Wan nt nen PL RN Annan ann Amann BEER ERROR ERSTE ER ER Re ra ce > ET er ee 2 DE Ne abe hanıbun ah ee \ 1 AL 457, 4 \ HSSX "4 MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. A KIRÁLYI MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT MEGBÍZÁSÁBÓL = + FERNEN ZOO A MAGY. NEMZ. MUZEUM 8. ÖRE, A K. MAGY. TERM. TUD. TARSULAT, A BECSI CS. K. ÁLLAT: F NÖFENYTANI TÁRSULAT RENDES, A DANZIGI TERMESZETVIZSGALORK TARSASAGANAK KULTAGJA stb. III, KÖTET, TRÉ RNO TERMS NÉGY KÖNYOMATU TÁBLÁVAL ES KÉT FÜGGELEKKEL. UNGARNS SPINNEN-FAUNA. IM AUFTRAGE DER KÖN. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT VERFASST VON SO TROS ZER TE NMEZEN CUSTOS-ADJUNCT AM UNGAR. NATIONAL-MUSEUM, MITGLIED DER KÖN. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT, DER K.K. ZOOLOGISCH-BOTANISCHEN GESELLSCHAFT IN WIEN, AUSWÄRTIGEM MITGLIEDE DER GESELLSCHAFT DER NATURFORSCHER IN DANZIG &c. III. BAND, BESCHREIBENDER THEIL. be MIT VIER LITHOGRAPHIRTEN TAFELN UND EINEM DEUTSCHEN ANHANGE. a a - — BUDAPESE KIADJA A KIRÁLYI MAGYAR TERMESZETTUDOMÄNYI TÁRSULAT. VERLAG DER K. U. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT. 279, Franklin- Társulat SR 2, Me ae TARTALOM. ELŐSZÓ Eee szó nen Általános tartalomjegyzék ... ... I. A gyakorlatról ... .. NEE IA. 1. A gyüjtesröl es fenntartäsröl 2. A vizsgäläsröl ... Ne II. A leiräsokhoz.... ... LEIRÓ RÉSZ . I. Függelék : Kaszáspókok II. Függelék : Német kivonat Index Magyar index ... ... Lap V VIII XIII XIII XVI a XVIII E10S20: A harmadik kötettel művem be van fejezve, a mi azonban távolról sem azt akarja jelenteni, hogy immár Magyarország pókfaunája is teljesen tisztába van hozva, hogy ahhoz többé sem szó, sem kérdés nem fér. Az első kötet előszavában világosan kimondottam, hogy ce mű oly alapúl akar szol- gálni, a melyből a részletes kutatás indúlhat; és ha ilyen alapnak beválik, ezeljät érte." Vajjon beválik-e ily alapnak? ennek megitélése másokra tartozik. Lesz-e kiindúló pontja a részletes kutatásnak ? nem tudom ; de hogy ez ohajtásom, azt mondhatom. Hogy a mű nem kifogástalan, azt nagyon is érzem ; hogy még így is, a mint tervezte- tett, csonka, azt is tudom. Föbaja első sorban és minden bizonynyal egy leconographia hiánya, olyané, mely legalább az alrendek, családok és alcsaládok legjellemzőbb alakjainak képét a részletekkel együtt lehetőleg természethíven visszaadná. Azt is érzem, hogy a mű nyelvezete nem kifogástalan; de már az úgy van, hogy az úttörés botlásokkal jár, kiváltképen pedig a szakirodalom terén van ez így. Az elemire nézve éppen úgy, minta magaslaton is teljes tökele- tesen más nemzetek szellemi termékeire rászorúlva, a szemlélődés körébe vont tárgyak hatá- sának kitéve, cserbe hagyatva a szavak forrása által, több teremtő erő kell ezeknek legyőzésére, mint a mennyi bennem van, ha ugyan van. Megnyugvásom az, hogy egy megtisztelő megbizatásnak eleget tettem, tettem pedig úgy, a mint az tőlem kitelt. Most még némely más dolgokról is kell megemlékeznem. Az első kötet bevezetésében kifejtettem a mű egész tervét. Ott két függelékről volt szó, melyek közül az egyik azoknak a fajoknak a bírálatát volt magába foglalandó, a melyekről, mint magyarországiakról, az irodalom megemlékezett. Én, művem tervéhez híven, ezt a munkát el is végeztem. Akadtak azonban oly körülmények, a melyek arra bírtak, hogy e függeléket ki ne adjam. Sikerült ugyanis időközben oly állatok birtokába jutnom, a melyekre irodalmi publicatiók alapíttattak; a felülvizsgálat azonban kimutatta, hogy azok az állatok semmi viszonyban sincsenek azokkal a nevekkel, a melyek alatt az irodalomban szerepelnek. A faj- neveket lehet ugyan a synonymika segítségével szabatosítami ; de nincs köszönet benne, mert a név alapjában ráfogott névvé válik, mihelyt nem tartozik az adott állatra. Kitűnt, hogy némely szerzők kizárólagosan csak a Hahn- és Koch-féle nagy műbe foglalt képekkel, még pedig egészen felületesen hasonlították össze állatjaikat s elnevezték, mi bizony ritka esetben elég- ELÖSZÖ. VI VORWORT. , séges. Úgy gondoltam tehát, hogy ezt a dolgot későbbre halasztom s abban a mértékben haj- tom végre, a melyben a typusokhoz hozzáférhetek. E helyett a függelék helyett, külföldi barátaim és szaktársaim kivánságának eleget téve, a harmadik kötetnek német nyelven írott kivonatát adom, mely az alrendek biologiai jellemzésén kívül, az alakok elterjedését, az új fajokat s némely érdekesebbeknek tüzetesebb méltatását foglalja magában. Azonkívül még elszántam magamat arra is, hogy e kötetet egy, a gyakorlatra vonat- kozó bevezető részszel lássam el, mely mindazoknak, a kik a tárgyat netalán megkedvelik, avval tüzetesebben foglalkozni ohajtanak, utasítást adjon mindazokra a fogásokra nézve, a melyek törekvésüket elősegíthetik. Némely igazítások, pótlások úgy a jelentékenyebb sajtóhibák is, e kötet legutolsó lap- ján olvashatók. Mindezek után még van valami mondani valóm, a mi nem a könyvre, hanem a szívre tartozik, a mit magamba fojtani nem bírok. A művelődés története, és még inkább sok porlepte, elsárgúlt, hallgatag kézirathalom bús történeteket mond azokról a boldogtalanokról, a kik egész valójukat — testi erejüket és szellemük legjavát — egy ez6l elérésére áldozták ; kik megküzdöttek a nyomorral, a gúnynyal, a lenézéssel s eltűrtek mindent, mert erős hitök volt, az: hogy jó a szándék s ha majd ezelt érnek, akkor, majd akkor megszűnik a nyomor, elnémúl a gúny, a lenézést pedig a tisztelet váltja föl. Sokan ezek közűl nem a személyes dicsőségért, hanem a művelődés előmozdításáért, egy nemzet vagy éppen az emberiség előmeneteleért hevültek, és — elbuktak. Igen, mert ösz- szeütköztek az anyagi kérdés rideg valójával, kérlelhetetlenségével és legyőzettek. Irataikat, a melyekbe egész valójuknak legjavát tették le, belepte a por, megszállotta a moly ; évek jöttek, évek teltek s átgázolt az idő embereken és eszméken, mert az emberek eszméikkel együtt elavúltak, noha akkor, annak idejében, azok az emberek s azok az eszmék időszerüek voltak. Ez valóságos tragikum; annyival inkább az, mert ez a sors nem mindig a szegény nemzetek szegény fiait, hanem a gazdag nemzetek szegényeit is érte. A midőn azon vagyok, hogy e művön az utolsó tollvonást megtegyem, ez a tragikum szemem előtt áll s megtanít arra, hogy mennyi hálával tartozom azoknak, a kik nem engedték meg, hogy az én sorsom is ilyen legyen. Nem tehetek másképen, mint hogy e helyen újból is köszönetet mondok a királyi magyar Természettudományi Társulatnak, úgy választmányának és állattani bizottságának is, az irántam tanusított bizodalomért s jóindulatú türelemért. Leg- végre pedig még köszönetet mondok a társulat másodtitkárának, Paszlavszky József tr. úrnak, D -üey dr. Károli János barátomnak is a szöveg olvasására fordított fáradságért. Kelt Budapesten, deczember 24-én, 1878. HERMAN OTTÓ. VORWORT: Mit diesem Bande ist die Spinnenfauna Ungarns, richtiger ausgedrückt: ist dieses Werk abgeschlossen. Getreu der Erklärung, welche ich im Vorworte zum zweiten Bande abgegeben habe, finden meine verehrten auswärtigen Collegen u. z. im II. Anhange, pag. 333 eine Uebersicht der Spinnen Ungarns. Die einleitenden Worte dieses Anhanges bieten über meine Absichten wohl genüsgende Orientirung. Ich war bestrebt vor Allem ein Bild der bis jetzt bekannten localen Verbreitung der Spinnen, dann die neuen Arten, endlich einige ein- gehendere Bestimmungen und Notizen, welche sich besonders auf die Biologie beziehen, zu vermitteln. Budapest, 24. December 1878. Otto HERMAN. ÁLTALÁNOS I. KÖTET. ÁLTALÁNOS RÉSZ. Előszó Bevezetés ... ... ... : Altalános vész I. Az irodalom .. 1. Általános Hökinterben a er 2. Az ö- es középkor mutatvänyai 4. Az irodalom jegyzeke II. Az alak és külső szervezete (Oranelegie) 1. Testreszek és szervek 2. A test szinenek boritekai : 3. A fonö és szövöszervek külső alkata A fonó szervek... A szövő szervek... 4. A külső alaknak iv el 7 áló Aare, esei III. Az életmód jelenségei 1. A kifejlödes ee Sr vedlesek 2. nn.» 3. Csonkitäsok helyzepótlá ása. 4. Tartózkodás . Az alak és szinezet 6. Szövés-fonás (Műösztön) > 01 7. Lakások és építmények 8. Táplálkozás ... sz er 9. Szaporitäs. Nemzelékek e sora . Vándorlás. (Öszifonal) 19 Nevezetesebb lelhelyek ... ... ... ... II. KÖTET. A RENDSZER. Előszó Átalános bevezetés Meeestuteesutaen) tása szál ass Teiz ző vészm ás tésn Speciális bevezetés... ... ... . ÜLERCK rendszere HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. SEA KOTATOT ATON A ész Ai es . A pók a természet háztartásában ... ... .. 2. Hoöldrajzirelterjedese. au se sz szé ae one ne TARTALOMJEGYZÉK. THORELL rendszere ! SIMON rendszere 36 Lap IX—XX | 9 11— 11— 14 ne VASAT 17— 21 9136 31-052 37— 44 un 44— 46 AB 5 47— 48 48— 51 51— 52 53— 98 53-55 55— 57 577 59 59— 60 60— 63 Er 63— 70 71— 76 76— 80 S0— 85 85-00 91— 98 98—119 107—119 ] V—VI 3— 95 95 — 42 98 A rendszer ee ale A magyar elenoreke en. E ZETT ÉS ch Alrendek, családok és alcsaládok Kerekhálósok (Orbitelariae) ... ... ... Hurokkötők (Retitelariae) ... ... ... ... . Csöszövök (Tubitelariae) Földbeszövök (Territelariae) Keszegjärök (Laterigradae) Futök (Citigradae) Ugrök (Saltigradae) . Aspokmükodesizendszerere. ren ETÁlÓZÓ Es er Sup SE Rn. ee see ar.se A biologiai rendszer összegezése III. KÖTET. TETROSREISTE Előszó T. Ag erh au 1. A gyüjtesröl is fenntartäeröl 2. A vizsgäläsröl Il. A leirasokhoz P6kok-(Bend.)er re Hälözök (Theratrieae) Kerek hälösok (Orbitelariae) Hiurokkötök (Retitelariae)) ... .. ... cu een cn one au an Csöszövök (Tubitelariaa) ... ... ... .. Földbeszövök (Territelariae) ... ... cu. 2 2 un an Wldoz&k (Dio mTeae) ee Keszegjärök (Laterigradae) Futök (Citigradae) Uerök (Saltigradae) I. Függelék : Kaszäszpökok II. Függelék : Uebersicht der Spinnen nern = Index Magyar index Jegyzetek OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. Lap 35 39 43— 73 45— 47 48— 53 54— 56 56— 60 60— 64 64 64— 66 66— 68 68— 72 74— §9 74— 84 84— 89 90—100 V . XIII XIII ee SV SSR — 214 4— 50 50—105 105— 209 209— 214 215—324 .. 215—247 247—290 .-. 291—324 325—331 333—387 388—391 . 392—394 395 MENGE RORSZARG IP OR EIN III. KÖTET. WEN GEF 2, S Zé MENTA AVE KDE (EÁ III. BAND. h lag = ACH AR Eh TAB u Eső Br ksd =. hé ee I. A GYAKORLATROL. A ki a termeszetrajznak bármely ágát sikerrel akarja mivelni, az lépten-nyomon raszorul bizonyos gyakorlati fogásokra, a melyek a tapasztalás eredményei s igy az útmutatás es sok tekintetben a begyakorlas tárgyai is, Ezek a gyakorlati fogások a tárgyak gyűjtésére, fentartására es vizsgálására tartoznak. Könyvem e részének tehát az a feladata, hogy az ezekre vonatkozó útmutatással szolgáljon mindazoknak, a kik a pókok gyűjtésével, gyüjteményben való fenntartásával és vizsgálásával foglalkozni akarnak. A mint ez a mondottakból önkényt következik, a gyakorlatról szóló rész két szakaszra oszlik, u. m. a gyujtés és fenntartás, végre a vizsgálás szakaszára. 1. A gyüjtésről és fenntartásról. A régibb Araneologusok, a tökéletes átalakúlással bíró rovarok legtöbbje által szolgáltatott jelense- get, hogy t. 1. ilyen rovarok a telet vagy pete vagy valamely kifejlődési fok alakjában, tehát nem teljesen kifejlödve töltik, analógiának vették a pókok részére is, s ezért a pókokat csak a tavasz, a nyár és az ősz szakában gyűjtötték. A nemzedékek egymásutánja körul tett behatóbb tanulmányozás azonban másra tanit minket, arra t. i., hogy az alrendek legkülönbözőbb alaksorai áttelelnek s a tavasz ébredésével folytatják életpályájukat ott, a hol azt a tél dermesztő behatása ideig-óráig megakasztotta. Erre nézve felvilágosításo- kat szolgáltat az első kötet 9-ik szakasza, mely a szaporodásról s a nemzedékek soráról emlékezik meg ; még inkább pedig szolgáltatja azokat a leırö rész biologiai jegyzetsora, mely némely fajoknál a téli állapotról is megemlékezik. ! Ezekből az következik, hogy pókokat minden évszakban syüjthetunk, es hogy a téli gyüjtésre bizo- nyos súly tartozik azért, mert érdekessége mellett minden bizonynyal még az életmódról létező ismeretek bővitését 15 eredményezi. A czélszerű gyüjtésnek lényeges föltétele a gyujtö készülék s annak használata. A szerint, a mint borszeszben vagy szárított állapotban akarjuk a gyüjteményt berendezni, mas- más készülék kell. A borszeszben való fenntartás számára a pókokat legott borszeszbe gyujtjuk. E végre két oblos szájú, mintegy decziliternyi tartalmú üveget egy bádogosnál közös tokba foglaltatunk, úgy, hogy az üvegek nem éppen könnyen húzhatók ki; az üvegek jó parafa-dugökkal szereltetnek föl, a dugókra pedig egy karika jön, a melylyel zsinór által a tokhoz kötjük azokat. A bádogtokot azután jó bőrrel vonatjuk be s szíjjal sze- reltetjük fel, hogy az egész készüléket, úgy, mint egy szinházi látócsövet viselhessuk. Legjobb, ha a szij csak ! Lásd pld. Pahygnatha Clerckii Sund. p. 52; Trochosa infernalis Mots, p. 277 stb. XIV oly hosszú, hogy a tok fenekével a kötést érje, nehogy lehajlás alkalmával a földet érve; az egész fölborúljon. A két üveget kétharmadrészig megtöltjük erős, legalább 389-nyi borszeszszel, beléhelyezünk néhány ágacs- kát s a nagyobb pókokat gyüjtéskor felváltva majd az egyik, majd a másik üvegbe rakjuk. E felváltva való elhelyezés azért szükséges, mert ha két eleven pók egyidőben kerül egyazon üvegbe, a haláltusa közben összemarakodnak annyira, hogy rendesen a végtest tönkre megyen. A halottakat a még élő pók nem bántja ; menekülési ösztöne inkább arra készti, hogy a fácskákon föl s alá járjon. Ezenkívül szükséges még két kis, hengerded üveg jó dugóval és erős borszeszszel. Ezeket a zsebben hordhatjuk s beléjök rakjuk az apróságokat, szintén fölváltva, hol az egyikbe, hol a másikba. Egy erős csipesz, melynek fogófelei simák, továbbá egy kapabalta, t. i. oly eszköz, melynek egyik fele balta, a fokrésze pedig kapa, nélkülözhetetlenek, mert sokszor résekbe kell nyúlnunk, sokszor kérget kell lefejtenünk, sokszzr ásáshoz kell folyamodnunk. A kapabalta szintén szíjra jár, úgy mint ezt a tűzoltúknál láthatjuk. Szükséges egy erős bot, a melyre egy, erős vaskeretre reávarrt vászonháló alkalmazható, a mely- lyel azután a füveken s bokrokon végig «kaszalhatunk». Szükséges végre egy közönséges, fehér férfinapernyő, a. melynek rendeltetése az, hogy hómorú oldalával a lombos galyak alá tartjuk, e galyakat a bottal hirtelenül s erősen megkopogtatjuk, mire az ernyőbe sok rovar mellett pókok is hullanak. Általános szabály az, hogy a pókot nem szabad a lábaknál fogva megragadnunk, mert ezek szer- felett könnyen leszakadnak; továbbá szabály az, hogy a nagyokat mindig a hátfélről a fejmellnél fogva ragadjuk meg, nehogy — kivált ha a kéz bőre finom — a csipés bajában részesüljünk. j Srl Kerekhálósok leejtik magokat s a szálon függve maradnak ; ilyenkor kiveszszük a nagyobb üveget, alája tarljuk s belémerítjuk. Szóval, a mennyire csak lehet, kerűlni kell a megragadást, nehogy a, sokszor igen könnyen leváló szörözet s evvel legtöbbször a színezet és rajz is kárba menjen. Az igen apró, pl. Erigonefajokat legkönnyebben úgy kerithetjük hatalmunkba, hogy egy ágacskára fölmászatjuk, s midőn arról egy szálon lebocsátkoznának, az üveget alájuk tartjuk. Jól fölkészülve tehát bejárjuk a bokrokat, a sövenyeket, a rétet, az erdőt, a görgetegeket, a nádaso- kat, a kerteket, pinczéket, barlangokat, szóval : igyekezünk minden helyiség pókalakjait fölkutatni, előbb a körülményeket megtanulmányozni, a melyek között az egyes alakok élnek s csak azután a zsákmányolás- hoz fogni. Némely hálósok napszakában nem járnak ki a hálóra s mindenképpen azon vannak, hogy tartóz- kodási helyöket fölismerhetetlenne tegyék; ez annál is inkább sikerűl nekik, mert igen gyakran színmi- mikrik is. Itt a háló vezerfonalära kell ügyelnünk, arra t. i. a mely vagy egy részében igen erőssé teszi a hálókeretet, vagy éppen a háló síkjából félrevezet ; e fonal mindig elkalauzol a pók búvóhelyéhez. Igy fürkészünk, halözunk, kopogtatunk és ásunk nappal. De ez még nem elég, mert az éj csöndjében más jelenségek is kinálkoznak. Az éjjel való gyűjtésre egy gyujtöuveg elégséges; evvel és egy úgynevezett tolv ajlámpással fölsze- relve bejárjuk a bokrokat, még pedig leginkább a levelekre ügyelve; majd a rétre vagy a görgetegekre térünk. A fődolog az, hogy a világosság hirtelenűl essék a tárgyakra, mert az éjjel járó pók, ha tartós a világítás, meglapúl, nem mozog s így könnyen kikerüli szemünk figyelmét. Minden a gyakorlástól függ: a kéz, a szem biztossäga egyirant ; és rövid idő mulva szemünk a leg- kisebb mozgást is észreveszi, kezünk, az állatok mozgásához alkalmazkodva, biztosan ezelt ér. A prédával hazatérve, első gondunk az legyen, hogy a, borszeszt megújítsuk, mert az, a melyben a pókok meghaltak — kivált ha nagy a zsákmány — megtámadja a has bőrét, ez meglágyúl, azaz : rothadäsba megyen át s az állat használhatatlanná válik. Azután különítsük el az egyes fajokat, mindegyikét más-más uvegbe, az üveget számozzuk meg, az illető szám alatt pedig írjuk naplönkba mindazt, a mit megfigyeltünk. Rakásra gyujteni nem jó eos mert az emlékező tehetség is botlik, a botlás pedig ilyenekben csak valamivel kisebb hiba a ferditésnél, kivált ha tehetunk róla, Egy igen lényeges elv az, hogy egy és ugyanazt a helyiséget az évnek és napnak lehetőleg minden szakában látogassuk meg, hogy annak életéről minél teljesebb fogalmat szerezhessünk magunknak. Ez és az a bizonyos mérséklet, melyet akkor tanusítunk, a mikor az állatot megpillantva, nem nyúlunk rögtön utána, hanem igyekezünk a viszonyokat, a melyek között épen van, vagy valamely cselekményét ellesni: ez köl- csönzi a kutatásnak a mélységet, úgy, a mint biztosítja a kutatónak a magasabb élvezetet is. Mert az élet- mozzanatok kitudása kapcsolatokhoz vezet: a holt alakokkal bibelődő szobatudóssággal szemközt épen ezek képezik az élő tudományt, a melyben mindenképen van köszönet, mert ez jutalmazza a fáradozást azáltal, hogy a legtöbb esetben valóban gyarapítja tudásunk tőkéjét. A mi mármost a gyüjtemény berendezését illeti, ez a következőkhöz van kötve. Szerezzünk néhány száz tiszta, öblös száju, jól becsiszolt dugóval fölszerelt üveget, melynek magas- sága — a dugó fogantyúját beleértve — 8 Vn, átmérője 25 ”%,. Hogy a dugók jól zárjanak s tehát a borszesz elpárolgását minél jobban megakaszszák, bekenjük azokat igen vékonyan a gyógyszertárakban kapható «sperma eeti»-vel s arra ügyelünk, hogy az üveg szája a dugaszolás alkalmával egészen száraz legyen; a dugót jó erősen becsavarjuk. Ezekbe az üvegekbe. rakjuk a fajokat külön-külön ; minden üveget megszá- mozva, azonkivül a kellő felírattal látjuk el. A feliratos lapocskánál fődolog, hogy minél vékonyabb papirból készüljenek s az egyik oldalon levélbélyeg módjára ragasztékosak legyenek ; a ragaszték lehet vizahólyagoldat vagy arab gummi, mely utóbbiba azonban kevés czukrot kell tennünk, mert különben megszáradáskor lepat- tan az üvegről. A felirat szövegezése a következő : 1. sz. ARGIOPE LOBATA (Par:.) A. 2 Budapest. Junius 1878. A naplóban tehát az első szám alatt bejegyezzük mindazokat a speciális tapasztaläsokat, a melyeket e fajra nézve szereztünk. A fenntartás maga igen egyszerű dolog. Szabály az, hogy a míg az állatokra töltött borszesz sárgúl, addig azt frissel kell fölváltani, mert a pókok lágy végtesténél a legfőbb föladat az, hogy a vizet kivonjuk belőle, minek következtében megkeményedik s ekkor már bátrabban bánhatunk el az állatokkal. Mihelyt a borszesz särguläsa megszünt, gyengébb, 26—28°-nyi borszeszt töltünk az állatokra, jól elzárjuk az üvegeket ; ennyi az egész. Így kezelve, igen sokáig maradnak meg a pókok s voltak kezeim közt már olyanok is, a melyek 60 év óta borszeszben tartva, még mindig a vizsgálatra alkalmasak maradtak. Az igen erős borszeszszel való kezelést túlhajtanunk nem szabad, mert különben a pók keménynyé és törékenynyé válik. A száraz állapotban való fenntartás sok ügyességet, még több gondosságot és türelmet követel : teljes sikerrel csak a nagyobb alakoknál alkalmazható. Az eljárást a következőkben adom : A pókokat nem borszeszbe gyüjtjük, hanem vagy elevenen hozzuk haza, vagy egy csepp cyankali- oldattal megöljük. Otthon azután levágjuk egy finom késsel a végtestet, azaz ketté vágjuk a nyelecskét, mely a törzs két főrészét összeköti. Ekkor a végtestet egy papirdarabra teszszük és ovatos, lassu nyomással kiszorítjuk annak belső részeit, melyek a nyelecskén tolúlnak kifelé ; a kitolúlást egy finom csipeszszel moz- dítjuk elő s gondosan ügyelünk, hogy a szörözetet ne érhesse a kiömlő folyadék. Mire a vegtest ki van üritve, a nyelecskét reá húzzuk egy fínom, csöves végbe kihúzott, 15 —16 9n hosszú, 5—6 "4, vastag üveg- esőre úgy, a mint ezt hólyagok felfúvásánál teszszük, mire a szárító készülék alatt meggyujtjuk a bor- szesz-lángot. A szárító készülék mindössze egy S 94 széles, 12 9n hosszu, egyenes pléhtábla, mely négy lábon állva megengedi, hogy a borszeszlámpát alája helyezhessük. E pléhtáblára reáborul egy másik pleh, mely- nek alakja szakasztott olyan, mint a parasztszeker abroncsos fedele, mely tehát félkerek és hatul el van zárva. A borszesz lángja hamar megmelegíti e kis sütőben a levegőt s ide tartjuk a csőre huzott végtestet. Pár mäsodperez múlva a nyeleeske már reászárad a csövecskére s ekkor ovatosan felfujjuk a végtestet s igyekezünk, hogy a levegőnyomás folytonos legyen ; e közben folytonosan forgatjuk a praeparatumot. Egy- XVI két percz alatt tökéletesen kiszárad a végtest, mely most üres és nem esik többé össze. Az előtesttel való összeillesztés úgy történik, hogy egy vékonyka fácskát faragunk, azt az egyik végével beszúrjuk az előtestbe, ott, a hol a nyelecske darabkája követeli; a kiálló véget ragasztékkal kenjük be s ekkor ovatosan reáhúzzuk a kiszárított végtestnek az üvegcsőről nyitva lekerült nyelecskéjét. Az előtest chitines voltánál fogva nem szorúl külön eljárásra. Az így kikészített állatot azután finom rovartüre tűzzük, úgy, hogy a tű nem a mellrész közepébe hol a meghatározásra nézve sokszor igen fontos hátgödör vagy rés látható, hanem ettől kissé jobbra áthatoljon. Az állatokat azután épen úgy tartjuk, mint más rovarféléket, t. i. jól záró, parafával kirakott, sima papirral kiragasztott, üveges ládákban. Minden faj elé vagy mögé odatüzzuk a hozzá tartozó feliratot. Tagadhatatlan, hogy a száraz gyűjteménynek vannak bizonyos előnyei; de vannak bajai is. A szi- nek és rajzok megmaradnak s egy szépen szárított Epeira, Marpessa, vagy Eresus sor valóban a színektől s a fénytől csak úgy ragyog ; de a tárgyak szerfelett törékenyek s a meghatározásokra nézve oly igen fontos zár vizsgálata sokszor majdnem lehetetlen, mert az igen rövid gyujtó távolságú nagyítóval, a melyre reá- szorúlunk, a tű miatt nem férhetünk hozzá. A mellett a színre nézve különösen a pókoknál áll az öreg LINNÉ mondása, hogy t. i. abba túlságosan bízni nem szabad. A borszeszes gyüjteménynél a színek sokat vesztenek ugyan, de a nyereség az, hogy az állatok minden részét mindenkor minden oldalról bátran és biztosan megvizsgälhatjuk. Még a borszeszes gyüjtemény felállításáról is méltó néhány szóval megemlékezni. Tartozik hozzá egy jól záró üveges szekrény, melybe kellő mennyiségű, erejű és szélességű polczok alkalmaztatnak; ez a szoba árnyékosabb helyén állíttatik fel. Hogy a tért kiméljük, az üvegeknél arra kell ügyelnünk, hogy szá- juk hajtókája ne legyen nagyobb átmérőjű, mint az üveg teste maga ; így azután szorosan, közök nélkül sorakoztatjuk az egészet. Az alrendek, családok stb. úgy jeleztetnek, hogy közbe helyezünk szépen gyalult, üvegmagasságú és vastagságú fákat, a melyekre az illető felíratokat reáragasztjuk. Kiválóan díszes, nagy példányok úgy is alkalmazhatók valamivel tágasabb üvegekbe, hogy oly üveglemezeket vágatunk, a melyek beférnek. Ezekre ragasztjuk a pókot természetes állásában, úgy, hogy az állatot kiveszszük a borszeszből, itatöpapiron külsejét jól megszikkasztjuk; ekkor az üveglemezre egy gombostüfejnyi, forrón és igen sűrűre olvasztott arab gummit cseppentünk, az állatot hasával e cseppre nyomjuk s leszorítjuk addig, a mig a gummi megszárad ; közben a csipeszszel megigazgatjuk a lábakat. Mindezek után beteszszük az egészet az üvegbe s ovatosan feltöltjük borszeszszel. Az ilyen példányok nagyban emelik a gyüjtemény külsejét, kivált ha a szekrény belső fala fehér, az egyes üvegeket pedig fekete lemezekkel választjuk el egymástól. A pola- rizáczió itt a világosságot az állatra gyüjti s ez igen jó benyomást tesz. Mielőtt, hogy a vizsgálásra tartozó fejtegetésbe bocsátkoznék, még arról akarok megemlékezni, hogy a gyüjtemények csinossága, tisztasága mellett ne feledkezzünk meg a humanitásról sem : ezéltalanul, halomra öldösni oly állatokat, a melyek a végén is egy fontos munkakört töltenek be a természet háztar- tásában, nem dicső dolog. Pontos meghatározásra csak a teljesen ivarérett példányok alkalmasok, ezért csak ezeket kell gyüjteni ; egy pillantás a nőstények zárjára, a hímek tapogatóira elégséges útbaigazító. 2. A vizsgálásról. Igazsägszeretet, szigorú tárgyiasság, a minden tudás anyja: a tapasztalás által nevelt és megélesí- tett itélőtehetség, a szem alkalmazkodási képességének gyakorlás által való fokozása, nyugodt kéz, erős akarattal párosult szívós türelem, éles, tisztán mutató nagyítóüveg, egy szerényebb mikroskóp s még egy pár egyszerű eszköz — mindezekhez pedig egy jól megválogatott könyvtár, a melyre nézve az első kötet irodalmi s a második kötet bíráló része fölvilágosít : ezek képezik a vizsgálás alapföltételeit és főszükségeit. Ezekkel fölszerelve, bepillanthatunk a szervezetek csodás kis mindenségébe, s minden pillantás az élvezet mellett tanúságot fog nyujtani. Első sorban meg fogjuk látni egyazon szervezeti alaptervnek a viszonyokhoz és illetőleg a feladat- XVII hoz való illeszkedését, elváltozását; másfelől megtanuljuk azt, hogy a közönséges életben oly csekélybe vett «aprö» szervezetek, működésök folytonosságánál fogva mily hézagot töltenek be, mennyire folynak be a jelenségek ama nagy körfolyamába, melyet egy szóba oglalva: természetnek nevezünk. Fogalmunk az életről tisztulni fog, mihelyt az életet nem csak közönséges emberi, hogy úgy mond- jam önző szempontból tekintjük, hanem megismerkedünk fokozataival is, úgy, a mint azok a magasabb es alsóbbrendű, de a maguk helyén teljesen egy jogú, egy. értékű szervezetekben ki vannak fejezve. E jelenségek bármely sorával foglalkozzunk is, idővel reájövünk, hogy itt fakad az értelem, a kedély, az önismeret legtisztább forrása, a melyből az elfogulatlan szemlélődés mindenkor és biztosan tiszta valót, megdönthetetlen igazságokat merít. Ezek azután megérdemlik az utánjárást, a fáradozást min- denképen. Nem szenvedélyről, nem időtöltésről, játékról van itt szó, hanem egy nagy feladat megoldásáról, a mely megoldáshoz minden nemzedéknek szent kötelessége hozzájárulni annak legjavával, a mire egyálta- lában képes. Mert a természet jelenségeinek körei, sorozatai nagyok, felismerésük roppant feladat, ezt pedig csak a munka folytonossága győzheti le — majdan. Az pedig kétségen kívül való dolog, hogy az ember maga csak akkor fogja igazán és méltóképen berendezhetni saját életét a jelenségek közepette, ha azokat lényök szerint felismeri, velök biztos alapon számol. Minthogy tehát e munka nemzedékek sorára oszlik fel, lényeg szerint mindig haladásról, tovább- fejlesztésről van szó, minek legfontosabb feltétele az, hogy barátkozzunk meg a tárgyakon kívül mindazon ismeretekkel is, a melyek rólok a tudomány évkönyveibe be vannak jegyezve. A régiek megtörik az utat, az utódok előbb egyengessék a nyers törést, azután törjenek tovább, hogy utódaik átvehessék az egyengetés és továbbra való törés munkáját. Én részemről ezeket tartom szemem előtt, tekintsem a dolgot akár a tudo- mány egyetem, akár a nemzeti mívelődés szempontjából. Eddig még nem csalatkoztam s ezért ajánlom másoknak is. De lássuk immár a tiszta gyakorlatot is; annyival is inkább, mert hiszen ennek fejtegetésére vál- lalkoztam. Arról van tehát szó, hogy borszeszben fenntartott állatokat vizsgáljunk. Közönséges, öt-hatszor nagyító, ügynevezett fűvész-nagyítóval nem érünk czélt, mert a szemek relativ távolságainak megitéléséhez, a fegyverzet számbavételéhez igen éles képre van szükségünk. Kell tehát mindenek előtt egy minél kisebb átmérőjű és oly domborusägu lencse, melynek gyújtó távolsága (focusa) legfeljebb 4—5 "4,-nyi legyen. Ezeket a nagyıtökat külön kell megrendelni ; használhatjuk azonban jobb mikroskopok u. n. objec- tivjeit is nagyıtö gyanánt, melyek már azért is igen czélszerűek, mert a végső lencse csekély átmérőjű, tehát jól hozzáfér a tárgyhoz. Lecsukjuk tehát balkezünkön a kis-, a gyűrűs és a középső ujjat, a mutatóujjat ellenben kinyujt- juk s a hüvelykujj segítségével ennek leghegyén tartjuk a megvizsgálandó pókot. Ekkor a louppét jobb (vagy bal) szemünkhez viszszük, úgy, hogy azt e kéz hüvelyk-, mutató- és középső ujjal tartja, mig a gyűrűs- és kisujj ki van nyujtva s a pókot tartó balkéz hüvelykujjara van támasztva a végett, hogy egyfelől a rez- gést kikerülhessük, másfelől a tárgyat a fócusban tarthassuk, forgathassuk. A pók a balkéz mutatóujján fejével a köröm felé álljon; a hüvelykujj a hátulsó lábpárt szorítja le. Ebben az állásban megvizsgalhatjuk a : emeket, a rágókat, a fejmellet, a végtest felületét, ugy a lábakét is. Ezután megfordítjuk az állatot, hogy megvizsgálhassuk az állkapcsokat az alajkkal együtt, a mellvértet, a has lapját, nőstényeknél a zárt; továbbá a fonószerveket. A hím tapogatóját minden oldalról szemle alá fogjuk s ügyelünk a szerzők utasításaira, a melyek e szerv leírásánál legtöbbször megmondják, hogy erről vagy amarról az oldalról tekintve, ezt vagy azt láthatjuk rajta. Az így szerzett tapasztalásokat gondosan szembesítjük a szerzők állításaival s az egybevetésre alapítjuk végső itéletünket. Igen piezi alakoknál, például az Erigone-nembe tartozóknál, sokszor a legjobb nagyító is cserben hagy ; itt azután a microskophoz folyamodunk. Ez ne legyen túlságosan nagyító, mert a külső vizsgálatra már a 20-szori nagyítás elégséges. A túlságosan erős mikroskop már csak a rétegről-rétegre való vizsgálatot engedi meg, tehát nem alkalmas arra, hogy az egészében sokszor nagyon is domboru szemesoportot egy- HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÖR-FAUNAJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA,. III. c XVIII szerre láthassuk, a szemek egymás közötti viszonyát megitelhessük. A szenny eltávolítását finom ecsettel, a tagok egyengetését finom, nyeles tűvel végezzük. Ott, a hol a szövökörmök, a pikkelyzet, szörözet minemtisege a kérdés, ott már mikroskopieus eljárásra, kikészítésre szorulunk. Ha épen csak ad hoc keressük a feleletet, akkor elégséges, ha egy meg- felelő üvegdarabra törüljük a finom késsel leszedett szörözetet vagy pikkelyzetet, egy csepp elycerint vagy épen csak borszeszt adunk reá, leborítjuk egy fedőüveggel s így viszszük a mikroskop ala; ha azonban tartós praeparatumokról van szó, akkor Canadabalzsamot vagy Damárlakkot használunk, a praeparatumot szam- mal és kellő, a gyüjteménynyel egyező felírattal látjuk els bevezetjük a naplóba is. A szövőkörmök különös gondot követelnek. Az első feladat az, hogy azokat egy jó ecset segítségé- "vel többször váltott borszeszben megmossuk s csak azután vágjuk le az íz felével együtt. A levágás üveg- lapon történik, s mihelyt megesett, egy más üveggel lassan-lassan s fokozva erősebben lelapítjuk az izt; a lenyomó lappal szorítás közben egy csekély oldalmozdulatot teszünk a végett, hogy a körömpár kinyiljék, ne fedje egymást. Ezután evvel is úgy bánunk el, mint a szörözettel vagy pikkelyzettel." A mérésekre egy fínom, pontosan millimeterekre osztott mérték és egy minél kisebb, külön, tüfinomsägra hegyeztetett körző szükséges, melylyel egy félmillimétert még megmérhessünk; az ennél kisebb vagy valami töredékkel nagyobb mértékrészecskéket egyszerűen becsüljük. Nem hiszem, hogy valamely lényegesebb dologról megfeledkeztem volna s ezért e fejtegetést ezen- nel be is rekesztem. II. A LEIRASOKHOZ. Az e műbe foglalt leírások a szervezet, életmód, színezet es tartózkodás alapján eszközöltettek. A példányok, a melyekről a leírások vétettek, borszeszben tartattak; a leírás előtt itatö-papirra tetetve, a megszikkadás beváratott. Azoknál az alakoknál, a melyeknél a borszesz jelentékeny szinváltozást idézett elő, a természetes szín mellett az elváltozott is jelezve van. A mérések a méterrendszer szerint történtek, még pedig — a tárgyak kicsinységénél fogva — a miliméter (m. m.) és ennek tizedrészei használtattak. A mérés egy érzékeny, finomhegyű körzővel történt, úgy, hogy a m. m. öt tizedrésze mérés, az 1, 2, 3, 4, 6, 7, 8, 9 tizedrész ellenben becsülés. A törzs, annyi mint : fejmell és végtest együttvéve. Mértéke a fejrész elejétől a végtest végéig, tehát a hossztengelyben vétetett ; a kinyujtott rágók és fonók kihagyattak s ott, a hol mértékeik fontosak, külön megmérettek. A fejmell külön is megméretett. A lábak mérésénél a esipök kihagyattak, a mérték tehát a czomb tövétől a szövőkörmök hegyéig vétetett. i A mi a Nomenclaturát illeti, a Dr. Toren által kritikai szigorral megalapítottat követtem. A Synonymákra nézve legtöbbször csak a legrégibb szerzőt idézem, a többiekre nézve Dr. THORELL «Remarks on Synonyms of europ. Spiders» czímű művét idézem, «Remarks» rövidítéssel. Így anemeknelis: On europ. Spiders. A többi idézetet oly rövidítéssel alom, mely a mű fölkeresését az általános rész irodalmi lajstro- mában lehetővé teszi. A magyar ! Nomenclaturánál csak a jelentősséget tartottam szem előtt ; igyekeztem, hogy a név az állatnak valamely sajátságára vonatkozzék. A mythologiai és egyéb személyneveket, mint pld. Singa, Zilla, Meta, Dictyna, Marpessa stb. átvettem. Az általam alkalmazott magyar neveket nem akarom mertekadöknak feltolni ; ? sőt megengedem, hogy némelyik nyelvészeti szempontból kifogás alá is esik; de megnyugszom abban, hogy nem roszabbak ! A németnél is, a mennyiben sajátom. * A németeket sem. XIX mint azok, a melyek a eulturnepek irodalmában szerepelnek, a melyeknél szintén csupán csak ajelentösseg — s az sem mindig — szolgált zsinormértékül. Úgy vagyok meggyőződve, hogy pld. az Epeira diademata (CL.) fajra alkalmazott «koronäs keresz- tespök» elnevezés nem veszt semmit a franczia cAraignée portecroix» vagy a német «Stirnbinden Kreutz- spinne» mellett, sőt azt hiszem, hogy a rendszer szempontjából nyer, u. m. : Orbitelariae — Radspinnen (MENGE) — Kerekhálósok. Epeiroidae — Kreutzspinnen (Mrxer) = Küllöszövök. Epeirinae — = — Keresztespökok. Epeira — Kreutzspinne — Reresztespök. Epeira diademata = Stirnbinden!, Kreutzspinne= Koronás Keresztespök. Az alrendek, családok, alcsaládok es nemek magyar neveinel alkalmazott nagy betűket, melyek helyesirási szempontból kifogás alá esnek, megkülönböztető jegyekül és tisztán csak az áttekintés meg- könnyítésére alkalmaztam. JEGYEK ÉS RÖVIDÍTÉSEK. () — Ha a nem (genus) neve után álló szerző neve parenthesisben áll, akkor ez azt jelenti, hogy az illető szerző, e nevet felállí- totta ugyan, de szükebb vagy tágabb határok között alkalmazta, mint a minők között én alkalmazom. Ha a szerző neve parenthesis nél- kül áll, akkor oly határok között alkalmazom a nem nevét, mint alkalmazta a név szerzője is. ()— Ha a fajnév (species) mögött álló szerző neve parenthesisbe van téve, akkor az illető szerző az illető fajt más nemben tár- gyalta, pld. Epeira guadrata (CLercex) az jelenti, hogy CLERCK az általa felállított guadrata fajt nem az Epeira nemben tárgyalta, ellen- ben Epeira acalypha WALCKENAER azt mondja, hogy WALCKENAER a mondott fajt a mondott genusban tárgyalta. ? I n] III IV a lábmérésnél — első, második, harmadik, negyedik lábpárt jelent. 2 a lábak leírásánál azoknak egymásközötti hosszarányát mutatja pld. 1, 4, 2, 3— az első a leghosszabbik, utána követ 3 | kezik a negyedik, ezután a második, végre a harmadik läbpar. ”» Mm — millimeter. n. sp. — nova species — uj faj Syn. — Synonym. d -— hím. 2 — nőstény, A SZERZZŐK NEVEI. AUS. — AUSSERER. FABR. — FABRICIUS. PAnz. — PANZER. BLAckw. — BLACKWALL. FuEs. — FUESLISN. Pop“ = Ponar> BrurL. — BRULLE. Keys. — KEYSERLING. SAV. ET AUD. — SAVIGNY ET ÄAUDUIN. CAMBR. — ÜAMBRIDGE. LATR. — LATREILLE. Scor. — ScopoLur.* CANESTR.— ÜANESTRINI. Ti. — Linse. SIM. — SIMON. GER“ — CARL Koch (SEN.). L.K. — Lupw. Koch (sun.). STR — STROEM. CL. — ÜLERCK. Luc. — Lucas. SUND. — SUNDEWALL. DoBL. —- DOBLIKA. MoTscH. — MOTSCHOULSKY. THoR. — THORELL. Dor. — DOLESCHALL. 0.H. — Hernan. \ALCK. — \VALCKENAER. DoRTH. — DORTHÉS. OLIv. — OLIVIER. WESTR.— WESTRING, Dur. — Duvrour. BArT, = PATTAS: WIp. — WIDER. 1 «Stimbinden» — homloksäy vagy csik hibás mert CLERCK-nél „olaoyua — ceorona s evvel bizonyosan a koronaszerüen kiálló szemesoportra ezé- lozott. MENGE, «Pr. Spinnen» pag. 42 helyesen adja a magyarázatot, de azután «Stimbinden»-t ir. " Ez megfelel azon szabályzatnak, melyet a «British Association for the Advancement of Sciences felállított, s melynek üdvös voltát nem lehet eléggé kiemelni. Lásd : Ann. and Magazine of Nat. History Ser. 1. Vol. XI. p. 2 9. Series of Propositions for. rendering the Nomenclature of Zoology uniform and perma- nent, being the Report of a Comitte for the consideratfon of the subject appointed by the Brit. Assoc. for the Advance. of Science. Továbbá: THORELL «On europ. Spiders» p. 3 etc. 3 1765-ben a selmeczi bányászati Académiánál a mennyjségtant tanitotta; azelőtt Graczban tartózkodott, hol 1761-ben «Inseeta musei Graecensis» czímű művét kiadta. A selmeczi bányász és erdész académia évszázados emlékkönyvében (1871) pag. 7 és 23, a név hibásan "Boda? iratott. ‘ 1769-t61 1779-ig szintén tanára volt a selmeczi akadémiának, a vegy- és ásványtant tanította. BRNO Rnsz HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÖKFAUNAJA. II. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. UI ORDO-REND: MEINER IP IK OV Orismologiai meghatározás. Szarnyatlan állatok. A test törzsöke csak két részből, u. m. a fejjel egybeforrott mellből, tehát szilárd chitinkergü fejmellből, és a gyűrűzetlen végtestből áll, melyeket egy vékony nyelecske köt össze. A mellrészen négy par, hét izű — terdizzel ellátott láb. Valamennyi láb végén bordázott karmokból álló szövő szerv. A végtest végén szemölesszerü, izelt, páros számu, csévékkel felszerelt fonószerv. A rágó csipőkarma becsapható, hosszában atfurott. Egyszerű szemek, symmetrikus csoportosításban. Semmi csapó. Az állkapocs labszerü tapogatókkal, ivar szerint más-más szerkezettel és rendeltetéssel Biologiai meghatározás. Semmi átalakulás. A kifejlődés vedlesek által történik, melyek a petéből kibúvó eredeti alakon nem változtatnak. A kifejlődés utolsó mozzanata az ivarszervek teljes kifejlődése. A fonó és szövöszerv jelen van, működése a petéből való kibúvástól fogva folytonos. E két szerv működéséhez alkalmazkodik az életmód úgy a szervezet minden sajátsága is. SECTIO I. 0SZTÄLY. THERATRICAE. HALOZOK. (9 jpazpov — vadäszhälö.) SUBORDO 1]. ALREND. OB IT ET AR IENDSE (Orbis — kerek ; tela — szövet; a háló alakjáról.) KEREKHALOSOR. A fejmell fejeresze lelapulö; a homlok széle es az alsó szemsor közepszemei között elterülő ter keskenyebb vagy legalább nem szélesebb annál, mely az alsó es hátsó szemsor közepsöi között elterül. A lábvégek hármas karomrendszerrel ; a bordáskarmok erős kampóval és sűrűn álló bordakkal; a sámja-karom hosszú-kampós és a tövén tompafogacsos. Az első lábpár hosszabb a többinél (Cercidia kivételével). A fonók rövidek ; a felső és alsó pár egyenlő hosszaságú. A háló, sokszögű keretben a központból induló küllöket es küllöről küllőre csigavonalban veze- tett, ruganyos összekötő fonalakat mutat. A kerekhálósok szervezet és eletmód szerint okvetetlenul a rend typikus képet szolgáltatják. A mód, a mely szerint a természet tünetkörébe, befolynak, a voltaképeni «pökmöd» következőleg jellemezhető : az üres hezagokon uralkodnak, ott foglalnak állandó működési tert, a hol a repulő állat is épen csak átröpülhet, de meg nem állhat. A biologiai tulsuly a háló jelenlétében fekszik. E tulajdonságnak főeszköze a geometricus alakzatokat képező, egy sikban kifeszített kerekháló, melynek alkalmazása mindig a körülmények szerint történik ; felállításának végleteit képezi a függőleges és a vizszintes állás s ezek közé esnek a dült állások véghetetlen sorai. A hálókötő képesség nem egyforma, s az alrend második alcsaládjában — a Torkosoknál — látha- tólag csökken. A függőleges és dült hálón mindig fejjel lefelé állanak ; a függőlegesen mindig a védettebb oldalon, a dült és vizszintesen mindig az alsó oldalon tartózkodnak, illetőleg rejtekökből oda közlekednek. Lábaik szövésre és a fonalakon való kapaszkodásra alkotottak, mi különösen a végíz bizonyos merevségéből kitunik, mely a lábvégnek behajläsät engedi, a kihajläst — helyesebben äthajläst — kevésbbé engedi s oka annak, hogy a földre érve, e pókok úgyszólván lábujhegyen járnak, síma síkokon megfogódzni tehát haladni majdnem képtelenek. Alaknagyságra nézve fokozatosságot mutatnak, minthogy ez a mogyorónagyságtól a kenderszem nagyságig megfigyelhető. E szerint alakulnak a hálók is, jelesen a fonalzat erejére nézve. I. ORBITELARIAE. 5 I. KEREKKÄLÖSOK. Tevekenysegök föszaka a szürkületre, főleg az estelire esik ; de ott, a hol a préda sűrűn jár, nappal is müködesben vannak, nevezetesen ärnyas helyeken melyeket elöszeretettel keresnek fel. Mindnyaäjoknäl közös tulajdonság az, hogy megérintve, leejtik magokat s a testhez vont lábakkal egy darab ideig mozdulatlanúl fekve maradnak ; a häborgatäs megszüntével azon a fonalon térnek vissza a hálóra, a melyet a leejtés alkalmával kifejtettek. A hálónak azon megrezzentetését, melyet az élő préda okoz, attól, a melyet egy odasodort idegen test okoz, legtöbbnyíre megkülömböztetik ; ha kétségeik vannak, a tércsére sietnek, megkapaszkodnak s a testnek gyors fel-le mozgatásával sebes rezzenésbe hozzák az egész hálót ; evvel az idegen test lerázását, esetleg pedig a préda vergődését nyerik meg. Az erős prédát roppant gyorsasággal befonják, láthatólag azért, hogy a háló fonalzatában s így érzékenységében kárt ne tegyen; e végre a végtest végével fordulnak a prédának, rányomják fonóikat, s ezeket egy sorba állitva, széles fonalszalagot fejtenek, mialatt a prédát a negyedik lábpárral gyorsan forgat- ják, tehát begöngyölik. Ha a préda arra alkalmas, lefejtik s szabadon a teresere ezipelik ; ha nehéz, akkor fonal segitségével, lassanként vagy a tércsére, vagy — főleg nappal — a rejtekhelyre vonszolják, olyformán, hogy a szállitó irányban a fonalat megfeszitik, az ellenkező irányban pedig folyton lazitjak vagy épen elmetszik. A .vonszo- lást a negyedik lábpár végzi. Az igen nehéz prédát ott költik el, a hol megfogödzott; ha nem rongálta össze egészen a hálót, akkor kiszívás után kifejtik s lelőkik; a hálót igen ügyesen kitatarozzák. A kisebb prédának maradványait az előtest hirtelen mozdulatával szintén ellökik (csupán csak a Küllöpök, Cyrtophora, látszik kivételt képezni ; lásd a nem leirasaban). Tartózkodásra nézve főleg az aljakban, a középhegységben s a havasok tövén uralkodnak, a fák tenyészővének legfelső széleig folyton csökkenve elterjedve, ezen túl ritkák lesznek, míg végre is mintegy 2000 méter magasságban a tenger színe felett, csak egy, ott állandó alak képviseli a rendet. A barlangok szájában, a meddig félhomály uralkodik, szintén elöfordulnak. A működésben főleg a tapintás finomsága s kevésbé a szem vezérli; a hallás érzékének semmi nyoma sem tapasztalható ! Tevékenységök kifejtésében alig ismernek korlátokat, minthogy a fonalröpítés segítségével mindenüvé hozzáférhetnek, a hol befolyásuk helyén van. Azon rendszerben, a melyet a pókrend tevékenysége megalkot, osztályrészök a rovaroknak átrö- pülés közben való korlátozása s eszközlik ezt az alak, ebből kifolyólag a háló erejéhez képest. A nemzedékek sorára nézve, a téli évszakon át az alrend rendszerint csak a peték által van bizto- sitva; fedett, különösen emberlakta helyiségek védelme alatt azonban némely fajok fejlett vagy félig fejlett állapotban át is telelnek s ilyenkor 6—10° R. hideget kár nélkül elviselnek; a téli évszakot mozdulatlanúl, mintegy megdermedve élik át. ? Petéiket különös gonddal helyezik el; meleg szövetbe borítva, rendesen még egy pergamenszerű, sűrű szövettel is biztosítják. : Ezen érzékre nézve direct vizsgálatokat tettem. Lakásom folyosójára, mely a légáramlattól teljesen védve van, nádipókokat telepítettem, melyek a jól bepépezett ablaktáblák felibe csakhamar hálókat feszítettek s a keretek zugaiba rejtekhelyeket szőttek. Alko- nyatkor, a mikor az állatok a tércsére kijöttek, tehát legéberebbek voltak, egy igen élesen szóló, b" hangolású és rúgón járó, ütövel ellátott csengővel megközelítettem az állatot s hirtelenűl megszólaltattam a csengőt, a nélkül, hogy az állatot valami mozdulatra bírhattam volna. Da mintegy 2 centiméter távolságra közeledve, a csengés az állatot megzavarta, láthatólag azáltal, hogy a lecsapó ütő a levegőt, ez a hälöt megrezzente; sőt egészen friss feszítésű, tehát igen érzékeny hálónál magok a hanghullámok is láthatólag megrezzentik a hálót s így zavarják a pókot. Minthogy azonban kétségtelen, hogy némely állatok bizonyos hangokra jobban figyelnek, hallási érzékök bizonyos han- gokra jobban reagál, a rovarokról vett analógia a serezegtetes alkalmazására is reávitt, melyet egy finom vaslemez és reszelő segitségével majd erősebben, majd gyengébben alkalmaztam, anélkül, hogy az állatok megzavartattak volna. Mindezeknél fogva én mindazon jelen- ségeket, melyek az irodalomban szerepelnek, s többek között a pókok zeneszeretetéről szólnak, a tapintható rezgésre viszem vissza; ide tartozik Grétry pökja, mely a praeludiumokat «csodälta» ; Pelisson pókja a Bastilleben, mely a hegedüszöra elösietett ; és Walckenaer búvárpókjai, melyek a víz felszinére jöttek. Zongorákon nem ritkán láthatni pókokat, a melyek óvatosan tapogatva, a játszás közben támadó rezgés után indulnak, jelesen akkor, a mikor hálóik a hangszerrel érintkeznek. A vizsgálat ezen eredménye egybevág avval, miszerint a boneztan sem birt kimutatni oly valamit, a mit a hallás szervére magyarázhatott volna. : Ez különösen az Eresz-Keresztespökröl áll, mely helyen közön valódi házi állattá lett s folyosók mennyezetén áttelelve, tavaszszal folytatja fejlődését, egyáltalában életét. Ezen ujabb észleletet vesd össze «Altalänos részv 48. 1. I. ORBITELARIAE. 6 I. KEREKHÄLÖSOK. RE Gern BPEIRONDAEF KRUNEOSZONORE SPEICHENWEBER. (ererodo — feszíteni ; a küllöfonalak fesziteseröl.) SUBFAM. I. ALcsarán. EPEIRINA E. KERESZTESPÓKOK. KREUZSPINNEN. GEN. 1. NEm. ARGIOPE. Dur. (Apreory — mythologiai név. ) Syn. 1825. Sav. et Aup. «Description de l’Egypte» II ed. XXIII. Vide : THORELL «On Europ. Spid.» p. 49 et 51. Díszes külsejű, nagy pókok. Az előtest mellresze kikerekitve-lelapitott; a fejresz kicsiny. A vegtest tarajos vagy hengerdeded-hossztojäsdad. A fonök a hasfele toltak, úgy, hogy a vegtest vége felettök tetemesen kiáll. Az alsó szemsor a homlok élén úgyszintén a hátsó oldalszem is; a hátsó sornak két középső szeme a fej búbján kissé hátratolva, minek folytán a hátsó szemsor erősen behajló. Az alsó sor szemei egymásközött egyforma távolságra állanak, a hátsó sor közép szemei az oldalszemektől kétszer akkora távolságra esnek mint a mekkora a távolság a két középső szem között. A hímek a nőstényekhez képest igen kicsinyek és karcsúk kevésbbé diszesek,hásrészök sohasem tarajos. E szép pókok buja növényzetű, árnyékos, kissé nyirkos helyeken szövik nagy terjedelmű, függőleges kerek hálóikat. E hálók rendesen a teresetöl kifutó s a szélekig nyúló, kígyózó szalagot viselnek, mely ren- desen lefelé hatol. Áttelelő petéiket igen mesterséges, csuporalakú burokba szöve, a növények törzsén, közel a földhöz erősítik meg. Juliusban ivarérettek, petéiket szeptember vége felé rakják le, mire elpusztúlnak. Hazánkban két faj él. spec. 1. Faj. ARGIOPE LOBATA. (Parre.) TARAJOS ARGIOPEPÖK. GELAPPTE ARGIOPE. (IX. tábla 192 ?, 193 d", term. nagys.) (lobus — karaj, taraj, taréj, pld. a kakasé; a 9 végtestén lévő esücskökre vonatkozik) Syn. 1772. Aranea lobata PALLAS. «Spice. zool.» I, fasc. 9. Vide : THoRELL «hemarks» p. 520. ? Törzsenek felülete feherlö- atlaszfenyü, majdnem ezustös; a vegtest oldalai négy-négy esucsökkel. A vegtest szelessegenel kevéssel hosszabb, lelapıtott; mindket oldalán vizszintesen fekvő négy csücsökkel, melyek közül az első a legkisebb, a két közbelső a legnagyobb, valamennyi húsos; együttesen a kakastaréjra emlékeztetnek. A testtörzs felületét finom, ezüstszínű, fénylő szörözet boritja. A lábak világos földön sötéten és sűrűn gyűrűzöttek. A lábak aránya 1, 4, 2, 3. Világos színezet. A fejmellen a fej beigtatásától kezdődve két oldalt egy-egy barnás sáv, mely a nyelecske táján egy harántos öv által egyesül. A végtest csücskei közül a második, harmadik és negyedik az elöszelen fekete. A mellvért közepe világos; szélei széles, barnás, néha szakadozott szegélylyel. A has sötétbarna, mind a két oldalán két vagy három világosabb folttal ; közbül —- a fónók előtt — egy ilynemű pettyel. A szájrészek és végtagok sárgások, az utóbbiak sötétbarnán karikázottak. A tapogatók sárgások, egyszinüek. Az oldalszem-pärok esueskösen kiemelkedő közös domborodaäson állanak. Az alsó sor közepszemei kissé kiemelkedök, a hátulsó sorei megfekvök. A zár szeles, erősen kiemelkedő keretet alkotva, széles, felálló, kurtakampös nyujtvänynyal védett. Mertekek : $ Törzs ........ 1794, Tlabpazeree >» I. ORBITELARIAE. 7 I. KEREKHÄLÖSOK. + Vegteste hengerded, kissé lelapitott; lábai egyszinüen barnás särgasok ; a fejmell ugyanilyen színű. Hasa szennyesbarna, kétoldalt egy-egy keskeny, sárgás sávval díszítve. A mellvért közepe élénk-sár ga. A tapogató nyele sárga : nemzőszerve kis pikkely alatt egy csavart, bütykös gyűjtőt mutat, melyből az illető oldal felé fogószerűen két köröm áll ki; az előrefelé álló köröm (embolus) csavarodó és hosszabb. Mertekek:s Aulorassen 2 1 Dlabpanerrz22.2119:509 E szép pók lelhelyei: Buda környéke (Zugliget); a eh oldalon ritkább ; a Rákos bujább növényzetű helyein találtam magam, Pável es Anker ; Nógrádmegye (ismeretlen pont). Nagy, szép hálóját bokros he- lyek árnyékos szélein s a magas fűben szövi. Junius végén ivarérett ; szeptemberben lerakja petéit, mire elpusztul. spec. 2 Faj. ARGIOPE BRÜNNICHII. (Scor.) BRÜNNICH ARGIOPE-PÖKJA. erünstens A. (Brünnich, mult századbeli természetbarát tiszteletére így nevezve.) Syn. 1772. Aranea Brünnichii SCOPOLI «Observ. Zool.» in Annal. V. Hist. Nat. p. 125. Vide : THORELL «Remarks» p. 518. ? Fejmelle fehér, selyemfényű; végteste sárga, fehér és fekete, sűrűn álló harántcsikokkal. Végteste szélességénél hosszabb, hossztojásdad, kevéssé hengeres, símaszélű. Fejmelle selyme- sen fénylő fehér, tömött szőrezettel borított. Az első lábpár czombja majdnem végig egyszínűen barna, a többi íz világos földön sötéten gyűrűzött. A lábak aránya 1, 2, 4, 3. A fejmell rendesen egyszínű, ritkán oldalsávok némi nyomaival. A végtest felül fehér, sárga és fekete harantesikokkal tarkalt, elöszelen kissé szögletes s e szögletektöl oldalt, egy finom fekete vonással, mely a has felé elmosódik. Az első harantesik fehér, széles, a következő fekete és nem éri az oldalakat, az erre kö- vetkező harmadik fehér, a negyedik fekete és a has sötét színébe átnúyló, az ötödik sárgás, néha élénk sárga a hatodik fekete es a hát közepén kétszer kígyózó ; a fehér és fekete csik igy váltakozva húszig is terjed ; a kigyózó esikon alóli fekete csikok néha párosan összefolynak s csak oldalt válnak el, hol azután a közök ren- desen élénk sárgák (var. transalpina C. Koch). A mellvert közepe ékalakra világos fehér, szélei sötétek. A has sötétbarna, kétfelől széles, sárga oldalszalaggal díszített, a szalagok a felső fonószemölespár magassá- gát elérik s a fonó szemölcsök táján kissé egyenetlenek. A két sáv között néha négy pár finom sárga pontocska. A szájrészek egyszinűek, sárgásbarnásak, vagy barnásak. A tapogatók egyszínűek, sárgásbarnásak; a lábak sárgás földön sötét, sűrű karikázattal, az első lábpár czombja sötét csak közel a vége felé egy világos kari- kával ékesített. Az oldalszem párok csücskösen, erősen kiemelkedő közös domborodáson állanak ; az alsó sor közep- szemei közös dudorodáson erősen kiállók ugy hogy köztök és az oldalszemek között mély nyereg támad, a hátsó középszempár megfekvő. A zár egy széles, szélességénél hosszabb, lefekvő, végén elmetszett, felgyűrt szélű, belűl csatornás lemezzel védve. j Mertekek: ? Törzs....... 20 m, TDlabpause2 2.222925 Termekenyites előtt a nőstények sokkal kisebbek, a vegtest szinezete csak kezdetleges, úgy a lábaké is. A ivarérettség első idejében a ? hossza csak 11—127v,, 7 Aránylag igen kicsiny. Végteste hosszhengerded, felül márványozott, alul a nöstenyehez hasonló színezetű. Előteste és lábai egyszinüen barnássárgák, az előbbi selymesfenyü fehér szörözettel borított. A ta- pogatók sárgás nyellel ; a nemzöresz: kis pikkely alól kidagadó tojásdad, síma gyűjtövel, melyből az illető oldal felé fogószerűen egymásfelé álló körömpár kinyúlik, az előrefelé álló köröm (embolus) csatornás, kissé csavart, egyszerű és hosszabb a hátsónál. Mertekek : d Torze....:. 59 Napa I. ORBITELARIAE. 8 I. KEREKHÄLÖSOK. Juliusban ivarérett, szeptember végén es október elején bekövetkezik a peték lerakása, a mikor is a 9 pók teljes nagyságát és szinezetet megnyerte. A magas, terebélyes növények alján az állat kikeresi a helyet, hol nehány kereszteződő fonalat húz, erre szövi a tojó-leplet, a melyre a petéket (6—800) letojja, beszövi, felül és alul sűrű gyapottal betakarja s az egészre egy rendes esuporalaku, fedett burkot sző, mely perga- mentszerű és sárgás, néhány barnás hosszcsikkal ékesített. Hálója nagy, rendes kerekháló, a tércsétől lefelé két küllőfonal között kígyózó szalaggal, melynek kígyózása a küllők elágazásához képest, kifelé nagyobbo- dik. A hálók rendesen buja növényzetű nedves árkok szélein és kissé dűlten állanak; az állat többnyire a tércsén tartózkodik s külön rejteket nem sző, hanem a háló alatt valamely növényszáron foglal állást, itt védelmet keres úgy a veszedelemben mint a nap heve ellen is. Leginkább estvefelé működnek. Az ifjú nem- zedék áprilisban kél ki. Ismerem : Kolozsvárról, löversenyter; Szamosfalváról, sóstó környéke, Nagy-Szebenből (Sill V.) Nagy-Várad (Muz. gy. Mocsáry), Pest (katonai temető Muz. (Gy. Pável) ; Doroszlóról és Budáról (B. M. An- kertől) ; fajrokonával az Arg. lobataval együtt a délkeleti részeket jellemző alakok közé számíttatik. GEN. 2. NEM. EPEIRA. (WALCKENAER.) 2 , A IE (ererouw — vide : Epeiroidae.) 1805. WALCKENAER «Tabl. d’Aran.» p. 53. Vide : THORELL «On Europ. Spid.» p. 49, 53. Zömök testalkat. A fejmell meglehetősen domború, fejeresze aranylagos, néha meglehetősen nagy ; mellrésze kiszélesedő-kerekded, a nyelecske felett szívszerűen bemélyedő. A végtest nagy, alakra nézve változó, majd szivalaku-vallas, majd közel háromszegletes, majd vällesücskös*, majd kerek és lelapuló vagy hossztojásdad. Kisebb nagyobb mértékben a fejmell hátsó részét is fedi. A szem három csoportba osztva ; a középcsoport, négy szeme trapezbe vagy négyszögbe állítva, az oldalszemek párosan s távolabb a középszemcsoporttól, mint ennek szemei egymástól. A csoportok külön külön párnaszerű dudorodásokon elhelyezve. A lábak aránya 1, 2, 4, 3 vagy 1, 4, 2, 3; a lábak aránylag vaskosak, járásra kevésbbé, szövésre ellenben kitünően alkalmasak. A bordáskörmök fogai 9—11, az első fog erős, kampós, a többiek fölé messze kinyúló ; a samjaköröm 2 - 3 tompa fogacscsal ; a fogas serték mindég jelen vannak. Faunánk legnagyobb alakjai e nembe tartoznak ( ? ); a hímek rendszerint kicsinyek, sok fajnál a második lábpár szárának kivastagodása által tűnnek ki; fejmellrészök igen fejlett. A fonók a végtest végén és kissé lefelé irányzottan állanak, végökön csévések. Az egész test egyszerű, ritkás szörözettel borított, ritkán tömötten, megfekvően szőrös. A lábak fedezete szörökböl, sertékből és tompa tüskékből áll s a szövőkörmök táján a legtömöttebb. Kerekháló szövök; tavaszi-nyári és őszi alakok; petéiket sűrű szövetbe burkolva, áttelelik. Prédá- jukat vagy a háló középtércséjén vagy egy közeli rejtekhelyen, melyhez a hálónak egy vezérfonala vezet, lesik; mindég fejjel lefelé csüngenek s lábaikat a testhez illesztik. Veszedelem perezeiben a hálóról levetik magokat, s egy szálon függve maradnak, melyen a veszedelem multával ismét a hálóra kapaszkodnak ; megérintésre is a földre vetik magokat, s egy darab ideig testhez vont lábakkal akár mint halva, mozdu- latlanúl maradnak addig, míg a veszedelem elvonúl. A legtöbb alak alkonyatkor van teljes működésben. Az e nemhez tartozó alakok tudományos és népies értelemben egyaránt typikusok. Szervezetileg, biologiailag s a műösztön tekintetében leginkább megalkotják a pók fogalmat. A vizet s a földalatti, teljesen sötét üregeket kivéve mindenütt — helyen közön a viszonyokhoz képest oly tömegesen élnek, hogy okvet- lenül föl kell tűnmiök. A víz színe fölé hajló növényzeten épen úgy föltaláljuk hálóikat, mint a havasokon, ott, a hol a törpefenyő öve rég megszűnt s az állat hálójával a sziklára van utasítva. " E vällesücskök nagyon hasonlítanak a párnák csücskeihez, I. ORBITELARIAE, 9 I. KEREKHÄLÖSOK. sprc. 1. ras. EPEIRA GROSSA. C. K. ÓRIÁS KERESZTESPÖK. RIESEN KREUZSPINNE. (grosse — durva, vaskos, az alak nagyságára, főleg a ?-nél vonatkozik.) Syn. 1845. E. grossa C. KocH «Die Arachniden» XI, p. 84. Vide : THORELL «Remarks» p. 5, 6. 9 Cserbarna, särgabarnän lángolt és rajzolt ; a magyar Fauna legnagyobb pökja. Fejmelle szélesen szívalakú fejresze elől eszrevehetöleg szűkülő ; a vegtest elején két eseesszerüen ki- és felálló kúp ; hasfelen semmi rajz. A fejmell barnásvörös, a mellresz szélei szélesen besötetitve ; a mellvert közepe elmosódva világosabb. A vegtest elején, középen egy A alakú világos rajz, melynek szárai a vallkupok ala kanyarodnak; a vegtest ezimere sötétbarna és enyésző, mintegy lángoló, — keskeny, világosabb harántvonásokkal ätszelt, — szélei esipkesek (ezikezak), élesen ki és beszögellök. A has sötetbarna, enyésző haräntsävokkal diszitve, melyek rezsutosan az oldalak fele tartanak. Lábai világos barnasvörösek, sötét bamavörös gyürüzettel; a czombok különösen feltunök : tövüknél keskeny, végökön igen széles karikával ekesitettek s e karikák sötét szinezete mintegy elmetszve válik el a ezombközep világos szinezetetöl. A szemállást IV. t. 69, a mutatja. A zár aránylag kevéssé kiemelkedő; kétoldalt félgömbszerű és fényes dudorokat mutat, melyek közé a hosszú, igen durván haránt-rovátkolt fedőlemez korsófülként cs megfekszik, a lemez vége elkerekitett, kanalasan kivájt. Mertekek::Norzeun en sets etet See See 18:22 m), ebből feine een te » A vegtest szélessége terhes állapotban ...... 17 » MACASSÁGA Ka Serena are ee nee ee 17, » es ebben az állapotban a esucskök kevésbbé kiallök. THabparser Sean seen 0 » ga A nősténynél kisebb, rajzra nézve vele egészen azonos ; hätesücskei hegyesen kiallök. A második lábpár szára kevéssé kivastagodott, végén, a belső szélen, egy erős és több gyengébb tuske; ugyan e lábpár csipője tövén egy erős, egyenesen álló, alul vastag tüske ; az első lábpár czombja végén egy kurta, tompa, kissé kampósan görbült dudorodás. A szemesoportok magas dudorodásokon állnak. A tapogató kurta, térdén két felálló, aránylag kurta serte ; oldalt és befelé fordított pikkelye keskeny, alóla a nemzöresz dioszeruen és roppant vastagságra kidagad ; az embolus vegkörme igen hosszú, hegyes s hajlásával a gyüjtöre lelapul. Csak egy hímet ismerek, tudtom szerint a jelen leirás az első. Mertekek: av Törzs...... 12 4, ebből Fejmell .... 65 » TMlabparı.. sét SA A nőstény színezete változik. Az alapszín néha feketebarna, a rajzok szürkék s a A alakú jegy enyésző vagy egészen hiányzik ; a végtest hätezimerenek csipkés szegélyzete azonban mindég megmarad. E nagy pók leginkább az erdőt és a cserjéseket, ritkábban a diszkertek bokrait lakja, hol erős nagy hálóját a nyiläsokra alkalmazza. Pärzäsät nem ismerem : ivarérett állapotát a nyár derekán éri el. Ismerem az erdélyi részekből : Kolozsvárról (Bükk), Bonezhida (Bänffy-park), Szäsz-Vesszös (gróf Degenfeld erdeje); magyar részekből: S.-A.Ujhelyről (Kopasz töve), Pécsvidéke (Muz. gy. Frivaldszky), Buda (B. M. Ankertől kitünő szepségű typikus példányok). HERMAN OTTÓ : MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN : UNGARNS SPINNEN-FAUNA III 4 I. ORBITELARIAE. 10 I. KEREKHÁLÓSOK. sPEc. 2. ras. EPEIRA CIRCE. Sav. er Aun. BUVOS K. ZAUBER-KREUZSPINNE. (Ciree=myth. alak, Helios leánya, veszélyes bűvölő ; a háló veszélyére ez6loz.) Syn. 1825. (?) Epeira Circe. SAVIGNY ET AUDUIN «Deser. de l’Egypte.» 9 Deres kinézésű, sűrű, megfekvö szörözettel borítva, mely alól a rajzok, kisebb nagyobb mértékben elmosódva, tünnek elő. A második lábpár esipöje láthatólag fejlettebb a többinél. A vegtest eleje módosan esüeskös-vällas. Úgy alakra mint színezetre nézve az Epeira angulata és grossa közé esik. Sárgásbarna deresfehér vagy sárgás szőrrel borított. Fejmelle igen fejlett, széles; a fejrész élesen elválasztott és határozottan kiemelkedő előre kissé szűkülő, és úgy mint a mellrész megfekvő szörözettel borítva. A hätgödör, mély, harántúl benyomott, a közte és a nyelecske közötti tér szőrtelen síma, barnas- sárga. A mellvért közbűl világos, szélein szélesen barnasárga, szőrös. A rágók tövüknél világosak, szörösek, lefelé mindinkább barnulók, vegökön sötét piros-barnák és szörtelenek. A esipökarmok sötétek. Az állkapcsok és az alajk szeleiken világosak, tövukön barnák. A három első lábpár ezombja, tövén, alig észrevehető barna, szakadozott karikával, végén ellenben széles a ezomb 1/s részét borító vörösbarna karikával diszitve; a negyedik lábpáré a közepén is egy nagyobb, a ezombot majdnem körülfogö barna folttal. A végtest ezimere a határozottabb rajzúaknál csipkézve határolt, sárgás- barna; oldalszegélye világosabb s a sötétebb szörrel elegyes barna oldalak felé szintén csipkésen határolt. A has vörösbarna, a fonók és a zár között egy világos, határozott, nagy foltpárral. A tapogatók vég ize felső felén vörösbarna, a többi íz ily színű keskeny karikák által elválasztva. A szem megfelel az Ep. grossaénak; a középcsoport lankásan dagadó párnán és kétszernél is távolabbra áll az oldalszemekből mint a mekkora a távolság az alsó sor középszemei között. A zár kissé esöszertien emelkedik ; fedő lemeze durván-harántránczolt, hosszú (2—3"/n) gyenge és cs formára hajlott, a végén kanálszerűen kivájt. Mértékek: $ Törzs... .-. . . 20-2 "y, ebből fejmell ya) IL TETÉSE ao goa 34 » a Meglehetősen zömök termetű, nem aránytalanúl hosszú lábú. Fejmelle fejlett, a fejrész keskeny és határozatlanúl elválasztott ; a szemcsoportok magas dudorokon. A szörözet kevéssé tömött, néha épen ritkás és felálló, deres. A vegtest igen módosan ecsüecskös-vállas, szennyes fahejszinü, egészen elmosódott, határozatlan rajzmaradvanyokkal. A lábak szinezete a nőstényéhez hasonló, kevésbbé határozott ; az első es második lábpár czombján, alúl, két sorban félig barna, félig sárga sertetuskek állanak. A második lábpár szára igen kivastagodott, a kivastagodáson legalább három sor tüskével; a kivastagodás testfelőli élén álló tüskesor külső végén egy kirívóan nagyobb tüske. A kurta tüskék barnák, erősek, a hosszabb tüskék karcsúk, tövükön barnák, hegyökön sárgás fehérek. Ugyan e lábpár csipője tövén egy igen erős, kúpalakúan, egye- nesen felálló tövis; az első lábpár csipője végén egy kissé kampósan hajló, tompa fog. A tapogató kurta nyelű, terdızeken két felálló serte, pikkelye aránylag keskeny, befelé- oldalt fordított, belőle a szerfelett nagy, diószerű nemzőszerv dagadozik, melynek gyűjtője világos gyantasárga, csavaros ; embolusa megfekvő, egy csonka rákollóhoz hasonló és egy hosszú, éles, kissé hajlott tövissel fegyverzett. Mertekek: g Törzs....... 14 m, ebből Temes 27) Mlabparer a2 A Eletmödjat bővebben nem ismerem. Előfordúlt eddig az Alduna vidékén, hol Ogradena és a Veterani- barlang között meredező sziklákon szöve nagy hálóját; Mehádiáról (Muz. gy. Frivaldszky), «Bäanat» megje- löléssel a bécsi cs. muzeumban, végre Kolozsvárt az erdélyi muzeum gyüjtemenyeben. I. ÖRBITELARTAE. 14 I. KEREKHÄLÖSOK. spec. 3. Faj. EPEIRA ANGULATA. (Cr.) VÄLLAS K. scHULTER K. (angulatus — szögletes, vonatkozással a vegtest esücskeire.) Syn. 1757. Araneus angulatus CLERCK «Aran. Suec.» p. 22. Vide : THORELL «Remarks» p. 3. ? Nagy alak, kétcsücskös végtest; feketebarna vagy szürkés fekete; a végtest elején egy fehér középrajz. Lábai sárgásbarnák sötétbarnán karikázottak. Fejmelle laposan domború, a fejrész oldalai egyen- közűek (paralleli) ; a végtest elején kétoldalt egy-egy csecsforma csücsök (mely vállas kinézést ad az alaknak ; innen a magyar elnevezés). A színezet változékony : Typus: A végtest elején és közepén egy széles, hátrafelé két ágra oszló, kurta, fehér vagy sárgás- fehér folt, mindjárt alatta egy hasonló színű, X alakú jegy; fekete barna vagy barnasárga alapszinezet mellett a lábak enyésző sötét gyűrűzettel bírnak. 1. változat : Szürkés alapszínezet ; a végtesten csak a felső, kétágú folt van meg. 2. változat : Feketés ; a felső folt hiányzik, az X forma alsó helyett egy közel háromszögletes kis fehér foltocska (Ep. pineterum €. Koch «Die Arachniden» fie. 894. et 895). 53. változat : Barnäsfekete a felső és az X forma folt enyeszök, alig kivehetők. A fejmell rendesen vörösbarna, a mellrész oldalai szegélyszerűen besötetitve; a mellvért oldalain sötét barna-fekete, közepén világos barnássárga ; a has sötét barna-fekete, az Epeiridáknál gyakori ( ) forma világos rajz helyett 2 néha 4, sőt ritkán 6 fehéres vagy sárgás páros-folt ; ha kettőnél több van : akkor az alsó pár a szemölesök mellett kétoldalt foglal helyet. A végtest hätezimere legtöbbször kivehető és szélesen ekalaku, hegyével a fonókig lenyomul, oldalai kigyózva elhatároltak. Az alapszínezet rendesen kásásan vagy porosan világosabb színnel elegyített. Az alsó szemsor középszemei a homlok alsó szélétől nem állanak távolabbra mint a hátsó sor középszemeitől, az utóbbiak valamivel kisebbek és közelebb állanak egymáshoz mint az előbbiek. Az oldal- szempárok igen közel állanak egymáshoz, de nem érintkeznek ; az alsó sor oldalszeme a középcsoport alsó szemeitöl kétszernél is nagyobb távolságra áll mint a mekkora a távolság a középcsoport alsó szemei között; az alsó szemsor egyenes. A rágók sötét vörösbarnák, rövidek, hengerdedek, a csipőkarom hasonló színű, erős ; a becsapó rés szélén több fog között egy kirívóan erős tűnik ki. Az állkapcsok kerekdedek, alap- juknál sötétbarnák, élök felé világosak. A zár kétoldalt egy-egy hosszúkás dudorodást mutat; e dudorodások között a vaskos, hosszú fedő- lemez vastag, kétfelé fényesen dudorodó alapból cs formára hajlik ; vége felé kissé csatornás. Mertekek : 2 (ivarerett) Törzs............ 16 =, ebböl N KKN KEN te ÖR SE erhes)Ellorz se LO leDből feyjmells na ae erteke N Vh IBTabpanke ee: ee ZA a Szinezetre nézve többnyire a 3-ik változatnak megfelelő ; fejmelle rendkívül fejlett, a vegtestnel rendesen nagyobb; a második lábpár szára kivastagodott, belső élén egy sor előre álló hosszú, erős tüske, e sor felett két sor apróbb tüske, ugyan e lábpáron a csipő tövén egy rövid, erős tövis. Az oldalszemek csecsformán kíálló emelkedésre helyezve. A tapogató kurta térdízékén két hosszú sertével; a nemzőrész bunkószerűen és roppantúl kivastagodó : a befelé oldalt fordított keskeny pikkelyből egy kettős esavarodasu tányéralakú gyűjtő dagad ki, melyre a karforma embolus megfekszik, az embolus vége, egy rák csonka olló- jához hasonló, a nagy körme hajlott és éles-hegyes. Mertekek: & Törzs............ 11° ebböl fejmellis yek érése vena a (OKOZ B TAÁDDÁN 2 2. ae a » I. ORBITELARIAE. 42) I. KEREKHÄLÖSÖK. A vállas Keresztes legnagyobb pökalakjaink közé tartozik, erdőkben és diszkertekben gyakori ; roppant merészen alkalmazott, erős és terjedelmes hálókat szó; fonalzata oly erős, hogy a könnyebbszerű kalapot lesepri az ember fejéről; rejtet nem sző, hanem az ágak könyökeiben vagy a palankok csúcsos fedele alatt foglal helyet, hová hálójának erős vezerfonala is vezet. Ifju nemzedéke aprilis vége felé jelenik meg; juliusban ivarérett; úgy látszik azonban, hogy évenkint csak egy nemzedéke van. A párzást nem ismerem. Találtam az erdélyi részekben: Kolozsvárt (Muzeum-kert), Balánbányán (Csikszék), Hosszutelken, Nagy-Szebenben (Bergleiter gyűjtemény) ; magyar részekben: Diós-Győrött (fürdő), Alsó-Hámor (vasgyár, Lustavölgy, Köhät, Hosszúbérez), S.-A.-Ujhely (Kopasz töve), Buda vidéke (Muz. gy. Pável), Ungvár (Muz. gy. Vidra Ferd). spec. 4. Faj. EPEIRA DROMADARIA * Warer. TEVE K. DROMEDAR K. (dromas-camelus — kettös-püpos teve ; a végtest kettős púpjára vonatkozik). Syn. 1802. H. Dromedaria WALCKENAER «Faun.: Paris» II, p. 191. y 1 Vide : THORELL «Remarks» p. 21 ? Kisebb alak, háromszögletesnek látszó végtesttel, melynek vállai éles szögletüek, de csak kevéssé csücskösen s inkább oldalt kiállók. A fejmell meglehetősen domború, a mellrész kevéssé kiszélesedő, mindkettő vöröses barna, a fejrész valamivel világosabb ; a mellvért egyszínű sötétbarna. A lábak vékonyak elmosódó sötétebb gyűrűzettel. A végtest sarkai megfekvők, majdnem háromélűek, élesszögűek; élük még feltűnőbbé tétetik egy világos haräntvonal által, mely esücsökröl esüesökre futva a végtest elejét mintegy metszi s a középen könnyedén behajlik. A végtest alapszíne fahéj-, vagy sárgásfehér színű, a ezimeren végig finom metszésű harántsávokkal díszített. A. ezimer legtöbbnyire határozatlan, elmosodó, nem ritkán azonban sötétbarna, ékalakú, hegyével közel a fonókig lehatoló, alapján egy benyomúló, széles de gyorsan enyésző sáv által kettéosztva, és az olda- lak felé szabálytalanúl meghatárolva. A végtest eleje (a esüeskök előtti rész) íves, közepén gyakran egy lefelé 2— 3 ágra oszló világos, vesszöszerü rajzocskával díszített. A lábak gyengék, sárgavöröses földön homályo- san inkább pettyegetve mint gyűrűzve. A has közepén sötétesbarna az oldalak felé világosodó ; a () forma világos rajznak ritkán és csak nyomai láthatók. A közepszemesoport jól kiemelkedő, széles alapból induló párnaszerű dudorodason áll, az oldalsze- mek közös dudora csak kevéssé kiemelkedő. A zár hornyolt szélű, meglehetősen kiemelkedő keretet mutat, melyre a kurta, széles, szélein fel- gyűrt és a végén szabatosan elkerekített fedőlemez szorosan megfekszik. Mértékek: £ Törzs..... 877, ebből Fejmell..... 3» 3 Igen kicsiny, karcsú, hosszú lábú, de alakra nézve a nöstenynek megfelelő ; mindig sötétebb színű ; végtestén leginkább a esüesökröl csücsökre futó világos harántvonal s a vesszöszerü közép rajz látszik; a czímer és harántsávjai néha határozatlanok, sokszor bársonyfekete ezikkelyek által elválasztva, élesek. A has sötétbarna. Az első lábpár esipöje elején egy erős, kurta tüske ; a negyedik par czombja tövén egy kurta, erős tuske. A tapogató rövid, térdízékén két felálló sertevel, pikkelye, befelé és oldalt fordítva, keskeny, alóla a nemzőrész erősen kidagad ; a gyüjtőből egy sötétbarna, lapiezkas, széles lemez áll ki, mely elmetszett végén kétszer kivágott úgy, hogy felülről tekintve 3 tompa fogat mutat. A második lábpár szára kevéssé kivastago- dott, belső oldalán két sor tüskével fegyverzett. Mértékek : av Törzs ....... 55 mm, ebből Hejmelle- ee. 2: * Rendesen sdromedarian iratott, helyesen javította Fickert «Verz. des europ. Arten der Arach.» Genus Epeira; in Abh. der Naturf. Ges. in Görlitz XV. 1874. Lásd Thorell «Verz. Süd russ. Spinnen». S. Petersburg 1875 p. 15, sub. 1). I. ORBITELARIAE. 18 I. KEREKHÄLÖSOR. E csinos kis állat, mely junius elején, néha már május végén is ivarérett, a buja füvet, réteken álló egyes bokrokat s az erdők széleit kedveli ; hálóját mindég közel a földhöz fesziti fel ; rendesen csak növény- szárakon foglal állást, néha néhány fűszálat is összehüz és selejtesen összeszövi, hogy az így előteremtett ernyő alatt megvonulhasson. Párzását nem láttam. Gyakori. Ismerem az erdélyi részekből : Kolozsvárról (Szénafüvek), Mezö-Zahröl, ( Bottavölgy), Szász Vesszös- ről ; magyar részekből: Apatinból (Galagonyás), Palánkáról (Gája Mandra), Illok környékéről, Pancsováról (wojloviezi erdő), Orsova (Allion hegy töve), Mragonya völgy (Ogradena és a Veterani barlang között a Dunaszorosba nyilik), Baziasröl, Rakamazról, Tokajról (Kopasz tető), Nagy-Várad (Muz. gy. Mocsáry), Pécs vidékéről (Muz. gy. Frivaldszky), Buda vidéke (Muz. gy. Pável), Pest körül (Muz. gy. Frivaldszky), Mehadia (Muz. gy. Frivaldszky), Dabas (Muz. gy. Metelka Ferencz), Buda (Csillagvölgy Pável). SPEC. 5. FAJ. EPEIRA ARBUSTORUM. C. K. CSERJE K. srravcH-x. (arbustum-eserje, faültetveny ; a tartózkodásról). Syn. 1837. Epeira arbustorum C. Koch «Uibers. d. Ar. Syst.» I, p. 3. Vide: THORELL «Remarks» p. 19—21 et 458. ? Kisebb alak, vegteste előrészén kiálló vallesüueskök. Fejmelle barna ; vesteste poros-barna, benne a czimer sötétebb néhány zöldessárga harant-ıvvonallal, elől egy ilyszínű középfolttal; lábai sárgásfehérek fekete gyűrűzettel. A zár egy kurta, kiszélesedett, oldalain sötetszinü kiemelkedést képez, mely felett egy finom, tom- pahegyű, hátra felé hajló fedőlemez áll. Mérték: törzs ....... 6142—7 my, 7 Végteste kicsiny, majdnem ekalaku, vállesucskei aprók, már inkább csak szögletek ; a színezet és rajz a ? hez hasonló, de sötétebb és finomabb ; a második lábpár ezombja végén vastagodott, tüskés. A tapogatón a nemző-rész kidagad ; a gyujtöböl semmi lemez sem áll ki. Menteketonzer ee ala LADA Szeben környékéről elösorolja Sırı. Victor Epeira bicornis Walck. elnevezése alatt; a példányokat azonban nem láttam. spec. 6. Faj. EPEIRA DIADEMATA. (Cr.) KORONÁS K. GEKRÖNTE K. N . [73 .r r (deadrga — korona, vonatkozik a koronaszerüen kiálló szemesoportra.) Syn. 1757. Araneus diadematus CLERCK «Ar. Suec.» p. 26. Vile: THoRELL «Remarks» p. 8. ? A vegtest felületén eseppalaku fehér foltokböl alakitott kereszt. A fejmell hosszukas-szivalaku, laposan domborodó ; fejeresze határozottan elválasztott, kissé kiemel- kedő ; a hätgödör megvan s haránt, hosszukäsan bemelyedö, a labpärok felé baräzdäsan kisugárzó. Vegteste hossztojasdad, végén kissé esucsosodö, elől enyeszve csúcsos, mintegy vállas. Lábai világos földön sötéten gyűrűzöttek. Sárgásbarna; néha rozsdásbarna, néha fekete-barnásba átmenő alapszinezettel. A fejmellen egy sötét középsáv, mely a hátgödörből indúlva villásan oszlik és ágait a közép és oldal szemcsoportok felé bocsátja. Az oldalszemektől egy széles, sötét sáv indúl, mely a fejmell oldalait szegélyezve, a nyelecske felett nem egyesül. A végtest, felül, háromszögletes czímert visel, mely csúcsával a fonókig nyomúl, kétoldalt egy többszörösen kigyózó vonal által szegélyeztetik; a czímer közepében, a test hossztengelyének megfelelve, egy sor részint hosszúkás, részint cseppalakú, jól sorakozott, sárgás vagy fehér folt és petty, melyhez a végtest I. ORBITELARIAE. 