. Borító, velenczei 336. Borsporral hal 1r36.
Borzsa halrajza 642. Bothriocephalus 607. Botlólás 330.
Botos kölönte 518, 675. Bőcscsőháló, székely 315. Böcsű levél 425.
Bödön, balatoni, suta 202. Bödönhajó, felvasalva 203.
Bőgő, állóbárkán 280. Bögöz falu 517.
Bőjti vendégség 130. Böncső 187.
— árkos 170.
— fenekes 370.
— füles I70.
— Szeged, új I66.
— Szentes, új 168. Bötök 10606, 385. Bötökkövek, ősiek 1064. Börvely 479.
— csikászói 76.
Bronszhorgok — ősiek 45.
Búbkötés 297. Búbos vöcsök 0605. Buczo 654. Buffogató 389. Buklolék 381. Buklórúd 317. Buréttó 337. Bustyálló 395. Butykázó 394. Butykos 291. Buttyogató 210.
Büntetés, orvhalászat I4I.
(e;
Captura 80.
Carassius 657.
— Gibelio N. 690.
— Moles AG. 691.
— vulgaris N. 689. Carbo cormoranus 605. Carpio Kollari H. 685. Cataphracti 055. Ceratodus Forsteri 566. Cerdeli hal r30. Chege 82. Chlorochroismus 728. Chondrostei 66I. Chondrostoma 659.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Chondrostoma nasus L. 720 — v. hernadiensis 727. Chorda dorsalis 56I. Chromis hal 40. Citharinus hal 49. Clarias hal 49. Clausura 80.
Cobitis 659.
— barbatula [L. 729. — elongata H. 731. — fossilis 727.
— tzenia L. 730. Coneweyzi 80. Cottus 055.
— gobio L. 675.
— microstomus 678. — pcecilopus 0677. Csabak neme 0659. Csáklya 257. Csáklya, jeges 387. Csali, horogra 361. Csalóhal 3062. Csalóka jelek 430. Csanak 3706. Csapóhorog 301. Csapóhurok 337- Csapó sügér 668. Csárda, állóbárkán 280. Csárdaépítés 258. Csárdakaró 275. Csárda, piszkei 440. Csattkó 253.
— gyalomé 288.
— Szeged 1068.
Csattkövek rendeltetése IÓI
Csavaros redő 623. Csecstőó, régi 139. Csege 82.
Csege, történelmi 153. Cseke 83.
— Szilády Ároné 83. Cselle neme 659. Cserepcsik 209. Cserke, horgon 3063. Cserkeláncz 3068. Cserkész 383.
Csetrés 428.
Csévés kötés, varsán 242. Csicsiri vöcsök 605. Csiga, dereglyén 289.
Csiga, Fertő 300. Csiganyomó. 300. Csigolyák 615. Csigolyás 518. Csikász, leirás 476. Csikászó ladik 243. Csikászó varsa 243. Csikász szerszám 205. Csikbogarak 600. Csik dáma 478, 728. Csikfélék 659. Csikgát 243, 482. Csikgödör 209. Csikkas 207, 243. Csikkas taraja 207. Csikkereskedés 478. Csik király 478, 728. Csiklakoma 477. Csikló, ladik 204. Csiklózás 326.
Csik neme 659. Csikorszag 478. Csikputtony, karja 208. Csikszüret 483. Csikszűrő 208. Csiktök 207. Csikvásár 477- Csipőcsont Ó15. Csirahártya 031. Csiriptető 209. Csiriptető, fenekes 370. Csirkebél 242. Csiviszvisz madár 451. Csonik 309.
Csonthorog, őskori 40, 178.
Csontkorcsolyák I7I, 173.
Csontos halak 653.
Csöónyak, szegedi 204, 263.
Csonttörő sas 603.
Csontváz 613.
Csöszívüek 5062.
Csöszszög 304.
Csúcsbanyíló száj 612.
Csuhi 300.
Csukafélék 600.
Csukahorog, Mezőség 178, 184, 357-
— velenczei 3063.
Csuka lengyel módon
- 199 194
— neme 600.
HERMAN O. A magyar halászat.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Csuka varsa, bácskai 242.
Csuklócsont 615.
Csupaszponty 684.
Csúszómászók 578.
Csúszva lopakodók 592.
Csutak 295.
Csüggesztő, övön 302.
Cyclostomi 653, 062.
Cyprinoidei 656.
Cyprinus 650.
— acuminatus 6085.
— alepidotus 684.
— Carpio L. 682. hungaricus H. 088.
— c. macrolepidotus 684.
— rex 084.
Czafranghal :69.
Czege, történeti 153.
Czége — történeti 82.
Czehesség 142.
Czekle 82.
Czela 385.
Czélakövek, ősiek 164.
Czémester, tihanyi 428.
Ezetek 577
Czibak 304.
Czibék, balatoni 388.
Czibék, Duna menti 259.
Czibék, siófoki 293.
Czifra kölönte 677.
Cziczkany, vizi 603.
Czigányczége I52.
— halász 527.
— horog 355
Cziklendezés 326.
Cziklend, k.-tarcsai 270.
Cziklend, ladik 204.
Cziklony 326.
— ladik 204.
Cziklonyozás 320.
Czompó 657.
Czölöpépítmények—Herodot- nál 42.
— Homérnél 41.
— osztályozás 42.
Czötkényháló 318.
Czucza 257.
Czuczalyuk 254.
649
D
Dactylopterus 570.
Dalladzás 267.
Dalladzó 2607.
Dali, evező 267.
Dárdaszigony, bódvai 342.
Dárdaszigony, bronszkori 190.
Dárdaszigony — kovahegyű 37.
— kun 341.
— Szarvas 360. 342.
— tüskés 37.
— székely
Decipula 85.
Denevér 577. Dereglye 289.
Derék, állóbárkán 279. — hálótűé 276. Derékláncz 3069. Derék — a pataké 233. Derékon húzók 289. Dévérkeszeg 699. I — szintája 648.
Dick hal 129. Diluvium 34.
Diodon hal 569 Disznósi bokor 424. Dobbantó 300. Dobcsont 015.
Dob, Kraszna 244. Dobvarsa, bácskai 241. Domahida csikászói 76. Domolyko neme 659. Dorongolás 396, 532. Döge falu 499.
Dráva halrajza 642. Drávai tanyák 74. Duga 232. Dugahalászat 532. Dugós horog 357. Duna-Egyházai tanyák 75. Duna-Földvári tanyák 75- Duna halrajza 642. Dunai galocza 737. Duna-Vecsei tanyák 75. Durbincs 655.
Dynamit halászat 533.
Dytiscus 606.
950 BETÜRENDES TÁR GYMUTATÓ.
E
Ecsedi láp halrajza 043.
Ecsed vára halászágyúi II3.
Echeneis 570.
Eglév 132.
Egyenes szárú horgok 183. Egyiptomi fenekes 50. — fenékhorgász 50. — halászbokor 54.
— halsózás 56.
— halszállítás 55.
— haltisztítás 50.
— közhorgász 52.
— szigonyos 50.
— tanyavetés §3.
Egyiptom régi halászata 48.
Ékcsont 613.
— nagy szárnya 0I5.
— nyúlvány 613. Ékcsont szemrésze 615. Ekecsont 615. Elfogyott háló 252. Elhelyezkedés 60. Eligazítás 423.
Előagy 018. Előhomlokcsont 0613.
Előrepedző horog I79, 353.
Ember és hal 15.
— mint ellenség 60I. Emelgető, székely 308. Emelő 306.
— halászat 229. 303. Emésztés 62T. Encken hal 120. Eöőreog 248. Epehólyag 623. Ephemera 350. Eresztés 32I. Eresztőháló 320. Eresztőlék 381. Eresztős 323. Ergasilus 607. Érzékek 619.
Esch hal 129.
Esox 660.
— [Lucius L. 732. Éva-keszeg 702. Everriculum 87. Excipula 85, 86.
Exoccetus 570. Ezüstös balin 700.
F
Fa az ősrégi halászatban 140.
Fágyökötél 385. Fajszámok 0652.
Faj tok 753.
Far, állobárkán 279. Faragó, szegedi 268. Farhám 252. Farkaló 320. Farkaro 245. Farkarómadzag 2406. Farkasháló 311.
-— szádellői 314. Farktó 608.
Farkvég 608. Farosbárka 278. 375- Farszákháló 3II. Fartőke, dereglyén 289. Far, varsáé 159. Fattyú-kárász 601. — laptáros 261.
— ólom 253. Fedelék 608.
— csontok 615. Fehér pisztráng 129. Fej-czége IS5I. Fejes domolykó 721. Fejkő 187:
Fejláncz, állobárkán 280. Fejmadzag 370.
Fej, marázsa 328. Fejrész 608.
Fejsze, szegedi 2068. Fekete gölyák 605. Felekezet 69. Felepóta, jel 292. Felfágyaás 251. Felférgelés 350. Feljáró őr 393. Felhalazas 359. Felhalazás módja 302. Felin, siófoki 250.
Felkövelés, a fentőé 188.
Felpillantó küllő 697. Felső állkapocs 6T5. Félszárnyú fark 610. Felvágó 301.
