szet je MEGT EF LEE ELH sz ketet seta ta ést a. rtxas TIZ KNSAGPTÁS Tv en kekeg ába érte vet snd e elp áka 4. 4487 1se ti 4 kavrés 42 1 is4s Azésertül mes 954 ivás ö64n ELT tésééti e Hi Megért 4 47 gen; krttteéttt dzs 4 Ke kálzák ek új Vér 4 cd SZT AÉS 243 teat et enje órás táréé ts sát iizsz OP Szbzk aa esni yi th K 3 séggegyz H ovet 4 gitt rifztjébb zttk a 4-víre bi 43 2 tet ene AZT éz aa sa satáejzt ééeseér t: egszer 5 7 zasanam eV EAT atára ETL 130 sszeeeg pogat tÉet A és geéng EVET S kinds rúd OMT té ter t ÖSELELTET kötet árát ET EAT An aga s agyatmaszatasásásgari nát drerezdyetr tiz ontat ég ÉTÉ tr ep ezetedádri ag tag TÁ NA TAT IT ARA ján a PE NY LLAT ETET ÁTÁTA TÉT A AE ÉT TÉT ELTETT ÉS ez éetés At Pet TÁ AV ÁÁÁ VEN TAT LNB ATA EÁ NT ET ZER EK TA a elgettásáső reZáobA 4 ÁÁ ZET SÁT TA gegat ., fest 7 tér fő ga b 7 Jé egzas po . nézni vegy MS RZZE Tá § €; erb $ eéronkizezeantió évét arg rat nsÓt 94 táp geséi tség d (13 Lét, (hope it 74 sa7 19-91 gy sgptt toe, tor ézktétsset A TEL Bt ákat gepre tér jea rt teti peezpt badetát aga égetése] 64 sészk 2 7 rgy At dzs etzstt s tepüerttt ártott ti eréttté; 7 461 tén etkláuztaró HZZZÁÉG JEL ASÉT ks 2434 té [§ P Hi bad gzbök gb 1 be A Mi) k v át 6! Mm vez teget ee áz gdzl pt átba Egrtund tá at zTtEEtÉSE ú ; ; résén hbe köstéi NÓTÁT arte édi TA Lite ee ÉTT, §447á: sról Kát tálet áthat 4 zás ép; . A FÖLDMIVELÉSÜGYI MAGYAR KIR. MINISTER KIADVÁNYAI. MAGYAR ORNITHOLOGIAI KÖZPONT. MAGYARORSZÁG MADARAI KÜLÖNÖS TEKINTETTEL Ed GAZDASÁGI JELENTŐSÉGÖKRE. A FÖLDMIVELÉSÜGYI MAGYAR KIRÁLYI MINISTER MEGBIZÁSÁBÓL IRTA CHERNELHÁZI CHERNEL ISTVÁN. KÉPEKKEL ELLÁTTÁK HÁRY GYULA és NÉCSEY ISTVÁN. INTÉZTE HERMAN OTTÓ. MÁSODIK KÖNYV. XL SZINES TÁBLÁVAL, ÖT MŰLAPPAL ÉS KILENCZ SZÖVEGKÉPPEL. BUDAPEST. 1899. s LEIRÁSA, ELTERJEDÉSE ÉS. ÁG MADARAINAK — TARTALOM. II. Család. Vöcsökfélék (Colymbide) — - . -... . . GR ENNE EE zel HE RNKEKEGKÉKNKŐ a én an . HOSSZÚSZÁRNYUAK 8EENZKSEYNYO) 7 áeNem. Viszmadir Pltnus Mn ; (sg e lgosáságga ma ac ag sát mt hatámáttet álltal raer teáláke ME e Le NE ENNEK ERENE RÉ e ÜZ SEL 90 Mlcsaládk Gsérek (Sterninae) —- — - - — — — Tat ESR ÁSI SARAT KK E GE KŐ teák öehetidom — - -- — — — — VI TARTALOM. IV. rend. FOGASCSŐRÜEK (Lamellirostres) .. VII. Család. Bukófélék (Mergidej. — — — - -— 13:Nem. Bukó (Mergus) ssel ese VIII. Család. Réczefélék (Anatidse) -. — - — 14. Nem. Bütykösrécze (Erismatura) ... um — — ve 15. a "Dünnarétze (HONKALÓTJÁJ e téve, Ta ZA 16. c Feketerécze (Oedemia) ... tT7sszas BÜKkörészedbnükülak s ég ek reá ét Ez sl ér ŐOZO TÁN AS e zá: ao (sét s AAN a le eV aNTE a TRÉ TÖszse s Kanalasrécze (SDALULA) al sel elen ek 1 ÜK BOSSA IN YTATKÜTSSZE ADATA az zás ök rk ae TXx.-Gsalád: Lajdtélék (ANSeridg6 je ti szi VÉSZ ékáli Tas JLENEIN ÁSOTÚG CLAdOTNA) a az a a za sÁp/ABALTOI ZSZ ELLÁTÁS ÓT Jas b s e áz isz e dlt zót KEN ÁK X. Család. Hattyúfélék (Cygnide). .. md Nöbas HTALLYÚ LGYEDÜS) áz zak sake szk etes V. rend. FUTÓK (Cursores) .. . .. XI. Család. Lilefélék (Charadriidee) .. . 25. Nem. Csigaforgató (Haematopus) 205 sets KOTOTGATÓ LÁTONATIA) - sz) jei ak Ha Ze ei: Pütömadár (GUrsotius) o ren 928. c Székicsér(Glareola). ÖS EMES geza zása LE UGHNATÁOTIÚS) ( a Sal OS lá JEGES Ps eg BIDIOZ (VANnollubk ze ge 83 91. ez ÜHATtjUk (ÖSMENEDLÜBY za XII. Család. Szalonkafélék (Scolopacidee) .. .. A) Alcsalád. Töcsmadarak (Himantopodinae) ... 32. Nem. Gulipán (Recurvirostra) 33. a — Töcsmadár (Himantopus) . .. B) Alcsalád. Czankók ( Totaninae) 34. Nem. Viztaposó (Phalaropus) be 30. a Fenyérfutó (Calidris) 7 za 36. c Sárjáró (Limicola). rengertüd (BTAntaf c 2 ros ékezet N s sa FT ölsigéttánkő fönvezelto) KEST ee azé ő utat ége . Czankó (Totanus) LE ÁGA BKATÉS ESSERE EBA MNPÉNSÉ GÉ TOSNRE KEKE E ; ] : Lim 0sa)— - TA TES ERSZ Át KÁN ZET ÉGER KER EZ EAT St SNEK PSS STNNÉN ÉSE Póling Ülinkenna SEK S E KS zsét d lle fs tl , élet szánták tn LENKE LES ASE ESÉSE S e eve ad e— mene eve nm aes ee veve save eme vm m- tan ——— e. —— eme ee — eme veve ame eme mee name eme —— veve mem em me mek teme mm s.-e sem —— mere ——— —— me teme eme —— eve ee Cssd me eve e see eve mem — veve e— tere GNEELEE TC VENNÉL Gá zat éa Tá FEGGNNNÉNE NE GREENE ÉN s E és le KELT t ENEK ZSELÉ AKÁR E ASE ÉSÉT EGYRE TNNÍSSRE ET HERE ERYNKRRÉNNÉTTB EEGNGÉSE GES MESÉK HB SL TE e sál E tt jet dl ges 4 e 0 aa a a.a 07 : 56. NN ERGKNKR EE EGÉRKE KNER GEES S e s al LE mt jei e KENE 4 Bőlömtika (Bótaurusj— — — z m mo o — T— KNK E EKG TsÉa ERGGÉ RAS zzz za mem TS e ESZES KOROK NAEENSMSÉSEÉN ESSERE e SERNRESEÉRES KOSSZ ——e m— ve fesi mee s. een mm. eve m.— erve mee am— erve e man ee sem ven neme enm 0. am. me. ma va neme ea VIII TARTALOM. VII. rend. TURBÉKOLÓK (Gyrantes) XX. Család. Galambfélék (Columbidze) .. 60. Nem. Galamb (Columba) .. E MENZ kH BÍ. éz igerle EEÜDLÜT al été sala kán ÉKE VIII. rend. KAPARÓK (Rasores).. .. . .. XXI. Család. Fáczánfélék (Phasianidee) .. A) Alcsalád. Fáczánok (Phasianinae) 62. Nem. Fáczán (Phasianuús) c € XXII. Család. Fogolyfélék (Perdicid2e) A) Alcsalád. Foglyok (Perdicinae) .. 63. Nem. Fogoly (Perdix) ... 64. — a Szirtifogoly (Caccabis) 65. : a. Fürj (Coturnix) - XXIII. Család. Fajdfélék (Tetraonidee) .. 66. Ném. Fajd (Tetrao) 67. a Császármadár (Bonasa) IX. rend. RAGADOZÓK (Raptatores) XXIV. Család. Keselyüfélék (Vulturidaee) . . 68. Nem. Keselyű (Vultur) 69. c Fakókeselyű (Gyps) 70. c Dögkeselyű (Neophron). . XXV. Család. Saskeselyüfélék (Gypaétidee) .. 71. Nem. Saskeselyű (Gypaötus) .. XXVI. Család. Sólyomfélék (Falconidee) . . A) Alcsalád. Héják (Accipitrinae) 72. Nem. Rétihéja (Circus) .. 73. a Héja ((Astur) 74. a Karvaly (Accipiter) B) Alcsalád. Kányák (Milvinae) .. 75. Nem. Kánya (Milvus) 76. a Darázsölyv (Pernisys se e "74 Ölyvek (Buteoninae) cz a e SZE au B ÁRÁRA zá ENE E EKE 5. 2 FENEKÉRE ERMÉKÉNNAE ÉS vm FENE et - Nem. Sráress klLT SSL KEL IETK ÉTZÁS KEBE TK ZA 1 SERT ARAN G ÁS RNNÉSKANNRÓ] . Család. Bagolyfélék. (Stri rigide) KENT EKETÉS hadd e meze ne esze e emi tere ve she 17 ésrzosamankákoze ék JÉ ees LETE arásók .KCESŰBÁ NESKSÉ NE BŐR k Non. jklskabégey esne et Ek set ete s KEEN CV EKME e — 05 —— a ama tan — o. — —m—— — .— . Gatyásölyv (Archibuteo) E ÉSE ERÉ A EZ SZÉK, VT a SÁT . Sólyom (Falco) .. s KTRZB, EVEZ Ezt ág E A TESLA ESREESS E eaátadoty (Auto) DI AE ZSZ TÉK OTT A ORÉS TE SOSNRRÉB Hóbagoly (Nyctea) . TETT ZEKE I RA At E TOK ANÁENTE NNA . Kivik (Glancidiumy. KEKE LA ME zt e . Sólymok (Falconinae) .. TÉT GE et STÉNSSTÉ KOPSEZRRGSS KOPE MESA. Xx TARTALOM. 97. Nem. Höcsik (Picoides) .. 98. a :" Küllő (Picug XI. rend. ÜLDÖGÉLŐK (Insessores) .. XXX. Család. Jégmadárfélék (Alcedinidee).. A) Alcsalád. Jégmadarak (Alcedininae) 99. Nem. JépTŰKdAT (AlCSd Óz szét ezet őy sea zett eb Követ s tát EZT, gt ÁAT VR XXXI. Család. Gyurgyalagfélék (Meropidee) . T00-Nem. GYÜTGYÁLAK METŐDS ret ó el e Teőte aát léke 10 zsak zi ók EGYÉZÉN BB XXXII. ÚSAlÁd. Bankatélék (DHuDida0) : a e s sz viz zén ei , 101. Nep: Banka (Üpüpa) - e "e XXXIII. Család. Szalakótafélék (Coraciid2e).. .. . A) Alésaládoszaláakóták CGOTACNNUL) Ez ál sti Ea ti zt BB 02: Ne: SZATAKÓTA ÚGÓPAGLAS) 2 Aa éa vázák öl ái o sáte beás E Tk XII. rend SÜRRANÓK (Sírisores) . . vs 2 E XXXIV. Család. Kecskefejőfélék (Caprimulgide) .. .. . - - 103. Nem, Ketcskefejő (GAprimülgüs) s sz [aka s fos 52 agalot ösá CE HÉ XXXV. Család. Sarlósfecskefélék (Micropideé) .. cs s ng 104 NeNi:DArlÓSÍSESKe (NŰCTÖDPÜS) cz al kr, 1 ET lggürei szén TT VA XIII. rend. ÉNEKLŐK (Oscines) .. AAX VI. Család. Fecskelélék (Hirúndínidse) - — 6 s Lóg : (05. Nem: Kötréléteké (GÍTYICOJA) ra tiz ze Tv da A TS 100. 4. Gatyáslecske (Gheldonaria) az szaz isli aze ss asá (107. c — Villásfecske (Hirundo) XXXVII. Család. Légykapófélék (Muscicapidse) ... .. z A) Alésálád e Gsonttollúak (AmMpelinde) a- sa öz mát za] sad tigae te 108. Nem. Csonttollú (Ampelis) .. B) Alcsalád. Légykapók (Muscicapinae) u. 109. Nem: -GÉGYKEDÓ (MUSGIGADA NÉ e s lg erik jaoi) éa yó aza EGEK ESETT XXXVIII, Család. Gébíestélék (Laniidöey at a s stk A) Alcsalád ARÉDVESÉREIRAM MKB) une e ezi JEE 110. Nem. GébicsS (GANLUS sm ee ze kt NT Et Vn őt as AY ás Vá KÉS . TARTALOM. A) Alcsalád. Varjak (Corvinaej— — — — - Nem. Varju (Corvus). ES E ET s algy Ú laggat ae 23 Csóka (Coleeus) .. JANE TÁ látg si nt mg e, a s serdusz ágát aa EK NETAN Napos aeAElST BÉNETE SES l 4. Nem. Szajkó (Giarrulas) - EZÉSE Ea zzz TESB 116. Nem. Havasicsóka (Pyrrhocorax) .. .. .. . EGK MNNKÖ (Orion en [A 8. Ben. Hlllsámsáás ag a dire zálktkl sát ZA SNKTADÁT BEREN ; Seregély öz Tent Eat ENGSO S ENE Sz SES g a S ME EAGESÁB A. álcát Pintyek (Fringillinae) — 2 120. Nem. TT TK kek ETET NAK REA GERE ABE GNDESENEEKÉNÉNENTT Meggyvágó (Coccothraustes) SY AZ a Kan ET S ZERERÁSIE KERNBÉR KEST LÁJGEN BEN EGER ESETB ÖLES TETŐT E A zt e éz E EE TEAOR e ESEK E ÉV SGI ÉNIS ) ll d Tengeltőz (Cárduelig c u. ee EZÉS TÉSÁRÉ E (SOLTTTÁLS] 2 zzz az al zt aal ALL LELTE 50 £20 MENETES E ETO EBA TGRANA BSÁTHE FEE NSSENES KT 4 nlt OSZÉ ls ag 21 8 EJ SZG ORSSASZ ATKA MÉSEBEKÉN E GRGRE TÉNRNESESTRB KEzKENES REESE E LLOKTÁ a al LE lat tam B) Alcsalád. Sármányok (Emberizinae) BÉR SET a "191. Nem. Sarkantyús sármány (Calcarius).. -. — 12 § Sármány (Emberiza) .. - -. XI Lap 544 . 544 545 558 561 564. 565 569 572 . 5792 573 573 576 576 579 584 584 584 591 098 599 601 607 608 611 ÖL 8 br 615 :618 621. 622 623 XII TARTALOM. XLIII. Család. Pacsigtatélék (Alaüdtázej e Sk ze 133. Nem; Pacsirta (Aladar isi ts stl as ll kát, feell e KE k Eog LNN 1341. sa Külöspácsírta (OHÓCOTYS a sé zén E ke N éva hé éke ABE XLIV. Család. Billegetőfélék (Motacilidee) c a ee sk 135. Nem. EiDIS (ANTRÜS e Az tés kele etés LT el sátán alle) MEL S 136. : es Bülépéötő (MOTACIMA) Sa EK ze áz Eza jet et A ERT XLV. Család. Mászófélék (Certhiida).. 6 26 2 mi sál 137. Nem. Sziklamászó (Lichódroma) . 5 a s az szan dák kazi KARON 138. c. Fakúsz (Certhia) .. X.LVI. Család. Czinegefélek (Páridaő) c 0 s sz 9 e ák A) Alcsalád. Gsüszkak CGANÜEK e a EL vá tás e NGSt átT 139. Nem: (GSüszkea (SALE zs a e Zalak áz ÁKOST et SAE STST B) Alcsalád. Czinegék (Parinae) 140. Nem. Czinege (Parus) . .. HESS IE KEZE ÉTBKATT 1 VÉ BSA EE 141. e Őszapó (ASGILRALAS) ez kéz szaz lá tása Tk ASE NE BTS 1426 Nádiezinege (PANurus) za szi szii ek KELEK EE e Mese ök 143. c : Szövőczinege (Remiza) 2 ztés az háát san séi se VES C) Alcsalád. Királykák (Regulimae) a ze e Ea s 143. Nem KITÁLYKa (TREDTELELS fs e ésa] Bok estet Ej XLVII. Család. Bujkálófélék (Timeliidee) .. .. .. A) Alcsalád. Bujkálók (Troglodytinae).. TAB: NED, VIZI gó ILANETÜS) a sz e e ÉL lesi zeke át MT 46. 4 Ökörszeta Cisoglodytes) a ze Dési de XLVIII. Család. Poszátafélék (Sylviidae) .. A) Alcsalád. Poszáták (SyWwtinae) .. u ási ő 147. Nem. Szürkebegy (Accentor) u. e. Oi 148. a Poszáta (Sylvia — - SZE HAZ ET AB jelz 149. c" Nádiposzáta (Acrocephalus) — ze 150. e" 5itke (Galamodusk az 151. c Tücsökmadár (Locustella).. KEGSLKL 152. a . Geze (HYDOIRÁSI EL EE át B 153. 4 - Füzike (RAYHOSÓGDÜSJK s KÉPEK JEGYZÉKE. 1. Búbos vöcsök [Colymbus ceristatus (L.)] , eredeti u -— -- . Danka sirály [Larus ridibundus L.)] Kormos szerkő [Hydrochelidon nigra (L.))] 3. Nagy kárókatona [Phalacrocorax carbo (L.)] ángol e. után . Barátrécze [Fuligula ferina (L.)] Czigányrécze [Fuligula nyroca (GüLDp.)] 5. Kercze récze [Fuligula clangula (L.)] Apró récze [Anas crecca L.) 6. Tökés récze (Anas boscas L.] ángol e. után .. .. 7. Fütyölő récze (Anas penelope L. ángol e. után .. .. -. L2 [L tábla a s ] II. tábla .. l III. tábla 8. Böjti récze lAnas guerguedula L.) ; ; Nyilfarkú récze [Dafila acuta (L.)] ÍV. tábla 9. Székicsér [Glareola pratincola (L.)] j lő ; V. tábla. Kis lile [(Charadrius dubius Scop.)] 10. Havasi partfutó [Tringa alpina L.] ölsz zár ta ; V1. táDláa s Vöröslábú czankó [Totanus totanus (L.)] 11. Kis sárszalonka [Gallinago gallinula (L.)] ángol e. után 12. Viziguvat [(Rallus aguaticus L.] ángol e. után — — — 13. Haris (Crex crex (L.)] Pettyes vizicsibe [Ortygometra porzana (L.)] 14. Bölömbika [Botaurus stellaris (L.)] ángol e. után 15. Nemes kócsag[Ardea alba L.], eredeti -. — - 16. Nyirfajd (Tetrao tetrix L.J] , eredeti .. 128 17. Fakó rétihéja [Circus macrurus (Gxm.)] szárnya... 18. Kékes rétihéja [Circus cyaneus (L.)] ... VIII. tábla . . 19. Kékes rétihéja [Circus cyaneus (L.)] szárnya .. ! VII. tábla... 20. Karvaly [Accipiter nisus (L.)] ] IX. tábl Vöröskánya [Milvus milvus (L.)!] lszeztsgetési 21. Egerész ölyv [Buteo buteo (L.)] és z 20 Xs tábla. Szirti sas [Aguila chrysaétus L.] 22. Vörös vércse (Cerchneis tinnunculus (L.)j ÉVET ; ; SE LADIAa ao Kék vércse (Cerchneis vespertinus (L.)] 23. Vándor sólyom [Falco peregrinus Tunsr.)] ángol e. után .. -— 433 KÉPEK JEGYZÉKE. XV TZKIKÉKARZB 98 s-epmátgytinésó 0 ; KELETT TARTASA VANKEROSNÉNET 1.7. te harkály (Dryocopus martius (L.)]) XIV.tábla .. .. . -— -. . 472 . fakopáncs (Dendrocopus major (L.)! l d küllő (Picus viridis L. 11 SETS SEAN OK AZRS TE SNSANÉ ERRNNSAE 9 / KE TEK GKM E ÉVE táblás ez 8 MggGKEK UlétODE apiastór E.) AVI. tábla - - —- — . . . 496 Búbos banka (Upupa epops L.] XVIII. tábla .. . .. - — - . - 0498 Csonttollú madár (Ampelis garrulus (L.)] XIX.tábla. — . . -— .. .. 528 szürke légykapó [Muscicapa grisola L.! ! ő Tat rvös légykapó [Muscicapa collaris Becnrs.) EGEN ERB ES gt éz, ae 1 BBB S jan ; Ella üleetártos Ha 1 xx. ME a BBI telke [Cannabina cannabina LJ] [FAT tábla — — — — 2586 vasi fülespacsirta (Otocorys alpestris (L.)) XXIV. tábla... .. — -— - 641 GAEL zek td 1 SE tábia— — - - — - 648 nalmadár (Tichodroma muraria (L.)) XXVI. tábla .. .. . . . . 656 a szümbetátéskagánaant KÖRT ! sebez szoatázt ösze tagját aaátsal tát E tére sat Tsz máá ; ] TETT álla 2 2 874 E na et e] tam mea 45. Kerti poszáta (Sylvia simplex LATH.! ) xxx. FT KE AK RÉ KEESSÉ TS TT Kis poszáta (Sylvia curruca (L.)] 46. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus (L.)) . Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris (BEcnHTs.) JGKXIVZtRÓla ea Ze Foltos sitke [(Calamodus schcenobegnus (L.) [7. Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus streperus (VrerLL.)] ángol e. után -. -— 718 XVI KÉPEK JEGYZÉKE. Lap 48. Sisegő füzike [Ehyíloscopus sibilator (BEcnHTs.))] ; XXXV. tábla . . . 785 Csicsörke (Serinus serinus (L.)] 49. Fenyő rigó (Turdus pilaris L.] ángol e. után -. - -— — — so s a EA 50. Énekes rigó (Turdus muscius L.)] ] VI. tábla —- - . .£ 2. SISSKÖE Kis fülemile [Luscinia luscinia (L.)] SZEAYI AMS 51. Vörösbegy] Erithacus rubecula (L.))] ] 3 . tábl e sea lá e ZAREAE TERRTTA Hantmadár (Saxicola cenanthe (L.)) RBY 4 TÉR : 52. Rozsdás csaláncsúcs [Pratincola rubetra (L.)! j É XXVIII. tábla... -. 25 Sö Kékbegy [Gyanecula suecica (L.)] X 36: 53. Tojások: 1. Erdei fülesbagoly (Asio otus (L.)]; 2. Szarka (Pica pica (L.)]; 3. Kormos szerkő [Hydrochelidon nigra (L.)]; 4. Kék vércse (Cerchneis ves- pertinus (L.)]; 5. Czitrom sármány [Emberiza citrinella L.]; 6. Tövisszuró gébics [Lanius collurio L.]; 7. Császármadár [Bonasa bonasia (L.)1; 8. Túzok (Otis tarda (L.)l; 9. Feketenyakú vöcsök [Colymbus nigricollis (BRHm.)]; 10. Nemes kócsag [(Ardea alba L.]; 11. Tavi czankó (Totanus stagnatilis (BEcnrs.)]; 12. Barátrécze (Fuligula ferina (L.)] .. XXXIX. tábla ma! ISSN 54. Tojások: 1. Búbos banka[(Upupa epops L.) ; 2. Vörösbegy (Erithacus rube- cula (L.)]; 3. Barázdabillegető [Motacilla alba L.1; 4. Sarlós fecske [Micropus apus (L.)]; 5. Kék czinege (Parus coeruleus L)]; 6. Ökörszem (Troglodytes troglodytes (L.)]; 7. Nádi rigó [Acrocephalus arundinaceus (L.)] ; 8. Zöld küllő (Picus viridis L.]; 9. Szárcsa (Fulica atra L.)] ; 10. Gerle (Turtur turtur (L.)]; 11. Fülemile sitke [Calamodus melanopogon (TEmm.)l; 12. Mezei pacsirta (Alauda arvensis L.]; 13. Kis fülemile [Luscinia luscinia (L.)]; 14. Arany- málinkó (Oriolus oriolus (L.)I; 15. Kecskefejő (Caprimulgus europgus L.J]; 16. Szajkó (Garrulus glandarius (L.)] ; 17. Kerti rozsdafarkú (Ruticilla phceni- cura (L.)]; 18. Tengelicz [Carduelis carduelis (L.)]) .. XL.tábla — . . 988 . A MÁSODIK KÖTETHEZ. a A midőn e mű második kötetével megbízásom végét éri, mi egy- azzal, hogy a munka emberileg be van fejezve, nekem immár vés az elmondani valóm. i és művészeti termék, hanem anyag és reproductió szerint is mszmp bég] skizó m bízott iró, a jiörése magyar, magyar a nyomtatás minden yes si hz. betű, a papir; és a mi kiváló figyelmet érdemel, magyar a sok- az alak és a hátsó tér közötti viszonyt helyesbítette. ue - L művész úzeimű kevés jötsszáses volt MANÓ csskáságatáátágat az élet után attasé szg sszet tekintetében nem kedvez a való élet e ötetésések de vi ek szemlél ti szempontból mégis megvan a maga értéke. A legtöbb ) ) praeparatum után készült; az alakok felfogásában a képeken, azok- előnyére, legtöbbször az angol iskola hatása vehető észre, a mely intetben a művésznek a Magyar Ornithologiai Központ könyvtára bő kitűnő alkalmat nyujtott. Hl lle öntére Il. 7 Egy dolgon azonban csak kis részben lehetett segíteni, t. i. azon, ) a színes madárképek az életet, a valót tükröztessék vissza. A meg- Témsamtgy gy VS XVIII A MÁSODIK KÖTETHEZ. Tudva azonban, hogy ilyen természetű és szabású mű, már költ- séges voltánál fogva sem jelenhet meg egyhamar újból; ellenben föltét- lenűl szükséges, hogy a magyar olvasó azt is megismerhesse, a mit a művészet, mint a való élet képét állíthat elénk, a megbízott művészen kívül folyamodtam egyfelől HÁRY GyuLaA nagy tehetségéhez és ezenkívül a felülmulhatatlan angol művész, THORBURN Archibald képeihez is, a melyeket Háry Gyula rendkívül finoman mint szövegbelieket tett át sokszorosításra alkalmas formába. Ez utóbbiak tehát nem magyar szár- mazásuak. Ez az a kis rész, a melyet már érintettem. Egyebekben a képek mind eredetiek. Ezek után teljesen meg vagyok nyugodva, hogy ugyanabban az idő- ben, a melyben a német tudomány Naumann nagy művének második kiadását rendezi, mi magyarok is, kik Petényi Salamonban egykoron nemes és méltó vetélytársat adtunk a nagy német ornithologus mellé, egy összefoglaló és minden esetre alapvető művel sorakozhatunk a nagyok mellé, olyannal, a melyben a magyar alapvető kutató szelleme is megcsillan. És ha e szellemnek Petényi hagyatékában csupán csak töredékeit bírjuk, a magyar madártan fejlődésében ezáltal mégis meg van a folytonosság, a melynek becse mérhetetlen, mert élő művelődést jelent. Ez az utóbbi jellemzi a multat, mert világot vet nehéz vajúdásaira, küzdelmeire; de sugarat bocsát a jövő felé is, mely a magyar tudomá- nyos művelődés szempontjából véve csak a következő irányban hozhatja meg a madártan terén az egészséges fejlődést: 1. A nemzeti szellem sajátosságainak kifejtése. 2. A biologiának az alaktannal való kiegyenlítése. 3. A gyakorlati szempontok alapos érvényre juttatása, a mely irány- ban a jelen mű úttörő. 5; 4. A nagy feladat: a iga GGrÜás egyetemének fölmutatása mellett a magyar madárvilág ahhoz való viszonyának meghatározása. A vonúlás oly vonzó tűnetének finom részeit földeríteni; a röpülés nagy problemájának a . madárröpüléshez való viszonyítását szabatosan végrehajtani és száz más épp oly vonzó mint méltó éjzzésts az mind a jövőé. asd a zés szszéttgées a 62 VNEN aes 194 EGE ZAÁTTN B s portosítása, áttekinthető osztályozásban: a madártani rendszer. Mint minden állattani rendszer, ez is lehet mesterséges, mikor bizo- ; önkényesen választott jegyek — pl. a madaraknál a csőr alkotása stb. — alakokat. A természetrajzi rendszer megalapítója, LINNÉ, még keresett, egyes sztott jegyek nyomán osztályozott. Utána azonban mindinkább k az önként kinálkozó természetes rendszerezés szükségét és helyes- t, de a nehézséget is, melylyel annak megalkotása jár. Az evoluczió elméletének térfoglalása és megszilárdulása — DARWIN zakot alkotó működése — óta, a rendszerben is figyelemmel voltak zármazásra, az alakok fejlődésére, a mi azután valóságos törzsfák Ilkotására vezetett. Ámde a rendszer és törzsfa nem lehet teljesen azonos. Mert előbbi- keretében a szervezeteket különböztetjük s ennek révén megismer- ni törekszünk, míg az utóbbi már eleve feltételezi azok ismeretét, fej- ödésök történetét, leszármazását. A rendszer tehát csak előkészítő kulcs törzsfa megértéséhez. Világos azonban, hogy a kettőnek összeegyez- se, összhangba hozása az az eszményi czél, melyet a tudomány elénk ött; de világos az is, hogy ennek a czélnak elérése folytonos munkát elent, a miből önkényt folyik, hogy a rendszer nem lehet végleges, ozhatatlan. Ellenkezőleg, kell, hogy az idők folyamában ingadozzék, másuljon, a szerint, a mint tudásunk bővül és a szervezetek rokon- ra vonatkozó fogalmaink tisztázódnak. . Ezenkívül különböző szempontokból különféle csoportosítás is lehet- s (pl. életmód, tartózkodás stb. szerint), a mi szintén csak a mellett szól, hogy végleges, egyféle rendszer után hiába ábrándozunk. Chernel: Magyarország madarai. II. 2 A RENDSZER. Az a sokszor — főleg avatatlanok ajakáról — hangzó panasz tehát, hogy a rendszer minduntalan változik s hogy a különböző szerzők gyak- ran egymástól eltérő rendszerezést követnek, nem jogosult; legföljebb annyiban, a mennyiben világos, hogy a rendszerezőt inkább egyéni hiúság, felületesség, mint komoly tudományosság vezette. Végérvényes, magában kijegeczesedett rendszer csak úgy volna kép- zelhető, ha annak megalkotásában mindenkit egyetlen szempont vezé- relne, ha ismernők az egykoron élt, de az élet színpadáról már réges régen letünt, nemkülönben a jelenleg is élő szervezetek összességét, továbbá, ha az egyes csoportok kivétel nélkül élesen megkülönböztethetők, egymásba nem folyók s a szervezetek állandók, változhatatlanok volnának. Így azonban minden időben többféle rendszer állhat meg, de a lehető legtökéletesebb is — mint azon időpont tudásának visszatükrözője — éppen a tudomány haladásával megváltozik. Bizonyos időben és ideig tájékoztathat az csupán, azután elavul, mert az ismeretek fejlődésével — ha azoknak tükre kíván maradni — lépést kell tartania. Magyarország madarainak ismertetésére REicHENow A. dr. 1889-ben kiadott rendszerétY választottam alapul s csak annyiban változtattam rajta, a mennyiben azt újabb kutatások és nézetek megkívánták. A jelen- leg érvényes rendszerek közül azért tartottam meg ezt, mert a mi viszo- nyaink között ez időszerint a legmegfelelőbb. Egyszerű, könnyen áttekint- hető s így kevésbbé szakképzettek is inkább megértik, mint pl. SHARPE rendszerét, mely az egész madárvilágot, az összes jelenleg ismert fajokat, osztályozza s így természetesen sokkal inkább tagolt, fő- és alcsoportok- ban bővelkedő. A tagoltság, a csoportoknak számos alcsoportra osztása, ebben az esetben legtöbbnyire helyén való is, mert a nagy anyagon csak így igazodhatunk el; de itt, a hol kiválóan gyakorlati czélokat akarunk első sorban szolgálni s csupán egyetlen ország madárvilágát tárgyalni, a könnyű tájékoztatás és világosság helyett ellenkezőleg inkább meg- zavaró, sőt érthetetlen volna az. Ezért és nem másért mellőztem tehát SHARPE rendszerezését. Rendszerünkben a csoportok ím ezek: Rendek (Ordines). Családok (Familiee). Alcsaládok (Subfamiliae). X Dr. A. RErcHEnow : Syslematisches Verzeichniss der Vögel Deutschlands und des angrenzenden Mittel-Europas. — Berlin, 1889. A RENDSZER. 3 Nemek (Genera). Fajok (Species). Fajták vagy alfajok (Subspecies.) vebb tájékozódhatás szükségéből szorul, terjedelmök azonban az folyásában változó. Ezért értelmezésök sem könnyű s inkább csak kásos módon történik, a nélkül, hogy mindenkit teljesen kielégít- Közkeletű meghatározás szerint: bizonyos számú rokonjegyű faj t a nem, bizonyos számú rokonjegyű nem összegét a család s bizo- s számú rokoncsalád összegét a rend foglalja magában. . Ha e főcsoportok keretén belül a rokonság kisebb vagy nagyobb szerint is osztályozunk, akkor ezeket az alcsoportokat, a megfelelő portnak alárendve: alrendeknek (subordines), alcsaládoknak (sub- ig), alnemeknek (subgenera), alfajoknak vagy fajtáknak (subspecies) tf, 4 ük. ú Ha már a nagyobb csoportok meghatározása is nehéz, még nehe- bb a faj és fajta fogalmát értelmezni. . LIxsÉ ismeretes tétele: Species tol numeramus guot diversae formae principio sunt creatae (Philos. bot. 157. §.), vagyis annyi faj van, a ny különböző alak teremtetett, CuvrIER felfogásában így módosult: a mindazon egyének foglalatja, melyek közös származásuak s szülőikhez ) annyira hasonlítanak, mint egymáshoz. Ő is — LINNÉ nyomdokán — a fajok állandóságát hiszi még s azért Jása ma már meg nem állhat; sőt abban a tekintetben is hiányos, 7 nincsen benne az utódok szaporodás-képességének hangsulyozása. . Később a faj fogalma így módosult: egy fajhoz tartoznak azok az nek, melyek közös szülőktől származva, termékenyen szaporodhatnak, lődésük folyamában maguk és ivadékaik törzsszülőikhez, őseikhez nlókká válnak. . Újabb értelmezés szerint pedig: a faj az egyforma s az utódok túl- 3 ke 4. A RENDSZER: nyomó többségében az egyforma jegyeket huzamosabb időn át öröklő, bizonyos elterjedési körrel bíró egyének foglalatja. De vajjon megnyugodhatunk-e ebben a meghatározásban ? Hiszen ha csakugyan el volna döntve a faj fogalma, nem találkoznánk annyi különböző felfogással, mely a rendszerekben, a fajok felsorolása tekintetében oly eltérően nyilvánul. Miért különböztet hát meg az egyik szerző némely nemben kevesebb, a másik ugyanabban sokkal több fajt? j A felelet nem lehet más, mint: azért, mert a faj terjedelmével nem vagyunk tisztában. Számos faj élesen nem határolható, mivel a faji jegyek alaki tulajdonságokban gyökereznek, melyek mennyiségileg és milyenségileg is roppant változók, ingadozók. A faj fogalma tehát merő- ben értelmünk alanyi felfogásából ered s mint ilyen a természeti testek- nek a logikai alárendeltség törvényei szerint való osztályozásában az egységet alkotja. Csupán csak logikai szempontból alapulhat a faj fogalma lényeges, állandó jegyeken s csupán csak így képzelhető a faj változhatatlannak és önmagában határoltnak. A valóságban azonban nincsenek állandó jegyek, legkevésbbé olyan konkret fogalomban, minő a természetrajzi faj. Leg- helyesebb tehát, ha a fajt, mint a rendszer egységét, önkényes feltevéseken és közkeletű, szokásos nézeteken alapuló fogalomnak tartjuk. A czél- szerűség útján haladunk tehát, mikor különböző szempontok, egyéni nézet, a megfigyelés anyagának kisebb vagy nagyobb mennyisége, a kor tudományos színvonala szerint megfelelően a határozatlan számú fajokat oly — bizonyos időn belül állandó — egységeknek tekintjük, melyekből szemlélődésünk, mintegy sarkpontokból, kiindulhat s nem vitatkozunk azon, vajjon felállításuk jogos-e vagy jogosulatlan. Jelenleg a természetrajz művelői, a faj felfogása tekintetében, két táborra szakadnak: azokra, kik minden felismerhető alakot, mely némileg állandó és megkülönböztethető, fajnak tartanak; és azokra, kik a faj alatt mindazokat az alakokat értik, melyeket átmenetek csatolnak egymáshoz. Előbbiek sok, de nem jól körülírt fajt ismernek el, utóbbiak ellenben kevesebb fajt állítanak föl, de jobban határoltakat, noha számos alakkal bővelkedőt ; vagyis ők a faj körében több alakkört egyesítenek, melyeket a fajnak alárendelve, külön is szemügyre vehetünk és feltüntethetünk. Ezek a kisebb alakkörök az alfajok vagy fajták. A fajták kérdése legújabb időben az ornithologiában is állandóan napirenden van s egyike azoknak, mely nagy, még eldöntetlen vitákat eredményezett. E hely nem arra való, hogy e vitatkozásba akár helyes- A RENDSZER. 59 őleg, akár elitélőleg beleavatkozzam; de kötelességem kivonni belőle izokat a tanulságokat, melyeket felszínre vetett. Ha elfogadjuk a fajok változandóságáról szóló tant, úgy a fajták almát is megérthetjük. Nem akarunk a rendszer alapegységén — gya- rlati okokból — rést ütni, csupán figyelmeztetni, a faj elemeinek, az éneknek változandóságára s azokra az alaksorozatokra, melyek a faj etén belől rokonszabású, közelebb álló egyéneket foglalnak össze, s nint kidomborodó, előre- vagy visszafejlődő csoportok, bizonyos ideig landóknak lenni látszanak, . " Nem terjeszkedhetem ki itt az egyének változandósága okainak közvetett és közvetlen alkalmazkodás, elsajátított és öröklött tulajdon- ág kk stb.) magyarázatára, csak erősítem, hogy hatásuk szemünk láttára L szervezetek egész vonalán érvényesül. Hiszen a tenyésztés egész mi- Joltában bizonyítja ezt s a emesterséges fajták" éppen az egyének változan- lóságának eredményei. A mit az ember tudatosan cselekszik, azt a ter- nészet önmagától elvégzi. Éghajlat, táplálék, szóval a külső viszonyok áltozásához többé vagy kevésbbé illeszkedniök kell a szervezeteknek, mert . lét harczában helyöket csak így állhatják meg. . — Mi a rendszerben az egyének esetlegesnek, szabálytalannak látszó Itozatait (varietas) nem vehetjük ugyan figyelembe, de igenis a rendes áltozatokat. Ezek között azokat a sorozatokat, melyek bizonyos területhez ötve vannak, földrajzi változatok vagy éghajlati változatoknak nevezzük. látjuk, hogy az örvösrigók (Turdus torguatus) Észak-Európában nileg mind eltérnek a Közép-Európa havasain tartózkodók egyéneitől, vagy hogy a zsezsék (Cannabina linaria) Grönlandban, Angliában, Nor- végiában, Szibériában, bizonyos jegyekben különböznek egymástól. Külö- ösen kirivó ez a különbség ott, a hol ez egyének elterjedési körének lső határai vannak, ellenkezőleg e határok érintkezésénél, átmeneti, zszólás szerint cnem typikuss alakok fordulnak elő, melyek meghatá- ása nehéz. Vannak azonban fajták, melyek bizonyos területen egy- ással keveredetten fordulnak elő s mégis több typushoz tartoznak. . — Következetlenség volna a fajtákat mellőzve, egyszerűen semmibe m venni; tagadhatatlanul léteznek, tehát a rendszerben. is bizonyos árendelt helyet követelnek. . —. BREHM KER. Lasos (a eThierlebens szerzőjének atyja) volt az első ithologus, ki korát megelőzve, a madárfajok változatait figyelemre mél- ta. Csakhogy ő nem éppen a bizonyos faj körében felötlő alcsopor- tokat irta le, hanem ezek mellett az átmeneti alakokat is. Sok esetben tehát az, a mit ő fajtának tartott, a mi felfogásunk szerint nem az. 6 A RENDSZER. SCHLEGEL szintén tekintettel volt a fajtákra s a rendszerbe is helyet szo- rított nekik. Az újabb ornithológusok a fajtát háromféleképen fogják fel. A legtöbben, az amerikaiak példájára, azt a felfogást vallják, a mit előzőleg már kifejtettem s mely szabatosan így fejezhető ki: a fajták vagy alfajok (subspecies) a faj körében azok az alakok, melyek most még nem fajok s melyek közt átmenetek vannak. Mások szerint : a fajta bizonyos faj átmeneti alakokkal összekapcsolt egyénsorozatának két szélsősége; határozottabban szólva: vannak fajok, melyek több alakkörből állanak, ezeknek az alakköröknek szélső typusai a fajták. Nem képzelhető tehát faj, melynek csak egy fajtája volna (kettő a legkevesebb, tudniillik a typikus és a másik). Lényegesen ellenkezik e két előbbi nézettel BERLEPSCH gróf és KLEINSCHMIDT felfogása. Szerintök a fajták a fajhoz nem állanak alá-, hanem mellérendelt viszonyban; tehát nem is annyira alfajok (subspecies), mint inkább mellékfajok (conspecies). Ők az alakok minden felismerhető körét fajnak tekintik, hogy azonban azokat a rendszer egészében mindenki könnyen emlékezetben tarthassa, a nehezen felismerhető alakköröket egyszerűen mellőzik, illetőleg mintegy tartalékba helyezik a subtilis különbségek vizsgálatától vissza nem riadó kutatók számára. : Hogy a természetes fajtát vagy alfajt a mesterségessel szemben megkülönböztessük, az utóbbit válfajnak nevezhetjük. A változatot (variatio) pedig gyűjtő fogalomnak tekinthetjük, melybe az egyének különböző eltérései (a rendestől eltérő rajzolat, nem patho- logiai okokból származó szineltérés) foghatók. A csőr és végtagok eltorzulásában szenvedő példányok — a torzok — azonban nem tartoznak ide. Valamint a két különböző faj párzásából eredő korcsok sem.? . Kiválóan fontos a rendszerben az elnevezések (nomenclatura) kérdése is. Mert úgy, a mint az változik, megmásulnak a csoportok nevei is; sőt a tapasztalat azt mondja, hogy ezek folytonos ingadozása, ujakkal való helyettesítése még a rendszerénél is nagyobb. Gyakran egy és ugyan- abban a rendszerben különböző szerzők más és más nevekkel jelölik a csoportokat s legkivált a fajokat. E téren az egyéni hiúság határozottan sok zavart okozott s az önkénynek meg nem bocsájtható szabadságát X Ha ilyen egyéneket rövidítve jelölünk, a név után kiteszszük: torz — difform. (legnagyobb fokon monstruozitas). A korcs — hybrid., s a két szülő neve közé X jelet irunk pl. siketfajd 2XC nyirfajd — középfajd; az első név mindig a hím ivart, a második a tojót jelenti, A RENDSZER. Vé rka tudományos neve egyik szerzőnél: Corvus pica, a másiknál : vus rustica, ismét másoknál: Pica caudata, Pica europaea, Pica vul- s stb. Ez ugyan még nem volna baj, mert e nevek mindegyike csakis arkára vonatkozik; mindössze csak nehézséget okoz s rokonnevekkel onyma) megterheli emlékezetünket. Vannak azonban esetek, mikor és ugyanazon névvel különböző szerzők különböző fajokat jelölnek, ildául a nádi rigót egyik Acrocephalus arundinaceusnak hivja, a másik en ezt a nevet a cserregő nádi poszátára (Acrocephalus streperus) mert: Nádi rigó — Acrocephalus turdoides (MEYER) — Acrocephalus arun- aceus (ILLINNÉ). . Cserregő nádi poszáta — Acrocephalus streperus (VIEILLOT) — Acro- alus arundinaceus (GMELIN). 2. zavar tehát könnyen előállhat, különösen ha a szerző nevét nem ük ki a faji név után. Azt fölösleges említenem, hogy a rendszerben csupán a fajokat oktuk két névvel — nemi és faji névvel — jelölni. . Minthogy a rendszer változásával az elnevezések is változnak, elke- ülhetetlen zűrzavar, bonyodalom támadhat. E megtévesztő ingatagság- -csak úgy lehet elejét venni, ha a faji neveket állandósítjuk. Ez az at hódított tért a Budapesten tartott II. nemzetközi ornithologiai xresszuson is, mely a nomenklatura tekintetében nevezetes szabály- L alkotott.k Elég legyen itt azokra utalni. De meg akarom említeni yik főfontosságú szakaszát, mely kimondja: hogy faji névül azt kell asználni, a melyen az illető fajt valamelyik szerző legelőször félreismer- Htenül leirta vagy lefestette (lex prioritatis). Kéziratban maradt leirások, névadások figyelembe nem vehetők (ilyen név snomen nudumo"). A kiin- s pedig LINNÉ: ecSystema natura, czímű művének 1758-ban megjelent kiadásától számítandó, mert ebben használta először következetesen kétnevű nomenklaturát.kk Későbbi szerzők faji nevei, ha azok követ- ; tesen nem alkalmazták a kettős elnevezéseket, például BRisson, nem nyesek, nemi neveik azonban igen. Az elsőbbség eme törvénye, még akkor sem tűr kivételt, ha a nemi s faji név egymással megegyezik pl. Grus grus — darú, Pica pica — —"— k II. nemzetk. ornith. kongr. eFőjelentéseis I. köt. 183—190. 1. . §k Az angolok az 1766-iki azaz XII. kiadást fogadják el kiindulásul, S A RENDSZER. szarka. Némileg rossz hangzású nevek kedvéért nem szabad e fontos. elvet feláldozni, mert csak az ahhoz való legridegebb ragaszkodás fogja végre valahára a gomba módra szaporodó synonymák tenyészetét elölni s kétértelműségeknek elejét venni. Ha a jövőben rendszertani nézetek fejlődése, ismereteink gyarapodása a divó rendszerek helyébe ujakat állít s a fajok esetleg más nemi nevet kapnak is, az elsőbbség törvényén alapuló faji nevet ez a változás mindig érintetlenül fogja hagyni. Még egy pár szóval említenem kell a fajták elnevezése módját. SGHLE- GEL (1844) volt az első, a ki ezeket az alakköröket három néven nevezte, vagyis a nemi és faji névhez harmadikul a fajtának nevét függesztette. Így járnak el az amerikaiak és általában az ornithologusok túlnyomó többsége is. Az angolok közül azonban néhányan nem akarják befogadni a hármas neveket, helyettük inkább több nemet állítanak föl s minden alakkört kettős néven iktatnak a rendszerbe; vagyis például a hol rendesen egyet- len nemről beszélünk, melynek fajai fajtákat ölelnek föl, ott ők annyi nemet csinálnak, a hány a faj, s annyi fajt, a hány a fajta. Ebben a könyvben — a mennyire megállapítható volt — minden madárfajnak legrégibb tudományos faji nevét használtam s a fajtákat három névvel láttam el. A magyar elnevezések tekintetében pedig azokat az elveket követtem, melyeken — mint a .rMegnyitómbani említettem — a Magyar Ornithologiai Központ kiadásában megjelent névjegyzék 1No- menclator avium regni Hungarix, (Budapest, 1898) alapult. A tudományos név után szereplő betűjelzés annak a szerzőnek rövi- dített neve, a ki azt a fajt ezen a néven először . leirta; X odatettem az év- számot is, a mikor leirása, névadása kelt. Ezt pedig azért irtam ki, hogy esetleg találkozó régibb nevekre figyelmeztessek. A leggyakrabban szereplő szerzők nevei és azok rövidített jelzései a következők : Aud. — Audubon. Cass. — Cassin. Bechst. — Bechstein. Coll. — Collett. 8 Blas. — Blasius. Cuv. — Cuvier. Bodd. — Boddaert. Daud. — Daudin. Bonn. — Bonnaterre. Desf. — Desfontaine. Bp. — Bonaparte. Desm. — Desmarest. Brhm. — Brehm. Ehr. — Ehrenberg. Briss. . — Brisson. Ehm. — Ehmcke. Brünn. — Brünnich. Eversm. — Eversmann. Cab. — Cabanis. Eyt. — Eyton. — X Ha a szerző nevének betűjelzése záró-jel () közé van téve, az azt jelenti, hogy a faji név Z más nemi névvel szerepel s nem avval, melyet az illető használt. . A RENDSZER. Nils. — Nilson. Pall. — Pallas. Praz. — — Prazák. Payr. — — Payrendeaux. Pelz. — — Pelzeln. Penn. — Pennant. Pet. — Petényi. Przw. — Przewalski. Rad. — Radde. Rchb. — Reichenbach. Rchw. — Reichenow. Reinh. — Reinhardt. Rich. — — Richardson. Rüpp. — Rüppell. Salv. . — Salvin. Salvad. — Salvadori. Sav. — Savigny. Schleg. — Schlegel. Sclat. — Sceláter. Scop. — — Scopoli. Sharp. — Sharpe. . Sparrm. — Sparrmann. Steph. — Stephens. Stejn. — Stejneger. Strickl. — Strickland. Sund. — Sundevall. Swinh. — Swinhoe. Swain. — Swainson. Temm. — Temminck. S " Mey sé Verr. " — Verreaux. E - Michahelles. : Viell. — Vieillot. — Wagler. — Wallace. — Wilson. — Wolf. MÉRTÉKEK MAGYARÁZATA. A madár nagyságáról mérés útján kaphatunk tiszta fogalmat, még pedig minél részletesebben mérjük egyes testrészeit, annál teljesebbet. Csakhogy mérés és mérés közt igen nagy különbség lehet s azért erre nézve egyöntetű eljárást kell biztosítani, melytől eltérve a saját méré- sünk módját mindig pontosan ki kell emelni. Mert például valamely hajlott csőrű madár csőrmértékét körzővel megállapítva egészen más lesz annak hosszúsága, mintha azt szalagmértékkel mértük volna; s egészen más, ha a csőr hegyétől a homlokcsontig vagy a tollazat kezdetéig szá- mítunk. Az e munkában adott mértékek és mérési mód következő : H. — egész hosszúság, melyet az előttünk egyenesen fekvő, nem kinyujtott, hanem természetesen megmerevedett friss madár csőrhegyétől a fark hegyéig számítunk. Sz. — szárnyhosszúság, a kézizülettől a leghosszabb evező hegyéig szalagmér- tékkel mérve. ; F. — farkhosszúság a fark tövétől a kormánytollak hegyéig. Oly fajoknál, melyeknél a fark középső tollai túlságosan meg vannak nyulva, a rendes farkhosszúságot és a túlhosszabbodást külön-külön is mérhet- jük s utalhatunk arra. L. — a láb illetőleg a csűd hosszát jelenti. Ezt körzővel, a hosszú lábú fajok- nál pedig szalagmértékkel mérjük a sarkizület behomorodásától a középujj és csűdízület behomorodásáig, illetőleg a csűd legalsó paizsocskájának alsó széléig. Cs. — a csór ormának hossza a tollazat kezdetétől a felső káva hegyéig szalag- mértékkel mérve. Minthogy kitömött madárbőröknél az egész testhosszuság mértéke nem mindig felel meg a valóságnak (mert a kikészítéstől sok függ, egyik jobban kinyujtja, másik rövidebbre csinálja a bőröket), azért madárbőrök, kitömött példányok hosszuságát felesleges adni. Ha azonban magunk készítjük a bőröket, akkor annak friss állapotban mért hosszuságát arra a czédulára ne mulaszszuk el feljegyezni, mely a lelőhelyet, dátu- MÉRTÉKEK MAGYARÁZATA. 11 (rég Általában. a tan jelzett mérték elégséges; különös esetek- ük csak a csőr vastagságát, a lábujjak hosszát, a szárny hegyétől hegyéig terjedő távolságot, és a szétterpesztett szárnyak átmérőjét feszítést jr ZZAESETN nagyságát úgy , EÁKÉSSES meg, hogy megmérjük hosszú- és sésálessétének (vastagságának) tengelyét, még pedig a külön élra készült tojásmérő eszközön. Ez egy fémléczecskéből áll, örülbelül 1/s.-része 907 szögben fel van hajtva. A fel nem haj- Mállinzótetekró van beosztva s rajta, a fémlécz Eisz eájs részé- £.. REND, BUVÁROK. URINATORES. Testük izmos, hengeres vagy palaczkalakú ; csőrük — nem hosszabb, inkább rövidebb a fejnél — erős, hegyes gyilok- vagy késszerű, oldalt összenyomott, a kávák széle éles, orrlyukaik hasítékalakúak, többnyire elzárhatók; a koponya hátul keskenyedő; szárnyaik aránylag kicsinyek, keskenyek és hegyesek, némelyeknél elcsenevészedett pikkelyszerű tolla- zatúak s így repülésre alkalmatlanok; a farktollak száma tizenkettőnél rendesen több, maga a fark rövid és fejletlen, sőt egészen hiányzik; a három vagy négy ujjú úszólábon mindig csak az előre álló három ujj van úszóhártyával összekötve, némelyeknél azonban hasadt úszólábat is találunk, a lábak egészen a test végéből látszanak kinőni s a felső czomb teljesen a tollazatba rejtőzik, úgy, hogy ülés közben a lapos csűdre reá- nehezednek; a tollazat rendkívül tömött, főleg alul és a fejen; szineze- tükben a fehér, főleg alul, ritkán hiányzik; tengereken, tavakon kevésbbé folyó vizeken tartózkodnak, legtöbben nagy telepekben költenek s némely fajok ez időben a szárazföldet keresik föl; főmozgásuk az úszás és bu- kás, többen igen jó repülők, mások egyáltalán nem tudnak repülni s így a legalsóbb rendű madarakhoz tartoznak; a mily ügyesek a vizen olyan bárgyúak, esetlenek a szárazon; élelmük főleg halakból és kis rákokból, mellesleg különböző vizirovarok álczáiból áll. Kétszer — őszszel és tavasz- szal — vedlenek. I. CSALÁD. ALKAFÉLÉK. ALCIDAE. Testük hengeres, igen izmos; fejük vastag; nyakuk tömzsi; csőrük inkább rövid s furcsa alakzatú, oldalt rovátkás, — némelyikök évenkint csőrét is rendesen megvedli ; úszólábukon három előre álló ujj van; tolla- zatuk többnyire kétszínű (fehér és sötét); szemük kicsiny ; főleg a sarkköri 1. CSALÁD. ALKAFÉLÉK. 13 an repülnek.k 1. NEM : ALKA. ALCA (L) 1758. Csőrük ragadozó madárra emlékeztető, közép hosszú, keskeny, de oldalvást félholdalakú mélyedésekkel haránt rovátkolt; nagy evezőik ak, ellenben a hátulsók tulságos rövidek, a harmadik evező leg-. bb; a fark ékalakú; fej- és nyaktollazat egérszerű finom tömött: nm tojásukat, fészket nem építve, pusztán sziklapárkányokra rakják ; aki sarkkör vidékén élnek. Két faj volt, de az egyik, a nagy alka impennis jö ), kihalt s az utólsó példányt Észak-Norvégiában, Vardö , 1848 április hóban Brodkorb ejtette el. AZ ALKA. Alca torda (L.) 1758. 3 ca balthica, unisulcata BRüNs. — Alca pica L. — Utamania torda LEAcH. — glacialis. BRHAx. — Alca minor BRiss)]. Jegyei: CSÖTgŐ récze nagyságú ; feje és torka fekete, barnás árnya- ; felső teste, szárnya és farka fekete ; egész alsó teste, úgy egy vékonyka . szemtől a csőrtőig, valamint a szárny keresztcsikja, fehér; a csőr . tövén 4 homorú félholdszerű rovátkolás, s a közepén egy hasonló fehér vonás; a szájzúg nem ér a szem aljáig. Mértéke: H. 39—41; Sz. 90-31: F. 8—103; L. 29—35; Cs. 5—41 em. Földrajzi elterjedése az északi Sarkkör tájaira szorítkozik, főképpen .60 és 707 szél. közé; Helgolandon szintén költ kisebb számban; Nor- . nagy madárhegyein mindenütt előfordul s a tengerre rugó meredek 1890 jul. 20. Fiume és Lovrana között egy fiumei vadász, BaRaC, 2 db. lundát [Fratercula (L9) üldözött (Orn. Jahrb. 1890. 188. 1.), de nem állapíthattam meg, vajjon magyar területen ak-e elő e madarak? Ezért nem vettem be faunánkba. 14 . I. REND. BUVÁROK. sziklahegyek középső és felsőbb tájainak párkányait foglalja le. Midőn hajóval közeledünk ilyen alkás hegyhez, egymásmellé sorakozva látjuk őket végtelen lánczokban, mint a katonákat. Nálunk igen ritka, eset- leges vendég; mindössze két adatunk van előfordulásáról. 1884-ben egy fiumei vadász lőtt egy példányt, melyet megsüttetett; 1894 február 4-én pedig ugyancsak Fiume mellett a horvátországi Zurkovo helységnél láttak két darabot; ezek közül egyik meg is került s kitömve a zágrábi muzeumban áll. NH. CSALÁD VÖCSÖKFÉLÉK. COLYMBIDAE. Testük jókora kacsa, vagy kis lúd nagyságú, alul lapos; csőrük egyenes, nyujtott, hegyes, erős; a felső káva kissé lefelé, az alsó káva hegye felfelé, vagy mint a kettő hegye felfelé hajló; orrlyukaik hasíték- alakúak; szárnyuk rövid, hegyes, kemény tollú, az első evező elcsenevé- szedett; teljes vagy hasadt úszólábuk van; az előre álló három lábujj legszélsőbbjei leghosszabbak, a belsők legrövidebbek, az első (hátulsó) lábujjon kis úszóhártya van, miáltal lebbentyűs; a karmok inkább lapo- sak; a csüd oldalt erősen laposra nyomott s egészen a testvégből szolgál ki; a fark igen rövid. Szinte kizárólag a vízben élnek, kitünő úszók, bukók, de jó repülők is, a szárazon esetlenek, ugrándozva mint a béka, szétvetett lábbal mozognak s testüket alig, vagy csak rosszul tudják egyenesen tartani; mindig édesvizű tavakon, tócsákon vagy azok partjain költenek, még a tengereken élők is. Tollazatuk kor és évszak szerint vál- tozó, nagyságuk egyénileg is meglehetősen változó. . 2. NEM : BUVÁR. GAVIA Forsl. 1788." Alakjuk nyujtott, torkuk széles ; orrlyukaik a csőrtő táján ; fejök rövid, egérszőrszerű tollazattal; nyakuk nem tulságos hosszú, vastag; szárnyuk hegyes; lábuk egészen úszóhártyás ; farkuk rendes tollú, de rövid ; alul fehérek, kt ALLEN kimutatta (The Auk 1897. 312. 1.), hogy a buvár nemet ez a név illeti. sú szg aal II. CSALÁD. VÖCSÖKFÉLÉK. 15 felül szürkésfeketék, nyári tollazatban fehéren pontozottak vagy kis ablak- szerű foltokkal borítottak; halevők; tengereken az északi Sarkkör vidé- n a partok közelében tartózkodnak, nálunk csak költözködéskor jelen- A SARKI BUVÁR. Gavia arcticus (L.) 1758. . (Colymbus arcticus L. — Colymbus ignotus, leucopus BEcHsr. — Eudytes ticus ILL. — Cephus arcticus Part. — Urinator arcticus Rcnw.). . Népies nevei: jeges bujár (Velenczei tó). . Jegye: csőr nem túlságos erős, felső kávája kissé lefelé hajló, alsó Ja hegybe futó; fejtető és tarkó egérszürke; akkora mint egy jókora (acsa, vagy nagyobb is. . Leírása. Öregek nyári tollazatban: fejük és tarkójuk egérszürke; lluk, torkuk és pofáik bársonyfeketék, alul fehér fekete hosszfoltos nyak- vel határolva ; a nyak és begyoldalak hófehér alapja fekete aláfutó vona- rajzolt; egész alsó test fehér, az oldalakon fekete hosszfoltokkal d; mb és a fark alján szintén feketés folt; felső testök fekete, a hát felső n és a vállak közepén ablakszerű fehér foltok; a fekete felső szár- fehér pontok; a szárny alja fehér, fénylő feketebarnás végű; eve- : és fark fénylő feketék; csőr fekete; szem élénk vörösbarna; lábak zöldesszürkék, alul barnák. A téli tollazatban egész felső testük s szürke, minden toll világosabb szürkén szegve ; alul hófehérek, csak oldalakon barnás szürkék, a nyakoldalon szürkés hegyesrajzú hossz- oltokkal, néha az előnyakon is szürke elmosódott rajz, mintha poros olna ; a csőr orma feketésbarna, az oldalakon kékes világosszürke. Az egyéves ftalok csőre gyengébb, tollazatuk a most leírthoz hasonló, csakhogy l némi sötétbarnás árnyalat is látszik; a lábak zöldesbarnák, elől ónszínüek, az úszóhártyák sárgásba játszanak. Mértéke: H. 68—73; Sz. 29—314; F. 49—64; L. 69—79; Cs. 12—6.5 em. A sarki búvár Norvégiában, még inkább Svédországban és különö- . Finnországban, Észak-Oroszországban, Szibériában, Kamcsatkában 10s; Grönlandon és Izlandon nincsen. Egyesek — mint újabban meg- gyelték — keleti Poroszország és Hátsó-Pomeránia tavain is fészkeltek, 1€ ly pontok előfordulásának legdélibb határai. Nálunk késő őszszel . " A nálunk lövötteket vizsgálva igen feltünő, hogy erős, vastag csőrű, termetes példányok és testü, aránylag vékony, rövidebb csőrüek kerülnek elő. Az előbbiek csőrének alsó káváján 16 I. REND. BUVÁROK. október végén s különösen novemberben jelenik meg s nagyobb tavain- . kon, a Balatonon, Fertőn, Velenczei és Palicsi tavon ez időtájt rendesen több példányban látható. A Velenczei tavon minden évben sok mulatságot szerzett vadászata s volt eset, hogy egy napon 5—6 darabot is találtam együtt a nagy síktükrökön. Legyen bár különféle vízi vad a tisztáson, a ejegesbujárs, mindig kiválik közülök. Ha figyel, vastag nyakát egyenesen tartja, háta alig látszik ki a vízből s kigyóforma fejével ide-oda tekintget, közbe saját- ságosan kapkod a víz felé. Ha ladikkal közeledünk feléje, egyet rúg magán s fejjel előre, hangos 0o-uk kiáltással tűnik a mélységbe, hogy pár száz lépéssel odább merüljön föl. Némi gyakorlattal elleshetjük, hogy lebukás után körülbelül hol fog feljönni; e szerint irányítjuk tehát a hajót, gyorsan odaevezve a merre megjelenését várjuk. Persze sok fáradságunkba kerül s többször sikertelenül erőlködünk utána, mert a ravasz madár mindenképpen ki akar játszani; de ha ügyesek vagyunk, végre mégis cbecsaphatjuk, — mint a ladikon csáklyázó velenczei halász mondja — s lövésre kaphatjuk. Apróbb söréttel lőjjünk, mert csak egy pillanatra fog- juk látni, akkor sem többet mint fejét s talán nyakát. Utóbbi években a Velenczei tavon egy kis benzinmotor hajón üldöztem őket s többnyire rövid idő alatt puskavégre kerültek e haltolvajok. Repülni ritkán sSzo- kott, csak ha nagyon megszorul, emelkedik föl, eleinte a vizet lucs- kolva, alacsonyan s mindjobban fel a magasba. A költözködéskor frissen érkezett, tájékozatlan példányok leghamarább szárnyra kapnak. Bármi erőszakosan járjunk utánok, még ha végsőre szorulnak is, a tisztást nem hagyják el s nádasba nem menekszenek, legföljebb ritkás lenge- tegbe, de mielőbb elhagyják ezt is. A velenczei tavon évenként több darab eleven is került kezembe, melyek az eresztő hálókban fogód- tak meg. Ez nekik ott főveszedelmük, mert a vékony czérnából kö- tött, nagyszemű hálót víz alatt való halászataik közben nem mindig veszik észre, s belekeverednek. Szánalmas kép az ilyen hálón akadt sarki- búvár! Rángatódzik, ide-oda úszkál: hálóstul, bukdácsol, közbe-közbe fájdalmas vonításra emlékeztető hangokat hallat. Az ember felé vág, szinte szigonyoz s ügyelni kell, hogy meg ne sértsen. A szárazra helyezve, testét nem bírja felemelni, hanem hason fekszik s csúszva, békamódra afféle kávaszöglet is látszik, mint a nagy sírályok alsó káváján. A nagy és kis termetüek közt oly kü. lönbség van, hogy gyakran a nagy példányokat fiatal jeges buvároknak (glacialis) határozzák meg. Lehet, hogy korkülönbség játszik itt szerepet, de lehet, hogy a kis példányok BRenm felállította macrorhynchos vagy pedig balticus fajtákhoz tartoznak. Mindenesetre nyilt kérdés ez s eldöntése a jövőnek marad. ? II. CSALÁD. VÖCSÖKFÉLÉK. 17 ál előbbre. Az embert megtámadja, utána szökdécsel s lábát vagdalja yes csőrével. A magyar vizekben többnyire csak téli tollazatban elő, de már nyári tollazatuakat is lőttek; az itt megfordulók észe fiatal madár. Tavaszszal eddig csakis 1897-ből tudok elő- lásáról, mikor a Velenczei tavon márcz. 31-én lövetett egy még téli atú; ápril 5-én ugyancsak egy másikat láttam s ápril 8-án egy har- gyönyörű, kiszínezett nyári tollazatu példány jött puskavégre. tóságainkat elfödi a jégpánczél, levonul az Adriai- és Közép- re s az Abbaziában telelő vadászoknak kedvelt sportja közé tar- az ügyes bukókat kis gőzösökből golyóval elejteni. Fészkelésre visszatér északi hazájába s juniusban a tengerparthoz ő kisebb tavak mocsaras partján mélyedést tapos magának, melybe jó két hosszú hengeres alakú, olaj-zöldes barna alapon, sötét hamu- ( foltos és barnásfeketén rajzolt tojást rak. "Wlelme úgyszólván kizárólag halakból áll s azért halastavainkon . szívesen látott vendég; de ritkasága, csekély számban való megjele- e számba veendő, úgy hogy rövid itt tartózkodása alatt észrevehető károkat nem okozhat. Minthogy azonban a halnak elég ellensége sa Ő is azok közül való, vadászata és pusztítása jogosult. A JEGES BUVÁR. Gavia glacialis (L.) 1766. . (Colymbus maximus CLus. — Colymbus torguatus BRÜNN. — Colymbus imber Nu. — Colymbus glacialis L. — Eudytes glacialis ILL. — Colymbus hyemalis — GColymbus atrogularis MEYER. — Cephus torguatus PALL. — Urinator gla- s; Rcuw.) . Jegyei: majdnem lúdnagyságú, vastagnyakú, igen erőteljes csőrü, kávája hajlított, az alsó kávának alján feltünő szöglet (mint a . sirályok csőrén). Nyári tollazatban az öregek feje, tarkója, nyaka les zománczu fekete; felső test és szárnyak feketék; a torkon a tarkón fehér folt fekete hosszsávolyokkal, a begyoldalon szintén fekete vonalak ; a felső test fehéren pontozott, a vállon ablakszerűen ozott ; alsó test fehér ; csőr fekete ; lábak kívül zöldesek, belül és az uszó- ákon testszínűek; szem sötét vörösbarna. Őszszel felül koromszínűek, ehérek, a begyoldalakon sötétes hosszfoltokkal. A fiatalok tollazata onló ehhez, csakhogy felül szürkebarna, csőrük pedig ónszinü. Mértéke: H. 19—85 ; Sz. 31—37 ; F. 6—72; L. 7—8; Cs. 8—8"5 em. : Magyarország madarai. II. 3 18 1. REND. BUVÁROK. Hazája Grönland, Izland, legészakibb Amerika. Télre nem igén ván- dorol annyira délre, mint az előbbi faj s inkább a tengerpartokhoz, mint tavakhoz ragaszkodik. Nálunk nagy ritkaság s eddig alig pár darabot ejtettek el. (Fertőn; Kolozs- és A.-Fehérmegyében; Oraviczon). Mint hal- rabló méltó a puskavégre, de ritkaságánál fogva is megérdemli, hogy nyilvános gyűjteményeinkbe kerüljön, mert még a Nemz. Muzeumban sincs. AZ ÉSZAKI BUVÁR. Gavia septentrionalis (L.) 1766. (Colymbus borealis, lumme, stellatus BRünx. — Colymbus striatus Gm. — Colymbus rufogularis MEvrR. — Eudytes septentrionalis ILL. — Cephus septentrio- 3 nalis PaLL. — Urinator septentrionalis Rcyw. — Colymbus septentrionalis (L.)]) Jegyei: legkisebb a buvárok közt; csőre aránylag nem erős, kissé felfelé hajló vagy egyenes, a felső káva hegye némileg az alsó káva fölé hajlik, a kávák oldalai simák, barázda nélkül valók s élei behajlók. Nyári tollazatban a fej egérszürke, a torkon hosszúkás négyszögletű vörös- barna folt van; a nyak hátul feketeszürke, minden tolla fehéren szegve, épp így a hát felső része és oldalai; felső teste és a szárnyak feketeszürkék úgy a fark is; a szárnyakon egyes kis fehér pontszerű foltok; begy és egész alsó test fehér; csőr ólomfekete; szem dióbarna; a lábak elül zöldesfeketék, barnásba játszók, az úszóhártya piszkos testszínű szürkés. Téli tollazatban a fiatalokhoz hasonlók — a nálunk lövöttek többnyire ilyenek — felül sötét barnásszürke alapon egészben hegyes fehér pon- tokkal vannak beszórva; alul fehérek, a torkon szürkés rajzolat gyenge nyomaival; csőr ólomszínű; lábak ólomszürkések. Mértéke: H. 632—64; Sz. 265—30; F. 55—63; L. 68" 988 Cs.. 4—6 em. Hazája Grönland, Izland, Hebrid, Orkney és Shetland Spitzberg és Novaja-Zemlja szigetek, egész FÉszak-Ázsia és Amerika sarkköri vidéke. Észak-Norvégiában is igen közönséges s nagy számban találtam a partvidéken és fjordokban mindenfelé. Tromső körül az éjféli nap világánál megtett éjjeli kirándulásaimon mindig több darabbal találkoz- tam a tengerszorosok vizén, a mint bukva keresték élelmüket, vagy a magasban repkedtek s párjukat hívogatva hallatták jajgató kra-ú, á aív, á áú ú hangjukat, mely a csendes éjben sajátságosan érintett, úgy hang- zott, mint valami panaszkodó ember messziről jövő szózata. Fészkét, mely nem is fészek tulajdonképpen, hanem a tőzeges, mohás part kitapo- FtRA a k a j II. CSALÁD. VÖGSÖKFÉLÉK. 19 vag k ENÉSEESRB a zása közel eső kis tócsák, vízállások körül "hosszúkás, hengeres alakúak, sötét olajzöldes alapon hamüű- m foltozottak és barnásan rajzoltak. A hím és tojó egyaránt nagy föleg novemberben, s ekkor is ritkább, mint a sarki buvár. Talál- m vele a Velenczei tavon, úgy egyik pozsonyi holt Dunaágban, álták a Mezőség tavain, a Fertőn s egyébb vizeinknél. Életmódja nlít a sarki búváréhoz, úgylátszik azonban költözködéskor nem csu- tavakra, hanem a folyóvizekre is szeret szállni, míg a sarki búvár vakat keresi. Élelme főleg halakból állván, mint a Mluazdaság ellensége min- kor pusztítható. . 3. NEM. KE VÖGSÖK. COLYMBUS L. 1758. ékony, hosszúnyakú, palaczkalakú madarak ; hasadt uszólábuk ujjait őben köti össze némi hártya; a hátulsó ujjon bőrkarély; a karmok szerűen laposak; a hosszúkás orrlyukak a csőr közepe táján; a d elül és hátul keskeny, oldala lapos, széles, hátul kis háromszögletű ilványokkal kétsorosan tüskézett; a farktollak hiányosak. Tavakon, tócsákon tartózkodnak, nádlevelekből készült s nádhoz sített úszófészket raknak, melynek anyaga a vízben rothadásnak ul, belseje is folyton nedves, s így a tojások fehér szine megsár- 3e 90 I. REND. BUVÁROK. gítja, bepiszkolódik. Szárazföldön esetlenek, totyogva járnak, de mégis job- ban — félig-meddig felegyenesedve — mint a búvárok. Hangjuk erős; nyerítésre, korrogásra, pipegésre emlékeztető. Halakból, rovarókból, sőt növényrészekből táplálkoznak. Európában öt faj él, ezek mind előfordul- nak nálunk, költeni azonban csak négy faj szokott tavainkon. ű A BÚBOS VÖCSÖK. Colymbus cristatus (L.) 1758. (Kép). (Colymbus cornutus BRiss. et PAL. (nec. GMEL.). — Lophaithyia cristata KAup. — Colymbus urinator L. (fiat). — Podiceps mitratus, patagiatus BRHM. — Podiceps longirostris Bp. — Podiceps eristatus LarH. — Podicipes cristatus SAUND.) Népies nevei: nagy vagy öreg bujár (Velenczei tó) ; király vöcsök ; szakállas szárcsa (Erdély); bódorka; dáré vöcsök (Csongrád); kontyos-, bóbitás-, nagy vöcsök (Alföld); sokszor a vöcsök helyett: bujár, buvár, buár a nemi név. Jegyei: körülbelül tökés récze nagyságú, de karcsúbb ; fejtetején két szarvszerű tollpamat, mögötte az egész nyakat körülfogó dús finomszálú tollgallér; csőr egyenes gyilokalakú ; álla és nyakának elülső része fehér. Leírása. Nyári tollazatban az öreg him feje teteje és tollpamatja barnásfekete, szintúgy a tarkó és azontúl a nyak felső részének egy da- rabja és a tollgallér széle, utóbbi azonban belül rozsdavörös; a szem és csőrtöve között feketésbarna; a szemek tája és az áll fehér; az egész fej színelosztása és tollazata olyan, hogy a madárnak sajátszerü ábrázatot kölcsönöz ; egész felső test fekete barnásszürke, az egyes tollak kissé fakóbb szegéssel; a nyak alul úgy az egész alsó test fénylő atlasz- fehér, az oldalak szürkés és rozsdásbarnás árnyalattal; a szárny sötét- szürke, a kis- és vállfedő tollak úgy a szárnytükör fehér, miáltal a vállon és szárnyközépen két fehér, nagyon feltünő folt keletkezik; alsó szárnyfedők szintén fehérek ; a szem karminpiros; a csőr orma úgy a töve 3 barnás, szélei és az alsó káva sötét rózsapirosak, hegye fehéres; lábuk zöldessárga, az izületeknél és a lábújjhártyák szélein zöldes. Az öreg tojó hasonló a hímhez, csakhogy bóbitája és tollgallérja, úgy egész testnagy- sága is kisebb. (L. I. köt. IV. tábla). Az öregek téli tollazatában a bóbita és tollgallér igen kicsiny, utóbbi fehér, alig rozsdás és keskeny fekete szegésű, a felső test szinei szür- Chernel: Magyarország madarai. II. Búbos vöcsök (Colymbus cristatus L.). (20. lap). II. CSALÁD. VÖCSÖKFÉLÉK. 91 játszók, tehát fakóbbak mint nyáron; a csőr piszkos barnásvörös, cént világosabb. iztstgátókól teljes kitolladzott korukban is alig láthatók a tollgallér ninszinét. A pelyhes fiókák is egész testükön feketeszürkén és szürkés- hosszant csikosak, fejtetejükön karminszinű csupasz bőrrel; cső- Ér. ; rtéke: H. 52—55; Sz. 188—195; L. 5—72; Cs. 42—6 em. Hazája az Ó-világban a 60" szél.-ig egész inétéékélt és déli Európa, mérsékelt öve és Afrika északnyugati részei. Nagyobb síktükörrel ágokkal váltakozó tavakon szeret tartózkodni, főleg ha tiszta vizüek ! igen sekélyek, haltermők. A mi tóságainkon is mindenfelé elő-. de kiválóan a Velenczei tavon, melynek — a szárcsával együtt — L annyira jellemző madara, hogy az itteni halászság, ha tőle ma- tán tudakozódunk szinte legelsőbben a snagy bujarat, említi. Z búbos vöcsök magyar földön költözködő madár. Első jelentkezé- országos középnapja: márcz. 23—24; de a főtömeg rendesen e hó s április első hetében érkezik. Nem egyenként, hanem kisebb- hb társaságokban utazik. időben nagyobb állóvizeken, áradásokon, sőt megdagadt nagy 50—150 méter távolságokat úszván a víz alatt. Nagy tisztásokon, után majdnem mindig lőtávolon kívül kerül ismét a felszínre, 3 elszámította magát s a hajó utána érkezett, éppen csak fejét , s oly gyorsan tünik ismét víz alá, hogy alig marad időnk a . vállhoz kapni. Nádasok közelében lebukván, azok védelmét ki- a s a nádszálak közt merül fel a víz mélyéből, melyek többé- elrejtik szemünk elől. Ha azonban több ladikkal szorítják — tavaszszal vagy késő őszszel — legtöbb esetben szárnyra kap s peeébet; gyakran oly magasra is felemelkedik, hogy a sörét el főúlés közben hosszú nyakát egyenesen előre, lábait hátra keskeny s aránylag kis szárnyait sebesen mozgatja, közbe-közbe ide-oda forgatja s folyton kémlel. Elég gyorsan, kitartóan, de esen repül, inkább csak egyenes irányt tarthat, vagy nagyobb : afrikai búbos vöcsök némileg eltérő (infuscata SALVAD.) 99 I. REND. BUVÁROK. ívben kanyaroghat, feljebb emelkedhetik; de hirtelen fordulatokra, elvágó- dásokra, függélyes felkapásra, s nyílgyors lecsapásra nem képes. A víztükörről felkapó vöcsök eleintén mindig egészen a víz szinén marad s rézsut emelkedik jobban jobban magasra; szintúgy leszálláskor is lassan rézsut ereszkedik alá, s a vízre mintegy reádobja magát. A re- pülő vöcsök képe messziről keresztalakú s fehéret mutat, csak közelről tünik jobban szembe furcsa palaczkteste és exotikus ábrázatja. Miután téli tanyájukról visszatértek, egy ideig a tavak nagy tisz- tásain időznek, ritkán egyenként, többnyire szárcsák, réczék között kisebb társaságokban 3—4, sokszor 15—25 is; utóbbi esetben egy- magukban is, más fajú madarak nélkül. Egyéniségüket azonban mindig megtartják s nem sokat törődnek a többi madarakkal, csupán a társa- ságban rejlő nagyobb oltalmat tartják szem előtt. 3 Április közepe felé kezdenek párosodni. Mindenfelé hallatszik ekkor haragos, neheztelő korrogásuk, mely korrr, kuorrr szótagokkal fejezhető ki, vagy nyerítésszerű, kellemetlen durva beszédjük, melyhez bizonyos kökökök hangzású szólás is társul. Találóan fejezi ki a velenczei halász az ő hangjukat, mikor azt mondja: ckáromkodik?,. A párokra szakadozott vöcskök szerelmeskedésük idejében egészen egymásnak élnek, nem törődnek sem sajátfajú, sem semmiféle más madárral, hanem kinézve bizonyos alkalmas helyet tanyájuk megalapítá- sára, a megválasztott környéken tartózkodnak, uszkálnak, bukdácsolnak, még csak nagyobb távolságokra sem hagyván el egymást. Mikor a Íriss nád kibujt a víz fölé s oly magasságot ért, hogy fészküket elrejthetik, megkezdik a fészekrakást. A vöcsökfészek gömbölyű, lapos alakú s nedves, rothadó vizinövényekből (békanyálból) összehordott csomóhoz, egy darab felszakadt s elrothadt zsombékdarabhoz hasonló. Ebben a külső- ben bizonyos biztonságot rejt, mert avatatlan szem csakugyan alig fog benne madárfészekre ismerni. . Legtöbbnyire a nádasok szélén, közel a síkvízhez található, nem a sűrü nádban, inkább a lengetegben. Maga a fészek közvetetlen a vizen úszik s csak egyes szálakkal van némileg a nádhoz is erősítve, hogy szabadjára ne kerülhessen. Mélyedése igen sekély, inkább csak homorulat. Ebbe az állandóan vizes és erjedő, trágyaszínű, éppen nem cmelegségesv otthonnak látszó fészekben, április végén és május elején találjuk az első tojást. . s Az egész fészekalj négy tojásból áll, melyek hosszúkás, mindkét végükön egyforma tompán hegyesedő alakúak, s eredetileg piszkos fehérek, de a vizes, szennyes, erjedő növényrészekből való fészekben, a lajbarnásra szineződnek. "Tojásmérték: H. 54—57; Sz. 33—36 mm. . Az ingó fészekre a vöcsök mindig óvatosan csúszik fel, nehogy b orítsa" tojásait ; szintúgy mikor a fészket elhagyja nem ugrik le róla, anem lesiklik. Távozáskor azonban csőrével vizes gazzal mindig be- ja tojásait, így is gondját viselvén jövendő családjának. A párok itva ülik a fészket, bár a tojónak természetesen többször és tovább .a költésből, mint a hímnek. Mindketten nagy odaadással ragaszkodnak di tűzhelyükhöz s míg az egyik költ, a másik a közelben uszkál, z a háztájra, hogy hivatlan vendég ne alkalmatlankodjék ott. A kikelt iesek azonnal elhagyják a fészket s anyjuk hátára telepedve lép- ki a nagyvilágba. Szinte kész uszók és bukók. Ha a két anya- ökhöz közeledünk ladikkal, cmely hátán viseli fiait bugyornak; s ytelen előttünk lebukni, fiastúl együtt merül a víz alá; de csakhamar kik ismét, s időközben hol itt, hol ott bukdosnak föl a kis csíkos ökpelyhesek is, és folyton csipogva sietnek anyjuk után, mely félelmé- , aggodalmában korrogásával hivogatja össze magzatait. . Szemes, vigyázó létére madarunk a tóságok nagy tisztásain a két részlet közét elrekesztő eresztő vagy czérnahálókbanv rejlő veszedel- jól ismeri, óvatosan kerüli azokat s ladikkal sem igen lehet abba eszorítani: vagy idejekorán felrepül vagy hátrafelé bukik föl. Nem k esetet, hogy ilyen hálóban a vöcsök fennakadt volna; míg a cjeges árral, (Gavia) bizony sokszor megesik ez, nyilván mert nem ismeri, n tapasztalta ki annak veszélyességét — hiszen otthona táján ilyen rszámmal nem halásznak. Nyárutójában vedleni kezd s téli köntösében költözködik el tőlünk. . Zömük szeptemberben távozik, az itt maradtak is lassanként elfo- oznak, míg végre november második felében, vagy ha a zord idő köszönt be megfelelően korábban, utolsó hírmondóik is elhagyják nkat. Tápláléka legnagyobbrészt halakból áll s mellékesen nyúl holmi na- bb vizi rovarokhoz, férgekhez, növényekhez is. De begyében, gyom- , mint a többi vöcskökében is, igen gyakran saját tollait találjuk . pamatokban. Ezeket az emésztés könnyítése czéljából nyeli el. Ezért mi tóságainkon, különösen ott, hol a költőpárok száma aránytalanul agy az illető halasvíz területéhez viszonyítva, vagy a hol oly tömegesen mutatkoznak költözködési idejükben, mint pl. a Velenczei tavon — itt ébként az első körülmény is fennáll — határozottan nagy károkat tehet 94. I. REND. BUVÁROK. a halgazdaságnak. A halászati érdekek szempontjából tehát ilyen helyeken méltán pusztítandó és tizedelhető. Vadászata is sok élvezetet szerez, e. mellett tömött tollú, ezüstfehér melle gyönyörű tollprémet szolgáltat, mely hölgyeink bekecsein, kalapjain, karmantyúin, félgallérján, takarókon isme- retes és keresett. ; De oly vidéken, mint vöcsök dolgában az igazán clocus classicuso Velenczei tavon, husa is értékesíthető s a böjt szakában, mikor éppen legtöbb lövetik, áldás a környékbeli népségnek. Ekkor vannak ugyanis a nagy vadászatok s azt hiszem, nem lesz érdektelen azok rövid leírását adni, mert igazán páratlanok. ; A Velenczei tó (Fehérmegye) nagyságra honi tavaink között harma- dik helyen áll s Székesfehérvártól keletnek fekszik. Alakja hosszúkás, délnyugatról északkeletnek, Dinnyés pusztától Velencze községéig terjedő. Legnagyobb hossza 11 km, szélessége pedig 2—3y2 km közt változik, általában azonban déli része legszélesebb, de legvadabb is, azaz sűrű náderdőkkel, csuhusokkal benőtt ingó lápos. Itt csak kisebb sík víz- tükrök, etisztásoko, csillannak föl a buja növényzet között, melyekhez a nádban vágott keskeny csapásokon, a halászság országos és viczinális útjain, juthatunk az itt divó laposfenekű ladikon. Evező nem járja divatját, a csónakot hosszú csáklyafával tolják előbbre s pihenésszámba megy, ha a vízhányó közönséges hosszúnyelű falapáttal evezgetnek. Odább a tó jellegét nagy tisztások és nádrészletek váltakozása teszi, meztelen szikes homokos partokkal. A nagy vizivadászatok rendesen tavaszszal, a jégpánczél eltakarodása után folynak le, azaz márczius utolsó harma- dában és április első hetében. Rengeteg itt akkor a szárcsa és récze, s márczius végén még inkább ápril elején, a búbos és fekete nyakú vöcsök. A vadászatokat úgy rendezik, hogy a tavat déli végén, a nagy össze- függőbb nádságos részeken túl, egymástól körülbelül 150—200 lépés- nyire haladó ladiksorral átfogják. A széleken néhány hajtóladik halad, különben pedig mindig két hajtóladik közt egy puskás; a hajtók szedik az elejtett vadat is. Nemcsak az ország, de modhatnám Közép-Európa legjobb, legelő- kelőbb puskásai gyűlnek össze itt e gyönyörű sportnapokra. Mikor a ladiksor előse a túlsó partot éri, a rendezők elkiáltják magukat: xFor- dulniv ! Szájról-szájra tovább száll a vezényszó s az egész raj befordul, halad lassan a tó északkeleti vége felé, folyton a partoknak szorítva a vadat, mely így szüntelenül a puskások feje fölött száll vissza, jó részük pedig a tó végén csoportosul össze s a vadászat végén tömegesen kap szárnyra. hogy a csónakok fölött visszamenekedjék. II. CSALÁD. VÖCSÖKFÉLÉK. 95 nadikkal — "még -pedig ismétlő puskával — is dolgoznak z nt 300 töltényt lőnek el. öcskök e hajszákon majdnem mindig repülve kerülnek puska- s főleg a. nagyobb tisztásokról egyenként, vagy kisebb, de 20—25 darabból álló csapatokban törnek a vadászvonal felé. ször elég alacsonyan, jó lövésnyire, sokszor azonban a két pus- menő hajtóladik fölött menekülnek, jól kiszámítva a két fegy- hajó egymástól való távolságát s felismerve, hogy onnét jő a veszély, ladikban két ember foglalt helyet. Gyakran azonban oly magasra inak, hogy lövéssel egyáltalán nem árthatunk nekik. A meglövött h jól van találva, a szó szoros értelmében összetörik a légben, atszik roppanása s mint egy gomoly vágódik a vízre. rnyazott, sebzett azonnal elbukik s nem egyhamar kerül út eső pedig, mint a vízszinére hajított lapos kő, egy így adja be a kulcsot. Hogy mily rengeteg számban for- itt ilyenkor e madár s minő kár származhatnék teljes bántat- esetén a haltenyészetre, azt eléggé megvilágítják a vadászati yek. A legtöbb egy napon ejtett búbos vöcsök eddig 499 darab rendes teríték 100—300 közt változik. Ha azonban azt hinnők, . lelövés valami észrevehető hiányt okozna számukban, nagyon dnánk; alig csappantja meg őket s a vadászat után csak annyi lát- uszkálni a sík vizeken, mint előbb. . A VÖRÖSNYAKU VÖCSÖK. Colymbus griseigena (Bopp.) 1783. lymbus subcristatus Jacovis. — Colymbus parotis SPARRM. — Colymbus ; Gum. — Podiceps rubricollis LaArH. — Podiceps subcristatus BECHST. — s cucullatus, naevius Parr. — Podiceps griseigena A. BRuum. — Colymbus ScoP. — Colymbus longirostris Bowxwsar. — Lophaethyia griseigena "Pedetaithyia subcristata Kaup. — Podiceps canogularis BREHM. — Podici- eigena SAUND.)]. Népies nevei: vörös vagy dunai bujár (Velenczei tó); buvár : Magyarország madarai, II, 96 1. REND. BUVÁROK. Jegyei: valamivel kisebb az előbbinél, tollbóbitája nem kétágú s gallérja sincs, csak a tarkó és pofatollak végei hosszabbak, üstökösek ; csőre fekete, tőben sárga; álla, torka ezüstszürke, fehéres szegélylyel; a nyak elől élénk gesztenyevörös ; fejteteje, felső nyaka, háta fényes fekete ; begye és egész alsóteste ezüstfehér, szürkés árnyalattal s itt-ott — főleg az oldalakon — ezüstszürke sötétebb foltozás nyomával ; szárny feketeszürke, fehér szárnytükörrel; lábai piszkos sárga alapon erősen barnászölden fol- tosak, olyan rajzokban mint a tüzeshasú béka alja; szeme barnavörös. Mértéke: H. 45—48; Sz. 165—175;5 L. 5—62; Cs. 37—38 ne Földrajzi elterjedése majdnem ugyanaz, mint a búbos vöcsöké, de inkább déli és keleti; északra nem megyen annyira, mint előbbi faj. Hazánkban minden nagyobb tóságon költ, bár sokkal kisebb számban, mint amaz. Azt tapasztaltam, hogy inkább kedveli a nádas, csuhus részekkel sürübben benőtt s kisebb tisztásokkal tarkított tavakat vagy nagy síkvizes tavaink ilyen részeit, mint azokat, melyeken kevés nádast s inkább nagy sík vizeket látunk. Hajdan, mikor a Velenczei tóval összefüggő dinnyési vagy alsó ló még létezett (1892-ben lecsapolták) s mely a leírt sajátságokkal .bírt, ez a vöcsökfaj itt túlnyomóan költött, míg a tulajdonképpeni velenczei tavon csak elvétve találtam s ott a nagy vöcsök uralkodott. Életmódja is hasonlít emezéhez, úgy tojásai s fészke is, csakhogy megfelelőleg kisebbek. Hangja kekk, kökk, kekk, pároso- dáskor nyerítésszerű vonyítás. Költözködő madár s kissé később érkezik, mint a búbos vöcsök; első érkezésének országos középnapja ápril 2-ka. Tápláléka: elsősorban vízi rovarok, hinár, csigák; másodsorban kisebb halak is. Nem igen jön káros számba. A FÜLES VÖCSÖK. ú Colymbus auritus (L.) 1758. (CGolymbus auritus LATH. BEcHsr. PALL. Mev. — Golymbus cornutus, obscu- rus, caspicus Gm. — Podiceps cornutus LATH. BEcHsTr. TEmm. Nirs. LicHT. BRHM. Naum. K. et BLas. — Podiceps arcticus Bor. Hom. — Dytes cornutus Kaup. — Podicipes auritus SaAuwp. — Dytes auritus SHARP. — Podiceps slavus Bp.) Jegyei: kisebb, mint előbbi, megtermett csörgőrucza nagyságú; fejbóbitája nagy, két tollszarvban felálló ; a szemektől hátrafelé szélesbedő sávok aranyvörösek; gallér, fej és a nyak hátsó része fekete; homlok szürke; felső test feketeszürke; torok, begy és hasoldalak gesztenye- vörösek ; alsó teste, valamint szárnytükre fehér; csőre fekete, tőben vörös; II. CSALÁD. VÖCSÖKFÉLÉK. 9297 me biborvörös ; lába szürke, az izületeken zöldes. Repülés közben igen benyomást tesz. Mértéke: H. 325; Sz. 138—14; L. 42—44; Cs. 27—3 em. iválóan északi madár, de költözködéskor előfordul Nyugat-Europá- s Hollandiában, Francziaországban; Észak-Ázsiában és Észak-Ame- szintén fészkelő. Nálunk nagy ritkaság s alig párszor került szem bécsi udvari muzeumban két magyarföldi példány (egyik a Fertőről) Nemzeti Muzeumban levő magyar példány tőlem való s a Csallóköz- nazik ; sajnos, elejtésének idejét nem tudhattam meg. A szabadban . egyszer találkoztam vele, még pedig 1890 május 11-én három inynyal a dinnyési tó börgöndi részén. Sajátságos tarkaságuk fel- ésüknél azonnal feltünt s távcsővel tisztán kivehettem czifra, bitás fejüket, vörös nyakukat. j A FEKETENYAKÚ VÖCGSÖK. Colymbus nigricollis (Brehm) 1831. ([Golymbus auritus Gxw. (nec. L.) Naum. Burr.k — Colymbus duplicatus MÜLL. — mmbus nigricans Scop. — GColymbus ceristatus MönR. — Podiceps nigricollis — Podiceps recurvirostris, orientalis, bicornis BRHMm. — Podiceps ambi- . Less. — Procoptus auritus KavpP. — Otodytes auritus REicHB. — Dytes . káváé — fölfelé hajló; feje, egész nyaka, torka, felső teste fekete; mei mögött sarlósan a nyak felé huzódva széles, felül aranysárga, része, a begy és alsó test oldalai rozsdásbarnák ; alsó test fehér; lábai eketék; szeme tüzes, karminvörös. A fojónak aranysárgavörös toll- 1 kisebb, nem oly élénk, mint a hímé. Téli tollazatban felül sötét- , alul fehér, a nyak alsó részén szürkés árnyalattal, a tollbamatok oznak. (Fejének képe: I. köt. X. tábla). Mértéke: H. 28—31; Sz. 12—138; L. 28—5; Cs. 19—2-3 cm. Európa mérsékelt és déli övét lakja, északra alig megy Norvégiáig émetországban már ritka. Spanyolországtól Japánig s délen Afrikában k Számos szerző, főleg a régebbiek, előbbi fajjal összezavarták ; azért van oly keveredés az ssekben. 4k 98 e I. REND. BUVÁROK. közönséges. Nálunk is gyakori madár s nádas tavainkat népesíti, főleg azokhoz ragaszkodván, melyek sok vízinövényt, hinárt, békanyált (Chara- ceák) éltetnek. Megint a Velenczei tó az, mely e vöcsök előfordulását és költését véve, igazi clocus classicuss. Különösen az utóbbi években szinte évről-évre több keresi föl s nagy, százakat számláló fészektelepekben költ itt. Költözködő madár s első érkezésének országos középnapja április 11—12. Velenczén 11 évi megfigyelés szerint: kis csapatokban érkezik, melyek a mozgalom delelőjén mindinkább sűrűbbek és számosak ; 20—30 darab, sőt több is akad egy-egy csapatban. A megérkezők fészkelő helyök táján, a síkvizen együtt tartva úsz- kálnak, folyton hallatva víb, víb, pib, víüb, víb bü bü, víúb bü bü, víüb bibi szavukat. Ha üldözzük őket, bukdácsolva menekszenek, de ha igen nyomukon járunk, pl. több ladikkal, csakhamar szárnyra kapnak s ala- csonyan a víz fölött jó gyorsan surrantgatnak odább. Magasra ritkán, csak nádasnak vagy puskásoknak hajtatva emelkednek, de sohasem annyira, hogy lövés el nem érhetné. Ilyenkor lábaikat villásan kétfelé vetik s fark hijával ezekkel kormányoznak. Repülésök általában igen sebes, de egyen- letes. Megsebesültek a vízre esve, azonnal elbuknak s lőtávolon kívül mutatkoznak újra, tehát nehezen keríthetők meg. Megesik, hogy csapatba lőve, egy lövésre 3—4 darab esik le, de a vízre érve, mindannyi eltünik s jó vártatva az előtted leesők annyira mögötted buknak föl újból, hogy alig érhetők utól. A tavaszszal visszatérők legjavarészt már nyári dísztollazat- ban vannak, néhány az átmeneti kopottasabb köntösben. Májusig a párok szétszakadoztak, fészkeiket megrakták s kezdenek költeni. A fészkek kis kiadásban szakasztott olyanok, mint a búbos vöcsök fészkei, s főleg nem igen sűrű, kopottas kivesző nádasokban, velenczei szólással a srigyákban , találhatók. Utóbbi tóságon, a hol nagy fészkelő telepjök szomszédos a danka sirály fészektelepeivel, oly sűrűen vannak fészkeik egymás mellett, hogy alig lehet ladikkal közéjük járni, a nélkül, hogy lépten-nyomon fel ne borítsunk közülök egyeseket. Mikor a telephez közeledünk s a madarak — úgy május első felében — rendesen négy, igen ritkán öt tojásból álló fészekaljukat kotolják, már jó messziről észrevéve hajónkat, mind lecsúsz- nak a fészkekről s betakarva tojásaikat, a mennyire hamarosan lehet, elhagy- ják tanyájukat, a tisztás felé menekülve, siránkozva. A tojások, mint a fészkeik is, hasonlók a többi fajokéihoz, csakhogy aránylagosan testük nagyságához mérten kisebbek. (XXXIX. tábla.) Tojásmérték: H. 43—45; Sz. 29—31"6 mm. A kotlás 3 hétig tart s a párok felváltva ülnek. Telepeik nem tisz- ták, mert 20—30 szárcsa, néhány czigányrécze is fészkel közöttük, a II. CSALÁD. VÖGSÖKFÉLÉK. 99 ül, hogy sokat törődnének e nekik ártalmatlan együttéléssel. Vöröses lán és feketén hosszantcsíkos pelyheseiket, szintúgy mint a búbos ök, hátukra veszik s úgy hordozzák, tanítván őket úszni, bukni. hogy a fiókák -kikeltével a hinár, s Velenczén főleg a békanyál is, . magát adni, sokszor annyira, hogy a halász boszankodva cez a békanyál oly sűrű, hogy bepókhálózza még a halászgazda st is, — értvén így a nehézséget, mely a halászat gyakorlását aka- a — a kis vöcsök-apróság sokszor belekerül ez áthatatlan szöve- zbe s nagy azok száma, mely hinaras esztendőkben életét így E mellett tojásaikat a vízi kigyó, vizi patkány, nádi kánya is edeli, az öregek közt meg a piócza is vérengzik, mert a fészkén nyamadár altestébe kapaszkodik, s a költés melegségében, odaadá- . mindent felejtő madár vérét szívja. Egyszerre csak, vérveszteségtől igülve, lefordul s ha több vérszopó csimbeszkedett bele, el is pusz- gazdaságra közömbös madár ugyan, mert a halászatnak legföljebb at, hol tömegesen fordul elő. De tápláléka nem is főleg a hal, . mindenféle vízirovar, ezek álczái, nemkülönben növényrészek. A KIS VÖCSÖK. Colymbus fluviatilis Tuwnsr. 1771. Colymbus minor, hebridicus Gwm. — Colymbus minutus Part. — Colymbus yrenaicus LaAPEYR. — Colymbus parvus BELox. — Podiceps minor LATH. BECHST. S: BLas. — Podiceps pallidus, pygmseus BRHu. — Podiceps fluviatilis DEGL. — pes fluviatilis Sauwxp. — Tachybaptes fluviatilis Cu. Lisr. B. U. Sr. — Podiceps or GRarY. — Podiceps noctivagus TEmm. — Sylbeocyclus minor, Bp. — Sylbeo- europzeus Mace.) épies nevei: apró, kis vöcsök vagy bujár; gombócz bujár (Ve- i tó); öklöm bujár; bütyök (Szabolcs m.). dJegyei: valamivel kisebb a fogolynál ; csőre rövid, egyenes ; szárnya ű; fején semmi bóbita; alsótest közepe fehér. .eirása. Nyári tollazata: fejtető, hátsó nyak, torok és arcz barnás- 1-a fejoldalak és nyak elől vörösbarna; mell és has szürkésfehér, ebben és barnásan árnyalt, főleg az oldalakon, legfehérebb a has e; szárnyak barnásszürkék; hát feketésbarna; a farcsik táján rozsdás, szőrszerű tollak; csőr fekete, hegyén kissé világosabb ; úg sárgás; lábai zöldesfeketék, belül sárgásabbak; szeme sötét VÖTÖS. Őszi tollazatban felül barnásszürke, alul fehér; a rozsda- 30 I. REND. BUVÁROK. szín nyakán és fején egészen hiányzik s nyomaít sárgás árnyalat pótolja. Fiatalok : torok, pofák sárgásfehérek, fejoldalak csíkosak. Mértéke: H. 23—94; Sz. 9—98; L. 22—38; Cs. 16—19 em. Előfordul Közép- és Dél-Európában, Spanyolországtól déli Orosz- országig, lemegy Afrika északi részeibe s keletre Kis-Ázsiába. Északon csak Svédországig találták, a hol már igen ritka. Észak-Amerikában szintén tanyázik. Nálunk közönséges; nádas ereken, sásos vízállásokon, kisebb tócsákon, tavakon, mocsarakban mindenütt előfordul, de sohasem oly nagy számban, mint az előbbi s nem is zárt, nagyobb fészektele- pekben, hanem inkább egyesben, néhány párban költ kiválasztott terü- letén. Költözködéskor nagyobb társaságokban látjuk s. ilyenkor folyó- vizeken, holtágakban, mindaddig elidőzik, míg csak a vizek be nem fagynak. Meleg forrásos helyeken át is telel néha. Tavaszi megérkezésé- nek országos középnapja márczius 19—20. Nagy tavakon nem igen merészkedik, illetőleg nem szeret, a parttól messze távozni, azért ezeken mindig a szélek, a nádasok táján éldegél s a nagy, szabad vizeken ritkáb- ban mutatkozik. Azt tapasztaltam, hogy az éjjelt a zsombékokon tölti (alighanem a többi faj is), mert egy esetben kora hajnalban ilyen zsom- békos, lápos hely mellett hajókázván, közeledtemre mint a békák, úgy ugráltak onnét a vízbe; ezt MEszLENY BEnczE barátom is tapasztalta a Velenczei tavon. Fészke és tojásai hasonlók a többi vöcskökéihez, de megfelelőleg kisebbek. Tojásmérték: H. 36—37; Sz. 23—24 mm. Hangja : bib, bib, bib, bipib-pibbib. Tápláléka: vízirovarok és azok álczái; tehát nem káros madár, s bár észrevehető hasznot sem tesz, kiméletre méltó, mert vizek táján némileg mégis korlátozója a felesleges rovarszaporodásnak, mely a halászat szempontjából nem egészen közömbös ugyan — hiszen ettől hízik a hal — de mindenesetre számba alig jön. nad aan FM 2 BH. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. LONGIPENNES. "Ide tartoznak a legkitartóbb, legszebb röptű madarak. Szárnyuk rend- kifejlődött, hosszú; farkuk általában közepes, némelyeknél azonban farktollak túlságosan meghosszabbodottak; csőrük rendesen fej- iságú, ritkán rövidebb vagy nyúltabb, többnyire egyenes, csak a kampós, néha egyeneshegyű ; lábaik a test közepéből nyúlnak ki, ülés közben testüket vízszintesen tartják; a három előre álló ujj sen uszóhártyás vagy kivágott, fejlett karmú, a hátulsó ujj kicsiny, evész, sőt egy fajnál hiányzik is; tollazatuk — föleg alul — rend- 1 dús, lágy, tömött, úgy, hogy vízre ereszkedve, alig süppednek be, em, mint a parafa, éppen csak a felszínt érintik; többnyire igen jó, nem gyors uszók, a szárazon ügyesen futnak, többen sziklákon is jól mek; ; zsákmányukat rendesen a víz felszinéről vagy a föld- zedegetik föl, némely faj a levegőből csap prédájára, miközben testével zen Haltvág. belemerül a vízbe, az igazi bukáshoz azonban — oly érte- n, mint a búvárok — nem értenek; igen szeretik a társaságot, n csapatokban vagy legalább is többen járnak együtt; nagy tele- en, mocsarakban, nádasokban, sziklákon fészkelnek; tojásaik alap- többnyire olajzöldes, nagyobb barna fröcscsenésekkel, foltokkal ; ilékuk halakból, vízi és szárazföldi rovarokból, kisebb rákokból áll, y nagyobb fajok azonban madárfiókákat, tojásokat is rabolnak. III. CSALÁD. HOJSZAFÉLÉK. PROCELLARIIDAE. Az orrlyukak a csőr ormán, ritkán oldalain, szarucsövecskékben; a egyenes, végén erősen kampós; külső és középső ujj egyforma zú, a hátulsó csenevész, inkább csak karma van meg; a világtengerek 39 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. lakói, szárazra csak pihenni és költeni szállnak; egyetlen fehér tojást tojnak; a hajókat követik s a kivetett hulladékokat felszedegetik; döggel, rákokkal, halakkal táplálkoznak. Nálunk, mint eltévelygett ritka vendég, eddig két faj mutatkozott. 4. NEM : VÉSZMADÁR. PUFFINUS Briss. 1760. Lábaik meglehetősen hátul vannak s így testüket ülés közben kissé felemelve tartják; szárnyuk hosszú s eléri a fark végét, sőt azon túl terjed; farkuk közepes vagy rövid, néha hosszúkás, elkerekített vagy ékalakú; csőrük vékony, karcsú, az orrlyukak csövei rövidek, közel egy- máshoz a csőrorom tövén vannak, nyílásuk elül ferdén fölfelé álló; test- alkatuk karcsú; nyílszerűen ide-oda czikkázva repülnek; mély, hosszú- csöves odúkat kaparnak fészkelésre; zsákmányukat — leginkább külön- böző tengeri állatokat — a vízbe belebukva, csapva ragadják meg. A BUKDOSÓ VÉSZMADÁR. Puffinus puffinus (L.) 1766. ( Procellaria puffinus L. — Pelecanus minimus OLAFr. — Puffinus anglorum TEMm. — Procellaria anglorum KuHnL. — GCimotomus anglorum Macc. — Nectris puffinus K. k BLas.) Jegyei: galambnagyságú; a csőr (homloktól hegyéig) jóval rövi- debb, mint a belső lábujj; szárny sokkal, körülbelül 4—5 em.-rel hosz- szabb, mint a fark; első evező leghosszabb; a felső farkfedők feketék, alsók fehérek; az uszóhártyák sárgásak vagy szürkék, barnán erezettek. Öregek: a fejtető és fejoldal, egész felső test, szárny és fark fénylő feketebarna; alsótest fehér, csak a nyakoldalak alsó része sötétes, fél- holdszerű foltokkal s a farkaljának széle barnás színezettel; csőr ólom- szürke ; a láb zöldessárga, külső felén sötétebb ; a szem sötétbarna. A fiata- lok felül piszkos barnásszürkék, alul fehérszürkék. Mértéke: H. 31—32; Sz. 23—245; F. 5—55; L. 45 5; Cs. 46—5 em. Elterjedése alig nyúlik fel a Sarkkörig; közönséges az Orkádokon, GAGE aes 66) III. CSALÁD. HOJSZAFÉLÉK. 33 ebridákon, Shetlandon, s főleg Szt.-Kildán, az angol partokon és szige- en, különösen Skócziának, Irlandnak nyugati partjain. Láthatjuk az tlanti-Oceánon is, le a Kanári-szigetekig és Amerika partvidékén Bra- liá 8. Magyarországban egyetlen egy példány fordult eddig elő, mely ern egye) 1871-ben lövetett s a aNegseti fe ZtATÁN áll. nák s alsó farkfedői is barnák. Fiume és a horvát tengerpart körül, driai tengeren, többször mutatkozik s egyes innét származó példá- a zágrábi orsz. muzeumban vannak. A SZÜRKE VÉSZMADÁR. Puffinus kuhti (Borr) 1835. lectris cinerea Kevrs. d BLas. — Nect. macrorhyncha HeEuvcL. — Puffinus u úan hegyes farka a szárnyak hegyén túlér; csőre valamivel hosz- b a csüdnél; csőrtöve agyagsárga, kampója szaruszürkés; lábai ágossárgák; szemei sötétbarnák. A fiatalok alsótestének fehérségébe ÉSA Földözi OSZAKESOA az Azori- és Kanári-szigetek körül, nemkülönben k-Amerika tengerpartjainál él. A fiumei öbölben, a magyar tengerpart- 5. NEM : HOJSZA. PROCELLARIA L. 1758. Orrlyukaik a csőrorom tövén egyetlen, hosszában ketté osztott, enesen előre nyiló csőben; a fark elkerekített vagy ékalakú; szárnyak szúak, a farkon túlérők. : OT Chernel : Magyarország madarai. II. 34. II. REND. HOSSZÚSZÁRNYUAK. A DOLMÁNYOS HOJSZA. Procellaria haesitata KuuL 1890. (Procellaria hasita Less. — Procellaria diabolica LAFR. teste Bp. — Pro- cellaria rubritarsa Govrp teste CovEes. — Procellaria meridionalis, serrirostris LaAwR. — Aestrelata heesitata, diabolica Bp. — Adamastor heesitata Bp. — Oestre- lata heesitata DREss.]. Jegyei: homloka fehéres, egyébként felül sötétbarna, különösen a feje feketésbe, háta pedig szürkésbe játszik; fejoldalak sötétesbarnák ; szárnya feketebarnás, az evezők töve, a fark töve és az alsó farkfedők fehérek; csőre fekete; lábai sárgák, fekete úszóhártyával; szeme barna. Mértéke: H. 40—42; Sz.285—30; F. 13; Cs. 4—43 em. Hazája az Atlanti-Oceán melegebb része, a mexikói öböl és külö- nösen az Antillák környéke; Európában nagy ritkaság. Néhányszor elő- fordult a franczia és angol tengerparton, de földrészünk belsejéből tudtommal nem került más példány azonkívül, melyet 1870-ben Dolinkiben (Szepesm.) Y ejtettek s nem mint BREHMm (Thierreich: Vögel III. 567. I. II. kiadás) s utána FRIDERIcH is (Naturg. d. deutsch. Vögel etc. 4. ki- adás, 605. I.) mondja, Délmagyarországban. Tojásait még nem ismerjük, mert fészkelési helyeiről sem tudunk bizonyosat. IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. LARIDAE. Csőrük középhosszú egyenesen induló, éles kávájú, kissé hajlott ormú, hegyesen végződő, némelyeknél kampós s az alsó káván szögletes; Orr- lyukaik a kávák oldalain hasíték alakúak; középső ujjuk leghosszabb; csüdjük hosszabb, mint a középujj ; hátsóujjuk kicsiny, egy fajnál hiányzik is; úszólábuk tökéletesen hártyás, csak egy fajé kissé kivágott; a homlok- tollazat — kivéve a halfarkasokat (Stercorarius) — keskeny, háromszegletű nyelvecske alakjában a csőr tövén előre nyulik; tollazatuk színe ivar szerint alig változik, évszak és kor szerint azonban igen; színezetökben X Sharpe cA Hand-Book to the Bird. of. Great-Britains 4. köt. 173 lapon aeDolinkiv helyett cZolinkiv-t ir, a mi hibás. IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 35 a fehér, azután szürke és barna uralkodik; tengerpartok, állóvizek, folya- mok mellékén élnek, rendesen nagy telepekben fészkelnek; halakból, . lágytestűekből, rovarokból stb. táplálkoznak, egyes fajok kisebb mada- kat, tojásokat is ragadoznak; prédájukat reptükben kapják föl vagy csapnak reá; hángjuk rikácsoló, reptük lenge és igen szép, könnyű; szva testök hátsó részét, farkukat jól kiemelik a vizből. A. ALCSALÁD. SIRÁLYOK. LARINAE. . Csőrük egyenes, végén összenyomott és többé-kevésbbé kampós; etök gerle nagyságtól sas nagyságig változik; úszólábaik tökéle- n hártyásak; nagyobb szabad vizeket, tavakat, tengerpartokat laknak. 6. NEM : HALFARKAS. STERCORARIUS Briss. 1760. Csőrük és lábaik sötétszínűek; orrlyukaik a csőr előrészén; a láb ezése pikkelyszerű, érdes; a karmok ragadozó madárra emlékeztetnek, rősek, hajlottak, hegyesek, különösen a belső ujj nagy karmú; a fark özépső két tolla meghosszabbodott; színezetök barnás, fehér igen kevés agy nincs is tollazatukon; kisebb sirályokat megtámadnak, zsákmányu- at elrabolják, apróbb emlősöket, madarakat, tojásokat is pusztítanak. alóságos sirály külsejü ragadozó madarak. Ha sirályok közt egy sötét- a, fürgébb reptű, látszólag szintén sirálynak tartható madarat látunk idején vizeinknél, majdnem bizonyosra vehetjük, hogy ez halfarkas. lunk kiszínezett öreg példányok csak ritkán, többnyire fiatalok kerülnek. A NAGY HALFARKAS. Stercorarius catarrhactes (L.) 1766. : ai ILarus catarrhactes L. — Lestris catarrhactes ILL. — Catarrhactes vulgaris TEMM. — Buphagus catarrhactes Möz. — Catarracta fusca Lzacn. — Lestris skua HM. — Megalestris catarractes Bp. — Megalestris catarrhactes DREss.] 36 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. Jegyei: hollónagyságú; középső farktollai alig hosszabbak a többinél; csüdje kissé rövidebb mint a középujj karmostul ; összecsukott szárnyán négyszögletű fehér folt látszik, különben főszíne sötétbarna. Leirása. Fiatalok: fölül egyszínű sötétbarnák, alul valamivel világo- sabbak, a nyak és mell tájon egyes világos hosszanti foltocskák látszanak ; erős csőrük töve ólomkék, hegye szarufekete; szemök sötétbarna ; lábaik sötét ólomszürkék. Az öregek földszínű barnák, alul világosabbak s rozs- dásba hajlók; a nagy evezők töve fehér, egyébként — a fark is — egyszínű feketésbarnák; egész tollazatuk azonban sötét rozsdássárgán hosszantfoltos; a csőrtő zöldeskék. Mértéke. Fiumei példány: Sz. 39. F. 16. L. 71. Cs. 55 em. A nagy halfarkas a sarki tájak lakója s Amerikában a Hudson öböl- ben, Grönlandban, Európában pedig Izlandon, a Farők és Shetland, Or- kádok és Hebridák szigetségein fordul elő, úgy szintén ritkábban az észak-norvég tengerparton. Tél idején Anglia körül s elvétve a német- alföldi, franczia, észak-német tengerpartokon mutatkozik. A szárazföld belsejébe nem merészkedik. Magyarországon eddig csakis a fiumei öböl- ben került egyetlen egy példány, melyre az ezredéves országos kiállítás alkalmával a fiumei főgymnázium gyüjteményében bukkantam. A SZÉLESFARKÚ HALFARKAS. Stercorarius pomatorhinus (Tzmum.) 1815. (Lestris pomarina TEMM., VizrtL. — Lestris pomathorina BRHM. — Stercora- rius pomarinus SEEB.)] Népies nevei: vizi karvaly, halfarkas (Velenczei tó), mely név álta- lános, a faj különböztetése nélkül. Jegyei: jó varju nagyságú; a középső farktollak a fiataloknál alig 1 -ecm.-rel, az öregeknél 5—8 cm.-rel hosszabbodottak, de nem hegyesek, hanem egyforma szélesek, csak végük kissé keskenyebb; a csüd hosz- szabb, mint a középujj karmostól. Leirása. Öregek: fölül sötét dióbarnák, alul valamivel világosab- bak, a nyak elején — oldalt és hátul — a tollak hegye sötét rozsdasárga, a fark sötétbarna, láb és szem azonképpen. Az egyévesek nyári tollazata : fejtetőn csokoládészínű folt; a nyak, torok, begy, mell és has fehéres, a nyakon némi rozsdássárga árnyalat és barna foltozás, mely a begy táján k TEMMINCK helytelenül irta pomarina. IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 37 legerősebb s az alsó test oldalain sarlóalakú; a nagy evezők kormos fekete- barnák. Fiatalabbak feje világos szürkésbarna sötét hosszanti foltozással, őleg a fejtetőn; egész alsó részük finom barna hullámvonalakkal tarkí- ott; felső részük és a szárny sötétbarna, minden toll világos földszínű zegéssel; a csüd kékesszürke, az úszóhártyák feketék; szem sötétbarna ; sőr világos ónszínű, kampója fekete. Mértéke: H. 41—43; Sz. 33—36; F. (a középső tollak nélkül) 5—13; L. 47—5 5; Cs. 35—42 cm. . A magas észak lakója s különösen Eszak-Amerikában gyakoribb, . Europában és Ázsiában. Izland körül ritkábban kerül, mint Norvé- iában. Öszszel délibb vidékekre vonul s ilyenkor az angol-, kevésbbé a nczia- és német tengerpartokat keresi fel. Nálunk — főleg szeptember- mm és októberben — nagyobb tavainkon egyesek majdnem évenként őfordulnak; így a Fertőn, Balatonon. A Velenczei tavon csak egyszer A NYILFARKÚ HALFARKAS. Stercorarius parasiticus (L.) 1758. § (Larus parasiticus L. — Lestris parasitica Macc. — Stercorarius longicauda ILL. — Lestris longicaudatus Kocu. — Lestris buffoni Borz. — Lestris crepi- BREHM (nec Banks), FRipERIcn. — Lestris cephus LEacn.)]. Jegyei: csóka nagyságú; az első két evező szára fehér; föszíne zürkés; csőre kicsiny; a csőr hegyétől az orrlyukak széléig terjedő távol- ág akkora, mint utóbbi ponttól a káva tövére nyuló tollazat végződéseig ért távolság; az öregek két középső farktolla keskenyen hegyesedő iyársalakú s majdnem kétszer oly hosszú, mint a többi; a fiataloknál zek a tollak szintén hegyesek s legalább 2 cm.-rel hosszabbak a többinél. Igen hasonlít a következő fajhoz, azért a jegyeire külön figyelmez- 2 Mértéke: Sz. 303; F. 125; L. 43; Cs. 3 cm. (fertői példány). Norvégiából való példányok: H. 40 (középső farktollak nélkül). se 30 33; F. 12— 125 cem., középső tollak: 19. L. 43; Cs. 27- 3 em. . A magas észak lakója s a Sarkkörnél délebbre már nem igen költ. zel délre költözködik. Nálunk egy fiatal példány a Fertőn 1890 szep- b. k FRIDERICH (Naturgesch. d. deutsch. Vögel etc.) ezt és a következő fajt összecserélte. Dr. (C. FLOERICKE (Die Naturg. d. deutsch. Schwimm- und Wasservögel 276. 1.) ráutal FRIDERICH tévedésére, de maga is ugyanabba a hibába esik. 38 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. tember 29-én lövetett s Huszthy Ödön lékai gyüjteményét diszíti; egy másikat pedig a Velenczei tavon 1898 augusztus 30-án Meszleny Benedek ejtett el. (Kitömve birtokában). AZ ÉKFARKÚ HALFARKAS. Stercorarius crepidatus (Banxs) 1773. [Larus crepidatus Banks. —-Lestris riehardsoni Swaixs. — Stercorarius ere: pidatus DREss. — Sterc. richardsoni SEB. — Lestris parasiticus SCGHAFF. (nec. LINNÉ.) — Lestris parasitica FRIDERICH.) Jegyei: valamivel nagyobb mint előbbi; a középső farktollak az öregeknél sem oly hosszúak, mint amannál, legföljebb 9—10 cm-rel nyúl- nak ki a többi közül s nem is oly nyársalakuak, inkább csak hegyük végződik hegyes ékalakban; az első négy vagy hat evező szára fehér; a csőr hegyétől az orrlyukak széléig érő távolság kisebb, mint az utóbbi ponttól a káva tövére nyúló tollazat végződéséig érő távolság; főszínük kormosbarna s nem szürkés. (Farkának képe: I. köt. III. tábla). Leirása: E faj öregei kétféle színezetben fordulnak elő. Délibb vidéken gyakrabban egészen sötét kávészínű példányok akadnak, míg a magas északon csak világos alsótestűek ; rk utóbbiak hasonlítanak előbbi faj- hoz, de jegyeik alapján megkülömböztethetők. Néha egy-egy költő pár hímje egyszínü sötét, a tojó ellenben világos alsótestű vagy fordítva; külö- nösen ott találunk ilyen vegyes párokra, a hol az északi és déli pél- dányok elterjedési köre érintkezik. Az öregek (világos tollazatuak) fölül barnák, a fejtető sapkás raj- zolata és szemtájéka, a szárny és fark legsötétebb; a nyak fehér, oldalt agyagsárgásba hajló, hátul szürkés, fehér szárfoltokkal; alsó test fehér, a.begy- és hasoldalakon szürkésbarnán árnyalt, úgyszintén az alsó farkfedőkön; Csőr szaruszínü; a lábak kékesek, lövött példányoknál azonban csakhamar olajzöldesek lesznek. Téli tollazatban hasonlítanak a szélesfarkú halfarkashoz (St. pomathorinus) csakhogy kisebb termetük megkülönbözteti e fajtól. A fiatalok (ezek és téli tollazatu öregek leg- gyakrabban kerülnek elő nálunk) feje és alsó részei fahéjbarnák vagy hamvasbarnák, sötétebb foltozással; fölső testük sötétbarna, rozsdás toll- k Nálunk ezt a fajt szokták — hibásan — aparasíticusnaks nevezni, "kr Némi analogia ehhez a dolmányos- és fekete varju (Corvus cornix és corone.) REA ART. sg IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 39 szegésekkel. A csüd és lábujjak töve náluk sárgás, az úszóhártya és láb- . ujjak előrésze ellenben fekete. . —. Mértéke: H. 44—46; Sz. 337—343; F. 13—14; L. 42—44; Cs. 32—36 cm. . — A sarki-tájakon lakik. Fészkel a Shetland és Orkney szigeteken, a Hebridákon ; Skócziánál délebbre nem költ. Skandináviában, a Jeges- enger partvonalán Ázsiában és Amerikában szintén előfordul. Őszszel délre költözködik s ilyenkor — főleg szeptember-november közt — hazánk tóságain is rendesen mutatkoznak egyesek. 7. NEM. SIRÁLY. LARUS L. 1758. iz . Orrlyukak a csőr közepén, vagy a tő felé; fark egyenesen elvágott; 7 ábukon mind a négy ujj megvan; ismertető jegyeiknél főleg az első öt . evező toll színezete és rajzolata döntő. Inkább tengerparti fajok s vizein- ken csak egy faj költ, a többiek csupán a költözködés szakában jelennek meg nálunk. AZ EZÜSTÖS SIRÁLY. Larus argentatus (BRÜNN.) 1764. (Larus fauscus PExx. — Larus glaucus RErz. — Larus argenteus MacG. — Laroi- 4. des argentatus, argentaceus, argenteus, argentatoides, major, americanus BRHM.! Népies nevei: A nagy sirályokat népünk nem igen különbözteti s így a nálunk megforduló Larus fuscus-ra s erre a fajra is általában cnagy sirályv járja, a Balatonnál még cKata lúdjas is; az Alföldön: irály, lócsér, lószemű sirály. . — Jegyei: jó hollónagyságú; erős csőre czitromsárga, az alsó káva ége előtt levő szöglet vörös, (a fiataloknál a csőr sötétes végű, egyébként testszínü, öregebbeknél barnás); a láb fiataloknál szürkés, majd szürkés testszínü, öregeknél halvány testszínü; a fiatalok szeme dióbarna (télen . az öregeké is), az öregeké sárgásfehér; szemgyürű narancsszinű vagy . sárga; az első két evező tulnyomóan fekete, belső széle szürke és hegye előtt fehérfoltos, a leghosszabb evezők vége fekete. Az öregek háta és . szárnya halványszürke, különben egész tollazatuk fehér. Télen a fej és 40 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. tarkó barnásszürkén hosszant foltos. A fiatalok háta szürkésbarna alapon rozsdásfehéren foltozott; alsó testök szennyes fehér alapon szintén ilyen színűen foltos; fejök és nyakuk fehér, világos barnásszürke hosszanti foltokkal; farkuk fehér, de barnásfekete hegyű. Mértéke: H. 57—60; Sz. 43—45; F. 16—17; L. 55—66,; Cs. 52—54 em. Az északi, keleti tengerpartokat, az Atlanti-Oczeán északi részét lakja. Nálunk őszönte fordul elő, főleg szeptember végén és októberben s mint vendég nagyobb tavainkon meg is száll. Lövetett : Tisza-Földváron, Csepel- szigeten, Kun-Szt-Miklóson, Fogarason, Uj-Fehértavon, láttam a Velenczei tavon. E fajnak sok változata, fajtája van, azért latin elnevezései sem tisztá- zottak. Minket érdekelhet a déli ezüstös sirály (Larus argentatus micha- hellesi BRucn. 1853.),Y mely a Földközi tengeren, Adrián, Feketetengeren, Kaspi-tónál fordul elő s abban különbözik az északi törzsfajtól, hogy az öregek lábai sárgák és nem halavány testszínűek, hátuk szürkesége pedig kissé sötétebb. A fiatalok is sötétebbek s erősebben foltosak. Ez a fajta Fiume körül mutatkozik s költ is azon a tájon. A kikötő mindig tele van velük. Az Aldunánál többször látható; egy ízben ZicHy KÁZMÉR gróf és MEszLENY BEnczE barátaim szeptemberben Titelnél sokat találtak s közülök többet lőttek is; Zimonyban 1896. szept. havában szintén igen számos volt s több ott lövött példány volt kezemben (fiatalok). Ugyanitt 1897 augusztus 30-án magam is két darabot láttam a Dunán. A Nemzeti Muzeumban van két fiatal (Dunakesz 1875, Balaton 1892) és egy öreg g Jász-Apátiból. A HERINGSIRÁ LY. Larus fuscus L. 1758. (Larus flavipes M. k W. — Laroides melanotus, harengorum BRHux. — Clupei- larus fuscus Bp. — Larus cinereus LEaAcH. — Larus argentatus MonraAG. — Leucus fuscus KAup.)] Jegyei: hollónagyságú, valamivel kisebb, mint előbbi; az öregek- nagy evezői feketék, mindegyiknek hegye fehér, az első (leghosszabb) evező fehér hegye után fekete, azután fehér folt, a második evező, fehér hegyét kivéve, külső felén egészen fekete, ez utóbbi szárnyrajzával xx A Nemzeti Muzeumban levő déli ezüstös sirályok latin neve gyanánt Larus cachinnans PALL. (nec LicHT.) szerepel, de BRucH volt az első, a ki a Földközi tengeren élő példányokat leirta, azért a tőle származó elnevezést használom. IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 41 és kisebb termetével, sárga lábaival különbözik a Larus marinus — ten- geri sirály — fajtól, melyhez különben hasonlít. A fiatal madarak evezői barnásszürkefeketék. A tojó kisebb a hímnél. B Az öregek háta sötét palaszürke, egyébbként fehérek; csőrük sárga, az alsó káva " szöglete piros, lábaik sárgák. A fiatalok háta szürkésbarna, minden toll igen világos szürkésbarna szegéssel, egyébként fehér alap- színük a fejen és nyakon szürkésbarnán hosszantfoltos, úgy a begy tája is ; az alsótest oldalai ugyanily színben habosak; alsó és felső farkfedők fehé- rek, barnásszürke harántszalagokkal; a fark sötétbarna, végén keskeny fehéres szegéssel, tőben fehéres csíkokkal; lábak sárgás testszínüek; a csőr tőben piszkos sárgás, legnagyobbrészt szarubarna; szem barna, az öregeknél fehérsárga. F " Mértéke: H. 51—53; Sz. 41—43; F. 142—i6; L. 55—65; Cs. ESB 3 em. . ——. Európa északi és legészakibb partvidékeit, főleg a Sarkkörön túl, lakja s különösen Norvégia halomszigetein, sziklapartjain nagy telepekben költ. Télre a délibb tengerpartokat, Földközi tenger szigeteit is felkeresi. I Hazánkban mondhatni, rendes átvonuló faj, tavaszkor ugyan rit- kábban, őszszel azonban gyakrabban feltűnik vizeinken, kivált nagyobb tavainkon. Szeptember végén s október elején kerül legtöbbször szem elé. A Velenczei tavon majdnem évenként észleltem, de nevezetes volt az 1894. év, mikor okt. első harmadában, nap-nap után több darab tar- tózkodott ott — csupa fiatal — s okt. 7-én este hat óra felé valóságos onulást figyelhettem meg. Kis időközökben apróbb, nagyobb csapatok folyton jöttek K-ről (a Duna felől) vagy egy órán át s legalább 300 db szállt el így fejem fölött. A madarak közül lőttem is, így a fajt illetőleg a tévedés ki van zárva. Kiszínezett öreg példányok ritkábban kerülnek.£ k A Nemzeti Muzeumban van egy öreg ? 1817-ből Liptó-Szent-Miklósról s egy öreg 3 1875-ból a Fertőről. Ez utóbbit legújabb időben Larus affinis REwH. (nem RErmcH.) határozták meg. Az affinis szerintem csak földrajzi fajtája a fuscus-nak, mely a typikus példányokat, a Dwinától kelet felé, helyettesíti. (Analogia szerint L. argentatus — északi, michahellesi — déli.) A fuscus-tól az affinis csak abban különbözik, hogy valamivel nagyobb, háta világosabb palaszürke s lábai otrom- bábbak. A különbség azonban — a sok átmeneti alak miatt — csak akkor dönthető el biztosan, ha fészkelő helyükön lövött példányokat vizsgálunk, Chernel: Magyarország madarai. II. 6 49 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. A VIHAR SIRÁLY. Larus canus L. 1758. (Larus hybernus Gw. — Larus procellosus BEcHsr. — Larus cyanorhynchus M. k W. — Laroides canus BRHwm. — Larus cyanopus BEcHsr. — Larus Heinei Hoxm. — Larus citrirostris BRucn. — Larus kamtsatkensis Bp. — Gavia cana Bp. — Rissa nivea BAIRDp.)] Népies nevei: kéklábu sirály, őszi halászmadár (Velenczei tó). Jegyei: jó varjú nagyságú; az első evező fekete, második is fekete, de belső felén a tőnek eső rész a toll közepéig szürkés, mindkét evező hegye fekete, előtte azonban kerek fehér folt, mely a második evező belső felén kisebb, mint a külsőn (öreg); a fiataloknál a két első evező fekete- barna, a második egyszínű, az első hegye fehér, a tollgerincz mellett mindkét felén egy-egy. fehér szemalaku folt. Egészben az öreg fehérszinü, csak háta halaványszürke, télen fején, tarkóján szürkés vonalfoltocskákkal borított. A fiatalok feje szürkésfehér, a szem előtt sötétebb folt, tarkó és fej barnásan hosszantfoltos ; hát és szárny szürkésbarna, a tollak töve sötétebb, szegése azonban világosabb; fark fehér, sötétbarna széles szegéssel; az erős csőr az öregeknél tőben sárgászöld, kampója sárga, a fiataloknál a kampó szaruszürke; az öregek lábai kénsárgák, a fiatalokéi sárgás kékes- szürkék; szem barna. (Fejének képe: I. köt. IX. tábla). Mértéke: H. 41-——43; Sz. 362—40; F. 1278—144; L. 51—62; Cs. 35—39 em. Közönséges madár Norvégiában, Oroszország északi részén, az Eszaki és Keleti tenger partjain, hol a mi danka sirályunkat helyettesíti. Magyar- országon tavaszi és őszi költözködéskor mutatkozik; márcziusban, azután szeptemberben, október elején. Néha itt is telel. hl A DANKA SIRÁLY. Larus ridibundus L. 1766. I. tábla. (Larus cinereus ScopP. — Sterna obscura LArH. —- Larus atricilla, naevius, ParL. — Larus erythropus Gw. — Larus canescens BecHsr. — Larus capistratus TEemm. — Larus brunneicephalus Cass. — Xema (Chema) ridibundus, capis- tratus Borz. — Xema pileatum BRHum. — Chroicocephalus ridibundus EYT, —- kéz új CT)? vVd4DIN NOGIIAHIJOHGAH OHHAZS SOWNUOH ( I) SNCNNYHIdI. S Má a YTAk IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 43 ravia capistrata Bp. — Chroicocephalus pileatus BRHm. — Chroicocephalus ca- tratus SWwINH.)] . Népies nevei: sirály, csüllő (Alföld, Erdély); vízigalamb és nagy szmadár (Fertő, Velenczei tó), hógalamb (Csallóköz), dunai halász- idár, sirálymadár, siráj, sirál; danka sirály (Szabolcsm.), kaczagó és vető sirály. Jegyei: majdnem varjúnagyságú, csőre nem igen erős, kissé kam- orrlyukai, a csőr tövéhez közel, hasítékalakuak; az első két evező az egész toll fekete szegéssel, mely hegyén legnagyobb, a külső egkeskenyebb, sokszor az első evezőtoll hegye előtt meg is szakad érség az egész külső szélt elfogja. Leirása. Az öregek nyári tollazata: egész fej csokoládébarna, mely a torkon lejebb terjed, mint a tarkón; a szem mögött félholdalakú . foltocska ; hát halvány hamuszürke; nyak, egész alsórészük és farkuk :; a has és begy tája néha, a madár életében, rózsásan lehelt; a há- első nagy evező csak fehér és fekete, a negyedik belső felén már uszürkés is, a többiek feketék és hamuszürkék, fehérség nélkül; a zárny fehér és világos hamuszürke; lábak és csőr karminpirosak a szemgyűrü és szem is. Téli totlazat: a fej fehér, a szem előtt kis és, a fül táján nagyobb szürke folt; a csőr hegye sötét szaruszínü, ént, valamint a lábak is, sárgásvörös. A fiatalok egész alsórésze , úgy homlokuk is és a nyak oldalai; fejbúbjok és tarkójuk fehér on barnásszürke; a szem előtt kis feketés folt, úgy a fültájon is; a felül világos rozsdásbarnán habozott, a hát barnás fehéresen sze- tollakkal, a hát alsó része világos hamuszürke, épp így a szárny is, a középső szárnyfedők barnák, világosabb rozsdás és szürkés szegés- ; a harmadrendű evezők szintén ilyenek, a másodrendűek világos- kék, az első rendüek, mint az öregekéi, de a fekete színt rajtuk ebarna pótolja; a láb és csőr eleinte világos hússzínü, majd kissé gbarnul s később vörössárga lesz; szemük sötétbarna. Mértéke: H. 39—41; Sz. 30-(6—32-6; F. 11—142; L. 4—47; Hazája nagy darab földre terjed; előfordul egész Európában a " é. szél.-ig, Ázsiában, s lemegy Afrikáig. Magyarországon a legközön- sebb vizimadarak közé tartozik; tavaknál, folyóknál, mocsaraknál ndenütt előfordul; helyenkint, mint a Fehérmegyei -Sárrétenv , a Fertő- k délkeleti részein s különösen a Velenczei tavon nagy telepekben költ. lóan kedveli azokat a vizeket, melyek környékén vetések, szántó földek ak. 6r 4.4. II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. Nemének legjellemzőbb madara s ha nálunk sirályról van szó, rendesen ezt értjük. Ő az a lenge, könnyü röptü szárnyas, mely tóvidékeink egyik igazi ékessége s a mocsaras rónák egyhangúságának is festői eleme. Elterül előttünk a síkság, fák és bokrok lombkoronáján alig akad meg a szem- pillantás, zöld és zöld a nádas, vizinövényes, pázsitos a környék, csak itt- ott barnállik a szántás, ugar vagy kisült gyep, avagy kisebb nagyobb sík- vizek csillámlanak fel helyenkint, megnövekedve nagy ctisztásokkáv, rónavizekké, melyekben visszatükröződik a kék ég azon szépségében vagy felhős szürkeségében, s ha verőfény van, megfürdik bennök az aranyos nap képe, elszórva sugarait a sima vizek felszinén, hogy megkápráztassa a tekintetet. Ilyen vidék fölött cletyegv, kóvályog, ide-oda csapkod a sirály- madár, akárcsak fehér kendővel játszanék a szellő! Himbálódzik a levegő- égben, lecsap a mocsárba, a vízre; sír, sivalkodik, rikácsol, kaczag hozzá s megeleveníti a képet. Különösen ha csapatosan látjuk, el-elgyönyör- ködhetünk rajtuk, mert nyugtalanságuk, repülésük merész szépsége, fehér szinük mind hozzájárulnak, hogy jelenségük megkapó legyen. Még leszállva is szépek. Elevenen, fürgén futkosnak ide-oda a föl- dön; úszva alig merülnek a vízbe, hanem fehér habokként fenn ringa- tódznak a szintájon, mintha csak lábaik merülnének abba. A mint a szabad tengeren a sirályok kisérgetik a hajókat s hüséges barátai a hajósnépnek, úgy kisérik nálunk a vizenjáró réti embereket s köztük azokat, kiket keresetük legjobban a tóságokhoz, vizek környékéhez köt: a halászságot. Igazában az ő madaruk a sirály, s ők a shalászmadárv elnevezéssel el is ismerik ezt a viszonyt. Nem csoda tehát, ha a magyarság törzsökös hajtása, a halász, szemében figyelem tárgya. Ő kiséri legébe- rebben életjelenségeit, elszórakozik rajta fáradságos munkája közben, s üres perczeiben ladikjából feltekintget hozzája. Ez a közvetetlenség vitte reá arra a tapasztalatra, hogy a sirályok nyugtalan csapongásából, nagyon is cbeszédesv, viselkedéséből cförmeteges; idő közelgetésére következtessen s az eget is kémlelje, nehogy cvalami váratlan időv érje a láp szabadabb helyén. ARany János is, kinek lantja oly gyönyörűen tudta tolmácsolni az igazat és a magyarság faji életét, kifejezi ezt, mikor mondja : cRijjongva sirályként, mely zivatart érez. És ő is, Tompa MIHÁLY is, együtt néztek és láttak jól a néppel, csakúgy mint éreztek. Mikor Tompa a Bodrogközt festi, lehetetlen nem látni magunk előtt a híven rajzolt képet: : IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 4.5 :Hol vándor eszterágak Lármás seregbe gyülnek, És hablakó buvárok Örvény ölébe tünnek, TE Hol.a-sirály habokra csap, é a Gyorsan miként a. gondolat — . Midőn halászni megy? . Vagy a mint Perőri irja : 5 eItten a lapályon Egy ér nyulik végig, még sem mozdul habja, Csak akkor locscsan, ha egy-egy halászmadár Szárnyával megcsapjas . .S mikor ugyanő azt irja: a És a tó közepén gyorsszárnyú halászmadarak Hosszú szárnyaikkal le s fölszállonganak, mcsak azt tudjuk, hogy helyesen mondja, de azt is, hogy a danka Lt érti, mert a csérek inkább a szélvizek fölött járnak. lem találó-e ez s nem látjuk-e a sirályt lecsapni gyorsan, ötlet- űen zsákmányára, vagy a vizet érintve le- és felsuhanni? És mada- sírása, jajgatása a szabadvizek fölött, szinte példázója a zokogás- nikor mondjuk scúgy sír mint a sirálys. Nevében is benne van a cA csüllő sir, csapong A puszta habokon?. .. aHol jajongva röpked, légben a gyors sirály Ott vagyok én boldog . . ." ha nem ott az Alföld aranykalászos, lápos, rétes, fenekes rónáján, hol a sirálymadár is — éppen e táj legjellemzőbb madaraként — t, siránkozik? ? De térjünk vissza a természethistória elakadt fonalához. . A danka sirály költözködő madár. Legnagyobb részök tél idejére ucsút mond vidékeinknek s azok, melyek a tóságok beálltával nyilt 46 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. folyóvizeinknél visszamaradnak s tengődnek, míg ezeket is elborítja a jégpánczél, inkább északibb tájakról szakadoznak hozzánk. A mieink a Földközi tenger, Ádria partvidékeire és délibb nyilt vizekre húzódnak s csak kikeletkor, a jégtakaró pusztulásával köszöntenek be ujra. Már- czius közepe táján szoktak érkezni. Eleinte kisebb társaságokban, majd mindig nagyobb csapatokban tünedeznek föl s napközben is utaznak, hogy régi otthonuk táját felkeressék. Mert oda térnek vissza, a hol először látták meg a napvilágot, akár csak a fecskék, melyek évről- évre vissza-visszaszállnak régi fészkükhöz. Költési helyükre megérkezve, javarészt már nyári tollazatban vannak, fejük megbarnult, csak itt-ott találkozik köztük nehány fehér fejü, mely nálunk vedlik át, illetőleg kapja meg sötét sapkáját. Utazás közben a párok már egymáshoz tartanak s czélhoz jutván, azonnal elfoglalják ismerős zsombékjukat, ott pihenve ki az ut fáradal- mait. A régi fészket azonban elpusztította a jég, hó, tehát újat kell rakni. Költési tanyául a tónak, mocsárnak azt a táját szokták választani, mely nem esik egészen közel a parthoz s a hol régi nádtorzsok, szemetes buczkók magasodnak ki; szóval nem a tiszta nádast keresik, hanem a kopottas aggottast, a hol nádvágó, tolókasza nem igen dolgoz- hatott. : Még mielőtt a friss nád hajtásai felütnék hegyüket a vízből, már kezdik hordani a nádszálakat, tűzhelyük alapjához. Ha belefáradnak a munkába, nagy csapatba verődve kiszállnak valami közeli kopár fél- szigetkére, homokos partra s belepik azt, hogy csak úgy fehérlik rajta a száz és száz sirály, mint valami hófolt. Itt csevegnek, rikácsol- nak, kaczagnak, egyesek a levegőben csapkodnak, a szélvizekben keres- gélnek; majd az egész csapat efellázongs iszonyú rikácsolással, kacza- gással, felkerekedik mind magasabbra olyan hangzavar közt, hogy szédül tőle az ember füle. Kiszabadult tollas zsák tartalmához hasonlít a foly- ton följebb és följebb emelkedő madársereg, a míg oly szörnyű magas- ságba jutottak, hogy a szem csak mint apró pontokat különböztetheti meg, ha ugyan megláthatja még. Itt a cfelhők honában szárnyukat eleresz- tik, mint a sas, csendesen úsznak a légben s örvénylenek, köröznek, rikácsolásuk is alig hallatszik már le. Ilyen náluk az égi érzelem, a sze- relem megnyilatkozása! i Rendkívül társaságszerető létükre fészkeiket is telepekben rakják. szomszédságukban rendesen szerkők, csérek is fészkelnek, de nem telep- jükön. Az építésben nem nagy mesterek. A nádat egyes helyeken egyszerűen letördelik, a víz fölé hajtogatják s erre vagy zsombékokra IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 47 nádszálakból csonka kúpalakú fészket raknak, mely alkotmány ét kimélyítve, fűszálakkal, nádlevelekkel rakják és bélelik ki. A .Sár- , (Fehérmegye), hol a tanyájukat nem tóban, hanem mocsárban tam, még egyszerűbben építettek. Itt csupa zsombékot leptek meg, elyek hangyabolyszerűen, csillagsással benőve, emelkedtek ki a pár j yi "mély vizesből. Ezek tetejét kitaposva kis mélyedést csináltak s azt száraz sáslevelekkel. A Fertőn meg inkább lapos és kisebb keket találtam, mint a Velenczei tavon, alakjuk sem volt kerek, em körtealakú. A fészkek kisebb nagyobb távolban állnak egymástól, a azonban helylyel-közzel 2—3—4 össze, egymás hátára van építve; fertői fészkeknél mindig a körtealak megnyulása szolgált össze, illetőleg ás mellé. Manapság hazánkban úgy hiszem legnagyobb danka sirály- ep a Velenczei tavon lévő. Hajdanta a Tisza mellékén és egyéb tósá- ni nál is akadtak ily terjedelműek, de azoknak már vége, a vízszabá- ások, lecsapolások nyomán örökre elpusztultak. . A velenczei telep úgy 3—4000 fészekből állhat, de fekvése évenként nádviszonyok szerint változik. Ha ugyanis télen a tó jól be volt fagyva nádat cletolhattáks, a telep szaggatott lesz, oda csomósodik a sirály, hol cbukross rigyák, le nem kaszálható nád maradt; ha meg a jég- nyok nem engedték jól a nádvágást, sok etavalis maradt, akkor ep is összefüggőbb, egységesebb. Annyi bizonyos, hogy fészkelé- rendes helyét körülbelül megtartják, csakhogy utóbbi években újabb k is keletkeztek a tó más részein is, a mi a madarak szaporo- át bizonyítja. . Április közepére a fészkek megépültek, sőt egyesekben már tojáso- ti is találunk. Java kotlásuk azonban e hónap második felére és május ejére esik. Egy fészekalj két, többnyire három, ritkán négy tojásból kott állani. Tojásaik szinezete változékony, de főjellegük: agyagsárgás apon kisebb szürkés és nagyobb kacskaringós, rendetlen alakú sötét- na foltok; néha az alapszin kékeszöld vagy olajbarna a rendes fol- Tojásmérték: H. 48—56; Sz. 358—38 mm. A párok 17—18 napig felváltva ülik a fészket s igen ragaszkodnak jövendő családi boldogságukhoz. Ha ladikkal bejárunk telepjük közé, a kö zeli fészkek tulajdonosai azonnal felszállnak s borzasztó siránkozással apkodnak fejünk fölött. Hatalmas a látvány, ha puskalövést teszünk . itt. A dördülésre mind egyszálig rögtön felriadnak s olyanforma benyo- . mást kapunk, mintha a zöld nádasból óriási hópelyhek az ég felé szállonga- nának. A következő pillanatban vad összevisszaságban, leírhatatlan zsi- 48 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. vajkodással lebegnek, vágnak ide-oda, sokszor alig pár méternyire suhanva el fejünk fölött, majd fészkeikre csapkodnak s ismét ladikunk felé; szinte átérezzük nagy féltésüket, keserű aggodalmukat. Épp így tesznek, ha va- lami sas, nádi kánya, gém vagy egyéb veszedelmesebb madár közeledte házi békéjöket megzavarja. Rögtön száz és száz sirály egyesül s közös erővel veti magát a hivatlan betolakodóra; csapongnak feléje, üzik, hajtják szörnyű sivítás, krekegés közt, míg csak biztos távolra nem kergették s rossz szándékát dugába nem döntötték. Otthonukhoz való féltékeny ragaszkodásuk annyira megy, hogy ártatlan madarakat sem igen türnek ott meg. Ezért fészkeik közt szárcsa-, récze-, vöcsökfészket nem igen találhatunk, hanem a megszállott területet kizárólagosan birtokolják. Nagy ritkaság, ha mégis merészkedik valami idegenfajú madár köztük költeni; s ezért mint különös esetet jegyzem meg, hogy egy izben a kis pocz- gémet (Ardetta minuta) talállam fészkelve a sirálytelepen, még pedig úgy, hogy egyik magasabban rakott sirályfészek oldalát kimélyítette s oda rakta tojásait. A halásznépség egész nap a tóban ckódorogvánio, nádi kánya, gé- mek szintén gyakran telepjük közelébe kerülvén, napközben sok zavar- tatás éri őket s nem ülhetik nyugodt békében tojásaikat, hanem gyakran kénytelenek a fészkek fölött kóvályogni, zajongani. A jóságos nap azonban részt vesz a költés munkájában s melegsége segít akkor, mikor a gaz- dák elhagyják a fészket. Féltékenységük, családjuk gondos őrzése akkor hág tetőpontra s nyilvánul legodaadóbban, mikor fiókáik kikeltek. Ezek a barnássárga és párduczosan sötétbarnán foltozott pelyhes kis jószágok végtelen kedves állatkák. Néhány napig a fészekben maradnak s csak jobban megerősödve hagyják el, de még mielőtt kitollasodtak volna. Ilyenkor látogatván el a telephez, mindenfelé úszkáló, a nádalján buj- káló, mekergő sirály fiókákat láthatunk. Sebesen eveznek a ladik előtt s anyjuk hivogatóan repkedve vagy elejbök leszállva s a vizen ide-oda for- golódva, csalogatja őket a rejtekhely felé. Több évben fogtam ilyen pelyheseket — merítő hálóval könnyű dolog ez — s szabadon a kertben tartottam. Mindjárt első nap mindenféle ételmaradékot mohón falatoztak s egy hét mulva annyira megszelidültek, hogy élelmükkel közeledvén hozzájuk, a tyúkoknál és csirkéknél is bizalmasabban, örömük hangos nyilvánításával, félig futva, félig repülve siettek kezemből a nyujtott ele- séget kicsipkedni. Különösen szerették a turós csuszát; ezt oly mohón kapkodták, hogy sietségökben szinte fuldokoltak. A legmulatságosabb azonban az volt, mikor úgy egy-egy ujjnyi sügért vagy más kisebb halat dobtam eléjök. Négyen-öten egyszerre neki estek s marakodtak a prédá- IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 49 . A melyiknek sikerült a foglalás, rögtön elosont a többitől s csak or biztonságban érezte magát, sigazította els csőrében a halacskát s pó Tefelé nyelte el. Megtörtént azonban, hogy a kis sirály szeme na- hogy farka vége kiállott a csőrből. Ilyenkor nagyokat nyeltek s fejö- felemelgetve, nyakukat összerántogatva igyekezték a tulságos falatot zni, valóságos bukdácsolást vittek véghez, a mit a halásznyelv zett ki: eczikákulnaks. Ez a kómikus czikákulás jó ideig tartott s már sehogy sem volt eredménye, a sirályfiók vizhez szaladt, kor- nyelt, míg csak lecsúszott a veszedelmes csemege. Roppant falánk- megbámulni való volt. A telepen az öreg sirályok fiókáikat eleinte majdnem kizárólag kal táplálják. Megfigyelhetjük, hogy a hímek, kajtárok —- azok, 2 Mk nem jutott pár — a fészkelés kezdetén a telep szomszédságá- "vak síkvizeken nagy, zárt , csapatokban úszkálnak, de a mint a s megkezdődött, ezek a csapatok megfogyatkoznak s egész napon . bizonyos vonalakat betartva, akár a csókák — a vízről a közeli veté- , Szántásokra, majd vissza a vízre szállnak. Miért teszik ezt? Azért, a szántóföldön nekik is csak annyi dolguk akad ez időben, mint ak a mezei munkásnak, a szántóvetőnek. Szinte elfehéredik a szántás, hol az ekevas dönti fel a barázdákat! A sirályok százai . nyomon s szedik a pajorokat, csimaszokat, kártékony rovar ál- . rozsbogarakat; közbe egy-egy egér is beadja a kulcsot s csere- s években, a fákat körülrajzó erdő és lomb ellenségei sincsenek nságban. Mohón kapdossák, falják őket, akárcsak a fecskék a legye- Éppén májusban van a cserebogarak hónapja, összeesik ezzel a k szaporítása, a tojások általános megfakadása. A temérdek éhes pant falánk állatkáknak tehát hordják a cserebogarakkal együtt az i kukaczot, férget, rovarpajort. Rengeteg mennyiségre van szüksé- mert a telep nagy és étkes. Elképzelhetjük hát, minő haszon háromlik ályok révén mezőgazdaságunkra, de erdő és gyümölcsgazdaságunkra hal ilyenkor igen mellékes nekik; később is inkább silány kis hala- akmároznak, sügeret, keszeget, a minek nagyobb értéke úgy sincs. . Miután a költés nagyfontosságú időszaka bevégződött, a fiatalok egy ig ugyan még a telep táján maradnak, de mikor annyira snevellődtek? , . világba léphetnek, kiúsznak a nagy vizekre, majd az öregekkel együtt nak a mezőkre s jórészt ott időznek rovarászva,. időközben többször sza-vissza nézve a vizekre is. Augusztusban azután eloszladoznak, rolnak ide-oda idegen tájakra, de nem költözködnek még. — Csak 50 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. mikor a hideg idő beköszönt s hajnalonkint spöngő jég, keletkezik a tószéleken, hogy késöbb jégpánczél fojtsa el a vizek lélekzetét, — búcsúznak el végleg. Egy részök azonban — kivált északibb vidékről valók — ekkor is nyilt folyókhoz huzódik, mint pl. a Duna rakodó partjaihoz s ott szedegeti a hulladékokat. Ezek már mind fehér fejűek, mert nyári, ékes tollazatukat felcserélték az egyszerű, az évszakhoz jobban illő téli köntössel. A költés szakát kivéve, mikor jámborrá teszi a családi gond, . mada- runk óvatos, vigyázó állat; messze kerüli az embert, vadászt s lőtávolon kívül tart. E mellett azonban kiváncsi, mint rokonai is, a mi nagy tor- kuságával, kiváló ehetnémségével, de félénkségével is kapcsolatos. Valami szokatlan tárgy, feldobott papiros, kendő, tarka vagy vörös kutya meg- jelenése azonnal felkelti figyelmét, odaszáll s kémlel, noha kellően ügyelve biztonságára. Táplálékát — mint már említettük — főleg kártékony rovarok, földi giliszták, pondrók, pajorok teszik, ezeken kívül — föleg költés után — apró halak, hulladékok, dög. Falánkságát tanusítja, hogy egynek gyom- rában 10 darab tücsköt, 24 csimaszt és 48 lisztkukaczhoz hasonló kuka- czot találtam. Mező- és némileg erdőgazdaságilag is nálunk kiválóan hasznos és kiméletre nagyon méltó madár. Hogy mennyire alkalmazkodott a mezőgazdasághoz s mennyire változott meg eredetileg halevő termé- szete, annak világos példáját a Fertő vidékén tapasztaltam. Az utóbbi években ugyanis a hal feljesen kipusztult e tóból, a sirályok ennek da- czára sem tágítottak megszokott helyeikről, hanem a part mentén levő nagy legelőkre, kaszálókra, mezőkre járnak s szöcskékből, bogárságból, kukaczokból élnek. 1897 szeptember végén ezernyi ezer vonuló sirálylyal találkoztam itt, melyek a tó környékének rovar-életét tizedelték. Rendes kezelésű, jól gondozott halastavainkon telepekben nem költ, az ott idő- szakosan megjelenő néhány darab kárt sem igen tesz, azokon a helye- ken pedig hol sűrűbben, nagy mennyiségben fordul elő és telepesen fész- kel, azt a parányi kárt, mit a halászatnak okoz, egyéb fontos és kiadó működésével százszorosan helyreüti. Daczára ennek, elég ellenséges lábon áll vele a vadász, különösen a koczapuskás és kezdő. Roppant virtust találnak ezek a veszedelmes emberi ragadozók a sirályok lepuffogatásá- ban, főleg fészkelő helyök táján, mikor az aggódó anyamadarak majd- nem bottal is leüthetők. A szegény. halász tojásait is szedi konyhájára, a pénzsóvár — ha alkalma, összeköttetése van — tovább megy s nagy mennyiségben szállítja a tojásokat a vadkereskedőhöz, kiknek révén piaczra kerülnek, hogy a bibicztojásból nyalakodó eletörtv világfiak jó- hiszeműleg elköltsék. Az, hogy az étlap sirálytojást nem ismer, nem tar- . IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 51 c a dologhoz, elég, hogy hasonlítsanak a bibicztojáshoz és ízesek enek. Pedig nagyon kár! Itt a természethistoria tanúsága nagyon én való. Állati ellenségei közt legveszedelmesebb a vizi patkány (Hypudaeus iphibius), mely rendesen a sirálytelepek közelében, a zsombékokon, éj ! . telepekben rakja meg fészkét s lakmározik JYSÁSEÁEBÁRBK fiókából. r ányos varju és szarka is, ha ugyan a sirályok éberségét sikerül ma niok. madárhegyek táján, egész ősi mivoltukban bontakoznak ki; mű- e pedig — éppen tanyái körül — az emberi érdekeknek kiválóan A SZERECSEN SIRÁLY. Larus melanocephalus (Narr.) 1818. (Xema melanocephalum Borz. — Xema caniceps BRHm. — Melagavia mela- a Br. — Gavia melanocephala MeEv]. yei: körülbelül akkora, mint a danka sirály, kissé tömzsibb, debbnek látszó; az öregek evezői majd egész fehérek, csak az első- an külső felén vékony fekete szegése, a fiatalok nagy evezői barnák, fehér szegélylyel. Nyáron az öregek hasonlítanak a danka yhoz, de csőrük rövidebb, vastagabb mint előbbié, lábuk élénk korál- s, nem karmin; fejök, kivéve egy kis fehér, félholdalakú foltot a szem ött, fekete, mely szín a tarkóra, nyakoldalakra, a torokra egyformán ulik s élesen elvágott; egész alsó test fehér, életben rózsás lehelettel ; ú fehér; hát világosszürke; szem sötétbarna. Téli tollazatban az öregek :hér, fiatalabb példányok fültáján szürkés folt; a csőr tőben , vége felé vörös, hegye sárga. A fiatalok csőre barnásvörös, elől 3; lábak barnás hússzinűek; a szemen és halántékon feketebarnás a hát ugyanily színben habozott; fark fehér, hegyén széles fekete- la sávoly. ; "értéke: H. 35-37; Sz. 30—315; F. 10—11; L. 52—54; s. 3—3-6 em. A Földközi- és Feketetenger partvidékeit s e vidékek mocsarait, tósá- Él 7k 59 ÍT. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. gait lakja. Közönséges a Dobrudsában, Kis-Ázsiában. NATTERER a bécsi udvari muzeum őre 1817 márczius 30-án fedezte föl Triesztben. Hazánkban ritkán fordul meg, alig néhányszor látták, habár régebben állítólag a Tiszánál költött is. Hiteles példány is csak kevés van honi gyűjteményeinkben ; kettő a Nemzeti Múzeumban. Az egyik, fiatal madár, Pomogynál (Fertőtó) 1892-ben; a másik, gyönyörű kiszínezett öreg, a Velenczei tavon Gárdonynál 1894 május 8-án lövetett. 1896 márczius 96-án ALMmÁSSY GyöRGY dr. barátom Deliblátnál (Temesmegye) látott két darabot. Pancsován 1895 augusztusban három darabot lőttek; ezeket én nem láttam.Ftt A Drávafokon — Mossissovics szerint — hébe-hóba szintén előkerül. Gyakrabban — főleg vonuláson — a fiumei öbölben is mutatkozik. Innét valók a zágrábi múzeum példányai. A KIS SIRÁLY. Larus minutus (Patw.) 1776. [Larus atricolloides FALK. — Xema minutum Bor. — Larus nigrotis LEss. — Larus pygmxeus BaRY. — Hydrocolgeus minutus KauP. — Gavia minuta MAcG. — Chroicocephalus minutus Err.). Jegyei: léprigó nagyságú, de kissé tömzsibb és hosszabb szárnyú; gyenge csőre rövidebb a csüdnél; a másodrendű evezők végén levő fehér szegések a szárnyon keskeny harántcsíkban folynak össze; az öregek csőre karminbarnás-fekete, a fiataloké inkább sötétbarnás-fekete; az öregek lába rákvörös, a fiataloké hússzínű. Leirása. Az öregek nyári tollazata: egész fej a nyak közepéig fekete; a nyak, a hát eleje, fark és farcsikja, valamint az egész alsó test fehér, utóbbi az élő példányoknál, főleg a begy táján, rózsás hajnalszínűen árnyalt; a hát közepe, valamint a szárnyak fölül halavány fehér- szürkék; az evezők végei fehérek; alul a szárny egészben palaszürkének látszik (kivéve az evezők fehér hegyét). Téli tollazatban az öregek feje " fehér, csak a fültájon és tarkón vannak feketeszürkés foltok. A fiatalok őszszel: alul fehérek, a begy oldalain két sötét folt, felül túlnyomóan barnás palaszürkék, különösen a fejtető és hát egyszínű, egyébként a tollak fehér szegései e főszínt megtarkítják s a háton V alakú fehér raj- xX FRirscH: Vögel Europa"s. 469. Il. kk Dr. KuHn L.: Torontálmegye madárvilága az ezredéves kiállításon. 63. Il. IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. Hz! . alkotnak; a szárny alul egészben fehérnek látszik (nem mint az eknél); a szárnyon a másod rendű evezők fehérszürke tükröt alkot- c; a nagy evezők külső széle és hegye úgy a fehér belső zászlónak a szármenti része sötét-palaszürke; a szélső farktollak egészen fehérek, biek- vége azonban többé-kevésbbé feketeszürke, kivált a két kö- . Tavaszszal a fiatalok háta egyszínű fehérszürke lesz, a szárny an olyan még mint őszszel, de a kis szárnyfedők világosabb bar- fej fehér és fekétetarka, később egészen fekete lesz. Az öregek . feketebarna, a fiataloké sötétbarna. . ; értéke: H. 26—28; Sz. 213—236; F. 82—11; L. 22—92.7" Cs. . em. Kg ópának inkább keleti részeit lakja s kiválóan a délkeleti tavakat. iban nagy számban a Ladoga tónál (607 é. sz.) s kisebb számban émetországban is költ. Leggyakoribb Közép-Ázsia mocsarain, nben a Volga torkolatánál. Ez a gyönyörű madár nálunk rende- seim bebizonyították, hogy úgy a Velenczei tónál, mint a Fertőnél, t sokszor százas csapatokban jelenik meg. Tavaszszal április végén május első felében mutatkozik, egyesek május végeig is kerülnek ; leginkább szeptember első felében láthatók s leginkább csak fiatal ak. Mióta a figyelem jobban feléje fordult, a Balatonnál is (Lep- Lelle) s a Csepelszigetnél lőtték. A Királyhágón túl — már — 1858 május 18. Sztrigy-Szt-Györgyön, 1867 május 8-án Zeyk- ejtettek el egy-egy példányt. 1897 aug. végén és szept. elején (ubinban az salsó rétenv láttam fiatalokat. $. NEM. CSÜLLŐ. RISSA Steph. 1825. Három előre álló lábujja van, a hátulsó hiányzik vagy csökevényes. A HÁROMUJJÚ CSÜLLŐ. Rissa tridactyla (L.) 1758. ILarus rissa BRünx. — Gavia hiberna Bniss. — Gavia tridactyla BoIE. — . Brünnichi SrEpn. — Rissa cinerea Err. — Laroides tridactylus, rissa, minor . — Larus brachyrhynchus Bnuck. (nec. GovLv). — Cheimonea tridactyla Kaup.) 54 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. Jegyei: varjú nagyságú ; hátulsó ujja hiányzik ; feje fehér (fiatalok tarkóján szürkésbarna sarlóalakú folt, úgy a fültáján is ilyszínü folt); a négy első evező hegye fekete, a legelsők külső széle azonképen; az 5-ik és 6-ik evező hegye fehér, a fiatalok négy. elsőrendű evezőinek külső széle és hegye fekete, a következő három evezőn a feketeség fogy, a többi evező fehér, külső fele szürke ; az öregek nyáron egész fehérek, csak hátuk és " szárnyfedőik halavány szürkék, télen a nyak hátul szürkés, a szem előtt kisebb, a fültájon nagyobb sötétes folt; a fiatalok háta feketés szürkén, barnásan habozott; a fark fehér, végén feketebarna szegéssel; a fiatalok csőre feketés-szürkészöld, majd zöldessárga, a véneké czitromsárga; a lábak piszkos hússzínűek a fiataloknál, később barnássárgák, majd feke- tés barnák; szem a fiataloknál fehér, később sárga, majd feketebarna ; szemhéj tavaszszal VÖröS. Mértéke: H. 38—40; Sz. 32—33; F. 12—13; L. 3—34; Cs, 35—36 em. E sirálynak hazája az Új- és Ó-világ sarki része. Télre Észak-Német- ország tengerpartjaihoz s nagyobb folyamaihoz is lejön, ritkábban délebbre. Nálunk nem közönséges jelenség, s néha-néha kerül elő a költözködés szakában. Lőtték: Luzsnón (Zólyomm.) 1849. márczius 24 ? téli toll. Losonczon (Nógrádm.) 1878 fiat. Drávafokon 1881-ben; Ruszkicán (Krassó- Szörénym.) 1894 márcz 30; Rahón (Máramarosm.) 1894 ápr, 1; Kisutca- Ujhelyen (Trencsénm.) 1894 április 2; Rozsnyón két darabot 1894 ápri- lis 8. Ez az a sirályfaj, mely Norvégia nagy madárhegyeit rengeteg szám- ban népesíti. Oly nagyszerűeknek mondták és írták le e sirálytelepeket, különösen a Nordkapon túl fekvőt, mely a Laxe- és Porsanger-fjordok közt kinyúló földnyelv végén, Svaerholtklubbenen van, hogy ez is egyik főösztökélője volt annak, hogy Észak-Norvégiát 1891 nyarán meglátogat- tam, szemtől-szembe gyönyörködve Európa legnagyobb s talán leg- jobban lakott madárhegyének képében. A leírások, miket az itt kibon- takozó madáréletről, a sirályok számáról olvastam, a valóság mögött maradnak. Élben a Jegestengernek dülő 300 méter magas s egészben két- szer oly hosszú, számtalan kiugrással, párkányzattal, omlásokkal tarkított palakőzetfalat lepnek el az itt költő madarak. Egymás fölött rendezkedő ezernyi óriási gyöngysorokként mutogatják fehér mellüket, s ha a hajó ágyúja megszólal, a rakéták pedig sisteregve ívelnek át a madárbiroda- lomba, hogy ott elpukkanjanak, a lakosságnak körülbelől "/; része szárnyra szabadul s ez is olyan hófergeteges felhőben tánczol, hullámzik, hogy egy világtájt, mint valami fátyol, eltakar. A milliónyi hang egy roppant bődüléssé olvad össze, mint a gőzhajók ködkürtjének bőgése; csapkodá- IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 55 , kavargásuk pedig elszédíti a tekintetet. 1891 július 20-án élveztem yos Guti fölött ezernyi tömegekben jlnézoltak. : s láttam őket a fjordi nagy madárhegy felé shazaszállanis, mikor is a tengerpart la — a meddig csak előre és hátra láttam — fehérlett egy végtelen zú fehér szalagtól: a fészkeikhez megtérő sirályok roppant meny- stől. Tartott jó ideig, míg a madárhegyhez értünk, de a hazatérő k hosszú sora nem végződött el, folyton ott kísért a part mentén. nt is az a szám, mely ilyen madárhegyet népesít! Svaerholtra míiítható az ott lakozó sirályok száma, ha tudjuk, hogy a hegyfal 300 magas és 600 méter hosszú, vagyis 180.000 [] méter a fészkek terület. Erre körülbelől 400,000 költőmadár kerül; az ifjakkal, még ekkel együtt pedig vagy 2"/e millióra tehetjük a madárbirodalom B. ALCSALÁD. CSÉREK. STERNINAE. A sirályoknál is kisebb, formásabb madarak; csőrük egészben kissé lefelé hajló, hegyes és nem kampós végű; csüdjeik alacsonyak ; só ujj hosszabb, mint a középujj !/, része; úszóhártyájuk elül kivágott; a szárazon többnyire egy helyben ülnek, nem futkosnak mint a sirályok; a vízre csak lebocsátkoznak, ritkán maradnak ább, vagy úsznak hosszabb ideig; legtöbben pocsolyák, mocsarak vagy nagyobb vizek szélein vadászgatnak, sokszor egy helyben inek a vizek fölött s derékszögben lefelé hajtott csőrrel kémlelnek aztán hirtelen lecsapnak, mintha kő esnék a vízbe s így kapják el üket; zátonyokon, úszó szemetesen, leveleken, nádtorzsokon fész- k, többnyire csak pár nádszálra rakván tojásaikat. 56 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. 9. NEM. CSÉR. STERNA L. 1758. Belső és középujj közt az úszóhártya kivágott; a homloktollazat a csőr tövén előre nyúlik; a fark erősen villás, mint a fecskénél; kavicsos zátonyokon, lápokon, de nádtorzsokon is — leginkább fészek nélkül — mélyedésekben, ritkán (nádtorzsokon) lazán épült fészkekben is költenek. A LÓCSÉR. Sterna caspia Parr. 1769. (Sterna tschegrava LEPEcH. — Sterna megarhynchus MEYER. — Thalasseus caspius Bore. — Hydropogne caspia KauvpP. — Sylochelidon balthica, Schillingi, caspia BRHum. — Thalassites melanotis Swaixs. — Sylochelidon strenuus GOULD. — Thalasseus imperator Covers. — Sylochelidon melanotis Borz. — Helopus caspius WacL. — Sterna major ELLM.) ; Jegyei: majdnem hollónagyságú; erős, nagy csőre korálpiros; lábai feketék (fiatalok csőre vöröses, lábai barnásak): fejetetején, a tarkón túl érő, fekete folt; hát világosszürke ; alul fehér, úgy a fark is; nagy evezők felül fehéres szürkék, a tollszár mellett és alul feketések. Mértéke: H. 48—51; Sz. 40—43; F. 15—16; L. 49—45; Cs. 6—7 em. ; Földrajzi elterjedése: majdnem az egész világ; de mégis inkább déli faj s leggyakrabban a Kaspitónál, a perzsa öbölnél, Turkesztánban, Indiá- ban, Khinában, Új-Zeelandig és Ausztráliáig; Amerikában Alaskától, Lab- radortól Kaliforniáig és Floridáig költ, még pedig telepesen. Európában a Földközi tenger partvidékein gyakoribb, de kisebb fészektelepei az Északi és Keleti tengernél is vannak. Nálunk nagy ritkaság; csakis költözködéskor került egy-kétszer szem elé. 1804-ben Natterer atyjával együtt hazai mocsarainkat látogatván meg, Szegednél két darabot látott, melyeket biztosan felismert. Nagy. sokára, 1889 ápr. 28-án, azután a Velenczei tónál mutatkozott egy öreg ga, me- lyet Gárdony községnél el is ejtettek. Ez az egyedüli magyar példány a Nemzeti Múzeumban van. IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 57 A KACZAGÓ CSÉR. e B Sterna nilotica HassELgu. 1762. (Sterna aranea WiLs. — Thalasseus anglicus Borz. — Sterna affinis HoRsFr. — helidon anglica, balthica, meridionalis, agraria, velox BRHm. — Laropis anglica .— Gelochelidon palustris Maccit. — Sterna risoria BRHuM. — (ielichelidon a GRar. — Sterna macrotarsa GovLp. — Sterna anglica Mosxr.) egyei: majdnem csókanagyságú, de karcsúbb; csőre rövidebb a . erősebb mint egyéb cséreinké s fekete; a fark nem hosszú n erősen villás; a hosszú szárnyak a fark végén túlterjednek; a láb ny, fekete s meglehetősen kivágott úszóhártyás, csüd magas; nyáron tő és tarkó fekete, télen fehéres szürke; az öregek nyáron felül hamuszürkék, alul fehérek; őszszel a fej felül fehéres lesz, a tarkón kete hosszanti foltocskákkal s a szemen át is fekete foltocskákból álló a fiatalok feje és tarkója fehér alapon sötét hosszanti foltokkal tt, felül világosszürkék sárgásfehér és barnásfekete tollszegésekkel, rek a szárnyfedőket is megtarkítják, alul szürkésfehérek, lábuk és ik feketebarna, szemök szürkés, az öregeké ellenben barna. flértéke: H. 31—32; Sz. 32—325; F. 12—14; L. 29—35: Cs. em. Földrajzi elterjedése igen nagy, noha előfordulásának körében csak s pontokon gyakoribb. Így találták a mérsékelt Észak- és Dél- kában, különösen Braziliában, Afrikában. Európában inkább a és különösen délkeleti részekben fordul elő s észak felé legföljebb " é. szél-ig. Régebben Dániának egyes tavain, a német tengerpar- lizönséges . volt, de ma már ott nagy ritkaság. Hazánkban egyedül rtőnél fészkel, s nincs tudomásom, hogy máshol is fészkelt volna. m is csak előbbi tónál (1889 nyarán), még pedig annak déli és dél- részein láttam nehány párt. E. Dombrowsky lovag szerint Y 1887-ben ynál (Mosonym.) fekvő kisebb tócsák körül helyenként nagy szám- költött; én azonban 1889-ben fészkelő helyeit ugyanott hiába keres- 1897 július havában CsökrGEmri Tirusz elég gyakorinak találta a Fertő részén s öt darabot lőtt is. Régebben valószínüleg Apaj körül is ött, mint azt a nemz. múzeumban lévő 1838 jún. 29-én ott lőtt k SSCHWALBEs 1888. XIII. 59. I. Chernel : Magyarország madarai. II. 8 58 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. példány bizonyítani látszik. Lövetett egy db ? Drassónál (Alsó-Fehérm.) 1854 május 21-én is, mely Csató János gyűjteményében van. Egyéb ma- gyar példányok csakis a soproni főreáliskolai, Huszthy Ödön lékai gyűj- teményében s három darab a bécsi udvari múzeumban vannak, melyek mind a Fertőről valók. Életmódjában a csérek, szerkők és sirályok szokásaiból egy-egy rokonvonást. találunk. Többnyire a vizek szélén repkednek, de nem annyira a part közelében, mint a szerkők. Reptük könnyed, sirályra em- lékeztető, úgy hangjuk is, melyet he-he-he-ke,-he,-he szótagokkal fejez- hetnénk ki, hasonlít a danka sirály szólásához, s valóban kaczagásszerű. Fészkét kis zátonyokra, homokhátakra kapart mélyedés pótolja, melybe 2—3 tojást tojik; ezek színezete lényegesen nem különbözik a csérek tojásaitól. Tojásmérték: H. 42—46; Sz. 30—32 mm. Kisebb halakat, vizirovarokat, pókokat eszik, állítólag azonban kisebb madarak tojásait, pelyheseit is rabolja. E részben nincsenek tapasztalá- saim, de ritkaságánál fogva nálunk gazdaságilag egészen közömbös. A KÜSZVÁGÓ CSÉR. Sterna hirundo L. 1758. (Larus albicans MansicL. — Sterna fluviatilis Naum. — Hydrocecropis hirundo Bor. — Sterna macroptera BLas. — Sterna chelidon LicHrsr. — Sterna poma- rina BRHux. — Sterna Blasii BRHM.! Népies nevei : kis halászmadár (Velenczei tó), halászcsér (Tisza- mentén), halkapó (u. o.), halászfecske (Fertő), kiszvágó (Balaton), küsz- vágó, árvízhozómadár (M. Szecsöd, Vasm.); s általában Sterna és Hydro- chelidon: csilla vagy csille (Jászberény), csélla vagy cséjja (Hevesm.), csérla, csérja, czerkó (Alföld), halászka; csilling (Duna-Drávaköz). Jegyei: teste rigónagyságú, de hosszú szárnyaival és farkával na- gyobbnak látszik ; az öregek lábai és csőre élénk vörösek, utóbbinak hegye fekete; a csüd hosszabb mint a középujj karom nélkül; az első evező belső felén, annak hegyétől körülbelül 7 cm.-nyire, 5 mm. széles sötét hosszanti sávoly; fejtető és tarkó fekete, egyébként főszíne felül hala- vány kékesszürke, alul fehér. ; Leirása. Nyáron: mell ezüstszürke, különben egész alsó test fehér ; hát és a szárny felső része halvány kékesszürke ; elsőrendű evezők sötét- szürkék, a többi evező és a válltollak kékesszürkék csak hegyük fehér ; LÉ ez alkotta sit úg IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 59 fehér, erősen villás, a két szélső toll nyársszerű mint a füstös fecs- . kénél s ezek külső széle sötétszürke; szem dióbarna. Télen a homlok . fehéres. A fiatalok homloka fehér a fejtető felé barnás árnyalattal, a ó feketés; a felsőtest halavány fakószürke, sárgásfehér és sötétbarna / egésekkel te tarkítva; az alsó kar tája feketésszürke; a farktollak kékes- rék fehéren szegve, a fedőkön sarlóalakú sötétebb foltozással; cső- kön némi barnás szín a vörösben és több fekete a hegyén; szem barna, sabb mint az öregeknél; lábak hússzínűek. Mértéke: H. 33—34. Sz. 258—28. F. 138—165. L. 18—2. 3—39 em. . Földrajzi elterjedése: Közép-Európa, Észak-Amerika, Ázsiában főleg jéria s télen Afrika is, de a 62—63" ész. szél. túl nem igen megyen Sarkvidéken a sarki halászcsér (Sterna macrura Naum.) helyet- mely e fajhoz igen hasonlit, csakhogy csőre egészen vörös, alsó szürkésebb s farkában a szélső tollak még hosszabbak. Ez az )bi faj nálunk még nem került, azért figyelmeztetek reája, mert leg előfordulhat. A küszvágó csér előfordulási körében nagyobb kat, tengerpartokat, nagy folyamok vidékét és torkolatát kedveli ven helyeken, főleg kavicsos zátonyokon, szigeteken, sokszor nagy pekben költ. Nálunk úgy a Duna mint Tiszamentén s egyéb folya- nál igen ismert madár, valamint a Fertőn,£ Balatonon s más tó- inken is; a Velenczei tónál azonban nem igen számos. Mint költöz- madár április közepe táján érkezik s főleg e hó utolsó felében. érkezésének országos középnapja: április 17—18. Ez időszakban s rétek, folyók, patakok, mocsarak körül is nagyobb számban mu- ik itt-ott, sőt oly pontokon is, hol különben nem látható. Rende- ájus közepéig a nálunk költők mind megtértek fészkelő tanyáikhoz rosodni kezdenek. Gyönyörű repülési mutatványok közt udvarolnak sztottjuknak, ide-oda czikkáznak, vagy mint a kilőtt nyíl, szárnyaikat csapva hasítják a levegőt, magasra fellebegnek, ide-oda eletyegnek? , -közbe éles, átható kr-jé, krű-jé, krí-jéh, kri-é szavukat hallatják, szenvedélyük tetőfokán krek, krek, kr, kr, kre, kre gyorsan ejtett han- z hasonló. Különösen leszállásukkor hallhatjuk ezt a kerregő szó- at, melyet egy ideig rendszerint még a földön is hangoztatnak. . Ha párjuk ott van a kiválasztott zátonyon vagy félszigeten, meg- jtott nyakkal, feltartott fejjel ide-oda forgolódnak, szinte dürögnek x Mikor a Fertőből kidöglött a hal — Juxovirs szerint — e madárfaj is eltünt a tóról s csak halászat feléledésével. mutatkozott újból. 8x 60 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. előtte, folyton kríjegve, szaporázva, kerregő beszédjükkel. Leszállásuk is kecses, módos; hosszú szárnyaikat függélyesen felnyujtják s lassan teszik össze, rendes helyükre. Május végén a tojó 2—3 tojást tojik, melyek agyagsárga vagy barnássárga alapon violaszürkésen és barnásan folto- zottak. Tojásmérték: H. 37—435; Sz. 285—30 mm. Fészket rendszerint nem épít; zátonyokon, szigetkéken, partokon, kopár félszigetkéken kapart mélyedésbe rakja tojásait. A körülmények kényszerűsége azonban néha mégis reáviszi, hogy fészket is építsen, s az alkalmazkodás, a viszonyokhoz való illeszkedés szép példáját találtam e tekintetben a Velenczei tónál, hol alkalmas kopár zátonyok és szigetek híjával kénytelen a zsombékokra, nádtorzsokra fanyalódni, melyeken, a sirályok fészektelepei szomszédságában, ő is tűzhelyet alapított s afféle, de kisebb kiadású, nádfészkeket épített, mint az utóbbi faj. Mindössze azonban csak 10—15 pár költ e tóságon. Nem volt tudomásom s mind- eddig nem is tudok esetet madarunk ilyen fészkelési módjáról, azért eleinte mindig a partokon kerestem tojásait, csak tüzetes megfigyelés nyomán sikerült eltérését rendes szokásától, mint tényt, megállapítanom. A fészkek nem nagyon közel voltak egymáshoz, valamint a zátonyokon található rendes fészekgödrök sincsenek egymás hátán, noha közelebb, mint az épített fészkek. Hazai vizeinknél általában nagy telepekben nem költ e faj; leg- följebb 15—20 pár volt azokon, melyeket meglátogattam. Némely ten- geri szigeten, tengerpartokon azonban sok ezer pár osztja együtt a sza- porítás munkáját; ilyen tömeges tanyán a fészekgödröket lépten nyomon látjuk. A tojások szine csak úgy mint a körülbelül 16—17 napi kotlás után kikelt pelyheseké, remek példája az alakoskodásnak. Szem legyen az, mely a kavicsos talajon reájuk talál! Sokszor a telepjük kellő köze- pén apróra nézegettem a talajt s időbe került, míg a tojásokat, néha közvetlen lábaimnál, megláthattam; de mikor egy másik fészekre talál- tam, megesett, hogy az elsőt ismét csak a legszorgosabb kémlelés után lelhettem föl újra. A küszvágó csér évenként csak egyszer költ. Nincsen ideje má- sodszor is magzatokat nevelni. Hiszen mire a fiókák kitollasodtak, repülősek lettek, augusztus felé nézünk, az öregek pótolták tollazatuk hiányait s készülnek a nagy útra. Egyideig ide-oda csatangolnak kisebb vizeinknél, folyóinknál s lassan-lassan eltünedeznek tájunkról,; szeptem- berben már alig látni egy-kettőt közülök. Élelmöket a vizek szélén, a folyók fölött lebegve, lassú, egyenletes ak 28 2 23 8 E 8. ji 8 V0SZ8 mr a Ez tá ér JE tő 5 ező a 716 a Ta Bev 1 agy A IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 61 nycsapásokkal, csőrüket pedig szögben egyenesen lehorgasztva kém- e. Ha a víz szinéhez közel jutott halacskát, keszeget, küszt pillantanak j, hirtelen összecsapják szárnyukat s mint a kő esnek alá, belevágnak vizbe annyira, hogy félig meg is fürödnek s úgy ragadják ki csőrükke jukat- Lecsapásuk oly erővel történik, hogy szinte csattanás hall- mikor a vízre érnek. A vizet ritkán hagyják el, de a parti mocsa- t, réteket mégis fel-felkeresik, átkémlelik s egy-egy rovart, szöcskét lkapnak a fűszálakról. Sokszor egy helyben is látjuk függni a légben a vércsét; rendszerint azonban nem szálldosnak igen magasra. párosodáskor, vagy fészkeikről felriasztatva emelkednek oly ma- a, hogy a lövés nem érheti el őket. Vadászgatás közben néhány dig együtt tart, de a nélkül, hogy sokat törődnének egymással; na- 1nal szemügyre izének, arra tartanak s télékozódnak Lelőtt társukat masan megsiratják, fölötte lebegvén. Kríjjegéskor csőrüket ki-kitárván, got oly erővel szorítják ki torkukon, hogy szabad szemmel lát- uk mennyire kidagad gégéjük. Nagygyomrúságuk majdnem szüntelenül ék után nógatja őket, s azért a nap legnagyobb részét folytonos zgatás, élelemkeresés közt töltik el, csak mikor jóllaktak, szállnak pihenőre a tópartra, vagy valami szigetre, hogy az emésztés után kezdjék munkájukat. Kisebb halak, mint a keszeg, sügér s különösen a küsz, valamint . halivadék, ezek mellett azonban némely vizi és mocsári rovar, kék is legjobban kielégítik izlésüket. Hazai vizeinken oly roppant ban helyileg sehol sem fordul elő, hogy a halászatnak érezhető kárt a s a mi kárt tesz, azt rovar táplálékával kiegyenlíti. Egészben át inkább közömbös madaraink közé tartozik s kimélendő, már csak is, mert bárhol is látjuk, mindenütt egyformán megszépíti a ter- etet kecses, szép tiszta megjelenésével, könnyű, előkelő szárnyalásá- . Egy helyen azonban persze alig volna türhető, főleg ha rendesen és mosabban látogatna el oda halászgatni: rendesen kezelt halastónál. 62 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. No de ilyenek nem tesznek ma még túlságos számot az országban, pisz- trángoshoz meg úgy sem jár, mert a hegyeket kerüli, lévén ő az Alföld madara. A KIS CSÉR. Sterna minuta L. 1758. (Sterna Gouldi Hume. — Sterna metopoleucos Sam. Gm. — Sternula minuta Boir. — Sternula fissipes, danica, pomarina BRHMm. — Sternula meridionalis, danubialis BRHuM.)] Jegyei: teste pacsirta nagyságú ; lábai és csőre sárga (narancsosba hajló), utóbbinak hegye fekete; homloka fehér; fejtető és tarkó, vala- mint a szemeken keresztül a csőr tövéig futó sáv fekete; felül halvány- szürke; alul fehér úgy farcsikja és farka is; a 2—3 evező sötét pala- szürke, belső felükön széles fehér szegéssel, a második evező szárának töve sötétbarna, az első és harmadiké világosabb ; a szárnyak hegye a fark hegyén túlterjed; a csőr majdnem kétszer oly hosszú mint a csüd; a szem barna. A fiatalok homloka sárgás árnyalatú, a fej hátsó része szür- kés inkább mint fekete; hátuk sárgásszürke, világosabb tollszegélyekkel tarkitva; lábuk hússzínű. Mértéke: H. 20—21; Sz. 174—183; F. 72—88; L. 46—17; Cs. 277—2:8 em. : E parányi kedves kis uszómadárka a hidegebb övekből hiányzik, mert alig terjed fel a 607 ész. szél.-ig. Közönséges földrészünk nagyobb folyamainál, tengerpartjai körül, azok szigetein, zátonyain. Transkas- a piában, Turkesztánban, India északi részein szintén honos. Tengerparto- kon, nagyobb folyamterületeken és tavak táján költ. Inkább nyilt homokos, kavicsos kopár szigetségeket, puszta partokat kedvel, mint nádas, gyepes 9 helyeket. Nálunk általában nem közönséges, helyenkint azonban akadnak epyes fészkelő párok, különösen a Duna kavicsos szigetein. Nagyobb tavainkon azonban költözködéskor, főleg május elején, mindig megjelenik nehány példány, mely élénkségével, mozgékonyságával és örökké friss . lényével leköti a szemlélőt. Tojásait afféle gödröcskékben s olyan helyeken rakja le mint az előbbi faj, sokszor annak társaságában. Szinük is hasonlít amazénak tojásaihoz, de kissé világosabb alapon hamvasszürkén és sötétbarnán foltozottak és rajzoltak. A tojó két hétig üli fészkét, még pedig a párok épp úgy mint az előbbinél, felváltják egymást s délben a nap melegére is. számítanak. Hangjuk krek, kréik és szaporás kekérrek, krié. IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 63 . Tojásmérték : H. 30—315; Sz. 22—24 mm. Közömbös madár; kedves lénye követeli, hogy oltalomba fogadjuk. hogy ujjnyi, tehát aránylag nagy halakat is fogyaszt, nem igen jön . mert tömegesen sehol sem fordul elő. ÉS zt 10. NEM. "SZERKŐ. HYDROCHELIDON Boie. 1822. Uszóhártyájuk erősen kivágott; farkuk nem fecskeszerű csak egy- 1: kivágott (mint a molnárfecskéé) és középhosszú; rigónagy- - valamivel nagyobb és kisebb termetű — madarak; szinezésök- szürke és sötét szín túlnyomóbb a fehérnél; inkább mocsaraknál, nál, mint folyóknál és tengerpartoknál tartózkodnak; főleg rovarok- ellékesen hallal élnek. A FATTYÚ SZERKŐ. Hydrochelidon hybrida (Paut.) 1811. terna leucopareia TEemm. — Viralva leucopareia, indica STEPH. — Sterna tte VierLL. — Pelodes leucopareia KavPp. — Hydrochelidon leucopareia Sterna leucogenys BRHwm. — Hydrochelidon similis GRavr. — Hydrochelidon s GovLrp. — Hydrochelidon leucogenys, nilotica BRHwm. — Hydrochelidon dii Bp. — Hydrochelidon indica SwIwn.) egyei: valamivel kisebb mint a küszvágó csér; az öregek és lába világos karminpiros; háta, szárnyai, torka, nyaka, begye ürke; hasa palaszinű; feje és tarkója fekete ; pofája, farkalja fehér ; meglehetősen kivágott, szürke, fehéren szegett tollakkal. Télen a fehér, a fej hátsó része fekete szárfoltokkal; alul fehéres szürke. alok homloka fehér, tarkója fekete, alul fehérek; hátuk, válluk hal- agyagsárga, kissé rozsdás, szürkésfekete tarkázattal, a szárnyak kékes- ék némi sárgás árnyalattal ; fark világosszürke, végén sárgás és feke- tozású ; csőrük és lábaik vörösbarnásak. Mértéke: H. 23:5—25:5; Sz. 22-5—245; F. 8—10; L. 2-1—2-7; ; "6—3-4 em. Európa déli s inkább délkeleti részein honos, nyugatfelé ritka; 64. II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. Ázsiában Khináig; Afrikában Egyptomban és Nubiában fordul elő. Nálunk főleg az ország déli mocsarainál közönséges, így Titel vidé- kén, Temesmegyében, az aldunai és tiszai mocsaraknál; a velenczei tavon ezelőtt nem költött, de 3—4 év óta kis telepben rendesen fészkel itt valami 10—15 pár. Költözködéskor azonban a Balatonnál, Fertőnél s egyéb alkalmas helyeken is feltünik, főleg május első felében. Rendesen a má- sik két szerkőfaj társaságában látni, de rekedt khök, kjök, kjök, khök, krök, kherk vagy krehk hangja által kiválik azok közül. Legjobban sze- reti az oly mocsarakat, tavakat, melyek nádasokkal, sással, vizinövények- kel és tisztásokkal váltakoznak, itt-ott hinarasak s nedves kaszálókkal, sisákos, bakacsos posványságokkal, legelőkkel határosak. Fészkét junius elején találtam; gondosabban van építve mint a kormos szerkőé, a mennyiben anyaga valamivel bővebb. A fészkek közel egymáshoz nádtorzsok, lengeteges nád közé gyülemlett szemetes részeken voltak. Leginkább három tojást találtam bennük, melyek hasonlítanak a kormos szerkő tojásaihoz, de valamivel nagyobbak s alapszínük inkább kékeszöld, szürke és sötétbarna foltokkal, csikokkal tarkítva. Tojásmérték: H. 379—39-2; Sz. 28—30-3 mm. ; Táplálékát és gazdasági jelentőségét a kormos szerkőnél tárgyaljuk. A FEHÉRSZÁRNYÚ SZERKŐ. Hydrochelidon leucoptera (MEisw. £ ScHisz.) 1815. (Sterna leucoptera MEisx. £ ScHixz. — Viralva leucoptera STEPH.) Jegyei: valamivel kisebb a rigónál; az öregek csőre feketés karmin- szinű, lábaik rákvörösek; fej, nyak, egész alsó és felső testük a fark- aljáig fekete; a fark és fedői fehérek; a szárny felül szürkésfehér, leg- fehérebb a hajlásnál; alsó szárnyfedők feketék. Télen a fej felső része, tarkó, fültáj feketésszürke és fehér, a szem előtt fekete folt; homloka, pofái és egész alsó része fehér, úgy a fark is; felül világosszürke, a szány alján szürkésfekete, a szárny hajlása fehér. A fiatalok háta szür- kés alapon feketésbarna és világos rozsdaszínű tollszegélyekkel tarkázott, a váll és farktollak barnásfehér szegésűek; csőrük és lábuk halványabb. A szem barna. ; Mértéke: H. 21—922; Sz. 20-6—22:5; E. 7—87; L. 19—04; Cs. 29—94 tm. x Az Aldunánál vizirózsa leveleken is fészkel. IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 65 . Ez is déli és délkeleti faj s egész Ausztráliáig honos, sőt ott is elő- il. Hazánkban egyes párok a következő faj telepeiben fészkelnek, de ; . sem nagyobb számban. Vonuláson rokonai közt — főleg május e felé — mocsarainknál rendesen látható s főleg fekete testével, ér ek látszó ző szárnyaival kitarkállik közülök. Láttam a Fertőn, Ve- zei tavon, az Aldunánál. Hangja nem oly rekedt s gyengébb, mint ) bié, inkább a kormos szerkő szólásához hasonlít, melylyel táplálék, ( p Hali jelentőség tekintetében is körülbelül megegyezik. A KORMOS SZERKŐ. . Hydrochelidon nigra (L.) 1758. I. tábla. (Sterna nigra L. — Larus fissipes MaRsicL. — Sterna fissipes LATH. — merulinus ScoP. — Hydrochelidon fissipes Bp. — Viralva nigra STEPH.) Népies nevei: sörje, sorja, kis fekete halászmadár (Velenczei tó) ; (Barbacsi tó, Sopronm.); földi b.sziga (Somogym.); czigány- (Bács-Bodrogmegye) ; czerkó, szerkó, szerkő ( Alföld). Az utóbbi nevek id a három Hydrochelidon-fajra járják, egyenként nem különbözteti a nép, de czérla, csille, csilla, cséja, csélla, halász- vagy lápi fecske, ka stb. is, mint gyűjtőnév, néhol általában a Hydrochelidon- és terna-fajokra használatos. " Jegyei: teste alig rigónagyságú ; fejtető és tarkó minden évszakban 2; háta és szárnyai, a farcsíkja, farka hamukás szürke, a fiataloknál an és túlnyomólag rozsdasárgásan tarkázva; csőr és lábak vöröses- c, utóbbiak valamivel világosabbak a csőrnél; szárny felül hamvas- e, alul fehéres. (L. I. köt. II. és IV. tábla). Leirása. Öreg hím nyáron : fej, nyak fekete; a begytől hátrább a felé a feketeség mindinkább szürkésbe játszik; hát kékes hamu- :,, a fark felé világosabb; farkalja fehér; a fark kevéssé kivágott, éb szürke, mint a hát. A (ojó alsó teste inkább szürke, úgy a nyak késfekete. Télen: homlok és alsó test egészen fehér; a begy oldalai ések; a szem mögött feketés folt; a fark világosabb szürke, mint on; a felső karcsont táján feketésszürke. A fiatalok hasonlítanak a tollazatú öregekhez, de hátuk barna és sárgástarka, úgy a szárny- dők és a fark is. ; Mértéke: H. 215—92; Sz. 20—22-5; F. 7—89; L. 15—19; 24—3 em. . Hazája Európa mérsékelt része a 607 ész. szél.-ig, számosabb Chernel: Magyarország madarai. II. 9 66 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. azonban délen; Észak-Afrika és Ázsia legnagyobb része a mérsékelt és déli övben; az Amerikában élők némileg eltérnek a typikus madártól, sokan ezt más fajtának tartják (Hydrochelidon nigra surinamensis). Magyarországban nagyobb mocsarak, posványságok, tavak vidékén min- denütt igen számos s egyik legközönségesebb jelenség. Különösen a náda- sokkal, vízirózsákkal és egyéb lápi növényekkel benőtt, helylyel-közzel nagyobb síkvizekkel váltakozó sásos, csuhus területeket kedvel, melyek közelében legelők, rétek, mezők terülnek el. Folyóknál általában nem igen tartózkodik a szerkők egyik faja sem, de költözködéskor mégis gyakran látni nagy seregekben a Dunán, Tiszán s kisebb társaságokban ezeknél jelentéktelenebb folyamoknál, folyócskáknál is. Tavaszkor áprilisban kezd jelentkezni s számban folyton megnövekedve, a vonulók főtömege e hó végén és május első napjaiban mutatkozik. Ilyenkor tóságainkon csakúgy hemzsegnek százas és ezres számban, kisebb-nagyobb csapatokban. Ha a sirályok a tó varjai, úgy a szerkőket bizvást a tóságok fecskéi- nek mondhatjuk. Egész nap tevékenységben, lassú, ingó, szabályosan lengető szárnyalással röpködnek pár méternyire a vizek szélén, a part- részek fölött, sőt rendesen bekalandozzák a közeli legelőket, réteket is, folyton le-lecsapkodva, a különféle rovarokat, szöcskéket, sáskákat szede- getve. Igen élénk, társaságkedvelő madárkák, beszédesek s repkedés közben szüntelen hangoztatják gik, khik, khük, kjük, klük, khirr, lágyan, röviden ejtett szavukat vagy klüé, klié nyújtottabb hivogatójukat. Mikor elfáradtak, meztelen szigetkékre, zátonyokra, partokra, vizből kiálló karókra, nád- csomókra, szárogatásra kiemelt halászvarsára szállva pihennek meg. Az Aldunánál azt is láttam, hogy az egész társaság a vízből kinyúló fűz- bokrok ágain üldögélt, kénytelen volt, mert az árvíz mindent elöntött s így nem akadt más nyugvóhelyük. Ha prédát látnak, vagy rézsut csapnak le s felkapva a falatot, odább sietnek, vagy egy ideig lebegnek zsákmá- k; nyuk fölött s levágnak hozzá, de nem oly erővel és hirtelenséggel, mint a csérek. A vizet ilyenkor csak meglebbentik, szinte megcsókolják, a nélkül, hogy belevágódnának és felszíne alá merülnének. Mint igazi tavi madár — már csak parányiságánál és könnyűségénél fogva is — nagyobb szelek ellenében tehetetlen repülő képességével nem merészkedik tengerek közelébe menni, hanem szorosan a szárazföld állóvizeihez s azok part- jaihoz ragaszkodik. Általában bizalmas, szelid állatka s ha látja, hogy nem bántalmazzák, állattól, embertől nem igen fél. Alig néhány lépés- nyire röpköd hajónk mellett, s nem zavarja meg beszélgetésünk, evezőnk locscsanása. De ha rossz szándékunkat találná felismerni vagy ha a szomszédságunkban repkedők közé lövünk, hirtelen éles kliéé, kliéé szavukat E LÜL áz lb ÉSÉT Msat Ez alkata ÜLET Ét] az lék a áz ze a Bári IV. CSALÁD. SIRÁLYFÉLÉK. 67 rikkantják el mindannyian, mire biztos távolba menekülnek. Ha lövésünkre k leesett, a környék összes szerkői hangos siránkozással odasietnek erencsétlen társuk fölé s lebegve, tánczolva, akár holmi nagy szunyograj, ednek fölötte, még résztvevőbben odaadóbban, mint bármely sirály ér. Halászember ilyenkor azt mondja: etemetik pajtásukato. . Mikor május vége felé és junius elején a napnak ereje a sok tavalyi zinövényt megrohasztja, a lengeteges, ritkás nádasokat elfogó cbékanyál, aceák) pedig a víz felszinén megkeményedett, szinte megsült, mint a yérhéj, akkor a kormos szerkő családalapításának ideje is megérett. metes nádon, a békanyál kiszáradt tetején, tavirózsák leveleire három- szál nádat összerak, éppen csakhogy a tojások ne guruljanak szét, s ny alapra 2—3 olajsárgásbarna vagy kékeszöld alapon sötétbarnán, muszínűen foltozott tojást tojik. A sötétbarna foltok néha a tojás vasta- ) részére, összefüggő koszorút, széles gyűrűt festenek. (XXXIX. tábla). . Tojásmérték: H. 334—37; Sz. 22-8—25-4 mm. 3: Két hét vagy 15 nap alatt pillantják meg a kis szerkők a napvilágot, után szüleik közösen, a nap melegét is segítségül híva, megfakasz- a tojásokat. Addig, míg repülősek lesznek, a fészekben vagy az űrűsödött vízifonalak, békanyál, tavirózsák tetején maradnak. Az madarak szorgalmasan hordják apróságuknak a sok rovart, szöcskét, tte csőrükbe téve, később eléjük rakva vagy ejtve a falatot. Mindig sen költ, de sohasem oly rengeteg számban, mint a danka sirály, na csak 10—50 pár együtt. "Miután a fiókák szárnyra kaptak, az öregek vedleni kezdenek s isztusra már javarészük fehér hasú lett. A vedlésnél mindig elő- a torok fehéredik meg s fokozatosan a begy és has. Lassankint lenek oszladozni, tanyájukról eltávozgatni s más vidékeket látogatni, . hogy szinte észrevétlenül tünnek el téli tanyájukra. Szeptemberben . fel-feltünik egy-egy csapat, októberben azonban már csak egyesek, egkésettek, mutatkoznak még. . A szerkők táplálékában majdnem kizárólag rovarok, szöcskék, legyek, ikötők, vízipoloskák (Notonecta), ebihalak, tücskök szerepelnek. Nagy ág, ha egy-egy silány halacskát is elkapnak. A rovarvilágból kerülő nük pedig legnagyobbrészt gazdaságunkra káros fajok megapasztását . Így különösen a sáskák és szöcskék túlszaporodását, legelőink s a c közelében levő vetéseink hirhedt pusztítóit, nagyban segítik apasz- ni. Emlékszem az 1889. évre, mikor a Fertő környékén (de az ország b helyein is) némely sáska- és szöcskefaj (különösen a Stenobothrusok, ptenusok) annyira túlszaporodott, hogy az egész Fertőmenti legelő- e 68 II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. terület felszine örökösen hullámzott, mozgott a milliard szöcskétől s a közelben díszlő vetések, rétek, gyepesek végenyészet elé néztek. Ekkor a meddig csak a szem látott, száz és száz, ezer és ezer sirály, bibicz, szerkő járta, vadászta a tó környékét s heteken keresztül kizárólag ez ártalmas rovarokból élt, hatalmasan korlátozva a csapás még nagyobb mér- tékét. HERMAN Orró Tót-Szt.-Pálon észlelte, hogy mikor a turfás területen, mely milliónyi tücsöknek volt tanyája, a tücskök vedlettek, a mi mindig a lyuk szádja előtt történt, a szerkők csapatosan kicsaptak és kapkodták a tehetetleneket. Somogyban — leginkább ezért — a fekete szerkő neve cfőgyi b...igav. Az erdélyi Mezőségen a Gryllus melast szedegették a földeken. Eddig a szerkőkre, a madárvédelmi intézkedésekben általában kevés figyelem jutott, de szükséges ezentúl az ő munkásságukra is szemet vetni s mint igazán hasznos madarainkat a legnagyobb oltalomban részesí- teni, mert megbotránkoztató, mikor látjuk, hogy — főleg az alvidéken — a tudatlan halászság, köztük leginkább a szerbek, minő rablásokat visz- nek véghez tanyáikon s rendszeresen kifosztják azokat, a föld népének nem kis kárára. m. 8 III. REND. ; F —— EVEZŐLÁBÚAK. STEGANOPODES. bnyire nagy, igen nagy madarak; úszólábuk nagyon tökéletes, iyiben mind a négy ujját úszóhártya köti őssze; a hátulsó ujj tt s előreálló; a csüd rövid, erős; a csőr egyenes, hegyes vagy ban, horogban végződő; többen igen jó repülők, mások kitünő s uszók ; totyogósan, rosszúl járnak, de némelyek sziklákon, fákon udnak kapaszkodni; fákon, sziklákon, vizes területeken költenek ; 3, kékeshéjú, mészréteggel bevont tojásokat raknak; majdnem halból élnek s mert roppant telhetetlen gyomrúak, a halá- igen károsak. V. CSALÁD. KÁRÓKATONAFÉLÉK. PHALACROCORAGCGIDAE. Leghosszabb a külső lábujj, a hátulsó egyforma magasságban öklik előre a csüdből s legföljebb oly hosszú, mint a belső; a leg- bb ujj körülbelül félakkora, mint a középső (a harmadik belülről számítva); szárnyaik nem igen hosszúak vagy rövidek; a farktollak ak, némelyeknél oly kemények, mint a harkályokéi ; szárazon rosszúl fákon, sziklákon ügyesen kapaszkodnak; fiókáik teljes kitollad- a fészekben maradnak; kitünő úszók és bukók; nehézkesen, de tóan repülnek. 1. ; 11. NEM : KÁRÓKATONA. PHALACROCORAX Briss. 1760. Csőr egyenes, végén kampós, nem túlságosan hosszú; a szárnyak eléri a fark tövét; a fark ékalakú, rendkívül. merev, keménytollú ; armadik ujj (belülről kifelé számítva) karma belső felén fürészesen ett 70 III. REND. EVEZŐLÁBÚAK. A NAGY KÁRÓKATONA. Phalacrocorax carbo (L.) 1758. (Kép.) [Pelecanus carbo L. — Carbo cormoranus Mrvr. — Hydrocorax carbo VIEILL. — Phalacr. medius Nirs. — Halieus carbo LicHr. — Halieus cormoranus NAum. — Carbo et Phalacrocorax glacialis, arboreus, subcormoranus, humilirostris, brachy- rhynchos BRHum. — Carbo major TEMM.) Népies nevei: tomolygó (Fertő. Halnév is.); büdösmadár (Jász- berény) ; kárókatona (Velenczei tó, Dunántúl több helyt) ; karakatna, kára- katona, karókatona, kárakatna, kárakatonája, kárókatonája; gőte (Duna- Drávaköz). Jegyei: majdnem ludnagyságú; csőre oly hosszú, mint feje, töve erősebb a hegyénél; szemköre és csupasz torka sárgásszürke, az öregek szemét fehér, fiatalokét sárgásfehér tollkoszorú övezi; a hát eleje és főleg szárnyfedő tollai pikkelyszerűek, fémes zománczczal; fark 14 tollú, néha 12—16 is. (L. I. köt. III. és IV. tábla). Leirása. Nyáron: torok és részben a pofa fehér; fej és tarkó feketezöld, utóbbi részen a tollak sörényszerűen hosszabbak s az alap- szín egyes fehér tollakkal tarkított; nyak, mell, has, farkalja és farcsíkja, valamint a hát alsó része fekete zöldes zománczczal; a hát felső része és a szárnyak barnásszürkén, bronzszerűen zománczosak, minden toll feketén szegett; a felső czomb táján némi fehér átcsillámló tollak látsza- nak; az elsőrendű evezők sötét feketebarnák, száruk fekete, a hátulsók feketésszürkék feketén szegélyezve. Téli tollazatuk hasonló a nyárihoz, de tarkójuk sörényén, az előnyakon a fehér szín uralkodik, úgy a felső- czombok táján egy-egy négyszögletű fehér folt látszik. A fiataloknál a fekete szín inkább zöldes sötétszürke, a hát felső része, szárnyfedők zománczos barnás, keskenyszegésűek; alul piszkos fehéresek. A csőr vörösbe játszó ólomszürke, az alsó káva tövénél sárga, ormozatán fekete. Lábuk fekete. Az öregek szeme sötétzöld, fiataloké barna. Mértéke: H. 77—82; Sz. 345—372; F. 16—19; L. 55-67, Cs. 68—88 em. Hazája úgyszólván az egész világ; Európában, a Sarkkör tájaitól a Földközitenger vidékéig; Ázsiában Indiáig, kelet felé Khináig, hol azonban a hozzá közel álló s tőle csak keveset különböző Phalacrocoraxm sinensis helyettesíti. Észak-Amerikában az Atlanti oczeán partvidékén és Ausztráliá- ban szintén előfordul; Afrikában pedig a télre odaköltözködők találhatók számosan. Nagy elterjedésénél fogva, éghajlati viszonyok szerint, a jelleg- SÉT ZLVRERÉEE Chernel: Magyarország madarai. II. Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo (L.;). (70. lap). v. CSALÁD. KÁRÓKATONAFÉLÉK. 71 te madár úgy külsejében, mint lakóhelyeinek megválasztásában is helyen- nt kisebb-nagyobb eltérésekre hajlik. Így például az Észak-Norvégiában károkatonák valamivel termetesebbek a délibb Európában előfordulók- . ott kizárólag a tengerben álló, tengerpartokra dülő csupasz sziklákat azokon fészkel, ellenben nálunk nagyobb folyóink, tavaink mellékét sztja tartózkodási helyéül s kiválóan ligetes erdőkben fészkel és tanyá- mikor a vizet elhagyja. Európa északi és délkeleti részein legszámo- ), különösen Skandinávia szirtes partjain és halomszigetein s hazánk- Duna mellékén, kivált az Al-Duna vidékein. Magyarország északi ciben ritkaság; de Pozsonytól le a Dunán kisebb-nagyobb számban ató s helyenként fészkel is a ligetekben. Még néhány év előtt a Fertő ben, a .:Hanyság"-nak kapuvári éger-erdejében is költött, de ott ma incs tanyája. Hires volt az adonyi sziget kárókatona telepe, mely iban szintén megritkult. A Tisza vidékén is azelőtt több helyen fész- úgy a Sárréten is; de ezek a telepek is elfogyatkoztak. A kulturát tűri, nyomása elől délnek, délkeletnek a Balkán államok felé menekül. r manapság már a kuruzsló vénasszonyok nem igen csinálhatnak ttona epéből orvosságot, melylyel — mint az Alsó-Tiszavidékén — nbajokat gyógyították. Létföltétele a sok hal, a magas fákkal bővel- ligeterdők. A vizen halászik majd egész nap, hogy telhetetlenségét, nt falánkságát kielégítse, a magas fákra jár azután hálni, pihenni deje érkezett, fészkelni. Társaságot kedvelő létére mindig kisebb- bb fészektelepekben végzi a szaporítás munkáját, mely tanyán . gémek s vetési varjak is velük közösen költenek. Kiválasztott ő helyükhöz igen ragaszkodnak s nehéz a hivatlan vendégeket lásukból kizavarni. A hozzájuk szegődő gémekkel, varjakkal sem él sz békességben, hanem folyton czivódik velök. A varjakat gyakran el ja fészkeik mellől s bitorolja azok kész otthonát. Néha azonban, a varjak túlságosan elszaporodtak az éveken át birtokolt fészek- , a kárókatonák ellenben kisebbségben maradtak, meggyűlik a . A varjak ugyanis fészkeiket magasabbra rakják, mint a káró- ák, s ha a telep nagy, 6—10 fészek is kerül egy-egy kárókatona fölé. Persze ennyi idegen lakás, ily közel szomszédságban nem mes nekik, már csak azért sem, mert a varjak nem tartoznak pen a legtisztább madarak közé, különösen nem, mikor fiaikat nevelik a neveletlen csemeték az ildomosság alapfogalmait sem sajátították. még Ilyenkor bizony sok szenny, piszok hull a kárókatona családi tűz- ére s ámbár ő sem tartozik a tiszta madarakhoz, mégis sok a mi kénytelen a rövidebbet húzni. Eltelepszik hát, vagyis a jövő évben 72 III. REND. EVEZŐLÁBÚAK. más fészektanyát keres magának. De nemcsak a varjak, hanem az élelem fogyása is kényszeríti őket fészektelepeik változtatására. Ha ugyanis — főleg tavak táján fordulhat ez elő — a tanyájuk közelében fekvő vizek hal- állományát falánkságuk annyira megapasztotta, hogy étvágyukat s a nö- vekedő nemzedéket többé nem igen képesek a környéken kielégíteni, szintén kereket oldanak s máshol vetik meg családi tűzhelyöket. Rendesen márczius közepén, a jég eltakarodtával, érkeznek vissza telelő helyeikről, s áprilisban párosodnak, hogy a költést is csakhamar megkezdjék. Ha gémekkel, varjakkal közösen fészkelnek, az üres fész- keket azonnal lefoglalják, egyes párokat közös lakótársaik közül szintén elmarnak s a jogtalanul szerzett fészkeket megnagyobbítva, kitatarozva saját czéljaikra összekészítik. Azok, melyeknek idegen fészek nem akadt, maguk építenek, még pedig ágakból, nádból, sásból. Az egész alkotmány rendetlen, laposas alakú; hasonlít a fákon lévő szürke gémfészkekhez, de valamivel sűrűbben és vastagabban rakott. Április végén, május elején 3—4 igen karcsú, hosszúkás zöldes, kékesfehér, zöldesfehér mész- réteggel borított tojást találhatunk bennök. A madarak szennyes termé- szetöket a fészek táján sem tagadják meg; alig üli a tojó egy darabig tojásait, valamint a fészek, úgy a tojások is szurtosak, utóbbiak szinte barnásan tarkázottak lesznek. Tojásmérték: H. 63—668; Sz. 48—42 mm. Négy hét mulva kikelnek a csunya, kormos szürke pehelylyel borított, szemök táján hússzínű, csupasz bőrű fiókák, melyek inkább valami ős- kori hüllőhöz mint madárhoz hasonlítanak. Az öregek közösen, felváltva etetik őket s rengeteg halat szállítanak az éhes apróság torkába. Mohón falatoznak ezek s telhetetlenségökben egy részét az élelemnek le is hul-. latják. Nagy emésztőségük és az így elszóródott eledel azután olyan piszkot, bűzt támaszt a fészektelep környékén, hogy ember legyen, a ki ott sokáig kibirja. Miután a kis kárókatonák kirepültek, az öregek ren- desen még egyszer költenek, úgy, hogy a második fészekalj augusztusban szintén repülős lesz. A kárókatona egész lénye sajátságos. Van benne valami a hollóból és a buvárból. Vigyázó, szemfüles, bizalmatlan, ravasz, más madarakkal szemben czivódó, önző, mérges. Elég jól és gyakran is repül, miközben aránylag rövid szárnyait gyors egymásutánban mozgatja, hosszú nyakát előre s kissé felfelé nyujtja. Nemcsak az egyirányú repüléshez ért, ha- nem néha felkap a magasba s főleg, ha fészektanyáját háborgatjuk, keringel mint a holló. Legtöbbször azonban alacsonyan a víztükör fölött látjuk repülni s ilyenkor a csapat mindig bizonyos rendet, sort tart, V. GSALÁD. KÁRÓKATONAFÉLÉK. 78 klákon, fákon — még a vékony ágakon is — igen jól megkapaszkodik s ve olyan alakú, mint valami pezsgős palaczk. Pihenés közben nyakát gy ószerűen ide-oda forgatja s ha szárnyai nedvesek, kiterjeszti azokat pkod velök, hogy hamarább megszáradjon tollazata. Az úszás- bukásban nagy mester; félig a víz szinébe vagy egészen alája ve, csak fejét tartva ki, gyorsan úszik; nagy mélységekre tud le- .s pár száz lépésnyire víz alatt úszni. Üldözője elől rendesen így ül; a fán ülők azonban szárnyukat veszik igénybe s repülésre fog- a dolgot, a parti sziklákon ülők pedig békamódra ugranak le — sok- nagy magasságból — s úszva-bukva állnak odább. A halászat leg- foglalkozásuk s ebben mindig bizonyos rendszert is követnek, mely tt értelmi tehetségök bizonysága. Gyakran láttam a Dunán ilyen ó kárókatona társaságokat, melyek félkörben, szárnyaikat csap- úszva, szinte kerítették, terelték maguk előtt a halat, a partnak ották, szakasztottan úgy, mint ezt az söreg vagy kerítő hálóval a ával, halászságunk teszi. A visszamenekülő halak az emberi halá- a hálóba, a kárókatona halászatánál a falánk madarak bárzsing- rülnek. Korán, hajnalhasadtával már zsákmány után néznek s an vannak délig, mikor rövid pihenőt tartanak valami zátonyon, fán; estefelé megint javában" halásznak s az utolsó fogás után rendesen megtartott hálótanyájukra, magas ligeti fák koronájába. pláléka kizárólag hal, a miért egyike a halasgazdaság leg- lmesebb ellenségeinek, különösen azért is, mert mint már em- halpusztítása rengeteg étvágyánál s társas életénél fogva igen mes. Feljegyezték, hogy egy-egy kárókatona étvágyának csillapítá- . naponkint legalább három kilogramm halat szükségel. Ez oknál kiméletünkre számot nem tarthat, sőt erélyesen üldözendő s külö- fészektelepei pusztítandók. Mert nemcsak a közel levő vizek hal- ányát teszik ott tönkre, hanem még a fákat is, melyekre fészkeiket , undok szennyességükkel, ganéjukkal elölik. xsikeresebben lőfegyverrel üldözhetjük őket úgy fészkelő helyü- , mint lesből hálótanyájukon, hová rendes időben beleszállnak. Nyiltan közelíteni nehéz a kárókatonát s mindig csak esetlegesen kerül így ervégre. Chernel : Magyarország madarai, II. 10 74 III. REND. EVEZŐLÁBÚAK. AZ ÜSTÖKÖS KÁRÓKATONA. JA Phalacrocorax graculus (L.) 1766. (Pelecanus graculus L. — Pelecanus cristatus BRÜNN., FABRIc., GM., FAB. — Phalacrocorax minor Bkiss. — Carbo graculus MEYER. — Halieus graculus LIGHT. — Hydrocorax cristatus ViEiLL. — Carbo eristatus Temm. — Phalacrocorax cristatus SrePH. — Graculus cristatus Ggav. — Halieus cristatus GLocG. — Graculus linnaei GRAY. — Phalacrocorax brachyuros BRHM.J]. Jegyei: kisebb mint előbbi; csőre hosszabb a fejnél; az öregek homlokán hegyes, tőben hátra, végén kissé előre hajló bóbita; fark 12 tollú. j Leirása: Nyáron a csőr fekete, töve és a torok csupasz bőre a kissé zöldbe hajló sárga; a szárny kormosfekete, gyengén érczfényű, az egyes tollak sötétebb szegéssel; egyébként feketés zöld éreczfényű tolla- zatú; lábak feketék; szem zöld. A fiatalok felül barnásszürkék bronz- fényes zománczczal, a szárnytollak sötétebb szegéssel; alul fehéresek; 7. czomb sötétbarna; csőr piszkos sárgaszürke; láb világosbarna; szem A szürkebarna. ag Mértéke: H. 67—74; Sz. 345—36; F. 15—1í7; L. 54 67; Cs. 62—7"8. cm. a Földrajzi elterjedése az előbbi fajénál szűkebb körű s főleg Grön- 3 landra, Izlandra, Norvégia északnyugoti és északi partvidékére, Angol- 7 ország sziklás partjaira terjed. Legalább a typikus madarak itt tanyáz- a nak. Előfordul azonban Korzika, Szardinia, Szicilia sziklás partjain, úgy az Adriában a Ouarnero szigetein, például Cherson, Abbazia körül és a horvát tengerparton le Dalmácziáig, Albániáig. Ez utóbbiak némileg eltérnek az északiaktól, a mennyiben bóbitájuk sokkal kisebb, hátuk harnásabb s mértékük is más. A különbséget először dr. PAYRANDEAU X vette észre s Phalacrocorax desmerasti névvel illette az olasz szige- tségeken előkerült példányokat. Báró WasHINGroN Isrván az Abbazia, Fiume és a Ouarneróban látott példányokat, még a Ph. desmerasti fajtá- tól is némileg eltérőknek találta,Yk úgy hogy BRUSINA SPIRIDION ezeknek Phalacrocorax graculus ceroaticus nevet adott.Xkk G. KOLOMBATOvIG tanár . ba gl dá sees és í : 4 dl KED É Se tte azaz LG VES 4 It s atták s etes tét 2 X Annal. de scienc. naturelles 1826. 460. 1. Xx Zeitschr f. d. ges. Ornith. 1885. 362. I. tk Glasnik hrovatskoga narovoslovnoga drwítva. V. Zagreb 1890. 72. 1. (L. Orn. Jahrb. 1891, 29. 1. is). V. CSALÁD. EVEZŐLÁBÚAK. Vé3 azonban nem lát különbséget az olasz és adriai madarak között, hanem utóbbiakat is a dr. PAYRANDEAu leirta desmerasti fajtához veszi.k Hazánk nájában tehát a déli üstökös kárókatona: Phalacrocorax graculus aresti. PavxR. 1826. fajta szerepel, még pedig csakis Fiume öblében a horvát tengerparton fordulva elő. Innét 1893 márcziusában kaptam y példányt, melyet mint első magyart, a Nemzeti Múzeumnak adtam ; ágrábi múzeumban azonban vagy 50 példányban van meg. Az adriai ös kárókatonák sziklafalak üregeiben költenek s pedig már február- rakva 3—4 tojást, úgy hogy márczius közepén fiókáik a fészket ik elhagyogatni. Gazdaságilag nem igen jő tekintetbe, mert tenger- nk kicsiny, azt pedig nem is hagyja el s táplálékát a tenger korlátok nem szorítható halmennyiségéből szerzi. Mindennek daczára káros . lévén, a hol kerül bízvást üldözhető. A KIS KÁRÓKATONA. Phalacrocorax pygmaeus (Guw.) 1788. (Pelecanus pygmeeus Gm. — Phalacr. pumilio LicHr. — Microcarbo pygmzeus, anognathus, niger GRax. — Halieus pygmeeus Naum. — Carbo pygmeeus TEMM. — ocorax pygmeus VIEILL. -—— Graculus pygmeeus GRAY.) Jegyei: csörgő récze nagyságú, de hosszú nyaka és farka miatt netesebbnek látszik; csőre rövidebb a fejnél, végén gyenge kampóval ; e táján a csupasz bőr fekete; hátán a tollak szegettek, de végükön n foltosak; a fark 12 tollú. . Leirása: Tavaszszal egészben fénylő fekete, helyenként zománczos ; is a nyak föle selyemszerű finom, a:-fejen tarajosan hosszabb gesz- jeszínű tollazattal; a 2-od és 3-ad rendű evezők, úgy a váll- és szárny- dők sötét hamuszürkék, fekete szegéssel; e tollak szárai feketék; a edőket kivéve, az egész tollazatból egyes fehér pontok, vonalkák ámlanak elő, különösen a mell alsó részén sűrűbben; csőr és a asz torok fekete, úgy a lábak is; szem sötétbarna. Nyáron a fej, barna, elől világosabb, legsötétebb a tarkón és a nyak hátsó részén, torok piszkosfehér, a csőr piszkosbarna, éle és a szájzúg piszkossárga. tojó kisebb a hímnél s üstöke rövidebb. A fiatalok csőre szürkéssárga, daik rozsdabarnák, később mindinkább sötétednek. 4 (SCHWALBEP 1896. 25—27. I. 10 76 III. REND. EVEZŐLÁBÚAK. Mértéke: H. 54—56; Sz. 21—23; F. 15—162; L. 38—45; Cs. 32—36 em. A kis kárókatona Európának délkeleti övében honos, nevezetesen Dalmácziától a Kaspi tengerig terjedő részeken, azután Észak-Afrikában, Ázsia déli részein Jáváig, Borneoig. Magyarország déli nagy mocsaraiban rendes jelenség; így a Drávafokon, az Obedska-barán Kupinovónál, Titelnél s az aldunai lápokon; északibb tóságainkon, mocsarainkon ritka s mint vendéget lőtték a Velenczei tavon, Fertőn stb. Az aldunai ős- mocsarakban több helyt nagy fészektelepekben költ, néha batlákkal, gémekkel vegyesen. Áprilisban érkezik hozzánk s szeptemberben, október elején távozik telelésre. Repülése sebes; van benne fáczányszerű, de a csörgőkacsa nyilalásából is. A levegőben fekete keresztalakot mutat. Fákon nem igen tartózkodik; de a nádszálakon ügyesen kapaszkodik s kúszik, pihenni meg a tavirózsa nagy levelein szeret. Száraz ágacskákból készült és piszkos fehér ganéjjal rutított fészkét alacsony, körülbelül 1/2—2 méter magasan, rekettyebokrokra rakja, a mocsarak vadabb helyein. Májusban a tojó 5—6 tojását kotolja, melyek hasonlítanak a nagy kárókatona tojásaihoz, csakhogy kisebbek. Tojásmérték: H. 43—50; Sz. 25—29 mm. A fiókákat e hó második felében találjuk. A halászatra mindenesetre kártékony madár; szerencsére ápolt, gondozottabb halasvizeinknél nem fordul elő, de a hol költ és szaporít, bizony még az ősvizek halállományát is megdézsmálja. HoDEkK megfigyelte ugyan, hogy mohón falatozták a félig serdült vizipatkányokat is (egynek begyében három darabot talált), de ez inkább csak nyalakodás számba mehet nála. Legsikeresebben üldözhetjük őket úgy költőtanyájukon, mint lesből is, mert rendes huzásuk szokott lenni, akár a réczének, a mocsárból a Dunára s vissza. Egy jó barátom pár év előtt egy lesen 42 darabot emelt le Titel közelében. VI. CSALÁD. GŐDÉNYFÉLÉK. PELECANIDAE. Csőrük egyenes, hosszú; a felső káva lapos, végén fogszerű kampó- val, az alsó káva állcsontjai közt a bőr zacskószerűen, halászmeregető- höz hasonlóan, alátágul; a karmok tompák; a szárnyak a fark végét elérik; a fark rövid, egyenes; a csüd majd oly hosszú, mint a har- VI. CSALÁD. GŐDÉNYFÉLÉK. 72 dik ujj; nagy, nehézkes testű, otromba madarak, mégis jól és szépen ülnek ; jól úsznak, de nem buknak; mocsarakban, zsombékokon, nád- sokon fészkelnek; majdnem kizárólag halakból táplálkoznak, melyeket vagy pedig a vízbe lecsapva csőrükkel kimeregetnek. E pg döntse 12. NEM : GŐDÉNY. PELECANUS L. 1758. Csak ez az egyetlen neme lévén a gődényféléknek, a nemi jegyek a di jegyekkel egybevágnak. A RÓZSÁS GŐDÉNY. Pelecanus onocrotalus L. 1758. (Pelecanus longirostris HumE. — Onocrotalus phcenix LEss. — Pelecanus ni MüLL.) Népies nevei: gődény, pelikán, pellikán, pelikány. Jegyei: erős hattyú nagyságú, fejtető és tarkó nem borzas, öregek- azonban meghosszabbodott tollú; a csüd még egyszer oly hosszú, hátsó ujj; a homloktollazat keskeny háromszögletű nyelvalakban nem a felső káva tövéig ér; szeme körül és a kantár táján a bőr sz, e meztelenség a szem mögött szögalakú; a fark 20 tollú. (Fejé- képe: I. köt. IX. tábla.) Leirása. Öregek: egészben fehérek, s kivéve a válltollazatot és t, rózsásan (őszibaraczkvirág színűen) árnyaltak; a begy táján pedig szlott, kissé meghoszszabbodott tollak sárgásak; az evezők barnák és feketék. A fiatalok porszinű barnák, első vedlés után fehérek s felül kissé színűen árnyaltak, három éves koruk után kapják a teljesen kifejlett azatot. Öreg korukban a csőr ormozata kékesbe hajló, szélein sárgásan vörösen tarkázott, a csőr végén levő horog vörös, az alsó káva töve s, egyébként sárga, ugyanily színű nagy zacskója is, de vörösen tt; a szem barnavörös ; lábak hússzínűek; a szem körül levő csupasz jr fehéressárga; a fiatalok csőre szürkéssárga, szemük barnás, lábuk jröses. A fojó halaványabb színű s rövidebb bóbitájú. Úgy a szinezetök, int nagyságuk sem igen állandó s valahány példányt látunk, szinte 78 III. REND. EVEZŐLÁBÚAK. annyi apróbb eltéréseket is észlelhetünk külsejükön, mert a kor, évszak stb. sokat határoznak e tekintetben. Mértéke: eH. 129—167; Sz. 60—70; F. 17—20; L. 11—14; Cs. 29—42 cm. Ez a hatalmas madárfaj Európa délkeleti részein, déli Ázsiában, Afrikában, különösen Egyptomban a Nilus és Vöröstenger tájain fordul elő, gyakran ezeres csapatokban. Földrészünkön telepesen fészkel a Duna beszakadásainál a Feketetenger vidékén. Nyugot felé ritkább, így Olaszországban, Svájczban, Németországban; ha ide vetődtek kisebb csapatok, nem költők, csak vendégeskedők voltak. Hazánkban a folyam- szabályozások kora előtt úgy a Tisza és Alduna vidékein nagy számban költöttek s feljöttek a békésmegyei mocsarakig. Manapság már alig-alig akad nálunk fészke s csak különösen kedvező viszonyok marasztalhatnak itt néhány párt fészkelésre, a Temesmegye és Bácsmegye déli részein fekvő nagy mocsárterületeken. Vonulva és fellátogatva azonban többször, külön- böző vizeinknél, északabbra is előkerültek egyesek vagy kisebb-nagyobb csapatok; így a velenczei tónál is látták már évekkel ezelőtt s az öreg tóbirót kérdezve, úgy irta le nekem őket: egunnyasztottak a tóparton, mint a szűrös ember. Erdélyben is lőttek néhányat; így Dédácsnál, Gyeké- nél, az Olt mentén Fogarasmegyében, sőt 1882 október 12-én a székely havasokon Toplicza község határában vagy 1000 darab jelent meg S közülök két példányt lőttek is. 1886-ban augusztus 1-én Ujpanát ( Aradm.) mellett hat darab közül két darab esett s nem messze onnét szintén két darab (Aradi kir. gymnázium gyűjteménye). Drávafokon is észlelték. A Du- nának Pancsovától délkeletnek fekvő nagy árterein, melyek állandó lápi és mocsárjellegűek, tisztásokkal, nádasokkal, szigetekkel, tavirózsákkal benőtt helyekkel váltakoznak, az árvizek eltakarodtával, májusban vagy juniusban százas csapatokban jelennek meg; egy-két hétig halásznak itt, azután megint eltünnek dél felé. Néha őszszel is fellátogatnak ide költözködésük előtt, főleg szeptemberben. Fészkeiket vad, erős nádban rakják, a mocsár nehezen megközelíthető helyeire. A nádszálakat letaposva, nádból lapos alkotmányt hordanak össze, melynek közepét száraz nádlevelekkel, sással bélelik ki. Rendesen 2—3 tojásuk van, melyek a madár nagyságához aránylag kicsinyek, valamivel nagyobbak a házi lúd tojásainál; szinük kékesfehér, de a tulajdonképeni héjat fehér mészréteg borítja. Tojásmérték: H. 80—95; Sz. 57—60 mm. A tojó öt hétig üli fészkét. A kibujt fiókák szürkésfehér pehely- köntösben melegednek s nagy szemeikkel bagolyszerű benyomást tesznek. VI. CSALÁD. GŐDÉNYFÉLÉK. 79 öreg madarak fészkök közelében némileg engednek eredeti vadságuk- b 1, de egy-két lövés csakhamar eszükbe juttatja az óvatosságot. Fiókáikat tve, csőrüket feltátják s annak zacskójából nyújtják nekik az eledelt. Az ésnek ez a módja a régieknél arra a felfogásra vezetett, hogy a pelikán t vérével táplálja apróságát. E mesének révén lett azután ő az önfeláldozó ő jelképe is, s mint ilyen, családi ezímerekből sem hiányzik. De az spelődés értelmében is példázgatunk néha vele, pl. ARANY is mondja : Vagyok pelikánja kietlen vadonnak. Habár a gődények mély és halas vizeket kedvelnek, halászgatni ább sekélyesekre járnak s rendesen húznak oda, még pedig hajnal- , azután meg késő délután. Repülés közben nyakukat §-alakúan szehúzzák s csapatban ferde sorban vagy ékalakban rendezkednek. alászat közben, úgy mint a kárókatonák, félkörben szorítják a halakat a vagy öblöcskék felé s szárnyukkal csapkodva terelik őket, hogy annál Jet meregethessenek ki. Roppant étvágyúak s telhetetlen falánkságuk . mértékű, hogy ott, a hol nagyobb számban mutatkoznak, a halá- ak valódi eIsten csapásaiv. Prédázás után valami zátonyra, szigetre lepesznek s tollaikat tisztogatva, emésztve, néhány óráig pihennek. igyságokhoz képest megtermett, nagy halakat is könnyen lenyelnek, . kívüle egy madarunk sincs, mely éppen az öreg, kifejlett halakat tömegesen rabolhatná, mint a gődény. Otromba, őskori alakja, nagy- a régen népszerűvé tették őt az ember szemében. Nálunk is az volt, or még gyakrabban s több helyen előkerült, mikor még srdohány- zacskóts csináltak csőrének bőrzsákjából az alföldi puskások. A néphit . telhetetlen gyomrúságát s meregetését ivásra magyarázta, azért mondják "manap is: ciszik mint a gődényv a részeges, nagyiható, szomjas embe- rekre. Mostanában, mikor a vízrendezések és az ősmocsarak megritkultak ánkban, s velük a hal is, az ő létének főtényezője megszűkült, Vácz kén menyegzőkor joggal mondja a sülteket feltálaló vőfély: cA gódénynek nevét talán hallottátok, Hogy ez ritka madár, azt is jól tudjátok ; Túzok, vadlúd, kacsa, íme néz reátok, Vizityúk is lassan sántikál hozzátok. Bizony csak sántikál, mert a multnak bőségét megcsappantotta a en. De habár a gődényben madárvilágunk érdekes szárnyasát kezd- k elveszteni — s el fogjuk végleg is veszteni nemsokára — halasgazda- ságunknak ez nem válik kárára. Mert szárnyasaink közt ő a halászat leg- 80 III. REND. EVEZŐLÁBÚAK. veszedelmesebb ellensége. Kizárólag hallal, nagy hallal él; mohóságá- ban csak mellesleg kap be egy-egy ügyetlen vadrécze-fiókot vagy vízi- patkányt s ha begyükben — mint a Topliczán lövött példányokéban — tömérdek vízibogarat is találtak, hát ez inkább csak szükségre, mint rendes. étkezésre vall. Nem igen szorulunk azonban manapság irtására, mert hisz ritka ember, ki nálunk szabadon gődényt egyáltalán látott ; még ritkább a ki lőtt. De ha valahol, mint Aldunánknál, mégis meg- jelennek a nagy halászó vendégcsapatok, lesből vadászszunk reájok, oda állván, hol halászataikat vagy pihenőjüket tartják. Szabadon be- közelíteni alig lehet e szemes, vad madarakat. Megemlítem, hogy 1868-ban a bács-bodrogmegyei mosorini mocsárban HOoDEK E. néhány borzas gődény (Pelecanus crispus) fészek közt, a mocsár szabadabb helyén, megtalálta a: kis gődény (Pelecanus onocrotalus roseus Gm. 1788.) fészkét s e madárnak egy g és ? példányát el is ejtette. Ez felfogásom szerint inkább csak fajtája a rózsás gődénynek s nem külön faj, habár némely ornithologusok annak tartják, mások meg egyáltalán meg sem különböztetik. A törzsfajtól abban tér el, hogy: sokkal kisebb annál (körülbelül a hattyú és házi lúd közt áll) homloktollazata csak igen keskeny nyelvben nyúlik a felső káva töve felé, de nem a tőig; a csüd majdnem háromszor oly hosszú, mint a hátsó ujj; tollazatának színe fehér s alig van rajta egyes helyeken rózsás árnyalat. Európában ritkaság, inkább Indiában, Jávában stb. fordul elő. A BORZAS GŐDÉNY. Pelecanus crispus BRucn. 1832. (A régi irók előbbi fajtól nem különböztették meg s LivséÉ 1766-ban Pelecanus onocrotalus var. orientalis néven említi, de PaLLas 1811-ben megint csak pusztán : Pelecanus onocroótalus néven irja. — Pelecanus patagiatus BREHM.! Jegyei: legnagyobb a gődények s általában minden vízimadár közt; szeme környékén igen kevés a csupasz hely s a tollazat a csőr tövéig, nem közeléig, szélesen előrenyúlik; a fej és nyak hátulján a tollazat meg- hosszabbodott s borzasan felgöndörödött, öregeknél szinte fürtösen lobogó; a fiatalok szürkebarnák, alul piszkos fehérek, az öregek szür- késfehérek, evezőik barnásfeketék; csőrük halványsárga, az ormán zöldesszürke, kampója nem vörös, hanem élénk sárga, alsó káva vörösbe játszó, csőrzacskó narancsvörös," kékesen, vörösen erezett; a szájzug E Ta0-t50r Sz. 50—67; F. 18—21: L. 12—12-7; jyezsé SÁS kisebb csapatokban látta s nil az , előbbi nszzártell ssgajjággyerk HODEK E. a mosSorini mocsárban találta IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. LAMELLIROSTRES. Igazi úszómadarak s a nálunk honos családok mind úszólábuak ; a csőr középhosszú vagy rövid, puha bőrrel borított, s elől, a felső kávába beillesztett horgos vagy lapos körömszerű szarulemezkében, a csőrkörömben, végződik; a kávák szélein lemezkék, kis bütykök vannak, miáltal fésüsen vagy fürészesen fogazottak; nyelvük húsos, oldalt czafran- gos vagy bibircses; a csűd rövidebb vagy oly hosszú, mint a középső ujj, ritkán hosszabb; mind a négy lábujjuk megvan, de csak a három előreálló úszóhártyás, a hátulsó szabad s magasabban könyöklik ki a csüdből, mint amazok; szárnyuk rövid vagy középhosszú; testalkatuk hajószerű s a réczealak a rendet legjobban jellemzi; inkább tósá- gok, folyó vizek mint tengerpartok lakói; totyogva járnak, elég jól, sebe- sen repülnek, kitünően úsznak, sőt buknak ; élelmük keresgélése közben sokan fejjel alámerülnek, hátulsó részöket azonban egyenesen felállítva ctótágasany kiemelik a vízből, vagy szürcsölgetve kutatnak a sekély vizek- ben; csapatosan járnak, csak költéskor szakadoznak párokra; szinezetök, főleg a hímé, egácseérés, igen szép, tarka, sokszor — leginkább a fej és a szárnynak úgynevezett etükresv — érezfényű, zománczos; ivar, kor és évszak szerint, tollazatuk változó; vedléskor oly gyorsan vesztik el tollai- kat, hogy rövid ideig repülni sem képesek; rendesen sok egyszínű tojást tojnak; fiókáik fejlődötten, tömött pehelytollazatban kelnek ki s azonnal elhagyva a fészket, anyjukat követik, úsznak. bj VII. CSALÁD. BUKÓFÉLÉK. MERGIDAE. Csőr karcsu, keskeny, végén derékszögben lehajlott horoggal; külső- és középujj egyforma hosszú, a hátsó ujjon széles bőrszegély; csüd leg- följebb oly hosszú, mint a belső ujj; alakjuk egészben réczéhez hasonló, VII. CSALÁD. BUKÓFÉLÉK. 83 vékonyabb, hosszabb nyakuak; jó repülők, kitünő bukók; álló s még ább folyóvizeket kedvelnek, tengerpartokon szintén előfordulnak ; köket bokrok alján, fákra, faodukba rakják; halakból s kisebb vizi- tokból táplálkoznak. ESZE szt att en MERGUS L. 1758. . Mindkét káva egyforma széles s végig fürészes (a szélein tudniillik alakú szarufogak sorakoznak); csüd rövidebb a középujjnál, hátulsó a középujjnak — karom nélkül — 7"/5-adát teszi; a szárnyak a fark túl terjednek; a fark középhosszú, körülbelül félakkora, mint a y; a fej bóbitás. A NAGY BU KÓ. Mergus merganser L. 1758. (Mergus rubricapilla BRünx. — Mergus eethiops ScopP. — Merganser castor - Merganser gulo LEeacn. — Mergus orientalis, sguamatus GouvLp. — Merganser Leacn. — Mergus rancedula Bonn. — Merganser merganser (SHARPE)!]. Népies nevei: buvárrécze; zöldfejű buvár ( a ); nagy deres (Hegykő, tő); gönczőgéger, fürészorrú récze (Velencze); muszkarécze. . Jegyei: házi récze nagyságú; szárnytükre fehér; a fejtollazat a lső kávára tompa szögben végződve nyulik előre; a csőr és belső láb- egyenlő hosszú. (Fejének képe: I. köt. VIII. tábla.) . Leirása. Gácsér dísztollazatban : fej, bóbita, a felső nyak közepéig, hát előrésze úgy a vállak, érczfényű feketészöldek; a hát fark felé eső palaszürke ; farcsíkja és a has oldalai szürkésen, feketésen tarká- ottak; szárnyfedők, másod- és harmadrendű evezők fehérek, ezek közül három első, külső felén, fekete szegésű; a nagy evezők (első rendűek) eteszürkék; a szárny hajlása felül fekete; az alsótest és nyak (életben) ajnalpirosan fehér, mely szín halál után mindinkább fehér lesz s el- zti rózsás árnyalatát; a fark palaszürke; csőr és lábak élénk vörösek, zem dióbarna. — A (ojó kisebb a gácsérnál, feje és bóbitája rozsdabarnás rókaszínű, torka fehér; felső teste úgy a fark is világos palaszürke ; alsó testének közepe fehér, némi sárgás árnyalattal, az oldalakon szürkésen és ilágosabban habozott; a szárnytükör fehér, némi elmosódott kereszt- 118 84. IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. csikkal: csőr és lábak kevésbbé élénk vörösek. Fiatalok a tojóhoz hason- lítanak, de bóbitájuk kisebb, lábaik sárgásvörösek. Mértéke: "H. 60—70; Sz. 263—298; F. 95—12; L. 42—435; Cs. 54—63 em. Európa és Ázsia hidegebb öveiben, különösen a Sarkkör vidékein otthonos.k Európában a 70? északi szélességtől le ez 54" északi széles- ség közt legszámosabban költ. Legdélibb költőhelyei a Németországhoz tartozó Keleti-tenger partvidékén találhatók. Ritka kivételként Svájczban, a Boden-tavon, s egy más esetben még délebbre, Banjaluka mellett Bosz- niában is, fészkére bukkantak. Mint határozottan északi madár, nálunk csakis a késő őszi és téli hónapokban jelenik meg s ilyenkor tavainkon, a jégment tisztásokon, nagyobb folyóinkon, folyamainkon, sokszor nagy csapatokban látható. A Dunát, Tiszát novemberben s még inkább deczem- berben, januárban, februárban, márczius első felében — csak szabad viz legyen rajtuk — mindenkor benépesítik a sbúvárkacsákv élénk, mozgé- kony csapatai. Ilyenkor nemcsak a folyammenti helységek közvetlen szomszédságában látjuk őket, néha százakra rugó mennyiségben., hanem szinte betolakodnak a nagyobb városokba is, bizonyos szemtelenséggel ugyan, de soha sem feledkezve meg saját biztonságukról sem. A mi szép fővárosunk Duna része sem kivétel. Ott bukdácsolnak madaraink a. Csepelszigettől a Margitszigetig terjedő folyamdarabon is, a partokon, Láncz- hidon és a Margithidon sétáló közönség szemei előtt, a zajló, serczegő, morajló jégtáblák közt. Valóságosan ők teszik Budapest téli madáréletének —. egyik legjellemzőbb képét. A fővárosi ember ismeri őket, el-elnézegeti téli szárnyas vendégeit s bizalmaskodik velük. Nem ritkaság, hogy a Láncz- hidról itt is, ott is, nap-nap után látjuk, a mint a járókelők kenyér- darabkákat, élelmet szórnak le a víz tükrén úszkálóknak, s a még nagyobb számban hozzájuk csatlakozott kerczeréczék (Fuligula clangula) szintén . télre itt vendégeskedő csapatainak. Ez a vegyes társaság hajnaltól estig — kivéve egy kis déli szunnyadást — folyton sürög-forog a vizen és víz- ben. Testöket jól besülyesztve, fejöket behúzva hol ide-oda úszkálnak, szinte hasítva a víztükröt, a mint azt dübörgő gőzhajó szántja, hol zaj- talanul, de villámgyorsan, elbuknak a víz alá, 1—2 perczig a mélységben úsznak odább, s vagy 60—100 lépésnyire buknak föl ujból. Egy részök mindig víz alatt, a másik részök a vizen van, de a folyton el- és felbukó a madarak azt a benyomást keltik a szemlélőben, mintha a csapat örökös a hullámzásban volna. A mozgalmas kép azonban még élénkebb, ha a vizen 5. k Észak-Amerikában a Mergus americanus, Közép-Ázsiában a Mergus comatus helyettesíti. NEEE ea ho 25 taleeka ta 65 VII. GSALÁD. BUKÓFÉLÉK. 85 blák úsznak alá, vagyis ha a folyó java zajlásban van. Rendkívüli séggel térnek ki a jövő-menő jégdarabok elől, rendszerint bukással, ha megszorulnak vagy maguk is egy jó darabot lekerültek a folyón, ak szárnyra s alacsonyan, kacsaszerűen sebesen, de mégis némi öltetéssel—is, " sajátszerű suhogással szállnak a víz fölött nyiltabb , vagy oda, hol bővebb táplálékot reménylenek. Pihenésre vagy szigetre vagy jégtáblára telepesznek, itt tollászkodnak, szunyókál- hogy friss erővel ujból folytassák a munkát. Mikor vizeinket elborítja a jég, azaz sbeállnaks, délebbre vonulnak, hol még nyilt folyókra akadnak; de olvadáskor ismét visszatérnek hoz- csak tavaszfakadáskor húzódnak mindinkább vissza északabbra, őhelyeikhez, úgy a mint azoktól őszszel fokozatosan, a hidegség és lre terjedésével hozzánk jutottak. Nálunk való fészkeléséről nincsen tudomásunk. Hazájában költéskor le helyeken tartózkodik, mint nálunk a tökésrécze, t. i. mo- . berkes, ligetes helyeken, kisebb — tengerparthoz közel eső — n, tócsákon, melyek partjain facsoportok nőttek; néha azonban etős távol a vizektől. Földön, faodukban, elhagyott ragadozó- és szarka- vagy varjufészkekben veti meg tanyáját. Utóbbi mada- sokszor erőszakkal hódítja el a fészket. Kelet-Finnmarkenben or Vadsőn hallottam, hogy sok helyen fészkelő ládikákat akasz- ki számára. A bukó ugyanis, ha lerakott tojásait elszedjük, tovább mint a tyúk; ezt az ott lakó — többnyire szegény lapp, finn — épség saját hasznára fordítja s ő benne látja konyhájának tojás- lítóját, hiányozván neki a kotkodácsoló tyúknéni. Magának a madár- usát nem igen mondják jó pecsenyének, mert halzsirízű s legföljebb poknak, finneknek való s nem mérsékelt égövi gyomornak. Tápláléka rban hal, különösen az apraja, noha — mint Csaró JÁnos irja — lejtett s felbonczolt példány torkában akkora halakat is talált, nem fértek beléje, úgy hogy farkuk kilátszott szájnyilásukból. nalak mellett csak szükségből nyúl kisebb vizi férgekhez vagy vízbe E hulladékhoz. Mindenképen káros tehát a halgazdaság szempontjá- .s nálunk is pusztítandó, mert bár nem költ itt, de hónapokig és nagy mban tanyázik vizeinken s falánkságával bizony meglehetős rablást véghez halaink közt. 86 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. AZ ÖRVÖS BUKÓ. Mergus serrator L. 1758. [Mergus niger, leucomelas, imperialis Gm. — Merganser serrata STEPH. — Merganser niger Bonn. — Mergus serratus BRünn. — Merganser serrator (SHARPE)]. Jegyei: kisebb mint előbbi; csőre is karcsúbb, hosszabb amazé- nál és a belső lábujjnál; a fejtollazat hegyes szögben nyulik a felső kávára ; szárnytükör fehér, alul és felül fekete szegéssel, a középen ugyan- ily színű harántsávolylyal. Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej, bóbita és a nyak felső része zöldes fekete; a nyakon széles fehér örv; anyak alsó része és a begy rozs- dás barnás feketén foltozott; alsó teste egyébként fehér; a hát fark felé eső része és a has oldalai szürkék, némileg feketén foltozva; a hát eleje, vállak feketék, a hát feketeségét kétfelől — a szárnyakkal párhuzamo- san — fehér tollak határolják; a mell oldalain — a szárnyhajlás előtt — fehéren, feketén szegett tollai vannak; a szárny fehér és fekete, össze- csukottan a fekete szín a fehéren haránt csikokat mutat; a nagy evezők sötétbarnák; a fark barnásfekete; a csőr ezinobervörös, orma sötétszürke ; a fiatalok csőre sárgásvörös; a szem sárgavörös; a lábak narancsvörösek. A tojó hasonlít a nagy bukó tojójához, háta azonban sötétebb; szeme sárgásbarna. Mértéke: H. 55—58; Sz. 22—26; F. 71—11; L. 37—45; " Cs. 51—68 em. ; Földrajzi elterjedése körülbelül ugyanaz, mint az előbbié. Amerika, Ázsia és Európa északi részeiben honos, különösen gyakori Szibéria sebes folyású hegyi patakjai, folyamai mellékén. Norvégia északi részében tengerszorosokon, úgy a tengerhez közel eső nyires erdőkben fekvő lápo- kon, tócsákon találtam. Télre mihozzánk is elvándorol, habár ritkább a nagy bukónál s folyóvizeinken inkább, mint tavainkon kerül elő. Egye- sek magas hegyek között fekvő tócsákon, vízállásokon is szoktak mutat- kozni. Márcziusban rendesen elköltözik tőlünk, de fészkelő helyeire csak április vége felé, sőt későbben érkezik. Átvonulókkal azonban még április második felében is találkozhatunk, s ezek kivált a fiatal tojók. EÉszak- Németországban Rügen szigetén találták fészkelve. Mint ritkaságot jegy- zem meg, hogy 1890-ben május 4-én Dinnyésen a Velenczei tónál lőttem egy már dísztollazatot öltött hím példányt. Ez talán nálunk időzésének VII. CSALÁD. BUKÓFÉLÉK. SZ A KIS BUKÓ. Mergus abellus L. 1758. . (Merganser stellatus Bkiss. — Mergus albulus, pannonicus Scop. —- Mergel- albellus SELgY. — Mergus glacialis BRüvnn. — Merganser albellus Bopp. — us minutus VIEILL.!. Népies nevei: kis deres (Hegykő, Fertő). . Jegyei: jó csörgőrécze nagyságú; csőre jóval rövidebb belső láb- . 1jjánál, nem karcsú, inkább kúpos; szárnytükre fekete, alul és felül ér szegéssel; torok fehér; lábak és csőr ólomszínüek, az úszóhártyák keték; fark 16 tollú. . Leirása. Gácsér dísztollazatban : uralkodó színe fehér, mely az alsó- na különösen ragyogó; fekete színűek — némi sötétzöldes zománcz- al — következő testrészei: a szem és csőrtő köze foltszerűen, két szúkás hegyes folt a tarkó táján és a fehér bóbita oldalain, a hátról duló keskeny, vonalszerű s a begyfelé húzódó örv, mely azonban . nem záródik, a váll táján álló két félhold alaku folt, a vállfedők és a szárnyhajlás — utóbbi helyen a tollak fehéresen szegettek ; elsőrendű evezők feketeszürkék, hátrább szürkésbarnák, a harmad- rendűek hamvasak, belső szélükön és végükön fehéren szegve; az alsó test oldalain minden toll igen finoman és sűrűen sötétszürkén haránt csíkozott ; farcsik barnásszürke, minden toll világosabb szegéssel; fark lar vasszürke, alsó fedői fehérek; szem kékesfehér. A (ojó feje és nyaká- ak hátsó része rozsdabarna ; torka s a nyak elülső része fehér; begye szürke, az egyes tollak azonban fehéres hegyüek; alsó test és alsó fark- fedők fehérek; az oldalak, felső test szürkék, legsötétebb a hát; a fekete zárnytükrök fölött nagy fehér folt; fark sötét szürke. Me Mértéke: H. 39—41; Sz. 173—215; F. 67—9; L. 16—358; Cs. 2-6—3 em. . Ez is északi, és a mi szempontunkból inkább északkeleti madár, elynek költési öve nem terjed annnyira délnek, mint előbbi két fajé. Legszámosabb Oroszország és Szibéria sarkköri tájain, Lapplandtól kezdve letnek. Izlandon, Grönlandban nem honos. Észak-Amerika keleti part- ain szintén észlelték. Télen Angolország és az Atlanti oceán partvidékét 88 IV. REND. FOGASGSŐRŰEK. keresi föl, úgy Közép-Európa tavait és folyamait. Nálunk októberben szo- kott kisebb-nagyobb csapatokban megjelenni s márczius végéig tartóz- kodni. Repülése sebes, bukdácsolása, általában minden mozgása és egész lénye fürgébb, mint a két előbbi fajé. Repülve alig különböztet- hetjük meg a kisebb kacsafajoktól. Egész külsejében, szokásaiban az igazi kacsákhoz közeledik, habár buvár természetét sem tagadhatja meg. Különösen szereti a kercze récze (Fuligula clangula) társaságát, talán mivel életmódja, ügye-baja, sokban talál azéval. Főleg halakból él, tehát káros madár, mely megérdemli a lövést. VIII. CSALÁB RÉCZEFÉLÉK. ANATIDAE. Csőrük széles, főleg végén laposra nyomott; a kávák szélein apró szarulemezkékből álló fésüszerű fogazás, még pedig a felső káva belső, az alsó káva külső szélén, mely azonban a csőr vége felé elcsene- vészedik; a felső káva végén látható körömalaku szaruképződmény nem fogja el az egész csőr végét, hanem abba beilleszkedett; a szárny rövid, legtöbbnél alig terjed a fark tövén túl; a fark ékalakú, rendesen rövid, néhánynál a középső tollak nyársasan meghosszabbodnak; ivar, kor és évszak szerint is különböző tollazatuk van; a tojó, mely termetre is kisebb a gácsérnál, egyszerűbb szinezetű, utóbbi ellenben télen és a párosodás előtt sokszor igen élénk, tarka mezben pompázik; soknak érczfényü fej- tollazata és szárnytükre is jellemző; tengeren, tavakon, folyókon élnek ; táplálékuk igen változatos, szinte mindent megesznek, így hát sok tekin- tetben ők a madarak között, a mik az emlősök közt a sertések. 14. NEM. BÜTYKÖS RÉCZE. ERISMATURA Bp. 1832. Csőrük nem karcsú, tömzsi, tőben bütykösen megdagadt, magas, púpos, végén lapátos; a csőrköröm igen kicsiny s derékszögüleg lehajlottan kis fogat alkot; a fark tollai igen keskenyek hosszuak és merevek, száruk sz 9: ű VIII. CSALÁD. RÉCZEFÉLÉK. 89 A KÉKCSŐRŰ RÉCZE. Erismatura leucocephala (Scor.) 1769. Anas leucocephalus ScopP. Gm. — Anas mersa Part. — Undina mersa Kers. k — Erismatura mersa Bp. — Platypus leucocephalus BRHu. — Erimistura leu- Det. — Biziura leucocephala ScCHLEgG.) pies nevei: púposorrú récze; kis fekete-, fejérfejü récze; kék- récze; bikafejü récze; buksifejü récze; (Velenczei tó). gyei: szárcsa nagyságú, de zömökebb testű, vastagabb nyakú, fejű; főszíne rozsdabarna (körülbelül mint a fáczántyúk) s min- igen finoman sűrűen feketebarnán csíkos; az öregek csőre kék; az áll fehér. Nálunk csak egy faj, tehát a nemi jegyek, különö- átságos kemény farkuk, találnak reá. (Farkának képe : I. k. III. tábla.) irása. Gácsér dísztollazatban: a fej főszíne, főleg a pofákon, fejtetején fekete folt; szemét is fekete gyűrű övedzi; a nyak fekete, szín nyelvalakban a torkon az állig előre nyúlik; a begy és begy- k gesztenyebarnán, feketén, fakó sárgásbarnán haránt sávoltak, ez olat a mellen szürkésfekete és sárgásfehér; a hátulsó része szürkés- , világosabb finom csíkozással; szárny sötét, fekete barnásszürke ; csík gesztenyebarna, rozsdásfekete apró karczolással, fröcscsenés- fark barnásfekete; a fark alja fekete és barnásfehér harántsávos, oldalt; az alsó test tollai tőben barnásszürkék, hegyük azonban fénylő ós sárgásfehér, úgy hogy a sötétebb szín csak áttetsző; lábak feke- tojó csőre szürkés kékes barna, fejtetejük a csőr tövétől, a tarkón nyak színével összefolyólag sötétbarna, rozsdás, finom haránt fol- ; a szemek alatt fehér sáv; a pofák feketésbarnák, finom világo- foltozással; áll, torok, pofák mögé felhúzódva fehér; a nyak fehéren ürkén finoman harántcsíkos; egész alsó test, begy és mell is sárgás , a begyoldalakon fényes rozsdásszínű, a tollak sötétszürkés habo- áttetszők; fölül is hasonló a gácsérhoz, de a rozsdás szín ural- dóbb, a farcsík nem élénk gesztenyebarna, hanem mint a hát. Chernel: Magyarország madarai. II. 12 90 i IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. Mértéke: H. 40—436; Sz. 15—175; F. 8—106; L. 33—42; Cs. 48—5"3 em. Ezt az érdekes réczefajt hazánkban HERMAN OTrró találta először Erdélyben a mezőségi tósorozaton fészkelve.£t Annyiból érdekes ez, mert Magyarország e madár földrajzi elterjedésének nyugati határa. Ausz- triában s tovább nyugot felé csak mint igen ritka jelenség kerül elő, de már nem fészkel. Igazi hazája keletnek terjed, a Kaspi tó felé s Ázsia közepén fekszik. Az utóbbi évtizedekben nálunk a Mezőség, tavain kívül előkerült és lövetett Pestmegye tóságain, a Fertőn, a Ve- lenczei távon, Bács-Bodrogmegyékben. A Velenczei tavon egy két pár szintén költ, de fészköket még nem bírtam meglelni. Itt e récze rendesen márczius végén, ápril első napjaiban jelenik meg s úgy a vizen úszkálva, mint repülés közben is azonnal feltünik. A gácsér fehér pofája messziről kivilágosodik a többi réczék uszkáló csapatai közül; közelebbről pedig, a vízből felálló, meglehetős hosszú, legyezős farka is megkapja figyel- münket. Repülés közben sajátságos buksi, gömbölyded alakja van; színe, főleg a tojóé és fiataloké, sötétnek látszik. Vizirovarokból, kisebb halakból, csigákból, vizinövényekből él. Egész- ; ben véve, már csak ritkaságánál fogva is, gazdaságilag közömbös madár. 15. NEM. DUNNARÉCZE. SOMATERIA Leach. 1819. A csőr tőben legszélesebb, hegye keskeny, alakjára inkább lúd mint réczecsőr; a csőrköröm a káva végét majdnem egészen, gombszerűen el- fogja; a homloktollazat a csőr ormára és a kávák oldalaira benyúlik; lábuk hasonló a bukóréczék (Fuligula) lábához; jobban s mélyebben buk- nak, mint utóbbiak; kizárólag tengereken, tengerpartokon élnek, itt és szigeteken fészkelnek; fészköket lágy, finom pelyheikkel bélelik ki, mely az északi népeknek egyik jövedelem forrása s ezért némely fajt mesterségesen is tenyésztik ; kagylókból, lágytestüekből, kisebb rákokból, halakból, tengeri hinárból, tengeri férgekből élnek. x Magyar tud. akad. Math.-Természettud. Közl. 1872. X. 151—161 Il. Életmódjának leirását BREHM (Thierleben 1879. III. 511. I.) innét merítette. kk Újabban sokkal többet láttam, mint az előző években. TTL TT TEMAN KSE ATNTK TODT VAgy AZTAT ET ÉLET VET E ÖLES S TT SORON VO SZAT, VIII. CSALÁD. RÉCZEFÉLÉK. 91 A DUNNARÉCZE. Somateria mollissima (L.) 1758. Jegyei: nagyságra lúd és récze közt áll; az öreg gácsér dísztolla- an: fejtető fekete, a homlokon túl ez a folt fehér sávolylyal el van a; egész felső teste fehér, csak farcsíkja feketés; a tarkó mögött, lIdalakon, világos tengerzöld foltok (itt a tollazat serteszerű, ke- lértéke: H. 57—59; Sz. 28—30; F. 8—10; L.4—43; Cs. 6— Az cáldás madaras — mint északon hívják — Európa, Ázsia, Amerika öri tájain honos,X a 64" é. szélességnél délebbre csak itt-ott költ . Legszámosabb az északi tengerek fjordokkal tagolt partjain és halom- ein, különösen Novaja-Zemlján, Spitzbergákon. A norvég partokat igeteket szintén nagy mennyiségben lakja. Télre a német tenger- is lehúzódik, de igen ritka esetben kerülnek egyesek még délebbre önösen tengertől távol eső helyekre. Hazánkban csak egyszer fordult még pedig Árvamegyében, mely példány a Nemzeti Múzeumba ke- HERMAN OTrró, úgy én is, Norvégiáról szóló útiműveinkben kimerí- leírtuk életmódját, szokásait, gazdasági jelentőségét, tenyésztését, .e helyen nem terjeszkedhetem ki bővebb ismertetésére, már csak sem, mert faunánkban gazdaságilag szóba sem jön. 16. NEM. FEKETERÉCZE. a OEDEMIA Flemm 1822. : Csőr lapos; a csőrköröm az egész káva hegyét elfogja; a felső káva e, a homlok előtt, bütykös vagy dudorodott; fark 14 tollú, hegyezett ; k Az amerikaiakat, mivel csőrük sárgás, RinGwav külön fajtának tartja és Somateria mollissima is névvel illeti. 1 -t 92 IV. REND. FOGASGSŐRŰEK. lábujjak és úszóhártya nagyok; tollazatuk egészen fekete vagy legföljebb csak a szárnytükör és szemök tája fehér, a tojók kormosbarnák. A FÜSTÖS RÉCZ E. Oedemia fusca (L.) 1758. (Anas fusca L. — Anas fuliginosa BEcusr. — Fuligula fusca Bp. — Mela- nitta fusca Borz. — Oidemia fusca FLEMm. — Oedemia megapus BRHum. — Platypus fuscus BRHM.] Népies neve: fekete récze, ennek is meg a következőnek is. Jegyei: házi récze nagyságú, de zömökebb; a gácsér dísztollazatban egészen fekete, csak szárnytükre s a szem alatt levő foltocska fehér ; csőre . sárgásvörös ormán és szélein fekete; lábai vörösek, az izületek és úszó- hártyák feketék. A tojó kormos barnásszürke, fehéresen áttetsző alapon, szeme előtt és mögött fehér foltok; lábai olajzöldes sárgásbarnák; csőre zöldesfekete. Ugyanilyen, kevés különbséggel, a gácsér nyári tollazata. Mértéke: H. 51—53; Sz. 25—28; F. 75—95; L. 33—49a7 Cs. 4—4 6. Nálunk ez a récze is ritkább jelenség, bárha majdnem minden ősz- — szel kerül egy-kettő vizeinken. Lövetett a Fertőn, Velenczei tavon, Balaton —. mellett, Heves-, Pest-, Alsó-Fehér-, Torda-Aranyos megyékben. Leginkább aa október és november hónapokban mutatkozik. A Velenczei tavon azon- a ban 1898 augusztus 18-án elevenen fogtak egy teljesen kiszinezett gácsért; A valószinüleg tavasz óta, sebzetten maradt vissza. Igazi hazája a magas És észak, különösen Szibéria; Izlandon és Grönlandon nem fordul elő. A FEKETE RÉCZE. h) Oedemia nigra (L.) 1758. IAnas nigra L. — Anas atra PALL. — Anas cinerea Gum. — Oidemia nigra 9 FLEMm. — Melanitta nigripes, megaurus BRHm. — Fuligula nigra Bp. — Oidemia —. gibbera BRHM.! Jegyei: valamivel kisebb, mint előbbi; az öreg gácsér homlokának vi elején feltünő csőrbütykök gömbösödnek; egészben egyszínű fekete tolla- zatú; a csőr is fekete, csak orma közepén — a bütykök előtt — sárgás- vörös; lábak zöldesfeketék. A tojó sötétbarna, torka és melle közepe "a piszkos fehéres, csőrbütyke kicsiny. bv 88 ZS TS VÉN SZE BE ML Tea SÖENE N E LSTT ET EL ÜVSJÉS ül ászés TELEVAN eza VT PTLÁSES . VIII. CSALÁD. RÉCZEFÉLÉK. 93 . Mértéke: H. 46—47; Sz. 24—26; F. 7—9; L. 3—3-4; Cs. 4— Ez is északi madár s főleg a tengerhez ragaszkodik. Izlandtól kelet- Észak-Oroszországon át, Szibériában a Taimyr-félszigetig fordul elő. Norvégiában gyakrabban láttam. Nálunk sokkal ritkább, mint előbbi ndössze csak néhány példány került eddig, még pedig 1887 ápril a Fonyódon (Balatonmellék), 1823-ban a Fertőn s egy gácsér Holi- előbbi a nemzeti utóbbiak a bécsi udv. múzeumban vannak. 17. NEM : "BUKÓ RÉCZE. FULIGULA Steph. 1824. rük majd lapos végű, széles, majd magas tövű, hegye felé keske- a csörköröm szélesebb, mint előbbi nemnél s kevéssé hajlik le; a j hosszabb a csüdnél; a külső ujj karma nem szabad, hanem az tyába nőtt; igen jól úsznak, miközben testük meglehetősen besülyed ; élelmöket bukdosva keresik s a víz fenekéről hozzák felszínre ; rok fejtollai legtöbb fajnál, főleg a tarkón, kissé meghosszabbo- , üstökszerűek vagy bóbitásak, sőt lecsüngők; inkább állati (vízi- . bogarak, kis halak, csigák), mint növényi táplálékot esznek. A HEGYI RÉCZE. Fuligula marila (L.) 1766. (Anas frenata SPARM.. — Nyroca marila FLEMM. — Fuligula gesneri Err. — a, Aythya islandica BRum. — Platypus marilus BRHum. — Aythya marila Bp. — frenata Bp. — Fulix marila BaiRp.] Jegyei: kisebb a házi réczénél; fejtollai nem hosszabbodnak é, a fej buksi, meglehetős nagy; a szárnytükör fehér alul és hátul e szegéssel; csőr, főleg elől, széles. Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej, nyak, begy s a hát eleje e, a pofák és tarkó táján zöld érezfényű zománczczal; a nyak köze- barnás örv nyomát látjuk; háta közepének tollai fehér alapon oman feketén vagy fekete alapon finoman fehéren, számos harántsávval zikkázott, ez a szinezet és rajzolat uralkodik a vállról a szárnyakar 94. IV. REND. FOGASCSŐRÜEK. nyúló tollakon is; a kis szárnyfedők feketebarnák, finom fehér haránt- sávokkal; a szárny egyébként barnásfekete; a begy alja és mell mindegyik tollán szürkésbarna folt ; alsótest fehér, a végbél táján szürkésbarnán habo- zott; a hát alsó része és farcsíkja feketés, barnás; csőr ólomkék; szem czitromsárga ; lábak kékes feketék. A tojó csőrtöve körül fehér vagy rozs- dásfehér; az alsó test — közepét kivéve, mely fehér — egészben barna, az oldalak és begy táján rozsdás árnyalattal; a hát közepén a sötétbarna tollak fehéren finoman harántsávosak; az alsó farkfedőkön a barnás szín elnyomja a fehéret. Mértéke: H. 44—45; Sz. 208—224; F. 53—77; L. 29—43; Cs. 43—48 em. Európa, Ázsia, Amerika sarkköri tájain költ. Európában még a 707 északi szélesség fölött is találtak; Tromsö szigetén magam is fogtam egy fiókát. Különösen gyakori Izlandon, Grönlandban, Észak-Oroszország- ban. Télre délibb égövek alá vonul s októberben, novemberben leginkább található tavainkon, úgy márczius végén, ápril elején is. Rendesen nagy csapatokban jár. A Velenczei tavon előbb ritkaság volt, újabban — főleg őszszel — számos. A KONTYOS RÉCZE. Fuligula fuligula (L.) 1758. (Anas fuligula L. — Anas cristata RavY. — Anas colymbis PaLL. — Anas scan- diaca Gm. — Anas latirostra BRÜNN. — Anas notata DaAup. — Anas leucotis HERM. — Anas arctica LEacn. — Aythya fuligula Borz. — Nyroca fuligula FLemm. — Fuligula 7 cristata STEPH. — Fulix cristata Swin. — Fuligula patagiata, Platypus fuligulus BRHM.] Népies nevei: búbos-, bóbitás récze; bébicz récze (Velenczei tó), tarajos rucza; bugár (B.-Csaba.). . — degyei: előbbinél valamivel kisebb; a gácsér homloktollazata meg- hosszabbodott, tarkójából pedig hosszú, finom foszlott tollakból való bóbita csüng alá, mely a tojónál és a fiataloknál kicsiny; szárnytükre — fehér, alul fekete szegéssel; csőr elől széles, kék, a köröm vagy a tő (fiataloknál, tojónál) fekete; szem czitromsárga, fiataloknál világosszürke ; lábak ólomkékesek, úszóhártyák feketék. Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej, nyak, begy, mell és hát, fark-. E alja és farkcsikja, szárnyak — a tükör kivételével — feketék, a fej és konty azonban kékes ibolyaszínű, a váll hosszú tollai pedig hegyük felé zöldes fényűek; a hát tűhegynyi finom fehér pontocskákkal behintett; a e álszátea sak É TET KRE AG VIII. CSALÁD. RÉGZEFÉLÉK. 95 szín túlnyomóbb a sürkédarsánól, 78 egvéstnább. lértéke:—H- 38—40; Sz. 20—214; F. 5—65; L. 27—38; -44 em. Európa és Ázsia északi részeiben költ. Norvégiában egyesek a sz. szél. alatt is előfordulnak; az 50" ész. szél.-nél délebbre nem Öszszel délre költözködik s lemegy Dél-Európába, Afrikába. . októberben és márczius végén, ápril elején mutatkozik s nagyobb inkon többnyire csapatosan, más réczék közé vegyülve, a tisztá- keresi föl. Életmódjában hasonlít az előbbi fajhoz. A BARÁTRÉCZE. Fuligula ferina (L.) 1758. II. tábla. Anas ferina L. — Anas ruficollis ScoP. — Anas erythrocephala Gum. — Nyroca FLEmm. — Aythya ferina Bore. — Fuligula homeyeri Báp. — Platypus feri- ilépies nevei: vörös récze (Velencze); hamvas vagy vörösfejű nagyobb czigánykacsa (Hevesm.) ; bunkófejű vagy törökkacsa (Jász- Jegyei: zömök, termetes, valamivel kisebb a tőkés réczénél; szárny- lágos hamuszürke, alul keskeny fehér szegéssel; csőre hosszabb dnél; lábak ólomszínűek fekete úszóhártyával; csőr fekete, középen vűrűvel vagy ólomszürke (tojó és fiatalok). nirása. Gácsér dísztollazatban: fej és nyak rozsdásvörösbarna,; a mell felső része, a hát előrésze és alsó része, farkalja és farcsikja e; a hát közepe, úgy a vállfedők, egész alsó test világosabb vagy söté- szürke alapon igen finoman feketén harántcsíkozott; a szárny és sötét hamuszürke; szem tűzpiros. Nyáron a fej rozsdavörössége . oly élénk, az alsótest oldalai barnásak, világosabb habozással; a mell josszürke sötétebb foltozással. A fojó feje és nyaka rozsdás szürkebarna; át eleje sötétbarna, alább barnásszürke, világosabb hamuszürkén zott; farcsíkja feketésbarna; szárnya sötét hamuszürke; alsó test ésbarna, világosabb tollszegésekkel; szem barna. A fiatalok a tojó- hasonlítanak. 96 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. Mértéke : H. 40—45 ; Sz. 21—23; F. 5—7; L. 32—49; Cs. 47—587 centiméter. 3 c2 0 Ez a faj a mérsékelt égöv lakója s a 607 ész. szél. fölött már igen ritka. Európában és Ázsiában egyaránt előfordul. Világrészünkben elter- jedésének déli határa a Földközi tengerre dülő országokban van. Nálunk . egyike a közönségesebb fajoknak, mely sík vizekkel, nádasokkal váltakozó — nagyobb vízállásainkon, tavainkon — főleg ha meglehetős mély vizűek — mindenütt, helyenként nagy számban található ; így a velenczei tónak — a következő faj mellett — egyik legjellemzőbb réczéje. A Fertőn, Aldunánál, —. Balatonnál, a Duna-Tisza mellékén, Ecsedi lápon rendesen költ, úgy a Dráva mocsarain s egyebütt. Költözködéskor kisebb tócsákon is sok helyt megszáll. Tavaszi érkezésének országos középnapja: márczius 19. Októ- berben távozik délebbre. Május közepe táján fészkel; sokszor az ő és a. czigányrécze tojásait egy fészekben találhatjuk s korcsosodások is fordulnak . elő a két faj közt (Anas homeyeri). Fészkét nádszálakból, nádlevelekből, sásos, nádas helyekre, zsombékokra rakja s 8—12 világos kékeszöldes tojást tojik, melyek körülbelül három hét mulva kelnek ki. (XXXIX. tábla). Tojásmérték: H. 59—60; Sz. 40—43 mm. Igen ügyes bukó, jó úszó, de nem annyira vad, mint a tőkés kacsa. s gyakran tapasztaltam, hogy nemcsak egyesek, hanem kis csapat is, sík 5 víz közepén a benzinhajót, daczára a csavar zakatolásának, lőtávolra be- várták. Hangja khörr, khörr, khörrr. A megsebesült rögtön elbukik s a közelben nem jön fel többé. Husa igen ízletes. Tápláléka inkább növényi, főleg szereti a gyökereket, hinárt, vízigazok hajtásait. BSZSE TEST ABE Te AZ ÜSTÖKÖS RÉGZE. Fuligula rufina (Pau.) 1773. (Anas rufina Part. — Netta rufina KauP. — Mergoides rufina Err. — Gallichen Tuficeps, rufinus BRHum. — Branta rufina BorE. — Aythya rufina Maca.) Jegyei: házi récze nagyságú; fején bozontos rozsdaszínű va; barna üstök ; csőre vörös, vége felé keskenyedő s egészben karcsú; szárny- tükre fehéresszürke, elől és hátul szürke; lábai sárgásak vagy vörösesek, sötét úszóhártyákkal. si Leirása. Gácsér dísztollazatban : fej rozsdavörös, a tarkó felé rozsda sárga; nyakán, tarkóján és mellén keskeny fekete sávoly látható ; alsó test feketebarna, oldalt fehér; a szárnyon világosbarna, a vállon háromszögletű A fehér folt; háta sötét szürkésbarna; a farcsíkja feketészöld; farka sötét- (sadepng , VOSIN9- $9 TAHAZI JOUIOJYD CT). VNId34 VINDIINA gz-JHeaLydvE gp CCT1IMD) VIDOHAN VINDIT1NAy AZOHHANVDIZ9 é i : a § h ű "xuid pu pp has ) J ON PI cY hg VIII. CSALÁD. RÉCZEFÉLÉK. 97 rke. Nyáron a gácsér hasonlít a tojóhoz, de üstöke nagyobb. A tojó feje je rozsdabarna, üstöke kisebb; pofák és nyakoldalak szürkék; torka héres szürke ; begye, az alsótest oldalai, a váll, felső farkfedők barnák, az es tollakon világos sárgás szegés; has és mell fehéres, a farkalján né s; ;-hát barna, a fark felé sötétülő. Szeme barna, majd (az öregeké) Mértéke: H. 55—60; Sz. 27—274; F. 68—9; L. 34—43; 49—57 cm. . Európa déli és középső részein ritkább fészkelő, Dél-Oroszország- I, a Kaspi-tenger vidékén, Közép-Ázsiában főleg a Mongol-sivatag szék- n közönséges ; tehát nyugaton igen ritka, keletfelé számosabb. Télen - Afrikában, Indiában. Nálunk ritka madár s csak egyes példányok ek belőle, legtöbb a Fertőn, hol régebben költött is, azután a Mező- . Csepel-szigeten s a Velenczei tavon. Márcziusban és áprilisban, majd erben és novemberben észlelték leginkább vizeinken. A Velenczei . októberben láttam, a közelgő hajó előtt rendesen elbukott s nem t többé elő. A CZIGÁNYRÉCZE. Fuligula nyroca (Günv.) 1769. II. tábla. [Anas nyroca GüLp. — Anas africana Gum. — Anas leucophthalmus BEcHsT. — gmelini LarH. — Nyroca leucophthalmus FLEMm. — Aythya nyroca BorE. — a obsoleta BRHum. — Fuligula nyroca STEPH. — Aythya leucophtalmos BRHm. — a leucophthalma ReicHw. — Nyroca ferruginea SH. £ DREss. — Nyroca nyroca e] Népies nevei : csukoládérécze ( Velencze) ; muérrécze (Fertő) ; bagó écze (Dinnyés); bukdácsoló récze; fehérszemű récze. . Jegyei: kisebb mint előbbi; szárnytükre fehér, alul barnásfekete géssel; az evezők belső fele többé-kevésbbé, úgy a szárny alja is, hér, ezért a szárny fehér és sötéttarka, a mi repülés közben igen feltünő ; . alsó káva töve alatt az állon kis fehér folt látható; a fej gesztenye- . Leirása. Gácsér dísztollazatban : fej, melynek búbja kissé üstökös, yak, begy, a mell felső része, úgy az alsó test oldalai fénylő gesztenye- rösek; a nyak közepe széles örvszerűen, összefüggésben a hát elejével, szintén az evezők külső része és hegye is többé-kevésbbé fekete- a; a háton néha alig észrevehető rozsdásbarna, tűhegynyi ponto- a hosszú válltollak hegye feketezöldes zománczfényű; alsó test . Chernel: Magyarország madarai. II. 13 98 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. fényes fehér, has és végbél tája barnásszürkén füstös; farkalja fehér, farcsikja barnásfekete; farka szürkés feketebarna ; csőre sötét ólomszürke ; lábai zöldes ólomszürkék, izületek és úszóhártyák azonban feketék. A tojó nem üstökös; feje, nyaka sötét rozsdabarna ; begy és alsó test oldalai sötét- barnák, világosabb habozással ; mell fehérszürkés, barnán áttetsző. Nyáron a gácsér hasonlít a tojóhoz, de élénkebb, tisztább színű és rajzolatú, a fej és nyak vörösbarnább. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de mellük nem fehér, hanem kormosbarna s így egészben — kivéve a tarka szár- nyat — sötétek. Az öregek szeme fehér, a fiataloké szürkés, barnás. Mértéke: H. 36—395; Sz. 18—20; F. 53—67; L. 26—38; Cs. 36—47 em. Hazája Közép- és Dél-Európa, főleg a keleti részek felé gyakoribb, míg nyugaton ritkúl, a Kanári-szigeteknél nyugatiabbra még nem találtak. Közép-Ázsiában szintén költ. Telelni Egyptomba, Abysziniába, Indiába, Birmába megy. Vizeinken a legközönségesebben költő réczéink közé tarto- zik. Leginkább ragaszkodik a nádas, vízinövényzettel benőtt nagyobb tavakhoz, posványokhoz, hol a csáté és csuhu mellett bőviben terem a sokféle hinár, békalencse, vizifonál, békanyál, tavirózsa, kolokán, vízidió. A hol a szárcsa szeret, ott ő sem szokott hiányozni. Hozzánk márczius 10-ike táján érkezik s novemberben megy el. Májusban fészkel s 7—12 rövid, kerekalakú, zöldes barnássárga, finom, alig fénylő héjú tojást tojik. Tojásmérték: H. 48—52; Sz. 35—39 mm. A tojásokat három hétig vagy pár nappal tovább üli. Rendesen kisebb csapatokban jár s felkelésnél erős, szakgatottan ejtett kr, kr, kirr, kirr, körr, körrr vagy krekrekrr hangokat hallatt. Főleg rovarokból, álczákból, növényhajtásokból, magvakból, levélkékből, halacskákból él. Husa ízletes. A KERCZE RÉCZE Fuligula clangula (L.) 1758. III. tábla. [Anas clangula L. — Anas glaucion L., Gm. — Glaucion clangula Kaup. — Clangula glaucion BRHm. — Bucephala clangula Suwxpv. — Clangula chrysophthal- mus Maca. — Clangula clangula SHARPE.! Népies nevei: jeges récze (Velenczei tó s egyebütt is több helyt), bujárrécze; buksi récze; deres récze (a ? a Fertőn); bikafejű récze; lár- más kacsa; bugárkacsa (Békésm.). Jegyei: kisebb a házi réczénél, csőre rövid, tőben magas, nem széles, hegye felé még inkább keskenyedő ; szárnytükre és alsóteste fehér ; 3 a 4 E : ú ; j k JA aA AZA (sadepng Inad s [848 10u10449 TT wvagodaddi2-SYNY AZOHUOUdV (ELTON TD VIN OTTfId AZOHUAZOIUHA kn xuld 1pUu Pe Á3SIJ9N 8p 18 VIII. CSALÁD. RÉGZEFÉLÉK. 99 feje buksi, szeme aranysárga; egész termete zömök; sajátságos, erős, messzehallható suhogással vagy inkább sziszegéssel repül, mely hangot a sebesen mozgatott, erős tollú szárnyain átsurranó levegő okozza. Leirása. Gácsér dísztollazatban: főszine fehér és fekete; az egész ej sötétzöld, érezfényű, kissé üstökös, csak a torok fénytelen fekete; örtövénél mindkét oldalon meglehetős nagy kerülékalakú fehér folt; a ta és farcsíkja fekete; a czomb tája barnás feketeszürke, úgy a fark nagy evezők is; a szárny fehér és feketetarka; válltollai hosszúak, ehérek, feketén szegve ; alsó teste fehér; lábai sárgák, úszóhártyái feketék ; a csőr feketebarna. A fojó kisebb a hímnél, feje csokoládébarna, a csőr- őnél nincsenek fehér foltok; nyaka, begye hamuszürke, minden toll hegye osabb szegésű; felsőtest barnás sötétszürke, úgy a fehér alsó test ai, a czombok tája, fark és a szárny, utóbbi legsötétebb, de tükre nér; csőre barna, hegye felé narancssárgás gyűrűvel. 5" Mértéke: "H. 41—43; Sz. 20—23; F. 67—105; L. 27—4; Cs. 2-7—3-8 em. . Ez a récze Európa és Ázsia északi vidékeit lakja, főleg az 58" és " északi szélesség közt. Nagynéha azonban egyes párok délibb tájakon visszamaradnak fészkelésre. Nálunk októbertől áprilisig különösen számos s jégment tavainkon, nagy folyóinkon, folyamainkon százankint átható. Ez az a réczefaj, mely a bukókkal vegyesen, de amazoknál min- :" számosabban, a fővárosi Dunát telente népesíti s a Csepelszigettől Margitszigetig terjedő folyamrészt sem véve ki, vidám bukdácsolásaival, fürge úszkálásával mulattatja a járókelőket. Eleme a jéggel zajló víz, rt hívja népünk xecjeges réczéneks, mely név azonban régi soron a nk ritkább következő fajt illeti. Áprilisban ismét visszavonulnak zaki fészkelő helyeikre. Hogy azonban egyes párok családalapításra unk szorultak, arra is van adatunk. Így 1886-ban a Fertő táján, Süttör község és a hanysági Egererdő közt, az úgynevezett cGyenes,-ben, május . végén talált az eszterházi vadász egy párt, melyből a tojót meglőtte s benne kifejlett tojásra bukkant, fészkét is meglelte. A Velenczei tavon dig 1888 juliusában láttam egy párt, melynek fészkét nem bírtam ugyan megkeríteni, de kétségtelen, hogy ezek is itt költöttek. . Kisebb halakkal, csigákkal, kagylókkal él. Míg nálunk van, hasznot m szerez, inkább csak némi kárt, t. i. a halgazdaságnak; azért bátran hetjük. 131 100 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. A JEGES RÉCZE. Fuligula hyemalis (L.) 1758. IAnas hyemalis L. — A. glacialis L. — A. brachyrhynchos BEs. — Clangula glacialis Bore. — Harelda glacialis Srepn. — Pagonetta glacialis KaupP. — Crimonessa glacialis Macs. — Fuligula glacialis LESB.) Népies neve: jeges récze (Velenczei tó, nem különböztetik meg a F. clangulától). Jegyei: nagyságra a házi és a kis csörgő récze közt áll; csőre feltünő rövid, kicsiny, kúpos és nem széles (tőle pisze kifejezése van); a fiataloknál az egész csőr feketebarna, ellenben az öregeknél csak a csőrhegye és csőrtő, egyébként vörösessárga ; lábak feketebarnák ; szárny- tükre nincs; a has fehér; fej barna, fehér és szürketarka; a gácsérnak középső két farktolla nyársalakúan erősen meghosszabbodott. Leirása. Gácsér dísztollazatban: nem a szín sokfélesége — mert fehér, szürke, barna és rozsdabarna a színezete — hanem azok eloszlása folytán igen tarka s feltünő madár; pofák világos hamuszürkék, a nyak oldalain nagy sötétbarna, alsó részén rozsdaszínű foltok; torok, nyak, fejtető — ez néha sárgás árnyalatú — valamint a hát előrésze fehér, úgy a has és farkalja meg a szélső farktollak is; a válltollak hegyesen, erősen meghoszszabbodottak s úgy, mint az alsó test oldalai, halványszürkék ; a felső test, a szárny, középső farktollak, begy és mell fénylő sötétbarnák ; szem vörösessárga. A tojónak fejteteje, pofájának a nyak felé eső része, torka, nyakának alsó része a begyig, felső része, szárnya és farka többé- kevésbbé sötétebb vagy fakóbb barna; alsó teste valamint többi részei fehérek. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de fejükön, nyakukon füstö- sebbek. A nyári tollazatban felső testükön rozsdasárgás és fakóbarna szín uralkodik. A tojó szeme barnássárga, a fiataloké szürkebarna. Mértéke: H.30—315(50—55); F Sz. 1977—24; F.6—6-3(19—22:6); rt L. 32—35; Cs. 25—3 em. Ez a récze, nevéhez méltóan, igazán az örök jég vidékein költ, mert a legészakibb sarki tájakon s még a 82" északi szélességen túl is találták. Az északi Sarkkörnél délebbre már ritkábban fészkel, de Európa, Ázsia, k A zárójelben álló szám a gácsér testhosszúsága a csőr hegyétől a meghosszabbodott középső farktollak hegyéig. sk A gácsér középső farktollainak hosszát — tövüktől hegyükig — zárójelbe fogtam. VIII. CSALÁD. RÉCZEFÉLÉK. 101 terika hideg öveiben egyaránt otthonos. Télre mérsékeltebb éghajlatok . költözik, de nem nagyon délre s nálunk már a ritkább fajok közé tar- ik. Láttam néhányszor a velenczei tavon, lőtték Pest-, Pozsony-, yamegyében, Erdélyben, a Fertőn, Balatonon s másutt. A velenczei özül öt kitömött példányt ismerek (közülök három nálam), . egyike április 14-én 1894-ben esett. Gazdaságilag nem igen jön számba, mert tápláléka főleg csigákból, d eperokből, rákocskákból, mellesleg vízinövények hajtásaiból, mag- 18. NEM : RÉCZE. ANAS L. 1758. 2 észben karcsúbbak, mint az előbbi nemekbe tartozók, főleg nyakuk b és vékonyabb; úszva nem süppednek annyira a vízbe; csőrük nyire végig egyforma széles, de úgy mint farkuk is, változó alakú ; ujjukon nincs bőrkarély; a külső ujj jóval rövidebb a középsőnél na tőben vagy legföljebb felerészben van az úszóhártyába benőve; igen jó bukók, inkább csak belefordulnak a vízbe, a nélkül, hogy ának s etótágasanv keresgélnek. A TŐKÉS RÉCZE. Anas boscas L. 1 758: Népies nevei: tőke-, zöldfejű récze, rucza, kacsa, gócza; törzsök (Barbacsi-tó, Sopronm.) ; öregrécze (Fertő, Velenczei tó), dunai Velenczei tó); nagy kacsa. egyei: házi récze nagyságú ; szárnytükre kék ibolyaszínű zománcz- felül és alul fekete és fehér szegéssel; lába narancsvörös, csőre essárga fekete csőrkörömmel, a tojónál és fiataloknál alul és a széle- sárgás, egyébként zöldesbarna; szem sötétbarna. Leirása. Gácsér dísztollazatban: egész fej s a nyak egy része etészöld érczfényű; nyaka közepén fehér örv, mely azonban a nyak . részét nem fogia át; a nyakoldalak, begy és a mell eleje gesztenye- nű; a felső nyak közepén, a hát felé, barnás hamuszürke alapon om feketés, sötét és világosszürke pontozás, mely hullámos haránt- 102 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. csíkozásban sorakozik; alsó test világos szürke, minden toll sötét finom hullámos csíkozással, mely az oldalakon legélesebb; a hát felső része sötétbarna, fehéres, igen apró pontozással, lejebb barnás és sötét fekete- zöld; a farcsik, farkfedők sötét zöldesfeketék, érczfényűen zománczosak, ugyanily színűek a farcsikból felkunkorodó tollak és az alsó farkfedők ; a szárny felső fele barnásszürke, a nagy evezők azonképpen, de a tollak szára és töve itt világosabb, a tükör mögött levő harmadrendű evezők szürkék, tövük táján barnásak, a válltollak meghosszabbodottak, részben dióbarnák (külső szélük), részben fehéresszürkék (belső szélük), igen finoman, sokszorosan feketén harántcsíkozottak; a fark szürke, minden toll szélesen fehéren szegett. A tojó alapszine rozsdássárgásbarna, a hason legvilágosabb, a begy és mell táján legrozsdásabb; a fejtetőn le a tarkóig, úgy a szemeken, át hosszú, sötétbarna folt huzódik; a fej és nyak sötét- barnán pontozott, a begy félholdszerűen, a hát mindegyik tollának töve ugyanily színűen foltos; csőre a széleken vörössessárga, főszine azonban zöldesbarna. A fiatalok körülbelül a tojóval egyeznek, csakhogy hasuk sárgásfehér, csőrük világosabb. Nyáron a gácsér hasonlít a tojóhoz, de sötétebb, egy- színűbb barnás begyü, farkában nincsenek felkunkorodott tollak. Mértéke: H. 55—605; Sz. 253—287; F. 85—115; L. 34—5 ; Cs. 56—62 cm. ; A tökés récze elterjedése igen széles körű; alig van rokonai közt még egy faj, mely annyi helyen, délen és északon, az Ó- és Uj- világban egyaránt előfordulna. Leginkább azonban Európa, Ázsia és Amerika mérsékelt égövét, fel a Sarkkörig, lakja; azontúl ritkul. Hazánk- ban is a leginkább elterjedt, legközönségesebb réczefaj s kivéve a nagy síktükrű, mély, nád és mindenféle vízinövények nélkül szűkölködő vizeket, majdnem mindenütt előkerül. Sőt oly vidékeken is megfordul, — ha máskor nem, legalább költözködéskor, — a hol mocsarak, lápok nin- csenek s vízimadár alig talál más helyet, mint legföljebb holmi kis viz- eret, tócsát, gulyaúsztatót. Nemcsak a síkságon, még pár száz méternyi magasban, hegyek, erdők közt fekvő locsogókon is reá bukkanhatunk. Ő az igazi evadréczes, a leginkább ismert, legnépszerűbb alakja családjá- nak, a mi háziréczénk ükdédapja s e mellett egyike legszebb réczéink- nek. Habár — mint mondtam — szinte mindenütt előkerül, mégis leg- kedvesebb helyei az alacsony vizállású, sással, kákával s mindenféle vízinövénynyel bővelkedő területek, melyek helyenként csalitosak, erdő- sek, éger- és fűzfarészletekkel, vízárkokkal, erekkel, kisebb-nagyobb tisz- tásokkal váltakoznak, a közelben pedig gabonaföldek terülnek el s a sík- VIII. CSALÁD. RÉCGZEFÉLÉK. 103 . ság egyhangúságából, a termőföld gondozottságából apróbb locsogók, kopolyák csillognak elő. Így a nagyobb folyóink mocsaras, ligetes erdői- . ben, az év jó részén víz alatt álló erdőségekben, kiváló számos pl. a Hanyságban. Ellenben nagyobb szabadvízű tavainkon — különösen fész- kelve — ritkábban található. Magán a Fertőn, Velenczei tavon a többi réczefajok mellett alig számbavehetően, a környéken levő mocsarak- ban, nedves rétségekben, vetésekben azonban rendesen költ. Nagy számban fészkel a Pozsonymegyében fekvő, körülbelül 1000 kat. hold d ? Tőkés récze (Anas boscas L.) nagyságú cSoórs mocsárban, melynek fele vizes kaszáló, fele pedig csátéval, náddal, sással, csalánossal benőtt, hónapokon át vízben álló, égererdő. Ez a terület a tökés réczéknek valóságos fészektelepe, hol egy- két pár más faju réczét leszámítva, majdnem kizárólag csak ő költ, száz és száz párban. Északon madarunk határozottan költözködő, ellenben nálunk nem tisztán az. Java részök ugyan délebbre távozik telelni, de számosan mind- addig itt maradnak, míg csak jégment vizeket találnak. Ilyenkor főleg folyó vizeinken, meleg forrásos tócsáinknál tartózkodnak s ide-oda kószálnak nyilt vizeket keresgélve. Február végén és márczius elején azután, mikor 104 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. az idő kienged, a jég eltakarodik, számuk ujra felszaporodik. Kacsáink közül ő fészkel legkorábban. Alig, hogy az első tavaszi fuvalom meg- langyosította a levegőt, a nagy vándorcsapatok párokra szakadoznak, együtt járnak s ilyenkor felkelésnél a tojó rendesen elsőnek kap szárnyra, a gácsér pedig sápogva követi. Szerelmök szenvedélyes s főleg a gácsért igen forró indulatok töltik el, — sokszor a hűség rovására. Nagyjában mégis ragaszkodik párjához, de csak addig, míg a fészek elkészült és megtelt tojással. Fészköket igen különböző helyekre rakják. S bár a régi jó magyar népdal azt mondja : cKáka tövén költ a ruczav mégis éppen a tökés kacsára nem szabály ez, mert úgy a sásban, kákában, vetésekben, mint bozótok, fűzfák, bokrok alján, tuskók mellett, sőt igen gyakran faodukban, csonka fűzfákon, elhagyott szarka-, varju- vagy ragadozómadár-fészkekben üti fel családi otthonát. Az AIl-Duná- nál leginkább fekete nyárfák, fűzfák nagy odvaiban, sőt házfedél zsupjai közt is találtam fészkét. A fészek nádlevelekből, száraz nádszálakból készül, kerek belsejét pedig a tojó finom pelyheivel béleli ki. Április elején, májusban, sőt junius elején is találtam egészen frissen rakott tojásokat. A kotlás különböző ideje részben a terület sajátságaitól, viszo- nyaitól függ. Árvizes területen, hol a földszintes fészkek gyakran tönkre mennek, leginkább leljük a késői tojásokat, míg kiváló alkalmas, békés helyeken korán találhatók azok például a .S0órs-ban. A tojások majd- nem teljesen megegyeznek a házikacsa tojásaival, kemény, sima héjuak s szürkés sárgafehér színűek. Tojásmérték: H. 51—27; Sz. 38—40-6 mm. Közönségesen 10—-12 darabból áll fészekalja, de néha csak 8, majd meg 16 is akad. Az alatt, míg a tojó odaadóan üli fészkét s ellenségekkel szemben bátran védelmezi, addig a gácsérok elfelejtik házas voltukat s adják a legény, -t. Csapatokba verődve nem törődnek többé hitves tár- saik aggódó gondjaival, hanem elhagyják a fészek környékét s víg czim- borákkal élik életöket. Ezekhez a ckajtárokhozo, azután a nem szaporító vagy szerencsétlenül járt tojók is rendesen csatlakoznak. Egy-két nappal előbb vagy később, általában azonban négy hét alatt kelnek ki a tojások s ekkor az anyamadár rögtön vízre vezeti fiókáit. Nem mindig lévén a fészek víznek közvetetlen közelében, a pelyhesek gyalogosan, tityegve- tótyogva, bib, bib, bib szólással követik anyjukat, ki féltékenyen kalauzolja őket a vízre, a réczetermészet igazi elemére, felhasználva útközben a füves, VIII. CSALÁD. RÉCZEFÉLÉK. 105 zos helyek védelmet nyujtó sűrűjét, halk szaggatott sápogással vagy inkább mély torokhangú bíztatással hivogatván a világba lépő családot. Ha a fészek fán vagy nem a földön, hanem magasban volt, egyenként a földre hordja kicsinyeit, vagy pedig kiugrasztja őket a fészekből — i ndkét esetet megfigyelték — s ezután vezeti a közeli tócsára, vagy érhez, izfolyáshoz, csatornához, melyen elúsznak a lápra, mocsárba, tóba — rilágukba. Ez időtájt a kajtárkodó gácsérok is levetik díszes nász- ruhájukat, vedleni kezdenek. Tollazatukat gyorsan elhullajtják, de új tösüket is hamar felöltik ugyan, mégis egy ideig csak lubiczkolnak, dosnak s a víz szinéről nem tudnak felemelkedni. Az ilyen vedlő ré- et a Fertőn everetett réczéneks hivják s leginkább május végén us elején találkozunk velök. A fiatal réczék e közben anyányivá elődtek s repülősek lesznek. A .Soórs-ban már junius közepén, főleg nban 20-ika táján majdnem mind szárnyra kapnak, más helyeken us végével s julius első felében. Egyideig még összetartanak a fészek- c, de a régi meleg családi élet nap-nap után meglazul, elszéledeznek, en rokonokkal adják össze magukat, csapatosan vagy magukban is álnak, kijárnak a szemes életre lakmározni, ide-oda látogatnak, hol en kerül az eleség. A tökés récze, csak úgy mint a többi réczék is mind, ; nes, vigyázó állat s nagy értelmi tehetséggel van megáldva, már udniillik a mennyire madárlétére lehet. A vizen behúzott nyakkal úsz- ], folyton táplálék után kémkedve, melyet vagy szürcsölve vagy félig zbe fordulva szakasztottan úgy keresgél, mint a házi récze. Napközben csendes tisztásokon, szélvizek füvesében tartózkodik, ki-kilép a partra, kutatgat vagy pedig szárnya alá dugott fejjel megpihen. Ha valami gya- us neszt hall, S alakúan erősen összehúzott nyaka felegyenesedik, figyel ; s ha csakugyan bajt sejt, hápogva szárnyra kap. Legmozgalmasabb haj- nalban és alkonyatkor, midőn egyik kisebb locsogóról a másikra, a nagy óból a kis tavakra vagy fordítva, a vetésekről a vízre vagy a vízről a szőre chúzv. Ezt a szokását ismerve a vadászok, rendesen megtartott beszálló helyeikre elállnak s így legkönnyebben kerítik fegyverélre az óvatos vadat. Vadászhatjuk azonban a réczét, keresgélve, utánajárva, valamint hajtókkal is; de legszebb s legeredményesebb, e mellett leg- olcsóbb, mégis a cles, marad. Mikor a nap a szemhatár felé száll s kezd az ég pirkadni, vörösödni, a szunyogok hada pedig tánczot járni: telepszünk alkalmas lesőhelyünkhöz várni a jó szerencsét. Miután a p égi pályáján elbukott a szemhatár alá s a szürkület szétterjeszti . feketülő fátylát, az éji bogár búgása, szunyogzümmögés és távoli tücsök . czirpelés pedig betölti a rétet, lápot, mocsarat: akkor a komoruló légben Chernel: Magyarország madarai, II. 14 106 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. is hol itt, hol ott, sebesen haladó fekete pontocskák tünnek föl, majd megüti fülünket a sáp, sáp vagy gvuáp, gvhráp és a sajátságos sz, sz, sz, sz, sz hanghoz hasonlítható szárnysuhogás, miket a nyakát előrenyujtva, fejét ide-oda forgatva huzó récze hallat. Egyenként, vagy cfolts folt után, nyujtván puskánknak, hogy tegye kötelességét. Mikor a sebesen bolygó kacsák egyes pontokra leszállnak, akkor szárnyaikat kitartva, hol jobbra hol balra dűlve, mintegy kalimpálva vágódnak be. Ez így tart, míg csak az alkonyat bele nem merül a vak éjszakába, s az elsuhintó réczék csak mint fekete árnyak szálldosnak körülöttünk ; de már alig látjuk őket, tehát fegyvervégre se kaphatjuk. Később meg csak szárnyalásukat halljuk még a feketeségben, vagy a megszálló kacsák vízre ereszkedésének zaját, a mit Tompa oly híven fest: cS mintha dobnál a vízbe nagy követ Egy loccsanást benn új meg új követ, Vadréczepár csap a habokba ott... Ekkor indulhatunk. Ha már előbb nem tettük, most úgyis hiába keresnők össze a lelőtt vadat, hát hajnalra halasztjuk ezt. A hajnali les hasonló az estihez; sötétben indulunk ki leshelyünkre s a világosodó . nappal várjuk a húzó vadat. Azért előnyösebb ez a vadászra, mert a lőtt vadat a les végén azonnal össze is keresgélheti. A szárnyazott récze ugyan ekkor is hamar kereket old, elmászik a sűrű nádas, csatés csu- husban, el-elbukik s a víz alatt belefogódzkodik valami gyökérbe, hinárba, megmered s odaveszik. A réczék közt legízletesebb húsú s főleg a késő őszszel lövöttek, meg a fiatalok pecsenyéje keresett. Ezért vadász, halász szemében az xöreg réczes érdemes vad, melyért minden más vizi vadat szivesen elbocsájt. A halászember felfogásában a szárcsa xtkomiszo, de a felkelő réczét mindig megdicséri s sszépv, snagyo, sgyönyörűv jelzők- kel illeti. Vadászszák is, fogják országszéltében s helyenkint igazán nagy mennyiségben. A pozsonymegyei .Soórbanv a vadászat évadja alig né- hány hónapig tart s mégis pár százra-ezerre rúg az elejtettek száma. Tudok esetet, hogy a dinnyési mocsárban egyik kiváló puskásunk egy les alatt közel 80 darabot lőtt, megjegyzendő, hogy főleg a kiszinezett gácsérokat választotta ki s a sok elveszettet tekinteten kívül hagyva, csak azt számította, a mit a tóból kihozott. Holicson, mesterségesen berende- zett tavon — egyéb réczefajokkal — a tökés réczét is nagy mennyiség- ben fogják, lószőrhurokkal pedig a már többször említett cSoórban, hálóval és hurokkal a Száva mentén, Topolováczon s másutt. Október- VIII. CSALÁD. RÉGZEFÉLÉK. 107 .a gácsérok és fiatalok újra vedlenek, előbbiek nyári tollazatukat vetik s átszinülés, tollpótlás útján ujra díszbe öltözködnek, a fiatal gácsérok zonképpen. Novemberben kiszinezetten járják a vizeket, de ekkor leg- bb részök kezd már délebbre húzódni. . A tökés-réczé tápláléka igen különböző, sokféle. Az itt telelők a aradt vizinövények magvait, a kisebb halakat falatozzák; de egye- . Idevágólag UJLAKI Isrván?Y érdekes megfigyelését is közlöm, a ki vezte, hogy 1880 előtt, mikor a Bodrog még nem volt szabályozva, rnyékbeli hegyi- és láperdők makkoló helyeihez rengeteg számban k s a makkon jól meghíztak. Az ötvenes években Sárospatak vidékén irog Halász mellett a Bodrogot tél idején úgy ellepték, hogy be sem igen atott. Ezek a kacsák a szomszéd Kengyel erdőbe jártak makkolni. 4 télnek közepén szintén nagy számban jelentek meg Veresharaszt lévő posványos réten, de legtöbbnyire el voltak gyengülve s közel ak, a lövöldözésre sem távoztak messzire. Az elejtettek begye tele makkal. Megjegyzi, hogy azon tájt a pataki hegyi erdőkben kiváló kktermés volt. A lövöttek közt alig akadt tojó. . Legkedvesebb élelmök a békalencse (Lemna), azután a harmat- (Poa vagy Glyceria fluitans), melyet főleg a fiatalok kedvelnek, a , lapu, vizitorma, szironták, a Sagittaria gyökér gumói, vizidió, döző hinármagvak; mindezeknek levélkéit, gyönge hajtásait is csak falánkan költik el, mint különböző vizibogarakat, azok álczáit, csigá- , halikrát, kisebb halakat, gilisztákat, hernyókat, gyökerecskéket. Evés ben homok- és apróbb kavicsszemeket is nyelnek, hogy könnyebben sszthessenek. Aratáskor azután kilátogatnak a mezőkre s a markon fekvő, be rakott gabonára vetik magukat. A kölest, zabot, árpát, dézsát ik ilyenkor s nemcsak rengeteget falnak fel belőle, hanem rendesen csapatokban lepvén a gabonát, össze-vissza járják, kinyom- s szárnyaikkal kicsépelik a kalászokat annyira, hogy mikor az . behordták, még napokig reájárhatnak a tarlókra, kihullott szemeket akmározni. Az ország számos vidékén, hol igen sok a tökés récze, ez a ésre való járásuk valódi csapás, mert néha annyian lepik el a táblá- , hogy rövid idő alatt jókora területeket egészen tönkre falnak. Bács- ryében a pusztapéklai állami birtokon a rizsföldeket is felkeresték s seregekben húzván oda falatozni, sok kárt okoztak. A Hortobágy idékén meg azon panaszkodnak, hogy a sok kölest pusztítják s egész éjjel ni kell a földeket, nehogy megsemmisítsék a termést. Mindezekből látjuk, — k Term. Tud. Közl. 1896. évf. 164—165. lap. 148 108 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. hogy réczénk a mezőgazdaságra és erdőgazdaságra sem egészen közömbös madár, sőt helyenkint határozottan — főleg bizonyos időszakban (gabna- érés, aratás) — káros. A vizeken inkább közömbös, mert a csekély hal- pusztítás fejében sok kellemetlen rovart, csigát is elemészt. Káros voltáért azonban eleget bünhődik, mert ugyancsak nyomán van a puskásnép! Általában réczefajaink a halászat és mezőgazdaság szempontjából vagy közömbös, vagy inkább káros madaraink közé tartoznak. Közvetetlen hasznot azonban sok fajnak pecsenyéje szolgáltat s ezért mint chasznos vadakv, a vadászat körébe tartoznak. A KENDERMAGOS RÉCZE. Anas strepera L. 1756. [Anas kekuschka Gwm. — Anas cinerea, alexandrina Gum. — Chauliodus strepera Swains. — Chaulelasmus cinereus BRHum. — Ktinorhynchus streperus Err. — Chau- lelasmus streperus GRAY. — Ghaulelasmus americanus Bp. — Öuerguedula strepera MacG.! Népies nevei: kergőrécze, hápogó- vagy sápogórécze (PÁKkn); tükrösrucza. Jegyei: valamivel kisebb, karcsúbb nyakú és vékonyabb, rövidebb csőrű, mint a tőkéskacsa; csőre tőben és hegyén egyforma széles, a felső káva finom fogazása oldalt nézve is látható; a szárnytükör eleje világos szürke, alul vékony fehér szegéssel, majd fekete, azután fehér; a tükör fölött széles fekete folt s e fölött gesztenyebarna nagy folt (a fiataloknál nem igen élesen kivehető); egészben szürkésbarna tollazat jellemzi, a szárnyon pedig a gesztenyebarna, fehér és fekete élénk szinek; a gácsér csőre fekete, a fiataloknál és tojónál az alsó káva vöröses sárga, ugyanily színü a felső káva széle és töve tája az oldalakon, egyébbként barnás- fekete; szem barna; lábak sárgásak, fekete úszóhártyával. Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej és a nyak fölső fele halvány rozsdásszürke, némileg sárgás alapon feketebarna petytyekkel finoman behintett; a szemen át s a fejtetőn sötét folt; a nyak alsó fele, begy, hát eleje egyforma szélesen félholdszerűen feketén és fehéren harántfoltos, úgy az oldalak is, de itt finomabb a foltozás; a hát alsó fele, farcsíkja és farkalja fekete; a tark barnásszürke, világosabb szegéssel, a külső része- ken főleg; az evező és válltollak — kivéve a jellemzőket — barnásszürkék ; a mell közepe fehér, az oldalak és has felé szürkésbe játszó. A tojó, kivéve a szárny szinezetét, hasonlít a tőkésrécze tojóhoz, de nem oly VIII. CSALÁD. RÉCZEFÉLÉK. 109 dás, inkabb világosabb, melle és hasa fehéres vagy tiszta fehér. ron a gácsér feje szürkésfehér alapon feketebarnán pontozott és fol- ott; a hát eleje és válltollak sötétbarnák világosabb szegélylyel; a begy oldalak rozsdásbarnák feketén foltozottak; a farkalja és farcsikja nem kete. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak. Az átmeneti tollazatok is több- azért cjegyeires különösen figyelmeztetek. fértéke: H. 47—53; Sz. 25—275; F. 72—11; L. 32—42; 472—4 2 cin. Előfordulásának legészakibb helyei: Izland, Skandinávia déli része, -tenger vidéke; ugyanily magasságban fordul elő Oroszországban ; Közép-Ázsiában, Turkesztánban, Szibéria keleti részein, Észak- kában, Közép-Európában — főleg a Földközi tenger tájain — sok n találjuk, sőt ritkaságként Spanyolországban is. Nálunk közönséges lenczei tavon, a Mezőségen; a Fertőn, Balatonon ritkább, általában igen gyakori költő. Az országos középnap szerint márcz 20-án jön s októberben vonul el tőlünk. 6—12 szűrkés olajzöldes, vagy sárgás E tojik. Tojásmérték: H. 49—52; Sz. 33—35 mm. Repülése igen jellemző; szárnyait nem mozgatja oly sebesen, mint i récze, inkább lúdszerűen. Hangja kéttagu gue-ek, gue-ek, vagy ekrek. A FÜTYÜLŐ RÉCZE. Anas penelope L. 1758. (Anas fistularis BRiss., BRHum. — Anas melanura, kogolka Gm. — Mareca fistu- s STEPH. — Mareca penelope Br.) Népies nevei: sipuló-, siposrécze ; juhászlegény (Hevesm. Dinnyés- vert efütyül mint a juhászlegény?). egyei: nagyságra a tőkés- és csörgőrécze közt áll; csőre vékony, n nagy, főleg elől keskeny; farka ékalakú, körülbelül még egyszer oly ú, mint a csőre; a gácsér szárnytükre fénylőzöld, fölül és alul bár- yfíekete szegéssel, a zöld tollak után fehér és fekete szegésü toll; a tükre sötétszürke, fehér szegéssel, a következő toll majdnem egészen ér; a mell és has fehér; a gácsért jellemzi nagy fehér szárnyfoltja is, lyet a szárnyfedő tollak színe alkot; lábak ólomkékek sötét úszóhár- kal; szem barna; csőr szürkéskék, csőrköröm fekete. Leirása. Öreg gácsér dísztollazatban: feje bubja — homloktól a kóig — rozsdás. sárgásfehér; egyébként az egész fej és részben a 110 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. nyak is gesztenyevörös; begye világos ibolyás- és meggyszinübe hajló barna, de a tollak szegése fehéres; háta fehéren és feketén finoman haránt csíkozott (körülbelül mint a csörgőrécze gácsérja) az altest oldalai is ilyenek, úgy farkcsíkja, utóbbin azonban a fehér csíkok szélesebbek, mint a feketék; az alsó farkfedők bársonyfeketék, aczélkék fénynyel; a legkisebb szárnyfedők és a nagy evezők barnás hamuszürkék, a töb- biek fehérek; a hosszú válltollak külső fele fekete, fehér szegélylyel, belső fele szürkésbarna. A tojó szárnyfedői szürkések fehér szegéssel, (szár- nyain nincs meg a nagy fehér folt), feje és nyaka rozsdás világosbarna alapszínen feketésen pettyes és foltos; a begy és hát barna rozsdás, toll- szegélyekkel tarkítva; az alsó test oldalai rozsdás gesztenyevörösek. A fia- 2? eg Fütyülő récze. (Anas penelope L.) talok kezdetben a tojóhoz hasonlítanak, s később kapják meg az ivarokat jellemző színeket. A gácsérok teljesen tiszta dísztollazatot csak a 2-ik vagy 3-ik évben öltenek, s azért igen sokféle, eltérő átmeneti tollazatu példá- nyok vannak, annyira hogy a laikus ebből a fajból legalább 4—5 félét is csinál; ezért jegyeire külön figyelmeztetek. Mértéke: H. 44—46; Sz. 23—268; F. 95—12; L. 3—36; Cs. 33—37 em. Hazája a sarkköri tájakon van, Izlandtól Szibéria keleti részéig. Délibb övekben csak nagy ritkán találtak költő párokra. Telelni Abyszi- niába, Madeirába, Észak-Indiába, Khinába megy. Nálunk fészkelve még nem találták, de októberben, novemberben s visszavonuláskor, márczius- ban, áprilisban ezres csapatokban fordul elő. Repülése hasonlít a lúd repüléséhez, miközben — de úszkálás közben is — gyakran hallatja VIII. CSALÁD. RÉGCZEFÉLÉK. T11 ön a magasba emelkedik s így főleg csak lesen lőhető. t IT SZA KÉSEKET sesetatt ÉS A SARLÓS RÉCZE. Anas falcata GEokci. 1775. IAnas falcaria PaLL., LaATH. — Anasj avana Bopp. — Anas javanensis . — Eunetta falcala Bp. — Ouerguedula falcata GRAY. — Anas drepanopteros egyei: nagyságra a tőkés- és csörgőrécze közt áll s leginkább a ermagos réczével egyezik; egyforma széles fekete csőre hosszabb a idnél; a szárnytükör elől fénylő feketésszürke, hátul feketés, rozsda- r szegéssel; farka 16 tollú; a gácsérnak öt válltolla sarlósan, a tojó- ás hússzínűek; szem sötétbarna. Leirása. Gácsér dísztollazatban: a fej és bóbita sötét vörösbarna, de utóbbiak hasa nem foltos, ezek pedig alul is foltosak, szárny- ik is más. 3 "Mértéke: H. 465—48; Sz. 252—255; F. 7—75; L. 39; . 43—45 em.k : Ez a szép récze északkeleti és Közép-Ázsiában a Jenisseitől Kam- káig, főleg a Baikáltó és Léna vidékén, honos. Hazánkban csak egyet- ! példány került (ezen kívül Európában alig fordult elő több), még dig 1839 szeptemberben a Fertőn, melyet Kopp I. Bánfalvánál lőtt. pompás nyári tollazatban levő gácsér vétel útján PaYREYSSTŐL a bécsi . múzeumba került, hol ma is meg van. . k A bécsi múzeumban őrzött magyar példányt is megmértem. 12 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. A MÁRVÁNYOS RÉCZE. Anas marmorata Temum. 1840." [Anas angustirostris MÉNÉTR. — Dafila marmorata Err. — Ouerguedula angusti- rostris BP. — Marmaronetta angustirostris Bp. — Fuligula marmorata GouLp.)] Jegyei: körülbelül akkora, mint a bőjti récze, nyaka valamivel hosszabb, s egész termete, úgy csőre is karcsubb; egészben szürkésbarna színü, fölül sötétebb, alul barnásfehér; az evezők külső széle világos galambszürke ; szemeit sötétbarnás folt környezi; szárnytükre nem fényes ; jellemzők — a felső testen kivált — a sötétebb, barna tollak világosabb szegései s így vadlúdszerű rajzolata; lábai olajzöldek (halál után azonban úgy a mint a csőr is, feketék). A gácsér szürkésbarnán foltos; begye rozsdásan árnyalt; csőrköröm fekete, e mögött széles kékes színű raj- zolat, mely a csőr közepe felé megszűkül, azután kiszélesülve a tövig terjed s az orrlyukakat is körül fogja; az alsó farkfedők hullámos rajzo- lata határozott. A tojó csőrén a felső káva oldalain, a csőr közepétől a szájzugig és az orrlyuk alá húzódó háromszögletü rész, élénk zöld; alsó farkfedőinek hullámos rajzolata elmosódott; a szemeit környező barna folt nem oly határozott s kisebb is, mint a gácsérnál. A fialalok pofája és alsóteste elmosódott rajzolatu s nem oly világos, mint az öregeké, felső testük is egyszínűbb, nem annyira kirívó tollszegésekkel tarkí- tott; egészben felül sötétebb alul világosabb barnák, a csőrtő táján fehéresek. Mértéke: d H. 47—48; Sz. 20—; F. 7—; L. 36—; Cs. 46 cm. 2? H. 475; Sz. 20—21; L. 37; Cs. 46—48 em. Észak-Afrikában, a Kaspitó vidékén, a Volgánál, Spanyolország déli részeiben, Szardiniában, Sziciliában, a Joniszigeteken, Epirus és Theszalia partvidékén, Albániában észlelték. Közép-Európában ritka s a Földközi tenger környékénél északabbra csak újabb időben találták ; így 1889 május 28-án Herczegovinában (Ostrozacnál) két darabot, majd 1892 június végén Bajorországban (Watterburgnál) szintén két darabot (d és 2)?" s ugyanez év július 25-én Csehországban a frauenbergi tósorozat zlívi taván három darabot, két $-et és 26-án egy ó-t,t végre ugyancsak Csehországban 1893 1 Elsőnek MÉNÉTRIES Anas augustirostris néven (Cat. raison. 1832. 58. I. 205. szám) említi, de leírásából a fajt biztosan nem lehet meghatározni. ? Orn. Jahrb. 1890. 105—109. 5.05 14894. 21650 £ U. 0, 1892. 2509-K VIII. CSALÁD. RÉCZEFÉLÉK. 113 uárban Kladnónál egy darabot lőttek.k Úgy látszik tehát, hogy ez a zefaj észak felé terjeszkedik, sőt költ is itt. Hazánkban eddig — szin- tén csak az utóbbi években — a Velehczei tavon fordult elő. Az első §) 1893 aug. 1-én Gárdonynál került puskavégre s a nemzeti múzeum- áll; 1894-szept. 15-én MESZLENY BENEDEK lőtt a tavon egy — jelen- gyűjteményemben álló — vedlő fiatalt; így hát nálunk való költése be van bizonyítva. 1895 szeptember 6-án ugyancsak a Velenczei on MEszLENY PáL is elejtett egy öreg gácsért, melyet kitömötten meg- tt. 1896 szeptember 26-án a tó sagárdi tisztásánako északi részén, ; vetetlen a nád mellett, egy 15—20 darabból álló csapatra bukkantam MESZLENY BENEDEKkel egyet le is lőttünk közülök, de, sajnos, megse- re esett s a nádban elbukva nem mutatkozott többet. A vizen maradt kból azonban kétségtelenül megállapíthattam, hogy e csapat csupa ványos récze volt. Repülése és szokásai leginkább a bőjti réczéhez onlítanak. Í A BÓŐÓJTI RÉCZE. Anas guerguedula L. 1758. IV. tábla. . (Anas circia L. — Pterocyana guerguedula Bp. — A. humeralis MüLL. — "guedula circia STEPH. — Boschas circia Swarxs. — Ouerguedula humeralis . — Ouerguedula glaucopterus, scapularis BRHm. — Gyanopterus circia EYT. — guedula guerguedula (SHARPE))]. "Népies nevei: nagyobb csörgőrécze; makkrucza; telelőrécze ; ő-, csörgőrécze. (Ez és a következő többnyire összecserélve: csörgő- . Jegyei: valamivel nagyobb a következőnél; a gácsér szárnytükre násszürke, fölül és alul fehér szegéssel, a tükör középső tollai aczél- . érczfényűek, a tojónál a zöld szín hiányzik s az egész tükör késbarna ; fark 14 tollú; a gácsér szemöldök-sávolya kirivó fehér. . Leirása. Öreg gácsér dísztollazatban: homlok, fejtető, tarkó fekete- na, a szem mögött a tarkó felé fehér sáv huzódik; áll fekete ; pofák, rok és a nyak alul és oldalvást világosvöröses csokoládészínüek, fehér nosszanti foltokkal sűrűen behintve; a begy és a mell fölső része sárgás . rozsdabarna, minden tollon félholdszerű feketebarna harántfoltok; az k Deutsch. Jáger 1893. 56. L Chernel - Magyarország madarai. II 15 114 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. lesebb sávban végződik; a has szintén fekete harántczikázásokkal, de finomabban rajzolt, mint az oldalak; a fark alja fehéres alapon sötét- barnán foltos; farcsikja szintén fehér és barnán foltos, de a barna szín uralkodik; háta sötétbarna, minden toll világos barnásszürke szegésű ; a nagy evezők szürkésbarnák, száruk fehér; a szárnyfedők világos kékes- szürkék; a válltollak szürkebarnák, kékesszürke szegésüek, a meghosszab- bodottak közepe végig fehér, egyik széle azonban fehéreskékes, a fehérség mellett pedig mindkét felén feketészöld zománczczal; a fark barna; csőr kékesfekete; láb sötét-ólomszürke; szem sárgásszürke barna. A tojó né- mileg hasonlít a tőkés récze tojójához kicsiny kiadásban, de szárnytükre nem fényes, hanem fénytelen szürkebarna; egész tollazatán inkább a cso- koládébarna, mint a rozsdaszín uralkodik; begye nem igen foltos, úgy torka sem. Még jobban — nagyságra is — hasonlít a következő faj tojó- jához, de annak fényes zöld a szárnytükre. A fiatalok, úgy a gácsérok nyári tollazatban a tojóhoz hasonlók, de utóbbiak sötétebbek, helyenkint rozsdavörösebbek s begyük erősebben foltos. Mértéke: H. 34—38; Sz. 189—207; F. 65—86; L. 24—36; Cs. 39—45 em. A bőjti récze inkább a mérsékelt öv, mint az éjszak lakója; Nor- végiában ritka, úgy a Farő-szigeteken és Izlandon is, egyébként egész Európában költ, kivéve Oroszország északi részét. Ázsiában, Szibéria déli vidékein, Turkesztánban honos. Télre a Földközi-, Fekete- és Kaspi- tengerekhez, Afrikába, délibb Ázsiába költözködik. Magyarországban közönséges s tavainkon, mocsarainkon gyakori költő. Márcziusban, a jég eltakarodtával, az országos középnap szerint: márczius 12-én jön meg s októberben távozik tőlünk. Kisebb posványságokban s nagyobb tavakon egyaránt előfordul, kivált költözködéskor nagy mennyiségben. Nyilsebes reptű s nagyszerűen tud az egyenes, gyors repülésből, mint a golyó hir- telen 907 szögben fölfelé vágódni. Hangja kneek, kneek, párosodáskor pedig kerepelésszerű krleeb, krleeb, krleeb. Április közepe után költ, 9—12 tojást rak, melyek piszkos sárgafehérek, némi zöld árnyalattal. Tojásmérték: H. 41—48; Sz. 33—33 mm. VIII. CSALÁD. RÉCZEFÉLÉK. 115 AZ APRÓ RÉCZE. Anas crecca L. 1758. lets III. tábla. dt gaztett . (Ouerguedula erecca SreEPpn. — Nettion crecca KaupP. — Anas rubens LEss. — Juerguedula creccoides, subcrecca BRHum. — Boschas crecca SwaAINs.]. ; Népies nevei: kisebb csörgőrécze ; aprókácsa ; partirucza ; trifkó- 1 cza (Alföld); veszekedő récze (Hegykő, Fertő emert úgy repül a zsapat, mintha veszekednének"); fecskerécze (Dinnyés, Fehérm.); ezres- kacsa (Dinnyéshát, Hevesm.) ; figerécze (a tojó régi neve Velenczén) ; sívó- acsa (Jászberény); kis pergő récze. . Jegyei: legkisebb réczefajunk, körülbelül akkora, mint a galamb, őt kisebb; szárnytükre elől bársonyfekete, majd gyönyörű fénylő kőris- bogárzöld, alul keskeny fehér szegés, felül szélesebb, mely hátrafelé nindinkább rozsdásvörösbe játszik; felső csőrkáva fekete (9) vagy sötét- ás (2); lábak ólomszürkék, fekete úszóhártyával; 16 tollú farka kalakú, hegyes, de nem hosszú. . — Leirása. Gácsér dísztollazatban: a fej hátsó része és a tarkó üstö- kös ; a fej főszine gesztenyevörös, csak az állon sötétbarna; a szem körül pedig, a halántékon a tarkó mögé huzódva, széles ragyogó zöld folt van, . mely a tarkó alatt feketeszinű lesz s a nyakra is lenyulik, ezt a zöld foltot . a szem alatt és fölött, a fej rozsdabarnaságától, keskeny sárgásfehér vonal . választja el, mely a szemtől a csőrtőig is előre huzódik; a nyakon vilá- É; gos szürkésfehér és fekete finom harántsávos örv; ugyanilyen szinű czi- kás rajzolatú a hát, szintúgy különösen élénken az alsó test oldalai és ]Imosódva a has is; a begy fehér vagy sárgásszürkés fehér alapon, sűrű, fekete nyulsörétnagyságú foltokkal behintett; az alsó test közepe fehér; z evezők és szárnyfedők barnásszürkék ; a válltollak meghosszabbodottak hegyük lefelé hajlott; a fark fölső fedői bársonyfeketék, rozsdásfehér szegéssel; a fark aljának egész közepe fekete háromszöglet, melyet rozs- dásfehér szín szegélyez ; a végbélnyilástól a fark fölé is két fekete oldalsáv huzódik; a fark szürkebarna, minden tolla világos szegélylyel. A fojó hasonlít előbbi faj tojójához, de zöld szárnytükre szembeötlően meg- önbözteti attól; csőrének alsó kávája sárgás. M Mértéke: H. 39—37; Sz. 17—206; F. 65—77; L. 23—35; Cs. 35—43 cm. Inkább északi, sarkköri madár, mely lIzlandtól Észak-Európán és sián át felterjed a 70" é. szél.-ig; Amerikában ritka vendég. Európa lá 116 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. mérsékelt és délibb részein kisebb számban költ. Nálunk szintén a nem igen gyakori fészkelők közé tartozik, a Soórban (Vasm.) tömördi tócsában (Pozsonym.) nyáron át is találtam. Tojásai az előbbiéihez hasonlók, de kisebbek s nem oly zöld árnyalatúak. Tojásmérték: H. 42—45; Sz. 30—33 mm. Leginkább oly helyeken telepszik meg fészkelésre, mint a tőkés- kacsa, de a sásban, kákában rakja fészkét. Kitünő, nyilalásszerű sebes. reptét minden puskás — kivált a rossz — jól ismeri. Hangja krük, krük, . krikó, frik, prik vagy kvek, kvek, kvek. Költözködéskor néha ezres csapa- tokban jár s főleg sekély vizekben úszkál, a szélvizekben totyog és szür- csölget. i 19. NEM : KANALAS RÉCZE. SPATULA Boie 1822. Csőr feltünő nagy, elől kanálszerűen széles; fogazása fésüs, lemezes, igen kifejlődött, szinte sertealakú és szitaszerű; csőrköröm kicsiny; vas- tagabb nyakú, mint az előbbi nem. A KANALAS RÉCZE. Spatula clypeata (L.) 1758. IAnas elypeata L. — Anas mexicana Gw. — Anas platyrhynchus RErz. — 3 Rhynchaspis elypeata LzacH. — Spatula elypeata Bor. — Rhynchaspis spathulata A Du8. — Rhynchaspis macrorhynchus, platyrhynchus, pomarinus, platyuros, brachy- rhynchos BRunw.]. 3 5 Népies nevei: kanálos-, kanyálos-, kalános récze; lapátorrú récze (Tisza mentén); fogas rucza (Jászberény); butaorrú-, kanálorrú récze A (Velencze) ; kalánorrú récze. ; Jegyei: kisebb a tőkéskacsánál; nemi jegyein kívül a gácsért A rendkívül tarka, szép dísztollazata jellemzi; szárnytükre zöld, felül fehé- ren szegett, a tojóé szürkészöld; az egész szárny felső része és a szárny- A fedők a gácsérnál világos, a tojónál szürkéskékek; a fark ékalakú hegyes, a 14 tollú; lábak sárgavörösek. a Leirása. Gácsér dísztollazata: a fej oldalvást kékeszöld érezfényű zománczczal; a begy tisztafehér, mely szín a hátig felhuzódik s itt, a VIII. CSALÁD. RÉGZEFÉLÉK. tv akból kiinduló keskeny, sötétebb színű rajzolattal van elválasztva; a át eleje fényes feketés zöldesszürke, minden toll világos szegéssel; a rcsikja feketéskékes zöld érczfényű, mint a farkalja is; az evezők rkésbarnák, száraik fehérek; a váll fehér, a meghosszabbodott váll- . részben feketés, kékes, zöldes érczfényűek, a középen fehérek, vagy kékek, fehér középpel és sötétebb szürkéskék belső széllel; a mell is vörösbarna, útóbbin némi fekete haránt sávozás nyomai; a fark két oldalt, nagy fehér folt; a középső farktollak szürkebarnák, a ek fehér szegéssel, a legszélsőbbek majdnem fehérek; csőr kékes- e; szem sárga. A tojó a tőkés récze tojójához hasonlít, de csőrének és szárnya (a felső része szürkéskék) megkülönböztetik tőle. Mértéke: H. 44—47; Sz. 227—254; F. 717—115; L. 27—43; Kéred; tehát minden övüjtésébeű előfordul. fiszánkban elég közön- es, s a Fertőn, Ecsedi lápon, Apaj körül, a Tisza mellékén, Velenczei on (ritkábban) költ. Költözködéskor rendesen kisebb csapatokban jár, márczius végén, április elején, majd meg augusztus végén és szep- erben. Májusban nád, sás közé épült fészkébe 7—13 rozsdás, sárga- színű fénytelen héju tojást rak. Tojásmérték: H. 46—49; Sz. 35—37 mm. Hangja kvoék, vák, kvák. Főleg kisebb vizibogarakból, csigákból, rából, halacskákból él, növényi táplálkozásra csőre nem igen való. 90. NEM : NYILFARKU RÉCZE. DAFILA Steph. 1824. ; "Nyakuk hosszú, vékony; fark mindkét ivarnál hosszú hegyes, leg- osszabbak a középső tollak, melyek a gácsérnál nyársszerűen erősen yulnak a farkból. 118 j IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. A NYILFARKU RÉCZE. Dafila acuta (L.) 1758. IV. tábla. (Anas acuta L. — Anas caudacuta Part. — Anas longicauda BRiss. — Anas alandica SPARRM. — Anas sparmanni LATH. — Phasianurus acutus WaAGL. — Boschas acuta Nurr. — Anas tzitzihoa VrriLL. — Trachelonetta acuta KaupP. — Dafila cauda- cuta STEPH. — Dafila longicauda, Anas caudata BRHum. — Ouerguedula acuta SELB. — Ouerguedula caudacuta Maca.)]. Népies nevei: öreg hegyes (a tojó Hegykő vidékén a Fertőnél) ; gémnyakú kacsa (Alföld); orsófarkú rucza (Jászberény); villáskacsa, nyil- farkú-, fáczányfarkú récze; fecskés vagy fecskefarkú kacsa (Dinnyéshát, Hevesm.) ; nyársfarkú récze. Jegyei: valamivel kisebb, karcsúbb, de hosszabbnak látszó a tőkés réczénél; a gácsér szárnytükre zöldes rézszinű és fényű, fölül rozsdás- fehér, alul fehér szegéssel, a hátulsó toll pedig fekete; a tojó szárnytükre a világos szürkésbarna, fölül rozsdásszürke, alul keskeny fehér szegéssel ; a csőr kékes; lábak sötétszürkék. (L. I. köt. III. és VIII. tábla.) a Leirása. Gácsér dísztollazatban: a fej sötétbarna, a pofákon főleg, rézfényű zománczczal; a nyak elől és oldalt fehér, mely szín keskeny É sávban felterjed a tarkóig; a tarkótól lefelé a nyak feketés; az egész alsó — test fehér; az oldalakon, a nyak hátsó részén, háton minden toll fehér ú szürkésen és feketén finoman harántsávos, czikázott; lejebb a hát bar- nás ; farkalja fekete; az evezők és a szárnyfedők barnásszürkék, a vállról a lenyuló hosszú tollak túlnyomóan feketék, szélesen fehéren szegve; fark A világosszürke, a meghosszabbodott középtollak feketék. Nyáron a gácsér "a sötétbarna, világosabb szegésű tollakkal; fej, nyak, mell szürkés sárga- B. barna, sötétebb hosszanti foltokkal; a fark és válltollak rövidebbek, mint a dísztollazatban. A tojó hasonlít a tőkésrécze tojójához, de jellemző faji . jegyein kívül egészben sokkal világosabb, s rozsdás szín kevés van rajta, A inkább világoscsokoládé szín és világos szürkebarna; alsó teste barnás- 1 fehér, ritkásan foltos; farka még egyszer oly hosszú, mint csőre. a Mértéke: H. g 66—67, ? 51—53; Sz. 22—263; F. 97—10; a § g középső farktollai: 12—19; L. 35—39; Cs. 45—55 em. : A nyilfarkú réczének igen nagy a földrajzi elterjedése. Honos Észak- 4 Amerikában a 72" é. szél. köréig, úgy Európa és Ázsia mérsékelt és főleg északi részein, fel a 707 é. sz.-ig. Nálunk meglehetős számban költ, K de nem minden mocsaras, tóságos vidéken s egy-egy helyen sem nagyobb Isodépng yo S meg s9 [dU9ZI TOUI0gYJ (1) VINJV vII4Yd 7 viIndAnóHAnÓ SVNVv aAZJAgd :(HdVd11AN az9gedet ILO aj a ME. sál áát ÚP. GGÉSEDNE B NÁggy ere zá tszzdanttűtő ső tat Sssl "xurd jgu pe Áas93gN ep VIII. CSALÁD. RÉGZEFÉLÉK. 119 nnyiségben. A Velenczei tavon nem fészkel, de a Fertőn igen, azon- ívül a Duna-Tisza közti széktavakon s a Tisza mellékén is. Költözkö- kor azonban sok helyütt kisebb-nagyobb csapatokban mutatkozik. aszszal márczius közepén érkezik s ápril második felében csuhus, s, füves, nyilt tóságokban, mocsarakban költ; 8—12 halvány szürkés- tojást tojik. Tojásmérték: H. 52—55; Sz. 35—38 mm. Uszkálás közben hosszú nyakát meglehetősen egyenesen feltartja, it a vízből kiemeli. Repülés közben is vékony nyaka, hosszú farka onnal feltűnik. Hangja hasonlít a tőkéskacsa sápogásához, de véko- ban hangzik. IX. CSALÁD. LÚDFÉLÉK. ANSERIDAE. ő sgabá hasonlítanak a réczékhez, de csőrük hegye rendszerint nem , hanem keskenyebb, mint a magas csőrtő; a kávaélek fogazása leg- 5 fujnál nem fésüs, hanem gorombább, fűrészes s a káva szélén van ú az oldalán; a csőrköröm a felső káva hegyét, majdnem minden faj- , egészben elfogja; a szárnyak a fark végeig, vagy azon túl terjednek ; rk középhosszú, elkerekített vagy egyenes; a csüdjök magasabb, mint réczéké, hosszabb a belső ujjnál (karommal) vagy azzal egyforma; a ok szabadok, nincsenek az úszóhártyába nőve; a tojó kisebb a gunárnál, de tollazatra legtöbb fajnál nem különböző; inkább szárazon ózkodnak, ámbár mocsarak, tavak közelében ; főleg inni járnak a vízre ; hálásra, költéskor legtöbbet vannak a nádasokban, hol fészkelnek; las- ibbban úsznak, mint a réczék, miközben mellük s begyük merül leg- bb a vízbe, míg hátulsó részük kiemelkedik; nyakukat járkálás, úszás, ; pülés közben mindig kinyújtva tartják s nem húzzák úgy be, mint . kacsák; társaságkedvelők, lassú huhogó szárnycsapással repülnek, özben a vonuló társaság ferde vagy ékalakú vonalba sorakozik s ndesen .gágogv ; leginkább fiatal növénycsemetéket, friss, gyenge haj- okat legelésznek, de magvakat is esznek; igen vigyázók, vadak. í 1290 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. 21. NEM : ÁSÓLÚD. TADORNA Flemm 1822. Alakjuk sokban a réczékre emlékeztet, de magasabb lábúak, hosszabb farkuak és szárnyúak s tartásuk is inkább lud jellegű; csőrük azonban inkább réczeszerű, hegyén kís körmü; fogazásuk fésüs; leginkább földi lyukakban fészkelnek. Ez a nem lévén az átmenet a récze és lúd között, a laikus az ide tartozó fajokat gyakran réczéknek nézi. ; A VÖRÖS ÁSÓLÚD. Tadorna. casarca (L.) 1768. [Anas casarca L. — Tadorna rubra BRHum. — Anas rutila PALL. —- Chena- lopex casarca Mev. — Anser casarca ViErtL. — Tadorna rutila Bor. — Casarca rutila Bp. — Vulpanser rutila Kers £ BL.) Népies nevei: téglarécze, törökrécze. Jegyei: nagyobb a házi réczénél; szárnytükre nagy, sötétzöld érez- fényü; a szárnyfedők fehérek, a szárnytükör fölött tehát nagy fehér folt látható; főszine rozsdavörös; a lábak barnásszürkék; csőr feketés, hegyén kissé felhajló; a fiatalok szeme barnássárga, az öregeké világos- sárga. Leirása. Gunár dísztollazatban: fej és nyak fölső fele fehér, vagy sárgásfehér; a nyakon feketebarna örv; egészben rozsdavörös, csak az evezők, fark fekete. A l(ojó nem oly élénk s nem örvös. . Mértéke: ? Sz. 325—; F. 11—; L. 5—; Cs. 43 cm. (Nagy- enyedi példány). Bulgáriában, a Dobrudsában, Dél-Oroszországban, Közép- és Kelet- Ázsiában honos. Hazánkban nagy ritkaság. Látták a Sajónál (Gömörm.), lőtték a Maroson 1831-ben (A.-Fehérm.), Nagy-Lókon 1853 máj. 11-én, és fogták Holicson. Előbbi példány a nemz. múzeumban, utóbbi a bécsi udv. múzeumban van. 1895 aug. 21-én Nagy-Enyednél is lőttek egy tojót, mely Csaró J. gyűjteményét díszíti. IX. CSALÁD. LÚDFÉLÉK. 191 A BÜTYKÖS ÁSÓLÚD. 5 Tadorna tadorna (L.) 1758. .lAnas tadorna L. — Anas cornuta Gw. — Anas damiatica (HAssELo.) — Anas rranea Scop. — Tadorna cornuta GRAY. — Tadorna Bellonii Srepn. — Tadorna inser FLEMm. — Tadorna familiaris Bor. — Tadorna gibbera, littoralis, maritima — Vulpanser tadorna KErs £ BLas.) eJegyei: alig nagyobb a házi réczénél, de inkább lúd benyomást . bár csőre elől lapos, réczeszerű; szárnytükre elől zöld, hátrább vörös; csőrtövén bütykös dudorodás; csőre és lábai vörösek ; fark ollu. Leirása. Gunár dísztollazatban: fej és nyak érczfényű feketezöld ; gy és a nyak alsó fele fehér; mell felső része, oldalai és a hát eleje efüggően rozsdavörösek; a vállakon egy-egy fekete hosszúkás folt; a özepén a fark aljáig feketés rozsdás színnel kevert hosszú folt, tént az alsó test, a szárnyfedők, a farcsíkja és farkalja, úgy háta és 1 is fehér, utóbbi fekete hegyű; csőre vérpiros, hegyén fekete; szeme a; lábak halványvörösek, fekete körömmel. A tojó csőrbütyke s egész e kisebb, színezete kevésbbé élénk. Mértéke: H. 57—61. Sz. 32.7—334. F. 10—115. L. 48—5. 46—5-5 cm. "Ez a szép récze főleg a tengerpartok lakója; honos Anglia, Norvégia, zia, Dánia, Hollandia, a Balti tenger, Keleti és Északi tenger szige- partjain, ritkább Franczia- és Spanyolországban. A Fekete tenger- Kaspitengernél közönséges s előfordul Közép-Ázsia nagy széktavain, nint Ázsia keleti részeiben is. Egyes szigetségeken félszeliden él, ztik s tojásait szedik. Afrikában telelésre jelenik meg, de HEUGLIN t költ is. Hogy a régi Egyptomiak is ismerték, bizonyítja szereplése eroglifák közt. Nálunk többször észlelték, de jelenleg csak egy hiteles dány (2?) van belőle, melyet Pancsován ejtettek el 1898 márcz. havá- Ez LExpL A. dr. praseparatoriumába került. 1899 január hóban az folyón, Felek község határában, Fogarasmegyében lőttek egy példányt adászlap 1899. évf. 34. I.) A 40-es években egy példány Erdélyben a trigyen is lövetett (d ad.), mely Buda Elek gyűjteményében volt, s melyet aró János veterán ornithologusunk is látott. Én két napig figyeltem és is sebeztem egy gyönyörű gúnárt a velenczei tavon 1887 nov. 21-én. . előszeretettel a tó szélvizében úszkált s felriasztva mindig két-három, Chernel : Magyarország madarai, II. — 16 199 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. rendesen megtartott ponton szállt le. Reggeltől estig utána voltam de csak alkonyat felé sikerült ladikkal némileg megközelíteni, lövésre kapni. Sajnos, a vízbe esve rögtön elbukott, s nem jött többé elő. Másnap azonban ismét szokott helyén volt; ekkor úgy megszorítottuk, hogy kénytelen volt a tóparti legelőre szállni. Egy árokban cserkésztem meg, de nem juthattam közelebb, mint vagy 80 lépésnyire. Ott ült előttem a gyönyörű állat! Lö- vésemre a földön vergődni kezdett, feléje futottam, mire felemelkedett s alacsonyan a tó fölött elhúzott. Kilőtt tollait tettem el emlékül. Érdekes a dologban az, mit később REIsER 0. barátom a sarajevoi múzeum őre írt, t. i. hogy egy hónapra kacsa-történetem után Pociteljnél a Narenta mocsa- raiban egy bütykös ásóludat fogtak, mely nem igen régi sörét lövés nyomait viselte. Ez a példány a sarajevói múzeumban áll s én is láttam ; ugyanolyan kiszínezett, mint a mire Velenezén lőttem s igen könnyen lehetséges, hogy tekintve a madár ritkaságát, ugyanaz a példány is. 1897 ápril. 5-én a ; Velenczei tavon ismét láttam egy példányt, mely a ssukorói nagy tisz- A tásróls kelt föl s vagy 150 lépésnyire repült el mellettem a magasban, de annyira jól láthattam a napfényben, hogy tisztán megismerhettem. Fészkelése igen sajátságos, a mennyiben földi lyukakban, néha el- hagyott, sőt lakott borz- és rókalyukakban is családi tűzhelyet alapít, nem törődve a rókakoma házi uraságával. Elég eredeti és különös, hogy a csalavér nem bántja tollas lakótársát. Néha azonban faodúkban, elhagyott szarka- és varjúfészkekben is költ. 22. NEM : TENGERI LÚD. BRANTA Scop. 1769. Csőrük kicsiny, tőóben magasabb, mint egészbén hosszú; az alsó káva. fogazása annak szélén, a felső káváé annak belső felén van; a tollazat — úgy a csőr és láb sötét színü; fark 16 tollu; tengerek környékén, főleg 7. északon, honosak. AZ APÁCZALÚD. Branta leucopsis (Becusr.) 1803. IAnas leucopsis BEcHsr. — Bernicla leucopsis Borz. — Branta leucopsis . BANN. — Anser leucopsis SEEB. — Anser bernicla PALL.) ; Jegyei: nagyságra a lúd és récze közt áll; homloka a fejbúbig, — valamint pofái, halántéka, álla, torka fehér; a fej hátsó része, tarkó, A IX. CSALÁD. LÚDFÉLÉK. 193 iyak, a csőrtő és a szem köze, valamint a fark fekete; evezők, szárny- k és hát hamuszürkék, csak a hát eleje feketés; a háton és szárnyon ete és fehér harántsávolyok; alsó test fehér, oldalai sárgásbarnán, késen harántosan sávosak ; farkfedők fehérek; csőre és lábai feketék ; -SÖ stbarnák. A gunár valamivel nagyobb mint a fojó és élénkebb ü is, a fiatalok lábai nem oly feketék, mint az öregekéi, a lágyéktáj ] e pirsátsávolyai sötétebbek, a hát és gesgáedök hegye rozsdás. ia, Skandinávia tengermenti részein néha ezernyi számban mutat- k. Közép-Európában s általában a szárazföld belsejében azonban á ritkaság. Hazánkban eddig egyetlen egy példányról van tudomásunk, et 1896 szeptember havában Tományán (Szatmárm.) a Szamos mel- lőttek. Ez kitömve TELEKI LÁszLó gróf birtokában van. AZ ÖRVÖS LÚD. Branta bernicla (L.) 1758. (Anas bernicla L. — Brenta bernicla BRiss. — Anas torguata ALp. — Anser renta Part. — Anser torguatus FRiscH. — Bernicla brenta STEPH. — Bernicla tor- tta, collaris BRHm. — Chenalopex bernicla Less.) Jegyei: valamivel nagyobb a házi réczénél; fej, nyak, evezők és fekete; nyakát háromnegyedrészben fehér, pikkelyes örv fogja körül; teste sötét hamuszürke, egyes harántos sávolyokkal, melyeket a ásfehér tollszegések alkotnak; e habozás az oldalakon legélénkebb ; nyfedők és felső test valamivel sötétebb szürke, mint az alsó részek ; alja és farcsíkja fehér; szem, lábak, csőr feketék. sésteéke: H 59. 63; Sz. 34—36; F. 85—97; L. 6—65; Cs. ; Az örvös lúd a sarki tájak lakója s a föld legészakibb részein fész- el. Így Grönland északi vidékeitől a Spitzbergák, Ferencz-József föld, : Fényképét TELEKI PÁL gróf volt szives számomra megküldeni. 16 194. IV. REND. FOGASGCSŐRŰEK. Novaja-Zemlja, Taimyrföld felé terjed a Grinnel földig, hol a 827 33" é. szél. alatt találták fészkelve. Kietlen hazájából tél felé százankint vonul a hollandi, észak-francziaországi, dán tengerpartokra, úgy a Keleti- és Fszaki-tenger partvidékeire, ritkábban Közép-Európa belsejébe is. Hazánkban többször észlelték. Perényi feljegyezte, hogy 1845/6 telén Újvidéknél lőttek egyet. A Fertőn Jukovirs szerint igen ritka, de néhá- nyat mégis szerzett;? FaszL ugyanitt Hegykőnél 1879-ben novemberben látta." DomBRowsKkI írja," hogy 1886 decz. 6-án bátyja a bécsi vadas- piaczon vett egy d példányt, melyet szintén a Fertőn lőttek; ez a nemz. múzeumba került. 1887 márcz. második felében két csapat tartózkodott a Fertő délkeleti részein, (Mexikónál) ; egyikben 19 db, másikban 21 db. volt Márcz. 19 és. 24-én egy-egy darabot el is ejtettek közülök. Udvardon (Érsek-Ujvár vidékén) 1887 márcz. 14-én három db d került puskavégre, ezek egyike a nemz. múzeumban van. 1889-ben a Fertő környékén kutatva, a nyugati parton Oszlop és Szt-Margit községek közt lakó VELETIcs mol- nárnál láttam egy kitömött példányt, melyet ő 1888-ban lőtt; ez most Huszrny Ö. lékai gyűjteményében áll. A Tisza mellett is előkerült Csongrád- megyében, mint azt egy (datum nélkül) a szegedi gymnázium gyűjtemé- nyében álló példány bizonyítja. Az a mit BirtLz ír, hogy Erdélyben néha költ, biztosan tévedés. Hogy megjelenik néha, lehetséges — LÁzÁR K. gróf is felveszi jegyzékébe;" de hogy ott költene — az lehetetlen. 93. NEM : L Ú D. ANSER Briss. 1760. Az egész családnak legjellemzőbb neme; csőrük inkább nyujtott, de magas tövü; mindkét káva szélén kúpalakú, kissé hátrahajló fűrészes fogazás; a középujj és csüd körülbelül egyforma hosszú; főleg szárazon, de mocsarak, vizek vidékén tartózkodnak; nádasban, mocsárban költe- nek ; tollazatuk szinében a szürkebarna uralkodó; a legkisebb faj is ter- metesebb a házi kacsánál. : Zeitsch. f. d. ges. Orn. I. 1884. 28. I. ? Ver. d. Ver. f. Naturk. Pressburg VIII. 1864. 54. Il. 5 A soproni kath. főgym. Ért. 1882/3. 26. I. § SCHWALBE XIII. 1889. 56. Il. 5 Fauna d. Wirbth. Siebenbürgens. 134. I. § Erdélyi muzeum . egyl. érk. II. 1862. 52. 1. IX. CSALÁD. LÚDFÉLÉK. 125 A NYÁRI LÚD. Anser anser (L.) 1758. ; [Anas anser L. — , Anser sylvestris BRHM. — Anser palustris FLEMM. — Anas . (ferus) BRÜNN. — Anser cinereus MEYER.) Népies nevei: tőkelúd; márcziusi lúd; szürkelúd; nagy vadlúd. Jegyei: házilud nagyságú, csakhogy valamivel karcsubb; csőre hal- ysárgás, hússzinű ; csőrköröm fehéres; lábai és szemköre hússzínű; a y nem éri el a fark végét; szárnyán a világos hamuszürke szín odik, hátának alsó része is ilyen színű. Hasa fehér, az öregeké fekete s. Általában sokkal fakóbb-szürke, mint a többi lud s köztük a leg- gyobb. . Mértéke: H. 78—84; Sz. 43-6—49; F. 15—18; L. 71—88; .65—79. A mérsékelt égöv a mi vadlúdunk igazi hazája s bár Norvégiában "a 70" é. szél. közelében magam is találtam, mégis a sarkköri tája- ritkának mondható. Európában fészkel: Angliában, Skandináviában, nországban, Németországban s főleg a Duna vidékein, Dobrudsában, Oroszországban. A Szibériában előfordulók különböznek a mieinktől, nagyobbak, alul feketébbek s csőrük hússzínű s felső kávájuk töve ezt a fajtát Anser anser rubrirostris Hop. néven különböztet- meg. A nyári lúd hazánkban is gyakori fészkelő madár, de ujabban néhány területen, t. i. ott, a hol még meglehetős szűzies, érintetlen ökben maradtak a tóságok, mocsarak s mérnök furfangja, vízszabá- Iyozással, nem férkőzött még szívükhöz. Így a Fertőn, főleg a nyugati arton, Fehéregyháza nagy nádasaiban számos párban költ, úgy a tó éb részein és a Hanyságban, az Ecsedi lápon, Pestmegye nagyobb idass ban, a -Sárréten, a Balaton mellékén, a velenczei tó déli végében ; szóval itt-ott, még lappangó ősmocsarainkban. A déli részeken, úgy a zamentén, ma már ritkább; meggyérült a termékenynyé változtatott ld szaporodásával. Mert a kultura ellensége a vízimadárnak s a vad- . ludnak is. Vadmadár ő, mely a lápok, nagy mocsárterületek magányát kedveli, azokat a helyeket, a hová crendes keresetű jó ember", a halászon és vadászon kívül nem igen jár. Némileg ugyan alkalmazkodott — sok mással — a viszonyokhoz; így a Székésfehérvár—Budapest közt vezető vasutnak a velenczei tó és a ma már lecsapolt dinnyési mocsár terüle- n átvezető vonala mellett — alig puskalövésnyire — több költő párra s 196 IV. REND. FOGASCSÖRŰEK. fészkeikre találtam; megszokták az örökös dübörgést, a gyorsvonatnak — vagy mint ott nevezik a cbolondgőzösnekv — eszeveszett vágtatását, prüsz- kölését. A nád e helyeken rengeteget alkotva szinte áthatolhatatlan sűrűen nőtt, bíztak a jó rejtekben s szárnyaikban s a vasuttól nem félve, élték napjaikat, míg csak alóluk is elvitte a vizet a ckanális;. A vad nádasok, kákás, csuhis mocsarak, főleg ha helylyel-közzel ingó lápok, szigetek, füzesek, égerfás részletek is akadnak benne, itt-ott egy kis tisztás, hajó- csapás vagy metszés, a közelben meg legelők, puszta és mezőség terül el: legkedvesebb tartózkodási helyei. Hóolvadással, sokszor már február végén, leginkább azonban márczius elején tér vissza téli tanyáiról, kisebb- nagyobb, de soha sem oly nagy csapatokban, mint a vetési lúd. Repülés közben A vagy horog alakban sorakozik a társaság s csak ha néhányan vannak, ferde vonalban. Nagy gágogással — mely komolyabb, mélyebb hangú, mint a vetési lúd szava — telepszik meg a visszatért cfalka vagy fókav régi otthonában s csakhamar megszakadozik, párokra oszlik. Ha ez időtájt járjuk a mocsárt, mindenfelé hajszolódó, gágogó, a nádasok fölött alacsonyan repkedő párokat látunk, melyek szerelmük felhőtelen napjait élik. Sokszor ugyan a mézes hetekre is felhő borul, mert a gunár uraiméknak is akad holmi udvarló versenytársakkal becsületbeli ügyök ; no de e gavalléroskodásban nem sok veszedelem rejlik : egy kis sziszegés, csobogás a nádmélyében, vízlucskolás, pár csőrcsipés, tollhullajtás s a küz- delem el van intézve, az erősebb jogait élvezheti. Nem hallatszik ezután gágogásuk, inkább csak szelidebben geggennek. Rendesen az öregebbek — mert erősebbek is — hamarább párra találnak s előbb fészkelnek, mint a fiatalok. A két éves kor náluk a nagykorúság, az érettség; előbb nem gondolnak családalapításra. Márczius közepe táján, ha a tavasz állandóan megindult, a mocsár legjárhatatlanabb helyein, a nádba rakják fészköket. A nádszálakat letiporják, erre vastag rétegben régi nádszálakat halmoznak, azután nád- és sáslevelekkel vegyest, kimélyítik az alkotmányt, kissé kibélelik pelyheikkel s kezdenek tojni. Dinnyésen 1890-ben tavaszi életök így alakult: Február 19-én már itt vannak s márczius közepéig jönnek- mennek, távoznak, új csapatok érkeznek. Márczius 12-én párosan járnak. ( 14-én erősen hajszolják egymást. ( 21-én fészkelnek, egy fészekben már tojás. a 23-án javarészt fészkelnek. ( 28-án javarészök üli tojásait. Április 30-án első pelyhesek. TIR TOLL vTMÉNÉSÁBT VEZETETT OKAY S ANG ZÓL ÉS VKÉZÁNK ÖNÉS IX. CSALÁD. LÚDFÉLÉK. 197 Fészkeiket egymástól nem nagy távolságra rakják, de mégis any- , hogy minden párnak bizonyos területe marad, melyen ő az úr. öregebbek néha 10, a fiatalabbak 5—6 tojást tojnak, melyek sima, telen héjúak és piszkos sárgafehér színűek. Tojásmérték : H. 81—895 Sz. 57—59 mm. . Pelyhes fiókáikat kikelésök után nemsokára a vízre vezetik s igen gonddal őrzik, féltik. Családjához annyira ragaszkodik a tojó, eredeti óvatosságáról is megfelejtkezik. Majd csaknem reája iz ember, míg a fészekről felszáll; fiókáit pedig óvatosan kalauzolja n a sűrűségek felé, de azért mindig közelükben jár s le-leszáll úgy, puskával könnyen árthatnánk neki. A gunár kevesebbet törődik jával; ő csak szeret s miután szenvedélye lehült, szomszéd czim- val kijár a mezőkre, gyepekre legelni s magára hagyja az asszony- . gondjaival együtt. Gond pedig elég van a nyakukon! Megvédel- , vezetni az ostoba libácskákat a veszedelmes nádságban, hol annyi leselkedik utánuk, nem könnyű dolog. S az anyalud magzatainál . míg csak repülősek lesznek. Egy ideig ugyan — mikor toko- kezdenek — a gunár is kisérgeti apróságát, de nem sokáig s nem al a hűséges odaadással, mint párja. Ekkor elhullajtja evedzőit s b tollait, vedlik; ezt az időt, mondjuk a clohosodásnakö, mert a lud kacsa is elohosodiks. A gunárnál már előbb beköszönt ez időszak, mál csak később. Előbbi már junius közepén nem tud repülni, úszkál, bujkál a csáték, csörmelékes csuhusok közt, utóbbit julius- Jan szokta elérni a szobafogság. De már augusztusban ismét érzik SZ árnyuk szabadságát, s ekkor libáikkal együtt rándulgatnak ki a lege- re, tarlókra, vetésekre, miközben a fészekaljak rendesen összetartanak gyütt maradnak. Szeptemberben s októberben — miután a nyárutóból n kivették részöket s megzsirosodtak — kezdenek délre huzódni. ekkor azonban a levegőég is napról-napra népesedik. Nagy, igen , vékonyabban gágogó, nagyobb zajgással járó lúdecsapatok jönnek zakfelől : a vetési ludak. Különös, de jól megfigyelhető dolog, hogy a két lúdfaj együtt nem igen fér meg. Mikor tavaszszal a mi nyári k megjönnek, a vetési ludak java része már elvonult s fordítva ősz- zel, mikor az északi vetési ludak jönnek, a mi nyári ludjaink főtömege úcsuzott tőlünk. . A nyári lúd, ez a mi házi ludjaink s így a cMárton ludjának, vérszerint való őse, szokásaiban sem tagadhatja meg ahhoz való kö- rokonságát. Szintúgy, mint a házi állattá fehérült s clibapecsenyét, áltató szárnyasunk, ő is a cvads, vizen ritkábban úszkál, hanem 128 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. legtöbbet a partokon, legelőkön járkálgat. Nem azért, mintha az úszká- láshoz nem értene, hanem mivel élelmét főleg a vizen kívül találja meg. Ha azonban vízre kerül, lassan bár, de jól elevezgetsőt bukni is tud. A fiókák, igaz, kezdetben kizárólag abból élnek, mit fészkök tája nyujt; t. i. gyenge növényhajtásokból, hinárlevelekből, békalencséből, füvek- ből. Később azonban kilátogatnak a legelőre, majd a tarlókra, vetésekre, legelgetik a friss füvet, a serdülő-kelő vetést, emellett a szemes életet sem vetik meg, közbe kukaczot, férget, bogarat is elkapkodnak s kavicskákat nyelnek. Szemes, ravasz állat a vadlúd, habár ez a faj még sem annyira, mint a vetési lud. Legelésközben egy-kettőnek mindig fenn a fejes, vagyis ezek őrködnek, vigyáznak, hogy a többiek gondtalanul lakmároz- hassanak. Ökrösszekeret, szűrös embert, juhászt, gulyást gyakorta puska- lövésnyire bevárnak, de csak némi gyanusat vegyenek is észre emberen- állaton vagy szekéren: az őrködők azonnal nyugtalankodnak, mire a többi is mind egyenesen tartott nyakkal figyel s ha csakugyan kétes a helyzet, nagy gágogva azonnal odább száll. Repülésök kissé nehézkes, lassú csapású, de elég jó s kitartó. Kiválóan szeretik a repczét, őszivetést dézsmálni, úgyszintén a kukoriczát, fiatal lóherét, zabot, árpát, buzát, répát, borsót, húsos gyökereket stb., nemkülönben többféle gazt is. A kikelt gabnát nemcsak csipdesni, legelni szokták, de gyakran — kivált porhanyó talajon — ki is tépik. Ezért a hasznos madarak közé éppen nem tartozik s ha a gabna gyengén kelt, bizony tönkre teszik azt, a hol rendesen járják. Még a bokrosan kelt vetésben sem tisztán a ritkítás, legelés jó- tékonyságát gyakorolják, mert sokat letaposnak; ganéjuk pedig égető s nem mindig van javára a földnek. Legelőhelyeikről rendesen déltájban, majd meg este cbehúznakv valami közel eső, nagyobb tóra, inni, fürödni. Az éjjelt is vizen töltik, csak holdvilágos éjjeleken maradoznak néha a vetésen, legelőn. Ködös időben napközben is ide-oda bolyganak még pedig alacsonyabban, mint rendesen. Repülés közben többnyire gságognak s magasan járnak, nagy suhogással szállnak a földre, csobo- gással a vízre. Vigyázékonyságuk folytán lesből vadászszuk őket, bár . éppen ezt a fajt inkább clohosodáskors, s a gunarakat a fészkelés előtt is, párosodás kezdetén lehet eredményesen puskázni. Húsa nem sokat érő; főleg a vén rossz pecsenye, a fiatal még csak megjárja. Gazdaságilag — mint említettük — inkább káros, mint hasznos 4 madár. Halászatunkat azonban nem károsítja s hogy talán pár halacskát — is elkap néha, tekintetbe nem jön, valamint másrészt az sem igen jöhet, a hogy egyes káros rovart, férget, kukaczot elemészt, vagy hogy gazt is k IX. CSALÁD. LÚDFÉLÉK. 199 ztít. Bátran lőhetnénk minden időben s csak vadászati szempontok abtak nekik költésidejökre — s ez helyes is — bizonyos óvást. ee SK EILIK. Anser albifrons (Scor.) 1769. Anas albifrons Gw. — Branta albifrons Scop. — Anser palllipes SELYs. — An- ontalis BArRDp]. Vépies nevei: lengyel lúd; kis vadlúd; hókás vadlúdk; lilik ; gyön- vagy gyöngyvér (Bodrogköz). egyei: nagysága változó, mert vannak példányok, melyek alig na- )bak a házi kacsánál s vannak megint, melyek majdnem felérnek egy t libával; csőrük egyszínű világossárgás, hússzínű vagy narancs- a csőrköröm fehéres (fiataloké barnás); a szárny fölső része és . világos hamuszürke; a nagy evezők feketék, a következők sötét- , csak szegésük fehér ; homlokukon fehér hóka (az öregeké nagyobb, . fiataloké; utóbbiak fején kezdetben egyáltalán nincs nyoma fehér ezetnek), melynek szélei feketésbarnák vagy feketék; az öregek cső- tövét is fehér szinezet fogja körül; a mell feketén foltozott (fiatalok zen foltosak); a lábak sárgásvörösek, fiatalabbaknál barnássárgák ; barna. Egész tollazata egyébként a rendes vadludszerűen habozott násszürke, sötétebb, mint a nagy vadludé. . Ez a lúdfaj a magas északon honos és Grönlandtól kezdve Európa, a és Észak-Amerika Jegestengerre dülő tájain vagy annak szigetein el. Általában keletfelé nagyobb mennyiségben tartózkodik, mint nyu- n. A liliknek nagyság szerint — mely úgy látszik, nem csupán a k tudható be, hanem helyi okoknak — több fajtáját különböztet- k meg. Részemről legalább nem tudom azokat élesen faj szerint is asztani, hanem csak egy törzsfaj fajtáinak tartom. Így az észak- rikai liliktől (Anser albifrons gambeli HARTt) eltekintve a nálunk elő- lók ezek: . a) Az izlandi lilik. (Anser albifrons intermedius Naum. 1842.) . Jegyei: a lilikek közt (kivéve az amerikait) legnagyobb; homlokán fehér hóka inkább széles mint magas, s nem terjed a fejtető közepéig ; csőrtő oldalain is félholdalakú fehér folt látható; a csőr sárgavörös ,; láb narancsszínű. Izland északi részein honos, honnét télre néha mi- ozzánk is ellátogat. (L. I. köt. IV. és VIII. tábla). Chernel" Magyarország madarai. II. 17 kő 130 IV. REND. FOGASCSÖRÜEK. Mértéke: H. 66; Sz. 42-5—44; F. 123—14; L. 58—65; Cs. 47—5 em. b) A kis lilik. (Anser albifrons finnmarchicus Gunn. 1767.)? (Anser minutus NiLs. — Anser Teminckii Bor. — Anser erythropus NEwT. — Anser brevirostris BRHM.) Jegyei: a házikacsánál alig, vagy valamivel nagyobb; homlokán a fehér hóka magasabb, mint széles, felterjed a fejtető közepéig (a szem fölött); melle feketén, erősen foltos; csőre igen kicsiny, tömzsi. Észak- Norvégiában, főleg a Finnmark-ban, Lapponiában honos, honnét telelésre a sok vetési luddal ritkán ugyan, de ő is ellátogat hozzánk. Mértéke: H. 57—592; Sz. 392—408; F. 11—13; L. 6—64; 15. 34—4 em. A most leirt két fajta nagyságra mintegy a törzsfajnak szélsősége. A sok átmenet színben, termetben nehezíti az éles különböztetést. Ilyen átmeneti alak az Anser bruchi BRHM. Nálunk a lilik nem közönséges, bárha őszi vadlúdjáráskor itt-ott akad belőle egy-egy kisebb-nagyobb csapat. Kisebb termete, könnyebb repülése, de meg klilik, klilik, klek, klek vagy kliklik, kliklik hangja — a mitől magyar nevét is kapta — vonulás közben a magasban is meg- különbözteti a többi vadlúdfajtól. Inkább magában, fajtársaival jár vagy a vetési ludakhoz csatlakozik, de akkor is külön csapatban marad s nem vegyül igen a nagyobbak közé. A Tiszamentén, Fertőnél, Tisza- és Dunaközben, a Balatonnál több példányt lőttek; a Velenczei tavon magam is láttam egy ízben. A kis lilik, mely PErÉnyi szerint közönségesebb volna, mint az izlandi, szintén került a Fertőn, Szeged vidékén, Pest- és Moson- megyében, úgy Erdélyben is, utóbbit 1894 márczius 21-én Megykeréknél három darab közül lőtték. Alföldi népünk ismeri a liliket s azt is tudja, hogy nem nálunk fészkelő madár, a mit azzal, hogy c:lengyel lúdv — a lengyel nyilván északi értelemben szerepel — fejez ki; de meg azzal a régi közmondással is: emajd tojik neked a lilik, vagyis: hiába! — mert az nálunk nem tojik. k LINNÉ 1758-ban a eaSystema naturas cz. művének 123. lapján A. erythropus után irja: cfronte alba; (fehérhomlokú). Valószinüleg ezt a fajtát érti ugyan, de mivel leirást nem csatol hozzá s hazájául általánosságban Európa északi részét jelöli meg, azért elnevezése kétséges s helyébe a GUNNERUS-tól valót kell tennünk. dé gé e ta Mb szo sza dá a Sobel ák ak ÜK KE Di E IX. CSALÁD. LÚDFÉLÉK. 131 . A VETÉSI LÚD. Anser fabalis (Laru.) 1787. . (Anas fabalis- tar. — Anas segetum Gw. (1788). — Anser segetum BEcusr.) . Népies nevei: őszi vagy téli lúd; lazsnak lúd (Höwrc J. említi Vadászlap 1892. évf.) . Jegyei: valamivel kisebb a nagy vadlúdnál, de nagyobb a liliknél: re fekete és narancssárga, lábai szintén narancssárgák; alsó teste nem ete foltos, főszine sötét földszínü, szürkebarna, főleg a hát alsó fele; . szárnyak a fark végét jóval túlérik, hajlásban és alul sötét hamu- zürkék. Leirása: egészben szürkésbarna, felső teste és a szárnyak tollai legsötétebbek, alul legvilágosabb, fehéres; hasa, farkalja, a fark töve és lső farkfedők fehérek; a fejet és nyakat kivéve a szürkebarna tollak ndegyike világosan szegett, nagy evezők barnásfeketék, száruk fehér; . fark sötétbarna, fehéren szegett; szem sötétbarna. A tojó valamivel kisebb a gunárnál, a fiatalok sötétebbek, mint az öregek. A etypikuss éldányok csőre fekete, csak közepén van narancssárga gyűrű. " Mértéke: H. 66—69-8; Sz. 42—43-5; F. 14—16; L. 6-38—7"3; Cs. 58—6"1 cm. . Az északi Sarkkör táján, Skandináviától, Észak-Oroszországon és Szibérián végig széles övben huzódik az a néptelen, fensíkokkal, hegyek- váltakozó puszta, sivár táj, melyet északon a jegesvidék, a Jeges- tenger és a nagy ismeretlenség határol. Nyárszakán beragyogja az éjféli "nap, tél idején reáborul a folytonos éjszaka, itt-ott csenevész fák, az erdők végső határa, szikla, kopárság és főleg mocsár, tőzeges lápok, tavak, nagy területeket elfogva jellemzik a vidéket, melyet a etundra? eve alatt ismerünk. Ez a vetési lúd nyári tanyája, itt vannak fészkelő elyei. Kietlen hazájából őszszel érkezik hozzánk. Néha az első csapatok már szeptember utolsó napjaiban mutatkoznak s népünk ilyenkor hamar köszöntő erős telet jósol. Októberben az érkező falkák folyton szapo- ydnak, főleg a hónap vége felé s novemberben nagyobb síkságaink nagy etéstábláit — főleg ha azok vízgazdag vidéken terülnek el — ezernyi zer vadlúd lepi, legeli. Csak elbámul az ember rengeteg számukon s nkénytelen kérdi: honnan vette magát ennyi állat? Különösen az Alföld roppant területei, nagyobb folyamaink és tavaink vidéke egész őszszel csak úgy hemzseg tőlük; betöltik zajgásukkal, ide-oda kószálásukkal a levegőeget, megszürkítik a serkedő vetéseket. 174 132 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. A vetési lúdnak is több fajtája van: így a Kelet-Szibériában honos példányok az Anas fabilis serrirostris alakhoz tartoznak; a nálunk meg- forduló fajták : ; a) A mezei lúd. (Anser fabalis arvensis BRHMm. 1831.) Jegyei: valamivel nagyobb, mint a typikus vetési lúd ; csőre hosz- szabb, nem oly tömzsi, nemcsak közepén, hanem főleg a felső káva oldalain a csőrtő felé terjedőleg is sárga. Ez Észak-Norvégiában, Finn- landban és Lapponiában fészkel. Vannak ornithologusok, pl. ALrum, kik ezeket nem is fajtának, hanem öreg példányoknak tartják. Későbbi meg- figyelésekből fog kiderülni, vajjon igazuk van-e? Mértéke: H. 72—78; Sz. 462—48; F. 14—155; L. 7—76; Cs. 63—63 em. ; A másik fajta még inkább eltér a vetési lúdtól és typikus példá- nyoknál lehetetlen a kettőt összetéveszteni. Én is csak azért nem veszem külön fajnak, hanem fajtának, mert közte és a vetési lúd közt — bár ritkábban, mint utóbbi és a mezei lúd közt — átmeneti alakok fordul- nak elő. Ez: b) A piroslábú vetési lúd. (Anser fabalis brachyrhynchus Bartt. 1833.) [IAnser obscurus BRHum. — Anser brevirostris THIEn. — Anser phcenicopus BARTL. — Anser segetum brachyrhynchus SEEB.] Jegyei: kisebb a rendes vetési lúdnál; a fekete csőr közepén rózsapiros gyűrű, ugyanily színű a láb; a csőr feltünő rövid és tömzsi; feje, nyaka sötét hamuszürkésbe hajló, nem oly világos s kevésbbé barna, mint a vetési lúd; szélső farktolla nem fehér. Mértéke: H. 64—67; Sz. 41—43; F. 12—14; L. 67—72; Cs. 48—5"8 cm. Ez a lúd Izlandon, Spitzberg szigetén költ; legalább máshol még nem találták nyárszakán, de telelve Hollandia, Belgium és Francziaország egyes tájain észlelték. Hazánkban sokkal ritkább, mint a többi lúdfajok, bár azt inkább hiszem, hogy csak a megfigyelések elégtelenségének, a lövött példá- nyok félreismerésének s elkallódásának tudható be s tényleg gyakrabban fordul nálunk elő, mint hiszszük. Azok az adatok azonban, melyek PETÉNYI kéziratai közt e lúdfajra vonatkoznak, semmiképpen sem illenek reá S dr. MaApanRÁSz, ki ez adatokat sajtó alá rendezte, igen helyesen zárójelben kitette neve alá az Anser segetum fajnevet — bár kérdőjellel — mely fajra PETÉNYI jegyzeteiben mit sem találunk, de a megfigyelések bízvást k Zeitschr. f. d. ges. Ornith. I. 1884. 30. lap. IX. CSALÁD. LÚDFÉLÉK. JE aÉzk erre érthetők s nem a brachyrhynchus-ra. Az azonban, hogy nálunk Apajon költött volna, még a segetum-ról sem hihető. Az első hiteles adat, mely nálunk való előfordulására vonatkozik, 1887-ből való, mikor ehérmegyében, a szent-ágotai pusztán ludászva, MEszLENY B. unoka- bátyám nov: 18-án lőtt egyet. Ez a példány hozzám, majd a nemzeti úzeumba került. Csőrén a rózsapiros gyűrű, ugyanily színű lábai, sötét , nyaka és késkeny fehér sávval szegélyezett csőrtöve azonnal Iltüntek. Ez azonban nem volt egészen typikus példány, mert csőré- nek nagysága, úgy termete csak olyan és akkora volt, mint a vetési é.X Sokkal inkább typikus példány a második, hazánkban elejtett, mely es-Kubinban 1895 márczius 14-én került. Ezt MENESTORFER G. lőtte gy csapatból, még pedig három más példánynyal együtt, melyek sajnos, konyhára kerültek. A megmentett dr. ALmásY György barátom gyűjte- nényében van s szakasztott olyan, mint azok a legtypikusabb darabok, elyeket a kopenhágai, göteborgi s más északi muzeumokban láttam. tömzsi csőre és termete, sötét nyaka, még bőrben is, midőn csőrén rózsapiíros gyűrű és lábainak szine megváltozott, azonnal megkülön- tetik a vetési lúdtól. Temes-Kubin volna eddig előfordulásának leg- élibb pontja. A milleniumi kiállításon a horvát-szlavon iparcsarnokban volt egy példány Illok-ról, egy másik Puszta-Vacsról (Pestm.) s kettő a torontálmegyei madárgyűjteményben, mely utóbbiak 1895 decz. 15-én lövettek.Xk . —— A vetési ludak életmódja hasonlít az előbbi fajéhoz, de talán még vigyázóbbak, még vadabbak, mint az. Ezekre vadászunk leginkább őszszel S ezek azok, melyek még a nálunk költő nagy vadlúdnál is ismertebbek, mert több helyen, nagyobb számban fordulnak meg mezőségeinken. Legelőhelyeikről délben és este ők is behúznak a vizekre; embertelen pusztákon kisebb locsogókra, lakottabb vidéken kellő biztonságot nyujtó nagyobb folyamokra (Duna, Tisza, Dráva stb.), tavakra (Fertő, Balaton stb.). Megesik, hogy néha a víztől oly messze legelésznek, hogy nagy távolságokat kell átrepülniök, míg azt elérik; ez azonban nem zavarja őket, mert előbb kerekednek szárnyra, s így a távoleső ivó- és hálóhelyükre mégis jókor érkeznek. Hajnalpirkadáskor azután nagy gágogva, sikoltozva — sokszor az egész szemhatárt elfogó csatarendben — ismét kiszállnak a "vizekről a mezőre. Legelőhelyöket rendesen megtartják addig, míg az a kívánt táplálékot nyújthatja. k Ezt a darabot látva, ingott meg felfogásom a brachyrhynchus faji önállóságát illetőleg. É kk Dr. KuHn L.: eTorontálmegye madárvilága az ezredéves kiállításon: cz. füzet 62. 1. aA. ery- thropuss néven említi ezeket. 134 IV. REND. FOGASGSŐRŰEK. Ezért lesből vadászva reájuk, ilyen pontokon ásott, de jól elrejtett gödrökből hajnalkor s este, viszont a hálásra választott locsogónál készített lesgödörből kaphatjuk leghamarább puskavégre. Élelmök is körülbelül egyezik a nyári lúdéval. De mivel ők csak őszszel vagy hótalan télen át időznek nálunk, s mindig a Íriss vetést járják, hol töménytelenségükkel sok helyt nagy károkat okozhatnak: a mi szempontunkból gazdaságilag károsabb az előbbinél s bátran üldözhető. Főleg legelésök közben több- ször kell őket zavarni, rájuk puskázni, még pedig a terület több pontján, nehogy egyik helyről a másikra leszállhassanak. Ha mezőinket a hó vas- tagon elborítja, legnagyobb részök még délebbre, enyhébb vidékekre huzódik, csak itt-ott próbálkozik egy-egy csapat az idő zordonságával daczolni, ezek azonban többnyire rosszúl járnak, elsoványodnak, meg- bágyadnak s könnyebben puskaélre kerülnek. Gyenge teleken, mikor a hó csak pár ujjnyira borul a mezőre, gyakran kitartanak itt s úgy kaparják ki a vetést a hó alul, a mi szintén károsságuk rovására esik, mert a vetés könnyebben elfagy. Népünknek az a felfogása, hogy mikor őszszel és télen vagy tavaszszal a vadludak északról délnek repülnek, hideg s fordítva melegebb idő várható, leginkább erre a vadlúdfajra vonatkozik. Mikor azonban a tiszamenti ember esvadlúdhát felhőkből; sok esőt jósol, akkor általában a vadlúdfajokat jellemző, szürkebarna, világosan szegett tollazat után vette a hasonlatot. Márczius végével ismét visszavándorol tundráiba s kezdi ott igazi életföladatát: a szaporítás nagy munkáját. Tőlünk való távozásának, viszontérkezésének időpontját a fertői halász tapasztalásból így határozta meg: cJön a fecske — megy a vadlúd ; megy a fecske — jön a vadlúdv. És találóan. KK. CSALÁD. : HATTYÚFÉLÉK. GYGNIDAE. Általában nagy, hosszúnyakú, de aránylag rövidlábú madarak ; a csőrtő és a szem közt bőrük csupasz; a csüd rövidebb a középujjnál; a csőr- köröm nem fogja el egészen a csőr hegyét; a szárnyak elérik a fark hegyét; a fark rövid, ékalakú; uszkálásnál némelyek szárnyukat félig megemelik ; nyakukat rendesen ? alakúan tartják s rendkívül ügyesen, kigyószerűen tudják ide-oda hajlítani; a vizen igazán könnyedén, kecsesen mozognak, X. CSALÁD. HATTYÚFÉLÉK. 135 n ügyetlenebbek, totyogva járnak; vízparton vagy zsombékos, GYGNUS Bechst. 1809. Tr egészben egyforma széles, némely fajnál a felső káva tövén dudorodás ; a fej és szem aránylag kicsiny; szárnycsontjaik igen hosszúak, az evezők aránylag rövidek; növények friss hajtásai- isebb víziállatokból és halacskákból, halikrából élnek. A KIS HATTYÚ. Cygnus bewicki YaRR. 1830. ús us minor Ker. d BLas. — GCygnus melanorhinus Naum. — Olor egyei: negyedrészszel kisebb, mint az énekes hattyú, melyhez t határoló gyűrűs rajzolat fekete. Farkuk 18—20 tollú. értéke: H. 100—120; Sz. 52—54; F. 16—19: L. 8-8—10; 7—92 cm. Alibunáron ejtett példány: Sz. 52; F. 18; L. 88; . Középujj karom nélkül: 10 cm. n. Télszakára rendesen nagyobb számban látogat el a Hebridekre, ia, Skandinávia partvidékeire, kivált pedig Irlandba. Jütlandon, 256. Összehasonlításra való anyag hijával nem dönthetem el, vajjon ez a madár önálló faj-e? . csupán az énekes hattyú fajtája ? 136 IV. REND. FOGASCSŐRŰEK. Hannoverben, Oldenburgban, Schleswig-Holsteinban évenként átvonul, úgy a Kaspi-tónál is feltünik. Közép-Európában nagy ritkaság. Hazánk- ban eddig csak egy fiatal példány került, melyet Alibunáron (Toron- tál m.) 1898 október utolsó napjaiban KaJrÁR JEnő ejtett el. Ez LENDL A. dr. utján a nemz. múzeumba, mellcsontja pedig a Magyar Ornith. Központba került. A fiatal hattyúkat jellemző szürkés szín ennél határozottan ham- vas, míg az énekes hattyú fiataljainál inkább rozsdásba játszó. AZ ÉNEKES HATTYÚ. Cygnus cygnus (L.) 1758. [IAnas cygnus L. — Gygnus musicus BEcHsr. — Gygnus melanorhynchus M. k W. — Olor ferus WAGL.! 3 Népies neve: vadhattyú. Jegyei: a csörtő nem bütykös, az öregek csőre felerészben (hegyén) fekete és (töve) czitromsárga, úgy a szem és csörtő közt lévő csupasz bőr is sárga; egész tollazatuk hófehér; lábuk fekete. A fiatalok csőre tőben szürkés hússzínű, hegyén sötét ólomszürke vagy feketés; lábuk szürkés hússzínű ; tollazatuk szürkésrozsdásbarna ; szem sötétbarna. Vala- mivel kisebb, mint a következő faj s nyakát inkább egyenesen, nem igen 2 alakúan tartja. ; ; Mértéke: H. 140—150; Sz. 59—64; F. 20—22; L. 10—132; Cs. 105—124 cm. A sarki tájakon, Izlandtól keletfelé, Észak-Európában és Szibériában költ, honnét télre melegebb égövekbe költözik ; világrészünkön főleg a Föld- közi tenger, Feketetenger vidékeire. Nagyobb tóságainkon, folyamainkon átvonuláskor rendesen mutatkozik s délen át is telel (Alduna). Leginkább októberben, novemberben, majd meg februárban, márcziusban kerül szem elé. 1893 január végén sok mutatkozott Horvátországban, Szlávó- niában. Népünk az előkelő tisztaság, méltóságteljes magatartás, karcsú- nyakú hajlékonyság fogalmait példázza madarunkkal, pl. rOlyan nyaka van mint a hattyúnak.? cFehér mint a hattyú. cBüdös babuk berzen- kedik a hattyúval.? A népdal is így szerepelteti : cFehér leszek mint a hattyú Nem csókol meg minden fattyúv. Utóbbiakban nemes volta is kiérzik. Gazdaságilag nálunk nem igen jöhet tekintetbe. X. CSALÁD. HATTYÚFÉLÉK. 137 A BÜTYKÖS HATTYÚ. Cygnus olor (Gu.) 1788. — Anas olor Gum. — Gygnus gibbus BEcHsr. — Cygnus ;; csőrköröm, bütyök és az arcz csupaszbőre fekete; lábuk fekete; sötétbarna; a fiatalok csőre és lába világos ólomszürke; az tollazata fehér, a fiataloké szürkésbarna. ő Mértéke: H. 150—160; Sz. 60—65; F. 24—27; L. 12—13; 0-7—13 cm. Ez a hattyú szelidítve nyilvános kertjeink, tavaink ékessége s mint elég ismeretes. Vadan inkább a délkeleti tartományok nagy mocsa- in, tavain és tengereinél, így a Földközi- és Feketetengernél, Dél-Orosz- dan, a Duna torkolatánál, a Kaspi tengereknél, Görög- és Török- gban úgy Turkesztánban, Mongoliában, Amurföldön, de Svéd- . déli részében, Dániában is tartózkodik. Néha egyes vad, nyok hozzánk is kerülnek; de a rendesen észlelt vadhattyúk előbbi tartoznak. Halas tavakon szelid hattyúkat nem ajánlatos tartani, a halikrákat pusztítják. Chernel " Magyarország madarai II. 18 V. REND. FUTÓK. CURSORES. Lábaik és újjaik hosszúak, utóbbiak tőben némileg hártyásak vagy egészen szabadok, sőt karélyosak s igen ritkán úszóhártyásak; a hátulsó ujj vagy egészen hiányzik, vagy igen kicsiny, rövid s magasabban könyöklik ki a csüdből, mint az előre álló három ujj (kivéve a guva- tokat); lábaik ilyetén alkotása sebes futásra, kisebb pocsolyák, szélvizek meglábolására való, némelyeknél uszásra is alkalmas; csőr- és lábalko- tásuk, úgy egész külső alakjuk, életmódjuk változatosságához alkalmaz- kodott s így sokféle; vizek közelében, pusztákon, mocsaraknál, tavak mentén, sőt fákon és nádban is tartózkodnak; repülés közben lábaikat hátranyujtják; mindannyi fészekhagyó; földre, mocsárba vagy a föld- szinttől kissé magasabban rakják hanyagon épült fészköket s rendesen — négy, körte- vagy tojásdadalakú tojást tojnak. a zetét ez áll e AN ÉRSZ EST a exe da ÉN ala ásza XI. CSALÁD LILEFÉLÉK. CHARADRIIDAE. Csőrük többnyire egyenes, kemény s fejhosszúságú; lábujjaikon — legtöbbnél csak három van — rendesen a külső kettőnek tövét kis hártya köti össze, de akad egészen uszóhártyás lábú, sőt szabad ujjú is, vagy olyan, melynek mind a három ujja tőben hártyás (az utóbbiak a nálunk. előforduló fajokra nem érthetők); a fark rendesen egyenes, ritkán erősen elkerekített végü, egy fajnál villás; homlokuk magas, szemeik nagyok, kiállók; hangjuk éles, gyakran fütyülésszerű dallamos; vizek partján, pusztákon és mocsarak táján élnek, XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 139 25. NEM : . CSIGAFORGATÓ. HAEMATOPUS L. 1758. . Csőr kétszer hosszabb a fejnél, kemény, egyenes, elől kissé felfelé , oldalt összenyomott s végén kerek, tompahegyű késpengéhez ó; hátulsó ujj hiányzik, a külső ujjak tövén összekötőhártya ; első ő leghosszabb, a szárny a fark végét eléri; fark egyenes, közép- 1; tengerpartokat lakják, réczeformán repülnek; igen élénk mada- melyek lágytestüekből, férgekből élnek. A CSIGAFORGATÓ. Haematopus ostrilegus L. 1785.x -(Ostralegus hamatopus Maca. — Ostralega pica Bors. — Haematopus balthi- , orientalis BRHuwm. — Ostralega europaea LEss. — Ostralegus vulgaris LEss.) egyei: örvös galambnagyságú; feje, nyaka, begye egész felső farkának hegye és szárnya fekete ; farktöve, egész alsó teste, szárny- s szeme alatt egy kis foltocska féhér; csőre piros, vége felé sár- lábai rózsapirosak; szeme karminpiros. Mértéke: H. 37—38; Sz. 24—26; F. 10—12; L. 48—52; . 58—7 em. Ez a mással alig összetéveszthető madár Spanyolországtól fel a lkapig, főleg a köves tengerpartokon mindenütt honos; fészkelve talál- nagyobb folyamok torkolatánál is, nemkülönben a Fekete- és Kaspi ornél. Ázsiában leginkább Szibériának nagy folyamainál él a khinai erpartig. Észak-Amerika keleti partjain szinte honos. Telelni a Föld- tenger vidékeire s Afrikába megy; Észak-Ázsiából pedig Indiába. árazföld belsejében ritkán mutatkozik, mert kiválóan ragaszkodik a erhez. Ennek daczára nálunk többször előkerült már, különösen a rtónál Szeged mellett; Alvinczen (A.-Fehérm.) a Sztrigy folyó men- Apátfalván (Csanádm.); Soroksáron (Pestm.) szintén lőttek egy-egy sldányt. A Fertőn DomBRowski 1887 szeptember 24-én 8 darabot, októ- X LINNÉ hibásan ostralegus-nak írta faji nevét, 18k 140 V. REND. FUTÓK. ber 4-én 1 darabot látott. A Csepel-sziget északi végén 1887 április 25-én magam is 4 darabot láttam. GaáL G. a Balatonnál látta. Hangja hűp, hvíűíp, hűp egymásután, kissé nyujtva ejtett szótagokkal fejezhető ki. Szólása úgy mint tarkasága, nagysága révén reptében is könnyen fel- ismerhető. A norvég tengerparton mindenütt láttam, sokat barátkoztam vele, mint szép és ott némileg a mi bibiczünket pótoló fürge madárral. 26. NEM : KŐFORGATÓ. ARENARIA Briss. 1760. A lábujjak közt nincs hártya; a csőr körülbelül oly hosszú, mint a fej, tőben legvastagabb a vége felé hegyesedő s kissé felfelé hajló; csüd és középujj körülbelül egyforma hosszú; szárny hegyes, első evező leg- hosszabb, eléri a fark végét; fark majdnem egyenes, kevéssé lekere- kített hegyű. A KŐFORGATÓ. Arenaria interpres (L.) 1758. íTringa interpres L. — Arenaria cinerea OL. GALL. — Morinella collaris MEYER. — Charadrius cinclus PaLL. — Strepsilas collaris TEmm. — Strepsilas borealis, littoralis BnRnux. — Cinclus morinellus GRaYx. — Cinclus interpres GRav. — Strepsilas inter- pres ILL. — Charadrius interpres SEEB.) Jegyei: rigónagyságu; torka, melle, hasa, farkalja, a hát alsórésze, szárnyalja, a felső farkfedők hegye, a fark töve, a nagy evezők szára, úgy szárnycsíkja fehér; evezők barnásfeketék, ugyanilyen a begy két oldalának főszíne (őszszel és fiataloknál az egyes tollak itt világosabb végüek) ; farcsíkja táján feketebarna félholdszerű széles folt van; a fark vége szintén feketebarna, de a tollak hegyén keskeny, világosabb szegés lát- ható; csőre barnásfekete; lábai naracssárgák. Leirása. Nyári tollazatban: a fej és nyak alapszíne fehér, a hom- lokon, a szem alatt, tarkón s nyakon örvszerű, a begyen, a mell oldalai 1 felé huzódva, úgy a hát elején, fekete tarkázás; a hát rozsdás, dióbarna és fehéres szinekkel tarkázott, valamint a szárny felső része is. Őszi tollazatuk hasonlít a fiatalok tollazatához (nálunk leginkább ilyen tolla- zatúak kerülnek) s legjobban jellemzi azt a felső test (kivéve a hát alsó li ll zen assa VO ll eszi XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 141 részét, mely fehér) sötétbarnás főszine, az egyes tollak világossárga- barna szegése, mely főleg a szárnyfedőkön élénk, és a begyoldalak feketés- barnasága, mely szinezetbe a mell fehérsége, keskeny hegyes szögben a nyak feketebarna, világosabban foltozott örvéig nyulik. Mértéke: H. 23—24; Sz. 15—15-6; F. 6—63; L. 25—31; Cs. 2—2:5 em. 5 Az Ó-világ, valamint Amerika északi tájain költ, költözködéskor azon- ban roppant területeket bekalandoz. Lemegy Afrikában a Jóreménység okáig, Ázsiában India déli részeig, Ceylonba, Ausztráliába s Dél-Amerika égeig. Azok a példányok, melyek nem költenek, egész nyáron át délibb idékeken csavarognak. Nálunk ez a madár néhány év előtt még nagy itkaság számba ment, de 1888 óta augusztus végén és szeptember első lében majdnem bizonyosra veszem a Velenczei tavon, hol egyesek a önböző partíutók nagy csapataihoz társulnak. Évenként lőttem itt egyes példányokat, melyek gyüjteményemben vannak. Valószínű, hogy más elyeken is rendesen átvonuló madárfaj, s a megfigyelés hiányossága kozza, hogy nem tudunk róla többet. Lövetett 1865-ben Hunyad- megyében, 1835-ben Tápió-Szt.-Györgyön (Pestm.) és 1897-ben Lellénél, . a Balatonnál (GAÁL G.) is. 97. NEM: FUTÓMADÁR. CURSORIUS Laih. 1790. Csőr alig fejhosszú, hengeres, hegyes, hajlott végű; három lábujja vastag, rövid; a lábszár magas; első és második evező leghosszabb ; ivatagokon, kopár pusztákon tartózkodnak. A FUTÓMADÁR. Cursorius gallicus (Gw.) 1788. . (Charadrius gallicus Gw. — Cursorius europsus LarH. — Charadrius corira Bowwar. — Cursorius isabellinus MEYER. — Tachydromus europgus VIEILL. — Üur- or isabellinus WacL. — Cursor europaus Naum. — Cursorius brachydactylus, pal- lidus BRHuM.j Jegyei: gyenge nevető galamb nagyságú és ugyanolyan színű ; tarkó tája kékesszürke, oldalvást fehér és fekete sávval szegve; nagy 142 V. REND. FUTÓK. evezői barnásfeketék; csőre barnásfekete; szeme barna; lába sárgás- fehér. Mértéke: H. 22—9253; Sz. 17; F. 58—62; L. 65—7; Cs. 24 cm. Ez a sajátságos madár a Kanári szigetektől Észak-Afrikán át, Ará- biában, Perzsiában, Közép-Ázsiában és északnyugati Indiában, valamint Dél-Európában fordul elő. Világrészünkön Szicziliában, Spanyolország- ban költ, de mint vendég előkerült Németországban, Francziaországban s tizenegyszer Angolországban. Szomszédságunkban Stiriában is lövetett egy példány. Hazánkban csak egyetlen egy példányt keríthettünk, melyet 1882 szeptember 25-én Böösön (Pozsonym.) a Csallóközben lőttek. A pozsonyi kath. főgymnázium gyűjteményének átvizsgálásakor bukkan- tam reá, később bekértem a II. nemzetk. ornith. congressuskor rendezett kiállításra, melynek végével a nemzeti múzeumnak jutott. A kopár homoksivatagok lakója, rendkívül jó futó, sáskákkal, bogarakkal él. 98. NEM: SZÉKICSÉR. GLAREOLA Briss. 1760. Csőr rövid, kampós; szárny hosszú, a farkon túl terjed, első evező leghosszabb ; a fark, a nálunk honos fajnál, villás, fecskeszerű; a közép- ujj feltünő hosszú, néha a csüdnél is hosszabb, a külső ujjak tövét hártya köti össze, a hátulsó ujj magasan könyöklik ki a csüdből; vizek körül, ugarakon, gyepeken tartózkodnak, rendkívül jól és szépen, csér- szerűen, de sokkal ügyesebben repülnek, akár a fecske; eledelök rova- rokból áll, melyeket futva vagy reptükben kapnak el; kisebb-nagyobb társaságokban élnek. 3 A SZÉKICSÉR. Glareola pratincola (L.) 1766. V. tábla. (Hirundo pratincola L. — Glareola neevia, senegalensis Gum. — Gilareola austriaca Gm. — Glareola torguata Mereven. -—— Glareola limbata RüpP. — Pratincola glareola DEGL.) Népies nevei: sziki csire (Hortobágy) ; pirpió (Álföld). Jegyei: valamivel nagyobb, nyulánkabb, mint a rigó; farkának alakja olyan, mint a füstös fecskéé, tőben fehér, végén fekete; szárnyai 4 iIsodepng USN s8 [81029 TOUIOJYI xuid (PU pp Á I) VIOONIIVUd VIOHUHYID dO9S SNiIdNd SNIUGdgVUVHa di SOIHAZS Ez E ge 91 jára kat ezet; A EÖNONYAZ S kegyágtb ZEÓGK ÜZ eza 48 Aj EZÉ e el ő P- hé, j6 KESS ; Zs He (s sére XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 143 . fecskeszerűek; a csőr töve széles, az öregeknél piros, hegye fekete ; fiataloknál a piros szín barnás; torokfoltját, a szemtől kezdődve, te szegély örvösen határolja; első evező szára fehér; lába fekete. . Leirása. Az öregek főszíne felül földszínű barna, mely a fejen s jnösen—-a háton, szárnyakon legsötétebb, a nyak felső részén kissé ásba hajló; álla, torka világos rozsdássárga, feketén s kissé fehé- . körülszegve; a begy szürkésbarna rozsdássárga árnyalattal; az k barnásfeketék; szárnyalja rozsdavörös; hasa fehér, szürkésbarna yalattal; farkalja fehér. A fiatalok örvözött torka nem oly éles rajzú, x fehér; begyük, felső testök minden tolla sárgásfehéren szegett, foltozott. Mértéke: H. 24—925; Sz. 19; F. 10—11; L. 2-7—3; Cs. 15—18 méter. I . A typikus szinezetű madarakat némely helyeken pótolja : . A feketeszárnyú székicsér. (Glareola pratincola melanoptera NoRDpw. . [Glareola pratincola Part. — Glareola Nordmanni FiscH. — Glareola Pallasi . — Pratincola Pallasi DEGL.) . Jegyei: egészen olyan mint a törzsfaj, de szárnyalja fekete, csüdjei hosszabbak, farka jobban kivágott. "alértéke: H. 943—951; Sz. 20—208; F. 119; L. 28—31; S46— 17 em. . A székicsér Európának déli részeiben, főleg Dél-Francziaországban, nyolországban, ritkábban Lengyelországban, nagy számban Orosz- p-Ázsiában költ. Őszszel Afrikában számos s főleg a Nilus mentén, rös tengernél telel, úgy Indiában is. Dél-Oroszországban helyenként ett Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyében, Tisza-Földváron, 1840 május an öreg madarakat, s tojásaikat is megtalálta; 1843 juniusban pedig y még jelenleg is előfordul. A typikus tollazatú székicsér azonban jlyel-közzel közönséges madarunk a Tisza mentén, nagy pusztáin- kon, szikes legelőinken, a Hortobágyon, Dinnyésnél, a Duna és Tisza özében. A Fertő vidékén sem Faszi, sem én sohasem láttuk S ovirs az 50-es években azt írja, hogy ritkán fordul elő. Nem áll hát a mit BREHM ír, hogy a Fertőn számosan költenek.k A Balatonnál . k Thierleben 2. kiad. Vögel III. köt. 268. I. 144 V. REND. FUTÓK. HERMAN Orró május 9-én lőtt 1 darabot. Erdélyben szintén előkerültek egyesek (Hunyadmegyében). Amit Tompa röviden így fest: cÁrnyéktalan puszták, lágyan ringó tavak Szabad szép vidéke, az a székicsér édes otthonának tája. Ott éli napjait, ott alapítja meg családját, hol a széksót virágzó fátalan legelőkön, porondokon, bucz- kákon, székfenekekben csillogó locsogókon kívül xaranykalászszal is ékes a rónaság, mint PErőrrnk írja, smelynek fölötte lenge délibáb enye- legve üz tündérjátékokatv,. S ha gulya járja a pusztát, hát csak annál inkább kedves az madarunknak, még pedig egyszerűen azért, mert a sok ökörnek, marhának nyomában gazdag rovarélet fejlődik, ez pedig a székicsérnek terített asztalt jelent. Dinnyésen, főleg a mocsár kisebb, rövid gyepű, székes, marhajárásos szigetkéin ütött tanyát. 1890-ben az elsők április 5-én érkeztek, de 25-ig csak néhány darab mutat- kozott, azontúl folyton több s május 5-én 18 pár kezdte udvarlását, párosodását; május 10-én találtam az első tojásokat, 15-ig mind le- tojtak. A székicsér rendkívül élénk szárnyas, akár a földön, akár a levegőben lássuk. Mozgásai szépek, vonzók s igen ügyesek. Egérgyorsan futkosnak a gyepen, közbe-közbe hirtelen megállnak, bókolgatnak, nya- kukat mereven felegyenesítik, azután meg ismét egészen behuzzák s így szaladgálnak tovább, hogy egy-egy rovart, szöcskét szedjenek fel vagy kapjanak el a légben. Felrebbentve ide-oda csapkodnak, felemelkednek a magasba, sokszor annyira, hogy csak fecskenagyságúaknak látszanak ; ide-oda kanyarognak, el-eleresztve, mereven kitartva hosszú, hegyes szár- nyaikat; azután hirtelen megállapodnak, mintegy függnek a légben, de néhány sebes szárnyrezegtetés után ismét nyílgyorsan vágódnak el más irányban. Leszálláskor, úgy mint a csérek, szárnyaikat a pihénő lepke módjára, felnyujtják s lassan huzzák rendes helyükre. Lényökben —- főleg a földön szaladgálva — a lilékre emlékeztetnek, míg szárnyalásuk a cséreké- hez és fecskékéhez hasonlít; lengő, könnyed és változatos. Főleg repülés közben hallatják jellemző éles, gyorsan szaporázott pirrijé, pirrjé, kerrihé, kerrijé, krjé, néha kr, kr, kerr, errje, errije s ritkábban klít, klít szavukat. Miután telelő helyeikről visszatértek hozzánk, pár után néznek. Udvarlá- sukat gyönyörű repülési mutatványok, folytonos pirregésszerű szólásuk — mely után hangutánzóan egyik magyar nevét, a epirpíót vagy pirípiót kapta — jellemzi. Fészket nem építenek. Néhol egyszerűen a földbe kapart —. vagy természetes sekély mélyedésbe rakják tojásaikat, néhol azonban . KS tát SNS ON egek 2 epD ÖLE kt XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 145 sajátságos házi tűzhelyet is alapítanak, a mi az alakoskodásnak is kiváló példája. Mikor Dinnyésen fészkeik, illetőleg tojásaik után jártam, alapo- . san átkutattam minden a földön található gödröcskét. A székicsérek . folyton jajveszékelve repkedtek, futkostak előttem — majd a szemeimet . kinéztem — de egyetlen egy tojást sem birtam meglelni. A helyet, hol . okvetlen fészkelniök kellett, a marha is járta, minek bizonyítói az itt-ott heverő száradt trágya darabok lepényszerű foltjai voltak. Éppen ki akarok egy ilyent kerülni s mit látok? — — a lepény közepén 3 darab székicsér . tojást. Nem kerestem ezután máshol, csak a száraz trágyadarabokat . néztem sorba, melyeken csakugyan az egész telep tojásait megtaláltam. . A tojások körte- vagy tojásdadalakúak, sima héjuak, alapszínük piszkos . agyagsárga, sötétbarna és hamuszürkés szabálytalan alakú foltokkal, pontokkal és rajzolatokkal. . Tojásmérték: H. 23—32; Sz. 215—248 mm. , ; A költés munkájában az anyamadárnak részben a nap melege . is segítségére van, mert hát sokszor kénytelen tojásait elhagyni, zavar- . tatva a legelő gulyától. A pelyhesek kikelés után kis vártatra odahagyják nem igen melegséges otthonukat, s ügyesen bujkálnak az alig ujjnyi . magas székfüvek, marhanyomok, göröngyök közt. Pehelytollazatuk színe . teljesen talál a talajhoz s megvédelmezi őket ellenségeiktől. Az ember . egy lépésnyire sem bírja az ilyen meghúzódó, mozdulatlan kis jószágot . meglátni s legelőbb még nagy fénylő fekete szeme, pislogása árulja el. Az anyamadarak melegen ragaszkodnak fészkök tájához; fiókáikhoz meg . különösen. Megindul az ember azon a jajveszékelésen, siránkozáson, a melylyel telepükön a betolakodót fogadják s elbámul azon a sok csel- . vetésen, melylyel megtévesztik őt, hogy figyelmét, aggodalmuk tárgyaitól elvonva, saját magukra irányozzák. E czélból furcsábbnál-furcsább mozdu- . latokat tesznek; szárnyaikat a földön szétterpesztik, bókolnak, ott futkos- . nak, repkednek és sivalkodnak leginkább, a hol fiókáik nincsenek, s így . azok rejtekétől a hivatlan vendéget messze elcsalogatják. Juliusban a 8 . kis székicsérek is elérik az anyányi életkort. Ekkor nagyobb csapatokba . verődnek s egy ideig ide-oda kószálnak, majd augusztusban mindinkább 8 délre húzódva, elhagyják vidékünket. A székicsér mezőgazdaságilag kiváló . hasznos szárnyasaink közé tartozik s igazán kár, hogy ez ékes, szép 4 madár nagyobb számban nem él nálunk és nem mindenfelé! Bogarak, . férgek, lótetű, néha kisebb pillék, hernyók, álczák, különösen pedig a A tücskök és a szöcskék, sáskák azok a káros állatok, melyeket kiméletle- . nül pusztít s rendkívül gyors emésztésénél fogva mohón és nagy meny- . nyiségben költ el. Láttam, a mint ugarok, legelők, gabnaföldek fölött csapa - Chernel: Magyarország madarai. II. 19 146 V. REND. FUTÓK. tosan vadászgattak s majdnem minden pillanatban — akárcsak a fecske — elkaptak valami szállingózó vagy a növényszálakon üldögélő rovart. A felbonczoltak gyomrában, begyében leginkább szöcskéket, bogarakat és tücsköket találtam, még pedig nagy számban. Kímélendő szárnyasaink sorában foglal tehát helyet, mert nem csekély mértékben apasztja, főleg a veteményeink hajtásait, leveleit rágó és megsemmisítő rovar-ellen- ségeket. 29. NEM : LIL E. CHARADRIUS L. 1758. Fejök aránylag nagy, homlokuk feltűnő magas, szemeik kiálló nagyok ; csőrük tőben legvastagabb, a középen vékony, végén mindkét káva gomb- szerűen dudorodott; hasítékalakú orrlyukaik kis csatorna közepén van- nak, mely a csőr közepétől a dudoros részig nyúlik; hátulsó ujjuk hiány- zik, csupán egy fajnál van meg, azonban annyira elcsenevészedett, hogy inkább bütyök, mint valóságos lábujj; a csüd valamivel hosszabb a középső ujjnál; a szárnyak hegye az egyenes vagy kerek végü fark hegyét eléri; leghosszabb az első evező. Ugarokon, vízpartokon, tarlókon, pusz- tákon élnek, (sőt egy faj a havasok tócsáinál) fütyülésükkel élénkítve e kietlen helyeket; rovarokat, férgeket, csigákat pusztítanak, hasznosak s némely faj pecsenyéje is kitűnő, csemege számba menő sült. AZ UJJAS LILLE. Charadrius sguatarola (L.) 1758. s [Tringa sguatarola L. — Tringa helvetica L. — Vanellus varius, griseus, sgua- tarola, helveticus BRiss. — Charadrius naevius Gm. — Char. subtridactylus HaAssELov. — Char. hypomelas, pardela Part. — Vanellus melanogaster, varius BEcnsr. — Vanellus helveticus ViErLL. — Sguatarola cinerea FLEm. — Char. apricarius Wics. — Sguat. australis, rnynehomega Bp. — Sguat. grisea LEacH. — Sguat. mela- nogaster MaALH. — Sguat. varia BRHm. — Vanellus griseus BoLL. — Pluvialis sgua- tarola Macs. — Char. helveticus LicHr. — Char. hypomelanus Nokgpm. — Char. longirostris BRHm. — Sguat. helvetica BRHm. — Pluvialis varius DEGL.) Jegyei: jó gerle nagyságú, de zömökebb, vastagabb nyaku és na- gyobb fejű; a hátúlsó ujj elcsenevészve, karom nélkül, de mégis meg van (többi liléinknek nincsen); nagy alsó szárnyfedői feketék; farcsíkja késés zár egz kes E TÉd rk alte zár zek ke XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 147 . fehér; fark fehéren és barnás sötétszürkén haránt sávolt; felső teste sötét alapon halványsárgás fehéren sűrűn foltozott (hasonlít a sárgapettyes . liléhez, azért figyelmeztetek e két faj jegyeire); csőr fekete; lábak szürkés- . feketék; szem barna. . ——— Leirása. Nyári tollazatban : a homlok eleje, pofák, a nyak alsó része, begy, mell egész a hasig fekete; a fej és a nyak hátulsó része, a begy . oldalai, czombok, a végbél tája, farkalja fehér; hát, vállak, kis szárny- fedők feketebarna- alapon sűrűen sárgásfehéren pettyezettek, foltozottak ; . a nagy evezők szárának középrésze fehér, a négy elsőnek külső fele bar- . násfekete, az ötödik és a következők külső felén fehér folt; a nagy és . középső szárnyfedők szürkésbarnás feketék, szegésük és hegyük fehér. E Ebben a tollazatban nálunk nem igen látjuk, hanem inkább az őszi tolla- . gatban, mikor is az áll és torok felső része, az alsó test közepe fehér (a s fekete tollazat teljesen eltűnik, kivéve a nagy alsó szárnyfedőket) ; a pofák, . nyak, begy és a mell felső része piszkos sárgásszürkés alapon sötétebb a barnásszürkén foltos, az alsó test oldalai ugyanilyenek, de foltozásuk vilá- . gosabb; a szemet elől sötétszürkés félholdalakú folt szegélyezi; a felső . test barnásfekete alapon halvány sárgásfehéren foltos, legsötétebb az alap- . szín a fejen és háton, legvilágosabb a szárnyak fölső felén; egyébként . mint nyáron. A fiatalok tollazata olyan, mint az utóbb leírt; a tojó nyáron . hasonlít a hímhez, de nem oly élénk színü, gyakran a fekete alsó testen . fehéres foltok látszanak. (E Mértéke: H. 25—29; Sz. 175—205; F. 75—84; L. 45—5; . Cs. 24—29 em. . É Úgy az Ó-világ, mint Amerika északsarki tájain (Alaskában) költ, főleg a 65 és 74" é. szélesség között; Izlandon és Skandinávia északi részei- . ben azonban nem fordul elő, hanem inkább Észak-Oroszországban, kü- . lönösen Szibériában. Telelésre a Földközi tenger vidékeire, Afrikába (még a Jóreménység fokánál is találták), Indiába, Ausztráliába, Észak-Ameriká- ból Peruba, Braziliába költözködik. a Hazánkban még néhány év előtt ritka vendégnek tartották, de a ; Velenczei tónál évek óta rendszeresebben végzett megfigyeléseim azt bizo- j nyítják, hogy minden őszszel rendesen átvonul s pihenésre is leszáll itt, . szintúgy nagyobb tavaink környékén. Különösen szeptember közepe és . október első napjai között találkoztam vele a meztelen, sáros, homokos . tóparton, majdnem mindig más kisebb faju parti szárnyasok csapataihoz, . vagy bibiczekhez szegődve. De egy-egy napon két három darabnál ritkán . volt több látható. A Fertőn őszszel szintén többször előkerül s itt elejtet- . — teket különböző években láttam. A Balatonnál 1895 szeptemberben ész- 195 148 V. REND. FUTÓK. lelték. Ercsiben (Fehérm.) és Duna-Örsön (Komárommegye) is lőttek egy- egy példányt, utóbbit 1879 október 20-án. Tavaszszal azonban elkerüli vidékeinket, csak egyetlen adatunk van ez időszakban való előfordulásá- ról, t. i. 1864 májusban Sztrigy-Szt-Györgyön (Hunyadmegye) került egy puskavégre. A Velenczei tavon többnyire fiatal madarakat észleltem, rit- kábban öregeket. Amazok korábban mutatkoznak, mint az utóbbiak. Hangja éles, de fájdalmasan, kissé vontatva kéttagúan hangzó kli-é, tli-é vagy klí-üp. Húsa igen izletes. Nálunk gazdaságilag nem számít, bár rovarokat, vízi férgeket pusztít s kárt nem tesz. A PETTYES LILLE. Charadrius phuwvialis L. 1758. (Charadrius apricarius L. — Charadrius aureus MüLL. — CGharadrius auratus Suck. — Charadrius campestris Nirs. — Pluvialis apricarius Bp.) Népies nevei: göröngysneff (Jászberény). Közkeletű neve még: aranylile. Jegyei: valamivel kisebb, mint előbbi, melyhez színre is hason- lít, de különbözik tőle, hogy a nagy alsó szárnyfedők fehérek, felső tes- tének foltozása nem fehéres, hanem sárga, farktöve nem fehér és csak három lábujja van. (Fejének képe: I. köt. X. tábla). Leirása. Nyári tollazatban: homloka, szemöldöke, úgy a nyaka és a begy oldalai — a homlokkal és szemsávval összefüggően — valamint czombjai is fehéresek ; az alsó test, az álltól kezdve, fekete, de oldalai fehé- resek; a felső test fekete alapon sűrűen sárgán pettyezett, foltos; az eve- zők barnásfeketék, száruk közepe fehér; a fark barnásfeketén és sárgá- san csíkozott. Őszi tollazatban az öregek, a fiatalokhoz s előbbi faj őszi tollazatu és fiatal példányaihoz nagyon hasonlítanak, de megkülönböz- tethetők cfaji jegyeik, egybevetésével. Mértéke: H. 25—265; Sz. 168—19:5; F. 69—78; L. 42—46; Cs. 18—25 cm. Európa sarkköri vidékein költ; így Izlandban, Skandináviában, a Faró, Novaja-Zemlja, Jan-Mayen szigeteken, Grönlandban; délibb fész- kelő helyei Észak-Németországban, Brabantban, Luxemburgban is vannak. Öszszel a Földközi tenger vidékeire vándorol, de Afrikába ritkán láto- gat át. Észak-Amerikában, úgy Szibériában a typikus madaraktól némi- leg eltérő fajták élnek. Telelésre vonultában, kisebb vagy nagy csapatok- ban, néha egyedül, de bibiczcsapatokhoz szegődve is jelenik meg, főleg XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 149 októberben, esetleg már előbb. Gyakran novemberben, gyenge teleken még későbben, sőt januárban, februárban is előfordul. Tavaszi költöz- ködése márczius havába és április elejére esik. Ritka esetben, mint fel- jegyezték, a Fertőnél és 1847-ben Pestmegye mocsarain költött volna egy-egy pár, ha ugyan nem meddő példányok nyomán következtettek nálunk való fészkelésre. 1893-ban Karczag és Kis-Ujszállás közt június elején magam is találkoztam nehány darabbal, de valószínüleg ezek is meddő, vagy még nem ivarérett egyének voltak. Ilyen itt nyaralók más magas északi madárfajok közül is akadnak (pl. Tringa subarcuata, alpina stb). Nálunk való tartózkodása közben ugarokon, nedves réteken, legelő- kön, tarlókon, kukoriczában, mocsarak mellett találhatjuk. Hangját fel- szálláskor, vagy reptében leginkább hallatja; ez tlü-i, klü-i vagy tlüe-i szótagokkal fejezhető ki. . . Rovarok, egyéb alsóbbrendű állatok, mint férgek s különösen a földi iliszta, kedvencz étkei; de álczákat, rovar- és lepkebábokat is pusztít- nak — így hát igen hasznos madár. A HAVASI LIL E. Charadrius morinellus L. 1758. . [Morinellus anglicanus BRkiss. — Charadrius tartaricus PaLL. — Charadrius anglus MüLL. — Charadrius sibiricus LEP. — Eudr. montana, stolida BRHm. — Mori- nellus sibiricus Bp. — Eudromias morinellus KEvs £ BLas.]. .. Jegyei: rigónagyságú, de zömökebb; homloka feketebarna és rozs- ásszürkés-fehéren foltos; álla fehér; szárnyfedői szürkésbarnák, világos rozsdásan szegve; csőre vékony, fekete; csüdje zöldesbarna, lábujjai feke- tés szürkék; szeme sötétbarna. Leirása. Nyári tollazatban : a fej felső része feketebarna, elől sűrűb- ben, hátrább kevésbbé sárgásfehéren foltos; a szemen át, hátra felé széle- sedő tiszta fehér sáv; a csőrtő és szem között úgy fültájékon szürkés- barna, előbbi rajzolat fehér foltokkal; áll, torok és végbéltája fehér, úgy az alsó farkfedők is; felső test barnás hamuszürke, minden toll rozsdá- san vagy sárgásfehéren szegve, a nyak felső részén legkevésbbé; a begy világosbarnás hamuszürke, mely színt a mell és oldalak rozsdaszinétől fölül erősebb, alul elmosódó sötét szegésű fehér szalag választja el; az alsó test közepét nagy feketebarna folt foglalja el; az evezők sötét szürke- barnák, az elsőnek szára fehér, a hátulsók hegye és belső széle rozsdás- fehéren szegett; a farktollak töve szürkebarna, végük felé feketésbarnák, 150 V. REND. FUTÓK. a középsők hegye keskeny sárgásfehér szegéssel, mely szín a szélsőkön folttá nagyobbodik. Őszszel az öregek hasonlítanak a fiatalokhoz, fölül főszínük kissé sötétebb, mint nyáron, az egyes tollak szegése élénkebb rozsdaszínű s élesebb; a fej rozsdásan foltos s nem oly sötét egyszínű- ségre hajló, mint nyáron; a szemsáv rozsdás s nem tiszta fehér; torkuk sötétszürkésen hosszában, begyük ellenben harántosan sávos; különben alsó testük szürkésfehér. Mértéke: H. 21—22; Sz. 145—155; F. 63—38; L. 35—37; Cs. 12—16 em. Mocsári madaraink közt ez az egyedüli, melynek otthona a havaso- kon van. Igaz ugyan, hogy a magas hegyeken, a hóhatáron is mindig a lápos, mocsaras helyeket keresi föl, mégis sajátszerű, mikor az ember ilyen tájon, hol mindennel előbb, csak mocsári madárral nem vél talál- kozhatni, vele összekerül. Igazi hazája a magas Észak fel a 73" é. sz.-ig, a hol Skandinávia, Oroszország, Szibéria, Novaja-Zemlja nagy fensíkjain, hegyein, az úgynevezett chegyi tundrábano, magányos, kietlen helyeken költ. Tromsönél (697 38 é. sz.) 800 m. magasan a Flöifjelden találtam néhány fészkelő párt, melyek az örök hó között bizonyos lápos, elmocsa- rasodott s így hóment részeken tanyáztak. Skóczia magas hegyein úgy Németországban, Stiriában is találtak egyes fészkelő párokat. Hazánkban szintén a legmagasabb hegyi lápok, mocsaras havasi rétek néhány pont- ján fészkel, főleg Erdélyben a Cibin hegységben. Ez utóbbi helyek fész- kelésének legdélibb — úgy mondhatnám — szigetei. Költözködéskor azonban nálunk is sokkal gyakoribb, bár közönséges- nek éppen nem mondható. A Földközi tenger vidékein, Perzsiában telel. Magyarországon, főleg októberben, novemberben, gyengébb időjárással deczemberben, tavaszszal meg áprilisban, mutatkoznak az átvonulók ám- bár ekkor sokkalta ritkábban, mint őszszel. Nem annyira mocsaraknál, mint a mezőn, kukoriczákban, gazos ugarokon, tarlókon szállnak meg. Pestmegyéből legtöbb példányt tudok (Pótharaszt, Fülöpszállás, N.-Kér, Ócsa), Sopronmegyéből (Fertő-Szt.-Miklós) gyűjteményemben van egy példány; Gömörmegyében, Hunyad- és Szebenmegyékben szintén többször lőtték. Horvátországban először 1894 április 11-én Molve falunál észlel- tek 6—8 darabot, melyek közül egyet lőttek is. Hangjuk trü, drü, dre, dröó, drr, drr. Fészküknél roppant bizalmasak s az ember körül 20—30 lépésnyire egérszerűen futkosnak a posványos gyepen. Tojásaikat valami — pár szálacskával bélelt — mélyedésbe a földre rakják vagy a mohás talajt kissé homorúra nyomják s ide tojnak 3—4 tojást, melyek fénytelenek, XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 151 . világos sárgásbarna vagy olajzöldbe játszó alapon szürkén, barnán, olaj- . barnán pontozottak és foltozottak. "Tojásmérték: H. 39—42; Sz. 25—27 mm. Húsa — saját tapasztalatom nyomán is mondhatom — a legízlete- sebb minden szárnyas pecsenyéje közt s finomságra túltesz a sárszalonkán úgy, hogy méltán az inyenczfalatok koronája — csak hogy nálunk ritka halandó részesül benne. Tápláléka szerint — mint többi fajtársai is, — hasznos madár; de ritkaságánál fogva működésének fontosságot nem tulajdoníthatunk. A PARTI LIL E. Charadrius hiaticola L. 1758. a (Charadrius hiaticula L. — Aegialites hiaticula Borz. — Hiaticula arabs LrcHr. . — Hiaticula annullata Ggax. — Charadrius Homeyeri BRHuw. — Aegialitis hiaticuloides, 18 auritus HrucL. — Aegialitis hiaticola (SHARPE))!. 3 Népies nevei: a kisebb liléket — ezt és a következő két fajt — nem igen különböztetik meg; a Kunságban czankócsirkéknek, az Alföld . egyes helyein juhászkáknak, csöröcsirrnek, gyöpi madárnak (LAKATos . szerint), máshol fütyülőknek, sármadaraknak, fövényfutóknak hivják. Jegyei: valamivel nagyobb a búbos pacsirtánál; főszínei: alul . fehér, begyén fekete, fölül: homokszínű barna; homlokán fehér, fölötte fekete folt; nyakán fehér és fekete örv; csőrtöve sárga a középig, hegye fekete; lábai sárgák; a nagy evezők szára középen fehér, tőben és hegye felé sötétbarna; szárnyán fehér csík; szeme sötétbarna (tavaszszal szem- héja élénk sárga). Leirása: Az öregeket jegyeik alapján könnyű felismerni s nem j téveszthetők össze a kis lilével, melyhez különben igen hasonlítanak. . A fejen, nyakon, begyen, tarka megoszlásban, a fehér, fekete és föld- . színűbarna szinek szép rajzolata szökik szembe; az evezők barnásfeketék, . a hátulsók közepe — külső szélökre terjedőleg — fehér foltos; hátuk . — földszínű barna; a fark középső két tollának tőfele barna, végük feketébe . — hajló, hegyükön kis fehér folt, a két legszélső toll majdnem egészen fehér, . a többiek hegye fehér foltú, középrészük feketés, tövük barna. A fiatalok . homloka fehér, fölötte nem fekete; a begyfolt sem tiszta, nem összefüggő, . közepe fehéres, barnás árnyalattal, inkább csak az oldalakon feketés ; általában azok a rajzolatok, melyek az öregeknél feketék, náluk inkább . — sötétbarnák; a csőr töve is barnás, sárga helyett; a fej és hát barna A tollai, valamint a kis szárnyfedők világosabban szegettek. 152 V. REND. FUTÓK. Mértéke: H. 18—19; Sz. 123—13; F. 54—6; L. 22—26; s. 12—16 em. Fészkelve egész Európában, különösen tengerpartokon, kopár, homo- kos partu nagy tavaknál fordul elő s felterjed a magas Északra. Általá- ban északibb tájakon számosabb, mint délen; Grönlandon, Spitzberg és Jan-Mayen szigeteken s Észak-Amerikában a Cumberland öbölben is elő- került. Kelet felé körülbelül, a Baikal tóig gyakori; Turkesztánban ritka. Télre Afrikába költözik s lemegy a Jóreménység fokáig, úgy szintén észak-nyugoti Indiába. Meztelen tópartjainkon, vízmenti székes legelőinken költözködéskor helyenként számos. Különösen május közepén és szep- temberben, október első hetében a Velenczei tónál közönségesnek mond- hatom (legkésőbben Velenczén 1894-ben november 13-án lőttem), de találkoztam itt vele junius közepén is, a miből következtetve lehetséges, hogy Magyarországon költ (LAkaros K. is irja, hogy a Fehértónál fész- kelne), ámbár honi tojásait eddig nem találták; de lehetséges az is, hogy ezek a késői példányok meddő, nem szaporodó egyének voltak. Szokásai- ban egyezik a kis lilével, hangja is olyan, mint azé, de valamivel erősebb. Hasznos madár, mert vizi férgeket, kis csigákat, rovarokat pusztít. A SZÉKI LILE. Charadrius alexandrinus L. 1758. (Charadrius cantianus LATH. — Char. littoralis BEcHsr. — Char. albifrons MEY x Worr. — Hiaticula elegans Licht. — Aegialitis cantianus Bor. — Aeg. albifrons, albigularis BRHmM. — Eudromias elegans GEorr. — Hiaticula cantiana RüpPP. — Aegialophilus cantianus Govrp. — Aegialitis alexandrina (SHARPE)J. Jegyei: valamivel kisebb, rövidebb, mint előbbi; főszíne: alul fehér, a begyen is (csak az öregek begy oldalán van egy-egy feketés folt) ; fölül: világos homokbarna; a nyakon fehér örv; a tarkó rozsdás; az első evező szára végig egészen fehér, a többieké csak középen; két-két. szélső farktolla szintén egészen fehér, a farktollak végén nincsenek fehér foltok; lábai és csőre feketék; szeme sötétbarna. Leirása. Nyári tollazatban: a fehér homlok fölött fekete folt; a szemen át a fülig keskeny fekete sáv; fejtető világos homokszínű, a tarkó felé mindjobban szép rozsdássárgába hajló; a begy oldalain fekete k SEEBOHM az Angliában élőket Aegialitis hiaticola major néven külön fajtaként említi, mert a máshol tartózkodóknál termetesebbeknek találta. ; XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. : ass . folt; a nagy szárnyfedők fehér végei a szárnyon keskeny csíkot alkotnak ; evezők feketebarnák; a középső farktollak sötétes barnák, a szélsők fehé- rek. Őszszel fakóbb színű, a fekete rajzolatok sötétbarnásak, a tarkó csak olyan, mint a hát, nem rozsdaszínű, általában alul fehér és fölül homok- szín uralkodik töllazatukon. A fiatalok hasonlítanak az őszi tollazatú öregekhez; kivéve sötét evezőiket és farkuk középtollait sötét szín nincs . rajtuk; homlokuk szemük fölött lévő sáv, nyakörvük, egész alsó részök . fehér; fejtetejük barnásszürke, minden toll halvány rozsdásfehéren sze- gett; ugyanilyenek a szemen átfutó sávok, a fültáj, a begyoldalak, egész felső részök, szárnyfedőik. saértéke: H. 16—17; Sz. 109—118; F. 43—5; L. 19—255; Cs. 13—15 em. . — Északon nem költ, hanem Európa mérsékelt és déli részein, leg- inkább a tengerpartok közelében, de nem kizárólag, mint NAUMANN, BREHM és mások gondolták, hanem nagyobb székes tavaknál is. Nyugat- Európától Kelet-Szibériáig, főleg a mongol sóstavaknál találták fészkét, sőt Észak-Afrikában is. Költözködéskor Amerikát, Ausztráliát és az India körül fekvő szigetségeket kivéve, minden megfelelő melegebb tájon ész- lelték. Magyarországban meglehetős számosan a Fertő keleti partján III- micz körül találtam fészkelve; az alföldi széktavaknál és legelőkön szin- tén szaporít; tojásai Csongrádról, Csepelszigetről is kerültek. A Velenczei tónál fészkét nem leltem, de julius 20-án lőttem s egyeseket nyáron át is többször észleltem; valószínű tehát, hogy néhány pár családalapításra megtelepszik a tó környékén. Erdélyben a Marosnál észlelték néhányszor, Csaró J. Alvincznél, gróf LázáR K. Benzencznél. Márczius utolsó heté- ben, áprilisban, május első hetében s őszszel augusztus második felében, szeptemberben költözködik, mikor székes tócsáinknál, nagyobb kopár- partu, legelőkkel határos tavainknál, ritkábban folyóinknál, helyenkint Nem annyira közvetetlen a víz parton, hanem sokszor, sőt leg- többnyire, a víztől puskalövésnyire s még távolabb, a szikes sovány- gyepű legelőkön, gazos ugarakon, répaföldeken található. Életmódjában különben a kis lilére emlékeztet, hangja pedig küi, hüij, pitt, pítt, pítt tirri-tirr szótagokkal fejezhető ki. A Fertőnél fészkelő helyei a víztől 100—200 lépésnyire kavicsos, homokos helyeken voltak s május 14-én legtöbb fészekgödröcskében — mert fészket tulajdonképpen nem épít — : három, halvány rozsdasárga vagy fehér alapon hamuszürkésen, barnás- feketén pontozott, foltozott, fröcscsentett tojást találtam. Tojásmérték: H. 305—343; Sz. 22-3—23-6 mm. . Chernel: Magyarország madarai. II. 154 V. REND. FUTÓK. Kisebb rovarokat, férgeket, legyeket, szunyogokat, lepkéket pusztít s így a legelők ártalmas rovaréletét korlátozza, a miért kiméletre tarthat számot. A KIS LILE. Charadrius dubius Scor. 1786. V. tábla. j (Charadrius curonicus Gum. — Char. fulvipes RupB. — Char. hiaticula PALL. — Charad. minor MEv. — Char. fluviatilis BecHsr. — Char. pygmeeus BRHu. — Char. pusillus Honrsr. — Aegialites minor Borz. — Aeg. curonicus KevYs £ BLAs. — Aegia- litis fluviatilis, Char. philippinus Gngarx. — Char. hiaticuloides FRANnkL. — Char. intermedius MÉNÉTR. — Char. zonatus Swawvs. — Hiaticula minor RüpP. — Aegia- litis dubia SHARPE1. Népies nevei: I. parti lilénél. Jegyei: pacsirta nagyságú; első evezőjének szára végig fehér, a többieké barna; csőre fekete, csak tőben sárga; lábai sárgás hússzínűek ; szeme sötétbarna. Hasonlít kisebb kiadásban a parti liléhez. Leirása. Nyári tollazatban: a felső káva töve fölött, a szem felé húzódó s azt körülfogó, a fültáján kiszélesedő rajzolat fekete; homlok fehér, fölötte fekete szélesebb folt, melyet a fejtető világos földszínű barnaságától alig látszó fehérség választ el, ez a szín a szemek fölött hátra huzódik s mögöttük kiszélesül; áll és torok fehér, úgyszintén a nyakörv, a begyörv ellenben fekete, szélesebb és az egész testet körülfogja; a felső részek földszínű barnák, úgy a fark középső tolla is, csak hegye sötétebb ; a szélső farktollak fehérek, a többiek vége fehér, úgy külső szegélye is (a 2—3-iknak), középrészök sötét, tövük ellenben világosabb barna; a fiók- szárny tája fehér; evezők sötét- vagy feketebarnák; szemhéja sárga. Őszi tollazatban a feketeszínű rajzok barnásabbak, a begyörv nem oly kirivó s főleg középen keskeny, fehéres, a háttollak végén pedig kissé világo- sabb szegés keletkezik. A tojók hasonlítanak a hímhez, de fekete rajzo- latjuk barnásba hajlik. A fiatalok homloka rozsdásan árnyalt szürkés- fehér; a fejtető földszínű barna, minden toll világos rozsdásfehér szegés- sel; fekete szín a fejen egészen hiányzik ; szemöldöksávolyuk rozsdásfehér, elmosódott; szemükön át, a csőrtől a fül felé, huzódó sáv sötétbarnás, némi világos pontozással; a begyörv közepe keskeny, szürkésbarna némi rozsdássárga árnyalattal, az oldalakon inkább feketésbarna; a felső részek olyanok, mint a fejtető. Mértéke: H. 1555—16-8; Sz. 10—12; F. 53—58; L. 21—27; Cs. 1—14 em. XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 155 ; Az Ó-világ mérsékelt öveiben különösen gyakori költő, északon rit- . kább. Angliában ritka vendég, úgy Farő- és Izland szigeteken. Észak- - Skandináviában azonban fészkelve több helyt találták; magam is láttam s . Tromsönél. Németországban, Lengyelországban, Francziaországban és a . Földközi tenger felé eső vidékeken minden alkalmas helyen tanyázik. Észak- . Amerikában mint rendkívüli jelenség fordult csak elő. Telelni Afrikába, a Maláji-szigetségekre, sőt Új-Guineára és a Bismarck-szigetekre látogat el. . —— Nálunk igen közönséges madár. Ha utunk május havában folyóvizek, tavak mellett vezet el, melyek partjain nagy kavicslerakodások vannak, a vízből pedig kavicszátonyok, szigetek emelkednek ki, szinte biztosra . vehetjük, hogy a tavaszi madárhangok közül egyszerre csak éles fütty- . szerű díű, díű vagy híű, híű hallatszik ki. Itt is, ott is halljuk e szólást, . közelben, távolabb s mégis hiába kutatunk a madár után, nem látjuk sem a levegőben, sem a földön. Nincsen a kavicsos talajon semmi bokor, semmi gaz, a hová élő szárnyas elrejtőzködhetnék, mégis mintha inkább alulról, mint a magasból hivogatna a fütty. A dolog érdekelni kezd, hol lehet ez a beszédes szárnyas, mely szinte csúfolódik, egyre vetegetvén : ahúú, híú, híú minden keresgélés, engem ugyan egyhamar meg nem látsz ?s Majd a szemünket kinézzük, apróra végig kutatva a kavicsokat s íme! alig egy pár lépésnyire, de távolabb, jobbra és balra is, apró mozgó pontokat látunk szaladgálni, a fehér, szürke, barna, hamuszínű s ki tudná hányféle kavicsszem közt, akár csak egerek volnának. Követjük . mozgásukat, de mikor megállnak, ismét elnyeli őket a föld, alig bírjuk . újból szembe kapni. Ezek a kis lilék. Ha hirtelen neki megyünk a lábaló . csapatkáknak, meggyorsítják szaladásukat s oly sebesen vetegetik vékony . lábaikat, hogy alig látjuk azokat. Vízirányosan tartott testtel, folyton . fütyölve futnak odább, a nyakukat pedig úgy behúzzák, mintha fejök . közvetetlen a test törzséből nőtt volna ki. Ha lassan járunk nyomuk- ban, szinte terelhetjük őket mint valami nyájat, csak mikor sebesebben E lépkedünk s a távolság köztük és köztünk aggasztóan fogy, kapnak a szárnyra, közvetetlen a talaj fölött repülve, magasabbra fogják hangjukat 8 mintegy kikaczagva bennünket, gyorsan összefolyólag így fütyülnek : . püpipipifififididűdüdriv, drüv, drüv, drü, drü, Irr. Mire trillázásuk véget . ér, lábaikat előre kapva, újból leszállnak, s rögtön futva menekülnek . odább, megint csak híű, híű, híű fütyülésöket hallatva, mely hol maga- . sabban, hol mélyebben hangzik. Puszta szemmel nem sokat leshetjük . őket, mert azzal körülbelül tisztában vagyunk, hogy az alakoskodásnak ; kiváló példái ők. Nézzük hát a távcsővel. a Egészen más, részleteiben is kibontakozó így a kép. Vagy 10—15 90 156 V. REND. FUTÓK. madárkát látunk; az egyik egy lábon áll vízszintes testtel, behúzott nyak- kal; a másik fürgén szalad, másodperczenként legalább 7—8 lépést téve ; a harmadik mindkét lábán áll ugyan, de nyakát, fejét feltartja, testével pedig sajátságos hintázó bókolgatást ismételget, akár csak czombjain át tengelyt szúrtak volna testén keresztül, melyen előrészét le-lekapja, farkát meg felvetegeti, közbe fejét gyorsan fellöki s hirtelen visszarántja, a mit különben a bibicz s más lilerokonai is gyakorta megtesznek ; a negyedik egy lábon áll, másik lábát azonban kissé hátra s oldalt nyújtja, megfelelő szárnyát azonképpen hátraterjeszti : nyujtózkodik ; emitt egyik valami rovart vagy férget szed fel a gömbölyű kavics közül, amott meg egy másik fültövét vakarja, oly sebesen rugdosva kicsi lábával, akár a varrógép karja; egy- kettő tollászkodik, a földre is lehevert néhány, végre akad olyan is, a mely egy lábon ugrálgat előre. Csendes szemlélgetésünk, még ha puskalövés- nyire vagyunk is tőlük, nem zavarja őket foglalkozásuk közben; de ha komolyan reájuk támadunk vagy lövünk, bizalmaskodásukat azonnal gyanakodó félelem, megvadulás váltja fel. Felkapnak a magasba, ki arra, ki erre nyilal, messzebb azonban ismét összeverődik a társaság s bizto- sabb helyre ereszkedik. Könnyen, ügyesen, sebesen repülnek, miközben karcsú szárnyaikat a kéztőben hirtelen hátrahajlítva tartják. Így haj- . szolhatjuk őket tovább s mindig ugyanazt fogjuk tapasztalni: a csapatka bevár bizonyos távolig, azután előre repül a vízparton, levágódik s ismét megyen, a meddig csak kavicsos, kopár partot vagy eféle helyeket talál maga előtt; ha azonban ezek elfogynak, átcsap valami szigetre, a tulsó partra s nyugalomban élvezi tovább életét. A kis lile márczius utolsó hetében és áprilisban, az országos középnap szerint: április 13-án, érkezik vissza hozzánk telelőhelyeiről. Májusig, sőt e hó elején is tart még mozgal- muk, de ekkor már, daczára hogy rendesen még mindig kisebb-nagyobb társaságokban találjuk őket, mindegyiknek meg van a maga párja. Fész- kelő helyet a már ismertetett területeken, napos, kavicsos szigetkéken választanak, melyek lehetőleg a folyamok, vizek árterénél valamivel maga- sabban feküsznek. Párosodáskor szokott hivogató hangjukon kivül sűrűb- ben trilláznak, így tetszelegvén élettársuknak. Meleg vonzalom és hűséges szerelem kapcsolja össze a családalapítókat, a mi jellemzi egész családi életöket, még a fiókák nagykorúsága után is. Fészket nem rak. A tojó silány mélyedésbe, a puszta talajra május közepén 3—4 világos rozsdás- sárga alapszínen barnásan, szürkésen foltozott, fröcscsentett, pontozott, fénytelen tojást tojik, melyek szinezete annyira talál a környezethez, hogy igen nehéz őket meglátni. Mindig kisebb telepekben költ s fészkeik nem igen nagy távolságban vannak egymástól. ; § a § ig j úi 7 XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 157 Tojásmérték: H. 28:9—29-2; Sz. 20—21"9 mm. 15—18 napig részben kotolják, ülik a tojásokat, részben a nap melegével költetik, ezért korábbi vagy későbbi megfakadásuk az időjárás- tól is függ. A kikelt fiókákat életök kezdetén fehér pehely borítja, mely a későbbi sötétebb tollazat helyén sötétbarnásan, feketén pontozott. Valamint az anyamadarak és a tojások, úgy ezek az apró jószágok is színben nagyszerűen alkalmazkodnak a kavicsos talaj szinéhez s mond- hatni, hogy e madár egész életében a mimikrinek, alakoskodásnak rop- pant szerep jutott. Ez védi meg sok mindenféle ellenségétől, még az élesszemű ragadozó madarak elől is. Eleinte a kis pelyhesek a fészek- gödröcske környékétől nem igen távoznak messzebbre, de mikor lábaik egerősödtek, tollazatuk kinőtt, követik az öregeket, velük bogarásznak s hűségesen összetartanak. Gyakran egy-egy telep fészekaljai mind össze- verődnek s együtt maradnak, együtt kószálnak, sőt a nagy útra is együtt indulnak augusztus végén, szeptemberben. Október közepéig szokták ezek a vonuló társaságok vizeinket, vízmenti kavicsos legelőinket egyéb konfajú szárnyasokkal népesíteni. Van köztük — számra legtöbb — artfutó (Tringa), néhány parti és kis lile stb. . —— Számtalan víziféreg, rovar, pille, kukacz, szunyog, álcza pusztításával hasznos madaraink sorában foglal helyet s méltán megérdemli, hogy ked- ves ártatlansága fejében nemcsak megoltalmazzuk, hanem különösen fészkelő helyeit védelmezzük idegen betolakodóktól. Ugy sem szaporod- hatik annyira, mint kivánatos volna, mert elég ellensége van s az ártere- ken költők tojásait gyakran a megdagadt víz is elmossa. 30. NEM : BÍBICZ. VANELLUS Briss. 1760. Alakjuk, csőrük, lábuk a lilékre emlékeztet; szárnyuk azonban nem hegyes és karcsú, hanem kerek, a fark végéig vagy azon túl ér; a má- sodik és harmadik evező leghosszabb; a csüd jóval hosszabb a közép- ujjnál és csőrnél; nedves réteken, mocsarak körül tanyáznak; nem sebe- sen, de igen változóan, bukázva, kanyarodva, suhogó szárnycsapással repülnek; nyüveket, csigákat, gilisztákat esznek, igen hasznos madarak. 158 V. REND. FUTÓK. A BÍBICZ. Vanellus vanellus (L.) 1758. "Tringa vanellus L. — Vanellus capella ScHAFr. — Charadrius vanellus PALL. — Vanellus ceristatus Merev £ Worr. — Vanellus vulgaris BecHsr. — Vanellus gavia LracH. — Charadrius gavia Licur. — Vanellus bicornis BRHwm. — Vanellus varius Nauxm.] Népies nevei: bébicz (Dunántúl); klébicz (Zemplénm.) ; gébicz ; libucz; libocz; kibicz; gébicz. Jegyei: galambnagyságú ; tarkójából hosszú, vékonytollú, félkörben felfelé hajló bóbita nő ki; a fark tövét alul-felül rozsdaszínű tollak födik ; az evezők feketék, a három első evező végén fehér folt, a negyediknek külső szélén szintén, de az evezők hegye barnásszürke; a fark tőfele fehér, másik fele (vége) fekete, a tollak hegyén keskeny fehér szegés; háta zöldes, éreczfényű; mell és has fehér; lábai rózsás hússzínűek; szeme sötétbarna; csőre fekete. (L. I. köt. IV. tábla). Leirása. Nyári tollazatban az öreg hím: homloka, fejteteje a tar- kóig, bóbitája, szeme alatt a fülig futó sáv, álla, torka, begye fekete ; pofái, a fej oldalai tiszta fehérek, a szem fölött némi feketés foltozással, a szem mögött vékony hosszanti foltokkal, a tarkó alatt s a nyak felső részén szür- késfehér, rozsdássárga finom fekete hosszanti foltokkal; a hát eleje szür- kés, egészben azonban érczfényű zöld, két helyen biborzománczos foltok; . a kis szárnyfedők zöldeskék éreczfényűek; alsó szárnyfedők fehérek; a többire nézve jegyeiben beszámoltunk. A tojónak szinezete kevésbbé élénk, bóbitája rövidebb, nyaka elől nem tiszta fekete, hanem fehéresen foltos. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de kopottasabb, kevésbbé fényes és élénk színűek; hátukon a zöld szín inkább szürkésbarna, csak a zomán- czozat és a fény zöldes, azonkívül minden tollnak rozsdasárgás szegése van; a fejoldalak és pofák fehérsége nem tiszta hanem szürkés, rozsdás, feketés árnyalatú; bóbitájuk igen kicsiny. A téli tollazat főleg abban különbözik a nyáritól, hogy az áll, torok nem fekete, hanem fehér; a fejtető barnás, a bóbita rövidebb. Mértéke: H. 325—336; Sz. 22—235; F. 113—129; L. 39—4T1 ; Cs. 15—2"5 cm. Majdnem egész Európában fel a Sarkkörig, szintúgy egész Észak- Ázsiában a 65" é. sz.-ig minden alkalmas helyen fészkel. Telelni Észak- Afrikába, Északnyugot-Indiába, Dél-Khinába megy. Magyarországon igen közönséges, általánosan ismert. Nagyobb tósá- XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 159 . gainknál, kisebb mocsarainknál, csakúgy mint vizenyős rétjeinken, pos- ványos helyeinknél az első madár, mely az ott járót fogadja mindig: a . bibicz. Elsikoltja kiévitt, viévitt intő szavát, suhogó szárnycsapással száll felénk s mintha csak folyton jajgatva kérdezné: ki jár itt? figyelmezteti . a környék madarait, melyek jól értik szavát, intést hallanak belőle, hogy őrizkedjenek, a sűrű növényzetbe rejtőzzenek vagy szárnyra kapjanak. . A bibicz vésztjelentő hangjára csakugyan mindenfelé felkelnek társai is, . siránkoznak, ide-oda csapkodnak s felbiztatják a rét egyéb szárnyas né- pét. Régi magyar közmondásban is megtaláljuk e sajátságát: sA bibicz zavára szállanak a madarak." A vadász ezért méltán haragszik reája, . mert idő előtt elriasztja a többi vadat. A természet barátja azonban el- . gyönyörködik a szép tarka bibiczmadárban, akár a levegőégben lássa, . mikor valósággal művészkedik reptében, merészen ide-oda csapdoz, szebb- él szebb fordulatokat, kanyarulatokat tesz, hirtelen leesik, bukáz, jobbra . balra veti magát, csakúgy játszik szárnyaival, akár pedig a sekély isza- posban, tóparton, réten, legelőn vagy ugaron lássa futkosni, midőn egyet . iramlik, hirtelen megáll, fejét le és felkapkodva bókolgat s merészen fel- . pödörintett kontyu fejévet kémlel vagy ügyesen szedeget a földről, pocso- . lyásból. Siró, jajgató szavában van valami fájdalmas; a néphagyomány zóbeszéde azt fogja reá, hogy azért, mert a bibiczmadár is hozzá járult az Úr Jézus elárulásához szüntelen kiáltván eHid alatt Jézusv sBuvik, búvik, midőn a getsemáne kertben üldözői elől állítólag ide menekült volna az Üdvözítő. Siránkozása, bukázó repte és bókolgatva futkosása szinte Iválhatatlan vonása minden lápi vidéknek, annyira jellemző, hogy még a gyerek is tudja, ismeri. Nem felejti ezt el PErőri, a Kis-Kunságot festő ersében sem: c A vízparton pedig töménytelen bibicz Jajgat keservesen. És TomPA sem, mikor az sÖrdögszekérs, regéjében oly híven és szépen . rajzolja a mocsaras alföldi tájat, élő szárnyasaival egyetemben : aA bibicz fenn kering vagy lenn begyeskedik.) Alig indul meg az első melegebb déli szél, mely a vizek jegét meg- juhítja, hogy elkásásodjék s olvadozni kezdjen, nemsokára a pacsirták és seregélyek után a bibiczmadár is megjelenik nálunk. Első érkezésének rszágos középnapja: márcz. 7-ke ugyan, de sokszor már — ha előbb tavaszodik — februárban, sőt e hónap elején is látni; hazánk déli részein pedig nyilt, meleg forrásos helyeken egyesek át is telelnek. Márczius . végére, ápril elejére, rendesen teljes számban visszaérkeznek s költeni 160 V. REND. FUTÓK. kezdenek. Élénk, mozgékony, nyughatatlan, lármás természetök a páro- sodás szakában még elevenebb lesz. Csodálatos repülési mutatványok- kal, hosszabb ekzvitt, kivitt, kiv korroi korikivitkivitkijuit juits indulatos szólásokkal nyerik el kiválasztottjuk szerelmét — meg is küzdenek érte, ha akad vetélytárs — de azután békében, teljes odaadással teljesítik családi kötelmeiket. A tojó a gyepen, réten, valami zsombék mellett, régi vakandtúrásnál, kerékcsapásban kis mélyedést kapar, kirakja finom gyö- kerecskékkel, száraz fűszálakkal, legföljebb még egy kis mohával s ide négy körte alaku, meglehetős nagy, sárgás vagy világos olajbarna alap- színü, ritkásan, hamuszürkésen és olajbarnán többé-kevésbbé pontozott s szabálytalanul foltozott tojást rak. Tojásmérték : H. 42—48; Sz. 319—34 mm. Frissen tojt tojásokat — mint jegyzeteimből látom — márcziusban, leginkább áprilisban, májusban, sőt jún. 5-én is (Dinnyésen 1887) talál- tam, tehát oly időben, mikor egyúttal már kinőtt anyányi fiókák is voltak. A kotlás rendesen 17—18 napig tart s azért én abban a véleményben vagyok — bár sehol sem olvastam még — hogy nálunk azok a párok, melyek márczius 20-ka táján lerakhatták tojásaikat, ugyanabban az évben még egy második költést is megkisértenek. Az, hogy áprilisban, májusban is szinte folyton találunk friss tojásokat, abban leli magyarázatát, hogy sok tojást ragadozó állatok elpusztítanak, igen sokat — különösen némely vidékeken — pedig az emberek szednek el s vadkereskedésekbe, vendég- lőkbe szállítják, mert tudvalevőleg a xcbibicztojás; inyenczeknek kedves falatja. Családi tűzhelyéhez madarunk példás szeretettel ragaszkodik. A hím folyton fészke táját őrzi s ha közelébe tévedünk, fájdalmasan siránkozva, bátran csapkod felénk s igyekszik figyelmünket más felé terelni, hogy a tojó a füvesben észrevétlenül ellábolhasson s a féltett helytől távolabb kaphasson szárnyra. Hiába megyünk aztán oda, honnét felkelni láttuk! Most mindketten fölöttünk jajgatnak, keringenek, még jobban megtéveszte- nek, úgy hogy csak véletlenségből lelhetjük meg tojásaikat. Még inkább féltik fiókáikat. Ekkor már igazán szemtelenül vágnak felénk, csakhogy kalapunkat le nem ütik, messze kísérnek, folyton fejünk fölött jajgatva, ; le-le szállva, idegesen futkosva, ujból felkapva, egészen elfelejtve, hogy a maguk bőrét oltalmazzák. Költés előtt és őszszel, vonuláskor azonban ; félénk, vad madarak inkább s nem igen közelítenek az emberhez, külö- nösen nem, ha csapatban vannak. Mikor a fiókák felnevelődtek, csapa- tokba verődnek, mert a társasélet elemük. Bár fészkeiket nem rakják 4 telepesen, mégis a szaporítás szakában is egy-egy területet arányosan XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 161 glalnak le; mindegyiknek meg van otthona tája, a rétnek bizonyos iválasztott darabján. Egymagában fészkelő párt nem igen fogunk találni, m mindig többet. Mielőtt végleg elhagynák vidékeinket, egy ideig ide-oda kószálnak, muk folyton szaporodik s augusztusban néha a tavak partján iga- . kilométernyi hosszú csapatokban pihennek, falatoznak, mindenféle fajú eparti madarakkals együtt. Szeptemberben, októberben azután ban-jobban fogy a számuk s napközben is láthatjuk, a mint több és ) csapatocska, nagyobb sereg, északról-délnek egyforma, kissé gépies csapással áthúz a tájon — nem is gondolnánk, hogy ugyanaz a repül így nyugodtan, biztos irányban, kitérés nélkül, mely tavasz- inte bukfenczeket hányt a levegőben s mindent megkisértett, hogy valóságos légi táncz legyen. Gyakran még novemberben is sok át- val találkozhatunk, de megszállókkal alig-alig; legföljebb megpihen- vid idő mulva azonban folytatják nagy útjokat. Emlékezetesek ma- előttem az 1894 nov. 12—18-ikáig terjedő napok, melyeket a Velen- ónál és a Sárvíz csatornája mellett elterülő szent-ágotai puszta sáinál töltöttem. Oly óriási bibiczköltözködés volt ekkor, minőt sem lőtt, sem azóta nem láttam. Reggeltől estig rövid időközökben százakat ó csapat csapat után jött északkeletről, s vagy 200 méternyi magas- ig repült a tó fölött, hogy annak végén megfordulva, más vonalon visszaszálljon a tó egész hosszában s délnyugatnak távozzék. Ez a alom említett rövid időszakban minden nap megismétlődött s mikor 15-én a Velenczétől körülbelül három órányira eső Szt.-Ágotára m, útközben is mindenütt, majd Ágotán is ugyanazt a roppant ást tapasztalhattam: egyik csapat a másik után jött-ment egész nap, éső este és hajnalban is, mert vadlúdlesen a szürkületben is még n hallatszott a vonulók éles viévitt szava, huhogó szárnycsapása. százezrekre gondolnék, ha az akkor átvonultak számát ki akar- n fejezni. . Bibicz madarunknak elég ellenséggel kell megküzdeni életének min- . szakában, mert róka, menyét, görény, varju, réti kányák s egyéb adozó madarak nemcsak tojásait, fiókáit üldözik, hanem — főleg az bbiak — az öregeket is. Különösen tojásai és fiókái nagyobbrészt emmisülnének, ha a természet nem gondoskodott volna védő színe- ökről. Úgy a tojásokat, mint az apró — alul fehéres, felül barnás olajzöldes-sárgás, párduczosan tarkás — pelyheseket a talaj szinte el- színezetük annyira illik ahhoz. Az öregek tarkasága sem igen fel a réten, mert zöldes hátuk meglehetősen összefoly a gyep Zzöl- : Magyarország madarai. II. 21 162 V. REND. FUTÓK. des barnaságával; de ha mégis megtámadja őket valami szárnyas rabló, a társas összeállásban keresik erősségöket, közösen csapkodnak, vágnak az ellenség felé s nem nyugosznak, míg jajgatásukkal, több oldalról jövő tömeges támadásukkal — melyben más madárfajok is segítenek nekik — messze nem űzték azt. A létért való harcz tette őket kiválóan éber madarakká, azért lettek ők a tóságok, mocsaras vidékek xtábori őreis, me- lyek a láp és ingoványország széleit foglalják el, hogy az oda merész- kedőnek mindjárt első lépteit észrevegyék, közeledtét jó korán megjelent- sék a beljebb nyugalmasan folyó állatéletnek. Tápláléka: kisebb vizibogarak s egyéb rovarok, kukaczok, férgek, külön- féle álczák, földi giliszták, kis csigák ; utóbbiak közt a vetéseinknek annyira káros Limax agrestis nevü éjjeli csiga. 1889 nyarán nagy mértékben pusztították a Fertő körül rengeteg számban elszaporodott szöcskéket, sáskákat is. Felbonczoltak gyomrában a nagy zöld sáskát, lótetűt gyak- ran találtam. Nem kicsinylendő tehát a bibiczmadár gazdasági szerepe! S bár egyrészről örülhetünk, hogy a vadászok nem sok figyelemben ré- szesítik, sajnálják tőle a lövést — kivéve holmi éretlen, kezdő vagy koczapuskásokat — másrészt meg határozottan hangsúlyoznunk kell, hogy tojásainak rendszertelen rablása, kereskedésbe bocsátása nem ér fel avval a haszonnal, mit a gazdaságnak, temérdek káros állat elpusztítása révén szerez. Általában a bibicztojásszedés nagy visszaélés és egye- nesen törvényellenes. A vadászatról szóló 1883: XV. t. cz. egy árva szó- val sem emlékszik meg a bibicztojásszedés szabadságáról, sőt inkább ide- vonatkoztatható a 9. §-nak i) pontja mely kimondja, hogy febr. 1-től aug. 15-ig, mint általános tilalmi időszak alatt, semmiféle madártojást elszedni nem szabad, csakis, ha a tulajdonos a vad tenyésztése czéljából akarná szedni. Az tehát, hogy minden tavaszszal ezernyi ezer bibicztojás vándorol kereskedők kezébe, főleg fővárosunk piaczára, hogy néhány kiválasztott eletörts gavallér végleg elfásult idegeit pár perczre felfrissítse, nem volna tűrhető s legalább is nem így, a mint van; mert a sok bibicztojás közt majdnem ugyanannyi sirály s mindenféle más szalonka faju madár tojása is, a természetrajz ismeretlenségével kérkedők gyom- rába temetkezik, a mezőgazdaságnak elég nagy rovására. Ez az esze- veszett tojáspusztítás okozza, hogy még ott is — sok helyet szám- lálhatnék fel saját tapasztalásból — hol a vizek apasztása, mocsarak kiszikkasztása nyomán támadó kultura csak a jövő reménye, a bibicz meg- fogyott s nem értjük, hogy a kedvező, létének megfelelő területen alig fogad nehány darab siránkozó szavával. A madárvédelemben. általános érvek döntenek, csak úgy mint másutt; azért hogy kiváltságos gyomrok KET a LEVER ET AR ÉBE ZA NMTT A OS ÉLEJES, 7 At ETTE BST E GYA TTN ZEN ERZEL ÉA SAN EECSRT ET SÖTÉT ELS ÉSÉT PEACE TEOST ORROT TVNTÉLEER XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 163 ibicztojást nyalakodhassanak s a vadkereskedők ily réven is pénzeljenek, m lehet megengedni a bibicztojás féktelen rablását, mert a lényeges iaszon, mely táplálkozása révén mezőnknek jut s mely nagyobb számúságá- val csak emelkedik, föléri azt, a mit a törvény sem enged meg. Ha pedig hogy-sem tűdna a bibicztojást fogyasztó tábor ettől a csemegétől meg- hát lehetne a tojás-szedés ügyét olyformán szabályozni, mint az k-német, dán és norvég szigeteken. 31. NEM: UGARTYÚK. OEDICNEMUS Temm. 1815. . Fej és a szem kifejezése bagolyszerű; csőr egyenes, erős; a szárny lül a fark végét éri, második és harmadik evező leghosszabb; erősek, vastag térdűek, 1"2 vagy 2!/-szer hosszabbak a közép- ál; három lábujjuk van, melyek tövét kis hártya köti egybe; far- uk elkerekített, lépcsőzetes. E nembe tartozó madarak külseje és élet- ódja a lile és tuzok vegyülete, csőrük a lilék és tuzokok közt átmenetet ot, a lábak és életmódjuk jobban tuzokszerű, hangjuk megint a lilékre mlékeztető. Nappal pihennek, alkonyatkor élednek föl s éjjel mozognak egtöbbet; magányt kedvelő állatok, melyek nagy pusztákon, sivatagokon tartózkodnak; rovarokat, nyüveket, férgeket, csigákat, ritkábban egeret, kot, békát esznek. AZ UGARTYÚK. Oedicnemus oedicnemus (L.) 1758. (Charadrius cedicnemus L. — Charadrius scolopax Gm. — Fedoa cedicnemus "PACH. — Oedicnemus griseus KocH. — Oed. europzus ViErLL. — Oed. Bellonii FLEMM. — Oed. desertorum, arenarius BRHm. — Oed. crepitans TEmum.) . Népies nevei: túzoksneff vagy túzoklile (Erdély); bagolyfejű lile ; igolyszeműsneffí; furkófejűsneffí; parlagi- vagy homoksneff (Alföld); rezneklile; ugartyúk (Csallóköz), Jegyei: örvös galamb nagyságú; egészben pacsirtaszerűen barnás szinezetű, csak alsótestén fehér; torka és szeme alatt is fehér ; a csörtövétől L pofán át a fültájig rozsdásbarna és feketés foltú sáv; szemét elől és alul barnásfekete szegés övedzi; farkalja rozsdás; evezői barnásfeketék, 21 164. V. REND. FUTÓK. a legnagyobbakon fehér folt; szárnyán két fehér csík; a fark középső tollai oly színűek mint a háta, a többi pedig fehér alapon barnásan csíkozott, a szélsők fehérek, csak hegyük feketebarna; szeme sárga; csőr- töve (középig) zöldessárga, vége fekete; lábai sárgák (halál után zöldesek lesznek). Ezt a madarat nálunk legtöbbször a reznektúzokkal tévesztik Össze. Leirása. Nyári tollazatban a hím: egész fölső teste föld- vagy homokszínű barna és némi rozsdasárga alapon sötétbarnán, hosszában foltos; a nyak alul halvány rozsdásfehér alapon szintén sötétbarnán hosszában foltozott, úgy az alsó test oldalai is, noha ritkásan; a szárny legfölsőbb része valamivel sőtétebb mint a hát s fehér harántcsíikos, lejebb világos barnás szürkésfehér, sötétbarna és fehér hegyű tollakkal, melyek a szárnyra szintén harántcsíkot rajzolnak. A tojó nyaka alul ritkásabban, vékonyabban foltos; termetre valamivel kisebb a hímnél. Őszi tollazatukban a rozsdás szín uralkodóbb. Mértéke: H. 37—39; Sz. 234—26; F. 113—141; L. 68—82; Cs. 31—4 em. Európában Angolországtól, Dániától lefelé a Földközi tengerig, főleg délen, délkeleten költ; úgy FÉszak-Afrikában, Közép-Ázsiában, az Altáji vidékén. Indiában szintén előfordul, de az itt élő példányok valamivel kisebbek s a harmadik evezőjük is fehér foltos. Ez utóbbi eltérést néhány magyar példányon is találtam s úgy látszik, hogy minél jobban haladunk délkeletnek, annál sűrűbben s megfordítva északnyugot felé, annál ritkábbak fordulnak elő az ilyen emegbélyegzettv ugartyukok. A nyugoti madarak a typikusak (az első két evező fehér foltos) a délkeletiek pedig (az első három evező fehér foltos) az Oedicnemus oedicnemus indicus SALVAD. (1866) fajtához tartoznak. Ez utóbbi eddigelé Európából nem volt ismeretes, de a magyar példányok révén földrészünk ornisában most már szintén szerepelhet. Legészakibb és legnyugotibb előfordulása a Csallóköz. Kis-Ázsiában már gyakori s Indiában különösen.£ Az ugartyúkhoz engem gyermekkori emlék fűz. Ott állott boldogult édes atyám dolgozó szobájában sok kalitka élőmadár szomszédságában ez az egyetlen kitömött madara, melyet régen-régen, abban az időben, mikor oly képesen írhatott csak a magyar költő a nemzethez, mint a minők A madár fiaihozs s hasonló értelmű versek, HERMAN OTrTó ke- rített Kőszegen s kikészítve atyámnak ajándékozott. Ez volt sokáig x A serajevoi múzeumban levő ugartyukok közt is találtam ezt a fajtát, noha nem egészen typikus kiadásban; így hát a megszállott tartományokban is előfordul. XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 165 első kitömött madár, melyet láttam, ez az első chosszúlábús, a mi dékünk hegyes-halmos vidékén élő fajoktól elütő szárnyas s azért reerrmekszememben különösen érdekes. Sok idő folyt el azóta, de ezt "madarat kegyelettel őriztem s mikor a rombolás foga rávetette magát, 3 cjét mentettem meg, mely most is előttem függ a falon. És játságos ! első chosszúlábús madárismerősömet annyi sok járáskelé- ben a szabadban hasztalan kerestem; csak az utóbbi években talál- szhattam vele többször s leshettem el életmódját, fészkelését. Temesmegyében terül el az a roppant, 60,000 kat. hold terméketlen, . futó-homokterület, melyet a edeliblati homoksivatags nevén isme- Majd csaknem a Dunáig és mocsaras árterületéhez nyulik ez a gos, eredeti földdarab: a magyar Szahara! Messziről olyan, mintha sbarna tenger volna, melyből itt-ott kisebb sötét szigetek emelked- ki; közelről azonban felismerjük a völgyes-halmos, hullámzatos talajt, y tisztára finom, porszerű homokból áll s a meddig a szem lát, olyan ínű mint a tej, melybe kevés kávét öntöttünk. A völgyeket itt-ott kisebb a, nyárfa, fenyő s egyébb fa és bokorfélékből álló sűrűségek, ligetes ydarabkák zöldítik, melyeket emberkéz mesterségesen telepített ide, annyira-mennyire lekösse a mozgó, vándorló futóhomokot — ezek ne a szigetek; akad ritkásan egy-egy gyepfolt is, posványos fenék, de dez elenyészőleg kevés ahhoz a területhez, mely azon meztelenségében, ny. szet, növény nélkül terül el a szemhatárig. A szél megeleveníti a porzófinom homokot, szinte homokfuvatag keletkezik s a cfuva- ,, feltornyosulnak hegyekké, kerek halmokká sokszor 100 méternél val magasabbra. Külsejök nem sima, hanem hullámfodros, mint az aki tenger fenyérjei, miket a német a Düne szóval nevezett el. A nap s erővel tűz le e kietlen sivatagra, sugárnyalábai megizzasztják Aa kevés számú oláh pásztornépet, mely teljes vadságban, a leg- óbbi időkig még csak afféle cnagy időkv ellen oltalmat nyujtó vittyillót nélkülözve, télen-nyáron legelteti a sovány gyepfoltokon juhait szinte ak azért, hogy még kopárabb, sivárabb legyen. Rendes szabású ember em lakik a sivatagon, csak szélein kezd megtelepedni, szőlőt ültet a mokba s olyféle életet él, mint az amerikai cfarmerv. Lám, az a pará- állatt, a phylloxera, hová nem szorítja a rtermészet urát? ! . Gyönyörű délibábok űzték csalóka játékaikat jobbra is, balra is, OrTÁZÓ melegben döczögtünk a homokvilág felé, küzdve a szunyogok . kolumbácsi legyek nagy rajaival, melyek embert, állatot nem kimél- nek s halálig kinoznak. Néhány ugartyúknak otthona táját már előbb lesettük, azért biztosra indultunk. A homokon mindenfelé látszott a 166 V. REND. FUTÓK. madár háromujjú lábnyoma, s olyanforma járásai, mint a menyét vagy egér ide-oda kanyargó - csapásai a friss havon. De nappal hiába keres- tem az ugartyúkot. Alkonyatkor azonban, mikor a homály reáfeküdt a sivatagra s az első csillag már-már kigyulladt: a milliónyi szöcske és tücsök czirpelése közül egyszer csak éles, de siralmas, bánatos krerl-ít, krlúth hangok szóltak ki. Sűrű borókabokorba rejtőzve vártam a 4szo- morú flótásto,. A hangok közelebb hallatszottak s nemsokára megjelent a meglehetősen sebesen ide-oda repkedő, panaszkodó madár, akárcsak egy árnyék a sötétedő vidéken. Messzebbről és többfelülről átszóllott hozzám az est homályában felébredők, életöket igazában most kezdők szava, mely különösen érinti az embert ebben az éjbe dülő nagy pusztaságban, hol ugyanakkor az sordasv is kibujik rejtekéből s felhasználva a sötétség takaró fátylát, rátámad a juhnyájra vagy a karámtól kissé messzebb maradt lovat rántja le. ; Napokat töltöttem e vidéken, hol mindenfelé előfordult az ugar- tyúk s mivel május hava volt, madarunk családi életét is megfigyel- hettem. Fészket nem épít, hanem a sík homokon — oly pontokon, melyek közelében fásított helyek is vannak — kikeres magának bizonyos, még el nem porlott, nagyobb homokkő göröngyöket, sekély mélyedést kapar melléjök s ebbe tojja le tojásait. Május 23-án 1—2 tojásos, meg- lehetősen kotolt fészekaljakat találtam. A tojások halvány agyagsárgás alapon sötétbarnán, hamuszürkésen foltozottak és ugyanilyen színű sza- bálytalan alakú rajzolatokkal tarkítottak. Nagyságuk majdcsaknem a tyuk- tojással ér fel. Tojásmérték: H. 465—53; Sz. 35—37-4 mm. A tojások színe, csak úgy, mint a madár tollazata, remekül alkal- mazkodik a homok szinéhez — s ebben bírják azt a védelmet, mely a lét harczában életöket ellenségektől megóvja. Képzeljük csak a tojásokat rikító vörös vagy kékes színűeknek, a madarat is fekete, zöld, vörös g9.más tarka tollazatban; hány vesztené így életét! mily hamar észre- vennék a ragadozó madarak a homokból kirivó szineket! A tojásokat többen kerestük, láttuk a madár lábnyomait, tehát ott kutattuk, a hol azok legsűrűbben voltak, mégis órákig tartott, míg végre megleltük. Mikor a fészek megvolt, egyik közeli sűrűbe vettem be maga- mat s vártam az anyamadár megjelenését. Meg is jött. A fészektől 60—70 lépésnyire nagy óvatosan leszállt, egy ideig magasra nyujtott nyakkal ide- oda kémlelt, de bár jól el voltam rejtőzködve, mégis észrevett — nem hiába vannak nagy szemei — s rögtön nyílgyorsan lábolt be egyik boró- kás bozótba. Én utána. De a madár sem volt rest, mert a cserjés másik 4 k f 3 ti j . Új. § 3 38 4 i5A XI. CSALÁD. LILEFÉLÉK. 167 lén oly gyorsan szaladt ki, a szomszéd csalitba meg be, hogy nyakamba vehettem volna lábaimat, míg elérem. Nem szállt fel, tudta, hogy ez volna veszte. Csak mikor azután többen űztük, szorult meg annyira, hogy végső segítségül szárnyaihoz folyamodott. Másnap ismét a fészekhez men- tem, s jó, hogy homokba tűzött ággal megjelöltem, különben alig birtam volna újra felfödözni. Csak úgy cserkészve, bokrok fedezetében közeled- tem, de a szemes állat mégis előbb vett észre, mint én őt s villámgyorsan futott el tojásairól. 50 lépésnyire a homokon ülő madár összefolyt a talajjal s nem volt kivehető. . Hazánkban ilyen kopár, itt-ott fás, bokros pusztaságokon, száraz ugarokon, sivatagokon, ha egyes bokros, beültetett részek is vannak rajta, rendes jelenség; de mivel nappalon át ritkán, vagy csak költöz- ködéskor látjuk, azt hiszszük, hogy gyérebben fordul elő, mint tényleg. A Csallóközben, a Dunaszigetek kopár helyein, a kemenesaljai cCsereno, a fertő-szent-miklósi határban (Sopronm.), Mosonmegyében (Rajkán), Békésmegyében, Pesirmegyében és egyebütt a neki megfelelő területeken rendes költőmadarunk, de vonuláson szántásokon, ugarakon, tarlókon másutt is előkerül. Április elején érkezik hozzánk, e hó végével kezd fész- kelni, s tojásait körülbelül 18 napig kotolja. Pelyhesei szintén remek alakoskodók s veszedelemkor fejöket előre nyujtva -— a mit különben az öreg is megtesz — lapulnak le a talajra. A ki azután 10 lépésnyiről meglátja az így lenyomódott madarat, bizvást szemversenyt rendezhet a sassal. A fiókák azonnal elhagyják fészköket, illetőleg a gödröcskét, melyben napvilágot láttak s ellábolnak anyjuk után bogarászni. Ilyen- r kukoriczásba, burgonya földekbe is beveszik magukat. Szeptember égén és október elején vagy közepén, költözködik tőlünk délre. . — Az ugartyúk nagyobb rovarokat, álczákat, férgeket, kisebb gyíkokat, békákat, sőt egereket eszik s így bizonyos tekintetben hasznos, főleg ott, hol tartózkodási körébe termékeny földek, vetések, kapás növények s esnek. ; XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. SCOLOPACIDAE. Csőrük hosszú, vékony, puha, hengeres, tompa élű; a fark több- nyire egyenes vagy a középső toll kissé kinyuló s akkor ékalakú, a llemző fajoknál azonban elkerekített végű; a lábalak igen változó, hol 168 V. REND. FUTÓK. két ujj, hol mind a három tövét hártya köti össze, akad uszóhártyás és karélyos, sőt minden hártya nélkül szükölködő is; a hátulsó lábujj kicsiny, vagy hiányzik; vizek táján, mocsarak körül, nedves helyeken élnek; soknak hangja éles, fütyülő, mások alig szólnak; férgeket, gilisz- tákat, csigákat, rovarokat esznek s így kivétel nélkül hasznosak. A. ALCSALÁD. TÖCSMADARAK. HIMANTOPODINAE. Csőr hosszú, vékony, hajlékony, halcsontszerű, hegyén lapított: az összecsukott szárny hegye a fark végén túlterjed; első evező leghosz- szabb; csüd igen hosszú; fark egyenes; tollazatuk — főleg alul — lágy, tömött; színük főleg fehér és fekete; szikes mocsárvidéken, tengerparton élnek. 32. NEM : GULIPÁN. RECURVIROSTRA L. 1758. Csőr erősen felfelé hajló, pörge, kardszerű; a kávák laposak; csüd 12—2-szer hosszabb a középujjnál; a lábujjakat elől kissé kivágott — úgy, hogy az utolsó ízület szabad — úszóhártya köti össze; a hátulsó ujj kis bütyökké csenevészedett; főleg tengerpartokon, nagyobb, kopár, szikes tavak körül élnek; táplálékukat csőrükkel ide-oda vagdosva keresik az iszaposban ; ügyesen, de ritkán úsznak. hl A GULIPÁN. Recurvirostra, avocetta L. 1758. [Recurvirostra europea AnTrix. — Rec. tephroleuca ViEirL. — Rec. fissipes BnRHum. — Rec. helebi BRHm. — Himantopus avocetta SEEB.)] Népies nevei: kardorrú sneff; pörgecsőrű sneff; hajóorrú sneff ( Alföld); kaszaorrú sneff; nagy fehér sneff (Alföld). Jegyei: galamb nagyságú, de hosszú nyakú és lábú, kardszerűen XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 169 felhajló csőrű; főszíne fehér; a fej fölül a nyak közepéig, a szárnyakon két hosszú sávalakú folt és a nagy evezők, barnásfeketék; csőr fekete; szem k rnapiros; lábak kékes ólomszürkék. A fiataloknál a fehér szín pisz- Kosabb, a fekete foltok barnásak, a szárnyon minden toll világosbarna élen az öregek és fiatalok farka világosszürke, alsó testük is késbe hajlik, a fejfolt nem terjed a nyakra. (L. I. köt. IV. és VIII. tábla). Mértéke: H. 366—41; Sz. 22-3—235; F. 87—9; L. 79—88; 8—85 cm. . A gulipán Európa és Ázsia mérsékelt égöveinek tengerpartjait, szik- s, kopár partú, szabad vízű, szigetes nagyobb tavait lakja. Újabb időben rjedési övének északi részében határozottan megfogyott, de azért a ti tengernél, Hollandiában, a schleswig-holsteini szigeteken még költ, a Rhone torkolatánál. Számosabb a Földközi tenger partjának megfelelő — lyein, a Dobrudsában, a Sinoő tavon s különösen déli Oroszországban, a Kaspitengertől Közép-Ázsiáig, Dauriában, Mongolföldön. Afrikában Egyp- nból le délfelé számos helyen előfordul. Télen Khinában és Indiában yelték meg. Hazánkban úgy látszik megfogyatkozott s csak egyes választott helyeken költ még egy-két pár; így a Balatonnál SzixLa G. Fonyódnál találta fészkelve, LAKkaros K. 1874-ből a palicsi tóról, 1883-ban Szentesről, 1885-ben a tápéi rét porgányi részéből (ugyancsak Szegednél) említ fel elpárzott, fészkelő gulipánokat. A Velenczei tavon sohasem lát- tam, de mondják, hogy régebben ott is volt. A Fertő keleti partján a Land- és Zicklackes tócsák szigetein néhány pár rendesen költ, előbb azonban Jukovirs szerint számos volt. Innen ismerem én is a gulipánt. . Kerültek még tojások Csongrádból, Tázlárból (1859), Pestmegyéből (1834) is. Csaró J. szerint Erdélyben nem költ, de vonuláson a Marosnál, Sztrigynél észlelték. . Áprilisban érkezik, s a széktavak kopár chátains, kiemelkedő, sza- bad kilátást nyujtó gerinczein, porondjain telepszik meg s május közepe felé ilyen meztelen kavicsos, rövidgyepű helyeken a tojó kis gödröcskét , melyet néha holmi száraz fűszálakkal is kibélel s ide tojja 2—4—5 világos rozsdás sárgás alapon, szürkésen és olajbarnán, feke- tésen foltozott, pontozott körte alakú tojásait. . Tojásmérték: H. 47—351; Sz. 33—38 mm. ; Fészkükhöz a párok egyaránt odaadóan ragaszkodnak, felváltva köl- . tenek. Juliusban a fiókáik repülősek. A gulipánnak nem annyira visel- : Ujabban LAKATos szerint a Fehértó vidéken mintha felszaporodott volna s csapatosan is mutatkozik; Chernel: Magyarország madarai. II. 22 170 V. REND. FUTÓK. , kedése, mint alakja tűnik fel s ragadja meg legelőbb figyelmünket. Tarka- sága azonnal szembe ötlik, akár egy lábon állong, vagy ide-oda futkos a partokon, akár úszkál s réczék módjára szürcsölget. Élelem keresés közben hosszú csőrével felzavarja az iszapot s az ott rejtőzködő alsóbbrendű állatokat, melyeket csorcsogva nyeldes le. Nem röpköd sokat s napközben inkább egy-egy kiválasztott helyen tanyázik, hajnalban csak és alko- nyatkor élénkül még jobban. Nyakát rendesen S alakban tartja s repülés közben ugyanígy összehúzza, lábait elnyujtja. Hangját nem hallani oly gyakran, mint a lilék és czankók fütyülését, néha azonban mégis nyujtott, panaszos tüjt, tüjt, tü-it, tü-it vagy hü-itt, hűjt, gvi-gvi-gvű-it formán szól s párosodáskor kliu, kliu, kliúk, kliúk szaporázva ejtett szótagokkal udvarol párjának. Szeptemberben távozik tőlünk s vele csakugyan úgy vagyunk, hogy kiváncsian várjuk vissza tavaszszal: kevesebb jön-e ? vagy egyáltalán megjön-e még? Nem sok idő mulva, azt hiszem, hiába fogjuk várni azt a néhány még nálunk tanyázó párt is. Tápláléka alsóbbrendű rákokból, vízirovarokból, ebihalakból, hal- ivadékokból áll, gazdaságilag csekély számánál fogva nálunk már csak közömbös szerep jut neki. 33. NEM: TÖCSMADÁR. HIMANTOPUS Briss. 1760. Csőr egyenes; csüd 2ye-szer hosszabb a középujjnál, két szélső ujjának tövét kis hártya köti össze, hátulsó ujj hiányzik; leginkább szikes tavak környékén, nem annyira kopár, mint alacsonyabb fűves, csuhis, mocsaras helyeken tartózkodnak. A GÓLYATÖCS. Himantopus himantopus (L.) 1758. (Charadrius himantopus L. — Himantopus vulgaris BEcHsr. — Him. rufipes BecHsr. — Him. melanopterus, atropterus Mev. — Him. Plinnii FrLemm. — Him. albi- collis ViriLL. — Him. europgeus Saxp. — Hypsibates himantopus Nirscn. — Himan- topus longipes, brevipes, melanocephalus BRHm. — Him. minor Narr. — Him. candidus Bonn. — Him. autumnalis GRAY]. Népies nevei: széki szarka, széki gólya (Alföld); gólyalábú töcs; töcsmadár, (néhol, pl. a Kunságban, a pólingot hívják így, de úgy hiszem ETVE ZTENNTÉSÉT ELÉNK XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 171 vesen, mert a töcs hangutánzó s e faj szólására vonatkozik); gyöngy- rr lile; gólyasneff. Jegyei: teste gerle nagyságú, de hosszú nyakával, csőrével, lábai- észben termetesebbnek látszik; háta, szárnyai feketék, zöld ércz- űek ;— al ehér; farka szürke; lábai életben rózsaszínűek, halála vörösek; csőre feketés; szeme karminpiros (a fiataloké narancs- ás). (L. I. köt. IV. tábla). . Leirása. Nyári tollazatban: a fejtetőről, a tarkón át a nyak felső fekete folt nyulik; homlok, pofák, nyak egész alsó része fehér, a n rózsás árnyalattal; evezők feketék; a hát zöldeskékes és bibo- rezfényű; fark világos hamuszürke, fehéresen szegett. A fojó és hátulsó evezői barnásabbak. A téli tollazatban a fejtetőről a a huzódó folt helyén annak csak szürkés nyoma látszik (a tarkón a nyak pedig felül szintén szürkés. A fiatalok kitollasodva a tojó- asonlítanak, a mennyiben felül a szárnyon inkább barnák, de az tollak világos sárgásbarnán szegettek, a fejfolt is barnás, a nyak 2 szürkés, lábuk sárgásvörös. Mértéke: H. 32—33; Sz. 234—26; F. 75—85; L. 103—129; 3—66 cm. . Hazája Európa délibb része, különösen a Földközi tengerrel határos ahhoz közelebb eső országok. Észak felé csak mint ritka vendég for- elő. Kiválóan számos délkelet felé a Kaspi tenger vidékén Turkesz- I ig, a Hoangho völgyig. Északnyugoti Indiában, úgy Afrikában Egyptom- . le délnek szintén költ. A mérsékelt égövben fészkelők télre Afrikába, ndiába, Dél-Khinába költözködnek. Hazánkban a nagy mocsár területeken, ha székesek is, előfordul ugyan, de láthatólag fogy, kevesbedik; úgy, mint a tóvidékek, lápok fogynak, asznak. Évtizedekkel ezelőtt, a hol számosan költöttek, ma már csak egyes párok alapítják meg zi tűzhelyöket, a hol pedig ezelőtt szórványosan, kisebb mennyiségben lt található, onnan végképpen elfogyott. A Velenczei tónál két évtized ; meglehetős gyakori volt, fészkelt; 1887-ben s a reá következő évek- ben már mindig csak néhány pár érkezett nyárszakára a dinnyési mocsár- hoz s átvonulóban is ritkábban mutatkozott; mióta utóbbi vízterületet szárították, a tónál nem költ s ritkaságként tűnik fel a vidéken. Más- d] is így van. A Fertőnél 1889-ben meglehetős népes fészkelő telepjüket láltam a Sarród felé eső mocsarakban ; £ a tó egyéb részein, parti mocsár- ágában is rendes jelenség volt, manapság ott is ritkább, habár még s. Jelenleg ezen a helyen nád helyett már buza nő! 22x 172 V. REND. FUTÓK. mindig előfordul s a vízviszonyok szerint változtatja költő helyét. A Bala- ton mellékén, főleg a fonyódi lápok táján fordul elő s meglehetős ren- desen költ is e vidéken. Az Al-Dunának Pancsovától délkeletnek terjedő nagy árterein 1895 tavaszán 2—3 párt láttam mindössze. A Duna és Tisza közében, a Tisza mellékén, valamint a még meglehetősen érintetlen lápokon jelenleg is fogyva-gyérülve költ. Nem tud a kulturához illeszkedni, mert neki vad, embernek nem való ingoványok kellenek s nem tud kellő- leg szaporodni a mostoha viszonyok közt azért sem, mert tojásai bibicz- tojásszámban folyton piaczra is kerülnek, a miről többször meggyőződ- tem. Pedig a cgólyasnefférts kár! Valóságos ékessége, föltünő szép jelen- sége a tóvidéknek, akár a pázsittalan homokos parton lássuk kényesen lépkedni, akár a szélvizekben térden felül gázolni, közbe-közbe fejével biczczentgetni, vagy a marhajárásos, semjékes fenekek csillogó vizei és a hajlókázó sisák szálai közül kifehérleni, vagy végre a levegőégben hosszú lábait hátranyujtva nem valami sietősen odább evezni! Mindig a gólya kicsinyített képét látjuk benne, bár életmódja, mozdulatai egészen má- sok, mint a hogy madarunk még csak nem is közeli rokona a gólyának. Április elején, néha márczius végén jön vissza hozzánk, ritkán egyenként, többnyire néhány pár együttesen, vagy kisebb társaságokban. Első jelent- kezésének országos középnapja: április 7—8. E hónapban fészkelni kezd, még pedig nem magában, hanem több pár bizonyos területet foglal el, melyen mindegyiknek meg van a maga háza tája. Így találtam őket fész- kelve a Fertő délkeleti végén fekvő sarródi mocsárban, mely a tó partja és Sarród község közt fekszik s keletre, nyugatra messze kilométerekre elnyúlva, széles ingovány, nádas, iszapos, zsombékos, tocsogós, pPOCSO- lyás, legelőkkel váltakozó gyűrűként fogja körül az egész déli Fertő-partot. A gólyatöcs tanyáján sűrű czímeres nád sarjadt ki majd csaknem ember- magasságig, közbe szabadabb zsombékos helyek voltak s mindenütt térdig érő víz. Mikor ezt a süppedős területet május végén és junius elején, pör- kölő napfényben, begázoltam, kezdetben alig mutatkozott más madár a sivó bibiczeken, füttyülő czankókon kívül. De puskalövésem zajára meg- elevenült a rét; mint a távoli füst, úgy gomolyogtak ki sekélyesb helyei- ről a különböző czankók (Totanus, Machetes) százas csapatai, egyes réczék, vadludak s a szemhatáron csillámló tengerzöld, barnásan és fehér- szürkén fénylő Fertő tükre fölé menekültek, a fészküket féltők pedig jaj- gatva kóvályogtak fejem fölött. A mélyebb vízű részekből kaptak ugyan- ekkor szárnyra a szép gólyatöcsök s felemelkedtek a puskalövés határáig, elkezdtek fölöttem párban keringeni, folyton sírva ket, ket, köt, kit, ket hangon szólva. Néha hangja a kecs, töcs szótagokhoz is hasonlít s utóbbi XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 173 dta a nép szájába a etöcsmadárs elnevezést. Vagy húsz párnál több itt, de fészkeiket igen nehezen birtam megtalálni s alig egy-kettőt zhettem föl. Ezek zsombékon vagy nádtorzsos, gazos helyeken voltak álacskákból, bakacsból, sisákból építve s finomabb száraz szálakkal lve. Bennök n négy darab erősen kotlott tojás volt, PKK színre ikjak . nem annyira körte alakú mint a bibicz tojás. Tojásmérték : H. 41—48; Sz. 31—32 mm. tojásokat a gondos anyamadár párjával váltogatva üli. Junius és közepén a pelyhesek elhagyják fészkeiket s alakoskodnak, akár bibiczek. 5 ugusztus végén és szeptemberben költöznek el otthonuk tájáról, 1 — mint sok más mocsári szárnyasunk — ők is a végleges bucsu otték. Tápláléka: vizi bogarak, ebihalak, férgek, rovarok, béka és a. Nem káros madár, s már csak azért is megérdemelné az óvást . B. ALCSALÁD. CZANKÓK. TOTANINAE. Csőrük nem halcsontszerü, inkább puha mint kemény, végig henge- többnyire mindkét káva egyforma hosszú; a szárny mindig hegyes, első vagy a két első evező leghosszabb; a csüd közepes magas, oly zú vagy hosszabb, mint a középujj, de legföljebb 1"2-szer hosszabb mál; élénk, többnyire füttyös, hangos szavu szárnyasok. 34. NEM : VIZTAPOSÓ. PHALAROPUS Briss. 1760. . Lábuk karélyos, mint a szárcsáé, de az ujjak tövét is hártya köti ze, a hátulsó ujj rövid; csőrük hegyes, igen vékony, vagy kissé vas- 174. V. REND. FUTÓK. tagabb s végén lapított; tollazatuk alul tömött, dús, akár a sirályoké ; ten- gerek közelében kis tavakon költenek, ritkán lábalnak, legtöbb idejüket úszkálva töltik; a tojások kiköltését a hím végzi s azért kotló foltja van, színezete sem annyira díszes mint a tojóé. A VÍZTAPOSÓ. Phalaropus lobatus (L.) 1758. (Tringa lobata, hyperborea L. — Phal. cinereus, fuscus Bniss. — Tringa fusca Gm. — Phal. vulgaris BecHsr. — Phal. hyperboreus LATrH. — Phal. ruficollis, cineras- cens Part. — Lobipes hyperboreus SrEpPH. — Phal. angustirostris NAum.) Népies neve: uszósneff (Velenczei tó). Jegyei: alig fürjnagyságú, kissé zömök testü, de vékony nyaku és kis fejü; alul fehér, úgy torka is; fejteteje sötét hamuszürke; csőre vé- kony egyenes, a felső káva vége hegyes, kissé az alsóra hajló; felül feketés vagy hamuszürke, világos agyagsárgán foltozott (őszszel, nyáron két agyagsárgás sávoly látszik a hátán); szárnyán fehér csik; csőre fekete, vékony, finom mint a kötőtű. Leirása. Nyári tollazatban az öreg tojó: homloka, feje búbja a szeme környéke, a fölső nyak, egész felső test sötét hamuszürke; a háton a váll tájáról kiindulva a farktő felé végződve V alaku halvány agyag- sárga rajz; a nyak oldalait, a fül mögött kezdődve, rozsdavörös színe- zet borítja, alul a nyak közepén hamuszürkés szín választja el a rozsda- vörös örvszerü foltot s lehúzódik a begyig, a begyoldalakra; torok, mell, has, farkalja fehér, úgy szárnycsíkja is; az alsó test oldalain és az alsó farkfedők végein szürkés hosszanti foltok; a szárny sötétszürke és barna, az evezők szárai fehérek, a fark ugyanily színü; lábak kékesszürkék, az úszókarélyok talpa és a térd sötétes; szem sötétbarna. A him hasonlít a tojóhoz, de valamivel kisebb, tollazata nem oly élénk színü, rajzolatai kevésbbé élesek. Téli tollazatban (a nálunk előkerülők leginkább ilyenek) a . homlok, csőrtő környéke, a szem fölött húzódó sáv, egész alsó test, nyak- oldalak fehérek ; fejfolt, a nyak hátulja és a felső test szürkésfekete, úgy a szem mögött egy kis, a fület befödő folt is; néha (még nem teljes téli tollazat) a begy és az alsó nyak szürkés, a hát pedig rozsdássárgán és sárgásfehéren foltos, szegéses; a fiatalok is ilyenek, de lábuk helyen- ként sárgásszürke. Mértéke: H. 18—19; Sz. 107—11; F. 47—53; L. 21—23; Cs. 19—22 cm. tsádo elk a zgi völleszás tra tlan DOT Á ezét kAtÓZA keze riul ad eze teehes ák száll KÖké s ásásé doztamérés XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 175 : Hazája az északi Sarkkör vidékein van. Grönlandon, főleg Izlandon, . Hebrideken, Farő-szigeteken, Lofotokon és Norvégia északi részében, . azután végig az Ó-világ tundráiban a Behring utig s Alaszkától keletre . egész Észak- Amerika- sarkköri tájain fészkel. Télen a Maláji szigeteken, (hinában, "Japánban, az Indiai oczeán partjáig észlelték, úgyszintén a pitónál, Perzsiában. Közép-Európában eddig vonulás közben is ritka olt, de újabban — mióta jobban és többen figyelnek — gyakrabban kerül. Mi is így voltunk vele. Még néhány év előtt igen ritka vendég- tartottuk, melyet mindössze 2—3 példányban féltettek nehány honi gyüjteményben; most rendes átvonuló faj számba megy, mert 1890 óta minden őszszel elég gyakran találtam augusztus utolsó harmadában s főleg szeptemberben s október első napjaiban is, a Velenczei tavon, sőt 887 junius 2-án egy nyári tollazatu § példányt is lőttem ott, mely lsőnek a Nemzeti Múzeumba jutott. Hogy csak némi képét adjam gya- koriságának az őszi vonulás alatt, legyen elég felemlíteni, hogy Velenczén . 1890-ben nyolcz darabot, 1891-ben két darabot, 1892-ben 22 darabot, biztosan láttam. 1893-ban különösen számos volt s 5—9 darabból álló csapatkákban mutatkozott, (az utolsó október 5-én); 1894-ben ismét . augusztus végső hetétől október 6-ig folyton voltak egyesek a tavon, úgy 1895, 1896, 1897 és 1898-ban is. Gyűjteményemben 21 honi példány van; . ezek, valamint a Nemzeti Múzeum példányai is Velenczéről származnak. . Erdélyben a negyvenes években a sMezőségv, tósorozatán, úgy 1851 június . 7-én Drassó-nál, 1868-ban Nagy-Szebennél, 1870 augusztus 15-én Kon- czán lövetett. 1859-ben Jukovirs a Fertőről szerzett három példányt s az . utóbbi években szintén észlelték ott; így 1898 augusztus 22-én a nyu- gati parton lőttek három darabot, melyek a soproni kath. főgymnasium, . az ornith. központ és Huszrny Ö. lékai gyüjteményébe kerültek. Mióta . megbizonyosodott, hogy nem eritka vendégv, már nem is lőttem reájuk, . hanem elnézegettem, igazán kedves, bizalmas viselkedésöket. Életmódját és vonulási viszonyait, fészkelését más helyen bőven ismertettem,! itt csak annyit, hogy Velenczén mindig sík vizen, nagyobb tisztásokon, különösen a part közelében, kis öblözetekben, apró félszigetek, zátonyok körül talál- tam őket. Egyedül vagy kis társaságban voltak, igen gyakran rokonfaju partfutók, apró lilék nagy csapataihoz társulva; egy- -két esetben szár- csák közt is láttam úszkálva. Ha egyedül hintázgattak a vízhátán, min- den félelem nélkül közelre bevártak, alig ügyelve, vagy bizalmasan x II-ik nemzetk. ornith. Cong. főjelentése II. köt. 137—144. lap.; Term. Tud. Közl. 1892. 176 V. REND. FUTÓK. tekintgetve reám, zavartalanul folytatva élelemkeresésüket. De ha más mocsári madarak közé voltak vegyülve, ők is alkalmazkodtak azokhoz s felszállásukkor velök repültek. A parton, szárazon alig láttam a víztapo- sókat; mindig úszva szedegettek, folyton ide-oda forgolódva a vizen, fejöket kissé rézsút előre nyújtva s szüntelenül bókolgatva — az ember azt hihetné, e furcsa mozdulataikat látván, hogy állandó felindulás- ban, dürgésben vannak. A ki látta és leste e remek madárkák életmódját, szokásait, bizonyára egyetért velem, mikor azt mondom: kedvesebb, meg- kapóbb jelenség a szalonkafaju, sőt az összes mocsári és vizimadarak közt nincsen nálánál. Szelid, jámbor, fényes fekete szemecskéi, tiszta és szép rajzu tollazata mindig lefoglalták figyelmemet, valahányszor csak a clevélfonnyadás idejében a víz hátán parafakönnyűséggel himbálódzni láttam s még jobban, mikor fenn a magas Északon, a Tromsö szigetén fekvő Prestvand tónál, felséges havasok, zöldülő nyiresek, éjféli nap vilá- gította környezetében családi otthonának titkait bolygattam s kutattam. . Gazdaságilag nálunk nincs neki jelentősége, bár tápláléka vizipoloskák- ból, vizirovarokból, szünyogokból, álczákból kerül ki s így hasznos. a § a 35. NEM : AA 98 FENYÉRFUTÓ. üj CALIDRIS Cuwv. 1800. Csőr rövid, fejhosszú, végén kissé duzzadt, tőben legvastagabb; az ujjakat semmiféle hártya nem köti össze, szabadok, de szélükön egész — hosszúságukban keskeny bőrszegély látható, a hátulsó ujj hiányzik; csüd 4 hosszabb a középujjnál. éz A FENYÉRFUTÓ. Calidris arenaria (L.) 1766. (Tringa arenaria L. — Charadrius calidris L. — Char. rubidus Gw. — Arenaria vulgaris, grisea BecHsr. — Aren. calidris Mrv. — Tringa tridactyla PaLL. — Calidri tringoides, nigellus VizrLe. — Calidr. rubidus VrertL. — Calidr. americana, grisea BRHum. — Calidr. Mülleri BRHm.) ; Jegyei: búbos pacsirta nagyságu ; csőre, lába fekete; szeme szürke barna; tollazata főleg fehér, csak felső része feketés, szürkés (legsötéteb XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 177 . a fejtető és a hát eleje) sárgásfehéren foltozott, pettyezett; a nyak alján és . begy táján néha barnás árnyalat; evezőinek külső fele és hegye barnás- a fekete, belső fele barnásfehér, szára fehér, szárnyán fehér csík; ez a téli . tollazat, melyben nálunk előfordul. A nyáron hátán, fején, begyén rozsdás . szín is látszik- NN" " Mértéke: H. 17—18:5; Sz. 122—134; F. 48—52; L. 21—27: E Cs 926 em A legmagasabb sarki tájakat lakja, alig nehány fészke ismeretes, . melyeket SABINE a Parry-szigeteken, FEILDEN a Smith-tengerszorosnál (82" 585 é. szél.), a német sarki expediczió 1876-ban a Sabin-szigeten keleti . Grönlandban, Dr. BEsseL Godhaabnál (81" 38 é. sz.) talált. Tojásai is A csak kevés példányban vannak a nagy múzeumokban. Igazi otthona úgy látszik ott van a Sark közelében, hol az ember lábnyomait nem E igen találjuk. Költözködéskor a mérsékelt és déli övekben, főleg homokos ! tengerpartokon, csapatosan jelentkezik. A szárazföld belsejében levő na- 58. gyobb tavaknál, ha homokos, sáros, meztelen partuak, szintén mutat- . kozik, de ritkábban. Nálunk egy Oravicz (Árvam.) táján februárban ejtett . példány a Nemzeti Múzeumba származott; ez azért érdekes, mert tavasz- . kor igen ritka. Őszszel azonban más rokonfaju madarak közt gyakrabban . látható s kifehérlik a többi kis parti szalonkák közül. A Fertőnél, Velenczei- . tónál minden évben, főleg szeptemberben megfigyelhető; utóbbi években . a Balatonnál is (1896 őszén Lellén) több darab került; így hát nálunk . átvonuló madár s nem ritka vendég, mint a közel múltban még vélték. 36. NEM : SÁRJÁRÓ. LIMICOLA Koch. 1816. Csőr hosszabb a csüdnél, végén kissé lapított és aláhajló; testök . karcsúbb, mint előbbi nemé; hátulsó ujjuk közepes hosszú ; az előre álló . három ujj teljesen szabad; külsőre, mint életmódra a partfutó és a a sárszalonkák sajátságait mintegy egyesíti magában. Chernel. Magyarország madarat. II. 28 178 V. REND. FUTÓK. A SÁRJÁRÓ. Limicola platyrhyncha (TeEmum.) 1815. (Tringa platyrhyncha Temm. — Limicola pygmaea Kocn. — Tringa eloroides VirrLL. — Tringa pygmaea Savi. — Pelidna platyrhyncha Br. — Tringa Hartlaubi GRAY.] Jegyei: alig pacsirta nagyságu; tollazatának rajza némileg a kis szőrszalonkára emlékeztet, de kevésbbé rozsdás és sárgás, hanem fekete- barna és fehéresszürkés ; torka, alsó teste fehér, csak a begy szürkés ár- nyalatu, sötétbarnásan pettyszerüen foltozott; szem és csőrtő között lévő sáv és a fültáj szürkésbarna; a pofa sötéten pontozott; szem fölött fehér sáv; fejtető feketebarna, két világos fehéres keskeny hosszanti sávval; a hát tollai feketebarna, rozsdás és fehéres szegésüek; a nyak hátulja szürkésbarna és fehéres foltozásu; a szárnyfedők barnák, fehér és rozs- dás szegélyezéssel; evezők sötét szürkebarnák, az elsőnek szára fehér, a következőké mindjobban sötétedik; középső két farktolla leghosszabb szine sötétbarna, keskeny rozsdás szegéssel; a csőr töve sárgásbarna, vége sötétbarna; lábai zöldesfeketék; szeme sötétbarna. Mértéke: H. 15—168; Sz. 99—108; F. 39—45; L. 2—21; Cs. 3—34 em. Ez a madár Skandinávia fensíkjain, a 607 é. szél. körén túl észa- kabbra, Lapponiában s valószínüleg az európai és szibiriai tundrában is költ. Költözködéskor délibb övekben jelenik meg, de általában ritkáb- ban kerül elő, mint a többi parti madarak. Főleg Kelet- és Közép- Európában, a Földközi-tenger körül, Madagaskár szigetén, Közép-Ázsiában, Japánban, Khinában, észak-nyugoti Indiában észlelték. Nálunk való- szinüleg közönségesebb, mint hiszszük, ritkaságának oka inkább a meg- figyelés hiányossága, nemkülönben az a körülmény, hogy más kisebb parti madaraktól nem igen különböztetik meg. A Nemzeti Múzeumban honi példány nincs, a bécsi udv. múzeumban azonban egy 1807-ből való dJ példány áll NATTERER-től, mely hazánkból való. A Fertő mellékén 1892 májusban a Dorfsee-nél egy g és két £, 1895 május 15-én pedig két ? lövetett, melyek Huszrny Ö. gyüjteményében vannak Lékán. A Velen- czei tónál 1893 szeptember 1-én lőttem egy g-t s még egy-kettőt láttam, melyek nem közvetetlen a tóparton, hanem attól pár méternyire levő mo- csaras, iszapos, pocsétás, gyér füvü helyeken tartózkodtak. Erdélyben szin- tén lőttek egy példányt, N.-Szebennél 1867-ben; PeErÉnyrI szerint pedig régebben Szentes táján és Hód-Mező-Vásárhelyen is kapóra került volna. XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 179 37. NEM : PARTFUTÓ. TRINGA L. 1758. Veréb és rigó közt változó termetüek. Csőr egyenes, vége felé kissé aláhajló; csüd rövid, rendesen oly hosszú, mint a középujj; a lábujjak . vékonyak, szabadok, a hátulsó ujj rövid, csak karma ér a földre (mikor HA madár talpán áll); tengerpartokon, mocsarak, tavak kopár sáros part- . jain élnek, egérgyorsan futkosnak, igen élénken, idegesen, folyton keresgél- új nek az iszapban : még a fészkelés idejére is társaságban maradnak; hang- . juk nem annyira fütyülő, inkább pirregő:; költözködéskor nagy csapatok- . ban járnak, melyekhez rokonfaju és nemü más madarak (lilék, czankók . Stb.) is társulnak; repülésök gyors, villantó, közben a csapat ide-oda . hullámzik, de összetart; csak a tojó költ, vizek körül kis mélyedésekbe . hordott pár szálacskán; férgeket, rovarokat pusztítanak ; hasznos, fürge, . ártatlan létükre nem érdemlik az üldözést. A TENGERI PARTFUTÓ. Tringa maritima BgÜnwx. 1764. (Tringa nigricans Mownr. — Tringa arguatella ParL. — Totanus maritimus STEPH. — Tringa striata FLEMm. — Tringa littoralis BRHm. — Pelidna maritima FRirscH. — Arguatella maritima Barkp.) Jegyei: rigónagyságú, de kisebb fejü; a csőr töve sárga, egyébb- ként sötétbarna, végén feketés; lábai sárgák (frissen), a középujj és csüd körülbelül egyforma hosszú; a hát alsó része és farcsíkja fekete; a meghosszabbodott válltollak alatt szárnyában néhány fehér s részben —— fehér toll van; alsó testének közepe fehéres. ; Leirása. Téli tollazatban: feje — kivéve a szem fölött huzódó . — fehéres sávot — nyaka és egész alsó teste túlnyomóan sötétszürke, csak a . közepe fehéres, sötétebben foltozott; a felső test barnásfekete, (öregeknél némi sötétkékes biboros zománczfénynyel) szürkés tollszegélyekkel tar- kázva. Nyáron torka piszkosfehér, hasa fehér, fejteteje és felső testrészei feketésbarnák, sárgásfehér és rozsdaszínű tollszegésekkel tarkítva; nyaka, begye szürkés alapon sötétbarnán sűrűn foltozott, ritkásabban az alsó 231 18Ó V. REND. FUTÓK. test oldalai ís hosszant foltosak; evezők sötét szürkebarnák, száruk fehér; farkalja fehér, barnás foltozással. Mértéke: "H. 20—23; Sz. 127—135; F. 51—59; L. 24; Cs. 25—27 em. Sarkköri madár létére Grönland délibb részein, Spitzberg, Farő, Shetland és Orkney szigeteken, Irlandban, a norvég partvidéken, Észak- Szibiriában, Észak-Amerika nagy tavainál és az Atlanti-tenger partjain költ. Télre nem költözködik nagyon délre, sőt legnagyobb részök a nyilt fjordoknál marad, pl. Norvégiában. Magyarországból csak két téli tolla- zatú példány ismeretes. Az egyik Jány P. révén került a nemz. mu- zeumba, de hogy mikor és hol lőtték? nem tudjuk; a másik a Fertőről való s a bécsi udv. muzeumban áll. Nálunk hasztalan kerestem mind- eddig s csak a Varangerfjordból (Norvégia és Oroszország közt) ismerem, hol Vadső sziget sziklás tengerpartján néhány darabot lőttem. Rendesen a sziklákon üldögéltek s közelre bevártak. AZ IZLANDI PARTFUTÓ. Tringa canutus L. 1758. (Tringa neevia, grisea, islandica Gm. — Tringa rufa Wirs. — Tringa ferruginea Mry. k W.— Canutus islandicus, cinereus, rufescens BRHM. — Tringa lomatina LIcHT.) Jegyei: valamivel nagyobb mint előbbi s a legnagyobb a nálunk megforduló partfutók közt; szinezetre nyáron, úgy őszszel is, igen hason- lít a következő fajhoz, s tőle főleg abban különbözik, hogy nagyobb és egyenesebb csőrű. Mértéke: H. 23—255; Sz. 13—145; F. 55—59; L. 34; GSSZ e CHI Ez a madár is a legmagasabb Északot lakja. Fészkelve a sarki utazók találták a Melville szigeten, Grinnelföldön (82733 é. szél.). Egyéb pontos adataink fészkeléséről nincsenek. Tojásai alig egy-két példányban ismeretesek s valószínű, hogy egészen a Sark közelében van otthona, hol ember nem járt még. Költözködéskor azonban — elég bámulatos — Dél-Afrikáig, Dél-Ázsiáig, sőt Dél-Amerikában, Ausztráliában, Uj-Seelan- don is találták. Magyarországban ritka vendég s csak néhányszor jött kapóra; így 1810 október 16-án a Fertőnél 2 darab, melyek a bécsi udv. muzeumban (egyiknek csontváza, a másik kitömve) állnak, ugyan- csak e tónál 1887 szeptember 24-én DomBRowski lőtt egy példányt s 25-én 4 darabot látott. Előbbi GIRTANNER orvos birtokába került (Szt.- SAL BELOSÉ E EA 7 ál lsz ász JELE s elásták ek seg Ve, XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 181 . Gallen, Svájcz). A Balatonnál 1895 szeptember 14-én GaáLr G. lőtt . 2 darabot Lellén. Az Aldunán pedig Temes-Kubinnál 1895 őszén 4—5 . főnyi csapatból MENESTORFER gátbiztos lőtt egy példányt, mely ALMÁSY . GyöRGy dr. gyűjteményébe került. 1897 aug. 30-án ugyanitt a Blizanitza mocsárban 4 darabot láttam. A SARLÓS PART FUTÓ. Tringa subarcuata (Gürnp.) 1774. 5 (Scolopax subarguata GüLp. — Scol. africana, pygmea Gm. — Pelidna sub- — arcuata SrePn. — Tringa islandica Rerz. — Tringa falcinella Pan. — Numenius . sabarguata BEcHsr. — Scolopax Dethardingii Siems. — Numenius ferrugineus, . macrohynchus MeEr. — Erolia varia, variegata VieiLn. — Falcinellus varius TEMmu. — . Falcin. pygmeus Cuv. — Ancylocheilus subarguatus KauP. — Falcin. longirostris . GRAB. — Falcin. ecuvieri Bp. — Pelidna macrorhynchus BRHum. — Scheeniclus sub- . arguatus GOULD.) Népies nevei: paprikasneff (Alföld); vörös partisneff. . Jegyei: bubospacsirta nagyságú; alakra, és őszszel némileg szine- zetre is, a pólingnak (Numenius) kicsi kiadása; nyáron alul vörös- barna, csak farkalja fehér; csőre ívesen lehajló, hosszabb a csüdnél; . a csőrtő körül kissé fehéres, főleg az állon; a fark elkerekített; láb és . csőr fekete; szem sötétbarna. Leirása. Őszi tollazatban (nálunk ebben leggyakoribb): alul fehér a nyakon, begy táján sárgás árnyalattal s finom elmosódott szürkés . hosszanti foltozással; mell, has, farkalja és farcsíkja, szeme fölött A lévő sáv fehér; a csőrtő és szem között lévő sáv szürkésbarnás, világo- A sabb apró foltozással; homlok, fejtető ugyanilyen, csakhogy sötétebb; : a nyak hátulja világosabb, mint a fejbúb; hát feketésbarna, világos ű sárgásszürke tollszegésekkel; a szárnyfedők világosabbak a hátnál s min- . den toll sárgásfehéren vagy szürkésfehéren szegett; evezők sötétbarnás- . szürkék, az első szára nagyobbrészt fehér; a fark barnásszürke, minden toll világosabb szegéssel. Ilyenek a fiatalok is. A téli follazatban alul egé- szen fehér lesz, úgy a homlokon is, felül meg hamuszürke úgy a begy oldalain is. Tavaszszal a felső test fehéres szürkén, feketebarnán és rozsda- vörösen foltos, alul a nyak, begy és mell rozsdavörös, fehéresszürkén és kevésbbé sötétbarnán harántfoltos. A nyári tollazatban legfőbb színe vörös- . barna, csak a farkalja fehéres úgy farcsíkja, de itt is egyes rozsdás, barnás foltok látszanak, fejteteje vörösbarnán és feketebarnán foltozott, közbe némi fehéresszürke keskeny tollszegések is előcsillannak, nyak hátulja rozsda- 182 V. REND. FUTÓK. vörös alapon feketebarnán hosszant foltos; háta ugyanígy és rozsda- vörösen, de kevéssé fehéresszürkén is; a szárnyfedők barnásszürkék, minden toll közepén a szár sötétebb; az elsőrendű fedők vége fehéres csíkban folyik össze a szárnyon; a váll hosszú fedőtollai sötétbarnák, rozsdavörös szegélylyel. (Az izlandi partfutó tollazata hasonló az itt leírtakhoz, de termetre jóval nagyobb s csőre egyenesebb, rövidebb.) Mértéke: H. 188—21; Sz. 118—13; F. 4—54; L. 26—35; Cs. 35—43 em. Költözködés szakában úgy Európa, mint Ázsia délibb részein gya- kori, sőt Ausztráliáig, Tazmániáig, Indiáig, Dél-Afrikáig lelátogat. És sajátságos! fészkét, tojásait csak mai napság fedezte föl H. L. PORHAM a dJenisei folyam torkolatának egyik szigetén 1897 julius 3-án. Egy fészekaljban 4 tojást talált, melyek nagyon hasonlítanak a sárszalonka tojásaihoz, csakhogy valamivel kisebbek. Skandináviában őszszel gyakori, tavaszszal ritka; Észak-Szibériában azonban junius és julius havában is észlelték. Nálunk áprilisban, gyakrabban májusban, sőt május végén is átvonul, de különösen szeptemberben és októberben számos; ritkáb- ban augusztus végén. S. nedüt alk osaatkát Fe A HAVASI PARTFUTÓ. Tringa alpina L. 1758. VI. tábla. (Tringa cinclus L. — Cinclus torguatus BRiss. — Tringa varia MüLL. — Nume- nius variabilis BEcHsr. — Tringa variabilis MEev. — Pelidna cinclus Bp. — Pelid. . alpina BRHux. — Pelid. variabilis SrePpu. — Schoeniclus variabilis Rürp. — Tringa cinclus minor ScHLEG. — Tringa torguata DEGL.) Népies nevei: parti sneff, parti szalonka, szőke sneff; széki sneff (Alföld). 5. Jegyei: körülbelül pacsirtanagyságú; a csőr hegye kissé lehajló, 8 hosszabb a fejnél; a középső fárktollak hegyesek s hosszabbak a többi- nél; a csüd hosszabb, mint a középujj karmostul; farcsíkja nem fehér; . begye fehér alapon sűrűen, feketén vagy sötétszürkén pettyes; nyári tollazatban alsó testének közepét nagy fekete folt foglalja el; láb és csőr. fekete; szem sötétbarna. (L. I. köt. III. és V. tábla). ; Leirása. Őszi tollazat (nálunk ebben legközönségesebb): fejtet rozsdás és feketefoltos; a hát fekete, minden toll részint rozsdássárgán vagy rozsdásbarnán, részint — főleg a hát alsó része felé — fehéresen szegett; a nyak hátulja szürkés, némileg rozsdásan árnyalt és sötétszürkén . isadepng using s9 [d/I9Z) TOUI0JgyI (19-SfINYLOL SOÖNYLOL OHNVZ9 NAYISOHOA 1] VNIdIV VONIUL OLNALAVA ISVAVH "xulId JPUu pe Á3soaN ep —t S XII.. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 183 foltozott; a szem fölött fehér sáv; áll, torok és az altsótest közepe, fark- alja fehér, úgy a farktő oldalai is; a nyakon és a begy táján rozsdás árnyalatú fehér alapszinen, feketén aprón pontozott; a mell és alsó test dalai fehér alapon ugyanígy nagyobb fekete pontokkal vannak behintve ; szárnyfedők barnásszürkék, világosszürkés, szürkéssárga szegélyekkel, a lagy szárnyfedők fehér végei haránt csíkot rajzolnak a szárnyra; az evezők sötét szürkésbarnák, száraik többé-kevesbbé fehérek, a negyedik még inkább, a következők külső széle a tő felé fehér; fekete farcsíkjának tollai rozsdásbarnán szegettek, a középső két hosszabb farktoll ugyanilyen, hegyén rozsdafehér keskeny szegéssel. A fiatalok tollazata a most leirthoz hasonló. Téli tollazatban : felül világos barnásszürke lesz, kezdetben egyes kete, rozsdásszegésű tollak is látszanak a háton, de később ezek eltűnnek, tollak töve azonban kissé setétebb marad, úgy hogy a fejen, nyakon némi itozás látszik: alul fehér, csak a nyak és begy szürkés alapon némileg tebb foltozású; az evezők (4-iken túl) külső fehér szegése úgy a szárnycsíik kirivóbb lesz; a szárnyfedők szürkésbarnák, fehéresen szeget- ek. Nyári tollazatban : az áll és torok úgy a has fehér, az alsó test közepét nagy barnafekete folt foglalja el, a begy fehér alapon erősen feketés foltú, a nyak apróbban foltozott, úgy a pofák is; felső részein: a fejtető hát fekete, minden toll rozsdássárgabarnán szegett, a nyak hátulja szürkés, feketén foltos; farcsíkja feketésbarna, világosabb szegéssel. Mértéke: H. 20—915; Sz. 11—125; F. 53—63; L. 23—29; Cs. 29—39 em. . — A Sarkkör vidékein Izlandon, Farö-szigeteken, Skandináviában, . Észak-Oroszországban, Szibériában, úgy Észak-Amerikában költ. Télre a azután nagy csapatokban Kaliforniába, Nyugot-Indiába, Khinába, a Kanári- szigetekre és a Földközi tenger mellékének tartományaiba, Afrikába egé- szen Zanzibárig vonul le. A typikus példányoktól eltérők az Észak-Amerika iyugoti részén előfordulók, melyek nagyobbak (Tringa alpina pacifica) minket e helyen természetesen nem érdekelhetnek; annál inkább fontos 1 mi szempontunkból is a másik fajta, mely a Balti-tenger körül fészkel s . rendesnél kisebb termetű, rövidebb csőrű és lábú: ez a ScHINZ part- 38 futója — Tringa alpina schinzi BRHum. 1831. 45 Magyarországon mind a két félét — már t. i. a typikust és utóbbi fajtát — egyaránt látjuk, sokszor ugyanegy csapatban, keveredve. . Tavaszszal az elsők márczius végén jelennek meg, áprilisban java szám- . ban s május közepén túl már ritkák, de kajtárkodók juniusban, sőt juliusban is — 1889 julius 14-én a Fertőnél csapatot találtam — mutat- koznak, Ez időszakban az ország nyugoti felében sokkal kevesebb 184 V. REND. FUTÓK. utazik át, az Alföldön ellenben jóval több, a minek oka valószínűleg abban keresendő, hogy ilyenkor a legelők, a székterületek cfenekeis és az árterek víz alatt vannak, őszre azonban kiszáradnak s ekkor a Dunántult járják sűrűbben. Általában utóbbi évszakban sokkal nagyobb számban láthatók s augusztustól szinte október közepéig folyton jönnek- mennek a költözködők kisebb-nagyobb csapatai, sőt egyesek november- ben is akadnak. Ott a hol a tópartok tenyészet hiján sárosak, homokosak, öblözete- sek, zátonyosak s legelőkkel, rétekkel határosak, a talaj pedig salétromos, szikes, a vonulás szakában a partfutók is alig fognak hiányozni. Sőt kisebb-nagyobb csapatjaiknak a parti madáréletben ilyenkor uralkodó szerep jut. Életmódjuk, viselkedésök szerint az egyes fajok nem sokban különböznek egymástól, azért helyén való lesz, ha életmódjuknak össze- foglaló képét itt adom, felkérve a szives olvasót, kisérjen el egy rövid kirándulásra a tóságok, puszták vegyhanguságába;. Szivesen kalauzolom, mert meg akarom neki mutatni, hogy korántsem oly xsegyhangúak? unal- masak, élettelenek, érdektelenek azok, mint felületes emberek hiszik, hanem az érdekességek egész kincsét tárják fel annak, a ki nemcsak néz, hanem lát is és fogékony szívvel, érzékkel olvas a természet könyvéből. Szent-Mihály napja közelget. Délfelé még tűz a nap, ha szél nem fujdogál, de a reggelek és esték hüvösödnek már, éjjel pedig szürbe bujik a pásztor ember s tüzel magának, mert pirkadáskor hőmérő nél- kül is érzi, hogy ősz felé jár az idő. Egy-egy eső erősen lehűti a levegőt, hajnalkor a síkság és tóvíz fölött sporosnakv látszik a lég, a párák lecsapódnak, a növényzet harmatban csillog, a hegyek fölött ködök járnak. A levelek zöldje közül is itt-ott már sárga, vörös, fakó szinek tarkálnak ki, a mezők letarolva kopárodnak, a rengeteg kukoriczatáblák zöldjét sárgásbarnás szín váltotta föl, a nádasok azonképpen aggottas sárgásba halványodnak s ha a nap erősen pörköli őket, sajátságosan serczegnek: végső nyögdelésük ez, haldoklásuk utolsó sóhaja. Előttünk a tó csillogó széles rónavizeivel, nagy nádasaival, melyek el-elzárják a tekintetet, csak itt-ott szakadnak meg, hogy a ckapukons át meglát- hassuk a szomszéd tisztás víztükrét is, vagy legalább megsejthessük. A vadmadár egyes helyeken nagy társaságokba verődött össze: acSu- portoziko,. Helyenként egészen néptelen a tóság, máshol meg csak úgy bizsereg az ezernyi szárnyas: szárcsa, vöcsök s a kacsák sokféle faja. A kopár tópart is eleven. A szélvizek kis zátonyain, hol a víz szinte mindig ránczot vet, miről ezeket a fertői halászság smosolygóknaks, hívja, úgy a benyuló homokos, sáros félszigetkéken, öblökben — a meddig XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 185 csak a szem nézni győz — hol sűrűbben, hol ritkábban, mindenütt apróbb vagy nagyobb madárfoltok nyüzsögnek, feketednek. Egy-egy csa- patka fel-felriadoz, azután a tó szélén alacsonyan, a víz színtája fölött, nyílgyorsan surran odább, villantóan, mert a napfényben, hol egész . fehérnek, hol-barnásnak látszanak a madarak — a mint t. i. alsó vagy . fölső részöket fordítják felénk. ű Ezek a partfutók. A repülő szárnyasok szinte gépiesen, egyforma szárnycsapással mérik . a levegőt, felcsapnak majd levágódnak, akár csak egy lelke volna az egész . seregnek. Most hirtelen a parthoz kanyarodnak, apró lábaikat előre . csüggesztik, a szárnyukat hátra vágják s a következő perczben ott . nyüzsög előttünk az iszapos parton a lázas mohósággal szedegető, ideges — . kis szalonkatársaság. Van köztük egy-egy nagyobb czankó vagy ujjas . lile, néha egy-két fiatal paizsos czankó, mely nagyobb fajokhoz az apróbbak szorosan ragaszkodnak s mintegy az ő gondviselésükre bizzák magukat. S csakugyan ezek rendszerint szemesebbek is s közeledtünkre . legelőbb kereket oldanak. Mikor már a evezér, felszállott, akkor a többi kis parti madár is szárnyra kap, követve őt arra, a merre füttyentve . irányt vett. Felszálláskor mindig szólnak s a havasi partfutó hangja, — mely faj a parti madárfalkákban rendszerint uralkodó — drüi, szkri-i . — és drirriri, drrrüide szótagokkal fejezhető ki. Ha nincs a falkának ilyen . evezetőjes, többnyire sokkal közelebb bevárja az embert; sőt az egyes . partfíuútók, úgy a kis lilék is — bizva tollazatuk alakoskodó szinében — a . gyakran pár lépésnyire odaengednek. B A tóságnak ezt a vonulásban lévő s megpihent, lakmározó parti . — népségét szemlélve, kis kiadásban bár, de képét kapjuk annak a munka- . — felosztásnak, mely az egész természetben, az élő szervezetek roppant . tömegében oly példátlan pontossággal működik s az egésznek összhang- . — ját, a természet életrendjét biztosítja. A nagyobb parti madárfajok, melyek- . nek hosszabb a lába, sokszor térden felül begázolnak a szélvizekbe, a . kisebbek — arányosan — a part sárosabb és csak nedves, de már nem íÍ igen vizes részein keresgélnek, s a legkisebb partfutó fajok már nem is A követik igen a vízben taposkáló rokonaikat, hanem az iszapos marha- ű járásos helyekhez vonzódnak s ott szedegetik táplálékukat. Felső testök . tollazata is — főleg az utóbbiaké — egészen talál a sáros, kopár, iszapos . talaj szinéhez, míg a többieké inkább a homokos, vizes part szinével . vág, melyre néha szép fehér hab, tajték ülepszik, mint a szárazföld és . víz örökös csókolódzásának gyümölcse. A partfutók megtelepedett csapatjainak legfőbb jellemvonása az ideges 24 Chernel. Magyarország madarai. II, 186 V. REND. FUTÓK. mohóság, elevenség. Folyton lakmároznak, futkosnak, majdnem egymást tapossák le. Békés természetök közös együttműködésük közben is csak ritkán zökkenik ki a rendes kerékvágásból; legföljebb ha valami zsák- mányt véletlenül egyszerre ketten akarnak megragadni, támad köztük némi nézeteltérés: holmi csipdesésre való hajlandóságot árulnak el, kissé felugranak, de a következő perczben már helyreállott a béke s kiki falatoz tovább. Így megy ez napokon át; mindig csak falnak, híznak míg csak jól meghájasodva el nem távoznak tőlünk. A partfutóknak, valamint hozzájuk társult rokonaiknak, a vízszéli alsóbbrendű állatélet korlátozásában kiváló szerep jutott. Északi hazájuk- ban, hol a rengeteg szunyogot is pusztítják, hasznos voltuk még szembe- tünőbb. Igaz, hogy pecsenyéjök ízes falat, de parányiságuknál fogva éppen csak egy-két harapás s azért inkább kiméljük e jámbor, a tókörnyékeket megélénkítő madárkákat, mert kárt ugyancsak nem okoznak, sőt inkább hasznot. AZ APRÓ PARTFUTÓ. Tringa minuta LeisL. 1812. (Tringa pusilla Merev. — Tringa Temmincki KocH. (nec LEIsL.) — Tringa dama- censis Tacz. — Pelidna minuta Bor. — Pelidna pusilla BRHM. — Actodromas minuta Kaup. — Schceniclus minuta GRAY. — Limonites minuta SHARPEl. Népies neve: apró partisneff. Jegyei: verébnagyságú; csőre egyenes, hegyén kissé gombosodó, —. rövidebb a csüdnél; középső farktollai hosszabbak mint a többi, a leg- A szélsőbbek világos hamuszürkék; az evezők szárai barnásfehérek, különösen — tőfelük barnás; láb és csőr fekete; szeme sötétbarna. ha Leirása: színezetre mindenkor az előbbi fajhoz hasonlít, de alsó testén nyáron nincs fekete folt, s begye a nyak alsó részével együtt z szürkésbarna, sötétebb foltozással; téli tollazatban felül világos barnás- szürke, a fejen, háton sötétebben foltozott, mint a nyakon. Nagyságra a következő fajhoz igen közel áll, azért a kettőnek jegyeire figyelmeztetek. Mértéke: H. 135—145; Sz. 88—102; F. 34—45; L. 9—93; Cs. 15—2 cm. Ennek a fajnak typikus példányai Skandináviától a Taimyr fél- szigetig a tundrás vidékeken költenek. Nyugat felé a Porsanger fjordban — (Norvégia) fekvő Tamső sziget, hol CoLLErr K. találta fészkét, elterjedé- És. sének határa. Kelet-Szibériában más fajta: a Tringa minuta ruficollis, Észak-Amerikában pedig: a Tringa minuta minutilla tartózkodik. A ty- XII. GSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 187 pikus madarak télre Afrikában egészen a Jóreménység fokáig, az indiai félszigetre, Ceylonba lelátogatnak, ellenben a kelet-szibériaiak Khinán át, a aláji szigetekre, Ausztráliába vonulnak. Nálunk átutazóban közönséges s l elejétől majd-egész májuson át, egyesek juniusban, sőt juliusban is 1889 julius BAK! a Fertőnél hat darab közül kettőt lőttem). t . Őszszel augusztusban már kezd mutatkozni, szeptemberben és tóber elején különösen számos, novemberben azonban nem látni. angja dirrr-diri, dit-it. A TEMMINCK PARTFUTÓJA. Tringa temmincki LeisL. 1812. . (Actodromas Temmincki Bp. — Pelidna Temmincki SrepPu. — Limonites tem- cki SHARPE]. . Jegyei: előbbi fajnál is valamivel kisebb; csőr és a csüd egyenlő ( sszú ; a csőr hegye kissé aláhajló s nem igen gombosodó ; első evező- k szára fehér, a többieké barnás; legszélsőbb farktolla fehér; csőre ásfekete (tőben kissé világosabb) ; lábai barnásszürkék (nyáron sárgás- nák); szem sötétbarna. ; Leirása. Nyári tollazatban nem ismerem hazánkból; általában szinezetre ekkor legjobban hasonlít az előbbihez. Őszszel azonban felül főszíne hamubarnás, hátán s fején is egyes feketebarna foltok vannak, minden toll kissé világosabban, fiataloknál barnásfehéren szegett. Méórtéke: H. 133—14; Sz. 98—10; F. 4—5; L. 15—32; 16—18 em. . A 69" é. szél. fölött fekvő tundrákban úgy Európában, mint Ázsiá- ban fészkel. Tromső, úgy Grindő szigetén elég gyakran találkoztam vele költőhelyén. Télre a Földközi-tenger vidékeire, észak-kelet Afrikába, Szenegambiába költözködik, de nem megy. annyira délre, mint előbbi; Indiában, Khinában szintén átvonuláskor észlelték. A kis partfutó . homokos vagy agyagos partokhoz ragaszkodik, míg ellenben ez a faj kább a vizek partjai mellett fekvő sáros, iszapos marhajárta helyeket kedveli s felkelve pirregő szólást hallat, mely (rrri, ptrrr, ptrrri szótagok- kal fejezhető ki. Repte is más, mint amazé, mert van benne valami sáskaszerű. Magyarországban április közepétől május közepéig, — egy- 24" 188 V. REND. FUTÓK. elejétől szeptember végéig kisebb csapatokban (de általában nem oly szá- mosan, mint rokonai) száll meg tóságainknál. 38. NEM : PAJZSOS CZAN KÓ. PAVONCELLA Leach. 1816. Csőr rövidebb a csüdnél, tőben vastag; a hímeknek párosodáskor pajzsszerű tollgallérja, s tarkóján tollpamatai nőnek, arczuk bibircses lesz, nagyobbak mint a tojó, de általában nagyságra, színezetre minden egyes példány különböző; hangjokat ritkán hallani; nevezetesek a hímek sajátságos veszekedései a párosodás szakában. A PAJZSOS CZAN KÓ. Pavoncella pugnax (L.) 1758. (Tringa pugnax L. — Tr. variegata BRünx. — Tr. littorea Gm. — Tr. eguestris, grenovicensis LaATrH. — Tringa rufescens BecHsr. — Machetes pugnax Cuv. — Mach. alticeps, minor, planiceps BRHm. — Limosa Hardwickii GRar. — Totanus indica Gnavr. — Totanus pugnax SEB. — Philomachus pugnax RcHw..!. Népies nevei: veszekedő sneff; csapatsneff (Dinnyéshát, Hevesm.), galambsneff ( Alföldön leginkább a tojók neve); gallérossneff; pajzsmadár ; fáczánysnetff (a hímek nevei); fókasneff (Kunság); hősbibicz (N.-Káta). Jegyei: az egész világon csak egy faj, azért nemi jegyeire utalok; a hímek gerlenagyságúak, a tojók kisebbek s lábaik rövidebbek; meg- határozásánál (őszszel, mikor nincs gallérja a hímnek) arra különösen figyelmeztetek, hogy hasonló nagyságú ewvízi szalonkákv közt ő a legrövi- debb csőrű. Leirása. Csak a színezet, tollazat jellemzőbb vonásait adhatom, mert ez a madár egyénileg annyira változó, hogy alig akad köztük két egyforma. Tavaszszal a hímek fején, nyakán, begyén és alsó testök oldalain, hátán — még ha gallérjuk nincs is kifejlődve — már dúsabb a tollazatuk, igen gyakran fémszínü, zománczos tollakkal tarkázott, néha hófehér, rozs- dássárga, biborkék, feketésszürke, gyakran a fáczánkakas begyének színére emlékeztető, néha meg a tollgallér alul más színű, mint a fej, tollbamatok és a nyak hátulja; hasuk, farkaljuk, a farktő oldalai leginkább fehérek, SzSz adtak sel KEEN AE ÉS LEE MESSZE E ZIÁÉS NE ARAN AS ÉSZ ÓT EZEL NN lt BOL ee LE OZ ae e 6 KÜ bő dab XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 189 szárnyuk szürkésbarna, az evezők szárai fehéresek. A tojók felül szürkés- barnák, sötétebben foltozva, elől a nyakon, begyen és az alsótest oldalain merkésbarnán, világosabban, sötétebben habozottak. A fiatalok őszszel: jegyük, nyakuk rozsdásszürkés, fejük rozsdásan és feketebarnán foltos, "9AR -feketebarna, minden toll sárgásfehér, rozsdásfehér szegéssel. Őszre a ek is elvesztik díszes tollgallérjukat és élénk színeiket, a fiatalokhoz és ojókhoz hasonlítanak, s télre alul fehér, felül szürkebarna szín uralkodik tuk; a begyen némi sötétes habozás, a hát minden tolla sötét szürkés- ma világos szegéssel. Lábaik, csőrük színe is változó, akad sötét, sár- feketés, barnás. Általában a sötét tollazatúak lába és csőre is sötét, ben a világosabb szinezetűeké megfelelőleg világos Mértéke: H. d 28—323, ? 23—26; Sz. 18—195; 15—18; 12—817, 62—7 1; L. 6—7, 5—6; Cs. 4—41, 31—37 cm . Az Ó-világ északi övében, de a mérsékelt részekben is költ; így Igiumban, Francziaország fölső felében, Németalföldön, Lengyelország- n, Németország fölső részeiben — s a mit a külföldi ornithologiai mun- k nem igen említenek — Magyarországon is, még pedig a délibb vidé- keket sem véve ki. Csongrád megyéből vannak tojásai s én junius első elében Temesmegye alsó határán, az Al-Duna árterein, szigetein számos léros hímet és tojót láttam, a mi — bár fészkét nem födözhettem öl — arra vall, hogy ott is költ. A Fertőnél és a Sárréten (Fehérmegye) intén fészkelve találtam. CERvaA F. a Csepel-szigeten szedte tojásait. Hozzánk márczius második felében s főleg áprilisban érkezik s nagy csapa- tokban élénkíti a vizek környékén elterülő rónák roppant legelőit, főleg ha székesek. Az Alföldön jól ismerik, nagyban vadászszák s találóan hivják a róna szemhatárán felrajzó, füstszerűen gomolygó, vagy a hullámzatos legelő ött alacsonyan, galambszerű reptükben odább villanó madarakat ecsapat- vagy galambsneffneks. Járás-kelésök, nyugtalan ide-oda tévelygésük köz- ben sohasem szólnak, hanem mint a seregélyek együtt tartva, szinte a föld- szinén szállnak odább, eltűnve a talajhullámok közt, ismét megjelenve, vagy a messze levegőégben gomolyognak, mint valami szélmozgatta Óriási szunyograj. Tavaszkor rendesen magukban osztják a társaság élveit s legföljebb bibiczekkel, pólingokkal látogatják ugyanazokat a lyeket, a nélkül, hogy szorosabban csatlakoznának hozzájuk; őszszel gább látjuk egyenként vagy kis társaságokban, igen gyakran — ezek . főleg fiatal példányok — a partfutók, kisebb lilék s más parti mada- falkái közt. Míg azok felrebbenéskor mindig elfütyülik magukat, a faj némán kel, csak nagy ritkán hallat fak, ak, tik, alig feltünő okat, s utánnuk repül. Ha nagy csapatokban vannak, leginkább a SÖRTRTRA 190 V. REND. FUTÓK. széki cfenekekbenv meggyülemlett vizek partján, a legelő nedvesebb részei- nél szállnak meg s folyton élelmet keresgélnek. Igen vadak, ember előtt jókor szárnyra kapnak; nem is igen boldogul velök a vadász másként, mintha beszálló helyeikre, a tópartokra, vízállások közelébe lesgödröt ásat, maga elé azután kitömött vagy lövött s ágas fácskákkal kipeczkelt csalogatókat állít. A. nyílgyorsan surranó, kanyargó foltok, így meg- tévesztve, irányukat a tóparton állongani, falatozni gondolt társaik felé veszik s le is csapódnak hozzájuk. Párosodáskor a hímek igen sajátságosan viselkednek. Miután ugyanis tollgallérjuk és arczuk bibircsei kifejlődtek, bizonyos kiválasztott s éven- ként megtartott helyeket keresnek föl s ott valóságos bajvivásokban, mérkőzésekben töltik idejöket. Nem csupán az udvarlásokból eredő félté- kenységi ügyeket tisztázzák így, hanem mintegy felizgatott szenvedélyöket hűtik le némileg, mikor egymást pár tollal megkevesbítik s néhány csőr- döféssel jól soldalba lökik,. Komolyabb vége ezeknek a párviadaloknak nincsen s typus szerint abba a csoportba tartoznak, mint a német deák- ságnak, a cBurschoknak,, ismert verekedései. S ha azok büszkék arra, hogy arczukat itt-ott valami vágás, sebhely tarkítja, talán a paizsos czan- kók legmakacsabb, legtüzesebb bajvivói is virtust látnak a sok küzdelem emlékei gyanánt csőrükön néha támadó, kis, gombszerű kinövésekben, torzulásokban. Úgy látszik, hogy a hímek a házasságot keleti értelemben veszik s tisztázatlan fogalmaik vannak róla, nem igen tartanak xckiválasz- totthozo. A fészekkel, tojásaikkal sem igen törődnek, utódjaikkal azon- képpen nem. A tojó május végén alapítja meg otthonát, melyet Sarródon a Fertőnél, ugyanoly helyeken találtam, minőket a gólyatöcsök válasz- tottak fészkelésre, s mely területet utóbbi madárfaj ismertetésénél jelle- meztem. A fészek zsombékok tetején, nem annyira arra rakva, mint abba vájva s száraz szálacskákkal kibélelve készül. A fészekalj rendesen négy tojásból áll, melyek színe hasonlít a vöröslábú czankó (Totanus tot- anus) tojásaihoz, csakhogy nem sárgás, inkább zöldes az alapszínük. Tojásmérték : H. 415—47; Sz. 285—315 mm. Az anyamadarak csak úgy a fejem fölött repkedtek, mikor tanyáju- kat zavartam, mint a czankó vagy bibicz is tenni szokta, de hang- talanul, csak nagy ritkán és sok figyelés után hallottam tőlük mély ségesen hallgattak, mintegy restelkedve, hogy ennyit is mondtak. 18—19 nap alatt a fiókák kikelnek s míg kitollasodnak, anyjuk aggódva, nagy d szeretettel viseli gondjukat. Reájuk is fér, mert hűtelen, könnyelmű a. (yú tyú tyú szólást, de világért sem kérkedtek zenei tehetségökkel, ha- 7 nem alig hogy torkukon kitalált szabadulni ez a pár hang, ismét mély- XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 191 wjuk elhagyta a családi tűzhelyet, még mielőtt saját magzatait látta lna. Később, ha látja is, nem ismeri. Madarak közt is akad, mely emberi rossz példákat utánoz. Augusztusban készülődik — holmi előzetes csatangolással — a nagy 2 szeptemberben java részök utazik, októberben pedig végleg elfogy- tőlünk. A pajzsos czankó nagyehető lévén, mint hosszúcsőrű conai közül a legtöbben, egész nap pusztítja a legelők, rétek, tókör- skek káros rovarjait, azok álczáit, pajorjait, ezenkívül csigákat, kuka- at, férgeket, gilisztákat is nagy mennyiségben költ el. LAKAros K. nt aratás után sok elhullott — tehát értéktelen — szemet esznek, t buzát. Lövöttek gyomrát néha tömve találta gabonával. A tavaszszal nezoltak begyében, gyomrában leginkább az oly káros Agriotes nemű yek hátukra fektetve felugranak) bogár kisebb fajait, azonkívül futó- arakat, mezei tücsköt találtam s mindig kis kavicsszemeket is. Egy ízben elenczei tó tavaszi vízállása a rendesnél alacsonyabb volt s így a "béka- , hamar feladta magát a nádasok közt, a torzsos, ritkásabb részeket szen befogva. Ez időben madarunkat a tó közepén is mindenfelé fel- entettük a békanyálról, itt falatozván különböző vizirovarokat. Mind- tulajdonságaiért s mivel alföldi széklegelőinken, a határos vetéseken, zán nagy csapatokban, tekintélyes számban markol bele a gazdaságilag ár os rovarok apasztásába, feltétlenül számot is tevő hasznos madaraink özé sorolhatjuk. Húsa ízletes, ezért teljes óvásától természetesen el kell kintenünk, s a vadászati szempontot is tekintetbe vennünk. 39. NEM: CZANKÓ. TOTANUS Cuwv. 1800. . Csőrük hosszabb, mint az előbbi nemhez tartozó fajoké, egyenes agy kissé felvetett, töve puha, hegye keményebb ; a kisebb fajok csüdje a özépujjal egyenlő hosszú, a nagyobbaké azonban körülbelül 1"/2-szer osszabb; az előre álló lábujjak közül kettőnek töve hártyás ; általában gyobbak, hosszabb lábuak mint a partfutók, élesebben fütyülnek ; inkább ócsáknál, mocsaraknál, posványoknál, folyamoknál, mint tengerpartoknál ózkodnak; földön (kivételesen egy faj fán is) fészkelnek, de nem nyira szabadon, mint a partfutók, hanem bozótos, zsombékos, vizenyős teken, bokoraljban; nem oly gyors, ideges mozdulatuak, mint amazok, 199 V. REND. FUTÓK. nem is annyira nagy csapatokban, inkább kisebb társaságokban élnek s vigyázóbbak, vadabbak. 4 A TAVI CZANKÓ. Totanus stagnatilis Bzcnsr. 1803. (Tringa guinetta Parr. — Glottis stagnatilis Kocs. — Iliornis stagnatilis, Kaurp. — Totanus Lathami GRAY. — Tot. tenuirostris HORsrF.) Jegyei: egészben hasonló alaku, szinezetü mint a következő, csak- hogy teste alig rigónagyságú (hosszabb nyakú), csőre s lábai is sokkal kisebbek, finomabbak. Mértéke: H. 21—23; Sz. 137—146; F. 56—63; L. 48—5.5 ; Cs. 36—41 em. Eltérőleg a többi czankóktól, ez a faj nem az északi vidékeken, hanem a mérsékelt öv déli, főleg délkeleti részeiben költ. Olaszországban ritka, Dél-Oroszországban, Dél-Szibériában gyakoribb s egész az Ochotzki tengerig terjed. Nálunk úgy látszik előbb közönségesebb volt, újabban azonban czankóféléink közt határozottan ő a legritkább. Nem a nagy tavaknál, mint inkább kisebb pusztai tócsák táján szeret tartózkodni. Tojásait az Ecsedi lápon, Apajon, Csepelszigeten találták. Lövetett ugyan különböző mocsaras tájainkon, a Királyhágón túl is, de mindenütt csak szórványosan kerül elő. Láttam Temesmegyében az Aldunánál Kubin vidékén; a Fertőnél; Velenczei tónál — itt tíz év alatt csak 3—4-szer ; Kis-Körénél (Hevesm.), de csak vonulás közben. 1896-ban CERvA FRIGYES Harasztinál, a Szúnyog pusztán, Bugyi község mellett, (Pestm.) találta 3 sűrűbben fészkelve. Költési ideje május elejétől e hónap végéig tart, ritkán találhatni még június elején is friss fészekaljat. A fészek mocsa- rak, tócsák közelében, kissé magasabb száraz pontokon szokott lenni. Tojásai rozsdássárga vagy barnásfehér alapon hamuszürke ibolyásba játszó foltokkal, ibolyásbarna és feketés vonalkákkal, karczokkal, pontok- kal, rajzolatokkal tarkítottak s hegyes körte alakúak. (XXXIX. tábla). ; Tojásmérték: H. 35—415; Sz. 247—29 mm. Költözködéskor, tavaszszal márczius végén és áprilisban jelentkezik, az országos közép nap szerint: április 8-án; de vonulása csak május . elején ér véget. Őszszel augusztusban és szeptemberben távozik a Föld- közi tenger délibb vidékein át s Afrikában meglehetős délen — megfele- lőleg Dél-Ázsiában — húzza ki a telet, sőt Ausztráliáig is elkalandoz. Hangja tjiát, tyiüt. ; XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 193 A SZÜRKE CZANKÓ. Totanus nebularius (Guww.) 1767.x 5 ([Totanus- fistúlans BEcHsr. — Scolopax canescens Gw. — Tot. glottis BEcHST. — ot. chloropus Mer. — Limosa glottis, totanus PatL. — Glottis natans Kocn. — lott. chloropus Nizss. — Glott. canescens SrRickL. — (Gilott. grisea, fistulans BRHM. — Tot. glottoides Vic. — Limosa glottis STEPH. — Gilott. albicollis BRHu. — . Glott. nivigula Hon. — Glott. nebularius SHARPE.; Népies nevei: nagy vízisneff; zöldlábu fütyülősneff. Jegyei: egyike legnagyobb czankóinknak, mely felér majdnem a rlével; csőre töve magasabb, mint széles, közepétől pedig hegye kissé lfelé hajlított, majdnem oly hosszú, mint a csüd, töve kékeszöldes szürke, hegye fele feketés; lábai magasak, hosszúak, ólomszürkék, hajlásuknál zöl- desek; szem sötétbarna, első evező szára fehér; alsó szárnyfedők fehér alapon sötéten csíkosak; a hát alsó fele, farcsíkja, farkalja úgy alsó teste Bis fehér a mellen, nyakon, begyen és oldalain sötétszürkésen, feketésen pettyes és foltos (könnyalakuan vagy hosszúkásan). Hasonlít előbbihez s annak úgyszólván nagyobb kiadása. . — Leirása. Nyári tollazatban : felűl feketésbarna, fehér tollszegélyek- kel tarkított, télen világosszürke fehéres szegésekkel, a fiatalok hamu- . szürkések, minden toll közepe feketésbarna; alul főszínük a fehér, nyakuk és begyük szürkésen, feketésen foltos; a nagy evezők feketebarnák, a . — fark fehér, számos sötétszürke keskeny harántcikkázással. 888 Mértéke: H. 27—28; Sz. 184—194; F. 69—81; L. 611—73; Cs. 56—58 em. . —— Északi madár, mely az 57" é. sz. fölött költ, Skócziától, Skandinávián, . Észak-Európán át Kelet-Szibériáig. Télen Közép-Európán át Afrikába — E; . meglehetősen délre — Ázsián át Indiába, Khinába, sőt Ausztráliáig vonul. . Nálunk márczius végén kezd jelentkezni, áprilisban, májusban is mutat- kozik, nem költő példányokat július elején is találtak (Csaró J.). Augusz- tus második felében, szeptemberben ismét átvonul, októberben legföljebb csak egyesek, azok is ritkán akadnak. Mindig egy-kettő vagy négy-öt található együtt, de igen gyakran partfutókból, lilékből álló kevert csapa- . — tokhoz egy-egy példány csatlakozik s mintegy a kisebb utitársak vezére. E Vad, vigyázó madár lévén, ember előtt, jóval lőtávolon kívül, tyiá, tyiú k Linné Tringa littorea-ja nem egészen határozott s más fajra is érthető, mint általában a régibb szerzők nem jól irják le s más fajokkal elcserélik. Chernel: Magyarország madarai. II. 25 194. V. REND. FUTÓK. hangos füttyével kerekedik szárnyra, a többi — természetöknél fogva jám- borabb — szárnyast is magával hivogatva. Általában nem nagyon közönsé- ges, habár sok helyt megfordul, nagy mennyiségben sehol sem jelent- kezik. A RÉTI CZAN KÓ. Totanus glareola (L.) 1758. (Tringa glareola L. — Tringa littorea PaLL. — Totanus affinis HoRsFr. — Rhyacophilus glareola KauP. — Totanus sylvestris, palustris BRHu. — Actitis glareola JeRp. — Totanus grallatoris SrepPn. — Rhyncophilus affinis, glareola Bp. — Tota- nus Kuhlii BRHuM.)! Népies nevei: tyütyüke, csücsüke (Alföld). Jegyei: alig rigónagyságú; igen hasonlít a következő fajhoz, de különbözik tőle abban, hogy: első evezőjének szára fehér, a tarka egész- ben fehéren és szürkén szalagos, felső teste sűrübben pettyezett; hangja finom, vékony tí-tití vagy ví-pi pi pi pú; reptében szürkének és fehérnek látszik; lába is hosszabb, vékonyabb, mint amazé, színre a fiataloké sárgászöld, az öregeké szürkészöld; a csőr töve sárgás (fiatalok) vagy zöldes (öregek), különben fekete; szeme sötétbarna. Mértéke: H. 21—222; Sz. 126—13; F. 55—6;, L. 38—41; Cs. 29—32 em. Úgy a mérsékelt égövben, mint északfelé a Jegestengerig, szinte egész Európában s Ázsiában Kamcsatkáig költ; a hidegebb évszakot azután Afrikában, Ázsia déli részeiben tölti. Nálunk közönséges; mocsa- raknál, ereknél, folyóknál, tócsáknál, vizes réteken, pocsolyáknál, több- nyire kisebb társaságokban, ritkán nagy csapatokban tartózkodik. Már- czius második felében, az országos középnap szerint márczius 31-én érkezik, javarészök azonban április első felében tér vissza s májusban alacsony vízállásu, zsombékos, nádasos, sisákos helyeken fészkel, négy halvány olajzöldes színü rozsdás és barnás szürkén foltozott, rozsdás- barnán pontozott, körtealakú tojást rak, melyeket két hétig vagy 15 napig ül. Tojásmérték: H. 36—39; Sz. 25—27 mm. Őszszel már augusztusban csatangol, kezd készülődni a téli útra s szeptemberben végleg elhagy. XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 195 AZ ERDEI CZAN KÓ. Totanus ochropus (L.) 1758. VES GT e ke ú lám TT üt ees ee . (Tringa ochropus L. — Helodromas ochropus Kaur. — Totanus rivalis, leucourus Im. — Actitis ochropus BLYyTH.) . Népies nevei: czigány-, molnár-, fecskesneff ( Alföld) ; fütyülősneff ISZ berény). T Jegyei: rigónagyságú, kevéssel nagyobb előbbinél; evezőinek szára isfekete; háta finoman pettyezett; farka fehér, végén négy sötét at csík; csőrének töve szürkés, hegye fekete; lábai világos kékes- zürkék, az izületek zöldesek; szeme sötétbarna. Hasonlít előbbihez, most említett jegyek, úgy vastagabb, alacsonyabb lábai megkülön- tetik attól; szólása nem oly trillázó, mint azé, dlüi-dlűi formán hang- repülve feketének és fehérnek látszik. Leirása. Nyári tollazatban az öregek: torka, a szem és csőrtő t levő sáv, begyének alsó része, melle, farkalja, farcsikja és a farktő lai fehérek; feje, nyaka, a begy oldalai sötétzöldes olajbarna, feke- e hajló s némileg fénylő alapon fehéresen, aprón foltozottak; alul fehér, felül a sötét szín uralkodik; a hát alapszinén szintén pontszerű ritkább foltozás van, mely a szárnyak fedőin és a hát alsó részén szinte Ivad, elenyészik a sötét színben; az evezők olajbarnás feketék, a szárny- ja sötét feketeszürke, keskeny, fehér harántos csíkozással. Téli tollazatban felső részek szürkésebbek, a fehér foltozás élesebb és tisztább, a fehér msáv határozottabb. A fiatalok a nyári tollazatu öregekhez hasonlí- tanak, de fejök teteje szürkésolajbarna, alig pontozott, a felső test pon- isa pedig nem fehér, hanem világosbarnásba játszik. " Mértéke: H. 21—23; Sz. 135—146; F. 63—7; L. 29—35; s. 32—34 em. . — Közép-Európában és Ázsiában, főleg a mérsékelt égöv északi részei- , fel a Sarkkör tájai felé fészkel. Nálunk meglehetős közönséges s ndenfelé előfordul, de sohasem nagyobb csapatban, hanem inkább egyedül, vagy két-három darabból álló társaságokban. Némely helyen a folyókhoz, vízárkokhoz, csatornákhoz ragaszkodik, máshol kisebb vízállá- okhoz, tópartokhoz is; igen szeret erdei pocsétáknál, tócsáknál, vizes p-erdőkben, füzesekben, kubikgödröknél tartózkodni. Néha ugyan előbbi t is találjuk ilyen erdei vízállásoknál, de legtöbbnyire ez a madár az, 1 ely a fák homályában feketésen csillogó posványok mellől fecskeszerü, 25" SY i j 196 V. REND. FUTÓK. ügyes reptében átczikkázik a lombok és fasudarak közt, élénk füttyét hal- latva. Márczius vége felé s főleg áprilisban érkezik hozzánk; első jelent- kezésének országos középnapja április 1—2. Fészkét még nem találtam ; de az irodalom tanusága szerint — eltérőleg a többi szalonkáktól — fákon, elhagyott szarkafészkekbe, rigófészkekbe, korhadó tuskókba, gyökér- hajtásos fűztörzsekre, megcsonkított fűz- és égerfák sűrű hajtásai, faraká- sok közé rakja, vagyis általában a föld színétől magasabbra. Fészekalja négy tojásból áll, melyek zöldesfehér, zöldesszürke alapon csokoládébarna vagy rozsdásbarna, sötétszürkés olajbarna pontozással, foltozással, a tojás vastagabb felén sűrűbben tarkítottak. Tojásmérték: H. 38—41; Sz. 26—30 mm. Nem költő egyéneket egész nyáron át ide-oda kószálva, vendé- geskedve mindenfelé találunk. Augusztusban és szeptemberben délre vonul. Télen (egy-egy darab enyhe időjárással nyilt vizeinknél, meleg forrásainknál is akadt már) javarészök Dél-Európába, sőt Aífrikáig s Ázsiában Indiáig levonul. A BILLEGETŐ CZANKÓ. Totanus hypoleucus (L.) 1758. (Tringa hypoleucus L. — Tringa leucoptera Par. — Actitis hypoleucus Borz. — Tringoides hypoléucus GRAY. — Actitis stagnalis, cinclus BRHm. — Guinetta hypo- leuca GRAY.] Népies nevei: csiviszvisz madár ; föveny- vagy tiszai sneff; pataki sneff (Alföld). Jegyei: pacsirta nagyságú; a szárny hegye körülbelül a fark köze- péig ér; a csőr és a középujj (karmostul) körülbelül egyforma hosszú; a farktollak végén — kivéve a középsőket, melyek egészen oly színűek, mint a hát — fehér folt, különben ezek is sötétebben és világosabban haránt tarkázottak; a nyak alsó részén és a begyen keskeny sötét hosszanti folto- zás; a felső test zöldes olajbarna, bizonyos selymes zománczczal, a szárnyfedők vége feketén és valamivel világosabban, mint a hát szine, szegett; az úgynevezett festő toll majdnem egészen fehér, csak töve szürkés; a szárnyon két keskeny fehér harántcsik; alul fehér; a csőr töve husszínű, egyébként szürkésbarna, a hegyén fekete; a szem sötét- barna; lábak ólomszürkék vagy szürkés hússzínűek, az izületek zöldes- szürkék. Leirása. Nyári tollazatban az öregek: torok, mell, has, farkalja XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 197 . fehér, úgy a szemsáv is; a nyak, begy szürkésfehér alapszine barnás- . szürkén hosszában finoman foltozott, úgy a pofák is ; fölül az alapszínen, a fej és hát tollainak szárán, sötétebb foltok; az evezők (száraik is) sötét szürkebarnák, különben olyan mint ejegyeinéls leírtuk. A fiatalok : elül erősebb a sötét foltozás s a világos tollszegélyek élesebbek. A téli tollazatban egyszínűbb a hát s a tollszegélyek feketesége az alapszínből em élesen rí ki. . — Mértéke: H. 19—202; Sz. 107—118; F. 54—5-8; L. 2-3—2-6 ; . 23—27 cm. Európa és Ázsia mérsékelt égövében s fel észak felé Lapponiáig, Jegestengerre dülő tartományokig mindenütt fészkel. Télen Afrikában, Indiában, sőt Ausztráliáig találták. Magyarországban közönséges, de nem az eleven mocsárt, a vizi növényes posványságot választja tartózkodási helyül, hanem homokos, köves patakok, folyók, folyamok partjait. Tavak- nál is ilyféle csupasz homokos, fövenyes partrészeken, zátonyokon talál- ozhatunk vele. Nemcsak a lapályon, de a hegyi patakoknál és hegyi tavaknál is előkerül. Magatartásában némileg különbözik többi fajrokonától, i . mennyiben keresgélés közben farkát feltartja s billegeti, úgy hogy messzi- . ről barázdabillegetőnek gondolhatnánk. Jámborabb minden más czankónál ; ha felrepül, szárnyát időközönként mereven kinyujtja s vékony, finom llázó szólását tíitiszihietítiszi hallatja. Rendszerint a víz fölött félkört rva visszaszáll a partra vagy valami vízben fekvő fatörzsre, faczölöpre, kőrakásra, ladikra, vidáman billegetve ott. Inkább magában, mint tár- saságban él. Hozzánk márczius második felében s április elején érkezik, az országos középnap szerint: április 2—3-án. Májusban vízpartok közelében szemetes részekben, bozótos aljban, farakásokban stb. fész- kel s négy meglehetős nagy, körtealakú, szürkés rozsdássárga alapon bolyás, hamukás és sötét vörösbarna foltokkal, pontokkal — főleg a jás tompáján sűrűbben — borított tojást rak s 15—16 napig kotolja azokat. . Tojásmérték: H. 33—40; Sz. 23—26. mm. . —— Fiókáikat igen féltik s roppant siránkozást visznek véghez, ha tűz- helyük táját háborgatjuk. Augusztus elején ismét útra készül s bizonyos kisebb kóborlások után, szeptemberben távozik tőlünk. Ilyenkor néha 4—5 darabot is látni együtt, talán egy-egy fészekaljat, mely közösen hordja a vándortarisznyát. 