14 I. KEREKHÁLÓSOK. elején két nagyobb oldalfolt csatlakozik s megalkotja az e fajt különösen jellemző keresztet ; oldalai barnások bordaszerűen résüntösen előre és a ezimer szegélyefelé törekvő sötétebb vonalakkal. A has közepén rendesen egy sötét tércse, melyet két | |] alakú élénk sárgás vonal szegélyez. A mellvért egyszerűen sötétbarnás, A test ritkán álló, egyszerű szörözettel fedett, rajzai, jelesen a vegtest keresztje, a felbörök alatt elterülő ikrás zsírrétegtől erednek. - A szemesoportok párnaszerű dudorodasokon elhelyezve; a közép csoport felső párja közelebb áll egymáshoz, mint az alsó szempár hozzá és egymás között. Az alsó oldalszemek észrevehetőleg nagyobbak a hátsóknál. A rágók a test alapszínének megfelelő színezetűek, a csipőköröm táján sötétedők (infuscatae), a esıpököröm vörösbarna, kissé áttetsző. Az állkapcsok tövükön sötétebbek, szeleiken világosodók. Terhes állapotban a végtest nagyon felpuffad, mogyoróalakot ölt. A zár kiemelkedő szélű, láthatólag két félkörű félből áll, e két fél felett egy fel és lehajtható, keskeny, a zár szélén túl és a fonókfelé messze kinyúló, harantränezolt, végén kissé felhajló fedőlemez, melynek hossza meghaladja az 1 "/métert. iIMértékekt mo Morzser ee 15—18 ”%,, ebből feinellee sera: 6— 7» 7 A him színezete anöstenyenek megfelelő, alakja kisebb, karcsú ; fejmelle oly széles vagy valamivel szélesebb mint a vegtest; a hosszú lábak közül a második lábpár szárának felső vége láthatólag kivastagodott; e kivastagodás testfelőli élén egy sor erős tüskével fegyverzett. A tapogató nyele rövid; térdízékén felfelé ágaskodó két hosszú, erős serte áll; nemzőszerve befelé és oldalt fordított kis pikkely alatt nagy, karforma embolusa kurta, szuronyszerűen hajlott erős körömbe végződő, a gyüjtő laposan domború alóla, és oldalt- kifelé egy fehéres, lapiczkás, széles lemez kinyúlik, mely végén feketésen szegélyezett. Mértékek : Törzs............ 8-9 m ebböl Bejmellisu 22 Arte: E leirás a faj typikus alakjait illeti. Szinre nézve a változatosság szerfelett nagy. Néha az egész állat apa I) szőke s a kereszt is e színbe enyésző, úgyszintén a lábak gyűrűzete és a fejmell sávjai is elmosódnak (varietas E. peleg CLERCK) ; máskor szürkésen fekete alapszinezetü, máskor ismét feketebarna igen kirívó és megszaporított fehér pettyekkel (E. stellata C. Koch) s e változatok felismerése mindig az ivarszerv azonos- ságán fordul meg. A Koronás Keresztespók mindenütt elterjedett faj, mely a havasok fenyő, söt törpefenyő öve felett is épen úgy mint háztájakon, keritéseken bokros helyeken, erdőben stb. lelhető, sokszor nappal, a verőfényen is lesben áll nagy kerekhálója tércséjén ; rendszerint azonban kedvelője az árnyéknak. A házak táján szereti a fáskamrákat, az ólak mögötti közöket, mindennémű nyitott ablakokat hálóival bevonni; a kertek sövenyein bokrain mindenütt ott van; nevezetesen őszkor feltünő, a midőn a terhesség folytán nagyra nőtt végteste feltünővé teszi. Bokrok között lakásúl néha harangmödra szövi össze a leveleket, legtöbbnyire azonban beéri valami alkalmas zuggal is, sokszor éppen csak a növény szárán foglal helyet s tartja a vezérfonalat, melyet a hálótól vont, hogy a megrezzenésekről tudomást szerezhessen. Július vége felé már akadnak ivarérett példányok s megkezdődik a párzás, mely lényegében megfelel az életmódról szóló szakaszban leirotthoz, csak az állás más, a mennyiben az ivarok hasfelökkel egymásfelé fordúlnak a hím azonban alantabban áll, úgy hogy feje a nőstény zárjának magasságát éri. A nőstény októberben rakja le petéit, melyeket ereszek alá, a fák hónaljában félgömbalaku sűrű szövetbe burkol, a melyben áttelelnek. A peték száma 1000—1600. Az ifjú nemzedék csak nyár kezdetén lesz ész- revehetővé. Elterjedésének részletezését mellőzve csak a nevezetesebb körülményekkel járó helyiségeket kivánom megemlíteni. Észleltem Köszeg városában egy kiszáradt kútban mintegy 3 ölnyi mélységben ; a Krivánon (Kárpát) még mintegy 6000 láb magasságban is jelenkezett, hol is az óriási görgetegek szikla tömbjei között szőtte hálóját ; Erdélyben a Nagy Hagymáson (esiki havasok) mintegy 5000 láb magasságig és a Csofronka kő (ugyanott) magános szirtesuesa alatt is, mely 4000 lábnál magasabbra hág, találtatott ; egy szép, róka- vörös színváltozat igen gyakori a Kárpát tövén (Csorba mellett) elvonuló ingovány-övön (Prönyiszka), mely a magyar Araneák, jelesen Epeiridáknak előttem ismert leggazdagabb lelhelye. I. ORBITELARIAE. 15 I. KEREKHÁLÓSOK. A keresztespök az az alak, a mely a legtöbb vizsgálat tárgyaul szolgált, boneztanilag legtöbbször tárgyaltatott. Aristoteles vizsgálatának e faj szolgált alapul; az ókor symbolicájában nagy szerepet játszott, mély szerep maradványa a mai ügynevezett «szerenesepok» is; a középkor babonás hitében gyakran talál- kozhatni a szerencsepókkal; ama beteges állapot is, mely némely egyéneknél jelentkezve, az étvágyat rendkivűli dolgokra ingerli, leginkább a keresztespókot választja ; igy Lalanderől és Schoppenhauer Johannáról legalább följegyeztetett, hogy a «köver» keresztespókot esemegeik közé számiták stb. spec. 8. Faj. EPEIRA MARMORFA. (Cr.) MÁRVÁNYOZOTT K. MARMORIRTE K. (maımorea — märvänytarka; a végtest színvegyületéről.) Syn. 1757. Araneus marmoreus + pyramidatus CLERCK. «Aran. Suec.» p. 29, 34. Vide : THORELL «Kemarks» p. 9, 10. ? Szinezetre és alakra nézve közel all az Epeira diadematahoz ; az előbbire nézve egyike a legvál- tozóbb fajoknak. A lábak világos sárgásfehérek, a czomb vége és a térd élénken vörösesek; a többi gyűrűzete a lábaknak barna. Hz legállhatatosb ismertető jele. A fejmell módosan fejlett, módosan domború, a fejrész láthatólag elválasztott, de nem kiemelkedő ; az egész barnássárga; a közepszemesoporttöl a hátgödörig egy finom, enyeszö, barna vonal fut; a szörözet gyenge és gyér ; a hátgödör harántfekvő mintegy erőszakosan benyomva, törött. A mellvért tiszta fekete, kissé fénylő, gyéren szörös. A has tiszta fekete, | | formán sárgás-fehéren befoglalva. Az állkapcsok világos barnássárgások, végükön bebarnitottak. Ezek valamennyi válfajnál közös jellegekként állanak. Válfaj: a — marmoreus ÜLERCK (Ar. suec. pl. 1 tab. 2.) Végteste barnás alapszínű, néha sárgás lehelettel, elején egy széles, rövid hosszfolt fehér, tőle két oldalt szabálytalan félholdszerű, hasonló színű foltok, ezek alatt kezdődik a hasonló szinű, szalagszerű, többször kigyózó szegélye a ezimernek, melyben a koronás keresztes keresztjéhez hasonló foltocskák foglalnak helyet. E fehérfoltos változat alapszíne átmegyen a sárgásba végre a zöldesbe és élénk világos zöldbe elmosódó foltokkal. Válfaj ? = babel CLERcK (Ar. Suec. pl. 1. t. 6) barnás alapszínezettel, valamennyi folt vöröses sárga. Válfaj 7, barna alapszinezettel, valamennyi folt gyönyörű sötét karminszinü. Válfaj < — pyramidatus CLERCK (Ar. Suee. pl. 1. t. 8) az egész vegtest felülete sárgás fehér vagy élénk világossárga, vagy zöldes lehelletű; a szemölcsök felett kezdődve egy ék, vagy nyelvalaku sötétbarna ezımer nyomul felfelé a hátsó ingödör-párig. (Epeira scalaris, Epeira pyramidata Auctorum.) E fő válfajok között számtalan és oly átmenet létezik, mely lehetségessé teszi egy olyszerű sornak az összeállítását, hogy a karminpontú válfajtól az = jegyűig, még pedig valamennyi itt elősoroltakon át a lassankénti átmenet kimutatható. Minél világosabb a válfaj, annál élénkebb a lábak gyürüzete: a ezomb majdnem alabastromfehér, vagy vajsárgás, felső gyűrűje úgy a térd is élénk sárga-vörös, a többi gyűrű sötétbarna. Az oldalszemek a közepsökböl kétszer akkora távolságra, a mekkora az alsó sor középszemeinek a távolsága egymás között. A zár kiemelkedve, kétoldalt fényes bütyköt alkot, a fedőlemez áttetsző barnasárga, harántrovát- kolt cs hajlásu, kivajas nelkuli, hosszának közepe táján láthatólag kivastagodott. Meértékeks sz e Torzse ee na: 147 ebből Tej els szet tree 6» Plaäbpaee rer AN) I. ORBITELARIAE. . 16 I. KEREKHÄLÖSOK. a Jelesen két szinvältozatot mutat, melynek elseje elmosódva mutatja az a valfajet, a másik teljesen megfelel az = válfajénak. A fejmell igen fejlett, jelesen mellrésze kiszélesedő, az egész sárgabarna. A végtest kicsiny. A lábak elmosódva gyűrűzöttek, a czomb vége és a térd jellemző gyűrűzete hiányzik. A második pár lábszára kivastagodott, belső oldalán három sor tüskevel, melyek közül a felső a leggyengébb es sargavörös, a más kettő erős, fekete tüskékből all; minden ezomb alsó oldalán 3—5 gyenge, vörösbarna sertetüske. A szemek magas párnákon elhelyezettek. A tapogató rövid nyelű, terdızeken két hosszú serte, pikkelye oldalt befelé fordított, keskeny, kicsiny, nemző szerve kidagadó, előlről tekintve egy hosszú, erős tövű, sarlószerűen hajlott éles-hegyes karom vehető észre. NMértékeksszs Törzs............ 65 ”%, ebböl feier en en I labpar ee een LÁSD Ő Ez epen oly szep mint szinvaltozatai ältal erdekes pökfaj eredetileg is ket, söt harom fajnak tekintetett, miglen THoRELL igen beható vizsgálatai (Remarks on Synonyms of eur. Spiders pag. 9—13) ki nem mutatták, hogy e változatok kétségtelenül egy fajhoz tartoznak. A faja dus növényzetű nedves helyeket, nevezetesen az ingovanyokat kedveli, hol nagy, függőle- gesen álló kerekhálóját leginkább bokrokra alkalmazza, közelében egy lefelé néző, jól kárpitozott cseszeszerű ernyővé szövi össze a leveleket vagy füveket. A párzás lefolyását nem ismerem. Legnevezetesebb lelhelye a Kárpát tövén, közel Csorba faluhoz a Prvnyiszka ingoványokon van, hol a sötét karmin díszszel ékeskedő példányokon kezdve, átmenetileg az e válfajig minden szin képviselve van. Itt találtam azt is, hogy ez az ug változatnak megfelelő him egy e változatú nősténynél tartózkodott s ıgy a változatok iránt még létezett némi kétségeket is végképen eloszlatta. A faj ivarérettsége julius végére esik. Ismerem még az erdélyi részekből az a válfajt : Kolozsvárról (setater Schuszter úr gyüjteménye), c válfaját ugyanonnan (Muzeumkert); Mező-Záhról; Bekas szoros (Entrekje, (Gyilkostó) ; Szaszvesszösröl, Bonyháról, Nagy-Szebenből (Bergleiter gyüjteménye); magyar részekből a Prvnyiszkón kivül: Orsováról (Allion töve), Alsó-Hámor (Borsodban, Kovácskő alja, Lustavölgy eleje), Lykauka (Liptó, a vár alatt), Ruttka (Trencsén), Lucsivnáról (Szepes) és Csepel szigetéről. A pesti nemz. muzeumban csak egy példány, Bécs környékéről, gyüjté DR. Kovács Gyuna. sPEc. 9. raj. EPEIRA QUADRATA. (Cr.) NÉGYES K. ovaDpRaT K. (guadrata — négyszögletes, de itt csak a végtest négy fehér foltjára vonatkozik.) Syn. 1757. Araneus quadratus CLERCK «Aran. Suec.» p. 27 Vide : THORELL «Kemarks» p. 13, 490. ? Nagy alak; kerek, kissé lelapitott vegtesttel; felül negyszögbe álló négy fehér folttal, mely szorosan a nagy ingödrök állásához alkalmazkodik. Terhes állapotban a végtest előre puffadozó úgy, hogy : fejmellnek közel ?/s részét fedi. A fejmell barnássárga, széles, laposan domború, szívalakú ; a fej, elől alig keskenyedő; a közép- szemesoporttöl a hätgödörig egy sötetbarnavörös, széles sáv vonul, kétoldalt tőle — úgy azonban, hogy a széleket nem éri — két hasonló színű sáv szegélyezi nevezetesen a mellreszt s az oldalszemekig hatolva mindinkább keskenyedik; a mellvért sötét vörösbarna, közepén néha egy kis, hosszúkás világos foltocska. A lábak vörösessärga földön barnán gyűrűzöttek. I. ORBITELARIAE. 107% I. KEREKHÄLÖSOK. A vegtest szine szerfelett változó s az almazöld szinen kezdve az élénksárgáig, ettől pedig a megy- szinvorósig minden képzelhető változat megvan. A sötétebb sargaszinüeknel, néha a zöldeknel is, a fehér foltok néha karminpirosan, flnoman szegélyzettek. A foltok közül csak az ingödrökhöz alkalmazkodó négy folt állandó, neha azonban, nevezetesen a halavanyzöld példányoknál, ez is alig vehető észre. E négy folton kivűl sokszor számos folt esillagszerüen tarkıtja az állatot ; a hol e foltok symmetriat mutatnak, ott ingödröcskék léteznek, néha azonban a symmetria 15 csak megközelítő. Néha a hosztengelybe eső apró foltokból álló sor is előfordul, mely a felső nagy foltpárral a koronás Keresztes keresztjehez hasonló idomot képez. A has nélkülözi a rajzot. A többire nézve az orismologiai rész, mely leginkább e fajra alapittatott, bő felvilágosítást nyujt. Mértékek: 2 Törzs (ivarerett)......... 145, De (terhesjnrs ae Oelezekboll tejmelleen ee ae eo 7 Aranylagigen kicsiny, karcsu, vörösessärga, egyszínű fejmellel, rendesen halavanysarga vegtesttel, rajta enyeszö négy folttal, melyből az ingödrök kirmak. A második lábpár szára kivastagodott, belső élén ket sor tüskével ; az-első lábpár szárai alul szintén két sor feltünű hosszúságú tüskével fegyverzettek. Mertekek: Gt Törzs.......... 9 "4, ebből fejmella. sza tsz Kcal A nőstény, terhes állapotban, legnagyobb pokjaink közé tartozik. A faj az aljakat keresi, különösen kedveli a sásos árkokat, buja növényzetű szakadásokat, ezeken kivül a bogáncsos helyeket. Hálója aránylag kis terjedelmű, de annál erősebb s nem tartozik a ritkaságok közé, hogy erős sáskák (Stetheophyma) vesztöket lelik benne. A pók, bogáncsfejek alatt, vagy összehuzott sáslevelek csúcsában, vagy egy-egy kiálló ágon — lefelé néző, csészeszerű, jól kárpitozott ernyőt készit, melyben, háttal a földfelé függve, megvonul. A lakás rendesen igen közel áll a hálóhoz. Júniusban már feltunik, júliusban vagy augusztusban ivarérett es szeptemberben néha októberben is a növények közé és közel a földhöz alkalmazza peteburkát, mely áttelel s 1000—1200 petét tartalmaz. Ismerem az erdélyi részekből: Kolozsvárról (lóversenytér gazdag szinvältozatban), Mező Zahröl, Parajdról, Tölgyesről, N.-Szebenből, Szász Vesszösröl, a Gyilkos tó környékéről (Csikszék), Nagy-Szebenből (Sill gyüjtemény) ; magyar részekből : Alsó Hámor (Vadkert), Lucsivna ( Dezsőkut), Veszprém környékéről ; Rákos Palotárol (Muz. gy. Pável.) spec. 10. Faj. EPEIRA CORNUTA. (Cr.) NÁDI K. rour K. (cornu — szarv, némileg találna a végtest rajzára; a nádi a tartózkodásról van véve.) Syn. 1757. Araneus cornutus CLERCK «Aran. Suec.» p. 39. Vide : THORELL «Remarks» p. 15. 2 A fejmell röviden szivalaku, a fej jól kiálló, a mellreszböl jól kiemelkedő. A vegtest tojásdad, nem vállas. A lábak csak az ızekek végén behomaälyositva (határozatlan gyürüzes). Az előtest sárgásbarna, egyszínű ; a mellvert sötét feketebarna. A vegtest felülete sárgásfehér, ritkán rózsaszin lehelettel, legtöbbnyire elesrajzu ezimerrel diszitve. A czimer fekete, finoman, fehéren pontozott, szeles-ekalaku, hegyével a fonókig, talpával, az az fölfelé, a második ingödörpárig er s itt kétfelé élesen, majdnem szarvszerűen kicsúcsosodó ; oldalt 4—5-ször kigyózva határolt; az ingödrök felől a közepébe egy fehéres-sárgás, vékony ék nyomul belé s a fonók felé tart, anélkül hogy ezeket elérné; ez éken keresztűl 3—4 finom fehér keresztvonás több mezőre osztja az egész ezimert. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III HERMAN OTTO: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. I. ORBITELARIAE. 18 I. KEREKHÄLÖSOK. A czimer felett, a vegtest elején, egy finoman pontozott, fekete, haromszögletes folt, két hajlott oldalfolt által mintegy () be foglalva. A has sötétbarna, a fonók es a zár között elenksärga | | alakú rajz. A végtagok ezombjai tövüktől közel hegyökig särgäsanfeherek, hegyükön barnásan homályosok, mely homályosodás felső élükön néha ékszerűen lenyomul. Szemállás mint az E. diadematánál. A zár kiemelkedő, duzzadozó, mintegy felgyürt szélű ; fedő lemeze nem eri a zárkeret szelét, igen vékony, harántránczolt, egyenes ; kétoldalt tőle két kurta, széles-karajos lemez áll. Mértékek: Törzs . . : .. . ... . 11 1277, ebből fejmell.. ec... & » 7 Színezete megfelel a nöstenyenek, avval a különbséggel, hogy a vegtesten a sárgásfehér szin kevésbbé uralkodik és inkább csak szegélyezi és osztja a leírt rajzokat. A második lábpár szára nincsen kidagadva. A tapogató nyele kurta ; a bunkósan kivastagodott terdızeken, felülről két hosszú s az ivarszervre hajló serte áll; ivarszervrésze az oldalt és befelé álló keskeny pikkelyből diöszerüen kidagad s dióhoz hasonló hornyolt gyűjtöt alkot; alulról egy sarlóalakú széles embolus meredez, melytől hüvelykujjforman egy rövidebb mellékköröm elválik. A nádi keresztes a buja növényzetű helyeket, leginkább azonban a nádasokat és környéköket lakja, hol rendesen kora tavasztól késő őszig több nemzedékben fordul elő (lásd az «Eletmöd» szakaszában és III. t. 67 id. a b); terjedelmes kerekhálója mellé mindig lakást is készít s e lakások változatossága roppantnak mondható. Majd sűrű nemezből álló gyűszűformára, majd ügyesen megtörött gyékény vagy sás szál törési könyökébe doboz formára alakítja, majd a nádbojtokat szövi öszsze zacskóformára, majd a vizapadas folytán a nádon fennakadt és kiszáradt vízilencséből szabadon függő harangot alkot ; leginkább alkonyatkor műkö- dik, hálóját 20, 25 perez alatt készíti el. Aprilisban és junius végén vagy julius elején párzik s ilyenkor a pár a nőstény lakásában együtt tartózkodik. Elterjedése nagy, de csak az alantas helyeket kedveli; bérezre nem hág, csak ott, a hol mocsáros helyek hegyek közé felnyomúlnak, de itt rendszerint nem megyen a lomberdő övén tulra; e szabály alól csak egy kivételt ismerek : a Gyilkostó nádját (Csik-Gyergyó), melyet fenyvesek környeznek. Találtatott eddig általam Erdélyben: Kolozsvárt, Szamosfalván, Mező-Zahon, Gyekében, D. Szt.- Mártonban ; Sill szerint Nagy-Szebenben ; Magyarország területén általam : Doroszlön (Bácsmegye), Zom- borban, Rácz-Militicsen, Bogojeván, Apatinban (a Dunaligetekben), Ujvideken (setah.), Zimonyban, Pancsov: körül, Bekes-Csaban, Szajol táján, Rakamaz mellett, Tokaj (a nagy csúcs tetején is), S.-A.-Ujhely (a «Kopa- szon» is), Veszprém körül, B.-Füreden (a Balaton nádja), Sz.-Fehérvár (sóstó) ; N.-Várad (Muz. gy. Moe äry), Pécs vidéke (Muz. gy. Pável), Pest vidéke (Muz. gy. Pável), Buda vidéke (Muz. gy. Pável). Legnevezetesebb lelhelye tagadhatatlanul a «Gyilkostö» vagy «Verestö» környéke Erdélyben, mely egy hegyomlás következ- tében — e század harmadik tizedében — keletkezve, ma már náddal is kerített, a nádi pókot is új keletű faunájához számítja. sPEC. 11. raj. EPEIRA PATAGIATA (Cr.) ÖVES K. GERANDETE K. (nazayetov — széles biborszegely a görög ruházaton ; némileg a vegtest rajzára talál.) Syn. 1757. Araneus patagiatus CLERCK «Aran. Suec.» p. 38. Vide: THORELL «Remarks» p. 16. ? Alakra egyezik, rajzban is hasonlít az Ep. cornutähoz, egészben azonban sötétebb színezetű ; nemzöreszei másképpen alkotvak ; a vegtest kerekdedebb és kissé lelapitott. A fejmell sötét vörösbarna s ilyen a mellvert is; a vegtesten a sötét vörösbarna szín az uralkodó ; ezimere az Ep. cornutäenak megf lelő, terese beosztása azonban legfeljebb két keresztvonäs által eszközöl- I. ORBITELARIAE. 19 I. KERÉKHÁLÓSOK. tetik; kigyózó szegelyvonalai szalagszerűek, világosak. A ezimer felett sötétbarna földön és egymás felett haránt fekve két világos sárgabarnás — — alakú, széles arabeszkszerű ágrajz. A végtest oldalai sárgabarnások, a has felől bordamódra benyuló széles, sötét ezikkelyek által esipkesen szakadozottak ; a has sötétbarna, a zár és fonók között ( ) alakú világossárga vonással. A lábak barnäsvörösek ; a ezombok végökön rendszerint sötét barnavörös gyűrűvel, néha ilyszinü, lefele elmosódó besötetitessel. A szemek középcsoportja gyantasárga, átlátszó. A zár kerete kidagadó, fedőlemeze vaskos, rövid, hirtelen felhajló, a végén elmetszett. Mertekek: ? Törzs .......... 8—9 Mn, ebből Tej el Ko ren » ga Alapszinezete vörösbarna, a nöstenyenek megfelelő ; vegtesten csak az oldalszegély es elején rendesen a közepén egy határozatlan N alakú világos rajz. A tapogatö nyele világos vöröses sárga ; duzzadt térdén két felálló, gyenge sertével; nemzőrésze oldalt és lefelé forditott kis pikkely alól vesealakra kidagadó, hornyolt gyüjtöt alkot, mely alól a két sötétfekete színű, kevéssé hajlott, erős, egyforma karombol álló embolus áll ki. Mertekek: a" Törzs ......... 5"5—6 my, ebből fejmmelszzp sets ee Szép, egészben véve világos cserszínű (a eserzesre használt kéreg színe), elmosódó rajzú válfaját a Bogojeva (Bácsmegye) melletti nagy tölgyesekből ismerem. E faj, mely az Ep. cornutával gyakran összetévesztetett, a bokros helyeket kedveli, ritkábban a fűbe is leszáll; hálója kisebbszerű, lakásúl beéri egy-egy összegyöngyölt levéllel, néha több levelet is összesző és zacskószerű sejtté alakítja. Úgy látszik, hogy tavaszi és nyári nemzedéke van. Párzását nem ismerem. Találtam Erdélyben: Kolozsvárt (Muzeumkert), Szász- Vesszősön ; Nagy-Szebenben a Sill és Berg- leiter-fele gyűjteményekben ; Magyarföldön: Bogojeván, Doroszlón (kertekben), Palánkán (Gája Mandra erdőrész), Pancsován (Wojloviezi erdő), Tokaj mellett (tölgyeken), Tokaj hegy («Kopasz» cserjése), Rakamaz (kincstári fiatal erdők), 8.-A.-Ujhely (fürdő sétahely), Lucsivnán (Szakmáry Donát parkja), Csorba mellett (Prvnyiszka), Liptó Sz.-Miklóson (Demanova völgy), Körmöczbányán (kertekben), Veszprém mellett; Nagy- Váradon (Muz. gy. Mocsáry), Pest vidéke (Muz. gy. Pável), Ugyanott (Muz. gy. Frivaldszky), Ungvár (Muz. gy. Vidra Ferdinánd), Balánbányán (Csikszek). spee. 12. raj. EPEIRA ALSINE. (Warer.) HÜSÖLŐ KERESZTESPÖR. scHATTEN K. (alsus —frissitő, hüsitö; alkalmasint a tartózkodásra vonatkozik.) Syn. 1802. Aranea alsine WALCKENAER. «Faune Par.» II, p. 193. Vide : THORELL «Remarks» p. 17. ? Közepes alak; az általános színezet élénken barnás sárga, néha vöröses lehelettel. Fejmelle világos barnás sárga rozsdavörös szegélylyel és közepvonallal; végteste olykor barnássárga, vagy halavány narancsszínű, hátfelén szerteágazó, finom, sötétebb erezettel befutva ; néha elmosódó világos pettyekkel, a melyek minden példánynál másképen csoportosúlnak, állhatatlanok. A lábizületek csak végeiken, halaványan gyűrűsök. gr I. ORBITELARIAE. 20 I. KEREKHÄLÖSOK. A zár egy haránt kiszélesedő szarunemü, sötét keret; a fedőlemez a kereten túl kiálló, durván rovátkos. ra 8 Mértékekt MOSZ s en ILÉJJaÁS o nro gá o aaa LEE) $ Kiválóan élénk sárga sok vörössel; élesebben kifejezett világos petytyekkel; az első két lábpár szára és läbvege barna. A tapogató harmadik ízűletén két hosszu, fölfelé álló serte ; a gyűjtön egy erős, hegyes, horogszerű embolus. j = sz Mértékekő Mörzer 2.2.0.2 00. ET Er a ő só goa ŰL Nagy-Szeben környékéről elősorolja Sıru Vreror, Epeira lutea C. Koch név alatt. Egy ? a kolozsvári muzeum kertből az ottani muzeum gyűjteményében. A A előttem ismeretlen ; leirta MENGE Il. c. p. 61. 62. 63. spEc. 13. rar. EPEIRA UMBRATICA. (Cr.) RÉS K. SPALTEN K. , fi . , . r . , 4 a. a, , r 2 a (umbra — árnyék ; umbratieus átvitt értelemben : visszavonúlt életű is ; talál a komor szinezetre s a tartózkodásra is. - 97 Syn. 1757. Araneus umbraticus CLERCK «Aran. Suec.» p. 3!. Vide: THORELL «Remarks» p. 14. ? Igen laposra nyomott alak ; a hat ingödrei mély benyomaäsuak, feltünök; az egész állat homá- lyosbarna alapszínezetű ; a végtest ezimere világosabb, néha épen világos, mindig kigyózó szegelylyel díszítve. A fejmell lapos-széles, fejerésze jól elválasztott, kissé kiemelkedő, széles, majdnem parallel oldalú ; a hátgö- dör haránt benyomású, meglehetősen hirtelenül és jól bemélyedő. Az egész testrész sötét vörösbarna, fehéres, gyéren álló szőrözettel borítva. A mellvért egyszínű, feketebarna. A rágók rövidek, láthatólag térdszerűen az állkapcsokra hajlók, sötét vörösbbrna színűek. Az állkapcsok és az alajk alapja sötét fekete barnák, széleik kissé világosodók. A lábak barnák, elmosódó sötét gyűrűzettel. A czombok tövükön csak a negyedik párnál kissé világosodók, egyébként barnák ; ugyane lábpárnál a gyűrűzet aránylag a leghatározottabb. A végtest tompatojäsdad, igen lapos (7 ”,, szélesség mellett pl.: csak 374, vastag); a sötét czímer már elején kezdődve, végig nyomúl; oldalt sárgásbarna, néha enyésző, ritkábban fehér, kigyózó, széles sze- gelylyel ekitve. A ezimerben hat ingödörpár tünik fel mélysége és sötétsége által (innen: sexpunctata Linné). A has feketebarna egy világos, sárgásfehér foltpárral. A fonók bevonva, úgy, hogy a végtest vége felettök kiáll. A szemesoportok jól kiálló dudorokra elhelyezettek. A zár lelapitott, fedölemeze kurta, a zár keretét alig meghaladva, tompa ; a vége kivájt. Mértékek : ? Törzs....... 12 un tejmellere KOTON TEÁDRÁT E 16 » 7 A him karcsú, lapos; fejmelle igen fejlett, valamivel élénkebb rajzú, lábai határozottan gyűrűzöttek, jelesen a III. és IV. lábpár ezombjai tövén sárgásfehér, végén szélesen barna. A többiekre nézve a nősténynyel egyező. A második lábpár szára nem dagadott. A tapogató kurta nyelű, terdizeke két felálló sertevel; pikkelye befelé, oldalt fordítva keskeny ; nemzőszerve diószerűen kidagadó ; alulról tekintve éleshegyű, szétágazó V forma villa látható. I Mértékek : d" Törzs...... .. 8— 8-5 m, ebből fejmell . . . . . 38 3» Tlabpamerzner 95 » I. ORBITELARIAF. 21 I. KERÉKHÁLÓSOK. Válfajai léteznek : a minden jellemző jegy mellett dohányszínűek ; 7 közel feketék, egészen enyésző rajzzal és ivarérett korban (4) alig 8 "V, nagyságúak. E faj a lakott helyek táját kedvelve néha meglehetős magasságban is kapható. Tartözkodik főleg a keritesek ezölöpemek repedéseiben, a zsindelyek alatt, falrésekben, rosszul illesztett keresztek könyökeiben stb, egyáltalában oly helyiségekben, a melyek alig késfoknyi nyilásúak ; a szabadban leginkább sziklarepedé- sekben és kérgek alatt. Nagy terjedelmű kerekhálójának vezérfonala a résbe vezet. Az állatok csak késő alkonyatkor jönnek ki a háló tércséjére, nappal soha sem láthatók. A párzást nem ismerem. Úgy látszik, hogy e fajnak tavaszi és őszi nemzedéke van. Ismerem : erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mező-Záhról, Gyekeböl, Parajdröl, Gyergyö Szt.-Mik- lösröl, Borszekröl, Ilváról, Hoszutelkeröl, Tordáról ; kis fekete válfaját Szäsz-Vesszösröl, hol a gf Degenfeld- féle szőlők karóinak szük repedeseiben tanyázott; magyar részekből: Doroszlöröl, Illokról, Pancsováról, Orsováról (Allionhegy csúcsa), Jeselniezaröl, Mehádiáról (Stana bogara, a Damoclet alatt, Ogradenáról, Ungvárról, Alsó-Hámorból, Miskolczról, Selmeczbányáról, Köszegről, Pécs vidékéről. (Muz. gy. Frivaldszky.) Ezeken kivül Nagy-Szebenből (Sill gyujt. «alter Berg» és a Bergleiter-fele gyűjteményből.) sPEc. 14. Faj. EPEIRA SCLOPETARIA. (Cr.) ERESZ K. TRAUFEN E. (selopetum — pisztoly; a hím tapogatójának alakjáról van véve. A magyar név a tartózkodásról ) Syn. 1757. Araneus sclopetartus ÜLERCK «Aran. Suee.n p. 43. Vide : THORELL «Remarks» p. 15 ? Kevéssé lelapított, az előbbi fajjal rokon alak élénkebb rajzokkkal, kevésbbé feltűnő hátgödrökkel ; nagyobb és nyulánkabb az Ep. umbraticanal. Alapszinezete vörösesbarna vagy szürkés fekete; valamennyi czomb legalább a tövén sárgás fehér ; a fejmellnek a felfekvő végtest által fedett része világos. A fejmell fejlett, fejeresze jól elválasztott, kissé domboru, széles, vörösbarna, a hátgödör mögött világos rozsdasárga; a szemek közepesoportjatöl a hátgödör felé gyakran egy sötét vonás fut; a mellrész szakadozva, egyenetlenül, sötéten szegélyezett ; a többi rész egy rozsdasárga, csillagszerű, világos rajzot alkot, mely jelesen a borszeszben lesz jól láthatóvá. A mellvért egyszínűen barna. A rágók erősek, kisé térdszerűen és befelé hajlottak, sötétszínűek, az állkapcsok és az alajk rozsda- barnák, világos szegélyzettel. A lábezombok tövüknél sárgásfehérek vagy rozsdasárgák, vegökön bebarnitottak. A III. és IV. lábpár gyűrűzete határozott, a többié elmosódó. A végtest szelestojasdad, majdnem körded (ellypticus), lenyomva domború (10 "4, szélességnél 6-5 "v,, vastag, elején egy 9 alakú barna rajz, mely sárgás-fehéren szegélyeztetik, s nyelével a ezimerbe lenyomúl : a nyel 2—3 világos keresztvonallal metszve. A czímer ékalakú, hegyével a fonókig lenyomúlva, talpával az első ingödörpärig hatol, hol kétfelé, majdnem szarvszerűen kikanyarodik, oldalról kıgyözva szegélyzett ; a szegély széles, szürkés fehér vagy sárgás. A has sötétbarna, enyésző határozatlan | | sárgás szegelylyel határolva. A fonók két oldalán négy elmosódó, sárgás foltocska mutatkozik. A szemek középcsoportja jól kiemelkedő. A zár alacsony, széles keretet alkotva, elől két sötét, hátul egy világosabb fénylő dudorodást mutat. A fedőlemez a két sötét dudor között indulva gyenge, egyenes, a hátsó dudornak csak kezdetét éri, tehát nem haladja meg a keret szélét. Mertekeke ra -Torzsy etet Al 1 Gyeellloo000a000 > » r — 18 m, ebből Tlabpauı gr E SANS too » 2 Karcsú, hosszuläabu ; élesebb rajzú, melyben különösen a világos színek határozottak. A fejresz választéka fekete szegélylyel, a mellrész oldalai hasonlóképpen, úgy, hogy a sötét szégély és a szélek között I. ORBITELARTAE. 292 1. KEREKHÁLÓSOK. világos szegély támad. Valamennyi ezomb alabástromszerűen áttetsző fehér, vége barna; a két hátulsó läbpäron e barna gyűrűzet igen keskeny. A tapogató kurta nyelű, terdizeken két felálló sertevel; pikkelye oldalt befelé fordított, keskeny; nemzöszerve diószerűen módosan kidagadó, alulról tekintve egy pisztoly- ravaszhoz hasonló és így kiálló lemezzel, mely a végén egy elkerekített lapos és egy hegyes kis fogba oszlik, IMértékektesüzlŐSZS ESÉS rer . 10—11 ®Y,, ebből napnal a dja a ör oré olaró "(4 » EJ S 20.0080) » Välfaja: ? Sötét barmafekete, a vegtest valamennyi rajza finom, fehér, éles szegelyzettel; a has fekete, határozott () forma világos szegelylyel. A lábak gyűrűzete igen sötét es igen határozott beosztású, (Araneus sericatus ÜLERCK «Ar. Suec.» pl 2. tab 1.) E pók jelesen a lakott helyek környékét szereti, gyakori ereszek alatt (innen magyar neve), a hidak karfáin, a padlások nyilásaiban, palánkokon stb. Nappal elrejtőzik s csak alkonyatkor keresi fel nagy hálóját, melytől egy vezérfonal jár a rejthez : ez utóbbi sarkokban van inkább mint tágas résekben ; rendesen pamutszerűen kárpitozott. Petéit ereszek alá egy csomóba rakja le, a petecsomóra fecskefészekszerűen alkal- mazott, rendkivül erős burkot sző. Kora tavasztól késő őszig mindig akadnak ivarérett példányai s áttelelő nemzedéke is van," mely tavaszszal mindjárt szaporításhoz lát s a melyből nyári nemzedék szár- mazván ez ismét szaporit; így a tavaszi nemzedék unokái jutnak áttelelésre, mely leginkább a házak nádfelében történik. Ismerem : magyar részekből: Doroszlóról (Márczius) Apatinból (Május), Zimonyból (kikötőhajó fedélzete), Pancsova (kikötőhajó fedelzete), Orsováról (Junius), Békés-Csabáról (Junius), Tokajból (Junius), Bodrog Keresztúrról, Alsó-Hámor (Julius), B.-Füredről (Szeptember), Köszegről (Szept.), ismét Doroszlóról (Junius— Julius), Nagy-Väradröl (Muz. gy. Mocsáry), Budapest (Muz. gy. Frivaldszky), Ungvár vidéke (Vidra F.), Dabas (Metelka F.), Komjáti; Rózsahegy a Vág hídján kiválóan szép, sötét, finom rajzú val- tozat. Erdélyi részek : Nagy-Szeben, Kolozsár, Mező-Záh, Hosszútelke, Szász- Veszős. spec. 15. Faj. EPEIRA SOLLERS. Ware. UGYES K. GEWANDTE K. (sollers — ügyes, ravasz; itt arra az ügyességre látszik vonatkozni, a melylyel lakását készíti. Mimieri száraz kórókon.) Syn. 1541. E. sollers WALCKENAER. «Hist. Nat. des. Ins. Apt.» II, p. 197. Vide: THORELL «Remark» p. 18. ? Kis, zömök alak, kerekded vegtesttel, vékony lábakkal, igen mödosan fejlett fejmellel. Szürkésbarna. Fejmelle keskeny, egyszínű vörösbarna, fejerésze jól elválasztott, domború kissé. bozontosan szőrös; a hátgödör kicsiny, sekély. A mellvért barna, közepén néha elmosódva-világosodó. A rágók nyulánk tövűek, a becsapórés erős, egyenetlen fogacsokkal fegyverzett, színezetök vörösbarna ; az állkapcsok egyszintien vörösbarnák. ; A czombok vörösbarnák, végök felé elmosódva és alig észrevehetőleg sötétebbek, a többi íz elmosódó vörösbarna gyűrűzettel. A végtest kerekded, széles, csak a fonók felé kissé csúcsosodó ; szürkésbarna, a hát közepetáján sötétebb. A hát közepén egy hasítékszerű fekete hoszfolt, két oldalt szürkésfehér, kirívó szegélyzettel, e szegélytől keresztbe egy V ritkán két ág o. pár válik el s keresztet alkot, melynek nyele azonban nem ér a fonókig, teteje gyakran igen széles A szűrkésfehér foltba enyészik, mely a végtest elején áll; néha csak a fehér szegélyű fekete hasíték van meg ; néha csak a felső ägfolt látható. Az oldalak szürkések. A has sötét- barna, világos sárgásfehér, néha elmosódó | | szegélylyel. " Doroszlón a kincstári erdőmesteri lakóház folyosóján mindig áttelel. I. ORBITELARIAE. 23 I. KEREKHÄLÖSOK. A szemek a fej szörözete által borítottak, az oldalszemek a közepsökböl nem egészen kétszer akkora távolságra, a mekkora az alsó szemsor közép szemei közötti. A zár módosan kiemelkedő széles, fedője nem lemez, hanem tompa háromszógalakú karaj, elgyűrűdő, fényes szélekkel. Mertekek: 2 Törzs............. 8-9, ebböl tejel genen 4 » Tabpae ware] » 7 kicsiny, a nöstenyehez hasonló rajzú és színezetű; a két hátsó lábpár ezombja tövén hataro- zottan világosodó. A fejmell mödosan fejlett. A tapogató kurta nyelű, terdizeken két gyenge sertevel; a diószerűen kidagadó nemzőrész alsó feléből egy vaskos tövű, kurta, hajlott, a hajlásban tompán fogacsolt köröm meredez. Mertekek: ése Norzs 22.00. ... 46—5 feimellemneer une 99, » TWlabpanpes 2235 » Válfaj: 2 a vegtest kissé vállas, a vällakon szabálytalan felholdalaku () egymás felé forditott sötet-feketebarna folt; a második ingödörpärtöl le a fonókig egy széles, nyelvalaku, sötét-barnafekete ezimer, elmosódva fehéren szegélyezve. Ifjú nemzedék : ? särgäsvöröses, vagy viaszsärga, a végtest elején a alakú fehér folttal vagy X alakú fehér jegygyel. (Epeira dalmatica Doleschall.) E csinos állat tavaszkor és öszszel, nevezetesen száraz kórókon tartózkodik, hol az elálló ágak közé szövi hálóját, maga egy kiasszott rügy mellé lapúl, melyhez színezeténél-és alakjánál fogva igen hasonlít s így nehezen észrevehetővé lesz (azt hiszem erre czéloz WALCKENAER adta neve is). Párzását nem ismerem. Ismerem az erdélyi részekből: Kolozsvárról (Muzeum kert), Mező-Záhról; magyar részekből: Doroszlóról, Pécs vidéke (Muz. gy. Frivaldszky), Buda vidéke (Muz. gy. Pavel), Pest vidéke (Muz. gy. Pável), Orsova (Muz. gy. Frivaldszky) Ko játi, (Dr. Horváth Géza). A változatot és ıfju nemzedéket Szász- Vesszősről Erdélyben. spec. 16. Faj. EPEIRA AGALENA. (Warcx.) NYUGTALAN K. RÜHRIGE K. , (4 és 7041v7 = nyugtalan ; a magatartásról.) Syn. 1802. Aranea agalena WALCKENAER «Faun: Paris.» II, p. 197. Y g wi Vide : THORELL «Remarks» p. 23, 491. ? Kis alak. Fejmelle tojásdad, kissé szıvalaku ; vegteste tojásdad, szelessegenel alig hosszabb, elől a legszelesebb. A fejmell és a lábak vörösesbarnák, a fejrész valamivel világosabb. A lábak barna gyűrűzettel. Végteste a hátfelén sárgásfehér, elől két elkeritetten-haromszögü barna foltocskákkal, közbül egy ilyen szinű hosszúkás folttal ; a rajz egyáltalában az E. patagiata rajzahoz hasonlít. A zár egy szaruszerű kiemelkedés, két oldallemezzel; fedőlemeze kiválóan hosszú és durván keresztbe-rovátkos. Es E IMértékekes Tora ee aaz Ún Tläbpar er sat F Szinezet szerint hasonlit a nöstenyhez, de vegteste inkább csak barna foltokat mint rajzokat mutat. A tapogató harmadik izületén két hosszú serte; a gyűjtőből egy kétágú, hegyes embolus és egy tompavégű fog áll ki. IKÉAKA Keke or 4m Tlabpar: enere sera gene Ss» Nagy-Szeben vidékéről elösorolta Sill Victor Epeira agelena C. Koch név alatt. A példányokat nem láttam. I. ORBITELARIAE. 24 I. KEREKHÁLÓSOK. spec. 17. Faj. EPEIRA. VICTORIA. (THox.) VICTORIA K. VICTORIEN x. (victoria — gyözelem, de női név is.) Vide : THORELL «Romarks» .p. 24, 25, 551. ? A két első lábpár czombja felül bebarnitva, a vegtest hátán sárgás fehér, barnán pettyegetett földön egy tölgyfalevél alakú világos, viaszszerű rajz. A zár fedölemeze szelessegenel sokkal hosszabb, durván harántrovátkolt és hosszú, finom hegybe végződő. A törzs egészben nyulánk; különösen a végtest hossztojásdad, elől hátúl majdnem egyforma magasságu, elkerekitett végével a fonók felett kiálló. Világos barnássárga alapszínű. A fejmell szelessegenel sokkal hosszabb, sárgásbarna ; a fej jól elválasztva, fehér szörrel borított, mely szörözet a hátgödörnél kezdődik; a mellresz módosan és elkerekitve domború, a hátgödör mögött szőrtelen, szélein fehér szőrsávval szegélyezett ; a mellvért fekete, fehér szörözettel gyéren borítva, minden csipő előtt egy kis fehér üstökkel. A rágók kissé térdszerűen domborodók, a domborodáson, illetőleg tuvukon sárgások, egyébként sötet- barnák. Az állkapcsok és az alajk egyszínűen barnássárgák. Az I. és II. lábpár czombjának (femur) felülete bebarnitott, végén enyészve-gyűrűzött; a térd- iz elől elesen határolt sötét barna gyűrűvel; a szár közepén és végén hasonlóan, úgy szintén a lábvég második izéke (metatarsus) az utóbbihoz hasonló gyűrűzettel. A III-dik és IV-dik lábpár czombja egyszínű sárgabarna, végén határozottabb sötét gyűrűvel, a többi ízéke az I. és II. lábpáréhoz hasonló. A végtest szőrös sárga ; barna pettyegetett földön egy tolgylevel alaku, világos sárga, a végtest elején kezdődő, de a fonókat el nem érő ezimert visel, melynek közepén és hosszába rendezve két sor elmosódó, barna, finom petty látható. E ezimernek hat oldalkaraja közzül az első kettő hátúl alig eszrevehetöleg barnán szegélyzett, a többi belsejében barna, úgy, hogy a sárga szín a barnát szegélyezi. Oldalt e ezimertöl minden oldalon két sor szabálytalan alakú sárga folt, melyek közül a ezimerhez legközelebb álló a ezimer barna karajainak szegélyébe olvad. A feketebarna has közepén egy világos, sárgásfehér csik, mely a fonók előtt megszakad, úgy, hogy közvetetlenül a szemölesök előtt egy pettyet alkot; két oldalt e közepesiktöl | alakú, gyakran szaka- dozott, fehérsárga foglalat; az alsó fonópártól oldalt egy-egy nagyobb, a felső pártól oldalt egy-egy kisebb sárgafehér petty. A középső szemcsoport négy szeme deréknégyszögbe elhelyezve, az oldalszemektől kétszer akkora távolságra a mekkora a, középszemek közötti távolság. A zár gyantaszerűen áttetsző, sárga; fedő lemeze korsófül módra cc görbült. szelessegenel legalább negyszer hosszabb, harántúl és különösen a zárra néző oldalán durván rovátkolt, a végén gyorsan hegyesedve vékony csúcsba végződő; a legbiztosabb ismertető jegyet képezi. Mentekeke: Sa Torsten. 2... 13—15 "4, ebből fejmelllaens ers fene e z Ő > IMlabpare.ıserersrr0 20 » a Kisebb, karcsúbb, színezete a nöstenyevel azonos; az első és második lábpár felülete kevésbbé barnított; a második lábpár szára a vége felé vastagodott, e vastagodás belső oldalán több apróbb tüske közzül négy nagy tüske kiáll. A tapogató igen kurta, bunkója igen tetemes; a térdíz felül két szemölesszerű dudorral, vastag- ságánál nem hosszabb; a szárízék kurtább, kifelé és oldalt egy széles, vaskos, felülről tekintve bárdszerű, egyenlő szélességű tarajt bocsát ; a pikkely keskeny, oldalt és befelé fordított; nemzöszerve a belső oldalról és kissé alulról tekintve, egy, a pikkely csúcsa alól le- és kifelé kanyargó erős és hegyes, horogszerű nyujt- ványt mutat, melynek hajlásában még egy hegyes tövis látható, e nyujtványhoz, kívülről egy ívesen elvágott I. ORBITELARIAE. 25 I. KEREKHÄLÖSOK. széles és simaszelü lemez csatlakozik, e lemezhez kívülről ismét egy lemezszerü, keskenyebb, elkerekitett és kissé fogacsolt lemez alkalmazkodik. A külső oldalról tekintve egy kerek gyujtö látható s egyszersmind az is, hogy a szélesebb lemez külső sarka éles fogban végződik. iMértékek szesz ROTZS e ee ee 8-2 =, ebből fejmellee st tetek ők 35 ) INlabpar age tárta lolen I ee ee) TITELS er b2Tok Ismerem , erdélyi részekből: Kolozsvárról, Gyekeböl (a himet Schuszter Károly ur fedezte fel Kolozsvár környékén); magyar részekből: Budáról (B. M. Ankertől), ugyaninnen «Sashegy» (Muz. gy. Pável), Rákos Palotáról ( Pável). Ugy látszik, hogy ez a faj az aljakat, rokona — a következő faj ellenben a hegységet kedveli, spEc. 18. Faj. EPEIRA CEROPEGIA. (Warck.). VIASZOS K. wacHs«. (27908 — viasz, 27708 = fehér; a vegtest tölgylevélalakú rajza színére vonatkozik.) Syn. 1802. Aranea ceropegta WALCKENAER «Faune Paris» II, p. 199. Vide : THoRELL «Remarks» p. 24, 25, 551. ? Az I. es II. läbpar ezombja alul rövid-esikszerüen bebarnitva; a vegtest hátán, barna földön egy viaszszerüi, elején kétszer A szerűen elágazó sárgásfehér rajz ; a zár fedölemeze szélesen szivalaku, szelesse- génél alig hosszabb és hirtelenül árszerű csúcsban végződik. A fejmell vörösbarna szélességénél hosszabb, fejerésze jól elválasztott, fehér szörrel boritott, a szörözet a hátgödörből indul. A mellresznek a hátgödrön túli tere kopasz ; oldalai feherszörösek, néha igen finom, fehér szörszegelybe foglaltak. A mellvert vörösbarna, gyéren álló, hosszu, sötét szörökkel fedett. A rágók egyenletesen az állkapcsokra hajlók, egészen vörösbarnák. Az állkapcsok és az alajk egyszinűen vórósbarnák. Az első és II-dik lábpár ezombja különösen alúl egy csikszerű, vörösbarna folttal. A lábak szine es gyűrűzete egyébként az Ep. Victoriáéhoz hasonló. A végtest meglehetősen széles-hossztojásdad, hátúl alacsonyabb, a fonók felett elkerekitett és vala- mennyire kiálló. Czimere élénken sárgásfehér, viasz kinézésű, igen symmetricus és kirivó rajzzal, mely két egymás- felett álló széles, A alakú ágpárból és ezek alatt s hozzájok sorakozva három ( ) alaku, a fonökig le nem érő, fokozatosan kisebbedő foltpárokból áll. Az ágpárok közötti tér sötébarna földön sárgásfehéren, finoman pettyegetett ; szegélyzete az egész rajznak sötét feketebarna s e sötét szegély mind kétoldalt egy többször kigyózó sárgásfehér szalaggal szegélyeztetik. I A has fekete ; a közepén egy széles, sárgásfehér hosszcsikkal, kétoldalt egy szakadozott, enyésző, sárgás- fehér ( ) be foglalva. Az alsó fonöpär mellett egy szabálytalan alakú apró, sárgásfehér foltpár; a felső fonók mellett hasonlólag egy igen apró foltpár, a fonók felett, azokat mintegy körítve, egy finom sárgásfehér íves vonal. A középső szemcsoport derék negyszögbe elhelyezve, egyébkent az Ep. Victoriaéhoz hasonló. A zár fedölemeze sötétvörösbarna, szélesen szív vagy inkább hagymaalaku, durván szemeseszett és csúcsba végződő, lapos, e faj legjobb ismertető jele. IMertekeke sn Torzs rege: 11 »,, ebből TOMÉ ÉSZT Set etés ko ele eli 339 I labpar 0116! (elre jeltoW/elelleneiker:e a.a 45 HERMAN OTTÓ : MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III, HERMAN OTTO: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 4 I. ORBITELARIAE. 26 I. KEREKHÄLÖSOK. £ Kisebb, karcsúbb. Az első es második labpar ezombja alul es kissé oldalt-befele bebarnıtott, a harmadik läbpar ezombjan egy halavany syürüfolt. A vegtest igen sötét s a viaszrajz igen élesen kifejezett. A második läbpär szára, a végén erősödött s belső oldalán, több apróbb, tüske között, négy hoszú tüskével fegyverzett. A tapogató igen rövid, terdize vastagságánál nem hosszabb, felületén két szemölesesel, melyeken egy-egy hosszú, erős serte ágaskodik; szára igen rövid, külső oldalán egy bárdszerű karajt bocsát, mely a végén szélesebb mint a tövén ; a pikkely keskeny, befelé-oldalt fordított ; nemzőszerve igen kidagadó ; a belső oldalról, s kissé alulról tekintve a pikkely csúcsa alól le és kissé kifelé egy igen könnyedén (nem horogszerűen) hajlott, tompán hegyes, egyenlő vastagságú, karcsú nyujtvany indul, melyhez kivülről egy igen széles, síma, és egyenes szélű lemez csatlakozik, e lemez külsö sarka fogszerűen végződik. (A nyujtvány alakja legbiz- tosabban különbözteti meg e faj hímét az E. Victoria Th. himtöl). IMértékek ete OTZS s etetett áés es 7:5 mi, ebből ijroka zak een eltel) TSlabparag ore sara IA TI N energie > lad TE see 82 » Havasi alak, mely leginkább a fenyöövben fekvő tisztások bujabb növényzetű helyein a fuveken szövi szép kerekhálóját. Ismerem, erdélyi részekből: a Hargitaröl (Mezőhavas 4000 labig), Gyergyó-Szent- Miklós környé- keröl es Balánbányáról (Gyumölesenes) ; magyar részekben csupán csak Csorba mellett «Prvnyiszka» ingo- ványokban találtam. spec. 19. Faj. EPEIRA ADIANTA. (Wazcx.). KOKÉNY K. SLEHDORN K. ( döteyros — meg nem nedvesített, a melyet nedvesség nem érhet ; lehet hogy a tartózkodásra vonatkozik). Syn. 1802. Aranea adianta WALCKENAER «Faun. Paris» II, p. 199. Vide: THORELL «Remarks» p. 23. ? Az Ep. ceropegiaera emlékeztető vestest-rajzzal, a hason azonban semmi közepesik ; a fejmell közepén egy finom sötét hosszvonal, mely a szemeket nem éri el. A zár fedölemeze felálló, széles, kurtakam- pós, elől elkerekített és felgyűrt finom szélű. A megelőzőknél sokkal kisebb alak. A fejmell és függelékeinek alapszíne agyagsärga, az egésznek törzse mödosan fejlett, szélességénél hosszabb ; fejeresze szűkülő, határozatlanúl elválasztott, módosan domború, szörözete fehéres és igen gyér. A közepszemesoport mögött kezdődik egy finom, hasítékhoz hasonló barna vonás, mely a hátgödrön túl menve, nem éri a mellrész végét. A mellvért tiszta fekete, majdnem meztelen. A rágók egy kevéssé térdszerűen kihajlók, agyagsárgák s csak végükön keskenyen bebarnítottak. Az állkapcsok és az alajk sötét agyagszínűek, kevéssé világosodó szelekkel. A tapogatók, esipök egészen, a czombok tövüknel agyagsárgák, az utóbbiak az I és II lábpárnál, felül, hosszában és vegökön gyűrűszerűen bebarnitottak. A térdek és szárak vegeiken határozatlan, elmosódó barna gyűrűkkel, ilyen a bordáskörmök táján a láb vége is. A végtest kissé lelapıtott, meglehetős szélesen és kissé csúcsosan tojásdad, felül agyag- sárga földön biborbarnásan sűrűn pettyegetett, néha biborbarna alapszínű, közepén az Ep. ceropegiáéhoz ha- sonló fehér, kétszer A szerűen és háromszor () szerűen összetett rajzzal, mely a fonók felé mindinkább kes- kenyedik, itt néha lándzsás csúcsba összefoly. A has fekete, igen kiáltó sárgásfehér |] szegélylyel, melyben közepesik nincsen. A fonók mellett két oldalt elhelyezve két sárgásfehér foltpär. A közép szemcsoport négy szeme derék négyszögbe állítva az oldalszemektől nem egészen kétszer annyira, a mekkora a, távolság az alsó sor középszemei között, I. ORBITELARIAE. 27 I. KEREKHÁLÓSOK. A zár vörösbarna, elől elkerekített, széles, kurta és mindjárt tövétől kampósan görbülő lemezzel EN: Mörtekek: 9 Törzs.....:....: 7 ny, ebből fejmell ee ee 9.6 » Mabpanwesar. zztete ő 11:5 » d Karcsú, hosszulabu, szinezetben a nöstenynek megfelelő; néha azonban az oldalakba is fehér, ugy, hogy a jellemző hátrajz épen csak sötét-biborbarnán szegélyezve van. A lábak egyszínűen agyagsárgák és csak a térd, szár és lábvég ízének legvége keskenyen barnán gyűrűzött. A tapogató rövid szár ; terdizen két felálló, vöröses, hosszú sertével ; befele-oldaltforditott pikkelye keskeny, nemzőszerve dió szerűen kidagadó, a külső oldalról tekintve egy kurta, éles, csavart körmöt mutat. Mertekek : Torzs ... 2.0.2.0... 5—5-5 mm ebből tejmelley na ás an. nn: 36» Mlabparıa. were ee: Ile Valfa) g ?- A vegtest alapszine feljül sok fehérrel kevert, a hät fehér közeprajza elől keskenyen, hátrafelé mind szélesebben biborbarnän szegelyezve. E pókot eddig csak két lelhelyröl ismerem : Kolozsvárról, hol a szopori völgyben elöfordulö kökeny- bokrokon találtam. Augusztusban ivarérett. Egy-egy bokron 15—20 is tartózkodik s szép, nem nagy kerek- hálóikat az ágak között feszitik ki. Lakásukat csészeszerűen összeszött levelekből készítik. Nappal is teljes működésben vannak. Második lelhelye Mező-Záh Erdélyben, hol igen világos, elmosódó hátrajzú példá- nyokban fordul elő. spec. 20. raj. EPEIRA CUCURBITINA. (Cr.). TÖK K. KÜRBISS K. (cucurbita — tök ; a végtest alakjáról és színezetéről). Syn. 1757. Araneus eueurbitinus CLERCK «Ar. Suec.» p. 44. Vide: THoRELL «Remarks» p. 23. ? Tökzöld; säargasbarna elötesttel; a fonök felett egy rökavörös folt; a vegtest hätfelenek szélén, az ingödrökön kívűl, két oldalt négy-négy fekete pont. Kis zömök alak kis előtesttel és domború, tojásdad végtesttel. A fejmell sárgásbarna, egyszínű, módosan fejlett, jól elválasztott fejrészszel, mely a szemek táján kissé lecsapva-elkerekített. A mellvért sárgásbarna ; hasonló és egyszinüek a szájszervek és a lábak is. A végtest felűl élénken tökzöld, néha fehéres lehelettel, mi a színt még emeli. A kevésbbé kirívó ingödörökön kívül s tőlök kétoldalt sorakozva négy-négy sötét fekete pont, a fonók felett álló pár a legna- gyobb és legközelebb áll egymáshoz, a többi pontok között a távolság a végtest eleje felé mindinkább növe- kedik. A fonók felett a végtest kiálló és ezen a helyen rókavörös. A has zöld; színe valamivel szennyeseb, néha |) szerű világosabb foglalatra emlékeztető nyomok látszanak. A közepszemesoport hátsó két szeme nagyobb az alsónál és távolabb áll tőle mint egymástól, az oldalszemektől pedig kétszer annyira mint egymástól. A zár széles alapból emelkedik, fedőlemeze gyantaszerűen áttetsző, a zár keretét alig meghaladó hosszaságu, széles, > formára hirtelen hajlású ; vége elkerekitett. Gaga teles 2 Torzs 2... o orál 66 ő 6:5, ebből tejmelle er eteteges és 24 » Ilabpareenr se VÉGR F Sargaszöld; igen fejlett, sötét sárgabarna fejmellel, mely a végtestnél nagyobb; a IV lábpár ezombja alul, egyenes sorban álló 5—6 sertetüskevel. I. ORBITELARIAE. 28 I. KEREKHÄLÖSOK. A fejmellnek mellresze igen széles, az egész fejmell hosszával majdnem egyenlő ; az egész sötét sárgabarna, a mellrész finom barna szegélylyel. A végtest röviden tojásdad, színezetben halaványabb, egyéb- ként a nőstényének megfelelő. A lábak, jelesen az I. és II. pár, hosszúság mellett a ezomb és szár ízeikben láthatólag kivastago- dottak; az ízek végén barnán gyűrűzöttek. A tapogató rövid nyelű; térdizéke két felálló, hosszú, barna- vörös sertével ; pikkelye oldalt és befelé fordítva, keskeny ; nemzőrésze kidagadó, alúlról tekintve egy kicsiny, tompa foggal fegyverzett. Mertekek: & Wörzs.. ......... 4 m ebböl Hejmellernr ee Et, IE ca ee: . 64 » E csinos kis pók igen gyakori, leginkább tavaszi, magasabb helyeken nyári alak, mely a bokrokat, jelesen a nagy levelűeket kedveli, hol hálóját néha a levelek lapjára, ha az bemélyített, feszíti, a szár mellett pedig egy kis rejtet sző. Kertekben a Syringákat különösen kedveli. Kerekhálója szép, rendes, néha alig 4 9, átmérőjű. Vasúti vonatokon többször észleltem, hol is az ablakok sarkaiba (kivülről) alkalmazta kis hálóját s a vonat robogása közben is fogdosta a hálójába sodort szunyogokat. Az aljaktól kezdve még 3500—4000 láb magasságban is előfordul. Párzását nem ismerem. Ismerem erdélyi részekből : Kolozsvárról, Olähfenesröl, Mező-Záh, Hoszsutelke, Gyergyó Sz. Mik- lösröl, a Mezőhavasról (4000 lábig), Nagy Szebenből (Sill és Bergleiter gyüjtemény), Báznáról (Ugyanott) ; magyar részekből: Pancsováról (Kis Szlatina, wojloviezi erdő), Orsováról (Allion töve), Ogradena (Mragonya völgy), Báziásrol, Tokajról (Kopasz), S.-A.-Ujhelyről (Magos alja), Bükkhegység (Eger felett: Köhät), Csor- báról (Prvnyiszka), Nagy Váradról (Muz. gy. Mocsáry), Budavidéke (Muz. gy. Páve ), Ungvárról (Muz. gy. Vidra Ferd.). spec. 21. ras. EPEIRA ALPICA (1. K.) HAVASI K. ALPEN E. (Alpes = havas; a tartözkodäsröl.) Syn. 1869. E. alpiea L. Koch in «Zool. Mitth.» aus Tyrol XLIII, Vers. der deutsch. Naturforscher, Insbruck. p. 25 Vide: THORELL «Remarks» p. 547, 549. ? Világos tökzöld, barnás oldalakkal, barnás hassal, az utóbbin két par világos folt; a IV. labpar térd, szár és két vegize barnán gyűrűzött ; a végtest hátán, közel a fonók felett csak 2 pár fekete pont (a négy ingödrön kívül) ; a fonök feletti rókavörös folt szétfolyó. A fejmell és valamennyi függeléke agyagsárga; a fejrész szélesedő, jól elválasztott; az I., II., III. lábpárnál a szár láthatólag barnán gyűrűzött (a IV. lábpár lásd fennebb). A végtest szeles-tojasdad kissé lenyomott, oldalai bebarnítottak, ugy, hogy a hát élénk színe élesen határoltatik. A hát közepe rajzszerűen világosodó s e világosodás a négy íngödör körül és a hossztengelyben néha feltünő ; a végén egy szélességével fölfelé néző trapezbe rendezve, négy fekete pontocska áll. A has feketésbarna ; a zár és a fonók között két pár világos särgäszöldfolttal, melyek közzül a zár melletti pár néha összefoly. A közepszemesoport két hátsó szeme az alsónál láthatólag nagyobb és közelebb áll egymáshoz mint az alsó egymás között. A zár kevéssé kiemelkedő, fedő lemeze közel A, kissé esuesosodö, a végén könnyedén elkerekített s alig egy keveset felhajló. ! ni > \ Mertekek: 2 Torzs . 2.2... 188 ”/, ebből Blenmellesemn es) INabpaner árd ao o a AD E szép fajt eddig csak magyar részekből: Alsó Hámor (Borsod, Hollós fenyvese) ismerem, hol meglehetős terjedelmű hálóját a fenyvek alatti bokrokon és a fenyvek ágai között szövé. A nemz. muzeum- ban egy példány Tátra-Fuüredről, hol Frivaldszky János ur gyüjté. A hím ismeretlen. I. ORBITELARIAE. 29 I. KEREKHÁLÓSOK. SPEC. 22. Faj. EPEIRA ACALYPHA (Warcr.). RETI K. wiESEN K: (azalveys — fedetlen; a tartözkodäsröl.) Syn. 1802. Aranea acalypha WALCKENAER «Faun. Paris» II, p. 199 Vide: THoRELL «Remarks» p. 454. ? Sárgás zöld; vesteste oldalt bordaszerü fekete csíkokkal diszitve ; a fonók felől ||| szerű, kissé szakadozott fekete csíkok nyomúlnak a hátra ; kis alak, ívesen domború, tojásdad vegtesttel. A fejmell mödosan fejlett, fejerésze szűkülő, domború, a mellresz kerek, gödre hosszbenyomású, kissé barna, ugy, hogy a vörösessárga előtesten esiknak néz ki; a mell szélei finom, sötét szegélylyel ékesítve, mely az oldalszemek felé enyészik. A mellvért, alajk és az állkapcsok barnafeketék, a rágók vöröses sárgák. A tapogatók és lábak vöröses sárgák, az előbbiek végükön,"az utóbbiak a szárak és lábvégízek csúcsán bebarnítottak. A térd és ezombizek rozsdássárgák barna szörözettel és tüskékkel, mely utóbbiak fekete pettyekből indulnak. A végtest a fonóktól ívesen és magasra emelkedik, az oldalak felől kissé összenyomott. A has felől 3 folyva később villaszerűen elválva három fekete csík indul, melyek között a középső a leghosszabb, a 4 meglehetősen széles, szakadozott, fekete bordaszalag nyomúl a hát felé; a fonóktól eleintén össze- másik kettő épen a második ingödörpärig nyomul; e csíkok pontszerűen a végtest elejéig folytatódnak. A fekete csikok közötti tér mindenütt sárgazölden mintegy márványozott. A has fekete, kétfelől egy páros sárgás-fehér folttal, a fonók mellett mindkét oldalon két két sárgás- fehér petytyel díszítve. A középszemek csoportja közel derék négyszögbe helyezve; a hátsó pár fekete karikába foglalva, látszólag nagyobb ; az oldalszemek ugy elhelyezve, hogy a hátsók a hátsó középsőkkel egyenes sorba esnek. Az oldal és középszemek közötti távolság nagyobb a középszemek közöttinél. A zár hátra felé íves, kevéssé felvetett keretet alkot, melyben a rövid, széles, nyelvalaku, elől elkere kített fedő lemez ugy megfekszik, hogy a keret belső széleit éri. Mertekek: $ Törzs ....... 5—5-5 mm, ebből ATA Ves akol a ak EJ a par 3 7 Igen kicsiny, nyulánk lábú ; színezete megfelel a nöstenyenek. A tapogató kurta nyelű, térdízén egy felálló serte; oldalt befelé fordított pikkelye kicsiny, nem- zöszerve diószerűen kidagadó, alulról tekintve a végén egy csavart lemez, e mögött egy kurta, horogforma BElLaL nen átható: Mertekek d Törzs ....... 3%, ebből fejmeller ee Se I labpar SI. BIO. 45 a Válfaj 7: A végtest élénk sárga, a középső csik teljesen hiányzik, a másik két csik kissé szét ágazó, az ingödrökben comma, (,) szerűen megszakadott. A legcsinosabb kis keresztesek közé tartozik; közönséges, bujabb növényzetű helyeken, nevezetesen réteken (innen magyar neve) ; bokros helyeken is nagy számmal található. Meglepően nagy kerek hálóját a növények szirmaira alkalmazza, igen ritkán folyamodik rejtszö- véshez s legtöbbször beéri egy egy levél alsó lapjával. Egész nap mozgásban van s ugy látszik, hogy tavaszi és nyári nemzedéke van. A hímek májusban ivarérettek. Pärzäsät nem ismerem. Találtam eddig erdélyi részekben: Kolozsvár, Szasz-Vesszös, Korond, Balánbánya, Tölgyes, Mező- Zah, Gyeke, Szt.-László, Torda stb. retsegein, N.-Szeben (Sill); magyar részekben : Uj-Palánkán, Pancsován, Orsován, Ogradena (Mragonya völgy), Báziason, Tokajban, Tarczalon, Rakamazon, S. A. Ujhelyen, Alsó Hámorban (Borsod), Nagy-Váradon (Muz. gy. Mocsáry), Pécs vidéke (Muz. gy. Pável), Mehádián (Muz. gy. Frivaldszky), Buda (Sashegy, Muz. gy. Pável). I. ORBITELARIAE. 30 I. KEREKHÄLÖSOK. spec. 23. ras. EPEIRA DIODIA (Warcr.). AL-K. TRÜGENDE K. (drodeta — átmenés, elszükes; 9/od0ose — átmenet; a Meta nemhez való rokonságra látszik vonatkozni.) Syn. 1802. Aranea diodia WALCKENAER «Faun. Paris» II, p. 200 Vide: THORELL «Remarks» p. 455. ? Kis alak ; alakilag az Epeira diadematara emlekeztet; az előtest világos rozsdabarna; a vegtest feketebarna, hátán elől egy a elkerekitett sarkú fehér folttal, mely belsejében két — — forma, barna, finom vonalat mutat. Az állkapcsok szelessegöknel alig hosszabbak; a szemcsoport közelebb áll a Meta ! mint az Epeira neméhez. A fejmell kicsiny, fejerésze jól elválasztott, kisé nyujtott és domborodó; a mellrész kikerekítve domború ; a módos hatgödörböl a jól látható barázdák esillagszerüen oszolnak a csipők felé ; az egész rész rozsdasárga. A mellvért világos rozsdasárga, gyéren álló fekete szörözettel; a szäjreszek hasonló színűek ; széleiken alig észrevehetően bebarnítva. A tapogatók és a labezombok töve világos rozsdasárga; a tapogatók vegize egészen, a ezombok vége határozatlanul, elmosódva bebarnitott. A végtest elől magas, kisé vállas, a vége felé tojásdadra elkerekitett, sötét feketebarna ; elején egy € fehér folttal, melyben két — — vonás áll, ez alatt oldalfelöl fehéren kigyózva, és igen finoman szegélyzett bársonyfekete czímer, a ezimer felett még egy finom fehér \ ágrajz. A has fekete, oldalt ( ) szerűen, sárgásfehéren szegelyezve, e szegély a fonök felé kirivoan világos. Az alsó fonópár mellett rendesen egy fehér pettypár. A közepszemesoport derék négyszögbe elhelyezve, az oldalszemek kissé hátralépnek, nem érintkeznek egymással s csak kevéssel távolabb állanak a középszemektől mint ezek egymástól. A zár nem kiálló, fedő lemeze vézna, sárgás-fehér, meglehetős hosszú, pálczaforma-egyenes, a végén kissé résüntösen lekapva és bebarnitva. MS Mertekek ? Törzs ....... fejmell ...... 2.22: » my, ebből IE Éld s ov a 0 DÖ SF Ismeretlen. E szép fajt magyar részekben az Ogradena mellett a Dunaszorosba meredező Csukár mare szikla tövében juniusban találtam, hol bokrok árnyékában szöve hálóját. Erdélyből Kolozsvár környékéről meg van a Schuszter Károly gyűjteményében. GEN. 3. NEM. CGYRTOPHORA. (Sim.) (zuoTÓs — púp, Buckel; cEow — viselni, tragen. A vegtest tevepüpjära vonatkozik.) Syn. 1864. SIMON «Hist. nat. des Araig.» p. 355, ad partem. Vide : THORELL «On europ. Spid.» pag. 57. A vegtest egy hátrafelé tolt, tetemes, kúpalakú púpot visel. Az oldalszemek a közepsöktöl csak valamivel távolabbra esnek, mint az alsó sor közepszemei egymástól ; a hátsó szemsor határozottan kihajló ; az oldalszemek meglehetősen széjjelváltak. A fejmell keskeny, részeiben jól dombortiott. E nemnek nálunk csak egy képviselője van, mely sajátságos testalkata mellett, finom hálóinak olykor igen merész alkalmazása által tűnik ki. Fajrokonai déli alakok. ' Az oldalszemek nem épen érintkezők, a középsőktől csak kevéssel távolabb állva, mint ezek egymástól. I. ORBITELARIAE. 34 I. KEREKHÄLÖSOK. spec. 1. ras. CYRTOPHORA CONICA. (Parr.). KÜPOS KUÜLLÖPÖK. KONISCHE SPEICHENSPINNE. (conus—kúp; a vegtest magas püpjara ezeloz; a «küllö» a fehér läbezombokra s a hálóra is vonatkozik.) Syn. 1772. Aranea conica PALLAS «Spieil. zool.» I, 9. p. 48. Vide: THORELL «Remarks» p. 18. ? Sötét alapon tarka színű. A hät púpja széles alapból indulva magasra emelkedik es kissé hátrahajló. Valamennyi lábpár czombja-tövén alabastrom fehér és kissé áttetsző. Az alak kurta, zömök, aránylag kis fejmellel; a vegtest, a kúp táján mérve, szelessegenel magasabb magasságánál valamivel hosszabb. A fejmell igen módos fejlődésű, sötét vörösbarna; fejerésze jól elválasztott és jól kiemelkedő, a kerekded mellrésznél keskenyebb. A mellvert gyéren szörös, vörösbarna ; a rágók tövüktől domboruan, kissé térdszerűen kihajlók, vörösbarnák ; az állkapcsok és az alajk töve vörösbarnák, széleik szélesen rozsdasárgák. A tapogatók végíze fekete s csak tövén sárgás, az alapízek áttetszően sárgásfehérek. A czombok tövüktől egészen középen felüligalabastrom fehérek, végükön szélesen feketebarnan gyürüzve; a több iz igen sűrűn feketebarnán gyűrűzött. A végtest színezete változó ; felül többnyire feketebarna, a hát elején oldalt két terjedelmes, sárgás, nagy folt, mely elől összefoly; az összefolyás csúcsában (]) szerű világos fehéres jegy, melytől azután egy sokféleképen megszakadozott sárgás folt keresztszerűen índúlva, a púp csúcsa előtt hegyesen végződik, inkább hátrafelől mint oldalról, de mind a két felől, két-két csipkeszerű foltocska igyekezik a csúcsra, a fonóktól pedig a csúcsig egy sárgásfehér szalag vonúl mely egy-két keresztvonás által megszakíttatik. Az oldalak alja fahéjszín és sárga vegyületű. A has fekete, a fonók előtt egy harántfekvő nagy, sárgásfehér foltpárral. A szemcsoport (lásd II. 4 t. 70 a) mindkét sora kihajló, az alsó sor kihajlása tetemes. A közepeso- port négy szeme közűl az alsó pár távolabb áll egymástól mint a hátsó pár ; a két pár közötti távolság ismét nagyobb annál, a mely az alsó pár között létezik. Az oldalszemek egymás között jól elválasztottak s a hátsók annyira esnek a középcsoport hátsóitól, a mekkora távolság az alsó és hátsó középszemek között. A zár kidagadó, két harántfekvő gombszerű dudorodást mutat, melyek között a világos, gyantaszerű, vézna fedőlemez könnyedén lehajlik anélkül, hogy a gombok határát meghaladná. Mertekek: 3 Törzs a fejtől a fonókig . . . : . . . . 7 mm » DD püp csücsäig....9 » alte] mellee ee 9:2 » Néha egészen fahejszinü ; máskor barna oldalak mellett levelalaku fehéres rajzot visel a hátán, vagy barna hát mellett oldalaiban világos. 3 igen karcsú termetű ; lábai anöstenyehez hasonlók, az előtest élénk vörösbarna, a vegtest fehéres oldalakkal, felületén barnás; a púp módos és nyergesen válik ki a hátból; a végtest egészben kisebb az előtestnél. A lábbak nem feltűnően hosszúk. A tapogató sárga, pikkelye jól bemélyített, kerekded kanál alakú, barna, oldalt befelé fordított s belőle dagad a nemzőszerv, mely vastagságánál hosszabb s két barna, chitines, fénylő, hajlott lemez között sárgás hártyát mutat, az egyik lemez kissé kampósan hajolva tompa, a másik erős, kurta körömben végződik. E szép pók kertekben és az előhegységek bokros helyein nem ritka s tavaszi és őszi nemzedékkel dicsekedhetik. Hálója a legszebb kerekhálók közé tartozik, a mennyiben küllői és csigafonalai igen sűrűek és szabályosak; a mellett nem ritka, hogy e hálók keretfonalai 5—6 ölnyi távolságra álló fákat kötnek össze. A kertekben, nevezetesen a régibb babkarókat kedveli, hol azután nappal gyakran az elálló kérgek alá vonúl meg. Hálója után úgy is felismerhető, azáltal, hogy a háló tércséjétől lefelé egy sorba rakja es gön- győli be prédáját. Párzását nem ismerem. I. ORBITELARIAE. 82 I. KEREKHÄLÖSOK. Találtam eddig erdélyi reszekben: Kolozsvár (Muzeum kert), Szasz-Vesszös, Mezö-Zäh, Balanbanya es a Bekäs-szorosban ; Nagy-Szeben (Sill gyüjtemény) ; magyar részekben: Bogojcva (a puszta kóróin), Palánka (Trnováczi erdő), Orsován (Allion, Graezka völgy, Jeselnitza völgy) Mehadia (fehér kereszt tája), Mehadia-Damoclet (Mucsuronye legelő), Ogradena (Csukár szikla töve), Alsó-Hámor (Hollós fenyves, Coburg forrás, Lustavölgy), Pécs vidéke (Muz. gy. Pável), Buda vidéke (Muz. gy. Pável), Mehadia (Muz. gy. Fri- valdszky), Dabas (Muz. gy. Metelka Ferencz). GEN. 4. NEM. SIN (CSIKÓ) (Ityyo = földrajzi név.) Syn. 1836. C. KocH «Die Arachniden III, p. 42. Vide: THORELL «On europ. Spid.» p. 58. Hengerded vegtestü, kis alakok (törzs hossza legfeljebb 7:5 ”/,). A vegtest rendesen sötét szinű, világos hosszcsikokkal díszített, gyéren szőrös, puha bőrű és zsírfényű. Az oldalszemek majdnem érintkezők s az alsó sor közepsöitöl alig állanak távolabb mint ezek egymástól. A lábak aránya 1, 2, 4. 3. Buja növényzet, jelesen tószélek és mocsarak lakói, melyek kis kerek hálóikat a gyengébb növények szírmai közé szövik s melléjök elmésen alkalmazott, igen változatos rejteket szőnek. spec. 1. raj. SINGA HAMATA (Cr.) NYILAS SZINGAPÓK. PFEIL SINGASPINNE. (hamus — horog ; némileg talál a végtest rajzära, mely keresztberóvott nyelű nyilhoz basonlít.) Syn. 1757. Araneus hamatus CLERCK «Aran. Suee.» p. 51. Vide: THORELL «Remarks» p. 28. 9 Fekete; sargavöröses finoman barnán gyürtizött lábakkal, a vegtest hätfelen egy t nyil forma világos sárgásfehér rajz, melynek nyelét több haránt vonás metszi; oldalai sárgás szinnel elegyítve sötét barnások. Kis, hengerded alak, módos fejmellel és lábakkal. A fejrész jól elválasztva, domború, a mellnél nem feltünően keskenyebb, feketebarna, zsírfényű; a mellrész a fejrésznél kevésbbé domború, vörösbarna, a nyelecske felé világos vörösbarnás ; a mellvért fekete, gyéren szőrös. A rágók sötet feketebarnák, tövükön láthatólag kidomborodók; az állkapcsok és az alajk vöröses- barnák, széleiken alig valamivel világosabbak. A tapogatók vöröses sárgák a három vegiz fekete gyűrűvel. A lábak vöröses sárgák, a ezombok s a többi ízek végükön barnás gyurüvel, mely az első két labpar terdizen igen határozatlan. A czombok alul fegyvertelenek, a többi lábízület alul erős, sötét tüs- kékkel fegyverzett. A vegtest tompakörded, kisse nyujtott és hengerded, a fonók felett jól kiálló. Alapszíne fekete. A hátfél elejére irányzottan egy 1 szerű rajz, mely nyelével a fonókig ér s a háton 3 4 kissé határozatlan harántvonal által metszetik, a melyek a sárgán és barnán elegyes oldalakba enyésznek. A has fekete, oldalt két párhuzamos sárgásfehér vonással szegelyezve, mely sem a fonókat sem a rimät nem éri el. A közepszemesoport hátrafelé szűkülő trapezbe elhelyezve; az oldalszemek majdnem erintkezök, távolságuk az alsó középszemektől valamivel nagyobb annál, a mely az alsó sor középszemeit egymás között elválasztja. Elölröl nézve az alsó sor kissé kihajló, a hátsó kissé behajló. 1. ORBITELARIAE. 38 I. KEREKHÄLÖSOK. A zár vorösessärga, egyszerű, kevéssé kiemelkedő kerettel ; fedő lemeze alapján széles, végefelé kissé esúcsosodó, elkerekitett s a zár keretét épen meghaladó hosszúságú, alig észrevehetően c formán hajlott. Mértékek ? Törzs ....... 75 "4, ebből ym fejmelle en I Tlabpar? 2.2.2280 « JS Kicsiny, karcsu ; elenken sárgás vörös, egyszinü lábakkal, enyeszö nyilrajzzal, melyen a haränt- vonalak alig kivehetők. A vegtest alapszine vörösbarna. A szemesoport, jelesen az alsó közepszemek tetemesen kiallök; az oldalszemek felülről tekintve kissé hätralepök. A has fekete; sárgás oldalszegelye inkább foltot mint csikot képez. Az I. es II. labpar aránylag meghosszabbított, valamennyi élénk särgäs- vörös, gyurunelkuli. A tapogató rövid, särgäsvörös nyelű ; pikkelye nagy, kanál alakú, csak kevéssé befelé és oldalt forditott ; nemzöszerve módosan kidagadó, oldalról tekintve egy árforma embolust ez alatt pedig egy kissé csavarosan végződő lemezt mutat. Mértékek : dt Törzs ....... 83-69 ebből fejmellk ro I labpär ae Válfaj: a. ? A lábak egyszınüen särgasvörösek ; a vegtest oldalainak világos szine hosszsavva tömö- rul, ugy, hogy a nyil nyelével párhuzamosan állva, mintegy három csikossá teszi a fekete vegtestet, egyeb- ként az előbbinek megfelelő es annyi mint: Singa nitidula ©. Koch, mely eddig önallö fajként szerepelt s nem egyéb a S. hamata (Clerck) ifjabb nöstenyénél. (Thorell tanár is ezt tartja.) Válfaj ) ? a fejmell fejrésze feketebarna, a mellrész sárgás vörös, a többiben az « válfajnak megfe- lelő, annyi mint S. melanocephala C. Koch (lásd THORELL «Remarks on Syn: p. 25). E csinos kis pók, leginkább tavaszi alak, buja füves helyeken, de leginkább a tavak sáros szelein igen gyakori és májusban ivarérett. Kis hálóját a fuvek, sáslevelek közzé alkalmazza, közel a földhöz és többnyire dülten, néha épen vizszintesen is. A lakás készítésben nagy mester : majd a füvek bojtját szövi össze lefelé nyilö zacskóvá, majd a sás, a gyékény levelét huzza össze csatornásan s e csatornára hófehér, tömött leplet sző, mely alatt megvonul s peteit is lerakja. Úgy látszik, őszi nemzedéke is van; tény az, hogy tavasztól őszig lelhető; de mégis tavaszkor a leggyakoribb. Typikus alakját ismerem, magyar részekből : Orsováról (Allion töve), Rakamazról (zsidó temető) Nagy-Varadröl (Muz. gy. Mocsáry) ; a Valfajat erdélyi részekből : Kolozsvárról, Szamosfalváról, Mező Záhról (mocsáros helyekről), Szeben környéke (Sill, Bergleiter gyüjtemeny es Seidlitz jegyzéke), Disznódról (Sill gyujt.) ; magyar részekből: Doroszlö (Mosztongá nádja), Apatinból, Palánkáról, Ujvidékről, Pancsováról (Kis-Szlatina mocsár), Orsováról (Füzes a neutralis területen), Ogradena (Mragonya völgy talpa), S.-A-Uj- hely (Fürdő melletti nádas), Sz.-Fehérvár (Sóstó), Nagy Várad, (Muz. gy. Mocsáry), Pest vidéke (Muz. gy. Frivaldszky) Orsova (Muz. gy. Frivaldszky). Válfaj $ magyar részekből : Doroszlöröl, Apatinból és Orsováról SPEC. 2. Faj. SINGA LUCINA. (Sav. Er Aup.). ÉKES $. scHMUCKE s. (Lucina— myth. név, a születés istennője.) 1825. (?) Epeira (?) Lucina Say. ET Aup. «Deser. de VEgypte ?» 1867. Singa semiatra L. KocH. «Zur Arachn. Fauna Süd Europ.»k. k. zool.-bot. Ges. Wien. pag. 4. (560). ? Sötét dohanybarna szinű, barnasvörös lábakkal; a vegtest hätfelen három szélesebb, sargäsfener, elesrajzu hosszesik ; az első labpar ezombjan felül a végén egy ekalaku barna folt. A S. hamatanal valamivel kisebb alak, aránylag hosszabb es erősebb lábakkal a vegtest megfordítva hossztojásdad (csúcsosabb végével előre fordítva). HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III I. ORBITELARIAE. 34 I. KEREKHÄLÖSOK. A fejmell mödosan fejlett, vörösbarna ; fejeresze kissé kiemelkedő, módosan domború. A mellvert egyszinüen barna, zsirfenyü. A rägök tövüknel mödosan kidomborodök, vegükkel az ällkapesokra hajlok, barna-feketek. Az all- kapcsok s az alajk vörösbarnak. A tapogatok agyagsärgäk; vegizuk bebarnitott (nem gyűrűs). A lábak agyagsärgäk ; az I. pár ezombja végén, felül, egy tetemes nagyságú, ekalaku, hegygyel lefelé irányozott, barna folt : a lábvégek kissé bebarnitottak, a III. és IV. lábpáron homályosan gyürüsek. A végtest sötet dohánybarna, három sárgás fehér (|) állású csíkkal, a közép és oldalesikok között némi határozatlan — világos tarkítással. Az oldalak szennyesbarnák. A has barna, kétfelől halvany särgäs- fehér, párhuzamos, rövid csíkok közé foglalva. A közepszemesoport hátrafelé igen szűk trapezbe elhelyezve ; az alsó középszempár közötti távolság majdnem nagyobb annál, a mely a középszemeket az oldalszemektől elválasztja. Az alsó középszempár tetemesen kiálló. A zár megfekvő, hosszú, haránt-dudorodás, egy elől elkerekített, nyelvszerű, rövid fedőlemezzel. IMértékektsez e NŐVZBE ee 6 my, ebből Tejmmellész ezését ást sás aj 5) MALÁDDÁBAZ AE KENT öekés Ss» d aránylag nagy; a nöstenytöl — szinezetre — csak annyiban kulömbözik, hogy az első labpar ezombfoltja elmosódó. Az I. és második läbpär hosszú. A tapogatö rövid nyele agyagsärga, terdizen egy felálló sertevel ; pikkelye módos, kanälszerü, kevéssé oldalt befelé fordított ; nemzöszerve mödosan kiálló, oldalról tekintve egy, kissé nyitott madárcsőrhöz hasonló embolus látható, melynek külső fele árforma, alsó fele vaskosabb, fogszerű. Mértékekseet ELŐTZBES ee 4-6 m, ebből KN Iga 6.8 ee 2:9) TIlAbpazks ee 10 E kis pók eredetileg Palaestinäböl lett ismertetve. A faj egészen biztos. Találtam: Doroszlön a Mosz- tonga sásában igen kora tavaszszal (1873. april 4-én) 7 ivarát ivarérett állapotban; továbbá a Balaton nádjában (szeptemberben fejletlen állapotban). Az ivarérett nőstény csak 1874. évi juliusban került meg Doroszlön. A példányok Thorell tanár által a Palaestinäböl származó eredeti példánynyal összehasonlíttattak. Simon E. csak Algeriából ismeri. (Les Arachnides de France Tom. I. 1874. p. 123). Ausserer Olasz- országból közölte. spec. 3. Faj. SINGA HERII. (Hamm). HER SINGÁJA. ners s. (Her, német természetbarát tiszteletére). Syn. 1831. Epeira Herii HAHN «Die Arachniden» I, p. §. Vide : THORELL «Remarks» pag. 26, 457, 515. ? Fekete; a vegtesten három széles (|) állású hosszesik, melyek közűl a középső mintegy hasított, sárgásfehér, belsejében élénk rozsdasárga. A végtest széles-tojásdad (nem hengerded). Zömök, kurta alak, finom, élénk-rozsdasárga lábakkal. A fejmell mödosan fejlett ; fejerésze jól elválasztott, mödosan domború, sötét vörösbarna, a mellrész élénk rozsdavörös; a mellvert rozsdasárga. A rágók módosan domboruak, rozsdasárgák. Az állkapcsok és az alajk rozsdasárgák, középen elmosódva bebarnítottak. A tapogatók egyszínűen rozsdasárgák. A lábak élénken rozsdasárgák, szörösek, gyéren álló gyenge sertékkel s csak a bordäskarmok táján kissé bebarnítottak. A végtest szélesen tojásdad, három hosszcsikkal; ezek közül a középső mintegy hasított (két vegen TI. ORBITELARIAE. 35 I. KEREKHÄLÖSOK. eles-esuesos, közepe fele mindinkább nyíló), mind a három sárgás fehér, a középső belsejében egy élénk rozsdasárga elmosódó, csikkal díszítve. A has egyszerűen feketebarna. A középszemcsoport deréknégyszögben áll s a szinte érintkező oldalszemektől aksora távolságra esik, a mekkora a távolság az alsó sor középszemei között. A zár sárgás, síma keretű ; fedőlemeze széles, a zár szélét kissé meghaladó, elől elkerekített, egysze- rűen — lehajló és szélein kissé bebarnitott. E typus megfelel annak, a melyet ©. Koch S. nigrifrons név alatt írt le («Die Arachniden » apa ÁBBI Mertekek: 2. Törzs...2...... .... 