Fenéken járó szerszám Fenekes 300.
— csongrádi 183.
— szegedi 188.
— szerszám 309. Fenékhorgászat 309. Fenékhorog 187.
ag [8 na
— felszerelése 187. 370. — súlyok IÓI.
— Tihany 184. Fenékjáró küllő 696. Fentő, Arve melléki 187. Fentő, fenekes 375. Fentők 186.
— őskoriak 43, 44, 187. Féregszedés 375. Féregszedő döbön 375. Fertő halrajza 643. Fésűs hal 226. Fésűsszárnyú halak 054. Feszítökötél, marázsa 328. Feszítő, varsán 241. Figyelmező toll 358. Fiókgyékény 322.
FISEr 241.
Fisérkedés 463.
Fisér, leírás 537.
— szerszám 530.
Fogak rendszere 616. Fogas és süllő 663. Fogas süllő 669. Fogóvég 290.
Fogóvég, evezőn 260. Föka 577-
Foltos géb 650. Fordítófa 3091.
. Fordítövék 392.
Forgatás, bárkán 280. Forgó (rokolya) 214. Forgó, vetőhálón 332. Fő-czége 151. Főhomlokcsont 613. Földvár, lápi 470. Fölfelé nyíló száj 612. Fövenyfutók 605. Furkó 258.
Futosó 206I. Futtatoháló 284. Futtyogató 210. Fúvósuszos halak 656.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Fülesvarsa, történeti 84. 158.
Füzér 186.
G
Gadoidei 056. Galacsér, gyalomé 287.
S Ösi 1603. — új I06.
Gajmó 273. Galandféreg 607. Galócza neme 6060. (Galóczaszigony, vági 341. Gamo 388.
Ganoidei 653.
Garam halrajza 643. Gasteroidei 655. Gasterosteus 655.
— aculeatus L. 680. Gázló madarak 605. Géb 518.
Gébfélék 655.
Gébics 388.
Gémcse 388.
Gemes 3898.
Gemics 389. Gerinczhúr 501. Gerinczvelő 619. Giliszta 242.
Ginda 334.
Gmelin tok 752. (Gnathostomata 653. Gobio 0657.
— fuviatilis 696. Gobioidei 655.
(Gobio uranoscopus 697. (Gobius 655.
— marmoratus P. 678. — rubromaculatus K. 680. (Golyasneffek 605. Gombostű horog 1709. Göbe 518.
(Gödények halászata 505; Gőte hal 5066. (Guaninmész kristály 612. Gutta lév 134.
(Gúzs 254.
Gübűlés 312.
Gübűlni 518.
Gübűlő 31.
(Gübűlő rúd IS5I.
Gyalázka, ázsiai I98. — bronsz 196.
— magyar 200.
— varsás 238. Gyalogháló 285. Gyalogszer 428. Gyalom 286. Gyalmoló 287.
to
Gyalmostó 287. Gyalmostó — szótári 85. Gyalompogácsa 288. Gyalom — szótári 85. Gyeke 73.
Gyékény, tihanyi 250. Gyérháló 327.
Gyilkos tó s52I. Gyilkostói marázsa 329. Gyomor 622.
Gyükerezés 310.
H
Habválasztó 421. Habvető, bödönhajó 203. Hagyományok 452. Hajörekeszték 275. Hajó, velenczei 297. Hajszálerek 625.
Hajtó halászat 31II.
o — liccz 383 — lék 38I
— szerkezet 580.
Hal-adó 140.
Hal a halász szemében 225. Halak eredete 5064.
—- szintája 648.
— szája 5092.
Hal alakoskodása 593.
— a régi korban 21. Halárosné, leírás Halas piacz Halastó-tc
24. — Őskora 31T.
— Szádellőn 314.
— tihanyi 299. Halászbárd, szegedi 268.
Halászbogrács 212.
051 Halászbokor 60. — szegedi 203. — csongrádi 263. — csárda 79. — csatt 265. — dalok 27, 449. — edények — kurdiak 55.
— élet 413.
— ember, jellemzés 413. — font — velenczei 240. — hajó, szegedi 262.
— kő, Pinnyéd, új 167. — körösztölő 446.
— kunyho 79
79.
— szegedi 2 — nota 420.
Halászó sas 604. Haláaszsúlyok 162. Halászszatyor 302. Halásztárs 428. Halászverbung 429.
Hal a természetben 572. — átszármazása 599.
— bőr ÓII.
— ellenségei 60I.
— és szentírás 22. — és tápláléka 506. — és tudomány 555. — fekete lével 135. — NÖZÉS 519
— hártya 6IO.
— hasítás 507.
10
— [9] 225 — heted 140.
Haliaétos albicilla 6003. Hal-jellemzés 563.
— kormány 225.
Halló ideg 619.
Hal mint eledel 24.
— mozgása 584.
— mozgásvonala 587. Halnevek — Galgóczinál 124. — komáromiak 453.
— régiek 139.
Haáloállítás 5I5.
052
Hálóállítás fagyás 205. — kő, Algyő, új I65. — kő, B.-Füred, új T66Ó. — Bodrogköz, új 105. — Csáklya, ős 166.
— Csépa, ős 104.
— Egyiptom, ős 1062. — H.-M.-Vásárhely, új 165. — Kenesse, új 105.
— Keszthely, új 166.
— Körös-Tarcsa, új 1065. — lapos 168.
— [Latorcza, új 1067.
— Mikola, ős 1064.
— Pécs, ős 162.
— Pókaháza, ős 1064.
— Sövényháza, ős 104. — Szelevény, ős IÓ4. — Szentes, ős 162.
— Szihalom, ős 162.
— Tihany, új 105.
— Tóöszeg, ős 1062. Hálókötő csatok — ősiek 43. — tű 375.
— tűk, vegyesek 276. Hálókövek rendeltetése IÓI. — padja 289.
Haálósok, királyiak 99. Hálósúlyok, ősiek IÓI. — varsa, székely 242. — varrás 186. 275. Hálóvetés 252, 495.
— jegen 385.
Halpénz 225, ÓII.
— pillangó 225.
— piócza 607.
— riskásával I35.
— sebesség 585.
— sütés 513.
— szálkák 618.
— szervezet 608.
— színe 593.
— tejfellel 137.
— terités 296, 507.
— természete 226. Haltetvek 6060.
Haltőr — szótári 85.
Hal tulajdonságai 226. — valasztó 0646. Halzsirszedő kanál 210.
Harántcsont 615. Harcsafark sütve 136. Harcsafélék 660. Harcsahorog 357.
— Balaton, régi 179. : — miskolczi 183.
— Olt mellék 183. — régi, magyar 178. — szegedi 182. Háromosztatú ideg 619. Hasítás, hal 295. Hasító kés 294.
— kunyhó294.
— tanya 294. 500. Hasnyálmirigy 623. Hasüreg 623. Hasúszószárny 008. Hátsörényúszó 608. Héj 608.
Héjó halrajza 649. egyenjáró 427. elységnevek 26. Heringfélék 60I. Hering hal 130.
ADI AE
Hernyó 242.
Heuchen hal 129. Heveder, czibéken 294. Hévizek halai 570, 051. Higvizi halászat 231. Hölger, német 353. Holló-orrcsont 615. Hónaljúszoszárny 608. Honvéd-bokor 424. Horgas 392.
Horgászat 353.
-—— beosztása 354.
— lényege 230. Horgok 176.
— tiszaiak 372. Horogállítás 361. Horogderék 187.
— fenekes 370.
s
Horogfejés 3067.
— kivetés 367.
— kövécs 187.
— lapiczka 180.
— palló 187, 210.
— rónavízen 3063.
— rosta I87, 373. Horogfejés szerszám 3069.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Horogfejés tábla 374. Hosszúkecze 325. Hú 292.
Hugygyó 225, 608.
Hurokvető halászat lényege 229.
— halászat 337. Húzópánt 290.
— szeg, bödönhajón 203. — vánkus 290. Hydrophilus 606.
n
Idegrendszer 618. Idus 658.
— melanotus H. 715. Igazi halászat 545. Ihany 207.
Ikervejsze 158. Ikerweyz 80.
Iklandás 590. Iklandva lökök 592. Ikra 628.
Ikrát főzni 1306. Inahúzó szék 274. Inak, vetőháló 332. Inasok padja 289. Ingola 518.
— fejlődése 0632.
— neme 6062.
Ingóláp 483. Inhártyak 618. Inléhés, kecsegehálón 283. Inközök 371.
Inó — a Nádasdyé I4I. Intábla 187, 374. Ipoly halrajza 043. Iránytartás 589.
Islég 210.
Ispita 256.
Ispita, állóbárkán 280. Istáp, Kraszna 245. — tihanyi 250.
Isten erdeje 501. Ivarérettség 633.
Ívás 629.
— modja 256. Ivószapoly 250. Ivóviz 2560.
Izlelés 620.
Izmok 618.
J Jákóweyzi 80. Járó hal 307. Járomcsont ÓIS5. Jász neme 658. Jegellő 380. Jegellőkövek 35. Jegesbokor 380. 424. Jegeshalászat 378. — emelő 392. — hajtó 392. — kerítő 379. — lényege 230. — rekesztő 379. — szigonyos 395.