198 V. REND. FUTÓK. A VÖRÖSLÁBÚ CZAN KÓ. Totanus totanus (L.) 1758. VI. tábla. [Scolopax totanus L. — Scolopax calidris L. — Tringa gambetta, striata Gm. — Tot. striatus, neevius, littoralis, greecus, meridionalis BRHm. — Tringa calidris Apams. — Totanus calidris BecHsr. — Gambetta calidris Bp.) Népies nevei: fütyülő sneff (Velencze); piroslábú sneff; réti vagy szalagosszárnyú sneff; esősneff (néhol az Alföldön). Jegyei: jó rigónagyságú; hátának alsó része és farcsikja, úgy szárnytükre fehér, az öregek csőrtöve vörös, lábai élénk sárgásvörösek. Leirása. Nyári tollazatban az öregek igen tarkázottak, foltozottak, éppen csak a hát alsórésze, a farcsikja és az alsó test közepének kis része, meg a szárnytükör egy színű, fehér; a felső részek világos szürkebarnák, a hát elején minden toll kissé világosabb és fekete tarkázással s egyes tollak igen keskeny fehéres szegéssel, különben különböző alakú feketés- barna pontokkal, foltokkal behintett; a pofák, torok, nyak fehér alapon feketésen hosszantfoltos; a begy pettyegetett, az alsó test oldalai nyíl- hegy- vagy könnycseppalakú foltokkal sűrűn borítottak; a fark fedőit, úgy a mint magát a farkot is, számos fehér és barnás harántos csík tarkítja; az első evező szára fehér, a nagy evezők (a 7-ig) külső felükön és hegyükön sötétbarnák, belül a tő felé fehéresek, a 7-ik evezőn túl a fehér szín a tollak hegyére is átterjed; a felső szárnyfedők töve egy- színű sötétbarna, hegyük fehéresen csíkos, a kisebbek világosabbak szine- —. zetök majd csaknem olyan, mint a hát. Minél öregebbek, foltozásuk annál . élesebb, gorombább lesz. A csőr tőben, főleg az alsó káván, vörös, egyéb-— ként fekete; a szem sötétbarna. Téli tollazatban nem szürkebarna a felsőtest, hanem barnásszürke, foltozása nem oly élénk, finomabb, alsó : testükön több a fehérség. A fiatalok szinezete elüt az öregekétől, a mennyiben felül sötétbarnák, sárgásbarnán foltosak, a szemsáv és az alsó test nagyrésze fehér, kivéve a szürkésbarnán foltozott nyakat, begyet; a csőrük töve sárgás, hegye feketésbarna, lábaik narancssárgásak, nem £ vörösek. 6; Mértéke: H. 23—25; Sz. 15—16; F. 6—68; L.5—59; Cs.4—56 centiméter. A Izlandot és a Farő-szigeteket kivéve szinte egész Európában — leg- magasabban Norvégiában — a 70" é. szél.-ig, sőt azon túl is költ; Észak- a Oroszországban ennyire nem terjed föl. Ázsiában meg csak az 55" ég XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 199 szél.-ig tanyázik, de gyakori Közép-Ázsiában, Tatárországban. Hazánkban a legközönségesebb s legszámosabban fészkelő czankófaj, mely azonban . nem annyira kisebb és kopárabb mocsaraknál, mint inkább nagy kiter- . jedésű füves, vizenyős rétségeken, kaszálókon, tavakkal váltakozó, zsom- . békos, semjékes, "marhajárásos, legelőkkel határos területeken fordul elő. A hol a bibicz szeret, ott ő sem fog hiányozni, s ha amaz az első madár, mely a mocsárba lépő idegent köszönti s őrködő szerepében A siránkozó vészhangon figyelmezteti a rét, a mocsár madárvilágát a . — közelgő veszélyre, úgy a vöröslábú czankó a második szárnyas, mely . csakhamar a bibicz után felénk száll, s épp úgy vészfütytyel fogadva . még jobban ügyelésre inti a többi réti madarakat. Dallamos fyű-tyütyü . vagy tfyú-hü hü, tyíú-hü hü szava messzebb elhallatszik s mert több . helyről, folyton szól a környék különböző pontján, a mocsárvilágnak igen jellemző hangja. Nemsokára a bibicz után, márczius első felében — az . országos középnap szerint márczius 14—15-én — néha és néhol már e . hónap első hetében kis társaságokban, egyesen, vagy párban kezdenek mu- . tatkozni s márczius végére, ápril elejére fészkelő helyeiket jobbára elfog- 5; lalták. Itt a füves, zsombékos, alacsony vizü mocsárban fehérsávú szár- . nyaival és élénk vörös lábaival kirí a tavaszi növényzet eleven friss . zöldjéből s jól fest, a mint az iszapban lábolva, sokszor hasig vízben B járva, meglehetős egyenes testtartással kutat eledel után, közbe-közbe ; E bókolgat — fejét előre rántogatva — azután félig egy lábra állva, a má- § sikat kissé megemelve, hirtelen figyel, de már a következő pillanatban . előrekapja csőrét, hogy valami bogarat, kukaczot elcsipjen. Ügyesen repül s különösen szép, mikor párosodáskor mintegy a levegőben függve trillázó szerelmi fütyülését dlidl-dtlidl-dtidl-dtidl vagy diüdltüdlidtüdtüd, ddlidlidl . hallatja, melyet a dinnyési halászfül úgy ért, mintha magát dicsérné párja előtt mondván: enyalka, nyalka, nyalka, nyalkas. Hivogatóul nyujtottan ejtett tyüüa vagy tyiű hangot mond, ellenben félelmét dik, dik, dük, dik . vagy djik, djik, tyik djiik szótagok szaporázásával fejezi ki. Meglehetős F. vad, vigyázó, bár rokonai talán még inkább azok, mikor azonban úgy . április közepén otthona táját háborgatjuk, siránkozva közelít hozzánk . s folyton panaszkodva röpköd fejünk fölött. Különösen ha fiókái vannak a már, nemcsak kisér, de le is száll előttünk s bókolgatva, futkosva még — a földön is ismételgeti bánatos, szemrehányó hangjait. A puskalövésre . elvágódik, kis vártatra csak ismét visszakerül s könyörög: ne bántsuk . drága családi kincsét. Fészkét kis mélyedésekbe vagy zsombékra rakott fűszálakból silányan építi. Norvégiában fűzbokrok alján fűszálakból és . nyirfalevelekből készült fészket is találtam s gyakran megfigyeltem, hogy 900 V, REND. FUTÓK. az anyamadár, otthonát féltve, a nyirfák csúcsára, sőt a táviródrótra szállva rimánkodott, s mint valami barázdabillegető illegve-billegve kereste az egyensúlyt. Fészekalja négy körtealakú, agyagsárgás alapon szürkésen s főleg olajbarnásan pontozott, szabálytalan kisebb-nagyobb . foltokkal tarkított tojásból áll. Tojásmérték: H. 39—45; Sz. 285—313. mm. A tojó két hét alatt költi ki fiókáit, melyek alakoskodva bujkálnak a füvesben s nehezen lelhetők meg. Augusztus elején kezdenek nyug- talankodni s a fiatalok legelőbb, később az öregek is vándorútra kelnek ; szeptemberben java részök itt hagy, októberben csak egyesek mutat- koznak még. A czankók tápláléka általában vizirovarokból, kukaczokból, szöcs- kékből, bogarakból, legyekből, szunyogokból s más kisebb állatkákból áll, mihez egy-egy gyenge növényhajtást is csipkednek s az emésztés gyorsítására kavicsokat nyelnek. Kivétel nélkül mind nagy étkü hasznos madarak. Így ha nem is feltünő, de a kártékony és fölösleges, kellemetlen rovarok, bogarak számának apasztásával mindenesetre bizonyos korlátozó és szükséges munkát végeznek a természetben, mely kétségtelenül lege- lőinknek, kaszálóinknak nem esik kárára. Pecsenyéjök nem sokat ér, azért bizvást megóvhatja őket — mint teszi is — az igazi vadász, legföljebb mellesleg puskáz reájuk. Tojásaik — különösen a most leírt fajt értve — bibicztojásokként szintén nagy számban szoktak piaczra kerülni, mert nemcsak hogy a bibiczczel egy időben, de igen hasonló helyeken rakja azokat. Nem ártana tehát, ha ez a rablás, mely merőben törvényellenes, nagyobb figyelemben részesülne s meggátoltatnék. A FÜSTÖS CZAN KÓ. Totanus fuscus (L.) 1758. (Scolopax fusca L. — $Scol. cantabridgiensis " LaArH. — Tringa atra Gm. — Limosa fusca Par. — Totanus Rayi LEracn. — Tringa totanus MEv. — Totanus natans, maculatus BecHsr. — Scolopax maculata Tuwnsr. — Tot. longipes LEISL. — Erytrhoscelus fuscus KaupP. — Erythr. ocellatus Bp.! Népies nevei: nagy fütyülő- vagy piroslábú snetf; fekete sneff (nyári tollazatban) ; kendermagos snetf (téli tollazatban). Jegyei: gerlenagyságú; hosszú lábaival és nyakával azonban nagyobbat mutat, czankóink közt ő a legnagyobb; hátának alsó fele fehér; szárnytükre fehéren és szürkésen csíkos; téli tollazatban az előbbi déd stee e há a DES HÁG PETYA! egi ; y § VS elezt áte alá va GE Ea e 25) E aza e ae zsebe va ap XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 901 és ZAN fajhoz hasonlít; nyáron alul palaszürke; télen fehér mellű és hasú: a . csőr vékony, hegye kissé aláhajló; szem sötétbarna; a fiatalok lába vörösessárga, öregebbeké narancsvörös, tavaszszal azonban vörösbarna; .a csőr feketésbarna vagy fekete, az alsó káva töve sárgásvörös (fiatalok) . vagy élénk vörös (öregek). : Leirása. Nyári tollazatban az öregek: kivéve az alsó szemhéjat, . mely fehéres, az egész fej, nyak és alsótest palaszürke; a hát sötét . feketésbarna, fehéren pontozva és háromszögletű foltocskákkal behintve ; . a felső szárnyfedők feketések, fehér szegélyekkel; az alsó szárnyfedők . fehérek; a fiókszárny, nagy evezők és azok fedői bronzbarnák, a másod- rendű evezők fehéren és barnán harántosan foltosak. A tojó nem külön- . bözik a hímtől, legföljebb annyiban, hogy hasán több fehér tollszegés látszik. Téli tollazatban világos hamuszürke felső testén, fehéres toll- . szegések s igen finom fekete szárfoltok; a szemöldöksávoly fehér; a pofák, a nyak előrésze, begy oldalai szürkésen foltozottak, felhőzöttek; a lágyék- . táj tehér és szürke harántcsíkokkal tarkított; a nagy evezők külső fele 4 sötétszürke vagy feketés, belső fele fehér, szürkén fröcscsentett; az első evezőnek szára, hasa és melle fehér; a fark hamuszürke, szélei sötétebb és fehér csipkézéssel; alsó és fölső farkfedők fehér és szürke haránt- . csíkokkal tarkítottak. e. Mértéke: H. 27—28; Sz. 154—176; F. 64—75; L. 57—64; 5 Cs. 54—65 em. A Sarkkör tájain Skandináviától Kelet-Szibériáig, de állítólag a . DobrudsábanF is költ. Telelni Dél-Európába, Indiába, Khinába vonul. . " Hazánkban leginkább költözködéskor, márczius vége felé, áprilisban, az . országos középnap szerint április 9—10-én jelentkezik. Egyeseket azon- ban nyáron is lőttek, így Erdélyben Kutfalván julius 23-án, Székáson julius 22-én. Aligha költő, inkább csatangoló példányok ezek.$$ Augusz- tusban vonuló fiatalok kezdenek mutatkozni, szeptemberben s főleg októ- berben az öregek is megjönnek s néha novemberben, sőt deczemberben is, ha az időjárás enyhe, akad belőlük. Tópartokon, folyóknál egyedül . vagy kisebb társaságokban leginkább látjuk megszállva. Hosszú lábaival . a szélvizeket hasig megjárja, sőt, ha valami kinézett prédát másként el . nem érhet, uszik is. Vigyázó, vad természetű s nem várja be az embert, . hanem éles és jellemző fyűitt, fyúitt fütyüléssel száll odább s jó mesz- kx Dr. ALMÁSY Gy. szerint (Aguila 1898. 149. 1.). E kx Többen állitják, hogy nálunk is fészkel; nekem e részben nincsen tapasztalatom. Hazánkban a tojásait nem gyűjtötték s fészkét se találták. Ezért kételkedem abban, hogy nálunk — e határozottan . — északi madár — családot alapítana. Chernel: Magyarország madarai, II, 902 s V. REND. FUTÓK. szire ereszkedik imét le. Általában nem igen közönséges átvonuló mada- runk, habár nagyobb mocsárvidékeinken, tavainknál, folyamainknál ren- desen előkerül. Igen szereti az ebihalakat, békaporontyokat, vizi rovarok álczált. 40. NEM: GODA. LIMOSA Briss. 1760. Csőrük aránytalanul — a csüdnél egyharmaddal hosszabb — meg- nyult, kissé felfelé hajló s kemény kis kanálszerű gombosodásban vég- ződik; az orrlyukak a csőr tövéhez közel esnek, keskeny hasíték- alakúak; a kávák oldalt majdnem végig csatornázottak; a láb hosszú, a külső és középujjnak tövét kis hártya köti össze, a belsőt és középsőt csupán csak bőrredő; a nálunk előforduló fajoknál leghosszabb az első evező ; fark 12 tollú. Termetre nagyobbak, mint az utóbbi nemek, körül- belül erdei szalonka nagyságúak ; főleg élő, zöld mocsárban, kaszálókon, vizes réteken élnek. A KIS GODA. Limosa lapponica, (L.) 1758. (Scolopax lapponica L. — $Scol. leucopheea Lath. — Totanus leucopheus, gregarius BEcHsr. — Totanus ferrugineus Mer. — Lim. Meyeri Lise. — Lim. ferruginea PaLL. — Tringa gregaria Orro. — Limicola lapponica VIRILL. — Fedoa Meyeri, pectoralis Srepm. — Limosa rufa TEMmm., Naum. — Totanus rufus SEEB.] Jegyei: majdnem galambnagyságú ; csőrhegye meglehetősen fölfelé hajló; középujjának karma nem fürészes; a fehér farkon számos sötét- barnás harántos csík; szárnyán nincs fehér csík; csőre legalább egy har- maddal hosszabb a csüdnél. Leirása. Nyári lollazatban a hím: felső test feketésbarna, rozsdás tollszegélyekkel tarkázva, alul barnásvörös rozsdásba játszó; a (tojó hosszabb csőrű, kissé nagyobb termetű és inkább rozsdássárga. Nálunk főleg téli tollazatú és fiatal példányok fordultak elő, ezek: feje, nyaka világos sárgásszürke, feketésbarna hosszanti foltokkal, kivéve a tiszta szem- sávot; a felső test szintén egészben foltos, de barnásszürke alapon s azon- kívül a tollak világos sárgásszürkén, fehéresen szegettek: az áll, torok XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 903 fehér, az alsó test szürkésfehér, a begy és mell oldalain sötéten hosszában foltozott, szintúgy a farkfedők is; a csőr töve nyáron sárgás, azután arnás, hegyén fekete (a fiatalok csőrtöve sárgásszürke); az öregek lába kete, a fiataloké- feketésszürke; szem sötétbarna. MMéptéke: H. 37—395: Sz. 19—26; F. 66—7; L. 47—5; Cs. 6—6-5 em. . — Lappóniától körülbelül a Jeniszei völgyig, tehát a magas északon ölt. Költözködéskor főleg nagyobb tavaknál, tengerpartoknál fordul elő s élen a Földközi-tenger vidékein, Nyugot-Afrikában, úgy Kelet-Afrikában észlelték. Hazánkban csak átutazóban néha száll meg s ritkább tvonulóink közé tartozik. A bécsi udv. múzeumban három magyar példány van (két fiatal és egy öreg csontváza), melyek Holicsról (két larab) és a Fertőről valók. Utóbbi tónál 1890 szeptember hóban löve- ett egy, mely a nemz. múzeumba jutott. Jukovics is írja, hogy egy n két példányt kapott innét. Évek előtt egy ? Déván is került; Hunyadm.) ez Bupa A. gyűjteményét gazdagítja. 1895 szeptember 17-én AÁL G. a Balatonnál — Lellén — három darabot látott, melyek közül et meglőve gyűjteményében őriz. A NAGY GODA. Limosa limosa (L.) 1758. — — (Scolopáx limosa, L. — Scol. belgica Gum. — Totanus sgocephalus, limosa EcHsST. — Limosa melanura Lerse. — Limosa s;egocephala Kers € BL. — Fedoa . melanura STePn. — Limicola melanura VierLL. — Totanus melanurus SEEB. — Limosa . islandica, brachyptera BRHM.! Népies nevei: goda szalonka (Szamos és Zagyva mentén) ; lotyó- eff, vonyó- vagy gombosorrú sneff (Alföld). a: geégyei: galambnagyságú, de hosszú nyakával, csőrével, lábaival agyobb benyomást tesz; a szárnyon fehér tükör; farktöve fehér, külön- en farka barnásfekete; csőre majdnem egy harmaddal hosszabb a csüd- lél, hegye nem igen felhajló; a középső ujj karma belső felén fürészes. . Leirása. Nyári follazatban az öreg hím: fejteteje rozsdavörös, id fekete foltokkal; a pofák, nyak rozsdavörösek; a hát eleje és a állak rozsdabarnák, sötétbarna, feketés foltokkal; a hátulsó evezők feke- ték, szélükön háromszegletű rozsdás foltokkal, a többi evező fénytelen . fekete, csak tövük fehér; szárnyfedők szürkésbarnák:; a hát alsó fele eketésszürke tollszegésekkel; az alsó test oldalai és a begy rozsdás alap- 26 904 ; V. REND. FUTÓK. színen sötét hullámrajzolatokkal; az áll fehér, úgy a mell alapszíne is, utóbbit azonban rozsdás és feketés, szürkés haránt foltozás tarkítja ; fark- alja fehér; csőre tőben sárgás hússzínű, közepe barnás, hegye feketés ; lábai feketék; szemei barnák. A téli tollazatban a rozsdaszín megfakul, felül szürke uralkodik, alul a mellen, hason fehér. A tojó nagyobb a hímnél, szürkébb és nem oly élénkszínű. A fiatalok fejteteje, pofája, nyaka, begye rozsdásszürke, a hát eleje és vállak barnás agyagsárgák, világosabb tollszegésekkel, a hátulsó evezők és szárnyfedők sötét szürkésbarnák, szemsávolyuk szürkésfehér, mellök, hasuk fehér; lábaik sötétszürkék vagy feketésszürkék. 3 Mértéke: H. 44—47 3; Sz. 218—22; F. 8—9; L. 77—85; Cs. 10—117 em. Belgiumban, Hollandiában, ritkábban Francziaországban, Észak- Németországban költ, úgy szintén a Farő-szigeteken, Izland délkeleti részein, Skandinávia délibb vidékein, fel a 657 é. szél.-ig, Angolországban ritka fészkelő, Lengyelországban közönségesebb; Ázsiában az Amur vidé- kéig otthonos. Magyarország több helyén szintén ismert, rendesen fészkelő madár ; így az Alföldön, Fertőnél, Sárréten (Fehérm.). Különösen kedveli a nagy, buja kaszálókat, vizek, legelők közelében elterülő nedves réteket, melyek itt-ott pocsolyásak, kopolyákkal váltakozók. Nem jár csapatosan, többnyire 3—4 darabot találunk együtt kivételesen nagyobb társaságot. Leginkább magában, más rokonfajokhoz sem igen társulva, keresi élelmét a füvesek- ben, legelőkön s hosszú lábaival a mélyebb iszapokat is meglábolja. A fűből feje mindig kilátszik, mert nem lapul meg, mint azt a sár- szalonkák tenni szokták, hanem szemes, vigyázékony, vad létére folyton kémlel s veszedelemkor idejekorán szárnyra kap. Leszálláskor tarka szárnyait először lepkeformán — mint a széki csér, csérek — a magasba nyujtja s mintha gépen járnának, úgy húzza lassan testéhez. Repte ügyes, mi- közben hosszú lábait hátra, nyakát előre nyujtja s nyivákoló, sajátságos hangját hallatja, melytől hangutánzóan egyik magyar nevét is kapta. Tényleg lotyó, lotyó, lotyó vagy inkább tyü-iti-tyóó, tyű-ii-tyoó, ü-tyó, i-tyó vontatottan ejtett hangokkal fejezhető az ki. Különösen párosodás szakában sokat beszélget, s farkát szétterpesztve szállong kisebb-nagyobb ívekben, körökben a mocsár fölött. Tavaszszal márcziusban érkezik; első jelentkezésének országos középnapja: márczius 25, de április első heté- ben, sőt keményebb időjárással e hónap közepén túl is láthatunk köl- tözködőket. Ilyenkor oly helyeken is előfordul, hol különben állandóan meg nem telepszik. Májusban megvetik tanyájukat a rétségek magasabb XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 905 pontjain, s itt valami mélyedésbe, kaparásba, pár száraz szálat rakván, a ojó ebbe a silány fészekbe rakja négy zöldes, sárgás vagy világos olaj- barnás alapon, sötétszürkén és földszínű barnán foltozott tojását. . Tojásmérték: . H. 54—5T4; Sz. 36—38-5. mm. A hím- osztozik a költés munkájában s épp úgy mint a tojó, igen zkodik fészkéhez s fiókáihoz. Ha háborgatjuk, a vöröslábú eczankó bibicz módjára, fejünk fölött kóvályognak az aggódó szülők, s szün- en nyávognak, siránkoznak; a kellő távolságot azonban nem igen tik el s puskalövésnyire ritkán közelítenek. Juliusban a nagykorú- t ért ivadék kezd a szülői felügyelet alól szabadulni s a szomszédos csarakat is látogatja, messzebb merészkedik s mindinkább belelát a igba. Augusztusban és szeptemberben azután végleg búcsút mondanak . telet a meleg égövben töltik; Észak-Afrikába, sőt a esötét világrész ig is lekerülnek. Számos ez évszakban a Nilusnál, Egyptom tóságain. . Rovarokból, férgekből, halikrából és békatojásokból táplálkozik leg- pb. 41. NEM : PÓLING NUMENIUS Briss. 1760. Ide tartoznak a legtermetesebb szalonkafélék; csőrük hosszú, arány- erős, karcsu és sarlósan meghajtott; a felső káva kissé az alsó fölé a hosszabb is nálánál, mindkettő végig csatornás az oldalakon; a llazat pacsirtaszínű; a láb magas, aránylag erős; általában külsőleg nlítanak az ibiszekhez, de reptük, hangjuk, életmódjuk mégis köze- b hozza őket a szalonkafélékhez. A NAGY PÓLING. Numenius arcuatus (L.) 1758. (Scolopax arguata L. — Scol. madagascariensis Gw. — Numenius maior ! H. — Numenius medius, assimilis, rufescens, longirostris, orientalis BRHM. — m. lineatus Cuv. — Num. tenuirostris HEuveL. — Num. arguatula Hopc. — Num. us TEMM. — Numenius arguatus LATH., BECHST.! Népies nevei: gojzer, gujzer; hujtó v. ujtó (Drávafok) ; szélkiáltó ; z (Alföld) ; hojsza (Fertőnél és Velenczei tónál is néha) ; kúlicz (Hany- 906 ; V. REND. FUTÓK. ság); pólincz (Csallóköz); töcsmadár (Nagy-Káta); tőcsér (Poroszló, He- vesmegye) ; tőcs-tőcs (Nagy-Kúnság). Jegyei: varjunagyságú ; fejteteje rozsdássárga, sötétbarnán foltozott, a mell oldalain nyilhegyalakú barna foltozás; a szárny alsó fedői fehérek, barnásan csíkozottak; a fejtollazat az alsó káván előbbre nyulik, mint a felsőn; csőre hosszú, erős, ívalakú; a fark fehér, sötétbarnán csíkozott, a középső tollak fehérségén barnás árnyalat; az alsó káva egy harmad részben a tő táján sárgás hússzínű, egyébként a csőr feketésbarna; a lábak szürkés ólomkékek; szem sötétbarna. (Fejének képe I. köt. VIII. tábla.) Leirása: Nyári tollazatban a szemsáv, áll és torok, a has, czom- bok fehérek, egyébként az egész tollazat pacsirtaszerű, földszinü és fehéres, de csokoládébarnán hosszantfoltos, legsötétebben a hát elején, fejtetőn, a meghosszabbodott válltollakon; a hát alsó fele fehér alapon, ritkásabban feketebarnán hosszantfoltos, úgy a mell is; a nagy evezők sötét csoko- ládébarnák, száruk fehér s belső felük is világosabb, de inkább a tő felé, mert hegyük sötét. Téli tollazatban egészben világosabb, a rozsdássárga szín inkább szürkés, fehéres és homokszínű lesz; a fark sávozása élesebb, a fehérség tisztább; melle, hasa és az alsó test oldalai is fehérek s a fol- tozás ritkább, úgy itt, mint a hát alsó felén is; a nagy felső szárnyfedő- kön sok a fehér, az evezők belső fele fehér és barna csíkos, a hátulsók mindkét felükön; a szárnyalja majdnem tiszta fehér, alig foltos. A fojó valamivel nagyobb a hímnél s hosszabb csőrű. A fiatalok sárgabarnábbak mint az öregek, a legbelsőbb másod rendű evezőik alapszíne világosabb barnássárga, a tollak fekete hosszanti foltja szélesebb; csőrük rövidebb, vékonyabb. Mértéke: H. 53—62; Sz. 29—31; F. 12—1492; L. 7 SEK Cs. 135—165 cm. Angolországban, Észak-Németországban, Lengyelországban, s még E északabbra (a 707 é. szélig Skandináviában) a tundrákban, a Baikal tóig . ; költ. Hogy Magyarországban költött volna, arra egészen bizonyos adatunk — nincsen, mert fészkét és tojásait nálunk még senki sem találta. Kétség- A telen azonban, hogy 1887 julius végén a Velenczei tónál naponként lát- 3 tam két öreget négy fiatalabb kiséretében, melyek mindig déltájban mutat- a koztak, de napközben nem voltak láthatók; az is bizonyos, hogy az Alföldön egyesek egész nyáron át jelentkeznek. Lehetséges tehát, hogy egy-két pár csakugyan visszamarad nálunk családalapításra, bár való- színű, hogy ezek a nyári példányok olyanok, melyek az illető évben még a nem költenek. Efféle meddő és éretlen magas északi, de nyaratszakán A XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 907 lélibb övekben csatangoló szalonkaféle madarak, mint különben többször ítettem, más fajok közt is akadnak. . A póling tehát tulajdonképpen nem a mi madarunk, mégis nép- ség, közismertség dolgában, sok-sok más itt költő faj sem verse- zhet vele.-Csakúgy mint az erdős vidékeken a sneffet — értve az szalonkát — akár a tálból, akár a szabadból vagy piaczról, s leg- . is hiréből, boldog-boldogtalan ismeri: épp úgy a póling is, déli- s, gulyakolompos, széles-széles rónaságunkon, az Alföld láposait és t, tanyáit lakó és járó magyarságunk szemében, s hangja után n is, általánosan ismert szárnyas. Jól tudják, hogy a chosszú görbe aszépen fütyülős (mert a többi sneff csak efütyülősv), cidőtjóslós, jeczialista létére szavával eszeletjelentős madarukt, mikor átvonu- r — tavaszszal és őszszel — nagy csapatokban ide-oda húzva és ve, csengő, tiszta, fuvolázó hangjával élénkíti a puszták nyugal- sak úgy ragaszkodik az ő etengersíks, vidékükhöz, mint ők maguk nkor. Akár csak a pásztor mélázó furulyázása, épp úgy illik a . dallamos, hol mélyebben, hol magasabban hangzó pó-li, póli, poli, puli, póli ; tloü-i, tle-ü-i szólása a rónaság gyér életű, csendes, ter- mes vidékébe. Gyakran még nem, vagy már nem látjuk a magas égben szárnyaló póling csapatot, de hangjuk messziről felénk . halkan-erősebben, a szerint, a milyen a szellő járása. Tanyai . pásztor, gyerek, vadász ritkán mulasztja el, hogy flótázásukra ne feleljen; hivogatja, beszélget velök, mintha csak biztos volna, Aa csalogatásra oda jönnek feje fölé. Márcziusban, mikor az idő kiengedett, kezdenek az elsők mutatkozni ; országos középnap szerint márczius 13—14-én. A java részök azon- csak április elején és e hó közepéig lepi rónáinkat; s különösen a a és Tisza közében, a Kunság, Jászság nagy szikes gyeplegelőin, ek helylyel-közzel kisebb pocsolyákkal váltakoznak, úgy a Duna- . mellékén, nagyobb mocsárvidékeinken, a Fertőnél, Balatonnál stb. egyéb hasonló területeken számos. Április 20-ika után mennyiségök ról-napra fogyatkozik s májusig úgyszólván mind eltakarodtak észa- bra. Augusztusban, még zabaratáskor, hordáskor, ujból kezdődik vonu- ik s tart késő őszig; novemberben már csak itt-ott akad belőlük egy- csapat, de néha gyenge teleken át egyesek nálunk is maradnak. Így anas években a Hanyság körül egész télen mutatkozott egy csapat, az országúton varjak módjára szedegette a hulladékokat; 18812. a Ezért hívják szélkiáltó-nak az Alföld több helyén. 908 ; V. REND. FUTÓK. év telén is 4—5 darab áttelelt itt. Általában költözködésük nem gyors, hanem lassan terjeszkedő. El-elidőznek nedves, szabad kilátást nyujtó nagy térségeinken, tarlóinkon s főleg őszszel hosszú pihenőket tartanak, egyik helyről a másikra kószálva. Az éjjelt rendesen valami magányos szigeten, porondon töltik, hajnalban azután kihúznak a legelőre. Csapat csapat után érkezik, flótázva, magasan s csak mikor a kiszemelt helyhez ér, ereszkedik le. Roppant vigyázó, bizalmatlan és szemes állat lévén, soha sem száll meg ott, hol baj érhetné, hanem mindig előbb kinézi a környéket s csak ha föltétlenül biztos, gyanutlan, telepedik meg. A hol fölös számban kinálkozik bizonyos kedvencz eledele, oda napokon át rendesen húz, arra van xcjárása ; de ha megriasztották egy-kétszer vagy ha a préda megfogyott, más helyet választ magának. Bőrét épp úgy, mint a vad- lúd, szörnyén félti s azért vadászata nem könnyű ; de érdekes, mert a vadász ügyessége küzd a madár óvatosságával, vadságával. Szabadon megtelepe- dett csapatot megközelíteni alig lehet, megcserkészni is csak ritkán, mert a vigyázékony szárnyas ritka esetben fog puskalövésnyire valami födö- zetet nyujtó árok, töltés, kazal, akol stb. mellé telepedni, hanem mindig . 100-—150 lépésnyire tartja magát ilyen, szemében gyanus helyektől. Azért legsikeresebben lesgödörből lőhető, melyeket sziktavak mellé, lehetőleg § minden feltünőség nélkül ásatunk s magunk elé csalogatók gyanánt, ki- tömött vagy lövött és ágacskákkal kipeczkelt pólingokat állítunk. A ki . hangjukat jól tudja utánozni, főleg tavaszszal, mikor a párosodás meg- kezdődött, ennek is hasznát fogja látni. A hajnali húzás úgy reggeli 9—10 óráig tart, addigra ugyanis bizonyos megtartott vonalakon járnak a ki a csapatok a kiszemelt legelőhelyeikre; szürkület felé úgy 5 óra táj- ban ismétlődik a mozgalom, vagyis inkább a hálótanyára húzás. § Hogy Alföldünkön mily roppant mennyiségben vendégeskednek, ; azt valósággal csak az tudja elképzelni, a ki látta. Egy ízben meg- hivást kaptam Hevesmegyének Tisza melléki részeiből pólingvadászatra. Örökké víg hangulatban lévő szíves házi gazdám ezt illető levelét így kezdte: Segítség emberek! a sok gujzer és sneff leveri a kalapomat. Mikor azután a helyszinére érkeztem, láttam, hogy a tréfát nem is kell valami tágan venni, mert volt ott annyi, hogy sok! s ha nem jártak volna magasan és nem kerülték volna ki az embert, bizony-bizony egy párszor fel kellett volna emelni kalapomat a földről. Egy álló hétig, pir- kadástól alkonysetétedésig gyönyörködtem itt nap nap után A vagy horogalakban, ferde vonalban, majd rendetlen csapatokban való járásuk- kelésökben, a tojók pulpul szavában, mire a hímek puli-pú-livel feleltek, szép egyenletes repülésökben s mereven eleresztett szárnytartással való . XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 909 leszállásukban, fürge ide-oda szaladgálásukban, élelemkeresésükben, mi- közben hosszú csőrük valóságos kapaszerepet játszik, bele mélyed a por- .hanyó ugarba, vagy a legelők ezernyi tücsöklyukaiba. Itt is, ott is reme- tt a délibáb, hol Tisza-Nána község alá rajzolva csillogó vizet, hol a anyát varázsolva szigetté; a szél pedig áthozta Abád-Szalók ngjának kongását a legmagyarabb folyam fölött, hozzá flótáztak a lingok, sikongott a bibicz és nyávogott a lotyós szavú goda. Asztalsima x, végtelen mezők, sziklegelők mindenfelé, csak észak-nyugat táján yolt föl a Bükkhegység és a Mátra kéklő -Kékesv orma, itt-ott fehérlő foltokkal ; — valami nagy szabadságérzet fog el ilyenkor s igazán cbör- dővel határos, zsombékos, lápos, tőzeges mocsárterületen. Jajgatva, foly- körben repkedett fejem fölött az anyamadár s aggodalmát vivivi- eledett lövésnyire. A pólingok gazdaságilag nemcsak nem közömbös, de valóban en számottevő, hasznot hajtó szárnyasaink közé tartoznak. Az évnek ább is hat hónapján, sőt tovább, Alföldünk nagy és sok legelőit yi ezerre rugó mennyiségben lepik s rengeteg kártékony férget, t, rovart, csigát pusztítanak el, különösen pedig tücsköt és szöcskét Néhánynak gyomrában fényes futóbogarakat és apró békacsontokat talál- A mezei tücsök (Gryllus campestris) azonban úgy látszik, mégis leg- vesebb csemegéjök s a hol sok van belőle, oda szeret járni a ka. 1896 április közepén annyi volt ez a tücsök Hevesmegyében, r a Tiszamenti töltésen minden lépésre 3—4 darabot agyontiportam. . is ott póling, czankó elég! A lövöttek begye, gyomra majdnem nagyobb falkákban legelőinket, mezőinket, hogy a gyökér és levél tításaikkal kártékony alsóbb rendű állatokat minél kiadóbban tizedel- ék. A gazda füle tehát még szebbnek találja a szépen fütyülő gojzer- ár, flótázását, mint akárki másé. Neki nemcsak szelet, hanem pénzt j §; Chernel " Magyarország madarai II. 27 910 ; V. REND. FUTÓK. A VÉKONYCSŐRŰ PÓLING, Numenius tenuirostris Vizrnn. 1817. (Numenius syngenicos MüÜnL1. Jegyei: galambnagyságú, mint a következő faj; szinezetre előbbi- hez hasonló s fejteteje minden rajzolat nélkül szűkölködve, aprón foltos ; csőre rövid, sarlós, körülbelül olyan, mint a következőé, de sokkal véko- nyabb, finomabb, főleg hegye; begye és melle oldalain szív vagy dült négyszöges alaku foltok; a szárny alsó fedői fehérek; a fark fehér és sötétszürkésbarnán élesen csikozott; a hát alsó része és farcsíkja tiszta fehér; a csőrre nyúló tollazat az alsó káván épp annyira terjed előre, mint a felsőn. Mértéke: H. 38—44; Sz. 25—95; F. 9—11; L. 67—79; Cs. 9-2 em, A pólingok közt — ellentétben a másik kettővel — ez déli faj s a Földközi- és Fekete-tengerrel határos tartományokban fordul elő, úgy Észak- Afrikában is. Nálunk ritkaság számba megy, de azt hiszem gyakoribb, mint gondoljuk, s azért nincs gyűjteményeinkben jobban képviselve, mert ren- desen az elejtetteket nem ismerik meg fajszerint, lévén közismeretben csak nagy és kis póling. Mióta a figyelem jobban feléje fordult, több- ször is került, mint az előtt. 1890 márczius 20-án a Fehértónál ZsóréR L. lőtt két darabot, melyek egyike a Nemzeti Múzeumnak jutott; ugyanott ő 1893 márczius 27-én ismét puskavégre kerített egy példányt. 1893 már- czius 28-án Szegednél lövetett 1 db. 2, melyet egy bécsi vadkereskedőtől H. GLück vásárolt meg. Gyomrában egyébb rovarok mellett főleg Licinus silphoides volt sok. Ugyanaz évben április 10—15-ike közt Tisza- Abád-Szaló- kon Koszrkga L. a Tisza árvizes helyein 30—60 darabból álló csapatok- ban találta s négy darabot lőtt is, melyek közül két darab kitömetett. Szerinte hangja trillázóbb, repülése sebesebb, mint a nagy fajé s a paj- zsos czankóéra emlékeztető; a másik póling fajok közé nem kevere- dik, vetésre sem igen jár, hanem a vizek körül és a porondokon tanyá- zik. 1893 őszén, október 28-án, Kun-Félegyházán is lövetett egy példány, mely HERMAN OTrró-hoz került. Bupa Ápám gyűjteményében Reán szintén van egy, Totesden (Hunyad- megye) 1863 augustus 28-án ejtett gs példány. A nemzeti múzeumi pél- dányok egyikét ( ? ) 1845 szeptember 20-án lőtték Pestmegyében. A zágrábi muzeumban két horvátországi példányt találtam. TÉK dé ak et ázva TER a LA AT Tk ea ász tá ÍTÓ IZ a RE kk Vé ELSE ET ÜK XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 911 A KIS PÓLING. zat jee te . —— [Scolopax phaeopus L. — Num. islandicus BRHwm. — Num. minor LEAcH. — Num. hzeesitatus HARTL. — Phaeopus vulgaris FLEMM. — Phaeopus minor HErwx. — um. melanorhynchus GRax.)] 6. Numenius phacopus (L.) 1758. . Népies nevei: kis póling v. szélkiáltó, tutucska (Alföld). . —— Jegyei: körülbelül akkora, mint előbbi ; fejteteje egyszinü sötétbarna, de a középen keskeny világosabb sávval van mintegy elválasztva; színe- zetre különben hasonlít előbbi fajokhoz, valamivel talán sötétebb benyo- mást tesz, rozsdássárgás árnyalat kevésbbé látszik felső részein, nyakán. ; fején; lába kékes ólomszínü; szemei feketésbarnák; csőre sokkal söté- tebb feketésbarna, mint előbbi két fajé. " Mértéke: H. 42—465; Sz. 243—26; F. 98—104; L. 55—64; Ek 89-i em. . Izlandtól és a Farő-szigetektől kezdve Skandinávián és Észak-Orosz- országon át Kelet-Szibériáig terjednek fészkelő helyei. Szibéria keleti részei- ben a Numenius phaeopus vartegatus (Scop.) váltja föl. Télre a Földközi tenger vidékeire, Afrikába vonul, úgyszintén a Perzsa-öbölbe, Indiába. Magyarországban átvonulása közben főleg a Tisza mellékén telepszik meg ; 1 dunántúli részekben általában sokkal ritkább. Úgy látszik, még a nagy pólingnál is jobban kedveli a nagy, szikes, tocsogós vizekkel váltakozó epeket. Tavaszszal valamivel későbben érkezik, mint a nagy faj, s első entkezésének országos középnapja : márczius 26—927. Mikor az utóbbinak főtömegei tőlünk eltávoztak, akkor — vagyis április közepén és második fe- lében — legszámosabb. Szokásaiban nem sokban különbözik nagyobb roko- tól, legföljebb, hogy talán-talán még sem olyan vad. Hangja finomabb, tleüi, tlö-ü-i, pö-li, pö-li, formán hangzik; mikor csapatban a legelőre ereszkednek, sajátságos pur, pur, purrr, purrr, pur, prr, prr hangu rezgő szólást hallatnak. Őszi átköltözködéskor, augusztusban, szeptemberben és októberben mutatkozik főleg. Csakúgy hasznos mint a másik két faj. 27x LD ee Lb2 V. RÉND. FUTÓK. CS ALCSALÁD SZALONKÁK. SCOLOPACINA E. Csőrük egyenes, sokkal hosszabb a csüdnél, a felső káva kissé hosz- szabb az alsónál, végén laposra nyomott, gombosan megduzzadt s puha ; szemök magasan, hátul a homlok mellett és mögött fekszik, a mi kiválóan jellemző jegyök ; a szárny hegyes némelyeknél inkább széles, első és máso- dik evező leghosszabb ; a lábak minden hártya nélkül valók, szabad ujjuak ; a csüd többnyire rövidebb a középujjnál; a fark elkerekített; alakjuk inkább tömzsi, mint nyúlánk, mert nyakuk vastagabb, rövidebb, mint a czankóké ; iszapos réteken, zsombékos mocsarakban, marhajárásos lápos helyeken, sőt (két faj) nedves erdőaljban is, inkább egyesével — csak költözködéskor kisebb társaságokban is — tartózkodnak; életmódjuk rej- tett, nem oly nyilt, mint egyébb szalonkaféle madaraké, azért legtöbb- nyire csak hajnalban, alkonyatkor mozognak, járnak s keresik férgekből, nyüvekből s főleg gilisztákból álló élelmöket; élelemkeresés közben az iszapos helyeket, tehénlepényeket hosszú csőrükkel szitaszerüen meglyuk- gatják, mert falatjukat csőrük érzékeny hegyével tapogatják ki s hogy a sikos gilisztát jól megragadhassák, a csőr vége előtt a kávák érdesek, ráspoly- szerűek, úgyszintén a nyelv vége kissé horgas; hangjuk nem fütyülő, inkább szertyegő, makogó, pisszentő, általában nem igen sokszor hal- latják. 42. NEM : § SÁRSZALONKA. GALLINAGO Koch. 1816. A czomb alsó része csupasz; a csüd jóval rövidebb a középujjnál; iszapos réteket, posványos, zsombékos helyeket kedvelnek. FEE GÁ Ezda XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 213 A NAGY SÁRSZALONKA. Ez Gallinago major (Gw.) 1788. § (Scolopax major Gw. — Scol. media LATH. — Scol. paludosa Rerz. — Scol. . palustris Pann. — Gallinago dupla GviLL. — Gall. Montagui Bp. — Telm. major . BRHuu. — Telm. nisoria BRHum. — Ascolopax major Kers £ BLas. — Scol. solitaria . Macs. — Gallinago hyemalis Bp. — Telm. brachyptera, uliginosa BRHu.) ; Népies nevei: dupla sneff; nagy mór sneff; néma sneff (néhol a . Tiszamentén). Közkeletű neve még: nagy mocsári szalonka. Jegyei: körülbelül gerlenagyságú; az öregek első evezőjének külső. fele nem fehér, szára azonban majdnem végig fehér; a szárnyfedők végein félholdszerű fehér foltok, melyek három fehér harántcsíkot rajzolnak a szárnyra; az alsó test közepe nem tiszta fehér, hanem a fehérségen át . feketebarna harántos sávozás látszik; a szélső farktoll hegye és belső fele . egészen fehér, a külsőn a tő felé nehány sötét keresztcsík, mindig 16 fark- tolla van; lábai szürkéssárgák elől barnásak, az izületek táján zöldesek ; . szem sötétbarna; egyenletesen lassan röpül, mint a fürj s némán kel. . Külsőre a következő fajhoz igen hasonlít. ME Mértéke: H. 27—286:; Sz. 142—15; F. 5—64; L. 31—4 Cs. 57—66 em. : Inkább északi és sarkköri madár, mely Skandináviában a 70" é. . szélességig költ, ritkábban Hollandiában, Dániában, Észak-Németország- ban. Az oroszországi tundrában gyakoribb, úgy Szibériában is, de itt a 67" é. szél. túl nem igen találták. Orosz-Lengyelországban szintén fész- kel. Költözködéskor a Földközi tenger vidékein, Perzsiában, Afrikában, sőt e világrész délibb pontjain is észlelték. Tavaszi érkezésének országos . középnapja: április 3. Általában azonban később jön, akkor, mikor a következő faj költözködési mozgalma kezdi végét érni s inkább április . közepétől mutatkozik, sőt egész májusban. 1895 május 20-án Temesmegye déli részében még többször láttam, és lőttünk is néhányat. Ez a késői . mutatkozása sok megfigyelőt arra a feltevésre csábított, hogy madarunk .délibb övek alatt is rendesen költ, a mi azonban nem igen bizonyítható. . Legföljebb elkésett párok rendkívüli fészkeléséhez tartozhatnak az esetek, "ha csakugyan előfordulnak. RApaAxorr pl. feljegyzi mint fészkelőt Bess- arábiából, Moldvából, Rumániából. A nagy sárszalonka a mocsár- világ pusztulásával nálunk ma már sokkal ritkább, mint a közép sár- 214 V. REND. FUTÓK. szalonka; de azért az egész országban zsombékos, posványos helyeken előfordul. Tavaszszal főleg nedves, vizesalju réteket, zöld mocsárt kedvel, a hol a fű és vizi növények s bizonyos sárga virágok (Ranunculus, Caltha) nőnek. Úgy látszik legjobban szereti a kövér, szépen felsar- jadt zöld iszapos, zsombékos pontokat. Őszszel nem annyira válogatós. Augusztus végével kezd érkezni s szeptemberben, októberben időzik nálunk, de utóbbi hónap második felében már nagyon ritka. Legkésőb- ben 1895 október 29-én kaptam Sopronmegyéből. Pecsenyéje igen finom s még a többi sárszalonkák és az erdei szalonka húsánál is előbbre való. A KÖZÉP SÁRSZALONKA. Gallinago gallinago (L.) 1758. ([Scolopax gallinago L. — $Scol. gallinaria Gm. — $Scol. sakhalina VIEILL. — Gallinago media LEacH. — Scol. media STEPH. — Scol. peregrina TEMM. — Tel- matias gallinago Bori. — Ascolopax gallinago Kevs € BLas. — Gallinago scolo- pacina Bp. — Gallin. gallinaria CRiPPs. — Gallin. migratoria, septentrionalis, feeroeensis, lacustris, brachypus, petényii BRHum. — Gallin. burka Swixn. — Gallin. coelestis DREss.) Népies nevei: mór sneff; ács sneff; bárány sneff; benekecske (Lelle, Balatonnál) ; sártyúk (Csallóköz); báránybégető (Ecsedi láp). Köz- keletű neve: mocsári szalonka. ; Jegyei: valamivel nagyobb a fürjnél; előbbítől — kisebb termetén kívül — mindig megkülönbözteti: szélső farktolla, mely nem tiszta, hanem rozsdásfehér és mindkét felén sötéten, átfutóan csíkos; első evezőjének külső széle majdnem a csúcsig fehér; az alsó test közepe tiszta fehér; a szárnyfedők végein a fehér foltok igen kicsinyek s csak egy harántos csíkot rajzolnak a szárnyra; farka rendesen 14 tollu; csőre aránylag hosszabb. (I. 1. köt. VII. és VIII tábla) Leirása: a fejtető és hát fekete, előbbinek közepén világos rozs- dássárga hosszanti sáv húzódik; a hát alsó fele egyszínü, fölső felén és a válltollakon kisebb rozsdavörös szegések és tarkázatok s egyrészükön széles, világos rozsdássárga vagy fehéres szegések, melyek a fölső testen néhány lefutó, vonalas rajzolatban élesen kirínak; a szárnyfedők sötét- barnák, világos rozsdássárga szegésekkel; a meghosszabbodott válltollak ellenben ugyanily színűen harántosan csíkozott; az evezők feketebarnák, hegyük keskeny, fehéres szegélylyel; az alsó szárnyfedők barnásfeketésen, szürkén és fehéren csíkosak; az áll és torok fehéres; a csőr és szem XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 215 8. ; . között lévő sáv barna, szélein rozsdás sárgafehér; a nyak rozsdássárgán, rozsdásfehéresen, sötétbarnán hosszában foltozott; az alsó test oldalai sötét- . barnás fehéres és halványrozsdássárgán harántosan csíkozottak ; farcsikja . halvány rozsdásbarna, sötét harántos csíkokkal; a farktollak töve feketés- . barna, hegye-rozsdavöröses foltokkal, rajzokkal; farkalja világos rozsdás- sárga, a tollak töve feketésszürke; a csőr vége feketebarna, egyébként sárgásbarna; lábai zöldes olajbarnák (fiatalok), később sárgás hamu- . színüek, helyenkint zöldesek (öregek.) A tojó nem különbözik a hímtől. A fiatalok általában rozsdásabb színüek. FE Mértéke: H. 255-—28. Sz. 126—142. F. 52—6. L. 3—4. B 6 57—66 cm. 5. Az oly példányokat, melyeknek 16 farktolla van, külön fajtának . — vélték s ez a Gallinago brehmii Kaur. 1823, de úgy látszik, ez inkább" csak egyéni eltérés; épp így az Angliában talált s Gallinago sabinei BRHMw. . néven ismeretes sárszalonka sem külön fajta, hanem színeltérés, mela- nismusra hajlás. Így mondja legalább SHaRPE, a legelsőrangú orni- thologusok egyike. A sárszalonkának nagy földrajzi elterjedése van s számra is sokkal közönségesebb, mint a másik két faj. Izlandtól, a Farő szigetektől, . Angliától kezdve, majdnem egész Európán és Ázsián át Turkesztánig, . Tatárország keleti részéig, sőt még itt is költ. Északfelé Európában . majdnem a 70" é. sz.-ig fordul elő, délen REIsER 0. Bulgáriában még . — fészkelve találta. Megfogyva bár — a min a sok mocsárszárítást, lecsapo- lást tekintve nem csodálkozhatunk — nagyobb tóságainknál s főleg kiter- a jedtebb lápvidékeinken, mocsarainkban még mindig rendesen találhatunk szaporító párokat. Így én madarunkat a Balaton mellékén, a lellei mo- csárban, a fehérmegyei cSárréteny és a Hanyságban figyeltem meg párosodás szakában s GaáLr Gaszron barátom Lellén, CERvA FRIGYES a (Csepelszigeten tojásait, SzikLa GÁBOR pedig anyányi fiókáit szerezte meg a Sárrétből. Költözködéskor az országos középnap szerint tavaszszal, . márczius 13-án mutatkozik először, java vonulása azonban e hónap sa második és április első felére esik. A mocsári szalonkák közül ő jön . legelőbb. Ilyenkor vízállásoknál, ezek posványos partjain, rétek vizenyős, . iszapos, marhajárásos helyein, tócsák és tavak szélein, de zsombékok . közt és ingólápokon is reá akadhatunk. Bizonyos kedvencz helyeket . évről-évre megtart s ha máshol nem, ezeken az átvonulók rendesen És megszállanak. Puszta, kopár iszapost azonban nem szeret, hanem csak a olyant, melyen legalább annyi növénytenyészet van, hogy belőle ki ne . lássék s meglapulva elrejtőzhessék. Ha márczius végén a nekik megfelelő 216 ; V. REND. FUTÓK. területeken járunk, biztosra vehetjük, hogy majd itt, majd ott megszólal az a rekedt, szertyegő rövid csreek, mely szakasztottan hasonlít ahhoz a hanghoz — s bizvást annak utánzása — melyet akkor hallunk, mikor a mocsárban gázolva nedves, sáros csizmáinkat az iszapból kirántjuk. Ezért többnyire csak akkor látjuk s veszszük észre az ingoványból szinte kilövelő sárszalonkát, mikor ezt a seppegő szertyegését hallatta. Nyíl- gyorsan, roppant kezdő sebességgel surran fel s alig repült egyenesen, már is ide-oda czikázik, mind magasabbra kap s rövid idő mulva csak mint fekete pontocska látszik még, vagy tűnik el messze magasan a levegőégben. A ki nem ismeri szokását, bátran utána mondhatná az elsten áldjonv -t, a ki azonban ismeri, tisztában van cselefinta természetével, mely- lyel az embert, s különösen e nagy ragadozók, családjához tartozó leg- nagyobb ragadozóknak csoportját, a vadászokat, akarja megtéveszteni. A tapasztalatlannal szemben sikerül is fortélyoskodása, de a ravasz, kipróbált cjágerb nem csaphatja be, mert az nyugodtan megáll, kiséri szemével a végbucsúra készült szárnyast s tudja, hogy akkor, mikor a messzeség már-már elnyeli, hirtelen visszafordul s nagy félkörben, felrebbenése he- lyétől nem is nagy távolságban, ismét levágódik a mocsárba. Ritkán találjuk a sárszalonkát egyedül; hanem ott, a hol egyet felreppentettünk, annak csreek vagy kreecs szavára, kisebb közökben egymástól mások is — sok- szor egyszerre többen — szárnyra kapnak.§ Tavaszszal általában, kivált hüvös, szeles időben, reggeleken messze már lőtávolon kívül kelnek s csak meleg időben, délfelé, várnak be jobban. Őszszel sokkalta lustábbak, kevésbbé rebbenősek. Napközben nem igen mutatkoznak, csak felriasz- tottakat látunk a posványság fölött áthuzni s biztosabb pontokra levá- gódni. Hajnalban és estefelé kezdik mozgékonyabb életöket, s repkedve is ilyenkor látjuk leginkább, vagy hallhatjuk a szürkületben, sötétségben a magasból lehangzó és semmiféle más madárhanggal össze nem téveszt- hető szertyegésöket. " Életmódjában és viselkedésében tehát elüt a másik két sárszalonka fajtól, melyek inkább lomhábbak, nem oly nyílreptüek és nem is oly vadak, mint ő. Hangtalanabbak is nálánál, mert ritkaság számba megy, hogy tőlük valami hangot hallhatunk. A felkelésnél mindegyik faj másképpen viselkedik s ez egy fő biologiai jegyök, melynek révén velük való talál- kozásunk első perczében felismerhetjük őket. A nagy sárszalonka — x 1897 augusztus végén T. Kubinban az aldunai mocsarakban és cbarákbanv láttam százas csapatokat, melyek a nádság tisztásait ellepő tavirózsa levelekről egyszerre keltek föl úgy, hogy egy lövésre több darabot lehetett lőni, 98 8. ii a üss 26 4. 3 t XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 917 mint röviden említettem is már — fürjszerüen, alacsonyan s rendesen egyenesen — csak ha többször felvertük, jobbra, balra kicsapva s a agasba is emelkedve — repül, többnyire rövid távolságig, s leszáll; e mellett majdnem mindig némán, igen kivételesen holmi ked, ed fátyo- ozott, halk szólással, közelről kel. Meleg időben gyakran nehéz fel- rni s még jó kutyának is dolgot ad, mert az aljban ide-oda futkosva eres menedéket, akár a fürj a lábon álló vetésben vagy a haris a réten. kis sárszalonka még nehezebben, többnyire szintén némán, kel. közeli lárma, lövések sem riasztják fel, csak mikor már majdnem agyontapostuk, kap szárnyra s bőregérszerűen, egyenesen, de kissé magasabban és sebesebben repül, mint a nagy faj, hogy nem messzire A sárszalonkák Ágrilis közepe táján kezdenek fészkelni, mert a párba állást, mátkaszerzést vonulásuk alatt végezték el. A házi tűzhely alapítá- sára mindig nagy területű, összefüggő vad mocsarakat választanak s edvelik, ha ezek helyenkint égerfás, füzes, suhás részletekkel is hatá- rosak, zsombékosak és iszaposak. Ilyen helyeken, április vége felé és jusban, a nappal rendszerint nem igen mutatkozó szárnyast gyak- rabban szem elé kapjuk, főleg enyhe, csendes napos időkön. A hímek mocsár fölött magasan, sebesen, körben repkednek, közben hirtelen ldalt vetve magukat, mintegy aláesnek s hullámvonalban, szárnyaikat farktollaikat szétterpesztve megint felemelkednek, miközben — de csak . aláhullámzás alatt — sajátságos surrogó, mekegésszerü hangokat hall- hatunk. Ezért a lellei mocsár táján :benekecskev az ecsedi lápon cbá- nybégető" s máshol cbáránysneffís a nevök. A hangok eredete nagy iták tárgya volt, újabban azonban alapos kutatásokból valószinű, hogy okat a madár nem csőrével vagy torkából adja, hanem a szétfeszített k- és szárnytollakon hirtelen átsurranó levegő okozza. Saját meg- eléseim nyomán én is ebben a véleményben vagyok s megjegyezhetem, ogy e hangok szakasztottan hasonlítanak azokhoz, melyeket akkor hal- 3 ha erős szélben néhány tollat laposan kitartunk. Mindig csak akkor hallottam ezt a búgást, mikor a dürgő sárszalonka gyors, egyenletes eptéből szárnyrezegtetve, testét oldalt fordítva, mintegy alábukott. Lehet- es, hogy e közben torokhangot is ad. Fészkét zsombékokra, csillag s közé rakja, illetőleg azok közt mélyedést tipor magának s pár szállal béleli. Fészekalja négy tojás, melyek aránylag nagyok, szürkés, zöldes jsárga alapon, szürke, olajbarna, zöldesbarna foltocskákkal, pontocs- kkal — a tompább végükön sűrűbben — tarkázottak. - Tojásmérték: H. 383—41. Sz. 27—29 mm. Chernel: Magyarország madarai. II, 918 j V. REND. FUTÓK. 16 napi kotlás után megfakadnak a tojások s a kis szalonkák azon- nal lábukra állva, belépnek a mocsárba. Egy hónap alatt anyányiakká növekednek s augusztus elejével már nagyobb kirándulásokat tesznek a messzebb fekvő vizek, mocsarak környékére, bizonyos kóborlásokkal nyitván meg az őszi költözködést. A fiatalok vonulását szeptember végén és októberben követik az öregek, de enyhe idő jártával még november- ben is találhatunk egyeseket, sőt be nem fagyó, meleg forrásos helyeken áttelelő példányokat is. Őszszel még kevésbbé válogatja a területet mint tavaszszal s egyesek országszerte majdnem mindenütt előkerül- nek; még burgonyaföldeken, kukoriczákban, réteken, nedves vízállásos ugarokon is. : A sárszalonkák főtápláléka álczákból, nyüvekből, kis csigákból, fér- gekből, rovarokból áll, mellesleg és szükség esetén gyenge magvacskák- ból is, mint arról különösen késő őszszel vagy télen lövött példányok begy- és gyomortartalma révén meggyőződtem. Hasznos madarak, de finom pecsenyéjökkel az embert közvetetlenül is szolgálják, a miért a vadászat körében szerepelnek. Rapszodikus, sebes reptök próbára teszi a lövőt s közfelfogás szerint — főleg szeles, hüvös időben — a tavaszi cmórsneffezéss a legnehezebb lősport. Egy vadnemre sem történik annyi hibás lövés, mint erre; méltán réme tehát a rosszpuskásoknak, a kiket valami jó sárszalonkázó helyen bizvást kihozhatunk sodrukból. A KIS SÁRSZALONKA. Gallinago gallinula (L.) 1758. e s ÉR 2 pa TK EN ET ROSS NE ESET 9 ee JT SEEM CN LV 98 ME TANK (Kép). jé. 8. (Scolopax gallinula L. — Philolimnos gallinula BRHm. — Limnocryptes galli- ; nulla KaupP. — Ascolopax gallinula KEvs. £ BLas. — Gallinago minima LEAGH. — Telmatias gallinula DRosTr.)] a hd Népies nevei: szőrszalonka; kis mocsári szalonka. 3 Jegyei: búbos pacsirta nagyságú, de tömzsibb; hátán zöldes és. biborzománczú fényes foltok; fejteteje fekete, apró rozsdás foltozással, mely szinezetet két oldalt, a szemek fölött a tarkóig nyuló, világos rozs- dássárga sávok határolják; a csőr töve és a szem között levő széles sáv, barnásfekete; a pofán keskenyebb ily szinű, de nem egészen a CSŐF tövétől induló sáv; a felső káva töve kissé duzzadt s így az egész csőrtő aránylag vastag, magas; a fark 12 tollú; a lábak szürkéssárgásak, a az izületeknél zöldesek; a csőr vége feketebarna, töve felé sárgás, bar- nás; szeme sötétbarna. Egészben hasonlít a többi sárszalonkához, : XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 919 Mértéke: H. 18-19. Sz. 11—12. F. 42—59. L. 2-:3—9-6. Cs. 39—42 cm. : Ez a kis sárszalonka Skandinávia északi részéig honos s leterjed Eszak-Németországig, hol legdélibb fészkelő helyeit találták. Keletfelé ilyen szélességben Oroszország északi részein át Kelet-Szibériáig költ. Általában északon gyakoribb, bár sehol sem számos. Magyarországban SL altt ek ML ÉGYESSERA E EK TORT ar ÜK Téet haza azén ez édétő : : j 7. Új Kis sárszalonka (Gallinago gallinula íL.)). . átvonuló madár s mint ilyen tavaszi első érkezésének országos közép- . napja: márczius 11, vagyis körülbelül ugyanakkor költözködik, mint a . közönséges sárszalonka. Többnyire ugyanoly helyeken száll meg, de . mindig csak egyenként találjuk, soha kisebb társaságokban, legföljebb ; utóbbi fajhoz szegődve. Őszszel szeptemberben leggyakoribb, noha egész- ben nem tartozik az egyénekben gazdag fajokhoz. 990 ; V. REND. FUTÓK. 43. NEM: SZALONKA. SCOLOPAX L. 1758. Czomb egész a csüdig tollas, a lábujjak kissé hosszabbak a csüd- nél. Ellentétben az előbbi nemmel, nem nyilt mocsarakban, hanem erdők- ben, vágásokban tartózkodnak. AZ ERDEI SZALONKA. Scolopax rusticula L. 1758. (Rusticola europega LEss. — Rusticola vulgaris ViErLL. — Scol. major LEAGH. — Rusticola sylvestris MacGc.) Népies nevei: erdei sneff vagy snyeff. Jegyei: valamivel nagyobb, főleg zömökebb, mint a fogoly; alul szürkés sárgásfehér alapszinen végig szürkésbarnásan harántcsíkozott ; felül rozsdaszínű, fekete, világos hamuszürke, barnás, rozsdasárga folto-. zás, csikozás tarkítja úgy, hogy bizonyos távolból szakasztottan hasonlít egy folt különböző színü és nagyságú száraz levélkéhez; homloka szürke ; . fejteteje és tarkója barnásfekete, három sárgásfehér keskeny harántsáv- . val; torka szennyes fehér; farktollai feketebarnák, szélük rozsdásszinű fürészfogalakú rajzolatokkal, hegyük alul ezüstfehér, felül barnáshamu- szürke; a csőr barnásszürke, a tő felé sárgás hússzínű, végén sötétbarna ; a lábak barnás vagy szarúszínűek, néha kékesszürkék; nagy szeme Sö- tétbarna. 3 : A ? Mértéke: H. 328—36-5. Sz. 19—208. F. 75—88. L. 36—41. Cs. 7—79 em. v all Fölöslegesnek tartottam erdei szalonkánk részletes leirását adni, hiszen annyira ismeretes és más fajjal össze nem téveszthető madár, hogy nemi- és faji jegyei alapján még az esetleg kétségeskedő laikus is meghatározhatja. Különben is teljesen pontos leírását nehéz nyujta mert úgy színárnyalatra, mint nagyságra is, meglehetős változékony. Már a mértékekből láthatjuk termetének ingadozásait s hangsúlyozom, $ Nem rusticola, mint közkeletüen írják, mert faji neve rusticulus-ból származik, XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 991 ezt nem a korkülönbség teszi, mert habár a fiatalabbak természe- valamivel gyengébbek, mégis a kifejlődött, öreg példányok nagysága meglehetősen ingadozó. A tojó ugyan rendszerint kissé nagyobb a él, szinezete nyomán azonban attól meg nem különböztethető. fiatalok is hasonlítanak az öregekhez s leginkább az első evező külső nek szinezetében térnek el azoktól. Az öregeknél t. i. itt egyszínű, üggő sárgás vagy rozsdásfehér uralkodik, ellenben a fiataloknál inkább zfogalakú rozsdásszínű rajzolat. Ezek az eltérések, mikhez még a szine, keskenyebb vagy szélesebb homlok is fogható, a vadászok en is réges-régen feltüntek s ha nem is elkeseredett, de folytonos nézeteltéréseknek szolgáltak tárgyaiul. Sokan ugyanis váltig oltak és vannak győződve, hogy két — sőt némelyek szerint om — faja van az erdei szalonkának; mások meg — elismerve madarunk változékonyságát — csupán egy faj mellett kardoskod- . modern ornithologia ezt a zavart körülbelül úgy tisztázta, hogy az egy fajnál, de ennek körében fajtákat különböztet meg, csak- int számos más változékony madárfajnál. Ha tehát a vadászok közt minden szalonkaévadban megujuló kk tanui vagyunk, bátran igazat adhatunk azoknak, kik a cbagoly- nagy, későbben érkező barnáslábús példányokat nem azonosítják sebesröptű, korán érkező, kékeslábús példányokkal. Mert tényleg van. Csak abban hibáznak, hogy ezt a kétféleséget, kétféle faj- tartják. Éppen, mert e két szélsőség közt számos átmeneti alak , melyek sem előbbihez, sem utóbbihoz nem vehetők, azért nem tünk külön fajokról, hanem különböző fajtákról. A németeknél öreg BREHM apó 1831-ben figyelmeztetett a kisebb, keskenyebb erdei szalonkára, sőt a két szélsőség között álló alakra is; — a legkisebbet — Scolopax sylvestris, utóbbit — a közbülsőt — : pinetorum néven írva le. A bagolyfejű erdei szalonka délibb en, emez a fajta, melyet azzal szemben kis erdei szalonkának pax rusticula sylvestris BRHm. 1831) nevezhetünk, inkább az észa- ridegebb tájakon otthonos. lei szalonkánk földrajzi elterjedése főleg Európa és Ázsia északibb rsékelt égövére szorítkozik. Skandináviában körülbelül a 67" é. Oroszország nyugoti részeiben a 657 é. sz.-ig, keleti részeiben és jában azonban csak a 60" é. sz.-ig találták fészkelve. Eszakon megy annyira a magas hegységekbe, mint mérsékeltebb éghaj- tájakon. Délibb Európában, pl. Bulgáriában, Montenegróban, sőt ári szigeteken, Azorokon, Madeirán szintén megfigyeltek fész- 999 : V. REND. FUTÓK. kelő párokat, úgy a Kaukazusban, sőt a Himalaya hegységben is, hol 10,000 lábnyi magasságban volt tanyájuk. Általában mondhatjuk, hogy nagy meleget nem szeret s azért délen a magasabb pontokat lakja, melyek hőmérsékleti viszonyai északon alacsonyabb fekvésű területeken találhatók fel. Nyugattól keletnek menve szalonkánkat egész Európán és Ázsián át, főleg a 45—60? é. sz. közt találjuk Kelet-Szibériában, sőt Japán magas hegyei közt is. Még nem sok idő előtt legtöbben azt hitték, hogy az erdei szalonka csak nagy ritkán, kivételesen fészkel Magyarország területén s ekkor is csupán a Kárpátok magasabb pontjain. Ujabb kutatások bebizonyították, hogy ez helytelen felfogás volt, mert hosszúcsőrű madarunkat rendesen s az egész országban alacsonyabb hegységekben, valamint láperdőkben is — noha itt ritkábban — költő madárfajainkhoz számíthatjuk. Leg- nagyobb részök igaz ugyan, a hegységek nagy, összefüggő erdeibe s legkivált a Kárpátokba telepszik családalapításra, de egy részök a sík- ságon elterülő nagyobb erdőségekben, pagonyokban marad, nemcsak az . északi, hanem a délibb megyékben is. Számos idevágó észleletet a cVadászlapv évfolyamaiban találhatunk. A nálunk mutatkozó szalonkák azonban tulnyomólag átvonulók s csak a költözködés szakában időznek . itt huzamosabban. 3 Alig hogy a föld fagya kiengedt, a fehér hólepel nagyobbrészt eltakarodott, s a pacsirtamadár égnek emelkedve dicsőiti a mindenség A urát, a barázdabillegető pedig újra itt terem s kényesen lépkedve, farkát 4 billegetve mutogatja feketefehér fejecskéjét, a húros rigó esti dala pedig ; lehangzik a fasudárról, a sűrűségekben meg felszaporodik a vörösbegy és a hóvirág is félénken kidugja fehér csengetyüjét: akkor a mi kedves hosszúcsőrű madarunk is megjelenik. Kora tavaszfakadással korábban, ú a zord idő makacskodásával későbben. Sok évi és az ország számos j pontjáról való észlelet nyomán az első érkezés országos középnapja: "márczius 90. A főtömeg azonban csak márczius vége felé, április első. ; napjaiban mutatkozik. Az utóbbi hónap közepéig még egyesek mindig akadnak, javarészök azonban ra nem idevalókv, kereket oldottak, mert ú a családi kötelességek teljesítése otthonukhoz siettette. Párosodásuk, dür- gésük a vonulás idejével összeesik, s különösen márczius utolsó harc madában legjavában folyik. Ha ez időben alkonyat tájt széles erdei utakra, nyiladékokra, tisztásokra állunk — feltéve, hogy a terület szalon- káknak megfelelő — az esti csillag kigyuladtával, abban az időben, — mikor a bőregerek (Vesperugo noctula) már elkezdtek röpködni s a" tavaszi madárdal szunnyasztójának utolsó hangjai már csak itt-ott hall- XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 993 hatók, a bagoly pedig huhogni kezd s az ég szürke éjjeli fátylába készül rkolódzni: egyszercsak éles, idegeinket átjáró pisszentés, majd utána tságos dorombolás, korrogás hallatszik; az alkonyat félhomályában g a fasudarak fölött egymást üző szárnyas árnyak suhannak el, zadozva enyelegve, közbe sajátságos csicsergést hallatva. Az ég vilá- hátteréből jól kidomborodnak légi utjokban s ha figyelmesen nézzük, : hosszú csőrüket is kivehetjük a szerelmeskedő szalonkáknak. Néha i, sőt ritkaságként még több egymást kergető, a tojóért versengő et is megfigyelhetünk így. A vetélytársak hosszú csőrükkel, mint i vivótőrrel, meg is piszkálják egymást, de puha, hajlékony lévén nem történhetik komolyabb bajuk. Minden este láthatjuk ezt a sze- edést, mert az esti harangszóra a nappal rideg, remete életet élő ágások sűrűjében rejtőzködő hosszúcsőrűek mozgékonyabbá lesz- erdei tisztásokra, rétekre, erdőszélekre :húznakv, élelmüket keresve, vaszszal szerelmeskedésüket, udvarlásukat is ebben az időpontban tatva. Húzásuk a besötétedésig tart, igazában alig negyedóráig, hajnal- még rövidebb ideig. Borultas, esőre hajló, langyos időben rendszerint sonyan, lassan, bagolyszerűen, szorgalmasan szólva, korrogva rep- k; hüvös időben magasan, szeles időben nyílsebesen s alig szólva, ebb pisszentve. Őszszel szintúgy ehúzs a szalonka, mint tavaszszal, hogy hangtalanul s nem dürögve, nem párját keresve.§ Egyáltalán este 18 nalban első sorban nem azért húznak, hogy párosodjanak, hanem ol napi életöket ebben az időben kezdik élni s táplálékukat keresni; tehát a párosodás, udvarlás szintén bele esik az ő félhomály- ébredő tevékenységökbe. . Április közepén, főleg azonban második felében — a magas hegy- n sokszor május közepén sőt később — már a hogy az idő engedi, Óó megrakja száraz levélkékből és szálacskákból készült silány fészkét ni bokor, gazos tövében a földön s négy, legtöbbnyire sárgás máj- . borított tojást tojik. . Tojásmérték: H. 41—42; Sz. 31—32 mm. Néha azonban csak három, máskor meg öt tojásos fészekaljak is lnek. Fészkelésre legszivesebben fenyvesekkel kevert lomberdőt, de sűrű aljfákkal, bokrokkal bővelkedő részeket választ. A hím . 4 Szép, enyhe őszi időben néha egymást hajszoló 2—3 szalonkát is láthatunk ahuzásons. is, mint pl. a fajdban s más madarakban, némi párosodásra való gyenge hajlandóság 994. V. REND. FUTÓK. nem sokat törődik fészkével, a tojó azonban odaadóan ragaszkodik ahhoz. 18—20 napig kotlik s nem hagyja el tűzhelyét, még akkor sem, ha tojásait érintették vagy egyet-kettőt el is raboltak. A kikelt fiókák tarka, pelyhes jószágok s hosszú csőrükkel, okos, fénylő szemeikkel kedves benyomást tesznek a szemlélőre. Ügyesen, szaporán futkosva követik szülőiket — immost már a hím is magába száll s jobban haza szokik — keresgélve a sűrű bokrok aljában, el-el lesve az öregektől, mikép kell a nedves száraz leveleket felforgatni, a puha földben turkálni s a gilisztákat kitapogatni. Csakhamar reájönnek hosszú csőrük értékére és becsére. 3—4 hét mulya repülősek, szabadok. Egyideig ugyan még szüleikkel maradnak s magas hegyek közt alkalmunk lehet esténkint a völgyeken át, lövéssel elérhetlen magasságban, fiókáikkal áthuzó szalonkákat látni. Hogy madarunk még repülni nem tudó magzatait valamely veszé- lyes helyről elszállította, többször megfigyelték. Teszi ezt pedig úgy, hogy vagy lábaival viszi azokat, vagy csőrével és nyakával melléhez szorítva ; mindkétféleképpen látták. Újabb megfigyelések szerint szalonkánk néha kétszer költ évenként, nem csupán csak akkor, ha az első költés tönkre ment, hanem általában, csak az idő fussa. "Míg tavaszszal főleg a déli lejtőkön, nedveses sűrű pagonyokban, vágásokban, fenyvesekkel, nyirfákkal s más lombos cserjékkel, szálfákkal váltakozó erdőkben szeret a szalonka tartózkodni, különösen ha a talaj . nem igen gazos, füves, hanem fonnyadt korhadó levelekkel bővelkedő, addig őszszel nem annyira válogatós, hanem sokféle helyen, kukoriczák- ban, szőlőkben is megpihen s nagyobb kerteket, kisebb erdőrészeket, bokorrészleteket, gyalogbodzásokat is felkeres. :Igen szereti a legeltetett, — marhajárta ritkás mogyoró, galagonya, kökény, nyir és boróka bokrokkal, egyes fákkal kevert, árkokkal, földszakadékokkal, völgyekkel, tisztásokkal ú tarkított területekkel határos sűrűbb fiatalosokat. Napközben nem látni madarunkat, meglapulva rejtőzködik a legnagyobb sűrűkben s csak vélet- lenül vagy kutyával vadászva verhetjük föl. Felkelése lármás, majdnem oly zörgős plap, plap, plap hangú szárnycsattogással történik, mint a . fáczán felberrenése. Néha a felkapó madár holmi tak-takszerű makogó . hangot is ad, leginkább ha öreg hím. Ügyesen csavarog az ágak közt s. rendesen alig hogy látjuk vagy halljuk felrobajlani, már el is vágódott valami fasudár, bokor mögé, födözve magát. Tisztásokon, utakon nyil- gyorsan surran keresztül, s általában vagy lassan, vagy igen sebesen repül, de mindig ügyesen és gondos elővigyázattal. Ezért a szalonkát vagy igen könnyű vagy igen nehéz lőni. A gyakorlat inkább az utóbbi mellett szól. XII. CSALÁD. SZALONKAFÉLÉK. 995 . Mintha csak érezné, hogy alakoskodó, a száraz levelekhez annyira tollazatán kívül ellenségeivel szemben nincs más fegyvere; kétszeres vigyázattal, körültekintéssel és éberséggel fortélyoskodik tehát, hogy oelriasztva mihamarább elvonja magát üldözőjének szemei elől. Nem ott-messze szállni, csak ha többször puskáztak reá, vagy sokszor násután felverték repül nagyobb távolságokra s vadul meg. De az onyos, hogy a vadász előtt mindig akkor kel, a mikor és a hol az kevésbbé várja. Szeles hűvös időben lábol a kutya előtt, mert futni jól ekor messze kel, gyakran csak halljuk az ágak közt jellemző sát, a nélkül, hogy látnók. őszi vonulása szeptember végén, október elején kezdődik s leg- gesebb október második felében. Novemberben is — főleg a délibb yékben — sok az átvonuló szalonka. Egyesek — többnyire sebzettek, sszségesek is — deczemberben, sőt egész télen át akadnak. Szlavo- Horvátországban, Fiuménál rendes áttelelőkkel találkozhatunk. ulásakor inkább egyenként utazik, csak tavaszszal bukkanunk kisebb, 4 darabból álló utazó társaságokra. Ez időszakban főleg a déli és nyugati szelekkel utazik s általában Európában DNy s: ÉK-nek fekszik ási iránya, míg őszszel fordítva. Legnagyobb részök az Ádriai és özi-tenger szigetein, Spanyolországban, Dél-Francziaországban, Olasz- ág déli részében, Albániában, Epirusban, Görögországban, a Kanári- Azori-szigeteken telel, szintúgy Kis-Ázsiában, Anatoliában, kisebb pan Egyptomban, jóval számosabban Algirban, Fezben, Marokkóban. ában, hol tartózkodási köre is délebbre terjed, mint Európában, téli sra egész a 227" é. szél.-ig lelátogat. Végül említenem kell, hogy mennyiségű telelő szalonka érkezik évenként Angliába is, még g, mint megfigyelték, Norvégia felől. MR. CHuBLEY tapasztalata szerint § előbbiek, északival ellenben az utóbbiak érkeznek. Nálunk leg- gesebben Brassó vidékén, Fogarason s általában az erdélyi délibb ékben, úgy mint Szlavoniában, Somogymegyében mutatkoznak az ó és megszálló hosszúcsőrűek, hol még az utóbbi években is százan- it kerültek puskavégre. S Az erdei szalonka legkedvesebb eledele a földi giliszta; a hol ez ben van, ott ő sem igen hiányzik, márhogy legalább is tavaszszal . őszszel. "Dr. KAUFMANN vizsgálatai szerint különösen a tavaszi vonulás . felében lövöttek begyében más mint földi giliszta nem is volt. Ké- sőbben a giliszták mellett százlábúakat (Geophilus), majd a szárazabb idő- sban, áprilisban, csigaférget (Julus), úgyszintén rovarmaradványokat, Chernel: Magyarország madarai. II. 29 996 V. REND. FUTÓK. Staphylinus féléket, főleg Staph. caesareust és edentulust, nemkülönben Phylonthus nemhez tartozókatt talált. Élelmét a puha földben, tehén- lepényekben érzékeny csőrével kitapogatja, azért kedvencz helyein számos ilyen rostává lyukasztott terület-foltot találhatunk. Kárt a szalonka nem tesz, csupán csak hasznot. Ízletes, csemege- számba menő húsa s érdekes életmódja miatt a szárnyasokra való vadá- szat legszebb ágazata közé tartozik a szalonkázás, azaz vizslával való utánajárás, szintúgy a vadászat legköltőibb neme a szalonkales és a sebes lövés kiváló próbája a hajtás. Mindezeket e munka korlátai közt nem tárgyalhatom; annyi azonban bizonyos, hogy nemes madár a mi csneffünkv, akár vadászati, akár más szempontból tekintsük is. XII. CSALÁD. TÚZOKFÉLÉK. OTIDIDAE. Jobbára nagy, nehézkes, futásra termett madarak ; fejök — testükhöz arányítva — középnagy; csőrük nem hosszú, erős, tyúkszerű; szárnyuk nagy, kerekded, a harmadik és negyedik evező leghosszabb ; farkuk rövid vagy középhosszú, egyenes vagy elkerekített végű; a lábak általában hosszúak, erősek; hátulsó ujjuk hiányzik, a három meglevőt tőben hártya köti össze, az ujjak is erősek, vastag talpúak; tollazatuk színe alul főleg fehér, felül homokszínű vagy a pusztasághoz illő barnás, rozsdás; élet- módjuk s némileg külsejök is a lilékre emlékeztet; nágy síkságokon, pusztákon többnyire csapatosan tanyáznak, igen vadak; az öregek a növény-, a fiatalok inkább a rovartáplálékot szeretik; 2—4 olajzöldes alapszínű, sötétebben foltozott tojást tojnak. 44. NEM : TÚZOK. OTIS L. 1758. Csőrük erős, rövidebb a fejnél, tőben széles, hegye oldalvást össze- nyomott; harmadik evezőjük leghosszabb. x Vadászlap 1893. 117. lap. LGA G So E ÖS Ah XIII. CSALÁD. TÚZOKFÉLÉK. 997 A TÚZOK. Otis tarda L. 1758. . (Otis major-BRHM. — Otis barbatus Due.) Népies nevei: vad póka (Szt. Ágota, Fehérm.); túzi (Komárom- re). Jegyei: erősebb, vastagabb nyakú, nagyobb fejű és hosszabb lábú, .egy kanpulyka ; feje és részben nyaka is világosszürke ; alsó teste fehér ; őrészek világos rozsdabarnák és rozsdássárgák, fekete harántsávokkal ámosan tarkítva; a lábak szürkék; a csőr töve szürkés, vége szaru- ; szemhéj fehér; a szem sötétbarna. A kakasnak az alsó káva tövé- hatalmas bajúsza nő. (L. I. köt. IV. tábla, és 12. kép.) Leirása. Öreg kakas: a fejtető sötét hamuszürke, középen rozsda- ) s a begyre is szürkés tollakkal keverve örvszerűen előre nyu- a hát és kis szárnyfedők világosabb és sötétebb rozsdasár- fehér, szintúgy a czombok és a farkalja; a középső szárnyfedők sszürkék s a nagyok fehérek, úgy a szárny hajlása is elől fehér ; 7 evezők töve fehéresbarna, egyébként sötétbarnák, hegyük fekete- száruk fehér; a fark középső két tolla olyan mint a hát, a többi árga, fehér szegéssel, legvilágosabbak a szélsők. A fiatalabb kakas e kisebb s bajúsza rövidebb. A tyúk szintén kisebb a kakasnál s alan. : értéke: H. s 100—108. ? 80—85. Sz. 63—69. F.24—28. L.12—17. cHol vásznat fehérít a játszi délibáb, Szilaj csikó iram s fehér gulya legel, A hol szemes túzok sétálgat a mezőn, A mely nyulárnyékot s ördögbordát terem, n költeményeinek, mely Alföldünket s jellemző növény- és állat- t oly találóan festi. A természethistória csak kibővítheti a költő sza- t, de lényegileg nem változtathat rajtuk. Mert a túzok csakugyan elvá- szthatatlan madara a pusztáknak, különösen a magyar pusztáknak, s : 295 998 V. REND. FUTÓK. természetének legfőbb kirivó vonása a rendkívüli szemesség, éberség. Embertelen, messze kilátást nyujtó, termékeny nagy rónákon van az Ő hazája, hová a czivilizáczió csak vendégeskedni jár, a hol fák, erdők, dombok a látás szabadságát nem korlátozzák s legföljebb valami magá- nyos kutgémen vagy a szemhatáron pipakupakszerűen ágaskodó templom- tornyon, s ha sokat mondunk, egy-egy tanyán, kazalon akad meg a tekintet. Alföldi vidékeinken mindenütt ismert, népszerű és közönséges ez a szárazföldi szárnyasaink leghatalmasabbja, s nagy falkákban népe- síti térségeinket, nem egyszer tévesztve meg a szemlélőt, ki a lege- lésző nagy madarakat messziről gyakran jószágnak, nyájnak tartja. Hazánkon kívül Európában nyugaton csak Olaszország némely vidékein gyakoribb, észak felé Szászországban és Lengyelországban, egyeseket azonban, mint ritkaságokat, Angolországban s Dániában, Svéczia délibb tartományaiban is észleltek. Kelet felé közönséges Oroszország mérsékelt égöveinek melegebb részeiben, s délen Rumániában. Közép-Ázsiában, Mongol- és Tatárföldön, Perzsiában számos; Afrikában Marokkóban találták. Mindenütt a vetésekkel és puszta földdel váltakozó lapályhoz ragaszkodik s csak ott üti fel tanyáját, hol nem közelíthet hozzá senki és semmi sem a nélkül, hogy jókor, idejében észre ne venné. A költés idősza- kán kívül mindenütt kisebb-nagyobb, sőt száznál többet tevő falkákban él. Különösen szereti a repczeföldeket, hol kedves élelmét megtalálja, vagy a tavaszi s máskor az őszi vetéseket. Ilyen helyeken a terjedelmes táblák legbiztosabb pontjára telepesznek s igazán szép látványban lehet részünk, ha az alkalom ilyen legelésző nagy. csapattal összehoz s messzelátóval — vizsgálhatjuk a hatalmas állatokat: va magyar struczokat,. Legnagyobb részök lomha nyugodtsággal keresgél a szemes élet után, egy néhány a földön nyugszik, mások tollaikat tisztogatják, szárnyaikat emelgetik, de egyesek mindig szemfülelve kémlelik a környéket, mint valami táborozó — katonaság őrszemei. Bizalmatlanságuk akkora, hogy 300—400 lépés- nyiről minden feltünő, idegen tárgy, mozdulat vagy lény rögtön teljes készenlétbe hivja a falkát, mindannyi mereven feltartott nyakkal áll, néz s a mint az őrszem kibontja szárnyait, egy-két iramodó lépéssel a többiek is utána erednek, lassan, csendes, de nagy szárnycsapásokkal, mindig följebb emelkednek s valami messzebb fekvő vetéstáblára szálla- nak. Rendesen megtartanak bizonyos vonalakat, vagyis, ha második leszálló helyükről is felzavarjuk — mely azonban van annyira, hogy a kereket oldott túzoksereg szemmel alig követhető — vissza szállanak előbbi helyök tájékára. Vadászatuknál azért is oly fontos xjárásukv isme- fi rete, mert a puskások ezt a vonalat szokják elállni, és tudva, hogy a. XIII. CSALÁD. TÚZOKFÉLÉK. 999 túzok felhajtatva rendesen előre repül, így csapják be őket. Persze nem mindig sikerrel, mert emlékszem egy esetre, mikor több száz lépésnyire túzokfalkától észrevétlen ugráltunk le a kocsikról, ölesnél mélyebb okba s itt felállhattunk a nélkül, hogy a túzokok láttak volna, mégis ünk szembe jövő hajtók nem terelhették őket felénk, mivel lárma, dálás daczára visszafordultak s nem is magasan a hajtók fejei fölött ak el. e Ha ismért tartózkodási helyein valami friss földhányás, gabna- zt, bokorba rakott kukoriczaszárcsomó, vagy más ujság mutatkozik, n gyanuperrel nézik azt s napokig nem közelítenek feléje, míg meg nem szokták és ártatlan, veszélytelen voltáról meg nem győ- k. Ott tehát, a hol rendesen tartózkodnak a túzokok, járásuk útjá- . kukoriczaszárból ilyen rakásokat jó eleve készíttessünk, alájuk les- röket ásatva s ha megszokták azokat s gyanutlanul nézik, sikeres t szatot, hajtást rendezhetünk reájuk. Mosonmegyében kétszer vettem . ilyenformán előre megcsinált, kukoriczaszárral födött lesgödrös óvadászaton s mind a kétszer majdnem minden puskás lövéshez , nekem pedig kiválóan kedvezett a szerencse, mert első nap úgy t másnap is, két-két darabot dupláztam ki a csapatból s hamar töltve, : egy harmadikat is megsebezhettem. A túzok állandóan nálunk marad s ezt a közmondás is kifejezi: negy a fecske, marad a túzok, legföljebb tél idején kószál kisebb- robb távolságokra, a szerint, a mint a hólepel egyik helyen maga- Dar vagy alacsonyabban borul az anyaföldre. Ilyenkor hótalan helye- sokszor nagy számban összeverődik s ha az időjárás huzamosabban , kemény, eredeti vadságából is enged valamit; az éhség, silány sor zelebb viszi az emberi lakóhelyekhez, pajtákhoz, kazalokhoz. 1896-ban sz Magyarországot s különösen a nyugati megyéket is roppant hó- egek födték; a túzokok a kis magyar Alföld medenczéjében Moson— ron megyében, nagy inségbe jutottak s alig találtak helyet, hol eleség kaparhattak volna. A szarvasok segítettek ekkor rajtuk. A Hanyság- " és az Égererdőben tenyésző nagy fővadállomány, Kapuvár vidékén anis a mezőket össze-vissza járta, a havat feltúrta s így a túzokok- baján lendített. Össze is szorultak itt ezernyi számban s közel 1] vidék túzokja mind e föltúrt helyekhez huzódott. Itt történt az a tlan, egy hétig tartó túzokvadászat, mely negyvenkét darab elejtésé- 1 záródott. Hallatlan siker ez, különösen ha számba veszszük — a mit ngsúlyozok —, hogy ezek korántsem voltak elpilledt, nyomorgó állatok csakis aránylag kis területre utalt, rendkívül nagy mennyiségüknek 930 : V. REND. FUTÓK. tudható be ez a fényes eredmény, nemkülönben annak a körülménynek is, hogy a vadászok a Rába mély partjában jól elrejtőzve állhattak föl. Ismeretes, hogy a tél sanyarúságát a túzok nemcsak a sok hóban, fagyban érzi, hanem ólmos eső jártával is, mikor gyakran szárnyaik összefagynak s egész falkák egyszerűen — akárcsak a juhnyáj — valami fészerbe vagy akolba terelhetők. Nyáron meg az is előfordult már, hogy a mennykő bele csapott a csapatba s többeket agyonsujtott. Az elemek tehát határozottan oly ellenséges lábon állnak vele, mint alig más mada- runkkal. Tavaszszal a falkák megoszlanak, szétszakadoznak s a kakasokban felébred a szerelmi szenvedély. Felfujják magukat, szárnyaikat alácsüg- gesztik, farkukat legyezőformán szétterpesztik és méltóságteljesen, dél- czegen feszelegnek a tyúkok előtt, akár a pulykakakasok. Így kezdik az udvarlást. Vetélytársaikkal összetűzve, elkeseredett viaskodásokkal foly- tatják. Mire a vetés kisarjad s annyira lábon áll, hogy nemcsak a varju, hanem a túzok is elbujhat benne, a párosodás izgalmas napjai végüket érik. Ha kedvez a szerencse, egy-egy kakas két tyúkot is boldogít szerel- mével, ha nem, megelégszik egyetlen választottjával. Május közepén a családi örömök elé néző tyúk a veteményben, különös előszeretettel zab- földeken, sekély mélyedést kapar, pár szál száraz alommal kibéleli azt, s két, ritkán három, mindkét végén egyforma vastag, középen legduzzad- tabb alakú tojást tojik, melyek halványszürkés olajzöld alapszinén, szürke és olajbarna elmosódott felhős rajzok, foltok láthatók. (XXXIX. tábla.) Tojásmérték: H. 73—77 ; Sz. 56—58 mm. Az anyamadár majd egy hónapig üli a fészket s a míg a vetés föléje nem nő, fejét abból kissé kitartva vigyáz a netalán arra tévedő ellenségekre. Ember közeledtére lelapul s csendes meghuzódásban gon- dolja bőrét, fészekalját legjobban megmenthetni. A kikelt fiókák eleinte gyengék, de pár napos korukban már vigan követik anyjukat, vele bujják ax nagy táblák bokros gabonaszárait s az ötödik hétben nevelődnek any- nyira, hogy a repülést is próbálgatni kezdhetik. A kakas csak mikor a nevelés nehezebb gondja befejeződött, kezd otthoniasabb lenni s vigyázni, őrködni családja fölött. a Őszre több szomszédos fészekalj összeverődik, hozzájuk szegődnek jő a nyáron át pár nélkül maradt vagy nem szaporító, csapatkákban kajtár- ú kodó példányok s kezdődik az igazi falkás élet a jövő tavaszig. E. Túzokmadarunk tápláléka kor szerint változik. Míg a ki nem fejlő- döttek tisztán rovarokat, álczákat, pajorokat esznek, addig a nagykorúak — főleg szemes életet, növények friss, gyenge hajtásait, különböző magvakat — XIII. CSALÁD. TÚZOKFÉLÉK. 931 szedegetnek, mellesleg azonban rovarokat is, sőt egy-egy ügyetlen egér- két, pacsirta fiókát is elcsipnek. Felbonczoltak begyében és gyomrában . leginkább a vörös disznókenyér, Pimpinella, földi folyófű s más gaz . számba menő növények hajtásait, levélkéit, azonkívül nagyobb rovarokat, — kü önösen— ormányos bogarakat, vadrepczemagot, répa- és repczemagot, nindenféle gabnaszemet találtam. Gazdasági értéke tehát nem itélhető 37 egyoldalúan, hanem csakis úgy, ha életkort, nemkülönben az év- zot is latba veszszük. A költés alatt, mikor a falkák megoszlottak, a ekben okozott kevés kárukat a dudvák pusztításával ellensúlyozzák; atalok pedig nevelődésük közben számos káros rovar, féreg elemész- el — mert nagy gyomrúak is — határozottan hasznosak; őszszel zonban, miután falkákba állottak, s bizonyos helyeken — főleg ha nagy ám ban — összecsoportosultak, egyes területeken meglehetős károkat is ozhatnak a friss vetésekben; szintúgy tavaszszal is. De nem érdektelen z alföldi gazdák állítása, mely szerint előszeretettel járnak azokra a vetésrészekre, a hol a drótféreg garázdálkodik. Csőrével megkapálja a intát s elfogdossa e veszedelmes ellenség álczáit. Ott a hol ezek a ibnát meglepték, rendesen tartózkodik s még a repczét sem méltatja elemre; a mi azután nyomósan bizonyít helyi és időleges haszna llett. . Az öreg túzok husa kemény, csak sok páczolás vagy kifagyasztás án válik élvezhetővé; a fiatalok pecsenyéje azonban ízletes s némileg áczánsültre emlékeztet. Ezért tehát s kiadós voltáért is, a közszólás obb egy veréb ma, mint holnap egy túzoks, mégis csak jól adja a sonlatot, mert ha nem volna kivánatos, úgy még ha kisebb lenne, kellene. A REZNEK. Otis tetrac L. 1758. (Tetrax campestris LEacH. — Tetrax tetrax LICHT... . Népies nevei: reznek túzok, kis túzok, törpe vagy rezege túzok. . Jegyei: házityúk nagyságú; a fejtető sárgásbarna, feketén tar- kított; a másodrendű evezők fehérek; a fark 20 tollú; a csőr szarúszínű, hegye feketés; lábai szennyes sárgabarnák; szeme aranysárga (öregek) vagy vörösesbarna, sárgás (fiatalok). . Leirása. Öreg kakas: az áll, torok és pofák kékes palaszürkék, . nyakon fekete és fehér örvszerű tarkázat: a tarkó és nyak felső részein 932 V. REND. FUTÓK. a tollak meghosszabbodottak, lengők ; begy fekete ; az alsó test fehér, oldalaió homokszínű alapon feketésen tarkázottak ; a felsőtest vörösessárga, homok- színű, fekete harántcsíkozással és foltozással; a szárny fekete és fehér; a fark töve és hegye fehér, a középső tollak kivételével, melyek olyan színűek, mint a hát; a fark középső részein két fekete haránt csík. Fiatalabb kakasok sörényes nyaktollai fejletlenek; felső testrészei erő- sebben feketén foltozottak; a szárny fehérsége szennyesebb, foltozása elmosódottabb. A tyúk kisebb a kakasnál, vékonyabb nyakán a fekete, fehér és szürkéskék tarka rajzolatok, úgy a tollsörény hiányzik. Egyéves kakasok hasonlítanak a tojóhoz, de tarkójuktól a hátig sötét sáv huzódik. Mértéke: H. 47—49. Sz. 255—26. .F. 132—146. L. 7—T4 Cs. 22—25 cm. Megjegyzendőnek tartom, hogy a rezneket az ugartyúkkal (Oedicne- mus) — s fordítva is — szokták vadászaink összecserélni. Még 1829-ben c Vadászattudományábani PÁk DÉNES is összezavarta e két fajt. Európa mérsékelt s még inkább déli részeiben otthonos; így Spa- nyolországban, Francziaországban, Oroszországban s Ázsiában. Turkesz- tánig. Legészakibb előfordulási pontjai, a hol mint ritkaságot észlelték : Angolország, Dél-Skandinávia, Szt-Pétervár környéke. Magyarországban sokkalta ritkább ugyan, mint a túzok, de azért szórványosan több helyen fészkel; főleg a Csallóközben, az Alföld egyes pusztáin. Költöz- ködő madár létére az ország különböző pontjain, leginkább októberben és novemberben mutatkozik s kerül puskavégre. Pontos megfigyeléseink azonban költözködését illetőleg még nincsenek. Úgy látszik tavaszszal áprilisban jelentkezik számosabban területünkön. Nem él falkákban s utazás közben is csak 3—4 darab verődik össze. Legjobban kedveli a nyílt síkságokat, buczkás, vetéses helyeket; kukoriczában, lóherében, gazos tarlókon, ugarakon, előszeretettel tartózkodik. Igen jó futó s álta- lában mozgékonyabb, sebesebb, berregőbb reptű, mint termetes atyafia. Meglehetős óvatos, félénk; nyilt helyen nem várja be az embert, de harasztos, csepőtés területen, úgy a száron álló mezőn gyakran lövés- nyire robog ki előlünk. 1891 áprilisban Sopronmegyéből kaptam egy gyönyörű kakast, melynek éppen csak szárnya hegye volt ellőve. A szép madár nem érezvén komolyabb bajt, pár napig nálam volt fogságban, egy tágas elléczezett fülkében. Közeledtemre mindig lármás szárnycsat- togással fel-fel ugrott a tetőzetig és pru, prruru-prrútt, drruút forma hangokat hallatott. A madarat tulajdonosának kivánsága szerint a II-ik nemzetközi ornith. kongressus tartamára az állatkertnek küldöttem, de mi történt vele azután? nem tudom. ZER ÁS le eátt ÜT 2 AZÉ SEA OS LO ák ee zá tn aa XIV. CSALÁD. DARÚFÉLÉK. 933 Májusban kukoriczásokban s más vetésekben fészkel, sekély kapa- a 3—4 fényes zöldes vagy zöldesszürke alapszinen barnás elmosó- gyér foltozással tarkított tojást rak. Tojásmérték: H. 48—54. Sz. 38—40 mm. T Vápláléka—körülbelül ugyanaz, mint a nagy túzoké ; a fejletlen ok tisztán rovarevők. . j XIV. CSALÁD. DARÚFÉLÉK. 5) GRUIDAE. ez37k (- hásázütábú 798 nyakú madarak. Csőrük középhosszú vagy általában a haris csőrének nagy kiadása; a szárny nagy, a karcsont 1osszú; a vállfédőtollak és másodrendű evezők szintén meghosz- odottak s felbodorítottak vagy szép lándzsahegyalakúan lecsün- mind a négy lábujjuk megvan, az előreállók közül vagy mind a , vagy csak kettőt köti össze tőben némi hártya (egy külföldi "az ujjak szabadok); a hátulsó ujj nem ér a földre; a csüd igen a felső lábszár nagyrészt csupasz. Nagy, mocsaras síkságokon, yal, legelőkkel és vetéstáblákkal, égererdőkkel váltakozó lakatlan ken élnek, mocsárban költenek, a fiókák kikelés után egy napig kben maradnak. Társaság kedvelők, népes csapatokban A vagy iakban repülnek; veteményekből, alsóbbrendű állatokból táplál- 45. NEM: DARÚ. GRUS Pall. 1766. Csőr hosszabb a fejnél, egyenes, magasabb mint széles; a külső épujj töve hártyával van összekötve, a hátulsó ujj rövid, a középső b vagy félakkora mint a csüd; a 2—4 evező leghosszabb. 1: Magyarország madarai, II 30 . 934 V. REND. FUTÓK. A DARÚ. Grus grus (L.) 1758. (Ardea grus L. — Grus vulgaris Part. — Grus communis, cinerea BECHST. — Anthropoides erus VIEILL. — Grus cineracea BRHM.) Népies neve: darúmadár. Jegyei: nagyobb mint a gólya, hosszabb nyakú s faunánkban a legmagasabb madár; fejtetején csupasz, egyes szőrökkel borított vörös folt; hátulsó evezői foszlányosan bodrosak, lengők; csőre zöldesszürke, hegyén barnássárga; szeme világosbarnás (fiatalok) vagy karminbarna (öregek) ; lábai feketék. Leirása. Öreg hím: főszíne hamuszürke, feje — kivéve a csupasz vörös bibircses foltot és a pofák mögött a nyakoldalakon, lehuzódó fehér részeket — fekete; a tarkótól a nyak hátulsó részén, szürkésfekete sáv vonul le; az alsó test valamivel világosabb szürke, mint a hát és far- csíkja; a válltollak és a nagy szárnyfedők szára fekete, a leghátrább álló nagy szárnyfedők belső széle is fekete; a bodros tollak szára sötét, — hegyük feketés; a nagy evezők szürkésfeketék; a fark palaszürke. A tojó hasonlít a hímhez, de bodros tollai fejletlenek. A fiatalokat rozsdásbarna fejök és nyakuk különbözteti meg az öregektől. i Mértéke: H. 92—115. Sz. 56—63. F. 205—222 L. 135—25. Cs. 113—12 em. Fészkelő helyei a mérsékelt égöv északi és délkeleti részeiben feküsznek. Európa nyugati felében nem otthonos, csak Németország. keleti részétől, Svéczián, Finnlandon, Oroszországon át Ázsiáig, itt. Szibérián át Kamcsatkáig fordul elő. A Sarkkörön túl igen ritka, délen azonban Bulgáriában, Dobrudsában, Dél-Oroszországban rendesen költ. Hajdanta Magyarországon is úgy a balatoni nagy berkekben, mint az Ecsedi lápon, a Hanyság égerfás roppant területén, a Sárréteken, a nagyobb folyamaink mentén elterülő ősmocsarakban mindenütt számosan tanyázott ez a délczeg madár. Manapság azonban alig akad már nálunk egy-két fész- kelő pár. Szixra G. 1892-ben a Fonyódi lápon, (Balatonnál) még tudott darúfészket s az utolsó években is — Gyurkicza pákász szerint — költött ott. A rétszárítások, folyamszabályozások fellendültével fogytak el a m darvaink; különösen a 60-as években kezdődött ez a ritkulás, s ma . csak vándorcsapatokban szállnak át hazánk területe fölött, rövid időre meg is pihennek egyes nagy, néptelen síkságainkon, de ismét folytatják utjokat — telelésre vagy megmaradt hazájuk felé. Tavaszszal márczius- XIV. CSALÁD. DARÚFÉLÉK. 935 ban, az országos középnap szerint: márczius 92—23-án mutatkozik: néha előbb, néha később, úgy a mint a tavaszodás indul. Mindig sereg- . ben, nagy, sőt százas falkákban költözködik. Őszszel meg októberben . utazik át. Leginkább csak a Tisza mentén, s ritkábban a Dunántúl is . (Hanyságban; Balatonmellékén) -száll meg. Tartózkodó helyekül ember- . telen, mocsaras, terjedelmes pusztaságokat választ, hol szabad kilá- . tása van s a róná egyhangúságát legföljebb kisebb füzesek, egeresek tarkítják. Ha ilyen suhások az ősmocsár legjárhatatlanabb magányában feküsznek, akkor ragaszkodni is látszik ezekhez, mert neki búvóhelyet nyujtanak s ember még sem férhet oda. Vonulásközben a széles kiter- jedésű tarlókra, friss vetésekre, főleg árpaföldekre telepszik. Fészkét a legvadabb mocsarak, bokros, alig megközelítő helyeire rakja, melybe a tojó két, ritkán három, a túzokéra emlékeztető tojást tojik. SZIKLA G. megfigyelte, hogy a fészkénél háborgatott darú nem repülve menekszik, hanem guvat módjára lábal el a nádas, sáros sűrűségben, közbe-közbe . panaszosan krúgatva. Ugyan ő azt is észlelte, hogy a darúnak pároso- . dáskor barnásba hajló tollszíne, mely sajátságát HomEYER J. N. s ennek 2 révén BREHM is említi, miképpen keletkezik. HOMEYER azt tapasztalta, . hogy a darvak iszapos csőrükkel tollaikat tisztogatván, önmaguk kenegetik . be magukat, mitől azután barnás szinük lesz. SzIKLA pedig azt figyelte . meg, hogy a megtiprásnál fellucskoló, felfröcscsenő sártól kerül az iszap . tollaikra, mert a lápi sárban nyomkodják egymást. A fiókák anyányi . korával a fészekaljak összecsapnak s falkásan járják a vetést, míg csak . el nem költözködnek. Mindez javarészt a multé, mert a jelenben inkább csak az átutazó . seregeket látjuk, a mint szabályos rendben, V alakban hasítják a levegőeget 8 krúgatva tünnek el a szemhatárból. Repülés közben nyakukat, lábukat . kinyujtják s szép sorban, szabályos szárnycsapással követik az ékidom élén repülő cfalkavezértv. Krúgatásuk messze elhangzik és igen jellemző, tiszta hang, melyet sajátságos hangkészülékök segélyével, majdnem trombitaszerűen harsogtathatnak. Légzőcsövük ugyanis többszörösen hajtogatott s bele szolgál a mellcsontba, a mi egyetlen más madárnál sincs így. (I. köt. 22. kép.) A darú rendkívül éber, vigyázó madár s ebben még a túzokon, vadlúdon, pólingon is túltesz. Ezért megközelíthetése bajos s ritkán sikerül. Nagy dolog az minden vadászember előtt: darút lőhetni! Kevesen vannak ma már közöttünk, kik evvel dicsekedhetnének! A legbiztosabb, de a legnagyobb megpróbáltatást is kivánó módja a darúvadászatnak az, melyet az úgynevezett sdarúlövőkr ma is folytatnak még a Békés-, 301 936 V. REND. FUTÓK. Szabolcs-, Biharmegyében utazás közben megszálló darúésapatokra. Ez pedig így történik: A darúlövők ismerik a sdarúszállásokat, s tudják, hogy a darvak egy-egy helyen nem sokáig időznek, hanem állomásokat tartva vonulnak fel tavaszszal, s le őszszel. Különösen tavaszszal járnak a darú után, mert ekkor némely helyen — főleg a hol árpát vetnek — napokig is elvannak s tolluk is értékesebb. A kinézett darvas területek vadászatának tulajdonosával már jól eleve megegyeznek, hogy mikor madarunknak xideje vam, a kicsinálásokkal perczet $e veszítsenek, hanem szabadon kezdhessék a mesterséget. Alig hogy kieresztett az idő s a darvak megindultak téli tanyájukról, a darúlövők — többnyire bokorszámban 2—4-en — a kinézett délibb területekre utaznak s várják az érkezőket. Még napszállta előtt kilesik a beszálló helyeket — szék- fenéki locsogót — a hol t. i. a darvak éjszakázni szoktak. Jól elbújva várnak itt, mert a darúsereg mindig előbb kémeket küld maga elé s csak ha ezek meggyőződtek a hely bátorságos voltáról, jön a főcsapat, többnyire már besötétedéssel. Miután a darvak letelepedtek s lubicskolni, inni kezdenek, az öreg este pedig teljesen beköszöntött, embereink elsompolyognak leshelyükről, feltéve, hogy a darvak nem igen messze éjjeleznek s a hely hamarosan ismét elérhető. Ilyenkor csak éjfél után indulnak ki újból a tulajdonképpeni vadászatra, és szél ellen, töltött puskával — egymástól bizonyos távolban — csusznak a sötétség bur- kában, a darúhálás felé. Ha azónban nagy és nehéz út vezet odáig, mint pl. a bihari cSárrétens, a Berettyó mocsaraiban, akkor mindjárt a beszállás után, illetőleg az éjszakának rájuk szakadásával, elkezdik csúszó-mászó életöket. Mert lassan, nehezen, síri csöndben, minden Zaj nélkül lehet és kell előre jutniok akár csak a kigyó. Gyakran több kilo- méternyi utat tesznek meg így a posványban, ingoványban. Persze . nátha, meghülés nem igen bántja ezeket a napbarnította alakokat. Végre czélhoz érkeznek, azaz a darvak neszét — mely eddig is irányította a őket a vak éjszakában — annyira közel hallják, hogy körülbelül fél a puskalövésnyire lehet tőlük a falka. Meglapulva várnak; nem sokára vége — lesz türelmök próbájának. Kezd hüvösödni. Áthuzó réczék szárnysuho- a gása hallatszik, a keleti égen pedig keskeny világosodó sáv töri át a szürke — éjnek fátylát. Pitymallik. A darvak mozgolódni kezdenek, ébredeznek s :ű§ már-már fekete árnyakként kiválnak a sötétségből. Még csak egy-két percz s megdobbanhat a darúlövők szive. A mint a daliás madarakat félig-meddig láthatják: nossza fel! Mindannyian hirtelen talpra ugranak, — mintha csak egy lélek pattantotta volna őket lábra s abban a pillanat- ban megdördülnek a fegyverek is. A füst leverődik, szétoszlik : krúgatva, — zt! em Bi e ET Aa XIV. CSALÁD. DARÚFÉLÉK. 937 . eszeveszett kapálódzással sietnek el a meglepett szárnyasok, de meg- fogyva, mert 6—7 darab is ott fetreng a sekély pocsolyásban utolsó vergődés közt. Az ügyes, tapasztaltabb darúlövő felszálltában rögtön megismeri a hímet s arra tartja fegyverét, persze a sűrű csapatba 3—4 fegyver-sörétje vágván, hull az is, a melynek szánva nem volt a gyilkos . lövés; de hát az terít. A darúlövők pedig felkapják a zsákmányt, kiszedik a dísztollakat — hisz ezekért fáradtak! — s utaznak tovább a legközelebbi északibb darúszállásra. Ugyancsak megismétlik vadászatukat, s megint odább vándorolnak, mindig a költözködő darvak nyomában. Sokszor . Romániában kezdték a vadászatot s a darvakkal menvén, az Ecsedi lápon végezték. Nemcsak a kenyérkereset, a szenvedély is viszi őket. Így hallottam én a darúlövők vadászati módját, mely igazán még ősi módon folyik, egy berettyóujfalusi puskástól, mikor a bihari nagy cSár- rétets jártam. Ő maga is résztvett ilyen vadászaton, saját tapasztalatból beszélt tehát. LAKATros KÁROLY azt is feljegyezte madarunkról, hogy mikor az ötvenes években a nemzet életereje visszafojtva, csak mint a parázs hamu alatt pislogott s a lőfegyverek sutba kerültek, mert erőszak és jogtalanság uralkodott, akkor a darúlövők darúfogásra adták . magukat .S csapóvasakban kerítették meg a szemfüles szárnyasokat. .. A lengő, bodros darútollat akkoriban különösen keresték, habár mindig is kedvencz éke volt az a magyar legénységnek s úgy tartozott a pörge kalaphoz, süveghez, mint a nemesség kalapjára a kócsagforgó, .Sastoll s kerecsenyszárny. A gavallérkodás fokmérője volt a kitüzött toll silányabb vagy szebb volta s önérzetesen mondhatta magáról a puszták fia, mikor vasárnap ünneplőjébe vágva magát ckicsipetto, THALY szavait: cA süvegem darútollas, virágos, Félrevágva olyan szilaj, betyáros ; Most vettem a túri vásár idején ; Hortobágyi betyárgyerek vagyok én. S mivel a törzsökös magyarság úgyszólván minden vidéken viselte azt, az alföldi nagyobb helyek vásárairól ritkán hiányoztak azok a pákász- -féle, barnára pörkölt alakok, kikkel csak imént ismerkedtünk meg: a adarúlövőkv. Ide vitték portékájukat s csiszárkodtak vele. Volt is ára a darútollnak. A rangosabbjáért 5—6 forintot, a silányabbért 2—3 forintot mindig megkaptak, a mi egy-egy darú után, 60—65 forintot jelent. Régebben úgy látszik a nemesség is — bár ritkán — használta díszéhez ; GyönGYÖSI Isrvánnak, a cMurányi Venus, poetájának sorai is erre vallanak : 938 V. REND. FUTÓK. cSzárnyazván fejeket kék darútollakkab vagy: " aKét darútollat szúr lova homlokára? . Élelmesebb pákászaink ezért, ha csak szerit tehették, élve is kerí- tettek maguknak darvakat s tartották, hogy meg-meg fosztogassák tollaik- tól. Vagy 8 év előtt a Fertőnél találkoztam egy pomogyi halászszal, kinek még volt eleven darúja s évenként rendesen megtépázta, hogy tollait a rábaközi legényeknek jó pénzen eladja. Az értékpapirtulajdonos szelvényvágásának ősi példája ez! De nemcsak tollai révén volt nálunk népszerű a darú. Egész lényé- vel befészkelte magát a magyarság lelki világába, épp úgy, mint a gólya, különösen, mikor még számos volt s tanyája is sokfelé akadt. Más népeknél, nemzeteknél is szert tett ugyan bizonyos népszerűségre, de sehol sem annyira, mint a magyarság körében. Nincs is több nemzet, mely úgy ismerte volna madarunk szokásait, mint mi. Ez a szoros viszony pedig abból fakadt, hogy a darú is ott tanyázott a hová a magyart természete hajtotta: a végtelen rónán; hogy a darú is daliás, mozgásaiban délczeg, büszke alak: a mivel bizonyos nemzeti vonásaink rokonok. Közmondás, népdal, hasonlat, vonatkozás, népies költőink, szere- peltetik a darút. Ott találjuk a gyermek-könyvekben, a czímerekben, mesében, tréfában, komoly beszédben bizonyságául, hogy mily sok kap- csolat van közte és köztünk! S a mit hangsúlyozni s a következőkben kimutatni is kivánok, abban is bizonyságát kapjuk annak, hogy azt az állatot, melyet a magyarság szeret, azt ismeri is, még pedig természet- rajzilag helyesen, finom éleslátással ügyelvén még kevésbbé feltünő szokásaira IS. A darú szinezetéről hivják a vasdereslovat sdarúszőrűnek , csak úgy, mint lónévül cDarúts, is használunk. Magas nyulánk alakja után a . bodros ékítményű sugár kupát xsdarvas kupának; nevezzük. Hosszú sovány lábai pedig a kuruczság szájába adták a németségre divó jelzőt: cdarúlábúv. Néhány találó közmondásunk, főleg biologiai alapon keletkezett : Hirét hallotta, mint czigány a darú tojásnak — nem tud róla. Egy után mennek a darvak — a vezetőt követi a tömeg. Görbén hordja nyakát, mint a darú — nem egyenes tartású. Nagyon darvadoznak — sereglenek ide-oda. Tekereg mint őszszel a darú — ingadozó. XIV. CSALÁD. DARÚFÉLÉK. 939 Mióta megfogyott a darú s a hol különben sem tanyázott, ritkaság átására mondják: -Ő is látott darúts,. cLáss darúto. . —. Az őszi hangulat csendes bánatosságát, az elmult s csak időköz- ben mutatkozó jelenség nyomán fakadó bús érzelmeket is gyakran talál- A Ha darúhoz-kapcsolva, valamint hogy az alföldi képnek festői, jellemző násként vésődött szemünkbe, fülünkbe a vonuló darvak, ékalakú ndje, messze hallatszó krúgatása, mely a magyar fülnek eszéps. A népdal mondja : cMagasan repül a darú Szépen szól Fi több helyen megemlékszik a vonuló darvakról, költözködésük ndjét rajzolja, így jellemzően mondja a cHazámban? czímű költe- nyében : je cFejem fölött míg őszi légen át ; Vándor darúid V betűje szállt, 7 másutt : Ez c A levegőeget darvak hasították, Magasan repültek . kat is említi: cŐszi darvak méla kurrogásas. Tompának ez a atás jobban tetszik, mint az erdei madárdal, mert a róna is jobban lez nő, mint az erdő : cHajló bokorágon madarak szólnak Lombok árnyékában a csacsogó patak Bujkálva vesz útat ; Mégis szebb az, ha a rónák s tavak felett Átvonuló darú egyet-egyet krúgatv. wwy is tudja a krúgatás módját: . S mint a délre huzó darú fejem felett Egyhangon tördelem bágyadt énekemet, § öz hogy vonulás közben: c Egy darú ék csucsán a falka vezére" . rzelmeit, bánatát költöző darvakhoz szegődteti alföldi népünk, mikor ! szól: ú a Darvajim, darvajim Ó jédös darvajim ! Jobb vóna mán néköm 940 V. REND. FUTÓK. Darvakká emőnni Vagy más madarakká Végbe bucsut venni). Vagy pedig: cVigy el innen napkeletre Darúmadár engemet Nem tudok én itt maradni Mert a szivem megreped). Talán rossz a sora? elvágyik ő is, a más hazába készülő, de egykor itt is telepes szárnyassal? Mint a tavasz és ősz hirdetője is sokszor szerepel a darú, úgy mint a gólya és fecske is; csak néhány idézet álljon itt: aJójj el tavasz, jőjj el Napfényes idővel Darúval, gólyával Keleti szellővelv. Pósa Lajos. cKörülem ősz van, amottl kikelet . Vándorló darvak úsznak át az égen Az őszbül a tavaszbas. Petőfi Sándor. Nem. maradhatott figyelmen kívül a darú azon sajátságos szokása sem, midőn, főleg tavaszszal, szenvedélye tetőfokán vagy mulatságára, bizo- nyos rendszeres tánczot járt. Valóságos csárdást látott ebben népünk. Kobzára vette ezt jó báró ORczY LőRINcz régi poétánk is : cm a tavasz eljött, kikirics virágzik Szántók nótájokat vigan fityerészik, Pacsirták magasról a napot köszöntik Darvak is elhagyott tánczokat már kezdik . MisxkoLrczY GásPÁR uram xdJeles Vadkertjébeni 1691-ben így írja le ezt a tánczot: efejeket hol nagy "magasra felemelik, hol összve vonszák, 3 szárnyokat kiterjesztvén nagy krúkogással karingósan tánczolnak?,. ; Mai napság nem tánczol már nekünk a jó, szép darúmadár! Elvétve 4 sem igen találkozunk vele a tanyákon, kastély udvarokon, hol mint 3 célődíszts vagy mivel erendet tartott a baromfiak között, szivesen látták. Ritkaságként látjuk a legények kalapján az igazi darútollat, szürkegém — b. A 7 8 ; k KÁLMÁNY Lajos gyűjtése. Idézi HERMAN O.: A madár a. magyarság felfogásában. Emlékk. a i kir. magy. Term. tud. társ. félsz. fennáll. emlékére 148. I. hja XIV. CSALÁD. DARÚFÉLÉK. 941 . és pulykatoll s még egyéb helyettesíti azt. Csak némely nemesi ezímerek őrzik hüségesen képét, ott áll rajtuk egyik lábát felemelve, benne valami kövecskét szorongatva; mert úgy tartja a közhit, a darú annyira éber, . hogy mikor a többiek alusznak, a kiállított őrszemek egyik lábukba követ vagy földet ragadnak, a mit elszunyókálásuk esetén elejtvén, a . zörejre rögtön felébrednek, hogy perczig se felejtsék el fontos szerepöket. . Az is még tartja magát, hogy a darvak hallgatag, csendes, magasan . vonulásából szép időt jósol magának a tanyai ember, ellenkezőleg, mikor . alant igen krúgatva, sietve szállnak, szélvészt vár; egyébként a darú . inkább a múlté s nem a jelené. Azért is terjeszkedtem ki bővebben . annak a viszonynak ecsetelésére, mely közte és a magyarság közt füző- . dött, mert a hajdanból átcsengő hangokat akartam megőrizni. A jelenkor . . még tud róluk, ne felejtse hát el a jövő sem. s A darú elfogyásával, s mióta az rendes madarunkból átvonuló : lett, elmosódik a régi viszony elemeinek változatossága s az az érzelem . kerekedik felül, az a hangulat, mely bucsúkor szokott fakadni bennünk, . még pedig a viszontlátás bizonytalansága révén. A 60-as évek után szóló . költők már így írnak róla: 5 cSzáll a darú fönn a légben :- Hová merre viszi vágya? Megunta itt az életet Repül, repül más hazába Thaly Kálmán. i .S Pósa Lajos még későbben már csak így Ír: cDarú madár látunk-e még Ha a tavasz eljó? Vagy csak tollát, vagy csak porát Hozza el a szellős. Az ősmocsarak utolsó vonaglását, az ekevas éhességét megsinylette ez a daliás vadmadár; elment — nem a miénk többé! Gazdaságilag a darúnak nálunk ma már szintén csak szűk jelentőség . jut. Élelme első sorban a szemes életből kerül ki s legkedvesebb falatja az árpa, kukoricza s egyéb gabnaszem. Szintúgy szereti a friss növény- hajtásokat, gyenge szálakat lecsipdesni. Mellékesen kukaczokat, pajorokat, rovarokat, kisebb gyíkot, békát, sőt ha találkozik, egeret is megfog. Ott, hol tavaszi költözködés idején nagyobb pihenőket tart s nagy csapatok- ban a frissen bevetett árpa földekre veti magát, valamelyes kárt bizony sz. De ez:csak egyes pontokra — melyek azonkívül sem számosak — tartozik s ott is alig tart pár napig. Chernel: Magyarország madarai. II 31 Sa ka Lo V. REND. FUTÓK. A PÁRTÁS DARÚ. Grus virgo (L.) 1766. (Ardea virgo L. — Grus numidica Bniss. — Anthropoides virgo VIEILL. Jegyei: kisebb mint előbbi, szürke gémnagyságú; főszíne hamu- szürke; hátulsó szárnyfedői nem bodrosak, hanem a fark végeig lándzsa- hegy alakúan megnyúltak; a csőr aránylag rövid, hengeres; a nyak, torok, pofák feketék ; feje tetején nincs csupasz folt; öreg példányok fültájáról egy-egy fehér kontyszerű finom tollpamat nyulik hátrafelé s a nyaktollak is elől. meghosszabbodva lengők. 3 I Mértéke: H. 76—77;:" Sz. 51—52; F. 20—23; L. 1775—185; (Cs. 666—72 cm. (Külföldi példányok nyomán). A középázsiai sivatagokon s lefelé India déli részéig, Közép- és Dél- Afrikában honos. Európában ritkaság, kivéve a Dobrudsát, hol hiteles kutatók szerint rendesen költ. Hazánkban egy öreg a Szeged vidékén 1858 junius 20-án lövetett, mely FINGER GyuLÁhoz s tőle a bécsi udvari múzeumba került, hol mai nap is megvan. Ennek mértéke: Sz. 515; F. 22. 1. 1850GASO2 e Guvat (Rallus aguaticus L.). XV. CSALÁD. GUVATFÉLÉK. RALLIDAE. Az ide tartozó legjellemzőbb fajok alakja oldalt összenyomott, kes- keny, magasabb, mint széles. Csőr tyúkszerű, de inkább egyenesen, mint hajlottan végződő, két oldalt lapitott; a szárny rövid, a 2—3-ik, ritkán a 3—Á4-ik evező a leghosszabb; a csűd és a középujj körülbelül egyforma hosszú; a lábujjak vékonyak, aránylag hosszúak s szabadok; a fark igen rövid. Nedves, mocsaras, sásos, nádas helyeken tartózkodnak, kiváló ügyesen, egérgyorsasággal bujkálnak, futnak; sőt némelyek a nádszálakon is kapaszkodva mászkálnak, egyesek úszni s bukni is tudnak; nem igen jól s nem is kitartóan repülnek. Fészkeiket nádban, mocsárban, egyes fajok a szárazon, réten, gabnában rakják s 4—12 tojást tojnak. 5 ú sg 944. V. REND. FUTÓK. 46. NEM : GUVAT. RALLUS L. 1758. A család legjellemzőbb neme. Csőrük hosszabb a belső ujjnál; a csüd oly hosszú, mint a középujj karom nélkül vagy hosszabb, mint az karmostul. A VIZI GUVAT. Rallus aguaticus L. 1758 (Kép 243. 1.) (Scolopax obscura Sam. Gm. — Rallus. sericeus LEAcH. — Aramus aguaticus Ggav. — Rallus germanicus, minor BRHM. — Rallus fuscilateralis BRHM.). Jegyei: valamivel nagyobb, de sokkal soványabb, nyulánkabb, mint a fürj s a harishoz hasonlít, csőre azonban hosszabb ; hasának oldalai, úgy alsó szárnyfedői, fekete alapon fehéren harántcsíkosak. Leirása. Öregek: felül olajbarnák, minden toll közepén fekete folttal ; az áll fehéres, egyébként az alsó test palaszürke ; a farkalja rozsdás- sárga; alsó farkfedők fehérek; az evezők sötétbarnák; csőr feketebarna, az alsó káva töve a középig piros; a lábak barnás hússzínűek; szem narancsvörös. A tojó is ilyen, de valamivel kisebb. A fiatalok alul rozs- dássárga szürkék, sötétbarna tollszegésekkel tarkítva ; álluk, torkuk fehéres, úgy az alsótest közepe is; farkaljuk és farcsíkjuk rozsdásfehér; csőrük nem oly élénk, mint az öregeké s lábaik világosabbak; szemük sárgás- barna. . Mértéke: H. 262—28 Sz. 118—127. F. 53—6. L. 37—29. Cs. 30—43 cm. Körülbelül egész Európában előfordul, fel Skandinávia északi részéig ; Ázsiában az Amur tartományig terjed. Legközönségesebb e két föld- rész mérsékelt övében, délen ritkább. Költözködő madár, de nem igen vonul délebbre, mint Dél-Európába, Indiába; Észak-Afrikában csak egye- sek telelnek. Hazánkból addig, míg nyilt vizek vannak, nem távozik, sőt néha még deczemberben, januárban is reáakadhatunk. Az is megesik, hogy ——. meleg források körül egy-egy példány lanyhább teleken nálunk cseppen. — Tavaszszal, az országos középnap szerint: márczius 22—93-án, általában a vizek kiengedésével érkezik vissza, de sokszor még a hó eltakarodtát sem XV. CSALÁD. GUVATFÉLÉK. 945 várja meg. Életmódja a mocsarak sűrű, iszapos rejtekeihez köti, azért arány- lag ritkán találkozunk vele, noha nálunk közönséges madár. Leginkább sá- sos, fűves, nádas mocsarakat kedvel, hol egyes bokorrészletek is találkoznak s kisebb tisztások, erek, vizes árkok. Holt folyamágak, csatornák táján, ha a partok ligetések, szintén szeret tartózkodni, úgy nagyobb tavak szé- . lein is, ha ott a vizinövények, füzesekkel, égerbokros helyekkel sűrűsöd- . nek össze. Itt a magányban, hová ritkán téved az ember, éli napjait s jár élelme után. Szinte véletlenül s akkor is legtöbb esetben a sűrűség . közt bujkáló, futkosó madarat, mely lapított keskeny testével nagy ügye- sen lábol a növényzet közt, csak pillanatokra kapjuk szem elé s inkább . valami vizi patkánynak vélhetjük. Legvégsőbb szorultságában kap csak . szárnyra — jól tudván, hogy bőregérszerű ügyetlen repte nem válik . díszére — inkább lábaival s a bujkálásban való ügyességével remekel, abban találván fel menedékét. Úszni, sőt bukni is tud, még pedig nem csupán . a kényszerűségnek engedve, hanem jószántából is. Leggyakrabban hall- ható hangja — melyet párosodáskor és este felé különösen sokszor han- . goztat — éles, suhintásszerű: wuitt, huitt; hivogató szólása gik, kik, gek; néha kripp, krüi, krüi, ker forma szótagokhoz hasonló hangokon . is beszélget. I . Ha már tartózkodási helye is olyan, hogy ritkán kerülünk vele össze, fészkéről még inkább állíthatjuk ezt. A vizinövényzet bokros áthatolhatat- . lan részei közt rakja meg otthonát, valamivel magasabban a földszintájánál. . A fészek nádlevelekből, csuhi- és fűszálakból készül s laza alkotmány, . melynek meglehetős mély homorodásában májusban 6—8—10 tojást . találhatunk. A tojások (szabályos tojásalakúak) alapszíne, hol szennyes, . fehér vagy zöldesfehér, hol meg halvány rozsdássárga, rajzolatjuk ritkás . és hamuszürke foltok, barna és fahéjszínű pontok alakjában tarkítja a . kissé fényes, finom szemcsézetü tojáshéjat. ; Tojásmérték: H. 3477—39. Sz. 2—26 mm. 8 A kikelt fiókák azonnal elhagyják a fészket s teljesen fekete pehely- . tollazatukban holmi kis vakondokhoz hasonlók. A guvatot veszekedő, megférhetetlen természeténél fogva — mely különösen a párosodás szakában nyilatkozik meg — számos természet- buvár, szőrszálhasogató egyoldalusággal ckártékony, ragadozó madárnak" minősítette. Hát megvalljuk az igazat, bizony előfordul néha, hogy szerel- mökben megvadult szenvedélyök vért szomjaz; vagy hogy az otthonuk táját féltékenyen őrző hímek holmi gyanutlanul betolakodó kisebb szár- nyast, madárfiókát halálra sebeznek; sőt azt is elismerjük, hogy fogság- . ban gyengébb társukat, a kisebb vele tartott madarakat megölik: de eze- 946 V. REND. FUTÓK. ket a túlkapásokat annyira számottevőknek nem tarthatjuk, hogy miattuk a guvatot egyenesen ra káros ragadozó madarakv csoportjába sorolhat- nánk. Főélelme férgekből, csigákból, bogárkákból, szunyogokból, béka- petékből, álczákból kerül, mellesleg növénymagvakból is. Tehát kártékony- ságáról alig lehet szó; az igaz, valami sok hasznáról sem. 47. NEM: HARIS. CREX Bechst. 1803. Csőr rövid; fej kigyószerű; a hátulsó lábujj alig harmada a közép- ujjnak; vizek mentén, kövér kaszálókon, vetésekben tartózkodnak, ritkán. láthatók, mert csak nagy nehezen kapnak szárnyra; hangjuk harsogó. A HARIS. Cream crex (L.) 1758. VII. tábla. [Rallus ecrex L. — Gallinula crex LATH. — Ortygometra crex LEacH. — Ürex herbarum, alticeps BRHum. — Crex pratensis BEcuHsT.]. Népies nevei: harismadár; hars (Alföld); kétkés (Pécs); hars- madár; őmadár (Pákh). Jegyei: kisebb, soványabb, karcsubb a fogolynál, teste lapított kes- keny; szárnyfedői és szárnyalja rozsdavörös; felül feketebarnán foltos, minden toll fakószürkés, olajbarnás szegélylyel, mely helyenként rozs- —. dásba hajlik; lábai szennyes husszínűek ; csőre is ilyen, de a felső káva — főleg ormán — barnás; szeme világosbarna vagy sargásbarna. Leirása. Öreg hím: a szemen át a csőr tövétől halvány fahéjszínű, fölötte szürkés, alatta a pofák táján egy másik, valamivel sötétebb sáv; áll, torok, begy világosbarnás hamvasszürke; az evezők rozsdabarnák, feketésbarna hullámos csíkozással; a szárny hajlása sárgásfehér; a fark- tollak feketék, világos olajbarnán szegve. A tojó valamivel kisebb s nem : oly élénk színű, mint a hím. A fiatalok felül egészben sötétebbek, bar- nábbak, alul pedig világosabbak, mint az öregek s álluk, torkuk, begyük Ü: nem szürke, hanem piszkos agyagsárgás. Mértéke: I. 25—26. Sz. 14—143. F. 49—653. L. 35—38. (s. 18—2"1 em. TSA EK ÉSÉRE ól oz lna c depng Usa 58 T9HAZI) TOUIOJYÓ) (TT) VNVZHOd VÜLJHAINODALHO (1) XxHHD XxHgdD HHISDIZIA SHALLHA oldvH XV. CSALÁD. GUVATFÉLÉK. 947 . Majdnem egész Európában, Skandinávia északi részéig, de különösen , mérsékelt övben honos; szintúgy Ázsiában, kivált Szibéria nyugati észeiben. Nálunk közönséges s nedves réteken, kaszálókon, az ezekkel táros vetésekben tanyázik. Költözködő madár s április végén, május jén, az országos középnap szerint: május 3-án érkezik vissza. Költöz- déskor nagyobb emelkedéseken is átrepül; egy ízben ilyen vándorútban őt 609 méter magasan az erdőben találtam. Életmódja, tápláléka a vér rétekhez köti s ez okból nem minden évben ugyanazokat a terü- zet keresi föl, hanem ott üti fel otthonát, a hol a rétek nedvesek. yos pontokon némely évben sok van, máskor meg ugyanott hir- ója sem akad. A nép is tudja ezt, mert a haris jó ismerőse a ei munkásnak, a ki úgy jövendölget: cHa sok tavaszszal a haris, es esztendőt várhatunk. Mindenesetre tapasztalati alapon s a való- . ellesve mondják. A magyarság nem tartja madarunkat a vándorló jek vezetőjének, a mint azt a német képzelemben látjuk, melynek révén a Wachtelkönigy név is származott. A két felfogás közt a tanulság na még szembeszökőbb, ha megjegyezzük, hogy madarunk egyik s neve a ekét-késs hangjának jól festő elnevezése nyomán szárma- Tudja a mi népünk azt is, hogy ez a szárnyas kizárólag a földön nem száll a fára, a mit humorosan- gúnyosan ez a közmondásszerű ydal bekezdője fejez ki: ecSzáraz ágon szól a haris, Enyém vagy te szivem Maris." is ellenkezőleg, nem sok biztatás van ebben, mert a haris soha sem ól ágon, hanem inkább, mint egy másik népdal kezdete mondja : cÁrok parton szól a harismadár, Jellemző hangja, mely hajnalkor, este felé, sőt éjszaka is kiharsog zálokból és sajátságosan erős kéttagu recsegéshez hasonlít, minden- lárulja madarunk hollétét, daczára, hogy magát a különös muzsi- bujkáló életmódja, ritka mutatkozása miatt alig kapjuk szem elé. a tulajdonságát is híven tükrözi a nép felfogása, mert semmi nyo- sem találjuk közmondásainkban, népdalainkban, mondókáinkban, a s alakjáról vett vonatkozásoknak, hanem ezekben is legkivált a hangja erepel, így például ebben a közmondásban : A harist szaváról megismerik — beszédedből tudom ki vagy (a latin: Nosci- ex sermone), 948 V. REND. FUTÓK. Szavát különösen május végén és junius havában hallhatjuk; ez időre esik párosodásának szaka. Hol itt, hol ott szól a réten, a zöld vetésben, azt hisszük, hogy egy kis darabon 4—5 madár is harsol, pedig legtöbbnyire csak egy van ott, mely gyorsan ide-oda szaladgálva, különböző pontokon hallatja szavát s így megtéveszt. Felverni alig lehet; a futásban, a sűrű füvesben való bujkálásban találja meg legfőbb menedékét és védel- mét. Sima, szinte sikos tollazata is alkalmazkodott ehhez a fortélyoskodás- hoz, a mennyiben kiválóan alkalmas arra, hogy a sűrű szálak közt nesztele- nül és föltünés nélkül könnyen ide-oda surranhasson. Repülése lassú, rossz. Csak a jó, kipróbált vizsla nyomozza s szorítja meg annyira, hogy végső elhatározásból szárnyaihoz folyamodjék. Ekkor gémszerűen lelógó lábak- kal kel, kerek szárnyait nehézkesen mozgatva erőlködik, de alig repült puskalövésnyire, szinte kifáradva, mint egy leeső darab rongy, bele- dobja magát a fűbe. Sokszor azonban a jó kutyát is — a fiatal tapasztalat- lant majdnem mindig — elbolondítja futásával s megtéveszti. Különösen, ha valami nagyobb gazos fűzbokor van a réten, nehéz kiverni, mert oda menekül s valósággal beveszi magát abba, nem tágít belőle. Junius- ban fészkel, valami kis mohával, szálakkal némileg kibélelt kaparásba rakván 7—12 tojását, melyek sárgásfehér alapszíne ibolya szürkésen fol- tozott és vörösbarnán pontozott. Tojásmérték: H. 31—36. Sz. 22—26 mm. A fészekhez nagyon ragaszkodnak. Míg a tojó költ, a hím rendesen a közelben tartózkodik, szavával árulja el otthona táját. Mindazonáltal a fészket nehéz megtalálni, mert a gondos anyamadár jól elrejti. Három hét mulva kikelnek a tojások s ha e pillanatban a fészekbe néz- nénk, ámulva láthatnók, micsoda furcsa kis fekete pelyhes jószágok nyü- zsögnek abban. Akár valami csudálatos szőrös apróságok inkább, mint- sem madarak, melyek később barnaszínű, foltos hátú harisokká növe- kednek. Fészköket, alighogy megmelegedtek benne, máris elhagyják s egérszerűen silpz, silpz hangú pipegéssel bujkálnak a gazos alj közé. Később vetésekbe szorítja őket a kaszálás, de mikor a sarju feladta magát s az aratók döntögetni kezdik a rendeket, ismét visszatérnek a rétekre. Augusztusban megvedlenek, azután kezdik az utazást telelő helyök felé. "Kis-Ázsiába, Európa délibb részeibe, sőt a tengeren át Észak-Afrikába. Szeptemberben javában költözködnek, egyesek azon- ban még októberben is fel-fel kapnak a sarjuból, luczernásból, lóherés- ből, sőt a nádasok széleiből is, a vizslával járó vadász előtt. A haris rovarokat, férgeket, kisebb csigákat, álczákat, pondrókat eszik s nagy- étkű létére, sokat pusztít ezekből. Így tehát mindenképpen nagyon hasz- XV. CSALÁD. GUVATFÉLÉK. 949 nos, kimélendő madár. Sokan azonban husáért, fürjészés és foglyászás . közben, az esetlenül repülő madarat is lepuffantják. Lövése nem okoz . izgalmat, mert a lehető legkönnyebb — hisz a rosz puskásokról mond- . ják csak: emég a harist is elhibázza — húsa pedig olajos ízű s nem mindenkinek van -inyére. A mint a puskacső, úgy a kasza is számos harisnak okozza vesztét s ez apasztja leginkább számukat. Mert kaszálás közben a fiókák nem egyszer a szónak legszorosabb értelmében fejöket vesztik, csak úgy, mint a tojásain ülő s onnét nem tágító anyamadár is. A lefejezettnek azután tojásai vagy apróságai rendszerint durva kezek közé jutnak, sorsuk a pusztulás, enyészet. új . Madarunkra is több neves természetbuvár reáfogta, hogy czivakodó, . féltékeny, erőszakos természetű Megjegyzem, az ide vágó java meg- . figyelést fogságban tették s más madarakkal összerekesztett harisok után következtettek. Alig néhány cszabadbóli való észlelet erősíti ezt. Meg- . engedem, hogy úgy mint a guvat, szénczinke, a haris is adott esetekben . szenvedélyes, mérges, garázdaságra vetemedő madár, mely indulatoskodásá- ban gyengébb madárfiókákat, vele összezárt kisebb madarakat meg is öl; de azt kétségbe vonom, hogy e kivételes esetek hasznos voltának mérleg- serpenyőjét csak kissé is alábillenthetnék. Én olyféle vérengzéseket, mi- nőket NAUMANN, BREHM, Wopzicki gróf említ, nem tudok madarunkról, de számtalanszor tapasztaltam, hogy oly helyeken, hol harist rebbentet- tem föl, fiatal sordélyok, pacsirták is tartózkodtak; már pedig, ha a haris annyira veszedelmes volna, mint állítják, alig hiszem, hogy gyengébb szárnyasok békésen közelében maradnának, sőt inkább, jól értenék a veszélyt s kerülnék őt mint a karvalyt. j. 48. NEM : VIZICSIBE. ORTYGOMETRA Leach 1816. Kicsiny, alig fürjnagyságú madarak. Csőrük sokkal rövidebb, mint lső ujjuk, legföljebb ?/.-da annak; a hátulsó ujj aránylag hosszú, —1/a akkora, mint a középső s kissé magasabban könyöklik ki a csüd- ]l, mint az előre álló ujjak; a csüd oly hosszú, mint a második ujj. angjuk pittyegő, nem harsogó; mozgásuk ügyes, rövid szárnyukat alá- csájtva, farkukat feltartva, néha egyet-egyet billentve futkosnak a sásos, uhis, nádas mocsarakban, nagy vízre nem merészkednek, de adott ese- tekben jól úsznak, buknak. s ds Chernel : Magyarország madarai, II, 950 V. REND. FUTÓK. A PETTYES VÍZICSIBE. Ortygometra porzana (L.) 1766. VII. tábla. ([Rallus porzana L. — Ortygometra maruetta LzracH. — Porzana maruetta Br. — Gallinula maculata, leucothorax BRHum. — Crex porzana Naum. — Galli- nula porzana LATH. — Zapornia porzana GovLrp. — Porzana porzana SHARPEl. Népies nevei: vizicsirke; babos nádi tyúk; nádi csibe. Jegyei: alig fürjnagyságú ; farkalja egyszínű rozsdásfehéres ; szárny- alja feketés-olajbarna, fehéren csíkozva; nyakoldalai fehéren pettyesek ; szárnyhajlása és az első evező külső széle fehér; a csőr legnagyobbrészt zöldessárga, hegye feketés, töve körül sárgásvörös; lábai élénk zöldek, az ízületek kékesszürkék; szem élénk barna. (Fiatalok csőre zöldessárga barna, lábai nem oly élénk zöldek, szemök szürkésbarna). Leirása. Öreg hím tavaszszal: felül olajbarna, feketén foltozott s fehéren pettyezett; a homlok, a szem fölött húzódó sáv, áll, torok pala- szürke; a begy alapszíne is ilyen, de olajbarnába hajló árnyalattal s fehér pettyezéssel ; az alsó test közepe fehér, oldalai feketés olajbarnán és fehéren csíkosak. Őszszel a palaszürkés szín eltűnik, csak némi nyoma marad a fül tája mögött és a nyak oldalakon, begyen; de az olajbarnás árnyalat túlnyomó, az alsó test közepén piszkos fehérség uralkodik, úgy a torkon is ; a begy szürkés fehéresbarna. A tojó valamivel kisebb és nem oly élénk színű. A fiatalok hasonlítanak az öreg őszi madarakhoz. Mértéke: H. 22—923. Sz. 114—12-5. F. 45—55. L. 25—36. Cs. 15—19 em. Egész Európa mérsékelt és déli övében honos, de Skandinávia déli részeinél alig terjed északabbra; kelet felé Ázsia közepéig fordul elő. Nálunk zsombékos, csuhus, sásos mocsarakban közönséges; költözkö- déskor kis erdei pocsolyáknál, nagyobb mély vizű tavak nádasaiban is "elvétve reá akadhatünk. Tavaszszal márczius második felében, áprilisban, tömegesen azonban főleg e hó közepén mutatkozik. Első érkezésének országos középnapja: április 4. 3 Fészkét zsombékokra, nádcsomók aljába, jól eldugottan, nádlevelek- ből, száraz fűszálakból építi s május közepén 8—10 tojást rak, melyek . szennyes rozsdasárga alapon ibolyaszürkésen foltozottak s vörösbarnásan pettyezettek, fröcsentettek. 38 Tojásmérték: H. 32-5—35. Sz. 23—25 mm. a A tojó két hétnél tovább ül. A fiókák fekete pelyhesek s kikelés után azonnal elhagyják a fészket. Ai XV. CSALÁD. GUVATFÉLÉK. 251 A pettyes vízicsibe, úgymint rokonai is, rendkívül ügyesen fut, buj- —. szinte patkánygyorsasággal — az összekuszált vízinövények közt, gyakran hallatva kvitt, kvity, kvity szólását. Kényszerűségből jól úszik és kik is. Eleven mozdulataival és élénk fürgeségével túltesz a guvaton harison-s-igazán megkapó kedves jelensége a mocsárvilágnak, habár ott életmódját nem valami gyakran lesheti el a kutató. Úgy mint a is, Ő sem valami hires repülő s nehezen kap szárnyra; akkor is ala- nyan s nem messze száll. Szeptemberben és októberben távozik el ünk s legnagyobb részök Európa déli részeiben, de Észak-Afrikában úzza ki a telet. Rovarokat, legyeket, szúnyogokat, pókokat, álczákat, növénymagvakat is eszik s így kárt nem okoz. A KIS VÍZICSIBE. Ortygometra parva (Scop) 1769. [Rallus parvus ScoP. — €Crex pusilla (nec PALL.) LicHr. Macs. — Porzana 1 DREss. — Rallus minutus Dixox. — Gallinula pusilla BEcHnsr. — Phalari- pusillum MEv. — Ortygometra minuta KEevrs. € BLas. — Gallinula minuta . — Zapornia minuta LEgacH. — €Crex parva SEEB. — Zapornia parva PE]. . Népies nevei: kis vízicsibe; kis nádicsibe. . Jegyei: alig nagyobb, de nyulánkabb, mint a búbos pacsirta ; fark- lja szürkésfekete, fehér harántcsíkozással; első evezőjének külső széle m fehér; háta túlnyomóan barnásfekete (az egyes tollak szélei, s nem nnyira hegyük, keskenyen olajbarnán szegettek) ritkásan, itt-ott fehéren ozott; a csőr egészben zöld, hegye világosabb, töve élénk piros ; lábai öldek; szeme vérpiros (öreg a) zöldesszürke (fiatal d ). . Leirása. Öreg hím tavaszszal: felül főszíne olajbarna, a fejtető ötétbarnás; a farcsíkja és a válltollak közepe is feketebarna, fehér oltok nélkül; evezők sötét olajbarnák; a fark közepe is ily színű, a tollak xélye, mint a szárnyfedők; a has feketésszürke, oldalai és a czombok ja feketésbarnán és fehéren csíkosak; egyébként egész alsó része pala- YAN rke, legvilágosabb a torok és nyak alsó részén. A tojó felül olyan mint hím, álla, torka azonban fehér, egész alsó teste pedig — kivéve a has kés és fehéres csíkozású részeit, fehéres testszínű. A fiatalok álla, torka, r; a begy és mell oldalai barnásan csíkosak, foltosak; a hát mint az jregeknél, csakhogy a fehér foltozás még ritkább; a csőr És lábak barnás 32 952 V. REND. FUTÓK. hússzínűek s nem oly zöldek, mint az öregekéi. Őszszel az öregek is hasonlítanak a fiatalokhoz. Mértéke: H. 17—18. Sz. 10—105. F. 45—54. L. 28—34. Cs. 15—18. em. Európa mérsékelt és déli vidékein, az 557 é. szél.-en alul fordul elő s átterjed Közép-Ázsiáig. Hazánkban nádas, kákás tavak szélein, lápos helyeken, csuhis, kákás mocsarakban közönséges. Mocsaras lige- teket, erdőket szintén kedvel, mert a vizenyős talajon tenyésző áthatolha- tatlan, kuszált sűrűségek életmódjának leginkább megfelelnek. Itt, a magá- nyos, rejtekhelyeket bőven kináló posványokban éli világát s így nagy ritkán kerül szem elé, akkor is legtöbbnyire csak pillanatokra. Gyenge- ségének tudatában félős madárka, csak a sűrű vízinövény közt bujkálva érzi magát biztonságban; ez a lappangó, rejtett élet védheti csupán meg a ragadozó állatok leselkedése elől. Ha csónakkal a keskeny halász- csapásokon a legvadabb nádas, kákás, rekettyések rengetegébe hatolunk és éber szemmel figyelünk, gyakrabban fogjuk látni, a mint ladikunk előtt villanásszerűen, szinte csak átdobja magát az alig méter széles vizi út fölött, vagy pedig egérszerűen surran be valami ingó láp tisz- tásáról a buja növényzet közé. Éppen csak hogy felismerhettük, meg- különböztethettük madár voltát — a következő perczben már elnyelte a gazos. Költözködő madár létére márcz. végén s főleg ápril közepe táján érkezik hozzánk, az országos középnap szerint: április 12-én. Májusban javában párosodik s a tószéleken, a lápok táján mindenfelől hallatszik epityer- gésev. Sajátságos hangok, miket az, a ki a tóság életét nem ismeri, elő- szörre is megjegyez magának s bizonyára fejét csóválja, ha a véletlenül fegyver élre került madárkáról elmondjuk neki: Ez ám az a madár, a mely úgy szól, mintha tele kulacsból öntenéneksv. Leggyakrabban hall- ható szólását pit-pity-pity, pirrriririre formán fejezhetném ki. Május közepe felé kezdenek fészkelni, e hónap második felében azután javában ülik tojásaikat. Fészköket mindig jól eldugják s külön- 3 féle helyeken rakják meg, sokszor éppen ott, a hol legkevésbbé sem gon- dolnánk. Találtam azt régi, kidobott fűzvenyigéből font csíkvarsában, halászkéz csinálta nádrekesztésben, lápra hordott s elfelejtett nádkévék- ben, de legtöbbnyire (a Velenczei tavon) a hajócsapások szélein, oly helyeken, hol a halászok a csapás oldalain a nádat lehajtogatták s az út tisztításánál a nádszálakat, gyökereket, gyékényt a csapás mellékére kiszórták. Ebben a szemetesben sokszor 2—3 lábnyira a víz színe fölött volt a fészek, mely leggyakrabban száraz nádlevelekből, sásból (Typha s tép Et XV. CSALÁD. GUVATFÉLÉK. 953 angustifolia) készül s a madár termetéhez mérve aránytalanul nagy iIlkotmány. Május 20-ka körül legtöbb fészekben teljes fészekaljakat, 8—10 darab tojást láttam. A tojások barnássárga alapon sűrűn elmosódó ürkéssárga vagy az alapszínnél kissé sötétebb foltozással szinte már- ványozottak, nélhia vörösbarnán, feketésbarnán is pettyesek fröcscsentettek. . Tojásmérték: H. 30—33 mm.; Sz. 212—22:-5 mm. . A kikelt, fekete pelyhes, fiókák nem maradnak a fészekben, hanem nnal a nád, lápok sűrűjébe másznak, igazi természetöket éltük első 2 már jellemzi. Mikor felcseperedtek, ők is el-el bogarásznak ott- nuk tájáról messzebbre-messzebbre, nagy ügyesen ugrálnak, kúsz- c a nádszálakon, vízre is telepszenek, kiváncsian próbálgatva: vajjon nának-e úszni? látják, hogy megy. Hát ha lebuknának? az is sikerül. . már nagykorúszámba mennek, mert szüleik képességét körülbelül közelítették. Több gyakorlattal el is érik azt. Megvedlenek, hogy jusztus végére friss tollazatban készülhessenek a nagy útra, mely eptemberben elszólítja tőlünk e kedves, eleven kis szárnyasokat. Dél- ópában és Észak-Afrikában telel. . — Táplálkozása körülbelül ugyanolyan, mint előbbi fajé s így hasznos olta is kétségtelen. A TÖRPE VÍZICSIBE. Ortygometra pusilla (PaLL.) 1776. s . Nálunk a typikus pusilla, mely Európa keleti részétől Ázsián át ordul elő, nincsen, hanem az a fajta, mely Európa nyugati felében lonos az: 5 Ortygometra pusilla intermedia (HERu.) 1804. (Rallus intermedius HERx. — Gallinula Bailloni TEmm.— Crex pygmeea NaAum. — Ilinula pygmeea BRHum. — Zapornia pygma;ea Govip. — Ortygometra pygmga KErs. : BLas. — Crex Bailloni Borx. — Phalaridium Bailloni HErwve £ RErcH. — Porzana oni DREss. — Porzana intermedia SHARPE.! .§ A legutóbbi időkig e latin elnevezést az előbbi fajra, a kis vízicsibére, értették az orni- logusok. De újabban, különösen OGILvIE GRANT (Ann. Mag. Nat. Hist. V. 1890. 80—81. 1.) kimu- hogy a PaLtas leírta pusillus a törpe vízicsibének keleti fajtája. Az elsőbbség törvénye szerint ez a név a szóban forgó fajra és annak typikus fajtájára vonatkozik; míg annak nyugoli faj- — szintén a prioritás alapján — intermedia HERM. elnevezés használandó. REIcHENow (Journ. Orn. 1898. 139. 1.) a szibériai és európai példányok közt nem talált különbséget, de az indiaiakat — et a fültájon sargásbarna sávoly jellemez — auricularis néven külön fajtának tartja. Ha ővebb vizsgálatok történnek, úgy talán ez utóbbi felfogás megdönti GRANT véleményét. Addig azon- an én figyelmeztetésül, a szibériai példányokat, melyek nagyobbak is, az európaiaktól megkülönböztetem. 954 V. REND. FUTÓK. Jegyei: egészben hasonlít az előbbi fajhoz (Ort. parva), de vala- mivel kisebb, háta sűrűbben, fehéren pettyezett, sőt a váll is; a szárny- alja fehéren foltos; a lágyék tája feketés és fehéres harántsávos; az első evező külső széle fehér; csőr egyszínű zöld (fiataloké hússzínű) ; lábak vörnyeges szürkék; szem lángvörös. Mértéke: H. 17—18; Sz. 85—93; F. 4—45 L. 24—26; Cs. 19—21 em. Európa mérsékelt és déli részeiben honos, inkább a nyugati vidé- keken. Altalában ritkábbnak látszik, mint a kis vízicsibe; de lehet, hogy vele sokszor összetévesztik. Nálunk Harasztinál (Pestm.), Molna-Szecsőd- nél (Vasmegye)Y és Erdélyben (Nagy-Enyed, Krisény, Drassó) találták. Csaró J. szerint valószínűleg április közepén érkezik. Ugyan ő augusz- tusban is észlelte még, tehát valószínűleg itt költött. Életmódja, szokásai, tojásai olyanok, mint az előbbi fajéi; tojásainak nagysága, alakja, szine is amazéval egyezik, de REricHENow szerint a törpe vízicsibe tojásai valamivel könnyebbek. 49. NEM : VÍZITYÚK. GALLINULA Briss. 1760. Homlokukon, a csőrrel egybefüggő, csupasz bőrhókájuk van. A hátulsó ujj nem áll magasabban a többinél s akkora, mint a középujj fele; a csüd rövidebb a belső ujjnál; általában nagyobb termetűek, mint előbbi nemekhez tartozó fajok; tavakon, nádas, sásos helyeken élnek, többet úsznak mint a vízicsibék és kevesebbet futkosnak, jól buknak. bj A VÍZITYÚK. Gallinula chloropus (L.) 1758. (Fulica chloropus L. — F. fusca Gum. — Rallus chloropus Sav. — Grex chloro- pus LicHr. — Stagnicola chloropus BRHu.! Jegyei: alig nagyobb a fogolynál, de hosszabb, nagyobblábú; j főszine alul palafeketés, felül sötétolajbarna; a szárny hajlása táján elől k Innét származó példány gyűjteményemben van. XV. CSALÁD. GUVATFÉLÉK. 955 egy kis tüskeszerü dudorodás érzik; a farkalja fehér, csak közepe fekete ; . csőrvége zöldessárga, töve és hókája piros (fiataloknál az egész szürkés- zöld); lábai zöldek, a térd fölött (közvetetlen a tollazat kezdete előtt) . sárgáspirosak; szeme karminpiros (öregek) vagy szürkésbarna (fiatalok). "IL I köt-TV. Tábla.) : Leirása. Öregek: a hát, váll, szárnyfedők, farcsik, fark sötét . zöldesolajbarna; egyébként feketés palaszínű, a has táján fehéres; a . szárnyhajlás fehér; a lágyék táján egyes fehér hosszfoltok; evezők fekete- barnák, az elsőnek külső széle keskeny, fehér szegéssel. A fojó szinezete . nem oly élénk, mint a hímé. A fiatalok felül olajbarnák; a nyakoldalak . szürkésen árnyaltak ; áll, torok fehér; alsó test sötétszürke, fehéresen hul- . lámozva; has és a czombok belső fele fehér. ; Mértéke: H. 31—32; Sz. 16—175; F. 66—8; L. 39—4 7 ; Cs. (hó- . kástul) 38—4"1 em. 5 Igen nagy földrajzi elterjedése van. Európában a 63" é. sz.-ig . (Skandináviában) találták, úgy Ázsiában is, kivéve a hideg északi tája- . kat. Nálunk közönséges s a kisebb nádas, kákás, csuhis, hinaras, tavi- rózsákkal díszlő tavakat, ereket, nagyobb tavak széleit, a víz alatt álló . füzeseket, ligeteket kedveli, főleg ha kisebb tisztások buja sűrűsé- gekkel váltakoznak. Költözködéskor márczius második felében és ápril . elején érkezik legtömegesebben. A Drávafokról van egy februáriusi, a Csalló- közből (1899) egy januáriusi adatunk is. Az országos középnap szerint első megjelenése: április 6. Szeptember végén és október első felében távozik telelő helyeire, Afrikába. Lénye szerint tökéletesebb, nagyobb . kiadású vízicsibe. Valamint azok, kitünően ért a bujkáláshoz, nád- . szálakon való kuszáshoz, de kitartóbb, ügyesebb uszó amazoknál s . épp úgy igen jó bukó. Nemcsak néha-néha próbálkozik uszkálni, hanem . rendesen így keresi élelmét; a mihez azután nem juthat másként, . azt bukva vagy a vízi növények közt futva, a nádon kapaszkodva, . keríti meg. Rejtett életének háborgatója elől vagy a gazba surranva, . a nád sűrűbe — szálról-szálra — ugrálva, vagy alá bukva menekszik. . Nagy távolságra nem úszik a víz alatt, de mielőtt teljesen felmerülne, . előbb éppen csak félfejét dugja ki a hinárból, a tavirózsák levelei . alól s csak ha biztos a környék, jön teljesen a felszínre. Kitünő moz- . gékonyságával — a mocsárban és vizen — éles ellentétben áll repülési . tehetsége. Valamint a haris és vízicsibék, ő sem sokat fárasztja . szárnyait s nehezen verhető fel. Ha mégis felemelkedik, lábait lógatva, alacsonyan, kis távolságokra száll csupán s meg látszik erőlködésén, , lomha reptén, hogy a levegő nem az ő eleme. Ápril végén párosodik 956 V. REND. FUTÓK. s május elején kezd fészkelni. Legnagyobb részök azonban csak május közepén alapítja meg családját. Ez idő tájban legélénkebbek s tar- tózkodási helyükön szüntelen hallatják kekk, kekk, kekk, kekkek vagy kirkkrek-kek, kikikik, néha dukk, dukk szavukat. Fészkök közelében nem igen türnek meg más madarakat, hanem féltékenyen őrzik annak kör- nyékét. A párok egymáshoz s családjukhoz is igen vonzódnak. Közösen rakják meg vékony száraz nádszálakból, nádlevelekből, csuhiból készült fészköket, mely hasonlít a szárcsa fészekhez, de valamivel gondosabb, csinosabb, . erősebb, noha kisebb alkotmány. Rendesen nádasok, csu- hisok szélén, nem annyira a vastagjában, lápos helyeken, vízbe dült korhadó tuskók körül található az. 7—10 tojást tojik, melyek aránylag nagyok, szabályos tojásalakúak. Alapszinök testszínű, melyen ritkásan egyes nagyobb vörösbarna foltok láthatók (főleg a tompább végen sűrűb- ben), ugyanilyszínű s finom halvány ibolyaszínű apró pontozás pedig az egész tojást borítja. Tojásmérték: H. 404—462; Sz. 285—32 mm. Többnyire a tojó üli a fészket, de mikor élelmet keres, rövid időre a hím veszi át szerepét. Három heti kotlás után kikelnek a fekete pelyhes fiókák, melyek azonnal elárulják a szülői örökségként hozott jellemző tulajdonságaikat: a mesteri bujkálást, bukást és uszást. Igen gyakran — főleg a korábban költött párok — az első szaporítás után, még egyszer fészkelnek. Békalencse, gyengébb vízinövényhajtások és magvak, különféle vízi- rovarok, legyek, csigák — mindmegannyi csemegéi, ezért nagyjában kö- zömbös madár, melyet azonban kár lelőni, mert bizonyos hasznot, az alsóbbrendű állatok szaporodásának korlátozása tekintetében, nem vitat-. .hatunk el tőle. 50. NEM : SZÁRCSA. FULICA L. 1758. Hókájuk nagyobb, testök nem oly oldalt lapított, hanem tömzsibb, jö mint az előbbi nemé, lábuk karélyos; a csüd oldalt összenyomott s oly hosszú, mint a belső ujj karom nélkül. Sík vizeken, nádas tavakon élnek, kitünő uszók és bukók, megriasztva sokszor igen magasra is fel- emelkednek, kezdetben lucskolva-futva a vizen, de azután jól és kitar- tóan repülve. azás XV. CSALÁD, GUVATFÉLÉK. 957 A SZÁRCSA. Fulica atra L. 1758. (Fulica ethiops, leuconyx SPARRM. — F. atrata Pann. — F. platyuros BRHum. — F. aterrima LINN. BRHuw. — F. cinereicollis MCLELL.] Népies nevei: hóda (Erdély); tikhódas (Hortobágy); sárcsa:; sárcza (Somogym.) ; szacskó (Drávafok). Jegyei: akkora mint egy közepes házityúk; főszíne palafekete és palaszürke; a keskeny szárnytükör fehér; hókája fehér; lábai sötétzöl- . — dek, szürkésbe hajlók, helyenként sárgásak; az öregek szeme karmin- . — piros, a fiataloké barnás. (L. I. köt. IV. tábla.) Leirása. Öregek: fej és nyak fekete; a hát palafekete; alsó test- részek sötét palaszürkék; a szárny hajlása és az első evező külső széle — keskenyen szegve — fehér, úgy a nem igen széles szárnytükör is; az evezők palaszürkék; a fark feketés; a csőr fehér. A (tojó termete és . hókája is valamivel kisebb. A fiatalok torka fehéres, úgy az alsó test is fehéresen tarkított, felül — különben az öregek szinével egyező — tolla- zatuk némileg barnás olajzöldbe hajlik; csőrük és kis, fejletlen hókájuk piszkos, szürkésfehér. Mértéke: H. 36—375; Sz. 204—23; F. 6—7; L. 47—59; Cs. 27—35 em. Nagyobb álló vizeinken, nádas tavainkon helyenként roppant mennyiségben élő szárcsánk egész Európa és Ázsia mérsékelt égövét lakja, fel a 607 é. szél.-ig. (Norvégiában a Sarkkörön túl is találták . fészkelve.) Költözködő madár, mely kora tavaszszal, alig hogy a rianások . megroppantották a tóságok jéghátát s kisebb szabad vizek keletkeznek, . vissza érkezik hozzánk. Sokszor már februárban mutatkoznak egyesek, rendesen azonban csak márcziusban; különösen tömegesen e hó utolsó . harmadában lepi a vizeket. Első érkezésének országos középnapja : . márczius 90. Csapatosan vándorol s ilyenkor tavak mentén, csendes . éjszakákon nap-nap után csak úgy zeng a levegő minden tája, a magas- ja ban utazók folytonos hivogatásától. Kiv, küv, köv, kiv, küv, kíiv, kíüív . hallatszik le a csillagok közül, néha egyszerre száz és száz torokból, mely hangok egybe olvadva sokban emlékeztetnek a nyikorgó talicskára. Ezért mondja a Velenczei tónál a dinnyési halász, mikor kora tavaszkor megtudakoljuk tőle: jönnek-e már szárcsák? xBizony esténkint igen tol- ják már a, talicskáts vagy aMár csikorognak" . Ez a tó, szárcsa dolgában, valóságos clocus classicuso. A vöcsök- Chernel: Magyarország madarai, II. 33 958 V. REND. FUTÓK. fajok (különösen a búbos és feketenyakú, mint láttuk) és a szárcsa itt igazán jellemző madarak s oly tömegesen fordulnak elő fészkelve, külö- nösen pedig a költözködés szakában, hogy e tekintetben ez a terület nemcsak nálunk ritkítja párját, hanem már európai nevezetességű. Igen természetes tehát, hogy az itteni halász a szárcsát többnyire a skomiszo?, nem éppen megtisztelő jelzővel illeti. Vadászat közben sem vet ügyet reá, kivált ha réczét lát; míg utóbbit mindig valami megkülönböztetőbb megjegyzéssel, pl. Ejnye de derékv, .Szép egy récze, stb. kiséri, a szár- csát alig veszi vadszámba, sőt boszankodik is, ha a nádból kelő, de még láthatatlan madár csobogását hallva, réczét vár, s helyette szárcsa jelenik meg. Szinte megvetéssel szabadul ki ajkán: CGsak b... s szárcsa! s kicsinylésének látható kifejezést is ad — — egyet köp. De épp ezért, mert a szárcsával lépten-nyomon találkozik, szokásait, életmódját is úgy ismeri, mint kevés más vízimadarét. Finoman, hangfestő szóval különbözteti meg annak különféle hangjait, melynek módosulásai szerint az ő szótárában következőket találjuk: pittyeg, kiltyent, kittyeg, czipákol, sipákol, csipákol, csikorog, csattog, talicskázik. Néha tréfálkozik is a ladikja előtt a csapáson nyugodtan átuszó, hébe-hóba fejével bólintgató szár- csával s reá szól: Hová uszik komámasszony? Van is némi hasonlóság a fehér hókás, fekete tollú szárnyas, meg valami fehér fejkötős fekete öltözetű tisztesebb matrona külseje, sőt mozdulatai között. Nem csak Velenczén, egyebütt is vízkörnyéki népünknél, népszerű madár a szárcsa. Ott találjuk nevét ez ismeretes mondás élén: cSzárcsa, kácsa, vadliba Jöjjetek a lakziba ; Ha jöttök lesztek, Ha hoztok eszteko. és más vonatkozásokban is. Hogy csak egyet említsek, mely hangjára vonatkozik, álljon itt ez: Vigyázzatok csztt, csitt! Ember van itt. A népies költészetben Tompa szerepelteti madarunkat A kolokán? cz. szép regéjében, hol a szárcsa szerelmi postás a Habkirály és a Nádas tündérének veje között. Itt is megtaláljuk skomámasszony,-féle ter- mészetét, mert pletykaságba keveredik, minek bünhödéséül szégyen- bélyeget sütnek homlokára. xcA vizililiom?, regében szintén hasonló szerep jut neki, mert mikor a Nádas tündérének felesége beleszeretett aj a Tó tündérébe, az előbbi a szárcsát kérte fel közvetítőül, tőle tudakolta, XV. CSALÁD. GUVATFÉLÉK. 959 mondja el micsoda világ van ott a víz alatt? Ez a szereplése a költé- . szetben nem légből kapott, hanem valóságon alapuló, mert látjuk, hogy Tompa jól tudta a szárcsának kitünő bukóügyességét s azt a sajátságát, hogy hináros, vizinövénylepte vizeken leginkább tartózkodik. Ezért válasz- totta őt-s nem más madarat.-S még nyomatékosabban bizonyít ezek mellett, mennyire ismerte költőnk a szárcsa természetét, ez a két sora: aSzárcsák csapatja óvakodva gyül 5 a kotorványon hosszú sorba ülv. Akármikor meggyőződhetünk erről, ha tovább és hosszabb időn át figyel- jük madarunk életét. Mert nem uszkál az mindig, hanem gyakran egy- egy társaság tagjai nagy lassan, egymásután kilépnek a szemetes lápra, a tópartokra s hosszú sorokban feketedve, pulykafiókszerű tartással jár- kálnak, pihennek vagy szedegetnek ott. . — Általában itt is elmondhatjuk, hogy magyarságunk az a rétege, mely tóhátán éli világát, vagy tóságok környékén eszi java kenyerét, jobban és alaposabban beszél a szárcsáról, életmódjáról, szokásairól, mint sok újabbkori madártani munka. Különösen a velenczei halászt érheti e tekintetben az elsőség, már csak azért is, mert e tavon határozottan nem egészen az a madár a szárcsa, mint más területeken. Különösen repüléséről áll ez. Legtöbb helyen s legtöbb leirásból azt tapasztalhatjuk, hogy a némileg lomha szárcsa — mert közel se oly eleven, mozgékony mint a vizityúk vagy vízicsibék — nem igen szeret szárnyra kapni s még kevésbbé a magasba emelkedni, hanem legföljebb csak lábaival lucs- .kolva, szárnyaival verdesve fut a vizen, hogy a legközelebb eső nádasba vagy sűrű vizinövényzet szélére ismét leereszkedjék s annak rejtekébe úszszék. A Velenczei tavon is megteszik ezt a rendesen alacsony me- nekvésüket, legtöbb esetben azonban lábaikkal lucskoló, vizet szántó reptük csak eneki induláss, mert megiramodva s lábaikat hátranyujtva mindinkább magasabbra emelkednek, annyira, hogy puskalövés sem éri el őket. Egy ideig kóvályognak s csak azután ereszkednek le ismét vala- melyik más tisztásra. Hogy mennyire repülős itt a szárcsa, mindazok tudják, kik a hires velenczei tavivadászatokon részt vettek s velem együtt abban a véleményben vannak, hogy tavaszszal a szárcsát akkor, mikor magasan, félig szemben nekünk tart s hirtelen elfordul, minden repülő vad között legnehezebb lelőni. Ilyen vadászatokon. sokszor oly agasan járnak, hogy alig látszanak nagyobbaknak a fürjnél! Mi az oka ennek? Részemről úgy vagyok meggyőződve, hogy részben a tó jellege, i hol nagy nádasok nagy tisztásokkal váltakoznak s egymástól sokszor 331 960 V. REND. FUTÓK. nagy távolságra feküsznek, a szárcsáknak tehát kényszerűség a hosszabb légi út; másrészt tagadhatatlan, hogy a sok vadászat — oly nagy sza- básban és oly rendezésben, mint alig más tavunkon — megvadította őket, vigyázóbbakká nevelte, mely tulajdonságuk öröksége a jövendő nemzedékeknek s azokban az idők folyamán még jobban és jobban fej- lődik. Azért ha széltiben azt hallom Hisz a szárcsa alig tud repülni, mindig tudom, hogy nem velenczei szárcsáról van szó; valamint akkor is, ha azt mondja egy puskás "A szárcsát nehéz lőnis tisztában vagyok vele, hogy ő már próbálta — — Velenczén. A vadászatok különben úgy folynak itt, mint azt a búbos vöcsök leírásánál ismertettem. Azon fordul minden, hogy a ladiksor a partnak szorítsa a szárcsákat, melyek azután mindig víz fölött — vagyis a ladikok fölött — repülnek vissza s nem kerülnek a part és szárazföld felé. Költés idejében persze nem annyira repülősek, de megszorítva ilyenkor is — bár nem oly magasra, mint tavaszszal — felemelkednek. A vándorlás szakában mindig roppant — százakat, sőt ezreket tevő — csapatokban lepik a nagy tisztásokat s úgy látszik nagyobb tavaink terjedelmes rónavizeiről szélednek el költési helyeikre, a kisebb tavakra, mocsarakra. Nyárutóján, meg őszszel, főleg a tópartok közelében scsoportoznako, sőt a partok vonalára is kiszáll- nak s hosszú fekete sorokban, lánczolatban elfeketítik azt. Közeledtünkre azután az egész fekete sereg beleszalad a vízbe, sebes úszással akar . lőtávolból menekülni s ha erre már késő, lucskolva, csobogva, félig repülve tart a tó belsejének s biztos távolban ereszkedik le a víz színére. Ez a lucskolás, csobogás nagy csapatok megindulásakor olyan erős, mint a távoli vízesés sustorgása vagy szél zúgása. A mily ügyes, sebes uszó, oly mester a bukásban is s gyakran tűnik a víz alá, a hinár közé, élelmét keresgélve, nagyobb távolságokat is úszva a víz alatt. Üldözője elől is néha bukva menekszik; a gyengén meglövött, megszárnyazott pedig mindig elbukik s messze elúszik a vízben láthatatlanul, s csak biztos távolban bukik fel újra. E közben mindig nádasok felé tart s oda menekszik. Ha nyomában járunk, alig pillanatokra dugja ki fejét, lélek- zetet vesz s eltűnik. A nádban, vagy hináros tófenékben megkapasz- kodik s nem jön elé. Sokszor a tiszta vizen át megláthatjuk így s kipiszkálhatjuk; legtöbb esetben azonban az ilyen, a vadásznak elveszett. Áprilisban — leginkább e hó közepe táján — kezd költeni. A hímek mérgesen viaskodnak s kergetődznek a vizen, szörnyű lubiczkolás, csipogás közt. Fészköket száraz nádszálakból építik, melyeket meglehetős rakásra, a sűrűbb nádrészletek szélein, csapások, tisztások közelében, néha mélyebben a ritkásabb nádasokban, vastagon felhordanak. Mélyedé- XV. CSALÁD. GUVATFÉLÉK. 961 sét száraz nádlevelekkel bélelik ki s ebbe 6—9—15 tojást raknak, melyek szabályos tojásalakúak s halvány testszínű alapon, sűrűen, egészben, de igen finoman, sötét ibolyabarnán pontozottak. (XL. tábla). Tojásmérték: H. 48—56; Sz. 34—37 mm. B: A fészek környékét, igaz, hogy féltékenyen őrzik, de az korántsem — áll, a mit sokan mondanak, hogy otthona táján egyáltalában nem tűr más madarakat, és más saját fajbeéli párokat, sőt ezeket megtámadja s . ha a közelben fészkelnek, tojásaikat, fiókáikat elemészti. Több helyen, különösen Velenczén, tapasztaltam, hogy aránylag kis területen mintegy . 40—50 szárcsafészek volt meglehetős közel egymáshoz — egy egész laza . telep — még pedig a danka sirályok nagy fészektelepének tőszomszédságá- ban. A tojó három hétig üli fészkét, a mikor azután kikelnek a kis . fekete pelyhes, lángvörös és sárgás fejű fiókák, melyek anyjukat követik a nádasok csendes vizén, majd kiúsznak a csapásokra és tisztások . széleire is, folyton aggodalmasan csipogva. Az anyamadár szemfülesen . vigyáz reájuk, mert hamar érheti baj az ügyetlen apróságot; az éhes vízipatkány elkaphatja, a nádi sas megragadhatja s hinárba, békanyálba . is keveredhetnek, honnét azután nincsen szabadulás. Sok veszik így el. . Az első költést, ha idő van még reá, egy második is követi, de nem általában, hanem azok a párok próbálkoznak meg kétszer a családalapítással, melyek igen korán fészkeltek, vagy a melyeknek első . költésük tönkrement. Szeptemberben már napról-napra összébb huzód- . nak a fészekaljak, népes társaságokba verődnek, hogy azután lassanként elhuzódjanak vizeinkről. Java részök októberben elhagy, de azért még mindig marad nálunk is elég, mindaddig, míg csak a tél komolyabban be nem köszönt s a epengő jég kezdi fojtogatni a tóságok lélekzetét". Megesik, hogy nyilt vizeken — enyhe télen — vagy meleg forrásos tavaknál egyesek kihuzzák a zord időt. 8 A szárcsa husa — helyesen és jól készítve — elég izletes pecsenye, . csakhogy kevés szakácsné érti a vele való bánást. Mindig le kell nyúzni . egész bőrét s főleg mellét tálalni föl, olyformán készítve, mint az őzet . mártással. A czombokat, hátat s egyéb kisebb falatokat legjobb mozsárban összezuzni, szitán átnyomni s pástétomként készíteni. . Gazdaságilag a szárcsa helyenként számbavehető kárt okozhat, már t. i. ott, a hol nagyon számos és sűrűn lakja a területet, mely egyúttal halasvíz is. Legkedvesebb eledele ugyan a hinár gyenge hajtása és . — magva — főleg a vörös hináré — nemkülönben a békanyálban tenyésző a alsóbbrendű állatok, kis csigák, férgek, rovarok stb., azután ebihalak, . — de halikra és halivadék is. Bizonyos kárt tehát tehet a halászatnak s 9692 V. REND. FUTÓK. olyan helyen, mint a Velenczei tó stb. tesz is. Ezért vadászata a tör- vény korlátai közt egészen indokolt, már csak azért is, mert húsa asz- talra kerül, sőt Velenczén a szegényebb népnek és a xcböjtölőknek? tavaszszal igazán 2—3 héten át bőven kijutó húseledele. Egy-egy vadá- szaton elejtett pár száz darab, kiterítés után félóra mulva elszokott kelni; 10—20 kr.-ért párját szétkapkodják a szélrózsa minden irányába s a nagyobb vállalkozó megrakja szekerét, bedöczög vele Székesfehér- várra hetivásárra s nagy szárcsa lakzik bizonyítják, hogy nem hiába szólt a multkor annyira a puska Velencze felől. XVI. CSALÁD. PUSZTAI TYÚKFÉLÉK. PTEROCLIDAE. A szárny hosszú és hegyes, leghosszabb az első vagy a két első evező; a fark kerek vagy ékalakú, a középső toll többnyire meghosszab- bodott s vékony, nyársalakú; a lábszár és csüd, néha az ujjak is, apró szőrszerű tolakkal borítottak; az előre álló ujjak tövét kis hártya köti össze; a hátulsó ujj igen kicsiny vagy hiányzik; az orrlyukakat toll fedi; nyulánk termetök és szárnyuk némileg a székicsérre emlékeztet, de egész külsejökben valami galamb- és tyúkszerűség is van; főleg rövid, hajtott, tömzsi csőrük nagyon hasonlít a tyúkok csőréhez; tojásaik leg- jobban a lilék tojásaira emlékeztetnek; egynejűségben élnek a sivatago- kon, pusztákon; földön fészkelnek; magvakat, növényeket, mellesleg "rovarokat is esznek. 3 51. NEM : PUSZTAI TYÚK. PTEROCLES Temm. 1809. A lábujjak csupaszok, a hátulsó igen rövid. XVI. CSALÁD. PUSZTAI TYÚKFÉLÉK. 963 A PUSZTAI TYÚK. mmm Pterocles exustus TEmm. 1890. et egere SGP ag F Flerocles senegalensis LicaT. — Pteroclurus exustus PALL.) I . Jegyei: gerle nagyságú, szárnytükre agyagsárga, a has sötét csoko- ládébarna, a kakasnál egyszínű, a jérczénél sötétbarnán és világosabban — : avas nádszínűen — haránt csíkos. . — Magyarországban e ritka, Észak-Afrikában, Közép- és Dél-Ázsiában . honos madarat 1863 augusztus havában HANNIBÁL JENŐ Szany községnél . (Sopronm.) ejtette el, mely úgy látszik, hogy abban az évben Ázsiából . hozzánk látogatott talpas tyúkokhoz szegődött. Európában sem az előtt, . sem az után biztosan nem észlelték ezt a fajt s ezért a HuszTHY ÖDpön . lékai muzeumában maig meglevő példány, az európai ornisban az egyet- len bizonyíték. 5 Ennek a ?-nek leirása : Főszíne olyan, mint a nevető galambé; torka agyagsárga; feje és . nyaka feketebarna, könnyalakú foltokkal tarkázott, melyek a szem mögött . igen keskeny hosszanti foltokká nyúlnak; mellén nem igen határozott . barnás örv; háta, begye az alapszínen feketebarnán harántcsíkos; a mell . — egyszínű sárgás; a vállfedők feketebarnán csíkosak, mint a hát; a nagy ú . szárnyfedők agyagsárga tükröt alkotnak ; az öt első evező sötétbarna, a toll- . szár — főleg az elsőé — kissé világosabb, a hatodik evező külső szélének . hegye fehér, a következőkön ugyanitt még jobban növekszik a fehérség ; a . has és a lábszártollazat sötétbarna, nevetőgalambszínűen harántcsíkozva; . a csüd elől fehéres szőrszerű tollal borított; a farcsíkja olyan, mint a hát; . a farktollak hasonlítanak az erdei szalonka farktollaihoz, főleg alul, csak- . hogy végük nem fehér, hanem sárgás s világosabban harántsávosak; az . alsó farkfedők piszkos fehéressárgák, a tollszárak sötétbarnásak, a középső . farktoll 2-8 em.-rel hosszabb a többinél, hegye egyszínű sötétbarna. ; Mértéke: Sz. 185; F. 68; Cs. 25; Csőr 115 em. Középujj karom nélkül 18 cm. Középujj karmostul 2-4 cm. Szájzugtól a csőr végéig 15 cm. é Erre a madárra tartozik, a mit dr. MapaRász GyuLa a Term. Tud. . Közl. 1890. évf. 610. lapján elmondott. Akkor ő még gangatyúknak (Pte- . rocles arenarius) tartotta ezt a példányt s leirását sem egészen megfele- k . lőleg adta, mert mellén fekete örvet, hasán fekete színt látott, a mi a 964 V. REND FUTÓK. gangatyúkra talál is, de a szóban forgó példányra nem, mert ennél e részek, mint meggyőződtem, sötétbarnák és nevetőgalambszínűen csí- kosak. 52. NEM : TALPASTYÚK. SYRRHAPTES IL. 1811. A lábujjak kicsinyek, tömzsiek, alul egyetlen talpba nőttek, a hátulsó ujj hiányzik s az egész lábat apró szőrszerű tollazat borítja, miáltal az valami ürgelábhoz inkább hasonlít, mint madáréhoz; az első evező nyársalakúan, vékonyan hegyesedő, sokkal hosszabb a másodiknál; csőr gyenge, kicsiny; a fark ékalakú, középső két tolla nyársalakú s igen hosszú. A TALPASTYÚK. Syrrhaptes paradoxus (Patw.) 1773. (Tetrao paradoxa PALL. — Syrrhaptes heteroclita; — Heteroclitus tataricus VIEILL. — Pterocles syrrhaptes Cab.) Népies nevei: ürgelábú vagy hörcsöglábú tyúk (Fehérmegye, Sopronmegye); tatártyúk (Szeged). Jegyei: gerlenagyságú ; evező tollai világos hamvasszürkék ; a többire nézve a nemi jegyek biztosan eligazítanak. (L. I. köt. V. tábla.) Leirása. Öreg kakas: főszíne agyagsárgás homokszínű; a fejtető; szemsáv, nyakoldalak egyszinű szürkék; a homlok, torok s a szem fölött huzódó sáv rozsdás-agyagsárga; a mell, melloldalak szürkés nevető- galambszínűek; a begy táján fehér és fekete foltocskák 3—4 párhuzamos . örvben folynak össze; a has felsőrésze feketésbarna, alább világos ham- vasszürke, utóbbi szín átterjed a fark aljára is; a felső részek alapszíne agyagsárgás homokszínű, számos barnás sötét harántsávval tarkázva, a váll- tájon némi fekete és fehér tollszegések; az első evezők külső széle feke- tés, egyébként világos hamvasszürkék, mint a többiek; a farktollak sár- gás homokszínűen és barnán harántcsíkosak, a nyársszerűen meghosz- szabbodottak egyszínű barnás végűek; a lábakat fedő apró tollazat fakó- fehér; csőre szürkés szaruszínű; szeme sötétbarna. A tyúk hasonlít a kakashoz, de torka, homloka nem oly rozsdás, inkább sárgás; feje búbja XVI. CSALÁD. PUSZTAI TYÚKFÉLÉK. 965 és nyakoldalai nem egyszínűek, hanem sötétebb foltozásúak, a begyen nincs örve. Mértéke: H. 36—39; Sz. 20—23; F. (a hosszú tollak nélkül) 167—- 1011; L. 2—24 em. (XA hosszúságba a meghosszabbodott farktollak is beleszámítanak : A . ezek hossza külön 193 em.-ig terjed). Még mindnyájunknak fris emlékezetében van az 1888. év kiváló madártani eseménye, midőn távol keletről, Ázsia nagy sivatagjairól, idegen . szárnyasok csapatjai özönlöttek be egész Közép-Európába. A talpas tyúkok voltak, melyek hazája földrészünk keleti határától Ázsián át . . Khináig terjed, hol leginkább a roppant sivatagokat, a Khirgiz, Tarai-noor- . — és Gobi pusztákat lakja. A Kaspi-tengeren innen már ritka, úgy Khinában is. Észak felé a 46" é. sz. túl nem igen nyomul. Vízhiány, vagy a szikesek, sivatagok gyér növényzetének — melyhez a talpastyúkot az élelemkérdés köti — kisülése s rossz magtermése, túl- szaporodás vagy más okok indították-e madarunkat e hatalmas kivándor- lásra? biztosan meg nem mondhatjuk ; csak sejtjük, hogy ilyféle természetű körülmények játszottak abban döntő szerepet. Azok, kik hazájában figyelték a talpastyúkot, említik, hogy költés után rendesen bizonyos vándorlásokat tesz, melyek nem azonosak a költözködés jelenségével s inkább az élelem helyi megcsappanásából erednek. E helyen bővebben nem is foglalkozha- tunk e kérdések megvilágításával; elég ha tudjuk, hogy mint ritka vándor, megjelent Európában s hazánkban is, még pedig már több ízben, külö- nösen nagyobb számban 1863-ban s még sokkalta tönegesebben 1888-ban. Régibb jelentkezésének is vannak némi nyomai. Ezek szerint Szeged- nél a század elején már látták volna, szintúgy 1861-ben Ásotthalmánál Csongrádm.), 1859-ben egyeseket Oroszországban, Dániában, Német- Alföldön, Angliában, Francziaországban is észlelték. 1863-ban nagyobb E csapatok mutatkoztak egész Közép-Európában s nálunk Bánfalván . (Mosonm.), Csornán (Sopronm.), a Sárréten (Fehérm.), Parádon (Heves- . — megye), Puszta-Farkason (Érsekujvár mellett), Bugyin (Pestm.), Nagy- a . Szebenben, Sepsi-Szt.- Györgyön (Háromszék), Nagy-Kúnságon és Arad- megyében lőtték és látták, mint azt hiteles feljegyzések bizonyítják. Akkori- . ban május közepe táján kezdtek jelentkezni; Bánfalván — Juxovirs adatai . — nyomán — egész nyáron át tartózkodtak s marhanyomokba rakva tojá- . — saikat, fészkeltek is. 1864 márczius közepéig látták ott őket, azután nyom- . talanul eltüntek. Ez utóbbi évben úgy látszik már mindenütt kevés volt . s hazánkból csak még egy adat tanusítja — a bánfalvin kívül — itt- . létüket, mely Szegedre tartozik, hol a kubikgödröknél telelhettek ki, s Chernel : Magyarország madarai. II, 34 966 V. REND. FUTÓK. januárban még előkerültek. Sok év múlt el azóta s már-már feledékeny- ségbe szállott az ázsiai vendégek híre s egykori látogatásuk, nem szá- mítva azokat a magukban álló adatokat, melyek szerint 1872-ben, 1876-ban is észleltek egyeseket Európában s 1879-ben Stiriában három darabot láttak s egyet lőttek, végre, hogy 1883 Sziléziában is két darab került puskavégre. Azonban 1887 október és november havában Grodzisko-Debno körül (Galicziában) két-három csapat tünt föl, a következő esztendőben történő nagy beözönlésnek, mintegy előhirnöke gyanánt. 1888 tavaszától azután — főleg április havától számítva — nap-nap után kaptuk a hire- ket, hogy itt is, ott is kisebb-nagyobb csapatok mutatkoztak. Különösen május havában szinte egész Közép-Európában tömegesen jelentkeztek s nagyobb síkságokon, ugarföldeken, legelőkön, tarlókon tartózkodtak. Fel Norvégia délibb részéig s nyugatra Angliáig, a Farők szigetcsoportjáig, délen a Középtengerig nyúlt a vándorsereg útja. Magyar földön következő helyeken és vidékeken észlelték vagy lőtték: Alvincz (Alsó-Fehérm.), Bajcs (Nyitram.), .Bereg- Ujfalu, Bértz (Zemplénm.), Borgó-szoros (Besztercze- Naszódm.), Bőny (Győrm.), Család (Nyitram.), Czéke (Sátoralja-Ujhelynél, Zemplénm.), Félegyháza (Biharm.), Fehéregyháza (Sopronm.), Ferendia (Temesm.), (rémes, (rörgény- Szt.- Imre (Maros-Tordam.), (Grarany (Zemplén- megye), Ipoly-Nyék (Hontm.), Jászalattyán (Jász-Nagy-Kun-Szolnokm.), Karánsebes (Krassó-Szörénym.), Késmárk, Kis- Marton (Sopronm.), Kar- czag, Kis-Jenő (Aradm.), Medvezse (Sárosm.), Mező-Telegd (Biharm.,), Nagy-Enyed, Nagy- Szeben, Oszlop (Sopronm.), Puszta- Kamarás (Kolozs- megye), Petrozsény (Hunyadm.), Rimaszécs (Gömörm.), Röjtök (Sopronm.), Rókusz (Szepesm.), Rákos (Sopronm.), Sepsi-Szt. György, Somorja (Pozsonym.), Simánd (Aradm.), Szentes (Csongrádm.), "Szepes- Béla, Szinyér- Váralja (Szatmárm.), Szombathely (Vasm.), Szt.- Margita (Sopron- megye), Székesfehérvár, Szt.- Mihály (Fehérm.), Tartaria (Alsó-Fehérm.), a Tétmegyer, Trsztena (Árvam.), Tasnád-Szántó (Szilágym.), Thurdossin (Árvam.), Torda, Vajasd (Alsó-Fehérm.), Vereb (Fehérm..), Úrmező (Már- marosm.). Szeben-, Máramaros-, Gömör-, Moson-, Szabolcs megyékben több helyen is látták, s bizonyára egyéb vidékeken is, a honnét tudósí- tást nem kaptunk. Horvát-Szlavonországban szintén észlelték, Varasd táján s egyebütt. Hogy a mi területünkön fészkeltek volna, arra hiteles adat nincsen; csak az tény, hogy egy május végén Parndorfnál elejtett tyúk- ban teljesen kifejlődött tojás volt. Általában európai nyaralásuk alig egy-két pontján találták költve. Az egész bevándorlásból az tűnik ki, hogy május óta mindinkább kevesebb példány került s ősz felé alig néhány vidékünkön volt még belőle. Kisebb számban át is teleltek ugyan, XVI. GSALÁD. PUSZTAI TYÚKFÉLÉK. 967 . — de már 1889-ből csak Győr-Szt.-Ivánról, Leányvárról (Zemplénm.) s . — Kúnhegyesről jött hírük s ez utóbbi észlelet márczius 16-áról kelt, mely — — alighanem az utolsó adat vendégeskedő talpastyúkjainkról. Annyi bizo- ő nyos, hogy azóta- ismét nyomtalanul eltüntek. Miért nem telepedtek meg, . habár sok területünkön alkalmas tanyát találhattak volna? nem mond- . hatjuk meg. Felmerült ugyan, hogy 1891 szeptember havában Székes- fehérváron ismét lőttek talpastyúkot, de ezt hitelesen bizonyítani nem lehet. Az azonban igaz, hogy Közép-Európa néhány pontján egész . 1892-ig még találkoztak egyesek vagy kisebb társaságok, mint a nagy ; vándortömeg silány, itt rekedt, de azóta elpusztult maradványai. A ná- . lunk megfigyelt talpastyúkokról az összes észlelők úgy nyilatkoztak, . hogy meglehetős félősen, vadan viselkedtek ugyan, néha azonban jámboran . bevárták az embert. Utóbbiak alighanem kifáradt, tájékozatlan példányok . vagy csapatok voltak. Zajos szárnycsapással keltek; kitünően repültek, i magasra is felemelkedtek, s többnyire csak nagy messze szálltak ismét . le vagy nagy ívben újra visszatértek régi helyükhöz. Felrebbenéskor krik, kirig, kakaka, kükerikszerű hangon szóltak. Ragadozó madár megpillan- . tásakor meglapultak s bízva tollazatuk alakoskodó szinében, így védték . meg életöket. Néha egyes talpastyúk fogolycsapathoz is társult. . A lövöttek begyében leginkább magvakat s kevés esetben rovarokat . is találtak. Következő növények magvai legtöbbször fordultak elő: Ckheno- . — podium, Atriplex, Medicago, Polygonum, Vicia, azután fűmagvak, s a . — gabonák közül: árpa, zab, búza. Ha tehát a jövendőben újra ellátogat- . — nának hozzánk ázsiai vendégeink, sőt meg is telepednének, óvásuk tel- . jesen jogosult volna, mert leginkább dudvamagokat pusztítanának. val 34k VI. REND. LÉPKEDŐK. GRESSORES. Általában czingár, nyulánk, nagyobb termetű, hosszú nyakú, csőrű és lábú madarak. A hátulsó lábujj rendesen épp oly alacsonyan áll, mint az előre irányultak (kivéve a flamingót), melyek tövét hártya köti össze, . néha csak két ujjat, néha mind a hármat (külföldi fajoknál találkozik egész úszóhártyás, de egészen szabadujjú láb is); legtöbbjüket hol a fej- ről, hátról, hol a nyakról lecsüngő vagy meghosszabbodott dísztollak ékesítik, némelyeknél éreczfényű tollazat is akad; soknál némely testrészek, főleg az áll, fej, nyak, a szem és csőrtő közé eső rész, csupaszok. Élet- módjuk igen változatos, de legtöbbnyire mégis vizek, síkságok, tavak, tengerek, mocsarak táján élnek, a földön lépkedve, lassan járkálnak, sekély szélvizekbe, ingoványokba — sokszor hasig — gázolnak, soha sem futnak; reptük egyenletes, csendes, inkább lassú, néha lebegő; vándorlás közben rendszerint határozott szabályos sorban, vonalban, V alakban szállnak ; fára, nádra, sőt sziklára is leereszkednek; kevés kivétellel tár- saságkedvelők, nagy telepekben költenek, száraz ágakból, nádszálakból lazán épült fészkeiket nádba, ágakra, fákra, sőt a földre rakják, 3—5 jobbára egyszínű fehér, kékes, sárgásbarna, hosszúkás, hegyes végű tojást raknak, fiókáik a teljes megerősödésig a fészekben maradnak; hangjuk tompa korrogás vagy vakkantás, sőt a gólyáknak nincs is szólásuk, ha- nem csőrük káváit összecsattogatva kelepelnek; a legmagasabb észak kivételével az egész földön honosak; lágytestűekből, kis rákokból, rova- rokból, halakból, hüllőkből álló táplálékukat mindig a földön, vízben, mocsárban fogják. XVII. CSALÁD. IBISZFÉLÉK. IBIDAE. Egész alakjuk — kivéve a kanalasgémet — a pólingra emlékez- tet; a csőr tompa, nem hegyes végű, puha, csak végén kemény, a felső XVII. CSALÁD. IBISZFÉLÉK. 969 áva az orrlyuktól kezdve végig csatornás; lábujjaik tőben kis hártyával vannak összekötve; a 2—3 vagy 3—4-ik evező leghosszabb ; a fark egyenes vagy kissé kerek. Inkább a meleg égövben, mocsarak táján, berkekben, mindig nagy társaságokban élnek és költenek; repülve nyakukat előre nyujtják, de kissé $ alakúan s nem egyenesen tartják, sokszor szárnyukat . eleresztve lebegnek; ide-oda szállásuk közben hosszú szalagvonalba sora- ltak s kigyózva járják a levegőt. 53. NEM : BATLA. PLEGADIS Kaup. 1829. Csőrük sarlós, hengeres, tőben erős, az alsó káva középig csator- ; a lábujjak tövét összekötő hártya a belső és középső ujj között bb, mint az utóbbi és külső között; a hátulsó ujj valamivel maga- al ban van, mint az előre állók, a középső ujj karma oldalt fogazott; a adik evező leghosszabb. A BATLA. Plegadis falcinellus (L.) 1766. (Numenius viridis, castaneus BRkiss. — Tantalus falcinellus L. — Numenius us Gw. — Tant. viridis, igneus Gw. — Ibis falcinellus ViErtL. — Falcinellus igneus GRar. — Ibis igneus DALBERT. — Ibis castanea, cuprea BRHuwm. — lbis ina GRar. — Falcinellus falcinellus SHARPE.! Népies nevei: ibisz; batla, saska (Alföld); zsidómadár (Balaton), te sneff, pulyka sneff; sórós (Kopács). Jegyei: egész alakja, nagysága egyezik a pólingéval; főszíne vöröses gesztenyebarna vagy sötétbarna, szárnyai zöldes érczfényűek ; szemetája, a csőr és szem között való rész csupasz; a csőr és láb zöldes- kete; szeme sötétbarna. . — Leirása. Öregek nyáron: vöröses gesztenyebarnák; a fejtető és a pofák biborzöldes érezfényűek; a tarkó tollai üstökösen meghosszabbo- ttak; a szárny, hát, fark, farkalja zománczos fényű, a hát és fark nagyobb, szárnyfedők sötétkékes biborszínűek, az evezők zöldes ércz- fényűek; a kis szárnyfedők színe olyan, mint a has. A tojó valamivel 970 VI. REND. LÉPKEDŐK. kisebb a hímnél és rövidebb csőrű. A fiatalok nem vöröses-, hanem sötétbarnák, az érczfényű testrészek színe zöldes bronzfényű s nem kékes biborzománczú ; a fej és torok egyes fehér hosszanti foltokkal tarkázott. Az öregek téli tollazatban a fiatalokhoz hasonlítanak, de fejök és torkuk fehérsége túlnyomóbb, hátuk és farkuk biborzománczú. Mértéke: H. 50—54; Sz. 30—317; F. 10—11; L. 10—109; Cs. 12—15 em. ; Ezt a madarat a közfelfogás rendszerint összetéveszti az egyptomiak cszent ibiszs madarával, mely csak annyiban rokona, mint a fürj a fogoly- nak. Ez a tévedés eredményezte, hogy még most is néha fel-fel ütődik az a bizonyos, napi lapokba is belopódzó hír: Szent ibiszek a Bala- tononmv, aEgyptomi vendégek — ibiszek — az Al-Dunánáb stb. Igen természetes, hogy mindezeknek a hireszteléseknek semmi alapjuk sincs, a mennyiben a régi egyptomiak szent szárnyasára, a hyeroglifák közt annyi sokszor szereplő ibiszre vonatkoznak, hanem a saskára vagyis a batlára értendők, mely régi soron rendes lakója alvidéki mocsarainknak. Igaz, hógy némelykor megszokott fészkelő helyeiről eltűnik s áttelepszik máshová, hol eddig nem tartózkodott; ez a helycsere — mely azonban a magyar föld határain belül történik — szülte részben azokat az ujságo- lásokat, miket föntebb érintettem. Az egyptomi ibisz (Ibis s;ethiopica vagy religiosa) Európában nem költ s csak egy-kétszer figyeltek meg Görög- országban, a xcsötét földrészről áttévedt példányokat. Azért választottam a mi fajunk magyar elnevezéséül az alföldi sbatlav nevet, hogy a jövő- ben az ibisz név zavart ne okozzon. A mi batlánk Dél-Európa lakója s alig terjed föl a mérsékelt öv északibb feléig. Mint ritkaságok, egyesek előkerültek ugyan Angliában, Helgolandon, sőt a Farők szigetén is; igazi hazája azonban Dél-Spanyolország, Olaszország, kiváltképpen pedig hazánk délibb részei, a Balkán félsziget mocsarai, a Feketetenger környéke, Perzsia, Közép-Ázsia, India és Khina. Észlelték Ausztráliában, Afrikában, sőt Észak-Amerikában is. Nálunk rangosabb tóságaink, mocsaraink, a Tisza és Duna, Dráva, Száva, valamint egyéb nagyobb folyamaink mellé- kén, gyakrabban látható s egyes ősterületeken telepesen is fészkel. Nagy fészektelepe volt a Hanyságban, mely azonban most a kiszárítás korában, elenyészett már; nagy számban költ még a xckolodjvári mocsárban? (Eszéknél), úgy 1879 óta majdnem évenként a Balaton mellékén, a fonyódi cnagy berekbens,. Árvíz, nádperzselések sokszor megsemmisítik otthonu- kat s ekkor kénytelen-kelletlen elhuzódnak, más vidéken vetvén meg k Különben is az ibisz (Ibis) más nem jelzésére megfelelőbb. .- XVII. CSALÁD. IBISZFÉLÉK. 971 i tűzhelyöket. Leginkább sásos, nádas, rekettyés, helylyel-közzel tisztá- sos, mély iszapú, terjedelmes vadmocsarakat kedvelnek. Költözködő madár tavaszi első érkezésének országos középnapja: április 15. . Megtelepedése után nemsokára fészekrakáshoz lát. Társas természete időszakban sem hagyja el, söt összehozza különféle, szintén telepesen . madárfajokkal. Kis kócsag, bakcsó, üstökös gém, vörös gém azok a rnyasok, melyek falujában, a batla is tanyát vet. Néha azonban alas gém, szürke gém, kis kárókatona, sőt nemes kócsag is bele kerül ep lakosai közé. A mocsár nehezen hozzáférhető vad helyein szok- . lenni ezek a tanyák. Fészkét hol a nádtorzsokra, vastag czímeres a, hol rekettyék ágaira, nádszálakból, sásból, nádlevelekből rakja; s, füzes helyeken azonban ágakból épült fészkeket is találhatunk, ek mélyedése sással, nádlevelekkel, száraz szálakkal van kibélelve ; . néha elhagyott vagy elfoglalt s melegebbre bélelt bakcsó fészkekbe is jik. A fészkek sokszor igen közel állnak egymáshoz, s egy-egy rekettye kron több is van. Májusban három, ritkábban négy, tyúk tojással fel- , egyszínű sötétkékeszöld tojást lelhetünk a fészkekben. Tojásmérték: H. 49—53; Sz. 35—38 mm. A telepjük táját zavarva, rögtön oly magasságba emelkednek fel, puskalövés alig érheti őket s összetömörülve keringelnek a mocsár ött. Igen jól, meglehetős gyorsan repülnek, néha lebegnek. Álta- . vad, óvatos s nem egykönnyen megkeríthető szárnyas. Hangját n hallani, különben is a rekedt kraa kraa szótagnál többre nem viszi. sztus és szeptember elszólítja őket tőlünk telelésre. Ilyenkor ismét zú, kigyódzó szalagvonalban szállnak a magasban, mely a tiszta levegő- en olyan, mint egy óriási fekete giliszta. Vizi férgeket, rovarokat, rit- dban volgai táplálékot s különösen csupasz csigákat és SZÁN lendő madár, hely sehogy sem szolgál reá arra a sok helyen divatos xy jetlenségre, hogy bizonyos nagyképű puskások fészektelepjükre ron- ak s ott derüre-borura pufogatják őket, főleg az alig szárnyra szaba- ult fiatalokat is, csak azért, hogy eldicsekedhessenek egy nagy számot ő vadászzsákmánynyal. Ilyen eljárás sem az igazi vadász fogalmával, n az ember jobb érzületével össze nem fér, sőt förvényellenes. 972 VI. REND. LÉPKEDŐK. 54. NEM : KANALAS GÉM. PLATALEA L. 1758. Hosszú, egyenes, széles, lapos csőrük vége kanálszerű; termetök némileg gólyára, gémre emlékeztet, mert csüdjük igen magas; a fark egyenes. ; A KANALAS GÉM. Platalea leucerodia L. 1758. (Platalea leucerodius NAum. — Plat. nivea Cuv. — Plat. pyrrhops Hopc.)] Népies nevei: kanál- vagy kalánorrú gém. Jegyei: kisebb a gólyánál; az áll, szem és csőr közt való rész csupasz ; főszine fehér, lábai feketék; az öregek tarkójáról üstökös bóbita csüng le. (Fejének képe I. köt. IX. tábla.) ; Leirása. Öregek: főszinük fehér, a begy fölött széles, rozsdássárga, örvszerű folt, a tarkóról üstökszerűen lecsüngő tollak sárgás árnyalatúak ; a hát eleje is sárgás árnyalatú; a csőr töve fekete, a kanálszerű kiszé- lesedés sárga, ugyanily színű az áll és a szem előtt lévő csupasz bőr; a szem vérpiros. A tojó valamivel kisebb a hímnél. A fiatalok üstöke csak a második évben fejlődik, egészben fehérszínűek, csak a szárny egyes tollain, úgy a farkon vannak nagy fekete foltok, a csőr hússzínű, majd szürkés s csak később, a harmadik évben feketül jobban meg; szemök kezdetben világosszürke, majd barnássárga; negyedik évökben teljesen kifejlettek s kiszinezettek. - Mértéke: H. 93—98; Sz. 36—385; F. 12—137; L. 147—16; Cs. 19—21 em. Ez a szép, sajátságos, exotikus külsejű madár Európa mérsékelt s főleg déli részeit lakja. Északabbra csak Németalföldön s északi Fran- cziaországban költ. Spanyolországban, az Al-Duna mellékén közönséges, s keletre Közép-Ázsiáig, Indiáig, Japánig terjed. Észak-Afrikában szintén költ. Magyarországban hajdan sokkal gyakoribb volt, de a Balatonnál, Velenczei tónál, Al-Dunánknál helyenként még mostanság is telepekben fészkel; másutt megfogyva, kisebb számban vagy csak vendégeskedve. d Vigyázó, óvatos madár, azért kerüli a lakott tájakat s nagy kilátást nyujtó vagy megközelíthetetlen helyeken tartózkodik. Repülve nyakát előre tartja, XVII. CSALÁD. IBISZFÉLÉK. domban is repül. Fészkeiket telepesen, rokonnemű szárnyasokhoz, főleg nagyobb gémfajokhoz szegődve rakják. A Velenczei tónál több éven ismert gémtelepen a kanalas gém fészkek uralkodtak, szomszédságuk- . voltak a vörös gém-, egyes szürke gém-, sőt vadludfészkek. A kis- toni telepen kócsag, szürke és vörös gém költött vele. Némely helyen kcsó és batla fészkei között is tanyázik. A kanalas gém lapos, nagy szkeit — nádból és nádlevelekből készítve — mindig a mocsár leg- rűbb, alig megközelíthető s ladikkal egyáltalában elérhetetlen pontjain, lápos helyeken találtam, még pedig vagy a földön, vagy a vastag nád iprott szálain, közvetetlen a víz szintája fölött, de soha sem oly magasan, mint a gémfajok fészkeit. Fán fészkelve nem láttam. Májusban 2—3, tkán négy fehér, némileg kékesbe játszó, szabályos alakú tojást tojik, k alapszinén gyakran elmosódott rozsdaszürke, barnás foltozás is ik, ez azonban könnyen lemosható. : Tojásmérték: H. 65—75; Sz. 42—47 mm. Ha fészkeik táját háborgatjuk, idejekorán a magasba emelkednek s asan keringelnek fölöttünk. Nem is igen ereszkednek le puskalövés- a addig, míg csak el nem távoztunk. A fiatalokat szüleik úgy etetik, mint a hogy a gólyák szokták: csőrt csőrbe dugva adják át nekik az ledelt, később azután eléjük rakják. Csak miután teljesen megerősödtek, gyják el a fészket s kijárnak szüleikkel a mélyebb, tisztásabb iszapo- okba, partokra s úgy mint azok, sajátságosan szürcsölgetve, kanalazva kélyes posványban, keresgélik élelmöket: a vízi férgeket, rovarokat, ákat, apró halacskákat, ebihalakat, ikrát, kis rákféléket, csigákat, bé- at. A mai viszonyok közt nem számíthatjuk káros madarainkhoz, hisz ylag ritka már s azonkívül sem tesz valami számbavehető nagy kárt halállományban. A mit pusztít, ellensúlyozza a káros és szapora alsóbb- endű állatok számának korlátozásával. E mellett, a kócsag után, bizvást egyik legszebb, legkülönösebb mocsári madarunk, mely főleg társaságban pülve, vagy a mocsárban állongva, szürcsölgetve, igazán megkapó, érde- os jelensége tóvidékeinknek. Megérdemli, hogy kiméljék ott, a hol még an; nemsokára úgyis elszántják alóla a határt s kiszorítják idegen hazába. . Chernel: Magyarország madarai. II. 35 974. VI. REND. LÉPKEDŐK. XVIII. CSALÁD. GÓLYAFÉLÉK. CICONIIDAE. Ennek a családnak ismeretes typusa a mi gólyánk. Csőrük egyenes, kemény, többnyire hegyes végű, a felső káva nem csatornás, legföljebb az orrlyukak előtt van némi kis barázda; a három előre álló lábujj töve hártyásan összekötött. Alföldi vizenyős síkságok lakói, fákon s némely fajok az emberi telepekhez szokva, házon, kazalon is fészkelnek, de rit- kábban telepesen s akkor is nem vegyesen más fajokkal; fészkeik nagyok, erősen épültek s ugyanegy párnak több éven keresztül szolgálnak a sza- porítás czéljaira, mely a régi otthont az új tavaszszal éppen csak kitata- rozza ; reptük lassú, nyugodt s igen gyakran szárnycsapás nélkül hosszabb ideig lebegve, úszva, keringelve járják a levegőeget. Reptükben lábaikat hátra s nyakukat egyenesen előre nyújtják; hangjuk nincs, csak kele- pelnek. 55. NEM : GÓLYA. CIGONIA Briss. 1760. Csőrük egyenes, oldalt kissé lapított; a szem köre, áll, s külföldi fajoknál néha az egész arcz is, csupasz; a fark egyenes. A FEKETE GÓLYA. Ciconia nigra (L.) 1758. [Ardea nigra L. — Melanopelargus niger REicHB. — Ardea chrysopelargus Licnr.] Népies nevei: barna vagy erdei gólya. Jegyei: alig kisebb s nyulánkabb a fehér gólyánál; hasa fehér, egyébként feketés vagy barnászöld, kékes-biborszínű, bronzszerű fém- zománczcezal; csőre és lábai korallvörösek (a fiatalokéi zöldesszürkés hús- színűek) ; szeme barnás. Leirása. Az öreg hím tollazatának fémzomácza igen élénk, a tojó 12 ag OT XVIII. CSALÁD. GÓLYAFÉLÉK. valamivel kisebb, csőre és lábai halványabb pirosak, a csőr és szem között lévő csupasz rész bőrszínű barnás. A fiatalok feje, nyaka barna egyes fehér foltokkal, a többi sötét tollazat is inkább barnásba, mint feketébe hajló s fehéresbarnán szegett, főleg a háton, a fémzománcz csak 0 csillog tollazatukon. . Mértéke: H. 92—97; Sz. 54—56; F. 20—215; L. 19-5—207; 17766—19 cm. . A fekete gólya Európa mérsékelt és délibb részeiben helyenként, zonyos vidékeken gyakori. Spanyolországtól Németországon, Magyar- ágon, Közép- és Dél-Oroszországon át Közép-Ázsiába terjed s Észak- hin ában vannak legkeletibb költési helyei. Északi előfordulásának határa Keleti tenger s csak ritka esetben találtak Svéczia déli részeiben egyes 5; párokat vagy Dél-Norvégiában vendégeskedő példányokat. Hazánk- . nem valami sok helyen költ; még legszámosabban a Drávafokon a skendi erdőben. Költözködéskor azonban többfelé látható. Tavaszi . érkezésének országos középnapja : márczius 30. Szeptemberben ismét voznak s Közép- sőt Dél-Afrikában, Indiában telelnek. Életmódja, kásai, mozdulatai szakasztottan olyanok, mint házhoz szokott fehér fiáé; csakhogy a fekete gólya sokkalta vadabb, szemesebb és ember- őbb. Épületekhez, falukhoz, tanyákhoz nem szokik, hanem a sík- erdeiben — nem is mocsaras erdőben — üti fel tanyáját s fákon, , telepekben vagy egyes páronként fészkel. Egy-egy fészek 100—500 jésnyire van a másiktól — bizonyos erdőrészben — s ritkán közelebb is. Fészke sokkal kisebb, mint a fehér gólyáé s ágakból készült silány alkotmány, mely hatalmas régi fák oldalágára, a törzs villás szétágazá- sába van rakva, ritkán a fa csúcsára. Április közepén a tojó lerakja —4, ritkán 5 fehér, kékesen áttetsző tojásait s majd egy hónapig üli. . Tojásmérték: H. 65—70; Sz. 45—50 mm. . A fekete gólya, habár némileg erdei madár, mégis mindig vizek eléhez vonzódik, mert tápláléka, élete oda utalják. A mit érhet és megölhet, azt vadászsza, de különösen a halnak nagy barátja és pusz- títója. Ezért úgy vadászati, mint halgazdászati szempontból igen kár- .. tékony. 976 VI. REND. LÉPKEDŐK. A FEHÉR GÓLYA. Ciconia ciconia (L.) 1758. (Ardea ciconia L. — Ciconia albescens, nivea, candida, major BRHm. — Ciconia alba BEcHsr.) Népies nevei: gólyamadár; házi gólya ; eszterág; esztrág; czakó ; koszta (Székelyföld), gagó. Jegyei: főszine fehér; evezői feketék; csőre és lábai pirosak; a negyedik evező leghosszabb; szemköre szürkésfekete; szeme sötét- barnás, szélén világosszürke. (L. I. köt. 5. kép.) Leirása: az öregek fehérek, mely szín azonban nem ragyogó tiszta, hanem mindig mocskos, szennyes; az evezők, nagy szárnyfedők és a hosszú válltollak feketék, a begytollak meghosszabbodottak. Ivar szerint külsőleg nem különböznek. A fiatalok is olyanok, mint az öregek, csak evezőik feketesége inkább barnásba hajló. Mértéke: H. 93—99; Sz. 56—585; F. 22—236; L. 206—291"5 ; cs. 18—197 em. A gólya Közép- és Dél-Európa vízgazdag, mocsaras rónáit lakja, északfelé ritkább s az 587 é. szél. fölött már mint ritkaság sem igen került. Kelet felé Közép-Ázsiáig honos. Hogy nálunk mily közönséges, ismert s egyenesen egyike síkságaink legjellemzőbb madarainak, azt mindnyájan jól tudjuk. Alig van nálánál népszerűbb szárnyasunk. Szeretik, sőt tisztelik őt széles e hazában akár. a fecskét, vagy tán még jobban. Nem kutatják : érdemes-e: arra, hogy meg- becsüljék? A közfelfogás megingathatatlanul az: hogy a gólya etisztítja a határt mindenféle féregtől, kigyótól, békátóls s ezért, meg mert xeszeren- csét hoz a háznak, melyre fészket rakott, soha senki bántani ne merje. Jaj annak, ki gólyát lő! A nép sok helyen az ilyen vadászt képes volna agyonütni. De miért is nőtt hát annyira a magyarság szivéhez? csak azért, mivel az utálatos békát és kigyót megöli ? Részben ezért is, de főleg mivel oda szokott az ember házatájához, ott bizalmaskodik fészke a kéményen, az akoltető végén, a boglya tetején, és mert nélküle hiányoznék az Alföldből egy eredeti, szükséges vonás. Az Alföldet, édes hazáját, pedig szereti a mi népünk színe-java, hisz bölcsője az, a nemzet szive tája; szereti pedig egész teljességében, úgy a mint van. Gólya hijával azonban elveszne belőle egy ősi bélyeg. És érzelmi a kapcsok is fűznek minket az egy lábon álldogáló, mélabúsan elgondol- —. kozó, komoly képű, horgasztott csőrű gólyamadárhoz, mely hol itt, hol E ezta két stdaa ÉS láz reál art szk Pé 277 XVIII. CSALÁD. GÓLYAFÉLÉK. t búsulgat a réten, a pocsolya szélén, vagy fontolgatva, kimért lassú éseket téve sétálgat a gyepen, mezőn. Az ő lényében és saját magunkban onhúrok pendülnek: mindennapos érzéseinknek, alaphangulatunknak össége. Születéstől fogva halálig, szinte a gólya az a madár, melyet öbbet, legközelebbről látunk, melyről legtöbbet hallunk. Elgondolja a elet tikadásával nyilatkozó vidor reménységét valami élő éáyhez . A házát lakó, költözködő gólya legközelebb esik hozzá — tehát hoz fűzi. Szóval a gólya és magyar népünk közt szoros viszony fejlő- t, melyet hirtelen megbontani teljes lehetetlenség. Pedig mégis meg fog bomlani, már bomladozik is: a kultura nagymarkú, mohó keze lassan, éppen ezért biztosan, ront neki. Más népeknél is megvolt — bár, hangsúlyozom, távolról sem oly kben, mint nálunk — sőt megvan a gólyának népszerűsége. Szinte nos a gyermekészben, hogy a testvérkéket a gólyamadár hozza s yájunkat is — valamikor régen — az halászott ki a mocsárból, tóból. még sokkalta többet is tudunk madarunkról s gyermekjátéktól a ]y politikáig szerep jut neki: mondóka, közmondás, népdal, népies költészet nevezetes alakja ő, mint a melynek természeti sajátságai n ellesve, való hűséggel kidomborítva jelennek így meg előttünk vonatkozásokban. Lehetetlen mindezekre kiterjeszkednünk, itt csak legjellemzőbbekre vethetünk pillantást; a kivonható tanulságra ennyi ő. PETŐFI remek költeménye A gólyas az első, melyre utalok, mert világosan és tisztán érthetjük, miért szereti a magyarság a gólyát?! töltő személyét bizvást helyettesíthetjük egész népünkkel, mert a mit lagáról beszél itt, azt akár fejenként is elmondhatnánk. Legkedvesebb lara a gólya, mert az édes szülőföld, a drága szép alföld lakója. reti emert együtt növekedett vele s már akkor kerepölt fölötte, mikor bölcsőjében sírt,. S bár cse tolla nem ragyog, se szép hangot nem .S eegyszerűen, félig feketében, félig fehérben jár, mégis vele tölté ész életét, vele ábrándozott a ecpuszta legmélyén, . megszerette, mint . egyetlen valót, mely egy álmodott szebb korból fenmaradt,. Ezért érkezését minden esztendőben xevárjav, s mikor őszszel távozik, sze- ncsés utat kíván clegrégibb barátjának. Nem-e tolmácsa a költő mind- 978 VI. REND. LÉPKEDŐK. nyájunk érzelmeinek? Igen természetes hát, hogy az elnyomatás szomorú korszakában, mikor az ötvenes évek irói a szabad szót nem mondhatván ki, képletesen beszéltek a nemzethez, nem egyszer a gólyamadár lényé- hez füzték érzelmeiket, azt állítván oda, mint a nemzet, a haza helyette- sítőjét, vagy a honfikebel sajgásának tolmácsát. ARANY rA rab gólya, TomPA cA gólyához?, czímű költeményében fejezte ki csordultig telt ben- sejének keserűségét; előbbiben a rabgólya csonka szárnyával jelképezi a leigázott hazát, a megnyirbált, eltörölt alkotmányt, utóbbiban a költő a gólyának beszéli el a sivár valót, a jelen reménytelenségét, őt kéri meg, hogy adja hírül a szomorúságot, csüggedést a sbujdosóknak?, ; figyelmez- teti, hogy ne is térjen vissza többé, mert fel van dúlva régi fészke helye s új fészkét sem rakhatná biztos tetőre; vígasztalja, hogy hiszen ő boldo- gabb, mint mi : cNeked két hazát adott a végzeted : Nekünk csak egy — volt! . . . az is elveszett !v A finom biologiai ismeret s a gólya és magyarság közt fennálló kapocs ARanynál, Tompánál és PErőrinél megkapóan nyilatkozik. De nyi- latkozik az egyebekben is. Különösen a búslakodva, gondolkodva, komo- lyan, mintegy magában, árvultan állongó gólya képét, mely jellemző az — Alföldön s Tompa is oda helyezi : c Féllábon állva, itt búsul az esztrág? számos analógiában megtaláljuk népdalainkban, közmondásainkban, népies — költészetünkben. Ime néhány : § cÁrva vagyok, mint a gólya, Kinek nincsen pártfogója.v (Népdal.) vagy: c:Hegyen ülök, búsan nézek le róla, al Mint a boglya tetejéről a gólya. "PETŐFI. cGondolkodik mint féllábon a gólya. i c Gondolkozóba esett mint a gólya. c Elvitte kedvét a gólya.) Más értelműek azután: cVigyen el a gólyad, cKerülgeti a gólyas (családi örömöket vár), Ennek se kerepül többet a gólya, stb. Bordal- sa ban is azt énekeljük : 288 c:Igyunk az elment gólyákértv, ha a távozottak egészségére koczczintunk. XVIII. CSALÁD. GÓLYAFÉLÉK. 979 . A kikelet vidám és az ősz bánatos hangulatát legtöbbször a gólya eztéhez vagy távoztához fűzi népünk; az alföldi ember mindig, csak domb- és hegyvidéken lakó — a kinél madarunk nem tanyázik — a éhez. Ez a két madár a magyarnak legsajátosabb tavaszhirdetője és köze gét jelentője. Ők hozzák meg, ők búcsúztatják el nyarunkat: ; . a Megenyhült a lég, vidul a határ ú S te újra itt vagy jó gólyamadárs dja Tompa, s viszont PETŐFI: aJön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ. Jó BENICZKY PÉTER uram 1620-ban tömören versbe szedte madarunk a Gólya is gázolja, Mocsárokat járja, Kigyót, békát foghasson ; Fészket rak kéményen, Nem fél füst rámenjen : Korog, kotyog hangosan.? Gyermekjátékban is szerepel, midőn egynek fejére tesznek valamit körülugrándozva mondják : 33 s A pap házán gólyafészek Minden ember látja, Csak a pap nem látja." Vagy mikor ketten kezet fognak s azon egy kisebb társukat körül- ozzák, azt dudolják: Gólya viszi a fiáts (a német: Engerltragen). 1 azt tartják, a ki tavaszkor az első gólyát szállva látja, az rövid esz abban az évben, a ki pedig állva látja, az hosszú álmú. Vége lenne, ha az idevágó anyagból tovább akarnék meríteni, azért lás- már most madarunkat a természethistória világításában. Annyi 0 nyos, hogy újat alig mondhatok, csak azt, a mit mindnyájan tudunk óla, foglalhatom rendezetten keretbe, s méltathatom elfogultság nélkül zdasági fontosságát, hasznos vagy káros voltát. . Mint igazi költözködő madár, melynek első érkezését általánosan velik, sőt meg is jegyzik, nagy anyagból kikerült országos középszám sze- rssgnádbáástáe 30-án jelenik meg nálunk. Hogy mennyire vant a gólya 980 VI. REND. LÉPKEDŐK. helyen a márczius végén beállító viharos időt, havazást sgólyaförgeteg, névvel illetik. Gyakran az egyes párok egyszerre érkeznek s azonnal régi fészkökbe szállnak, néha azonban az egyik előbb jön s egy-két nap mulva a másik. Megérkezésök után rendesen hosszabb ideig csendesen állnak rég nem látott otthonukban s látszólag pihennek. Később azután csak az éjjelt töltik abban; napközben — délelőtt, délután — egy-egy kirándulást tesznek, élelmöket keresik s néhány óra mulva ismét haza térnek. Április első felében javában udvarolgatnak s szinte nap-nap után szorgalmasabban ckelepelneks vagy skerepelnek,, miközben fejöket hátukra vetik s csőrüket csattogtatva, ismét előre nyújtják. Néha azonban repülve IS kelepelnek ; a fészekben ülő tojó így fogadja megtérő párját s az a levegőben felel neki. Úgy látszik, hogy a párok példás ragaszkodással frigyüket egy ególyaöltőres kötik s hűségesen kitartanak szerelmökben, vonzódásukban. Számos példa bizonyítja ezt, sőt azt is, hogy özvegy- ségre jutottak többé nem vetették le a fátyolt, s rideg egyedüllétben élték hátralevő napjaikat, megtérve a fészekhez, elvonulva telelésre, de csak egymagukban — éveken át. Tompa költeményt is irt az cÖzvegy gólyárób. ; A még xclegényeks, azonban sokszor heves küzdelmek árán jut- hatnak kiválasztott mátkájuk birtokába s ugyanoly elkeseredett harcz- czal foglalnak le holmi üresen maradt, de más fiatal pároknak is szemét szúró fészket. Annyi nálunk a gólyafészek, hogy új építkezésekre csak itt-ott kell fanyalodniok s ekkor is többnyire előre segített már nekik a gazda, régi kocsikereket tett a pajta vagy akol végébe, arra néhány vastag ágat is, hogy kedves madarának kedvet csináljon a megtelepedéshez és munkáját könnyítse. Sokszor puszta rúd tetejére teszik a kereket s ide fészkeltetik a házi gólyát. A gólya fészkét legtöbbnyire épületeken, kémé- nyeken, tornyon, kazalon, boglyán, de csonka, vastag fákon, fasorok nagy fáin, sőt erdőben is találhatiuk. A nagy magyar Alföldön, úgy lát- szik, ritkábban fészkel fákon, ellenben a Dunántúlon gyakrabban. Az utóbbi fészkelés néha telepes is. Fehérmegyében ismerek egy fasort, hol egy-egy nagy fán 4—5 gólyafészek áll s mindegyik lakott. Vasmegyében Kocs vidékén Boba és Kis-Czell közt levő vasutvonal mentén egy kisebb erdő- részletben, koros tölgyfákon van kiválóan népies gólyatelep, hol aránylag alig pár hold területen 30—40 fészek lehet együtt. Egy-egy fán kettő- három is. A gólyafészek hatalmas, vastag faágakból van rakva, belseje vékonyabbakkal, gyökerekkel, rögökkel, gyepdarabokkal, szénával, szalmá- val bélelve. Április közepén a tojó lerakja tojásait, számra 3—4—5. dara- bot, melyek szabályos alakúak, sárgásan áttetsző fehér színüek. SZERESE 9TRVET Sa AGENT XVIII. GSALÁD. GÓLYAFÉLÉK. 981 Tojásmérték: H. 67—74; Sz. 50—52 mm. A költés java gondja a tojónak osztályrésze, de néha a hímnek is, tőként, meg kell osztania a gondot, mikor ugyanis párja étel után néz. Körülbelül egy-havi kotlás után fakadnak meg a tojások. A kis Jafiak esetlen jószágok, nem tudnak lábra állni és sokáig nevelődnek, y, hogy két hónapnál is tovább tart, míg a szülők gondviselése alul abadulnak. Kezdetben csak sarkukra támaszkodva üldögélnek s lábaik erősödésével emelkednek föl. Az öregek éber figyelemmel vigyáznak ádi boldogságuk épségére, nem hagyják magzataikat egyedül, hanem g az egyik eledelt hord nekik, addig a másik szemmel tartja a háztáját. nt afféle torkos jószágok, sokat esznek, azért a szülőknek kijut a adságból, hogy kellő bőséggel lássák el az éhezőket. A fészekhez hor- eleséget egyszerűen elejbük ökrendik, de a vizet úgy itatják meg k, hogy csőrüket egymásba dugják. Igaz, fióknevelés közben sok ot csinál a eházi gólyas, a tisztaságos háziasszony zsémbel is niatta, sőt szidja a kelepes madarakat, hogy több becsületet tanulhat- nak,- de azért világért sem bántaná őket, a hűséges salbérlőket,, eknek élete folyása annyi mulatságot szerez a háznépnek s főleg a rekseregnek is. Mikor a vidék gólyái megnövekedtek s kirepültek fészkükből, szülőik ése mellett tanulgatják a repülés művészetét. Minden este megtér- — a haladásuk szerint közelebb, vagy messzebb terjedő — kalan- saikból a meleg otthonba s ott töltik az éjszakát. Ha azután yizmaik teljesen kifejlődtek, megedződtek, s megjött gólyához való eszük — mely nem kicsinylendő ám! — nagyobb társaságokba verődnek § járják a sekély iszapost, a tarlót, réteket, gyepeket, de már bizonyos yugtalansággal. Házi tűzhelyök tájától is mintha idegenkedni kezdené- ek, szóval készülnek a búcsúzásra. A fészekaljak seregekké növekesznek, n csapatkákkal erősbödnek s augusztusban-szeptemberben végleg csúznak. Felszállnak a magasba, el-elkeringőznek csigavonalban, ig magasabbra emelkedve, majd irányt véve dél felé eltünnek a szem- árból. Néha azután, mikor már a mieink rég elmentek, idegen gólyák seregei, sőt hazánk délibb részein még annál is több darabból álló patok merülnek fel a levegőben, néha rövid pihenőre meg is szállnak, öbbnyire azonban csak átsietnek határunkon. Az erdélyi szorosokban is eltek meg ilyen átutazó nagy seregeket. A költözködés szakán kívül robb számban ritkán látni, általában nem csatlakozik más fajú madarak- oz, hanem magának, családjának él. Feltünő azonban, hogy némely vidé- en még nyár elején is, tehát a költés java szakában csapatban járnak . Chernel : Magyarország madarai. II. 36 982 VI. REND. LÉPKEDŐK. a gólyák s mintha nem is tudnának családi kötelmekről, élik világukat a rétségeken. Ezt a jelenséget tapasztaltam 1895 május és junius első felében az Al-Duna mellékén Temesmegyében. 50—60 gólya sétálgatott rendesen a Duna árterén s nem gondolt fészkelésre; az igaz, hogy ennek daczára a közeli községek házain a fészkek el voltak foglalva. Sejtettem, hogy aligha idevaló madarak ezek, hanem talán olyan helyekről származtak, hol valami körülmény megzavarta költésüket. Később csakugyan megjött a hír Nagy-Kunságból is, hogy az ott élő gólyák nem fészkeltek, hanem csapatosan járták a rétségeket. Valószinű, hogy ennek oka az 1894-ik évi rossz takarmánytermés volt, midőn is a széna- és szalmakazalokat a tél folyamán sok helyt feletették s így azokon a vidékeken, hol a gólyák kazalokra rakták fészköket, megsemmisültek a megszokott fészkelő helyek. Ilyen otthonuktól megfosztott gólyatársaságok azután csatangolásra fogták a dolgot. Említettük már, hogy madarunk kiváló szellemi tehetségekkel van megáldva. Ennek köszönhetjük azt, hogy bizonyos tekintetben félig házi- állat lett, az emberi lakásokhoz huzódott. Mert éles megfigyeléssel tud különbséget tenni jóbarát és ellenség között. Azonnal észreveszi a rossz szándékot s akkor vad, félénk, ellenkezőleg szelid és bizalmas. Hogy — lénye szerint nem egészen ártatlan és jámbor, azt már különféle szó- beszéd, suttogás elárulta. Hisz nem egyszer hallottunk gólyákról, melyek elköltözés előtt erőtlen, beteg társukat megölték, sőt emlegették azt is, hogy a hímgólya megölte párját, melynek tojásait lúdtojással cserélték ki stb. Efféléket mindig mesebeszédeknek tartottunk. De úgy látszik, van azoknak való alapjuk s itt sem hiába zörgött a haraszt. Tisztán és kétség- telenül megbizonyult ugyanis, hogy szárazság idején, hazánk több vidékén, a gólyák — nem találván fiókáik számára elég bőségesen eledelt — azo- kat egyszerűen megölték s kidobták a fészekből. A gyilkos szülők bor- zalmas tettük után kereket oldottak s elhagyták a fészek táját. Az is bizonyos, hogy ilyen aszályos évben sokkal előbb — már augusztus elején — költöztek el gólyáink telelőhelyük felé; egyelőre ugyan való- színüleg csak délebbre, hol bővebb élelem kinálkozott s csak később Afrikába. A gólya hasznos vagy káros voltát illetőleg többféle nézet vert gyö- keret. Neves megfigyelők majd hasznosnak, mások határozottan károsnak mondják. Mi nem helyezkedünk külön álláspontra, hanem tárgyilagosan akarunk mérlegelni, minden tényezőt tekintetbe véve, mely latba kerül- k Ide vonatkozó érdekes adatokat I. cAguilas 1894. I. évf. 166—168. lapokon, Úráálazásak zá teára XVIII. CSALÁD. GÓLYAFÉLÉK. 983 het. Általánosan igaz, hogy mindent, a mi mozog s a mit elérhet, hatal- mába ejt. Apró rovaroktól kezdve a hüllőkig, emlősökig mindenféle kisebb állatot felfal, csak megkeríthesse s elbánhasson vele. Így azután természetesen igen sokféle lehet az élelme, tehát megfelelőleg több érdek- kört is érint, s helyileg, sőt idő szerint is elbirálást követel. Bizonyos, hogy békát, kigyót, egereket, vakondot, vízipatkányt, cziczkányokat előszeretettel eszik, de feldulja a réten, tarlókon, gyepeken fészkelő apró madarak fészkeit is, elköltvén azok fiókáit; megfogja a még esetlen vagy süldő nyulacs- ; sákat, fürj- és fogolycsibéket; lúdlegelőn, a falu pocsolái körül elkap- a az apró majorságot; nemkülönben halászatra is vetemedik, de mérdek rovart is pusztít; tüzeshasu békát, varangyot nem fogadja be omra, de azért sokat megöl s ott hagyja. Felbonczoltak begyében külö- -nösen sok futó bogár (Carabus, Feronia, Pterostichus, Harpalus) s más var maradványait ; néha sok méhet, darazsat, szöcskét, sáskát, csigákat, nagyobb legyeket, férgeket találtak. Mindezekből tehát kisül, hogy a köz- ogásnak sa gólya a határt tisztítja mindenféle féregtőls csak részben "van igaza, már csak azért is, mert számos — gazdaságilag úgy mint "vadászatilag hasznos — állatot is elemészt. Fészekrablásaival, majdnem kizárólag csupa gazdaságilag hasznos madárfaj szaporodását — még pedig ott, a hol sok a gólya, érzékenyen — csökkenti; vakond pusztításait — minthogy ez számos csimasz, pajor és kártékony rovarálcza, féreg emész- tésével sok hasznot is tesz — szintén nem lehet jó tulajdonságai közé sorozni, csak úgy nem a majorságot illető tolvajlásait, valamint a vadászat- nak, méhészetnek és halgazdaságnak okozott kártételeit sem. Kigyó és béka -öldökléseit sem lehet jó szemmel nézni, mert mérges kigyót nem sokat pusztít, a többi pedig — kivéve a hasznos madarak tojásait szürcsülő vízi- kigyót (Coluber natrix) — csak úgy hasznos, mint a legtöbb béka is, kivéve a tavi békát, mely temérdek halivadék felfalásával nem éppen ártatlan szerepet játszik a halgazdaságban. Kiváló hasznot hajt a gólya a gazdá- nak a temérdek káros rovar elpusztításával, egerek tizedelésével. Külö- nösen mikor egeres esztendő van s a túlságosan elszaporodott gabona- tolvajok érzékenyen sujtják vetéseinket, gólyaink rendkívül hasznosak. Ilyenkor a vándorlásra összecsoportozott gólyák — éppen őszszel szokott az egércsapás javában virágozni — valósággal egérből élnek s szemláto- mást, észrevehetőleg belemarkolnak a kártékony rágcsálok apasztásába. Ha ezeket latolgatjuk, kár és haszon körülbelül egysúlyúak, talán előbbi valamivel lebillenti a serpenyőt, főleg ott, hol igen számos ez a mada- runk s a viszonyok is olyanok, hogy több kárt, mint hasznot tehet. A vadászat szempontjából is, a hol rendezett vadóvásra, tenyésztésre 361 984. VI. REND. LÉPKEDŐK. kiváló gondot fordítanak, hol az apró szárnyas vad: fáczán, fogoly, fürj stb. a fővadnem, éppen csak tűrni lehet a gólyát, de valamire való szaporodását meg nem engedhetjük. Az ugyan, hogy túlságos ragadozó és károsítója volna e szárnyasoknak — mint sok vadász képzelme s egyes esetekből általánosan itélkező véleménye mondja — nem felel meg a valóságnak, már csak azért sem, mivel tudvalevőleg fogoly, fürj, fáczán nem puszta, gyérnövényzetű helyeken fészkel, hanem lehetőleg magas fűben, gazban, lábon álló vetésekben, luczernásokban; a gólya pedig ilyen helyekre nem igen sétál, hanem alacsony növényzeten, tarlókon boga- rász. Kaszálás után ugyan el-el csíp egy ügyetlenebb fogoly-, fürj- vagy fáczán-csirkét, nyulsüldőt, de legtöbbjéhez nem férhet, mivel azok is a sűrű magas növényzetű helyeken bujkálnak. Ebben a világításban tehát — habár nem egészen az az ártatlan szent madár ő, mint a minek legtöbben tartják — mégis határozottan csak helyileg, bizonyos viszonyok közt lehet őt károsnak mondani s túl- szaporodását korlátozni — ez esetekben a gazda, a vadász, a hal- és méhtenyésztő gondoskodhatik a maga ügyében védekezésről, de ellenkező esetben, mikor például egér túlszaporodáskor látja a bogarászó, vadász- gató gólyát s mikor az apró szárnyas vad csirkéi már repülősek stb. szivesen fogja fogadni kelepes madarunkat. Kiadni a gólyapusztítás jel- szavát s annyira menni mint Németországban, hol lődíjakat adnak az elejtettekért, akárcsak ragadozó madarak karmaiért és csőréért, nálunk határozottan nem volna helyén való. Mert mostanában elég területünk van, mely még nem állott a kultura szolgálatába, azonkívül, mert nem kicsinylendő a nép felfogása, melyet gyökeresen felfordítani nem is taná- csos s idő előtt való volna. Sőt inkább számolni kell avval a viszony- nyal, mely a magyarság apraja-nagyja és a gólya között régi soron fenn- áll, s a melynek háttere bizonyos káros oldalakat is megenyhítő körül- mény; hisz örülünk, ha háztetőnket felkeresi ez a termetes jellemző madár, örülünk, ha eleresztett szárnynyal látjuk lebegni a lég végtelen- ségében; ha halljuk ismert kelepelését, figyelemmel kisérhetjük életmód- ját, tulajdonságait. Ettől csak meg nem fosztjuk magunkat!? s nem ölhet- jük ki őt, melynek alakja nélkül sok-sok vidékünk egy jellegzetességével árvulna meg. 3 A gólya érzelmeket sőt bizonyos költői hangulatokat is fakaszt bennünk, melyek sajnos, úgyis oly eltünő, elenyésző életűek már rideg korunkban — ezért hunyjunk szemet rossz erkölcseire, nézzük a jókat s ne tépjük szét teljesen azokat a szálakat, melyek ő hozzá csatolnak. Legyen csak továbbra is a magyarság madara, s kisérjük el ELSE ÜSS ÓT [7 ÉRZEL Ses Ká a E Ke ERR AK ÉN AE ADÓ SÉ S ME 7-8 ELANLSZ TS g ee sa áz ő Ged ÉGE Utas, sás va zat él e XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 985 továbbra is szemeinkkel emikor száll a kéklő égens, nem felejtve a mit TompPA ír: ű eMert ez a madár mintha sorsunk ——— Élő képe volna.s XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. ARDEIDAE. Sovány, czingár, oldalt lapított termetű, nagy és középnagy mada-. . számos fajt bóbita, meghosszabbodott begytollak s foszlott finom Ilak ékítenek. Csőrük ritkán kissé hajlított, rendesen egyenes, kemény, egyes; a kávák élei a csőr végén ráspolyosan finoman kireszeltek s yanott némi gyenge fogszerű kivágás is látszik; a kávákon az orrlyuk- . a csőr közepéig, vagy valamivel tovább, vonalas barázda van; csüd- rövidebb, lábujjaik hosszabbak, mint az előbbi nemé, a külső két lábujj en hártyásan összekötött; a hátulsó ujj karma legnagyobb s leghaj- ttabb, a középujjé pedig oldalt fésüsen fogazott; a fark egyenes, 10—12 llú. Kigyószerű hosszú fejök, csalfa, mereven tekintő szemök, hosszú uk, melyet ülve annyira behúzhatnak vállaik közé, mintha nem is lna, sajátszerűen jellemzik őket. Ágakon, nádszálakon ügyesen kapasz- dnak, lassan járnak, néha mozdulatlanul sok ideig egy helyben les- ek, gunnyasztanak; repülésök lassú ütemszerű, nyakukat behuzzák, ábukat elnyujtják. Általában igen különös, kómikus, esetlen mozgású madarak. Náluk erősebb állatokkal s emberrel szemben gyávák — csak kségből védekeznek — gyengébbek iránt azonban kiméletlenek. Hang- . rikácsoló, korrogó. Telepesen sgémfalukbans fészkelnek vagy saját ajrokonaikkal, vagy vegyest, rokonnemű, sőt más rendhez tartozó mada- kal is. Alig néhány faj van csak, mely inkább magában költ. Fészkeik gy, laza, nád, faág alkotmányok s nádasokban, rekettyésekben, nedves igetekben, erdőkben találhatók. Tojásaik száma 3—6; ezek egyszínű hérek, fehéreszöldek, fehéreskékek, hosszúkás, mindkét végükön hegyes akúak. A tojó egyedül üli fészkét, a fiatalok repülős korukig nem hagy- ák el azt. Az ivarok színezete nem különbözik, de a fiataloké elüt az re ekétől. Táplálékuk első sorban hal, azután békák s egyéb hüllők, y testűek, férgek, rovarok, mellesleg kisebb emlősök. Prédájukat való- san sszigonyozvas ragadják meg. Vizek, tavak körül, mocsaras erdők- 986 VI. REND. LÉPKEDŐK, ben tartózkodnak. Egyes fajok inkább éjjeli, mások ellenben nappali életet élnek. 56. NEM : BAKCSÓ. NYCTICORAX Rafin. 1815. Középnagyságú, inkább éjjeli, mint nappali madarak. Termetök zömök s nyakuk sem túlhosszú, no ha hosszú, sűrű tollazatú; meglehe- tős nagy fejök tarkójáról 2—3 igen keskeny, hosszú toll nő ki (az öre- geknél) ; szemök nagy; a csőr erős, nem igen hosszú s kissé hajlított; farkuk 12 tollú. A BAKCSÓ. Nycticorag nycticorax (L.) 1758. (Ardea nycticorax L. — A. kwakwa Sam. Gm. — Ardea maculata Gm. — Nyecti- corax europeeus STEPH. — Nyct. ardeola TEmm. — Nyct. griseus STRickL. — Nyctiardea europa SwaIxs. — Scotaeus nycticorax HeuveL. — Nycticorax badius, orientalis, meridionalis BRHum. — Nyct. gardeni GuwxpL. — Nyct. nevius GRar. — Nycterodius nycticorax Maca.) Népies nevei: vakvarju; kvakvarju; éjji gém; oláh pap (Erdély) ; kvakker; kakcsó (Alföld); vasfejű gém; vakkánya (Csornai hanyság) ; kakata (Baja). Jegyei: varju nagyságú, de hosszabb nyakú és lábú; az öregek fejteteje és háta fekete, zöldesen érezfényű ; szárnyuk világos hamuszürke ; az alsó test fehéres ; tarkójuk 2—3 hosszú tolla fehér; csőrük fekete; sze- mök karminpiros; lábaik hússzínű sárgák. A fiatalok egészben szürkés- barnák, nagy, fehér — részben cseppalakú — foltozással tarkítva; szemök sárgásbarna, csőrük feketés szaru színű vagy zöldesszürke, lábaik szürkés- zöldek. (L. I. köt. IV. tábla.) : Leirása. Öregek: fejök búbja a tarkón túl csúcsban összefutó rajzo- lata, úgy a hát s néhány nagy válltoll fekete, zöldes érczflénynyel; a szárny világos hamuszürke, úgy a tarcsík és a fark is; az alsó szárnyfedők, farkalja, czombok, a szárny. hajlása és az első evező külső szélének sze- gése majdnem végig fehér; a homlok, a szemek fölött huzódó sáv, egész alsó test fehér, helyenként némi sárgás és szürkés árnyalattal ; a nyak oldalai és a tarkótól a hátig terjedő rész fehéresszürke, a pofák mögött sárgás. XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 987 A fiatalok tarkótollai üstökszerűen kissé meghosszabbodottak, felül alap- színük csokoládébarnás, a fej, nyak rozsdássárgán, finoman hosszában foltozott; a hát sötétebb és sárgásfehéren, fehéren, cseppalakúan fol- tos; a hát eleje és a váll egyszínű barnásszürke; az evezők feketés- szürkék, hegyükön fehér folttal; alul az egyszínű fehér torok kivételével fehér alapon szürkésbarna hosszanti foltokkal tarkítottak; a fark és farcsík sötétszürke. . —. Mértéke: H. 49—53; Sz. 299—32; F. 112—114; L. 688—7"5 ; . 17—82 em. . A bakcsó Közép- és Dél-Európában, Ázsiában Khináig, Japánig for- ul elő, szintúgy Afrikában s Közép-Amerikában. Földrészünk nyu- gati felében ritkább, így Németországban is kivételes jelenség, de Német- alföldön gyakoribb. Mocsaraink körül elég gyakori jelenség; posványos . ligetekben, víz alatt álló füzesekben, rekettyésekben és erdőkben, lige- . tekben azonban helyenként igen közönséges költő. Az országos közép- nap szerint április 17—18-án köszönt be hozzánk. Májusban fészkel, többnyire nagy telepekben, más gémekkel vegyesen, különösen az üstökös gémmel és a kis kócsaggal. A efalujoks rendesen a mocsár legjárhatatla- nabb részein van, hol ingó lápokról rekettyések, füzesek, náddal s egyéb vízinövényekkel vad összevisszaságban elsűrűsödnek. A bokrok, fák oldal- ágaira — sokszor alig két méternyire a víz színe fölött — rakják pár ágból készült fészkeiket, melyek oly silány, gyenge férczelmények, hogy alig érdemlik meg a fészek nevet s még a gerlicze építkezését sem érik föl. Egy-egy bokron 3—5, sőt több fészek is van, s ha az utóbb említett . gémfajokkal közösen élnek, azok fészkeivel keveredetten. Május közepéig 4—5 halvány kékeszöld tojást rak. . — Tojásmérték: H. 44—53; Sz. 32—38 mm. A különben meglehetős óvatos madarak családi szentélyüknél igen várósak; csak mikor már közvetetlen fészkeik közé nyomulunk, kelnek. szárnyra s némileg bagolyszerűen keringelnek fölöttünk, időnként hangos oák, kvák vagy koáu, káu szólásukkal fejezve ki aggódásukat. Távolabb faágokon még néhányan sorban ülnek, nyakukat behúzva, nagy szemei- ket reánk meresztve, egylábuskodva, mint valami búsuló barátok. Egyik népies neve az coláhpapv erre czéloz; míg a közmondás cÚgy néz mint bakcsóv bámuló, együgyü kifejezésökre, a Szava árulja el a bakcsót, pedig népünk fülében is jól ismert hangjára vonatkozik, melyet ren- sen előbb hallunk, mint a madarat látjuk. Repülés közben feltünő kerek, kurta szárnyuk, behúzott s a test tömegébe olvadó nyakuk, a fark mögül alig kinyuló lábaik első pillantásra megkülönböztetik egyéb gém- 988 VI. REND. LÉPKEDŐK. fajoktól. Leginkább apróbb halakkal, békákkal, ebihalakkal, békatojással, rovarokkal, egerekkel, férgekkel él. Inkább káros vagy közömbös, de semmiesetre sem hasznos. Üldözik is legtöbb helyen, márcsak szép fehér bóbita tollaiért, mely a kalpagok forgóiban kedvelt tolldísz. 3 57. NEM: BÖLÖMBIKA. BOTAURUS Steph. 1819. Termetökre előbbi nemhez hasonlítanak, de nyakuk hosszabb ; tolla- zatuk laza, a nyaktollak különösen hosszúak s felborzolva túlságosan megvastagítják a nyakot; a csőr nem igen, a középső ujj és karom azon- ban meglehetős hosszú (együttvéve hosszabb a csüdnél), szintúgy a hátulsó ujj karma, mely még feltünő erős is; 10 farktolluk van. Magá- nyosan, rejtetten élő madarak, melyeket nem igen látni napközben, csak sajátságos bömbölő hangjuk árulja el jelenlétüket a mocsárban. A BÖLÖMBIKA. Botaurus stellaris (L.) 1758. rArdea stellaris L. — Butor stellaris Swariwxs. — Botaurus lacustris, arundina- ceus BRHM.) Népies nevei: vízibika; nádibika; dobosgém (Jászberény); ökör- bika; muszkagém ; vízibornyú (Tiszamentén néhol); bikagém. Jegyei: majdnem holló nagyságú, de hosszabb nyakával és lábai- val még nagyobbnak látszik; tollazatának alkotása bagolyszerű, színe is a sárgás és sötétbarnán tarkázott bagolyfajokra emlékeztet; csőre sárgás- zöld, orma barna; szem sárga; lábai sárgászöldek. Leirása. Öregek: a fejtetőnek a tarkón túl kiszélesedő rajzolatja barnásfekete, a tarkó tollak hegyén keskeny agyagsárga szegés; a szemek alatt, a csőrtőtől a pofákra bajuszként nyomuló széles sáv, barna; a torok fehéres agyagsárga, közepén rozsdás, de sötétebben foltos sávoly huzódik a nyakra; egészben főszíne felül agyagsárga s helyenként-rozsdás, feketésen és barnán foltozott, s ugyanily színűen, mindenfelé szabálytalan ezik-. czakk, hullámalakú, nyilszerű rajzolatokkal tarkázott; alul az alapszín világosabb s feketebarnán hosszantfoltos; a nyakoldalak azonban finoman Chernel: Magyarország madarai. II. Bölömbika (Botaurus stellaris [L.)]). (288. lap). 07 Dusk has dél XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 989 harántcsíkosak; az evezők szürkésbarnák s számos rozsdaszínű haránt- kkal rajzoltak. A fiatalok olyanok mint az öregek, de nagy evezőik jdnem egyszínüek, alig csíkosak, legföljebb belső felükön. Mértéke: H. 61—66; Sz. 32—34; F. 10--12; L. 9—10; Cs. 1 szagttl are Leginkább Európa és Ázsia mérsékelt égövét lakja. Észak felé a 60" sz.-nél magasabban csak ritkán találták; délen sem valami közönséges ő, inkább csak költözködéskor mutatkozó. Hazánkban minden vala- való mocsárban, tóban, nagyobb nádasban előfordul s bár magát lönös madarat csak esetleg látjuk, jellemző otromba szava annál lertebb. Ennek révén bizonyos népszerűségre tett szert s a népies szetbe is beférkőzött. Különösen Tompánál többször előfordul, sőt . is irt róla, melynek alapja az a néphit, hogy bikából lett madárrá. pectöbb czélzás hangjára vonatkozik : cHa vastag bömbölés hallatszik a Nádasfelől: az a bölömbika.s Hogy mily erős ez a hang, azt is jól tudja: cZúg a sűrű nádas hosszú mély morajjal, Hogy a bölömbika bőgése is elhal. alakjára czélozva : ; crA nádas lakók legfurcsábbika Ámítva bömböl, a bölömbika.s Sajátságos is az a hang, melyet különösen párosodás szakában bő- L hallat! Mintha nem is madár mondaná azt a rezgő és tompa böffe- hez hasonló kéttagú szólást, mely körülbelül üű-prumb, ü-prumm, mb szótagokkal fejezhető ki. Sokat vitatkoztak rajta, hogyan szólhat ? A régi felfogás az volt, hogy bizonyos adag vizet felszí, azután cső- felveti, majd ismét a vízbe dugja s mintegy kifujja magából a kortyot. bb megfigyelések szerint — főleg azok után, melyeket TORREY és amerikai ornithologusoknak köszönhetünk, kik egy amerikai bölöm- át lestek meg szólás közben — madarunk vizet nem szí s csőrét sem rja abba, hanem látszólag a levegőt szívja be s bocsájtja ki magából. MAYNARD boncztani vizsgálatai is bebizonyították. Szerinte a hang n a gégében keletkezik mint legtöbb madárnál, hanem a bárzsingban. yakizomzat sajátságos alkotásának segélyével, mely izomzat a párosodási en különleges működésének megfelelőleg meg is változik. Költés után n is halljuk már a bömbölést, repülő bölömbika sem szól ilyen bika- 37 Chem: Magyarország madarai. II. 990 VI. REND. LÉPKEDŐK. hangon ; inkább valami gémhang és varju károgás elvegyüléséhez hasonlít a kráu, kváu hivogatása. Mint költözködő madár az országos középnap szerint: márczius 14—15-én érkezik s októberben, novemberben távozik el. Egyesek azon- ban a kemény hideg beköszöntéig is el-elmaradoznak mocsarainkon, sőt gyenge teleken át, valami szabad víznél, meleg forrásos helynél vissza is maradnak. Télszakán a legtöbb Észak-Afrikában, Indiában, Burmában és Khinában található. Költözködéskor rendesen kisebb, laza társaságok- ban járnak s éjjel utaznak. Erre vall, hogy csendes estéken késő őszszel, gyakran órákon át egyszerre több ponton nem messze egymástól hallot tam szólásukat a magasban, viszont tavaszszal reggel kis területen 8—10 darabot rebbentettem föl. Repülése lassú, esetlen; éppen csak felkalimpál a nádból, alacsonyan száll s mint egy rongydarab nemsokára ismét bele esik a sűrűbe. Tollazatának színe, csendes nyugodt gunnyasztása vagy merev kinyujtott nyaktartása — úgy mint az alkalom kivánja — kiváló alakoskodásra képesítik, s ezért még ha találkozunk is vele, csak gyakor- lott szemmel vehetjük észre. A költözködés idejét kivéve, magában elvo- nulva éldegél s ellentétben a többi gémfajjal, nem is költ telepesen. Áprilisban párosodik s májusban rakja nádszálakból, kákalevelekből való fészkét, mely mindig nehezen hozzáférhető helyeken a magas nádban, a lápok vad növényzete közt, majdnem a víz színtáján található. 3—5 tojása halvány kékes-zöldesszürke, alakra olyan, mint a házityúk tojásai. Tojásmérték: H. 50—54; Sz. 35—38 mm. A bölömbika, bántalmazva, nemcsak hogy mérges, de igazán csak akkor cfurcsav állat. Nyakát felfújja, minden toll sörényesen külön áll, szemeinek merevsége szinte félelmessé válik, hegyes csőrével pedig szigo- nyoz s dühösen vagdal. Soha sem felejtem el azt a kómikus xpáros viaskodást,, melynek egy ízben tanuja voltam; madarunk és vizs- láimn álltak egymással szemben. Úgy látszik, véletlenül bukkantak egymásra a sűrű nádság egyik tisztásabb, szigetes helyén s annyira nagy volt a meglepetésök, hogy a bölömbika repülésre sem fogta a dolgot. Magam a csuhisokban, nádban gázoltam s csak a közeli törtetés meg-megujuló nagy zaja keltette fel figyelmemet. A csörtetés felé tartottam hát s itt szemeim elé tárult a kómikus harcz, mely bármicsoda czirkusközön- séget kaczajra fakasztott volna. Vizslám mindig hozzá ugrott, oda kapott a felborzolt nyakú madárhoz, ez meg visszavágott; a kutya most hátul- ról támadott, mire olyan forgolódzás, hercze-hurcza, ugrálás, fogcsatto- gatás, fülrázás keletkezett, hogy szinte káprázott a szemem. Jó ideig tartott ez így s úgy látszott, az erők és ügyesség egyformán oszlottak XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 991 3. Ekkor közbeszóltam én is; bíztattam, tüzeltem kutyámat, hogy narább vége legyen a küzdelemnek. Engem semmibe sem látszott enni a vérszemet kapott szárnyas; még sokáig elbántak egymással, míg égre a kutya hirtelen elkapta s úgy össze-vissza rázta, mintha valami a 0 gakés a bölömbika nem árthatott neki többet csőrével s namar kiszenvedett a dühös győző fogai közt. Eledele meglehetős sokféle. Vízipatkányt, cziczkányokat, kisebb dárfiókákat, békákat, csíkot, kigyót, apróbb halat, vízi férgeket s rova- . álczákat, bábokat egyaránt eszik. Felbonczoltak begyében néha lópióczát (Hirudo eguinus), vízigyikot találtam s egy-egy tüzeshasú jékát és egeret is. Egészben véve közömbös, vadászatilag, halászatilag ik; sr A káros. Ó 58. NEM: POCZGÉM. ARDETTA Gray. 1842. A . legkisebb gémek; tollazatuk keményebb, mint előbbi nemé s erint is különböző; a középujj hosszabb a csüdnél, a belső ujj abb a külsőnél; a fark 10 tollú. A POCZGÉM. Ardetta minuta (L.) 1766. . (Ardea minuta L. — Botaurus minutus Borz. — Botaurus pusillus BRHM. — minutus SwaIxs. — Ardeola minuta Bp. — Cancrophagus minuta Kaup. — ola pusilla BRHu.] . Népies nevei: kis gém; büdös panna vagy panni (Velencze): bika (Hegykő) ; fakutya (Alföld) ; nádmászó (Pécs) ; puja gém (Erdély) : . bölömbika ; faszka- vagy vaszkagém (Dinnyéshát, Hevesm.); nádigém berény); kákabiró (Balaton); faszgógó (Dunántúl); kabak (Alföld). . Jegyei: gerlenagyságú, de soványabbnak, hosszabbnak látszó; a mbok a csüdig tollasok, a hím fejteteje és háta fekete, a tojóé sötét- arna, a fiataloké barnán és rozsdás sárgán foltozott; főszínük agyag- a; az evezők szürkésfeketék; csőr sárga, az orma barnás, hegye felé zötétebb; a fiatalok csőre zöldessárga; a szem sárga; lábai sárgás- ldek. (Fejének képe: I. köt. IX. tábla.) : 372 992 VI. REND. LÉPKEDŐK. Leirása. Öreg hím : fejtetője, tarkója, háta, farka fekete, némi — főleg a háton — sötétzöld érczfénynyel; a nagy evezők szürkésfeketék; a szárnyfedők szürkés rozsdasárgák, a legnagyobbak szine a szárny közepén, szürkésfehér széles keresztcsíkba foly össze ; nyaka a pofáktól kezdve mind- két oldalon halványszürkés, bizonyos ibolyaszínű árnyalattal; a begy sötétbarnásan foltos; egyébként mindenütt agyagsárgás, fehéren átcsil- lámló szinezetű. Kétévesek nyaka elől rozsdásan foltozott; a hátuk inkább barna mint fekete, általában szinezetök a fiatalok és a kifejlett tolla- zatúak keveréke. A fiatalok fejteteje feketésbarna; a pofák és a nyak oldalai barnás rozsdasárgák, némi sötétebb foltozással; a nyaknak a tar- kótól a hátig terjedő része rozsdás; a hát eleje és vállak barnás rozsda- sárgák, sötét rozsdabarna foltozással; a hát sötétbarna, rozsdasárga toll- szegésekkel tarkított; az evezők feketésszürkék, igen keskeny, finom világos szegésekkel; a fark fekete; alsó testök rozsdasárgás alapon, barna hosszanti foltokkal végig tarkított; a torok táján két fehér sáv nyomul le a nyak felé; a fark alja fehéres. A tojók inkább a fiatalokhoz hasonlítanak s valamivel kisebbek a hímnél. Mértéke: H. 29—34; Sz. 14—15; F. 4—48; L. 45—49; Cs. 45—48 em. Ez a kis gém a 60" é. szél.-en alul egész Európában előfordul, de inkább a mérsékelt övben, mint az északi részeken; különösen a dél- keleti vidékeken, a Duna mellékén gyakori. Ázsiában Kashmirig, de mint ritkaságot Északnyugot-Indiában is találták. Észak-Afrikában telel. A mi mocsarainkon, tavainkon, füzeseinkben igen közönséges. Különösen czimeres nádasokat, náddal átsűrűsödött rekettyéseket, fűzbokrokat, víz alatt álló berkeket, ligeteket kedvel. Nagyobb, de kisebb vizeknél is egy- aránt tanyázik. Nappal ritkán mutatkozik, mert rejtekhelyeiről ok nélkül nem mozdul, csak ha valami halász felveri, láthatjuk egyik nádasból a másikba szállani. Kitünő alakoskodó; nemcsak gunnyasztva téveszti meg a szemet, hanem a nádszálakon kapaszkodva is. Első esetben valami torzsdarabnak, szemétnek tarthatjuk, másodikban meg vastagabb nád- szálnak. Sokszor láttam, hogy ez a furcsa legényke a keskeny hajócsapás menti nádból nem repült föl előlem, hanem hirtelen pálczikavékonynyá egyenesítette föl nyakát s csőrét is égnek tartotta; így ült mozdulatlanúl, mereven az aggott, sárgaszínű nádszálak közt. Ha jó előbb észre nem vettem volna, később alig akadt volna meg rajta szemem, mert az ügyes madár mindig elejével fordult felém, vagyis testének avval a szinezeté- vel, mely szakasztottan összevág a régi nád szinével. Sőt fortélyoskodása annyira megy, hogy haladásunkhoz képest, lassan, észrevétlenül ő is XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 993 fordul s mindig mellét mutatja, tudván, hogy fejének, hátának fekete- e feltünnék. . Hozzánk az országos középnap szerint: április 25-én érkezik. Május- . fészkel, nádban, náddal átnőtt sűrű fűz- vagy rekettyebokrokban, bbnyire 1 méternél magasabban a víz szine fölött, de ritkán annyira, fészkét kézzel el nem érhetnők. Néha zsombékokon, torzsokon is m azt; sőt egy esetben a danka sirály fészkének oldalában, noha is tojások voltak. Fészke aránylag nagy s magas; nádszálakból, velekből készül, belseje finomabb szálakkal van kirakva. Utóbbi ágos calbérlőis viszonyában fészket sem készített, csak kimélyítette yfészek anyagát s oda rakta tojásait. Május második felében 4—7 fehér, a gerletojásokhoz nagyon hasonló tojást rak. i . Tojásmérték: H. 34—40; Sz. 23—27 mm. 16—17 napi kotlás után kikelnek a sötét narancssárga, rozsdásba pehelytollas fiókák, melyek a mily esetlenek a fészekben, oly ügye- ésőbb kirepülés után. Valóságos tollas tornászok. Bámulatos, icsoda kipróbált egyensulyozók, kapaszkodók ők a gyenge nádszála- fűzágakon. Egyenes szálakon, ágacskákon úgy mászkálnak föl-le, ajd szálról-szálra tovább a szomszédba, akár csak a nádiverebek. epülni is aránylag jobban tud, mint a többi gémek, mindenesetre esebben mozgatja szárnyait, annyira, hogy repülés közben ügyet- ebb galambra emlékeztet. . Hangját főleg párosodáskor hallani, s meglehetős gyorsan egymás- án ejtett umb szótag szaporozásához hasonló, a mi bizonyos távolból bb kutya ugatására emlékeztet. Ezért egyik népies neve is rfakutya az alföldi ember időjóslása úgy tartja s:Ha nagyon ugatnak: eső lesz. lelmét azonban ged, ged forma szótagokkal fejezi ki. . Szeptemberben távozik el tőlünk s ilyenkor tópartok alacsonyabb vényzetében, chanyzsíkos, sőt kopár helyein is találkozhatunk vele, mkülönben csatornák, pocséták mellékén. : Apró halacskákat, halivadékot, apróbb hüllőket, rovarokat, férgeket, ákat, bábokat eszik, néha talán egy-egy pelyhes vagy ügyetlen nádi- becske fiókát is elkap. Szavahihető megfigyelőtől hallottam, hogy poczgém egy álló helyben 18 darab apró halat — melyek azonban adár nagyságához arányosítva elég nagyok voltak — fogyasztott el. nczoltakban többször lótetűt is találtam. Gazdaságilag közömbös, haltolvajlásai a silány fajokat érik. 994. VI. REND. LÉPKEDŐK. 59. NEM : GÉM. ARDEA L. 1758. Ide tartoznak, néhány középnagy fajt beszámítva, a legnagyobb gémek. Hosszabb nyakúak és lábúak, karcsúbbak, mint előbbi nemek s vala- mennyit különféle dísztollak ékesítik; különösen a vállról leomló, fosz- lott, lengő, finom tollazatuk jellemző. A külső lábujj hosszabb a belsőnél ; a fark 12 tollú. Telepesen fészkelnek s nappali madarak. AZ ÜSTÖKÖS GÉM, Ardea ralloides Scor. 1769. [Ardea pumila LEP. — A. comata PALL. — A. castanea SAM. Gm. — A. sgua- jotta Gum. — A. marsigli LEPEcH. — A. audax LaPEYR. — A. deaurata MERR. — Ardeola ralloides Borz. — Buphus comatus Bor. — Buphus castaneus, ralloides, Ilyricus BRHum. — Egretta comata SwaIwxs. — Botaurus comatus Maca.) . Népies nevei: fehér panni (Velencze); sárga vagy sárgakendős kócsag (Biharm.); galamb kócsag; fehér bakcsó, vászonhátú bakcsó (Csongrádm.); hajas kócsag (Alföld); selyem gém; macskagém (Duna- Dráva köze). Jegyei: nagyságra a bakcsó és poczgém közt áll; csőre oly hosszú, mint a csüd; az öregek tarkóját alálengő, dús tollazatú sörényes bóbita díszíti, főszinük halvány rozsdasárga és fehér, a fiatalok sötétebben fol- tosak, szárny és fark fehér. i - Leirása. Öregek: torok, szárnyak, fark, farcsík, mell és has fehér, egyébként szinezetök fehéressárga; a hát halvány rózsás és ibolyás, mely szín a foszlott válltollak fehéressárga színébe olvad; a nyakoldalak, pofa, fejtető feketésbarnán hosszantfoltos; a tarkó sörénye fehéressárga, a legnagyobb tollak fehérek, mindegyiken, majdcsaknem a szélen, két barnásfekete hosszú szegélysáv; a csőr kétharmadrésze szürkéskék, végső harmada fekete; csupasz szemetája zöldessárga; a szem sárga; a lábak sárgák, zöldesbe hajlók. A fiatalok háta rozsdás sárgásbarna s hasuk is rozsdássárgába hajló, egészben barnásan hosszantfoltosak, üstökük alig van, válltollaik sem oly foszlottak. Az öregek téli tollazata, némileg hasonlít a fiatalokéhoz. fő. ms 1t Ká százat rt A ve ELTE TS Te Na ag e GYA ANAA S EGY ELS RÉV S NNSLT XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 995 Mértéke: H. 47—535; Sz. 21—235; F. 8—9; L. 53—62; Cs. 59—72 em. Déli és délkeleti Európában költ, különösen a Duna mellékén, majd Nyugot-Ázsiában és. Afrikában is. Hazánkban főleg az Al-Duna árterein és nagyobb folyóink mentén elterülő rangosabb mocsarakban, a temesi, . torontáli nagyobb ereknél (Bara), a Balaton mellékén, a szerémségi . mocsarakban, Eszék táján a skolodjváris ingoványban találhatók neve- . zetesebb telepei. A Fertőnél, Hanyságban ritkább s kevés költ, a Velen- czei tónál nem is igen akad, legföljebb átvonulva. Nem annyira a nádas . tavakat, mint az árterek vízállásait füzesekkel, legelőkkel, nem igen magas növényzettel lepett posványait kedveli. A partok közelében, lápos, . szigetes helyeken jár élelme után, úgy a legelőkön is. Reptében bizonyos . távolból, tiszta fehérnek látszik, de leszállva azonnal elnyeli a környezet : sárgás rozsdás színe alakoskodik. Szállva — ha csak közel nincs — könnyen összetéveszthető a kis kócsaggal, csakhogy annál mégis vala- . mivel kisebb, szárnycsapása meg valamivel sebesebb. A költés munkáját . mindig nagy társaságban végzi, de egyébkor is gyakran jár magatollú czimboráival. Gyönyörű kép az, mikor a láp messzenyujtózkodó zöld síkja vagy nagyobb róna víz fölött egy-egy csapat ilyen fehér madár átszár- nyal s a napsugár megvilágítja őket! Nem éppen vad, de azért lőtávol- . ságra meglopni csak fortélyoskodva lehet, szabadon ülő nem várja be . az embert. Fészkénél azonban elfelejti a szemességet s könnyen meg- . keríthető. Nem szól annyit, mint a nagyobb gémek s karr, kharr hang- ját elvétve, inkább csak otthona körül hallatja. Hozzánk érkezésének . országos középnapja: május 1-je. E hónap második felére esik költésé- . nek főideje. Fészke finomabb és erősebb ágacskákból készült, laza, átlátszó építmény, noha belseje holmi növényszálakkal is szegényesen ki van bélelve. Leginkább fűzfákon, rekettyéken, a mocsarak mélyében, a fács- kák, bokrok koronájában található. A nagy sgémfaluk-ban; mindig egyike azon fajoknak, mely a bakcsóval együtt a legtömegesebben lép föl, száz sőt ezernyi számban. 4—5, ritkábban hat zöldes kék tojást tojik. Tojásmérték: H. 43—48; Sz. 32—36 mm. 78 Szeptemberben bucsúzik tőlünk s csapatosan vonul délre: Afrikába, . — Mezopotamiába, a Perzsa-öbölhöz. . Kisebb halakkal, apróbb békákkal, pondrókkal, férgekkel, rovarok- kal él. Gazdaságilag közömbös vagy némileg káros. 996 VI. REND. LÉPKEDŐK. A PÁSZTOR GÉM. Ardea bubulcus (Sav.) 1809. (Ardea lucida Rar. — Ardea ibis HEucL. — A. coromandelica LicHr. (nec. Bopp.) — A. seguinoctialis Mowrc. — A. russata Keys. £ BLas. — A. rufica- pilla Vixen. — Bubulcus ibis Awr. — Buphus russatus Apams. — Buphus bubul- cus SALv.] Jegyei: akkora mint előbbi, csőre narancssárga, tollazata egészen fehér, csak begyén, fejtetején, hátán rozsdavöröses, szőrszerűen foszlott. Mértéke: Sz. 25; F. 14; L. 7; Cs. 5 em. (Huszrny gyüjt.) Ezt az Afrikában, Nyugot-Ázsiában honos madarat Európában csak mint nagy ritkaságot észlelték a délibb részekben, de nem csupán ven- dégeskedve, hanem fészkelve is. Hazánkban szintén néhányszor kapóra jött s habár fészkét nem találták még, bizonyosra vehető — tekintve előfordulásának körülményeit és időpontját — hogy költött nálunk. Az első honi példányt gróf TELEKI Samu lőtte az Obedska-bara-ban Kupinovó- nál 1884-ben.! Két évvel utóbb ugyanott ifj. HODEK EpE lőtt két darabot," 1887-ben junius 8. és 9-én pedig a kolodjvári mocsárban báró KALBER- MATTEN-nek sikerült hat darab közül 3-at elejtenie." Temes-Kubinnál végre 1892 április 15—19. közt MEwnxEsroRreR G. gátbiztos kerített egy példányt," mely a réten lovak közt volt megszállva. Hogy mindezek hová kerültek? nem sikerült kinyomoznom. De bizonyos, hogy HODEK bécsi prs;eparátor kezei közé több jutott belőlük s hogy a kubini példány külföldre vándorolt. HoDEK-től egyetlen egy származott vissza hozzánk, melyet ő 1885 junius 3-án ugyancsak Temes-Kubinnál lőtt. Ezt az öreg hímet HUSZTHY Ö. szerezte meg gyűjteménye számára, mely mai napig az egyedüli magyar bizonyító példány. bj 1 Mitth. d. orn. Ver. Wien. 1886. X. 3. I. 2 U. o. 1888. XII. 80. I. 3 L. Freiherr v. KALBERMATTEN : Sumpfleben und Jagden. 30. I. 4 Szóbeli közlés. XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 997 A SZÜRKE GÉM. Ardea cinerea L. 1758. aaa TArdea vulgaris BErcHsr. — A. leucophaa Govrp. — A. shenana Sanp. — "ineracea BRHu.) épies nevei: kék gém (Barbacsi tó, Sopronm.); daru gém Hevesm.) ; fosógém (Erdély) ; vasgém (az ifjabb neve helylyel-közzel). yei: kisebb, soványabb mint a gólya, de majd akkorának lát- . csőre rövidebb a csüdnél; az alsó lábszár csupasz része hosszabb, a csüd fele; tulnyomóan hamvasszürke és fehér. Lcirása. Öreg hím: homlok és fejtető fehér, két oldalt feketén Je; a tarkóról lecsüngő bóbitatollak (2—3 szál) feketék, kékesszürke ággal; a torok és pofák fehérek, úgy a nyak is, de utóbbin a il a hátig szürkésfehér, elől pedig két, fekete foltokból keletkező nyomul le; a begytollak meghosszabbodottak lecsüngők, fehér és színűek; a begy oldalain kékes hamvasfekete, pamatos tollazata az alsó test fehér; az evezők kékes hamvasfeketék; a váll foszlott, de ilságos hosszú, dísztollai világos szürkések, hegyük felé fehérek, sként hamvasszürkék ; a csőr tulnyomóan sárga, csak orma barnás; a örnyékének csupaszbőre sárga, szintugy a szem is; a lábak vör- . barnák, a talp azonban sárgás. A tojó hasonlít a hímhez, de a úgy dísztollai rövidebbek, nem oly ékesek. A fiatalok fejteteje e, a tarkó felé sötétbülő ; nyakuk is tulnyomóan szürke; dísztollaik fejletlenek ; csőrük barnásszürke, az alsó káva zöldessárga, szintúgy köre és a szem is; lábaik szarúszínűek, zöldessárgába játszók. Mértéke: H. 77—88; Sz. 45—47T; F. 15—18; L. 14—16; 9-5-——13-6 em. Az Ó-világ minden részében honos, kivéve az északi tájakat. Nor- an éppen a 61" é. szél. alatt még láttam két darabot s mint hal- néha egyesek magasabbra is — a 687 é. szél.-ig — felkerültek. e azonban alig megyen túl a 60" é. szél.