5 m, ebből TEJE Sz ee sreenerere d Wlabpares nr er 9:0 d igen kicsiny, hosszulabu, karcsú; a vegtesten csak a diszes közepesik látható ; színezete egyeb- ként a nöstenyevel megegyezik. A tapogató kurta nyelű, terdizen egy felálló, kurta serte; pikkelye kanálszerű, rozsdabarna, kissé oldalt és befelé fordított ; nemző szerve módosan kidagadó, alulról tekintve egy rugómódra lekanyarodó hosszú, vékony, fekete embolust mutat, melynek töve mellett egy vaskos, tompa-csúcsos köröm mutatkozik. Mértékeks Törzs............... 39%, ebböl feimellian en rer NON TÁG DÁS Szerzetes ketes eo) EN Válfaj a. 2? Az egész fejmell rozsdasárga, a végtest barnasárga, a diszes középcsik határozottan kitűnik és mindkét oldalról némi feketés foltocskákkal szegélyezett. E kis faj legdiszesebb kerekhálósaink közzé tartozik, s eddig Pancsováról a wojloviezi erdőben elterülő «Kis Szlatina» mocsár sásából ismerem, hol kora tavaszszal mind a két nemben ivaréretten fordul elő. Az irók által rendesen a 8. pygmaeaval összetéveszttetik. Fajunk kétségtelen, Thorell tanár igazolta. Erdélyből, Kolozsvár környékéről meg van a Schuszter Károly-féle gyűjteményben is. spec. 4. Faj. SINGA PYGMAEA. (Suwp.). TÖRPE S. zwere s. (Pygmaei — a régiek mesebeli törpe népei; az alak kicsinységére vonatkozik). Syn. 1830. Theridium pygmaeum SUNDEVALL «Svenska. Spind. Beskr.» p. 121. ad. part. Vide : THORELL «Remarks» p. 26, 67, 455, 457, 554. ? Fényes fekete vagy sötetbarnafekete ; a vegtest felületén három fehér vagy sárgásfehér, rikító hosszesikkal (]). Igen kis alak, kissé hengerded végtesttel, vöröses, arányos lábakkal. A fejmell kicsiny, barnásvörös, néha (a barnásoknál) vöröses barna; fejerésze kiemelkedő; a mellvért feketebarna. A rágók barnásvörösek, kissé duzzadtak és tövüktől térdszerűen kihajlók. Az állkapcsok és az alajk sötét barnásvörösek. A lábak rozsdavörösek, szőrösek, fegyvertelenek, a bordás körmök táján kissé bebarnítottak ; ilyenek a tapogatók is. 7 A végtest hosztojásdad, kissé hengerded; felül fekete, vagy sötétbarna fekete, három rikító fehér csíkkal, melyek közűl az oldalbeliek néha sárgások, a közepesik pedig közepén, de ritkán, hajfinoman hasított. A csíkok a háttestnek sem elején sem végén nem érnek össze. Néha az oldalesikok enyeszök. A has fekete, kétoldalt egy-egy párhuzamos fehéres vonással diszitett. A közepszemesoport kiemelkedő, dereknegyszögbe helyezett, mely azonban szélességénél valamivel magasabb. Az oldalszemek érintkezők, a középszemektől akkora távolságra, a mekkora az alsó. sor közép- szemei közötti. Az alsó sor kihajló, a felső behajló. 01 I. ORBITELARTAE. 36 I. KEREKHÄLÖSOK. A zár egy közös keret, melyben kétoldalt két kerek nyílás van; ezek között közbűl egy síma, fényes, széles lemez látható. Mertekek: 2 Törzs............. 3:5, ebből feiner rer 14 » I aloe 6 előad ola ara őő 38 » 4 előttem ismeretlen. E kis faj tavaszi és nem épen gyakori; leginkább földhányások gyepes oldalán fordul elő, hol a fűszálakon fel s alá jár. Hálózata ismeretlen, ezért és életmódjáért mint szemállásáért is átmeneti alak gyanánt szerepel. Legtöbbször e pók íratott le Singa Heerii gyanánt. (Lásd THORELL »Remarks»-on Syn. &e. p. 26. c.) Ismerem erdélyi részekből : Kolozsvárról ( Muzeum kert), Mező-Záhról (Bottavölgy), Balánbányáról (Nagy-Hagymás töve); magyar részekből: Doroszlóról (zsidó temető), Apatinból (Galagonyás erdőcske), Palánkáról, Pancsováról (honvéd löhely), Tokajból (legelő), Nagy- Váradról (Muz. gy. Mocsáry). $PEc. 5. FAJ. SINGA ALBOVITTATA. (Wesnr.). FEHÉRJEGYŰ S. WEISSGEZEICHNETE S. (alba — fehér, vitta— sáv, csík; a fejmell jegyére vonatkozik). Syn. 1851. Epeira albovittata WESTRING «Förteeken» pag. 36 Vide : THORELL «Remarks» pag. 28. pag ? Särgäsfeher, vagy zöldesfehér ; a sötét fejmellen egy kirívó fehér folt. Zömök kis alak, finom, rövidke lábakkal. A fejmell, az állkapcsok, a rágók és tapogatók sárgásbarnák ; a fejresz jól elválasztott, domború, kissé világosabb, a végén és a mellrészre átmenve egy csontfeliér folt. A mellvért fekete. A lábak egyszínűen barnássárgák, szőrösek, fegyvertelenek. A végtest kerekdeden tojásdad, felül csontfehéres vagy zöldes, némi erezettel és közepén egy elmosódó, egészen fehér hosszesikkal; oldalai feketések. A has fekete, kétfelől finom, párhuzamos, fehéres vonallal szegélyezve. A középszemcsoport deréknégyszögben áll; az oldalszemek egymás között érintkezve a közép- csoporttól oly távolságra esnek, mely valamivel nagyobb annál, a mely az alsó sor középszemeit egymástól elválasztja. Mertekek: 2 Törzs........... & m, ebböl fejmelle.n arme le) IE TÉN SÉNB o vó a a aaa ara AN 0 7 ismeretlen. E kis pókot csak egy pontról ismerem: Kolozsvárról a «Szenafüvek» buja füveböl, hol junius havában leltem harmadvedlésű állapotban, melyben színezete teljesen talál Westring leírásával. SPEC. 6. Fax. SINGA SANGUINEA. C. K. VÉRES S. BLUTROTHE s. (sanguis — vér; az alapszínre vonatkozik) . Syn. 1845. Singa sanguinea C. KocH «Die Arachniden» XI, p. 155. Vide : THORELL «Remarks» pag. 456. 457. ? Ver- vagy bamavörös; a vegtest elején es végén, felül, két-két fekete, párosan álló folt. Zömök, kis alak, vékony, rövidke lábakkal. A fejmell jól elválasztott, jól kiemelkedő, domborodó ; a mellrész arányos, boltozatos ; mindkettő barnásvörös. A mellvért fekete. A rágók módosan domborodók, vörösbarnák s I. ORBITELARIAE. 37 I. KEREKHÄLÖSOK. ilyen színűek ä tapogatök is. Az allkapesok és az alajk barnasok. A lábak vékonyak, rövidkek, rozsdavöro- sek ; az I. es II. labpär ezombja, úgy a IV-dik labpar két vegize is bebarnıtottak. A vegtest tojásdad, barnásvörös ; közbül egy elmosódó, oldalt egy-egy szakadozott világosabb csík ma- radványaival. A közepesik maradványaihoz a vegtest elején és végén egy-egy fekete foltpár alkalmazkodik. A has barnavörös, kitüntetés nélküli. A középszemcsoport deréknégyszöget képez s fekete, kiemelkedő teresen áll; a szemei közötti távolság megfelel annak, a mely a közép- és oldalszemek között létezik. A zár aránylag nagyocska, rozsdavörös ; három egyenlő, fénylő, elkerekitett, kis karajböl áll. Mertekeke, 2 Norzsssere telet 38, ebből Tejmelleg were lo 5 TSlabpameg er » A ismeretlen. E kis pók, melynek szövetét nem ismerem, rendesen kövek alatt található, még pedig leginkább nyár derekán. Életmódja, szemallasa szerint átmeneti alak a kerekhálósok es hurukkötök között. Nem épen gyakori. Ismerem magyar részekből : Rakamazról (kincstári berkek) és Ó-Huttáról (Borsod, Bükkhegység). Nagy-Szebenből Sill közölte. GEN. 5. nem. CERCIDIA. THOR. (28.0213 — vetelö, Weberschiffchen. A végtest alakjára vonatkozik). Syn. 1869. THoRELL «On europ. Spid.» p. 58. > A lábak hosszaranya 4, 1, 2, 3; ! a test kemény, pontozott bőrrel fedett. A vegtest elől csúcsos s e csúcsossággal a mellrész felett kiáll; az alsó fonók előtt egy (nehezen kivehető) harántrés. Egyéb- ként a Singa nemnek megfelelő, nevezetesen a S. sancuincát megközelítő alak. sprc. 1. Faj. CERCIDIA PROMINENS. (Wesrk.). HÁTAS VETÉLŐPÓK. BUCKEEL SCHIFFSPINNE. (promineo — elő-, kiállani ; a vegtestnek az elötestre való fölfekvésére vonatkozik). Syn. 1851. Epeira prominens WESTRING «Förtecken» p. 35. Vide : THORELL «Remarks» p. 30, 554. ? Élénk fahéjbarna; csíkszerű, szakadozott hátrajzzal; vörösessárga sűrűn barnán foltozott es gyűrűzött lábakkal ; a fejmell élénk vörösbarna alapon sötétbarna csikos. Kis alak, hosztojásdad, felül kissé lelapított, elől csúcsos végtesttel, módosan fejlett lábakkal. A végtest kérges tapintású. A fejmell módosan fejlett, fejerésze jól kiálló, oldalról tekintve kissé íves ; a mellrész domborodó, módosan széles; mindkettő élénken világos-vörösbarna. Az oldalszemektől kétfelől és kissé összehajolva két széles sötétbarna sáv fut, mely a hátgödörbe egyesülve enyészik ; a mell oldalain hasonlóképen sötét sáv vonúl szegélyképen, mely a szemek felé enyészik. A mellvért, alajk és az állkapcsok feketebarnák. A hom- lok a rágók felett kissé kiáll; a rägök világos sötétbarnák, tövüknél kissé térdszerűen kihajlök. A tapogatók vörösessárgák, a negyedik íz vége barnavörös gyűrűvel. A lábak vörösessárgák, az első lábpár czombja majdnem tövig vörösbarna, töve körül vörössárga gyűrűvel; a többi czomb inkább foltos mint gyűrűs. A lábak többi íze szépen gyűrűzött s a szár és második lábvégíz a középen is gyűrűt viselnek. ı A negyedik lábpár túlhosszasága 0-5 "ím, melyet többek között MENGE A. «Preussische Spinnen» p. 80. sub «Oerceis» meglevőnek állít, igazában oly subtilis, hogy legpontosabb, ismételt méréseim sem bizonyíthatták be, s inkább kitünt, hogy az I. és IV. lábpár közl egyenlő hosszaságu s a IV. lábpár hosszasága alig számbavehetőleg nagyobb; a himeknél az első lábpár épen határozottan hosszabb a negyediknél. I. ORBITELARIAE. 38 I. KEREKHÄLÖSOK. A végtest hossztojäsdad, kissé lelapitott, elől csúcsos ; felületén, kivált elől, egyenletesen, durván es mélyen pontozott; kérges keménységű. Alapszíne fahéjbarna, sárgával és sötétbarnával elegyített ; a csúcsosodástól:közel a végtest közepéig egy egyenetlen szélű, világos vörösessárga csik vonúl; néha az oldalak is kissé világosodók. A has vörösbarna, oldalt elmosódva sárgásan szegélyzett. A fonók előtt egy kis © szerű haránthasíték áll, melynek rendeltetése ismeretlen. A hátsó középszemek nagyobbak az alsóknál, mind a négy deréknégyszögben áll, a rágók tövétől távolabbra mint egymás között. Az oldalszemek közel érintkezők, a hátsók az alsóknál nagyobbak, távolságuk a középszemektől alig akkorra a mekkora a köz az alsó sor középszemei között. A zár hátrafelé egy-egy fénylő vörösbarna félkarikát alkot, melybe a széles, sárgás, elől elkerekített, durvás felületű fedőlemez nyelvszerűen befekszik. Mertekek: 2 Törzs........ 5 =, ebböl feyjmellne ne Den TJabparı. 2.0.4250 d A nősténynek egészen megfelelő színezet mellett egészben valamivel sötétebb. Nem igen feltünően bár, de karcsú jól fejlett előtestesttel és fejlett előlábakkal, melyek a IV. lábpárnál hosszabbak. A tapogató vöröses-sárgás kurta nyelen, melynek térd- és eltörpült szárízén néhány hosszú serte áll; pikkelye barna, kanálszerű, oldalt és befelé fordított; nemző szerve jól kidomborodó, sötétbarna, feljülről tekintve közel a tövéhez és oldalt (kitelé) egy tetemes hosszúságú, karcsú, tompavégű embolus sarkantyú módra meredez. Et £ Mertekek Ze) MOrzsr tetett fejmell.....::2 » AS my, ebből TEA pánt Ste oe) IValabpansee ee g1on) Nem épen gyakori, säsban és bokrokban élő igen csinos kis pók, mely tavaszszal ivarérett. Halojat nem ismerem. Ismerem az Apatin melletti cserjésekből, Ogradenáról (Fraezila), Tokajböl (legelő). GEN. 6. nem. ZILLA. (C. K.) (Zilla — bibliai név, Lameech neje.) Syn. 1834. ©. Koch in Herrich-Schäffers «Deutschl. Ins.» 125, 19 ad partem. Vide : THoRELL «On europ. Spid.» p. 59. A hátsó sor oldalszemei ugyan e sor közepsöitöl a nőstényeknél nem állanak távolabbra mint a középszemek egymás között — valamivel távolabbra a himeknél. A hátsó szemsor felülről tekíntve majd- nem egyenes. A homlok nem áll ki a rágók töve felett. A fejmell aránylag keskeny. A has széleskörded, kissé lelapított. Az előlábak hosszuk s a két lábvégíz a szárhoz képest kissé hirtelenül vékonyodó. Az egyes fajok rajzban igen hasonlók s csak a nemzőrészekben feltünő különbségek alapján biztosan megkü- lönböztethetők. Kerekhálóik mellé rejtet szőnek ; némelyek a havasokon tetemes magasságban is tartózkodnak. spxc. 1. rAs. ZILLA X NOTATA. (Cr.) X JEGYŰ ZILLAPÓK. x-ZILLASPINNE. (x notata — x betűvel jegyzett; a vegtest elején álló rajzra ezeloz). Syn. 1757. Araneus littera x notatus ÜLERCK «Aran. Suec.» p. 46. Vide : THORELL «Remarks» p. 31. ? Zöldessärga, barnassal elegyes; a vegtest elején, első pillantásra otromba x-nek tetsző sárgásfehér jegy. Körded, láthatólag lelapított végtest, keskeny rozsdabarna előtest és hasonló színű lábak, bebarnitott izekkel. I. ORBITELARIAE. 39 I. KEREKHÄLÖSOR. A fejmell nyújtott, veznäs, domborodö; a fejresz nem emelkedik ki s elől kissé lecsapott, ugy a mellrész hátsó fele is. A hátgödör éles-hosszbenyomású némi csillagszerű barázdákat kisugárzó ; a fejresz kávásan elválásztott. Az egész rozsdabarna, a hátgödörből a fejfelé 7 szerűen bebarnitva. A mellvert közbül ékformán särgafeher, szélein szélesen barna. A rágók vörösbarnak tövüknél kidomborodók, végök felé vék- nyulók es széjjelállók ; esipökörmük tövén sötét vörösbarna, végén áttetsző, világosabb becsápó rése 5 foggal fegyverezett. Az állkapcsok kissé laposak, sárgásbarnásak. A tapogatók kissé véznák, egyszerüen vorös- barnák. Az első lábpár hosszú; valamennyi vörösbarna, a harmadik és negyedik lábpár ezombja közepén egy gyűrűnek tetsző sötét folt ; minden ezomb közepén (felső lapján) egy barna tövis, az első par lábvégének két íze kissé hirtelenül vékonyodó. A végtest zöldessárga, közepe ézímerszerűen világosodó és hátratelé némi kigyózó, sötétes szegélylyel határolt. A világosodás a végtest elején az otromba x jegyet alkotja meg. A czímer belsejében némi ágas erezet látható ; vége felé határozatlan harántvonások is láthatók. Az oldalak sárgászöldes és fekete színnel elegyesek. A has barnás, oldalról enyésző-fehéresen szegélyzett. A közepszemesoport hátrafelé alig szűkülő trapezbe elhelyezett, alsó szempárja valamivel nagyobb a hátsónál. Az oldalszemek nem érintkeznek. A hátsó oldalszemek a hátsó középsőktől alig valamivel állanak távolabbra, mint a mekkora a hátsó közép szemek közötti köz. A zár egy sötét vörösbarna, a has tengelyének haránt álló kiemelkedést képez, melyen felül egy kis horpadás (co ) látható. Mertekek: 9 Torzs ........ 8 mm, ebből fejmellle ne. 35» labpar@ 222: 12 » da Kisebb, karcsú; fejmelle szélességben fejlettebb; lábai egyszinűen rozsdavörösek ; a vegtest ezimere bebarnitäs által határozottabb ; előlábai hosszúk. A tapogató meglehetősen hosszú nyelen ; terdizen egy felálló sertével; szärize a terdiznel valamivel hosszabb, az egész rozsdássárga; pikkelye aránylag nagy, mélyen kanálalakú, kevéssé befelé oldalt fordított; belső széle körül szőrös; nemzöszerve módosan kidagadó barnavörös, igen tekervényes, oldalról tekintve aláfelé meredező két apró fogacskát mutat, melyek közül a nyélfelőli sötét, hosszabb és élesebb, az elől álló apróbb, tompa és rozsdasárga. Mértékek: $ Törzs........ 4-6 my, ebből fejmelle er: 9) TAO DÁN zer: 11:5 » Eddig egyedül a Pozsony melletti Dunaligetekböl ismerem, hol a nagy fak alatti sarjakban szöve hálóját, holott maga a kergen tartózkodott. A háló központjától rendesen egy külön fonal vezet a rejthez s egyedűl e fonal képezi a kapcsolatot a háló és nyugvó állat között. ; spec. 2. raj. ZILLA MONTANA. C. K. HEGYI Z. BERG z. (mons — hegy ; a tartózkodásról). Syn. 1839. Zilla montana C. KocH «Die Arachniden» V, p. 147. Vide : THORELL «Remarks» pag. 34, 35. ? Az előtest és a lábak barnás sárgák ; a hätgödörböl a fejfele háromágú sötét csik vonul. A zár feketebarna, előlről tekintve kurta széles kúpot alkot, hátulról tekintve egy kerekded tércsét mutat, mely alatt, közvetlenül a has felett, két kis nyilás látható. A lábezombok felül és alúl fegyvertelenek. A fejmell a Zilla x notataéhoz képest kevésbbé nyujtott, a fej kevésbbé kávásan elválasztott, elől domboruan elkerekített, hátúl hasonlóképen ; barnássárga. A hátgödörből egy barna rajz indul, mely kiindu- lása pontján három ágra szakad, mely ágak közül a középső a középszemcsoport, a két szélső az oldalszem I. ORBITELARIAE. 40 I. KEREKHÄLÖSOK. csoportok felé vonúl; a középső ág rendszerint a legerősebb es leghatározottabb, az oldalágak néha elmo- sódók, de mindig kivehetők. A mellrész keskeny sötétbarna szegélylyel. A rágók tövüktől térdszerűen kiállók és domborúak, barnák; a becsapó rés táján részüntösen szétállók, vegükon vörösbarnäk; a csipőköröm vörösbarna, tövén sötétebb. A mellvért feketebarna. Az állkapcsok és az alajk tövüknél barnák, széleik hatá- rozottan világos barnássárgák. A tapogatók és a lábak világos barnássárgák barna gyűrűkkel és foltokkal tarkäzva. A tapogatók alapízei egyszínűen világosbarnássárgák, a terdizen felül egy sötét folt, a száríz széles barna gyűrűvel, a végíz bebarnítva foltos, végén sötét. A lábak czombjai három barna gyűrűvel ékesítve ; a szárak néhány erős tüskével fegyverzettek s e tüskék barna foltokból indulnak. A végtest széles-körded ; sötétbarna és szennyessárga vegyületü. Elején kezdődve s közepén tulig terjedve egy lánezszerű sárgás, közepén barnán hasított hosszcsik, melynek kezdete némileg emlékeztet a megelőző faj x jegyére. A csik körülötti tér barnán és sárgásan mintegy beporozott és sötétes, az oldalak felé világos szín által fogacsoltan hatäroltatik s ez által ezimert képez. A has fekete, világos sárgásfehér sze- gélylyel, mely kifelé elmosódó s a fekete fonókat is körülfogja. A szemcsoport a Zilla x notatáétól nem lénye- gesen eltérő. 2 > ja > Mertekek: 9 Torzs........... 72m, ebböl fejmellerage 9 TNabparı Sosa a a ora Aken) d nagyságra nézve alig enged valamit a nősténynek, valamivel karcsúbb, fejmelle fejlettebb, szine- zete egyezik a nöstenyevel s az előttem fekvő példány csak annyiban kulömbözik, miszerint a fejmellen csak a barna közepesik látható. Tapogatója rövid nyelű, a nyél szennyessárga, térd- és száríze több felálló sertevel ellátott; pikkelye tetemes, kanál alakú, kivájt, kissé oldalt és befelé álló, leginkább szélein szörös ; nemző szerve jól kidagadó, barna, igen szövevényes; külső oldaláról tekintve elől egy lekanyarodö, horgosan befelé hajló lemez-körmöt mutat, mely mögött három nagyobb vaskos és egy kis fogacska következik. Mertekeke Sf Morzs a Tann ebbol fejm elle 34 » IT ét a a ó ara a en E fajt a Tatraböl ismerem leginkább, hol a fenyő tenyeszöveben ritkább, a törpe fenyő öve felett gyakori. Találtam a Kriván tömbjén a «Handel» es Zöldtó közötti gránit tömbökön, továbba a Krivan nyu- goti oldalán fekvő «Zakameniszko» völgyben. Terjedelmes szép kerekhálóját dult irányban alkalmazza a sziklákhoz, maga pedig a repedésekben tanyázik, hová egy vezérfonal vezet, itt rakja le peteit is, melyeket kalit módra beszőve őriz. Bajosan kivehető, mert lapos testénel fogva szűk repedésekben tanyázik. E faj ugyanaz, a melyet Dr. Koch L. Zilla «alpica» név alatt, a Tátra gallicziai oldaláról ismertetett (lásd: Bei- träge zur Kenntniss der Arachnidenfaune Galliziens. XLI. der Gelehrten Ges. in Krakau). Erdélyből a Csiki havasokról (Nagy Hagymás, Békásszoros) és Görgény Szent Imréről ismerem. SPEC. 3. FAJ. ZILLA THORELLI. Auss. THORELL Z. THORELCs z. (THokREuL T. kitünő Araneologus tiszteletére így nevezve.) Syn. 1871. Zilla Thorelli AUSSERER «Neue Ra!spinnen» in Verh. der k. k. zocl.-bot. Ges. in Wien. XXI, p. 830. o 7 Fajrokonai között a legtekintélyesebb alak ; fejmelle sárgásbarna, fekete szegelyvonallal, mely a rágók táján elenyészik. A zár egy sárgásbarna, széles, nyelvalakú, csúcsba végződő fedőlemez által egészen elfedve. Fejmelle rendes alakú; végteste kissé lapított, hátfelén az e nemet jellemző széles folttal, mely azonban a végtest utolsó negyedrészében el van metszve, tehát nem terjed a fonökig; csupán egy sötét vonal éri el a fonószervet. A nagy folt fekete, közbül egy fűrészfogas középszalag által áttörött, a középszalag I. ORBITELARIAE. 44 I. KEREKHÄLÖSOK. szorosan egymáshoz fűződő rhombicus részekből való. Az oldalak s a hasfel sárgások, sötét pettyekkel dıszitve. A lábak hosszaránya |, 2, 4, 3, a czombok vastagok, felső és alsó végükön és középen sötét gyűrűkkel, a lábvégek kivételével valamennyi labız erős tüskékkel fegyverzett. Mertekelke:n-utorzsa. ese ae fen: Ss, ebből tejmellee ee 37» Mabparseicrraraser 15 » 7 Ismeretlen. E szép fajt Dr. Mayr G. a bécsi Praterben fedezte fel s Ausserer az idézett helyen írta le. Dr. BöckH György pozsonyi orvos gyüjtemenyében e faj «Epeira Modrensis n. sp.» név alatt állott, magyar lel- helye tehát Modor környéke. Kétségtelen, hogy Dr. Böckn e fajt jóval hamarább fedezte fel mint Dr. Mayr, azonban leirását nem eszközölte s ıgy az elsőbbségtől is elesett, SPEC. 4. Faj. ZILLA STROEMII. Te. STROEM Z. sTRoEums z. (Stroen, jeles svéd buvár tiszteletére.) Syn. 1870. Zilla Stroemit THORELL «On europ. Spid.» p. 235. Vide : idem «Remarks» pag. 34 et AUSSERER «Neue Radspinnen» p. 829. ? Kicsiny, meglehetősen kiszélesedő vorósessárga fejmellel; a zár igen hosszu, vörösbarna, ívesen hajlott fedőlemezzel (0-6 "4, ) . A fejmell kissé szélesedő, sargabarna; fejerésze a hátgödörtől kezdve vörösbarnás, mintegy eres ; a mellvert szennyessárgás, szélein keskenyen elmosódva bebarnitott. A rágók módosan kidomborodók, vörö- ses barnások. Az alajk és az állkapcsok sárgásbarnásak. A lábak szennyes sárgásak, elmosódó barnás foltokkal tarkítottak, mely foltok a ezombokon gyűrűzetesek. A végtest a megelőző fajéhoz hasonló, avval a külömbseggel, hogy a világos, lánczszerű középrajz inkább lyukasztott mint hasított. A has feketés, alig kivehető, elmosódó, világosabb szegélylyel. A középszemek deréknégyszögben állanak, az alsók nagyobbak. E csoport az oldalszemektől épen annyira esik, mint a mekkora a távolság a hátsó sor középszemei között. A zár fedőlemeze aránytalan, hosszú és széles, kissé ivesen hajlott, elől eltompitott s hosszában kisse csatornás. Mertekek: $ Törzs ........... 4 m, ebböl tejmellle nn re ES INlabpansee er en ÁRA 2 A nöstenynel valamivel kisebb ; fejresze oldalt határozottabban bebarnitott, mellresze szélesedő ; az egész alak karesubb. Tapogatöja rövid, sárgás, terd- es szarızen egy-egy felálló sertevel, pikkelye módo- san fejlett, sárgás, szörös ; nemzöszerve mödosan kidomborodó, sötét vörösbarna ; oldalról tekintve elől egy horgosan le- és bekanyarodó, hätul egy le- és kikanyarodó hosszu, horgonyszerűen viszhorgos körömmel. o p Ov v oD u D Mertekek: & Törzs ...... 2... 397%, ebböl fejmell een Mläbpanıer 222.228) E kis fajt, ivarérett állapotban Doroszlöröl, ifjabb állapotban Pancsováról ismerem; mind a két helyen nyári alak ; kedvencz tartózkodási helyei az ölfa rakások, hol a közökben azt a szép hálót készíti, a melyet az I. köt. III. t. 54 alatt lerajzoltam s leírtam. A háló ifjabb példányoknál néha alig 2 9, átmérőjű, mégis teljes szabatossággal készített. Erdelyben Görgény Szt. Imrén találtam. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA, III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNENYAUNA. III. 6 I. ORBITELARIAE. 42 I. KEREKHÄLÖSOK. GEN. 7. nem. META. (C. K.) ( Nyca — mythol. nev.) Sym. 1836. C. Koch in Herrich-Schäffers «Deutschl. Ins.» 13 et 135, 14—16 Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 61. Az ällkapesok szelessegöknel más félszer sőt kétszer hosszabbak. Az alsó szemsor erősen kihajló ; az oldal-szemek majdnem érintkezők, a középsőktől valamivel távolabbra állva mint ezek egymás között. A lábak aránya 1, 2, 4, 3. A rágók meglehetősen hosszuk, együtvéve középen keskenyebbek mint tövüknél és végöknél, a csípőköröm hosszú erős, könnyedén hajlott, becsapórése hat igen erős foggal fegyverzett, melyek közül 1 a rés végén, 2 a külső szélén, 3 a belső szélén áll. Erős testalkat, hosszú, fegyverzett lábakkal. Az e nembe tartozó fajok árnyékos, sőt épen homályos helyisegeknek a kedvelői ; pinezekben, a barlangok elején, a patakokra hajló sziklák alján, olykor a viznek kitéve, szövik kerekhálóikat, melyek mellett rejtet nem készítenek. spec. 1. Faj. META MENARDII. (LarR.) MENARD MÉTÁPÓKJA. MENARDS META. (Mexarp, franczia természetbarát s e faj felfedezője tiszteletére.) Syn. 180%. Aranea Menardii LATREILLE «Hist. Nat. des Crust. et Ins.» VII, p. 266. Vide : THORELL «Remarks» p. 38. o ? Nagy alak; olajbarna sárgával elegyítve. Az állkapcsok (kifejtve) szelessegöknel több mint kétszer hoszabbak. A fejmell világos rozsdabarna, jól fejlett és domború ; hátgödre mély, szívalakú és sötet- vorös-barnı; a fejresz láthatólag elválasztott, oldalról tekintve kissé íves; beigtatásának sarka V szerűen bebarnitott. A rágók erősek, tövüknél kissé domborodók, a csipőköröm táján kiszelesedök. A mellvért vöröses- barna egyszínű, ilyen az alajk és az állkapcsok töve is, az utóbbiak vége világosodó. A tapogatók rozsdasár- gák, végizük bebarnıtott és sok tüskével fegyverzett. A lábak hosszuk, rozsdasárgák, élénk rozsdabarna, kissé elmosódó és sűrű gyűrűzettel (a szár 3 gyűrűs) ; a czombok felül és oldalt, néhány, a szárak mindenütt sok sötét tüskével fegyverzettek ; a tüskék elállók. A végtest olajbarna, elől, a közepén ékalakra halványsárga s ettől oldalt két terjedelmes sötét folttal; a halványsárga, néha vörösösen elegyes rajz a fonók felé, de mind- inkább enyeszve A. alakra ismétlődik; a has határozatlan, világosabb, szennyes szinű, kitüntetés nélküli. A közepszemesoport négyszögbe elhelyezve, mely szélességénél hosszabb ; a hátsó szemsor közel egyenes, az alsó erősen kihajló ; az oldalszemek a közepsöktöl valamivel tovább állanak, mint állanak a hátsó sor középszemei egymástól. A zár egy olajsárgás, boglyaszerü kúp, mely előlről nézve narancsczikkszerű hornyoltságot mutat. Mertekek: $ Törzs........ Osz ebböl fejmellmen ab: I]abpareyree a a Fejlettebb elötesttel; karcsúbb és élénkebb színezetű, nevezetesen a vegtest világos rajza sokszor épen kenessarga; az oldalfolt sötét-feketebarna. A tapogató nyele és nemzöszerve igen sajátságos berendezést mutat: ezombize hosszú, egyenes, terdize kurta, előre elkerekitett s alig vastagodó, a szár ize kurta a terdiznel valamivel vékonyabb; a pikkely csonka, silány függelék, szörös és kissé kifelé- oldalt fordított, mindjárt mellette és még a szárba esuklödva egy bärdszerü, elől két tompa foggal ellátott széles lemez, mely alatt a pikkelynek mintegy második fele alulról illeszkedik a tulajdonképeni nemző - szervhez. E nemzőszerv tövén fehéres, csavaros, härtyatömlös végén barna szintén csavaros gyüjtöt mutat, melyből a görbén-árforma embolus kiáll. A tapogató ízűlete és a csonka felső pikkely szennyessárga. Mértékek s et Torzs a es Nök 11", ebből fejmaeít at s tátés Sr KO JETÁDDÁSZZES 30) T. ORBITELARIAE. 4 I. KEREKHÁLÓSOK. Az itt leírt színezet a borszeszben tűnik elő leginkább, élő állapotban az egész állat olajbarna lehelletű s a szinek mintegy fátyolozottak, ritkán tisztán kivehetők ; sötétebb változatok nem ritkák s jelesen a lábak sokszor vörösbarnák s a végtest sárga rajzai korlátoltabbak. Barlang és pinczelakó, mely télben is a melegebb barlangokban voltaképen megszakadás nélkül tenyészik és csak ritkán téved a barlangoknak oly mélységébe, a melyből a világosság teljesen ki van zárva. Kedvencz helyei a folytonos félhomályban lévő sarkok, sziklaoduk és repedések a barlangok torkolatában és a pinezekben is, hol azután terjedelmes, ritkás kerek hálót sző, maga pedig a sziklához vagy falhoz lapulva lesi a prédát. Juliusban lerakja petéit, melyek tojássárgák, egy csomóba ragasztottak és valóban művészileg beszöttek. E szövet szép körte alaku, hófehér s oly finom, hogy a sárga peték megláthatók benne; hegyesebb végével a pinezek boltozatára felakasztatik s az anyapók által őriztetik. Hossza e buroknak, 22— 28 my. , vastagsága 14—16 ”%,. A legtöbb ivarérett példányt juliusban kaptam. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról (pinezekböl), a Körös-szoros barlangjaiból (Leányvár és Magyarbarlang), Biharhegység (Oncsásza barlang); magyar részekből: az Alsóhámorból (Borsodmegye) a Színva melléki tuffba vájt pinczékből, cseppegőkő barlangokböl és a hatalmas mészképlet barlangjaiból (Szeleta), «Nagy Varad» megjegyzéssel (Muz. gy. Mocsáry), La Cruce barlang (Muz. gy. Kovács János), «Buda» megjegyzéssel .(Muz. gyűjt. Frivaldszky János), «Biharmegye» megjegyzéssel (Muz. gyújt. Frivaldszky János). sPEc. 2. raj. META MERIANAE. (Scor.) MERIÁN M. MERIANS m. (Merian Maria Sybilla tiszteletére így nevezve.)! Syn. 1763. Aranea Merianae ScorpoLI «Ent. Carniol.» pag. 395. Vide : THORELL «Remarks» pag. 36. ? Azällkapesok egy félszer hosszabbak mint a milyen szélesek. Szennyes sárga es barna elegyes szinű, általában sötétes ; lábai hosszúk, szennyessárga földön barna, sűrű gyűrűzettel. A zár egy előrefelé nyilt, széles félkeret, mely hossza közepén sárgás, végein barna, hosszrovátkolt s egy egyszerű, vese alakú nyilást körit, melynek alapján a két petevezeték nyilik. A fejmell módosan fejlett, jól kidomborított, a fejrész domboruan elkerekitett, az egész szennyes sárgás. A fejrész beigtatása sarkában barna s e szín inkább foltosan mint vonás alakjában az oldalszemek felé is vonúl; a mellrész barna szegélyű s a szegélytől a hátgödör felé sugaras barnás csikok indúlnak, a hátgödröt nem érik. A mellvért feketebarna. A rágók tövüktől domborúan kissé térdszerűen kihajlók, rozsdavörösek, a esipököröm beigtatása s a becsapó rés körül bebarnitottak. Az állkapcsok barnás tővel, széleiken kissé vilägosodök. A tapogatók két vegize alapján barna gyűrűs, a legvégső azonfelül csucsán bebarnitott s mindenütt szörrel és sertékkel fedett. A két első lábpár hosszu. Valamennyi ezomb alúl fegy- vertelen, felül ellenben úgy mint a szár is gyéren tüskés. A lábak szennyes sárgák, a czomb és szár három, a többi íz két barna gyűrűvel és mindenütt közbeszórva barna foltokkal. A végtest széles tojásdad, végefelé egyenletesen esucsosodó, elől magas. Alapszíne szeny- nyes feketebarna sárgával mintegy beporozva; néha világosabb és ekkor némi határozott rajz mellett ezimert mutat, mely azonban csak a fonök felett néhány homályos sárga harántvonal által inkább jelzett mint élesen kifejezett. Néha a szennyes sárga szín az úralkodó. A has fekete, két oldalt sárgás vonallal 1 Maria Sybilla Merian Dissertatio de generatione et metamorphosibus insectorum Surinamensium. Hagae, 1736.» Ez ezime annak az eıtekezesnek, a mely a nőnek nevet, és ime, irodalmi emléket is szerzett. E pók az első kötet jegyzékében pag. 98. vfusca» synonym alatt áll. 6* I. ORBITELARIAE. 44 I. KEREKHÁLÓSOK. keritett s e vonal szakadozottan a fonókat is körıti. A szemcsoportok elhelyezése megfelel a megelőző fajénak s kifejezhető külömbségeket nem tűntet fel. Mertekek: ? Törzs....... ess S Lebbol fejmellesen ne Te LO IS ab par 7 karcsúbb szélesebb mellel, a fejreszen sok a vörösbarna szín, benne egy nagyocska, világos foltpar ; a mellrész barna sugarai határozottak. A tapogatón a szarız a terdiznel vastagabb, valamennyi iz szennyes sárga ; a pikkelyek viszonya olyan mint a Meta Menardiinál, alapjukon felül, felfelé és előre egy sarlóalakra görbített, elől elmetszett lemez ágaskodik. Arforma embolus nem látható. MÉÉkEK EEG Norzern.. rer 1 ebből Tej ss wesen A» EDER © 0.0 00 ee A ző) E faj a nedvességet különösen kedveli, sokszor a vizzuhatagok sziklapárkán-ai alatt a porló vízcseppek között feszíti fel hálóját, s maga, a párkány sarkába megvonulva, tűri a lábai alatt a sziklán lefutó vizet. Közlelkesedését a háló felé mindig egyformán eszközli úgy, hogy a háló központjából és a háló lapból hátrafelé húz egy vezér fonalat, mely rejtjéhez vezet. A keretfonalak után indulva mint a legtöbb Epeiroidát, e fajt megtalálni nem lehet. Árnyékban, félhomályban, nedves sziklára lapúlva bajosan meg- különböztethető. Leomló martok kiálló gyepe alatt szintén gyakori. Hálója terjedelmes és rendes. Tavasztól őszig a kifejlődés különböző fokaiban mindég előfordul, ívarérettsége azonban leginkább júniusra esik. Ismerem magyar részekből: Illokról, Mehadiáról (Hercules fürdő melletti rés, a melyen kénes gőzök tódulnak ki!), Ponyikovai barlang (a Veterani mellett), Mragonya völgy (Ogradena mellett a «Fraezila» patak görgetegei), Bazi sról, Tokajból, Tarczalról, Bodrog Kereszturröl, S.-A.-Ujhelyröl (Magos alji patak partjai), Alsó-Hámor (Borsod a Színva medrébe nyiló üregek szája), Szilvasrol, ( Borsod), Ujhutta (Borsod) ; Csorbai tó környéke ( Kárpát), Körmöczbánya (tárnák szája), Selmeczbánya (Klingertárna szája), Pest vidéke (Muz. gy. Frivaldszky János). Erdélyből ismerem a Körösszorosböl, a Nagy-Hagymás aljáról (Csiki havasok), és Kolozsvárról. SPEC. 3. Faj. META SEGMENTATA. (Cterer.) GYURUS M. GERINGELTE M. (segmentum — szakasz, részlet, gyürű a rovartesten; s a végtest harántos rajzára vonatkozik.) Syn. 1757. Araneus segmentatus ÜCLERCK «Aran. Suec.» pag. 45. Vide : THorRELL «Remarks» pag. 39. 7 Világos zöldes-särga, fehérrel; a vestest néha elején, néha végén halavány vörössel, barnassal és feketével mintegy márványozott. Zöldesbe húzó sárga, lábak gyenge, halavány, sötétes gyűrűzettel. Zömök alak észrevehetőleg vállas végtesttel és mödosan fejlett elötesttel. A zár egy lelapított, a has színéből alig kiemelkedő, barnás négyszög-lemez, mely hátrafelé néző sarkain fülszerűen benyomott. A fejmell sárgás, zöldesbe húzó, mödosan fejlett ; hátgödréből a hátsó középszemek felé egy villás, barnás ikercsik vonul, mely a szemeket nem éri; a fejmell színe néha vöröses sárgába átmenő. A mellvért sötét vörösbarna. A rágók tövüktől térdszerűen domborodók, vörösessárgák, világosak, csak a csípőköröm és becsapórés táján keskenyen bebarnítva. Az állkapcsok és az alajk vörösessárgák, kissé homályosak. A tapogatók vékonyak, halvány zöldessárgák, a szäriz alapján egy halvány sötétebb gyűrűvel; végök bebarnitott, meglehetősen tömötten szörös-tüskes. A lábak vékonyak, hosszuk, halvány zöldessárgák, ezomb- jaik néha egyszinüek, néha végükön gyűrűsen foltosak, néha gyér tüskeik kerekded foltokböl indulnak ; a térd, szár és vegizek igen halavány barnán gyűrűzöttek s az utóbbiak közzűl a szár egészen és a második végíz tövén gyéren álló tüskékkel fegyverzett. I. ORBITELARIAE. 45 I. KEREKHÄLÖSOK. A vestest eleje tompa tojásdad, kissé vállas, a vége meglehetősen esuesosodö. Eleje magas. Színezete elfolyó és csak a vége felé látszik némi sötétes ezimer. Elején kétoldalt rendesen ( ) alakú széles sárgásfehér foltok foglalnak helyet, melyek lefelé messze elnyúlnak, a közbeneső tér barnás, néha vöröses, sőt néha kékesbe játszó márványozásszerűen elegyített színezetet mutat. A foltok kicsúcsosodó vége egyszersmind ha árát képezi a rövid, előre felé enyésző hätezimernek, mely világos és sötétes színek finom elegyiteseböl áll s öreg peldänyoknäl határozatlan. A has sötétszínű, kétfelé párhuzamos fehéres esikkokkal szegélyezett ; néha a fonók mellett minden oldalon két-két fehéres pont. A hátsó szemsor egyenes, mind a négy szeme egyforma távolságra egymástól. A hátsó közép- szemek az alsóknál valamivel nagyobbak és valamennyi szem finom fekete keretbe foglalt. Mértékekt Pu Torzs ee ta ár ebből fejmell ására acer énő 9:8 ID ab pl: d karcsú, elölabai hosszuk a ezombreszben erősek. A fejmell domboru, széles, hatgödre mély, fejresze jól elválasztott; az egész úgy mint a lábak is egyszinüen vörösessärga. A lábak valamennyi ize sok erős, hosszú, fekete elálló tüskével fegyverzett. A vegtest vége sokszor sok vöröses szint mutat. A tapogato vékonynyelű, ízei egyszínűen sárgásak; a külső mellékpikkely igen kicsiny, mellette egy felfelé álló széles alapú, tompa, vöröses sárga, átlátszó fog. A voltaképeni nemzőszerv sárgás , csavaros tömlővel, alap- jánegy vöröses-barna, széles, egykanyarulatú gyűjtőt mutat. A befelé fordított föpikkely fejlett, kanalalaku, szőrös és néhány sertetövissel ellátott. Mertekek: cv Törzs............. 6%, ebböl fejmellu on. onen 22 > IMabparr ver rar IS » Valfaj: # ? Kisebb alakok; rikító ezitromsärga kissé barnaval es néha ezinöbervörössel kevert vegtesttel; a hímek néha alig 5 "4,-nyi törzszsel — Meta Mengei Blackwall (lásd THORELL «Remarks on Syn.» pag. 39, var: 9). = E csinos fajnak tavaszi és őszi nemzedéke van es májusban épen ugy mint szeptemberben is ivarérett példányok kaphatók; tapasztalásom szerint az őszi példányok a nagyobbak. Szép kerekhálóját rendesen dülten alkalmazza és leginkább víz közelében a buja növényzet szirmaira ; legtöbbször nappal is a teresen leselkedik. Rejtet nem készít s veszedelem perczében a növényszárakra vagy a levelek allapjára menekül. Két első lábpárját előre, a két hátulsót hátrafelé, egyenesen és szorosan egymás mellett nyujtja ki. Pár- zását nem ismerem. Találtam erdélyi részekben: Kolozsvárt (Muzeumkert tava környéke), Szamos falván (tavak melléke), Szász-Vesszősön, Dicső Szt.-Mártonban (kertekben); magyar részekben: Illokon (várkert), Pancsován (wojlovitzi erdő), Mehadián (Damoeclet alatt «Muesuronye» legelő), Rakamazon (mocsarak melleke), Alsó- Hámor (Borsod, Hollos fenyves széle), Lykauka (Liptó, a várrom alatti patakcsa növenyzeten var 9), Kör- möczbányán (tárnavizek szélein); Veszprém (sziklahasadékok vízereinél); Pest körül (Muz. gy. Pável); végre Csepel szigetén. GEN. 8. nem. TETRAGNATHA. (ILATREILLF.) (Tetpa—negy; rváJ os — állkapocs. Vonatkozik a rágók és ällkapesok fejlettsögere.) Syn. 1804. LATREILLE: in «Nouv. Diction. d’Hist. Nat.» XXIV, p. 135. Vide: THORELL «On europ. Spid.» pag. 62. Az ällkapesok szelessegöknel legalább kétszer hosszabbak; az alsó szemsor majdnem egyenes, az oldalszemek szetvälasztottak. Igen nyulänk, hengerded testű alakok hosszú lábakkal. Az allkapesok és rágók hosszúra fejlettek kissé vízszintesen fekvők és előre irányzottak. Világos sárgászöld vagy feheres-zöld színezet, néha ezüstösen zomänezos is. Nagy, ritkás kerekhálóikat leginkább vizek mellékén, a buja növeny- I. ORBITELARIAE. 3 46 I. KEREKHÁLÓSOK. zetben találhatni. A hálók rendesen kissé dültek. Kitunö sajátsága e nemnek az, hogy alakjai úgy a háló tércséjén, mint megvonuló helyükön is igen nyujtott állást foglalnak, mely végre a két előlábpárt előre, hátsó két párt hátrafelé nyújtják s ily helyzetben, különösen a növények vékony szárain, valami hosszu rügyhöz hasonlítanak. A lábak aránya: 1, 2, 4, 3. spec. 1. Faj. TETRAGNATHA EXTENSA. (Lm.). NYUJTÓ ÁLLASPÓK. STRECK-KIEFERSPINNE. (extensa — terjedelmes ; itt a hosszu lábak nyujtására ezeloz.) Syn. 1758. Aranea ewtensa LINNÉ «Syst. Nat. ed. X» p. 621. Vide: THORELL «hemarks» pag. 40. ? Sárgás vagy halavänyzöld, fémes zomänezezal; a rägök az előtest szelessegenel hosszabbak, mindjárt tövüktöl kezdve tätongva szetvalök; a esıpököröm beesapörese, a köröm töve körül is, erős fogakkal fegyverzett. Nyulank, hengeres alak, vekony, igen hosszu labakkal. A fejmell laposan domboru, a fejrösz széles, jól elválasztott, az egész vörösessarga. A mellvert barnasarga szélein elmosódva sötétebb. A rágók világos vörösessärgäk, hosszuk, előre iranyzottak; esipökörmük vörösbarna, a ragök hossza- ságának felét érő, tövénél könyökszerlien hajlott es kissé csúcsos sarkú. Az ällkapesok keskenyek, nyujtot- tak, lapiezkäsok, elől elmetszettek, vörösessárgák ; az alajk az állkapcsok egy harmadáig ér, elől elkerekitett és világosabb, tövén barnuló. A tapogatók nyulánkok, vékonyak, végükön kissé bebarnítottak. A lábak, jelesen az első két pár igen hosszuk, végükön igen vékonyak, vörösessárgák és gyéren szőrösek, itt-ott egy sertetüskével fegyverzettek. A végtest hengerded, elől néha igen hátas s oldalról is hullámos benyomású; néha egyszínűen halványzöldes, vagy sárgás fömzomäncezezal, néha egy végig nyúló levélalakú bebarnitott ezimerrel és sötét oldalakkal; rendszerint ágas erezettel. A has sötétes, közepén egy hosszú, ekalaku bebarnítással, mely elmosódva világosabban szegélyzett. A szemek kicsinyek, fekete keretbe foglaltak; az oldalszemek nem állanak külön emelkedésen ; a hátsó sor egyenes, az alsó igen csekély mértékben kihajló; a közép szemesoport előrefelé alig eszre- vehetőleg keskenyedő trapezben áll. A hátsó sor oldalszemei ugyane sor közepsöitöl valamivel távolabbra esnek, mint e sor középszemei egymás között. A zár egy sárgavöröses, letapadó, hossznégyszegletes lemez. OD. o Ov o Mertekek: £ Törzs rágó nélkül ........... 12 =, vagy kisebb m fejmell » » N Eon labparı Inne ee: oa ragok (korom nelkül) ........ 9,0 F még karcsúbb, a vegtest rendesen egyszínűen halavany-zöldes vagy sárgás, eres. A rágók rendkivűl fejlettek és fegyverezettek. A becsapórés körül sok erős fog, ezek közül a középső hosszabb és erősebb. A csipököröm a rágók felehosszát meghaladó, vékony, éles és hullámosan (N) görbített. A tapogatók hosszuk és nyulánkok; a szár kissé kupalaku, nyújtott, felul egy sor hosszabb sertével ; a pikkely be és aláfelé fordított, csúcsosan kanál alakú, szőrös, nemzöszerve egy alma-alakú barnás gyűjtőből és a belőle induló, előre irányzott, csőralaku, kissé csavart embolusból áll, mely utóbbi a pikkely végét nem haladja meg. Mértékeküe E ŐSZBI ng ee .. 10 "y, ebből fejmellsé tűzeset RE: 330 Tlabparieesekean ee HOD rágók (köröm nélkül). .... 320 ! Néha meglepően kis és mégis ivarérett példányok is előfordulnak. I. ORBITELARIAE. A7 I. KEREKHÄLÖSOK. A vizmellekeken és egyáltalában buja növényzetű helyeken mindenutt elterjedett faj, mely a hegységben a fenyőöv széleig (legalább nálunk) felnyomúl; mindenütt ott van, a hol nyirkos talaj bujább növényzetet fejleszt, leginkább nappal működik, rejtet nem készít, de nyujtózkodásával igen ügyesen rejtőzködik a szirmokon és levélszárakon. Tavaszi és őszi nemzedéke van. Párzását nem ismerem eléggé. Találtam, erdélyi részekben: Kolozsvárt, Oláhfenesen, Mező-Záhon, Gyergyó-Sz.-Miklóson, Nagy- Szeben környékéről (Sill és Bergleiter gyüjteménye es Seidlitz jegyzéke ;) magyar részekben: Doroszlöröl, Apatini-Gájából, Apatini Dunaliget, Palánkáról, Illokról, Ujvidekröl, Zimonyböl, Pancsováról, Orsováról, Mehádiáról, Suppanekröl, Ogradenáról, Báziásról, Rakamazról, Tarczalról, S.-A.-Ujhelyröl, Alsóhámorból (Borsod), Diös-Györböl; Kárpátalja: Rakitou Wreh, Prvnyiszka, Jama tó; Balaton-Füredről, Székes- Fehervärröl, Nagy-Váradról (Muz. gy. Mocsáry), Köszegről; Tátra-Füredről (Muz. gy. Frivaldszky), Pest vidékéről (Muz. gy. Pável), Pest (Muz. kert. Frivaldszky), Ungvárról (Muz. gy. Vidra Ferdinand) került. spec. 2. raj. TETRAGNATHA OBTUSA. WEsrg. ZÖMÖK Á. GEDRUNGENE K. (obtusa — eltompított ; itt a zömökebb alakra vonatkozik.) Syn. 1861. Tetragnatha obtusa WESTRING «Ar. Suec». pag. 86. THORELL in litt. 1874. Tetragnatha chrysochlora Sımox «Les Arach. de France» I, p. 161. ? Oldalröl tekintve vegteste tompán cs púpos, aránylag vaskos; a lábak aránylag rövidebbek. A végtest felületén mindig egy tölgyfalevélhez hasonló, élénk-barna mező, kétoldalt halványzöldes, fémes fényű, barnásan elegyített színezet által határolva. A lábszárak vegukön gyürüsek. A fejmell lelapitott a fejrész széles, kissé kiemelkedő, mindkettő vörösessárga. A hátgödör mély, kisugárzásai néha részben bebarnitottak. A mellvert közbűl rozsdabarna, szélein bebarnitott. A rágók rozsdasárgák, tövüktől számítva hosszaságuk egy harmadától fogva szétválók, a becsapórés szélén sok vörösbarna foggal fegyver- zettek, esipökörmük világos rozsdabarna, a Tetr. extensaéhoz képest alig némileg könyökös. Az állkapcsok és az alajk a megelőző fajehoz hasonló, úgy a tapogató is. A lábak hosszuk, karesuk, vörösessárgák, gyéren szőrösek és kevés sertetüskével fegyverzettek ; a térdíz, a szár vége, úgy mind a két lábvég eleje is gyűrűsen bebarnitott. A végtest púpos, nem hencgerded; felületén zöldes és barnás, zománczos, elegyes földön egy elől kezdődő s a fonóknál végződő elenkbarna mező, melynek a hátpup előtt és mögött két-két karaja (lobus) van, úgy, hogy némileg egy tölgylevélhez, még jobban pedig két egymásfelibe állított makkhoz hasonlit. A hason egy széles, barna, ékalaku hosszcsik, kétfelől világosan szegélyezve. Az oldalszemek külön, de a tövön összefolyó fekete emelkedéseken s a középszemektől sokkal távolabbra állva mint a hátsó két közepszem egymás között. A zár egy haránt hasıtasu köldök, mely felett egy sárgás lemez megfekszik. mi, ebből Mertekeke mt Torze. ae ln Te)mellern ee er) TS ÁD DÁS Case ses ln TASÓTON SZ ee ee) g Karcsú, hengeres, oldalról tekintve íves végtesttel, melyen a levélalakú rajz néha csak elmosódva látható, néha ennek épen csak némi szakadozott körvonalai léteznek ; a rágó esıpökörme hajlásában kevéssé kigyózó. A tapogató nemzőszerve megfelel T. extensaenak, de embolusa nem csőrszerű, hanem nyulank, vékony és kulön, csavaros hegybe kifutó. Mértékekste ül OTZS es e ez áá eászátele 6 "4 ebből teimell an OR) IN rétekától arolatálátó e AND I E-SZO ÚGAZE ra ő Gallo § 9%» I. ORBITELARIAE. 48 I. KEREKHÄLÖSOK. E faj sokáig kétségbe volt vonva; sőt THoRELL tanár is a välfajok közé sorolta (Remarks on Syn. p. 40) mig jelenleg ő is külön fajnak vevé be. A vétség abban volt, hogy több auctor (Menxer, C. Koch) kissé vaskosabb Tetr. extensákat irtak le obtusa gyanánt. A magyar példányok kitünően typikusok, nevezetesen azok, a melyek a Bodrogköz legelőin álló tölgyfákon tenyésznek. A faj sajátságai közé tartozik, hogy nem keresi a vizet s kedveli a tölgyfákat, a kertházak ereszeit, hol aránylag kis, ritka hálóját szövi. Ivarérettsége juniusra esik. Találtam eddig magyar részekben: Doroszlón (kertilakok), Apatinban, (ifju nemzedek, május, Liciumon) ; Tokaj (a Kopasz eserjesen) és különösen a Rakamaz felőli legelők tölgyein, a Bodrogközben ; Nagy-Várad (ifj. ? Muz. gy. Mocsáry), Ungvár (ifj. péld. Muz. gy. Vidra Ferd.). SUBFAM. II. ALcsaráp. ULOBORINAE. TORKOSPÓKOK. FRESSSPINNEN. oYlos — minden, fr IoWarw — enni). PEp, GEN. 9. nem. ULOBORUS. Larr. (vide : Uloborinae.) Syn. 1806. LATREILLE «Gen. Crust. et Ins.» p. 109. Vile : THORELL «On europ. Spid.» p. 64. A fonalszürö es a nyust megvannak. Az alsó szemsor a homlok legszelere tolva, a hátsó erősen kihajló. A vegtest esuesos-tojasdad, a fonök a végén alkalmazottak ; a nyust feketebarna, rendkívűl finom es tömött, a fonalszurö keskeny, hosszú, kissé felholdszerüen hajló, közbül választék nélkul; a vegbelnyilas fedője kúpalakú kiálló s a felső fonópár közzé illeszkedő. Hálójának, melyet néhányszor kövek között talál- tam, csak töredékeit ismerem. Hazánkban egy faj, az, a melyre e nem alapittatott. sprc. 1. rar. ULOBORUS WALCKENAERII. Larr. WALCKENAER TORKOSPÓKJA. wauck. FRESSPINNE. (WALcKENAER, úttörő franczia Araneologus tiszteletére.) Syn. 1806. Uloborus Walckenaerius LATR. «Gen. Crust. et Ins.» p. 100 Vide : THORELL «Remarks» pag. 334. ? Kretäsfeher, feketés lábakkal ; a fehérség rendkívüli tömöttségű, megfekvö szörözettöl ered. Kisse keskeny alak arányos lábakkal. Az egész fejmell megfekvő, fehér szörözettel borított, mely még a szemeket is részben fedi ; szıvalaku, kissé boltozatos, határozatlanul elválasztott, elől kevéssé elkerekített fejjel. Bor- szeszben a szörözet alól két barna hosszcsik látható, mely a módos hátgödröt közbefogva, az alsó sor közép- szempárjáig terjed. A mellvert barna, megfekvő szörözettel borított. A rágók rövidek, vaskosak, vörös-barnák fényesek es kopaszok ; az állkapcsok szélesek, összehajlók, szörösök, széleiken gyérebb szörözettel, barnák, A tapogatók vöröses sárgák, felül kissé bebarnítottak és feherszörösök, végizük sok sertetüskével ellátott, a melyek között a fekete bordaskarmok már loupeval is kivehetők. A lábak vékonyan vegzödök, végig finom fehér szörözettel borítottak, mely alól a barnás vörös gyűrűzet kilátszik; fegyvertelenek. A végtest fehér, csúcsosan hossztojásdad, elején (vastagabb végén) egy barnás orsóvonallal, mely nem a szörözet- től ered és csak a borszeszben jut érvényre. A has gesztenyebarna, megfekvő sűrű szörözettel boritott, ket- oldalt az oldalak fehér szörözete által élesen határolt. A fonalszűrő, épen úgy mint a fonók, barna. Az alsó szemsor (és különösen oldalszemei) nagyon közel áll a homlok széléhez, az oldalszemek I. ORBITELARIAE. 49 I. KEREKHÄLÖSOK. igen kicsinyek, a közepsöktöl távolabbra esnek mint ezek egymástól; a sor könnyedén behajló. A hátsó- sor tetemesen kihajló, középszemei nagyocskák, egymástól távolabbra állanak mint az oldalszemektől. A zár egy kiemelkedő széles lemezt mutat, mely közepén behasitott ugy, hogy a megalkotott felek hátranéző két csecshez hasonlitanak. Mertekek: törzs ..:..... 5 "m ebből fejmell....... 24» I labpar sl el ekane 10 » da előttem ismeretlen. Eletmondjaroöl csak annyi ismeretes, hogy kőrakásokban fesziti hálóját. Ivarérettsége juniusba esik. Találtatam : Orsova körül (Graczka völgy) ; Rákos-Palotán az erdőben találta Pável J. GEN. 10. Nem. HYPTIOTES. WALCKENAER. ( DIrTt03 — hanyag tartású, hátra hajlott, ÚITTLÓTNS. Alkalmasint a hát púposságáról). Syn. 1833. WALCKENAER Uptiotes «Mem. sur une nouv. class. d’Aran.» p. 438. Vide : THORELL «On Europ. Spid.» p. 67. A fonalszürö es a nyust megvannak. Az alsó szemsor a homlok szélétől hätratolt, behajlö ; a hátsó szemsor hosszúra nyúló, kihajló. Az alak zömök, feltornyosulö vegtesttel, rövid, erős lábakkal. Egy faj mely saját tapasztalásom szerint lomberdőkben fordul elő, a bokrok ágai között szövi csonka, aránylag kis kerek- hálóját. spec. 1. Faj. HYPTIOTES PARADOXUS. (C. K.). FURCSA ARASZPÓK. PARADOXE SPANNERSPINNE. (paradoxuszrendellenesen, kirívóan elütő ; úgylátszik a szemesoportra vonatkozik). Syn. 1834. Mithras paradorus C. Koch in Herrich-Schaffers «Deutschl. Ins.» 123, 9. Ville: THORELL «Remarks» p. 43. ? Särgäsbarna; vörösbarna elötesttel es ilyen lábakkal is. A fejmell, oldalról tekintve púpos, — felülről "tekintve a hátsó sor kiálló oldalszemei folytán szegletes. A homlokresz resuntösen lecsapott ; az egész szennyesbarna. A mellvert vörösbarna. A rägök, rövidek barnasárgák tövükkel ügy kiallök, hogy a le- csapott homlokkal egy ívbe esnek. Az ällkapesok és az alajk világos barnäs-särgak ; ilyenek a tapogatök is. A lábak aránylag rövidek es vaskosak, egyszinüen vöorösbarnäk, megfekvöen szörösek es fegyvertelenek. A veg- test, oldalról tekintve, a fejmell és fonök felől egyiränt magas puppä tornyosul, magassága meghaladja szélességét es hosszusägänäl csak valamivel csekélyebb. Alapszíne barnassarga s a nagyító alatt e szint sejtszerűen elágazó, barna erezet apró teresekre osztja. A has egyszínűen gesztenyebarna. A szemcsoport a legsajátságosabbak egyike. Az alsó sor szemei igen aprók ; a két középső közel áll egymáshoz, a két még ennél is kisebb oldalszem kétszer akkora távolságra, a mekkora a két középszem koö- zötti; az egész sor könnyedén behajló ; a hátsó sor szemei nagyok, hosszú vonalon szétszórva állók, a két középső annyira esik egymástól, a mennyire az alsó sor oldalszemei állanak szintén egymástól. A hátsó sor oldalszemei kúpos esueskökön állanak s a fejmell keretéből kissé kiállók. A nyüst finom, tömött, a fonalszűrő széles és a fonókra dült. A zár környezete köldökszerűen kidomborodó, bőrös és csak szélen egy 1 forma, vörössárga megfekvö lemezzel ellátott. Mertekeke02: MŰOSZB a len nen een. 5», ebből female ge IE AD Dar a disotootmatátó 4» A hättest magassága. ..:.. 35 9 d -je előttem ismeretlen. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA+ 4 II. RETITELARIAE. 50 II. HUROKKÖTÖK. Csak kétszer találtam s mind a kétszer erdélyi részekben : Sarpatakon a gf. Teleki Käroly-fele fiata- los erdőben, hol bokrok között meglehetősen merész keretű csonka hálót szött (a példány az erdélyi muz. egyl. gyüjtemenyeben), és Szász- Vesszősön a gr. Degenfeld-fele fiatalosban hasonló körülmények között (a péld. saját gyüjteményemben). Az állat, hálója vezérfonalán előre és hátra kinyújtott lábakkal lesekedett (mintegy araszolt, honnan magyar elnevezése), SUBORDO II. ALREND. RB. PER EIER RITA (rete — háló, Netz; tela — szövet, Gewebe.) AG EL EE HUROKKOTOK. A fejmell fejeresze nem lapul le; a homlok széle es az alsó szemsor közepszemei között elterülő ter szelesebb annál, a mely a két szemsor közepsöi között terül el. Csupa apró alak, vékony, karcsú lábbal, hármas karomrendszerrel; a samjakarom egy vagy két, soha több fogacscsal. A test gyéren szörös ; a vegtest rajzai a bőrtől erednek. A fonalszűrő és a nyűst hiányzanak. A hálózatok berendezése különböző!; általános tulajdonság az, hogy hegyes csúcsban összeérő kötött hurkok soha sem hiányzanak. x A hurokkötök alrendje alak és szervezet, ennélfogva hálózat szerint is eltéréséket mutat ; nem oly egyenletes, mint az előző alrend. A mennyire alakjai a háló berendezésében állandóságot mutatnak, az alrend alakjai e hálózatokkal szintén az üres hézagokon uralkodnak, de szükebb helyiségekkel érik be és a hálózat fogókészlete nem alkot egy sik lapot, hanem érzékenyen feszített huroktömkeleget, melyhez egy lepelszerűen szőtt ernyő — vitorla — vagy gyakran idegen testekből összerakott rejtekhely. csatlakozik. Igen szűk helyeken épen egynehány, a helyiség körülményeihez szabott hurok szerepel; némely alakok, úgy látszik, egy bizonyos kerületben alkalmazzák hurkaikat, s látszólag kóbor életmódot folytatnak. A lábvégek hajlékonyságánál fogva nemcsak fonalzaton, hanem a sik földön is meglehetős biztos- sággal és gyorsasággal mozognak. A hálózatokon, úgy rejtekhelyeikben is, mindég háttal lefelé csüngő állást foglalnak el. Alaknagyságra nézve a kisebb borsószem nagyságtól alig mákszem nagyságig csökkennek. Tevékenységük leginkább nappali; némely részök éppen csak a napsugarak direct behatäsät keruli, más rész határozottan keresi az árnyékot s kedveli a félhomályt, söt a barlangok teljes sötétségét is. Az érintés elől némelyek leejtéssel, mások futással s elrejtéssel menekülnek. Kétséges esetekben szintén meg-megrezzentik hálóikat; a prédát lehurkolják, oly módon, hogy a végtest csucsával feléje fordulnak, a negyedik lábpárral felváltva fonalat huznak ki s ezt a prédára reávetik. Csak a nagy prédát költik el a megfogódzás helyén ; a kisebbet kioldják, egy rövid fonallal a negyedik lábpár egyik feléhez erősítik, s függőben tartva, a leshelyhez viszik ; gyakran fonalak segítségével vonszolják 15. Tartózkodásra nézve, szintén az aljakra esik a legnagyobb szám; de a magasba felhatolnak a rend képviselői a havasok fatenyészövének határáig s azon felül is; a föld méhében az aknák és barlangok mélységébe söt legmélyébe is. ! A mennyire eddig ismeretes. If. RETITELARIAE. 51 II. HUROKKÖTÖK. Tevekenysegökben igen szabadok; úgy a fonalröpites mint a lebocsätkozäs segítségével minden képzelhető helyiséget elérhetnek. Az ingaszerű tovahaladás szintén hatalmukban van. Ez abban áll, hogy lebocsátkozva, s szabadon függve a szél odaviszi őket az irányába eső tárgyakig?. A pók-tevékenység rendszerében, szintén az ätröpulö rovarokra ezeloznak s ezeknek apró és legapróbb alakjait korlátozzák ; fonalzataikkal azonban nem csak hogy átfogják, de többnyire ki is töltik az alkalmas helyiségeket. A nemzedékek sorát illetőleg nem kelnek ki kizárólagosan áttelelt petékbél, hanem nagyobb részben áttelelt alakok folytatják a faj életét és szaporítását. Úgy szervezet mint életmód s a nemzedékek sora tekintetében számos átmenetet mutatnak az előző és következő alrend között. FAM. I. csarán. THERIDIOIDAE. TÖRPEHURKOLÓK. WIRESPINNEN. (Ügetőroy — kis állat; az alakok apró voltára vonatkozik ) GEN. 1. nem. PACHYGNATHA. SUNDEVALL. (mayys — Vastag; yyados — állkapocs ; a rágók vastagsagära vonatkozik.) Syn. 1823. Pachygnatha SUNDEVALL «Gen. Ar. Suce.» p. 16. Vide: TAorELL «On Europ. Spid.» pag. 77. A rágók az első labpar czombjanal ketszernel is vastagabbak, mindjárt tövüktöl kezdve szetterpeszkedök. A lábak karesuk, sűrűn szőrösek (igen ritkán és kivételesen alúl egy sor tüskével fegyver- zettek), hosszarány szerint 1, 2, 4, 3. A szemek három csoportba osztottak. A középcsoport párnán álló négy szeme egy előre felé kissé szűkülő trapezben áll, a két-két szemből álló oldalesoportok szemei a közepsöktöl akkora vagy nagyobb távolságra mint a hátsó sor középszemei egymástól ; az oldalszemek érintkeznek. Kis alakok (legfeljebb 6 "V, ?), melyek kövek alatt, magas fűben igen közel a földhöz vagy közvetlenül rajta és leginkább kissé nyírkos helyen tartózkodnak s úgylátszik egész életöket barangolva töltik, csak egyes fonalakat eresztenek, állandó hálót nem szőnek. Némely faj mint fonalröpítő és léghajós, tavaszkor, a legszorgalmasabbak közé tartozik. Ivarérett állapotban áttelelnek s enyhébb téli napokon mozgásban vannak (legalább magyar földön így). spec. 1. ras. PACHYGNATHA CLERCKII. Susp. CLERCK FOGÓSPÓKJA. CLERCKS ZANGENSPINNE. (Clerck, az Araneologia megalapitöja tiszteletere.) Syn. 1823. Pachygnatha Clerckii SUNDEVALL «Spee. ac. Gen. Aran. Suec. exh.» pag. 16. Vide : THORELL «Remarks» p. 75. ? Barnassärga, vörössarga fejmellel, sárga lábakkal. A fejmell fejlett; egy sötét közep- és szegelyesikkal diszitve. A vegtest szabályosan szeles-körded, a lábak karesuk és arányosak. A fej vastag, elől elkerekitett, kissé kiemelkedő, kavasan elválasztott. A mell kevéssé szélesedő, domboru. A közepszem- ? Ez ujabb észleletem. A pók ilyféle helyváltoztatása szerfelett érdekes és vonzó jelenség, jelesen az, hogy a fonal hosszát kisérletileg határozza meg, majd hosszabbra ereszti, majd felmotóllálja, mindaddig, a mig az uralkodó szellő hajtó erejének megfelel s lehetségessé valik a pók biztos megkapaszkodása. A fonal és pók közötti viszony megközelitöleg az ingaszár és ingafej közötti lévén, a közlekedés e módját ingaszerűnek nevezem. II. RETITELARIAE. 52 A II. HURGKKÖTÖK. csoporttól, a csekély hätgödrön keresztűl egy sötét vörösbarna szalaggal ; a fejet a melltöl elválasztó barázda, hossza közepében rendesen vörösbarna. A mellvért vörössárga. A rágók vörössárgák, aránytalanúl vastagok, tövüktől fogva szétágazók, hosszú csipőkörömmel és igen erős fogakkal fegyverzett becsapóréssel. A rágók széthajlása olyan nagy, hogy előlről tekintve az állkapcsok megláthatók (II. k. IV. t. 52. b). Az csipőköröm erős, majdnem sarlóalakú, igen éles, az állkapocs tövének felehosszát meghaladó. Az állkapcsok keskenyek, végeikkel összehajlók és kissé harántbenyomásúak, vörössárgák ; az alajk erős, vörösbarna, az állkapcsoknak felehosszät érő. A tapogatók sárgák, alap és terdizuk rövidke, a czomb, szár és vegiz egyenlő hosszasa- ouak, az utóbbi sertetüskevel elegyesen szőrös. A lábak sárgák, karesuk, szőrösek és tüskenelküliek. A végtest szabályos-széles körded, kissé lenyomott ; középmezeje barnássárgán-porozott, egy sötét, hasitek- szerű, elmosódva világosan szegélyezett középcsikkal, mely sem elejét sem végét nem éri a végtestnek ; a sötétebb középmező az oldalak felé szélesen, világosabban szegélyezett, s e szegély az oldalakban elmosódik. Az oldalak és a has egyszínűen sárgásbarnák, az utóbbin két világos, néha enyésző, egyenközű hosszcsik. A szemek három csoportban; az alsó sor könnyedén kihajló, a hátsó könnyedén behajló. Az alsó sor szemei a homlok szélétől, illetőleg a rágók beigtatásától körülbelül annyira, mint e sor középszemei a hátsó sor középszemeitől. A középszemcsoport előrefelé kissé szűkülő trapezben elhelyezett ; az alsó sor középszemei az egymással érintkező oldalszemektől sokkal nagyobb távolságra esnek, mint a mekkora a távolság a hátsó sor középszemei között. A zár hártyás, hátrafelé haránt elmetszett] ] alakú mező, mely a lészőrést ketté választja, ugy, hogy e rés kétoldalt külön stigmaszerünek látszik lenni. Mertekek: ? Törzs (tágók nélkül) .......... 6 TM ebből TEJE er aaa) EIERN éb 00 ara pe tea s karcsú, egészben sötétebb törzszsel, és hosszúra fejlett fejmellel, melynek rajza megfelel a nös- tényének. A rágók rendkivül fejlettek, esipökörmük hosszú, olyformán kettős hajlású, hogy közép haj- lása, befelé, majdnem foggá csúcsosodik. A kis végtest középmezeje barna, hosszhasítéka fekete és szakadozott sárgásfehér, finom szegélylyel diszitett ; oldalszegélye sárgásfehér; a has barna. A tapogató nyulánk és hosszú szár íze hosszabb a térdíznél, kúpalakú, vékonyabb végével a térdbe csuklódó; valamennyi íz sárga; pikkelye kettős ; a keskeny, csonka, szőrös mellék-pikkely felfekvő ; a szélesebb, kanalalaku, kinyúló végű fő-pikkely oldalt befelé fordított; nemzöszerve hagymaalakú, síma, vörössärga gyüjtöt, csős alakú, kissé csavarodott oly embolust mutat, mely a főpikkely kiálló részénél rövidebb; a felfekvő mellék-pikkely : hagymaalakú gyüjtőnek két harmadát éri el. Mertekek d : Törzs (rágó nélkül) .......... 4 "7, ebből fejmell..... RE TER FARO sen Iabpansegeer: rote Ú A Pachygnatha nem e legnagyobb faját, mely Sveeziaban épen oly honos mint hazánkban, legin- kább tavaszkor, igen jókor (märezius) kaphatni ivareretten és saját tapasztalásom szerint leginkább karó- kon stb. hol fonalait szorgalmasan röpíti és léghajózva vándorol. A fűben, nyirkosabb helyeken és rendesen többedmagával barangol s fonalat csak járáskelése biztosítására húz ; állandó szövetet az eddigi megfigyelé- sek nem bizonyíthattak be. Párzását és petéinek lerakását nem ismerem. Találtam magyar részekben: Doroszlón és Apatinban; továbbá «Ungvär környeke» megjelöléssel a Muz. gyüjteményében (Vidra Ferd.), Kassán igen nevezetes körülmények között gyüjté Dr. Horváth Géza t. barátom ; ugyanis 1874. január 5-én, kemény fagyok idején, egy réten egy heverő elhullott lópata alatt, ivarérett himek vigan nyüzsögtek s a nevezett buvar által pontos lejegyzés mellett beszereztettek. II. RETITELARIAE 53 Il. HUROKKÖÜTÖK. SPEC. 2. raj. PACHYGNATHA LISTERI. Sunp. LISTER F. risters z. (Lister, úttörő angol Araneologus tiszteletére.) Syn. 1530. Pachygnatha Listeri SUNDEVALL «Svens. Spind. Beskr.» p. 210. Vide : TuortLL «Remarks» p. 75. j g A him tapogatöjanak fedöpikkelye három negyedét éri a hagymaalaku syüjtönek. Kisebb alak sötétebb színezettel. A fejmell barnásvörös, sötétebb közép- és oldalesikkal, a fejresz kissé felvetett ; a mellvért vörösbarna. A lábak és a tapogatók sárgák. A végtest középtere sötétbarna, hasítéka fekete, hosszú és kétoldalt láthatóan párosan álló sárgásfehér foltokkal szegélyzett, mely foltok mindjárt a végtest elején kezdődnek s hosszának négy ötödén folytatódnak; oldalszegélye sárgásfehér, a hátfelé igen élesen s a hasfelé is élesen határoló, hátul, a fonók felett, megszakadott. A has sötétbarna, elmosódó párhuzamos csíkkal. A rágók tövüktől fogva szétágazók, vörösbarnák, csipőkörműk kettőshajlású, a hajlás fogszerű. A tapo- gatók izeinek aránya a P. Clerckiihez hasonló, így a gyüjtő is; a mellekpikkely azonban hosszabb és az embolus sem csőralaku, hanem árformára vékonyodó és csavart végű. Mertekek: d Törzs (rágók nélkül) ......... 3-5 m, ebből fejre ás zs emet era er 185 » I labpar DRG, Oro Dig sa oka 0 telis 00 EZ/ÓBK 1 + előttünk ismeretlen. A P. Clerkkiihez hasonló viszonyok között és evvel együtt ismerem Doroszlöröl, hol karókon fonalakat röpített (1873 márczius 4-én). SPEC. 3. FAJ. PACHYGNATHA DE-GEERII. Sunp. DE-GEER F. DE GEERS z. (DE-GEER, kitünő svéd pökbiologus tiszteletére.) Syn. 1830. Pachygnatha De Geerii SUNDEVALL «Svensk. Spin1l. Beskr.» p. 211. Vide: THORELL «Remarks» p. 76. ? Elöteste sötét gesztenyebarna, vegteste sárgásbarna, világos, csipkézett oldalszegelylyel, közepén rendszerint enyésző, hasitekszerü hosszesikkal. Kis alak. A fejmell jól fejlett, fejerésze felemelkedő, elkerekített, kávásan elválasztott, a mellrész kevéssé kiszélesedő; az egész szép sötét gesztenyebarna, sűrűn és könnyen kivehető módon pontozva. A mellvért vörösbarna. A rágók barnavörösek, igen vaskosak, szétállók ; az állkapcsok vörösbarnák, össze- hajlók, kissé haránt benyomasuak. A tapogatók vörösessárgák, szärizuk a végíznél valamivel rövidebb. A lábak sárgák, vagy vörösessárgák egyszerűen szörösök. A végtest szabályosan körded, barnássárga vagy sárgásbarna, az előtesthez képest azonban mindég feltünően világos, közép terében néha enyésző hasitek- szerű esikkal, mely enyészően fehéres pontokkal szegélyzett; néha egészen hiányzik is. Az oldalszegély, külö- nösen a sötétebb példányoknál eltünő, széles, a hasfelé élesen, a hátfelé hullámosan határolt, a fonók felett megszakított, a végtest elején keskenyen és homályosan összeérő. A has néha egyszinüen barna, néha párhuzamos világos csíkok maradványaira emlékeztető pon- tokat visel. A szemek a homlok szélétől kissé hátratoltak ; az alsó sor a homlok szélétől távolabbra esik mint középszemei a hátsó sor középszemeitől. A hátsó sor középszemei az oldalszemektől akkora távolságra vannak, a mekkora a távolságuk egymás között. A zár bőrös, tarisznyaszerű, a légzőrést kétrészre osztó, hátul elmetszett. Azon a helyen, a hol a légzőrést metszi két kerek, pontszerű bemélyedéssel. Mertekek: ? Törzs (rágó nélkül) ........... 5. sik 127, ebböl Teil. eee ee elek «BIS. Mläbpauı ss vater eds ion DD II. RETITELARIAE. 54 II. HUROKKÖTÖK. 3 valamivel karcsúbb; fejmelle nem feltűnően fejlett, színezete a nöstenyevel azonos, rendszerint valamivel sötétebb. A végtest élesebb rajzú, oldalszegélye néha kissé rózsaszínes. A tapogató mellékpikkelye árformára csúcsos és a gyüjtőn túl érő. A gyűjtő almaalaku, kicsiny, embolusa tompavégű, mindjárt a gyűjtőtől kezdve csavarodó. Mértékek : d! Törzs (rágó nélkül) ........ 3-8 mm ebből tejmelln nA ee a BAK WENDE eo nnnstaraınyd a ars a Sn Megfigyeléseim szerint ez a Pachygnathak leggyakoribb faja ; füves helyeken, kövek alatt majdnem mindenütt kapható s úgy látszik, hogy három nemzedéke van : egy ättelelö, mely tavaszszal párzik és vándorol, egy nyári, melytől az ismét áttelelő származik. Telire mindenféle rejtekhelyeken kapható ; diszkertekben, a melyekben fenyvek állanak, gyakran a földrehullott tobozok pikkelyei alatt nagy számmal kaphatni tél derekán is. Párzását és szaporitäsät nem ismerem. Tavaszkor, mihelyt melegebb szellők járnak, a fonalröpiteshez lát s néha kerti karökon 4—6 is egyszere teszi kiserleteit. Találtam eddig: erdélyi részekben: Kolozsvárt (Muzeum kert), Torda (hasadék), Szasz-Vesszös (Bedőházi kert), Csiki havasok (Balánbánya), Mező-Záhon és Nagy-Szebenben ; magyar részekben : Doroszlón (Mosztonga mellék, tavaszkor százával léghajózva), Pancsován, Lykanka (Liptó, váralja), Körmöezbänyan, Balaton-Füreden, Buda vidéke (Muz. gy. Pável János), Ungvár (Muz. gy. Vidra Ferd.), Komjáti (Abauj, Dr. Horváth Géza), Kassa (1874. jan. 5-én. Dr. Horváth Géza). GEN. 2. NEm. EPISINUS. WAauck. 3 Ki [4 9 . Le Ld . . . kJ) - 2 mi , (errotvng — kártevő, vagy inkább armzonar — esonkitni, rabolni, Ertzatvrog — valami után leselkedő; lehet vonatkozással az / f életmódra, de a vegtest alakjára is.) Syn. 1809. Walckenaer in Latreille «Geni Crust et Ins.» IV, p. 371. Vide: TuoreLL «On Europ Spid.» p. 79. Az oldalszemek szetällök; az alsó sor közepszemei s az oldalszemek közötti távolság meghaladja a közepszemek közötti távolságot. A lábak vékonyak; az 1-56 és negyedik par hosszú; hosszaranyuk 1, 4, 2, 3. A vegtest nyujtott alakú, hátúl kiszélesedő, a vége tompa esucsba metszett. E nemnek eddig csak egy faja ismeretes, mely néha barangolva, néha egyes szálakon igen sajátságos módon nyujtóz- kodva, néha moha és száraz levelek alatt tartózkodva lelhető s nem gyakori. SPEC. 1. FAJ. EPISINUS TRUNCATUS. Wazck. CSONKA LESÖPÖK. ABGESTUTZNE DAUERSPINNE. (truncatus — esonkitott; a végtest látszólagos csonkaságára ezeloz.) Syn. 1809. Episinus truncatus WALCKENAER in LATREILLE «Gen. Crust. et Ins.» IV, p. 371. Vide: THoRELL «Remarks» p. 96. o r Előteste vörösbarna, végteste szürkés; az első lábpár czomb, térd és szárize vörösbarna, a negyedik lábpárnak térde és szára is ilyszínű; valamennyi lábnak a vegize a szárhoz képest hirtelenül vekonyodö, világos-vörösessárga. Nyulánk alak, rövid elő- és nyujtott, közel hosszötszög végtesttel. A fejmell laposan domború, fejerésze kicsiny, határozatlanul elválasztott, a mellresznel kissé alacsonyabb; a mellresz a csekély, de terjedelmes hátgödör táján dagadozó. A mellvért sötét vörösbarna, gyéren szőrös, finoman, reczésen ránczolt. If. RETITELARIAE. 55 II. HUROKKÖTÖK. A ragök gyengék összeallök, függőleges állás mellett vörösessärgäk. Az allkapesok vörösessärgäk, keskenyek, összehajlök; az alajk széles, rövid, elől elkerekitett, a mellverttöl csak egy ranez által elválasztott, vöröses- sárga. A tapogatok sargasak ; vegizuk a szarnal sokkal hosszabb elegyesen es sűrűn szőrös tüskés; a szár iz a terdnel csak kevéssel hosszab. Az első es negyedik labpar hosszú, ezombja, térde és szára kissé kierö- södve, sűrű, apró szemölesszerü ripacsokkal borított, melyekből kurta szőrök indulnak. Az első lábpárnak czombja, térde és szára sötét vörösbarna, a másodiknak térde és szára halvány vöröses, a harmadik egészen sárgás, a negyediknek czombvége keskenyen, térde és szára egészen sötét vörösbarna a többi íz mind világos vörösessárga. A végtest nyujtott ; eleje el- és közepén kissé kimetszett, oldalai hátrafelé egyenletesen szélesedők s elejétől számítva a hosszúság második harmadrésze végén két ecsűcsökbe atmenök, mely ponton a végtest a legszélesebb. A két csücskön túl a végtest a fonók felé meredeken lecsapott, tompa szögű, csúcsát a fonók képezik. A csücskök hátsó éle kissé bebarnított, a végtest többi része sajátságosan szürkéssárgás (világos chamois szín). A has valamivel sötétebb, három, enyésző, világosabb hosszcsikkal, melyeknek közép- söje a zártól indul s a vörösbarna fonókig tart ; a ket oldalcsik még a fonók mellett is eltart. A szemek egy tömegben és meglehetősen kiemelkedve helyezkednek a fej búbjára; mind a két sor, felülről tekintve, kihajló. Az alsó sor a homlok szélétől meglehetős távolságra esik s a közte és a rágók töve közötti tér kissé csatornás. A szemcsoport többi viszonya a nem jellemzésében előadatott. A zár egy hátrafelé nyitott köldökszerű bemélyedés, melynek alapján, helyesebben fenekén, a két tojócső nyilik. Mertekek: 2 Törzs............. 455 m, ebből KnallansaRao han les » Tlabparı 2 2 er » TV rare area re, ra » TTS se TO) » d sötétebb, karcsú ; egyenközü, hätul tompa csúcsba végződő vegtesttel, melynek esucskei letör- pulök; fejmelle a nöstenyehez képest kissé fejlettebb ; fejeresze igen kicsiny. A tapogatók hosszú nyelen, melynek ezombíze a leghosszabb, terdize igen rövid, száríze még ennél is rövidebb s eseszeszerü. J nzöszerv aránytalanul vastagon, bunköszerüen kidagadva, sötét vörösbarna ; pikkely dalt-befele A net ytalanul tagon, bunl kidagadva, sötét vörösbarna; pikkelye oldalt-befel fordított, kanálalakú ; belszervezete hasonlit egy dióbél negyedehez; alul egy haránt és csavaros csatornával, forditott, kanálalakú ; bel te hasonlít egy dióbél negyedehez; alúl egy haránt és csavaros csatornával, vegefele egy nehezen kivehető, kurta, karcsu, fekete embolussal. Mertekeke nen TOLZSl. 2 esés eher ever ee ee ee An), sebből jejmell aaa er pe een IS » I lábpár (peldanyomon hiányzik) . . . . ? IV a een ee ae OL E nem epen gyakori pok nyarı alak, augusztusban ivarrerett; elöttem abban a gyanuban all, hogy kerekhälöt szó, tehát az Orbitelariäk közé tartozik. Ogradena mellett (Dunaszoros) a Csukár mare sziklatövén egy ifjabb nőstényt egy kis kerekháló vezérfonalán kaptam sajátságos nyujtózkodása közben, mely abból áll, hogy a két első lábpárt előre, a két hátsó lábpárt egészen egyenesen kinyújtva és szorosan egymáshoz illesztve a fonalra lapúl ; minthogy azonban e helyen sok apró Orbitelaria is szöve hálóját s nem rendelkeztem annyi idővel, hogy pontos megfigyelést tehessek, beérem a kifejezett gyanuval, annyival is inkább, mert más helyeken ismét lényegesen más körülmények között leltem ez állatot, u. m. moha között barangolva. Ismerem magyar részekből: Pozsonyból (Dunaligetek, fák tövén), Apatinból (Galagonyás erdő), Ogradena (Csukar máre szikla töve), Tokaj (Kopasz szőlő öve, mohában), 8.-A.-Ujhely (Magos alja, mohäban), Buda vidéke (Farkas völgy, Muz. gy. Pável). II. RETITELARIAE. 56 II. HUROKKÖTÖK. GEN. 3. NEM. LINYPHIA. (LATREILLE). (Atvoy — ten, voulvo — szőni; a szövetre vonatkozik). Syn. 180£. LATREILLE «Diet. Nouv. d’Hist. Nat.» XXIV, p. 134 Vide : THORELL «On Europ. Spid.» p. 81. A szemek inkább egy mint három csoportban állók ; a középső négy szem egy előre szűkülő trapez- ben elhelyezett ; az alsó sor a homlok széléhez nem áll közelebbre mint állnak e sor középszemei és a hátsó sor középszemei egymáshoz. Az oldalszemek közötti tér kisebb annál, a mely az alsó és hátsó sor középszemei között létezik. A fejmell módosan domború, a fejrész (kivételesen, kúpszerűen kimagasló) rendesen módosan kiemelkedő. A lábak karcsuk, meglehetősen hosszuk, sertetüskékkel gyéren fegyverzettek. Az állkapcsok egyenközűen kinyujtottak, vagy az alajk felett könnyedén összehajlók. E nembe tartoznak a tulajdonképeni vitorlaháló-szövők (I. köt. II. t. 51); kivételesen némely barlangban lakó alakok, melyek szálakat vonva, hurkokat kötnek s egyelőre csak ideiglenesen maradnak a nemben. Valamennyi alak gyors mozgású; némely fajai némi társulást mutatnak, a mennyiben egy és ugyanazon fajnak sok egyéne egyazon helyiségben es töszomszedsägban szövi vitorlás hálóját. SPEC. 1. Faj. LINYPHIA MONTANA. (Cr.). HEGYI VITORLAPÖK. BERG-SEGELSPINNE. (montana — hegyen lakó ; a tartözkodäsıöl így, elég helytelenül). Syn. 1757. Araneus montanus CLERCK «Aran. Suec.» p. 64. Vide : THORELL «Remarks» p. 44. ? Barna; a vegtest felülete sötétebben mintegy felhözött, elején es oldalt egy széles, világos, hátrafelé elmosódó szegélylyel. A lábak világos vórösessárgák, barna gyürüzettel. A fejmell mellrésze a fejrészhez képest nem feltünően szélesedő, módosan domboru, vörösbarna. A fejrész kissé kiemelkedő, kávásan elválasztott. A mellvért szívalakú, sötét vörösbarna, gyéren szőrös. A rágók vörösbarnäk, vegök felé kissé szétállók és az ällkapesokra hajlók. Az állkapcsok vörösbarnák, meglehető- sen szélesek, nem egymäsfele hajlók, széleik felé valamivel világosabbak ; az alajk rövid, meglehetősen széles. A tapogató végíze oly hosszú mint czombíze, a szár íze ennél sokkal rövidebb; a végíz szörösség mellett sok, hosszú sertetüskével fegyverzett. A rágóköröm erős, hajlott, sötétvörösbarna, hegyén kissé világosodó ; becsapórése fogakkal fegyverzett, ezek között a felső három fog a többinél nagyobb. A lábak vörösessärgak, sűrű barnás gyürüzettel; nyulánkság mellett meglehetősen erősek. A gyürüzet nem a csuk- lókra, hanem az ízek közepére van elosztva. A czombok felül 2—3 tüskével: a szár és lábvégizek több (5—7) tüskével fegyverzettek. A vegtest a fonók felé csúcsosodó-tojásdad, felül barna, sötétebb színnel mintegy felhőzve, és elején oldalt két széles, fehéres folttal, mely elől majdnem öszzeér, hátrafelé csak két harmadáig ér a hättestnek, hol elmosódik ; széle a hátfelé éles, a has felé elmosódó. A has feketebarna, két- oldalt világosabb, határozatlan, fehéres színnel határolt, mely szín felhözetesen az oldalakba is nyomul. A szemcsoport a fej bubján áll, alatta a homlok a rágók felé menedékesen lecsapott s szélesebb a ternel, mely az alsó sor közepszemeit a felső sor közepszemeitöl elválasztja. A két sor közepszemei előrefelé szűkülő trapezbe elhelyezve s a hátsó szemek nagyobbak. Az oldalszemek érintkeznek ; a hátsó oldalszemek a hátsó középsőktől annyira, a mennyire e középsők egymástól állanak. Felülről tekintve az alsó sor könnyedén kihajló, a hátsó könnyedén behajló. A zár kemenyszerüen kiemelkedő, gégeszerűen hornyolt cső, felülröl tekintve a két tojócsönyilás s az elválasztó lemez világosan látható, úgy a tojócsövek belső hornyoltsága is kivehető. MÉEGÉKE KET MIBŐSZSE ÉKE et ebből tejmellekne eletu ő 3.8 ) TIÁDDÁSZ zös énekes le II. HUROKKÖTÖK. JI SS II. RETITELARIAE. 