Jegesháló-felszerelés 384.
Jegeshorgászat 305. — öregháló 384. Jegesvonyó 381. Jégmadár 604. Jégpatkók 380. Jégrevaló szerszám 382. Jégszakócza 381. Jégszánkó 383. Jégverem 294.
Jelek, tihanyiak 435. Jeles póta 324. Jobbágy halászok 140.
Juramentum, magyar 4063.
— német 402.
K
Kabak 364.
Kacs, evezőn 260. Kacsideg 6109. Kaczér 323. Kaczor, magyar 200. Kaguan 576. Kagylókanalak 2II. Kakasúlő 320. Kallószíj 204, 326. Kallózás 326. Kampó 383. Kampós fogak 618. Kamzsaháló 152. Kanalas fogak 618. Káncsa 388. Kandró 518. Kantár 400.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Kantár csiktökön 207. Kantáros kabak 365. Kantáros kő, új 166. Kaparó halász 5730. Kaparóhálo 329. Kapelan hal 120. Kapu, czégén 152. Kapu, fertői 156. Kapusfeu I5I. Karádi bokor 71. Kárakatna 605. Kárász neme 657. Kárászponty 685. Karcsont ÓI5. Kardosfogú oroszlán 34. Kardorrú 570. Kardos neme 658. Karika, marázsa 328. — vetőhálón 332. Karisnya 400.
Karó 370.
Káró katona 452. Karóra halászni 302. Kashelyek 244. Kasornya, csiktökön 207. Kas, velenczei 24I. Kaszafok horog IST. Kaszpi halászat 145. Kaszúr, ecsedi 206. — Ó-Egyiptom 196. Káta 251.
— gyalomé 286. Kátakó, Petrahó 170. Kátakövek rendeltetése Katkák 186.
Katona 73.
Káva 306.
Kávaköz 230. Kavarókanál 209. Kávás tapogató 335. Kecsege fogása 283. — háló 282.
— tok 750. Kecskebéka 606. Kecze — szótári 80. Keczecsontok I7I.
Keczeköröm 326. Keczeladik 173. Keczézés 324.
Kele neme 658. Kelevisz 443.
Kelő hal 630. Kenessei bokor 71. Kenessey tanyák 74. Képzőszik 630. Keresgélők 502. Kereső halászat 324. — lényege 229. Kérészek 598. Keresztkötél 260. Keresztkötél, siófoki 250. Keresztőr 393. Keritőhalászat, leírás 248. — lényege 228.
— háló, csontos 173.
— szigony 519.
— szigony, olti 350 Keserűfog 226, 617. Keszeg neme 657. Ketsege sütve I33.c Kéthagyású, varsa 24I. Kétköz, háló 248, 285. Kétszárnyúfark 6IO. Kettős hal 130.
Kettős horog, bronsz 178. Keverék fajok 685. Kéznyujtás 428. Kéztőcsont 615. Kifogó, horgon 374. Kígyó mozgása 583. Kijáró vég 251. Kijegelés 370.
Kikiri tó 73. Kilenczszemű hal 137.
"1 9
Kilép a ponty 293. Kilincs, ladik 204. Kilincs 326.
Királyi halászok I40. Királyponty 684. Kirby horog 353. Kirby rendszer 170. Kisafa 24I.
Kis agyvelő 610. Kisbárka 278.
Kisbíró 427.
Kis bokor 424.
Kis halászat — régi I4I. Kis halász, leírás 5090.
Kis Pelőcze 155.
854
Kisszájú kölönte 678. Kiszegelés 380. Kivétel 264.
Kivonó fej 382. Kivonúlás 504. Kjökkenmöddinger 4T. Kocsiszer 428. Koczázás 324. Koczér, fertői 206. Koloncz 290.
Kolomp 254, 297. Kolompos horog 305. Komádi csikászat 4067. Komárom 5. Komáromi tanyák 74. Konczér neme 658.
Konyha hulladékok, ősiek 41.
Konyha és tudomány II8. Kopácsii bokor 71. Kopás, evezőn 291. Kopjaallat 5ÓI.
Kopjahal 562.
Kopjahal vérkeringése 626. Koponya alkata 015. Koponyások 653.
Korcsok 632.
Kor, halaké 633.
Kormányláb, állóbárkán 279.
Kormány, lapát 259. Kormánysörény 225. Kormányúszó 0608. Koronás harcsa 524. Kösza ideg 619. Kosztoshorgászat 355. Kosztoshorog, krasznai 355. Kotrócza, fertői 156. — utazo
Kovakő rétegek 35. Kozák lé 137. Köfúrok 662.
Köldök 225.
Kölönte 655. Kömiíves bokor 424. Könyökfa 255. Körmösrúd 237. Körös halrajza 043. Körszájuak 0662.
Kő süllő 670. Kőszakóczák 35. Köszöntő, komáromi 447.
Köteles hal 140, 457. Kötés 69.
Kötésvas, bödönhajón 2073. Kötővég, horgon I8I. Kövellő 321.
Köves fentő 189. Kövi csik 729.
Kövi kárász 690.
Köz csuka 732. Középagy 0619. Közhalászok nevei 14. Kraszna halrajza 643. Kraszna halász 20. Krisztus halászai 495. Kulcscsont 015. Kulcsos 427.
Kullogó 394.
— leiras 499.
Kumai magyarok 438.
Kun-Szt.-Mártoni tanyák 75.
Kurdi halászedények 55. Kurta baing 714. Kurtula 20T.
Kurtulázni 201. Kuszakecze 325.
Kuszakecze fölszerelve I74.
Kutyamaszó 329. Kuttyogatás 215, 5 Kuttyogató 21IO. 215. — halász 5Io.
— horog 215. Kűköllő halrajza 643. Küllő neme 657
Külső csapó 290.
Kürtő, fertői, alaprajz 157. — Fertő melléki I55.
— magyar 155.
Kürtőző 234.
Küszhorog 357.
Küsz neme 658.
Kymbriai özön. 40.
L
Laba, hálótűé 270. Láb, állóbárkán 279. Lábmettő, bodrogi 207. Lábó 205.
Lábóhorog, tápéi 304. Lábo, leírás 485. Lacuna 80.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Láda, varsás 237. Ladik 201.255.
— Komárom 253.
— laposfarú 204. Laítolás 443.
Laftoló háló 285. Lagyszárnyú halak 656. Lajfant 273.
Lajt, komáromi 277. -Lampeta hal 129. Lapat 259.
— varsás 238. Lápégetés 481. Lapibot, ecsedi 207. Lapiczkás fogak 618. Lápi élet 484. Lápifalu 479.
Lápi pócz 587, 733- Lápkut 243. Lápmetsző, ecsedi 207. Lapoczka ÓI5.
— Szolnok 168.
Lapos keszeg 704. Laposköves háló 2062. Laptár 263, 289. Laptáros apacs 251. — apacs, szegedi 266. — vég 251.
Lagueus 79.
Látó ideg 619. Latorcza halrajza 643. Látott hal 432. Lauben 421. Lazaczfélék 660. Lazacz-pisztráng 739. Leány-konczér 719. Legyeshorog, Vargyas 184. Léhéshal 26T. Lekelőkövek-indiánoknál 36. Lekelővas 379.
ILeng 518. Lepadogaster 570. Lepényhal sütve 133, Leptocardii 5062. Lélegzés 518.
ILép. 623.
Lesháló, Olt menti 316. — szótári 85.
Leső harcsa 735. Lésza, beregi I57.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ. 8
Lésza fertői 156.
— magyar 154. Leucaspius 658.
— abruptus H. 714. Leuckart keszeg 706. Leuciscus 658.
— rutilus 718.
— Virgo 719 Levegőjárat 623. Likacsrendszer 62I. Limány 489. Limerick-horog 353. — rendszer I79. Logga 518.
Lögő 250.
Lögos 166.
Lophius 570.
Lota 656.
— vulgaris C. 68T. Lotosz virág 50. Lotyók 605.
Löbő g2I. Lucioperca 654.
— Sandra C. 669. — Volgensis P. 670. Luther lév 134. Lutra vulgaris 602. Lyukasztott kagylók 2II.
M
Macska, állóbárkán 280.
Macskatekerő, állóbárkán2 80.
Magvaérettség 027.
Magyar asszony dala 551.
Magyarázat a leirásokhoz 607.
Magyar buczó 672.
— czége I52.
— dárdaszigony 190.
ember és a hal 25.
halak csoportjai 5067.
halászat multja 62. Magyar ponty 698.
— vejsze 154.
— .Velenczei tanyák 75. Magszálak 627.
Máj 623.
Mallotus 580.
Mankó, evezőn 260.
— hálón 308.
Mansio 69. Marázsa derék 319. háló 319, 519.
— háló — székely 327. — karó 319. —- palló 319.
— vas, székely 168. Márna neme 657. — szintáj 648. Maros halászat 524. — halrajza 644. Maszlagolás 532. Matak 252, 258.
— szegedi 266. Medenczecsont ÓT5.
Mederbálvány,állóbárkán 280.