-en. Kelet-Ázsiában is rit- , mint nyugot felé. Nagy elterjedési körén belül majdnem minden i való helyen előfordul, csak halas vizeket találjon. E tekintet- folyók és tavak közt nem sokat válogat, sebesen rohanó patako- azonban nem igen keres föl, mert nem lábolhat bennök. A csen- n hömpölygő lassú folyamokhoz azonban majdnem jobban ragaszko- mint az álló vizekhez. A szélvizekben órákig elállong, sokszor hasig jolva. Látszólag világfájdalmas egykedvüségben, nyakát behúzva, mint 38 Chernel: Magyarország madarai. II. fö 998 VI. REND. LÉPKEDŐK. egy kesergő filozofus, búskomoran mélázgat, csak mikor figyelmét a vízben uszkáló halacskák felkeltették látszik megelevenülni : féllépést tesz, nyakát kiegyenesíti, rézsút feltartja s kémlel. Ha a préda biztos közelbe téved: kettőt-hármat gyorsabban lépve, szárnyait kissé meglibbentve, nyakát be- kapja, de a következő pillanatban azután nyílgyorsan előrepattantja s hegyes csőrével mintegy kiszigonyozza élelmét. Ritkán téveszt czélt s biztosabbra cbökv a szigonyozó halásznál is, melynek bizvást ő a tollas kiadása. Tartózkodási helyein az erdőket is szivesen felkeresi s felszáll a fákra, de ághegyen is ugyanaz a komoly, gunnyasztó, mélabús alak, mint a vízszéleken, réten, legelőn vagy mezőn. Még talán az utóbbi területen elevenebb, mert többet sétál, azaz görnyedve lassú lépésekkel kutatgat holmi egér, bogár, vakand s más állatkák után. Bízalmatlan, félénk, sőt óvatos, vad madár, mely az ember elől pár száz lépésnyire már kereket old: egy-két ugrásforma nekiiramodással kibontja nagy szárnyait s odább száll. Repülése lassú, ütemes, miközben nyakát összenyomott ? alakban vállaiba vonja, csőrét a nyakhoz húzza, meghosszabbodott begytollait kissé alácsüggeszti, lábait hátranyujtja. A levegőt hasítva gyakran halljuk rekedt korrogását, mely kreekk, kreik vagy kháá, khaák hangokkal fejez- hető ki. Ha többen együtt, nagyobb távolságra szállnak, ferde vonalban vagy A alakban sorakoznak. Általában a társaságot szereti, de nélküle is ellehet. Többnyire 3—5 darab halászgat, jár együtt. Csak szemére kell néznünk, hogy lényével, természetével azonnal tisztába jőjjünk. Ravasz- ság, álnok hamisság, ármányosság sugárzik ki tekintetéből, a mihez : kigyószerű feje is illik. Nálánál gyöngébb állatokat, csak közelébe 3 tévedjenek, kiméletlenül megtámad, megöl s felfalja őket. De az erőseb- bekkel és emberrel szemben félénk és gyáva, csak ha nem menekülhet 3 bátor és csőrvágásokkal dühösen védelmezi magát. Ilyenkor ellenfelének k mindig szemeire czéloz. Azért megsebzettekkel óvatosan kell bánni, mert f szivós életüek s néha színleg megadják magukat, elterülnek, de kedvező alkalommal azonnal osztogatják szigonyzó csőrdöféseiket. Ismertem halász- embert, kinek szemevilágát vette ez a madár. Nálunk költözködő s első érkezésének országos középnapja: már- cztus 14—15. Legelőször — sokszor még alig van szabad víz s a hó. sem takarodott el — a vén hímek jönnek, azután a tojók és fiatalok. Megesik azonban, hogy enyhe teleken — mikor a vizek be sem fagy- nak — egyesek itt maradoznak. Április havában kezdenek költeni, főleg 3 e hónap második felében. Ő is telepesen végzi a szaporítás munkáját, de cfaluiv a terület szerint változnak, más-más képet nyujtanak. Leg- § kedveltebb fészkelő helyei vizes, ligetes, mocsaras erdők, hol a magas da dl áz FR Eta XIX. GSALÁD. GÉMFÉLÉK. 999 ák sudarán rakja fészkét; sokszor egy-egy terebélyes fakoronában 4—5, sőt több, máskor meg — kisebb fákon — csupán csak egy fészek van. Némely helyen — mint hajdan a Hanyságban — a kárókatonákkal vegye- n lepnek el-bizonyos erdőrészt, máshol a többi gémfajokkal telepesen ltenek, de az ily telepen rendesen ők vannak kisebbségben; végre nerjük vetési varjúval és csókával vegyes telepeit is, így Erdélyben y-Enyed vidékén a Maros mellett. Magas fák híjával a nádasok fűz- tival is megelégszik s ott a hol egyáltalán csak nád van, a czimeres, tagabb nádrészletekbe veszi be magát s letiport nádszálak tetejébe — k olyformán állanak össze, mint a gulyába rakott puskák — építi nát. Ha azonban a vizek közelében, sőt pár kilométernyire onnét, dő akad, szivesebben huzódik oda s még avval sem törődik, hogy tleg ez az erdőség dombos vidéket koronáz. Az egyszer kiszemelt [ vájukat nem egykönnyen hagyják el s még háborgatásnak sem enged- nek, sőt meglövöldözésnek sem, hanem évről-évre visszatérnek oda s ivós erőszakoskodással bitorolják jogukat vagy jogtalan foglalásukat. kinek nem volt még alkalma — különösen nagy, vegyes lakosságú — mfaluts látni, el sem igen képzelheti micsoda élet folyik ott. Erőtlen emberi toll ennek a perczenkint változó, minden vonásában saját- os képnek ecsetelésére. Abban a szerencsében részesültem, hogy icsak édes hazánk — még most is elég számos — madártanyái . sokat saját szemeimmel láthattam, megjárhattam s figyelhettem ott kibontakozó elevenséget és életműködést, hanem megismerked- ttem az északi madárszigetekkel és madárhegyekkel is, szemtől szembe ihattam az Északi-fok közelében fekvő Svaerholttal, Európa egyik leg- lagyobbszerű madárhegyével. Élő összehasonlítást tehetek hát a kettő . S így is igazat adok BaLpamusnak, kit madártelepeink 1847-ben jábítottak hozzánk Németországból s a ki így nyilatkozik róluk: sAz z madárvilágban alig van változatosabb, érdekesebb s bizonyosan ics szebb, mint ezek a egémfalvak,. Az északi madárhegyek talán iagyszerűbb látványt nyujtanak, de ily szép és érdekes, elevenségökkel és zíngazdagságukkal lebilincselő benyomást még sem gyakorolnak reánk." szakon a táj felséges komoly vadsága adja meg a smadárbirodalom- ks a festői hátteret, nálunk háttér alig van, magának a vidéknek ellő közepében keresni kell azt, szinte trópusi buja növénytenyészet özt, a mocsarak sőshelyeinv, hová a czivilizáczió jármát viselő ember yomai még nem igen értek. A hozzájukférhetés nehéz, néha élet- eszélyes; a ki gyönyörködni akar bennök, annak arcza verejtékével, fáradságok árán — mert áthatatlan sűrűben, sokszor kötésig sárban, VÍZ- 38 300 VI. REND. LÉPKEDŐK. ben gázolva férkőzhetünk csak oda — a szó teljes értelmében ki kell érdemelni azt a látványosságot, melyet északon könnyű szerrel élvez- hetünk, annyira, hogy a 19-ik századvégi leleményesség a turistahajók mutatványos programmjába is felvette. Nem is kivánhatom, hogy a szives olvasó — már hogy a kivételek- től eltekintve — kövessen engem a ruhákat rongyoló, alig áttörhető nádasokba, vízbe, iszapba, pióczák és szunyogok közé, mert tudom, hogy inkább kényelmes gőzhajókon szegődnék utitársamúl, honnét akár egy jól berendezett vendéglőből, oszthatná meg azokat a benyomásokat, miket pl. a remek norvég partvidék éjféli napsütötte madárhegyei kel- tenek. Épp azért leíráshoz folyamodom, hogy legalább főbb vonásaiban így fessem le a cgémfaluv képét, az ott uralgó élet lüktetését. Legalkal- masabb időpont ilyféle látványosság megtekintésére május vége és junius eleje, mikor a költés java idejét érte s nem csak tojásokat, hanem fiókákat is találhatunk már a fészkekben. Á nap melegen tűz, perzsel. Csak nagy közökben suhint végig a rónán az a bizonyos fuvalom, mely megrezegteti a leveleket, meghim- bálja a sűrű nádas tetejét, de alig hogy azt hullámzásba hozta meg-meg elül, hogy a friss légjárás után csak még jobban érezzük a tikkasztó hőséget. Mindenütt összefüggő óriási vetésként zöldel előttünk a magasra sarjadt friss nád, közbe sötétebb foltokként a csuhú, élénkebb, de ala- csonyabb részletekben a sás, sisák. Egészben, mintha a zöldszínnek különféle árnyalatában pompázó növénytenger terülne el szemeink előtt, melyből csak egyes helyeken emelkednek ki, holmi szigetekként, fás és bokros területek, melyek közt kisebb-nagyobb tükrökként csillog, fénylik, fehérlik — itt is ott is mindenféle szabálytalan alakban — a szabad víz vagy az ezüstös kigyókként tekerődző keskeny halászcsapás. A közelben zsombékos, iszapos barna vízből, csóvás csillagsás üstökei, ; vízipetrezselem, fehér vadtorma és sárga kutyatej virágai ütik fel fejöket, szinte átmenetet jelölve a szárazföld és a tulajdonképpeni láp szivetája közt. A mocsár partjain állva, éppen csak sejthetjük titkait. Ezernyi béka brekegő kurutyolásába vegyül a "bölömbika mély ümmögése, a jajongó bibicz siválkodása, a vöröslábú czankó élénk füttye, a levegő- égben ide-oda lengő sirályok kaczagása, a nádiverebek sajátságos kari- csolása, meg valami hortyogó vakkantás. Nagyobb árnyék szalad el mellettünk a földön, feltekintve gémet látunk, mely lomha szárnycsapás- sal, időnként egyet-egyet korrogva, tart befelé a mocsárba s messze a posványság suhás, bokros részén belemerül a nádságba — eltünik. Nem- a sokára innen is, onnan is kisebb-nagyobb gémalakok szállingóznak a XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 301 tiszta légben, sőt kisebb csapatkák is; eltérő sokféle szinük megtarkítja az egyhangú képet. Mind arra felé evez, hová csak az imént szállott le " e sovány legények első hirmondója. Különben csend és látszólag nyu- l om, mert a néha megjelenő, hápogva, csörögve járó apró kacsacsapat- z éppén csak fordulnak egyet s ismét levágódnak a vizekre, a magas- örvénylő tavi sasok barna alakjainak pedig egyforma lassú kerengése, dászgatása már-már unalmassá vált szemünkben. . Hatoljunk hát be e különös. világba, s nézzünk szét műhelyének ajében. Keskeny lélekvesztő fogad be, megmarkoljuk a hosszú csáklya- . s csendesen siklunk előre a csapásban. A mocsár zenéje kisér, meg- ban a víz, mikor előbbre toljuk magunkat, a nád pedig titokzatosan g, talán érthetetlen meséket mondva. Kotyogva, pittyegve úszik át a vízicsibe, egérként motozgat mellettünk a sűrűben a parányi sfejű. nádiveréb: egyébként nem sokat látunk, mint egy kis darab . mert az öles nád majdcsaknem fölénk borul s elfogja a látást. ideig haladunk már s kezdjük megszokni az egyformaságot, a barnás othadt víz kotuszagát, mely meg-megüti orrunkat, mikor csáklyafánk az apos feneket felkavarja. Egyszer csak elfogy a csapás, áthatolhatatlan rű nádfal mered elénk, elzárva utunkat. A ladik orra keményebb part- ez ütődik, még egy erőlködés és — — torzson ül. Ingó láphoz értünk, most gyalogosan hatolhatunk csak odább. A ki ismeri a mocsárt. benne való járás módját, mehet; de a kit sorsa most vezet erre elő- Ör, az maga erejére nem igen támaszkodhatik s vezető nélkül elveszett er. Száz és száz kéz nyujtózkodik utána a mélységből s lehuzza áldo- tát; tudni kell minden lépést, mert csalódás itt halált jelent. Én meg- jarátkoztam már réges-régen ennek a birodalomnak úttalan útjaival, előttem nem hamis a talaj külseje, mert ha ámit is, gyakorlaton edződött itélettel tkeztetek valóságára. Megvetett lábakkal, a nádat letiporva, zsombékról- mbékra lépkedve törtethetűnk csak előre. Átlábolunk holmi csatorna- ű vízmosásokon, erecskéken, hinaras vizeken, melyek szintáján ott engenek a tavirózsák lapos, kerek, fényes bőrszerű levelei, nyilnak szép fehér vagy sárga virágai, s ágaskodnak a kutyanyelvfű és szlevelű sás hajtásai. Imbolyogva, iringázva gázolunk előre, hol térdig. kötésig s csak mikor egy kis tisztásra érünk tájékozódhatunk hollé- akről. Nemsokára elérjük a berket, mely fölött mostanában élénkebb mek járása s rekedt hangjukat is sűrűbben hallhatjuk. Ott van a alujoks. Bizton meggyőződhetünk erről, csak egy lövést kell tenni. durranás végig morajlik a lápon s az eloszló füsttel feltárul előttünk a látvány, mely megérdemli, hogy folytassuk fáradságos előre nyo- 302 VI. REND. LÉPKEDŐK. mulásunkat. A berek száz és száz pontján egyszerre xfelugrottak, a tanya lakói, ijedt összevisszaságban, hosszú lábaikkal kalimpálva, keresve az egyensúlyt és menekülve a közelgő veszély elől. Az alakok és szinek tarkábbnál tarkább, különös vegyülete! Szürke, vörösesbarna, sárga, fehér kisebb-nagyobb furcsa szárnyasok zsongnak, kevejegnek, gomolyognak a kék égen és az aranyos napsugárban, rikácsolnak, korrognak, vakkan- tanak, vakognak. Mintha csak az ősmocsár rossz szellemei szabadultak volna boszorkánytánczra! Sűrű csapatokban a magasban feketét mutató batlák járnak, sietve távoznak az ügyesreptű kis kárókatonák, libegve- lebegve, mint a szél hajtotta könnyű fehér fátyol, eveznek föl a láp leg- remekebb szárnyasai a kis és nagy kócsagok, ide-oda tévelyegnek a fel- tünő csőrű, nyujtott nyakú kanalas gémek, feldobott sárga kendőkként bolyognak az üstökös gémek és nagy számban a egovakv szavú bakcsók, melyek közül a szürke és vörös gémek termetes nagyságukkal mindenkor kiválnak. A megriadt madársággal tele levegő szinte eforrs s csak jó idő mulva kezd megnyugodni, midőn ugyanis a felzavart szárnyasok lassacskán újra alább ereszkednek s egyenként, kisebb társaságokban kezdenek visszatérni fészkeikhez. Nehezen küzködünk odáig. Törjük a nádat, ágakat, kezünket arczunk elé tartva hárítjuk el magunktól a szemeinkre csapodó szálakat, meg- erőltetéssel rángatjuk ki lábainkat a hinarak, vizinövények kuszáltságából, mely lépten-nyomon belénk tekerődzik, mintha hurokvetéssel akarná meg- hiúsítani szándékunkat. Öltönyünk rongyolódik, foszlányok csüngnek rólunk, a sás kardélű levelei meg-meghasogatják, összevérzik meztelen testrészeinket, lábikránkban szúró fájdalmat érezünk s dolgunk van oda kapkodni s lerázni a vérünkre szomjazó sikos pióczák legtorkosabbjait. — De hát előre! még csak néhány lépés és czélnál vagyunk. Újra felriad a 5. sokféle madár, még jobban megrémülve, még nagyobb zajt és lármát — csapva, mint az előtt lövésünkre. A rekettyék ágait a sok madárszenny megfehérítette, a levelek fakók, mintha csak híg mészszel öntözgették volna le az egész berket; a fák részben elhaltak vagy sorvadoznak ; az iszapos holt víz barnaságát is megtarkítja a madárszenny, mely azon- kívül telve van törött tojásdarabokkal, záptojásokkal, rothadó halmarad- — ványokkal, pelyhes és tollas fiatal gémdögökkel. A kotuszag összekeverő- 44 dik e rengeteg mocsok, piszok bűzével s megfacsarja az ember orrát. a Tavaszi Íriss zöldben pompázó erdők üde levegője, kristálytiszta hűs 88 hegyi forrás, mily messze estek ti ezektől a bokroktól, fáktól, ez utálatos víztől, enyészettel és miazmákkal mételyezett légtől ! Az ágak roskadoznak a szinte egymás hátán épült sok fészektől. k TÉL A ZÓ VERET Ra TORÁ "IZMOT ELST et KAT ELL ÍSVÉT Láz Bakaé XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 303 mely bokron húsznál több van, minden helyet kihasználtak a gémek nem jutna többnek alkalmas ág. A vastagabb ágakon, a törzshöz zel, a szürke gém tanyáit látjuk, a kócsagok a nád letiprott, gulya- rűen összeálló csomóira építették otthonukat, a bakcsók, üstökös gémek, ; kócsagok az oldalágakra rakták átlátszó, silány alkotmányaikat, a as gémek legalul a puszta zsombékokra, a torzsra, a lápok hátára. Az ágakon, fészkekben tojásaikat, fiókáikat féltő anyamadarak mászkálnak, szkodnak, furcsábbnál furcsább helyzetekben méregetve minket, egy- . bőrüket, másrészt fészkeiket féltve, reánk meresztik hamis tekinte- et, majd ide-oda suhannak az ágak közt, s elkeverednek a fölöttünk hőként kavargó félénkebb társaság közé. A fiókák folytonos kiabálása, öket nyilvánító rekedt párbeszéde, az öregek felelgetése, a magasból lá hulló szemét, a színek, hangok gyors váltakozása és összhangtalan- sága szüntelen foglalkoztat. Ide idegek kellenek s kipróbált fül, finnyás- 3 Jot nem ismerő orr. Es mégis tarka-barkaságában, bűzös rútságában mily érdekes mindez! A szerelem, a családi élet meleg otthona, az ahhoz kapcsolódó, az ott feltámadó érzések összességével, melyek igazab- bak és hívebbek, mint talán sok fényes, aranyos, márványos, drágaságok- cziczomázott kényes tisztaságú emberi hajlékban! . Elfelejtjük, el kell felejteni a környezet undokságát, mert átragyog jn a szülői szeretet és békés egyetértés hamisítatlan fénye érintetlen ősi mivoltában, az az odaadó gond, ragaszkodás, féltés, mely sehol sem tanulságosabb, mint éppen ezeken a madártanyákon. Irigység, egymásra ; törés, áskálódás, fondorkodás nem honol ez ország ezernyi lakóinak keb- . lében, mindegyik alkalmazkodik a másikhoz s megy a maga útján, a nél- . kül, hogy társainak boldogulását keresztezné. Apró cseprő nézeteltérések, lyek pár csőrcsipéssel csakhamar ismét elintéződnek, nem is jönnek imba s nem zavarják a kölcsönös megalkuvás, megférés összhangját. wphosszat folyik a sürgés-forgás, jövés-menés. A gémfiak példátlan nagy- ehetők és gyors emésztésüek, mely tulajdonságukkal csak szülőik csüg- hetetlen gondviselése vetekedik. Hordják az ételt szüntelenül, annyira búsásan, hogy mindig marad hulladék, fölösleg, a mit a serdülő ivadék m bír torkába fogadni. Ez pedig gémnél nagy szó! Az öregek a fészek- Jen sarkukra támaszkodó kómikus, kóczos pelyheseknek csőrébe tolják maguk csőrét, vagy a fészek szélén álldogáló kitollasodottak elé ökren- a táplálékot; ezek mohón kapnak utána, örömük rikácsoló hangjai séretében. . Míg a fészkek közt járunk, nézdelünk, a nagyobb fajok — kivált a kócsagok, kanalas gémek — nem igen szállnak vissza tanyájukhoz; ez 304. VI. REND. LÉPKEDŐK. utóbbiak különösen magasan keringelnek s nem egyhamar nyugosznak meg. A bakcsók és üstökös gémek azonban látszólag nem sokba / veszik betolakodásunkat: fel sem igen riadoznak, hanem az ágakról bámészkodnak felénk s közelre bevárnak, felrepülés után pedig nem- sokára ismét leereszkednek s kémlelik lépéseinket. Még a lövöldözés sem vadítja meg őket, mert óvatosságukat elfelejteti az otthonhoz való példás ragaszkodás megkapó nyilvánulása. Ez a meleg vonzalom fejlesztette ki bennök a társas együttélést, melyben legfőbb erősségüket is megtalálták, hisz sok ellenség leselkedik tehetetlen fiókáik élete után, melyekkel szem- ben másképpen alig védekezhetnének. Sasok, nádi kányák és egyéb ragadozó madarak, le a tolvaj szarkáig, így is be-belopódzanak a telepre s felhasználják a legelső alkalmat, hogy egyik-másik fészekből tojást vagy fiókát csenhessenek. Néha sikerül is a garázdaság; legtöbbször azonban feltámad a telep szárnyas népe s éktelen lármával támad a zsiványra, űzi, kergeti s meghiusítja merényletét. A szürke gém rendesen négy, ritkábban három vagy öt fehéreszöld tojást rak, melyeket a tojó körülbelül négy hét mulva költ ki. Tojásmérték: H. 55—64; Sz. 40—46 mm. A hím a kotlás idejében a fészek közelében tartózkodik, néha egy- egy órára fel is váltja fészkén párját, vagy — főleg reggel és alkonyat élőtt — ellátogat halászó helyeire. Egy további hónapig, sőt azontúl is eltart a kikelt fiókák nevelődése, kitolladzása. Ha végre anyányiak lettek, kirepülnek a fészekből s követik az öregeket messzebb kirándulásaikon is. Szeptemberben a szürke gémek java része elköltözik tőlünk, de október- ben is még tart a vonulás; azontúl csak egyesekkel találkozunk. A Föld- közi tengerre dülő tartományokban, Afrikában töltik legtöbben a telet. sa Manapság is népszerű madaraink közé tartoznak a gémek, egyes í; fajok különösen. Díszes bóbítájuk vagy foszlott válltollaik régtől fogva rangos szerepet játszanak a magyarság kalap és süveg ékítései közt. A szürke gémnek világos, fehéresszürke válltollai sok helyen a legénység a pörge kalapjain a már gyérülő darutollat helyettesítik. Hajdanta, a sóly- A mászat virágzásában, a gémek pedzése nálunk is nemzeti vadászat volt — és főleg az úri rendnek, a lőfegyverek tökéletesbedéséig, kedves sportja. 7 A jelenben inkább csak mellesleg lövik, néha, különösen fiatal vérű snagy 8 számokra dolgozó, puskásaink egy-egy telepjüket is meglátogatják, hogy halomra lőjjenek egy csomót, a mi igen könnyen megy, mert semmi ügyességet nem kiván. De fosztogatják, pusztítják — főleg alvidékeink — nagyobb telepeit — a tollcsiszárok is, mert a gémtollak, a mi agyafurt a és perczenként változó női divatunknak mindenkor keresett kalapdíszítéaát hö XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 305 így a tollkereskedésekben folyton értékes árúczikkek. E mellett a vízen járó népség a fiatal gémeket is szedi, mert cfinom paprikást, észíthet belőlük, vagy mellöket pecsenyének sütheti, zsirjukat meg orvos- ságul tartogathatja, lévén az a sszáraz fájásnak" állítólag kipróbált szere. lem csöda, ha mindezekért a hazánkban amúgy is jellemző és a sok vízszabályozás daczára még mindig gyakori — azelőtt meg éppen rend- vül számos — gémek alakja, természete általánosan ismert és népünk lelkét, felfogását is foglalkoztatja. Csak így irhatta PErőri oly híven, mint- " rajzolva, a Kis-Kúnság jellemzésében : ; eSzélén a sötétzöld Káka közt egy-egy gém nyakát nyujtogatja, Közbe hosszú orrát üti víz alá a Gólyafiak anyja, Nagyot nyel és aztán Fölemeli fejét s körülnéz kényesen. Hosszú nyaka, soványsága, gyors emésztése, czingár vékony lábai azok a sajátságok, melyeket — mint valóban legfeltünőbbeket — legin- kább megjegyzett róla a magyarság. Már a tizenötödik századvégi nóta . mondja gúnyosan : eső] alsten hozzád gyáva német Úgy nézlek, mint tarka gémets aa kuruczvilágban is megmaradt az a felfogás, akkor is sgémlábú némets volt a betolakodó szomszéd díszes jelzője. A sgémes kút, neve intén a gém alak révén keletkezett. A cnémet betegségben szenvedőre is reá mondjuk madarunk egyik népies jelzőjű nevét; s ha a közmon- ásban halljuk cSzázhúsz gémnek hatvan keszeg? hát tudjuk, hogy nagy- hető emberről vagy nagy dologról van szó, a kinek vagy a minek kevés utott. . — A szürke gém legfőbb eledele a hal, különösen azok a fajok, melyek m a víz fenekén, iszapban élnek, — mert ezeket nem igen tudja meg- ogni — hanem a melyek a víz szintájához közel szeretnek úszkálni. llesleg azonban, ott a hol hal szűkében van, vagy kedvező alkalma nyilik, békát, egeret, apró madarat, ebihalat, csigát, nagyobb rovarokat is elemészt. Roppant falánk és torkos, azért igen sok halat elpusztít s . hol fészkel, a halgazdaságnak igazán egyik legnagyobb ellensége. Dög- ött halat csak szükségből eszik, az elevenjéből sem a megtermett pél- lányok után szigonyoz, hanem csupán csak akkorákat fog, melyeket elbír . nyelni, mivel prédájának felaprításához nem ért. Nagy ehetőségére és a ármányos lelkére világot vet következő tapasztalásom. Egy fészekből sze- Chernel: Magyarország madarai. II. 39 306 VI. REND. LÉPKEDŐK. dett fiatal szürke gémet tágas kalitkában összezártam egy öreg poczgém- mel. Másnap az utóbbinak se hire se hamva. Tudtam, hogy semmi- képpen ki nem szökhetett fogságából, legföljebb arra gyanakodtam, hogy valahol meghuzódott vagy elbujt s álakoskodva elvonja magától figyel- memet. Kutatgatás közben azonban reáakadtam egyik lábára, majd meg- találtam némi maradványait abban a gombóczszerű gomolyban, melyet — mint emészthetetlen részeket — a szürke gém kiökrendett. A fiatal nagy faj tehát egyszerűen megette a kis fajú öreget. Ugyan ő hamarosan vég- zett elejbe dobott szárnyas egerekkel, két-három darabra szelt kisebb ragadozó madárral és éppen nem restelt, később, mikor a kertben szaba- don járt, a körülötte szintén szabadon tartott 10—15 anyányi sirá- lyok közül egyet-egyet elkapni, mikor halakat szórtunk elejbök. Persze a sirályiyal nem végezhetett hamar, mert fele se fért volna le torkán, no meg nem is engedtük a vérengzést; mindazonáltal rossz szándéka meg volt. Többször 10—14 darab 1—1"2 dm. hosszú halat egymásután evett. Ott, a hol egémfaluis erdőben vannak, még a fákban is tehet némi kárt; mert ocsmány szennyességével elöli azokat. Vadászati szem- pontból sem tűrhető, mert a fiatal vízivadat pusztítja s különösen tojásaikat is. A Velenczei tavon tavi kányákra kiállított s esztergályozott fehér fatojásokkal felszerelt csapóvasakban számos gémet is szoktak fogni, különösen szürkét és vöröset. Ez a csapóvas tehát nemcsak kányának, de nekik is szólhat. (Egyenesen sgémvasv az I. köt. 55. képe.) Fegyver- JA rel úgy sem üldözhetjük valami kiadóan. Különben erős lövés nem kell neki, mert gyengén sebezve is leesik s gém szokás szerint kiökrendi begyének tartalmát. Helyileg s időszakosan azonban ő is tehet hasznot a 38 gazdának, mert a mezőkön sok egeret elpusztít s némely egérjárta vidéket rendesen nagy számban is meglátogat s más egérellenségekkel ba együtt működik. Ebben az esetben tehát békében hagyhatjuk. a A VÖRÖS GÉM. Ardea purpurea L. 1766. ([Ardea caspia S. G. Gm. — A. rufa, variegata ScoP. — A. purpurata Gm. — A. pur- B purascens BRHM. — Phoyx purpurea SHARPE.) Népies nevei: fosgém (Velenczei tó); fosó gém; barna gém 9. (Csornai hanyság); vasgém (Tiszántúl). Jegyei: valamivel kisebb mint előbbi; a csőr és csüd egyforma A XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 307 hosszú; az alsó lábszár csupasz része legalább is oly hosszú, mint a csüd fele; főszíne szürke és rozsdavörös. Leirása. Öreg hím: felül uralkodó színe palaszürke, foszlott váll- és háttollai világosszürkék és rozsdásak; szárnyhajlása fehéresrozsdás; szárnyfedők hamvasszürkék némi rozsdás tollszegésekkel és árnyalattal; a nagy evezők sötétszürkék, kékes hamvazással, a hátulsók világosabbak ; a fark szürke; a fejtetőn levő s a tarkón túl hegyes rajzolatban összefutó folt fekete; bóbita tollai feketék, kékes hamvazással; a nyak hátuljának alsó fele szürke; a torok fehér; a nyak egyéb részei rozsdaszínűek, hátul a tarkótól, a pofákon át az oldalakon s a torkon alul, a középen, egy-egy fekete lenyomuló sáv, utóbbi fehér és fekete hosszanti foltokból kerül ki: begy hosszú, lecsüngő tollai rozsdásak, fehérek, közepök fekete, vagy fehérek, szélők fekete; a begy oldalain gesztenyevörös pamatos tollak ; a has szürkésfekete, oldalai szürkék; a csőr orma barnás, egyébként sárga ; lábai olajbarnák, talpuk sárga; szemei halványsárgák. A tojó bóbita tollai rövidebbek, színezete nem oly élénk. A fiatalok felül rozsda- barna, alul sárgás rozsdaszínű alapon, fekete foltokkal hosszant tarkí- tottak, evezőik barnásak, bóbita tollaik, foszlott váll- és háttollaik nin- . csenek. " Mértéke: H. 75—386; Sz. 36—38; F. 11—145; L. 10—12; . Cs. 11—125 cm. ; Nemcsak földrajzi elterjedésében, hanem tartózkodási helyeinek meg- . választásában is különbözik az előbbi fajtól. Inkább déli madár s Közép- Európában csak egyes helyeken közönséges. Angliában alig pár példány fordult elő. Németalföldön gyakoribb ; Németországban ritka, úgy Franczia- és Spanyolországokban is. A Dunamellékén le a Dobrudsáig, a Balkán félszigeten és Dél-Oroszországban gyakori, szintúgy Észak-Afrikában. Keletfelé Közép-Ázsiáig terjed. Indiában a hozzá közel álló A. manil- lensis helyettesíti. Hazánkban igen közönséges, de nem a folyamok, folyó- . — vizek környékét kedveli, mint inkább nagyobb nádas tavainkat, a széles . — lápokat, kiterjedt mocsarakat. A folyamok táján csak ott fordul elő, a . hol azok árterei összefüggőbb mocsarakat, nádasokat alkotnak s nincsenek . még agyonszabályozva. Erdőket, ligeteket sem szeret, mert kizárólag a . rétet, nádast keresi. Költözködése valamivel későbbre esik, mint a szürke . gémé; tavaszszal az országos középnap szerint április 14—15-én érkezik . hozzánk. Helyenként és az időjárás szerint, márczius utolsó hetében ." mutatkoznak az elsők. Őszszel szeptemberben költözködik el, egyesek . azonban októberben is láthatók még. A telet Afrikában, a Perzsa-öbölnél töltik. Április utolsó hetében, május elején kezd költeni. Fészkeiket tele- 39" 308 ; VI. REND. LÉPKEDŐK. pesen mindig a mocsár legjárhatatlanabb helyein, a legvastagabb, leg- magasabb czímeres nádba, letiport nádszálak tetejébe, 1—1"2 méternyire a víz színtája fölé rakják. A fészkek legtöbbnyire nádszálakból készül- nek, belsejök nádlevelekkel, gyékényszálakkal van kibélelve. Nagyságuk jó mosókosárnyi, de nagyobbaknak látszanak, mert széleiken a felhalma- zott nádszálak végei kiállnak. Ez a gémfaj a rendes sgémfalukbólis igen gyakran hiányzik s inkább magában, néhány szürke gémmel s vadludak fészkei közelében tanyázik. Egy-egy telepükön 10—150 párt találtam. A fészekalj rendesen négy halványzöldes kék tojásból áll, melyek három hét mulva kelnek ki. Tojásmérték : H. 51—59; Sz. 38—42. A vörös gém szokásai, életmódja, mozdulatai sokban hasonlítanak az előbbi faj tulajdonságaihoz, de mégis némileg eltérők. Korántsem oly vad, mint szürke atyafia, azonkívül teljesen nyilt vizeken ritkábban halászik, hanem a tavak sásos, csuhis szélein, a parti alacsonyabb nádasokban, erek, kubikgödrök mellett állong vagy egészen a növényzet közt, úgy any- nyira, hogy csak nyaka látszik ki, mely meglehetős jól alakoskodik. Hangja rekedt hkrett, hrek szótaggal fejezhető ki. Tápláléka főleg halból, békából, ebihalakból, vízi férgekből, rovarok- ból áll, de kisebb madarakat is megfog. Halas vizeknél őt sem tűrhetjük s itt mint határozottan káros madarat mindenkor üldözhetjük. A NEMES KÓCSAG. Ardea alba L. 1758. (Kép). (Ardea egrettoides 5. G. Gm. — A. egretta BEcHsr. — A. melanorhynehos 5. WacL. — Herodias alba GRar. — Herodias candida BRHum. — Herodias egretta — Borr. — Egretta alba, melanorhyncha Bp.) 0 Népies nevei: nagy kócsag; lovas kócsag (Bihar-, Hevesm.) ; fehér A gém (Barbacsi-tó, Sopronm.); török kócsag (néhol az Alföldön); lábas. 8 kócsag; páva kócsag; fehér fosgém (Dinnyésen néha); kolcsag; kótyag. ma Jegyei: gólyamagasságú, de sokkalta karcsúbb; fején nincsenek a lengő bóbita-tollak; színezete tiszta fehér; a csőr orma végig eldombo- E rodó, nem gerinczes; az öregek vállairól (tavaszszal és nyáron) gyönyörű, —. finom, fátyolszerű foszlott hosszú tollak csüngnek a fark fölé. 58 Leirása. Öregek: vakító fehér színűek, tarkójuk tollazata kissé 7 hosszabb, de nem alácsüngő ; foszlott válltollaik — sokszor 42 is — igen sa Chernel : Magyarország madarai, II. Nemes kócsag (áArdea alba L.). (308. lap). mesét, moment eztmeb As XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 309 osszúak, néha fél méternyiek; csőrük fekete, csak a szájzúg és a szem tt levő csupasz bőr sárga vagy sárgászöld; lábaik barnásfeketék, a . szár világosabb; szemök sárga. A fojó válltollai rövidebbek, külön- olyan mint a hím. A fiatalok csőre sárgás, lábaik világosabbak, észöldesek; válltollaik nem foszlottak s nem meghosszabbodottak. az öregek csőre is sárgás. o sznöpégák H. 95—108; Sz. 41—43; F. 15—165; L. 18—194; lanónban és a khinai birodalom északi részében, más faj, a timo- helyettesíti. Magyarországon hajdanta, midőn a lápok, mocsarak annyira a mérnök szemét, közönséges, sőt helyenként igen számos , Rendesen fészkelt — még pedig telepesen egyéb fajtársaival — a nél, a Hanyságban, az Ecsedi lápon, a Tisza, Duna s más folyamaink kén elterülő nagy mocsarakban, erekben, rétekben, a Balaton ber- , szóval minden jóravaló embertelen, kiterjedt sösmocsárban . Ma- ig sajnos, igen megritkult! Elvétve fészkel a régi helyeken néhány igazán telepesen csupán a Balatonnál, főleg a Kis-Balatonon és a páli .Nagy-Berekben". Ha innen is elfogy, akkor jóformán búcsút ünk a lápok legelőkelőbb, legnemesebb, gyönyörűséges királyi mada- . Mert a kócsag csakugyan az ingoványok és mocsarak legszebb, Jatartására legbüszkébb szárnyasa. Fejedelem a többi sok között. ni remek látvány az, mikor a virító zöld réten álldogálnak e ragyogó karcsu alakok! Egyszerű ruhájuk, mint a frissen esett hó, szűzi tisz- jan vakít a napfényben, hátukról díszes skolcsagjuk, mint valami nyű fátyol omlik alá: akár csak egy csapat menyasszonyra tekinte- . kik nászöltönyükben pompáznak, kebelükben az élet legünnepé- érzelmével, mikor a földi legközelebb áll az égihez, mikor leg- bb a szemek ragyogása s legigazabb a némaság beszédje. De . is szép a kócsag. Mint a szélhajtotta fehér selyemfátyol, úgy ő a zöld nádtenger fölött, néha-néha erős kráh, ráh szavát hallatva, szürke, felhős a háttér: egész fehérségével felragyog; a színtelen pedig: beolvad, eltűnik. Az igen messze repülőt pedig könnyen . pillangónak tarthatjuk. Bizonyos, hogy ez az alakoskodásnak szin- egyik neme, mely sokban megvédi őt ellenségeitől. De hogyan ala- oskodik ez a fehér tollazat a földön, a zöld vízinövényzet közt? kérd- né "valaki. Hiszen roppant messzire elfehérlik, s a sötét környezetből é álva, már a távolból is észrevehető? Ezt a kérdést magamban is gyak- 310 VI. REND. LÉPKEDŐK. ran felvetettem s addig, míg a tapasztalás meg nem győzött, nem tudtam hinni a megszállt kócsag alakoskodásában. Erre azonban az Al-Duna ár- terein megtanított a megfigyelés. Itt ugyanis, azokon a területeken, hol a kócsagok leginkább megszállni szeretnek, a félméternyi alacsony kákás, sisákos, pocsogó morotvákban, mocsárszéleken, igen gyakori a vadtorma (Cochlearia armoracia), mely fehér virágaival kimagaslik onnét. Bizonyos távolból a szélvízre ereszkedett kócsagot a virágzó vadtormától nem lehet megkülönböztetni ! Fákra is felszáll, de leginkább mégis a poshadó, híg iszapú sekélye- sekre jár s mint a többi gémek, úgy keresi élelmét. Különösen a félre eső, legmagányosabb mocsár részleteket szereti, hol zavartalanul élheti világát, mert félénk, szemes, vadmadár ő, melyet nem egykönnyen lehet belopni. Mintha csak díszes tollait féltené, kerüli az embert, — jobban mint a többi gémfajok — a ki éppen ezekért leselkedik utána. Hisz a ckócsagtolls keresett, értékes tárgy s a magyardísz kalpagjának forgójában, egyike a legkiválóbb tollékítményeknek. Magyarságunk szemében maga a madár is az előkelőség, büszkeség, nemesség tollas képviselője, azért hajszerű, gyönyörű válltollai sem illettek a nép viseletéhez, hanem inkább a nehéz, ragyogó díszruhákhoz. Hajdanta kizárólag fejedelmi forgókon kiváltságoskodott, de később főuraink és végre a nemesség is használta. 1264-ből tudjuk, hogy Béla herczegnek brandenburgi Kunegundával tör- tént esküvőjén a magyar főurak süvegein magasló kócsagtollak különös figyelmet keltettek. HORVÁTH ENDRE rÁrpádiásábano, a fejedelmi Árpád süvegén chószínű kócsag, lobog; VöRösmaRTrY a hármas bércz uráról mondja : c... . ki lobogtat kolcsagot, ékes Nyuszt kalpagja fölött ragyogó nagy gyöngybe szegezve. PErőri, Hajnalnak, saz ékes leventénekv, kócsagot tűz kalpagjára,; GYÖNGYÖSI ISTVÁN pedig cMurányi Venusábanv feljegyzi, hogy a lovakat is feldiszítették vele: cSzép medályos kócsag a lova fejében Magának is olyan fénylik süvegében., II. Rákóczy Ferencz ünnepélyes alkalmakkor — mint THALY KÁLMÁN irja — szintén ezt hordta fövegén, még pedig feketített kócsagot. Miután a köznemesség is sűrűen élt vele, sőt a hadseregben is alkal- mazták, természetesen folyton megtartá az értékét. A lőfegyverek tökélet- lensége korában nehezebben volt szerezhető s akkortájt kiválóan sóly- mokkal vadászták, később meg, mikor puskával üldözhették, maga a XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. úti csag fogyott, s okulva, vadabb lett. A pákász és rétjáró azonban kileste darunk szokásait, együtt élt vele, tudta, hogyan kerítse meg, s szerezzen . magának ckócsagtollaks révén tisztességes mellékjővedelmet. Az elej- kócsagok dísztollait tőben összekötötte, átfúrt vastag nádszárba s ez egyszerű tokban óvta meg a töréstől addig, míg a portéka a került. Régente egy-egy kötegért 100, sőt rendkívül szép, hosszú lakért 1000 forintot is fizettek. Egy 1621-ben kelt becslés PÁLFrY ISTVÁN- .egy bokor kócsagtollát 1000 fírtban állapította meg. Ezért a múlt ben a régi családi értéktárgyak közt sokat szerepel a skócsag, olesags, ckolcsok, vagy skótyags — mindig egész tollbokrétát értve — nint ilyent hozományban, hagyatékban is felsorolva találjuk. A nép nosan, de még vidék szerint sem igen viselte. Ritkán jutott hozzá, drága is volt. Ezért a népdal nem is igen emlékezik róla. Bács- Jében azonban a sokácz asszonyok diszítették vele fejkötőjüket, az k divatjába meg természetesen szintén beférkőzött s állandóan meg- h Daczára, hogy a népviseletben kivételesen akadhatunk a kócsag- maga a kócsag mindig tisztelt, megkülönböztetett madár volt az . magyar ember felfogásában. Az immár kiveszett spákászsv ajkán elhettük e tisztelet nyomait, mert nem ritkán harmadik személyben élt róla, s nem nevén nevezte, mint a többi madarakat. Kitüntette, nt a láp előkelőségét. tŐ fehér, mint a hós, sÖt a sas se meri bán- iv, GŐ a legszebb madár a réten, szólásokban jellemző erő rejlik, ly visszamutat erre a kócsag tiszteletére. Költőink többször meg- lékeznek róla, hol a nemes", hol a cbüszkev jelzőt függesztve neve Így Tompa: ei cVándorlápokra a nemes kócsag meg ül, : Majd mint fehér fátyol gyorsan messze lebben " TórH KÁLMÁN: cMert te nem vagy büszke kócsag Kis gerlicze vagy te oh csak." Ugyan ő felhasználja azt a hiedelmet is, melyet sok helyen tart a nép meglövött kócsagról : s cSíró hattyú voltam szenvedésim taván ; Hanem majd ezután büszke kócsag leszek, Legdrágább tollait kitépi e madár Ha gyilkos óntól összevéreztetett." . Ilyen értelemben a néphitnek nincs ugyan való alapja, de van annyi- an, a mennyiben az madarunk kényes tisztaságára vonatkozik; mert a 312 VI. REND. LÉPKEDŐK. kócsag mindig vakító fehér, mocsoktalan, soha sem oly piszkos, szeny- nyes, mint a gólya. A kócsagot meglehetős korán visszahozza a tavasz, s első érkezésé- nek országos középnapja: márczius 30. De kedvező időjárással egyesek már márczius első hetének végén jelentkeznek fészkelő helyükön. Valami sok pár sohasem fészkel a fészekfalvakban; mindig csak néhány, 10—15, vagy annyi sem. Különösen a vörös gémekkel szeret együtt tanyázni; a Kis-Balatonon szürke gémek, kanalas gémek, vakvarjuk társaságában is találtam. Mint a sgémfalud leirásánál említettem, fészkét letiprott, gulá- ban összeálló nádszárak tetejébe, sokszor a vastag nádszálak közé szaba- don, s ritkábban mocsárfűzre is rakja. Nagy, összetűzdelt nádszálakból épült alkotmány ez, melynek csakis közepe van sűrűen rakva, nádleve- lekkel némileg bélelve. Fészekalja 3—4 tojás, melyek színezetre igen hasonlítanak az előbb leirt szürke és vörös gém tojásokhoz, talán valamivel kékesebbek, de sokkal simább héjuak. (XXXIX. tábla). Tojásmérték: H. 63—71; Sz. 44—46 mm. A kotlás ideje nem egészen négy hét. Költés után az öregek elhul- lajtják lengő válltollaikat s szeptember havában egyszerűbb köntösben vonulnak . telelő helyeikre: Észak-Afrikába, Indiába. Halakkal, de ezek mellett rovarokkal, férgekkel, csigákkal él s nem annyira halrabló, mint például a szürke gém. Károsnak persze, hogy káros a halasvíznél, de mai napság már megfogyottságában nem sokat árthat; gondozott halastóhoz pedig úgy sem mer közelíteni. Madárvilá- gunk dísze, remeke a kócsag s azért igen helyén való kiméléséről gon- dolkodnunk. Különösen tartózkodni kellene megmaradt kevés fészkelő- helyeinek háborgatásától. Úgyis ujjainkon elszámlálhatjuk azokat s ha itt nincsen békessége, már a legközelebbi jövőben menthetetlenül kipusztul , hazánkból. Kár volna érte; tartsuk, védjük a meddig lehet. Szerencsére rendkívüli vigyázó, vad természetű — bizonyára a sok üldözés következ- tében — s ebben bírja erősségét az a vonuláson itt-ott megszállt néhány darab. De a vadász is fejlődik furfangjának, cselvetésének kieszelésében és támogatja őt a messze hordó fegyver — kócsagra golyót sem sajnál — azért kétszeresen hangsúlyozom védelmét. JRE seek pa 1098 seat "e AY XIX. CSALÁD. GÉMFÉLÉK. 313 A FATTYÚ KÓCSAG. Ardea- garzetta L. 1766. (Ardea nivea S. G. Gwm. — A. xanthodactyla Rar. — Herodias garzetta — Her. jubata ; — Egretta Lindermeyeri BRHm. — Garzetta egretta Bp. — ius garzetta Macs. — Egretta garzetta Br. — Ardea elegans VERR. HARTL. — xanthopoda PELz. — A. orientalis GRar. — Garzetta garzetta SHARPE.) Népies nevei: kis kócsag (Minthogy repülve az üstökös gém is a csgalambkócsag", fehér bakcsós hol arra, hol ő reá használatos). dJegyei: valamivel nagyobb, magasabb mint az üstökös gém, vagyis elül félakkora, mint előbbi, s annak különben is kis kiadása, mert zete hófehér, tarkójáról azonban 2—3 bóbitatoll csüng le, az öregek ól azonképpen foszlott, de kissé felhajló ckócsagtollaks lengenek. Leirása. Öreg hím: vakító fehér; csőr fekete, töve kékes; lábai ék, a lábujjak zöldessárgák; a szem és csőrtő közt levő csupasz " ibolyakékes; szem sárga. A tojó csőrtöve szürkés, a csupasz arczbőr s, a dísztollak rövidebbek. Téli tollazatukban az utóbbiak hiányoz- A fiatalok hasonlítanak a téli tollazatú tojóhoz. Mértéke: H. 51—57; Sz. 265—284; F. 75—10; L. 95—105 84—9 cm. . Közép-Európa északi részén csakis Németalföldön, Németországban, cziaországban fordul elő mint ritkaság; sokkal gyakoribb a dél- i részekben, a Balkán félszigeten, a Fekete tenger környékétől a ii tó felé, s Ázsiában Indián át Khinában, Japánban. Afrikában tén költ. Magyarországon még sokkal gyakoribb, mint a nagy kócsag, jár szintén erősen megfogyott s nagyobb számban csak az Al-Duna erein, Szlavoniában, a Szerémségben, itt-ott még a Tiszamenti füze- ben is költ. Költözködés szakában egyéb tavainknál, mocsarainknál előkerül, de nem telepszik. Tavaszi első érkezésének országos közép- a: április 21—92. Rendesen kisebb csapatkákban jár s repülve — onyos távolból — hasonlít az üstökös gémhez, de szárnycsapása bb; közelebbről hosszabb fekete lábai s ragyogóbb fehérsége külön- öztetik meg attól. Hangja éles, messze hallatszó: rhe, khre. Nem annyira , mint a nagy kócsag, de nem is valami szelid s könnyedén meg- özelíteni őt sem lehet. Különben épp oly nemes, előkelő szép madár, int termetes atyafia. Mikor a szélvizekben halászgat, nem áll mozdu- tlanul, hanem többnyire ide-oda futkos, jobbra-balra szigonyoz, szinte ; Chernel : Magyarország madaraa. II. 40 314 VI. REND. LÉPKEDŐK. iramodva s szárnyait gyorsan meglebbentve. Fészkelését a gémtelep ismertetésénél röviden leirtam. Tojásainak száma 3-—4, ritkán 5 darab; ezek egészen olyanok, mint a nagy kócsagéi kisebb kiadásban. 5 Tojásmérték: H. 42—50; Sz. 28—33 mm. Élelme: főleg apró hal, kisebb hüllők, vízi férgek és rovarok. A halá- szat szempontjából kárt tehet, de meggyérülése, szépsége annyira latba esik, hogy érdemes őket fészektanyájukon, költés ideje alatt kimélni. Dísztollai majdcsaknem oly keresettek, mint a nagy kócsagéi, de mégis olcsóbbak. ml SERT VII. REND. TURBÉKOLÓK. GYRANTES. Az idetartozó madaraknak úgy alaki, mint biologiai sajátságai az rendet oly élesen jellemzik, hogy beosztásuk a rendszer egészébe, n különállásuknál és egyébb rendekkel való kevés rokonságuknál nehéz és ingadozó. Alakjukat bizonyos gömbölyüség, teltség, sség, magas, domború homlok, sajátságos csőr- és lábalkat jellemzi. atuk sűrű, kemény, a termet gömbölyű formájához simuló, ezért tollszárak egészen laposak; a tollazat nem igen erősen nőtt a , könnyen kifoszlik s csekély megrántásra kihull. Szinezetök leg- b hamvas, sgalambszínűv (a külföldi fajoké sokszor élénk, tarka), rta bizonyos örvszerű foltok, zománczos, fényes részek is ékítik. lágy bőrrel borított; a hasítékalakú orrlyukakat sajátságos — sok- gombszerű, nagy — bőrkupak fedi be. Lábaik aránylag kicsi rövidek, vékony ujjuak, kis körmüek. Mindig négy teljesen szabad, indig rövidebb a belsőnél, a külső pedig rövidebb a középsőnél; a mb rendesen a csüdig tollas, néha azonban a csüdizület meztelen. nyuk inkább hosszú és hegyes, ritkán rövid és kerekített. Farkuk nes vagy elkerekített, 12—16 tollú. Életjelenségeik közt különösen feltünik szavuk: a eturbékolás" . áik teljes nagykorúságig ülik a fészket. Kezdetben az öregek avval . és sajtszerű váladékkal etetik őket, mely begyükben képződik, bb magvakkal, melyeket erős izomzatú begyükben előbb fellágyíta- . Fákon, bokrokon, fa- és sziklaodukban költenek, silány laza fész- t építve. Reptük sebes, felszálláskor robajló. Erdőn, mezőn, sziklás lyeken tartózkodnak, különösen száraz ágakra szeretnek szállni a fák idaraira. Élelmök kiváltképpen magvakból, erdei gyümölcsökből, bogyók- áll; az emésztés elősegítésére azután agyagos és sótartalmú földet, wicsokat is lenyelnek. Igen jellemző módon. csillapítják szomjukat, 3 28. 316 VII. REND. TURBÉKOLÓK. mert a többi madaraktól eltérőleg nem úgy isznak, hogy csupán csőr- hegyüket dugják a vízbe s minden kortyot feltartott fejjel nyelnek le, hanem egész csőrüket bemártják — az orrlyukakat eközben a lágy bőrkupak bezárja — s egyhuzamban szürcsölik, szivják magukba a folya- dékot. Szeretik a társas életet, különösen költés után járnak csapatosan élelmök után, úgy költözködéskor is. Más fajú madarakhoz azonban nem ragaszkodnak. VX CSALÁD GALAMBFÉLÉK. COLUMBIDAE. Csüd legföljebb oly hosszú, mint a középujj vagy rövidebb, az izület táján tollas, némely fajoknál azonban teljesen csupasz: a fark 12 tollú. 60. NEM : GALAMB. COLUMBA L. 1758. Ide tartoznak a család legtypikusabb s legnagyobb képviselői. Csüd- jök felső része tollas, a fark hossza fele vagy kétharmada a szárny hosszának, hegye egyenesen elvágott. A SZIRTI GALAMB. E k Columba livia Bonn. 1790. (Col. saxatilis ALpR. — Col. rupicola CHARLT.)] Jegyei: közönséges házi galamb nagyságú; főszine galambszürke, hátának alsó fele és a szárny alsó fedői fehérek; a szárnyon két feke- tés csík. Leirása. Öreg hím: fej palaszürke; a nyak oldalain zöldes fém- fényű foltok; a begy biboros érczfényű; a hát felső fele és szárnyfedők világos hamuszürkék ; az evezők hamvaskékek, hegyük feketésbe hajló; a szárnycsíkok kékesfeketék ; az alsó test sötét mákszínű kék, a czombot fedő tollazat azonképpen, de valamivel világosabb; a fark sötét hamuszürke, EGES 4 s 7 ösze sű Cse s t KGN EKE tást VE ZT e EAT ÉG bé EOTSSÁTNÁ Az VA ő a aka a de él bő XX. CSALÁD. GALAMBFÉLÉK. 917 végén széles feketés sávval s a tollak hegyén keskeny fehéres szegéssel, legszélsőbb farktoll külső fele tőben fehér; a csőr fekete, az orrlyukakat fedő bőrkupak fehéresszürke ; a szem fénylő sárgavörös, a lábak vérvörösek, onyos rózsaszínűséggel. A tojó valamivel kisebb s nem oly élénkszínű. fiatalok halványabbak, nem oly tiszta — inkább barnás — szürkék: akuk, begyük fénytelen; szemök vörösesbarna, csőrük azonképpen: aik szürkésbarnás hússzínűek. . Mértéke: H. 33—34; Sz. 2211—227; F. 10—105; L. 27—99 : . 2—22 em. Ez a galamb a mi házi galambunknak s — néhány százat tevő — önböző fajtáinak őse. Itt-ott még tiszta, eredeti szinezetében szeliden pesíti a galambházakat, templomtornyokat vagy gazdátlanul félvadon él ünk, ki-ki járva a mezőkre. A Földközi-tenger sziklás partjain azon- több helyen még teljesen vadon tanyázik, így Dél-Spanyolországban, tkábban Dél-Francziaországban, gyakrabban Olaszországban, Görög- ágban; Észak-Afrikában ; Ázsiában, különösen Kaukazusban, Turkesz- tánban, Perzsiában, Bucharában, Transkaspiában. Észak felé ritka, de . Farőó, Shetland és Orkney szigeteken s Norvégiában Stavanger táján (597 é. szél.) még szintén vadon fészkelve találták. A magyar leten vadon csakis a horvát tengerparton fordul elő s itt közönséges. ad, szakadásos, feltornyosuló kopár sziklákat kedvel, melyeket a tenger ze mos, hol barlangok is találkoznak, de nem nagy távolban vetések . is. Sziklaodvakba, repedésekbe rakja fészkét, mely inkább csak egy . csomó össze-vissza mocskolt ágacska, szalma, mint igazi fészek. Fészek- alja két fehér, fényes héjú tojás, mely tizennyolez napi kotlás után fakad meg. Kétszer is költ évente. Tojásmérték: H. 38—41; Sz. 26—28 mm. Minthogy a gazdátlan és félvad, mezőre járó galambjaink is ide- artoznak s gazdaságilag is számba kerülnek, egyetmást fel kell itt emlí- enünk a galambról általánosságban is. Hisz Noé bárkájától kezdve séri az az embert s jelképe a tisztaságnak, békének, szelidségnek. tlanságnak, jóságnak, szerelemnek. Nálunk is jobbadán ez a felfogás árja; különösen pedig a forró szerelem mintájául szeretjük odaállítani. Ezért a szerelmesek legszokásosabb kedveskedő megszólítása is: "Édes alambom, aranyos tubiczám! Mindnyájunk ajkáról bizonyára sokszor zállott ez a szép jelzés, — boldog érzelmek boldog idejében. Egész sora közmondásainknak bevette a galambot, példázgatva ulajdonságait: cSólyommadárnak nem lesz galambfias, sSzelid mint a ambs, cGalambszivűv, x.Tipeg-topog mint a tojó galambo, Galamb- 318 VII. REND. TURBÉKOLÓK. nak galamb a fiad, cSült galamb senki szájába nem repülv, cNincs epéje, mint a galambnaki, sCsókolódzik mint a galamb, xcCzigány- cselédség, galamb majorság, nem nagy gazdagság, s még sok más. Ezek között azonban vannak régi hiedelmen alapultak, melyek a természet- história valóságának nem egészen felelnek meg, pl. sRitka galamb epe nélkülv, mert hisz tud madarunk mérges is lenni s mint a másik köz- mondás helyesen mondja, a galambnak epéje csakugyan nincsen. Leg- többnek alapja azonban az életből, a galambtermészetnek élesebb meg- figyeléséből van merítve, így: Szelid mint a kezes galamb vagy eSzelid mint a galambfiv, azaz rendesen a kinőtt galamb nem oly igen jámbor és szelid, mint általában beszélik. Élelmére is több vonatkozik: Szereti mint a galamb a tiszta buzátv, .Tiszta mint a galambszedte búzav. A galamb turbékolása, búgása bánatosan érinti a magyar szivet; árvaság, elhagyatottság, boldogtalan szerelem jut róla eszünkbe. Csak ne volna galambok búgása! Ebben fakádt bánatom forrása : Mert ha látom szép páros voltokat, Megsiratnom kell árva voltomatv mondja PErőri találóan. A galamb nagy kezdő sebességgel, szárnycsattogtatva száll fel, gyor- san repül s nem sok szárnycsapással, hanem nyílalva járja a levegőt. Leszálláskor ismét csattogtatja szárnyait. Fára nem száll, még a vadon élő szirti galamb sem, csak épületekre, sziklákra; a földön azonban ügyesen lépdel, ide-oda forogva, fejével bókolgatva keresgél s gyorsan kapkodja fel a szemeket. Szenvedélyes udvarló s szerelmökben a párok csőrüket egymásba dugva, gyakorta csókolódznak. Ez a szokásuk kapta 5. meg annyira az emberek kedélyét s szülemlette azt a véleményt, hogy — a galamb a tiszta, hű szerelem mintaképe. Hát van is valami kedves, a megható vonás az enyelgő, bizalmaskodó galambpár viselkedésében. De korántsem nekik egyedül van erre szabadalmuk, mert sok más madár a szerelmi élete csakúgy megindító, bensőségével megkapó. A különbség A csak az, hogy a galamb lépten-nyomon előttünk van, a többi madárra — ellenben kevesebbet ügyel a közönséges szem. A tisztaság határozottan a nem annyira tulajdona, mint azt a képzelet festi; csinál az mocskot A eleget. Ellenségeitől, különösen a ragadozó madaraktól, mód nélkül fél 7 s eszeveszetten menekül előlük. Élelmét majdnem kizárólag magvak teszik. Kiválóan a szemes életet a kedveli, így: búzát, kölest, lenmagot, kendermagot, répa- és repczemagot, "A XX. CSALÁD. GALAMBFÉLÉK. 319 borsót, bükkönyt, lencsét. Rozsot, zabot szintén eszik, de nem oly szeretettel, mint az említett veteményeket. Sokkal inkább szedegeti a nféle dudvák és gyomok magvait, főleg ha gabonát már nem talál; . Vicia, Orobus, Lathyrus, Ervum, Sinapis, Raphanus, Brassica, bol m , Panicum nemek alá tartozó növényfajok, szintúgy a fűtej (Euphorbia issias) magvait. Erdős vidékeken a fák magvait, sőt bogyókat is lak- ak, de csak az erdők szélein szállnak meg. A mezőre — mindig san — délelőtt, leginkább hajnalban, majd 8—10 óra közt, délután óra közt s végre alkonyat felé rendesen kijárnak s mindig bizonyos észt látogatnak; ha begyüket jól megtöltötték s kavicsokat, agyagot olattörmeléket is nyeltek könnyebb emésztés czéljából, szomjukat tják. Általában sokat isznak. Kisebb kirándulásaik után mindig rnek tanyájukhoz. Azokat a helyeket, hol friss vetés folyik, külö- szivósan meg-meglátogatják s nehezen űzhetők el onnét. A horvát- szirti galambokról feljegyezték, hogy nagy csapatokban járnak a s kukoricza táblákra s kiválóan az ott tenyésző Brachypodium t eszik. Ezek a szirti galambok, úgy látszik a dudva magvakat egy- jobban szeretik, a kultivált veteményeknél. Mindezeket összevéve a mezőre járó galambok gazdasági hasznos káros voltát némileg megitélhetjük. Bizonyos az, hogy a mező- ágban vetés, úgy aratás idején, mikor a gabona keresztekben fek- emkülönben oly vidékeken, hol igen sok a galamb, egyes birtok- en kárt tehetnek; de korántsem annyit, mint legtöbben hiszik. Az mag ugyis mindig 2—3-szor annyi, mint a mennyit az illető megbír; abba a százalékba, mely a ki nem kelt, megsemmisülő kra esik, betudhatjuk a galamboktól elszedegetett mennyiséget is. ben ott, a hol tanyán, saját birtokán tartja valaki a galambokat, idegen birtokra nem járhatnak, a kár elesik; mert a galambnak II, s akár a mezőn szedi magának gazdája magvait, akár otthon . tőle: mindegy. Ha az mégis sajnálja galambjaitól az eleséget, hát tartsa őket. Ott persze, hol számos kis birtokrészek határosak egy- , parasztföldek vannak, a kósza galambok nem válogatnak, hanem oznak szabadon s aratáskor, vetéskor bizony megkárosítják azokat a nosokat, a kik nem galambtenyésztők. Másrészt azonban a sok gaz, a magvait pusztítva határozottan sok hasznot is tesznek. A vadászat- szóló 1883: XX. t.-cz. 12. §-a tiltott időben is — tehát mindig — meg- edi a mezőre látogató galambok lövését, a mi az elmondottak után egészen helyes rendelkezés; elég volna, ha csakis vetés és aratás jében lőhetné azokat az illető károsuló birtokos s nem a vadászati jog 320 VII. REND. TURBÉKOLÓK. bérlője, kinek esetleg semmi földje nincs s így nem is károsul a galambok révén. A jelen törvény éppen azt eredményezi, hogy a vadászati jog gya- korlója pusztítja mások galambjait, s az, a kinek gabnáját tizedelik, csak úgy a rövidebbet húzza, mintha törvény nem is volna. A KÉK GALAMB. Columba oenas L. 1758. (Col. cavorum, arborea BRHM.] Népies nevei: kék galamb; vadgalamb; parlagi galamb (Jász- berény). 3 Jegyei: alig kisebb a házi galambnál; főszíne hamvaskék (galamb- színű), a hát alsó fele és az alsó szárnyfedők is; a szárny nem csíkos, csak némileg, szakadozottan harántfoltos (mintha a csík keletkezőben volna); szeme barna. Leirása. Öreg hím : egészben hamvaskék, legvilágosabb az alsó teste és felső szárnyfedői, legsötétebb a nyak hátulja; begye szürkés, bibor- színűen fénylő, a nyakörv biboros és főleg zöld érczfényű; az evezők palafeketébe hajlanak; a szárnyfedőkön feketés harántos rajz, de nem összefüggő ; egyes. válltollakon is fekete folt; a fark palakék, közepén sötétebb, végén fekete sáv; a legszélsőbb farktollak külső szélének töve fehér; a csőr töve vöröses, hegye sárgás; lábai vérvörösek. A tojó inkább szürkés, mint kékes, begye kevésbbé élénk, nyakörve jelentéktelenebb s a egész termete kisebb. A fiatalok hasonlítanak a tojóhoz, nyakörvük nincs, — csőrük töve barnásszürke, hegye sárgás. Mértéke: A. 33—35; Sz. 20—21; F. 9-8—103; L. 28—34; § Cs. 2—91 em. élést ÁLL KÉ E z EA 1 zkt ás La an ÉL ÉL ár e EZ A magas észak kivételével egész Európában honos s beterjed Közép- a Ázsiába, de előfordul Kis-Ázsiában és Palesztinában is. Dél-Európában — azonban, valamint keletfelé is sokkal ritkább, mint földrészünk középső övében. Hazánkban — mint általában földrajzi elterjedési körén belül — 5 egyes vidékeken ritka költő, máshol meg, pl. a nagyobb folyóink mellékén — elterülő ősligetekben, egyes százados tölgyfákkal beültetett legelőkön stb. igen közönséges. Általában erdős vidékekről, főleg ha régi, korhadó — odvas fákat talál, sohasem hiányzik. Újabban — mióta a rendszeresebb 48 erdőkezelés hamar fejsze alá veszi a megérett fát — határozottan meg- fogyott. Nem talál kedvező fészkelő helyeket. Tavaszszal igen korán tér vissza hozzánk s egyike a kikelet legelső A XX. CSALÁD. GALAMBFÉLÉK. 321 rnökeinek. Rendesen már február utolsó hetében, a mezei pacsirtákkal időben, mutatkozik, az országos középnap szerint: márczius 8-án. corta — kivált ha enyhe a tél — némely helyeken egyes csapatkák ik maradnak. Költözködéskor ritkán jár egyedül, hanem vagy nehá- "magával, vagy kisebb-nagyobb csapatokban. Ilyenkor a mezőkön, Ó on, fasorok közelében, kisebb — szántóföldek övezte — erdőrész- en szeret tartózkodni. Estefelé ezek a vándorcsapatok a mezőre erdők fáira telepszenek vagy utazás közben éjjel megpihennek. Egy ilyen erdőrészleten éjnek idején áthaladva, annyi galambot talál- egszállva, hogy jó darab úton a fákról folyton csapat-csapat után ajlott föl s szárnycsattogásuk óriási lármává növekedett. Becslésem int sok százra, talán ezerre rúgott a pihenők s felijedők száma. gk, örvös galambok kivételével más madarakhoz nem igen szegődik, ltőhelye táján, hol a vadgalambokkal rendesen seregélyek, szalakóták, , vércsék, babuták, harkályok is szoktak fészkelni, békésen megfér Mert otthonát rendesen olyan területeken alapítja, hol a sok odvas, dt fák ezeket az említett fajokat is telepedésre bírják, sőt a vén fák vehető gyérültével szinte kisebb területrészekre kényszerítik s azokon mos vadgalamb-párral mintegy telepes fészkelésre összeszorítják. Kez- jen előfordul ugyan, hogy a különféle madárfajokkal, melyek szintén sokat válogathatnak már faodvakban, holmi birtokpörei akadnak, de rövidesen elintézik; néhány szárnycsapás, haragos búgás: s az bb foglaló jogait élvezi, a béke szent. Igen sokszor a vadgalamb a a rövidebbet, de hát haragot nem tart, hanem keres tovább, míg lmas fészkelő odut talál. De az egyszer megalapított tűzhelyéhez — en mert nehezen szerezte — ragaszkodik, évenként visszatér hozzá. azonban valami csókával, szalakótával cserél is, vagy szabadon dt odukat — melynek lakói időközben tönkrementek — birtokol, mert lőhelye gyakran az első költéssel annyira elszennyesedik, hogy zodik költésre lehetlen ott maradnia. . Márczius végén és április elején megkezdi családi életét, melyet odaadás, melegség jellemez. Az erdő kezd zöldülni, rügyfakadással yílik a természet szeme, a virágok kibontják kelyheiket s csókra ják a mézrabló méhnek, játszi pillangóknak. A hím vadgalamb l a mohostörzsű vén fa koronájába vagy csonka sudarára, celbúgja" séges mély, szivből fakadó szerelmi vágyódásait avval a khúkú, hú- smétléssel, mely később hkú-hú-hú-ba folyik össze; a magyar fül szivesen hallgatja, hiszen a népdal is mondja : Chernel : Magyarország madarai. II. 41 399 VII. CSALÁD. TURBÉKOLÓK. Akkor szép az erdő mikor zöld Mikor a vadgalamb benne költ; A vadgalamb olyan mint a lány Fáj a szive a legény után. Szerelme nemsokára ünnepet ül: a kinézett alkalmas faoduban elkészült a fészek, igaz hogy nem sok művészettel, mert hiszen pár száraz galy, gyökerecske, fonnyadt levél és fűszál összerakásához nem sok remeklés kell. No de megmelegíti azt is az ülő galamb s elfelejteti velünk az építésben való járatlanságukat az a szép összhang, mely köztük a jövő nemzedék sorsáért kifejlett. A tojó lerakja két fehér tojását, kotolja s oly kitartóan üli, hogy gondjából közeli lárma, lövés sem zavarja ki. Tojásmérték: H. 38—42; Sz. 27—32 mm. Felmászhatunk a fára, nem mozdul a fészekről, s csak mikor már bele akarunk nyulni az oduba, robbanik ki. Költés alatt a hím a közel- ben búg, és folyton búg; talán a jövőről mesél édes élete párjának? vagy legalább is jelzi, hogy nem messze van a fészektől s őrködik fölötte. Délelőtt is, délután is egy-egy órára felváltogatják egymást a köl- tésben. 17—18 nap mulva kikelnek az apróságok: vakon tehetetlenül. Az öregek sok fáradsággal, önfeláldozással nevelik föl őket, hogy azután a második, sőt egyes párok talán harmadik költéshez fogjanak. ; Augusztus felé a fészekaljak, öregekkel vegyesen, csapatokba verőd- nek s a mezőket, réteket látogatják, különösen a repczeföldeket s a vetést, mert táplálékuk első sorban gabonából, veteményből, magvakból áll. A termesztett növények magvai mellett a vadbükkönyt és dudva magvakat is szeretik s nyáron át az afonyát is meg-megkóstolják. Nem vetik meg a fenyőmagvakat, bükkmagot, makkot sem, habár valami nagyon nem is ragaszkodnak ezekhez. Jó étvágyú s azért meglehetős sokat eszik ; sokszor tele szedi begyét, mely pedig akkora, hogy néhány száz mag elfér benne. Ott, hol sok a vadgalamb, a vetésre járó csapatok határo- zottan tehetnek bizonyos kárt; azonban tekintve dudva pusztításukat, nemkülönben ízes pecsenyéjöket is — tehát úgy gazdaságilag, mint vadá- szatilag hasznos tulajdonságaikat — nem egészen helyes vadásztörvényünk ama rendelkezése, mely minden időben megengedi lövésüket. Az odvas fák gyérültével úgyis a kevésbbé kultivált vidékekre szorulnak, fogynak. Szeptemberben a csatangoló seregek még javában nálunk élősköd- nek, októberben azonban már költözködnek s novemberben legnagyobb 5. részök eltávozott Dél-Európába. Afrikába nem igen mennek át. XX. CSALÁD. GALAMBFÉLÉK. 323 AZ ÖRVÖS GALAMB. Columba palumbus L. 1758. § (Columba torguata LeacH. — Col. pinetorum, torguata BRHm. — Palumbus lsus Bp. — Palumbus torguatus BLYTH.) Népies nevei: székács ; székács galamb (Borsodm.) ; őrmös galamb Uberti-Irsa, Pestm.); nagy vadgalamb. Jegyei: jóval nagyobb, mint a házi galamb; szárnyhajlása és a élső szárnyfedők fehérek; a nagy evezők külső szélein fehér szegély; öregek nyakörve zöldérezfényű és biboros, középen fehér. A fehér nyfolt reptében is igen jellemzi. (L. I. köt. V. és X, tábla.) Leirása. Öreg hím: a fej és nyak kékesszürke, a tarkón alul kép- ő örv érczfényű zöld, biboros zománczczal, a nyakoldalakon a fényes azat közepén, fehér félholdszerű foltozás; begy rózsás ibolyaszínű, ngén zománczos, melyen át a szürkés alapszín, mintegy átszűrődik ; hát és szárnyak színe olyan, mint a fejé; a farcsikja világosabb; a ókszárny fekete; a nagy evezők palafeketék, külső szélük fehér szegély- el; a többi evező palaszürke; az alsó test világos kékesszürke; a fark e palafekete, töve felé világosabb s hamvasba játszó, a két szélső fark- külső fele világos, fehéres szegésű; a csőr tőben rózsapiros, hegye s narancssárga; a szem fehéressárga; a lábak ibolyás rózsapirosak, "vértezés köze barnásfehéres. A tojó inkább szürkés nem annyira kékes, yakörve kisebb s kevésbbé ragyogó. A fiatalok nyakán nincsen örv, a inezés nem oly tiszta, alul világosabb. mértéke: H. 39—432; Sz. 23—25-6; F. 136—16; L. 27—36; 8. 2—22 em. A Egész Európában, majd csaknem a Sarkkörig vagy inkább a 65" é. zél.-ig honos. Ázsiában alig terjed át, hanem helyét a Col. casiotis fog- ja el. Hazánkban igen közönséges úgy a dombos, hegyes, mint lapá- s vidékeken is. Különösen fenyves erdőket, nagyobb angol kerteket, teket kedvel, melyek nagyobb vágásokkal, tisztásokkal váltakoznak s , hol magas fák, de bokros aljazat is bőven van. Tavaszszal valamivel sőbb érkezik, mint a vadgalamb, az országos középnap szerint: máúr- zius 19-én. Inkább kis társaságokban, mint egymagában utazik. A költés ezdetéig ezek a csapatkák összetartanak s az erdő bizonyos kiválasztott . — részén rendesen megtartott hálótanyájukon töltik az éjjelt, napközben pedig a szomszédos mezőket, vetéseket látogatják. Alkonyattájt sokszor agy számban gyülekeznek említett alvóhelyökre s itt, a különben rend- 41" 324 VII. REND. TURBÉKOLÓK. kívül vigyázó, minden más galambnál óvatosabb madarakat puskavégre lehet kapni. Annyira ragaszkodnak a megszokott fákhoz, hogy a már elültek közül egyet-kettőt lelővén, többször újból visszatérnek oda s csak nagyobb zavartatás bírja őket reá, hogy a következő nap más alkalmas helyet szemeljenek ki éjjelezésre. Szemessége annyira megy, hogy akár a földön, akár a fán ülő örvös galambot ritkán vehetjük előbb észre, mintsem ő bennünket s ezért legtöbbször csak akkor látjuk, mikor már felszáll előlünk. Április elején a szerelem szép napjait élik ugyan még a párokra szakadozott örvös galamb-csapatok, de már egyes fészkeket is találhatunk, sőt ülős madarat. Java fészkelésök azonban mégis csak e hó közepére esik. Fészköket szabadon — sohasem odvakba — hol alacsonyan, többnyire azonban magasan, 4—30 méternyire, építik a föld szinétől; ritkábban fiatal, mint inkább vén fák koronájába, gyakran a törzshöz közel vagy vastag. elágazások közé, villákba, de oldalágakra is. Megesik, hogy elhagyott varjú vagy mókus fészket foglal le — tapasztalásom sze- rint főleg bükkösökben — s ott alapítja meg otthonát. Párosodás szaká- ban a fasudarak csonka, kimeredő, száraz ágán szoktak a hímek ülni s a tág kilátás védelmében búgják el messze hallatszó hoú-húhúhú-hou- hú-hú hu-hoú-húhúhú-hu szerelmi ömlengéseiket. Közbe-közbe, mint a pacsirta, felemelkednek az erdő fölé s néhány körvonalat írva, eredeti helyüktől valamivel távolabb eső száraz fasudárra ereszkednek, mintegy esve, szárnyaikat felemelve, farkukat szétterpesztve. A fészeképítésben nem nagy művészek; galambmódra, átlátszó lazán, csak pár száraz ágat tákolnak össze, melyre a tojó két fehér, inkább gömbölyded, mint nyuj- tott tojást rak. Tojásmérték: H. 365—425; Sz. 26—30-8 mm. Vadságukat, óvatósságukat még fészkelés közben is megtartják. Ellen- tétben a vadgalambbal, mely nem egy könnyen zavarható el tűzhelyétől, az- örvös galambot a legcsekélyebb háborgatás gyanúpörrel tölti el: elhagyja a megkezdett, a már kész fészkét csakúgy, mint tojásait s más biztosabb helyet keres magának. Ezért néha — más-más helyeken — két- háromszor is belekap a fészekrakásba, míg kiköltheti fiókáit. Évenként rendesen kétszer, esetleg háromszor is költ; a második költés junius havára esik. Költés után csapatkákba verődnek, más galambfajokhoz szegődnek s az erdei vetéseket, vágásokat látogatják, lapályos helyeken a mezőket "aj is. Szeptemberben a hegyvidéken élők javarésze levonul a síkságba s októberben költözködésük mindinkább élénkül. Novemberben már ritka, aa de egyesek még deczemberben is akadnak. Tapasztalásom szerint ezek XX. CSALÁD. GALAMBFÉLÉK. 325 a késői példányok fiatalok, sokszor még tokostollúak s valószínűleg késői, harmadik költésből valók. Az örvös galamb sokkal érzékenyebb, mint a 1 adgalamb s nem telel át nálunk; igen ritka esetekben ugyan deczem- el végén ! is lőttek még egy-egy darabot, de ezek mindig elgyengült, wványodott, valami sértés, betegség folytán itt rekedt madarak voltak "nem jószántukból, hanem kényszerűségből maradtak vissza. Legnagyobb részök Dél-Európában, Kis-Ázsiában telel, de sokan Északnyugot-Afrikába átrepülnek. Az örvös galamb tápláléka, szintúgy mint a többi galamboké, ilönböző veteményekből, magvakból áll, de némileg mégis eltérő an, hogy ő az erdei magvakat különösen kedveli; így főleg nyáron ságos csemegéi: a fenyőmagvak. Őszszel azonban csapatosan látogat . . a bükkmagvakra s a tölgyesekbe makkozni. Ezek mellett a dudva agvakat, vetéseket sem veti meg, sőt a friss vetésre — s előszeretettel . repczére, bükkönyre, borsóra — rendesen eljár lakmározni. Nem veti a bogyókat sem s az afonyát szereti, s úgy látszik rovarbábokat, ákat is pusztit. Egy helyt a fenyveseket irtó Tenthredo pini tulságos elszaporodásakor a környék örvös galambjai szorgalmasan látogatták a zélyeztetett erdőrészt s egy lelőttnek gyomrában e fajnak 836 darab álczáját olvasták meg. Így tehát ez a galambfaj helyileg, bizonyos ese- jen, határozottan hasznos is lehet, a mit temérdek dudvamag pusz- i is megerősítenek, habár más esetekben megint, pl. ott, hol nagy csapatok naponként járnak bizonyos vetésre, sok kárt tehet már csak rt is, mert az ilyen helyeken nemcsak ők szoktak az egyedüli pusz- títók lenni, hanem más madarak, emlősök is. Ilyen helyeken, de csak itt és akkor, mikor nagy számban mutatkoznak, kártevésük ellen ter- mészetesen lőfegyverrel is védekeznünk kell. Máskülönben nem igen : panaszkodhatunk . reájuk s a költés alatt feltétlen védelmünkre tarthat- igényt. 61. NEM: GERLE. TURTUR Selby. 1835. . Kisebb, karcsubb termetűek, mint az előbbi nemhez tartozó fajok ; Szinezetöokben nem a hamvas galambszín az uralkodó, hanem inkább a halványbarnás; érczfényű zománczos tollaik nincsenek; a fark meg- lehetős hosszú, kissé lépcsőzetes; az evezők külső széle majdnem végig egyforma széles. 326 VII. REND. TURBÉKOLÓK. A GERLE. Turtur turtur (L.) 1758. (Columba-turtur L. — Turtur auritus GRaY. — Turtur communis SELBY. — Turtur vulgaris Err. — Peristera turtur Boiz. — Peristera tenera, rufidorsalis BnRnux. — Turtur migratorius Sw.) Népies nevei: gerlicze; gilicze (Erdély, Tiszántúl); gilimadár ; gili; gölicze; görlicze (Székelyföld); vadgelicze (Abaujm.); gelicze; gerle- madár ; göricze (Csángó). Jegyei: nevetőgalamb nagyságú ; a tarktollak hegyén — kivéve a két középsőt — fehér folt; a válltollak sárgás rozsdabarnák, középen fekete folttal. Leirása. Öreg hím: fejebúbja világos kékesszürke; háta, farkcsíkja sötétebb, barnásba játszó; váll- és a hátulsó szárnyfedők közepe fekete, rozsdásbarna szegélylyel; az elülső szárnyfedők világos kékesszürkék ; az evezők sötét barnásszürkék, kékes hamvassággal és finom, világosabb szegéssel; a nyak elől és begye halvány rózsás-ibolyás; alsó szárnyfedői halvány galambszürkék; hasa és alsó farkfedői fehérek; a nyakán fekete- fehér pikkelyes örv; a szélső farktoll külső fele és hegye, a többieknek — kivéve a két középsőt — csak hegye fehér, egyébként sötétkékes szürkék, töfelükön világosabbak, a fehér csúcsfolt mögött sötétebbek, alulról a farktollak majdnem feketék, hegyüket kivéve. Csőre szarúszínű, töve biboros sötét rózsapirosba játszó; szemhéja és lábai sötét rózsa- pirosak; szeme narancssárga, fekete bogárral. A tojó nem ily élénk színű. A fiatalok barnábbak, evezőik erősebben szegettek, fejök, begyök szürkés- barnás. Mértéke: H. 265—286; Sz. 17192; F. 107—12; L. 95-97 Cs. 17—21 em. Főleg Közép- és Dél-Európát lakja; Ázsia nyugoti részeiben már ritkább s itt más fajok vagy fajták helyettesítik, melyek azonban a mi gerléinktől nem nagyon eltérők. Így a Nyugot-Ázsiában, Kelet-Afriká- ban élő, de Törökországban és ritkábban Görögországban is előkerülő T. senegalensis L., mely valamivel kisebb, feje és begye halvány szürkés- biborba játszó, a nyakörve fekete és vörösesbarna; Kelet-Ázsiában pedig a T. orientalis LATH., mely nagyobb a mi gerlénknél s egészben söté- tebb színű, fejteteje barnás, a szárnyfedők szegése vörösbarna, a begy és alsó test szürkés bíborszínbe hajló. A mi gerlénk azonban Perzsiában is közönséges, szintúgy Észak- zá szall Aze a Tr ES ET ÉVÖK ölte XX. CSALÁD. GALAMBFÉLÉK. 327 Nyugat-Afrikában s a Kanári szigeteken. Észak felé alig terjed az 58" é. :él.-igy de már nagyon szórványosan; még magasabban csak mint fel- évedő jöhet tekintetbe. Általában érzékeny és melegebb éghajlatot ked- ő madár, mely hozzánk is jóval később jön, mint a többi galambok április s közepe előtt egyáltalán alig látható. Tavaszi érkezésének országos pnapja: április 25—26. Kivéve a havasi erdőket és a rengetegek belsejét, egész Magyar- szágon jóformán mindenütt közönséges. Ligeti erdőkben, lapályos közép- rú faállományokban, melyek vágásokkal váltakoznak s fenyőkkel kever- — különösen keresztes- és szurkosfenyőkkel —, valamint angol- ekben, mezőkkel határolt kisebb fásrészletekben, fasoros utakra, egyes ákkal bővelkedő rétekre dülő bokrozatos, kevert fájú erdőkben pedig számos. Nem annyira a nagy, összefüggő, mint inkább a kisebb ségeket — főképpen ha a közelben víz is bőven van — kedveli; biben inkább a széleket, a tisztások közelét választja tartózkodási , mintsem a belső, mélyebb részeket. Igen társaságszerető s a köl- időt kivéve, midőn inkább párjának él, majdnem mindig néhányad ával vagy nagy csapatokban jár. De fészkeléskor sem vonul magányba, nem rendesen bizonyos területen, nem nagy távolságra, egymástól nos pár alapítja meg otthonát s eledelkeresésre, ivásra többen össze- coznak. ; . Alighogy visszaérkeztek hozzánk s kedvencz helyeiket elfoglalták, az g csendesebb erdőt, majdnem naphosszat hallatszó, szorgalmas turbé- lásukkal élénkítik meg. A hímek kiülnek valami fasudárra, a leg- kiemelkedőbb fák hegyére s ha itt száraz ág kinálkozik, előszeretettel mindig arra, s epekedő, bánatos kurr-khúrr, krr-kúrr, kurrr-turrr-kho hangon tolmácsolják párjuknak szívök forró érzelmeit. Ez a szenvedélyes, nély, de a mellett csendes, mélabús szerelem és a legnagyobb boldog- ak mégis bizonyos bánatos hangon való kifejezése az, a mi a magyar- lelkében, szivében is annyira visszhangra talált s a mi a gerle és ; ünk közt — éppen a legjellemzőbb rokonvonások révén — szoros kapcso- . latot létesített. Ezért lett ő oly annyira népszerű madarunk, mint az erdei adarak közül kevés más, s ezért — a galambfajok közt is — a Sze- relmi vágyódás, epedés, ártatlanság, hűség, gyengédség, szelidség, a leg- orróbb szerelem, nemkülönben a búsulás, kesergés tollas jelképe. 5 mikor a nép dalaiba, közmondásaiba, mondókáiba fogadta, csak azt bizonyította, hogy jól ismeri a gerlicze lényét, tulajdonságait s nem puszta. érzelgés- dől, üres émelygésből fordul feléje. Mily szép, a szerelem legnagyobb fokát jelzőleg, madarunkkal való példálódzás ebben a népdalban : 328 VII. REND. TURBÉKOLÓK. cSzerettelek rózsám nagyon, Szóval azt ki sem mondhatom ; Szerettelek lánggal égve Gerlemadár szerelméve". S mily finom megfigyelésről tanuskodnak a következők: Jaj az én életem, e világon immár Bujdosom egyedül mint görlicze madár, Mely kesergi párját, zöld ágra nem is száll (Székely népdal.) ugyanily értelmű annak az ismeretes népdalnak kezdete : c Száraz ágon bús gerlicze turbékolb vagyis bennök van a gerlicze jellemző tulajdonsága, hogy jobban szeret száraz, mint leveles ágra szállni s ott turbékolni. TompÁnál is megvan ennek a biologiai sajátságnak ismerete : Kis kertemben kiszáradt az eperfa, Este, reggel egy bús madár ül rajta ; Csak azt búgja az a gerlicze madár, Hogy a legény szőke, barna csapodár? ta A alÜ ZT ENE ák tása ették Le Nesz Vtésa tág sőt nála a megfigyelés már csak azért is éles, mert azt is megmondja, . mikor szokott az elhalt ágon turbékolni! hisz csakugyan a reggeli és esti órákban legodaadóbban hallatja szavát. Hogy azonban nem mindig száraz ágon szól madarunk, arra is van. népdalainkban s költészetünkben példa; így VöRösMaRrYvnál: cZöld ágon kis gili Zokogva búgv vagy e népdalban : c A kertemben nőtt egy rozmaringfa Rászállott a gerlicze madárka há BERZSENYI is A közelítő tél czímű költeményében erre példáz : cNincs már simphonia s zöld lugasok között, Nem búg gerlicze . . ., A jó báró ORczY LőRINcz még a mult század végével megénekelte, mit mond madarunk szomorú bugásával; s nem felejtette el a jellemző száraz ágat sem, a honnan legtöbbször mondja : 8 Mikor én a száraz gallyon Éneklek keservesen, Türjt, türjt mondok, hallja társam, Oda repül csendesen. XX. CSALÁD. GALAMBFÉLÉK. 329 a magyarság biologiai érzéke még tovább is nyilatkozik, mikor a sú) balladáiban e sorokat találjuk : cBús gölicze vesztett társát sirassa, -Bánatjába gyenge tollát hullassas zt 28 igazságot látjuk, mely a galambfélék gyenge, könnyen kihul- ollazatát jellemzi. De tisztában van a gerlicze fészkelési módjával § mit e szánYÁKE zás séggel elárul : . Lám megmondtam bús gilicze Ne rakj fészket az útszélre: Mert az úton sokan járnak Téged hamar feltalálnak? A éltés is megszólal e sorokból, mert az igazi szerelem boldogsága . aló arra, hogy szabadon kitárjuk, s hogy a világ hozzáférhessen, lygathassa zavartalanságát. Hisz csak igen is gyakran igaza van a i népdalnak : s Én vagyok az a gerlicze, Ki a párját elvesztette ; Egy vadgalamb elkergette Szerelmünket irigyelte, A nép érzelmét jól fejezte ki Czuczogt, mikor a mindig ebúss és zzz enyögésében" is vigaszt talál : cLangy szellő, giliczék nyögdelési Ti lesztek kínaim feledési, [hetyárdalban is ugyanígy megtalálunk : a Gerliczéknek nyögését Hallgatom, kik vidámítják Szivemet is megujítják, ; Bolond a ki restelli, — ———— Hallgatni nem kedvelis magyar szerető jól hasonlítja magát a gerliczéhez s szívbeli meleg meit e madár hasonló érzelmeihez : eTe leszel gerliczém És én a te párod, Tudom nyögésemet Szivedbe bézárodv (Népdal.) cHa én bús gerlicze volnék, Rózsám ablakára szállnék, Mindig csak azt dalolgatnám : Szeretsz-e még édes rózsám (Népdal.) Chernel : Magyarország madarai. II. 42 330 VII. REND. TURBÉKOLÓK. s ha Czuczok azt irta: Ha madár lehetnék Gilimadár lennék, Szeretőm ablakán Éjnap turbékolnékv hát csak még teljesebben fejezte ki, a mit a népdal jelzett. A magyarság lelkéből meríthette TomPA is, mikor a szerelmében csalódott szerető ajkára adta : cÁrva vagyok mint az árva gerlicze, Édes rózsám mért hagytál el ennyire ? Ezt a kesergő szerelmet különben hatásos alliterácziókkal fejezi ki a székelység egyik dalának bekezdője: cBúsan búgó bús gerliczes Ha azonban a szeretők megtalálták egymást s hűségesen kitartanak, akkor is találóan adja e szerelem hasonlatát BERZSENYI: kÖsszeviszi lelkeinket Hív gerliczék képében. De a népdalban is megtaláljuk, mint a boldog szerelem képes ki- fejezőjét : c (rerlicze a búzát A párjának hordja, Mint a lányt a legény Csókjával itatja. Ebben még táplálkozására is találunk vonatkozást, mert a búzát bizony szereti madarunk. Végre jellemzi a gerlicze jóságát, könyörületes résztvevését a csángó dal: Nagy madarat láték nagy bánatba, Magosz fenyüfának tetejébe, Úgy szól, úgy szól, úgy keszereg, Fejit földbe csökkesztette, Magát holté eresztette. Oda menne kis göricze kérdi : Mit szirsz, szirsz te nagy madár? Hogy ne sirjak kis göricze, Ha egyszer társzam elvesztettem. Ne szirj, ne szirj te nagy madár, Társad helyett társad leszek. 3 j 288 XX. CSALÁD. GALAMBFÉLÉK. 90 Hát az a madár, mely ennyire befészkelődött a nép lelkületébe, nem hiányozhatik a gyermekkönyvből sem s Pósa LaAJos híven meg is szólal- atja : .. xGrilicze, gilicze, búgó kis madárka, Gyer ide, gyer ide, taníts egy nótára : — Kukkurrú, kukkurrú! 3 zsütő Párosodás idejében azonban nemcsak szavával udvarolgat a hím, m olyféle repülési mutatványokkal is, mint az örvösgalamb. A fa- udárról ugyanis erős szárnycsattogtatással rézsutosan felemelkedik az rdő fölé s lebegve, kiterjesztett farkkal ereszkedik vissza egy másik fának egyére, hogy ott folytassa sóvárgó turbékolását. Május első felében meg- cja fészkét, mely igen silány, laza, éppen csak pár gyenge ágacskából szetákolt lapos, átlátszó alkotmány. (I. köt. 40. kép.) Leginkább tisz- ok, utak szélén, vágásokban, fiatal fácskákon, fenyőkön, bokrokban álhatjuk azt, mindig meglehetős sűrűben, oldalágakon vagy elágozáso- on, rendesen embermagasságban, néha alacsonyabban, többnyire azon- an valamivel magasabban. Fészekalja két fehér tojás, melyek a kis poczgém tojásaira emlékeztetnek, de valamivel rövidebbek. (XL. tábla.) . Tojásmérték: H. 29—32; Sz. 213—23 mm. : Május közepén és második felében a legtöbb tojó ül s 17 nap alatt költi ki tojásait. Júniusban a fiatalok kirepülnek s főleg e hó vége s már gyakran láthatunk teljesen szabadjára került fészekaljakat. Az ső költés után rendesen még egy másodikat is megkisérlenek. Fészke- k közben azonban sok háborgatás éri őket s azért a már megkezdett észket, sőt tojásaikat is, mihelyt észreveszik, hogy ember vagy valami dozó állat felfödözte, elhagyják s más helyen ujat raknak. Sok fárad- ságukba nem kerül ez, többször belekaphatnak az építésbe a nélkül, hogy sok időt vesztenének. Ha a fiókák kirepültek, előszeretettel járnak a zőre vagy utakra s ott szedegetnek; azonkívül reggel és este felé ren- desen húznak valami vízálláshoz, patakhoz, szomjukat csillapítani. Külö- tösen szeretik a szíkes tócsákat, kenderáztatókat. De ez időtájt igen vesen tartózkodnak nedves réteken is, folyó víz közelében, a hol egyes nagyobb égerfák, fűzfák, bokrok bőven találkoznak. A gerle galambfajaink közt a legszelidebb. A közömbös járókelőt özelre bevárja, csak a puskástól fél jobban, kivált ha már oka van reá ; lövés vagy üldözés megriasztotta. Olyan helyekről azonban, a hová bőséges élelemre, vagy inni járnak a csapatok, még lövöldözéssel sem ehet őket elűzni; vissza-vissza térnek oda, daczára a durrogatásnak. ptük gyors, rendkívül nyilaló és ügyes; mindenesetre a legjobban 425 332 VII. REND. TURBÉKOLÓK. repülő madaraink közé tartoznak. Szeptemberig folyton növekedő szám- ban, más galambok társaságában járják a vetést, de utóbbiak inkább csak hozzászegődnek a gerlékhez s ritkán vannak számbeli túlsúlyban. szeptemberben elköltözik tőlünk s ilyenkor a költözködőket gyakorta kukoriczásokból is felrebbenthetjük. Októberben már csak nagy ritkán látható egy-egy elkésett. Tápláléka tekintetében nagyrészt megegyezik többi galambfajunk- kal. Különösen szereti a fenyőmagvakat, nem kevésbbé a repczét, répa-, kendermagot, mákot, buzát, szintúgy a bükkönyt, pohánkát, kölest, len- csét, kukoriczát. A gazdasági magvak mellett csakúgy reájár a dudva- magvakra s rengeteget elpusztít. Ott a hol költés idejében sok a gerlicze s tartózkodási helyeinek közelében friss gabonavetés vagy fenyőmagvetés is van, valamint költés után oly vetéseken, hová seregesen járnak, tagad- hatlanul kárt tesz. De ez a károssága mindig csak helyi és időszakos, azért számba véve a gazok korlátozását illető működését, nemkülönben kedves, az erdőket kiválóan élénkítő lényét, bízvást oltalmunkba fogad- hatjuk s csak ott, és akkor fogjuk üldözni, mikor erre külön okot szol- gáltatnak.t Él SEN ét lSK SÉRE aa ADÁST szeti ES Gt) k HAJAGOS SÁNDOR (Természettud. Közl. 1892. 276. 1.) Kecskeméten megfigyelte, hogy május első heteiben az erdők szomszédságában levő kukoriczavetéseket annyira megdézsmálták a gerliczék, — hogy több négyszögölnyi területen alig egy-két szál kelt ki, sőt a szemeket a homokos talajból ki is kaparták. Ugyan ő irja, hogy a szőlőt is csipegették; noha ezt egész határozottsággal nem állítja. Én sokszor találtam gerléket a szőlőben, de az ott lövöttek begye és gyomra a szőlőtőkék körül felverődő gazok magvatval volt tele. BE. Mm. VIII. REND. KAPARÓK. RASORES. Csőrük rövid, tömzsi, erős, kemény, aránylag kicsiny és hajlott, a káva szélei az alsók fölé szolgálnak; az orrlyukakat kemény bőr- borítja; szárnyuk kerek, rövid; a lábak különösen jellemzők, mert középső ujj a többihez viszonyítva túlságosan hosszú, a hátulsó ujj lehetős magasan áll a csüdön, inkább rövid mint hosszú, az előre ujjak tövét legtöbb fajnál némi kis hártya köti össze, az egész láb "a czombok rendkívül izmosak; a csüd rövidebb vagy valamivel bb a középujjnál, többnyire csupasz, némelykor gatyás. Termetök )a zömök, nehézkes. Reptük robajló, de nem kitartó; annál jobb . Hangjuk kotyogó, lármás, rikácsoló, kappogó, főleg a tyúkoké, míg asok gyakran élénk, csattogó, szebb hangon is szólnak. Legtöbben ön élnek vagy csak néha szállnak fára. FÉlelmöket, éppen lábalka- fogva, kiválóan kaparva keresik. Java részök állandó, csak kevés ködő vagy kóborló. Tollazatuk erős, tömött, néha egyes testrészek aszok is; így főleg a kakasok szeme környéke. Színezetök is ivar sze- int különböző s a kakasok gyakran egészen más, fényes, zománczos jatosan élnek, még pedig leginkább többnejűségben. Fészköket a dön építik, nem sok gondot fordítva reája; sokszor nem is más valami kaparásnál, pár szállal kibélelt vaczoknál. A kakas nem dik a családi gondokkal s magára hagyja a tyúkokat, melyek számos jást tojnak. A kikelt lágy pelyhű csirkék azonnal elhagyják a fészket s yjukkal keresgélnek, szedegetnek. Mire a fészekalj megerősödött, a kakas többnyire visszatér fiókáihoz s a csapatban marad. . Első sorban magvakkal, rügyekkel, növényhajtásokkal, levelekkel, nellesleg férgekkel, csigákkal, rovarokkal, álczákkal élnek s erdőn, mezőn, ságon, hegyekben tartózkodnak. 3834 VIII. REND. KAPARÓK. KKI CSALÁD. FÁCZÁNFÉLÉK. PHASIANIDAE. Az e családhoz tartozó számos faj javarészt külföldi, mert nálunk csak néhány, mint honosított, s egy, mint elvadult fordul elő. Ter- metre valamivel karcsúbbak, hosszabb nyakúak és csüdűek, mint az e rendbe való többi családok képviselői. Ivar szerint is lényegesen külön- böznek egymástól. A kakasok a legpompásabb szárnyasok közé tartoznak, fényes, ragyogó tollazatúak s dísztollakkal is ékítvék. A csőr tövén lévő orrlyukakat szaruszerű kemény bőr vagy bibircsszerű burok födi; a csüd csupasz, rendesen hosszabb a középujjnál, ritkán ugyanoly hosszú; a hátulsó ujj rövidebb, mint a belső (karmostul), fölötte soknak szarusar- kantyúja is van; a fark többnyire hosszú, lépcsőzetes vagy elkerekített, sőt ékalakú is, de rövid (mint a gyöngytyúknál); némely fajok laposan, mások tetőalakúan hordják farkukat. Erdőkben s leginkább sűrű vágások- ban, melyek mezővel is határosak s nem vízszegények, tartózkodnak, de kilátogatnak a mezőre is. Fákra főleg éjjelezni szállnak, különben a föl- dön élnek s itt keresik élelmöket, mely magvakból, bogyókból, férgekből, . álczákból, rovarokból, kukaczokból áll; utóbbiakat különösen fiatal koruk- ban eszik, addig míg megerősödnek. A. ALCSALÁD. 4 FÁCZÁNOK. k : PHASIANINAE. : ! Egyes nemeknél a fark kétrétű s tetőalakban A összeálló, másoknál a tetőzés nem hegyes, hanem tompa szögű /N. a 62. NEM : FÁCZÁN. PHASIANUS L. 1758. A fark jóval hosszabb a szárnynál, tollai keskenyek és hegyben vég- E. ződők, alakja lépcsőzetes; a kakas hátulsó lábujja fölött sarkantyú van. § KXXI. CSALÁD. FÁCZÁNFÉLÉK. 335 i, aljas erdőket, vágásokat, apróbb bokorcsoportozatokkal váltakozó tezőket kedvelnek, főleg rétek, vetések, vizek közelében. A FÁCZÁN. Phasianus colchicus (L.) 1758. . Jegyei. Öreg kakas: fej és nyak, a tarkó táján két oldalt álló rű tollak sötétkékes és feketészöld érezfényűek, a tarkó aranyosan örösbarna ; lábai hamvaskékesek; csupasz szemtája élénk piros; szeme ÖT sessárga. A tyúk főszine világosbarna, sötét foltozással, minden nr inczozás nélkül, lábai szürkésbarnák, szemtája hússzínű. A fiatalok tyúkhoz hasonlítanak. (L. I. köt. II. és V. tábla.) "Mértéke: H. g 75—82, ? 59—61; Sz. 22—25; F. s 40—49, " 32—35; L. 6-3—6-6; Cs. 25—3 em. . A fáczánosainkban tenyésztett s itt-ott előforduló fajtái: az örvös cczán (Phasianus colchicus torguatus (Gwm.), mely valamivel erősebb, a élénkebb színű, nagyjában a közönségeshez hasonló, csakhogy nya- án széles fehér gyűrűje van; a halavány fáczán (Phasianus colchicus albidus Naum.), melynél a vörösbarna színt világos testszínű váltja Előbbi fajta elvadulva a Fertő déli végén a partszéli nádasokban is fordult. . A mi fáczánunk eredeti hazája Ázsia, különösen a Kaspi tó kör- ke, honnét a Fekete tenger felé Európába is beterjedt, azután a inai határ, Perzsia, Tatárország, a Kaukazus vidéke. A monda szerint mét, Kolchis tájáról, az Argonauták hozták be Görögországba. A görö- 5k révén honosodott meg a rómaiaknál s úgy szaporodott el később özép-Európában is. Számos helyen üzött szorgos tenyésztés folytán 6 sze, zzbi k Jelenleg azonban nincs ott, mert a nád elveszett. új; 336 VIII. REND. KAPARÓK. annyira jutott a fáczánállomány, hogy ma már igen sok területünkön félvadan, elvadulva s nem is igen gondozva feltalálhatjuk. Csak sűrű, bokrozatos aljú, füves, nedveses talajú vágásokat, erdőket, a közelben pedig mezőt, vizet bőven találjon: ilyen területeken kevés fáradsággal tenyészthető, sőt ha a közelben fáczános van, bizvást magától is fel- keresi a megfelelő tartózkodási helyeket. Az igaz, hogy ha megakarjuk őket tartani s az állományt növeszteni, akkor a rókát, menyétet, nyestet, varjúkat, szarkát, szajkót és ragadozó madarakat vadászterüle- tünkön kiméletlenül pusztítani kell, főleg a költés idejében, mert ezek temérdek tojást, csirkét tönkre tehetnek. Kemény télen azután eledelt is . kell nekik szórni, esetleg egy részöket befogni s kamrákban átteleltetni. A fáczán költési ideje április és május havára esik. A kakas dürgés É közben kényesen, fitogtató mozdulatokkal udvarolgat háremének, szár- nyait lelógatja, nyakát hátraveti, farkát kissé feltartja s méltóságteljesen j lépdel, néha-néha sajátságos erős gaá-gák szólást hallatva, mely után a még különösebb, rekedt, elfojtott hangok következnek. Párosodás után a családi élettel nem törődik. A tyúkok valami félreesőbb sűrűségben, maga- sabb növényzet közé, vetésbe vonulnak, sekély mélyedést kaparnak a földbe, melyet néhány száraz szállal bélelnek ki és ide 8—15, sőt több tojást is raknak. A tojások szürkés olajzöldek vagy olajbarnák. : Tojásmérték: H. 46—47; Sz. 33—35 mm. 5 25 napi kotlás után kikelnek a fiókák s őszig csapatban anyjukkal maradnak. aj A fáczán kitünő futó, sűrűségekben nehezen kel, meglapul vagy lábol, de ha egyideig repült, sebesen és magasan jár. A kakas mindig hangosan mintegy kak kak-ot mondva, kel; a tojó, ha szól is, inkább a kszi ki szótagokhoz hasonló hangot ád. Napközben ritkán száll fára, § estére azonban felgalyaz s ágon tölti az éjszakát. Tápláléka részben a állati, részben növényi. A csirkék főleg hangyatojást, rovarálczákat, fé geket, pajorokat, hernyókat, bábokat, szöcskéket, meztelen csigákat esz nek; később keményszárnyú rovarokat és magvakat, bogyókat, gyökereket, friss hajtásokat költenek el. A kinőttek állati és növényi táplálékot egy aránt keresnek, úgy a mint érik. Kijárnak a buzára, árpára, kölesr kukoriczára, bükkönyre s más veteményre s itt bizonyos kárt is teszn a mit azonban dudvamagpusztításuk, temérdek meztelen csiga fogyas tásuk s számos káros rovar elszaporodásának korlátozása ellensúlyo Vasmegyében KIirrLER főerdész megfigyelte, hogy cserebogaras esztend ben temérdek sokat emésztettek e káros rovarból. Tapasztalták, hogy : egeret is szereti s megfogja, sőt dögöt is eszik. XXII. CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. 337 Végezetül még fel akarom sorolni azon fáczánfajokat, melyek fáczá- nosainkban itt-ott szintén előkerülnek és sikerrel tenyésznek; ezek: a "ka fáczán (Phasianus versicolor), melynek szintén tollfülei vannak, nyaka, hátának eleje és alsó teste feketészöld érczfényű, a nyak es és ibolyás zománczczal; a hát alsó fele és szárny zöldesszürke; ktollak szürkék, feketésbarna harántsávokkal és vörösbarna szegés- a válltollak ragyogó rézbarna szegélyzéssel és feketebarna közép- kkal, fehér sávokkal. A tyúk halvány izabellaszínű, a felső test vörös- a, feketésbarna háromszögletű foltozással és világosabb tollszegések- . A hosszúfarkú vagy király fáczán (Phasianus reevesi GRaYv.), melynek ka ötször oly hosszú, mint a szárnya; főszíne sárgásfekete tollszegé- el tarkítva, fej és nyak felső része fehér, szemsáva széles fekete s tarkón összefolyik, nyakörve fekete, a begy közepe és a mell, úgymint szárnyfedők is fehérek. feketén sávoltak és foltozottak, vörösbarnán gettek; az alsó test közepe feketés; a farktollak közepe fehér, feketén és ben vörösbarnán harántsávos, szegése sárgásbarna. A tyúk pofatája rka izabellászínű, a fül körül feketebarna folt; felső test szürkés- a, feketén és sárgásbarnán foltos, a nyak elül és a mell vörösbarnán fehéren foltozott. XXII. CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. PERDICIDAE. Termetük zömökebb, kisebb mint az elöbbi család tagjaié; farkuk d, egyenes vagy kissé elkerekített; a csüd csupasz, oly hosszú vagy debb mint a középujj. Mezőkön, síkságokon, vetésekben laknak, ritkán sokat s dombos, hegyes, sziklás vidékeken. A kakas nem sokban nbözik a tyúktól. Javarészök fára nem száll, a földön tartózkodik. család legtypikusabb madara a mi foglyunk. A. ALCSALÁD. FOGLYOK. . PERDICINAE. 7 A csőr nem igen hosszú, töve alacsonyabb, mint az orrlyuk elejétől csőr hegyéig terjedő távolság. ; 8 Chernel : Magyarország madarai. II. 4 338 VIII. REND. KAPARÓK. 63. NEM: FOGOLY. PERDIX Briss. 1760. A fej egészen tollas; a fark alig hosszabb, mint a szárny fele; a szárny kerek, 3—5 evező leghosszabb ; a kakasok csüdjén sincs sarkantyú. A FOGOLY. Perdix perdix (L.) 1758. (Tetrao perdix L. — Perdix cinerea BRiss. (DRESSER.) — Perdix vulgaris LEAcH. — Starna cinerea Bp.) Népies nevei: fogol; fogolmadár; fogoj; füri csibe (Komáromm.,) ; foglyó (Drávafok). Jegyei: a farktollak rozsdabarnák, a négy középső rozsdasárgás, szürkésen és sötét barnán finoman csíkozott és aprón foltozott; alsó szárnyfedők fehérek; farkalja rozsdasárgás, barnán fröcsentett; a csőr ú kékesszürke, a fiatalok lába sárgás, az öregeké hamvaskék. (L. I. köt. V. tábla és 27. kép. Leirása. Öreg kakas: homlok, szemöldök, a torok és a fej oldalai tsz EÁ világos rozsdaszínű; a nyak elől, nyakoldalak és a begy világos ham- vasszürke, finom fekete harántsávokkal hullámosan tarkítva; az alsó test a közepén patkószerű nagy, rozsdabarna, fehéresen szegett folt; az alsó test a oldalai szürkék, vörösbarna hárántfoltokkal; a szárnyfedőkön éles fehér hosszanti foltok. A tyúk valamivel kisebb, a válltollak nem annyira vörös-— barnák, mint a kakasnál, középső szárnyfödői haránt is csikosak, ellenben a a kakaséi nem. A fiatalok fejteteje sötétbarnás, nyaka sárgásbarna, alsó teste E. barnássárga, az oldalakon elsőtétülő; felső teste barnás alapon, sárgás- fehér, keskeny hosszanti foltokkal tarkított. Bővebb leírásától közismert- a] sége felment. sa Mértéke: H. 285—302; Sz. 154—17; F. 75—85; L. 41 54HH8 Cs. 14—18 cm. A Nagy földrajzi elterjedése és így tarfózkodási helyeinek éghajlati különbözőségei okozzák, hogy mértékei, sőt szinezete is bizonyos kisebb a elváltozásokra hajlanak. Habár ez eltérések korántsem oly lényegesek, a hogy azok nyomán többféle fajt állíthatnánk föl, mégis elég figyelemre — XXII. CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. 339 . méltók, mert néhány jellemző fajtát bélyegeznek. ALrum tüzetesebben foglalkozott e kérdéssel s a következőket ismertette : . 1. Kelet-Frieslandi, kis termetű sötétebb színű, főleg a mellpatkó jdnem . feketebarna. . 2. Moszkvai nagy termetű, farktollai barnák, hegyük feketés, az alsó test oldalain sötétbarna harántsávok; a tyúk feltünő szürke. ; 3. Kelet- Poroszországi, meglehetős nagy s élénkszínű, különösen a patkó fehér szegései szélesek. 4. Dél-Svédhoni kicsiny, mellpatkója jelentéktelen és feketésbarna. . — Ezeken kívül az irodalomból tudjuk, hogy Francziaország némely mocsaras vidékein, úgy általában a magás hegyeken élő foglyok termete idesen kisebb. Behatóbb vizsgálatok fogják majd eldönteni, hogy em-e ezekre illik a már Burrown említette s mások figyelmét is felkel- e Perdix perdic damascena BRiss. vagy helyesebben montana Gw. minor BRHM. fajtanév. Még lényegesebben eltérők a rendes foglyoktól s talán más fajok- nak is vehetők a keletszibériai fogoly (Perdix daurica PaLL. — P. bar- bata VERREAux.), melynek álla alatt a tollak szakálszerűen meghosszab- bodottak, mellpatkója feketés, melle rozsdássárga; úgy a tibeti fogoly (Perdix hodgsonia Hopcs.), melynél a begy és mell alapszíne barnás- fehér, feketén harántsávos, mellpatkója nagy, fekete, hasoldalai agyag- színűek, barnásvörösen sávosak. ; . —. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kisebb termetű foglyok Flégébbek, vadabbak, nagyobb falkákba verődve kóborlóbb természetűek. . Igen természetes, mert úgy az északi tájakon, mint néhol a magas egyeken költőket a zordonabb idő beköszöntése, a viszonyok (élelem- . szüke stb.) kényszerüsége, élelmet bővebben kináló, alkalmasabb vidé- kekre szorítja; összeállnak hát s délibb övekbe, vagy a hegyekből a síkságokba huzódnak. Hasonló helyi okok időszakonként a síkság fog- ait is kényszeríthetik ilyféle mozgalomra. Az előbb említett fajták azonban alig tévesztendők össze a mi vadászaink körében annyira emlegetett csárgalábú vándorfoglyokkal , mert utóbbiak rendszerint közönséges fiatalok, melyek nagy csapatai több, ezetők nélkül maradt (ha t. i. az öregeket ellőtték), fészekalj egyesüléséből . kerülnek ki. Ilyen megárvult fiatal foglyok a nagy társaságban több biz- . tonságot, védelmet keresnek s azért szállósabbak, vadabbak is. De késő a szszel nemcsak a szüleiktől megfosztott fiatalok, hanem a megtizedelt, . lefogyott csapatok is összetársulnak. Ezért van azután sok olyan vadász is, a ki nem csárga lábús, hanem ellenkezőleg csakis ebarnás lábú, 431 340 3 VIII. REND. KAPARÓK. c hamvaskék lábú vándorfoglyokróli akar tudni. Látható tehát, hogy a vándorfoglyok fogalma s azok alaki megkülönböztetése tekintetében vadászainknak mily zavaros, megbízhatatlan felfogásuk van. Annyi bizo- nyos, hogy a sárga lábúaknak több tanuskodója akad, mint utóbbiaknak. A dolog magyarázata egyszerű, azért, mert fiatal — tehát sárgalábú — több van, mint öreg, barnás- vagy hamvaskék lábú. A nagy, rebbenős csapatokból pedig ritkán lőhetünk ki többet egynél, mert az első lövés után vagy nem várnak be újból, vagy egyáltalán nem akadhatunk többé reájuk. Az alaki megkülönböztető jegyet tehát ez az egy példány szol- gáltatja s azután következtetnek a többiekre. Én hajlandó volnék a csárgalábúakatv külön fajtának venni, ha csak bebizonyulna, hogy az illető nagy falkák fiatal és öreg példányai egyformán sárgalábúak. Ez azonban ma még nincs bebizonyítva, sőt nem is valószínű; nemcsak a vadászoknak már utalt kétféle nézeténél fogva (t. i. vannak, kik sárga lábúak- nak, vannak, kik hamvaskék lábúaknak tartják a vándorfoglyokat), hanem mivel bizonyos, hogy tavaszszal és nyár elején, míg csak fiatalok nin- csenek, nálunk minden fogoly hamvas vagy barnásszürke lábú. Ettől azonban eltekintve, nem tagadom azt, hogy vándorfogoly nálunk is találkozik. Magam is többször láttam ilyen idegen 80—100 darabból álló, rendkívül jól futó, nagy csapatokat, melyek inkább kopá- rabb helyeken, tarlókon és szántásokon tartózkodtak, a kutyát nem várták be, s — jó lőtávolon kívül — szaladva, majd szárnyra kapva menekültek, oly messzire, hogy távcsővel sem követhettem reptüket s nem is találtam többé reájuk. De igazi vándorfoglyok csak őszszel kerülhetnek szemeink elé, s ha előbb észlelünk ilyeneket azok inkább csak kóborlók. Kérdés azonban még mindig: vajjon északibb vidékek . foglyai csakugyan levonulnak-e Magyarország tájaira, avagy nem-e hegyi foglyaink ezek, melyek a síkságokra ereszkedtek? És az is igen. figye- lemre méltó, hogy tavaszszal, már hogy mielőtt párokba szakadnának, tudomásom szerint, vándorfogoly csapatok nincsenek, visszavonulásról nem birunk adatokat.t Csak pedzeni akartam itt az egész kérdést — hisz e helyen nem lehet azt mélyebben fejtegetni — de nem mellőzhettem, mert talán fel- kelthettem az érdeklődést s némi csapást nyitottam a további észleletek helyesebb kiindulására. X NISSEN a Don vidékén rendesen költözködő foglyokat figyelt meg s azi mondja, hogy köl- É. tözködésük az erdei szalonka vonulásának időszakával összeesik s hogy bizonyos útvonalakat tartanak k be. (Wild und Hund. 1898. 35. I.) átl sz sláee kes ak én s ÜK Eta E, MAT tsa V MEZ ké" bla arápd já háát öz étek álá d úgzi XXII. CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. 341 Bis A mi foglyunk egész Európában előfordul s északon a nagyobb arányú gabonatermesztés végződése az ő elterjedésének is határa. Finn- land déli és középső részén még találkozik, az Ural táján felmegy az 7" é. szél. fölé, de-általában a 65" é. szél.-nél nem hatol északabbra. . Dél-Európában sem oly gyakori, mint földrészünk középső övében, hol a termékeny lapályokon legnagyobb mennyiségben él. Kis-Ázsiában, sőt fel Szibériáig is található, de mint már említettem iában a mi typikus szinezetű foglyainkat közel álló fajták és fajok elyettesítik. Nálunk igen közönséges, számos; a szárnyas vadaknak úgy- Iván legfőbb és legismertebb képviselője. Különösen Pozsony-, Sopron- Vasmegye — utóbbinak a cKemenesaljai néven ismeretes része — ódi fogoly Eldoradók, noha itt — a mit külön is meg kivánok yezni — legtöbb területen korántsem részesül oly gondos ápolásban szakszerű tenyésztésben, mint pl. Csehországban. Tartózkodási helye- kül gabonatermő vidéket választ, hol vetések, rétek, bozótok, bokrok, kisebb erdőrészletek, sűrűségek váltakoznak s vízben sincs hiány. . A könnyű talajt jobban szereti, mint a nehezet, agyagosat. Erdőszéle- ken, mezőkre dülő vágásokban is igen szeret megtelepedni, épp úgy szőlőkben. Az erdő mélyébe azonban jószántából nem hatol, főleg a szálast, kopár aljut kerüli. Síkság és dombvidék közt nem igen válogat, de magasabb hegyek közé ritkábban telepszik, valamint a kietlen kopár . és mocsaras tájékra sem. Kivételes esetekben akadhatni csak egyes, a tengerszíne fölött tekintélyes magasságban költő párokra; így Hunyad- egyében a farkaspataki havason 3000 méternyi magasságban BuDpaA ÁDÁM észlelte, de az ott lövött — a mire már utaltam — valamivel . gyengébb termetű, mint a lapályban élő példányok. Csaró JÁnos is több- ször látott a Retyezáton, a henye fenyőövben, fogolycsapatokat. A Kis- . Kárpátokban magam is közel 800 méternyi magasságban teljesen össze- függö, százados erdők közepén álló vágásban, több órányira a legköze- :bbi gabonaföldektől, költve találtam. Nyáron magas növényzet közé veszi be magát, s csak miután a mezőt letarolták, huzódik bozótosokba, gazos tarlókra, Íriss szántásokra, . barázdákba ; télen pedig a hómentes helyekre, pajták, kazalok, árkok közelébe, a naposabb oldalakra, a hol a zord időjárás ellen legtöbb . oltalmat, és egyúttal legtöbb táplálékot is talál. Java részök állandó s . szorosan ragaszkodik bizonyos területrészhez, oda a hol napvilágot láttak. Csak a meddőn maradt párok járnak egyedül, a fészekaljak mindig csapatbanv, cseregbenv vagy cfalkábano, cfoltbans s szüleik vezetése alatt a következő tavaszig együtt maradnak. Néha — ősz felé — több 342 VIII. REND. KAPARÓK. csapat is egyesül, sőt helyenként egyes csapatok kóborolnak is, más vidékre látogatnak. Életmódjuk egyhangú, nem igen változatos. Az éjjelt összebujva valami barázdában, sekélyedésben, bokoraljban töltik s pirkadással kez- dik élelmöket keresgélni, a kakasok élénk cserregése közben. Behuzott nyakkal, görbe háttal futkosnak és szedegetnek; majd utakon, poros talajon efürdeneks. Pihenve szinte felfujják tollazatukat s gunnyasz- tanak, de egy-kettő mindig vigyáz, nehogy meglepetés érje a csapatot. A mint valami gyanusat vesznek észre, kiegyenesítik nyakukat, karcsub- bak lesznek s ha csakugyan meggyőződtek a veszélyről, lapulva szalad- nak el, felhasználva a barázdák, árkok vagy sűrű növényzet védelmét. Hirtelen meglepetve, vagy valami ragadozó madár megjelenésekor, moz- dulatlanul lelapulnak s tollazatuk alakoskodásában bizva mintegy beolvad- nak a talaj színébe. Rendes körülmények közt azonban mindig egy darabig futva menekülnek, csak azután kelnek fel, még pedig többnyire legelőbb az öregek. Szárnyra-kapásuk zajos, nemcsak mert robajló, hanem mivel ijedtükben szólnak is. Reptük kezdetén néhány szárny- csapással rézsút felemelkednek, azután nem nagy magasságban a föld- szintjétől, meglehetősen sebesen szállnak odább, el-eleresztve szárnyaikat, majd újabb szárnycsapásokkal lódítják magukat előbbre, hogy még hamarább szelhessék a levegőt. Őszszel és télen hamarább felverhetők, — mint nyáron; hideg szeles időben hamarább mint meleg, napos időben. Előbbi évszakokban — úgy erdőben is — magasabbra emelkednek, nyáron nem is távoznak messzire, hanem gyorsabban, rövidebb távol- ságokra ismét leszállnak, ellenben őszszel és télen messzebbre repülnek. — A felriasztott csapat mindig jobb födözetet, nagyobb biztonságot nyujtó helyre — magas kukoriczákba, erdőszélekbe, szőlőkbe, cserjésekbe leg- inkább — ereszkedik le újból, mint a minőről felrebbentettük. A talajtól azonban nem válnak meg, mert igazi földi madarak s . kivételes esetek azok, melyeket egyes megfigyelők, épületekre, fákra szál- lott foglyokról feljegyeztek. Érdekes azonban, hogy nem csupán üldöz- tetés esetén, végső menedékképpen, hanem — ritkán ugyan — de bizonyos viszonyok közt maguktól is reá fanyalodnak a felgalyazásra. a Több helyt észlelték, hogy főleg nedves időjárás, a talaj és növényzet a tulságos vizes volta szorítja őket erre, kivált erdős vidéken. Így Karin- a thiában megfigyelte egy vadász, hogy szakadó esőben az erdőben egész a csapat volt felgalyazva s felveretve közülök többen újra felkaptak az a X Vadászlap 1888. 409. I. PET est ESAT BE en T TRABANT AK ez E TT 7 ES Tk 12 ATYA TSSEE ESET (ZENG TETTRE XXII. CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. 343 . ágakra. Még érdekesebb a mit egy teljesen szavahihető vadásztársamtól hallottam, hogy SZÉCHENYI GyuLA gróf csömendi vadászterületén (Marczali vidékén, Somogym.) bizonyos erdőben, hol igen sok a fáczán, a foglyok is rendesen felszállnak a fákra. A-tél elmultával — február- végén, még inkább márczius első felé- ben — a csapatok párokra szakadoznak. Ezek mindegyike kiválaszt magának bizonyos területet s azt szivósan megtartja, ritkán távozik belőle. Ellentétben számos tyúkféle madárral, a fogoly példás egynejűség- ben él. A kakasok hajnalban és alkonyatkor élénkebb cserregéssel udva- rolgatnak kiválasztott mátkájuknak s bátran, dühösen védelmezik jogaikat, ha esetleg pár nélkül maradt kakasok betolakodnának s szerelmük összhangját akarnák megzavarni. A hol sok a fölös kakas, elkeseredett harczok, valóságos párbajok napirenden vannak a költés szakában s agyban akadályozzák annak rendes lefolyását. Április végén vagy május elején kezdődik a költés. A tyúk valami bokoraljban, vetésben, réten, lóherében — általában korán zöldelő és magosodó növényzetben — kis mélyedést kapar, néhány száraz fűszálat hord bele s ide rakja — naponta egyet — 14—18 körtealakú, barnásszürke, némileg zöldesen árnyalt, egy- színű tojásait. Tojásmérték: H. 32-55—36; Sz. 25—27 mm. Egy éves fiatal tyúkok kevesebb, 10—12 tojást tojnak. A kotlás ideje három hétig tart. Ez alatt a kakas éberen őrködik fészke táján s párját minden veszélyre hamarosan figyelmezteti. A kotlás kezdetén . nyugtalanított fogolytyúk könnyen elhagyja fészkét, tojásait, de ha már s jó darabig ülte azokat, szinte nap-nap után melegebben ragaszkodik 3 hozzájuk. Éppen csak perczekre távozik a fészekről, hogy élelmet keres- . sen, különben erősen ül s ember, állat közeledtére sem száll föl. Ezért . gyakran előfordul, hogy a kaszás akaratlanul lefejezi az ülős anya- 5. madarat s ilyenformán sok fészekalj tönkre megy.Y Májusi jégverés, s. esőzések szintén sok költést megrontanak, úgy hogy igen sokszor az . első családalapítási kisérlet nem sikerül s újból kell a munkát kezdeniök. . Ha a második próba is dugába dől, akkor az illető fogolypár abban az . évben nem költ többször s meddőn éli át napjait a következő tavaszig, ha ugyan már előbb nem esik a vadásznak áldozatául. A kikelt csirkék, alig hogy pelyhezetük megszáradt, elhagyják a fészket s szülőik gondos- fi k Az öreg fogoly szivós életét bizonyítja, hogy lőttem egyszer egy példányt, melynek kopo- . nyáját, a fejtetőn, a kasza bevágta s a velő, mint egy felemelhető sapka alatt, szabadon volt. Mégis . felrepült előttem s csak kézbe véve láttam sérülését, 344. VIII. REND. KAPARÓK. kodó vezetése mellett ismerkednek meg a lét harczával. Valami megkapó ez a családi élet, az a remegő féltés, melylyel az anyamadár csak úgy, mint a családfő, megvédelmezni akarja apróságát ellenség közeledtével. Az öregek felrepülnek, jajgatva pár lépésnyire ismét leereszkednek s nyujtott nyakkal ide-oda futkosnak, más irányba óhajtván a hivatlan vendég figyelmét terelni. Két hét multán a fogolycsirkék annyira erősöd- nek, hogy szükség esetén felvergődhetnek, a harmadik hétben azután már valósággal szárnyra kapnak, noha csak kis távolságig tudnak repülni. Ha az első költés rendes időben folyt, már augusztus első heté- ben is találhatunk meglehetősen kinőtt foglyokat; többnyire azonban csak e hó második felében számosabbak az anyányira termettek. A fészek- aljak, vagyis csapatok, többnyire egyszerre kelnek s együtt szállnak ismét le, csak ha megriasztottuk vagy megpuskáztuk őket szélednek jobban el. A szétvert csapat azonban csakhamar összehivogatja egymást, főleg délután és napnyugta előtt, mert az éjjelt okvetlen együtt töltik. Alko- nyatkor kifutnak a szántásokra, tarlókra, majd egy darabig szaladgálva, felrepülnek s nem messze ismét leszállnak, folyton cserregve, míg alkal- mas pihenő helyet találnak. Hivogató, cserregő hangjukat két üres rák- ollónak egymáshoz köszörülésével igen jól utánozhatjuk. Szóval talán girr-rikk, gr-rük, kirr-jökk-kel fejezhető ki. Kiváló jóizű húsáért réges-régen vadászszák és gondosan tenyész- tik is több helyt. De nemcsak pecsenyéjével szolgálja ő az embert, hanem gazdaságilag is. Tápláléka, kor és évszak szerint is némileg különböző ugyan, hanem főrészben mégis rovarokból, szöcskékből, tücs- kökből, hangyákból, apró csigákból, pajorokból, kukaczokból, magvakból, bogyókból, zsenge növényhajtásokból áll. A fogolycsibék kezdetben kizárólag állati, puha élelmet keresgélnek, még pedig férgeket, rovarokat, hangyatojásokat, apró meztelen csigákat, kukaczokat. Megerősödve azután — különféle magvakat, nagyobb rovarokat szedegetnek, melyek közül temér- — dök kártékony fajt pusztítanak csak úgy, mint a dudvák, gazok elhatal- maskodását is: korlátozzák. Veteménymagvakat csak nyáron, mindössze tehát alig egy-két hónapig esznek, de ekkor sem kizárólag, hanem csak. mellesleg kapkodják föl az elhullajtottakat, földszínén maradottakat, melyek úgyis veszendőbe mennének. Különösen az a körülmény szól a nagyon gazdaságilag hasznos voltuk mellett s nyom sokat a latban, hogy addig, míg az . erdőnek-mezőnek igen ártalmas alsóbbrendű állatokat érhetik vagy dudvamagvakat találhatnak, mindig ezeket fogyasztják s csak x Újabban bebizonyult, hogy egeret is eszik (Természet 1899. XII. sz.). XXII. "CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. 345 kivételesen, rövid ideig vagy szükségben fordulnak esetleg egy-egy szőlő- szemhez, értéktelen gabonaszemhez. Számos augusztusban bonczolt fogoly- begy- és gyomortartalma lényegileg csakis elhullott gabnaszemmel s válóan rovarokkal, -dudvamagvakkal volt tele. Igen érdekes idevágó ntos "megfigyeléseket és vizsgálatokat végzett KITTLER főerdész Vas- gyében, ki számos felbonczolt fogoly begyében és gyomrában követ- . gazdaságilag ártalmas rovarokat találta : kis cserebogár (Rhizotrogus itialis), a buzában élő Sitonia tibialis ormányos bogár egyik faja; bonazsizsik (Sitophilus granarius), zsizsik (Mylabris rufimanus), repcze- r (Chrysomela raphani), káposztabolha (Haltica chrysocephala), drót- (Agriotes segetum és lineatus), borsózsuzsók (Bruchus pisi), ecsezsuzsók (Bruchus lentis), honvédbogár (Entomoscelis adonidis), pogár (Cassida nebulosa), kis katiczabogár (Subcoccinella viginti- uorpunctata) és sok cserebogár (Melolontha vulgaris). A télen ejtett jilyok begyében és gyomrában többnyire fűszálakat, lecsipdesett haj- kat, fű- és dudvamagvakat találtam. A kik azt mondják, hogy a oly káros, mert sok gabnát eszik, nagyon egyoldalúan itélnek s nem ndolják meg, hogy annak a gabnának a mit a fogolybegyben találni, asági értéke — mint imént említettem — nincsen, mert nem a szról egyenesen került a fogolyba, hanem előbb már lehullott, s így gazdára úgyis elveszett. 64. NEM: SZIRTI FOGOLY. CACCABIS Kaup. 1829. Csőrük és lábuk piros; tollazatuk élénk tarkázatokkal és feltünő :p rajzolatokkal; a kakasok csüdjein sarkantyúk nyomai gyanánt bizo- os szarúbütykök. A SZIRTI FOGOLY. Caccabis sagxatilis (MEveR) 1805. (Perdix saxatilis MEYER £ Worr. — Perd. rupestris BRHM.I . Jegyei: valamivel erősebb, mint a fogoly; pofái, álla, torka fehér ete örvvel szegélyezve; a homlok eleje és szemsáva fekete; az alsó test Idalai rövid, kirivó fehér vagy rozsdássárga, fekete és vörösbarna t tarkázással; a fark 14—16 tollú, vörösbarna; 2—5 evező egy- Chernel : Magyarország madarai. II 44 346 " VIII. REND. KAPARÓK. forma hosszú s ezek a leghosszabb szárnytollak; háta halvány hamu- szürke. (L. I. köt. XI. tábla.) 5 Mértéke: H. 33—36; Sz. 16—173; F. 9—95; L. 48—5; Cs. 16—17 em. Ez a madár nálunk a magyar tengerpart vidékein, Fiuménál s a a horvát parti hegységekben fordúl leginkább elő, s itt a köves Karsztok gyér bokrozatú, silány növényzetében tartózkodik. 1853-ban ugyan gróf Wopzicki azt irja, hogy a Tátra legmagasabb pontjain, a törpefenyő övben, egyesek találhatók, de ennek az adatnak nincs hitele, valamint annak sem, a mit BiELz? és az ő nyomán DANFoRD és H. BRown Erdélyből közöltek. Ujabban azonban, 1882 tavaszán, dr. SzorraGH honosítási kisér- leteket tett a szirti fogolylyal a Tátrában s két tyukot és egy kakast a szepes-bélai mészhavasokban költés idején kibocsátott." Ezek költöttek és át is teleltek ott. Őssszel ismét kibocsátottak két tyúkot és egy kakast! a szepes-bélai ccsepegő kő barlangjánálv, de ezek tönkrementek" úgy mint valószinüleg az előbbiek is, mert további nyomuk nincsen. 1893 év telén egy darabot Zimonynál is lőttek." 1897-ben és 1898 januárban pedig egyeseket Krassó-Szörénymegyében — a lugosi erdőhatóság jelentése szerint — Koronini község határában ejtettek. A m. ornith. központ kérésére egy friss példányt a fehértemplomi erdőgondnokság (1898 január havában Koronini határából) be is küldött. Egyébként Európa déli részeiben úgy Tirolban, Svájczban, Olasz- országban, az Alpokban honos s elterjedésének északi határa Felső-Bajor- ország. Észak-Afrikában, úgy Ázsia némely részeiben, kivált Sziriában, Perzsiában szintén kerül. Az elváltozásokra meglehetősen hajlik, s a. Görög-szigeteken, Kis-Ázsiában és még keletiebbre a Caccabis saxatilis chukar GnaYv. 1844. (graeca BEcHsr.) fajta jellemző. Őszszel és télen inkább társaságban él s leereszkedik a hegyek ala- csonyabb helyeire. Márczius végén, áprilisban költ, olyanformán mint a fogoly, de mindig a hegységek magasabb pontjain. Tojásai agyagsárgás a alapon, ritkás apró foltocskákkal vagy pontokkal tarkítottak. Bogyókkal, — rügyekkel, friss hajtásokkal, kisebb levelekkel; rovarokkal, pókokkal él s magvakat is eszik. Izletes husáért rendesen vadászszák, mégis feltünő, hogy a vadászatról szóló 1883: XX. t. cz.-ünk egy szóval sem emlékezik E meg róla! Pedig tilalmi idejét csak úgy meg kellene szabni, mint a ! fogolyét. : Journ. f. Orn. 1853. 445. I. § UV. 0. 18883. 69. L ? Fauna d. Wirbelthiere Siebenbürgens. § DD. o. 1888. 98. 1 $ Vadászlap 1882. 305. I. $ TT. o. 1893. 215. I. XXII. CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. 347 65. NEM : ha FÜRJ. COTURNIX Bonn. 1790. . —— Csőrük kicsiny, a homlok táján néha felvastagodó; szárnyuk nem n kerek s hegyes végű, az 1-ső vagy 1—3. evező leghosszabb; a fark puha, 12 tollú, rövidebb mint a fél szárnyhosszúság; a csüdön cs sarkantyú. Ide tartoznak a legkisebb tyúkféle madarak ; azonkívül - nálunk élő fajt tekintve — az egész rend egyedüli költözködői. A FÜRJ. Coturnix coturnix (L.) 1758. [Tetrao coturnix L. — Perdix coturnix LArn. — Coturnix dactylisonans MEY. — ygion coturnix Kevrs. € BLas. — Goturnix communis BONN.] . Népies nevei: für; fürjmadár ; pitypalaty; fürgy. : Jegyei: a fejtető közepén, úgy a szemek fölött, egy-egy sárgásfehér onalsáv; a hát barna, számos, sorozatos fehéressárga hosszanti foltokkal fekete és világos barna harántsávokkal tarkítva. A kakas torka fekete na vagy rozsdásbarna, a tyúké sárgásfehér. . — Leirása. Öreg kakas : fejteteje és tarkója feketebarna, az egyes tol- . lak rozsdásbarna, világosabb szegéseivel pikkelyesen tarkázott; a fültáján, úgy a szem és csőrtő közt, barnás folt; állától a torokra kiszélesedő zsdás vagy feketés folt nyomúl, melyet alul a fültájától félholdszerűen uzódó, hasonló színü rajzolat egészít ki; az állfolt széle és a szem tt lévő köz piszkos fehéres; a nyak elülső részén ugyanily színü örv, melyet alul egy másik, keskeny, nem igen összefüggő szegélyez; a nyak éb részei és a begy világos rozsdásbarna alapszínüek; a begyen kes- ny fehéres, a nyakon nyilhegyszerű fehéressárgás hosszanti foltok és ketebarna erősebb foltozás; a hát ugyanilyen; az evezők földszínü ák, az elsőnek külső széle fehéres, a többieké világos rozsdásbarnán harántczikázott; a szárnyhajlás és az alsó szárnyfedők fehéresek; a szárnyfedők egyes sárgásfehér hosszanti foltokkal és feketésbarna, rozsdás- sárga harántcsikozással; az alsó test fehéres agyagsárgás és halvány rozs- lás árnyalatu, az oldalakon nyilhegyalakú sárgásfehér, keskenyen fekete- barnán s azonkívül szélesebben rozsdásan szegett foltozás; a fark sötét- 44k 348 VIII. REND. KAPARÓK. barnás, piszkos, sárgásfehér harántcsikozással; szeme barna; csőre szarúszürke; lábai sárgás hússzínüek. A tyúk torka fehér, a fültájról mindkét oldalon sötétbarna foltos rajzolat örvszerűen nyúlik a nyakra, de nem egyesül. A fiatalok begye kendermagos, feketés foltokkal behintett. Mértéke: H. 18—185; Sz. 95—115; F. 3—35; L. 24 96; Cs. 08—108 em. . Megjegyzendőnek tartom, hogy a fürjkakasok torokfoltja. még ugyan- azon a területen élőkön sem egyforma, hanem hol tiszta rozsdás, hol rozsdás alapszinen sötétbarnásan, feketésen foltos, hol meg egészen kor- mosfekete, vagy fehér alapszínen, vasmacskaszerü rajzolatú (barna, rozs- dásfeketés). Úgy látszik azonban, hogy dél-. és délkeletfelé a torok színe halványodik, illetőleg rozsdásabb lesz. Gyűjteményemben egy egész sorozat Pozsony- és Vasvármegyéből való ürj torokrajzolatját nézve, tiszta feke- tétől, egészen rozsdásig különféle változatok vannak. A 60" é. szél. fölött fekvő terűleteket kivéve, a fürj egész Európában, Ázsiának körülbelül ugyanez övében Khináig honos, de itt nem terjed annyira északra. Finnlandban még a 63" é. szél. körén is találták. Nálunk igen közönséges költő s vonuláskor helyenként roppant számban fordúl elő, pl. Bánságban. Termékeny lapályok, rétekkel és gazdag vetésekkel váltakozó helyein legszívesebben tartózkodik. Tavaszkor különösen búza- és rozstáblákban él, majd a többi száras növényzetben, gabnában, mák- földeken, réteken, gazos bükkönyben, lóherben, sürű kukoriczában; ara- táskor a legtovább lábon álló zabtáblákba, majd főleg búzatarlókra, ken- — derbe, kölesbe, hajdinába (pohánka), ültetett kukoriczába s más efféle s magasabb veteménybe húzódik, oda, a hol jól elrejtőzhetik. Hegységekben — ritkább, de felvonúl a zabtermesztés határáig; így Erdélyben. A Kaukázus-—. ban 8000 láb magasságban is költ. A Kis-Kárpátokban magam is az össze- — függő erdőségek favágó házai körül fekvő kisebb tisztások rétekkel, bur- A gonyafölddel, veteményekkel váltakozó helyein, 750 m. magasságban talál- :űŰ tam néha; sőt Modor fölött 1886 julius 27-én még magasabban, a Kohl- a stütten sűrű hegyi vágásban, melyet köröskörül erdőség övez, s a mely pont termékeny lapálytól jó messze esik. 3 § Mint költözködő madár április végén és május elején, az OTSZÁROS középnap szerint: április 29—530-án érkezik hazánk területére; őszszel pedig főtömegük szeptemberben hagy el. Egyesek azonban októberben, november elején is akadnak, sőt megesik, hogy hótalan enyhe télen át is telelnek. A Drávafokról PFENNIGBERGER erdőmester közli, hogy többszö látott és lőtt fürjet deczemberben, sőt egyet a béllyei parkban is. 1883-ban SZIKLA (I. Székesfehérvár vidékén deczember 2-án s 1884 január 3-án lőtt 8 Ta ást TSÉG S ERŐ ÁL ZEN a er ese EZ (LA XXII. CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. 349 ry darabot. Ugyancsak 1883-ban a Fertő mellékén FISCHER báró novem- 28-án ejtett el egy példányt. A 80-as évek elején Rohonczon (Vasm.) NEL ANTAL előtt január első hetében egy gazos tarlóból két darab kelt az egyik puskavégre is került. Különösen sok áttelelő fürj volt 1897/8. ndkívülien enyhe telén. Az ország különböző vidékein láttak egyeseket, cson 1897 novemberben egy vadász — aránylag kis területen — még bot, s decezemberben 39 darabot lőtt. 1898 január 17-én — Szürs rint — Jánkon (Szatmármegyében, tehát meglehetős északon) puskavégre került egy fürj. Őszi költözködéskor ezek a vissza- ók, késedelmezők rendesen nádasokban, száras kukoriczásban, fel- nzott gazos tarlókon, ugarokon éldegélnek. . vonuló fürjek egy része a Földközi tenger délibb partvidékein és in tölti a tél szakát, java részök azonban neki vág a ssötét föld- ks s átrepüli a tengert, hogy Afrikában várja meg azt az időpontot, a családalapítás ébredező vágyai újból visszaszólítják a kikelet ját felöltő régi tanyázó helyeihez. Magában ez a tény bizonyítja mennyire birja a repülést s nem áll, hogy a nagy út javarészét teszi meg. A szárazon természetesen szaladgálva s kisebb távolsá- repülve is utazgatnak, de rendesen — igazi vándorlásukon — s magasan szállva, többnyire kisebb társaságokban költözködnek. lIdákkal lehetne bizonyítani. Elég legyen egy szembeszökő eset tése, melynek Sopronban tanúja valék. Lakásom szomszédságában gyárkémény emelkedett, tövében pedig esővíz számára kád állott. este, szeptember végén, az udvaron járó házmester csobbanást hall dban, s nem kis meglepetésére, fürjet emelt ki a vízből, mely neki kémény ormának s leesett. 5l-Európában a költözködő fürjek tömegei rendkívül összegyülem- roppant számban esnek emberi pusztítás áldozatául. A tengeren csapatok is sok veszélylyel küzdenek. Minden ellenkező szél vég- ettel fenyegeti őket s ilyenkor — mint többször észlelték — adtan a hajók fedélzetén keresnek menedéket, sőt a vízhátára is kednek. Afrikában szintén nagy mennyiségben lepik az érkezők ei a. partokat, de azután eloszlanak s behatolnak e töldrész mélyébe, lélibb részeibe. Bizonyára van tehát alapja a Szentírás szavainak, s könyvében, melyek szerint a pusztában sanyargó izraelitákat, a n kívül, a temérdek fürj mentette meg az éhenhalástól. Ez a fürj- orlás első irott emléke. De nem csak ennek, hanem annak is bizonyos nyoma ez, hogy a t az ember réges-régen ismeri. Évezredek múltak el azóta s a kapocs 350 VIII. REND. KAPARÓK. természetszerűleg megerősödött, a mit bizonyít az a rendkívüli népsze- rűség is, melyet a különféle népeknél egyaránt élvez. Hogy a magyar- ságnak is kedvelt madara ő, szinte természetes. Hiszen népünk java éppen a mezőgazdasággal foglalkozik, az anyaföldből közvetetlenül veszi kenyerét, tehát életének legtöbb óráját ott tölti, a mely területeken leg- kedvesebben él a fürj s abban az időben munkálkodik ott legszorgalma- sabban, mikor a fürj nálunk éli világát. Ezért a föld népének egyik . választott szárnyasa, csak úgy mint a pacsirta. Különösen hangos, dalla- mos dactylusokban gördűlő szava révén nyerte meg az emberek szere- tetét. Ütemes szólásával kiválóan megélénkíti a vetések egyhangúságát, szinte könnyít a rendeket döntő kaszás nehéz munkáján akár csak a. trombita vagy dob a menetelő katonákon. A fogoly egész éven át nálunk van, nagyrészt ugyanazokat a terüle- teket lakja mint a fürj, csakoly közönséges: mégis korántsem oly nép- szerű, mert cserregésén kívül nem tud szebben szólani. Ez a hangja pedig nem hat a kedélyre. Egészen más valami az, mikor kibontja a tavasz életet sugárzó, friss szinekben tündöklő ünneplőjét s megfakad a — cpiros pünkösdv havának hajnala, az évnek legszebb időszaka; felzöldel a a gazdák szépsépes mindene, reménye a vetés, sőt hajtásai már annyira — növekedtek, hogy a szellő meg is hullámoztatja itt-ott; a kis pacsirták. a mindenfelé sszántanak, a napsugaras égen, dicsőítő imaszerü dalukkal aA emelkednek a magasba s a mezőn sürgő-forgó munkásnép fülét megüti a § pacsirta dalon, bogár és légy dongáson, döngicsélésen is túlharsogó vidám a cpity palaty-pity palaty-pity palatys szó, mely innen is onnan is kihang- a zik a gabnából. Hát ez nem csak a fülére, hanem bizony kedélyére is a hat; hisz ott vetegeti szavát a fürjecske az ő kincsében, termesztményé- a nek kellős közepében, ott üt tanyát, ott élvezi a szerelem boldogságát és az élet minden örömét a vetésben, mely neki is kincse, gazdagsága. Az az állat pedig, melynek akár külsejében, akár szavában valami vonzó tulaj- donság van, s ha kivált az embernek kedves, drága helyen alapítja otthonát, — mindig bizvást számíthat a népszerűségre — legalább nálunk bizonyosan. a És a magyarság jó biologiai érzékére vall ez esetben, — különösen jó hangérzékére is, — hogy oly találóan adja vissza a fürj szólását a epity- palatys szótagokkal, sőt egyenesen sokszor így is hivja madarunkat. — Igen tanulságos, ha egy kis összehasonlítást teszünk e tekintetben más népek nyelvével, azok fürj elnevezésével és a fürj hangját festő mondó- kákkal. Hangfestően hivják a perzsák: bildertsin-nek, az oroszok: kre- pelka-nak, egyéb szlávok: prepelice-nek; az oláhok: teptalak-nak. Szólását is találóan igyekeznek kifejezni és érdekes, melyik nemzet — KKA állták etel a AK OT ezi Elöz XXII. CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. 31, öl hallja legélesebben. Az angol nép így mondja: eweet-my-feets, a cseh jenézv vagy epojd pod mezv, a spanyol: pitillo; a németnek egész ka sora van: c Bück" den Rücks sSechs paar Wecks elLobet Gott, 1 ich nassa-eFürcht mich nichts a(Gyuten Tagy aBitt für unsv a Wehe Tritt mich nicht; aHarte Zeits sBhüt dich Gotts a Schnupftabak" . Mindezek egynémelyike bizonyos fürjnek szólását meglehetősen a, de már a német mondásokban a valóságot a képzelem a értelméért határozottan sokszor feláldozza. Ezért általában alig b hangutánzó név a magyar cpitypalatynáls s az oláh, spanyol . megközeliti, de el nem éri azt erőteljes hűségében. Minő élethű , mikor a magyar így szólaltatja a fürjkakast : Pitypalaty, merre vagy? rá a tyúk felelete : 4 Pity pity pity : itt, itt itt, c Pitypalaty EI ne hagy. cHullámzó vetés közt Búvócskázik a fürj ; suttog a nő, evá vás Nyomon üzi a him s három epitypalatyot Örömmel kiált rá.s y ert hiszen jól tudjuk, hogy a ewvá vás a pitypalatyolás előhangja, háromszor következik ez a szép dactylus. alföldön ilyen változata is él a fürjkakas hangjának : c.Babám, babám cbevezetős vavákolás) a mire jön: c Vártalak, vártalak, vártalak." Kitünő hangutánzás a Szilágyság népdala is,Yt melyből kicsillámlik k Mlsros K. eTermészets. 1897. IV. szám. 9. lap. há Közölte HERMAN 0. is cA madár a magyarság felfogásábanv. — Évk. a k. m. Term. Tud. félsz. jub. 350. I. 352 " VIII. REND. KÁPARÓK, a szeretet, de a féltés is, madarunknak veszélyes ellensége, a vadása közeledtére való intése : c Pitypalaty pitypalaty El ne hagy, itt maradj ! a De ha jön a vadász 5 : Csitt! szaladj Pitypalaty? . S a vonzódásnak az a kapcsa, mely a földnépe és a fürj között fennáll, csakugyan szoros, mert már ez előbbi idézetekből is láthattuk, hogy vissza-visszatér az a kérés, hogy sel ne hagyja őt a kedves ma- dárka, a mit azután Tompa leghatározottabban kifejez : E c Virágos kenderben Pitypalaty, pitypalaty, Megöl a búbánat Galambom el ne hagyj. soraival, melyekben annyi jellemző erő rejlik, hogy azok végleg átmentek a nép szájába s valóságos népdallá lettek. De Tompa egy más helyen is E tolmácsa a magyarságnak mikor írja : k c Hir, dicsőség fülmiléje csattog ! S elsimúlnak lelkemen e hangok ; A mi rá hat, a mi elragadja A boldogság házi pitypalatyja . Bizonyos késergést is hall a magyar fül a pitypalatyolásból, a mit szabolcsi játékdal fejez ki: 3 c Hej fürjecske, fürjecske ! Gyenge az ő álla, Élete is kesereg Mint a szegény árva.) Ebben még kis termetére s jellemző apró csőrére is ezélzást találunk. ; Népszerüsége mellett szól, hogy a kurucz-költészet is bevette annak felírissitője ExpRŐDI Sándor sem feledkezett meg róla s .Ku nótáinako, virágénekeiben éppen a xcPitypalaty ének, a legsikerültebb, legszebb részletek egyike. Számos közmondásunk csak kiegészíti népünknek a fürj alakjá tulajdonságaira vonatkozó pontos biologiai ismeretének tanúságát. janak itt ezek közül: Kövér mint a fürj; Egészséges mint a fürj. XXII. CSALÁD. FOGOLYFÉLÉK. 353 Úgy fut mint a fürj; eGömbölyü mint a fürj; Fürj természetüs — igen szerelmes és a féltékenységben veszekedő; aFürj is megszokja a tarlót — silányabb sorsba beletörődik; cFürge mint a fürj; ; c Vörhenyes mint a fürjmonys-— Szeplős, stb. A vetésekből való hirtelen kireppené- sére czéloz e népdal is: cKicsi nekem ez a csür Kirepülök mint a für- Madár.v . "Tartózkodási helyére a felhozottakból szintén következtethetünk, IPA egyenesen hangsúlyozza a xcvirágos kendertv, a miben csakugyan kiválóan szeret tartózkodni. ARANY általában példáz kedvelt területeire : cHabzik a zöld vetés, ha szellő ingatja, Messze futhat benne fürjek pitypalattyav . csak úgy mint a hires aFlóri könyves : cPitypalaty én fürj vagyok, A vetések ha nagyok Akkor én ott jól élek, De a vadásztól féleks. . Egészítsük ki már most e képet részletesebb megfigyelésekkel. A ván- rútból megtért fürjeket, miután rendes tartózkodási helyeiket elfoglalták, csakhamar elfogja és teljesen hatalmába ejti a szerelem boldogító ér- zelme. Hajnalban és alkonyatkor nyugtalanul futkosnak a kakasok a föléjök borúló vetésekben, szüntelen hallatván párszerző, szenvedélyes pitypalatyolásukat. A déli és késő esti órákat kivéve, egész nap, sőt éjszaka is szólnak, mérges vá vá-vá váú forma bekezdő, a svavákolás, tán verve el a háromszor, vagy kilenczszer felcsengő xpitypalatyot?, melybe — pontosan megtartva az ütemet — a tyúk prübrü prübrü han- gon ctrityegves szól bele. Jószántából nem repked, csak felijesztve kap . szárnyra, de ekkor is nem előbb, mint mikor már majd ráhágnak vagy a itya zavarja ki. Addig míg végképpen meg nem szorúl, gömbölyded púpos tal, lecsüngesztett farkkal, mindig futva menekül. Gyakran meg is lapul kkor tollazatának alakoskodása, mely a föld szinéhez általában hasonlít ülönösen a hátán vonalosan sorakozó sárgásfehér szárfoltok holmi Száraz fűszálakra is emlékeztetnek, kitünően megvédik őt ellenségeinek emétől. Repte gyors szárnycsapású, elég sebes, de nem valami ügyes. . fogolynál is alacsonyabban száll, nem kanyarog, hanem egyenes irányt tartva, legföljebb leszállás előtt nagy körívet írva, nem nagy távolságra Chernel : Magyarország madarai. II, 45 354. VIII. REND. KAPARÓK. ismét beleereszkedik -—— némi kis fordúlattal — a gabonatáblába vagy gazos bokorba, a honnét azután másodszor még nehezebben zavarható ki. Szeles időben különösen alacsonyan, a földszíne fölött repül s ha széllel megy, meglehetős gyorsan, mert szinte elkapatja magát annak erejével. Felszálláskor ijedtségét mindenkor piritü vagy prii prü csek csek csek hangokkal fejezi ki. Ellentétben a fogolylyal, nem valami szoros csa- ládi kötelékben látszik élni s nem is jár csapatosan. Csak a fészekaljak tar- tanak jobban össze, de nem egyszerre szállnak föl, hanem inkább egyenként, épp úgy, mint a költözködéskor található társaságok is. Igaz, hogy arány- lag kis terűleten ősszel sokszor 10—15 darabot is rebbenthetünk föl — tehát úti társaságot —; ezek azonban mindig kisebb közökben kapnak — fel, egyesével, kettesével, de sohasem úgy mint a foglyok: mind egyszerre. 2 Nem is tartanak össze, hanem ki arra, ki erre széled. — Családi életök A titkairól még nem egészen hullott le a fátyol, noha több mint valószinű, — hogy a kakasnak a hitvesi hűségről nincsenek egészen példás fogalmai s azt inkább keletiesen fogja fel, sőt a csirkékkel sem sokat törődik. Bizonyos, hogy féktelen szerelmes s vetélytársaival élethalálharczot vív, mely tulajdonságát már a régiek is ismerték s a kakasviadalok mintájára — fürjviadalokat rendeztek; főleg Európa délibb országaiban több helyen — divatoztak e játékok. Május végétől szeptemberig majd minden időben fészkére találhatunk, mert a kaszálás alkalmával, nemkülönben a néha beálló esőzések, jégverés majd minden évben megzavarják költésük rendes — lefolyását. De úgy látszik rendes körülmények közt is, minden tojó kétszer 18 költ évenként. Fészkét rétekre, gabonaföldekre, lóherbe stb. rakja, itt a a földbe csekély mélyedést kapar, azt füvekkel, száraz szálakkal kibéleli a s ide 10—16 tojást tojik, melyek rendes tojásalakúak, vagy némileg körtealakúak, de tompa hegyüek, alapszínök olajsárgás vagy sárgás olaj- o. barnás, feketés dióbarna nagy foltokkal és pontozással tarkítottak. űŰ - Tojásmérték: H. 315—392; Sz. 23—24 mm. 38 A tojó 18—19 napig egymagában igaz melegséggel kotolja tojásait, A mintha csak pótolni akarná párja közönyét. A kikelt csirkéket is oda- adóan vezetgeti s mivel azok mindjárt kiszaladnak fészkükből, kétszeres gonddal ápolja, tanítja, védelmezi akár a fogolyanya. Az új nemzedék kezdetben szorosan összetart, két hét múlva — bár alig nagyobbak egy verébnél — szárnyra is tudnak kapni s hat hét multán teljesen nagy- korúak. Ekkor szétszóródnak s magukban küzdenek az élettel. Kezdetben X JABLONOWSKI J. a kir. áll. rovartani állomás főnökének köszönöm azt az adatot, hogy a magasban vonuló fürj pitypalaty. szavát is hallották egy izben. Ezt egy más megbizható vadáso s társam hasonló észlelete szintén megerősíté. § XXIII. CSALÁD. FAJDFÉLÉK. 355 fürjcsirkék kizárólag apró rovarokkal, férgekkel, álcákkal, pókokkal táp- oznak, később — úgy mint az öregek — mindenféle magvakat szedeget- , a levelek, hajtások csücskeit csipkedik. Őszkor — már vonúlásban — nnyira jól élnek s elhájasodnak, hogy alig bírnak felkelni s lelőve szinte ccsa nak. Károsságukról szó sem lehet; mert csakis elhullott gabona- eket keresgélnek s e mellett káros rovarokat is pusztítanak, legalább yos életkorban kiadóan. Izletes pecsenyéjével apró vadnemeink egyik vezetesebb szárnyasa. Az, hogy némely évben sok a fürj, másban kevés, bizonyára összefügg vándorlásának szerencsés vagy szeren- n sorsától. Általában azonban inkább kevesbedik, a mit azután ozottan annak a szertelen írtó háborúnak kell betudnunk, mely- az elpilledt vándortömegek, Európa déli részeiben és Afrikában, enek. Százezrekre megy itt az agyonvert, lövött és fogott fürjek a s 50—60,000 darabot számláló hajórakodmányok nem tartoznak ritkaságok közé. Dél-Francziaország nevezetes kereskedelmet üz az i rból átkerülő fürjekkel, melyek Németországon át Angliába stb. kerülnek zra. Ezeket a fürjeket többnyire élve hozzák, de sokszor a szállít- " harmada, vagy fele is eldöglik az úton, a mi emberi szempontból usztításokra még sötétebb világot vet. Igen helyesen intézkedett a let kormány, hogy végre a bevitelt s a fürjeknek az ország területén át szállítását betiltotta. XXIII. CSALÁD. FAJDFÉLÉK. TETRAONIDAE. 1A fogolynál termetesebb madarak. Orrlyukaikat rövid tollazat borítja, djük gatyás, sőt némely fajnak lábuijai is tollasok; a hátulsó ujj vagy középhosszú; kerek szárnyuk 3-ik és 4-ik vagy 3—5-ik je leghosszabb; a fark alakja igen különböző. Erdős helyeken b tartózkodnak, mint nyilt vidéken; rendesen felgalyaznak, de a - ön fészkelnek s sárgás-barnás alapszínű, sötétesen foltozott tojásokat k. Kiválóan jellemzi őket, hogy csőrük és karmaik nem esetlegesen, em évenként rendesen, teljesen megvedlenek. Főtáplálékuk: farügyek, ilhajtások, némely fajoknak a fenyűfák tűlevelei, bogyók; mellesleg ak, sőt álczák, rovarok, férgek stb. 356 VIII. REND. KAPARÓK. 66. NEM : FAJD. TETRAO L. 1758. A csüd végig tollas, gatyás, valamivel rövidebb a középujjnál; a lábujjak szélei fésűszerű szarunyulványokkal fegyverzettek, a hátulsó ujj sokkal rövidebb a belsőnél s töve valamivel magasabban van, mint az előre állóké; az alsó és felső farkfedők a fark közepéig, sőt azon túl ter- jednek. Ivar szerint — színre, mint nagyságra — lényegesen különböznek ; a kakasok sötét, helyenként érczfényű tollazatúak, a tyúkok rozsdás- feketés-fehéres tarkák. Főleg fenyőerdőkben, többnejűségben élnek s páro- sodáskor a kakasok sajátszerűen dürögnek. A SIKETFAJD. Tetrao urogallus L. 1758. (Urogallus major Bkiss. — Tetrao eremita THuNB. — Tetrao major, ecrassiros- tris BRHm. — Tetrao vulgaris FLEMM.) Népies nevei: nagy kakas; vadpáva (Erdély); vadkakas (Erdély) ; fajdkakas és fajdtyuk; süketfajd; fajdkokas (Vasm.); erdei kakas. Jegyei: a kakas pulykanagyságú, a tyuk sokkal kisebb; a fark a elkerekített legyezőalakú; az alsó farkfedők a fark közepéig érnek; a csőr a szaruszínű; az áll- és toroktollak kissé meghosszabbodottak; a szárnyon nincs fehér csík; a kakas begye zöld érczfényű, farka fekete, néha a tollak középtáján holmi fehér foltocskákkal; a tyuk begye egyszínű rozs- a dás, farka rozsdásan és feketén harántcsíkozott. Leirása. Öreg kakas: fej és nyak, úgy a hát eleje, a farcsíkja pala- a szürke, fekete finom czikázásokkal rajzolt; az áll és torok szakálszerű h tollai s a nyak eleje fekete; a hát közepe, váll és felső szárnyfedők sötét- ai barnák, finom rozsdabarna, fekete és világosszürkés harántczikázásokkal; a mell oldalai mint a farcsikja; a has fekete, fehéren foltozott; az alsó 28 farkfedők feketék, hegyük fehér, a felsők hasonlók, de szürkésen finoman . a czikázottak is; a 18 tollú fark fekete ; közepén többé-kevésbbé erősebb fehér a foltozás; a csüd gatyája feketésbarna, némi szürkés finom foltozással; csupasz szemetája vérvörös ; lábai barnásszürkék ; erősen hajlott, ragadozó- a madárszerű csőre világos, sárgás-fehéres szaruszínű ; szeme gesztenyebarna. A8 XXIII. CSALÁD. FAJDFÉLÉK. Hgy Fiatalabb kakasok farktollai egyszínű feketék. Öreg tyuk: egészen eltérő színű, főképpen rozsdabarna, sokféle barnásfekete rajzolatokkal, fehér foltokkal tarkítva, csőre sötétebb. A kinőtt fiatalok a tyúkhoz hasonlíta- c, a kakasok "valamivel élénkebb, de sötétebb színűek, azonkívül metesebbek, mint az egykorú tyukok. . Mértéke: H. g 80—89, ? 60—64; Sz. 35—37, 284—30 ; F. 31—33), 5— 19; L. 65—68, 53—59; Cs. 29—42 em. . Kelet felé, különösen Szibériában, a siketfajdokat MIDDENDORF kisebb ee eknek mondja; ez a fajta a szibériai siketfajd (Tetrao urogallus alloides Mipp. 1853). A kisebbedés, úgy látszik, némileg Erdélyben vehető már, noha ezek közel sem oly világosak, mint az uro- alloides, ellenkezőleg. . A siketfajd a 69" é. szél.-ig terjed föl Európában s a Pyrenüáusok- D , Alpokban, Skandináviában, Németországban, az osztrák havasokban, MG sszágban, Boszniában, Romániában, Bulgáriában, Törökországban, ájczban honos, Francziaországban és Felső-Olaszországban ritka; Hol- landiában, Dániában, Krim-félszigeten és a Kaukazusban nem fordul elő. ingliában teljesen kipusztult, újabban azonban Skócziában ismét be- i nosították s jelenleg szépen szaporodik. Ázsia északi és középső részei- en, úgy Kis-Ázsiában szintén előfordul, habár nem oly typikus pél- ő. említett sziberidi lletsdon kívül: Tetrao urogallus uralensis SEw. (Dél-Ural); T. urog. taczanowskii MEYER. (Délkeleti-Szibéria); T. kamtschaticus Kirre. (Kamtschatka); T. urog. sachalinensis Bocp. s Hazánkban az Északkeleti-Kárpátokban s az Erdélyi-Kárpátokban, r"vátországban leggyakoribb; újabban — vagy két évtized óta — azon- n Sopron- és Vasmegyékbe is beterjedt s míg azelőtt itt egyáltalán usztulásával huzódott az idők folyamában a hegységek magasabb részeibe, nnyira, hogy manapság már a sík területeken ritka s egyenesen a ma- k Az itt lövött példányok közt többször láttam határozottan kisebbeket, mint az osztrák tar- okból, Észak- és Nyugot-Magyarországból, származó példányok sorában; előbbiek azonkívül ában sötétebb színűek. . tk Pontosan kimutatva honi előfordulását, főleg következő megyékben található : Besztercze- jód, Bihar, Brassó, Csik, Fogaras, Gömör-K.-Hont, Háromszék, Hunyad, Krassó-Szörény, Liptó, naros, Maros-Torda, Sáros, Sopron, Szeben, Szepes, Szilágy, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos, acsén, Turócz, Udvarhely, Vas, Zólyom, 358 VIII. REND. KAPARÓK. . gasabb hegyvidék jellemző szárnyasává vált. Különösen a magas és közép hegységek keresztes- és nemes fenyő erdőit kedveli, melyek kisebb- nagyobb tisztásokkal, bokros aljú, kopottas, kevert állományú, nedves talajú részletekkel, fiatal és százados fákkal egyaránt váltakoznak s a mi a fő: különféle erdei bogyókkal, legkivált áfonyával (Vaccinium nayrtillus és Vitis idea), málnákkal stb., nemkülönben forrásokkal bővelkednek. A gondosan kezelt erdőségeket nem igen kedveli, annál inkább azokat az ősi állapotban tenyészőket, melyeket modern erdőgazdálkodás még nem érintett; így az u. n. xsparaszterdőkbenv előszeretettel él. A Kárpátokban tanyázók főleg a magasabb területeken, a fenyőövben, ellenben Sopron- és Vasmegyékben a közép-hegység és síkság kevert faállományú erdőségei- ben tartózkodnak, de csupán ott, hol a fekete áfonya bőven terem. A kakas életmódja sokban eltér a tyúkétól. Amaz inkább remeteéletet él, a magányos helyeket keresi s bizonyos területrészről alig távozik, emez szelidebb természetű, az erdőszéleken inkább található, nem tartja meg annyira helyét s különösen őszkor, tél idején, rendes otthonától sokszor nagyobb távolságokra is elbolyong. Napközben a bokros aljban keresik " táplálékukat, éjjelre felgalyaznak, kivéve a csirkéiket vezet- gető tyúkokat. Gyors és igen ügyes futók, mesterek a bujkálásban, meghuzódásban, de. — bár látszatra nehézkesen — repülni is elég jól és ügyesen tudnak. Robajló szárnycsapással kelnek, a faágak közt kitü- nően keresztül igazodnak, de mégis inkább egyenletesen repülnek s nem kitartóan, mert testök nehéz. A kakas évközben mit sem törődik a tyú- kokkal, egyéb szárnyasokkal, sőt magaféle czimboráival sem; fiatalabb kakasokat még inkább találhatunk együtt, de öregeket nem. Tavaszfaka- dással azonban hirtelen megváltozik lénye, mintha más természet költö-c zött volna beléje: társaságkedvelőbb lesz, azaz keresi a tyúkokat s mint az erdő igazi tollas cbasájai napközben is közelükben marad. - — Ébredő rügyekkel ébredő szerelmi élete pedig, az elhirhedt cdürgés, , 4 valóban oly sajátságos tulajdonsága, mely nemcsak a vadászok idegeit A lázasan ingerli, hanem természetrajzilag is érdekes és a zöldkabátosok czéhén kívül állók figyelmét is megkaphatja. Alig hogy a nap lehanyatlott a hegyek mögé s a csillagok pislogni kezdenek (néha már előbb is, mielőtt a nap elnyugodott volna) a fajd- a kakas szárnyra kel a kiválasztott sdürgőhelyneks, tart s messze hal- latszó zajjal a legmegfelelőbb fára telepszik. Ez a cbeszálláss. Néha nagy a szenvedélyében már ekkor is berzenkedik, sajátságos korgó hangokat a hallat, mintha csak alig tudná megvárni a dürgés főidejét: a pitymalló a hajnalt. Korán, még sötétben vagy a virradás első szürkülésével, mikor a XXIII. CSALÁD. FAJDFÉLÉK. 359 a csacska rigón kívül más madár sem kezdte ébresztőjét, felhangzik a "kakas szerelmi szózata. (Többnyire hajnali két óra után.) Megtisztogatja tollait, ekiöltözködiks, ide-oda neszelget, esetleg a szomszéd fák vala- ""elyikére száll, végre halk ajakhangon így ckappog,: tak, tak, tak, tak, án tkezik a sszaporázáss, mely tataktak, ta-tatak, tatatak szó- bilési festhető. Mindinkább erősebb és szenvedélyesebb lesz a hang plöp-pe-löp, p-löp, plöp-pelöpp szótagokban átmegy a kli-köp, kli-köp, p-ként hangzó cfőcsattanásbas, mely után a szinte magából kikelt, lemittasan forgolódó cbasav, kaszaköszörülésforma siki-siki, ski, siki, .siki hangokkal fejezi ki véghetetlen szenvedélyét. A eköszörüléss ideje alatt nyakát előre s kissé felnyujtja, farkát kerekre, legyezőalakban 3 szétterpeszti, szemeit félig becsukja, szárnyait kissé alácsüggeszti s any- . nyira átengedi magát érzelmeinek, hogy a szó szoros értelmében cse lát, se halb. Ez az állapot azonban nem csupán az selbolonduláss leg- ; Jobb mértéke következtében keletkezik, hanem anatomiailag és phy- -siologiailag is megmagyarázható, a mennyiben a fülben lévő hallójáratnak egyik megduzzadó ránczában — a madár nagy felindulásakor — pár pillanatra a vérkeringés megreked, s ez a duzzadás, a nyitott csőr alsó kávájának egyik csontágazatával egyetemben, a hallójáratot elzárja. . Ha semmi sem zavarja, első versikéje után csakhamar újból kezdi nótáját, miközben mindinkább neki tüzesedik, végre leszáll a földön wrakozó, futkosó eháreméhezs, hogy szerelme bérét elvegye.k A dürgés főideje kivilágosodásig, napfölkeltéig tart, ritkán tovább. Egy-egy kakas körülbelül három hétig dürög, de nem minden reggel, hanem az időjárás szerint. Tapasztalták, hogy a rossz időt sokszor egy nappal előbb meg- érzi s bár a hajnal szép, még sem szól. A dürgési évad is év szerint "változó. Néha igen rosszul, máskor jól szólnak a kakasok. Korán be- öszöntő tavaszszal előbb kezdenek dürögni, ellenkezőleg későbben; ha a meleg napok beállítanak, hamarább elnémulnak, szintúgy alacsonyabb rületeken előbb, mint magasabbakon, hol néha még május 20-ika táján . találkozik egy-egy dürgő siketfajd. Általában a dürgés ideje a bükkfa Tügyezése idejével össze szokott esni. — — A fajdvadászat annyira ismeretes, hogy elég lesz röviden meg- nlíteni. Tudjuk, minő vágyva várják a vadászok a cdürgésv idejét, minő érdekes az: kiszabadulni a fenséges erdőségekbe, legtöbbnyire gyönyörű hegyi tájakra, havasokra, korán, éjfél után lámpával a már k Erdélyben a siketfajdkakasok sokkal gyakrabban, mint máshol a szomszéd országokban, a földön, illetőleg havon dürögnek s itt szokásos a abeugrásonr kívül, a leshelyből való lövés, úgy mint 360 VIII. REND. KAPARÓK. ckihallgatott, kakas dürgőheiyéhez lopakodni s azt csbeugorni!s A akö- szörüléss, alatt, vagyis mikor nem hall, két-három lépést ugrunk azután csendesen, mozdulatlanul maradunk, megint várjuk a következő köszörülést, megint ugrunk s így, ha vigyázunk, megközelíthetjük. Az egészben az az izgató, hogy mindig ügyelni kell a kellő időpontra, máskülönben a kakas hamar észre vesz, xelverjüks őt s üresen tér- hetünk vissza. Sajátságos, hogy dürgési nótája habár erős, még sem messze hangzó s korántsem teszi azt a benyomást, a mit addig, míg nem hallottuk, nem ismerjük, magunkban kiképzeltünk felőle. A tapasztalatlan alig veszi észre, még meglehetős közelből sem, de a ki egyszer fülébe vette, az el sem fogja felejteni ! A párosodás után a kakasok dürgőhelyeikről ismét visszavonulnak rendes területeikre, a tyúkok pedig erdei utak közelében, sőt az utakon, erdőrészek szélein, vágásokban, holmi földmélyedésbe, kaparásba, bokrok tövében, korhadt, heverő fatörzsek, tuskók mellé 5—12, sőt több, világos- sárgásbarna alapszínű, sötétbarnán foltozott tojást raknak. Tojásmérték: H. 55—60; Sz. 4077—41 mm. Majd egy hónapi odaadó kotlás után kikelnek a csirkék. A mily keveset törődik a családi élettel a kakas, épp oly melegséges gonddal ragaszkodik a tyúk fészkéhez, tojásaihoz, csirkéihez. Nehezen hagyja el a fészket, tojásairól sem zavarható egykönnyen föl, annyira, hogy oly vágásokban, hol a kivágott tuskókat, szemetes galyakat el szokták égetni, számos költő fajdtyúk ég el tojásaival együtt. A fészekalj őszig csapatban marad, midőn is a fiatal kakasok kiválnak belőle, mert az apai tulaj- donságok korán ébredeznek bennök. A siketfajd tápláléka ivar szerint eltérő s a fiatalok is mást esznek, mint az öregek. Előbbiek főleg rovarokat, kukaczokat, hangyatojásokat, álczákat szedegetnek; a kakas a dürgés idejében szinte kizárólag a feny- vesek tűleveleivel táplálkozik, mely főélelmén kívül később rügyeket, erdei bögyókat és magvakat is elemészt, de soha sem oly mértékben, mint a tyúkok. Utóbbiaknak éppen a bogyók, magvak teszik ki főeleségét s tűleve- leket csak hébe-hóba csipkednek, különösen télen, mert nyáron az afonya, borostyán, málna, szamócza stb. érett gyümölcseit dézsmálják ; felbonczoltakban késő őszszel gyalogfenyő (boróka) és kökény mellett sok rügyet s kevés tűlevelet találtam, de mindenkor sok apró kavics- szemet. A fiatal fajdcsirkék mindenesetre sok hasznot tesznek — számos kártékony bábot, rovart pusztítva — az öregek rovarfélét, férget, kukaczot, álczát esznek ugyan néha, de igen keveset; a rügyek és friss hajtások lecsip- kedésével pedig ott, a hol gazdag állományban tenyésznek, bizonyos erdő- ANN árglál lás 5 LÓ OT av JEE az e akó La, rp" csi ói FIJA ENNE TS menének zárba e a alt ee] Zip EZRES KÜRT ELET §. § 5 TÉS SÉRT MA, 2 SE NZÉSÉÉ SET KERT ag? Ip Ő VT TB TISZT VA NEVE YT szar agyar ő Chernel: Magyarország madarai. II. Nyirfajdkakas (Tetrao tetrix L. § ) (361. lap). XXIII. CSALÁD. FAJDFÉLÉK. 361 sági kárt tesznek, mely azonban nálunk korántsem eshetik annyira mint pl. Németországban, hol több helyen a fiatal ültetvényekben, vetésekben érezhető pusztításaikról panaszkodnak. A NYIRFAJD. Tetrao tetrix L. 1758. (Kép.) Jegyei: házikakas nagyságú; a fark kivágott; az alsó farkfedők dnek a fark közepén és a középső két toll még a fark alól is kissé dtyúkhoz hasonlít, de nem annyira rozsdástarka, hanem sárgás- (L. I. köt. III. és V. tábla.) Leirása. Öreg kakas: főszine fekete, helyenként kékes zománcz- , főleg a nyakon, a hát alsó felén, fején; a vállfedőkön s egyes kisebb kön, világosabb és sötétebb barnás finom czikázás; a szárnyon egy sebb és egy keskenyebb fehér sáv; 18 farktolla fekete; a csüd . fehéresszürke, barnás feketén áttetsző; a szemkörület csupaszsága rös; csőr fekete; szem sötétbarna; lábak szürkésbarnák. Fiatalabb k fekete testrészei barnásba hajlanak, a szinezet általában nem szta s a fejen, háton, alsó testen számos tollnak keskeny szürkés- zegése van, a két szélső farktoll rövidebb s nem oly szép lant- A tyúk farka csak kivágott s nem lantalakú, egyébként a siket- khoz hasonlít, de attól kisebb termete és a faji jegyek alapján ág vagy határos, gyakran előkerül a középfajd is (Tetrao hybridus . — Tetrao urogallus X tetrix [hybr.], — T. medius LEisL. — T. edius LAwxGsp. — T. hybridus urogalloides MEv. — T. urogallo-tetrix ), mely a siket- és nyirfajd keresztezéséből származik.£ E korcsok, Leggyakrabban siketfajdkakas és nyirfajdtyúk, ritkábban nyirfajdkakas és siketfajdtyúk a szülői. b Magyarország madarai. II. 46 362 VIII. REND. KAPARÓK. több megfigyelő szerint, szaporodásképesek. A kakas főszíne fekete, biboros zománczczal; szárnya fehér, csíkos; farka fekete, kevéssé kivágott, de nem lantszerű; háta sötétbarna; csőre fekete. A tyúk hasonlít a siket- és nyirfajdtyúkhoz, de alsó farkfedői nem érnek a fark végeig csak annak közepén túl. Nagyságra a nyir- és siketfajd közt áll. Skandináviában leg- gyakrabban előfordul, de máshol, így nálunk is, került már. A nyirfajd hazája Európa, Közép- és Észak-Azsia; Amerikában újabban behonosították. Leggyakoribb Skandináviában és Északi-Oroszországban, föl a fatenyészet határáig ; így hát a siketfajdnál magasabbra terjed. Közép- Európában helyenként, Svájczban, Németországban, Ausztriában, Len- gyelországban, az Alpokban gyakori, de nem megy annyira délre, mint a siketfajd. Magyarországban főleg az Északkeleti-Kárpátokban gyakori, Erdélyben sokkal ritkább s főleg a gyergyói havasokon tanyázik. Nyugot- Magyarországban (Vas, Sopronmegye) szintén előfordul, de csak elvétve. Tartózkodási helyül nálunk nem annyira zárt, mint szakadozott — fenyővel és lombos fákkal kevert — erdőket választ. A hegységekben sokkal maga- sabb övekben, a tetőkön, a törpefenyők övében szeret legszivesebben tanyázni; máshol meg láperdőkben is, főleg fenyvesekben (így Cseh- országban) található. Mindenütt azonban életföltétele, hogy a talaj bok- ros, helyenként nedves legyen és kiváltképpen, hogy a hangafü (Calluna vulgaris) s más sűrű, bokrozatos növényzet (Genista, Spartium), afonya, málna stb. nagy bőségben tenyészszen. : Életmódja és szokásai is sokban különböznek a siketfajdéitól. A vén E kakasokat kivéve, sokkal társaságszetetőbb, nem oly mogorva és vissza- j vonult, hanem gyakorta többedmagával jár, mint a hogy a tyúkok is szoktak. Nem is annyira állandó, mint amaz, hanem — főleg őszszel — a nagyobb kirándulásokat tesz tanyázó helyeiről s idegen, messzebb eső i vidékeket is meglátogat. Ezek a kalandozások mintegy átmenetet jeleznek — az állandó és kóborló természet között s nagyrészt táplálékszűkéből ered- :§ nek. Dürgése is igen sajátságos s még szebb, érdekesebb, mint a siket- fajdé. Általán valamivel későbben kezdi a szerelmeskedést, mint az utóbbi s megfelelőleg későbben is végzi. A havasok tetőinek nyílt térségeit választja dürgőhelyül s ezt éveken át megtartja. Rendesen a földön, — k Legutóbbi időkig erdélyi előfordulása bizonytalan volt s újabban Csaró J. mutatta ki biztos a előfordulását: 1. Aguila 1896. 234. I. — A aMagyarország vadlövése 1894-bens (Vadászlap 1896. 6 484—488. 1.) czímű statisztikai adatok nyomán nyirfajd lövetett következő megyékben : Abauj-Torna, —. Arad (31 db), Árva, Besztercze-Naszód (7 db), Borsod, Csik, Gömör-K.-Hont, Hunyad, Krassó-Szörény, 4 Liptó (3 db), Máramaros (40 db), Maros-Torda, Sáros, Szeben, Szepes, Torda-Aranyos, Trencsén, A Turócz, Udvarhely, Vas, Zólyom. § 5 XXIII. CSALÁD. FAJDFÉLÉK. 363 . havon dürög, ellenfeleivel elkeseredetten viaskodik, de éberségét perczig se veszti el s nem siketül meg, mint a nagy kakas. Ezért egyköny- nyen nem is xcugorható bes", hanem rendesen leshelyből vadászszák. A dürgőhely környéke körülbelül 1—1"2 hold nagyságú. Ezen belül járja el bolondos szerelmi tánczát, mely hevesebb, indulatosabb, mint akár- nicsoda más szárnyas udvarlási mókája. Lázas ide-oda sürgés, tollaza- tának felborzolása, ugrálás, szárnyrezegtetés, verdesés, majd embermagas- ságra való felugrálás váltakoznak hévséges érzelmeinek nyilvánítása cözben. Majd a ragyogó havon kinyujtott nyakkal, farkát emelve, szár- nyait lecsüggesztve, mintegy kábultan szédeleg, majd egy tuskóra ugrik, alacsony fára száll, közbe-közbe alig leirható módon így bugyog" vagy cbugyborékob, : rutturu-rutti-ruki urr-urr-urr-rrrututturu. Emlékeztet- nek e hangok a pulykakakas durukolásához, de tartósan, összefolyóbban hangzanak. Különösen érint e szózat, mikor félhomályban a havas ormán állunk, körülünk száz és száz fehér hegycsúcs, mely a pitymalatban . mindinkább felragyog, sőt rózsás lesz; alattunk a völgyeket kitöltő köd- engerek terjengenek s mi a felséges, tiszta levegő szabadságát szíva, halljuk az ormokról, innen is onnan is, a dürgő nyirfajdkakasok tompán áthangzó szerelmi nótáját. . —— Durukolása végén erős fcsúhuj-i vagy fcsjo-íj vagy tschuhű-íj követ- . kezik: a ccsuhukulás;. Ha e hangot jól tudjuk utánozni, a közelben szóló . kakast odacsalhatjuk. Gyönyörű kép, a havas fák övezte hómezők felé . szálló lantfarkú madár! S valóban remek látvány akkor is, midőn a fehér A lepelre elénk szállt s nyakát feltartva, seneszelves, élesen rajzolódik a . háttérre. A dürgés sokszor reggeli 8 óráig is eltart. A dürgés időszaká- . nak bevégeztével a tyúkok hangabokrok, bozótok aljában száraz szálak- . kal, levelekkel kirakott földkaparásba 8—15 tojást raknak, melyek hason- . lítanak a siketfajd. tojásaihoz. jé Tojásmérték: H. 49—51; Sz. 35—36 mm. A tyúk példás anya és nevelő, mindaddig vezetgeti csirkéit, míg nagykorúak nem lesznek. k A nyirfajd legszívesebben fák, bokrok rügyeit, friss hajtásait, külön- . féle bogyókat, rovarokat, bábokat, álczákat, sőt virágbimbókat eszik; űleveleket csak néha. msg tzusgazágós közömbös. Husa sokkal izletesebb, mint a fajdé. 364 VIII. REND. KAPARÓK. 67. NEM : CSÁSZÁRMADÁR. ET AT RMA VEST ETTE LT TET ESAs BONASA Steph. 1819. Kisebb termet, nem egészen gatyás, hanem a lábujjak töve fölött csupasz csüd, elkerekített 16 tollú fark, egynejűségben élés, ivar szerint egyforma nagyság különbözteti meg őket az előbbi nemtől. Szinezetök is eltérő, a mennyiben az ivarok egymástól nem különböznek oly lényegesen, mint a fajdoknál s főszinezetök inkább fajdtyúkszerű tarka, sohasem oly sötét és zománczos, nagyobb egyszínű részleteket mutató, mint a fajd- kakasoké. Erdős, hegyes helyeken, főleg hol sok bokros vágás, nedves szakadék van, élnek, ritkábban láperdőkben is. A CSÁSZÁRMADÁR. Bonasa bonasia (L.) 1758. (Tetrao bonasia L. — Tetrastes bonasia KeEvs. £ BLas. — Bonasa sylvestris DEcL. € GERB. — Bonasa betulina GRar. — Tetrao canus SPARM. — Tetr. betulinus — Scop. — Tetrastes bonasa 0. GALL. — Bonasia rupestris BRHM.) Népies nevei: császárfajd; mogyorótyúk (Erdély). a Jegyei: majd egy harmaddal nagyobb, mint a fogoly; feje búbján a a tollak meghosszabbodottak; az alsó farkfedők a fark közepén kissé a túlterjednek; a fark világos hamuszürke, feketén finom czikázásokban a haránterezett; a középső s kissé rozsdásan árnyalt két farktoll kivételével, a többiek hegyén széles fekete folt, mely keskenyebb fehér szegésben a] végződik. éa Leirása. Öreg kakas: főszine alul fehér, felül rozsdásszürke; nagy torokfoltja fekete, fehéren -— ritkás feketés apró foltozással —- szegve, 7 mely rajzolat a nyakról vonalasan a hát felé nyomul; a szém mögött. 78 fehér sáv; a begy rozsdás és barnafekete haránt foltokkal; az alsó test a egyéb része barnásfekete félholdszerű, elhegyesedő foltozással; a mell oldalai élénk fahéjszínűek, fehér tollvégekkel; bóbitája, nyaka (felülről 38 nézve) féketés harántfoltokkal; válltollain keskeny, sárgásfehér szárfoltok és nagyobb fekete, rozsdaszínű tarkázat, foltozás! az evezők sötétbarnák, A külső szélük, mint az erdei szalonkánál, rozsdás, rozsdafehér tarkázattal ; a szárnyfedők barna és rozsdásszürke szinben fehér és fekete foltokkal; far- a XXIII. CSALÁD. FAJDFÉLÉK. 365 csikja szürke, apró fekete fröcscsökkel és fekete hosszanti foltokkal; a farktollak szárai feketék; gatyája fehéresbarnás, szürkén áttetsző; csőre fekete; lábai barnás szarúszínűek; szemei barnák, csupasz szemköre 3 saáéén dlaszenakáztkák . kakasok torokfoltja kisebb, SEJÖKÉZTÜKE A tyúknak ; feketén erősen ) földedet; esöre barnásabb. . Mértéke: H. a 368—39-5, ? 345—36 ; Sz. 17711—17-8; F.95—114; 38—45; Cs. 14—16 em. 3 . A leirás alapjául a nálunk előforduló példányokat választva, meg- gyzem, hogy ezek — mint a középeurópaiak általán — különböznek z északibb példányoktól, melyek alapszine felül inkább szürke s nem rozsdás; azonkívül a csüd gatyásabb is, ezek a: Bonasa bonasia lagopus BRHum. 1831 fajtához tartoznak (Északi, észak-keleti Európa és Ázsia). . mi császármadaraink a Bonasa bonasia sylvestris BRHM. 1831 fajtát Közép- és északi Európa úgy Szibéria nagy része a császármadár hazája. Az Alpoktól felterjed Skandinávia közepéig s úgy itt, mint Orosz- rszág megfelelő övében, közönséges. Közép-Európában szakadozva, he- nként fordul csak elő. Hazánkban, kivéve Bács-Bodrog, Baranya, Békés, Csanád, Csongrád, Fejér, Győr, Hajdu, Jász-N.-Kun-Szolnok, Komárom, Moson, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Tolna, Torontál, Veszprém vármegyé- ket, majd mindenütt előkerül, legtöbb azonban Máramaros, A.-Fehér, Csik, Gömör-K.-Hont, Liptó, Sáros, Szeben, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos, dvarhely, Ung- és Zemplénmegyékben és Horvátországban van. Tartózko- ási helyekül nedves talajú, vegyes vagy lombfájú, berkes-ligetes völgyekkel áltakozó hegyi erdőket választ, de láperdőkben is előfordul. A fő az, ogy a talaj inkább laza legyen, bokrok, bogyótermő cserjék, kisebb- agyobb tisztások, verőfényes vágások legyenek; a füves vágásokat, nagy- erjedelmű szálerdőket nem igen kedveli. Télen-nyáron megtartja rendes helyeit, legföljebb őszszel látogat el olyan területekre — kivált a tyúk — hol bőségesebb élelmet remélhet. A pá- rosodási időtől eltekintve, nem igen árulja el hollétét s még ott is, hol lég gyakori, bejárhatjuk az erdőt, a nélkül, hogy gyakrabban találkoz- atnánk vele, mert a legsűrűbb bozótokban húzza meg magát vagy ami vastag faágra lapul s tollazatával alakoskodik. Éber, vigyázó, igen ól futó madár, csakúgy mint ügyes, gyors repülő. Felverve, többnyire urrogva tünik el a sűrű faágak közt, de nem messze felgalyaz s nehezen található meg újra. Úgy mint a tyúkneműek általában, ő is szeret a uha talajban kaparászni, fürdeni. Párosodása márczius második felére 366 VIII. REND. KAPARÓK. esik, de ezt megelőzőleg inár őszszel szeptemberben is bizonyos udva- rolgatásra emlékeztető tulajdonságat árul el, mintha már ekkor kinézné párját, hogy a tavaszszal ne sokat kelljen válogatnia. Hajnalban és alko- nyatkor ugyanis a kakasok kiülnek valami nagyobb fára s szorgalmasan hallatják azt a jellemző finom sz, szsz vagy szí, psz-psz, szí-pszpszí Sipo- lásukat, mely szí-tiszidiritíti trillában végződik. Tavaszkor talán szenve- délyesebben hangzik ez, mint őszkor, hisz közvetetlenebb is a szerelem melege. A tyúk valami bokor aljában, tuskó, ágrakás tövében, földkapa- rásba rakja silány pár szálból és levélből készült fészkét s abba 8—12 vörhenyes sárgabarna alapon sötétbarnásabban foltozott tojást tojik. (XXXIX. tábla.) Tojásmérték: H. 39—41; Sz. 28—30 mm. 20—24 napi kotlás után a csirkék kikelnek s nagykorúságukig any- jukkal maradnak. A kakas nem avatkozik a nevelésbe s nem sokat törő- dik családjával. Őszszel a fészekaljak megszakadoznak s beköszönt az a plátói dürgés, miről följebb megemlékeztem. A császármadár rügyekből, friss apró hajtásokból, virógbimbákból, levélkékből, mindenféle erdei bogyóból, rovarokból, álczákból él s gazda- ságilag közömbös. Öszszel felbonczoltak begye, hol egészen nyirfarügyek- kel (az ágacskák végével együtt), hol a nyirfa fejlődő barkáival, különféle magvakkal, bogyókkal volt tele. Mint egyike a legfinomabb husú szár- nyasvadjainknak, keresett pecsenye s főleg szeptemberben, hangját síppal utánozva vadászszák, különben inkább csak esetlegesen kerül puska- végre: hajtásban, szalonkázás közben. x Mielőtt a következő rendet tárgyalnám, meg akarok itt még pár szóval emlékezni a havasi hófajdról — Lagopus mutus (MonTrin) 1776. (Lagopus alpinus Nizs.) — mely fajt, annak révén, hogy a szomszéd ; Stiriában, Ausztriában előfordul, sokan a mi havasainkon is közönséges- ; nek hiszik. Ez azonban tévedés, mert biztos előfordulásának semmi nyoma. Hogy azonban régebben faunánkhoz tartozott s nem is valami nagyon a régen veszhetett ki, valószínű; sőt megeshetik, hogy itt-ott még egy-egy pár lappang is. A Tátra-hegységben fossilis maradványait találták.! 1850-ben a Gróf Wopzicki a Tátrában nem látta? 1861-ben ScHAUER? szintén nem : Vadászlap 1880. 295, 313. ? Journ. f. Orn. 1853. 445. I. §- TU. o. . 1862.298:. 471. 1 JAS EY A eV TV VK gb en , állítólag lövetett s s az árpási Hégaánk is € mán 3 számára a : Páreng-havasokról. , Ez irodalmi adatok ú; IX. REND. RAGADOZÓK. RAPTATORES. Az idetartozó madarakat izmos termet, horgas hegyű erős csőr, éles, hegyes karmokkal fegyverzett lábak, kitünő szem, a repülésre való kiváló ügyesség jellemzik. Egész szervezetök, természetök arra való, hogy mint nevük mutatja: ragadozhassanak. Kissé részletesebben szólva, a rend jegyei im ezek: CGsőrük horgas, kampós, néha a felső káva élén, a I kampó előtt, bizonyos fogszerű kivágás is van, a káva tövét pedig sajátságos — puha bőrhártya a eviaszhártyav, borítja; az alsó káva csatornás s épp úgy mint a felső, éles. A lábat különösen az erősen kifejlett belső lábujj és az aránytalan hosszú hajlott, hegyes karmok jellemzik, a belső lábujj karmostul rendesen csak kissé rövidebb mint a középső, és hosszabb mint a külső; a belső ujj karma hosszabb, erősebb, mint a középsőé és külsőé ; a hátulsó ujj karma pedig vagy olyan mint a belsőé vagy általában a leghatalmasabb; a lábujjak alján — vagyis markukon — reczés, ráspo- lyos felületű dudorodások vannak, hogy prédájukat annál jobban meg- foghassák. JTollazatuk kemény, főleg evezőik erősek és igen kifejlődöttek, 1 úgy a fark is. Színezetökben a barna, rozsdás, szürke, fehér és fekete uralkodik; a hím a tojótól némileg eltérő színű, de termetre kisebb mint az; tekintetök merész átható; hangjuk rikácsoló, tompa, huholó, sivító 5.4 a földön ügyetlenül járnak, de reptük minden tekintetben mesteri, szép — és változatos; majd minden területen tartózkodnak s szabadon, odvak- E "ban, sziklarepedésekben, sőt a földön is fészkelnek ; tojásaik alakja göm- bölyded, fiókáik teljes kifejlődésig a fészekben maradnak; kizárólag állati — táplálékot prédáznak s az emberi gazdaságnak is ártanak, többen azon- ban használnak is; a megemészthetetlen élelemrészeket gombóczok alak- a jában kiökrendik; egy részök éjjeli, mások nappali életet élnek. ú 3 j xk A legujabb időkig általánosan az volt a vélemény, hogy a ragadozómadarak repülés közben a lábaikat maguk alá húzva, előre kapják. A mult években tett számos megfigyelés azonban bebizo- fé. nyította, hogy ez tévedés, mert rendesen ők is lábaikat hátrafelé kinyujtva repülnek. Tüzetes meg- a figyeléseim nyomán igazolhatom másoknak idevágó tapasztalatait. a XXIV. CSALÁD. KESELYÜFÉLÉK. 369 5.644 a CSALÁD. .- KESELYÜFÉLÉK. VULTURIDAE. isupasz arcz, legtöbbnél pelyhes vagy szőrszerű apró tollazattal meztelennek látszó fej és nyak, a keselyük főjegyei. Csőrük nem részen ivelt, mint a többi ragadozóké, azonkívül hosszabb, nyu- bb; lábaik tyúkszerűek, karmaik nem igen nagyok s aránylag gyen- hátulsó ujj legrövidebb, a középső jóval hosszabb mint a külső ő ujj. Termetre legnagyobb madaraink közé tartoznak, hatalmas kban a 3—4-ik evező a leghosszabb. Egész szervezetök arra való, dögöt egyenek s így ők a madárvilág scsirásóis; élő állatokat alig nak. Prédájukat éles szemökkel s nem szaglás nyomán födözik föl. 68. NEM : KESELYÜ. VULTUR L. 1758. Legnagyobb ragadozó madaraink ; fejök széles, vastag; csőrük arány- erősebb, magasabb mint a következő nemé; a középujj és a csüd "ma hosszú, utóbbinak felső része tollas ; nyakukat tollkoszorú övedzi. A BARÁTKESELYÜ. Vultur monachus L. 1766. (V. cinereus Gum. — V. arrianus, niger Daun. — Gyps cinereus Bp.) lépies nevei: barna-, csuklyás-, kéknyakú keselyü. Részben : gallé- sas (Tisza m.), mely nevet közelebbi rokonaival közösen viseli. jegyei: főszíne sötétbarna; feje és nyaka részben csupasz, részben irna pelyhekkel borított; nyakának foszlott tollkoszorúja oldalvást zú; a vállain is foszlott tollpamat van; a középső farktollak és ezők barnásfeketék; viaszbőre és lábai hússzínűek; csőre feketés- me, szeme barna (öregeknél vöröses, fiataloknál sárgás). értéke: d H. 103-6—107 ; Sz. 75—78; F. 375—40-5 ; L. 122—13 370 IX. REND. RAGADOZÓK. cm. (3 péld.); 2? H.109—111; Sz. 765—82; F. 33—40; L. 13. (2 péld.) ; Cs. 85—95 cm. Dél-Európában, főleg Romániában, Szerbiában, Boszniában, Hercze- govinában, Bulgáriában honos, úgy Kis-Azsiában. Észak-Afrikában ritka. Nálunk Erdélyben és a Fruska-Gora hegységben fészkel, de hazánk déli részeiben általában többfelé mutatkozik, ott a hol elhullott állatmaradvá- nyokat bőven talál, sőt egyesek Észak-Magyarországig is felkalandoznak. Télen java részök délebbre huzódik. Találkoztam vele a Retyezát vidékén és a deliblati homoksivatagon (Temesm.). Itt az elhullott birkákra, lovakra jártak. Fészkét erdőkben fákra rakja, főleg csonkahegyű vén tölgyre, bükkre. Az ágakból készült s szélén földdel kirakott nagy alkotmány majd 1/2 méter átmérőjű. Február végén vagy márczius elején a tojó 1—2 tojást tojik. Egyszínű mészfehér tojásoktól találhatunk egész sor átmenetet kevésbbé és erősebben barnásan foltos példányokig. Tojásmérték: H. 95—101; Sz. 55—60 mm. A keselyü fióka körülbelűl három hónap mulva fejlődik annyira, hogy maga lábán élhet. Nálunk teljesen közömbös madár, de annyiból még hasznos is, hogy az eltemetetlen dögöket elemészti. BREHM és HOMEYER J. N. boldogult Rezső trónörökössel megtett aldunai útjok alkal- mával az elejtettek begyében gyíkokat és ürgéket is találtak. Állítják, hogy élő nagyobb emlősöket is megtámad; nálunk ezt sem vadászaink, sem a pásztorok, sem ornithologusaink nem tapasztalták. Hullatakarításuk műveletlenebb országokban, s általán Keleten, nagy jelentőségű s ott valóban bizonyos közegészségügyi szerepet a keselyüktől nem vitatha- tunk el. 69. NEM : FAKÓKESELYÜ. GYPS Sav. 1809. Csőrük erősebb, nyakuk vékonyabb és hosszabb, fejök keskenyebb és kisebb mint előbbi nemé s gyapjas pelyhekkel borített; a csüd Tövi- a debb a középujjnál, és félig tollas. ése e kba d des ása kö Lk LAS ago vs zevig ne XXIV. CSALÁD. KESELYÜFÉLÉK. 371 A FAKÓKESELYÜ. Gyps fulvus (Gw.) 1788. — (Vultur-fulvüs Gu. — V. vulgaris Sav. — V. persicus Part. — V. albicollis DERM.] Népies nevei: szőke-, fehérfejű-, meztelennyakú-, kopaszfejű-, nyakú-, pelyhesnyakú-, gyapjasnyakú keselyü; grifmadár. dJegyei: valamivel kisebb, mint a barátkeselyü; fejét és nyakát gyapjas pehely borítja; a nyak tövéből foszlott, keskeny fehéres és lás tollpamat omlik a hátra; egyébként főszíne világos rozsdabarna, enként rozsdásszürke, világosabb szárfoltokkal; az evezők és fark ete; a csőr sárgásszürke, kampója felé sötétedő, viaszhártyája sárga ; . ólomszürkék; szeme ezüstszürke. A fiatalok általában sötétebb aszínűek, nyakuk tollcsomója — mely az öregeknél idővel túl- an gyapjas, fehér — rozsdásabb. (Csontváza I. köt. VI. tábla.) Mértéke: H. 102—108; Sz. 72—75; F. 30—32; L. 10—117; 84—95 cm. . Európa déli tartományaiban, így Spanyolországban,k a Balkán fél- eten, Kis-Ázsiában, Északkeleti-Afrikában honos, de egyesek vagy : b társaságok néha fellátogatnak északibb vidékekre is, sőt mint déget Angolországban is észlelték már. Hazánkban csak a délibb zeken költ. Erdélyben ritkább mint az előbbi faj, úgy Szlavóniában . de a Vaskapu táján, Mehádiánál gyakoribb. Tartózkodási helyekül lás vidéket választ nem a tiszta erdőt, mint a barátkeselyü. Csatan- bb természetű is annál. Kitartó reptű s ezért nem sok fáradságába . messzebb helyekre látogatni. Mint a keselyük általában, oda huzó- hol valami vész vagy csapás tizedeli a barmokat s gyakran talál . Igy a deliblati nagy homoksivatagon "(Temesm.), hol rengeteg zámú birka, ló és egyéb jószág élősködik, de a hol a kolumbácsi legyek nként több darabot holttá gyötörnek, rendes vendég. Erdélyben, zsény táján, ismerkedtem ugyan meg e hatalmas madárral, de szo- b viszonyba mégis csak a emagyar Szaharánv kerültem vele. Yv GyöRGYy barátommal megtett aldunai kirándulásunkon ugyanis a tag homokjában dögkunyhót készíttettünk s lestük a nap-nap után lakmározó dögészeket. Igaz, hogy nem túlságos szerencsével, a mi x Némelyek az itt előforduló ü Görögországban is található, világoshátú példányokat külön faj- Gyps fulvus occidentalis SCHLEG. veszik. ; É 47r 3792 IX. REND. RAGADOZÓK. azonban nem a mi kitartásunk lanyhaságán mult. Mert álló egy hétig hajnali 5 órától délután 4-ig ültünk az alig három négyzetes méter nagy- ságú földi vaczok fülledt levegőjében, izzadtunk a hőségben homokba hűtött savanyúvizes bor és szardinák mellett, de áztunk is egy egész napon át, majd meg küzködtünk a chomokfuvássalb, mely csak olyan, mint mikor a szél a havat hordja s mindent betemet. Egy izben a szó- nak valóságos értelmében úgy ástuk ki magunkat a homok alól. S mind- ehhez örökös harczban voltunk a kolumbácsi legyek ezreivel, melyekhez a réczelesek szunyogcsapása kellemes szórakozás, mert e parányi légy nemcsak a meztelen testrészekre száll rajzserűen, hanem a legkisebb nyilásokon át bemászik a ruhák alá s észrevétlenül támad elevensé- günkre. Csipése is fájdalmas daganatokat okoz s égetőbb mint a szúnyog tőrszurása. Azt meg nem is említem, hogy az egész hét alatt orrunkba fujta a szellő a kunyhó előtt 25 lépésnyire heverő, rothadó dögló, meg egy dögkutya bűzét. Ily kellemes körülmények közt megérdemeltünk volna több látványosságot, de a sors ellenünk fordult. Három lovunkat, meg a kutyát felfalták a keselyük s mindig éppen akkor tartották a lakomát, mikor 2—3 napi egyhuzamban való lesés után 1 napi pihenést szántunk idegeinknek! A legkevesebb 23, a legtöbb 40 darab keselyü volt, mely kitett dögünket meglátogatta. Emberünk, ki felváltott a lesben, alig pár lépésnyire gyönyörködhetett bennök. Nem is igen féltek tőle, mert tele- zabáltan, ellustulva emésztettek terített asztaluk körül s nehezen kaptak szárnyra. Ő beszélte, hogy a frissen kifektetett lovat egy óra alatt any- nyira elköltötték, hogy a puszta csontvázon kívül semmi sem maradt belőle. Egy izben leshelyünkre indulva, szembe jöttek a keselyük — barát- és fakókeselyü vegyest — már a dög lótól. Valami gyönyörű őket a magas levegőégben látni! Sokkal fenségesebb, méltóságteljesebb az ő szárnyalásuk mint a sasoké; csak közelben és ülve nemtelenebbek, a. lég igazi daliáinál. Szárnyukat vitorlaként eleresztve, mozgás nélkül — csak úsznak, lebegnek, miközben alakjuk hosszú négyszöget mutat, —. de az evezőtollak egyenként, mint a szétterpesztett ujjak, annak olda- a laiból kiállnak. Egy-egy hullámzás, fordulat s kiérnek a látás határá- a ból, épp úgy, mint a tiszta légben egyszerre csak hirtelen megjelennek, akár a; valami fekete pontocska a mérhetetlen magasságban s a következő percz- "a ben lecsavarodnak annyira, hogy golyólövéssel majdnem elérhetnénk. a Megpróbáltatásunk utolsó napjaiban végre sikerült egy darabot elejtenem — s néhány más darabot is megfigyelni. Egyik a dögtől valami 200 lépés- a nyire álló csonka fatörzsre szállott, fejét behúzta s olyféle pihenőt tar- 38 tott, mint mikor valami jó ebéd után zsölyébe sülyedve élvezzük pipán- XXIV. CSALÁD. KESELYÜFÉLÉK. za (ét óránál tovább úgyszólván teljesen mozdulatlanul ült; semmibe vette, hogy két varju, később meg egy szarka rossz szemmel nézi s ntelenül ingerli, sőt csipkedi. Láttam azután kocsiútunk mellett is — ijban — a legelő jószág közt fekvő dögön megszállva, mely nagy szí ÉSTENÉBL. "tett lövéseinkre kereket oldott ugyan, de pár száz lépésnyire an ismét leereszkedett a nyáj közé. fakökeselyü fára igen ritkán fészkel, inkább sziklafalak magasan hezen elérhető oduiban, repedéseiben üti fel tanyáját, s február márczius elején költ. Ágakból készült fészkét szőrökkel, mohával . Egy, igen ritkán két piszkos mészfehér, rendes alakú tojást elyet a tojó 5—6 hétig ül. ojásmérték: H. 85—98; Sz. 67—72 mm. Mint társaságot kedvelő madár, többnyire nem magában végzi a ás munkáját, hanem az alkalmas sziklafalazatokon több pár . megtelepedni. Hajdanta bizonyára sokkal több keselyü tartóz- nálunk s ismeretesebb volt, a mit sok helynév, lónév stb. mint ma. Hirből azonban most is közismert s tulajdonságait, rítását általán tudják. Ezért költőink is szerepeltetik. Jól illik ő hoz, hol a pusztulás, halál nyomában jár s a hullákra veti Így ARany János a :Keveházas menenyében az ő megjelenésük- j ti a véres ütközetet: c Azért vijjog a keselyü Azért szállong turul s ölyü, Mert holnap ilyenkor halott Százezrivel fog veszni ott. e TórH KÁLMÁN egy népdalát is a keselyüvel kezdi s találóan czé- .. aFehér sziklán búsulgat a keselyü . Ez a válás oh! be nagyon keserűs. k úgy, mint Szász KÁROLY is: c Keselyüként szárnya meg se lebben, Észrevétlen száll a gyors idő. L fakó keselyünek gazdasági szerepe csak az, mint előbbi fajé ; kárt séggel nem tesz, csupán bizonyos tekintetben hasznot. 374 IX. REND. RAGADOZÓK. 70. NEM: DÖGKESELYÜ. NEOPHRON Sav. 1809. Termetre a legkisebb keselyük; tartásuk nem egyenes; csőrük vé- kony, karcsu; csüdjök csupasz; csak az arcz és torok meztelen, a fej hátsó része és a nyak tollas. A DÖGKESELYŰ. Neophron percnopterus (L.) 1758. (Vultur percnopterus L. — V. leucocephalus Gum. — V. stercorarius LAPEYR. — V. albus DAup. — V. meleagris Parr. — Cathartes percnopterus TEMu.) Jegyei: hollónagyságú, de nagyobb szárnyú s termetesebbnek látszó; az öregek tarkóján leomló bóbita, főszínük szennyes fehér, evezőik feketék; a fiatalok kávébarnásak; csupasz arczuk sárgás, lábaik azon- képpen vagy hússzínű szürkések. (Fejének képe: I. köt. VIII. tábla.) Mértéke: H. 62—65; Sz. 48—50; F. 95—265; L. 8—9; A Cs. 07—74 em. Európa legdélibb részeiben, Kis-Ázsiában Közép-Ázsiáig és főleg 7. Északkelet-Afrikában honos. Indiában a Neophron percnopterus gingi- a nianus LArn. fajta helyettesíti. Hazánkban a legritkább keselyü s nem úg sokszor észlelték. Látták a Negojon 2536 méter magasban (BERGER kapi- a tány 1889-ben) s a fogarasi havasokban (egy párt ÜzYNK EDE), úgy szin- a tén Krassó-Szörényben a Pojana-Mörulon. Szlavóniában a verhovcei vár- A romnál a nyolczvanas évek végén KLoBusiczkY KÁLMÁN lőtt egyet. 1884-ben. Ja pedig Mossisovics a Szerémségben, a Potorányvölgyben 1 példányt észlelt. 4 1866-ban Biharból került egy élő példány a budapesti állatkertbe. Állitó- 7 lag a Retyezát táján szintén előfordul. Bupa Á. 1860-ban a Sztrigynél k látta. Mehádiánál költ.F Hazánkban csak négy kitömött példányról tudok; kettő Krassó-Szörény 4 megyéből (Herkulesfürdő, Uj-Moldova 1888) került a nemzeti muzeumba, — a harmadikat 1895. év május 20-án RosowxowskY FR. budapesti udvari aA 820 a mi nagy tévedés, 8 X RIESENTHAL a cWaidwerk, czímű müvében 473. lapon azt írja, hogy a Tátrában is fészkel, a 37118 XXV. REND. SASKESELYÜFÉLÉK. 345 (Ornith. Jahrb. 1895. 245. I.) A söövediket végre közös aldunai körn dulásunkon, a deliblati Homoksivatágon, ÁLMÁSY GY. barátom lötte ugyanez ni entánk ez p.ágdokas ritkaságával. Június 5-én láttuk az elsőt. 4 órakor reggel éppen leshelyünkhöz értünk, mikor a távolban egy v fehér madarat vettem észre. Hamar beugrottunk a gödörbe s kis tatva elénk szállt a dögkeselyü, nem kis álmélkodásunkra. Három- red óráig néztük 25 lépésnyiről pulykaszerű mozdulatait. Egy-egy ot kiszakított a lóból, avval aztán félre vonult s elköltötte. ALMÁSY átomon volt a lövés sora, de épp akkor talált lőni, mikor a madár sztben állott; hallottuk ugyan a sörétek csattanását, tolla is maradt, is elmenekült, mert a lecsapodó füsttől nem lehetett idejében még yszer lőni. Összecsukott szárnya vastagságára következtethetünk e Iemetlen tapasztalatunkból. Másnap, mikor a döghöz mentünk, nagy ömünkre már hajnali fél 4 órakor két dögkeselyüt találtunk a von. Megcserkéltük hát a homokhegyek közt s ALmásvnak sikerült az egyiket elejtenie. Ez a magy. orn. központban áll. A másik egyideig keringelt fölöttünk s reptében valami nagy sirályhoz leginkább hasonlí- tt (nem gólyához, mint többen irják), de lomhább szárnycsapásokkal te a levegőt. Néhány sikertelen lövés után — melyek nem is igen attak volna neki — távozott. . — Fészkét sziklafalak repedéseibe rakja; két, ritkábban egy, szennyes- r vagy sárgásfehér alapszínű, vörösbarnán sűrüen foltozott tojást tojik. . Tojásmérték: H. 52—74; Sz. 43—44 mm. . A tojó négy hétig üli fészkét. A fiókák pelyheskorukban fehérek, majd barnák s csak harmadik évökben szineződnek ki. . Dögön kívül mindenféle hulladékot, piszkot elfogyaszt s ezért Keleten ztelt madár. —. XXV. CSALÁD. SASKESELYÜFÉLÉK. GYPAÉETIDAE. . Fej és nyak tollas; a láb keselyü jellegű, avval a különbséggel, hogy "hátulsó és belső ujj karma erősebb, mint a többi; a külső és középső lábujj tövét hártya köti össze; a csüd nagyobbrészt csupasz; a csőr 9/6 IX. REND. RAGADOZÓK. karcsu, hosszú ; a viaszhártyát serteszerű szőrözet elfödi ; szárnyuk hosszú, hegyes ; 2—4 evező leghosszabb; fark hosszú, lépcsőzetes. 71. NEM : SASKESELYÜ. GYPAETUS S7orr. 1784. ég sa (a Ü j 24 2 08 kH a z a 5. A a Ő s aj A nemnek jegyei összevágnak a család jegyeivel. Mindössze két faj ismeretes, melyek a keselyük és sólymok közt valóságos átmenetet alkotnak. in szöslassáká zá zába A SZAKÁLLAS SASKESELYÜ.- Gypaétus barbatus (L.) 1758. 1 vez aNÉa FSS SZET AAET, SENNA S ANROMSLÉT (Vultur barbatus L. — Falco magnus Gw. — Gypaötus grandis STORR.— Vultur barbarus, Falco barbatus Gm. — Vultur leucocephalus, melanocephalus M. k W. — Gyp. altaicus GEBL.) Jegyei: karcsubb termetű, mint a keselyük ; feje kecskeszerű; állán fekete, valóságos szőrszakáll; a szárny- és farktollak szárai felülről 6. fehérek. ! 5 Leirása. Öreg hím: feje túlnyomóan fehér vagy sárgásfehér, a csőr tövétől a szemeken át szőrszerű fekete sáv vonul s a fejtetőn fekete foltban egyesül; az alsó test fehéressárga vagy rozsdás narancssárga; a begy táján szakadozott feketés örv; a hát, szárny és fark feketeszürke, fehér tollszárakkal; szeme sárga, szélén vérvörös; csőre fekete; lábai kékes- szürkék. A tojó hasonlít a hímhez, de halaványabb és nagyobb. A fiatalok. feje és torka feketebarna, alsó teste világos rozsdabarna, itt-ott fehéres- barna foltozással; a hátsó nyak, úgy a váll és szárnyfedők is kékes- szürke foltokkal és szegésekkel; az evezők és fark barnásfeketék:; szemök sárgásbarna, szélén vörös; láb- és viaszhártya szürkéskék; csőr feketés- szürke. ús Mértéke: H. 102—108; Sz. 72—76; F. 45—50O; L. 95- 1095 Cs. 9—10 em. I 38 Nemcsak legszebb ragadozó madarunk, egyébként is érdekes állat E a saskeselyü, mert benne a mult idők örökségét birjuk; igaz, hogy alighanem már csak ideig-óráig. Svájczból jóformán kipusztult, épp úgy. XXV. CSALÁD. SASKESELYÜFÉLÉK. 377 . Bajorországból is De előfordul még a Pyrenáusokban, Boszniában, . a Balkán-hegységben, Kaukazusban, Transkaspiában, Himalájában s ná- . lunk Erdélyben. Itt különösen a Retyezáton, Negojon, Bucsesen, a fogarasi havasokban--kerül; de észlelték a Pojana-Mörulon (Krassó- örénym.), valamint Rodnán, Ciblesen, Brassó körül, Nagy-Hagymá- n is. Sajnos! évről-évre ritkul. Ugyan e helyeken költött s egyes k bizonyára ma is költenek még. A havasok királyi madara ő s n száll le azok fenséges levegőjéből máskor, csak télen, élelem- kében. Fészkét vad sziklák, hegyek szakadékaiba ágakból, galyakból ja s tollal, gyapjúval, fűvel béleli ki. Januárban, februárban már tojik, csak egyetlen egy piszkos fehér, szürkés, szürkésvörös és vörösbarna sárgásan pettyezett és foltozott tojást. Tojásmérték: H. 7855—90; Sz. 60—70 mm. (Külf. péld.) . CzYNK EDE, kinek adataittk itt felhasználom, irja, hogy a fogarasi vasokon a Bráza-hegység egyik szakadékában lévő fészekben, január végén, kissé kotlott tojást szedtek s egy ízben június elején a Negojból rült fiatal tokos saskeselyüt látott, mely ekkor ölyvnagyságú volt. HopEkK a Retyezáton is találta fészkét. A szakállas saskeselyü rová- sára sok mende-monda terjedt el, mely nemcsak bizonyítgatta, hogy reket megtámad, hanem egyenesen gyermekrablásokkal is vádolta. debből a borzasztóságból nálunk mit sem tudnak s azok, a kik . életét megfigyelhették, egyértelműen hangoztatják — a mit különben . aránylag gyönge lábai és karmai nyomán is feltehetünk — hogy főleg ullott állatokból, dögből él, habár megsebzett vagy még erőtlen, gyengébb állatokat is megtámad, de inkább szükségből, mikor más- z nem jut. Svájczban azonban csakugyan hiteles adatok bizonyít- , hogy kis gyermekre vágott a saskeselyü. CzYwNKk szerint — főleg nyá- át — zergegidákból, sebzett vagy elvénhedt zergékből táplálkozik ; . ha szerit teheti s "bír velök, juhokat s más kisebb emlősöket is kerít . magának. A feloszlásnak indult hullákat nem bántja, csak friss dögöt ; ik. Támadásánál leginkább erős szárnyait használja s martalékját nem aival és csőrével igyekszik megölni, hanem a mélységbe dönti, vagy csigázza. A vizet szereti, mert sokszor fürdik. Sokan vastartalmú fürdők- k Szardiniában és a Pyreneusokban előfordulók valamivel kisebb termetűek (Gyp. barb. occi- talis ScH.), az afrikaiak csüdje pedig csak félig tollas (Gyp. barb. nudipes v. meridionalis). . kk Kimerítő adatokat I. sAguilas 1894. 136—151. I. — Egyéb érdekes honi megfigyeléseket közöl- e madárról Csaró J. (Zeitsch. f. ges. Orn. 1885. 400. 1.; Term. rajz. füz. 1877. 10. I.; Mitth. d. Ver. in Wien, 1880. évf.) HODEK E. (Mitth. d. orn. Ver. Wien. 1879. 16 30.), HERMAN 0. (Term. Közl. 1877. 177—183. 1.). . Chernel: Magyarország madarai. II 48 378 - IX. REND. RAGADOZÓK. ből magyarázták alsó testének rozsdás színét. Erdélyben az ő tartózkodási helyein ilyenek nincsenek s vén korában ezt a rozsdaságot el is veszti, sárgásfehér lesz. Sok vitatkozás folyt már ezt illetőleg s legvalószinűbb, hogy a festőanyag bizonyos korban, természetes úton, magában a tollban keletkezik s később ismét elenyész, de bizonyos külső okok szintén hat- nak e rozsdásodás kedvezőbb kifejlődésére. Sovány szaporodása, farkasok- nak és medvéknek kirakott mérgezett dögök, melyek gyakran az ő vesz- tét is okozzák, az ember térfoglalása, a hegyek magányának vadászok, turisták stb. által való sűrűbb látogatottsága, mind oly körülmények, melyek fogyatkozását elősegítik. Nem sokáig fog már szárnyalni az égnek törő havasok élei fölött, büszke önérzettel sokszor az ember elől sem térve ki; nem sokáig dobálja le a magasból a csontokat,t hogy a sziklán összezuzódjanak s így azokat is elkölthesse, mert létének harcza a művelődő emberrel szemben egyenetlen küzdelem, melyben . kell, hogy a rövidebbet húzza. Kiveszésének előestéjén, gazdaságilag már nem jöhet tekintetbe. Megmenteni pedig nem lehet, mert a vadállomány- nak, nyájnak részben ellensége. XXVI USÁGÁD SÓLYOMFÉLÉK. FALCONIDAE. Csőrük rövid, magasabb mint hosszának fele; a hátulsó és belső ujj feltünő erős, utóbbi többnyire hosszabb, mint a külső, a középujj nem a sokkal hosszabb a belsőnél (kivétel a karvaly); a karmok igen hajlottak "§ és hegyesek, a belső ujj karma legkifejlettebb, a külső leggyengébb; a középső és külső ujjat tőben rendesen kis hártya köti össze, egyik nem- nél azonban a lábujjak egészen szabadok (réti héják), egy másiknál a vetélő ujj is akad (ráró); fejök egészen tollas, egyeseknél azonban a a pofák és a csőrtő tájékán némi csupaszság is előfordul; a csőr töve ésa szem közötta tollazatot apró, ritkás serteszerű szőr helyettesíti, csak egy És nemnél (darázsölyv) van itt rendes tollazat. Élő állatokat ragadoznak, a döghöz csak kivételesen vagy éppen nem is nyulnak. i k Erre vonatkozólag érdekes megfigyeléseket tett REISER 0O., 1. cOrnis Balcanicas II. (Bul- ja garien) 131. I. ag XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 379 A. ALCSALÁD. d Besson HÉJÁK. ACCIPITRINAE. A nálunk élő fajok csüdje csupasz, rendesen jóval hosszabb, sőt szer oly hosszú, mint a középujj; a fark is hosszú, többnyire felével iterjed az összecsukott szárnyak hegyén; a szárny nem igen hegyes, ább kerek, a 3—4 vagy 3—5-ik evező leghosszabb. Életmódjuk általá- 1 egyszabású, csak a réti héjáké sajátszerű. Kizárólag élő állatokat ygnak s a leggyorsabb, legügyesebb ragadozók. Prédájukat fortélyoskodva, t len megrohanva kerítik, de inkább megragadják s nem xevágják, úgy, mint a sólymok. Leggyakrabban czirkálva vagy ágonlesve va- sznak s clecsapnak, a zsákmányra. Erdők mélyében vagy más rejtett eken fészkelnek s fehéres vagy fehéres alapon vörösbarnán foltozott 72. NEM: RÉTIHÉJ A. CIRCUS Lacep. 1801. . Rendkívül jellemzi őket a magas, vékony csüd, igen nyulánk test- kat, gömbölyded bagolyszerü fej, mely legtöbbnél olyféle fátyolozású, mint a baglyok arcza; a csőr aránylag rövid; a hímeket — bizonyos vétellel — halványszürke és fehér színezet jellemzi. Repülő madarakat m fognak, hanem czirkálás közben a meglapuló, pihenő vagy a földön ó állatokat ragadják meg. Földön vetésekben, nádban, réteken fészkel- erdőben alig fordulnak elő. A HAMVAS RÉTIHÉJA. Circus pyugargus (L.) 1758. (Falco pygargus L. — Falco cinerarius Mowrac. — Circ. cinerascens STEPH. — cineraceus Guv. — Circ. pratorum BRHu. — Strigiceps cineraceus Bp.) ; k Utóbbi időkben e fajra a Gircus cineraceus MowraG. név volt leginkább használatos s a irc. pygargus a Circ. cyaneusra járta. Ezért a figyelmet további zavarok elkerűlése végett különö- ! felhívom e két faj synonymáira. 485 380 IX. REND. RAGADOZÓK. Népies nevei: a Circusoknak általában: bagószemű-, bagolyfejű kánya, rétikánya, bagolyhéja. Jegyei: az első evező belső kivágásának kezdete jóval (2—4 centi- méternyire) kinyulik a szárnyfedők végein, az ötödik evező nem szükített, fátyolkoszorúja a torok táján megszakad. Az öreg hím hamvasszürke, szárnyán fekete csik, hasa fehér alapon rozsdás hosszanti foltokkal tarkí- tott; a nagy evezők részben feketék. Fiatalabb hím felül barna, helyenként világosabb rozsdás szegélyekkel tarkított, alul sárgás rozsdaszínű, sötétebb rozsdabarnás hosszanti foltozással, a nagy evezők néhány. feketés haránt- sávval. A tojó utóbbihoz hasonlít, de szárnya nem sávos. Fiatalokat a tojótól kisebb termet és sötétbarna szem különbözteti meg, mely az öregeknél sárga. Viaszhártya és lábak szintén sárgák; csőr fekete. Mértéke: H. 46—48; Sz. 33—38; F. 19—23; L. 45—57; Cs. 29—3 1 em. Inkább Közép-Európa lakója, de átterjed délnyugati Szibériába. Északfelé körülbelül Finnlandig honos. Nálunk mocsarak s főleg nagy, vizenyős rétségek táján fordul elő. Költözködő madár, mely az országos középnap szerint: márczius 30-án köszönt be hozzánk; októberben ismét elvonul, ritkán maradnak itt egyesek telelésre. Fészkét gabnaföldekbe, rétekre rakja s április végén, májusban 4—6 kékesfehér tojást tojik, melyeken néha szórványos halvány-vörnyeges pettyezés látható. Élet- módja, tulajdonságai egészben megegyeznek a következő két fajjal, azért bővebben a kékes rétihéja ismertetésénél fogom tárgyalni. A FAKÓ RÉTIHÉJA. Circus macrurus (Gm.) 1771. ". [Accipiter macrourus, Falco macrurus Gwm. — Circus pallidus SYkEs. — Circ. dal- matinus Rüpp. — Strigiceps pallidus Bp. — Circ. Swainsonii SMirH. — Glaucopterix pallidus Kaup. — Strigic. desertorum BRHux. — Falco pallidus SGHL u. SUsSEM.) Jegyei: az első evező belső kivágásának kezdete alig vagy nem is nyulik ki a szárnyfedők végein, az ötödik evező nem szűkített (Kép.) ; fátyol- koszoruja jól kivehető. Öreg hím feje és felső részei halavány kékes- szürkék, altest fehér. Fiatalabb hímek felül barnák, némi rozsdás szegé- lyekkel, főleg a szárnyfedőkön ; alul halvány rozsdaszínűek némi vörős- barnás szárfoltozással, főleg a has táján. Ezekhez hasonlítanak a tojók, de nagyobb termetűek, úgy a fiatalok is, csakhogy alul egyszínűek ETTE OLASZ ÉT TAGLZNT TT hi AZÉTNET EZTET XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 381 fértéke: H. 43—42-5: Sz. 332—36-8; F. 212— 95: L. 64—72: -3 em. 7 és Közép-Hurópa Tapályos, puszta helyein fordul elő, különösen A KÉKES RÉTIHÉJA. Circus cyaneus (L.) 1766. és VIII. tábla. g és ?. (Falco cyaneus L. — F. griseus Gum. — Circ. gallinarius Sav. — Accipiter varia- ALL. — Pygargus dispar Kocu. — F. strigiceps NiLs. — F. pygargus NAUM. — cyaneus Bor. — Circ. pygargus SrepH. — Circ. cinereus BRHuw. — Strigiceps , pygargus Bp. — Strig. nigripennis, pallens BRuwu.) Vépies nevei: fehér kánya, fehér héja. Jegyei: az első evező belső kivágásának kezdete nem nyulik ki a 382 IX. REND. RAGADOZÓK. ; 3 szárnyfedők végein, az ötödik evező külső felén szűkített (Kép.); fátyol- ; koszoruja jól kivehető. Öreg hím: főszine világos kékes hamvasszürke ; (mint a sirályok háta), melle és hasa fehér, a nagy evezők feketék. A tojó és fiatalabb hímek (előbbi sokkal nagyobb utóbbiaknál) felül szürkésbarnák, a nyakon és szárnyfedőkön rozsdássárga és fehéres hosszanti foltokkal, alul fehéresek barna hosszantifoltokkal. Fiatalok felül barnák rozsdás foltokkal, szegésekkel, több helyt tarkítva, alul rozsdasárga fehéresen áttetsző alapszínen, erős barna szárfoltokkal. Lábak és viasz- hártya sárgák úgy az öregek szemei is; a fiatalok szemei barnák; csőr szürkésfekete. ÉG Aa Ke (Mé vers et; v SZAT ZÁ e lee ea ak ÉS Zed té] Mértéke: H. 53—56; Sz. 37—39; F. 22—28; L. 74—81 Cs. 33—41 em. A rétihéják eddig említett három fajának teljes leirását nem adha- tom, mert amellett, hogy nagyon hosszúra terjedne, vele a tájékozódást . § a fajok megkülönböztetését is még inkább megnehezíteném. Nemcsak tollazatuk ivar és kor szerint való sokfélesége, nagyságuk változékony sága, hanem egymás között való nagy hasonlóságuk is megnehezít meghatározásukat. Jegyeik alapján azonban, főleg szárnyuk s evezői sajátságos alakjára figyelve, könnyebben felismerhetők az egyes fajok Közép-Európában Skandinávia északi részéig előfordul s Lapponiá ban még a 687" é. szél. alatt fészkel. Oroszország északi részében úgy. Szibériában egész Japánig tanyázik. Télen délre vonul s Afrikábar Indiában, Khinában tölti a zordonabb évszakot. Nálunk alföldi vidéke ken, nagyobb mocsárterületek és kiterjedt vetések, rétek táján el isadepng USA 59 [9HOZ) TOUWOJYI (1) SNANYAJ SNIJ4ID VOHHILAH SHHHNH xuid 1eRu pp ÁzSo9N 9p me S XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 383 ori. Javarészök tavaszszal márczius közepe táján érkezik, de nem án találkozunk vele télszakán is. Költözködéskor erdők szélén levő onyabb vágásokban, úgy kisebb fiatalos, bokros erdőrészletekben is ör találtam, valamint előhegységek, szőlőkkel beültetett lankásai Rendesen azonban a nyilt lapályokon, nádasok, vetések, rétek látjuk alacsonyan, a föld szinéhez közel, röpködni, bizonyos meg- ott vonalakat bevadászva. Repte könnyű, imbolygó, sirályszerű s a tímeket bizonyos távolból — mikor egészben fehéreknek látszanak c szárnyuk hegye feketedik — könnyen sirályoknak tarthatjuk. Ez alakoskodásnak egy különös neme! A párosodás idejét és a köl- tödés szakát kivéve, mikor kisebb területen néha több darabot talá- a rétihéják mindig magukban czirkálgatnak s addig vadászgatnak, zsákmányra akadnak. Valóságos földi ragadozók, mert repülő, fán atot nem bántanak, mint általában erdőben nem tartózkodnak, . nem vagy csak kivételesen szállnak. A földön tartózkodó kisebb em- et, madarakat, madár tojásokat azonban irgalmatlanul pusztítják. is havában párosodnak s gyönyörü repülési mutatványokkal udva- atnak. Fészköket a földre réteken, vetés közt, nádszélekben, néha ii bokor vagy kupacz tövébe rakják. Belseje finomabb szálakkal, kel, mohával, egyes tollakkal van bélelve, különben kóróból, gazból, sabb szálakból, levelekből laposan van készítve. Ritkán 3, rendesen éha azonban 5—6 tojást tojik, melyek rendesen egyszínű kékesen isző fehérek, olykor azonban sárgásbarnán és kormosan foltosak. . Tojásmérték: H. 40—46; Sz. 32—36 mm. . A réti héják kikelt fiókáit szürkésfehér pelyhezet borítja. Teljes lladzásig ülik a fészket, de kirepülés után csakhamar elválnak egy- tól s vadászgatnak kora hajnaltól, majdnem délig, délután késő estig. áplálékuk nyáron: főleg az apróbb mezőkön költő madarak tojásai, lni nem tudó fiókái, nemkülönben békák, egerek, ürgék, hörcsögök, jobb rovarok, szöcskék, tücskök. Békát, rovarokat inkább csak akkor ipkodnak föl, mikor mást nem foghatnak, mert a madártojást, madár- ákat pusztítják leginkább. Őszszel és télen azonban sok egeret falnak föl évszakban felbonczoltakban rendesen mást nem is találtam. A mező- daságnak némi hasznot hajtanak ugyan, a mi azonban fel nem éri osságukat, mert temérdek hasznos madár fészkét fosztják ki, azok ait, az ülős anyamadarakat, az apróbb szárnyas vadat — fáczán-, fogoly-, irjesirkéket — kegyetlenül tizedelik. 1897 szeptemberben számos réti- éja mutatkozott Eszterháza vidékén (Sopronm.) s a roppantul elszapo- ott egér arra a feltevésre engedett, hogy ezeket pusztítják. Két lelö- 384 IX. REND. RAGADOZÓK. vött gyomrában azonban fogolymaradványok voltak, a mi bizonyítja, hogy a terített asztalon sem csupán az egerek csiklandozták étvágyukat. — A ; Ezért határozottan kártékonyak s első sorban legnagyobb ellenségei a ; mezei vadászatnak; tehát általában pusztítani kell. Ott azonban, hol egércsapás sujtja a gazdaságot s a vadászat nem fontos vagy vad elég van, békében hagyhatók, mert ilyenkor — kivált őszszel — mikor ; nagyobb számban járják az egerektől hemzsegő területeket, hasznuk jóval felülmulja azt a kárt, mit egy-két fogoly elemesztésével tesznek. Sőt rossz néven se vehetjük ezt nekik, mert a folytonos egérevést meg- ű unják néha s egy kis változatosságot hoznak ételrendjükbe. A BARNA RÉTIHÉJA. Circus aeruginosus (L.) 1758. (Falco s eruginosus L. — Falco rufus Gm. — Falco arundinaceus BEGHST. — Accipiter circus PALL. — Pygargus rufus KocH. — Buteo seruginosus FLEMM. — . Pygargus eeruginosus LAKAT.)] Népies nevei: nádi-, tavi-, mocsári kánya vagy sas; vizi ölyv; örv (Fertő). Jegyei: legnagyobb a réti héják közt; az első evező belső kivágása csak kissé vagy nem is nyulik ki a szárnyfedők végein, az ötödik evező. külső felén szűkített (szárnyalakja ugyan hasonlít a (CGirc. cyaneus szár- nyához, főleg nem typikus példányé, melynél esetleg az első evező. kivágása egy vonalban fekszik a szárnyfedők végeivel); a csüd 8 ecm.-nél hosszabb. Leirása. Öreg hím : fejteteje sötétbarna, világos rozsdás és fehéres. hosszanti foltokkal; torka rozsdásfehér, sötét keskeny szárfoltokkal; háta. és kis szárnyfedői sötétbarnák, a legkisebbek rozsdássárgás szegésekkel; . a szárnyhajlása fehéres; a nagy szárnyfedők és az evezők egy része világos hamvasszürkék úgy a fark is, mely egyszínű s nem csíkos; az . evezők tőfele belül fehér, hegye feketésbarna; nyaka alulról nézve és begye rozsdássárgás barnán erősen hosszantfoltos ; mell és has vörösbarnák söté- tebb hosszanti foltozással; a czomb vörösbarna. A tojó egyszínű csokoládé . barna, fejteteje rozsdássárgán hosszantfoltos, torka sárgásfehér keskeny barna szárfoltokkal, a kis szárnyfedők egy helyen rozsdás foltozással s a begy táján szintén néhány, kevés ily színű hosszanti folt. A fiatalok egyszínű kávébarnák, fejtetejük és torkuk sárgásfehér vagy rozsdasárga. A E leírt tollazatokon kívül számos más is találkozik, a szerint, a mint az í ed 987 ir d rö VÉR 405 EY kett re A pb; vég; k 0650] Á Jat; kezek Stee Ész a adr evés gála kés TEAT lt SZE Tá ta d eke dos nezz sé Tákls ate Zan s ös zsé ae éle eza Hdt VAA Ten atka elt öizeze £ Má TÉL GÉ at. ez NE ab d Ét ETÉ pet sát XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 385 llető példányok öregebbek vagy fiatalabbak. de mindig jellemzi őket túlnyomó sötét, barnás főszínük s a kifejlett öreg hímeket kivéve, a ehéressárga vagy rozsdássárga fejtető és torok. Szárnyalkatuk, mértékük sága, összevetve -a- szinezettel, mely alul sohasem egyszínű világos OZS daszínű vagy fehéres, hanem sárgás rozsdaszínű és foltos, s fölül nem ványszürke, azonkívül a farknak csíkozás nélkül való egyszínűsége, iztosan megkülönbözteti a réti héják többi fajától. Mértéke: H. 53—58; Sz. 39—435: F. 23—26; L. 83—9; 35—47 em. . "Majdnem egész Európában közönséges, de Skandináviában csak a ibb Svédországban találták. Közép-Ázsiáig terjed ugyan, de keletfelé a arcus aeriginosus spilonotus KauP. helyettesíti, melynek fiataljai szakasztott yanok, mint a mi nádi héjánk fiataljai, a kinőttek azonban kissé elté- rők. Megemlíthetem itt a RAppE leírta (Ornis Caucasica 106. 1. III. tábla) Circus aeriginosus unicolor-t, melynek fiataljainak feje és torka nem fehéres- a vagy rozsdássárga, hanem egyszínű sötétbarna. Úgy látszik ez nem egyéni elváltozás, mert FLOERICKE Transkaspiában tulnyomóan ilyeneket tt. Nálunk szintén több ily példányt láttam már s ALMÁSY Gy. bará- tom gyüjteményében van is belőlük. Egy a Velenczei tavon 1892-ben lövött s a Nemzeti Múzeumban, levő példány annyiból érdekes, hogy a rozsdás szín a fej hátulsó részén a nyakszirt táján s némileg a hom- .lokon mutatkozik csupán, különben az egész madár sötét kávészínű. . Hazánkban ez a rétihéja mocsaras vidékeink legközönségesebb ragadozó madara. Nemcsak minden tóság körül látható, hanem minden alkalmas helyen — hacsak nem pusztítják — igen számos is. Már kora tavasz- szal megjön, az országos középnap szerint márczius 22—923-án, de iltalában korábban, csak szigorú, hosszan tartó teleken későbben. Szinte egész nap a nádasok fölött kovályog, hol alacsonyan, hol magasabban, olyton prédára leselkedve. Gyakran lecsap a nádba, valami varsababára, kupaczra száll, hogy rövid pihenő után ismét felkapjon vagy ha zsákmányt fogott, azt a magas növényzet oltalmában nyugodtan elköltse. A tavakról azonban kilátogat a vetések fölé is s bevadássza a területet, főleg az apró vad és madarak költési idejében. Erdő nem az ő biro- dalma, mert igazában a mocsárnak, nádasnak, tavaknak zsiványkapi- tánya. Párosodáskor gyakran a nádasok fölött mindenütt keringelnek okszor 3—4 darab együtt, s repülés közben, magasba csavarodva, lassan begve udvarolgatnak. Aprilis első hetében, főleg 10-ke táján egyesek ár nádszálakat hordanak s különös látvány a hosszú náddal repülő ragadozó madár. Fészköket is a nád mélyében, torzsokra vagy buczkás, Chernel ": Magyarország madarai, II 49 386 IX. REND. RAGADOZÓK. zsombékos helyekre rakják s csak mélyedését bélelik ki nádlevelekkel, finomabb anyaggal, alját azonban nádszárakból építik. Általában hasonlít a szárcsafészekhez, de kissé szélesebb, laposabb; sokszor régi szárcsa- fészkeket is elfoglal, de kissé kitatarozza izlésének megfelelőleg. 3—6 tojása kékes, zöldesfehér, meszes; néha ritkásan világosbarnásan foltos. Tojásmérték: H. 47—52; Sz. 35—38 mm. Három heti kotlás után kikelnek a tojások. Míg a tojó ül, addig a hím a fészek környékén kering s mintegy folytatja repülési mutatványait, melyek révén párhoz jutott. Hangját, mely nyávogó kej kej-re emlékeztet ritkán hallani, meglövöttek azonban olyformán ezinczognak, mint az egerek vagy még inkább szárnyas egerek. Ez a rétihéja leggonoszabb pusztítója a vizi vadnak. Különösen a szárcsáknak, sirályoknak veszedelmes ellensége. A kinőtteket ugyan Tit- kán csipheti el, de a fiatalokkal, tojásokkal annál hamarább végez. A meglövött, szárnyazott vadat is rendesen összeszedi a tóságokon. A költés idejében majdnem kizárólag tojásokból, azután apró madár- fiókákból él s ha a mezőre látogat, ott is csak a földön fészkelő madarak fészkeit pusztítja. Egy Csallóközben lövöttnek (május 20-án) begyében és gyomrában kis süldő nyul maradványai is voltak. Őszszel azonban egereket, ürgét is vadászik, de hajszolja a meglapuló fürjet, foglyot stb. Nagy szükségben békát, halat is elkölt. Bőrére jól vigyáz ugyan, de gyakran nádból keltében lőhető vagy lesből is. A czuppogva czin- czogó egérhangot utánozva sokszor odacsalhatjuk. A bagolykunyhóra nem valami mérgesen s leginkább alkonyat felé jön meg, de nem sokat időzik. Azt tapasztaltam, hogy egyszer vág a bagoly felé s csak- hamar elszelel. Mint minden tekintetben vérengző, nagyon kártékony —. szárnyas, különösen nálunk, hol annyira gyakori, rendszeresen irtandó. Tapasztalataim nyomán, melyeket éveken át a Velenczei tónál ez irány- ban tehettem, különösen a csapó vasakat ajánlom, melyre csali gyanánt fából esztergályozott s fehérre festett tojást teszünk. A vasakat kedvencz helyei táján, több ponton, zsombékra, nádtorzsra rakott, utánzott fészek- ben rejtjük el, lazán annyira eltakarva azt, hogy csak a tojás lássék. Ilyen módon alaposan megritkithatók. A Velenczei tavon volt eset, hogy tavaszszal 11 nap alatt 12 darabot fogtak a vasak. XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 387 73. NEM : JEE SEK HÉJA. ASTUR Lac. 1801. Erősebb termetüek mint az előbbi nemhez tartozók; arczukon nincs tyolos tollkoszorú, de fejök keskenyebb, mint a sólymoké; csőrük rövid, tőben széles, a felső káva egészben íves éle, a kampó előtt hul- lámosan kivágott; lábaik is erősebbek, ujjaik és karmaik hosszabban, utóbbiak sokkal fejlettebbek, a csüd elől, a lábujjak fölül vértezettek, ellen- ben az ujjak töve, valamint a csüd hátul és a marok hálózatosak; csüd és középujj hossza közt nincs sok különbség, utóbbi valamivel rövidebb mint előbbi; az összecsukott szárnyak hegye a fark közepéig ér; első evező kicsiny a negyedik leghosszabb. Rendkivül ügyes reptű, vakmerő ragadozók s bár a repülő madarat a sólymok biztosabban levágják, a préda üldözésében a héjákat fel nem érik, mert nyilalva csapnak, kanya- . rognak bokrok, fák közt, villámgyorsan surranak át a sűrűségeken oly § mesterien, mint egyetlen más ragadozó madár sem. A HÉJA. Astur palumbarius (L.) 1758. (Falco palambarius L. — F. gallinarius Gum. — F. marginatus LATH. — Falco . incertus Larn. — Accipiter astur Parr. — Astur gallinarum BnRHnm. — Accipiter . palumbarius Maca.) EV EL VAS DA SE ZA SÉTAST GKTST St eze ktégeei Népies nevei: hejjő vagy kerra (Zemplénm.); kurhéja (Alföld) ; . tyúkhordó kánya (Sopronm.); tikölő kánya (Vasm.); kara vagy gara; 4 héjjamadár; galambász. 3 Jegyei: a fiatalabbak örvösgalambnagyságúak, az őregek, főleg a . tojó hollónagyságú, de hosszú szárnyaiknál és farkuknál fogva sokkal ter- . metesebbeknek, nyulánkabbaknak látszók ; szemök, viaszhártyájuk, lábaik . sárgák; az öregek felül majdnem egyszínű hamvasszürkék vagy barnás- j szürkék, alul fehérszürkés alapon egészben szürkésfekete vagy szürkés- . barna, keskeny, keresztbefutó csíkozással tarkítottak; a fiatalok felül k . barnák, a fejen és főleg a nyakon és szárnyfedőkön rozsdásfehér és fehér . hosszanti foltozással; a háton egyes keskeny világosabb tollszegések ; E pal rozsdásba hajló fehérek, hosszukás, könnycseppalakú feketésbarna 49: út 28 8 18 JA 388 IX. REND. RAGADOZÓK. foltokkal, a czomb főszine inkább rozsdás mint fehér s a szárfoltok inkább vonalasak. A fark mindig csíkos. Mértéke: H. ga 49—51, ? 59—62; Sz. 31—37; F. 94—30; L. 796; Cs. 28—4 em. Általában egész Európában, majd csaknem a Sarkkörig közönséges, de észlelték már a 68" é. szél. alatt is. Ázsiában Japánig fordul elő, sőt ott is gyakori. A fiatalok inkább kószálóbb, sőt költözködő természe- tüek mint az öregek s télen Afrikába is elkalandoznak; ellenben a kifej- lettek helyet változtatók s ritkán bolyongnak annyira délre. Nálunk helyenként elég gyakori s ligetes, mezők határolta erdőinkben, fáczáno- sok közelében, hegyen és síkon egyaránt tanyázik; máshol csak őszszel vagy télen mutatkozik. Áprilisban, meglehetős magasan, ágakból, zöld- leveles galyakból rakja meg majd 1 méter átmérőjű fészkét s ha nem háborgatják, évente megtartja azt, legföljebb kijavítja. Az Aldunánál lakatlan réti sas fészkében is találtam költve. 3—4, ritkán 5 tojást tojik, melyek rendesen egyszínű halvány zöldeskék vagy sárgás alap- színűek, néha ritkásan foltosak. Tojásmérték: H. 56—59; Sz. 43—47 mm. Három hétig kotlik. Az öregek nagyon féltik fiókáikat s: ha kell, bátran megvédelmezik. ; A héja vadászgatás közben alacsonyan, minden feltünést kerülve, egyenletes szárnycsapásokkal repül, de ha prédát lát, elszántan, féktele- nül vág s meglepő gyors támadásával keríti azt meg. Különösen ha éhes, egészen elfelejti saját bőrét oltalmazni s az ember közellétét sem veszi sokba. Több esetet tudok, mikor erdei hajtásokban az elhibázott . nyulat, a vadászok előtt megtámadta. Vakmerő, vérengző természeténél és erejénél fogva egyike legveszedelmesebb ragadozó madarainknak. Az. apró madaraktól kezdve fel a fáczánig, baromfiakig, az egértől a nyulig, minden szárnyas és emlős állatot megtámad s irgalmatlanul felkonczol, k $őt tudok esetet, hogy vércsét is elevágott,. Öreg fáczánnal, kacsával, 5 sőt nyullal is elbánik, csakúgy mint a varjakkal. Vadászati és gazdászati s szempontból egyaránt kiméletlenül irtandó. Pusztitását illetőleg e könyv első kötetére utalok. (L. 158. Il.) Tan els Vádat a ék elle aszt átese za GÁ KÉ e eV Ps meat en] elles e tat aj eNA sé SÁS SÁE EB ÜLÉS TÁ NE játte été Ét a e MA ee E ÉT E ee e (adj, A eb XXVI. GSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 389 74. NEM : KARVALY. ACCIPITER Briss. 1760. . A karvalyok egészben héják, kisebb kiadásban. Csőrük aránylag idcsiny, középső ujjuk ellenben hosszú, a csüd elül-hátul vértezett nem zatos; ez köztük a főkülönbség. A KARVALY. Accipiter nisus (L.) 1758. IX. tábla. ; (Falco nisus L. — D:edalion fringillarius Sav. — lerax fringillarius LEAcH. — Visus communis Less. — Nisus elegans BRHm. — Astur nisus Keys. § BLas. — sus fringillarius Kaup.) . — Népies nevei: karvalymadár, karoly, karul; verebésző héja (néhol Dunántul); verebésző (Alföld); csikós (néhol Fehérmegyében axamert eli a madarakat). . Jegyei: gerlenagyságú, de hosszabb farkú (a hím és fiatalok sok- . szor valamivel kisebb testűek is, míg a tojó majdnem galambnyi) ; kar- tűhegyesek, nem vastagok; viaszhártya zöldessárga, lábak és szemek sárgák, csőr kékes szarúszínű; a farkon öt sötét harántsáv; a tarkón fehéres foltozás, mely néha csak a tollak tőfelén látható. Leiársa. Öreg hím: felül sötét kékesszürke; alul fehér, helyen- . ként — főleg a pofákon és a mell oldalain — rozsdaszínű (némely példányok- . nál erősebben, másoknál alig); az alsó test alapszinén igen keskeny; jarnás szárfoltok s erős, rozsdabarnás vagy barnásfekete hullámos haránt- íkozás; alsó farkfedői egyszínű fehérek; a torok is inkább egyszínű :hér alig hosszant foltos; a szem fölött fehéres, rozsdásba játszó sáv. Az g tojó: felül barnás kékesszürke, alul mint a hím. A fiatalok: fejtető a rozsdás tollszegésekkel, a tarkón elmosódott fehér folt, a szem lött fehéres, kissé foltos sáv; felső testök szürkésbarna, rozsdás toll- szegélyekkel; a nagy evezők sötét szürkebarnák, belső felükön fehérek, rozsdás árnyalattal és sötéten csíkozva; a fark olyan mint a hát, de öt, a szélső tollakon hat, sötét harántsávval; a torok fehér, sötét, keskeny szár- tokkal; az alsó test szürkésfehér, feketebarnás és rozsdásodó haránt tar- 390 IX. REND. RAGADOZÓK. kázatokkal, melyek a mellen szívalakúak; a has felé párhuzamosan futó harántvonalak, melyek alsó részén kis háromszögletű csücskök nyulnak ki. Mértéke: H. d 28—33; ? 365—38; Sz. 21—246; F. 145—205 ; L. 55—67; Cs. 14—94 em. A karvaly termete igen változékony; feltünő kicsi hímek mellett sokszor még egyszer akkora tojókat találunk. Hasonlóképpen szinezete sem állandó s gyakran akadunk tulnyomóan rozsdás alsó testű példányokra. Ez a rozsdaszín főleg melegebb égővi karvalyoknál uralkodó. Egész Európában s Ázsia nagy részében honos, úgyszintén — főleg télen — északkeleti Afrikában. Földrészünkön felterjed a 697 é. szél.-ig. Hazánk- ban mindenütt előfordul s legközönségesebb ragadozó madarunk. A hol apró madár bőven tartózkodik s erdők, fás részletek vannak a közelben, bizton reá akadhatunk. Síkság és hegyvidék közt nem válogat, de leg- inkább szereti a fenyveseket, legalább a költési időben. Kertekben, épületek közelében szintén tanyázik, különösen őszszel és télen, mikor javarészök kósza életet folytat, sőt sokan délibb tájakra is vonulnak. Népünk jól ismeri s ragadozásait tapasztalatból tudja: sÖrül a karvaly ha csirkét látv mondja a közmondás. TompA az rOltárkős nép- regéjében a rablólovagokat xckarvalyokhozo hasonlítja. Jól futó, tüzes szemű lónak, főleg ha bizonyos hullámos tarkázatú, gyakran adják. a ckarvalyv nevet. Hajdanta, csak úgy mint a héját, vadászatra betanítva használták őseink; sőt a magyarság régi eturuljáto, mely a monda szerint cfennen röpködvénv, eleinket kivezette ázsiai hazájukból s mely Attila pajzsán, a hadi lobogókon — Kézai Simon mester krónikája szerint — Gejza idejéig nemzeti czímer volt, a karvalylyal azonosítják.§t A karvaly április végén fészkel s legszivesebben sűrű fenyvesekben, fenyőfákon, 5—7 méter magasan. Ágakból épült, közepén puhábban x Figyelmeztetni akarok itt az Accipiter brevipes SEv. 1850 fajra, mely a Balkán félszigeten, Dobrudsában előfordul s esetleg talán nálunk is előfordulhatna. Ez karvalynagyságú, s tőle lábalka- tában különbözik leginkább: a belsőujj, karom nélkül, a középujj második izéig ér, a külső pedig — karom nélkül — eléri vagy tuléri azt, épp igy a hátulsó ujj is. Xk SZABÓ KÁROLY szerint (A magy. vezérek kora 28. 1.) a turul név krónikáinkban hibásan áll, mert eredetileg curul volt. A sok másolás ferdítette el, mert a régi középkori oklevelekben és kodexeinkben a c és t közti különbség fel nem ismerhető. A curul pedig nem más, mint a mai karul, karoly, karvaly. Ebben SzaBó KÁRoLYnak tökéletesen igaza van, de azért a rejtélyes akoronás turulmadarats természetrajzilag meghatározni ma már bajos. Mert a karvaly név sok tekintetben ; gyüjtőnév s a nép felfogása szerint öldöklő ragadozó madarat jelentett, csak utóbbi időben vonat- koztatták e nevet határozottan és következetesen az Accipiter nisus fajra. A turul tehát lehetett sas, héja, sólyom, karvaly, keselyü is. Valószínűleg nem is volt az bizonyos meghatározható faj, hanem a ragadozó madár typusát eszményítő madáralak. A ránk maradt rajzok nyomán valamely képzelt sas. ska köste reszere él BE slkáal ze S Ra 929 88- isedepng yosinag s9 [8HOZI TOUIOJYI xuid jBpu" pp Á3so9N 8p 16 (1) SNSIN d4lIdI929V (TT) SNATIA SNATII ATVAUVH VANYH SOUOA enm sz I XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 391 . kirakott fészkét többnyire a törzshöz közel, elágazásokba rakja. Sokan ségbe vonták, hogy épületeken is megtelepszik fészkelés czéljából. nnek ellenkezőjét tapasztaltam; mert vagy 15 év óta szomszédságom- a kőszegi várban, ismerek költ karvalyokat. Daczára, hogy minden ben egy-kettőt ellövök belőlük, fészkelésre a pár beállít s egész éven tanyázik. Néha varjúfészket is elfoglal vagy üresen maradtakat bir- 1. Fészkét évenként megtartja, esetleg a tulajdonosok elpusztulásá- más pár örökli. 4—5, ritkán 6—7 tojást tojik, melyek vastag héjuak, bb gömbölyded alakúak s meszesfehér vagy zöldesfehér alapszínükön jásszürkén, halvány sárgásbarnán vagy barnán foltozottak, pettye- k. Tojásmérték: H. 37—39; Sz. 30—32 mm. . A tojó maga költi ki tojásait, de az etetést a hímmel közösen végzi. kirepült fiókákat előbb betanítják a ragadozásra s azután eresztik abadjukra. A kisebb madaraknak, fel a fogolyig, valóságos réme és leg- dtebb ellensége a karvaly. Bátorsága, vakmerősége valósággal meg- . Számtalan esetet hozhatnék föl szemtelen, önfeledtségig elszánt ásairól, támadásairól. Sokszor megesett, hogy lelőtt madarat, fürjet tt el előlem s egy ízben Pozsonyban, a város közepén, egy kis népes a mellett fekvő fás udvaron, a tiszafák közé huzódott verebek közé ott, de oly közel hozzám, hogy szinte lábaimat érintette; ha bot an nálam, kényelmesen agyonüthettem volna. Ragadozási módja hasonlít héjáéhoz. Nesztelenül suhan át a kertek fölött, fák közt, tisztás dörészleteken, erdőszéleken, sokszor egészen a földszínén s a felröppenő nadárseregre vagy egyes madarakra felülről csap le, de oly erővel, hogy alósággal clerugjav áldozatát. Évek óta figyeltem a szomszédságunkban költő karvalyok életét s azt tapasztaltam, hogy naponként kétszer szok- kijárni vadászatra, délelőtt s délután egyszer. A fogott prédát több- e mindig ugyanarra a fára, sőt ágra (fenyőfák alsó ágait s általában zott helyeket keres) viszi. Valóságos mészárszéke ez! Hangját főleg zkor, párosodáskor hallatja, mikor a magasban holmi repülési mutat- okat is tesz párjának. Gyorsan, egymásután ejtett ki-ki-ki-ki kü- ki szótagokhoz hasonlít az s igen emlékeztet a nyaktekercs (Jynx guilla) szavára. Felbonczoltakban találtam ugyan egereket is, de leg- ásárra akadt, oda rendesen ellátogat. Azért, mert főképpen leghasznosabb . madarainkat pusztítja, s az apró vadat, baromfit is tizedeli, legkárté- konyabb madaraink közé tartozik s irtását nem tudom eléggé ajánlani. 392 IX. REND. RAGADOZÓK. B. ALCSALÁD. KÁNYÁK. MILVINAE. Meglehetős vagy általában nagy madarak, fejök azonban aránylag kicsiny. Lábujjaik szabadok, legföljebb a külső és középső ujj tövét köti össze némi kis hártya; csüdjük és lábujjaik inkább kicsinyek; farkuk Tit- kábban kerek, többnyire kimetszett vagy villás. 75. NEM : KÁNYA. MILVUS Cuw. 1800. Kivágott vagy villás farkuk minden más ragadozó madarunktól megkülönbözteti őket s még röptükben is könnyen felismerhetők. I A VÖRÖS KÁNYA. Milvus milvus (L.) 1758. IX. tábla. (Falco milvus L. — Milvus regalis Roux. — M. vulgaris SELB. — Milvus ictinus Sav. — Accipiter milvus PaLL. — Milvus ruber BRHM.! Népies nevei: villás-, fecskefarkú-, villásfarkú kánya; csibehordó . kánya (Tolnam.) 14 Jegyei: nagyobb, hosszabb szárnyú és farkú, mint a holló ; főszine . élénk rozsdavörös; farka erősen villás, az összecsukott szárnyak hegye a kivágás legmélyebb pontjáig ér. Leirása. Öreg hím : feje fehér ; alsó teste rozsdavörös ; előbbi keske- ss nyebb, utóbbi nagyobb sötét szárfoltokkal ; felső teste barnás rozsdavörös. a és fehéres, szürkés tollszegélyekkel; fark rozsdavörös, a tollak közepe barnás ; szeme és csőre kékesszürke; lábai és viaszhártyája sárgák. A tojó ; feje nem oly fehér, hanem rozsdásba hajló, háta barnább, egyszínűbb. A fiatalok világosabbak, a tarkó és a nyak felülről nézve sárgásfehér, ; rozsdás foltozással, a csőr fekete. XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 393 Mértéke: H. 61—66; Sz. 48—53; F. 37—39; L. 62—69; Egész Európában fel a 61" é. szél.-ig, úgy Ázsia szomszédos részei- Palesztinában és- Észak-Afrikában honos. Nálunk számos helyen, de n annyira hegyes erdőkben, mint főleg mocsaras erdőkkel is bővel- lő alföldi vidékeinken tartózkodik. Leggyakrabban márczius közepe n, az országos középnap szerint ápr. 6—7-ikén (a mi késő és a meg- relések hiányosságára vall) érkezik hozzánk, mert a telet délibb tája- n tölti. Párosodáskor mozdulatlan szárnynyal keringelnek a levegőégben, nyire 2—3 együtt s egymással szembe fordulva csavarodnak fel oly gasságokba, hogy alig látszanak fekete pontocskáknál nagyobbaknak. Sar- an tartott szárnyuk és villás farkuk révén azonban már messziről felismer- ők. Áprilisban rakja fészkét, még pedig vén fák sudarába, jó magasan földtől. Nagy, lapos ágakból készült alkotmány ez, belseje rongyokkal, rcsomókkal van bélelve. 2—4 tojása zöldesfehér, sárgás vagy mészfehér : apon, nagy barna és rozsdásbarna foltokkal, néha szabálytalan vonalas zolatokkal tarkított. . Tojásmérték: H. 56—59; Sz. 43—46 mm. . Hasonlítanak az ölyvtojásokhoz is, de többnyire valamivel érdesebb jú Április második felétől május közepéig a legtöbben letojtak s 0—22 napig ülik a fészket. Otthona táján nem igen vad s volt eset, y a fészke közelében ülő fel sem szállott előttem, hanem kiváncsian, valami papagály, nézegetett le reám. A nap legnagyobb részét a k, mocsarak, legelők fölött vadászgatva tölti. Keringelve, szárnycsapás nélkül úszik a levegőben s ha prédát lát, lecsavarodik s csak utolsó erczben kap hozzá. Élelme meglehetős változatos, mert a mivel meg- dirkózhatik és a mit hatalmába ejthet, azt válogatás nélkül felfalja. Kisebb emlősöket, madarakat, apró szárnyasvadat, hüllőket, kigyókat, at, gilisztákat, rovarokat, sőt dögöt is szivesen eszik. A baromfiakat kiméli; de az öregebbjével nem mindig bír s nem sok bátorsággal kedhetvén, gyakran elijed a mérgesebb tyúk kotykodácsolásától. Nagy zaporodás idején, szeptemberre és októberre eső elköltözésekor, az helyeken néha nagy számban összeverődik s más ragadozókkal rek, kisebb sasok) hatalmasan pusztitja ez ártalmas állatkákat; ilyen- természetesen békét hagyhatunk nekik. Ott azonban a hol költ — s ak helyek, pl. Debreczen környékén, melyeken aránylag közel egy- áshoz, 20—25 pár is fészkel — s egyébként is, az említett kivételes ettől eltekintve, bizvást irtani kell. Chernel : Magyarország madarai. II. 50 394 XI. REND. RAGADOZÓK. A BARNA KÁNYA. Milvus migrans (Bopp.) 1783. (Falco migrans Bopp. — Accipiter korschun Gm. — Milvus korscehun SHARP. — M. eetoilus. SGHLEG. — Falco ater Gum. — Míilvus ater Dauvup. — Falco fusco-ater . M. gk W. — Accipiter regalis PALL.) Népies neve: berki kánya. Jegyei: valamivel nagyobb a varjunál, de szárnya és farka hosszabb ; az összecsukott szárnyak hegye a fark végéig, sőt azon túl ér, mely csak kimetszett s nem igen villás; főszine rozsdabarna; reptében szárnyait nem tartja sarlósan. Leirása: Ivar és kor szerint alíg változó szinezetű. Feje szürkés- fehér, fekete szárfoltokkal; alsó teste rozsdabarnás, sötétebb hosszanti foltokkal; háta sötétbarna, egyes földszínű világosabb tollszegésekkel ; farka barna, nem igen éles harántsávolyokkal; evezői feketebarnák ; szeme barnásszürke ; csőre fekete, töve világosabb ; viaszhártyája és lábai sárgák. Mértéke: H. 52—56; Sz. 45—475; F. 258—273: L. 55—6; Cs. 38—42 cm. Közép-Európában, de főleg földrészűnk déli és délkeleti részeiben tanyázik. Skandináviában nem költ, Oroszországban azonban még Arch- . angel magasságában találták. Ázsia határos vidékein is előfordul, úgy it Perzsiában, Turkesztánban. Költözködéskor Afrikába is lenyomul, de a leg- több Európa déli tartományaiban telel. Hazánkban sokkal közönségesebb — az előbbi fajnál s mocsaraink, tóságaink környékének — ha erdők is vannak a közelben — a barna réti héjával egyetemben leggyakoribb ragadozója. Hegy- a vidéken nem fordul elő, legföljebb ha közvetetlen mocsaras síksággal "a határos. Költözködéskor azonban nemcsak vízgazdag területeken, hanem —. általában sikságainkon, mezőinken találkozhatunk vele. Tavaszi érkezé- sad sének országos középnapja: ápr. 14—15, de márczius végén többnyire A látható már. Leginkább ligetes, mocsaras erdőkben fészkel. A vörös kánya fészkénél valamivel kisebb fészkét, épp úgy mint az, fákra s hasonló aa anyagokból rakja; bélelését szintén a rongydarabok, kócz- és szőr- sa csomók jellemzik. 3—4 tojásból álló fészekalja is nehezen különböztet- a hető meg előbbi faj tojásaitól. Tojásmérték: H. 52—58; Sz. 42—45 mm. Április végén s különösen májusban kotlik. A tojó erősen üli fész- d két s egy esetben az ülős madarat sem a fészkes fának kopogtatásával, a feldobott ágakkal, sem lármával nem riaszthattam ki, csak mikor bele- d XXVI. GSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 395 őttem a fészekbe röpült el. Életmódja és szokásai majdnem szakasztott yanok, mint vörös atyafiáé, csupán táplálkozása más, mert főeledele hal. Dögre is szivesen jár s a félredobott halakat, csakúgy mint a kat, igen szereti. Költés idejében azonban veszett pusztítója az apró- ak, a madaraknak, ellenben őszszel inkább egerekkel, ürgékkel él. baromfiakat sem veti meg s elfogja a süldő nyulat is, azért a vadász, sz, gazdaasszony egyformán kárhoztathatja. Bátrabb és ügyesebb dozó, mint előbbi s mivel gyakoribb is, kártékonysága szembetünő. ri is a mi népünk rablásait, vérengzéseit s egész sor közmondással onyítja ezt. Csak néhányat sorolok föl : Hordja el a kánya, .Megvág mint a kánya, eMég a tyúkfi is apul, ha kányát láts, .Kánya egy nap el nem szállja földjéts (— gaz- , aMely galambot megtépett a kánya, az ennek tollától is fél, n mint a kánya kopasztotta tyúkv, Hol vigyázatlan a leány, csir- ellik a kánya? stb. Hogy ezek közt találkozik olyan is, mely gúnyos zású s bizonyos humorral csillogó: az csak önként folyik a magyar ly elevenségéből. szi szereplésétől eltekintve, mikor egérbő években a vonulásban nkint összecsoportozó kányák heteken át pusztítják a gazda apró ségét s e mellett tücsköt, szöcskét, nagyobb bogarakat is elemészte- x bizonyosan megérdemelnek egy kis kiméletet — mely azonban, ulyozom, mindig a viszonyoktól függ — különben pedig nem érde- arra, hogy tűrjük. Dögkunyhóból sikeresen pusztíthatjuk, úgy csapó- kal, mérgezéssel. 76. NEM : DARÁZSÖLYV. PERNIS Cuwv. 1817. Termetre a kányákhoz hasonlítanak. A csór tövén nem szórszerű, a pikkelyes, apró tollazatuk, úgy a hosszú kerülékalakra nyújtott kak jellemzik őket. X Somorján 1896 május 26-án lövött begye tele volt cserebogarakkal. 396 IX. REND. RAGADOZÓK. A DARÁZSÖLYV. Pernis apivorus (L.) 1758. (Falco apivorus L. — F. poliorhynchus BEcnsr. — Accipiter lacertarius PALL. — Aguila variabilis KocH. — Pernis communis Less. — Pern. apium, vesparum BRHM.) Jegyei: őlyvnagyságú, de kisebb fejű; farkán alig kivehető sávo- lyok mellett öt erősen feltünő harántsáv, a tőhöz eső első és a. második között levő távolság az utolsó és az utolsóelőtt való távolságának fele. Leirása. Öreg hím: általában igen eltérő szinezetűek, azért nemi és faji jegyeikre különösen figyeljünk. Legtöbbnyire: fejök világos hamvas- szürke ; hátuk sötétbarna, világosabb tollszegésekkel; alsó testük fehér ala- — pon széles barna vagy rozsdásbarna harántsávokkal, hosszanti foltokkal és pettyekkel tarkázott; a tollak szára mindig sötét. A tojó feje barna, alul : mint a hím; fiatalabb tojók egyszínű sötétbarnák. Fiatalok feje világos- barna, apró hegyes szárfoltokkal, alul fehéresen, rozsdássárgán habo- ; zottak, sötét szárfoltokkal, de ezen kívül oly sokfélék, hogy legbiztosab- A ban sötét viaszhártyájuk különbözteti meg az öregektől, mely azoknál a sárga. Lábai sárgák; szem szürkésbarna, sárga, vörösesbarna, sőt fehé- res; csőr fekete. 44 Mértéke: H. 57—64; Sz. 361—415; F. 225—275; L. 45—55 § .Cs. 3—3"5 em. ; Szórványosan egész Európában, majd csaknem a Sarkkörig előfordul. Ázsiában, úgy látszik, más fajta a Pernis apivorus . ptilonorhynechus helyettesíti, mely főleg keletfelé mindinkább eltér a typikustól. Nálunk — költözködéskor többször és sokfelé kerül, mint költő azonban éppen nem — valami közönséges, bár szórványosan, úgy hegyi erdőkben, mint a sík- . ságiakban is tanyát üt. A lombos fákhoz inkább vonzódik, mint a tűleve- . lűekhez. Tavaszi érkezése későre esik; április előtt ritkán szokott mutat- kozni, inkább e hó második felében, sőt május elején. Májusban, junius elején kotlik. Fészkét, hol alacsonyabb, vastag, sűrűbb fákra, hol nagy-. odvú füzekbe (LAKkAros K. szerint) építi, de szívesen bitorolja más raga- dozó madarak, varjak fészkeit is; az utóbbiakat ágakkal, lombokkal nagyítja meg s teszi megfelelőkké. Fészekalja 2, ritkán 3 tojás, melyek nagyságra és szinezetre sokszor különböznek ; legközönségesebbek a kissé. fényes héjú vörösbarnás, sárgásfehér, fehéressárga alapszínűek és sötét- barnán, rozsdásan nem annyira foltozottak, mint inkább egy részükön . felhősek; a tojás egyéb része egyszínű. A kotlás ideje három hét. ; XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 397 Tojásmérték : H. 55—57; Sz. 44—472 mm. . Tápláléka: főképpen különféle darazsak s ezek közt leginkább a darazsak, tücskök, szöcskék, méhek, hernyók, különféle rovarok, k, békák. Madárfiókákat, kisebb madarakat is alkalmilag pusztít s iókáit szivesen táplálja velök. Öszszel egereket is fog. Az által, nem annyira káros, mint inkább közömbös rovarokat fogdos s szt békákból és földi — tehát hasznos (állatokból —-- mellett apró madarainkat is megdézsmálja: általában nem taná- túlságosan kimélni. Egérbő években azonban tűrhetjük, valamint oly kban s ott, a mikor s a hol kárt nem tesz. Feltétlenül nem lehet öt mre ajánlani, mert reptében úgyis legtöbben nem ismerik föl s e sokszor a héja szabadulna meg. 77. NEM: HALÁSZSAS. PANDION Sav. 1809. Csöőrük kampója igen hosszú (a felső kávának majd egy harmada . át az alsón), a csüd inkább rövid vastag, a külső ujj vetélő és hátra nyujtható), a karmok igen erősek, hegyesek, hosszúak és tek, belső felök nem csatornás; a marok szemcsés, igen érdes, a prédát, mely kizárólag hal, jól megragadhassák. A RÁRÓ. Pandion haliaötus (L.) 1758. Falco haliaetus L. — F. arundinaceus Sam. Gwm. — Aguila piscatrix VIEILL. — dion fluviatilis Sav. — Accipiter haliaetus PaLL. — Triorches fluvialis LEACH. — sardus haliaetus FLEMM. — Pandion ichtyaétus Kauvp. — Pandion alticeps, ceps BRnHum.! Népies nevei: halvágó sas, kéklábú halászsas. dJegyei: ölyvnagyságú, de karcsubb; a tarkótollak üstökösen kissé g nosszabbodottak; az összecsukott szárny hegye túl ér a farkon s sodrendű evezői igen hosszúak, úgy, hogy a hát palástszerű; a szem ül kiindulva, a nyakoldalakon széles barnásfekete sáv huzódik le; hártya és lábak világos szürkéskékek; csőr fekete; szem sárga. 398 IX. REND. RAGADOZÓK. Leirása. Öregek : a fejtető fehér; a hátsó nyak — a tarkótól kezdve — rozsdasárgás alapszinen hegyes, barnásfekete szárfoltokkal sűrűen tarká- zott; felső test és szárnyfedők sötét feketésbarnák, minden toll szélesebb (a szárnyon), vagy finom (a háton) fehéres szegéssel; a nagy evezők töfele belül fehér, különben — kivéve a tollak hegyén látható apró fehé- res foltot — barnásfekete vagy fekete; az alsó test fehér, a begytollak rozsdássárgák, keskeny sötétbarna szárfoltokkal; a fark alul fehér, úgy a tollhegyek szegései is, felül sötétbarna, alul erősen, felül elmosódottan, sötétebb harántsávokkal. A (tojó begyfoltozása különösen erős, tarkó üstöke kisebb. A fiatalok alul egyszínű fehérek, felül csokoládébarnák, fejtetejök erősen foltozott. Mértéke: H. d 57—58, ? 59—62; Sz. 49—52; FR. 29- 9455 L. 55—63; Cs. 45—5" 1 em. Ez a madár majdcsaknem az egész világon előfordul, de az ameri- kaiak (Pand. haliaöt. carolinensis), úgy az ausztráliaiak (Pand. haliaöt. leucocephalus) némileg eltérők, nevezetesen utóbbiak kisebbek. A hol hal- gazdag vizek vannak s a közelben erdők, ott tanyázik legszivesebben. Hazánk nagyobb tóságainál, folyamainál, különösen az al-dunai liget- erdőkben leggyakoribb. Április utolsó harmadában költ. Fészkét mindig magasra, az erdőből leginkább kinyuló, meglehetős száraz sudarú fákra rakja s évenként, újból és újból kitatarozva, ugyanazt használja. Erős, korhadó faágakból van készítve s belül sáslevelekkel, sisákkal kirakva. Rendesen két tojásnál többet nem tojik. Ezek igen változó színűek ; több-.. nyire sárgásfehér alapon kirivó májszínű nagy foltokkal, ibolyaszürkés — rajzokkal tarkitottak. Tojásmérték: H. 62—68; Sz. 44—52 mm. 9294—96 napig kotlik. Minthogy élete a vizekhez köti s tisztán azoktól, illetőleg a halaktól . függ jó vagy balsorsa: tél szakán, a tóságok befagyásával, ő is elköltözik . melegebb vidékre, szabad vizekhez s csak a jég eltakarodtával tér vissza. Táplálékáért gyakorta messze elbarangol s puskalövésnyi magasságban vagy magasabban jár a vizek fölött, áthatóan kémlelve a felszinre kerülő halak után. Reptében hosszú, könyökben hátrahajló szárnytartása, sötét háta és fehér alsó teste annyira jellemzi, hogy könnyen felismerhető. Bizonyos távolból, főleg mikor nyugodt, egyenletes szárnycsapással halad, igen hasonlít az őszszel hozzánk látogató fiatal heringsirályokhoz (Larus fuscus). Tapasztalásból ismert halas helyeket vagy a folyók, tavak bizo- nyos pontjait naponként majdnem ugyanazon órában meglátogatja. A mint a prédát lát, egyideig szárnycsapkodva xclebegs, cfüggvy a légben, azután h XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 399 ekapja magát s nagy erővel, zuhanva csap le s részben a víz alá is , úgy markolja ki áldozatát. Láttam rárót, mely majd csaknem akkora yot vitt, mint testhossza. Azért nincs mit csudálkoznunk — mint bb példa bizonyítja — hogy erős pontyok magukkal huzták a rárót a alá, mely nem . szabadíthatván ki karmait a hal testéből, el is pusz- i Zsákmányát többnyire valami csonka fatörzsre viszi s ott falja föl. ben halakból élvén, vadászatilag és gazdászatilag: nincs jelentősége. iltenyésztésre azonban nagy csapás s azért halastavak körül fészkét ni nem lehet s felhalazott csapóvassal kell ellene védekeznünk. Ott, a okszerű halgazdaság nincsen s olyan ősi területeken, mint pl. al-dunai cink — különben is nem nagyon számos voltánál fogva — valami 3 sok kárt nem tehet s inkább a többi halpusztítóval egyetemleg . sánczba a szabályozás, a mik halbőségünknek is vesztét okozták. ó szárny- és sugár evezőtolla szerepelt őseink kalpagjain, így bizo- a GYÖNGYÖSI ISTVÁN is: za cKalpagját tollazta ráró sugarakkal . mások. BENICZKY PÉTER is említi őt 1620-ból való rAz embernek ánlásárúl és biztatásáruls czímű költeményében : cSzelek szárnyán járó Kedves sólyom s rárós későbbi változatban, mikor a cráróv lónév gyanánt is szerepel, így cSzelek szárnyán járó Édes lovam rárós. 