2 Hosszaránya a lábaknak 1, 2, 4, 3. d sokkal karesubb fejmelle fejlettebb ; szinezetre a nösténynek megfelelő. (Nemzőrésze szerkezetét lásd : I. köt. I. tábla, 10; párzó állását ugyanott III. tábla, 65.). Mertékek sze Törzs............ 87%, ebből TEJ ÜZ ASZ ee: > IBlabpanser ne: 16 » A kertek keritesein, zugokban, rekeszekben, továbbá ligetekben a füzfak oduiban, gyokerei között közönséges alak, melynek tavaszi es őszi nemzedéke van, s mely Sveeziaban (ÜCLERCK és WESTRING szerint) inkább bokros helyeken tartózkodik. Hálójának vitorlarészét a helyiséghez képest igen nagyra szövi ; a hurok rész is épen úgy a magasba mint a mélységbe messze terjed. Mozgása hirtelen, gyors, gyakran megszakadozott. Veszély perczében vagy ágra vagy zugba menekül. Az 1872. év telén Kolozsvárt áttelelését észleltem. Az áttelelő ivarérett példányok egy fáskamra zugaiban megvonúlva egészen szabadon, de mereven függtek néhány szálon s érintés iránt érzé- ketlenek maradtak. A szoba melegében 1 óra alatt visszanyerték természetes élénkségüket ; ismét a fáskam- ába téve zugot kerestek, megvonúltak s csakhamar visszaestek a lethargicus állapotba. Az első tavaszi napok csakhamar életre és szaporitásra ébresztették. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról (muzeumkert), Nagy-Czégről, Görgény Szt Imréről, Nagy Szebenből, (Sill és Bergleiter gyüjtmény), Szász Vesszösröl és D.-Szt.-Mártonból; magyar részekből: Apatin (Dunaliget fűzei), Doroszló (keritések), Zimony (teherhajók belseje), Pancsova (wojlovitzi erdő), Orsova (Cserna folyam füzesei), Ungvár környéke (Muz. gy. Vidra Ferd.). Ő o v Ov SPEC. 2. Faj. LINYPHIA BUCCULENTA. (Cr. POFÁS V. BACKIGE S. (bucea — pofa ; buceulentus — felfútt-pofájú; a fejmell fejerészére vonatkozik.) 5] Syn. 1757. Araneus bucculentus ÜLERCK «Aran. Suec.» p. 63. Vide : THORELL «Remarks» p. 53. ? Világos ; a végtest felülete barnán, erezetesen, mintegy reezezett; három szakadozott, határozatlan, sötet hosszesikkal, melyek közzül a középső a leghatározottabb és mindég megvan, a két oldalas néha hiányzik és többnyire inkább foltsor mint csik. Az előtest és a lábak barnássárgák, az előbbi sötét"közép- és szegély- vonallal. A fejmell mödosan fejlett, fejeresze alig kiemelkedő, kávásan elválasztott. A hátsó sor középszemeitől kezdve a hátgödrön keresztűl egy szembekötő, sötét csik, mely a fej beigtatasa helyén kisse tágított; a mellrész szintén sötéten szegélyzett, e szegély a fejrészre nem megyen át és befelé kissé elmosódó ; a jól benyomott hátgödörből, a lábak felé, igen határozottan kivehető sugaras barázdák indúlnak. A mellvért vörösessärga, gyéren SZÖrOS. A rägök meglehetősen erősek, vörösessärgak, az allkapesokra hajlök, az utóbbiak vörösessäargak, szeleiken kissé kivilägosodök; vegeikkel nem hajlanak össze. Az alajk rövid, széles, elkerekitett. A tapogatök särgäsak ; szärizuk rövidebb a vegiznel, s az utóbbi sűrűn szőrös, kevés sertetüskevel, s ez utóbbiak inkább alapja körül csoportosultak. A lábak sárgások, az izek végein alig észrevehetően bebarnitottak (ritkán gyűrűsek) ; az első lábpár ezombja felül 3 "." formán álló sertetüskével. A végtest csúcsosan tojásdad, elől meglehetősen magas ; földje szennyes fehér, barnával finoman reczézett, közepén és elejétől kezdve egy finom, mintegy metszett, barna közepesik, mely néhány rövid keresztvonást is mutat; de csak foltokra szakadozottan és elmosódva éri a szemölcsöket; kétoldalt tőle és vele párhuzamosan két sötétes, határo- zatlan, foltokból alakuló csik, mely szintén a fonókig ér, néha pedig hiányzik. A has fehéren és barnán márványozott. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III 8 II. RETITELARIAR. 58 II. HUROKKÖTÖK. A közepszemek hossznegyszegbe állítottak; a hátsó sor, felülről tekintve, egyenes; az alsó sor középszemei távolabbra állanak a homlok szélétől, mint a hátsó sor középszemeitől; az oldalszemek érint- keznek, s a hátsó sor középszemeitől oly távolságra esnek, a mekkora a távolság a mondott középszemek között. A zár barna, lelapított, köldökszerü es ripacsos ; különös kitüntető tulajdona nincsen. Mertekeke 2 Morzuen. er loenyezebből m Tejm elle re: 0» INappase er: ERS IV Eee ed Hosszarnya a lábaknak, 4, 1, 2, 3. aA karcsú, kiszélesedett fejmellel; a vegtest kicsiny, közepesikja igen határozott, szélesedő es ket- oldalt mintegy fogacsolt. A tapogató, hosszúnyelű, ezombize a leghosszabb, terdize a szárízzel egyenlő ; az egész sárgás ; pikkelye oldalt, befelé fordított, alapján kanálalakú, vége nyelvszerűen keskenyedő; az egész vöröses sárga, erős szőrözettel borított; a nemző szerv vörösbarna, nagyon szövevényes ; a pikkely nyujtott végébe befekvő része kaczor alakú, kettős-kampós hegygyel, alatta az egycsavarodású, tányér alakú gyűjtő, s ez előtt és hozzá csatolva egy ekevas alakú széles lemez, melyen, a felső végén három vékony, alsó végén egy széles, hosszú, csavaros és kampósan végződő nyujtvany látható. Mertekeke ter TOTZ SE nödsösasasaso c oo 430 AA fejnellenn en ee el 2A) N aba ee 52 Ve RS era ll =) Ättelelö, az előbbinél valamivel ritkább faj, mely a nagy füvet és oly helyeket kedvel, a hol az szilárd tárgyak körül terem (sírkövek stb. mellett). Ismerem: Doroszlóról (sírkert), Kassa vidékén Dr. Horváth Géza barátom syüjte 1874 jan. 5-kén Pachygnátakkal együtt (lásd Pachygnatha Clerkii es De Geerii) ivarérett állapotban s még az által is kitűntetve, hogy a színezet általában sötétebb, a lábak gyűrűsek voltak. Erdélyi részekből ismerem : Kolozsvárról (Muzeumkert) és Nagy-Szebenből. SPEC. 3. Faj. LINYPHIA MARGINATA. C. K. SZEGELYES V. GERANDETE S. (margo — szegély ; itt a mellrész világos szegélyére ezéloz.) Syn. 1834 Linyphia marginata C. KocH in Herrich Schäffer «Deutschl. Ins.» 127, 21, 22. Vide : THORELL «Remarks» pag. 51. ? Fekete-särga tarka vegtest ; az előtest vörösbarna széles fehér szegelylyel ; särgäs-zöldes, karcsú, hosszú lábakkal. A fejmell mödosan kiszélesedő, mödosan domború mellreszszel, mely kétoldalt fehéres, széles, belső szélén kissé csipkés szegélylyel ékesített; a szegély a nyelecske felett szélesre megszakított, a fejre sem megyen át. A fejrész igen élesen elválasztott, kiemelkedő, de nem búbosan felvetett, elől laposan elkerekített. A mellvért aránylag széles, fekete, gyéren szőrös. A rágók vörösbarnák, tövüknél módosan kida- gadók, vegökkel az ällkapesokra behajlók ; csipőkörműk barnásvörös, erős és hegyes. Az állkapcsok feketék, aránylag erősek, kávások (kidomborodók) s a széles, elkerekített alajk felett összehajlók. A tapogatók karcsúk, zöldessárgák; vegizuk bebarnított, alapján gyűrűzetesen elrendezett, fekete sertetüskekkel fegyverzett. A száríz rövidebb a vegiznel, ez közel egyenlő e ezombizzel; az utóbbi fegyvertelen. A lábak zöldes- sárgák; a czombok fegyvertelenek, a többi íz gyéren szőrös és igen gyéren álló sertetüskékkel. A végtest tojásdad, előrefelé kissé szűkülő, oldalról tekintve félkörűen íves, fekete alapszínnel ; felülről tekintve egy keskenyes, fekete közepterese oldalt szélesen, fehéren szegélyeztetik s e szegély a hát közepe táján keskeny . II. RETITELARIAE. 59 II. HUROKKÖTÖK. kiagazasokkal összeér, az oldalakba pedig 2—3 haräntesikot és elől egy rövid hosszesikot bocsát. A has fekete, ( ) szerűen de szakadozottan fehéren szegélyzett; e szegély a légzőrés külsarkaiból indulva, a fonókig tart. Az alsó szemsor kétszer távolabbra esik a homlok szélétől, mint a mennyi’a távolság a két sor középszemei között. A középszemek előre szűkülő trapezben, a hátsók szembetunőleg nagyobbak és világosak, az -alsók kicsinyek és feketék. Az oldalszemek közös kiemelkedésen, de nem érintkeznek, a hátsó közep- szemektől kevéssel nagyobb távolságra mint az utóbbiak egymás között. A homlokrész nem csatornás. A zár egy széles, domboru, hátrafelé ívesen kimetszett köldökből áll, sötét vörösbarna ; a kimetszés egyszersmind széle a hosszkörded nyilásnak, mely a fonók felé néz, belsejében két félre van osztva s az osztó lemez tövén egy igen kis, elkerekített nyujtványt visel, mely valamivel világosabb. Mertekek. 2 TÖTZS tetszene erenen ölte adati s 7"5—8 m, ebből feimelln ae elek TO Tab a N ZS 148 » Hosszaräny 1, 2, 4, 3. (a 2. es 4. láb közötti különbség igen csekély). 7, kisebb, karcsú; vegteste hengerded. Fejmelle meglehetősen szélesre fejlett, élénk vörösbarna, rozsdavörös szegélylyel; mellrésze lelapított ; fejreszeelesen elválasztott, kissé felvetett; a homlok magas, annyira, hogy a hátsó és alsó sor középszemei közötti távolság legalább háromszor fordul meg benne. A végtest szinezete nöstenyenek megfelelő, de mindig halaványabb és kevésbbé fejlett; a fehér oldalszegelyek ritkán folynak össze a hát közepén, a has ( ) szerű dısze vagy igen enyésző, vagy épen hiányzik. A lábak vörösessárgák ; az állkapcsok és a rágók a nőstényének megfelelők, sötétebbek. A tapogató karcsú nyelen, mely zöldes vagy vöröses sárga; a száriz fejlett, vastag, rövid és a térddel közel egyenlő hosszasägu; a szárízen, felül, egy felálló szörüstök. A pikkely kanálalakú, barna, szőrös, oldalt és befelé fordított; a nemzőszerv sötét vörösbarna, gyűjtője párnaszerűen dagadó és szegletes, embolusa kicsiny, szaruszerűen áttetsző szennyesfehér, egy rövidebb éles, és egy hosszabb, kissé kampós véggél. Mértékek: d Törzs............ 45, ebből fejmell szére ee BD: MEN EZZEL ao tagot oe» Nyári alak, mely különösen a bokros helyeket és sövényeket kedveli, hol typikus vitorlás hálóját szövi. Déli Magyarország területén különösen gyakori, határozottan az aljakat tartja. Párzása a L. monta- náéval azonos, a mint erről gyakori megfigyeléseim meggyőztek. Párzása Orsova körül jun. hó elejére esik. Ismerem, erdélyi részekből : Kolozsvárról, Parajdról, Mező-Záhról, Nagy-Czégről, Nagy-Szebenből (Sill és Bergleiterfele gyüjtemények) ; magyar részekből: Doroszlóról, Pancsováról, Orsováról, Ogradenáról (a Csukár mare szikla alján juniusban különösen gyakori), Báziásról, Tokajról, Tarczalról, Alsó-Hámor (Borsod). spec. 4. Faj. T. LINYPHIA EMPHANA (Wacx.). CZIMERES V. GESCHILDETE S (encaro — felmutatni ; itt alkalmasint a vegtest szembetünd rajzara ezeloz.) Vide: THoRELL «Remarks» p. #7. MENGE «Preuss. Spinnen» I, p. 110. sub. L. sealarifera. 9 Fehér; világos vörösessärga, rajznelküli elötesttel; a vegtest végén 1 -szerü barna rajz ; lábai zöldessärgäk, karesuk. A L. phrygiana C. Koch fajrokona. Az előtest mödosan fejlett, fejeresze a mell- részből lankäsan kiemelkedő, elől igen laposan íves; a mellvert egyszinüen vörösbarna. A rágók tövuk- nél kissé térdszerűen kidagadók, igen csekély mértékben az állkapcsokra csapottak; világos vörösessärgak ; esipökörmük vörösbarna. Az állkapcsok egyenközűek, végeiken elmetszettek, vllágos szennyessárgák, az st II. RETITELARIAE. 60 II. HUROKKÖTÖK. alajk törpe, széles, elkerekitett, vörösbarnäs. A tapogato zöldessárga; bebarnitott vegize, szär- és czomb- íze közel egyenlő hosszusäagu; a két utóbbi fegyvertelen; az előbbi, különösen tövén, gyürüzetesen elrendezett, hosszú, barna sertetüskekkel fegyverzett. A lábak zöldessärgak, czombjaik alsó felökön fegyver- telenek, a többi íz gyéren és elálló sertetüskével fegyverzett. A végtest csúcsosan-hossztojásdad fehér vagy sárgásfehér, hátán a fentebb jelölt barna rajzzal. A fehérség ágszerűen lenyomúl az oldalakba is; a fonók körül az oldalak sötétebbek s a fehér szín ágai kirivóbbak. A has barnássárga, fehér szemcsékkel ; a fonók előtt többnyire egy fehér foltocskával. A hátsó sor oldalszemei e sor közepsöitöl távolabbra állanak mint e középsők egymástól. Az alsó sor a homlok szélétől legalább kétannyi távolságra, mint amennyi a távolság az alsó és hátsó sor szemei között. A zár egy széles, hátrafelé ívesen kimetszett s e kimetszésen ripacsos köldök, mely közbül világos barnássárga, kétoldalt vörösbarna. Mértékek : 2 Törzs......... 6:8 =, ebböl fejmelllan en. DA, Mlabpanzeg 1 » Hosszaränya a lábaknak 1, 2, 3, 4. A Igen karcsú ; vegteste hengeres, fehér rajzai elmosöldottak ; a végén rendesen a nőstény hättestet ékítő barna rajzzal vagy töredékeivel. A rágók előfelén, tövüknél egy kis dudorodás és hosszúságuk második felén (tehát a csípőkörömhöz közelebb) egy rövid, erős, éles tövis. A tapogató nyele zöldessárga, karcsú, nemzöszerve sötét vörösbarna. A szarız hosszabb a terdiznel. A tapogató pikkelye makk-alakú befelé oldalt fordított ; szerkezetéből felülről tekintve, oldalt-kifelé egy keskeny, sarlószerűen hajlott, hosszu lemez áll ki. A végtest hasfelén a légzőrés környezete tetemesen kidagadó. Mértékek: 3 Törzs........ 9 7, ebből Tejnte lesssz se Tlabpane rer löse) E faj nyár derekán ivarérett, és fiatalos erdőkben, bokros helyeken, ledöntött ták ágai között rendesen nagy társaságban szövi aránylag kis, de typikus vitorlahálóját. Szaporitását nem ismerem. Eddig csak Alsó-Hámor és Diósgyőr körül találtam, hol meglehetősen gyakori, jelesen a diósgyőri melegforrások táján, és az Alsó-Hámorhoz tartozó Feketesär, Disznóspatak, Jávorkút nevű magaslatain. spec. 5. ras. T. LINYPHIA PHRYGIANA. C. K. HIMZETT V. GEsSTICKTE S. (Phrygius — phrygiai, ó-kori nép, mely himzéseiről volt nevezetes; itt a végtest diszére vonatkozik.) Syn. 1836. Linyphia phrygiana C. Koch «Die Arachniden» III, p. 83. Vide: THORELL «Remarks» pag 48. ? Világos; a vegtest zöldes-feher, a hätfelen végig, a fonökig terjedve, egy lanez- vagy inkább baberszertien összetett, sötét szalag. A lábak särgabarnäk, a terdek táján kissé füstösödök. A fejmell mellresze a fejreszhez képest nem föltünöen szélesedett, sárgásbarna, egy sötétbe foglalt, vilagosodö közepesikkal, mely a szemesoportböl indulva a hätgödörbe enyészik. A fejresz jól elválasztott, kissé emelkedett. A mellvert egyszintien vörösbarnäs, szivalaku, gyéren szőrös. A rägök särgabarnasok, a csipököröm beigtatäsa táján füstösek, végök felé alig szetällok. Az ällkapesok sargabarnsok. A tapogatö vegize hosszabb a ezombiznel; szőrös, sok hosszú sertetuskevel. A lábak ezombjai nehány apró, fekete ponttal. II. RETITELARIAR. 61 II. HUROKKÖTÖK. A vegtest egészben tojásdad, de csúcsba végződő, meglehetősen hátas ; felül zöldesfeher, mintegy szemcsés, közepén egy lánezszerűen összetett középcsikkal; a has világos, közbül egy egyszerű, hosszában futó szalaggal. A szemesoport a fej bubján all; oldalszemei közös, nagy dudorodáson állanak. A két sor közep- szemei egy előrefelé szűkülő trapezben állanak, a hátsók kevéssel nagyobbak, oly távolságra egymástól mint az oldalszemektől. Az alsó sor kissé kihajló, a hátsó kissé behajló. A zár egy feltünő, co alakú kivájást mutat; a két kivájást elosztó lemezen egy erős, hüvelykujj- forma nyujtvany ágaskodik fölfelé. Mertekek: $£ Törzs........ 48 ebből Tejmelle re 1-9 » Mabparzs rer S » 7 Előttem ismeretlen. Koch C. id. h. kisebbnek, karesublnak, a nöstenynyel egyező szinezetünek mondja; szerinte a tapogatö nemzöszerve gesztenyebarna, szerkezetet azonban nem irja le. Ismerem a Nemz. Muz. syüjtemenyeböl két ? példány után, melyet Frivaldszky János Tätra- Füreden gyüjtött. - spec. 6. ray. T. LINYPHIA TRIANGULARIS (Cr.). HAROMSZÖGES V. DREIECK s. (triangularis — háromszögletű ; itt a vegtest némely rajzára talál.) Syn. 1757. Araneus triangularis CLERCK «Aran. Suec.s p. 71. Vide: THORELL «Remarks» p. 46. ? Az előtest olajsärga, közepén egy feketebarna csíkkal, mely a szemek közelében villásan két ágra oszlik ; oldalai szélesen, feketebarnan szegélyezve; e szegély az oldalszemekig nyomúl. Fehér és fekete rajzú barna, néha ibolyaszínbe játszó végtest, a hátán végig egy csikkal, mely egymásba tolt három- szögből állónak látszik ( ), e háromszögek szárvégei felváltva feketék és fehérek. A lábak olajsárgák, a száriz végén gyűrűzetesen bebarnitva. A fejmell módosan fejlett, a nyelecskétől a fejesuesig lankásan, egyenletesen emelkedő; olajsárga; közepén egy barnafekete közepesikkal, mely a hátgödör előtt két ágra oszlik s még jóval a hátsó sor középszemei mögött elenyészik, — szélein hasonló színű szegélylyel, mely azonban nem a legszélen fut, az oldalszemeket azonban közvetlenűl megközelíti. A mellvért egyszínűen barna. A rágók végükön karcsuk, kissé szétállók, egészben módosan az állkapcsokra csapottak, vörösessárgák csipőkörműk sötét vörösbarna. Az állkapcsok szélesek, egyenközűek, elmetszettek vörössárgák. A tapogatók olajsärgak, vegizök bebarnított, sok sertetüskevel fegyverzett, a fegyvertelen ezombbal egyenlő hosszu- ságú. A szarız rövidebb ; rajta 2—3 és a térdízen 1 hosszú sertetüske. A lábak olajszínűek, néha vörösesbe- játszók, ízeik csuklói táján kissé barnítva, ezek között a száríz vége szembetűnően bebarnitott. A czombok alúl fegyvertelenek, felül, tövükhöz közel 1—2 sertetüskével. A többi íz gyéren és elálló serte- tüskékkel fegyverzett. A végtest csúcsosan tojásdad, oldalról tekintve magasan íves. Hátfelén, közbül, a fentebb említett rajz, melynek fehér közei az oldalakban összefolynak. Az oldalak barnásak; a has barna, elől tágasan ( ) szerű fehér foglalatban, hátrább egy felálló, az oldalakba futó fehér folttal. A fonók a hátfelől többnyire két ( ) szerű fehér vonás közé fogva, néha ívesen bekerítve. A végtest színezete leginkább a fehér szín terjedésével változik, de a rajz jellegzetessége kivehető. A közepszemesoport egy előrefelé igen szűkülő trapezbe elhelyezett; hátsó szemei nagyobbak, mindenike külön keretbe foglalt, alsó szemei kicsinyek ; közös keretben ; az oldalszempárok szintén közös fekete keretben. Az összes csoport párnaszerű -kiemelkedésen. Az alsó sor középszemei a kissé kihajló homlok szélétől több mint kétszer oly távolságra a minő a két sor középszemei közötti. A hátsó sor oldal- szemei a középsőktől alig állanak távolabbra mint a mekkora a távolság e sor középsői között. II. RETITELARTAE. 62 II. HURÖKKÖTÖK. A zár egy széles, haräntrovätkolt köldök, hátrafelé kissé szögösen \’ kimetszve, e kimetszes alatt kettös nyilässal, melynek osztöja kisse dudorodik. Mertekekeu 2 Torzsrg ee 6”, ebből feimelle ee: 9.5» ’ 3 „0 Llabpar....... 14 » Hosszaranya a lábaknak 1, 2, 4, 3. : Igen karcsú, hosszuläbu ; lábai rozsdasärgaäk ; vegteste karcsu, hengerded, a nőstény rajzát jelleg szerint, de elmosódva és töredékesen viseli, a fekete színű részletek (/ WV leginkább megmaradnak és rend- szerint a fonók fehér ( ) szerű foglalatja is. Az előtest vörösessärga, villás közép, és széles szegelyesikkal. A rágók hosszuk, karesuk, vegeik felé tetemesen szétállók, vörössárgák ; csipőkörműük vörösbarna ; különben a tapogató ezombizenel rövidebbek (varietas: micrognatha MExGE), vagy hosszabbak (var. ma@rognatha száríze valamivel hosszabb és vaskosabb, felül egy sarlóalakra hajtott, oldalt- ki és előrefelé álló, hosszú, áttetsző lemezzel; a pikkely kanálalakú, a nemzőszerv csúcsát egy vastag, esigaszerüen csavarodó embolus képezi, mely alatt kissé oldalról tekintve egy külső végén horgas lemez látható; e lemez szaruszerűen átlátszó fehér, az embolus sötét barnavöros. Mértékek : Kisebb d (var. mierognatha MENGE) Törzs ........ 49 WW, Fejmellesn.eer: 9 » Mlabparı..2.. 15 » állkapocs c: 1 Nagyobb 7 (var. macrognatha Menge) Törzs ........ 75% fejmellern na IMlabpansee 91] » allkapocs@ .....2 2:6. 0) E két nagyság között sok átmenet létezik ; a szervezet egy es ugyanaz. Őszi alak, mely bokrokon él. Ismerem, magyar részekből : Alsó-Hámor (Borsodmegye), Csorba (Liptó) illetőleg Kárpát: Rakitou Wxrch a fenyőövben és Prvnyiszka ingovány ; Pribilina (Liptó), Zakameniszkó és Hlina havas alja, Lykauka (Liptó) várkörnyék ; Rutka körül, Körmöczbányáról, Selmeezbányáról, Veszpremböl, Buda vidékéről (Muz. gyüjt. Pável); erdélyi részekből: Szäsz-Vesszösröl, a Körösszorosböl (Brátka körül), Kolozsvárról és Nagy-Szebenből. SPEC. 7. vaj. LINYPHIA FRUTETORUM. C. K. BOKOR V. SrgauvcH 5. (fírutex — bokor, frutetum — bokros hely ; a tartózkodási helyről van véve.) Syn. 1834. Linyphia frutetorum ©. Koch in Herrich-Schäffers «Deutschl. Ins.» 127, 19, 20. Vide : THORELL «Remarks» p. 49. (Artie. L. hortensis). ? Sötetfekete ; oldalai, sárgásfehér, fesüszerti és rikító diszszel, mely a hät fekete mezejét szegélyezi s a fonók felett haránt ágak által kétszer összeér; a has szélén, elől egy-egy különálló néha, enyésző vagy megszakított sárgásfehér csík. Az előtest vörösbarna, a lábak vörösessárgák. A végtest a fonók felett magas, a fonóktól majdnem függőlegesen emelkedő, oldalról tekintve tehát nem egyenletesen íves. A fejmell egy- színűen vörösbarna, feje része módosan kiemelkedő ; a mellvért sötétfekete. A rágók vörösbarnák, végeik- kel kissé szétállók; az állkapcsok szélesek, egyenközű oldalakkal és elől elkerekítve, az alajk széles, rövid, ívesen elmetszett; az előbbiek és az utóbbi vörösbarnák. A tapogatók vörösessárgák, végízük füstös, a czomb- nál hosszabb, sok sötét sertetüskevel fegyverzett. A lábak vörösessárgák, ezombjaik fegyvertelenek, a többi izen, igen gyéren állva, néhány elálló sertetüske, mely könnyen letöredezik, úgy, hogy venebb példányok- nál a lábak fegyvertelenek. A végtest, oldalról tekintve, egy elkerekitett sarku hossznegyszöghez hasonló II. RETITELARIAE. 63 II. HUROKKÖTÖK. u és hatvonala csak igen módosan domborodó; sötétfekete ; kétoldalt és mindjárt elején két sárgásfehér csik indul, mely a hátfelé kissé csipkés, s mely az oldalakba, de csak a háttest hátsó felén, sűrűn álló három vagy négy csikot bocsát, ugy hogy egy nyeles fésűhöz hasonló, igen rikító oldalrajz támad. E rajz hátulról tekintve kétszer ér össze, még pedig közvetetlenül a fonók felett, néha két — — szerű fehér foltocska és valamivel magasabban (/ ] szerű foglalat által. 0 Az oldalakban, közel a hashoz és ott, a hol a fésűszerű rajz még nem kezdődött, egy finom, néha enyésző hosszcsik, mely sem a vegtest elejét, sem a rajz fésűfogait nem éri el. A has tiszta fekete. A középszemek csoportja hossznégyszögben áll, olyszerűen, hogy az alsó és hátsó sor középszemei közötti távolság sokkal nagyobb annál, a mely a hátsókat egymásközött elválasztja. Ennélfogva az alsó szem- sor alig másfélszer áll távolabbra a homlok szélétől, mint a mennyi a távolság a két sor középszemei között ; és épen ez okon a hátsó sor egyenes, az alsó sor kihajló. A zár egy vörösbarna köldök, mely hátúl ívesen kimetszett; e kimetszésből egy fényes, füstösen fehéres gomb áll ki és képezi voltaképeni legmegbízhatóbb jegyét e faj nöstényeinek. £ Mertekek: 2 lorzs........ 2... oram ebböl fein elle eo ; e En TMlabpaıı na. I Hosszaranya a lábaknak 1,2, 4, 3 S Karcsu, hengerded vegtesttel, mely a fonök felett határozottan felemelkedő ; elöteste vörösbarna, vegteste feketebarna, az oldalakban szürkés és elől némi elm osodó feherseggel ; lábai barnasvörösek, karesuk. Megkülönböztetése leginkább a nemzöszerv berendezesen fordul meg, tehát: a tapogató aránylag rövid, nyelű, terdize kurta, szárize cs észeszerűen kivastagodott, mind kettő néhány fölfelé álló sertével; a pik- kely kanálalakú, kissé nyujtott végű, sötét vörösbarna szőrös ; a benne elhelyezkedő nemzőszerv igen szöve- vényes. Oldalról (kívülről) tekintve, három, sarló alakra összehajló hosszú lemez tünik ki, melyből kettő a tő felől indúl, a harmadik a szélről kanyarodik, ez utóbbin egy serteszerű igen hosszú embolus áll mely előbb be és lefelé azután ismét előrefelé kanyarodik s alulról látható legjobban, körülbelül íly hajlässal: CU, e serteszerű embolus szaruszınü, a többi rész sötét feketebarna. Mertekek: & Törzs. .2...2. .... 4 m, ebből ELŐTESU nn el ő I labpar ER IR) » A mint már neve is mondja, e pók leginkább bokros helyeken tartózkodik ; gyakori ; az ország delibb részeiben tavaszi, éjszakra nyári alak. Hálója typikus vitorlaháló. Párzását egész lefolyásában nem ismerem s csak annyit bizonyithatok, hogy az ivarok állása a L. montanaéhoz hasonló. Ismerem Palánkáról (Trnovácz erdő, május), Illokról (a vár mögötti dombok Juniperus bokrain, május), Orsováról (Graczka völgy, május), Mehádia körül (május), Ó-Ogradenaról (Csukár-mare szikla töve, junius), S.-A.-Ujhelyröl (Magos alja, junius), Alsó-Hámor ( Borsod, julius), Pécs vidékről (Muz. gy. Frivaldszky és Pável). — Erdélyben Kolozsvár körül találtam. sPEc. 8. Fas. LINYPHIA HORTENSIS. Sunp. KERTI V. GARTEN S. (hortus — kert, inren hortensis, kerti; a tartózkodásról). el Syn. 1830. Linyphia hortensis SUNDEVALL «Svensk. Spindl. Beskr. p. 21: Vide : THORELL «Nemarks» p. 48. ? Sötét fekete ; a vegtest oldalaiban egy rikitoan sárgásfehér széles, hátrafelé élesen kiesuesosodo horogsforma (7) rajz, melynek szélei fureszesek. A veotest, oldalról tekintve, íves. A lábak rozsdasargak. A fejmell mödosan fejlett sötét vörösbarna, fejeresze lankäsan kiemelkedő, kissé esucsosodö ; a mell- II. RETITELARIAE. 64 II. HUROKKÖTÖK. vért vorösesfekete. A rágók a homlok alól terdszerüen kiállók, veguk fele kissé szetallök, vörösbarnak. Az ällkapesok vorösbarnäk, egyenközüek, elől kissé ívesen elmetszettek. A tapogatök igen karesuk, vörösessärgak, veoizuk füstös s a szärizzel együtt néhány sertetüskevel fegyverzett. A lábak rozsdasargäk, ezombjaik, felül, tövükhöz közel egy vagy két sertetüskevel; a többi íz gyéren es elálló sertetüskekkel fegyverzett. A végtest csúcsosan tojásdad, sötét fekete ; oldalaiban, tehát a hát felületét bekerítve, egy fűrészes szélű csik, mely a végtest elején keletkezve, kissé ívesen fut a fonók irányában, jóval a fonók felett kihegyesedik és éles horog formán visszafordúlva, has eleje felé tart; e horogrész a felsőnél rövidebb. A két oldalra helyezett ily horograjz csúcsai a fonók felett érintkeznek. A has tisztafekete. A középszemek egy előrefelé igen szűkülő trapezben elhelyezettek, a hátsó soréi nagyobbak ; az alsó sor a homlok szélétől bőven kétszer akkora távolságra, a mekkora a távolság a két sor középső szemei között. A hátsó sor középszemei egymásközött távolabbra állanak, mint állanak az oldalszemektől. A zár egy széles, lapos, vörösbarna köldök, hátúl laposivesen kimetszve, e kimetszés alatt egy — szerű nyilás, mely függöle- ges irányban ketfelé van osztva, az osztó lemezen alul egy parányi gombocska látszik. iMértékekő ét Nor 3 MY, ebböl tejmellvr een. 158 IDläbparzesar ae ee) Hosszaranya a lábaknak : 1, 2, 4, 3. SF előttem ismeretlen. Ismerem mint tavaszi alakot Doroszlóról, mint nyári alakot Tokaj környékéről (rakamazi eserje- sek) és Alsó-Hámorból (Borsod, puskaportorony). spec. 9. Faj. LINYPHIA CLATHRATA. Sunv. RÁCSOZOTT V. GEGITTERTE S. (clathratus — rácsozatos, gátoros; a végtest rajzaira ezéloz.) Syn. 1830. Linyphia elathrata SUNDEVALL «Svensk. Spind. Beskr.» p. 218. Vide : THORELL «Remarks» p. 45. ? Barmas, kissé ibolyaszinbe játszó vegtesttel; a hasfelen több sárgás pont kétoldalt sorakozva (6 minden oldalon), a pontok elmosödök. Az előtest barna, fejeresze kiemelkedő ; a mellvert élénk vörös- barna. A rágók mödosak, nem domborodök vörösesbarnak; az ällkapesok vörösbarnak, szélesek. A tapogato vörösessärga, vegize kissé füstös, a ezombbal egyenlő hosszúságú, tövén tüskesertekkel, melyek a szärızre is átmennek. A lábak rozsdasargak, ezombjaik felül 2 sertetüskevel; ily tüskek, gyéren, a többi izen is. A vegtest, felülről tekintve szélesen tojásdad, a fonök felé esucsosodo, oldalról tekintve laposan íves, elől magasabb; felszínén barnás, kissé ibolyaszínes s oldalról benyomuló, ékalakú, homályos ezikkek által tar- kítva; az oldalakban szennyesen világos. A has fekete, két oldalt s kissé az oldalak felé — különben a légzőrés és fonók közé elhelyezve, apró, párosan álló, fehéressárga, enyésző pontocskákkal. A középszemek egy előre igen szűkülő trapezbe elhelyezve, az alsó sor a homlok szélétől oly távolságra mint középszemei a hátsó sor középszemeitől. A zár egy kissé kiemelkedő, barna köldök, melynek nyilása lefelé néz, tágas, egy tátott emberi szájra emlékeztető. Mertekek- 2 Norzsie.. 2 a té 38, ebből tejmelleg-r enge ee Se SZÍNÉN ISlabparee mr teen a. 13) » Hosszaranya a lábaknak : 4, 1, 2, 3. 7 karcsú, a nősténynél hosszabb ; sötétbarna színezetű ; vegteste hengeres, hossza közepén (oldalról tekintve) nyergesen behajlö. A fejmell hosszúra és szélesre fejlett, vörösbarna, a fejresz bubosan ecsucsosodó, II. RETITELARTAE. 6 (én. II. HUROKKÖTŐK. a homlok sapkaszerűen borúl a rágókra, melyek igen feltűnően az állkapcsokra, hátra csapottak. A végtest barna, elején két elmosódó fehéres foltocskával. A lábak barnásvörösek. A tapogató aránylag rövid nyelű, terdize rövidke, száríze csészeszerűen összetörpített, sertékkel ellátott; pikkelye oldalt és befelé fordított, kanälalaku, szörös, füstös ; nemző szerve sötét vörösbarna, belső oldaláról tekintve, egy széles, rügőszerűen csavart lemez látható, mely kifelé szerü, éles csucsba végződik. Mertekelk:ngı-orzsen Bee 4-6 mm, ebből Fern elle ee tere Va) labpaneree teen: 10) IVen allge dr Se) Ez érdekes fajt csak egy lelhelyröl ismerem, mint kora tavaszi alakot; találtam Zomborban a temetők sírkövein, hol a keresztek hónaljaiba szövé szerény vitorlás hálóját (Aprilis). spec. 10. ras. LINYPHIA PUSILLA. Suno. PICZI V. wINZIGE S. (pusilla — igen kicsiny; az alakra vonatkozik.) Syn. 1830. Linyphia pusilla SUNDEVALL «Svenska Spind. Beskr.» p. 214. Vide : THORELL «Remarks» p. 50. ? Fekete ; a vegtest egyenetlen sárga pettyekkel, a fonók felett egy ilyszinü harantvonassal ; fejmelle vörösbarna ; lábai vörössärgäk. Zömök alak szélesen tojásdad vestesttel. A fej jól kiemelkedő, vörösbarna, homlokrésze sötétebb ; a mellvért fekete. A rágók láthatólag az ällkapesokra esapottak, az utóbbiak barna- vörösek. A tapogatók karesuk vörössárgák, vég- és szárízök füstös, sertetüskés. A lábak vöróssárgák, karcsúk ; a ezombok, felül, egy sertetüskével fegyverzettek. A végtest, oldalról tekintve, laposan íves ; fekete. Elején ( ) szerű két sárga folt, ezek mögött egy- egy sárgás petty, e mögött egy sárgás pont, az utóbbi két jegynek párjául megfelelő foltok még az oldalakban is állanak. A fonók felett egy sárga haránt vonás látható. A has tiszta fekete. A közepszemek egy előrefelé igen szűkülő trapezben elhelyzve, az alsó soréi kicsinyek, a hátsóé nagyobbak ; az alsó sor a homlok széléhez alig oly távolságra a mekkora a távolság középszemei és a hátsó sor középszemei között. A bátsó sor középszemei távolabbra esnek egymástól mint az oldalszemektől. A zár egy barna, lenyomott köldök, mely harántrovátkolt és a közepében behorpasztott, úgy, hogy két módosan domborodó félből állónak látszik ; hátrafelé elmetszett s ez elmetszés alatt nyilnak résszerűen a tojócsövek, melyeket egy közös lemez elválaszt ; ez alapján lapiczkás és a köldök keretéből kiálló. Mértékek s tn ETOÉZB sás ae mh, ebből 7 fejmeli See On aa IMabpamzerae- ee al ON Hosszaränya a lábaknak : 1, 4, 2, 3. da előttem ismeretlen. Mint nyári alakot, Tarczal környékén (Hegyalja) egy mély bevágásu ut bomladozó martján találtam, hol az üregekben állott kis vitorlahálója. Erdélyben Kolozsvárról és Mezö-Zahröl ismerem. spec. 11. Faj. LINYPHIA ALTICEPS. Sunp. FEJES V. HOCHKÖPFIGE S. (alticeps — magas fejű; a hím fejének magas kiemelkedésére ezéloz.) Syn. 1833. Linyphia alticeps SUNDEYALL «Svenska Spin ll. Beskr.» f. 1832. p. 261 Vide : THORELL «Remarks» p. 59. ? Elöteste világos veresessärga, a vegtest fehéres testszín, a fehér szín szemesesen lerakodva és csoportosítva ; a lábak karesuk és sárgák. A fejmell mödosan fejlett, fejeresze kissé kiemelkedő, elől es fölfelé HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN : UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 9 IT. RETITELARTAE. 66 II. HUROKKÖTÖR. kissé esuesosan összefutó. Messze a szemesoport mögött s a hatgödröt metszve egy finom fekete vonás. A mellvért testszínes-sárgás ; hosszacska, gyér és felálló szörökkel. A rágók nyulánkok, végök felé könnye- -den kihajlók, vörösessärgäk, esipökörmük kissé hirtelen hajlású és sötétebb. Az állkapcsok sárgák, vegeikkel a meglehetősen széles alajk felett összehajlók. A tapogatök karesuk, sárgák, a végíz a száríznél valamivel hosszabb, szörös, végén bebarnitott és több feketés sertetüskével fegyverzett. A lábak élénk- kissé vöröses- sárgák, vegeiken különösen kivékonyodók; az első lábpár ezombja, felül, egy feketés sertetüskével, a többi czomb, felül, fegyvertelen, az első és második páron, alúl, sorosan álló szörökkel. A szárak gyéren és elláló sertetüskékkel fegyverzettek. A végtest esuesosan tojásdad, elől meglehetősen magas, világosabb vagy sötétebb testszínes, szem- csésen elhelyezett fehér foltokkal tarkálva, elején néha egy gyorsan enyésző, hasítékszerű középcsikkal. A has valamivel sötétebb, kitüntetés nélküli. Az alsó és hátsó sor szemei közötti távolság körülbelül egy harmadrészét teszi annak, mely az alsó sor és a rágótő között fekszik; ez a homlokresz haránt kivájt, úgy hogy a rágók töve épen úgy mint a szemesoport is, oldalról tekintve, kiálló. A két sor középszeme hosszúkás, előrefelé szűkülő trapezben elhelyezett; a hátsó szemsor, felülről tekintve, egyenes; a hátsó sor oldalszemei ugyane sor közepsöitöl alig észrevehetőn távolabbra mint a középsők egymástól ; az oldalszemek érintkeznek és közös, keskeny fekete keretbe foglaltak; a hátsó sor középszemei külön-külön szintén keskeny fekete keretben ; az alsó sor középsői keretnélküliek s így látszólag a legkissebbek. A zár egy kissé kiemelkedő, vörösbarna chitinkeret, durva rovatkoläs mellett, a két tojócső nyılasa látható; elől elkerekitett, hátul egy rövid, kissé felemelt, szeles-nyelvalaku nyujtvanynyal, mely a keret széléből indulva a fonók felé irányul. Mértékeks zet Torzsi ee Zell fejmell s ar or los Tlabpar-nata sie nee Bra) Hosszaranya a lábaknak 1, 2, 4, 3. a kicsiny, karcsú, hosszabb lábú, fejlett elötesttel és sajátságosan alakított fejreszszel. A fejresz egy kissé hirtelenül és igen magasra emelkedő, előreálló kúp, melynek csúcsán a szemek állanak. A fekete, finom középvonás, mely a hátgödröt metszi, előrefelé egészen a hátsó szemekig nyomúl. A szín a nöstenyehez hasonló, igen világos sárgás-testszín. A szemek sorai a kúp elkerekítéséhez képest boltozatosan hajlók, az elrendezés egyébként a nöstenyeivel azonos. A szemek tere előre meredező, gyéren álló, fekete szőröket visel. Maga a kúp néha csúcsos és ez esetben a csúcs épen a négy középszem között meredezik felfelé. A tapogató aránylag rövid nyelű, ezombize dagadt, közel vagy oly vastag mint az I lábpár szára; térde és száríze egyforma, rövid; térdíze végén, felül, egy vörösbarna, hosszú, vékony, tompavegü nyujtvány ; pikkelye kanalalaku, befelé fordított kissé vörösesbarna lehelletű; nemzöszerve igen szövevényes : oldalról tekintve, közel a pikkely tövéhez egy bebarnitott hegyes, széles fog (ezäpafoghoz hasonló) meredezik kifelé. IMerteke ke ANNE a a o 6 5.6 a ora 99.66 3"5.— 4%, ebből fejmell er ee » Klabpae we a 10:5 les) Ez érdekes alaknak eddig csak egy lelhelyét ismerem : a Jama tó környékét a Krivan tövén, közel a fenyves felső szélénél, hol augusztusban kevés ivarérett példányát leltem a fenyvek alatt álló bujább fűben és az áfonya párnáin. Hálóját nem ismerem. spec. 12. raj. LINYPHIA ALPINA. x. sp. HAVASI VITORLAPÖR. ALBEN S. (alpina — havasi ; a tartózkodásról,) VII-ik tábla, 152, a szemesoport, b a 9? végteste oldalról, c a zár hátulról, d a d! tapogatója oldalról tekintve. ? Kicsiny. Előteste világos barnás-sárga, hajszálfinom feketés szegélylyel. Lábai világos barnás- sárgák. A végtest felülete fehéres, szennyes-barnás erezettel behálózott, közepén egy elmosódó barnás II. RETITELARIAE. 67 II. HUROKKÖTÖK. esikkal, két oldalt egy-egy barnás mezővel, mely a feketés hastöl egy fehéres csik által elvälasztatik. A mellvért barna. A fejmell szívalaku, fejerésze kissé kiemelkedő, jól kiálló. A mellvért szélesen-pajzsalakú, szörös. Az állkapocs és rágópár barnássárga, az alajk barna. A tapógató barnássárga, karcsú, végíze nem rövidebb mint térde és szára együttvéve; a térd, szár és végíz gyéren szőrös, néhány sertével. A lábak karcsúk, hosszuk barnássárgák, egyszmüek, gyéren álló, hoszszacska sertetüskékkel rakottak. A végtest tojásdad, eléggé boltozatos, hátúl csucsosodó. Az alsó szemsor középsői közös fekete foltban, a két oldal két-két szeme szintén közös fekete foltban, a hátsó sor középsői külön-külön egy finom fekete gyűrűben állanak. A két sor középsői egy előrefelé tetemesen keskenyedő trapezbe elhelyezettek. A hátsó szemsor majdnem egyenes, az alsó kihajló: az alsó sor oldalszemei a középsőktől igen bőven szemátmérőnyi távolságra, az utóbbiak valamennyi szem között a legkisebbek. A zár, oldalról tekintve, köldökszerűen, hátúlról tekintve, karajszerűen kiemelkedő, búbján gyanta- szerűen áttetsző ; e gyantaszerű bub két oldalán egy-egy benyomás. Mértékekő Et VTOTZS esete etevszele te e . 35 mm, ebből Kemer een LB WMlabparesg pre 059 1l » SiRefreteleniolis teens we » U ae A a) IV » a on) 7 Alig kisebb. Elöteste es lábai vörösessärgäk, vegteste a nösteny rajzaival, de fehérsége tisztább. A tapogatö karcsu, bunkös, szärize rövidebb es vastagabb mint a terdiz, pikkelye kanalalaku, befelé oldalt fordított ; nemzöszerve igen complicalt, elől egy patköszerü, kiálló embolussal (lásd VIL.t. 152 da bal- tapogato külső oldaláról). a a ee Te m fejmelltmererase 20 E csinos kis pókot a Krivan tömbön fekvő Jama tó környeken, a fenyööv felső határán hälöztam ki a buja fű közül. Augusztusban ivarérett. Dr. Kocn LaJos úr, ki úgy mint THORELL tanár úr is e fajt felül- vizsgálta, arról is tudósított, hogy ugyane fajt a tiroli havasokon is észlelte. spec. 13. Faj. LINYPHIA ALACRIS. Brackw. FURGE V. LEBHAFTE s. (alacer, alacris — élénk, fürge, eleven; a magatartásról.) Syn. 1853. Linyphia alacris BLACKWALL «Deser. of some newly disc. spec. of Aran,» in Ann. and Mag. of Nat, Hist. 2. XI, pag. 20. Vide: THORELL «Remarks» pag. 57. ? Kicsiny. Elöteste sötét sárgásbarna, feketés küllövonäsokkal; lábai egyszinüien särgäsbarnäk ; vegteste, hätfelen säargabarna, elől egy hossza közepén kissé tágúló fekete vonal, mely a vegtest felehosszäig ér, e mögött fekete, haromszögletes foltok, melyek a fonókig érnek, — oldalt kétfelől egy-egy íves szegély- vonal ; az oldalak s a has feketék. A zár, oldalról tekintve, egy erős, elkerekitett dudorodást mutat, melynek csúcsa vörösesbarna ; a zárkeret hátulsó szélén egy apró fekete fogacska. Mérték : egész állat , ». 22.200,22. 3—45 mn. II. RETITELARIAE. 68 II. HUROKKÖTÖK. A Hasonló szinezetü. A tapogato szarresze vas'agodott ; a terdreszen egy hosszú, könnyedén hajlott serte, mely a szärreszen álló kisebb, gyengébb sörtevel párhuzamosan all. Nagy-Szeben környékéről elinyphia terricola Kocn» név alatt elösorolja Sı.u V. Magam nem ismerem. spEc. 14. Faj. LINYPHIA LEPROSA. Our. CSINOS V. HÜBSCHE s. (lepor v. lepos — esinossäg; talán az alak finomságáról). Syn. 1565. Linyphia leprosa OHLERT «Arachnol. Stud» pag. 12. Vide : THORELL «Remarks» pag. 35, 567. ? Kicsiny; barna; a vegtesten több X alakú fehéres szögesikkal, mely oldalt egy-egy hosszesik által összefüzetik ; a hosszú lábak vörösessárgák sötétebb esuklökkal. Fejmelle sárgásbarna, feketés, szegélylyel a mellrészen ; fejerésze jól elválasztott, a mellrészből alig kiemelkedő ; a szemek a fej búbján és jól kiállók. A mellvért és alajk sötét vörösbarnak. A rágók módosan fejlettek, függőlegesen állók, barna-sárgák ; sarlóalakú, éles körmük vöröses. Az áll- kapcsok vörösessárgák, szélesek, végeiken elkerekitettek, oldalaik meglehetősen párhuzamosak. A tapogatók szennyessárgák, végizük sertetüskés, a czombizzel egyenlő hosszúságú. A lábak karcsúk, hosszuk, szennyessárgák, a csuklókban meglehetősen határozott barnás gyűrűkkel, az izek közepén néha elmosódó fustós gyűrükkel ékesítve ; ezombjaik fegyvertelenek, a szárak ellenben hosszú, sugaregyenes, csak kevéssé el- és gyéren álló sertetüskékkel fegyverzettek. A végtest csúcsosan tojásdad, oldalról tekintve íves, hátfelén S-9 / alakú fehéres szögesikkal, melyek a fonók felé kisebbedve, mind határozatlanabbak. A hatodik csik táján egy fehéres vonás nyomul le a has felé ; elől, az oldalakban egy finom, szintén fehéres hosszcsik látható. A has barna. A szemek, a kis alakhoz képest, nagyocskák és igen sűrűn sorakozottak. A közepesoport egy előrefelé kissé szűkülő trapezbe elhelyezve s az alsó szemek a hátsóknál valamivel kisebbek; az oldalszemek a legnagyobbak. Az alsó sor távolsága a homlok szélétől körülbelül másfélszer annyi a mennyi e sor középszemeinek a távolsága a hátsó sor középszemeitől. A hátsó sor középszemei távolabb állanak egymástól mint a középszemektől. A zár egy aránytalanúl terjedelmes és magasan kúpos, ripacsos köldök, egy sima, horgonyalakú (| ), világos és felfekvő lemezzel, melynek nyele előrefelé all. MertekekeE Porz ee 38 7, ebből fejmell 0.0 5 0.4.0.9 ára öld o leer Nah par Te» A Hosszaránya a lábaknak 1, 4, 2, 3. a csak valamivel karcsúbb, kissé fejlettebb előtesttel, egyszínűen rozsdasárga hosszú lábakkal, egyébként a nöstenychez hasonló színezettel. A tapogatók módosan hosszú, vöröses-sárga nyelen, melynek térd és szärize rövid; mindkettő felül egy-egy kiválóbb, karcsú, felálló, hosszú sertével; pikkelye kanál- alakú, oldalt és befelé fordított, szennyes sárgás, szörös; nemzöszerve barnásvörös, igen szövevényes, felülről és kissé hátulról tekintve egy befelé kanyargó, horogforma és hegyes köröm (6) látható, mely sargas-vörösszinü. Mertekek: a Törzs . : . . . Saoabao5 er nkebből tejmell enge 140 IV EJ análá o a o ora Boa etera) 1) E kis pók, a homályos helyiségeket kedvelve, a nyári alakok közé tartozik; pinezegädorokban, : Thorellnel a synonymäk között tollhibából áll: Leptyphantes muscicola Menge, helyesen kell, hogy álljon Leptyph. erypti- cola, a mire az idézet többi része «p. 133. pl. 25. t. 54.» vonatkozik is. TI. RETITELARIAR. 69 II. HUROKRÖTÖK. kisebbszerti barlangokban, tarnak szájában es istalökban nem ritka; kis vitorlás hálóját olykor igen szűk helyiségekbe alkalmazza ; júniusban (a delibb részekben) már ivarérett. Találtam, magyar részekben : a Veterani barlang belső romjai között, a Tarczalról Tokajba vezető hegyi ut martjában, Alsó-Hámorban (Borsod «Hollös» fenyves, gyökerek alatt), Lucsivnán (Liptó, Szakmáry Donát park, zugokban), Selmeczbánya (Klingertarna előtti köhalmok), Pribilma (Liptó «Zakameniszkö» Pongrácz Adolf-féle major istalöja); Ungvár környékéről (Muz. gy. Vidra Ferdinand), Erdélyben Sill emliti Nagy-Szebenből. spec. 15. Faj. LINYPHIA ROSENHAUERI. L. K. ROSENHAUER V. koSENHAUER s. (RosENSHAUVER, kitünő német természetbúvár tiszteletére.) Syn. 1572. Linyphia Rosenhauweri L. Koch «Apterolog. a. d. fr. Jura» ? Igen kicsiny; elöteste halavany rozsdasärga, vegteste szürkés. A fejmell fejeresze egészen elke- rekıtett, a rägökra sapkaszerüen raborulö; a mellresz kissse lelapulva szélesedő. A szemek igen kicsinyek (csak mikrosköppal vizsgálhatók), világos rozsdasargas szinökkel az előtest szinebe enyeszök, határozottan három csoportban állók. A közepesoport négy szeme egy előrefelé igen szűkülő hossztrapezben ; az alsó középszemek a homlok szélétől kétszer akkora távolságra, a mekkora a távolság köztök és a hátsó sor közép- szemei között; az oldalszemek nem érintkeznek, a hátsók a hátsó sor középszemeitől sokkal távolabbra mint e középszemek egymás között. A fejrész elválasztása a melltől igen sajátságos oldalbenyomások által történik, úgy, hogy a fej hátulja nyujtvanykepen a mellrészen felfekvő. A rágók kiszélesedők és végükön láthatólag szétállók, rozsdasárgák ; csipőkörműk erős töböl indúlva igen hegyesen kifutó és rozsdavörös. Az állkapcsok a széles, felkörü alajk felett összehajlók, rozsdasárgák. A mellvért széles-szívalakú s a negye- dik labpar csípői között nem hegyesedő, hanem tágúlt. A vegtest esucsosan tojásdad, világos szürkés s ily színű a has is. A zár egy aránylag nagy, kiemelkedő köldök, hátsó széle felé, tehát a fonók felé tekintve, szép körded (ellypticus) nyilással ; az egész zár színe rozsdavöröses. Miértékelsz ez Torzsw etess el se zöe azok szol . 2:5 my, ebből fejmell' sze aes ae ae MENTÉN E kevéssé ismert fajt dr. Horvärn Géza kedves barátom az aggteleki barlang új ágából, mintegy 2500 ölnyire a bejárattól, fedezte fel a cseppegő köveken s több példányban szerzé meg, melyek azonban, fájdalom, nagyobb alakokkal egy üvegbe téve, elpusztúltak s csak egy ivarérett nőstény, bár lábaitól és tapogatóitól megfosztva, mégis oly állapotban maradt meg, hogy a faj megkülönböztetése biztosan keresz- tülvihető volt. A szemállás és zár, a fej alakja és oldalbenyomásai, szine, kétségtelenné teszik a Kock L. fajával való azonosságát. spec. 16. ras. LINYPHIA THORELLI. x. sp. THORELL V. THorELES s. (THoRELL kitünő svéd Araneologus tiszteletére.) (VII-dik tábla, 153, a szemcsoport, b szövőkarmok, c a végtest hasfele a zárral, d a hím tapogatója belülről.) Igen kicsiny. Elöteste és lábai egyszinüen, élénken barnásvörösek; vegteste borsósárga. Semmi rajzok. Fejmelle szıvalaku, fejereszen kissé szélesedő, elkerekitett; a fejresz, oldalról tekintve, alig emel- kedő s mindkét oldalról sekélyen, esatornasan határolt; a hatgödör tetemes. A mellvért igen szélesen sziv- alakú, barnásvörös, alig néhány szörrel. A rágók erősek, barnasvörösek, oldalról tekintve kissé hátrakapottak, alig egy-két szőrrel, simák. Az allkapesok es az alajk barnásvórösek. A tapogató karcsú, barnasvörös; térde, szára és különösen vegize sok, részben sertetuskeszerü szörözettel rakott; bordáskörme nincsen. A lábak II. RETITELARIAE. 70 TI. HUROKKÖTÖK. karcsúk ; ezombjaik felülete igen kevés sertékkel ; száraikon, a felszínen, 2—3 tapintó szőr, alúl meglehetősen bő serteszörözet; a lábvégek serteszörökkel rakottak; a lábvég bordás-körmei igen finomak, karcsuk, sarló- szerűen hajlottak, bordáik szerfelett finomak ; a samjakoröm igen karcsú, egy bordájú (lásd VII. t. 155. b). A végtest igen szabályosan tojásdad. A hátsó szemsor könnyedén behajló, az alsó könnyedén kihajló ; a o o a J ő e > 4 a) , két sor középsői egy előrefelé szukulö trapezet alkotnak; az alsók kicsinyek; az oldalszemek egy közös, 5. N De lapos, feketés emelkedesen állanak s továbbra állanak az illető sorok közepsöitöl, mint e középsők egymás között egymástól. A zár egy szívalaku, vörösbarna tércse, melynek csúcsán (hátrafelé), egy közel felkörü, tátongó kis nyílás látható (VII. t. 153. c). iMértékeksszz Ül BONZB Néró sraseáa telkes 0000 8 Ch, ehe fejmellscns res enee » Ilabpan.eo2 ee II » ee ee ee > » IT) ee rk NS VI » ee ea he Eh 4 » 2. Kisebb, különösen karesubb; szimezetre a nöstenynyel egyezik. A tapogato karcsú, bunkös ; terdize rövid, vékony, szärıze rövid és egyszerűen, eseszeszerüen vastagodott; pikkelye keskeny, kanal- alaku, szőrös, oldalt befelé forditott ; nemzöszerve egy haránt és kigyódzva rovátkolt gyűjtőt mutat, mely- nek elején egy kocsonyás dudor áll, a melynek alsó fele egy feketés, horgonyszerű hajtókát visel. (VII. t. 153 d. a baltapogató külső oldaláról.) Mertekeke 2 Doörzs..2.22..2.... Ann ebből fejmelle werner: tesszuk e IN) Ez az érdekes kis pók barlanglak6ö s kivált a «Szeleta» nevű, Borsodmesyeben az Alsö-Hamorban fekvő barlangot lakja. A barlangnak inkább szinter- mint cseppkökepzödmenyei közül a legripacsosabb helyeket kedveli, hol a ripacsokon szövi szálait, s a ripacsok közé menekül. A legsötétebb, szárazabb helye- ket kedveli. Ezenkívül Selmeczbányán a Glanzenbere altárna aknájának 148-dik ölében is megtaláltam. Eddig ismeretlen volt. GEN. £. NEM. ERIGONE. Sav. er Aup. (Horyovy — mythol. nev.) Syn. 1825—27. SAVIGNY ET Aupuın «Deser. de ! Egypte» (Ed. 2.) XXII, p. 319. Vide : THORELL «On Europ. Spid.» pag. 85. Igen kis alakok, rendszerint egyszínű vegtesttel. A rágók a lábezomboknál vastagabbak, végük felé szétállók. Az allkapesok töve igen kiszélesedett." A lábak nem tüskesek, hosszaranyuk #,1, 2,3. A nőstények tapogatója rendszerint nélkülözi a fogaskörmöt ; a hímek feje sokszor kirívó módon tornyosúló. spec. 1. ras. ERIGONE ALTIFRONS. (Cauer.). HOMLOKOS ERIGONEPÓK. GESTIRNTE E. (alti-frons— magas homlokú ; a hím kiemelkedő fejreszere ezéloz.) Syn. 1863. WALCKENAERA altifrons Cambridge «Deser. of 24 new Spec. of. Spid» p. 33. Vide : THORELL «Remarks» pag. 115. (IX. tábla 194 - erősen nagyítva). + Törzse sötét ; lábai élénken sárgavörösek ; tapogatói hasonló színűek, végük bebarnított ; a rágók füstösen sárgák. A zár egy barnavörös, kevéssé kiálló, terjedelmes, elfolyó szélű köldök, melyben egy, a test " Rokon neme a «Walekenaera», mely szintén csupa apró alakot foglal magában s keskeny rágók által különbözik. II. RETITELARIAE. Fl II. HUROKKÖTÖR. hossztengelyehez haránt fekvő, egy zart emberi szájhoz némileg hasonlító, duzzadozó szélű res látható. A köldök a test hossztengelye irányában egyenetlenül behorpasztott. Mertekek: £ Törzs ...... Files Lét ell 2 my ebből temeon.de: | » Tlabpan EM. ara EEE 95» A fejmell mödosan fejlett, fejeresze felvetett, bubos; a szemek rendes állásban a bubon elhelye- zettek. Az alsó szemsor a homlok szélétől annyira all, a mekkora a szemesoport szélessége (előlről hätra- felé és nem a test tengelyéhez értve). A közepszemek egy előre szukulö trapezben elhelyezettek; a hátsó sor közepszemei közötti távolság kisebb annál, mely a két sor közepszemei között létezik, a trapez tehát szélességénél magasabb. Az oldalszemek nem érintkeznek s a hátsók valamivel közelebb állanak a hátsó középszemekhez, mint a mekkora a távolság ezek között. A fejmell sötét vörösbarna, a mellvért fekete, a végtest szintén ilyen színű. A rágók vaskosak, végük felé kissé szétválók, nehány erős szörrel ellátottak ; a fejresz, tövükre sapkaszerűen borulva, homlok- részével tetemesen visszahanyatlik, úgy, hogy a rágók — oldalról tekintve a szemek előtt teteme- sen kiállók. A karcsúbb; színezete a nöstenyevel megegyező ; feje kúposan és igen tetemesen kimagasló; a szemállás rendetlen. A kup, oldalról tekintve, előfelén majdnem függőleges, csúcsa alatt kissé behorpasz- tott, hátfelén a mellből nyergesen és hirtelenül kiemelkedő, csúcsán sisakszerűen elkerekített. Két szem a kúp csucsa előszélén all; két szem, előre nézve, a behorpasztás alsó szélén foglal állást. A kúp csúcsa, előre- felé néző lapján megfekvően szőrös. Tapogatója olajsärga nyelű, terdize a czombíznek fele hosszát kissé meghaladja, száríze igen rövid, csészeszerű, felül egy szörüstökkel ; pikkelye kerek orrú, kanálalakú, szörös, befelé és oldalt fordított, fustbarna ; nemzőszerve meglehetősen egyszerű ; oldalról tekintve egy vastag, ket- tös esavarodasu, tömlöszerü, barnavörös gyűjtöt mutat, melynek csúcsa alatt és aláfelé nézve, egy széles, nyelvszerű nyújtvány látható. Méntékekégetűlotzs sees ee oe Nehhol fejmell I 0r0.0 0-0:01.0,0 or0,0 afo.c 5,0 06 » TTTÁDDAT ae ee DI) E parányi, szép pókot mint tavaszi alakot (májusi) Panesovarol ismerem, hol a wojlovitzi erdő szélén ölbe rakott tölgyfahasábok kérgén súrgött és szorgalmasan fejté röpülő szálait. Biztosan meghatáro- zott faj, melyet THORELL tanár is igazolt. SPEC. 2. Faj. ERIGONE APICATA. (Brackw.). SUVEGES B. KAPPTGE E. (apicatus — esuesos, papisüveggel díszített ; a -7 fejének alakjára vonatkozik.) Syn. 1850. Neriene apicata BLACKWALL «Deser. of some newly discov. spec. ke. in Ann. and Mag. of Nat. Hist.» pisis, VI, p. 339. K Vide : THORELL «Remarks» p. 112. ? Az előtest sötétes, szennyes rozsdavörös, a hättest sötét olajbarna, a lábak vörösessärgäk. A vég- test rövidke és gyéren álló, megfekvö, fehéres szörökkel. A zár egy vörösessárga alig kiemelkedő tér, mely- ben a két tojócső nyilása stigmaszerűen nyilik; e két nyilás között egy patköalaku, metszésszerű rés egy nyelvalaku tércsét körıt ( ). IMierteke ROT ee 2-7 m, ebből fejmelle nn. ne ee ara ar | » HALAD DÁN ao EEE 5 ús 2:5» IT. RETITELARIAR. 72 II. HURORKÖTÖK. A fejmell igen modosan fejlett; feje, oldalról tekintve, a mellreszböllankasan, egyenletesen kiemel- kedő, elől elkerekitett ; az egész elöresz szennyesen sötetes-rozsdavörös, barnás erezettel. A mellvert vörös- barna. A rágók erősek, végükön kissé szetvalök, rozsdabarnak. Az ällkapesok es az alajk vörösbarnäk. A tapogatök vékonyak, vörössessäarga szinüek, vegizuk hosszabb a ezombiznel. A lábak vörössessärgäk ; a czombok, alúl, hosszabb szörökkel, a többi íz tömöttebb szörözetü. A vegtest közel körded, felül-alul egy- szinüen olajbarna. A szemesoport közelebb all a homlok széléhez, mint a mekkora a magassága. A közep- szemek egy előrefelé kissé szűkülő trapezbe elhelyezve, a trapez szelessegenel valamivel magasabb. Az oldal- szemek nem érintkeznek. Az alsó sor szemei körülbelül egyforma távolságra egymástól, a sor kissé behajló. Valamennyi szem egyenlően nagyocska, a mikroskóp alatt kissé zöldesen csillámló. 2 kisebb; színezete talál a nöstenyevel; szemesoportja csak kevéssé rendetlen. A fej búbján egy hirtelenül kiemelkedő, csecsszerű, szőrös kis kúp (innen a név : apicata), ez alatt a hátsó közép szempár, sok- kal távolabb egymástól, mint a mennyire az alsó sor közepszemeitöl all; az oldalszemekkel egyenes vonalba esik. Az alsó sor szemei egyenlő távolságra egymástól, a sor könnyedén kihajló. A közepszemek trapeze előrefelé igen szűkülő, magasságánál szélesebb. A tapogató a pikkelylyel és nemzőrészszel együtt vörös- sárga; terdize a czombnak felehosszát éri, szárize rövid, csészeszerű; a pikkely tompa orrú, majdnem kerekdeden és mélyen kanálalakú, szőrös, fölfelé fordított ; nemzőszerve egyszerű szerkezetű ; alúlról tekintve egy dióbélszerűen behorpasztott gyűjtőt mutat. IMerteke ke Sol lorzse re el JN EDDŐL fejmell s étots te esés tel a rá sát A058 Ilabpars ers are ee NÁL Tavaszi, igen korai alak (märezius), melyet különösen a Bácskából ismerek. Mihelyt az enyhébb szelek megindúlnak, e fajnak ezrei kezdik meg a fonalröpítést ; leginkább a puszta kóróin, ezek között pedig különösen az ernyős virágok ernyő maradványain és Lieium keriteseken nyüzsögnek s némely helyen 20—30 is található ; ily helyeken azután a fonalmaradekok egész szönyegeket alkotnak. Ismerem magyar részekből : Doroszlóról es Pancsováról. SPEC. 3. Faj. ERIGONE DENTIPALPIS (Wi.). FOGASKEZŰ E. stacHELHÄNDIGE E. (Dens — fog, palpus — tapogató ; a tapogató czombízének fegyverzetére ezéloz.) Syn. 1834. Theridium dentipalpes REuss. «Zool. Mise. in Mus. Senckenb.» I, p. 242. Vide : THORELL «Remarks on Syn.» pag. 101 a végén egy lefelé álló, kapaszerü nyujtvänynyal ellátott (lásd IT. köt. IV. t. 83, d.). A fejmell sötét vörös- barna; a vegtest feketebarna; a lábak särgäsvörösek, ezombjuk néha sötétebb. a Feltünöen hosszú tapogatö, melynek ezombize alúl hat vagy het erős foggal fegyverzett, terdize A fejmell fejlett ; mellresze köröskörül felvetett szélű; fejerésze sisakszerűen kimagasló; világos barnásvörös rágói, oldalról tekintve, elöszökök. Mertekek BT Or 9 7, ebből einer ala Tnlabpan =. 2a N) A ragök (II. köt. IV. t. 83, b b.) erősek, végük felé elvälök; az allkapesok (II. köt. IV. t. 83, c.) tövuknel kiszelesedök, úgy mint a mellvert szépen sötét vörösbarnäk. A végtest kissé nyújtott nyelecs- kével függ össze az előtesttel ; különben tojásdad. A szemesoport a fej sisakszerű emelkedesen s azon kissé előre foglal helyet. Az alsó szemsor és a homlok széle közötti magasság közel akkora, a mekkora a rágók hossza. A négy középszem négyszögbe elhelyezett, az oldalszemek nem érintkeznek. IT. RETITELARIAE. 73 IT. HUROKKÖTÖK. A tapogatö hosszú, ezombize, alúl a töve felé, fogacsolt és hajlott; tördize elől egy lefelé álló, kapaszerű nyújtványnyal, száríze tölcsérszerűen kivastagodott, alúl egy kis, csapszerű foggal. A pikkely a nemzőszervvel együtt úgy illeszkedik a szár tölcsérébe, mint a makk csészéjébe. A pikkely kanálalakú, szö- rös ; nemzőszerve egy ketesavarodası vastag gyűjtőt, ennek a végén két tompa, kupalaku fogat mutat. ? előttem ismeretlen, Magyar részekből ismerem Tokaj környékéről (junius), «Pest muzeumkert» jelzéssel a nemzeti muzeumban, gyűjté Frivaldszky János ; erdélyi részekben csupán csak Szäsz-Vesszösön találtam. SPEC. 4. Faj. ERIGONE ISABELLINA. (C. K.). IZABELLSZINŰ E. ISABELLFARBIGE E. (isabellina—szennyes sárga szín, mely a megsárgult fehérneműhez hasonlit ; a test szinére vonatkozik.) Syn. 1841. Mieryphantes isabellinus C. Koch «Die Arach.» p. 109. Vide : THORELL «Remarks» pas. 129 + Világos. Elöteste sárgásvörös; vegteste szennyes-szürkessärga; lábai halvány vörösessärgäk. A zár egy elől kissé szivalakra kimetszett, hätul a legzöres által elmetszett terjedelmes bemélyedés, melyben egy, a test hossztengelyének megfelelő fekvésű, széles lemez látható. IMertekekes se Tore 9:8 Teppol Tenor ee 119227 a IMläbpaner eg: eh ee) > Hosszaranya a lábaknak : 4, 1, 2, 3. A fejmell kissé szélesre fejlett, sárgásvörös, szennyesedö ; fejresze oldalról tekintve kissé bubosodo. A mellvért vörösbarna. A rágók erősek, végükön kissé szétállók ; az állkapcsok vastagok, elől elkerekítettek, szennyessárgák. A tapogatók sárgák; végízük csúcsán alig észrevehetően füstösek, e végíz a czombnál sokkal rövidebb. A végtest kissé csúcsosodó-tojásdad szörös, sárgásszürke színű. A szemcsoport a fej búbján ; alsó sora a homlok szélétől annyira, a mekkora a szemesoport magas- sága. A négy középszem egy előrefelé igen szűkülő trapezbe elhelyezve; az alsó sor középszeme kisebb. A hátsó sor szemei egymás között egyenlő távolságra s a sor kissé behajló. A előttem ismeretlen. Eddig mint nyári alakot a Kárpátokból, a Csorbai tó környékéről ismerem. Erdélyben Kolozsvár es Nagy-Szeben környékén is előfordúl. SPEC. 5. FAJ. ERIGONE BITUBERCULATA. (Wiv.) IKERFEJ Ű E. DOPPELKÖPFIGE E. (bis és tubereulus — kettős dudor; a d fejére vonatkozik.) Syn. 1834. Theridium bituberculatum REuvss «Zool. Mise.» p. 216. (222). Vide : THORELL «Remarks» p. 106. a Elöteste vöröses sárgásbarna; vegteste fényes, fekete, gyéren álló sárgás szöröcskekkel; lábai barnásvörösek. A fejmell fejerésze, oldalról tekintve, sisakszerűen emelkedett, az emelkedés búbján egy pár hossztojásdad, síma, világosabb dudor, egy keskeny köz által elválasztva; az e két dudor alatt majdnem függőlegesen lecsapott, széles homlokrészen, a szemek rendes csoportban állanak. A két sor középső szemei egy előrefelé szűkülő trapezben állanak, mely távolabbra esik a homlok szélétől, mint a mennyi a magassága. A tapogató karcsú; térdíze legnagyobb vastagságánál kétszer hoszszabb;a szár rövid, felülete kivájt, a kivájás szélén egy előrefelé görbült, karcsú tüske, belső oldalának a végéből egy hosszu, karcsu, HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN : UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 10 II. RETITELARIAE. 7A II. HUROKKÖTÖK. végig egyenlő vastagságú és előre irányozott nyujtvany all, mely igen domboru ; nemző szerve igen szöve- vényes, egészben véve csavaros gyűjtővel. Mertekek: & Törzs............. 2:53, ebböl tejmelln near lis3 PD IND par Sees) ? A nőstény fején semmi dudor, a fejresz azonban emelkedett ; színezete a himevel azonos. A zár aránylag terjedelmes, köldökszerűen domboru, barnásvörös ; közepén egy lemezszerű hossz- betét, mely a légzőrés felett ] szerűen elágazik, a betét két oldalán egy-egy barnás, kerek tércse látható. Mertekeke Sa lorzser ee etette .. 3 m, ebből j tejmellle erg EÁ gyet a a 5 a etalóra ao SHH E csinos kis pókot, mint igen kora tavaszi alakot, (márczius) csupán csak Erdélyből, Mező-Záh nádasaiból ismerem, hol a nádszálakon előfordúl. SPEC. 6. Faj. ERIGONE RUBENS. (Brackw). VÖRÖSLŐ E. RÖTHEICHE E. (rubens — vöröslő ; a test színére vonatkozik.) Syn. 1833. Neriene rubens BLACKWALL «Character. ete,» in London and Edinburg Phil. Mag.» 3. Ser. III, p. 189. Vide : THORELL «Remarks» p. 129. ? Az előtest szép barnásvörös; a vestest szürkés. A lábak teglavörösek. A zár vörösbarna; két szemszerü, párban álló nyílás között egy nyelvalaku, széles ezikkely látható, mely a leszöres előtt egy = alakú nyilásban végződik. Mertekek: 2 Törzs............ 3:3 4, ebből teimellen gel TI labparı. 22. 0 cn a 110 Hosszaränya a lábaknak: 4, 1, 2, 3. A fejmell igen mödosan fejlett, egyszínűen barnavörös ; oldalról tekintve fejeresze egyenletesen es nem bubosan emelkedik. A mellvert barnásvörös, egyszínű. A rágók vörösessargak, végükön szethajlök ; az allkapesok erősek, hasonló szín mellett domborodök, elkerekitettek. A lábak karesuk, vesizeik szembe- tünden vekonyodök ; egészben élénken teglavörösek. Az alsó szemsor közelebb áll a homlok széléhez, mint a mekkora a köz közepszemei es a hátsó sor középszemei között. A négy középszem egy előrefelé igen szűkülő trapezben elhelyezve, mely legnagyobb szélességénél sokkal magasabb. Az oldalszemek közel érintkezők, ennélfogva a hátsó sor könnyedén behajló ; az alsó sor tetemesen kihajló. < előttem ismeretlen. Ismerem mint nyári alakot (junius) S.-A.Ujhelyröl a «Kopasz» hegy csúcsa növenyzetröl. spxc. 7. #43. ERIGONE RUFIPES. (Liv). VÖRÖSLÁBÚ E. ROTHFÜSSIGE E. (rufus és pes — vörös láb; a lábak színére vonatkozik.) Syn. 1758. Aranea rufipes LINNÉ «Syst. Nat. Ed. X.» I, p. 621. Vide : THORELL «Remarks» p. 126. 3 A törzs sötétszínű; a lábak rikitöan sötetes-rozsdavörösek. A tapogatök terdize gömbszerüen kivastagodott; a rágók végei tetemesen az ällkapesokra esapottak (inclinatae). Mertekek sre Törzs 2... 2... 3 m, ebböl fejmelli an. Se 1-4 » Tabpasie en neck ko» If. RETITELARIAE. 7.5 II. HUROKKÖTÖK. A fejmell szélesedő, sötét vörösbarna ; fejeresze mödosan, lankasan emelkedő. A mellvert sötét vörösbarna. A ragök tövüknél igen vaskosak, végükön mödosan szetallök s oldalról tekintve tetemesen az all- kapesokra csapottak, vörösbarnák. A tapogató erős nyelű, rozsdavörös; terdize dagadt, a szarizzel egyenlő hosszúságú ; pikkelye tompa orru, mélyen kanalalaku, rozsdavörös, csuklója felé kissé fustös ; nemző- szerve, alúlról tekintve egy széles, csavaros gyűjtőt mutat, mely egy kurta, csőralakú, többször hasított embolusba végződik; a száríz szintén alulról tekintve egy befelé és oldalt álló, nyujtott sarkot tüntet fel. A végtest feketebarna, kissé tompa-tojasdad. Az alsó szemsor távolabbra esik a homlok szélétől mint a mekkora a csoport magassága. A közép- szemek egy előrefelé szűkülő trapezbe elhelyezettek ; az oldalszemek közel érintkezők. Az alsó sor könnyedén kihajló a hátsó sor könnyedén behajló. ? előttem ismeretlen. Csupán csak egy példányát ismerem a magyar nemz. Muzeum gyűjteményében; Nagyvárd körül x . gyuüjte MocsAry 5 spec. 8. Faj. ERIGONE CORNUTA. (Brackw.) SZARVAS E. GEHÖRNTE E. (cornu — szarv ; a fej búbjának kettős kiemelkedésére ezeloz.) Syn. 1833. Neriene cornuta BLACKWALL «Character of some undeserib. Gen. and Spec. etc.» Lond. and. Edinb. Phil. Mag. 3. Ser. III, p. 190. Vide: THORELL «Remarks» p. 105. 3 Törzse sötét szinű ; lábai barnäsvörösek. A fej búbján két egymás mellett álló, kupszerü, elkere- kitett hegyű kiemelkedés (innen a cornuta). A tapogató száríze egy hosszú, a pikkely domborúságához alkalmazkodó nyujtványnyal. IMértékek EG Ioczs ner ee .. 2:4 =, ebből rejmelleger er ee: legten IMTabparee ee (4 Hosszaränya a lábaknak 4, 1, 2, 3. A fejmell vörösbarna; oldalról tekintve, fejeresze bubosan kiemelkedő s e bubon ket, valamivel világosabb, kúpos, felül elkerekített, simafenylö emelkedés, mindkét oldalt mellettök még egy-egy kis domborodäs. A tapogató vékonyas, vöröses sárga szinű nyelen; szärıze, kehelyszerü, oldalról tekintve egy hosszú, szarvszerű nyujtványba kifutó, mely nyujtvány a kerekded orrú, mélyen kanálalaku, aránylag kis pikkely domborúságához illeszkedik ; — nemzőszerve, alulról tekintve egy egyszerű, hagymaalaku gyüjtöt mutat, melyből egy rugómodra kanyarított serte indúl, a nélkül, hogy a pikkely alól kiállana. A végtest fekete, kéklő zomanezezal. ? Fejmelle barnafekete; végteste majdnem gömbölyű; fekete, fénylő, finoman pontozott; lábai élénken téglavörösek. Fejmelle, oldalról tekintve, elől módosan felvetett; szemállása rendes. Az alsó sor középszemei annyira a homlok széletől, a mennyire a hátsó középsőktől s ezekkel oly négyszöget alkotnak, mely szélességénél magasabb ; mind a két sor középszemei kevesebbre mint szemátmérőnyire egymástól ; — az oldalszemek érintkeznek. A zár egy harántfekvő, hosszánál szélesebb barnás köldök, melynek légzőrés felőli szélén egy prizma alaku, igen kis benyomás látható. Mertekek: 2 Norzsse ware ea 2-9 4, ebből ayelllisre 80 0 ee rt, A ep Wlabpar er eee a il A hímet mint tavaszi alakot Panesovaröl, a wojlovitzi erdő széléről, bokrokröl ismerem ; a nőstényt Tokaj mellett tölgyfákról ráztam le. A himet Dr. THORELL azonositä, a nőstényt nem merte meghatározni, Dr. Koch L. ellenben a nőstényt határozottan E. cornuta-nak Bl. mondta (in. litt). 10" II. RETITELARIAE. 76 II. HUROKKÖTÖK. sprc. 9. ras. ERIGONE FUSCIPALPIS (C. K.) FÜSTÖSKEZÜ EH. RAUCHHÁANDIGE E. (fuseus — feketés, komor, palpus — tapogató ; a tapogatö színéről.) Syn. 1836. Mieryphantes fuscipalpis C. Koch «Die Arachn.» III, p. 46. Vide : THORELL «Remarks» p. 140. ? A törzs sötét szinű ; lábai olajzöldesek. A zár kevéssé kiemelkedő, két tojocsöve szemszerüen nyilik egy széles nyelvalakú lemez oldalain, mely lemez, a légzőrés táján végződve, kivágott ; a tojócsövek nyilása alatt és az illető oldalak felé szolgálva két domború borda. Egyike legkisebb alakjainknak. IMertekekeu 7 Niorzseg ázást ásás een 1-7 mű ebből fepmellege sr: ee ÜLJÜNK JE Éra igrola oröke tere aa 2:5 A fejmell jól fejlett, sötét olajbarna ; fejeresze egyenletesen emelkedő, elől szélesedő és tompán elke- rekített. A mellvért feketés, hátúl hegyesen kicsúcsosodó. A tapogatók olajsárgák, szörösek ; vegizuk kissé füstös, néhány sertével ellátott s oly hosszú mint a szár és térd együttvéve. A lábak szárain a szörözet között szintén 1—3 erősebb serte. A szemek aránylag nagyok. A középsők egy előrefelé csak kevéssé szűkülő trapezben elhelyezettek ; a két sor középszemei közötti távolság közel olyan, a milyen a távolsága az alsó sornak a homlok szélétől. Az oldalszemek megközelitettek. A hátsó sor könnyedén behajlö, szemei egyenlő távolságra egymástól. A végtest kicsiny, kissé nyujtott-tojásdad, sötét barnás-fekete. 3 előttem ismeretlen. Csupán csak egy példány után ismerem, melyet a Gellerthegy Duna felőli oldalán, a silány növény- zetben gyüjtöttem. GEN. 5. nem. NESTICUS. THORELL. (veoTıxos — ügyes szövő. Geschickter Weber.) Syn. 1869—70. THoRELL «On europ. Spiders» pag. SS. A rágók a ezomboknäl gyengébbek; az ällkapesok az alajk felett összehajlök, elkerekitettek. A nőstény tapogatoja karcsú bordaskörömmel ellátott (II. k. IV. t. 84. c). Az oldalszemek érintkeznek, a középsők egy előrefelé igen szűkülő trapezbe elhelyezettek. A lábak hosszaranya 1, &, 2, 3; hosszuk es karesuk. Barlang-, pineze- es akna-lakó. spre. 1. Faj. NESTICUS CELLULANUS. (Cr.). BÜVÖ TAKÁCSPÓK. KAMMER WEBERSPINNE. (cella — a rómaiaknál belső udvari eseledszoba ; talál az eletmödra.) Syn. 1757. Araneus cellulanus CLERCK «Aran. Suec.» p. 62. Vide : TuorELL «Remarks» p. 79. ? Szennyes szürkessärga, feketés rajzokkal; lábai vörösessärgäk, halavanyak, sűrű gyürüzettel tarkitottak. A mellreszeben széles, kerekded fejmell közbül egy előre es hátrafelé kissé táguló barna hossz- csikkal. Zömök, kissé puffadt hasú alak, hosszú, karcsú lábakkal. A fejmell, felülről tekintve, szélesen szív- alakú, fejerésze igen kicsiny, mellrésze lelapított; az egész szennyessárga; a sekély hátgödörből, a szemek és a nyelecske felé is, egy szélesedő, szennyesbarna, néha elmosódó csik indul, mely hätul a mell szélét éri, elől pedig a szemesoportba feloszlik s a homlokon ismét előtűnik; a mellresz oldalai egy keskeny barna szegelylyel, mely a fejresz oldalaiban megszakad, de a homlokon ismét feltunik. A mellvert halavanysarga, II. RETITELARIAE. FT II. HUROKKÜTÖK. szélein elmosódva barnás, igen rendesen szivalaku. A rágók aránylag veznäk, az első labpar ezombjanal láthatóan vékonyabbak ; oldalról tekintve, tövüknél igen kis mértékben térdszerűen kiállók — egyébiránt sárgásak s a csipőköröm táján vörösödők. Az állkapcsok szélesek, elől elkerekitettek, belső szélükön kissé kivágottak s ezért az ajk felett kissé összehajlók, vörösessárgák s közepük táján kissé besötetitvek. Az alajk alacsony, széles, elkerekített, vörössárga. A tapogatók halványsárgák, az izületek végei határozatlan gyürü- zettel; a végiz kissé vöröslő, oly hosszú mint a czombíz, előreálló, hosszú szörökkel boritott, a végén egy karcsú bordás körömmel fegyverzett. A lábak hosszúk, karcsúk, gyűrűsök; a ezomb- és szárízek végeiken és közbül is gyűrűsök. Vala- mennyi láb fegyvertelen, de meglehetősen hosszu, erős szörözettel — még pedig tövétől végéig — borítva. A végtest elől kissé keskenyedő, közepe táján puffadozó, végén kissé csúcsosodó, hosszanal csak valamivel keskenyebb, oldalról tekintve igen domború ; színe szennyessárga s e szin a feketés színnel úgy elválasztva, hogy párosan álló sárgás foltok keletkeznek. A fonók felett egy élénken kénsárga folt, felette nehány .. alakú, hasonló színű rajz (ez utóbbi színezet a borszeszben elveszti elenkseget). A has szennyessárga a fonókból kiinduló V-szerű fekete rajzzal, melynek szárai a légzőrés táján az oldalakba is felnyomúlnak. Az alsó szemsor középszemei kicsinyek, feketék (nappali), a többi szem nagyobb és opalizáló (éjjeli) ; a négy középszem egy előrefelé igen szűkülő trapezbe elhelyezett; az alsó és hátsó szemek közötti távolság körülbelül akkora, a mekkora a hátsó középszemek közötti. Az oldalszemek érintkeznek, az alsó sor középszemeinél kétszerte nagyobbak. Az alsó sor, előlről tekintve, egyenes s a közepszemei közötti távolság egy oldalszem átmérőjét kissé meghaladó ; távolsága a homlok szélétől nagyobb, mint a mekkora a középszemei s a hátsó sor közötti tér. A szemek teren nehány felálló hosszabb szór. A zár egy a légzőrés felett elterülő, sárgásvörös, közel félkör idomú lemez, két oldalt egy-egy söté- tebb, vesealaku benyomással (a tojócsövek). Mértékeksze szé öszB áttette eleteés SER HA spy ebböl TEJE LN Biere re ee ee 2 » I labpar 80.0 0.0 0008 16 » A végtest magassága (terhes). 3-5 » & karcsú, kicsiny; hosszú, vékony lábú. A lábak v rössessärgak s a gyürüzet legtöbbnyire enye- szett (néha a szárak végén észrevehető). A végtest szürkéssárga, a fonók felett néhány enyésző, sötét haránt- folttal. A mellvért egyszínűen vörösessäroa. A tapogató vörösessárga, nemzöszervenek nyujtványai vörös- barnák ; ezombize hosszú, térd- és szärize rövid, az utóbbi kissé duzzadt; pikkelye kanalalaku, oldalt és befelé fordított, csúcsán egy szörecsettel, tövén egy szarvszerűen oldalt és kifelé elváló nyujtványnyal, mely egy finom tövisbe végződik ; a belső nemzőszerv jellemezve van egy sötét vörösbarna, vastag, befelé kanya- rodó nyújtvány által, mely előtt egy világosabb, horgosvegü, finom és hegyes embolus áll (a szervet kul- oldaláról tekintve különösen szembetűnő). Mértékek 5 ESSZBOSZB estate elsláés els (sőt ára paróka nem Elli en en ee re oe WED Eee 16 9 E pók a barlangokat, pinczéket és aknákat lakja s minél nagyobb a mélység, a melyben tartózko- dik, illetőleg a távolság, a mely a nap világától elválasztja, annál inkább csökkennek feketés rajzai, annyira, hogy néha csak a fonók feletti kénsárga folt mutat némi sötétes keretet. Tartózkodási helyein a nyirkosabb zugokat és üregeket kedveli, hol rendetlen, vitorla nélküli hurkolását alkalmazza. Az aknákban oly mély- ségbe nyomul, a meddig még élőlények előfordúlnak. Nevezetes jelenség az, hogy a barlangokban tartóz- kodó Tipulidák e pók hálójának szálain pihenőt tartanak úgy, hogy előlábaikkal a szálakra akaszkodnak, a nelkül, hogy oda ragadnának, vagy a pók ezért nyugtalankodnek. Ismerem mint nyári alakot magyar részekből : az Alsó-Hámor (Borsodmegye) barlangjaiból, u. m. : Szeleta es az u. n. Hermanbarlang, továbbá az ottani tuffképletbe vájt pinezekböl, Egerből a «Skopetz-haz» II. RETITELARIAE. 78 II. HUROKKÖTÖK. pinezeiböl ; Selmeezbanyaroöl a Glanzenberg altarnaböl es ennek aknájából, lefelé a mélység 148-dik öleig, «Biharmegye» jelzettel (Muz. gy. Frivaldszky János gyűjtése). Erdélyben Kolozsvartt, a muzeum épületében talalhatnı. GEN. 6. nem. ERO. (C. K.). (Valöszinüleg “How gör. szemelynev.) Syn. 1837. C. Koch «Uebers. d. Ar. Syst.» I, p. 8. Vide : Tuorert «On Europ. Spiders». p. 89. A közepszemek derek nesyszögbe elhelyezettek. Az allkapesok keskenyek az alajk felett erösen összehajlök. A fejmell magasan domború, majdnem félgömb alakú. A lábak ritkásan elhelyezett sertetüs- kékkel fegyverzettek ; az első pár kissé meghosszabbított. A vegtest magas domborodású, majdnem gömb- szerű, neha páros esücskökkel. Közepes nagyságon aluli alakok. Két faj. sPEc. 1. Faj. ERO THORACICA. (Wiv.). VASKOS EROPÓK. BRÜSTIGE ERO. (thorax — mellkas ; a fejmell fejlettségére vonatkozik.) a Syn. 1834. Theridium thoracicum, REuvss «Zool. Mise.» p. 213 Vide : THORELL «Remarks» p. 77. ? Sarga-barna tarka; lábai sárgák, sötét vörösbarna es sűrű eyürtizettel. A fejmell szelessegre és magasságra nézve igen fejlett, sárga földön barna szegelylyel es közeprajzzal. A vegtest felül egy pár sze- mölesszerü csücsökkel. A fejmell magasan domború, fejeresze csak keskenyedés által elváló; az egész olaj- sárga. Az oldalszemek mellett egy-egy terjedelmes barna folt; a sekély hátgödörben egy sötét folt, kereszt- szerű, finom kisugárzással (+); az egész mellresz szélesen, befelé egyenetlen szélű szegélylyel bekerítve, mely szegély a szemek felé vékonyodva, a homlok szélét is bekeríti. A mellvért vörösessárga, elmosódó barna foltokkal tarkított. Az állkapcsok vörösessárgák, keskenyek s a nyelvalakú alajkra, mely az állkapocs hosszaságának kétharmadát meghaladja, reáhajlók. A tapogatók sárgák, minden ízük felül-alul barnán gyürüzött, a vegiz füstös, a ezombiznel hosszabb. A lábak karcsúk, vékonyan vegzödök. Az első pár ezombja erős, legnagyobb részében vörösbarna, két sárgás gyűrűs folttal, a többi pár és ízülete sárga, barnán gyűrűzött; a ezombszar és második vegizen három gyűrűs, ez utóbbin tövénél két igen hosszú sertetüske. A vegtest gömbölyű, felül ket, párban álló, szemölesszerű; apró esüesökkel, e esueskök előfelükön bebarnitottak, hatul sárgák, mely szín a vegtest végeig terjed. Az oldalak és a has sötéten barnasárgán mintegy porzottak. A négy középszem deréknégyszögbe elhelyezett s a homlok szélétől oly távolságra áll, a mekkora a szemnegyszög magassága. Az oldalszemek érintkezők s a hátsók, e sor középsőitől valamivel távolabbra esnek mint a mekkora a távolság e középsők között. A zár sötét vörösbarna, közbül egy nyelvalakú lemezzel, mely előrefelé kikanyarodva a két tojó- esönyilast pápaszem módra bekeríti. Mértékektstáhonzs et estet ee ea Nebböl fejelte Sasse leben T.Jäbparı Hess ara er zŐSZÖN ÁD Hosszaranya a lábaknak 1, 2, 4, 3. 