Mederkő 187.
— fenekes 370. Megbágyadt hal 280. Megbékázás 275. Megfördeni (hal) 310. Megívni 310. Megnyaklott :al 261. Mentő, csigán 300. Mentő, övön 302. Meny 0650.
— hal vendéglévei 136.
Meredek szakás horgok 183.
Meregygyű 233.
— k.-tarcsai 270. Mérőszák 240.
— k.-tarcsai 270. Meszelés 532.
Métfa 318.
Métháló 318.
Mét — szótári 86. Mezőségi tavak 73. Mimikrizmus 593. Mozgás 582. Mormyrus hal 49. Morotva halászat 319. Mosókaád 295. Mondóka, ételhez 453. — komáromi 446. Mulatság, tihanyi 429. Mura halrajza 644. Muraenoidei 66ÓI. Mustela lutreola 603. Mútnyik halrajza 644.
A
N
Nádtutaj, ecsedi 202. Nádvágó, arany 197. ázsiai 198. — bronsz, makkos 1906, — megerősítés 200.
szegedi 268. — Tápé 199. Nagy-Bereg csikászói 76. Nagy-Dobrony 501. Nagygazda, balatoni 4II. Nagy kövellő 321.
A
197.
Nagykövellő, Keszthely 168.
Nagy pelőcze 155. Nassa 85.
Négykávás merítő 306. Négyszögcsont 615. Nemes halászok 140. Német buczó 671. Nemző szervek 627. Néprajzi elemek 146. Néprajzi jellem 144 Néprajzi szerszám 212. Nerfiling Névtelen Nilusi halak 54. Notonecta 606.
Numi Tarom 20. Nyakló, hálón 309.
— szigony I90. I9I.
— szigony, bódvai 341.
hal 129. érzék 620.
Nyakszirtcsont 015. Nyálkás czompÓó Ó9T. Nyargaló apacs 25I. — bárka 255.
— bárka, k.-tarcsai 272. Nyel, evedzőn 200. Nyelvcsont ÓT5. Nyércz 003.
Nyesellő, ázsiai I98. — magyar I99.
— Ó-Egyiptomi 196. — varsás 238. Nyilazása a halnak 99. Nyilt hólyagúak 656. Nyúl-domolykó 722
722.
o
Ókor halászata 48. Oláh csukászat 524.
850
Oláh halnevek 760. Oldalbercz 226. Oldalizom 618. Oldalpilla 619.
Oldalt pedző horog 182. 353.
Oldalvonal 608. 621. Oldalvonal, érzék 62I. Ollóháló 305.
Ólmos ín (rokolyán) 214. Ólmos ín, vetőhálón 332. Ólmos pad 262.
Ólmozó kalapács 273. Ólomdeszka 273. Ólomgaluska 273. Ólomkarika 165, 250. Ólom, marázsa 328. Ólomsúly, N.-Enyed 168. Olt halrajza 644.
Olt szoros 523.
Ónos jász 715. Orismologia, 225.
Orsó 210. Orsókövek, ősiek 163. Orr 608, 619.
Orra, hálötűé 276. Orra, állóbárkáé 270. Orrcsont 615. Orthagoricus 560. Orsócsont 615. Orvhalász 530. Orvhalászat — régi I4I. Osztozkodás, komáromi 261. Ökle 657.
Őn 658.
Ördöghal 57. .
Őr, az eresztőn 321. Őr, rokolyán 213. Öreghalász 248.
Öreghal fogása 261. Öregháló, leírás 251. Órfa 254.
Órfa, állóbárkán 280. Őrfafészek 254. Őrfamacska, állóbárkán 280. Őrháló 282.
Őr, hányféle van 316. Őrkő 322.
Őrlőfogak 617. Órmadzag, rokolyán 331. Őrösháló 304.
Örvösháló 304.
Őrző 304.
Őshalászat képe 46. Őshalász nyoma 34.
Ősi elemek 143, I406: Őskori hálókövek 162.
Ősi halpeczkek 38.
Őskori rekesztés 140. Őskor jellemzése 32. Ősrégészet álláspontja 143.
Osrégészeti vonatkozások I6I.
Ősi jegeshalászat 80. Összekötő csont 6I5. Összetett horog — finn 30. Összevárás 292, 387.
Öv 301.
Övedző, k.-tarcsai 270. Övedző, szegedi 206.
je
Pad 254.
Paducz neme 650. Pajzsospofások 655. Pákász-tanya 467. Pálha, bodrogi 250. Pálha, gyalomé 287. Pallóka 355.
Pallókő, Csongrád 170. — fenekes 370. Pamukháló 320. Pamukos 320. Pánczélosarczúak 655. Pandion haliaétos 604. Pannal 320.
Para — hibás alkalmazás Io.
Para, Körös-Tarcsa 175. — nyárfakéregből 175. — Poprád 175.
— Szeged I74.
— vörösfűzből 175. Parák 173, 176. Parások padja 289. Paráspad 262.
Páros orrnyílásúak 653. Parti halászat 303. Patony, fenekes 370, Patony, fenékhorgon 187. Peczek 258.
— háló 252.
— lyuk 252-
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Pedző 355.
Pedző, vasashálón 303. Pekle, fenékhorgon 187. Pelecus 658.
— cultratus 0. 707. Pelor 570.
Pelle 305.
Pélle 376.
Pelléző 305, 376.
— varsa 247.
"Pelőczék I55.
Pendelyháló 331. Péntőháló 331. Pénzes pér 736. Pénz — halé 225. Perca 654.
— fluviatilis L. 608. Pereszlen 186. Perem 254. Periophthalmus 570. Persa vetőháló 213. Pér neme 660. Petelikacs 628. Petényi márna 694. Petesejt 630. Petromyzon 0662.
— fluviatilis 757.
— Planeri 759. Petrovoszelói tanyák 75. Phoxinus 659. — laevis 3. 724. — v. chrysoprasius 720. Phyllopteryx 569. Physostomi 656.
Piaczi adó I4I.
Piaczi árak 465.
Piaczi rendtartás 463. Picze 355.
Piczés 355.
Pikófélék 655.
Pikó mint vendég 647. Pillangó — halé 225. Pipolaháló 281. Pirittyháló 284. Pirityháló, csontos 173. Pirosszemű kele 716. Piscicola 607.
Piscina — a régi 71. Piscina — szotári 806. Piszke 257.
Piszkehálo 286. Piszkés bokor 70. Piszkés, komáromi 440. Piszliczárháló 286. Pisztráng fejlődése 631. — fogó 247.
— horog, Csikszék 183. — neme 6060.
— sütve 133.
— szigonyos 401.
— színtáj 648.
— tejfellel 133. Pisztrángtudós 542. Pláner ingola 759. Plataicz hal 130. Plataisz 560.
Platessa 569.
Ploch hal 120.
Pócz neme 660. Podiceps 605.
Pofa, állóbárkán 270. Pók 306.
Póné — szótári 86. Ponty 656.
Pontyfajták 684.
Pontyfélék fejlődése 632.
Ponty-haragítás 234. Pontykárász 685.
— népies alakja 217. — tetű 607.
— tenyésztés 685. Poprád halrajza 644. Porczio, pálinka 260. Porczosvértesek 661. Posár eghlevel I34. Posár sütve 133 Pöóczök 259. Pöndölyháló 331. Pöndörítés 214. Pöndörös 332.
— leírás 494.
Pőrfa 254.
— dereglyén 290. Pörgettyű 370. Pörgettyűs horog 370. Pős 250.
Prifflen hal 129. Pristis 570.
Pterois 570.
Puszták alakulata 35.
9, R Cuirl 186. Rába halrajza 644. Rácsa, krasznai 300. — komáromi 390. Rácsháló 282. Rácz pendelyháló 331. Rácz vejsze 157. Ragadozó fogak 617. Ragadozó őn 713. Ragyogás 612. Rajzos ősszerszámok 37. Rákászat 308. Rákláb, marázsán 3109. Rákláb (rokolya) 213. Rayus 557. Réfólom 273. Régi halastó gazdaság 116. Régi halászat képe 138. Régi szigonyos 489. Régi tanyák 78. Regulák 452. Regyina, kecsegehalón 283. Rekeszek, állóbárkán 280. Rekeszteni 243. Rekesztő halászat 130, 223,
231.
Remeklés 401. Rengő 306. Rétes 300. Retesz — bárkán 240. Réti csik 727. Rév-Komárom 438. Rézkor 43. Rhagium 359. Rhakophora 577. Rhodeus 657. Rhodeus amarus AG. 698. Rianás 380. Rohony 383. Rojtos hal 580. Rokolyaháloó 213, 331. Római hálóhúzás 57. Római horgász 57. Római horog, bronsz 178. Rózsás márna 6093. Röpülő mókus 576. Rúdkötél 393. Rúd — marázsa 328.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ. 857
Rúgófa czélja 290. Rűtő 278. 375.