78. NEM : RÉTISAS. HALIAETUS Sav. 1809. A keselyükön kívül legnagyobb ragadozó madaraink. Egészben sas- netűek, de az igazi sasoktól abban különböznek, hogy lábujjaik sza- 400 IX. REND. RAGADOZÓK, badok, rövid, erős csüdjük pedig csak félig tollas s nem a lábujjak tövéig ; a fark rövidebb, mint a szárnyhosszúság fele s kerekített alakú. A RÉTISAS. Haliaftus albicillus (L.) 1758. (Falco, Vultur albicilla L. — Falco albicaudus Gm. — Haliaetus borealis BRHM. — Hal. albicillus L. (SHARP.)] Népies nevei: halászsas; tavi sas; bese (régi név). Jegyei: legnagyobb honi sasunk; csőre nagy, magas, a fiataloké fekete, öregeké sárga, mint a viaszhártya; a láb sárga s hangsulyozom újból: csak félig gatyás, a mi biztosan megkülönbözteti a többi nagy . sasfajainktól. Az öreg hím jóval kisebb a tojónál, földszínű barna, feje fakó, farka hófehér, evezői feketésbarnák. A fojókat nagy termetök külön- bözteti meg a hímtől. A fiatalok sötétebb barnák, fehéres, rozsdás és feketésbarna foltozással, farkuk sem fehér, hanem barna. Az öregek szeme sárga, fiataloké barna. ; Mértéke: H. gs 83—85,. ? 95—98; Sz. 67—72-3, 100—109;7 F. 32—35, 37—385; L. 9—98, 10—11; Cs. 79—87 em. 3 Leggyakoribb északibb és délkeleti Európában, úgy Ázsiában Kam- csatkáig. A Nordkap táján fekvő Svaerholt madárhegyen, közel a 71" é. a szél. alatt is láttam. Hazánkban leggyakoribb a Mohácstól délnek eső j aldunai nagy ligeterdőkben, különösen a Drávafokon, hol oltalomban is 3 részesül. Talán legészakibb honi fészkelő helye a Fertő mellékén elterülő Hanyság éger-erdőiben van, vagy legalább is hat év előtt volt. Meddőn maradt párok s fiatal, még nem ivarérett példányok azonban sokfelé kószálnak a Duna és Tisza északibb részein is. Pozsonynál minden télen több darabot észleltem s őszszel, tavaszszal a Velenczei tónál is töbhször találkoztam vele. Titeltől Orsováig szintén gyakori s az itt a fekvő, szinte tropikusan buja, őserdőszerű szigetek ligeterdeiben számos fészkét látogattam meg. Új fészket ritkán rak, hanem régi, emberemlé- — kezet óta létezőkben végzi a költést, minden tavaszszal felrakva, kija- vítva a karvastag ágakból, vén tölgyek, fekete nyárfák stb. sudarába, a — törzsnek legelágazottabb helyére épült, amúgy is hatalmas alkotmányt. Minél régibb a fészek, annál nagyobb, magasabb; vannak két méternél — is vastagabbak s ugyanannyi átmérőjűek. LAKATos K. szerint? fiatalabb B. 48 kX LAKATOS KAROLY: Magyarország nappali orvmadarai. 63 Il. XXVI. REND. SÓLYOMFÉLÉK. 401 ok a Tisza mentén (Szegednél, Torontálmegyében), a tápéi réten, fűben máshol a buzavetésben, a földön költenének. Minthogy az egész iro- dalomban ilyféle fészkelése tudtommal ismeretlen s csak északon, a tenyészet határán túl költ sziklákon, megemlítendőnek tartottam. Márczius második felében letojik. 2—3 tojása szennyes fehér, egy- zínű vagy néha ritkásan sárgásrozsdaszínűen foltozott. . Tojásmérték: H. 68—72; Sz. 53—56 mm. Egy hónapig, sőt azontúl tart a kotlás ideje. A fiatalok lassan növe- kednek s két hónapnál tovább a fészekben maradnak. A harmadik hó- napban azután lassacskán annyira erősödnek, hogy szárnyra kaphatnak. z öregek féltékenyén őrzik családjuk biztonságát s odaadóan gondozzák magzataikat, mindenféle ételt bőven hordva nekik. Avval azonban csep- t sem törődnek, hogy fészkök alsó rétegeiben számos erdei veréb (Pas- ser montanus) is családot alapít s méltóságukon alulinak tartanák albér- lőiket bántani. Többnyire a fészkesfa közelében választják ki alvóhelyöket s ide naponként — ugyanarra a fára — beállítanak. Napközben néha több darabot együtt látunk a fészkelő helyek fölött szétterpesztett farkkal, szétmeredt, egyenkint álló evezőkkel a magasban, szárnymozdítás nélkül yugodtan keringelni. Reptökben fejüket meglehetősen behuzzák s rövid- yakúaknak látszanak. Néha leszállnak valami nagy fa kiálló ágára s ha jen nagy a forróság, szárnyaikat lecsüggesztve, szájtátva sütkéreznek, angjuk, nagyságukhoz képest, vékony és gyorsan ejtett kli-klik-klik- klik-klik-kti-klik szótagokkal fejezhető ki. Más nagyobb sasokkal — ná- főleg a parlagi sassal (Aguila imperialis), mert fészkelő helyeik kszor határosak — költés idején gyakorta háboruskodásba kerül; bbi bátrabb lévén, nem ritkán megtámadja s elveri otthona tájáról. Halakat, vizi vadat, kisebb emlősöket, nyulat — sőt őzgidát is — nem- különben nagyobb baromfiakat ragadoz, de a dögöt is nagyon szereti. Minthogy azonban nálunk ma már aránylag kis területre szorult, általá- an valami roppant károsságáról már csak azért sem beszélhetünk, mert artózkodási helyei nem éppen a legkultiváltabb vidékekre esnek. Kimé- letéről azonban természetesen szó sem lehet, mert a hol megjelenik, ott csak kárt tesz a halásznak, vadásznak; a mezőgazdának azonban nem sokat árt. Prédáját suhogó lecsapással keríti hatalmába; a vizi madara- addig hajszolja, míg elfáradnak s a vízszinéről kapja föl. Repülő madarakat azonban nem igen foghat, mert rendszerint ügyesebbek s gyor- sabban tudnak kitérni támadása elől. Legbiztosabban dögkunyhóból vagy Chernel " Magyarország madarai. II. 51 402 IX. REND. RAGADOZÓK. fészkénél, háló tanyáján lőhető; döggel felcsalizott csapóvassal pedig fogható. Méreggel is pusztíthatjuk. OC ALOSALÁD. ÖLYVEK. BUTEONINAE. Inkább tömzsi, gömbölyű fejű, lomhább természetű, középnagyságú madarak, melyek külső és belső lábujjait tőben nérni hártya köti össze. 79. NEM : KIGYÁSZÖLYV. CIRCAETUS Vieill. 1816. Nagy fej, a középujjnál jóval hosszabb csüd, tojásalakú, harántálló orrlyukak jellemzik. i A KIGYÁSZÖLYV. Circaötus gallicus (Gwm.) 1788. (Falco gallicus Gm. — Aguila leucamphomma BEKk. — Falco leucopsis BECHST. — a Aguila brachydactyla M. k W. — Accipiter hypoleucus PALL. — Circaötus brach 13 dactylus Vig. — Circ. leucopsis, anguium, meridionalis BRHM.)] k ű Jegyei: jóval nagyobb, mint az ölyv s nagy szárnyaival és farkával ú csak még inkább termetesebbnek, egészben sasszerűnek látszik; nagy a bagolyszemei -sárgák, viaszhártyája és lábai világoskékesek (fiataloknál . k. fehéres-kékesszürkék) ; a szem környékén némi fehér, pelyhes folt ; a farkon A négy sötét sávoly; a tarkótollak hegyezettek. I 3 Leirása. Öreg hím: homlok fehér, a tollak hegyén keskeny barna SA foltokkal ; fejtető, tarkó, a nyak (felülről és oldalvást) és a begy tollai tőfelükön fehérek, hegyük sötétbarna; a torok fehér, finom szőrszálszerű barnás ; hosszanti foltokkal; felső test csokoládébarna (sötétebb szárfoltokkal, néha A fakóbb részletekkel); evezők feketebarnák, a legnagyobbak tőfele belül — fehér; alsó test fehér alapon világosbarna harántsávolyokkal; a fark mint a hát, de hegye világosabb, négy sötét sávolylyal. A tojó nagyobb s alul új "EB XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 403 osabb. A fiatalok felül fakóbarnák, sötétbarna szárfoltokkal; alul sár- barnák, a tollak tőfele azonban fehér. Mértéke: H. a 65—67, ? 77—80; Sz. 48—50, 59—54; F. 28—30, 98—104; Cs. 46—5-5 cm. . Habár-a-Rajna mentén és Hollandiában is előfordul, mégis inkább pa déli részeiben honos, úgy Ázsia egy részében s északnyugati ában. Általában nem sokszor, leginkább még költözködési időben, ozhatni vele. Nálunk sem tartozik a közönségesebb költők közé, de ányosan itt-ott, majd az egész országban fészkel, különösen Felső- arországban, szintúgy a Duna- és Tiszamenti erdőkben. Rendszerint a dag területek közelében fekvő nagyobb erdőségeket lakja, de vonu- 1! a mezőkön is látható. Április elején jön meg, sokszor még későb- s májusban fészkel. Lapos, faágakból és galyakból épült fészkét növényrészekkel rakja ki. Erős bükk-, tölgy- vagy fenyőfákon, ritkán lában üti fel tanyáját. Egy-két, ritkán három tojása aránylag nagy, színű szürkéskékes vagy zöldesfehér; elvétve azonban akad olyan is, en alig észrevehető halvány foltozás van. A párok felváltva ülik a et s egy hónap alatt költik ki fiókáikat. . Tojásmérték: H. 72—745; Sz. 58—59 mm. . Októberben s november elején távozik tőlünk. 1892. év november "a szent-ágotai pusztán (Fehérm.) 8—10 darabot figyeltem meg, ek a Sárréten vadászgattak s a nagy kazalokon pihentek. Úgy látszik, is éjjeleztek, mert hajnalban — még alig pitymallott — innét lőttem 2 egyet. Télszakára levonul Egyptomig s igen érdekes, hogy 1825-ben tharaszton (Pestm.) lőttek egy példányt, melynek czombjába valami adember nyila volt benőve. Ez a czomb ma is látható a nemzeti úzeumban. . Élelme leginkább kigyókból, békákból, nagyobb rovarokból,F egerek- áll, de vakandokat, ürgét is pusztít, sőt állítólag süldőnyulat is fog. hogy nálunk lövöttben a mérges keresztes kigyó (Pelias berus) dványait is találták s hogy a vadásznak nem sok kárt tehet; ha nban tudjuk, hogy főtápláléka kigyó és béka — tehát hasznos állatok — ilában nem ajánlhatjuk védelemre. Mérges kigyó nálunk kevés . s azok kártétele latba nem esik. Egérszaporodáskor azonban, főleg szel, mikor gyakoribb is, a sujtott területeken békében hagyhatjuk. A út Olgyán, 1896 augusztus 2-án, lövött begyében és gyomrában : béka, gyik, sokféle rovar (katicza- , csibor és merüly) volt. 51x 404. IX. REND. RAGADOZÓK. 80. NEM : ÖLYV. BUTEBO Cuwv. 1800. Csüd hosszabb a középujjnál; az orrlyukak többnyire tojás- ritkán köralakúak, s vízszintesen feküsznek; a szárny rendesen még egyszer oly hosszú, mint a fark. Lomha természetöknél fogva igazi lesi va- dászok; óráig elgunnyasztanak valami czölöpön, vakandtúráson, határ- kövön, facsúcson s főleg egereket, hüllőket, kigyókat, sebzett, elgyöngült, beteg madarakat, apró vadakat esznek. AZ EGERÉSZÖLYV. Butco buteo L. 1758. X. Tábla. (Falco buteo L. — Buteo vulgaris LEacH. — Falco glaucopsis Gm. — F. albus DAup. — F. pojana Sav. — Accipiter buteo PaLL. — Buteo mutans VIEILL. — B. communis Less. — B. medius BRHM. — B. albidus SELys. — B. fuscus MAcG.) Népies nevei : parlagi- vagy tarló-kánya (Alföld) ; nyávogó-, sikoltó-, sió-, sivó-kánya (Zalam., Somogym.); ölv, örv, ölü, ülü, ölyü, ülyü; huszársas X (Fehérm.) Jegyei: teste házikakas nagyságú, de hosszabb szárnyú és farkú ; ; a becsukott szárnyak hegye a fark végéig ér; csüdje hátul egészen csu- pasz, elül a tollazat kissé (vagy a csüd feléig) lenyulik; az evezők és farktollak belső tőfele fehér, némi barna foltokkal; a farkon 8—12 haránt- Ssávoly; szeme barna vagy szürkés, fehéres és barnássárga; lábai és viaszhártyája sárgák; csőre szürkés kékesfekete. Az öregek főszíne sötét- : barna, a mell világosan — sárgásfehéresen — harántfoltos. A fiatalok . alapszíne valamivel világosabb, a tollak még világosabban szegettek, alsó testükön fehéren és barnán hosszant foltosak, a cezombok azonban söté- ; tebbek, többnyire barnák, még sötétebben haránt sávolyozva. A "8 ; valamivel nagyobb a hímnél. Általában színezete annyira változó, hogy alig van két egyforma pél- x Nyilván cBussards, német névből. j ; Isedepng Uosinag s [94979 TOUIOJYI SNIgvSXAd4HI9 VIINOV SVSILdIZS (1) O04l1nNnd O04I1Nyg AXTO ZSHUHJAOSH xuid Ipu pp Aa 99N 9p 357 Kb; ÉG . XXVI. GSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 405 l ny. Három főtypus azonban mégis szembe ötlő, tudniillik a fekete- na, barna és a fehéres. " Mértéke: H. 54—58; Sz. 38—42; F. 23—27; L. T75—84; 8—4 cm. JESEZ ee zakoroszországi rozsdás ölyvek, melyeket Buteo buteo zimmermannae n EHmckE 1893-ban leirt. (Ezt legtöbben a desertorummal össze- tik.) A közönséges egerészölyvtől következőkben különbözik : kisebb, dásabb ; alul fehér, rozsdás rajzolattal; alsó farkfedői fehérek, finom aszínű, hullámos csíkozással; csőrén derékszögüleg hajlott hegyes pó; szeme borostyánkő-sárga. A d egész hossza 485, a ? 51 em. igazi Buteo buteo desertorum Daup. 1799. (parlagi vagy déli egerész- szintén kisebb (5—19 cm.-rel) aközönségesnél, alul majdnem egyszínű avörös, elmosódott rajzolatú, farka egyszínű, ritkán harántcsíkos (akkor is inkább csak a csíkozás nyomai vannak meg), a fiatalabb madarak hason- ak a közönséges ölyvhöz, valamivel fakóbbak, vannak azonban az öregek is ilyen fakó, földszínű példányok. A parlagi egerészölyv Dél-Orosz- igban, Dobrudsában, Észak-Afrikában fordul elő. HopEk 1871-ben egy azánszorosnál, Valje mare mellett, lövött példányt kapott, melyet a schewitzai vasuti állomásház udvarán HOFFMANN O. ejtett el, mikor a nbokra vágott. Az ölyvek fajtái tekintetében még korántsem tisztázódtak a nézetek, . honi ölyveink beható vizsgálata is nagyon kivánatos. Valószínű, a B. cirtensis LEvAaILL., B. tachardus Daup. és B. vulpinus LiIcHST. . más és más fajták s nem tévesztendők össze a desertorummal. Sőt hogy a mit mi hazánkban B. zimmermannaenek vagy desertorum- k tartunk, egy még le nem irt fajta. : . A mi egerészölyvünk Nyugot-Európában s északon a 60? é. sz.-ig Oroszországba azonban nem terjed be mélyebbre, mert itt a typikus- eltérő fajták élnek. Hazánkban gyakori költő. Költözködéskor különö- l számos s a mezőkön, erdők szélén szinte megszokott jelenség. Habár nte is akadnak egyesek, java részök márczius elején, az országos épnap szerint: márczius 12—13-án tér vissza. Fészkelésre mélyebben erdőkbe vonul s nemcsak lapályon, hanem hegyek közt is megveti nát. Leggyakrabban bükkfákon, tölgyeken, ritkábban fenyőkön talál- fészkét, mely lapos alakú, ágakból épült és belül szőrrel, mohával álása Sitz. Ber. d. deutsch. allg. Orn. Ges. 1893. Nr. 2 és 3. — Jour. f. Ornith. 1898. 142—146. I. : Ornith. Monatsschrift (Gera) 1898. 214—217, a hol szines képe is látható. 406 IX. REND. RAGADOZÓK. kirakott tákolmány. Nem a fasudarában szokott az lenni, hanem a fának kétharmad magassága táján vagy a törzshöz közel elágozások között, vagy —. valami erős oldalágon. Áprilisban párosodnak s e hó végén vagy május elején a tojó három, ritkán négy, zöldes- vagy mészfehér alapon vörös- § barnás pettyezett és foltozott, néha azonban egyszínű tojást rak, melyek a. a kánya (Milvus) tojásaihoz igen hasonlók. A Tojásmérték : H. 54—57. Sz. 44—47 mm. Míg a tojó ül — körülbelül négy égözsét — a hím a fészek környéke repte: nyugodt, szép csavarodva- szá a ástak Maga az öly is jeg j szebb kerengve; mert egyébként lomha, látszólag nehézkes, elüldögélő, unalmas állat. Prédáját kilesi bizonyos magasabb pontokra telepedve, vagy ha repülés közben veszi észre, egy ideig sátoroz, függ, lebeg fölötte mint —. a vércsék, de csakhamar lecsap. Őszszel október és november hónapok- ban költözködik; a mieinkhez északiak szegődnek, egy darabig együtt, mintegy laza társaságban (2—3 vagy 6—7, sőt több is együtt), bekalan- dozzák a mezőket, réteket, míg csak a hólepel odább nem űzi őket. 7. Az ölyvek — idevonva a következő fajt is — hasznos vagy káros voltáról, sok, szinte elkeseredett vitatkozások folytak, különösen a vadá- szok és gazdák között. Az előbbiek tábora károsságuk mellett tört lánd- zsát és pusztítani akarja, ellenben utóbbiak, hivatkozva kiadó egérfogyasz- tásukra, oltalmukba fogadják őket. A két ellentétes nézet tehát igen ki hegyesedik s a dolog, érdeme szerint nem is dönthető el hamarosan felületesen semmiesetre sem, sem úgy, hogy feltétlenül pusztítandók vagy védendők volnának. Részemről igazat adok a vadászoknak, a maguk szempontjából, csak úgy, mint a gazdáknak is; mert vizsgálva életmódjá táplálkozását, való igaz, hogy mind két érdekkörnek jogos a felfogása. Tapasztalataim és vizsgálataim nyomán főleg egereket eszik, különösen aratás után s ha bőven kaphat, más táplálék után nem is kivánkozik Ha kevés az egér, vakandot, békákat, gyíkokat, nagyobb rovarokat, gili tákat, kisebb és középnagy szárnyasokat, ürgéket, hörcsögöt, mókust fog A tücsköket is igen szereti s nagyban pusztítja. Felbonczoltakban túl nyomóan egereket találtam, de fáczán, fogoly és nyul maradványoka is, kisebb madarakat, sőt tojást. Baromfit is elcsíp, ha ki van éhezve é bír vele. Nemcsak sebzett, elgyengült süldőket és nagyobb szárnyasokat fog, hanem — másnak szűkiben — ép egészségeseket is; ilyenkor gyak: ran egy óráig is elüldözi, nyomorgatja áldozatát, mert általában nen gyors és távolról sem oly ügyes ragadozó, mint például a héja, sólymo Míg őszszel az egér és ürgeemésztés foglalkoztatja, addig télen m XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 407 bb jár az apró vad után is, mert a kemény időben éhezőket, kevésbbé nállókat és menekedőket hamarább elcsipheti, egérhez, rovarhoz, illőhöz s más efféléhez pedig a nagy hóban nem igen jut. Javarészök ikor el is vonul tőlünk. Költés idejében mellesleg egerészik, mert főleg ) madarakból, de nagyobbakból is, nemkülönben kisebb emlősökből, wokból, hüllőkből, kigyókból él, vagyis a környék állataiból. S mivel Jen fészkel, gyakran távolabb a mezőktől, azt kaparítja körmei közé, . ott elérhet. Fészkeinél többnyire kigyókat, madármaradványokat, dokat, ürge-, mókus-, cziczkány- és egérrészeket találtam. Egy erdész gyelte, hogy egy ölyvpár fiókáinak (Felső-Magyarországban) négy att három nyirfajdtyúkot, két félanyányi süldőnyulat, egy szajkót, vadgalambot és két mókust hozott. ZAY MikLós gróf azt tapasztalta, a Száva mentén lőtt ölyvek begye leginkább békákkal volt tele, iben Felső-Magyarországban igen gyakran fogoly-, fáczán- és nyul- adványokat talált az ölyvek begyében és gyomrában. . Mindezeket tekintetbe véve, vadászatilag határozottan káros madár zdasági szempontból is van mit szemére vetnünk. Mert a kigyók, és hasznos madarak elemésztésével egyenesen a mező-, kert- és azdáknak is árt; csupán egér, ürge, rovar s egyéb káros állatok le lésével használ az utóbbiaknak. De az is igaz, hogy néha oly hatá- s általában is oly mértékben, mint kevés más madár. Rengeteg ennyiséget fogdosnak össze a letarolt mezőkön és réteken s ha év van, szinte nagyobb számban jelennek meg a sujtott területe- hogy a csapást, mely nekik terített asztalt jelent, kihasználják. Azért 1], kivált oly helyeken, hol a vadászat, vadtenyésztés nem esik kér- feltétlenül kimélendő. A hol azonban a vadtenyésztés intensiv, például nagyobb uradalmakon, ott persze nem igen tűrhető, külö- on fészkelve nem. Végeredményképpen azt tartanám helyesnek, hogy az ölyv általán dő s pusztítása csak helyenként hatósági engedélylyel volna sza- Ezt a vadászok alapos indokok alapján megszerezhetnék. Utóvégre is gazdasági érdek előbbre való, mint a vadászati, de így az utóbbinak eg volna igaza. 408 IX. REND. RAGADOZÓK. A FEHÉRFARKÚ ÖLYV. Buteo ferox (Gw.) 1770. (Falco ferox S. G. Gm. — Accipiter ferox Gm. — Buteo pectoralis STRIGKL. — Falco rufinus CRETzsCHM. — Circaötus hypoleucus KevYs £ BLas. — B. eximius BRHux. — Butaötus, Buteo leucurus NAum.) Jegyei: valamivel nagyobb, karcsubb, erősebb és hosszabb csőrű, kiváltképpen pedig magasabb csüdü mint előbbi; farka egyszínű fehér, rozsdás árnyalattal (a fiatalabbaké azonban alul fehéres, felül rozsdás- barna, némi sávolyozással) ; feje és nyaka rozsdásfehér alapon sötétebb rozsdás foltokkal; általában a rozsdásbarna szín és fehéres tarkázás ural- . kodik színezetében. Lába és viaszhártyája sárga; szeme sárgásbarna vagy ockersárga ; csőre hamvaskék, feketés kampóval. Egészben inkább sas mint ölyvszerű, színezetében a villás kányára is emlékeztet (főleg a fiatalok). Mértéke: H. 62; Sz. 48; F. 26; L. 92; Cs. 45 cm. ($ Zimony) " Sz. 48; F. 245; L. 915 Cs. 4 cm. (2? Magyar-Nádas.) Hazája Szibéria, Ázsia középső részei, Kis-Ázsia, Dél-Oroszország. Nálunk mint ritka vendéget csak néhányszor észlelték és lőtték. 1856 április 12-én Mosonmegyében Bánfalunál ejtettek el egyet, mely a bécsi ai udvari muzeumban van.! Évek mulva ugyancsak a Fertő mellékén került egy másik, mely HuszrHY Ö. gyüjteményében áll Lékán. A 70-es években Nagy-Bossán (Nyitram.) szintén lövetett." A késmárki lyceum gyüjteményé- ben is van egy fiatal példány, mely a Szepességből való." 1893 szeptem- ber havában Szikra G. Székesfehérvár vidékén két darabot többször látott s az egyiket (2) e hó 16-án a buhukunyhóból meg is lőtte, mely a nem- zeti muzeumba jutott. SZIKLA szerint reptükben a villás kányához hason- lítottak, csak egyenes farkuk különböztette meg attól. Hangjuk emlékez- tetett a gatyásölyv hangjára, de rikácsolóbb, rekedtebb volt. 1898 márczius 13-án Zimonyban ( ? )", augusztus 20-án ( ? ) és október 26-án ( 5 ), pedig Magyar-Nádason (Kolozsmegye) lőttek egy-egy példányt; utóbbiak Rozo- NOVSZKY FR. budapesti praeparatorhoz jutottak s az egyik tőle a magy. Ornith. Központ gyüjteményébe került. 2E, TÉS éz 4. fája SGŰZE KT e 4 adat alk EEAOK ERTE KESZ iát ELÉRT iEzkos és sze EE, úst dát las VII. 1857. Sitz. -Ber. 57. £3 2 Mitth. d. orn. Ver. Wien. V. 1881. 100. 1. 3 Orn. Jahrb. I. 1889. 199—200. I. t UT. o, V.1894577 4 5 Ornith. Jahrb. 1899. 69—72. I. XXVI. GSADÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 409 81. NEM: S GATVÁS ÖLYV. ARCHIBUTEO Brhm. 1828. Előbbi nemtől abban különböznek, hogy csüdjük a lábujjak tövéig a miben az igazi sasokhoz közelednek; de utóbbiaktól mégis nek abban, hogy a tollazat a csüdöt nem fogja egészen körül, ha- látuljának egész hosszában, keskeny, csupasz pásztát hagy; nem- na hogy orrlyukaik tojásalakúak és vízszintesen fekvők, csőrük aránylag kicsiny, gyenge. A GATYÁS ÖLYV. Archibutco lagopus (BRünn.) 1764. "alco lagopus Bgüsn. — F. slavonicus LATH. — Aguila lagopus SEEB. — s LEacH. — Archibuteo planiceps, alticeps BRHm. — Butaetes lagopus Bp.) pies nevei: őszkánya (Szeged, Hódmezővásárhely) ; fehér kánya ; egyei: akkora mint az ölyv, melyhez színezetre is sokban hasonló oly változásokra hajló, úgy hogy sokszor majd egész fehéreket unk; mindenkor különbözik azonban tőle abban, hogy lába gatyás, tőfele fehér, csak végén van széles, fekete harántsávoly s néha egy-két keskenyebb is; feje fehér alapszínen sötétbarna szárfoltok- ázott ; melle fehéres, némi rozsdás szegélyű barna foltozással; gatyái vagy rozsdásfehér és sötétbarna harántsávokkal; alsóteste közepén gyszínű sötétbarna pajzs (ez ritkán fehér foltozású s ha igen, akkor Jomó a barna szín), melynek révén reptében is felismerhető. hártya és lábak sárgák; a csőr hamvaskék, kampója fekete; a szem (Izomzata I. köt. VII. tábla.) " Mértéke: H. 56—65; Sz. 43—48; F. 24—25; L. 75—81; 85— 37 em. I éz az ölyv nálunk csak télen mutatkozik, illetőleg késő őszszel jön s al ismét távozik északi hazájába. Neki a mi éghajlatunk az, a el: Magyarország madarai. II. 410 IX. REND. RAGADOZÓK. Csehországban, Morvaországban, Alsó- Ausztriában is családot alapítanak. Nálunk is észleltek egyeseket nyár szakán, s úgy látszik, a Drávafokon a cKeskendi erdőbenv költött is.X LAKATos K. szintén említi hazánkban való fészkelésétkk s Gozspu ELEKre hivatkozik, ki neki, Temesvár vidékén lövött kotló madarakat küldött. Életmódjában különben az egerészölyvtől alig különbözik; ő is inkább lomha, nyugalmas állat, órákig el-elüldögél valami vakondtúráson, facsúcson, határkövön, czölöpön s csak úgy mint rokona, főleg egerekből él, de bizonyos esetekben nem veti meg a fáczán, fogoly vagy süldőnyul pecsenyét sem. Több felbonczoltnak begyében és gyomrában találtam ezek maradványait. Fogarason CzYNK E. észlelte, hogy a felkelő erdei szalonkára is vágott, és puskavégre kerülvén, begyé- ben szalonkacsőr mellett egy huros rigó maradványai s két rigófej bizo- nyította rablásait. A vadász tehát nem nézheti jó szemmel, a gazdának azonban nincs oka reája neheztelni, mert egérpusztításaival nagy hasznot . tesz, és — eltekintve a fent említett adattól — nem fészkelvén nálunk, a hasznos apró madarak szaporodását sem korlátozza. 82. NEM : SAS. AOUILA Briss. 1760. A csüd a lábujjak tövéig egészen tollas; többnyire termetes, erős, kifejlett karmú, hatalmas kampós csőrű madarak; orrlyukaik kerekek vagy tojásalakúak s rézsut vagy keresztbe állók. A SZIRTI SAS. Aguila ehrysaötus (L.) 1758. X. Tábla. (Falco chrysaötus L. — F. aguila Daun. — Aguila daphanea Hopcs. — A. no- bilis PALL. — A. regalis TEMM. — A. regia Less.) Népies nevei: parlagi sas (Borsodm.) ; bérczi sas (ARANY J.) ; sárga sas (GROSSINGER) ; kőszáli sas. xk Ide vonatkozó bővebb adatokat lásd: Mossisovics czikkében: Zeitschr. f. d. ges. Ornith. (Szerk. Dr. MapARÁSZ Gy.) 1884. évf. 236—242. I. xx Természet 1898. XVII. sz. 13. l. KS áá NE e LÉ ab ete slat XXVI. GSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 411 . Jegyei: lúdnagyságú, nagyobb szárnyú és farkú s így termetesebb- k látszó ; főszíne sötétbarna ; a fej és tarkó rozsdás ; a fark tőfele fehéres, fekete; gatyái világosabbak mint főszíne (öregeknél szennyes fehé- ):; a szájzuga a szemig ér; az összecsukott szárnyak hegye nem egészen fark végéig; az első hat evező külső fele szükített; a lábujjak végső 3— 4 vértezés. (L. I. köt. V. tábla, 23 és 33. kép.) kat vitatkoztak az ornithologusok azon, hogy az Agwila chrysaötus va fajilag különválasztandó-e? avagy csak fajták-e ? vagy csupán a önbségből eredő eltérések? Az angol ornithologusok — s élükön a SHARPE — azt hiszik, hogy az Agwila fulva nem egyéb, mint fiatal ysaétus; ellenben boldogult Rezső trónörökös, ki mint a sasok ismerője e kérdést különösen tanulmányozta s véleménymondásra :R és BREHM ornithologusokat is meghívta, nem hiszi a kor- nbségre alapított eltérőséget, hanem határozottan oda nyilatkozik, "a szirti sasnak három fajtája van, még pedig földrajzilag külön- Iterjedéssel; ezek közül minket érdekel az : Aguila chrysaétus typicus. Európa északi és északkeleti részeiben. és tarkó rozsdássárga; hát sötétbarna némi vöröses fénynyel; alsó test abarna, a mell legsötétebb; a fark hamuszürke, feketés sávolyokkal ; lon háromszögletű fehér folt. A fiatalok egészben világosabbak, a tőfele fehéresszürke, másik fele fekete. Az ess szeme narancssárgás, talé sárgásbarna. Aguila chrysaétus fulva (L.) [Aguila fulva gar Hox.] Közép-Európában, úgy Európa délnyugati és jegkazúgoti részeiben. Farkának több mint tőfele fehér, végén fekete sávoly, feje és tarkója m oly élénk rozsdasárga s főszíne sötétebb barna. Mértéke: H. 81—90; Sz. szitán F. 32—33; L. 95—102; . 64—7 em. k; . Rezső trónörökös még egy harmadik csoportra is figyelmeztetett, mely rópa délkeleti részeiben honos. Természetesen a kor szerint is változó r nezet, úgy a fajták közt létező átmenetek igen megnehezítik e sasnak sát. Itt nem is foglalkozhatunk e tárgygyal bővebben, elég ha meg- lítjük, hogy a nálunk honos szirti sasok az Aguila chrysaétus fulva L. hoz tartoznak s a typikus chrysaétus csak elvétve, nagy ritkán kerül. . Mint fészkelőt észlelték a szirti sast Ázsia középső és keleti részei- — Japánt, Kamcsatkát is odaértve, — úgy elvétve Észak-Afrikában. Hazánkban az Északi-Kárpátokban és Erdélyben is rendesen fész- de korántsem gyakori. Meddő és még nem ivarérett (negyedik évében csak szaporodásképes) példányok azonban az egész országban akad- 521 412 IX. REND. RAGADOZÓK. nak. Mert ezek, úgy költés után a fészkelők is, roppant területeket be- kószálnak, nem válogatva síkság és hegyvidék közt, hanem vadászgatnak ott, a hol táplálék akad. Különösen őszszel és télen találkozhatni vele oly helyeken is, a hol éppen nem is gondolnánk előfordulására. A hol mindig terített asztalt találnak, oda évenként is rendesen ellátogatnak s huzamosabban elidőznek ott. Így tapasztalta Rezső trónörökös, hogy Gödöllő vidékén őszszel mindig több darab tartózkodott s java télig ott maradt. Fészkelésre azonban hegyes, sziklás, magányos tájakra huzódik, hol békében, zaklatásoktól menten, alig megközelíthető sziklafalazatok repedéseibe, ritkábban fákra, rakja meg tanyáját. Márczius közepén vagy végén kezd költeni s két, ritkán három tojást rak, melyek fehér vagy zöldesfehér alapon, kisebb-nagyobb szürkés és barnás, szabálytalan pety- tyekkel, foltokkal tarkítottak. Tojásmérték: H. 70—80. Sz. 55—60 mm. A tojások közül egyik többnyire záp marad. A fiókák körülbelül öt hét mulva kelnek ki, de oly lassan növekednek, hogy csak hónapok multán röpülnek ki a fészekből. A szirti sas — mint a honi sasok leg- jellemzőbbje — külsejében és természetében, egyesíti mindazokat a tulaj- donságokat, melyek többi rokonait is részben kitüntetik s a miket a csasv fogalmában képzelünk vagy ismerünk. Merészség, bátorság, előkelő- ség, harcziasság, átható tekintet, erő és hatalmasság ezek a lényét bé- lyegző vonások. Ülve vagy repülve lássuk bár, mindig xkirályi madár" , : ura a légnek, erdőnek, vagy mint Misxkorlczy GÁSPÁR mondja: a többi § madarak ekirályné asszonyas ! Leggyengébben fest — s ekkor enged is az előkelőségből — mikor a földön ügyetlenül, inkább düledezve ugrál mint — lépked vagy prédája felé igyekszik. Ettől azonban eltekintve, a közfelfogást, — mely madarunkban az imént említett sajátságokat elleste, a valóságnak . megfelelőknek mondhatjuk. Róla és rokonairól vettük a hasonlatot : ssasorro, csasszemv és másokat, s ha egyéb vonatkozásokban is sűrűn példáz- a gatunk természetével, magatartásával, hát csak azért teszszük, mert lényé- a ben eredeti nemzeti főjegyeink hű képére találunk: a vitézségre, merész- a ségre, büszke önérzetességre, erőteljességre, mik a magyart ősidőktől új megkülönböztették. Ezért viselték már eleink is kalpagjaikon a sastollat, a mely mai napig is a díszmagyar öltözet kedvelt éke; ezért látjuk, hogy 4 meséinkben, közmondásainkban, költészetünkben is lépten-nyomon szere- pel. PErőri c A három madárs czímű költeményében őt választja harmadik- c nak s kedvesének lelkét sashoz hasonlítja, tömören és híven jellemezi: a XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. j 413 . aA harmadik madár egy ifju sas Szárnyának röpte merész és magas, A villámokkal egy tanyán lakik 5 tekintetét fölküldi a napig ; yugodt időben alszik, elvonul, . De ha vihar jön és üvölt vadul, Fölébred a sas szendergésiből . És a viharnak karjaiba dől, . És vinni hagyja magát általa, . Mint viszi a lovast a paripa, Rémítő bátran, szörnyű sebesen — Ez a sas a te lelked kedvesem ! csak nem felejtette el ő azt a képet sem, mely Alföldünkön ellemző, oly sokszor látható, bár nem éppen a szirti sasra, ha- Ét inkább a parlagi sasra vagy általánosan sasra tartozik : 1 a Legmagasabb hely a pusztán e gém vége Azért ült föl a sas ennek tetejébe, Fönnül és merően maga elé bámul Mintha gondolkoznék a mulandóságról. a Magányos, búslakodó üldögélésre czéloz VöRÖSMARTY is: c Búsan elfelejtve Sasként egyedül, Puszta sátorában A vén Toldi ül." bbször azonban mégis mint a bátorság, elszánt erőnek, kitar- E ságnak példáját említik; így Czuczok is reptére czélozván : . eMért nincs szárnyam? de ha volna is bár "Sas röptével sem érném el őt már. ZKY PÉTER uram 1620-ból való versét a bátorságról, sas juttatja cHogy útra indulék Szárnyán egy sast láték, Okot vék versemre.v ki ne ismerné BERZSENYI hires mondását: cCsak sast nemzenek a sasokv. 414. IX. REND. RAGADOZÓK. Van azonban gunyos értelmű népdal is, mely a sas szokásainak helyes ismeretét szintén megvilágíthatja : c A toronyra szállott a sas Engem babám ne csalogass?. Finom czélzás, hogy hiába a csalogatás, mert csak olyan eredménye lesz, mint a hogy a sas szokott toronyra szállni — a mit ugyanis nem szokott tenni. Messze mehetnénk még e csapásban, de hát eltérnénk a jobban ide- vágó anyagtól, pedig azt is dióhéjba kell szorítanom. A szirti sas hajnalban kezdi vadászgatását s körökben csavarodva, apróra átvizsgálja a területet. Prédáját elszánt támadással, gyors lecsa- pással keríti meg s az élő állattal hamar végez. Délfelé pihen, majd vízhez repül inni és fürödni. Alkonyat előtt még egyszer élelem után néz, estére pedig bizonyos megtartott nagy fára száll alvásra. Repülése szép, nyugodt, ritkán mozgatja szárnyait, hanem a légben uszva, többnyire keringelve halad. Különösen párosodáskor gyönyörű repülési mutatvá- j nyokkal tetszelegnek a párok egymásnak. Hangja éles, ölyvszerű, de erő- sebb: Mijá vagy gtiá. ; Mint hatalmas rabló, különösen vadtenyésztésünknek nagy károkat 3 okozhat, főleg a hol fészkel. Emlősállatokat, az egértől a gyenge szarvas- ; borjuig, madarakat a pacsirtától a tuzokig egyaránt megkeríthet, meg- : ölhet. Kocyan A. a Tátra-hegységben föleg siket-, nyírfajd, zergegödölye és É marmota pusztítással vádolja. Őzgidákat, nyulakat s középnagy mada- . rakat általában legjobban szeret s legtöbbet is ragadoz, mert leginkább a kaphat. Épp így a majorságra is jár. Öldöklései azonban nem mindig és kizárólag ártalmasak, mert ürge és egérszaporodáskor, néha más raga- a dozó madarakkal együtt, az ürgés területeken nagyobb számban megje- a dennek s addig élik ott világukat, míg a bőség tart. A Bükk-hegység ú aljában, Mező-Kövesd és Zsércz között, ennek a gazdaságilag hasznos a munkájoknak szemtanúja voltam. Egyébb kisebb ragadozó madáron kívül, . egy nagy tarlón s a szomszéd legelőn, 11 darab szirti sas duskált a temérdek ürge közt. 50—60 lépésnyire egymástól üldögéltek, kissé felrep- pentek s lecsapva mindig felmarkoltak egy-egy ürgét. Olyan látvány volt ez, a minőt az ember nem felejt el egyhamar! Hosszú ideig néztem táv- csővel, vagy 300 lépésnyiről, a fehértövű, végén szalagos farkukról bizton megkülönböztethető sasokat, tudván, hogy nem egy hamar leszek ilyen látványnak szemtanuja. 3 A dögre szívesen jár, különösen friss hullára, de éhségében a már XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 415 szlásniak indúltat sem veti meg. Ezért dögkunyhóból úgy buhuval — , dühösen vág — legbiztosabban lőhető, szintúgy alvó helyén, t kilesve, bizton megvárhatjuk. Gondozott vadászterűleteken méreggel matlanná á tehetjük. Vadászati tekintetből ugyan örülhetünk meg- ozasán, de de gazdászatilag némileg hasznos voltát sem tagadhatjuk . gazdaságilag hasznos madarakat és emlősöket nem igen bánt, a nyakat pedig időnként alaposan tizedeli. De hát a efejedelmi sasérts a-vadász maga kárát nem veszi sokba s áldozat árán is inkább a nas madarat, mint a veteményeit pusztító rágcsálók ellenségét vá- S ez, ott hol vadat, majorságot, vagy havasi gazdaságban, hol báránykát, kecskegidát rabol, csak természetes is. A PARLAGI SAS. Aguila melanaüftus (L.) 1758. (Falco melanaötus L. — Aguila heliaca Sav. — Falco imperialis BEcHsT. — L imperialis Cuv. — A. mogilnik STRICKL. ; HEuGL. ; DEss. ; SCHLEG.] Népies nevei: pusztai sas; határ sas; parlagi vagy pallagi sas Jegyei: majd akkora, mint előbbi; összecsukott szárnyainak hegye k végét eléri, úgy hogy ülve, farka alig látszik; a szájzug a szem alatt ögött van; a fark egyenes, nem oly elkerekített mint előbbié, töve es, különben világos szürkés színű, számos keskeny, hegyén sötétebb, táji harántsávolylyal; vállain nagy fehér foltok; fejteteje és tarkója s sárgás, egyébbként főszíne sötétbarna; gatyái szintén. A fiatalok ne rozsdasárga sötétebb szárfoltokkal, farkuk töve fehéres, különben ánű barnás, sávolyok nélkül. Csőre sokkal magasabb, mint előbbié, zépujj végső izén 5 vért. Lábai és viaszhártyái sárgák; szeme barna sárgásszürke (öregek); csőre hamvasszürke, kampója fekete. Meeke: E 75-81: Sz. 57—65; F. 29—33; L. 92—10; Cs. 74 cm. Európa déli és főleg délkeleti vidékein található. Spanyolországban k-Afrikában élők a typikustól némileg eltérnek, a mennyiben az főszíne valamivel sötétebb, fehér vállfoltjaik nagyobbak, ellenben ok alsó teste kevésbbé foltos; ez a fajta az Agwila melanaétus ti dr. R. BRHum. 1860. Hazánkban a parlagi sas leginkább a Fruska-Gorá-ban, úgy a Titeltől terjedő Duna rész ligeteiben és szigetein, valamint a delibláti 416 IX. REND. RAGADOZÓK. homoksivatagon, ritkábban a Bakony- és Vértes-hegységben és Erdélyben is fészkel. Fehérmegyében többször láttam — egy izben négy darabot együtt — a Velenczei tó környékén, Lovasberénynél, Csalánál; s egy K.-Nyék mellett megsebzett fiatal évekig unokabátyám M. P. fogságában volt. Erdélyben Hátszeg és Petrozsény közt találkoztam vele. Az Aldunánál — főleg Pancsovától délre a — rétisas mellett ez a leggyakoribb sas-faj. A meglátogatott 22 sasfészek között is számot tevő arányban volt e faj képvisélve. Mindazok a parlagi sasfészkek, melyeket láttam, hasonlítottak a réti- sas fészkekhez, csak hogy általában kisebbek voltak s lazábban épültek. . Rendszerint vén, magas, fekete nyárfákon voltak, egyesek különálló fán s b már messziről feltüntek. A delibláti homoksivatagon is ilyen egyes, aránylag fiatal, fekete nyárfán láttam s nem is valami magasan. Rezső trónörökös a Szerémségben és Szlavoniában, főleg nem igen vén töl- s gyeken találta fészkeit. FRirscu§Y említi, hogy a bánáti vadászok szerint ) 8 a delibláti homoksivatagon bokrok közt a földön is fészkelne ; tudakozó- . dásaim e tekintetben meddők maradtak. Fészkeiket már kora tavaszszal j elfoglalják s féltékenyen őrzik. Idegen udvarlót vagy más sast bátran megtámadva vernek el házuk tájáról. Az Aldunánál, hol közvetetlen szom- szédságában más párok és rétisasok is fészkelnek, főleg utóbbiakkal, folytonos határvillongásban vannak s veszekesznek azokkal s a sokkal. nagyobb termetű rétisasok rendszerint a rövidebbet húzzák, sőt félnek a kisebb, de elszántabb parlagi sasoktól. ; Márczius végével, leginkább azonban április elején, a tojó két, ritkán három, fehér alapszínű zöldesszürke, ibolyásszürke és szürkéskék pettye-. zéssel, foltocskákkal tarkított nagy tojást rak. A tojások színe változó, sőt akadnak egyszínüek is. Tojásmérték: H. 67—74, Sz. 53—59 mm. ű Körülbelül egy hónap múlva kelnek ki a fiókák. Míg a tojó ül, it a hím gyakorta a fészek fölött kóvályog s néha szavát is hallatj mely igen jellemző, mély hangú: káu, káu, krá, kráu. BREHM felemlí a parlagi sas szívós életét s felhozza, hogy egy fején keresztűl lőtt, látszólag dög példány, melyet szekrény alá dobtak, két nap múlva feléledt. Tapasztalásból megerősíthetem ezt a szívósságát. Az Aldunánál . ALMmÁSY (Gy. barátom, igen öreg söréttel, egy parlagi sas mellét keresztűl . lőtte, de minthogy a madár még élt, oda szólt emberének, ütné agyo 1 Ez egy karvastag husánggal fejbe vágta, azután oda hozta ebédlő he-. k Vögel Europass 11. Il. XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 411 nkhöz, hol elterülve feküdt. Alig végeztünk azonban a falatozással, k ám, hogy a sebesült sas fejét kezdi emelgetni, mire vizet adtunk Haza érvén ketreczbe tettük s nem telt bele egy óra, már vigan t, élelmet is elfogadott s vagy 172 évig élt fogságban. Habár vizivadat, E foglyot, fáczánt sem kiméli s magam láttam, a mint négy fiatal y egy nyulat ölt meg, mégis legfőbb élelme az ürge s azért valami árosságáról nem beszélhetünk. Hiszen fészkelő helyei nagyrészt 1 gondozott vadászterületeken vannak s az ide-oda csatangolók is ) tesznek annyi hasznot — ürge pusztitásukkal — mint kárt, sőt A BÉKÁSZÓ SAS. Aguila maculata (Guw.) 1788. A most felsorolandó sasokat sok ornithologus külön fajoknak tartja, k ellenben nem választják azokat ennyire szét, hanem csak fajták gya- . különböztetik meg. Megfigyeléseim és tanulmányaim nyomán — . azonban sajnos még nem elégségesek e kérdés végleges megol- s én is az utóbbiak nézetéhez csatlakozom, mert következete- k látszik, ha oly állandó eltéréseket és változatokat, melyek föld- Jy is, tehát bizonyos területekről, mutathatók ki s melyek szélsősé- 1 jól megkülönböztethető typusokat ölelnek föl, azok " között tmeneti, nehezen meghatározható alakok vannak, három névvel . magában s ezekre nézve gyüjtő név. A régi ornithologusok is Far ezt, a mit híven Jögezatükröztet , e faj gynónyujkájának rop- ; nélkül szükölködő. — idevágó elnevezései tisztázhatók, több mint yos, hogy az Aguila naevia Gm. név, melyet még a közelmultban alkalmaztak, az ölyvre (Buteo) vonatkozik s azért az ide tartozó k csoportjára a maculata (Guw.) kerül, mint legrégibb név. Az egyes legrégibb elnevezése azután: orientalis, clanga és pomarina. XA eclanga. és pomarina sokkalta közelebb áll egymáshoz, mint az orientalis-hoz. Itt főleg i szempontból említem az utóbbit a sbékászó sasok, csoportjában. Menzbier és Severtzow n a apusztai sasok, (Aguila nipalensis Hodgs.) csoportjában szerepelteti, melynek fajtái sze- 1. a kisebb orientalis Cab. — Dél-Europától Semipalatinskig és az Irtisig ; 2. a nagyobb nipa- (Typicus) — Kelet-Európa és Nyugat-Ázsia. Az angol ornithologusok szerint A. amurensis is e csoportba való. Chernel: Magyarország madarai. II. 418 IX. REND. RAGADOZÓK. Lássuk hát ezeket egyenként. a) Keleti sas. — Aguila maculata orientalis CaB. 1850. (A. nipalensis Hopcg. — A. pallasii BRHm. — A. bifasciata GRAY.) A békászó sasok közt termetre legnagyobb (majd csaknem akkora mint a parlagi sas); csőre erős, nagy ; orrlyukai hosszúkás, kerülékalakúak s harántosan fekvők; farkának két középső tolla meglehetősen sávolt. A síkság lakója s délkeleti Európában, kivált a dél-orosz pusztákon és a . szomszédos Ázsiában honos. Nálunk igen ritka. A Nemzeti Múzeumban van egy d a 40-es évekből, egy másik Csaró J. gyüjteményében Karna községből (A.-Fehérm.), mely 1894 julius 30-án lövetett. WILDBURG A. ; báró 1889-ben Bihar-Illyén fészkelve találta.? Elhagyott fekete gólya fészek- ben ütötték fel tanyájukat (májusban) s körülbelül négy hétig kotoltak. A fiókát WirpBuRG báró kiszedte és felnevelte; fejének színes rajzát ; alkalmam volt látni. Egy irodalmi adatunk szerint? Vasmegyében, a tilal- masi erdőben, is lövetett volna egy darab, utólag azonban erről kisült, hogy nem keleti sas, hanem darázsölyv (Pernis apirorus) volt." b) Nagy békászó sas. — Aguila maculata clanga PALL. 1811. [A. fusca BRHum. — A. unicolor BRmH. — Falco clanga NaAum. — Pseudaétus clanga Mev.] Kisebb mint előbbi; csőre gyengébb; orrlyukai köralakúak, felső szélök kissé dudorodott; szinezete egészben sötétebb, mint az előbbi és. a következő fajtáé, főleg a fej és nyak sohasem oly fakó ; farka egyszínű vagy némi sávolyozás nyomaival; a szájzúg a szem közepe alatt van. Délkeleti Európában, a Kaspi tó északi részén, Dél-Szibériában az Amur tartományig s fel az 56" é.-szél.-ig fordúl elő. Egyesek azonban Nyugot- Európában is mutatkoztak. A legnagyobb és legtypikusabb példányok az a VUralban az Oxal folyóig, Voronesch és Kharkow kormányzóságokban — találhatók. Nálunk nem éppen ritka s nagyobb erdőségekben, mocsaras vidéken ligetekben fészkel. Mértéke: H. a62—67, 9 65—73: Sz. 52—54; F. 255—965; L. 10—1185 Cs. 53—59 em. 1! Aguila 1894. 168. I. ?: Vadászlap 1889. 383. I. 5 U5 0, 4892. 861. 1 : U. o. 1892. 474. 1. (Szerk. üzenet). XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 419 c) Kis békászó sas. — Aguila maculata pomarina BRHuwm. 1831. [A. neevia auct. — Pseudaétus neevius MEv.)] A békászó—sások csoportjában ez a legkisebb, rendesen valamivel sebb, nagyobb mint az egerész ölyv (de vannak ölyvnagyságuak is), nya azonban, úgy nyaka és csüdje hosszabb ; orrlyukai tojásalakúak ; án elmosódó haránt csíkozás. A öregek kopottas földszínű barnák, sötétebbek evezőik, hátuk és farkuk, legvilágosabb szárnyhajlásuk. em nagyon öreg példányok tarkóján rozsdás folt látszik. A fiatalok észben sötétebb barnák, némileg zománczosak s világosabban folto- tak. (Ez a foltozás az orientalis szárnyán majdnem sávolyba olvad, a igánál meg különösen feltünő, csepp alaku). Előfordúl Észak-Német- zágban, Lengyelországban, Nyugat-Oroszországban, Balkán-félszigeten. yugot-Európában ritka s nem rendes jelenség. Pomerániában és Porosz- zágban élnek a legtypikusabb példányok, nálunk már sok határozatlan c fordul elő, így Galicziában is. Csaró szerint a Királyhágón túl álta- an egyszínübbek s foltozott példányok ritkábban akadnak. Mértéke: H. 54—59; Sz. 45—475; F. 223—235; L. 9—94; 4—42 cm. Mind a három békászó sasnak lába és viaszhártyája sárga; szemeik tal korúkban barnák s mindinkább világosodnak, míg sárgákká válnak; sőrük hamvasszürke, kampójuk fekete. A kis békászó sas, mely nálunk legközönségesebb, leginkább vizek- közel eső erdőségekben szeret tartózkodni. Kivált a mocsaras, ligetes éket kedveli s választja fészkelő helyül; de előhegységekben is — eg ha a közelben tó vagy folyóvíz, mocsár, vizenyős rét van, felüti yáját. Fészkét majdnem mindig lombos fára, különösen bükkre, re, topolyra, égerfára, 8—15. m. magasra rakja.k Azok a fészkek, telyeket látni alkalmam völt, nem voltak túlságosan nagyok; valamivel zélesebbek, vastagabban felrakottak az ölyv fészkénél. A fészek alja épvastag ágakból épül s belseje finomabban, levelekkel, sással, a nád- ogány pelyhével szokott kibélelve lenni. Áprilisban rendesen két tojást ilálhatunk a fészekben, melyek piszkos mészfehér (néha zöldesbe játszó) pszínen ibolyaszürkés, sötét és világos rozsdaszínü foltokkal, pety- kkel tarkázottak. I x A Hanyságban (Fertő mellett) a boldogasszonyi ú. n. sÖreg égererdőbens 1889 május 26-án Mapangász GyutáÁval találtunk egy fészket, mely alig egy méternyire a föld színétől, szétágozó törzsü a volt rakva. Egyetlen tojás volt benne, fehér alapszínen dohánylé barna foltozással. H. 65. z. 55 mm. A fészkéről elszálló sas clangá-ra vallott. 53k 490 IX. REND. RAGADOZÓK. Tojásmérték: H. 57—68 ; Sz. 47—54. mm. 5 A nagy békászó sas (clanga) fészke, megfelelően nagyobb, szintúgy . tojásai is, melyek igen változó színüek, de leginkább még a szirti sas 18 tojásaira emlékeztetnek, csakhogy kisebbek. ő Néha a békászó sasok más ragadozó madarak elhagyott, üresen álló — fészkeit foglalják el. A békászó sas 22—24 napig üli fészkét. A fiókák szárnyraszabadu- lásuk után az öregek példáját követve, főleg mezőkre, rétekre járnak $ az erdőbe inkább csak alvásra látogatnak vissza. Viselkedésében, élet- módjában hasonlít az ölyvhöz, csakhogy mégis ügyesebb mozgású. Hangja huji, huíi vagy hief, hieh. A nagy békászó sas hangja inkább jef, jef, jef.. A telet nem töltik nálunk, legföljebb egyesek, s már szeptemberben, októ- berben elköltöznek s márczius vége felé térnek vissza — néha előbb is — az országos középnap szerint: márczius 30—április 2. közt. Élelme: tavaszszal föleg roppant sok békát (Rana temporaria) emészt I a el s egyébként is mindig kedvencz csemegéje az, de gyíkokat, apróbb 4 madarakat, vizivadat is sokat pusztít, úgy egeret, ürgét, hörcsögöt, süldő nyulat. A baromfira is reájár s lúdlegelőkről a kis libákat elcsenegeti. Csaró J. egy izben kinőtt gyöngytyúk hátáról riasztott el egyet. Nagyobb — rovarokat, tücsköt, sáskát, sőt gilisztákat és hernyókat is eszik, szükség- ; ben dögre is száll. Egérszaporodáskor, mikor nyilvánvaló, hogy az ártal- mas állatkákat fogyasztja, helyileg és abban az időben hasznos de külön- ben se tesz valami számbavehető nagy kárt. a A TÖRPE SAS. Aguila pennata (Gw.) 1788. 6 (Falco pennatus Gm. — Aguila minuta BRHum. — Butaétus pennatus BLyrTnH. it Nisaötus pennatus Hopcs. — Spizaötus milvoides JERp. — Hiraötus pennatu Kaup. — Aguila longicaudata HEUGL.! Jegyei: ölyvnagyságú vagy kisebb; hosszú csüdje és gatyája igen feltünő; a hat első evező külső széle szűkített; az öregek vállán feh folt; a fark nem sávos, majdnem egyenesen elvágott hegyű. ; Leirása. Általában kétféle színbeli eltérésben fordul elő s azé még nem régen két fajt különböztettek meg: az Aguila pennata G.-t, melynek homloka, kantárja, alsó teste sárgásfehér, barna Szárfol- tokkal, a tarkója rozsdás, háta barna, világosabb szegésekkel és néi fénynyel, a szárnyon két elmosódott csik, a fark sötétbarna, alul szür XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 491 cés, hegye világosbarna szegéssel. Azután az Aguila minuta BRHw.-t, nelynek feje és tarkója sötétbarna, rozsdavörösbe hajló sötét szárfoltok- tal, alsó teste sötétbarna vagy kávészínű, alig kivehető foltozással, háta intén sötétbarna. . A fiatalok e két színváltozat szerint alul vagy világos ozsdabarnák vagy sötétebb barnák, de fehér vállfoltjuk nincs vagy alig szik. A farkon többnyire 3—4 harántsávoly. A csőr hamvasszürke, mpója fekete, a szem sárgásbarna, a viaszhártya és lábujjak sárgák. . Mértéke: H. 453—492; Sz. 354—36-7; F. 20—209; L. 63—9-5 ; 32—34 em. Közép-Európa melegebb vidékein, úgy délfelé, Nyugat-Ázsiában Indiáig nos. Költözködéskor Észak-Afrikában is megfordul. Leggyakoribb a cán-félszigeten, Dél-Orószországban. Hazánkban nem ritka, de azért ibben még sem találkozunk vele, mert nem valami feltünő madár s I ölyvvel vagy más ragadozóval tévesztik össze. Különösen a ilyban elterülő erdőségeket lakja; a középhegységben szintén előfor- főleg a rónával, vizes helyekkel határos részekben. A Fruska-gora jységben közönséges. A ligetes, rétekkel váltakozó szálasokat leginkább átszik kedvelni. Hazánkban legelőször LÁzáR K. gró: 1861-ben a szász- rosi erdőszéleken találta 3—4 párban fészkelve. Más ragadozó madarak lhagyott fészkét szereti elfoglalni s csak ha nem akad, épít maga erejé- ől, még pedig aránylag nagy fészket, melyet friss lombokkal szokott — úgy, mint sok más ragadozó s főleg a sasok — kirakni.t Április végén és május elején kotlik, rendesen két tojást tojván, melyek inkább szabá- yos, rövid tojásalakúak, mint gömbölyűek, fénytelen zöldesfehér alap- színűek, vörösesbarna vagy vörösesszürke foltozással, rajzolatokkal. Néha egyszínűek is akadnak. . — Tojásmérték: H. 53—60. Sz. 42—46 mm. . — Hím és tojó fölváltva, három hétnél valamivel tovább, ülik a tojásokat, fiókáikat igen féltik s bátran védelmezik. Fészkök tájára tévedő nagyobb raga- ke zó madarakat, sasokat is megtámadnak. Hangja, mint különösen REzső rónörökös kiemeli, igen szép hangzású s inkább valami éneklő madárra miékeztet, mint sasra, fütyülő tü-tü-tütütü vagy éles kei-kei. Daczára, ogy a legkisebb sasunk, mégis vérengző és vakmerő ragadozó. Leg- nkább apró madarakkal, gyiíkokkal, kisebb emlősökkel táplálkozik. A ki- obb szárnyas vadnak veszedelmes ellensége, mert nemcsak ültében, dl: k Ezt talán azért teszik, hogy a régi korhadó, ronda fészek tetejét elfödjék s a piszkot be- akarják. ALMÁSY barátom úgy vélekedik, hogy a fészekben kifejlődő sok élősködő ellen védekez- így. 422 IX. REND. RAGADOZÓK. hanem reptében is ügyesen elfogja martalékját, még a galambot is. Nem irgalmazhatunk hát neki s legbiztosabban fészkénél keríthetjük meg; de buhu-kunyhóból is sikeresen lőhető. Azt tapasztaltam, hogy nem oly vad, mint a nagyobb sasok; így Temesmegyében, egy fasorban, kocsin alig 30 lépésnyire bevárt. D. ALCSALÁD. SÓLYMOK. FALCONINAE. Leginkább csőrük jellemző, mert a felső káva élei, a kampó előtt, fogszerűen kinyulnak s ennek megfelelően az alsó káva élein kivágás van; szárnyuk hosszú, hegyes, a második, vagy a második és harmadik . evező leghosszabb ; a csüd középhosszú. Kiváló repülők, bátran, nyílszerűen lecsapva, mintegy cleütiko,, xelerugjáks, áldozatukat. Egész megjelenésök nemes, ragadozási módjuk pedig oly ügyes, hogy e tekintetben a többi ragadozómadarak alig versenyezhetnek velük, még a héják és karvaly. sem. Kizárólag önerejükkel szerzik prédájukat. Fákon, de épületeken is fészkelnek s tojásaikat sötét, erős foltozás, mely a héj egész felületére terjed, különösen- jellemzi. le zaatóésánió EV ELT ZZAT Tat, ő en Fő sza TEVÉK TET IRNET S TOMATO EL I ze otátasáati a NYZE VEZEET TVE 83. NEM ; VÉRCSE. CERCHNEIS Boie 1826. A vércsék természetök szerint a sólymok parasztjai. Termetökre a kisebbek, tollazatuk puhább; farkuk elkerekített; csüdjük valamivel hosz- A szabb a középső ujjnál. Ragadozási módjuk sem oly vakmerő, mint a § következő nem fajaié s különösen jellemzi őket, hogy prédájukat kém- A lelve, a levegőben egy helyen cfüggnekv, ssátoroznako, xclebegnek; . 8. azután csapnak le. Főleg rovarevők és az egerek pusztítói. 3Eb8 U9SIN9g s9 [AHAZ) TOUIOJYI xXuld RU pe Á3SI8N 9p 18 (1) SNINONNNNIL SI3NHJUH39 CI) SNNILUHH3dAdSHAJA SIHNHJUHAJAD HSOUJHA SOHOA HASÓJUSA HUHH ai 2 mafóe jé teez zás veszem . a XXVI. GSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 493 A VÖRÖS VÉRCSE. Cerchneis tinnunculus (L.) 1758. ásás tszeeg fé, . XI. Tábla. TEÉHZÁÉ St e ada (Falco tinnunculus L. — Falco alaudarius Gum. — Tinnunculus alaudarius — Tinnunculus tinnunculus HEuGL. gepies nevei: vírcse (Vasm.); széjjel- v. szélleljátszó (Erdély) ; B 6 (u. 0.) Jegyei: galambnagyságú, de sokkal nyulánkabb; háta halavány abarna, az öregeknél ritkás háromszögletű sötét foltozással, a tojó- és a fiatalabbaknál inkább harántsávolyokkal; alsótest rozsdásfehér, hosszanti foltokkal; viaszhártya és láb sárga, karma fekete, csőre sárgás, majd ólomszürke, kampója feketés, szemei sötétbarnák. . Leirása. Öreg hím : fejteteje hamvasszürke, finom fekete szárfolto- 38 . háta és szárnyfödői halvány rozsdabarna alapszínen fekete, há- mszögletű, kisebb-nagyobb foltokkal; torka fehéres; a bajúsz sötét- ürke; az alsó test rozsdasárga, a begyen hosszukás, a mellen és olda- ! cseppalakú, sötétbarna foltokkal; farkalja és czombjai egyszínűek ; yalja fehér, fekete foltokkal; az evezők sötétbarnák, keskeny, vilá- b szegélylyel, belső szélök fehér, nagy, fürészfogazás alakú rajzotattal ; :kcsíkja és farka hamuszínű, a tollak szárai, valamint a fark végén levő 3 sáv fekete, a fark hegye azonban fehéres. A fojó alul, mint a hím, ogy valamivel világosabb alapszínű; felül, úgy farka is halvány zdabarna, a fejen és nyakon sötét hosszanti sávokkal, különben haránt- yokkal, a farkon is, melynek végén szélesebb a fekete sávoly. iatalok a tojóhoz hasonlók. "Mértéke: H. 32—35; Sz. 233—258; F. 155—171; L. 41—46 ; 7—19 em. A vörös vércse egész Európában fel a Sarkkörig, sőt azontúl s nez övben Ázsiában Japánig, valamint Észak-Afrikában is előfordul. nban valamivel sötétebb fajtája a GCerchneis tinnunculus japonicus ttesíti. Magyarországban igen gyakori s legismertebb ragadozó ma- wraink közé tartozik. Városok nagyobb épületein, tornyokon, várromo- sziklafalak körül, mezőkkel határos, vén, száradt sudarú facsoportok- n, az alföldi ákáczosokban, kisebb erdőrészletek szélein, előhegyekben,?t . 4 Erdélyben a sziklás hegyekben felterjed a havasokig. 494. IX. REND. RAGADOZÓK. fasorokban szeret kiváltképpen tartózkodni és fészkelni; az erdő mélyét mindig kerüli. Innét azután táplálékát keresni kijárogat a rétekre, me- zőkre. Tartózkodási helyeinek különfélesége szerint fészkét is többféle- képpen rakja meg, sőt sok esetben nem is épít, hanem elhagyott szarka- vagy varjufészekbe telepszik. Faodvakban, sziklarepedésekben, az épületek — diszítéseiben vagy fülkéiben szintén gyakran fészkel. Alkalmas helyeken, a főleg vén fájú, legeltetett erdőkben, a hol csókák, vadgalambok, harkályok, E seregélyek stb. költenek, aránylag kis helyen 10—15 vércsefészket talál- hatunk. Háztáját hamar elárulja, mert a párok folyton ott repkednek s a visító, hangos kli-kli-klü, klü, kli, kli szavukat hallatják. ; Népünk jól ismeri s költését PErőri annyira jellemzőnek tartotta, hogy nem nélkülözhette sAz Alföld költeményében sem : öi § EÁ ONES ÉS Égasa MR ss het s KEGY TÖRÉVANT EM SORLE, ELEK ZT RAY ZTE NT LE ÉSZ UT KE 12 Mir c A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban, Oda fészkel a visító vércse Gyermekektől nem háborgatottan.v Legnagyobb részök a telet melegebb égövekben tölti s csak egye- sek maradnak vissza nálunk télen is, különösen ha az időjárás enyhébb. — Tavaszszal azonban már korán beállítanak s megjelenésök országos közép- napja: márczius 14-ére esik. Költésük főideje április második fele, mikor is a tojó 5—6 gömbölyded alakú tojást tojik, melyek sárgásfehér alap-. szinen annyira vörösbarnán foltosak, hogy e szinezés majdnem az egész. héjat belepi. Néha egyszínű halványsárga tojások is találhatók, néha meg. a vörösbarna foltozásban sötétbarna rajzolatok is mutatkoznak. Tojásmérték: H. 37—433; Sz. 30—32:5 mm. ; Alig három heti kotlás mulva kikelnek a fiókák, melyekhez az öregek. nagyon ragaszkodnak s fészkök háborítóját jajgató visítással fogadják. Apróságuk kireptetése után mezőkön, réteken, különösen ott, a hol egyes . fák is vannak, mindenütt nagy számban találkozhatunk velök. Itt is, ott is alig puskalövésnyi magasságban cfüggnekv sszitálnako a levegőben, szár- nyaikat gyorsan csapkodva, farkukat kiterpesztve, fejöket kissé lehorgasztva, . zsákmány után leskelődve. Majd rövid távolságra elrepülnek s megint sáto-. roznak addig, míg valami eleségök akad. Ekkor hirtelen lecsapnak s a földön ragadják meg az áldozatukat. Repülő madarat nem igen tudnak elfogn Ez a sátorozásuk, lebegésök termette az erdélyiek ajkán azt a találó elnevezésüket: xszélleljátszós. Csakugyan játszanak a széllel, levegővel Pihenésre szeretnek fahegyre, táviródrótra, kazalokra, keresztbe rako gabnára s más kiemelkedő pontokra szállni, XXVI. GSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 495 Gazdasági értékét, sajnos, még manapság sem ismerték el s különösen erülők, vadőrök igazán irgalmatlanul pusztítják, persze sokszor a énz kedvéért. Ezért különösen felhivom reája a vadászattulajdonosok mét is, hagyjanak fel végre régi előítéletes felfogásukkal, mely a lanság s s egyenesen a műveletlenség szomorú jele csak, és fogadják nökbe ezt az ártatlan madarat, úgy rokonait is. Igazán megszégye- mikor az ember végiglapozza a sVadászlaps évfolyamaiban éven- megjelenő lőjegyzékeket s abban százszám találja a vércséket más los ragadozó madár mellett s csak elenyésző csekély mennyiségben azán kártékonyakat! Megfigyeléseim határozottan arra tanítanak — mindazok is, a kik hosszabb ideig észlelték madarunk életmódját talhatták, — hogy a vörös vércse főképpen különböző rovarokkal, ékkel, tücskökkel, egerekkel táplálkozik. Számos felbonczoltnak gyom- . húsznál több tücsköt, szöcskét, sáskát és futóbogarakat találtam. kábban akadtam gyomrában gyikocskára vagy apró madármaradvá- Májusban gyakran cserebogarakkal volt begyök megtömve s nem lestem meg, mikor a fasorokban a lombok körül röpködő csere- akat kapkodták el. Télen az a néhány itt maradozó — mást nem ván — kisebb nagyságú madarakat is fog s költés alatt, főleg a fiókák énél, szintén reávetemednek holmi apró madarakra, fürj- és fogoly- kre. Hogy ezáltal azonban valami érezhető kárt okoznának — egye- n tagadom. Az csak olyanformán birálható meg, mint a legjobb szán- ú ember kivételes tévedése; ezért derékségét nem lehet elitélni. S kü- sen figyelmeztetek arra — legalább a megfigyelés és bonczkés azt atta — hogy a madarak közül leginkább magevőket s gazdaságilag ömbös fajokat ragadoz (verebet, sármányt leggyakrabban). Avval a fogoly- és fürjcsirkével a vadásznak nem szabad törődnie; adja szi- , fizetésképpen azért a gazdaságilag kiválóan hasznos működésért, it a vércsék a mezőn, réten végeznek. Ők legalább tizszeresen vissza- A FEHÉRKÖRMŰ VÉRCSE. Cerchneis naumanni (Fteiscn.) 1817. Falco naumanni FLEmiscH. — Falco cenchris Naum. — GCerchneis cenchris . — F. tinnuncoloides Natt. TEmm. — Tinnunculus cenchrís KaAup.! . Jegyei: kisebb, mint előbbi; az öreg hím háta valamivel sötétebb egyszínű ; a csőr foga nagyobb, mint előbbié; különben igen hasonló oz, de fehér karmai tőle mindenkor biztosan megkülönböztetik. Chernel : Magyarország madarai, II. 54 496 IX. REND. RAGADOZÓK. Mértéke: H. 26—28; Sz. 23—24; F. 144—152; L. 29—34; Cs. 15—18 em. Dél-Európa, "Kis-Ázsia, Perzsia, Turkesztán, Észak-Afrika faunájához tartozik, de egyes helyeken Közép-Európában is előfordul. Hazánkban itt-ott szintén költ; de általában sokkal ritkább, mint előbbi. Vasmegyé- ben Tömördnél, legelőkre és mezőkre dülő vén tölgyes erdőben, mely a csókáknak, seregélyeknek, harkályoknak, vadgalamboknak, gébicseknek is tanyája, körülbelül 8—10 párban rendesen fészkel, még pedig magasan fekvő nagy faodvakban. A telet sohasem töltik itt, hanem csak április kö- zepe és .vége táján érkeznek meg, szeptemberben azután ismét elvonul- nak, még pedig többnyire társaságban. Erdélyben ezt BupA ÁDÁM és CsSATÓ János 1890-ben észlelték, mikor Hátszeg körül vagy 150 darabot találtak. Fészkelő helyeiket hamar elárulják, mindig a fák fölött keringelvén s gyakorta szólnak vércseszerű, de sokkal finomabb gi gi gli glyi gli gi gi 7. hangon. Költési ideje májusra esik, 5—6 tojást tojik, melyek kisebb ; kiadásban olyanok, mint a vörös vércse vagy a következő faj tojásai. ; Tojásmérték: H. 318—35; Sz. 27—29 mm. jú Életmódjában és szokásaiban is részben előbbi, részben következő — fajra emlékeztet. A Tömördön fészkelők rendesen kijárnak a mezőkre élel- a mök után s nagyon szeretnek az ottani tó (kb. 30 hold nagyságu) fölött a és szélein vadászgatni. Ez a kis vércse még inkább, mint az előbbi, rova- a rokkal, tücskökkel, szöcskékkel táplálkozik. Alig tapasztaltam, hogy más állatokat is fogott volna, legföljebb egeret. Begy- és gyomortartalma is min- dig rovarokból, tücskökből, szöcskékből állott. Lehet, hogy néha egy-egy apró madárkát is elcsen; de az bizonyos, hogy kiválóan hasznos és jú megvédendő madár, mely különösen szöcske- és sáskaszaporodás idejében — ott, a hol megjelenik, valóságos áldás. A agelé a ak A KÉK VÉRCSE. Cerchmeis vespertinus (L.) 1766. XI. Tábla. (Falco vespertinus L. — F. rufus ScopP. — Falco rufipes BESEGKE. — Erythropus — a vespertinus BRHu. — Tinnunculus vespertinus GnRavY. — Erythropus rufipes Ries] ú Népies nevei: hamvas vagy szürke vércse (Alföld) ; palavércse ; a vöröslábú vércse; papagályvércse (Velencze). cat Jegyei: körülbelül akkora, mint előbbi; lábai, szemköre és vi USREATZS AS XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 427 ja élénk sárgásvörösek (öregeknél majdnem vörösek), karmai fehé- vűek, hegyük szarubarnás; szárnya hegyes, hosszú, az első evező gye belül 3—4 cm.-nyi hosszúságban szűkített. (L. I. köt. 2. kép.) Leirása. Öreg. hím: egészben palaszürke ; legsötétebb a fej, szárny- és fark ; az . evezők szárai feketék, különben fehéres hamvúak (mint zilván) ; a czombok és farkalja élénk gesztenyevörös. A tojó egé- más; pofafoltja feketés; homloka sárgásfehér; torka, nyaka, nyak- gyanily színűek; fejteteje és tarkója, úgy a nyak hátulja sár- zsdavörös; a tarkó táján finom feketés szárfoltok; a hát és ők és a fark hamuszínű alapon, mely a hát elején rozsdás, szá- tcsíkkal sávolyozott, a tollak szára fekete, legszélesebb a fark álló sáv; az evezők hamuszürkék, belső felök fehér, kerülékalakú ; az alsó test alapszine sárgás rozsdavörös (néha rozsdás árnya- ressárga s ekkor a fejtető is ilyen) feketebarna hosszanti foltokkal. alok is különböznek az öregektől s hasonlítanak a törpe sólyom erillus) tojóihoz és fiataljaihoz ; felül barnák, rozsdás tollszegések- sárgásfehér alapon erős sötét hosszanti foltokkal. csőr tőve sárga vagy narancssárga, kampója kékesszürke és feke- ü; szemei barnák. rtéke: H. 26—30; Sz. 22-55—242; F. 117—138; L. 28—3; sk em. a vércsét, mint ritkaságot, Angolországban, Németországban, landban is találták már ugyan, igazi hazája mégis Délkelet- és Nyugat-Szibéria. Különösen Oroszország déli részeiben igen Újabban, úgy látszik, északabbra is terjed, mint számos meg- iés tanusítja. Kelet-Szibériában a Cerchneis vespertinus amurensis E helyettesíti, melynek szárnyalja fehér. Nálunk az alföldi vidékeken, jsen vízgazdag területek s:homokerdeibens, nagyobb fasoraiban, kertjeiben igen gyakori. Ott, hol varjuk, szarkák szivesen fészkel- mint ákáczosokban is — legörömestebben tanyázik. Mint költöz- későn érkezik hozzánk, ápril végén, május elején, az országos nap szerint: április 26-án.X Költözködéskor, valamint nálunk tartóz- a alatt is, ritkán látni egyedül, mert kiválóan társaságszerető, kisebb- gyobb csapatokban járó madár. E mellett jámbor, bizalmas. Szép lát- a mikor csapatban, rügyedző, még nem leveles akáczfára telepszenek üldögélnek ott a tarka tojók, meg az egyszínű hímek, hogy az ava- .X Van egy adatunk: 1890 márczius 31. Hegykő (Fertő) dr. Mapanász Gyutától, a mi biztosan elési hiba s ezért nem vehető tekintetbe. 498 IX. REND. RAGADOZÓK. tatlan külföldi madaraknak tarthatná őket. Tényleg hasonlítanak holmi papagályokra, a mit a fehérmegyei nép észre is vett s mint a népies elnevezések közt láttuk, ki is fejezett. A mezők, rétek fölött repkedve — miközben vércsemódra többször clebenekv is — inkább elárulják kilétüket. Élelemkeresés közben azonban gyakorta alacsonyan és csapatban járva, közbe-közbe a földről szedegetve prédájukat, — különösen ahamvas hímek — emlékeztetnek a szerkőkre is. A hasonlatosság evezőik szinén is bizonyos fokig meg van, úgy szárnyalkatukon. Pihenni nemcsak fákon, kepéken, kazalokon, hanem a táviró drótjain is szoktak. Vadászgatásuknak csak a késő esti órák szabnak határt, mikor elvonulnak fészkelő helyök köze- j lébe. Május közepén és második felében költ. Fészket nem épít, hanem j elhagyott szarka- és varjufészkekbe rakja 4—5 tojását, melyek a vörös 3 vércse tojásaihoz igen hasonlók, de valamivel kisebbek. (XXXIX. tábla.) ; Tojásmérték: H. 3677—387; Sz. 2673—31"7 mm. j Fészkét és tojásait PETÉNYI S. J. födözte föl 1826-ban s ő adta ma- darunk eddig létező legkimerítőbb leirását és ismertetését is, mely azon- ban csak halála után majdnem 35 évvel később jelenhetett meg.Y É 18 napi költés után kikelnek a fiókák, melyeket a szülők odaadó — gondossággal nevelnek föl. Minthogy fészkelő helyeik telepesek, élénk élet bontakozik ki azok környékén. Gyönyörűen röpködve, keringelve, a úszva, felcsavarodva, majd hirtelen oldalra csapódva, akár valami fecske, a játszadoznak itt a levegőben, gyakorta hallatván gijgij-gij-gij-gij vagy 8 glyi-glyi-glyi-glyi forma csengő szólásukat. 3 A fiókák nagykorúságával, megerősödött csapatokban járják még egyi ideig a mezőt, rétet, nádasokat, szántást, legelőt, de augusztus végével és szeptember elejével elköltözködnek melegebb hazába, Afrikába, mely- nek még délibb részeit is meglátogatják. K A kék vércse gazdaságilag egyike a leghasznosabb madarainknak. si Nem tudok esetet s kitünő megfigyelője PErTÉNYI sem tudott, hogy csak egy izben is megölt volna madarat. Ellenkezőleg, tápláléka főleg külön- böző rovarokból, álczákból s ezek között számos igen kártékony fajból kerül ki. Különösen a tücsköknek, szöcskéknek, sáskáknak kiméletle pusztítója; a hernyókat, bábokat, kukaczokat, szitakötőket, futóbogara- kat sbt. épp oly szivesen prédázza. Csak mikor bogárság nem akad, vetemedik békára, gyikra (leginkább megérkezésekor, mert abban az id ben még nem fejlődött ki teljesen a rovarélet, vagy mikor hidegebb id xX HERMAN OTTÓ: aPETÉNYI S. J., a magyar tud. : ornithologia megalapítójai cz. diszműben, 1891-ben Budapesten tartott II. nemzetk. congressus:. alkalmából kiadva. ; XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. Í 499 a rovarok elbujnak). Kiváló hasznossága pedig leginkább szembe- . akkor, ha tekintétbe veszszük, hogy éppen azokon a helyeken és tömegesen él, a hol a termesztményeinket, legelőinket rongáló ék, sáskák, tü cskök elhatalmaskodnak s érzékeny csapásként jelent- nek. Madarunk valóságosan belemarkol e túlszaporodás korláto- "s ha maga nem is, egyéb szárnyasok segítségével mindenesetre sen — mondhatnám első sorban — nyujt nekünk segédkezet. pusztítani kell ezt a mi barátunkat, mint tudatlan puskások teszik, óvni és odabilincselni területünkhöz, a mi különösen úgy fog ., ha fészkelésében nem háborgatjuk s a szarkák ellövésével —- 1 azok fészkeiket megrakták — költésüknek több alkalmatosságot gy A 84. NEM: SÓLYOM. FALCO L. 1758. idetartozó madarak közt néhány alig nagyobb a vércséknél, leg- e azonban az ölyv termetét is eléri, sőt annál is erősebb. Tollazatuk )b, merevebb, mint emezeké, a fark vége nem oly elkerekített, inkább és — valamint csüdjök is — rövidebb. Utóbbi a középujjnál osszabb, lábujjaik nyulánkabbak, vékonyabbak, karmuk erős. Raga- módjuk is különbözik előbbiekétől, úgy élelmök is. Ritkán, sőt nem joktak cfüggniv a légben, hanem czirkálva repkednek s prédájukat "csupán a földön, hanem leginkább a levegőben támadják meg, gyors ással, mert főélelmük madarakból áll. Ők az igazi enemes" sólymok. A KERECSEN SÓLYOM. Falco lanarius L. Pau. 1811. (Falco sacer Gw. — F. laniarius GLoc. — F. cyanopus TiEx. — (Gennaja sacer Bp. hierax lanarius CaB. — Hierofalco sacer MEv.j Népies neve: kelecseny. dJegyei: ölyvnagyságú, hanem karcsubb; a fiatalok viaszhártyája lábai világoskékesek, később sárgásba színeződnek; a középső lábujj om nélkül) rövidebb a csüdnél; felül barna, némi hamvas árnyalat- minden toll rozsdásan szegélyzett; a szem fölött rozsdásfehér, fekete 430 IX. REND. RAGADOZÓK. foltos sáv; a fejtető rozsdás, erősen barnán foltozott; a tarkó rozsdás- fehér alapon sötétbarnán foltos, a hátsó nyak közepén egy nagyobb sötét- barna folt; bajusza fekete, nem hátarozott; a torok fehér vagy sárgás- fehér ; az alsótest is ily színű alapon, sötétbarnán hosszant foltos, fiatalok- nál oly erősen, hogy az alapszint e rajzolat elnyomja, később az tisztábban látszik s a foltozás kirivóbb, mert gyérebb lesz; a fark középső tolla egyszínű, a többi sem sávolyos, hanem széles, kerülékalakú, világos rozsda- színű foltokkal tarkázott, melyek a tollak mindkét szélén külön állnak s egymásba nem folynak, a fark hegye rozsdásfehéres; a csőr kékesszürke, hegye felé mindjobban feketésbe hajló; a szem sötétbarna. I Mértéke: H. 49—54; Sz. 395—404; F. 19—29; L. 58—64; 8. 28—32 cm. Leggyakoribb keleti és délkeleti Európában, Közép-Ázsiában és télen Arabiában, Perzsiában. Hazánkban több helyen fészkel, de közönségesnek nem mondható. Úgy látszik, régebben gyakoribb s mindenesetre sokkal a ismertebb madár volt, kivált a sólymászat korában, mert őseinknek kedvelt — vadászó sólyma, hires ekelecsenyjes ő. Szárnyát, evező tollait kalpagdíszül ű szintén előszeretettel viselték; számos történelmi adatunk van erre. Tar- tózkodási helyeit legszivesebben nagyobb vizek közelében, erdőkben, új sziklákon választja. A Duna és Tisza mellékén, a Hanyságban, mocsaras a ligetes erdőkben reáakadhatni. Az alföldi erdőkben szintén előkerül: LAKATos K. Halason és Kalocsánál találta fészkét. Én ismerem Fehér-, a Pozsony-, Temesmegyéből s fogságban tartok egy nógrádmegyei példányt. "új Az adonyi szigeten, Ercsiben, Pestmegye több helyén, Titelen, Dráva- . fokon és a Fertő körül szintén többször lőtték.k A Hanyságban, a Duna és Tisza mellékén, legtöbbnyire ligeterdőkben, fákon fészkel. A Duna és Morva egybeömlésénél azonban, Dévény várfokán (Pozsonym.), 1885-ben körülbelül 100 méter magasan, a várhegy sziklafalában, üregben találtam fészkét, melyből 1886 június 8-án négy meglehetősen anyányi fióka köz egyet megszereztem. Ez majdnem 11 évig volt nálam fogságban; meg- szelidült, nevét értette s hivásra is jött. Nem egyhamar felejtem el azt napot, mely birtokomba adta! A vár fokáról egy ablakon át ALMÁS barátommal 30 méter hosszú kötélen bocsájtottuk alá sógoromat a fésze hez, ki félig a levegőben lógva, csak lábaival támaszkodva, önként váll kozott e veszélyes kisérletre. Mégis eredménytelenül, mert a kötél rövi " FRivaLpszKY d.: aAves Hungarixzs czímű művében a 17. lapon Falco Feldeggi ScHL. al felsorolt példányok is e fajhoz tartoznak, valamint dr. MADARÁSZ: xMagyarázó a II. nemzetk. o congressus alkalmára rendezett magyarországi madarak kiállításához; czimű mű 62. lapján ügyarisá F. Feldeggi néven említettek is. ; XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 431 A fészekben ülő fiókákat ezután a Morva partjáról golyóspuskával ; tü k agyon, egy kiesett sértetlent pedig magunkkal vittünk. Ez volt az lőbb említett. Igen érdekes, mert e fészek ősi lakottságára enged követ- ést, SCHLEGEE jeles hollandi ornithologus 1853 október 1-én kelt és ihez intézett idevonatkozó levele, mely szerint a holland sólymászok ismerték e fészket és eljöttek Magyarországba, hogy fiókákat szed- belőle. Kotlási ideje ápril közepe tájára esik s négy tojásnál ritkán bbet. Ezek barnássárga alapszínen sötétebben, vörösbarnán és bar- foltozottak, pettyezettek. "Tojásmérték: H. 50—57 ; Sz. 40—43-5 mm. A kerecsen sólyom télen délebbre vándorol, ritkán marad itt. látszik októberben, novemberben távozik és márcziusban tér vissza. ó pontos megfigyeléseink azonban nincsenek. Erőteljes, vérszomjas igen veszedelmes ellensége a vadállománynak, baromfiaknak. Külö- a vizivadban sok kárt tesz, úgy a galambokat is előszeretettel i. A dévényi fészek alatt danka sirály maradványait és egy majd- teljesen ép ürgét találtam. Kiméletünkre nem számíthat. $ A FELDEGG SÓLYMA. Falco feldeggi ScHLEG. 1841. Az 1841 előttről való nevek F. biarmicus, tanypterus, alphanet, rubens, stellaris zavarók s biztosan nem értelmezhetők. — Hierofalco Feldeggi ScHL.) egyei: valamivel kisebb, mint előbbi s rövidebb lábujjú, de hosz- b szárnyú ; fejteteje rozsdavörös, finom sötét szárfoltokkal; bajusza ehetős erős; háta hamvasszürke s nem igen barna ; alsó teste sárgás- r, a begyen rozsdás árnyalattal, cseppalakú feketés hosszanti foltok- melyek sokkal ritkábban állanak mint előbbinél; farka sávolyos ; ártyája, és lábai sárgák. Különben — főleg a még ki nem színe- j. fiatalok — hasonlítanak a kerecsenhez. Sokan azt tartják, hogy . is külön faj, hanem utóbbinak délibb fajtája.tt Mértéke: H. . 44—49; Sz. 362—38; F. 18—21; L. 46—56; Cs. -32 cm. Dalmácziában, itt-ott a Balkán félszigelen s különösen Egyptomban, - Afrikában honos. Nálunk ritkaság s mindössze HUSZTHY ÖDÖN lékai j k HERMAN 0.: PETÉNYI S. J. a magy. tud. ornith. megalapítója, 115. Il. kk V. ö. CSÖRGEY Tírusz: sAguilas 1897. 105—139. 1. és dNaumann Nat. Gesch. d. Vögel ands etc., második kiadás — 1899. — V. kötet 93. 1. 439 IX. REND. RAGADOZÓK. gyüjteményében — Báziásról származó — s ALMÁSY Gy. barátom birto- kában tudok egy-egy példányt. Azok, melyek a Nemzeti Múzeumban e néven szerepelnek, mint már az előbbi fajnál említettem, kerecsen sóly- mok, noha nem éppen typikusak. A VÁNDORSÓLYOM. Falco peregrinus Tunsr. 1771. (Kép.) [(F. communis Gm. — F. abietinus Becnsr. — Hierofalco peregrinus BoIE. — F. cornicum BRHux. — F. anatum Bp.) Népies nevei: hegyes szárnyú kánya (Szeged); galambfogó héja. Jegyei : majd akkora mint a kerecsen ; az összecsukott szárnyak hegye eléri a fark végét, a pofasáv széles és felül a szem alatt hátra terjed s a fejtető szinével összefolyik; a czomb tollazata foltos vagy szalagos; a tarkó világos foltozású; viaszhártyája és lábai zöldessárgák, öregeknél sárgák; szeme sötétbarna; csőre kékesszürke (néha az alsó káva töve sárgás) kampója felé feketedő. i Leirása. Öreg hím: fejtető feketés vagy sötét palaszürke; a hát Í felső része feketésszürke, egyébként felső részei kékes palaszürkék, sötét . keskeny szárfoltokkal és haránt sávolyokkal; a felső farkfedők és a fark világosszürkék 11—12 sötét sávolylyal; az evezők szürkésfeketék, belső felük világos haránt foltokkal; alsó testük fehér, a mell táján némi rozsdás 5. árnyalattal és fekete finom hosszanti foltokkal, alább fekete harántsávok- kal és foltokkal. A tojó hasonlít a hímhez, csakhogy nagyobb s melle rozsdásabb árnyalatú. A fiatalok a kerecsenhez hasonlítanak inkább, csak- .hogy szárnyuk a fark végét éri; bajuszuk erősebb, szélesebb ; farkuk alig a foltos (kis köralakú rozsdás foltok), sőt rozsdafehéres hegyét leszámítva, — inkább egyszínű ; fejök teteje barna, világosabb szegélyekkel s nem rozsdás ; j alsó testük sárgásfehér, sötétbarnán hosszant foltos, mindig ritkás j mint a kerecsennél. ű E sólyom színezetében különben sok eltérés van s nagyságuk is ingadozó, azért faji jegyeire külön figyelmeztetek. a Mértéke: H. 38—43-6; Sz. 33—375; F. 18—20; L. 55—6 Cs. 3—32 em. Európa és Ázsia északi és mérsékelt övében tanyázik, sőt ha . észak-amerikaiakat nem tekintjük fajtáknak, ott is. Télre azonban dél VÖLa SEA só YA zet XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 433 költözködik s Afrikában kalandoz. Nagy földrajzi elterjedése megokolja termetének, színezetének eltéréseit. A délibb Európában előkerülők fekete fejűek, kisebbek (F. peregrinus punicus) s Ázsia déli részeiben, Ausztráliá- . ban is a typikustól különböző fajtákat találtak. Hazánkban meglehetős közönséges, szerencsére azonban még sem nagy számban fészkelő. Hegyes, Vándor sólyom (Falco peregrinus Tunst.) és prédája (Tőkés récze. — Anas boscas L.) . sziklás vidékek erdőiben leginkább szeret tartózkodni, de költözködés közben lapályos erdőkben is csakúgy előfordul. Egyesek néha télen is mutat- koznak nálunk, valószínüleg az északról lenyomultak. Márcziusban foglalja el fészkelő helyeit, s többnyire sziklafalak repedéseiben, oduiban április- ban alapítja meg otthonát. Ritkábban fákon is költ, ez esetben majdnem mindig más ragadozó madarak, varjak elhagyott fészkeiben. Fészekalja 2- 4 (a rendes 3) tojásból áll, melyek alapszíne barnássárga, szürkés Chernel: Magyarország madarai. II. tö 434. IX. REND. RAGADOZÓK. vagy barnás, de leggyakrabban rozsdavörös, erős, az egész héjat sűrűn borító foltozással. A tojó három hétig — még pedig egymaga — ül. Tojásmérték: H. 47—56. Sz. 37—43 mm. . Ebben a sólyomban egyesül nemének minden jellemző vonása. Bátor, vakmerő, öldöklő, kitünő reptű rabló, mely szárnyas világunk legvéreng- zőbb ellenségei közé tartozik. Az apró madárságtól kezdve föl a nagyob- bakig, minden fajú madarat clevágv; a varjuknak sem irgalmaz, sőt a ludakkal is megbirkózik. Mikor zsákmányát üldözi, mindig föléje kereke- dik s oly sebes nyilalással veti magát áldozatára, hogy alakját alig vehet- jük ki, csak egy sötét vonalat. Földön ülő állatot — éppen mivel iszonyú erővel vág — nem tud fogni, azért csakis repülő, legföljebb fán ülő mada- rakat üldöz. Oly biztosan csap a kinézett madárra, hogy alig téveszti el czélját. Láttam, a mint tőkésrécze-csapatba vágott; hiába igyekeztek a megrémült réczék minden ügyességöket összeszedni, a zsivány kimar- kolta áldozatát s leszállt vele a nádtorzsra, hol elköltötte. A galam- bokat is hamarosan elfogja, sőt előszeretettel jár nyomukban. Foglyot, fürjet, fáczánt szintén sokat elemészt, valamint fajdokat is. Félnek is tőle a tollasnépek rémítően! De maga is tudatában van bűnösségének, mert kerüli az embert; vad és óvatos, vigyáz a bőrére, melynek az ember méltán ellensége. Hangját ritkán hallhatjuk, legtöbbször még fészke táján s giak, gjak, gajak-szerűen hangzik. NAUMANN szerint károsságát még az is fokozza, hogy fogott prédáját kányák s más ragadozók gyakran ki- A zavarják karmai közül; vagyis addig kergetik, üldözik, míg azt elbocsájtja. a BREHM megfigyelte, hogy egy vándorsólyom egymásután három kacsát aA fogott s mindegyiket kierőszakolták tőle a kányák, csak a negyedikkel szállhatott odább. Ez a tulajdonsága tehát valóságos bérenczmunka; — ügyetlenebb ragadozók az ő ügyessége árán jutnak falathoz. :§ Mindenképpen megérdemli a halálos itéletet, mert a szó SZOros értelmében zsivány, mely az embernek hasznot semmit sem tesz, de annál több kárt. A buhú-kunyhóból, úgy fészke táján legsikeresebben pusztítható. ; A KIS SÓLYOM. Falco. merillus Gen 1767. 48 (Falco ssalon Tuxsr. — F. regulus PaLL. — F. lithofalco Gm. — Hypotriorchis a s esalon GRavY.— Lithofalco sesalon Hum. — F. csesius M. ő W.— Aesalon sesalon KAUP.]/ a Népies nevei: törpe sólyom, téli sólyom. , 274888 a Jegyei: kisebb — főleg a hím — mint a vércse és rövidebb farkú; XXVI. CSALÁD. SÓLYOMFÉLÉK. 435 az összecsukott szárny a fark kétharmad részét befödi; az első és máso- dik evező hegye belső felén kivágott; bajusza gyenge; a viaszhártya és lábak sárgák (fiataloknál zöldesbe hajlók); szeme sötétbarna. Leirása: A fiatalok és a tojók kis kiadásban a vándorsólyom fiataljaihoz és a kerecsenre emlékeztetnek, de a karvalyra is; utóbbitól testök különbözik, mely fehéres alapszínen, erősen barnán hosszant- foltos, a czombok foltjai keskenyek, a torok és nyak (alul) fehér, az alsótest tollszárai hegyük felé feketések; a szem fölött fehéres sáv; fej- te tejük rozsdabarnás, fekete szárfoltokkal; nyakuk fehéres, barnán folto- zott; felső részük szürkésbarna, halvány, rozsdás haránt foltokkal, főleg a tollak tőfelén; az evezőkön halvány rozsdás kerek foltok; a fark r( sdásfehéres és szürkésbarna haránt sávolyokkal tarkított. A nálunk megfordulók legtöbbnyire ilyenek; ritkábban akadunk kiszínezett öreg mre, melyhez különben az öreg, háromszor vedlett, tojó is hasonló. Ennek fejteteje és felső részei — kivéve a nyak (felülről nézve) rozsdás, etén foltozott örvszerű rajzolatát — szürkéskékek, vonalas fekete szár- tokkal; a fark középső tollai egyszínűek, végükön fekete, széles sávoly, hegyükön világosabb szegés, a többi tollak belső felükön elmosódott, feketés laránt foltozásuak, egyébként a fark olyan, mint a hát, szárai feketék ; az első evező külső széle fehéres, a többi palaszürke, belső felük fehéres . haránt foltokkal; alul a nyak, torok fehér, egyébként halvány rozsdavörös, eg az oldalakon átcsillámló fehérséggel és feketebarna szárfoltokkal, yek a mell és has táján legerősebbek ; a czombok sárgásrozsda színűek, om fekete szárfoltokkal. Lábai és a viaszhártya sárgák, szemei barnák, re szaruszürke. . Mértéke: H. 25-5—29-6; Sz. 20—224; F. 115—14; L. 35—4; Cs. 16—19 em. . — Az 57" é. szélességtől fel a magas északig Európában, úgy Ázsiában költ. Egyes költő párokat Közép-Európában is észleltek ugyan, de csak mint ritkaságokat, mert igazi otthonuk a hegyes tundra. Tromsönél a 69" s. sz. közelében a Flöifjeld-hegyen találkoztam vele. Nálunk őszszel önösen októberben, novemberben jelenik meg s télen át nem ritka. Iltözködései leterjednek Afrikáig. Téli madarainkat leginkább ez a kis, Ivetemedett szárnyas rabló tizedeli. Vakmerősége annyira megy, hogy nagyobb madarakat is megtámad s szárnyuk aljába vág, szinte testökbe urakodik, míg csak elbágyadva le nem hullanak. Hiteles megfigyelések onyítják, hogy vadludakkal többször próbált így szerencsét s a lelőtt d szárnyaljából repült ki, a vadász nem kis ámulatára. Igazi tollas 99 436 IX. REND. RAGADOZÓK. Minthogy leginkább az annyira hasznos czinegéket, harkályokat, foglyokat pusztítja, legkiméletlenebbül üldözendő. A KABA SÓLYOM. Falco subbuteo L. 1758. (Hypotriorchis subbuteo Borr. — F. barletta Daun. — Dendrofalco subbuteo GRAY.] Népies nevei: herjóka (Békésm.) ; fekete vércse (N.-Kanizsa) ; kaba (Nógrádm.) FK; szakállas vércse (M. Szecsöd, Vasm.). Jegyei: körülbelül akkora mint előbbi; az összecsukott szárnyak hegye a fark végeig vagy azon túl ér; első evezőjének hegye belső felén kivágott; középs lábujja igen hosszú; bajusza erős, kirivó s mint a vándorsólyomnál, a szem alatt összefügg a tarkó színezetével; viasz- hártyája, lábai szürkéssárgák vagy sárgák ; szemei sötétbarnák ; csőre tőben sárgás, azután kékesszürke, kampója fekete. Leirása. Öregek: fejtető barnásfekete; a tarkó alatt rozsdásfehér tarkázat, egyébként felső részei barnás palaszínűek, kékes hamvazattal ; az evezők belső felén rozsdásfehér haránt foltok, épp így a farktollak belső felén rozsdás haránt sávok, melyek a tollak külső felére nem ter- jednek; a középső farktollak olyanok, mint a hát s egyszínűek; a torok, nyak, az oldalakra is terjedve, tiszta, egyszínű fehér vagy sárgásfehér ; az alsótest ilyen alapszínen erősen, kirivón feketén hosszantfoltos; a farkalja és czombtollazat rozsdavörös. A fiatalok felül sötétbarnák, sárgás toll- szegésekkel tarkítva, alul halvány rozsdasárgás alapszínen, erősen barnán hosszant foltosak; a farkalja és czombtollazat rozsdássárga. Mértéke: H. 29—34; Sz.-245—27; F. 13—152; L. 33—4; Cs. 17—19 em. - — Közép- és Észak-Európában, Szibériában honos s felterjed majdnem — a Sarkkörig. Délen ritkábban költ. Mint költözködő hozzánk márczius a közepén és második felében, az országos középnap szerint: márczius . 98— 99-én érkezik. Legszivesebben mezőkkel határos erdőszélekben, irtá- J sok, vágások kiemelkedő magfáin, kisebb, szabadabb fás részletekben üti föl tanyáját: a síkságon csak úgy mint előhegyekben. Fészkét is ilyen § helyeken találhatjuk, bár maga nem is igen épít, hanem elhagyott varjú- a fészkekbe telepszik, sőt lakott fészkeket is elfoglal. Április vége felé és A májusban költ, 3—5 darab, sárgás alapszínű, rozsdavörösen, sárgásvörösen — X Boszniában a vándorsólyom: koba. XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 437 . fröcscsentett és foltozott, ritkábban barnásan is rajzolt tojását körül- . belül három hétig kotolja. ". —. Tojásmérték: H. 36—42 ; Sz. 295—33 mm. Lényében a vándor sólyom kisebb kiadása; kitünő svágós és me- , öldöklő, ügyes ragadozó. Az erdők széleiből kilátogat a me- e, rétekre vadászgatni, alkonyatkor azonban ismét vissza tér ottho- 07. : Hangja kek, geg, kek, geg szótagokra emlékeztet. Leginkább kisebb at fecskéket, pacsirtákat, rigókat, de fürjeket és foglyokat is asz s nagy pusztítást visz köztük véghez; alig enyhítheti e káros jdonságát az, hogy szöcskéket, sáskákat, szitakötőket, nagyobb rova- kat is bőven fogdoz.£ Dr. Assmúss 12 példány gyomrában talált méhe- t, némelyikben 18 darabot s így mint a méhészet ellensége is szóba n. Szeptemberben és októberben távozik tőlünk s ez időben leggyakrab- látható. HEVIL CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. STRIGIDAE. A baglyok életmódja és külseje annyira jellemző, hogy más mada- al alig téveszthetők össze. Alakjuk tömzsi, mert rövid nyakúk, göm- lyü macskaszerű fejök van, szemeik nem a fej oldalán vannak, hanem őre tekintenek, a mi valóságos carczots, kölcsönöz nekik, melyet körszerüen Ikoszorú határol és sürű, kemény tollazat borít. A tollkoszorú csak s fajnál hiányzik. Testöket lágy, dús tollazat födi s még az evezők fark is puha, a tollsugarak inkább rojtosak, nem keményen összeállók, hogy reptük teljesen nesztelen. Csőrük tövét kemény, szőrszerü tol- zat fogja körül, melyből éppen csak kampójuk, a kávák hegye látszik Lábuk is igen jellemző, mert a hátulsó ujj vetélő, azaz előre vagy dalra fordítható oly formán mint a harkályoknál. Csüdjük és lábujjaik bbnyire apró, finom tollazattal vannak borítva. Legtöbb bagoly éjjeli ma- s a nap szakát nyugalmas pihennéssel tölti valami faoduban, üregben, lkében. Éjjel azonban zsákmány után látnak s madarakat, kisebb emlő- t, rovarokat stb. ragadoznak. A sötétben nagy szemöknek kitünő nát veszik, de nem áll, hogy nappal nem látnak. Fészköket leginkább - és sziklaodvakba, üregekbe, sőt a földre rakják, vagy elhagyott varju- - Többször találtam gyomrában néhány Dyticus vizi bogár maradványait, cserebogarakat. 438 IX. REND. RAGADOZÓK. és ragadozómadár-fészkeket foglalnak le. Tojásaik rendesen gömbölyüek, tiszta fehérek. Más madarak a nappal mutatkozó, gúnyasztó baglyokra igen haragusznak s mérgesen reájuk támadnak, össze csoportosulnak körüle. A) ALCSALÁD. FÜLESBAGLYOK. BUBONINAE. Fejtetejök oldalain egy-egy fülszerű tollpamat. Arczuk tollkoszorúja, cfátyolav nem feltünő. Szemeik sárgás és vörösbarna színűek. Ide tar- toznak a legnagyobbakon kívül, közép- és kicsi termetű fajok is. 85. NEM : BUHÚ. BUBÓ. Dum. 1806. A csőr valamivel hosszabb mint magas; a csüd valamivel hosszabb a közép ujjnál; a lábat fedő tollazat a karmokig terjed; az 1-ső és 6-ik evező körülbelül egyforma hosszú, a 2—4-ik a leghosszabb; a a fark hosszabb mint a szárnyhosszúság fele. A BUHÚ. Bubo bubo (L.) 1758. (Strix bubo L. — Bubo ignavus FoRsr. — Bubo maximus FLEmm. — Bubo athe- a niensis Bp. — Bubó germanicus BRHu. — Bubo microcephalus LEacH. — Bubo europeeus LEss.] ; Népies nevei: nagy bagó, nagy füles bagó vagy bagoly. íg Jegyei: teste ludnagyságú, erős termetü s azért más fülesbag- aa lyunkkal nem téveszthető össze; felül rozsdasárga, barnásba hajló, fekete, sú széles hosszanti foltokkal, fülei feketék ; torka fehéres, egyébként egész alsó A teste rozsdasárga, a mellen erős sötét szárfoltokkal, melyeket a has táján a finom vonalas sávolyok helyettesítenek, a lábakat fedő tollazat rozsdasárga, új szintén sötéten, finoman sávolyozott. A tojó nagyobb, fülei rövidebbek, / alapszíne sötétebb. Csőre fekete, szemei vörösessárgák, ; XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 439 Mértéke: H. 57—645; Sz. 46—48; F. 24—28; L. 7—85; Cs. 41—47 em. . —— Majdnem egész Európában fel a magas északig, úgy Észak-Afriká- ban (főleg az Atlasz-hegységben) és Azsiában Khináig terjed. Az északi buhúk általán világosabb, fehéres és szürkés alapszínüek, a déliek söté- tebbek. Közép-Ázsiában, de már délkeleti Oroszországban is világosabb, és nagyobb fajtában él (Bubo bubo turkomanus EvERs. 1835.). Magyar- országban részben sziklás, szakadékos hegyi erdőkben, részben a Duna- szigeteken és ősligetekben tartózkodik. Leggyakoribb Felső-Magyarország- ban a Kárpátokban, úgy Erdélyben és az Al-Duna mellékén. Nálunk . állandó madár, legföljebb a meddők és még nem ivarérett példányok . kószálnak el. Az erdőből néha a mezőkre is kilátogat. A Velenczei tó. partján egy ízben — éppen vadászni indúltunk — a halászok fogtak egyet, Csalán (Fehér m.) a lovasberényi erdők közelében, 1898 októberben . is látták. Faodukban, sziklarepedésekben, magas földpartok üregeiben s . — elhagyott nagyobb ragadozómadár-fészkekben, néha azonban, mint LIw- — DAUER Baziás táján, a :Papina dolinás-ban, észlelte, sürű aljban a földön A vagy levágott törzs hajtásai közt a csonkon is költ. Az Al-Dunánál réti § sas fészekben találtam megtelepedve.X Márczius végén, még inkább ápri- ő lisban, 2—3 tojást (ritkán négyet) rak, melyek három hét alatt fakad- . nak meg. 3 Tojásmérték: H. 53—63; Sz. 46—51 mm. A buhu nappal valami vastag ágon, oduban szunyókál s alkonyatkor E vadászik. Bátor, elszánt állat, mely otthona tájáról még a nagyobb És sasokat is elzavarja s erősebb emlősöket, őzgidákat is ragadoz sok más . kisebb mellett, csakúgy mint madarakat, szárnyas vadat, még pedig 58 fáczánt, fajdot, foglyot, fürjet. Ha mást nem kap, megelégszik nagyobb . rovarokkal, békákkal, gyikokkal, kigyókkal is ; PAusINGER pisztráng lopáson B. is érte. Nyulat, ürgét, hörcsögöt és egeret különösen sokat púsztít, úgy . varjukat is. FöLpEs J. Palánka vidékén megfigyelte, hogy a vizi patkányokat (Arvicola amphibius) különösen pusztítja s így bizonyos helyi hasznot . is tesz. LINDAUER Baziás körül a buhúfészkeknél legtöbbször hörcsögöket, A patkányokat, egereket, ürgét, réczéket és más mocsári- és vizi madarakat, a . fekete rigókat, csaláncsucsot (Pratincola) talált. Mossissovics szerint a Dráva- . fokon egy fészekaljat (Kőrös-erdőben) az öregek főleg macskabaglyokkal — (Symmium aluco) neveltek föl; ugyan ő megjegyzi, hogy a Fruska-Gora tá- j $ ERTL GuszrÁv erdőmester egy 1866-ban talált buhu fészket az utóbbi években is lakva talált. . — Lehet, hogy egy és ugyanaz a pár tanyázott benne — 32 év óta! ján, a Száva-ligetekben élő buhuk igen sok ürgét pusztítanak. ERTL G. ta- pasztalta egy buhú fészeknél, hogy az odahordott zsákmány maradványai javarészben nyulból, fogolyból és — a mi legérdekesebb — pisztrángokból állottak. "Találkozott ezek közt egész pisztráng is. Pisztrángrabláson ERTL még máskor is érte a buhút. Így hát a halászatnak is ellensége. j Hangja mély huhogás, nevéhez hasonló, mely estenként és haj- i nalban félelmesen hangzik; fészkénél éles kvák, kvüák, formán is szól. j Napközben hollétét többnyire a varjak és ragadozó madarak árulják el, mert ezek esküdt ellenségei. Hacsak ügyesen nem cserkéljük meg, fényes nappal sem férkőzhetünk közelébe, mert rendesen lőtávolon kívül menekül, —— bárha nem is valami messze. A fán ülve — leginkább magasan, vén fákon szeret — gyakran nem tudjuk megkülönböztetni valami vastagabb ágtól. Egy alkalomkor egy buhút üldöztem, mely vastag ágú feketenyár sudarába szállt. Oda lopózkodva, távcsövemmel kinéztem magamnak a sürűben leginkább buhút mutató sötétebb részt, de oda lőve, a korona másik oldaláról szállt el a hatalmas madár s lövésem egy darab csonka ágat ért. A fák közt ügyesen repül s gyorsan átvág az ág összevissza- ságon. A Gazdaságilag nem tesz kárt, vadászatilag azonban igen nyomós a aA bünlajstroma. Másrészt azonban a vadásznak is hasznára van, a meny- nyiben vele legsikeresebben keritheti meg — buhú kunyhóból — az a ártalmas ragadozó madarakat. a. 4 ( É 440 IX. REND. RAGADOZÓK. A t 45 fi 3 86. NEM : 48 FÜLESBAGOLY. i ASIO Briss. 1760. ; a. "a " Kisebb termetüek, sőt igen kicsinyek. Előbbieknek szárnyahegye összecsukottan a farkon tul ér s a szárnyalakja is hegyesebb mint utób: biaké, melyeknél rövidebb, kerekebb szárny a jellemző. k cAguilai V. (1898.) pg. 299. XXVII. GSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 441 AZ ERDEI FÜLESBAGO LY. Asio otus (L.) 1758. FIAESESZS ezel XII. tábla, (Strix otus L. — Bubo otus Sav. — Otus asio LEaAcH. — Otus vulgaris FLEMM. — . europeus STEPH. — 0. sylvestris BRHM. — Aegolius otus K. £ BL. — 0. verus SCH.) : Népies nevei: fülesbagol, fülesbagó, fülesbagoj. — — Jegyei: majdnem varju nagyságúnak látszik, mert laza tollazata sszú és dús; főszíne rozsdássárga, feketebarna hosszanti foltokkal, fehé- res, szürkés, barna és feketés apró tarkázatokkal; a szárny és fark haránt- sávolyos; fülei feltünők, hosszúak ; alsó teste rozsdasárgás, fehér és sötét- barna foltokkal, utóbbiak gyakran kettős kereszt alakúak; a lábakat a karmokig fehéres rozsdasárga tollazat borítja; első evezője rövidebb, mint L negyedik. Csőr fekete, szemei narancssárgák. (L. I. köt. 17. kép.) "" Mértéke: H. 33—36; Sz. 29—30; F. 15—164; L. 39—42; Cs. 23—25 cm. . — Leggyakoribb Közép-Európában, észak felé a 63" é. sz.-ig; délen vala- mivel ritkább. Ázsiában — főleg Szibéria délibb részein — egész Japánig ionos, de e világrészben nem terjed annnyira északra. Észak-Afrikában zintén találták. Hazánkban nagyon közönséges, hegyi, de rónásági erdők- ben is. Tapasztalásom szerint az előhegyek ritkásabb nagy fáin, melyek alatt nyir és fenyő fiatalos van, azután sürű fenyvesekben, füves vágá- sokból kiemelkedő nagyobb fákon legszívesebben tartózkodik. Az erdőt em hagyja el, csak alkonyatkor, mikor a tisztásokra, nyiladékokra, közeli mezőkre, rétekre huz s ide-oda röpködve vadászgat. Napközben valami sürű lombú, árnyékos vén fa ágai közt, közel a törzshöz üldögél, egyenes testtartással, félig csukott szemekkel. Bizonyos fákat mintegy választ magának s ezen sokszor több példányt találhatunk. Nem könnyü onban észrevenni, mert szinezetével csak úgy mint alakjával, roppantul 3 onlít valami csonka ághoz s ügyesen alakoskodik. Nem valami vad, . mert az ember a fa alatt állhat, mégsem repül el, mintha csak érezné, . hogy biztonságban van. Néha azonban — valami nagyobb zajra — mégis 7 árnyra kap s ekkor vesszük csak észre. Nem repül messze, hanem a szomszéd fák egyikére telepszik s ha utána megyünk gyakran tapasz- hatjuk, hogy furcsa fejmozdulatokkal, pislogásokkal méreget a magasból, nem igen gondol menekvésre. Ha az időjárás nem tulságos zord és lálékhoz juthat, egyesek mindig nálunk telelnek, javarészök azonban Chernel : Magyarország madarai. II. 56 44.?, IX. REND. RAGADOZÓK. októberben, novemberben elköltözik s csak márcziusban tér vissza. Ugy látszik azonban, hogy kemény madár, mert az utóbbi évek szigorú, hó- gazdag telein is egy-kettőt mindig láttam. Költözködéskor nagyobb társa- ságokban jár, de nem olyféle csapatban mint a fogoly, vagy a házi- galambok, hanem laza kötelékben, mintha csak véletlenül kerültek volna össze s egyik a másikról alig vesz tudomást. Szalonka hajtásokban egy-egy sürű füves vágásban gyakran láthatunk ilyen uti társaságot: 10—20 darab suhan át egyenként rövid közökben a nyiladékon. Sza- lonka-lesen is észlelhetjük többször, hogy a besötétedéssel egyszerre — csak 4—5, sőt 10—15 darab is lassú szárnyalással megjelenik a vágás fölött, egyet-kettőt csavarognak, azután eloszlanak, a tisztásokon, útakon, erdőszéleken röpködve, élelmet keresve. Párosodásuk ideje márczius végére esik, mikor is szorgalmasan Szól- nak hui, hui, hui, hangon vagy pedig huúg, huhug formán chuhognako, valami vágás fölött repkednek s szárnycsattogtatva igyekeznek válasz- a tottjuk figyelmét magukra vonni. Fészket nem építenek, hanem elhagyott — varju-, örvösgalamb- vagy mókusfészkekbe rakják le 4—6, ritkán 7 fehér. tojásukat s három hétig kotolják. (XXXIX. tábla.) : Tojásmérték: H. 38—42; Sz. 31—34 mm. 4 Élelmük főképpen különféle egérfajokból áll, de nagyobb rovarokat, békát, vakondot is megesznek, sőt megszorulva egy-egy madarat is elkap- aj nak. Télen szeretnek a szérüskertek közelében telepedni — különösen ha ott a sürű ágú fákat vagy még inkább fenyőket találnak — hogy a kazalok körül aj tartózkodó egereket falatozhassák. Tapasztalásból tudom, hogy az inséget —. szenvedő s szintén a kazalok közelébe huzódott kiéhezett fogolyra 16 reá vetette magát a fülesbagoly; de ezt a vétkét elnézhetjük, mert csak- ugyan olyan elbirálás alá esik, mintha koplaló ember elé, ki a sárga- répát nem szereti, ezt az ételt tálalnánk. Velenczén, 1894/5 telén, egyik fenyőcsoportban, tavaszig tartózkodott néhány fülesbagoly s élelmök meg- emészthetetlen részei, melyeket hosszukás gombóczok alakjában szoknak : kiökrendeni, oly mennyiségekben feküdtek a fák alatt, hogy vékaszám lehetett belőlük gyűjteni. Volt néhány ezer ilyen gumó. Ezeket, valamint a különböző vidékekről, különböző időben lőtt és felbonczolt példányok gyomortartalmát átvizsgálva, azt találtam, hogy egereken kívül más alig a akadt bennök. Kimélendő tehát, mert gazdaságítlag egyik leghasznosabb madarunk. Ha a vadászok holmi kihágásokat szemére hánynak, hát igazuk van s érdemes is ennek említése, mint ritka kivételes dologn É de hogy ilyen szórványos, esetleges sbocsánandó bünüks, miatt c valamit is elvonjunk a gazdaságra kiválóan hasznos érdemeiből, azt egy TERET ÉSE ETT TT aletákt Te SL TÉANTT -ÉNNNET rsadepng . 4281nIg [ouI0Jy7) ( ZLHS) WNNLDOON WANIdIONY1D (TT) SNLO-OISY HIANY AXTOOVASHTOH4H [Hdedag e sÓ ja 2 Már XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 443 üen nevetségesnek mondhatjuk. Azért ezt a mi munkás, segítő — . félszeg alakú — barátunkat úgy pusztítani, mint azt lőjegyzékeink tják, legalább is szégyenfoltot vet vadászainkra. KÉSÉK la égsgazi A RÉTI FÜLESBAGOLY. Asio accipitrinus (PaLc.) 1771. Strix accipitrina Pan. — Str. brachyotus Foksr., Gum. — Str. palustris BEGHST. — hyotus SrEPH. — Asio brachyotus MAacc. — Brachyotus palustris Bp. — us brachiotus Ker. £ BLas. — Brachyotus accipitrinus MEv.) Í épies nevei: nádi-, mezei bagoly. Jegyei: akkora vagy valamivel nagyobb mint előbbi, színezete is ló, csakhogy alul a hosszanti foltok nem szélesednek ki keresztalakúan n rajzolatjai sincsenek, inkább rozsdasárgás és erősen, feketés- foltos, a hasa tája felé a foltok keskenyek, sokszor vonalfino- ajd teljesen elenyésznek s az alapszín tiszta; álla fehér; lába a okig tollas; az első evező hosszabb mint a negyedik; fülei aprók, jeltünők, sokszor alig látszók; a fark középső két tollán szemalakú . (a világos harántsávolyban a tollszár mindkét felén egy-egy kisebb bb folt). Csőre fekete, szeme világossárga, lábainak gyapjas tollazata rozsdasárga. (L. I. köt. V. és VIII. tábla.) Akadnak példányok — -Duna vidékéről (Temesmegye) kaptam néhányat s láttam még többet . melyeknél a rozsdasárgás alapszínt fehér helyettesítette. (Talán az cip. aegolius PALL. fajta ez). Mértéke: H. 355—39-5; Sz. 305—318; F. 39—46; L. 15—165 ; 6—28 em. Inkább északi madár, mely azonban egyes helyeken, ritkábban Közép- ában, de gyakrabban Dél-Oroszországban, Kaukasusban is költ. an szintén előfordul. Világrészünk mérsékelt övében költözködéskor , így hazánkban is igen közönséges ez időszakban, de fészkelése kinyult nálunk. CzYNKk EpE 1894 julius 7-én Fogaras mellett, a ti mocsárban, lőtt egy tojót, (ez a példány gyűjteményemben van) k kotlófoltja (meg az elejlés időpontja) valószínüvé tették itt köl- mit régebben már LÁzáR K. gróf is gyanított. 1896-ban végre . Fr. május elején, Szunyog és Ürbő puszták környékén (Pest m.), kugyan több párban találta fészkelve. A tojások a puszta földön voltak, kutyatej növényzet (Euphorbia Cyparissias) sűrű aljában. Ugyan itt ulius 23-án egy fészekaljban három fiókát és két záptojást födözött z 56" 444. IX. REND. RAGADOZÓK. a föl, majd egy másikat hat fiókával. A fészek mellett, illetőleg annak A helyénél — mert valóságos fészekről alig lehet szó — gazdag ételmaradék — árulta el az öregek gondosságát ; ezek közt cziczkányok (Sorex és Sminthus) —. leginkább. 1897-ben LENDL A. dr. pra;eparatoriumába küldtek egy tojót Magyar-Óvárról, melyben már márczius 9-én egy teljesen érett és három félig kifejlődött tojás volt. Utóbbi évben Vasmegyében is költöttek egyes párok; így Molna-Szecsődön MoLwnáR Lajos találta fészkét s egy aj fiókát elevenen hozzám küldött. Magam pedig augusztus elején Sennyénél, A majd szeptember közepén a Fertőnél láttam egyeseket, a mikor még a a vonulás nem indult meg. Tojásai hasonlítanak előbbi faj tojásaihoz. j Tojásmérték: H. 38—42; Sz. 30—32 mm. b Vándorutjában legszámosabb októberben, novemberben mikor náda- sokban, kukoriczákban, gazos tarlókon, alacsony füves vágásokban buk-. kanhatunk reá. ; Csak oly hasznos és kimélendő madár, mint az előbbi; mert elte- kintve az esetleg itt költő néhány pártól, különösen a vonulók — elég hosszú ideig időzve itt — sok egeret elpusztítanak. Erről fűves fenyvesek ben a hol nappalonta tartózkodnak, meggyőződhetünk s kihányt étel gumóikat meglelhetjük. Ezernél többet vizsgáltam át, de csak egérmarad ványokat tartalmaztak. Kiválóan emeli működésök fontosságát, hogy. a költözködők ősszel egércsapásban sinylő vidékeken nagy számban ÖSSZE- gyűlekeznek, sőt át is telelnek s kiadóan vetik magukat az elszaporodo kis rágcsálókra. Ezt a megfigyelést többször tettem, így éppen 1897-ben is, mikor Vas-, Sopron- és Mosonmegyékben az egerek annyira elszapo. rodtak, hogy utóbbi megyében helyenként nem is arattak. Ősszel azután annyi réti bagoly volt e megyékben, hogy egyes vágásokból egyszerre 30 és több darabot kiröppenthetett az ember. Alkonyattájt kiszálltak mezőkre s mindenütt kalandoztak, vadásztak az egerekre, poczkokra. 87. NEM : FÜLESKUVIK. PISORHINA Kaup. 1848. A fülesbaglyok törpéi.-Csak a csüd tollas, a lábujjak kopaszok, XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 445 A FÜLESKUVIK. Pisohrina scops (L.) 1758. trix scops L. — Str. giu Scop. — Str. carniolica Gxm. (ex Scop.) — Str. pul- Gxu. — Str. zorca CETTI. — Scops ephialtes Sav. — Scops Aldrovandi FLEmm. — ; europseus Less., Raxz. — Bubo scops Borz. — Ephialtes scops Keys. £ BLAs. — scops ReiHxw. — Scops giu NEw.! egyei: testnagysága akkora mint egy rigóé, de egészben töm- ek, vastagabbnak látszik s — rövid farka miatt — rövidebbnek is; it lesimítva, azokat nem vehetjük észre; a csüd a lábujjak tövéig tömött tollazatú; egész színezete (mely emlékeztet a nyaktekercshez kefejőhöz) barnásszürke, helyenként fehéres, rozsdás; apró finom zások, pontozások, fekete szárfoltok, melyek hasonlítanak az erdei oly keresztes foltjaihoz, sávolyok, tollszegések tarka rajzolatai . váltakoznak tollazatán: a válltollak egyrésze fehér, külső széle , hegye erős, fekete szegéssel; csőre sötétbarna, szája, szemei , lábujjai barnák, karmai barnásszürkék, tövük világosabb. Nagy- és színezete bizonyos mértékben változó. értéke: H. 18—20O8; Sz. 115—12; F. 5—67; L. 23 5—18 cm. 3 özép- és Dél-Európában, úgy Észak-Afrikában honos. Nálunk több előfordul, de minthogy nappal nem jár s általában igen rejtett dot folytat, nem tünik föl. Nagy-Czenk (Sopron m.) körül öregebb an a sikságban él; az Őrségben (Vasmegye) úgy Erdélyben elő- gyekben, gyümölcsfákkal bővelkedő szőlőkben, szálerdőben. Találtam €is-Kárpátok szőlős, erdővel határos lankásain. A hegységek magasabb is előkerül s észleltem 1000 méternél magasabban a tenger lött. Szelid, nem félős természetű, de meglátni nehezen lehet, tollazatának színezetével, alakjával oly remeken alakoskodik, hogy udjuk valami kérges, mohos, csonka ágtól, görcstől megkülönböztetni. bb még éles, fütyülő tjü, tyű, tyiű, tyiü, fyű, tyűj, tyűj hangja lja el, melyet párosodáskor hajnalban és este folytonosan hallat. jusban költ, faodvakba, szőlőházikók fülkéibe rakván le 3—5 göm- od, fehér tojását. Tojásmérték: H. 99—31; Sz. 256—-28 mm. 4 ági [Ata .k A Kárpátokban élőket dr. PRazák — főleg felül — sötétebbeknek találja s ezeket külön ént (taczanowskii) különbözteti meg. 446 IX. REND. RAGADOZÓK. ; Egereket, főleg cziczkányokat, különböző rovarokat, tücsköket, szöcs- a kéket eszik. Hasznos, kiméletet érdemlő madár. A a B) ALCSALÁD. j MACSKABAGLYOK. ; SYRNIINAE. Fületlen, gömbölyü, nagyfejü, tömzsi termetü baglyok; némely fajok a arczfátyőla igen kifejlődött, sugaras kemény, majdnem szőrszerű tolla- a zatú, másoknál szinte hiányzik; csüdjük tollas (külföldi nemnél csu- a pasz csüd is van); lábujjak csupaszok, némelyeknél gyapjas tollazattal, vagy ritkás szőrözettel borítottak; szemök sárga vagy sötétbarna. Az északi fajok nappali életet is folytatnak. : 88. NEM : MACSKABAGOLY. SYRNIUM Sav. 1809. aj Kiválóan nagy, gömbölyü fej, a karmokig gyapjas tollazatú láb vagy a ritkás szőrözetü lábujjak, köralakú arczfátyol, barna vagy feketés szem. a leginkább jellemzik őket. B AZ URALI BAGOLY. Syrnium uralense (Patt.) 1771. (Strix uralensis PaLL. — Str. liturata RErz., Nirs. — Str. macrocephala MEIsn. Str. macroura NATT. — Scotiaptex uralensis Sws. — Ptynx uralense GRav. — Ulu uralensis KEevs £ BLAs.] Jegyei: majdnem buhúnagyságú; farka hosszú, hegye ékalakú; csőre, talpa és a karmok alsó fele sárgás; főszíne fehéresszürke, al szürkésfehér vagy barnás, sárgásbarna erős, sötét szárfoltokkal; a farkon 7—8 sötét és világos sávoly; az első öt evező széle rojtos; a láb a kar- mokig pelyhes tollú; arczfátyola igen fejlett és nem párhuzamosan futó . fekete körvonalokkal tarkázott; szeme sötétbarna, szembogara szür vagy kékesfekete. Szinezete változékony; majd a szürke, majd a barna uralkodik rajtuk, sőt feketebarna példányok is kerülnek. XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 447 értéke: H. 60—63; Sz. 37—38; F. 24—27; L. 52—59 -42 em. . a bagoly leggyakoribb az Uralhegységben, s általában Európa ózkodni. Faodvakban, sziklahasadékokban költ, anélkül, hogy tulajdon- an fészket rakna. Néha elhagyott ragadozómadár fészkekben is meg- jásmérték: H. 48—50; Sz. 42—43 mm. Erőteljes s nem egészen ártatlan ragadozó, mert nagyobb madarakat emlősöket, vadakat is rabol. Nappal is vadászgat s nem annyira madár, mint a többi nálunk élő rokona. Mivel tömérdek egeret ít s mókust, szajkót is — melyek károsak — bizonyára hasznot Vajjon vadászatilag ártalmas működését a haszon feléri-e? még n bebizonyítva s jövő megfigyelések révén dűl majd el. A MACSKABAGOLY. Syrnium aluco (L.) 1758. trix aluco L. — Str. austriaca SHaw. — Str. sylvestris ScopP. — Syrnium ululans Aluco aluco Kaup. — Ulula aluco Kers £ BtLas.) pies nevei: macskabagoly, fejesbagoly, csikorgóbagoly, erdei gyei: nagyobbnak, vastagabbnak látszik a varjunál, főleg göm- feje nagy; az összecsukott szárnyak hegye és az elkerekített fark özött a távolság körülbelül 3 cm.; szeme feketés; csőre sárgás, a irtya zöldes; karmai sárgásszürkés szaruszínűek, hegyük sötétebb ; majd csaknem a karmokig pelyhes tollú, a karmok előtt a lábujjak ül egy mm.-nyire csupaszok. Kétféle alapszínezetben fordul elő ; ürke — ez a typicus — vagy rozsdás (var. stridulum L., rufa Felül sötét szárfoltok, hullámos finom rajzolat, a válltollakon, oldalain végig, úgy a szárnyfedőkön elől, fehér babalakú foltok, zein szintén sötét szárfoltok vannak, melyeket keskenyebb, töre- Állítólag a arozsdáss inkább lomberdőben, a eszürkes fenyőerdőben tartózkodik. Ha ez nyul, akkor a kétféle alakot fajtáknak vehetjük, ellenkező esetben csak egyéni változatok. 448 IX. REND. RAGADOZÓK. dezett sávocskák kereszteznek; a középső két farktollon elmosodó finom : rajzolatok, a többin többé- kövésbbő élénkebb sávolyok. Mértéke: H. 37—415; Sz. 28—29-6; F. 16 liszt. Ea 54—br6; . 34—4 em. ő Európa legtöbb helyén előfordul s felterjed a 607 é. szél.-ig, ritSANR magasabbra. A szomszédos Ázsiában is honos, úgy Észak-Afrikában. Hazánkban egyike legközönségesebb baglyainknak, mely vén, odvas fékbati ) ; bővelkedő erdőségekben tanyázik. Kivételesen — főleg télen, őszszel és új tavaszszal — kertekben, épületek körül is mutatkozik. Napközben nem a igen látni, mert rejtekhelyeit csak alkonyat felé szokta elhagyni, hogy É éhét csillapítsa. Márczius lanyhább napiaival, az esti csillag megjelenésé- vel, benne is megmozdul a szív; érzelmeit gyakori huhogásával fejezi ki, új mely csendes estéken messze elhangzik az erdőből. Hú-hú-hú huhu- huhuhu-kúh és kú-hitt-kű-itt váltakozik — babonás embernek srémess — szólásában, sikoltozásban; a bagolytojó azonban belőle érti meg a szere-. lem fellobbant indulatjait. Enyhe időjáráskor, kora tavaszfakadással m februárban kezdenek pár után nézni s márcziusban költenek. Faodvakban, elhagyott varju fészkekben, ritkábban erdők közelében fekvő épülete padlásán alapítják meg tanyájukt. A tojó egyedül végzi, a két—három, . ritkán négy, fehér, gömbölyded tojásból álló fészekalj kiköltését s az első tojást letojva, ülve marad a fészken. Tojásmérték: H. 455—497 Sz. 37—40 mm. A három heti kotlás idejében a hím táplálja párját, azután közös hordják kómikus külsejű pelyheseiknek a sok mindenféle egeret s né más élelmet is. ; Furcsa külsejével, arczfintorgatásaival, csendes, magába von homályos zugolyokba húzódó természetével, éjjeli életmódjával, egye testtartásával, gondolkozó komoly kifejezésével már a régi korban felkel tette maga iránt az emberek figyelmét. S minthogy ezek a tulajdonságok "sajátságok, majdnem minden bagolyra jellemzők, általánosan ismeretes lettek. Népünknél is sok mindenféle czélzásokban, vonatkozásokban, köz mondásokban, hasonlóságokban megtaláljuk e biologiai vonások hely tudását és azok talpraesett alkalmazását. Minő jellemzők és a valósági indulók például a következő közmondásaink: Bagoly is biró barlangjá:- ban. Bagoly is megszokja a napfényt. Bagolyt sólyomhoz hasonlíi Bagoly a képe, sólyom a szeme. Bagoly mondja verébnek: nagyfe Bagolynak is szép a maga fia. Éjjel virraszt, mint a bagoly. Nem le bagolynak sólyom fia. Puszta pajtából is repül olykor bagoly. Többet a vén sas ifjú bagolynál. Úgy néz, mint a bagoly. A bagoly is kerüli XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 449 ényt stb. A tudósokat, filozófusokat is gyakran hasonlítjuk a komoly , elvonultan elmélkedni látszó baglyokhoz, nemkülönben az éjjeli fog- ású — jóban mint roszban járó — embereket, mikor is a könyvei virrasztó munkásnak és a tolvajnak egy azon madár a képes 1. Igen találó a dunántúli aratók első reggelijének megnevezése t még sötét hajnalban költenek el: ebagoly fölöstökömo. Külön- bagolylyal szemben legtöbben idiosynkrásiában vagyunk. Félelmes, madárnak tartjuk, melynek megjelenése, feltünése nem jelent jót. vén azután ellenséges lábon állunk vele, a mit egyes vadászok vételes tapasztalatokat általánosítva — segítenek megerősíteni, vén, hogy pusztítja az apró vadat. Hát mindez nagy tévedés, . levét különösen az erdőbirtokos és mezei gazda iszsza meg. Mert . buhút, a többi, nálunk közönséges, bagolyfaj rendkívül hasznos mérdek egeret elpusztítanak s e fontos munkásságukban nem utolsó ny, hogy nagy ehetők; továbbá, hogy egeres helyeket külön fel- , ott sokszor nagyobb számban megtelepesznek, költenek s csak ha mmisítették a környék alávaló kis rágcsálóit, huzódnak más helyekre mek ott, a hol bőven találnak prédát. Az egér- és cziczkányfajokon okat is elemésztenek, sőt egy megfigyelő a macskabagoly begyé- r káros Sphynx pinastri lepkének 75 darab hernyóját találta. Cse- zintén gyakran van begyükben. Elvétve azonban szárnyasegeret, ármaradványokat, vakondot is találhatunk gyomrában, begyé- t mikor fiait neveli. Pár napos nyulacskát, fogoly, fürj, fáczán- rabol néha, de csak mikor egerekhez nem jut s a vadpecsenye . A mi csekély kárt időszakosan és helyileg így rovására unk, még csak megközelítőleg sem mondhatjuk hasznosságával ngúnak, sőt evvel szemben elenyészik az. Csakis rendszeres fáczá- addig, míg a fáczáncsirkék kicsinyek, tehet a macskabagoly — erdei. fülesbagoly is — némi érezhetőbb kárt, főleg ha az illető számos párban költ. Itt természetesen nem igen lehet megtűrni. tben mindenkor védelmünket igényelheti. Ideje, hogy derűre- ne lődözzék ezt az elsőrangú egerészt és társait, hanem inkább ban részesítsék. . Ujabban megfigyelték, hogy halakat is evett, de silány fajokat. Pisztrángos víznél azonban i kárt tehetne, noha ez gazdasági jelentőségének megitélésében természetesen szóba 57 450 IX. REND. RAGADOZÓK. 89. NEM : HÓBAGOLY. NYCTEA Steph. 1826. Túlyomóan fehér tollazat, lábuknak a karmokig terjedő rendkívül ; dús, gyapjas tollazása, nappali életmód, jellemzik e nemnek magas észa- kon lakó fajait. Ű A HÓBAGOLY. - 1903 Nyctea scandiaca (L.) 1758. (Strix scandiaca, nyctea L. — Syrnia nyctea Macs. — Surnia nyctea Kevrs £ BLAs. — Str. erminea SHaAw. — Str. candida LATH. — Str. arctica BARTR. — Strix nivea THunB. — Noctua nyctea Borz. — Nyctea nivea GRAY. — Aegolius scandiacus Rcww. — Leuchybris nictea Mev.) zat Hg üz Jegyei: majdnem buhúnagyságú ; alapszíne fehér, csak a fejtetőn, szárnyfedőkön, háton, alsó testen, evezőkön, farkon vannak feketés, barnás sávok, foltok, melyek félhold alakúak, nyílhegyszerűek; csőre és karmai feketék; szeme sárga. A fiatalok erősebben foltosak, ellenben a véne majdnem tiszta fehérek. Mértéke: H. 59—66; Sz. 42—46; F. 24—25 ; L. 52—54 em. Európa, Ázsia és Amerika legmagasabb sarki tájait lakja s még 82"33" é. szél. alatt is észlelték. Oroszországban vannak legdélibb köl helyei. Csak ritkán vonul le hozzánk s mindössze néhányszor lőtté Magyarország területén. 1837-ben Prasiván (Zólyomm.) PETÉNYI szeri két példány lövetett. 1860 márczius 27-én Ungmegyéből egy hím ke a Nemzeti Múzeumba s 1892 január első felében egy második, mely Ujszásznál (Pestm.) ejtettek el. Nálunk tehát gazdaságilag nincs jelen- tősége. 3 aa A KARVALYBAGOLY. Nyctea ulula (L.) 1758. (Strix ulula L. — Str. nisoria M. k W. — Str. doliata Pan. — Surnia fun Dux. — Surnia ulula Bp. — Aegolius ulula RcHw. — Noctua nisoria Cuv.)] : Jegyei: hosszabb mint az erdei fülesbagoly, de kisebb testű és csubb ; farka hosszú, ékalakú; az összecsukott szárnyak hegye a fark ki XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 451 g ér; a 2—4-ik evező külső fele szükített; alul fehér, karvalyszerű, hul- nos, feketebarnás sávolyokkal; az arczfátyol oldalain sötét félholdalakú s; háta és szárnyfedői szürkésbarnák, fehér, cseppalakú foltokkal ; őn pikkelyszerű sötét foltozás; az evezők és fark fehér és barnás- sávolyokkal; csőr kénsárga; szemei sárgák. Mértéke : H. 36—40; Sz. 24—25; F. 175—19; L. 25—3; Cs. Mrópa és Ázsia vidékein honos egész Kamcsatkáig. Szigorúbb őjárással télen kissé délebbre lehuzódik s Észak-Francziaországban, rszágban, Észak-Németországban, Dániában, Angliában, valamint és Dél-Oroszországban is észlelték. Hazánkban mindössze egy- észlelték; egy 1880 november 7-én Oraviczon (Árvam.) lőtt tojó ti Múzeumban van, nemkülönben egy Cs. Somorjáról származó -ből való hím is. 1895 szeptember 26-án a Bükk-hegységben (Zsércz a sSomfarazats nevű vágás egyik kiemelkedő magfáján, délután or láttam egy példányt. Kezdetben nem is gondoltam a napfény- ikérező madárral, de mikor láttam, hogy bagoly, kiváncsibb lettem. csak golyósfegyver volt nálam, nem véthettem hát neki, mert mikor értem és távcsövemmel kétségtelenül felismertem a ritka vendé- ellemző színezetével és hosszú farkával — csakhamar szárnyra kapott bagolyszerűen, hanem mint valami nappali ragadozómadár, eleresz- árnyakkal, majd néhány gyorsabb szárnycsapással szállott el. 90. NEM: GATYÁS CSUVIK. NYCTALA Brhm. 1828. is termet, dúsan, gyapjasan tollazott lábak jellemzik, nemkülönben átyol sugaras tollai, melyek a szem fölött rövidebbek, mint alul ; agyló rendkívül nagy. Különben a kuvikra emlékeztetnek. A GATYÁS CSUVIK. Nyctala tengmalmi (Gu.) 1788. tiz Tengmalmi Gw. — Str. dasypus BecHsr. — Aegolius Tengmalmi KaAuP. — ale Tengmalmi KeEvs. £ BLas.) egyei: akkora mint a kuvik vagy halálmadár, de farka és szárnya ivel hosszabb s lába a karmokig, sűrű, gyapjas tollazattal borított; 57 452 IX. REND. RAGADOZÓK. 1—3-ik evező szükített; színezetre is hasonló a kuvikhoz, csakhogy vala- ; mivel több rajta a fehér s tollazata dúsabb. A fiatalok kávébarnák, néhány — fehér folttal evezőiken és farkukon. : Mértéke: H. 235—26; Sz. 17—185; F. 8—10; L. 24—27; Cs. 2"3—2:4 em. ; Leginkább a Sarkkör alatt, a fenyüövben fordul elő úgy Europában, . mint Ázsiában s ha a Nyctala richardsoni nem külön faj, Amerikában is. Lapponiában még a 68" é. szél. alatt is észlelték. Délibb tájakon az Alpokban és hazánkban fordul elő, de Bulgáriában is költ. Azonban már. nálunk sem közönséges. Fenyvesekben szeret leginkább tartózkodni, melyek közt egyes nagy, odvas, lombos fák is állnak. Láttam Sopron vidékén és Horvát-Zsidánynál (Sopronm.); Erdélyben igen ritka, Felső- Magyarországban, a Kárpátokban, gyakoribb. Kocyan A.t azt irja róla, a hogy a magas hegyek lakója, s legtöbbet az őserdőkben találhatni. Télen azonban mélyebb fekvésű helyekre s házak környékéhez látogat — s a padlásokat is felkeresi. Májusban mohos, elszáradt, vén fákban, több- nyire harkálykészítette odvakban költ. Három-hét fehér tojásból álló fészek-. alját pusztán a korhadt farészekre rakja. : Tojásmérték: H. 29—35; Sz. 28—35 mm. Hangja igen éles és messzehallatszó, kev, kev kunk, kunk vá, vá, vá Néha nappal is mutatkozik s egerekkel, cziczkányokkal, rovarokkal ritkábban apró madarakkal táplálkozik. Hasznos, kimélendő madár. SölLES RÉ SA sos szad dzs en eme 91. NEM : KUVIK. GLAUCIDIUM Boie. 1826. E nemnek nálunk élő fajai legkisebb baglyaink. Termetök rövid, to zatuk nem igen laza, szemök sárga, csüdjüket tömött, rövid tollazat boríi ellenben a lábujjakon csak egyes, ritkásan álló szőrök, serték vannak arczfátyoluk nem igen feltünő. X Orn. Jahrb. II. 1891. 250—251. I. XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 453 A KUVIK. e Glaucidium noctuum (Rerz.) 1800. SS ee tET E essznéslőja ; XII. tábla. trix noctua RETz. — Str. passerina BEcHsr. (nec LINNÉ). — Str. mortifera "— Carine noctua KauP. — Surnia noctua Kers. £ BLas. — Athene noctua zürkés kávébarnán erősen hosszant foltosak, a has tisztább; a zása fehér vagy néha rozsdássárgásba hajló; csőre zöldessárga; ész Európában költ, kivéve Skandináviát és az északibb Orosz- . Hazánkban igen közönséges, közismert madár, mely vén, odvas , mert az apró madarak, különösen verebek, hangos csirippeléssel eglik s elboszantják, addig hajszolván őt, míg valami félreesőbb yen megvonhatja magát. Itt azután órákig mozdulatlanul elgunnyaszt, A . Megfigyeltem egy kuvikot, mely szobormereven szárnyalá dugott 454. IX. REND. RAGADOZÓK. visszatetsző külsejét nemcsak a madarak nem szeretik, népünk sem szi- veli. Árnyként elsuhanó esti járása-kelése, a háztetőkről lehangzó visi- tása, mely az éj csendjében kisértetiesen puhú, tuhú s kui-vitt, kúvik, kivitt, kivitt formán hangzik, sok babonaságot fakasztott, a mit még az is erősített, hogy gyakran a kivilágított ablaknak repül, a mi ijedős em- berek gondolatait hazajáró lelkek, szellemek látogatására térítette. Így született az a hiedelem, hogy a mely házon a kuvik szól, ott haláleset lesz; miért is egyik neve chalálmadárv. A ckuviko, és ccsuviks elnevezés hangjára vonatkozik, melyből a képzelgős fül a ki-vidd, ki-vidd mondást . is kivéli hallani, melylyel a halálmadár figyelmeztet; a mi, ha esetleg beteg van a háznál, nem jelenthet mást: hogy kividd a temetőbe." Hábo- rut, nyavalyát is jósolnak megjelenéséből, mint ezt Bozzav PÁL versben is feljegyezte : c Én kiáltom : kuvik, kuvik És mindenki fél, elbuvik. 5 kiáltom kuvik tuhú 5 mondják lesz dögvész, háború. Még kétszáz évvel ezelőtt MisgkorczyY GÁSPÁR a baglyokat és szárnyas egereket együtt tárgyalja s az eEgy jeles vadkerts cz. munkájában, melyet . a tudós és hires Franzius Farkas után fordított, felemlíti az apró madár- ság bagolygyűlöletét és a bagolyhoz csoportulását, imígy indokolván azt: . (Az apró madarak a baglyot egyelsőbben utálják és sült bolondnak állít- . ják; de azután vészik eszebbe, hogy náloknál okosabb, és mihelyen meg- 3 látják, seregenként tódulnak reája, azt itélvén, hogy a nagy feje minden tudománynyal teljes. E Tartózkodási helyeit nem igen hagyja el; legföljebb télen, mikor . szűkebben jut élelemhez, látogat el a szomszédságba, kertekbe, pajták és szérüs kertek közelébe. Áprilisban párzik s május elejére esik java köl- "tési ideje. Otthonát falak fülkéiben, padlásokon, faodvakban alapítja meg. . Fészket alig épít, legjobb esetben néhány száraz szalmaszálat, szemetet hord össze s erre rakja 4—5 fehér tojását, melyek 15—16 nál aes kelnek ki. Tojásmérték: H. 33—35; Sz. 26—29 mm. Fiókáiknak rengeteg egeret, rovart hordanak a gondos kuvikszülők, sokkal többet, mint a mennyit azok elfogyasztani képesek. Általában AZ egereket legkiadóbban pusztítják s a rovarokat is. Felbonczoltak begyé- ben majdnem mindig egérmaradványokat, éjjeli bogarakat s különöse sok cserebogarat találtam. Igen ritkán veréb és sármány volt gyomrában. XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 455 ikívül hasznos, óvandó madár a kuvik, mert még, ha egy-egy madár- kerít is, nem hasznos, hanem közömbös szárnyasokra esik válasz- . Sőt, mint megfigyeltem, különösen a verebeket fogja el leggyakrab- a mivel még bizonyos tekintetben használ, mert főleg őszszel és teszi, mikor a pajták, magtárak körül hivatlan vendég a veréb s porodása nem is kivánatos. A TÖRPE KUVIK. Glaucidium passerinum (L.) 1758. (Strix passerina L. — Str. pusilla Daun. — Str. pygmea BEcHsr. — Str. aca- "TEmm. (nec Gw.) — Athene passerina GRax. — Surnia passerina Bp. — Micro- pas-serinum Kaup.)] lépies nevei: törpe bagoly; kis csuvik; kanakúcz. egyei: akkora, mint a búbos pacsirta; színezete az előbbihez ha- , felül kávébarna, de ritkásan, apróbban fehéren foltos, inkább pettyes ; fehér alapszinen — a begy és mell táján erősebben, a has felé ritkásan — zant foltos; apró termetén kívül a karmokig pelyhes tollú lábai, vala- hosszabb, barna alapszínű s keskeny 4—5 fehéres harántsávolyú farka ikább megkülönböztetik a kuviktól; csőre sárga, szemei azonképpen. a barna színei szürkések, de még inkább vörnyegesek. A fojó vala- nagyobb s háta olajbarnásabb. értéke: H. 15—18; Sz. 11—115; F. 55—58; L. 16—18; 12—14 cm. A baglyok e törpéje Észak- és Közép-Európa hegyvidékeit, előszere- Fa fenyveseket lakja. A síkságban ritka s inkább magasabb ponto- tartózkodik. Általában nem közönséges s csak egyes területeken for- elő. Angliában nem találták, az Alpokban, Kaukazusban azonban lazánkban sem kerül gyakrabban szem elé, de azért rendesen fész- 1 Kárpátokban, Felső-Magyarországban, Erdélyben. Őszszel, télen és szszal az előhegyekbe, völgyekbe, kertek közelébe húzódik, azonban y rejtett, eldugott életet folytat, a miért is megfigyelése nem könnyű. hogy ez okból részesült mindeddig kevesebb figyelemben. Hangja, Csaró irja, :kis kutya ugatásához szakasztottan hasonlít. Nem annyira mint nappali madár. Faodvakban költ, 3—4 fehér tojást rak. Tojásmérték : H. 30—32 ; Sz. 25—26 mm. Élelme EY EA mint a kuviké s így éppen oly hasznos, megoltal- 456 IX. REND. RAGADOZÓK. mazandó madár. Különösen az erdőgazdának káros rovarokat még nagyobb — ja mértékben pusztítja, mint amaz. C) ALCSALÁD. GYÖNGYBAGLYOK. STRIGINA E. Arczfátyoluk a legtökéletesebb, miáltal ábrázatjuk szívalakúvá válik. 3 Valamivel nyulánkabbak, lágyabb tollúak mint a kuvikok s általában na- 18 gyobbak is. Csőrük oldalt igen összenyomott, majdnem még egyszer oly a hosszú, mint széles; szemeik sötétbarnák, feketék. 92. NEM : GYÖNGY-BAGOLY. STRIX L. 1758. Szárnyuk hegyes, s összecsukva hegye a farkon túl ér, 1—2-ik evező leghosszabb; a csüd jóval hosszabb a közép ujjnál. Nálunk csi egy faja él. A GYÖNGY-BAGOLY. Strix flammea L. 1766. (Str. alba ScopP. — Str. perlata LicHr. — Aluco flammeus FLEMM. — Str. gutta BRHux. — Ulula flammea JAum.)] " Népies nevei: gyöngyös bagoly (Erdély) ; fátyolos bagó (M.-Sz csőd, Vasm.). Jegyei: körülbelül akkora mint az erdei fülesbagoly, de nagyo: fejű; ábrázata vénasszonyias, fehéres vagy — főleg a szem körül — dás; a lábak nem tulságosan — különösen az ujjak gyéren — tolla a középső ujj karmának belsőszéle kissé fürészes; a tollazat dús, kívül lágy, selymes; első evező hosszabb a negyediknél; felül szép. vány hamúszinű, a szárnyon itt-ott rozsdás, vöröses, fehér és fe gyöngyözéssel ; alul halvány rozsdavöröses vagy rozsdasárgás, sárgásf alapszínen apró sötét, helyenként fehér gyöngyözéssel és foltokkal, XXVII. CSALÁD. BAGOLYFÉLÉK. 457 nem tiszta, alig foltos; az ábrázatot rozsdás tollkoszorú szívalakúan lyezi; csőre sárgásfehér; szeme sötétbarna, szembogara kékesfekete. szzjgdzgegoóli HA. 33—35; Sz. 28—305; F. 128—132; L.. 47—555 ; zínezete elozot véltöző, sötétebb, halványabb, főleg alsó teste hal- zsdavörös és fehér között különféle árnyalatokban fordul elő. Az világos példányok nem kizárólag délen találhatók, hanem Angliában zép-Európában gyakran igen sötétek kerülnek. Úgy látszik nem a fajták, mint inkább csak színváltozatok ez eltérések. A világos yok, melyek nálunk is néha-néha akadnak, a meridionalis válto- 2 tartoznak. A gyöngy-bagoly szinte az egész világon el van terjedve, kivéve a ebb égöveket. Európában a Balti-tenger tájainál és Dél-Svédországnál Dobra nem észlelték. Szintúgy alig található Görögországban és Dél- Európában sem. Erdőkben nem tartózkodik, hanem valóságos eházi mert régi épületek, várromok, tornyok, pajták, padlások lakója. akban közönséges, habár azt tapasztaltam, hogy az utóbbi években na megfogyott volna ; legalább kezeim közé alig jutott egy-két példány ig néhányszor figyelhettem csak meg, noha előbb gyakran láttam és un. Pedig ezen csak sajnálkozhatunk, mert a gazdasági épületek körül, ikban többet ér egy gyöngy-bagolypár, mint sok macska. Nemcsak ljesen ingyen teljesítik egérpusztító hivatásukat s gondozást sem elnek, hanem mivel hivebb és odaadóbb munkások ők a macskák- melyek igen sok esetben reá kapnak a kószálásra, madarászásra s szer belekóstoltak ebbe az életbe, az egerészés reájuk nézve mel- . foglalkozássá válik s több kárt tesznek a kertjeinket élénkítő hasznos ban, az apró vadban, mint hasznot a házban. gyöngy-bagoly állandóan nálunk marad s padlások zugaiban, on, fülkékben, fali lyukakban, galambduczokban fészkel. Igen panasz az, melyet többször hallhatunk róla, hogy galambokat bujik a galambházba zsákmányolni stb. Nem vét az galambnak ! áztűzhelyet keres és talál is sokszor a galambok közt, s ártatlan- legnyomatékosabban bizonyítja, hogy azok békében megtürik, leg- kezdetben ijednek meg tőle s röpködnek a mogorva külsejü láto- rül. Fészket nem épít, hanem szemétre, törmelékre rakja 5—7 ssé hosszúkás tojásait. Márczius elején már rendesen letojik. ojásmérték : H. 38—41; Sz. 29—30 mm. látszik, hogy kétszer is költ, mert május, juniusban sőt julius- láltam tojásait. Három heti kotlás mulva kikelnek az apró, nem ? Magyarország madarai. II. 58 458 IX. REND. RAGADOZÓK. valami megnyerő szépségű bagolyfiak, melyek egész lénye olyan mintha — majom, macska és valami madár keverékei volnának. Az öregek folyton k bőven hordják nekik a sok egeret, nem törődve, hogy az eleség egy része j a földre esik; sőt annál szorgalmasabban igyekeznek az éhes fiókákat kielégíteni. A ki ilyen fészek életét megfigyelte, s az alatta fekvő hulla- dékot megvizsgálta, tudni fogja, hogy majdnem kizárólag egerekkel táplál- — kozik ez a bagoly. Rovarokat mellesleg eszik s nagy ritkán egy-egy E. verebet vagy sarlós fecskét is elcsip, mint a melyek leggyakrabban for- ; dulnak elő tartózkodási helyén; hogy szárnyas egeret is fog, bizonyos, de szintén csak hébe-hóba, korántsem kiváló előszeretettel. Fő prédája, — csemegéje mindig az egér. a Napközben félrevonultan, nyugodtan alszik valami sötét szögletben s csak alkonyatkor lesz élénkebb, mozgalmasabb. Alacsonyan repkedve — vadászati kirándulásokat tesz a rétekre, mezőkre, pajták, magtárak köze- lében. Hanáttkét is s éjszaka hallatják; mely hortyogó, kellemetlen nike baglyok általában, sins B állat közeledtére, félelmében, csőrévet saját ságosan ccsattog?. Láttuk, hogy mint a legtöbb bagoly, ő is leghasznosabb madaraink sorában foglal helyet, azért védelmét annyival is inkább hangsulyozom mert sajnos még manapság is annyira meggyökeresedett nézet, hogy: c mi nem szép, az nem is lehet hasznos". e EGES et X. REND. KUSZŐÓK. SCANSORES. iz e rendbe sorozott családokat, változatosságuk daczára, mindenkor i sajátságos lábalkatuk. Náluk is, mint a papagályoknál, csak két lábujj 2, a másik kettő — sőt mikor a negyedik ujj hiányzik, csak egy — é irányul. A csüd elől szélesen vértezett, hátul vagy sima vagy pajzsozott, mely pajzsok a legjellemzőbb alakoknál sorozatosan ednek. Legtöbbnél az előre álló külső ujj hosszabb a belsőnél s ra álló külső ujj a láb leghosszabb, a belső pedig annak legrövi- Uja. Feltünő még a farktollak csekély száma, mely 8—12 között j közönségesen azonban nem több mint 10. Termetök, külsejök, ök tekintetében is sok eltérés van; nagyságuk a varju és veréb . ingadozik, ritkán valamivel nagyobb vagy kisebb. Életmódjuk igen ágos; rendesen magukkészítette odvakban költenek, sőt a kakuk- közül sokan tojásaikat más madarak gondjaira bizzák. Nálunk 3 kevés családban fordulnak elő. XXVIII CSALÁD. KAKUKFÉLÉK. CUCULIDAE. (Csőrük rigószerű, de ívesebb, hajlottabb; orrlyukaik különös ak; a csüd vértezése egészen hátra nyulik s hátul kis négy- i pajzsok vonalával van csak elválasztva; a fark 10 tollú; az álló két lábujj töve némelyeknél összenőtt vagy kis hártyával van kötve, . legtöbbnél azonban szabad. Táplálékuk főleg rovarokból, her- ból áll. Nyugtalan természetűek; részben nem is maguk költenek, a más fészkekbe tojnak, részben (külföldi fajok) nyilt fészkeket rak- ;. nem élősködnek. Legnagyobb számban a forró égöv alatt (körül- 200 fajban) élnek. 58 460 X. REND. KUSZÓK. A) ALCSALÁD. 3 KAKUKOK. A GUCULINAE. ; Orrlyukaiknak kissé felduzzadó pereme van; szárnyaik hosszúak, hegyesek; a czomb tollazata lecsüngő, hosszú, majdnem gatyás, a meny- ú nyiben a csüd felét borítja, mely oly hosszú mint a külső (előre álló) — ujj karom nélkül; a hátulsó ujjak töve részben összenőtt; a fark szélső tollai rövidebbek mint az egyenlő hosszú középsők; az alsó farkfedők meglehetős hosszúak. Életmódjukat páratlanul jellemzi, hogy fészket nem rakva tojásaikat más madarak gondjaira bizzák. 93. NEM : KAKUK. CUCULUS L. 1758. A hat középső farktoll egyforma hosszú, a mellettök állók valamivel j s a szélsők jóval rövidebbek. Szürke, feketés, fehéres, nem élénk szine- a zetű madarak. 8. A KAKUK ( amculus canorus L. 1758. XIII. tábla. k. (CGuculus cinereus BRHm. — CG. borealis PALL.) Népies nevei : kukuk ; kakukmadár ; kukóka (Zemplénm.) ; a fiat gyöngykakuk. Jegyei: gerle nagyságú, valamivel nyulánkabb, hosszabb; a fa tollak szárán — egymástól bizonyos távolságban — fehér pettyek, mel a középső tollakon kicsinyek, a szélsőkön foltokká nagyobbodottak ; lálk és karmai sárgák; a csőr barnásfekete, az alsó káva — kivéve hegyét. sárga; szájzúg narancssárga; szemei élénksárgák (öreg ga), vagy agy: sárgák (öreg ?), szürkésbarnák (fiatalok). Leirása. Öregek: felül sötét hamuszürkék ; az evezők sötét szür isadepng Yosineg 9192) JouoJgyn xuid u Pe ÁsSJ9N 8p 16 ) TVTUHNOÓHOL XNAI .C1) SNYONVI SsnN1Nn9N9 SI AHALHVAN HNHVH XXVIII. CSALÁD. KAKUKFÉLÉK. 461 , belső felükön fehér harántfoltokkal, melyek szöglete kissé rozs- "a fark szürkésfekete, a tollak hegyén fehér folt; az evezők, úgy a is, némileg halvány fényű ; a torok és a nyak, le a begyig, hamuszürke, abb, mint a hát; alsó test fehér alapon szürkésfekete harántsávo- ullámos rajzolatú. A fojó valamivel kisebb a hímnél s nyak- mi vörnyeges árnyalatú. A fiatalok felül sötét szürkésbarnák, toll fehéres szegéssel s rozsdás sávval, mely különösen az eve- agy szárnyfedők külső szélén élénkebb; a torok és nyak a begyig feketészürkén erősen harántsávos ; az alsó test fehér alapszinen — mi sárgás árnyalatú — ugyanígy, ritkábban harántsávolyos. kan megkülönböztetik s régebben külön fajnak is tartották az oly kakukokot, melyek túlnyomóan rozsdásak s valamint a szürke ok a karvalyra, ezek a vörös vércse tojóira és fiataljaira emlé- Ezek a rozsdás kakukok némelyek véleménye szerint csupán zatok s főleg fiatalok, esztendős tojók körében fordulnak elő; de izonyos, hogy délen — a mit magam is tapasztaltam hazánkban — oban találkoznak. Az idevágó vizsgálatok még nem elégségesek, hogy ezeket mint fajtákat fogjuk megkülönböztethetni s akkor Cuculus canorus hepaticus SPARRM. 1786 lenne. MuGSGE A 384 36; Sz. 295—923; F. 75—8; L.- 16— 2-1 em. sz Európában, a Sarkkörön túl Lapponiában is, úgy Észak- Kamcsatkáig előfordul, kivéve a szibériai tundrákat. Nálunk is önséges, népszerű madár, mely szavával a kikeletet hirdeti. érkezésének országos középnapja: április 12—13. Lénye és élet- annyira sajátságosak, feltünők, hogy e tekintetben hozzá fogható k nincs. cA természetnek csodás különczes ő, mint PErÉnvink ai székfoglalójában nevezi. Különösen szaporítása az, a mi már figyelmét is felkeltette s a mit már ARISTOTELES jól tudott, hogy ket nem épít, hanem más madarak fészkeibe rakja tojásait. Ez donsága szabja meg rendes tartózkodási helyeit is. Kivéve talán puszta, fátalan vidéket, a kakukot ott, a hol apró rovarevő ma- zámosan fészkelnek, mindenütt meglelhetjük. Az erdőkben, ker- gyümölcsösökben legszivesebben él, különösen ha azok rétekkel, kal, bokrokkal, vizenyős helyekkel váltakoznak, s mint említettem, madarakkal népesültek. Minél nagyobb ezek száma, minél többen ezek bizonyos területen, annál több kakukot fogunk ott talál- S minthogy énekesekben leggazdagabbak a mi folyammenti lige- . berkeink, hát a kakukot is legszámosabban itt észlelhetjük. 462 X. REND. KUSZÓK. Mikor az ibolya virágzik, a huros rigók teljesen megtelepedve fahegy- ről köszöntik az ébredő természetet s itt-ott már egy-egy fülemile is megszólal, gyönyörű dallamaival töltve be a bokrost: akkor a hegyoldal- ban is elkiáltja és ismételgeti kakukmadarunk a maga nevét, mely any- nyira odavaló a kizöldelő erdőkbe, hogy nélküle hiányoznék valami a tavasz összhangjából. A hím kakukok megválasztott s évenként megtar- tott területrészt foglalnak le s azon belül bizonyos fákról szokták messze- hangzó ckakuki, vagy még inkább u-guh, u-guh, u-guh szólásukkal a környéket megélénkíteni. Az első u hang valamivel magasabb, ellenben a második eső, mélyebb. De hiszen annyira ismeretes az, hogy majd minden gyermek tudja, utánozza, mert a tapasztalás arra tanította, hogy : a jól utánzott hangra, a hivogatásra természethűen felelgetve, a kakukot — magához csalhatja. Kiválasztott, meglehetős nagyságú surodalmáhozi, a £ hím kakuk ragaszkodik, de abban uraskodik is, mert idegen betolakodót, —. esetleg versenytársat megfakadó szerelme időszakában ott meg nem tűr, — hanem mérgesen támad reá, megverekszik vele és kiüzi onnét. Természe- — tében bizonyos hóbortosság, rendetlenség a legkirívóbb vonás; szerelme — napjaiban azután szenvedély és indulatok annyira uralkodnak rajta, hogy a hóbortosság valóságos elbolondulásba, a rendetlenség féktelen j kiszámíthatatlanságba csap át. Néha csendesen, mozdulatlanul ül valami a ágon, majd alacsonyan, lomhán, erőltetett szárnymozgatással, farkát mint- egy fölösleges, kellemetlen terhet hordozva, száll át a tisztáson, mintha nem jóban járna s kerülné a nyilvánosságot. Ilyenkor az avatatlan könnyen összetéveszti a karvalylyal. Máskor meg magából kikelve, farkát szétterpesztve, szárnyait lecsüngesztve forog, tánczol, mókázik, bókolgat a fasudár egyik száraz ágán, szüntelen kakukol, ha nem is torkasza- kadtáig, de majdcsaknem elreketülésig. Ritkán száll a földre, mert 1 alkatánál fogva itt ügyetlen, alig tud lépkedni, inkább csak ugrál. A lom- bozatban azonban ügyes s vetélytársát űzve, sólyomszerűen nyilal, czikkázik az ágak között: alig hinnők, hogy ugyanaz a madár, mely aza imént oly lustán repült át a vágás fölött. A tojók nem tartják be a. cmegszabott határv elvét, ide-oda szálldosnak, felelnek a hímek hivo gatására s közelükbe huzódnak. A szerelmes kakuklegények azután meg- ostromolják szivüket. Mindig hevesebb, szenvedélyesebb lesz a kakukolás végre gu-gu-guh, gu-gu-kuk-ban tetőzik s a féketvesztett érzelemnyilvá- nuláskor sajátságos tompa, hortyogó, sebesen ejtett koavaváu, koakhakhát . formán végződik. A tojó nem erősen hangzó, de gyors, majdnem trill szerű jikikik, wikikik szavával viszonozza tetszését — a mi a magáb kikelt udvarlónak édes boldogságot jelent. XXVIII. CSALÁD. KAKUKFÉLÉK. 463 A kakuk szaporítása módjáról s annak viszonyairól — daczára, hogy désnek már egész külön irodalma támadt — még ma sem hullott eljesen a titokzatosság leple. Főbb vonásaiban ismerjük ugyan a ságot, de egyes körülmények, részletek még jó ideig fogják foglal- ni a biologia munkásait. Nem lehet itt ezélom — bármily csábító érdekes, páratlanul álló kérdést kimerítően fejtegetni, hanem be em avval, hogy az ezt illető vizsgálatok jelen eredményeit össze- x kakuk sohasem épít magának fészket s mindig más madárfajok e — leggyakrabban vörösbegy, ökörszem, kerti rozsdafark, poszá- i poszáták, barázdabillegető, ritkábban sármány, czinege, pinty- rigó, sőt gébics, harkály, pipis, fülemile fészkébe — rakja tojásait. 19 féle madárfaj fészkében találtak kakuktojást. Hímkakuk sok- b lévén, mint tojó, több mint valószinű, hogy egy-egy tojó külön- hímekkel párzik. Legtöbb kakuktojó minden évben ugyanazon terü- fészkelő madarak fészkeit keresi föl s majdnem mindig olyan irfaj fészkeibe rakja tojásait, a minő fajú saját nevelője volt; vagyis vörösbegy-fészekben nevelkedett, tojásait a jövőben mindig — yb szükség esetén nem — vörösbegy-fészkekbe rakja le. Egy-egy jó rendesen egész életén át egyforma vagy alig eltérő tojásokat A tojásrakás ideje megegyezik azon madárfajok költési idejével — 9 második költésének szakával — melyek fészkeibe tojásait rakni s többnyire május 3—4-én kezdődik, de körülbelül 40—57 tart. Ezen időszakon belül az első 5—7 tojást általában két ökben s bizonyos pihenő után a további 4—5 tojást nagyobb n szokta tojni; helyileg ez módosulhat is, mert néha egymásután egy napi közökben s egy tojó tojásainak száma 20—22 darabot . Nem áll tehát, a mit régebben gondoltak — sőt még BALDAMUS — hogy a kakuk 6—8 napi időközben rakja tojásait s összesen többet, mint 5—7 darabot. kakuktojó úgy keresi meg jövendő fiókái mostoha szüleinek fész- mint valami ügyes tojás- vagy fészekgyűjtő s gyakran küzdelmébe . míg az idegen fészekbe juttathatja tojásait; az efféle foglalások . Az érdeklődőket figyelmeztetem, hogy idevágólag behatóbb értesülést szerezhetnek a követ- ból: Dr. E. BaLpamus: Das Leben d. europ. Kuckucke (Berlin, 1892). — Dr. E. REr : neues aus dem Haushalte d. Kuckucks (Leipzig, 1882). — W. ŐAPEK: Beitráge zur Fort. geschichte d. Kuckucks. (Orn. Jahrb. 1896. VII. 2. füzet.) éhány év előti MÜLLER ApoLr német ornithologus kakukfészek fölfedezésével lepte meg a A dolog természetesen nem bizonyult valónak, mert hibás megfigyelésen alapult. 464 X. REND. KUSZÓK. nehézségei közben gyakran megsemmisülnek a kakuktojások (a mostoha szülők elhagyják a fészket stb.). Oduban költők fészkeibe úgy kerül a tojás, hogy előbb a kakuk a földre letojja s csőrével helyezi el az üregben. Megfigyelték többször, hogy a szűknyilású lyukból a később nagyra fej- lődött kakukfi nem tudott kirepülni. Az idegen fészekben lévő tojások közül egyet vagy többet a kakuk ki szokott szórni, de nem eszi meg azokat, mint azelőtt gondolták. Minden kakuktojó egy-egy fészekbe csak egyetlen egy, igen ritkán két tojást rak; előfordul azonban, hogy ugyan- a b a fészekbe más kakuktojó is tojik. A kakuktojások rajza, szinezete annyira változó, hogy e tekin- tetben semmiféle más madárfajéihoz nem foghatók. Legfőbb ismertető jegyök: alakjuk s főleg a tojáshéj kiválóan nagy tömörsége és a tojás nehézsége, mely majdnem még egyszer akkora, mint-a mostoha szülő tojá- sainak súlya. Nagyság szerint a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és búbos pacsirta (Alauda cristata) tojásai között áll, aránylag tehát kicsiny. Tojásmérték : H. 20—255 ; Sz. 15—18-4 mm. Súly: 161—297 mgr. Eddig az a felfogás uralkodott, hogy a kakuk olyan tojásokat tojik, . melyek a mostoha szülők tojásaitól igen nehezen különböztethetők meg. Ez azonban nem áll. Ellenkezőleg, legtöbb esetben az utóbbi tojások typusával sem egyezik az. Leginkább még a kerti rozsdafark (Ruticilla phcenicura) fészkekben található kakuktojások egyeznek a mostohának fészekaljával- —- szinezetben, mint rajzban —; typus szerint pedig két poszáta (Sylvia sylvia és simplex) és egy nádi poszáta (Acrocephalus streperus) fészekaljában lelhető kakuktojás és e fajok tojásai között legna- 1988 gyobb a hasonlatosság. A többi fészkekben a kakuktojásnak ilyen xvalkal- 8 mazkodásav ritka s az ökörszem, szürke begy (Accentor modularis), füzikék A (Phylloscopus) tojásai közé kerülőknél, úgy látszik, soha sem fordul elő. : a Mai napig sincs eldöntve, miért nem épít magának fészket a kakuk 84 s miért bízza tojásait más madarak gondjára? Szervezeti különösség bizo- 18 nyára nem okozhatja ezt, mert a régibb nézetek ellenében ki van derítve, 38 hogy a kakuk petefészke egészen rendes és tojásainak kifejlődése is csak 78 úgy történik, mint más madaraknál. Valószinüleg tehát biologiai okok fogják e kérdést megmagyarázni. REv azt hiszi, hogy a sok tojás (20—22) Ja 40—57 nap alatt való lerakása akadályozná a költés szabályszerűségét, — ellenben Arrum úgy vélekedik, hogy a kakuk sajátos, kalandozó természete, mely táplálkozási viszonyaival szorosan összefügg (t. i. sokszor egy-egy —. helyen, a hol a hernyók felszaporodnak, összesereglenek a kakukok S s ott élesködnek, míg azokat mind felfalták, azután más ilyen hernyós ; a területre huzódnak), leginkább befolyásolná ezt az élősködő szaporitási sa dee Szi a ZSEBES ZÉSÉ zkt essais ló ve ; SZ A Gá kB EN e ns KE DO a s XXVIII. CSALÁD. KAKUKFÉLÉK. 465 módot, s nem enged madarunknak időt arra, hogy egy ponton állandóan, heteken át, — vagyis oly sokáig, a meddig azt a költés és fiókanevelés követelné — kitarthasson, táplálkozhasson. A hímkakuk egyáltalán nem törődik jövendő magzatainak sorsá- val, a tojó is csak tojásainak biztosítását viseli szivén, a szaporítás nehe- zebb, fáradságosabb része, a családi otthonalapítás, ülés, magzatfelnevelés terhes kötelmei alól ő is kivonja magát. Nincs benne anyai szeretet, nem ismeri azt az örömöt, melyet felcseperedő sarjadékai szereznének neki. A kakuktojás 13 nap mulva kel ki. A fióka kezdetben kicsiny, vak, alig különbözik mostoha testvéreitől, de csakhamar erősbödik, növekszik, kiszorítja, sőt kidobja őket a fészekből s egymaga költi el azokat a bőséges falatokat, miket gondos nevelői — daczára, hogy ily hálátlanul viselkedett — folyton hoznak neki. A harmadik hét végén kirepül a fészekből, de mostohái egy ideig még utána járnak s addig ete- tik, míg maga nem tudja megkeresni kenyerét. Nagykorúságot érvén, nem sokáig időzik nálunk; egy ideig ő is, mint az öreg kakukok, csendes életet folytat az erdőben, majd rétekre s egyéb helyekre látogat s augusztusban, szeptemberben lassan-lassan elköltözködik. Népünk sok helyen — főleg német vidékeken — azt tartja, hogy télen karvaly vagy vércse lesz belőle. Ebben a babonában az a finom megkülön- böztetés is kiérződik, mely a rozsdásszínű kakukokra tartozik. Nálunk is, mint egyebütt, közkedveltségű, népszerű madár, de rokonszenvünkben sem felejtjük el kirívó jellemvonását s ezért népünk szemében mindig mint parázna, hálátlan, tisztátalan állat szerepel. Ez a magyarság saját- lagos felfogása s ha jósmadárnak is ismeri és megkérdezi tavaszkor az első kakukszó után: emeddig élek mégv, hát az a rómaiak során sza- kadt hozzánk, valamint a többi nemzetekhez.$k Ezért a tősgyökeres magyar közmondások is így emlékeznek meg róla: cRút, háladatlan, mint a kakuk." cKakuknál is ravaszb." sNem poszátafészek Buda, hogy az kakuk a benne levő monyokat megigya." rMás alá tojik, mint a kakuk." cOlyan jó, mint a kakuk húsav stb. Igazi népies költőink is pajzánko- dásait, erkölcstelenségét emlegetik, PErőri meg figyelemre sem méltatja. Van egy hiedelmünk is, mely szerint az új szalonnaoldalt nem jó addig megkezdeni, míg a kakuk fel nem szólít reá; vagyis, hogy április k Igen érdekesen és bőven kimutatja a magyarság felfogását a kakukról HERMAN 0. a cMadár a magyarság felfogásában, cz. értekezésében. (A m. k. Természettud. Társ. 50 éves jubileumára kiadott cEmlékkönyvv 340—345. Il.) Chernel : Magyarország madarai. II. 59 466 X. REND. KUSZÓK. előtt ne kapjunk abba s a kakuk tavaszi megérkezését vegyük határ- időül. Jellemző s a kakuk életmódjára, tartózkodási helyeire is némi világot vet ez a nagybecskereki versezet: Megszólal a kakukmadár a kenderen, A szerelem csupa merő veszedelem. Fölszállott a kis kakuk a kőrisfára, Ifju! ne bízd szived nyugtát egy lánykára. Hallik a kis kakuk szava a megyfákon, Már ma csak a cselszín játszik a lánykákon. Megszólal olykor a kakuk a füzfán is, Szúrós tövisek teremnek a rózsán is. De ha mégis megszólalna bodzafában, Házasodj meg jó barátom! aratásban. Mert télen a kakuk sem szól semmi fákon, Hagyj fel tehát kis ideig a lánykákon ; Hogyha mégis megszólalna e tavaszszal, Mindegy, világod bekötni egy ravaszszal.? Már most az a kérdés, hogy ennek az erkölcsileg legmélyebbre sülyedt madárnak, mely legtöbbnyire a hasznos, kedves, szépen éneklő madárkák szaporodásában annyi kárt teszen, micsoda gazdasági jelentő- sége van? Megfigyeléseim, melyek a kakuk táplálkozására, élelem kere- sésére vonatkoznak, megegyeznek azokkal, miket ALrum, HomeyYeR J. N. és különösen LiÖxk Németországban tapasztalt. Ezek szerint legfőbb élelme kiválóan kártékony hernyókból, álczákból, lárvákból, nemkülönben rovarokból, (kivált cserebogár), legyekből, lepkékből, szöcskékből áll, ritkábban — s főképpen ősz felé és szükség esetén — egyes bogyókat is eszik. A fiatalok gyomrában a növénytáplálék még gyakoribb, mint az öregekében. A lepkék közül (ideértve azok hernyóit, bábjait) különösen következő igen kártékony fajokat dézsmálja: Pieris crataegi, Pieris brassi- cae, Pieris rapae, Sphinx pinastri, Gossus ligniperda, Ocneria monacha, Ocneria dispar, Porthesia chrysorrhoea és auriflua, Leucoma salicis, Orgyia antigua, Dasychira pudibunda, (Grastropacha pini és lanestris, CGnethocampa processiona, Gastropacha neustria, Diloba caeruleocephala, Panolis piniperda s mások; a bogarak közül Melolontha vulgaris és hyppocastamei, Risotrogus solstitialis, Bostrichus typographus, Lina populi (ez és a cserebogár leggyakrabban található begyében, gyomrában); " Különösen kimerítő, 36 évi vizsgálatokon alapuló kutatásokat LINK végzett s apróra kimu- tatta a kakuk táplálékát, gazdasági jelentőségét. (Orn. Monatsschrift zum Schutze d. Vogelwelt. 1889. 439—453 ; 476—482; 502—510. 5 za 4 Egé ELÉRE a Nase AE ei e ZAN FE ÜZ; XXVIII. CSALÁD. KAKUKFÉLÉK. 467 tücsök és kabócza, lótetü (Gryllotalpa), nemkülömben szitakötőket s az . Emphitus grossularia valamint Lophyrus pini kártékony levéldarazsakat . is szorgalmasan pusztítja. Ezeken kívül kevés közömbös vagy egy-egy . hasznos rovarfajt is elkap ugyan, de a súly mindig a legártalmasabb her- . nyókra jut, ezek igazi csemegéi s azért mint hernyópusztítónak madaraink . közt nincs párja.X Hasznos működése tehát úgy erdészetileg, kertészeti- 3 leg, gyümölcsészetileg, mint mezőgazdaságilag is kíváló. S a mi szerep- . . lésének még nagyobb értéket kölcsönöz: az rendkívüli falánksága. Kívüle . alig van madarunk, mely a szőrös hernyókat elkölti — a kakuk éppen ezeket . — igen szereti, és alig van más, mely bizonyos területen elszapordott hernyók b rombolását és a rovarcsapásokat csírában s végleg elfojthatná. A kaku- aA kok, mint számos észlelet bizonyítja, ilyen sujtott erdőrészeken stb. össze- . csoportosulnak s addig élősködnek ott, míg teljesen felemésztették a kártékony hernyókat. Mind e tulajdonságait összevéve, tápláléka révén . — az erdőnek, gyümölcsösöknek leghasznosabb madara s legéberebb oltal- . mazója. a Értékéből azonban valami keveset le kell vonnunk, mert mint tudjuk, A azoknak a hasznos madaraknak fészekaljai, melyek közé kakuktojás került, . tönkre mennek. Ezt a kárt azonban nem szabad túlbecsülni; mert hiszen É igen sok közömbös madárfészekbe is becsempészi tojásait, azon kívül . — egyetlen fiatal kakuk, felnevelődése közben, legalább is annyit eszik, mint elpusztuló mostoha testvérei. Bátran szemet hunyhatunk természetének ez egyedüli rossz tulajdonságára, mert sokszorosan és lényegesen túlszár- nyalja azt gazdaságunk czímeres ellenségeinek hatalmas irtásával, annyira, i hogy önmagunkat károsítanók, ha e miatt bántanók. ; Tökéletesség, hibátlanság nincsen sem állatban, sem emberben; tehát nem is szabad eszményi mértékkel itélkezni. Nemcsak tűrni kell a kakukot, hanem lehetőleg védeni, megjelenéséből okulni, mert még abban is segítségünkre van, hogy bizonyos pontokon való számosabb előfordulá- sával biztosan figyelmeztet a hernyószaporodásra és a keletkező csapásra. . Idejében észrevehetjük hát a bajt, védekezhetünk ellene a mennyire lehet; s ekkor csak igazában meggyőződhetünk, hogy kicsiny az ember szándé- kával, eszközeivel, mert nem versenyezhet a kakuk alapos hernyópusz- tításaival. Sokan még mindig többé-kevésbbé rossz indulattal vannak eltelve a kakuk iránt: ideje, hogy más felfogás terjedjen el felőle, mely érdem szerint méltatja ezt a mi jó barátunkat. kX V. ö. I. köt. 17—18. I. zaba cözdlöz b ki bass zás átjse uölkez tál Éáős tsz lás éertál 59" 468 X. REND. KUSZÓK. KKEX: CSALÁD HARKÁLYFÉLÉK. PICIDAE. Leginkább jellemzi őket sajátságos hosszú nyelvök, mely végén kemény, szakás, egyébként húrszerű s nyálkás-ragadós (L. I. köt. 35. kép) ; csőrük kemény, egyenes, vésőszerű s többnyire hosszabb a fejnél; az orr- lyukakat a homlóktollazat többnyire elfödi; testalkatuk izmos, erős mellű, nyakuk vékony ; lábaik rövidek, erős, hajlott karmúak; a szárnyfedő tollak rövidek. Kizárólag erdőkben, fákon tartózkodnak, némelyek a földre is leszállnak. Odvakban fészkelnek s fehér tojásokat raknak. Begyük nincs s főleg rovarokból, ritkán magvakból álló táplálékuk egyenesen a gyomorba jut. Szólásuk éles, többször egymásután ejtett azonos hangokból áll. A jel- jemző nemek fatörzseken kuszva, élelmöket csőrükkel kopogtatják, vág- ják ki. A. ALCSALÁD. NYAKTEKERCSEK. JYNGINAE. Kis, verébnél valamivel nagyobb termetű, nem kirivó színű, lágyabb tollazatú, nem igen vésős, inkább egyenes, hegyes csőrű madarak. Orr- lyukaik a csőroromhoz közel feküsznek s nem tollal borítottak, nyilásuk sem oldalra, hanem fölfele irányul; az első evező elkorcsosult. Csendes, elvonult életmódot folytatnak, csak hangjuk árulja el hollétüket. 94. NEM. NYAKTEKERCS. JYNX L. 1758. Csőrük alig fejhosszú; harmadik evezőjük leghosszabb; a szélső farktoll rövidebb vagy oly hosszú, mint az alsó farkfödők; nyelvük végén kis, kemény, lándzsaszerű hegyesedés van, mely rövidebb, mint a har- kályok szakás nyelvhegye. Rendes alakú fehér tojásaikat — még pedig XXIX. CSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 469 meglehetős nagy fészekaljban — odvakba, üregekbe rakják. Főleg kertekben, gyümölcsösökben, erdőszéleken tartózkodnak, ágakon üldögélnek s tolla- zatukkal alakoskódnak. A NYAKTEKERCS. JIyna torguilla L. 1758. XIII. tábla. (Yunx torguilla L. — Picus jynx PaLL. — Jynx punctata, arborea BRHM.) Népies nevei: tekerincs (Dunántúl); nyakforgató ; nyaktekergető. Jegyei: pacsirta nagyságú, szélesebb farktollú; torka agyagsárgás, finom barnásfekete hullámvonalakkal; egyenesen elvágott, 12 tollú farka halvány hamuszürke, egészben fekete fröcscsökkel és hat, csipkés szélű, fekete harántsávolylyal; a tarkótollakat üstökösen fel tudja borzolni. Tollazatának szine némileg a lappantyura emlékeztet, de szürkébb. Leirása. Felül szürke alapszinen barnás, fehéres, nyílhegyszerű feketés foltokkal, a lehető legtarkább rajzolatokkal s egészben tömérdek fröcscsenéssel; tarkójától háta közepéig, úgy hosszú válltollain is, kirívó, nagy fekete foltok; szeme mögött szintén sötétebb folt; alsó teste szür- késfekete, nyílhegyalakú, feketésbarna foltokkal; az evezők rozsdás foltok- kal. A tojó és hím nem különbözik s a fiatalok sem sokat, Csőr barnás- szaruszínű; szemei sárgásbarnák; lábai szennyes barnasárgák. Mértéke: H. 159—165; Sz. 83—86; F. 65—67; L. 19—21 ; Cs. 13 cm. Közép- és Észak-Európában honos, Skandináviában a 62" é. szél.-ig ; Ázsiában nem terjed ily magasra, de Szibérián keresztül Japánig, Kam- csatkáig észlelték. Költözködő madár létére a telet Észak-Afrikában tölti. Nálunk némely helyen, főleg előhegységekre dülő gyümölcsösökben, kertek- ben, kultivált, de odvas fákban is bővelkedő völgyekben igen gyakori, ellen- ben nagy erdőségekben, pusztább vidékeken ritka vagy egészen hiányzik. . — Az országos középnap szerint: április 14-én érkezik hozzánk s jelentkezését . — vércseszerű hangos kji-kji-kszji-ksjzi-szji kji-kjü-kszjü-kszjü-szjü folyton . — emelkedő szólásával — mely legjobban e szótagoknak, fogainkon át való fütyülésével utánozható — árulja el magát. A madarat nem igen látjuk, de ott, a hol szivesen költ, párosodása szakában mindenfelé hallhatjuk ezt a sajátságos énekét. A hivogatásra rendesen felelget, sőt elénk száll valami vastagabb faágra s ekkor bizonyára csodálkozni fogunk, minő jelentéktelen semmit sem mondó szárnyas, melynek megjelenése, úgy 470 X. REND. KUSZÓK. mondhatnám, aránytalan a hangjához. A mozdulatai is furcsák, bolon- dosak, mert hol fejét forgatja, nyakát majd kicsavarva, hol meg ellapul az ágon s kigyószerűen nézeget. Kifejezése e közben folyton változik; szinte fintorgatja arczát, meregeti szemeit, felborzolja üstökét s olyan mókázást visz véghez, hogy önkénytelenül nevetésre fakaszt. Ez a hóbor- tossága akkor éri tetőfokát, ha párjának tetszeleg s hivatlan udvarló is közeledik választottjához; vagy pedig ha megfogjuk. Fakéreghez hasonló szinezete, vércseszerű szava és magatartásának ez a furcsasága — tehát az alakoskodás különfélesége bizonyos visszataszító, ijesztő modorral egyesülve — legerősebb fegyverei a lét küzdelmében. Aprilis végén s főleg májusban költ. A faodvak gyérültével s abban a ver- senygésben, melyet egyéb oduban fészkelők alkalmas otthonért folytatnak, sokszor annyira rövidséget szenved, hogy csak nehezen talál magának való fészkelő helyet. Szereti ugyanis a nagyobb bejáróval biró lyukakat, de szük- ségben elhagyott harkálytanyákba is beveszi magát, sőt, mint többször tapasztaltam, fali üregekben, nem túlságos szűk repedésekben is családot alapít. Megesik, hogy a tojó már érett tojásait kénytelen lerakni, mielőtt még alkalmas fészkelő helye került volna. Ilyenkor néha az odukban fész- kelő kisebb madarakat, melyek már megtelepedtek valahol, kiszorítja fészkükből s bitorolja otthonukat. Sőt egymás közt is küzdenek a lakás- kérdés dolgában. Egy izben április közepén egy nyaktekercs, bizonyos tétovázás után, belebujt szőlőm egyik odvas szilvafájába ; ezt látva, hamar befogtam a lyuk nyilását, de ugyancsak ámultam, mikor kezemet elvéve, nem egy, hanem három darab repült ki onnét. Fészekalja 7—12 fehér tojásból áll, melyet a tojó két hétig kotol. Tojásmérték: H. 196—21; Sz. 152—165 mm. Életök javát ágakon töltik, a földre szintén gyakrabban szállanak, repkedni azonban nem igen szeretnek s csak kényszerűségből, kisebb távolokra szálldosnak, kissé surrogó, elég gyors s némileg harkályosan hullámzó repüléssel. Főtápláléka hangyákból, hangyatojásokból és rova- rokból kerül ki; előbbieket hosszú nyelvével szigonyozza, de nem szúrja meg zsákmányát, hanem ragadós nyálkával bevont nyelvével — mintegy lépvesszővel — szedi fel. Az a tulajdonsága, hogy szükség esetén más hasznos madárkákat elver fészkeikről, nem esik igen rovására, mert kivételesen teszi. Alkal- mas fészkelő ládikákkal ezen segíthetünk is, s meg is érdemli, hogy segítsünk rajta, mert jámbor, ártalmatlan madár, sőt hasznos. Szeptemberben távozik el telelésre. e9lÉos elt AES TET ARE e Ma tl! 6 ES XXIX. CSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 471 B. ALCSALÁD. HARKÁLYOK. PICINAE. E csoportban találjuk a kuszók rendjének legigazibb képviselőit. Vésőszerű erős, egyenes csőr; ruganyos keménytollú, ékalakú hegyes fark, melynek középső tollai legfejlettebbek; erős nagy karmu lábak; . —— sajátságos nyelvalkotásuk, általában izmos testalkat, széles mell, de vékony nyak jellemzi őket. Egész szervezetök módosult sajátságos életmódjuk- hoz, s különféle szerszámokat juttat eszünkbe. Élelmöket a fatörzseken felkúszva keresik, miközben lábujjaik párosan álló elrendezése (az előre álló külső ujj hosszabb, mint a belső), hegyes, görbült karmaik nagyban elősegítik a fakéregbe való kapaszkodhatásukat, kemény farkukkal kellőleg meg is támaszkodhatnak, mikor a fából valami rovarbábot, álczát kopá- csolnak ki s egyben könnyíti a fölfelé kúszást, mert ruganyos tollként működik. Szárnyaik rendesek, az első evező meglehetős rövid, a 4—5-ik vagy 4—6-ik evező a leghosszabb. Reptük surrogó s kisebb ívekben hul- lámzó, rajzban így adható : . Hangjuk éles, egy- vagy kéttagú szótagok ismétlése, melyet reptökben s a fákon való kúszás közben, minden följebb ugrásnál hallatnak. Sajátszerű sdorombolásuks főleg tavaszszal hangzik a fasudarak kiálló száraz ágain. Rendesen saját maguk készítette szabályos köralakú nyilással biró faodvakban költenek, valóságos fészket nem igen építve, hanem faforgácsra, a podvás fa belére rakván egyik végükön hegyes alakú tojásaikat. Ők az erdő etollas favágóis s javarészt bábokkal, rovarokkal, hernyókkal, hangyákkal élnek, többen magvakkal is. Egész lényök valami sietséget, bizalmatlanságot, feltünőséget árul el, a mivel szinezetök rikító, ellentétekben, élesen határolt rajzolatokban bővelkedő tarkasága is összhangban van. 95. NEM : HARKÁLY. DRYOCOPUS Boie. 1826. Legnagyobb harkályok; főszínük fekete; a tarkó tollak kissé meg- hosszabbodottak s hegyesedő üstököt alkotnak. 472 X. REND. KUSZÓK. A FEKETE HARKALY. Dryocopus martius (L.) 1758. XIV. tábla. [Picus martius L. — Carbonarius martius KAup.) Népies nevei: fekete horokály (Erdély) ; vasharkály (Máramarosm.) Jegyei: majdnem varjunagyságú ; a hímnek egész fejteteje, a tojónak csak tarkója fényés vörös, különben egészen fekete (némi rozsdás árnya- lattal) ; csőre kékesfehér, szaruszínű; lábai ólomszürkék ; szemei fehérek (fiatalok) s később sárgásfehérek (öregek). Mértéke: H. 35—43; Sz. 236—245; F. 17—177; L. 35—37 ; Cs. 55—6 cm. Hazája majdnem egész Európa, Közép-Ázsia egész Khináig, a hol azon- ban — úgy Szibéria keleti részeiben is — szintén előfordul még. Északon a fatenyészet határával összeesik elterjedésének határa, s délen ritkább, mint magasabb égövek alatt. A hol összefüggő nagy fenyő- és bükk-erdő- ket talál, régi ősi részleteket, különösen hegyes vidéken, ott ritkán fog hiányozni. Ilyen helyeken mindenütt találkozhatunk vele hazánkban s hallhatjuk nyávogó, siralmasan ejtett plííi-jű, hlííi-jű, kliii-jő szavát, a mit azonban reptében nem igen hangoztat, mert ekkor szaggatott krikk- krikk-krükk-krükk formán beszél. Kivételesen leshetjük meg közelből, mert vad, vigyázó madár, melyet a legkisebb gyanu odább űz. Az erdő- ben nem repül magasan, de tisztások, vágások, völgyek fölött szajkó- szerűen, nem igen hullámzó szárnyalással, mindig nagy magasan sSiet át, jellemző krikk szólásával vonván magára figyelmünket. Erdejét nem hagyja el, hanem ott tölti egész életét a százados, korhadó sudár törzse- ken nap-nap után, minden évszakban. Hatalmas csőrével jókora lyukakat vág a fákon s hogy élelméhez jusson, valóságos ácsmunkát végez, mely- nek nyomát a fa tövében nagy szilánkok, forgácsok árulják el. Fészkelni is ilyen vén, belül podvás törzsekben, ügyesen kivájt lyukakban, ritkán alacsonyan, többnyire nagy magasságban szokott. Áprilisban kotlik s 3—4 fehér tojása, kézzel alig elérhető mélyen, néhány szál forgácson fekszik a faüregben. Tojásmérték: H. 30—33; Sz. 215—245 mm. A tojások körülbelül 17—18 nap mulva kelnek ki. Tápláléka főleg nagy erdei hangyákból, különböző álczákból, rovarok- ból, bábokból, férgekből, hernyókból áll. Különösen szereti a fadarazsak jj ! j ! j ! M.O. K. 1899. St de Nécsey ad nat pii 4 FEKETE HARKÁLY DRYOCOPUS MARTIUS (I 1. SÉT aoia XXIX. GSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 473 (Urocerida), lódarazsak, kecskedarazsak (Vespa vulgaris és crabro) lárváit. Egy-egy fekete harkálypár nagy, kiterjedt területen szokott élni s mást ott nem tűr, mága azonban szorgalmasan végig járja birodalmának hangyabolyait, korhadó fáit — kivált a tuskókat — hogy napi eleségét szerezze. Némely erdészek rovására azt állítják, hogy a fákat rontja így az erdőben káros is. Erre a kérdésre, valamint általában a har- kályok gazdasági értékére a 477. lapon fogok bőven kiterjeszkedni. 96. NEM : FAKOPÁNCS. DENDROCOPUS Koch. 1816. ; Szinezetők főleg fehér és fekete, a nálunk élők hasának alsó része s némelykor feje is, vörös. A fark jóval hosszabb, mint a szárnyhosszú- ság fele, az összecsukott szárnyak hegye a fark közepéig vagy azon túl ér. A NAGY FAKOPÁNCS. Dendrocopus major L. 1758. XV. tábla. (Picus major L. — Picus pipra Macc. (nec PaLL.)] si Népies nevei: czifra harkály (Vasm.); tarka fakopogató, favágó, fakopogtató, fakopácsoló, harkány. Jegyei: rigónagyságú; alsó testén nincsenek hosszanti foltok (csak a fiatalok testoldalain) ; farkalja a hasnak egy részével élénk vörös. Leirása. Öreg hím: felül főszíne fekete; a homlok fehéres barna, fejtető fekete, csak a tarkón van vörös folt (L. I. köt. X. tábla.); a hát . mindkét szélét nagy, fehér vállfoltok határolják; az evezőkön fehér foltok, . melyek az összecsukott szárnyon fehér haránt csíkokba olvadnak; a nyak- . oldalon fekete rajzolat, úgy, hogy a fültájon kerülékalakú, alatta egy másik . szabálytalanabb alakú fehér folt támad; e rajzolat sarlósan mindkét olda- . lon a begy felé nyomul; az alsó test fehér, szennyes barnás árnyalattal; a . középső farktollak feketék, a szélsők töve szintén fekete, egyébként túl- . nyomóan fehér-fekete foltokkal (főleg belső felükön), hegyük sárgásbarnába . játszik. Csőr kékesszürke, úgy a lábak is; szem vörösbarna. A tojó egészen Chernel: Magyarország madarai. II. 60 474. X. REND. KUSZÓK. olyan, mint a hím, csakhogy nincs vörös tarkó foltja s így feje egészen fekete. A fiatalok fejtetején négyszögletű vörös folt s hasoldalaikon egyes sötét szárfoltok vannak. Hasonlítanak némileg a közép fakopáncshoz (Dendr. medius), de fejök kevésbbé vörös, alsó testök nem oly foltozott, termetök nagyobb s farkaljuk nem rózsapiros. A szerint, a mint a lombos fájú erdőségekben vagy fenyvesekben tartózkodnak: alsótestök alapszíne is fehérebb vagy barnásabb. A mi fehérmellű példányaink igen hasonlítanak már a kelet-szibériai Dendro- copus major cissa PALL. fajtához, mely ott a rezgő nyárfákon él, noha fehér vállfoltjaik valamivel kisebbek s szélső farktollaik töve feketébb ; a barnásak ellenben néha közelednek a Kaukazusban előforduló sokkal sötétebb, majdnem gesztenyebarna alsó testű Dendrocopus major poelzami BoGcp. fajtához.? Mértéke: H. 239—252; Sz. 138—14; F. 84—9; L. 23—26; Cs. 26—28 em. Európában fel a Sarkkörig s Ázsiában délibb Szibérián át Koreáig fordul elő; körülbelül ő a legközönségesebb harkályfaj. Délen valamivel ritkább ugyan, de nem hiányzik Spanyolországból, Olaszországból, Kis- Ázsiából sem. A mi vén, odvas fájú erdőinknek is — kivált ha fenyők- kel kevertek — jellemző, gyakori jelensége. A gyümölcsösökben, geszte- nyésekben, ligetekben egyaránt szivesen tartózkodik, valamint kertek- ben, vagy az erdő mélyében; hegyvidék és lapály között sem válogat. A kóborló czinegékből, fakúszokból, csuszkákból álló vegyes rajoknak, ő is, mint fajtársai, rendes kisérője s munkás tagja. Igazi harkálymódra felkúszik a fatörzsekre s — majdnem tövüktől hegyig — kisebb szökke- néseket téve végig kutatja azokat; a kéreg repedései közül, a korhadó helyekből szedegeti élelmét. Ha másként nem juthat hozzá, csörével kopácsolja ki és hosszú, szakásvégű nyelvével rántja szájába a fában lappangó prédát. Gyakran nehéz munkájába kerül, míg a mélyen befura- kodott álczát, bábot megkerítheti s ilyenkor el-elbámulhatunk azon a ki- tartáson, erős csőrvágásokon, melyekkel a fának támad. Kemény farkával neki támaszkodik a törzsnek, karmaival belékapaszkodik a kéregbe, nyak- izmai pedig működni kezdenek s feje, mint egy vésővel fegyverzett kala- pács, gyors egymásutánban mozog, hol jobbról, hol balról dolgozva, üre- get vájva azon a ponton, a mely alatt a kivánatos falat rejtőzik. Közbe, mintha hallgatóznék a szorgalmas xtollas ácsv, ide-oda tekintget, azután xX Láttam honi példányokat, melyek a szibériai és kaukazusi példányoktól alig voltak meg- különböztethetők. isadepng Yyogineg s9 [8H9ZJ TOUIO4yI xXuid [pu pe Ásso3N ep " dOIVIA SNdOJOddNAd (T2.-SICldIA SAOId SONYJONVA ADVN ÖTTASZETÓZ S — m ; b zi $ eket AS 8 jelz a ZAY SRENÁNE " XXIX. GSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 475 . újra kezdi kopácsolását. Mindig nagyobb lesz a lyuk, mintha csak ember- . kéz, finom vésővel készítette volna, míg végre tölcsérszerű vége behor- . pad, mert a szunnyadó bábot vagy álczát rejtő csatornát, üreget érte. a A munkabért hamar felejti, kevesli is, fárad hát tovább. Némelyek szerint . a látás, mások szerint meg a hallás, sőt szaglás vezérli őt zsákmányo- lásában. Én azt hiszem, szag után nem sokszor indul, hanem szemeivel födözi fel prédáját, illetőleg azokat a helyeket, a hol valamit találhat; a hallás meg bizonyára abban segíti, hogy a kopácsolás kongó vagy kemé- nyen eső hangjából megtudja, érdemes-e a fáradság vagy nem? Olyan- . formán tesz talán, mint a betegjét kopogtató orvos. Hogy azután tévedés . is fordul elő, az bizonyos. § Bizalmatlan madár létére munkásságát a közelből nem igen figyel- . hetjük meg; legföljebb, ha már érzi, hogy a következő pillanat jó falathoz . juttatja, férkőzhetünk közelébe s leshetjük meg. De a mint megpillant bennünket, a fatörzs másik oldalára csúszik, fedi magát; csak néha-néha néz fél szemmel kikukkantva felénk, hogy ismét eltünjék. Kerülgethetjük a fát, a másik oldalra siethetünk, nem használ, mert az okos állat is azt teszi, s egész bujósdit játszik velünk, hogy abban a perczben, mikor . — teljesen kijátszani véltük, surrogó repüléssel szálljon a legközelebbi vé- . — nebb fára. 770 Nemcsak vastag fatörzseken, hanem oldalágakon is gyakran mász- kál, úgy is, hogy az ág alsó felületén kapaszkodik meg; fejjel lefelé azon- ban nem keresgél. Néha, a fatetején főleg, keresztben ül s pár perczig csendes, különben mindig mozgásban van s eleven, fürge természetével, éles hangjával, kopogásával, czifra tollazatával nemcsak feltünik az erdő- ben, hanem azt sajátszerűen élénkíti. Kivált tavaszszal hamar elárulja magát, mert párosodása szakában az a különös szokása van, hogy a fa- sudár tetejéből kimeredő száraz ágakra száll s azt gyors csőrütésekkel megrezegteti s így doromboló hangot támaszt. Ritkán hallani ezt a . — dorombolást az év más szakában, mint tavaszszal s bizonyára jól sejt- . jük, hogy az udvarlás, tetszelgés czéljából történik. A harkálynak legfőbb eszköze a csőr, egész életének kiszökő vonása a kopácsolás mestersége : tehát szerelmi ömlengéseit is lényének megfelelő módon fejezi ki. Az egy- hangú tarrrrrr vagy karrrrrr dorombolást néha messze csengő hangjával is kiséri, melyet azonban sokkal inkább fára való kúszás közben hallat, minden szökkenéssel egy-egy rövid csükk, tcsikk vagy tyükk szótagot mond- ván. Egymást kergető párok azután rekedtes kregregregre forma lármával repkednek. Általában nem oly neszes, ritkábban szóló, mint fajtársai, de annál szorgalmasabb doromboló. 60" 476 X. REND. KUSZÓK. Habár megjelenése szép. s valódi éke ő az erdőnek nyáron és télen egyaránt, mégis lényében valami bárdolatlanság, szögletesség jelentkezik. Nem annyira kedves, mint inkább különös, friss, bizonyos fokig szem- telen, akár egy üde, természetes, ki nem nevelt, jó indulatú, de idegenektől félő gyermek. Látszólag bizonyos félszegség, hirtelenség, szelesség is egyéni bélyege; s jól írja egyik élesszemű megfigyelő: xaNincsen szalon- képes finom modora, mert szokásai megegyeznek az erdőben munkálkodó szénégetők és favágók szokásaival. Kora tavaszszal — márcziusban — a csatangoló élettel kezdenek felhagyni, bizonyos állandóan megválasztott területrészre telepszenek, sűrűen felhangzó dorombolásukkal jelezve ébredő szerelmi érzelmeiket. Féltékenyen őrzik megállapítandó otthonuk táját, idegen harkályt nem tűrnek annak közelében, s annyira szemfülesek, hogy dorombolásukat utánozva, magunkhoz csalhatjuk, mert vetélytársat sejtenek bennünk is. Négy-öt fehér tojásukat önmaguk készítette, mértanilag is szabályos köralakú bejáró lyukkal biró faodvakba rakják. Nemcsak puha fákba váj- nak ilyen mesterséges üregeket, hanem keményekbe — mint például tölgybe — is. Egészséges fákat azonban nem igen bántanak s inkább azokat választják, melyek korhadt belűek, podvásodók. Rendesen több fán pró- bálják meg a munkát, de félbe szakítják s a legalkalmasabbon fejezik be. A fészek egészben csak néhány faszilánkból, forgácsból áll s a földszine fölött 2—12 méternyire van. A bejáró lyuk csak akkora, hogy éppen bebújhatnak, de a belső üreg alja 20—30 cm.-nyire fekszik a nyilás alatt. Tojásmérték : H. 23—243; Sz. 19—20-5 mm. A szülők ebben a fáradságosan készített lakásban — melyhez hasonló hálótanyákat is szoktak ácsolni — egymást felváltva 14—16 nap alatt költik ki furcsa, nem valami bizalmat keltő fiókáikat. Nekik azonban így is szépek, kedvesek és drágák. Aggodalmasan gondjukat viselik s rop- pantul féltik őket. Ha fészköket háborítjuk, meggyőződhetünk meleg oda- adásukról; siránkozva, jajgatva repkednek a fészkes fa körül, hol ide, hol oda szállnak, besurranak a faüregbe s ott benn is hallatják pana- szukat. Miután a fiókák teljesen megerősödtek, anyányiak lettek s eltanul- ták öregeik mesterségét, szétválik a fészekalj, mert természetök nél- külözi a társas hajlamokat. Mindegyik a maga útján keresi boldogu- lását. Még ősztől tavaszig, a kóbor czinegecsapatoknoz szegődve, sem társulnak ez idegen fajú munkásfeleikhez, hanem csak közéjük elegyed- nek, a nélkül, hogy velök sokat törődnének. Tápláléka különböző rovarokból, bábokból, álczákból, hernyókból, XXIX. CSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 477 férgekből, kukaczokból és magvakból kerül ki. Tapasztalataim szerint az utóbbiakat főleg őszszel, télen és tavaszszal eszi, vagyis mikor az állati eleség szűkebben akad. Különösen a fenyők — kivált a szurkos fenyő — magvait szereti. A tobozokból leggyakrabban úgy szedi ki csemegéjét, azokat-egészben letöri s valami villás faág közé ékeli. Vannak fák, eket következetesen felkeres s mindig a megfelelőnek bizonyult ág- villába hordja a tobozokat, kényelmesen, ügyesen kopácsolva ki tartal- ukat. Megfigyeltem, hogy egy nagy fakopáncs egész télen nap-nap után y ilyen cebédlő fánv költötte el a szomszéd fenyőkről kerülő tobozok ümölcsét. Sáfárkodásának maradványai természetesen egész halmazzá övekedtek a fa tövében. . A harkályok gazdasági jelentősége. Lássuk már most gaz- dasági szempontból, micsoda értéket tulajdoníthatunk a harkályok műkö- désének? S mivel a különböző fajok életmódja, majdnem megegyező, e helyen összefoglalóan akarom megitélni az egész charkálykérdésts,, termé- szetesen a mi viszonyaink szemmel tartásával. Hogy harkálykérdés egyáltalán felmerült, azt nemcsak egyes erdő- gazdáknak és erdészeknek, kik főleg a fák megvagdalását, megrontását hozzák fel ellenök, tulajdoníthatjuk, hanem leginkább ALrum B. dr. ebers- waldei erdészeti akadémiai tanár vádiratának, melyet 1878-ban a har- kályok erdészeti jelentősége tárgyában megirt$k s maig is védelmez. E munka megjelenéséig az ornithologusok szinte egyértelműen mind abban a nézetben voltak, hogy a harkályok kiválóan hasznos madarak s az erdő- nek igazi védelmezői, mert temérdek farontó, erdészetileg igen káros rovarokat pusztítanak. Ez általános felfogást ALrum alapjában megingatta, mert vizsgálatainak és tanulmányainak végeredményét következő tételek- ben foglalja össze: aA harkályok működése gazdasági szempontból véve haszontalan ; hasznuk alig észrevehető kevés; a legtöbb, erdészetileg legfontosabb káros rovar pusztításait nem akadályozzák meg, egyes idetartozókat meg- támadnak ugyan, de többnyire oly későn, mikor már elhatalmaskodtak s így a csapást csirájában nem fojtják el; gazdaságilag sokkal károsabbak, "mint hasznosak.s . —— Kemény sors érhetné ezek után a mi favágó madarainkat; szeren- csére azonban akadt védőjük is, még pedig nem is egy, hanem tekin- télyes ornithologusok egész sora.kk Bizonyos az, hogy a tudós tanár úr k Dr. B. ALTUM: Unsere Spechte und ihre forstliche Bedeutung (Berlin 1878. 1—90. 1.) . kk ALTUM munkáját legbehatóbban czáfolta E. F. HomEYeR: Die Spechte und ihr Werth in forstlicher Beziehung. (Frankfurt a/M. 1879. 1—35. I.) 478 X. REND. KUSZÓK. kissé elvetette a sulykot s kutatásaiban egyoldalúan, bár egyoldalúságá- ban szőrszálhasogatóan járt el. Még pedig azért, mert tisztára a har- kályok látható s mechanikai nyomokat hagyó működéséből itélt, a többire pedig alig fordított figyelmet, nem is említve, hogy helyi és időszaki momentumokból, kevésbbé fontos tényekből, általános és nyomós követ- keztetéseket vont le. De mintha maga is megijedt volna a szigorú itélet- től, nagy felszereléssel megirott, gyüjtésekkel támogatott értekezésének végén egy lapot a harkályok aesthetikai értékének sietett szentelni, és itt mégis csak arra jut: hogy habár gazdaságilag jóval károsabbak azok, mint hasznosak, mégis aesthetikai okokból teljes kiméletünkre tarthatnak számot.X Ezt a különös okoskodást nem feszegetem tovább, hanem a magam véleményét akarom inkább elmondani. Mindenekelőtt hangsulyo- zom, hogy a mi viszonyaink egészen mások, mint a németországiak, s ha ott is akadtak oly férfiak, mint HOMEYER, BREHM és mások, kik ellen- tétben ALrummal, határozottan kimutatták, hogy kisebb ballépésektől eltekintve s közömbös munkásságukat is belátva, a harkályok haszna nemcsak szembeszökő, hanem lényeges és kiváló értékű, akkor nálunk még inkább feltünő és nyomós az. Vizsgálódásunk kettőt kell, hogy szem előtt tartson, illetőleg e két kérdésre adjon feleletet : 1. Micsoda értéke van a harkályok táplálékának gazdaságunk szem- pontjából ? 2. Használnak-e vagy ártanak-e mechanikai működésükkel? (Fák megsértése stb.) Táplálkozás. Életmódjukat tekintve, harkályainkat két csoportra oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak azok, melyek a földre ritkán szállnak s fák törzseiben, törzsein és ágakon élő rovarokkal, némelyek magvakkal is, táplálkoznak; a másodikba ellenben azok, melyek igen gyakran a földön is tartózkodnak, mint a zöld és szürke küllő (Picus viridis és canus). ". A fekete harkály a most említett két csoport között mintegy átmene- tet, mert a fatörzseken (főleg bükk-, nyir-, nemes- és szurkos fenyő- fákon) csak oly gyakran keresgél falat után, mint a földön, hol a kivá- gott fák korhadó tuskóit és a hangyabolyokat kutatgatja át. A fákból rész- X ALTUM a német ornith. egyesület egyik ülésén, a madárvédelmi törvényjavaslat tervezetének tárgyalásánál, általában az sesthetikai momentumra is — igen helyesen — figyelmeztetett, de hang- sulyozta, hogy azoknál a fajoknál, melyek károsabbak, mint hasznosak, ezt nem lehet tekintetbe venni; például a jégmadarat hozta fel. Hát a harkályok még csak nem is olyan szépek mint ez utóbbi, s szerinte mégis feltétlenül óvandók, noha kimutatta, hogy károsabbak, mint hasznosak! Ez a két következtetése mindenesetre tanulságos. XXIX. CSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 479 ben közömbös, részben káros rovarokat, álczákat stb. kopácsól ki s ha kat a fákat, melyeket e káros rovarok vagy azok álczái, petéi megleptek, nem is mentheti meg, a kártevők korlátozásában, szaporodásuk zcsappantásában mindenesetre része van. A hangyák megdézsmálását zin én nem irhatjuk rovására, mert igaz ugyan, hogy temérdek erdei- fekete hangyát (Formica rufa és fuliginosa) költ el, melyek erdő- daságilag inkább hasznos fajok, mivel igen sok kártékony hernyót, ; szöcskét stb. emésztenek el; de másrészt vannak kártékony, a törzseit rágó hangyafajok is, melyeket harkályunk szintén nem ki- , hanem fogyaszt. Tehát kártékonysággal e tekintetben sem vádol- . — Míg ő a nagyobb rovarfajokra veti szemét, addig a fakopáncsok (Den- drocopus) — arányban termetükkel — a fákban és a fakéregben élő kiseb- et szedegetik s főleg a szú, fadarázsok, fahernyók (Cossus ligniperda, tesculi stb.), orrmányos bogarak, czinczérek stb. számát apasztják, nem- . különben a fatörzseken, repedésekben rejtőzködő pókokat, százlábúakat, férgeket is. Ez a munkálkodásuk részben értéktelen, a mennyiben erdésze- . tileg közömbös állatokra irányul, részben hasznos, a mennyiben a farontó- kat is éri. De nem szabad felednünk, hogy a fatörzsek hasadásaiban, meg- ; repedezett kérge alatt temérdek igen kártékony rovar is befészkeli magát, itt bábozik, ide rakja petéit, melyek csak a kikelet beköszöntével fejlőd- . nek életre. Az őszszel, télen és kora tavaszszal kóborló fakopáncsok, a kósza czinegetársaságokkal egyetemben, szorgalmasan puhatolgatják ezeket .s éppen azokat, emésztik el a melyeket a czinegék, csuszkák, fakúszok észre nem vettek, vagy a melyekhez piczi csőrükkel nem férhettek s a melyeket, mint szervezetüknek nem megfelelőket, békén hagytak. Így azután . a harkályok olyan mélyebben a kéreg közt lappangó, veszedelmes lepkepeté- . ket is elpusztítanak, még pedig minden mechanikai munka nélkül, minők az apáczapille, búcsújáró pille stb. petéi. Különösen a kis és középső . fakopáncs szolgálatai becsesek ez időszakban. A nagy fakopáncs is részt . vesz ugyan e munkában, de e mellett előszeretettel falatozza a keménymagú . erdei gyümölcsöket, a makkot, bükkfamagot, mogyorót, diót, fenyőmag- vakat stb. Kivételesen húsos gyümölcsök magvát is megkóstolja, de . nem valami előszeretettel él velök. Ez a faj egész évben keresi a növényi táplálékot s azt mond- hatjuk, hogy legalább is annyira — sőt valószínüleg inkább — magevő, mint rovarfogyasztó. A többi harkályok magvakat általában alig esznek, . legföljebb szükségben. ALrum ezt a magfogyasztást sem nézhet jó szem- mel s azt mondja, hogy az erdésznek vetőmagtermését — különösen 480 X. REND. KUSZÓK. a szurkos fenyőre czéloz — . érzékenyen károsítja. Hát ez lehet igaz bizo- nyos években, egyes kivételes területeken, de általánosságban és honi viszonyaink közt sehogy sem fogadható el. Németországban, a hol úgy látszik — s ezt ALrum és más ornithologusok is megjegyzik — a nagy fakopáncs kiválóan a szurkos fenyőerdőkhöz ragaszkodik, működése talán másként birálandó meg; nálunk azonban fenyőerdőkben csak oly közönséges madár az, mint a vén tölgyesekben, ligetekben,k azonkívül erdőgazdasági viszonyaink is mások még mostanában, mint ott; tehát gazdasági jelentősége is más szempontok alá esik. A mi erdőbirtokosaink- tól, erdészeinktől — pedig éppen a harkályok felől jól kikérdeztem őket — soha ez iránt panaszt nem hallottam. Azrum mintegy 40 rovarfajt határozott meg, melyeket a harkályok kétségtelenül megesznek s e rovarfajok erdészeti jelentőségét megállapítva, vonta le következtetését. Hogy minő hézagosak és hiányosak ismereteink egyes madárfajok táplálkozási viszonyait illetőleg, ebből is kitetszik, noha éppen a harkályok gazdasági értékét látszólag oly behatóan vizsgálták, hogy külön könyvek szólnak róla. Bizton mondhatjuk, hogy ha sikerült a harkályok gyomortartalmából egyetlen kutatónak aránylag kis terü- leten 40 rovarfajt meghatározni, úgy még ennél is sokkalta többféle meg nem határozható hernyókat, kukaczokat, petéket, férgeket is költenek el, melyek gyorsan megemésztődve többé az elejtett példányok gyomrában fel nem ismerhetők, nemkülönben, hogy a különböző területeken más és más rovarokat is esznek. Vagyis valószínű, ha még egyszer annyi har- kály példányt vizsgálnánk meg, mint a mennyit ALrum vizsgált, madaraink jelentőségét is nem 40, hanem jóval több rovarfaj után itélhetnénk meg. Így tehát még a harkályok élelmének specziális kutatója sem ment attól a hibától, hogy részletekből vont le általános következtetést. Ebbe a hibába esett akkor is, mikor a zöld- és szürke küllőt, mint főleg hangya- pusztítókat, jó szóra nem érdemesíti, noha ezek inkább a kevésbbé hasz- nos kis fekete és vörös hangyákat, mint a nagy erdei hangyákat szede- getik s a kártékony hangyafajokat is. Azonkívül a földön más rovarokat is pusztítanak s ezek közt a lótetű kedves falatjuk. De nem csupán a földön élő rovarfajokat tizedelik, hanem a zöld küllő — kivált télen — a falakra is száll, az eresz alatt kutatgat, a méheseket, ablakkereteket kopogtatja s az itt rejtőzködő, repedésekbe, üregekbe menekült legyeket, bábokat stb. szedegeti ki. Hogy méheket is felfalna, állítják, de biztos tudomást magam erről nem szerezhettem. A szükség talán reá kénysze- xX Madarunk fajtáinak megemlítésénél a 474. lapon eczéloztam már erre. NK SS AL d AL ER Ia PT Des áz OS XXIX. CSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 481 rítheti, de inkább hiszem, hogy a méhesek réseiben rejtőzködő bábokat, rovarokat, talán pókokat is rabolja.t . —— Mindezt összevéve, az én meggyőződésem az, hogy a harkályok tápláléka révén több haszon háramlik az ember gazdaságára, mint kár. Noha abban is megnyugszom, hogy a régi ornithologusok s mindenek- tt maga GLOGER is, a harkályok értékét több érzelemmel, előitélettel, at tudással hirdették. ALrumnak kétségtelenül érdeme, hogy alapos — , mint említettük, szintén egyoldalú — vizsgálatai ismereteinket bbre vitték s habár ő az ellenkező túlzásba esett, azt mégis kimutatta, hogy e madárcsoport nem csupán káros rovarokat pusztít s hogy műkö- désük nem oly tiszta, minden árnyéktól ment, mint azelőtt hittük. De hát ez a leghasznosabb madarakról, a czinegékről is állítható, mert álta- lánosságban igaz, hogy absolut haszon nem létezik, valamint absolut . tökéletesség is csak eszményileg képzelhető. A kérdés mindig csak az: felérik-e a jó tulajdonságok a rosszakat, s minő mértékben, micsoda viszonyok közt? . Mechanikai működés. Atrum dr.-on kívül alig akadt még más, a ki a harkályokat táplálkozásuk révén sem számította a hasznos mada- rakhoz; de igen is akadtak sokan, kik elismerik, hogy szárnyas favágóink aj farontó rovarság pusztításával hasznosak, de ezt az érdemöket meg- ingatják avval a váddal, hogy táplálékuk megszerzése közben a fákat . Össze-vissza vagdalják, tehát azok értékét csökkentik, nemkülönben, hogy sok fát végleg meg is ölnek. ALrum maga is kiváló súlyt helyezett mada- raink e mechanikai működésére, midőn gazdasági jelentőségöket oly sötét szemüvegen át nézte. ; Ime a vádak részletesebben felsorolva : 1. A harkályok az által, hogy saját maguk ácsolta üregekben költe- ek, igen sok fát megrontanak, kiváltképpen azért, mivel nemcsak kor- hadó, tehát beteg, hanem egészséges fákat is választanak fészkelésre s mivel előbb mindig több különböző fát dolgoznak meg, míg végre alkal- . masra találnak, a hol ácsmunkájukat be is fejezik. 2. Ugyanily üregeket készítenek maguknak hálótanyául is. ; 3. Rovarászgatás közben — minthogy élelmök javarészt magában a . fában van — szintén össze-vissza vagdalják a törzseket, egész forgácso- tat hasogatnak ki s nem csupán a podvás, rovaroktól lepett vén, beteg k Az irodalomból ismerek adatot, mely a zöld küllő gyomrában talált méhekről szól. Így . HÁRs PÉTER (Vadászlap 1891. 254. I.) említi, hogy egy zöld küllő csikorgó hidegben bekopogatta a kaptár falát s lelövetve, gyomrában kilencz darab dolgozó méh volt. Chernel: Magyarország madarai. II. 61 482 X. REND. KUSZÓK. fákat bántják, hanem a fiatalokat és egészségeseket is, nyilván tévedésből vagy pusztán kutatgatva. Sőt van egy sajátságuk, melynek okát bizton- sággal még nem tudjuk,?t t. i. hogy egészséges, fiatal, síma törzsű fákra előszeretettel szállnak s azt gyűrűsen körülkopogtatják, miáltal néha a fatörzsön nagy dudorodások (mintha egy vastag kigyó tekerődzött volna reája) vagy kigyóalakú apró lyuksorozatok keletkeznek s ekként a fát elbetegítik, elértéktelenítik. 4. Távirósodronyok póznáit, deszkaházakat, kerítéseket, padokat, méheseket, ablakfákat stb. is — rovarokat keresgélve — megrontanak, lyukakat vagdalván reájuk. Ellenvetéseimet a következőkben kivánom összefoglalni : A hazai viszonyokat szem előtt tartva, megfigyeléseim szerint fész- kelő és háló üregeiket majdnem kizárólag csak beteg, belül podvás, korhadó belű fákba készítik s azon ritka esetekben, mikor egészséges fában akarnak fészkelni, mindig puha fájú s így értéktelenebb fajokat, pl. nyárfákat, füzfákat stb. támadnak meg. De munkájukat ezeken nem fejezhetik be, mert a fa belsejében már alakjuknál fogva sem képesek megfelelő mély lyukat, azaz csövet ácsolni. Azon kívül, még ha ilyen kevésbbé értékes fákban félbe maradt odukat vájtak is s azok későbben kikorhadnak, csupán csak látszólagos kárt tesznek, mert a közvetetlen cse- kély kártételt többszörösen feléri az a tetemes közvetett haszon, a mit az által szereznek, hogy a fészkelő helyekben szükséget szenvedő, odvak- ban költő hasznos madaraknak (ilyenek: a csuszka, czinegék, fakúsz, seregély, légykapók, szalakóta, babuta stb.) megfelelő otthont készíte- nek. Élelemkereséskor elkövetett ácsmunkájuk szintén nem érdemel ke- mény szót. Azok a rovarok, melyekhez kopácsolás útján jutnak, java- részt betegeskedő, korhadó fákban élnek, noha esetleg a fák külseje ezt még nem árulja el. Ez utóbbi esetben a rendes erdőgazdának még úgyis használnak, hogy figyelmét a kivágandó fára felhívják. De hiszen nemcsak beteg, hanem ép, egészséges fákat is — bár ritkábban — megtámadnak, össze-vissza kopogatnak, akár azért, hogy fanedvet szívjanak, akár merő tévedésből, mondhatják a harkályok vádlói. No hát igen, nem is tagadjuk; csakhogy bebizonyult, hogy ezt korántsem mindegyik teszi, hanem bizonyos példányok, melyek egyes xX BODEN főerdész (Dankelmann"s Zeitschr. IX.) és E. F. HoMEYER (Die Spechte und ihr Werth in forstl. Beziehung 31. 1.) azt hiszi, hogy a harkályok a fák friss nedvét szívják, iszszák; ellenben ALTUM csupán rovarok után való meddő kutatgatást lát benne s megjegyzi, hogy — mivel tapasztalat szerint mindig bizonyos feltünő, egyes vagy kisebb csoportokban álló egészséges fákra szoktak szállni — a fa kérge némileg ingerli őket s kihívja kiváncsiságukat. Ezt hiszi MARSHALL is (Die Spechte 13. 1.) XXIX. CSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 483 t mintegy kiválasztanak s azokat rendszeresen látogatják s szinte las- - ént, de czéltudatosan teszik tönkre. Ha az ilyen bűnöst ellőjük, bbé nem lesz az illető fának bántódása, jeléül, hogy csakis az az egy etett el megtorlásra érdemes cselekedetet s nem érheti miatta panasz sainak összeségét. Ezek a megvagdalt, gyűrűsen megkopácsolt, fiatal, séges fák általában igen ritkák s tapasztalatom szerint ott fordulnak leginkább, a hol a harkályok a fejlődött erdőgazdasági viszonyok tkeztében alkalmas, rovarokkal bővelkedő vén fákat nem igen talál- Ebből én azt következtetem — s megerősíti vélekedésemet az a mény is, hogy újabban több harkálypéldány kezd letérni a régi és beteg fák helyett egészségesekre is szállni — hogy e most még ó szokásukra a lét harcza kényszeríti őket. A hol t. i. a százados már hírmondójuk sem akad s az erdőgazdák gondosan ügyelnek . hogy minden elbetegesedő, romlásnak induló fa azonnal kivágassék . s csupán a teljesen erőben lévők maradjanak meg, a harkályok szüksé- . szenvednek s keresnek, kutatnak az egészségesek törzsein is. Ha azután egyet valamelyikök egyszer már megvagdalt — noha kezdetben eredménytelenül —, a sértett kéregben, sebekben bizonyos rovarélet fej- lődik, mely kész falat nekik, tehát mindig vissza-visszatérnek ahhoz. Nekem, úgy látszik, hogy a dolognak elfogadhatóbb magyarázata ez, mint az L melyet BODEN és ALruxm (I. 482. lapon a ejegyzetetv) adott. Mivel ez a szo- kásuk jelenleg még csak kivételes s bizonyos igen kifejlődött erdőgazda- jáágokban számít — Magyarországban általában semmit — úgy károssá- t jelenleg e réven sem vethetünk a szemökre; lehet, hogy a jövőben. önben nagyon figyelemre méltó idevonatkozólag LIEBE egyik közleménye Ornith. Monatsschr. 1892. 209. 1.), melyből megtudjuk, hogy azok a sőleg-belsőleg látszatra teljesen egészséges fák, melyeket a fekete har- y — emberi felfogás szerint, minden ok nélkül, — összekopácsolt beható resövi vizsgálat nyomán nem bizonyultak egészségeseknek, mert a szabad mmel nem látható penészspórák már jelentkeztek, vagyis a később ejlődő betegség első jelei meg voltak a sejtekben. . — Elesik tehát a harmadik pont alatt említett vád jelentősége is, csak úgy mint az utolsóé, mely faépítményeink rombolását írja terhükre. Álta- ában oly szórványosan fordul az elő, hogy szóra alig érdemes. Különben a hol megcselekszik azt, bizvást nem csupa kedvtelésből, rontási ágyból teszik, hanem, hogy a fában rejtőzködő rovarokat szedjék ki. ehát csak abban vétkesek, hogy a faanyag pusztulását gyorsítják, ille- . tőleg reákényszerítik annak tulajdonosát, hogy hamarább pótolja azt, a . mit valamivel későbben úgyis pótolnia kellett volna. 61 ba kenés eg "e eze kát, Kbze VÉN NTŐ számat eget szelet TÁRS 484. X. REND. KUSZÓK. ÖSSZEGEZÉS. Magyarországon jelenleg a harkályok gazdasági jelentőség szerint általában hasznos, kimélendő madarak. Bizonyos kis vétkektől ugyan ők sem mentesek, melyek a kultura fejlődésével, az erdőgazdaság töké- letesbedésével öregbedni fognak; talán egykor általában, mintaerdőgazda- ságokban már a jelenben is hasznuk a kár rovására csökkenni fog, működésük közömbös lesz, sót talán káros is. A kérdés csak az, vajjon fognak-e alkalmazkodni az új viszonyokhoz? A legtöbb faj valószinüleg nem fog alkalmazkodni, hanem — a miről már itt-ott meggyőződhetünk — azokról a területekről, hol az erdőgazdaság a kertészethez közeledik, nagy arányokban virágágy-rendszer szerint dolgozik — a minek követ- kezménye a százados, korhadó és odvas fák eltünése — onnét a harká- lyok elköltözködnek, mert létfeltételök szünt meg. Ma reászorulunk munkásságukra, később tán fölöslegessé valik Hogy aesthetikai jelentőségök szintén van, az csak megerősíti adott ked- vező itéletünket. A FEHÉRHÁTÚ FAKOPÁNCS. Dendrocopus leuconotus (Becusr.) 1805. (Picus leuconotus BEcHsT. — Dendromas leuconotus KAurp.) Jegyei: akkora, mint előbbi, csakhogy nyulánkabb s így valamivel hosszabb; vállai feketék, hátának alsó része és farcsikja fehér; az öreg hím fejteteje vörös, a tojóé fekete; a has és farkalja rózsapiros, nem oly élénk, mint előbbié, hanem inkább mint a következő fajé s egyes feketés foltokkal tarkított. A fiatalok fejteteje elől feketés, egyes vörös foltokkal. Különben hasonlít a többi fakopáncsokhoz. Csőre ólomkékes, szeme sárgásbarna vagy sárgásvörös, lábai sötét ólomszürkék. Mértéke: H. 25—267; Sz. 143—145; F. 95—10; L. 24—255 ; Cs. 38—42 cm. Európa északi és északkeleti részein honos, nyugaton és délen ritka. A Balkán-félszigeten élők némileg eltérnek a typikus szinezetűektől, a mennyiben hátuk alsó részének fehérségében egyes fekete sávok látsza- nak s fejtetejök élénkebb vörös; ez a fajta a Dendrocopus leuconotus tilfordi SH. € DR. 1871. A szibéria példányoknál pedig — Dendrocopus leuconotus cirris (PALL.) — a másodrendű evezők hegye is fehér s az alsó test fekete szárfoltjai keskenyebbek. én. ÉRA LE ÉNÉÉSe ez ert a KÖT a a XXIX. GSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 485 Leginkább a közép és magas hegység erdeit lakja, különösen tiszta, . vagy fenyőkkel váltakozó, bükkösöket. Télen a sikságba, ligetekbe, gyümöl- . csösökbe is lehuzódik. Tölgyesekben ritkán fordul elő; egy izben Kőszeg . mellett Velemnél-(Vasm.) gesztenyésekben fészkelt egy pár. Többször . találkoztam vele a borsodi cBükk"-hegységben. Erdélyben Csaró J. sze- t, ha nem is közönséges, mégis gyakrabban szem elé kerül. Felső- Magyarországban (Zólyom-, Árvam.) gyakoribb. Április második felében ölt s fészekalja három, ritkán négy, fehér tojás. . Tojásmérték: H. 24—248; Sz. 19"5—20-8 mm. Több megfigyelő azt írja, hogy viselkedése nyugodt, nem feltünő : . én ellenkezőleg sokkal élénkebbnek mozgékonyabbnak ismerem, mint az előbbi fajt. Hangját is gyakrabban hallatja. A KÖZÉP FAKOPÁNCS. Dendrocopus medius (L.) 1758. 3 (Picus medius L. — P. cyanedus Pat. — Pipripicus medius Bp. — P. rosei- . ventris BRHu. — Dendrocoptes medius CaB. éz HErw.) Népies nevei: nagyobb höcsök; höcsik (Vasm.). ú Jegyei: kisebb, mint az előbbi két faj; csőre vékony, homloka és . csőrtöve tája halavány piszkos barnás; nyakoldalán nagyobb háromszög- . letű fekete folt; melle fehér; a farkalja és hasa rózsásvörös, nem rikitó be s a mell alsó része is ilyen, némi sárgásba játszó árnyalatú; az alsó . test — főleg oldalai — fekete szárfoltokkal. A fejtető mindkét ivarnál, . úgy a fiataloknál is, vörös. A tojó csak abban különbözik a himtől, hogy . a vörös fejtető oldalai barnásak s általában kissé kopottasabb. Egyébként ez a faj is hasonlít az előbbiekhez, mert főszine fehér, fekete és vörös. Csőre ólomszínű, szemei vörösesbarnák, lábai ólomszürkék. Mórtéke; H. 218—225; Sz. 124—127; F. 85—88; L. 2—22 ; Cs. 21—22 em. 23 Perzsiában élő fajtája, melynek nyakoldalain két különálló fekete E rajzolat van, a Dendrocopus medius Sancti Johannis (BLANF.) Anglia . kivételével, majdnem egész Európában és Kis-Ázsiában előfordul, de . általában szórványosan, sőt északon és délen ritka.Egyes helyeken azonban . gyakori s úgy látszik, az előhegyek nagyobb tölgyerdeit, kivált ha gyü- . mölcsösökkel határosak, leginkább kedveli. Hazánkban sem mondhatjuk . mindenütt közönségesnek, ámbár némely vidéken majdnem számosabb, . mint a nagy fakopáncs. Vas- és Sopronmegye nyugoti részeiben, úgy a 486 X: REND. KUSZÓK. Dunaligetekben, valamint Nógrádmegyében legtöbbet láttam. Csaró J. szerint Erdélyben alkalmas területeken rendesen költ, de ritkább a nagy fakopáncsnál. Fészke többnyire 2—3 méter magasságban van s áprilisban 5—7 tojást tartalmaz, melyek két hét vagy 15 nap alatt kelnek ki. Tojásmérték: H. 20—21; Sz. 17—18 mm. Hangját, mely élesen és vékonyan hangzó kikk-kik-kik-kik-kik gyak- ran hallatja. Víg, fürge állatok s ott, a hol megtelepedtek, hamar szembe- tünnek vagy legalább is szólásukkal adnak életjelt. Csatangolásaik közben néha több példányt is találhatunk együtt. Csaró egy izben Oláh-Bretyé- nél 12 darabot látott együtt kóborolva. A KIS FAKOPÁNCS. Dendrocopus minor (L.) 1758. (Picus minor L. — Piculus pusillus BRHum. — Xylocopus minor Gas. £ HEIx.] Népies nevei: kis harkály; kis höcsik. Jegyei: verébnagyságú ; farkalja: nem vörös, egész szárnya és háta közepe fehér és fekete harántcsíkokkal; a hím fejteteje vörös, a tollak közepén fehér foltocskák ; a tojóé fehér, fültáján barnásfehér folt; az alsó test a begytől lefelé fehér, feketés finom szárfoltokkal, főleg az oldala- kon. A fiatalok fejteteje vörös, de a tojóknál csakhamar megfeketül. Csőre ólomszürke, úgy lábai is, szemei vörösesbarnák. Mértéke: H. 138—147; Sz. 87—89; F. 54—58; L. 143—145 ; Cs. 15 em. Körülbelül ugyanaz a földrajzi elterjedése van, mint a nagy fa- - kopáncsnak. Délen azonban gyakoribb, noha Skandináviában a 70" é. szél. alatt is találták. Afrikában Algériából ismeretes. Nagy földrajzi elterjedése következtében szinezetében nem állandó. A szibériai példányok valamivel nagyobbak s alsó testök,. tisztább fehér alapszínű (Dendr. minor pipra PALL.), a kaukázusiak szárnyán pedig csak négy fehér csik van (Dendr. minor guadrifasciatus RADpDpE); a kis-ázsiaiak még jobban eltérnek. (Dendr. minor damnfordi). Életmódja inkább előbbi fajra emlékeztet csak- hogy — mint alakja is törpe — finomabb kiadásban. Hazánkban, külö- nösen a lapályon, ligetekben mindenütt előfordul, de a magas hegység- ben is, noha még sem oly számos, mint előbb említett nagyobb rokona. Kiválóan puhatörzsű fákon tartózkodik (nyár- és még inkább füzfán). Élénk, víg természetű madárka, mely a kóbor czinegerajoknak is rendes kisérője. Hangja igen magas, vékonyan, nyújtottan ejtett gík, gík, gí, gík. XXIX. CSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 487 észkelő odujokat 1—20 méter magasan köztük e s apró bejáró lyukat va, mindenkor megismerhetjük lakásaikat. Fészekalja 5—6 tojásból áll, melyeket áprilisban rak s két hétig kotol. . Tojásmérték: H. 18-19; Sz. 13—14 mm. ETESSZRÉ e atti 97. NEM : HŐCSIK. PICOIDES Lac. 1801. 38 Vékonyabb csőralkatával, különösen pedig csonka lábával, melyen x három ujj van, különbözik az előbbiektől. Szinezete azonban szintén a, fekete és fehér. A HÁROMUJJÚ HARKÁ [LY. Picoides tridactylus (L.) 1758. . [Picus tridaetylus L. — P. hirsutus ViErLL. — Apternus trydactylus SwaIrw. — dactylia tridactylus MEv.) . Jegyei: körülbelül akkora, mint a nagy fakopáncs, nyaka vékony; hím fejteteje czitromsárga, a tojóé fehér; a hát közepén fehér sáv; a zem fölött, a szemen át s a csőr tövétől lefelé, fekete sávolyok nyomul- (; két előre és egy hátra irányuló lábujja van; alsó teste fehér, a jegy táján — főleg oldalain — fekete hosszanti foltokkal; a hason és fark- alján szürkésfehér és fekete harántcsikozás. Csőre kékesszürke, lábai sötétebbek, szeme fehér. A szerint, a mint alsó teste tisztább fehér vagy erősebben foltos, két fajtáját különböztetjük meg. Előbbi északibb elter- jedésű (Pic. tridactylus septentrionalis BRHxum.), utóbbi inkább déli s az Alpokban, Kárpátokban fordul elő; a nálunk költők többnyire ilyenek (Pic. tridactylus alpinus BnRnHm.). Egy harmadik fajta a Kelet- és Közép- Szibériában honos, kisebb termetű, Pie. tridactylus crissoleucus BP., mely- nél a fehér rajzolatok is nagyobbak. ". Mértéke: H. 238—247; Sz. 1277—13; F. 9—9-2; L. 23—245 ; s. 2-83—3 em. 5 Az Ó-Világ északi részeit lakja, délen csak a nagyobb, magasabb hegységekben fordul elő. Nálunk a Kárpátok terjedelmes fenyveseiben él, önösen Felső-Magyarországban s Erdélyben a Retyezáton. A közép- hegységbe legföljebb őszszel és télen ereszkedik le, a sikságot pedig álta- 488 X. REND. KUSZÓK. lában kerüli. Életmódjában, szokásaiban a nagy fakopáncshoz legközelebb áll. Hangja is olyan, csak valamivel mélyebb. Fészekalja 4—5 fényes, fehér tojásból szokott állani. 5 Tojásmérték: H. 18—19; Sz. 24—26 mm. Legkedvesebb eledele: a fenyőpille (Cnethocampa pinivora) tojásai és lárvái, a levélrontó Cecidomyia-k lárvái és kifejlett példányai, egyéb farontó bogárság. Magvakat (fenyő-, borókamagot, sőt bogyókat) szintén eszik. e. 98. NEM : ze KÜLLŐ. PICUS L. 1758. Kissé eltérő csőralkat s túlnyomóan zöld szinezet különbözteti meg e nemet a többiektől. A külső lábujjak (elől és hátul) körülbelül egy- forma hosszúak s épp oly hosszú a csüd is. A legszélsőbb farktoll oly rövid, hogy alig látszik ki a farkfedőkből. A SZÜRKE KÜLLŐ. Picus canus Gw. 1788. (Picus norvegicus LATH. — P. viridicanus M. k Wocr. — P. chloris PaLL. — P. caniceps NiLs. — Gecinus canus Borr.! Népies nevei: többnyire csak zöld küllő vagy külü, zöld harkály, melylyel összetévesztik. : Jegyei: valamivel kisebb, mint a következő; alul szürke, némi zöldes árnyalattal; a torka világosba játszik; a fej és nyak hamuszütke ; a hímnek vörös homlokfoltja van, s tarkója felé fekete hosszanti foltozás ; a csőrtő és szemei között fekete sáv; a szem alatt hosszúkás fekete folt; a tojó fején nincs vörös folt; háta zöld, de nem oly élénk, mint a követ- kező fajé; evezői szürkésbarnák, külső szélük fehéres foltokkal; a fark alulról nézve nem látszik csikozottnak; az öregek hasa és farkalja inkább egyszínű, a fiatalok már a mell alsó részétől lefelé feketés- szürkén foltosak. Csőre kékesszürke, az alsó káva töve sárgás-zöldes ; szemei vörösesszürkék, később rózsapirosak, lábai ólomszürkék. : Mértéke: H. 29—30; Sz. 15—153; F. 106—117; L. 26—29; Cs. 33—8ú 9 GAL XXIX. CSALÁD. HARKÁLYFÉLÉK. 489 . Európa nyugati felében ritka vagy hiányzik, kelet felé s főleg észak- eletnek gyakoribb. Magyarországban elég közönséges, bár nem annyira, nt a zöld küllő. Völgyekkel váltakozó hegyi erdőkben, halmos, vala- nt sík vidéken szeret tartózkodni. A tiszta fenyveseket nem igen keresi ább Tomberdőben vagy kevert, vén fákkal bővelkedő, ritkás széleken rozhatunk vele. Őszkor el-el kószál s meglátogatja a gyümölcsösöket, ket. Életmódjában nagyon hasonlít a következőhez, hangja azonban bb, vékonyabb s klih, klih, kli, klü, klüh, klüh formán hangzik. ás közben gükk, gükk, gükk hangon szól, minden szökkenésére egy- szótag jutván. Fészekoduit lombos fákba vájja, 1—15 méter magas- an s 6—8 fényes, finom héjjú tojást rak. Tojásmérték: H. 20—21; Sz. 25—26 mm. . Élelmét és gazdasági jelentőségét a 480. stb. lapon ismertettem. A ZÖLD KÜLLŐ. Picus viridis L. 1758. XV. tábla. (Gecinus viridis Bori. — Brachylophus viridis JARp. — Chloropicos viridis LH. — Gecinus pinetorum, frondium, virescens BRHM.! . — Népies nevei: zöld küllő vagy külü; zsolna v. zsóna (Borsodm.) ; sárküllő (Alföld); zöld harkály. . Jegyei: majdnem galambnagyságú ; főszine zöld; fejteteje és a tar- ója élénk karminpiros, csak a tollak töve szürke; a szem környéke a vr tövéig, szintúgy erős pofasávja s a szem fölött hátranyomuló sáv, fekete; a hímnél a pofasáv közepe vörös; farka csíkozott. (L. I. köt. II., V. tábla és 35. kép) . — Leirása. Öreg hím: felül élénk olajzöld, helyenként kevés, homá- yos, alig észrevehető világosabb pettyekkel; torka világos zöldesszürke, ssz alsó teste világos halványszürkés olajzöld, a has táján és fark- alján szürke, sötétebb harántcsíkozással; farcsikja zöldessárga; a nagy evezők sötét szürkésbarnák és külső szélükön, a hátulsó evezők pedig belső szélükön, fehéres foltokkal; a fark hegye feketés, egyébként zöldes- . szürke és szürkésbarnán harántcsíkos. A fojó hasonlít a hímhez, csakhogy (asávja fekete. A fiatalok homloka és szemöldöksávja finom fehéres foltozású, szintúgy a pofák feketesége is; torkuk sárgásfehér, némi fekete joltocskákkal. — Chernel: Magyarország madarai. II. 62 490 X. REND. KUSZÓK. Csőre sötét kékesszürke, az alsó káva töve világosabb; lábai szürkék ; szeme fehér. Mértéke: A. 32—33; Sz. 168—172; F. 109—113; L. 3—34; Cs. 4—43 cm. Egész Európában föl a 63" é. szél.-ig közönséges s átterjed Ázsia szomszédos részeibe is. Egyes vidékeken kisebbszerű eltérések mutatkoz- nak szinezetében; így a Spanyol-félszigeten élő fajtájának (Picus viridis sharpii) pofasávja egészen vörös. Hazánkban is a legismertebb har- kályok közé tartozik s nem annyira a magas, mint közép hegységben, síkságon tanyázik, kivált mezőkkel, legelőkkel határos vén, odvas, lom- bosfájú erdőszéleken. Az erdő mélyét nem igen kedveli, különösen nem a sűrű, összefüggő erdőterületeket; hanem inkább a tisztásokkal bővel- kedő, nyíltabb helyeket. Kertekben, gyümölcsösökben, gesztenyésekben is szeret tartózkodni, kivált ha a terület völgyes, halmos és elő- hegyek erdőségeivel határos. Télen — az időjárás szerint — kisebb vagy nagyobb kalandozásokat tesz, oda huzódik, hol élelmet talál. Belátogat az épületek közé is s gyakran láthatjuk, a mint valami régi falon meg- kapaszkodva vagy a földön vájkálva, majd meg fára kúszva táplálékát keresi. Néha-néha a méheseket is megnézegeti, sőt bejárót kopogat a kaptáron. A hangyabolyokat azonban legszívesebben látogatja s nyáron folyton dézsmálja. Általában a földön majdnem többször, vagy legalább is annyiszor található, mint a fákon. Az ágakon gyakran látjuk ülni, főleg a fa hegyén, a mit a fakopáncsok kivételesen és ritkábban tesznek, épp úgy, mint a hogy földre alig szállanak. Gyakran találkoz- hatunk vele fasorokban is, midőn a kocsi elől törzsről-törzsre száll. Repte erősen surrogó s hullámosabb mint a többi harkályé. Kúszás közben nagy szökkenéseket, ugrásokat tesz s mindegyiket éles, messze — hallatszó glű, gjük, jük szótaggal kiséri. A fák hegyén, párosodáskor, néha hosszabban elidőzik s élénken klü, glü, klü, külü, kli, külü, gli szólását hallatja, mely kezdetben legerősebben, de fokonként leszálló ütemben hangzik. Elszálláskor is így szokott szólani. Nyugtalan, ideges, mozgékony természetű, a mellett meglehetős óvatos és félénk. Gondosan födözi magát a fatörzseken s ha észreveszi, hogy figyelünk reá, sőt köze- ledünk feléje, úgy repül el, hogy a fa lehetőleg eltakarja s későbben —. vegyük észre távozását. Márcziusban párosodik, de nem igen cdorombob. 1 Április vége felé azután kotolni kezd. Fészkelő oduját (L. I. köt. 37 kép.) 2—14 méter magasan készíti s 6—8 fényes fehér tojást tojik, melyek E 16—17 nap alatt-kelnek ki. (XL. tábla.) j Tojásmérték: H. 9298—9297; Sz. 215—-22:5 mm. j TZXTE. Csatáp. HARKÁLYFÉLÉK. közösen mljék a , költés fáradságait s az ülésben felváltogatják Ives b eledele : hangyák, hangyatojások. Csőrével meg- g télen is lefurakodik a mélyebbre huzódott han- - mely jóval feléri a többi harkályfajok fők a általában kő sem lehet, . mint azt már előbb XI. REND. ÜLDOGELOK. INSESSORES. Termetükhöz képest lábuk aránylag kicsiny és sajátságos alko- tású, s így leginkább az ágakon való megkapaszkodásra alkalmas. Csüdjük rendesen rövidebb vagy oly hosszú, mint a középujj, elől vér- tezett, hátul csupasz vagy kis pajzsokkal borított; lábujjaik gyengék, ritkán egészen szabadok, többnyire tőfelükön részben összenőttek; a hátulsó karom általában a leggyengébb, kivételesen erősebb; a szárnyak különböző alakúak, de az első evező sohasem a leghosszabb; az összecsu- kott szárny elsőrendű evezői csak kevéssel hosszabbak, mint a másod- rendűek, legnagyobb a különbség a szalakótáknál; a fark többnyire 10 vagy 12 tollú s változó alakú, hosszúságú; csőrük is igen különböző, leggyakrabban aránylag hosszú s kemény. Lábalkatuknál fogva helyváltoz- tatásnál főleg szárnyaikhoz folyamodnak, mert ugrálni az ágakon vagy a földön lépkedni csak ügyetlenül birnak. Hangjuk többnyire rikácsoló, vagy sajátságosan hupogó, élesen rikkantó, bugybogó. Leginkább állati táplálékot esznek, egyes fajok kivételesen gyümölcsöt is. XXX. CSALÁD JÉGMADÁRFÉLÉK. ALCEDINIDAE. E család képviselői főleg a meleg égöv alatt honosak s életmódjuk szerint alcsaládokba oszlanak. Alakjuk rövid, vastag; csőrük egyenes, arány- talan hosszú, gyilokszerű; szárnyuk szintén rövid; három előre álló láb- ujjuk tőben többé-kevésbbé összenőtt; a csüd rövid. Rideg, magányos életet folytatnak, leginkább vizek környékén tartózkodnak. Hangjuk rövid éles rikkantás. Főleg halakat esznek. Nálunk csak egy faj van. Isodepng yuosinad s9 [dII9ZJ TOUIO4YJ id 1pU PB ÁSSION 9p 16 ( 1) valdSI OCGHOTV HVAVINDAC £ hee bh. ma . XXX. CSALÁD. JÉGMADÁRFÉLÉK. " 493 A. ALCSALÁD. mm. JÉGMADARAK. ALCEDININAE. ár sőrük hegye keskenyebb mint magas, oldalt összenyomott; orr- hasítékalakúak. Főleg halakat esznek, földi lyukakban (hosszú ás bejáróval) fészkelnek. 99. NEM : JÉGMADÁR. ALCEDO L. 1758. n rövid egyenes farka, mely alig éri fel a szárnyhosszúság felét, belső ujj, mely a középső ujj második izéig ér, jellemzi. A JÉGMADÁR. Alcedo ispida L. 1758. XVI. tábla. : Alcedo hispida 16 — Alec. advena BRHw.) Népies nevei: halászmadár (Veszprémm.) ; vizi király (Baja). Jegyei: pacsirta nagyságú, de rövidebb, nagyobb fejű, zömökebb katú; felül főszíne zöldeskék; a fej haránt foltjai és a szárnyfedők úgy háta középen levő széles, foszlott tollazatból álló sáv, fényes oskék ; farka azurkék ; torka fehér, némi sárgás árnyalattal; alsó teste ás narancsszínű; lábai (L. I. köt. V. tábla.) vörösek; szemei sötét- nák. A tojó és hím abban különbözik egymástól, hogy utóbbinak egész e barnásfekete, csak a szájzug élénk vörös, utóbbinál az alsó káva "vöröses narancsszínű. A fiatalok nem oly élénkek, mint az öregek yakelejük, úgy mellük tollszegélyei hamuszürkések. "Mióétéke: H 168—IT7; Sz. 73—78; F. 35—4; L. 09—t1; 35—375 em. Angliában és Dániában van elterjedésének északi határa, külön- 494. XI. REND. ÜLDÖGÉLŐK. ben egész Európában honos. Kelet felé kisebb termetű, felül kékebb fajtája (Alcedo ispida bengalensis) helyettesíti, mely Perzsiában, Indiában fordul elő legtypikusabban. Habár — úgy alakját, mint ragyogó szép tollazatát véve — annyira feltünő madár, hogy más madarunkkal össze nem téveszthető, mégis a szabadban nem sokszor láthatjuk, mert kerüli a nyilvánosságot, társaságot s azonkívül sehol sem számos. Patakjaink, halas vizeink mentén azonban sok helyt előkerül, habár csak esetlegesen s néha vesszük őt észre. De ha ritkán jutunk is abba a helyzetbe, hogy megfigyelhessük, ha mégis megleshetjük, önkénytelen az a kérdés támad fel bennünk: cCsakugyan belföldi madár-e? s nem-e valami keleti, forró égövi szökevény?v Pompás színei, exotikus külseje elütnek a mi általá- ban nem kirivó szárnyasainktól, s valóban áll, hogy ő meg a gyurgyalag, aranymálinkó, szalakóta és pásztormadár, a forró égöv színgazdag madár- világának mintegy nálunk rekedt, felhatolt előőrségét teszi. Ott üll mozdulatlanul, alászegezett csőrével a víz fölött, a bokros, fásított part egyik kinyuló száraz ágán, elmélázva kémlel a mormogó habokba s ha prédát lát előre felkapja csőrét s mint egy nyeletlen nyil- hegy, rézsut a vízbe vágódik, hogy a következő pillanatban üresen vagy pedig ujjnyi halacskával csőrében visszaszálljon pihenő helyére s el- nyelje a kihalászott falatot. Türelmes leskelődése, zsákmány láttára fel- villanyozott fürgesége szakasztottan a jó horgászra emlékeztetnek. Félénk természete nem engedi, hogy közelébe férkőzhessünk, többnyire előbb meglát, mint mi őt, figyelmünket csak éles tiit, títt, szít sikkantásával vonván magára. ; 3 3 Csak egy perczig látjuk a víz folyását követő, sebesen — de nem könnyedén — tova röppenő madárkát, melynek háta a napfény- ben úgy csillog, mint valami drágakő. Messze nem száll, hanem a folyó fölé hajló egyik faágra csakhamar újra kiül lesbe. A víz környékét rit- kán hagyja el s szárazföld fölött sem szeret repülni. Azonban nemcsak folyó vizek mentén, hanem tavak partján, állóvizeknél is halászgat, s ott, a hol bőven van apró hal, szivesen időzik. Egész éven át nálunk van, de nem állandóan egy helyen, hanem őszszel lehuzódik a nyiltabb vizek- hez, helységek közelébe, de nem annyira kóborló, mint inkább csak helyetváltoztató madár. Márczius közepén párosodik s áprilisban fészkel. Egy-egy párnak . nagy területre van szüksége, a hol nem igen tűr meg mást. Otthonát sajátszerűen készíti, tudniillik a folyók, patakok egyik félreesőbb, nyugal- mas pontján a magas partba, majd egy méter hosszú csatornát váj, . melynek végét katlanszerűen kibővíti. Fészket tulajdonképpen nem is XXXI. CSALÁD. GYURGYALAGFÉLÉK. 495 anem azokra a megemészthetetlen maradványokra, halszálkákra, et kiökrend, in 6—7 fénylő fehér, gömbölyded tojásait. ojásmérték: H. 21—22-3; Sz. 1777—18-5 mm. L tojó két hétig üli fészekalját, mialatt a hím gondosan eteti. kat azután közösen táplálják, még pedig jó sokáig, kireptetés után : (4 napig. . egfőbb élelme apró halakból áll ugyan, de nem kizárólag abból apró rákféléket, szitakötőket, tiszavirágot (Ephemera), vizi polos- ; apró csigákat s rovarokat (Dyticus stb.), legyeket, álczákat is eszik. yfigyelések szerint a hal- és egyéb táplálék között az arány körül- úgy áll, mint 4:1. Minthogy leginkább silány halat fogdos s nagy n nálunk nem fordul elő sehol sem, valami érezhető kárt általá- em tesz. A rendszeres halasgazdaságban, főleg pisztrángos vizek- onban tűrni nem lehet, mert itt a többi halellenséggel szövetkezik nem is magában, azokkal együtt sok kárt tehet. Vadvizeknél, halá- rendesen nem kezelt folyóknál, tavaknál, természetesen közömbös t játszik. A hol szükséges, különösen csapóhálókkal foghatjuk, t leshelyein állítunk föl. XXXI. CSALÁD. GYURGYALAGFÉLÉK. MEROPIDAE. Csőrük oldalt lapított, nem egyenes, hanem kissé ívszerűen nyuj- h. termetök nyulánk; szárnyaik meglehetős hegyesek; a csüd jóval ebb a középujjnál; a belső lábujj első ize tőóben összenőtt a középső- külsőé pedig 3 ízig van azzal összeforradva; hosszú farkuk 12 tollu. pás tollazatukkal, előbbiekhez hasonlóan, forró égövi madarak, melyek Il nálunk csupán egy faj fordul elő. Többnyire telepesen, földbe vájt ban fészkelnek ; rovarokkal, különösen méhekkel, darazsakkal táplál- ak, melyeket kitünő reptük közben fogdoznak. 496 XI. REND. ÜLDÖGÉLŐK. 100. NEM : GYURGYALAG. MEROPS L. 1758. Első evezőjük elkorcsosult rövid, lándzsahegy alakú, a második evező (ritkán 2—-3-ik) a leghosszabb; a fark középső tollai rendesen hosz- szabbak a többinél s hegyes végűek. A GYURGYALAG. Merops apiaster L. 1758. XVII. tábla. (Merops hungariz BRnmuM.! Népies nevei: földi rigó (Debreczen); török fecske (Csallóköz) ; gyurgyóka ; gyuggyóka (Balaton vidéke); putypuruty (Doborgáz) ; piripió ; méhmadár (M.-Szecsőd, Vasm.). Jegyei: alig rigónagyságú, de karcsubb; torka sárga, feketén szegve; alsó teste zöldeskék ; felül gesztenyebarna, háta sárgás; homloka fehéres-zöldeskék ; csőre fekete; szeme karminvörös ; lábai barnásszürkék. A tojók középső farktollai rövidebbek, mint a híméi, szárnyuk és hátuk elmosódott, zöldes, nem oly élénk. A fiatalok felül főleg zöldek, úgy szárnyuk is, középső farktollaik nem hosszúak s nem hegyes végűek, alul fehéresszürkés tengerzöldek. (L. I. köt. II. tábla.) Mértéke: H. 258—27; Sz. 145—15-6; F. 11—135 (a 2—23 cm.-rel kinyuló középső tollak hegyéig); L. 09—14; Cs. 29—39 em. Európa déli részeiben, főleg a Földközi-, Fekete- és Kaspi-tenger mel- lékén honos, szintúgy Közép-Ázsiában, Afghanistánban és Kashmirban. Magyarország délibb részein szintén gyakori, de nem mindenütt, hanem leginkább nagyobb folyóink mentén elterülő legelőkkel, rétekkel, fás- részletekkel, váltakozó síkságokon. Költözködő madár s meglehetősen későn érkezik hozzánk, az országos középnap szerint: május 12—13-án. Ilyenkor egyes csapatok mindig sokkal északabbra látogatnak, mint fész- kelő helyeik feküsznek s nemcsak Észak-Magyarországba, hanem egyesek Dániáig, Angolországig elkalandoznak. Legszivesebben magas partokkal bővelkedő helyeket szeret, melyek nyilt fekvésűek, itt-ott fásítottak s a hol, egyes bokorrészletek mellett, kimagasló fák is vannak. Itt a mező- M.O. K. 1899. t. de Nécsey ad nat pinx vel ke 3 kő XXXI. CSALÁD. GYURGYALAGFÉLÉK. 497 ön, réteken álló egyes fák sudarában vagy oldalágain gyakran láthatjuk ögélni, majd szárnyra kapni, hogy szép lenge csavarodások közben fel- nelkedjék a magasba vagy ívvonalban ereszkedjék le a virágok méz- hoz, a méhekhez, melyeket ügyesen kapkod el. Szép időben már reggel Táthatjuk őket a magas levegőégben fecskemódra repkedni 7 csak hangjukat hallhatjuk, melyet messziről, magasból hoz a szellő nkbe. Sajátságos grügrü, grü, grü, pur Purrr, prrr pru, prrr gyurug- g szakadozottan ejtett s mégis folytonos bugyborékolás az, mely . madárhanggal alig téveszthető össze. Társaságban szoktak járni, de oly tömött seregekben, mint például a seregélyek, hanem lazán, oszolva s bizonyos területen elszórodva. Este felé ismét visszarepül- . vízmosások, meredek szakadások partjaiban lévő fészkelő helyeik- , hogy vadászati kirándulásuk fáradalmait kipihenjék. Alig van szebb, róbb, s szinpompásabb madarunk nálánál. Még a jégmadár és szala- sem éri föl; bár ezeken is a barna és kékes tengerzöld — ugyan- selymes fényben — uralkodik, mint a gyurgyalagon, de utóbbit külö- en megszépíti gyönyörű, feketén szegett, sárga torokfoltja, szárnyának papagályszerű remektarkázata, farkának exotikus alakja. Akárcsak a forró égöv alá képzelhetjük magunkat, mikor ez ügyes reptű madarakat látjuk. Csillognak, szemet kápráztatva járják a levegőt, sokszor mereven eleresz- tt szárnynyal, majd meg nyilalva s ismét felkanyarogva a magasba, hol zva körözgetnek, míg csak apró pontocskáknak látszanak; de ön- atosan fitogtatják szépségöket akkor is, midőn valami kiálló száraz n csendesen sütkéreznek a napfényben s üldögélve lesik az arra rep- mŐő rovarokat. Május második felében párosodnak s kezdenek fészkelni, bbnyire telepesen, mint a parti fecskék vagy csókák, de mégsem oly nagy számban, sőt nem ritkán egyes párokban is — s otthonuk meg- választásában, úgy készítésében is alig különbözvén azoktól — utóbbiak- .k ] l vegyesen. Temesmegyében megfigyeltem, hogy csókáktól megszállott ae partban költött néhány pár gyurgyalag. Hosszú, egy méternél . jóval hosszabb; csatornákat vájnak e czélból, melynek katlanszerűen tágított végébe rakják 5—7 fehér, gömbölydedalakú tojásaikat, a nél- hogy fészket építenének. Eledelök megemészthetetlen részeit azon- gyakran itt szokták kiökrendeni s így a fiókák, melyeket a tojó 6 nap mulva költ ki, mégis némileg puhább alapra ülhetnek s nem . kénytelenek a puszta földön kuczorogni. Tojásmérték: H. 23—265; Sz. 19—20 mm. Szeptemberben elköltözködnek tőlünk s Afrikába mennek telelni. Darazsakat, legyeket, szúnyogokat, muszliczákat, szöcskéket s más Chernel: Magyarország madarai. II. 63 498 XI. REND. ÜLDÖGÉLŐK. ilyenféle kisebb rovarokat esznek, különösen szeretik a méheket. A méhe- seket, úgy mint a fákban élő vadméhek tanyáit, rendszeresen látogatják és kiadóan pusztítják. Ezért — főleg a hol nagyobb számban költenek — a méhész nem szivesen látja s gyönyörűséges külsejöknek daczára sem rokonszenvezhet velök. XXXII. CSALÁD. BANKAFÉLÉK. UPUPIDAE. A lábujjak töve nincs annyira összeforradva, mint előbbi nemnél ; a hátulsó ujj karma erősebb és hosszabb, mint a középsőé; farkuk 10 tollú ; csőrük többnyire vékonyabb és ívesebben sarlós s nem is oly kemény, hanem hajlítható. 101. NEM : BANKA. UPUPA L. 1758. Csőrük vékony, sarlós; hosszú fejtollazatukat felbóbitázhatják s lefektethetik; a belső lábujj szabad, ellenben a külsőnek töve az első ízig, a középsővel összeforrott; csüdjük majdnem oly hosszú, mint a középső ujj; farkuk egyenes, jóval rövidebb, mint a szárny hossza. A BÚBOS BANKA. § Upupa epops L. 1758. XVIII. tábla. (Upupa vulgaris Par. — U. bifasciata BRHum.)] Népies nevei: büdös banka, babuta, babutka, bubutka, bubucska, —. babuka; lepcses (— szurtos) dudu (Erdély, PÁkH szerint); bugybóka a (Somogym.); sáros banka (Kolozsvár); budoga (Pécs); sz . r . babuk; a sz . Tr. babucska (Alberti-Irsa); f.st.s banka; bóbás banka (Hevesm.); ganajmadár (Jászberény); dutka. Jegyei: jó rigónyi; főszíne halavány rozsdabarna ; bóbítája inkább TT SdOd343 vdNüdn vH4Nvag sogna tú Veszátő égve EVEN ii PeRoZtááta aka Gé XXXII. CSALÁD. BANKAFÉLÉK. 499 JOS rozsdavörös, a tollak hegyén fekete, a leghosszabbakon fehér és e folt; szárnya fekete, fehér harántcsíkokkal (a nagy evezőkön csak ilyen harántcsik) ; a fark fekete, félholdalakú, fehér harántfolttal köze- : hasa és farkalja fehér, az oldalakon egyes fekete hosszanti foltokkal ; vöröses barnásszürke, hegye felé fekete; lábai óbomszürkék: szemei arnák. A fojónak kisebb bóbitája van. A fiatalok olyanok, mint az k, kissé szürkésebb, barnásabb árnyalattal. b Mértéke: H. 28—298; Sz. 15—15-6; F. 14—15; L. 2—22; 5—57 em. Közép- és Dél-Európában leggyakoribb, de egyeseket még a 60? é. alatt is találtak költve, sőt vendégeskedő példányokat nemcsak Skan- via és Oroszország legészakibb részeiben, de kivételesen még Spitz- . on is észleltek. Közép-Ázsiában szintén közönséges és Khináig, nig fordul elő, de északkeleti Afrikában is költ. Mint költözködő országos középnap szerint tavaszszal: április 9—10-én érkezik -ánk s vén lomberdők szélein, ritkás, odvas fákkal és tisztásokkal elkedő erdőkben, különösen legelők körül, egyes galagonya- és kökény- okkal bővelkedő gyepeken, mindenütt közönséges. Kertekben, fasorok- ligeteinkben szintén gyakran található; de a sűrű, összefüggő erdő- nem kedveli. A sikságban inkább szeret, mint a hegységben, noha sem hiányzik s itt a fensikok, hegyi legelők körül szokott mutatkozni. rka tollazatával, karcsú csőrével, ékes bóbitájával, melyet néha-néha tara- n felborzaszt, erdőszéleink, legelőink sajátszerű jellemző ékes madarai- egyike s mint ilyen közismertségű. Népünk azonban tisztátalanság- vádolja és illatát sem dicséri; a miben igaza is van, mert hosszú cső- l leginkább a ganéjt, trágyát turkálja, kukaczok, pondrók után kutat- a; fiatal korában pedig — míg fészkében ül — annyira gyenge mai vannak a tisztaságról, hogy nem átalja saját otthonát bemocs- ni. Ez a népies felfogás rendes jelzője madarunk nevének s közmon- an is kifejezést talált, például: Büdös babuk berzenkedik a hattyú- , Nemsokára jelentkezésök után párosodni kezdenek, a mit órák hosz- t hallható hkup-hup-hup szavukkal, :dudogásukkal, árulnak el, így ácsolván szivük melegséges érzelmeit. Hogy párjuk tetszését végleg erhessék, fitogtató önérzettel járják őt körül s bóbitájukat is gyakran ogatják. Májusban költenek. Fészket rendesen nem is építenek, hanem mely !2—3 méter magas faoduban a podvás, korhadó farészekre, mely lő madár szennyével és néha marhaganéjjal van undokítva, rakják 7 szürke, zöldes olajszínű vagy agyagszínű, minden pettyezés és fol- ás nélkül szűkölködő tojásaikat. (XL. tábla.) 500 XI. REND. ÜLDÖGÉLŐK. Tojásmérték: H. 24—272; Sz. 17—186 mm. A fiókák 16 nap mulva kelnek ki; kirepülés után egyideig összetarta- nak, lassanként meglazul azonban a családi kapocs s mindegyik a maga útján keresi boldogulását. Legtöbbnyire a földön látjuk őt lépkedve, keresgélve, felriasztva azonban fára is száll, s a vastag ágak és lombok között jól elrejtőzik, mert félénk, óvatos madár. Nem szeret nagy távol- ságokra repülni, mert nem valami ügyes reptű. A magasba nem emel- kedik, inkább alacsonyan, szajkószerűen, hullámos szökkenéseket téve, halk szárnycsapással száll. Augusztus végén készülődik a nagy útra s szeptemberben Afrikába távozik. Tápláléka különböző rovarokból, férgekből, kukaczokból, pondrókból, hernyókból, gilisztákból, hangyákból, bábokból, legyekből áll. Pusztítja a lótetüket, cserebogárcsimaszokat is. Eledelét rendszerint a földből túrja ki s ezért nedves, laza talajt kedvel s különösen a ganéjban élő kuka- czokat, pondrókat, nyüveket szedegeti, mert legkönnyebben fér hozzájuk. Repülő rovarkákat, légyféléket is el tud kapni, habár ez a fogdosás nem igazi mestersége. Éppenséggel semmi kárt nem tesz gazdaságunkban, sőt mindig javunkra dolgozik; külsejével díszesíti, szavával megélénkíti az erdőt, legelőt: mindezért feltétlen oltalmunkra tarthat számot. XXXI CSALÁD. SZALAKÓTAFÉLÉK. CORACIIDAE. Csőrük varjuszerű, hegyén kissé aláhajló; az orrlyukak rendesen hasítékalakúak ; hátulsó karmuk többnyire rövid ; szárnyuk fejlődött ; csüd- jük körülbelül oly hosszú, mint a középső ujj; termetök inkább tömzsi, mint nyulánk, fejök vastag. Igen jó repülők, de nem jó járkálók. Egy részök éjjeli állat s e szerint két alcsaládba sorozták őket. A. ALCSALÁD. SZALAKÓTÁK. CORACIINAE. Ők a családnak typikus alakjai. Tarka, kemény tollazatú, 12 farktollú, —. faodvakban költő, rikácsoló hangú nappali madarak. Nálunk csak egy faj, új a többi meleg égövi. szobás olátatéz 83 ks G át llN Le B Ég A ál are ales laksi Fia XXXIII. CSALÁD. SZALAKÓTAFÉLÉK. 501 102. NEM : mi. SZALAKÓTA. CORAGCIAS L. 1758. igészben csókaszerűek; orrlyukaik a csőr tövén; csüd rövidebb a ujjnál ; 2—3 evezőjük leghosszabb; belső lábujjuk szabad, a külső kissé a középsőhöz forradt. A SZALAKÓTA. (Goracias garrula L. 1758. [Coracias loguax LicHr. — G. planiceps BRHuM.) Népies nevei: zöldkánya (Vasm.); vaskánya (Pécs); sz.ricsóka öld); zöldesóka (Veszprém; Erdély); kalangyavarjú (Erdély); vas- "nyú (Alberti-Irsa); vasmadár (Jászberény); vasvarju (Kecskemét) ; ri vagy árvaszajkó (Bodrogköz); kékmátyás (Erdély); kék varnyú megye.) Jegyei: csókanagyságú ; főszíne kékes tengerzöld; háta fahéjszínű, szárnyhajlás és az evezők alulról nézve lazurkékek ; a csőr töve barnás, ébként feketés; szemei szürkésbarnák; lábai barnássárgák; a szájzug fekete serteszálak. Leirása. Öreg hím: homloka, torka és álla szürkés; szem és csőr zött barnás sáv; egész fej, nyak, alsó test ragyogó kékes tengerzöld; a szárnyfedők azurkékek, a nagyok oly színűek, mint a fejtető ; a középső ollak sötétszürkések, kékeszöld árnyalattal, mely legélénkebb tövük "a szélsők tőfele sötétkék, hegyük világos kékeszöld, a legszélsőbbek én sötét folt; farcsikja kékes. Az öreg tojók hasonlítanak a hímhez, a abbak valamivel halványabbak, hátuk barnasága szürkésbe játszó. fiatalok fejteteje barnásszürke, zöldesen áttetsző, nem élénk; hátuk is zürkésbarna ; alul is ilyen szürkésbarnásak, a torok és begy keskeny, világos gerzöldes szárfoltokkal rajzolt; a szélső farktoll hegye nem sötét foltos. . Mértéke: H. 296—31"7; Sz. 19—19-5 ; F. 123—132; L. 23—2-5 ; .29—3 cm. . Általában Dél- és Közép-Európában költ, de nem mindenütt fordul elő. Észak felé ritka, habár még a 61" é. sz. alatt is észlelték. Ázsiában . az Altáj hegységig, Kashmirig találták. Hazánkban némely helyen igen 502 XI. REND. ÜLDÖGÉLŐK. közönséges, máshól meg hiányzik, a szerint, a mint megfelelő tartózko- dási helyekre tehet szert. Hegységben nem telepszik meg, mert természe- tének a sikság előnyös, hol a táviró-sodronyokon, kazalokon, gabna- kereszteken, föld kupaczokon, egyes fák hegyén üldögélhet s leskelődhetik prédára. Ha valami kivánatos falatot pillant meg, levágódik a földre, elkölti s vísszaszáll helyére. Igen szivesen telepszik meg legelőkkel, rétekkel, mezőkkel határos nyilt, vén odvas fákkal bővelkedő világos erdő- . szélekben, hol harkályok, csókák, seregélyek, vadgalambok, vércsék, ban- kák költenek. Az ágak és lombok között ritkábban látható, annál többször a fák hegyén vagy oldalán kinyuló száraz ágakon. Nem is ugrál ágról- ágra, hanem vagy üdögél, vagy repked. A repülésben pedig mester. Nem nyilaló sebesség, hanem változatosság, kanyargás, bukázás jellemzi rep- tét, mely azonban némileg galamb- vagy csókaszerű. Hozzánk jó későn érkezik, az országos középnapot véve: május 2—3-án. E hónap végére és június elejére esik költési ideje. Egy-egy terü- leten — többnyire nem messze egymástól — több pár üti fel tanyáját. A hímek fel-felemelkednek a fatetőkről s ide-oda vetik magukat a magas- ban, majd ismét visszaereszkednek pihenő águkra, hangos karicsolással — mely hol rákk, rákk vagy vontatott élesebb kréé formán hangzik — udva- rolván párjuknak. Néha sebesen csörögve krakarrakaraka szólást is hal- latnak, mely különösen élénk, lármás, mikor két vetélkedő hím űzi egy- mást. A. feldühödt, hajszoló ellenségek ügyesen csavarognak a faágak között s mérgesen összeverekedve, gyakran a földre bukfenczeznek. Hang- juk silányságát bőven kipótolja elragadó szép tollazatuk, mely remekbe járó keleti pompában fénylik, tarkállik. Sűrű, rendesen művelt, egészséges fájú erdőkben hiába keressük ezt a gyönyörű madarat s mivel az odvas fák, elhanyagolt paraszterdők kezdenek ritkulni, madarunk is megszűkül .. fészkelő helyek dolgában, mert faodvakban szokott költeni. Néha fészket nem is épít, csak a korhadó fa belsejébe rakja 4—6 fehér tojását; máskor meg száraz fűszálakból, szőrökből, tollakból, mohából készít magának a faüregben nem sok műérzékre valló fészket; sőt néhol (Dél- magyarországban) elhagyott szarkafészkekben, földi lyukakban üti fel otthonát. Tojásmérték: H. 35—36; Sz. 2776—285 mm. A fiókák 17 napi kotlás után kelnek napvilágra s gondos ápolásban részesülnek. A tisztaságra azonban nem tanítják meg őket szüleik s ebben csak oly fokon állnak, mint a banka-fiak. Népünk meg is tisztelte egyik nevében a megillető jelzővel. Augusztusban mindenütt a mezőn, kepéken, fasorokban üldögélnek, szinte rikítanak. : Valami közelre azonban nem . XXXIII. CSALÁD. SZALAKÓTAFÉLÉK. ; szpéall vonattól sem félnek, legföljebb felkapják kissé magu- ( reszkednek. Szeptember elejéig javarészök elvonult, azon- eveset h-t átni. A zord időt Afrikában tölti s lehatol a Kap- NY tléázzegesteré zi XII. REND. SURRANÓK. STRISORES. Leginkább jellemzi őket szárnyalkatuk. Felső karcsontjuk igen rövid, ezért csak kevés (5—8) másodrendű evezőik vannak; ezek is Trö- videk, az elsőrendű evezők hosszának többnyire csak egy harmadát érik el, sőt ezt sem. A szárny tehát aránytalan hosszú, hegyes, igen kifejlő- dött, a lábak ellenben gyengék, kicsinyek s csupán üldögélésre, meg- kapaszkodásra valók, nem lépkedésre. Java részök a levegőben röpködve tölti életének legtöbb idejét. Farkuk 10 tollu; csőrük különböző, a ná- lunk élő nemeknél rövid, de mindannyinál puha káváju, gyenge. XXXIV. CSÁLÁD. KECSKEFEJŐFÉLÉK. CAPRIMULGIDAE. Lapos, vastagfejű, nagyszemű, hosszú hegyes szárnyú, meglehetős hosszú farkú, igen laza, puha tollazatu, kis csőrű, de rendkívül nagy szájú madarak, melyek szervezetöknél fogva éjjeli életmódot folytatnak. Az előre álló három lábujj tőben hártyával van összekötve, a középső ujj jóval hosszabb a többinél. 