4 előttem ismeretlen. E csinos kis állatot csupán csak egyszer, mint kora tavaszi (márczius) alakot kaptam Doroszlón (Bácsmegye), nevezetes peteburkát ellenben több ízben találtam ugyanott, rendesen teglarakasokban. E burok a legszebb készítmények egyike: barna, mintegy 4 mi, atmeröjü gömböcske, mely egy finom, neha IS ”%, hosszú nyelecskén csüng. II. HUROKKÖTÖK. St co II. RETITELARIAE. spec. 2. raj. ERO TUBERCULATA. (De Gexr). CSÜCSKÖS E. HöCKERIGE E. (tuber — púp ; a végtest felületén álló püpokra vonatkozik.) Syn. 1778. Aranea tuberculata DE GEER «Mem. pour serv. &c.» p. 226. Vide : THORELL «hKemarks» p. 77. T A vestest igen magas, felületén két par szemölesszerü emelkedés. Säargasan-barnan mintegy porzott. A fejmell mödosan fejlett, félgömbszerűen domboru, halványsárga színű, barna szegelylyel, közép- csíkkal és szemrajzzal. A fejrész a melltől inkább csak a színezet által elválasztott. Az egész szemesoport ugyanis barnás tércsében elhelyezett, mely tércséből az oldalszemektől a mellrész felé egy-egy szarvszerű folt kinyúlik s horgosan a hátgödör felé hajlik. A mellrész széle barnán szegélyzett, e szegély a nyelecske felett tágasan megszakított, a homlokon ellenben finomulva összeérő. A mellvért barna, a csípők állásának megfelelően sárga foltokkal díszített. A rágók sárgák, széleik kissé füstösek. A tapogatók vékonyak, sárgák, izületük vége barnán gyűrűzött, a többi rész itt-ott barnán foltos, a vegiz a czombnál valamivel hosszabb. A lábak karcsúk, sárgák, barna díszszel; az első pár ezombja a végén barna gyűrűs, hosszában rendetlen barna fol- tokkal borított ; a szárak és második labvesizek három-három barna gyűrűvel. A második labvesiz tövén két gyenge sertetüske. A végtest gömbalakú, hátrafelé igen meredek, felületén két pár, egy előrefelé szükülő trapezben álló csűcsökkel, melyek közűl a hátsó pár az elsőnél valamivel magasabb és esuesosabb. A zár két tág nyílású tojócsövet mutat, mely közbül egy keskeny lemez által választatik el; a lemez fel- és aláfelé horgonyszerűen kikanyarodó. A közép szemesoport egy hátrafelé kevéssé szűkülő trapezbe állítva; a hátsó sor oldalszemei ugyane sor középszemeitől körülbelül kétszer akkora távolságra mint a mekkora a távolság e sor közép- szemei között. Mertekek: ? Törzs ..... ee 3,0, Do Tejmell see ee ae MD JÉ J ná es oran erg: U 3) Hosszaránya a lábaknak : 1, 2, 4, 3. Kevés példányát csupán csak egy lelhelyröl ismerem: Rakamazról (Vokaj mellett), hol is mint nyári alakot a kincstári cserjések leveleiről szedtem. GEN. 7. NEM. MIMETUS. Hentz. ’ r t , (3 r fi , (nestos : utánzott ; valószínűleg a sok alakkal való rokonságra ezeloz.) | Syn. 1832. Hrxtz «On North Amer. Spid.» in the Amer. Journ. of Seien. and Arts. XXI, p. 104. Vide : THORELL «Remarks» p. 602 et Pavnsı «Catalogo syst. del ragni del Cant. Tieino» 1873, p. 77. A közepszemesoport egy hátrafelé szűkülő trapezbe elhelyezett, az alsó sor közepszemei valameny- nyinel nagyobbak, egymástól saját ätmerönyi távolságra állók. Az első lábpár nekierösödött és aranytalamul hosszabb a többinél (legalább a 7-nél); e pár és a második pár szára es második lábvégize (metatarsus) egyenetlen, hosszú sertetüskekkel fegyverzett. (A nemet, az előttem fekvő magyar példány szerint jellem- zem, kritikájába anyag hiányában nem bocsatkozhatom.) II. RETITELARIAE. so II. HUROKKÖTÖK. spec. 1. ray. MIMETUS LAEVIGATUS. (Keys). SIKOS SZINESZPÖR. GLATTE MIMENSPINNE. (laevigatus — megsimitott ; az alak némi esupaszsägära látszik vonatkozni.) Syn. 1863. Ero laevigata KEYSERLING «Beschr. neuer Spinn.» in Verh. der k. k. zool.-bot. Ges.» Wien, XIII, p. 378. Vide : THORELL «hemarks on Syn.» p. 602. Pavest I. c. p. 78. 7 Az első es második labpar ezombja a többi párhoz képest erősödött és meghosszabbított ; szára és második lábvégize hosszú, elálló tüskékkel fegyverzett; valamennyi lábczomb felül 3—4 tüskés, alúl fegyvertelen. A fejmell vörösessárga vagy sárga, a fejresz egy barnás áttört rajzzal besötetitve. Az áll- kapcsok függőleges állás mellett keskenyek, párhuzamosak (felül-alul egyenlő szélességüek), tövüknél világo- sak, egyébként (a hosszaság felső harmadrészétől lefelé) barnások. A végtest sárgásbarna és gyéren álló, barnás gyűrűkből indúló szörökkel ellátva; az oldalak világosabbak; vége némi ezimerrel díszített. A fejmell hátul széles, a fejfelé jól esuesosodö-szivalaku, boltozatos ; a fejrész nem barázdák, hanem szín által elválasztott ; e szín halavány szennyesbarna, a hátgödörből indúlva a szemek felé ágasan, áttörötten terjed. Az egész testrészen gyéren álló szöröeskek, a melyek barnás, kerek és kiemelkedő szemölesökben gyökereznek. A mellresz oldalai szegelynelküliek. A mellvert keskeny, sárgás, az I és II lábpár csípője előtt egy-egy bar- nás folttal. A rágók hosszúk, hengeresek, a kurta, erős csípőköröm táján alig lelapúlók, finoman haránt ránczoltak, közepük táján foltszerü besötetitessel, tövüknél világosak, azon alúl sötétebbek. Az állkapcsok keskenyek, kissé csúcsosodók, a rágók végét elérik, sárgások ; az alajk az allkapesok felét érve meglehetősen széles, elkerekített. A lábak közűl az első és második pár igen hosszú, jelesen ezombreszeben erősödő. Az első pár czombjának vége vörösbarna karikával, a ezomb egyébként alfelen nagyobb, oldalt kisebb, felül igen kis barnás foltocskákkal tarkázott. A negyedik pár szára és második labvegize hossza közepén és a végén is egy barna gyűrűvel ; valamennyi láb inkább tarka mint gyűrűs. Az első lábpár szára és második lábvégíze sok hosszú és evvel elegyesen kisebb tüskékkel fegyverzett. A végtest az előtestnél csak valamivel szélesebb és nem hosszabb, kerekded, a végefelé alig csúcsosodó, hátfelén barnássárga, gyéren szörös, a szőrök sze- mölesszerű, sötét emelkedésekből és karikákból indulnak ; oldalai világos szennyesfehérek, a végtest közepe táján a hát lapjába benyúlók ; e benyúlás hátrafelé feketén szegélyezett s oldalt és lefelé folytatödva határát képezi az ékalakú ezimernek, mely a fonókig lehatol. A fonók alúlról és mindkét oldalról feketésen beke- rítve. A has sárgás. A közepszemesoport egy hátrafelé szükülő trapezbe elhelyezett, az alsó középszemek külön, nagyocska, barna dudorokra elhelyezve kiállók és nagyobbak, a hátsók kicsinyek. Az oldalszemek közös, barna dudorra elhelyezve, érintkezők ; a hátsók a hátsó középsőktől valamivel távolabbra, mint a középsők egymás között. Az alsó sor a homlok szélétől alig áll távolabbra, mint a mekkora egy középszemének az átmérője. Felülről tekintve az alsó sor erősen kihajló, a hátsó könnyedén behajló. A tapogató nyele sárga ; térdíze a szarıznel rövidebb, csúcsán, felül egy felálló, egyenes, hosszú, fekete sertetüskével; pikkelye oldalt befelé fordított, kanálalakú, felső szélén könnyedén kivágott, szőrös ; nemzőszerve vörösbarna, előlről tekintve egy hegyes, horgosan hajlott és gyorsan vastagodó köröm látható. IMértékeksüGt ENSz Stee. 4-4 mm, ebből fejműell 2 nee ren T.]Jabpanı sc caeenerenereee eresatee las) © Hosszaräny: 1, 9, 4, 3. E nevezetes pókot mint nyári alakot csak egyszer és csak egy 7 példányban kaptam a Tokaj és Rakamaz közötti legelők tölgyein. A nemet Hentz, amerikai jeles araneologus, amerikai alakokra alapitá ; egyik faja, az épen tárgyalt, azonban Buröpaban is elöfordul, de eddig inkább csak a legdélibb részekből (Sicilia) volt ismeretes. A nem elnevezését illetve lásd : THOR:LL «Remarks on Synonyms» pag. 602. II. HUROKKÖTÖK. co es If. RETIÍTELARIAE. GEN. 8. NEM. DIPOENA. THORELL. (Arrotvos — görög név.) Syn. 1869—70. THORELL «On Europ. Spid» pag. 91. A hátsó szemsor, felülről tekintve, láthatólag kihajló ; az első labpar a többinél hosszabb ; a vegtest sömbös. A fejresz homlokresze a rágók hosszánál magasabb. A lábakon semmi tüske. A ragök az első lab ezombjänal gyengébbek ; az allkapesok erősen összehajlök. spec. 1. ras. DIPOENA MELANOGASTER. (C. K.) FEKETEHASÜ DIPOENAPÖK. scHwARZBÄUCHIGE D. (nelas — fekete, yaszyp has; a has színéről.) Syn. 1845. Atea melanogaster C. Koch «Die Arachn.» X, p. 143. Vide : THoRELL «Remarks» p. 516. F ? Elöteste barnásfekete ; vegteste oldalain és hasfelen fehér, barnasan porozott. Lábai feheresek fekete gyürüzettel. Elöteste kicsiny meglehetősen domborodó ; fejeresze egy barázda által meglehetősen elválik, kicsiny s előrefelé keskenyedő. Az egész előtest erősen fénylik. A végtest aránylag nagy, olyan hosszú a milyen széles, hátfelén igen csekély mértékben lapitott. A végtest barnás porozata néha elmosódó harantesikokka is tömörül. A szemállást lásd II. kötet IV-dik tábla SS a. A zár egy keresztbefekvő hosszúkás dudorodás, a két végén világosabb sárgásbarna, a közepén sötétebb és sekélyen behorpasztott. Mertekeki: © Torzsnn ee a ehböl A d előttem ismeretlen. Az egyetlen példányt találta Mocsáry Sándor Homonna tájékán, Pinus sylvestrisen; egyezik azokkal a példányokkal, a melyeket Simon úr szívességéből déli Francziaországból birok. GEN. 9. nem. PHYLLONETHIS. THORELL. (oÚAAoy = levél, vedte — szövő, fonó ; a levelek összeszövésére ezéloz.) Syn. 1869—70. THORELL «On europ. Spid.» p. 90. A középszemek közel deréknégyszögben állók ; a hátsó sor középszemei ugyan e sor oldalszemeitől közel kétszer távolabbra állanak, mint a mennyire állanak a középsők egymástól. Az állkapcsok keskenyek nyulánkok, alúl kissé tágúlók, az alajk az állkapcsoknak egy harmad hosszát érő félkörű. A végtest szépen hossztojäsdad, egyenletesen boltozatos. A lábak igen hosszúk és vékonyak. Világos élénk színezet. (A 3 rágói nagyon fejlettek és sajátságosan fegyverzettek). HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA HERMAN OTTO: UNGARNS SPINNEN-FAUNA, II. RETITELARIAE. 39 II. HUROKKÖTÖK. spre. 1. rar. PHYLLONETHIS LINEATA. (Cr.) VONALAS BOKORPÖK. LINIiRTE STRAUCHSPINNE. (lineta — vonalzott; a rajzra vonatkozik.) Syn. 1757. Araneus lineatus CLERCK «Ar. Suec. p. 60. + ovatus p. 59. + redimitus p. 58. Vide : THoRELL «Remarks» p. 78. ? Világos ezitromsärga, vagy fehéres vegtest, előrefelé egyenletesen elágazó két sor fekete ponttal, minden sorban öt-öt pont. Válfaj: fehéres végtest, a pontsorok közötti tér vagy egészen vagy csak szélein, de szélesen, karminpiros. Az első lábpár szárának vége többnyire kirívóan feketés gyűrűvel. A világos fejmell hajszálfinom, fekete szegélylyel. A has közepe keskenyen feketés, elmosódó, széles, fehér szegélyzettel. A fejmell mödosan fejlett, fejeresze elválasztott, oldalról tekintve nem emelkedő; elől majdnem egyenesen elmetszett; az egész sárgás fehér; a mellrész hajszálfinom fekete szegélylyel. A mellvért közel háromszögletes, sárgás, közbűl egy feketés halvány hosszcsikkal. A rágók sárgásak, tövüknél kissé duzza- dozök egyébként párhuzamosak ; esipökörmük rövid, erős, vörösbarna. Az allkapesok (lásd a nem jellegeit). A tapogatók sárgásak vegizuk barna-szörös, oly hosszú mint a szár és térdíz együttvéve. A lábak hosszuk, karcsúk, a végek a ezombokhoz képest nem igen vékonyodók, — különben sárgásfehérek, szinte ättetszök, szörösek és fegyvertelenek. Az első lábpár szára a végén kirivóbban füstös, vagy feketésen gyűrűs. A fonók körül négy fekete pont. Az alsó sor középszemei feketék (nappali), a többi opalizáló (éjjeli): az alsó sor a homlok szélétől oly távolságra, a mekkora a középszemek négyszögének a magassága. Az oldalszemek egy fekete, közös domborodäson elhelyezve, érintkezők, a hátsók a hátsó közepsöktöl közel kétszer oly távolságra, mekkora a távolság a középsők között. A zár egy alig kiemelkedő, aránylag kis, sötétbarna köldök, egyszerű fénylő, felvetett kerettel, mely a légzőrés táján megszakított. Mértékek: 2 Torzs............... 66:5 =, ebből tejmell. Auer. cha an IMabpasy erg: art en Hosszaranya a lábaknak : 1, 4, 2, 3. 3, igen karcsu, hosszúlábú; rágói rendkívűl fejlettek, szétállók, hosszúk ; esipökörmük hosszu, a hegyén horgosan haljott ; tövükhöz közel be és lefelé irányozva egy gyilokforma sárga, erős tövis (II. köt. IV. t. 85, b). Az első, második és negyedik lábpár szára vegen egy feketés gyűrű. Az előtest veresessärga, egy fekete közepesikkal, mely a nyelecske felett keletkezve a szemek közelében elenyészik, a szélesebb mellrész hajszálfinom fekete szegélylyel. A lábak vörösessárgák és hosszúk. A végtest keskeny, hengerded igen élénken sárga, nagy, majdnem lánezszerűen összefüggő, inkább folt- mint pontsorral. A has feketés, kétoldalt egy-egy széles, párhuzamos, sárga hosszesik. Vörös rajzú hímeket nem" ismerek. A tapogató vékony nyelű, térd íze rövid, felül egy felálló vézna sertevel; az egész ízűlet sárga ; pikkelye csak módosan oldalt fordított, vörösessärga, kanálalakú igen szőrös ; nemzőszerve módos nagyságú ; vöröses gyűjtője egyszerű domboro- dású, rajta — oldalról tekintve — egy kurta, éleshegyes, árforma és kissé hajlott köröm látható, mely a kanál csucsa alatt meredezik. Nagyságra kissé változó. Mertekek: őv Törzs.........2.2.2... 48—64 m, ebből fejmelln „een. ee 2 —3 9 I TADDÁS era sel rin (A törzs mértéke a kissé előre álló rágók kizárásával). hágó a nyitott körömmel együtt, a nagyobbaknál 5 ?4,,. II. RETITFLARIAR. 83 II. HUROKKÖTÖR. Mint tavaszi es nyári alak e szép pók bokros es magasfüuves helyeken, a havasok fenyööveben nem épen ritka, ugy kertekben is található, még pedig mind két színváltozata ugyanazon a helyen. A sárga változat gyakoribb. Tulajdonságai közé tartozik a barangolás és más, jelesen Linyphia fajok hálózatának a bitorlása. Párzását nem láttam. Petéit rendesen csőszerűen összeszőtt levelekbe rakja a ?, s kikelesökig, mely három hét múlva megtörténik, gondosan őrzi; a peték száma 50—60. Ismerem erdélyi részekből: Kolozsvárról (Muzeum kert), Szovátról (Mezőhavas fenyőöve 3000 lábig), Gyergyó-Szt.-Miklós ( Várhegy) ; magyar részekből; Pancsováról (Wojlovitzi erdő széle), Báziásról, Tarczalról, Tokajból (a «Kopasz» alji szölökböl), S.-A.-Ujhelyről («Magos» alja), Alsó-Hámor (Borsodmegye «Puskapor torony» rétje, «Mely völey,» «Lustavölgy,») Mocsolyásról (Borsodmegye), Selmeczbányáról «Biharmegye» jelzővel (Muz. gy. Frivaldszky János), Pestről (Rákos «Zsivora mezö» Muz. gy. Pável János) o GEN. 10. NEm. THERIDIUM. (WALCKENARR). (Ügetőtoy = kis állat; az alakok apróságára vonatkozik.) Syn. 1805. WALCKENAER «Tabl. d’Aran.» p. 72. Vide: THORELL «On Europ. Spid.» p. 92. Kisebb szemek. A hátsó szemsor könnyedén behajlö ; e sor közepszemei ugyan e sor oldalszemeitöl oly távolságra esnek, mely a legnagyobb szem átmérőjének megfelel, vagy ezt kissé meghaladja. Az alsó sor középszemei feketék (nappali) a többi szem opalizáló (éjjeli). A vegtest, a nőstényeké különösen, igen magasra domborodó, gömb vagy körtve alaku. A Theridium-nem fajai tisztán hurokkötök s halöjuk közepébe idegen anyagból ernyőt vagy harangot készítenek, a melyben lesnek s egyszersmind petéiket is örzik (1. kötet II. tábla 52) Peteiket több versen tojva, minden részletet külön borsóalaku burokba szövik, spec. 1. ras. THERIDIUM TEPIDARIORUM. C. K. VIRÁGHÁZI TÖRPEPÖR. GLASHAUS ZWERGSPINNE. (tepidus — lagymeleg, innen: tepidarıum — meleg viräghäz ; a tartózkodásra ezeloz.) Syn. 1541. Theridium Tepidariorum C. Koch «Die Arachn.» VIII, p 75. Vide : THoreLL «Remarks» p. S0. ? A Theridiumoknak nálunk legnagyobb faja (8 ”, törzs). Földszurke; a vegtest legtetején egy haránt fekvő, esuesaival hátrafelé fordított, felholdszerü fekete foltoeska, e foltoeska mögött egy kis enyeszö sárgaság, mely a fonók felé még néhányszor feltünik, anélkül, hogy sávot képezne. A lábak sárgás feheresek, a negyedik lábpár a végén vörösesen vagy barnásan, láthatólag gyűrűs. A vegtest igen magasan domború, hosszánál rendesen valamivel magasabb. A fejmell mödosan fejlett, mellresze a fejrésznél nem alacsonyabb, az utóbbi esucsosodo, jól elvá- lasztott ; az egész egyszínűen szennyes barnássárga. A szivalaku mellvért világos barnássárga. A rágók gyen- gek, hengerdedek, párhuzamos oldalakkal, sargäsvörösek. Az állkapcsok keskenyek, hosszuk, majdnem pár- huzamosak, végeik részint és kifelé elkerekitettek s a rágók végével összeesők; az alajk az állkapcsoknak alig egy negyed hosszát éri, széles és félkörű. A tapogatók aránylag rövidek, módosan fejlettek; sárgásfehérek ; ezombizük csupasz, a többi íz mindinkább szőrösödő, a végiz sűrűn szőrös ; a szörözet rövid és fekete. A lábak szennyessárgák, fehérek, az izületek végei alig kissé füstösödők, a negyedik pár szára végén egy meglehetősen szembetunö vörösesbarna gyűrű ; egyebkent feketés szörökkel borítottak, fegyvertelenek. A végtest, oldalról tekintve, majdnem kerek s csak épen a fonók táján kissé csúcsosodó ; hosszánál valamivel 11* II. RETITELARIAE. 84 II. HUROKKÖTŐK. magasabb és tetemesen keskenyebb, földszürke az emlitett fekete folttal, néha a folt mögött határozottan, fekete / szerű ágrajzzal. A has barnás; széles, határozatlan, fehéres | | szerű szegelylyel. Az alsó sor középszemei feketék (nappali) kisebbek, a többiek opalizálók (éjjeli) nagyobbak. A négy középszem derék négyszögbe elhelyezve, a hátsó középsők közötti tér egy hátsó középszem átmérő- jének megfelelő ; hasonló a távolság a hátsó oldal és középszemek között. Az oldalszemek érintkeznek. Az alsó sor a homlok szélétől távolabbra esik, mint a mekkora a távolság a két sor középszemei között. A homlok elkerekített, az alsó szemek előtt kiálló. Felülről tekintve az alsó szemsor kihajló, a hátsó behajló. — A zár egy egyszerű kerülékidomú vörösbarna keret, mely a legzöres feletti részen leginkább kiemelkedik ; a keretben egy egyszerű domborúság láható. Mértékek: ? Törzs ...... ee. ÖM ebből Teiles ner. N Mood 0 A vestest magassa kloper 9000080000 on 1009 D 2 karcsú, aránylag kicsiny ; élénk rozsdavörös elötesttel és hosszú lábakkal; körtve alakú, hosszá- nál alacsonyabb végtesttel, melyen a fekete foltocska néha igen kicsiny, a földszürke alapszinezet néha világos. A tapogató rövid, rozsdavörös, terdize igen rövid, kitüntetés nélküli, szarıze kehelyszerű s a pikkelyel úgy mint másfelőla gyűjtővel is mintegy összeforradt ; a pikkely a szárba egy tompa nyujtványnyal esuklödik, befelé és oldalt fordított kanálalakú, kissé tompa orrú. A nemzöszerv, kivülről oldalról tekintve, egy egyszerű hengeres gyűjtőt mutat, mely a pikkelyt teljesen kitölti s elül egy egyszerű, csavarodó, sötét- szinű, szarvalakú, hosszában csatornás embolusba végződik. IE te ke ke OT ZEN 5 @/, ebből fejmellu.ye er. Ve ee 9-1» Wlabparsses ee or A 1) Egy alak, a melyről azt tartja a tudomány, hogy külföldi növényekkel hozatott be Europa viräg- házaiba s meghonosulván, elterjedett. A virágházakat azonban mindenek előtt kedveli, hol a sarkokban terjedelmes hurokhälöt sző. A nőstény 3—5 6 borsó nagyságú, barnás burokba helyezi el petéit s e J 3 gysagu, 3 1 burkokat a hálóba néha szétszórtan is elhelyezgetve, gondosan őrzi. Ismerem eddig, erdélyi részekből: Kolozsvárról (régi botanicuskert virágháza), Görgeny-Szt.-Imreröl (kastély zugai); magyar részekből a Dunaszorosból (0-Ogradena mellett Bachmayer-féle füresztelep barakjai). — Juniusban ivarérett. sPEc. 2. Faj. THERIDIUM FORMOSUM. (Cr.). DÍSZES T. GESCHMÜCKTE Z. formosus — jöltermett, szép ; itt a színezett ékességéről. ] I Syn. 1757. Araneus formosus + lunatus CLERCK «Ar. Suec.» p. 56, 52 Vide : THORELL «Remarks» p. 81. ? A Th. tepidariorumnäl állandóan kisebb (5- 5:5 my, törzs) ; végteste hosszánál sokkal magasabb (44 7), élénk és sokszínű rajzokkal borított, a rajzok a hát esuesäböl indulva uc szerűen bocsátkoznak az " oldalakba. Az alapszín sokféleképen változó; egy a fonók felett kezdődő s a hát legmagasabb pontját meg- közelítő, nyelvalakú, szélességénél magasabb, világos czímer állandó. A negyedik lábpár szárának vége min- dig élesen, sötéten gyűrűzött ; a lábak mindig világos szinűek, néha elmosódottan-gyűrűsek. A fejmell módosan fejlett, fejerésze a háttal egy színvonalban s ékszerűen elválasztott, a mellrész- hez képest keskenyedő ; színezete az alapszínhez képest változó; a sötét, néha fekete alapszínezetű példá- nyoknál rendesen szennyesbarna, a vörösessárga alapszínűeknél legtöbbször rozsdabarna s ez utóbbiaknál néha a fejreszen áttört füstös rajzzal. A mellvért színe a fejmell hátrészével megegyező. A rágók henger- dedek, párhuzamos oldalakkal, az alapszínezethez képest világosb vagy sötétebb vörösesbarnák. Az állkapcsok II. RETITELARIAE. 835 II. HUROKKÖTÖK. hosszuk, az alajk felett majdnem erintkezök, a ragök alatt néha csekély mértékben kiallök, rendesen ezekkel egyenlően kmyujtottak. A tapogató kurta, vegize kúposodó, sűrűn szőrös, a ezombbal egyenlő hosszu- ságú, a szárnál kétszer hosszabb. A lábak módosan fejlettek, sargasak, vagy vörösessárgák ; az első lábpár szára néha besötetitett, a negyedik lábpár szára végén mindig egy szembetűnő, sötétebb gyűrű. A végtest magasan domborodó, oldalról tekintve egy hasas körtéhez hasonlít, melynek csúcsát a fonók képezik. Alapszınezete feketés vagy élénken vörössárga, az uralkodó szin a vegtest csúcsán sötét fol- tokat képez, melyek néha egy emberi ábrázatra emlékeztető csoportosítást mutatnak. E foltok közül rende- sen egy fehéres „ı szerű világos ágrajz nyomul mindkét felől az oldalakba ; szárai közé zárva, de nem álta- luk szegélyezve terül el a nyelvalakú ezimer, mely ritkábban (a világos példányoknál) elmosódó. A has barnás vagy sárgás ; a légzőrés mögött rendesen egy fehéres harántfolt, oldalról néha egy-egy rövidke, fehér szegelyesik. Az alsó sor közepszemei feketék (nappali), tetemes dudorokon fekvök, a többi szem gyengén opali- záló (éjjeli). A hátsó sor közel egyenes, a középszemei közötti távolság a legnagyobb szem átmérőjét meg- haladja s nagyobb annál a körnél is, mely a hátsó oldalszemeket a hátsó közepsöktöl elválasztja. Felülről tekintve, az elkerekitett homlok a szemek előtt kiálló. A zár egy kerülekidomu, kissé felvetett, keskenyszélű egyszerű nyilást mutat (©). iIMértékekt ee Norzs ee ON eDbŐl fejmeéll e 2. EINER: Da: vestest marassara er an TÁDDÁT AEK ee tési si sík elt MO Hosszaránya a lábaknak : 1, 4, 2, 3. A kicsiny, karcsú, mindig (legalább saját tapasztaläsom szerint) elenken rozsdavörös előtesttel és lábakkal; a végtest alapszíne rozsdabarna, rajzai összefolyók, a s . szerű fehér ágak azonban mindig meg- vannak. A negyedik lábpár szára a végén sötét gyűrűvel. A tapogató rozsdavörös; terd- és szärize igen rövid, az utóbbi csészeszerű, pikkelye oldalt befelé forditott, kanálalakú, a közel gömbalakú és benyomott, egyszerű gyűjtő felett kinyúló. A gyűjtőből egy csőralakú, fekete, csavart s előre irányzott — a pikkely orrát meghaladó — embolus meredez kifele. IMiértékekése Rorze en ee, .3 m ebből feymelll rer 19 » IMabpare see ae 3 TOT Az aljakban mindenütt közönseges alak, mely kertekben a keritesek zugaiban, a kerti lakok geren- dazatän, az ölfa közeiben, erdőkben bokrok között, ernyővel ellátott hurokhälöjat (I. kötet, II. t. 52) feszitgeti, rendesen az ernyő alatt tartózkodik s a hálónak más mint préda általi megrezzentesere a földre ejti magát, hogy későbben a maga után fejtett fonalon ismét felkapaszkodjék. Nyár elején ivarérett. A nős- tény 2—3 kis burokba szövi petéit s a burkokat az ernyő alá helyezve gondosan őrzi. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mező-Záhról és Dicső-Szt.-Mártonból; magyar részek- ből: Doroszlóról, Apatinból, Pancsováról, Palánkáról, Mehádiáról, Suppanekről, Orsováról, Jeselnitzáról, S.-A.-Újhelyből, Unevärröl, az Alsó-Hámorból (Hollós), Diös-Györböl. spec. 3. raj. THERIDIUM DENTICULATUM. (Wazcx.). FÜRÉSZES T. GESÁGTE Z. (dens — fog, dentieulatum, diminutiv — apró fogas ; a vegtest rajzara czéloz.) Syn. 1802. Aranea denticulata WALCKENAER, Faun. Paris. II, p. 208. Vide : THORELL «Remarks» p. 83. ? Szürke (särgäsfeheresen és feketén porozott) gömbölyű vegtest, felül egy. sárgásfehér, kirívó, mindket szélén csipkés szalaggal, mely a végtest elejétől a fonókig terjed. A fejmell barnás. A lábak sárgás- 0) II. RETITELARIAE. 3 II. HUROKKÖTŐK. fehérek, barnásan, sűrűn, inkább foltozva mint gyűrűzve. — A fejmell kicsiny, szívalakú; fej és hátrésze egyenlő magasságú, a fejrész keskenyedő, ékalakra elválasztott, beekelödese végén sötétedő; az egész test- rész szennyesbarnás. A mellvért aránylag széles szívalaku, barna. A rágók aránylag hosszúk, hengeresek, párhuzamos oldalúak, vörösesbarnák. Az állkapcsok keskenyek, a félkörű, alacsony alajkra hajlók, az állkap- csok végét érők, különben barnák. A tapogató sárgás, kurta, vegize kissé kúpos, szőrös, szára rövid, a végén egy keskeny barnás gyűrűvel. A lábak karesuk és vékonyak, halvány sárgásfehérek ; ezombjaik néhány barna folttal, vegizeik _ szeles barna gyűrűkkel dıszitettek. A vegtest majdnem gömbölyű, hosszánál csak igen kevéssel alacsonyabb és alig keskenyebb ; rajza mint fennebb. A has fekete, a fonók előtt egy nagy sárgásfehér folttal. Az alsó sor két középső szeme fekete (nappali), módos dudorokon elhelyezett; a többi szem igen csekély mértékben opalizáló (éjjeli). Az alsó sor középszemei megkülönböztethetőleg távolabbra egymástól, mint a hátsó sor középszemei ; ez utóbbiak közötti köz alig szem átmérőnyi. Az oldalszemek érintkezők, a hátsók a hátsó középsőktől valamivel távolabbra mint a középsők egymástól. A homlok széle a szemek előtt kissé kiálló, igen csekély mértékben behorpasztott. A zár egy éles szélű, szépen kerekded, homorú kivájás ( ©). iMértékekes 2, Norzs na. un. 38 4 24), ebből fejmell..... ae pelesenekehe lee! » IMlabpar mean 00.0. (} » Hosszaranya a lábaknak : 1, 4, 2, 3. s igen karcsu; fekete eres, különben barna fejmelle szélesedő; vesteste fekete, eny6szö csipkés szalagát világos, rikító foltok jelölik ; karcsú lábai olajsárgák, sötétbarna foltokkal és gyűrűkkel ekesitettek. — A tapogató rövid; térd- és szárízei különösen rövidkék ; pikkelye oldalt befelé fordított, kanálalakú, jól domborodó ; nemzőszerve egy vaskos egyszerű gyűjtő, mely a pikkely ürét egészen kitölti, a végén két feketés, kicsiny dudorral. Mértékeké é2 Norzseg er 2:8—3 mm, ebből TEJ ÜSS agár nezetet eket » TJlabpar sztést zak set 6-5 « E csinos faj a köveket es sziklákat különösen kedveli, de ereszek alatt is elöfordul, hol tavaszkor és a nyár elején hurokhálóját szövi s nyugvó helyét rendesen resekben és ripacsok alatt keresi ; ernyőt keszi- teni nem láttam. Juniusban ivarérett. Ismerem magyar részekből : Orsováról (Allion-hegy), Mehádia (feher kereszt sziklái, Damoclet csúcsa), Ogradema (Csukár märe szikla), Baziásról, Szajol (csárda eresze), Tokaj- ból (kőbánya), Alsó-Hámorból (Szeleta szikla), Pest vidéke (Muz. gy. Frivaldszky János), pesti temetők (Muz. gy. Pável). 3 Ov SPEC. 4. Faj. THERIDIUM RIPARIUM. Brackw. PARTI T. urFER z. (ripa — part, folyókról és patakokról ; a tartózkodásról.) Syn. 1834. Theridium riparium BLACKWALL «Researches in Zool.» p. 354. Vide : THORELL «hemarks» p. 52. (Messe, «Preuss. Spinn.» II, p. 153 sub. Steatoda saxatilis.) ? Elöteste világosabb vagy sötétebb gesztenyeszinü ; vegteste szintén ilyen színű, hätfelen fehéres pontokkal és övekkel tarkított, az utóbbiak közűl legjobban kirívó a végtest közepe táján keresztbefutó öv, mely közepén meg van szakadva ; hasfele gesztenyeszinü, ritkán némi fehéres pontozattal. Lábai világos- II. RETITELARIAE. 87 II. HUROKKÖTÖK. sárgák világosbarna gyürüzettel. A zár egy egyszerű elliptikus nyiläs, mely párzás idején meglehetősen kiemelkedik. Mértékekt tát OTZ SE were .. 3 =, ebből fejmelle. ee: ee AJKÁT Mlabpan see A valamivel karesubb, hasonló színezetű. A tapogatö terdizen egy hosszabb és egy rövidebb serte; a gyűjtő karikaalaku; az embolus a tövén széles, végefelé hivtelenűl árformára vékonyodó, mellette egy széles, levélalakra kimetszett tartó, egy erős, köbalakú oldalfoggal. Mértékek gs Torze ee ER .. 3 m, ebből fejmelleer er Seel era make a N) N SD Da ee 0: HŐ Nagy-Szeben vidékéről «Th. saxatile Koch» név alatt felsorolta Sırı V. Peldänyokat nem láttam. spec. 5. Faj. THERIDIUM VARIANS. Hann. VÁLTOZÓ T. vERÁNDERLICHE z. (varians — változó ; a színezet äallhatatlansagara czéloz.) Syn. 1831. Theridium varians Haus, «Die Arachniden» I, p. 93. Vide : THORELL «Remarks» p. 85. 7 Zöldessärga. A vestest hätfelen néha két fekete, egyenetlenszelü hosszesik, néha az egész felület tiszta fekete s csak az oldalak és a fonök feletti rész zöldessárga. A vörösessärga fejmellen egy széles barna közepesik s ez állandó. A végtest jól kimagasodott, olyan magas a milyen hosszú. A fejmell kicsiny, szivalaku ; fejeresze ékszerűen elválasztott, a mellrészszel egyenlő magasságú. A hátsó középszemektől indulva egy széles barna csík vonúl a nyelecskéig vagy legalább a hátgödörig, hol rendesen kissé összeszorúl. A mellvért sárgásvörös, egy hajszálfinom, a esipöknek megfelelően megszakasz- tott fekete szegélylyel. A rágók keskenyek, hengerdedek, párhuzamosak, sárgásvörösesek. Az ällkapesok keskenyek, az alajkra hajlók, a rágókkal egyenlő hosszúságúak és színűek. A lábak karcsúk, igen vékonyak, világos zöldessárgák némi igen halvány syürüzettel. A végtest gömbölyű, halvány zöldessárga, változó fekete rajzzal, mely, ritkán, egészen is hiányzik , legtöbbször ( ) szerű, egyenetlen szélű csíkot képez, gyak- ran pedig egy fekete folt, mely két rövid szárat bocsát a fonók felé. A has zöldessárga. Az alsó sor két középső szeme fekete (nappali), a többi szem opalizáló (éjjeli). A négy középszem derék négyszögben elhelyezve ; a hátsó szemátmérőnyire egymástól s a hátsó oldalszemektől egy szemátmé- rőnél valamivel távolabbra. A hátsó szemsor sugáregyenes, az alsó kihajló s a homlok szélétől körülbelül oly távolságra, a mely középszem négyszöge magasságának megfelel. Felülről tekintve a homlok csak kevéssé kiálló. A zár egy sötét vörösbarna, a has világos színezetéből kirívó, aránylag terjedelmes és kiemelkedő köl- dök, mely egyszerűen kivájt: kerete, a légzőrés legemelkedettebb oldaláról tekintve — szerűen kimetszett. Mertekek: 2. EOEZS a ak unse see ee .. 3 2, ebből fejmeli ne ne nsech- - tetszes ety ÉN Tlabpamk Ser sás u Hosszaranya a lábaknak: 1, 4, 2, 3. A karcsú, szinezetre es annak változataira nézve a nöstenynyel egyező; a fejmell barna esıkja sokkal elesebb, a szívalakú mellvert szegélye megszakadás nélküli. A hason a légzőrés feletti rész barna, köldökszerűen kidomborodó. A lábak és a tapogató vörösessárgák. A tapogató rövid; térd és szärize igen rövid ; pikkelye kanälalaku, jól bemélyedő ; a több kigyózó forradást mutató, vörösessárga gyűjtő a pikkely Os II. RETITELARIAE. 88 II. HUROKKÖTÖK. ürét egészen kitölti; oldalról tekintve a gyűjtő közepe táján egy belülről és lefelé álló fekete, eltompitott végű nyújtvány látható. Mertekek& 2 torzSss ger tte átlát KT 2.2. 2:8, ebből NAL AS Ser: ee JT) I ÁDDÁT Sz ee ara a ID N E csinos kis pókot magyar részekben csak egyszer találtam mint nyári alakot (junius) több pél- dányban, még pedig a Tokaj és Rakamaz közötti egyes tölgyfák koronáján, hol kis hurok hálóját szövé : ernyőt nem vettem észre. Erdélyben Kolozsvár körűl bokrokon gyűjté Schuszter Károly. SPEC. 6. Faj. THERIDIUM SISYPHIUM. (Cr.). SISYPHUS T. sısypavus z. (Sisyphus, a mythos kögörditöje; a kis állat peteburkaira, vagy arra vonatkozik, hogy gyakran leejti magát s ismét az ernyöhöz kapaszkodik.) Syn. 1757, Araneus sisyphius CLERCK, «Aran. Suec.» p. 54. Vide : THORELL «Remarks» p. S6. ? Levelalaküu színes hatmezövel, melynek fehér bordái a fehéres oldalakböl nyomulnak be; a veg- test vége felé egy, a fonökig lehatolö fehér közepesik; a hason, közel a fonokhoz, állandóan egy tompa häromszögletes fekete folt. A vegtest gömbölyű s csak a fonók képeznek némi csúcsosodást. Az oldalak mindig szennyesfehérek. A hátmező közepe legtöbbször fahéjbarna, szélei szélesen feketék, az oldalokból benyomulö fehér ágak által levelmödra bordázottak. Az előtest és a végtagok sötétes vörössárgák, barnával jegyzettek. A fejmell szívalakú, fejerésze módosan elválasztott, keskenyedő; az egész sötétes vörössárga. A hátsó szemsortól, s oly szélesen mint e szemsor, egy barna csik indul s a hátgödrön át a nyelecskéig tart ; a mellrész szélei barnulök. A szívalakú mellvért egyszínűen vörössárga. A rágók keskenyek, párhuza- mosak s ilyenek az állkapcsok is, melyek az alajkra hajlók, vörössárgák. A tapogató rövid, sárgásvöröses ; vég- íze kissé kúpos, hosszabb mint a térd és szár együttvéve. A lábak karcsúk, vörösessárgák, a czomb-tövek kivételével valamennyi csukló barnavörös gyűrűvel ékített. A végtest gömbölyű, színezete fennebb leíratott. A has, úgy mint az oldalak, szennyesfeher, néha barna foltos; a fonók előtt egy fekete, tompa-háromszögű folt. Az alsó sor középszemei feketék (nappali), a többi igen gyengén opalizáló (éjjeli), valamennyi közel egyforma nagyságú s egyformán kiálló. A négy középszem derék négyszögbe elhelyezett, a hátsók közötti köz több mint szemátmérőnyi s egyenlő avval, a mely a hátsó oldal és középszemek között létezik ; felülről tekintve, az alsó sor könnyedén kihajló, a hátsó könnyedén behajló. A zár egy egyenletesen és alig kiálló barna keret, mely egy kerekded o egyszerű kivájást bekerit. Mértékeksz Tu Torzsn leere „un... 45 m, ebből Feje Serena IMabpareer er: ke Og [A Hosszaránya a lábaknak : 1, 4, 2, 3. A előttem ismeretlen. Mint nyári alak és olyan, a mely a havasok fenyőövébe is felhatol, de az aljakban és síkon is talál- ható ; gyakran előfordúl. A havasokon jelesen a Juniperus-bokrokat kedveli, melyeken hurokhálóját feszít- geti, sűrűn és finoman bélelt, fészekszerű, lefelé néző ernyőjét rendesen egy kiálló ág tűi közé szövi, ille- tőleg magvakból is összeszövögeti, itt őrzi 1—2 gömbölyű, zöldesszürke peteburkát, mely mindössze 30—40 petét tartalmaz. Fiait eteti, úgy, hogy a hálóba akadt prédát hátsó lábához kötve, az ernyő alá viszi, ott megerősíti, mire a fiak elborítják s csakhamar ki is szívják az áldozatot. Hímjét találnom nem sikerült. Ismerem magyar részekből: Szajolról (Alföld), az Alsó-Hámorból (Borsodmegye), csorbai tó, (Liptó, Kárpát, a fenyőövben), Lucsivnáról (Szepesmegye, Szakmáry Donát parkja), Pribilináról (Liptó, «Zakameniszko» Pongrácz-féle major), Likauka (Liptó, várhegy) ; erdélyi részekből : Kolozsvárról és a csiki havasokról (Nagy-Hagymás alja). II. RETITELARIAE. 89 II. HUROKKÖTÖR. sPEC. 7. Faj. THERIDIUM PICTUM. (Warc.). FESTETT T. BEMALTE Z. (pietum — festett ; a színezet elenksegeröl.) Syn. 1802. Aranea picta WALCKENAER «Faun,. Par.» II, p. 207. Vide : THORELL «Remarks» p. 83. ? A vegtest gömbszerü, felül tiszta fekete alapszínű ; a háton végig egy élénk vörösbarnäs hossz- csík, mely két oldalt levelalakra fogaesolt és finoman, höfeheren szegelyzett ; a fogacsok eles-hegyesek ; olda- lai szürkék s a hät fekete szinöbe hegyes fogaesokkal benyomulök, úgy azonban, hogy a közepesikot nem érik s esipkezetök és a közepesik fogaesai között a fekete alapszín szélesen elterül. Az előtest és a lábak világos barnásvörösek, az előbbi közepesikos és szegélyes, az utóbbiak barnák, sűrű gyűrűzettel. A fejmell mödosan fejlett, kissé szélesedő ; fejerésze ekalakra elválasztott, keskeny, bebarnitott, homlokrésze, felülről tekintve, a szemek előtt nem áll ki. A fejrész bebarnitäsa csikszerűen folytatódik a hátgödrön át a nyelecs- kéig. A mellrész oldalai szélesen és elmosódva bebarnítottak. A rágók hengerdedek, keskenyek, párhuza- mosak, barnásvörösek. A mellvért szívalakú, barnásvörös, szélei széles, elmosódó barna szegelylyel. Az äll- kapcsok keskenyek, a rövid elkerekitett alajkra hajlók, a rágókkal egyenlő hosszusägra kinyúlók. A lábak ezomb- és száríze tövén, végén és valamivel a közepén felül sötétbarna gyűrűs, a gyűrűk szabály- talanok, ezikäzök. A has fekete. Az alsó sor középszemei feketék (nappali), a többi szem kevéssé opalizáló (éjjeli; a négy közép- szem derék négyszögbe elhelyezett, a két hátsó közötti köz egy szemátmérőnél tágasabb; a hátsó oldal- szemek a hátsó középsőktől valamivel távolabbra esnek, mint az utóbbiak egymástól. Az alsó sor és a homlok széle közötti tér a szemnégyszög magasságát alig meghaladó. A zár két, a légzőrés felett fekvő hosszúkás, barnásvörös dudorodást mutat ; inkább hártyás mint chitines. Mertekele:, VMoOrzEr nee ebből fejmelllen reger en enstehalen BI 00 INabpareer era eek On A előttem ismeretlen. Mindössze egyszer találtam a Kárpátok alján a csorbai tó környékén, Juniperuson, mint nyári alakot. spec. 8. Faj. THERIDIUM FRIVALDSZKYI. x. sp. FRIVALDSZKY T. FRIVALDSZKEYS Z. (Frivaldszky János jeles magyar term. búvár tiszteletére.) (VII. tábla 151, a szemälläs, b törzs, c első lábpár, d a d tapogatója, e mérték.) 7 Elöteste világos barnássárga, szélein barna finom szegélylyel, közepén egy finom barnás hossz- vonással, mely a fejrész felé villára oszlik, a szemesoportot azonban nem éri el. Lábai világos barnássárgák, minden íz vége széles, feketés gyűrűvel díszítve. A végtest felülete fehér, hat vagy hét fekete ponttal, mely- ből három a középre esik; a végén, két oldalt egy-egy terjedelmesebb fekete folttal. Hasa barnás. A foltok rendesen kirivoan élesek, csak néha kissé összefolyók. A fejmell szélesedő ; mellrésze körded, középen, hosszában, kissé csatornásan benyomott, a. fej módosan emelkedett. A mellvert szívalakú, barnássárga, finom, fekete szegélyű. A szájrészek vörösesbe húzó-barnás- sárgák. A lábak hosszuk, igen karesuk, gyűrűzetük kirívó ; minden terdız csúcsán egy finom tapintó szőr. A vegtest tojásdad, oldalról tekintve kissé magas-íves emelkedesü. A két sor középső szemei derék négyszögben állanak, az alsók kisebbek és feketék, a hátsók opali- zálók. A hátsó szemsor alig észrevehetően behajló, az alsó kihajló; a hátsó sor szemei egyenlő távolságra egymástól ; az alsó sor közepsöi távolabbra a homlok szélétől, mint a hátsó sor közepsöitöl. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÖK-FAUNAJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN"FAUNA. III. 12 II. RETITRLARIAE. 90 II. HUROKKÖTÖK. A tapogato karcsú; terdize vastagsaganal nem hosszabb, szarıze még ennel is rövidebb s külső oldala végéből egy hosszú, keskeny, tompavégű nyújtványt bocsát, mely, a nemzőrészhez alkalmazkodva, előre irányúl. A gyűjtő külső oldala körtealaku, kissé lapitott s e lapján egy kigyózó sötétebb csikot visel. Mértékekéet Torzse Eye 3:57 ebből tejmelle nn ee rel INlab par ee er. lea en) a aa A Tan NE 9 on ioprahldie sienar KB a) IN) a oe chero ae a een ? Előttem ismeretlen. E szép fajt a Tokaj és Rakamaz közötti tölgyeken találtam juniusbam ; Frivaldszky úr Pécs kör- nyékén gyűjtött szintén egy § példányt. Juniusban ivarérett. Bddig sehol sem iratott le, spec. 9. Faj. THERIDIUM TRISTE. Hann. GYÁSZOS T. TRAUVER z. (tristis — gyászos ; a sötét színre ezeloz.) Syn. 1831. Theridium triste Haus, Die Arachniden, p. 59. Vide : THORELL «Remarks» p. 93. + Sotet, fenyes-fekete. A csıpök, ezombok és labvegek szennyes vörösessárgák. Kis alak, kis fej- mellel es hölyagszerü, nagy vegtesttel, mely hosszánál sokkal alacsonyabb es fénylő, a fonök felett messze kiálló. A fejmell mödosan fejlett, fejerésze emelkedett, mellrésze a nyelecske felé lecsapott; az egész sötét- barna. A hátrafelé csak kevéssé esucsosodo mellvért kissé domborodó, fekete-fényes. A rágók kevéssé hen- gerdedek, párhuzamosak, barnák ; az állkapcsok és az alajk fényesfeketék, az előbbiek az utóbbi felett össze- hajlók s a rágókkal egyenlően kiállók. A tapogatók vaskosak; a végiz esucsosodö, a száríizzel egyenlő hosszúságú, alsó felén megfekvően szőrös. A lábak rövidek, kissé vaskosak; esıpöik és ezombjaik szennyes vörösessárgák, az utóbbiak végükön barnán fustösek; a térd- és szárízek füstbarnák, a lábvégek vöröses- barnán világosodók. A végtestnek hát- és hasfele fényesfekete. Az alsó sor középszemei feketék (nappali), a homlok felett kiálló tetemes dudorokra helyezettek; a többi szem élénken opalizáló (éjjeli). Mindkét sor középszeme hátrafelé szűkülő trapezbe elhelyezett, a hátsó sor középszemei közötti távolság egy szemátmé- rönel kisebb ; ugyan e sor oldalszemei a középszemektől másfél szemátmérőnyi távolságra állanak. A zár egy barnafekete négyszög terese, mely a légzőrés előtt egy hosszúkás, keskeny, harántfekvő, egyszerű dudorodást mutat. Mértékek tet Torze 2 nern es ee >, ebből fejmellren se: ee ehren er I» llabparsr-.., 22 rre eze éber Bo) A előttem ismeretlen. A lábak hosszarányát pontosan megalapítanom nem sikerült, Mener szerint («Preussische Spin- nen» pag. 176.) 1, 4, 2, 3. Alakja szerint közelebb áll némely Singákhoz, jelesen a Singa pygmaea Sunn.-ra emlékeztet; az éjjeli és nappali szeme közelebb hozzák a Theridiumokhoz, mig a szemállás, jelesen a középszemek tra- peze, ismét eltávolítja azoktól. Mindössze, a rendszerezés szempontjából, a nehezen beosztható alakok egyike, mely némely Singákkal együtt az Orbitelariák és Retiteláriák között mintegy átmenetet képez, Egyedül csak a Tokaj melletti legelők magános tölgyeiről ismerem, mint nyári alakot, II. RETITELARTAR. 91 II. HUROKKÖTÖK. spec. 10. ras. THERIDIUM BIMACULATUM. (Lrw.). KETPETTYES T. DOPPELPUNKT Z. (bis és macula — kétszer pettyezett ; a vegtest felületén álló két világos pontról.) Syn. 1767. Aranea bimaculata LINNÉ «Syst. Nat.» Ed. XII, I, 2, p. 1033. Vide : THoRELL «Remarks» p. 87 2 Karcsú; rendkívül hosszú, vékony első lábpárral. Fejmelle vörösbarna; végteste tiszta fekete ; lábai halavány szalmasárgák, tapogatói erősek, barnák. Fejmellének fejerésze, oldalról tekintve, meglehetősen magasra felvetett ; homloka a szemektől kifelé — a rágók tövére rézsútosan lecsapott. (A magyar példá- nyoknál a végtest két pettye merőben hiányzik.) — A mellvért szélesen szívalaku, vörösbarna, az alajk mögött kissé esúcsosan domborodó (mintegy golyvásodó). A rágók hengeresek, nyújtottak, párhuzamosak. A vörösbarna állkapcsok keskenyek, egymásfelé hajlottak, a rágókkal egyenlő hosszúságúak ; az alajk széles, alacsony, elkerekített. A lábak vékonyak, karcsúk, egyszínűen szalmasárgák. A végtest keskeny, kissé hen- geres, végével igen módosan a fonók felett kiálló s úgy mint a has tisztafekete. Az alsó szemsor két középszeme fekete (nappali), a többi szem csekély mértékben opalizáló (éjjeli) ; a négy középszem derék négyszögben áll. A hátsó sor négy szeme egyenlő távolságra egymástól, a közök körülbelül két szemátmérőnek megfelelők; e sor egyenes; az alsó sor, felülről tekintve, kihajló, a homlok szélétől nagyobb távolságra, mint a mekkora szemnegyszög magassága. A tapogató hosszú, aránylag erős, egészen barna ; nemzöszerve hosszúkás-bunkósan kivastagodott. A pikkely kanálalakú, oldalt befelé fordított s fekete, erős szörözettel borított. A szarız messzire, nyújtvá- nyosan a pikkely ürébe nyomúl, kívülről, oldalt tekintve, a pikkely vége felé egy oldalt kiálló, könnyedén hajlott, vastag, fekete és módosan hegyesedő embolus látszik ki. Mértékekekomtotzs SET ee aeLebb01 ajanl 5 ao a ore ne a lo) Tnlabpamwe see rer 9:3 o => Hosszaränya a lábaknak: 1, 4, 2, 3. ? elöttem ismeretlen. Mint nyári alakot csupán csak egyszer találtam a Tokaj és Rakamaz közötti tölgyeken. Erdélyben találtam Nagy-Szeben környékéről a Sill V. gyüjteményében. spec. 11. Faj. THERIDIUM PULCHELLUM. (Warer.). CSINOS T. HÜBSCHE 2. (pulchellus — csinos, szépséges ; a vertest díszére vonatkozik.) Syn. 1802. Aranea pulchella WALCKENAER «Faun. Par.» II, p. 208. Vide : THoRELL «Remarks» p. 89. 4 Karcsú, hosszuläbu. A végtest sárgásfehér, felületén egy meglehetősen széles, levelmödra foga- csolt, elejétől a fonókig nyúló, fahéjbarna közepesik, mely hegyesen indúlva gyorsan szélesedik, a fonók felé ismét egyenletesen keskenyedik, végre esúcsosan végződik. A fejmell és a lábak élénken vörösessárgák. A fejmell fejerésze szélesedő, oldalról tekintve, kissé kiemelkedő, a mellrésznél sötétebb ; a mellrész kissé lapúló, világos vörösessárga. A szívalakú mellvért közbűl világos vörösessárga, szélein szélesen és elmosódva sötétebb. A rágók hengerdedek, párhuzamosak, jól kinyúlók, vörösessärgäk ; ilyen színűek az állkapcsok is, melyek keskenyek, az alacsony, elkerekített alajkra hajlók, a rágókkal egyenlő hosszúságúak. A lábak közül az első pár a többihez képest igen hosszú, kissé neki erősödő, élénken vörössárga ezombokkal, halványabb szárakkal, melyeknek végei ismét élénkebb vörössárga színűek; a többi labpar halavány vörösessárga ezombbal. Valamennyi lábon a két läbvegiz egy finom, barna gyűrű által elválasz- tott. A végtest az oldalokban egy, a nyelecske felől jövő, elmosódó bebarnítással. A has szennyes sárga- 12? II. RETITELARIAE. 92 II. HUROKKÖTÖK. barnás. Az also sor két középső szeme barna (nappali), a többi szem mödosan opalizalö (éjjeli). A közép szemcsoport derék négyszögbe ällıtva; a hátsó sor közepszemei közötti távolság egy szemátmérőnél sokkal nagyobb, ugyane sor oldalszemei a középsőktől körülbelül másfél szemátmérőnyi távolságra elhelyezve. Az alsó sor a homlok szélétől körülbelül annyira, mint a mekkora a szemnégyszög magassága. A homlok füssöleges. A tapogatök nyele halványsárga, vékony ; a nemzöszerv vörössärga, tetemesen kivastagodö és nyuj- tott: a terdiz a szärhoz kissé horgosan sörbitve áll, a szärız kehelyszerü, kívülről és oldalról tekintve, kimetszett; a pikkely nyújtott, esucsosan-kanalalaku, befelé oldalt fordított; a nemzöszerv egy csavaros vörösessárga gyűjtőt mutat, melynek végén egy serteszerű, hosszú, tisztafekete embolus felülről le- és befelé, majd a pikkely csúcsa felé kanyarodik s így egy vörösessärga, a pikkely esuesaba belefekvő, törsze- rűen lapos és hegyes nyújtványt körülfog. Mertekeke20, Torzse ee tató e ebből 1: jejmell rin error Ad LIEST? 510 0.000080%8600005 s AA 0) Hosszaränya a lábaknak : 1, 2, 4, 3. ? előttem ismeretlen. Mint kora tavaszi alakot (ápril) csak egy hímét ismerem Palánkáról (Bácsmegye). Erdélyből említi dr. Seidlitz és Sill. GEN. 11. wem. STEATODA. Sunp. (areuTwdna — faggyús, zsíros; a test zsíros fényére vonatkozik.) Syn. 1833. SUNDEVALL , Conspectus Arach." p. 16; (ad partem). Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 93. Az oldalszemek érintkeznek; a hátsó sor behajlö; valamennyi szem nagyobb mint a Theridium nemé. A hátsó sor középszemei ugyane sor oldalszemeitől oly távolságra állanak, mely kisebb a legnagyobb szem átmérőjénél. A végtest legtöbbször kurta-tojásdad, felületén kissé lelapított. A rágók a lábak ezombjánál vékonyabbak. A lábak fegyvertelenek. Ritkás, de annál terjedelmesebb vitorlát szövő fajok ; a háló hurokkészlete, felül-alul terjedelmes, többnyire résüntösen fekvő. spre. 1. raj. STEATODA CASTANRA. (Cr.). GESZTENYESZINŰ FAGGYÚPÓK. KASTANIENBR. FETTSP. (castanea — geszteryebarna szín ; az általános szinezetre eczéloz.) Syn. 1757. Araneus castaneus CLERCK, «Aran. Suec.» p. 49. Vide : THORELL «Remarks» p. 91. ?. Gesztenyebarna, szürkevel elegyítve. Az előtest és a lábak agyagsärgäk vagy barnasak, sötétebb gyűrűkkel. A vegtest hätfelen a világosabb gesztenyebarna szín, egy az egész hätlapot elborító mezőt képez, mely a sötétebb oldalak felé, egy a végtestet vízszintes irányban körüljáró, hullámzatos fehér vonal által határoltatik. E körded mező egy, az egész hátfél hosszában végig vonuló, finom, fehér középcsik által két félre oszlik, a fehér csikot a fonók felé 2—3 rövidke, finom, fehér harántvonalka keresztezi. A has fehéres, a fonók és légzőrés közé eső középterén két ( ) szerüen álló barna folttal; a fonók két oldalán egy-egy commaszerű barna vonalka. — A fejmell mellrésze szélesedő- kerekded, mödosan bol- tozatos, a hátgöódörből csillagszerűen elrendezett barázdák futnak a lábak felé s e barázdák közei sötétesek ; a fej keskenyedő, ékalakra elválasztott, szennyes agyagsárga. A mellvért agyagsárga, kissé füstösödő szélek- kel ; különben szívalakú. II. RETITELARIAE. 93 II. HUROKKÖTÖR. A rägök hengerdedek, aránylag kissé veznäk, vörössärgäk, a esipököröm táján vörösbarnak. A kes- keny allkapesok az alacsony, elkerekitett alajk felett összehajlök, a rágókkal egyenlő hosszusägra kiállók, agyagsargak, a végük felé vörösbarna, kissé határozatlan szegelylyel. A tapogatök agyagsargak, a szár és vegiz vége kissé füstösödö, szörözetüuk jelentéktelen; a vegiz a szárnál hosszabb, a ezombnäl rövidebb. A lábak agyagsargak (az élő állatnál e szín sajátságos füstös- séggel fedett, mely a borszeszben gyorsan elenyészik); a ezomb és száríz határozatlan, elmosódó közép és határozottabb véggyűrűvel ; a második lábvég (metatursus) vége szintén barnagyűrűs; különben arányos fejlődésűek, szörösök ; a szőrök apró, fekete gomboe «kakböl indulnak. A végtest az előtesthez képest puffa- dozó, szélesen-tojásdad, kissé lelapított, faggyűfényű, majdnem csupasz (szinezetet lásd fennebb). A szemek nagyocskák. Az alsó sor két középszeme fekete (nappali), a többi szem opálizáló (éjjeli). A négy középső szem deréknégyszögben elhelyezve egymástól egy szemátmérőnél kisebb, távolságra; a hátsó sor oldalszemei a hátsó közepsöktöl alig szemátmérőnyire. A hátsó sor — felülről tekintve — közel egyenes, az alsó kihajló; az utóbbinak a távolsága a homlok szélétől a középső szemnégyszög magasságánál valamivel nagyobb. A zár egy vilägosvörössärga, jól kimagasló, kissé haránt elnyúló köldök, élén egy emberi zárt száj- hoz hasonló hasitekkal, melynek közepéből egy terjedelmesebb benyomás nyulik hátra felé (a). Mertekelke- nr LOEB e ea szk ezet er Ze ébből fejmell VE en LL 0 I lábpár BE EN ÉN E RE CAR! Hosszaränya a lábaknak 1, 4, 2, 3. A Karcsúbb, kerekdedre fejlett, élénkebb vörössärga színű elötesttel és lábakkal, egyébként a nös- ténynek megfelelő rajzzal. A tapogató aránylag hosszú nyelű; térdíze rövid, határozottan görbített, a száríznél sokkal rövidebb ; a száríz a pikkely felé egyenletesen erősödő, úgy hogy a pikkely kapcsolati pontján a pikkely astagságába mintegy átmenő. A pikkely kanálalakú, igen nyújtott, vékonyodó csúcsba kifutó, szőrös; a nemzőszerv sárgásvörös, világos, a pikkely üregét kitöltő és kissé csavaros; oldalról tekintve, a gyüujtöhöz illeszkedve és előre irányozva egy erős, sötét-vörösbarna nyujtvány látható, mely kissé oldalt görbült és hir- telenül csucsosodó. Mértékekts set TorzB nn ás ass e le 656 ebből > Ten eg ES Wläbpareı. ver la: E faj szorosan illeszkedik az ember háztartásához s csak igen ritkán található erdők szélén, ott is rendesen emberi lakok közelében. A házak zúgaiban, a szobákban épen úgy mint az éléstárakban, istálókban, nevezetesen pedig az árnyékszékekben, egész éven át bőven található. Ritka vitorláját nagy terjedelemre szövi a sarkokba ; a vitorla felett és alatt terjedelmes hurok-hálózatot készít s a helyiséghez képest majd a falon, majd tágasb repedésekben lesi e prédát. Több példány hálója néha összeér, úgy, hogy több állat érzi meg azon egy préda beakadását s valamennyi kirohan. A legerősebb rendesen elveszi kisebb szomszédja prédáját, melyet a fonalak elrágása által kiszabadítva, hátulsó lábainak egyikéhez köt s így hálójába átcze- pel. A legnagyobb légyfélékkel, söt erős bogarakkal (Harpalus rufipes) könnyedén megküzd s legyőzi. A préda beburkolását a hátsó lábpárral végzi. Sok ivarérett példánya résekben áttelel. Kora tavasztól késő őszig kapható s legalább két nemzedéke fejlődik ki egy idény alatt. Ritkás, gömbölyű, fehér peteburkát a sarkokba alkalmazza és gondosan őrzi. A hímek a párzás után gyorsan elpusztulnak ; a nőstények az ifju nem- zedékek kikelését bevárják, s fiakat a második vedlesig gondozzák, mire elpusztulnak. Ismerem erdélyi részekből : Kolozsvárról, Mező-Záhról, Görgény Szt.-Imréről, Sárpatakról, Oláh- Fenesről, Parajdról, Gyergyó-Szt.-Miklósról, Nagy-Szebenből (Sill és Bergleiter gyűjtemények) s még szá- mos más pontról ; magyar részekből : Doroszlóról, Apatinból, Ujvidékről (sétahely ákáczai), Zimonyból (te- II. RETITELARIAR. 94 II. HUROKKÖTÖK. herhajók belseje), Panesoväröl ( Wojlovitzi erdő széle), Mehádiáról (kútházak), Orsováról (Contumaezia), Báziásról, Szajolról, Rakamazröl, S.-A.-Ujhelyröl, Ungvárról, Parádról, Veszprémből, B-Peströl (Muz. gy. Pável és Mocsáry). spec. 2. Faj. STEATODA BIPUNCTATA. (Irw.). KÉTPONTOS F. zweiruxer F. (bis és punetum — két pont ; a végtest fehér rajzára ezéloz.) Syn. 1758. Aramea bipunctata Lisn® «Syst. Nat.» Ed. X, I, p. 260. Vide : THoRELL «Remarks» p. 91. ? Megyszinbarna; a vegtest felülete lestöbbször elmosódva világosabb. A vestest elejét egy fehéres vonal körıti ; közepén, hosszában egy meglehetősen széles fehér csík vonul végig, mely közepe táján vagy megszakasztott vagy 2—3-szor kiszélesített, olykor elmosódott, gyakran pedig hiányzik is. A has közepe keskenyen barna, a fonökat — keskenyen — ugyane szin keríti; a barnaságban a légzőrés alatt egy vilá- gos folt; a has külső szélei szélesen sárgásfehérek s e szín a fonókat is bekeríti. A fejmell sötét vörösbarna, a lábak sárga vörösek, vörösbarnán sötétítve. Az egész test és végtagok szőrösek. A végtest az előtesthez képest igen puffadt, szélesen körded, kissé lenyomott, élénken zsírfényű. A fejmell szélesre fejlett, majdnem körded, boltozatos ; fejerésze ékalakra elváló, könnyedén emel- kedett, keskenyedő, élől elkerekített. A mellvért vörösbarna, durván pontozott, szörös. A rágók aránylag véznák, hengerdedek, vörösbarnák. Az állkapcsok kissé szélesedők, egészen az alacsony, félkerek alajkra hajlók, vörösbarnák, végök felé kissé világosodók. A tapogatók vörösessárgák, végízük bebarnított, sző- rös, a szárnál sokkal hosszabb, a czombnál sokkal rövidebb. A lábak meglehetősen vaskosak, aránylag rövidek (a St. castaneáéhoz viszonyítva), sárgásvörösek, barnásan inkább sötétítve mint gyűrűzve. Az alsó sor két középszeme fekete (nappali), a többi szem élénken opálizáló (éjjeli) ; az élő állatnál az opálizálás szabad szemmel is látható); a két sor középszemei derék négyszögbe elhelyezve, az alsók meglehetősen kidomboródok. Felülről tekintve, a hátsó sor valamennyi szeme közötti közök szemátmérő- nyiek, a sor közel egyenes, az alsó sor oldalszemei a középsőkhöz igen közel állók s e sor a homlok szélé- től oly távolságra esik, a mekkora a középső szemnégyszög magassága. A zár sötétbarna, nem kiemelkedő ; két tojócsövének kerek nyilása látható és egy T forma lemez által választtatik el, illetőleg hátulról körittetik. Méxtékekt 2 Torzs ENEK es: SEr ebből female eye een een, RO TMlabpanı Dee ee SRG Hosszaränya a lábaknak 1, 4, 2, 3. ga Kisebb vegtesttel, fejlettebb fejmellel, aránylag hosszabb, erős lábakkal. Színezete talál a nöste- nyével. A tapogató hosszú; térdíze rövid, görbített, a módosan kivastagodott szárízzel egyenlő hosszúságu, mindkettő, felül, hosszú, erős szörözettel borított. A nemzőszerv bunkószerűen s a szárnál sokkal vastagabbra kidagad, pikkelye oldalt befelé fordított, kanálalakú, a vége felé kissé résűntösen elmetszett ; a nemzőszerv, a pikkely oldaláról s kissé előlről tekintve, egy szerfelett erős, hegyes, félkörbe görbített, vörösbarna nyújt- ványt tüntet elő, mely egy tűhegyes, finom, fekete embolust körit. Mérteékek eze TŐEZB etet áss ele Dr ebből im feel Ser en Tlabparı er 95 Ennel valamivel kisebb is elöfordul. A St. castaneänäl sokkal ritkább s leginkább a szabadban, nevezetesen a fák elálló kérge alatt talál- ható, hol a szűk helyiséghez szabja hurokhálóját. Leginkább nyári alak. Szaporítását nem ismerem. II. RETITELARIAE. 95 II. HUROKKÖTÖK. Találtam eddig, erdélyi részekben: Tordán (hasadék), Sárospatakon, Kolozsvárt, Nagy-Szebenben (Sill és Bergleiter gyűjtemény), Görgeny-Szt.-Imren és a Csikban (Balánbányán); magyar részekben : Doroszlön, Zomborban, Apatinban, Orsován, Pribilinán (Liptó, «Zakameniszkö» Pongrätz-fele major), B-Pesten (Muz. gy. Frivaldszky I.), Ungvárt (Muz. gy. Vidra Ferdinánd). spec. 3. Faj. STEATODA TRIANGULOSA. (Warex.). HÁROMSZÖGÖS F. DREIECK-F. (triangulus — háromszög; a végtest fehér rajzaira ezeloz.) Syn. 1502. Aranea triangulosa WALCKENAER eVaun. Par.» II, p. 207. Vide : THORELL «Remarks» p. 505. + Előteste vörösbarna ; a vegtest felülete szép sötétbarna, fehéres diszszel ékesített ; e dísz szembe- tünő része a közép csik, mely rendesen négy AA szerüen összetett häromszögekböl áll, melyek nagyságsze- rint, a fonók felé, mindinkább csökkennek. A lábak rozsdasárgák, az izek végei gyűrűsen sötétedők. A fejmell kerekded, domború, fejrésze ékalakra elválasztott, keskenyedő, elől elkerekített. A mellvert vörös- barna, pontozott, gyéren szőrös. A rágók jól kinyujtottak, hengerdedek, párhuzamosak, barnavörösek; az állkapcsok a meglehetősen magas alajkra hajlók, szélesedők, vilagosb-vörösbarnak. A tapogató rozsdasärga, mödosan szörös ; vegize a czomb hosszát megközelítő s oly hosszú mint a szár- és térdíz együttvéve. A lábak karcsúk, arányosak, rozsdasárgák, az ízek végei láthatóan sötétebb gyürüsök. A végtest rendes-tojásdad, nem lenyomott, barna ; felülete közepén a fennebb leírt esik- kal, oldalaiban egy-egy ékalakú és foltszerű darabokra szakgatott fehéres csikkal. A has barna, a fonók előtt két világos, commaszerü vonalkával diszítve. Az alsó sor két középső szem fekete (nappal), a többi szem opálizáló (éjjeli). A négy középszem derék négyszögbe elhelyezve. A hátsó sor egyenes; a szemei közötti távolság egy szemátmérőnél valami- vel kisebb. Az alsó sor, felülről tekintve, könnyedén kihajló; távolsága a homlok szélétől másfélszer akkora, mint a mekkora a szemnégyszög magassága. A zár egy a légzőrés felett keretszerűen emelkedő barna köldök, a keretrész mögött egy egyszerű kivajassal. IMertekekeE 34 AKOS rn er sag MW Új Adna fejmellsan ne ee T2läbparee.a a ee: Hosszaranya a lábaknak 1,4, 2, 5. Valfaj: § szennyes fehér hassal és oldalakkal; a közepesik häromszögei elfolyok, igen kiszelesedet- tek, éppen csak két barna, hullámos csik közzé foglaltak. d a nőstényhez képest igen kicsiny, karcsú, fejlett elötestü. Lábai és tapogatói sárgák, nem gyű- rűzöttek. A kis végtest eleje fehéres, mire egy csík következik, mely csak két nagyobb A-böl áll; a többi szin és rajz talál a nöstenyevel. A tapogató hosszú; száríze a térdíznél kétszer hosszabb, előrefelé egyenletesen vastagodó ; a szár- és térdiz együttvéve a ezombnál rövidebbek. A pikkely kanálalakú, hir- telenül csűcsökbe kifutó, szörös, oldalt befelé fordított; nemzőszerve sárga; a külső oldalról tekintve egy csatornás, vastag, szarvszerűen hajlott nyújtványt mutat, mely a pikkely hegyét nem éri el. Mértékek tek kt BOEZS ee ee or ebbol anal 56 6 do .0.clo oo eo! N Babpayrne ea ae Jason Déli alak, melyet Thorell tanár (]. c.) Flörenez és Nizza környékén gyűjtött, s melyet magam hazánk déli részeiből ismerek, hol a háztájakat, jelesen a kerti lakok ereszeit, az árnyékszékeket is lakja, s nyár derekán 1—2 ritka szövetű, hófehér peteburkot őriz, melyeket rendesen gerendák es deszkák aljára erősít, Nem épen gyakori. Gyüjtöttem Doroszlón, Orsován és Pancsován, II. RETITELARIAE. 96 II. HUROKKÖTÖK: spec. 4. ra. STEATODA GUTTATA. (Wın.). CSEPPES F. GETROPFTE F. (gutta — csepp; a vegtest világos rajzára vonatkozik.) Syn. 1834. Theridium guttatum, WIDER «Zool. Mise.» p. 235 (241). Vide : THORELL «Remarks» p. 93. ? Igen kicsiny (törzs 2,2 ”Y,), sötét barnásfekete; a vegtest hätfelen egy négy fehér pontból álló középsor, az első két pont nagyobb; mind a két oldalban két-két fehér pontocska; a has barnásfekete. A lábak barnásvörösek sötétebb ízvégekkel. A fejmell kerekded, a nyelecske felé szívformán kivágott, domborodó, sötét vörösbarna ; fejrésze ékalakra elváló, keskenyedő ; az egész felület durván pontozva-rán- ezozott, apró, gyér szörözettel. A mellvert szívalakú, sötét vörösbarna, igen durván pontozott, gyéren SZŐTÖS. A rágók hengerdedek, párhuzamosak, jól kinyújtottak, az állkapcsok vörösbarnak, durva felületűek, az alajkra hajlók s a rágókkal egyenlő hosszúságúak. A tapogatók barnäsvörösek, vegizök valamivel hosz- szabb mint a szär- és térdíz együttvéve, mödosan szörösök. A kissé vaskos lábak ezomb- és szárvégei söte- tedök. A. végtest közel gömbölyű, zsírfényű, szétszórtan pontozott keményes bőrrel fedett és igen gyér és jelentéktelen szőrözetű (színét lásd fennebb.) Az alsó sor két középszeme fekete (nappali), a többi szem gyengén opálizáló (éjjeli). A középsze- mek derék négyszögben állnak. A hátsó sor négy szeme szemátmérőnyire egymástól; e sor egyenes, az alsó kihajló (az alsó sor távolságát a homlok szélétől pontosan meghatározni nem sikerult). A zár egy barnásfekete, a légzőrés előtt és haránt fekvő, ranezolt hossznégyszögű lemezből áll, mely minden oldalán kissé kivágott, a hosszoldalakon nyilnak a tojócsövek. Méntékekü zá Torz 9: ebből Tem elle eure Were labparene see d karcsúbb, feljettebb fejmellel, kisebb, kerek és gömbölyű vegtesttel; egyébként a nőstény szine- zetének megfelelő ; a végtesten élénkebb sárgásfehér pontokkal, melyek közül némelyik látszólag két félből áll. A tapogató vörösbarna, hosszú és nagyon bunkös; terdize gyenge, rövid, szárize gömbösen dagadt rövid, a pikkelytől jól elválasztott, a terdizzel együtt a ezombnäl rövidebb. A pikkely kanálalakú, fekete- barna szörös ; nemző szerve kívülről s oldalról tekintve egy egyszerű gyűjtőt mutat, melyből egy éles, hegyes, kurta, szuronyszerüen hajlott nyújtvány, e mellett egy \ alakú második nyújtvány meredezik ; az előbbi a pikkely végét valamivel meghaladja. Mertekele: Kerr ele ebből fejmellwe. sza kese etes A. 107800 ITÁDPDÁTN A 2 0 souraerden ed » Csak egy párt ismerek, melyet az Alsö-Hämor (Borsodmegye) sziklagörgetegeiben, mint nyári ala- kot gyűjtöttem (Menace szerint a színezet világosba változó, lásd MENGE A. «Preussische Spinnen» sub Crustulina guttata, pag 168). GEN. 12. Nem. LITHYPHANTES. Tumor. (2rdoe — kő, szikla, Vodyrzg — szövő; a tartózkodásról véve.) $ 1 Syn. 1569 —70. TuorerL On Europ. Spid. p. 94. Az oldalszemek nem érintkeznek egymással. Az alsó sor és oldalszemei közötti távolság sokkal nagyobb annál, a mely a középsők között fekszik. A két sor középszemei deréknégyszögbe elhelyezettek. A homlok alacsonyabb, magassága körülbelül a rágók felehosszának megfelelő. Az első lábpár a többinél hosszabb, " a lábak fegyvertelenek. * A magyar fajnál, a mely előttem ismeretes; a többi fajokra nézve e jegy állandósága kétséges ; lásd : THORELL «On Eur. Spid.» pag. 77. co NS II. RETITELARIAE. II. HUROKKÖTÖK. spec. 1. raj. LITHYPHANTES COROLLATUS. (Lin.). KOSZORÜS KÖSZÖVÖPÖK. BEKRÄNZTER STEINW. (corolla — kis koszorú; a vegtest rajzáról véve.) Syn. 1758. Aranca corollata LINNÉ, «Syst. Nat.» Ed. X, I, p. 621. Vide : THORELL «Remarks» p. 92. ? Barnäsfekete. A végtest hátlapja finom, fehér diszszel ; közbűl hosszába sorakozott, rendesen öt szerűen rendezett fehér foltpárral, melyek a végtest elején kezdődve, közel a fonókig érnek ; az oldalakban, illetőleg köröskörül, egy fehér szegély, mely a végtest előfelén egyszerűen szalagos, hátsó felén ellenben czikázó. Az előtest sötét vorósbarna. A fejmell szivalaku, fejerésze keskenyedő, ékalakra, módosan elválasztott; az egész szép sötét- vörösbarna, igen gyéren álló fehéres, finom szörökkel borított. A mellvert hátúl majdnem elkerekített, szép sötét-vörösbarna, sok fehéres szörökkel. Elölröl tekintve a rágók keskenyek, párhuzamosak, aránylag kurták, körülbelül oly magasak, a mily magas a homlok a szemcsoporttal együtt. Az állkapcsok az alajkra ráhajlók, kifelé résűntösek, a rágóknál valamivel rövidebbek. Az alajk széles, kissé esúcsosodó ; valamennyi rész vörösbarna, elmosódva-világosb végekkel. A tapogatók vörösbarnak, egyszinück ; vegizuk rövidebb a czombnál s oly hosszú mint a szár és térd együttvéve. A lábak arányosak; tökéle- tesen kifejlett példányoknál sötét vörösbarnak, a ezombok töve elmosódva sárgás, ifjabb de szintén ivarérett példányoknál sárgásvörösek s az izek végei vörösbarna gyűrűsök. A végtest rendes tojásdad, meglehetősen nagy ; hasán egy finom, fehéres, néha enyésző középvo- nással, mely a légzőrés táján kezdődve a fonókig halad, hol vagy elenyészik vagy 4 formán oldalágakat bocsát ; a has két oldalán két ( ) formán álló fehéres csik, mely hátúl néha a fennebb leírt koszoruforma oldalesıkkal összefoly. Az alsó sor két középszeme fekete (nappali), a többi szem opalizáló (éjjeli). A két sor középszeme deréknégyszögbe elhelyezve, mely szélességénél valamivel magasabb; az oldalszemek nem érintkeznek, a közöttök lévő köz sokkal kisebb annál, a mely az alsó sor oldalszemeit az alsó középsőktől elválasztja. A hátsó szemsor könnyedén, az alsó jól kihajló. A zár egy kissé bemélyedő terese, mely a nyelecske felől ca szerűen határolt és sárgavörös; légzőrés felől e tércsébe egy barna, közel négszögletes terese nyomúl be, melyben a két tojócső nyilik. Mértékoksésétorzáedtsza tte tákelb tetszes a my, ebből fejelt Sean een AKÓ » Nabpanep rg ea 9:5 0 Hosszaränya a lábaknak : 1, 4, 2, 3. Välfaj: egészen barnásfekete, csupán csak a hättest elöfelen egy — alakú fehér ıv. b A karcsú ; vegteste keskeny, fejmel'e szélesre fejlett; lábai aránylag hosszúk. Színezete és rajzai találnak anöstenyeivel, az utóbbiak mindössze finomabbak, néha kissé enyeszök. A tapogatok meglehetősen hosszúk; a térdíz igen rövid, majdnem gömbölyű, a száríz előrefelé tágasan kehelyalaku, mind a kettő együttvéve a ezombnäl rövidebb; a pikkely kanálalakú, ésúcsosan végződő, oldalt és befelé fordított; a nemző szervből, kívűlről oldalról tekintve, egy, kissé előre és lefelé irányozott, egy rövidkörmű madárujjhoz hasonló, hosszú, sötét szinű nyújtvány meredez. Mertekekt: tett dzs esettek e ekes etet se sel kebből feimelllee a... ee Sr ar er IN AD par OR E esinos faj nem éppen gyakori. Mint nyári alak kedveli a kögörgetegeket, hol a kövek alsó felén tartózkodik s az üregekbe szövi kis hurokhálóját. Júniusban a nőstény lazaszövetű, hófehér peteburkát gondosan őrzi. A burkot mindig a kő alsó lapjára erősíti. Találtam, magyar részekben: Orsován («Graezka völgyv patak görgetegek), Báziáson és 5.-A.-UJ- helyen («Kopasz» körakasai). HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG. PÖK-FAUNÄJA. III. OTTO HERMAN : UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. II. RETITELARIAE, 98 II. HUROKKÖTÖK. spec. 2. ras. LITHYPHANTES PAYKULLIANUS. (Warc«.) PAYKULB K. paYkunus s. (Paykull jeles rovaräsz tiszteletére.) Syn. I506—8. Theredium Paykullianum Wauck. «Hist. Nat. d’Aran» 4, 4. Vide : THORELL «Deser. of several Europ. and N. African Spid. 1875.» p. 60—63. ? Nagy. Blöteste sötét vörösbarna, vegteste kekesbejatszo fekete, elejének élén egy keskeny, halvany- aranysárga körszalaggal, mely az oldalakban elenyészik ; lábai sötét meggyszínűek. A fejmell jól fejlett, jól elválasztott fejjel, laposan domború, gyengén fénylő, kevés szörözettel. A mellvért szélesen szívalakú, sötét vörösbarna, fényes, szörözete apró gombocskákból indul, mi a vertnek szüröszerü kinézést kölcsönöz. A rágók sötétvörösbarnák, erősek, fényesek, a belső részen sárgás szőrözettel. Az állkapcsok szélesek, összeérők, tövük sötét vörösbarna, végök sárgásan elmosva-világosodó; az alajk majdnem felkerek, magassaganal szélesebb, a rágók hossza egy harmadreszenek megfelel. A tapogató karcsú, sötét meggyszínbarna, mödosan szörös, végíze oly hosszu, mint térde és szára együttvéve. A lábak karesuk, fényesek, eléggé szőrösek, minden ször egy kis gombból indul s így, a hol a szőr lekopott, ott apró ripacsok láthatók. A végtest nagy, domború, kerekded, zsirfenyü. Az alsó szemsor középsői feketék, a többi szem mind gyantasárga; a két sor középsői oly derék- négyszögben állanak, mely szélességénél magasabb ; az alsó sor középsői s a homlok széle közötti tér sokkal nagyobb mint az a mely a két sor középsői között létezik ; a hátsó sor középsői közelebb állanak egymáshoz mint soruk oldalszemeihez ; az alsó szemsor igen módosan kihajló, a hátsó egyenes; az oldalszemek nem érintkeznek de közös, tetemes hosszdudoron állanak. A zár aránylag egy igen kicsiny, harántfekvő, egy lánezszemhez hasonló hosszúkás keret, melynek belsejét egy a keretnek megfelelő alaku, fényes, keskeny dudorodas képezi. Mertekele: SENowzEr ee 12:50, ebből a one ae estek ő TÁH Blabparerg seele) ee ee Se atot > IE 0 RA 11.57» IV » ee MÉLO » A Előttem ismeretlen. E nevezetes, kitűnően déli alak feljedezésének az érdeme Schuszter Károly kolozsvári tanıtöt illeti, ki e pókot Kolozsvár környékén silány növényzetű oly dombokon eyüjte, a hol tücskök tartózkodnak. Az eddigi észleletek szerint e pók kiöli a tucsköket, és elfoglalja lyukaikat, a melyekben valószinűleg tojik és petéit is őrzi. Sehuszter ur tudósítása szerint az elfoglalt tuesöklyuk szája semmit sem mutat, a mi a pók jelenlétet elárulná. Az ásatás még nem foganatosittatott s igy az életmód némely részei még ismeretlenek. GEN. 13. NEm. ASAGENA. SUNDEVALL. (a priv. DUTY — háló ; tehát hálónélküli ; arra látszik ezélozni, hogy rendesen kóborolva található.) Syn. 1833. SUNDEVALL Conspectus Arachn. pag. 19. Vide: THORELL «On europ. Spid.» pag. 97. A homlok magassága a rágók hosszúságával majdnem egyenlő. Az oldalszemek nem érintkeznek. Az alsó sor közép- és oldalszemei közötti távolság sokkal nagyobb annál, a mely az oldalszemeket egymástól elválasztja. A középszemek egy előrefelé szűkülő trapezbe elhelyezettek, Az első lábpár a többinél hosszabb A rágók a lábezomboknál gyengébbek, II. RETITELARTAR. 99 II. HUROKKÖTŐK. sPEc. 1. Faj. ASAGENA PHALERATA. (Panz.) ÉKES KÖBORPÖR. GEZIERTE IRRSPINNE. (phaleratus — homlok- és melldisszel ékesített; itt a test világos rajzairöl véve.) Syn. 1801. Phalangium phaleratum PANZER «Faun. Insect. Ger.» pag. 78, 21. Vide : THORELL «Remarks» p. 87. 7 Az előtest vörösbarna, egyszinü. A vegtest sötét barnafekete; hätfelen, elől, egy T szerű sárgás- fehér kirívó rajzzal, melynek íves része a végtest elejét körülfogja, szára a végtest középtengelyében, fekve a végtest hosszának alig egy negyedét éri el; szemközt e szárral a fonók felől szintén egy fehér vonás nyomul a hat lapjába, mindkét oldalt pedig szintén egy-egy rövid sárgás fehér vonás indul haránt irányban, úgy hogy e fehér vonások -- szerűen állva, négy részre osztják a végtest hátlapját. A lábak vörösessárgák tetemes bebarnitäsokkal, vaskosak, valamennyi ezomb alul füreszszerü fogakkal fegyverzett ; e fogak az első és második lábpáron egyenetlenek és részben szerfelett erősek (II. k. IV. t. 91. c). A fejmell szélesre fejlett, a végtestnél nem keskenyebb s nem rövidebb ; fejerésze oldalról tekintve kissé nyergesen elváló és emelkedő ; az egész durván harántránezolt és karczolt, vörösbarna. A mellvért szeles-paizsalaku, végén alig csúcsosodó, durván szemcsézett, közepén egy hasitekszerü hosszbenyomással, különben vörösbarna. A rágók aránylag kurták, vaskosak, párhuzamosak, barnásvörösek; tövük a fejrész által mintegy sapkaszerűen borított (II. k. IV. t. 91. 5). Az állkapcsok vaskosak, egészen az alajkra hajlók vörösbarnák. Az első lábpáron a ezomb és szär-izek vastagodottak, mintegy dagadtak, vörösbarnák, a térd és vegizek vöröses sárgák, világosabbak ; a többi lábpáron csak a ezombok dagadozók. Az első és második lábpáron a ezomb és szár — a többieken csak a ezombiz fürészfogas. A végtest elől elmetszett és keskenye bb mint az oldalvonások táján, melyeken túl tojásforma csúcsban végződik. A has barnafekete. A szemek aprók. Az alsó sor két közepsöje fekete (nappali), a többi opalizáló (éjjeli; a két sor középsői egy előrefelé mödosan szűkülő trapezbe elhelyezettek ; az oldalszemek közös dudorokra helyezve, de nem érintkezők ; az alsó sor középszemei szintén közös dudoron állanak, a köztük és az alsó oldalszemek közötti tér sokkal tágasabb annál, a mely az oldalszemeket egymi ástól elválasztja. A hátsó sor alig észre- vehetőleg behajló ; az alsó könnyedén kihajló s a homlok szélétől oly távolságra, a mely a szemtrapez magassága háromszorosának megfelel. A tapogató vaskos, nemzőszerve feltűnően vastag és hosszan-bunkós. A terdız kurta, a száríz kehelyszerűen és annyira vastagodott, hogy a pikkely tövenek látszik lenni. A pikkely oldalt befelé fordított, kanálalakú, csúcsosodó vége kissé csavarodó és oldalt kifelé forduló; nemzőszervét egy hosszú, erős, serteszerü, a pikkely esuesähoz közel induló 2 formára görbített embolus jellemzi, mely alsó görbületevel a pikkely tövét eléri. Mertekek: 3 Worzs estet ekezetet on ©, ebböl N Tem eg er DENN INabpamsgeree 2.0 a 9:3» TV ee es rer > Hosszarany tehát a hímnél voltaképpen 4, 1, 2, 5. A nőstény előttem ismeretlen, Menge szerint («Preussische Spinnen» p. 256) szinezete a himehez hasonló, vén korában a végtesten csak a fehér ivvonal maradna diszül. Saját gyüjteményemben 1 ivarérett hím Szász-Vesszősről Erdélyben, néhány hím a kolozsvári muzeumban, saját gyűjtésem. Egészben véve ritka s leginkább verőfényes gyepes és köves dombokon kapható, hol vagy barangol, vagy kövek alá megvonúl. Ifju nemzedékét többször találtam Doroszlón és egyszer Lykaukán (Liptó) a várhegy verőfényes oldalán; ez utóbbiak harmadvedlésűek, szinök azonos a leírt hím színével s csak az előtest és a lábak világosabbak, mödosan fejlettek, az utóbbiakon a fürészfogacsolás merőben hiányzik ; a tapogató bunkója nagy és síma. Ezekből következik, hogy a nemmel járó jegyek ezek között lábak sajátságos fegyverzete az utolsó vedlés alkalmával képződnek. Westring e fajnak ezirpelö hangot is tulajdonit. il. RETITELARIAR. 100 II. HUROKKÖTÖK. ram. II. csarán. SCYTODOIDAE. CSUPASZOK. NACKTSPINNEN. 