S Sagena 86. Ságenetz 150. Saine 150. Sajó halrajza 644. Sákvászon (főzés) 132. Sákvászonnal — hal 135. Salmen hal 129. Salmling hal 120. Salmo 660. Salmo Hucho 737. Saprolegnia 607. Sármászó szaka 518. Sárkány, állóbárkán 280. Sárkánygyik 577. Sarokcsont ÓI5. Saroklék, belső 381. 382. Saroklik 381. Sáskás horog 360. Scardinius 658. . — erythrophthalmus 716. Schiffl a2T. Scleroparei 655 Sebes pisztráng 740. Sebháló 305. ege I50. Segge, gyalomé 288. Seggikő, bokorhálón 313. Seggikó, Petrahó 170. Seggikövek rendeltetése 162. Segis to 82. Segye 82. Seine I50. Selyem bokor 424. Selymes durbincs 674. Senne I50. Sepsi-Szt.-György — utazás 5. Seyge 82. Sikos ángolna 746. Silány keszeg 70I. Silurus 660. — (Glanis"18-1735 Sima horog, bronsz 182. Singcsont ÓI5. Siófoki bokor 7T. Siofoki háló 250. Sió pöndörös 497. Sirittő 210.
Sodrító 210.
Solti tanyák 75. Sorex fodiens 603. Soroslék 381. Sorsvetés 430. Sóskád 295.
Söfől 421.
Sőreg tok 752. Sörények 615. Sörénytartók ÓI5.
Spél 258.
Sgualius 6059.
— cephalus L. 721. — dobula L. 72I.
— lepusculus H. 722. Suga 518.
g Sugár kardos 707. Sugárzat 615.
Suhé 87, 3060.
Sujtásos küsz 71II.
Sügér 654.
Sügérhorog 357.
Sügértetű 607.
Süllő 654.
Süllyén 394.
Sternen hal 129.
Stockfisch hal 130. Synodontis hal 49. Szabadalom, komáromi 459. Szabados halászat 4óÓ1.
Szac — szótári 806.
Szácsira 503.
Szad — bocskorvarsa 231. Szád, varsáé 159.
Szagéne 150, 251. Szagoló ideg 619. Szájállas ÓI2, 622.
Száj öble 62I.
Szájpadlás 6160. Szajpadláscsont ÓT5. Szájtátoóhalak 6053, 0662. Szájüreg 616.
Szak 233.
Szakás horog, bronsz 182. Szakgató 298.
Szakoócza 381.
Szákolás, szatmári 309. Szákolo 393.
Szák — szotári 86. Szamos halrajza 644.
Számszeríj 138. Szapaó 2560.
Szapoly 256.
Száp, csigán 301. Szapoly, szegedi 266. Szárnyas horog 360. Szárnyasvarsa, Bodrog 240. — Börvely 245.
— Dráva 246.
— Kraszna 244.
— Szeged 245.
— Szentes 246. Szárnycsont, belső ÓT5. Szaruhárlya 619. Szebeszkő 109. Szebeszkő, gyalomé 288. Szegedi haladó I06. Szegedi szabad halászok 106. Szegedi tanyák 74. Szegedi tapogató 335." Szegesfa 391.
fs szigony 340.
Székely czeége T5I. Székely halászok 517. Székely szigonyos 522. Szeles kárász 689. Szélhajtó küsz 710. Szellemi tulajdonság 594. Szem 60619.
Szembogár 225, 608. Szemcsillag 608.
Szemes keszeg 703. Szemmozgató ideg 619. Szempilla 619.
Szemköz 608. Szemtájék 608. Szemüregcsontok 615. Szent-Endrei tanyák 74. Szentes, állóbárkán 280. Szentes halasa I05- Szentesi tanyák 75. Szepi, gyalomé 288. Szepikő, gyalomé 288. Szepikó, Szolnok 168. Szepikövek rendeltetése 162. Szerencsehalász 534.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Szerhalak 140, I4I. .
Szerhal, tihanyi 428.
Szernye halrajza 645.
Szernye mocsár 484.
Szernye vésze 50I.
Szerszám, fertői 156.
Szerszámjárás 22I.
Szerszámjárás beosztása 222.
Szerszámjárás összegezése 401.
Szigony 342.
—- angolnára 339.
— balatoni 346, 349.
— baroti 348.
— botosászó. 349.
— doroszlói 349.
— galóczára 194.
— kétágú, magyar 193.
— kétágú, Ősi 37.
— köpűs 194.
— Körös-Tarcsa I93."
— k.-tarcsai 344.
— krasznai 345.
— Kun-Szt.-Márton I9I.
— Lago di Garda I9I.
— madarasi 351.
— makkal 194, I95.
— mesterszavai 345.
— nyakló 349.
— oláhfalusi 351.
— 06-vend 194.
— pinnyédi 349.
— rakosi 350.
— római I9I.
— szolnoki 343.
— svéd, kőkori I9I.
I TEJE 10
— tihanyi 345.
— törzsformák 147.
— velenczei 347.
Szigonyok, szúrók 348.
Szigonyos halászat 338.
Szigonyos halászat lényege 229.
Szigonyos — régi 223.
Szigonyozás szemre 341.
Szigonyozás vaktában 347.
Szíjjalás 281.
Szilvány élőér 625.
— fedelék 608.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Szilvány ívek 6I6.
— rojtok 624.
Szin 612.
Szintartó sejtek ÓTI, 613. Szin tok 749.
Szinva halrajza 649.
Szív 625.
Szivárványos ökle 698. Szlatina halrajza 645.
Szobbár — hibás alkotás 9.
Szoknya háló 331. Szolgabot 257. Szolga, háloé 306. Szolgapálcza 209. Szolnok — utazás 5. Szöges fentő 189. Szövetkezés 281. Szürke gém 605.
T
Taguan 576.
Takácssúlyok 162.
Tál adózás 140.
Tall, evezőn 260.
Talp, háloszolgán 307.
Támasztás 264.
"Tanya 74.
"TTanyahalászat, régi 139.
Tanyák, komáromiak 445.
Tanya — szótári 85.
"Tanyavetés, komáromi 44I.
Tanyavetés, szegedi 263.
Tápé 4.
Tápéi bokor 7T.
Tapintás 620.
"Táplálkozás 62I.
Táplálószik 630
Tápli 305.
Tapogató 333.
— börvelyi 335.
Tapogató halászat lényege 229.
— halászat 333.
— kopácsii 336.
"Tarisznya, tihanyi 431.
"Tarka géb 678.
— meny 681.
Táro pisztráng 595.
Társadalom és a hal 2I.
Tartókötél 258.
Tartokötél rokolyán 214. — vetőhálón 332.
Tatai anyapontyok 634. Tat, komáromi 254.
"Tat, varsás 237.
Tatyvas, bödönhajon 203. Tekintők, tihanyiak 433. Teleostei 053.
Telestes 659.
SY]
Telestes Agassizii H. 72 Téliszák 393. Tengerjáró halak 650. Terítőhely 281. Térívgetés, székely 395. Termőszem 630.
Test takaró 610 Testtörzs 615. Tetrodon hal 49.
Tesziveszi 306.
Tévesztő 619.
"Thymallus 660.
— vexillifer AG. 7306.
"Tido 342, 5168.
Tihahab 42I.
Tihany 42T.
Tihanyi bokor 7r.
— hálo 249.
Timon, allobárka 280. Timonsarok, állóbárka 279.
Timontarto, állobárkán 280.
Tinca 657.
— vulgaris 691. Tiszaháló 251.
Tisza halrajza 645. "Tiszovnik halrajza 6045. Tized, tihanyi 423. irohatzz
-"Tokfélék 601. Tollashorog 358, 518. "Toldalékcsontok 616. Toll, balatoni 290.
Toll, evezőn 260. Tolórúd, varsás 238. Torokfelé nyíló száj 612. Torokfog 226, 617. Torokpálha, gyalomé 288. "Toszegi tanyák 75. Tökeresz 3066.
Tökös horog 366.
Tömlöcz — bocskorvarsa 231.
Tömlöcz, varsán 159. Tő ponty 682. Történeti halászszerszám 150. Történeti mesterszavak 68. Trutta 6600.
— Fario L. 740.
— GENE Jea GA
Tsuka, tsuka lével 135. Turbókolás, balatoni 317. Turbókoló rúd 3II. Turbukhálo 317. Turbukkó, ősi 163. Turbukvas 326.
— Körös-Tarcsa, új 162. Túrócz halrajza 645.
Tutaj 355.
Túzsér, Keszthely 108. Túzsérkő, jel 292. SENOSTTÓZNOÓSS
— tihanyi 250.
Tükörháló, kecsegehálon 283. Tükrösponty 684. c Tüskehorog, czigány 178, 184,
2
) / Tüskés pikoó 680. Tüskésszárnyúak 054. Tűzőszigony, pinnyédi 351. — ázsiai 35I. Tűzsérek 176. "Tűzsér, I8I. 185- Tűzkőhorgok 38. — szegedi 260. "Tyúkhaszon I30. "Tyúkmony 130. Tzumoltz 135.
U
Udvar, fertői 150.
Udvari vizáak 457.
Udvar, magyar vejszén I55- Újhajo, tihanyi 297.
Új halászbokor 424. Új-Kécskei tanyák 75- Umbra 6060.
Umbra canina M. 733. Uszadék 257.