103. NEM : KECSKEFEJŐ. CAPRIMULGUS L. 1758. A szájzug előtt -— a felső szájpadlás szélein — erős, hosszú serteszálak láthatók; második evezőjük (rendesen) leghosszabb ; leghosszabb másod- rendű evezőik az elsőrendűek feléig érnek; a középső karom belső fele c fÉSŰS , XXXIV. GSALÁD. KEGSKEFEJŐFÉLÉK. 505 A KECSKEFEJŐ. ésa ztásáanat Assa europaeus L. 1758. [G-punctatus M. g ET — C. maculatus BRHux. — CG. vulgaris VIErLL.] Népies nevei: álmosmadár (Vasm.); álomfilkó ; tehénfejő ; kecske- (Alföld) ; bagolyföcske (Fehérm.) ; éjji föcske. Jegyei: rigónagyságu, de sokkal hosszabb s nemi jegyei alapján ton felismerhető. Leirása. Öreg hím: felül főszine szürke; a fejtető közepén és a ón, hegyes, fekete, kissé rozsdásan szegett hosszanti foltok; egyéb- ekete, rozsdás, agyagsárgás, fehér és barna foltokkal, tarkázatokkal, sökkel, hullámzásokkal rajzolt. A szárnyfedők hegyén és a nagy k hegye előtt egyes nagyobb fehér foltok; a torkon ugyanilyen szinű holdalakú örv; alul rozsdás agyagsárga alapon feketebarnán sűrűen ntcsíkozott; a farkon szintén erősebb sötét harántsávolyok, a két szélső toll hegyén egy-egy fehér folt. Csőre és szemei barnák, lábai bar- k. A tojó hasonló a hímhez, de szárnyán a foltok nem fehérek, hanem sárgásak, épp így a szélső farktollak hegyén is. A fiatalok alapszine étebb, inkább barna mint szürke; szárnyukon lévő foltok oly szinüek, int a tojónál; a szélső farktollak hegyén lévő folt inkább csak széles gés. (L. I. köt. V. és X. tábla.) Mértéke: H. 26—27; Sz. 9—96; F. 136—143; L. 2—22; 09— 1 em. : . Majdnem egész Európában, fel a 607 é. szél.-ig, előfordul a költés ben. Ázsiában körülbelül Irkutskig terjed s itt csak az 507 é. szél.-ig dl föl. Hozzánk való érkezésének országos középnapja április 22—23 he tavaszszal azonban április első hetében rendesen megjelenik a öbb helyen. Síkságon vagy hegyvidéken fekvő erdőkben lakozik s válóan szereti a fenyveseket, füves vágásokkal váltakozó területeket, a a hangafű (Calluna vulgaris) vagy az áfonya jól tenyészik s fiatal sűrűségek, nyirfákkal, fenyőkkel vegyest nőnek. Szálas, sötét erdőt kedvel. Nagyobb kertekben is előkerül ha ilyenféle részleteket benne, vonuláson azonban gyümölcsösökben s kisebb kertekben . reábukkanhatunk. Sajátságos, hogy bizonyos fákat, ágakat meny- nyire kiválaszt magának s mennyire ragaszkodik azokhoz. Kertünkben Köszegen) eddig mindössze két izben láttam, még pedig több évi idő- közben. Mégis a második itt látott példányt ugyanarról az ágról reb- ntettem föl, a honnét évekkel előbb az elsőt. Chernel: Magyarország madarai. II. 506 XII. REND. SURRANÓK. Napközben azonban rilkán kerül szem elé, mert a földön vagy vala- mely vastagabb faágon szunnyókál. A faágon nem ül más madarak módjára keresztbe, hanem hosszában s mindig meg is lapul; így azután a kérges, mohos fahéjra hasonlító tollazatával oly remeken alakoskodik, hogy még avatott szem is valami dudorodásnak, görcsnek nézi, ha egy- általán észreveszi. Véletlenül reáakadva, rövid távolságra száll s ismét levágódik, hogy folytassa szundikálását. Mert az ő élete akkor kezdődik, mikor az esti bogár zümmög, a csillagok pislognak s a szürkületben csak a nyugoti ég pirja emlékeztet még a fényes napvilágra. Ilyenkor fecske- szerű repkedéssel hol a föld szintje fölött az erdei utakon, tisztásokon pillanatig csapkod, efüggy mint valami vércse, majd hirtelen alábukfen- czezik, lehanyatlik s lassubb, galambszerű szárnycsattogtatással folytatja össze-vissza kanyargó reptét. Közbe-közbe folyton fogdossa az éjjeli ro- varokat, pilléket; néha azonban a tisztások szélén felszáll bizonyos ren- desen megtartott, váltogatva használt ágakra. Párosodáskor — mely májusban kezdődik s eltart junius közepéig —. innét hallatja sajátszerű hangját, mely perczekig tartó, egy vagy két lélekzetű tyurrogás s körül- belül így hangzik : tyurrrrrrrrr-työrérrrrrrr, majd tyerrrrrrrrr-tyirrrrrrrrr. Fészket nem épít, hanem a puszta földre, mohába, hanga-bokrozat aljába, gazok tövébe rakja két, aránylag nagy, hengeres tojását, melyek fehér alapon barnán és kékesszürkén foltozottak. Köszegen leginkább junius első felében gyüjtöttem friss tojásait. (XL. tábla.) Tojásmérték: H. 30—32; Sz. 215—222 mm. Ha első költése tönkre megy, még egyszer szerencsét próbál, de ekkor már egy tojásnál többet nem szokott rakni. A kotlás tizenhat napig tart. Szeptemberben javarészök Afrikába költözik, egyesek azonban néha október elején is mutatkoznak még. Lappangó élete, alkonyatban való járása kelése, roppant nagy szája, nesztelen repte a régiek szemében megbabonázták őt; így keletkezett az a mese, melynek révén nevét is kapta, hogy éjszakának idején megfeji a kecskéket. Ma már kinevetjük az ilyen felfogást, mely ez ártatlan, hasznos, rovarevő madárnak ugyancsak furcsa szerepet osztott. Táplá- léka főleg a sötétségben repkedő lepkékből, bogarakból, rovarokból áll, melyeket leginkább a levegőben kap el, néha azonban megszálltakra, mászkálókra is lecsapdos. A cserebogarakat is pusztítja ugyan, de inkább szereti a kisebb, puhább testű rovarokat. 1885 augusztus hóban . — mint naplómban feljegyeztem — milliárd szunyog lepte el a Kis- XXXV. GSALÁD. SARLÓSFECSKEFÉLÉK. 507 tok, Modor városához tartozó, fenyveseit s alkonyatban olyan lár- volt a zümmögésük, hogy távolból hangzó békakuruttyoláshoz ha- tott. Minden vágás fölött kiadóan pusztították őket a kecskefejők r MOR : c Égy- egy példánynak muntegy 300 res vegbe egy pár kecskefejő a sélies közelében 51 méhet fogott három tt), de ez a kis kártétele igen helyi jelentőségű s egyéb hasznos nységét alig homályosítja el. XXXV. CSALÁD. SARLÓSFECSKEFÉLÉK. MICROPODIDAE. ülsejökben, sőt némileg életmódjukban is, nagyon hasonlítanak a khez. Lényegesen különböznek azonban tőlük anatomiailag — s ezért sorozhatók a következő rendbe — kivált abban, hogy mellcsontjuk és ntjuk egészen más alkotású, egyébként pedig: hogy csak 10 fark- , 10 elsőrendű és 8 másodrendű evezőjük van; szájnyilásuk sokkal ati (104. NEM: -SARLÓSFECSKE. MICROPUS Wolf. 1810. élhető. 64 508 XII. REND. SURRANÓK. A SARLÓSFECSKE. Micropus apus (L.) 1758. (Hirundo apus L. — Gypselus apus ILL. — Micropus murarius M. k W.— Gyp- selus murarius TEMm. — Apus murarius LEss.! Népies nevei: vísító v. vijjogó fecske; nagy fekete fecske; toronyi fecske; fali fecske; hanyi fecske (Csorna, Sopronm.); lábatlan-, kazári fecske (Hevesm.); kaszás fecske; kőszáli fecske (Erdély); hegyi fecske (Sopronm.) ; kalapács föcske (Hegykő Sopronm.) ; rácz fecske (Szabolcsm.) ; felhő fecske (Kolozsvár); eső fecske (Orosháza). Jegyei: valamivel erősebb mint a füstifecske, sokkal hosszabb. szárnyú, rövidebb és nem oly villás farkú; egészben barnásfekete, némi zöldes fénynyel, torka fehéres. Csőre fekete, szemei sötétbarnák, lábai feketésbarnák. A (fojó valamivel kisebb. A fiatalok barnábbak, homlokuk fehéresszürke s egyes tollak szegélye is fehéres. (L. I. k. V. tábla és 28. kép.) Mértéke: H. 17—18; Sz. 18—185; F. 74—78; L. 09—1; Cs. 06—07 em. Nyárszakán egész Európában, fel a Sarkkörig, gyakori ; sőt Norvégia partvidékén azontúl is költ, itt a 697 é. sz. alatt találták fészkelve s látták a 70" é. szél. alatt is. Kelet-Európában azonban nem hatol magasabbra a 60" é. szél.-nél. Ázsiában szintén előfordul, ámbár többnyire valamivel — világosabb tollazatu fajtában (Micropus apus pellinensis) szintúgy Egyiptom- ú ban (Micropus apus murinus). Tartózkodási helyekül főleg hegyes vidé- — ken lévő, régi, magas falu várakat, tornyokat, Erdélyben sziklafalakat sőt a nagyobb odvas fákat is választ. Legkésőbben érkező madaraink egyike, 7. mely az országos középnap szerint: május 12—13-án érkezik s éppen — csak költésével végez, mert augusztus elején ismét távozik tőlünk: Áfrika 7 meleg égövébe. Kényes, gyenge természete sokszor nehéz próbákat szen- sa ved át, mikor május végén vagy junius elején, a rfagyos szentek, táján, a zordabb időjárás szokott beköszönteni. Többen megfigyelték s 1881-ben — junius 11-én magam is kiválóan tapasztaltam Sopronban, hogy hideg, szélvészes időben a környék várfalaiban fészkelő sarlós fecskék nagy a8 számban kerestek imenedéket az épületek közt, behatoltak a folyosókra, kapuszinekbe, sőt szobákba, s annyira bágyadtak, elkényszeredettek voltak, sa hogy számos helyen kézzel fogdosták őket össze. Többeket felbonczoltam — akkoriban, de gyomruk kivétel nélkül üres volt. Úgy látszik tehát, hogy a 3] mostoha időben azok a rovarok, melyeket fogdosni szoktak elbujtak a s így éhséget szenvedve inségeskedtek, erőtlenedtek el ennyire. Azt XXXV. CSALÁD. SARLÓSFECSKEFÉLÉK. 509 is megfigyeltem, hogy ilyen kedvezőtlen viszonyok közt olyan területekre huzódnak, a hol különben nem találhatók, de a hol ugyanakkor — mi- kor tartózkodási helyeiken élelem hiányában vannak — melegebb idő jár s így ott nem nélkülözik a táplálékot. Ez különösen tavak környé- "vonatkozik ; így a Velenczei tónál és Fertőnél junius végén is, mikor járt, hogy a hegyvidékeken hűvös, szokatlan alacsony légmérséklet kodik, gyakran nagy számban láttam repkedni, máskor azonban soha sem találkoztam itt velök. . — Kényes voltukat ismerve, annál csodálatosabb, hogy magas északi élességek alatt is költenek! Igaz, hogy az odavalók körülbelül egy hónappal későbben érkeznek ottani költőhelyeikhez, mint a mieink mi ozzánk; de viszont körülbelül egy hónappal későbben is, vagyis akkor távoznak onnét, mikor a mieink már régen elbucsuztak. Az alkalmaz- kodás, éghajlathoz való edződés szép példája ez! Csak olyan mint az a gabonaszem, mely pl. Throndhjemben (Norvégia 637 25 36" é. szél.) ugyanannyi idő alatt terem, mint Egyptomban; noha másfelől megjegy- zendő, hogy az Egyptomban termett szem északon elültetve egyáltalán . termést sem adna. A sarlós fecskék mindig néhány párban, rendesen azonban nagy- . számban, valami magas falazatban, toronyban, odvas fákban ütik fel tanyájukat (Erdélyben, Szatmármegyében, Nagy-Somkuton); de Szarvas- nál és Nagy-Bojár közelében, a Dráva meredek partjának repedéseiben és üregeiben is fészkelnek, (Mossissovics: Das Thierleben d. oest. ung. . Tiefebenen 127. 1.). Fogarasmegyében pedig — €CzYNK szerint — szikla- falazat üregeiben. Szerbiában a szemendriai várban annyit találtam, hogy a zsibongó, repkedő, óriási méhrajhoz hasonlító ezernyi ezer madár- társaság látványa valóságosan emlékeztetett az északi madárhegyek táján kibontakozó életre. Fészkelő helyeiken mindig kisebb-nagyobb csapa- tokban, szédítő gyorsasággal repkednek a falak körül, éktelen lármával, . folytonos vijjogással támadva minden csendbontóra. Verebeket vagy . más odatévedő madarakat mérgesen űznek el, az ember felé szemte- lenül csapkodnak, majd a kalapját érintik, igen éles, átható, szaka- datlanul hangzó fsz, fsz, szví, szfí, szvír, szfrí szólásukat hallatva. Rep- ük közben alakjuk csonkaszárú vasmacskához hasonlít. Nemcsak leg- kitartóbb repülésű, de legsebesebben nyílaló. madarunk, mely egy másodperczben képes 89 met. távolságot megtenni. Sebes reptök igen áltozatos is, mert hol ide-oda ívelnek, kanyarognak, eleresztett szárny- nyal, mintegy úszva hánykolódnak, majd meg gyors, reszkető szárny- £ sapással szelik a levegőt. Szép időben rendesen magasan járnak, borult, 510 XII. REND. SURRANÓK. felhős napokon alacsonyabban. Fákra, sziklákra ritkán szállnak s akkor is nem úgy mint más madarak, hanem harkályszerűen megkapaszkodva mintegy oda akaszkodnak. Fészkelésre olykor más, lyukban költő, madarak otthonát elfoglalja s megfigyelték, hogy a fiókákat is kidobálja. Leginkább repedésekbe, odvakba, lyukakba építi fészkét, s többnyire megelégszik pár száraz szállal, tollal, melyeket nyálkájával össze-vissza keneget, úgy hogy megszáradva olyanokká válnak, mintha beenyvezték volna. Tojásait junius első felében leggyakrabban találtam. Ezek hosszúkás hengeres idomúak s porczellánfehérek ; a fészekalj rendesen két, ritkábban HALANS sőt négy darabból áll. (XL. tábla.) Tojásmérték : H. 232—25; Sz. 15—16-8 mm. Alighogy a fiókák felnevelődtek s megerősödtek, elhagyja fészkelő helyeit. Igy pl. Léka várából (Vasm.), mint éveken át feljegyeztem, augusztus első napjaiban hirtelen mindannyi eltünik. 28 Csakis repülő rovarokat, kivált legyeket, kis bogarakat, szunyogokat A stb., (Culicidákat, Tipulidákat, Phryganeákat) fogdos. Nagy evő létére a kellemetlen, sőt káros rovarok pusztításával, azok számának korlátozásác val hasznosan működik az ember javára, s megérdemli, hogy bántódása . ne essék. pite dása ze e ea EA tn at áz s ló A HAVASI SARLÓSFECSKE. Micropus melba (L.) 1758. (Hirundo melba L. — H. alpina ScopP. — Gypselus melba ILL. — Gypselus alpinus TEMM.) 5.5 Jegyei: jóval nagyobb, mint előbbi; főszine kormos szürkebarna, torka és hasa fehér. AA 28 Mértéke: H. 21—215; Sz. 21—214; F. 85—88; L. 14—15; § Cs. 12—13 em. A Hazája Dél-Európa hol az Alpokban s egyéb nagyobb, sziklás hegy- ségekben, nemkülönben a sziklás tengerpartokon költ. Hazánkban csakis . a horvát-tengermenti és a Ouarnero öblére dülő szirtekben tartózkodik s 7 valószinüleg fészkel is. Innét való példányokat a zágrábi muzeum őriz. a Erdélyből is van néhány adatunkFt előfordulásáról, melyeket azonban elej- . tett példány kétségtelenül nem bizonyít. Életmódjában hasonlít az előbbihez. — kX FLORENT PRÉvosr 18 példány gyomrában összesen 8390 drb rovart talált; egy gyomorban a legtöbb, 649 drb volt. Én egyben Agriotes-t (pattanó- v. kovácsbogár) is találtam. i kk STETTER V. Magy. orv. term. vizsg. Munk. V. 1845. 151. I. — LÁZÁR K. gróf. Erd. Muz. egy Évk. 1862. 50. I. — Bupa Á. Hunyadm. rég. és tört. társ. Évk. 1882. 112. 1. — DANFORD k H. BRows. The Ibis. 1875. V. 301. 1. 5. XIII. REND. ÉNEKLŐK. OSCINES. Ez a gazdag rend, az összes eddig ismert fajoknak körülbelül felét öl s általában mindazokat, melyek úgy külsejök arányosságára, etök szabályosságára valamint tulajdonságaikra nézve, magukon a emadárs fogalom legkirivóbb jegyeit. Így náluk találjuk meg . kifejlődésben az éneklés szerveit, azt a 4—6 izompárt a gége alsó sben, mely a hangok dallamos változatosságát eszközli. Igaz, hogy nelyeknél ez az éneklőkészülék tökéletlen s ezek méltán más rendbe — Rikácsolók (Clamatores) rendjébe — volnának sorolandók, de mivel A! ülök nálunk csak egy-két faj fordul elő s a többi sok mind külföldi, erűség tekintetéből őket is e rendbe olvasztjuk. . Az éneklők termetre kicsiny vagy középnagy madarak, szinezetök r csőralkatuk sokféle. Lábuk szabályos, az ujjak rendesen állanak, a S és középső tőben többnyire kissé összeforrott, a hátulsó erős; csüd elől táblákkal, lemezekkel vértezett s módosulásai szerint az csoportok megkülönböztetésénél fontos; czombjuk a csüdig (térd- ásig) vagy néha kissé a csüdre terjedőleg, tollas. Szárnyalkatuk is inő, a mennyiben — eltekintve a felső karcsonttól, mely náluk tétben az előbbi renddel, nem rövid — első evezőjük rendszerint , elkorcsosult sőt hiányzik, mikor is a második lesz elsővé; első- ű evezőik száma 9—10; szárnyfedőik rövidek. Farkuk 12, ritkán lú. Életmódjuk igen változó; a legtöbb azonban kertjeinket, mezőinket, őinket, házunk táját valóságosan élénkíti, éneklésével füleinket, meg- nésével, mozdulataival szemeinket gyönyörködteti s táplálkozásával aságunknak javára szolgál. 512 XIII. REND. ÉNEKLŐK. XXXVII CSALÁD FECSKEFÉLÉK. HIRUNDINIDAE. Jellemző alakjuk annyira ismeretes, hogy alig kell bővebben leirnom. Lapos fejök, nagy szemeik, kis lábaik, igen hosszú hegyes szárnyaik, melyekben az első két evező leghosszabb (a tulajdonképpeni első evező hiányzik s náluk az a toll az első, mely más madaraknál a második) legközelebb hozzák őket az előbbi rend utolsó fajaihoz. Csőrük is lapos, rövid, szájok meglehetős nagy; a csüd rövidebb a középujjnál; a fark többnyire villás. Üregekben, földi vagy fali lyukakban, sziklarepedésekben a vagy sárból épült s falakra tapasztott fészkekben költenek. Legtöbbet mozognak a levegőben, a földre szállva ügyetlenek, legföljebb néhány lépést tehetnek ; épületeken, sziklákon, falakon, ritkábban száraz fasuda- rakon, nádon pihennek. A legjobban repülő madarakhoz tartoznak. Ének- lésük inkább csicsergés. Táplálékuk rovarokból áll, melyeket legtöbbnyire reptökben fognak. 105. NEM : Et lztáeétek s bálban KOTRÓFECSKE. CLIVICOLA Forst. 1817. Farkuk kivágott- vagy egyenes; szinezetök felül fénytelen barna, 4 alul fehér. Többnyire földi lyukakban költenek s fehér tojásokat raknak. 1 5 A PARTI FECSKE. Clivicola riparia (L.) 1758. (Hirundo riparia L. — H. cinerea Vrrrtt. — Cotyle riparia Borm. — Cot. mic- 7 rorhynchos, fluviatilis BRHm. — Clivicola europga Fogsr. — Cotile riparia SHARPE.) Népies nevei: marti fecske (Erdély); partika fecske (Barbacs, A Sopronm.). a Jegyei: legkisebb fecskénk; csüdjei csupaszok ; farka kivágott, egy- színű. Az öregek felső testrészei, pofái, mellörve, szárnyai, farka, az alsó test oldalai szürkés földszinű barnák; torkuk, hasuk, farkaljuk fehér; 7 XXXVI. CSALÁD. FECSKEFÉLÉK. 513 sőrük feketésbarna; lábuk világosbarna, a csüd hátsó részén, a, hátulsó bujj fölött, egy kis tollsarkantyú. A fiatalok torka rozsdás árnyalatú, látuk tollai és szárnyfedőik rozsdás és fehéres szegésűek, tollsarkantyúik ncsenek, egyébként olyanok mint az öregek. ő Mértéke: H. 12—13: Sz. 105—109; F. 5—6; L. 0-9—1"05; , 06—07 cm. . Ez a kis fecske majdnem egész Európában, Ázsia északi felében Észak-Amerika számos helyén előfordul. Legmagasabbra Skandináviá- na hatol északra, máshol azonban a Sarkkört nem igen lépi át. A hű- ebb égövben általában nem oly számos, mint délebbre. Különösen nagy nyiségben honos Oroszországban, valamint nálunk is magas, agya- partú folyóinknál, tavainknál; vonulás közben egyebütt is, kivált izekben bővelkedő sík vidékeinken. Tavaszi jelentkezésének országos özépnapja: ápr. 19—20. Költözködéskor, de máskor is, mindig társa- ban jár; magányosan ritkán látjuk s ha kevesen vannak, többnyire ás fecskék közé elegyednek. Az utazó parti fecskék vizekhez tartják at s néha a tavak, folyók táján igazán rengeteg mennyiségben tatkoznak, kivált őszszel. Cserregő, csacsogó szólással repkednek a ek, a rétek, mezők fölött, megpihennek a földön, nádszálakon, száraz kon, távirósodronyokon, olykor ezernyi ezerre rugó számban. A földre azonban legritkábban szállnak, leginkább még utazás közben. Ezt TomPA . tudja, így írván : a Mint a földre szállni félő parti fecske Fáradtan fészkéhez tér meg éjszakára." Népünk mindig megkülönbözteti őt egyéb fecskéktől s fürgeségét smeri, mit ez a népdal is bizonyít: (Kökényszemű szép menyecske Fürge, mint a parti fecske." A Velenczei tavon őszi elvonuláskor, egyes napokon — főleg augusz- közepe táján — oly roppant mennyiségekben láthatók, hogy az egész tó rnyéke csak úgy hemzseg tőlük. Az egész levegő tele van, a nádasokban k sulyától meggörnyednek a szálak, mindenütt fecsegés, röpködés, . káprázatos összevisszaság, mintha csak egy óriási szunyograj tánczolna ttünk. Ilyen napokon rendesen előfordul, hogy vadászat közben réczére ry szárcsára lőve, néhány parti fecske is lehull a magasból. Szeptember közepére elfogynak s azontúl mindig kevesebb lesz; yhe őszszel azonban még október közepén is jókora csapatokat ész- em tóságainkon. Telelésre Afrikába huzódnak. Költési idejök májusra Chernel: Magyarország madarai. II. 65 514 XIII. REND. ÉNEKLŐK. esik. Magas, meredek, agyagos partok felső szintjét foglalják el s hosszú, egy méternél is mélyebb, csatornákat vájnak abba, melyek katlanszerű végébe rakják finom szálakból, gyökerekből, szőrökből és tollakból készült fészkeiket. A bejáró lyukak rendesen közel vannak egymáshoz s mindig nagy társaság lepvén a telepet, a partoldal szitaszerűen átlyukgatott. Ha közvetetlen a víz mellékén nem találnak alkalmas partot, a közeli szakadá- sokat, nagyobb gödrök oldalát foglalják el. Május vége felé s junius elején a folyton nyüzsgő, sürgő-forgó, méheshez hasonló élénkségű telepen többnyire tojásokat találhatunk, egy-egy fészekben 5—-6 db.-ot, melyek egyszínű fehérek. A kotlás 13 napig tart. 3 Tojásmérték: H. 17—19; Sz. 12—14 mm. Évenként csak egyszer költ. Apró bogarakat, legyeket, szunyogokat leginkább eszik s főleg röp- tében kapkodja el azokat. Az által, hogy vizbő vidékeinken nagyon szá- mos, nem kicsinylendő hasznot hajt a rengeteg szunyog s más kellemet- len, sőt kártékony rovarok korlátozásával. Ezért ne zavarjuk meg fészkelő — . telepeiket, melyeket sok helyen a csintalan gyermekek — puszta kiván- csiságból -—— évről-évre háborgatnak, pálczikákkal piszkálják, kiássák vagy A betömik a föld mélyébe vájt otthonukat. a 106. NEM : GATYÁSFECSK E. CHELIDONARIA Rchw. 1889. Csüdjüket és lábujjaikat apró pehely borítja; farkuk nem annyira a villás, mint inkább csak erősen kivágott. ; 28 . A MOLNÁR FECSKE. Chelidonaria urbica (L.) 1758. (Hirundo urbica L. — H. lagopoda PaLL. — Chelidon urbica Borr. — Ch. fenes-. a trarum, tectorum BRHM.] : Népies nevei: fehérmellű fecske; házi fecske; lármás fecske. (Hontm.) ; gatyás fecske (Bia, Abaujm.). 5g . a Jegyei: valamivel kisebb, mint előbbi; nemi jegyei alapján ettől és a parti fecskétől is könnyen megkülönböztethető. Fölül fényes kékes- ves ssgágl Ot XXXVI. CSALÁD. FECSKEFÉLÉK. 51 te; alul és farcsikján fehér ; lábainak pelyhes tollai ugyancsak fehérek ; nya, farka nem igen fényes, fekete. A fiatalok torka füstös árnyalatú, rnás; szájzuga sárgás; másodrendű evezőik hegye fehér. Csőr fekete, em sötétbarna. — . Mértéke: H. 12-1—13-8; Sz. 107—114; F. 55—65; L. 1—11: 077—0-8 em. Hazája majdnem egész Európa, de északra nem terjed annyira, mint I fecske. Közép-Ázsiában szintén előfordul Taskhendig. Nálunk n igen közönséges, hanem mindenütt található. Nem is hatol nyira a házakba, mint a füsti fecske s inkább az épületek külsejét tja tanyául. Fészkét (L. I. köt. 38. kép.) is néha nagy magasra, tem- alakra, tornyok párkányai alá, sőt sziklahomlokokra építi, mely kül- félgömb alakú, majdnem merőben sárból s nem beleragasztott szálak- ; készül. Oldalán vagy tetején csak szűk, akkora bebujólyukat hagy, beférhessen. Későbben — az országos középnap szerint ápr. 11— — jön meg, sőt talán pár nappal még utóbb. Ritkán van magában ő fészek, többnyire egymás hátán kettő-három, tehát inkább telepesen öltő. Találtam egy kapuszínben — Kőszegen — 40-nél több fészket. Fészkeit akran a verebek lefoglalják, a mit azután a belőlük kicsüngő szalma- ak árulnak el. Ha békében, akadály nélkül tehetik, évenként kétszer, jnben csak egyszer költenek. Fészekaljuk 5—7 fehér tojásból áll, vek 13 nap mulva kelnek ki. . Tojásmérték: H. 17—21; Sz. 13—15 mm. . Ez a fecske nem oly behizelgő, kedves lényű, mint a füsti fecske ; regőbb, keményebb szavú, s nem is annyira bizalmas. Majdnem egész Lp p röpköd, csak éjjel bujik fészkébe vagy repedésekbe, lyukakba s nem okott úgy elülve éjszakázni, mint előbbi rokona ; nádba sem száll, leg- ljebb néha-néha pihen rajta pár pillanatig. Őszszel a magas tetőkön, yokon gyűlekező fecskecsapatokban uralkodó számban szokott szere- i. Előbb távozik tőlünk, mint a többi fecskék s októberben már alig belőle. A telet ő is Afrikában, Dél-Ázsiában tölti. Hasznosságát csak n jól ismerik, akár a füsti fecskéét s oltalma is épp oly általános. 655 516 XIII. REND. ÉNEKLŐK. 107. NEM: VILLÁSFECSKE. HIRUNDO L. 1758. Farkuk erősen villás, a szélső tollak kiváló vékonyak, nyársszerűen megnyúltak s jóval hosszabbak a többieknél. Szinezetök felül sötét érez- fényű, alul vílágos. Sárból, tapasztott fészkeket építenek. A FÜSTI FECSKE. Hirundo rustica L. 1758. (Hirundo domestica PALL. — Cecropis rustica Borr.)] Népies nevei: istenföcske (Fehérm.) ; víres föcske (Barbacs, Sop- ronm.) ; kéményi fecske ; villás-, villásfarkú fecske ; czifra föcske (Csorna) ; vörös fecske (GROSSINGER J.); tarka fecske (Székelyföld.) Jegyei: homlok és torok gesztenyevörös (fiataloknál világosabb, rozsdásbarna) ; egész felső testök fénylő feketekék, úgy begyük is; a kö- zépső farktollak egyszínűek, a többin fehér folt; alsó test rozsdásan árnyalt fehér. Csőr és szemek feketék; lábak feketésbarnák. A fiatalok halványabbak, begyük nem fénylő, szélső farktollaik sem túlságosan hosszúak. (L. I. köt. II. lábla.) Mértéke: H. 168—21; Sz. 12—13; F. 10—131; L. 10 tí; 28. 08—1 em. A mell, has és farkalj szinezete igen változó, hol majdnem fehér, hol meg sötét, rozsdás. Úgy látszik, az északibb példányok fehérebb alsó testűek, mint a déliek, noha e tekintetben is sok keveredés van. Ez utóbbi rozsdás, sötétebb hasú példányokat szokták Hirundo rustica var. pagorum BRnwmwm. névvel illetni. Élesebb a különbség a legdélibb Európában és Észak-Afrikában élő fajtánál (Hirundo rustica cahirica LicHsr. 1824.), mely igen sötét gesztenyevörös alsó testű s szélső farktollain is ilyen foltú, nem fehér. A kelet-ázsiai példányok hasonlítanak a mieinkhez, csakhogy kisebbek és a Hirundo rustica gulturalis Scop. fajtához tartoznak. ; A emi fecskénkv egész Európában fel a Sarkkörig, úgy Nyugot-Ázsiá- ; ban, sőt Norvégiában a Sarkkörön túl is költ, igaz, hogy nagyon elvétve. HERMAN OTTó Tromsöben a 69" 38 é. szél. alatt még fészkelve talált egy párt (1888-ban), én ugyanazt ugyanott 1891-ben hiába kerestem s Bodöben . XXXVI. GSALÁD. FECSKEFÉLÉK. Diz 7" 17 é. szél. alatt láttam az utolsó fecskét. A meleg Golf-áramlat hatását rzi itt madarunk s e tájékról — mint egy irodalmi adat is bizonyítja — pitzbergákig is feltéved. . Nálunk, csak-úgy mint a mérsékelt öv egyéb tájain, alig van nálá- . ismertebb, közönségesebb madár. És nincs egy sem, mely átöröklés a, természetes soron, magától, annyira az emberhez szokott volna, lint ő, a szelid tekintetű, bizalmas, fürge, jámbor, vidám, szép szárnyas ázibarátunk. Hajdan persze ez a szoros — ember és fecske közt létező — ny nem volt meg s a barlanglakó, czölöpös házakban tanyázó történe- előtti ember alig ismerte: akkor még nem osztott vele egy födelet, m sziklafalakra, fákra építette sárfészkét. De azóta nagyot forgott ilág! Az a szives fogadtatás, melyet a házakban élő későbbi emberek ről tapasztalt, lassanként elidegenítette őt a vadságos életmódtól, oda uzódott az ceresz alás s látta, hogy jóság, kimélet környezi. Nemzedékről- emzedékre erősbödött a szokás s ma már nagy ritkaság otthonát más- . találni, mint kunyhóban, házban, istállóban, pajtában, sőt palotában, ; nplomban. S jogot is formál magának ezekhez a tartózkodási helyek- ez annyira, hogy megszokott fészketájától erőszakkal sem egykönnyen elüzni. De nem is űzi el senki sem, mert hisz úgy tartja a néphit: bba Aa házba, hol fecskefészek van, nem üt a menykő. Kerüli pedig rt, mert a fecske az elsten madárkája, . S jaj annak, a ki lepiszkálja . fecskefészket! Megbünteti az Úr úgy is, hogy tehene véres tejet ád. I s A fecske lénye, természete a kedélyesség, kedvesség. Ez sugárzik ki kos, fénylő szemeiből, erről tanuskodik gondtalan, behizelgő, egyszerű sicsergése, fecsegése. Nem szónok, nem énekesművész ; mulattató, cse- ő csupán; költő, a ki nem száll föl a magasba, nem beszél megrázó zelmekről, nem hat az érzelem fönségével vagy a képzelem erejével, nem a házi boldogságról, egyszerű, keresetlen szívérzésekről hangicsál. mindenkinek azt szánja, a mi megilleti, ha azután a gyenge erős akar , alacsony magasra, kicsiny nagyra tör, elégedetlen többet akar — — m kapja meg, ha a jutalom nem is édes. Ezt mondja az a humoros ersecske is, mely népünk száján a fecskeéneket hangutánzóan festi : c Kicsit a kicsinek, Nagynak nagyot ; Ha kicsi nagyot kér, S kedélyeskedő szólásáért, tulajdonságaiért jól írja Tompa: ecVisszatér az elveszett mult, Visszatér a régi fecske, 518 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Úgy illik a boldog kunyhó 5 a Kéményébe nagy fecsegve.v Ezért szólítja magához ARANY is: c Tavaszi fecskék, dal kedvesi, : j E Jertek el Isten kőmivesi.) s örül nekik, mint minden magyar ember : cVan egy kis fecskepár, 8 Mely sárfalamra sárból 6. Szerény fészket csinál, B Mely nekem hajnalonként Friss dallal fizeti Le a lakbért s a szállást : 38 Igen szereti.) : 3 S vetsz VÉLT sét euzizó MEG ÉSZ AYT eg Towmra is kifejezi örömét : Fecske fészkel az ereszünk alatt, Dehogy bántanám a jó madarat ; Sőt úgy szeretem s örülök neki, Fiacskáit midőn etetgeti.v Nem-e örülünk mi is mindnyájan, mikor házi fecskénk gondoskod odaadással bevillant az eresz alá, hogy falatot vigyen éhező apróságán s azok megható csicsergéssel tátogatják sárga szájukat anyjuk elé? Dehogy . bántanánk ezt a madarat, mely első madárismerősünk, egyik gyermek- kori emlékünk. De nemcsak a fészkénél lessük ; el-elnézegetjük, megh gatjuk akkor is, mikor a csatornán párjával oly zavartalan összhangb beszélget. TomPÁra gondolunk, ha újra látjuk ezt a bizalmaskodást: sa cFecskének kedélye nem borus, se mély, Maga a vidorság, az örök szeszély : Ki- s beszáll ; — s a hangok olyan kedvesek, Ha párjának pajkos titkokról fecseg. Azért vágyik TórH KÁLMÁN is ezek után a remek, egyszerű s mé szívhez szálló hangok után : c Elhallgatjuk így szépen kettesen Az istenfecske kedves dalait.) Mert igaz, természetes beszéd az, annyira, hogy neki még temeté sem kell egyéb más zene: XXXVI. CGSALÁD. FECSKEFÉLÉK. 3 519 c És hamisan zengő kórus Ne kisérjen sírba engem ; Míg visznek : a háztetőkön . Csak a fecske csicseregjen.s Laétt ár e néhány idézetből láthatjuk, mennyire beférkőzött a fecske a mi e, szivünkbe; s ha azokat kértem tolmácsul, kik mintegy mind- unk érzését, gondolatát kimondták, hát ez csak azért volt, mert ők gilletékesebbek erre, még pedig a szónak abban az értelmében is, idarunk szokásainak, jellemző sajátságainak hűséges, igaz isme- tartozik. S a valónak finom ellesése nyilatkozik meg a követ- en is, melyekben főleg mint a tavasznak s az ősznek hirnöke Jön a tavasz, Hazatér a Fecske madár. Zöld ruhát ölt j Künn a határ.v Pósa Lajos. eGyülekezik már a fecske, megy a gólya." Tompa. Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj alatt, Üres már a gólyafészek Tetejében a kéménynek — — — . Vándor népe ott halad.s PETŐFI. li gólya és fecske csakugyan a magyarság legválasztottabb tavasz etője és nyár búcsúztatója. épdalainkban ugyancsak azt találjuk, a mit ezek és más költőink —.— eŐszszel szokott a fecske elmenni, De tavaszszal vissza szokott jönni. cKözel a tél, mén a fecske." Azt a magyar nem mondja soha, a mit a német érzelgősen, és a ónak feláldozásával énekel: chogy nehéz válni, mikor a rózsák már n virágoznak s a fecskék haza utaznak!" Tudja népünk, hogy nem a eg égövben van otthon a fecskemadár, hanem ott, a hol bölcsője gott. Szerepel a mi felfogásunkban mint hírvivő, postásmadár is, lván kitünő repte, gyorsasága révén. Jó BEniczkY PÉTER 1620-ból való 2 cA kivánatos kikeletnek gyönyörüségéről így czéloz reá: 590 B XIII. REND. ÉNEKLŐK. Mindenféle madár, Kit dér, hideg elzár, Vígan kezd új éneket. Jó hírrel jön fecske, Ujul agyagfészke, Csácsog házak felett.) A népdalokban is több helyt valóságos postás : cMenj el édes fecském, Violám köszöntsedv. vagy cMenj szeretőm ablakába, Röpülj az ő szobájába, Te kis fecske ! azt izenem, Hogy őtet most is szeretem.) De ilyenképpen is szerepel : cNincsen kedvem, mert a fecske elvitte És egy magas jegenyére feltette.) a miből az az éles megfigyelés is kipattan, hogy a fecske az ágra néha éppen csak rászáll s ismét elrepül, mintha oda tett volna valamit. A csángó dal megmondja, hogy azért szerelmi postás a fecske, mert a mikor kell, befogja a száját, a rigó ellenben kifütyörészi a titkokat is: 7 cGyenge ifiucska kin törli szemeit, Kitől küldené el ő isz a levelit, Rigótól küldené, rigó ullyon madár, Felül a fészkire, száll e falevélre Micso példát meglát, mind kifütyérgeti ; Titkos levélkéjét azért nem viheti. E fecskétől küldi, feltette magában, Kit így szólíta meg nagy búbánattyában : Vidd el fecske, vidd el az én levelemet Apámhoz, anyámhoz sz ez én kedvesemhez, Ülly fenyű fájára, szállj ez ablakára Sz ez én kedvesemnek tedd az asztalára.) S míg a holló a szomorúság, gyász, addig a fecske a boldog szere- ét lem hírvivője, a mit ez a népdal szépen kifejez : cFecskécském, fecskécském Vidd el a levelem Gyöngyvári Jánosnak, Kedves galambomnak ; FT T DE Ata E 2 sák XXXVI. CSALÁD. FEGSKEFÉLÉK. 591 Ha ágyában éred, Tedd a vánkosára, . Ha sétálva éred, Tedd a jobb vállára. NTOTONTSZ sm MS véte "továl mehetünk e csapáson, mely a közfelfogásnak fecskére természethistoriai elemeit aprólékos részletezéssel megragadta. Fecske földet szántva röpdes, Minden oly merengő, csöndes, cFecske, gólya elrepül. De fészkére visszakerül. Meglátom-e szép hazámat, Benne kedves violámat?!v cKéső őszszel száll a fecske keletre, De tavaszszal visszajő a fészkére, . Messze eljár hegyen, völgyön és sikon, Hej! de mégis azt csevegi : jobb itthon ! özmondásaink és rokonfajta szólásaink egész sorát őrzik népünk fecske között szorosra forrott viszonynak, jó részök ugyan nemzet- zű, de csak annyi vagy talán több is eredeti hajtás. Ezekben is "nyárs, eLeghangosabb deákságú a fecske, seCsacsog, mint a , eRitka, mint a fecske a kalitkában, stb. Elterjedt, kedvelt közt is gyakran előfordul a fecske, jeléül roppant népszerű- éz L2 19 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Még az a tulajdonsága is, hogy kora reggel vidám szavával, mintegy ő a napnak első ébresztője, ő mond elsőnek cjó reggelt a munkás népnek hajnali kivonuláskor, nyomot hagyott "A magyarnak régi nótája a szárnyasokrólb czímű versezet bekezdőjében : cSzép madár a föcske, szépen föcsög, Mikor a reggeli harmat csöpög." Való igaz, hogy a pitymallatot leghangosabb beszéddel köszönti és így megkapóan élénkíti a még nagy részt csendes háznak táját. A fülemile mestere a dalnak, de nem oly bizalmas, kedves házibarát s ezt TórH KÁLMÁN kegyeletesen érzi mikor mondja : 3 c A fülemile az én madaram De most ne halljam én őt zengeni ; Most csak az istenfecskét szeretem, . Mert anyám ezt legjobban szereti. b; Mindezek után csak érthető az a dunántúli népdal, mely egyenesen. kimondja : cNincs szebb madár a fecskénél, Barna piros menyecskénélv. jatt At ÉK 1 SAO LA été aza ehe Talán tovább is mentünk ezen az ösvényen, mint e komoly könyv — feladata engedné; de hát az a barátság, szinte rokoni érzés, mely köz- tünk és madarunk közt annyira fennáll, szolgáljon mentségül, annyival is inkább, mert benne lényét, életmódját is jórészben körvonaloztuk. A tudomány csak megbővítheti, kirajzolhatja ezt a vázlatot, színezheti és háttért adhat neki, de nem változtathat rajta. Tudjuk, hogy tavaszszal jön vissza hozzánk, még pedig az országos — középnap szerint: április 4—5-én. Helyi és időjárási okok, vagyis a § vidék alacsony vagy magas fekvése, annak éghajlata, az évek szerint ingadozó tavaszfakadás módosítják első jelentkezésének napját. Az első — fecske látása eseményszámba megy minden háznál s a hiuságnak is van j vele dolga, mert azt tartja népünk, a ki először lát fecskét s utána 18 mosakszik, elveszti szeplőit, piros, bársonyos lesz orczája.: ; Fecskét látok, szeplőt hányok?. Mondhatjuk, hogy a füsti fecske költözködésének viszonyait minden JA madáré között legjobban ismerjük, mint őt magát is. A sok megfigyelés s-i ezek eredményeinek a meteorologiai viszonyokkal való egybevetése — kö- szönet HERMAN Orró fáradozásainak és HEGYFOKkY KABos dolgozatának — kisütötték, hogy a füstifecske a --9-4" isothermájával halad tavaszszal — XXXVI. CSALÁD. FEGSKEFÉLÉK. 923 észak felé. Igy van azután, hogy például Magyarország közepére majdnem egy hónappal előbb érkezik, mint Krisztiániába, viszont Dél-Európába egy hónappal előbb mint mihozzánk. Télen Afrikában, Dél-Ázsiában nyáznak a fecskék, -de világrészünknek a Földközi-tenger partjaira dülő idékein — - jövet menet — százezrenkint maradnak el: az olaszok, spanyo- lok, dél-francziák kapzsiságának, falánkságának esnek áldozatául. Horog- al, fegyverrel törnek az elsten madárkáis ellen, sőt a modern eszközö- ket. is igénybe veszik pusztításaik tetőzésére, zsákmányuk öregbítésére : drótokat vonnak, melyeken a fáradt fecskék — úgymint a táviródrótokon szoktak — gyanútlanul, nagy számban pihennek meg. Ekkor erős villa- nos áramot bocsájt a madárfogó a dróton át s százankint, mint a legyek, hullanak az agyonütött madárkák a földre, hogy csomóba kötve, fenyves madarak módjára piaczra, konyhára kerüljenek. Ez a rémsé- .ges tizedelés, a mihez az idő viszontagságaiban tönkremenők száma kerül még, annyira megérződik, hogy tavaszszal alig fele, sőt egyharmada .sem jön meg azoknak, melyek ősszel elutaztak. . Az első fecskék rendesen tavak, vizek táján, majd a falvak, városok . környékén mutatkoznak s mintegy két héttel később jönnek csak azok, melyek besietnek a házakba régi fészkükhöz s azonnal odaülnek pihenni, . ficserélgetéssel felejtve a nagy út fáradalmait s köszöntve otthonukat. Kezdetben nem sokat időznek a fészeknél csak estére térnek ahhoz, nap- zben a környéken röpködnek. Egyetlen egyszer voltam szemtanúja alóban szép fecskeérkezésnek, 1890 tavaszán, mikor Dinnyésen, a Velenczei tónál, észleltem a madárvonulást. Márczius 23-ának délutánjáig még egyetlenegy sem került szemeim elé; e napon alkonyatkor a puszta égén elterülő kis tónál egyszerre csak négy darabot látok, sebesen, egyenesen délről-északnak szállani, nem sok idő múlva ugyanez irányba hét darabot, melyek mind tovább siettek. Kevés vártatra azután 50—60 darabból álló csapat jött délről, leereszkedett a víztükör fölé, elkezdett össze-vissza repkedni, csicseregni, legyeket fogdosni. . —— Megtelepedésök után egy-két hétig vigan járnak-kelnek, pár után néznek, udvarolgatnak, majd élvezik a mézeshetek gyönyörű, gondtalan édességét. Felszállnak a magasba, ide-oda ívelnek, surrantgatnak a felhők határában, majd leereszkednek, nyílsebesen vágódnak, kigyóznak, k Idevágó fontos munkálatok megjelentek az cáAguiláv-ban, a magyar ornith. központ folyó- iratában, melyek közül utalok következőkre: HERMAN Orró. A füstifecske tavaszi vonulásáról. 1894. 9—27. I. — HEgyrokY K. A füstifecske vonulásának és a levegő egyidejű hőfokának elméleti megálla- pitása 1895. 111—141. 1. — Ugyszintén HERMAN Ottó: A madárvonulás elemei Magyarországon: czímü 66 524 XIII. REND. ÉNEKLŐK. " bizonyos területeket körbe bejárnak, szűntelen csicseregve, beszélgetve. Közbe kinyugosznak valami párkányon, száraz ágon, csatornaszélen, tisz- togatják, rendezgetik tollazatukat, folytatva csevegésüket is. Borult hűvös időben a föld fölött, vizek tükrén szárnyalnak oly gyorsan, hogy a szemmel alig követhetjük. Bekalandozzák az utczákat, udvarokat, tereket . s nagyszerűen tudnak útjokba eső akadályok elől merész kanyarulattal, szinte félreugorva, oldalt vagy felvetve magukat, kitérni. Fészköket, mint általán ismeretes, negyed gömbszelet alakban sárból, pár szalmaszállal tapasztva, építik mindig úgy, hogy fölötte valami tetőzet legyen s belül finom szálakkal, tollakkal bélelgetik melegre. Kivétel és igazán ritkaság máshol fecskefészket találni mint ereszek, folyosók, istállók, kiugró pár- kányok stb. alatt. Néha azonban mégis előfordul a rendes szokástól való eltérés. Így CeRva FRiGYEs talált fecskefészket, Csepel-szigeten, ákáczfa szét- ágazó ágai között, alak szerint olyant, mint egy pintyfészek, csakhogy sárból építve ; egy másik, Erdélyből való, vadszőlőindák közé volt rakva s az ezred- éves kiállításon a k. m. Természettudományi társulat gyűjteményében állott.§ Olyan eseteket is tudok, hogy kitömött, fali diszűl szolgáló, ragadozó ma- dárra fészkeltek, sőt az illető fél más lakásba hurczolkodásával a jövő évben is felkeresték különös otthonukat, noha az a régi helytől jó távolra esett. A költés java munkája májusra esik; ekkor javítgatják ki a meg- lévő, évek óta használt fészkeket vagy építenek újakat. Különösen oly pontokat kedvelnek, hol valami kiálló lécz vagy szeg a fészek alját mintegy tarthatja. Gyakran ugyanis a puszta falra ragasztott fészek leválik s újból kell kezdeniök a kőmívességet. Fészekalja rendesen öt, néha hat, fehér alapszinű, rozsdabarnásan és szürkés ibolyásan foltozott, pettyegetett tojásból áll. Tojásmérték: H. 19—21; Sz. 13—15 mm. Körülbelül két heti költés után, melyben a hím is felváltja párját, kikelnek a fiókák. Az a melegséges, példás vonzódás, mely a fecske családi életének kiszökkenő alapvonása, most éri tetőfokát. Nem szükség leírnom ezt a gyöngéd gondot — — mindnyájan ismerjük. Az etetés rop- pantul igénybe veszi az öregeket, mert az éhező fiókák rengeteg eleséget el- emésztenek. Viponrir, a ki igazán alaposan figyelte madarunk életmódjáttt írja, hogy egy fecskepár reggeli négy órától esti kilencz óráig 538-szor hozott élelmet fiókáinak, még pedig legsűrűbben — 62-szer — esti hét a és nyolcz óra között. X Lerajzolva a Term. Tud. Közl. 1896. évf. 316. I. Xx Vasárn. Ujs. 1887. 285. stb. lapokon. — U. o. 1895. 603. I. INET Vo gs ze NAN étek P ÁK AK EL EGVÜKÉTE RE STAN ÉSE Rá XXXVI. CSALÁD. FECSKEFÉLÉK. 595 13 Miután a fészekből kirepültek, egy ideig a közeli tetőzeten, száraz gallyakon tartózkodnak s a szülők addig táplálják őket, míg ügyesebbek lesznek. Megtanítgatják repkedni, legyeket fogni. Hálásra az egész család a fészekhez huzódik s valami dróton, léczen éjszakázik. Egy folyosón, egy istállóban kelt fészekaljak össze is verődnek később s együtt alusz- nak ilyen választott, bölcsőjüktől nem igen távoleső helyen. Szobám jtaja fölött a csengetyű drótján néha egész őszig 28 fecske — részben lőre, részben hátra fordulva, egymáshoz simulva — töltötte az éjjelt, míg csak az ősz el nem szólította őket tőlem. Majdnem minden pár az első költés után, juliusban; másodszor is tojik, de akkor csupán 3—4 . tojást. Zavartatás esetén sokszor megkésnek s így van az, hogy még . augusztus végén is találkozik fészekben ülő fióka. A mily kedélyes állatka a fecske, annyira okos is. Jól tudja ki az . ellensége, ki a jó barátja; hol fogadják szívesen, hol ellenszenvvel. De . bizalmassága mellett vigyázó, szemes is, s habár ügyes repülése sok . veszély elől védi, mégis az ellenséget éles, figyelmeztető csipogással, siví- tással jelzi, inti a többi madarakat is: Vigyázzatok, baj van! Bízva szár- ; 3 nyaiban merész, sőt szemtelen is; varjukat, karvalyt vagy macskát és B . más nem jó járatú állatokat azonnal vésztjelző hangjával körül repked, E mire a környék fecskéi mind összegyülekeznek s hangos visítgatással, . ide-oda csapkodással kergetik, hajszolják azokat a távolba. Augusztus közepe táján már legnagyobb részök készülődik a nagy . útra. Kiemelkedő épületekre, tornyokra, tetőkre gyülekeznek, rokonuk a . molnárfecske társaságában s naponként gyakorolják magukat. Kisasszony napjára a főtömeg rendszerint el is búcsuzik. Üres lesz a hely, a hol . még pár napja összesereglettek. Kisebb számban ide-oda röpködő idegen . fecskék azonban még hetekig láthatók. Október közepén túl ezek is egyesekre apadnak vagy végleg nyomuk veszik. Mielőtt a főtömeg el- . távoznék, tóságos vidéken rendszerint ezernyi rajokba verődnek s a táp- lálék legtovább ilyen helyeken kínálkozván, addig időznek ott, míg csak "meg nem fogy. Gyakran láthatunk ez időtájt a nádasokon pihenő, . vizek fölött csoportozó töménytelen fecskét, melyek hálótanyára, úgy . mint a seregélyek, a nádszálakra telepesznek. Naplómban feljegyeztem . egy idevágó megfigyelést, a legérdekesebbet, melyet e tekintetben valaha . láttam. Ime jegyzetem: 1885 augusztus 5-én esti !/28 órakor Pápa előtt . egy alig 150 lépés hosszú s 100 lépés széles nádas fölött ezernyi füsti- . fecske — becslésem szerint 5—6000 — szunyograj-szerűleg hullámzik, . tánczol a levegőben. Hirtelen egymásután, hátracsapott szárnyakkal, mint a prédájára vágó ragadozómadarak, irtózatos sebességgel csapkodtak, 59296 XIII. REND. ÉNEKLŐK. mintegy estek a nádba, oly benyomást keltve, mintha száz és ezer fekete golyócska hullana le a magasból. Egy részök ezalatt folyton kóválygott, csicsergett s az aláczikkázók számának hiánya alig volt észrevehető. Jó ideig tartott míg mindannyi belehullott a sűrűbe s xcelültv. Ekkor a nád közé köveket dobtam, mire olyan fékevesztett szárnyra szabadulás következett, akár csak számtalan, fekete tollal megtöltött zsák tartal- mát kapta volna fel a szél. Az egész látványnak hátterét a leáldozó nap és a biborban fürdő, rózsaszínnel, aranyos sárgasággal élénkített nyu- gati ég alkotta s valósággal elragadóan sajátságos, gyönyörű volt az. Néhányat hullámzott ez a roppant sereg, aztán újra kezdődött a efecske- esőv. úgy a mint leírtam. Novemberben nagy ritkaság már fecskét látni, de 1881-ben Sopronban november 2-án még öt darabot figyeltem meg a hóval födött háztetők körül s másnap is hármat. PFENNIGBERGER J. pedig a Drávafokról feljegyezte, hogy egyesek egy nagy istállóban- néhányszor át is teleltek. Az azonban, hogy iszapba, odvasfákba is beveszik néha magukat s átaluszszák a telet, mint némely emlősök — képtelen mese. A füstifecske leginkább szunyogfélékből, apró repülő rovarkákból, legyekből, kis pillékből él. Ha a méhészek panaszkodnak, hogy a sok fecske kapkodja a méhesből ki-be röpködő méheket: ez gyakran tévedés, mert nem mindig a méheket, hanem éppen az ott tanyázó méhellenségeket : a viaszmolyt (Galleria mellonella) stb. pusztítják. A mi méhet fog az legin- kább fulánk nélkül való here, mely nem árthat neki. Az azonban való, hogy néha megtizedeli a heréket a méhesek táján, sőt a dolgozó méheket is. Ha észreveszszük, hogy kárt tesz, ne engedjük a méhes köze- . lében fészkelni. Nagy gyomrúságánál, szaporaságánál, gyakoriságánál fogva temérdek kellemetlen, káros rovart, legyet, szunyogot emészt el s tisztítja házunk környékét, a kertet, mezőt egyaránt, még pedig hat- hatósan, mert a hol sok a préda, ott rendszerint összegyülekeznek s Közös erővel támadnak a bőven kinálkozó falatokra; így a legelésző jószágot sűrűn látogatják s mindenféle alkalmatlan apró légy- és szu- nyogfélétől, ha nem is teljesen, de részben megszabadítják. Zsákmányu- kat mindig szállva kapják el s még vizet is repülés közben isznak, lecsapkodva, csókolgatva annak tükrét, néha egy kis fürdőt is kocz- káztatva. Szárnyukban van erejük, a levegő elemük: a földre éppen csak fészekanyagért szállnak. Az az oltalom, melyben jogosan részesül, A önkénytelen azt a kívánságot fakasztja: bár részesülnének mindazok a — t$ Aguila 1895. 87. I. XXXVII. CSALÁD. LÉGYKAPÓFÉLÉK. 597 ak hasonló elbánásban, mint a fecske, melyek, csakúgy mint ő, ek, szépek, hasznosak, de a melyeket az emberiség java része üldöz. Miért? mert azokat jobbadán nem ismeri, a fecskét pedig s 4 KÉRVIL CSALÁD. Me LÉGYKAPÓFÉLÉK. MUSCICAPIDAE. ;rük ZER széles, hegyén kis kampóval, mely előtt a kávák élei ogszerűen kivágottak; a csőr tövén többnyire serteszerű szálak : . evezőik száma 10. Erdőkben, kertekben, gyümölcsösökben inak, kivált a fák kiálló száraz ágain szoktak üldögélni, az arra varok után csapni s azokat elkapva, előbbi helyükre visszarepülni. A. ALCSALÁD. CSONTTOLLÚAK. AMPELINAE. gör tövén igen fo serte- vagy inkább szőrszálak (némelyek- ek is hiányoznak); a csüd oldalait, a lábujjak töve felé eső részen pmogesabbán nagyobb vértlapocskák borítják. 108. NEM: CSONTTOLLÚ. AMPELIS L. 1766. Fejök bóbítás; az első evező elkorcsosult, mint a szalonkák efestő ; 2—3. evező leghosszabb ; másodrendű evezőik végén csontszerű Bátányok; az egyenes fark hossza alig nagyobb a szárny felénél. . 528 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A CSONTTOLLÚ MADÁR. Ampelis garrulus (L). 1758. XIX. tábla. (Lanius garrulus L. — Bombicilla garrula ViprLL. — Bomb. bohemica LEAcm. — Bombyciphora poliocoelia M k W. — Parus bombicilla PALL.) I Népies nevei: fenyőmadár (GROSSINGER J.) ; csonttollúmadár (Pécs) ; selyemfarkú (Förnpi J.); selymeg (Magy. Curir). Jegyei: valamivel kisebb mint a seregély ; tollazata finom, selymes, hosszú; fején jókora bóbita; főszine vörösesszürke; torkán fekete folt; farka fekete, hegye sárga; farkalja vörösbarna; szárnyán fehér csík és sárga hosszanti foltok, az öregek másodrendű evezőinek hegyén élénkvörös, viaszfényű, csontszerű nyúlványok (hímnél 9-ig, a tojónál 5-nél nem több), ugyan ilyenek néha a farktollak hegyén is. Csőr fekete, tőben világos ; szemei vörösbarnák ; lábai feketék. (L. I. köt. II. tábla és 13. kép.) Mértéke: H. 175—185; Sz. 113—117; F. 6—65; L. 19-29; Cs. 1—14 em. : Ez a szép madár északon, a sarkköri tájak mocsaras, nedves talaju, nagy fenyőerdőiben költ, úgy Európában, mint Ázsiában és. Észak-Amerikában. Hazájából némely években délibb tartományokba vándorol s a téli hónapokban nagy csapatokban mutatkozik külön- féle bogyótermő fákban és bokrokban gazdag erdőszéleken, kertekben. Megesik, hogy egész Dél-Európáig is levonul. Nálunk bizonyos évek- ben szintén található, de általában — különösen Felső-Magyarország- ban — télszakán többször van, mint nincs s a fenyőrigókkal egyetem- ben nagy mennyiségben kerül a lószőrtörőkbe s csomókba kötve, piaczra. Husa izletes. Észlelték Fiume vidékén is. A csapatok többnyire egyes 18 ha döghalált s más effélét jósolgatnak láttukra. Északon temérdek szunyogot pusztítanak s nyáron leginkább azok- a kal élnek, őszszel és télen ellenben csupán bogyókat, magvakat esznek. Különösen kedvelik a borókamagot és a vörösberkenye, madárcseresznye aa bogyóit, szintúgy a galagonya gyümölcsét. Nálunk inkább közömbös — kh legföljebb a magvak széthordásával, terjesztésével az erdőgazdaságnak fákat lepnek s folyton falatoznak. Reptük gyors, nagy ívekben történik ; a a fán ülve lomha, lusta benyomást tesznek, nem igen vadak s kiván- a csian tekintgetnek a közeledő idegenre. Tavaszra visszatérnek hazájukba. — Rendetlen megjelenésök többféle babonás hiedelmet keltett; háborút, a i a A ; E ] VO. K. 1899. üljes de- Háry ad nat pinx CSONTTOLLÚ MEPFJ1S AM: aA B e e. JA IS MA RULA NYELI DÁR e évi Ép: XIX-ik 1 ei es Veüís XXXVII. CSALÁD. LÉGYKAPÓFÉLÉK. 529 7 nálnak — északon határozottan hasznos. Szépsége és ártatlan volta csolja, hogy kíméljük s ne fogdozzuk, lőjjük. Mert pusztításával selekeszszük mi az északi népeknek, a mit nekünk az olaszok tesz- mikor énekes, hasznos madarainkat öldösik. B. ALCSALÁD. LÉGYKAPÓK. MUSCICAPINAE. ük karcsúbb s tőben nem annyira széles és lapos mint az előbbi Rendesen a 3—4-ik evező leghosszabb. A csüd oldalán nincsen ű pászta. 109. NEM : LÉGYKAPÓ. MUSCICAPA Briss. 1760. Csüd oly hosszú, mint a középső újj; a külső újj első ize a középső össze van nőve. Szárnyuk hosszú, legalább a fark közepéig sőt túl ér. Lábaik gyengék. A SZÜRKE LÉGYKAPÓ. Muscicapa grisola L. 1766. e XX. tábla. Eltalis grisola Borr. — But. montana, pinetorum BRHw.) Jegyei: verébnagyságú; fölül egérszürke, alul fehér, a fejtető fe- szárfoltokkal, a begy barnásszürke hosszanti foltokkal, szárny és eketésszürke, a szárnyfedők és hátulsó evezők fehéresszürke szegé- széle — közepétől a hegyig — szűkített. Csőre fekete, az alsó káva szürkés; szemei sötétbarnák; lábai feketék. A tojó hasa szürkés- Chernel : Magyarország madarai. II. 67 530 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Mértéke: H. 145—149; Sz. 85—91; F. 57—62; L. 33; s. 12—14 em. Egész Európában a Sarkkörig honos, sőt Norvégiában Tromsőig felterjed (697 38 é. szél.). Kelet felé Szibériában, Perzsiában, Turkesztánig fordul elő mint költő. A telet Afrikában, észak-nyugoti Indiában tölti. Hazánkban úgy a síkságon, mint a dombvidéken, sőt a hegységekben is a fenyőövig igen gyakori. Kiváltképpen mégis oly kerteket, erdőszéleket, gyümölcsösöket kedvel, hol odvas fák vannak. Néha az épületek közt is megtelepszik. Tartózkodási helyein mindig egyes kiálló száraz ágak hegyére, karókra, czölöpökre, kéményekre, háztetőkre szokott ülni, mi- közben szárnyait gyakran idegesen nyitogatja — mintha igazítaná — s farkával billeget, de sokkal lassabban, mint pl. a barázda-billegető vagy rozsdafarkú, s hol mellével, hol hátával fordul felénk. Ha valami repülő rovart vesz észre, feléje csap s csőrét csattintgatva fogja el; néha a földre is lecsap préda után, de nem sokat időzik ott, hanem csakhamar ismét felkap helyére. Az ágak közt nem szokott ugrálni, buj- kálni s ülve, egyenes tartásával tűnik fel. Magyarföldön tavaszi érkezésé- nek országos középnapja: április 25—926. Májusban költ, főleg e hónap vége felé. Fészkét nagy nyílású odvakba, falilyukakba rakja. Kőszegen kertünkben vagy 10 év óta mindig a házfal felfutó növényekkel borított oldalán, egy kis fülkében költött egy pár, egyszer meg füstifecske fészek- ben is. Találtam fészket a város közepén egy szelelő csőben is, emelet magasságban, nemkülönben félig szabadon, ágon, lécz mögött, gerendán, szőlőházikók tetőfülkéiben stb. A fészek lazán tákolt s száraz szálakból, gyökerekből, zöld mohából, szőrökből, tollakból való. Fészekalja 5 tojásból szokott állani — de 4—6 közt váltakozik. A tojások zöldesszürke vagy világoszöld alapon, kisebb-nagyobb élénkebb és halványabb vörösbarna foltozással s egyes szürke pettyekkel borítottak. ú Tojásmérték: H. 16-5—19-5; Sz. 136—15 mm. a Az otthonhoz igen ragaszkodnak; míg a tojó költ, a hím a közel- a ben valami karóhegyen őrködik s szemtelenkedő gébicseket, verebeket a nem szível annak környékén. Délfelé felváltja a tojót. Néha juliusban a másodszor is költenek. Hangjuk tzí-izű, tzű-tzi vagy teri-csek-csek-csek vagy fszi-tek-tek. Szeptemberben távozik tőlünk. a Az által, hogy sok legyet, szunyogfélét, apró pillét elfogdos, min- a denesetre el nem tagadható hasznot szerez az embernek, a mit még 3; akkor sem lehet kicsinyleni, ha tekintetbe veszszük, hogy számos kösd zömbös rovar mellett, a hasznos Tachiná-kat sem kiméli. Megérdemli, — hogy fészkelését mesterségesen előmozdítsuk. (L. I. köt. 54. kép.) "8 s XXXVII. CSALÁD. LÉGYKAPÓFÉLÉK. 531 A KORMOS LÉGYKAPÓ. Muscicapa atricapilla L. 1766. sem Muscícapa nigra Bkiss. — Emberiza luctuosa ScopP. — Musc. luctuosa TEMM. — peemeipéta Brcnusr. — Sylvia ficedula LarH. — Ficedula atricapilla Suwp.; Jegyei: kisebb mint előbbi; az öreg hím főszine fölül fekete, . fehér (a fiataloknál és tojóknál a fekete inkább barnás kormos- rke); a második evező (vagyis az első hosszú) rövidebb mint az (; a szárnyon eeyore nagy fehér folt. Csőre és lábai feketék, szemei arnák. . Leirása. Öreg hím: homloka fehér; feje, szemköre, hátsó nyaka, L és a középső farktollak feketék; a szárny feketeszürke, egy hosszú r, lefelé terjedő, nagy folttal; a szélső farktollak külső széle többé- ésbbé fehér, egész alsó test is ilyen. A tiszta fekete fölső testű példányok , többnyire kormos szürkeszin, feketés részletekkel váltakozik rajtuk. ösen őszszel — minthogy kétszer vedlenek — fölül hamvasszürkék. ó fölül barnás sötétszürke, alul szennyesfehér, a homlok és begy ége némi barnás, sárgás árnyalatú. A fiatalok — melyek nehezen böztethetők meg a következő faj fiataljaitól — a tojóhoz hasonlí- . E madár színezetét ivar szerint, és általában is, nehéz adni s jövő kutatásoknak tág tere nyilik ezt illetőleg. Gyakran valóságos eneti sorozatot találunk, ha számos példányát a- következő faj fiatal- inak és tojóinak számos példányával összehasonlítjuk. sáértéke: H. 13- 14; Sz. 74—81; F. 53—56; L. 17—18; 1 em. . Minthogy igen gyakran a következő fajjal tévesztik össze — kül- jére, színezetére vonatkozó ismereteink hézagosak lévén — földrajzi rjedését sem tudjuk pontosan megállapítani. Annyi bizonyos, hogy . eddig érvényben lévő felfogás, mely szerint ckörülbelül egész Euró- át, sőt Észak-Afrikát lakjas nem állhatja meg a sarat. Én abban a etben vagyok, hogy ez a faj inkább északi, mint déli madár s ha slen költ is, rendetlenül teszi. Hazánkból alig néhány tojása ismeretes, gyelőink fészkeléséről alig tudnak s ha igen, legtöbbször a követ- faj fészke az, melynek tojója igen hasonlít a kormos légykapóhoz. ekem még nem volt alkalmam a költés idejében nálunk megfigyelhetni. saga kibb tájakon azonban rendesebben s nagyobb számban költ s ott ; örvös légykapó hiányzik. Svédországban, Norvégiában több helyen 67: 532 XIII. REND. ÉNEKLŐK. találtam fészkelő ládikákban megtelepedve. Vonulását is bizonyos szabály- . talanság jellemzi. Némely években helyenként roppant számban mutat- kozik, azután meg évek mulnak el, s nem látjuk vagy csak kevesebb példányban. 1881 április 25-én s a következő napokon — mint naplóm tanusítja — Sopron vidékén oly töménytelen mennyiségben utazott át, hogy a szó szoros értelmében majdnem minden erdő, kert, bokor csak úgy hemzsegett tőlük. Május 3-ával úgy eltűntek, hogy nyomuk sem maradt. Azóta mindig csak kis társaságban vagy egyesen, esetleg más légykapófélékhez szegődve láttam a költözködés idejében. Lehet, hogy némely évben többen itt maradnak fészkelni; de rendesen aligha. Tavaszi megjelenésének országos középnapja: április 19—20. Majd ha szinezeti viszonyait illető bizonytalanságunk eloszlik, fo- gunk csak való tudomást szerezni elterjedéséről, csak úgy, mint életének egynémely homályos körülményeiről. Szokásai, viselkedése, táplálkozása. tartózkodási helyei szakasztott olyanok, mint a következőnél leirjuk. AZ ÖRVÖS LÉGYKAPÓ. Muscicapa collaris BEcusr. 1795. XX. tábla. (M. albicollis TEmMm. — Ficedula collaris MEv. ; SHARPE. — Muscicapa strepto- phora VrriLL. — M. albifrons BRHm. — M. melanoptera HrcK.! úg Jegyei: körülbelül akkora, mint előbbi; főszíne fehér és fekete. vagy barnásszürke, színre és rajzolatra tehát az előbbivel majdnem egészen egyezik; főkülömbség köztük, hogy az öreg hím nyaka körül széles fehér őrv van, mely azonban a. tojónál és fiataloknál hiányzik s ezek adig különböztethetők meg az előbbi fajtól; a legtöbb (de nem mindegyik) példány farcsikja kissé fehéres, a. 2-ik (vagyis első nagy) evező valamivel — hosszabb, mint az 5-ik; a szárnyon egy nagy, lefelé terjedő s előtte egy kisebb, csíkszerű, fehér folt van (a kormos légykapó szárnyán is néha egy — második foltocska látszik). Csőr és lábak feketék, szemei sötétbarnák. a Mértéke: H. 1277—14; Sz. 8—82; F. 52—55; L. 18; Cs. § 095—1 cm. ; Dél-Európában, főleg Svájczban, Tyrolban, Ausztriában, kevésbbé Olaszországban, Görögországban honos s átterjed Nyugot-Ázsiába ig Hazánkban is több helyt közönséges, máshol meg hiányzik. Azt tapasz-. taltam, hogy évek szerint is változik egy-egy területen való előfordulása. . TE Ze Oz tk e ÁG Tesz Ég at LSHJ3d SIGVITIOD VdvdIOSNnW OdVHADHI SOAUO T VIOSI4D VvVdvIdIOSNY OdVHADHT] AH4dNZzS XuId IBU pp Á3sday Bp — S XXXVII. GSALÁD. LÉGYKAPÓFÉLÉK. 533 sszben összefügg a viszonyok változósával is. Erdei madár létére J hos canfrák különösen tölgyeket és gesztenyéket, kedveli. Nagyobb :ben : inkább o dázágasazzó hol sok migas, öreg fa van, szintén 4088 elhalt, vastagabb mizsszágák] üldögél. Meglehetős vigyázó, MJ át ismerve, nem téveszthetjük el s megfigyelhetjük. Víd, vűd han- usban — főleg második felében — tág nyilású faodvakban, fa- között fészkel s 5 tojást rak, melyek világoszöldek, egyszínűek. "üregek előtt mintegy lebeg s úgy fogja a korhadó, podvás fából ő rovarokat. Kimélendő hasznos madárka s fehér-fekete mezében jelensége az erdőnek. A KIS LÉGYKAPÓ. Muscicapa parva Becusr. 1795. cicapa lais HEunpRk. £ EHR. — M. rufogularis BRHm. — Musc. rubecula Musc. minuta HokwscH. — Erythrosterna parva Bp. — Siphia parva OATEs. ; gyei: akkora, mint a barátczinege ; fölül szürkésbarna, egyszínű ; ya sötétebb barna; a szélső farktollak tőfele fehér, úgy hasa és a is; az öreg hím pofája és nyakoldalai hamuszürkék, torka rozs- narancssárga — hasonlít a vörös begyhez, de kisebb és fekete ső, fehértövű, fekete hegyű szélső farktollaival is különbözik tőle —, a torokfolt agyagsárgás lesz; az öreg tojó begye, torka szürkés eg agyagsárgán árnyalt, farktollain a fekete szín barnás; fiatalabb a tojóhoz hasonlók; fiatalok szürkésbarnásan és fehéren pettyege- 534 s XIII. REND. ÉNEKLŐK. tettek, hasuk fehéres. Csőr sötétbarna, feketésbarna ; lábak feketék ; szem sötétbarna. Mértéke: A. 118—126; Sz. 65—7; F. 59—54; L. 17" 4685 Cs. 097—105 em. Ezt a kedves, de magas fák koronájában tartózkodó madárkát avatat- lan megfigyelők rendesen vagy nem veszik észre, vagy mert természete s életmódja, sőt éneke is némileg a füzikékre (Phylloscopus) emlékeztet, azokkal zavarják össze. Ez okból legtöbb helyen ritkaságszámba vették s földrajzi elterjedéséről is csak újabban tájékozódtunk, noha még nem elég kimerítően. Mint fészkelő Közép-Európában egyes vidékeken gya- kori, másutt meg nyoma sincs; felhatol a 60? é. szél.-ig s átterjed Ázsiába Turkesztánig, Nyugat-Szibériába. Hazánkban PErÉNYi 1837-ben, Eperjesnél a Zárvölgyben, födözte föl s fészkét, tojásait is megtalálta. Nálunk sem fordul elő mindenütt, noha vonulás közben sokfelé feltűnik. Biztosan költ a kőszegi hegységben, Sopron nyugati hegylánczolatának erdeiben, a Kárpá- tokban (Modor, Bártfa), Erdélyben (Brassó, Fogaras stb.), Keszthely táján Vallusnál, Horvát-Szlavonországban. Tartózkodási helyekül a középhegy- ségben százados bűkkösöket, fenyveseket választ s itt azokat a sötétes helyeket, hol a fakoronákon gyéren szürődik át a napsugár s a közelben valami forrás is csörgedez. Ilyen helyeken néha több pár is tanyázik, de esetleg a környéken több napi járásnyira megint nyoma sincs. A sikságban nem igen szeret. Költözködés közben kertekben, gyümölcsösökben, ligetek- ben, Duna-szigeteken találtam [Csepel-sziget, Szendrői-sziget (Alduna), Velencze, Égererdő (Hanyság)]. S feltünő, hogy például Velenczén, több évben egymásután majdnem mindig május 13—15. napokon, egy és ugyan- azon a fán észleltem egy példányt átvonulóban egy-két napig. Az országos középnap szerint: május 5-én érkezik. Soha sehol sem észleltem előbb, mint: április 27-én; legjavában május 10 után vonul. Az irodalomban található márcziusi és április első hetéből való adatok hibás megfigyelések. : Május végén párosodik, s ekkor dallamos, a sötét lombsátor hangulatához annyira illő énekével élénkíti az erdő magányos helyeit. A madárkát nem igen látjuk, mert a magas lombokban ugrál, rep- ked, apró rovarkákat, legyeket fogdosva, de titt-tü, tíitt-tüj titt-tüj- tüj-tüj-tüj strófái, melyet magas hangon kezd s fokonként alább szállva búsan, elhalóan végez, leszólnak hozzánk. Az utolsó szótagokat néha tit-titt formán meg is toldja. Néha az alsóbb száraz, csonka, vastag ágakra is lerepül, azok végére ül s farkát kissé felveti, billegeti, szárnyait X C. LINDNER : Muscicapa parva. — Mitth. d. orn. Ver. Wien, 1896. 42—57 ; 99—102. XXXVIII. GSALÁD. GÉBICSFÉLÉK. 539 ggeszti. Ilyenkor szr, szr, szr, szr, szr vagy fülemile szerű hiűúp- -hjűp-fiű hangokat hallat, a miket halk (4e-tye-tye-tyő ketyegéssel . Június első felében fészkel. Legtöbbször valami rövid, csonka, z, vastag, kikorhadt ágnak üregében, a törzs és ágvilla hasadék- részében találtam finom gyökerekből, zöld mohából, szálakból ké- észkét. Egyes fészkek 4—10 méter magasan voltak. Fészekalja ásból áll, mélyek rozsdás agyagszínű alapon, elmosódott sötétebb suak. A kotlás körülbelül 12 napig tart. ojásmérték: H. 16—165; Sz. 12—14 mm. (őszegen június 27-én félig kinőtt fiatalokat találtam egy fészekben Kis-Kárpátokban július 10-én kirepült fészekaljat. Július végén ek vörös torka elszinül s agyagsárgás lesz. Tavaszszal azonban megkapják a rozsdás narancsszínű torkfoltot, de csak az igen mek, mert a fiatalabbak olyan formák, mint a tojó s torkuk agyag- Szeptember elején távozik tőlünk; e hónap közepén túl nem tam vele. "EVT CSALÁD. GÉBICSFÉLÉK. LANIIDAE. Külsejökre, mint életmódjukra, szokásaikra nézve az éneklő madarak a ragadozókat képviselik. Csőrük erős, oldalt kissé összenyomott, horgas s a felső káva élén fogszerűen kivágott; a csőr tövén több- serteszerű szálak; 1-ső rendű evezőik száma 10; fejök vastag, kissé . egész termetök erőteljes. Fákon, bokrokon költenek ; kiálló ágakon elődnek, hogy prédájukra mintegy reávessék magukat s vele vissza- Iljanak ülőhelyökre. Főleg rovarokat, de kisebb emlősöket, madarakat, lőket is fogdosnak, melyeket gyakran tövisekre feltűzdelnek, hogy köny- ebben szétmarczangolhassák ; eleségök emészthetetlen részeit kis gom- okban kiökrendik. Némelykor zsákmányuk fölött vércseszerűen lebeg- is pár pillanatig. "Legtöbben dallamos, erős hangokon kívül csettegni szoktak, sőt más madarak hangjait, énekét is találóan utánozzák. .§ L. czikkemet: Mitth. d. orn. Ver. Wien. 1887. 20—21. 1. 536 XIII. REND. ÉNEKLŐK. y A. ALCSALÁD. GÉBICSEK. LANIINAE. Meglelietős hegyes szárnyukban a 3—4 vagy 3—5-ik evező a leg- hosszabb. 110. NEM : GÉBICS. j LANIUS L. 1758. d A család typikus alakjai tartoznak ide. Az első evező rövid; a fark Aa egyenes vagy lépcsőzetes s hosszabb, mint a szárny. d A NAGY ŐRGÉBICS. Lanius excubitor L. 1758. XXI. tábla. Népies nevei : őrgébics (Földi J.) ; bábaszarka ; szőri szarka (Dunán- — . túl, Baja); szarkagábor (Dunántúl) ; szarkakergető ( Erdély) ; szarkacsette- 2 gető; szarkacserregő (Erdély); szarkagáborján; szarkabojtorján (Székely- 7 föld) ; szarkakirály (Udvarhely) ; szarkabibőke (Nógrádm.) ; gábos (Baranya- megye). A következő fajtól nem igen különböztetik meg. Jegyei: hurosrigó nagyságú, de hosszabb farkú; az első evező Negye a 2-iknak körülbelül közepéig nyulik; a 2—5-ik evező belső fele jórészt szükített; homloka nem fekete. ; Leirása. A typikus öreg hím: fölül világos hamuszürke; erős szemsávolya fekete; szárnya fekete, két fehér folttal; a válltollak hegye — fehér; a középső farktollak feketék, végükön keskeny fehéres szegésse a szélső tollak felé a fehér szín mindinkább nagyobbodik s a legszél sőbbeken uralkodik, sőt a feketét elnyomja; alsó teste szennyes fehér. A fiatalabbak begyén, mellén szürkés hullámos haránt rajzolat. A kinő 5 fiatalok is ilyenek, de fejükön, pofájukon némi barnás, elmosódott árnya- lat látszik s szárnyfedőik szürkés szegésűek. A fojó olyan mint a hím. éjet ÖRGÉBICS LANIUJ EXCUBITOR LE XXXVIII. GSALÁD. GÉBICSFÉLÉK. 537 yán a fehér foltok kisebbek. Csőre szarufekete, az alsó káva töve b; lábai szürkésfeketék, szemei sötétbarnák. írtéke : H. 2356—254;, Sz. 116—117; F. 11—113; L. 25—98; íja Közép-Európa nagy része, úgy az északibb tájak fel a Sark- felé ritkább s hazánkban is kevés párban fészkel, annál inkább . télen, mikor közelálló fajtája, az északkeleti Európában és . honos Lanius excubitor major PaLL. 1811. (Lanius sibiricus N. SHARPE), mely északi Oroszországban a typikussal elegyesen ellátogat hozzánk. Ez abban különbözik tőle, hogy szárnyán csak . folt látszik. yben Csaró J. 1884 április 3-án, Nagy-Enyednél, a délkeleti (Krim félsziget, Kaukazus, Volga) honos fajtáját is [Lanius homeyeri Cap. 1873 (Lanius excubitor leucopterus Bcp.)] fel- sőt 1889 április 22-én fészkét is megtalálta s fiait felnevelte. ta világosabb szürke, szárnyán sok a fehérség, farcsikja szin- srbe játszik.t kkel határos erdőszéleken, galagonya bokrokban és egyes fa- an, magányosan álló magas vadkörtefákban bővelkedő legelőkön, rokban, nagyobb kertekben, gyümölcsösökben szeret tartózkodni. en a fák hegyén, táviró-sodronyokon, kihajló száraz ágak végén magasból kémlel préda után. Gyakran lecsap a földre vagy a föld beg s azután ismét visszaszáll leshelyére. Néha erős, szarka- cserregő sakk, srekk srekk szavát halljuk. A: fasorokban kocsi "ról-fára előre száll; mindig úgy repül el, hogy leereszkedik aztán szinén egyenes irányt tart s ismét felemelkedik. A többi gébicsek zoktak tenni. Áprilisban fészkel, még pedig sűrű ágú vadkörte- hársfákon, tölgyeken stb., ritkábban fenyőkön. Meglehetősen maga- fészkét apró, vékony ágakból, gyökerekből, száraz növényekből. 1 építi s finomabb szálakkal, tollakkal, szőrökkel, pamuttal stb. észekalja 5—7 tojásból áll, melyek világoszöld alapszínen olaj- és hamuszürkén foltozottak, ritkásan pontozottak is. "0 ásmérték: H. 25—28; Sz. 185—20 mm. otlás 15 napig tart. ngébb állatokkal szemben vérengző, de a nagyobbakat is vak- Fontos szakszerű dolgozatok a nagy őrgébics fajtáiról: L. STEINEGER czikke a Procced. U. S "XVI. kötetében, valamint BoGgpanow monografiája az orosz birodalom gébicseiről (orosz megj. Szt. Pétervárott 1881-benj; Csaró J. czikke az Orn. Jahrb. 1. 163—167. (a L. exc. fészek leirása stb.). : Magyarország madarai, II 68 540 XIII. REND. ÉNEKLŐK. rendes körülmények között majdnem tisztára bogarakból, szöcskékből, sáskákból, lótetükből él. A bogarak közül számos hasznos fajt is pusztít, legtöbbnyire azonban közömböseket. Sok gazdasági jelentősége nincs. Kertekben kárt is okozhat. Kőszegen egy kertész panaszkodott, hogy e gébicsek virágágyait rongálják. A helyszínén csakugyan meggyőződ- tem róla, hogy a frissen kiültetett gyenge palántákat — főleg a violát — kitépdelték s belőlük rakták fészkeiket. Nap-nap után ismétlődött e garáz- daságuk, s mivel több pár fészkelt a kertben, addig nem volt békesség, míg a egyomlálós madarakat fegyverélre nem fogtuk. A VÖRÖSFEJŰ GÉBICS. Lanius senator L. 1758. (Lanius rufus Bniss. — L. rutilus LarH. — L. pomeranus SPaARRM. — L. auri- culatus MüLL. — Phoneus rufus Kaup. — L. melanotis BRHm. — Enneoctonus rufus Bp. — L. ruficeps BEcnHsr.] Jegyei: valamivel kisebb, rövidebb farkú, mint előbbi; a 2-ik (vagyis az 1-ső nagy) evezője és az 5-ik egyforma hosszú, a 3-ik és 4-ik . evező hegyének külső széle szűkített. Az öregek fejtetején, a tarkón túl- terjedő, rozsdásvörös folt van ; főszinük fölül fekete (hím) vagy sötét barnás- EVÉ TAKE ÉRNI TT VÁLRTTLT ÚNVÉLÁNNTETELY TAJZSA ARAT JOTT LESBE ENNNÉKTEBET szürke (tojó), farcsikjuk fehér s a vállakon és szárnyon is egy-egy fehér folt; a középső farktollak egyszínű feketék (hím) vagy feketésbarnák — (tojó), a két szélső a hímnél túlnyomóan fehér, a tojónál csak külső a széle s töve ilyszínű; a hím alul tiszta fehér, a fojó szennyes fehér, . oldalai rozsdás, szürkés árnyalattal; csőr kékes szürkésfekete, szemei világosbarnák, lábai szürkésfeketék. A fiatalok hasonlítanak a következő — faj fiataljaihoz, szárnyukon azonban rozsdásfehér folt van s vállfoltjaik a is — habár félholdalakú foltozottsággal — kivehetők. Mértéke: H. 17:5—182; Sz. 95—10; F. 73—7"5; L. 93- 24 Cs. 43—t4d ém Közép-Európa egyes helyein s különösen a Földközi tenger felé ESŐ területeken gyakori. Északon a Balti-tenger és Visztula, keleten a Kau- kazus, Nyugot-Perzsia, Kis-Ázsia, Palesztina szabja meg elterjedésének —. határát. Magyarországon jó ideig nem volt biztos tudomásunk előfordu- . lásáról. 1882-ben, augusztus hóban, (Csab-Rendek határában (Zalamegye) a lőttem egy hímet. Nyitra körül szintén egy hím lövetett 1888-ban, mely, szintúgy mint a bécsi udvari muzeumban lévő, Sopron vidékéről való pél- dányok, szinezetében némileg a nyugot-afrikai sárgás hasú fajtához (Lanius XXXVIII. CSALÁD. GÉBICSFÉLÉK. 541 or rutilans TEMM.) hasonlít. 1892-ben MotzwáR Lajos a hidas-hollósi en (Vasmegye) találta fészkelve s ugyanott 1894-ben is lőtt egy ot s 1897-ben ismét fészkére bukkant. Ez utóbbi évben találkoztam uliusban Nemes-Csoó és Meszlen (Vasmegye) közt elterülő erdőben. eri KOSZTKA L. Gácson (Nógrádm.) lőtt egy hímet s később meg- , hogy e faj ott elég gyakori.Y$ Ugyanez év junius 22-én Tömördön ) sikerült, egy vén erdőrészletben, néhány párt észlelnem s egy fiókákkal találnom. SzaBó Gy. pedig augusztus 8-án Doba vidékén rémm.) észlelte párban.YY$r A vörösfejű gébics tehát hazánkban ez kötött, szórványos előfordulású s tekintve az utóbbi adatokat, iknél többet róla nem birunk. méltán ritka madarainkhoz sorozható. ózkodási helyei legeltetett vén tölgyesek, melyek alja tüskés és azon- . tüskebokrokkal, vadkörtefákkal, sűrű aljazatból kinyuló szálfákkal kedő legelők határolta részek. Életmódja annyiban tér el többi aitól, hogy igen szeret a lombozat között elrejtőzködni s a magas- tartózkodni, úgy, hogy gyakran véletlenül veszszük észre. Láttam nban fasorban is, habár megriasztva, csakhamar berepült a lomberdő- .§S nem került többé szemem elé. Fészke vadkörtefa kinyuló oldal- ik végén, kb. 6—7 méter magasan volt. A burok csupa száraz erdei álból, egy-két darab, a fa kérgén előforduló, mohából állott, ellen- belseje csupa fehér tyúktollal volt vastagon kibélelve. Junius három félig kitolladzott fiókát találtam a fészekben, melyeket fel- em. Rendszerint 5—6 tojást tojik, melyek zöldesfehér vagy sárgászöldes pszínűek s hamuszürke, halvány olaj- és sárgásbarna foltocskákkal, ekkel behintettek, kivált a tojás tompább részén. . Tojásmérték: H. 21—24; Sz. 16—17-5 mm. . Hangjuk kerregő, ilyenformán hangzó: krekegeg, cserekegeg. Szep- berben hiába kerestem utána, valószinüleg elvonultak, megfelelőleg iszi késő érkezésöknek, mely május első napjaira esik. sos Ornith. Monatssehrf. d. deutsch. Ver. v. Schutze d. Vogelwelt. 1896. 195. I. 4" Aguila 1894. 63. I. kxk Aguila 1896. III. 228. 1. 542 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A TÖVISSZÚRÓ GÉBICS. Lanius collurio L. 1758. XXI. tábla. (L. spinitorgues BecHsT. — L. dumetorum BRHm. — Enneoctonus collurio Bo Népies nevei: vasfejű; vasfejű gábor, csettegető (Vasma.,); szorús gébics (Baja és Veszprémm.); vasfejű gáborján; törökvi ( Fehérm.) ; vasgáborján ; csettegető gébics (Dunántúl); nagyfejű gábor. . Jegyei: pacsirta nagyságú, de erőteljesebb; első evező igen rövid vékony; a 2-ik valamivel hosszabb az 5-iknél, de rövidebb a 4-iknél, 3-ik a szárny leghosszabb tolla ; a két leghosszabb evező hegyének bel széle szűkített. A szárnyon nincs fehér folt.X Öreg hím: fejtető, ta és farcsikja kékes hamvasszürke ; szemsáv fekete; hát, szárnyfedők gesz;: tenyevörösek ; a szárny feketés szürkebarna, a tollak külső szélén rozsdás szegésekkel ; az alsó test fehér, rózsaszínű, ibolyás árnyalattal; a közép farktollak feketék, a külsők tőfele és hegye fehér, a szélsők külső sz is; csőr és lábak feketék; szemei barnák. A tojó lényegesen más, fek. szín nincs rajta; fölül szürkés dióbarna, némi rozsdás árnyalat szemöldöke sárgásfehér ; szemsáva, mely inkább a fül táján éles, rozs barna; a szárnyfedőkön feketésbarna és rozsdásfehéres tollszegések, háton és farcsikon csak feketések; a szárny barna; alsó testének köze a has táján fehér, egyébként sárgásfehér alapon pikkelyszerűen, feke barnán tarkázott; a fark barna, a középső tollak töve rozsdás árnyala a két szélsőnek külső széle és hegye fehéres, a többinek hegyén csak fehéres szegés, mely a középsőkön egészen hiányzik; csőre szarub:z az alsó káva töve szürkéssárga ; lábai szürkésfeketék. A fiatalok a toj hasonlítanak, de egész felső testök alapszine, főleg a hát, szárnyfe fark és a farcsik rozsdásabb, azonkívül keskeny, fekete harántfoltok; pikkelyszerűen tarkázott. Mértéke: H. 168—176; Sz. 92—95; F. 712—7T5; L. 23 Cs. 12—135 em. ; Körülbelül a 64" é. szél.-ig egész Európában előfordul s a köz övekben igen közönséges ; Dél-Spanyolországban, Portugáliában s ál ban a Földközi tenger partvidékén ritkábban fészkel. Ázsiában az A x "Találkoznak nálunk oly példányok is, melyek szárnyán — a fiókszárny alatt — némi fehér folt látszik, ezek a BREHM-féle dumetorum alakot képviselik. : XXXVIII. CSALÁD. GÉBICSFÉLÉK. 543 ységig terjed s Kis-Ázsia, Észak-Perzsia, Palesztina egyes részeiben vázik. Nálunk nagyon gyakori, számos, de nem annyira hegyek közt, nkább a dombvidéken és síkságban. Tüskés, bokrós helyeket, sövé- - . szakadékok, árkok, utak mentén tenyésző, sűrű, bozótos részeket n kedvel. Kertekben, vágásokban szintén szeret tartózkodni, gala- gökénybokrok . tetején, távirósodronyokon, gabnakeresztekben, nem s magas fák hegyén üldögélni. Viselkedése, repte, mozdulatai ók azokhoz, melyek a többi gébicseket jellemzik, kivéve, hogy a közelében található sűrűségek közt is reája akadunk s nem magas fákhoz ragaszkodik, sőt a bokrokban is bujkál s a földön oször látható. Ezenkívül élelmét rendszerint tövisekre szúrja. Sok- egymás mellett több ilyen feltüzdelt rovart, darazsat stb. talál- ik, melyeket, ha egyszerre nem költhet el, mintegy éléskamrában ts visszatér hozzájuk. Hangja csek, csett, csek, de a hím ügyesen za más madarak énekét s a fecske, veréb, czinege s egyéb fészke lő fajok strófáit sajátszerű, szép. énekébe beleszövi. Hozzánk az országos középnap szerint: ápr. 26.—27-én érkezik s mberben távozik, hogy a hideg hónapokat mélyen Afrikában, a sa-öbölben töltse. Május utolsó harmadában kezdi fészkét rakni, melynek burka erő- yökerekből, növényszálakból, mohából, száraz levelecskékből készül, pedig finomabb szálakkal van kirakva. Többnyire utak mentén. tüskés bokrokban, rózsahajtások közt stb. 12—3 méter magasan fészkébe junius elején rakja 4—6, igen változó színű tojásait. Az szín hol fehéres agyagsárgás, rozsdásfehéres, hol zöldesfehér, a leg- bnyire koszorúsan álló foltozás, pettyezés pedig vörösbarna és hamu- e. (XXXIX. tábla.) Tojásmérték: H. 1955—238; Sz. 152—176 mm.? A hím nem igen AHH fel ülős párját, mely két hét alatt költi ki zekalját. . Tápláléka különböző bogarakból, darazsakból, méhekből, apró békák- gyiíkokból, egerekből és cziczkányokból, madárfiókákból, gyengébb es madarakból áll. Igaz, hogy cserebogarat és egeret is sokat elpusz- javarészt azonban közömbös vagy hasznos rovarokat [ganajbogár otrupes), futó- és sirásó bogár (Carabus, Necrophorus)], földi darazsa- . (Bombus), nemkülönben hasznos kétéltűeket, hüllőket eszik. Kertjeinket . k A fehéres alapszínű, rozsdásan foltozott tojások általában kisebbek, mint a zöldes alap- k. 544. XIII. REND. ÉNEKLŐK. élénkítő hasznos, énekes madarakat üldözi, nyugtalanítja, elnyomja és öldösi, ezért nem érdemel kiméletet ; főleg kisebb kertjeinkben nem. Meg- figyeltem, hogy a házi kertünkben rendesen fészkelő czinegék, poszáták, csicsörkék, zöldikék, pintyek, tengeliczek stb., midőn egy gébics-pár is megtelepedett itt, megritkultak s a következő években mindig kisebb számban tértek vissza régi fészkelő helyeikhez, annyira, hogy mióta a gébicsek is évente megjöttek, végre majdnem egy negyedrészére apadt le madaraim száma. A gébicseket kipusztítván, most ismét több a fészek és madár lakásom táján, noha nem annyi, mint hajdan volt, mert az apró zsiványok ivadékai a szomszédban ütöttek tanyát, itt pedig nem véthetek nekik. Garázdaságaiért házunk táján nem számíthat barátságunkra. Sza- bad területen azonban közömbös. XXXIX. GSÁALÁD, VARJUFÉLÉK. CORVIDAE. 3 Ezek az éneklők rendjének legnagyobb, legerőteljesebb fajai. Csörük erős, vastag, kissé hajlott vagy egyenes, a csőr tövét és az orrlyukakat többnyire merev, serteszerű szőrözet borítja; az első evező mindig hosz- a szabb, mint a leghosszabb szárnyfedők, csak a szarkánál rövidebb, a mint a második evező félhossza. Habár éneklő készülékök van, dallamos hangon nem tudnak szólni, inkább csak kárognak, csörögnek, rikácsolnak. Java részök állandó, némelyek azonban helyetváltoztató, csatangoló termé- szetűek — nem igazi költözködők — és társaságszeretők. Élelmök igen sok- féle, úgyszólván mindent megesznek, a mihez jutnak, a mivel megbirkóz- hatnak. Fákon nyílt fészkeket építenek, egyes fajok azonban odvakban, ütnek tanyát; némelyek nagy telepekben, mások páronként, de bizonyos területen arányosan megoszolva költenek. Majdnem kivétel nélkül ravasz, igen értelmes madarak. : 3 A. ALCSALÁD. VARJAK. CORVINA E. Csőrük kissé hajlott, fejhosszú, nem kampós végű; ezek a család legjellemzőbb alakjai. XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 545 111. NEM : ser ezeti VARJU. CORVUS L. 1758 3 ny hegyes, hosszú s összecsukva hegye a fark végét vagy eléri megközelíti. A fark egyenes vagy elkerekített és rövidebb, mint a Az 1-ső evező oly hosszú vagy majdcsaknem oly hosszú, mint d rendű evezők, a 3—4 vagy 3—5-ik evező leghosszabb. A HOLLÓ. Corvus corax L. 1758. C. maximus Scop. — CG. elericus SPARRM. — C. sylvestris, littoralis BRHm. — nobilis Govrp. — C. vociferius CaBor. — C. lugubris AGass. — C. faröensis ScHL. Jegyei: majd egy harmaddal nagyobb, mint a varju; csőre nagy, íves; farka elkerekített; az összecsukott szárnyak hegye a fark- eléri; szine fekete, egészben kékes, a szárnyakon zöldes zománczú ; ktollai meghosszabbodottak. Csőr és a csüd egyforma hosszúak, a ező rövidebb, mint a 6-ik. A fiatalok feje nem oly zománczos, az öregeké. Kopottas tollazatú öregek szárnya és farka sötétbarnás. lábak feketék; szemei sötétbarnák. ENG G e KH 68-68-71; Sz. 42—4A; F. 26—21; L. 7—T3; 7"9—8-2 em. Európa, Ázsia és Amerika északi felében több helyen közönséges. irészünkön majdnem a Földközi-tengerig hatol le. Norvégia part- kén végig, föl az Északi-fokig találtam fészkelve. Ázsiában a Himalája észak-nyugoti Indiában, Közép-Ázsiában, Szibériában honos. Ha- an nem mindenütt kerül elő. Leggyakoribb Erdélyben s a délibb eken, itt-ott a Kárpátokban; Nyugot-Magyarországban ritkaság, sőt zik. Hegyes és sik vidék közt nem igen válogat. Roppant óvatos, ermészete megérzi, hogy művelt területen nem volna biztonsága, nagy kiterjedésű erdőkben vagy emberektől ritkásan lakott területeken ázik, hol táplálékát kényelmesen s háborítatlanul keresheti. Tartóz- isi helyeiről messzebb kirándulásokat tesz, főleg télen, mikor sz1í1- obben akad az eleség, de nem költözködik. lt: Magyarország madarai. II, 69 546 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Értelmi fejlettségre úgyszólván valamennyi madarunk között első helyen áll. Számító, vigyázó, gyanakvó, de ha biztonságban érzi magát, csak annyival merészebb, szemtelenebb. Nem ismer különbséget vadász és ártatlan szándékú járókelő között: ő minden emberben ellenséget lát. Mielőtt valami szándékát végrehajtja, bámulatos körültekintéssel mérlegeli a viszonyokat, szimatol, fürkészget s csak ha minden gyanuja eloszlott s a körülmények teljesen veszélytelen voltáról meggyőződött, cselekszik. Még a varjak, szarkák is jól érzik, hogy tehetségre fölöttük áll. A ki valaha dögkunyhóban ült lesen, tapasztalhatta, hogy a varjak, szarkák a dögre addig nem igen szállnak, míg a holló le nem ereszkedik. Ekkor azután a szomszédos fákon várakozó éhes társaság is nekibátorodik s ők is oda merészkednek. Áldozatának vagy a dögnek mindig szemét kezdi vájni s később nyúl a többihez. : Repte különbözik a varjakétól, mert nyugodtabb, ölyvszerű. Gyakran a magasban úszva körözget, örvénylik. Reptében is feltünik otromba csőre, hosszú, elkerekített farka. Hangja mély klong, klong vagy krokk, kraok, 7 néha kruk, krug. A földön kimért lépésekkel, egyenes tartással sétál, a mielőtt felrepül, néhányat ugrik. Kora tavaszszal, sokszor február elején, kezd fészkelni, magas fákra, majdnem a korona hegyébe, 10—20 méter- a nyire a földtől, hegyes vidéken sziklarepedésekbe is, rakván nagy, varju- fészekre emlékeztető lakását. 4—6 tojásból álló fészekalját három hét alatt költi ki. A tojások zöldes alapszínűek, szürkésen, világos és sötétbarnán — foltozottak. Tojásmérték: H. 465—53; Sz. 32—35 mm. Fészkét nagy odaadással védelmezi erősebb ellenséggel szemben is — s Lovassv S. feljegyezte, hogy egy alkalomkor öcscsét, ki hollófészekből 08 tojásokat akart kiszedni, az öregek vagy húszszor megtámadták, fejét . a megvágták, szárnyaikkal megcsapták s csak folytonos dobálódzással tart- hatta az otthonukat védő madarakat annyira-mennyire féken, hogy a a tojásszedés mégis sikerült. Varjakat, szarkákat, vércséket sem szivelnek B fészkök közelében s arra tévedőket azonnal elüldöznek. Apróbb éne- "18 kesekkel azonban nem sokat törődnek, viszont azok sem vele, legalább Temesmegyében egy hollófészek körül kiváló nagy számban találtam mindenféle éneklő madarat. Kiröptetett fiókáikat szorgosan tanítgatják, szoktatják az óvatosságra. Emlékszem, minő fáradságomba került egy ilyen szárnyra szabadult fészekaljból egyet is puskavégre kerítenem. Az öregek mindig másfelé igyekezték figyelmemet terelni s magas fák hegyére szál lottak, mintegy mutogatva, kinálva magukat. Midőn azonban megcser- A HE 8; a 4 4 Je § ; . AA § 8 b s; al ik HZ, 8 1A 5. r- JE: j s a a Bet A ú XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 547 m őket, azalatt a fiatalok más fára telepedtek s megzavartak, úgy, r újból keresni kellett hollétüket. . hollónak az a tulajdonsága, hogy fényes tárgyakat ellopkod, any- ismeretes, mint egyéb kirivó szokásai: ravaszsága, rablásai, okos- stb. A fészekből szedett fiatalok megszelidülnek s ezért mulattató szárnyasokként sok helyt tartják őket. Bizonyos népszerűsége is özmondásainkban, gyermekmeséinkben, költészetünkben gyakran unk vele. Ő lévén legnagyobb cfeketes madarunk, a sötét szi- ies kifejezésénél természetesen önkénytelen hozzája fordulunk, pl: lófürtökc, Ritka, mint a fehér hollós, cHolló volt, hattyu leszs haja megőszült), Fekete hollónak fekete fia, fekete testben fekete (: igazi hollós stb. Más mondások életmódjából indulnak: xHollók légeskednek szemén, Holló hollónak nem vájja szemét,, cFarkas lló is élni akaro, Holló nem fél az akasztott embertőlv, cHolló- zetűs (tolvaj) stb. Költőink is gyakran megszólaltatják a népies fölfogást, mely a sötét- yász, feketeség példázásánál él a hollóval; nemkülönben azt is, mely iVŐ szerepet - osztott e madárnak, noha nem az öröm, hanem a. rúság postása ő. Előbbire tartoznak pl. : Szőke asszony, szőke asszony, Fehér hattyú, fehér hattyú ! Sorsod olyan fekete, Mint a holló, mint a holló ! PETŐFI. cMint a holló fényes, barna. Kontyra szedett hosszú hajas. CZUCZOR. cBeh szép az a hollómadár ! Olyan barna, mint a bogár." Tompa. Jegenyefa tetejében magosan Hét holló ül feketében, gyászosan." (Monostori népdal.) Ellenben az utóbbi felfogást bizonyítja ez a székely ballada : ; Várj meg holló, várj meg, hadd izenjek tőled. Apámnak, anyámnak, jegybeli mátkámnak. Repülj udvarára, szállj le ablakára, Ha kérdi, hol vagyok, Mondjad, hogy rab vagyok." " ARAnY hires balladája, melyben Szilágyi Erzsébet hollóra bizza levelét, vigye el Prágába fiának, Mátyásnak : : 695 548 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Ki kopog? Mi kopog? Egy. fekete holló, Nála meg a levél Vagy ahhoz hasonló." Hogy a betyároknak nem kedves madara volt, természetes, mert az akasztófára emlékeztette őket. Rossz jelnek tartották, ha cholló károgott" útjuk elés s varjak röpködtek fölöttük. Perőri is oda rajzolja madarunkat a bitófára: cNégyágú épület, a mely be sincs fedve, Mely akasztófának vagyon keresztelve ; 3 E. Akasztófa mellett hollók károgása — — va — — —)p stb. . k Mindezekből kisugárzik, a mit már előbb is sok helyt tapasztalhat- A tunk: a magyarság kiváló biologiai érzéke, realisztikusan hű felfogása 4 még a költészetben is. Soha sem fajul annyira, mint a német felfogás, mely bebizonyíthatólag sokszor elhagyja a való, igaz alapot. A német, 38 rossz anyára mondja: hollóanya (Rabenmutter), pedig ez egészen ellen- kezik a természethistóriával, hiszen utaltunk reá, hogy éppen a holló — rendkívül ragaszkodik fiókáihoz, feláldozóan védelmezi őket s nem a rossz, hanem inkább a legjobb anyának lehetne példája! Mennyivel fino- Aa mabb, természethívebb a mi népdalunkból : A cNagypénteken mossa holló a fiát, kicsillámló éles megfigyelés! Nemcsak hangulatfakasztó mondás ez s. odavetett valami, hanem bizonysága, hogy a magyarság figyelmét nem kerülte el a holló korai költése. Husvét táján csakugyan fiókái vannak, — a mi nagyon jellemző, mert ilyenkor a legtöbb más madár csak kezd fészkelni. Élő állatokat, dögöt, tojásokat, hulladékot, magvakat, gyümölcsöt egy- aránt eszik. A mit megkaparínthat: azt el is költi. Így azután hasznot . is tesz, mert hörcsögöt, egereket, ürgéket pusztít, a dögöt elemészti bizonyos tekintetben tisztítja tehát a határt. De rablásait fel nem éri ez a működése, sőt azok mellett eltörpül, jelentőségét teljesen elvesz A vadállománynak, madárfészkeknek veszedelmes ellensége, temérdek tojást, fiókát, süldőt, kinőtt nyulat, szárnyasvadat, madarat gyilkol meg, az őrizetlen majorságot lopkodja — szóval sötét, garázda lelkű, mely nem érdemel egy szikrányi jóindulatot. Méreggel, lőfegyverrel, csapóvas irtsuk, a hol feltünik, fészkeinél lőjjük ki a tojót s szedjük el tojásai . XXXIX. GSALÁD. VARJUFÉLÉK. 549 . dögnél különösen eredménynyel vadászhatjuk, de bagolykunyhó- s elejthetjük. Szabadon megcserkélni, kitanult vigyázékonyságánál , nem igen lehet. A dögkunyhóba is jó korán, virradattal üljünk, . a hulláknál-hajnal hasadtával szokott jelentkezni. A VARJÚ. Corvus cornixg L. 1758. t hamvas varjut (C. cornix) és a fekete varjut (C. corone) eddig a . ornithologus külön fajoknak vette. KauP és SHARPE ezeket és ilakjaikat kiszakították a Corvus nemből.-s Corone nemben (Co- rone és Corone cornix) tárgyalják. Én is érzem, hogy e két alak di közelálló rokonaik) a Corvusok közt külön formakört kép- s jogosan sorozható más nembe; ha azonban — mint e könyv is — korlati szempontokat követünk, s a sok nemre tagozást kerülni juk, akkor csupán egy fajnak fajtáiként említhetjük őket. Ezt a fel- ő bizonyítja, hogy a kettő között számos átmeneti alak van, nem- nben, hogy igen gyakran — elterjedésük határain — egymással ő lróóodhakk s főleg, hogy megkoppasztva lehetetlen őket meghatá- évén köztük az egyedüli eltérés a szinezetben t. i. a cornix hasa áta szürke, a corone pedig egészen fekete; a mihez vehető elterje- zök, a mennyiben némely helyeken egymást helyettesítik. Ez okból én i ornithologusok cornix nevét veszem faji névül s a két alakot há- névvel így jelölöm : 1. Dolmányos varju. Corvus cornix typicus. 3 ú. cinereus Lracn. — C€. subcornix BRHM. — Corone cornix Kaup.; SHARPE.! Népies nevei: hamvas-, tarka-, szűrdolmányos-, ködmenes- nenhátú-, kálomista-, szürke varju vagy varnyú, vargyú; szürke bként fekete. Csőre, lábai feketék, szemei sötétbarnák. 2. . Fekete varju. Corvus cornix corone (L.). (C. subcorone, hiemalis BRHum. — Corone corone SHARPE. ! k Ilyen korcsok szines képei J. THIENEMANx-nak, az Ornith. Monatsschrift-ben (Gera) 1896. 4. 1. megjelent czikkét világítják meg (VII., VIII. tábla). . az uralkodó. Európában a fekete varju legészakibb előfordulása Skócziában ai is majd csaknem Szibéria közepéig, fel a 69" é. szél. fekvő tájakig 550 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Jegyei: szakasztott olyan mint a dolmányos varju, csakhogy egészen fekete. Nem tévesztendő össze a nálunk közönséges és fekete varjunak is nevezett vetési varjuval — a következő fajjal, — melytől következők- ben tér el: a vetési varju (C. frugilegus) csőre karcsúbb, ellenben a fekete varjué olyan, mint a hamvasé; a vetési varju öreg példányainak csőr- töve kopasz, tollazata kékesbíboros zománczfényű, ellenben a fekete varju csőrtöve nem kopasz, olyan, mint a fiatal vetési varjaké, tollazata pedig — főleg a fej és begy — nem ibolyás zománczú, hanem fényes fekete ; a vetési varju pehelytollai, 78. B nagy tollak töve sötétszürkék, a fekete varjunál ellenben szürkésfehérek; ezenkívül a szárnyalkata is más, mert előbbinek 1-ső evezője rövidebb a 9-iknél, utóbbinak 1-ső evezője pedig egyenlő a 9-ikkel vagy hosszabb annál; a fekete varju fejének tollai hegyesek, a vetési varju fejének tollai ellenben lekerekítettek, foszlottab- bak. Előbbi karcsúbb, utóbbi vastagabb termetű. Mértéke: H. 42—44; Sz. 31—32; F. 19—20; L. 55—59; a Cs. 52—62. 8. A dolmányos és fekete varju elterjedése igen sajátságos. Hol tisztán 3 az előbbi, hol csak az utóbbi található, néhol — főleg határaik érintésé- j nél — pedig elvegyűlve lépnek föl, de nem egyforma arányban. A fekete 5 varju inkább nyugoti Európában számos, ellenben északon és földrészünk —. keleti felében, különösen hazánkban, Oroszországban a dolmányos varju van, délen meg átterjed Afrika északnyugati részeibe; a dolmányos A varju Skandináviában az Északi-fokig mindenütt közönséges s Ázsiában — honos. De a fekete varju szintén fellép Szibériában s Közép-Ázsiában a s messzebb terjed keletnek.Yk Nagy földrajzi elterjedése folytán csak 78 természetes, hogy helyenként több kisebb eltérőségek fordulnak elő kül- sejében, s így az Amerikában honosakat is fajtáknak tekinthetjük. aa Hazánkban úgyszólván csak a dolmányos varju fordul elő — legalább — a fekete varjut eddig biztosan csak Sopron-, Vas- és Zalamegye nyugoti a részeiből ismerjük.$kk Az első magyar példányt, mely azonban nem igen — typikus, 1896 szeptember elején Köőszegnél lőttem. Igen érdekes a dolmányos —. és fekete varjak elterjedési határait a vasútról észlelni; néha határozottan — megfigyelhető, hol kezd uralkodni a fekete s veszni a szürkeszínű vagy k A nyugat-szibériai dolmányos varjak némileg eltérők az európaiaktól (Corvus cornix sharpii) a valamint a Perzsiában, Mezopotamiában élők is (capellanus). ; 3 f. Xk A kelet-szibériaiak szintén némileg különböznek az európaiaktól (orientalis). kix L. cAguilas 1898. 289—292. 1. XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 551 ordítva. Bécsben a szürke túlnyomó, de Sct-Pölten felé utazva mindig resbedik s a fekete túlsúlyba kerül. Észrevehetjük az érintkezést is: legalább láttam egy fészeknél ülő párt, melynek egyike hamvas, a ika fekete. volt. Sct-Pölten után a szürkével alig találkozunk már s . feketéket látunk jó darabig. . A dolmányos varju hazánkban állandó madár, télen azonban számo- db, mert az északon költők zordonabb hazájukból levonulnak hozzánk megnövesztik a mi állományunkat. Ilyenkor rendesen csapatokban, si varjakhoz szegődve barangolnak, meglátogatnak bizonyos eledelt ó területeket, réteket, országutakat, trágyahelyeket stb. Az éjjelt. mi magas facsoportban, erdőben töltik s alkonyat felé seregesen, iindig ugyanazt az irányt megtartva húznak háló tanyájukra, s ugyan- hajnalban vissza. Azt tapasztaltam, hogy a huzásuk iránya majdnem denütt egyforma: a nap állásával ellenkező irányú; azaz este Ny— hajnalban K—Ny-nak esik. Ha sok a varju, egész népvándorlás énye keletkezik huzásuk vonalán nap nap után s még a nagy- in vadászgatni, a madarak fészkeit, tojásait, fiókáit rabolgatni, zajló olyókon, jégtáblákon leusztatva halászgatni,§ a mezőn egerészni. Szóval r mesterek, mindenféléhez értenek, mindenhová ellátogatnak. Jelle- ki ől csakugyan elmondhatjuk: hogy a viszonyokhoz, azok különféle- hez, mindig alkalmazkodnak a nélkül, hogy eredetiségükből enged- kk. Értelmi fejlettségük bizonysága ez. Jól megítélik a körülményeket, nte következtetnek. A mily óvatosak mikor szemességre szükség van, iy bizalmasak az ellenkező esetben. A vadásztól félnek, ismerik őt; az után gyanútlanul lépkednek, tudván, hogy a szántó nem bántja őket. koriságuknál fogva általán ismertek, népszerűek, habár valami szeretet- . k A varjak elterjedéséről alaposabb tájékozást nyújt NEwrown: Ornith. Centralbl. 15. és 18. — RicHTER: Ornith. Monatsschr. 1889, 304—308. lap (térképpel). Utóbbi dolgozatban a hazánkra kozó rész hibás. . Egy izben láttam, hogy a zajló, egymásra hirtelen feltorlódó jéglapok egy varjút lesodortak vizbe; a madár a jég alá került s ott veszett. 52 XIII. REND. ÉNEKLŐK. ben nem részesülnek mert lényök minden kedvesség nélkül szűkölködik mihez károgó hangjuk, fekete, komor, hamvas-tarka szinezetök sem járulhat enyhítőleg. Számos közmondásunk megemlékszik a varjakról s közbeszédben gyakran példázgatnak velök: hiszen önkénytelenül, mind- untalan szemünkbe ötlenek vagy halljuk károgásukat. Szavukról mondja a mondóka: c Kár, kár, kár az Istent megbántani. Ravasz tekintetökre czélozva mondjuk a valamit sóvár szemmel hiába kivánó emberre: xNézi mint a varju az üres csontot. Február végén — ha korán beáll az enyhe idő —, rendesen azon- ban csak márcziusban kezd a dolmányos varju párosodni. Telepesen nem fészkel, de néha fasorokban, kisebb erdőrészekben nem nagy távolokban találhatunk költőpárokra. A fészek középmagasan szokott valami fasudár elágozásában épülni. Burkolata ágakból van rakva, mélyedése sörtékkel, szőrökkel, kóczezal, sőt rongyokkal kibélelve. Erdőszéleken, facsoportokba, réteken álló egyes fákon legtöbbször alapítják otthonukat; a hol fák nincsenek sziklaüregekben is fészkelnek. Ha lehet, egy-egy fészket több éven át használnak. Április közepén 4—6 halványzöldes alapszinű, szürkén és olajbarnán foltozott, fröcscsentett, pettyezett tojást raknak. Tojásmérték: H. 36—46 ; Sz. 2773—318 mm. A tojó egyedül költi ki fészekalját, de párja rendesen a fészek kö- zelében tartózkodik, ételt hord neki s vigyáz, hogy váratlanul ellenség ne férkőzhessen oda. A fiatalok egyideig szülőik vezetése mellett röp- ködnek, azután összetársulnak más fészekaljakkal, vagy egymagukban — úgy a mint az alkalom magával hozza — járnak eleség után. Emberi szempontból, a varjak működésének, éppen nagy elterjedé- süknél, közönséges voltuknál fogva és táplálkozásukat tekintve, meg- lehetős nagy jelentősége van. Egész kis irodalom támadt már hasznos- ságukat vagy károsságukat illetőleg. Különösen két ellenséges tábor küzdött egymással e kérdés eldöntésében: a vadászok és a gazdák. Mindazon madárfajok jelentőségének mérlegelésében, melyek káros vagy xX Ujabban igen érdekes vizsgálatokat tett közzé Németországban Dr. RöRiG a varjak téli táp- lálékáról (Untersuchungen über die Winternahrung der Krühen. — Mitth. d. landwirtsch. physiolog. Laboratorium d. Universitát Königsberg 1897.). Noha a mi viszonyaink közt hasonló vizsgálatok talán más eredményt adnának s RÖRIG eredménye éppen csak Németországban bir jelentőséggel, bizonyos tekintetben nekünk is tanulságos s azért összegezését feljegyzem. November 1-től márczius 1-ig megvizsgált 203 dolmányos varju gyomor- és begytartalma következő volt: Növényrészek 489, még pedig: 2"19/o csirázott buza, 11"99/o nem csírázott buza, 6"69"/o nem csirázott rozs, 49/o zab, 1"29/o árpa, 5"59/o különféle mag, 3:6"/o zöld növényrész, 6"29/o kalász, 6-9"9/o lóganéj ;. állatmarad- ványok : egér 5"89/o, rovar 3"79/o, hal 6-79"/o, hus 189/o, különféle 2:69/o. : i s ZÁ szelte zkt sú ga 9 A ezé be si LT ZÁ gat MÉNE TÖTT EGT RK I ZENO STT s ZT EST MENNÉK ETO EST PERE XXXIX. GSALÁD. VARJUFÉLÉK. j áig tűzni. Azt mondottuk följebb, a varjak mindent megesznek. Hát A részletezés és tüzetesebb vizsgálat pedig arra tanít, hogy évszak int is mindig megvan bizonyos kiválóan kedvelt táplálékuk, a többi denféle, mellesleg kerülő mellett. A mit az évszak nyujt s mi időnként főélelmük: az dönt leginkább értékük megítélésénél. Ta- r, a szántás-vetés java folyásában, az eke nyomát hűségesen, pan is kisérik s a felszinre kerülő pajorokat, csimaszokat, rovarokat, it alaposan felszedik, kivált a cserebogarat és a czukorrépa ellenségét, tférgets, ; de a vetőmagot és csirázó vetést sem vetik meg, gyakran ik. Később rendesen vadászgatnak madárfészkekre s elrabolják — 1 sen a földön költő és általában nyiltabban fészkelő fajok tojásait, t. Bekalandozzák, mint számtalanszor megfigyeltem, a mocsarakat, jobb tóságok belsejét is s kiszürcsölik a réczék, szárcsák, bibi- tb. tojásait. A fogoly-, a fürj- és fáczánfészkek csak úgy szenved- , alattomos rablójáratoktól. Közbe süldő nyulat is megtámadnak s ietőleg közös erővel, ha másként nem, megölnek. Tanuja voltam egy nya elkeseredett védekezésének és harczának, melyet két dolmányos wrjuval folytatott. Mint a macska, számtalanszor felugrott a zsiványokra, utóbbiak mégis csak megölték két kölykét, s mire a helyszinére értem, kezdték. Többen cbandábas állva erőtlen vagy öreg nyulat is rel üldöznek. A megsebzett nyulakat is rendesen ők ölik meg. Nyá- olytatják a madárfióka vadászatot, s vedlő, tehát nem teljes erőben öreg madarakat is fogdoznak esetleg. Cserebogarakat és egyéb rova- at — hasznosakat és károsakat egyaránt, — a réteken meztelen csigá- t szöcskéket stb., vízpartokon békát is fognak és falatoznak. Ha érik, mc mfiak apróságából is elcsenegetnek egyet-egyet. Őszszel egerésznek, bonaszemekre járnak a kazalokra, az ekét is megint követik, de diót s yéb gyümölcsöt is kóstolgatnak, mert ők sem maradhatnak ki a cszü- tbőb. Télen a szemétdombokat, utakon kerülő hulladékokat keresgélik s szedik ki belőle az élvezhető részeket; a vizekre is ellátogatnak zgatni, lékeknél vagy úszójégtáblákról, partokról lesvén falat után. rákot is megfogják, csakúgy mint a kagylót, csigát. A silány soron nagy hóban sinylődő fogolycsapatokat is tizedelik. Ha nem igen mély hó, a téli vetésben is garázdálkodnak. Minden időben csemegéjük a dög. ; Már most vizsgáljuk az érdekköröket sorjában, melyeket a varju ködésével sujt vagy előnyben részesít: s mily mértékben teszi azt? . Az erdésznek legalább is annyi kárt okoznak, mint hasznot, mert enként, a hol sok a dolmányos varju, az erdei vetést szedegetik, a fenyők : Magyarország madarai. II 554 XIII. REND. ÉNEKLŐK. vékony ágait letördelik s közvetve — a hasznos madarak pusztításával — is károsítják őt; másrészt azonban a cserebogarak szaporodásának hat- hatós korlátozói, a mi meglehetősen ellensulyozza kártételeiket, kivált ha tekintetbe veszszük, hogy ártalmas hernyókat is pusztítanak néha. A vadász feltétlenül ellenséget láthat benne, mely rendes Vadázis E területen meg nem türhető. A halász szintén némi — bár többnyire lényegtelen — károsodást jegyezhet bűnlajstromára. Itt-ott, rendezett halgazdaságban, tehát nem szivesen látott vendég. Hogy nemcsak silány halat pusztít, — ezeket nagyon szívesen, gyakran üldözi — hanem nemes fajokat is, azt ujab- ban jegyezte fel róla — a dolmányos varjuról — KRISÁN GYÖRGY Petro- zsény vidékén, a ki többször megfigyelte a varjakat pisztráng halász- a gatás közben s meggyőződött, hogy egy ízben 232 cm. hosszú pisztrángot — is fogott ez a tolvaj. (Természet 1898. XIX. 15. I.). Másutt, a hol gém- £ telepek vannak, közvetve hasznot is szerez a halásznak, mert e hal- a tolvajok tojásait szorgalmasan lopkodja. A gyümölcsösben, kertben károsságuk és hasznuk körülbelül kis egyenlítődik, esetleg az utóbbi jelentősebb. ; A mezőgazdaságban is — általában véve — szereplésök túlnyo- móan hasznos, mert egérszaporodás esetén tizedelik e veszedelmes rág- csálókat s roppant mennyiségű ártalmas rovart, férget fogyásztanalöli Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy helyenként és időnként E a veteményben, kukoriczában, ki nem csépelt gabonában, kárt is okoz- hatnak, sőt a már csirázó vetést is kitépik! És S hogy gazdasági jelentőségöket teljesen megvilágítsuk — a mi aj vadászat szempontjából is némi csekély enyhítő körülmény — nem szabad elhallgatnunk azt a szokásukat sem, hogy számos veszélyes a "ragadozó madarat üldöznek, következetesen hajszolnak s így annak rossz szándékait megakadályozzák. Bizonyos tekintetben ez közvetett haszon. Szintúgy az a működésük sem közömbös, melyet az állat- tenyésztőnek tesznek, mikor megszállják a csordát s a disznók há- táról szedegetik le a mindenféle zaklató élősködőket. Mindebből le- 7. vonhatjuk a következtetést a vele szemben követendő magunktartására. Kimerítőbb, sok helyen folytatott tapasztalatok egyben-másban módosí- tani fogják ez általános mai felfogást, de hát ilyen kérdésekben bevég- zettségről, örökre megingathatatlan eredményről, döntésről szó sem lehet. A túlságos sok varju nem áldás, az bizonyos; de őket végleg kiirtan sem volna tanácsos. S habár ez talán sok fülnek igen xcdiplomatikusan hangzik is, még sem mondhatok mást, merit újból hangsúlyozom, rop XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 555 Flmák: hasznos vagy kina Ezt feltétlenül igen kevésről mond- 1 ák Zsinórmértékül. — felfogásom szerint — a varjakkal szemben Így nem fognak túlszaporodni, nem fognak kiveszni; közömbösítjük désüket s még sem nyulunk bele a természet rendjének, összhang- megzavarásába, a hol a varjaknak is feladat jut. Ha számukat valahol meg kell apasztani, legjobban mérgezett tojá- l érhetünk czélt. Épp így igen ajánlatos apró halakat strychnin-porral everni s közéjük néhány heringfejet tenni s ezt csaliként kirakni ; állat a halat nem igen bántja, a varjak azonban előszeretettel kós- tják. Csapóvassal szintén üldözhetjük; valamint - fészkeik, tojásaik désével, no meg természetesen lőfegyverrel. A VETÉSI VARJÚ. Corvus frugilegus L. 1758. EE lnacoráx frugilegus Kaup. ; SHARPE. — Tr. prüdatorius RENNIE. — Corv. granorum, advena BRHuwx. — CG. agricola TRISTR.! . Népies nevei: fekete varju; fekete kánya (Vasm.); teleki varju; ista varju (Alföld). A Jegyei: karcsúbb csőrű, vékonyabb fejű mint előbbi; az öregek töve kopasz; szine fekete, aczélkék-bíboros zománczczal; 1-ső evező zabb a 9-iknél vagy azzal egyenlő. A fekete varjutól (C. cornix one) e jegyek alapján bizton megkülönböztethető.t (L. I. köt. és V. . Mértéke: H.41—43-7; Sz. 30-8—315; F. 18-8—19-3; L. 54—5-6 4063—5 7 em. i Észak felé Skandináviába majd csaknem a Sarkkörig nyomul föl; ép-Európában közönségesebb, de nem mindenütt, Francziaország y részében, helyenként Észak-Olaszországban, a Duna mellékén, Dél- zországban, Közép-Ázsiában, Szibériában az Irtis folyóig. Hazánk- főleg az alföldi nyárfaerdőkben, egyes folyómenti ligetekben, szige- x L. az előbbi fajnál a efekete varju, jegyeit és a vetési-varjúval való összehasonlítását. ; 705 556 XIII. REND. ÉNEKLŐK. teken költ, másutt meg csak télen jelenik meg. Ezeken a vidékeken, mint pl. Nyugat-Magyarországban, megérkezését a tél, viszont távozását. a tavasz előjelének tartják. Itt nem is gondolják, hogy ezek a varjak hazánkban fészkelnek hanem úgy hiszik: északról jönnek a zordo- nabb idő elől telelésre. Részben helyes is a felfogás, mert csakugyan az északibb vidékeken költők őszszel hazájukból délebbre költözködnek. A mi vetési varjaink ellenben itt maradnak, de számuk természetesen az idegen jövevényekkel annyira megnövekszik, hogy szinte az egész országot elárasztják. Az előbbi varjaktól némileg eltérő szokásai vannak. Mindig nagy társaságban, roppant, néha ezernyi csapatban jár s ugyan- így nagy telepekben költ együtt. (L. I. köt. 47. kép.) Fészkeik, néha egy- más hátán 3—4 is, hasonlítanak a dolmányos varju fészkéhez, csak- hogy valamivel kisebbek, lazábbak, laposabbak. Kiválóan ákáczos, nyár- fás, jegenyés, mezők határolta kisebb erdőrészeket, fasorokat, ligetek . facsoportjait, valami kinyúló erdővéget s mindig magas fákat válasz- tanak fészkelő tanyául. A legtöbb fészek, melyet egy fán megolvastam, — 28 volt. Néhol gémek efaluiv vagy kárókatonák telepe mellett, szom- szédos tanyát alapítanak. Nagy társadalmukra vonatkozik, bár költői — nagyítással, de az igazság magvával a sHárom királyfiról, szóló mese 1 bekezdése: eVolt, hol nem volt, egy kakas kukorikolásnyival még a a hetedhét országon is túl, volt egy roppant nagy rezgő jegenye nyárfa, ga ennek volt hétszer hetvenhét ága, minden ágon hélszer hetvenhét varju- fészek . . 9 k Még a gyermek mesében is gondja van a magyar felfogásnak a 28 természeti hűségre! Valóban a nagy jegenye fákon legszivesebben költ s a fészekszám — a mit különben a jegenye is bizonyít — világosan a mondja, hogy a vetési varjuról s nem más varju fajról lehet csak Szó. a 5 ez az a mi jellemző, mert éppen ő az Alföld rónáinak homok —. erdőiben köznapi jelenség s nagy fészkelő telepeinek mozgalmas élete, új nyomot ró a nép lelkébe is. a Ápril elején fészkelő helyeiket elfoglalják, költenek ; -ilyenkor másutt nem látni őket. Az egyszer megválasztott otthonhoz nagyon ragaszkod- nak s évek során sem tágítanak attól. Lövöldözés, zavartatás alkalmával a is csak felkanyarodnak a magasba, ide-oda hullámzanak a fészkek fölött, hogy a nyugalom beálltával ismét leereszkedjenek. Sokszor a telep egyik Aa végén lövöldözhetünk s a másik végén már leszállt, fészkeikben ülő varjakat láthatunk. 4—5 halványzöldes alapszinű, szürkén és barnán — foltos tojásból álló fészekalja a dolmányos varju tojásaihoz hasonlít, . csakhogy az utóbbiak nagyobbak. 28 TASI orei et, IV 91 Ot 4 XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. Tojásmérték: H. 35"7—44; Sz. 25—29-5. . Valamivel hegyesebb szárnyú, ügyesebb reptű, könnyebb mozdulatú hamvas atyafia. . Reptében ő is kiterjeszti evezőit, mintha kezünk . széttárnánk. " Hangja szintén károgás, a magasban huzva azonban an vékony kurr, kru, kr, krr szótagokat is hallatnak. Ők is mint dolmányos varjak — sőt még feltünőbben, mert óriási mennyiségben — des vonalakon huznak háló tanyára. Mint egy csupa fekete madárból folyó, úgy fest ez a pihenni térő sereg a levegőég magasságában. Gazdasági jelentőségökben a haszon némileg — kivált helyenként — nesetre felbillenti a kár serpenyőjét. Ott ugyan, a hol telepeik van- . rendőri felügyelet alatt kell őket tartani, mert a tojásokat, madár- at ők sem vetik egészen meg s rendezett vadászterületeken az apró nyasvad tenyésztésébe is belekontárkodnak, noha soha sem annyira, t a dolmányos varju, s a baromfiakat sem bántják. A friss vetést onban meglátogatják, elköltik a szemeket, kiássák a már serkedő, gyökeret magvakat is; később a lábon álló gabnára járnak s a félig érett kalá- tartalmát kóstolgatják, miközben sokat le is tördelnek, a nélkül, hogy gyasztanák. A kazalokra, érett kukoricza-csévékre —- tördelés előtt Aa begyűjtés után kiaggatottakra egyaránt — szintén reávetik magukat helyenként nagy károkat okozhatnak. Csaró J. Erdélyben külö- n vádolja e lakmározásukat, a mi egyébként ott, a hol tengeri- elés van s e varju telepesen fészkel, mindenütt érvényes hibájuk . ártalmas fellépésükkel szemben természetesen védekeznünk kell 1ük. Azonban rendszeresen irtani őket, nem volna igazolt, mert oppant számu csapataik — s ez különösen nyom a latban — rengeteg imaszt, szöcskét, tücsköt, férget, kukaczot, nyüvet, szóval mindenféle, . ab követi a szántót, mikor náp nap után, néha ezernyi számban, ik a rétet s egész nap a gazdaság apró ellenségeit gyilkolják, yeket emberi munkával alig lehetne ártalmatlanná tenni. Egere- szintén pusztítanak; a trágyára is igen szeretnek szállani, s . ehető dolgok után kotorászni. S helyenként, időszakonként mily idóan segítik az erdőgazdát, gyümölcstermelőt, azt cserebogaras " Egy megfigyelő kiemeli, hogy a lótetűt és a lóherpusztító pille (Plusia gamma) éjjel élő nyóit igen szorgalmasan ásogatja ki a földből. 558 XIII. REND. ÉNEKLŐK. években legjobban tapasztalhatjuk. 1872-ben — irja egy gazda — milliardnyi cserebogár jelent meg s borzadva néztünk gyümölcsfáink j/ megsemmisülése elé. Ekkor, mintha az ég küldte volna, ezernyi vetési 3 varju jött s felemésztette őketv.§ ; 112. NEM : CSÓKA. COLAEUS Kaup. 1829. Csőrük aránylag rövidebb mint a varjaké, s nem annyira Íves; hangjuk nem károgó, hanem egytagú, mintha nevük elejét mondanák. A CSÓKA. Colaeus monedula (L.) 1758. "Corvus monedula L. — Lycus monedula Bor. — Monedula turrium, arborea BRHM.)] Népies nevei: himodi galamb (Czirák, Sopronm.) ; csakli (Somogy- megye). ; Jegyei: jóval kisebb a dolmányos varjunál, melyre némileg emlékez- tet; fejebúbja kékesfényű fekete ; szárnya és farka, úgy háta szintén fe 1, némi biborfénynyel; alsó teste szürkésfekete; hátsó nyaka az olda- lakra leterjedőleg szőrszerű, finom tollú s fehérszürkébe hajló. A fiatal. szinezete elmosódottabb, szemök világoskék. Az öregek szeme fehér, CSŐR és lábaik feketék. hő Mértéke: H. 33—34; Sz. 237—242; F. 133—15; L. 19-45; Cs. 23—3 1 em. folyamig el van terjedve sőt észak-nyugoti Aféikában is. A nyugati pé sa dányok valamivel sötétebbek s nyakuk nem fehér (C. monedula sperm. legus ViErLL. 1820), ellenben a keletiek kivált a Közép-Ázsiából való igen fehér nyakúak (C. monedula collaris DRumm. 1846).Yk Már a hazi; x Vad. Versenyl. 1873. 5. szám. kk Ezekhez közelálló alakokat lőttem Temes-Kubinban, ellenben Vasmegyében inkább csak sötét nyakúakat keríthettem, ; XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 559 éldányok egynémelyikén, főleg a temesmegyeieken, feltünő ez a fehérség, úgy hogy ezek mintegy átmenetet alkotnak a nyugat-európai és délkelet- európai, ázsiai csókák. között, de utóbbiakhoz (collaris) sokkal közelebb ílla 7074 ZÁRT s zeegzsótő . Hazánkban is igen közönséges madár a csóka, habár korántsem mindenütt. Ott, a hol vén odvas fák mezővel, legelőkkel határos erdők- a még bőven találkoznak, nemkülönben magas agyagpartok, szikla- falak, tornyok, városok nagy épületei körül rendesen fészkelve találjuk, gyébként seregélyek, varjak társaságában réteken, legelőkön találkozhatunk vele gyakrabban. Egy részök némely helyen — főleg városokban — nálunk telel, máshonnan azonban rendszérint elköltöznek vagy elkóborolnak s csak márczius elején vagy már február végén térnek vissza állandó tartóz- ási helyeikre. Ritkán fészkel magában, egyes párban, inkább telepesen ; odvas fákban, hol harkályok, seregélyek, szalakóták is tanyáznak vagy meredek partlyukakban, gyurgyalagokkal ; sziklafalak repedéseiben, várfalak réseiben sarlós fecskékkel. Márczius végén párosodnak. Mókázó, furcsa természetök ez időben legérdekesebb. A hím kifogyhatatlan udvarlóművész. Farkát, szárnyait rezegtetve bókolgat párja előtt, bóbitásan felmereszti fejebúbjának tollait, forgolódik az ágon s felhevülésében, mint valami harkály, az ágat kopogtatja. A tojó nem ily heves, legalább nem mutatja. kedvűen látszik ülni udvarlójával szemben, mintha nem is neki szólna ez a sok ömlengés. Ha azonban megtörik a jég, ő is fellágyul s enyeleg párjával, miközben galambok módjára csókolódznak. Arra tévedő idegen csókapárt a hím azonnal megtámad s a két clovagv elkeseredett tusára kel, mely azonban gyors és nem végzetes lefolyású. Fészkök táján csak- úgy, mint bárhol, mindig neszes, csacsogó szárnyasok. Folyton halljuk csjók, csjók vagy csjek, néha kre, kré szólásukat; a szerelmes párok ezeket a szótagokat más hangokkal is kibővítik s egész strófákat mondo- tnak. . — Április közepén letojják öt tojásukat, melyek halvány kékeszöld apon hamuszürkén, sötét- és olajbarnán foltozottak. Tojásmérték: H. 32—38; Sz. 20—24-8 mm. Legkorábban április 27-én láttam frissen kikelt fiókákat. A fiatalok nevelése idejében legélénkebb telepök. Szüntelenül jönnek-mennek az elhordó öregek, majd meg egyes kirepült fészekaljak még jobban meg- elevenítik a sürgelődést, úgy hogy messziről látszik a rajzó fekete népség S messzire hallatszik fáradhatatlan csacsogásuk. ; Valamint egész lényében a legfürgébb, legmozgékonyabb varjuféléink zt, úgy repte is sebesebb, könnyebb. Hálótanyára a télen itt maradottak, 560 XIII. REND. ÉNEKLŐK. szintén megválasztott hely felé, megtartott irányban és többnyire varjak társaságában szoktak húzni. Gyorsabb szárnycsapásukkal azonnal kiválnak a varju seregből. 88 Fiatalon fogott példányok megszelidülnek s bohókás viselkedésök- kel elszórakoztatják gazdájukat, az egész ház népét. Fényes tárgyakat . elszoktak csenni, így nem egyszer ártatlan embereket gyanuba keverni. . Népszerűségét leginkább annak köszöni, hogy megszelidíthető s komikus . eredetiségeivel mulattat. Ha már a pólyás babák kezét csipdesve mondják . a dajkák : cCsíp csíp csóka Vág vág róka stb. úgy közismertségéről való fogalmunk lehet. Mesében, közmondásban, 5 népdalban is sok helyt reája akadunk. Az a mondás: r(Csókának is sok . volnav hihetetlen füllentésre vonatkozik, mert a csóka bizony nem valami ő igaz természetű. Fekete, sötét szine — minthogy a barna, sötét, tetszik a magyarnak — népdalainkban is szerepelteti madarunkat : c Ujvárosi kerek tóba" Fürdik két szép barna csóka? vagy szomorúbb értelemben : c A fekete csóka Gyászt visel magáért ; Én is gyászt viselek Barna galambomért.) S hogy sajátságos fehér szeme — éles ellentétben szinezetével. szinte nem kerülte el népünk figyelmét, azt a scsókaszeműv jelző erősí Kutyák közt szokott akadni ilyen fehérszemű. Egészben véve ugyanazt szokta enni, mit a vetési varju. Madá fészkeket, madárfiókákat ő is lopkod; a mezőn, réten, szántáson, vet sen csakúgy sáfárkodik, mint amaz; de a gyümölcsre szivesebben j cseresznyét, szilvát mindenkor erősen megdézsmálja s mint megfigyelten a fenyőmagvakat is — télen — csipegette, kopácsolta a dobozokból. Ga dasági jelentősége tehát körülbelül megegyezik az előbbi fajjal. CZYNK megjegyzi, hogy Fogaras körül a xtejes;, kukoriczában nagy károkat tesznek. i XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 561 113. NEM : 18 seggen SZARKA. PICA Briss. 1760. . — Farkuk jóval hosszabb, mint a szárny s lépcsőzetes; az 1-ső evező eskeny, kardalakú, alig ér a 2-ik közepéig; a 4—5-ik evező a leghosz- b. Fejök tollazata rövid. Nyugtalan, igen élénk, csörgő szavú, szemes darak ; fészköket sajátszerű tetőzet jellemzi. A SZARKA. Pica pica (L.) 1758. XXII. tábla. (Corvus pica L. — Pica caudata Kevs. £ BLas. — Corvus rusticus Scop. —- ica europa Borir. — P. vulgaris, germanica, septentrionalis BRHm. — Pica rustica . Népies nevei: rúdas madár (Tokaj). Jegyei: feje, nyaka, begye, háta, farkalja, czombtollazata, felső kfedői feketék ; melle és hasa, valamint szárnyfedői — összefüggő nagy fehér foltalakban — fehérek; a nagy evezők belső fele szintén fehér, hegyük és külső szélük fekete; a többi szárnytoll fekete, kékes és zöldes érezfénynyel; a fark azonképpen, tőfelén zöld, hegye felé biboros, kék, aranyos bronzfénynyel; farcsikja szürkésfehér. Csőre, lábai feketék ; szemei sötétbarnák. Mértéke: H. 41—45; Sz. 198—219; F. 236—27; L. 48—52; Cs. 35—3-8 em. A nálunk is roppant közönséges szarka Európában szinte minde- tt, Észak-Ázsiában Khináig s Észak-Amerika legnagyobb részében ott- l0nos.K Kiváló nagy elterjedésénél, gyakoriságánál fogva, termete és szinezete nem mindenütt egyforma, hanem számos kisebb-nagyobb elté- sekre hajlik. Sok fajtája közül minket leginkább a Közép-Ázsiában oikusan fellépő: Pica pica leucoptera Gourp., mely valamivel nagyobb, ehérebb szárnyú a rendesnél (CzYwNk az erdélyi példányokat nagyobbak- k SHARPE az itt élőket nem különbözteti meg az európaiaktól. Az amerikai ornithologusok nban Pica pica hudsonica (SAB.) fajtának veszik. Checklist of North-American birds 1886. 240. 1. Ghernel : Magyarország madarai. II. 71 562 XIII. REND. ÉNEKLŐK. nak mondja a Nyugot-Magyarországban élőknél) s az Algériában, Marokkó- ban fészkelő Pica pica mauritanica MAuH. érdekelhet. Ez utóbbi átmeneti alakban már délkeleti Spanyolországban is jelentkezik s kisebb a typikus- nál, farcsikja fekete, nem szürkésfehér. Nem a magas hegyek összefüggő nagy erdőségeiben, hanem a dom- bos és sík vidékén sáfárkodik a szarka. De itt azután lépten-nyomon elejbénk kerül. Gyümölcsösökben, kertekben, fasorokban, tanyák körül álló facsoportokban, mezőkkel, utakkal határos erdőrészletekben, ligetek- ben, pajták körül azonban legszivesebben időzik. Fészkét is ilyen helye- ken rakja, még pedig előszeretettel tüskés, sűrű fákra, nagyobb bokrokra. Az ákáczos sűrűségeket, fiatalosokat, fasorokat általában legtöbbször szokta I családalapításra kiszemelni. Jegyzeteim szerint márczius közepén vagy . végén kezdik a régi fészkeket kitatarozni, esetleg újakat építeni. Előfordul, A hogy közel egymáshoz 3—4 szarkafészket lelhetünk, de valóságos telepes ; együttélésről náluk nincsen szó. Kiválóan alkalmas helyeken azonban 3 közel egymáshoz néha nagy számú szarkapár tanyázik. A legtöbbet — ; Veszprémmegyében Vinár, Pápa és Szemere táján láttam, hol egy álló d helyben, különféle pontokról, 80—100 fészek feketedett felém a vidéket 4 vonalasan keresztező ákáczfasorok levéltelen sudaraiból. A fészkek ren- desen 6—8 méter magasságban állnak, jegenyefákon azonban gyakran — jóval magasabban, ellenben sűrű galagonya-, kökény-, sőt fűzbokrokban, — néha alig 2 méternyire a földtől. A dinnyési tóban (Fehérm.) nádban is a találtam fészkelve, oly alacsonyan, hogy csaknem beláthattam a fészekbe. a Az emberi telepek közeléhez, noha ritka szemes, vigyázó, furfangos ravasz madár — valóságos tollas róka — feltünően vonzódik, azonban korán sem merő rokonszenvből, mint érzelgős lelkek gondolnák, hanem a 1 pusztább önérdekből. Nála az anyagi érdek, mindent háttérbe szo Okos, számító: ott veti meg lábát, a hol rabolhat, élelemhez juthat s fej- lődő apróságát is jól tarthatja. Fészke valóságos erégi földvárv. Belse; szőrökkel, finom szálakkal kirakott; burkolata azonban sárral jól van tapasztva, mely sáncznak is beillő falazatot, jó sűrűen felrak össze-vissza kuszált, tüskés, tövises ágak alkotják, s hogy felülről közelíthessen ellenséges támadás, ugyanilyen tüskés ágtető borul fészek fölé. A bejáró lyuk aránylag szűk s oldalvást van. Többnyire a véglegesen elkészült fészek a családalapítóknak nem első építkezése ; mert több helyt kezdenek fészket rakni, de a sok üldözés folytán nem fej - hetik be munkájukat. Ebbe a jól megépített lakásba április közepén 4— tojást tojik, melyek halvány szürkészöldes alapszinen, egészben ol barnán és kisebb mértékben szürkésen foltozottak. (XXXIX. tábla.) (Id 1PU PP -ÁsSI9N ap 16 isodepng 4osIN9d 59 [NSZ TOUIÓJYUJ zgtdjás DE Abgvekt apó TSNIHVAaNYIDO SNINYUVO (1) v2ld VOld OHCVZG V-A edVZ2ZS 3 ezeldsée sp VRe dj XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 563 . Tojásmérték: H. 31—374; Sz. 20—247 mm. . A kotlást javarészt a tojó végzi, csak déltájt szokta őt a hím rövid fölváltani. 18 nap mulva a fiókák kikelnek s rövidebb farkukkal, fejök tasabb, ritkásább tollazatával, főleg pedig a csőr töve körül áttetsző bőrükkel is különböznek az öregektől. Míg teljes nagykorúságot rnek, addig a fészekalj együtt marad s a tapasztalt öregek folyton ek fölötte, mert kezdetben a világba lépő szarka még nem tudja, i ármány leselkedik sarkában. Csakhamar azonban nyitjára jönnek, zentúl nem lehet ám oly kényelmes, biztonságos életet folytatni, fészekben hitték, különösen nem nekik sszarkafajzatnako. Meg- ik a dét harczátb, melynek lényegéről az ember végre évezredek án nyert biztosabb fogalmat. Ekkor azután úgy féltik a bőrüket, 9 vének, s nem egykönnyen lehet őket becsapni. A szarkák fára, háztetőre, sziklákra, földre egyaránt szállnak, a okba is bebujnak, az ágak közt vigan ugrándoznak: szóval eleven rak. A földön lépkedve járnak, közbe néhány szökkenést tesznek, at feltartják s csörögnek. Reptük elég jó, nagyobb szélben azonban -ú farkukat — mintha kényelmetlen volna nekik — szinte húzzák maguk Erre vonatkozik az a mondásunk: sSokat akar a szarka, de nem a farkav, vagyis a gyenge nagy dologra ne vállalkozzék. FaLupv egyik en is felhasználja ezt: . aMagas repülésre elindult sok szarka, . De hiába evez, nem bírja a farka. Tolvajkodásai, lármás csörgése, tarkasága szintén jól ismertek : Tarka mint a szarkas, eLocsog mint a szarkas, Nagy szarkas (nagy Különös jelentőséget is tulajdonít neki népünk, a mennyiben azt hogy csörgésével érkező vendéget jósol a háznak. Ezt mondja E RAÁSENEROB : SAN Midőn megcsörrene fölötte egy szarka, Mire ő bújában is olyatt kaczagott, Hogy megijedvén a szarka, eliramlott : (Oh te csibelopó rossz próféta madár Vendégül most nekem kit hozna a tatár. Perőri szintén tudja ezt: cNos fiúk, nem szólt a szarka Házfödélteken? Vagy ki álmodá meg, hogy ma Vendégtek leszen ?" VÁ Éz 564. XIII. REND. ÉNEKLŐK. A népdalban sem hiányozhatik : c Csörög a szarka kertifán, Vendég érkezik még ma tán. A cszarkatánczv fürge ugrándozását példázza, s a tánczra perdült legény pajkos mulatozása közben így énekel: cRontom bontom testem csontom, Mint a szarka szögdécselek Ha tánczolok, akkor élek. A sszarkaláb virág, elnevezése hasonlóságból találó s ha Tompa . azt írja : c Az akáczfa levél zörög Szarkamadár csörög, csörög) hát reámutat arra, hogy ezen a fán legjobban szeret tartózkodni. A szarka tápláléka leginkább a dolmányos varjuéval egyezik. Ő is. szedi a pajorokat, csakhogy rendkívül vigyázó, bizalmatlan létére nem igen j meri a szántót követni s nagy csapatokban nem járván, ez a működése nem sok értékű. Az egereket már inkább oly mértékben pusztítja, hogy némileg számba vehetjük ezt a működését. Hanem károsságát ez persze . nem enyhítheti. Költés idején temérdek apró madarat rabol, a fészkeket j kifosztja, gyengébb baromfiakat lopkod, a szárnyas vadat tizedeli úgy, hogy ártalmassága kétségen kívül áll. Mindenképpen őt kellene kiadóbban . pusztítani, irtani, s nem a baglyokat, vércséket. Mérgezésen kívül leginkábi fészköket kell megsemmisíteni, az ülős tojókat ellőni, de nem ám fészekbe lőni, mert a sörétek annak kemény falán nem vágnak át, hane kikopogatva s az elszálló madarat keríteni puskavégre. I B. ALCSALÁD. SZAJKÓK. GARRULINAE. Csőrük egyenes, a felső káva utolsó harmada kissé íves. XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 565 114. NEM : E — ZZTS SZAJKÓ. GARRULUS Briss. 1760. nileg fogszerűen kivágott; a fark egyenes vagy kissé elkerekített, rö- a szárnynál; a csüd valamivel hosszabb a középujjnál. Tollazatuk A SZAJKÓ. Garrulus glandarius (L.) 1758. XXII. tábla. VS glandarius L. — Glandarius pictus KocH. — Lanius glandarius NiLs. — ius robustus, germanicus, tanius BRHM.)] épies nevei: mátyás; zajgó (Földi J.); mátyásmadár; matyi- ei: főszíne sajátságos barnásszürke, némi rozsdás, vöröses, színvegyülékkel ; fejteteje fehéres alapon feketén hosszant foltos ; vétől a pofák felé éles, bajuszszerű fekete folt nyomul; szárnya a nagyevezők fedői égszín kéken, fehéren és feketén haránt- sak, a nagy evezők külső fele fehéres, a hátulsókon ez a fehérség bb, tisztább, de csak a tőfélre terjed s az összecsukott szárnyon olt alakjában jelentkezik; a leghátulsóbb evező gesztenyebarna, ete hegyű; egyes szárnytollakon s néha a farktollak tövén is lyosabban, mintegy előtörve, a nagy evezők fedőinek kék-fekete- zép szinezete mutatkozik ; a fark fekete, a farcsik és farkalja fehér ; . és az alsó test közepe is világosabb, mint a hát. Csőre fekete ; barnás hússzínűek ; szeme világoskékes. A fiatalok főszine valami- Mértéke: H. 32-4—35-2; Sz. 1776—19-3; F. 142—17; L. 42—45 ; Ez az általánosan ismert, bohókás, folyton kiabáló, nyugtalan, ideges, 566 XIII. REND. ÉNEKLŐK. ai szép madár egész Európában — Skandináviában a Sarkkörig, egyébként —. körülbelül a 63" é. szél.-ig — közönséges. Délkeleti Európában s Ázsiá- ban rokonfajták és fajok helyettesítik, úgy északkéleti Afrikában is. 7; A fajták leginkább fejök bubjának szinezetében térnek el a rendestől.£ a. Akár hegyen, völgyön vagy síkságban járjuk is a lomb- vagy fenyőerdőt, nem sokáig várat magára az az éktelen kré, krrae, srek rikácsolás, mely- lyel a emátyáss, a csendet megbontja. Ijedve száll el előlünk s hangja 38 mintegy vészkiáltás, melylyel jelt ád az erdő minden szárnyasának: hogy vigyázzanak! Gyakran macskanyávogásszerűen is szól s ha sajátságos, megmagyarázhatatlan hangokat hallunk a fák koronáiban, biztosra vehet- jük, hogy a csacsogó szajkó mesterkedik ott. Valódi komédiás! Nem szólva ölyvsikoltás, köszörülés s más. hangutánzásairól, engem mindeddig csak egyszer lepett meg igazán s tévesztett meg, mikor a Kárpátokban, szarvas- sa vadászaton, csalódásig híven utánozta a hajtó kopók nyif-nyaf csaholá- A sát. De mégis reá jöttem az álnokságra, mert nem kutyákkal, hanem a hajtókkal vadásztunk. 588 Bolondos mozdulatai is illenek lényéhez. Mindig ugrál, izeg-mozog, — röpköd, hol maga, hol néhány társával; czivódik, enyeleg, szóval mulat, —. de soha sem feledkezve meg a szükséges óvatosságról. Repte szökkenés- szerű, elég gyors. Hajtóvadászat alkalmával sokszor látjuk, a mint lármázva 7 kivetik magukat a nyilásokra s hirtelen visszavágodnak vagy fáról-fára 7 szállnak. Habár egész éven át nálunk maradnak, mégis szerte csatangol-. nak az erdőkben s őszszel kóborolnak, ott ütvén tanyát, hol sok makkot legkedvesebb eledelöket — bőven találnak. Nyáron a hegyek magasab pontjain is találkozunk vele, költés után azonban inkább az előhegyekbe. gyümölcsösökbe vonul. Április közepén, május elején költenek. Fészköket többnyire sűrűbb. szálasokban, fiatalosokban — fenyőkön és lombos fákon egyaránt —. imkább 4—6 méter magasan, mint magasabban rakják. Meglehetős nagy kerek alkotmány ez, ágacskákból, hangafü szárakból, mohából, finomab gyökerekből és növényszálakból csinosan készítve. 5—7 tojása sárgásfehéi . szürkés zöldesfehér alapszinen, fakó barnás, szürke pettyekkel, fröcscsök- kel tarkított, különösen sűrűen, koszorúsan a tojás tompább végén (XL. tábla.) ; Tojásmérték: H. 286—34; Sz. 21—23-5 mm. A fiókák 17 nap mulva látnak napvilágot s fogságban megszelid kX Behatóan vizsgálta s leirta a szajkó fajait, fajtáit KLEIvscHmipr: Orn, Jahrb. 1893. 167. (1. tábla,) 3 XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 567 . mulatságos fecsegésökkel szórakoztatják gazdájukat, sőt egyes emberi vakat is elsajátítanak. Kevés komolysága, össze-vissza hadaró beszédje, régi soron példás tkozásban él nyelvünkön, a mit közmondásaink híven visszatükröz- .: cSemmi köze nincsen a szajkónak a hegedűszóhoz,, sA hattyuk . énekelnek, mikor a szajkók hallgatva vesztegelneks, cMi gondjuk a szajkóknak az ország igazgatásáhozo, sSzajkó szajkónak a " (Fecsegő fecsegővel társul) eIgazi szajkó, stb. Erdeink e különös, tréfás, szép madarának gazdasági jelentősége sok tárgyát képezte, melyben erdészek erdészekkel, vadászok erdőbirto- kkal s egyéb érdekkörök tarkán váltakozva állottak egymással szem- Az egyik erdész hasznosnak mondta, hivatkozván arra a tulajdon- , hogy számtalan makkot szerte szét hordoz s hanga bokrok, leve- . sőt a földbe dugdos, így hát a tölgyek szaporításában, terjesz- lényegesen közreműködik. Jöttek azonban másfelől — ugyancsak ek ajkáról — ezt a hasznos sáfárkodását megingató panaszok is, k lényege ím ez: Igaz, hogy a szajkók nagyban hozzájárulnak a k szaporításához, csakhogy e működésüknek, nincsen sok értéke, rendszertelenül vetik a makkot — a mi rendes erdőgazdaságban leges, sőt kellemetlen, esetleg ott tenyész a tölgy, a hol az erdész m akarja, hogy tenyészszék; e mellett a rendszeres erdőkezelésbe atlanul bele kontárkodó szajkók rengeteg vetőmagot elemésztenek s erdei vetéseket néha teljesen tönkre teszik, úgy, hogy azok csakis skékkel borítva, nagy nehezen védhetők meg. A gyümölcstermelők is méltán panaszkodnak a szajkókra, mert az el határos cseresznye, szilva stb. fák érő termését veszélyeztetik. im is megfigyeltem, hogy több helyen nap-nap után nagy számban tták az erdők közelébe eső gyümölcsfákat s különösen a cseresz- igen fogyasztották. A nagyobb erdőkben fekvő emberi telepeknél ek, favágók stb. házainál) lévő veteményes kerteket, vetéseket szin- megdézsmálják ; gabnát, babot, borsót stb. szivesen falatoznak. A va- k is több váddal illetik, nevezetesen, hogy a fáczántojásokat, apró darakat, a szárnyas vad csirkéit pusztítja. Több megfigyelő rák- és hal- jláson is érte s fészkénél néha halmaradványokat is talált. Mindezek tt azonban számos észlelet bizonyítja, hogy cserebogarakat, SZarvas- kat, hernyókat, pajorokat — még pedig erdőrontó veszedelmes kat — is elkölt. Sokan e táplálékára nagy súlyt akarnának helyezni. S azonban, tévednek, mert igaz, hogy az ártalmas rovarokat is szi, de korántsem valami kiadóan üldözi őket, inkább csak melles- 568 XIII. REND. ÉNEKLŐK. leg fordul hozzájuk. Megitélésénél tehát sem rovarokból kerülő élelmé- nek, sem pedig tölgyplántáló tulajdonságának t döntő fontosságot nem tulajdoníthatunk, mert fészekrablásai, ragadozásai mindennél jobban latba esnek. Hogy mégis irtása aránylag nem történik kellő erélylyel és mér- tékben s lőjegyzékeinkben alig találkozunk nevével, holott inkább odavaló, mint a keselyük, ölyvek, vércsék, baglyok: annak megvan a maga nyitja. A szajkó tudniillik szép külsejével, virgoncz mókáival a felületesen észlelőket alaposan megtéveszti. Valóságos szemfényvesztő, csaló. Nyil- vánosan, a világ előtt, legjobb tulajdonait fitogtatja, mert alattomban, elpalástolva folytatja vérengzéseit s nem annyira közvetetlenül, mint köz- vetve árt nekünk, ámbár helyenként közvetlenül is (makk-, gyümölcs- pusztítás, fáczántenyésztés megrontása). Csak élesszemű, tapasztalt meg- figyelők, kiket a fölületesség szine-mázza csalódásba nem ejt, tudják, micsoda lelketlen, vérengző gyilkolója ő a leghasznosabb apró madarak- nak. Költés szakában fészket fészek után foszt ki, nem válogat tojás, madárfiók közt, sőt az öregeket is megtámadja, még a rigóval s pár napos nyulacskával is megbirkózik. Nemcsak a magevő madarak, hanem külö- nösen a poszátafélék, czinegék, harkályok, légykapók, fülemilék, rigók stb. szaporodását hátráltatja így. Tágabb odvakban költő madárfajok magza- szerűen szétszaggat. Vele úgy vagyunk, hogy a külszín csalóka benyomása kápráztat meg. A való megismerése azonban a dolgok mélyéből meríti itéletét s 0. ez esetben nem a szajkó javára. Nem érdemli kiméletünket, hanem — inkább, hogy méreggel pusztítsuk, fészkeit megrongáljuk, a lövést pedig ne sajnáljuk tőle. 38 AZ ÉSZAKI SZAJKÓ. Garulus infaustus (L.) 1758. [Lanius infaustus L. — Corvus infaustus SPARRM. — Gorvus russicus PALL. — CG. sibiricus Gum. — Pica infausta WaGL. — Perisoreus infaustus Bp.) Jegyei: előbbinél valamivel kisebb, gyengébb; csőre vékonyabb rövidebb ; főszine rozsdásszürke ; fejteteje sötétbarna; hasa, farkalja rozs- dás; szárnyán élénk rozsdavörös részek, az evezők feketebarnák, külső szélük hamvasszürke, úgy a középső két farktoll is, a többi farktol kX Rendezetlen erdőgazdasági viszonyok közt is csak csekély jelentősége van e sajátságainak. . XXXIX. CGSALÁD. VARJUFÉLÉK. 569 rozsdavörös. Az 5-ik evező leghosszabb, a 7-ik valamivel rövidebb knél. Csőre fekete, lábai barnásfeketék. értéke: H. 275—285 ; Sz. 15—154; F. 138—145; L. 35—38; ) ! Idányt lőttek, Zólyomban 1857 TGERÜSSÁKÖKÁSR mely FINGER (Gy. Já. bécsi udvari múzeumba került s maig is megvan. 115. NEM : MAGTÖRŐ. NUCIFRAGA Briss. 1760. ejök búbját nem bóbitázhatják föl; egész tollazatuk simább ; csőrük ob, hegyes, vége felülről lapított, nem kampós (legföljebb a felső hegye kissé az alsó fölé hajlik); termetök tömzsibb, mint az előbbi . 4—5-ik evező a leghosszabb, a 2-ik jóval hosszabb, mint a má- idű evezők. ) 7] Li e t fess f a i Z A MAGTÖRŐ. Nucifraga caryocatactes (L.) 1758. : ! 1 ék Éz Corvus caryocatactes L. — C. nucifraga Nirs. — Nuc. cariocatactes Guyv. —- guttata Virrr. — Garrulus caryocatactes HEMPR.! pies nevei: mogyorószajkó;:; mogyorótörő szajkó; fenyőszajkó mszékm.); havasi szajkó. egyei: csókanagyságú ; főszine sötétbarna; a feje búbja egyszínű, nyak is, noha inkább feketébe hajlók, sötétzöldes fényűek, a pső farktollak azonképpen; a szélső farktollak végén levő sáv, fark- s egész testének kisebb-nagyobb cseppalakú, a torkon vonalas, fol- fehér. A fiatalok barna alapszine világosabb, piszkosabb, szürké- fehér pettyezésük ritkásabb. lértéke: H.31—35-2; Sz. 17—183; F. 1141—132; L. 33—34; "9—5"1 em. k magtörőnek két fajtája van, az egyik a Pyrenáusokban, Alpokban, osnyák havasokon, Kárpátokban s egyéb közép-európai magasabb Chernel : Magyarország madarai. II. 72 Ve 570 XIII. REND. ÉNEKLŐK. hegylánczolatokban, szintúgy Skandináviában, Lapponiában, Finnlandban honos. Ez a vastagcsőrű európai mogyorószajkó — Nucifraga caryocatactes brachyrynchus BRHum. 1831 — (Nuc. erassirostris HaRr.Y — Nuc. car. pachy- rhynchus BLas.), melynél az erős csőr felső kávája csak oly hosszú, mint az alsó s nem hajlik utóbbinak hegye fölé, azonkívül farkának fehér sávolya nem igen széles. A másik az Európa északkeleti részeiben, még inkább Szibériában honos, karcsúbb csőrű szibériai mogyorószajkó — Nucifraga caryocatactes platyrhynchus BRnwm. 1831. (Nuc. tenuirostris HaARr. — Nuc. car. leptorhyn- chus BLas.) — melynél a vékonyabb, hosszabb csőr felső kávájának hegye meglehetősen túlterjed s áthajlik az alsó fölött, farkának fehér sávolya szélesebb.Ft Közép-Európában s nálunk is a magtörők a magas hegyek, havasok ritkás, rongyos fenyveseit lakják, északon megfelelőleg dombos, alacsony fenyőerdőket. Különösen ott szeretnek tartózkodni, a hol a czirbolyafenyő (Pinus cembra) tenyészik; de a luczfenyő (P. picea) és jegenyefenyő (Abies pectinata) erdőket is kedveli. Fészkeléséről csak a 40-es évek- ben kaptunk tudomást, midőn 1846-ban CarRE abbé Saniéres (Depart. Basses-Alpes) vidékén födözte fel fészkét és tojásait; hazánkban pedig -A PETÉNYI S. J.Xkk Hogy költési viszonyairól előbb nem tudtunk, abban leli 7 magyarázatát, hogy február végén alapítja meg családi tűzhelyét, a mikor a aj havasokat még sok hó födi s rendes keresetű ember nem igen jár ott. sak az 1894 tavaszán megejtett kutatásoknak köszönhetjük, hogy bővebb tájékozódást szereztünk hazánkban való szaporodásának körülményeiről. 67 Ekkor ugyanis Dr. LENxDpL kapott néhány fészket, tojást és fiókákat a Kakas- hegyről (Gömörm.), szintúgy Dawrokrp CG. G. a Retyezát hegységben cCuru Gallesenv gyűjtött egy fészket három tojással. Márczius 30-án és április 7-én talált fészkekben tojások voltak. 588 - A fészkek külső burka fenyőágacskákból való, belsejök pedig háncs- rostokkal, szakállas zuzmóval s zöld mohával van gazdagon kibélelve. k BREHM 1831-ben (Handb. d. Naturg. Vögl. Deutschl. 181—182. lapon) annyira jól jellemezte már e fajtákat, hogy az ő latin elnevezéseit tartom meg mint legrégiebbeket. kk REICHENOW a Kárpátokban élőket is külön fajtának veszi (N. car. relicta), szerinte ezek a typikusnál sötétebb színűek s fehér pettyfoltjaik kisebbek. kkk Dr. MapanáÁSsz (Zeitschr. f. d. ges. Ornith. 1884. 114. lap) azt írja, hogy PETÉNYI 1843-ban Felső-Magyarországban találta volna az első fészket és tojásokat, de nem idézi ez adat forrását, a pedig azért is fontos volna, mert a felfödözés elsőbbségét érinti. Minthogy én ez állításnak semmi irott nyomát nem találhattam s FRIVALDSZKY (Aves hungarie 32. 1.) datum nélkül vette a fészek leírását PErTÉNYI kéziratából, egyelőre biztosan nem állapíthatjuk meg, csakugyan PETÉNYIt illeti-e az elsőbbség. XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 571 fészek azonban nyirfaágacskákból készült. A legérdekesebb e fész- él az az újságszámba menő körülmény, hogy a fiókás fészkek olyan- n voltak tetőzve, mint a szarkafészek ; némelyik félig födeles volt, azonban-egész födeles is. Ezt a sajátságos építkezést eddig sehol figyelték meg, sőt mindazok, kik magtörőfészkeket láttak, azt állít- gy csupán nyílt fészkeket rakna. Jojásai — a magyarországi fészekaljak három tojásból állottak -— halvány zöldesszürke alapon ibolyásszürke, zöldesbarna ritkás — bb s gombostűfejnyi — pettyezésüek. "Tojásmérték: H. 32—339; Sz. 21—240 mm. Életmódja, viselkedése sokban emlékeztet a szajkóra, csakhogy nem ra nyugtalan, lármás és sokkal jámborabb, mint az utóbbi. Ősz csonyabb fekvésü erdőkbe is levonul s a mogyorókat, fenyő- at dézsmálja, mellesleg egyes rovarokat is elfogdos s több meg- . szerint, költés szakában, néha egy-egy apró madárfiókát is rabol. ériai magtörők, hogyha hazájukban a szibériai czédrus (Pinus . sibirica) magtermése szűken fizet, nagy számban elvándorol- i kikben igen sokfelé, fekintélyes tiüljan Sléntketek. 1887 és években ugyancsak megjöttek, de nálunk ekkor nem voltak oly csálást is. Többször láttam ilyen vendégeskedő magtörőt — kivált ben — a Kis-Kárpátok hegyi rétjein, tisztásain s feltünő volt, hogy annyira a magvakat, mint inkább a szemetet, hulladékot turkálták, a varjak az országúton. Az akkortájt bonczoltak begye és gyomra eg szemétben, ganéjban élő rovarfajokkal volt tele. flagvak pusztításával mindenesetre megkárosítja az erdőbirtokosokat, ár az is igaz, hogy fölösleges táplálékát szajkó módjára a lehullott k alá, földbe is elásogatja s helyenként egész czirbolya-erdők nak magültetése nyomán. Erre nézve a szomszédos Stiriában kes észleleteket tettek.kk Mindenesetre bizonyos súlya van e tulaj- sa TscHusir munkáit: Verh. d. k. u. k. zool.-bot. Ges. Wien. 1888. 407—506. 1. — Ornis .129—148. I. — R. BLasrus: Ornis. 1886. 437—550 I. Ég Vereinssechr. f. Forst-, Jagd- u. Naturk. 140. füz. 12—18. 1. ra ez it 7 72 972 XIII. REND. ÉNEKLŐK. donságának, melyet nem rontanak le oly bűnök (nagy mértékű madár- fészekpusztítás, madárfiókák rablása), mint a szajkónál. Helyenként hasz- nál, helyenként károsít, általában közömbös — így itélhető csak meg. D. ALCSALÁD. HAVASICSÓKÁK. PYRRHOCORACINAE. Aránylag vékony, ívesen hajlott csőr s formásabb, karcsubb termet jellemzi őket. 116. NEM : HAVASICSÓKA. PYRRHOCORAX Tunst. 1771. Hosszú, hegyes szárnyukban a 3—5-ik evező leghosszabb, az 1-ső oly hosszú, mint a 2-od rendű evezők, az összecsukott szárnyak hegye az egyenes fark végéig ér. Szinezetök fekete, lábaik sárgák vagy vörösek, úgy csőrük is. Életmódjuk a csókákra emlékeztet, magas, sziklás hegyek falazatát népesítik, hasadékokban, sziklaüregekben fészkelnek. A HAVASICSÓ KA. Pyrrhocorax pyrrhocorax (L.) 1758. (Corvus pyrrhocorax L. — Pyrrh. alpinus ViziLL. — Pyrrh. montanus BRHM. — Fregilus pyrrhocorax Sws. — Pyrrh. forsythi STOLIZKA.) Jegyei: egészen olyan, mint egy vén hím fekete rigó, csakhogy még egyszer akkora ; egészen fekete, csőre sárga, lábai vörösek (a fiatalok lábai barnásak) ; szemei sötétbarnák. Mértéke: H. 35—386; Sz. 267—282; F. 14—165; L. 42—48; as. 28—34 cm. Közép- és Dél-Európa havasaiban, -kősziklás részletek táján fordul elő s őszszel lenyomul a völgyekbe is. Magyarországban leginkább a Tátra-hegységben él, Erdélyben is került néha szem elé, általában azonban nálunk ritka. Ime adataink előfordulásáról: Gróf WopzickiI 5000" magasan EN TSE TE ze NAZSNÉSA VERET E ao Ad ég 94 B Tre tság tat Ny te XXXIX. CSALÁD. VARJUFÉLÉK. 573 . Tátrában néhány párt látott s Rohácsnál nagy csapatot.X SCHAUER 861-ben ugyanitt nem találta. Néhai ScHERFEL felkai gyógyszeres szerint ban közönséges a Tátrában. Erdélyben Biruz a Retyezáton és hátszegi Igyben ritkának mondja, Csaró a Muksora mellett (Hunyadm.), Bupa A. ncsak Hátszeg vidékén a fenyőerdőkben, DaNxroRpD 1872-ben a Retye- n egy párban észlelte. A honi gyűjteményekben mindössze két pél- iv van; az egyik Zólyommegyéből való (Nemzeti Múzeumban), a másik tevárosnál (Sopronm.) 1886 nov. 26-án lövetett (fiatal 9). mely szrHy Ö. lékai múzeumában áll. Tápláléka leginkább a csókáéhoz hasonlít. Xi. CSALÁD. MÁLINKÓFÉLÉK. ORIOLIDAE. . Rigónagyságú, kicsiben varju- vagy seregélyszerű csőrű madarak. -Csüdjük rövidebb a középujjnál; első evezőjük hosszabb, mint a 2-od lik evezők." 5 117. NEM : MÁLINKÓ. ORIOLUS L. 1766. . Csőrük varjuszerű, de orrlyukaik tojás- vagy hasítékalakúak s nyi- lásukat serték vagy tollak nem födik, a csőrtő és szem között való részen azonban rövid, serteszerű tollazat; a nálunk élő fajnál a 3-ik evező leg- hosszabb; a fark egyenes, jóval rövidebb, mint a szárny. AZ ARANYMÁLINKÓ. Ortolus oriolus (L.) 1758. ([Coracias oriolus L. — Oriolus galbula L. — Coracias galbula BEcnsr.) Népies nevei: sárga rigó; sármáringó; sárga velyhe (Gömörm.) ; nybegy (Jászberény); sármálinkó; aranymáringó ; aranymályu ; arany- k Journ. f. Orn. 1853. évf. 574 XIII. REND. ÉNEKLŐK. málé (Vasm.); szolgabíró vagy szógabiró (Borsodm.); aranymál rigó (M.-Szecsőd, Vasm.); lórió; aranymál, aranymáj (Szilágym.) Jegyei: rigónagyságú; farcsikja, farkfedői, a szárny alsó fedői és farkhegye sárga. Leirása. Az öreg hím: főszine sárga ; szeme és csőrtöve közt fekete sáv; szárnya fekete, az elsőrendű evezők fedőinek hegye sárga foltot rajzol a szárny közepére, a nagy evezők külső széle fehéres, a hátulsók hegye sárgásfehéren szegett; a középső farktollak feketék, a többiek hegye s belső fele sárga; csőr vöröses hússzínű; szemei vérvörösek ; lábai ham- vaskékek. A tojó és fiatalok fölül sárgászöldek, farcsikjuk s farkhegyük, farkaljuk sárga, úgy a szárny alsó fedői és a hasoldalak árnyalata is; a fark főszine sárgás olajzöld; alsó testrészeik szürkésfehér és fehér alapon erősen feketésen hosszantfoltosak, némi gyenge sötétebb szárfoltok a fejtetőn és háton is látszanak; szárnyuk barnásszürke világosabb toll- szegésekkel; szemök barna. Mértéke: H. 225—232; Sz. 147—152; F. 8—89; L. 9—93; Cs. 24—26 em. Földrészünkön a 63" é. szél.-ig találták ugyan, de legközönségesebb. a a mérsékelt és délibb övekben. Ázsiában az Altáj-hegységig fordul elő. Nálunk — kivéve a magas hegyvidéket — mindenfelé elterjedt s erdeink- nek, kertjeinknek, gyümölcsöseinknek gyönyörű ékessége. Eleven, nyug- talan természete, folytonos ugrándozása, szálldosása a fakoronákat meg- élénkíti ; hangjának kellemes flótázása pedig annyira ismert, hogy különféle értelmet is magyaráztak ki belőle. Egyik helyen úgy hallják, hogy azt Nt F b FÉG E, aa EG JÉNELÁÉS ka ak É e és teérted SES VE ÁR E aa gt mondja: cHunczut a biró, szolgabíró!" máshol meg hogy csupán nevét — emlegeti: Sárga rigós. SziRMaY uram meg egyáltalán nem hiszi, hogy . magyarul tudna, e század elejéről való Hungaria in Paraboliss cz. mű- 3 vében azt irván: 5 . .Sárga rigó görögül flűareo ióv szavakat mond. A népszerűsége mellett szól, hogy több vonatkozásban 28 szerepel nyelvünkben. Ezt Tompa egyik verse: cSárga rigó páros Fák tetején szálldos. is bizonyítja, mert átment a nép szájába, jeléül, hogy azokat az ele- meket pengette, melyek nem idegenek. Költözködő lévén, az országos középnap szerint ápr. 27—28-án jön hozzánk ; javarészök azonban csak május közepe felé telepedik meg végleg. Általában azt tapasztaltam, addig, míg a falevelek ki nem zöldültek s meg- XL. CSALÁD. MÁLINKÓFÉLÉK. 579 tősen ki nem fejlődtek, nem igen mutatkozik. Félénk létére nem bujkál- . a lombok közt, melyek friss, zöld szinéhez jól illik az ő sárga s még inkább párjának zöld dolmánya. A fasudárban nem is feltünő zete — mely hullámos, gyors reptében, midőn egyik fáról a másikra . annyira rikít — árulják el, hanem mozgékonysága és gyakran angzó fuvolázása. Éles ellentétben dallamos fütyüléséhez, gyakorta emetlen, rikácsoló ksreék vagy skrék szótagokat is hallunk tőle, a mit tojók is mondanak. Hivogatásuk pedig kjü, jülp, jülk vagy kli-klü. fiatalok töbhnyire jük, jük, jek hangon beszélgetnek. észkelő helyöket több éven át megtartják, sőt azt tapasztaltam, ugyanarra a fára építik lakásukat. Kisebb lombos erdőrészletekben, pen, kertekben, erdőszéleken, tisztások közelében leggyakrabban ( fészkét, mely 4—15 méter magasan, valami vízszintesen kinyuló 3 vége táján, mindig ágvillára van kosárszerűen felakasztva s si módja szerint építőinek művészi tehetségére vall. (L. I. köt. p.) Külső burka finom faháncsokkal van az ághoz kötözve s pók- lókból, növényszárakból, fahéjból, száraz szálakból, levelecskékből, mnge kalászokból, különböző tollakból nem annyira rakva, mint fonva, . pedig száraz, finom szálakkal bélelve. Alulról, úgy felülről is több- e lombozat védi s így csak bizonyos távolból, oldalt közeledve a es fához, vehetjük észre. Május végén, még inkább junius elején öt szokott rakni, melyek fehér alapon sötét vörösesbarna, néha szür- ritkásan álló pettyekkel tarkítottak. (XL. tábla.) "Tojásmérték: H. 28—32:; Sz. 20—21-6 mm. . Míg a tojót a családi gond leköti, addig a hím a közeli fák koro- jában fütyörészget s csak a melegebb órákban kényszeredik párját d időre felváltani. 15 nap mulva kikelnek a fiókák s miután szárnyra adultak, öregeik társaságában látogatják meg a kerteket s megtanul- ri sok egyéb jó tulajdonság mellett — cseresznyét, kajszinbaraczkot oni. A nyári körtékből szintén torkoskodnak s később teljes étvágygyal eketedő bodzabogyókra vetik magukat. A hol ilyen gyümölcsös fákat szimatoltak, azokat rendszeresen, sorban látogatják s megdézsmálják, "hogy a gazdának érezhető kárt okoznak. Ilyenkor védekeznie kell a áp, flótaszavú madarak ellen, különben érett cseresznyében, kajszin- kban nem vásik a foga, mert gyümölcséréskor náluk minden más ék másodrendű. Ettől eltekintve, az erdőgazdaságnak, kertnek, nölcsfáknak igen nagy hasznára is vannak, mert az érintett időszakot e, merőben ártalmas rovarokat, hernyókat esznek, sőt a szőrös her- któl sem irtóznak, minők a: Saturnia pyri, carpini; Bombyx neustria ; 576 XIII. REND. ÉNEKLŐK. különböző Lasiocampák és Pierisek; a rovarok közül: cserebogár; Ryn- chytes auratus ; Peritelus griseus ; Phyllobius pyri, oblongatus, argentatus ; Otiorcehynechus picipes; Anthonomus pomorum stb. A hernyókkal is úgy van, mint a cseresznyével, mert mikor az utóbbiak éretlenek, vagyis mikor gyümölcs és bogyó élelme nincsen, ott pusztítja az ártalmas rova- rokat, a hol tömegesebben lépnek föl, nem is elégszik meg bizonyos felületes kóstolgatással, hanem a bizonyos pontokon fellépő rovarmeny- nyiséget addig zaklatja, míg végleg végez vele. Ez a sajátsága dönt kiválóan gazdasági értéke mellett s teszi kötelességünkké védelmét. XLI. CSALAD. SEREGÉLYFÉLÉK. STURNIDAE. Csőrük többnyire egyenes, hegyes; 1-ső evezőjük rövid, nem ér a . 2-ik közepéig, sőt elkorcsosult; szárnyuk hegyes, rendesen a 2. és 3-ik 3 evező leghosszabb; az orrlyukak szabadok, nincsenek tollal vagy serték- kel borítva; a csüd rendszerint rövidebb a középső ujjnál, ritkán vala- A mivel hosszabb. Legtöbb ide tartozó faj a meleg égövet lakja; Ameri- kában azonban nem fordulnak elő. Nagy csapatokban szoktak járni, A társasan fészkelni, még pedig többnyire faodvakban, sziklaüregekben s a egyszínű kékes tojásokat rakni. Hangjuk érdes, bizonyos kellemesebb sa változásokkal. 118. NEM : PÁSZTORMADÁR. PASTOR Temm. 1815. Csőrük aránylag magas, kissé ívesen hajlott, nem igen hosszú. 1 i sét : gé 5 ke Desa kattan él al kj $ ő ( § 1 s fd ű d. Lee te et J) ké a XLI. CSALAD. SEREGÉLYFÉLÉK. 577 É € , eme a! A ZEAESSÁG ERZEL És TKZ ey FA A PÁSZTORMADÁR. Pastor roseus (L.) 1758. h. (Turdus roseus L. — Sturnus roseus Scop. — Boscis rosea BRHum. — Gracula 1 Cuv. — Acridotheres roseus RANxz. — Pecuarius roseus TEMM. — Thremno- roseus Macs. — Nomadites roseus PETÉNYI (teste Bp.). — Merula rosea Kocn.) Népies nevei: csacska, csacskamadár, sáskamadár, rózsarigó ély) ; apró piros szarka; jöttment madár; tarka seregély; rózsaszínű ly; vándor serege (PETÉNYI). egyei: alig gyengébb a seregélynél; az öregek bóbitásak, raj- tjuk hasonlít a szürke varjuhoz, csakhogy a szürke szint mellen, n, háton, vállon rózsaszín helyettesíti; a fej-, nyak-, begy-, szárny-, czombtollazat s a farkalj kékesfekete, biboros, zöldes érczfényű. ta madarak rózsaszi fakóbb) szennyesebb, a fekete részek bbé fényesek s kopottabbak. A tojónak bobitája kisebb, fekete szinei sbarnásba hajlók, kevéssé fényesek. A fiatalok nem bóbitásak, nyakuk szennyes szürkefehér, feketésen hosszában sávolt; felül ásszürkék, a sötétszínű testrészek világosabb szegésekkel tarkítottak, szürkés rózsaszínűek. Az öregek csőre tőben fekete, hegye és lábaik színűek, szemök feketebarna; a fiatalok csőrének töve fénytelen s, hegye és lábaik szennyes vörösesbarnák, szemök világosabb barna. ."Mértéke: H. 20—21; Sz. 12-8—132; F. 68—77; L. 3—32; 7 19 em. Hazája Európa délkeleti részei: Dobrudsa, a Fekete-tenger környéke, nösen a Kaspi-tó vidéke, a mongol puszták, hol a legelő jószág körül . tartózkodni. Néhá nagy Más] nyugot és sszajenyúgőt felé is lőtték már. Rendetlen látogatásaik többnyire sáskajárással k össze. Hazánkban is többször jelentkezett, így 1814-ben Nyitra- ben is észlelték, azután 1830, 1832, 1835-ben, 1836-ban s különösen yi számban 1837-ben úgy Erdélyben, Tiszántúl, Duna- és Tisza- n, Dunántúl. Ez évben PEréÉnyi fészkelve is találta. Azontúl is ör mutatkozott, főleg a délkeleti részekben: így 1844, 1853, 1856, , 1859, 1860, 1862, 1865, 1867, 1868 években, vagyis mióta a figye- "reá fordult, alig egy-két évi közökben hírt kapunk róla. Kiváló nagy aban özönlöttek az országba 1875-ben, majd 1884-ben, mikor Tokaj lékét is ellepték. 1886-ban, azután 1889-ben Zimony, Orsova táján, "Chernel: Magyarország madarai. II. 7 d) 578 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Horvát-Szlavonországban, de kisebb mennyiségben 1876, 1893, 1895-ben még a Szepességben is (Vichodna táján), szem elé került; legujabban pedig (1899.), Veszprém-, Zala-, Somogy-, Fehér-, Torontál-, Zemplén- 3 és Mármaros megyékben ismét megjelent.? Nálunk a: vendégeskedő pásztormadárseregek leginkább a marha- legelőket népesítették, közbe-közbe a szomszédos fasorokban, szőlőkben álló fákon, erdőrészletekben tartózkodtak. A barmok közt seregélymódra futkostak, majd felhőzve fára telepedtek, néha a közönséges seregélyek közé is elegyedve. A kifejlett hímek valóban gyönyörű madarak lévén, jól mondja tehát . PETÉNYV: cmintha csomókban vándorló rózsák mozognának a zöld pázsi- ton, olyan szép, ez elszóródva szaladgáló, pillanatonkint a legváltozato- sabb alakulásokba álló madárcsapat, mely ha felrepül, rózsás felhőként tánczol a szemlélő előtt.; A. bogarakat, sáskákat nem a földről szedege- tik, hanem leginkább ugortában, röptében csípik el. Tulajdonságai sze- rint is sokban hasonlít a seregélyhez: csapatban vigyázó, fészkelő helyén ellenben bizalmasabb. Kissé egyenesebb testtartással jár s ültében is kinyujtja magát. Reggel csapatosan húz a legelőre, viszont este háló- tanyájára. Hangja érdes srrr-csorr-csorr-serr, néha swvöröty-söröty vagy crö-csövöty, mely hivogató szólásán kívül gyakorta hallatja sziszegő, rekedtes, nem igen változatos csicsergő énekét. Sziklaodukban, régi falak- ít AA, öss KÖT JET os út ester B ns TATA tél KÁGNSÉE ST a ez Te szá ál att Fej ő E TŐN ee; ban, omladékokban fészkel s mint PETÉNYI irja, nálunk 1837-ben a . Gellérthegy hasadékaiban akart költeni, de a sok zavartatás elijesz- a tette; Pestmegye néhány helyén azonban szaporított s szerinte rözse- és A téglarakásokban, sűrű bozótban is otthont alapított. Fészekalját 7— 8, h. ritkán több tojásból állónak mondja, melyek hol tojásdad vagy gömböly- ded alakúak, halványkékes, kissé zöldesbe játszó szinezetűek. Tojásmérték: H. 2774—30-6 ; Sz. 203—219 mm. Gazdaságilag — noha nem rendes jelenség faunánkban — mégis aa jelentősége van a pásztormadárnak nálunk is, mert, mint láttuk, nem a is oly ritkán jelenik meg s legtöbbnyire nagy számban, majdnem min- si dig sáskajárás idejében, sőt minél nagyobb a csapás, annál föltünőbb — mennyiségben. Perényi május havában nagyobbféle bogarakat (futó- ; bogár, Pachygaster, Cleonus), apró csigákat talált begyükben és gyom- rukban. Egy példány táplálócsöve a fali ászkához (Oniscus) hasonló, xX Fontos adatok idevágólag: Aguila. 1895. 185. I. — Verh. d. k. u. k: zool.-bot. Ges. Wien. 1877. 196—204. — Természettud. Közl. 1875. 263—267. I. — Orn. Jahrb. 1889. 159. 1.; 1890. 65.17 Kitünő a PETÉNYI hagyatékából való ismertetés (Aguila 1896. 149—187.), melyet e helyen elsőrangú forrásként leginkább felhasználtam, minthogy saját tapasztalataim e madárról nincsenek," XLI. CGSALÁD. SEREGÉLYFÉLÉK. 579 Flgyobb bogarakkal volt tömve. Leggyakrabban azonban cserebogár- állott az elejtettek gyomortartalma. Junius elejéről való példányban ( peneolény (Cicindela sylyatica) és egy csomó tücsök, sáska s e hó Példányban nagyszámú fehéres hernyó volt (ezeket a E és a E Ésbtotánek europeus zöldjéből keresgélték elő a madarak). . majdnem kizárólag kifejlett sáskával táplálkoznak. BERNÁTH A. a tölgyesek szélén nagy buzgalommal irtották a búcsújáró hernyó Baracs és Győr vidékén, a frörölésökben gazdag helyekre . S főleg a . eperfákat dézsmálták. sekt; a hol a gyümölcsösöket károsítják, természetesen védekezit — ak . ellenük ; oly vidékeken azonban, a hol gyümölcs nincs vagy lát- g nem veszélyeztetnék azt, telhetőleg oltalmazni kell őket, mint a a ságnak, erdőnek rendkívül hasznos szolgálatot hajtó szárnyasokat. . a cserebogár, sáska tudjuk, micsoda czégéres ellenségünk, a mely tehát kiadóan támad reájuk, az a mi érdekeinket támogatja. 119. NEM : SEREGÉLY. STURNUS L. 1758. Csőrük egyenes, hegye kissé íves, éles kávájú, inkább lapos, mint Jas, akár csak valami csiptető; oldalt nézve hegyes-, felülről nézve pavégű. 2—3. vagy 2—4-ik evező rendszérint a leghosszabb, az első orcsosult, mint a szalonkák festőtolla. 7 e 4 580 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A SEREGÉLY. Sturnus vulgaris L. 1758. (Sturnus varius MEYER. — St. domesticus, sylvestrius, nitens BRHm. — St. gut- tatus MAcG.] Népies nevei: serege (Fehérm.) ; seregé v. seregil ( Vasm.) ; seregje ( Alföld); seregény (Somogym.). Jegyei: az öregek főszíne fekete, biboros, kékes, ibolyászöld érez- fénynyel, helyenként a tollak vége nyílhegyszerű, fehéres, barnásfehér foltu, különösen őszszel egészben foltozottabb; a fej, begy és alsó test tollai keskeny lándzsahegy alakúak; a fiatalok alapszíne barnás hamu- . szürke, torkuk világos, mellük azonképpen, csakhogy fehéren és barnán hosszant sávolt. Leirása. A typikus szinezetű seregély (Sturnus vulgaris L. [ty- picus]) nálunk nem fordul elő, hanem az a fajta, mely Közép-Európá- ban és Ausztriában is tartózkodik: a Sturnus vulgaris intermedius SHARPE. PRaz. (sophixe BiancH.); ennél a fejbub, torok, nyak és begy ibolyás biborszínű, a pofák és a szárnyfedők pedig zöldes éreczfényűek, ellenben az inkább északon honos, nálunk nem élő typikus példányoknál, —. az egész fej, torok, nyak zöldes érezfényű. Keletfelé, nevezetesen a Közép- Szibériában élő seregélyeknél az egész fej, nyak — pofák is — úgy a szárnyfedők biborfényűek, nem zölden csillogók (Sturnus vulgaris menzbieri).Y A tojó alapszíne nem oly sötét, mint a hímé, foltozása kiterjedtebb, a szárnytollak barnásszürke szegései szélesebbek. Az öregek — csőre nyáron sárga, télen feketésbarna, a fiataloké barnásfekete. Az ja öregek lába vörösesbarna, a fiataloké sötétbarna. A szem fiatal korban 58 barnásszürke, később sötétbarna. ; - Mértéke: H. 203—215; Sz. 125—13; F. 63—65; L. 22-24" Cs. 974—25. an. : A seregély egész Európában fel a 70" é. szél.-ig előfordul, úgy szintén Szibéria jó részében. Nagy elterjedése okozza azokat a szinezeti eltéré- seket, melyekre az imént reámutattam. Ezeken kívül még megkülönböz- tetik a Dél-Európában honos, typikus alakjában foltozatlan fajtát — Sturnus vulgaris unicolor MARM. 1819 — sőt másokat is. Hazánkban — csak úgy mint egyebütt — általánosan ismert; noha nem minden ; ták 7 aA xX A különböző seregélyfajták jegyeit, eltéréseit ismertette BiaNcHiI: Ann. Mus. zool. de) Acad. imp. d. Scienc. St. Petersbourg I. 1896. Németül : Ornith. Monaltsber. 165—169. 1. XLI. CSALÁD. SEREGÉLYFÉLÉK. 581 helyen egyformán gyakori. Tartózkodási helyekül rétek, legelők közelében fekvő vén, odvas fákkal bővelkedő erdőrészletek széleit szereti kiválasz- i i, a hol csókákkal, vadgalambokkal, harkályokkal, vércsékkel mintegy . közösen üti fel tanyáját. A mi Ausztriában, Németországban s máshol yugoti államokban annyira jellemző, hogy t. i. a házak táján min- ütt — akárcsak Alföldünkön a házi gólya — kifüggesztett vagy puszta ára tüzött költő ládikákban végzi szaporítását, azt sajnos, nálunk bb csak híréből tudják. Alig látunk még hazánkban ilyen költő kákat — egyes próbáktól eltekintve — s a jövő zenéje az az óhajtás, sak általánosabban elterjednének és népünk is megbarátkozva velök, lmazná saját érdekében. Tornyokon, házak repedéseiben sem igen nk minálunk a seregélylyel találkozni, mert hazánkban inkább vad- ár még s nem szorul annyira az emberi lakóhelyekhez. Ligetekben onban, hol nagy, korhadt fák bőven vannak, rendes "jelenség ő, a vizek közelét kedveli. A költési időszakon kívül réteken, mező- . kukoricza földeken, gyümölcsösökben, szőlőkben, a legelő jószág l éli világát s mivel bohókás, eleven, mindig víg lényének legfőbb mvonása a rendkívüli társaságszeretet, ritkán láthatjuk egymagában, m mindig kis, többnyire azonban igen nagy csapatokban. A társas am annyira ki van bennök fejlődve, hogy a kisebb csapatok is, a t lehet bibiczek, csókák, fenyőrigók csapataihoz szegődnek. Nekik kadalom kell, mintha csak tudnák, hogy az egyedüllét bizonyos una- nmal jár — legalább közfelfogás szerint. Már pedig hogyan unat- atnék a seregély, mely szinte arra született, hogy másokat mókái- vidámságával, csacsogásával mulattasson? Persze a társaságban nagyobb oltalom ereje is vezeti, mint azt más komolyabb madár- xról is tudjuk. Hidegebb telű területekről a seregélyek őszszel délebbre vonulnak. lunk gyengébb télen, s főleg az alvidéken, gyakran maradoznak vissza elők, java részök azonban eltávozik. De már kora tavaszszal ismét itkeznek s a pacsirtákkal, vadgalambokkal együtt, legelső tavasz- etőink közé tartoznak. Az országos középnap szerint márczius 6-án tak visszatérni; igen gyakran azonban már februárban is találkoz- tunk velük. A visszatért csapatok egyideig a réteket, legelőket járják, majd kelő helyöket foglalják el, párosodnak, kijavítgatják fészkeiket. Élénk és-forgás uralkodik otthonuk táján, a mi ilyen neszes, víg madarak- természetes is. Fészköket faodvakban száraz szálakból, szalmából, sző- ől, tollakból; pamutból építik. Április második felében, néha előbb 582 XIII. REND. ÉNEKLŐK. is, 5—7 kékes világoszöld, tojásdad vagy kissé gömbölyded alakú tojást találhatunk benne. ; Tojásmérték : H. 2755—298; Sz. 195—218 mm. A tojások két hét mulva kelnek ki s körülbelül ugyanannyi idő alatt a fiókák is nagyra nevelődnek, kirepülnek. Néha az öregek másodszor is költenek, de ekkor 4—-5 tojásnál többet nem raknak. A fiatal nemzedék csakhamar elhagyja a szülői ház környékét, a fészek- aljak csapatokba verődnek s mezőn, réten, gyümölcsösökben, különösen pedig legelőkön a jószág körül elősködnek. Csirregés, csattogás, rikácsolás közt keresgélnek vagy röpködnek a fákra, ha pedig messzebb szállnak, suhogó, zajos szárnycsapással — mi- közben hol tömött foltokban, hol lazábban, de rendesen egyik a másik- tól egyforma távolságban — mérik a levegőt. Szabályos reptökben néha hirtelen irányt változtatnak, felkapnak a magasba, egy-keltőt cfelhőzves gomolyognak, leszállnak s ismét keveregnek, míg végre végképpen leeresz- kednek a földre. Mozdulataik nyugtalanok, frissek; a földön ügyesen szaladgálnak, közbe-közbe a disznók, juhok hátára szállnak s rajtuk valami élősködőt keresgélnek. Tartásuk hetyke, egész külsejök elárulja, hogy tehetséges, eszes, fortélyos állatok. Értik a tréfát, de komolyan is tudnak viselkedni. Ravaszságukat és számító előrelátásukat tekin- tetök elárulja, mert kifejezésökben van valami kópéság. Hangjuk, énekök — érdes, rikácsoló, sziszegő, miközben éles füttyöket, dallamos változatokat, — söt más madaraktól jól-rosszul eltanult strófácskákat, rekedt szótagokat, sőt flótázást is hallatnak, persze mindezt rendszertelen összevisszaság ban. Azt mondhatnám: a szárnyasok között ők a Wagner-féle zenei i irányzatot követik! De hát nem nagy sikerrel. Hogy azonban egyes emberi szavakat is eltanulnak, ajtócsikorgást stb. híven utánoznak, azt nem lehet kétségbe vonni. A fogságban tartottak e tekintetben elég bizonyságot tettek rem kis mulatságára gazdájuknak. Magamnak is volt gyermekkoromban — ilyen beszélő seregélyem, mely egészen megszelidült. Egy alkalommal meg- sa szökött, de ismét" visszatért kalitkájába s oly bizalmasan viselkedett mindenkor, mint valami hű. kutya. : ZA Tavaszszal és őszszel a nagy társaságokban kószáló seregélyek ah esténkint mindig bizonyos kiválasztott hálótanyára, legszivesebben náda- sokba húznak. Annyira szeretnek a magas nádban éjjelezni, hogy gyak- ran jó utjokba kerül, míg oda érkezhetnek. Sopronban rag üktKEK hogy a seregélyek alkonyatkor a Fertőre repültek, a mi — légvonalban — a legalább is 7—8 km. utat jelent. Érdekes ilyenkor látni, a mint csapat 4 csapat után nagy zajjal ereszkedik a nádba! Minden szálon annyian a XLI. GSALÁD. SEREGÉLYFÉLÉK. 583 nek, hogy meghajlik a súlyuk alatt. Néha ezernyire növekszik az össze- ekezők mennyisége.t Pitymallatkor ismét csapat csapat után hagyja pihenő helyét; többnyire felrajzanak, néhányszor ismét levágódnak nád közé s csak azután. repülnek nagy sebtiben legelő helyeikre, éréskor 1 pedig a szőlőkbe. . Tápláléka főképpen rovarokból, álczákból, apró csigákból, szöcs- ől, kukaczokból, hernyókból, nyüvekből, legyekből, gilisztákból, tűkből, pajorokból, de gyümölcsökből, bogyókból, szükségben mag- cból kerül ki. A mezőgazdaságnak rendkívül sok hasznot hajtanak, sereges életmódjukkal kiadóan pusztítják a rétek, legelők, szántó- ek veszedelmes apró ellenségeit, különösen a szöcskéket, sáskákat, meztelen csigákat, csimaszokat, a Pieris brassicse, Agrotis-, Didyma-, ( Strigilis-, Hepialus- és (haraeas-fajok hernyóit s ezek petéit. . erdőben szintén csak hasznosan működnek, mert temérdek csere- arat, ormányos bogarat emésztenek el, a legelőn pedig marhát, juhot egszállnak s a nyüvektől tisztogatják ; erre vonatkozik bizonyos tátogásuk, melylyel a szőrt, illetőleg a daganatot bontogatják. A jószág szivesen íri műtevéseiket. Nem kicsinylendő, hasznos voltuk megitélésénél, az a lmény sem, hogy nagy számban a gazdasághoz szoktathatók vagyis ládikákkal 50 vagy 100 párt is — a szerint mekkora a birtokunk — nakhoz telepíthetünk, melyek azután a szónak teljes értelmében isztítják a környéket minden ártalmas rovartól, féregtől. A külföl- számtalan helyen tapasztalhatjuk ezt; itt az ideje, hogy kövessük példát. (L. I. köt. 53. kép.) De mint minden fénynek árnyéka is van, a seregélyek sem hiba kül valók — már t. i. a gyümölcs- és szőlőtermelő szempontjából. rt szó a mi szó, a gyümölcsöt nagyon szeretik, s a szőlőket szüret tt sok vidéken oly felhőszerű rajokban látogatják, hogy védekezés kül termésünket tönkre tehetnék. A madárijesztőket hamar megszok- kk, azért nincs más mód a hivatlan vendégek elüzésére, mint kereplők- il, lövöldözéssel naponként többször, kitartóan ijeszgetni őket. Irtásra nban ne vetemedjünk, mert ne felejtsük el az erdő- és mezőgazdákat, . úgy tekinthetik, mint egyik legigazabb szárnyas barátjukat. Még egy yi és időszakos kártételét sem hagyhatom említés nélkül; u. i. a anyságban értesültem arról, hogy bizonyos nádasokban az őszszel hlk 1897 szeptember 22-én este láttam a Fertő nádasaiba vonuló roppant sereget, mely becs- lésem szerint 1 kilométer hosszú volt, szélessége pedig akkora, hogy legalább 100 seregély repült ymás mellett. Nem tulzás, ha számukat százezerre becsültem ! 584 XIII. REND. ÉNEKLŐK. éjjelező ezernyi ezer seregély a nádat annyira összetördelte és rontotta, hogy egyes nádbirtokosok jövedelme e miatt tetemesen megrövidült. Beszéltek több száz forintnyi kárról. A védekezés itt is csak az lehet, mint a szőlőkben: riasztás, lövöldözés. XIII. CSALAD, PINTYFÉLÉK. FRINGILLIDA E. Általában kicsiny madarak, valamivel nagyobbak vagy valamivel a kisebbek, mint a veréb. Csőrük rövid, rendszerint kúpalakú, hegyes csúcsban végződő, néha erős, tömött, íves ormú, sőt egyeseknél a k. kávák hegye túlfejlődve egymást keresztezi. A kávák egyenes élűek, azaz B fogszerű kivágás nincs rajtuk. Első evezőjük egészen elcsenevészedett, a kézcsontjukra kilencz evező támaszkodik. Főleg erdőkben, kertekben, a gyümölcsösökben, mezőket és utakat szegélyző fákon, egyesek nádban — is élnek. Fészköket hol a földön, hol a fákon magasan, sőt némelyek oduban, többnyire csinos, szabályos csészealakban rakják s öt — ritkán egyszínű — tojást tojnak. Költés alatt a párok bizonyos kiválasztott s . féltékenyen őrzött területet foglalnak le; azután társaságba verődnek, 4 még pedig nem ritkán rokonneműek és fajúak is vegyesen. Hangjuk kel- lemes, sőt szép. Leginkább magvakat esznek, fiaikat azonban sokan a kizárólag rovarokkal táplálják föl. 8. A. ALCSALÁD. 3 PINTYEK. FRINGILLINA E. A csőrtő körül nincsenek serteszálak, a kávaélek végig egyenese vagy mérsékelten ívesek. 120. NEM : VERÉB. PASSER Briss. 1760. Szinezetök szürke és barna; hátuk többnyire sötétebb hosszanti fol tokkal tarkított s a hímek torka fekete. E nemnek typusa a házi veréb / V— e ea da Av új KÖSSZÉZSŐL Tá azé ed e E HÁZI VERÉB. Passer domcsticus (L.) 1758. (Fringilla domestica L. — Pyrgita domestica Cuv., BRHum.)] Népies nevei: pirip (Szt. Ágotha, Fehérm.); csuli vagy csuri n.):; bazsar (Fonyód). egyei: az öreg hím pofája szürkésfehér, fejebubja szürke, oldalt yebarnán szegve; a tojó különbözik : a hímtől, torka nem fekete, volya agyagsárgás. ei Nem szükséges bővebben ismertetni e madár külsejét, ndenki ismeri, azért csak arra figyelmeztetek, hogy az öreg hím némileg más szinezetű, mint nyáron, a mennyiben ekkor fekete tja, fehér, keskeny félholdszerű foltokkal tarkázott, a gesztenye- zín pedig, mely nyáron szemei mögött és nyakán (felülről nézve) élénk, inkább szürke; hátának alapszine is sárgás rozsdabarna, sztenyeszínű ; csőre pedig sárgásbarna szaruszínű, ellenben nyáron ete. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de kopottabbak s száj- öülértéke: H. 147—15; Sz. 74—7T9; F. 5-8—5-6; L. 19— 2—14 em. A veréb, a szárnyas világ ez igazi proletárja, legismertebb, leg- ségesebb tagja, egész Európában és Ázsia jó részében el van ter- s a hol az ember lábát megvetette és gabnát is termeszt, ott alig . nélkülözni. Afrika északi részein is otthonos, sőt betelepítve r- Amerikában,X Ausztráliában és Uj-Zeelandon is elszaporodott. zországban a verebek szinezete némileg eltérő, a mennyiben fejök egészen gesztenyebarna, mellök felső része pedig fekete, világos egésekkel [Fasser italiae Vierut. 1816 (cisalpina TEMmm. 1820)]. A kis- , észak-afrikai és spanyolországi, de a Balkán félszigeten is elő- .berki verebek [IPasser hispaniolensis TEMmMm. (salicicola VIEILL.)] mocsaras füzesekben, nádban tanyáznak s a közönségestől annyi- 4 1850-ben vitték át az elsőket Brooklynba (New-York mellett), ezek azonban elvesztek; de l hoztak verebeket, melyek oly annyira elszaporodtak, hogy 1870-ben a keleti államokban felé közönséges számba ment. 1: Magyarország madarai. II. 74 : ? — XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. a 585 malt zi b PAZ És: a ( ő gy éa . 586 XIII. REND. ÉNEKLŐK. ban különböznek, a mennyiben fejök és tarkójuk vörösbarna, válluk és hátuk fekete, világosabb tollszegélyekkel, a szemsáv fekete, pofák, nyak- oldalak fehérek, az alsó test sötéten sávolt. Mindenütt hol házak; falak vannak s a közelben kertek, gabona földek terülnek el, néha kellemetlen sokaságban tanyázik s folytonos csiripelésével, kihivó magaviseletével az utczai gyerek figyelmét csak : úgy magára vonja, mint azét is, ki minden egyébre gondol, csak mada- rakra nem. Egész éven át hűségesen kitart lakásaink környékén, akarat- lanul is lépten-nyomon beléje botlunk az udvaron, kertben, szemét- dombon, háztetőn, utczán, mezőn stb. Kotnyeles, könnyelmű, szemtelen, — e mellett ravasz, eszes állat s a mint ilyen esvihákhoz, illik, nemesebb — tulajdonságok nélkül szűkölködve, a percznek él. Jelleme több, mint századvégi. Ingatag, csak az élvhajhászatban, anyagi érdekek kielé- gítésében következetes. Hevesvérűsége számtalan léha kalandokba ra- gadja, a mi erkölcsösségére nem a legjobb világot veti. Az emberhez — való szoros viszonyának tanulságait jól kihasználja s megjegyzi: bizal- d mas, tolakodó, mikor nincs mitől tartania, máskor meg félénk, óvatos; ű minél tapasztaltabb, öregebb lesz, annál inkább. Értelmi fejlettségének — bizonyságait lépten-nyomon megfigyelhetjük. A társaságot szereti, des önzését, egyéni érdekeit sohasem felejti el, azért czivakodó, más bajá-. a ból — még ha avatatlanul is — előnyöket szerez magának, gyengébbek ellenében kiméletlen, gőgös, csak úgy mint a hatalmasabbakkal szemben . A sunyi és kitérő. Akár bőségben él, akár szükséget szenved: kedélye egyformán vidám, s ábrázatja nem változik. Ebben is hasonmása az igazi evilágfiaknakv, kik egyik nap teli erszénynyel csak oly képpel jár- nak, mint a másikon üressel. Szívós természetök nem egyhamar törik meg. Tisztességre nem sokat adnak, a becsületnek is inkább csak 1 szatát őrzik, hangoztatják anélkül, hogy szorosan ragaszkodnának hoz Modoruk — s ebben nem evilágfiaks — nyers, parasztos, mint megje nésök sem finom. A földön nem lépkednek, hanem ugrálnak, az ágak kö is többnyire nyugtalanok, csak ha egymagukban vannak, ülnek tová egy-egy helyen hetykén csiripelve, megvetve, lenézve környezetök Reptük sebes, gyors szárnycsapású, de nem könnyed. Alig olvadt el a hó, az első melegebb napsugarak fellobbantják benn a szerelem szikráját; hangos csiripelések, elkeseredett veszekedések — r közben a vetélytársak gyakorta a földre hullanak — hirdetik a párszerz idejét. Fészköket többnyire jó magasan, hol valami hasadékba, falilyuktl padlásgerendázat vagy a házak ékítményeinek rései közé s egyé helyekre rakják, néha azonban megszorulva, szabadon, fákra is fé T XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 587 k. Hogy a molnárfecske fészkeit is szeretik lefoglalni, eléggé isme- s; bitorlását a kicsüngő szalmaszálak szokták elárulni. Néha egy-egy 3 többe pár, sőt alkalmas helyeken — különösen házak, nád- és szalma- en —— valóságos telepekben szaporít. Aránytalan nagy fészke ei tollakból, szőrökből, czérnából, pamutból, kóczból s minden- im-lomból összehordott meleg tákolmány. Fészekalja 5—6 tojásból tt állni, melyek rendes alakuak, fehér alapon szürkés és vörös- . foltocskákkal behintettek ; általában meglehetősen változók. ojásmérték: H. 21—23-6; Sz. 145—16-5 mm. Márczius végén már letojnak s áprilisban javában kotlanak. Éven- zonban 2—3-szor is költenek. A fiókák 13 nap alatt kelnek ki. át, családi életét nyiltan kitárja, nem rejti el. Ott ül a ckanverébs portáján, akár csak azok a bizonyos, falusi házaink előtt nyugodtan alakok, kiknek arczáról a háziur kényelmes önmegelégedése sugár- az a kifejezés, mely mást alig mondhat, mint: eItt én vagyok ám ul A költésben, a fiókák nevelésében hím és tojó egyformán kiveszik ket: e tekintetben szemrehányással nem illethetjük. Már hogy azután minden izében kifogástalan és példás-e? azt nem akarjuk ni. Hogy hűségök nem rendíthetetlen, valószínű. Búslakodást nem e, vesztett párjukat is hamar felejtik: gyászév, özvegyi keserv teljesen idegen fogalmak. Kisérletképpen egy verébpárból ellőttem t; a délelőtt megözvegyült tojó délutánig már más férjet szerzett ak. A következő napokon ismételtem ezt s még három hímet el a fészek bejárójából. A tojó mindig fél vagy legkésőbb egy .n nap-nap után ismételjük, tovább tojnak, mint a jó tyúk. 8 Esténként bizonyos védett s éveken át megtartott helyekre járnak .S itt sokszor roppant számban gyülekeznek össze. Sűrű boros- , felfutó növényekkel borított falak, áthatatlan bokrok, sövények, sok, repedések, dús lombozatú, gazdag ágazatú fák s hasonló azok, melyeket legszivesebben választanak hálótanyául. Télen yekben, pajtákban szintén szivesen - elülnek s molnárfecske fészkek- is. Éjjeli tanyájukra rendesen szürkületben húznak, mikor is csapat at után vágódik le a sűrűbe, ágakra s éktelen csiripeléssel tölti be törnyéket, míg csak végleg el nem pihennek. A főváros cErzsébet- . remek példája ilyen alvó helynek, de nemcsak látványosság, ; 74 ; jé vet 588 XIII. REND.- ÉNEKLŐK. hanem csapás számba is megy, a miről e tér környékén lakó családok beszélhetnek. Annyira makacsul ragaszkodnak az ilyen kiválasztott háló- " tanyához, hogy nem lehet őket onnét egykönnyen elűzni. 38 Nagyobb városokban a szénraktárokban, kéményekben tartózkodál rk verebek egészen kormosak s feltünők. Habár a rendnek, tisztaságnak nem 8 valami kényes barátai, mégis gyakran fürdenek vízben, porban egyaránt. Tartásuk sem feszes, szárnyukat többnyire kissé lelógatják s hanyágúbi ; hordozzák. s A kirepült fészekaljak többnyire csapatosan járnak s ezek a csapa- a tok őszszel néha igen felnövekedve látogatják a gabna földeket, szőlőket. . 1 A hol biztos élelmet tudnak, azokon a helyeken rendszerint minden 88 nap bizonyos órákban vagy többször is, megjelennek. § Táplálékuk igen sokféle, hamar megelégesznek valamivel s épi nem válogatók. A szemetet, hulladékot csak oly mohón keresgélik öss mint a hogy az édes gyümölcsökből nyalakodnak, s a gabnát és m vakat, növényhajtásokat, rügyeket, rovarokat, hernyókat, legyeket s falatozzák. Mégis legfőbb eledelök a gabona, fiókáik táplálásában meg a rovarok — a többi azután jön. A míg gabonát találnak, alig törődnek más élelemmel; a kalászokat letördelik, a kévéket megdézsmálják, pajták, magtárak, kazalok rendes vendégei s károsítói. Mivel tömegbi s ugyanarra a helyre nap-nap után ellátogatnak, a mezőgazdát érzékeny megrövidíthetik. Nem csoda hát, hogy a tót ember így sóhajtott caranykalászszal ékes Alföldünkön, látván a garázda verébcsapatokat a buzán: c Boldog zország tót zország! nincs ott veréb, HA a mire persze a magyar ember sem maradt felelettel adós, s találóan oda vetette foghegyről : 18 cDe búza sincs ám! " . Tompa sem felejtheti el zsiványkodó falatozásukat s méltán pan kodik reájuk : c Elnézem a jó magvetőt : Olyan rögös kemény a föld ! De ő mégis csak szántogat, Remélve dús kalászokat. S ha sárgulnak kalászai : Veréb pusztítja, vágja ki! Tavaszszal, ha gabnához nem jut, dudva- és egyéb magvakat is es de hernyókat, rovarokat, bogarakat, férgeket, pilléket és cserebogarak fogdoz, pusztít. A gyümölesfákon kivált a (reometra brumata hernyócsk XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 589 eti. A fiókákat részben szintén rovartáplálékkal nevelik föl s az ltést majdnem kizárólag. Későbbi fészekaljaknak azonban, mikor a gabonaszem, ezt is hordanak. Megfigyeltem, hogy az első pár tt tisztán csak rovarokkal etették kikelt fiókáikat, de azután már naszem majdnem minden egyebet kiszorított élelmök sorából. den, gyümölcsösökben sohasem támadnak elhatározó erővel a nségeire s a rovarcsapást, hernyószaporodást korántsem gátol- , legföljebb alig észrevehetően korlátozzák. E mellett — mint lenül tapasztaltam — a gyümölcsfák, cserjék féregmentes virág- skáit, rügyeit is lecsipdesik, s nem csak kivételesen teszik ezt, L rendszeresen, úgy hogy védekezni kellett ellenük. Még egy rossz nságukat is szóba kell hoznom, t. i. hogy ott, a hol befészkelőd- békésen élhetnek s elszaporodhatnak, más kellemes, szép, énekes nos madarakat elriasztanak, kiszorítanak ; az oduban fészkelők elől az alkalmas üregeket, kiakasztott költőládikákat elfoglalják, csak úgy, molnárfecske fészkeket is. Hogy a gyümölcstermést, különösen a cseresznyét, szőlőt is rend- na rontják, károsítják, szintén meg kell említenem. A méheket is, főleg ókat — mint többszörösen megfigyeltem — gyakran fogdossa, s is eteti velük. Összefoglalva mindezeket, azt mondhatjuk, hogy i értéke bizony nem sok van. Az évnek jó részében, ott, a on számos a mezőgazdának tisztán csak kárt okoz; az erdészre n véve közömbös; a szőlőgazdának káros, a gyümölcstermelőnek észnek, néhány hónapig hasznos vagy közömbös, esetleg káros. Ott, igen nagy számban él, kellemetlen és káros tulajdonságai előtérbe ek, ellenben a hol gyérebben tartózkodik, közömbös. Annak a sok kozásnak tehát, mely a veréb káros és hasznos voltát s a vele szem- vetendő magatartásunkat illette, eredménye általánosságban az, egyes veréb vagy kisebb számú helyenként közömbös, esetleg öltéskor hasznos is, elszaporodva s túlságosan elhatalmasodva inkább ártalmas. Hogy nem méltatlanul éri őt ez itélet, bizo- az Egyesült-Államok gazd. ornithologiai állomásának vezetője is, telepített verebeket egyenesen sátoknak; mondja, melyek köz- l irtandók. A mi viszonyaink közt is gabnaéréskor, őszszel, tize- ük őket s gyümölcsfákon, mák-, borsó-, kender-, köles stb. földe- izony erélyesen védekeznünk kell ellenük, vagyis minden esetben, károsságuk nyilvánvaló. Inkább legyen kevesebb belőle, mint több ; . siheder, a ki Amerikában sem javult meg, nem sok kiméletet 590 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A MEZEI VERÉB. Passer montanus (L.) 1758. (Fringilla montana L. — Fr. campestris SCGHRANK. — Passer montanina PALL. Pyrgita montana Cuv. — Pyrg. campestris BRHM.)] Jegyei: kisebb, gyengébb termetű, mint az előbbi; a hím, tojó . fiatalok szinezete nem különbözik, legföljebb az utóbbiak kopottabbak. a tojók fekete torokfoltja kisebb; egyébként szinezetök hasonlít a h veréb hímjéhez, csakhogy szárnyukon az alsó fehér harántsáv élesebb, . fejök búbja pedig egészen csokoládészínű, fültájékukon . fekete folt van s nyakuk oldalain örvszerű fehérrajzolat, mely azonban a tarkó alatt meg. szakad. I Mértéke: H. 139—142; Sz. 6-6—7; F. 5—54; L. 18 48 Cs. 11—12 em. ; Európa legnagyobb részét lakja s Ázsia mérsékelt, úgy meleg övé is honos. Nem ragaszkodik annyira az épületekhez, mint a házi ve habár nem is kerüli azokat, sőt néha meg is telepszik rajtuk. Mégis inké erdőszéleken, ligetekben, gyümölcsösökben, fasorokban van otthon s odvakban költ. A rétisas fészkekben — egész telepekben — szintén fel házi tűzhelyét. A hegységben valamivel magasabbra nyomul mint előbbi, a havasokon, fenyőerdőkben nem akadunk reája. Leggyakoribb a fi táján, kertekkel, farészletekkel váltakozó gabonatermesztő vidékeken. E! módja, szokásai, képességei nem igen ütnek el a házi veréb sajátságai legföljebb valamivel fürgébb mozdulatu, élénkebb, vékonyabb szavu. Ő többször fészkel évenként s 3—5, fehér alapon szürkés, barnás foltc kákkal, vonalkákkal sűrűen borított tojást rak. 5 Tojásmérték: H. 18—205; Sz. 135—145 mm. . ő Költés után a kirepült fészekaljak nagy csapatokba állnak s a gabo földeket látogatják. A cseresznyét, szőlőt, borsót nem igen dézsmálják, káikat tisztán rovarokkal etetik, csirázó magvakat, finom növényhajtáso nem bántanak s a rovarokra, hernyókra tavaszszal épp úgy reátámadn mint a házi veréb. A gabonaföldeken azonban, szérűskertekben, m tárak körül káros, kertekben, gyümölcsösökben inkább közömbös. XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 591 121. NEM: ——— MEGGYVÁGÓ. COCCOTHRAUSTES Briss. 1760. mos, erős, zömök termet, aránylag rövid fark s különösen túlságos eltünő erős csőr, nemkülönben sajátságos alakú másodrendű ellemzik őket. Ezek hegye, külső szélükön, hajlott kertikés alakú, élükön pedig — alakban kivágott. A MEGGYVÁGÓ. Coccothraustes coccothraustes (L.) 1758. xia coccothraustes L. — Coccothraustes vulgaris PaLL. — Fringilla cocco- Mervrn. — Cocc. deformis Kocn. — Cocc. atrigularis MAcG. — Cocc. euro- ; háta sötét gesztenyebarna; farcsikja és középső farktollai fahéjszínűek; torokfoltja, a csőr tövének szegése, a szem és ött levő sáv fekete; az elsőrendű evezők belső felének köze- nér folt, egyébként az evezők feketéskékek, ibolyás érczfénynyel . vetési varjunál), a nagyobb szárnyfedők elől szürkésfehérek, némi árnyalattal, mely hátrább mindinkább elnyomja a fehéres színt, szárnyfedők barnásfeketék; farkalja fehér, némi agyagsárgás ár- ; az egész alsó test szürkésibolyás és fahéjbarna szinek kevere- utatja; a fark fekete, hegyén és különösen a tollak belső felén olttal, mely a szélső tollakon legnagyobb, a középsőkön legkisebb ; ilágos kékesszürke, a kávák élei és az alsó káva közepe nússzínű ; barnás hússzínűek, szürkésbe játszók; szemei világos rózsa- vagy fehérek. A fojó alsó teste világos, fehéresszürke, az evezők éle hamuszürke, a fejbúb szürke, a pofák szürkés agyagbarnák, nább a tarkó és a szemek mögött levő rész; szemei barnásak. C Eetsúhja olajsárgás, sötét foltocskákkal; a torok fakósárga, hátuk 592 XIII. REND. ÉNEKLŐK. kávébarna, alsó testök szennyes fehér, oldalai rozsdásbarna árnyalattal és sötétebb harántföltokkal, szemök szürkésfehér. Mértéke: H. 17—18; Sz. 101—109; F. 52—62; L. 21-23; s. 2—23 em. 5 Kivéve a Sarkkörbe eső tájakat, egész Európában előfordul, átterjed Ázsia szomszédos részeibe s Algériában is találták. Magyarországban elég közönséges, habár, mint mindenütt, korántsem minden vidéken. Leg- számosabb a lomberdőkben, kivált bükkösökben, tölgyesekben, és na- gyobb angolkertekben, ligetekben, melyek gyümölcsösökkel határosak. Ősz- szel levonulnak a kertekbe, házak környékén tenyésző bogyós bokrokra, fákra, de már nyáron is elkószálgatnak a pirosló cseresznyefákra. Télen egy részök — ha igen zord az idő — délebbre huzódik s a tavaszszal tér csak vissza. Legszivesebben a magas fák koronájában, a lombok közt ugrál vagy a fa tetejére telepszik, éles: zix, fir, pix szavát hallatva, a mit vontatott zió, züé szótagok követnek. Meglehetős bizalmatlan termé- — szetű s hosszabb ideig nem marad egy helyen, hanem hamar kereket / old. Repte gyors, surrogó, de bizonyos megerőltetés benyomását kelti. Repülve is gyakorta hallatja pisszegő, átható szavát. Áprilisban fészkel. Fészkét hol embermagasságban, hol 10 méternyire a föld szinétől gyü- mölcsfákra, erdei fákra rakja. Meglehetős lapos alkotmány ez; burka vas- tagabb, csészéje finomabb ágacskákból, gyökérszálacskákból van építve, melyek közt egy-egy kis mohadarabot, néhány száraz fűszált, szőrt is találhatni. Májusban 4—6, halványzöldes alapszinen, ritkásan álló hamu- — szürke és sötétbarnás foltocskákkal, karczokkal, erekkel tarkázott tojást áj rak, melyeket a tojó két hét alatt költ ki. B Tojásmérték: H. 21—26; Sz. 16—18 mm. A szárnyra szabadult fészekaljak nem szélednek el, hanem egy ideig közösen látogatják a magvas, gyümölcstermő fákat. Későbben is két- három darabból álló — ritkán nagyobb — laza társaságokban, vagy pedig csak egyenként járnak. Más madarakkal, sőt rokon fajúakkal sem törődnek, — mert életmódjuk, táplálkozásuk egészen különleges lévén, közös érdekeik úgy sincsenek. Első sorban ő is magevő ugyan, mint a többi pintyek, — csakhogy nem annyira finom magvakat, mint inkább kemény, csontos. gyümölcsmagvakat kedvel. Erős csőrével — mint azt más helyt (L. I. kö 61.. lap) már ismertettük — könnyű szerrel szétzúzza ezek héját, hogy a tulajdonképpeni lágy belsejüket elkölthesse. Kivált a cseresznye magva . szereti ropogtatni, nemkülönben a bükkmagot. Bogyómagvakat szinté szivesen falatoz, kivált a vörös som (Cornus sanguinea), fagyal (Ligustrui vulgare), madárcseresznye, galagonya, vörösberkenye s egyéb fa- és cser; XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 593 lagjait. A gyümölcs chusáts nem eszi meg. Szükség esetén növénymag- akra fanyalodik s tavaszszal a fák rügyeit is lecsipdesi. Rovarokat mel- eg szintén fogdoz — különösen költés idejében — sőt hernyókat, k álczákat is. Fiókáit kezdetben leginkább lágy rovareleséggel táp- s lassanként szoktatja -. őket keményebb magtáplálékra. Ott, a. hol obb számban él, a magtermésben csak úgy, mint a cseresznyefákon . okozhat s ilyenkor a rendesen meglátogatott helyekről el kell őket tanunk. Egészben véve azonban inkább közömbös madárnak mond- , mert oly nagy számban sehol sem fordul elő, hogy érezhető kárt -hasznot tehetne az embernek. 122. NEM: PINTY. FRINGILLA L. 1758. [de tartoznak a család jellemző fajai. Valamivel karcsúbb termetűek, nt a verebek, kellemes, erős hangúak, szinezetök élénk, de nem rikító, yuk többnyire tarka. Cxöb 02" A HAVASI PINTY. Fringilla nivalis L. 1766. [Fringilla saxatilis Kocn. — Plectrophanes fringillioides Borz. — Montifringilla ivalis BRHM. —- Orites nivalis Kevs. £ BLas. — Chionospiza nivalis Kaup.) e-Jegyei: nagyobb, mint a háziveréb; feje sötét hamuszürke; az hím torokfoltja fekete; háta sötétbarna; a nagy evezők barnásfeketék, többi szárnytollak majdnem mind fehérek; alsó test szürkésfehér; a ső két farktoll fekete, a többi fehér, csak hegye fekete; nyáron a fekete, télen viaszsárga; szem sötétbarna; lábak barnásfeketék. sllértéke: H 16--169; Sz. t15—121; F. 75—78; L. 21—23; 13—14 . Közép- -Európa hadsedhán fordul elő. A kaukazusi példányok eltérnek iyugotiaktól, a mennyiben fejök barna s alsó testök fehérebb (alpicola ). Hazánkban ritka, habár több adatunk bizonyítja a Kárpátokban való vetelét. Így a Közép-Kárpátokban Vereskő vidékén, a Felkavölgyben, patokban látták és lőtték néhányszor s Késmárkon is fogták. Egy1869-ből Chernel : Magyarország madarai. II. 15 fiz 594 XIII. REND. ÉNEKLŐK. való példány a szepes-bélai madárgyűjteményben, szintén a Kárpátokból , került; ugyancsak $z.-Bélán 1873-ban is fogtak egyet. Zakopanen 1876. márczius 21-én Kocyaw főerdész fogott egy ?2-t, mely gyűjteményébe utott. PETÉNYI szerint 1833, februárius havában, a trencséni. hegyekben mutatkozott.k A Nemzeti Múzeumban két d példány van; az egyik Ora- viczról, a másik a Felka-völgyből. GRuwNAcKk a Bucsesen állítólag fészkelve találta 1891 június 21-én; illetőleg egy fészket tojásokkal talált ott, melye- ket mint e madárfajéit határozott meg. A FENYŐ PINTY. Fringilla montifringilla L. 1758. (Fringilla flammea BeEs. — Fr. septentrionalis BRHM.)] Népies nevei: borpintyőke; nikovicz ; klikovicz. Jegyei: pintyőke nagyságú; hátának alsó fele középen fehér, szé- lein fekete; mellének közepe és hasa fehér; alsó szárnyfedői a hónalj- ban sárgák; szárnya fekete-fehér, sárgás és rozsdás tarkázatokkal; az alsó test oldalain feketés cseppalakú foltok; 1-ső evező hosszabb, mint a 4-ik ; a szélső farktoll külső tőfele s hegyének belső széle fehér. Őszszel — nyáron nem fordul elő nálunk — begye és melloldalai rozsdaszinűek. A hím feje fénylő kékesfekete, úgy nyaka (felül) és hátának felső fele, mely szinezet őszszel és télen rozsdásbarna tollszegésekkel tarkázott. A tojó és fiatalok fején, nyakán, hátán még inkább elnyomják a szürke és bar- nás tollszegések a fekete alapszínt. Csőre (őszszel és télen) sárga, csak hegye fekete; szeme sötétbarna, lábai sárgásbarnák. Mértéke: H. 151—162; Sz. 86—97; F. 63—7; L. 2—929; Cs. 13—14 em. Hazája Európa és Ázsia északi részeire terjed. Skandináviában leg- délibb fészkelő helyei alig vannak a 60" é. szél.-nél, Szibériában pedig az 507 é. szél.-nél délebbre. Télen mérsékeltebb övek alá, földrészünkben a Földközi-tenger partvidékeig, levonul. Ilyenkor nálunk is rendesen jelent- kezik, pintyek és sármányok közé elegyedve, többnyire csapatosan. Néha ezek a csapatok roppant számra növekszenek, különösen novemberben . és februárban, mely időben java vonulásban szoktak lenni. Régen figyel- E " Idevágó adatok : Mitth. Orn. Ver. Wien 1882. 102. 1. — Sitz.-Ber. d. Ver. f. Naturk. Press- A burg 1857. 27. 1. FRIVALDSZKY: Aves Hungarixe 84. I. — Orn. Jahresb. von Oestr.-Ungarn 1882.1. 67 132. I. — Aguila 1897. 264. I. 2 XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 595 met keltettek ezek a vándorseregek s már a s Magyar Hirmondós 1794-ben így ír róluk : aKassa, Böjtmáshavának 7. napján. A mult februárius közepe felé elkezdvén, csaknem egész végéig, majd minden napon láttatott által kelni, Isten-tudja honnan, városunk felett az apró madaraknak számlálhatat- n sokasága... Homályosságot vetett a nagy sűrűség, valamint a sáskák mött tábora. Bámult s iszonyodott az ember e szokatlan s csak végét em érő költözésen. Ki győzné leirni, kinek-kinek ez alkalmatossággal tett itéletét, jövendölését.... Megmondja azután a közlés, hogy nikoviczok vagy klikoviczok voltak ezek, mely a mi madarunknak tótba és németbe átment neve. Atyám is tanuja volt Kőszegen ilyen tömeges vonulásuk- nak s mint irja, majdnem egy óráig suhogva folyton jöttek — s hajtó- vadászaton lévén — állása körül az egész erdőt megszállták. Nálunk tar- tózkodása alatt kezdetben erdőkben — főleg fenyvesekben — található, majd a szőlőkben, kertekben, gyümölcsösökben, pajták körül, országuta- kon, mezőkön, hol verebekkel, sármányokkal jár táplálék után, mely különböző magvakból áll. Hazájában azonban rovarokat is eszik s fiókáit is azokkal tartja. A mezőkön, szőlőkben, kertekben igen sok dudvamagot emészt el s kiválóan hasznos, erdőkben — ha nem nagy mennyiségben jelentkezik — közömbös, de ha tömegesen s huzamosabban tartózkod- nak ott a vendégeskedő csapatok, a fenyő- és bükkmag termésében káro- . kat okozhatnak. AZ ERDEI PINTY. Fringilla coelebs L. 1758. XXIII. tábla. . (Fringilla alpestris BRHm. — Fr. nobilis SCcHRANKk. — Fr. hortensis BRHM.) . Népies nevei: pintyőke; szemeti pinty (Erdély); árva pinty; siró ty; csicsimé madár (Baranya m.); borpintyőke (Baja). . Jegyei: szárnyán két fehér haránt csík, az alsó keskenyebb, sár- . gásba hajló. Az öreg hím fejebúbja, nyaka hamuszürke ; . háta gesztenye- barna, farcsikja s a hát alsó része is sárgászöld; alsó teste egészben vas- deres (barnába játszó . halvány megyszínű) ; a szárny főszíne barnásfekete, ehéressárgás, sá sárgásszürke tollszegésékkel, főleg az evezők külső szélén ; fark szürkésfekete, a két szélső toll túlnyomóan, a következők csak részben en — hegyük belső felén — fehérek; csőre tavaszszal kékes pala- színű, ős; öszszél világos barnás hüsszinű ; szemei sötétbarnák ; lábai SZeny- 7 I És 596 XIII. REND. ÉNEKLŐK. szürkebarna, legvilágosabb a torka. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de piszkosabbak, alsó szárnyfedőik olajbarnák; a hímek melle vörnyeges árnyalatú, szárnyuk sötétebb. Mértéke: H. 15—16; Sz. 85—93; F. 63—72; L. 18—2i; as. 12—14 em. Mindnyájan ismerjük őt a csengő szavú, vidor kedvű, erdeinket és kertjeinket annyira élénkítő pintyőkét, mely az év legnagyobb részét nálunk tölti, habár telente csak kisebb számban, mert legtöbbje elmene- . kül a zord idő inségei elől délibb vidékekre. Különösen a tojók érzé- kenyebbek s kemény télszakán alig láthatók. Vonuláskor a hímek és . tojók is — éppen kényességük különböző foka miatt — külön-külön utaznak, ritkán elegyesen. A mint nálunk majd mindenütt, úgy egész Európában is általában közönséges madár, de a Sarkkörön túl csak Skandináviában hatol föl, egyébként a 62" é. szél. köre elterjedésének határa. Ázsia szomszédos részeiben s Észak-Afrikában is előkerül itt- ott, utóbbiak hímjei azonban —- több kutató szerint — alul nem oly megyszínűek, inkább ibolyásak és pofáik hamuszürkések. A szinezet e két eltérő szélsősége között azonban átmeneti alakok is vannak s azért az utóbbiakat inkább csak fajtának tekinthetjük (Fringilla ccelebs spodio- — genys Bp.). 2 Alig serkedt ki a sárga libavirág és a hóvirág fehér csengetyüje, a téli álmukból éppen csak ébredező lombos fákról elsőnek a pintyőke messze csendülő, határozott énekstrófája hirdeti a születés, életrekelés évszakának beköszöntését. Néha még télen is, mikor kivételesen enyhe, napos idő jár, kezdi csicsergését, mely azonban még akadozó, kevéssé . a gördülő, mintha csak tanulgatna. Nincs még changulatbano;, nem lobbant A még fel benne az az örök, mindent átalakító, mindent megmelegítő, jeget olvasztó láng — az erők ereje: a szerelem. De ha fajának eszép neme, is visszaérkezett a régi otthonba, nincs az a hatalom, mely. visszafojthatná érzelmeit. Hevesebben, lázasabban dobog az a kis madár — szív, mely lüktető indulatait nem tolmácsolhatja mással, mint hangjával, — dalával. Márcziusban mindenfelől fülünkbe száll a pintyek dala s még in- — kább áprilisban, mikor a virágzó gyümölecsösökben, zöldelő, feslő erdőkben sétálunk; nemcsak a síkságon, a hegyek közt is, kivált a lombosodó — bükkösök égnek törő ágairól. S minő friss, kedves ez az ütemes dal, mely a csendes lombsátor árnyékos tereit betölti! Csupa szenvedély, — felindulás. Egész lényök izgatott. A vetélytársak elkeseredett viaskodás- ban mérik össze erejöket, egymást csipkedve a földre bukfenczeznek, annyira önfeledten, hogy majdnem kézzel megfoghatjuk őket. Később is, — M. 0. K. 1898 KENDETÉTISE PINTY [1] a 16 [1] sé S [o Mi vi ca a "3 ea o. 02 19) [61 0 zs 02 ves 98. XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 597 kor már az otthon meg van alapítva, féltékenységök folyton éber, s em tűrik, hogy idegen madár közeledjék házuk tájára. Félelmöket khrü, a hanggal jelzik-s csak ha bizalmatlanságuk megnyugodott, hallatják ( a szénczinege hivogatójához hasonló, de erősebb pink, pink- 4 "Nevét is ettől kapta, mert a nép fülébe vette magát ez a hang. csoda ha versecskében is él vele a magyar, mikor kedvesét hason- a madarunkhoz : ; cPin, pin, pin, pin pintyőkécském Kin, kin, kin, kin kincsecskécském;,. or a hangfestés elmarad s kedveskedő kicsinyítések pótolják azt: c Édes dudu duduskám Szép babukám babuskám, Alakom, angyalkám Pintyőke madárkám? ; Április második felében már elkészül remekbe járó fészkének építésé- (L. I. köt. 43. kép.) Mert csakugyan mestermű az! Alakja hengeres, burka zöld mohából van rakva s zuzmókkal kiczifrázva, pókhálókkal, nom szálacskákkal tömöttre szőve, sima csészéje tollacskákkal, szőrökkel, . gyökerecskékkel, gyapjuval melegre bélelve. A fészek 3—15 méter san, leginkább valami nagyobb fa erős oldalágának vége táján, ás tövében áll s külseje, anyagának szine annyira hasonlít az fa kérgéhez, hogy alig lehet tőle megkülönböztetni s megtalálni. ztaltam, hogy fenyőfákon — a Kis-Kárpátokban — talált fészkek al hanyagabbul voltak épülve, mint pl. gyümölcsfákra rakottak s jükről hiányzott a zuzmó, egész burkolatjuk egyszínű zöld erdei hából állván. Nyilván azért, mert a sűrű fenyőn így jobban alkal- odhatik az környezetéhez. : 4—6 tojást rak, melyek meglehetős változékony színűek, többnyire vány szürkéskékes alapszínen, néhány vörösesbarna foltocskával, öröses elmosodásokkal és erősebb, sötétebb foltocskákkal márványosan kítottak. Ritkaságként egyszínű tojásokat is keríthetünk. . Tojásmérték: H. 18—20; Sz. 14—148 mm. Az első költést többnyire május végén, junius elején, a második követi, őt megesik, hogy egyes párok, ha igen korán megkezdhették a fészkelést, iég harmadszor is családalapításra szánják magukat. A fiókák két hét mulva itnak napvilágot s igazán gondos nevelésben részesülnek. A szülők akadatlanul örködnek családjuk biztonságára s buzgalmukban egymás- . vetélykednek. De miután a kicsikék anyányiak lettek, lábra állottak 598 XIII. REND. ÉNEKLŐK. s élelmöket maguk szerezhetik meg, meglazul a családi kötelék; az öregek újból szaporítanak, a fiatalok pedig ifjúságuk aranykorát élvezik végig: gond nélkül, szabadon úgy, a mint csak madár lehet a természet szép ölében. A pinty lényében az üdeség, fürgeség kidomborodó vonás; külö- nösen mikor énekel, valami felfrissítőt, vidámítót találunk megjelenésé- . ben. Idegrendszere igen érzékeny, s ha a nép azt tartja, hogy mikor a pintyek izgatottak és igen énekelnek, időváltozást éreznek: hát elismerhet- jük a tapasztalás helyességét. Repte gyors, nagyobb távolságokra hullámos, a fák koronái közt — kivált mikor kergetődznek — rendkívül ügyes, nyilaló. A földre gyakran leszállnak s lassan, kényesen lépkednek. Néha fejök bubján tollaikat felborzolják, a mi arra vall, hogy kedélyeskedni is tudnak. Az ágakon nem annyira ugrándoznak, mint folyton ide-oda sétál- gatnak, a mi igen sajátságos tulajdonságuk. Táplálékuk tavaszszal, nyár elején, nyáron hernyókból, apró rovarokból, álczákból, pókokból, legyekből, — kukaczokból, kis pillékből stb., mellesleg magvakból áll. Mialatt fiókáikat — nevelik, a rovartáplálék majdnem egészen háttérbe szorítja a növényi — eledelt. Később, mikor az olajos magvak érni kezdenek és kinálkoznak, — tehát őszszel, télen — ezekre veti magát s rovarokkal nem törődik. A káros — rovarok pusztításával, hernyózásaival, gyümölcsgazdáinknak határozottan - hasznot hajt. A veteményes földeken, konyhakertekben, s olajos mag- vakat termő gazdasági növénytáblákon (mák, kender, repcze stb.) azon- ban csak úgy, mint erdei vetésekben, erdei famagvakban (fenyő, bükk) helyenként, időnként érzékeny kárt is okozhat. Mert ilyen bő tápot nyujtó helyeket rendszeresen látogat, még pedig gyakran csapatosan, sőt más rokonfajokkal egyesülve. Aratás után a kopár mezőkön, gazos tarlókra, ugarokra, a szőlőben felburjánzott dudvákra járnak ezek a sármányokkal, zöldikékkel, kenderikékkel stb. megerősödött s száz vagy még több tagra szaporodott seregek, melyek a gyomok, gazok magvait lakmározzák s nem kicsinylendő tevékenységet fejtenek ki abban, hogy a gazdának e növényellenségeit irtani, korlátozni segítik. Általában közömbös madárnak mondhatjuk ugyan, helyenként azonban, pl. gyü- mölcstermő vidéken jóval több hasznot tesz, mint kárt; mert a mint mondottuk, csak bizonyos esetekben viselkedik úgy, hogy védekezni kel ellene, a mi nem nehéz, mert pl. veteményes kertből egy-két lövéssel elriaszthatjuk vagy a friss vetést betüskézhetjük, fenyőágakkal befödhetjü XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 599 e 123. NEM : TESZ egesi ZÖLDIKE. LIGURINUS Kaup. 1829. Termetök verébszerű, úgy csőrük is, csakhogy tőben sokkal vasta- szinezetük tulnyomóan zöldes. A ZÖLDIKE. Ligurinus chloris (L.) 1758. (Loxia chloris L. — Linaria chloris Macs. — Coccothraustes chloris PALL. — a chloris TEmm. — Chloris hortensis BRHM. — Chloris chrysoptera LANDB. — . flavigaster Swaws. — Chloris vulgaris CaB. — Chlorospiza chloris Bp. — is chloris SHARPE.] Népies nevei: rütyü (Alföld) ; lőrike; krédling ( Veszprém) ; f gréli )p nm.) ; ződi vagy zöldi (Baja); harangocska (u. o.). Jegyei: verébnagyságú; az öreg hím főszíne sárgászöld, fejbub és szürkésbe játszik; hasa sárga; a szárnyszéle és a nagy evezők szegélye sárga ; a fark sárgafekete hegyű ; szárnyfedők és másodrendű ök szürkések. A (ojó főszíne zöldesszürke, fölül barnás, sötétes szárfol- al ; farcsikja zöldessárga, úgy a kis szárnyfedők is, noha utóbbiak szür- játszók; a nagy evezők külső széle sárga ; a fark tőfele sárgás, hegye szürkésbarna. A fiatalok felül fakóbarnák, alul barnásfehérek, söté- hosszanti foltokkal; farcsikjuk sárgás. Csőre tavaszszal világos hús- őszszel szürkésbarnába hajlik; szeme sötétbarna; lábai szennyes nűek. Mértéke: H. 15—159; Sz. 8—88; F. 6—67; L. 18—22; 443—-EB em. Egész Európában fel a 65" é. szél.-ig, észak-nyugoti Perzsiában és urkesztánban előfordul. A délibb vidékeken tartózkodók élénkebb szetüek s ezeket némelyek külön fajtának — Chloris chloris aurantii- ris — tartják. Gyümölcsöseinkben, erdőszéleinken, kertjeinkben, reteinkben, mindenütt közönséges; fasorokban, kisebb facsoportokban intén reáakadhatunk, de nagy erdőségekben, hegyekben hiába keressük. § A német eGrünling,-ből. 600 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Jelenlétét egyszerű, nem valami dallamos szólása árulja el, mely gyür- rürürü, gürürü, vuid, vuid, gyürürü, twúi, gib, gyík, gyig formán hang- . zik. Rendes hivogatóta jikk, gyikk. Legjobban fülünkben marad azonban az a különös, unalmas cserrentése, mely nyujtott csvójécs-szerű. Fahegyen legszivesebben énekel s néha kis helyen több ponton szólnak, mintegy a szomszédokkal beszélgetve. Gyenge teleken egy részök esetleg vissza- marad, a többi elvonul, kóborolgat. Ezt a kóbor életet már őszszel kezdik, mikor rokonfajokkal csapatosan járnak. Áprilisban fészkel, még pedig előszeretettel kertekben álló sűrű fenyőkön, repkény sűrűségek- ben, ceyprusfákon, visszanyesett lombos fák sűrű hajtásai közt stb. . 1/V95—6 méter magasan a földtől. A fészek burka gyökerecskékből, mohá- ból való, belső csészéje pedig finom szőrökkel, szálakkal, tollacskákkal bélelt, 5, ritkán 6 tojása, fehéresszürke alapon, vöröses, sötétvörös, szürkésbarna, feketebarna pettyekkel és foltocskákkal behintett. Két hétig tart a kotlás. Tojásmérték: H. 185—22; Sz. 13—16 mm. ; A kirepült fiatalok hamar önállókká válnak, a minek az öregek azért is igen örülnek, mert juniusban a második költés gondjai kezdik őket elfoglalni. Ellentétben a pintytyel békés, nyugalmas ter- mészetű madár, nem czivódik más madarakkal, még kevésbbé saját . fajtársaival, hanem a dolgokat kedélyes oldalukról tekinti. Olyan, mint a cseh vizsla: higgadt, csendes humorú, komolyan kedélyes. Táp- láléka főleg magvakból áll s erős csőrével a keményebb héjuakat is szétmorzsolja. Rovarokat is kóstolgat ugyan s kivált mikor fiókái még a kicsinyek, azoknak is hord ilyen puhább falatot, de nem nagyon von- zódik az állati eledelhez. Virágrügyeket, " elvirágzott gyümölcsfák apró hai zöld gyümölcsét, mindenféle virág-, fű-, gazmagvakat, mákot, kendert, napraforgómagot, a konyhakertben termesztett növények magvait, gyen- gébb famagvakat, sőt bogyókat is szivesen eszik. Szűk sorban reájár a cyprusfák magjára s egyébb keményebb magvakra is. Egészben. közöm- bös, helyenként, bizonyos időben talán káros is, noha az a tulajdonsága, hogy a dudvák terjeszkedését is korlátozza, mindig figyelembe veendő, XLII. GSALÁD. PINTYFÉLÉK. 601 124. NEM : HM ZSEZSE. CANNABINA. Boie. 1828. "Csőrük kisebb, mint a verébé, sőt csízszerű ; tollazatuk főleg rozsdás- la vagy szürkés ; farcsikjuk, fejökbubja, begyük többnyire piros vagy színű, a fiatalok nem élénk színűek s egészben pettyesek. . A SZÜRKE ZSEZSE. Cannabina hornemanni (Hote.) 1843. (Linota hornemanni HoLs. — Acanthis canescens Bp. k ScHLEG. (nec GOULD). — othus canescens var. canescens B. BR. £ Rip. — Aegiothus hornemanni — Acanthis hornemanni STEJx.) ásszürke; két fehér harántcsíkkal, melyek közül az alsó szélesebb; a . ugyanily színű, s mint a szárnytollak, fehéren szegélyezett; az öreg begye nyáron rózsás árnyalatú s fején agyagsárgás alapszín nyomul kú. A tojó begye nyáron sem rózsásba játszó. Csőre halványsárgás, sötétszűrke, lábai feketék. nek a fajnak nagyobb fajtája — a typikus — Izlandon, Grönlandon, yen szigeten és keleti Észak-Amerikában honos s nem is igen hagyja áját ; Európában csak három példány került belőle. Kisebb fajtája azon- mely szinezetre a typikustól nem tér el, legföljebb abban, hogy a fej agyagsárgás árnyalata alig vehető észre, inkább felső részein lép elő- bizonyos sárgásbarna szinezet: a kis szürke zsezse — Gannabinu manni exgilipes (CovEs). [Fringilla borealis Aup. — Fringilla linaria cens SCHRENCK. — Aegiothus exilipes CovEs. — Aegiothus linaria exi- CovEs. — Linaria sibirica Hom. — Aeg. canescens exilipes Rincw.] — szórványosan a legészakibb Skandináviában előfordul s Tromsőtől elé terjedve, különösen Szibériában, majd meg Észak-Amerika sarki eiben költ. Chernel: Magyarország madarai. II. 28 602 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Mértéke: H. 12—13; Sz. 7—77; F. 55—62; L. 129—14; Cs. 075—086 em. Ez a fajta a közönséges zsezsékkel néha télen Közép-Európába is levonul, habár akkor is ritka. Magyarországban az első 1888 deczem- ber 3-án, a gubacsi pusztán, Budapest mellett lövetett; ez a Nemzeti Múzeumba került. 1893/4 telén, mikor rengeteg zsezse látogatott el hoz- zánk, ALMÁSY GyöRGY barátommal Kőszeg és Léka vidékén belőle is sikerült néhány példányt szereznünk. Kicsi tömzsi csőre, szürkefehér s nem barna alapszine, úgy egy- szinű fehér farcsikja megkülönbözteti a következőtől, melylyel termetére nézve is egyezik. A typikus ugyanis jóval nagyobb, akkora, mint a házi veréb s hazánkban még nem fördult elő. A NYIRI ZSEZSE. Cannabina linaria (L.) 1758. (Fringilla linaria L. — Linaria borealis Vizxine. — Lin. agrorum, betularum Bnum. — Lin. canescens Gouvnp. — Aegiothus fuscescens CovEs. — Aeg. rufescens ALsTr. k BRown. — Acanthis linaria SHARPE. — Linaria borealis Macc. — Linota linaria NEwr. — Chrysomitris linaria Rcyw. — Spinus linarius KocH. — Aegiothus linarius GAB.)] Népies nevei: zsezsemadár; gyagya (Baja); nyíri csíz (Sopron). Jegyei: kisebb a verébnél; sokkal finomabb, hegyesebb csőrű; fejebubja karminpiros ; a hím begye és melle halvány karminpiros, úgy far- 2 csikja is vagy rózsás; torkokfoltja fekete; szárnya szürkésbarna, két fehéres —. harántcsíkkal, az evezők világos, keskeny szegésekkel; a fark olyanszínű, — mint a szárny, szintén világosabb tollszegésekkel; az alsó test oldalai sötét hosszanti foltokkal; has és tarkalja fehér; felső testrészei szürkés, . fehéres, világosbarna alapon sötétbarna vagy feketés szárfoltokkal; csőre. télen sárga, hegye szürkésfekete; szemei barnák; lábai barnásfeketék. A tojó begye nem piros, a fiataloké némileg (t. i. ha hímek). A sötét szárfoltok a farcsikon is feltünők, a miben a kis szürke zsezsétől kü lönbözik; egyébként csőre is nyulánkabb mint azé, ilyen: . 5 Mértéke: H. 122—137; Sz. 69—79; F. 52—61; L. 13—155 Cs. 08—105 ecm.F ; A zsezsék csoportja az ornithologiának régóta Achilles sarka. Rop- : A zsezsékből 400 db.-nál többet mértem meg. XLII. GSALÁD. PINTYFÉLÉK. 603 pant változékonyságuknál fogva a fajok és fajták ismerete annyira kuszált volt, hogy csak 1884-ben, kivált STEJNEGER vizsgálatai nyomán, derengett yobb világosság-az idevágó kérdésekben; a homály azonban még : ma sem oszlott el. Ez nógatott a zsezsék utolsó látogatásának ében — 1893/4 telén — e madárcsoport behatóbb vizsgálatára ; kuta- im igen terjedelmes anyagának feldolgozását azonban még nem fejez- em be. A zsezse az északi Sarkvidéken, úgy az Ó- mint az Új-világban a jiresek jellemző madara, azonban előfordul Angliában is, nemkülönben tt Észak-Olaszország, Svájcz, Stiria, Salzburg stb. havasain. Csak- s az angolországi és ez utóbbi vidékeken élő példányok jóval kiseb- .a közönségesnél. Ennek a kis barna zsezsének — Cannabina linaria escens ( ViEiLL.) 1818. [Fringilla minima Bopp. — Linaria minor SELBY. — nthis linaria cabaret MüLL. (STEnJ.) — Linota rufescens DnEss.] alap- le sötét rozsdabarna s farcsikja is rozsdásfehér alapon hosszant- s. Se Mtértéke: H. 141—125; Sz. 65—73; F. 5—57; L. 11—14; Hé. 07—09 em. . Hazánkban az első két példányt, melyek gyüjteményemben vannak, márczius 12-én ejtettem el. . Egy másik fajta, melynek elterjedési körét pontosan még nem ismer- mely azonban Észak-Amerikában, Skandináviában, Oroszországban, dériában bizonyos vidékeken — állítólag tengerpartok közelében — zik költeni, szintén meglátogatja télen a többi zsezsével Közép- Európát s 1893 deczember hónapjában, úgy 1894-ben januártól márczius utolsó harmadáig számos volt hazánkban is, mint sikerült bebizonyítanom. a hosszúcsórű zsezse — Gannabina linaria holboelli (BRHum.) 1831. naria holboelli BRHm. — Linaria alnorum BRHum. — Acanthis hol- doelli SELBY. — Fringilla linaria alnorum Suwp. — Fringilla linaria magnirostris HoLrmGR. — Linaria brunnescens Hom. — Linaria alnorum mnirostris MEv.] — mely nagyebb vagy inkább erősebb, mint a közön- ges zsezse, csőre pedig vastagabb s különösen hosszabb, pintyszerű. Mértéke: H. 135-—-142; Sz. 72—82; F. 6—65; L. 14—16; 108—128 em. . Nem minden télen mutatkoznak nálunk a zsezsék s az a szokásos ndás, mely a rendetlenül megjelenő északi költözködőkre vonatkozik, hogy cminden hét évben jönnek, nem veendő szószerint, mert kisebb- nagyobb közöket tapasztalhatunk. Valószínű azonban, hogy akkor szo- rulnak le vidékünkre, mikor igen erős, zord tél uralkodik hazájukban s 76 604. XIII. REND. ÉNEKLŐK. élelemhez sem jutnak, nálunk pedig gyenge, nem igen havas ez az évszak s bőven kinál nekik táplálékot. Némely években kisebb számban, máskor meg töménytelen mennyiségben lepik a nyireseket, égerfákat, gyümöl- csösöket, szőlőket, mezőket. Százas csapatok lakmároznak a dudva magva- kon — nem egyszer sármányokkal, pintyekkel, kenderikékkel vegyesen — s örülnek jó soruknak, mely tele éléskamrákhoz vezette. Egész lényök, mozdulataik a csízre emlékeztetnek. Hangjuk, melyet ittlétök alatt hal- 4 latnak, nem ének, csak hivogató S csü-csücsü, cse-csecse, csö-cSÖCSÖ VAgy 25e-zsezse, Jya-gyagya szótagokhoz hasonlít. Norvégiában azonban fész- kök táján, vidám, csicsergő éneköket is eleget hallottam, még éjjel is. Az éjféli nap világánál járva a nyires közt, mindig felvidámítottak kedves beszélgetésökkel, vonzó, friss lényökkel. Habár nem is költ nálunk s évenként sem mutatkozik, gazdasági jelentőségét mégsem hagyhatjuk említés nélkül. Különösen számba veendő ennek megbirálásánál, hogy néha roppant tömegekben vendégeskednek hazánkban s ekkor egy negyed- évig, sőt tovább, rengeteg dudvamagot pusztítanak el, sőt a vörös fenyőn (Larix) élősködő szövőmoly lárváit — mint megfigyelték — s valószínűleg másokat is, annyira fogyasztják, hogy egész erdőrészletektől a később bekövetkezhető csapást elhárítják, csirájában fojtván el a bajt. Azokra a helyekre, t. i. hol valami élelemre akadnak — még pedig sokra, mert sokan vannak — addig járnak, míg csak találnak valamit ott. Nálunk való időzésök alatt tehát igen hasznosak. De hazájukban se mondhat róluk senki semmi rosszat. Hisz nyáron át ott is az apró rovarokat, s az északi vidékeken csapásszámba menő millió szunyograjt tizedelik. Ezért általános, nemzetközi madárvédelmi szempontból — még ha téli tanyájukon közömbösek volnának is — nem szabadna ellenök törni. Sajnos mégis, hogy ez ártatlan, s az ember javát előmozdító —. madárkákat rendszerint pusztítják. Nem otthonukban, hanem az idegen- ben. Az utolsó nagy vendégjárásukkor is belőlük került ki főváro- sunk vendéglőiben az sapró madarak hagymával," czím alatt szereplő — étel. Százanként ölték őket, hogy néhány inyencz zsebéből e réven is kizsákmányoljanak pár krajczárt.-A gazda húzza csak a rövidet. Es mi megbotránkozunk azon, hogy az olaszok a fecskéket, fülemiléket — öldösik, elköltik! Mikor fog már végleg eltünni étlapjainkról az a múlt század homályosságából átlopodzó, megbotránkoztató étel: sapró madarak 588 hagymávab ! ? geisa zt VE ÖTTRTA 4 4 ESR BELÉNK ZLI SASANZ DSK R LAK sees el KERN NNS ne s eg Aa E zá E ey esglet ed XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 605 A TÉLI KENDERIK E. —— Cannabina flavirostris (L.) 1778. ZER ege vat (Fringilla flavirostris L. — Linaria montana SELgr. — Fring. montium (Gm. — bina montium BRHux. — Chrysomitris flavirostris Rcww. —- Linaria flavirostris — Linota flavirostris SAuwp. — Acanthis flavirostris SHARPE.) egyei: valamivel kisebb a verébnél, körülbelül akkora, mint a ke, melyhez csak úgy — mint a zsezse kinőtt fiataljaihoz és hoz is — hasonlít. A fő különbség: hogy fejebubja, melle és begye :m rózsás vagy kárminpiros, fekete torokfoltja nincs. Egészben söté- . barna, erősebben foltozott, torka barnás fahéjszínű, az öreg hím a rózsaszínbe játszik: csőre szürkés-sárga; lábai feketék. fértéke: H. 106—13; Sz. 74—76; F. 56—58; L. 16—17 y9—103 em. Skócziában, Irlandban, Norvégiában költ s nem igen terjed tovább tnak, mint a 25"- kel. hossz.-ig. Télen kisebb-nagyobb csapatokban obre költözködik s kenderikék, zsezsék közé elegyedve jár a mező- utak mentén a dudvamagvakra. Hazánkban csak néhányszor került elé, de valószinűleg gyakran a kenderikével, zsezsékkel tévesztették .sS ezért nincs gyüjteményeinkben jobban képviselve. A Nemzeti umban is csak néhány példány van, melyek Pestmegyében lövettek. Ha nálunk időzik, csak hasznot tesz, mert a burjánok, gazok mag- pusztítja vagy értéktelen hulladékot szedeget. A KENDERIK E. Cannabina cannabina (L.) 1758. XXIII. tábla. [Fringilla cannabina L. — Fring. linota Gw. — Linaria cannabina Bor. — ta cannabina Bp. — Cannabina sanguinea LawxpB. — Chrysomitris cannabina "— Passer cannabina, papaverina Parr. — Acanthis cannabina BLYTH.) Népies nevei: kendericze; kendelike ; kendelicze (Abauj-, Borsod- B Jegyei: valamivel kisebb, mint a veréb ; az 1—9-ik evező külső fele, eg a tő táján — az elsők keskenyen, a többiek szélesebben — fehéren gett; csőre szürke; lábai barnás hússzinűek ; szemei barnák. 606 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Leirása. Az öreg hím : fejbúb és mell rózsapiros vagy karminszínű ; a . fej egyéb részei szürkék ; a torok világos alapon szürke szárfoltokkal; a hát gesztenyevörös sötétebb szárfoltokkal ; a szárnyfedők hegye nem fehér ; far- . csikja szürkés rozsdásbarna, világosabb mint a hát; alsó farkfedők fehé- rek, a felsők feketék, fehér szegéssel; szárny és fark barnásfekete, fehér tollszegélyekkel; az alsó test közepe szürkésfehér, oldalai rozsdásba hajlók. A tojó barnább, mint a hím, fejebúbja és melle nem. piros. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, csakhogy vörösbarnábbak s fehér tollszegéseik is ebbe a színbe hajlanak, mellök pedig sötét szárfoltokkal tarkázott. Mértéke: H. 13—14; Sz. 75—78; F. 58—6; L. 16—1795; Cs. 095—105 em. . Egész Európában — Skandináviában a 64" é. szél.-ig, északkeleti Oroszországban 60" é. szél.-ig — el van terjedve. A Kanári szigeteken, észak-nyugot Afrikában szintén előfordul s a Kaukazusban, Kis-Ázsiában is, csakhogy az utóbbi vidékeken úgy a Közép-Ázsiában élők halványabb szinezetűek és az elsőrendű evezők födőtollai fehér szegésűek. (Ez a fajta a Cannabina cannabina fringillirostris). Hazánkban elég ismeretes madár, mely kertekkel, fa- és bokorcsoeportokkal, gyümölcsösökkel váltakozó terü- ; ; leteken, erdőszéleken, fasorokban tanyázik. Míg a szükség vagy az idő zordonsága nem hajtja, nálunk marad, ide-oda kószál, csak a tél közepén huzódik talán délebbre. Április elején kezd költeni. Fészkét, hol vissza- nyesett, gömbölyü koronájú ákáczfákra, hol felfutó növények sűrűjébe, fenyőkre, életfára, bokrokba stb. inkább alacsonyan, mint magasan rakja. Rendesen 1/2—3 méternyire szokott a föld szinétől lenni, ritkán 4—6 méternyire. A fészek burka finom gyökerekből és száraz növényszálakból, . mohából, belseje pedig különféle szőrökből, tollacskákból, pamutból stb. — tömötten van rakva. Tojásai halvány kékeszöld alapon, ibolyásszürke, vilá- gosabb és sötétebb vörösbarna pettyekkel, foltocskákkal behintettek. Egy E fészekaljban rendesen 5—6 tojás van. 5; Tojásmérték: H. 16—18-5; Sz. 12—13-8 mm. ú8 Ha idejében megkezdheti szaporítását, úgy évenként esetleg három: 1; szor is fészkel, rendesen azonban csak kétszer. A tojó maga üli a fészket, 13 nap alatt költvén ki tojásait. A hím nem törődik a költéssel, de gondatlan családapának sem mondhatjuk, mert mialatt párja egész odaadással melegíti kicsi lakását, addig ő a közelben fahegyről, bokor tetejéből kémleli a környéket s vígan csicse- regve örül családi boldogságának. A vidámság általában lényének jellem vonása s ennek természetes következése mozgékonysága, fürgesége is. Rep XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 607 . s, miközben, úgy, mint a zsezsék, folyton gő gö gökerr, gü-gü-güker nggal hivogatják egymást. Ha nagyobb távolságra repülnek, kigyó- t irnak le. Őszszel a fészekaljak pintyekkel, sármányokkal stb. -ös-ezélra egyesülnek: hogy tudniillik a helyenként bőségben kinálkozó lékból kivegyék részöket. Olajos magvakat legszivesebben esznek különböző dudvák érett szemeit folytonosan pusztítják. A "mezőn, ben, kertekben, árkok mellett, réteken mindenütt a gazra vetik at s szedegetik azok magvait. Néha persze kenderföldekre, mák- czetáblákra, kerti vetésekre is szállnak, de ha kárt okozhatnának, nem sok nehézséggel elriaszthatjuk őket. Közömbös vagy inkább nos madár, mely megérdemli védelmünket. 125. NEM : CSÍZ. CHRYSOMITRIS Boie 1828. Csőr nyulánk, hegyes, oldalt összenyomott, nem erős: szinezetökben öld és sárga uralkodik; fejök búbja többnyire fekete. A CSÍZ. Chrysomitris spinus (L.) 1758. (Fringilla spinus L. — Spinus viridis Kocn. — Spinus alnorum BRHM. — Acan- inus Kers. £ BLas. — Carduelis spinus GouLp.. Népies nevei: csizik (Alföld); csizike; csézike (Baja): egérpinty znerics, Sándor J.); czájzli (Vasm.). egyei. Az öreg hím fejebúbja fekete, úgy torokfoltja is: háta sárgás- feketés szárfoltokkal; alul zöldesbe játszó sárga, hasa felé fehér ; az , test oldalai fekete szárfoltokkal; a szárny feketésbarna, zöldessárga ; a farktollak tőfele sárgás, hegye feketés; csőre szürkés, hegye étebb; lábai világosbarnák; szeme barna. A tojó fejebúbja nem fekete, okfoltja sincs, fölül főszine zöldessárgás szürke, alul szürkésfehér, és szárfoltokkal. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak. "Mértéke: H. 108—114; Sz. 66—72; F. 42—47; L. 145—16; . 095—11 em. . Közép- és Dél-Európában. úgy északon a Sarkkörig. Ázsiában 608 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Sziberián át Japánig honos. Skandináviában néha a Sarkkört is átlépi, ellenben keleten alig nyomul fel az 587 é. szél.-ig. Természete szerint a fenyvesekhez ragaszkodik, azért előfordulása elterjedési körén belül szór- ványos. Síkságon ritkán telepszik meg, inkább a közép- és a magas hegy- ségek fenyőövében költ. Hazánkban nem sokat tudunk fészkelési viszo- nyairól. Csaró szerint Erdélyben a fenyvesekben (Alsó-Fehérm.) fészkel. Én egy izben május végén Velenczén párban láttam egyik kert fenyő- csoportjában, de költéséről nem győződhettem meg. Hogy fészkét nem egy könnyen találhatjuk, azt a néphit is megokolja, azt tartván, hogy a csíz varázserejű kövecskét rejt el benne, mely azután láthatatlanná teszi. De ha nyáron át alig látjuk, annál sűrűbben találkozhatunk vele őszszel, télen és tavaszszal, mikor nagy csapatokban keresi fel az égerfákat, nyir- fákat, hogy magvaiból — melyek nyilván csemegéi — jóllakjék. Vidám, eleven kis madárka, ügyesen kapaszkodik meg a vékony ágacskák hegyén, egyszerű, bizalmas nótáját csicseregve fürgén ugrándozik, köny- nyen repül s egész lénye vonzó, kellemes. A mászkálásban annyira nagy- mester, hogy a pintyfélék közt valóságos czinege. Csak a zsezsékben akadt a családjához tartozó rokonai között méltó vetélytársra. Ő is, mint azok, nyugtalan, izgő-mozgó, örökké derült kedélyű, társaságszerető állatka, épp úgy felakaszkodik az égerfa tobozkáira, a nyirfák hajlékony ágaira vagy a növények kalászaira s épp oly ügyesen csipegeti ki a sze- meket. Megnyerő tulajdonságaiért kedvelt kalitka-madár, s a szegény kéz- műves műhelyét csak úgy, mint a rangos soron lévő szobáját sok helyen — megélénkíti igénytelen, de kedélyes énekével. Fészkét meglehetős magasan rakja, közönségesen fenyőfákra. Tojásai kisebb kiadásban a kenderike-tojásokhoz hasonlítanak. Tojásmérték: H. 155—169; Sz. 119—13 mm. Fiókáit rovarokkal neveli föl, s nyáron sok rovarálczát, hernyót is elemészt, később azonban inkább magevő. Különösen az égerfa, nyirfa, nemkülönben a fenyők magvait mindenek fölött szereti. Csak ha ezekhez nem jut, eszik más magvakat is; így a csalán, madársaláta, mák, kender, komló, saláta, bojtorján s effélék magvait. Gazdaságilag közömbös. 126. NEM : TENGELICZ. CARDUELIS Birss. 1760. Csőrük még karcsubb mint a csizeké, hegyes; csőrük töve körül a. a vörös szín, szárnyukon pedig a sárga szokott előfordulni. XLII. GSALÁD. PINTYFÉLÉK. 609 A TENGELICZ. mee" Carduelis carduelis (L.) 1758. [Fringilla carduelis L. — Carduelis elegans Srepm. — Acanthis carduelis . — Carduelis germanica, septentrionalis BRHm. — Card. aurata Err. — omitris carduelis Rcnw.)] . Népies nevei: czibebek (a fiatalok, Veszprémm.) ; tengelicze; tök- (Palóczság) ; tiglincz (Abaujm.) ; stiglincz. Jegyei: egész arcza piros, csak a szem és csőr töve között levő rész e; a fejbúb, tarkó fekete, mely szín félholdszerűen a nyakoldalakra . mul ; a pofák, torok fehérek ; a tarkó feketesége mögött fehéres; az alsó közepe, farkalja, farcsikja fehér; a fekete szárnyon nagy sárga folt; . evezők belső fele és hegye fehér; a hát, begy, alsó test oldalai és fahéjszínűek; a fark fekete, szélső tollain fehér folt, a középsők n ugyanily színű; csőre hússzínű fehér, hegye fekete; szemei dió- k; lábai barnás hússzínűek. A (ojó a hímtől csak abban különbözik, arczának pirossága nem terjed a szem mögé. A fiatalok arcza . Mértéke: H. 129—132; Sz. 81—85; F. 45—52; L. 15—177 ; "63- 14 cm. . Nagyság, úgy a szinezet élénksége tekintetében ez a faj meglehetős zékony, a mit a madárfogók is tudva, megkülönböztetnek: kerti, hegyi tengeliczeket. Angliában, Horvátországban, Francziaország- in, Csehországban és nálunk oly példányokat is találtak, melyek arcz- rossága az áll alatt megszakad s itt, úgy torkukon is fehérek, ezen l kisebb termetűek, mint a rendes példányok. Ezeket MapanÁász YULA dr. Carduelis albigularis néven irta le. Kérdés azonban, hogy ztán csak egyéni elváltozások-e ezek, vagy pedig fajták-e? Mert hogy lis albigularis Map. 1882. néven szerepelhetnének az ornithologiában, 1 egyáltalán helyet érdemelnének a rendszerben. Én azonban azt hiszem, gy csupán egyéni elváltozású példányok ezek. . A tengelicz — kivéve a Sarkkörön túl fekvő tájakat — egész Euró- an közönséges s a 60" é. szél.-ig fészkel. Előfordul észak-nyugoti Afri- an, a Kanári szigeteken, Madeirán, úgy Nyugot-Ázsia jó részében. . legkeletibb példányok a legtermetesebbek, tisztább fehér rajzolatúak és zább szárnyúak (Carduelis carduelis major Tacz.). Észak-Amerikában abban behonosították. Mi is jól ismerjük ezt a pintyfélék legtarkább, Chernel: Magyarország madarai. II. 77 610 XIII. REND. ÉNEKLŐK. legelőkelőbb külsejű tagját, mely czifra, tisztaságos köntösével méltán legszebb apró madaraink közé sorolható. Örökké eleven, jó kedvű lénye, ügyes mozdulatai, könnyed repte, vidám csicsergő éneke — miközben német nevét estig-licz, stige-licz, emlegeti — hamar megkapják az ember figyelmét s vonzalmát. Ezért a kalitkában is szivesen tartják. Kertekben, gyümölcsösökben, hézagos, nem összefüggő erdőkben, fasorokban, temetőkben legszivesebben üti fel tanyáját s április második felében kezd költeni. A párok hűségesen mindig együtt járnak, együtt keresik épülő fészkök anyagát s míg a tojó például a falról valami pók- hálót szedeget, addig a hím jó kilátást nyujtó, magasabb pontra — leg- inkább fahegyre — telepszik s világgá fütyörészi boldogságának érzelmeit. Csicseregve együtt szállnak azután vissza a kiválasztott fához, mely több- nyire gyümölcs-, gesztenye-, ákácz- vagy más lombos fa, s valamelyik kihajló ágvillában, néha a főtörzstől jó messzire, 3—14 méter magasan, megépítik remek szép, kis kerek csészéjű fészköket. Belül finom szőrök- kel, rendkívül simára kikerekítik, külsejét száraz szálakból, pókhálókból készítik, czérna és pamutdarabkákat is keverve a burokba, mely szinte oda van szőve, kötözve az ághoz, hogy a szél egykönnyen le ne fuj- hassa. Május elején 4—5, halvány kékeszöld alapszinen, szürkésen és vörösbarnán pettyezett tojást találhatunk benne. A tojások alakja, úgy szinezete azonban meglehetős változékony. (XL. tábla.) Tojásmérték: H. 16—17; Sz. 12—13 mm. : A tojó 13 nap alatt költi ki fiókáit, s miután nagyra nevelte őket, még egyszer költ. A fiatalok csibebek, czibebek hangon hivogatnak s kér- nek élelmet, melyet az öregek sűrűn hordanak nekik. Őszszel csapatosan járnak s különösen a bogáncsokra, bojtorjánokra szeretnek szállni, mely- nek magvai étlapjukról soha sem hiányzanak. Czinege módra csimbasz- : . kodnak fel a kórókra, a kalászos dudvákra s valóban szép látvány ilyen — falatozó tarka-barka tengeliczcsapat. 8 Az, hogy néha virágbimbókat, rügyeket is lecsipdes, nem sok jelen- tőségű, mert ritkán teszi. A mi kis kárt esetleg hasznos magvacskák a elköltésével okoz, azt is ellensúlyozza a dudva magvak pusztításával. Ezen. kívül néha egy-egy rovart, hernyót is eszik s kezdetben fiókáit is rovarok- kal táplálja. Gazdaságilag tehát — egészben véve — közömbös. Mint. kertjeink ékes madáralakja azonban megérdemli, hogy védelmünkbe . fogadjuk. A XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 611 127. NEM : ME CSICSÖRKE. SERINUS Koch. 1816. . Szinezetre a csizekhez hasonlítanak, a mennyiben zöldessárga ural- dik iollazatukon, nagyságra is közel állanak hozzájuk, szintoly kicsikék, ngék ; csőrük azonban rövid, tömzsi s emlékeztet a pirókcsőrre. A CSICSÖRKE. Serinus serinus (L.) 1758. XXXV. tábla. (Fringilla serinus L. — Loxia serinus Scop. — Serinus hortulanus KocH. — meridionalis BRHM. — Ser. luteolus LANDB. — Pyrrhula serinus, Dryospiza seri- Kevrs. £ BLas. — Crithagra serinus HEuGL.) Jegyei: alul kissé zöldesbe játszó sárga, az oldalakon sötét barnás- te hosszanti foltokkal; fölül szürkészöld, sötétbarnán foltos; farcsikja a ; a fark egyszínű szürkésbarna, mint az evezők, de a tollak világosan ettek. A hím homloka zöldessárga, úgy szemöldökvonala és nyak- idalai, általában a sárga és zöldessárga szinei élénkek. A tojó zöldesen nyalt szürkésbarna, erősebben foltos s alul sem élénk sárga, inkább nyesfehéres, szürkés. A fiatalok egészben pettyesek s alig sárgák. őr szaruszürke ; szem sötétbarna ; lábak sárgásbarnák. Mértéke: H. 109—113; Sz. 65—7; F. 44—46; L. 143—15; Cs. 077—0-8 em. Földrészünk délnyugati és Afrika északnyugati részeiben leggyakoribb. 