17 IN .. " r 4 r er r (oxurogs — bőr, et0og — külsö; a látszólagos meztelensegröl véve.) SUBFAM. I. ancsarAn. PHOLCINAB. KANCSALOR. SCcHIELSPINNEN. r .r r EN r (poAzds — kancsal; a szemesoport sajátságáról véve.) GEN. 1. NEm. PHOLCUS. (WALCKENAER.) (ut supra.) Syn. 1805. WALCKENAER «Tabl. d’Aran.» pag. 80. (ad partem). Vide : THORELL «On europ. Spiders» pag. 101. Nyolez szem; ezek közül három-három a homlok két oldalára csoportosítva nagyobb; a két csoport között, tehát a homlok közepén, két kisebb. A lábak igen vékonyak és rendkivül hosszuk. (A hímek nemző szervei igen szövevényesek, az egész tapogató rendkivül kivastagodott.) spec. 1. Fas. PHOLCUS FORSKÁLII. Tuor. FORSKÁL KANCSALPÓKJA. FORSKÁLS SCHIELSPINNE. (Forskál jeles svéd kutató tiszteletére.) Syn. 1870. Pholcus Forskalii THORELL «Remarks» p. 151. ? Végteste körtvealakú, szürkésfehér, feketés rajzokkal; magasságánál csak kevéssel hosszabb. A fejmell széles, tányéralakú, a hátgödrön túl egy mély csatorna, mely a nyelecske felé szélesedik; a mell- rész szélei vastagon felgyürődök; a fejrész keskeny, hosszas-élkalakra elválasztott, a hätgödor előtt kissé elmetszett, és egész hosszában lemezszerűen kiemelkedő (II. k. IV. t. 92. b, c); felülről tekintve, a homlok toldalékszerűen a szemek előtt kiáll. A mellvért szélességénél alig hosszabb, a negyedik lábpár esipöi között nem esuesosodö, különben vörösessärga s gyéren szörös. A rágók rövidek, hengerdedek, oldalról tekintve a homlokkal együtt térdszerűen kiállók, vörösessárgák és szőrösek, a esipököröm táján kissé vöröslők. Az állkapcsok keskenyek, egészen az alajkra hajlók, csúcsaikkal összeérők ; az alajk szeles-haromszögletes, a mellvért el összeforrott. A tapogató vékony; vegize hegyesedő, vörösessárga, a száríznél hosszabb, a czombnál rövidebb; valamennyi íz hosszú, sertefele szörökkel ellátva, melyek a szár és vegız felső felén különösen fejlettek. A lábak rendkivül hosszúk és vékonyak, vörösessárgák, a ezombiz felső végén, a száríz mind két végén élénk vörösbarna gyűrűvel ékesített. A czombok alúl, felül és oldalt számos serteszerű tüskével (30—40) fegyverzettek. A végtest szürkés fehér, hátán elől rendesen két feketés folt, mely haránt és párban áll, e folt mögött 5—8 A szerűen rendezett feketés ágrajz, mely a fonók felé mindinkább kisebbedik, (igen áztatott példányoknál és olyanoknál, a melyek épen vetkeztek, e rajzok néha igen határozatlanok, gyakran eltünnek). A has szürkés fehér. A szemek barna gyűrűkbe foglaltak, gyantaszerű fényűek és szinűek (szürkületiek) ; a szemtér mindkét oldalán három- három szorosan egy csoportban, széleik azonban nem érintkezők ; e két csoport közelebb egymáshoz mint a mennyi az alsó sor középső két kis szemének a térfogata (haránt értve), e középszemek a homlok szélétől oly távolságra, mely az egész szemtér legnagyobb átmérőjét még valamivel meghaladja. A zár egy ii. RETITELARIAE. 101 II. HUROKKÖTÖK. kiemelkedő, häromszögletes, barnásvörös köldök, melynek talpát az, egy zárt emberi szájhoz hasonló légzőrés képezi. Mertekeke: 2. Morz8. 2 Du een ebből fejmellb reis 9:5 » Tlabpann. enden 34 — 32 m Hosszaränya a lábaknak 1, 2, 4, 3. A karcsúbb, kisebb vestesttel, egyébként szinezet tekintetében a nöstenynyel egyező, néha kissé élesebb rajzokkal. Az első lábpár ezombján az alsó tüskesor erősebb tüskekböl alkotott. A tapogató kurta, rendkivül vastag, majdnem hólyagos kinézésű, szalmasárga, mintegy áttetsző; nemzőszervének alkatrészei barnás vörösek. A ezombiz, aránylag vékony tőből indúlva, kúp alakra vastagodik, a térdíz igen rövid, a szár és ezomb közé mintegy beékelt; a szäriz, oldalról tekintve, tojás alakra dagadt, valamennyi íz között a legvastagabb; a végiz kurta és nem pikelylyé alakított, csúcsának külső oldalán egy hüvelyküjszerüen kinyúló vörösbarna nyujtványnyal, e mellett, a belső oldalon egy vékonyabb nyujtványnyal ; e nyujtványok alatt és befelé fordítva egy tökéletesen félgömb alakú, fehér gyűjtő dagadozik. IMértékekt üt ROZS teát Nee eke Ket 0 a, ebből Ware oe ál » Blabparsg rn ara 32—35 9 E faj eredetileg is magyar példányokra alapittatott (lásd Thorell 7. c.), melyeket KEMPELEN Lasos úr kapott, a melyek azonban tulságos ázás folytán a rajzokat nélkülözték. Hazánk déli részében s itt különösen világosabb pineczékebn, árnyékos zugokban, istálókban igen gyakori s úgylátszik, hogy pin- ezekben és istálókban az egész éven át megszakadás nélkül előfordúl; ivarérett példányai kora tavaszszal épen úgy mint késő őszszel előfordúlnak. A sarkokban rendetlen hurkokból álló gyér hálózatott sző, gyakran sajátságosan rezeg; párzáskor az ivarok a pinczék boltozatán barangolnak. A nőstény nagy, gömbölyű petéit ritka szövettel gömbbé szövi össze s e gyömböt állkapcsaival tartva folytonosan magával ezipeli, a peték száma 30—36. Ismerem, magyar részekből: Zombortól lefelé Orsováig. spec. 2. raj. PHOLCUS PHALANGIOIDES. (Fursı.) LÁBAS K. LANGBEINIGE S. (palúrytov — pók, kivált a «kaszäspök» ; a lábak hosszúságáról véve.) Syn. 1775. Aranea phalangioides FUESLIN «Verz. schweiz. Ins.» pag. 61. Vide: THoRELL «Remarks» p. 145. ? Vegteste hengeres, magassägänäl kétszer hosszabb, szürkésfehér, egyszínű. A mellresz kerek, domborodó, fehéres, közbül egy terjedelmes vörösbarnás folttal, semmi csatornával. A fejrész, felülről tekintve, egyenlő oldalú háromszegletes, jól elválasztott, előtte a homlok csak kevéssé kiálló, a mellvért sárgásfehér, hajszálfinom vöröses szegélyzettel. A rágók kurták, hengeresek, kissé előre irányzottak, vörösessárgák. Az állkapcsok keskenyek, egészen összehajlök; az alajk vaskos, a mellverttel összeforrott. A tapogatók vékonyak, sárgások ; a végíz esúcsosodó, a száríz vele egyenlő hosszúságú, felül hosszú szőrös, a ezombíznél rövidebb. A lábak rendkivűl hosszúk, vékonyak, vöröses sárgák; a czombíz végén fehér, a térd barnásvörös; a czombok sorban álló, szemölesszerü igen apró tüskehelyekkel borítottak (tüskesek ?). A végtestet lásd fennebb ; a has szürkésfehér. A szemek fehéresek (éjjeli ?), foglalatjuk csak barna foltos; a fej két oldalán álló három-három szem nagy, széleivel közel érintkező, a csoportok egymástól sokkal nagyobb távolságra mint a mekkora a közbűl álló két kis, fekete (nappali) szem tércséje (haránt értve). Az alsó szemsor csak kevéssel távolabb a homlok szélétől, mint a mekkora az egész szemcsoport szélessége. IT. RETITELARIAE. 102 II. HUROKKÖTÖK. A zár terjedelmesen, köldökszerüen emelkedve, szürkés fehér; nyilasa a legzöres közepe fölé esve a légzőrés szegélyével együtt —— alakú és barnás vöröses. Mertekekss S ROSZS estet seket tsás 8 my, ebből teimellm nn see. se N Sb DÁT ete ee ey NEL er a | UT EN on ersz JŰ AA) TÉT AS ERS UV d valamivel karcsúbb ; színezete a nöstenyevel azonos ; a fejmell középfoltja néha elhalványodott. A tapogató duzzadt, gyürüize (trochanter) egy karcsú tövisszerű nyujtványnyal, a száríz hengeres, a térdíz kurta, mintegy beékelt, a száríz előrefelé esuesosodö tojásdad, vastag, a végíz nincsen pikkelylyé alakítva, igen rövid, félgömbölyű rajta a gömbalakú fehéres gyűjtő, közepén egy vörös, finom, abronesszerű csíkkal ; a gyűjtő mellett s a végizből indulva oldalt és kifelé, egy a végén tetemesen szélesedett, elmetszett, ki és be nyomott nyujtvány, melynek belső ága vékonyabb, külső ága széles, mind a kettő kissé görbült. Mertelke ku orzer Sl seDből ym tejmells an. ande ee 9:6 » Tl abparke ee ee lo TV ee SA I Er IE Ar TEN SD) E pókot magyar részekben csak egyszer eyüjtöttem Sopron megye Naey-Barom nevű községében, tyúkólakban, hol bőven előfordult; a pesti nemz. Muzeumban két 7 Rakos-Palotaröl, hol Pável János gyűjté. Erdélyből ismerem Kolozsvárról. ov sPEc. 3. Faj. PHOLCUS PLUCHII. (Scor.) PLUCH K. PLvcns s. (Pluch, mult századbeli természetbarát.) Syn. 1763. Aranea Pluchii ScoroLı «Entom. Carn.» pag. 404. Vide: THORELL «Remarks» pag. 147, 148. ? Az előbbi fajoknál sokkal kisebb, vesteste hengerded. Az egész állat világos hamuszin (borszesz- ben sárgásfehér); a fejmell némi halvanybarmas rajzzal. Lábai vékonyak, hosszuk, sargäsfeherek, a ezombvegek feherek. A fejmell majdnem kerek; mellresze kavasan felvetett szelekkel és szakadozott barnás szegelylyel, közepén egy kettős esıkkal, mely a fej hátsó szélét éri; fejeresze jól elválasztott, közel körded (haránt fekvő), előtte a homlok jól kiálló. A mellvért hátul elkerekitett, különben sárgás, szélein a esipök állásának megfelelő világos foltokkal. A rágók rövidek, hengerdedek, oldalról nézve a homlokkal együtt ívesen kiál- lók. Az állkapcsok igen keskenyek, egészen a vaskos, közel haromszögletes alajk felett összehajlók, sárgások ; az alajk a mellvérttel összeforrott. A tapogató vékony, sárga; végíze szőrös, hegyesedő, a szarnal kevéssel rövidebb. A lábak hosszuk, vékonyak, végig szőrösek. A has a végtesthez hasonló színű. A szemek fehéresek (szürkületiek) ; a középső két kis szem feketés (nappali) ; a fej két oldalán álló három három szem nagy, jól összeérő, feketén keretezve-, a két csoport egymás közötti távolsága valamivel nagyobb a két középszem teresejenel (haránt értve) ; előlről tekintve a két középső szem akét legalsóbb oldalszemmel kissé behajló sort képez. A zár egy tetemes hosszúságú barnásvörös, duzzadozó, harantfekvö dudorodás mely egy vastagajku zárt emberi szájhoz igen hasonló. NMéntékeké Era, TOSZS See Et KENE relbo] fejmell er ae etette LOTTEK [lab par er oe a ÜZ II. RETITELARIAE. 103 II. HUROKKÖTÖK. d néha alig valamivel karcsúbb a nősténynél, sokszor igen karcsú. A ?-nyel egyenlő színezetű. A tapogató duzzadozó, ezombize hengerded, térdíze igen rövid, mintegy beékelt, szärize vastag, hossztojásdad; végíze nem pikkelylyé alakított, félgömbölyű, külső oldalán egy igen erős, vörösbarna, lapiezkäs nyújtvány, melynek lapiczkája láthatólag behasított ; e lapiczkás nyújtvány tövén egy kis mellék nyújtványnyal. IMeErtekekt: Sr AAS o kal do ate lala jat oras ós aa ee [oda ao teimellb en ee lee nse st 177 a TOD Da N 2,0, Házak táján, jelesen ereszek alatt, zugokban épen oly otthonos mint a szabadban, hol a sziklás helyeket kedveli. Nyári alak, mely juniusban ivarérett. A nőstény 40—45 petét rejtő ritkás, kerek burkát, melynek szövete oly vékony, hogy a peték megszámlálhatók, folytonosan magával hordozza, még pedig állkapcsaival tartja a burkot, melyhez igen ragaszkodik s ha elvétetik tőle, sokáig keresgéli. Ismerem: erdélyi részekből: Kolozsvárról, Szent-Lászlóról, Tordáról (hasadek), Várfalváról (Aranyos szorosa) ; magyar részekből: Mehádiáról, Orsováról, Ó-Ogradenáról, Szajolról, Tarezalröl, Ung- várról, az Alsó-Hámorból és B.-Füredröl; (a Muz. gyűjteményében Ungvárról gyűjt. Vidra Ferd). SUBFAM. II. aucsariv. SCYTODINAE. HÁTASOK. BUCKELSPINNEN. (vide «Seytodoidae.») GEN. 9. nem. SCYTODES. LATR. (vide «Seytodoidae.») Syn. 10854. LATREILLE «Nouv. Diet. d’Hist. Nat.» XXIV, pag. 134. (ad. partem.) Hat szem, párosan es úgy állítva, hogy az egyik pár a fej elejére, egy-egy pár a fej oldalaira esik. A fejmell hátúl magasan domború. A ragok kicsinyek és véznák. A lábak egy sámja- és két bordaskörömmel. * o oO a o. spec. 1. rar. SCYTODES THORACICA. Lark. HÁTAS CSUPASZPÖK. RÜCKIGE NACKTSPINNE. (thorax — mellkas; a fejmell domborodasäröl véve.) Syn. 1804. Scytodes thoracica LATREILLE «Tabl. method. in Nouv. Diet.» XXIV, p. 1834. Vide: THORELL «Remarks» p. 469. ? Zömök vaskos testű, vékonylábú alak. Särgäs, világos, némi agyagvöröses lehelettel; az elő- és végtest úgy mint a lábak is feketén, pärduezszerüen tarkältak. A fejmell a vegtestnel valamivel magasabb, előrefelé ívesen csökkenő ; a fejrész keskeny, határozatlanúl elválasztott, elején két kis csücsökkel; az egész vörösessárga, ezikazö, fekete szegélylyel és hasonlószínű áttört közeprajzzal, mely a szemek mezejét is elfoglalja s a mellrészen két egymás felett álló szívszerű se körrajzot tüntet elő. A mellvert keskeny- tojásdad, sárga; közepén egy kis, hasitekszerü benyomással, szélein a csípők állásának megfelelő benyomásokkal. A rágók rövidek, véznák, vörösessárgák, tövüknél egy-egy fekete folttal díszítettek. Az állkapcsok egészen az alajkra hajlók, mely utóbbi a mellvérttel összeforrott. A. tapogatók vékonyak, särgäsak, a ezomb és száríz végén fekete gyűrűvel; a végíz árszerűen vékonyodó, a szárnál "E jegy ellentéte a Loxoceles nem jegyének, melynek szintén 6 szeme van, de sámjakarma nincs, E nem hazánkban eddig még nem találtatott. II. RETITELARIAE. 104 II. HUROKKÖTÖK. hosszabb, szőrös. A lábak vékonyak, hosszasagra nem aranytalanok, világos agyagsargak, élesen rajzolt, sűrűn álló fekete gyűrűkkel ; az első lábpár szára négyszer gyűrűzött. A vegtest kerekded, sárgás, világos ; felületén a fonók felett ( ) szerű fekete rajz, mely a hát felé pontokra oszolva, két pontsort alkot, — tőle mindkét oldalt még 2—3 összefolyó páros pont; — a has világossárgás több igen apró fekete ponttal, a tüdö- fedők táján egy-egy nagyobb folttal. A középső szempár a fej oldalesueskei mögé esik, s az oldalpárokhoz közelebb áll, mint állanak ezek egymáshoz. A homlok egy ékalakú nyújtványnyal a rágók töve közé ékelődik. A zár bőrös, a hassal egyenlő szinezetü bemélyitett pontpárból all. Mertekeke: 5.7 Torzs esete ot ebből Teja erst ee ee ehe ao ADD Tlabparın er ea =. da előttem ismeretlen. Ritka. Találtam Zimonyban az ottanı hajóállomás pénztári bödejanak eresze alatt, hol Steatodák társaságában egy sarokba vonulva lesekedett ; ujabban Szarvason és Baján hasonló körülmények közt. A nemz. muz. gyűjteményébe a legujabb időben Buda vidékéről került a Viranyi-fele gyüjtemenynyel. ram. III. csariv. ENYOIDAE. BÚVÓK. scHoBERSPINNEN. 7. N % .. . a. ( Evuw = Bellona, görög istennő.) GEN. 1. NEM. ENYO. Sav. ET Aup. (vide supra.) Syn. 1825—27. SAVIGNY ET AUDUIN «Deser. de l’Egypte,» ed. II, XXII, pag. 349. ad. p.) Vide : THORELL «On Europ. Spiders» p. 108. Az alsó szemsor majdnem egyenes, különben észrevehetőleg könnyedén behajlö. A szemek láthatólag három sorban állók. Az alsó szemsor négy szeme közül a két középső sokkal nagyobb valamennyinél ; e két középszem közötti hézag kisebb annál, mely a negyedik sor két szeme között létezik. A fej vaskos, félgömbszerűen elkerekitett, búbján a szemesoporttal, mely messzire áll a homlok szélétől. Az alsó fonópár a felsőnél hosszabb. spec. 1. Fas. ENYO GERMANICA. (C. K.) NÉMET BŰVŐPÓK. DEUTSCHE SCHOBERSPINNE. (A magyar fajnév az életmódról, a német az első lelhelyről véve.) Syn. 1837. Lucia germanica C. KocH «Uebers. des Ar. Syst.» I, pag. 19. ? Kicsiny. Elöteste barnásvörös, vegtestenek felülete fenytelen-fekete, hasfele fehéres s e szín az oldalakba is esücsökszerűen benyomúl. Lábai vörösessárgák, sötétebb ezombokkal. A fonók sárgásfehérek. A lábak hosszaránya 4, 1, 2, 3. A fejmell barnásvörös, egészben vaskos; fejerésze kissé nyújtott, elől tompán elkerekített, a mellrésztől csak kávás oldalbenyomások által elválasztott. Oldalról tekintve az egész fejmell a fejbúbtól a nyelecskéig egyenletesen törpűlő; hátgödre egy jelentéktelen hosszhasíték. A mellvert széles, kissé domborodó, hátúl nem ecsúcsosodó, barnásvörös, apró, fehéres, pehelyszerű szőrözettel ritkán ellátott. A rágók barnásvörösek, mödosan fejlettek, oldalról tekintve ékalakúak, kissé az ällkapesokra csapottak ; tövükre If. RETITELARIAE. 105 II. HUROKKÖTÖK. a fejresz sapkaszerüen borul. Az allkapesok keskenyek, a häromszögletes alajkra egészen reahajlök és a mellvertnel sokkal világosabbak. A tapogató veg- és szärize a ezombnäl husosabb; a végíz esuesosodö s oly hosszú, mint a szár a terdizzel együttvéve. Ä A lábak karesük, feoyvertelenek, rövid szörrel borítottak, esipöik világos vörösessäreäk, a ezombok vörösbarnäsan befutva mintegy füstölve, a többi ízek egyszinüen vöröses sárgák. A vegtest rendes tojásdad, szelessegenel nem magasabb ; felül fekete, alúl fehéres, mely utóbbi szín a legzöres táján az oldalakba kiékelődik. A szemcsoport sajátságos ; az alsó sor két középső szeme sokkal közelebb egymáshoz mint a leghátulsó két szem ; ez utóbbi a többi szemtől messzire hätravetett; a két két oldalszem az alsó sor közép- söivel mintegy háromszögben áll. A zár igen egyszerű s egy alig kiemelkedő, nyelvalakú, vékony lemezkéből áll, melynek töve vörösessárga, éle bebarnított. Mertekeke:E 77 Törzs 20 22.35 Ann ebb6l magjai 86 0.0 8 0 8.0.80 5 ANNA TÁG DATA oe St » 7 elöttem ismeretlen. Ritka kis pók, melyet mint nyári alakot ez idő szerint csak B.-Füredröl és az Alsö-Hämorbol (Borsodmegye) ismerek. Az utóbbi helyen találtam lakházát, melyet palakövek alá helyez s a melyben peteburkát hiven őrzi (I. köt. III. t. 56.). Vajjon azonos-e ez állat a Savıany és Avpurs Egyiptomból leírták Enyo nitidaval, a mint ezt THORTLL «On Bur. Spiders» p. 108 említi? ezt eldönteni nem merném : annyi bizonyos, hogy szemállás és színezet szerint egyezik a Kocn idézett leírásával, a mint ezt THORELL tanár a revisió alkalmával el is ismeré. SUBORDO III. ALREND. ID EGER 1408 TONS LESZ KGI RA] ERÖ CSAT BYE (tubus — cső, tela — szövet.) SAD SEL ORG Mindazon tulajdonképeni pókok, a melyek szervezeti alapon a többi hat alrendbe be nem illenek, a Csöszövök alrendjébe tartoznak. Az alrend valósággal polymorph s az ätmenetekre nézve, a Kerekhälösok kivételével, minden más alrend felé hajló alakjai vannak. A mily soknemű az alrend szervezete, oly soknemű az életmódja s oly sokneműek szövetei is ; és hogyha a pókrend működési rendszerét egy szakadatlan egésznek tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy a csőszövők betöltik, elfoglalják azon hézagokat, a melyek a működési módok között különben létre jönnének. Ugyanezt mutatja a soknemű alakrokonság más alrendekkel is. A legfőbb pókszervek ez alrend körében változatosak. A szövő szervnél kettős és hármas karom- rendszert találunk, mellette azt, hogy a kettössel sajátságos szörtalpak együtt lépnek fel, melyek azt mutatják nekünk, hogy itt a specificus pókműködés, t. i. a hálózás mellett, a járás-kelésnek is helye kezd lenni. A fonószerv hasonlóképen eltéréseket mutat ; némely fonópárok megnyúlnak, több izületet kezdenek ölteni, s a cséverendszer másneműen van Alkalmazva, tehát mäsnemü szöveteket is létesít. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III ik II. TUBITELARIAE. 106 III. CSÖSZÖVÖK. A potrohossäg az alrendböl kimarad. Az erőteljes fejmellhez egy arányos vegtest csatlakozik ; a lábak arányosan eröteljesek s a hol nyújtottak is, ott is a jaras-kelesre esik a súly. A mig a két megelőző alrend alakjainak táplálkozása legfőképen a háló berendezésétől, alkalmazásától s a türelmes leséstől függ. tehát bizonyos passivitást mutat, addig a esöszövöknel érvényre jut már az activitás is, mely az orozva táma- dásban nyilatkozik. Az alrend azon csoportjaiban is, a melyekben a hálóra, egyáltalában szövetre aránylag még nagy súly esik (Agalenoidae — Illók), e szövetek jellege s így hatásmódja is lényegesen más mint a kerekháló- soknál és hurokkötöknel. Mert a míg az utóbbiak finom fonalzataikat a repiilő rovarok útjába állítják s a rovarok épen azért kerülnek hatalmukba, mert a szövetet nem veszik észre, addig a Csőszövőknél épülő hálózatok, voltaképen szövetek, a letelepedő rovarokra ezeloznak, sőt nagy részben e rovarokat a letelepedésre, illetőleg a hálóba kerülesre mintegy csábítják. A Zugpókok (Tegenaria) terjedelmes, vizszin- tesen feszítettt leplei, melyek idővel még porosakká is lesznek, szinte hívogatják a letelepedésre helyet kereső legyet ; így a Tölcsérpókok (Agalena) töleserszerü leple is. Az Eretnekfélék (Amaurobiinae) oly helyiségeket raknak meg tapadós hálózattal, a melyek rovaroknak letelepedő vagy buvöhelyöket képezhetik; így a Dictynapókok, Eretnekpókok (Amaurobius) s az Illök (Agalenoidae) legtöbbje is. Az Orzóknál (Drassoidae) már nem a szövetre, hanem a lábalkotásra esik a fősúly. Ezeknél a kettöskaromrendszer uralkodik, a lábak talpasok; ezek vagy elhaladó rovarokra orozva támadnak, vagy üregekbe — természetes és mesterségesekbe — rejtőzve lesik a betévedező prédát. Ennek még a vizi Búvárpók (Argyroneta) is megfelel, mely búvárharangját el-el hagyogatja s az Utrieularia sűrűségében orozgat. Általános tulajdonság ezen alrendnél az, hogy szövetnél a lakhelyre nagy súly esik, némely családnál épen a főbb súly, s ez utóbbi esetben a szövet már csak a szaporodási és kifejlődési mozzanatokra s nem a táplálék beszerzésére való. Itt tehát kezdődik a lakhely állandósítása mellett, a mozgásnak bizonyos körben való szabadsága. Lakhelyeik változtatásában kevésbé szabadok, a helyiség választásában is korlátoltabbak ; és sokkal inkább a röghöz vannak kötve, mint a megelőző két rend; azon alakok száma, a melyek kő, rög, lehullott levél stb. alatt él és hat, ezen alrendnél már túlsúlyban van. A függőleges elterjedésre nézve a főszám az aljakra esik ugyan, de a magasba is messze mennek. A kárpáti Rejtpök (Cryphoesa carpathica 0. H.) a magas Tátra csúcsain is él s viszont a barlanglakó pókok között a vak alakok, melyeket hazánkban még nem találhattam fel ugyan, de a melyek aligha hiányzanak, a föld méhébe hatolnak. A nemzedékek sora legfőképen (nem mondhaiom, hogy kizárólagosan), áttelelő alakok által tartatik fenn s a biztos áttelelés feltételeiről nem az anya, hanem az ifjú nemzedék maga gondoskodik. Az anya őrzi petéit s gyámolíitja ifju nemzedékét, addig mig ez önállóan is megélhet. FAM. I. csanrán. UROCTEOIDAE. BORZOSOK. ZOTTELSPINNEN. , ‚ . (4 " 2 ’ vr luft N (0004. — fark, xretG = szőr; a fonók szőrős voltáról véve.) GEN. 1. "em. UROCTEA. Duroun. (vide Urocteoidae.) Syn. 1820. Durour «Deseript. de cing. Ar. nouv.» pag. 198. Vide : THORELL «On Europ. Spid.» pag. 111. A fejmell rövid, széles, vesealaku ; fejeresze kicsiny. A felső fonöpär a többinél sokkal hosszabb, két izű, a második íz hosszú, összenyomott, alúl eseves. Nyolez kerek, kiálló szem; ezek közül négy-négy egy szabálytalan négyszögbe állítva; az alsó sor két középső szeme a legnagyobb. A lábak vaskosak, szó- rösek, végeiken három körömmel (két bordás és egy sämjakörömmel). III. CSÖSZÖVÖR. 9 N II. TUBITELARIAE. { spEc. 1. Faj. UROCTEA DURANDN. (Warer.) DURAND BORZPÖKJA. DURANDS DACHSPINNE. (Durand franezia tudös tiszteletere.) Syn. 1809. Clotho Durandii WALCKENAER in LATREILLE «Gen. Crust. et Ins.» IV. p. 370. Vide : THORELL «Remarks» pag. 503. 7 Nagy, zömök alak. Elöteste es lábai vörösbarnäk, vegteste barna vagy fakó, hätfelen öt särgäs- fehér folttal, melyek közűl kettő a vegtest elején, kettő a közepénél valamivel hátrább, egy a fonök felett elhelyezett. Az egész állat bozontosan szőrös. A fejmell vesealaku, szélesebb mint hosszu, laposan boltozatos, szépen vörösbarna ; gyér, serteszerű szörözettel fedett. Fejerésze alig kiálló, kicsiny; két oldalt a mellrésztől behorpasztások által elválasztott. A hátgödör terjedelmes, sekély, közel háromszögletes; a mellreszen a lábak fekvésének megfelelő sekély barázdák sugárzanak szét. A mellvért kerek, hosszánál nem szélesebb, világosb-vörösbarna, világos szőrözettel borítva. A rágók aránylag gyengék, rövidek, majdnem párhuzamosak és serteszerű, bozontos szőrözettel fedettek, vörösbarnák. Az állkapcsok párhuzamosak, elől elkerekítettek és nagyon egymásfelé dűlők, úgy hogy végeikkel érintkeznek, mig töveiket a háromszögletes alajk választja el; az állkapcsok és az alajk világosabb vörösbarnák, bozontosan szőrösek. A tapogatók husosak, végízük a száríznél csak valamivel hosszabb, mindkettő együttvéve alig hosszabb a czombnál; a végízet rövid, serteszerű szőrözet igen tömötten boritja. A lábak vaskosak, hosszúságuk arányos, vörösbarnák; az izek alsó fele hosszú, sárgás szőrözettel borított ; az első lábpár második végíze (metatarsus), alúl, hét pár erős tüskével, az első végiz 5—6 tüskepärral; a száríz alúl £ pár hosszú sertetüskevel. A többi lábpár megfelelő ízei alúl szintén tüskések. A bordáskörmök a kampón kívül 10 fogasok s a végső négy fog mintegy összeforrott. A végtest szélességénél sokkal hosszabb, felül lapos, barna vagy fakó, bozontosan szörös; elől elmetszett és keskenyebb mint a második foltpár táján; a fonók felé ismét csúcsosodó. A has barna vagy fakó, a légzőrés előtt rendesen sötétebb. A felső fonópár hosszu, a végtest végén farkszerűen kiálló, oldalról kissé összenyomott s az első íz alsó felén csévékkel ellátott. A szemek nagyok, kerekek, jól domborúak, gyantaszínűek, két sorban és két négy-négy szemből alkotott csoportban állanak. Az alsó sor két középső szeme a legnagyobb, a közbeneső hézag egy szemátmérőnél valamivel kisebb; a hátsó sor két középszeme oly távol áll egymástól, hogy az alsó sor középszemeivel egy magasságánál szélesebb trapezt alkot. Az oldal- szemek nem érintkeznek s a középszemekhez igen közel állanak, úgy hogy megfelelő felén a fejnek a közép- szemekkel egy szabálytalan (IS) négyszöget alkotnak meg. A zár egy jelentéktelen sötétbarna tércse go szerű sekély benyomással. Mertekek: ? Törzs (fonó nelkül)......... 13 %, ebből fe]melleneer eat KT » Tlabpars ever er Ő » Rz) leere os U) © TEISŐTOMÓT ASE eszét ee 72 » 5] A lábak hosszaranya: 4, 1, 2, 3. J előttem ismeretlen. Déli faj, melyet eddigelé csak Fiume környékéről ismerek, holis egy régibb utazásom alkalmával (1562) a Quarnero-öböl partja közelében, de szárazon heverő kövek alatt találtam. Szövete szürkésfehér, terjedelmes, lepelszerü és igen erős ; rendesen a kövek valamelyik kivájását tölti ki; a bejárat előtt számos rovarnak a maradványa hever. Magyarázat : II. k. IV. tábl. 95 bordáskörmök, 96 a szemälläs, b a fejmell felülről c 4 végtest, vege a fonókkal, oldalról tekintve, III. TUBITELARIAR. 108 III. CSÖSZÖVÖR. FAM. II. csarivd. AGALENOIDAE. ILLÖK. FLÜCHTSPINNEN. (a et raknvn — nyugtalan; a hálón való gyors mozgásról véve.) SUBFAM. 1. ALCSALÁD. AMAUROBIINAE. ERETNEKEK. KETZERSPINNEN. (apa »008 — sötet, ELŐ) — élni; a tartózkodásról.) GEN. 1. NEM. DICTYNA. SUNDEVALL. (Jixcova — Diana, a vadászat istennője.) Syn. 1833. SUNDEVALL «Conspectus Ar.» pag. 16. Vide : THORELL «On europ. Sp.» pag. 122. Az oldalszemek majdnem erintkezök; az alsó oldalszemek az alsó közepsöktöl legalább egy szem- ätmerönyı távolságra állanak. A fonalszürö es nyust jelen van. Az allkapesok a közel haromszögletes alajkra hajlottak. A lábak fegyvertelenek. Csupa apró alak (legfölebb 5 "V,), mely különösen az ernyős növények kóróit és a házak falainak lapját választja tartózkodási helyül; az előbbi helyeken tölcsér alakú, ritka háló- zatot szőnek, melyeknek vezérfonalai Z szerű gyapjas keresztfonalak által köttetnek össze ; a tölcsér tövében egy csőszerű sűrűbb rejt létezik ; az utóbbi helyen a hálózat foltszerűen terjed s a pók alatta leskelődik, a Z szerű összekötő fonalak itt is meg vannak, sPEc. 1. Faj. DICTYNA ARUNDINACEA. (Lin.) NÁDI DICTYNAPÓK. ROHR DICTYNA. (arundo — nád; a kedvenez tartózkodásról véve.) Syn. 1758. Aranea arundinacea LINNÉ »Syst. Nat.» Ed. X, pag. 620. Vide: THORELL «Remarks» pag. 210. Tr Zömök alak, tompán tojásdad, aránylag nagy vegtesttel. A vegtest felülete fakó, elején egy széles barna esikkal, hátulján egy hasonló színű, ezimerszerü rajzzal. Elöteste vörösbarna, lábai barnasvörösek. Az egész törzs rövid fehér szörözettel fedett, mely szörözet a rajzok alkotásába is befoly. A fejmell módosan fejlett, a végtest által kissé fedett, fejerésze kissé kimagasló, domború, a mell- résztől jól elválasztott, vörösbarna ; rövid fehér szörözettel. A mellvért kissé domborodó, vörösbarna ; rövid fehér szőrökkel. A rágók nyújtottak, végükön kissé szélesedők, érintkező széleik felé homorúan benyomot- tak, a becsapó rés szélei lemezszerűen kiemelkedők, egyébként vörösbarnák. Az állkapcsok meglehetősen szé- lesek, elől eikerekitettek s a közel häromszögletes alajk felett összeérők, úgy mint az alajk vörösbarnák. A tapogatók rozsdabarnák, vegizuk fústös, szörös, a szárnál sokkal hosszabb. A lábak aránylagos hosszu- ság mellett kissé vékonyak, rozsdabarnák, felületükön elmosódva füstösek, röviden szörösök. A végtest aránylag nagy, domboru, felülről tekintve tompa-tojäsdad, majdnem körded, fakó ; elején egy barna közep- csikkal, mely körülbelül fele hosszát éri a vegtestnek s mely alatt egy häromszögletes, ezímerszerű, barna mező kezdődik, mely csúcsával a fonók felé nyúlik s néhány világosabb harántvonal által megszakított. I harantvonalakon sorban álló fehér szőrök láthatók s elesitik a rajzot. akó színezete a végtest felületének szintén rövidke, fehér szörökkel derezett. A has közepe rendesen szélesen, szalagszerűen barna. Á hátsó szemsor az alsónál valamivel hosszabb, úgy hogy az oldalszemek kissé rézsútos állást fog- lalnak el. A középszemek egy előrefelé kissé szűkülő trapezben elhelyezettek s a hátsók közötti tér akkora, III. TUBITELARIAE. {09 III. CSÖSZÖVÖK. a mekkora távolságuk az alsóktól; a hátsó sor szemei egymástól egyenlő távolságra állnak. Az alsó sor a homlok szélétől oly távolságra esik, a mekkora a távolság az alsó és hátsó sor középszemei között. A zár egy harántfekvő hosszúkás köldök, mely a közepén egy sekély benyomás által két félre oszlik és ez elosztásnak megfelelő két — — szerű nyilást mutat, mely hátrafelé néz. IMértékeks tén Torzei.. ns. Se 2 een 3 . 4 m, ebből Tejmelle Ware ea Tlabpanı er 2.0. nee: ee en A lábak hosszaranya: 1, 2, 4, 3. a kisebb, karcsú, majdnem sisakszerüen kiemelkedő, domború fejjel es hosszabb, karcsú lábakkal. A fejen a fehér szöröcskek esıkosan sórakozottak. A rágók hosszuk, oldalról tekintve végeikkel tetemesen elörehajlök. A tapogató rövid szárízén egy kettéhasított, szemölesszerü kiemelkedés. A pikkely nagy, csú- csosan kanálalakú, oldalt /ifelé fordított; nemzőszerve egy göesalaku vörösbarna gyüjtöböl áll, melyből oldalt egy a pikkelybe befekvő s szélének görbületehez alkalmazkodó, előre irányzott nyújtvány indúl, hátrafelé pedig egy erős, sötétbarna, kettős csavarodásu, dugohuzöalaku embolus meredezik. Mextekeke: 73, OTZ Sas Eee etes ee mebből 1" » u TEJMELK euren estate HEAD DÁN EE ee leere teen a 0 Tavaszi es nyári alak, mely különösen az ernyős virágok száraz köroit, egyáltalában a kiszáradt növeny- zetet kedveli, a melyen hálóját úgy alkalmazza, hogy töleseralaku feneke az ág vagy ernyöszirmok könyö- keibe essek; néha a falakon is található, hol hálója egy poros folthoz hasonlit. A háló kétféle fonalból való: az egyszerű vázalkotó, néha összefutó fonalakból és gyapjas fonalakból, a melyek a vázfonalak között hagesömödra alkalmazvak s igen tapadók. Ez utóbbi fonalakat a kis állat a negyedik lábpárral fejti ki s úgy véltem észrevenni, hogy e fonalak a fonalszűrőből eredve, a nyusttel fejtetnek és alkalmaztatnak. Az állat kicsinységénél fogva észleletem nem volt egészen szabatos. Ismerem eddig erdélyi részekből: Kolozsvárról, Sz.-Vesszösröl, Tordáról, Mező-Záhról, Szeben környékéről ; magyar részekből: Doroszlóról, Apatinból, Palánkáról, Pancsováról, Orsováról, Ogradenáról, B.-Csabáról, Tokajból, Ó-Huttáról (Borsod), Székes-Fehérvárról, Nagy-Varadröl (Muz. gy. Mocsáry), Buda- pestről (Muz. gy. Pável). SPEC. 2. raj. DIOTYNA LATENS. Faszt. BŰVŐ D. scHLÜPF D. (lateo — elrejtve lenni; az életmódról.) Syn. 1775. Araneus latens VABRIcius «Syst. Ent.» p. 452. Vide : THORELL «Remarks» p. 212. ? Elöteste fekete; végteste világos hamvasszürke, hátfelén egy terjedelmes, levelalaku fekete folttal ; lábai és tapogatói feketék. Alakra nézve megfelel a D. arundinaceának, de ennél kisebb. A fejmell fejeresze meglehetősen tömött fehér szörözettel borítva; végteste pikkelyszörökkel telje- sen fedve. Sertetlen állapotban a terdesuklök tövén egy kis, fehér szörüstök. A zár megfelel a D. arundinacea zárjának. Mértékeks csülotzsis ette etátáe eze er hete 2:9 3m], ym fa Tapogatója a D. arundinacea 9 tapogatójához képest karcsúbb, bunkója ellenben vaskosabb, szárízén egy egyszerű, kis, hegyes tüske. IMertoks Ro orza ee ee 9.3 7, E fajt dr. Seipuorz dr. Koch L. meghatározása alapján Szeben környékéről emliti. Peldanyokat nem láttam, III. TUBITELARIAE. 4110 II. CSÖSZÖVÖR. SPEC. 3. FaJ. DICTYNA VICINA. Sm. ROKON D. vERwAnNDTE D. (vieina — szomszédos ; a D. arundinaceäval való rokonságra ezeloz.) Syn. 1874. Dietyna vicina Sımon «Les Ar. de. France» I, pag. 19. A Elöteste vörösbarna, vegteste egyszintien olajbarna. Karcsú, kis alak, barnásvörös lábakkal. A fejmell fejeresze sisakszerűen felemelkedő, domború, a mellrész letörpülő; az egész igen gyéren álló, kissé soros, fehéres szörözetet visel. A tojásdad, olajbarna vegtest egyenletesen és sűrűn álló fehéres szörö- zettel borított. A hátsó szemsor egyenes ; az oldalszemek majdnem szemätmerönyire egymástól állanak; a közepszemesoport majdnem deréknégyszögbe elhelyezett, elején valamivel szűkebb, hátsó szemei nagyob- bak az alsóknál. A tapogató rövid szárize felületén egy barna, tompa esapocska áll, a pikkely igen kicsiny, kanál- alaku, domború felével felfelé fordított, az alóla kiálló nemzőszerv alakja jellemzője a fajnak: oldalról tekintve egy ki- és kissé hátrafelé irányozott, kétcsavarodású, egy dugóhúzóhoz hasonlító, vilägosvöröses embolust mutat. Mertekek ROTE ee KG eDből ont er N DAAD DATA reale ko A lábak hosszaranya: 1, 2, 4, 3. 7 előttem ismeretlen. Eddig csak Tokajból ismerem, hol mint nyári alakot a Tokaj es Rakamaz közötti egyes tölgyfák ágairól rázás segitségével szedtem. Simon Ajaceio környékéről, Corsica szigetéről irja le. spec. 4. Faj. DICTYNA UNCINATA. THoR. HORGOS D. Hacken Dp. (uneinata — horoggal ellátott ; a d nemzőszervén létező horogról véve.) Syn. Dietyna uncinata THORELL «Rec. crit. Aran.» pag. 82. et «Remarks» pag. 212. d Előteste vörösbarna , végteste fekete, szürkés szörözettel. Karcsú, kis alak, barnásvörös lábakkal. Fejmellenek fejerésze felvetett, domború és elkerekített. A vegtest kissé csúcsosan tojásdad, kicsiny. A középső szemcsoport közel derék négyszögben áll, mely magasságánál láthatólag szélesebb. A tapogató rövid szár- izén egy vaskos, hegyes, meglehetősen hosszú tövis ; a pikkely nagy, csúcsosan kalánalakú, az alóla kiálló nemzőszerv formája éles jellemzője a fajnak: belülről és oldalról tekintve, egy hátrafelé irányzott, sarló- alakú, sötétbarna és hegyével lefelé álló köröm látható (innen : uncinata). Mértékek 3 OTZ B Ser ea ebből 1 fejmell ását kö Et OS E ete » T-Jabpar...rnen Ak er on A lábak hosszaränya: 1, 9, 4, 3. + előttem ismeretlen. * Eddig csak egy példány után ismerjük Budapestről (värosliget bokrai). " Thorell szerint I. c.: 7 ferrugineo-fusca, pedibus fusco testaceis, parte cephalica lineis tribus, e pilis canis formatis ; abdo- minis dorsum cinereum vel testaceum, macula antica subguadrata, aliague supra anum in undas transversas saepe divulsa, nigris. II. TUBITELARIAE. 144 III. CSÖSZÖVÖK. SPEC. 5. ras. DICTYNA VARIABILIS. €. K. VÁLTOZÉKONY D. vERÄNDERLICHE D. (variabilis — változékony ; a színezet állhatatlanságáról véve.) Syn. 1836. Dictyna variabilis C. Koch «Die Arachniden» III, pag 29. Vide : THORELL «Remarks» pag. 433. ? Vörösessärga előtest, zöldessárga vegtest, melyen a sötétebb erezet mintegy sejteket alkot; a lábak szennyesen zöldessárgák. Zömök alak, puffadozó, tojásdad s elejével a fejmell mellrészére felfekvő veg- testtel. A fejmell mödosan fejlett, hatul lelapúló ; fejerésze, oldalról tekintve, erősen domborodó; az egész vörösessärga fehéres, gyér, kissé sorban álló szörözettel. A mellvért laposan domború, agyagsárga, gyéren szörös. A rágók, előlről tekintve, majdnem párhuzamosak, világos vörösessárgák, sötétebb, áttetsző csipö- körömmel. Az állkapcsok egyenkint meglehetősen párhuzamosak, elkerekített csúcsaikkal egymás felé haj- lók ; az alajk szélességénél magasabb, tompán csúcsos s úgy mint az állkapcsok vörösessárga. A tapogató sárgás, csúcsán kissé füstös; vegıze oly hosszú mint a szár a térdizzel együttvéve. A lábak arányosak, szennyesen zöldessárgák és kivált alsó felükön sűrű, fehéres szörözettel borítottak. A vestest zöldessárga, sötétes erezettel mintegy reczézve s rövid, fehéres szörözettel borítva. A szemnégyszög magasságánál szélesebb ; az alsó sor oldalszemei a középsőktől szemátmérőnyire állnak ; a hátsó sor szemei majdnem egyenes vonalban és egyenlő távolságra egymástól ; az alsó sor a hom- lok szélétől oly távolságra, a mekkora a távolság a hátsó sor középszemei között. A zár egy hártyás tércse, mely semmi kitüntető horpadást vagy emelkedést nem mutat. Mertekek: ? Törzs.........2.2.2.2.200.. 43—5 m, ebböl fejmelleerr terei ee » Tlabpar ren e er 026 » 2 Kisebb, karcsúbb; színezete a nöstenyenek megfelelő. A tapogato rövid terdizen egy rövidke csap. A pikkely csúcsosan kanálalakú, domborúságával oldalt és kifelé fordított; nemzőszerve, alúlról tekintve, egy lapos, lencsealakú, sárga gyűjtőből áll, mely előszélén egy serteszerű, barna s a gyűjtő köridomá- hoz illeszkedő embolus által mintegy szegélyeztetik. Mertekeke: @ Torze oc ette ele tétet ei A m vaey. kisebb Tejmeller nr IR :S Tlabparı serie ner: 6 » Mint nyári alak némely helyen gyakori; hálózatát előszeretettel fris levelekre alkalmazza s neve- zetesen a Syringa vulgaris (orgonafa) levelein található, hol a leveleket csatornásan összehúzza, behálózza a háló alatt pedig ritkás, csőves rejtjét szövi. Ismerem különösen Budapest vidékéről (muzeum-kert), Rákos-Palotáról (Muz. gy. Pável), Pan- csováról, Tokajból, B.-Füredröl. GEN. 2. NEm. TITANOECA. DHORELL. (eitovos — mész, 01209 — ház, lakás; a tartózkodásról.) Syn. 1869-70. THORELL «On europ. Spid.» pag. 124. Az állkapcsok majdnem párhuzamosak. Az alajk félkerek. Az oldalszemek nem érintkeznek. A hátulsó három lábpár rendesen fegyvertelen. Sötetszinezetü, közepes nagyságon alúli (5—6 "4, törzs) alakok, melyek jelesen a meszhegysegek kövei alatt tartózkodnak, ritkás szövetű csövet és rendetlen hálót készítenek. A fonalszűrő és nyüst megvan. ÍII. TUBITELARIAE. 112 III. CSÖSZÜVÖR. spec. 1. Faj. TITANOECA QUADRIGUTTATA. (Hann.) NEGYCSEPPES MESZPÖK. vIERTROPFIGE KALKSPINNE. (quatuor és gutta — négy csepp; a him vegtestenek feltünő diszeröl.) Syn. 1831. Therid. guadriguttatum Haun «Die Arachn.» I, pag, S4. Vide : THORELL «Remarks» pag. 506. ? Az előtest sötét sárgásbarna. A végtest fekete. A lábak sötét füstbarnäak. A fejmell fejeresze kes- kenyedö és kissé nyújtott, elől majdnem elmetszett, a mellresztöl jól elvalasztott; oldalról tekintve az egész fejmell a nyeleesketöl kezdve a fej búbjáig egyenletesen, ívesen emelkedik. A mellvert szelesen-körded, sötét vörösbarna. A rágók módosan kúpidomúak, tövükkel a homlok előtt kissé kiállók, vörösbarnák, az állkap- csoknál valamivel hosszabbak. Az állkapcsok majdnem párhuzamosak, elkerekített végeikkel egymásfelé hajlók, vörösbarnäk; az alajk hasonló szín mellett félkerek idomú. A tapogató vegize alig csúcsosodó, sertékkel elegyes szörözettel borított, füstbarna; végíze a száríznél hosszabb. A lábak arányosak, egy- színűen füstbarnäk, fegyvertelenek, a czombok alsó . felén hosszabb szőrözetűek. A végtest rendes tojásdad, egyszínűen fekete (éretlen példányoknál néha fakó vagy füstös) s ilyen a has is. A szemek aprók; az oldalszemek szemátmérőnyire egymástól; a közép szemcsoport egy előrefelé szűkülő trapezbe elhelyezett ; a hátsó középsők a hátsó oldalszemektől valamivel távolabbra mint a mennyire állanak egymástól. A hátsó sor könnyedén behajló, az alsó sor egyenes. A zár egy kissé domborodó sötétbarna tércse. Mértékekes éb VEDEZBE zásts deka zeteteteks Dreh hol mm Tejmelln.u.n sen tén ezer ee, 00 INabparpeh era ee Bee 5:5: A lábak hosszaränya: 1, 4, 2, 3. 7 Karesubb, kisebb. Fejmelle a vestesthez képest fejlettebb, világos särgabarna. A vestest sötet- barna, néha fekete, felületén négy párosan, rendesen zs szerűen álló eseppalaku, hófehér petytyel; a végtest elején álló foltpár néha kissé enyésző. A ezombok fesyvertelenek ; az első és második lábpár szára és máso- dik lábvégíze alúl tüskés, a többi lábnak ugyanazon ízei alúl inkább sertékkel mint tüskékkel fegyver- zettek ; a czombok sötétebbek. A tapogató bunkós, sötét; a kurta szarız, oldalt befelé egy hüvelykszerű nyújt- ványnyal, e nyújtvány s a pikkely töve között egy kissé csavart hegyű, erős, fénylő köröm ; a pikkely vörös- barna, szeleses kanálalakú, eyéren, inkább csak szélein szőrös, domborusagaval fölfelé és kissé oldalt kifelé fordított; az alóla jól kidagadó nemzőszerv, alúlról nézve, egyszerű domborodású, szennyessárga, barnás szegélyzetű; a pikkely külső szélén és töve felé kiálló nyújtványon két rövidke, hasas fogacscsal. Mértékekt & Dorzs u... ones. da ebből tejmell ee NE m I EJ ÉK AZA özotótei ÜLÉSE aTÓ | » Mint nyári alakot a mész- és trachyt-kepletekböl ismerem, hol a lazán felfekvö kövek alsó lapján ritka szövetet készít. Ismerem magyar részekből: Orsováról, Mehádiáról, Baziásról, az Alsó-Hámorból (Borsod), Moeso- lyásról (Borsod), Parádról, Selmeczbányáról, Pécs vidékéről (Muz. gy. Frivaldszky és Pável), Buda vidékéről (Muz. gy. Pável). Az utóbbi lelhely nem bizonyos, mert csak szerfelett csonka példányok állottak rendel- kezésemre. III. TUBITELARIAE. al) III. CSÖSZÖVÖR. SPEC. 2. Faj. TITANOECA SCHINERI. L. K. SCHINER M. sScHINERS K. (Schiner jeles oszträk Dipterologus tiszteletere.) Syn. 1872. Titanoeca Schineri L. Koch «Ueb. die Spinn. Gatt. Tit.» etc. pag. 159. Vide : THORELL «Verz. südruss. Spinnen.» S. Petersburg 1875. pag. 35. SIMON «Ar. de France» I, pag. 212. 7 7 Mind a két ivart csak harmadvedlesü példányok szerint ismerem. Elöteste világos vöröses-agyagsarga. A vegtest füstbarna; mind a két ivarnal egy par 4 szerűen álló, szennyesfeher folttal, mely a hímnél legtöbbször határozott, élesen körvonalzott, a nősténynél néha enyésző, néha hiányzik is. A megelőző fajnál nagyobb, vaskosabb. A fejmell, oldalról tekintve, a nyelecs- ketöl lapos-ivesen emelkedő ; fejerésze jól elváló, elől majdnem elmetszett, a mellreszhez képest keskenyedő és kinyúló. A mellvért vörösbarna, széles, hátúl hirtelenűl esuesosodö. A rágók, előlről nézve, majdnem párhuzamosak, vaskosak, szőrösek, oldalról tekintve ékalakúak, az állkapcsoknál nem hosszabbak, világos barnásvörösek. Az állkapcsok agyagsárgák, elkerekített végeikkel egymásfelé hajlók; az alajk félkerek, tövén vörösbarna, a végén sárgás. A tapogató vöröses agyagsárga, kissé fustos esuescsal, végize hosszabb a szarnal, alul sűrűn és sertékkel elegyesen szőrös. A lábak vöröses agyagsárgák, az első pár masodvegize négy pár tüskével. Az alsó sor oldalszemei ugyane sor középsőinél nagyobbak; a hátsó sor szemei körűl- belűl egyforma távolságra egymástól; a közép szemcsoport egy előrefelé szűkülő trapezbe elhelyezett; az alsó sor a homlok szélétől kevéssel távolabbra mint a mennyi az oldalszemének az átmérője; e sor kis mértékben, a hátsó könnyedén behajló. MÉértékek tett ROEZS We ee a... 6 Y, ebből Teen See ae ee ro TEN HIR SZ, atára are re ae 1) » » f 89 9 A lábak hosszaránya:,1, 4, 2, 3. Mint nyári (junius) és őszi (október) alakot, de mindkét évszakban csak mint harmadvedlesüt, magyar reszekböl S.-A.-Üjhelyröl, Tokajböl es Veszprém környékéről ismerem, hol kögörgetegekben, a kövek alsó lapján szövi ritkás szövetét és csövét. E faj eldöntésénél a nagyság és a vegtesten látható két fehér petty döntött. SPEC. 3. Faj. TITANOECA VETERANICA. x. sp. VETERANI M. vErERANIS K. (Veterani, régi hadvezér, innen Veterani barlang tája a Dnna mellett; e faj első lelhelye.) (VII-dik tábla 155, 4 szemesoport, b a ? zárja, d a g tapogatójának szára, c a A tapogatója.) 9 Előteste sötétes vörösbarna, kevés sárgás szörrel ; lábai hasonló színűek, kissé füstösebbek. Vég- teste barna, nem épen gyéren álló, de leginkább csak nagyıtasban feltűnő, sárgás-votös szörözettel. Fejmelle oly hosszú, mint a negyedik lábpár térde es szára együttvéve; fejerésze kissé nyújtott, elől elkerekített, oldalról tekintve a tetemes hátgödörtől kezdve igen lankásan emelkedő. Az egész fejmell széle igen finoman karimázott. A mellvért körded, barna ; szennyessárga szőrözettel. A rágók meglehetősen vaskosak, kissé ripacsosak s eléggé szőrösek ; oldalról tekintve tövük kissé térdszerűen kiálló. Az állkapcsok egyenesek, egyenközűen szélesek, végük elkerekített, különben vörösbarnák; az alajk egy rágófélnél vala- mivel keskenyebb, elkerekített, s az ällkapesoknak felehosszát éri el. A tapogató füstösen vörösesbarna, végize sertékkel elegyesen bőven szörös, oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak eléggé karesuk, szörö- zetük elég gazdag és sárgásbarnás elegyítésű, fegyverzetük nem állandó: az első lábpár ezombjan, felül a végén 2—-3 megfekvő tüske, néha a szár alján, végén egy tüske. A végtest szélesen tojásdad, kevéssé lapított. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓKFAUNÁJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA, III. 15 III. TUBITELARIAE. 114 III. CSÖSZÖVÖK. Az alsó szemsor igen könnyedén, a hátsó könnyedén behajlö, oldalszemei nem érintkeznek s mind a két sor oldalszemei az illető sor közepsöitöl távolabbra esnek, mint a mennyire esnek a középsők egy- mástól; mind a két sor középsői egy előrefelé tetemesen szűkülő trapezbe elhelyezettek, az alsók kisebbek. A hátsó középszemek az alsóktól távolabbra esnek mint a hátsó középsők egymástól. A zár közvetlenűl a légzőrés felett nyilik s két — — szerűen fekvő félből áll. Mertekek: SM Norzsn tSte BE ER 5:5 ”%,, ebből termellege öro al c alfaj eke reteg sitt a aladar © IM] 2 Par ge. ee » Ts) ee ee re 5 » 1 ge áz ss jesz ette en 4 » IV » ee ee ee se A Karesubb, valamivel kisebb. Elöteste igen élénk barnásvörös ; lábai füstbarnak ; vegteste fekete, némi sárga szőrözettel; rajz nélküli. Valamennyi láb szárának alsó felén egy sorban több sertetüske áll. A tapogató vaskos, bunkós; terdize vastagságánál nem hosszabb, száríze igen komplikált: belső felén egy fényesen fekete, vaskos tövű, igen finom végű nyújtványt bocsát, mely előre irányozott, e nyújtvány tövén egy befelé, hüvelykszerűen álló, rövid, tompa nyújtvány áll, e mögött egy hátranyiló, fülszerű harma- dik nyújtvány látható. IErtekekE NOTE: 000 ebből fejmell N ee INEINNEIE ora.0 06:00:80. 9,8.08. 6000 Town II » Bellen eflokerekelleie fee Keite so N III » DODCcOAOCEOKHDOD el INT ee seele 0:0 E csinos kis pókot, mint juniusi alakot, a Dunaszorosböl, jelesen a Veterani barlang tájáról es Jeschelnitza közeléből ismerem, hol is a gyepeseken heverő mészkötörmelékek halmaiból szedtem. Az állat igen gyéren szőtt esövecskejeben kövek alján tartózkodik, a megérintésre összehűzódik s csak nagyon háborgattatva, gyors futásra veszi a dolgot. Közel rokona annak a fajnak, a melyet Simon E. Titanoeca monticola név alatt a Pyrenaeusok keleti részéből a Provence havasaiból közölt (lásd: Les Arachn. de France 1874. I. p. 214. Pl. III. fig. 10). — Dr. Koch L. is külön fajnak nézi, GEN. 3. NEM. AMAUROBIUS. (C. K.) (vide Amaurobiinae.) Syn. 1837. C. Koch «Uebersicht des Ar. Syst.» I, pag. 15. Vide : TOHRELL «On Europ. Sp.» pag. 126. Valamennyi láb tüskés. Az allkapesok majdnem pärhuzamosak; az alajk az allkapesoknäl egy harmaddal rövidebb, töve felett bekeskenyitett (constrietum), elől el- vagy kissé kimetszett. Az alsó sor szemei majdnem egyforma nagyságúak; a hátsó sor középsői, ugyane sor oldalszemeitől alig valamivel távolabbra mint egymástól. A lábvégek két bordás és egy samjakörömmel. A fonók felső párja ketizü. sötétben élő alakok, melyek néha vájnak is, rendesen résekben, lyukakban szövik a nemezsűrűseégű, selyemfeher csövet, előtte pedig a helyiség lapját mintegy kikárpitozzák; ha sarokba esik a rejt, akkor szabálytalan hálót is kötnek, melynek váza száraz, erősebb fonalakból áll, a melyekhez selyemfeher, gyapotszerü, igen tapadós fonalak néha ecsipkeszerűen alkalmazkodnak, a melyek valószínűleg a fonalszűrőből erednek s a nyust segítségével megerösittetnek. A nyust némely faj himenel hiányzik, III. TUBITELARIAE. la) III. CSÖSZÖVÖK. spec. 1. Faj. AMAUROBIUS FEROX. (Warcr.) VAD ERETNEKPÖR. WILDE KETZERSPINNE. (ferox — vad, de szemtelen is; itt a támadás hevessegere ezeloz.) Syn. 1830. Clubiona feroe WALCK «Faun. Frane.» pag. 150. Vide : THORELL «Remarks» pag. 20%. ? Előteste vörösbarna, sötétebb fejreszszel; a vestest sötét olajbarnı felülete elején három (D szerűen csoportosított sárgás csikkal, ezek alatt 3—4 AN szerű harántrajzzal. Lábai vörösessárgák, hosszúságra nézve arányosak, kissé vaskosak. Közepesen felüli vaskos alak. A fejmell mellrésze, oldalról tekintve, a nyelecskétől meredeken emelkedik, a többi rész a hasítékszerű hätgödrön kezdve laposan-ives; fejerésze a mellrésztől sekély barázda által elválasztott, askos, domború, elől tompán elkerekitett, majdnem elmetszett, előre irányzott serteszerű szörözettel borított. A mellvért paizsalakú, lapos, gyéren álló, vékony, hosszú szörökkel. A rágók vaskosak, oldalról tekintve ékalakúak, tövük a homlok előtt térdszerűen kiálló, egyébként sötét vörösbarnák, serteszerű szőrökkel borítottak. Az állkapcsok elől kissé lapátformára szélesedők, domborúak, vörösbarnák, erős szörözettel; az alajk a végén elmetszett. A tapogató vegize füstös, sertékkel elegyesen bozontosan szőrös, alúl 3—4 tüskével s oly hosszú, mint a szärız a terdizzel együttvéve. A lábak egyszínűen vörössárgák, szőrösek, alsó felökön és oldalt gyéren tüskesek. A végtest szépen kissé nyújtott-tojásdad, felületén a fenntirt rajzzal, hasfelén egyszínűen olajbarna. A középszemcsoport egy előrefelé igen szürkült trapezben elhelyezve ; az alsó sor a homlok szélétől több mint szemátmérőnyire, oldalszemei láthatóan kördedek s a középsőktől mintegy másfélszer oly távol- ságra mint emezek egymástól ; e sor, előlről tekintve, egyenes; a hátsó sor középszemei annyira állanak egymástól, a mennyire állanak az alsó sor közepsöitöl; a hátsó sor oldalszemei a közepsöktöl kevéssel távolabbra mint ezek egymástól, — e sor ívesen behajló s az alsónál hosszabb. A zár egy szivalaku, kissé domború, vörösbarna terese, melybe a légzőrés felől, egy világos barnásvörös TI rész esaposan belefekszik. Mertekek: 2 Törzs......... 155—16 ”, ebböl fejmell RER » ELADO DÁN ES » a A lábak hosszaránya 1, 4, 2, 3. 7 karcsúbb; aránylag hosszabb lábakkal. A fej besötetedese tetemesebb. A színezet a nöstenyevel azonos, a végtest rajza ritkán kissé elmosódott. A tapogató meglehetősen hosszu, kivastagodott nemzőrésszel, a czombfelületén három kis tüskével; a száríz rövid, kézforma, három újjszerű nyújtványnyal, melyek közül az oldalt kifelé álló lapiczkás, a többi kissé kampós, hegyes; a pikkely kanálalakú, domború, szörös, tövénél (külső oldalán) kimetszett, úgy hogy a szárízzel mintegy nyél által függ össze; a nemzőrész kidagadó, s egy síma, domboru gyűjtőt mutat, a melyből egy újjalakú, kissé kampösan hajló és előre irá- nyozott, tompa végű nyujtvany kiáll, mely mögött még két rövidebb nyujtvany látható. IMentelkelegen oT eNeyrebbol femme ee ee en 0 lab par wel DD Leginkább házi alak, mely pinezekben s egyáltalában sötétebb helyiségekben gyakori s szövetevel ügyesen alkalmazkodik a helyiséghez. Síma falú pinczékben felhasználja a repedéseket, melyeken vájás által segít, s a hova azután esövet beleszövi; a fal lapját tapadós szövettel kikárpitozza, s a rovar, mely e szőnyegen pihenést keres, biztos préda; a hola repedések hiányzanak, ott sarokba szövi csövét s a cső elébe rendetlen hálózatát. Melegebb pinezekben, úgy látszik, megszakadás nélkül tenyészik, a hímek azonban leginkább tavaszkor (Május) ivarérettek, s ekkor barangolnak. A szobákban este kaphatók, éjjel mozognak, nappal zúgokban meglapúlnak ; a hol a házak sziklák közelében állanak, ott a sziklák oduiban is 15" ill. TUBITELARIAR. 116 III. CSÖSZÖVÖR. található. Rendesen két kis peteburkot őriz esöveben s fiait a második vedlesen túl is gondozza, mire elpusztúl. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mező-Záhról, Szebenböl (Sill és Bereleiter gyűjte- mények) ; magyar részekből: Doroszlóról, Palánkáról, Diósgyőrből (várrom pinezeje), Miskolezról (Avas hegy borpinezei), Diösgyöri-Tapoleza (szikla odvakban), Egerböl (Skopetzház pinczéi), Köszegröl, Budapest vidéke (Muz. gy. Pável), ugyanonnan (Kubinyi Ferenez), ugyanonnan (Frivaldszky János), Mehádia (Muz. gy. Frivaldszky J.) «Masyarorszag» jelzővel (Petenyi Salamon János). DJ sP.Ec. 2. FAs. AMAUROBIUS FENESTRALIS. (Srır.) ABLAKOS E. GEFENSTERTE K. (fenestra—ablak ; a végtest felületén lévő sötét rajzról véve.) Syn. 1768. Aramea feustralis STRORM «Beskr. ov. Norske Ins.» IV, pag. 362. Vide : THORELL «hemarks» pag. 205. ? Az A. feroxnál kisebb. Előteste szennyes vörösessärgn, füstös fejreszszel. Vegteste, felülete közepén élénksárga, feketén felhözött és porozott, elején egy A alakú barnafekete, ablakszerü folttal. Lábai vöröses- sárgák, néha elmosódó füstös foltocskákkal. A fejmell vaskos, a hátgödörtől a nyelecske felé menedékesen lecsapott ; a fejrész igen laposan íves, serteszerű, előre irányozott szörözettel egészen borított s a szemek felé elmosódva vörösbarnába átmenő ; a mellrésztől jól elválasztott, elől ívesen elkerekített. A mellvert lapos, paizsalakú, ritkásan álló feketés szörözettel. A vaskos, oldalról tekintve ékalakú rágók a homlok előtt térdszerűen kiállók, sötét vörös- barnák, erős szörözettel borítottak. Az állkapcsok elől lapátformára tágulók, elkerekítettek, egyenesen állók, világos vörösbarnák, sárgás szélekkel ; az alajk hasonló színezet mellett elől kivágott. A tapogatök vöröses- sárgák, vegizüuk vörösbarna, bozontosan, kefeszerűen szőrös, alsó felén 3—4 tüskével s oly hosszú mint a szár- és térdíz együttvéve. A lábak meglehetősen vaskosak, az ízek közepén néha igen elmosódó füstös foltoeskäkkal, különben végig hosszu-szörösek ; ezombjaik alúl, a szárak és lábvégek felül fegyvertelenek, egyébként gyéren tüskések. A végtest szépen tojásdad, elől látszólag keskenyebb mint a közepe táján; felülete közepén élénk sárga, néha vöröses lehelettel ; e világos térben, elől, egy közel négyszögletes barnafekete folt, mely elmosódó világosabb rajz által ablakszerűen van felosztva, s mely alatt a világosabb szín néha elmosódó A szerű harántrajzokká tömörűl; az oldalak sárgák, barnával és feketével mintegy porozottak. A has egyszinüen világos-cserbarna. Az alsó szemsor egyenes, a homlok szélétől szemätmerönyi távolságra áll; oldalszemei kerekdedek, a középsők kerekek, a hátsó középsőknél valamivel nagyobbak s közelebb állanak egymáshoz mint az oldalszemekhez, a melyektől szemátmérőnyire állanak ; a hátsó sor behajló, középszemei közelebb állanak egymáshoz mint az oldalszemekhez, e sor az alsónál hosszabb, a miért is az oldalszemek nagyon resuntösen állanak ; a középszemek csoportja egy előrefelé igen szűkült trapezet alkot. A zár egy rövid, széles alapú, nyelvszerű, vöröses lemez, mely csúcsával a legzöres felé áll, s melynek két oldalán a tojöesövek 259 -szerűen nyilnak. Mertekek: 2 Törzs.... Er Tebből teimell: sa ee DE) Dlabpar ee ee OR Fin A lábak hosszaranya 1, 4, 2, 3. A Karesubb, kisebb, hosszabb lábakkal, a nöstenynyel egyenlő színezetű. A tapogató hosszú, sárga nyelű; rövid száríze kézforma, felülről tekintve két ujjforma tompa nyújtványnyal, melyek közül az egyik oldalt kifelé áll s az ízzel együtt vöröses. III. TUBITELARIAE, TERT III. CSÖSZÖVÖK. A pikkely domborúan kanálalakú, külső szélén, a töve felé kivágott, a szárízből jól kiálló, domborúságával felfelé forditott, kefeszerűen szőrös. Nemzőszerve kidagadó ; oldalról tekintve sima gyűjtője majdnem félgömbölyű, élénken vöröses sárga, belőle egy kurta, lenyomott, fogószerű, felei szerint lapiczkás embolus áll ki, mely vörösbarna ; elején egy halványsárga, hártyaszerű nyújtvány látható. Mértékelkekén Norzsre 5 ebből feinen ee TALÁ Ata pet. ee 16 Messze elterjedett faj, mely a magasabb fekvésű helyekhez van kötve, s a havasokon a fenyő övbe messze behatol. Ezer lábnál ( a tenger szine felett) alantabb helyekről nem ismerem, legalább a mennyiben magam gyűjtöttem. Különösen gyakori a kiszáradt fenyvek elálló kérge alatt, de kövek alatt is tartózkodik, söt egy izben a tarnák nyilását támogató faalkotmanyok könyökeiben létező résekben is találtam, hol hálóját, voltaképen szövetét épen úgy készíté mint az A. ferox, holott a kérgek alatt sajátságos, fészek- alakú lakást készít, a melyben nagy peteburkát őrzi. Rjjel barangol s ilyenkor a bokrok levelein óvatosan, macskamódra kúszva nem ritkán látható ; a lámpás fényétől meghökken de nem futamodik meg. Ismerem erdélyi részekből : Kolozsvárról (Muzeumkert), Görgény Szt.-Imreröl (Värrom), Buesin és Mezőhavas fenyööve (Hargita hegyláncz), Nagy-Hagymás fenyőöve (Csíki havasok), Szeben környéke (Sill es Bergleiter gyűjteménye, továbbá Seidlitz jégyzéke szerint sub Ciniflo atrox); magyar részekből: Mehádia (Mucsuronye a Damoclet alatt), Alsó-Hámor (Borsod, Hollós fenyves, Kismező, Köhát, Jávorkút) ; Pribilina ( Liptó, Zakameniszko major a Hlina havas tövén), Lykanka (Liptó), Selmeczbánya ( Klingertarna támaszfái, de csak a mennyire még a napvilága behatolt) «Pest» jelzővel (Muz. gy. Fridvalszky János). spec. 3. Faj. AMAUROBIUS CLAUSTRARIUS. (Hınn.) ZÁRKOZOTT E. KLAUSEN K. (elaustrum — zár, korlát, zárkészülék; a rejtett életmódról véve.) Syn. 1831. Clubtona elaustraria Haus «Die Arachniden» I, pag. 114 Vide : THORELL «Remarks» pag. 503. ? Elöteste és lábai rozsdavörösek, a fejresz eleje vörösbarnäsba átmenő. Vegteste olajbarna, felü- leten végig egy barna, fogacsos közepesikkal, melyhez jobbról-balról s. szerűen álló, előre és a fonök fele egyenletesen csökkenő, sárgás ägrajzok illeszkednek. Az A. feroxra emlékeztető, sokkal kisebb alak, kurta, vaskos lábakkal. A fejmell, oldalról tekintve, a nyelecskétől a fejbúbjáig ívesen felemelt, — felülről tekintve, vaskos ; fejerésze a mellrésznél csak kevéssel keskenyebb, módosan elválasztott, a szemesoport táján előreirányozott, gyengébb szörözettel borított s itt valamivel sötétebb. A mellvért paizsalakú, lapos, ritkás, gyenge szörözettel fedett. A rágók, oldalról tekintve, igen vastag tövűek s végök felé hirtelen vékonyo lók, a fő feletti vastagságuknál alig hosszabbak, tövükkel a homlok előtt térdszerűen igen kiállók, vörösbarnak és gyéren szőrösek. Az állkapcsok lapiezkäsok, kifelé elkerekített, befelé kissé szögletes véggel, s ez utóbbival kissé az alajk felibe nyúlók, vörösbarnák; az alajk a végén kivágott, kissé világosodó. A tapogató vörösessárga, vegize füstös, kefeszerű rövid szörözettel, valamivel rövidebb mint a térd és száríz együttvéve. A lábak rozsdavörösek, végig szőrösek; ezombjaik, alúl, a többi ízek felül fegyvertelenek, máskülönben gyéren tuskesek. A vegtest majdnem megforditott-tojäsdad : elől valamivel keskenyebb mint hátul, oldalai igen enyészett világosb foltsorokkal, hasa olajbarna, kétoldalt elmosott sárgás szegélylyel, mely alig kivehető. Az alsó szemsor egyenes s a homlok szélétől többre mint szemátmérőnyire áll, középszemei az oldalszemektől két szemátmérőnyire ; a hátsó sor oldalszemei e sor középsőitől majdnem másfélszer akkora y, hogy az oldalszemek távolságra mint a középszemek egymástól; a hátsó sor az alsónál hosszabb, ug résüntös állást foglalnak el; a közép szemesoport egy előre felé szűkült trapezben elhelyezett. III. TUBITELARIAE. 118 III. CSÖSZÖVÖK. A zár két egymäsmellett fekvő, hólyagos, fényes, hengerded, vörösessarga emelkedesböl all. Nertekele Nor Teb O1 NYA Sa ae tel ala ro ee) EÁ SEK ga eo A lábak hosszaränya 1, 4, 2, 3. A kisebb, karcsú, hosszabb lábakkal, élénkebb színezettel. Elöteste világos rozsdasärga s ily színűek az állkapcsok is. Egyebekben a nöstenynyel azonos. A tapogató hosszú; rövid száríze kézalaku, felülről tekintve három nyújtványt mutat, melyek közűl a külső szélen és középen álló rövid és elkerekitett, a belső szélen álló igen hosszú, éleshegyes, a pikkely töve felibe kanyarodó; a pikkely domborúan-kanál- alakú, szőrös, — tövén, külső szélén hirtelen kivágott; a nemzöszerv rozsdavörös, kidagadó, egyszerű szerkezetű félgömbölyű gyűjtőt mutat, melyen egy emelkedett borda látható ; a gyűjtőn egy egyszerű göcs- alakú nyújtvány látható. Mértékekt set t0tzB Sry ebből teimellvens see eket ke Jeep etését AO IMabpause see elle) Esyedül a Kárpátok területéről ismerem, hol a esorbai tó és Pribilina (Liptó) környékén találtam kövek alatt (Augusztus hó). Kocn L. szerint Erdélyben is előfordul (Seidlitz jegyzéke sub Cimiflo); rongált példányok szerint megközelítőleg meghatároztam Szebenben (Sill gyűjtemény). Eddig csak Németországból és magyar földről ismeretes faj. (lásd: «L. Kocu: Die Arachniden Gattung Amaurobius, Coelotes und Cybaeus ete.» 1868. Nürnberg p. 21.). spec. 4. Faj. AMAUROBIUS PALLIDUS. L. K. FAKÓ E. FAHLE K. (pallidus — sápadt, halavány ; a színezet jellegére ezeloz.) Syn. 1868. Amaurobius pallidus L. KocH «die Ar. Gatt. Amaur. Coel. und Cyb». p. 26. (IX. tábla 195 2, 196 3, 197a ? zárja, 198 a g tapogatöja.) 9 Elöteste barnásvörös, sötét fejreszszel; vegteste sárgás földön barna foltokkal sűrűn tarkazva s felülete elején egy sárgás rövid esikkal, mely barnával szegélyezett, egészben kissé elmosódó. Lábai vöröses sárgák, néha sötétebbek ; vaskosak. Fejmelle igen vaskos ; felülről tekintve a fejrész eleje csak alig keskenyebb a mellresznel, — oldal- ról tekintve az egész a nyelecskétől a fejbúbjáig ívesen emelkedő ; a fejrész igen gyéren szörös, vörösbarnán besötetitve ; a mellrész világosabb. A mellvért paizsalakú, lapos, barnás-agyagsárga, gyéren szőrös. A rágók vaskosak, oldalról tekintve körtealakúak, tövükkel a homlok előtt térdszerűen kiállók, vörösbarnák és, szőrösek. Az állkapcsok majdnem párhuzamosak, végök kifelé- oldalt résüntös ; az alujk kimetszett ; az áll- kapcsok és az alajk barnásvörösek némileg világosodó végekkel. A tapogató vörössárga, végíze füstös, kefe- szerűen és tüskékkel elegyesen szőrös, rövidebb mint a szár és térdíz együttvéve. A lábak vaskosak, végig szőrösek; a ezombok, alúl, a többi íz felül fegyvertelen, különben gyéren eröstüskes. A végtest tojásdad, rövid szőrökkel borított, sárgás földön barna foltokkal úgy tarkázva, hogy a közepén némi határozatlan sárga rajz alakúl, melyen felül egy sárgás csik, barnás szegélyben látható. A has sárgás, néha egy barna közép és két oldalesikkal, melyek néha pontsorokra bomlanak, néha elmosódnak. A középszemek, jelesen az alsó soréi, igen kicsinyek, az utóbbiak szemátmérőnyire egymástól, bőven két szemátmérőnyire a nagy, tojásdad, alsó oldalszemektől ; az alsó sor oldalszemei a homlokszélétől alig a kisebb átmérőjüknek megfelelő távolságra állók ; mindkét oldalszem egy tetemes, kolbászalakú közös emelkedésen áll; az alsó sor egyenes; a hátsó sor behajló, hosszabb az alsónál, oldalszemei a középsőknél sokkal nagyobbak s távolabb állanak mint a középsők egymástól. III. TUBITELARIAE. 119 III. CSÖSZÖVÖK. A zár egy zárt emberi szájhoz hasonló s a nyelecske felől egy terjedelmes, magassaganal szélesebb, szemesésen pontozott, vorosbarna tércséhez csatlakozik. Mértékek: 9 Törzs fejmell szei elles lelke MLOJOMB CL áló NT 11:5 97, neha kisebb ; ebből Mlabparıı. 2. 1:39 A lábak hosszaranya 1, 4, 2, 3. a Kisebb, karcsúbb; világosabb színezetű; végtestének rajza és tarkasága a nöstenyenel élénkebb és határozottabb. A fejmell fejerésze a mellrésznél keskenyebb. Lábai karcsúbbak. A tapogató arányos ; czombja felületének végén három erős tuske ; a rövid szarız kézforma; felülről tekintve három rövid nyujt- ányt mutat, melyek közül a belső a legrövidebb, körömszerűen hajlott, tompán csúcsos, — a külső vaskos, hengerded-csapforma, elkerekitett végű, vörösessárga; a pikkely domborúan kanálalakú, a csúcsán kefe- szerűen szőrös, külső oldalának töve felé nagyon kivágott, domborúságával felfelé fordított ; nemzőszerve kidagadó ; alulról szemlélve, a gyujtö egy vaskos félkarikához hasonlit, melynek közepéből egy nyitott madár- esörhöz hasonló, kétágú, rövidke, vörösbarna nyujtvány kiáll, mig belső feléből egy a tövén sárga, hegyén vorosbarna, egyszerű nyujtvány előre iranyul. Mertekek.: 8 Törzs............ 8%, ebböl TEJE nn lab par eliomn E jeles faj eddigelé csak magyarföldröl ismeretes ; eredeti leirása (lásd fennebb az idézetet) azok után a példányok után készült, a melyeket Dr. Paliardi Mehádia környékén gyüjtött, a melyek azonban mind nőstények voltak. A hím itt iratik le először. Mint nyári alakot kizárólagosan csak az Alduna szoro- saiból ismerem, hol főként a görgetegeket, ritkábban a ledöntött fák elálló kérgét választja lakásul. Ismerem: Orsováról (Allion-hegy), Mehádiáról (Stubei es Mucsuronye, részben már a fenyves övben fekvő legelők), Ó-Ogradenáról es Baziásról. SPEC. 5. Faj. AMAUROBIUS ERBERI. (Keys.). ERBER E. ERBERS K. (ERBER ügyes gyüjtő tiszteletére.) Syn. 1863. Ciniflo Erberi KEYSERLING «Verhandl. der k. k. zool.-bot. Ges. Wien» XIII, p. 373. Vide :L. Koch «Ueber die Arachn. Gatt. Amaur. &e.» p. 21. (sub Ciniflo). THORELL «Remarks» p. 207. (Ciniflo Cyrilli). ? Elöteste szennyes vörösessärga, sötétebb fejjel; vegteste olajbarna, elmosödö-halvanysarga rajzzal, mely elején három halvány csíkot, e mögött elmosódó A szerű rajzokat tüntet elő. A lábak vörö- sessárgák. Az A. pallidushoz közel álló, de kisebb, karcsúbb faj. A fejmell módosabb, oldalról, tekintve lapo- san íves ; a fejrész vörösbarnába átmenő, elején a mellrésznél csak kevéssel keskenyebb, a szemek tércséjén előre irányozott szörökkel borított. A mellvert sárgás, szélességénél sokkal hosszabb, egészben paizsalaku, lapos, gyéren szőrös. A rágók vaskosak, oldalról tekintve vastag-ékalakúak, kissé előre irányzottak, szinök sötét vörösbarna ; tövükkel inkább ívesen mint térdszerűen a homlok előtt kiállók, szőrösek. Az állkapcsok, tövüktől kezdve az elkerekitett végig, ívesen és könnyedén egymásfelé hajlók, a rágóknál sokkal rövidebbek, vörösessärgäk; az alajk a végén elvágott. A tapogató vörösessárga, végíze sötétebb, tüskékkel elegyesen szörös, oly hosszú mint a szár- és terdiz együttvéve. A lábak vörösessárgák, végeik kissé sötetedök, — végig szőrösek ; a ezombok alúl, a többi íz felül fegyvertelenek, különben gyéren tüskesek. A vegtest hossztojásdad a fentérintett halvány rajzzal, mely néha majdnem egészen elmosott, mely esetben a végtest olajbarna. A has többnyire olajbarna, néha igen határozatlan világosabb esikokkal. III. TUBITELARIAE. 120 III. CSÖSZÖVÖK. Az alsó szemsor alig egy oldalszem-äatmerönyire a homlok szélétől, oldalszemei a közep- söktöl az ollalszem kisebb átmérőjének megfelelő távolságra; e sor egyenes, oldalszemei tojas- dadok s a középsöknél nagyobbak; a hátsósor könnyedén behajló, oldalszemei kevéssel távolabbra a középsőktől mint ezek egymástól; az oldalszemek közös, igen lapos emelkedésen s egy oldal-szemátmérő- nyire egymástól. A zár egy felkerek, kirivóan vörösbarna tércse, melybe a légzőrés felől egy CO alakú, harántfekvő, darab mintegy beékelődik. Mertekek: ? Törzs..... Reno] Tejet ner s 5010 Mlabparı ése tea A lábak hosszaranya 1, 4, 2, 3. 7" Kisebb, karcsú, hosszabb lábakkal, vilägossbb elö- es határozottabb rajzú vegtesttel. A tapogatö világos vorösessarga, a czomb felületének végén két párosan álló rövidebb, ezek mögött egy hosszabb tüske ; a rövid szarız kezalaku, felülről tekintve, három nyujtvanynyal, melyek közül a belső a leghosszabb, sötét vorösbarna, éleshegyes, a külső vörösessárga, csapszerű és rövidebb, a középső vörösbarna, ujj forma; a pikkely domboruan kanálalakú, a töve külső szélen nagyon kivágott ; hegyén kefeszerűen szörös ; — nemző- szerve igen kidagadó ; oldalról tekintve a gyujtő karikaszerű, közepén kivájt s a kivájásban egy széles rövid tompahegyű, mellette két kisebb egyuttálló nyujtványnyal; valemennyi nyujtvány sötét barnavörös, a gyujtőó vorósessárga. Mértékekzkez Mörze 6:0 ehh6l Termelle. Meere 1:]abpar 2.0. 22.0. 19 » Eddig kizárólagosan csak a budapesti Gellerthegyröl ismeretes, bol évekkel ezelőtt magam gyúj- töttem szeptemberben kövek alól; 1873-ban Pável János muzeumi gyűjtő is talált néhányat ugyane helyi- segen. Koch L. és Keyserling gróf jegyzései szerint, ezidő szerint a magyar lelhelyen kivül csak Lesina és Syra déleurópai szigetekről és a Pyreneusokról ismeretes, mely utóbbi helyről Simon ismertette. Ritkas csövét a kövek aljára alkalmazza. — Keyserling és Koch leirasai Lesina és Syrai példányok után készültek, melyek, mint déliek kissé élénkebb rajzokkal birhatta k. SUBFAM. II. ALcsaLÁD. AGALENINAE. TÖMLÖSÖK. TRICHTERSPINNEN. (Lásd : «Agalenoidae». A magyar elnevezés a szövet rejtjéről.) GEN. 4. nem. CYBAEUS. L. K. (eybaeus — hasas ; az alakról véve.) Syn. 1568. L. KocH «Die Arachn. Gatt. Amawur. "Coel. Cyb.» p. 64. Vide : THORELL «On Europ. Spid.» p. 197. P- »I l A felső fonöpar rövidebb es egy ízű ; a fonalszürö és nyüst hiányzik. A läbvegek két bordás és egy samjakörommel. Az állkapcsok domboruak, nem benyomottak ; az alajk majdnem négyszögletes, a végén könnyedén kivágott. E nem képviselői, melyek régebben az Amaurobiusok közé soroltattak, leginkább a fonalszűrő és nyüst hiányánál (4 es 7 -nel) fogva egyesíttettek egy külön nembe. Eletmödra nézve az Amaurobiusokhoz igen közel állanak. . IH. TUBITELARIAE. 121 III. CSÖSZÖVÖK. spec. 1. Faj. CYBAEUS TETRICUS. (C. K.). BŰVÓ TARNAPÓK. SCHLÜPF STOLLENSPINNE. (tetricus — komoly, sötét ; szinezetröl és életmódról véve.) Syn. 1839. Amaurobius tetricus C. K. «Die Arachn.» VI, p. 43. Vide : L. Koch «Die Arachn. Gatt. Amaur, Coel. Cyb.» p. 50. ? Az előtest világos, halavány-vörösesbarna ; a végtest sárgásszürke, barnásan porozott, felületén néhány /V alakú sárgás rajzzal. A lábak barnássárgák. A fejmell módosan fejlett, fejerésze az Amaurobiusokéhoz képest keskenyedő ; oldalról tekintve a fejrész a résszerű hátgödörig majdnem vízszintes, igen laposan domború, a hátgödrön túl, a nyelecske felé lecsapott, elől elkerekitett. A mellvert paizs alakú, majdnem oly hosszú a milyen széles, lapos, gyéren szörös, vilägos-barnässärga. A rágók világos barnássárgák, a becsapó res táján vörösbarnák, oldalról tekintve vastagon ékalakúak, tövükkel térdszerűen és nagyon a homlok előtt kiállók. Az állkapcsok világos barnássárgák, tövüktől elkerekített végökig könnyedén egymásfelé hajlók; az alajk közel négyszögletes, könnyedén kivágott. A tapogatók világos barnássárgák kissé sötétedő vegizzel, mely gyéren szörös és köröskörül tüskés s majdnem oly hosszú, mint a szár és térdíz együttvéve. A lábak barnássárgák, tövükön vaskosak, vékonyodó végekkel, itt-ott határozatlan, szürkés foltokkal; a czombok alúl, a többi ízek felül fegyvertelenek. A végtest rövid-tojásdad. A has egyszinűen halvány szürkesárga. Az alsó szemsor egyenes, kerek középszemei kicsinyek, oldalszemei nagyobbak és tojásdadok, középszemei a homlok szélétől bőven két szemátmérőnyire s valamennyi szeme egyenlő távolságra egy- mástól; a hátsó sor könnyedén behajló, majdnem egyenes, oldalszemei közelebb a középsőkhöz mint ezek egymáshoz ; az oldalszemek közös, barna, lapos emelkedésen állanak s nem érintkeznek. A zár kissé domborodó, trapezalaku, a légzőrés szélén vesealakú barna réssel, mely felett még két szintén barna — — forma hasitek látható. Mértékels LS Onzsien ee ee asz 7 m, ebböl feimiells er Mergers TEO ÁSN ááá tére o aa ero dlalató aj » IV oo oo oe 0) » A lábak hosszaranya 4, 1, 2, 3. 5 Karcsúbb, valamivel sötétebb vegtesttel ; színezet es rajz tekintetében különben a 7 -nyel egyezik. A tapogató térd és szärize egyenlő hosszusäguak ; a terdizen kifelé oldalt kiállva s előre kanya- rodva egy-erös, hüvelykujj forma, tompavegü, elöfelen és végén sok fekete szemöles-tüskével borított nyujt- ványnyal. A jól kidagadó gyujtö sötét-barnavörös, külső oldaláról tekintve hátul horgas. Mertekek.: a Torzs....:....... 6.3 4, ebböl fejmell ou... DEM Ra Eabpasg ee a) IV Vale a Rees szeres SE) Ismerem Alsöo-Hamorböl (Borsod) hol juniusban ivarérett. Pavel János Máramarosban (Pietrosz) bőven gyujté. Dr. Koch L. Bajorország és Rarinthia havasairol ismertette. GEN. 5. NEM. COELOTES. Brackw. (Koelow — vájni ; a tartózkodásra czéloz.) Syn. 1841. BLACKWALL «The diff. in the number of eyes» p. 618. an Vide : THORELL «On europ. Spiders» p. 128. et L. Kocn, «Die Arachn. Gatt. Amaur. Coelot. Cyb. &e.» p. 32. A felső fonópár hosszabb az alsönal, ketizü, a vegizaz alapıznelnem hosszabb, esucsos, alsó telén eseves. A rágók töve terdszerüen kiálló. A fonalszürö és anyust hiányzik. A labveseken két bordás és egy sámjaköröm. o 4 w fo} Or d HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA" III 16 III. TUBITELARIAE. 122 III. CSÖSZÖVÖK. Vaskos, vájó alakok, melyek életmódra nézve sokban hasonlitanak az Amaurobiusok és Gybaeu- sokhoz, ezektől azonban a fonalszűrő és nyüst hiánya és illetőleg a fonók berendezése által kulön- böznek. sPEc. 1. FaJ. COELOTES ATROPOS. (Warer.) VASKOS BÁNYÁSZPÓK. vVIERSCHRÖTTIGE GRUBENSPINNE. (dtpoTos — idétlen, ügyetlen, nehézkes; az alakra czélozva; de kérlelhetetlen is.) Syn. 1830. Drassus atropos WALCKENAPR «Faun. Frane» p. 170. Vide : THoRELL «Remarks» p. 497. ? Elöteste barnavörös, fejeresze feketébe átmenő. Végteste barna, sárgával elegyített, felülete elején egy rövid, szennyessárga közepesikkal, e mögött néhány kurta, hasonló színű „u szerű rajzzal. Lábai sárgásvörösek, vaskosak. A fejmell vastag ; fejerésze elől félgömbszerűen domború ; az egész, oldalról tekintve, a nyelecskétől egyenletesen, lankásan emelkedő, alig íves ; a fejrész fényes, gyéren és finoman szőrös : a szemek terén néhány előre álló erősebb ször. A mellvért tágasan pajzsalakú, sárgásbarna, lapos és gyéren szőrös. A rágók vaskosak, oldalról tekintve, körtvealakuak, vörösbarnák és bőven szőrösek ; tövükkel a homlok előtt térd- szerűen kiállók s végeikkel azután kissé az állkapcsokra csapottak. Az állkapcsok lapiczkások, elkerekitettek, kissé egymásfelé hajlök, vörösbarnák, hosszú szőrökkel; a széles alajk hasonló színű s közel két harmadát éri el az állkapcsoknak; elől elmetszett. A lábak erős czombjai alúl, a többi ízek felül fegyvertelenek, különben erős tüskékkel fegyverzettek. A végtest elől elmetszett, középen a légszélesebb, hátúl elkerekitett, felületén a fennírt rajzzal, mely néha hiányzik, a mely esetben az egész hátfele barna, szennyes sárga színnel kevert ; ritkán a földje szennyes fehér barnásan porozva. A has egyszínűen olajbarna. Az alsó szemsor közel a homlok széléhez, a távolság egy oldalszem kisebb átmérőjének megfelelő, majdnem egyenes (behajlásra hajlandó) ; szemei majdnem egyforma távolságban egymástól; a hátsó sor hosszabb az alsónál, szemei egyenlő távolságban egymástól, középszemei valamivel nagyobbak az alsó sor középsőinél ; az oldalszemek egy kolbász alaku, résüntösen álló közös emelkedésen. A zár egy nyelvalakú fényes középdarabból áll, mely egy, a légzőrés felé nyitott keretbe van foglalva s a légzőrés táján kissé beszögellik. Miertekeke 92. HIOrZB SER eere 13. mm, ebből TEJDNE ÜLÉS ee SE 6.5» Mlabpamsgg ee 14:5 » IV EKE EEE a SR) 29 A lábak hosszaránya 4, 1, 2, 3. A Sokkal kisebb, karcsú ; világos barnássárga előtesttel és lábakkal; a végtest rajzai mindig meg- vannak és élesebbek. A tapogató berendezése elüt az Amaurobiusetöl. Terdize vastagodott, kulsö oldalán egy farkasfülhöz hasonló, csúcsos nyujtványnyal, a száríz vékonyabb, tövén és végén résüntösen metszett; a pikkely kevéssé domború, hosszú, csúcsosan kanálalakú, a végén szörös, belső szélén néhány tüske; a i nemzöszerv mödosan kidagado, többször behorpaszto.t gyujtövel, melyből — külső oldaláról és felülről tekintve a pikkelyt — egy vaskos nyelvforma, tövén fehéres, végén feketés nyujtvány kiáll. Mértékek ES TOSZS estetek iits 5:5 9, ebből fejmellmen sea Ara Tlabpar: Mu. ser 15 » Hegyi faj, melynek kifejlődése vagyis ivarerettsege a nyár derekára s azon túl esik, s a mely az előhegységtől a havasokon körülbelül 6000 láb magasságig, tehát a fa tenyészövén túl is előfordúl s termő- helyein gyakori, Az előhegységben inkább a fatönkök gyökerei mellett vájja tömkeleges lakását, gyakran az III. TÜBITELARIAR. 