Uszadék fentő 189.
Uszócsavar 587. Uszoholyag 623.
Uszó., horgon 374.
800
Úszósugár 608. Úszósugarak 610. Úszószárnyak 015. Úszószerkezet 588. Utóagy 6Io. Útonállók 502. Úzőrúd 3092.
KVGVESVV Vaal 309. Vadnépek halászata 147. Vág halrajza 645. Vágó csik 730. Vágó durbincs 3. 673. Vágóhorgok, Tápé 267. — szolnoki 274. — tápéi 340. Vágószigony, fertői 352. Vágó tok 755. Vágóvég, evezőn 260. Vágóvég 290. Vakbél 622. Vak ingola 757. Vakszemcsont 6Is5. Vándor alóza 745. Vándorgalamb 581. Vápa halászat 319. Vargyas halrajza 645. Varsa, egyhagyású 230. Varsahalászat 237. Varsaháló 329. Varsa, rokolyán 331. Varsás 238. Varsásbárka 240. Varsásladik 237. Varsa — szótári 85. — történeti 158. Varsinta 3. Varasin 326. Vasasszák 393. Vasdaru, gyalomhoz 288. Vas kora 59. Vasinta 3. Vaspeczek, hálórúdon 307. Vastagbél 622. Végkő, fenekes 370. Végtagok 615. Veiz 80. Vejsze, alaprajz I55. Vejszeállítás 234. Vejsze, beregi I56.
Vejsze feje, magyar 155. Vejszehely — történeti 80. Vejsze, rácz 157.
Vejsze — történeti 79. Vejszék 154.
Vejszés 234.
Vékonybél 622.
Vella, jeges 387. Velenczei tó halrajza 645. Vendégállkapocs 225, 615. Vendégbordák 615. Veresszárnyú konczér 718. Vérkeringés 624. Verriculum 86.
Verse, szótári 158. Versebaba 238. Vérteshalak 653. 661. Vésettajkú paducz 726. Vésős fogak 618. Vészhalász 50I.
Vészlés 282.
Vészlés — történeti 81. Vész 80.
Vészkaró 235.
Vész — miskolczi 235. Vesszőbárka 278, 3II, 375. Vész — szótári 85.
Véter, csikászé 208.
Véter — szótári 86.
Vető 74.
Vető halászat 330.
Vető halászat lényege 229. Vetőháló 331. Vetőháló-dobás Vezér 383, 395. Vezeres 380. Vezetőháló 317. Vezető toll 358. Viczeütés 516. Viczi 26I. Vidra 602. Vidranyest 603. Vigyázó madzag 394. Vigyorban, a háló 299. Világló 342, 5IOo. Villafa, Latorcza 300. Villanva rablók 502.
vv ri to
Villik 303. Villiktőke 304. Villing 303.
BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ.
Virág, vízi 358. Viszája 225. Viszálo 210. Visszarezegtetés 610. Vizahorog 216. 368. Viza ikra 136. Viza tok 756. Viza viza-lével 136. Viízderék 253. Vizek virágzása 508. Vogul monda 20. Vízipoloska 606. Vonyó. 74. Vonyok, tihanyiak 430. Vöcskök haiászata 505. Vörcsök 239. Vörcsök, varsán 150. Vörse — szótári 86. Vörös gém 605. Vörösnyakú vöcsök 605. Vörösréz horog, régi 180. Vranyovai tanyák 75. Wend elemek 145. Weyz 80. Weyzhel 80. Wolgai halászat I45. Worsa 84. Worsa, történeti 158. Wyz 80.
XYZ Xiphias 570. Yeri, japán vejsze I46, I56. Yeri — kürtő 213. Zagyva halrajza 646. Zalaszél 422. Zeege 82. Zege 82. 150. Zegge 82. Zeyge 82. Zurboló golyó 167, Zurboló fa 31I. Zurboló 393. Zurbolás 312. Zuppon Lév I35. Zúgó szigonyos 523. Zsák, gyalomé 286. Zsilip. 72. Zsidóutcza tája 505. Zsidó utcza 294. Zsidómódon, hal 137.
NENT STERMÉ SZ E NI DO MÁN YI "TÁRSULAT kiadványai 1841-tól—15806. év végeig.
Megrendelhetők a Természettudományi Társulat titkárságánál (Budapest, V, Eötvös-tér I.)
ÉVKÖNYVEK, I.—IV. kötet, 1841—10859. Szerkesztették Török József, Gás- pár János és Szabó József; 63 ívnyi tartalommal és 73 rajzzal. Kapható a III-ik és IV. kötet 1 forintjával.
KOZLONY, I.—VII. kötet, 1900—1807. Szerkesztették Szabó József, Tóth Sándor, Vész János Armin és Kátai Gábor; 138 iívnyi tartalommal és 294 rajzzal. — Kapható az I., V. és VI. kötet 1 forintjával.
TERMESZETTUDOMANYI KOZLONY, 1I—XVIII. köt., 1869—18806. Szerkesztették Szily Kálmán, Lengyel Béla, Pethő (Petrovits) Gyula, Fodor József és Paszlavszky József; 562 iívnyi tartalommal, 836 rajzzal és 13 műmelléklettel. — Ára együttesen 60 frt. Külön csak a következők kaphatók : I, III, V, VI, IX, XI, XII, XIII, XIV, XV, XVI, XVII, XVIII. Egy-egy kötet ára 3 frt. Egyes füzetek 30 krajczár- jával szintén kaphatók.
TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT.
I. cziklus (1872—1874). Hét kötet, u. m.: I. COTTA BERNHARD: A jelen geologtája; 2. és 3. DARWIN CHARLES: A fajok eredete. 2 kötet; 4. HUXLEY TH. H. : Előadások az elemi élettan köréből; 5. TYNDALL JOHN: A hő mint a moz- sás egyik neme; 6. HELMHOLTZ H.: Népszerű tudományos előadások; 7. TERMÉ- SZETTUDOMÁNYI ÉRTEKEZÉSEK : Arago, Bessel, Dove, Haeckel, Heer, Herschel, Humboldt, Kirchhofy, Liebig, Lyell, Melloni és Virchow népszerű munkáiból. — E 7 kötet 180 5/4 ív, 29I rajzzal és 8 műlappal van ellátva.
II. cziklus (1875—1877). Nyolcz kötet, u. m.: 8. PROCTOR RICHARD: Más világok mint a mienk; 9. és 10. LUBBOCK, SIR JOHN : A történelem előtti idők. 2 köt. ; II. GREGUSS GYULA : Összegyűjtött értekezései; 12. JOHNSON SÁMUEL: Hogy nő a vetés; 13. SMITH ED. : A tápszerekről; 14. TERMÉSZETTUDOMÁNYI ELŐ- ADÁSOK. Faraday, Helmholtz- és Petlenkofertől; 15. JOHNSON SÁMUEL : Miból lesz a termés. — E 8 kötet 189 5/8 ív, 377 rajzzal és 16 műlappal van ellátva.
III. cziklus (1879—1880). Négy kötet, u. m.: 16. és 17. RECLUS : A föld és életjelenségei. 2 kötet; 18. ERISMANN: Népszerű Egészségtan; 19. TOPINARD : Anthropolozia. — E 4 kötet a rendes nagyságban 190 ív, 522 rajzzal és 54 műlappal.
IV. cziklus (1881—1883). Öt kötet, u. m : 20. és 2I. CZÓGLER : A fizika tör- ténete életrajzokban. 2 kölet; 22. EMERY: A növények élete; 23. és 24. DARWIN :
Az ember származása. 2 kötet. — Ezen 5 kötet 190 ív, 510 rajzzal és 23 műlappal, kötve 18 forint. — A művek csak együttesen kaphatók.
V. cziklus. (1884—1886) könyvilletményei a következők: 25. GUILLEMIN : A mágnesség és elektromosság; 26. LÓCZY LAJOS: Khina és népe; 27. és 28. HERMAN
OTTÓ: A magyar halászat könyve. 2 köt. — E 4 kötet a rendes alakra redukálva 217 ívet tesz ki. 1079 rajzzal és 40 múlappal, kötve 18 Trt.
NÉPSZERŰ TERMÉSZETTUD. ELŐADÁSOK GYÜJTEMÉNYE: (Füzetenként is megszerezhető a kitett arakon.)