50 év óta határozottan kelet és vagy 30 év óta északkelet felé is ter- edik. Hazánkban legnagyobb mennyiségben Vas-, Pozsony- és Sopron- jrékben találtam. Kivált gyümölcsösökkel, szőlőkkel, kertekkel bővel- , völgyekkel váltakozó előhegyekben szeret tartózkodni. Alföldi vidé- ken nem fordul elő s Erdélyben is ritka. Ott, a hol megtelepedett, mar feltünik, mert rendkivül élénk, folyton csevegő kis jószág. Télen legebb tájakra vonul s márczius végén — néha első felében — kisebb aságokban érkezik vissza hozzánk. Mikor azután az őszi baraczkfák egpirosítják a lankásokat, a körte-, cseresznye és szilva-fákról pedig a 77 612 XIII. REND. ÉNEKLŐK. szellő lekapja a fehér szirmokat, hogy megfehéredik tőlük az üde gyep, mintha csak friss hó esett volna reája s az almafa fehér és rózsaszínű bimbói is kifakadnak, a szőlőkben pedig mindenütt hallatszik a karót verő munkásnép reménynyel biztató kalapálása: akkor a vidéket a csicsörke nászdala is betölti, az a sajátságos, fáradhatatlanul csengő csicserékelés, mely szakasztott olyan, mintha az egész környéken itt is, ott is zablyákat tisztogatnának vagy kis zsákokban finom üvegdarabkákat ráznának. A kis szerelmes ott ül a fa hegyén, szárnyait lecsüggesztve, farkát kissé meg- emelve, izeg-mozog jobbra, balra, felbóbitázza feje búbját s oly izgatott, hogy nem törődik mással, mint választottjával, kinek minden szivverését elfecsegi. S oly bensőből jövő, hamisítatlan igaz ez a sajátságos ének, hogy az érzéketlen szivet is megindítja. Szerelmi mámorában a heves udvarló énekszóval gyakran felemelkedik a levegőbe s lepke- vagy bőr- egérszerűen száll egy másik fára, ott folytatván csicsergő strófáit. A mily megkapó életének párszerző időszaka, olyan kedves, bensőség- teljes családi élete is. Fészköket legszivesebben körte- vagy almafára, vadgesztenyére, tölgyre, ákáczra, néha fenyőre építik. Kicsi, finom alkot- mány ez, mely belül szőrökkel, egyes tollacskákkal van bélelve, kívül gyökerecskékből, kevés, mohából száraz kórószálakból rakva. Rendszerint 2—5 méter magasan, ágvillában, a törzshöz közel, mintegy beékelve, vagy pedig kihajló oldalágon találjuk. Fészke táját évről-évre megtartja s tudok esetet, hogy egy visszanyesett, elsűrűsödő alacsony hársfán, alig arasznyira egymástól, három fészek állott. Bizalmasan, gyanutlanul költ emberi lakó- vagy tartózkodási helyek tőszomszédságában. Többször talál- tam fészkelve kertipadokat beárnyékoló ágakon, látogatott űlőhelyeken, 3 hol egész nap gyermekek lármáztak, jöttek, mentek. S a véletlen úgy ; akarta, hogy e sorokat is épp akkor vessem papirra, mikor a szőlő-házi- kómat s az előtte lévő asztalt és padokat beárnyékoló, teljes virágpom- páját kifejtő vén almafa legalacsonyabb ágán, egy boldog csicsörkepár kedves otthonára nézhetek. Kezemmel elérhetem a fészket, melyből csak az az apró kis csőr s a fej egy része látszik ki, hébe-hóba aztán valami . fénylik is: összenézünk, mert az anyamadár fényes szemecskéje kandikált ú le reám. Szegény kis jámbor te! Mennyi féltés, gond sugárzik abból az a aranyos csillagocskából! Hányszor visszabujsz meleg fészkecskédbe s hányszor dugod ki ujból fejecskédet, hogy reám kémlelj, gyanakodva, megnyugodva, de mindig kétségben, mert hisz nem tudhatod, nem-e bánt egy meggondolatlan pillanatban a hozzád képest oly hatalmas, nagy ember. Vagy talán azt fürkészed, mit irhat alattad ez a tollkörmölgető? sőt tán el is tudod olvasni? érted, hogy rólad jegyezgetek itt, s elmondom a; XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 613 gnak és azoknak az embereknek, a kik nem ismernek, minő kedves, aló kis állatka vagy s mily példás hűséggel, melegséggel teljesíted i kötelességeidet. Nem lesz bántódásod, légy nyugodt; igazi barátod, -ólód vagyok. 5 észekalja 5 halvány kékeszöld vagy kékesfehér alapszinen, vörös- finoman pettyezett, karczolt tojásból áll, melyeket a tojó 13 nap kaszt meg. ojásmérték: H. 15—169; Sz. 11—12-7 mm. A hím csak éteti párját, kedveskedik, czinczogva beszélget vele — ha kitartásra buzdítaná — de maga nem üli a tojásokat. Május in s még inkább második felében, többnyire fiókákat találunk a fész- sőt juniusig már kirepülteket is láthatunk. Juniusban vagy julius- isodszor költ. Költés után kisebb csapatokba verődnek, rokonfajúakkal nek s vad üröm, lósóska stb. dudvamagvakra járnak. Kárt nem gyomok terjedését korlátozza; bizalmas, jámbor magaviseletével, dalolgatásával egyik éltető eleme gyümölcsöseinknek, kertjeinknek. Még többet is mondjak? Látom aggodalmas kis szemedet, mely meg- 5 s ez a tekintet annyira emlékezetemben marad, hogy alig felejthetem. . irhatok rólad többet fölöttem költő kis barátném, csak még azt: ertársaim ! legyetek könyörületesek a csicsörkékkel szemben s gondoz- vált ott, a hol megalapítja otthonát; tartsatok tőle távol minden elmet, bajt. A ki úgy tud nézni, mint ez a madárka, nem lehet Z. : 128. NEM : PIRÓK. PINICOLA Vieilt. 1816. Jóval termetesebbek, erősebbek, mint az előbbi nem fajai; csőrük , hajlott ormu. Hátukon és mellükön pikkelyes rajzolat, szinezetök- a rózsás jellemző. 614 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A NAGY PIRÓK. Pinicola enucleator (L.) 1758. "Loxia enucleator L. — GCoccothraustes canadensis BRiss. — Loxia psittacea PALL. — Pyrrhula enucleator TEmm. — Fring. enucleator MEv. — Corythus enucleator Cuv. — Carpodacus enucleator RcHw.] Jegyei: őrgébics nagyságú, kampós csőrű; az öreg hím feje, nyaka, háta, vállai, felső farkfedői karminpirosak, a mell valamivel hala- ványabb; a has oldalai, farkalja hamuszürke; szárnyain két fehér csik, az evezők füstösbarnák, úgy a fark is. Vedlés után piros szinei sárgásba játszanak, a fiatalabb hímek szintén sárgásak, majd sárgavörösek. A tojók föleg szürkék, fejök, nyakuk, begyük, hátuk tollszegései azonban sárgásak. ; Mértéke: H. 204—216; Sz. 10—106; F. 8—83; L. 2—21; Cs. 15—16 em. : A Sarkkör tájain elterülő nagy fenyőerdőkben úgy Európában, mint Ázsiában és Észak-Amerikában költ. Közép-Európában, mint ritka vendégek, néha télen mutatkoznak egyesek. Hazánkban a Kárpátok északi részében (Árvamegye is) lövetett három példány, melyek a Nemzeti Múzeum gyűj- teményében vannak. A RÓZSÁS PIRÓK. Pinicola rosea (PaLn.) 1811. (Fringilla rosea, Passer roseus Parr. — Pyrrhula rosea TEMmM. — Garpodacus roseus KaupP. — Erythrospiza rosea Bp.) Jegyei: kisebb mint előbbi, csőre nem oly kampós; az öreg hím feje, nyaka, melle, oldalai, farcsikja rózsaszínűek ; homloka és torka fehér, rózsás tollszegésekkel; háta rózsás alapszínű, feketebarnán hosszant fol- tos; hasa fehéres; szárnya feketebarna úgy farka is, halvány rózsaszínű . szegésekkel. A tojó főszine földszínű barnás, a tarkó- és háttollak szür-. kén szegettek, alsó teste fehéres, oldalai barnán hosszant foltosak; álla, torka, nyaka, homloka rózsaszínbe játszik. Mértéke: H. 15—16; Sz. 78—91; F. 63—71 L. 175—182; Cs. 105—1"12 em. Ázsia északi részében honos s télen néha Európába is ellátogat. — MEZ E E E KELTE OLT Ze AE E RE Et XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 615 Me egnez A KARMAZSIN PIRÓK. Pinicola erythrina (Paut.) 1811. [Loxia erythrina Pat. — Pyrrhula erythrina TEmMm. — Carpodacus erythrinus — Erythrothorax rubrifrons BRHuM.) Jegyei: verébnagyságú ; az öreg hím szinezetében élénk karmazsin- . uralkodik, mely csak a háton, szárnyakon sötétebb, a menmyiben . k barnásszürke tőfele jobban látszik; a szárny- és farktollak bar- ilső szegélyük vöröses; a begy rózsapiros, mely szín a has felé be halaványodik. A tojó felül barna, sárgászöldesbe játszó toll- ekkel; torka, melle világos és sötétbarnán vonalasan foltos, az alsó özepe és a fark alsó fedői fehérek. léértéke: H. 13—14; Sz. 75—82; F. 5-5—5-8; L. 18—195; Mint fészkelő az Ó-világ északi részeiben fordul elő. Keleti Porosz- gban szintén költ s úgy látszik nálunk is. PETÉNYI szerint Sáros- s- és Gömörmegyében fészkel néha; ő Tiszolczról (Gömörm.) tojásait egszerezte, melyek a Nemzeti Múzeumban vannak. Innét való két dány is, melyeket 1846-ban lőttek. Ugyancsak a Nemzeti Múzeum- 199. NEM : 37 SÜVÖLTŐ. PYRRHULA Briss. 1760. . Csőrük rövid, vastag, mogyoró alakú ; termetük zömök, rövid nyakú ; atuk nem foltos, a hím melle vörös, a tojóé szürke szokott lenni ; gjuk nem összefüggő ének, inkább csak süvöltő, tagolt füttyökből áll k Ennek rajzát lásd FgirscH: Naturg. d. Vögel Europ. 22. tábla, 5. ábra, mely PerÉnYvi érteke- . (Magy. tud. akad. Ért. X. 1850. 399—314. I.) csatolt kép nyomán készült. 616 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A SÜVÖLTŐ. Pyrrhula pyrrhula (L.) 1758 (Loxia pyrrhula L. — Pyrrhula vulgaris MÉNxÉrR. — Fringilla pyrrhula MExr.:i Népies nevei: gyöp (F. PuLrya, Sopronm.) ; gimpli (Vasm.) ; pirók ; süvőtyő ; süvöltyü (Erdély) ; vörösbegy (Csongrádm.). : Minthogy e madár termete, úgy szineinek élénksége meglehetős változékony és bizonyos, hogy az északi példányok más fajtához tartoz- nak, mint a Közép-Európában költők, latin elnevezései nem egészen tisz- tán vonatkoztathatók.X Ezért LINNÉ nevét az egész fajkörre is érthetjük, ámbár lehet, hogy ő a Loxia pyrrhula alatt a nagyobb fajtát irta le. A nagy süvöltő — Pyrrh. pyrrhula major (BRnm.) 1831. [Loxia rubi- cilla Par. — L. pyrrhula coccinea SELys.], mely Európa északi és észak- keleti részeiben, úgy Ázsiában honos s hozzánk csak télen látogat el, jóval nagyobb, erősebb, élénkebb színű, mint a nálunk költő fajta. A közép-európai süvöltő — Pyrrh. pyrrhula europa VIiEiLL. 1816. [Loxia pyrrhula LATK. — Pyrrhulla pileata Macs. — Pyrrhula minor, peregrina, germanica BRHuM.] ellenben Európa nyugati felében — Skan- dináviát kivéve — úgy a Közép-tenger mellékén tanyázik. Jegyei. Az öreg hím: fejtető, a csőrtő körülete, a szárny legnagyobb része és a fark fekete, kékes fénynyel; háta hamuszürke, szárnycsíkja fehéres; a farkalja és farcsikja fehér; alsó testrészei pirosak. Csőre fekete, szeme sötétbarna, lábai feketebarnák. A fojó csak abban különbözik tőle, hogy a piros színt nála szürke helyettesíti. A fiatalok fejteteje nem fekete, felső testük vöröses barnásszürke; torkuk, mellük vöröses sárgásszürke. (1 köt: X tábla a . Mértéke: H. 14 5—175; Sz. 82—991 F. 61—75; £ 185 . 1—1"03 em. Nálunk főleg késő ősztől tavaszig számos, mert ez időre az északi fajta is kisebb-nagyobb társaságokban érkezik hozzánk s a hegységekből —. a mi süvöltőink szintén levonulnak a síkságok erdeibe s kószálva . k MADARÁSZ GYULA dr. cDie Singvögel Ungarns; cz. munkájában (Zeitschr. f. d. ges. Ornith. 1884. 149. 1.) a nagy fajtát Pyrrhula coccinea SELYS. néven sorolja föl s azt irja, hogy hegyeinkben 38 gyakran költ, a mi nem áll. A kis fajtát ellenben Pyrrhula rubicilla PALL. néven, mint nálunk nem 398 fészkelőt említi. Azonban az utóbbi latin név szintén a nagy fajtára vonatkozik — annak synonymja — s a mit ő a P. coccinea alatt mond, az a nálunk honos kis fajtára tartozik; az ugyanott adott mértékek azonban megint a nagy fajtáról vannak véve, XLII.-CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 617 resik élelmöket. Tavaszszal a nagy példányok visszaköltözködnek ájukba, ellenben a kisebb fajtához tartozók hegységeink fenyveseiben tszoródnak s ott alapítják meg családi tűzhelyöket. Ilyenkor lombos lőkben, sík vidéken nem találkozhatunk velök. Fészkét ember magas- ban, vagy 5—6 méternyire a földtől többnyire fenyőfára építi. A bur- tot gyökerecskékből, száraz növényszárakból, mohából készíti, a csé- pedig szőrökkel béleli ki. Fészekalja rendesen 5, zöldeskék alap- en, biborosbarna, ibolyásszürke pettyekkel behintett tojásból áll. pettyezés főleg a tojás hasas részén sűrű. Április végén vagy május n költ először, juniusban másodszór. Tojásmérték: H. 19—212; Sz. 14—15 mm. A süvöltő tulajdonságai sokban elütők a többi pintyek jellemvoná- Saitól. Míg azok fürge, friss mozgásuak, ugrálók, sőt némelyek tornászók addig ez a vörös mellényű, sapkásfejű madár inkább csendes, lomha vromást kelt. Sőt együgyünek is tartják, habár inkább a németek, at a mi népünk, mely nem használja madarunk nevét képes értelem- a but ság kifejezésére, a fajankók példázására. Igaz, hogy az ágakon em szokott ugrálni, hanem megül szépen, békésen, unalmas hüp, hüp, , kí-üp híüp szavát hallatva; nem is igen fél az embertől, sőt hang- utánozva magunkhoz csalogathatjuk. Ha azonban kereket old, elég sen repül, mindenesetre jobban, mint kövéres testalkata után itélve olhatnánk. Leggyakrabban látjuk őket őszi csatangolásaik közben a . a bogyós bokrok körül, ritkás erdőkben, bokrozatos árkok mentén, boró- ) nyires területeken, kertekben. Ritkán jár magában, hanem inkább ebb-nagyobb társaságban, mert unatkozni nem szeret. Habár lénye m valami kedves, nem is vonzó, mert nagyon is valami török basát itt that eszünkbe, mégis tagadhatatlan — hogy különösen télen, csillogó ban — a bokorra telepedett süvöltő csapat megkapó szép, mert a hímek nk piros melle kiri a szintelen tájból. Ilyenkor még füttyögetését is esen halljuk, mert a csendes erdőben csak varju károg, szajkó sacsog: a kipróbált énekes művészek délen melengetik magukat. Hát könnyü így a süvöltőnek művészkedni. . Tápláléka mindenféle bogyóból, magból áll. De épp oly mértékben i a lombos fák rügyeit is. A dudvákra nem jár, s ezért ott, a hol igyon számos, az erdőben, gyümölcsösben a rügyek lecsipdesésével . tehet. Általában azonban ennek a rossz tulajdonságának tulsá- gos jelentősége nincsen s ha valahol észrevesszük, hogy sűrűbben entkeznek a gyümölcsfákon, könnyedén megakadályozhatjuk kártéte- et, mert nem sok fáradsággal elriaszthatjuk őket. . Chernel: Magyarország madarai. II. 18 618 XIII. REND. ÉNEKLŐK. 130. NEM : KERESZTCSŐRŰ. LOXIA L. 1758. Csöőrük hosszú kampója, mely az alsó káván fölfelé, a fölsőn lefelé hajlik s egymást keresztezi, minden egyébb madártól megkülönbözteti őket. A fark jóval rövidebb a szárnynál. Czigánykodó életmódot foly- tatnak, feltűnnek ott, hol a fenyőmagvakban bő szüretet tarthatnak, itt költenek, még pedig időtől függetlenűl, télen is; egész életök, tartóz- kodásuk alkalmazkodik táplálékuk helyi bőségéhez. Mozdulataik papagály- szerűek. A KERESZTCSŐRŰ. Loxia curvirostra L. 1758. (Crucirostra abietina Mev. — Loxia europa Maca. — L. pytiopsittacus BEcHsr.!] Népies nevei: keresztorrú madár (Erdély). Jegyei: valamivel nagyobb, erősebb, mint a veréb; az öreg hím főszíne vörös, különösen élénk a farcsik; farka és szárnya sötét olaj- barna. A tojó főszíne szürke, farcsikja zöldessárga, háta és alsórészei zöldesbe hajlók; a fiatalabb hímek sárgásak, majd narancsszínűbe hajlók vagy zöldessárgák; a kinőtt fiókák a tojóhoz hasonlítanak, de még szür- késebbek. Csőre szürkés szarubarna, szemei dióbarnák, lábai szürkés- sárga barnák. (L. I. köt. X. tábla.) Majd csaknem mindannyi ornithologus külön fajnak veszi a valami- vel nagyobb, erősebb és vastagabb csőrű, tömzsibb fejű Loxia pityopsit- lacus-t. Ha végig nézzük azt a fejsorozatot, melyet NAUMANN rajzolt BREHM czikkéhez a cNaumanniav (1853. évf. 178—203, 241—256. lapok) . czímű folyóiratban s tudjuk, hogy az átmenetek hosszú lánczolata van — a typikus L. curvirostra és L. pityopsittacus között, nem különben, hogy — a főkülönbség előfordulásukban is rejlik, a mennyiben az utóbbi kivált . 5 a szurkos fenyőerdőket (Pinus sylvestris) szereti s inkább északi madár, § akkor alig fogjuk másnak tekinteni, mint fajtának, melyet a nagy kereszt- csőrű (Loxia curvirostra pityopsittacus BEcHsr. 1802) névvel jelölhetünk. — Mértéke: H. 145—16-8; Sz. 95—102; F. 5:6—74; L. 146—2; Cs. 17—2"1 em. sa Mint a fenyvesek madara Európa északi részeiben, úgy keletnek a XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 619 Ázsiában, főleg Szibériában honos. Előfordulásának határát a fenyvesek hiánya szabja meg. Közép-Európában szintén gyakori ; de mint említettem, nagy fajta nálunk ritka. Hegyvidéki, mindenféle fajú fenyővel kevert nagy ; leginkább kedvel, azonban állandóságáról alig lehet beszélni. Mert ik évben pl. nyáron mutatkozik valahol, máskor éveken át hiányzik ugyan- azután meg télen tölt azon a vidéken egy-két hónapot vagy csak őszszel ntkezik. Hazátlan, kósza, mint az igazi vándor czigány. A hol elesége d, ott megtelepszik addig, míg a jó mód tart, talán családot is alapít; elfogy az enni való, odább néz. Hazánkban, kivált a Kárpátokban, . Felső-Magyarországon, valamint az erdélyi havasok fenyveseiben is kott költeni; de Sopronmegyében, Vasmegyében az osztrák határhegy- ekben is. Kiszámíthatatlan barangolásai közben $ számos oly ponton is Itűnik, hol éppen nem gondolnánk reája. Így egy izben novemberben, . fehérmegyei nagy puszták egyikén, kis fenyűcsoporton tartózkodott egész társaság, mely addig, míg a tobozok magvait végleg el nem tötte, nem távozott onnét. Életmódban minden keresztcsőrűfaj igen onlít egymáshoz. Társaságot szerető, fürge, élénk madarak, melyek ozokkal bővelkedő fenyveket meglepve, valóságosan papagálymódra vetik kat élelmökre, ügyesen kapaszkodnak meg az ágak hegyén, lábai- . szétterpesztve mászkálnak, himbálódznak, fejjel alácsüngnek, mes- n feszegetik arravaló csőrükkel a tobozok pikkelyeit, hogy a magot edhessék, s nem ritkán, csőrkampójukat is igénybe véve, mintegy Ihúzzák magukat az ágakon. Különösen szép ez élénkpiros, sárga, des, szürke madártársaság télen, mikor a haragos zöld, zuzmarával ított, napfényben csillogó fenyőkön pillantjuk meg őket. Sürgés, forgás, hivogatás, röpködés közben olyan tornászati mutatványoknak lehe- . itt szemtanui, hogy önkénytelenül bámulat fog el. Hangjuk nem valami elragadó, de elég sajátságos, mert fütyűlő, surrogó, sőt flótázó, sergő szólamok különszerű vegyülékéből áll. Hivogatásuk zokk, zokk ry éles gip, kip, gip szótagok ismétléséhez hasonlít; utóbbi hangokat ivált akkor hallhatjuk, mikor szárnyra kapva más fára repülnek. . Java részt deczemberben és januárban költenek, de a körülmények- az képest majd minden más hónapban is, még pedig évenként kétszer, tleg háromszor. Fészköket magas fenyők sudarába, apró ágacskák- , hangafűből, mohából, száraz szálacskákból, egyes tollakból jó nötten, vastagon építik, hogy meleget tartson, melyre télen ugyancsak reá szorul 3—4 tojásból álló fészekaljuk. Tojásaik változó színűek, több- 48 Ungvárott — MEpnEczxy J. szerint — főleg juniustól novemberig vonulnak. ; 78: 620 XIII. REND. ÉNEKLŐK. nyire szürkészöldes alapon, karminbarnán, halavány ibolyásszürkén fol- tozottak, pettyezettek. Tojásmérték: H. 20—258; Sz. 15—22 mm. Az anyamadár:. igen gondosan költ s alig hagyja el fészkét: mintha melegségével takarékoskodnék. Kell is neki ügyelni, mert hiszen leg- többször téli álmát alussza a természet fészke környékén. 14 nap mulva kikelnek a fiókák, melyeket a szülők addig etetnek, míg csőrük kávái meglehetősen kereszteződnek. Különös! más madárnál, ha mint rend- ellenesség előfordul ilyen csőrtorzulás: sinylődést, keserves tengődést jelent az, a keresztesőrűnél meg életfeltétel. Így oszlik meg a munka a természetben, a szervezet sajátlagos, szerszámszerű módosulásaival. A különböző fenyőmagvakon kívül — melyeket leginkább kedvel- nek — megeszik a bükk-, juhar-, égerfa magvait is, azonkívül bogyókat, sőt kertekbe, fasorokba tévedők levéltetveket is elköltenek.£ Ott, a hol nagy számban jelentkeznek, a fenyvesek magtermését meglehetősen pusz- títják, azért helyenként ilyen kellemetlen vendégeskedésökkel szemben esetleg" védekezni is kell ellenük; egyébbként inkább közömbös jelen- tőségűek, hiszen a lombos fákon — pedig ezekre is szállnak néha — hasznot is tesznek. Ezenkívül vidám, szemrevaló megjelenésök szintén nyom valamit a latban. Újabban Németországban, Svédországban tapasz- talták, hogy a fiatal fenyőhajtásokat, rügyeket nagy területen, heteken át lecsipdesték s érzékeny károkat okoztak. A SZALAGOS KERESZTCESŐR. Loxwia, bifasciata (BRHm.) 1827. . (Úruciróstra bifasciata BRHM. — Grucirostra leucoptera Mipp. — L. t:enioptera BRHM. GLOG.] : Jegyei: előbbihez hasonló, a különbség köztük az, hogy szárnyán két fehér csík látható s hátulsó evezőinek hegyén fehér foltok vannak. a Mértéke: H. 14—15; Sz. 9—94; F. 53—56; L. 16—185 Cs. 17—T9"éIn ; Sszaki Oroszországból és Szibériából néha a többi keresztesőrök- 7 kel Közép-Európát is meglálogatja. Ilyen vendégszereplésein hazánkban : MEpRECczKY J. Ungvárott megfigyelte, hogy a szilfa fiatal hajtásain, valamint a jegenyefán a és a Pinus austriaca-n élő levéltetveket puszfítja. ; XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 621 észlelték, különösen a Kárpátokban.$ 1889-ben kiváló nagy számban atatkoztak, főleg. szeptember—novemberben (Árvamegyében, Ungvárott, m jártak. Hivogatásuk és énekök is egészen más. . A typikus szinezetüektől különbözik a MENZBIER szerint a Finnöböltől atra, nemkülönben a Volga és Dnjeper felső részein elszórtan költő sszárnyú keresztcsőrű — Loxia bifasciata rubrifasciata (BRHw. 1853.), — elynek szárnycsíkjai rózsásszínűek s nem fehérek. Ez utóbbiból 1884-ben AN A. Oraviczán (Árvam.) január 7-én egy hímet, 1889-ben pedig. y ő, valamint MEDRECczKY is (Ungvárott) kerített egy-egy példányt. KOGYAN aban megjegyzi, hogy lövöttnek pár nap mulva a rózsaszínű szárny- a fehérre halaványodott. B. ALCSALÁD. SÁRMÁNYOK. EMBERIZINA E. . A csőrtő vastagsága kisebb, mint a kávák hossza. Csőralkatuk . jellemző, a kávák élei kissé befelé nyomottak s nem egyenes onalúak, mert a szájzug előtt a felső káva éle tompa homorodású, a be az alsó káva domborodása beleillik. (Lásd I. köt. X. táblán 7. ábrát ;.) Ezenkívül a felső szájpadlásukon egy kis bütyök látható. A sármányok bbet tartózkodnak a földön, mint a pintyek s többnyire ide is fészkelnek ; ojásaikon sajátszerű karczok, szabálytalan vonalrajzok jellemzők ; énekök dszerint egyes sebesen ejtett, egyforma szótagok után következő, nyuj- tt hangban végződő strófákból áll. . — k Idevágó adatok: Orn. Jahrb. 1889. 79, 172. lapokon. — Term. tud. Közl. 1889. 514. 1. — a 1894. 170. I.; 1895. 85. I. — FRIvVALDSZKY: Aves Hungarig 87. 1. 622 XIII. REND. ÉNEKLŐK. 131. NEM : SARKANTYÚS SÁRMÁNY. CALCARIUS Bechst. 1802. Csőre, a többi sármányéhoz hasonlítva, aránylag nyulánkabb, kisebb, pintyszerű, a szájpadláson lévő bütyök fejletlen, a kávák élei egyene- sebbek. Hátulsó karmuk hosszú, nem igen hajlott. A HÓSÁRMÁNY. Calcarius nivalis (L.) 1758. (Emberiza nivalis L. — Hortulanus nivalis BRiss. — Emberiza mustelina, montana Gm. — Emb. glacialis LarH. — Plectrophanes nivalis MEvY. — Passerina nivalis ViErLL. — Plectrophenax nivalis STEJNw.) Jegyei: valamivel nagyobb, mint a házi veréb; nálunk csak télen s ez évszaknak megfelelő tollazatú példányokban kerül. Főszíne fehér; felül a fejen, nyakon, farcsikon rozsdás árnyalatú; háta szürkés, rozs- dásba hajló és fekete-fehéres tarka; mellén némi rozsdás árnyalat; szárnyán nagy fehér folt; szárny és farktollak barnásfeketék és fehérek; csőre sárga, hegyén sötétebb ; lábai feketék; szemei sötétbarnák. Nyáron a hát, evezők, fark középső tollai feketék, a külsők túlnyomóan fehérek, az evezők is ily színűen szegettek, egyébb testrészei fehérek, csőre fekete. Mértéke: H. 15—165; Sz. 98—105; F. 58—64; L. 29-29; s. 1—12 em. . Ez a madár a legmagasabb északi tájakig nyomul, a Farők szige- tein, Izlandon, Grönlandon, Európa, Ázsia és Észak-Amerika sarki tájain honos. NANsEN 1894-ben julius 21-én a 8177" é. szél. alatt a jégáramlat közt, az új-szibériai szigetektől északnyugatra, észlelt egy darabot, $ FEILDEN a Grinnel-földön 82"33 é. szél. alatt fészkelve találta. Skan- dinávia legészakibb részein a magas hegységekben találkoztam vele — leginkább. Közép-Európát télen szokta meglátogatni s ilyenkor némely — években hazánkban is több helyen, kisebb csapatokban, sármányok közé 6. elegyedve, előkerül. Újabb időben — mióta megfigyelőink száma meg- Aa szaporodott s így a madárvilág nagyobb figyelemben részesül — kisült, — hogy korántsem valami nagy ritkaság, sőt majdnem évente mutatkozik s hol Erdélyben, hol Felső-Magyarországban, sőt több vidéken egyszerre is. E XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 623 132. NEM : SÁRMÁNY. . EMBERIZA L. 1758. tsó karmuk nem hosszú s meglehetősen görbült; az alcsalád tus jegyei az e nembe tartozó fajokat leginkább bélyegzik. A SORDÉLY. Emberiza calandra L. 1758. (Emberiza miliaria L. — Miliaria europgza SwaIwx. — Miliaria valida, septen- is BRum. — Critophaga miliaria Cas. — Miliaria miliaria SHARPE.! pies nevei: sordéj (Erdély); surgyé; surjé; csicsiri v. csü- ) (Dunántúl több helyt); kölesmadár (Felső-Magyarország) ; csurdé :berény). Jegyei: pacsirtanagyságú, csakhogy zömökebb; főszíne fölül szür- ágosbarna, feketebarna szárfoltokkal, alul sárgásba hajló szennyes . a nyakon ritkás, kicsi, a begyen és oldalakon erősebb, sűrübb barna szárfoltokkal; szárny- és farktollak feketésbarnák, világosabb színű szegésekkel; csőre szarubarna, az alsó káva sárgás; lábai ; hússzínűek ; szemei sötétbarnák. A tojó valamivel kisebb a hím- A téli tollazat rozsdásárnyalatú. Általában a pacsirtához hasonlít. "KG X., XI. tábla.) értéke: H. 163—185; Sz. 92—102; F. 65—76; L. 25—26 ; 13—14 em. tt, a hol gabonaföldek hullámoznak, rétek zöldelnek, közbe fasorok, bokrok tenyésznek, ritkán hiányzik a sordély. Kiül valami maga- . növényszál, bokor, vagy fa tetejébe, szárnyait hanyagul lecsüngeszti, it — mintha baja volna — kissé felborzalja s kidagadó torokkal, 1 mondja: czök, czük, czik, tyürrrürü, sirrrriririri vagy tcik, tcik, czik, trililillili nótácskáját, miközben minden szótagnál egyet rán- mintha nehezére esnék annak kiejtése. A környéken sok helyen tszik ez a trillázó ének és sajátságosan jellemző. Néha repülve is 694. XIII. REND. ÉNEKLŐK. énekel, lassan emelkedve valami magasabb ágra, akár csak valami lég- gömböcske, melynek sebesen mozgó reszkető szárnyai vannak. Reptében lábait félig lelógatja s tollait még inkább felfujja úgy, hogy kövérnek, nehézkesnek látszik. Hivogató hangja gyors, czüx, czix, czür vagy pa, px, tx. Nálunk a sík vidéken mindenütt igen közönséges. Különben Európa legnagyobb részében s Ázsia szomszédos tájain is el van ter- jedve, sőt Észak-Afrikában és a Kanári-szigeteken is költ. Észak felé Skandinávia déli felében még találták, de magasabban nem. Úgylátszik a keleti példányok valamivel világosabb színűek és kisebbek is, mint a nyugotiak. (Jemberiza calandra minor BRHM. 1855.) Az északibb vidékek sordélyai költözködők, a mieink csak részben, mert gyenge teleken egyrészök rendszerint visszamarad. Az elvonultak is korán, a pacsirtával egy időben szoktak visszatérni. Áprilisban költ. Száraz növényszálakból épült s belül szőrökkel kikerekített fészkét a földre, valami fűbokor aljába, rétekre rakja s öt tojást tojik, melyek meglehetős változékony szinezetüek, rendszerint azonban szürkésfehér alapon ibolya- szürkés és sötét vörösbarna, kisebb-nagyobb pettyekkel, cseppentésekkel, finom erezésszerű kacskaringókkal tarkítottak. Tojásmérték : H. 21—246; Sz. 16—17-8 mm. Juniusban másodszor költ. Tápláléka főleg lisztes magvakból, rovarokból, pókokból, hernyók- ból stb. áll. Tavaszszal és nyáron, vagyis addig, míg magvakhoz nem igen jutnak, az alsóbbrendű állatokból élősködnek s fiaikat is jórészt — ezekkel nevelik föl. Később kölest, mákot, gabnaszemeket esznek, de I nem oly mértékben, hogy valami nagy kárt okozhatnának, mert főélel- mök a dudvák, füvek magvaiból kerül ki. Azért inkább hasznos, mint közömbös madár s védelmet érdemel. i s A KUCSMÁS SÁRMÁNY. Emberiza melanocephala Scop. 1769. (Tanagra melanictera GüLp. — Xanthornus caucasicus PaLL. — Emb. grana- 8 tivora MÉNÉTR. — Euspiza melanocephala Bp.j vá 7. a Jegyei: valamivel nagyobb, mint a következő; farkán nincsenek a fehér foltok; az alsó szárny- és farkfedők sárgák, mint majdnem ezént ő alsó teste is; a tojó némileg hasonlít czitromsármány tojójához, de farka ú egyszínű, fejebubja vörnyegesszürke, torka fehéres, az alsó test oldalai nem foltosak; a hírn fejének felső részeit és pofáit fényes fekete rajzolat XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 625 smaszerűen ékíti, alsó teste gyönyörű sárga (mint az aranymálinkó) csak joldalai fahéjszínűek, úgy háta és farcsikja is; szárnyai és farka színű önelkatá a valamivel világosabb szegéssel, főleg a szárnytollak. etős hosszú, erős, szennyes kékesszürke, őszszel világos- ; szemei sötétbarnák ; lábai szennyes sárgabarnák. Mértéke: H. 152—17; Sz. 9—92; F. 65—7; L. 19—2:; "2—14 cm. Az Ádriai-tenger partvidékétől kelet felé terjed hazája s Perzsiában önséges. Télen Afrikába huzódik. Nálunk csak a magyar tenger- on, a Karsztok silány bokrozataiban fordul elő, s itt meglehetős i fészkelő. Sajnos, életmódjáról magyar adataink még nincsenek. zágrábi múzeumban azonban a horvát tengerpartról való, számos iny áll s fészke is, mely száraz, erős növényszálakból, gyökerecskék- készül, megvan. A CZITROM SÁRMÁNY. Emberiza citrinella L. 1758. . (Emberiza sylvestris, major BRHuw.) . Népies nevei: kerti sármány (Baja) ; sármán, sármándli (Vasm.) ; nánkó (Erdély) ; sármályú ; sármánykó ; sármántyú ; aranyáruló (Zala- 7 Jegyet: fej, nyak és alsó test tollainak tőfele sárga; farcsikja homloka elején a fej oldalain és pödi táján zöldes, úgy még b a tarkón; a torok és mell nem foltos; háta olajbarnás, némi ás árnyalattal, minden toll sötétbarna szárfolttal; a mell rozsdás- . az alsó test oldalai sárgás és rozsdavörös, zöldesbe hajló színűek, mrnán hosszant foltozva; a szárny sötétbarna, sárgás és Zzöldes- ű rozsdás tollszegélyekkel; a fark két szélső tollának belső fele en fehér. Csőre kékes szaruszürke, alsó káva világosabb ; szemei sötét- nák; lábai sárgás hússzínűek. A fiatalabb hímek fejebubja zöldes- rkén foltos; általában nem oly szép sárgák, mert a zöldes szín és a űübb foltozás elnyomja az alapszínt. A tojó feje és melle foltos, a sárga ín csak alsó részein, torkán látszik, fején csak ha a tollakat felemeljük. il szürkés, zöldes, barnás, alul sárgás, zöldes, sötétbarna és rozsdás ek uralkodnak rajta. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de alul még osabbak. Különben e madár szinezete igen változékony. . Chernel " Magyarország madarai. II. 79 626 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Mértéke: H. 145—165; Sz. 88—91; F. 75—7; L. 18—2d; Cs. 12—13 em. Skandináviában majdnem a 70" é. szél., Szibériában a 64 é. szél. alatt is találtak fel látogató példányokat. Költve azonban leggyakoribb Közép- és Dél-Európában s Ázsia jó részében. A síkságban, közép- hegységben legjobban szeret tartózkodni, de azért magasabb pontokon is előkerül. Kisebb erdőrészletek, erdőszélek, vágások, utak mentén elterülő bokros, köves lankások, kertek, mély utak bokrozatos partjai, ligetek leginkább megfelelnek természetének s ilyen helyeken ritkán hiányzik. Egyike legközönségesebb, általán ismeretes madarainknak. Mint a sármányok mind, ő is legszivesebben valami ághegyen, facsucson szokott üldögélni s egyszerű" zengicsélésével hollétét jelezni. Szólása nem oly friss, mint a sordélyé s azt a benyomást kelti, mintha tudná, hogy ráér s nincs mit sietnie. Szótagokkal körülbelül így fejez- hető ki: czü-czü-czü-ceü-czü-zőé vagy szri-szri-szri-zi-zéé, a végső hang nyujtott s valamivel mélyebb; strófácskáját többnyire még kéttagú czre-z2zí-vel megtoldja. Népünk fülének így énekel: :Meg-meg-meg-meg- ledűűt !v. Hivogató hangja tcsi-tze, czri-csre s néha zíísz. Minden hangot farkának egy-egy billentésével kisér. Valóban mosolyra gerjeszt, mikor GÁri IsTvÁN uram 1795-ben megjelent cTermészethistóriájábani olvassuk ez egyszerű hangicsálásról: sÚgy tartják sok Doktorok, hogy ennek szava hallgatása csudálatosan újítja az elmét. Bizalmas, nem igen óvatos, az embert közelre bevárja, csak 10—20 lé- pésnyiről száll előlünk valamelyik szomszéd fára vagy a távolba. Repte elég jó, sebes, néha szökkenésszerű. Jó és rossz időben, télen, nyáron nálunk van, csakhogy a hideg évszakban nagy csapatokba verődik, pintyekkel, kenderikékkel stb. egyesül s az utakat, falvakat, városokat keresi föl, hogy az udvaron, pajták, csürök körül, szérűs kertekben hulladékot szedegessen vagy a szőlőket, mezőket lepi s a dudva magvakat pusztítja. Kora tavaszszal ezek a társaságok párokra szakadoznak s mindegyik ki- választja háza táját, a honnét nem igen távozik. Fészkét előszeretettel valami kis buczka tövébe, útpart gazos, bokros részébe, fatuskó aljába a földre építi, még pedig úgy, hogy a növényzet vagy sűrűség mintegy reáborul- jon a fészekre s így elrejtse. A fészek alapja többnyire valami kis föld-. homorodást tölt ki, mely vastagabb száraz növénycsutkákkal, gyökerecs- kékkel, szálakkal, elfonnyadt levélkékkel van kirakva, kerek csészéje pedig finom szálakkal és szőrökkel bélelt. 4—6 tojásának alapszine szürkés-, sárgás-, barnásvöröses, fehér vagy halvány ibolyaszürkés, hús- 5 ei A 4 a melet lt gi 9 vel cak véli a a kb 2 MKE ES e aal e lets ÉsÉ Te ag Ézs AT zs e ae XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 627 86, szürkén fröccsentett és vörösbarna finom erekkel, szabálytalan reczvonalokkal rajzolt. (XXXIX. tábla.) Tojásmérték : H. 19—234; Sz. 15—17 mm. A kotlás két hétig tart. Áprilisban először, juniusban másodszor ; néha azonban még harmadszor is augusztusban. Fiókáit rovarok- eteti s addig, míg magvakat nem igen találnak, az öregek is rova- hernyókat, férgeket stb. esznek. Később mindenféle magocskát, ot szedegetnek s a dudvák, gyomok elhatalmaskodását korlátozzák. demli jóindulatunkat s ne engedjük meg a madarászpuskával kozni kezdő gyermekeknek, hogy verében kívül mást lőjjenek, mert az ilyen evadászni tanulókat, kényükre eresztik, legtöbbnyire a sár- . yokat lövöldözik. A többi madarak ugyanis hamar megismerik a delmet s megvadulnak, ellenben a sármány bevár s bizalmaskodása nyű szerrel kijátszható. A SÖVÉNY SÁRMÁNY. Emberiza cirlus L. 1766. (Emb. eleathorax BEecnsr. — Citrinella cirlus GRAY.) Jegyei: akkora mint előbbi, melyhez különösen a tojó hasonlít; alsó test oldalain fekete hosszanti foltok; a hát vörösbarna, fekete rfoltokkal. A hím torokfoltja fekete, a fejbub és tarkó olajzöld, fekete ltokkal; farcsikja olajzöldes; a tojó valamivel világosabb és fol- bb, mint a hím s felső kis szárnyfedői zöldesszürkék, nem olyanok, t a hát. j Mértéke: H. 15—16; Sz. 81—89; F. 71—75; L. 17—19; "1—12 em. . Helyenként Nyugot- és Közép-, gyakrabban Dél-Európában, Kis- jában, a Krim félszigeten, Észak-Afrikában költ s itt is telel. Nálunk xtelenül csakis a magyar tengerparton költ, hol BRusiwxa szerint . gyakori, de mégis ritkább, mint a kucsmás sármány. Innét való ányok a zágrábi múzeumban vannak. 19 628, XIII. REND. ÉNEKLŐK. A KERTI SÁRMÁNY. Emberiza hortulana L. 1758. (Emb. meelbyensis SPARRM. — E. chlorocephala, badensis Gm. — E. tunstalli Lath. — Glycispina hortulana CaB. — E. delicata BRHM.) . Jegyei: verébnagyságú; az öreg hím egész feje egyszínű szürkés- zöldes, csak a torok és a pofákon végig nyomuló sáv halványsárea ; felső testrészei szürkés fahéjszínűek, sötétbarna hosszanti foltozással; alsó testrészei fahéjszínűek; csőr hússzínű, vöröses; lábai szennyes hússzínűek ; szemei élénk barnák. A tojó valamivel halaványabb ; nyaka elején sötétbarna szárfoltozás." A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de felül sárgába hajlók, torkuk, mellök és az alsó test oldalai sötétbarnán hosszant foltosak. Mértéke: H. 14—15; Sz. 8—84; F. 62—65; L. 18—19; Cs. 11—12 em. Majdnem egész Európában költ s felhatol a Sarkkörig (Skandiná- viában), csakhogy előfordulása igen szórványos s nem is állandó, mert a hol esetleg egyik évben fészkelt, a következő évben talán ugyanott nyoma sincs. Hazánkban Pestmegyében legtöbbször találták (Mogyoród, Péteri, Farkasd, Budai hegyek, Czinkota, Süly-Sáp, Gödöllő), nemkülön- ben Nógrádmegyében, Bács-Bodrogmegyében (Baja) s tojásai is kerültek. Szőlőkben, fákkal beültetett, bokrozatos területeken, vágások szélein, ligetes bokrokkal, legelővel váltakozó vidékeken szeret tanyázni. Május- ban fészkel. Egy Gödöllőről való fészek, melyet HoMmEYrR S. talált s melyet láttam, nem sokban különbözött a cezitromsármány fészkétől s bokoralj szélén — nem magában a bokorban — földön volt. Öt tojása szürkésfehér, kissé ibolyásba játszó alapon, hamuszürke elmosódott foltocskákkal, finomabb és durvább szabálytalan feketebarna karczvona- lakkal, kacskaringókkal tarkázott. Tojásmérték : H. 19—20; Sz. 135—16 mm. Tulajdonságaiban nem tér el lényegesen a czitromsármánytól, éneke azonban némileg más, három zi, zi, zi szótagra, két mélyebb zü-zü következik. Szórványosságánál fogva gazdaságilag nincs valami jelentősége; kárt nem tesz. XLII. CSALÁD. PINTYFÉLÉK. 629 A BAJSZOS SÁRMÁNY. SRESES E szagát Emberiza cia L. 1766. (Emberiza barbata ScoP. — Emb lotharingica Gm. — Emb. hordei BRHm. — la cia Bp. — Hyleespiza cia NEwr., BLas.) Népies nevei: kövi- vagy ostoba sármány (Erdély). Jegyei: körülbelül verébnagyságú ; főszíne szürkés rozsdavöröses, ső farktollai ugyanily színűen szélesen szegettek ; a hím igen hasonlít előbbihez, csakhogy szárnyán két fehér csík van; feje, nyaka és begye nuszürke ; torka fehéresszürke ; a fejtetőn fekete szárfoltok ; szemöldöke . pofáinak egyes részei fehérek; a homlok s a pofákat körülszegő raj- at fekete. A (ojó nem annyira vöröses, inkább barna s rajzolatjai elmo- ottabbak. Csőr kékesszürke ; lábai barnás hússzínűek; szemei barnák. . . Mértéke: H. 145—153; Sz. 73—8; F. 7—73; L. 19—2; Cs. 1—18 em. . Európa délibb részeiben, főleg a Közép-tenger mentén elterülő leteken s keletre Ázsiában a Himalajáig honos. Hazánkban külö- n a Királyhágón túl, a délibb megyékben fordul elő; így Hu- , Alsó-Fehér-, Krassó-Szörény-, és Fogarasmegyékben. STETTER V. 1844-ben Déván találta s ugyanott a várhegyen én is több darabot . 1887 julius utolsó hetében. Csaró J. többször észlélte és lőtte vrágyon, Borbereken, Klopotwán, Nagy-Enyeden s azt írja róla, hogy lár ziusban jön meg, de 1882-ben, a nagy-enyedi szőlőkben, deczem- : ben is nyolcz darabra akadt. Bupa Ápám Hátszeg mellett figyelte meg (CZYNK E. szerint Fogaras vidékén is szórványsan előfordul. Találkoz- . vele 1887-ben Nagy-Enyednél és Petrozsény mellett is. BRUSINA SP. jegyzi fel róla, hogy Fiume táján vonuláskor többször előfordul, s zágrábi múzeumi példányok is innét valók. Tapasztalataim szerint, melyek megegyeznek a most említett észlelők adataival, köves, sziklás, krokkal benőtt hegyeken, előhegyekben s előszeretettel várhegyeken ózkodik. Fészkelésére vonatkozó hazai adatunk ugyan nincs, azonban tekintve ári előfordulásását, kétségtelenül költ nálunk. 630 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A NÁDI SÁRMÁNY. Emberiza schoeniclus (L.) 1758. (Fringilla sehoeniclus L. — Hortulanus arundinaceus BRiss. — Emb. arundi- nacea Gm. — Gynchramus schoeniclus Bor. — Gynchramus septentrionalis, stagna- tilis BRHm. — Schoenicola schoeniclus DopeRL. — Schcenicola arundinacea Bp.) Népies nevei: néhol xxnádi verébv; csakhogy e nevet a nádban élő nádi poszátákra s egyéb kis madarakra is sok helyt használják. Jegyei: körülbelül verébnagyságú; a felső kis szárnyfödők rozs- dásvörösek ; az alsó test közepe fehér; hátán minden toll barnásfekete szárfolttal és szürkés-sárgás rozsdaszínű szegéssel, úgy, hogy szinezete egészen verébszerű. A hímnek nyáron: feje és a begyig lenyuló nagy torokfoltja fekete; a csőr tövétől a pofák alatt nyomuló sáv és a felső nyakrész örvszerűen fehér; az alsó test szürkésfehér, oldalain barnás és rozsdás hosszanti foltozás; csőre fekete; lábai feketék ; szeme sötétbarna. A téli tollazatban a fej és torok feketeségén barnás, sárgás rozsdaszínű tollszegések vannak, a nyak szürkésbarnás. A tojó feje és torokfoltja nem fekete, csak a fejbub sötétbarnás, feketés és rozsdás foltozású ; szemsávolya fehér; a torok két oldalán egy-egy feketés sáv; begye és az alsó test oldalai sötét szárfoltokkal ; hátsó nyaka nem fehér; csőre szaru- barna ; lábai barnák vagy feketésbarnák. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak. (L. I. köt. II. tábla.) Mértéke: H. 134—152; Sz. 74—8; F. 64—72; L. 2—21; Cs. 095—1" 02 em. (typicus). Csőrük nagysága és alakja, úgy termetök szerint is, igen változnék ő nyak. Északon kis csőrű, kisebb termetüek élnek, ellenben Dél-Európában 3 nagyobb csőrűek, nagyobb termetűek közönségesek. Nálunk a kis fajtát, a — melyek épp olyanok mint az északiak, s különösen a nagyobb fajtát — Emb. schoeniclus intermedius Micn. 1850. — közönségesnek találtam s azt tapasztaltam, hogy a kettő között — a csőr alakját és a termetet véve — átmenetek vannak. A pirokcsőrű nádi sármányt azonban (Emberiza pyrrhu- — loides PaLL. — Pyrrhulorhyncha pyrrhuloides [Fiwxscn.]), mely Dél-Orosz- országban s keletfelé a Volgánál, Altáj vidékén honos s nemcsak még 58 termetesebb, világosabb színű, de egészen más alakú, igen vastag csőrével A is különbözik. Magyarföldön nem láttam. De előkerült faunánkban az Emb. schoen. palustris SAv. is, mely nagyobb az intermedius-nál.t ; X FRIVALDSZKY: cAves hungarixs 90. lapon felsoroltak javarészt intermedius-hoz tartoznak, XLIII. GSALÁD. PACSIRTA FÉLÉK. 631 Mértéke: H. 155—161; Sz. 79—85; F. 71—79; L. 2—9-3; 1—115 cm. (intermedius). A nádi sármány-egész Európát és Ázsia északi felének jó részét lakja. cd a Sarkkörön túl s Norvégiában a 70" é. szél. közelében fész- ) találtam. Itt mocsaras, nyires erdő szélén éldegél, ellenben nálunk az i nádas, csuhús, csátés mocsarakban üti fel tanyáját. A nádszálakra . szokott mutatkozni s a hím itt is énekelget. Messziről hasonlít a bhez — legalább a közönséges szemnek — csakhogy feketébb feje, igosabb teste és kírívó fehér nyakörve mégis megkülönböztetik tőle. két a nádaljban, zsombékokra, torzsos helyekre, mocsaras réte- valami füzbokor aljába rakja. Építkezése jellemzően sármányos ; ok burka száraz, vastagabb szálakból, a csésze finomakból és ló- dől való. Tojásai szürkésfehér alapon, barnás, elmosódott felhőzés- csokoládészínű és sötét ibolyásbarna, szabálytalan karczvonalakkal, kkal tarkítottak. Fészekalja öt tojásból szokott állani. "Tojásmérték : H. 20—24; Sz. 15—17 mm. Először április-májusban, másodszor juniusban költ. Télen néha kisebb társaságokban láthatjuk, habár egy részök el is gat tőlünk. Nyáron kiválóan apró rovarokat, szunyogokat, pilléket, kukaczokat, 3 at eszik, később magvakat. XLIII. CSALÁD. PACSIRTAFÉLÉK. ALAUDIDAE. Csörük árszerű, ritkán vastag; a csüd valamivel hosszabb, mint a ujjak s oldalai belül kisebb, kívül nagyobb négyszögletű vértekkel ottak; a hátsó karom többnyire hosszú s egyenes; a szárny hegyes, evező igen rövid vagy hiányzik ; tollazatuk leginkább földszínű, barna, nytelen, néha begyükön és fejükön bizonyos rajzolatok mutatkoznak, . fejök bubján, meghosszabbodótt bóbitás tollak. Az egész család leg- lemzőbb faja a mezei pacsirta. Főleg a földön tartózkodnak, kivétele- — néhány faj — a fákon, erdőben, de ének közben magasan a légbe elkednek s ismét leesnek. Meglehetős lazán épült fészköket valami öldkaparásba rakják. Rovarokat, magvakat és friss növényrészeket esznek. 632 XIII. REND. ÉNEKLŐK. 133. NEM : PACSIRTA. ALAUDA L. 1758. A pacsirták családja több nemre osztható ugyan (bóbítás-, erdei-, füles-, vastagcsőrű pacsirtákra), itt azonban gyakorlati szempontokból a kisebb különbségektől eltekintünk, s e nem alá a család typikusabb fajait fogjuk. A BÚBOS PACSIRTA. Alauda cristata L. 1758. [Alauda matutina Bopp. — A. undata Gm. — Galerita v. Galerida cristata BorE.! Népies nevei: búbos pityer (Vasm.); kontyos madárka (Székely- föld); butykás kató (Zilah); kontyos pacsirta; pisitnek. Pacsirta helyett még pityer, pipiske. Jegyei: fején hegyes bóbita; alsó szárnyfedői rozsdásfehérek ; na- gyobb, mint a mezei pacsirta, melyhez szinezete sokban hasonlít, de háta nem olyannyira sötéten foltos, csőre hosszabb, karcsubb s első eve- zője kicsiny, mint a szalonkák festő tolla. Mértéke: H. 165—178; Sz. 95—107; F. 65—68; L. 22—24; Cs, 16—18 em. Közép- és Dél-Európa lakója, de egyes helyeken a 607 é. szél.-ig fel- hatol; Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában is előfordul. Szinezete sok helyt alkalmazkodik annak a talajnak szinéhez, melyen él ; így a sivatagokon — előfordulók általában világosabb alapszínűek. Kiválóan nagyobb utak men- . a tén elterülő sík földeken szeret tartózkodni; télen majdnem kizárólag az 1 utakon, nagyobb térségeken, városok, falvak közelében láthatjuk, sőt a TA házak közt is. Fára nem száll, háztetőkön, kőfalakon azonban gyakran a pihen s énekel. Meglehetős bizalmas s tudja külsejének hasznát venni, a mert közeledtünkre lelapul a földre vagy fut előttünk s alig veszszük észre a földszinű madarat. Gyakran árokpartokon, utak mentén valami sa göröngytetejéről hallatja kedves szózatát. Hangját annyira tudja mérsé- a kelni, majd erősíteni, hogy néha alig 10 lépésnyire tőlünk javában szól. A mégis azt hiszszük, 100 lépésnyire énekel. Ő is felemelkedik néha a ma- Ja gasba, de ritkábban, mint a mezei pacsirta. Áprilisban először költ s száraz tn LELEK ta És a szál zÁ ls Eza bg dé gm VA XLIII. GSALÁD. PACSIRTAFÉLÉK. 633 akból lazán tákolt fészkét legszivesebben valami gyepesbe, útmenti áblába, kaszálóba, nagyobb kertek gyeprészleteibe stb., a földön apart sekély mélyedésbe rakja. Fészekalja rendesen 5 vöröses vagy barnán, ibolyaszürkén, oly sűrűen foltozott tojásból áll, hogy a és- vagy barnásfehér alapszín alig látszik rajtuk. Juniusban másod- Vojásmérték: H. 215—25; Sz. 15"6—17-5 mm. Öszszel és még inkább télen, a mostoha időkben vele osztályos sár- nyok, verebek társaságába elegyedik s szemétdombok, csürök, szérüs , udvarok, utak hulladékait szedegeti. Nyáron különféle rovarokat, okat, hernyókat eszik s fiókáit is azokkal táplálja. Kárt nem s ha valami nagy hasznot sem szerez az embernek, mégis teljesen lheti védelmünket kedves, szép daláért, bizalmas viselkedéseért. AZ ERDEI PACSIRTA. Alauda arborea L. 1758. (Alauda nemorosa Gum. — Galerita musíca BRHuwm. — Lullula arborea Kaup. — ta nemorosa BRHuw. — Corys arborea Bocp.. Jegyei: kisebb, főleg rövidebb, mint a mezei pacsirta; az első ző kicsiny, mint előbbinél; szárnyuk hegye a fark közepén túlterjed ; llai — kivéve a két középsőt — fehérhegyűek; fejbubján a tollak zúak, felbóbitázhatók; a sárgásfehér szemöldöksáv a tarkóra terjed patkóalakban az egész fejtetőt körülfogja; a nagy evezők födőtollai ék, csak hegyük fehér; az alsó szárnyfedők fehérek; különben szi- ee hasonlít a mezei pacsirtáéhoz. Mértéke: H. 138—15-4; Sz. 93—98; F. 5-3—57; L. 2—22; 1— 135 em. 1895 májusában a deliblati (Temesrnegye) futóhomok területen v Gy. barátommal lőtt erdei pacsirták a typikus színűektől annyi- tértek el, hogy egészben világosabbnak látszottak, a rozsdás szine- k alig volt rajtuk nyoma, világos részeik pedig, melyek a rendes lál bizonyos sárgás árnyalatúak, tiszta fehérek voltak. Csőrüket is amivel hosszabbnak találtuk. Ezt a fajtát, mely a 60,000 kat. hold edelmű deliblati homoksivatagot lakja, Alauda arborea cherneli néven en leirták s ALmásvY Gy. dr. kimerítően ismertette." 4 Ornith. Monatsberichte 1895. III. 9. sz. 143. 1. — Aguila 1896. III. 209—216 1. 8U 634 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Általában egész Európában, fel a 62" é. szél.-ig s Azsia szomszédos nyugoti részeiben fordul elő, de korántsem mindenütt, hanem csupán csak alkalmas helyeken, minők erdei vágások, tisztásokkal váltakozó, nem igen összefüggő erdőségek. Különösen ragaszkodik a száraz, köves, homo- kos, nem valami kövér talajon tenyésző, fenyvesekkel kevert erdőkhöz. A deliblati homoksivatagon élők a nagy futóhomok-buczkák völgyeit itt-ott borító borókás, ligetes facsoportozatokban tartózkodnak. Nálunk első érkezésének orsz. középnapja: márczius 24—925. Jelentkezését hamar elárulja, mert a hímek a fák tetejére szállva, majd onnét égnek emelkedve s ismét leesve, hallatják azt a sajátságos, az erdei magány mélaságához annyira illő, kissé bánatos, panaszkodó, de hangulatos, bár nem igen változatos éneköket, mely körülbelül így írható ki: didldidllidtidtidit- tüdltüdtüdtüdl-delidldelididelidl stb. Minden egyes strófája egy-egy össze- függő trilla; a kezdet többnyire magas hangú, a második rész mélyebb s azután megint valamivel magasabb. Órákig hallható ez a nótázás, jú miközben olyanformán viselkedik, mint az erdei pipis (Anthus trivialis), csakhogy ez utóbbi egészen másképpen énekel. Sehol sem kapott meg 3 annyira éneke, mint a deliblati nagy homoksivatagon, hol vigaszként hangzott a sivárságban, akárcsak valami pásztorember mélázó tilinkózása. Áprilisban vágások, bokros, hangás, füves helyein, még pedig a földre, de jól elrejtve, rakja száraz növényszálakból, levélkékből, kevés mohából, gyökerecskékből álló és belül szőrökkel bélelt fészkét, 4—6 tojása sárgás ELEN b TT tte T var 8 age E ST ÉVET ik z SEÍ TÉRT TERNY vöröses fehér alapszinen, világosszürke elmosódott rajzokkal, barnás és szürkés pettyekkel és foltokkal annyira borított, hogy az alapszín alig a látszik; egészben a mezei pacsirta tojásaihoz hasonlítanak, csakhogy — kisebbek. Tojásmérték: H. 19—22; Sz. 149—168 mm. " . Juniusban másodszor szokott költeni. Szeptemberben, októberben ; délre költözik. Tápláléka rovarokból, pillékből, hernyókból, pókokból, szöcskéke B ből, álczákból s őszszel mindenféle magvacskákból áll. Szeretik a zöld növényhajtások csücskéit, virágbimbócskáit lecsipkedni, de mivel er- a dőben élnek, kizárólag értéktelen vagy dudvaszámba menő növények- — : a hez nyulnak s így semmi kárt sem tesznek, sőt hasznot. Kár, hogy nem oly gyakori erdeinkben, mint a mezei pacsirta mezőinken. Óvást érdemel ű minden körülmény közt. XLIII. CSALÁD. PAGSIRTAFÉLÉK. 635 A FEHÉRSZÁRNYÚ PACSIRTA. LERZZNBEZ ogát ll, Alauda sibirica Gw. 1788. . — [A. leucoptera Par. — Melanocorypha sibirica DEGL. k GEBR. — Phileremos sibirica Kevs. § BLas. — Calandrella leucoptrera Bp. — Pallasia leucoptrera How.) Jegyei: valamivel erősebb, vastagabb csőrű, mint a mezei pacsirta ; z első evező hiányzik; fejebubja, fültája, felső szárny- és farkfedői fahéj- színűek ; az alsó szárnyfedők és az alsó test fehérek, oldalai azonban rozs- dás- és barnásba hajló sötét szárfoltokkal; a szárnyon széles fehér sáv; farka feketebarna, a szélső toll majdnem egészen fehér. . Mértéke: H. 17—178; Sz. 114—17; F. 63—65; L. 22—23; Cs. 18—14 cm. . — Oroszország sivatagjain, pusztáin, föleg a Volga táján, úgyszintén Szibériában honos. Hazánkban egyetlen egyszer került elő, 1855 decz. 24-én Konczán (A.-Fehérm.), mely g példány Csaró J. gyűjteményében van Nagy-Enyeden. A MEZEI PACSIRTA. Alauda arvensis L. 1758. Népies nevei: szántóka ; dalos pacsirta ; szántó pityer (M.-Szecsőd, Vasmegye), — — Jegyei: alsó szárnyfedői szürkésfehérek; első evezője igen kicsiny, . elcsenevészedett; legszélsőbb farktolla fehér, csak belső felének közepe fekete, a következő farktoll külső fele szintén fehér; a szárnyak hegye . körülbelül a fark közepéig ér; főszine felül földbarna vagy homokbarnás, . némi rozsdás árnyalattal, begye ugyanily színbe játszik (a hímnél rozsdá- sabb) s itt is, úgy mint fején, nyakán, hátán barnásfekete szárfoltokkal meglehetős sűrűn rajzolt; hasának főszine némileg rozsdássárgába hajló . fehér. A fiatalok feketésbarna szárfoltjai sárgásfehéres szegésűek s raj- . zolatuk pikkelyszerű. A csőr felső kávája sötét, az alsó világosbarnás szaruszínű; szemei sötétbarnák; lábai sárgás hússzínűek. (L. I. köt V. tábla.) Tollazata vidék, illetve talaj szerint igen változékony, hol sötétebb, ol világosabb. s Mértéke: H. 16—177; Sz. 98—114; F. 66—72; L. 25—26; Cs. 13—14 em. Nem csoda, hogy a mezei pacsirtát majd csaknem mindenki ismeri, mert úgyszólván egész Európában, Ázsia nagy részében, sőt Eszak- 80" 636 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Afrikában is — kivéve a teljesen erdős, hegyes, szántóföldek és rétek nélkül szükölködő vidékeket — előfordul, még pedig legtöbb helyen oly nagy számban, mint kevés más madárfaj. A mi a fülemile a ligetben, a húros rigó az erdőben: az a pacsirta a mezőn. Mind a három igazi művész, mesterdalos. Még alig érezzük a tavasz első leheletét, még hó- foltocskák fehérlenek a barna síkságon, még nyugszik ugyan a szántó- vető, a föld népe, de már érzi, hogy nem sokáig tart a pihenése, mert a természet, mintha mozdult volna, érverése kezd erősebb lenni. Ekkor, midőn már nincs tél, de még tavasz sincsen, kisebb-nagyobb társasá- gokban, nyugtalanul ide-oda szálldosva megjelenik mezőinken. Igazi tavaszhirdető, mert csakugyan az első költözködő madár, mely itt-ott néha már február közepén feltünik, általában pedig, az országos középnap szerint: márcz. 9—3-án. Előfordul, hogy gyenge teleken vagy a délibb megyékben egyesek el sem távoznak tőlünk. Nemsokára megérkezése után a kiengedő idő fényesebb, enyhébb napsugarai megdobogtatják sziveiket: pár után néznek. S ha ilyenkor sétálunk ki a mezőre, alig szabadulhatunk meg attól a hatástól, a mit a pacsirták gyakorolnak reánk. Mintha csak nagy templom volna a vidék, melyben száz és száz zsoltár hálátadó imaként száll a magasba, a ter- mészet urához, hogy megengedte érnünk az új munkaévet, éltető remé- —. nyeivel : e. SAE MAr eV Ég ETL Tk VB SALE ré A ENERÉSSET ENE éa RÉG ÖLE Gt e Pe AT E aes LÖLVES Dicső, dicső, dicső Kikelet, kikelet! Kivirit, kivirít A virág mind.) F A pacsirta így imádkozik. Nemcsak énekét küldi a magasba, maga s felemelkedik szózatával a végtelen levegőég kékjébe, még csak egy pont — azután eltünik a felhők hazájában, ejubilálós dalával betöltve a — környéket akkor is, mikor már nem látjuk. A szántóvető pedig elhall- gatja kedves : madarának gyönyörű hangjait, könnyebben esik neki fárasztó munka, tudva, hogy az a kis dalos is csszántv — így mondja felemelkedését — s azért repül tán az ég felé, hogy közelebb legye Urához s az jobban meghallja dicsőítő szavát. Valósággal zeng a határ a pacsirtadaltól, ettől a szivetrázó zenétől: érezzük a jövőt, a remén fellobbanását, az új élet üdeségét. Nemcsak a fenséges hegyvidéknek, . susogó erdőknek: a sík földnek is meg van a maga költészete, szárnyas költője. § A három utolsó sor HERMAN Orrótól való; az első a bácskai magyar népé. XLIII. CSALÁD. PACSIRTA FÉLÉK. 637 incs mit csodálkoznunk, ha tehát — különösen nálunk — ink rendkívüli népszerűségnek örvend. S első sorban a szántóvető ki benne még-a gólyánál és fürjnél is inkább csaját külön mada- pies költészetünk remek gyöngyei azok a sorok, melyek a pacsir- megemlékeznek s azért azok, mert abból a benső barátságból . mely a hangulatban is az egyszerű, leplezetlen valóság szépsé- érvényesíti. Minő erő és éles megfigyelés van például ARANY sza- aKis pacsirta is szánt Mint a szegény költő, fényes levegőben ; Dalt zengve repült fel, dalt zeng a magasban, Hallgat leesőben.s ! te látjuk felemelkedni s némán — szokása szerint — gyorsan ] . hymnusza végén. Siet s örömében elfelejt beszélni; a szántó mondja az okát is: aKis pacsirta, ég madara, Száll fölöttem, zeng a dala, Párja vígan száll elébe, Le-le csalja a fészkébe ság jellemző módja szerint találja el Czuczok a folytatást : sSzántó pajtás, kis madárkám ! Nézz le, nem látod-e babám? Hej ! ha én fönn lebeghetnék, . Mindig babára felé néznék ! hatást bizonyítja, hogy e vers átment a nép szájába. ŐFI is, az Alföld igazi költője, gyakran megemlékezik róla s ő is etet fejezi csak ki, mikor először hallja dalát: e Pacsirtaszót hallok megint ! Egészen elfeledtem már. Dalolj, tavasznak hirmondója te, Dalolj, te kedves kis madár." Tompa egyenesen őt tartja az első énekesnek : cA pacsirta fénylő légben énekel, Szárny és dal hatalma együtt vivé fel ; Isten áldja! — ő a legfóbb énekes, Szent dalára szivünk hálától repes." ngjáról azt mondja : 638 XIII. REND. ÉNEKLŐK. aSzól a pacsirta, mint egy kis harang, Függ magasan a tiszta légben? s ellentétbe állítja termetét szavával: c Kicsi madár a pacsirta, Mégís olyan nagy a hangja." Perőri azt is megmondja, hogy nemcsak magának énekel: c A pacsirta fönn a kék magasban Istenének és magának zeng. TórH KÁLMÁN is híven irja, hogy mikor elénekelte a magasban strófáit, leszáll a buzába epedő párjához: cBuza közé száll a dalos pacsirta, Hogyha magát már odafenn kisírta ; S buzavirág, buzakalász árnyába" Reáakad megsiratott párjára." Ezek a szavak is visszhangra találtak népünknél, énekbe fogta, bizonyságául, hogy a költő jól beszélt. Jól tudjuk mindnyájan, hogy az erdőben hiába keressük, a mit e sorok is erősítenek : ; sSzomorú a kis pacsirta, Mind a két szemét kisirta. Nem szeret a zöld erdőben, hi Jobb szeret a sík mezőben.v 33 S valóban elbámulunk a megfigyelés élességén, mikor az oly közel-. álló két madarat, mint a mezei és és búbos pacsirtát, a közsoron is jel- lemzően megkülönböztetik ; erre vall ez a sajóvölgyi nóta : . c Barázdábam szépen szól a pacsirtav vagy a költő szavai (xBorvitézv-ben) : c Megy az úton kis pacsirta.v? Vagy: cMás madárka fészken s párosan pihen,? Te kerékvágásban a rög enyhiben.? Világos, hogy itt csakis a búbos pacsirta érthető, nem a mezei, melyre a felemelkedve éneklés a jellemző. Ezt költőink, kik a pacsir- táról irtak, mind finoman adják, még pedig nemcsak a tisztán népies költők, hanem a klasszikus iskola mesterei is, pl. BERZSENYI : X Ezek a helyek inkább a pipiskére — A. cristata — vonatkoznak. XLIII. GSALÁD. PACSIRTAFÉLÉK. 639 aA pacsirta hangicsálva repdez, Víg örömét zengve kiönti, mm K nap felé uszó sasokkalv . Sőt a 17. század elején BENIczkY PÉTER uram (1620.) is így pengeti lantját : c Ég felé pacsirta Repül, hogy szózatja . Messzire terjedjen.? SA pacsirta nemcsak tavaszhirdető, ő a hajnalfakadás dalosa is, így igazán a reménység ébresztője. Hiszen a tavaszszal az évet, a Ujnallal a napot kezdjük s érzelmeink ugyanazok ilyenkor: sejtjük a jövőt. Még a csillagok ragyognak, talán a sápadtképű, szelid hold is gít a mezőkön, még nem hirdeti a keleti ég világossága a pitymalla- tot: de a pacsirták érzik már a virradást s felemelkednek, hogy reggeli ukkal dicsőítsék az Urat. Néha már hajnali három órakor javában lnak, a mire azután : cFelkel jó hajnalban a szántó álmából, Felserkenti magát pacsirta szavából. . TórH KÁLMÁN figyelmét sem kerüli el madarunknak e szokása : c Felkelnék szépen kora reggel, Mikor már a pacsirta énekel." . Mindenkor ca reménység arany szálát, szőhetjük az ő cmagasv énekéből. Megmondtuk már előbb, miként utánozza a magyarság a pa- csirta éneket hangfestő szavakkal. Ennek egy másik változatát, bizalmas- kodó párbeszéd alakjában, Fehérmegyéből jegyeztem föl, melyben nemcsak "hangok vannak jól adva, de bizonyos humor is kicsillámlik belőle. . Elment egy, nem valami okos hírben álló, gazdaember kukoriczát vetni, látván a pacsirta, ijesztgetve őt, így tréfálkozott vele : a Ki-típem, kitípem, ki-típem ! Emberünk, együgyüségében, megijedt, hogy hát mi lesz akkor a akoriczából, ha a madarak kitépikö, haragjában csak azt tudta vissza- i a pacsirtának : cHa te ki-típed : akkor én nem kapálom be, nem kapálom be! Mennyi biologiai vonás, közvetetlenség beszél hozzánk mindezekből, mennyi vonatkozást sorolhatnék még föl, ha a gyermekszoba versikéit egyebet is figyelembe vehetnék itt! HENERÉSA: E es hg KÖNNZSZÉ hsz 640 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Minden pacsirtapár fészke táját, mely körületben aránylag nem nagy, féltékenyen őrzi s a hím erélyesen üldözi a netalán arra tévedő csend- bontókat, békezavarókat. A fészek a vetésben, réten, valami kis kaparás- ban száraz növényszálakból épül. Néha már márczius végén, még inkább áprilisban, 5 tojást találhatunk benne, melyek szürkés, barnás vagy agyag- sárgás fehér alapon, barna és szürke foltocskákkal, pettyezéssel sűrűen borítottak. (XL. tábla.) Tojásmérték : H. 193—233; Sz. 15 : A tojó két hétig üli fészkét s az első költés után juniusban, esetleg már május végén, még egyszer szaporít. Szeptemberben és októberben kezde- nek csapatokba verődni s lassanként délre költözködni. Elvonulásuk nem igen sietős, mert sokszor még novemberben is láthatunk vándorló- kat. Az erősebb fagy és havazás után azonban elbúcsúznak utolsó hír- mondóik is. Mint éneke, oly vonzók tulajdonságai is. Repte ügyes, változatos ; néha gyorsan, mint a mocsári szalonka, vágódik föl előttünk, messze száll, majd a föld fölött alacsonyan lebeget s ha énekel, reszkető szárny-. csapással rézsut emelkedik a magasba, cszántv, lebeg s messziről nézve, szinte cfüggv az égen. Éneklés után nyílgyorsan esik le. A földön több- nyire futkos, nekiiramlik, azután megáll, felül valami rögre, vakand- turásra, hivogató hangját hallatja, ismét odább szalad s ellenségeit . földre lapulással ámítja, alakoskodik. Fára, illetőleg borókabokorra szállva, —. csak egyetlen egyszer láttam s bizonyságul az illető példányt meg is . j lőttem. Néha a földön is énekel, különösen szeles, barátságtalan időben. za Addig, míg rovarokhoz nem jut, dudvamagokat szedeget, később minden- féle kisebb bogarat, szöcskét, pókot, férget, kukaczot, álczát, hernyót fogdoz s szemecskéket, Íriss növényhajtásokat, levélcsücsköket eszik, majd mák-, kölesszemeket, zabot, buzát, fűmagvakat. A gazdasági növé- nyekben azonban kárt nem tesz s rovarpusztításaival, még inkább a dudvák korlátozásával, hasznunkra van. De még ha nem is tenne hasznot, már csak énekével kiérdemelné igaz barátságunkat. Sajnos azonban, a gyomor mindezeket nem veszi figyelembe, mert hiszen sok- 7 szor hallhattuk, micsoda pusztítást visznek véghez a pacsirták közt, T. nemcsak az olaszok, hanem a mi német szomszédaink is. A úpostál pacsirták, csemegeszámba mennek s a gasztronomusok körében nagy kelendőségnek örvendenek. Nálunk szerencsére nem kapott lábra ez a hivatásos pacsirtafogás, etükörrely való pacsirtalövés s madarunk általán kiméletben részesül; legföljebb a kezdő puskások hibáznak reá. 588 jrsé án iga Ar VÉD VEZE ET KÉT YE BY MEG MÉ ágra VERY GY ANT A És Va TÓ ESÉS PESSÍ ZEKE et NE XLIII. CSALÁD. PACSIRTAFÉLÉK. 641 TE 134. NEM : JANE FÜLESPACSIRTA. OTOCORYS Bp. 1838. Fültájuk fölött egy-egy tollszarvacskájuk van; hátsó karmuk majd- A HAVASI FÜLESPACSIRTA. Otocorys alpestris (L.) 1758. XXIV. Tábla. j (Alauda alpestris L. — A. flava Gum. — A. nivalis Pan. — Phileremos alpestris . BRnum.] Jegyei: pacsirtanagyságú; az öregek: homloka, szemöldöksáva, torka halavány fehéressárga ; fejbub és a tollszarvacskák, pofafolt, és a begy . fekete; nyaka (felülről nézve), farcsikja halavány szürkésbarnás rózsa- színű, ugyanilyen árnyalatú a különben pacsirtaszerű hát és szárny; a . fark feketésbarna, a szélső toll külső szegélye fehér; a középső két fark- toll olyanforma, mint a hát; csőre fekete, csak az alsó káva töve világos ; lábai feketék; szemei dióbarnák. A tojó háta szürkésebb, nem vöröses. 3 Mértéke: H. 164—173; Sz. 104—115; F. 7—72; L. 2—22 ; . Cs. 12—134 em. Ez a pacsirta Európa, Szibéria és Amerika északi részeiben a hegy- . ségeket, fensíkokat, síkságot és tundrákat lakja. Tromsönél, 69" é. szél. fölött, .a Flöifjelden 900 méter magasan fészkelve találtam s egy fiatalt, Vadső szi- getén a Varanger fjordban 7074 é. szél. alatt, elevenen fogtam. Néha tél . idején meglátogatja Közép-Európát is. A Nemzeti Múzeum példányai Pest- megyében január és február havában lövettek. Csaró J. gyüjteményében egy 1856 januárban Ganczágánál ejtett példány van, melyet BupA ELEK 30-as . csapatból kerített. Bupa Á. a hátszegi völgyben többször megfigyelte s 1880-ban lőtte is. 1894-ben Kécsán (Torontálm.) lövetett s 1894/5 telén . Temes-Kubinnál, hol MENESTORFER gátbiztos csapatban látta. Előbbi pél- dányt LENDL dr. praxaparatoriumába küldték. 1897 nov. 27-én Cs.-So- . morján is 3 darab lövetett. Lehetséges, hogy a déli megyékben elő- kerülő füles pacsirták nem északiak, hanem a Boszniában, Bulgáriában Chernel : Magyarország madarai. II. 81 649 XIII. REND. ÉNEKLŐK. és a Kaukazusban költő penicillata fajtához tartoznak, mely valamivel nagyobb, mint amazok, homloka, torka határozottan sárga s nem oly fehé- res, a tarkó és nyak halvány meggyszine pedig nem terjed a hátra. XLIV. CSALÁD. BILLEGETŐFÉLÉK. MOTACILLIDAE. Fejök hegyes; csőrük árszerű, kissé hajlott ormú, nem hosszabb a fejnél; egész termetök karcsu, nyulánk; hátulsó karmuk legalább is oly — hosszú, mint ez ujjnak tővefelé eső ize; szárnyuk hegyes; válltollaik fel- a tünő hosszúak s ékalakúan túlterjednek a másod rangú evezők hegyén. — Főleg a földön tartózkodnak és fészkelnek. Fákra ritkán szállnak. Igen A élénk, nyugtalan madarak, sokat futkosnak s közbe némelyek farkukat billegetik. s 3 ü 135. NEM : a PIPIS. ; ANTHUS Bechst. 1807. Rajzolatjuk, szinezetök pacsirtaszerű, némelyeknél szürkébb vagy — 5. olajzöldesbe hajló; három első evezőjük leghosszabb; a hátsó karom . a többnyire sarkantyúsan megnyult. Az egyes fajokat a gyakorlatlanok — ai nehezen tudják megkülönböztetni s azért jegyeikre, mértékeitkre, hangjukra, életmódjukra külön figyelmeztetek. A HAVASI PIPIS. Anthus spipoletta (L.) 1758. [Alauda spinoletta L.Y — Anthus aguaticus BEcHsr. — Anth. montanus KocnH. Anth. alpinus BRHum. — Anth. spinoletta K. £ BLas.! Jegyei: farcsikja egyszínű; feje búbján nincsenek szárfoltok; felső testrészei szürkésbarnák, némi elmosódott sötétebb foltozással a háton X Helyesen spipoletta. v isadepng yosinag $9 [dU9ZI JOUIO4YI xuid jpu pp Ágey ep snimp (1) SIALSHATV SIUOJOLO VILdHISOVASHTITNA - ISVAVH XLIV. CSALÁD. BILLEGETŐFÉLÉK. 643 sötétek, barnásfeketék vagy sötétbarnák; alsó farkfedői fehérek ; . farktollán ékalakú hosszú, a mellette való toll hegyén ugyanily ú kicsi fehér folt- Nyáron szemsávolya, torka, begye és melle hala- "megyszínbe hajló, a begy kissé sötétebben foltozott. Télen az alsó nem igen tiszta fehér alapszínűek, a begyen és a test oldalain ódott, nem éles, nagy szürkésbarna foltokkal. Csőre sötétbarna, az Közép- és Dél-Európa havasain, úgy Közép-Ázsiában, az Altáj hegység- erzsia hegységeiben Belucsisztánig fordul elő. Hazánk magas hegy- havasi legelőin költ, őszszel azonban lehuzódik a völgyekbe, síksá- .S már szeptember végén, október elején vizek, különösen nagyobb partján, más pipiskék társaságában, találkozhatunk vele. Addig, míg k be nem fagynak, ott marad, télen azonban elvonul, de tavaszi ással ismét megjelenik, sokszor már februúr végén s még inkább zius elején. Réten, szántóföldeken nem látjuk ; mindig csak közvetet- I a víz partján, a szélvizek pocsolyásaiban. Meglehetős vad s keltében nyire kéttagu finom pszűb, pszűb hangon szól, magasra emelkedik s száll. rilis végén és májusban költ először, junius és juliusban másod- Fészkét főleg a havasok tetején, nagyobb tisztásokon, legelőkön, a építi s öt tojást tojik, melyek szürkésfehér alapon, biborbarna fol- al sűrűn borították, egyes finom fekete karczokkal rajzoltak, de meg- tős változékonyak. Tojásmérték: H. 20—22; Sz. 15—16 mm. Bogarakat, legyeket, szunyogokat, kis csigákat, kukaczokat, álczákat Italában különféle rovarokat eszik. A PARLAGI PIPIS. Anthus campestris (L.) 1758. lauda campestris L. — Alauda mosellana Gw. — Anthus rufescens TEMM. — . rufus VIErILL. — Agrodoma campestris Bp.) egyei: legnagyobb pipisünk; meglehetős hosszú csőrű ; farcsikja ű; egészben sárgás agyagszínű benyomást tesz ; fölül sárgásszürke, ivel sötétebb, de nem igen kirivó szárfoltokkal a fejtetőn, háton ; . fehéres-sárga agyagszínű, a begy oldalain vagy néha a begyen is kevés, Bik 644 XIII. REND. ÉNEKLŐK. kicsiny, nem igen sötét, szürkésbarnás foltocskákkal; az alsó test oldalai nem foltosak ; felső szárnyfedői agyagsárgás, széles szegésűek ; szélső fark- tollának külső fele egészben s részben belső fele is, fehér vagy sárgás- fehér, a következő szintén, csakhogy ennél a sötétebb szín túlnyomóbb ; csőre szarubarna, az alsó káva tőfele világos; lábai barnássárgák ; szemei dióbarnák. Mértéke: H. 164—178; Sz. 89—93; F. 7—72; L. 23—297; Cs. 14—17 em. Közép- és Dél-Európában, Szibériában, Turkesztánban költ. Minde- nütt s nálunk is puszta vidékeket, fasorokkal szegett nagy mezőket, gyér bokrozatú legelőkkel, ugarokkal váltakozó gabnaföldeket választ ki magá- nak. Vizes réteket, mocsaras helyeket nem keres föl. Nem jár csa- patban s valami sűrűen sehol sem találjuk. Vigyázó, vad madár, kitünő . futó s egész lénye, külseje a pacsirták, pipisek, barázdabillegetők jel- lemző vonásait mintegy magában egyesíti. Az ember elől egyideig futva menekszik, testét egészen vízszintesen tartva, majd kinyujtózkodva fel- egyenesedik, kémlel s tovább szalad. Keltében krilevit vagy ühitt hangon 53 szól s magasan felemelkedik, többször ismételve e hangokat. Néha fák tetején, bokrok hegyén énekelget. Az országos középnap április 12-ére ű mondja hozzánk való érkezését. Májusban fészkel valami nyomban, kerék- íz csapásban, gazbokoraljában s 5 szennyesfehér alapon, vörhenyes, sárgás vagy vörösesbarna pettyekkel, foltocskákkal, karczokkal borított tojást rak. — Tojásmérték: H. 202—24; Sz. 15"5—18 mm. sa Tápláléka apró rovarokból, szöcskékből, kukaczokból, álczákból, 3 férgekből kerül ki s kárt nem tesz. Ha tömegesebben lakná vidékeimikíí hasznára lehetne gazdaságunknak. E AZ ERDEI PIPIS. Anthus trivialis (L.) 1758. (Alauda trivialis L. — Alauda arborea Gm. — Anthus arboreus BECHST. - Pipastes trivialis BLYTH.) Jegyei: igen hasonlít a réti pipishez; 4-ik evezője észrevehetőe rövidebb a három elsőnél, hátsó karma meglehetősen hajlott s 1 cm.-n rövidebb. Szine inkább sárgásbarna. Mértéke: H. 151—15-8; Sz. 86—89; F. 64—69; L. 21—22 Cs. 115—135 em. Közép- és Észak-Európában — helyenként a Sarkkört is átlépve — XLIV. CSALÁD. BILLEGETŐFÉLÉK. 645 Ázsia szomszédos tartományaiban a Jeniszei folyamig költ. Nálunk elég gyakori, kivált előhegyek vágásainak szélén, hegyoldalak erdőiben, peröbb aljazatból egyes magfák magasodnak ki. Igen gyakran össze- ik-— a réti pipistől eltekintve — az erdei pacsirtával, mert ez is a k hegyéről felemelkedve énekel s visszaereszkedik ismét oda. Kelté- vagy elszállta közben psz, psz, psz vagy pszüp, pszp, pszp szólást tt, mely nem oly éles, gyors, mint a réti pipis hangja. (A hang- az első p betün van, melylyel í és ü hang is hallatszik.) Fán ülve züty formán hivogat. Valóságos éneke — párosodáskor — igen hangos, változatos fütyülő strófákból áll, kezdetben szaporáz, majd cziá, cziá-szíb-szép-szép-psszíb nyujtottabb szótagok következnek, özben többnyire a magasba emelkedik, azután szárnyait kiterpesztve ságos, kissé mélyehb hosszú szrrrrrrrrr trillával ereszkedik ismét le. Hozzánk az országos középnap szerint: márczius 30—31-én jön . s április elején legtöbb vonulóval találkozhatunk. Mire ő mutatkozik, réti pipisek már — legalább két héttel előbb — megjöttek. Vonu- n a mezőket szegélyző fákon, gyümölcsösökben, kertekben gyakori s el, augusztusban, szeptemberben, a kukoriczákban, mezőkön is. ban vágásokban, erdőszéleken, bokrozat, hangabokor, bozót stb. a földön fészkel s öt tojást tojik, melyek igen változékony színűek ; igosszürkés, sárgás, barnás alapszinen barnásszürkén, vörösesbarnán, koládészínűen pettyezettek, foltozottak. "Tojásmérték : H. 18—22; Sz. 15—16-5 mm. Csupán rovarokat, hernyókat, legyeket, szunyogokat, szöcskéket, apró gákat, pókokat eszik. . A ROZSDÁSTORKÚ PIPIS. Anthus cervinus (Pauc.) 1811. [Motacilla cervina Part. — Anth. rufogularis BRHum. — A. ruficollis HEucL.)] dJegyei: igen hasonlít a réti és erdei pipishez, csakhogy tavasz- és nyáron torka, sőt néha begye és oldalai is, úgy szemöldöke davörös (néha halvány megyszínű árnyalattal) ; fiatalok és őszi mada- ha már téli tollazatot öltöttek, szintén nem rőt torkúak s egészben asztott olyanok, mint réti pipis, csakhogy a farcsik e fajnál sohasem yszínű, hanem mindig fekete szárfoltokkal behintett; hátukon is a szár- tok igen nagyok, élesen kirivók, feketék. " Mértéke: H. 148—16-1; Sz. 82—895; F. 588—64; L. 22—24; 11—13 em. . 646 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Néhány évtizeddel ezelőtt azt hitték, hogy ez déli faj, mely Afriká- ban fordul elő s ujabban is akadtak ornithologusok, a kik nem is akar- ták külön faj gyanánt megkülönböztetni. Ma tudjuk, hogy a magas Északot lakja s Skandinávia északi részeiben, úgy Oroszország, Szibéria hasonló öveiben Kamcsatkáig fordul elő s csak télen vándorol melegebb tartomá- . nyokba. Tromső szigetén több párban fészkelve találtam. Egy fészekben julius 15-én tollas fiókák voltak. Hazánkban a 80-as évek végeig mint kiválóan ritka átvonulót ismer- tük. Perényi 1843-ban Tisza-Földváron szerzett 2 példányt a Nemzeti Múzeumnak ; 1869 májusban pedig Gömörmegyében, Meleghegy vidékén, —. BRuSEK lőtt egy példányt; Jukovirs a Fertő körül észlelte a 60-as évek ele- jén ; HERMAN 0. 1867-ben, a Mezőségen, Gyekénél kerített egyet a kolozsvári múzeumnak ; Sopron vidékén 1883 májusban Faszt szerzett egy példányt a Szt. Benedekrendüek főgymnaziumának gyüjteménye számára ; Csaró az 8 50-es években októberben Alvinezről kapott egy darabot s egy másikat Konczánál lőtt; egy 1886 szeptember 20-án Remeténél lőtt tojót gyüjte-. 1 ményében őriz. 1890 május 10-én Dinnyésen 8 darabot s 15-én 2 darabot . ; lőttem s azt tapasztaltam, hogy a szikes, rövid gyepű szigeteken szeret-. 3 tek tartózkodni. Azóta minden őszszel rendesen találtam a Velenczei tó- nál s a part mentén elterülő gyepekről, répaföldekről, gazos ugarokról rebbentettem föl őket, különösen szeptember utolsó harmadában és október . elején. Többnyire a réti pipisek társaságában vagy külön mutatkoznak s keltökben nyujtott, finom bíísz-bíísz hangon szólnak. A ki hangjukat 7 ismeri, mindenkor biztosan megkülönböztetheti őket a réti pipis csapatban, — mert ez utóbbiak gyors szt-szt-szt hanggal szállnak föl. Tavaszszal má- É jusban vonul át, a mikor a réti pipisek már régen elvonultak. 1895 május 17-én a Fertőnél, Eszterházánál is lövetett egy ga, mely Huszrv Ö. gyüj-. teményében Lékán áll. Gazdaságilag természetesen nálunk nem jöhet. tekintetbe, de itt időzése alatt, úgy mint hazájában is, hasznos. s ÉG SÉSZL kebel s zés 5 A RÉTI PIPIS. Anthus pratensis (L.) 1758. (Alauda pratensis L. — Anth. palustris És — Anthus tristis Bánt Leimoniptera pratensis KaupP. — Anth. sepiariús VIEILL.] Jegyei: leginkább az erdei pipishez hasonlít, csakhogy valamiv gyengébb, karcsúbb s felső testének barna alapszine olajzöldesbe haj lábai valamivel sötétebbek, barnásabbak ; hátulsó karma nyulánkabb, n XLIV. CSALÁD. BILLEGETŐFÉLÉK. 647 nyira hajlott s 1 cm.-nél nem rövidebb. Az előbbi fajtól, melyhez tén igen hasonlít, főleg őszszel, mikor annak torka nem vörös, de abözik tőle abban, hogy farcsikja egyszínű, ellenben amazé foltos, nint-a—hát: Mértéke: H. 145—157; Sz. 78—84; F. 59—68; L. 2—23; 11—13 em. . Európának északi felében honos s átterjed Ázsiába, körülbelül az folyamig. Nálunk való költéséről nincsen tudomásom. A Nemzeti umban lévő hazai tojásai PErÉényitől s ZELEBORtól (1852 Fertő) rmaznának.t Az utóbbiakról több mint valószinű, hogy nem hitelesek. a Fertőnél, sem egyebütt, költés szakában nem találkoztam e madár- Költözködéskor azonban roppant számban, csapatosan jelentkezik s s réteken, úgy a mezőkön lépten-nyomon szökkenésszerűen kel fel ttür k, gyors szt, szt, szt hangokat hallatva. Némelykor a felreppenők evesznek s egy pillanatra egymásra támadnak. Fára ritkán ül s leg- ább a fűben futkos vagy a tavak partjain, pocsolyák szélein. Tavasz- jó korán, a bibiczekkel egyidőben szokott érkezni, az országos közép- szerint márczius 18—19-én, őszszel szeptember végén s különösen berben közönséges. . Leginkább apró férgeket, álczákat, szunyogokat, legyeket, rovarokat, jJákat eszik s határozottan hasznos. 136. NEM : BILLEGETŐ. MOTACILLA L. 1758. . Alakjuk az előbbiekhez hasonló, farkuk azonban hosszabb, hátsó karmuk ellenben rövidebb s általában hajlott. Szinezetök részint fehér, szürke és fekete, részint sárga és zöldes; némelyeknél sötét torokfoltot " világosabb, sötétebb fejfoltot találunk; abban is eltérnek a pipisek- ől, hogy tollazatuk sohasem aprón foltozott. Fürge, eleven madárkák s íválóan jellemzi őket az a sajátságuk is, hogy minden mozdulatukra kkal billegetnek. . — k Aves Hungarie 77. I. 648 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A BARÁZDA BILLEGETŐ. Motacilla alba L. 1758. XXV. Tábla. Népies nevei: leánykamadár (Erdély); brázda billegető, borozda billegető (Dunántúl); barázdácsa (Baja) ; lipinka madár (Székelyföld). Jegyei: farka majd csaknem oly hosszú, mint teste; háta hamu- szürke; két szélső farktolla túlnyomóan, alsó farkfedői egészen fehérek, úgy hasa is; csőre és lábai feketék. (L. I. köt. II. tábla.) : Leirása. Öreg hím nyáron: fejbúb, tarkó és a begyig terjedő torok- foltja fekete ; homloka, pofái, nyakoldalai és a felső szárnyfedők töve fekete, hegye azonban fehér, miáltal két fehér szárnycsík támad; a nagy evezők feketésszürkék, a hátulsók külső széle fehér szegésű; a fark fekete, kivéve a két szélső, túlnyomóan fehér tollat; a farcsikja feketés; a fehér alsó test oldalai szürkések ; szemei világosbarnák. A tojó hasonló a hímhez, csak- hogy fejének fekete rajza nem oly éles és szürkésbe hajló. Téli tollazatban a fejtetőn patkó alakú fekete rajzolat, torkuk fehér, alul fekete sávval — szegve. A fiatalok háta és fejök búbja szennyes hamuszürke ; szemsávolyuk — . szürkésfehér; torkuk sárgásfehér; hasuk szennyesfehér; a szárnytollak szegései világos szürkéssárgásak; begyük táján fekete patkóalakú folt. És Mértéke: H. 168—173; Sz. 83—86; F. 81—94; L. 9—24,; 5 Cs. 11—14 em. 4. Úgyszólván egész Európában mindenütt közönséges, sőt elkalan- dozva még Grönlandon, Jan Mayen szigeten is találták; Szibériában is 5. honos. Szinezetére meglehetős változékony, s különösen a torok és fej feketeségének, a szárnycsíkok fehérségének kisebb-nagyobb kiterjedése feltünő, úgyannyira, hogy ez alapon bizonyos területeken állandó, jól ú megkülönböztethető fajtákat, már-már fajokat is találhatunk. Angol- a országban, délnyugati Norvégiában, északnyugoti Francziaországban pél- — dául egészen fekete hátú példányok számosak (Mot. lugubris TEmm.) s ezek A mellett — különösen Angliában — a typikus szinezetűek sokkal ritkábbak. sa Hazánkban általánosan ismert s kiválóan vizek környékén, házak táján, ú8 faraktárak, hidak és malmok körül tanyázik. Igen szeret az utak mentén, 18 legelőkön, mezőkön is tartózkodni s gyakran követi a szántóvetőt, fejével 3 kényesen biczczentgetve, farkával billegetve. Közbe felrepül, de nem messze megint leszáll eledelt keresgélni. Leggyakrabban éles, tisztán csengő csi2-itt-csiz-itt, csi-zitt hangon szól s hullámvonalban repül. A vizek. xUId" [eü pb A3$9aN 9p isadepng 4osimag so: [oz TOUIOJYW?) 1] vgív VTIIÓVLOM UDVAVTd4d VIIIOVLOJN OLHOATIId vazvdvag OLHDOATTIId VOgYS XLIV. CSALÁD. BILLEGETŐFÉLÉK. 649 ását sokszor jó darabig követi s alacsonyan száll zátonyról zatonyra, . partvonal mentén, meg-meg pihenve bizonyos pontokon. Épü- különösen a tető élén, kéményeken szintén gyakran pihen, at farakásokon s ritkábban fákon. Vidám lénye mindenkor nyilat- c nemcsak mozdulataiban, hanem friss énekében is. Tisztaságos kül- apró léptei, izgékonysága, bizonyos leányias vonásokat árulnak el nét kapta Erdélyben a cleánykamadárs nevet, de még találóbb a da billegető, név, mert csakugyan jellemző szokására utal. Ügyes den bízva varjakat, ragadozó madarakat is megtámad, persze nem hogy ártson nekik — hisz gyenge ő ahhoz — hanem, hogy lármá- figyelmeztessen a veszélyre s más madarakat is vigyázatra intsen. ;zködéskor rendszerint csapatban, kisebb-nagyobb társaságokban jár. ge teleken, egyeseket észlelhetünk ugyan néha nyilt vizeknél, de bizonyosan északibb vidékekről valók. A nálunk költők kora tavasz- rkeznek vissza hozzánk s mutatkozásukból a vadászok az erdei mn a megérkezésére következtetnek. Gyakorta már február végén elennek az elsők, általában azonban márcziusban jönnek, az országos onap szerint: márczius 6—7-én s tömegesen e hó közepe táján. zköket valami farakásba, hidgerendázat nyilásába, tág fali lyukba, kő- kásba, kimosott gyökerek közé szokták rakni, többnyire nem magasan d szinétől s április második felében kotolnak. Építőanyagul vékony eket, száraz fűszálakat, szőrt és gyapjut használnak. 5—6 tojásuk Tr késfehér alapon, finom szürke, apró barnás foltokkal, pontokkal sűrűen t. (XL. tábla.) Tojásmérték : H. 183—22:5; Sz. 137—16 mm. A tojó 14 nap alatt költi ki fészekalját s évenként kétszer, esetleg mszor is szaporít. Szeptember végén s különösen októberben Észak- a vonul s ilyenkor nagy számban keresi föl vizeink környékét nőül. Az utazó, sürgő-forgó társaság mindenkor kiválóan megélénkítő nyt nyujt, mert folyton mozognak, repkednek, hivogatnak, néha kodnak is. Őket látva, el kell ismernünk a közszólás igazságát, mely lyton mozgolódó, nyugtalan emberről mondja: sllleg-billeg mint a zda billegetős. "Tápláléka mindenféle — javarészt káros — rovarból, kukaczból, yóból, szunyogból, légyből, álczából áll s így kiválóan hasznos madár, . megérdemli, hogy teljes oltalomban részesüljön. b: Magyarország madarai. II. 650 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A HEGYI BILLEGETŐ. Motacilla boarula PEnNn. 1768. [Motacilla sulphurea BEcHsr. — Pallenura núphuroa ? Bp. — Mot. melanope SHARPE.! Jegyei: háta hamvasszürke; a másodrendű evezők töve fehér; alsó farkfedői kanárisárgák ; három szélső farktolla túlnyomóan fehér; hátulsó — karma rövid, hajlott; farka igen hosszú. Nyáron az öreg hím torka fekete. Leirása. Öreg hím nyáron: felül hamuszürke; farcsikja zöldes- sárga ; torokfolt fekete, mindkét oldalt fehér sávolylyal határolva, ugyanily — színű a szemsáv is; alsó test czitromsárga; a szárny feketésbarna, a kis És. fedők szürkésolajszínűek, a hátulsó evezők sárgás, fehéresszürke szegéssel ; 13 a farktollak — a túlnyomóan fehér három szélsőtől — eltekintve, barnás- 3 feketék, keskeny, zöldessárga széllel; csőr fekete; lábai barnásak ; szemei. h sötétbarnák. A fojónak nincs torokfoltja, igen vén példányoknál azonban j feketés pikkelyszerű rajzolat látszik a torkon. Télen a hím is elveszti A fekete torokfoltját. A fiatalok szine az öregek téli tollazatához hasonlít, d csakhogy az alsó test csupán a fark alján kanárisárga, a has fehéressárga, a a begy halványbarnás, a torok- és szemsáv fehér, némi sárgásbarnás, alig észrevehető árnyalattal. 5 Mértéke: H. 172—179; Sz. 81—85; F. 88—10; L. 21—235; Cs. 12—13 em. I Ezt a madarat az avatatlan, esetleg a következő fajjal tévesztheti össze, azért jegyeire különösen figyelmeztetek, nemkülönben tartózkodási helyeire is. Európa középső és déli részeit lakja s nem terjed északabb mint Skandinávia alsó részeibe. Ázsia középső övében szintén közö séges, bár többen azt tartják, hogy ezek a keleti példányok hosszab farkúak (melanope PaALL.). Hazánkban elég gyakori jelenség s ritkán hiányzik pisztrángos vizeink, hegyi forrásaink vidékéről. Különösen magas hegységeinkben, havasainkban találkozhatunk vele. Télen egy rész: elvonul, más részök — valószinűleg északibb vidékekről jövők — ny vizeinknél, folyóinknál a sík földön is, mélyebb tájakon mutatkozik. . igazi rónán, alföldi vidéken azonban mindenkor nagy ritkaság. Fészkel visszatér a hegyvilág csergedező, kristálytiszta csermelyeihez, ott ugi kőről kőre, hosszú farkát billegetve s finom, éles csengésű, a barázc billegető szólásához hasonlító szavát — különösen reptében — hallatvi Kivételesen találtam fészkét Somló várának falában emelet magasságba úgy Kőszegen, a városban, a régi vár bástyafalában is; ez azért is figy XLIV. CSALÁD. BILLEGETŐFÉLÉK. i 651 . érdemlő, mert fészke táján semmiféle víz nem volt. Rendesen azonban i forrásokat, patakocskákat nem igen hagyja el s mint azok jellemző szomszédságukban üti fel családi tűzhelyét s valami magas partban, alatt, kórakásban, tág nyilású lyukban rakja meg gyökerecskékből, mohá- száraz növényszálakból, gyapjuból és szőrökből készült laza fészkét. második felében először, juniusban másodszor költ. 5—6 tojásá- alapszine szennyesfehér, agyagsárgás, szürkéssárga elmosódott fol- kkal borított. Fojásmérték: H. 182—21; Sz. 14—147 mm. Leginkább vizirovarokat, apró pilléket, különféle álczákat, bábokat, okat eszik s így kárt nem tesz. Egy külföldi megfigyelő (ALrum) róla, hogy télen valami nyilt vízároknál látta e madarat, a mint halacskákat fogott s ennek révén úgy véli, hogy esetleg a pisztráng an kárt tehet. Én nem tulajdoníthatok ez egyetlen megfigyelésnek ágot s azt hiszem, hogy a szükség vitte a halivadék megkósto- A SÁRGA BILLEGETŐ. Motacilla flava L. 1758. XXV. Tábla. (Motacilla chrysogastra BEcHsr. — Budytes flava BRHm.) D lépies nevei: sárgyóka (Somogy-, Zalam.). Jegyei: hasonlít előbbihez, csakhogy az öregek főszine alul élén- sárga, felül zöldes; a fiataloké alul halványsárgás fehér, felül szür- a fark sokkal rövidebb, mint előbbié s két szélső tolla nagyobbrészt a hátulsó karom oly hosszú, mint a hátulsó ujj, nem görbült, nem egyenes. Az öregek fejebubja szürke. Leirása. Öreg hím nyári tollazatban: fejtető, tarkó és fülfedők a példányoknál hamvas kékesszürkék, szemöldöksávolyuk pedig fehér; olajzöld; alsó test élénk sárga; a szárny barna, két világos fehéressárga ycsíkkal s a hátulsó evezők külső szélén ugyanily színű szegélylyel ; feketésbarna, kivéve a két túlnyomóan fehér szélső tollat; csőre és :keték, szeme barna. Őszszel alsó testök nem oly szép sárga, inkább sárga s a has táján halaványabb, mint a torkon, egyéb szineik is dottabbak. A tojó feje és háta barnásan árnyalt, alul halaványabb Ja s egészben nem oly élénk színű, mint a hím. A fiatalok melle sötéten zott, pofáik és torkuk szennyesfehér, hátuk barnásszürke, pikkelyes 652 XIII. REND. ÉNEKLŐK. rajzolatú, a csőr tövétől torkuk két oldalán feketésbarna sáv nyomul le, alsó testök szennyes, halványsárgás-fehér, szárnyfedőik barnák. Mértéke: H. 152—1567; Sz. 72—8.5; F. 7—76; L. 22—924; Cs. 12—13 ém. E Igen figyelemre méltó a sárga billegetők fejszinezetének változékony- sága, mely a szürke szín különböző árnyalataiban jelentkezik s bizonyos területek példányait megkülönbözteti. Ezek a fajták ím ezek: 1. Déli sárga billegető. — Motacilla flava cinereicapilla Savi 1831. [Mot. melanocephala (-- feldeggii Micn.) BRucH. — Budytes cinereocapilla — Bp. — Mot. flava dalmatica Suxp. — Mot. flava cinereocapilla TEMM. — 7 Mot. feldeggii (nec Micn.) Hom. — Mot. viridis (-- borealis SUND.) GRAaw. — Motacilla cinereocapilla BLas.] Fejteteje hamuszürke; fülfedők palafeke- sa tések; szemöldök sávolya többnyire kivehető, néha elég jelentékeny; álla a és torka többnyire fehér. Hazája Olaszország, Dalmáczia, Balkán fél- sziget.§ 34 9. Északi sárga billegető — Motacilla flava. borealis Suxpv. 1840. 3 [Mot. viridis Gm. — Budytes viridis Bp. —Bud. atricapillus BRHm. — Bud. cinereocapillus (nec Savi) Swiwnm. — Bud. flava melanocephala (nec LicHr.) De SEnys. — Bud. melanocephalus var. viridis RADDE. — Mot. . nigricapilla (non MÜLLER) BRHum. — Bud. borealis SEv.] Fejebúbja — palaszürke és kormosszürke között változik ; szemöldöksávolya rendszerint nincsen; fülfedők egyszínű feketések vagy feketék, csak kevéssel söté- tebbek mint a fejtető; áll és torok sárga, kivételesen fehéres; a nyak- oldalokon és begy táján gyakran egyes olajbarnás, elmosódott foltok láthatók. Hazája Skandináviától átterjed Szibériába s KÖLTÖZKÖGSAI főleg májusban, nálunk is mutatkozik. 3 3. Keleti sárga billegető. — Motacilla flava taivana SwIiIwxm. 186 (Budytes melanotis SwiIÖxH. — Bud. flavus taivanus SEEB. — Bud. cam pestris (nec PALL.) Tacz.] Homloka szürke, fejebúbja zöld; szemöld sávolya élénk sárga. Eddig főleg Kelet-Szibériából, Amurlandból, Khin ból és Formozából volt ismeretes; Európában nem találták. 1895 ápri 22-én azonban ALmásv Gy. barátom Diós-Jenőn (Nógrádm.) egy vén h sárga billegetőt lőtt, melyet — a szóban forgó fajta leirásával összeegye tetve — nem lehet máshoz vonni. Ugyancsak hazánkban, Székesfehé vidéken, SZIKLA G. is szerencsés volt két idetartozó példányt (d és ?, X Ennek és a következő fajtának nem typikus példányai alig különböztethetők meg s csak úgy határozhatók meg biztosan, ha délen vagy északon költve találtuk, azaz nyár közepéből valók. Hazánk- ban Temes-Kubinból való példányokat ismerek, melyek valószinűleg e fajtához veendők. Ha ott fész- ő két meglelnék, akkor bizonyosan. s XLIV. CSALÁD. BILLEGETŐFÉLÉK. 653 ni. E fajta leirása talál 1898 szeptember 2-án Sopronból a magyar ithologiai központ gyüjteményébe került billegetőre is, melyeket a rga szemöldöksávoly igen jellemez. . typikus sárgabillegető főleg Közép-Európát lakja s északon, úgy is közel álló fajtái részben helyettesítik, részben vele együtt for- elő. Európából átterjed a szomszédos Ázsiába, Szibériába, Khi- s Amerika nyugoti részeiben Alaskától a Rocky Mountins hegy- 19. ; sárga billegető ellentétben előbbivel, — mely a havasok, hegyi kok lakója s a síkságban legföljebb őszszel, tavaszszal, gyenge teleken tkozik — soha sem nyomul a hegységekbe, hanem éppen a nagy (,, nedves kaszálók, tószélek, mocsaras vidékek jellemző madara. a hol a jószág legelget, bizonyosan reá fogunk találni. Itt a juhok, c lábai alatt futkos kényes mozdulatokban, ragyogtatva szép sárga fogdosva a nyájat kisérő rovarokat. Hullámos szökkenésben repül, ( ben ficzüp-ficzüp szótagokat hallat s ha valami kiemelkedő fűszál edge finom szfiü, szriü hangon fejezi ki megelégedését. A nyájat 2 kisebb-nagyobb számban szokták kisérni, mert társaságszeretők, ett jámborak, s cseppet sem félnek a csordától, gulyától, sem a embertől, hanem folyton ott settenkednek, bogarásznak, közbe- be fel is röppenve s úgy, mint rokonai és a pipisek egymást ker- -csipdesve, ha a falatozás közben holmi kis irigykedések pillana- . szenvedélyességre lobbantják. Hozzánk az országos középnap szerint : 31— április 1-én érkezik meg s április végén, májusban költ. k stb. sűrűjébe a földre rakja. Egy izben kálászkangkó nádból . falazatában is jáláHála fészkelve. Fészekalja 4—6 gömbölyded, jú, éleyendéént márványos rajzolatú tojásból áll. A BESER e szine ! Al meglehetős változékony; néha az alapszín halvány olajbarnába, . rózsásbarnásba, sőt zöldesfehérbe játszik. A foltozás is, hol össze- Ez említett magyar példányokat ALmássv Gy. dr. barátom felfogása szerint soroltam fel, L elaivanav fajtához tartozókat. (Orn. Jahrb. 1898. 107. 1.) ; Közép-Ázsiában és Nyugot-Szibériában a typikustól eltérő Motacilla flava beema SYkEs 1832. előfordul, mely vonuláskor esetleg nálunk is előkerülhet; ennek fejteteje sokkal világosabb mint a rendes sárga billegetőé, szemöldöksávolya, fülfedői, álla és torka egybefolyólag fehér, alatt egy-egy keskeny szürke sáv. ANZzINGER F.: aDie unterscheid. Kennzeichen d. Vög. Mittel- ss cz. művében 26. I. azt irja, hogy hazánkban is előfordul, a mi azonban eddig nem bizonyult mert csak hozzá közel álló példányok kerültek. ; 654 XIII. REND. ÉNEKLŐK. folyóbb, elmosódott, hol tisztább; néha egyes finom fekete karczok is mutatkoznak a héjon. Tojásmérték: H. 17—19-5; Sz. 14—15 mm. 8 Költés után az öregek őszi tollazatukat öltik föl s augusztusban, ; . szeptemberben csapatosan költözködnek — Afrikába. 38 Mindenféle legyeket, bogarakat, apró rovarokat, kis szöcskéket, álczákat, hernyókat fogdosva és pusztítva, a kaszálókon, mezőkön ha- szonnal működik javunkra. De nemcsak ezért szolgál reá oltalmunkra, hanem úgy is, mint a legelő jószág jóltevője, mely a seregélyekkel együtt leghathatósabban üldözi a juhokat, marhákat folyton zaklató kellemetlen — rovarokat; nemkülönben mint igazán szép, a róna egyhanguságát meg ő élénkítő madárka. a A MEZEI BILLEGETŐ. Motacilla campestris PaLL. 1776. (Motacilla flaveola (non PALL.) TEmm. — Budytes Rayi Bp. — Mot. flava anglica Sunp. — Bud. campestris KeEvs. BLas. — Mot. flava Rayi ScHLEG. — Mot. Rayi GRavY. — Bud. neglectus (nec GovLp.) BRHM. — Mot. flava GouLp. — Mot. flava flavi frons Sv. — Mot. flava flavicapilla PETÉNYI.)] Jegyei: előbbitől csak annyiban tér el, hogy fején a szürke szín- nek nyoma sincs. Öreg hím: feje búbja zöld, mint a hát, vagy igen örégi hímeknél sárga, mint az alsó test; szemöldöksávolya szintén sárga (a zöldes fejüeknél kirívó, a sárga fejüeknél inkább beolvad a főszínbe s nem igen látható); homloka olyan színű, mint a fejtető, csakho világosabb. A tojó valamivel halaványabb s igénytelenebb szin. zésű. A fiatalok általában zöldebbek, mint a sárga billegetőnk, de fe búbja és hátuk némileg barnásan árnyalt; szemöldök sávolyuk kirí barnássárga. Mértéke: H. 157—158; Sz. 81—83; F. 75; L. 22— Cs. 43—135 cm. 8 Aneliában ez helyettesíti a mi sárga billegetőnket, mely ott c ritka vendég. Előfordul mint fészkelő Észak-Francziaországban, Turke tánban s a Volga vidékén Oroszországban. Hazánkban eddig egyei egy példány került, melyet 1841 augusztus 20-án Stubnya mellett ( megye) PETÉNYI SaL. JÁnos lőtt.X Ez a példány a Nemzeti Múzeumba k M. kir. Term. tud. társ. Évk. 1842. 193. I. XLIV. CSALÁD. BILLEGETŐFÉLÉK. 655 Ezenkívül többet nálunk nem észleltek s hibás a FRIVALDSZKY Hungaria (75. Il.), valamint Mossissovics: cDas Thierleben der . Tiefebenes czímű műveknek (123. 1.) idevágó szövege, melyek rtelmezhetők, mintha legalább is 100 példány fordult volna itt eredeti szövegben — PerÉnvitől — azonban világosan az áll, sárga billegető (Mot. flava) százai közt akadt ez az egy. A KUCSMÁS BILLEGETŐ. . Motacilla melanocephala Licnr. 1823. ú feldeggi Micu. — Budytes melanocephalus Bp. — Mot. Kaleniczenkii - Bud. nigricapilla Bp. — Mot. atricapilla BRHu.) ei: hasonlít a sárga billegetőhöz, csakhogy fejének azon részei, amannál szürkék, nála fénylő tiszta feketék; az öregeknek szem- olya nincsen, a fiatalabbaknál azonban ennek néha némi nyo- adhatunk; a fülfedők szintén feketék. Mértékei tekintetében alig zik a sárga billegetőtől. zája délkeleti Európa, kivált Görögország, a Balkán-félsziget, Közép-Ázsiáig terjed. Magyarországban ALmásv Gy. dr. barátom jus 21-én födözte föl, Temes-Kubinból egy öreg és egy fiatalabb kóván. don Br. B. X. 531. 1.) azt írja, kék Mzssságbanó is előfordul. r tette ez adatot? nem tudom. Annyi tény, hogy 1895-ig hazánkban lulásáról nem tudtunk. Utóbbi év május havában azonban ALMÁSY il Temes-Kubin vidékén fölfedeztük s több példányt lőttünk, . gyüjteményeinket diszítik. Habár fészkét nem is találtuk, de in figyelhettük meg őket, a mi arra enged következtetést, hogy "nek is. 3 MapaRász Gy. dr. hazánk éneklőmadarairól szóló dolgozatában (Zeitschrf. f. d. ges. Orn. 1884. Angliában élőket a Volgánál előfordulóktól megkülönbözteti, azaz e fajt két fajtára ezelőtt több ornithologus tette. . 656 XIII. REND. ÉNEKLŐK. XLV. CSALÁD. MÁSZÓFÉLÉK. CERTHIIDAE. A nálunk élő fajok csőre vékony, ívszerűen hajlott; elsőrendű . evezőiknek száma 10; farkuk 12 tollú; az első evező hosszabb, mint az evezők fedőtollai ; karrmnaik hosszúak, nyulánkak. Harkályok módjára fatör- . zseken, falakon — mindig alulról felfelé kúszva -— keresik táplálékukat s odukban költenek. 137. NEM : SZIKLAMÁSZÓ. TICHODROMA III. 1811. Csőr vékony, kissé ívesen hajlott s kétszer hosszabb a fejnél ; fark egyenes, nem hegyezett, puha s nem hosszabb, mint a szárnynak fele az összecsukott szárnyak hegye a fark végéig ér; 4—5 evező leghosszabk A HAJNALMADÁR. Tíichodroma muraria (L.) 1766. XXVI. Tábla. (Certhia muraria L. — Tich. phoenicoptera Temm. — Tich. alpina Kocn. Petrodroma muraria VIEILL.)] Jegyei: körülbelül verébnagyságú, de kisebbfejű, rövidfarkú, szé szárnyú; főszíne hamuszürke; a szárny főszíne gyönyörű rózsapii egyébként feketésbarna, egyes fehér, sárgásfehér kerek foltokkal; a f fekete, hegye szürkésfehér. Az öregeknek nyáron nagy fekete torokfolt, van. A tojó valamivel kisebb, mint a hím s torokfoltja nem terj oly mélyen a begyre. A téli tollazatban az öregeknek nincs torokfo A fiatalok olyformák, mint az öregek télen, csakhogy fejök némi gosabb rózsásba hajló árnyalatú, egészben azonban nem oly " színűek, mint a kinőttek. Csőr és lábak feketék, szem sötétbarna. M.O. K. 1899. HAJNAL MADAR XLV. CSALÁD. -MÁSZÓFÉLÉK. 657 Mértéke: H. 14—16-5; Sz. 97—10; F. 5-3—5:6; L. 2-1—2-4; zép- és még-inkább Dél-Európa sziklás hegyvidékeit lakja, külö- jagasabb területek meredek falazatait. Közép-Ázsiában úgy n — nevezetesen Abissziniában — is előfordul. Európában déli ( rszágnál nem terjed északabbra s Angliában csak mint esetleges et ismerik. Magyarországon különösen a mészkőhegységeket a k sziklás részeit lakja, s úgy északon, mint a Királyhágón túl is ső őszszel a magas hegységből lehuzódik délebbre, s a hegyek ! fekvő városok magasabb épületein, tornyain, várfalakon is mutat- Így láttam, pl. már házunk kéményén Kőszegen, s került egy-két . Sopronban a Szent-Benedekrendüek székházán, a lékai váron stb. isejét, mozdulatait tekintve, ezt a szép madarat csakis pillangó- a tet hasonlítani. A meredek falakon felkuszva szárnyait félig .s libbentve velök segít magán a mászásban. Majd libegve-lebegve, a sgzsssléjálk röpköd s gyönyörű piros szárnyait csillogtatja a na. Hangja finom fütyszerű di-titi-zi; ezen kívül rövid dallamos fikat is hallat. A sziklákat ritkán hagyja el s kivételesen száll A déli órákat kivéve, mikor alacsonyabb helyeket is átkutat, nem átható, mert a magas meredek falazatok közt mászkál, a hol a szem . láthatja meg. Fészkét sziklarepedésekbe, üregekbe rakja s május . felében tojik. 4—5 tojásának alapszine fehér s egyes apró esszürke, rozsdás, barnásvörös foltocskákkal behintett. ojásmérték: H. 20—922; Sz. 14—15 mm. iválóan legyeket, pókokat, hangyákat, rovarokat, hernyókat, bábo- leczákat eszik, melyeket hosszú csőrével szedeget ki a sziklarepe- j 1. Szórványos előfordulásánál fogva gazdasági jelentősége alig van, en ha tartózkodási helyeit is tekintjük, melyek nem jöhetnek és alá. Sajátságos szépsége azonban éppen ott eesthetikai érdeket öz neki, mert magas hegységek kopár, vad magányának szikla- közt ugyanazt az érzelmet fakasztja bennünk e madár megpillan- int a havasi rózsa friss szinei. Élet a sivárság közt, élénkség az ruságban. Chernel : Magyarország madarai II $3 658 XIII. REND. ÉNEKLŐK. 138. NEM : FAKÚSZ. CERTHIA L. 1758. Vékony, ívesen hajlott csőre körülbelül fejhosszú ; farka oly hosszú, mint a szárny, kemény s mindegyik toll vége hegyezett; az összecsukott szárnyak hegye nem ér a fark közepéig; a csűd rövidebb a középujjnál, a belső és külső ujj utóbbinak tövével első vagy második ízéig összenőtt. A FAKÚSZ. Certhia familiaris L. 1758. Népies nevei: fatetű, famászó (Dunántúl). Jegyei: teste nem nagyobb, mint a kisebb czinegéké, egészben 5. azonban nagyobbnak látszik, mert farka úgy csőre is aránylag hosszú; 4 főszine fölül barna, fehéren foltozva, pettyezve, alul fehér vagy szürkés- fehér ; farcsikja rozsdássárga ; farka egyszínű fakóbarna, némelykor agyag- sárgás árnyalattal; a szárnyon sárgásfehér harántcsik. A tojó alig különbözik a hímtől. A fiatalok fölül barnás fekete-szürke alapszinen szürkés sárgásfehér elmosódott pettyekkel rajzoltak, lábuk világosabb, mint az öregeké. A csőr felső kávája sötét szarubarna, az alsó sárgás lábai barnássárgák; szemei sötétbarnák. (L. I. köt. X. tábla.) Helyileg és földrajzilag is meglehetősen változékony, úgy szinezetét mint a csőr, fark és lábujj hosszúságát tekintve. Nálunk két fajtája él: a typikus szinezetű, mely rövidebbcsőrű és farkú, de hosszabb lábujjú, fölül sárgásbarna alapszínű, alul pedig selyemfehér. Mértéke: H. 125—14; Sz. 57—61" F. 53—55; L. 145— 157 Cs. 1413—14 em. A másik fajta a rövidujjú fakúsz — Certhia familiaris brachydactájii ; BRHux. 1831 — ellenben hosszabbcsőrű és farkú, rövidebb lábujjú s § fölül sötét szürkésbarna alapszínű, alul pedig szürkés, füstösfehér. 3 Mértéke: H. 128—142; Sz. 58—63; F. 54—56; L. 14—159 Cs. 14—1 59 em. ; Európában és Ázsiában — a Himalajától északra — mindeni előfordul, kivéve a magasabb északi tájakat. Földrészünkön Skandi viában körülbelül a 63" é. szél.-ig, Oroszországban az 57" é. szél. XLV. CSALÁD. MÁSZÓFÉLÉK. 659 ul. Afrikában, Algériában észlelték. Úgy látszik a typikus példányok ibb északon, még inkább kelet felé és hegyes vidéken, ellenben a ijjuak jobban nyugaton és a síkság erdeiben tartózkodnak. inkban közönséges madár s helyenként, pl. Kőszegen, mint a két előfordul. Legszivesebben érdes kérgű, vén, férges fák körül üti tanyáját, a hol a harkályok, czinegék, csúszkák és más oduban . madarak is megtelepesznek. Fenyő és lomberdő közt nem ogat, de fiatalos erdőrészletekben nem található. Őszszel, télen zszal kóbor czinege csapatokhoz társulva csatangol s e tarka s munkásrajok egyik jellemző tagja. Megfigyelhetjük, hogy min- fatörzsek töve tájára száll s szökkenésszerűen, egyenesen vagy onalban, finom fiíszt, fíiszt hangokat hallatva kúszik föl a fára, zabb oldalágakat is átkutatva, fel a sudárig, ekkor a legköze- kérges fatörzsre száll s újból alulról kezdi kutató mászkálását. elég gyors, harkályszerű, de nem kitartó s ezért ritkán száll bb távolságokra. Szinezetével remekül alakoskodik a fák kérgén oldalról nézve, mozgása közben vehetjük őt észre. Ezt a gyen- tudja is, mert ha megpillant, azonnal a törzs másik oldalára mászik zi magát. Márcziusban párosodik s finom szrí-szrű-szrí s egyéb en hangicsálással beszélget párjához. Április elején először, an másodszor költ. Fészkét többnyire korhadt faágak repedései, hasadása közé, odvakba rakja, ritkán két méternél magasabban . színétől. Az üregeket rendszerint egészen kitölti fészke anyagával, finom ágacskákból, gyökerekből, faháncsból, tollakból, szőrből, : szálakból áll. 5—7, kivételesen talán 8—9 tojása fehér alapszinen, vörös, karminba hajló pettyezésű, különösen a tompább tojásvégen jen s koszorúsan borítják. : . Tojásmérték: H. 16—16-5; Sz. 12—12-4 mm. Tápláléka apróbb rovarokból, különösen azok petéiből, álczáiból, ból, légyfélékből, kukaczokból, férgekből áll. Szükségben apró, . magvacskákra is reá fanyalodik. Az erdő- és gyümölcsgazdának an sok hasznot hajt, mert nemcsak hogy a fákat sorrendben szinte tisztogatja, aprólékosan, tüzetesen átkutatja, hanem a czinegék mun- . rajaival, mintegy czéltudatosan a napokon át bizonyos órákban daddig látogatja, míg csak élelmet talál rajtuk, s a munkafelosztás k megfelelőleg azokat a káros fajokat pusztítja, melyek a fakéregbe . magukat, a repedésekbe rakták petéiket s miket az ágak végein ödő czinegék bántatlanul hagynak. Ezenkívül az is emeli gazdasági őségét, hogy meglehetős szapora s egész éven át nálunk van. Hogy 83 660 XIII. REND. ÉNEKLŐK. ; érdemét részletesen is megvilágítsam, elég lesz utalnom arra a körül- ; ményre, hogy kiválóan tizedeli az: Orgyia pudibunda ; Gastropacha pini ; Chimatobia brumata és defoliara lepkefajok szaporodását, melyek hetnyóka 3 a farügyek legveszedelmesebb ellenségei közé tartoznak. w Így hát szoros kötelességünk ezt a kis madárkát védelmünkbe. 5 fogadni. XLVI. CSALÁD. 300 CZINEGEFÉLÉK. . PARIDAE. Termetök inkább zömök; a typikus fajok koponyája gömbölyded a legtöbbnek csőre rövidebb a fejnél, erős, kemény, éles kávájú; az lyukak kicsinyek, kerekdedek, a csőr tövén vannak és serteszerű toll: kákkal födöttek; a nyelv végén serteszerű szálacskák nyulnak ki; a cs aránylag erős, szintúgy az ujjak és karmok, különösen a hátulsó szárny inkább kicsiny, kerek, tompa, az első evező elcsenevés többnyire a 4—5, ritkán a 3—-4-ik evező a leghosszabb; a fark töl nyire középhosszú, némelyiknél rövid vagy tulságos hosszú; tollaza lágy, foszlottas; szinezetök többnyire élénk s élesen határolt rajzola inkább kisebbek, mint a veréb, sőt igen kicsinyek; rendszerint odve ban, lyukakban költenek, a szabadon fészkelők művésziesen készí fészköket; legtöbben nagyszámú tojást raknak; mindannyian fürge, it eleven, ügyes társaságszerető madarak s nem igazi költözködők, hane kóborlók; a nálunk élő fajok közül egy mocsarakban, nádban, . másik vizenyős ligetekben, vizek mellett, a többi erdőben, kertek .gyümölcsösökben tartózkodik; nem különös énekesek, mert in csicsergő, cserregő, eczinczogó hangúak; erdeink, gyümölcsöseink. hasznosabb szárnyasai ők. A. ALCSALÁD. CSUSZKÁK. SITTINAE. Csőrük egyenes, árszerű, hegyes ; az alsó káva előrésze jobban fi hajló, mint a felsőé lefelé. Kitünő kuszók, s nemcsak fölfelé, ha XLVI. GSALÁD. GZINEGEFÉLÉK. 661 , fordulva, mintegy becsuszkálják a fák törzsét; a külföldi fajok ak olyanok is, melyek sziklákon élnek. Szinezetök nem igen i 1 kékesszürke, alul fehéres, rozsdás. Odukban költenek, melyek ait sárral betapasztják. Hangjuk fütyülő, csengő. .139. NEM: CSUSZKA. SITTA L. 1758. k fejhosszú ; a szárny rövid, úgy a fark is ; termetök kurta, mintha jak volnának; az alsó farkfedők kétharmad részben borítják hátulsó ujj karma hosszú, igen erős; talpuk széles, bütykös zú ujjú lábuk egészben hatalmas mászkáló eszköz. A CSUSZKA. Sitta europaea L. 1758. es nevei: poncz ; czinkeharkály; kék küllő; fakopács ; kurta- n.); tüj-tüj (Erdély); köcsögmadár (M.-Szecsőd, Vasm.); kéreg- kéregszűcs (N.-Kanizsa); hujángató madár (Alföld); favágó ; . harkály (Mitterpacher) ; ; fargita; sárostapasz (Vasm.); kéreg- ni: "verébnagyságú, de kurtább, s azt a benyomást teszi, cát elvágták volna ; fölül kékesszürke, alul fehér vagy rozsdás, idalai és a fehér alsó farkfedők szegése gesztenyevörös; szemein . SÁV nyomul a nyakoldalakra. . faj meglehetős változékony, különösen alsó testének szineze- . A typikus példányok, melyek Észak-Európában honosak, só testűek, s nálunk nem fordulnak elő, mert a mieinknél csak az , egyébként egész alsó részök rozsdássárga; ez a fajta a közép- ni csuszka — Sitta europaea caesia MEYv. £ Worr. 1810. Nagy evezői bek, mint a hát s feketés vagy barnás szürkék, a fark középső két tolla ürke, a többi fekete, hegyükön fehér és szürke folttal. Csőre sötét szürke, az alsó káva töve világosabb; lábai sárgásbarnák. A tojó el halványabb, főleg a hasoldalak gesztenyevörössége nem oly 662 XIII. REND. ÉNEKLŐK. élénk. A fiatalok alsó teste fehéres, fejtetejükön a tollak szára fehér, szemsávolyuk nem oly kirívó s hasoldalaik gesztenyevörössége kicsiny. Mértéke: H. 134—145; Sz. 84—86; F. 42—46; L. 2—04; Cs. 16—18 cm. R S. Egyéb sok más csuszkafajtát itt nem vehetünk figyelembe, legföljebb . a Sitta europaea advena BRHM. 1831 nevűt, melyhez a néha nálunk is korütő világosabb, fehéres alsó testű példányok tartoznak. ú Észak-Európában, Szibériában a fehérhasuak fordulnak elő, atlenites Angliában, Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában, Palesztinában a rozsdáshasúak. Tartózkodási helyül mindig vén fákkal bővelkedő erdőket. választ, mert lényében a czinege- és harkálytermészet mintegy egyesül. Különösen kevert faállományú, bokrozatos aljú erdőket kedvel. Lige-. tekben, nagyobb kertekben szintén tanyázik. Őszszel rendes otthonát elhagyja s czinegecsapatokhoz társulva kódorog a gyümölcsösökben, ker- tekben, a házak táját is meglátogatva. A fákon valóban mesterien mász- kál, csuszkál, s nem csak fejjel fölfelé mozog, hanem igen gyakran fejjel alá fordulva; a fára szállva többnyire ily állást foglal el. S: törzsekre. — mert rajtuk nem tud jól megkapaszkodni — nem s kott szállni, annál szivesebben kutatgat a szakadásos, kérges fatörzse s bámulatos elevenséggel mozog rajtuk, minden képzelhető helyzetbk Hangja éles kúj, küj, kűj, küj füttyökből, azonkívül trillázó, pergéss mélyebb strófából áll. Rendes hivogatója pedig finom szítt, szítt. Ha valamit talált, erősen kopácsol s nemcsak nyakát, hanem eg testét hátra hajtja s gyorsan rángatja, hogy csőrcsapásainak megfe erőt kölcsönözhessen. Repte sebes, hullámos, surrogó, de nem kitai Pihenni alig van ideje: mindig mozog, nyugtalankodik, legföljebb. sodáskor száll a fák sudarára s ül az ágra más madarak módjára, fütyülését hallatva. Április közepén fészkel először, május végén v juniusban másodszor. Fészkét harkályszerűen odukba rakja, melyek. nyílását sárral annyira betapasztja, hogy éppen csak bebujhasson. kelő oduit ritkán találjuk alacsonyan, többnyire 10—20 méternyi m ságban. Otthonának megépítésében csak a kőmives munkára van g a berendezéssel nem igen sokat törődik, mert fészke anyaga gonda egymásra hányt faháncsból, fenyőtűkből, levélkékből áll. 6—8 tojás alapszine fehér, pettyezése rozsdássárga vagy rozsdásbarna, egyes kés pontokkal keverten. Tojásmérték: H. 145—22; Sz. 138—174 mm. . j A tojó egymaga üli a fészket s két hét alatt költi ki fiókáit, m sokáig nem hagyják el a szülői házat. A szülők hernyókkal, kuka XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 663 b rovarokkal táplálják fel fiókáikat s maguk is, főleg nyáron, at, bábokat, álczákat esznek. Mikor azonban magvakat találhat- eket is szivesen falatozzák, különösen az olajos, zsiros magvakat "milyenek pl. a napraforgóé, bükkfáé, fenyveké stb. Kemény mag- ar n § hasadékba szorítanak s addig vagdalják csőrükkel, míg meg- ae a (. károdakból — szedi: sok hasznot tesz az erdőben, gyü- , kertekben s reá szolgál védelmünkre. B. ALCSALÁD. CZINEGÉK. PARINAE. ( k rövidebb, mint a fej; nem kusznak harkályszerűen a fatör- hangjuk nem fütyülő, hanem csengő, cserregő, czinczogó ; tolla- élénkebb. sáa, mint előbbieké és éles rajzolatú. 140. NEM: CZINEGE. PARUS L. 1758. i [ús Kápciakú, oldalvást kissé benyomott nem igen hegyes, finom vésősvégű ; lábaik aránylag erősek, görbe karmuak; szár- videk, meglehetős szélesek, a 4—5-ik evező leghosszabb, a 2-ik a 6-iknál; farkuk közepes, gyengén elkerekített vagy kissé ott; az ivarok nem igen különböznek egymástól; odvakban fészkel- ovarevők, mellesleg — főleg télen — magvakat is esznek ; erdőkben, 1, gyümölcsösökben tartózkodnak. 664 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A SZÉNCZINEGE. Parus major L. 1758. XXVII. tábla. [Parus fringillago PaLL. — P. robustus, perniciosus, eyanotus, intercedens BRHM.) Népies nevei: küncsicsmadár (Toroczkó) ; tökmagczinege (M.-Sze- csőd, Vasm.); szegczinege. Különben országszerte csak czinege vagy czinke sőt czincze (Győrm.). Jegyei: verébnagyságú, alul sárga, középen fekete sávolylyal. Leirása. Öreg hím: fej, torok, nyakoldalak és kénsárga alsó tes- 7 tének középsáva szénfekete, némi sötétkék fénynyel; pofák fehérek; a tarkón zöldessárgás fehér folt van; hát és vállak olajzöldek; farcsik xi szürkéskék; a nagy evezők és farktollak palaszürkék, külső szélükön keskenyen kékesszürkén, a hátsó evezők szélesen szürkésfehéren szeget- tek ; a legnagyobb szárnyfedők fehér végei szárnycsíkban folynak össze; a kis szárnyfedők kékesszürkék; legszélső farktollainak hegye és külső széle, a következőnek csak kis foltja, fehér; alsó farkfedők, valamint az. alsó szárnyfedők fehérek; szemei barnásfeketék; csőre szarufekete ; lábai életben kékés ónszínűek, a halál után feketeszürkék. A tojó nagyon hasonlít a hímhez, csakhogy fekete színű testrészei nem igen fényesek; az alsó test közepén futó sáv keskenyebb s a hason alul, a fark alján, már alig vehető észre; egész szinezetök kevésbbé élénk. A fiatákasa hasonlítanak a tojóhoz, de még halaványabbak, szürkésebbek. f: Mértéke: H. 136—145; Sz. 7—75; F. 59—67; L. 2—99; Cs. 11—14 em. Szüret idejében megfakul a hegytető zöldje. Megsárgul a bükkös, megaranyozódik a juhar, piros lesz a vadcseresznye levele; csak a tölgy tartja magát s az első dérrel barnul meg. Hulladoznak a levelek, még a síkság akáczfája, va mi fánkv, is elereszti díszét, mely legkeményebben. daczolt a hajnali fagygyal; lombozatja meg sem igen fonnyad, meg igen sárgul, csak leválik, zölden egészében. A farkaspók elröpítette se mes fonalát, felmosolyog búcsúzóul a svénasszonyok nyarának, sze napsugara, hogy ezernyi fényjátékban törjön meg a rét fűszálain m akadt, harmattól csillogó sökörnyáls-szőnyegen. Száraz avaron xcballan kórótv hömpölyget a szél, a füvesen elfonnyadozott az utolsó virá éke, csupán a kikerics halavány kelyhe merészkedik még virulni. Üre lett a fecske eresz alá tapasztott sárfészke, nem búsong többé félláboi Isedepng yosinag 58 [811979 J0UIÓ4YI T dOIVWN SNdvda HOHNIZ9 NAZS "1" snyHy1Nnd409 SNyvd JAOHNIZD HJIH XUId (Bú pe. Áöso8N ab cél XLVI. GSALÁD. GCZINEGEFÉLÉK. 665 — más vidéket néztek maguknak, hol szebben süt a nap, mele- élet. Fekete varjak serege károg, kószál a gazdaságon, czippentve a szüretelők vigságától megelevenült szőlőkből a húrosmadár, északi szőlőrigó — útban van mind a kettő, arra tart, a hol jől elfogyott énekeseink melegesznek. tt az ősz az ő mélabús, csendes, szenderítő hangulatával, mely magát az érző és még el nem fásult emberszivbe s elrin- ime! Újra megélénkülnek gyümölcsfáink kopáruló ágai, vig nad telepszik reájuk, izeg-mozog, ugrál, hajlókázik, röpköd, kutat, . kopácsolgat és lakmároz szüntelen, mintha heteken át koplalt A szem alig birja követni ez élénk, folyton hangicsáló madárkák ait, oly ügyesen settenkednek, serénykednek, mintha merő játék kozás volna életök czélja. Pedig nem játék, nem mulatság az, az életfentartás kemény munkája, melyben kifogyhatatlan szorgal- csak lényök kedélyessége, örök frissesége mulja felül. elmünket kóbor czinegetársaság kötötte le, tarka tollasnép, az rmészet hangulatának egyedüli vidorító eleme, a gazdálkodó ember zövetségese, ingyen munkásraja. Alig időznek a fán, már meg a . bokorra vetik magukat, egyik a másikat nógatja, unszolja, csak sietős volna dolguk, távozásuk. Van köztük hamukás, kékes, apkás, zöldes, fehéres, sőt egy-egy csuszka, királyka, fakúsz, de ra harkály is. Most kiválik közülök egy, a legnagyobb, melynek az imént irtuk le: a szénczinege. Foglalkozzunk hát ő vele. szénczinege az Ó-világ jó részét, az Atlanti-tengertől a Csendes- , az északi Sarkkörtől le körülbelül az é. szél. 407-ig lakja. Európa ; déli részeiben, úgy Afrika észak-nyugoti vidékein, Algirban, a zigeteken ritkább ugyan, de mégis költ ; Észak-Kelet- Afrikából azon- yzik. Ázsiában elterjedésének déli határát a Himalaja szabja meg. mosabb a mérsékelt égöv alatt, bár itt is némely helyen gyakoribb, l szinte hiányzik, a szerint a mint létezésének feltételei megvannak. kon, fátalan síkságokon nem találkozunk vele; sem a nagy, maga- fekvő hegyi erdőkben, havasokon, hanem leginkább halmos, erdőkkel, ölcesösökkel, kertekkel, ligetekkel váltakozó területeken. Hazánkban — e a már említett alkalmatlan vidékeket — majdnem mindenütt közön- ; S a hol vén, odvas fák állanak az erdőszéleken, gyümölcsösökben, ker- n, előhegyekben, völgyekben bizton megtaláljuk, mint fészkelő ma- .Tiszta fenyőerdőt nem kedvel, inkább vonzódik a kevert vagy 8 : Magyarország madarai. II. ; 88 666 XIII. REND. ÉNEKLŐK. tiszta lomberdőhöz s nem annyira nagy, összefüggő erdőket, mint kisebb 5 részleteket, facsoportokkal beültetett tájakat keres. ; A nálunk költő szénczinegék legnagyobb része kóbor madár, a délibb — vidékeken lakók inkább állandók, legföljebb kószálók, ellenben az északi tájakon fészkelők határozottan költözködők, melyek szeptember vége felé § köszöntenek be hozzánk nagyobb.számban s október közepéig, néha . tovább is itt maradnak, sőt gyenge teleken részben nálunk rekednek. 6. E költözködő csapatkákhoz szegődnek azután a mieink, s együttesen por-. tyáznak, barangolnak a hegyi tarvágásokon, dudva- s egyéb magvakat szedegetve, majd leereszkednek az előhegyekbe, gyümölcsösökbe, kertekbe. s keresztül-kasul járják az egész vidéket, fáról-fára, bokorról-bokorra. — Nyíltabb, kopár helyeket sietvé repülnek át s a fás részek kezdetével a. § kóborlás ugrándozva, szálldosva tovább folyik, mindig a napsütötte hegy- ja oldalokon, területeken. A hol több a harapni való, ott tovább időznek, a hol nem sok akad, onnét hamarosan odább állnak, mert a kóbor. czinegecsapat fődolga, kizárólagos hivatása: az élelemkeresés, bogarászás, — mit közös szövetkezés erejében és bátorságában végeznek. Néha a földre is leszállnak, a száraz levelek közt kutatgatnak vagy egy leejtett rovar után keresgélnek, de sokáig nem igen időznek itt, mert kapaszkodó lábaik első sorban az ágakra utalják őket. Látni kell azt az elevenséget, melylyel ezek az igazán szárnyas tornászok végig járják a faágakat! Hol a törzsek kérgeit — feszegetik, hol a vastagabb ágakon ugrálnak, majd a legvékonyabb ágacskák legvégére szinte felakaszkodnak, hintáznak, ide-oda forgolódnak, —. miközben sokszor fejjel alácsüngnek, vagy oldalt lóbálnak s a rügye 3 tisztogatják meg rovarellenségeiktől. Ha valami keményebb rovarra, báb vagy héjas magra akadtak, vastagabb ágra szállnak vele, lábaikkal karmocskáikkal leszorítják és erős, biztos csőrvágásokkal addig ko csolják, míg az ehető rész kiválik. Hajnaltól sötétedő alkonyig Sz kadatlan munkában vannak — legföljebb déltájt tartanak rövid pihen Minden perczben más és más mozdulatban látjuk az ideges, kiván okos madárkákat, melyek minden iránt érdeklődnek, mindent közelebbi megvizsgálnak. Idegen, ismeretlen tárgyat eleinte csak bizonyos távolk kémlelnek, majd mindig közelebb ugrándoznak ahhoz, végre szem szembe megtekintgetik. Kiváncsiságuk és falánkságuk annyira megy. hogy a czinegefogóba ugyanaz a czinege többször is belekerül. Gya ran megkisérlettem ezt, úgy, hogy a csapdában fogott czinegéket, 1 kukat kurtítva stb. megjegyeztem. Volt eset, hogy 3—4-szer is kéz került ugyanaz a torkos madárka. Ragadozó madaraktól, macskáé ól igen retteg s legjava munkájában is folyton vigyáz, szemf XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 667 esküdt ellenségét, a karvalyt, megpillantja vagy leselkedő macs- z észre, éles hangon fejezi ki félelmét s nyilgyorsan surran űrű bozótaljba, fenyőágak közé, szólásával figyelmeztetve többi egyéb madarakat is a veszélyre. Maga erejű ellennel szemben zekedő, sőt — a mi kedves lényének egyedüli fekete vonása — betegesebb társait üldözi, maga mellől elmarja, gyakorta meg végtelen nagygyomrúságát az inyenczkedés és torkosság még arra ; hogy áldozata agyvelejét kikopogtassa s elköltse. A szabad- . gyilkosságra ritkán vetemedik, de a kalitkában összezárt czi- mondhatom, hogy az erősebb majdnem mindig bevágta a gyen- fejét. Akárhányszor rekesztettem össze frissen fogottakat, más- egyiket rendesen bezúzott fejjel találtam a kalitka fenekén. 1 át, midőn megszorul, védett és elegendő zsákmányt kináló húzamosabb ideig tartózkodik, sokszor nagyobb számban is ; vaszfakadással, mikor az északibb vidékekre való szénczinegék -följebb terjeszkednek, vonul el fészkelő helyeire. Április első vagy ha a tél kihuzódik, e hónap közepe táján, a kóbor csapat- "okra szakadoznak, minden pár kinézi magának a legalkalmasabb i lyukat, hogy megkezdje a családi tűzhely építését. A fészkelő- or csak kissé van magasabban a föld szinétől, legtöbbnyire azon- méternyire, ritkábban ennél is följebb. A vén odvas fák, falilyukak val mindjobban megszűkül alkalmas fészkelő helyekben s azért odik a viszonyokhoz s ölfarakásokba, fagyökerek közé, elhagyott vagy mókusfészkekbe is megrakja fészkét, s volt eset, hogy hasz- útcsőben, sőt félreeső levélszekrényben is tanyát ütött. A fészek- nem valami művész ugyan, mégis csodálatos, mennyi anyagot a össze s a nagyobb odúkat egészen kitölti. Találtam fészket, fért bele egy kalapba. Legtöbbnyire a fészek alapja zöld famohá- , mihez egyes száraz növényszálakat, gyökerecskéket is kever, mé- pedig szőrökkel, gyapjuval, sertékkel, egyes tollakkal van rendkívül puhán kibélelve. Hím és tojó egyaránt szorgalmasan hordja össze anyagot, közbe-közbe gyengéden játszadoznak, enyelegnek, halk és czinczogásszerű hangokon tolmácsolva szerelmök érzéseit. zepén túl rendszerint már ül a tojó, egymásután lerakván 8—12, ását. Ezek finom héjúak, szép tojásdadalakúak, fénylő fehér alap- egészben, de különösen vastagabb végükön, rozsdasárga, rozsda- néha szürkésszínű foltocskákkal, pontocskákkal borítottak. ojásmérték: H. 17—19; Sz. 13—142 mm. lojó és hím két hétig felváltva ülik a fészket, utóbbi főleg a déli 668 XIII. REND. ÉNEKLŐK. órákban, mikor a tojó szabadságát táplálkozásra fordítja. Az otthon melegséges táját azonban akkor sem hagyja el, hanem ott keresgél annak közelében. Miután kikelt az utolsó tojás is, a már megkezdődött etetés fáradsága a felnevelés és gondja a kis szülők egész valóját igénybe veszi. — Nem könnyű dolog ennyi éhes, folyton falatozni akaró apró torkocskát A nap-nap után kielégíteni, a mellett a saját éhöket is csillapítani. De a . czinege-pár szülői feladatát szeretettel, igaz odaadással, gondoskodásának . egész melegével teljesíti. A ki látta ezt az önfeláldozó, fáradhatatlan . munkát, az mindenkor szivesen és csodálkozással fog reá visszaemlé- kezni. Lázasan, szakadatlanul folyik az reggeltől estig, egy nap úgy, mint a másikon. A tojó kirepül a fészekből, még czinczognak benn a kis éhesek, máris ott terem szökkenő reptével a fészekodú mellett álló fács- kán, a csőrében új eledelt hozó hím; körülnéz, nem-e lát valami gya- nusat s ha biztos a környék, villámgyorsan surran be a lyukon; — a . kihallatszó, meg-megújuló czinczogás elárulja a kis család étkezését, — mohóságát. Mire kirepül fiókáitól, a tojó már várja odakünn. Ő is körül- nézett, kémkedett, de valami gyanusat vehetett észre, mert nem mozdul a fácskáról, hanem látszólag egészen közönyösen keresgél, mintha közel ses volna a falatot váró család. A hím ezalatt új zsákmányt nézni távozik, a tojó azonban le nem veszi szemét a bizalmatlanságát lefoglaló tárgyról vagy személyről s nem száll be apróságaihoz, hogy fészkét el ne árulja. De a türelmetlen kicsikék nem értik a csendes várakozást, czinczogva nyilvánítják éhüket s így ellenségeik — csintalan fiuknak, prédára lesel- kedő menyéteknek, macskáknak — figyelmét magukra vonják — ves tükre. Ha a fészekalj szerencsésen felnevelődött s mindannyian kitolla- sodtak, az anyamadarak kezdik őket kicsábítani a meleg lakásból. csakis a repülősek mozdulnak; s mivel az első és utolsónak kikelt kö sokszor egy hét korkülönbség van, nem egyszerre, hanem lassanként hagyogatják el a fészket ; éjjelre azonban mindig visszatérnek oda, míg cs egészen szárnyra nem szabadultak, felserdültek. Az etető szülők gon most még "nehezebb lesz, mert több eledelt kell hordaniok s ellenségek támadása, leselkedése ellen is oltalmazniok kell a szabadra került, tapa talatlan magzatokat. S a kemény próba még nem végződött el! állottak a kis czinegék saját lábukra, s alig élvezik a nagykorúság füg- getlenségét, a szegény szülők új családalapításhoz fognak, új tanyaveté hez, a második költéshez; sőt ritka esetben ezután még egy harmadik 7 is. A második fészkelés juniusba esik s az új fészek az első közeléb szokott lenni. Tapasztaltam, hogy kisebb területen fészkelő szénczin a kinálkozó fali- vagy faodúk közül néhányat kiváltságban részesíte XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 669 kat éveken át fel-felváltva mindig használják, ellenben látszólag ilkalmasabbakat sohasem szállnak meg. . szénczinege könnyelmű vidámságával összehangzik éneke vagy ólása is, mert hangos, csengő, csicsergő czinczogó hangjait, rövid ulajdonképpen összefüggő éneknek nem lehet nevezni. Közönséges Ő is egyike magyarságunk népszerű madarainak, mely éppen jJánál, feltünőségénél fogva népünk felfogásában határozott helyet Közmondás, mondóka, népdal, rege s igaz magyar, eredeti köl- vei, melyek a természetet, valóságot híven tolmácsolták és fes- egyaránt megemlékeznek róla. Mindezekben élesen nyilatkozik a 2 éles megfigyelő tehetsége és finom biologiai érzéke. Így a. közt példás vonatkozással, hangutánzó szavakkal népünk a szén- szólásváltozait majdnem egytől-egyig kifejezi s azért azokat külön em . sem kell. A Rábaközből való kis regéből következőket tudjuk : az áruló Judás az Üdvözítőt a getsemani kertben kereste, össze- zott egy emberrel, kitől kérdé nem-e látta Jézust? Ez tagadólag Az akkor még galambnagyságú czinege meghallván a közelálló beszélgetést, sietett erősítgetni a választ, mondván : eNincs-erre, nincs-erre, nincs-erre hivatlan közbeszóló maga ellen haragította ez által az illető embert, szzúságában lekapott papucsát hajította a czinegére. De az Üdvözítő a jó kis madárkán, hirtelen mostani nagyságára változtatta S eléje dobott czipő czélt tévesztett. A szerencsésen megmenekült " pedig örömében így gúnyolta támadóját : aKis-czipő, kis-czipő, kis-czipó ! 3 teak megelégedésekor hangzó szólásának, hanem hivogató hang- is kitünő utánzását látjuk ebben, s bizonyságát annak is, minő jól répünk, hogy madarunk egész lénye a kiváncsiság, selemigáátszá tt 3, mindenbe beleavatkozás. Somogyban, mikor a czinege valami prédát lel, így beszéltetik : a Itt-itt, itt-itt, itt-itt! 1a silány volt a falat, így szól: aKicsit-ér, kicsit-ér, kicsit-ér 1 . székelység balladáit gyűjtő Kgiza János pedig a czinege hangját 670 XIII. REND. ÉNEKLŐK. c. Künn-csücsü, künn-csücsü A toroczkóiak szerint tavaszkor meg ezt mondja : c.Kün-csics, kün-csics, kün-cstes ! a mit a rest leányokra vonatkoztatnak, kik télen át nem szőttek s így rongyos mellű ingben járnak.Y A szölőmunkás pedig tavaszszal így érti a czinege beszédjét: c. Nyitni-kék, nyitni-kék, nyitni-kék. Jó SziRmavY uram 1804-ben megjelent .Hungaria in paraboliss czímű — gyűjteményében, a HRUAKORSKSNAS distichonokba fogó versezet, így jegyzi a czinegehangot: b (A verebek mondják repkedve csirip, csirip, a gyász Fecske firics firicser s a czinegécske viczincz ! Egyébként madarunk népünk szemében s közfelfogásban, mint a . kicsiség, silányság példázója szerepel, pl. e vőfélyköszöntésben : c A konyhában fülel kétszáz verébgége A nyárson most pirul hetvenhét czinege,e vagy odább: cFelhoztam már a sülteket, Hogy ezzel tálaljam az elhülteket ; E czinegeczombbal a ki megbirkózik, Az, tudom, kedvére jobb ízűn borozik.? Ez utóbbi helyen gúnyosan az ellenkezőt értik. — Vönösmanrmál szintén ily értelemben : . (— — — nem vagy te czinke, s Bár könnyű vagy s nagyon piczinke., A közbeszédben pedig: csinegedongájú — vékony, sovány. Mint időjós is szerepel ebben a vasmegyei mondásban : cCGziczi Pál mit csinál? Tudja Pál mért kaszál, mert mikor így beszél — s a versike hangfestően adja — jó időt várha A czinege kedvencz eledele a tök és így előszeretete a tökreszé X Utóbbi változatokat leirta HERMAN Orró: A madár a magyarság fölfogásában, — A k.. Term. tud. Társ. félszáz. jubil. Emlékkönyv 1892. 350. lap. : XLVI. ÓGALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 671 K Me sdlesinkhan van kifejezve : czinege is örül a fölgnájkak a — ; vajszenyós ér, szerencséhez jut; czinegét fogott az orra — meg- 3 czinegét fog a feje — tökfejű. Utóbbi értelemben e . Van ember, a ki bölcs eszet ( sÖzesmásigy magának, . És vízzel él s fejére a . Czinkék loszállanának. , közmondás szárnyasunkról czinegének kóró a nyársa — csak ; használjuk — a mi megint az életmód helyes ellesésére gjegyomrú — torkoskodó. Van még egy ilyenféle, mely a zőjeként szerepel — — — no de azt ki sem irom. — Költőink KY PÉTER már 1620-ban így ir a czinegéről : . "Czinege madárka, Kit rekeszt kalitka, . Dióbéltel megfoghat d 48 a csülétekre való csábítás csak őszszel válik be, JESSE ESÉST —————— — - Jutott kikeletre, . Nem kerül most kézre, A E ámtnlugsi nyomot mutathat. ) 3 KÁROLY is igen helyesen irja, hogy őszszel inkább jelenik en: évei tú 5 a már a nap melege, 8 sg . Kertünkben a czinege.) lacika. pedig, mely látszólag rossz megfigyelésre, helytelen- I am Zs Sz akis kertünkben szőlőtőke vinyege, . Rászállott a sárgalábú czinege ; Nem czinege, nem czinege — Olyan fehér, mint a hattyú stb. os értelemben van itt a ecsárgalábús használva, mert olyan ezhető, hogy e jelző czéltudatosan szerepel. bben jellemzi, híven és igazán a czinege lényét, rövidségében kifejezve, PErőFi SÁNDOR, a "Három madár" CZ. költeményében, 672 XIII. REND. ÉNEKLŐK. § a hol kedvesének kedélyét a czinegéhez, szivét a fülemiléhez, lelkét a sashoz hasonlítja : " c Az első madár egy kis czinege, Nem sérti őt a télnek hidege, Nem háborítja őt meg semmi vész, Télben, viharban vigan fütyörész, Vigan ugrál a száraz ágakon, Mint pillangó a virágokon, Ugrál miként a gyermek gondtalan Jön és megyen, máshol van untalan, Alig képes kisérni őt a szem. Kedélyed e czinege kedvesem.) Néhány sor csak s mégis megismerjük madarunk egész valóját, életmódját ! we A szénczinege torkos, sok mozgása következtében gyorsemész szárnyas, tehát nagyevő. Táplálékban nem igen válogatós, hamar: megelégszik valamivel, ezért eledele igen változatos s évszak szerint is lömböző. Első sorban azonban mégis rovarevő ; álczák, rovarpeték, herny pondrók, kukaczok, férgek, pókok, legyek, darazsak, szitakötők, kül bábok, levéltetvek teszik főeleségét; főleg nyáron, mondhatni, kizárólag ezekkel él. A hűvösebb évszakokban, kivált télen, előszeretettel falatozza — : a rovarétek mellett — az olajos magvakat, gyümölcsmagvakat, melyek jc b. ban hizlalják, zsirképződését elősegítik s így felmelegítik. Ezek közül kü nösen csemegéi a tök, ugorka, napraforgó, paréj, bodzabogyó, galagon vörösberkenye magvai, a dió, mogyoró stb. Húsdarabkákat, szalonnát sz tén szeret, sőt döghúsból is torkoskodik. Ha egyszerre sok ennivalót a feleslegből félredugdos magának néhány falatkát, hogy szűkebb sor felkereshesse. Szárnyasaink közt ő és fajtársai azok, melyek leghat .Sabban pusztítják a gyümölcsöseinknek, erdőinknek, kertültetvényein annyira káros, következő lepkefajok petéit: gyűrűs pillepohók (Ga pacha neustria), melynek a vékony faágacskákat gyűrűsen körü petéi elég ismertek; a levélsodró pillék több faja (Tortrix viridana, ci gana, pomonana) ; gyapjas pillepohók (Ocneria dispar) — mindezek nyói a gyümölcsösökben, lombos fákon iszonyú pusztítást vihetnek. hez; a levél- és virágrügyekbe tojó lepkék közül: az araszoló le két faja (Cheimatobia brumata és Hibernia defolaria) és a levélsc közül a vörös és szürke faj (Penthina ocellana és variegana); a és tűlevelű fákat pusztítókból: az apáczapille (Psilura nacha), a . járó lepke (Cnethocampa processionea) és a fenyőpille (Gastropacha Ezek csak a legfőbbek; hány mást lehetne még elősorolni, mely zzz XLVI. CSALÁD. CGZINEGEFÉLÉK. 673 ását a czinegék korlátozzák! Kiszámították, hogy egy-egy czinege néhány millió káros rovart emészt föl vagy öl meg s ez a szám felel a valónak. rozottan mondhatjuk hát, hogy a szénczinege erdő- és gyümölcs- ink, kertészetünk leghasznosabb madarai közé tartozik. Az a sz tulajdonsága, hogy némely gazdaságilag hasznos növény mag- - őszszel vagy télen — megeszi, továbbá, hogy veszekedő, sőt gyil- rmészetű is, lényére nem vet sok árnyékot s hasznosságának énél szóba sem jöhet. Nem jöhet szóba az sem, hogy meg- an télen a méhkasok oldalait megkopogatja s egy-egy méhecs- "— — ezek inkább csintalanságok, a mik ellen könnyű védekezni. . . két tégladarabot tesz a kas bejárójához, hogy a czinege oda ; a gazda madárijesztőket állít — ebből áll az egész védekezés. ló hasznossága — a mi fajtársaira is áll — a következőkben nató össze: Igen nagy evők, tehát igen sok káros rovart pusztítanak el. ő , sátgolbígágalte itt vannak, sőt öszszel-tavaszszal északvidékiekkel A legvégső : vékony ágszálakat is tisztogatják, s a rügyeket, bim- ilyen eleséget bőven kináló helyeket, naponként rendesen meg- , tehát alaposan megtisztitanak. Rendkívül szaporák s így már a nagyszámú fiókák felnevelése is tömérdek káros rovart, hernyót szükségelnek. Különösen sok rovar- és lepkepetét emésztenek el, tehát csirá- ik meg azokat a lényeket, melyek későbbi kifejlődésük és életük tartama alatt rontanák fáinkat. .daczára ez igazán megbecsülhetetlen segédkezésüknek az ember ában, munkájuknak értékét kellőkép meg nem becsülik, sőt igen- helyen egyenesen üldözik őket — tudatlanságból, könnyelműség- nságból. Nem elég, hogy a lét harczában elég ellenségök akad az zt is, elszaporodásuknak legnagyobb akadálya a gazdasági Viszo- jlődése és a kultura. Legnagyobb ellenségei: a macska, menyét, zarka, a karvaly; utóbbi a felnőtt fiatalokat és öregeket is . s főleg télen nagy pusztítást visz véghez köztük. Oktalan gyer- a sokszor alacsonyan álló odúkból horgos fákkal kipödrik fészkeit, "meg országszerte láthatók a bodzafából vagy tökből készült czi- 0; 3Ók, melyekben a kiváncsi és torkos madárkákat s éppen a szén- s5 : Magyarország madarai. II. 674 XIII. REND. ÉNEKLŐK. czinegét, legkönnyebb megfogni. Nap-nap után több is rajta veszt így — sorsuk legtöbb esetben biztos halál. A hideg levegőn fogott szárnyast rendesen beviszik a meleg szobába s ez megölője. A kultura megsemmi- síti legjobb fészkelőhelyeiket az odvas fákat; s fogyasztja számukat az ólmos eső, hirtelen beálló rossz, nedves, hideg idő, mert ezt csak úgy nem birják ki, mint a hogy a kemény, de száraz hideggel daczolnak. Megérdemlik tehát, hogy minden erőnkből óvjuk s megtegyük azt, a mit szapórodásuk, életbiztosításuk érdekében csak tehetünk. E törek- vésünkben gondunk legyen arra, hogy ellenségeiket irtsuk, tőlük távol. tartsuk, gyérülő fészkelő odúikat természetök sajátságainak megfelelő . fészkelő ládikák felfüggesztésével, alkalmas helyek készítésével pótoljuk — e tekintetben e munka általános részében leirt mintákra és használati — módjukra hivatkozunk; — ügyeljünk, hogy a gyermekek a fészkelőket ne háborítsák s a czinegefogók állítása szigorúan tilalmaztassék; télen készítsünk. nekik etetőhelyeket s kendermagot, szalonnadarabkákat SZÓT- junk ki számunkra. Ezeket a helyeket azután annyira megszokják, . hogy a párok — ha a környéken nekik való odúkat is találnak — tavaszra is ott maradnak s a közelben alapítják meg családi tűzhelyöket. . Igen czélszerű az etetőhelyek körül hálóládikákat is alkalmazni — mert a szénczinege az éjjeleket odúban tölti — hogy így is jó menedéket . találjanak pihenésök idejére. Igaz, hogy mindez némi költséggel, gon- doskodással jár, no de ezért százszor és ezerszer kárpótol bennünket az a munkájuk, mely teljesen pótolhatatlan, megfizethetetlen. A FENYVES CZINEGE. Parus ater L. 1758. XVIII. tábla. (Parus atricapillus BRiss. — Parus carbonarius PALL. — Poecile atra KAup. Parus abietinum BRHMx. — Parus pinetorum BRHM. — Periparus ater SEL. LONGCH. Jegyei: fejének rajzolatja és szinei a szénczinegére emlékeztetne tarkófoltja azonban nem sárgászöldes-fehér, hanem egyszínű fehér; va mivel kisebb is, mint amaz; alul piszkos fehér, oldalt rozsdásan árnye közepén fekete hosszanti sávval. Leirása: fej, torok, nyakoldalak és a begyen át a hasig huz hosszanti folt, kékes fényű fekete; pofák és tarkófolt fehérek; hát ham szürke, kékeszöld árnyalattal; farcsik rozsdásszürke; nagyevezők és fa Isodepng Uosinadg s [1879 JÓUIOJI XUId 1Ppu pp Áos99N ep 16 ) CI) SIdLSNITvdgd SNYvd (71) daly SNyvd 4d94NIZ9 Llvydvd HOHNIZD9. SHAANHA ktg jóEta bigz Sőt El tt vk kend XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 675 - , előbbiek fehérszürke külső szegélylyel; a szárnyon két fehér első szárnyfedők fehérek, némi rozsdás árnyalattal; egész alsó teste szel némi rozsdás lehelettel, mely az oldalakon legerősebb s ; csőre fekete; szemei feketebarnák ; lábai világos szürkés- tojó fust a hímhez, valamivel kisebb s nem oly élénk színű. . az öregekhez hasonlók, de fakóbbak, szürkésebbek. téke: H. 108—113; Sz. 59—62; F. 47—48; L. 17—18; országban jól megkülönböztethető fajtában: Parus ater britta- RPE et DREss. fordul elő, melynek háta olajbarna. Egyéb fajtái: . ledouci (Algir), eypriotes (Cyprus) és pekinensis (Kelet-Szibéria, nyves-czinege az északi Sarkkörön alul egész Európa és Ázsia . égövét lakja s találták Spanyolországban, Olaszországban, a Iszigeten, még Görögországban is; délen azonban ritkább. Tar- si helye kizárólag a fenyves erdő vagy fenyő- és lombfákkal kevert y. Északibb vidékeken költözködő, majd kóborló madár; nálunk állandó s nagy ritkán hagyja el a fenyvesek örökzöld birodalmát.t területeken azonban rendesen kisebb kóborlásokat tesz, legtöbb- . bóbitás czinege, királyka és csuszka társaságában. Kertekben, ben azonban nem igen mutatkozik. két sem rakja a lomberdőben, hanem a fenyvesben, még pedig föld fölött valami faoduba, korhadt fatörzsbe, ritkábban szikla- gyakran félig levált fakéreg és a törzs közé, sokszor földi lyukakba en zöld, puha mohából építi, alapját mélyedését pedig állati , tollakkal béleli ki. A tojó 6—10 apró, fénylő fehér, finoman, rösen pontozott — mely pontozás a tojás alsó részén sűrűbb — , még pedig április második felében s végén, másodszor azután zepe táján. jásmérték: H. 14—16:; Sz. 108—12 mm. észkelés idejében vigyázó s óvatos s csak mikor fiókáit eteti, el könnyebben családi tűzhelyének hollétét. Egész lénye kifejezi czinegét; eleven, élénk, ügyes, kiváncsi, csak úgy hajlókázik ken, mint rokonai. Nagyobb távolságokra nem szeret repülni, k fáról a másikra ugrándozik, legföljebb kis térségeket szárnyal tó reptével. Élelemkeresés, szintúgy leszállás közben is, szár- . szept. 25-én a Fertő déli végén, nagy legelők közepén álló kis füzesben találkoztam 857 676 XIII. REND. ÉNEKLŐK. nyait sajátszerűen rezegteti s fejtollait felbóbitázza, egérszerű sziszi ú sziszi, sziszi vagy szítü süjti tüjti szisziszi hangokat hallatva. Hivogatás- kor szit szit hangon szól, majd czíb csíb szi tüi tüi és sziítáh táh tuitititi formán folytatja. lá És Főélelme a fenyőfákon élő rovarvilágból, valamint őszszel és télen § fenyőmagvakból s a fenyvesekben tenyésző növényzet magvaiból áll. a A fenyveserdőkre legkártékonyabb pillék és lepkék hernyóit, tojásait 7 kíválóan pusztítja,Y ezért a fenyvesek leghasznosabb madarának mond- hatjuk. A BARÁTCZINEGE. Parus palustris (L.) 1758. XVIII. tábla. ILINNÉ epalustriss elnevezése, úgy látszik, több faj alaksorozatára érthető, a nélkül, hogy biztosan megmondható lenne, melyikre ? mivel a barátczinegék szinezet . szerint, földrajzi elterjedésük különböző pontjain s helyileg is — síkságban, hegy-. vidéken — meglehetősen különböznek.) tk ; Jegyei: fej és torokfolt fekete, pofák fehérszürkések; felül barnás-. szürke, alul rozsdás szürkefehér ; valamivel erősebb, mint az előbbi faj. Népies nevei: feketefejű czinege (Molna-Szecsőd, Vasm.); barát fejű-, szürke-, hamvas-, kutyafejű czinege (Fehérm.); papfejű czinege (Baranyam.) a Hazánkban két jól megkülönböztethető fajtája : £rt k Legujabban (Mitth. d. orn. Ver. Wien 1897. 73. I.) ALrum Németországban tapasztalta, b ez a czinege, valamint valószinűleg más fajtársai is, a szurkos fenyő friss rügyeit rongálta, sit 91 tulajdonít e működésnek erdészeti fontosságot. kk E madárcsoport rendszertani állására, elnevezéseire, alakjainak leirására vonatkozólag vebben tájékoztat O. KLEINSCHMIDT: P. salicarius BRHM. und die ühnlichen Sumpfmeis (Journ. f. Ornith. 1897. III. I.) és TscHusi lovag munkája: Bemerk. ü. d. europ. Grsatsdólli ( ahrb. 1898. 163—176 I. Xkk Sokan több fajtát sőt fajt különböztetnek meg. Merőben a laikusabb közönség ked mely a subtilis különbségeket úgy sem keresi, megtartom a régi heosztást s e czinegecsopc cpalustrisn faji névvel illetve, két legfeltünőbb alakkörét említem csupán meg. XLVI. CSALÁD. GZINEGEFÉLÉK. 677 a), KÖZÖNSÉGES BARÁTCZINEGE. a Parus palustris communis Barp. 1827. ile palustris KaAupP. — Parus fruticeti WALLENGR. — Poecila subpalustris, tagnatilis, murina, musicus BRHM. — Poecila fruticeti PARZUDAKI. — Poi- stris BLas. — Poecilia palustris Tacz. — Parus paluster Hom. — Poecilia ALLIARD, stb.) irása. Öreg hím: fej, tarkó a hátig, kékes fényű fekete; torok . begy felé szürkésen elmosódó; pofák fehérszürkék, legfehé- szem körül; nyakoldalak rozsdás szürkefehérek; hát szürke- . lajszínű árnyalattal; farcsikja rozsdásan lehelt szürke; eve- ark sötét szürkebarnák, külső részükön világosabb szegélylyel; os fehér, rozsdásszürke árnyalattal, mely szín az oldalakon s án legtúlnyomóbb; alsó szárnyfedői sárgás rozsdafehérek; szem a; csőr fekete; lábak ólomszürkék. A tojónak torokfoltja kisebb, nem oly tiszta fekete, a rozsdasárgás árnyalat az alsó test oldalain élénk. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de kopottabb színűek. b) HEGYI BARÁTCZINEGE. Parus palustris montanus Barp. 1827. rása: hasonló a közönséges barátczinegéhez, csakhogy fején a sapka nem kékes zománczú, hanem fénytelen, barnás-rozsdásba pofái fehérebbek s e szín egész a hát elejéig uralkodik, de végén ába játszó; az alsótest oldalai némileg meggyszínbe hajlók ; uszürkés barnás árnyalattal; az evezők és fark külső szegélyei szürkék. : Mértéke: H. 11—12; Sz. 6-4—67; F. 52—54; L. 13—18; .08—09 cm. (Az egész alakkörre értve). barátczinege közönséges fajtája (communis) egész kontinentalis ban fel a Sarkkör tájáig honos s előfordul Spanyolországban, az - és Balkán-félszigeteken, Kis-Ázsiában. A másik fajta (montanus) kodási helyei az Alpesekre, a Szudetekre és a Kárpátokra szorítkoz- Ez csakis e hegységek magas részeiben honos s a középhegységben, Jon nagy ritkán kerül elő, akkor is kóborlás közben s nem fészkelve ; en az előbbi a síkság és dombvidék, középhegység lakója. Külö- . kedveli az erdőkkel határos, vénebb fákkal bővelkedő gyümölcsö- 678 XIII. REND. ÉNEKLŐK. söket, bozótos aljú lombos erdőket folyók, tavak, füzes-bokros part- részeit. Nagyobb erdőségekben, hegyes tájakon a vágások közelében, kisebb cserjés, nedves gazos tisztások körül szeret tartózkodni. Ilyen helyeken őszszel sokszor nagy számban látható s főleg füves, gazos . vágásokban is, a dudva-magvakat mohón falatozva. Nagyobb kertek- ben szintén előfordul. A fenyvest nem különösen kedveli, annál inkább a bükkösöket, tölgyeseket, kivált ha odvas vén fákból állanak, épp . így a fűzfákat. Őszszel, télen és tavaszszal a kóborló czinege-csapatok közt mindig látható néhány s élénkségével, szemtelen fürgeségével még a többi czinkék közül is kiválik. Mindig jókedvű, vidám, ugrálós; moz- . dulatai rendkívül ügyesek, sebesek s minden pillanatban változók. Alig tud pihenni. Hol valami vékony ágacska legvégén hintázgat, hol a fa-. törzsön kotorász, majd meg oldalt kopácsol az ágon, leszáll a gazos közé, de a következő perczben már a közeli régi falon látjuk, azután meg fenn- csicsereg a legmagasabb fán s ismét lesurran a bokrok közé. 2 Nálunk határozottan kóbormadár s költés után, a fiókák nagykorú- ságával kezdi kószálásait, mikor is a házi kertekbe, emberi telepedése: hez szokik s rokonaival közösen tisztogatja gyümölcsfáinkat a káros rovar- és lepkebáboktól, petéktől. ; Költési ideje először április végére esik, másodszor pedig junius közepe és vége tájára. Fészkét legtöbbször odvas fába rakja, ritkán három méte nél magasabban, inkább alacsonyabban. Bejáró lyukja szép köridomú s kicsiny. Első költésre a tojó 8—12, másodszorra csak 6—8 tojást ra melyek fehér, szürkés zöldesfehér alapon, rozsdavörösen és szürké pontozottak. ; Tojásmérték: H. 15 5—16; Sz. 11—125 mm. Mindkét szülő felváltva üli a fészket s 13 nap alatt kelti ki a ságait. A párok rendkívül szeretik egymást s mikor a családi öröm elf. őket, csak melegebb lesz bizalmaskodásuk, melyet csőrcsókolódzás szárnyrezegtetéssel fejeznek ki. . A barátczinege táplálékát részben a rovar-, részben a növényvilág veszi. Nyáron, fészkelés és fiókái nevelése közben a rovartáplálék túlnyo később azonban a magevés kerül napirendre. Kertekben különösen őszirózsa (Aster) és a napraforgó magvai főcsemegéje, de reákap olajos, hasznos zöldségek magvaira, is csak úgy, mint a dudvákra. Z séges kertekben tehát a madárijesztő neki is szól. Erdőkben főleg duc magvakat pusztít. Látni kell ezt a működését kivált őszszel, a füves h vágások gazosaiban! Helyenként csak úgy nyüzsög az erdő a barátczinegi s ha fenyves is van a közelben, a fenyő-ezinege fürge, szüretelő csapa XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 679 1. Mindig fülemben cseng e kedves kis fekete sapkás, szürke tollas vidám zi zi sze sze sze, zié zié, zié, szít dé és szpitt, szít, szit itom . szorgalmas munkájukat, valahányszor a Kis-Kárpátok vagy ség nagy vágásaira gondolok. Mennyi hajnali és estéli szarvas- . örültem mohó falánkságuknak, mely az emberi gazdálko- . hasznára van, hányszor el-el nézegettem s irigyeltem meg -örökvidor lényüket, mely az életet így vagy úgy, de mindig A GYÁSZOS CZINEGE. Parus lugubris TEwmum. 1815. di (SEBE láss Penthestes lugubris REicHB. — Poecile lugubris CaB. — ns BRHu. — Poikilis lugubris BLas.)] po. ei: fej 95 torok feketebarna, különben a barátczinegéhez hason- óval nagyobb, majd csaknem verébnagyságú. téke: H. 141—146; Sz. 68—77; F. 6—68; L. 2—23; 12 em. dul Krajnában, Közép-Olaszországban, Dalmácziában, Boszniá- egovinában, a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, Kaukazusban. déli részein is több helyt fészkel, különösen Erdélyben, hol .STETTER ViLMmos a dévai szőlőkben fedezte föl. Én 1887 juliusá- azon helyen kerestem s a dévai vár aljában meg is találtam ban. Verébszerű, cserregőbb hangja van, mint a közönséges negének, különben életmódja hasonlít azéhoz. Lénye azonban nyira kedves, bizalmas, inkább komolyabb és szögletesebb. Hunyad- -Fehérmegyékben biztosan költ. Különösen erdők szélére dülő 1, melyekben itt-ott gyümölcsfák állanak, szeret tartózkodni. kább vándormadár s csak gyenge teleken maradnak vissza vagy kisebb társaságok. Csak úgy hasznos, mint a barátczinege. A LAZUR CZINEGE. Parus cyanus Pat. 1770. arus ssebyensis SPARRM. — Parus knjáscik Gu. — Cyanistes cyaneus KAUP. — eus ScHLEG. — Gynistes elegans BRHxu.) eg ei. Öreg hím : feje fehér; szemén keresztül a csőr tövétől eleinte (kantár), majd kékes vonal; tarkóján a nyakoldalakra előrehuzódva 680 XIII. REND. ÉNEKLŐK. lazurkék örv; felső teste világoskék; alsó teste fehér, középen feketéskék hosszanti folttal ; a másodrendű evezők és a nagy szárnyfedők lazurkékek, széles fehér szegéssel, főleg hegyükön ; elsőrendű evezők világoskék szegés- — sel; a szárnyon széles fehér keresztcsik; a fark középső tollai egészen lazurkékek, a többiek fehéren végződnek, mely szín kifelé annyira terjed, —. hogy a két szélső farktoll külső lobogója majdnem egészen fehér; felső farkfedők lazurkékek, csak hegyük fehér ; csőr szarúfekete ; szem sötétbarna; — lábak világos ólomszínűek. A tojó halványabb s nem ily élénk színű, a kék nyakörv kisebb, a fejtető kékesszürke árnyalatú, a hasfolt alig látszik vagy hiányzik. A fiatalok zöldes árnyalatúak s hasfoltjuk sincs. Nagy- sága a szénczinegével felér. 8 Mértéke: H. 13-6—14"1;s Sz. 64—68; F. 673—67; L. 175—24d; Cs. 09-ET én. sa Ez a gyönyörű madár nálunk nagy ritkaság s alig párszor került — szem elé. 1882-ben Bártfán októberben lövetett néhány. HERMAN 0. Solton (Pestm.) látta. Igazi hazája Szibéria, Észak-Oroszország, a Volga vidéke. Őszszel és télen egyesek nyugotibb országokba is ellátogatnak innét, mint 28 ritka vendégek. "78 Életmódja a barátczinegére emlékeztet. Rovar- és magevő, hasznos. A KÉK CZINEGE. Parus coeruleus L. 1758. XVII. tábla. (Gyanistes coeruleus KAupP. — Parus coerulescens BRHM. — Gyanistes salicari violaceus BRHM. — Parus coeruleanus MALH.] ; . Népies neve: molnár-czinege (Vasm.) 1 Jegyei: Az öreg hím feje búbja kék; szemén át, a csőrtövétől. kiindulva, szürkésfekete kék vonal huzódik; torka és nyakoldalai fak feketések, a pofa mögött sötéteskékek; farka, főleg a tollak külső szél fénylő világoskék; háta zöldes, kékesszürkén áttetsző; szárnyai kék. szürkék, fehér keresztcsikkal; alsó teste sárga, a begyen alul kékbe ját: szürke hosszanti folttal; a homlok és pofák fehérek; tarkó mögött kékes fehér árnyalattal ; csőre szarúfekete ; lábai világos ólomkékek ; szeme sötét: barna. A tojó nem ily élénk színű. A fiatalok alul halvány kénsárgák, nélkül, egyszínűek; a szemvonal szürkés- fekete; a torokfolt igen ki feketés; homlok s a tarkófolt sárgásfehér; a fej zöldes szürkekék, va XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 681 felső test is, minden egyéb színük hasonlít az öregekéhez, de bb. Nagyságra a fenyves czinegével egyezik. éke: H-11—115; Sz. 59—61; F. 45—47; L. 16—18; rajzi elterjedése: egész Európa fel a Sarkkörig, sőt azon túl is, -Ázsia és Perzsia. Nálunk általánosan ismert s igen közönséges lon 1; mint kevert erdőkben, gyümölcsösökben, kertekben. Feny- s magasabb fekvésű hegyi erdőkben főleg kóborlás közben for- sőt ilyenkor nádasokban, nagyobb tavaink kellő közepén is lát- rhol találkozunk vele, kedves, behizelgő lényével és szép tolla- indig valóságos éke a természetnek. ása idejében megkapó melegséggel udvarolgat, felbóbitázza , felborzolja tollazatát s szárnyait rezegtetve ide-oda forgolódik tja előtt, s midőn érzelmei viszonzásra találtak, boldogsága köz- mbmódra csókolódzik párjával. Fészkét szűknyilású faodukba s ali lyukakba, inkább magasabbra, mint alacsonyan rakja. 1 finom szálakból, mohából áll; mélyedése szőrökkel, tollacs- . melegen kirakva. Rendesen kétszer költ évenként, április- uniusban. Tojásainak száma 8—10, színre ezek a szénczinege- . hasonlítanak, de sokkal kisebbek, finomabbak. (XL. tábla.) smérték: H. 14—15; Sz. 11—12 mm. a: zi tráráráráraá vagy trrr rüitititi, trüititi-ti, majd pink pink, dkívüli szorgalmas pusztítója a rovar- és lepkepetéknek, bábok- lagvakat csak úgy mellesleg eszik. Megfigyelték, hogy fiókáikat czinegék 17 óra alatt 475-ször jöttek eledellel a fészekhez. ihatatlan kitartással szinte folyton élelmet keresgél, mindig éhes, egyike leghasznosabb madarainknak. A BÚBOS CZINEGE. Parus cristatus L. 1758. ophophanes eristatus KaupP. — Parus mitratus BRHwM.) pies nevei: bóbás-, kontyos-, bóbitás czinege. rei: akkora, mint a barátczinege. Az öreg hím fején hegyben magas, fekete bóbita van, melynek tollai fehéren szegélyzettek ; toldalai szürkésen áttetszően fehérek; a pofák hátul, a szemtől ló, keskeny fekete folttal félkörűen határoltak; az egész nyak körül Magyarország madarai. II 88 682 XIII. REND. ÉNEKLŐK. szintén keskeny fekete örv, mely a fekete torok- és begyfolttal egyesül; háta élénk földszínű barna, a farcsikon rozsdásba játszó; szárnyak és fark szürkebarna, az egyes evező- és kormánytollak külső részén világo- sabb szegéssel; alsó teste piszkos fehér, az oldalakon rozsdás árnyalattal ; szeme barna; csőre fekete; lábai ólomszürkék. A tojónak kisebb bóbitája van, termetre is gyengébb. A fiataloknál a nyakörv hiányzik, kis bóbi- tájúak, csak álluk fekete, torkuk szürkés. Mértéke: H. 117—119; Sz. 65—67; F. 48—5; L. 14—165. Cs. 09—1 em. Typikus európai madár, mely a Sarkkörön alul egész Közép-Európá-. ban honos, észak felé azonban számosabb, mint délen, habár Spanyol- országban is találták, mint ritkaságot. Bulgáriában is előkerül. Előfordu- lásának keleti határa az Ural és Kaukazus. Mindenütt s így nálunk is, kizárólag a fenyveserdőket lakja s rendszerint a fenyves czinegének hűséges társa; különösen a szurkos fenyőkhöz ragaszkodik. Kevert fa- állományú erdőségekben, borókás részekben néha szintén látható, de. itt is mindig a tűlevelű fákon marad. Nem szeret az alsó ágakra jönni, hanem inkább a fák sudarában, koronájában keresgél, bár olykor. földre is leszáll. A fenyveserdők körében kóborol, fenyőczinegék, király- kák, csuszkák, fakúszók társaságában, mely kósza csapatnak a búlsást czinegék mintegy vezérei. Fészkét faodukba, elhagyott mókus- és szarkafészkekbe rakja, méj pedig évenként kétszer, áprilisban és juniusban. Először 8—10, másod- szor 6—8 fehér, rozsdavörösen pontozott tojást tojik, melyeket 13 ni alatt költ ki. 5 Tojásmérték: H. 155—164; Sz. 118—125 mm. Életmódja a fenyőczinegéére emlékeztet s ahhoz leghasonlóbb. E , gazdaságunknak, főleg a fenyveserdő rovarellenségeinek . pusztításávt kiváló hasznos madara. Táplálékát legnagyobbrészt a rovarvilágból ves s magevésre ritkábban adja fejét, ekkor is puha, lágy magvakra jár, a keményebbekkel nem igen tud elbánni. ús dés Y egérre et XLVI. GSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 683 141. NEM : . ŐSZAPÓ. né 5 2 az AEGITHALUS Herm. 1804. k; a Jnbijék 7 VERÉB stáb fövidülnek kifelé, úgy hogy a két szélső pza tollazatuk laza, pehelyszerűen foszlott ; testök kicsiny, golyó- aik gyengék; ivar szerint nem sokat, kor szerint inkább kü- : . föleg rovarokból élnek, mert kicsi csőrük s kevésbbé izmos nem alkalmas keményebb magvak megtörésére és emésztésére puha magvakat esznek szorultságban) ; éjjel az ágakon s nem alusznak; művészileg szövögetett zacskószerű fészket raknak i , vastagabb ágak közé, de nem az ágakra vagy felfüggesztve országban csak egy faj fordul elő. AZ ŐSZAPÓ. : . Aegithalus caudatus (L.) 1758. XXX. tábla. Feka ! EB BeEcnsr., Naum. — Parus longicaudus BnRiss5. — Mecistura Y Lowe. — Orites caudatus Rericyw. — Orites caudata Hokrsr. — Mecis- Bun. — k - Paroides caudatus, pinetorum BRHM.) . Az öreg hé feje és alsó teste fehér, de oldalain és JESÉGZÉKEI rózsaszínűen árnyalt; tarkója, a nyak hátsó része s felső testrészei, . rózsaszínű vállak kivételével, úgymint farka (L. I. köt. II. tábla.) 3 ban bebizonyult, hogy ez a legutóbbi időkig a szövő vagy függő czinegére használatos név, ezt a nemet illeti. ; 86: 684. XIII. REND. ÉNEKLŐK. feketék, utóbbinak két szélső tolla azonban a végén és külső felén szélesen, a harmadik keskenyén fehér; a szárny feketebarna, a másodrendű evezők széles fehér szegéssel; a szemhéj élénksárga; a szem sötétbarna; csőr fekete; lábak barnásfeketék. A tojó hasonlít a hímhez, fejének felső része azonban csak a középen fehér s két oldalt, a háttól a szemek mögé fel- nyuló fekete sávval határolt. A fiatalok feje elől és oldalt, szintúgy a nyakoldalakon is barnásfekete, csak a fejtető fehér; hátuk és válluk szintén ilyszínű, szemhéjuk pedig világosvörös. ; Mértéke: H. 14—15; Sz. 63—67; F. 85—10; L. 16; Cs. 06 centiméter. Nálunk ritkábban, főleg Nyugat-Európában és Angliában előforduló fajtája az Aegithalus caudatus vagans LEAcH. 1816 (rosea BLyrn.), mely a typikustól annyiban különbözik, hogy a hímek fejrajzolatra amazok tojóihoz hasonlítanak, mert fejök nem egészen fehér, hanem oldalt fekete, a fehér szín náluk szürkésbe hajló, a váll, az alsó test oldalai és a farkalja, sőt a has tája is határozottabb rózsaszínű, barnás árnya- ja lat nélkül, a begyen pedig némi sötétes örvözet nyomai mutatkoznak. Spanyolországban (Aeg. caudatus irbii), a Bosporus keleti részein és ű Kis-Ázsiában (Aeg. caudatus tephronatus), Közép-Szibériában (Aeg. cauda- . tus sibirica SEEB.) szintén bizonyos színbeli eltéréseket mutat; utóbbiak alsó teste s másodrendű evezői fehérebbek mint a typikus példányokéi. § Az elsőnek említett fajta (vagans), typikus példányokban nálunk ritka, inkább átmeneti alakok kerülnek belőle. Egész Európát, Északi és Közép-Ázsiát az Amurig lakja. Délen rit kább, észak felé számosabb. Nálunk is igen közönséges madár. Nyár szakán legjobban szeret ligetes erdőkben, gyümölcsösökben tartózkodni de előfordul cserjés lomb és kevert erdőkben -is, ritkábban fenyvese ben; hegyekben valamint síkságon egyaránt. Az északibb vidékek költözködő, Magyarországon kóborló madár. Őszszel és télen nagy csapatokban kezdi csatangolásait, mely társaságoknak kiegészítő s fő részét egyes más fajú, hozzájuk szegődött czinegék, egy-egy harkál fakúsz, csuszka, királyka alkotják. Folytonos lázas felindulásban u nak ilyenkor ágról-ágra s különösen a legvékonyabb ágak hegyére, csimbazkodva s pillanat alatt a másikon hajlókázva. Könnyű kis test megengedi ezt, hosszú farkukkal pedig jól egyensúlyozhatnak — a t nászásra termettségök tehát, hivatásuk közben, sokat segít nekik. . ember iránt bizalmasak, oly kevéssé félősek, hogy sokszor szinte ké utánuk nyulhatnánk. De ha ügyet sem vetnek a jó szándékban já kelőre, mégis felismerik a rossz szándékút is, mikor is ijedten surri XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 685 . szomszéd fára s folyton zerrr, zerk, zerrr hangokat hallatva, ndoznak a magasabb ágakra. Keresgélés közben sokszor szítt for- szólnak, hivogatójuk pedig éles fititi és zizizirriri. Rendszerint s órákban ugyanazokon a helyeken feltünedeznek, de sokáig radnak egy helyen, hanem alig látjuk őket, pl. egy kert végén, végig keresik az egész kertet s a másik végére érve, odább hu- k. .Sok helyen megjelenésükből havazást jósol a nép. Ragadozó ól szörnyen fél s egy karvaly megjelenése úgy szét fujja a ot, mint a szél egy marék tollat. Szinte beledobják magukat a sűrűségekbe. Repülni nagyobb távolságokra nem szeret s kis n végzett légi útjait szökkenésszerű vagy surranó repüléssel — Egész lényének vonása a jámbor kedvesség, helyesség, mely külö- akkor tűnik szemünkbe, ha fészket építő párokat figyelünk meg. . hogy a társaságot rendkívül kedveli, a költés idején magába . egyedül párjának és családjának élve, örül jövendő boldog- . Április közepén és juniusban rakja fészkét s különösen elő- igazán mesteri ügyességgel, még pedig valami csonka faág és a közé, vagy inkább kissé elhajló, homorú törzsre vagy faágra, is a mélyedést mintegy átépíti s egyenessé változtatja a fatörzset. . mondom ez utóbbit, mert a fészek külső anyaga annyira ha- színű a fatörzshöz, hogy csak igen ügyes szem különböztetheti attól s ha a madarak figyelmünket külön nem fordítanák reája, ate alig birnánk észrevenni. Az alakoskodás remek példája ez. k alakja hosszúkás zacskó, melynek felső oldalán nyilik az apró lyuk. Anyaga kívül zöld moha, melyet héjacskákkal, zuzmók- pamuttal takargat s pókhálókkal s egyébb hasonló finom szá- kal tömött egésszé sző össze. Belsejét azután gyapjuval, pamut- akkal, pelyhekkel, puha szőrözettel vastagon kibéleli, úgy hogy a és a kikelő magzatok jó meleg otthont találjanak. Mesteri fészek- .2—3 hetet vesz igénybe s családjának felnevelése még több sot, mert olyan, mint a szegény ember — sok az aprósága. 7—15, sőt nagy ritkán még ennél is több, fehér vagy halvány an pontozott apró tojáskát rak, melyeknél csak a királyka tojásai bek; így hát legparányibb honi madártojásaink közé tartoznak. Jojásmérték: H. 12-8—14; Sz. 1073—115 mm. hét alatt — apa, anya közösen osztozkodva a költésben — apvilágot lát a kis czinege-nemzedék. A szülő egyforma gonddal ápolják őket, míg csak teljesen szabad szárnyra kerülnek. pláléka majdnem kizárólag rovarálczákból, petékből áll, tehát 686 XIII. REND. ÉNEKLŐK. csak hasznot szerez gazdaságunknak, főleg gyümölcsöseinknek ; ezért méltán védelmünkre tarthat igényt. 142. NEM : NÁDICZINEGE. PANURUS Koch. 1816. A csőr világosszínű, a felső káva élei az alsók fölé borulnak, hegye kissé az alsó káván áthajlik ; orrlyukak hosszúkás tojásdad alakúak ; első evező rövid, 3-ik és 4-ik leghosszabb; szélső farktollak félakkorák, mint a középsők, a fark oly hosszú, mint az egész test hossza s lépcsőzetes, legyezőalakú; a hímnek pofáján a tollazat selymes s két oldalt lecsüngő, hegyes, fekete bajusza van. Nagy nádasokban élnek. A SZAKÁLLAS CZINEGE. Panurus biarmicus (L.) 1758. XXIX. tábla. (Parus biarmicus L.— Parus russicus Gm. — Parus barbatus BRiss. — Paroides : biarmicus GRar. — Calamophilus biarmicus LEaAcH. — Calamophilus barbatus KEvs. de k Bras. — Mystacinus biarmicus Borz. — Mystacinus russicus, arundinaceus, dentatali BRHM. — Aegithalus biarmicus Bor. — Panurus barbatus SAunDp.) 3 K-s. BE Népies nevei: nádi czinege (Velenczei tó); sárgacsőrű czinege. s Jegyei: gyenge verébnagyságú, egyébként lásd nemi jegyeit, . sal csak egy faj fordul elő nálunk. Leirása. Az öreg hím egyike legszebb madarainknak; feje és kója halvány sirályszürke, a nyak hátulsó része s egész háta világ fahéjszínű, rozsdássárga árnyalattal; álla, torka s alsó testének köze fehér, némi alig észrevehető rózsaszínű lehelettel; a kantár s a bel a pofáról a torok mellé lecsüngő, meghosszabbodott tollakból álló s kál, valamint az alsó farkfedők tiszta feketék; az evezők szürkebarn a legnagyobbak külső lobogója ezüstfehér szegéssel, a másodren evezők feketebarnák, külső szegélyök élénk rozsdás fahéjszínű, be szegélyök rozsdássárga, mely az utolsó felé mindjobban fehérbe megy vállfedők sárgásfehérek; felső farkfedők és az alsó test oldalai szi FÜGGŐ CZINEGE REMIZA PENDULINA (L) SZAKÁLLAS CZINEGE PANURUS BIARMICUS (L) JÖZEÉRE mere öGÉs re ő " XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. 687 ínűen Minssdra a szárny alatt sárgás rozsdás fahéjszínbe haj- szélső farktollak tőben s belső lobogójuk kétharmadrészén feketék t fehérek, a következő hosszabb farktollakon a rajzolat ugyan- ete helyett barnás fahéjszínű, a fehér pedig szürkés és pisz- gye zek után következő farktoll-pár rozsdássárga fahéjszínű, végén . többi farktoll élénk rozsdás fahéjvörös; szem sárgásfehér; narancssárga ; lábak feketék (L. I. köt. V. tábla.). A tojónak a, feje szürkés fahéjszínű, háta sem oly élénk s szürkés alsó fark-fedői nem feketék, hanem halvány sárgás rozsdaszínűek. ál a rozsdás fahéjszínt rozsdássárga szín pótolja minden vö- s nélkül, hátuk közepe fekete, valamint kantárjuk is, a fark pső tolla rozsdasárga, a többiek feketék, hegyük — a legszél- lész külső lobogója — piszkosas sárgásfehéren szegett. öke: H. saga aki Sz. 65—67; F. 77—89; L. 2—21; rajzi elterjedése inkább déli és keleti s az Altáj hegységig e előfordul, bár ritkán, Angliában is. Közönségesebb a német- jy nádasokban, Dél-Francziaországban, az Al-Duna vidékein, mentén, Sziciliában, Kis- Ázsiában. Németországban csak helyen- nagy számban találták. Nálunk úgy a Fertőn, a Balaton mel- nczei tónál, a Mezőségen, s egyébb nagyobb nádas, mocsár- en él s nem is ritka. Igazi otthona a magas, czímeres náderdő, sűrűségeit soha sem hagyja el; tartózkodási helyének megválasz- tehát lényegesen eltér a többi czinegéktől. Egyébként azonban igazi mészetű ; mint rokonai az ágakon, csak úgy ügyeskedik, hajló- szgat ő a nádszálakon, s keresgél a rovarok után vagy czimerek érett magvait. A költési időszakot kivéve mindig társaságokban, kisebb csapatkákban akadhatni reájuk s a mint egék a gyümölcsösöket, erdőket végigcsatangolják, bevadász- kószálnak ők a nádság ingó-bingó rengetegeiben. A nálunk ds itt maradnak, de sohasem állandóan bizonyos pontokon, 1 mocsár-területek vagy tóságok területén belül ide-oda kó- a nádasokban. Itt ők játszák azt a szerepet s megjelenésök képre emlékeztet, melyet az őszapó czinegecsapat az erdőben ytonos mozgásuk közben mindig hallatják finom, ezüst csen- gú egytagú csin, csin hangjukat vagy szít, szit, zisz, zisz hivoga- Embertől nem félve, bizalmasan settenkednek alig egy-két ivolban, csak valami ragadozó madár megjelenése ijeszti meg n kis társaságot, mikoris surranva tűnnek el a nádas sűrű 688 XIII. REND. ÉNEKLŐK. aljában. Télen a meghalványult nádban, úgy nyáron is az aggottasbai tollazatukkal határozottan alakoskodnak s ez nem egy komoly veszélyt. védi meg életöket. Fészkelésre a kóbortársaság szétválik s a párok magukra marad bizonyos kiválasztott területen. Tanyájukat valami zsombékos, buczki helyre, nádtorzson vetik meg, alig pár arasznyira a víz fölött. A f szek alapja és burka nádlevelekből, vékony nádszálakból készül, seje pedig száraz nádczimerekből, vagy finom szálacskákból, néha eg tollacskákkal is bélelve. Először április második felében költenek, más szor juniusban. 5—7 tojása kissé nagyobb, mint a szénczinegéé, ki alakú s fénylő fehér alapon, halvány barnásszürke vonalkákkáb a czolatokkal, pontokkal rajzolt. Tojásmérték: H. 158—185 Sz. 13—142 mm. A szülők felváltva ülik a fészket s közösen ápolják fióká vezetik, gondozzák, míg önállóságra jutnak. Élelme: mindenféle vízi rovar s ezek álczája, legyek, szúny pókok, kisebb pillék, levéltetvek s őszszel meg télen, kiváltképpen. nádmagvak. (razdaságílag tehát lényeges hasznot nem hajt s 88 csak részt vesz a kellemetlen szunyograjok, mocsári rovarok számái korlátozásában, de mint a természet kedves és ékítő szárnyasa közö voltánál fogva is, méltán óvandó és kimélendő. 143. NEM : SZÖVŐ CZINEGE. REMIZA Stejn. 1886. A csőr egyenes, hegyes és vékony végű, középen erősen nyomc fark félakkora, mint a test hossza, végén kivágott;.az első evező . nevészedett s rövidebb, mint a másodiknak egyharmadrésze, 3., 4. evező leghosszabb ; a lábak erős ujjúak s vékony, hosszú, de a igen erős karmúak. Vizek környékén, de nem magában a nádba s így mintegy összekötő kapcsot alkotnak az erdei- és nádi czinegé XLVI. CSALÁD. CGZINEGEFÉLÉK. 689 PA 47 .. A FÜGGŐ CZINEGE. . Remiza pendulina (L.) 1758. pendulinús L. — Parus narbonensis Gm. — Parus polonicus BRiss. — .pendulinus Bor. — Aeg. polonicus, pendulinus, medius, macrourus BRHM.!) spies nevei: fügemadár ; figemadár;$ remicz (FöLpi J.). ei: lásd nemi jegyeket; kisebb, mint a kék czinege. sa. Az öreg hím feje a hátig piszkos fehérszürke, a homloka s; homlok, kantár, szeme tája a fülig fekete; alul piszkos rózsaszínű, a begyen kissé sötétebb foltozás nyomával; áll és ; hát és váll rozsdás fahéjvörös; a felső kis szárny- és a kissé Itozott farkfedők rozsdabarnák, valamint farcsikja is; evezők és "násfeketék, keskeny, a másodrendű evezőkön szélesebb szürkés- éssel; a másodrendű szárnyfíedők vöröses gesztenyebarnák. onlít a hímhez, de fejének szürkesége rozsdássárgába hajló de szemfoltjuk nincsen. éke: H. 106—113; Sz. 5—54; F. 45—48; L. 14—15; 9 cm. ; : JOELZ. fajtához tartoznak s fejök búbja gesztényevörösbe hajló. n, kivált a Duna ligeteiben, Pozsonytól le mindenfelé előfordul in a fűzfákat, rezgő- és fekete nyárfákat, éger-fákat kedveli, k környékén nőnek s nádas, sűrű, bozótos, mocsaras aljuak. agját, mely nyujtott cziüüű, cziééé szótaghoz hasonlít, sokszor ben s élesebben is ejti. Megfigyeléseim szerint a nálunk élő 690 XIII. REND. ÉNEKLŐK. függő czinegék költözködő madarak, melyek márcziusban érkeznek hozzánk s szeptember végén, október elején hagynak el. Ilyenkor tóságok náda- saiban nagy számban láthatjuk őket s mindenfelől szól siralmas hivo-. gatójuk, noha mint tudjuk, a nádasokban egyébként nem fordulnak" A függő czinege az európai madarak közt a legművésziesebb s szebb fészket építi. (L. I. köt. 45. kép.) A parányi állatkát tekintve, vi ságos remekmű az. Rendes alakja szabályos zacskó, melynek felső részéből külön bejáró-cső szolgál ki; az egész valami vékony lecsüngő ágra fonva s felakasztva. Találni kosáralakuakat, sőt kettős fészkeket is. Ár közepe táján kezdik építeni a fészket, még pedig közösen; azontúl rak folytonosan, sőt mint észleltem, még akkor is szüntelen javítja, töké bíti a hím, mikor a tojó már tojásain ül, sőt később is, mikor :! eteti. Szinte szórakozás, hivatás nekik a szövés. Bámulatos munká anyagául a fűzfák és nyárfák pelyhes barkáját használják, melyet szá faháncsszálakkal szőnek tömött egészszé; gyakran az ág végének pár le lét is bele dolgozzák a fészekbe. Először a fészek vázát csinálják meg sanként építik ki. Dolog közben fejöket gyors egymásutánban előre- rángatják, majd jobbra-balra, akárcsak varrnának vagy harisnyát nének. Bizonyos az — mit szintén megfigyeltem — hogy vannak k ügyesebb és ügyetlenebb építők, a mit talán korkülönbségnek is tulajdonítani. A fészket rendesen 3—4 méter magasban találjuk, láttam 10 méter magasban is, még pedig legtöbbször fűz-, fekete- rezgő nyárfán, égerfán. A fészkesfa vízparton szokott állani s me fészek víz fölé hajló ágon csüngeni, de gyakran találtam víztől táv. álló fákon is. Rendesen csak egyszer költ, mert a fészeképítés sok foglalja el. 5—7 tojása tiszta fehér s igen kicsiny. Tojásmérték: H. 14—15; Sz. 103—113 mm. 3 A fiókák 13 nap alatt kelnek ki. Csepel-szigeten hallottam, . nép a fészkeket szárazfájás vagy köszvény esetében felköti a fáj helyre, s ettől várja gyógyulását. ; A rovarvilág apró fajait, de a nádmagvakat is falatozza. Ha számbavehetően hasznos madár gazdaságunkban, épp úgy sehogy káros, ezért és érdekes voltánál fogva megérdemli oltalmunkat. . XLVI. CSALÁD. GCZINEGEFÉLÉK. 691 (ALCSALÁD. KIRÁLYKÁK. REGULINAE. - behajlók, a "ösÖLtő magasabb mint széles; termetre tegkisébb zöldes, szürkés olajszínűek, fejükön kissé meghosszabbodott nató tollakkal, sárga vagy narancsszínű sávval; tisztán rova- estémet tartózkodnak. 144. NEM : KIRÁLYKA. REGULUS Cuwv. 1800. saládnak egyetlen neme van, azért a jellemzés egészben . —— A TÜZESFEJŰ KIRÁLYKA. ; . Regulus ignicapillus (Baz. Tau.) 1820. gni canülla. BREHM. TEMM. — Regulus mystaceus VIEILL. — Regulus nilsonii Bnnu.) i : ökörszemnagyságú ; a szem fölött fehér s ebben fekete j. tetelének közepe narancssárga, különösen élénk a hímnél; narancssárgás árnyalatú folt; egészben hasonlít a következő nnal . hímpéldányait az avatatlan, sokszor felcseréli, azért lmeztetek. 3 sa 77—8; SES; F 3—35; L. 15—18; €s. 065— gyagoti részeiben honos, nevezetesen Angliában, Franczia- ágban, Ausztriában, Spanyol- és Olaszországban. Északra s a Skandináv félszigeten már nem költ. Általában sokkal mint a következő faj s leginkább a keresztes fenyőerdőket ink is ritka s úgy látszik inkább vonuláskor mutatkozik. Fész- nzszasái tudomásom, noha valószínűleg hazánkban is akadnak 87" 692 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A SÁRGAFEJŰ KIRÁLYKA. Regulus regulus (L.) 1758. XXX. tábla. (Motacilla regulus L. — Regulus eristatus Kocn. — Sylvia regulus LATH. — Regulus flavicapillus Naum. — Regulus vulgaris STEPH. — Regulus crococephalus BRwum. — Regulus auricapillus SELBYy.)] Jegyei: akkora, mint előbbi; szemén át nincs fekete sávolya; a hím fejtetejének közepe narancssárga, a mely színt elől és két oldalt czitromsárga és fekete szegés övedzi; a tojó fejteteje czitromsárga fekete. szegéssel. : Leirása. Öregek: fölül főszínük szürkészöld, a farcsikon sárgás . árnyalattal; a szárnyfedők sötét szürkészöldek, hegyük fehér, mi által két szárnycsík keletkezik; a szárny barnásfekete, a tollak külső szegése zöldes, a hátulsó evezők hegye szürkésfehér; alsó test szürkészöldes, . világosabb mint a felső részek; a fark szürkésbarna, zöldes szegéssel a tollak külső szélén; csőr barnásfekete; lábak barnák; szemei szürké Í A fiatalok szürkébbek, mint az öregek s fejükön nincs sárga sáv. 5 Mértéke: H. 79—9-8B; Sz. 5—57; F. 3—35; L. 15—t8; Cs. 0665—0"85 cm. Majdnem egész Európában, Skandináviában a Sarkkörig, keleten 607 é. szél.-ig előfordul. Ázsiában Japánig terjed, ha ugyan az ott élő nem tartoznak más fajtához. Nálunk szintén közönséges, de csak hegyvidékek fenyveseiben. A fenyvest csakis őszszel és télen hagyja mikor levonul a völgyekbe, kertekbe, gyümölcsösökbe — néha kóbor czinegékhez társulva — habár ekkor is inkább szükségből száll lombos fára, mert igazában mindig a fenyőhöz ragaszkodik s ha csak egy a ad is a közelben, bizonyára arra száll. Gyengébb teleken mindenkor lá a fenyvesekben; keményebb időjárás azonban délebbre hajtja e pa madárkákat. Őszszel már szeptember közepén túl s még inkább októ ben megérkeznek az északról leköltözködők nagy seregei. Néha a fe erdőket szinte elárasztják s heteken át élősködnek ott. Ezt tapasztaltam a Kis-Kárpátokban, hol igazán ezernyi mennyiségben lepték őszönte a Modor fölött elterülő páratlan szép fenyveseket. Kisebb-nagyobb . saságok sürögnek-forognak az ágak legvégén, folyton keresgélnek a rovarok után, szorgalmasan hallatva finom szítt, szítt, szí-szíszű, szrí-s. hangjukat. Viselkedésök részben a cezinegékre, részben a füzi 1951Nneg 59 [914929 [0ú10449 (1) SN4vaANYI SNIVHIIOHV (1) sn1nogy Ssn1nogy OdvZsSsO VHATVUHIH [ fadv9dvsSs "§ (4 í t z §z 4 s í. fé "a ké 1! k b . XLVI. CSALÁD. CZINEGEFÉLÉK. : 693 , kitartó mgákájában. Bizalmasan, "félölin nélkül foly- nera: törődnek a szemlélővel, még ha alig egy-két lépés- € ledett . hozzájuk. Tavaszszal a délre költözöttek márczius . költ. Fészke valóságos remekmű s e kis madárka kiváló jére vall. Rendkívül nehéz megtalálni, mert többnyire tekin- ságban a szurkos- vagy más fenyőfák összecsomósodott sűrű végeibe van rejtve s azok közé mintegy beszőve, különösen tető- hogy az egész alkotmány szinte oda van akasztva az ágakra ntúgy oldalt is, megtámasztva. Külső burka zöld mohából, belseje gyapotból, szőrből és tollakból készül; az erősen oldalvást, szűk bejárója van, a madár kicsiségének megfelelő Fészekalja 6—11, borsónál valamivel nagyobb tojásból áll, s vörhenyes fehér alapszínen, vöröses és sárgásszürke pon- y elmosódott foltozásuak. érték: H. 12—14; Sz. 8—10 mm. lás 13 napig tart. Juniusban másodszor költ, de ekkor fészek- db, mint első költéskor. láléka leginkább apró rovarokból, parányi legyekből, szunyogok- és lepkepetékből, álczákból, hernyókból, kukaczokból áll. aknak kiváló hasznos madara, mert rendkívül szorgalmas sőt kisebb számban télen is — működnek a fenyvesek ei ellen s éppen az ágak legvégét is megtisztogathatják, mert jük, apróságuk szinte oda utalja őket, a hol kívülök csupán a inegék keresgélnek élelmet. 694 XIII. REND. ÉNEKLŐK. XLVII. CSALÁD. BUJKÁLÓFÉLÉK. TIMELIIDAE. Le E nagy család java része külföldi s azért jellemezését nem szük- séges tüzetesebben adni, hanem elegendőnek látszik a nálunk hont alcsaládot és nemeit méltatni. A. ALCSALÁD. BUJKÁLÓK. TROGLODYTINAE. Termetök tömzsi; szárnyuk kerek, rövid, úgy farkuk is; csüdj hosszú; tollazatuk tömött, a farcsikon lágy, hosszú. Élénk, fürge ma rak, kiváló ügyes bujkálók; nagy gömbölyű fészkeket építenek gdb; farakások, kövek közé. ; 145. NEM : VIZIRIGÓ. CINCLUS Bechst. 1802. ; Rigószerű külsejökön feltünő a rövid, egyenesen elvágott . 3—4 evezőjük leghosszabb; többnyire sötétbarna színűek s fehérbeg Folyóvizek, források körül tartózkodnak a hegységekben s életét 8 .ezéljából a víz alá is buknak. A VIZIRIGÓ. Cinclus cinclus (L.) 1758. XXXI. tábla. (Sturnus cinclus L. — Motacilla cinclus ScopP. — Cinclus aguaticus BE. . Cincl. europgus Macc. — Hydrobata cinclus GRax. — Turdus cinelus LATH. — tilis cinclus MONTG.] 5 Népies nevei: halász rigó (Székelyföld); vizi seregély (FöLpI Jegyei: seregélynagyságú; torka és begye fehér, egyébként : szürke, helyenként barnás, farka 12, ritkán 10 tollú. 1929 100104149 sing se [8 (7) SHLAGTOTDOUL SALACGOTDOUL (CT) SÍYTIDNID. SNI9NID NHAHZSOHO DOLAIZIAN e XLVII. CSALÁD. BUJKÁLÓFÉLÉK. : 695 Ász B regék : a fejtető és a nyak hátulsó része kormosbarna; a nyak előrésze és a begy fehér; háta palaszürke, feketés szárfoltok- nya feketésbarna, szürkés tollszegésekkel ; a fark sötétbarna. A tojó Ti dalai nem oly szürkék. A fiatalok felül hamuszürkék, feketés el pikkelyszerűen rajzolva; alul szennyes, rozsdásba hajló őr fekete vagy barnásfekete; lábak szarúbarnák vagy barnás k , szem halványbarna; a szemgyűrű apró fehéres tollazással. XI. tábla és 26. kép.) árnak mell- és hasszinezete meglehetős változékony. A két : ím éz: az egyiknél ugyanis a fehér begy után gesztenyevörös zik, mely a mellről leterjed a hasra, a másiknál a gesztenye- teljesen hiányzik s az egész alsó test csak fehér, a mell alatt és ig szürkésfekete. Az előbbi szinezést főleg a Dél-Európában nyokon, ellenben utóbbit az északiakon találjuk ; de : nem hiá- neti színűek sem. k e: ET 90; Sz 86-95; F 47—53; L. 28—3; ron át a havasi patakoknál, pisztrángos vizeknél találkozhatunk : belül ugyanazokat a helyeket kedveli, a melyekhez a havasi s . ragaszkodik. És épp úgy, mint az utóbbi, a kristály tiszta, vízfolyásnak valóságos éke, vonzó jelensége. Annyira oda- ző ott, hogy a ki ismeri, szinte nélkülözi, ha nem láthatja futkosni, a zátonyokon forgolódni, surranva a part mentén gy a vizben bukdácsolni. Valóban különös madár ő! Mintha ny . természete egy sereg más madárfajból keletkezett volna. zmenti bozótok alján futkos, rigónak gondolhatnánk; majd ének, mely a szélvizek növényzete közt keresgél; azután meg kat árul el, mert úszni is tud s épp úgy szedeget, mint a ek közt kutatgató réczék; hirtelen azonban felugrik a vízből as s barázdabillegető módjára illeg-billeg; vagy alacsonyan el- 696 XIII. REND. ÉNEKLŐK. surran, valami hidra száll, egy-kettőt forog, mint az ökörszem, de csakhamar beleveti magát a zuhatagos, porzó vízbe, akár a prédát látó jégmadár, csakhogy nem tér vissza lesőhelyére, hanem pár méternyire a víz fene fut, vagy szárnyaihoz folyamodva, mintegy repül a víz alatt épp úgy. mint az alkamadár a tenger vizében. Tehát még buvár is, még pedig minő ügyes! Bukdácsolásait bámulva, majdnem elfelejthetnénk, hogy énekes madár. Pedig valóban az, hisz maga sieti azt bizonyítani, mert — 5—10 másodpercz mulva — a vízszinére kerülve, kiül valami tuskó s mélabús, a táj magányához illő dalocskáját hallatja. A legalsóbb ren és a legtökéletesebb madár, két szélsőség — sok átmenettel — egye: benne. A madarak közt ő a pisztráng: sebes, fürge, nyugtalan, rendkív eleven; nem szereti a csendesen, lomhán folyó piszkos vizet, hanem rohanó, zuhatagos, átlátszó hegyi patakokat. Minél vadabbak, örvénylő bek, annál inkább elemében érzi magát, nem kivánkozik máshová, él, ott hal meg. Csak mikor hó és jég temeti be kedves patakoc káit s a tél zordonsága dühöng a hegyvilágban, ereszkedik le a völgyek kisebb folyókhoz — a nagyobbakat, zátonyok és kavicsosok nélkül szűk ködő mély vizűeket azonban ekkor is kerüli. Sokszor elnéztem e feh mellű, sötét dolmányú madarat, a mint szinezetével is alakoskodott, mer felénk fordulva, fehérsége a kövön megtörő habhoz, háta ellenben va korhadt fadarabhoz, barnás kőhöz hasonló, s rövid, tömzsi alakja növeli csalódásunkat; s hányszor gyönyörködtem mesteri mutatványa mikor közeledtemre a részben befagyott folyó egyik lékének párkány hirtelen vízbe dobta magát, villantó gyorsasággal, mint a gondolat, s víz és jég alatt menekült, hogy a következő léken kisurranva repü odább. Tömött tollazatának értékét ekkor érzi igazán: az védi meg a ben, hidegben. A vizet, a folyás irányát csak kitartóbb üldözés : hagyja el, mikor félkörben kivágódik a part mentére s meglehetős m san, 100—200 lépésnyire, visszarepül; különben mindig előre tart, a folyást követi s felriasztás után csakhamar újból leszáll. Alig olvad el a hó a síkságban, a hegyek lábánál: telelő helye melyeket úgyis csak szükségből választott, csakhamar visszahívj honvágy. Visszatelepszik bérczei közé, csorgóihoz, sellőihez s márc; végén családot alapít. Nagy, gömbölyű, oldalt bejáró lyukkal biró fés szabad fagyökerek közé, hidak alján találkozó résbe (L. I. köt. 46. k korhadt, kiodvasodott fatuskóba, tág sziklaüregbe, falilyukba, mindig ! vetetlen a vízparton rakja. A kiválasztott odut rendszerint egészen ki s gizgazt, földet, mohát, csalitot hord össze, hogy vastag burkolatot jon otthonának, melynek belsejét finomabb száraz szálakkal béleli melegi XLVII. CSALÁD. BUJKÁLÓFÉLÉK. 697 ülményekhez képest néha akkora fészket épít, hogy inkább szemét- . mint madártanyának lehetne azt tartani; a gondosan készült c azonban csakhamar elárulja, hogy mesterséges alkotmánynyal guúnk. 4—6 tojása egyszínű fehér. ásmérték: H. H. 245—27; Sz. 19—19-3 mm. jó 15 napig üli fészkét, még pedig oly odaadással, hogy kézzel juk a kotló madarat. Junius végén másodszor költ. 4 asági jelentősége sok vitára adott alkalmat. mert számos helyen ék működését, minek következtében több országban üldözték, t tűztek fejére, akár csak a ragadozó madarakra. Nagy bűne: ka volt, miért is azok, a kik halászni látták és a kik felülete- idalúan itéltek, mert egyéb táplálékára nem figyeltek, fennen l ártalmasságát.. Ujabban — köszönet MACGILLIVRAY, GIRTANNER ATS von WACOUANT-GEOZELLES, stb. s különösen LIEBEY és FINSCH vizs- . — való képet kaptunk táplálkozásáról, úgy, hogy ma a már- engérre állított s üldözött vizi rigót teljesen érdeme szerint itél- neg. Kisült, hogy a efőleg halacskákat, halikrát pusztítós — mint S: é tében hangoztatták — csak mellesleg eszik halat és ikrát, éppen vizi rovarokból, vizi poloskákból, alsóbb rendű rákokból, szita- ezek álczáiból, férgekből, kukaczokból kerül ki élelme. Ha végig kedvencz -csemegéinek rovarnévjegyzékét, azt látjuk, hogy a Sialis, s, Hydrophilus, Notonecta, Nepa, Libellula, Phryganeák, (1am- lagenia, Ephemera közé tartozó fajokat tizedeli, ezek közt pedig ivadék, halikra veszedelmes ellenségei is vannak. Szó sincs tehát . a pisztráng tenyészetnek megbélyegzett károsítója, s habár il neki egy-egy halat fogni, valami jelentékeny kárt nem tesz. ; bebizonyosodott, hogy a mi halat elemészt, az legtöbbnyire en . sokat érő, mert haszontalan fajú. Azután meg sok oly patak- ödik, a hol hal egyáltalában nem is akad, ott tehát kárt nem et. Mindezek után teljes elismeréssel adózunk LIEBE-nek és FINSCH- kik szavukat felemelték emadár érdekében, a minek — pl. Baden- ) törvény szerint meg volt engedve irtása — határozott ered- is volt, a mennyiben a kellő felvilágosítás után nevét a rovott székéből nyomban kitörölték. Károsságát, mit a halászatnak haszon teljesen ellensúlyozza, sőt fel is éri; e mellett s;eszthetikai erítő en foglalkozott az egész avizi rigó kérdéssel, az Orn. Monatsschr.-ben 1894. évf. 330— , Monatsschr. 1894. évf. 209—211. 1.; Aguila 1894. 129. I. 88 698 XIII. REND. ÉNEKLŐK. szempontokat is figyelembe véve, kivánjuk, hogy e madár — hegyi pa- 3 takjaink igazi éltető eleme és ékessége — megérdemelt oltalomban része- . süljön. j 3 146. NEM : ÖKÖRSZEM. TROGLODYTES Vieill. 1809. Igen kicsiny, rövid farkú, vékony csőrű, kerek szárnyú, arány azonban erős, gömbölyded madarak. A csőr rövidebb, mint a fej; a f két szélső tolla rövidebb, mint a többi — egyforma hosszú — nyolez; a. második evező a nálunk élő egyetlen fajnál valamivel rövidebb, mint a leghosszabb másodrendű evező. B AZ ÖKÖRSZEM. Troglodytes troglodytes (L.) 1758. XXXI. tábla. (Motacilla troglodytes L. — Sylvia troglodytes BecHsr. — Troglodytes par Kocun. — Trogl. europgus VIiErLL. — Trogl. vulgaris TEMm. — Trogl. domes sylvestris BRHm. — Anorthura troglodytes RENN.)] Népies nevei: tüskebujkáló; csaláncsattogató; csuk. 3 Jegyei: legkisebb madarunk, még a királykánál (Regulus) is kis nek látszik, mert rövidebb farkú, gömbölyűbb ; felül főszine barna, a csikon némi rozsdás árnyalattal; a fejtető legsötétebb; a háton, szár farkon sötét, keskeny haránt sávolyozás; szemöldöksávolya fehér ( halvány rozsdabarnán árnyalt); a szemen át sötét sáv nyomul a fül felé; szárnya barna, a tollak külső széle rozsdás (a hátulsók eg azok), az első rendű evezőkön világos, a többieken fekete haránt kal; a kicsiny és középső evezők hegyein apró, fehér foltocskák v alsó teste halvány rozsdabarna, a torok és mell legvilágosabb, sőt fel áttetsző, némi, alig észrevehető sötétebb haránt erezéssel, mely az a fark alján, a hasoldalain élénk feketés, rozsdabarna és fehéres fark rozsdabarna, sötét harántcsíkokkal; csőr sötétbarna, az alsó töve világos; lábak barnás hússzínűek; szemei dióbarnák. A tojó mivel kisebb és fakóbb. A fiatalok lábai világosabbak, felső testök sö harántcsíkokkal és sárgás cseppalakú foltocskákkal tarkított. XLVII. GSALÁD. BUJKÁLÓFÉLÉK. 699 Mértéke: H. 8-8—10; Sz. 44—48; F. 29—31; L. 15—157; 0-79—0-98 cm. SZ Európában a 64" é. szél.-ig, mint fészkelő előfordul, szintúgy frikában, Kis-Ázsiában, Palesztina északi részén, Kaukazusban, an. A Farők szigetein élő példányok valamivel nagyobbak és a ytes troglodytes borealis Fiscn. 1861. fajtához tartoznak. Magyar föl- tözönséges madár s ott, a hol áthatolhatatlan bokrozatok, farakások, ek, tüskés helyek, sövények, szóval rendezetlen viszonyok vannak, re előkerül. Kiválóan kedveli a íÍriss vágásokat, a hol a levágott Jan, hasábokban fekszik, de már új gyökérhajtások, különféle is hatalmaskodnak a földszinén s helylyel-közzel kidöntött fa- . feküsznek; főleg, ha az ily területek forrásos, szálfás részletekkel a hol széldöntötte egész fák hevernek. giz-gazzal átnőve, sűrű es gyökereik pedig szabadon meredeznek szét, biztosan reáakad- Nagy mennyiségben találtam fészkelve a Kis-Kárpátokban, Bazin dor, Vöröskő táján a bükk- és fenyőerdőkben, melyekben a cszél- gyakoriak. Ligeteinkben, sőt mocsaras erdőinkben, pl. a Hanyság eiben, szintén számosnak mondhatom; különben úgy a hegyi a fenyvesek felső határáig, mint a síkságon egyaránt tanyázik, él több bozótot, sűrűséget találjon, hogy kedve szerint bujkál- azokban. Télen lehuzódik a házak tájára, kertekbe, sőt a tóságok ban is láttam. Nálunk részben állandó, részben helyetváltoztató mely legföljebb szelidebb vidékeket keres fel a zimankós időben, távozik tőlünk. é nyisága mellett örökké derült kedélye, virgoncz mozdulatai, ki- sé szentelennek tetsző, de ártatlan magaviselete és rendkívüli ügyessége jellemzi. Ismeri őt a gyermek, a nép, azért kicsiség nál — hiszen neve is onnét ered, hogy akkora csak, mint az : ne (alakja is hasonlít ahhoz) — vele példálódzik, mint a hogy dásainkban is ily értelemben szerepel: sNagyra viszed az ökör- lagyítás), eMellette óriás az ökörszem stb. De nem csak alakja, ágosabb tehetsége is megkapta népünk figyelmét, a mit a sBuj- lint az ökörszemv közmondás bizonyít. S hogy egyébként is van a, életre valósága, azt meg már abból a régi meséből tudjuk, erint a madarak pogsagválasztásán túltett a sason, ügyesen kiját- ég daliáját s így ő lett a király. revalóságát megcsodálhatjuk, mikor látjuk, micsoda ügyességgel B toszat a sövény közt, fagyökerekben, vadságos tüskékben, fa- ikásokban. Nincs az az egér, mely ebben a sürgölődésében túl- s3- 700 XIII. REND. ÉNEKLŐK. tenne rajta. Még földi lyukakba, falak. repedéseibe, csövekbe, padlások zugaiba, hidak alá is bekukkant s keresgél pókok, rovarbábok, peték stb. után. Szemeinkből kiolvassa jó vagy rossz szándékunkat s e szerint bizal- mas vagy pedig félénk. Ha gyanupörrel él, azonnal úgy elrejtőzködik, mintha a föld nyelte volna el s abban a pillanatban ott surran el észrevétlenül, a mikor és a hol legkevésbbé gondoljuk. Messze nem repül, mert erősebb a fürge bujkálásban, mint a repülésben. Mikor biztonság-. ban érzi magát vagy tudja, hogy tőlünk nincs mit tartania: kiül valami ághegyre, karóra, göröngyre, tuskóra, korlátra s vidám bókolgatás közben . cseregeg, cserekek cserekök formán cserreg, farkát hetykén feltartva, forgo- lódva, a következő perczben azután apró gummilapdaként ugrik le s. ismét föl, mert perczig sem tud nyugodtan lenni. Annyi életkedv, derült- ség van lényében, hogy alig fér bőrében. Szomorúságot nem látszik i ismerni; csak boldogságról, örömről tud. Éneke is kifejezi természetét: nincs abban egyetlen bús hang, lassú ütem; gördülő, végtelen friss, messzehangzó, vidor strófa az, csengő, sebes változatok egybeolvadása s. . annyira szép, hogy a kanári madár énekéhez hasonlítható. Télen, nyáron, melegben, hidegben énekel, a párosodás szakában természetesen legszor galmasabban, csak napvilág legyen. Borus időben nem igen beszédes. Az avatatlan többnyire nem tudja, — hallván ez éneket — hogy e kis madárka torkából fakad az az aránylag hangos, erős dalolgatás. Tulságos nagy, művésziesen, tömötten készült fészkét száraz növ szálakból, levelekből s vastag moharétegből gömbölyded vagy tojásc alakuan rakja meg, belül tollakkal melegre béleli s csak az oldalon ha magának bejáró lyukat. A fészek rendszerint alacsonyan, valami rő száraz ág-, farakás közt, kőhányásban, kirothadt fatuskóban, szénéget kunyhóban, erdei kalibában, töltésben, széltörés következtében kidüli fák sűrű gyökérzetében, sövényben, borostyánnal felfuttatott falak zug ban, sőt földi üregben található. 6—8 tojásból álló fészekalja ápri második felében teljes. A tojások fehér alapszínen vöröses pettyezésűt sokszor vérvörösen pontozottak. (XL. tábla.) Tojásmérték: H. 14—15; Sz. 119—13 mm. Juniusban költ másodszor. A tulajdonképpen szaporítás czélj épült fészkeken kívül az ökörszemek még hálótanyául szolgáló fészk. is szoktak készíteni, melyek majdnem tisztán mohából vannak rakya a tollbélelést nélkülözik. 4 A fiókák 13 nap mulva kelnek ki, s valóban kedves látvány e: a tollas törpéket elnézegetni, midőn holmi száraz gyökéren, ágon máshoz simulva ülnek s aggódó szülőik odaadó gondoskodását élv XLVIII. CSALÁN. POSZÁTAFÉLÉK. 701 lenül alvilági töspékre mesebeli csúcsos sapkás, nagyszakállú öregekre sasol az ember, kik a fatuskó alá rejtett lakásuk- ttak a külvilágra egy kis friss erdei levegőt élvezni. Háborgatás I az "egész társaság szétberren s egérgyorsan tűnik el a szeder- csalánok és gazok közt. álékát leginkább pókok, hernyók, álczák, bábok, rovarpeték, arok, légy- és szunyogfélék teszik. Télen, szükségben azonban ókat, magvacskákat is megeszik. Habár valami kiváló hasznot már csak komikus, vonzó, kedves napsugaras lénye is meg- ogy oltalomban részesítsük. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. SYLVIIDAE. éneklők rendjének legjellemzőbb madarai. Csőrük rövid, vékony — knél erősebb — árszerű vagy gyengén hajlott, a felső káva élein — rye előtt — alig látható kis kivágással; a szárny hegyesebb, mint ládnál, szabályos; a másodrendű evezők rövidebbek, mint az ek, az első evező rendszerint rövidebb, mint a második fél- 2 aA fark. középhosszú, arányos; a csüd valamivel hosszabb a yire -költözködők ; szabadon álló csészealakú fészkeket, (kivéve ) raknak fákon, bokrokon és nádban; legdallamosabban, leg- A. ALCSALÁD. POSZÁTÁK. SYLVIINAE. Ba szedegetik 702 XIII. REND. ÉNEKLŐK. 147. NEM : SZÜRKEBEGY. ACCENTOR Bechst. 1802. Első evező kicsiny, elcsenevészesedett, rövidebb vagy épp oly hosszú, mint az elsőrendű evezők fedőtollai; 3—5 és 3—4-ik evező leghosszabb szárnytoll; hátuk színezete és rajzolata olyan, mint a verébé. Bokrokban, sűrű aljazatokban, némelyek havasok tetőin, sziklákon, meglehetős rejtett életet élnek, ökörszem és vörösbegy módjára bujkálnak. A HAVASI SZÜRKEBEGY. Accentor collaris (Scop.) 1769. (Sturnus collaris ScoP. — Fringilla gularis SPRÜNGLI. — Sturnus montanus, Motacilla alpina Gum. — Accentor alpinus BEcuHsr.)] : Jegyei: pacsirtanagyságú; első evező rövidebb, mint a nagy evezők fedőtollai; az összecsukott szárnyak hegye a fark közepéig ér; a fark- . tollak hegyén rozsdásfehér vagy fehér foltocska, mely a középsőkön . legkisebb; ugyanily foltocskák vannak a nagy és középső szárnyfedő- ; tollak hegyén, melyek két harántcsiíkban folynak Össze ; az öregek torókát foltja fehér, feketén foltozott. Leirása. Öregek: felül hamuszürkék, a hát barnásfeketén hogszanió foltos; a begy barnásszürke; a szárnyfedők elől feketék, hátrább szürkés- barnák; az evezők sötétebb barnásszürkék-feketések, a nagyok. külső széle világosabb, a kisebbeké rozsdás szegélyű s fehéres hegyű; a mell és has, főleg az oldalakon, rozsdavörös, fehéres tollszegésekkel; a fark- tollak sötét barnásszürke, feketés szegéssel; alsó farkfedőik feketések, rozsd: z fehér szegésűek ; csőr feketésbarna, az alsó káva töve sárgás ; lábai ba hússzínűek; szemei barnák. A fiatalok torkán nem oly kirívó folt látszik, alsó testök hamuszürke, a középen világosabb sárgásba játszó, söt szárfoltokkal, egészben inkább hasonlítanak a következő fajhoz, csakhoi nagyobbak. Mértéke: H. 16—17; Sz. 9-5—-104; F. 62—67; L. 27; 14—145 cm. Közép- és Dél-Európa magas hegységeinek lakója, így a Pyre sokban, Alpokban, Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, Kaukazusban, ÉS: : isadepng - Uosineg -s8 [I8HSZJ T0UI0JUJ "xüid 1pu pe. A3599N ap 19 (1) vVÁNOINHJOHd VTIIOIINY (1) SIHVINCON HOLNAIJV HdvAVUSZOd ILdHH AXAOHdHHdNzS I4Hdd4yH XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. ; 703 pan a henye fenyőövben, sőt még magasabban fordul elő. Nálunk . Kárpátok legmagasabb részein, helyenként nagy számban él. sad jön mélyebbre s legalacsonyabb tanyája — mint Csaró J. írja — j, hol 1130 méter magasban költ. Télen azonban a zord idő A igazi lakóját is lehajtja a völgyekbe, a hegyek lábához, mikor b csapatokba verődve még a mezőkön is előfordulnak. én már párosodik. A hím ilyenkor — pacsirta módra — elkedik a légbe s énekével hizeleg párjának. Hangja dallamos s a búbos pacsirta énekéhez hasonlít. Hivogatója is pacsirta- - jlőrték: E . 22—94; Sz. 16—17 mm. en apró lakat főleg fűfélék magvait, bogyókat, részben apró csigákat eszik. Gazdaságilag nincsen jelentősége; de . megérdemli, mint a havasok egyik ártatlan dalosa, élénkítője. . AZ ERDEI SZÜRKEBEGY. Accentor modularis (L.) 1758. XXXII. tábla. 1: modularis Ez Sylvia modularis LATH. — Tharrhaleus modularis yei: körülbelül verébnagyságú; első érerőle oly hosszú, mint vezők fedői; a szárnyon egy fehér csík; az öregek torka, begye alai sötét hamuszürkék, a fiatalok torka és begye sötét rozs- feketés szárfoltokkal; fark szürkésbarna. Öregek : fejtető barnás hamuszürke, sötétebb, nem igen foltokkal; a hát barnafekete, erősebben kirívó szárfoltozással ; -egyszínű barna; hasa fehéres, oldalai rozsdásszürkén árnyalt sötétebb, a farkalja rozsdásfehér alapon, feketés szárfoltokkal; a nyfedők s hátulsó evezők hegyén fehéres foltok, egyébként a barnásszürke, rozsdabarnás tollszegésekkel ; csőr fekete ; lábak 704 XIII. REND. ÉNEKLŐK. barnás hússzínűek; szemök barna. A tojó valamivel halaványabb. A fia- talok alul sárgás szürkefehérek, sötéten foltosak, felül barnák és feketén foltosak, pettyesek. 5 Mértéke: H. 14—15; Sz. 64—66; F.55—57; L. 2; Cs. 1—118 centiméter. : Majdnem egész Európában költ, a 707 é. szél.-ig; az Ural-hegy- ségben azonban csak a 60" é. szél.-ig. Északról őszszel Dél-Európába költözködik, néha Afrikába is. Palesztinában azonban állandó madár. Nálunk elég gyakori, csakhogy rejtett életmódot folytatván, elkerüli a. figyelmet. Tavaszszal az országos középnap szerint: márczius 29—30-án . érkezik hozzánk. Néha egyesek gyenge télen vissza is maradnak, így . Csaró J. feljegyezte deczemberből, Alsó-Fehérmegyéből. Költözködéskor élő sövényekben, bokrozatos kerítések körül, vágásokban, sűrű erdőszéle- ken akadhatunk reája s őszszel — szeptember végén, októberben — hegyi vágások sokszor csak úgy hemzsegnek tőlük. Sötét tollazatuk, buj- káló természetök s kivált éles szrí, szrij, szürrí hangicsálásuk különböz- teti meg őket, a gazos tarvágásokban ilyen tájt szintén számos má; apró madártól. Nyári tartózkodásra különösen hegyi erdőket, melyek sűrű aljazatuak, fiatal áthatolhatatlan fenyővágásokat, szóval sötét növé összevisszaságot keresnek. Lapályos erdőkben, bokros angolkertek is megtelepszik ugyan, de a hegyeket inkább kedveli, sőt felhatol havasokra is a henye fenyőövbe. Viselkedése a vörösbegyre s részk az ökörszemre is emlékeztet; éneke is előbbiére emlékeztet, csakhogy lamivel erősebb. Április végén először, juniusban másodszor költ. Fészl alacsonyan, sűrű bozótokba, sövényekbe, boróka-bokrokba rakja. A kü burkolat sok zöld mohából, finom ágacskákból, gyökerekből, növén szálakból készül, csészéje pedig még finomabb száraz szálakkal, gya , juval, szőrökkel van bélelve. 5—6 egyszínű halvány zöldeskék tojása hét alatt kel ki. Tojásmérték: H. 185—197; Sz. 144—15 mm. Élelme részben pókokból, rovarokból, álczákból, hernyókból, bokból, részben magvakból áll. Táplálékában nyáron, főleg a rovar nyomó s fiókáit is tisztán azokkal neveli föl. A káros rovarok pusztítás mellett dudvamag fogyasztásáról sem kell elfelejtkeznünk, mert csakugya számba vehető az, ha látjuk, hogy a vonulók nagy mennyisége ta gá sokban elhatalmaskodott különféle gazok magvait, a eczinegék, pintyek sti társaságában falatozza. Mindenképpen pártfogást érdemel. öv 4 án XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 705 148. NEM : -POSZÁTA. 7 hí . —— — SYLVIA Scop. 1769. j rkék vagy barnák, egyes fajoknál a fej filésosabb másoknál sapkás rajzolatú. Nem élnek csapatban, csak vonuláson verőd- plálékuk megkeresésére ; bokrokban, erdőkben tartózkodnak, lnak; a hazai fajok mind költözködők ; a hímek kiváló szépen fészkeiket vastagabb és finomabb növényszálakból — néha hálót is felhasználva — építik; tojásaik fehér vagy fehéres , barnán és szürkén foltozottak. . A KARVALYPOSZÁTA. Sylvia nisoria (Becusr.) 1795. Ila nisoria Becusr. — Curruca nisoria Kocn. — Adophoneus nisorius ruca JAGIMBÁS BRuw. — Philacantha nisoria GLoc.)] biz ME ájsáó, de e lkskobb s rdaktobb poszátánk ; a (fiataloké barna); fölül hamuszürke, alul fehér apró sarló- ke foltozással, úgy hogy a karvalyhoz vagy kakukhoz hasonlít ; y négy szélső farktoll hegye fehér; alsó farkfedők fehér sze- ébként szürkék, a két szín találkozásánál legsötétebbek; a felső ntén fehér és sötétszürke szegésűek. A tojó alsó testének kar- ása gyérebb, a mell és has közepe egyszínű fehér, háta sba játszik. A fiataloknál az alsó test foltozása alig látszik ljebb az oldalokon; főszínük felül világosszürke, elmosódott . tollszegésekkel, egészben tehát barnásszürke; homlokuk szemsávolyuk halvány rozsdásszürke ; alsó részeik fehérek, . rozsdásszürkés, a begy táján agyagsárgás árnyalattal. Csőr az alsó káva töve világosabb; lábak szürkésbarnák. ig madarai. 1I. 89 706 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Mértéke: H. 165—175; Sz. 87—88; F. 72—74; L. 23—94; Cs. 12—13 em. ; ; Középeurópai madár, melynek északi elterjedése Dániáig, Svéd- ország déli részéig nyulik. Angliában ritka vendég s nyugat felé, általá- ban a Rajnán túl alig találták. Kelet felé Közép-Ázsiáig hatol. Mint egyebütt, úgy hazánkban sem fordul elő minden területen, hanem inkább csak helyenként; így hát a poszaták közt a ritkábbak közé tartozik, noha néhol, különösen ligetes területeken, bozótokkal bővelkedő nagyobb kertekben, gyümölcsös vidéken, hol bokrok, utakat szegélyző élő sövé-. nyek és fák bőven vannak gyakrabban, több párban költ. A Kis-Kárpá- tokban, a fenyvesek mélyében, egy nagyobb tisztáson álló vadszederrel . és vadrózsákkal átnőtt kisebb fenyőcsoportban is találkoztam vele. Kőszegen néhány pár mindig költ, csak 1874-ben nem jelentek meg Gyakori fészkelőnek mondhatom Fehérmegyében is (Velencze vidéké Éneke dallamos, zengő strófa, de jellemzi bizonyos veréb- vagy gébics szerű erős cserregés is: csek, csek, csek, csak, csek, csarrrrrr, a mi más poszáta nem hallat. Ének közben néha pár méternyire felem kedik a fáról, mint a mezei poszáta (Sylvia sylvia). Telelő helyeiről m lehetős későn, az országos középnap szerint: április 29-én jön vissz java részök azonban csak május első felében telepszik meg. Máj végén tüskebokrokba, galagonya sövénybe, vadszederrel beindázott sú bozótokba, 1"2 méter magasan vagy alacsonyabban rakja fészkét, m. hasonlít a többi poszáták fészkéhez, csakhogy nagyobb. Rendesen tojást tojik, melyek sárgásfehér vagy igen halavány olajszínű al zöldesbarnán és ibolyásszürkén foltosak, különösen a tompább t végen. Tojásmérték: H. 20—92; Sz. 15—16-4 mm. j A tojó — a déli órákban a hím is — két hétig kotolja fészek A fiókák öröklik szüleik félénkségét, óvatosságát, közeledtünkre azc belevetik magukat a sűrűségbe s úgy eltűnnek, hogy nem egy hi találjuk meg. Szeptember első felében délre költözködnek. Tápláléka FOVATO hernyókból, bogarságból, álczákból áll, őszszel azonban bogyóka kivált bodzabogyót és a Rhamnus frangula gyümölcsét — eszi. nos, kedves énekű s így barátságunkra méltó madár. XLVIII. GSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 707 . A KERTI POSZÁTA. . Sylvia simplex LArn. 1787. XXXIII. tábla. vlv 1 hortensis Becusr. — Motacilla hortensis Gwm. — Sylvia eedonia VIErLL. — ensis Kaup. — CGurruca hortensis, grisea BRum. — Sylvia salicaria Newr.) ei: gyengébb a verébnél; fejtetője, mint egész felső teste, egy- násszürke, szintúgy egyenes végű farka is; a szárny kissé mint a hát, világosabb tollszegélyekkel; az alsó szárnyfedők agyagsárgás árnyalattal; alsó teste világosabb, mint a háta; has közepe és az alsó farkfedők fehérek; a torok, begy, alsó rozsdásszürkésen árnyaltak; egészben egyszínű szürkének lát- világosabb, őszszel olajbarnásabb, mint nyáron és tavaszszal; lomkékesek, talpa sárgás; csőre sötétbarna, az alsó káva töve sabb; szemei dióbarnák. ; léke: H. 135—143; Sz. 78—8; F. 59—6; L. 2—2:15; ban a 659 é. szél. alatt) is észleltek. Kelet felé kédába is onos a Kaukazusban, északnyugoti Perzsiában, Palesztinában. lírikába költözködik s mélyen lehatol az Egyenlítőig, sőt Dél- . Nálunk ligetekben, bokorcsoportokkal és fákkal bővelkedő taáegzólb sűrű ési erdőkben tartózkodik lapályos és sál úö ériéke erős, tiszta, egyes hangjai fuvolára énlékezs elmét tek-tek-tek-szerű csettegéssel fejezi ki. elye táján rendszerint megkezdett s félbehagyott fészkeket is madárvonulás elemei Magyarországban 1891-igs 166. lap idevágó adatsorozatából 30. és Ungvárt április 6. datummal, mint biztos hibákat, a középnap számításá- 89: 708 XIII. REND. ÉNEKLŐK. találhatunk. 5—6 tojásból álló fészekalja meglehetős változékony szine- zetű, némelykor a barátposzáta tojásokhoz hasonló, többnyire halvány olajszínű alapon, barnásan, szürkésen elmosódottan foltos, pettyes; azon- ban vörnyeges, zöldesfehér, fehéres alapszínű fészekaljak is akadnak. Évente csak egyszer, május végén vagy junius elején költ. Tojásmérték : H. 20—21; Sz. 145—155 mm. Fészkét a legkisebb zavartatásra elhagyja még akkor is, ha tojásai már meglehetősen kotoltak. Augusztus végén és szeptemberben távozik . tőlünk. Körülbelül ugyanazt eszik, mint a többi poszáták, csakhogy az édeshúsú bogyókat, cseresznyét, bodzát, málnát, ribiszkét stb. még . jobban szereti, mint rokonai s őszszel majdnem tisztán ezekből él. Kárt. nem tesz — gyümölcsevését számba se vehetjük — s örülhetünk, ha a kertekben, a ligetekben tanyát üt s énekével gyönyörködtet, HG YZESESÉRÓ ; tásaival, hernyózásaival pedig javunkat szolgálja. 58 A MEZEI POSZÁTA. Sylvia sylvia (L.) 1758. (Motacilla sylvia L. — Curruca cinerea BRiss. — Sylvia rufa Bopp. — Motaci dumetorum Gum. — Sylvia cinerea Larn. — Sylvia fruticeti BEcHsr. — Stoparol cinerea Bp.) Népies nevei: A poszátákat fajilag nem igen különbözteti a n a következő elnevezésekkel illeti őket : csádészó ( Vasm.) ; csóvánka (Nógr megye); $ sövény bujó; csaláncsipegető; csaláncsapó (Erdély). Régi . vök: nyomorék (Schlügli szójegyzék). É Jegyei: akkora mint előbbi; első evezője igen kicsiny, rövidi mint a szárnyfedők, melyek — úgy a hátsó evezők is, különösen ki szélükön — fahéjszínűen szegettek; a szélső farktoll tulnyomóan í a következőnek hegyén fehér foltocska ; felül főszíne szürkésbarna, rozsdás árnyalattal, a fejtető aránylag legszürkébb; a fark és Sz sötétebb barnás; alsó test fehér, a begy halvány megyszínű, az ol agyagsárgás, ibolyásszürke árnyalattal; a tojó barnább, begye késebb, agyagsárgásabb s nem oly ibolyás árnyalatú; a fiatalok a hoz hasonlítanak, barnábbak mint szürkék, szárnyfedőik sze rozsdásabbak. Csőr sötétbarna, az alsó káva töve sárgás; a láb és mok sárgásbarnák; szem világosbarna. X Csóván — csalán, csóványos — csalános és nem sovány szóból. , KIS .POSZATA POSZATA KERTI XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 709 riéke: H. 136—147; Sz. 72—7T7; F. 611—65; L. 2—9-15 : 117 em. ; 3 egész Európában — kivéve a magas Északot — költ. iában a 65" é. szél., az Ural hegységben a 60? é. szél. alatt Altáj hegységben élők sötétebb szürke fejűek s a Sylvia sylvia L fajtához tartoznak. Nálunk igen közönséges; mindenütt, hol m igen magas bokrok, élő sövények, tüskés bozótok vannak, I fogunk vele. egyaságyaztáatákáó szereli az egyes alacsony bokrokkal t fasorok közelében fekvő bükköny-, luczernatáblákat is. Vágá- - intén tanyát üt — még a hegyekben is — csak tulságos maga- ák ne legyenek, hanem inkább jó sűrűek, s egyes magfákkal s, világos erdőkhöz nem vonzódik; ligetekhez, nagyobb azonban annál jobban. Igen nagy számban láttam a Duna és ernával beültetett töltésein, melyeken bizonyos távolságban ok feküsznek, és a hol eiggezégszsttjási sem hiányoznak. Megérkezé- ik 5 fürge, bujkáló iiuééketa, fetések vidor, könnyelmű beveze- ntha csak azt mondaná: cMit bánom én, hogy másnak gondja dalolgatás közben való felemelkedése s leereszkedése, különösen Repte hullámos, gyors; csakhogy nagy távolságokra nem igen cább bujósdival tölti idejét. Farkát gyakran billenti s fejét ide- g atja ; repülés közben is megcselekszi — főleg ha megijed s vagy sűrű növényzet közé száll — hogy farkát megemelve ugrál a levegőben. Gyakran kiül valami gazbokor, ághegy tete- derült hangon így hivogat: Hozd, vedd, vedd, vedd ; Y félelemét rá, rá hangon fejezi ki. ét igen alacsonyan, sűrű gazba, csalános, szederindás bok- luczernába, élő sövénybe rakja. Az építésnél fonnyadt növényszá- álakat, háncsot, egyes lószőröket, barkát, pókhálót használ föl. én, május elején 5—6 változékony szinű tojást rak. Barnás- pszínűek s olajbarnásan, ibolyásszürkén pettyezettek, foltozottak ek, .de van zöldesfehér színű, zöldesbarnán és ibolyásszürkén . pettyezett fés ekalj is. ásmérték: H. 165—187; Sz. 136—142 mm. Jnós feljegyzése. 710 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A fiókák 13 nap mulva pillantják meg a napvilágot s jól elrejte fészkökben gondos nevelésben részesülnek. Ha azonban mégis reáj bukkanunk, az anyamadarak — a mit a többi poszáták is tesznek mintegy ájultan, eleresztett szárnynyal lebegnek el fészkök tájáról, út hogy akaratlanul is reájuk fordítjuk figyelmünket; éppen ezt akarják, m így szemünket a fészekről elterelik s e cselvetéssel nem ritkán megmer családi boldogságukat. Juniusban másodszor költ. Szeptember első fi ben költözködik s ekkor a bükkönyökben, sűrű kukoriczákban, kend. len-, kölestáblákon gyakorta látjuk a sűrű növényzetből ki s abba cs hamar ismét-besurranni. A telet Afrikában töltik. Különböző rova apró bogarakkal, pókokkal, hernyókkal, bábokkal, álczákkal él s öszszel a bogyókat sem veti meg, mégis a poszáták közt legkevé ragaszkodik ez utóbbi falathoz s nem is szokott a kertekben, a máln bodza, ribiszke stb. bokrokon megjelenni, mint a többiek. Védelmét szinte fölösleges hangsúlyoznom. A KIS POSZATA. Sylvia curruca (L.) 1758. XXXIII. tábla. (Motacilla curruca L. — GCurruca garrula BkRiss. — Sylvia garrula Bucusr. CGurruca dumetorum, molaria BRHum. — Stoparola curruca Bp.) ( Népies nevei: I. előbbi fajnál. 5 Jegyei: kisebb mint előbbi, melyhez szinezetre is hasonlít, . hogy fölül egérszürke, különösen a fej tiszta; a hát barnás, de ném. dás árnyalatú; szárnyfedői nem fahéjszínűen szegettek, 1-ső evezője . hosszabb, mint amazok; a 2-ik farktoll hegye nem mindig fehér; ólomszürkék. ; a Mértéke: H. 12"55—136; Sz. 62—65; F. 55; L. 18—2; Cs. : centiméter. Ez a faj is egész Európában, tűgjd csaknem a Sarkkörig hon Kis-Ázsiában, Palesztinában. A Volgánál, Észak-Perzsiában, Szi ésszakkeli Khinában a Sylvia curruca affinis helyettesíti. Bokros kertekben, vágásokban, ligetekben, gyümölcsösöket szegélyző élősö körül található ; rétekre, mezőkön álló kisebb bokrokba, luczernásba, könybe nem telepszik. Megfelelő tartózkodási helyein hazánkban is denütt közönséges. ; XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. Zit ilső érkezésének országos középnapja: április 11—19.x fegjövetelét jellemző énekével azonnal elárulja, mely poszátaszerű, .de halk bevezetőből áll, a mire azután hangos dlülülülülülü tililtili következik; az első részt a madár bujkálás közben han- csak mikor egy pillanatra megnyugszik, szaporázza el a befejező Hivogatója hasonló a többi poszáták egytagú csk, csk, tk, tk csette- . Viselkedésében sem tér el azoktól. Eleven, nyugtalan, vidám tű, szüntelen bujkál a "bokrok, falombok közt s szedegeti a rova- ábokat, hernyókat. Kertünkben — mióta csak emlékszem — min- n fészkelt egy pár, s pedig a magas kertfalat borító sűrű téli- később — a fal bedűlvén s a repkény tökremenvén — hol köszmétebokorban, hol meg tiszafán, borókán rakta meg fészkét figyeltem, hogy a mult évi fészek anyagát felhasználta új, más helyen szkéhez. Egyebütt tüskebokrokban, bozótos, csepőtés helyeken alacsonyan — többnyire embermagasságban —, kertekben, házak izonban 4 méter magasan is fészkel. Fészke nem tér el egyéb -fészkektől ; száraz növényszálakból, egyes gyapotdarabkákból, pók- ) készül, csészéje pedig finom szálakkal, lószőrrel. van kibélelve. sának alapszine fehér, világosbarnán vagy zöldesbarnán pettyezve ésen foltozva, pontozva, mely rajzolat a tojás vastagabb végét an borítja. pjásmérték: H. 16—17-5; Sz, 125—13-6 mm. ndesen kétszer, május elején és juniusban költ Augusztus végén, szeptember első felében szorgalmasan látogatják a bodza-bok- más bogyótermő fákat, cserjéket, hogy kellő erőben induljanak a tra. Szeptember második felében mindinkább megritkul s telelő Afrikába, távozik. nölcsöseinkben, ligeteinkben, kertjeinkben, vágásainkban mint a rovarok, hernyók korlátozója sok hasznot tesz. A DALOS POSZÁTA. Sylvia orphea Teumm. 1815. via orphea TEMmum. — S. grisea VizrLt. — Curruca orphea BoIE. — Adopho- eus Kaup. — Philomela orphea Sws. — Sylvia orpheus SEFB. SHARPE. A d kár vánulás elemei Magyarországban 1891-igs 166. lapon adott idevágó adatsorozatból czius 1. és Nagy-Szeben márczius 21-ki dátummal kihagyandó. Az országos középnap — a 1895, 1896. évi pontos megfigyelések is tanusítanak — tehát így javítandó. 112 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Jegyei: a karvalyposzáta után legnagyobb poszátánk; álla és torka. fehér; a hím fejteteje feketés, a tojóé feketésszürke, némi barnás árnya- lattal, csak valamivel sötétebb, mint a hát; a fiatalok fejteteje szürke ugyanoly színű, mint a hát; egészben a következőhöz hasonlít, csakhogy valamivel nagyobb s 2-ik evezője (az 1-ső csak valamivel hosszabb, sze a szárnyfedők) oly hosszú, mint az 5-ik. 3 Mértéke: H. 145—159; Sz. 18—8; F. 59—61; Z 212 Cs. 14—15 cm. ; Dél-Európában, Spanyolország, Portugál, Francziaország, Oluakai egyes részeiben, az osztrák, magyar és horvát tenger partvidékén, mácziában, Montenegróban, Görögországban, Kis-Ázsiában és Paleszti ban honos. Fiume táján fészkel s WASHINGTON ISTVÁN báró következő irja rólak: ePreluka és Fiume közt, a hegyoldalakon meglehetős köz séges fészkelő; április 25-ike előtt azonban nem láttam. Gyönyörű ér erőteljességre, tartalmasságra vetekedik a fülemile-énekkel. A főének u gyakran sajátságos, gyorsan ejtett s a Hypolais szavára emlékeztető h gokat is hallatnak. Május végén két fészket találtam; az egyik tölg sudarába, a másik alig 172 méter magasan vadrózsa-bokorban . A fészek anyaga száraz fűszálakból, barkából és mohából került ki kolatába azonban szőlőháncs, csészéje fenekébe pedig néhány sző: is volt beszőve. Tojásának alapszine zöldesfehér, a vastagabb sárgásbarna és szürkén szegett pettyezés.s ja Tojásmérték: H. 18—20; Sz. 14— 15 mm. A BARÁTKA POSZÁTA. Sylvia atricapilla (L.) 1758. (Motacilla atricapilla L. — Monachus atricapillus KaupP. — Curruca pileata BRum. — Curruca atricapilla LarH. — Philomela atricapilla Sws.) Népies nevei: barátfülemile; papfülemile; fekete folt (Kol Jegyei:- verébnagyságú, de sokkal karcsúbb; az első evező a 3. és 4-ik evező egyforma, néha a 3-ik valamivel hosszabb a 4 a szárny leghosszabb tolla, a 2-ik rövidebb az 5-iknél, de hoss 6-iknál; torka szürke; a hím fejteteje fekete, a tojóé és fiataloké színű; főszine hamuszürke, alul világosabb, a has közepén feh k Zeitschr. f. d. ges. Orn. 1885. 352—353. Il. XLVIII. CGSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 713 yak és a fark zöldes olajbarna árnyalatú; csőre szürkésfekete, káva töve világosabb ; lábai ólomszürkék ; szemei sötétbarnák. sar É 9—148; Sz. t4—T6; F..59—63; L. 215—923; b Jlarópában majd csaknem a Sarkkörig — Oroszországban csak a 60" é. szél.-ig — előfordul, sőt Ázsia szomszédos részeiben, zusban, Nyugat-Perzsiában is. Olasz- és Görögországban azonban csak a költözködés szakában gyakori. Hozzánk az országos közép- int : április 909—91-én jön meg s nemcsak a síkságban, hanem en is közönséges. Magas, lombos fákat sűrű aljazattal, bokrok- eket, ligeteket választ tartózkodási helyekül s inkább a magasban ugrál, mint alacsony cserjék közt. Viselkedése leginkább a kerti emlékeztet. Fuvolázó, lágy s mégis erőteljesen csengő énekével . hangú madaraink közé tartozik. Hivogatója a rendes poszáta- ., Fészkét nagyobb rózsabokrokba, sűrű, fiatal bükkfákra, tölgyek atú gyökérhajtásai közé s más bozótokba, élő sövényekbe 1—4 lagasan, ugyanazokból az anyagokból s oly módon rakja, mint 12 gő néha azonban egyes tollakat, kevés mohát is felhasznál az en. 5—6 tojást tojik, melyek igen változékonyak; többnyire an világosbarnás, szürkészöldes vagy fehéres alapszinen, barnán és . pettyezettek, karczoltak, foltosak, pontozottak. A szerint, a mint n különböző, a pettyezés, foltozás is hol . sárgás-, hol feketés- S értők: H. 18—20; Sz. 14—15 mm. ők felváltva 14 napig kotolják fészekaljukat s a májusi költés us vége felé még egyszer szaporítanak. Fiókáikhoz igen ragasz- s bár a legnagyobb veszély fenyegesse házi boldogságukat, nem E fészkök mellől. Ennek egy megható példáját tapasztaltam. rdei mulatság alkalmára ugyanis tánczolóhelyet készítettek s e magas bükkfák lábait lepő bozótost ki kellett vágni. De hát az bokrok közt álló fácskán, ugy arezmagasságban poszátánknak fészke pedig fiókákkal. A munkások megkönyörültek a kis családon, hagyták, de a körülmények úgy hozták magukkal, hogy a yát rejtő fácska éppen a tánczhely közepére került. Folyt a dáridó, harsant a zene, perdült a táncz, a kis barátkák nem mire vélni a lármát, zajt s félhettek, retteghettek elhagyatott- a féktelen, jókedvű embersereg kellő közepén. De a pihenők ] hogy kissé elnéptelenedett a fészek tája, a szorgos szülők meg- ák kicsinyeiket, hordták nekik az élelmet — — igazán a nagy 90 714. XIII. REND. ÉNEKLŐK. társaság szeme láttára. Annyira megindító benyomást keltett ez a. visel- kedésök, hogy nem"lett bántódásuk s szerencsésen fel is nevelhették meg- félemledett magzataikat. AS Szeptember második felében költözködik Afrikába; egyesek azonban még október első hetében is akadnak a kertekben. Kisebb rovarokon, hernyókon, bábokon, kukaczokon, álczákon, bogarakon kívül édes bo- gyókat is különös előszeretettel eszik s szorgalmasan látogatja a málna- bokrokat, szeder-, bodza- és vörösberkenyefákat stb., hogy érett gyü- mölcseikből falatozzék. Csaró J. megjegyzi, hogy a Phytolacca decandra . bogyóit kiváló csemegéjének tekinti. Dallamos, kedves énekét, hasznos sáfárkodását akkor fogjuk érdeme szerint megbecsülni, ha mindent meg- teszünk, biztonságának, sikeres szaporodásának előmozdítására. A KUCSMÁS POSZÁTA. Sywia melanocephala (Gw.) 1788. (Motacilla melanocephala Gw. — Melisophilus nigricapillus CaB. — Pyrophth melanocephala Bp.) Jegyei: akkora, mint a kis poszáta; feje — a szem- és fültájé is beleértve — fénylő fekete; háta feketésszürke, néha némi barn árnyalattal; torka és az alsó test közepe fehér, egyébként alul is szür!l csakhogy világosabb, mint felül; a szárny és fark feketés, utóbbinak szél farktolla külső szélén és hegyén, a következő csak hegyén fehér. A (tojc barnásabb s feje feketésszürke. Csőr szarufekete, az alsó káva töve vil gos; lábai világosszürkés hússzínűek; szemhéj téglavörös, a szem b: nássárga. ; vé Mértéke: H. 126—135; Sz. 577—6; F. 56—6; L. 2" Cs. 21—12 em. Európa legdélibb, a Földközi tenger szomszédságában fekvő tarto- mányait lakja, szintúgy Észak-Afrikát s Nyugat-Ázsia egy részét. WASHINI Isrván báró Fiume körül több párban találta. §A x Zeilschr. f. d. ges. Orn. 1885. 352. I. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 715 149. NEM : NÁDIPOSZÁTA. ACROCEPHALUS Naum. 1811. ivel ynkébbak, mint az: előbbiek ; lábaik, karmaik erőseb- uk rövidebb; koponyájuk keskenyebb; tollazatukon semmi Klncseti fölül sötétebbek, alul világosabban; farkuk kissé lépcső- ásaik zöldes alapon foltosak. Tavak, mocsarak nádasaiban, sűrű- A NÁDIRIGÓ. . Acrocephalus arundinaceus (L.) 1758. XXXIV. tábla. : ; arundinaceüs L. — T. junes Parr. — Sylvia turdoides MEYER £ Wotrr. telle Rar. — Sylvia turdina GLoc. — Salicaria turdoides Keys. d BLAs. — us turdoides CAB. — Calamodyta arundinacea Mev. — Calamoherpe tur- fé JEGIRRN : rigóalakú, jóval nagyobb a verébnél, majdnem szőlőrigó : fölül VEZESS némi rozsdás árnyalattal, különösen a far- . 1 fehéres, az oldalakon, , farkalján rozsdás segéssenl árnyalattal gi jebb. eslssével dasányabb és sárgásabb. A fiatalok a S onlítanak, amaliban olyanok, mint az iz öregek. Téli ess szlásls töve sárgás ; ; szemei világos dlölarmák; lábai barnás hü . példányokat összehasonlítva, úgy nagyságra, mint szinezetre változékonyságot találtam. Láttam ugyanis nagy, typikus ala- lajd meg kicsinyeket (!/s5-dal kisebbeket a rendeseknél) ; szintúgy lás szinezetűek mellett annyira rozsdabarnákat — az egész alsó TO: dasárga és nem fehéres volt — hogy felső részeik a fülemilé- asztottan hasonlítottak ; még a fark is élénk rozsdabárna volt. lés 5 ka 716 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A kis példányokra már RaAppE is figyelmeztetett s fajtának vette őket Acrocephalus arundinaceus minor (RApp.) 1884. néven. A mellékelt mértékek világosan mutatják a nagy ingadozást s meglehetősen eltérő szélsőségeket. . Mértéke : H. 18—19-8, (17—18-1); Sz. 97—101, (9—9:3); FR. €8— 84, (71—74); L. 28—3 05, (26—275); Cs. 18-——2, (17—185) em. (A zárójelben álló számok a eminors mértékei). lle rsnét Közép- és Dél-Európában honos. Angliában és Skandináviában nem tartózkodik s esetlegesen téved oda egy-egy példány; Oroszországban is . az 54" é. szél. fölött ritkaság. Kelet felé Perzsiában, Kis- Ázsiában, 3 Palesztinában van elterjedésének határa. ké Hazánkban mindenütt, hol nádasok vannak, meglelhetjük ; a nagyobb A tóságokban, mocsárterületeken rengeteg számban, de kis vízállásoknál is . legalább egy párban, csak magas nádbokrokat (Arundo phragmitis L.) ta- láljon. Sajátságos, szünet nélkül — még éjjel is — hangzó ki-kare-kar kik-ki ki-kei-kei-korr-kör-ker-ker-kara-kara-kid stb. karicsolásával min denkor elárulja jelenlétét, mely furcsa énekét többnyire nádszálra vagy. nádbojtra kiülve fecsegi világgá. Ha rosszat sejt, beleszáll a sűrű nádba vagy rövid távolságra, alacsonyan surrant el: látszik rajta, hogy nád- ságaitól nem is tudna megválni, úgy oda való, mint a hal a vízbe. Foly vizeknél nem tartózkodik, csupán lassú folyású folyamaink szélein, azok árterein pocsolyás nádasok, náddal benőtt füzes berkek, ligetek 1 nak. Ilyen helyeken néha az ágakra is száll, noha inkább kivételes A nádszálakon kiváló ügyesen kúszik, az aggottas, szemetes törmelék hk épp oly fürgén bujkál. Nem túlságosan félénk, de azért idejében kere old s kiváncsian kémlel, mi szándékban járunk otthona táján. Megé zésének országos középnapja: 19—20; rendszerint akkor jön, mikor Íriss nád annyira kibujt, hogy jól elrejtőzhetik benne vagyis pár araszny magasságot ért. Májusban fészkel, még pedig valóságos czölöpös la "készít magának, mert mesterségesen szép fészkét — úgy félnádmag:a ban — néhány nádszálhoz mintegy oda szövi (L. I. köt. 44. kép.). szek anyaga száraz növényszálakból, nádbojtból, finom gyékényhaj ból, néha egy-egy vizimadár-tollból, pókhálóból, szőrből s külsőleg gye Íriss, zöld békanyálból való. Alakja hengeres vagy felfordított süv hasonló ; feneke vastag, csészéje szép sima s finoman bélelt. Az. alkotmány nagy gonddal, erősen van rakva. 5—6 tojása halaványz alapszinen, hamuszürke és sötét olajbarna foltocskákkal, pettyekkel tott. (XL. táblá.) xX Ornis Causasica 228. Il. isodepng Yosinédg S8 [dH9ZI TOUIO4UJ d 18u pe ÁssI9 9p "16 ) ( LSHOHdg) SI ISN1Tvd SNTVHA4H4DO4D (CD SNJDOVNIUNNdV SNIVHAADOUOV (12? SONHYHONHOKIS SNITVHdAAJOUDV 4 fs vVLYZSOdIGYN SHHHN3gH ODIdIGYN TALLIS. . SOLTIOA XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 717 magy két hét mulva kelnek ki s kirepülés után azonnal bámu- ton Igrálnak, kapaszkodnak a nádszálakon. Az öregek igen aládjukat, mindig a közelben vannak; szorgalmasan hordják méssélet s ellenség közeledtére korrogó hangon fejezik ki fél- tán egy időre — míg megvedlenek — beszédes nyelvök öszszel azonban ujból kezdenek karicsolni, csakhogy nem oly . mint tavaszszal, nem is kitartóan, inkább ötletszerűen, Bialke Szeptemberben javarészök elvonul, hogy Afrikában telet. Gazdasági jelentősége nincsen. A vizi rovarok, álczák, légyfélék, Tiszavirág stb. számának korlátozásában azonban ki özssggn a természet háztartásában. . A CSERREGŐ NÁDIPOSZÁTA. Acrocephalus streperus (Vixr.) 1817. . strepera Vizi. — Acrocephalus arundinaceus Naum. — Calamoherpe Borz. — Cal. salicaria BRHum. — Calamodyta boeticula GRar. — Cal. pies nevei: a nádban élő kis ú úrtárakra rendszerint anádi- . mely néhol a nádi sármányra is használatos. i: szinezetére egészen olyan, mint az előbbi, csakhogy fél- átanagyságú. Minthogy azonban szinezetében — a finom árnya- — ez a faj is meglehetős változékony, úgy a csőr, csüd illetőleg is, igen gyakran találunk oly példányokat, melyeket faj bizonyos példányaitól biztosan bajjal tudunk megkülön- (ülsőleg ez utóbbitól leginkább még abban tér el, hogy: felső ás árnyalatú (a fiataloké még inkább, mint az öregeké), külö- ja; lába sötétebb, szarúbarnás ; karmai erősebbek, hosszabbak, hátulsó ; szemei barnák ; a példányok csőre is karcsubb, ke: ze ag 8—13-7; Se B4A—T1: F 555. EL. 92—24; 718 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Svédhon déli részeinél nem fekszik északabbra. Különben Közép- és Dél- Európában közönséges, úgy a szomszédos Ázsia jó részében. Nálunk sal ugyanoly helyeken, mint a nádi rigó, gyakori. Megérkezésének országos — középnapja: április 23, a mi késő, mert megfigyeléseim szerint csak 88 kevéssel későbben jön, mint a foltos sitke (C. schcenob:enus). A nád- szálakon, nádbojtokon kiülve énekel s hangja szelidebb, dallamosabb ie: kiadásban, szintén a nádi rigó szólásához hasonlít, s bizonyos cser- Cserregő nádiposzáta. (Acrocephalus streperus VIerIrLL.) regő változatokat tartalmaz. Szótagokkal így adhatnám: tiri-tiri-t 1 ttr-tir-ter-ler -czer - czerr-czerr-czekk - czekk-czer-tiri - tirr-terr - terk - hejd-híd-tret-trek-tret. Fészkét is oly helyeken — a czimeres nádban — s oly alak építi, mint előbb említett nagyobb rokona. Ez is gondosan néhány rx szálhoz van szőve, száraz nádbojtból, gyékényháncsból, . pókhálók igen takarosan, formásan megcsinálva; a fészek színe világos, körü olyan, mint a régi nád, s finom benyomást kelt. Tojásai hasonlíi a nádi rigó tojásaihoz, csakhogy jóval kisebbek. Tojásmérték: H. 175—19; Sz. 13—14 mm. ; Szeptemberben és október elején távozik tőlünk. Tápláléka vízi rovarokból, pókokból, férgekből, szunyogokból stb. áll. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 719 AZ ÉNEKES NÁDIPOSZÁTA. — Acrocephalus palustris (Becusr.) 1802. XXXIV. tábla. L palustris BecHsr. — Calamoherpe palustris Bore. — Salicaria palustris : — Calamodyta palustris Mev.) g ei: akkora mint az előbbi, melyhez igen hasonlít szinezetre tartózkodási helyei azonban mások. Általában mégis a typikus k a nádi poszátától következőkben térnek el: felső testök szür- b; lábai gyengébbek, sárgás hússzinűek, sokkal világosabbak, őbbié; karmai rövidebbek, gyengébbek, kivált a hátulsó; szeme irna s nem oly barna, mint amazé; alsó teste agyagsárgás téke: H. 12-8—13:9; Sz. 6-9—7-3; F. 5—5-5; L. 2-2—9-3: 1 "98 em. yanis a tavak, vizek szélei, vízárkok, suhások, mocsaras füze- xak, berkek, hol mindenféle vízinövény, náddal, kákával, csuhi- nő s egyes bokrokat átsűrűsít, nemkülönben mocsarakkal 1, messze a partoktól, nem tanyázik; ott a cserregő nádi poszáta ti. Néha azonban vizektől pár száz lépésnyire, kertekben, élő kben, különösen sűrű orgonabokor csoportokban, melyekből egyes zöldes barnásszürkék, alul halavány agyagsárgásak, kiváló szép .§ ahhoz a fajtához tartoznak, melyet Acrocephalus palustris s Naum. 1860 néven különböztetünk meg." éggel, hogy Angliában sokkal ritkább; nyugati Francziaországban yolországban pedig úgy látszik elő sem fordul. Hozzánk az országos ap szerint: május 2-án érkezik meg, tehát jóval későbben, mint vágólag lásd czikkemet: Aguila 1894. 123. I.; továbbá PRAZAK dr. czikkét: Aguila 1896. 790 XIII. REND. ÉNEKLŐK. előbbi faj s a neki megfelelő tájakat nagy számban népesíti. Valamint tar- tózkodási helye a cserregő nádi poszátáétól elütő, úgy viselkedése és éneke is más. Többnyire a gazos, buja növényzetben fűzfasűrűségekben bujkál, éneklés közben ritkábban ül nádszálakra, hanem elrejtőzködve a növény össze-visszaságban, lombok közt hallatja gyönyörű dalolgatását, mely vál- tozatosságra, dallamosságra egyike a legszebb madárénekeknek. A nádi poszáták cserregő érdes hangjait alig találjuk meg benne, annál inkább azonban más madárénekekből eltanult s művésziesen utánzott strófákat, melyeket ügyes átmenetekkel olvaszt össze egy egésszé. Hol a fecske csi- csergését, a czinege csincseréjét, a kékbegy dallamos hangjait, a barázda- billegető hivogatóját stb. halljuk ki dalából, mely így a geze (Hypolais) művészkedésével vetekedik. Fészkét nem a víztükör fölé, hanem tömötten burjánzó káka, nád, fűzfahajtások, csalánok, bükköny, lábon álló gabna és más növények közé a szárazon, legföljebb pocsolyásban rakja. A fészek külső burka rendesen erősen oda van szőve a növényszálak- hoz. Néha alacsony bokrokban, a kertekben költő fajta fácskákon is, épít. Többnyire alacsonyan, csak utóbbi esetben találhatjuk magasabban, — 2—3 méternyire a föld színétől. Építési módjára csak oly mesterséges, mint a nádiposzáta-fészkeké általában, de mégsem oly takaros, finom, . síma, mint az előző fajé. Tojásai az utóbbiéihez hasonlítanak, noha valamivel világosabb alapszínűek s inkább szürkésen foltosak. j Tojásmérték: H. 1779—20; Sz. 13—143 mm. § Augusztusban és szeptember első felében Afrikába költözködik. Ez idő tájt repczeföldeken, sűrű kukoriczákban, bükkönyökben, kender- . ben, kölesben, luczernában gyakran láthatjuk, a mint foglyászva, für- jészve vizslánk előtt kivágódik a sűrűből, a tábla szélén AAS GTER előre repül, hogy csakhamar ismét bele szálljon abba. a Tápláléka és gazdasági jelentősége körülbelül ugyanaz, mint előbbié, minthogy azonban a vetésben, kertekben is tartózkodik s ott a káros rovarokat, hernyókat, bábokat pusztítja, éneke pedig elsőrangú, figye münket és pártfogásunkat még inkább megérdemli. 150. NEM : SITK E. CALAMODUS Kaup. 1829. Szárnyuk rövidebb, kerekebb, mint az előbbi nemé; hátuk fol fejük többnyire sötétes alapszínű, szemsávolyuk kirívóbb; farkuk inká XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 791 ozásúak s idd mé fiúm feketés kerczükdal rajzoltak. A FÜLEMILE SITKE. . Calamodus melanopogon (Tewu.) 1815. A Fúlssegon TEmm. — Salicaria melanopogon Keys. § BLas. — Cala- anopogon BRHux. — Calamodyta melanopogon Bp. — Lusciniola mela- HW. - - Acrocephalus melanopogon A. BRHum. — Amnicola melanopo- i: körülbelül akkora, mint előbbi; a fejtető és tarkó fekete, látszó sötét rozsdás foltozással; szemöldöksávolya fehér, kissé ürkén -árnyalt; szem- és fültájék feketés; fölül rozsdásbarna, etén foltos, a szárnytollak feketésbarnák, rozsdás szegéssel úgy orok és nyak előrésze fehér, úgy az alsó test közepe is, a különösen hasoldalai rozsdás árnyalatuak; néha a begyen söté- ny nyílhegyalakú foltozás; csőre sötétbarna, az alsó káva töve ; szemei sötétbarnák; lábai feketésbarnák. léke: H. 125—135; Sz. 55—58; F. 49—5"66; L. 19—2-1; 95 [ati ZEAET . a Dél-Európa ; így TESÁÁKÉBÉTŐK és Olaszországtól Dél-Oroszország ukazus, Perzsia. Csakhogy helyenként s bizonyos tóságokon, an található, általában tehát ritkább faj. Magyarországban AL. János 1835-ben a Béga csatornánál, Szt.-György és Janka- födözte föl, midőn Naumann, a nagy német ornithologus, tár- .e vidéket beutazta.k 1838-ban LANDBECK 4 Bánságban, Zi- szemben, később úgyan ő a jákovai, kupinovoi mocsaraknál s álta, megjegyezvén róla, hogy a Szerémségben költ is.kk Azóta lár faunánkban s honi gyűjteményeinkben nem szerepelt, csak egy jegyzete hivta reá újból a figyelmet, a mennyiben ő 1878-ban , a Fertőn, költözködéskor találkozott vele.YYk Ez a pont úgy lát- nk való elterjedésének északi határa. 1887-ben Székesfehérváron tanárt meglátogatván, mutatott nekem egy madarat, melyet — ondá — Fonyódnál, a Balaton mellett május 7-én lőtt, de még meg WIEGMANN"S Arch. f. Naturg. 1837. 103—104. I. "OkEws Isis 1843. 34. I. soproni kath. főgymn. Értesítője 1883. 15. I. Magyarország madarai, II. sé MEGYÉT kett és 792 XIII. REND. ÉNEKLŐK. nem határozott. Ez a madár a fülemile sitke volt; s minthogy éppen akkor a velenczei és dinnyési tavakra indultam, figyelmet szenteltem reá a minek meglepő eredménye az volt, hogy ez a ritkának tartott faj a Velenczei tó déli sarkán és a dinnyési mocsárban úgyszólván a leg- közönségesebb madarak közé tartozik. Megtaláltam fészkét és tojásait is, ezeket az ornithologiai kincseket, mert mindaddig csak egy-két tojá- sát őrizték az európai muzeumokban, fészket pedig egyet sem. Később megtaláltam fészkelve a Fertőn is, habár csak az északnyugati rész egyik helyén, a Kis-Balatonon, Temes-Kubin táján; Szikra G. lőtte a cSóstónáls (Fehérm.), KLiR J. pedig egy darabot a bihari .Sárrétről, hozott a kolozsvári múzeumba; végre HERMAN Orró Tót-Szt.-Pálon (Somogym.) észlelte és gyűjtötte. Úgy látszik máshol nem is fordul elő hazánkban. A nádi poszáták közül tavaszkor ő érkezik meg legelsőnek s Dinnyésen, 1890-ben, tavaszi élete így alakult: Márczius 11-én első. a 14-én több. ( 23-án számos. ( 25-én mindenfelé. c 29—április 4-ig mindenütt megtelepedett. Április 5-én párosodni kezd. ( 12-én mindenfelé párosodnak, fészkelnek. a 13-án első kész fészek. a 17-én első tojások. c 21-én általánosan fészkel és tojik. c . 