I. kötet következő tartalommal : PULSZKY FERENCZ : Az őstörténelmi leletekről Magyarországban. Ára 20 kr. KLEIN GYULA : A rovarevő növényekről. 6 rajzzal. Ára 25 kr. LENGYEL BÉLA: A szénről és fontosabb vegyületeiről. Ára 15 kr. WARTHA VINCZE: A természetes és a mesterséges festőanyagokról. Ára 20 kr. FODOR JÓZSEF : Az egészséges házról és lakásról. 14 rajzzal. (Elfogyott.) SZABÓ JÓZSEF : Az ivóvíz kérdése Budapesten. Ára 50 kr. THAN KÁROLY: A Gramme-féle dynamo-elektrikus géprők. 3 ábr. Ára 25 kr. THANHOFFER LAJOS: A táplálkozásról. 27 ábrával. (Elfogyott. ) II. kötet következő tartalommal : LENGYEL BÉLA : A robbanó anyagokról. Ára 15 kr. KLUG NANDOR : A látásról. 13 ábrával. Ára 50 kr. PASZLAVSZKY JÓZSEF : Az állatok rokonságáról. 28 ábrával. Ára 60 kr. PETHŐ GYULA: A kagylókról és gyöngyokról. 42 ábrával. Ára I frt. KELETI KAROLY : Magyarország népesedési mozgalmáról. Ára 25 kr. MIHALKOVICS GÉZA : Az állatok fejlődéstörténete köréből. 7 tábla rajzzal. Ára 50 kr. Az egész kötet ára kötve 3 frt 50 kr. III. kötet következő tartalommal : HERMAN OTTÓ: A nagy út. 3 rajzzal. (Elfogyott. ) KRIESCH JÁNOS : Az állatok társadalmi viszonyairól. Ara 50 kr. KÖNIG GYULA : A természettüdományok kezdetei. Ára 40 kr. WARTHA VINCZE: A viz szerepe a föld életében. Ara 15 kr. BALOGH K.: A vér szútosztásáról az emberi testben. 6 ábrával. Ára 25 kr. SCHULLER A. : A levegőről és folyóssá tételéről. 10 ábrával. Ara 30. kr. KLEIN GYULA : A virágok színéről. Ara 15 kr. KORANYI F. : Az újabbkori kór- és eyvógytan módszereiről. 12 ábrával. Ára 40. kr. LÓCZY LAJOS: Gióf Széchenyi Béla expeditiójáról. t térképpel. Ára 20 kr. JANNY GYULA : Az újabbkori sebkezelésről. 4 ábrával. Ára 25 kr. DEZSŐ BÉLA: A fiumei tengerőből állatvilágáról. 4 ábrával. Ára 50 kr. IV. kötet következő tartalommal : HERMAN OTTÓ : A; átalakulások világáról. 68 ábrával. Ára 70 kr. GERANDO ATTILA : Két hét a Székelyföldön. 4 képpel. Ara 30 kr. SCHULEK VILMOS : A nézésről munkálkodás közben. 6 ábrával. Ára 30 kr. Dr. SZABÓ JÓZSEF : A mikroszkóp a geológiában. 1 táblával. Ára 25 kr. Dr. VAMBÉRY A.: A legujabb népvándorlási mozgalmak Keleten. Ára I5 kr. Dr. KÉTLI KAROLY : Azsidegrendszer rendes és beteges működéséről. 7 ábr. Ára 20. kr. Az egész kötet 1 írt 90 kr. V. kötet következő tartalommal : MÜLLER KÁLMAN : A tüdőről és lélekzésről. 7 ábrával. (Elfogyott.) PASZLAVSZKY JÓZSEF : Az ausztráliai szigetvilág életéről. 15 képpel. Ára 50 kr. THANHOFFER LAJOS : A nagyitókról és mikroszkópról. 18 ábrával. Ára 30 kr. SAY MÓRICZ : A gyufa története. 11 ábrával. Ára 25 kr. LENGYEL BELA : Egy lap a chémia történetéből. Ára 20 kr. Az egész kötet ára 1 frt 90 kr. VI. kötet következő tartalommal : ANTAL GÉZA : Az elvérzésről. 6 ábrával. Ára 25 kr. RING ÁRMIN : A világító kőről és festékről, világító lappal. Ára 20 kr. RÉCZEY IMRE : Hogyan mozgunk. 12 ábrával. Ára 30 kr. j KERPELY ANTAL : A vasról és gyártásáról. 6 ábrával. Ára 30 kr. SZABÓ JÓZSEF : Észak-amerikai utam vonala. 3 ábrával. Ára 80 kr. Az egész kötet ára I írt 90 kr.
0 S
VII. kötet következő tartalommal : LAUFENAUER KÁROLY : Az emlékező tehetségről. 2 abrával. Ara 25 kr. SCHMIDT SÁNDOR : A kristályokról. 11 ábrával. Ara 35 kr. RING ARMIN : A fotografozásról. 6 ábrával. Ara 25 kr. HOITSY PÁL : Mikor lesz cső? 6 ábrával. Ára 45 kr. STAUB MÓRICZ : A megkövesült növényekről. 10 ábrával. Ara 40 kr. Az egész kötet I frt 90 kr. VIII. kötet, 1885. évi folyam. OLÁH GUSZTAV : A lángész és elmekór. Ára 40 kr. ILOSVAY LAJOS : A torjai büdösbarlangról. 6 ábrával. Ara 40 kr. KRIESCH JANOS: A rovarok világa különösen az ipar és kereskedelem szempontjából. IÓ ábrával. Ara 40 kr. SZABÓ JÓZSEF : Stassfurt kálisó bányáiról. 1 táblával. Ára 20 kr. KISS KAROLY : A chemiai változásokról. 7 ábrával. Ara 20 kr. Az egész kötet 1 frt 90 kr. IX. kötet, 1886. évi folyam: j ÖRLEY LÁSZLÓ : Az állatok színéről. 7 ábrával. Ára 20 kr. GOTHARD JENŐ : Az újabbkori csillagászat. Ara 45 kr. KONKOLY MIKLÓS : Az égitestek fizikai alkotásáról. Ara 25 kr. CHYZER KORNÉL : A magyar fürdőkről. 6 rajz és 1 múlap. Ara 45 kr. LAUFENAUER KÁROLY : Az idegességről. 13 rajzzal. Ára 30 kr. Az egész kötet I írt 90 kr.
MONOGRAFIÁK ÉS EGYÉB KIADVÁNYOK.
BARTSCH SAMU u: A sodró-állatkák (Rotatoria) és Magyarországban megfigyelt fajaik. Négy műlappal. Tagoknak I frt 50 kr. Bolti ára 2 Írt.
BÉKESSY LASZLÓ : A tejgazdaság és sajtkészítés. Ara 2 frt.
BUZA JANOS : Kultivált növényeink betegséget. 22 rajzzal. Ara I Írt.
CSANADY-PLÓSZ : A borászat könyve. 47 rajzzal. Ara 4 Írt. Tagoknak 3 Írt.
DADAY JENŐ : A magyar állattani irodalom 1870-től 1880-ig. (Elfogyott.)
GREGUSS GYULA : Osszegyüjtött Ertekezései. Emlékbeszéddel Greguss Agosttól és a szerző arczképével vászonkötésben. Ara 3 frt.
GRUBER LAJOS : Útmutatás földrajzi helymeghatározásokra, 28 rajz. Ara 2 frt.
HAZSLINSZKY FRIGYES: A magyar birodalom zuzmóflórája. Ara 2 Írt.
— A magyar birodalom mohfilórája. Ara 2 frt.
HENSCH ARPAD : Az okszerű talajmivelés elmélete és gyakorlata. 117 vajzzal. Ara 2 Írt. Tagoknak I frt 70 kr. E
HERMAN OTTÓ : Magyarország pókfaunája. 3 kötetben. Io kőnyomatu táblával és két függelékkel. Ara I2 Írt.
— A fillokszéra. 1 műlappal. (Elfogyott. )
HIDEGH KALMAN : Magyar fakóérczek chemiai elemzése. ( Elfogyott.
HORVÁTH GÉZA: Magyarország Bodobácsfélőinek magánrajza. (Monographia Lygzeidarum Hungariae). Egy szines nyomásu táblával. (Elfogyott. )
INKEY BELA : Nagyág bányavidéke. 23 ábrával. 2 Írt 50 kr. Tagoknak 2 Írt.
KÁTAY GABOR : A K. M. Természettudományi Társulat Története. Ara 50 kr.
KERPELY ANTAL : Magyarország vaskövei és vasterményei. Négy rajzmelléklettel és tizenegy fametszettel. Tagoknak 2 frt. Bolti ara 2 frt 50 kr.
KOSUTAÁNY TAMÁS: Magyarország dohányai. 3 részben. Ara I frt 80 kr.
— Ungarns Tabaksorten. Ára 60 kr.
KRENNER JÓZSEF SÁNDOR : A dobsinai jégbarlang. Ára 1 frt 75 kr.
LÁSZLÓ EDE: A magyarországi agyagok megvizsgálása. Ara 50 kr.
LENGYEL ISTVÁN : Névjegyzék és Tárgymutató a K. M. Természettudományi Társulat 1841-tól 1883-ig megjelent folyóiratához (Évkönyv, Közlöny és Természettudományi Közlönyhöz). Ára I frt.
MADERSPACH LIVIUS : Magyarország vasérczfekhelyei, 14 térképpel és 70 rajzzal. (Elfogyott. ) i
SCHENZL GUIDO: Utmutató meteoritek megfigyelésére. 2 rajzzal. Ára 10 kr.
— Magyarország földmágnességi viszonyai. Tagoknak 7 frt. Bolti ára 9 frt.
— Utmutatás földmágnességi helymeghatározásokra. 113 rajzzal. 2 frt.
STAHLBERGER EMIL : Az árapály a fiumei öbölben. 8 táblával. Ára 2 frt.
SZINNYEI JÓZSEF : Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete, 1472-től 1875-ig. (Száz aranynyal jutalmazott pályamű.) Ára 4 Írt.
XANTUS JANOS : Utasítás természetrajzi tárgyak gyűjtésére stb. (Elfogyott.)
ORIGINAL-ABHANDLUNGEN aus d. III. Band d. Jahrb. 1858. Szerkesztette Szabó József. 19 rajzzal. Ára I írt.
NAPTÁR, NÉVKÖNYV, ÉVI JELENTÉS, TAGOK JEGYZÉKE 1847-től 1877-ig. 10 darab. Szerkesztették : Török József, Montedegói Albert Ferencz, Szabó József, Vész János Armin, Kátai Gábor.
KÖNYVTÁRI CZIMJEGYZÉK, 1866, 1871, 1873, 1877, 1886. Szerkesztették : Somogyt Rudolf és Heller Ágost.
A K. M. TERMÉSZETTUD. TÁRSULAT MULTJA ÉS JELENE. Ajándékul az 1885. orsz. kiállítás látogatóinak (magyar, német és franczia nyelven külön füzetekben).
SAJTÓHIBÁK
Oldal 70, sor 1 őt helyett: négy. KNNEZLOO TK NS KENT ELS SE MET bo c 847, ua 16 Acerina a Acipenser.
Táblák, a negyediken hibásan VI van nyomtatva; de a sorrendben a tábla a maga helyén all.
E kötettel befejeztük a könyvkiadó vállalat ötödik cziklusát. Az előrajzban igért 150 ív helyett, ha Guillemin, Lóczy és Herman munkáit a rendes kisebb alakra redukáljuk, adott a Társulat 277 ívet 1079 rajzzal és 40 műmelléklettel.
1667 márczius JO.
A titkárság.
szal.
z a
Magyar Hal
4: Selymes Durbincs.
ó
1.Csapó Sügér.2. Kó Súlló.3.Magyar Bucz
Ny Grund V. Budapest.
Rajz.szerző.
Herman Ottó. IL Maóyar Halászat.
ágat VAXEREK KN ses eseéés 8 KK) EGON KKN ÜSK fi 8 k k OLE KKA
et Jz
5.CzifraKölönte.6 .Tarlka Géb.7 .Tarka Meny.8 .Tó Ponly:
Grund V Rudaves
Herman Ottó. III. Magyar Halászat.
d oj 9 9
9. Közönséses Kárasz10.Nválkás Czompó 11. Petényi Márna 12. Felpillantó Küllő.
Rajz.szerző. Ny. Grund V. Budapest
Magyar Halászal
15.Szivárványos Ökle.1£.Eva Kesz c$6.15.Bag oly Keszeg. 16. Sus$ár Kardos.
rj Ny. 7 BudanesHF Bajz.szerzo Ny. Grund V Budapzs!
EZALATT
Herman Ottó. V: Magyar Halászat.
17. Sujtásos Küsz.18. Ragadozó Ón.19.Kurta Bain$. 20. Pirosszemú Kele.
Rajz.szerző. Ny. Grund V.Budapest
49
A: s ZEN
Herm an Ottó.
VI. Maóyar Halászat.
Keze Ja pY TZLSKOSORÉ
21. Leány Konczér.22.Fejes Domolyló.23. Fürge Cselle.21. Vésettajkú Paducz.
Rajz.szerző. Ny. Grund V. Budapesk
Herman Ottó. VII. Magyar Halászal.
26. Vágó Csik.25.Réti Csik.27.Kóz Csuka.28. Lápi Póez.
Rajz.szerző [Iv Grund V. Budar
zat.
157
Magyar Hal;
VIII
Herman Ottó.
1.Dunai Galócza.32.Sebes Pisztiráné.
13)
29. Leső Harcsa.20.Pénzes Pér.
d V.Budapesk
7 Grun
Ny
z.szerTző.
iszal.
Xi c
yar Hal
ag
4
Herman Ottó.
10 00)
33.Vándor Alóza 31£.Sikos Ángolna. 35.V
cd te — CIRNNÉS on s Zé] Hiv Bi zzw r [1 si ezésére 00é k
veg (do) c
sz tt
7 s a
o "00 ige)
FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓ SAE ÉS vét ls ENNÉL zl HAS GENT
am Ally fa TT s 98 : 2 a kü 6 zön iia [e sm s Él a én süt 9 jég ! alan el Ve aa S i . DER né jee ez 0 me my ds A AAA ői; sz ál man e NAAA ALANY NANA AV aa I RANMA ék; FÍSAYYATA afa, RAZDAA AA! ő ZÓVva ryiY A nat Aa ; A Vé h 3 a Fa aa jj ve Ma AA RGYGOYYYNI MA RA A AMA a ar AA RADA DA Za TANA AAg 7 NN ÁAZ AAA A KATA SZÁTÁ AAN. AR KAL ARA RNNNTÁNÁRS ANAS TAASRARAAA na aahab a aA aganA a" ő SZRALARRARA As aal
DAMN Aa 1 Ra AA Ya alak MAAA GGYYNYARRA aA) NARADAAA NAAA aza ARA AA a FARA NY EYEYYEEN ; aa aa aA AAA Aa PIN a eV aza - 25
ARAAAA majA SA kén E Yel alat ay a 7 2 GY alan PV TANA AKARAR SA "AZA A -3
ap? AADARADA NANA AKADVA A A pép apaanapa aa AAN A NANA ARAN ele ÍTÉS SAM ANA AZ SA ma ee nen RŰ LIL TÉS
yy 2 -A A fala TIZ ÉR AG AZ mi baásaazáít AAA A YYAYAlalalalat tat ház INN VN RAJT SÖRT SEB ÉN mare Pax B FARA ZARÁAA ZA aaa Keresi LT2
Pe
—
VAA Ag snlnz meka : A EGE OSZÉ EROK EAZRASMARa annat
aan Aaa Namagan ka NNa 5 n MORDAPÉTT ala na Anna Namagan? ARRA Aa ag AAA a AZA! A nala eYIt: aa ZART AA A A a aAaBaa? ARZÉN ORRIRAAAA 5 ga ús SGNA 2 5 mV FAR SARARRRA RÁ Kat Á aa A Aa MAGA mA
pe m Aa d, A mm jan Ya aba P e TRE RE RORANNN FOR ARSA Dale ata a aA v ater ve PSA anakaA DANANYANABANYA FORNONNPEL LANYA Te MANGÁN RANDDRGYIZ a a afa LD maa a Aga MA ARADOLZ
ARAN AA ae TnAgA nam a DPerala ina DAAAGABARR RAY m Bana a A a am
a a DSA A Aa AA at.P eV e lalala ait mila XI Rh ART "Y Na a mA a Él A E olalegtajő Apnlalaztó ? DARPOLAETA ma AS
Pa" ! ama PENN
NN nana. Az az MG ARRA AAS NR KARA R AAN nana az maj EEEN e Y Viale ölalmieis Pv a ala lala ma any" srlládks nana az ZAR Mm a AA dön a ZAN s 50 ÍR Pa VE YVNRARAGF FETVARATK 7 mak A FS A ARNANNAN TA SZRARARAK aA b ém (g ! VAS A A, VES N sraP A. A af ha nazzazat aha ARA aA MA AAA Ra MÁZA SZA A ÁR A ARA : nee velalata 2Am- aaa EXIT AA REGE ma TD ÉNT em TEPARA : Aja: e: Baez aza 5 TT F "V LENYT RA RAJA ABE TEAT RAY ee ANAL NYAART : LARA RAA A A ix AN AAN AKARNA ao : 2 VAARRRZZ ARRA AL AG haja € a a A A , MAAA A agaga a 5 Aaa AA ARA A, Ana Rana VAA
na aa A: A n AA RA Aa RDA A aa AMA ARAS ARRZZADAA a a a AZA A a Dana az RANÁTAN AMAZ AL ZZ A 4 errlalalalat kinalat jala alajAtjn 4 (A aa APaanapafY aa PENADARANANADAAA PENYRÉNT mm Re namass MAAA; A " :
ml mény ? ém
9 m AA óta TTYYYVIN E öngy zs ázgétes za 2. an B já rő kaAVAYalalal Aa ANNA A gp AA A Aa aaz Naa a MAAA b 5 aa a AA a ma maz m mm, 7 a a
e etaetel Tf. pPnlai [olajat RADZAZA e EY tetotel [1 bay say a Ag kerte szan Ur a FRADAAHO Na zgs leadni NASA Ta vag VErHe se
ERRAYrr TYTYAARRENE Me Ústááak maja VAJON A CÖANYOEE ; FENY YYYAAE Jaaa ae TT
a az - "A PG pr om PV Vele ma PANAMA BRAZ YARAAA aAnana azaz A AZA A RA AAA NAT ÁRAMA Naga AA As aa ma a ag A ÉR 4 Aza FANNY ÉN ETTE
"aha Aa bt :§ o MP gl 2 mé A, iz ! REF e, a —
MANNA NA ASAas aa?
99 p) ) 99 ) b) p)IJ )) 52.
1 99
mA a
DÁNIA AI
keret A v. 2. A magyar hal: aszat Házon ve.