30-án első kikelt fiókák. Az azóta folytatott megfigyelések nyomán, tavaszi megérkezésén országos középnapja: márczius 929. Nem a tiszta nádasokat szereti, hanem oly meglehetős mély ví tavakat, melyben ingó lápok is vannak és sok gyékénykákás (Typha angus folia) részletből, czimeres nádcsoportok sarjadnak föl. Egyforma náda gyékényest sem kedvel, mert neki sűrűség is kell, aggottas törmelék a mi oly helyeken fordul csak elő, a hol a nádat, gyékényt nem vágj le rendesen s így a hó évenként lenyomja a régit, mely azután az hajtásokkal átsűrűsödik. E mellett kisebb tisztások, hajócsapások legyenek a tóban, mert fészkét legszivesebben ezek közelében, a né és gyékénycsoportok szélső bokráiba rakja. A Velenczei tavon z tapasztaltam, hogy különös előszeretettel a wvarsababáko — nádból va gyékényből gombra kötött csomók, a miken a halászok a varsákat sz ÁT . XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 723 alá fészkel; így a fészek mintegy tetőt kap s jól el van dugva. 3 kkal Tszzgításázáok mint az előbbi nádiposzátafajok fészkeié s y simán, takarosan építve. Külső burka száraz — inkább nt finom - — nádlevélkékből, gazból, gyékény hajtásokból, hinár- meglehetős mély sima csészéje pedig valamivel finomabb száraz fűszálakból, néha nádbojtokból (L. I. köt. 45. kép). .6 tojásának alapszíne szürkés husszínű, tompa végén egy- ál is finomabb, fekete karczolással; találni tojásokat, melyek nalvány fehéresszürke, némi zöld árnyalattal s egészben elmo- rványzott sötétebb hasonszínű foltozással, a fekete karczok azon- a ritkábban kerülő tojásokon is megvannak. (XL. tábla.) " Sígzanaóba H. 169—183; Sz. 122—13 mm. iber, a ki pedig nem hamar dicsérget valamit. Valahányszor E : kldvés szavú madárka mellettem, mikor ladikkal mentem, .is kérdezés nélkül, mintegy hangosan gondolkodva, mondta : is beszél ez a kis madárv. Énekének bevezetője szakasztott int a fülemiléé: egytagú, emelkedő hüj-hüj-hüj-hüj vagy tüj- akhogy halkabb, gyengébb; ezt követi a friss, tarkán változó or trillás strófa, melyben alig van érdes, cserregő hang, s tő a legtöbb rokonának bizsergő, rikácsoló szólásától. Gyak- h: atni belőle néha ismétlődve és nyomatékosan ejtve, bizo- yűj . vagy pszíty-ű szótagokat. Őszszel is énekel szeptember nem oly szorgalmasan és sokkal halkabban, mint tavaszszal. ében leginkább a következő fajhoz hasonlít, de énekközben dik fel. Október első felében javarészök elmegy; legkésőbben 6-án (1892 Velencze) láttam.£k Táplálékul apró rovarokat, : at keresgél, gazdaságilag jelentősége alig van. s bizonyságért meg is lőttem. 91: 724 XIII. REND. ÉNEKLÓK. A FOLTOS SITKE. Calamodus schoenobaenus (L.) 1758. 770 XXXIV. tábla. (Motacilla schoenobeenus L. — Sylvia phragmitis BEcHsT. — Calatantketetl phragmitis Bose. — Salicaria phragmitis Keys. € BLas. — Caricicola phragmitis BRHuw. — Acrocephalus phragmitis A. BRHm. — Acr. schoenobenus Rcuw.]) 7. Jegyei: akkora mint előbbi; tollazatának rajzolata is azéhoz hason- lít, alapszine azonban alul fehér (a tollak töve szürke, a mi azonban nem látszik)! agyagsárgásan árnyalt, kivált az alsó test oldalain; fölül. agyagbarna; a szemsáv agyagsárgás fehér; a fültájék, orr és szem között lévő sáv sötétbarnás; fejtető feketésbarna, világos agyagbarna foltoz sal, főleg a közepén; a hátsó nyak és a hát sötétbarna foltozásu szárnytollak feketésbarnák, világos agyagbarnás szegésekkel; a farcsii rozsdásba hajlik, egyszínű; a fark barna, világosabb tollszegésekk néha a begy táján keskeny, örvalakuan rendezkedő apró sötétes folto kák, melyek a fiataloknál rendesen megvannak; a csőr szarubarna, alsó káva töve világos; szemei barnák; lábai világosbarnás hússzínű Mértéke: H. 12:5—12:75; Sz. 6-5—68; F. 52—54; L. 2—2 Cs. 1—12 em. A sitkék közül ő hatol fel legészakabbra. Tromső szigetén 69" é. szél. alatt még mint gyakori fészkelőt találtam s ez a pont terjedésének északi határa. EÉszak-Oroszországban a 68" é. szél. nem megy magasabbra. Egész Európában közönséges, csak a legd területekről látszik hiányozni s itt csupán költözködéskor muta .Szibéria nyugoti részeiben azonban fészkel. Hozzánk egy-két h fülemile sitke után szokott megérkezni, az országos középnap s április 22-én, a mi azonban határozottan túlkéső, s abban leli 1 rázatát, hogy e fajra vonatkozó észleletek hézagosak s nem elég bizhatók. Megfigyeléseim nyomán a Velenczei tavon április elején s jelentkezni (1890-ben április 2-án már több helyen énekelt Dinn? A fiatalok nagykorúságot érve azonnal kezdenek elhuzódni s azért au tus elején találkozhatunk vonulókkal, még inkább e hó végén, k V bükkönyökben, luczernákban, sűrű kukoriczákban, kenderföldeken. helyeken is, a hol máskor nem fordul elő s tó sincsen. Szeptemb októberben folyton vonulnak, sőt novemberben is — ha szép az . találkozhatunk egyes késlekedőkkel. Ilyenkor a nád széléből XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 725 a szomszédos gyepre, rétre, de közeledtünkre gyorsan vissza- , Vagy pedig odajönnek ladikunkhoz, midőn valami nádbokor- n Úzsanbe s s bizalmasan ugrándoznak nádszálról nádszálra, keres- 5 , terr, cstt, cstt hangokat hallatva. Zsombékos, csillagsás- tl, , §lán EMCSÁGA] váltakozó mocsarainkon, hol esetleg egyes S Jas magas s tisztásos, stadozott gyékényes, sűrű kkel bővelkedő nádrészleteiben, mindenfelé gyakori. Ingó szigetes tavakat szintén kedvel. Norvégia északi részében, füz- aljazatú, mocsaras nyirerdőben él, máshol meg mocsárban $; nazkodik a viszonyokhoz. Legnagyobb számban a Hanyság- Sárréten (Fehérm.) láttam. . vidám madárka, mely a nádszálak, vizinövények, füzfák tornász ügyességével bujkál. Énekét többnyire valami kiemel- zálon ülve fecsegi el, közbe — a mit a többi rokonai nem tesz- felemelkedik kissé a magasba, pillangószerüen mozgatja szár- ET csicsörke (Serinus) s folyton énekelve ereszkedik le ismét rba. Hangja bizsergő, csacsogó, érdes részleteknek — a mi a ra jellemző — bőviben van, de nem nélkülözi a dallamos t, trillákat és tiszta hangokat sem; egészben véve friss, össze- ülő. Leginkább a serrr-serrrerre-zs-2s-ti-ti-ti-zserrre-zsr-zsr rét valami zsombékra, lápra, nádbuczkára rakja, nem a viztükör nem 2. növényzet tövébe vagy csak Kissé magasabban a a földszítlés de alakra, úgy egész megalkotására nézve inkább előbbi faj hasonlít, mint a nádirigó, cserregő és énekes nádiposzáta Külső burka zöldes mohaszerű hinár vagy durvább anyag, 5], száraz növényszálak, gyökerek; csészéje azonban finom : szőrökkel, nádbojttal van bélelve. 4—5 tojása igen nehezen ető meg előbbi faj tojásaitól s inkább a héj durvább szem- "mint szinezetre tér el attól, a mihez még azt adhatnám, hogy tojásai valamivel fényesebbek is. smérték: H. 17—18-5; Sz. 12-6—13-5 mm. i is végén és májusban költ először, junius végén és julius ele- or. Különféle apró vizirovarokat, szunyogokat eszik, gazdasági alig van. pl. megjegyzi, hogy Németországban nádban sohasem látta. 726 XIII. REND. ÉNEKLŐK. " A CGSÍKOSFEJŰ SITKE. Calamodus aguaticus (Gu.) 1788. (Motacilla aguatica Gm. — Sylvia aguatica LATH. — Calamoherpe aguatica . Bore. — Salicaria aguatica Kevs. € BLas. — Caricicola striata BRHM. — Acrocephalus — aguaticus A. BRHM.! k Jegyei: valamivel kisebb, mint előbbi; egészben hasonlít is hoz csakhogy alapszine sokkal világosabb, agyagsárgás ; fején 5 hosszantfu sávoly, még pedig a szemöldökön világosagyagsárga, a fejtető kö. e ugyanilyszínű s a kettő közt egy-egy fekete; farcsikja sárgás rozsdaszí s feketén foltos; a csőr szarubárna, az alsó káva tőfele sárgás; lábai s gás hússzínűek; szemei barnák. Vannak példányok, a melyeknél a ! eleje és a nyak hátsó részének alapszine szürkésbe játszik, náluk fejtető középsávolya is ilyen; ezeket sokan CGalamodus aguaticus cas Naum. 1823. néven mint fajtát különböztetik meg. Mértéke: H. 125—127; Sz. 58—63; F. 48—5; L. 1 Cs. 09—1" 05 em. Közép- és Dél-Európában honos, de sokkal ritkább, mint el Dánia déli részeiben és a Balti-tenger tartományaiban fekszik elte sének északi határa. Angliában esetlegesen, Németalföldön, Belgiur költözködéskor látták; Olaszországban, Németországban költ. Náli legritkább sitke s fészkeléséről nincs is adatunk. Nem is találko vele máskor, mint költözködése szakában. Tavaszszal legtöbbet lát 1890-ben Dinnyésen, mikor április 28.—május 2-ka közt vonultak át, nem telepedtek meg. Őszszel, rendesen szeptember végén, figyeltem n egyeseket a Velenczei tónál. De hogy már augusztus végén vonu Nan, azt is erősíthetem, mert 1887-ben e hó 27-én néhányat az elő társaságában, Borosmonostor táján (Sopronm.) bükköny-, kender- kukoricza-táblákból zavartam ki s lőttem is belőlük; ott pedig — nem lévén mocsaras — nem tartózkodhatik rendesen. Egyébké denkor a tavak szélén, alacsony, nem annyira nádas, mint sásos, helyeken figyeltem meg s egészen úgy viselkedett, mint az előbbi. s XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 727 151. NEM : TÜCSÖKMADÁR. ———— LOCUSTELLA Kaup. 1829. kezekhegyü és lépcsőzetesebb mint előbbieknél; 2-ik evező- ibb; kiválóan jellemzik őket tulságos hosszú alsó farkfedőik, . egy harmaddal rövidebbek a farknál és pirregö, egyhangú, éttagú énekök. Száraz helyen nem tartózkodnak. "A RÉTI TÜCSÖKMADÁR. Locustella naevia (Bopp.) 1783. : la nevia Bopp.— Sylvia locustella Laru.— Sibilatrix locustella Maca. — stella Kevs. € Bras. — Locustella locustella Bp. — Threnetria locu- AUER. - — Acrocephalus locustella RcHw. — Acr. nevius NEwr.) s nevei: tücsökmadár (Csallóköz, mely a következőre is el: akkora, mint előbbi; fölül olajzöldesbe játszó, szürkésbarna feketésbarna könnycseppalakúan foltozott; alul fehéres, a begy test oldalai agyagbarnás vagy sárgás árnyalattal és az olda- tétebb szárfoltokkal; a fiatalabb példányok begye is feketésszürke pró pettyezésü ; alsó farkfedők fehéresek, sárgásba vagy barnásba den toll közepén lándzsahegyalakú sötét folt; csőr szaru- alsó káva töve világosabb (egy példányt lőttem, mely barnás- L volt, az alsó káva töve nem volt világosabb); lábai sárgás ás hússzínűek ; szemei barnák. 3 i ke: B 154 138; Sz. 63—68; F. 52—59; L. 2—21; Túszkelő előfordul Angliában, Németalföldön s a Balti-tenger tól délnek Közép-Európában, Oroszország középső és déli : ukázusban, Turkesztánban és az Altáji-hegység déli vidékein. tehát inkább kelet felé terjeszkedik. Spanyolországban, Olasz- n költözködéskor mutatkozik. Mocsaras réteken, egyes füzbok- hintett buja kaszálókon, szakadozott, rétekkel, nagy tisztásokkal nedves ligetekben tanyázik s ilyen területeken hazánkban is . Legnagyobb számban találtam a Hanyságban és az Al-Duna 728 XIII. REND. ÉNEKLŐK. árterein. Megérkezésének országos középnapja: április 28, javarészök azonban csak május elejével jön s telepszik meg. Augusztus második felében távozik tőlünk, mikor sűrű kukoriczákban, bükkönyökben — oly helyeken is, a hol különben nem fészkel — gyakran láthatjuk. Majd- csaknem reá léphetünk, míg szárnyra kap ; ekkor alacsonyan surran ki elő- lünk, hogy csakhamar újból bevágódjék a sűrűbe. Ezek azok a sötét kis. madárkák, melyeket fürjészés, foglyászás közben — az említett helye ken — fel szoktunk verni, a világosabbak ellenben foltos ék. Leginkább jellemzi madarunkat, nyárszakán, sajátságos éneke, mely 3 az avatatlan sohasem tart madáréneknek, hanem tücsök, sáska vagi lótetű czirpelésének. A madárka mindig valami bokor, gazcsomó heg ülve, borsónyira kidagasztott torokkal hallatja egyhangú, víg, fÍris folyó trilláját, melyet következőleg fejezhetnék ki: esziririririririeir . . . Perczekig egyhuzamban pirreg s szinezetével is alakoskodva, elke figyelmünket. Ha mégis meglátjuk s feléje közeledünk, rögtön SIRSEKÁB mintegy leesik a bokorba. Úgy eltünik, hogy még akkor sem kap szárnyr ha rögtön oda futunk s összevissza tipródunk. Esetleg azonban pillantjuk, a mint egérgyorsan lábaink alatt szalad el, akárcsak va vizicsibe. Kereshetjük, többé nem találjuk meg. Alig távozunk azon egy közeli bokrocskába észrevétlenül felmászik s mikor biztons; érzi magát, újból rázendít trillájára. Annyira mester a fű között való . lásban, hogy a megsebzett madarat soha sem kapjuk meg. Május : dik felében, junius elején költ. Fészkét a bokrok aljába, gazcsom luczernába rakja. Nem annyira a vizi, mint az igazi poszáták fé emlékeztet ez, csakhogy valamivel szélesebb szálakból van építve, burkolata. 5—6 tojása világosbarnás vagy vernyegesfehér alapon, 1 és ibolyás foltocskákkal, fröcscsentésekkel borított. Tojásmérték: H. 17—187; Sz. 1355—14 mm. ; Otthonát mindig kitünően elrejti s nehéz reáakadni. Juliusban m sodszor költ. Apró bogársággal, rovarokkal, szunyog- és légyfélékkel tápl valami érezhető gazdasági jelentősége nincsen, noha a vonulá mikor a mezőkön veteményeket látogat, bizonyára sok káros elpusztít. . XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 729 A BERKI TÜCGSÖKMADÁR. a Locustella fluviatilis ( Worr.) 1810. ja fluviatilis MEv. k WoLr. — Acrocephalus stagnatilis Naum. — Salicaria ; KEvrs. € BLas. — Locustella strepitans BRHum. — Loc. cicada HANsm. — gryllina SCHAUER. — Potamodus fluviatilis Kaup.] yei : nagyobb, mint előbbi, fülemilenagyságú ; fölül egyszínű sötét szürkebarna; alul világosabb, a has közepe és a torok fehéres; ntúgy a nyak előrésze és a begy szürkés foltozású; az alsó fark- világos rozsdásszürkés, hegyük fehér; a farktollak egyszinűek, t; csőre szarubarna, az alsó káva töve világosabb; lábai szeny- nűek ; szemei barnák. d ! "ke: H. 143—147; Sz. 69—75; F. 58—61; L. 2—22; 1ká íbb keleti madár s kén ragothi előfordulása, úgy látszik, a 7 lgye. Gyakori Galicziában, Oroszországban, a Duna mentén. Ázsia egyrészében szintén honos. Hazánkban nagy számban él menti ligetekben, kivált Pozsonynál, Csallóközben s valószinüleg . mert a Drávafokról is kerültek példányok. A temesmegyei lige- )una-szigeteken azonban nem találtam. Roppant mennyiségben ő Hanyságban s az égererdős részleteknek jellemző madara itt. találtam a pozsonymegyei :Soórs, mocsárban is. Erdélyben szerint a Maros és Sztrigy folyók menti ligetekben költ s egyéb ő helyeken is előkerül. Nem tartózkodik tavakon, réteken, nádban, nek: ségagpézgó vagy víz közelében tenyésző, sűrű, sötét csalánokkal, ös hegyeiben a cKecskepataknáls, valamint a Kis-Kár- a modori hegység -Steinerne Thor, nevű, 600 méternél. Hangja kalatén csak pirregés, de kéttagú, esendülő s szerrer- SZETTET-SZETTETT vagy ERRE K ESET ZGKBGETT oszze kás zeti 91. SZÓ- n hó. Míg előbbi faj szólásában az i betű uralkodik, ennél az e; jttagúan, ághegyen, ez rendesen oldalágon — S a mit említettem kéttagúan trilláz. Megérkezésének országos középnapja : ápr. 30— nel: Magyarország madarai. II. 730 XIII. REND. ÉNEKLŐK. május 1. Eletmódja előbbiéhez hasonlít. Fészkét igen nehéz megtalálni, mert a ligetek legsűrűbb bokrai közt, magas fű és gaz tövébe a földre vagy majdnem a földre rakja. A fészek építési módja poszátaszerű, külső — burka ázonban vastagabb, széles fűszálakból, háncsból, mohából, levél- — kékből való. 4—5 vörnyeges fehér alapszínű tojása rozsdás és vörösbarna ai pettyekkel, pontokkal, foltocskákkal borított; néha egyes szürkés foltok 8 is akadnak héján. vótá Tojásmérték: H. 19—218; Sz. 145—165 mm. 188 Augusztus végén és szeptember elején elvonul. Költözködéskor gab- je: nában, réteken, sűrű kukoriczákban, bükkönyökben ezt a fajt még nem láttam. Élő sövényekben, sűrű bokrokban, kertekben azonban találkoz- tam vele, oly területeken is, a hol különben nem üti fel tanyáját. Valami nagy gazdasági jelentősége nincsen; kárt nem tesz, mert apró rovarokkal, bogarakkal, férgekkel táplálkozik. 83 a eszet NÉ S A NÁDI TÜGSÖKMADÁR. Locustella luscinioides (SAvi) 1824. (Sylvia luscinioides Savi. — Salicaria luscinioides Keys. £ BLas. — Threnetria acheta SCHAVER. — Potamodus luscinioides BLaNF. — Acrocephalus luscinioides NEwrTr.] Népies neve: kurrogó madár (Dinnyés). Jegyei: körülbelül akkora, mint előbbi; tollazatán semmi rajzola nincsen; fölül rozsdás olajbarna, alul jóval világosabb, az alsó test közepe fehéres, úgy a torok is; csőre szarúbarna, az alsó káva töve világos szemei barnák; lábai barnás hússzínűek. A cserregő nádi poszátától (Acroc. streperus) hosszú alsó farkfedői mindenkor megkülönböztetik. Hasonlít a fülemiléhez is, de farka kerekebb s nem oly rozsdavörös. Mértéke: H. 145—147; Sz. Esés: F. 55—6; L. 205—22 Cs. 12—13 em. I Helyenként előfordul Közép- és Dél-Európában, így Spanyol-, Franda ! Olaszország, Galicziában, Német-Sziléziában, Dél-Oroszországban stb. Azsiában: Transkaspiában, Turkesztánban, Palesztinában; Afrikáb Egyptomban, Algeriában, Marokkóban s a Szahara egyes oazisain a é. szél. alatt. Északon Németalföldön közönséges; körülbelül Angliáb fekszik elterjedésének északi határa. Hazánkban először 1834-ben PETÉNYI Sal. János találta a Rákos-pataknál, 12 évvel Savi után, ki e madarat 18 ban Toszkánában födözte föl; utána ZELEBoR a Drávafokon az 50-es év XLVIII. GSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. ; vég Bellyén gyüjtötte. Erdélyben Csaró J. volt az első, ki Bupa A. társa- ában 1863-ban Krisenynél és Drassónál s később Nagy-Enyednél, reá- ant. Azonban: csak a 80-as években tudtuk meg, hogy e ritkának tt madár számos tóságunkon igen gyakori, így a Fertőn, Hanyság- Velenczei tavon, Balaton vidékén, a Mezőség tavain, a Drávafokon, zerémségben, a pestmegyei tavakon, a temesmegyei erekben és holt- ban, a Duna árterein, a Kolozsvár körül fekvő tócsáknál (városi-, apa- i tó) Torda és Kolozsvár között a Hármas fogadónál huzódó nádasok- stb. . Fajtársaitól eltérőleg a vad, magas, czimeres, tiszta nádságot lakja ; L gg: kevert sűrűségekben. Ez egyedüli esetben, faágakon ugrálva megfigyelhettem. Hozzánk az országos középnap szerint: április 8§-án érkezik vissza s jelenlétét csakhamar sajátságos pirregésével sított bugásához is, de kifejezni alig lehet. Pirregésének leghosszabb rtama — mint órával kezemben tápasztaltam — 6 507" percz. Be- nekül. Különös azonban, hogy lövésre — még ha magát a madarat tleg el is hibáztuk — gyakran azonnal reázendít megint s szólva, J s mondhatom, különösen érinti az embert, mikor a nádasban éjféltájt is 20—25 darabot egyszerre hall surrogni. Fészkét — össze. Majdnem tisztán száraz, szélés nád-, gyékény-, sáslevelek- van rakva, még bélése is abból való, csakhogy a fészek csészéje k Dr. Mapanász Gy. fülemileszerü, dallamos éneket is tulajdonított neki, ami azonban téve- (L. i. v. Term. tud. Közl. 1896. 445, 505, 552. I.; U. o. 1897. 319. I. — Ornith. Monatsber. 153, 174.; 1897. 20, 106. I. — Csaró, CzYNk és Dr. ALmásv külön is megfigyelték s a pirsegé- kivül más hangot nem hallottak. Orn. Közp. Levéltára. gyk 732 XIII. REND, ÉNEKLŐK. erősítve. Némileg azonban a szakállas czinege fészkére is emlékeztet, de csak burka, mert előbbinek fészke belül mindig finomabban —- leginkább nádbojttal — van kibélelve. 4—5 tojása fehér vagy halvány barnásfehér alapszinen, barnán vagy szürkén pettyezett, különösen a tojás vastagabb részén sűrűbben, sőt koszorúsan. ; Tojásmérték: H. 175—206; Sz. 14—16 mm. Julius elején költ másodszor. Szeptember végén elvonul. Táplálkozása, gazdasági jelentősége előbbiével egyezik. 152. NEM. G EZ E. HYPOLAIS Brhm. 1828. Alak szerint az előbbi nemhez hasonlók, csakhogy csőrük nem oldalt összenyomott, hanem laposas, inkább széles, főleg tőben; a fark rövidebb, . mint a szárny s nem lépcsőzetes vagy elkerekített, hanem egyenes vagy kissé kivágott ; 3—4-ik evező leghosszabb, az első elcsenevészesedett; tolla- zatukon rajzolat nincsen, alul világosabbak, felül sötétebbek; fészkök igen művésziesen készül; tojásaik lazaczvörös alapon, feketén pontozot tak; kiváló énekesek s más madárhangokat utánoznak; nem mocsárban, hanem fakoronákban élnek. 15 A GEZ E. Hypolais hypolais (L ) 1758. (Motacilla hypolais L. — Sylvia hypolais BecHsr. — Hypolais icterina (VIEILL.) GERBE. — Hyp. alticeps, media BRHm. — Ficedula hypolais KeEYs. £ BLas. — sz salicaria Bp. — Hypolais philomela REercnw.) Jegyei: kerti poszátanagyságú; első evezője rövidebb, mint a ne evezők fedőtollai, a 3-ik evező leghosszabb, a 2-ik evező hosszúságra 4. és 5-ik között áll; fölül olajzöldes szürke, alul halaványsárga ; a szá és fark barnás, világosabb tollszegésekkel; a szemöldöksávoly halavá mi zöldessárga; csőre szarúbarna, az alsó káva töfele sárgás; lábai barnás szürkék, talpuk sárgás; szemei barnák. A nádi poszátáktól halaványsárg (bizonyos kénszínbe, zöldesbe játszó), alsó teste s zöldes háta — mel) még a mocsári poszáta felső részeinél is mindig élénkebb — a kö kező nemhez tartozó fajoktól pedig nagysága különbözteti meg. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 733 értéke: H. 132—137; Sz. 65—77; F. 5—55; L. 2—91t; 1 "42 cm. Közép-Eni pában honos. Angliában csak esetlegesen jelenik meg ; iaországnak csak észak-keleti részét lakja; Belgiumban, Német- n, Dániában, Skandinávia déli részeiben közönséges. Nyugot- rópából hiányzik, de északon már a Sarkkör táján is találták; kelet Szibéria legnyugatibb részeiben és Lenkoran táján fekszik elterjedé- . határa. Vizek mentén fekvő nagyobb kertekben, nedveses erdőkben, k en, berkekben, angol kertekben szeret tartózkodni. Vonuláson dan kisebb kertekben, füzfákon, gyümölcsösökben is láthatjuk. Leg- obb számban a Duna ligeteiben és a :Hanyság" égererdeiben talál- n vele. Megérkezésének országos középnapja: május 2. Leginkább a magas lombosfák koronájában ugrál, röpköd s mozdu- . természete részben a nádiposzátákra, részben a füzikékre emlékez- k. Nyugtalan, meglehetős félénk madár, ügyes repülő, a mit akkor alhatunk, mikor vetélykedő hímek hajszolják egymást. Napos időben zorgalmasan énekelnek, rovarásznak, de a fakoronákból nem igen le s alacsony ágakon, vagy a földön ritkán mutatkoznak. Kiván- fejtollaikat bóbitásan felborzolják s megnyujtott nyakkal kém- irek. Szinezetökkel s hangjukkal is alakoskodnak; a zöldes madár . összefoly a friss, világos zöld lomb szinezetével — s az uj haj- ok, világos levelű fanemek védelmező tulajdonságát jól tudják — vala- más madárhangok utánzásával is csalódásba ejti az embert. Éneke ő, dallamos, roppant változatos, mert valóságos művész más madár- gok elsajátításában. A környezetében előforduló fajok szólásait, mintegy énekébe olvasztja, s hallottam tőle még az aranymálinkó flótázását Mindig jellemzők azonban énekében bizonyos deder-huit, deder-huit ; hed-hede-hede hed-hui szótagok, rikácsoló, kaczagásszerű részek olyforma változatok, mintha úgy szívná a hangokat. Május végén és us elején kotlik. Fészkét ritkán embermagasságban, rendesen jóval bb, 3—5 méternyire a földtől, bokrokba, fákra, ágvillába rakja. a és takaros építési módjában hasonlít a nádiposzáták fészkeihez, nogy többféle anyagból készül; burka mindig fehéres, mert pók- ú álókkal, nyirfa kéreggel, faháncscsal, barkával, belől pedig szőrszá- k kal, finom fűszálakkal és tollacskákkal van szép simára kirakva. k Az eddig ismert vonulási adatokat kritikailag rostálva és saját tapasztalásaim alapján is, május felében van fővonulásban; a márcziusi, úgy április első feléből való érkezési adatok figyelembe . vehetők; azok Phylloscopusra — a füzikék valamelyik fajára — vonatkoznak, 734 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Csészéje meglehetős mély, szádja pedig kissé szükebbre van szőve, mint középrésze. 4—5, ritkán 6 tojást tojik, melyek halványrózsás vagy halt vány lazaczszínű alapon, feketés vagy vörösesfekete pontokkal borítottak, Tojásmérték: H. 1775—19; Sz. 137—143 mm. Úgy látszik, évenként csak egyszer költ. Augusztus végén bo látogatnak olyan kisebb kertekbe s általában olyan helyekre, a hol bogyós — gyümölcsökből torkoskodhatnak, noha máskor itt nem tartózkodnak. Ki- vált a málnát, bodzabogyót szereti. Egyébként rovarokkal, hernyókkal, — 3 bábokkal, álczákkal, pókokkal, légyfélékkel él s mivel a fák lombozata £ közt, a vékonyabb ágak sűrűjében szeret bujkálni, a hol igen sok káros rovar, hernyó tanyázik, nemkülönben mivel kiválóan étkes madár, sok hasznot tesz a kertekben, gyümölcsfákon, erdőségekben. Énekével pedig a szó szoros értelmében betölti a vidéket s egymaga 5—6 más jó ének pótol, mert hiszen a különféle fajok hangjait utánozza. Kiméletet, káágee dozást várhat tehát csak tőlünk. 3 ö 153. NEM. FÜZIK E. PHYLLOSCOPUS Boie. 1826. Kicsiny, gyenge, karcsú termetű madárkák. Főszínük zöldes, sárg többnyire rajzolat nélkül, csak szemsávolyuk — a külföldieknek né szárnycsikjuk is — van. A csőr hegye kissé oldalt összenyomott, töve az ban lapított, de nem széles; az 1-ső evező jóval rövidebb, mint a 2-i fele, néha még a nagy evezők fedőtollai is hosszabbak nálánál. Az € fajok megkülönböztetésénél a szárnyalak, az evezők viszonylagos hc fontos. A fark gyengén kivágott. Lábak gyengék, finomak. Leginkább fák koronáiban tartózkodnak s itt azt a szerepet játszák, a mit a posz a bokrokban. Fészköket azonban a földre vagy alacsony bozótba s a kemenczealakúan építik ; tojásaik fehér alapon, vörösbarnán, finc pettyezettek s czinege tojásokhoz hasonlítanak. "M.O. K. 1899. YY A £ 41 A XV sat. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 735 A SISEGŐ FÜZIKE. eretatttéra yátttátt Phylloscopus sibilator (Becusr.) 1795. XXXV. tábla. (Motacilla sibilatrix Begcnsr. — Sylvia sylvicola Mowxr. — Sylvia sibilatrix — Ficedula sibilatrix Kocm. — Sylvicola sibilatrix Exr. — Phyllopneuste x BRHw. — Phylloscopus sibilatrix BLYTH. — Phyllopneuste sylvicola BREHM.! ei: majd csaknem akkora, mint a kis poszáta, a füzékeink legnagyobb ; szinezete is legélénkebb, legtisztább; az első — elt ult — evező rövidebb, mint a nagy evezők fedői, a 2-ik evező obb az 5-iknél; fölül zöld, a tollak töve — a mi azonban nem lát- . világos hamuszürke; a szemsávoly zöldessárga; alsó test fehér, , a nyak elülső része és a begy sárgás árnyalattal; alsó szárnyfedők ; a szárny és fark sötét szürkésbarna, világoszöldes, sárgászöldes élyekkel; csőr barna, az alsó káva töve világos; lábai világos- Európában, a sarki tájakat s némely más tartományokat kivéve, minde- hol dús lombozatú erdőket talál, síkságban és a középhegységben ánt előfordul. " Norvégiában, Svédországban szórványosan található, yolországból még nincsen feljegyezve. Kelet felé Kazánig, Lenkoranig . Egyes párok északkeleti Afrikában is fészkelnek. Hazánkban közön- s, kivált bükkerdőkben, tölgyesekben, öregebb fenyőerdőkben, (de 1 szúrkos fenyőerdőben), ligetekben, angol kertekben. Nem annyira a nák, mint a középső ágak közt éli világát, noha szereti a magasabb t is, főleg ha alattuk fiatalabbak, bokrozatok, áfonya és hanga sűrű- vannak. Az országos középnap: április 24-re mondja tavaszi meg- ssét.k Ő jön a füzikék közt legutolsónak, akkor, mikor a lombosfák nek kilevelesedni. Ott, a hol tartózkodik, énekével tereli magára elmünket, mely különös trillaszerű s ezüst csengésű : szipp-szipp-szipp- oszippszippszrrrrrrr. Az első szótagokat tagoltan ejti, azután mindig sabban, úgy hogy a strófa vége egyetlen összefolyó pirregés. Gyakran va, egyik ágról a másikra vagy a közeli fák valamelyik ágára repül. . k Adatainkból a márcziusi dátumokat kihagytam, mert csakis a Phylloscopus acredula érkezik . hónapban s a megfigyelők tévedése nyilvánvaló. 736 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Hivogató hangja lágy, tiszta djű, djű, djű és hűjd, hüíd. Május második. felében költ. Sűrű füves, bokros helyeken rakja meg igen jól elrejtett fészkét, mely félig be van tetőzve s száraz levélkékből, mohából, fűszá- lakból, szőrökből, barkából készítve; tollakat nem szokott fészke anytátuk használni. 5—6 tojása fehér alapszinen, feketés biborszínű, apró pon- tokkal sűrűen borított, csak közbe-közbe akad egy-egy szürkés peRT vagy. foltocska is. Tojásmérték : H. 15—167; Sz. 11—13 mm. Augusztus végén és szeptember elején távozik tőlünk s Afrika m u goti, valamint északkeleti részében tölti a telet. az Apró rovarokkal, hernyókka, kukaczokkal, légyfélékkel él, mély ( gyakran úgy fogdos, hogy az ágról áldozata után száll, oly forn án mint a légykapók. Habár inkább közömbös rovarokat pusztít, mint káro sakat s kiváló gazdasági jelentősége nincsen, mint valóban kedves jeler séget, az erdők élénkítő ártatlan madarát, mindig örömmel üdvözölhet jük. A hegyi területek fenséges bükköseiben járva, gyakran csak az t vidám trillái lehelnek életet a természet komoly csendességébe. — A FITISZ FÜZIKE. Phylloscopus trochilus (L.) 1758. (Motacilla trochilus L. — Sylvia trochilus Scop. — Sylvia fitis BEcHsr. tő lopneuste trochilus BREHum. — Ficedula fitis Kocu. — Ficedula trochilus kg BLas. — Regulus trochilus FLEmm. — Phyllopneuste fitis BRHM.) 3 Jegyei: kisebb mint előbbi, de valamivel nagyobb a legkisebb fi nél (Ph. acredula), melyhez azonban igen hasonlít, csakhogy lábai mivel világosabb barnák; szárnyalakja is más, mert a 2-ik (azaz hosszú) evező hosszúságra az 5-ik és 6-ik közt áll (rendesen csak kevi rövidebb az 5-iknél), a 3. és 4-ik a szárny leghosszabb tolla. Szir nem oly élénk zöldes és sárgás, mint előbbi fajé, hanem felül in! sárgásbarna, olajzöldes árnyalattal, alul nem tiszta fehér (még hasa . hanem halvány olajbarnássárgán árnyalt, legerősebben a torko nyakon, a begy és alsó test oldalain, sőt némileg az alsó farkfe is. Téli tollazatban a sárgás árnyalat egész tollazatukon uralkodik, ta" szal kevésbbé s a fiatalok-nál legkevésbbé, mert ezek felül inkább nák, alul szennyes fehérek, a begy táján, főleg oldalain, barnásan á tak, csak a szárnyhajlás és az alsó szárnyfedők sárgásak. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. ; ÉSA értéke: 6 11051 E9; Sz. 67—7; F. 49—59a: E 19—3; inte egész Európában, sőt Nyugat-Ázsiában is költ, vonuláskor kerül Dél-Afrikába is. Én Tromső szigetén a 69"38 €. szél. alatt . s mások még a 70" é. szél. alatt is találták. A magas északon a . füzbokrokkal kevert részeiben láttam, Közép-Európában inkább idéken él, Dél-Európában pedig a hegyek legmagasabb részéig, a észet határáig fordul elő. Költözködéskor ligetekben, füzesekben, n — főleg nagyobbakban — sőt nádasokban is (őszszel) néha . Hozzánk az országos középnap szerint április 9—10-én érke- .x Megfigyeléseim szerint Magyarország középső részein már- n soha sem mutatkozik s így ő másodiknak jön a füzikék közt, ; az elsők akkor tünnek föl, mikor a csilp-csalp füzikék már java im vannak. Leggyakrabban fenyvesekkel és lombos fákkal, kivált al kevert fiatalosokban, hegyoldalokon találtam fészkelve. Fészke előbbi faj fészkéhez, csakhogy boltozatosabb s egyes tollakat is bélésül. Tojásai — rendesen 5—7 — sárgásfehér alapon rozsdásan ezettek, fröcscsentettek. Vojásmérték: H. 145—15; Sz. 1176—12 mm. l párok — a mi többi fajtársaira is áll — fészkök táját nem agyják el s mindig ott tartózkodnak. A hím folyton itt énekel- a szerény kis strófáját, melyben az első és utolsó hang magas- özött egy ötöd különbség van; szótagokkal így jelezhetném : dididi- ; dü dü de dei de daj daj, a kezdet magasabb hangú s szótag szerint ed úgy hogy a vége elhaló, fájdalmas panaszként hallatszik. Közép- is fák lombjai közt keresi rovarokból, apró bogarakból álló táplálé- Csak hasznot tesz s így jó lélekkel fogadhatjuk, bárhol is talál- A BONELLI FÜZIKÉJE. Phylloscopus bonelli (Viziuc.) 1819. - [Sylvia Bonelli VriernL. — S. Nattereri Teumm. — S. prasinopyga LicHr. — Phyl- euste montana BREHw. — Ph. Bonellii Bp. — Ficedula Bonelli KEvs. 4 BLas.) Jegyei: akkora mint előbbi; 2-ik (első nagy) evezőjének hossza ! kább a 6-ikkal egyezik, a 3., 4. és 5-ik evező á szárny hegye; alul Adatainkban a sok márcziusból való észlelet bizonyára legtöbb esetben a kis füzikére ik, melylyel könnyen összetéveszthető. (Chernel: Magyarország madarai. II. 33 738 XIII. REND. ÉNEKLŐK. fehér; felül halavány szürkebarnás, némi alig észrevehető zöldes, rozsdás- sárgás árnyalattal; különösen feje és nyakoldalai kopott, elfakult benyo- mást keltenek; farcsikja valamivel élénkebb sárgászöldes. rozsdabarna ; szárny- és farktollainak szegése sokkal élénkebb (zöldessárga), mint a többi füzikéknél, kivéve a sisegő füzikét; csőre szarubarna, az alsó káva világos; lábai szennyessárgás hússzínűek ; szemei barnák. Mértéke: H. 113—115; Sz. 6—63; F. 48—49; L. 17-48; Cs. 105—1"1 cm. Dél-Európában, a Földközi tengerrel határos részekben honos, de inkább nyugaton — Spanyolországtól Görögországig — noha felterjed Svájczba, Ausztriába (Tyrol, Salzburg, Stájerország) is. Leginkább a hegy- ségek sziklás, bokros, déli lejtőin, a hol vörösfenyők vannak, szeret tar- 7 tózkodni. STETTER Batiznál a Sztrigy folyó mellett 1845 márczius 24-én. lőtt volna egyet, ez azonban valószínüleg csilp-csalp füzike volt. Hazánkban . csak Nagy-Küküllő megyében fordult eddig elő, hol CzYwNk E. Felméren . 1889 augusztus 19-én lőtte az elsőt (?). 1890 április 10-én ugyanő az Olt mellékén Fogarason ejtett el egyet (fiat. s), s később augusztusban . : Margineni vidékén. Ezek közül a Nemzeti Múzeumba két példány került. —. Nálunk való fészkeléséről nincs ez ideig biztosabb adatunk.£t : Hg ESETT Eg tazéjéő 2 Em SES ht ÉL MET: A CSILP-CSALP FÜZIK E. Phylloscopus acredula (L.) 1758. (Motacilla acredula L. — Phyllopneuste rufa BREHm. — Motacilla rufa Gw. Sylvia rufa (nec Bopp.) LATH., BecHsr. — S. collybita VrrmrLL. — S. abietina Nics. 5. hippolais LArn.— Phyllopneuste solitaria BRuum. — Phyllopneuste hippolais (nec 1 Macs. — Ficedula rufa Kevs. € BLas. — Phylloscopus rufus KaupP. — Phyll. collybita NEwr. — Trochilus minor FoRsT. — Phylloscopus minor LILF.) Népies nevei: csilp-csalp ; fűzfamadár. Jegyei: legkisebb a füzikék közt, valamivel nagyobb, főleg hosz- szabb az ökörszemnél; 2-ik (első nagy) evezőjének hosszúsága leginkább a 7-ikkel egyezik, többügíre ezzel egyenlő vagy a 6-ik és 7-ik közt áll; kk a 3—4—5-ik evező a szárny leghosszabb tolla; szinezetre a fitiszfüzi X Orn. Jahrb. 1891. 206—208. ; kk Fészkelését (Stájerországból) leirta BL. HaAwF.: Die Vögel d. Furtteiches und seiner U bung. 58—59. I. (Mitth. d. Ver. f. Naturw. in Steiermark.) "ex GATKE (Die Vogelwarte Helgoland 295. 1.) azt irja, hogy a 2-ik — a 8-ikkal, a mit példányoknál nem tapasztaltam. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 739 hasonló, legföljebb kissé barnább árnyalatú és sötétebb barna lábú ötteknél csakhamar feketésbarnává, ellenben a fitiszfüzikénél sötét- sz gemagtáága szinezete). "Mértéke: H. 112—115; Sz. 5-6—63; F.48—51; L. 18—2; 095—105 ecm.X Egész Európában, még a Sarkkörön túl is fészkel; itt Tromső szi- "—— 69938 é. szél. — láttam és lőttem s CoLLET szerint a 70720" él. alatt is került már egy-egy feltévedő példány. Dél-Európában a sban nem telepszik meg, inkább a hegyekben él. Kelet felé Permig :d. Nemsokára az erdei szalonkák megérkezése után, vagy azok java ásának idejében jelenik meg nálunk, az országos középnap szerint : ius 28—29-én. Ott, a hol előfordul, csakhamar észrevehetjük, ha it ismerjük, melyet szorgalmasan hallat. A csilp-csalp vagy czilp- két szótag ismétléséből áll egész dalolgatása, melyet néha halkab- ejtett írüp, trüp, trüp, trüp vezet be vagy követ. Hivogatója hiüd, , hiüd. A madárka eközben folyton a fák koronájában bujkál s detben kivált a füzeken, fenyőkön, mert a többin még csak a rügyek dnak. Természetében valami czinegeszerű egyesül a poszátával, ykával; de van egy-két jellemvonása, mely a légykapókra is emlékez- . Hazánkban körülbelül ugyanazokat a területeket lakja, mint a ző füzike, noha inkább sűrű alju s szakadozottabb, tisztásos erdő- kedvel; ligetekben, nagyobb kertekben szintén gyakori s úgy a hegy- den, mint a síkságon tanyát üt. Inkább a fasudarakban, a magasabb és lombok közt él, mint a többi rokona, noha vonuláson fenyvesek, bokrok, élő sövények aljában is keresgél s — valószínűleg azért, mert slelmét ez időben itt találja — a földszine közelében marad. Fészkét ritkán rakja pár arasznyi magasan, sűrű bokrok közé, többnyire földön van az, hangafű, áfonya, szederindák, tüskék, gazok, csalánok X PLESKE oroszországi példányokról vett mértékei szerint úgy látszik, hogy kelet felé e faj re, farka és csüdje hosszabbodik, a tollazat színe pedig — főleg alul — halványodik. Ezért . C. FLOERICKE (Vers. Avif. Schlesiens 1892. 114. 1.) két fajtát különböztet meg: a kisebb, abb nyugotit (Phyll. acredula occidentalis) és az említett keletit (Phyll. acredula pleskei). füzikék nehezen különböztethető és kevéssé ismert alakjainak tanulmányozása igen kivánatos felhivom reájuk a figyelmet s különösen arra is, hogy esetleg költözködés szakában ritka id és ázsiai fajok is kerülhetnek elő nálunk, mint tényleg Helgolandon, sőt másutt Közép-Euró- pában is kerültek már. (Phyll. tristis, fuscatus, borealis, superciliosus, proregulus, viridanus, nitidus, coronatus.) Végre megfigyelésre ajánlom a nálunk szintén előkerülhető Phyll. sylvestris MEISN. ala- ot, mely énekében is — a fitisz- és csilp-csalp füzike (Phyll. trochilus és acredula) sajátságait egyesíti magában s valószínüleg e kettőnek korcsa, mely azonban lehetséges, hogy szaporodásra képes ú s külön jellegét állandóan megtartja. 128 93: 740 XIII. REND. ÉNEKLŐK. bokrozatos helyein. Belsejét mindig tollakkal rakosgatja ki, hogy 5—7, fehér alapon, feketés aludt vérszínűen nem igen sűrűn pettyezett köves 57 jó melegen feküdjék. éz Tojásmérték: H. 14—15-2; Sz. 11—12 mm. a Április végén először, juniusban másodszor költ. Szepen végén és október közepén bucsuzik tőlünk. Javarészök már a Földközi-tenger —. partvidékein és szigetein telel, egyrészök azonban átmegy Afrikába is. 7 Tápláléka parányi rovarokból, szunyogokból, légyfélékből, hernyók- — ból, kukaczokból, bábokból kerül ki, melyeket szorgalmasan szedeget le az ágak végeiről, a szélső lombozatról. Éppen mivel vadászterületei ott feküsznek a hol a fákat megrontó rovarélet főfészkei vannak, t. i. az ágak hegyén, nem különben mivel aránylag sokáig s elég nagy számban 4. időzik nálunk s ezalatt — mert falánk is — kiváló serényen tisztogatja a kártékony rovarokat: erdőkben, kertekben nagyon hasznos . mszúsl s parányiságát aránytalanul felülmulja gazdasági jelentősége. : B. ALCSALÁD. RIGÓK. TURDINAE. Az öregek csüdje elől nem vértlapokból, hanem egyetlen tagolatlan, szarulemezből áll. Évente csak egyszer — őszszel — vedlenek s a fiata- lok tollazata foltos rajzolatú. Míg a füzikék a lombok közt a fakoronák ban, a poszáták a bokrokban, a nádi poszáták a mocsárban, nádbe működnek, addig a rigók ugyanazt a szerepet kiválólag a földön já az erdőaljban, kertekben. Bogyókkal, rovarokkal, gilisztákkal, csigá álczákkal, hernyókkal táplálkoznak. 154. NEM : RIGÓ. TURDUS L. 1758. Általában nagyobb, erősebb madarak, mint pl. a poszáták s általánosan ismert énekes rigó magában egyesíti e nem jellemző jegye Csőrük meglehetős erős, orma végig hajlott; a typikus fajoknál a XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 741 6 kevéssel rövidebb, mint a 3-ik vagy a 3. és 4-ik, melyek a szárny sszabb tollai, az első evező pedig rövidebb mind a nagy evezők A idebb a szárnynál vagy azzal egyforma hosszúságú, végű vagy kissé elkerekített. Némely fajok sötét színűek, rajzolat I, vagy rajzolattal; másoknak alsó testét pettyezés, foltozás jellemzi. k alsó részén azonban soha sincs fehér csík. Erdőkben tartóz- . erős, tömött fészkeket építenek (van köztük faj, mely fészke . sárral tapasztja), kékes vagy kékeszöldes alapszínű, feketén, .és vörösbarnán foltozott tojásokat tojnak. AZ ÖRVÖS RIGÓ. Turdus torguatus L. 1758. : Ivia torguata Savi. — Gopsichus torguatus KauP. — Merula torguata Bor. gyei: valamivel erősebb, mint a fekete rigó; az öregek alap- ormos barnásfekete, begyükön széles sarlóalakú fehér folttal, felső tollai szürkésfehéren szegettek, alsó testök — föleg a mellen, hason. fark alsó tedőin — valamivel szélesebb és fehérebb tollszegélyek- pikkelyesen rajzolt; a szárnytollak külső széle szintén fehéres sze- Hi a fark egyszínű kormos fekete, csak a szélső tollak hegyén látszik fehér szegély; csőre sárga, csak hegye és a felső káva töve barnásan ; lábai sötétbarnák úgy szemei is. A tojó barnább, mint a hím, r örvszerű begyfolt szennyes fehér s egyes barnás tollszegélyekkel ott. A fiatalok csőre feketésbarna, később részben sárgás; fehér. foltjuk nincsen; felül sötét barnák, világosabb tollszegélyekkel, a hát 1 , vállon, szárnyfedőkön sárgás rozsdásfehér foltokkal; szemöldök- lyuk rozsdássárgás ; alsó testök ugyanily színű, a mell feketés három- etű foltokkal és haránt vonalkákkal sűrűn behintett. Nálunk a typikus példányok csak költözködéskor mutatkoznak s a dátokban fészkelők a déli örvös rigó — Turdus torguatus alpestris 1831 — fajtához tartoznak, mely abban különbözik az északiak- ogy hasának és alsó farkfedőinek feketés tollai nemcsak fehéresen ek, hanem közepükön ugyanily színűen foltosak is. "Mértéke: H. 253—25-6; Sz. 135—143; F. 97—104; L. 3—32 ; 2—2:2 em. A typikus példányok Észak-Európa hegyi erdőiben költenek; Közép- )él-Európának magas hegységeiben pedig az utóbbi fajta tanyázik. 742 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Nálunk is csak ez telepszik meg s a Kárpátokban fordul elő. Őszszel és tavaszszal — átvonulóban — azonban az északi példányok is mutat- koznak nálunk, gyakran a fenyőrigó társaságában. A mi örvös rigóink márczius végén, vagy április elején — más rigófajokkal, vagy saját fajtársaikkal — kisebb vagy nagyobb társaságokban érkeznek fészkelő helyeikre, a fenyőöv magasabb részeibe, sőt azontul is a henyefenyő világába. Legalacsonyabban a Kis-Kárpátokban — kb. 450 méter magasan — Modor város erdejében, a .cRothes nevű vágásban találtam fészkelve. Fészkét többnyire magasan, néha azonban csak annyira építi a föld színétől, hogy kézzel elérhető. DaANFoRp a Retyezáton 5—13 méter magasan találta fenyőfákon fészkelve s megjegyzi, hogy április 25-én tojásait szedte, noha még előbb is tojik. A fészek magas állása azért is figyelemre méltó, mert Északon, a typikus példányok, csak alacsonyan szokták rakni otthonukat. Május végén másodszor költ. Fészke és tojásai nem igen különböznek a fekete rigóéitól, a mint természete, mozdulatai is arra emlékeztetnek. Tojásmérték : H. 2755—33 ; Sz. 20—22 mm. i A hím már kora hajnalban, valami fenyő sudarán ülve, reá zendít dalára s az első madár, mely a havasok ormain a napfakadást üdvözli. Énekében bizonyos hrüpp, hrüpp, hürüpp szótagok jellemzők. Körül- belül ugyanazt eszi, mint a fekete rigó; kárt nem tesz. A fenyőrigók 4 csapataiba elegyedve ő is gyakran a tőrvetők prédájaként piaczra kerül. 6 A FEKETE RIGÓ. Turdus merula L. 1758. (Merula vulgaris SELBY. — Sylvia merula Savi. — Merula truncorum, pine- torum, major BRHM. — Merula merula Borc.! Jegyei: az öreg hím egészen fekete, csőre és szemhéja narancs- sárga, lábai feketék, szemei barnák. A tojó felül feketebarna, pofái sötét- barnák világosabb szárfoltokkal; álla szürkésfehér; melle rozsdás tenyebarna, sötétebb kerek foltocskákkal. A fiatalok rozsdásbarnák, torkon sötétebb pettyezéssel; nagy szárnyfedőik csokoládébarnák ;. nagy evezők feketebarnák; a mell alapszíne halvány rozsdás, sötéte tollszegésekkel tarkítva; az alsó farkfedők feketék, rozsdás pettyekkel; csőrük feketés, később mindinkább barnul és sárgul; lábaik barn később sötétednek meg. (L. I. köt. X. tábla.) E. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. KEYES d Mértéke: H. 217—26-6; Sz. 127—135; F. 8"9—10-2 88; Cs. 2—23 em. . — Észak-Oroszország kivételével egész Európában, Skandináviában a rk örig, kelet felé majd csaknem Turkesztánig közönséges. Turkesz- ánban, Afghanisztánban, Kashmirban egy nagyobb fajtája — Turdus erulc major — helyettesíti. Északnyugoti Afrikában, Algirban, Tunisz- a úgy a Kanári-szigeteken, Azorokon, Madeirán szintén fészkel. Hogy álunk is minden alkalmas helyen előfordul, azt közismertsége bizonyítja. szivesebben sűrűségekkel bővelkedő erdőket, kerteket, bokros partú ly utakat, vágásokat választ tartózkodási helyekül. Őszszel és télen, or az élelemszüke kényszeríti, kisebb-nagyobb kóborlásokra indul, togat a házi kertekbe, a hegyekben fészkelők mélyebb fekvésű pon- kra huzódnak le, sőt ha bogyótermés nem volt a vidéken, messzebb 3 . elrándulnak, oda, a hol táplálékot bőven találnak. Így hát részben állandók, részben helyetváltoztatók. . Szemes, vigyázó madár létére a szajkóval együtt, azt a szerepet tsza az erdőben, a melyet a bibicz a rétségeken betölt; mert valóságos . a többi madaraknak. A legkisebb gyanút, ellenség közeledtét, éber figyelme azonnal észreveszi s éles fix, tix, tix hanggal, nemkülönben . szóval ki nem fejezhető lármás KGGÁKGA] jelzi, a mi az ő nyelvén annyit tesz: c Vigyázzatok;. Es a többi szárnyas csak úgy megérti őt, "mint akár mi, kik e riasztó hangját ismerjük. Fürge, eleven lénye ilyen- "kor az izgatottságba csap át, nyugtalankodásával, folytonos lármájával a özelben tartózkodó társait is megszólaltatja s ha sok rigó van a kör- nyéken, olyan zenebonát csapnak, hogy szinte kellemetlen. Ezt külö- ösen szalonkales alkalmával tapasztalhatjuk, mikor a vágás egyik tisz- tásán elállunk. Az éjjeli tanyájukat elfoglaló rigók közül csak egy is "vegye észre közellétünket, azonnal elrikkantja magát, nagy neszszel sur- "ranigat ide-oda a bokrok közt, nem tetszését folyton kifejezve, mire a többiek is felelgetnek, megriadnak s olyan lármát csapnak, hogy a pisszentő szalonka hangját is alig hallhatjuk. Jó ideig tart a feleselgétés s csak teljes besötétedéssel áll helyre a nyugalom. Pitymalatkor nem en halljuk rikkantásukat, a mire ez a ropogós modás is czéloz : 2; L. 32— cRépa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó." A hímek hajnalban és alkonyat felé legszorgalmasabban énekelnek. "Valami bokor vagy fa tetejéből hangzik le daluk, mely nemcsak mint tavaszhirdető szózat — mert többnyire már akkor felzendül, mikor az erdő többi énekesei még nem érkeztek vissza téli tanyájukból — hanem mint 744. XIII. REND. ÉNEKLŐK. igazán dallamos, flótázó, merengő, búsongó, bizonyos tekintetben hym- ök nuszszerűen ünnepélyes ének érzelmeinkre hat. Nem oly változatos ugyan, mint az énekes rigó éneke, de egyszerűségében, tiszta hangjaival szintoly megkapó. Csak mikor énekel száll magasabb ágra, különben a földön, a sűrűben nagy ügyesen futkos, ugrál vagy alacsonyabb fákon, bokrokon szálldos. Repte gyors, szinte nyilaló, kivált mikor kivágódik a cserjésből, hogy rövid távolságra ismét belemeneküljön, vagy mikor. tisztásokon szinte átveti magát. A hol nincs mitől tartania, ott eredeti . félénkségéből enged, sőt az emberhez, házak közé szokik; így látjuk őt azokban a nyilvános sétatereken, kertekben, majd csaknem lábunk alatt 7. keresgélni s hozzánk félelem nélkül közelíteni, a hol teljes védelmet élvez, mint pl. Bécsben, Gráczban. Nálunk ugyan még ennyire nem szelidült meg s inkább óvatos, vadabb s nem igen száll elénk, ha pl. valamely nyil- vános sétahelyen padra ereszkedve pihenünk, hogy morzsalékot koldul- —. jon tőlünk. Márczius végén és április elején költ. Fészkét (L. I. köt. 39. kép), melynek burka gyökerekből, száraz szálakból, levelekből, mohából, ágacskákból készül, belseje pedig simára sárral, agyaggal van kitapasztva, hol a földön, fatuskók korhadt üregeiken, gyökérgörcsök, rőzserakások . közt, hol 1—2 méter magasan sűrű bokrokban, fákon találjuk. 3—6 tojást tojik, melyek kékeszöldes alapszínűek s agyagbarnán, rozsda-. vörösen elmosódott vagy élesebb foltozásuak. f Tojásmérték: H. 25—32; Sz. 19—24 mm. ELETE A tojó egymaga üli fészekalját s 15—16 nap alatt fakasztja meg. A szerint a mint az idő futja, évenként kétszer vagy háromszor költ. Tápláléka nyáron főleg hernyókból, kukaczokból, hangyatojásból, gilisztákból, pondrókból, rovarokból, csigákból, ősz felé és télen külö féle bogyókból áll. A fák, bokrok alján működik; felkutatja a száraz rothadó levelek alját, hogy az itt kifejlődő káros rovarokat, hernyó gilisztákat tizedelje. Néha kiszáll a tisztásokra, utakra is ugyancsak ap csigákat, rovarokat keresgélni. A mikor azután a különféle bogyók kezdenek, mohón falatozza azokat, nevezetesen: a cseresznyét, kökén szőlőt, fagyalt, galagonyát, vörös berkenyét, madárcseresznyét, vörös somot stb. Gazdasági jelentősége úgy az erdőben, mint nagyobb kert. ben igen hasznos, mert nagy mennyiségű — emberi szempontból — káros állatot pusztít el, a különféle bogyóknak pedig csak husát emés; t meg, magvait ellenben mindenfelé elszórja, elhurczolja s ezek — gyomor- nedvének behatása folytán — gyorsabban csirázván, valóságos terjesztője, ingyen ültetője a cserjéknek. Szőlőkben, esetleg cseresznyefákon is, — ar ; azonban magam nem tapasztaltam még, — határozottan kárt tesz, de cs XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 745 helyeken, a hol a szőlők erdőkkel, vágásokkal, kertekkel határosak ; ülön kirándulásokat oly szőlőterületekre, a hol nem szokott külön- tartózkodni, nem igen koczkáztat. Ezenkívül csapatban sem jár s ha jol reá is kap a szüretre, hát elriasztható. Nem régiben — s tekin- . szakemberek is — azzal a nagy bűnnel vádolták, hogy apró, n madárfiókákat öldös és rabol, úgy annyira, hogy tartózkodási járól a gyengébb énekes madarakat egészen kiszorítja. Tény az, an kisebb, szükebb helyeken, hol a rigókat húseledelhez szok- emberi gondoskodás s a hol a kultura a rigónak tulajdonképpen nem felelő területet alkotott, s élelmet is nem annyira a természet, az emberek nyujtanak neki — de a hová éppen mert terített asztal" e csábítja, mintegy alkalmazkodott, — előfordult, hogy a rigók, 1 mikor elfelejtették őket etetni, tehát éheztek, esetleg a közelben kis madarak fiókáit falták föl. Hogy ez kivételes eset, sőt csak rossz indulatúak vétke, nem szorul bizonyításra. Köztük is akad ejtes, alávaló, mint akár az emberek közt; de bizonyos, hogy rendes im ények, a természetes életviszonyok közt maradt példányokról nem dható ez. A NAUMANN RIGÓJA. 3 Turdus naumanni TeEuwxm. 1895. Jegyei: valamivel kisebb mint előbbi; fejteteje sötétbarna, szürkés egélyekkel; háta és válla rozsdásbarna, elmosódott barnásszürke zxélyekkel; farcsikja és felső farkfedői rozsdavörösek, utóbbiak árnyalattal; szemöldöksávolya, álla és torka rozsdásvöröses fehér ; és a torok oldalain lenyomuló foltozás sötétbarna; a begy, a € leje és az alsó szárnyfedők rozsdavörösek, fehéresbe fakuló tollszegé- cel; alsó testének egyéb részei fehéresek, az oldalakon és alsó fark- lőkön szívalakú, rozsdavörös szárfoltokkal; az evezők sötétbarnák, j) felükön rozsdasárgán szegve; a nagy szárnyfedők széles rozsda- s szegélylyel ; a fark élénk rozsdavörös, a középső két toll azonban a s a többinek külső fele is ily színű; csőre szarubarna, az alsó tőfele sárga; lábai barnák; szemei sötétbarnák. A tojó nem ily tg, inkább kopottas. Miötéke: H 949. 958; Sz. 135; F. 94; L. 32; Gs. 28 cm. : Közép- és Kelet-Ázsiában honos, így Khinában gyakori. Európába tözködéskor néha ellátogat s hazánkban is egyszer előkerült, mely Chernel : Magyarország madarai. II. tág 746 XIII. REND. ÉNEKLŐK. hím példányt JÁny P. szerezte meg a Nemzeti Múzeumnak. Hol és mikor lőtték vagy fogták? közelebbi adatok hijján nem mondhatjuk meg. A FENYŐRIGÓ. Turdus pilaris L. 1758. (Sylvia pilaris Savi. — Turdus juniperorum BRHu.) Népies nevei: fenyves; fenyvesmadár; fenyvesrigó. Jegyei: körülbelül akkora, mint a fekete rigó; szemöldöksávolya fehéres; fejteteje (fekete nyílhegyalakú foltozással) és a nyak hátulja, valamint a hát alsó része és a farcsík hamuszürkék; háta közepe, úgy a szárnyfedők gesztenyebarnák, némi szürkés tollszegésekkel; alsó szárny- fedők fehérek; álla, torka, bégye és a mell oldalai, rozsdássárga alap- szinen feketén foltosak, a begyig vonalasan, a begyen cseppalakúan, az oldalakon szívalakúan; a nagy evezők barnásfeketék, külső szélök világos- szürkés szegéssel, a kisebb evezők külső fele rozsdabarnás; a fark bar- násfekete, a szélső toll külső fele és hegye szürkés szegélyű, mely főleg alulról nézve világosabb; csőre sárga, csak hegye feketésbarna; lábai feketésbarnák ; szemei vörösesbarnák. A fojó hasonlít a hímhez, csakhogy kevésbbé élénk színű, főleg a begy oldalainak alapszine nem oly szép rozsdasárga, lábai valamivel világosabbak. TA Mértéke: H. 25—26; Sz. 142—158; F. 10—115; L. 33—4; " Cs. 18—2:05 em. a Észak-Európában és Ázsiában fészkel s a fatenyészet az ő elter- jedésének is határa. Németország egyes vidékein szintén találták fész- kelve, sőt szórványosan Csehországban, Galicziában is — ezek nyári tartózkodásának legdélibb pontjai. ALrum ugyan egy Magyarországból származó nyolcz napos fiókát említ,k A. Korz báró pedig megjegyzi,£t hogy 1879 junius 29-én a Schuller hegységben, Brassó vidékén, a Chris- tian mare-n 2000 méter magasan két darabot lőtt, a mi e faj ottan való fészkelését erősítené; a magyar ornithologiai irodalomban azonban nem találtam egyetlen egy adatot sem, mely itt fészkelő fenyőrigóról meg- emlékeznék; s valamint én sem találtam e madarat nyárszakán hazánk- ban, úgy ornithologus barátaim sem találkoztak vele. Hozzánk október- ben érkeznek meg az északról jövő fenyőrigó seregek s úgyszólván egész ESZT TER tát ségi sas zok ELT tig blsk 8-L tk Forstzoologie, 266. 267. I. "x Mith. d. orn. Ver. in Wien 1887. 17—20. I. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 747 . télen át, április közepéig itt maradnak. Igaz ugyan, hogy a legszigorúbb hónapokban, kemény időben, egy részök még délebbre huzódik, viszont s máskor meg. általában kis számban mutatkoznak, még az északi megyék- beni. is, mint pl. 1888/89-ben.$ Legtöbb novemberben, deczember elején, . azután meg márcziusban látható. Némely évben április közepe után is . akadnak egyes vonuló csapatok, a késlekedők. Nálunk való tartózko- Fenyőrigó (Turdus pilaris L.) dásuk alatt majdnem mindig kisebb-nagyobb csapatban járnak, habár egyeseket is rebbentettem már föl, pl. Dinnyésen a tópart nádas széléből. Különösen azokat a területeket látogatják, hol boróka bőven terem, mert ennek bogyóit kiválóan szeretik s míg csak tehetik, belőle élnek. Később k Az 1888/89-ki télre vonatkozólag E. v. MippENDOoRF (Schwalbe 1889. 528. 1.) írja, hogy 3 Livlandban és a Keleti tenger mentén fekvő orosz provincziákban feltünő enyhe lévén s a boróka, . vörös berkenye bogyói bő termést adván a fenyő rigók s más északi költözködők nem vonultak el Innét, legföljebb — miután a bogyókat megették s februárban havazott — Eszak-Németországba s . valamivel délebbre is huzódtak, 94 748 XIII. REND. ÉNEKLŐK. egyéb bogyókat is esznek, kivált tavasz felé s a mikor már ezeket is elfogyasztották, egyes fákkal, bokrokkal beültetett rétekre járnak s kuka- czokat, gilisztákat, rovarokat keresnek. Rendkívül óvatos vad madarak s ritkán várnak be lőtávolig; hanem a mint egyik szárnyra kap, az egész csapat követi őt, hangos sásásák, sa-sasak szólással, a mely szótago- kon kívül bizonyos vékonyabb kszíj-kvij, kríj forma hivogatást is hall- hatunk. Felriasztás után többnyire valami kiemelkedő, magas fasudárra telepszenek $ mikor a környék ismét biztos, újabb lakmározásra lebo- csájtkoznak. A társas élet annyira ki van bennök fejlődve, hogy fész- keiket is gyakran telepesen rakják meg hazájukban s a meglövöttek- nél többször tapasztaltam, hogy végső erejüket összeszedve a csapattal repültek s csak messzebb, de akkor hirtelenül holtan buktak le. Nor- végiában, hol Tromső szigetén figyeltem meg fészkelésöket, majd csak- 7 nem annyira házi madár, mint nálunk a veréb. A nyiresekben közvetetlen a házak mellett és a kertekben mindenütt voltak fészkei s bizalmasan, nyiltan végezte családalapítását, fiókái nevelését. Még egy deszkapalánk tetején is, járt út mellett láttam fészkét, akár csak egy kalapot tettek volna oda, mely annyira feltünő volt, hogy lehetetlen volt észre nem venni s bizonyára minden járókelőnek azonnal szemébe tünt. Hát bizony itt nem bántják őt, hanem örülnek neki, mint mi a kertünkben költő fülemilének. Jámbor, szinte szelid madár ő e tájon, a mit róla nálunk való vendégeskedése alatt éppen csak kivételesen mondhatunk, legföljebb akkor, mikor éhség, zord idő nagyon is reája jár. De van is oka bőrét . félteni! Hiszen ezerenkint fogdossák őt mindenütt, hol beköszöntenek s. egyes vidékeken valóságos keresetforrása a népnek a fenyőrigó-fogás. Az északi megyék tótjai majd úgy lesik a eszvitelakokatv, mint az alföldi . gazda az aratást s ha várvavárt madaraik kitalálnak maradni, bizony szűk napok szakadnak konyhájukra, nem lévén kereset. Vas- és Sopron megyékben szintén nagy divatja van a fenyvesfogásnak, így az Őrségben s Pulya táján. A tótok lószőr hurkokkal szokták megkeríteni, utóbbi — helyeken a tőrvetés mellett a lépvessző is divik s Pulyán láttam azt fogásmódot, mely bizonyos biologiai érzékre vall. Itt ugyanis az alacson borókával és nyirrel kevert vágásokban, a hol kiemelkedő vén fák nin- csenek, gerendákból magas állványt készítenek, mely hasonlít a tüzol gyakorlataira való közkeletű deszkatornyokhoz, csakhogy azok puszta vázát képzeljük, bedeszkázás nélkül. Ennek tetejébe néhány fácskát, bo kötnek fel s ezeket tele rakják lépvesszővel. Jól tudják ugyanis, hogy fenyvesek lakmározás közben felriasztva vagy egyébként is bizonyos id közökben, mindig a közeli legmagasabb fákra szállnak — tehát itt, mi XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 749 lás nincsen, a magasba tűzött lépvesszős ágakra. Így azután egyszerre 5—20 madár is rajt veszt s a madarász hamarosan összeszedheti zsák- nyát. A madarakat négyenként, egy orrlyukaikon áthuzott evezőtollukkal Z csomagba s hátravaló kosárban viszik vásárra, vagy újabban a lag hogy a nagy városok kényes száju közönségének jó pénzért lják. Egy csomag ára 28—60 krajczár közt váltakozik. val hogy a népnek sok helyt jövedelmet nyujt a cfenyvesmadár, :senyéje finom csemege; de mindennek daczára nem vitatható el tény, hogy e madár összefogásának korlátlan engedélye ugyanazon ás alá esik, mint akár az olasz madárfogók munkája. Mi panasz- nk, megbotránkozunk azon, hogy háztájunkat élénkítő költözködő ainkat délen irgalmatlanul összefogdossák, öldösik és megeszik, ig tulajdonképpen mi sem vagyunk jobbak. A télen ideérkező feny- k, zsezsék százai és ezrei vándorolnak konyhára s elpusztítjuk cse- élvezetért az északi lakósok kedves, kiméletben részesülő szár- . barátait, melyeknek ott ugyanaz a jelentőségök, mint nálunk a . kedvenczeinknek. Ha a költözködő madarak védelme igazában csak otközileg szabályozható, úgy a fenyőrigónak összefogdosását nem bad azokban az államokban megtürni, a hol a telet töltik, vagy leg- b is korlátozni kelléne. A réteken nálunk is hasznot tesz, mert nagy jaapatokban száll oda, s heteken át pusztítja a különféle kukaczokat, sztákat, pondrókat, csigákat. Az erdőben ugyan valamire való hasz- látunk nem írhatunk javára, de kárt sem, mert borókabogyó ul; sagezpagy közömbös értéküek, sőt esetleg némi jelentőséggel is birhatnak. A LÉPRIGÓ. Turdus viscivorus L. 1758. : (Turdus major Bkiss. — Sylvia viscivora Savi.)] Népies nevei : kendermagos rigó (Székelyföld) ; szőke rigó (Szilágy- megye) ; cserregő rigó. . Jegyei: jóval erősebb, termetesebb mint a fekete rigó s legnagyobb ófajunk; szinezetre az énekes rigóhoz hasonlít, csakhogy az agyagsárgás rnyalat egész alsó testére s alsó farkfedőire is terjed, úgy a barnás- ete foltozás is az egész alsó testet borítja; a mellen és hason a foltok rja szélesebb, mint hosszú (az énekes rigónál ellenben hosszukás s m oly széles); felső testrészei szürkésbe játszó földszínűek (az énekes Ó itt sötétebb); az alsó szárnyfedők fehérek; a felső farkfedők világos , 750 XIII. REND. ÉNEKLŐK. szegéssel; a nagyobb szárnyfedők hegye és külső széle, úgy az evezők is fehéres szürkén szegettek; a szárnyon két keskeny fehéres harántcsíik látszik; a farktollak szárai fehérek, a belső tollszegések, ugy a két szélsőnek hegye is fehéresszürke s a legszélsőbb túlnyomólag világosabb, mint a többi; csőre szarubarna, az alsó káva tőfele sárgás; lábai sárgás- barnák; szemei sötétbarnák. A tojó alul kevésbbé foltos, a mell sárgás árnyalata világosabb. A fiatalok alul sárgábbak, felül alapszinük olajzöldes ra gjéákál a szárnyfedők szegése szélesebb s begyük foltos. Mértéke: H. 263—268; Sz. 155—16; F. 94—116; L. 34—37 ; Cs. 19—2"-06 em. Közép- és Észak-Európában honos, a. Sarkkörön túl azonban nem igen nyomul fel. Kelet felé Szibériába és a Himalajáig terjed, utóbbi hegységben élők felül valamivel világosabbak (Turdus viscivorus hodgsoni). Öszszel és télen Dél-Európában, sőt Észak-Afrikában is elég számos. aj Nálunk részben állandó, részben helyetváltoztató. Nyáron ugyanis bükk- 7 fákkal kevert fenyő erdőkben, melyek tisztásokkal, vágásokkal, rétekkel váltakoznak, kivált hegyes vidékeken szeret tartózkodni. Őszszel lehuzó- dik a tölgyesekbe, kisebb erdőrészletekbe, nagyobb kertekbe s azokat a helyeket látogatja, a hol a fagyöngy (Viscum album) bőven élősködik a — fákon vagy egyéb bogyók is teremnek. Meglehetős bizalmatlan madár — s ember elől csakhamar kereket old; többnyire csak akkor ismerünk ű reá, mikor cserregő kserrr, psrrr-ratrrr szavát hallatja. Tavaszi énekét, — mely a fekete rigó flótázó, tiszta hangjaihoz hasonlít, magas fasudarak tetején fütyöli el s néha márczius elején már megélénkíti az erdőt. Fészkét ritkán találjuk három méternél alacsonyabban, többnyire 10—14 méter magasan, fenyők tetején, sűrű ágazatok közt. Mohából, ágacskákból, száraz fűszálakból, hangafűből, gyökerecskékből készül s burkolatának középső rétege néha sárral tapasztott, belseje azonban finom szálakkal van kibélelve. 4—5 tojása halvány zöldeskék alapszínű és ibolyásszürke, valamint vörösbarna vagy rozsdásbarna foltokkal és pettyekkel borít a tojás vastagabb végén sűrűbben. Tojásmérték: H. 27766—30; Sz. 215—23 mm. 15—16 napig kotlik. A Kis-Kárpátokban, a hol e madár igen közö séges, a kirepült fiókákat május végén mindenfelé látni. Többnyire földön tartózkodnak s itt várják be ételthordó szüleiket. Ember köz lítésére rövid közökben ugrálnak odább — úgy 10—12 lépésnyire . majd láthatatlanul surranak el a gazos, bokros erdőaljban, akár a guvi vízicsibe vagy a tücsök madarak (Locustella naevia és fluviatilis) a puja XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 751 ényzetben; miután lábolva menekültek egy darabig, felszállnak valami . Másodszor juniusban költ. pukak az erdő tisztásain szedegetik; nyáron leginkább a rokat, bábokat, kukaczokat, férgeket, gilisztákat, csigákat, hernyókat zt ták, őszszel és télen azonban a bogyókat eszik, első sorban a fagyön- t. Ennek terjesztését ugyan az erdőgazda rovásukra írja, ez azonban keveset von le egyébként kifejtett hasznos működésök értékéből, t oltalmunkat érdemlik. A SZŐLŐRIGÓ. Turdus iliacus L. 1758. JA Sylvia iliaca Savi. — Turdus illas PaLL.! Népies nevei: szőlőrigó (FöLpi J.); csipegőrigó (u. a.). Jegyei: kisebb az énekes rigónál s így legkisebb rigónk; szemöldök- ya kirivó, fehér s a fültáj fölé a nyakig nyomul; hasonlít a énekes oz, csakhogy alul — torka és begye is — fehér alapszínű; foltozása úkás, a pofák alján feketés, egyébként barna; az alsó test oldalai alsó szárnyfedők rozsdavörösek; csőre szarubarna, az alsó káva sárgás; lábai sárgásbarnák; szemei barnák. Mértéke: H. 205—217; Sz. 112—12; F. 72—8; L. 27—28; 15—17 cm. ; AA magas Északon tanyázik. Izlandon, Norvégiában s keletfelé lába nyomulva, a Jeniszei folyamig fészkel, azontúl már igen ritka. ak felé addig hatol, a míg fatenyészetet talál s így itt-ott a 70" é. . fölött is fészkére akadhatni. Tromső szigeten gyakran találtam fész- s gyönyörködtem énekében, melyet a nyirfák sudaráról hallat az éj- nap világánál egész éjszaka. Nálunk átvonuló madár, mely októberben ott jelentkezni; a keményebb téli idő beköszöntével még délebbre ódik s tavaszszal, fészkelő helyeihez való visszatértében márcziusban, rilis elején érinti megint vidékeinket. Erdőkben s kivált bogyótermő krok, fák körül, gyümölcsösökben s a szőlőkben szokott itt létele alatt ózkodni, néha más rigók társaságában vagy kisebb csapatokban. ogatója nyujtott czűh vagy czí s különbözik az énekes rigó hivogatójától, ely rövid czipp, zipp. Az érett szőlőket szivesen csipegeti s kárt tehet ű ölőterületeinken, miért is el kell őket onnét riasztani. Egyébként bogyó- it, rovarokat eszik. Tavaszszal leginkább erdőszéleken, tisztásokon, k és fáshelyek közelében fekvő területen szedegetik rovartápláléku- 752 XIII. REND. ÉNEKLŐK. kat — s bogyók nem igen akadván már — majdnem tisztán állati táplálékot vesz magához s így sok hasznot tesz, a mivel azután teljesen jóvá üti őszi szőlőtolvajlását, mert éppen a földön élő hernyókat s kár- tékony rovarokat, pondrókat tizedeli, sőt a hol sokat talál, onnét addig nem tágít, míg a területet meglehetősen meg nem tisztította. AZ ÉNEKES RIGÓ. Turdus musicus L. 1758. XXXVI. tábla. (Sylvia musica SAvI.) Népies nevei: énekes-, dalos-, nyári-, éneklő rigó; tekerményes rigó (Háromszék) ; húros; húrosmadár. ; Jegyei: valamivel nagyobb mint előbbi, de kisebb a fekete rigó- nál; szemöldöksávolya rozsdássárga s nem igen kirivó, nem is terjed hátra a nyakig; torka és begye agyagsárgás árnyalatú, hasának közepe. fehér s alig foltos; a begy és az alsó test oldalain levő foltok hosszab bak, mint szélesek; alsó szárnyfedői halavány rozsdássárgák; a felső szárnyfedők hegyén rozsdássárga foltocskák vannak, melyek összefolyva : a szárnyra két keskeny harántcsíkot rajzolnak. ; Leirása: fölül olajbarna, az evezők és farktollak valamivel sötéteb bek, előbbiek belső tőfele világosabb rozsdássárgásba hajló; az áll, toro és nyak eleje egyszínű, két oldalt azonban feketésbarnán foltozott; a begy egészben foltos, a mell és az alsó test oldalai szintén, csakhogy ritkásabban utóbbi rész alapszine barnásba hajlik; csőre sötétbarna, az alsó kávi: "tőfele sárgás; lábai halvány sárgásbarnák; szemei sötétbarnák. A tojót alig lehet megkülönböztetni a hímtől. A fiatalok rozsdásabbak, szárny: fedőik szélesen rozsdássárgán szegettek, az alsó test sárgás árnyalata sötétebb s foltozása kisebb pettyekből áll. Mértéke: H. 218—23; Sz. 11—129; F. 79—88; L. 27—88 Cs. 15—18 emi A mit a pacsirta égfelé szálltában igazán cnagy hanggal mond el, ugyanazt énekli hymnuszszerű komolysággal, nem kisebb művészettel a énekes rigó is a fasudár tetejéből, mikor a hó eltakarodott a mezőkrő leolvad a hegyekről is, csurogva csergedezve, hogy tenyészet, élet kelj nyomában s a kikelet kibonthassa zöldelő reményszálait. A mi a pacsi a napsugaras mezőn, a fülemile az árnyas ligetben: az ő az erdők KÁMES LES á mesel áz ez A a Él 4 a ke M.0. K. 1899. ÉS Tá XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 753 . fülemile a bokrok között, az énekes rigó a fakoronákban, a pa- ta a magas levegőégben királyi énekes; ők a legnagyobb szárnyas szek : mindegyiknek dala megkapó, lebilincselő s áhitatra keltő. Sze- t reményt, vágyakozást tolmácsolnak a tökéletesség oly kiváló zenei ával, mint azt legnagyobb zeneköltőink sem tudták közvetetlenebbül, jebb mesterkéltebben kifejezni. A fülemile éneke lágy symphonia, lmi indulatok, olvadó, epedő, majd tüzes, erőteljes kifejezője; a ttáé dicsőítő, hálaadó, de egyes részeiben reményt keltő, különböző neket kifejező szózat ; az énekes rigóé ünnepélyes hymnus, mely csak . különbözik a fekete rigó dalától, hogy változatosabb, valamivel b, nem oly bánatos. Erőteljes, tartalmas, fenséges tiszta és messze igésű fuvolahangok váltakoznak énekében bizonyos csicsergő, érde- ) részletekkel, melyek az egészbe olvadva nem zavarók, sőt élénkítők. nytelenül megállunk, hogy a szép szavu madarat meghallgassuk, lek torkából az erdő tavaszodásának csalhatatlan hirét veszszük. is, ott is leszól a fatetőkről ez a csodálatos ének, átjárja szivünket s zonyos emelkedett hangulatot fakaszt bennünk. Még ha egyébként min- rossz tulajdonság meg volna madarunkban, gazdaságunknak ellen- javaink pusztítója, természete és külseje rút, visszataszító volna is: dent megbocsájthatnánk neki hangjáért, gyönyörködtető zenei tehet- sért. Elfogult vagy elfogulatlan, rideg vagy melegen érző ember legyen , a kinek fülébe jutnak az énekes rigó strófái, mikor alkonyattájt vagy tajnalban útja az erdőn át vezeti: bizonyos, hogy megmozdul benne az lem s nem felejti el a benyomást, mit akarva nem akarva kap. És saj tságos! Ez a máskor eleven, az erdei tisztásokon fürgén futkosó, ; repülő, ugrándozó madár mikor énekel, egész lényében megvál- . Szinte mozdulatlanul ül a magas fa legtetején, komolyan, magába yedve, egészen átengedve magát művészetének, melyhez nem illenék , nyugtalanság, idegesség. Csak ha megzavarjuk s feléje közele- k s mintegy megszakítjuk ihlett hangulatát, tér magához, elhallgat s en száll odább, hogy egy másik fa hegyén folytassa dalolását. Hogy ismeretes és közönséges madár egész Magyarországon, fölös- s mondanom. Mindenütt hol erdőségek vannak, kivált bokros aljuak tisztásokkal váltakozók, síkon és hegységben egyaránt előfordul. enyő- és lomberdő között sem válogat, sőt a vegyes faállományt még ereti is, csak a szurkos fenyőrészleteket nem igen látszik kedvelni. d csaknem egész Európában a Sarkkörig s Szibériában a 60" é. szél.-ig el van terjedve, keleten azonban a Jeniszei folyamon túl nem k megyen. Dél-Európában ritkább, mint Közép-Európában s itt fészkelve, . Chernel: Magyarország madarai. II hét És E 8 B 21: 0 754 XIII. REND. ÉNEKLŐK. a magas hegyi erdőkben található leginkább; a rónaságban s általában ; nagyobb számban csupán a költözködés idejében. Khinában élő fajtája a Turdus musicus auritus hasonlít a mi énekes rigónkhoz, csakhogy világosabb színű s 2-ik evezője rövidebb a 6-iknál. (A mienknél a 2-ik hosszabb az 5-iknél.) 58 Hozzánk az országos középnap szerint: márczius 16-án érkezik meg, körülbelül az erdei szalonkákkal egy időben, a mit a vadászok jól tud- nak, mert benne is csak úgy, mint a barázdabillegetőben, a kezdődő — tavaszi szalonkaévad hirdetőit köszöntik. Tavaszi vonulása belenyulik — április első harmadába s mire a szalonkák elfogytak vidékeinkről, akkorra —— ők már teljes számban megtelepedtek s párosodnak, költenek. Utazás — közben kertekben, gyümölcsösökben, fasorokban, mezőkön álló egyes — fákon, bokrozatokban, szőlőkben találkozhatunk vele s felismerhetjük . rövid czipp, szipp hivogatója nyomán, most midőn a családalapítás ideje. elérkezett, csakis az igazi erdőben él. Fészkét legszivesebben sűrű fiata-. losba, ágak közé jól elrejtve, inkább nedves, forráshoz közel eső, mint túlságosan száraz helyekre rakja. Ritkán van két méternél alacsonyabban, . de 4—5 méternél sem magasabban. Építési módja csak olyan, mint a többi rigóké, jellemző azonban fészkére, hogy belseje sárral és korhadó . farostokkal, mely anyagokat mintegy vakolattá keveri, van kitapasztva, simára kikenve. Fészekalja 4—5 zöldeskékes alapszinen, feketésbarnán pettyezett és foltozott tojásból áll. ; Tojásmérték: H. 24—278; Sz. 18—22 mm. A költés fáradságait részben a hím is megosztja párjával; a tojások 15 nap alatt kelnek ki. Juniusban költenek másodszor. ; Utóbbi években azt tapasztaltam, hogy e fajnak szápckutáti úgy mint a többi rigóinké is — legalább a Kis-Kárpátokban — kitünő volt. Rengeteg sok fiatal népesítette az erdőket s a Pozsonytól Modorig ter- jedő hegyi területen lépten-nyomon futkároztak az aljazatban, sűrűségek ben vagy röpködtek a fákon. Szintúgy igen sokat láttam a borsodi cBükkv-hegységben. Itt megfigyeltem őszi költözködésükkor szeptember végén, hogy a szürkületben a nagyobb tarvágásokba megérkező énekes rigók erős surrogással, iszonyú sebesen czikkáztak alá a magasból. Néha a sötétben a madarakat már látni sem lehetett, csak alásuhanásuk nesze szakasztotta meg időközönként a csendet. Addig, míg bogyókat nem talál, ő is — mint a többi rigók — rov rokkal, pondrókkal, hernyókkal, kukaczokkal, bábokkal, gilisztákkal, csig c kal táplálkozik. Nem csupán a meztelen, hanem az apróbb héjasházu csigákat is elkölti s hogy a húshoz férhessen, bizonyos kövekre száll velök, XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 755 ."— akár valami ülőn — összetördeli őket; ilyen helyeken nagy számú náz bizonyítja hasznos működését. Rovartáplálékát nemcsak a föld éről szedegeti, hanem csőrével felforgatja a száraz, rothadó leveleket alattuk rejtőzködő eférgekets is elemészti. A hol a rigók bőven áldásos tevékenységet fejtettek ki. Szaporaságuk, kitünő énekök, rdőt és fát, rétet és gyepet rongáló alsóbbrendű állatok hatásos tása, a bogyós bokrok terjesztése: mind meg annyi érdeme rigóink- . s rokonainak is — melylyel szemben azt a kis bűnüket, hogy . a szőlőket is csipegetik, már csak azért is megbocsájthatjuk mert hiszen nem sok fáradsággal elriaszthatjuk őket a szőlős ől. Méltán rosszul esik annak tudata, hogy ezt a madarat is nagy számban fogdossák az olaszok; sőt akaratlanul a mi fenyves- ogóink is nem egyszer tőrbe kerítik. rigók mind kiválóan hasznos, kiméletre méltó madarak s gazda- t nagyon megérezné az ő hiányukat. . 155. NEM: KÖVIRIGÓ. MONTICOLA Boie. 1822. . Egészben rigóalakúak, eltérnek azonban az előbbi nemtől, a men- n ivar szerint szinezetök lényegesen különbözik, s rajzolatjuk, nem- ben kékes, hamvas és rozsdás szineik, valamint életmódjuk tekin- sben is, a következő nemekhez állanak közel. Sziklás, köves, gyéren ott helyeken tartózkodnak. A KOVIRIGÓ. Monticola sagxatilis (L.) 1766. : [Turdus saxatilis L. — Saxicola montana Kocn. — Sylvia saxatilis SAvI. — etrocincla saxatilis Vic. — Petrocossyphus saxatilis Borz. — P. polyglottus BRHM. — etrocichla saxatilis Kevs. éz BLas.!] 58 Népies nevei: körösztös veréb (Veszprémm..,); sziklarigó; kövi Óó (Erdély). 8 951 756 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Jegyei: majd akkora, mint az énekes rigó; első evezője kicsiny, hegye a szárnyfedők feléig ér; 2-ik evező hosszabb a negyediknél; a fark — a középső két tollat, mely barna, kivéve — rozsdavörös, úgy az alsó szárnyfedők is, utóbbiak azonban kissé halaványabbak; az evezők sötétbarnák, belső felük világosabb szegélylyel. Leirása. Öreg hím : a fej és nyak hamvaskék ; egész alsó teste élénk rozsdavörös; szárnya sötétbarna, a nagy szárnyfedők hegye rozsdás- fehéres; a váll és farcsík palaszürke; a hát közepe és alsó fele fehér; csőre és lábai feketék; szeme barna. Őszszel a tollak világosabban sze- gettek s egész szinezete fakóbb benyomást kelt. A tojó feje barnásszürke, apró sarlóalakú, barnásfehér foltozással; felső részei is ily színűek, a tollak hegye fehéres, azonkívül mindegyik feketés foltu; a torok fehéres, oldalvást feketés petytyekkel; az egész alsó test rozsdássárga, feketésbarna — 5 sarlóalakú sűrű foltozással és hullámvonalakkal tarkázva. A fiatalok az első tollazatban hasonlók a kerti rozsda farkú fiókáihoz: szürkésbarna — alapszinen rozsdássárgán pettyezettek, torkuk rozsdás árnyalatú fehéres. Mértéke: H. 164—177; Sz. 112—118; F. 6—71; L. 22-29; Cs. 19—2"1 em. Közép- és Dél-Európa, valamint Ázsia megfelelő övének sziklás vidük keit lakja s Turkesztánban, Mongoliában, Észak-Khinában is előfordul. Angliából csak egy példány ismeretes. Belgiumban és Helgolandon is mint ritkaságot észlelték csak. Hazánkban sziklás helyeken, régi várfala- kon, köves szőlőterületeken, hol egyes kopár sziklák és kevés bokrozatok is akadnak, ha nem is közönséges madár, de egy-két párban mégis költ. Ugy látszik, a mész- és trachytkőzetekhez leginkább vonzódik. Tartóz- kodási helyein — síkban és hegyekben egyaránt — legtöbbször valami karó hegyén, sziklacsúcson látjuk a hímet üldögélni vagy a köveken. ugrándozni. Mozdulatai a hantmadárra (Saxicola) s a rozsdafarkúra (Ruti- cilla) emlékeztetnek. Farkát gyakran rezegteti, sőt bókolgat is; midőn . azonban nyugodt, rigószerű tartása van. Tavaszi megérkezésének országot középnapja : május 4. 1883-ban Kőszegen, házi kertünkben telepedett meg egy pár — az előtt környékünkön sohasem láttam — s három éven át fész-. kelt itt. Rendesen április vége felé — 1885-ben április 20-án — jöttek meg. Fészköket házunk kertnek dülő falazatába, mely részben a régi vár- bástyákon épült, alig három méter magasan, egy tág nyilású négyszögletes falilyukba rakták, nem messze a lépcsőtől. Az, hogy egész nap jártunk keltünk családi otthonuk táján, nem zavarta őket s minden élénkség, nyugtalanítás daczára igen bizalmasan viselkedtek. A fészek egészen lyuk szélére, száraz, finom fűszálakból volt rakva, csupán burkolatá! XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 187 ott ki néhány tollacska, igen kevés moha és egy-két szőrszál is. a teljesen lapos s csészéje éppen csak annyira volt homorodott, ? (0 szazmátáátő gurulhattak ki belőle. Fészekalja öt tojásból állott, lye: egyszínű halavány szürkészöldek voltak. Előfordulnak néha vör- es, gyenge foltozású tojások is. Tojásmérték H. 243—30; Sz. 18—20 mm. Míg a tojó költött, a hím közvetetlen az odu előtt álló rózsafák karóin ólt vagy felszállt a ház kéményére s innét hallatta szép, mélázó, gó énekét. A tojásain ülő tojó nagy odaadással teljesítette anyai sségét. Hányszor mentem el napjában a tanyájuk mellett vezető úton lányszor néztem szemébe a hű odaadással meglapuló, bizalmasan és odalmasan pislogató madárra, melyet egészen jól lehetett látni s ryelni, hiszen alig egy méternyire az ösvénytől, a falilyuk párkányán "volt családi szentélye. Két hét mulva kikeltek a fiókák, s junius elején ki- epültek. Addig, míg megerősödtek, egészen úgy viselkedtek, mint a ta rozsdafarkúak ; a kert csendesebb részeiben tartózkodtak fákon, a jafalon s a földön is. Juniusban az öregek még egyszer költöttek, em a régi helyen, hanem a közelben, a várbástyák más pontján. Egy n fészkök valami 10 -méter magasan állott. Más vidékeken szikla- ban találtam fészkelve. Szikra G. Székesfehérvár vidéken présház ndáján is látta fészkét s megjegyzi, hogy egész társaság kártyázott a tojó még sem mozdult fészkéről. Tápláléka rovarokból, szöcskékből, legyekből, pókokból, férgekből, drókból, álczákból áll, őszszel azonban bogyókat is eszik s a bodza- fákat különösen látogatja. Szeptember elején távozik telelő helyeire. . Szépsége, kellemes éneke, a kártékony és kellemetlen alsóbb rendű B. korlátozása, mind oly tulajdonságai, melyek rokonszenvünkre A KÉK KÖVIRIGÓ. Monticola solitaria (L.) 1758. Tz (Turdus solitarius L. — T. cyanus L. — Merula coerulea Bkiss. — Sylvia soli- taria Savi. — Monticola cyana Bor. — Petrocichla cyanus KEvrs. § BLas. — Petro- incla cyanea DEGL.] ; x Felfogásoni - tini LissÉ (Systema nature 1758. X. kiad. 170. 1.) a T. solitarius néven negy az ázsiai fajt vagy fajtát (Monticola philippensis MÜLL.) értette, hanem az európait. Ezért eltérő- ag azok nézetétől, kik az előbbit solitaria, az utóbbit cyanea névvel illetik, a philippensist az ázsiaiakra meghagyom, mikor is a cyanea mint későbbi név az európai kék kövirigóra meg nem állhat, hanem a korábbi solitaria érvényesül. 758 XIII. REND. ÉNEKLŐK. Jegyei: valamivel karcsubb, kisebb a húros rigónál; az első (kicsiny) evező hosszabb, mint a szárnyfedők fele; 2-ik evező rövidebb a 4-iknél; csőre és lábai feketék; szemei sötétbarnák. Az öreg hím főszine palakék, bizonyos világításban világoskékbe játszó, különösen a fej ; ús evezői és farka feketék; a kisebb szárnyfedők kékek, a nagyobbak feke- tések, hegyükön keskeny fehéres szegés, ez által a szárnyon csík képző-—. dik. A tojó kékes barnásszürke, torka világos rozsdásbarna, feketebarnán szegett foltokkal; a szárny és fark sötétbarna; az alsó test sarlóalakú sötétbarna foltozással és barnásfehér tollszegésekkel tarkázott. A fiatalok . világosabb alapszínűek, mint a tojó és sárgásbarna fehéresbe játszó petytyekkel borítottak. Mértéke: H. 195—205 ; Sz. 122; F. 84; íg 3;5-Cs. 24 cm. ) A közbeszédben gyakran szereplő, kérdéses vagy titokzatos ama- gános verébs Dél-Európa sziklavidékein tanyázik s átterjed Ázsia szom- szédos részeibe. Távol keleten a Monticola solitaria philippensis MüLt. 1776. helyettesíti. Magyarország területén csak a tengerparton, Fiuménál a Karszt-hegységben fordul elő. A horvát tengerpartról származó példá-. nyok a zágrábi múzeumban vannak. Erdélyben HAUSZMANN V. a Salamon sziklán, STETTER V. pedig Offenbányánált látott volna egy-egy pet s utóbbi megjegyzi, hogy Brassó vidékén is alighanem előfordul; ez. adatokat azonban elejtett példány nem bizonyítja s többet ottan vedül előfordulásáról nem is hallottunk. Életmódjában előbbihez hasonlít; a. sziklákon él, gyönyörűen énekel s rovarokból táplálkozik. 156. NEM : HANTMADÁR. SAXICOLA Bechst. 1802. Szinezetre a következő nem közelebb áll ugyan a kövirigókhoz, életmódot és tartózkodási helyeket tekintve, azonban utóbbiaknak a ha madarakkal való rokonsága mégis szembetünőbb. E nembe tartozók ál ban fülemile nagyságuak, szinezetök fehéres, szürke és fekete; a f sohasem vörös, többnyire fehér tövű és fekete hegyű. Kopár, kö vidéken, utak mentén élnek, leggyakrabban valami hanton, kődarab üldögélnek, bókolgatnak, farkukat billegetik; sziklahasadékokban, lyukakban, kőrakásokban fészkelnek s világos zöldeskék tojásokat ! X Magy. orv. és term. vizsg. Munkálatai 1845. 149. h; M.O. K. 1899 ÖZE E zttk ZXZX/NY1II-1K [abola VÖRÖSBEGY SE VÁLE ESEL een hy- a ERITHACUS RUBEC A (L 2 e 192. UJ L4 Piusssaai: Pzzátal Viti 14 VTArái koti XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. . 759 A HANTMADÁR. MM Saxicola oenanthe (L.) 1758. XXXVII. tábla. (Motacilla cenanthe L. — Sylvia ccenanthe LATH. — Vitiflora cenanthe LEAcH. — izsa (Miskolcz); fődi kalapács (M. Szecsőd, Vas m.) . Jegyei: verébnagyságú; farkának tőfele fehér, hegye fekete (a kö- pső tollaknak csupán töve fehér, ?/s: részben pedig feketék); az 1-ső ny) evező rövidebb a szárnyfedőknél, a 2-ik hosszabb az 5-iknél, és 4-ik leghosszabb szárnytoll külső széle szükített; az alsó szárny- feketék vagy sötétbarnák, fehér szegéssel; az öregek csőre fekete, a oké barnás; lábai feketék; szemei sötétbarnák. Leirása. Öreg hím: fejtető, tarkó és a hát világos kékeshamú- zínű; homlok és szemöldöksávoly úgy a farcsík és felső farkfedők fehé- k; a szárny barnásfekete, világosbarna külső tollszegésekkel; a csőrtő szem köze, úgy a fültájék fekete; a nyakoldalak és az egész alsó test ( sdás agyagsárga, a torok fehéres, úgy a has is, ellenben a begy leg- lásabb árnyalatú. A (ojó fejteteje, tarkója, háta barnásszürke; hom- , egész alsó teste, úgy az alsó farkfedők rozsdás alapszínűek, az áll, k és hasalja legvilágosabb, fehéres; szemöldöksávolya rozsdásfehér. fiatalok felül világos csokoládészínűek, világos szárfoltokkal és feketés, kkelyszerű rajzolatokkal; a fark hegye rozsdásfehéres, keskeny szegésű ; együkön sötét tollszegések, különben alsó testök a tojóéhoz hasonlít; . evezők és szárnyfedők sötétbarnák, feketések, széles rozsdás szegések- Őszi tollazatuk után, az első vedléssel, elvesztik foltozásukat és a "tojóhoz hasonlítanak, de egészben rozsdásabbak; hátuk csak a második vedlés után szürkül meg. Mértéke: H. 143—148; Sz. 88—94; F. 53—59; L. 24—27 ; 125—15 em. . — Egész Európában — fel a Jegestengerre rugó partvidékig, sőt be- vedve Spitzbergákon is — ugyanez övben Ázsián át, azután Észak- Amerika egyes tartományaiban él. Télen Afrika északi felében, Ázsia melegebb részein találták. Roppant nagy földrajzi elterjedése pontosab- ban még nem ismeretes, valamint az a tudásunk is hézagos, mennyiben "változékony elterjedése körének különböző vidékein. Az bizonyos, hogy 760 XIII. REND. ÉNEKLŐK. nagyságra, szinezetre is bizonyos eltérésekre hajló faj s behatóbb kuta-. tások nyomán valószinűleg több fajtáját fogjuk megkülönböztethetni. Hazánkban köves, kopár területeken, kőbányáknál, sziklás, gyér. bokrozatú helyeken mindenütt közönséges. Legnagyobb számban halmos, dombos, kövekkel beszórt, szakadásos legelőkön, melyek hajdan erdők. voltak, de ujra nem fásíttattak be, találtam. Szereti a magányt, más madarak társasága neki fölösleges, csak párjának él s arról a kiválasztott területről, a hol fészkelni szokott, nem igen kalandozik el. Tavaszi megérkezésé- nek országos középnapja: április 3—4. Vonulás közben gyakorta látjuk kisebb társaságokban. A hímek előbb érkeznek, mint a tojók. Elev nyugtalan, ideges madarak, melyek mindig valami kiálló hant, kő, tuskó. néha bokor tetején üldögélnek bókolgatva, farkukat billegetve, miközl gliuv-tektek tek vagy gliuv-csakcsakcsekk hangon szólnak. Közeledtünkre gébicsszerűen leereszkednek ülő helyükből s a föld fölött alacsonyan, sebesen szállnak odább, hogy felvágódva valami közeli hanton uj kezdjék bókolgatásukat. Reptökben csak fehér és fekete farkuk láts leginkább, a többi szineket szinte elnyeli a talaj. Ez is egy neme az ala- koskodásnak, mert a szálló madár bizonyos távolból azt a benyomást kelti, mintha csupán valami nagyobb fehér tollat vinne a szellő a föld fölöt Néha gyorsan, szinte gurulva futkosnak a göröngyök, kődarabok, b kák közt, eltünnek, megjelennek egy-egy kimagaslóbb ponton s minden mozdulatukkal elárulják, hogy örülnek az életnek. Fészköket kőrakásoki sziklaodukba, hasadékokba, földi lyukakba rejtik s száraz fűszál: szőrökből, tollakból, gyapjuból, gyökerecskékből lazán építik. Május kő pén 5—7 tojást találhatunk benne, melyek halaványkékek, néha 7 desbe játszók, többnyire egyszínűek, ritkán elmosódott, alig látszó, rozs dássárgás foltozásuak. Tojásmérték: H. 195—216; Sz. 14 6—16-5 mm. Junius vége felé többnyire még másodszor költenek. Augusztus végén és szeptember első felében távoznak el s ez tájt mezőkön, szántásokon, utak mentén is gyakrabban szem elé kerü Egyes megkésetteket azonban olykor még októberben is láthatunk. lálékuk apró rovarokból, férgekből, legyekből, sőt apró csigákból, szöcskékből áll. Ügyesen fogják el a repülő rovarokat s légykapóra e keztető mozdulattal csapnak feléje s szállnak vissza lesőhelyütkeei a prédát elköltsék. Mint a kopár területek élénkítő jelensége, már csak azért is szolgál barátságunkra, mert kárt nem tesz, sőt hasznot. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 761 A FEKETETORKÚ HANTMADÁR. -az —.— Saxicola stapazina (L.) 1766.3 jyei: akkora mint előbbi; az öreg hím álla, torka, szemköre és . feketék, úgyszintén két középső farktolla, valamint többi fark- hegye is (leginkább a szélsőké); egyéb testrészei fehérek; háta rozsdás árnyalatú; a fojó általában barnább ; feje és háta homok- alsó farkfedői fehérek; szárnyfedői rozsdás homokszínűek ; melle tája rozsdás homokszínű, torka szürkésfehér vagy szürkésbarna, ; feketés ; evezői és farktollai sötétbarnák, utóbbiakon a fehér ."— mint a hímnél — megvannak. A fiatalok a tojóhoz hason- (, felső részükön minden tollnak fehéres szárfoltja és hegyén agyag- szegélye van; alsó testök piszkosfehér, szürkésen és agyagsárgán llértéke: H. 147—149; §z. 88—92; F. 59-62; L. 22—24; 12—135 em. ; alakját szoktuk megkülönböztetni, t. i. a) Nyugoti feketetorkú hantmadár (Saxicola stapazina stapazina 820. — Sax. occidentalis SaLvap. 1886.), mely Algirban, Marokkó- panyolországban, Dél-Francziaországban költ s egy ízben Angliában nint Helgolandon is előkerült. b Keleti feketetorkú hantmadár. (Saxicola stapazina melanoleuca 1775.), mely Görögországban, Palesztinában, Kis-Ázsiában, Dél- országban, Perzsiáig fordul el fészkelve. Előbbinek fekete torokfoltja kisebb mint utóbbié, a nyúltak alak nak torka szürkésfehér, a keletieké sötétebb, barnás, sőt a középen . s ez a szín foltszerű. Olaszországban, Dél-Tyrolban, Isztriában, ácziában, Boszniában, Herczegovinában, Montenegróban mind a két előfordul s itt általában nem typikus egyik fajta sem. A magyar parton szintén nem éppen ritka s a kopár Karszt-hegységet lakja. nban a melanoleuca alak is gyakrabban kerül. A zágrábi múzeumba an Fiume vidékéről került több példány, s dr. MADARÁSZ GYULA május havában Novi körül Povilenél gyűjtötte. Életmódjában keveset különbözik a közönséges hantmadártól. Fürge kt LINNÉ csak a vén hímet irta le e néven. : Magyarország madarai. II. 96 762 XIII. REND. ÉNEKLŐK. eleven, vigyázó szárnyas, mely a csupasz sziklák világát kiválóan élén- kíti, nemcsak tarka szinezetével, hanem vidám hangicsálásával is, melybe más madarak hangjait utánozva belekeveri. Fészkét sziklahasadékokba szokta leginkább rakni, s öt világos kékeszöld alapszínen vörösbarnán foltozott tojást tojik. Találkoznak egy- színű tojások is. : Tojásmérték (REiseR 0. szerint): H. 177-—215; Sz. 147— 162 mm. 3 Gazdaságilag nincsen valami jelentősége. A FEKETEFÜLÜ HANTMADÁR. Saccicola aurita TEmm. 1820. (Saxicola albicollis (Vir ) — Saxicola rufescens Sav.) Jegyei: alig észrevehetően kisebb, mint előbbi; az öreg hím csőr- tövétől fültájékára terjedőleg légycsapóalakú fekete folt; szárnyai feketék ; a fark, mint előbbié, de a fehér szin valamivel túlnyomóbb rajta ; egyéb- ként fehér, helyenként némi szürkés vagy rozsdás árnyalattal; a csőr és . lábak feketék; szemei barnák. Őszszel felső részök és a kis szárnyfedők szürkés rozsdaszínűek. A tojó felül sárgás rozsdásszürke, farcsikja fehér, — alsó teste rozsdásfehér; evezői és farka feketésbarna. A fiatalok felül . sárgás rozsdásszürkék, rozsdás tollszegésekkel tarkázva; hátulsó evezői- kön széles rozsdaszinű szegés. Mértéke: H. 145—147; Sz. 87—9; F. 58—6; L. 22-23; Cs. 11—13 em. 3 Ennek a fajnak is két fajtája ismeretes, u. m. ; a) Nyugoti feketefülü hantmadár. (Saxicola aurita typica). Ez a Közép-tenger mellékének inkább nyugoti részein honos; az öreg feje fölül szürkésbe játszik; háta és begye, melle rozsdás árnyalatú. b) Keleti feketefejű hantmadár. (Saxicola aurita amphileuca HEMPR. EHR. 1828.), melynek fejteteje laposabb, hamuszürkés szinű, termete kissé gyengébb, a fark szinezetében a fekete és a fehér rajzolat más ala alsó és felső teste majdnem egészen fehér, csak a begy"és torok tá némileg rozsdásan árnyalt. Szyriában, Görögországban, valószinül Törökországban s biztosan Bulgáriában, Kis-Ázsiában fordul elő. Életmódjában ez a faj is megegyezik előbbivel. Hazánkban a teng; part Karszt vidékén költ. Innen valók a zágrábi múzeum példányai (Fiur XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 763 ű j). Dr. MADARÁSZ GyuLra Noviban 1898 május havában gyűjtötte. a zágrábiak jeglábbje is — szerinte — amphileuca szinezetű. 157. NEM: CSALÁNCSUCS. PRATINCOLA Koch 1816. rük tőben meglehetős széles s alakra a légykapókéhoz hasonlít; ig táján nagyobb és több serteszál, mint előbbi nemnél; szárnyuk debb, mint a hantmadaraké; első (kicsiny) evezőjük hosszabb a. evezők fedőtollainál.X Életmódjukban, mozdulataikban, énekükben ntmadarakra, hol a légykapókra, sőt a rozsdafarkúakra emlékez- A földön fészkelnek; nem annyira kopár helyeken tartózkodnak, a hantmadarak, inkább réteken, vizárkokkal, egyes bokrozatokkal, (ka meg önkozó területeken, szőlőkben. ; A ROZSDÁSTORKÚ CSALÁNCSUCS. Pratincola rubetra (L.) 1758. XXXVIII. tábla. ) otacilla rubetra L. — Sylvia rubetra Scop. -— Saxicola rubetra BEcHST. — cicola rubetra Mace. — Praticola rubetra Kocn.) éj ies neve: csanálcsúcs (Erdély). gyei: kisebb a verébnél; rövid farkát a farkfedő tollak körül- ét "harmad részben borítják; a "2—3—4-ik evező a szárny leg- db tolla; farcsikján a tollak erős, feltünő fekete foltozásúak és barnás világos szegésüek; a szélső farktollak tőfele vagy két nadrésze, néha külső széle is fehér, hegye, s néha a tollak szára arnásfekete; álla és szemöldöksávolya fehér; torka halvány rozsda- csőr és lábak feketék; szemei barnák. cirása. Öreg hím: felül világos rozsdásbarna alapszinen féket, hosszúkás foltozású, legjobban a fejtetőn, mely tehát legsötétebb ; j A legtöbb ornithologiai munkában azt olvashatjuk, hogy a rozsdástorkú csaláncsúcs első ny) evezője rövidebb a nagy evezők fedőtollainál. Én a magyar példányoknál ezt nem tapasztal- Valamivel mindig hosszabb volt az, sőt a feketetorkú csaláncsucsnál még hosszabb. 96" 764 XIII. REND. ÉNEKLŐK. a szárnyon egy nagy és egy kicsiny fehér folt; az evezők feketésbarnák, világosabb rozsdabarnás szegéssel; a szárnyfedők — a fehérek kivételé- vel — feketék vagy barnásfeketék; a szemöldöksávoly és a pofák alatt a nyakoldalakra nyomuló és itt kissé kiszélesedő sávoly kirívó fehér; a. fültájék barna és fekete; a torok, begy világos rozsdavörös; az alsó test fehér többé-kevésbbé, főleg az oldalakon, halványrozsdás, rozsdasárgás árnyalatú. Őszszel alapszínük világosabb agyagsárgásbarna lesz, alsó tes- 7 tök halaványabb s a has fehéres. A tojó szemöldöksávolya nem tiszta —. fehér, hanem halavány rozsdásbarnás árnyalatú ; pofasávolya nem látszik; fültájéka rozsdásfehér és barna ; a fej foltozása csak kevéssel erősebb, mint —. a háté s így alig sötétebb annál; alsó test (torok is) rozsdássárgás fehér, — a torok és begy rozsdásabb, valamivel sötétebb; szárnyon egy igen kicsi és egy nagyobb, de nem tiszta fehér, hanem feketésen tarkázott folt van, B, a kisebbik alig látszik; lábai barnásba hajlók, nem oly feketék. A fiata- lok fejteteje feketésbarna világos rozsdás, fehéressárgás szárfoltokkal ; hátuk világos agyagbarna, barnásfeketén foltozott; a farcsik felé az alap- szín szürkésbe játszik s a foltozás halaványabb; a fehér szárnyfolt kicsiny; a begyen sötétebb foltok látszanak. Első vedlésök után a tojó- hoz hasonlítanak s a hímek sötétebb, tisztább szinei csak a harmadik — vedlés utan fejlődnek ki teljesen. . Mértéke: H. 126—137; Sz. 72—75; F. 43—4T7; L. 22—24; Cs. 1—42 em. 3 Földrészünkön a legtöbb helyen, fel a Sarkkörig, mint fészkelő faj ismeretes s kelet felé az Uralig terjed. Nálunk kaszálókon, árkokkal szelt bokros, nedveses réteken, gazos töltések körül mindenütt előfordul, szint- úgy rétekkel határos vágások, sűrű erdőszéleken is mutatkozik. Általában száraz helyeket, kopárságot nem szeret. A neki való területeken, siksá ban s a dombvidéken is a bükkfa övéig tanyázik. Az országos középnap szerint tavaszi érkezése: április 10. Régi fészke tájára mindig visszatér s a gazok, bokrok hegée li ül szárnyait meglibbentve, bókolgatva, farkát billegetve, vidám dviu-cs csekcsek dju-tektek hangon fejezi ki örömét. Tud azonban szebben is énekelni, habár strófája rövid, de csinos, tiszta hangú, dallámosan csei Fészkét a fűbe valami bokor, gazos határdomb tövébe, töltéspar száraz fűszálakból és lószőrökből rakja s május második felében öt lavány zöldeskék, egyszinű, esetleg némi vörösbarnás foltozásu tc tojik. Tojásmérték: H. 16-5—19:5; Sz. 14—155 mm. Úgy tapasztaltam, hogy csak egyszer költ évente. Augusztus mási XLVIII. GSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 765 felében már a kukoriczák, kenderföldek, káposztások, sőt a náda- lei utazókkal vannak telve, melyek mindig valami növényszál : telepe , ha pedig elszállnak, leereszkednek a földszinére s or emelkednek ismét fel, mikor kinézett új pihenő helyöket el- k. Gyakran látjuk őket rovarok után repkedni, akár a légykapókat iszállni a bokor vagy gaz csúcsára. Szeptember közepén túl nem iban telel. Tápláléka köürokból, álczákból, herúyókbok légyfélékből, kból, apró szöcskékből áll. Úgy látszik a káposztán élő hernyókat lános; kedves madárka, mely úgy is, mint hasznos, védelmet A CZIGÁNY CSALÁNCSUCS. Pratincola rubicola (L.) 1766. (Motacilla rubicola L. — Sylvia muscipeta Scop. — Sylvia rubicola LATH. — rubicola Becnsr. — Fruticicola rubicola Maca.) Népies nevei: czigány- vagy fekete stiglicz (Baja); karógébics jyei: valamivel kisebb, mint előbbi; farka nem igen hosszú, barnásfekete (vagy legföljebb tőben kissé fehér); a 3—4—5— 6-ik a szárny leghosszabb tolla, a 2-ik és 7-ik egyforma hosszú vagy különbözik egymástól; az első (kicsiny) evező hosszának egy har- val éri fel a nagy evezők fedőtollait; az öreg hím torka fekete, kja fehér és feketés ; a farkfedők fehérek, végük néha rozsdásszegésű ; idalain kirivó fehér folt; a szárnyon csak egy fehér folt, a váll ; a tojó torka széhnyes fehéres, fekete szárfoltocskákkal, farcsikja sdásba játszó szürkésbarna elmosódott, gyenge sötét foltozással. . Leirása. Öreg hím : egész fej, tarkó, áll, torok fekete; a begy oldalai knyak oldalai tiszta fehérek; a szárny — fehér foltját kivéve — túlnyo- fekete, fehéres és barnás külső tollszegésekkel; a felső test fekete, e, az alapszinből kissé kirivó rozsdásas tollszegélyekkel; a begy elloldalakra lenyomulólag sötétebb rozsdavörös, mint előbbi faj- az alsó test fehér, némi rozsdás árnyalattal, főleg az oldalakon ; alsó cfedők fehérek; csőr és lábak . feketék; szemei barnák. A tojó fejteteje ész felső teste földesbarna, fekete szárfoltozással ; szárnyán úgy nyak- nin is a fehér folt kisebb, s nem tiszta; alsó teste rozsdás homok- nű, a begy nem oly sötét, mint a hímnél. A fiatalok felül sötétbarnáb- 766 XIII. REND. ÉNEKLŐK. bak, mint az előbbi faj és nem lévén farkuk tőfele fehér, attól meg- különböztethetők. a Mértéke: H. 125—136; Sz. 6—65; F. 46—52; L. 2—838; 7 Cs. 1—115 em. ; Közép- és Dél-Európában honos, de csak helyenként s nem terjed ; északabbra, mint Dél-Svédországba. Délkelet és kelet felé a farkfedők, sőt a fark tőfele is fehérré válik; ezek a Pratincola rubicola hemprichi EHR. 1882. — fajtához tartoznak. Hazánkban sem mindenütt kerül, hanem leginkább — középhegyek lejtős oldalain, főleg ha bokrozatokkal szegett utakkal vál- takozó szőlők tenyésznek ott. Nemkülönben szeretik a hullámos, egyes. vadrózsákkal, galagonyabokrokkal beszórt, vágásokkal, erdőkkel, ország-. utakkal határos, itt-ott vízmosásos, szakadásos legelőket, irtásokat. Tas vaszi megérkezésének országos középnapja : márczius 299—21. Kora tavasz-. szal azonban még oly középfekvésű ponton is, mint Kőszeg, egy ízben már márczius 7-én kaptam egy lövöttet. Tehát általában két héttel is korábban megjön, mint előbbi. Az Alföldről van-egy áttelelését bizonyit adatunk is. Viselkedésében, szokásaiban hasonlít előbbihez. Felszáll magasabb fák hegyére, telegráfdrótokra is s előszeretettel karókra. Hivogatója víd, csk-csk-csak, fid csak-csak-csak; a párosodás szakában azonban kellemes, egyszerű, szerény dalocskáját is hallhatjuk. A fű között, bokrocskák alján jól elrejtett fészkét alig lehet az előbbi fészkétől meg- különböztetni. 4—5 tojása halavány zöldeskék alapszinen, világos, vöröses-—. barnán pettyezett és foltos. 5i Tojásmérték: H. 163—189; Sz. 136—142 mm. Kétszer költ; először április végén vagy májusban, másodszor juni vége felé. Szeptember végén és októberben vonul el telelésre s uta; közben a mezőkön, nádasok szélében is — néha több darab — látható Ó Naplómban a legkésőbbi adat őszi előfordulásáról: november 7. (Kaj Fehérmegye). Tápláléka, haszna és jelentősége szerint nem igen különbö előbbitől. . 158. NEM : ROZSDAFARKÚ. RUTICILLA Briss. 1760. Csőrük a hantmadarakéhoz hasonlít; a szájzugnál levő serteszá gyengébbek, mint előbbi nemnél; farkuk rozsdaszínű. Ivar szerint küli XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 767 szinezetüek. Fiókáik szinezete pettyegetett s hasonlít a kövirigó, nben a vörösbegy fiókáinak tollazatához. Lyukakban fészkelnek, "zöldeskékek. A HÁZI ROZSDAFARKÚ. Ruticilla titis (L.) 1758.x lotacilla titys L. — Sylvia tithys Scorp. — Motacilla atrata Gm. — Ruticilla s Bocp. — Luscinia tithys Suxp. — Lusciola thitys Keys. k£ BLas. — Eri- tithys Dec. — Ruticilla tithys Newr.) 3 es nevei: vörösfarkú ; füstfarkú; vörös farczinkó (Vasm.). ei: fülemile nagyságú; a 2-ik evező körülbelül oly hosszú, ik, a 3—4—5—6-ik evező a szárny leghosszabb tolla; alsó ji feketék és fehéresszürkék. rása. Öreg hím: főszine sötét hamuszürke vagy palaszürke; a pofák, torok, nyak előrésze, begy a mellre terjedőleg fekete ; a elén szürkésfehér tollszegélyekkel; a has fehéresszürke ; az alsó ők rozsdás árnyalatúak; a szárny feketésszürke; a hátulsó evezők e. külső szegése hosszúkás foltot úzjzgált a szárnyra ; a farcsik, ség eládínkább előtörő nyomaival, lt szín később tisztás el- ja a szürkét. Néha egyes példányok már az első őszszel ilyenek BRHM.); javarészök azonban olyan, mint a tojó s ily színű an a következő évben költenek is. Így azután találunk párokat, hímje és tojója egyforma. Ez utóbbi, egészen szürke hímeket ! Ruticilla titis cairei DEGL. € GERB. 1849. [Rut. montana BRHM. — inornata Map.] néven külön fajtának tartják s azt állítják, hogy főleg idéken (nálunk a Kárpátokban) él. Utóbbi bebizonyíthatólag nem a síkon is előfordul, hogy szürke, tojóhoz hasonló hímek köl- xx A tojó farka, alsó és felső farkfedői, farcsikja rozsdás, mint a hím- egyébként egészen barnásszürke, a has táján valamivel világosabb. falok a fészket következő tollazatban hagyják el: alapszínök hasonlít k LINNÉ titys-t irt, de hibásan, mert e név titis-ből származik, a mi görögül körülbelül kis jelent. Újabban sokan a akülön fajta kérdést elejtették, mások azonban egyelőre még nem nyu- bele a döntésbe. 768 XIII. REND. ÉNEKLŐK. a tojó szinezetéhez, alul rozsdás árnyalatúak s egészben szürkésbarnán — pettyegetettek, különösen a fejen erősebben s alul világosabban, mint felül. — Mértéke: H. 145—152; Sz. 84—89; F. 6—65; L. 22—24; " Cs. 11—1"8 em. mé Inkább Közép- és Dél-Európában él, észak felé Skandinávia déli — részeinél nem terjed magasabbra. Kelet felé a 707 k. hossz.-on túl alig — fordul elő. Angliában csak telente jelenik meg. Nálunk sziklás helyeken, —. a hegységben és síkban egyaránt előfordul. Sziklafalakat, várromokat s a városokban régi magas épületeket, tornyokat, téglavetőket választ tartóz- kodására. Itt mindig a legmagasabb pontokon — kéményeken, háztetők élén, tornyok kiszögellő párkányán — hallatja a hím egyszerű hangicsá- lását, melynek bevezetője sajátságos rekedtes, bizsergő hangokból áll mintha a madár nem tudná kiszorítani torkán azt, a mit mondani akar. erre azonban hirtelen élénk phü tyű tyi tyi tyi vagy hjü-é-hicsicsicsi következik, a mit vígan, hangosan, emelkedve, s szótagról-szótagra gy( sabban ejt, mintegy örülve, hogy mégis eltudja fütyülni strófáját. HIVE gatója fít-fít-fít-dedede. 3 § Az országos középnap szerint: márczius 21-én érkezik vissza hog zánk. Megfigyeléseim szerint a vén hímek előbb érkeznek s később a tojók a fiatalabb hímekkel. Még áprílis első hetében is tart vonulásuk s egy ízben Fehéregyházánál (Sopronm., a Fertőnél) a templom mögöt fekvő hegyeken vörösbegyek és füzikék társaságában valami 20 db. kö! tözködőt láttam. Néha egyes vén hímek át is telelnek, így Kőszegen 16 deczember 4-én, 1887 január 7-én láttam egyet, mely a legnagyobb vazásban a vörös som bogyóit szedegette. Azontúl is több ízben akadt i citt rekedt, mely az enyhébb, napos órákban énekelgetett is. Velen 1887 november 23-án szintén találkoztam egy vén hímmel, mely az üvei körül bogarászott. Általában azonban októberben javarészök e " vidékeinket. ék Fészkét április második felében sziklahasadékokba, fali lyukaki padlások zugaiba, épületpárkányok közeibe, tehát többnyire mag: rakja. Építésre száraz gyökereket, szálakat, szőröket, mohát, toll használ föl. Néhányszor elhagyott fecskefészekben is láttam költeni. ! fehér tojást tojik; néha azonba kissé zöldesbe játszó, sőt vöröse finom pontozás nyomait mutató fészekaljak is kerülnek. Tojásmérték: H. 18—20-3; Sz. 14—15 mm. 13 napig kotol. Juniusban költ másodszor. E madár család igen vonzó, minthogy maga is kedves jelenség. Hiszen félig-meddig barátunk, mely nap-nap után ott csicsereg a kéményen, minek füsi XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 769 ő sötét, szürke, kormos tollazata annyira illik. Korán, pitymallatkor már énekét, kitart az elfoglalt helyen, csak farkát billegeti néha. énekszüntetek között holmi rovarkát fog, utána vetvén magát, mint i légykapó vagy leszáll a földre, felcsípi a prédát és sietve foglalja kilátásos magasabb ülőhelyét. Szerelme leküzdhetetlen meleg érzelmeit úgy nyilvánítja párjának, hogy szárnyait kiterpesztve meglapul Az ugrándozásban, futkosásban csak oly ügyes, mint a levegő- mert gyors repülő s hirtelen kanyarodásokhoz, surranásokhoz — m nagy távolságokról van szó — kitünően ért. Messzebbre inkább jdzva, szökkenésszerűen száll. ; "ápláléka rovarokból, légyfélékből, apró pillékből, álcezákból, pókok- ókból, kukaczokból, férgekből s szükség esetén bogyókból áll; egérdemli pártfogásunkat. A KERTI ROZSDAFARKU. Ruticilla phoenicurus (L.) 1758. XXXII. tábla. " (Motacilla phcenicurus L. — Sylvia phcenicurus LarH. — Ficedula phcenicurus — Ruticilla sylvestris, arborea, hortensis BRHm. — Luscinia phcenicurus SUND.— a phcenicurus Kevs. § BLas. — Rut. phcenicura Bp. — Erithacus phcenicu- IL.) Népies nevei: Il. előbbi fajnál, melytől nem különböztetik meg. Jegyei: kisebb mint előbbi; 2-ik evezője leginkább a 6-ikkal egye- ai szürkésen szegélyzettek); begye, melle és az alsó test oldalai, úgy íkja, farka, -farkfedői, — a középső barna tollakat kivéve — élénk zsdavörösek; hasa, alsó farkfedői halavány rozsdásfehéresek; csőre és i feketék; szemei sötétbarnák. A tojó torka és melle elmosódott yes rozsdásfehér ; hasa szürkésfehér; felül barnásszürke. A fiatalok szá nya és farka olyan, mint az öregeké; felső részeik barnásszürke pon feketésen harántsávosak és sárgásrozsdásfehéren petyezettek, torkuk és nyakuk eleje rozsdásba hajló sárgásfehér, feketén foltozott; hasuk szeny- : 97 Chernel" Magyarország madarai II. 770 XIII. REND. ÉNEKLŐK. nyesfehéres, feketésbarnán foltozott, a hasoldalak rozsdásba hajlók. Igen vén tojók majdnem oly szinezetüek, mint a himek. Mértéke: H. 134—139; Sz. 75—8; F. 53—6; L. 21—23; Cs. 12—13 em. Közép- és Dél-Európában közönséges, de majdnem a Sarkkörig fel- terjed, tehát északabbra, mint az előbbi. Ázsia szomszédos részeiben a Jeniszei folyamig találták. Görögországban, Kis-Ázsiában, Kaukazusban egy hozzá közel álló faj vagy fajta helyettesíti (Rut. mesoleuca), ögttésbösszi szárnyán fehér folt látszik. E nálunk gyakori, s kertekben, gyümölcsösökben, előhegyekben, —. ligetekben — a hol odvas fákat, szőlőházikókat talál — mindenütt számos madár, az Országos középnap szerint: április 6—7-én érkezik al meg telelő helyeiről: Afrikából, Palesztinából. A himek pár nappal mindig megelőzik a tojókat. Szokásaiban, mozdulataiban az előbbi sz fajtól alig különbözik, legföljebb, hogy fákon szivesebben s legtöbbet tartózkodik, noha épületeken is látjuk néha; de inkább alacsonyan, mint a magasban. Éneke változatosabb, szép, tisztán csengő strófa ; többször más madárhangokat is utánoz. Hivogatója hüid-dödödö; hűid, hűid-tök tök tök, fűjt-tk-tk-tk, tk-tk. Április végén, május első felében költ. Fészkét fali lyukakba, fa- odvakba, kisebb kerti hajlékok, szőlőházikok padlására, tetőzet réseibe nem valami szilárdan rakja, belseje azonban sima, csinos. Száraz levelek, moha, gyökerecskék, növényszálak, tollak, szőrők, gyapju szokott a fészek anyaga lenni, melylyel a kiválasztott üreget melegen kitölti. 5—6 tojás- ból álló fészekalj a rendes, ritkán akad hét tojásból álló is. Tojásai zöldes- kékek s 13 nap alatt fakadnak meg. (XL. tábla). Í Tojásmérték: H. 1755—195; Sz. 135—146 mm. . A kirepült fiókákat perczig se hagyják el s folyton aggodalataii ö kisérgetik, etetik, féltésöket szüntelen hangzó kettyegetésökkel és messze —. hallatszó hüid-del árulván el. Egy-egy. kireptetett fészekalj az egész vidéket megélénkíti, mert a különben is mozgékony, ügyes, szép madarak nyug- talansága ekkor annyira felcsigázódik, hogy mindent elfelejtenek az apr sággal szemben. Juniusban költenek másodszor s szeptemberben távozni tőlünk.t Élelme rovarokból, légyfélékből, bogarakból, hernyókból, álczákb. X Az a mit dr. MaApARÁSZ a Zeitschrf. f. d. ges. Orn. 1884. 119. lapon ir róla, hogy m elején jön s októberben. megy el, sőt át is telel, nem erre a fajra, hanem a házi rozsdafai tartozik. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 771 petékből s őszszel mellesleg bogyókból áll. Hasznos, kertjeinket ítő, kedves dalu madár létére számot tarthat barátságunkra. Szivesen 1; -JTádikákban (L. I. köt. 54. kép), főleg ha nyilásuk meg- ; nagy ; könnyen megtelepíthetjük tehát házunk táján. 159. NEM : VÖRÖSBEGY. Erithacus Cuv. 1800. . Alakjukra a rigókhoz hasonlítanak, csakhogy sokkal kisebbek, füle- ile nagyságúak. Az ivarok szinezete alig különbözik, a fiatalok azonban ly pettyegetettek mint a rigók és rozsdarfarkúak. Életmódjuk a fülemi- s némileg szintén a rigókra is emlékeztet. Fészköket szabadon, kba s nem odvakba rakják, tojásaik nem zöldesek, s nem is egy- "A VÖRÖSBEGY. Erithacus rubecula (L.) 1758. XXXVII. tábla. otacilla rubecula L. — Sylvia rubecula ScopP. — Dandalus rubecula BorE. — 1 a pinetorum, septentrionalis BRHm. — Rub. rufigularis LAxpB. — Rub. fami- 7 EZTZSÁZB Lusciola rubecula Kevrs. £ BLas. — Luscinia rubecula SuwnDpv.] 3 Népies nevei: csipkemadár (FöLnpi J.). Jegyei: egész felső teste szürkés olajbarna; a nagy szárnyfedők rozsdásbarna; homlok, pofák, torok, begy, mell rozsdás narancs- :, oldalt hamvasszürkén szegve; hasa fehér, oldalt szürkésbarna lattal ; a szárny és fark sötétebb mint a hát, utóbbi egyszínű ; csőre arna, az alsó káva töve világosabb; lábai barnák; nagy szemei sbarnák. A tojó lábai valamivel világosabbak s nagy szárnyfedőinek egyén a világosabb foltocskák némi szárnycsíkban folynak össze. talok felül olajbarnás alapszinen agyagsárgán, torkukon és begyükön dig sárgásbarna alapszinen olajbarnásan pettyezettek; tavaszszal a óhoz hasonlítanak. . Mértéke: H. 14—15; Sz. 68—73; F. 54—59; L. 24—26; 115—13 em. 97: 772 "XIII. REND. ÉNEKLŐK. Egész Európában költ. A Sarkkörön túl azonban csak esetlegesen kerül. Kelet felé az Ural hegységen, Kaspi-tengeren túl nem fordul elő. Spanyolországban ritka s délen, úgy keleten általában nem oly közönséges, mint nyugaton. Perzsiában az Erith. rub. hyrcanus BLANF. helyettesíti, melynek csőre hosszabb s szinezete rozsdásabb (a mell, begy rozsdás narancssárga szinezete kiterjedtebb). Még más fajtákat is külön- böztetnek meg; így például a hegységben előforduló nagyobb, erősebb — termetűeket (Erith. rub. major Pnaz.). Sűrű, tüskés helyeket, melyek egyes fákkal váltakoznak, bozótos, nedves alju erdőket, vágásokat — mely- ben magfák vannak — leginkább kedvel s a hol ilyen viszonyokat talál, hazánkban is — a síkban vagy hegységben — mindenütt közönséges fészkelő. Költözködés közben azonban éppen nem válogatós, mert kertek- ben, házak táján minden valamire való bokorban, mezőkön, utak men- 7 tén tenyésző bozótokban, vadrózsákon, galagonyákon s kivált vágásokban — láthatjuk. Egyes napokon csak úgy hemzseg tőlük az erdő; minden cser- jén halljuk hivogató czekerekikkik vagy czekerekkekek hangjukat s meg- figyelhetjük, hogy 4—5-en együtt tartva, bokorról bokorra szálldosva utaznak, habár igazában nagyobb távolságokat éjjel, repülve tesznek. meg. Tavaszi megérkezésök az országos középnap szerint: márczius. 20—921-ére esik, általában a szalonkákkal egyidejüleg vonulnak. Gyengébb teleket egyesek nálunk töltik. Tavaszodáskor hajnalban és esténként kiülnek valami bokor hegyére, fiatalabb fák tetejére vagy magasabb, kihajló ágára s kedves, fütyülő, csicsergő, trillaszerű részletekkel váltakozó énekökkel köszöntik az ébredő. természetet. Valami bús és mégis reményt keltő alaphangulat jellem: ezt az éneket, mely a rigó dalával együtt az első madárének a téli — álmából felébredt erdőben. A kis énekes többnyire sokáig egy helyen, vagy legalább is egy bokron üldögélve dalolgat s előadása, daczára az egyszerű, folyton ismétlődő strófáknak, bizonyos tekintetben hymnusszerű, ünnepélyes komolyságú. Meghat, mert érezzük keresetlenségét, s azt varázsát, hogy a mesterkéletlen hangok igazán szivből fakadnak. S ha madár természetét, szokását is ismerjük, úgy azt is be kell vallan hogy lényével összhangban állanak. Egyszerű, takaros, csinos, tis külseje nem csal s szeme, ez az okos, ragyogó kis csillag, nála iga ca lélek tükres: kiolvashatjuk belőle egész lényét, melyet kedélyess bizalmasság, vonzó kedvesség jellemez. Napközben idejét az árnyas, s helyeken tölti, a hová nagy ritkán téved csak napsugár. De azért Tr komor, magában élő, rideg, mert a félrevonulás nála inkább szerénység. virág volna, csak ibolya lehetne, mely szintén meghuzódik, nem keresi. XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 4; "A de ha reábukkanunk, becsét csak annál inkább méltányoljuk s jerkődünk illatában. A vörösbegy is, mikor otthona környékén g7 juk s kiérezi, hogy irányában nem vagyunk ellenséges indulattal, nk száll, farkát felvetve, szárnyait alácsüngesztve, odamutatja szép 5 és fehér mellényét, értelmes szemeivel kacsintgat maga köré s : maga a napsugár az erdő homályában. Mondják róla ugyan, konaival többször összetűz, veszekedő; no de ez alig vethet reá ikot, mert a féltékenység az igazi szerelem nyomában kel s csak bol- otthon táján fakad az az éberség, mely idegen betolakodókkal össze- pözteti. Késő őszszel és télen az itt rekedtek és szükséget gyakorta dők annyira bíznak az emberek jóságában, hogy betekintenek a. rhoz is, a sövényen lesnek valami enni való után, sőt az ablakra k; ekkor azután a fásult szivet is könyörületre indítja a madárka prilis közepén és végén költ. Tüskés, füves helyeken — közel a zinéhez — korhadó tuskókra, gyökerek közé, hangás, gazos, mohás elba rakják fészköket, melynek burka száraz levelekből, zöld mohá- finom gyökérszálakból, csészéje pedig még finomabb gyökérszálakból, kkből készül. Néha egyes tollak, gyapju is találkozik az építő anyag Jól elrejtett fészkök fölé mindig bizonyos védő tetőzet borul s ha ly alkalmatlan volta nem nyujt ilyet, maguk építik azt. 4—6, ritkán [; sárgásfehér vagy kissé zöldesbe hajló fehér alapszinen, halvány ssárgásan foltozott, elmosódva pettyezett; néha alig látszó, hala- ibolyásba hajló foltok is akadnak a többiek közt. (XL. tábla). Tojásmérték : H. 182—20; Sz. 14—15 mm. kotlás körülbelül két hétig tart s három hét alatt a fiókák szárnyra ulnak, úgy hogy az öregek junius elején másodszor is család- shoz láthatnak. te java idejét a föld szintáján,-a bokrok aljaiban töltve, az itt élő mászó rovarokat fogdossa s nem annyira repülőket kapkod. Her- ókat, férgeket, kukaczokat, pókokat, nemkülönben a nedves csalitban zködő bábokat, apró csigákat, sőt gilisztákat is eszik, valamint ősz- különféle bogyókat. Az áttelelők is a papsapka, bodza, fagyal, vörös- stb. terméséből tengődnek. Ha azonban kisüt a nap s a csendes on enged a fagy: megolvad az ő szomorúságuk s a zuzmarás min- nségen megtörő verőfényben hangicsálni kezdenek. Érzik, hogy nem nénytelen a sorsuk s beköszönt majd a kikelet, mikor a szerelem bol- ága el fogja felejtetni szenvedéseiket, sinylődésüket. Addig is hint- a . neki eleséget, könnyítsünk terhén; tavaszszal és nyáron majd 774. ; XIII. REND. ÉNEKLŐK. meghálálja gondoskodásunkat énekével, hasznos működésével. Könnyen hitelezhetünk neki, jó kamatokat fizet. 160. NEM : KÉKBEGY. CGyanecula Brhm. 1828. Alakjukra a vörösbegyhez hasonlók; ivar szerint azonban külön- böző színűek s a himeket gyönyörű kék begy jellemzi; a fark azonban mindkét ivarnál, tőfelén rozsdavörös; hegye sötétbarna. Életmódjuk is sokban emlékeztet a vörösbegyekre, csakhogy ők a nádszélekben, füzfás mocsaras helyeken, tóságokon játszák azt a szerepet, a mit a vörösbegy az erdő aljazatban, bokrokban. Tojásaik halavány zöldeskékek. Kiváló énekesek, sőt hangutánzók. A KÉKBEGY. Cyanecula suecica (L.) 1758. XXXVIII. tábla. (Sylvia cyanecula Mer. k Worr. — GCyanecula leucocyana BRHm. — Erithacus ; cyanecula SFEB. — Gyanecula gibraltarensis 0. Gare. — Erith. cyanus RcHw. — Erith. cyaneculus (Worr) FRIvaALD.) Nálunk élő fajtája a déli kékbegy — Cyanecula suecica cyanecula (Mer. £ Worr) 1810. v. . — egyei: körülbelül fülemile nagyságú; középső két farktolla egy- színű sötétbarna, a többinek tőfele rozsdavörös, hegye feketésbarna; 3—4—5-ik evező a szárny leghosszabb tolla, a 2-ik a 6-ikkal leginkább egyezik; az öregek felül sötétes földszínű barnák, a homlok és a fejtető oldalai feketések; szemöldöksávolyuk rozsdásba hajló fehér; a has barnás- szürkésfehér, külünösen az oldalakon, legfehérebb a középen. A hím nyári tollazatban : álla, torka, nyakeleje ragyogó lazurkék, mely rajzolatot a begyen egy fekete, egy keskeny fehér s végre egy széles rozsdavörös k LINNÉ csuecicav faji nevet — több ornithologussal megegyezően — én is a kékhegy alak- ainak egész körére értem és vonatkoztatom. A fajták nevéül pedig azokét használom, kik először 7 különböztették tüzetesen. ; " M.O.K 1899. ROZSDÁS CSA PRATIN A RUBETRA (E LANCSUCS XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 775 ag szegélyezi, a kék folt közepén fehér folt; őszszel: a torok agyag- ís vagy rozsdásfehér, oldalt feketésbarna összefolyó foltozással s a a alatt kékesfehéresen szegett tollakkal; a begyen a kékes, fekete és lás szinezet meg van ugyan, de a tollak fehéres szegésűek ; a tojó oltja nem kék, hanem agyagsárgás alapszínű, oldalt és alul feketés- a foltozással szegélyezve (igen vén példányoknál az alsó szegés foltozású); a fiatalok feketésbarna alapszinen rozsdássárgán pettye- k, a torkuk fehéres. Csőr barnásfekete; lábak barnák; szemei sötét- Mértéke: H. 134—13:8; Sz. 75—77; F. 5-8—62 ; L.95—287; 12—14 cm. 5 Valamivel kisebb termetű s a torok kékségében rozsdavörös foltot ő fajtája az északi kékbegy — Cyanecula suecica ccerulecula (PALL.) 811. — Erithacus ceruleculus (PaLL.) FRrvarp. — Lusciola suecica EYs. € BLas.] — a magas északon a Sarkkör tájain, Skandináviától "ak-Oroszországon és Szibérián át Kamcsatkáig, a Tundrákban költ. öltözködéskor nálunk is megjelenik, de igen ritkán. A Velenczei tónál JO szeptember 21-én lőttem. . Ezen kívül megkülönböztetik némely ornithologusok az egészen kék- folt nélkül való példányokat (wolfi BRHMm.) s azokat, melyeknél fehér foltiban még egy kisebb rozsdavörös foltocska is van (dichro- a CaB., orientalis BRHM.). Ezeket az alakokat is lőttem hazánkban, pedig az előbbit 1889 május 28-án a Fertőnél, utóbbit 1888 prilis 16-án Dinnyésen (Velenczei tó). Fajták-e ezek vagy csupán egyéni eltérések? hosszú volna itt fejtegetni. Láttam példányokat, melyeknek szen kék torok foltjuk volt, csak a tollakat megemelve látszott a fehér zépfoltocska, viszont a Fertőnél ejtett példánynál nyoma sem volt e ek. Az, hogy némely fehér csillagos példányok torka késő vénsé- kben teljesen megkékül, nem egészen elfogadható vélelem, mert éppen ertői példány — s egyéb más országokban lövöttek is — kisebb termetű olt, mint a rendes fehér csillagosak (körülbelül akkorák, mint az északi, vörös csillagos kékbegy); s azonkívül a fertőinek torka tengerkék, — farktollai pedig felerészben rozsdavörösek, fele részben feketebarnák voltak, . ellenben a rendes fehércsillagúaknál a rozsdavörös szín a farktollak ?/s-át ja el. A fehér csillagban vörös foltocskával biró példányokat BREHM és CABANIS keleti fajtának tartják, egy cseh búvár ellenben azt hiszi, hogy az északi vöröscsillagú és a középeurópai fehércsillagú fajták keresztező- déséből származó korcs; lovag TscHusi végre annak a nézetének ad ki- ejezést, hogy ez utóbbi alak, mely nálunk ritka, az északi vöröscsillagos 776 XIII. REND. ÉNEKLŐK. fajtának átszinülési stádiuma. A kékbegyek torkának kéksége ugyanis csak márcziusban, mikor még nincsenek nálunk, telelő helyeiken — tehát délen — kapja meg tisztaságát és kiszinülését. Néha azonban megesik, hogy egyes elkésettek még ebben az átmeneti szinezetben jönnek vissza Európába s vonulnak át nálunk. A Dinnyésen lőtt példány április 16-án került s Tromsőben — Norvégiában — lőttem egy példányt (1891 julius 92-án), melynek nagy rozsdavörös csillaga — habár keskenyen — fehéren volt szegélyezve. Ez némileg ellent látszik mondani TscHusi feltevésének, valószinű azonban, hogy ez közbülső alak, mely azt is bizonyíthatja, hogy az átmenet a vörös- és fehércsillagos között megvan s ezért nem különfajok azok, mint némely OrTHLKÓKOABEE vélik, hanem egy törzsnek hajtásai, fajtái. Mint már említettem, hazánkban csupán a fehércsillagos kékbegy költ s tóságaink szélső nádasait, bokros, füzes helyeit, mocsárterületekem levő csatornák mentét, csapások környékét, szóval vizes helyek szélső — sűrűségeit lakja. Közönséges a Velenczei tónál, Fertőnél, Balatonnál, a — Mezőség tavain, a Csallóközben, az Al-Dunánál, Sárréten, Drávafoknál stb. — Tavaszi megérkezésének országos középnapja : április 4—5. Nemcsak, hogy — legszebb madaraink közé tartozik, éneke is kiváló s némileg az énekes nádi poszáta (Acr. palustris) szólásához hasonlít, különösen abban, hogy ő is utánozza más madarak énekét. Mindig megkülönböztethető azonban e két, sokszor ugyanazon területen élő madárfaj éneke, mert az utóbbi. folyékonyan, tisztábban énekel, ellenben a kékbegy strófái szaggatottabbak, . gyakran sajátságos, halk, surrogó trillákat hallat, majd meg olyan válto-. zatokat, melyek úgy hangzanak, mintha két hangon egyszerre énekelne. Lágy, olvadó részleteket, csengő füttyökkel élénkít s a környezetébei szóló madarak énekét ügyesen szövi a magáéba, s mintegy egyénisé szerint átdolgozva tolmácsolja. Azonkívül ének közben viselkedése is . különbözik az énekes nádi poszátáétól. A kékbegy külső hatásra is szá-. mít; nem vonul mindig a sűrűség mélyébe, hanem felszáll valami nád-. csóvára, nádkéve rakásra vagy a tópart cÖntéseires, sőt a táviró drótra is, — szárnyait lecsüngeszti, szép rozsdavörös farkát legyező alakra terpeszti. s minden hangját annyira átérzi, hogy mozdulatai, egész lénye vissza sugározzák ihletét. Énekelve felszáll a magasba s eleresztett BZÁGKÍNYÁSE szétterpesztett farkkal ereszkedik vissza a nádba. it: Az előadása tehát teljes összehangzásban áll énekének értékével : kevés madarunk van, mely ebben versenyezhetne vele. Rendkívüli m gékonyság, eleven, fÍriss kedélyesség jellemzi. Majd a nád alján egér gyorsan futkos, hol meg felugrik valami nádszálra, egyenes tartással XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 727 dve, mutogatja magát, hogy a legközelebbi pillanatban odább n. Sebesen, kisebb ivvonalakban, néha mintegy a levegőben ugrálva en szeret a nád szélére, alacsony gazos rétekre kiszállni, de ha alacsonyan a föld fölött repülve, azonnal visszamenekszik — beledobva magát — a füzesbe vagy nádba. Itt azután már n birjuk ujból megtalálni, mert bujkálva siet odább, jól elrejtőz- s nem szivesen kap szárnyra. A tojók egyáltalán ritkán kerülnek lé, elvonultabban élnek. Egyéb nádi madarakat nem sokba vesz, szőrűeket sem tűr meg otthona táján s a hím szemesen őrzi táját. Fészkét csomóba rakott nádkévék aljába, feltöltött gazos ja partokon, lápok szélen, buczkás nádtörmelékes helyeken, füzfa- tövében, gyökerek között a földre vagy sürü ágak, gazok, növé- 1 szemetjére, közel a föld szinéhez építi s néha már április végén nkább május elején 5—6 halaványzöld tojást tojik, melyek néha e, kékesbe hajlanak, többnyire egyszínűek, csak ritkán egyes ttyezéssel is rajzoltak. ojásmérték: H. 17—20; Sz. 14—15 mm. aniusban a legtöbb pár másodszor is költ. Különféle vizirovarokat, bogarakat, álczákat, apró gilisztákat, kuka- pilléket eszik. Repülő rovarokat, legyeket, szunyogokat szintén elkap. Falánk, folytonosan jó étvágyú madárka s azért tartóz- helyén a sok mindenféle emberileg haszontalan és kellemetlen korlátozásában tevékeny osztályrésze van. Szépsége, éneke és ága révén bizvást megnyerheti az ember barátságát. 161. NEM : FÜLEMIL E. Luscinia Brhm. 1828. A legtökéletesebb madarak. Alakjuk csak olyan arányos, mint a té és az éneklők utóbbi nemeihez tartozó fajoké, énekök pedig a leg- b. Szinezetök egyszerű, szegényes, rajzolat nélkül való barnás, sfehéres, rozsdás; fiókáik azonban pettyezettek. Az első evező nevészedett, a 2-ik hosszabb a 6-iknál. A földön vagy közel a szinéhez rakják fészköket s olajbarnás, egyszínű tojásokat raknak. : Magyarország madarai. II. 98 778 XIII. REND. ÉNEKLŐK. A KIS FÜLEMILE. Luscinia, luscinia (L.) 1758. XXXVII. tábla. [Motacilla luscinia L. — Daulias luscinia Borz. — Sylvia luscinia ScopP. — Luscinia peregrina, OKEN BRHum. — Philomela luscinia SELgyY. — Luscinia vera GnRav. — Lusciola luscinia Kevs. £ BLas. — Erithacus luscinia DEGL.) Népies nevei: filemile. Jegyei: körülbelül verébnagyságú; 1-ső (kicsiny) evezője valamivel hosszabb mint a nagy evezők fedő tollai, a 2-ik rövidebb a 4-iknél, a 3-ik a szárny leghosszabb tolla; felül rozsdásbarna; farka rozsdaszínű ; alsó teste szennyesfehér, a begy és hasoldalak szürkés sárgásbarnásan árnyaltak; az evezők belső széle sötétbarna, külső széle rozsdásbarna ; az alsó farkfedők rozsdás szennyesfehérek ; csőre barna, az alsó káva tőfele barnás hússzínű; lábai barnás hússzínűek; szemei barnák. A tojót alig lehet a hímtől megkülönböztetni. A fiatalok felül sötét szürkésbarnák s világos rozsdasárgán, alul sárgásbarnák, sötétbarnán pettyezettek. i Mértéke: H. 15"2—16-5; Sz. 811—8-7; F. 63—67; L. 25—26; Cs. 12—13 em. Mindazok a tulajdonságok, melyek révén a madár annyira közel férkőzött az ember érzelem világához s megnyerte a világ urának rokon- szenvét, jobban mint bármicsoda más állat: a fülemilében vannak leg- harmonikusabban megtestesülve. Igazán királyi madár ő előkelő egyszerű- ségében, nemes tartásával, fürge, de mindig megkülönböztetett mozdu- lataival, könnyed sebes reptével s a mi a legfőbb: elragadó, utánoz- hatatlan dalával. A fülemile dala nemcsak mint madárének, de mint ökéletes zenei mű is páratlan; szymfonia, a minőt csupán egy BEETHOVEN költött. Találóan jellemzi madarunkat PErőFI cA három madár, czímű költe- ményében : cA második madár egy csalogány : Elrejtve él a lombok alkonyán, Nem látja más ottan s mást ő se lát, Kis fészke néki az egész világ, Ebben dalolgat s ha dalolni kezd, Elfojt az alkony mindennémű neszt, Hogy meg ne háborítsa énekét, Hogy gyönyörködjék a föld és az ég, XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 779 Gyönyörködjék e dalban, a minő Hozzánk csak legszebb álmainkban jő, "A melynek minden hangja eltemet Egy bánatot és szül egy örömet, Mert mindenik hang egy szent szerelem — . Ez a csalogány szíved, kedvesem !v peremlékezet óta a lángzó indulatok, forró szerelem énekese, L fülemile s hogy csak az, arra minden nép egyhangú felfogása. Nemcsak PErőri, többi költőink is magasztalással telve irnak z cédes ajkús madárról, a melynek elbájoló dalában annyi tűz, és vágy, harag és béke, féltés és bátorság, édes kedveskedés és n türelmetlenség, szilaj öröm és bús panasz, szerénység és ség, remény és a lemondás keserűsége mesteri változatokban cseng Ő. az első énekes a madarak nagy karában; a 1 többi mind csak s Lombok árnya rejti a kis fülmilét ; Annyi bú dalában, mégis mennyi éd ! Izli, félti, vallja a szerelmet ő, Mindez énekéből olyan érthető. , pacsirta, rigó s a többiek megszólalása csak sejteti, a fülemile ünnepli a tavaszt és a már megindult, felkavart érzelmeket, a meg- ott életet tolmácsolja. A természet zenejének bevezetését amazok ő, neki a főrész marad. A tavaszt csak azért énekli meg, mert e ebbe az időszakba esik. sszásókk irja VÖRÖSMARTY: cMidőn a napnak engedend a föld, És áthevül és lészen ifju zöld ; Midőn előjön a kis csalogány S édes dalától fölzeng a magány." "Tompa reámutat legkedvesebb tartózkodási helyére : . cHadd csattogjon a ligetnek Édes ajkú fülmiléje. nem hagyhatja el jelzőjét, mert hiszen az annyira oda tartozik, a mint huszárhoz a clóra termettségő, sőt beolvad a fogalomba s maga a ; 98: 780 XIII. REND. ÉNEKLŐK. fülemile az édes, büvölő ének kifejezőjévé válik. Mindnyájan értjük, mikor a cnemzet csalogányáról van szó s nem kell megmagyarázni, mit tesz 8 az efülemile ajkús, cigazi fülemiles stb. ele Hogy mennyire hatalmaskodik e madáron a hang, a költészet, akkor : értjük leginkább, mikor csendes éjjel, a szelid holdvilágnál is halljuk 5. fáradhatatlan szavát. Szúnyokál a mindenség, a többi madár pihen, csak a homály és sötétség állatai repkednek, járnak zsákmány után: a füle- mile azonban virraszt, mert hevesen lüktet kis szive. A szerelem annyira — elfogja, hogy egész valója dalban olvad fel s nem elég nagy, izzó szen-. vedélyének elmondására a nappal . . . énekel, énekel éjszakán, éjfélkor, — a míg csak vigaszt nem talál. A kiúebb szivűek — mert a fülemilék 3 sem mind egyformák — azonban az álom idején hallgatnak. a Költőink is tudnak éjszakai énekléséről s tudják, hogy hajnalban és estefelé legcsattogóbb, leginkább dalos kedvű. Pl. VÖRÖSMARTY: De feljő az ormokon a szelid hold Csillag seregével az égbe mosolyg Szép álmokat énekel a csalogány. Vagy a 17. század elején verselgető BENICZKY PÉTER: cFülemile ágon Függ, csak kicsiny szálon, Álom reá ne érjen ; Addig szól s énekel, Míg a tajték vérrel Kicsi száján eredjen. Példázás ez nagy szenvedélyeire is. Vagy a nép száján is élő dal: cSzépen szól a fülemile kis madár Éjjel-nappal hallom dadogását ; Csak előben vigasztalom magamat, De hátulról látom csalatásomat.? Vagy TórH KÁLMÁN: c Piros kis szád beszélése A hajnalban, a hajnalban Fülemile éneklése.) Hogy az ő szerelméhez mocsok nem férhet, az is kicsillan né s XLVII. (CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 781 mert madarunk a tiszta szerelem szymboluma. PErőFi ezért — aS hejh! a kakas hamis madár, . — Untalan más fészekre jár; . Pedig én kakas nem vagyok, . Hanem fülemile vagyok : 8. Egy. a fészkem, egy a párom, Egyért ezi a világon.s is a fülemilével példázva szdsz ki a legény tiszta biza Oh! hogy fülemile . Madár nem lehetek, . Kis kertedben rózsám . Fészket nem verhetek.v bánatában is a fülemile érzelmét vonatkoztatja a magáéra : . eFülemile nem hiába kesereg, Éj a szivnek, ha megcsalja, kit szeret. jé É lllánaton adja énekének bekezdőjét is: si . aSzáj, száj, száj, . Be szép rózsaszáj . Ez a leányszáj, . Fülemile danol benne . . . .) 3 a eGyűj, gyüji, gyűji ésak, fütyre tanitalak itt. se "versenyezhetne, mikor még PETŐFI is kérdi: . —— (A természet pompás szinpadán . A primadonna a kis fülmile : Ki volna, énekesnők ! köztetek Merész versenyre kelni ő vele 2" c a 1 magyar legény felelhet erre így : g . — eBeh szépen énekle . Az a fülemile ; . De az én Örzsikém Szebben énekelne !" postása is szerepel népünk 782 XIII. REND. ÉNEKLŐK. cOdajött egy fülemile dalolni, Hozott nekem körme között levelet A" van benne, hogy a rózsám nem szeret. Valamint az emberiség is Európában fejlődött legmagasabb fokra — nem szükség az okokra utalni: miért? — úgy az énekesek énekese is szorosan vett értelemben földrészünk typikus madara. Igaz, hogy az Ujvilág emberisége is hatalmasan, sőt rohamosabban, szintén felkapott a czivilizáczió kiváló magaslatára — de hát az is Európából eredt — s nekik is megvan a maguk cbülbüljes, (Mimus polyelottus), egy rigófaj, melynek szava, művészete azonban mégis csak olyan typusú, mint maguk az amerikaiak s nem homályosítja el a mi fülemiléinket. Habár, mint . mondottam, madarunk Európa különössége, mégis nem mindenütt for- — dul elő, mert kivált a mérsékelt és déli részeken gyakori, sőt itt is inkább a nyugatiakon, mint a keletieken. Portugalban, Spanyol-, Franczia-, — Olasz-, Németországban, Ausztriában közönséges, felterjed Anglia déli felébe, Dániába. Itt azonban, úgy Németország északkeleti részeiben (Po- merania) már sok helyt a testvérfajjal, a nagy fülemilével keveredve él, 8 sőt az utóbbi egészen uralkodik. Keletfelé általában a Visztula szabja meg előfordulásának határvonalát. Oroszországban azonban a déli terü- leteken, szintúgy Palesztinában is előkerül. Afrika északi tartományaiban szintén költ. Nálunk minden alkalmas helyen gyakori, csak a Király- hágón túl ritkaság, mert ott a következő faj, a nagy fülemile a közönséges. Nem a szálas, vén, világos aljú erdőkben telepszik meg, nem is száraz helyeken, hanem ligetes, berkes, sűrű bokrozatokban bővelkedő, friss vizek közelébe eső területeken. Völgyek lankás oldalait, melyek folyóvíz partját határolják, angol kerteket, ligeteket legszivesebben választja ott- honául; a hegységbe nem szokott nagyobb magasságra hatolni, inkáb a középhegységben, sikságon él. Megérkezésének országos középnapja: április 18. A hímek pár nai pal a tojók előtt jönnek vissza s egyenként vagy pár tagból álló szaka- dozott társaságban, éjjel utaznak. A régi otthonhoz, a régi bokorhc hűségesen megtérnek s bizonyos, hogy pl. kertünkben mindig azok példányok vagy azok ivadékai fészkelnek, melyek ott látták meg a Tr világot. Ezt világosan bizonyítja énekök jellege, mely úgyszólván ter szerint változik; némely helyen pl. csak kitünő énekeseket hallunk, r hol meg rosszabb éneklők vannak; igen, mert nemzedék nemzedé tanul. Legtüzesebben, fáradhatatlanul a párosodás szakában hang dalolásuk. A vetélytársak valóságos hangversenyeken mérik össze képes göket, melyben a győzőt a családi boldogság jutalmazza. A levert XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 783 nul s a közelben keres magának párt, esetleg újra versenyre kél más ilykedőkkel s most tán szerencsésebb; de ha még ekkor sem nyert zhallgatást s udvarlásaival megint csak felsült, meddő marad. Ez is mészeti kiválás törvénye szerint történik. eeklés közben rendszerint valamelyik bokor oldalágán, vagy közép- fácskán ül, de nem igen mutogatja magát, inkább elrejtve marad. it, farkát könnyedén lecsüggeszti, csak fejét emeli kissé föl s ztott torokkal művészkedik. Egész teste megremeg, de nem fárad az aránytalanul nagy, minden izében mesteri erőmegfeszítésben; azért, igazi művész. Hogy dalát a német irodalom szavakba foglalta s versengés támadt az ornithologusok közt: ki tudná jobban kifejezni? — érintem. Én nem kisértem meg utánozni; emberi nyelven és hang- nem lehet azt visszaadni. Különben is ki ne ismerné csattogását ? ! nupörrel él, s nem tartja környezetét egész biztosnak, hirtelen allgat, lerepül a sűrűbe s fíd-korr, fí-korrr szólást hallat. A földön en futkos, ugrál s idejének legnagyobb részét a levelek közt keres- s általán a bokrok alacsony szintjén tölti el. A hol tudja, hogy sen látják: nem igen félénk, noha nem is valami bizalmas; a hol iban nem éppen jóindulat fogadja: ott vigyázó és óvatosan kerüli y kib helyeket. Gyorsan, surranva repül, de nem nagy távolságokra szke táját, melyhez egész odaadással ragaszkodik, alig hagyja el, leg- b egyik bokorrészlettől a másikig száll. Idegen fülemilét sem tűr thona körül, hanem mindenkor elűzi onnét; hiszen a ki úgy szeret, 1 nt 8 annál a féltékenység majdnem természetes. . . A párok viszonya tiszta, mintája lehet a hűséges együttélésnek. zköket a földön vagy közel a földszinéhez, sűrű aljazatban, sötét , bokrok, élő sövény, kerítés, fiatal ághajtások tövébe, különösen helyeken rakják, hol a talajon száraz csalit, régi levelek feküsznek. fészek burkát is a régi, fonyadt levelek, ellenben mély, sima csészéjét az fűszálak, növényszárak, gyökerecskék, esetleg szőrök is jellemzik. usban 4—5, ritkán 6 tojást tojik, melyek alapszine olajbarna vagy zöld. Előbbi változat rendesen egyszínű, az utóbbi pedig olajbarnásan ; szürkésbarnásan felhőzött, úgy azonban, hogy a foltozás az alapszínbe li integy beolvad s a tojások egyszínűnek látszanak. (XL. tábla). . "Tojásmérték: H. 20-3—22; Sz. 15"7—16-8 mm. A kotlás 14 napig tart s ugyanannyi idő alatt a fiókák megerősöd - , majd kirepülnek s úgy, mint a fiatal rigók, egy ideig a földön fut- sva, a bozótok rejtekében bujkálva várják ételthordó szülőiket. Szine- atök sok mindenféle lappangó ellenség ellen megvédi őket mert szem 784. XIII. REND. ÉNEKLŐK. legyen ám, mely a korhadó levelek vagy növényszárak közt meglapuló fülemilét meglátja. Különösen ha felülről vagy hátulról nézzük, alig vagyunk képesek őt a talajon észrevenni; oldalvást azonban könnyebben feltünik s fényes, feketés szeme lesz árulójává. A legtöbb pár évenként csak egyszer költ, de ha fészkelésében zavartatás érte, tojásai el ensziső tak, akkor újból neki fog a családalapításnak. Juliusban már nem hallunk fülemileszót; csendes, hangtalan Ő1ES a táj, a hol nem régen még mindenfelől hangzott csattogásuk. Vedlenek, visszavonultan cserélnek a kopott köntös helyébe újat, hogy Íriss SZAR zatban indulhassanak a nagy útra. Élelme apró rovarokból, hangyákból, pókokból s különösen lsÜk. ból, bábokból, kukaczokból férgekből áll, vagyis azokból az alsóbb- rendű állatokból, miket föleg a földön szedegethet össze. Később azután j a bogyókat is kóstolgatja s a bodzabogyót csemege gyanánt falatozza. De mikor a bogyókra kap, akkor már mozgolódik, útra készül. Ősz felé jár az idő; régen hallottuk utolsó énekét, szinte elfelejtjük, hogy . még nálunk időzik. Szeptember első felében végleg elbúcsúznak tőlünk, miután már augusztus végén kezdették az útrakelést. Ha gazdaságunknak csupán csak kárt tenne és érezhetőleg megrövidítene, még akkor is oltal- . mazni kellene őt; hiszen csak bér volna az gyönyörű énekéért. Így azon- ban, mikor ingyen jutunk hozzá, sőt bizonyos tekintetben a rova- rok korlátozásával még hasznot is szerez, nemcsak azt érdemli, hogy. bántsuk, hanem egyenesen hogy áldozzunk reá s igyekezzünk őt m tartani, a hol előfordul, alkalmas helyek nyujtásával pedig minél széle sebben elterjeszteni. Mi volna a liget fülemile nélkül, mik volnának kies közlése s 2 5 szava nélkül? Őszszel, mikor cnem csattog a cserje vad bogánv, ére a némaságot s akkor önkénytelen minden jobban érző emberszív úgy vágyódik utána, mint VÖRÖSMARTY: c Elhervad a virág, fák koszorúi lehulltak, Sárga levélkéken nyargal az őszi vihar. A csalogány hallgat. Hol erő, mely visszaidézné Lengő bokrait és mennyei hangulatát? ! XLVIII. CSALÁD. POSZÁTAFÉLÉK. 785 az A NAGY FÜLEMILE. ELSZ .— Luscinia philomela (Becusr.) 1795. otacilla philomela BEcHsr. — Mot. aödon Pat. — Sylvia philomela BEcHsT. — a major Bp. — Lusciola philomela Keys. é BLas. — Erithacus philomela - Daulias philomela DnEess.) Finta a házi és erdei veréb közt; felül szinezete sötét olajbarna . rozsdás, még farka sem, legföljebb a farktollak és evezők széle; tgk ét 1-ső (kicsiny) evezője jóval rövidebb, mint a adi evezők őtolla s 2-ik evezője hosszabb a 4-iknél. k Mértéke: H. 153—16-8; Sz. 8-6—9; F. 6-3—7; L. 26—28; L aim), Dél-Svédhonban, Szent-Pétervár vidékén, Németország észül keleti részein vannak; keletfelé azután Szibériába terjed. Leginkább C ók, folyamok ligeteiben s általában vizek környékén, füzesekben, ! n s nedves, buján tenyésző bokrok közt szeret tartózkodni. Válunk a Királyhágón túl igen közönséges, ellenben a Királyhágón : n a kis fülemile az uralkodó faj. Leggyakoribb még a Duna-ligetek- n. Mint az előbbi, úgy ő is, nemcsak szinezetét termetét, hanem nég énekét tekintve is változékony Ft ; általában a kettő igen közel álló faj, . 4 Vannak azonban példányok, melyek bizonyos átmenetet mutatnak a kis fülemile s a typikus nagy fülemile közt. Ilyen a BREmm-féle hybrida. A magyar példányok közt is találtam 4 philomelá-kat, melyek termetre a L. luscinia-tól nem különböznek s 2-ik evezőjük — a 4-ikkel egyenlő, sőt valamivel rövidebb. xx E szerint különböztették meg a magyar fajtát (Luscinia philomela eximia BRHM.) és az él nagyobb lengyel fajtát (Lusc. phil. major BRHM.) s még másokat, melyeket hol a rendes füle- miléhez, hol a nagy fülemiléhez vonnak. (L. hafizi SEv.; L. böhmi Rcuw., előbbi Perzsiában, utóbbi 99 786 XIII. REND. ÉNEKLŐK. ha nem egyetlen faj két fajtája, mint azt már a mult században is néhány § előkelő természetbuvár gondolta. Életmódjuk is hasonlít, úgy fészkök és tojásaik is. ezét 868 Tojásmérték: H. 21—22:2; Sz. 15"6—17 mm. ; . 45 Éneköket összehasonlítva, azt mondhatnám, a kis fülemile adi út a ASE áll a nagy fülemilééhez, mint a női hang a férfihanghoz. Nem kevésbbé . a. szépen dalol mint amaz; csakhogy mélyebben, erőteljesebben s bizonyos — rigószerű, rövidebb, komoly rhytmusban, csattogóbban, nem oly édesen, — érzelgősen, inkább érczesen. Strófáját nem kezdi úgy, mint a kis fülemile — az ismert fhű-flú-fhí-fhí-flú stb. egytagú, emelkedő bevezetéssel, hanem —. kéttagúan, mint pl. avid-avid-avid vagy fi-lip, fi-lip, u-gyitt, u-gyitt stb. 7 Tápláléka is körülbelül az előbbiével megegyezik, s így jelentásátaa is. k Amaz az énekesek királynéja, ő a királya. 36, Perőri egyik versében a bokrot sszentegyházhoz?, hasonitik; ke ben a fülemile a pap s fészke az oltár. Nem tudom, a kis vegye nagy fülemilét értette-e ő? Ez utóvégre is mindegy. ; ; De a mit nagy költőnk mondott a fülemile érdekében, azt én 4. ismétlem nemcsak az ő, hanem minden más hasznos énekes szú érde- kében: 3 :Hadd dicsérje, ne bántsd, éneklésével az Istent, A természetet, a szent közös édes anyát." d -isodepng :.Uosin9d, 82 181979 101049 "xuid 18U-pe Áss08N 8p 16 PÓTLÁSOK ÉS MEGJEGYZÉSEK. Öönyvem nyomtatása, a szines táblák sokszorítása huzamosabb időt énybe s így az ezen időszak alatt honi madárfaunánkra tartozó b kutatások eredményeit a szövegben már figyelembe nem vehettem, ; . helyen kivánok róluk röviden megemlékezni. [-ső könyvhez. eForrás munkák, sorából kimaradt s a 182-ik oldalon a megfelelő beiktatandó : : A. Faune illustrée Vertébrés de la Belgigue. (Oiseaux). — Bruxelles, —1893. 4". IV. vol. : populaire des animaux utiles de la Belgigue. — U. o. 1889. Animaux nuisibles de la Belgigue (Vertébrés). — U. o..1893. ; . synoptigue des oiseaux insectivores. — U. o. II-ik könyvhez. DOLMÁNYOS HOJSZA. Procellaria haesitata (Kuntn.) 34. I. Gömör megyében 1870-ben Dolinkán lövött példányt először 34-ben határozták meg, idézett néven. (The Ibis. 18834. 202. I.) Leg- bban — tehát 29 év után — SHaRPE, a British Museum világhírű ujból megvizsgálván e madarat, azt mondja, hogy inkább Oestrelata t (ScHLEG.) [Bull. Brit. Orn. Club LIX. Januáriusi füzet 1899], mely a mndoni muzeumban három példányban van meg s hazája az Atlanti-oczeán i része, a Jóreménység foka táján lévő tengerek. Az is bebizonyult, a gömöri példány valószinűleg bőrből készült s nem hazánk terüle- lövetett. Ezt különben a madár tartózkodási helye — 32" d. szél. — ltán valószinűvé teszi. Könyvem szerzésekor nevezett madarat nem an a Nemzeti Muzeumban, — akkortájt küldte fel dr. MADpARÁSz 994 788 PÓTLÁSOK ÉS MEGJEGYZÉSEK. Londonba — s így nem vehetvén szemügyre, én is Procellaria haesítata néven soroltam föl, mint a melyen BREHMmM: Thierleben-jében, FRIVALDSZKY : cAves Hungaria, czímű művében, dr. MApaRÁSznak a II-ik nemzetközi ornithol. kongresszus alkalmával rendezett madárkiállításra vonatkozó cMagyarázóv-jában, valamint SHARPE 1897-ben megjelent rA Hand-Book to the Birds of Great-Britains, czímű művében is szerepel. KENTI CSÉR. Sterna cantiaca Gum. 1788, [Sterna striata L. S. Gm. — Stérna canescens MEYv. £ Worr. — Thalasseus cantiacus Bor. — Sterna columbina ScHRANck. — Actochelidon cantiaca Kaurp.)] Ez a faj könyvem nyomtatása idejében került elő magyar területen, azért az 56-ik lapon leirt Lócsér (Sterna caspia) után beiktatandó. 77. Jegyei: csókanagyságú, csakhogy karcsubb, könnyebb termetű, —. hosszabb szárnyú; az öregek lába és 45 ecm.-nél hosszabb csőre fekete, a utóbbinak hegye sárga. Nyáron az öregek főszine fehér, csak a fejtetőt — elfogó s a tarkón túl érő — itt hegyes rajzolatban végződő — folt fekete; a hát és szárny halavány ezüstszürke; a szárny alja fehér; az evezők 8 külső széle világos hamvasszürke, belső széle fehér, a fehér evezőszárak — belső részen sötétszürke — a tollak hosszában futó — rajzolat; téli tollazatban a fej fehér, a szem előtt fekete folt, a fejbúb és tarkó feke- tén hosszantfoltos, kivált utóbbi sűrűbben. A fiatalok feje feketésen és. f. szennyesfehéren pikkelyesen rajzolt, háta fehér, minden toll sárgásbarnán szegett és feketésbarnán foltos, sőt ezikázottan rajzolt, farka fehér és fekete haránt foltokkal és sávokkal tarkított; a csőr Szaruszínű, az al káva töve sárgás. Az öregek szeme sötétbarna, a fiataloké világosabb. — Mértéke: H. 395—42; Sz. 29—32; F. 12—175; L. 24—26; 18. 53—5"7 em. (Külf. péld.) B Előfordul az Atlanti- és Északi-tengerek partjain az Orkney-szigetek től délre, azután a Fekete- és Kaspi-tengernél. Télen a Vörös tengernél, Perzsa-öbölben, sőt a Dél-Afrikát határoló tengereken is találták. Amerika keleti részeiben New-Englandtól Brit-Honduraszig tartózkodik, de Floridá- nál északabbra nem költ. Az Északi tenger szigetségein mint fészkelő - különösen a Németországhoz tartozókon — ujabb időben megfogyo Krisztiansandtól Hamburgig terjedő tengeri utamon csak egy-két dara láttam. Nálunk 1899 ápr. 17-én BaRőAa a fiumei kikötő táján látott néh darabot s közülök április 20-án három darabot lőtt is, melyekből ket PÓTLÁSOK ÉS MEGJEGYZÉSEK. 789 ii muzeumba, egy pedig TSCHUSI VIKTOR lovag gyüjteményébe (Hal- került. TscHusi lovag, a ki szives volt velem ez adatokat közölni, intés czéljából Banac levelét is mellékelte, mely szerint ez a madár a nem mutatkozott a Ouarneroban s most is csak pár napig idő- -—— még pedig határozottan magyar területen; erős DK-i széllel "meg, de már április 22-én ismét eltünt. DÉLI FEHÉRHÁTÚ FAKOPÁNCS. Dendrocopus leuconotus lilfordi SHARPE § Dness. 1871. Ikővöndéges fehérhátú fakopáncs (484. I.) déli fajtáját, melynek háta feketén harántsávos, fejebúbja élénkebb piros, alsó teste sár- is árnyalt, a zágrábi muzeum Horvát-Szlavonország területéről Idányban szerezte meg. Előfordul az egész Balkán félszigeten. VIZIRIGÓ. "Cinchus cinclus (L.) 694. 1. lfogásom szerint LixwéÉ (Syst. nat. 1758. X. kiad. 168. I.) Sturnus : néven valószinűleg a sötéthasú északi fajtát irta le. Leirása azon- spectore albo, corpore nigros nem elég szabatos, azért azt hiszem, esebb a tőle eredő nevet faji névnek venni s vele a vizirigók egész örét jelölni. Így azután az északi fajta a BREHM-től eredő smelano- , (1821) subspecifikus nevet kapja. BEcHsTEIN, Cinclus aguaticus Taschenb. 1802. 206. I.) néven ismertetett madara cschwárzlich, weisser Brust und Vorderhals, szintén határozatlan leirás, noha e a középeurópai vizirigókra szokták használni, mely szinezetre az ii és déli fajta (albicollis Vierrt. 1816) között álló alak. Szerintem sdáshasú vizirigókra az ealbicolliss név alkalmazandó. Ha azonban subtilis különbségeket mind figyelembe veszszük, ám megkülönböztet- ük az északi-, közép- és dél-európai stb. vizirigót, sőt még más faj- a (8 Hazánkban én egészen xcrozsdáshasús példányokat legalább nyit láttam, mint félig barna-, félig rozsdáshasúakat; ezek a scközép- paiak, (reájuk az saguaticuss név volt szokásban). Dr. REICHENow hiszi (J. f. Orn. 1899. 418. 1.), hogy az salbicolliss nem annyira déli, int inkább nyugoti alak — Svájcz, Nyugati-Alpok — a GCinclus cinclus g keleti — Keleti Alpok, Balkán —; nézetét én, éppen mivel a latok megejtéséig, az itt elaondottákkss tartom n DALOS POSZÁTA. . Sylvia orphea Tem. 711.1. Ez a madár eddig csak a sát ten ki a M. 0. K. utján alkalmat nftjtota dans annyira romlott állapotban volt, hogy már csak megőrizni. Eö b Ms ? 6. b ? 5 5. ; ; TES! 1 ty xy j 54 84. kévyus e sztone ] ; 4 köss 8 8 k té ré A 8 a: í ; at t ; 3 j 8 sz ( SZÓ-MAGYARÁZATOK. . szöveg közt több helyt előforduló szokatlan vagy a nép szájáról ésbbé ismert kifejezések értelmezése. nád. A mult évi vagy még régebbi sárgán maradt nádra mondja a nczei halász; néha etavalis jelző is járja. A Fertőn is így mondják vagy rűen csak aggottast, aggost használnak. Az alacsony növésű leveles Scirpus-fajok neve a Fertőnél. íl. Characeák, fonálszerű, néha a tó nagy részeit elfogó vizinövények neve Velenczei tavon. t ztszágágkó bokros-gazos helyek (Vasmegye) főleg a mezőn. ás. 262jú zsombékok tetején csillagszerű üstökben növő Carex-féle növény. : Gazos helyek a mocsárban, nádban. : Hákben nő, erre csuhis vagy csuhús járja. A Fertőn ezeket — főleg a úbbeket — nádcsuhúnak mondják. tozik. Csoportosul vagy összeverődik a vizivad, mikor őszszel útra készül 4 zekrakására mondta. edt vagy pilledt. Bágyadtra mondják Sopronmegyében. Velenczén libbedt. os idő. Szeles, barátságtalan időre mondják Velenczén. ren. A robajló szárnycsapással, lármával hirtelen felkelő madárra mondják ; a felrobog. g. Nagy csapat madárnak egyszerre való felemelkedése, különösen ha zután össze-vissza repkednek. A Velenczei tónál főleg a sirálycsapatok fel- elésekor mondják. ik a gém, mikor a nádságból hirtelen kiemelkedik. Néha a efelrúgja magát, kifejezést is használják a halászok. Nagyobb homorodás a síkságon, melyben tavaszszal a víz összegyülemlik s tócsát alkot. Szikes talajon eszékfenékv; xaszéktóv, ha víz is van benne. Kisebb, pár (] méter nagyságú homorodásokat, melyekben a víz megszokott állni, feszssmegyében (pl. Chernelházán) linkónak hívják. PF OTi J, förmeteges. (Velencze). Zivatar, förgeteg ; zivataros, förgeteges. ] ierázó meleg. (Fertő vidéke). Nagy hőség. Fürészlevelű sás. Stratiotes aloides vizinövény neve a csHanyságban?. Gólya förgeteg. A gólyák megérkezése táján, márczius utolsó harmadában, be- . köszönteni szokott, rövid ideig tartó rossz időre mondják, melyet hirtelen . szélrohamok, havazás, hideg jellemez. Vasmegyében hallottam. 792 SZÓ-MAGYARÁZATOK. Hanyzsíkos. Rövid náddal, vizinövényekkel benőtt, nem igen mély vizű helyek. — Velenczén és Dinnyésen hallottam. Ide tartoznak: hany, hanyság, hanyáátos 18 (Sopronm.). VE Harmatos a víz. A fertői halász mondja, mikor szélcsendes időben hajnalonként KEKAÉ harmat száll s a víz felszinén vékony hideg réteg keletkezik. Jaa Kapu. Két nádrészlet között levő nem igen széles, de nem is szűk szoros. Velké 8. czén járja. eaak Kevejeg (Velencze). Össze-vissza csapkodva repdes. sKevejegnek a halászmadarako . van Néha a eforrnako is járja. S Kódog, kódorog (Velencze). Bolyong, ide-oda jár, mintegy czéltalanul. aKódognak, — bojognak a ludako. ján Kopolya (Dinnyés, Fehérm.). Kisebb, részben nádas, sásos vízállás, miolk egy- magában fekszik a sikon s körülötte szántóföldek vannak. 3 Lengeteges, lengéses. Ritka nádasrészletek a Velenczei tavon. vOda szállt a récze a lengésesbes vagy clengetegesbev, clenge nádbav. KRESZ Megfakad a tojás (Hegykő, Sopronm.). Kikel. Megforrott a víz (Fertő vidéke) mikor nagy hőség után egészen áttmelegeltál § Mosolygó (Fertő). Kis homokzátony, mely körül a víz rendesen ránczokat vet, játszik s így mosolygásra emlékeztet. sA halászmadarak szeretnek a . ezet: gókonv keresgélni." Öntés (Fertő). Szemetes nádtörmelék, melyet a szél és hullámok a partra vetnek s mely ott összehalmozódva lerakodik. Poros a levegő (Fertő). Szép meleg időben, mikor párás, fátyolos. Erre a poros- ságra vonatkozik, a mit az angol ethe hazes-nek mond. HE Pöngő jég (Velencze). Gyengébb fagy után keletkező vékony jégréteg. : Rigya. Zsombékos, ritkás, de ladikkal nehezen járható buczkás, nádbokros, na- gyobb részletek a Velenczei tavon. Ha összefüggő nádságban némely get; ilyenek, akkor erre azt mondjká: erigyás?v. Sisák (Fertő). Levéltelen alacsonyabb növésű Scirpus-fajok neve a Fertőnél. Suhás (Alföld). Alacsonyabb, sűrű füzes részletek. Torzs. Lekaszált, a víz szinéig érő kefeszerű nádság. Vadludhát felhő (Alföld). A vadlúd hátának rajzolatához és szinezetéhez hasonló felhőzet. Zajog, zajgás (Velencze). A vizimadarak lármázására mondják a halászok. a nak, kajdásznak a ludak.v elde hallatszik a halászmadarak zajgásas. ae C. A. indítványa Bagoly, csikorgó II. 447. — fejes II. 447. — erdei II. 447. — gurgulya II. 453. — gyöngy II. 456. — macska II. 446, 447. . — mezei II. 443. — hó II. 450. — karvaly II. 450. — nagy II. 438. — nagy füles II. 438. — nádi II. 443. .— törpe II. 455. —- urali II. 446. — alakoskodása I. 68. — pusztítás I. 137. — kunyhó I. 154. Bagolyföcske II. 505. Bagolyszemű sneff II. 163. Bakcsó II. 286. — fehér II. 294. — vászonhátu II. 294. Bankafélék II. 498. Banka II. 498. — búbos II. 498. — bóbás II. 498. — büdös II. 498. — sáros II. 498. Báránybégető II. 214. Báránysneff II. 214. Barátfülemile II. 214. Barátkeselyü II. 369. Barátczinege hegyi II. 677. — közönséges II. 677. Barázdácsa II. 648. " Batla I. 60. II. 269. Bazsar II. 585. Bébicz II. 158. Belek I. 66. Benekecske II. 214. Bese II. 400. Bibicz II. 157. Billegetőfélék II. 642. Billegető II. 674. — barázda II. 648. — kucsmás II. 655. — mezei II. 654. — sárga II. 651. Biologiai jegyek I. 166. Bird day I. 139. Biztonság I. 67. Borpintyőke II. 594, 595. Bódorka II. 20. Bölömbika II. 288. — kis II. 231. Bubucska II. 498. Bubutka II. 498. Budoga II. 498. Bugybóka II. 498. Buhú II. 438. Bugár II. 95. Bujár, ésicsiri II. 27. — dunai II. 25. — fütyülő II. 27. — gombócz II. 29. kis HSZ 23. —- öklöm II. 29. — vörös II. 25. Bujkálófélék 694. Bujkálók 694. Bukás I. 54. Bukó, nagy II. 83. 100 794 Bukó, kis II. 87. . — örvös II. 86. Bukófélék II. 82. Bukóréczék I. 55. II. 93. Butykás-kató II. 632. Búvárok II. 12. Buvár II. 14. — jeges II. 17. — északi II. 18. — sarki II. 15. — zöldfejű II. 83. Búvárrécze II. 83. Büdös madár II. 70. Bütykösrécze II. 88. C. Chlorochroismus I. 71. Csacskamadár II. 577. Csádészó II. 708. . Csakli II. 558. Csaláncsapó II. 708. Csaláncsattogató II. 698. Csaláncsúcs II. 763. — rozsdástorkú II. 763. — czigány II. 765. Csapatsneff II. 188. Császárfajd II. 364. Császármadár II. 364. Cséjja II. 58, 65. Csélla II. 58, 65. Csérla II. 58, 65. Csérek I. 50. II. 55. Csér II. 56. — ló II. 56. — kaczagó II. 57. — kenti II. 788. — küszvágó II. 58. — kis II. 61. — sarki II. 59. — czigány. II. 65. Cseresznyemadár II. 591. Csettegető II. 542. Csézike II. 607. Csicsimémadár II. 595. Csicsiri II. 623. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. Csicsörke II. 611. Csigaforgató II. 139. Csikós II. 389. Csilla II. 58. Csille II. 58. Csilling II. 58. Csilp-Csalp. II. 778. Csipkemadár II. 771. Csiviszviszmadár II. 196. Csíz II. 607. Csizik II. 607. Csizike II. 607. Csonttollúak II. 527. Csonttollú madár II. 527, 528. Csontváz I. 39. Csóka II. 558. — havasi II. 572. — zöld II. 501. — sz.ri II. 501. Csóvánka II. 708. Csöröcsirr II. 151. Csuk II. 698. Csuli II. 585. Csurdé II. 623. Csuszka I. 53, 145. II. 661. Csuvik II. 453. — kis II. 455. — gatyás II. 451. Csücsörke II. 194. Csücsörgő II. 623. Csüllő II. 53. — háromujjú II. 53. Czakó II. 276. Czankó II. 191. — billegető II. 196. — erdei II. 195. — füstös II. 200. — pajzsos II. 188. — réti II. 194. — szürke II. 193. "— tavi H. 192. — vöröslábú II. 198. Czankócsirke II. 151. Czankók I. 60. HI. 173. Czájzli II. 607. Czerkó II. 58, 65. Czibebek II. 609. Czigánysneff II. 195. Czincze II. 664. ; Czinegefélék II. 660. Czinegék II. 663. Czinege II. 663. — bába II. 683. — barátfejű II. 676. — barát II. 676. 97 — bóbitás II. 681. — bóbás II. 681. § — búbos II. 815: — dorongfarkú II. 683. — — farkos II. 683. ; — fenyves II. 674. — feketefejű II. 676. — függő II. 689. 7. — gyászos ÍI. 676. — hamvas II. 679. — hosszúfarkú II. 683. — kék I. 12. II. 680. — kutyafejű II. 676. — kontyos II. 681. — lazúr II. 679. 168 — molnár II. 680, — nádi II. 686. 7 — papfejű II. 676. — rudas II. 683. — sárgacsőrű II. 686. — szakállas II. 686. — szeg II. 663. — szén II. 663. — szürke II. 676. — szövő II. 688. — tökmag II. 663. — csapatok munkája Czinegéknek való ládika I. 144. Czinke I. Czinege. 16 ja Ha: te Vr D. Darázsölyv II. 395, 396. Darú I. 60, 170. II. 2 — pártás II. 242. élék II. 334. ok II. 334. sneff II. 188. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. Fajd, közép II. 361. 2 e Br AH 361. — siket II. 356. 55 réti jölkére Fajdfélék II. 355. Fajdkakas I. 65. II. 356. — kis II. 361. Fakopogató II. 473. Fakopogtató II. 473. Fakopácsoló II. 473. Fakopáncs II. 473. — nagy II. 473. — fehérhátú II. 484, 789. — közép II. 485. — kis II. 486. Fakókeselyü II. 370, 371. Fakúsz I. 61. II. 658. Fakutya II. 291. Famászó II. 658. Fásítás I. 149. Fatetü II. 658. Favágó II. 473. Fecske I. 49. — bagoly II. 508. —. ezifra II. 516. — éjji II. 505. — eső II. 508. — fali II. 508. — felhő II. 508. — fehérmellü II. 514. — füsti II. 516. — házi II. 514. — hanyi II. 508. — hegyi II. 508. — gatyás II. 514. — isten II. 516. — kalapács II. 508. — kaszás II. 508. — kazári II. 508. — kéményi II. 516. — kőszáli II. 508. — lármás II. 514. — lábatlan II. 508. — lápi II. 65. — marti II. 512. — molnár II. 514. 795 Fecske, nagy fekete II. 508. — parti II. 512. — partika II. 512. — rácz II. 508. — sarlós II. 508, — tarka II. 516. — toronyi II. 508. — vijjogó II. 508. — visító II. 508. — villás II. 516. — villásfarkú II. 516. — víres II. 516. — vörös II. 516. Fecskefélék II. 512. Fecskesneff II. 195. Fegyverszerü szervek I. 67. Fehérség I. 71. Feketefolt II. Feketeség I. 72. Feketesneff II. 200, 269. Fenyérfutó II. 176. Fenyőrigó I. 139. Fenyőmadár II. 528. Fenyves II. 746. Fenyvesmadár II. 746. Fenyvesrigó II. 746. Fészekhagyók I. 92. Fészeklakók I. 92. Fészektelepek I. 89. Fészkelés I. 82. — biztosítása I. 148. — előmozdítása I. 142. Fészkelő ládikák I. 143. Fészkek építési módja I. 82. Figemadár II. 689. Findzsa II. 759. Fiókák I. 92. Fogascsőrüek II. 82. Foglyó II. 338. Foglyok II. 337. Fogoj II. 338. Fogoly I. 49. II. 338. — fajtái II. 339. — szirti II. 345. — vándor II. 339. 100 796 Fogolyfélék II. 337. Fogókészülékek I. 156. Fókasneff II. 188. Fosgém II. 306. — fehér II. 308. Föcske I. Fecske Fövényfutó II. 151. Fövénysneff II. 196. Furkófejüsneff II. 163. Futás I. 52. Futók II. 138. Futómadár II. 141. Fügemadár II. 689. Fülemile II. 777. — barát II. 712.5— — barna II. 785. t —- fekete II. 785. - — kerti II. 705. — kis II. 778. — lengyel II. 785. b :— ligeti II. 785. pi 0— magyar II. 785. t ! — nagy II. 785. 1 — pap II. 712. s Fülesbagoly II. 440. — nagy II. 438. — erdei II. 441. — réti II. 443. Fülesbaglyok II. 438. Füleskuvik II. 444, 445. Fülespacsirta II. 641. — havasi II. 641. Füricsibe II. 338. Für II. 347. Fürj I. 50. II. 347. Fürgy II. 347. Fürjpusztítás I. 136. Füstfarkú II. 767. Fütyülő II. 151. — sneff II. 195, 198. sz semagy 1. 198. 200 Füzfamadár II. 738. Füzike II. 734. — sisegő II. 735. sz fitisz 11. 736. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. Füzike, csilp-csalp II. 738. — Bonelli-é II. 737. G. Gábos II. 536. Gáborján, szarka II. 536. — vasfejü II. 542. Gagó II. 276. Galamb II. 316. -— himodi II. 558. —- kék II. 320. — parlagi II. 320. — örvös II. 323. — őrmös II. 323. — székács II. 323. — szirti II. 316. Galambász II. 387. Galambfélék II. 316. Galambsneff II. 188. Galléros sas II. 369. Gallérossneff II. 188. Ganajmadár II. 498. Gara II. 387. Gatyáscsuvik II. 451. — ölyv II. 409. — fecske II. 514. Gébics I. 51, 61, 116. II. 536. — csettegető II. 542. — karó II. 765. — koszorús II. 542. — nagy II. 537. — őr II. 537. — tövisszúró II. 542. — vörösfejü II. 540. Gébicsek II. 536. Gébicsfélék II. 535. Gébicz II. 158. Gelicze II. 326. Gém 1. 11, 52. H. 294. — barna II. 306. — bika II. 288. — darú II. 297. — dobos II. 288. — éjji II. 286. : — fos II. 306. Gém, fosó II. 297, 306. — fehér II. 308. — faszka II. 291. — kis II. 291. — kalanas II. 272. — kanalas II. 272. — kalánorrú II. 272. — kék II. 297. — macska II. 294. -— muszka II. 288. — nádi II. 291. 3 es — pásztor II. 998 — pocz II. 291. s — puja II. 291. — selyem II. 294. — szürke II. 297. Fás — üstökös II. 9945 : — vas II. 297, 306. — vaszka II. 291. — vasfejü II. 286. — vörös II. 306. Gémfélék II. 285. Gémvas I. 156. Gerle II. 325, 326. ss — gyomortartalma I. 14. Gerlicze II. 326. 18 Geze II. 732. Gili II. 326. Gilimadár II. 326. Gilicze II. 326. Gimpli II. 616. Gócza II. 101. Goda II. 202. — kis II. 202. — nagy II. 203. Godák I. 60. 98 Godaszalonka II. 203. Gólya II. 274. — barna II. 274. — erdei II. 274, — fehér II. 276. — fekete II. 274. — házi II. 276. — széki II. 170. Gólyasneff II. 170. öcsiI. 54. II. 170. valag I. 58. II. 496. lagfélék II. 495. H. jóorrú sneff II. 168. alálmadár II. 453. S; a II. 58. alászcsér II. 58. ászfecske II. 58. ászmadár II. 493. Imadár I. 54. II. 656. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. Halászmadár, őszi II. 42. .— nagy II. 43. :"— dunai II. 43. — kis fekete II. 65. Halászsas II. 397, 400. Halfarkas II. 35. — ékfarkú II. 38. — nagy II. 35. — nyilfarkú II. 37. -— szélesfarkú II. 36. Hallás I. 30. Halványság I. 71. Hantmadár I. 69. II. 758, 759. — feketetorku II. 761. — feketefülü II. 762. Hattyú II. 135. — bütykös I. 137. — kis II. 135. — énekes II. 136. — vad II. 136. — szelid II. 137. — puposorrú II. 137. — néma II. 137. Hattyúfélék II. 134. Harangocska II. 599. Haris II. 246. Harkályok I. 51, 53, 105. — nyelvkészüléke I. 63. Harkályok gazdasági jelentő- sége II. 477. Harkály II. 471. — szürke II. 488. — fekete II. 472. — háromujjú II. 487. — zöld II. 489. — tarka 1. Fakopáncs — vas II. 472. Harkályfélék II. 468. Hars II. 246. Harsmadár II. 246. Havasi csókák II. 572. Héják II. 379. Héja II. 387. — galambfogó II. 432. — verebésző II. 389. Héja, fehér II. 381. Héjakosár I. 158. Héjjamadár II. 387. Hejjő II. 387. Helyváltoztatás I. 52. . Herék I. 77. Herjóka II. 436. Hóbagoly II. 450. Hóda II. 257. . Hófajd II. 366. Hógalamb II. 43. Hojsza II. 33, 205. -—— dolmányos II. 34, 787. Hojszafélék II. 31. Holló II. 545. Homoksneff II. 163. Horokály II. 472. Hósármány II. 622. Hosszúszárnyúak II. 31. Höcsik II. 487. — nagyobb II. 485. — kis II. 486. — háromujjú II. 487. Höcsök II. 485. Hősbibicz II. 188. Hujtó II. 205. Húrosmadár II. 752. Huszársas II. 404. Ibisz II. 269. — egyptomi II. 270. Ibiszfélék II. 268. Izlelés I. 30. Izomzat I. 44, 73. J. Jégmadár I. 58. II. 493. Jégmadarak II. 493. Jégmadárfélék II. 492. Jött-ment madár II. 577. Juhászka II. 151. Juhászlegény: II. 109. 798 K. Kaba II. 436. Kabakgém II. 291. Kabasólyom II. 436. Kacsa Il. Récze Kajtárok I. 82. Kákabiró II. 291. Kakata II. 286. Kakcsó II. 286. Kakuk I. 17, 68, 108. II. 460. — gyöngy II. 460. Kakukfélék II. 459. Kanalasgém II. 272. Kanalasrécze II. 116. Kánya II. 392. — csibehordó II. 392. — barna II. 394. —- berki II. 394. — fehér II. 381, 409. — fekete II. 549, 555. — fecskefarkú II. 392. — hegyesszárnyú II. 432. — mocsári II. 384. — nádi II. 384. — ősz II. 409. — parlagi II. 404. — sivó II. 404. — sikoltó II. 404. — szürke II. 549. — tarló II. 549. —— Tavi II. 384. — téli II. 409. — tikölő II. 387. — tyukhordó II. 387. — vas II. 50£. — villás 1. 398. — willáslarkú H. 392. s VÖrös IK 392. — zöld H. 501. Kányák II. 392. Kaparók II. 333. Kara H.. 387. Kardorrúsneff II. 168. Karókatona II. 70. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ, Kárókatona II. 69. — nagy II. 70. — kis II. 75. —- üstökös II. 74. Kárókatonafélék II. 69. Karógébics II. 765. Károly II. 389. Karóvas I. 157. Karul II. 389. Karvaly II. 389. — vizi II. 36. Kaszaorrú sneff II. 168. Kataludja II. 39. Kecskefejő I. 58. II. 504, 505. Kecskefejőfélék II. 504. Kecskeszopó II. 505. Kékbegy II. 774. Kelecseny II. 429. Kendelicze II. 605. Kendelike II. 605. Kendericze II. 605. Kenderike II. 605. — téli II. 605. Kenderikék I. 99. Kendermagos sneff II. 200. Kerecseny II. 429. Keresztcsőrü I. 62, 110, 115. II. 618. —. nagy II. 618. — rózsásszárnyú II. 621. — szalagos II. 620. Keresztorrú madár II. 618. Kerra II. 387. Keselyü II. 369. — barát II. 369. — barna II. 369. — csuklyás II. 369. — dög Ő. 374. — fakó II. 371. — fehérfejü II. 371. — fehérnyakú II. 371. — gyapjasnyakú II. 371. — kéknyakú II. 369. — kopaszfejű II. 371. — meztelen nyakú II. 371. "Kövirigó II. 755. Keselyű, szőke II. 371. Kétkés II. 246. Kigyászölyv II. 402. 0. Királyka I. 12.ILGOÉ — sárgafejű II. 692. — tüzesfejű II. 691. Királykák II. 691. Kis bika II. 291." Kiszvágó II. 58. Küszvágó II. 58. . Klébicz II. 158. Klikovicz II. 594. Kloaka II. 66. A kel eüg 7 Kócsag, fattyú II. 313. a — galamb II. 294. — hajas II. 294. — kis II. 313. — lovas II. 308. — lábas II. 308. — nemes II. 308. — nagy II. 308. — páva II. 308. —sárga II. 294. — sárgakendős II. 294. — török II. 308. . Kócsag alakoskodása I. 69. Kolcsag TI. 308." Kongresszus, ornithológia I. 140, 141. 1 Kondor I. 32. Kontyos madárka II 632. Koponya I. 38, 62. Koszta II. 276. Kotlófolt I. 36. Kotrófecske II. 512. Kótyag II. 308. Köforgató I. 60, II. 140. Kölesmadár II. 623. Költés I. 81, 92. Költözködés I. 165. . — kék II. 757. Középfajd II. 361. Krédling II. 599. Kukóka II. 460. kapófélék II. 527. zőszervek I. 45. d I. 102. II. 749. )ocz II. 158. ucz II. 158. E tá6. arany II. 148. bagolyfejű II. 163. gyönyvér II. 171. vasi II. 149. pettyes II. 148. parti II. 151. reznek II. 163. Lile, széki II. 152. — túzok II. 163. — ujjas II. 146. Lilék I. 60. Lilefélék II. 138. Lilik II. 129. — amerikai II. 129. —. izlandi II. 129. — kis II. 130. Lipinka madár II. 648. Lório II. 573. Lotyósneff II. 203. Lőrike II. 599. Lúd, ásó II. 120. — apácza II. 122. — hókás vad II. 129. — kis vad II. 129. — lazsnak II. 131. — lengyel II. 129. — márcziusi II. 125. — mezei II. 132. — nagy vad II. 125. nzEs nyári H. 195. — örvös II. 123. — őszi II. 131. — piroslábú II. 132. — szürke II. 125. . — téli II. 131. — tengeri II. 122. — tőke II. 125. — vetési II. 131. Lúdfélék II. 119. Lunda II. 13. Macskabagoly II. 446. Macskabaglyok II. 446. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. 799 Madarak ellenségeinek pusz- títása I. 152. — étvágya I. 98. — elterjedése Magyarország- ban I. 163. — mint egészségügyi köze- gek I. 113. — fogyása I, 131. — és a gyümölcstermesztés 4. 185 — és hálászat I. 119, 125. — ellen való védekezés I. 152, 153. i — költözködése I. 165. — mozgása I. 31. — méhpusztítása I. 121. — napja I. 139. — és a nők I. 142. — és a növények I. 99, 114. — pusztítása I. 131, 135, 137, 138. — és a rovarok I. 120. — elnevezése II. 6. — szinezete I. 70. — tartózkodási helyei I. 163. — és a kertészet I. 126. — és a mezőgazdaság I. 126. — és a szőlőtermesztés I. 196. — és a vadászat I. 127. Madár agyvelő I. 28. -— csontváz I. 38. — esőr I. 22, 58. — fajok száma I. 160. — fark I. 85. — fej I. 23. — fészkek I. 82. Madarak eestetikai jelentő- — földrajz I. 160. sége I. 94, 130. — fül I. 30. — állatterjesztése és korlá- — láb I. 25, 52. BA tozása I. 105, 117. — lép lI. 66. — és állattenyésztés I. 124. — máj. I. 66. — bogyófogyasztása I. 102. — nyak I. 23. — és a divat I. 136, 142. — és erdészet I. 125. — nyelv I. 30, 62. — szárny I. 23. 800 Madár szem I. 28. — sziv I. 66. — törzs I, 23. —- védelem I. 128. Magevők csőre I. 61. Magnyitó II. 591. Magtörő I. 63, 100, II. 569. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. Nádi rigó II. 715. — tyuk II. 250. — veréb II. 717. Nádiposzáta II. 715. — cserregő II. 717. — énekes II. 719. Nádmászó II. 291. Magyarország madárföldrajza Nikovicz II. 594." I. 164. Mák szaporodása I. 96. Málinkó II. 573. — arany II. 573. Málinkőófélék II. 573. Mászófélék II. 656. Mátyás II. 565. Matyimadár II. 565. Medenczeöv csontjai I. 43. Megymagtörő II. 591. Megyvágó I. 61, II. 591. Mellcsont I. 40. Melanismus I. 72. Mérgezés I. 155. Mértékek II. 10. Mezőgazd. és mezőrendőri törvény I. 141. Mimikri I. 68. Mocsári szalonka II. 214. — nagy II. 213. — kis II..218. — közép II. 214. Mogyorótyúk II. 364. Molnársneff II. 195. Mórsneff II. 213, 214. Mozgás I. 46, 52, 54. Muszkagém II. 288. Muszkarécze II. 83. N. Nagyfejű gábor II. 542. Nagy fehér sneff II. 168. — kakas II. 356. Nádi bika II. 288. — czinege II. 686. — csibe II. 350, 281. — gém 11. 291. Nomenklatura II. 6. Növények szaporodása I. 96. Nyaktekercs I. 69, II. 468, 469. Nyaktekercsek II. 468. Nyilfarkú része II. 117, 118. Nyelv I. 62. Nyomorék II. 708. 0. és Ő. Oláhpap II. 286. Olasz konvenczió I. 141. Ornithologiai kongresszus I. 140. Ökörbika II. 288. Ökörszem II. 698. Őmadár II. 246. Ölv II. 404. — II. 404. Ölyv II. 404. — egerész II. 404. — fehérfarkú II. 408. — gatyás II. 409. — kigyász II. 402. — vizi II. 384. Ölyvek II. 402. Örv II. 384, 404. Őrgébics II. 537. — nagy II. 537. — kis II. 539. Őszapó II. 683. Őszkánya II. 409. ig Pacsirta I. 50, H. 632. — búbos II. 632. — Chernel-é II. 633. Pacsirta, dalos II. 635. — erdei II. 633. — fehérszárnyú II. 635. — fődi II. 759. mé — füles II. 641. ; — havasi II. 641. — kontyos II. 632. — mezei II. 635. — szántó II. 635. 5 Pacsirtafélék II. 631. Páczán II. 335. vö Pajzsmadár II. 188. EST. Pajzsos czankó II. 188. 7. Panni II. 291. SO —- fehér II. 291. MEG HÉR Papagály I. 57. Papfülemile II. 712. Paprikasneff II. 181. Parlagisneff II. 163. Partisneff II. 181. Parti szalonka II. 182. Partfutó II. 179. . — izlandi II. 180. — havasi II. 182. — sarlós II. 181. — Schinzé II. 183. I — Temmincké II. 187. — tengeri II. 179. Partfutók I. 60. Pásztorgém II. 296. Pásztormadár II. 576, 5 Patakisneff II. 196. Patkányvas I. 156. Pelikán II. 77.. Pellikány II. 77. Petefészek I. 77. Pinty II. 593. — árva II. 595. — egér II. 607. — erdei II. 595. — fenyő II. 594. — havasi II. 593. — siró II. 595. — szemeti II. 595. — vasorrú II. 591. R. Ragadozók II. 368. — vedlése I. 75. — csőre I. 61. Ráró I. 11, 57, II. 397. Récze II. 101. — apró II. 115. — barát II. 95. — bébicz II. 94. — bunkőófejű II. 95. — buksi II. 98. — bukó II. 93. — bujár II. 98. — bagó II. 97. — bukdácsoló II. 97. — butaorru II. 116. — búbos II. 94. — böjti II. 113. — bóbitás II. 94. — bikafejű II. 89. — buksi fejű II. 89. — bugár II. 98. — cezigány II. 97. — cesukoládé II. 97. — deres II. 98. — dunai II. 101. "—— dunna II. 91. — ezres II. 115. — fütyülő II. 109. —- fürészorrú II. 83. — füstös II. 92. — fekete II. 91, 92. — fogas II. 116. — fecske II. 115. — fecskés II. 118. ák IL. § — fecskefarkú II. 118. afélék II. 701. — fehérfejű II. 89. ecsörű sneff II. 168. — fehérszemű II. 97. kasneff II. 269. tai tyúk II. 262, 263. tai tyúkfélék II. 262. — fige II. 115. — gémnyakú II. 118. — hamvas II. 95. "Chernel: Magyarország madarai. II. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. Ragadozó madarak I. 54 — csörgő II. 113, 115. — fáczánfarkú II. 118. 801 Récze, hápogó II. 108. — hegyi II. 93. — jeges II. 98, 100. — kanalas II. 116. — kalánas II. 116. — kanyálos II. 116. — kalánorrú II. 116. — kanálorrú II. 116. — kereze II. 98. — kendermagos II. 108. — kontyos II. 94. — kis fekete II. 89. — kergő II. 108. — kékorrú II. 89. — kékcsőrű II. 89. — lármás II. 98. — makk II. 113. — márványos II. 112. — múér II. 97. — nyársfarkú II. 118. — nyilfarkú II. 117, 118. — nagy II. 101. — orsófarkú II. 118. — öreg II. 101. — öreg hegyes II. 118. — parti II. 115. — pergő II. 113, 115. — púposorrú II. 89. — sápogó II. 108. — sivó II. 115. — sipos II. 109. — sipuló II. 109. — sarlós II. 111. — tarajos II. 94. — tükrös II. 108. — török II. 95, 120. — tégla II. 120. — telelő II. 113. — tőkés II. 101. — trifkó II. 115. — tőke II. 101. — törzsök II. 101. — üstökös II. 96. — veszekedő II. 115. — villás II. 118. 101 802 Récze, vörös II. 95. — vörösfejű II. 95. — zöldfejű II. 101. Réczék I. 59. Réczefélék II. 88. Remicz II. 689. Remizek I. 149. Rendszer II. 1. Repülés I. 46. Rétihéja II. 379. — barna II. 384. — fakó II. 380. — hamvas II. 379. — fehér II. Rétisas II. 399, 400. Rétisneff II. 198. Reznek II. 231. Rezege túzok II. 231. Reznek túzok II. 231. Rigó I. 52. II. 740. — aranymál II. 573. — cserregő II. 749. — csipegő II. 751. — dalos II. 752. — énekes II. 752. — fenyő II. 746. —- fekete II. 742. — húros II. 752. — halász II. 694. — kendermagos II. 749. — kövi II. 755. — kék II. 157. — lép II. 749. — nádi II. 715. — Naumanné II. 745. — nyári II. 752. — örvös II. 749. — rózsa II. 577. me .sárga 1. 578. — szőke II. 749. — szikla II. 755. — szőlő II. 751. — tekerményes II. 752. — vizi II. 694, 789. Rigók II. 740. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. " Rovarevők csőre I. 61. . Rózsarigó II. 577. Rozsdafarkú II. 766. — kerti II. 769. — házi II. 767. Rucza I. Récze. Rúdasmadár II. 561. Rütyű II. 599. S. Sárcsa II. 257. Sárcza II. 257. Sárgarigó II. 573. Sárga velyhe II. 573. Sárküllő II. 489. Sárgyóka II. 651. Sárjáró II. 177, 178. Sarkantyús sármány II. 622. Sarlós fecske I. 52. II. 507, 508. — havasi II. 510. Sarlósfecskefélék II. 507. Sármadár II. 151. Sármány II. 623. — bajszos II. 628. — cezitrom II. 625. — hó II. 622. — kucsmás II. 624. — kerti II. 625, 628. — kövi II. 628. — nádi II. 630. — ostoba II. 628. — pirokcsőrű II. 630. — sarkantyús II. 622. — sövény II. 627. Sármándli II. 625. Sármánykó II. 625. Sármántyú II. 625. Sármályú II. 625. Sármálinkó II. 573. Sármáringó II. 573. Sármányok I. 61, 99, II. 621. Sárszalonka I. 51. II. 212. — kis II. 218. — közép II. 214. . Seregé II. 580. Sárszalonka, nagy II. 918. Sártyúk II. 214. la Sas II. 410. — békászó IILAI7. "7" — bérczi II. 410. egen — galléros II. 369. — halász II. 397. — halvágó II. 397. — határ II. 415. — huszár II. 404. — keleti II. 408. — kőszáli II. 410. — mocsári II. 384. — nádi II. 384. jé Hb — parlagi II. 410, 415. 4. — pusztai II. 415. — réti II. 399. — sárga II. 410. — szirti II. 410. — tavi II. 400. — törpe II. 420. Saska II. 269. sk Saskeselyű II. 376. — szakállas II. 376. Saskeselyűfélék II. 375. Selymeg II. 528. § Selyemfarkú II. 528. . Seregély I. 9, 58, 145, úr 580. — rózsaszinű II. 577. — tarka II. 577. — vándor II. 577. — vizi II. 694. Seregélyfélék II. 576. Serege II. 580. Seregje II. 580. Seregél II. 580. Seregény II. 580. Seregil II. 580. Siketfajd II. 356. -— szibériai II. 357. Sirály I. 35, 49, II. 39 — danka I. 12, II. 42. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. Szajkó II. 565. " — árva II. 501. — északi II. 568. — fenyő II. 569. — havasi II. 569. — mogyoró II. 569. — mogyorótörő II. 569. — tengeri II. 501. Szajkók II. 564. Szalagosszárnyú sneff II. 198. Szalakóta I. 140, II. 500. Szalakoták II. 500. Szalakotafélék II. 500. Szalonka II. 200. — erdei I. 54, 68, II. 200. — mocsári II. 214. — szőr II. 218. Szalonkák II. 212. Szalonkafélék II. 167. Szántóka II. 635. Szaporodás I. 77. Szárcsa I. 55, II. 256, 257. — szakállas II. 20. Szarka II. 561. — apró piros II. 577. — bojtorján II. 536. — gábor II. 536. — bibőke II. 536. —. széki II. 170. — fődi II. 759. — király II. 536. . — csettegető II. 536. — kergető II. 536. — cserregő II. 537. Szárnycsontok I. 42. Székács II. 323. Székicsér II. 142. Széki gólya II. 170. Széki szarka II. 170. Széki sneff II. 182. Szélkiáltó II. 205. — nagy II. 205. — vékonycsőrü II. 210. — kis II. 211. 803 Szentirás I. 131. Szerkő II. 63. — fattyú II. 63. — fehérszárnyú II. 64. — kormos II. 65. Szerkó II. 65. Szerkők I. 55. Szikicsire II. 142. Sziklamászó II. 656. Szincsere I. 75. Szinezet I. 70. Szirti fogoly II. 345. Szolgabiró II. 573. Szógabiró II. 573. Szőke sneff II. 182. Szőri szarka II. 536. Szőrszalonka II. 218. . Szövő czinege II. 688. Szunyogok I. 107. Szürke gém II. 297. Szürkebegy II. 702. — erdei II. 703. — havasi II. 702. jú 1 Tachina-legyek I. 11. Talpas tyúk II. 264. Tapintás I. 30. Táplálék megragadására való eszközök I. 56. — megszerzése I. 28. Tartózkodási helyek biztosí- tása I. 143. Tehénfejő II. 505. Telelő helyek I. 173. Tengelicz II. 609. Tiglincz II. 609. Tikhódas II. 257. Tiszai sneff II. 196. Tojás I. 90. ; "2 mérése H. te Tollazat I. 31. — tisztítása I. 76. Tomolygó II. 70. Többnejűség I. 82. 101" 804 Többférjűség I. 82. Tőcsér II. 206. Töcsmadár II. 170, 206. Töcsmadarak II. 168. Töcs-töcs II. 206. Töklincz II. 609. Törökveréb II. 542. Török 1. 159. Törvény madárvédelmi I.141. Törzscsontok I. 39. Turbékolók II. 315. Turúlmadár II. 390. Tutucska II. 211. Túzi II. 227. Tűzok I. 52, II. 226, 227. — lile II. 163. — kis II. 231. — reznek II. 231. — rezege II. 231. — sneff II. 163. — törpe II. 231. Túzokfélék II. 226. Tücsökmadár I. 69, II. 727. — berki II. 729. — réti II. 727. — nádi II. 730. Tüskebujkáló II. 698. Tyúk, hörcsöglábú II. 264. — pusztai II. 263. — tatár II. 264. — talpas II. 264. — Ürgelábú II. 264. — ugar I. 60, II. 163. Tyúkfélék csőre I. 60. — vedlése I. 74. Tyütyüke II. 194. U. Ugartyúk I. 60, II. 163. Ujtó II. 205. Uszás I. 54. Uszó sneff II. 173. Üldögélők II. 492. Ülü II. 404. Ülyü II. 404. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. A "A Vadgalamb I. 147, II. 320. — nagy II. 323. Vadgelicze II. 326. Vadkakas II. 356. Vadlúd II. 115. Vadpáva II. 356. Vadpóka II. 227. Vadászati törvény I. 141. Vakkánya II. 286. Vakvarjú II. 286. Vállöv csontjai I. 40. Vándorfogoly II. 339. Varju II. 545, 549. — dolmányos I. 9, II. 549. — fekete II. 549. — hamvas. 549. — kálomista. 549. — kalangya II. 501. — kék II. 501. — ködmenes II. 549. — ködmenhátú II. 549. — szürdolmányos II. 549. — szürke II. 541. — tarka II. 549. — teleki II. 555. — pápista II. 555. — vetési II. 555. — vas II. 501. Varjak II. 544. Varjufélék II. 544. Varjuvas I. 156. Varnyú II. 549. Vasfejű gábor II. 542. — gáborján II. 542. Vasgáborján II. 542. Vasgém II. 297, 306. Vasmadár II. 501. Vasorrú II. 591. Védekezés a kártékony ma- darak ellen I. 153. Védelemre való szervek I. 67. Vedlés I. 73. Végtagok csontjai I. 42, 43. Vérése I. 50, 60, II. 4922. — fehérkörmű II. 425. — fekete II. 436. — kék I. 10, II. 426. — hamvas II. 426. — pala II. 426. -— papagály II. 426. — szürke II. 426. MESE — szakállas II. 436. 5. — vörös II. 423. Bé — vöröslábú II. 426. Veréb I. 52, 99, 115, 121, II. 584. GEELEE — berki II. 585. — házi II. 585. — kosorrú II. 591. — körösztös II. 755. — magános II. 758. — mezei II. 590. — nádi II. 717. — török II. 542. Verebésző II. 389. Vérerek I. 66. 8 Veszekedő sneff II. 188. Vészmadár II. 32. — bukdosó II. 32. — szürke II. 33. Vezető madarak I. 72. Villásfecske II. 516. Villáskánya II. 392. Vircse II. 423. Vizicsibe II. 249. — pettyes II. 250. — kis II. 251. — törpe II. 253. Vizicsirke II. 250. Vizibika II. 288. Vizibornyú II. 288. Vizigalamb II. 43. Vizikirály II. 493. Vizirigó I. 137, II. 694, 7 Vizisneff II. 193. Vizityúk I. 54, II. 254. Viztaposó I. 55, II. 17. 174. ke 5 . Vöcsökfélék II. 14. . Vörösfarczinkó IL 767. Vörösfarkú II. 767. Vörösgém II. 306. Vörösödés I. 72. A Zajgó II. 565. Ződi II. 599. Zöldi II. 599. Zöldike II. 599. Zsezse II. 601. MAGYAR TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. Zsezsé, barna II. 603. — kis szürke II. 601. — hosszúcsőrű II. 603. — nyíri II. 602. — szürke II. 601. Zsezsék II. 5. Zsezsemadár II. 602. Zsidómadár II. 269. Zsirmirigy I. 55. Zsolna II. 489. Zsóna II. 489. Zuza I. 65. LATIN MADÁRNÉV-MU TATÓ. A. Acanthis cabaret 603. — canescens 601. — cannabina 605. — carduelis 609. — flavirostris 605. — holboelli 603. — hornemanni 601. — — exilipes 601. — linaria 602. — spinus 607. Accentor 702. — alpinus 702. — collaris 702. — modularis 703. Accipiter 389. — astur 387. — brevipes 390. — buteo 404. — circus 384. — ferox 408. — halieetus 397. — hypoleucus 402. — lacertarius 396. — macrourus 380. — milvus 392. — nisus 389. — palumbarius 387. — regalis 394. — variabilis 381. Accipitrinee 379. Acridotheres roseus 577. Acrocephalus 715. (A II-ik KöNYvHÖZ.) Acrocephalus arundinaceus 710. dúl — — minor 716. — aguaticus 726. — fluviatilis 729. — locustella 727. — luscinioides 730. — melanopogon 721. — nevia 727. — palustris 719. — — horticulus 719. — phragmitis 724. — schcenobsenus 724. — streperus 717. — turdoides 715. Actitis cinclus 196. — glareola 194. — hypoleucus 196. — ochropus 195. — stagnalis 196. Actodromas minuta 186. — temmincki 187. Actochelidon canctiaca 788. Adamaster heesitata 34, 787. Adophoneus nisorius 705. — orpheus 711. Aegiothus canescens 601. — — canescens 601. — — exilipes 601. Aegiothus exilipes 601. — fuscescens 602. — hornemanni 601. — linaria exilipes 601. — linarius 602, 7 Me K Aegithalus 683. — SANE Aegithalus caudatus 683. ss — — polonicus. 689. — ; — — roseus 684. — — sibirica 684. — — tephronatus 684. — — vagans 684. — — irbii 684. ; — biarmicus 686. — pendulinus. 689. — — caspius (castaneus). 689. st. Aegolius brachiotus 443. 5 — otus 441. — scandiacus 450. — tengmalmi 451. — ulula 450. zs Aegialitis albifrons 152. — albigularis 152. — alexandrina 152. — cantianus 152. — dubia 154. — hiaticola 151. : Aegialites curonicus 154. — fluviatilis 154. : — hiaticula 151. — hiaticuloides 151. — minor 154. Aegiophilus cantianus . Aesalon gsalon 434. Aestrelata diabolica 34, — heesitata 34, 786. Agrodoma campestris Alauda 632. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Anas angustirostris 112. — arctica 94. — anser 125. s—atra 92. — bernicla 123. — boscas 101. — brachyrhynchos 100. — casarca 120. — caudata 118. — caudacuta 118. — eornuta 121. — eircia 113. — cinerea 92, 108. — celangula 98. — erecca 115. — eygnus 136. — colymbis 94. — cristata 94. — elypeata 116. — damiatica 121. — drepanopterus 111. — erythrocephala 95. — falcaria 111. — falcata 111. — fabalis 131. — ferina 95. — frenata 93. — fuliginosa 92. — fuligula 94. — fusca 92. — fistularis 109. — glacialis 100. — glaucion 98. — gmelini 97. — humeralis 113. — hyemalis 100. — javana 111. — javanensis 111. — kekuschka 108. — kogolka 109. — latirostra 94. — leucotis 94. — leucocephalus 89. — leucophthalmus 97. — leucopsis 122. 807 Anas longicauda 118. — marmorata 112. — mersa 89. — melanura 109. — mexicana 116. — nigra 92. — notata 94. — nyroca 97. — olor 137. — penelope 109. — platyrhynchus 116. — guerguedula 113. — rubens 115. — ruficollis 95. — rutila 120. — rufina 96. — scandiaca 94. — segetum 131. — sparmanni 118. — subterranea 121. — strepera 108. — tadorna 121. — torguata 123. — tzitzihoa 118. Anatidae 88. Ancylochilus subarguatus 181. Anorthura troglodytes 698. Anser 124. — albifrons 129. — — gambeli 129. — — finmarchicus 130. — — intermedius 129. — anser 125. — bernicla 122. — brachyrhyncha 132. — brenta 123. — brevirostris 130, 132. — bruchi 130. — casarca 120. — cinereus 125. — eygnus 137. — erythropus 130. — fabalis 131. — — arvensis 132. . 808 LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Anserfab.brachyrynchus 132. Aguila fulva 411. — frontalis 129. — leucopsis 122. — minutus 130. — obscurus 132. — pallipes 129. — palustris 125. — phcenicopus 132. — rubrirostris 125. — segetum 131. — serrirostris 132. — sylvestris 125. — Temminckii 130. — torguatus 123. Anseride 119. Anthropoides grus 234. — virgo 242. Anthus 642. — alpinus 642. — aguaticus 642. — arboreus 644. — campestris 643. — cervinus 645. — montanus 642. — palustrís 646. — pratensis 646. — ruficollis 645. — rufogularis 645. — rufescens 643. — rufus 643. — sepiarius 646. — spinoletta 642. — spipoletta 642. — tristis 646. — trivialis 644. Apternus tridactylus 487. Apus murarius 508. Aguatilis cinclus 694. Aguila 410. — amurensis 419. — bifasciata 418. — brachydactyla 402. — ehrysaötus 410. — elanga 418. — daphanea 410. — fusca 418. — heliaca 415. — imperialis 415. — lagopus 409. — leucamphomna 402. — longicaudata 420. — maculata 417. — melanaötus 415. — minuta 420. — mogilnik 415. — neevia 419. — nipalensis 419. — nobilis 410. — orientalis 418. — pallasii 418. — pennata 420. — piscatrix 397. — pomarina 419. — regia 410. — regalis 410. — unicolor 418. — variabilis 396. Aramus aguaticus 244. Archibuteo 409. — alticeps 409. — lagopus 409. — planiceps 409. Ardea 294. — eeguinoctialis 296. — alba 308. — audax 294. — bubulcus 296. — caspia 306. — castanea 294. - — ehrysopelargus 274. — cicohia 276. — cineracea 297. - — cinerea 297. — comata 294. — coromandelica 296. — deaurata 294. — egretta 308. — egrettoides 308. — elegans 313. Ardea garzetta 313. — grus 234. — ibis 296. — kwakwa 286. — leucopheea 297. — lucida 296. — maculata 286. — marsigli 294. HE — melanorhynehus. 808. Be — minuta 291. : ; — nigra 274. — nivea 313. — orientalis 313. — pumila 294. — purpurata 306. — purpurascens 306. — purpurea 306. — ralloides 294. — rufa 306. — ruficapilla 296. — russata 296. — shenana 297. — sguajotta 294. — stellaris 288. — variegata 306. — virgo 242. — vulgaris 297. — xanthodactyla 313. — xanthopoda 313. Ardeidee 285. Ardeola minuta 291. — pusillus 291. — ralloides 294. Ardetta 291. — minuta 48, 291. Arenaria 140. — cinerea 140. — calidris 176. — grisea 176. — interpres 140. — vulgaris 176. Arguatella maritima 179. Ascolopax gallinago 214. — gallinula 218. — major 213. icocephala 89. illa bohemica 528. 528. hora polioccelia LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Botaurus lacustris 288. — minutus 291. — pusillus 291. Brachylophus viridis 489. Brachyotus accipitrinus 443. — palustris 443. Branta 122. — albifrons 129. — bernicla 123. — leucopsis 122. — rufina 96. Bubo 438. — athenensis 438. — bubo 438. — — turkomannus 438. — europeus 438. — germanicus 438. — ignavus 438. — maximus 438. — microcephalus 438. — otus 441. — scops 445. Bubonine 438. Bubulcus ibis 296. Bucephala clangula 98. Budytes atricapillus 652. — borealis 652. — campestris 652, 554. — cinereocapilla 652. — flava 651. — flavus taivanus 652. — melanocephalus 655. — — viridis 652. — neglectus 654. — nigricapilla 655. — Rayi 654. ; Buphagus catarrhactes 35. Buphus bubulcus 296. — castaneus 294. — comatus 294. — ralloides 294. — russatus 296. Buscarla cia 629. Butaöétus lagopus 409. — leucurus 408. 809 Butaötus pennatus 420. Butalis grisola 529. — montana 529. — pinetorum 529. Buteo 404. — eeriginosus 384. — albidus 404. — buteo 404. — zimmermanne 405. — — desertorum 405. — — cirtensis 405. — — vulpinus 405. — tachardus 405. communis 404. eximius 408. — fuscus 404. — ferox 408. — medius 404. — mutans 404. — lagopus 409. — leucurus 408. — pectoralis 408. — vulgaris 404. Buteonine 402. Butor minutus 291. — stellaris 288. C. Caccabis 345. — chukar 346. — greeca 346. — saxatilis 345. Calamodus 720. — aguaticus 726. — — ceariceti 726. — melanopogon 721. — schcenobeenus 724. Calamodytaarundinacea715. — boeticula 717. — melanopogon 721. — palustris 719. — strepera 717. Calamoherpe arundinacea 717: — aguatica 726. 102 810 Calamoherpe ig ir 721. — palustris 719. — phragmitis 724. — salicaria 717. — turdoides 715. Calamophilus barbatus 686. — biarmicus 686. Calandrella leucoptera 635. Calcarius 622. — nivalis 622. Callichen ruficeps 96. — rufinus 96. Calidris 176. — americana 176. — arenaria 176. — grisea 176. — Mülleri 176. — nigellus 176. — rubidus 176. — tringoides 176. CGancrophagus minuta 291. Cannabina 601. — cannabina 605. — — fringillirostris 606. — flavirostris 605. — hornemanni 601. — — rexilipes 601. — linaria 602. — — rufescens 603. — — holboelli 603. — montium 605. —- sanguinea 605. Canutus cinereus 180. — islandicus 180. — rufescens 180. Caprimulgidae 504. Caprimulgus 504. . — europgus 505. — maculatus 505. — punctatus 906 — vulgaris 505. Carbo arboreus 70. — brachyrhynchus 70. — cormoranus 70. LATIN MADÁR-NÉVMUTATÓ. Charadrius albifrons 152 — alexandrinus 152. Carbo cristatus 74. — glacialis 70. — graculus 74. — anglus 149. — humilirostris 70. — apicarius 148. — major 70. — apricarius 146. — pygmeus 75. — aureus 148. . — subcormoranus 70. — auratus 148. Carbonarius martius 472. — — calidris 176. — Carduelis 608. — campestris 148. — aurata 609. — cantianus 152. — carduelis 609. — curonicus 154. — — albigularis 609. — cinclus 140. — — major 609. — corira 141. — elegans 609. — dubius 154. — germanica 609. — fluviatilis 154. — septentrionalis — fulvipes 154. 609. — gallicus 141. — spinus 607. — gavia 158. ; Caricicola aguatica 726. — helveticus 146. — phragmitis 724. — hiaticula 151, 1 Carine noctua 453. — hiaticola 151. ; Carpodacus enucleator 614. — — 7 major 152. — erythrinus 615. — roseus 614. — Homeyeri 151 Casarca rutila 120. — himantopus 170. Catarrhactes vulgaris 35. . — hypomelanus 146. Catarracta fusca 35. — hypomelas 146. Cathartes perenopterus 374. — intermedius 154. Cecropis rustica 516. — interpres 140. Cerchneis 422. — littoralis 152. — cenchris 425. — longirostris 146. — naumanni 425. — minor 154. — tinnunculus 423. — morinellus 149. — — japonicus 423. — nervius 146. Cephus arcticus 15. — oedicnemus 163 — vespertinus 426. — pardela 163. — — amurensis 427. — pluvialis 148. — torguatus 17. — philippinus 154. T Certhia 658. — pusillus 154. — familiaris 658. — pygmeus 154. — — brachydactyla 658. — — rubidus 176. — scolopax 163. — sibiricus 149. — subtridactylus 144 — sguatarola 146. — muraria 656. Certhiide 656. Charadriide 138. Charadrius 146. 9. (Ligurinus) er 599. 5) s 599. : 599. 37 iz; chloris 599. phalus capistratus LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Cinclus 694. — aguaticus 694, 789. — cinclus 694, 789. — — albicollis 695, 789. 811 Coccothraustes coccothraus- tes 591. — deformis 591. — europegus 591. — — melanogaster 695, 789. — vulgaris 591. — — septentrionalis 695. — europgus 674. — interpres 140. — morinellus 140. — torguatus 182. Cipnotomus anglorum 32. Circaötus 402. — anguium 402. — brachydactylus 402. — gallicus 402. — hypoleucus 408. — meridionalis 402. Circus 379. — eeriginosus 384. — — unicolor 385. -— cineraceus 379. — cinerascens 379. — ceinereus 381. — cyaneus 381. — dalmatinus 380. — gallinarius 381. — macrurus 380. — pallidus 380. — pratorum 380. " — pygargus 379, 380. — spilonotus 385. — Swainsonii 380. Citrinella cirhus 627. Clangula clangula 98. — ehrysophthalma 98. — glaucion 98. — glacialis 100. Clivicola 512. — europaa 512. — riparia 512. Clupeilarus fuscus 40. Coccothraustes 591. — atrigularis 591. — canadensis 614. — ehloris:599. Colgeus 558. z — arborea 558. — monedula 558. — — collaris 558. — — spermolegus 558. — turrium 558. Columba 316. — arborea 320. — cavorum 320. — livia 316. — cenas 320. — palumbus 323. — pinetorum 323. — rupicola 316. — saxatilis 316. .— torguata 323. — turtur 326. Columbide 316. Colymbus 19. — arcticus 15. — atrogularis 17. — auritus 26, 27. — borealis 18. — caspicus 26. — cornutus 19, 26. — eristatus 19, 27. — ceucullatus 25. — duplicatus 27. — glacialis 17. — griseigena 25. — hebridicus 29. — hyemalis 17. — ignotus 15. — imber 17. — leucopus 15. — longirostris 25. — lumme 18. — maximus 17. — minor 29. — minutus 29. 102" 812 Colymbus neevius 25. — obsceurus 26. — parotis 25. — parvus 29. — pyrenaicus 29. — rubricollis 25. — rufogularis 18. — septentrionalis 18. — stellaris 18. — striatus 18. — subceristatus 25. — torguatus 17. — ürinator 20. — vulgaris 25. Colymbidee 14. Copsichus torguatus 741. Coracias 501. — galbula 573. — garrula 501. — loguax 501. — oriolus 573. — planiceps 501. Coraciide 500. xoraciine 500. xorone cornix 549. — corone 549. Corvidee 544. Corvinee 544. Corvus 545. — advena 555. — agricola 555. — agrorum 555. — xXaryocatactes 569. — cinereus 549. — celericus 545. — corax 545. — cornix 549. — corone 549. — faröensis 545. — frugilegus 555. — glandarius 565. — granorum 555. — hiemalis 549. — infaustus 568. — littoralis 545. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Corvus lugubris 545. — maximus 545. —- moónedula 558. — nobilis 545. — nucifraga 569. — pica 561. — pyrrhocorax 572. — russicus 568. — rusticus 561. — sibiricus 568. — subcornix 549. — subcorone 549. , — sylvestris 545. — vociferus 545. Cotile riparia 512. Coturnix 347. — communis 347. —- coturnix 347. — dactylisonans 327. Cotyle fluviatilis 512. — microrchynchus 512. — riparia 512. Corys arborea 633. Corythus enucleator 614. (rex 246. — alticeps 246. — Bailloni 253. — ehloropus 254. — erex 246. — herbarum 246. — parva 251. . — porzana 250. — pratensis 246. — pusilla 251. — pygmea 253. Crimonessa glacialis 100. Critophaga miliaria 623. Crithagra serinus 611. Crucirostra abietina 618. — bifasciata 620. — leucoptera 620. Ctinorhynechus streperus 108. Gyanecula 774. — leucocyana 774, CGyanecula dichrosterna 775. — orientalis 775. " — gibraltarensis 774. — suecica 774. — — ceerulecula 774. — — cyanecula 774. — wolfi 775. Gyanistes ceeruleus 680. — eyaneus 679. 3 — elegans 679. — salicarius 680. — violaceus 680. Cyanopterus circia 113. CGygnide 134. Cygnus 135. — eygnus 136. — gibbus 137. — melanorhinus 135. — melanorhynchus 136. — musicus 136. ; — minor 135. 6 — olor 137. 88. — sibilus 137. as Cynchramus schcenobenus — 630. — septentrionalis 630. — stagnatilis 630. GCypselus alpina 510. — apus 508. — melba 510. . — murarius 508. Cuculidee 459. Cuculinee 460. Cuculus 460. — borealis 460. — canorus 460. — — hepaticus 461. — cinereus 460. Cursor europeeus 141. — isabellinus 141. Cursores 138. Cursorius 141. — brachydactylus 141. — europeus 141. — gallicus 141. isabellinus 141. ME uscinia 778. ela 785. et. Johanni 485. lco subbuteo 438. piza serinus 611. auritus 26, 27. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. E. Egretta alba 308. — comata 294. — garzetta 313. — Lindermeyeri 313. — melanorhyncha 308. Emberiza 623. — arundinacea 630. — barbata 629. — badensis 628. — calandra 623. — — minor 624. — ehlorocephala 628. — cia 629. — cirlus 627. — ceitrinella 625. — delicata 628. — eleathorax 627. — granativora 624. — glacialis 622. — hordei 629. — hortulana 628. — luctuosa 531. — lotharingica 629. — major 625. — miliaria 623. — melanocephala 624. — montana 622. — meebyensis 628. — mustelina 622. — nivalis 622. — pyrrhuloides 630. — sceheeniclus 630. — — intermedius 630. — sylvestris 625. Emberizine 621. is leuconotus 484. Enneoctonus collurio 542. — minor 538. — rufus 540. Ephialtes scops 445. Epilais hortensis 705. Erimistura leucocephala 89. Erismatura 88. — leucocephala 89. 813 Erismatura mersa 89. Erithacus 771. — ceerruleculus 775. — cyaneculus 774. — ceyanus 774. — cyanecula 774. — luscinia 778. — philomela 785. — phcenicurus 769. — rubecula 771. — — hyrcéanus 772. — s major 772. — tithys 767. Erodius garzetta 313. Erolia varia 181. — variegata 181. Eudromias elegans 152. — montana 149. — morinellus 149. — stolida 149. Eudytes arcticus 15. — glacialis 17. — septentrionalis 18. Eunetta falcata 111. . Euspiza melanocephala 624. Erythroscelus fascus 208. — ocellatus 208. Erythropus rufipes 426. — vespertinus 426. Erythrospiza rosea 614. Erythrosterna parva 533. Erythrothorax rubrifrons 615. F. Falcinellus cuvieri 181. — falcinellus 269. — igneus 269. — longirostris 181. — pigmeus 181. — varius 181. Falco 429. — abietinus 432. — eeriginosus 384. — eesalon 434. 814 Falco alaudarius 423. — albicilla 400. — albus 404. — albicaudus 400. — alphanet 431. — anatum 432. — apivorus 396. — arundinaceus 384, 397. — ater 394. — barbatus 376. — barletta 436. — biarmicus 431. —- buteo 404. — cseesius 434. — cenchris 425. — chrysaötus 410. — cinerarius 379. — clanga 418. — communis 432. — cornicum 432. — ecyanopus 429. — cyaneus 381. — feldeggi 431. — ferox 408. — fusco-ater 394. — gallicus 402. — gallinarius 387. — glaucopis 404. -—— griseus 381. — halieetus 397. — imperialis 415. — incertus 387. — lagopus 409. — lanarius 429. — laniarius 429. — leucopsis 402. — lithofalco 434. — marginatus 387. — magnus 376. — macrurus 380. — melanaötus 415. — merillus 434. — migrans 394. S-jályas 392 — naumanni 425. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. " Falco nisus 389. — pallidus 380. — palumbarius 387. — pennatus 420. — pojana 404. — poliorhynchus 396. — peregrinus 432. — punicus 433. " — pygargus 379, 381. — regulus 434. — rubens 431. — rufinus 408. — rufus 384, 426. — rufipes 426. — sacer 429. — stellaris 431. — strigiceps 381. — subbuteo 436. — tinnunculoides 425. -— tinnunculus 423. — vespertinus 426. Falconide 378. Falconinee 422. Fedoa melanura 203. — Megyeri 202. — cedicnemus 163. — pectoralis 202. Ficedula atricapilla 531. — collaris 532. — fitis 736. — hypolais 732. — phcenicurus 769. — rufa 738. — sibilatrix 735. — trochilus 736. — vitiflora 759. Fratercula arctica 13. Fregilus pyrhocorax 572. Fringilla 593. — alpestris 595. — borealis 601. — campestris 590. — carduelis 609. — cannabina 605. — ceelebs 595. Fringilla spodiogenys 596. — — coccothraustes 591. — cehloris 599. — domestica 585. ag — enucleator 614. . — flavirostris 605. — flammea 594. — gularis — hortensis 595. — linaria 602. — — alnorum 603. s — — canescens 601. —. — magnirostris 603. — linota 605. 7. — minima 603. — montana 590. — montifringilla 594. — montium 605. — nivalis 593. — — alpicola 593. — nobilis 595. — pyrrhula 616. — rosea 614. — gsaxatilis 593. — sehceniclus 630. — septentrionalis 594. — serinus 611. — spinus 607. Fringillide 584. Fringillinz 584. Fruticola rubetra 763. — rubicola 765. Fulica 256. — sethiops 257. — atra 257. — atrata 257. — aterrima 257. — ehloropus 254. — cinereicollis 257. — fusca 254. — leuconyx 257. — platyuros 257. Fuligula 93. — celangula 98. — eristata 94. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Gallinula Bailloni 253. — chloropus 254. — erex 246. — leucothorax 250. — maculata 250. — minuta 151. — porzana 250. — pusilla 251. — pygmea 253. Gambetta calidris 198. Garruline 564. Garrulus 565. — caryocatactes 569. Garrulus germanicus 565. —- glandarius 565. — infaustus 568. — robustus 565. — tenius 565. — garzetta egretta 313. Gavia 14. — arcticus 15. — balticus 18. — capistrata 43. — éana 42. — glacialis 17. — hiberna 53. — macrorhynchus 16. — melanocephala 51. — minuta 52. — septentrionalis 18. — tridactyla 53. Gecinus canus 488. — frondium 489. — pinetorum 489. — virescens 489. — viridis 489. Gelichelidon anglica 57. Gelochelidon anglica 57. — agraria 57. — balthica 57. — meridionalis 57. — palustris 57. — velox 57. Gennaja sacer 429. Glandarius pictus 565. 815 Glareola 142. — austriaca 142, 143. — nevia 143. — Nordmanni 143. — pratincola 142, 143. — — melanoptera 143. — senegalensis 142, 143. — torguata 142, 143. Glaucidium 452. — glaux 453. — meridionalis 453. — noctuum 453. — passerinum 455. Glaucopterix pallidus 380. Glaucion clangula 98. Glottis albicollis 193. — canescens 193. — chloropus 193. — fistulans 193. — grisea 193. — nebularius 193. — natans 193. — nivigula 193. — stagnatilis 192. Glycispina hortulana 628. Gracula rosea 577. Graculus cristatus 74. — linnei 74. — pygmeus 75. Gressores 268. Gruidee 233. Grus 233. — cinerea 234. — cineracea 234. — communis 234. — grus 234. — numidica 242. — vulgaris 234. Guinetta hypoleuca 196. Gypaétide 375. Gypaétus 376. — altaicus 376. — barbatus 376. — — occidentalis 377. — — nudipes 377. 816 Gypaötus orientalis 377. — grandis 8376. Gyps 370. — cinereus 369. — fulvus 371. — — occidentalis 371. Gyrantes 314. H:aematopus 139. — balthicus 139. —. orientalis 139. —. ostrilegus 139. Haliaötus 399. —- albicillus 400. — borealis 400. Halieus carbo 70. — cormoranus 70. — ceristatus 74. — graculus 74. — pygmeeus 75. Harelda glacialis 100. Helopus caspius 56. Helodiomas ochropus 195. Herodias alba 308. —- candida 308. — egretta 308. — garzetta 313. — jubata 313. Heteroclitus tataricus 264. Hiaticula amuletta 151. — arabs 151. — tantiana 152. — elegans 152. — minor 154. Hierofalco feldeggi 431. — peregrinus 432. — sacer 429. Himantopodine. 168. Himantopus 170. — atropterus 170. — albicollis 170. — avocetta 168. — autumnalis 170. — brevipes 170. LATIN MADÁR-NÉVMUTATÓ. Himantopus candidus 170. — europeus 170. — himantopus 170. — longipes 170. — minor 170. — melanocephalus 170. — melanopterus 170. — plinii 170. — rufipes 170. — vulgaris 170. Hiraétus pennatus 420. Hirundinide 512. Hirundo 516. — alpina 510. — apus 508. — cinerea 512. — domestica 516. — lagopoda 514. — melba 510. — pratincola 142. — riparia 512. — rustica 516. — — cahirica 516. — — gutturalis 516. — — pagorum 516. — urbica 514. Hortulanus arundinaceus 630. — nivalis 622. Hydrobata cinclus 694. Hydrocecopris hirundo. 58. Hydrochelidon 63. — delalandi 63. — fissipes 65. — fluviatilis 63. — hybiida 63. — indica 63. — leucogenys 63. — leucopareis 63. — leucoptera 64. — nigra 65. — nilotica 63. — similis 63. Hydrocoleus minutus 52. Hydrocorax carbo 70. Hydrocorax cristatus 74. — pygmeus 75. Hydropogne caspia 56. Hyleespiza cia 629. 4 48 Hypolais 732. — hortensis 732. — hypolais 732. — icterina 732. — philomela 732. — salicaria 732. — vulgaris 732. - : Hypotriorchis sesalon 434. — subbuteo 436. Hypsibates himantopus 170. I és J. Ibide 268. Ibis 269. — eethiopica 270. — castanea 269. — cuprea 269. . — falcinellus 269. — igneus 269. — peregrina 269. — religiosa 270. Iliornis stagnatilis 192. Insessores 492. Jerax fringillarius 389. Jyngine 468. Jynx 468. — arborea 469. — punctata 469. — torguilla 469. L. Lagopus alpinus 366. — mutus 366. Lamellirostres 82. Laniide 535. Laniine 536. Lanius 536. — auriculatus 540. — collurio 542. — excubitor 536. — — homeyeri 537. atus 39, 40. taceus 39." - cacchinans 40. - michachellesi 40. brachyrhynchus 53. bruneicephalus 42. catarrhactes 35. excub. leucopterus americanus 39. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Larus canus 42. — canescens 42. — capistratus 42. — cinereus 40, 42. — citrirostris 42. — — crepidatus 38. — cyanopus 42. — eynorhynchus 42. — erythropus 4. — fissipes 65. — flavipes 40. — fuscus 39. — — affinis 41. — glaucus 39. — heinei 42. — hybernus 42. — kamtsatkensis 42. — merulinus 65. — melanocephalus 52. — minutus 52. — nevius 42. — nigrotis 52. — parasiticus 37. —- procellosus 42. — pygmeus 52. — ridibundus 42. — rissa 53. Leimoniptera pratensis 646. Lestris buffoni 37. " — catarrhactes 35. — cephus 37. — erepidata 37. — longicaudatus 37. — parasiticus 38. — parasitica 38. — pomarina 36. — pomathorina 36. — richardsoni 38. — skua 35. Leuchybris nictea 450. Leucus fuscus 40. Ligurinus chloris 599. Limicola 177. — platyrhyncha 178. — pygmeea 178. ; jökereet: Magyarország madarai. II. 817 Limnocryptes gallinulla 218. Limosa 202. — eegocephala 203. — brachyptera 203. . — ferruginea 202. — fusca 200. — glottis 193. — hardwicki 188. — islandica 203. — lapponica 202. — limosa 203. .— megyeri 202. — melanura 203. — minuta 186. — rufa 202. — temmincki 187. — totanus 187. Linaria agrorum 602. — alnorum 603. — — magnirostris 603. — betularum 602. — brunnescens 603. — borealis 602. — canescens 602. — chloris 599. — cannabina 605. — minor 603. — montana 605. — sibirica 601. Linota cannabina 605. — flavirostris 605. — hornemanni 601. — linaria 602. — rufescens 603. Lithofalco esalon 434. Lobipes hyperboreus 174. Locustella 727. — cicada 729. — fluviatilis 729. — loceustella 727. — luscinioidés 730. — neevia 727. " — strepitans 729. Longipennes 31. Lopheethyia griseigena 25. 103 818 LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Lophaithyia 1. Colymbus 20, Machetes planiceps 188. 25, 26, 27. Lophophanes cristatus 681. Loxia 618. — bifasciata 620. — — rubrifasciata 621. — chloris 599. — curvirostra 618. — pytiopsittacus 618. — coccothraustes 591. — enucleator 614. — erythrina 615. — europma 618. — pyrrhula 616. — psittacea 614. — rubicilla 616. — serinus 611. — tienioptera 620. Lullula arborea 633. Luscinia 777. — böhmi 785. — hafizi 785. — hybrida 785. — luscinia 778. — peregrina 778. -— philomela 785. — — eximia 785. e magjor 785. — phoenicurus 769. — rubecula 771. — üthys 767. — vera 778. Lusciniolamelanopogon 721. Lusciola luscinia 778. — philomela 785. — phoenicurus 769. — rubecula 771. — suecica 775. a thitys 7607. Lycus monedula 559. Lyrurus tetiix 361. M. Machetes alticeps 188. —- minor 188. — pugnax 188. Mareca fistularis 109. — penelope 109. Marila frenata 93. Mergus rubricapilla 83. — serrator 86. — serratus 86. — sguamatus 83. Meropide 495. wz Marmaronetta angustirostris Merops 496. 112. Mecistura caudata 683. — pinetorum 683. Megalestris catarractes 35. — catarrhactes 35. Melagavia melanocephala 51. Melanitta fusca 92. — megaurus 92. — nigripes 92. Melanocorypha sibirica 635. Melanopelargus niger 274. Melisophilus nigricapillus 714. Merganser albellus 87. — castor 83. — gulo 83. — merganser 83. — niger 86. — rayi 83. — serrata 86. — serrator 86. — stellatus 87. Mergellus albellus 87. Mergidee 82. Mergoides rufina 96. Mergus 83. — eethiops 83. — albellus 87. — albulus 87. — americanus 84. — glacialis 87. — imperialis 86. — leucomelas 86. — merganser 83. — minutus 87. — niger 86. — orientalis 83. — pannonicus 87. — rancedula 83. — apiaster 496. — hungarie 496. Merula coerulea 757. — collaris 741. — major 742. — merula 742. — pinetorum 742. — rosea 577. — torguata 741. —- truncorum 742. — vulgaris 742. Microcarbo melanognathus 75. — niger 75. — pygmeeus 75. Micropodide 507. Micropteryx passerinum 455. Micropus 507. ; — apus 508. — melba 510. — murarius 510. — murinus 510. — pellinensis 510. Miliaria europsa 623. — miliaria 623. — septentrionalis 623. — valida 623. Milvinee 392. Milvus 392. — eetolius 394. — ater 394. — ictinus 392. — korschun 394. — migrans 394. — milvus 392. — regalis 392. — ruber 392. — vulgaris 392. Monticola 755. ) ticola cyana 757. JT s sgt gl 158. faria 757. ingilla nivalis 593. a collaris 140. "hypolais 732. Kaleniczenkii 655. lugubris 648. — luscinia 778. v) 714. — melanocephala 652, 655, LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Motacilla paradoxa 655. — melanotis 652. — melanope 650. — modularis 703. — neevia 727. — nigricapilla 652. — nisoria 705. — oenanthe 759. — philomela 785. — phoenicurus 769. — regulus 692. — rubetra 763. — rubecula 771. — rubicola 765. — schoenobenus 724. — sibilatrix 735. — stapazina 761. — sylvia 708. — sulphurea 650. — titys 767. — trochilus 736. — troglodytes 698. — viridis 652. Motacillidae 642. Muscicapa 529. — albicollis 532. — albifrons 532. — atricapilla 531. — collaris 532. . — grisola 529. — luctuosa 531. — lais 533. — melanoptera 532. — minuta 533. — muscipeta 531. — nigra 531. — parva 533. — rubecula 533. — rufogularis 533. — streptophora 532. Muscicapidae 527. Muscicapine 529. Mystacinus arundinaceus 686. — biarmicus 686. 819 Mystacinus dentatus 686. — russicus 686. N. Nectris cinerea 33. — Kuhlii 33. — macrorhyncha 33. — puffinus 33. Neophron 374. — percnopterus 374. Netta rufina 96. Nettion crecca 115. Nisaötus pennatus 420. Nisus communis 389. — elegans 389. — fringillarius 389. Noctua nisoria 450. — noctua 453. — nyctea 450. — veterum 453. Nomadites roseus 577. Nucifraga 569. — caryocatactes 569. — — brachyrhynchus 570. — — erassirostris 570. — — pachyrhynchus 570. — — relicta 570. — — platyrhynchus 570. — — tenuirostris 570. — — leptorhynchus 570. — guttata 569. Numenius 205. — arcuatus 205. — assimilis 205. — arguatus 205. — arguatula 205. — castaneus 269. — ferrugineus 181. — hesitatus 211. — igneus 269. — islandicus 211. — lineatus 205. — longirostris 205. — macrorhynchus 181. — maior 205. 103 Let 820 Numenius medius 205. — melanorhynehus 211. — minor 211. — nasicus 205. — orientalis 205. — pheopus 211. . -— rufescens 205. — subarcuata 181. — syngenicos 210. — tenuirostris 205, 210. — variabilis 182. — viridis 269. Nyctala 451. — richardsoni 452. — tengmalmi 451. Nyctale tengmalmi 451. Nyctea 450. — nivea 450. — scandiaca 450. — ulula 450. Nycterodius nycticorax 286. Nyctiardea europeea 286. Nycticorax 286. — ardeola 286. — badius 286. — europeus 286. — gardeni 286. — griseus 286. — meridionalis 286. — neevius 286. — nyceticorax 286. — orientalis Nyroca ferina 95. — ferruginea. 97. — fuligula 94. — leucophthalmus 97. — marila 92. — nyroca 97, — obsoleta 97. 0. Oedemia 92. z— fusca 92. — megapus 92. Sz MIgTa 92. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Oedicnemus 163. — arenarius 163. — Bellonii 163. — cerepitans 163. — desertorum 163. — europeus 163. — griseus 163. — oedicnemus 163. — indicus 164. Oestrelata heesitata 34, 787. — incerta 787. Oidemia fusca 92. — gibbera 92. — nigra 92. Olor ferus 136. — minor 135. Onocrotalus phoenix 77. Orites caudata 683. — caudatus 683. — nivalis 593. Oriolidae 573. Oriolus 573. — galbula 573. — oriolus 573. . Ortygion coturnix 347. Ortygometra 249. — auricularis 253. — erex 246. — maruetta 250. — minuta 251. — parva 251. — porzana 250. — pusilla 253. . — — intermedia 253. — pygmeea 253. Oscines 511. Ostralega europeea 139. — pica 139. Ostralegus h:;ematopus 139. — vulgaris 139. Otis 226. — barbatus 227. — major 227. — tarda 227. — tetrax 231. Otitide 226. Otocorys 641. — alpestris 641. — — penicillata 642. Otodytes auritus 27. Otus asio 441. — brachyotus 443. — europeus 441. — sylvestris 441. — verus 441. — vulgaris 441. P. Pagonetta glacialis 100. Pallasia leucoptera 635. Pallenura sulphurea 650. Palumbus excelsus 323. — torguatus 323. Pandion 397. — alticeps 397. — fluviatilis 397. — haliaétus 397. —- ichtyaötus 397. — planiceps 397. Panurus 686. — biarmicus 686. — barbatus 686. Parine 663. Paroides caudatus 683. — pinetorum 683. Parus 663. — abietinum 674. — ater 674. — — brittanicus 675. — —. eypriotes 675. — — ledouci 675. — — pekinensis 675. — barbatus 686. — biarmicus 686. — bombicilla 528. — carbonarius 674. — caudatus 683. — coeruleus 680. — ecoeruleanus 680. — coerulescens 680. . Parus cristatus 681. .— cyaneus 679. — cyanus 679 . — cyanotus 664. . — fringillago 664. . — fruticeti 677. — intercedens 664. — knjüscik 679. . — longicaudus 683. élve lugubris 679. — major 664. — mitratus 681. .— narbonensis 689. . — paluster 677. .— palustris 676. . — — montanus 677. .— perniciosus 664. . — pinetorum 674. . — pendulinus 689. .— polonicus 689. .— robustus 664. .— russicus 686. .— seebyensis 679. . Passer 584. .— cannabina 605. " "— cisalpina 585. — domesticus 585. — .— italie 585. . — montanina 590. . — montanus 590. . —— papaverina 605. . — roseus 614. — salicicola 585. Pastor 576. — roseus 577. Pavoncella 188. — pugnax 188. Pelecanidee 76. Pelecanus 77. — carbo 70. . — crispus 80. .— — communis 677. . — hispaniolensis 585. Passerina nivalis 622. Pecuarius roseus 577. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Pelecanus cristatus 74. — Brehmii 77. — graculus 74. — longirostris 77. — minimus 32. — minor 80. — roseus 80. — onocrotalus 77. — pygmeus 75. Pelidna alpina 182. — cinclus 182. — macrorhynchus 181. — maritima 179. — minuta 186. —- platyrhyncha 178. — pusilla 186. — subarcuata 181. — temmincki 187. — variabilis 182. Pelodes leucopareia 63. Pendulinus macrourus 689. — medius 689. Penthestes lugubris 679. Perdicide 337. Perdicine 337. Perdix 338. — cinerea 338. — coturnix 347. — perdix 338. " — — barbata 339. — — damascena 339. — — daurica 339. — — hodgsonia 339. — — minor 339. — — montana 339. — rupestris 345. — saxatilis 345. — vulgaris 338. Periparus ater 664. Perisoreus infaustus 568. Peristera orientalis 326. — rufidorsalis 326. — senegalensis 326. — tenera 326. — turtur 326. 821 Pernis 395. — apium 396. — apivorus 396. — —- ptilonorhynchus 396. — communis 396. — vesparum 396. Petrocichla cyana 757. Petrocincla saxatilis 755. Petrodroma muraria 656. Petrophila cyanea 757. — - saxatilis 755. Phz;eopus minor 211. — vulgaris 211. Phalacrocoracide 69. Phalacrocorax 69. — arboreus 70. — brachyrhynchus 70. — brachyuros 74. — carbo 70. — cristatus 74. — glacialis 70. — graculus 74. — — croaticus 74. — — desmerasti 74. — humilirostris 70. — medius 70. — minor 74. — pumilio 75. — pyegmeus 75. — sinensis 70. — subcormoranus 70. Phalaridium Bailloni 253. — pusillum 251. Phalaropus 173. — angustirostris 174. — cinereus 174. — cinerascens 174. — fuscus 174. — hyperboreus 174. — lobatus 174. — ruficollis 174. — vulgaris 174. Phasianide 334. Phasianine 334. Phasianus 334. 822 Phasianus colchicus 335. — — torguatus 335. — — subalbidus 335. — marginatus 335. — reevesi 337. — varius 335. — versicolor 337. — vulgaris 335. Phasianurus acutus 118. Philacantha nisoria 705. Phileremos alpesstris 641. —. sibirica 635. Philolimnos gallinula 218. Philomachus pugnax 188. Philomela atricapilla 712. — luscinia 778. — major 785. — orphea 711, 790. Phoneus rufus 540. Phoyx purpurea 396. Phylllopneuste hippolais738. — rufa 738. — sibilatrix 735. — gylvicola 735. — trochilus 736. Phylloscopus 734. — acredula 738. — bonelli 737. — collybista 738. — fitis 736. — minor 738. — rufus 798. — sibilator 734. — sibilatrix 734. — trochilus 736. Pica 561. — caudata 561. — europeea 561. — germanica 561. —— pica 901. — — leucoptera 561. — rustica 561. — septentrionalis 561. — vulgaris 561. Picidoe 4.68, LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Picine 471. Picoides 487. — tridactylus 487. — — alpinus 487. — — erissoleucus 487. — — septentrionalis 487. Piculus pusillus 486. Picus 488. — caniceps 488. — canus 488. — chloris 488. — cyaneodus 485. — hirsutus 487. — jynx 469. — — leuconotus 484. — major 473. — martius 472. — medius 485. — minor 486. — norvegicus 488. — pipra 473. — roseiventris 485. — tridactylus 487. — viridicanus 488. — viridis 489. — — sharpii 490. Pinicola 613. — enucleator 614. — erythrina 615. — rosea 614. Pipastes trivialis 644. Pipripicus medius 485. Pisorhina 444. — scops 445. — — taczanowskii 445. Platalea 272. — leucerodia 272. — leucerodius 272. — nivea 272. — pyrrhops 272. Platypus ferinus 95. — fuligulus 94. — fuscus 92. — leucocephalus 89. — marilus 93. Plectrophanes fringillioides 593. — nivalis 622. Plectrophenax nivalis 622. 7 Plegadis 269. — falcinellus 269. Pluvialis apricarius 148. — sguatarola 146. — varius 146. Pnigohierax lanarius 429. Podethyia subcristata 25. Podiceps ambiguus 27. — arcticus 27. — bicornis 27. — canogularis 25. — ceristatus 20. — cornutus 26. — fluviatilis 29. — griseigena 25. — infuscata 21. — longirostris 20. — minor 29. — mitratus 20. — nigricollis 27. — noctivagus 29. — orientalis 27. — patagiatus 20. — pallidus 29. — pygmeeus 29. — recurvirostris 27. — rubricollis 25. — slavus 26. — subcristatus 25. — tricolor 29. Podicipes auritus 26. — eristatus 20. — fluviatilis 29. — griseigena 25. Poecile atra 664. — fruticeti 677. — lugens 679. — lugubris 679. — murina 677. — musicus 677. — palustris 677. . Poecile sordida 677. — subpalustris 677. . — stagnatilis 677. . Poecilia palustris 677. . — salicaria 677. . Poikilis lugubris 679. klrsgy palustris 679. Porzana bailloni 259. — - intermedia 259. sag luscinioides 730. . Praticola rubetra 763. .— glareola 142. "— pallasi 143. .— rubetra 763. .— rubicola 765. . — — hemprichi 766. . Procellaria 33. — — diabolica 34, 787. . — hasita 34, 787. . — hesitata 34, 787. . — incerta 787. — puffinus 32. . — — rubritarsa 34, 787. . — — serrirostris 34. Procellariide 31. Procoptus auritus 27. Pterocles 262. . — — exustus 263. . — — senegalensis 263. — syrrhaptes 264. Pteroclidze 262. c . Pteroclurus exustus 263. Mlloödus fluviatilis 729. — — meridionalis 34, 787. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Puffinus puffinus 32. — — yelkouanus 32. Pygargus eriginosus 384. — dispar 381. — rufus 384. Pyrgita campestris 590. — domestica 585. — montana 590. Pyrophthalma melano- cephala 714. Pyrrhocoracine 572. Pyrrhocorax 572. — alpinus 572. — forsythi 572. — montanus 572. — pyirhocorax 572. Pyrrhula 615. — enucleator 614. — erythrina 615. — germanica 616. — minor 616. — pyrrhula 616. .— E coccinea 616. — — europga 616. — — major 616. — pileata 616. — rosea 614. — serinus 611. — vulgaris 616. . Pyrrhulorhyncha palustris 630. 0. Ouerguedula acuta 118. — angustirostris 112. — caudacuta 118. — eircia 113. — erecca 115. — ereccoides 115. . Pterocyana guerguedula 113. — falcata 111. — —— Ptynx uralense 446. . —— Pseudaötus clanga 418. —- nevius 419. Puffinus 32. . — anglorum 32. — kuhli 33. KSZTOR ZTTK 1 ed — humeralis 113. — glaucopterus 113. — subcrecca 115. — seapularis 113. — strepera 108. — guerguedula 113. 823 R. Rallidae 243. Rallus 244. — aguaticus 244. — echloropus 254. — cerex 246. — germanicus 244. — intermedius 253. Rallus minor 244. . — minutus 251. — parvus 251. — porzana 250. — sericeus 244. Raptatores 368. Rasores 333. Recurvirostra 168. — avocetta 168. — europga 1068. — fissipes 168. — helebi 168. — tephroleuca 168. Reguline 691. Regulus 691. — auricapillus 692. — ceristatus 692. — erococephalus 692. — flavicapillus 692. — fitis 736. — ignicapillus 691. — winystaceus 691. — nilsonii 691. — pyrocephalus 691. — regulus 692. — vulgaris 692. Remiza 688, — pendulina 689. — -— caspia (castanea) 689. Rhyacophilus glareola 194. Rhyncophilus affinis 194. — glareola 194. Rhynchaspis brachyrhyn- chus 116. — elypeata 116. — macrorhynchus 116. o. 824. Rhynchaspis platyrhynchus Saxicola occidentalis 761. 116. — platyuros 116. — pomarinus 116. — spathulata 116. Rissa 53. — brünnichi 53. — cinerea 53. — nivea 53. — tridactyla 53. Rubecula familiaris 771. — pinetorum 771. — rufigularis 771. — septentrionalis 771. Rusticola europsea 220. — sylvestris 220. — vulgaris 220. Ruticilla 766. — arborea 769. — hortensis 769. — ochruros 767. — paradoxus 767. — phcenicurus 769. — sylvestris 769. sz ütis 7607. —— 7 eairel 767; s ttys: 707 ; S. Salicaria fluviatilis 729. — locustella 727. —- luscinioides 730. — melanopogon 721. — palustris 719. — phragmitis 724. — turdoides 715. HJaxicola 758. — albicollis 762. — aurita 762. — — amphileuca 762. — montana 755. — rubetra 763. — rubicola 765. — rufa 761. — rufescens 762. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. — cenanthe 759. — stapazina 761. — — stapazina 761. — — melanoleuca 761. Scansores 459. Schoeniclus minuta 186. — subarguatus 181. — variabilis 182. Schoenicola arundinacea630. Schoenicola schceniclus 630. Scolopacide 167. Scolopacine 212. Scolopax 220. — africana 181. — arguata 205. — belgica 203. — calidris 198. — canescens 193. — cantabridgiensis 200. — detharlingii 181. — fusca 200. — gallinaria 214. — gallinula 218. — gallinago 214. — lapponica 202. — leucocephala 202. — limosa 203. — madagascariensis 205. — maculata 200. — major 213, 220. — media 213, 214. — obscura 244. — palludosa 213. — palustris 213. — peregrina 214. — pheopus 211. — pygmea 181. — pinetorum 221. — rusticula 220. — — sylvestris 221. — solitaria 213. — subarguata 181. — totanus 198. Scoteus nycticorax 286. Scotiaptex uralensis 446. Scops aldrovandi 445. — ephialtes 445. — europgus 445. — giu 445. Serinus 611. — hortulanus 611. — luteolus 611. — meridionalis 611. — serinus 611. Sibilator locustella 727. Siphia parva 533. j Somateria 90. — borealis 91. — mollissima 91. Spatula 116. -—— elypeata 116. : Spinus linarius 602. .— viridis 607. Spizaétus milvoides 420. Sguatarola australis 146. — cinerea 146. — grisea 146. — helvetica 146. — melanogaster 146. — rynchomega 146. — varia 146. Stagnicola chloropus 254. Starna cinerea 338. Steganopodes 69. Stercorarius 35. — catarrhactes 36. — cerepidatus 38. — longicauda 37. — parasiticus 37. — pomarinus 36. — pomatorhinus 36. — richardsoni 38. Sterna 56. — affinis 57. — anglica 57. — aranea 57. — blasii 58. — caspia 56. — canescens 788. . yea 710. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Strigine 456. Strisores 504. Strix 456. — acadica 455. — accipitrina 443. — alba 456. — aluco 447. — arctica 450. — austriaca 447. — brachyotus 443. — bubo 438. — candida 450. — carniolica 445. — dasypus 451. — doliata 450. — erminea 450. -— flammea 456. — — meridionalis 457. — guttata 456. "— giu 445. — liturata 446. — macrocephala 446. — macroura 446. — mortifera 453. — nisoria 450. — nivea 450. 5 — noctua 453. — nictea 450. — otus 441. " — palustris 443. — passerina 453, 455. — perlata 456. — pusilla 455. . — pulchella 445. — pygmea 455. — scandiaca 450. — scops 445. — sylvestris 447. — tengmalmi 451. — ulula 450. — uralense 446. — zorca 445. Sturnide 576. Sturnus 579. — ceinclus 694. Chernel: Magyarország madarai. II. 8325 Sturnus collaris 702. — .domesticus 580. — guttatus 580. — montanus 702. — nitens 580. — roseus 577. — sylvestris 580. — varius 580. — vulgaris 580. — — intermedius 580. — — menzbieri 580. —:-— sophie 580. — — unicolor 580. Surnia funerea 450. — noctua 453. — nyctea 450. — passerina 455. — ulula 450. Sylbeocyclus europgus 29. — minor 29. ; Sylochelidon balthica 56. i — caspia 56. — melanotis 56. — schillingi 56. — strenuus 56. Sylvia 705. — abietina 738. — esedonia 707. — atricapilla 712. — aguatica 726. — cinerea 708. — collybita 738. — eurruca 710. — — affinis 710. — cyanecula 774. — ficedula 531. a fitis 758. — flavicola 735. — fluviatilis 729. — fruticeti 708. — garrula 710. — grisea 711. — hortensis 707. — hkypolais 732. — ignicapilla 691. 104 siélég 826 Sylvia iliaca 751. —- locustella 727. — lusceinia 778. — luscinioides 730. — melanocephala 714. — melanopogon 721. — merula 742. — modularis 703. — musica 752. — muscipeta 765. — nemorosa 738. — nisoria 705. — cenanthe 759. — orphea 711. — orpheus 711. — palustris 719. — philomela 785. — phcenicurus 769. — phragmitis 724. -— pilaris 746. — regulus 692. —- rubetra 763. — rubecula 771. -— rubicula 765. — rufa 708, 738. — salicaria 707." — saxatilis 755. — sibilatrix 735. — simplex 707. — solitaria 757. — strepera 717. — sylvia 708. — syvicola 735. — tithys 767. — torguata 741. — trochilus 736. — turdella 715. — turdina 715. —— turdoides 715. — viscivora 749. oylviide 701. Sylviinee 701. Syrniine 446. oyrnium 446. — aluco 447. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Syrnium al. stridulum 447. — — rufa 447. —- ululans 447. — uralense 446. Syrrhaptes 264. — heteroclita 264. — paradoxus 264. a Tachybaptes fluviatilis 29. Tachydromus europeeus 141. Tadorna 120. — Belloni 121. — casarca 120. — cornuta 121. — familiaris 121. — gibbera 121. — littoralis 121. — maritima 121. — rubra 120. — rutila 120. — tadorna 121. — vulpanser 121. Tanagra melanictera 624. Tantalus falcinellus 269. — igneus 269. — viridis 269. Telmatias brachyptera 213. — gallinago 314. — gallinula 318. — major 213. — nisoria 213. — uliginosa 213. Tetrao 356. — betulinus 364. — bonasia 364. — bonasa 364. — canus 364. — coturnix 347. — erassirostris 356. — eremita 356. — ericeus 361. — hybridus 361. — intermedius 361. — kamtschaticus 357. Tetrao major 356. — medius 361. — paradoxus 264. — perdix 338. — peregrinus 361. —- sachalinensis 357. — taczanowskii 357. — tetrix 361. — uralensis 357. — urogalloides 357. — urogallus 356. — urogallo-tetrix 361. — vulgaris 356. Tetraonide 355. Tetrax campestris 231. — tetrax 231. Thalasseus anglicus 57. — caspius 56. — cantiacus 788. — imperator 56. Thalassites melanotis 56. Tharrhaleus modularis 703. Thremnophilus roseus 577. Threnetria acheta 730. — gryllina 729. —. locustella 727. Tichodroma 656. — alpina 656. — muraria 656. — pheenicoptera 656. Timeliide 694. Tinnunculus alaudarius 423. — cenchris 425. — tinnunculus 423. — vespertinus 426. Totanine 173. Totanus 191. — eegocephalus 203. — affinis 194. — calidris 198. — chloropus 193. — fistulans 193. —- fuscus 200. — glareola 194. — glottis 193. ; glottoides 193. arguatella 179. cinclus 182. — minor 182. damascensis 186. eloroides 178. LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Tringa eguestris 188. — falcinella 181. — ferruginea 180. — fusca 174. — gambetta 198. — gregaria 202. — grenovicensis 188. — grisea 180. — guinetta 192. — glareola 194. — Hartlaubi 178. — helvetica 146. — hyperborea 174. " — hypoleucus 196. — interpres 140. — islandica 180, 181. — leucoptera 196. — littorea 188, 194. — littoralis 179. — lobata 174. — lomatina 180. — maritima 179. — minuta 186. — — minutilla 186. — — ruficollis 186. — neevia 180. — nigricans 179. — ochropus 195. — platyrhyncha 178. : — pugnax 188. — pusilla 186. — pygmeea 178. — rufescens 188. — striata 179, 198. — sguatarola 146. — subarcuata 181. — temmincki 186, 187. — totanus 200. — torguata 182. — tridactyla 176. — vanellus 158. — varia 182. — variabilis 182. — variegata 188. 827 Triorches fluvialis 397. Trochilus minor 738. Troglodytes 698. — europeus 698. — domesticus 698. — parvulus 698. — sylvestris 698. — troglodytes 698. — — borealis 639. — vulgaris 698. Troglodytine 694. Trypanacorax frugilegu 555. ű — predetorius 555. Turdine 740. Turdus 740. — arundinaceus 715. — cinclus 694. — cyanus 757. — iliacus 751. — junes 715. — juniperorum 746. — major 749. — merula 742. — — major 743. — musicus 752. — naumanni 745. — pilaris 746. — roseus 577. — saxatilis 755. — solitarius 757. — torguatus 741. — — alpestris 741. —. viscivorus 749. Turtur 325. — auritus 326. — communis 326. — migratorius 326. — turtur 326. — vulgaris 326. U. Ulula aluco 447. — flammea 456. Tringoides hypoleucus 196. — uralensis 446. 104 - 828 LATIN MADÁRNÉV-MUTATÓ. Undina mersa 89. Vanellus vulgaris 158. Vultur percnopterus 374. Upupidee 498. Vitiflora cinerea 759. — persicus 371. Upupa 498. — rufa 761. — vulgaris 371. — bifasciata 498. — septentrionalis 759. Vulturide 369. ús — epops 498. Viralva indica 63. — vulgaris 498. — leucopareia 63. x. 3 Urinatores 12. — leucoptera 64. Xanthornus caucasicus 624. Urinator arcticus 15. — nigra 65. Xema caniceps 51. — glacialis 17. Vulpanser rutila 120. — capistratus 42. — septentrionalis 18. Vultur 369. — melanocephalum 51. Urogallus major 356. — albicilla 400. — minutum 52. Utamania torda 13. — albicollis 371. — pileatum 42. — albus 374. — ridibundus 42. v. — arrianus 369. Xylocopus minor 486. Vanellus 157. — barbatus 376. — bicornis 158. — barbarus 376. he — capella 158. — cinereus 369. Yunx torguilla 469. — gavia 158. — fulvus 371. ; — griseus 146. — — occidentalis 371. Z. — helveticus 146. — leucocephalus 374, 376. 2Zapornia minuta 251. — melanogaster 146. — melanocephalus 376. — parva 251. — sguatarola 146. — meleagris 374. — porzana 250. — vanellus 158. — monachus 369. : — pygmeea 253. — varius 146, 158. — niger 369. ja 29g él 7) sál; 20 X Eső könyvben. felülről : el zmények helyett KÖSESÉSESBBS se 0 s . alulról: tapintás a izlelés. ; a — üsző a tüsző. felülről: 14. kép kr lát kék 3 a — utolsószó: ne a — nem. Ji : a — magokat a — magvakat. . kép magyarázatához : a az alsó állkapocs lehuzája. alulról : 34. kép sgpász Fgee kép XI. tábla. 15 PL ÁLT MKE stat ÖT je ee e aa. Eg ál man g gal a a eg 11. Nagy fakopáncss. II-ik könyvben. . lap 15. sor alulról: (Brünn) helyett Brünn. 18. a felülről: (Natt.) 4. 5 Natk 15. e a (Patt.) a. Pall 15. a a (Gm.) 1788.) a — (Pall.) 1773. 14. c alulról: Nyroca ferruginea Sh. d Dress. helyett Nyr. ferruginea Gm. 13. e a Flemm. helyett Sharp. £ Dress. 7. a felülről: Anasj avana a Anas javana. 1. a alulról: érk. a évk. 3 838 or s 888 o heg 99 8 lap 6. sor alulról töngeyökátkt helyett tengernek; 1. 10. a alulról: Bonn. 1790. a Gm. 1788. . 4. a felülről: (L.) sa. KELTA 18. a ez úr. a — fürj. sötet 10. a a —— rajzserüen a —— rajszerűen. közepén apirorus helyett apíivorus. § 5. sor alulról: félszigelen helyett félszigeten. B. nr elajlés vé láta 2. a felülről: Pisohrina" a ——— Pisorhina. ve 1 11. a a pas-serinum a — passerinum. 9. a 4 Öt 6 DÜR 2. a éleskednek —— s élősködnek. 5 16. a kN A KGKÉÉRT 5 AB NÉZEK Ká Ot 2. a a nézhet a nézheti. Te 18. a c 1805 LENE seat k ke 10. a felülről: háromujjú harkály helyett háromujjú ! 21. c a —— trydactylus : a tridactylus. 8. a alulról: Garulus a — Garrulus. 2.,8. a felülről: mogyorószajkó . — magtörő. 3. a a —— sylvestrius a az utolsó népies név : gébicz ; gibicz. 10. sor felülről: Dethardingüű e. 19. a a Ancylocheilus 11 Ancylochilu: 15. a alulról: szólnak a — szólanak. az üstökös gém latin nevei közt utolsó sor : lyrics hel 2. a felülről: (Sav.) . helyett Saw. ; 3 §i 88 2. a a Ligurinus Kaup. 1829. 5.4 a Ligurinus ehloris Koch a synonymák közé : jön Chloris chloris (L.) 1758. 13. a fi pytlopétításus kelgelt öllgepététánéke 18 a c XVIII. tábla a. KXVIIL tábla : (4. a alultól: XRÖL 6 c GAEL e §- 2: 4 va Ésa at ét. PLEASE DO NOT REMOVE CARDS OR SLIPS FROM THIS POC et UNIVERSITY OF TORONTO LIBR 4 ft végeket ete zett E jé; va 12 azese pi se 193 ői j j . i Hú üdizájó HUTA B vi arte TTL Ja : ii A 4 tea 9 b bé és 6 LLAZAAL ALI s ez ; f , i a j d ; ? ve b a ; i av VÁRT tett pr psá th fp r3 gi a 14 HA . et 13 4. 3 e 1 . i 1 j § e din . teldróli Lé. i i e... . 4 j I elt TF ogsgt 19 asz Pat j set tást St? KA KEKE JÓTÁLA I 4 " Ag ; é.apss 11. bve d fetertétee e do etekő ELLE ZOTÉN PETE] F B ETVE TÉRT KNÉT szei cen testtel zrs széklet § Öt arg . AC § 4 t érett etei Mety Zen e ma tete ta f i : kÜge 4 peegekrt ko zolért 0) dér u ü. jú . i 37) na ; S lévé KELET áz A 8 jezHG ak k Ke ; dttt TTTÉTT z 8 6 x 9 j ű i k § I i Ezé at tznátáa: kerj Kelt . i j j Far frodoroptánya a A lsz ee neszt vga e" . . "1 há i ú . , ib Pi et ly gént : jotedm zaneget st Must fek dát at gés tendő tévő ap get tel Y :§ 78 I a .. z j . üh 2 I 4 a, g a, j § ÉS 40 ; h, a. 4 jó i I sat EÁ SZGE RÉS : , ga Ú 7 Het ; h kH ta HA te vat : S . a l 3 7 sát hé 4. ad téve ís; asks a ség sk een VÁT ogta; HOtKÉN b gye . , sgt b7A ét Valet eg bv E .4s ta fi CSéSAt TEK) . 59-i vázt 40 a. Fe a." A véve ai TÖSZEKAN t? . ri ás KIS ( e éz "44 ATKÖLE S; áz § 44 rortés 9. kt Ve i Az a t