123 III. CSÖSZÖVÖR. elálló kergeket is felhasználja ; a havasok magaslatain leginkább azokat a köveket kedveli, a melyek az idők folyamában a gyepesekbe bemélyedtek. A lakást leirtam az építmények tárgyalásánál (lásd I. köt. III. t. 57). Koch L. «Die Arachn. Gatt. Am. Coel. und Cyb ete» pag. 46 csak egy peteburokról emlékezik, én legtöbb- nyire kettőt, néha hármat is észleltem. Az anya bevárja a fiak kikelését s azokat sokáig gondozza. Ismerem, erdélyi részekből: Görgény Szt.-Imreröl, a Mezőhavasról (Hargita hegylänez), Szeben környékéről (valószínűleg «Praesbe» Sill gyüjtemény) ; magyar részekből: Orsováról (Allion hegy), Ó-Ogradena (Mragonya völgy), Alsóhámor (Borsod a «Bükk hesyseg» sok pontjáról), a «Magas Täträröl» nevezetesen a «Csorbai t6» környékéről, a «Krivanröl» az ugynevezett «Prjehibäk» legmagasabb pontjáig, Pribilináról (Liptó Pongrácz Ede-féle «Zakameniszkö major»), Ruttkáról, Selmeczbányáról, Tátra Füredröl (Muz. gy. Frivaldszky J.) «Biharmesye» jelzővel (Muz. gy. Frivaldszky J.) spec. 2. Faj. COELOTES INERMIS. L. K. FEGYVERTELEN B. UNBEWEHRTE G. (inermis — fegyvertelen.) Syn. 1855. Amaurobius inermis L. Koch «Zur. Charact. des Artenuntersch ete.» Vide: L. Kocn «Die Ar. Gatt. Amaur. Coel. Cyb.» pag. 33. ? Elöteste barnásvörös, a homlokon füstösebb ; vegteste szennyessärgäs, barna rajzzal, mely néha különösen a himnel, nehány A szerű világos rajzot létesít; hasa szennyessärga; lábai barnasvörösek, a ezombok barnássárgába átmenők, a két első lábpár szára és végízei valamivel sötétebbek. A fejmell vaskos, kissé nyujtott, elől ívesen elkerekített; a fejrész két csekély barázda által jól elválasztott ; a hátrés hosszú, körülötte a sugaras benyomások jól láthatók, a fejrész közepén egy sor hosszabb szőr látható. A mellvért barnásvörös, pajzsalaku, kissé domborodott, különben síma, gyér szörözettel. A rágók erősek, élénk barnásvörösek, tövük térdszerűen és igen tetemesen kiálló, végük kissé szétálló, a szörözet csak a becsapórés szelén tetemes, egyebütt kurta, gyér. Az állkapcsok élénken barnásvörösek, végük sárgás, egyébként szélesek, kissé összehajlók ; az alajk ívesen elmetszett, elég széles s a rágók felehosszának bőven megfelel. A tapogató karcsú, elég szőrös, végízén, különösen alúl, néhány hosszú tüske, e vegiz bőven oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak aránylagosak ; az első pár szárán és másodvégízén alúl három-három tüskepár, a második lábpáron hasonlóképen ; a harmadik pár szárán alul, két pár — a negyedikén ismét három pár tüske, e két utóbbi párok másodvégízein is több tüske. A végtest hosszkörded, elég magas. Az alsó szemsor egyenes, szemei egyenlő nagyságúak, és egyenlő távolságra egymástól; az oldal- szemek tojásdadok ; a hátsó sor könnyedén behajlö, szemei egyenlő nagyságúak, a középsők közelebbre egymáshoz mint az oldalszemekhez, az oldalszemek tojásdadok s az alsó oldalszemekkel egy közös módos dudoron elhelyezettek. A zár, a nyelecske felőli végén egy kis, kerekded nyilást mutat, e nyilástól a légzőrésig egy szalag- szerű, szélességénél hosszabb síma betét észlelhető, az egész zár kissé domborodó. MiÉranz tea teak Torzse cms li szemttebből tejmmelleseerteree ee NOK WAabpacserger: ee 2) er ee: DE TITEL: rn IE IyT B) | De a en 1 27a) (e , , . .. .. .. . da Elesebb rajzzal, a végtest elején egy kurta orsó folttal, mely mögött a szöges rajzok sorakoznak ; lábai hosszabbak, teste karcsúbb. A tapogató elég karcsú, ezombja felületén három tüske egymás mögoit, 16" ÍII. TUBITELARIAR. 194 III. CSÖSZÖVÖR. térde szelessegenel nem hosszabb, szára még valamivel rövidebb, külső oldalán farkasfülszerüen végződik; a pikkely hosszú, csúcsos, csúcsa kissé lekonyult, töve felé a külső oldal szélén egy mély csatorna; nemző- szerve egy hosszúkás gyűjtőt mutat, mely elől, a pikkely esúcsa alatt, egy horgosan befelé kanyarodott tetemes nyujtványt visel. Mertekek SeToszs estek Nr Lelbol jenen er 32» IL lbypehe rr.aor ala e. oe 135» DI et: OB) A ÉT estate te Se SZA 11 » ee lb Kocn L. tudor az idézett (második 1868) helyen egy ? -röl emlékezik meg, a melyet PALLTARDI tudor Mehadia körül gyüjtött, s a melynek zárja, különösen nyilásának terjedelmesb volta által külömbözik a typikus Coelotes inermis zárjától ; a tudor ur későbbi vizsgálatoknak hagyta fenn annak az eldöntését, vajjon a mehádiai faj uj faj vagy csak változata-e a C. inermisnek? Én úgy véltem észlelhetni, hogy a magam nősténye a zár szerint inkább talál a PALtiaRpI mint a Koch példányához; de a különbség, melyet más jel nem támogat, oly csekély, hogy új fajt felallitani nem mernék. Úgy látszik, hogy itt csak avval a kulönb- séggel van dolgunk, mely a záron a peték lerakása után mutatkozik, a mikor t. i. a zár kissé sorvadni szokott, minek folytán a nyilások kissé összeszűkülnek. Az en ?-nyem még nem tojta le petéit. Termé- szetesen kérdéses, vajjon a Dr. Koch példányai melyik állapotban vannak? Ein részemről az érintett különbséget csak az állat állapotából magyarázom s a fajt nem változtatom, már azért sem, mert a hím a Kocn leírásával azonos és arra nézve is biztos, hogy nőstényemhez tartozik, mert avval egyszerre, egy helyiségből kerult. A fajt, mint őszi alakot, Erdélyben, nevezetesen Görgény Szent-Imren a Várhegy oldalán kövek között szedtem, egy példányát unokaöcsém, Vlkolinszky Jenő Selmeczbányáról külde be, hola Klingertarna előtti köhalmokban is elöfordul. spec. 3. Faj. COELOTES ROSCIDUS ? (C. K.) HARMATOS B. raavier G. (roseidus — harmatos, megnedvesitett; talán a vegtest porozottsägaröl.) Syn. 1837. Amaurobius roseidus C. Koch «Herr. Schäff. Deutsch. Ins.» pag. 141, et «Die Arachniden» X, pag. 112. Vide:L. Kocu «Die Arach. Gatt. Amaur. Coel. Cyb.» pag. 40. 7 Elöteste barnássárga, fejerösze alig sötétedő ; az egész a vestesthez képest igen fejlett ; vegteste sárga földön barna foltokkal, melyek határozatlanul A formára sorakoznak. A lábak vörösessärgak sötétebb lábvégekkel. j A fejmell fejerésze a mellreszhez képest keskenyedő, elől elkerekített, oldalról tekintve lapos- ivesen emelkedett, a hátgödör résszerű, hosszú. A mellvért majdnem körded, szélességénél sokkal hosszabb, gyéren finoman szőrös. A rágók barnásvörösek, vaskosak, oldalról tekintve, ékalakúak, igen gyéren szőrösek. Az állkapcsok lapiezkäsok, elől elkerekítettek, belső széleiken a széles alajkhoz képest ívesen kivágottak, hosszan szőrösek, barnássárgák ; a majdnem négyszögletes alajk hasonló színű, elől elmetszett s az állkap- csok felehosszát éri el. A lábak vörösessárgák, vörösbarnásba átmenő végekkel; a czombok alúl, a többi íz felül fegyvertelenek, különben párosan álló tüskékkel (az I. pár szárán 3 párral) fegyverzettek. A végtest kicsiny, majdnem hengerded, a végén a felső fonószemölespár farkszerűen kiáll, két ize egyenlő hosszúságú. A has szennyessárga földön apró, barna pettyekkel. Az alsó szemsor kissé behajló, oldalszemei tojásdadok, a középsőknél nagyobbak, valamennyi szeme egyenlő távolságra egymástól s e sor a középszemek táján a karajosan benyomúló homlok szélétől III. TUBITELARIAE. 195 III. CSÖSZÖVÖK. oly távolságra esik, a mely az oldalszem hosszabb átmérője kétszeresének megfelel; a hátsó szemsor könnyedén behajló, szemei egyformák s az oldalszemek láthatólag távolabb állanak a középsőktől mint ezek egymástól ; az alsó és hátsó középszemek közötti távolság nagyobb annál, a mely a hátsó középszemek között elterűl. A tapogató hosszú, szerkezete éles jellemzője a fajnak; barnássárga, a czomb felületének végén három erős tüske ; a térd és száríz rövid, egyenlő hosszúságú; a száríz külső oldalon egy farkasfulforma kis nyujtvány ; a pikkely rendkivül hosszú, tövénél kissé kampösan hajló, keskeny, esuesosan kanalalaku, bőven szőrös, csúcsa előtt külső szélén kivágott ; nemzőszerve szövevényes : a kidagadó barnás vörös gyűjtő a külső oldalfelé nyitott, elején egy hirtelen hajlası sarlóalaku nyujtvanynyal, mely a pikkely csúcsa alatt megfekszik, hátsó feléből egy csecsszerű emelkedés áll ki, melyből egy igen hosszu, serteszerű, le- és hátrafelé görbülő embolus indúl úgy, hogy lesörbulö csúcsával a pikkely tövenek külsejét éri el. IMértékektücsüRŐt Zs netes ete teás testet 10:5 9, ebből fejelt ás ae er os. BE 10 Mabpareere ee re as 15:39 A IV-ık lábpár második vegize hiányzik, a többi íz azonban határozottan hosszabb az I pár megfelelő ízeinél s e szerint a lábak hosszaránya 4, 1, 2, 5. Egyetlen példányát 1868-ik évi szeptember havában a Körösszorosban, Brátka helység táján, a mészgörgetegekben találtam. A fajnévhez alkalmazott kerdöjelre az inditott, hogy a’ Coelotes roscidus C. Koch = segestriformis Dufour mindeddig csak nőstények után ismeretes s minthogy magam esak a leirt hímet találtam, kérdéses : vajjon ez C. roscidushoz tartozik-e? Annyi bizonyos, hogy az eddig ismert ie “ fr Du bw} Coelotes-fajok himeitöl úgy nagyság mint szemallas és a tapogato által lényegesen külömbözik. A «roseidus» § Ds De > > yes fajjal leginkább azért tettem érintkezésbe, mert ennek nőstényei, fajrokonaik nőstényei között, a legnagyobbak 1. 5 3 J \ 5. s az előttem fekvő hím is a legnagyobb az eddig ismert Coelotes fajok himei között. SPEC. 4. Faj. COELOTES SOLITARIUS. L. K. REMETE B. EINSIDLER s. (solitarius — magányos, egyedülálló ; a ritkaságra vonatkozik.) Syn. 1868. Coelotes solitarius L. Koch «Die Arachm. Gatt. Amaurob, Coelotes, Cybaeus» in Abhand. d. Naturh. Ges. zu Nürnberg IV, pag. 38. ? A fejmell mellresze sárgabarna, fejeresze vörösbarna; a rágók, az allkapesok, az alajk és a mellvert sötét vörösbarna ; a vegtest felülete fekete, barnasárgás foltokkal, melyek a hossztengely iránya szerint 6—7 A állású, a fonók felé fokozatosan kisebbedő foltpárokká sorakoznak. A végtest hasfele barnássárga, feketés foltokkal. A lábak ezomb- és terdizei barnássárgák, a többi ízek vörösesbarnák. A fonók barnássárgák. 4 A homlok alsó széle ésaz alsó szemsor -közötti ter nem szélesebb egy oldalszem átmérőjénél s hosszú sertékkel borított. Az alsó szemsor kissé behajló, a szemközök egyformák; a középszemek kerekek, az oldalszemek kördedek, nagyobbak. A hátsó szemsor behajló, a szemközök egyformák. A két sor oldal- szemei egy közös dudorodáson állanak. A rágók becsapórése kivül és belül három foggal fegyverzett. Az alajk az állkapcsoknak felehosszát éri el, alapján szélesebb. A zár keresztbefekve körded, betétje szélességénél magasabb, ettől kétfelől a záralapban egy-egy fog. Mertekek: § Törzs..... ei u. fejmellt ate es. Acht), vebböl Tlabpare ee el » TED RE los) Dr. H. Zimmermann (Limburg) gyüjtemenyeben a Tátrából, hol is de Rottenberg rovarasz gyüj- tötte; Dr. Seidlitz gyüjtötte N.-Szeben körül. Leírta és meghatározta Dr. Koch L. Peldanyokat nem láttam. II. TÜBITELARIAE. 126 II. CSÖSZÖVÖR. GEN. 6. NEM. TEGENARIA. (LATReIGLE.) réroe — háztető; mindenesetre a szövetröl.) (eyyavov = tepsi vagy TE) Syn. 180%. LATREILLE «Nouv. Diet. d’Hist. Nat.» XXIV, p. 13% ad. part. Vide : THORELL «On Europ. Spid.» p. 129. Az alsó szemsor majdnem egyenes vagy könnyedén behajlö. A felső fonöszemölespär második íze az alapíznél rövidebb. A fonalszürő és a nyüst hiányzik; a felső fonópár végize alsó lapjan csévés, a lábvégek két bordás és egy sámja körömmel. Hosszú lábú, többnyire élénk színezetű alakok, a melyek zugokban vagy sarkokban lepelszerű, bemélyedő hálót készítenek, melynek egyik sarkában a háló lapjára nyiló csövet alkalmaznak, a mely hátúl is nyitott; e cső szájában elhelyezkedve lesik prédájokat, mindig felfelé álló háttal (soha sem csüngő helyzetben). Legnagyobb részben házi alakok, melyek azonban részben sziklás helyeken a vadonban is előfordulnak ; a vadonban élők a fák gyökereit is kedvelik. spEc. 1. Faj. TEGENARIA DOMESTICA. (Cr.). HÁZI ZUGPÓK. HAUS WINKELSPINNE. (domestica — házi ; a tartózkodásról véve.) Syn. 1757. Arameus domesticus CLERCK «Aran. Suecs p. 76. Vide : THORELL «hemarks» p. 155. ? Hosszú, erős lábú, közepesen felüli alak. Borszeszben előteste vörösessárga, kissé sötétebb fej- részszel s világos közép és szegélyrajzzal ; végteste olajbarna, felületén egy teglavöröses közepesikkal, mely elején élénk sárga keretbe foglalt; száraz állapotban az egész alapszinezete agyagsárga, mely szín a tömött, megfekvő szörözettöl ered. Lábai szürkésfehérek, sűrű, sötét gyürüzettel. A fejmell fejerésze elől szükülő, elkerekített, jól elválasztott, a mellrész szélesedő, laposan domború ; két oldalán világosabb, befelé csipkés szegélylyel, mely a homlokra is átnyúlik ; a résszerű, hosszú hátgödör világos szegélylyel, melyből az oldal- szegély felé határozatlan sugärvonalak csillagszerűen oszolnak. A rágók vörösbarnäk, erősek, oldalról tekintve ékalakúak, tövükkel a homlok előtt alig kiállók, bőven és hosszú szörökkel fedettek. Az állkapcsok párhuza- mosak, közepök táján módos behorpasztással, elől elkerekítettek, különben vörösbarnák világos esuesesal ; az alajk széles, kúpalakú, elől keskenyebb, elmetszett, a rágók felehosszát meghaladja. A mellvért szélesen körded, sárgásbarna, sárga szörökkel majdnem boritott. A tapogató vékony, hosszú ; vegize sötétebb s oly 6 hosszú, elálló sertetus- hosszú mint a szár és terdiz együttvéve, hosszú szörözettel fedett, töve körül 5 kevel; a száríz végén egy sötét gyűrű. A lábak hosszuk, erős ezombokkal s vékonyan kifutó végekkel, végig szörösek ; a ezombok alul, a többi íz felül fegyvertelen, különben gyéren, hosszú tüskékkel fegyverzettek ; a két első pár ezombja alúl barnafoltos, felül egyenetlen szélű gyűrűs folttal, a többi láb és íz egyenetlen szélű, sűrűn álló sötétebb gyűrűzettel. A végtest elől elmetszett, keskenyebb, közepetáján a legszélesebb, hátul elkerekített ; felülete olajbarna, közepén egy téglavöröses széles hosszesikkal, mely elől szélesen, élénk- sárgásan szegélyzett, hátrafelé sárgás pontok között fut. A has barnás, szakadozott keskeny, sárga szegélylyel, közepén néha sárgás foltpárokkal. Az alsó fonópár vörösessárgás, a felső fonópár alapize barna, vegize világos, rövid. A szemcsoport a homlok szélétől majdnem akkora távolságra, a mekkora a magassága a közép szemcsoportnak. A szemek nagyocskák ; az alsó sor középszemei az oldalszemeknél nagyobbak, a sor kissé behajló, szemei egymástól egyforma távolságra; a hátsó sor szemei egyenlők, a sor behajló, oldalszemei a közepsöktöl kevéssel távolabbra mint ezek egymástól; az oldalszemek közös emelkedésen állva nem érintkeznek. III. TUBITELARIAE. 127 III. CSÖSZÖVÖK. A zár egy élénk vöröses, felholdszerü, keskeny bemetszes, mely homorú oldalával a nyelecske felé áll. Mertekek: ? Törzs ........ 13—17 "v, ebből fejmelV s sasszé lora IE Wabparese ette er O7 IV JE oe 1) A lábak hosszaranya változó, néha 1, 4, 2, 3, néha az I. és IV. pár egyenlő, néha 4, 1, 2, 3. a Kisebb vegtest mellett fejlettebb elötesttel. A tapogatö hosszú, erős, esuesosan bunkös, — sötét szinezetü; a térd és szarız egyforma hosszúságú, a szarız külső oldalának vége felé két sötet-feketebarna, rövid, vaskos fogacs; a pikkely szépen csúcsosan kanálalakú, domborúságával fölfelé fordított, rókavörös szőrrel bőven borított; felülről tekintve a nemzöszerv a pikkely mindkét széle alúl kiáll ; alúlról tekintve a külső szélen egy előre irányozott széles, sarlóalakú, sötet-vörösbarna, hosszú nyujtvány látható, mely domború szélével a pikkely alól kikanyarodva, végével a pikkely csúcsa alá kerül, külső széle felhajtott csatornás; a pikkely töve felé egy csecsalakú vaskos nyujtvány indul, mely hirtelen egy hosszú, vékony sertévé alakul, a pikkelyt belső szélén megkerüli s végével a sarlóalakú nyujtvány csatornás szélébe beléfekszik. Mértékelksssz KIorzses er ... 12:5”, ebből feel rer. 0 KG INlabparl sent. ae 97-5 » Nyári alak, mely az aljakban, jelesen házakban, istállókban, padläsokon stb stb. gyakori, felhatol a tornyok fedelei alá is; de sziklafalakon, fák tövén, a mély utak martjain is előfordul s terjedelmes lepel- hálójával ügyesen alkalmazkodik. spec. 2. raj TEGENARIA DERHAMII (Scor.). DERHAM Z. DERHAMS w. (Derham, mult századbeli term. barát.) Syn. 1763. Aranea Derhamii ScoroLı, Eutom. Carn. p. 400. Vide : THORELL «Nemarks» p. 157. ? A megelőző fajnál sokkal kisebb ; porosan szürke ; vegteste feketés foltokkal parduezszerüen tar- kázva. A lábak sárgásszürkék, a ezombok és szárak elmosódó, sűrűn álló sötétebb gyűrűzettel. (Borszeszben az előtest barnásvörös, a lábak vörösessárgák). A fejmell szívalakú, fejerésze a mellrészhez képest keskenyedő, jól elválasztott, elől elkerekített ; az egész, oldalról tekintve, íves; a résszerű hátgödörből indúlva a szemekig egy sor előre hajló serte, mely könnyen leválik ; a mellrész finoman feketén, azután beljebb szélesen sárgásszürkén és csipkésen szegelye- zett; a hätgödör környéke szintén világosabb. A mellvert vörösbarna, közepe világosodó, minden csipő előtt egy határozatlan, világos folt. A rágók erősek, oldalról tekintve ékalakúak, tövükkel a homlok előtt kissé kiállók, bőven szörösek, vörösbarnák. Az állkapcsok egyenesek, elől elkerekitettek vörösbarnak, az alajk majdnem négyszögletes, a rágók felehosszának megfelelő, elől elmetszett. A tapogatók vékonyak; vala- mennyi íz szőrös, közben elálló, hosszú sertékkel, a térd és száríz vége gyűrűs. A lábak hosszúsága nem aránytalan ; ezombjaik alúl, a többi iz felül fegyvertelenek ; az első lábpár szárán alul két pár tüske. A vég- test elől elmetszett, keskenyebb hátúl szélesedő, végén elkerekitett, felülete közepén egy sor A sárgásszürke rajz, mely feketés foltok által választatik el, s e sor mellett ismét feketés foltsorok ; a has apróbb foltocs- kákból alakúlt három sorral. Valamennyi fonó halványsárgás, kocsonyásan áttetsző. A szemesoport és a homlok széle közötti távolság alig felét teszi a középszemek negyszöge magas- ságának. Az alsó szemsor egyenes, szemei egyenlő nagyság mellett egyforma távolságra egymástól ; a hátsó sor könnyedén behajló, szemei egyenlő nagyság mellett egyforma távolságra egymástól ; a két sor közép- szemei egy előrefelé kissé szükült trapezben elhelyezettek, mely legnagyobb szélességénél magasabb. Il. TUBITELARIAE. 123 III. CSÖSZÖVÖR. A zár egy felkörü terese, mely elején a legzöres szélének mesgfelelölen kolbaszalakra begöngyoölt; e begöngyölés két végén a tojöcsövek apró, barnásvörös nyilasai állanak. Mertekek:7%., Torzsee san. OB .. 10:5 "4, ebből fejmellfger or sen see 020 IMlabparsere were ee SAN 80 Dee I 9 A lábak hosszaranya 4, 1, 2, 3. d Kisebb; szıvalaku, széles fejmellel, kis vegtesttel, hosszabb lábakkal, besötetitett ezombokkal. A végtest foltjai néha összefolynak s feketés alapszinezetet létesítenek. A tapogató karcsú ; hegyes, kis bun- kóba végződő; száríze a terdiznel hosszabb, végén egy kurta sötét fogacscsal ; a pikkely kinyujtott keskeny hegyes véggel, bőven szőrös, szélesebb töve jól domború; nemzöszerve alulról tekintve egy lapos, közepén kerek, nyitott gyujtöt mutat, melyet belső széle tövétől fogva egy félkörbe kanyarodó keskeny egyszerű nyujtvany körulfog. no, 3 Mertekek: Norzs.. ....... 9:5 ”%,, ebből fenmell. 0.2.2... Arco IVDlabparsser..2209> » Nyári es kitünően házi alak, mely a pinezek ablakaiban, az istálók gerendäzatän és zugaiban, ölak- ban stb. lepelszerű, olykor roppant terjedelmű hálóit szövi, esöveivel a helyiséghez ügyesen alkalmazkodik s mindenütt elterjedett. SPEC. 3. Faj. TEGENARIA CAMPESTRIS. C. K. MEZEI Z. FELD w. (campestris — mezei ; a tartózkodásról.) Syn. 1841. Tegenaria campestris C. Koch, Die Arachn. VIII, p. 34. Vide : THORELL «Remarks» p. 157. ? Kicsiny. Elöteste vilagos-agyagsärga szegely- és közeprajzzal ; vegtestenek felülete egy szép tegla- vörös közepesikkal, mely két elenksärga pontsor által szegelyeztetik. Lábai vilägossärgäsak, sűrű, sötét szö- rözettel. Alakban és a színezet beosztásában a T. domesticának megfelel, nagyságra nézve azonban ennek alig fele részét éri el. A fejmell szívalakú, széles mellrészszel, keskeny fejrészszel ; sárgás; a fejtető, a mellrész szélei és a résszerű hátgódör környéke világosabb. A mellvért keskeny, paizsalakú, barnás, a közepén egy világosabb keskeny ékkel, a csipők előtt világos foltokkal; a esipök barnás foltokkal. A rágók, oldalról tekintve, ekalakuk, vorösessärgäk, szőrösek. Az állkapcsok sötétebbek, egyenesek, elől elkerekítettek ; az alajk tövén szélesedő, elől elmetszett, vaskos-széles. A tapogató karcsú, szőrös, közben elálló sertékkel fegyverzett, végíze sötétedő, oly hosszú mint a szár és térd együttvéve. A lábak karcsúk, sárgások, foltokkal elegyesen sűrűn gyűrűzöttek, ezombjaik alul, a többi íz felül fegyvertelenek; az első lábpár szára alúl egy tüskepárral. A vegtest kissé hengeres ; olajbarnán pettyegetett felülete közepén a fenntírt rajzzal ; hasa sárga, barna pontokkal diszített. Az alsó szemsor igen gyengén behajló ; középszemei az oldalszemeknél kisebbek s a homlok szélétől oly távolságra állnak, mely a középső szemnégyszög magasságának felét meghaladja, szemei egyenlő távol- ságra egymástól; a hátsó sor behajló, szemei egyformák, egymástól egyenlő távolságra állók ; az egész cso- port szorosan együtt áll. A zár egy kerekded tércse, melyet egy patkóalakú, a nyelecske felé nyított, keskeny, vörösbarnás rés körülfog. Mértékeks Porz 7.2 m, ebből feimellensen.en: Se ao. lú 9) TV lÁDPÁSSztzsztt en D > A lábak hosszaranya 4, 1, 2, 3, III. TUBITELARIAR. 129 III. CSÖSZÖVÖK. A a Valamivel kisebb, a vegtesthez képest fejlettebb fejmellel ; szinezetre nézve a nöstenynyel azonos. Tapogatöja bunkös ; terd- es szarıze egyforma hosszúságú, az utóbbin, külső oldala végén, egy kicsiny, farkas fülszerű nyujtványnyal; a pikkely hosszú csúcsba kifutó, bőven szőrös, felülről tekintve a nemző szervnek egy része a pikkely külső szélén kiáll; a nemzöszerv berendezése, alulról tekintve, a T. domesticaéval azonos, avval a kölönbséggel, hogy a sarlóalakú nyújtvány az állat nagyságához képest roppantúl szélesre fejlett, a serteszerű embolus töve pedig nem hirtelenül vékonyodott, hanem az illető hátsó nyujtványba egyen- letesen bele enyésző. Mertekek "3 Törzs. .2.......... 59%, ebböl feinen ae 2:3» HANTOT S ÉN iga rl: E fajnak egyeduli biztos megkülönböztetője voltaképen csak az alak állandó kicsinységében rejlik; a többi lényeges jelleg csak diminutivuma a Tegenaria domesticának s azt tartom, hogy a Tegenaria, "ampestris eredeti alakja a T. domesticanak, mely utóbbit a kedvezőbb táplálkozási viszonyok nevelték nagyobbá s az eltérést azután állandósíták is. A T. campestris a lapályban épen úgy mint az előhegységben s a havasokon körülbelől 3000 magasságig fordul elő, hol lepelszerü hálóit köhalmokban, a fák gyökerei közé s rendesen úgy szövi, hogy csöve a mohába levezet. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról és Szebenböl (Bereleiterféle gyüjtemény); magyar részekből : Doroszlóról (Hosszumegye erdő a sikban), Orsováról (Alliónhegy), Báziásról, az Alsó-Hámorból (Borsod «Hollös»), Pribilina (Liptó «Hliva-Havas» 3000" lábig), Pest környékéről fiatal példányok (Muz. gy. Frivaldszky Jánostól). GEN. 7. nem. CRYPHOECA. THoRk. (zgúwos — elrejtve, otzéw — élni; a tartózkodásról véve.) 1869—70 THORELL «On europ. Spid.» p. 131. A hátsó szemsor igen könnyedén, az alsó erősen behajlö. A felső fonöszemölespar vegize az alap- ıznek alig felehosszät teszi. A fonök egy a hasfele szélesedett trapezbe elhelyezettek (legalább annál az alaknal, a melyre e jellemzést alapítom.) Kis alakok, melyek rendesen kövek alá rejtve élnek s laza, ritkás cső mellett rendetlen hálót kötnek. A magyar alak havasi s kizárólagosan a fenyőöv felett s azon túl 6—7000 láb magasságban fordul elő. sPEc. 1. ras. CRYPHOECA CARPATHICA. N. sp. KÁRPÁTI REJTPÓK. KARPATHEN SCHLÜPFSPINNE. (caipathica — a tartózkodásról.) (VII-ik tábla, 156 a szemesoport, b ? zár, c d tapogató, d mérték.) ? Az előtest és a lábak zöldessárgásak. A végtest olajbarna; sárgás, részben ou szerű rajzzal. Valamennyi lábon a szár és másod végíz (metatarsus) alúl hosszú, megfekvö, világos tüskékkel fegyverzett, melyek az első és második lábpáron két egyenes sorban s párosan elhelyezkedve állanak. Az alsó szemsor erősen behajló, középszemei az oldalszemeknél sokkal kisebbek ; a hátsó sor igen könnyedén behajló, szemei egyenlőek; az alsó szemsor középszemei a homlok szélétől oly távolságra, mely egy oldalszem átmérőjét bőven meghaladja. Az első lábpár szárán 4—5 pár tüske, a másodvégízen 3 pár. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III 17 lit. TUBITELARIAE. 130 III. CSÖSZÖVÖR. A fejmell zöldessárga, hosszukas-szivalaku, a fej jól elválasztott, keskenyedő és elől elkerekitett; a hátgödör pontszerű ; a mellrész a lábak fekvésének megfelelő csillagszerűen oszló barázdákkal. A mellvért hosszúkás paizsalaku, a negyedik lábpár esipöi között kihegyesedett, kissé domború, agyagsárga és gyéren szőrös. A rágók agyagsárgák jól fejlettek, az első lábpár ezombjanal vékonyabbak ; tövükkel nem állanak ki a homlok alól, oldalról tekintve, tetemesen az állkapcsokra csapottak. Az állkapcsok agyagsárgások szélesek, elől elkerekitve nem hajolnak egymásfelé s gyéren szörösek ; az alajk hasonló színű, széles, elől elmetszett, az állkapcsok fele hosszát nem éri el egészen. A tapogató zöldessárga; vegize húsos, oly hosszú mint a száríz, kétoldalt több megfekvö, hosszú tüskével. A lábak ezombjai zöldessárgák, a többi íz vörösödő, a harmadik lábpár térdíze csúcsán (felül) egy felálló hosszú tüske, egyebekben mint fentebb. A végtest olajbarnás, nyujtott-hossztojásdad, a vége kissé csúcsos; felülete közepén és elején egy szabálytalan világosabb folt, mely alatt A szerű fehéres, elmosódó rajzok állanak s hullámosan az oldalakba enyésznek, néha alig kivehetők; a has egyszinűen olajzöldes, az egész végtest megfekvően nem épen sűrűn Szőrös. A fonók trapezben állanak, sárgások, egyenlő hosszuságúak, a felső pár végíze csúcsos és igen rövid, mintegy negyedrésze az alapíznek. A zár az alak kicsinységéhez képest terjedelmes , vörösbarna, kidomborodó, majdnem szívalakú, a nyelecske felé elmetszett. Közepén, hosszában benyomott, úgy hogy két karajszerű felet képez. Mértékeké re MÓEZB sel ee 42 mm, ebből tejmellNe were et Mlabparıy. ezt szett » Va nn eg: t A lábak hosszaranya tehát 4, 1, 2, 3. a Valamivel kisebb, karcsúbb lábakkal s világosabb elötesttel. A lábak fegyverzete gyengébb. A tapogató aránylag igen fejlett, térd és szärize egyenlő hosszúságú, a száríz tövének külső oldalán egy előre és oldalt irányozott fülszerű függelék; a pikkely tojásdad, igen domború, fehéres és gyéren szőrös, alóla a nemzőszerv tetemesen kidagad ; a nemzőszerv, alulról tekintve, oldalt egy nyujtványt mutat, mely lassan- ként egy finom, fekete, serteszerű nyujtványba vékonyodik s igy a pikkely belső széléhez alkalmazkodva ezt töveig órarúgószerűen körulfogja. Mertekek: c Törzs .......... 950 2 ebből fejmell el tar 15012 IVDlabpane.n 02:20:42» A Krivanon augusztusban nem ritkán es majdnem a csúcsig elöfordul. Mindig a kövek alsó lapján, igen ritka szövetű csőben található s könnyen gyüjthető, mert nem menekul, hanem lábait szorosan a testhez illesztve veszteg marad. TnoRpun tanár látta és szintén ismeretlennek állítja. GEN. 8. NEm. AGALENA. WALCKENAER. (vide Agalencidae.) u = bas Syn, 1805. Agelena WALCKENAER «Tabl. d’Aran.» pag. 51. Vide: THorELL «On europ. Spiders» pag. 132. - A hátsó szemsor behajlö; az alsó erősen behajlö. A felső fonöpär ketizti, a vegiz karcsú, az alapıznel hosszabb es also fele hosszában eseves (lásd I. köt. II. tábla 41). A fonok majdnem négyszögben III. TUBITBELARIAE. 131 III. CSÖSZÖVÖR. állanak ; a felsők a test végén farkszerüen kiällök. Közepnagysägu alakok, melyek magas fűben bokrokon és sövényeken tölcséralakú terjedelmes hálót szőnek, a melyek aljában egy cső nyilik, mely hosszan és néha tömkeleges kanyarulatokban a füvek, ágak közé, néha üregekbe is levezet. SPEc, 1. FAJ. AGALENA LABYRINTHICA. (Cr.) ILLŐ TÖLCSERPÖK. FLÜCHTIGE TRICHTERSPINNE. (labyrinthus — tömkeleg; a háló tömkeleges csövéről véve.) Syn. 1757. Araneus labyrinthicus CLERCK «Aran. Suee.» pag. 79. Vide : THORELL «Remarks» pag 159. + Elöteste sárgásszürke, a mellreszen esillagszerüen oszló, barnás vonasokkal, melyek azonban a középen nem egyesülnek s a szeleket sem érik el. A vegtest barnásszürke: felületén 6—7 finom A szerű fehéres rajzzal, melyek néha ,a szerűen szakadozottak. A lábak sárgás-szürkések, az ízek végein barnúlók, elálló, hosszú szörözettel. A has sárgásszürke, kétoldalt egy-egy enyésző barnás csíkkal szegélyezve. Meg- lehetősen nyulánk alak farkszerűen kiálló felső fonópárral. A fejmell hosszúkás, módosan domború; a fejrész a mellrészhez képest keskenyedő, teteje elkere- kitett, "a rágók felett kissé pofás; oldalról tekintve az egész laposan íves, közepén egészen végig egy fehéres szalag; a mellresz szélei fehéres szegélylyel, s e rajzok megfekvő, ágas szörözettölerednek (lásd I. köt. II. tábla 22). A mellvért majdnem kerek, hátúl hagymaszerűen hirtelenül csúcsosodó, lapos és megfekvő fehéres s evvel elegyesen felálló sötétes szörözettel fedett. A rágók vaskosak, oldalról tekintve tövükkel kissé a homlok előtt kiallök, barnásvörösek, módosan szőrösek. Az állkapcsok szélesek, domboruak, agyag- sárgások, elől elkerekitve, csak külső széleik felé szörösök ; az alajk négyszögletes és széles, barnás, az áll- kapcsok felehosszát éri el. A tapogató karcsú, sárgás; vegize barnuló sertékkel elegyesen szőrös, hosszabb mint a szár és terdiz együttvéve. A lábak elég erősek, szőrösek és hosszúk, sárgásszürkék (borszeszben vörösesek), az izek végén elmosódva barnulók, szőrösek igen gyéren inkább sertékkel mint tüskékkel fegyverzettek; a szárak alsó felén legfeljebb három pár sertetüske. A vegtest megfekvően szőrös, hossztojásdad. Mind a két szemsor erősen behajló, nagyocska szemekkel : az alsó szemsor középszemei a homlok szélétől majdnem akkora távolságra, a mekkora a középső szemnégyszögnek a magassága; e középszemek a többieknél valamivel nagyobbak ; az alsó sor szemei egyforma távolságra egymástól, az oldalszemek kissé tojásdadok ; a hátsó sor középszemei valamivel közelebb egymáshoz, mint e sor oldalszemeihez. A zár egy terjedelmes vörösbarna köldök, melybe a légzőrés felől egy nyelvalakú lemez benyomúl, mely azután két oldalt és a nyelecske felől egy széles keretbe foglalva evvel összeillik. Mertekek: ? Törzs........... 11—12 ”,, ebböl maalllo 00080000 9% » JE TEJ gets ora ara ara a ara. UO » a) » A labak hosszaranya 4, 1, 2, 3. Bőven tápláló helyeken nagyobb példányok gyakoriak. A valamivel kisebb, karcsúbb ; szinezete a nöstenyevel azonos. A tapogató hosszú, bunkós és szörös ; terdizen, oldalt, egy, szárízén alúl egy erős fogacs ; a pikkely csúcsosan kanälalaku. A nemzőrész kevéssé kidagadó, egyszerű gyűjtővel, melyen elől egy tülökforma csavaros, vaskos és hegyes rész látható. Miertekekesetlorzer nen... ebből = tejmelli ann de) IVlabpan22.....99 9 99 m/ Gyakran nagyobb : törzs 12:5 ”Y,, IV lábpár Yn- III. TUBITELARIAE. AB III. CSÖSZÖVÖK. Ez általánosan, de inkább csak az aljakban, néha a havasok fenyő övében elterjedett fajnak tavaszi és őszi nemzedéke van. Terjedelmes olykor 3 [1 dm. térfogatú hálóját, melynek tölcsér alakú leple sűrű szövetű bokrokon, magasabb növények csoportjaiban, sövényeken söt olykor magas fák ágai között (feny- veken néha 4—5 méter magasságban pl. a kolozsvári muzeumkertben) találhatni, rendesen számos példányát mintegy telepben. Párzását, melyet a lepelen végez, bőven és behatóan tárgyaltam az erd. muzeum egylet évkönyveiben (lásd «Adatok Erdély pókfaunájához II.» Erd. Muz. egylet évk. IV. köt. p. 38). Ismerem erdélyi részekből : Kolozsvárról, Mező-Záhról, Nyárád-Szeredáról, Gyergyó Szt.- Miklósról, Tölgyesről, Szebenből (Sill és Bergleiter-fele gyüjtemények) ; magyar részekből: Doroszlöröl, Pancsováról, Jeselnitzáról (Orsova mellett), a Veterani barlang körűl, Ö-Ogradena körül, Rakamazroöl, Tokajböl, S.-A.Uj- helyről, az Alsó-Hámorból (Borsod, «Bükk»), Pribilinaröl (Hlina havas fenyő öve), Lykanka (Liptó, várrom), Selmeczbányáról, «Pest videkeröl» (Muz. gy. Friváldszky János), Ungvárról, (Muz. gy. Vidra Ferd.), Dabasról, (Muz. gy. Metelka Ferencz). sPEc. 2. Faj. AGALENA SIMILIS. Krys. ROKON T. VERWANDTE T. (similis — hasonló; az előbbi fajjal való rokonságra ezeloz.) Syn. 1863. Agalena similis KEYSERLING «Beschr. neuer Sp. etc.» pag. 6. Vile: THORELL «Remarks» p. 160, 565. & Az előbbi fajnál kisebb ; karesubb lábakkal. A has közepe szélesen szalagszerüien barna, a szalag belseje néha elmosódva világosodó ; a has oldalai világos sárgások. A tapogató vegize oly hosszú, mint szär- és terdize együttveve. A hátsó szemsor szemei egymástól egyenlő távolságra. A zár egy terjedelmes, vörös- barna, durva keret, közepe tetemesen kivájt, e kivájás fenekén egy sárgás lemez, mely a két tojócsőnek látható, tágas nyilását kétfelé osztja. A végtest felülete vörösesbarna, su szerű rajzai elmosódók és egymás- után sorakozottak. Az egész állat igen gyéren szőrös, a lábak szörözete elálló. Ezek azok a különbségek, a melyeknél fogva e faj nőstényei a rokon fajtól könnyen megkülönböztethetők. Mértékekz eg Nor 10—11 ”Y, ebből Tejmell ser » IV labpar. elletaffejáe áss 14 » 7 Karcsu, hosszulabu ; szinezete a nöstenyevel azonos, a vegtest A szerű rajzai elesebbek. A tapo- gató bunkója igen fejlett ; térde vastagsägänal nem hosszabb, külső oldalának a vége dudorszerüen kinyujtott, szára a terdnel rövidebb, külső alsó oldalán egy erős, tompa nyujtványnyal; a pikkely mélyen kanálalakú ; ivarszerve igen complieält; egy síma gyűjtőből egy esövekböl álló, gomolyagszerűen csavarodott embolus illeszkedik, felette egy széles, nyelvalakú, elkerekített lemez hajlik és irányúl előrefelé, az egész szerkezet tetemesen kidagad. Mertekekr 9) Torzss mer. 9 2 ebbol fejmelle MAR) TDlabpanasr3.2,.2292:55) TS 0:3 U oe ee a IV » a ee Re) Mint nyári es különösen őszi alakot Kolozsvárról ismerem, hol a kertek bokrain fajrokonäval egyutt található. Előfordul Pozsony vidékén is, honnan Böckh Gy. útján a bécsi cs. állattani muzeumba «Agalena labyrinthiea» név alatt került. Dr. Böckh a két fajt egynek nézte, II. TUBITELARIAE. 133 III. CSÖSZÖVÖK. GEN. 9. nem. HISTOPONA. THORELL. (igTós — szövet, TOy2w — csinálni; a szövetre vonatkozik ) Syn. 1869—70. THORELL «On Europ. Spid.» p. 133. A hátsó szemsor, felülről tekintve, egyenes ; az alsó szemsor behajló. A felső fonöpar ketizü, vegize ärforma s a hengeres, vastag alapıznel rövidebb. Közepes nagysagon aluli alakok, melyek erdős helyeken a mohában s elálló kérgek alá szövik csöveiket. sPEc. 1. rar. HISTOPONA TORPIDA. (C. K.) MEREV KÁRPITOSPÓK. sSTEIFE LAPPENSPINNE. (torpidus — merev ; úgy látszik az Agalenák ellentétjére értve.) Syn. Textrixz torpida C. Koch «Die Arachniden» VIII, pag. 48. ? Elöteste barna, világos közepesikkal es oldalszalaggal, mely a mellresz széleit nem éri. Vegteste olajbarna, tegläsvörössel elegyített, felszine elején két rövidke, világosabb csikkal. Lábai sargasvörösek a czombok barnulók. A fejmell jól fejlett, mödosan domború, mellresze kerek ; fejerésze jól elválasztott, majdnem pár- huzamos oldalakkal, rajzait megfekvő fehéres szörözet alkotja. A mellvért szívalakú, barna; közepe elmo- sódva világosodó. A rágók ezombvastagságuak vörösbarnások, módosan szőrösök, oldalról tekintve ekalakuak, tövükkel igen kis mértékben kidomborodók. Az állkapcsok egyenesek, szélesek, elől elkerekítettek, az alajk széles a rágók hosszát bőven érő. A tapogató karcsú, sárgás, ezombja felső és alsó lapján füstös, a többi iz legnagyobb részben füstös, a vegiz szőrös, oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak karcsuk és meglehetősen hosszuk, sárgás-vörösek, a czombok fel- és alszıne füstös, a többi izeken sötétebb lehelettel. A szárak és mäsodvegizek alúl gyéren álló, megfekvő, vékony és meglehetősen hosszú tüskékkel fegyverzettek. A végtest hossztojásdad, elől hátúl tompa véggel, a fennt említett rajzzal. A has sárgás, az oldalak barna szine által határolt, a fonók előtt egy elmosódó sötétes foltpárral. Az alsó szemsor láthatólag behajló, középszemeinek távolsága a homlok szélétől megfelel a középső szemnégyszög magasságának, középszemei az oldalszemeknél kisebbek. A hátsó sor egyenes, szemei majd- nem egyenlőek s egyforma távolságra egymástól. A zár egy igen terjedelmes, majdnem kerek, vöröses köldök, melyben egy fehéres, széles majdnem szivalaku és lapos lemez fekszik. Mertekeki- Bozen: 7 m ebből fejmell aneltofles wie ne lonenels 36 » lobpanse een TV ee eher Se 0 A lábak hosszaranya 4, 1, 2, 3. E fajt csak egy ? példány után ismerem, a melyet nyár derekán Doroszlön («Hosszumegye» erdő) kéreg alatt találtam, hol sűrű szövetű, lapos, kerek, mintegy 6 "4, átmérőjű peteburkát őrzé. GEN. 10. NEm. TEXTRIX. SUNDEVALL. (textrix — takácsnő ; a szövésre vonatkozik.) Syn. 1833. SUNDEVALL cConspectus Arachnidum» pag. 19. Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 134. Az alsó szemsor kihajló, a hátsó sor, melynek közepszemei az oldalszemeknel nagyobbak, erősen kihajló. A fejmell fejeresze hirtelenül felvetett; a homlok a rágók felett kidül. A felső fonópár karcsu, az alapıznel hosszabb, Közepesen alóli alak. III. CSÖSZÖVÖK. (9 I III. TUBITELARIAE, 4 spec. 1. vas. TEXTRIX DENTICULATA. (Ovw.) FOGACSOS SZÖVÖPÖR. GEZÄHNTE WEBERSPINNE. (dentieulata — fogaesos ; a vegtest rajzára ezelez.) Syn. 1789. Aranea denticulata OLIVIER «Eneyclop. meth.» V, pag. 213. Vide : THORELL «Remarks» p. 160. A juv. Elöteste sötet-vörösbarna egy fehér közepesikkal, mely a szemektől a hätgödrön tulig terjed. A vegtest sötétbarna, felületén egy vörösbarnäs, széles, nyelvalaku hätmezövel, mely oldalain fogacsolt, fehér szegélyű, s a belsejében látszó feketés pontok következtében fonottnak látszik. Lábai zöldes särgäsok barna gyűrűzettel. A fejmell nyulánk, mellrésze módosan domború ; fejerésze a hátgödörtől kezdve kiemelkedő, búbos és e bubbal a rágók felett kiálló, — e búbon állanak a szemek is; felülről tekintve, a fejresz a rágók felett tetemesen pofás. A mellvért majdnem kerek, laposan domború, barna és mödosan szőrös. A rágók erősek a fej magasságánál hosszabbak, az első lábpár czombjánál vaskosabbak, barnássárgák, gyéren álló világos szörözettel. Az állkapcsok domboruak, az alajk felett összehajlók, sárgások és bőven szőrösek; az alajk szélességénél alig hosszabb, elől elkerekített , barnás ; a rágók felehosszát nem egészen éri el. A tapogatók és lábak alapszíne zöldessárga, helyen közön összefolyó nagyobb barna foltokkal és az ízek végén gyű- rűkkel. A vegtest körded; has fele (borszeszben) vöröses alapszínnel, sűrűn barna foltokkal elegyítve ; (szárazon : deres). A szemek állása igen jellemző s élénken emlékeztet a «Futök» (Citigradae) alrendeben általánosan elterjedett csoportosításra, a mennyiben t. 1. a szemek inkább három mint két sorban állanak. Az alsó sor módosan kihajló, középszemei sötétebbek az oldalszemeknel s oly távolságra állanak a homlok szélétől, mely megfelel egy szem kettős átmérőjének, a világos oldalszemek nagyobbak a középsőknél ; a hátsó szemek nagyobbak az alsó sor legnagyobb szeménél, a középsők épen a fejbúb fokára esnek, s az oldalszemekkel egy alacsony és széles alapú trapezet (\_7) foglalnak el. Mertekek 3, juy.lorzs en ee ee ee koz tebből Tem el nee 1) VA abparnmer een Sn E rendkivül gyors póknak csak egy ifjabb (harmadvedlesü) himjet ismerem, melyet nyár derekán Doroszlón («Hosszumegye» erdöresz) egy fatönk gyökerenek elálló kérge alatt kaptam, hol esövet úgy szövé, hogy az a földbe levezetett. Az alak és ismertető jegyeinek jellegzetessége, mely megengedi, hogy az ifjabb példányra alapított leirás után az ivarérett alakok is felismertessenek, reábirt arra, hogy e mű kere- tébe belévonjam. GEN. 11. nem. AGROECA. WESTRING. (aypotros — falusi, mezőnlakó ; a tartózkodásról véve.) Syn. 1861, WESTRING «Aran. Suee.» p. 311. Vide : THORELL «On Europ. Spid.» pag. 134. A labvegeken csak két bordäsköröm ; a samjaköröm hiányzik. A fonök felső es alsó párja majdnem egyenlő hosszúságú ; a vegizek esucsaikon esevessek. A felső fonópár megkülönböztethetö két ízzel. Ill. TUBITELARIAE. 135 III. CSÖSZÖVÖK. spec. 1. FaJ. AGROBCA HAGLUNDN. Tuor. HAGLUND PARASZTPÖRKJA. HAGLUNDS FELDSPINNE. (Haglund svéd természetbarát tiszteletére.) Syn. 1871. Agroeca Haglundii THORELL «Remarks» p. 162. 565. ? Cserbarna. Az előtest közepén egy deres csíkkal, a mellresz szélein hasonló szegelylyel; e rajz elmosódó. A végtest finom, megfekvő, sárgás és fehéres szörözet által deresedő. A lábak egyszínűen cserbarnák. A fejmell vaskos ; mellrésze a fejhez képest terjedelmes, a fejrész elkerekített; oldalról tekintve az előtest hátvonala majdnem egyenes, a hátgödrön tul a nyelecske felé lecsapott; a mellrész deres szegélye, a lábak fekvésének megfelelően (belső szélén), csipkézett (borszeszben e csipkék barna 0 szerű, csillagosan oszló rajzok által határoltak). A mellvert eserbarna, fehéres szörözettel borított. A rágók, oldalról tekintve, majdnem körtvealakúak, tövükkel a homlok előtt tetemesen kiállók, cserbarnák, fehéres szörözettel. Az állkapcsok kanálalakúak, cserbarnák ; az alajk nem éri el felehosszát a állkapcsoknak, cserbarna, elől lapos ívesen elvágott. A tapogató eserbarna, szárán, felül, tömött szörözet között három sertetüske ; végíze sűrűn szőrös, rövidebb mint a szär- és terdız együttvéve. A lábak erősek és hosszuk, eserbarnäk, végig szörösek, gyéren tüskések ; a ezombok alúl fegyvertelenek ; az első lábpár ezombja felületén két tüske, szára alsó felén 2 pár — másod lábvégíze alsó felén szintén két pár hosszú, megfekvő tüske. A végtest elől elmetszett kes- kenyebb, hátrafelé szélesedő, hátul elkerekitett. A has sárgás deres, egyszínű. A fonók rövidek, vaskosak, majdnem egyenlő hosszúságúak; a felső pár végíze kicsiny, csúcsos, fehéres. A két szemsor behajló. Az alsó szemsor középszemei a homlok szélétől oly távolságra, mely egy szemátmérő kétszeresének megfelel ; e sor szemei egyforma nagyságúak, az oldalszemek alig észrevehetőleg távolabb a középsőktől mint ezek egymástól ; a hátsó sor tetemesebben behajló szemei egyenlő távolságra egymástól. A zár egy villás, sötétbarna bemetszés, melynek szára a légzőrés szélén kezdődik, ágai a nyelecske felé állanak (VW) az ágak végeiben nyilnak a tojócsővek. Mértékek es 2 Torzsn et Sal sz. ea KO ebből Te] mel Ne 35» Mlabpazser.. een 10 o IV » 0.040, 0,0 QLGHDn 00 as DAN # Kisebb, karcsú ; egészben sötétebb cserbarna. A tapogató ezombja sárgás, a térdíz rövid, vasta- godott, a száríz barnás a térdíznél valamivel hosszabb és vékonyabb külső oldalán, elején, egy sötétvörös- barna nyujtvány, mely a pikkely tövéhez illeszkedik; a pikkely rendes kanálalakú, barna; — megfekvö fehéres szörözettel borított; nemzöszerve kevéssé kiálló, sötét vörösbarna, s egy dióbél felére emlékeztető hornyoltságot mutat, melyet sem nyujtványok, sem körmök nem jellemzenek. Mertekek: re! Morzet E 2 a. si szet 0:00, ebbol tejmellen.nun en ee TE INVATÁD DÁN RS OR LL E fajt eddigelé csak két ? és egy 7 példány után ismerem. A nőstényeket tavaszkor (május) az apatini pagony «Gäja» nevű erdőrészében száraz levelek alatt találtam, a d erdélyi s julius hónapban Szász- Vesszösön a «Dumbrava» nevű erdő részekben találtatott általam. A faj szövetét nem ismerem. III. TUBITELARIAE. 136 III. CSÖSZÖVÖR. SUBFAM. III. aucsarip. ARGYRONETINAE. BUVÄROR. TAUCHERSPINNEN. Ph .. [ő " . r .. .. . r2 , 4, , (a079008 = ezüst, vEo — szőni; a buvärharang ezüstös esillogasäröl véve.) GEN. 12. nem. ARGYRONETA. LATR. (vide «Argyronetinae.») Syn. 1804. LATREILLE «Nouy. Diet. d’Hist. Nat.» XXIV, pag. 134. Vide: THORELL «On europ. Spiders» p. 136, 137. A felső fonöpär ketizü, a vegiz kicsiny rövid ; a felső és alsó fonöpar majdnem egyforma hosszu- ságú. Az alsó szemsor majdnem egyenes, a hátsó szemsor könnyedén kihajló. Víz alatt élő alak, mely buvárharangszerű szövetet készít, lábain pillaszerű uszó szőröket visel és a rendes légzőrésen kivül még egy köldökszerű légszűrővel van ellátva (lásd I. köt. I. tábla 16.) spzc. 1. FAs. ARGYRONETA AQUATICA. (Cr.) VIZI BUVARPÖK. wasser TAUCHERSPINNE. (aquatica — vízben élő; a tartözkodasröl.) Syn. 1757. Araneus aquaticus CLERCK «Aran. Suee.» pag. 143. Vide : THORELL «Remarks» pag. 203. ? Elöteste és lábai barnasvörösek. A vegtest olajbarnas, néha sárgásszürke; a has néha a hättest felszínét mutatja, néha feketés. A fejmell vaskos domború, a keskenyedő fejrész jól elválasztott; oldalról tekintve a fejrész hátsó fele a hátgödörből majdnem pupos-ivesen kiemelkedő ; a häatgödörböl a szélek felé a lábak fekvésének, megfelelő, esillagosan oszló barázdák jól láthatók ; a fejtetőn végig, a szemektől a hätgödörig, egy sor, ettől két oldalt még egy-egy sor felálló finom szőr. A mellvért hagymaalakú, vörösesbarna, gyéren álló hosszú szörökkel. A rágók élénken barnásvörösek, vegeikkel kissé szétválók, hosszú erős csipőkörömmel; oldalról tekintve körtvealakúak, inkább hasasan mint térdszerűen, de igen tetemesen a homlok előtt kiállók. Az állkapcsok vörösessárgák, elől ívesen elvágottak ; az alajk barnás, elől nyelvforma, csúcsos, az állkapcsok hosszának két harmadát meghaladja. A tapogatók aránylag vékonyak, sárgásak, végízök barnuló, módosan szörös, rövidebb mint a térd- és száríz együttvéve. A lábak töveiken erősek, a végek felé egyenletesen vekonyodök; a ezombok alúl, jelesen a IV-ik lábpáré, hosszú pilla-szörökkel, melyek e lábpáron felül-alul s a szárízen is tetemesek és sorban állók; a szárak és vegizek alsó fele igen gyér, jelentéktelen tüskefegy- verzettel. A végtest magas, szélesen tojásalakú; felületén az ıngödörparok mint sötétebb pontok láthatók. A fonók rövidek és vaskosak. Az alsó szemsor két középszeme fekete, a két oldalszem gyantaszínű és nagyobb, a sor majdnem egyenes (kihajlásra hajlandó); a hátsó sor igen kis mértékben kihajló, szemei egyenlőek. A zár két vörösbarna, kerek, apró nyilás, mely a nyelecske töve alatt két oldalt a légzőrés felett áll (ID teol 1l tra MO 230 Mertekek 2 Törzs........ ON ebbol fejmell,., „ra etek ett ré eves áz Tlabpare nenne 0 6 sara al ai ON 1) IV. a ee lm EN rég III. TUBITELARIAE. 13 III. CSÖSZÖVÖR. d. Nagyobb, hosszabb lábakkal és bozontosabb, különösen a lábakon fejlett szörözettel ; többnyire sötétebb a nősténynél. Néha világos, a nősténynél alig nagyobb, kevésbbé fejlett szörözettel. A tapogató karcsú, bunkója kicsiny. csúcsos. A térd és száríz egyenlő hosszúságúak, a térdíz vastagodott, a szärız vékonyabb, alsó felén hosszú pillaszőrökkel ; a pikkely töve kerekded, domború, vége keskenyen és hosszan kifutó, felszíne sertékkel elegyesen szőrős ; nemzőszerve, alulról tekintve, egy gyűrűszerű vörösbarna gyűjtöt mutat, melynek belseje sárgá sfehér, és a melyből, oldalról tekintve, egy bárdszerű vöröses nyujtvány áll ki. Mertekek 1 Dörzs ge. nen. Lem), ebböl fejmellit a Manns neDn P TETTES ada di 13: VE Ge etetset 155 » (E nagyóbb hímnél a fej szélesre fejlett és kevésbbé búbos.) A legérdekesebb fajok egyike, melynek életmódját már fennebb (lásd I. köt. III. t. 60 és szövege az c Életmód, szakaszban) tárgyaltam. Úgy látszik, hogy a magyar lelhelyeken az ivarok áttelelnek, tavaszkor a negyedik vedlést végrehajtják és azután szaporítanak. A hímek rendesen nagyobbak a nőstényeknél, mi sajátságosnak látszik azért, mert állandó a jelenség, hogy a pókoknál általában a hím kevés esetben akkora mint a nőstény, a legtöbb esetben azonban kisebb. A búvárpóknál észlelhető megfordított viszonyt leginkább onnan magyarázom, hogy a § a nőstény felkeresésénél a sűrű vízi növényzet között sok akadályra talál, melyet csak erősebb testalkatával győzhet le. Ismerem eddig erdélyi részekből Szamosfalváról (Kolozsvár mellett, a sós tavak melletti pocsolyák- ból), Szasz-Vesszösröl; magyar részekből: Doroszlóról (Mosztonga vize) és a budapesti melegforrások kifolyásából, honnan Dr. Wissinger volt muzeumi s. őr szívességéből bírom. ram. III. csanipd. DRASSOIDOE. ÓRZÓK. MEUCHELSPINNEN. er EAT b 7 2 A me (spocconat — fogni, ragadozni; a támadó természetről véve.) GEN. 1. NEM. ZORA. (C. K.) (Topos — heves — a támadásban; valószínűleg a lábak fegyverzeteröl.) Syn. 1548. C. Koch «Die Arachn.» XIV, p. 91. (ad part.) Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 140. A lábak tüskesek. A két sor oldalszemei közötti távolság nagyobb annál, a mely a két sor közep- szemei között létezik ; a négy hátsó szem sora annyira kihajló, hogy az egész szemesoport inkább három mint két sorban állónak tetszik. Kis alak, mely leginkább bokrok tövén, lehullott levelek alatt barangolva található. spec. 1. ras. ZORA MACULATA. (Brackw.) TARKA PARDUCZPÖK. GRFLECKTE PARDELSPINNE. (maeulata — foltos, a vegtest tarkaságáról véve ) Syn. 1833. Hecaörge maculata BLACKWALL «Characters ete.» pag 193, 3. Ser. III. Vide: THORELL «Remarks» p. 168. ? Elöteste halaväny vilägos-särgäs-testszinti két barna hosszesikkal. Vegtestenek felülete halvány világos testszinü három barna foltsorral, melyek közzül a középső a vegtest eleje felé — a két oldala s a HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZAG PÓK-FAUNAJA. TIL, HERMAN OTTO: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III 18 ÍII. TUBITELARIAR. 138 III. CSÖSZÖVÖR. vegtest vége felé enyészik ; az oldalak finom barna pontokkal mintegy frecscsentve ; e pontok néha resuntösen sorakozva; a has vége felé gyéren álló barna pontokkal. A lábak világos sárgás testszinüek, az első három pár szára barnuló, a negyedik páré rendesen tisztabarna. A fejmell csúcsosan tojásdad, a csúcsot a fej képezi, mely a mellrészszel választék nélkül összeforrott. A hátgödör hasítékos ; közepe táján a mellrész magasabb a fejrésznél ; a hátsó sor oldalszemeitöl két barna sáv ered, mely hátrafelé kissé szetvalva a nyelecskéig hatol, elég széles, külső szélén egyenetlen; a mellrész szélei hajszálfinom szegélylyel. A mellvért kerek, világos sárgás-testszín, fehéres szörözettel. A rágók az első lábpár ezombjainäl sokkal gyengébbek, rövidek, világosak ; előlről tekintve tövükön egy barnás foltocskával. Az állkapcsok egyenesek, végeik elkerekitettek; világosak; az alajk félkerek, magasságánál szélesebb, az áll- kapesoknak egy harmadát éri el. A tapogató sárga elég husos, vegize és szára egyenlő hosszúságúak. A két első lábpár szára, alul 6—S pár hosszú, lefektethető és felállítható, lándzsaszerű tüskével, melyek mindenike egy emelkedésből indul (II. köt. V. t. 109. c); e két pár szára barnulö, ezombja felszínén két barnás hosszcsikkal ; a negyedik lábpár szára és mäsodvegize barna, czombja hosszesikokkal s azonkivul foltokkal diszített ; a lábvégizeket barna gyűrűk választják el. A végtest hosztojásdad. Az alsó sor, kevesebbre mint szemátmérőnyire a homlok szélétől, kisebb szemekből áll, melyek jól sorakoznak ; kissé felülről és előlről tekintve e sor könnyedén kihajló; a hátsó sor (inkább két sor) négy szeme nagyobb s egy hátrafelé táguló, magasságánál szélesebb alapú trapezbe elhelyezet (e csopor- tositas a Lycosoidakra emlékeztet). A zár egy sárgásvórós köldök, mely egy villás bemetszes által (Y) három darabra van osztva. Mertekek: ? Törzs....... 62”), ebből fejmell wo... 2.4) Eh sosza d 0 IV » le lroieifente Ss5 » A lábak hosszaräanya 4, 1, 2, 3. da Kisebb, karcsúbb, tömörebb rajzokkal es gyengébb fegyverzettel. A tapogatö kicsiny, sárga; terdize a száríznél valamivel rövidebb: pikkelye rendes kanálalaku, jól domború, módosan szőrös; nemzöszerve egy sárgásvörös, féltojásalakú gyűjtőt mutat, melynek végéből — a pikkely csúcsa alatt — egy rövid, finom, horgos, vörösbarna köröm áll, tövén egy sertealaku, szintén vörösbarna nyujtvány indul, mely a gyűjtőt a pikkely belső oldala felől bekeriti. Mertekek: g Törzs....... 4 "7, ebből fejmeller 2 IV labpar. ... 82» Válfaj: ? élénk vörösessärga alapszınnel ; vestestönek felszíne es hasfele sürűn, elenk-eserbarnän elegyítve, úgy hogy sávok nem képződnek. E szép kis pók mint nyári alak ritka s mindég barangolva található; leginkább a bokrok és fák alján heverő száraz levelek alját kedveli, jelesen ott, a hol az alsóbb színtek nyirkosak, rothadásba átmenők s így rendesen sok apró állatnak (Podura) tenyészhelyei. Hálózatát nem ismerem. Úgy látszik, hogy az áttelelő alakok közé tartozik, a mennyiben Dr. Horváth Géza t. barátom 1871. január 5-én több Pachy- gnathával együtt egy harmadvedlésű Zorát is talált Kassa környékén. Az apatini pagony Gája nevű erdő- részeiből egy ivarérett hímet. birok, melynek jobboldali tapogatója reproducált, pikkely nélküli, mig a baloldali tökéletesen ivarérett ; valószínű, hogy a jobb palpust a második vedlés alkalmával veszté el úgy, hogy a reproducált tag két vedléssel hátramaradt. Ismerem eddig magyar részekből : Doroszlöröl, Apatinból, Orsováról, Suppanekröl (Weseleb hegy töve), Tokajból («Kopasz» bokrai), Rukamazröl és Kassáról. Válfaja Orsováról való. III. TUBITELARIAR. 139 III. CSÖSZÖVÖK. GEN. 2. NEM. LIOCRANUM. L. K. (} !05 — síma, %00yv0V — fej; a fejresz simasägära ezeloz.) nm Syn. 1866. L. Koch «Die Arachniden Fam. der Drassiden» pag. 2. Vide : THORELL «On europ. Spid.» pag. 143. A hátsó szemsor egyenes. A hason a legzöres mögött semmi köldök. A rágók töve fegyver- telen. A negyedik lábpár hosszabb a többinél. Az alajk az ällkapesok felehosszät éri el. Közepesen alóli alak, mely hazakban, leginkabb az ember lakta helyisegekben tartözkodik. sp&c. 1. FAJ. LIOCRANUM DOMESTICUM. (Win.) HÁZI KAZÄRPÖK. HAUS SCHEITELSPINNE. (demestiecum — házban élő ; a tartözkodäsıöl ) Syn. 1834, Olubiona domestica, WIDER «Zool. Mise.» I, pag. 208. Vide: THORELL «Remarks» pag. 432. ? Elöteste vörösessärga, barnás oldalrajzzal ; vegteste szürke, selymes, szennyes fehéres hätmezövel, melynek elején és közepén egy rövid, sötétes csik all, ezalatt 5—6 A szerű barnás rajz sorakozik egymäs- után. Lábai vorósessárgák. A fejmell laposan-domboru, szélesedő, elől elvágott fejrésszel; oldalról tekintve az előtest hátvonala majdnem egyenes, a hosszú, keskeny hátrésen túl a nyelecske felé lecsapott; az egész szörtelen, síma, fénylő; a fejvért kávásan és alig elválasztva. A mellrész széle finom, barna szegélylyel, beljebb néhány barnás, ékalakú, esillagszerüen elosztott a lábak fekvésének megfelelő, elmosódó folt; a hátrés barna. A mellvért körded, vörösessárga, alig domborodó, sima és csak a szélein módosan szörös. A rágók särgasvö- rösek, oly erősek mint az első lábpár ezombja, oldalról tekintve, a homlok előtt ívesen kihajlók. Az állkapcsok egyenesek, elég domboruak, kanálszerűen elkerekitett véggel, sárgások és módosan szörösek; az alajk szélességénél nem magasabb, az állkapcsok felehosszát érő, elől ívesen elvágott. A tapogató ezombja és térde sárgás, szára és vegize vörösessarga; a végiz alul több megfekvő, hosszú tüskével, valamivel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak módosan hosszuk erösödö ezombokkal és karcsú végekkel; a lábszárak alúl megfekvő, világos, hosszú tüskékkel fegyverzettek ; az első lábpár szárán 4 pár tüske. A végtest kissé lelapítot, elől ívesen elvágott, különben hossztojásdad, a fenn érintett rajzzal. A has világosszürke. A fonók egyenlőek, sárgások, kissé kúpalakuak. ű Az alsó szemsor, felülről tekintve, kissé kihajló, szemei nagyocskák, egyenlőek s a homlok szélétől nem egészen szemátmérőnyire állók ; a hátsó sor egyenes, oldalszemei egy kissé kiemelkedő fekete gyűrűbe foglaltak ; a két sor oldalszemei több mint szemátmérőnyire egymástól. A zár három vörösbarna gödröcskét mutat, melyek közzül kettő párosan a légzőrés szélére, egy felettök helyezkedik el, a köztök létező tércsét egy V alakú vörösessärga, sima lemez tölti ki. Mörtekek 2 Törzs 2 0......... OZ ebből Lei mel wre: CA Jelabpares sep ge » IV er 2 Kisebb, karcsúbb; vegteste rajzai kevésbbé kifejlettek; egyebekben a nöstenynyel azonos. Tapogatöja sárga, kis bunkóval ; a térd és szarız egyenlő hosszusagu, az utóbbi valamivel vékonyabb es külső oldalának a végén egy kis, vöröses, éleshegyes, hegyével a pikkely töve felé horgosan hajló körmöcskével; a pikkely III. TUBITELARIAR. 140 III. CSÖSZÖVÖK. kicsiny, kissé nyujtott kanálalakú, domború, csúcsa felé szőrös ; nemzőszerve, jól kidagadva, kitölti a pikkelyt, külső oldalról tekintve egy durva patkóhoz hasonló gyujtöt mutat, mely sárgásvöröses és a pikkely csúcsa felő nyíló. Mértékek s cv BOrZ8 c Jaaa #59, ebböl 9 fejmelle mer IAV TEJ vészt o zato aró rő a, MRA 9 E ritka póknak csak egy párját birom Erdélyből Szasz-Vesszösröl, hol Bedőházy János házában a lakószobák falán találtam. A pókok este, a gyertya fényénél üzték vadászatukat; augusztusban fogva mind kettő ivarérett. Pozsonyban Dr. Böckh találta ; a példányokat láttam. SPEC. 2. raj. LIOCRANUM KOCHI. x. sp. KOCH K. xocHs sch. (Koch Lasos kitűnő Araneologus tiszteletére így nevezve.) (VI-ik tábla 157, a szemesoport, b tapogató oldalról, c ugyanaz alulról, d mérték.) 7 Elöteste és lábai világos barnássárgák; végteste szürkés, némi elmosódó, halvány, sötétes foltozattal, megfekvően szörös. A fejmell szıvalaku ; fejeresze kissé esucsosodö, oldalról tekintve inkább lehajló mint emelkedő. A hátrés igen finom, eléggé hosszú. A mellvért pajzsalaku, barnássárga, gyéren szörös. A rágók barnás- sárgák nemépen erősek, eléggé szőrösek ; oldalról tekintve tövükkel térdszerűen, módosan kiállók. Az állkapcsok szélesek, kissé egymásra hajlók ; az alajk nyelvalaku, az állkapcsok hosszának felét bőven eléri. A lábak hosz- szuk, karesuk, elegge szőrösek és fegyverzettek. A ezombok felületén két megfekvő, hosszú tüske ; az első pár szárán, alúl, két sorban öt tüske: három a belső soron; ugyan e lábpár másodvégízén alúl három pár tüske; a második lábpár szárán alul három — maäsodvegizen szintén három pár tüske ; a hátsó lábpárok ugyanazon ízein, alúl szintén 5—6 tüske. — A végtest felül-alúl egyszínű, különben tojásdad, elől kissé keskenyedett; a fejmellhez képest kicsiny. Az alsó szemsor alig észrevehetőleg — a hátsó behajló. A hátsó sor középsői sokkal távolabbra egymástól mint az oldalszemektől; az alsó sor középsői feketék s nagyobbak mint az oldalszemek, az utóbbiak úgy mint a hátsó sor valamennyi szeme opalizáló. A két sor oldalszemei érintkeznek. A tapogató elég erős ; pikkelye esucsosan kanálalakú, külső szélén egy ujjszerű mellék pikkelylyel; a terdiz vastagságánál kevéssé hosszabb, a száriz a térdnél rövidebb, egyszerű, fegyvertelen. A nemző szerv igen jellemző: a meglehetősen lapos gyűjtő hátúl kigyózó csővé alakúl, mely cső lassanként egy kanyarósan — horgos, finom hegybe végződik. MKÉARÁLA ES (60 MNOZZS Ren /m tejmellsn riet 2:6 » TÁ Danaé a ROTEN) II » 9 0.0 0.0.0.0 0.0.0 SZAD III » ersehen ta aber IV » le ae Be), » ? Ismeretlen. Ezt az igen érdekes fajt testvér öcsém Vlkolinszky Jenő, a, selmeczbányai akadémia polgára ugyan- csak Selmeczbányán találta s beküldötte. A Liocranum-nem eddig csak három fajt számlál u. m. a megelőző fajon kivül még L. celans Blackw. és gracilipes Blackw. (lásd Thorell «Remarks.» pag. 435 et 436) s az imént említett kettő kétes, úgy, hogy eddig csak a L. domesticum Reuss volt egyedüli képviselője a nemnek. Az itt leírt faj tehát mindenképen becses. Dr. Koch L. úr, a Csöszövők kitűnő ismerője in. litt, megjegyzi en, sp. von L, domesticum specifisch verschieden.» III. TUBITELARIAE. 1 III. CSÖSZÖVÖR. H GEN. 3. NEM. ANYPHAENA. Sunp. (avugatvo — szövetet felbontani, fejteni; feltünöbb hálózat hiányára czeloz.) Syn. 1833. SUNDEVALL «Conspectus Arachnidum» p. 20. Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 143. A végtest hasfelén, a légzőrés előtt egy köldök. A hátsó szemsor behajló. Az állkapcsok dombo- rúak, semmi behorpasztással. Egy alak. Leginkább fákon, jelesen tölgyfákon tartózkodik s a leveleken űzi vadászatát, spec. 1. Faj. ANYPHAENA ACCENTUATA. (Warck.) JEGYES BONTÖPÖK. GEZEICHNETE TRENNSPINNE. (accentus—a hangsúly jegye; a végtest sötét jegyere vonatkozik.) Syn. 1802. Aranea accentuata WALCKENAER «Faune Paris» II, pag. 226. Vide : THORELL «Remarks» pag. 204. ? Elöteste vörösessárga, két széles, áttört, barnás csikkal. Vegteste szürkés, felülete közepén világosodó, a központban egy X alakú barna jegygyel. Zömök alak, széles, kissé lelapított végtesttel, meglehe- tösen karcsú vöröses-sarga lábakkal. A fejmell vaskos, mellrésze szélesedő, különben a fejrészszel összefolyó ; az egésznek a közepe világos vörösessárga, kétfelől a szemektől eredő s végig futó két széles, barnás sáv által szegélyezve; a sávok a mellrészen helyen közön világos enyésző foltokkal; az egész kopasz. A mellvért körded, kissé domborodó, szélein gyéren szőrös ; sárgás. A rágók rövidek, az első lábpár czombjánál gyengébbek, szőrösek, sötétebb vörösessárgák, oldalról tekintve mödosan résüntösen előreállók. Az állkapcsok sárgások, egyenesek, elkereki- tett végekkel, belső szelök az alajkhoz képest kissé kivágott ; az alajk sötétebb, az állkapcsok felehosszát felül- múlja, elől keskenyedő elmetszett, közepe táján kissé hasas. A tapogatók sárgák; a vegiz gazdagon szőrös, oly hosszú mint a szár és térdíz együttvéve; a szärizen felül néhány fekete serte. A lábak karcsúk; ezombjaik felül, száraik alúl feketés, hosszú tüskékkel fegyverzettek; az első pár szárán oldalt, elől két tüske, alúl két pár tüske ; valamennyi tüske barnás gombocskákból indúl. A végtest szélesen tojásdad, kissé lelapított; hasfele világosszürke; a fonók és a légzőrés között és közepe táján egy egyszerű bemélyedésű harántfekvő köldök, melynek párkányán a szörözet esillagszerűen, végével a mélyedésbe irányozva, áll. : Az alsó szemsor kihajló, oldalszemei kissé tojásdadok, középszemei nem egészen szemátmérőnyire a homlok szélétől; a hátsó sor módosan behajló, az alsónál tetemesen hosszabb, középszemei közelebb egymáshoz, mint az alsó sor középszemeihez ; a két sor oldalszeme bőven szemátmérőnyire egymástól. A zár egy vörösbarna keretbe foglalt egyszerű s hasítékszerű bemélyedés, mely a nyelecske felé kissé tágúl. Mértékek: 2 Törzs ....... 8 m, ebből ege a adva tó JÉk Ü Iabpaze szíteetl e] » rer a 1) A Karcsú, hosszuläbu ; a vegtest rajza éles; az előtest sávjai tetemesebbek ; a has közepe es az oldalak barnasak s az utóbbiak mintegy keretet képeznek a hätfel világos közepe körűl. A sárga tapogato, sajátszerű fekete szörözettel. A czomb töve elől előre irányozott, szakállszerűen álló, fekete, hosszú szörökkel, melyek tövüknél vékonyabbak; a száríz felületén egy hasonló szörökböl álló ecset (rendesen megkopve III. TUBITELARIAE. 142 III. CSÖSZÖVÖR. vagy letördelve) ; a terdız legesuesan szintén néhány ilyen szőr; a szarız külső oldalán azonkivül egy sor hosszú szőr, végén egy kurta, hajlott, tompa és vörösbarna nyujtvány; a pikkely kanálalakú, barnás, módosan szőrös ; domború ; — nemzöszerve egy kidagadó, felületén szemcsés gyüjtöt mutat, mely előlről szélesen behasított s a behasítás folytán keletkezett külső és gyengébb fél csúcsán . egy igen finom, horgosan görbűlt, vörösbarna, hegyes nyujtványt visel. Mertekek: d! Törzs........ 6:5 =, ebből fejmellen nen on INabpanee se. losen IV » ER] » E fajt ivareretten mint kora tavaszi alakot ismerem s rendesen tölgyfäkröl szedtem lerazas segit- ségével, hol a leveleken lappangott, s leesés közben lábait úgy széljelterpesztgette, hogy egészen laposan felfeküdt. Szövetet nem ismerem. Lelhelyei, magyar részekben : Doroszlö, Bogojeva, Illok, Pancsova tavaszkor; továbbá Alsóhámor (Borsodmegye) nyár derekán fejletlen állapotban, Budapest (Muz. gy. Pável János a «Csillagyölgyböl» egy fejlett ? júliusban.) GENUS 4. nem. CLUBIONA. LATREILLE. AL 3 2 i 0 3 2 a $ Á 3 =. ( K4wy = Ag, Plow — elni, de lehet KV wore — szövet. fonal, Prow — élni ; leszarmaztatäsa nem biztos; THORELL Ki wJóa — kalitkát tart valöszinünek ; mind a három az életmódra találna, a mennyiben e nem alakjai gya:ran az ágak levelein, szött zacskóban, tehát mintegy kalitkában tartózkodnak.) Syn. 1804. LATREILLE «Nouv. Diet. d’Hist. Nat.» XXIV, pag 134. (ad part.). Vide: THGRELL «On europ. Spid,» p. 144. A hason semmi köldök. Az alajk két harındat éri el az ällkapesok hosszának. A negyedik lábpár a leghosszabb. Az elösoroltak egyedüli általános értéku ismertető jegyei e nemnek. Alig közepes nagyságú, hosszúkás alakok, erős előtesttel, melyek különféle módon összeszött vagy szövettel boritott levelekben, kérgek, sőt kövek alatt is laknak, igen gyorsak, veszedelem perczében szökve hagyják el rejteköket s : földre esnek, a nélkul, hogy fonalfejteshez folyamodnanak. A fajok megkülönböztetése szerfelett nehéz és igen nagy gyakorlottság mellett biztos szemmértéket igényel. spEc. 1. raj. CLUBIONA CORTICALIS (WaLcxk.). KÉRGEZŐ KALITPÓK. RINDEN-KÁFIGSPINNE. (cortex — corticalis — kérgi ; a tartózkodásáról.) Syn. 1802. Aranea corticalis WALCKENAER «Faun. Paris» II, p. 429. Vide : THORELL «Remarks» p. 225. + Elötest es allkapesok vorösessärgäk. A vegtest szép rajzzal : felülete elején és közepén egy bibor- barna, hasıtekszerli csik, mely a vegtest közepe táján tühegyesre kifut, körülte a ter világos sárgásfehér. es szépen, csipkesen szegelyeztetik a biborbarna oldalak által, melyeknek a színe a fonók felett is összeér. A has sárgásfehér. A lábak vörösessárgák. Jellegei: A hátsó sor szemei egymás között egyenlő távolságra. A. fejmell hosszabb, mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve. A negyedik lábpár szárán, felül, semmi tüske. A fejmell egy darabból való, de a fejrész kissé keskenyedő, felülről tekintve tehát kiválik, a hátrés kurta, fekete; a mellrész széle finom feketés szegélylyel ; a mellvért keskeny, oly széles mint a harmadik III. TUBITELARIAE. 143 III. CSÖSZÖVÖR. lab csípője. A rägök az első läbpär ezombjänäl alig vastagabbak, oldalról tekintve tövüktöl kezdve mödosan, laposivesen, nem térdszerűen kiällök. Az ällkapesok elől mödosan lapiezkäsan szelesedök, az alajk rendes, kissé hasas, mindkettő vörösessärga. A tapogató sárga, végíze kefeszerüeu szőrös, valamivel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak arányosak ; a két első pár végíze gyenge talpkefevel; a harmadik lábpár szárán alúl két tüske, minden czomb felületén négy-négy tüske, az első és második lábpár szárán alul két- két pár tüske. A végtest elől elmetszett, hátul csúcsos, karcsú, A fonók, a végtest végén állva, barnássárgások, az alsó pár vastagabb. Az alsó sor középszemei több mint fél átmérőnyire a homlok szélétől állva valami kevéssel távo- labbra egymástól mint az oldalszemektől, a sor a kihajlásra hajlandó ; a hátsó sor szemei egyenlő távolságra egymástól, középsői az alsó középsőktől csak valamivel kisebb távolságra mint amazok egymástól. A zár egy vörösbarnás, szélességénél sokkal magasabb tércse, melynek felső részén (a nyelecske- felé) egy vese úlakú haránt benyomás, alsó szélén (a légzőrés szélén) két kis kerek dudorodás látható, melyhez a felső benyomástól egy barázda vezet. Mertekek 97 Torzei. on... 2.20 2. 71—8 M, tejmelle rare ee Sahne a a er 3 7 a Előttem ismeretlen. E ritka szépségű fajt csupán csak egyszer gyüjtöttem, mint kora őszi alakot: Selmeezbänyän a hires Kálvária hegyen, hol bazalt törmelék alatt kevés számban tartózkodott. spec. 2. raj. CLUBIONA TRIVIALIS. (L. K.). KÖZÖNSÉGES K. GEWÖHNLICHE K. (trivialis — közönséges ; az előfordulásról.) Syn. 1541. Clubiona trivialis C. KocH «Die Arachn.» X, p. 132. Tab. 359. f. 844. Vide : THORELL «Remarks» p. 225. ? Kicsiny. Elöteste vörösessárga, végteste halvány szürkéssárga; lábai halvány szalmasárgák ; szemei sárgásak. Jellegei: A hátsó sor középszemei sokkal távolabbra egymástól mint e sor oldalszemeitől ; kétszer oly távol egymástól, mint az alsó sor közepsöitöl. A negyedik lábpár másodvégíze kétszer oly hosszú mint az első lábpárnak ugyanazon íze. A fejmell valamivel hosszabb, mint a negyedik lábpár szára a térdízzel együtt. A harmadik lábpár szárán, alúl, egy tüske. A fejmell vaskos, egy darabból való, mellrésze alig szélesedő ; fejerésze a hátsó középszemek között a hátrés felé kissé csatornásan behorpasztott, vörösessárga, a szemek terén gyengén sötétedő. A mellvért a harmadik lábpár csipőjénél valamivel szélesebb, különben keskeny, hátul csúcsos ; szőrös. A rágók rövidek, az első lábpár czombjánál sokkal vastagabbak, tövük duzzadt a homlok előtt kiálló, meglehetősen, szőrösek, vörössärgäk. Az állkapcsok sárgások, elől igen tetemesen lapátformán kiszelesedök, közepükön karesuk, együttesen lyraszerű kihajlásúak ; sárgásak ; az alajk valamivel sötétebb, domború. A tapogató sárgás; végíze tüskékkel elegyesen szőrös, nem hosszabb a szárnál. A lábak közül az első pár aránylag rövidke, talpkeféje egészen a térdízig terjed. Az első lábpár szárán alúl semmi tüske (?). A végtest kissé lelapított, elől elvágott, közepén túl a legszélesebb, hátul csúcsosodó ; felülete elején egy határozatlan vöröses foltocska. Az alsó fonópár a felsőnél vastagabb. Az alsó szemsor, a homlok szélére tolva, egyenes, szemei egyenlő távolságra, körülbelül szemátmé- ! Az I. kötet jegyzékében «C. pallens» synonym alatt elösorolva. II. TUBITELARIAE. 144 TIT. CSÖSZÖVÖR. rönyire egymástól, a sor rövidebb a hátsónál ; a hátsó sor egyenes, a közepszemei közötti távolság majdnem kétszer nagyobb annál, a mely a közép és oldalszemek s e sor és az alsó sor középsői között létezik. A zár egy egyszerű, kerekded nyilás, melynek szélei vöröses-barnak s mely alsó szélén (a légzőrés mellett) esuesosan kivágott. Mertekele Era orzseg See ebDből jan Ila op ara Sage RI TALÁ DÁK árat nee re 59 » ING EEE SO E17 BANN) 7 Tapogatöja Dr. Kocn L. (Drassiden p. 307.) szerint: «A negyedik íz kívülről egy széles, elől elkerekitett, fényes nyujtvanynyal; pikkelye oly hosszú mint a 3-dik es 4-dik íz együttvéve, erősen bolto- zatos, egyenes oldalakkal, elől elmetszett, felületén és oldalt gyéren, a csúcsán sűrűn szörös. Mertekek: a Fejmell........... ooo 2 UT TMlabpar uralte erste ad,» RV a ee eeeers 6» d Peldanyt nem láttam. ? Csak egyszer találtam mint tavaszi alakot a Mehadia feletti «Damoclet» hegyesucs legtetején, egy kő alatt (tehát a bükk tenyészvonala felett), Dr. Zimmermann (Limburg) gyüjteményében a magyar Tátrából, meghatározta Dr. Koch L. SPEC. 3. Faj. CLHUBIONA MONTANA. L. K. HEGYI K. BERG. &. (montana — hegyi; a tartózkodásról.) Syn. 1867. Clubiona montama L. K. «Die Arachn. Fam. der Drass.» pag. 308. ? Elöteste barnässärga, feje lassanként füstösödö, elől sötét; rágói sötetvörösbarnäk. Vegteste elől elenksärga, hatul biborbarnasba átmenő, eleje közepén egy ily színű elmosódó hosszesik ; hasa elenk- sárga. Lábai sárgák. Jellegek: A hátsó szemsor középsői távolabbra egymástól mint az oldalszemektöl. A háthasíték hosszú. A rágók símák. A fejmell hosszabb mint a IV-dik lábpár szára és térde együttvéve. A harmadik lábpár szárán, alúl, több tövis, a negyedik párén, felül, semmi tövis. A fejmell majdnem hengerded; oldalról tekintve, a nyelecskétől igen szabályos, módos ívben emelkedő ; hátrésétől több, küllöszertien oszló barázda sugárzik szerte. A mellvert hosszpajzsalaku, sárga, gyéren szőrös. A rágók vaskosak, fenylök alig egy-egy szőrrel, oldalról tekintve körtvealakúak, tövükkel tetemesen térdszerűen kidomborodók. Az álkapcsok barnásvörösek karcsúk. A tapogató sárga, végíze alig egy kevéssel sötétebb, gyéren szőrös, valamivel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak karcsúk, elég hosszúk; az első pár szárán, alúl, két pár, — mäsodvegizen, szintén alul, egy pár megfekvő, hosszú, barna tüske ; a második lábpáron hasonlóképen ; a harmadik lábpár szárán alúl két tüske, oldalt ugyanannyi ; a negyedik lábpár szárán két oldalt két-két tüske; a harmadik és negyedik lábpár másodvégízei, alúl, oldalt és végök körül több tüskével. A végtest hossza-közepén a legszélesebb, hátul esucsosodó. A fonók egyenlő hosszúságúak, az alsó pár közel háromszor oly vastag mint a felső pár. Az alsó szemsor egyenes, szemei egyenlő távolságra egymástól, kevesebbre mint szemátmérőnyire a homlok szélétől. A hátsó sor hosszabb, középsői valami kevéssel távolabbra egymástól mint az oldal- szemektől, de sokkal távolabbra egymástól mint az alsó középsőktől. III. TUBITELARIAE. 145 III. CSÖSZÖVÖK. A zár egy élesen határolt, laposan domború, majdnem kerek, vörösessärga terese, mely közepe táján két, alig feltunö dudorodást visel, a légzőrés felől pedig harantul benyomott. =] Mertekek: 2 Törzs ......... I ebből fejmellene ee: Plabparseu: Se ae. 0 IV » Se ES » 7 Kisebb, igen karcsú, sötétebb alapszínű elötesttel, kevésbé fustös fejresszel. Vegteste barnásvörös. A tapogató vörösessärga, szára nem rövidebb a térdnél, felülről tekintve szívalakú, szélesedő, külső oldalának csucsa a szívalakból kinyulik s egy, szelessegenel hosszabb, vaskos, elől hüvelykszerüen eltompított, sötét- színű nyujtványt alkot. A pikkely kanálalakú, csúcsán szőrös ; a nemzöszerv gyűjtője hengeres, vörösbarna, elől nyitott; tövétől egy igen finom, sarlóhajlású, hegyével befelé néző, serteszerű embolus indúl, mely gyűjtőre megfekszik. (s előre irányozott s a € Mertekeks:20) Toren 6 ay, ebből fejmelk esete ág tszetéte te DT INTab par an ee ae) Az egyetlen szép párt mint kora őszi (szeptember) alakot kövek alól Körmoczbanyaröl ismerem. spec. 4. Faj. CLUBIONA HOLOSERICEA. (DE Geer.) SELYMES RK. sEmIGE x. (holosericeus — selyemszörű, fényű az újabbkori terminologiához tartozik. A sericeus a «Ser»-töl származik, egy ókori néptől, mely selyemiparáról volt nevezetes.) Syn. 1778. Aranea holosericea DE GEER «Memoires» VII, pag. 266. Vide : THORELL «Remarks» p. 217. ? Előteste vörösessárga, fejerésze vörösbarnába átmenő, a rágók igen sötét vörösbarnäk; a fejrész egészen megfekvő, rövid, selymes szöröcskekkel ugyannyira borítva, hogy barnulása csak borszeszben tűnik elő. A végtest sárgás, zöldesszürke selymes szörözettel boritott. A lábak sárgák. Jellegei: Az alsó szemsor középszemei közelebb egymáshoz mint az oldalszemekhez. A negyedik lábpár első végize hosszával hosszabb az első lábpárnál. A fejmell oly hosszú, mint a negyedik lábpár szára a térddel együtt. A harmadik lábpár szára alúl két tövissel. A hátrés igen rövid. A fejmell igen vaskos, majdnem hengeres, elől lapos-ívesen elvágott; fejeresze a mellreszszel tökéletesen összeforrott, oldalról tekintve az egész igen laposan és egyenletesen íves, hátul alacsonyabb. A mellvert keskeny, a III lábpár esipöjenel nem szélesebb, de majdnem kétszer hosszabb, sárga, szörös. A rágók vaskosak, az első lábpár czombjánál sokkal vastagabbak, oldalról tekintve a homlok előtt térd- szerűen ki- és ívesen előre állók, sötét vörösbarnák, töveik belső oldalán kevés hosszú szőrrel, — durván haräntränezoltak. Az ällkapesok hosszúk, vörösbarnák, elől, kívül elkerekitve, befelé resuntösen elvágottak, lapiczkások, közepökön igen karcsúk ; az alajk vörösbarna, elől kivágott, mindjárt kezdettől íves oldalakkal, az állkapcsok hosszának kétharmadát alig éri el. A tapogató sárga, végize vörösödő, tüskékkel elegyesen bőven szőrös, a szárnál hosszabb. A lábak elég hosszuk, az első két par végizein erős, sötét talpkefe, a hátsó két páron a kefe igen jelentéktelen. A ezombok alul fegyvertelenek, a többi ız (a két hátsó lábpárét kivéve) felül fegyvertelen. A két első lábpár ezombja felületen négy-négy, a többin öt-öt tövis; a két első lábpár szárán alúl két-két pár tövis, a harmadikon kettő, a negyediken három. A két hátsó lábpár másodvégizei köröskörül több tövissel. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA, III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 19 III. TUBITELARIAE. 146 III. CSÖSZÖVÖRK. A vegtest majdnem hengerded, hátul csúcsos, a has sárgás. A fonök sárgák ; a vegtest csúcsán állva, a felső par valamivel hosszabb az alsönal s ennél sokkal karcsúbb. j Az alsó szemsor középsői nagyobbak, majdnem egészen a homlok szélén állók s közelebb egymás- hoz mint az oldalszemekhez ; a hátsó szemsor hosszabb az alsónál, behajló, középszemei távolabbra egy- mástól mint az oldalszemektől s kétszer oly távolra egymástól mint az alsó sor középsőitől. A zár egy vörösesbarnás majdnem kerek tércse, mely a légzőrés széleig terjedve, itt párban álló, két egyszerű, kerek, kis nyilást mutat. iMértékek ra Osz E Et eke esete 11 =, fejmelli er ee 4-9 » Mabparze se oe een 10, Ve ee KO VÉN 7 Előttem ismeretlen. Koch L. szerint («Die Arachn. Fam. der Drassiden» sub. C. phragmitis XIII. tabl. 203, 204. id.) a tapogató szára egy egyszerű, nem ágas nyujtvány által különböznék a C. palli- dula himetöl. E fajt eddig teljes biztonsággal csak Doroszlöröl ismerem, hol kora tavaszszal a C. palliduläval közös lelhelyeken, de ritkábban fordul elő. SPEC. 5. Faj. CLUBIONA PALLIDULA. (Cr.) HALAVÁNY K. BLAsSE x, (pallidula ab pallida— halavány a színre vonatkozik.) Syn. 1757. Araneus pallidulus CLERCK «Ar. Suec.» p. §1. Vide : THORELL «Remarks» p. 213. ? Szinre es nagyságra nézve változó. Legtöbbször az előtest halvány sárgás, sötetedö fejjel és sötét rágókkal; a végtest zöldesszürke, selymes, megfekvő, finom szörözettel borított, a szörözet alatt barnás- vörös. A lábak halványsárgák fekete tüskékkel gyéren fegyverezve. Ritkán az egész állat sötét vörösbarna, vörösessárga lábakkal. Jellegei: Az alsó szemsor egyenes, a hátsó könnyedén behajlö és hosszabb; az alsó sor szemát- mérőnyire a homlok szélétől. Az alsó sor középszemei e sor oldalszemeinél nagyobbak s a szemek közötti távolság egyenlő ; a hátsó sor szemei egyenlő távolságra egymástól. A fejmell oly hosszú mint a negyedik lábpár térd- és száríze együttvéve. Az első lábpár másodvégíze több mint felehosszát teszi a negyedik lábpár ugyanazon izének. A harmadik lábpár szárán, alúl, két tüske. A fejmell vaskos, majdnem hengerded, mellrészében alig tägulö, fej- és mellresz tökéletesen össze- forrott, az előbbi elől elvágott és elmosódva barnuló :; a hátrés szűk s a 3-dik és £-dik lábpár felé barázdákat bocsát. A mellvért hossztojásdad, szélein, a esipök beigtatása előtt s ezeknek megfelelően behorpasztott, szennyessárgás, finoman szőrös. A rágók vörösbarnák, az első lábpár ezombjainäl sokkal erősebbek, oldalról tekintve ívesen és igen tetemesen a homlok előtt kiállók. Az állkapcsok hosszúk, végeiken lapiczkások, közepökon karcsúbbak, sárgások ; az alajk sötétebb. A tapogató halvány sárgás; vegize sötétedő, alsó felén gazdag szőrözettel s e között fekete sertetüskével, oly hosszú mint a száríz. A lábak halványsárgák, valamennyin a két vegiz alján fekete talpkefe, mely a két első páron tovább terjed mint a két utolsón; a ezombok, alul, a többi íz felül fegyvertelen, a térdek felső csúcsán egy erősebb serte. Az első lábpár czombján rendesen négy rendetlen állású tüske, a száron két pár, a mäsodvegizen egy pár. A végtest elől kissé elmetszett keskenyebb mint közepe táján, hol hasasodik, a vége csúcsosodó ; egészben véve csak kevéssel szélesebb a fejmellnél. A sárgás fonók a végtest legvégén; hengeresek; a felső pár az alsónál valamivel hosszabb és vékonyabb, II. TUBITELARIAR. 147 III. CSÖSZÖVÖK. A zár egy vorösbarnas terese, mely szemesesen durva és két 52 szerű benyomás által jellemeztetik, mely a nyelecske felé ágazik széjjel s szorosan a légzőrés felett áll. Mérteékek s SeTÓEZS as ete teleket te sét 10-6 m, fejmelllo sem 45 9 BVzlabbparer ea een ogEe) (legnagyobb). s Nagyságra nézve rendkivül változó (5—9:5 m. törzshossza) úgy színre nézve is. Karcsúbb a nősténynél, lábai hosszabbak, talpkeféi világosak. A tapogató sárga, pikkelye kissé füstös ; ezombize felüle- tének végén három fekete tüske, a száríz vastag s rövid, végének külső oldalán egy nyujtvány, mely a végén két rövid ágra oszlik, az ágak a pikkely felé hajlók, tompák ; pikkelye rendes kanálalakú, domború ; nemzö- szerve barnavörös, néha sárgás, jól kidagadó gyűjtöt mutat, melyen egy bélformára kigy ózó, domború szalag látható, a végén egy rövid, horgosan görbült, hegyes nyujtvány látható. Mertekek: d' (Nagyobb) Törzs ........... 9 =, ebből fejmell .eners nenne ara a ee er 4 » EVSlapparese ee ee le (Iuisebb)ktorzet as see Dr fejmell’r: Seren sale ee 9-8 » INDJAbpar nee Se Mint kora tavaszi es nyári alak kertekben, bokros helyeken, nádasok szélén, egyáltalán bujabb növényzetben található, hol leveleket, majd cső alakra, majd teknösen összeszövöget (lásd I. köt. III. t. 58.) a melyekben nappal elrejtőzik, hogy estefelé a környéket összebarangolja. E rejtbe rakja le petéit is, melyeket finom szövetbe burkolva őríz ; a fiak kikeléséig egészen elzárja a rejtet. Párzását nem ismerem. Elöfordul: erdélyi részekben Szasz-Vesszösön, Kolozsvár, Szamosfalva, Parajd, Szeben körűl; magyar részekben Doroszlón (különösen tavaszkor a nádasok szélén), Apatinban, Palánkán, Illokon, Tokaj körűl (a Rakamaz felőli legelők tölgyén szép barna változat), Diósgyőrben, Lucsivnán, Nagy- Váradon (Muz. gy. Mocsáry S.), Budapest körül (Muz. gy. Pável János). spec 6. Faj. CLUBIONA TERRESTRIS (Weste.) FÖLDI K. ERDEN x. (terrestris — földi; a tartözkodasröl.) Syn. 1851. Clubiona terrestris WESTRING «Förtecken» p. 49. Vide: THORELL «Remarks» p. 222. ? Fejmelle barnásvörös, särgässzürkes szörözettel, a fejresz nem sötétedő. Rágói sötét vörösbarnak. A vegtest barnásvörös, szürk6essärga szörözettel. Lábai vörösessärgäk. A has világossárgás. Jellegek: Az alsó és hátsó szemsor szemei (soronként) egyenlő távolságra egymástól. A fejmell oly hosszú mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve. A negyedik lábpár saját másodvégíze hosszúsá- gával hosszabb az első párnál. Az első lábpár másodvégize csak felét teszi a negyedik pár ugyanazon ízének. A fejmell majdnem hengeres, mellreszeben alig tägult, elől elkerekitett, egy darabból való ; oldalról tekintve, a nyeleesketöl lapos ívesen emelkedik. A mellvért hosszu-paizsalaku, vörösessárga, elég szőrös. A rágók vaskosak, végökön kissé szétállók; oldalról tekintve körtealakuak, tövükkel térdszerűen kiállók, igen kevés szőrrel. Az állkapcsok lapiezkäsok, elkerekített végűek, közepökön karesuk, barnasvörösek ; az alajk hasonló színű, az állkapcsoknak felehosszát bőven túl éri. A tapogatók karesuk; vegizük leginkább alul szőrös, 198 il. TUBITELARIAR. 148 II. CSÖSZÖVÖR. valamivel rövidebb mint a térd es szár együttvéve. A lábak karesuk, nem épen hosszuk ; az első pár másod végízén, alúl, egy pár, szárán, alul, két pár hosszu, megfekvő tüske ; a második páron hasonlóképen ; a harmadik pár szárán alul és oldalt két-két tüske, a másodvégizen köröskörűl több tüske ; a ezombok felületén elől 2—53 tüske haránt sorban e mögött két hosszú tüske egymás mögött. A végtest hossztojásdad. A kiálló fonók egyenlő hosszúságúak, a felső pár csak félig oly vastag mint az alsó. Az alsó szemsor középsői szemátmérőnyire a homlok szélétől, szemátmérőnyire egymástól és az oldalszemektől; az oldalszemek nagyobbak; a sor egyenes. A hátsó sor az alsónál hosszabb, középszemei egymás között oly távolságra mint az alsó középsők a hátsó középsőktől ; a szélsők a középsőktől valamivel távolabbra; a sor behajló. i A zár egy világos-sargás, közel négyszögletes tércse, melyet oldalt és alúlról egy vörösessárga keret szegélyez ; e keret négy sarkán apró barnás dudorkák láthatók. Mértékek : ? Törzs ......... 84m, ebből fejmellk zá etette » TSlabpaus- er. 0:85) IV a ee ae da JS előttem ismeretlen. 3 A negyedik lábpár példányomon hiányzik s így a reá vonatkozó jelleget bona fide Dr. Kocn után közöltem, ki a fajt megbizonyitá ; e jellegek között azonban az is áll, hogy a hátsó sor szemei egyenlő távol- ságra esnek egymástól, holott példányomnál más a viszony, mit Troreun is észrevett. Mindazonáltal Dr. Koch e fajt példányom után habozás nélkül annak mondta, a minek leirtam: «Cl. terrestris Westr.» THORELL e faj nöstényét nem ismeré. A zár mindenesetre döntő. Egy példányát Tokajból, a «Kopasz»-hesy kőbányájából ismerem. sPEc. 7. Faj. CLUBIONA COERULESCENS L. K. KÉKLŐ K. BLAULICHE x. (coerulescens — kéklő ; a színezetről.) Syn. 18566. Clubiona coerulescens L. KocH «Die Ar. Fam. der. Drass.» p. 331. Vide: THORELL «Remarks» p. 224. (§ Cl. brevipes). ? Elöteste barnásvörös. Vesteste feketésbarna, friss állapotban kéklő (a szilva hamvara emle- keztetö). Lábai vörösessärgäk. Nagyobb alak. Jellegei: Az alsó és hátsó sorok szemei (soronként) egymás között egyenlőtávolságra. A fejmell oly hosszú mint a negyedik lábpár szára a térddel együtt; az első lábpár másodvégíze fele hosszát teszi a negyedik lábpár ugyanazon ízének. A fejmell egy darabból való, mellrészében módosan szélesedő. A mellvért a harmadik lábpár esipöjenel valamivel szélesebb, vörösessárga. A rágók töve vastagabb az első lábpár ezombjánál, oldalról tekintve a rágók inkább ívesen mint térdszerűen, de tetemesen kiállók, vörösbarnak , gyéren szőrösek, finoman harántkarczoltak. Az állkapcsok vörösesbarnák, jelentektelenül lapiezkäsak, az alajk hasonló színű. A tapogató sárgás, vegize vöröslő, bőven és tüskékkel elegyesen szőrös, a szárnál sokkal hosszabb ; a szár belső oldalán két pár tüske. Az első két lábpár végízei talpkefével; valamennyi ezomb felül négy-négy tűskével, a harmadik lábpár szára, alúl, 2 tüskével ; a lábak a testhez képest vékonyodók. A vegtest nagy, az előtestnél sokkal szélesebb, hátúl csúcsos. A fonók a test legvégén, környezetökkel együtt sárgások, a felső pár vékonyabb. Az alsó sor szemei majdnem szemátmérőnyire a homlok szélétől, egymás között egyenlő távolságra, mely egy szemátmérőnél valamivel kevesebb, a sor egyenes; a hátsó sor hosszabb az alsónál, könnyedén behajló, szemei egyenlő távolságra egymástól. III. TUBITELARIAE, 149 III. CSÖSZÖVÖRK. A zár sajátságos alkotası: egy hátrafelé irányozott, vastagtövü, felálló nyújtvány, mely finoman szőrös, a végén pedig két sárgásvörös, szőrtelen borda közé van foglalva. Nértékek sa Torzs et ezető lee sított 18 24, ebből fejmelltes ás RL VE END op heucan ee TEA DA: was: EL BERN NEL eze lakstte 3 » VE er 11 » da Előttem ismeretlen. Mint tavaszi alakot egyszer találtam Palánkán a «Gaja-Mändra» nevű erdőrészben egy a földön heverő fahasáb alatt. SPEC. 8. Faj. CLUBIONA LUTESCENS WeEsrR. SARGAS K. GELBLICHE K. (luteus, innen lutescens — sárgás, jelesen a színezeti élénkség értelmében.) Syn. 1951. Clubiona lutescens WEESR. «Förteckn» ete. p. 49. Vide: THORELL «Remarks» p. 221. ? Az előbbinél kisebb faj (S "4. törzs), aránylag gyengébb elötesttel. Elöteste egyszínű vöröses- sárga, sötétebb rágókkal. Végteste vörösessárga, lábai ennél valamivel halványabbak. Jellegei: A hátsó sor közepszemei távolabbra egymástól mint az oldalszemektől ; az alsó sor szemei egyenlő távolságra egymástól. A negyedig läbpär mäsodvegizenek két harmadával hosszabb az első párnál. A végtest szörözete sárgás. A fejmell oly hosszú, mint a negyedik lábpár szára a térddel együttvéve. Fejmelle szélességénél egy harmaddal hosszabb, majdnem hengeres, elől ívesen elvágott, mellrésze jelentéktelenűl szélesedő, a fejrészszel összeforrott, jelentéktelen hátréssel. A mellvert keskeny, a harmadik lábpár csípőjénél valamivel szélesebb és bőven kétszer hosszabb, bőven szőrös. A rágók az első lábpár czombjánál valamivel vastagabbak, sötét sárgásvörösek, szemcsésen durvák, gyéren szőrösek, oldalról tekintve, a homlok előtt térdszerűen kiállók, végök előtt könnyedén behorpasztottak, egészben kissé előre irányzottak. Az ällkapesok vörösbarnák, elől lapiezkäsak, közepökön karcsúk, jelesen külső oldalukról nyergesen benyomottak külső végökön elkerekítettek, belső végökön kissé kimetszettek ; az alajk vörösbarna töve előtt kissé behorpasztott, hasas oldalakkal. A tapogató ezombja világossárga, a többi íze vöröses ; a végíz bőven szörös, oly hosszú mint a szár és térd együttvéve. A lábak arányosak, vörösessärgäk, az első és második lábpáron tetemes, a többin semmi talpkefével ; valamennyi czomb felül négy-négy tüskés ; a harmadik lábpár szárán alúl egy-egy tüske. A vég- test hossztojásdad, a végén csúcsos; a fonók a végtest csúcsán, sötét vörössárgák, a felsők vastagsága alig egy harmadrészét teszi az alsók vastagságának. Az alsó szemsor egészen a homlok szélére tolva, rövidebb, szemei egyformák és egyenlő távolságra egymástól; a hátsó sor hosszabb, középszemei megkülönböztethetőleg távolabbra egymástól mint az oldal- szemektől s egymástól kétszer annyira mint az alsó sor középszemeitől. A zár egy majdnem szívalakú vörösesbarnás, szőrös tércse, mely a légzőrés szélét éri s itt egy CI alakú, felvetett keretű kivágást mutat, mely a két tojócső nyilását körullogja. Mértékelszz de MőtzS esőt Es eb Lo Temet re Me ee KT OSTY IE AkSypEie 2.0 20 0 0 0.0.0.0 0.0 0% 66 » ee en eletet VOLA AB (Ennek mäsodvegize ..... 2.4 ») 3 Igen karcsú, a vegtest az elötesthez képest kicsi, az előbbi majdnem hengeres; hosszú, elenk- vörösessárga lábakkal ; vörösbarna rágói tetemesen előreirányzottak, nem térdszerűen hajlók, az első lábpár IH. TUBITELARTAR. 150 TIT. CSÖSZÖVÖK. czombjánál nem vastagabbak, végeiken mintegy szetfeszittettek, vékonyabbak. A tapogató ízei sárgák; a czomb felületének végén, harántsorban négy, ez alatt egy fekete tüske; a száríz külső oldalán egy sötét- vörösbarna, fénylő, tetemes nyujtvány, mely tompahegyű s hegyével kissé a pikkely tövétől elkanyarodó. A pikkely kanálalakú, hátul keskenyebb mint elől; elől, a külső szélén, kissé kimetszett s e kimetszés táján (felülről és kissé a külső oldalról tekintve) egy vörösbarna, sarlóalakra a pikkely csúcsa alá kanyarodó, hosszú köröm látható, melynek vége (a pikkely alatt) horgosan hajlott. Mértékekz gy „Terzuere me ee en 6-5 mm, ebből fejelte etetés leere » THAD DÁS SES re ee S4 » IV) EN s etE KERET b porta tetkó] HÚ) » Mint nyári alakot e fajt bokros helyeken találtam, Erdélyben Szász Vesszösön ; magyar részekben előfordúl : Budapest környékén (Muz. gy. Pável János.) Tapasztalásom szerint ritka. spec. 9. rag. CLUBIONA PARADOXA. L. K. ELUTO K. PARADOXE K. (zapúdozos — paradoxus — feltünő, csodás, váratlan, elütő ; a hím tapogatóján létező feltünő szerkezetre vonatkozik.) Syn. 1867. Clubiona paradoza L. Koch «Die Drassiden» p. 342. Vide : THORELL «Remarks» p. 224. Note 1. d Előteste sárgásbarna, a fejresz felé lassanként sötétbarnába átmenő ; végteste vörösbarna, oldalai- ban sok világos, pontszerű folttal ; hasfele világosabb. A szörözet szürkésfehér. Jellegei : az alsó szemsor szemei egyenlő távolságra egymástól ; a hátsó sor közepszemei távolabbra egymástól mint e sor oldalszemeitől ; a két sor oldalszemei egy szemátmérőnyire egymástól, mindegyik egy kis dudorodáson állva; az alsó sor oldalszemei kördedek. A fejmell olyan hosszú, mint a negyedik lábpár térd és szárize együttvéve. A rágók nem szögletesek. A fejmell egy darabból való, elől alig keskenyedett, oldalaiban elkerekített, hátúl és oldalaiban meredek, fényes, finoman, gyéren szőrös; a szörözet sárgásfehér. A rágók vörösbarnák, oly hosszuk mint az első lábpár másodvégíze, tövükön valamivel vastagabbak mint az első labpar czombja, előre irányzottak, kevéssé boltozatosak, külső oldalukon egyenesek, belső oldalukon kissé szétvetettek; csípő- körmük tövétől végeig egyenletesen hegyesedő. Az állkapcsok előrefelé igen szelesedök, külső sarkuk elkerekített ; az alajk az állkapcsoknál V/s-dal rövidebb, keskeny, elől kissé kivágott; mind a két rész sötét sárgabarna, elől kissé áttetszően világosodó. A végtest elől kissé elmetszett, közepén legszélesebb, hátúl csúcsba végződik, kevéssé fénylő. A lábak barnássárgák, a IV metatarsusa 2/3 részével hosszabb az egyenlő hosszaságú két első lábpárnál. Semmi talpkefe. A tapogató negyedik íze külső oldalán egy igen sajátságos nyujtványnyal, mely magánál az iznel sokkal nagyobb (ezért «paradoxa»). B nyujtvány hosszúkás, gömbölyű, igen fényes, kékbejátszó-fekete ; fölfelé egy rövid, elől kissé kivágott karajt bocsát, alúl egy hosszú, be- és fölfelé görbülő sarkantyút ereszt, mely csúcsán kétágú ; a pikkely tövétől hegyéig egyforma széles, csúcsán lenyomott, felületén gyéren, .csu- csán tömötten szörös. Mentekekainlejmelle pe et, Tlabparı ee zavarta mata Akon IV» SET hl 9145 ? ismeretlen. Orsova tájékáról gróf Kayserling gyüjteményében. Leirta Dr. Koch L. Példányokat nem láttam. III. TUBITELARIAE. 1 [d JI an III. CSÖSZÖVÖR. spec. 10. Faj. CLUBIONA FRUTETORUM. L. K. BOKOR K. guscH «x. (frutex — bokor ; a kedvenez tartözkodäsröl véve.) Syn. 1866. Clubiona frutetorum L. Koch «Die Arachn. Fam. de Drass.» p. 344. Vide : THORELL «Remarks» p. 216. ? Elöteste vörösessärga, vegteste szurkessärga; a lábak vörösessärgäk. A C. lutescensnel valami- vel kisebb. Jellegei: A hátsó szemsor közepsöi távolabb egymástól mint az oldalszemektöl. Az alsó sor szemei egyenlő távolságra egymástól. Az első labpär mäsodvesize csak félig oly hosszú mint a negyedik pare; a negyedik pár egész másodvégizével hosszabb az első párnál. A fejmell oly hosszú, mint a IV-dik lábpár szár: és térde együttvéve. A fejmell egy darabból való, módosan fejlett, közepe táján mödosan tágúló, elején ívesen elmetszett, hátúl elkerekitett, vörösessárga ; a fejrész csak a szemek táján egy lehellettel barnább. A rágók vörösessár- gák. A mellvért keskeny — oly széles, mint a 3-ik lábpár csípője hosszú, vörösessärga. A rágók tövüknél valamivel vastagabbak az első láb czombjánál, kevéssel hosszabbak az első lábpár maäsodvegizenel; oldal- ról tekintve igen módosan térdszerűen ki — különben függőlegesen állók, gyéren szörösök. Az állkapcsok lapiczkások, közepök módosan karcsu, sárgavörösek ; az alajk hasas, barnább, tövénél kissé keskenyebb mint végefelé. A tapogató sárga, vegize szőrös, sertékkel elegyes, a szárnál hosszabb, de rövidebb mint a szár és térd együttvéve. A lábak általában aranyosok ; az első pár kissé rövidulö; az első két pár vegizei módos talpkefével ; a czombok felülről, a végök felé, harántsorban álló három és ez alatt egy tüskével; a har- madik lábpár szára, alúl, egy tüskével. A végtest csúcsosan tojásdad, selymes; a fonók a végén állanak vörösessárgák, a felső pár, tövén, félakkora vastagságú mint az alsó. Az alsó sor szemei közül a középsők egészen a homlok szélén állanak; valamennyi egyforma távolságra egymástól ; a felső sor majdnem egyenes, behajlásra hajlandó, középszemei távolabb egymástól mint az oldalszemektől s nem egészen kétszer oly távol egymástól mint az alsó sor középszemeitől; e sor hosszabb az alsónál. A zár egy vörösesbarna, tojásdad, kissé domború terese, mely a légzőrést éri s itt egyszerűen M alakra kivágott (a kivágás szélei nincsenek keretszerűen felvetve). Mertekel: 2-Torze.nn een: 7, ebből tejmell nee mean TMlabpacın ernste SAN VE ee RR N Aa Kisebb, karcsúbb, aránylag hosszabb lábakkal, rágói vörösessärgäk, egyenesek, tövük nem terd- szerűen kiálló ; az első lábpár czombjánál sokkal vékonyabbak. A végtest igen keskeny, az elötestnel nem szélesebb. A tapogató sárga ; ezombjän, felül a végen egy pár, alatta egy tövis; a száriz külső oldala végén kettős nyujtvány, mind a kettő tompa, sötétbarna, fényes, az alsó gyengébb a felsőnél, elágazásuk mindjárt a tönel kezdődik. Mertekelase. Torzas erh: ann.. 4:0 27, ebböl Tejme Mer I) BVlAbparge er 65» Mint nyári alakot Tokaj környékéről, a Rakamaz felöli legelők tölgyeiröl ismerem, hol korlátolt számban fordult elő (a nemzeti muzeum gyűjteményében néhány ifju nőstény Budapest és Ungvár környé- kéről, melyek azonban kétesek, a mennyiben a zár még nincsen kifejlődve). On UN III. TUBITELARIAE. 1 III. CSÖSZÖVÖK, SEEc. 11. raj. CLUBIONA BREVIPES ! (Br.) RÖVIDLÁBÚ K. KUTZBEINIGE K. (brevis — kurta rövid, pes — láb ; a läbalkotäsröl.) Syn: 1841. Clubiona brevipes BLACKWALL «The differ. numb of eyes» p. 603. Vide : THORELL, «Remarks» p. 224. ö ? Elöteste vörösbarna, elején feketebarnaba átmenve; vegteste hát- és hasfelen barnässärga, hätfelen egy sötétebb orsöfolttal, mely a vegtest hosszának felét nem éri el. Jellegei: az első szemsor szemei meglehetősen szétszórtak, egymás között egyenlő távolságban ; a hátsó szemsor szemei egymás között egyenlő távolságban; az alsó sor oldalszemei kerekdedek, a többi szem kerek. A fejmell olyan hosszú mint a IV. lábpár terd- és szärize együttvéve. A harmadik lábpár szárán, alúl, csak egy tüske. A fejmell hátúl meredek, oldalaiban majdnem függőleges, fényes, gyéren, megfekvően szörös. A rágók vörösbarnák, oly hosszúk, mint az első lábpár szára, e láb ezombjanäl sokkal vastagabbak, tövükkel erősen kidagadók, külső oldalaikon boltozatosak, belső oldalaikon kissé szétvetettek, végök felé egy sekély benyomással, kissé fenylök, sűrűn, finoman pontozottak, kívűl rövidebb szörözettel, belűl és elől hosszabb sertékkel. Az állkapcsok sárgabarnák, finom, fekete szegélyvonással; az alajk sárgabarna, tövén széles, eleje felé keskenyedve elől egyenesen elvágott, az állkapcsoknál 1/3-dal rövidebb. A végtest öregebb példányoknál néha inkább vörösbarna színű, egyébként mindenütt megfekvő, gyér, selymes, szürkésfehér szörözettel fedett. A lábak halavány barnássárgák, a két első lábpáron egy gyér talpkefe. A zár egy kisebb, kerek nyílás, inkább horpadás a légzőrés fölött, e horpadástól két oldalt, a nye- lecske felé, egy egy nagyobb körfogatú, sekély horpadás, melynek külső széle enyésző. A három horpadás meglehetősen egy csúcsával a légzőrés felé néző c7-ben áll. o Ov o Mertekek:29. Bejmell a a 6 aa ca a on, MÁÁD DÁS ES Ezé etek etetett re TEVE alert TE HL- et A ismeretlen. Gróf Keyserling gyűjteményében Orsova vidékéről. Ismeretes Svécziából is. Leirta Dr. Koch L. 15: «Drassiden» p. 349. Példányt nem láttam. GEN. 5. NEM. CHIRACANTHIUM. (C. K.) (7E:9 = kéz, 424v0r0y — tüske, tüskés növény, bogács; a c" tapogatójára vonatkozik.) Syn. 1539. ©. Koch «Die Arachniden» VI, p. 9. Vide: TOHRELL «On europ. Sp.» p. 145. Az első lábpár a leghosszabb. Az allkapesok domboruak, közepökon semmi behorpasztas. A hátsó szemsor kisebb-nagyobb mértékben behajlö. A hason semmi köldök. A rágók töve fegyvertelen. (A szemek két sorba és három csoportba osztottak). A ? tapogatója körmén semmi borda. Életmódra nézve a Clubio- nákhoz hasonlítva, valamivel lassúbbak. A ? gömbölyű peteburkait levelekből stb. igen mesterségesen összeszött, hólyagszerű lakásokban őrzi. ! Az első kötet jegyzékében p. 99. mint C. fuscula Westr. elösorolva. III. TUBITELARIAE. 153 II. CSÖSZÖVÖR. spec. 1. FAJ. CHIRACANTHIUM ITALICUM. Canesee. Pav. OLASZ KEZESPÖR. ITALIENISCHE HANDSPINNE, (italieum — olasz; az első lelhelyröl.) Syn. 1869. Chir. italicum CANESTRINI ET Pavest «Aran. ital.» in Atti Soc. Ital. Sc. Nat. XI, p. 851, (114). Vide : THORELL «Remarks» p. 208. (in $. Ch. nutrix). ? Közepes nagyságon sokkal feljebb való, vaskos alak. Elöteste élénk vörösessärga, vegteste szürkés- sárga. Lábai vörösessárgák. Fejmelle vaskos, oly hosszú mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve, szélességének egy negyedével hosszabb; fejerésze magasan-ives, elől elvágott, a mellrésznél valamivel keskenyebb s ennélfogva némileg elválasztott ; a mellvért vörösessárga, szélén barnúló, pajzsalakú, széles. Rágói vörösessárgák, feketés véggel, az első lábpár czombjánál sokkal vastagabbak s ugyan e lábpár első végízénél hosszabbak, a homlok előtt kidomborodók s menedékesen előre irányzottak. Az állkapcsok vörösbarnak, elől lapiezkäsok, szépen elkerekitettek, közepök táján keskenyebbek ; az alajk vörösbarna, elől elvágott, inkább kúpidomú mint hasas. A tapogatók karesuk, vörösessärgäk, vegizuk csúcsa fekete, a vegiz rövidebb mint a szár és terdiz együttvéve. A lábak hosszúk, kopaszok, az első pár vegizen tetemes talpkefe, mely a másodvégízen is majdnem végig folytatódik. A végtest rendes tojásdad, vastag ; felületén a négy ingödör látható; a has egyszínűen szürkéssárga. A fonók vörösessärgäk, hengerdedek, a felső pár alig félig oly vastag mint az alsó par. Az alsó szemsor szemátmérőnyire a homloktól, középszemei szemátmérőnyire egymástól, három szemátmérőnyire az oldalszemektől ; a hátsó sor igen könnyedén behajló, hátsó szemei távolabb egymástól mint az oldalszemektől és sokkal távolabb egymástól mint az alsó sor középsőitől. A szemek ennélfogva határozottan három csoportba osztottak, az Epeirinäkera emlékeztetők. A közepesoport előre szűkülő trapezben elhelyezett. A zár egy egyszerű, magasságánál szélesebb, tojásdad nyilásocska, mely a légzőrés szélén all ; felette rendesen két feketés foltocska. IMértékék sze Torzser en: . . 155 9, ebből fejmellee. and OZOTY INlabpans rer Se) IV m ee ern lo» (többnyire valamivel kisebb.) F Karesubb, rendkivül hosszulabu, rágói hosszuk, szétágazók, elörenyujtottak, a esipökoröm hosszu, karcsú és tűhegyes. A végtest közepén végig neha egy szennyes-zöldes mező. A tapogató hosszú, karcsú ; térdíze vastagságánál valamivel hosszabb, a szár a térdnél másfélszer hosszabb, külső oldala végén egy karcsu, a pikkely alá görbülő nyujtványnyal, melynek vége behasitott, tehát kettős; a pikkely hátrafelé egy sarlóalakra lefelé hajló, hegyes sarkantyuba végződik, melynek hossza a szár felehosszának megfelel; a pikkely laposan-kanálalakú, kissé barnúlt ; a gyüjtö egyszerű, lapos. Mertekek gu orzs were ee 11:6 "7, ebből tejen 45 000 0.0.0000 6b » SZOT e (kKUlONn) ey es » esıpökörom (kulön) . . . . . 38 » ÉJ JÉTE So 00 8.00 8 00,010 0 » TS an ee er: 21 » ID ee Bst N IV ee 01 » E nevezetes, deli jellegű pók jelesen Erdélyben es különösen Kolozsvár környékén (Varostöja) gyakori, hol a sáros árkok növényzetén tartózkodik. A ? egy igen terjedelmes, fehér, holyagszerü zacskót szó, HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN % UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 20 If. TUBITELARTAE. 154 III. CSÖSZÖVÖK. melyben azután a petéket őrzi ; párzás idején mind a két ivar e zacskóban tartózkodik. A zacskó levelek vagy nádszálak közé alkalmaztatik. Ismerem erdélyi részekből: Kolozsvárról, Szäszvesszösröl és Görgény Szent-Imreröl; magyar részekből Buda környékéről és Doroszlóról is. spec. 2. Faj. CHIRACANTHIUM CARNIFEN. (Farr.) HÓHÉR K. HENKER H. (carnifex— hoher, a végtest sebszerű rajzáról) Syn. 1775. Aranea carnifer FABRICIUS «Syst. Entom.» pag. 436. Vide : THORELL «Remarks» pag. 209, 210. ? Elöteste vörösessärga; vegteste szennyes agyagsärga, felülete közepén végig egy vérvörös, hasitek- szerű csik, mely az első ingödörpär táján keresztszerüen tägult. Rägoi vörösessargäk, füstös véggel. Lábai és tapogatoı vörösessärgäk. Var. a. Rägöı es lábai füstbarnak (maxillis atrıs Fabr). A fejmell majdnem hengerded, elől kevéssé keskenyebb, szelessegenel hosszabb, a negyedik labpar szára és terdiznel (együttveve) kevéssel rövidebb, jól domború, fejvalasztek nélküli; oldalról tekintve a nyelecsketöl lapos-ívesen emelkedett. A mellvert pajzsalaku, közepén sárgás, szélei felé lassanként barnuló. A rágók a második lábpár mäsodvegizenel alig rövidebbek, karcsúk, vegeiken igen módosan szétvetettek. Az állkapcsok sárgák, lapiezkäsan nyujtottak, egyenesek, elől elkerekítettek; az alajk kissé sötétedő, az állkapcsok felehosszát feljülmúlja. A tapogató karcsú hosszú, sárga, legesúcsán fustos; végize alig hosszabb a szárnál és rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak hosszúk, karcsúk; az első pár szárán és másodvégízén, alúl, egy-egy tüskepär; a második lábpár szárán, alúl, semmi tüske, másodvégízén egy tüskepár. A végtest tojásdad ; hasán két elmosódó, vöröses-sárga hosszesik. Az alsó szemsor egyenes, szemei egyenlőek ; a középsők és az oldalszemek közötti tér kétszer nagyobb annál, a mely a középsőket elválasztja ; az alsó középsők és hátsó középsők közötti tér egyenlő avval, a mely az alsó középsők között elterül; a hátsó középsők távolabbra egymástól, mint az alsó középsők szintén egymástól ; a két sor oldalszemei majdnem érintkezők s közös dudorodáson állanak. A zár egy módosan domború, majdnem kerek tércse, melynek a légzőrés felöli szélébe egy, közel háromszögletes, esúcsával a légzőrés felé fordított kis betét látható. Mértékeksz es Torzsnn ee. 8 mm ebből telmellia ae. 0.8: BR Mabparemys Ba a) TEV ÉG ae LER ER rl I0 » 7 Alig kisebb, határozottabban vörösbe játszó elötesttel ; a vegtest esikja szélesebb, szegélye élénk sárga. A tapogató hosszú, karcsú, vörösess írga, pikkelye feketedő, szára a térdnél kétszer hosszabb, karcsu, külső oldala végén, kise alúlfelől, egy vörösbarna, ujszerü, tompa, alulról tekintve kissé behasított végű nyujtvány látható, mely a szár vastagságánál hosszabb, előre irányozott és könnyedén a pikkely felé hajló. A pikkely kanálalakú, töve egy sarlóalakúan befelé görbülő, hosszú sarkantyúba fut ki, mely a szár külső oldala mellett elhalad s kinyujtva körülbelül felehosszát érné el a szárnak. A nemzőszerv vörösbarna, igen módosan domborodó, lencse alakú ; elől egy vékony, hosszú embolust bocsát, mely órarugószerűn a gyujtö külső széléhez alkalmazkodik. Mertekek: @\ Norzs 03.2... ao ebből fejmell ...... ee 9:80) Mabpare ee Ata 4) IV en rl lsde il. TUBITELARIAE. 155 III. CSÖSZÖVÖK. Mint kora nyári alakot (junius, biztos példányok) ismerem, Erdélyből: Kolozsvárról; a barnás változatot magyar részből : Rakamazról. Mind a két helyen a füvek bojtját zacskóvá szövi össze, hol a + petéit is lerakja. SPEC. 3. Faj. CHIRACANTHIUM PENNYI (Camer.) PENNY H. PENNYS x. (Penny angol természetbarát tiszteletére.) Syn : 1874. Chiracanthium Pennyt, CAMBRIDGE «On new and rare Brit. Spid. in Transaet. of the Lin. Soe.» XXVIII. p. 533. ? Elöteste es lábai barnassargak; végtestének a felületén es egész hosszán egy hasıtekszerü, barnas- vörös csik, mely a fonökat eléri és kétfelől zöldesfeher, az oldalak felé elmosódó s sejtszerűen erezett szalagok által szegélyeztetik; oldalai olajzöldesek s ilyen a has közepe is, mely kétfelől igen halvány és elmosódó, szintén sejtszerűen erezett fehéres szalagok közé foglaltatik. A fejmell rövid, oly hosszú mint a negyedik lábpár térde és szára együttvéve; oldalról tekintve a nyelecskétől majdnem félkörben emelkedő, síma, enyeszö hätressel. A mellvért széles, pajzsalaku, szélein a csıpök állásának megfelelő benyomásokkal, eyeren szörös. A rágók egyenesek, nyujtottak rézsüntösen előre irányzottak, az első lábpár czombjánál vastagabbak, oly hosszúk, mint a tapogató végize, szára és térde együttvéve, vörösbarnák, oldalról tekintve nyujtott ékalakúak, s tövükkel alig valamivel kidomborodók. Az állkapcsok karcsúk, vegök elkerekített, lapiczkás, közepökön keskenyebbek, sárgásbarnák ; az alajk, vasta- godó tővel, két harmadát éri az állkapcsok hosszának. A tapogató karcsú, hosszú, sárgás; végize csúcsán feketés, oly hosszú, mint a szár és terdız együttvéve. Valamennyi láb vegizenek a csúcsa feketedő; az első lábpár legvége gyenge talpkefével ; a lábak majdnem kopaszok, a másodvégizek gyéren álló tüskékkel. A végtest rendes tojásdad, a fonóknak a legvégén való állása következtében csúcsos, oldalról tekintve magas ívben emelkedett. Az alsó szemsor egyenes, kevesebb mint szemátmérőnyíre a homlok szélétől, a középszemek köze- lebb egymáshoz mint az oldalszemekhez ; a hátsó sor könnyedén behajló, szemei egyenlő távolságra egy- mástól ; a két sor oldalszemei közös emelkedéseken, majdnem érintkezők; a hátsó sor középszemei távolabb egymástól mint az alsó sor középsőitől. A zár egy egyszerű kis felkeret, mely a légzőrés szélén levő, felkörti nyilást körıti s magasságánál szélesebb. Mertekek: 2 Törzs.......... 8 mi ebböl fejmellt... 0. 0a 270» I labpar a ÚJ A) Eve en SE ee 8:0 d Fejlett, széles elötesttel, kisebb vegtesttel, a nősténynél alig rövidebb; lábai hosszabbak. Ragoi karcsúk, oly hosszúk mint az első lábpár első végíze, végeikkel szétterpeszkedők, élénk vöröses-sárgák, fekete véggel és ily színű, hosszú csípőkörömmel; resüntösen és tetemesen előreirányzottak. A végtest szine- zete, beosztásra a nöstényével azonos, de sokkal élesebb és tűzesebb : a közepesik sötét biborbarna, szegélye narancssárga. i A tapogató hosszú, sárga ; száríze egy és egy félszer oly hosszú mint a terdiz, alsó felén szakálszerű, hosszú, de gyér szörözettel ; külső oldalán, a végén, egy vörösbarna, könnyedén befelé hajló köröm, melynek csúcsa a pikkely töve alá ér, az ízek nem vastagodtak ; a pikkely laposan kanálalakú, barnuló, szörös, töve egy hosszú, lefelé hajló, keskeny nyujtványba fut ki, mely a szár külső oldala mellett megyen el és a szár felehosszát éri ; nemzőszerve vörösbarna s alulról tekintve egy lapos, a pikkely töve felé kerek, elől pedig kissé csúcsosan kifutó gyujtöt mutat. Mertekek nen lorzsre.e er: 7:6 ”/,, ebből mata árama dea ba TREU AR Mläbpaneesaee ora. öve late 9 IV » ee tee dokn 1239, 3 20* il. TUBITELARIAE. 156 IH. CSÖSZÖVÖK. EB pókot csak kevés példány után — mmttavaszı es nyári alakot — Palankäröl es Rakamazroöl ismerem, hol füves helyeken a füvek bojtjaiböl zacskószerű lakást szövögetett, a mely előtt még néhány fonal rendetlenül volt alkalmazva. spec. 4. Faj. CHIRACANTHIUM NUTRIX (Warex). DAJKA K. AMMEN H. (nutrix — dajka, fenntartó ; arra látszik vonatkozni, hogy a faj petéit gondosan őrzi.) Syn: 1802. Aranea nutriz WALCKENAER «Faun. Par.» II, p. 220 (saltem ad part). Vide: THORELL cRemarksv p. 207. ? Előtestének mellrésze szennyes-barnássárga, fejeteteje világos vörösessárga, közepén elmosott, keskeny, barnássárgás, hasított csikkal. Végteste szennyes-zöldes, vörösesbarna, hasítékszerű közepesikkal, melynek szegélyzete a végtest alapszínénél elmosódva-világosabb. A fejmell szélesre fejlett, sokkal rövidebb mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve, hosszu- ságának egy harmadával keskenyebb, oldalról tekintve, a nyelecskétől a fej felé igen meredeken domborodó. A mellvért pajzsalakú, szennyesbarnássárga, a közepén kissé világosodó. A rágók vörösessárgák, közepökön alúl, végök felé lassanként barnulók, oldalról tekintve hosszú ékalakúak, majdnem egészen függőlegesen állók; tövük igen módosan domborodó. Az állkapcsok elől elkerekitve-lapiezkasok, közepök táján módosan keskenyedettek, szennyesbarnássárgák, világosodó szélekkel; az alajk sötétebb, elől egyenesen elmetszett, oldalai hasasok, az állkapocsnál szélesebb. A tapogató sárga, karcsú, végíze füstös és szőrös, oly hosszú mint a térd és szár együttvéve. A lábak zöldessárgák, csúcsaikon füstösek; az első pár elsőd- végízén egy kis talpkefe. A végtest csúcsosan-tojásdad, hasfele egyszínűen szennyes zöldes. Az alsó szemsor igen közel áll a homlokszéléhez, egyenes, középszemei kevesebb mint szemätmerönyire egymástól s majd- nem két szemátmérőnyíre az oldalszemektől; a hátsó sor igen könnyedén behajlö, középszemei kevéssel közelebb egymáshoz mint az oldalszemekhez, de távolabb egymástól mint az alsó sor közepszemeitöl; az oldalszemek fél szemätmerönyire egymástól. A zár egy félkörű, barnás tércse, a légzőrés felett egy majdnem kerek nyílással, mely belsejében egy középlemez által két félre oszlik. Mertekek: 20 Torzsr soda aola sa [/dőÚl agon UL szá ola er Sl abparer ge ee loren Vase» a I) ga Előttem ismeretlen. Mint nyári alak nem ritka, különösen a réteket kedveli, hol a füvek bojtjában zacskószerű lakást sző, melyben petéit is őrzi. Ismerem eddig erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mező-Záhról, Gyekéből és Szasz-Veszösröl. Sze- benből (Sill gyűjteményében) ; magyar részekből : Doroszlöröl.' SPEC. 5. FAJ. CHIRACANTHIUM ELEGANS. Taor. CSINOS K. FEINE m. (elegans — csinos, ízléses ; a finom alakról ) Syn. 1875. Chir. elegans THORELL «Verz. südruss. Spinnen» p. 40. 1575. Idem. «Deseript. of. sev. Europ. and N. Afr. Spid.» p. 88. ? Előteste-halvány vörösessárga, közepe hosszában és oldalaiban kissé homályosodó. Végteste és lábai kénsárgák, az előbbi a fonók felett elmosódva homályosodó. Rágói tövüktől barnulók s végükön sötét. feketebarnák. III. TUBITELARIAR. 157 II. CSÖSZÖVÖK. A fejmell vaskos, rövidebb mint a negyedik labpa: szára és térde együttvéve, hosszúságának egy harmadával keskenyebb ; oldalról tekintve módos ívben emelkedő. A mellvért széles, szívalakú, zöldessärga, finom barna szegelylyel. A rágók az első lábpár ezombjanal alig vastagabbak, oly hosszúk, mint az első láb- pár elsődvégíze, meglehetősen összeillők, sötétek, fényesek és kopaszok. Az állkapcsok, elől elkerekítve, csak alig lapiczkások, szenynyes barnák, fehéres véggel ; az alajk elől ívesen elmetszett, hasas oldalakkal, szennyes barna. A tapogató karcsú, sárga, végíze a hegyefelé füstös, oly hosszú, mint a szár- és térdíze együttvéve. A lábak csúcsai kissé füstösödők, az első lábpár első vegizen egy gyenge talpkefe, a negyedik lábpáron igen gyéren álló tűskék. A végtest szélesedő tojásdad, kissé lenyomott; a fonók kissé behuzottak ; a felsők az alsóknál gyengébbek. A has egyszínűen kénsárga. Az alsó szemsor középszemei szemátmérőnyire egymástól, az oldalszemeknél nagyobbak ; az oldal- szemek körülbelül másfél szemátmérőnyire a közepsöktöl, a középszemek közös fekete tércsében állanak ; a hátsó sor könnyedén behajló, középszemei közelebb egymáshoz mint az oldalszemekhez s kevéssel távolabb egymástól, mint az alsó közepsöktöl; a hátsó középsők finom fekete gyűrűkbe foglalva; az oldalszemek mellett egy-egy fekete foltocska (a középszemek felöli oldalon). A zár egy vörösbarna, terjedelmes, majdnem kerek tércse, mely ripacsos és közepe hosszában vilá- gosodó színezet által elválasztott, úgy hogy némileg két szemközt álló vesére emlékeztet ; a tojócsövek m szerűen nyilnak a tércsén. Mértékek: 2 Törzs........ sn ebből LEJON See tését ern 34 » MÁÁDDÁTASZ Et se res 169 ee ea N) » » szära es terde együtt 45 » 4 Valamivel kisebb vegtesttel, mely felülete közepén zöldes ; hosszabb lábú. Rägöi csak vegök felé barnások, egyébként vörösessárgák, hosszú, sötét esipökörömmel, végeik széjjelterjeszkedők, az első lápbár elsődvégízénél valami kevéssel hosszabbak. A tapogató nyulánk, sárga ; bunkója füstös, száríze nem vasta- godott, majdnem kétszer oly hosszú mint a térdíz, a végén, alúl hosszú szörökkel, külső oldalának végén egy újforma, könnyedén bekanyarodó, vörösbarna nyújtványnyal ; a pikkely laposan-kanálakú, szörös, töve egy sarlóalakra hajtott, hosszú, keskeny és hegyes nyujtványba végződik, mely a szár külső oldalán kifut és a szár hosszúságának kétharmadát eléri. Mertekek:ug1, Vorzs.. us no ae... let enpol feimellneee ar are san IN abpas a ee, » TV sn re ee HD » E szép fajt csak egyszer találtam : Ö-Ogradena mellett (Alduna) a «Csukär mare» mészszírt gör- getegeiben, hol a kövek között hölyagszerü burokban tartózkodott, a melyben a nőstény petéit is örze. THORELL tanár a faj azonosságát elismerte. Az alak eddig a délkeleti részekre nézve jellemzőnek látszik lenmi. Dr. THORELL Déloroszországból irta le. SPEC. 6. Faj. CHIRACANTHIUM RUPESTRE n. sp.:KÖVI K. FELSEN H. (rupes — szikla ; a tartózkodásról.) (VII. tábla 158, a szemesoport, b zár, c fejmell oldalról, d mérték). & Fejmelle vörösessärga, a szemcsoport táján kissé sötétedő ; rágói barnásvörösek. Lábai vöröses- sárgák. Végteste barnássárga. Fejmelle vaskos, domború, oly hosszu, mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve, oldalról tekintve a hátvonal boltozatosan emelkedik s a fejresz búbjától félgömbszerűen lekonyúl ; az egész megfekvő, III. TUBITELARIAK. 158 III, CSÖSZÖVÖK. fínom szörökkel borított. A hätrest egy alig észrevehető elhomaälyositäs pótolja, A mellvert paizsalaku, halvány barnassarga, eléggé szőrös. A ragök erősek, vaskosak, oldalról tekintve kissé előre irányzottak, a becsapórés szélén tömötten álló szörsorral ellátottak, valamivel rövidebbek mint az első lábpár másodvég- íze. Az állkapcsok szélesek, elől elkerekítve, kissé egymás felé hajlanak, barnásvörösek, világosodó végek- kel; az alajk vörösbarnás, széles, nyelvalakú, az állkapcsok hosszának két harmadrészét elért. A tapogató karcsú, halvány vörösessärga, vegize barnásvörös, az egész eléggé szőrös ; a vegiz oly hosszú, mint a térd és száríz együttvéve. A lábak karcsúk, hosszúk ; az első pár szárán és mäsodvegizen, alul, közepe táján egy-egy tüskepär. A végtest tojásdad (a peték lerakása után ránczosan sorvadt), sárgás szöro- zettel boritott. A szemcsoport láthatólag három tagú; a két sor középsői egy előrefelé szűkülő trapezben állanak s e trapez távolabbra esik az oldalszemektől, mint a mennyi a trapez legnagyobb szemköze; az alsó közép- szemek közös, barna foltban állanak, a többi szem külön egy barna udvarban áll. Az oldalszemek közel állanak egymáshoz, de nem érintkeznek. Az alsó szemsor igen módosan kihajló, a hátsó könnyedén behajló. A zár igen jellemző : egy mélyen kivágott bőrös karaj két oldalán egy-egy, gombostűfejszerű sötét- barna gömböcske látható. Merteke le NOT ee ee e ebből tejmellbe ee: Sa a) EEE 90.0 0.0.0100. 0.0.0 ozó az A IE an aroro ee u ER) 1 ee GJ AÚ DV ee 3 da Előttem ismeretlen. Egyetlen példányomat Borsodmegyében, Majláth (Diósgyőr mellett) közelében, egy sziklás árokban- kő alatt találtam, hol terjedelmes burokba beszöve petéit örzé. THORELL tr. és Dr. Koch L. szerint elöttök 18 ismeretlen. sprc. 7. Faj. CHIRACANTHIUM EFFOSSUM. n. sp. FÖLDI K. rev x. (effossum — kiásott : a lelhelyre vonatkozik.) (VII. tábla, 159, a szemesoport, b fejmell oldalról, c zár, d mérték.) Fejmelle barnássárga, a szemek táján nem sötétebb; rágói barnásvörösbe átmenők ; lábai zöldes- sárgák. Végteste szennyes agyagsárga. A fejmell, oldalról tekintve, eléggé domborúan emelkedő, rövidebb mint a negyedik lábpár térde és szára együttvéve, fejerésze íves (kevésbé domború, mint a Ch. rupestre fajnál). A mellvért szívalakú, szeny- nyessárga, barnás szörözettel, mely a széleken tömöttebb. A rágók elég erősek, nyujtottak, módosan előre nyúlók, tövük világos — vegök sötétbarna, az első lábpár elsödvegizenel valamivel hosszabbak. Az állkap- csok szennyesbarnák, végeik világosodók, egyenesek, elől ívesen elvágottak ; az alajk nyelvalakú, elől elmet- szett, a rágók hosszának két harmadát bőven eléri. A tapogató karcsú, zöldessárga, vegizenek a CSÚCSA füstösbarna; a szörözet gazdag, megfekvő; a végíz oly hosszu mint a térd és szár együttvéve. A lábak karcsúk, hosszúk ; az első pár szárán, alúl, közepetáján egy pár — másodvégízen alúl — töve és vége köze- lében egy-egy tüskepär. A végtest tojásdad, finom szörözetű. A szemesoport három tagú; a két sor közep- szemei egy előrefelé csak igen kevéssé szűkülő trapezben elhelyezettek; a hátsó sor oldalszemei csak kevéssel távolabbra e sor középsőitől mint e középsők egymástól ; az alsó sor egyenes, a hátsó könnyedén behajló ; az oldalszemek nem érintkeznek, mindenik egy külön, barnás udvarban áll. ı Példányomnál az első pár ballába és a második pár jobblába pótolt, tehát rövidebb és gyengébb. III. TUBITELARIAE. 159 III. CSÖSZÖVÖR. A zár igen jellemző: egy a legzöres felé nyilö, széles keretet képez, mely egy majdnem körded nyilást körülfog; a nyilás tátongó, mélyében egy széles osztólemez látható ; a keret felső felén hat sötét vonal. Mertekek: 2 Törzs........ Seil: . 10, ebből ym Tem N Tabparperere te 182 Is» N en IE We ee Ele) IV ee LEN A Előttem ismeretlen. E faj egyetlen példányát S.-A.-Ujhelyen, a «Kopasz» hegyen, egy kő alól ástam ki. Előfordúlt junius vége felé, Dr. Koch Lajos tudósítása szerint az ő gyüjtemenyeben e faj Trieszt környékéről is megvan. spec. 8. ras. CHIRACANTHIUM CUNICULUM. n. sp. VÁJÓ K. KANINCHEN H. (eunienlus — földalatti folyosó ; a tartözkodäsroöl.) (VII. tábla, 160, a szemesoport, b fejmell oldalról, c zár, d mérték.) 7 Rágói függőlegesek; a végtest felülete sárgás-testszínű, nagyitás alatt számos fehéres, kásás foltocskákkal behintett. Hlöteste szép-világos-barnássárga, a szemek táján sötétedő ; rágói barnulók. Lábai világos-barnássárgák. A fejmell domború, fejerészen kissé lapuló, elől elmetszett, valamivel rövidebb, mint a negyedik lábpár térde és szára együttvéve; a mellvert szívalakú, halványsárgás. A rágók hosszuk, egyenesek, függő- legesen állók, végök sötétbarna, tövük elmosódva világosodó, — oly hosszúk mint az első lábpár elsődvég- íze. Az állkapcsok egyenesek, elől elkerekitettek, itt világosodók, tövük vörösbarnäs; az alajk szélesen nyelvalakú, elől elmetszett vörösbarnas. A tapogató igen karcsú, sárgás, finom szőrözetü; végíze kissé füstös és hosszabb mint a térd és száríz együttvéve. A lábak karcsúk, finomak . az első pár szárán, alúl, hossza-közepe táján egy tüske, másod- vegizen, alúl, legtövén és legvégén egy-egy tüskepár. A végtest tojásdad, a vége felé csucsosodó. A két szemsor középsői egy előrefelé szűkülő trapezben elhelyezettek, az alsó soréi közös, barna, foltba helyezettek. A hátsó sor oldalszemei távolabbra a közepsöktöl, mint ezek egymástól ; az alsó sor középsői ugyane sor oldalsze- meinél sokkal nagyobbak. Az alsó szemsor egyenes, a hátsó könnyedén behajló. A két sor oldalszemei nem érintkeznek egymással. A zár egy barna, kissé domború, kettős tereseböl áll, melynek felei vesealakúak s csak felül erint- keznek, a légzőrés felett pedig keretét képezik egy szűk, világos körnek. £) o oO De 2 oO Mertekek: 4 Törzs..... ee 7:5 m, ebből feje re SEE) Miabpameme 115 » In 70 Ker ő RD: TITEL ee reres 7 » E csinos fajt testveröesem, Vilkolinszky Jenő, a selmeezbänyai akademia polgára ugyancsak Selmeez- bänyäröl külde, hol is a Klingertärna melletti köhalmazokban több érdekes fajjal együtt gyüjte. Dr Koch L. sem ismerete. III. TUBITELARIAE. 160 III. CSÖSZÖVÖK. GEN. 6. nem. PHRUROLITHUS. (C. K.). (gpovpeo = őrizni, Jtdos z kő; a tartózkodásra, vonatkozik. ) Syn. 1839. C. KocH «Die Arachn.» VI, p. 110, 112. Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 145. A rágókon, elől, egy-egy finom tüske. Az állkapcsok domborúak, semmi horpasztással. A hátsó szemsor egyenes. A hason semmi köldök. Apró alakok, melyek, kövek alján tartózkodva, az apró bemélye- désekbe szövik ritkás esöveiket. SPEC. j. FAJ. PHRUROLITHUS FESTIVUS. (C.K.). DISZES SZIKLAPÓK. SCHÖNE FELSENSPINNE, (festivus — csinos, diszes; a test rajzairöl.) Syn. 1835. Micaria festiva C. Kocn in Herrich-Schäffers «Deutschl. Ins.» 129, 15. Vide: TuoreLL «Remarks» p. 169. ga Kisalak. Elöteste vörösesbarna, sötétebb, finom, szabálytalan erezetekkel és néhány fehér petytyel. Végteste tiszta barna, egy megfordított W alakú fehér rajzzal. A lábak czombjai barnásak, a többi íz vilá- gosabb. A fejmell módosan domború, majdnem kerek, a fejresz csak kevéssé esúcsosodó ; oldalról tekintve a hát egészen egyenes, vízszintes, a hátrésen túl a nyelecske felé hirtelenül lecsapott. A mellvért szélesen szivalaku, domború, barna, közepe elmosódva világosabb. A rágók sárgásbarnások, tövükön, a külső oldalon, egy tüske ; a fejresz sapkaszerüen borúl a rágókra, s ezek, oldalról tekintve, befelé az allkapesokra esapottak. Az állkapcsok sárgabarnások, nagy terjedelműek, szélességöknél nem hosszabbak, domborúak, elől ívesen elvágottak ; az alajk az állkapcsokhoz képest kicsiny, majdnem csúcsos és sötétebb, az állkapcsok felehosszá- nak megfelel. Az első lábpár czombja vastagodott, a rágóknál sokkal vastagabb, barna, — a többi ize sárga; o 2 DO Oo , szára, alsó felén, négy pár hosszú, megfekyő, világos tüskével fegyverzett; — a többi ezomb a többi iznél alig, valamivel barnább. A végtest tisztabarna, tojásdad, elől valamivel keskenyebb ; hasfele sajátságos alkotású : a légzőrés felett sima, a légzőrés alatt a fonókig bemélyedett s e bemélyedésben § (vagy kevesebb) haránt- ránczczal, mely rokon a rovarok gyűrűzetével. A fonók sárgások, igen behúzottak. Az alsó szemsor a homlok szélétől oly távolságra, mely a szemcsoport magasságának majdnem megfelel, középszemei az oldalszemeknél valamivel nagyobbak, a sor behajlásra hajlandó; a hátsó sor egyenes, középszemei távolabbra egymástól mint a középszemektől. Az egész szemcsoport nagyon szorosan együvé és kis térre szorítva. A tapogató aránytalanul bunkös; czombja, térde sárgabarnás, szára barna, vastagodott, a térdnél nem hosszabb, kül-ő oldalából egy aránytalanul vastag, hosszú, sarlóalakra előre görbülő nyujtvány mere- dezik, mely magánál a szárnál kétszer hosszabb ; a pikkely vörösbarna, kanálalakú, domborúságával kifelé- oldalt fordított módosan szörös; a nemzőszerv roppantul kidagadó s áll egy kürtforma fehéres részből, melynek két szarva a pikkely felé áll, és egy tömlöszerü, kis, fehér dudorodásból, mely a kanál közepe táján a kürtforma darab alatt kiáll. Mertekek gu Porzse. 2. ee As ebből In 34) Tejmelln ern ee IS] ab park DV E ÉL etes Re el] A lábak hosszaránya : 4, 1, 2, 3. ? Eddig nem ismerem. Az egyetlen példányt az Alsó-Hámor (Borsod) a Szent-István nevű hegy csúcsáról hoztam, hol mint nyári alak mohában tartózkodott. III. TUBITELARIAE. 161 II. CSÖSZÖVÖK. SPEQ..2. raj. PHRUROLITHUS SZILYI. x. sp. SZILY SZIKLAPÖKJA. szırys F. (Szily Kálmán tiszteletére.) (VII-dik tábla, 161, a szemállás, b d; zárja, c d tapogatója, d mérték.) ga Igen kicsiny. Elöteste barna, sok fehér szörrel, mely némi csillagos rajzot alakít; vegteste feke- tés, elején két — közepén három — a fonók felett egy fehér folttal. A két első lábpár ezombja barna, a többi íze, ügymint a két hátsó lábpár is sárgák, a két hátsó lábpár ezombjain még némi barnaság látható. A végtest hasfele feketés, fehéres szörözettel. A fejmell szélesen szívalakú, kissé esuesosodö fejrészszel ; a mellvért barna. A rágók erősek, barnák, gyéren szőrösek, a felültökön álló két fogacs serteszerű, csak erős nagyításban feltünő. A tapogató elég erős, barna ; vegize sok fehér szörözettel, oly hosszu, mint a szár és térdíz együttvéve. A lábak karcsú vegekkel, ezombjuk kissé erősödött ; a két első pár ezombja alul és oldalt barna, felületén némi sárgasággal ; a szár és a végiz sárgák; az első pár szárán és másodvégízén, alul, négy-négy felállítható, hosszú, sárga tüskepär. A végtest hossztojásdad, igen kis mértékben lapitott. Az alsó szemsor középsői valamennyi szem között a legkisebbek. Az alsó és hátsó sor könnyedén behajló ; a szemek közötti távolságok ugy a sorban mint a sorok között is egyformák. A zár egy a légzőrésig lenyulö börkaraj, mely alig észrevehetőleg kivágott ; kétfelől egy-egy apró gömböcske látható. Mertekelenr Norzse ee: szore tó ő . 2:6 "v, ebből fejmell . . . . . . ae ee] » E Blsbpars ars 2) 1) [I LT KESZTET HL OGSOLÁLÓ OS. (ON ONT ERS TT DIR eztet sehr. RR DE TV N een araer er MER: 3:0 7 Alig kisebb. Lábai igen élénk szinezetüeck s a hátsó két par ezombjan is annyi a sötétbarna szín, hogy a sárga szín hosszcsikot képez. A tapogató vaskos, bunkós ; ezombja szélesedett és alulfelöl egy szög- Ov o o DJ D letet képez, a térd is aránylag nem igen karcsú, vastacságánál alig hosszabb, a szár a térdnél rövidebb, 00 D o oO c D külső oldalán egy erős, szarúszerű, hegyével a pikkely felé kanyarodó, fekete nyújtványt bocsát. Mertekek:ch Torzsı m ee oh fejmeh na. 12 » E csinos kis pókot Orsovan találtam, még pedig az ugynevezett «neutralis területen» előforduló buja növenyzeten. Ivarérettsége juniusra látszik esni, Dr. Koch Lajos a faj ujdonságát elismeré. GEN. 7. nem. MICARIA. Westking. (micare — fényleni ; a zomänezos szinezetröl.) Syn. 1851. WESTRING «Förteekn» ete. p. 46. Vide: THORELL «On europ. Sp.» pag. 146. Az ällkapesok közepe behorpasztott. A fejmellen a hätres hiányzik. A hátsó szemsor behajlö. A hason semmi köldök. A rágók töve fegyvertelen. A törzs egy része, rendesen a vegtest is landzsaalaku, simaszelü HERMAN OTTÓ : MAGYARORSZÁG PÖKFAUNÄJA. III. OTTO HERMAN ! UNGARNS SPINNEN-TAUNA III, 21 5 LB III. TUBITELARIAR. 162 TII. CSÖSZÖVÖK. pikkelyekkel, a lábak ágas szörökkel fedettek. Karcsú, kis alakok, a végtesten többnyire sok színben ragyogó zomaänczos fenynyel, melyek kövek alatt és rendesen nagy sokaságban, finom, selymes, ritkás esöveeskekben tartózkodnak. Csinos, gyors alakok. spec. 1. Faj. MICARIA ROGENHOFERI. x. sp. ROGENHOFER FÉNYPÓKJA. ROGENHOFERS GLANZSP. (Rogenhofer Alajos jeles entomologus tiszteletere.) (VII-dik tábla, 162, a szemesoport, b ? zárja, c 3 tapogatöja, d 3? mértéke.) ? Pompásan fénylő. Elöteste vörösbarna, rézvörösen fénylő pikkelyekkel fedett; a mellrész végső felén, anyelvecske felett, egy .\ hófehér rajz. A végtest rezes-zöldes zománczú pikkelyekkel borítva, elől két babalakú, harantfekvö fehér folttal, közepetáján egy fehér, keskeny övvel, mely az oldalakon legjobban fejlett, az öv mögött néha még két fehér petytyel; az öv a hason megszakad; a has rezes és ibolyaszinű zománczban ragyogó pikkelyekkel fedett. A két első lábpár ezombja majdnem végig barna, zománczos pikkelyzetű, — vége és a többi íz élénk-halványsárga ; a két hátsó lábpár barnás. Ä A fejmell nyujtott; a hatres meröben hianyzik; a fejresz keskenyedö, oldalröl tekintve, kisse lekonyult. A mellvert hossztojasdad, feketebarna, fehér, kissé esillagosanelrendezett s gyér szörözettel. A rágók nem épen erősek, egyenesek, függőlegesek, vörösesbarnäak, tövük világosabb. Az ällkapesok benyomottak vörösbarnasok, világosabb szelekkel. Az alajk sötét. A lábak, jelesen a két első pár — czombreszökben erösödöttek ; valamennyi labpar szárán, alul, 1—4 finom tüske, a mäsodvegizen, alúl, a végén többnyire egy tüskepár. A végtest kissé hengerded, a végén csúcsos, a fehér öv táján csekély mértékben nyerges. Az alsó szemsor módosan, a hátsó tetemesen behajló; a hátsó sor középsői igen sokkal távolabbra egymástól mint az oldalszemektől; az alsó sor középsői az oldalszemeknél nem kisebbek, e sor szemei egyenlő távolságra egymástól ; a két sor oldalszemei közötti köz csak kevéssel kisebb amnál, a mely a két sor középsői között elterül. A zár egy sötétbarna, sekély, kerek mélyedés, melynek kerete homorú, a légzőrés felé szélesedő s itt, közepén megszakított. Mertekek: #7. 1orzsi: Ar ie 9— 7 ”, ebből Vejmelle Wine ee TLÁDDÁT AK S ee ee ee I » a en ade Rare) TI ero sésetá ssz véte en en ED IV » en ML 2 Karesubb; fejlettebb, különösen szélesebb fejmellel, a nöstenychez hasonló szinezettel, melynek zománcza igen élénk. A tapogato karcsú, elég erős czombbal, melynek alfelen a szörözet soros és elálló ; térdízé vastagságánál legalább háromszor hosszabb, a száríz a térdnél nem rövidebb s külső oldala végén egy kurta körmöt visel; pikkelye keskeny, csúcsosan kanálalakú, nemzőszerve egy világos színű, hossztojás- dad gyüjtö, melynek külső oldalán egy sötétes hosszesik látható. Mertekek:: 2, Torzene nt tejne ll Neha igen kiesiny. E pompás kis állatot Orsova táján gyüjtöttem junius elején, leginkább kövek alatt és között; jele- sen a réteken halomba gyüjtött kőhalmoknak száraz, felső köveinek alját kedveli. Mindegyik külön, finom burokban tartózkodik, s háborgattatás esetén villámsebességgel menekül. Dr. Thorell és Dr. Koch L. urak is ujnak találták. III. TUBITELARIAE. 163 III, CSÖSZÖVÖK. SPEC. 2. Faj. MICARIA RADIATA. L. K. SUGARAS F. sSTRAHLIGE G. (radius — sugár egy központból; a fejmell esillagszerü szörözetéről.) Syn. 1866. Micaria radiata L. Koch «Die Arachn. Fam. der Drass.» pag. 65. ? Elöteste vörösesbarnás ; fejeresze fehéres pikkelyekkel boritott, melyek a mellreszen hat küllöszerü sugarba tömörülnek es szetfutnak ; vegteste zöldes, zöld femzomänezezal, közepén végig egy fehér foltsor, mely a fonókig ér s elől egy rövidebb, közepén egy a hasig terjedő, keskeny, fehér harántöv által kereszt- szerűen metszetik ; az oldalakban, a középső öv és fonók között, még egy fehér folt ; az első és második lábpár czombja sötétbarna, a többi láb és illetőleg íz világos barnássárga, a czombok némi sötétes, elmosódó hosszcsikokkal. Jellegei: Az alsó szemsor szemei egyenlő nagyságúak ; a mellverten semmi pikkely. A fejmell hosszúkás, keskenyedő fejjel; a mellvért barnássárga, hossztojásdad, kevéssé fénylő. A rágók pikkelyek nélkül, gyéren szőrösek. Az állkapcsok sárgásbarnák, haránt behorpasztással; az alajk valamivel sötétebb. A tapogató karcsú, ezombja barnás, a többi íz sárga, végíze alig rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A két első lábpár ezombja erős, felületén 2 sertetüskével; a hátsó párok szárain, alúl, két igen finom, elálló, inkább serte mint tüske. Az alsó szemsor erősen behajló, szemei egyenlő nagyságúak ; a hátsósor behajló, középsői távolabbra állanak egymástól mint az oldalszemektől. A végtest hosszúkás, kissé hengeres, hasfele szennyes-olajsárgás, gyéren szőrös. A zár egy szélességénél hosszab tércse, mely felső — a nyelecskefelé álló — végén szívszerűen kimetszett, a légzőrés felé kissé összeszorúlva, itt egy igen kis nyilást mutat. Mértékekés 2 Torzsns aeg: 4-4, ebből feimellme ee: else [ÁD DATANET És en IVe 3 m... ae) 7 Előttem ismeretlen. E ritka szépségű kis pókot mint kora tavaszi alakot (märezius, április) eddig csupán csak a Gombos melletti, a Dunára néző ligeterdő vágásából ismerem, hol a korhadásnak indult nyárfatönkök leváló kérge alatt, rendesen hangyák társaságában fordul elő, de gyorsasága és kicsinysége miatt csak bajosan fogható spec. 3. raj. MICARIA CINCTA. L. K. ÖVES F. GÜRTEL G. (cincta — övezett ; a végtest fehér rajzáról.) Syn. 1866. Micaria cincta L. KocH «Die Arachn. Fam. der Drass.» pag. 35. 7 Fekete; néha zöldes néha semmi zomanezezal. A vegtest elején egy hófehér harantszegely hossza közepén egy hófehér harántöv, mely az oldalakban legjobban kifejezett. A lábak feketék, a térdekben és végizeken némi vilagosodassal. Jellegek. Az alsó szemsor szemei nem egyenlőek: a középsők nagyobbak. Az első lábpár másod- végize nem tüskés vagy tüskés. : A fejmell keskeny, hosszabb mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve, fényesfekete, kevés fehéres szörözettel, fejválaszték nélküli, tágúló mellrészszel. A mellvért aránylag szeles-tojasdad, barnafekete, kevés szörözettel. A rágók barnafeketék, oldalról tekintve, tövükkel terdszerüen kiállók, hosszú szörözettel. Az állkapcsok mély behorpasztással, vörösbarnafeketék, oly hosszuk mint a rágók. 21° III. TUBITELARIAE. 164 III. CSÖSZÖVÖK. or A lábak hosszuk, ezombreszökben elég erősek, karcsú végekkel ; az első par szárán, alúl, a végén egy pár, másodvégízen, alúl, a tövén szintén egy pár tüske. A végtest majdnem hengeres, keskeny, hosszu ; az alsó fonópár fényes fekete, hengeres és hosszan kiálló. Az alsó szemsor behajló, a két középső, egy domborodásra elhelyezve, kerek s szemátmérőnyire egy- mástól, a szélsőknél valamivel nagyobb; a szélsők tojásdadok a középsőkhöz igen közel állók. A hátsó szemsor behajló, az alsónál hosszabb, középszemei tojásdadok, laposak, távolabbra egymástól mint az oldalszemektől, résüntösen állitottak, ugy hogy hátrafelé szétállók. E közepszemek közel annyira egymástól mint az alsó sor közepsöitöl. A tapogató barnafekete, csúcsosan kanálalakú pikkellyel, szára nem hosszabb a terdnel, s nem hosszabb saját vastagságánál, külső oldala végén egy majdnem farkasfülszerű, vaskos, nyujtvánnyal. A nemző- szerv sötét barnafekete, módosan kidomborodó egyszerű gyujtö. Mertekek: cv Törzs.......... 4-5 =, ebből feje lesett estet e ete ké) JEMEN NÉ B a lora dlalata als Bi) Ivo) a 5) ? Előttem ismeretlen. Dr. L. Koch i. h. a másodvégíz tuskéit tagadja ugyan s ezért Dr. Thorell a fajt nem alapítá meg feltetlenül, azonban Dr. L. Koch (in litt) tudatta velem, hogy a tüskék viszonya változó, s ő is bir példá- nyokkal, a melyeknél a mondott iz tüskés. A faj eredetileg is orsovai példányokra (collectio Kayserling) alapittatott. A magamét Orsova környékén, kő alatt találtam mint koranyári alakot. sPEc. 4. Faj. MICARIA PULICARIA. (Suwsp.) BOLHA F. FLon a. (pulex — bolha, pulicaria; az alak kicsinységéről.) Syn. 1832. Clubiona pulicaria SUNDEVALL «Svens. Spind. Beskr.» pag. 140. 3 Elöteste sötétbarna, fehér pikkelyekkel gyéren fedett, melyek a mellresz oldalain, a lábak fekve- sének megfelelő barázdák valasztekain tömörülnek és hófehér esillagvonalakat alkotnak (rendesen lekopva). A végtest pikkelyekkel fedett, melyek a felületén szép zöld és ibolya zomanezban, a hason — különösen pedig oldalain tüzes ibolyaszin zománczban ragyognak. A végtest elején egy, pikkelyből alkotott hófehér, keskeny harántcsik, mely övszerűen körülfut, közepe táján egy hasonló öv, mely csak az oldalakba ér a fonók felett egy pikkelyből álló, hófehér petty. A lábak ezombjai barnák, a többi íz sárgásfehér. Jellegek : Az alsó sor oldalszemei nagyobbak a közepsöknel ; a negyedik lábpár hosszabb az elsőnél; az első, harmadik és negyedik lábpár ezombja felületének elején tüskék állanak. A fejmell hosszúkás-szívalakú, oldalról tekintve a nyelecskétől lapos-ívesen alig emelkedő, egy darabból való. A mellvért szélesen szívalakú, legnagyobb szélességében az első lábpár esipöjet a tomporral egyutt (trochanter) felülmúlja, szélein csekély behorpasztasokkal. A rágók az első lábpár tövénél sokkal vékonyabbak, tövüknél barnák, végök felé sárgásan világosodók. Az állkapcsok vaskosak, szélesek, sárgásak, tövük kidagadó, azonfelül haránt behorpasztottak, elől elkerekítettek ; az alajk sötét, félkörű, kicsiny, alig felét éri az állkapcsoknak. A lábezombok, különösen az első páréi, vastagodottak, barnák, a többi íz karcsú, halvány sárgás. A vegizek alján majdnem hengeres szörökböl való, igen ritka talpkefe, melynek egyes szörei fürészesszélűek ; a lábak pikkelyei ágasok. A végtest hossztojásdad, kissé hengeres, csúcsán a sárgás, igen apró fonók. Az alsó szemsor erősen behajló, oldalszemei nagyobbak a középsőknél s a homlok szélétől több mint szemátmérőnyire állanak; a hátsó sor könnyedén behajló, közepszemei távolabb egymástól mint az oldalszemektől, de közelebb egymáshoz mint az alsó sor közepszemeihez ; az oldalszemek is távolabb egymástól, mint a hátsó középszemek egymás között, IH. TUBITELARIAE. 165 III. CSÖSZÖVÖK. A tapogató ezombja barna, térd és szärıze särgäsok, egyenlő hosszúságúak, a szärız kissé vastagodott, felul egy rövid, vaskos, tompahegyű, sárgás nyujtványba kifutó, a nyujtvány a pikkely töve domborusagahoz alkalmazkodik, a pikkely sárgás, kanálalaku, domborúságával felfelé fordított, nemzöszerve egy módosan kidagadó, sárga, domború gyűjtő, mely a pikkely ürét kitölti. Mértékels ezett ot zs ee szag Un ee ee 3:2 my, ebből lejmell ea see los m EVElEbpars ee ee DK ? Ivarerett nőstényt nem ismerek. E szép kis pókot mint őszi alakot csak egyszer találtam, nagyobb mennyiségben ugyan, de csak a hímeket ivarérett állapotban, még pedig Rózsahegy és Lykanka (Liptó) között egy határjelző kő alatt, hol csőveik egy rakáson állottak. GEN. 8. NEM. DRASSUS. WALc«. (vide «Drassoidae.) Syn. 1805. WALCKENAER «Tabl. d’Aran.» pag. 45 (ad part.) Vide: THORELL «On europ. Spid.» pag. 147. A hätres megvan. Az allkapesok közepe behorpasztott. A hátsó szemsor, felülről tekintve, kisebb nagyobb mertekben behajlö, az alsönal határozottan hosszabb. A hátsó sor közepszemei kördedek, egymás felé dülve, elägazasuk (divergentia) előre irányozott. Az alsó fonöpär mindig valamivel hosszabb s több- nyire vastagabb a felsőnél. A csipőköröm becsapórése mellett semmi lemez. A lábak hosszaránya állandóan : 4, 1, 2, 3. Közepes és kisebb alakok, melyek nappal rejtve élnek, éjjel (vagy egyátalában a sötétben) baran- golnak ; hólyag alaku, sűrű szövetű rejteket készítenek, a melyekben a nőstények a petéket is őrzik. sprc. I. FaJ. DRASSUS OUADRIPUNCTATUS. (Lin) NÉGYGÖDRÖS KAPÖPÖR. vIERGRUBIGE M. (quatuor-punetum — négy, pont; a végtest gödreiröl.) Syn. 1758. Aranea quadripunctata LINNÉ «Syst. Nat.» Ed. X, pag. 622. I. Vide : THORELL «Remarks» p. 176. ? Elöteste vorösbarna, lábai valamivel világosabbak. Vegteste sötét egerszurke, selymes fényű. Jellegei: Az alsó szemsor egyenes. A harmadik labpar szárán, felül, semmi tüske. A harmadik és negyedik labpar ezombja felületén három tuske. Fejmelle vaskos, nagy, domború, fényes, szívalakú, keskenyedő. fejrésszel, lapos ; oldalról tekintve, a hátvonal egyenes ; a hátres meglehetősen hosszú, mindenik oldalán három-három csekély, esillagszerüen a lábak felé irányozott barázdával. A mellvért kissé visszájára tojásdad: elől valamivel esucsosabb mint hátúl ; legnagyobb szélessége az első lábpár esipöje hosszaságával egyenlő ; vörösbarna, szőrös. A rágók az első lábpár elsődvégizénél hosszabbak, e lábpár czombjánál aligha vastagabbak, sötétvörösbarnák, gyér, felálló szörözettel. Az állkapcsok harántbenyomásúak ; közepök táján és kifelé majdnem sarokszerüen kihajlók, vorösbarnäk, világosodó vegekkel; az alajk nyelvalaka, egy állkapocsfélnél keskenyebb ; elől elkerekitett. A tapo- gató vége sötétvörösbarna, serteszerű szörözettel s néhány tüskével, vegize oly hosszú mint a szár és térd együttvéve. A lábak erősek, vörösbarnák ; az első és második pár első végizén erősebb, a többi pár ugyanezen ízein gyengébb talpkefe. A végtest elől elvágott, keskenyebb, hátúl szélesedő és ívesen elkerekitett, felületén a négy nagyobb ingödör két sötétebb pontpár képében látható. A fonók hengerdedek, sárgások; a felső pár az alsónál sokkal rövidebb, de alig valamivel gyengébb, III. TUBITELARIAE. 166 III. CSÖSZÖVÖR. Az alsó szemsor egyenes, közepszemei barnák (nappali) a többi valamennyi szem opalizalö (ejjeli); az alsó középszemek még egyszer oly nagyok mint az alsó oldalszemek s a homlok szélétől körülbelül fél átmerőjöknek megfelelő távolságra állanak, e sor szemei közel egymáshoz, a középsők alig valamivel távo- labbra egymástól mint az oldalszemektől ; a felső sor szemei szétszórtak, a sor könnyedén behajló, közepsöi szabálytalan (Q) nem épen tojásdad alakúak, majdnem két szemátmérőnyire egymástól s két szemátmérő- nyire az oldalszemektől ; a két sor oldalszemei oly távolságra egymástól, mely egy alsó középszem átmé- rőjének megfelel. A zár egy barnásvörös tércse, melyen egy öblös, majdnem kerek nyilás tátong, mely belsejében egy lemez által két félre oszlik (D). Mertekek: 2 Torzsh ...2..2..2.2.2... 11-30), ebből fejmelle nn nee OR nv ISlabparere rer os lak 10 LÁZAS SZEGETT ESTÉKEN ÉLÖ » A ismeretlen Egyszer találtam Borsod megyében, Alsóhámor községében, háztájon. Juliusban; a ? ivarérett volt, spec. 2. Faj. DRASSUS RUBENS. (Warcr.). PIROSLÓ K. RorHE m. (rubens — vöröslő ; az alapszínről.) Syn. 1837—47. Drassus rubens WALCKENAER «Hist. Nat. des Ins. Apt.» I p.. 617, 5. Vide : C. Koch «Die Ar. Fam. der Drass.» p. 79. THoRELL «Remarks» p. 178 (S D. quadripunctatus). ? Elöteste es lábai (lekopva) élénk barnäsvörösek. A vegtest sárgásszürke, selymes. Jellegek : Az alsó szemsor egyenes ; közepsöi valamennyi szem között a legnagyobbak. A harmadik lábpár szára felületén egy tüske: A hátsó párok ezombjain, felül, két-két tüske. A fejmell szívalakú, mellrészében tágult ; fejerésze csúcsosodó, hätresze s küllöszerüen oszló izom- barázdái tetemesek ; szörözete sárgásszürke ; hátvonala vízszintes, hátul a nyelecskére lekerekített. A mell- vért tojásdad, barnássárga szőrözetű. A rágók barnásvörösek, vaskosak, oldalról tekintve vastagon ekalakuak, tövükkel térdszerűen kidülök, kevés serteszörrel. Az állkapcsok tetemes harántbehorpasztással, együttesen véve előrefelé szélesedők, barnásvörösek s a nyelvalakú alajkhoz ( ) szerűen simulók. A tapogató sárgásvörös, szára felületen két (?) tüskével, vegize oly hosszú, mint térde és szára együttvéve. A lábak elég hosszuk és erősek; az első két páron mind a két vegiz igen erős talpkefevel, mely a hátsó két páron gyön- gébb; az első lábpár szárán, alúl, egy tüske (vajjon mindég ?) a második lábpárén szintén, a harmadik láb- pár szárán, felül, egy tüske. A végtest hosszkörded, kissé lelapıtott, jól látható ingödrökkel. Az also szemsor egyenes, közepsöi közel szemätmerönyire a homlok szeletöl s nem egeszen szem- atmerönyire egymástól, egy felatmeröjöknel kevesebbre az oldalszemektöl. A hátsó sor mödosan behajlö ; közepsöi az oldalszemeknel nem nagyobbak, szabálytalan alakúak s leghosszabb ätmeröjöknek megfelelő távolságra egymástól, de nem távolabbra egymástól, mint az alsó középsők szintén egymástól ; a hátsó sor oldalszemei a középsőktől oly távolságra, mint az alsó középsők a hátsó középsőktől. A zár egy szelessegenel nem hosszabb mély kivájás, melynek szélei kétoldalt kissé felvetettek, de a nyelecske felé keretté nem egyesülnek és fénylő-vörösbarnák. Meitekek: ? Törzs....2........ 10:5, ebböl Tejmelltn. una en ) !) Nem terhes állapotban, a melyben a has aränytalanul kicsiny. TI. TUBITELARIAE. 167 II. CSÖSZÖVÖR. I lábpár ellellelísésíls mod UTOTT ee le! » ES er 10:75 EN A ismeretlen. E fáj, mely a Drassus guadripunctatusnak legközelebbi rokona, ettől leginkább a harmadik lábpár felső tüskéje által különbözik ; e jelleget THORELL 1. h. mint állandót kétségbe vonja ugyan, de kevés peldä- nyomon megvan s Dr. L. Kocn e fajt határozottan annak állítja, a minek leirtam. Két sérült példánya Ungvárról (Muz. gy. Vidra Ferd.), egy birtokomban Doroszlóról. SPEC. 3. Faj. DRASSUS SCUTULATUS. L. K. HENGERES K. warzice m. (seutula — hengerke ; a hosszúkás alakról.) > Syn. 1566. Drassus scutulatus L. Koch «Die Ar. Fam. d. Drass.» p. 93 Vide : THORELL «Remarks» p. 151 ? Elöteste élénk vörösbarna. Vesteste sárgásszürke vagy egerszürke, selymes. Lábai élénken vörösbarnäsok. Jellegek. A hátsó sor közepszemei távolabbra egymástól mint az alsó középsők szintén egymástól. A fejmell oly hosszú, mint a negyedik lábpár térde és szára együttvéve. A harmadik és negyedik lábpár czombjafelületén tüske, ugyan e párok térde belső oldalán egy-egy tüske. A fejmell szívalakú ; fejerésze, a tágas mellrészhez képest, csúcsosodó, — az egész előtest laposan domború ; oldalról tekintve, a hátvonal vízszintes, egyenes, csak hatul röviden a nyelecskére hajló. A hátrés tetemes. A mellvért megforditva tojásdad, vörösbarna, szőrös. A rágók vörösbarnák, oly hosszuk mint az első lábpár szára, oldalról tekintve, körtenlakuak, tövükkel térdszerűen kidomborodók, serteszerűen bőven szőrösök. Az állkapcsok élénk vörösbarnák, keskenyek, hosszuk, harántbenyomottak, a hosszú alajk széleihez ( ) szerűen illeszkedők ; az alajk hasonló szinű, egy állkapocs félnél alig keskenyebb s e fél hosszának három negyedét bőven eléri. A tapogató meglehetősen vaskos ezombreszszel, sötétes barnavörös, bőven szőrös; végíze alúl tüskésen szőrös, a szárnál nem hosszabb. A lábak, különösen töveikben, vaskosak, bőven szőrösek (a szörözet legtöbbször lekopva), az első és második pár fegyvertelen, erős talpkefével; a két hátsó pár szára és másodvégíze gyéren álló tüskékkel fegyverzett, gyenge talpkefével. A végtest hosszkörded, láthatólag lapitott. Az alsó szemsor egyenes, szemei körülbelűl egyenlő távolságra egymástól ; a középsők a szélsőknél sokkal nagyobbak, jól domborúk s bőven félátmérőnyire a homlok szélétől. A hátsó sor könnyedén behajló, középszemei tojásdadok, hátrafelé egymásra dűlők s egy alsó középszem átmérőjének megfelelő távolságra egymástól ; de közelebb egymáshoz, mint az alsó közepsökhöz. A hátsó oldalszemek alig távolabbra a hátsó középsőktől mint az alsó oldalszemektől. A zár egy szélességénél hosszabb barnás vörös tércse, rendszerint egy makkalaku, csúcsával a légző- résnek fordított mély behorpasztással. Mertökelk: 2 MOrzs......2.220.... 18:0”, ebbol jejmelli. ng nee 3 ben Iabpanee re Or II ek eo ae. ROLE) I se See era a ek) EV ee ee 7 (A törzs mértéke különben 10—15 ®/, között ingadozik.) III. TUBITELARIAE. 1 68 IT. CSÖSZÖVÖRK. d Kisebb, a kis vegtesthez képest igen fejlett elötesttel ; a vegtest elején egy lemezszerü, kopasz terese. A tapogató karcsú, nem hosszú, ezombja felületén, elől, három tüske harántsorban s egymás mellett, egy tuske ezek mögött; a térd vastagsaganal nem hosszabb, a szár a térdnél rövidebb, külső oldalán egy előre irányo- zott, vaskos, szaruszerű nyujtványnyal, mely oly hosszú mint a szár maga és a pikkely széléhez alkalmaz- kodik ; a nemzöszerv elejen, a pikkely csúcsa alatt, egy befelé kanyarodó, rugöszerü, vékony, sötétszínű embolus látható. Mertekek: ? Törzs...... TA Dee Ss 1, ebből Kanmelleoocanoooauoc ae EL NB Mabpaer er 10 6vala ára 10 » TO er een ee go 9 VD re er ee a SEEN IV Dee ee Meran 12:4 » Ismerem erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mezö-Zähröl, Hosszutelkeröl, N.-Szebenböl ; magyar részekből: Budáról (Muz. gy. Pável), Orsvváról, Doröszlöröl. Az utóbbi helyen leginkább házakban tartóz- kodik és télen át is található. Orsova körül nevezetesen a Graczkavölgy görgetegeiben tartózkodik. spec. 4. Faj. DRASSUS MINUSCULUS. L. K. PICZI K. zwere m. (minusculus — piczi ; az alakról.) Syn. 1866. Drassus minusculus L. KocH «Die Ar. Fam. d. Drass.» p. 110. d Kicsiny. Előteste és lábai barnássárgák. Végteste olajbarnás, felülete elején két, hátrafelé kissé egymásfelé irányozott hosszesikkal, ezek alatt több /\ szerű agrajzzal, e rajzok igen halaványak, elmosódók s inkább foltocskákból mint vonalakból valók. Jellegek: A hátsó közepszemek közötti köz kisebb az alsó középsők közötti köznél. Az első két lábpáron gyenge talpkefe, mely a hátsókon hiányzik. Az első és második lábpár egyenlő hosszúságú. A hátsó lábpárok szarain felül semmi tüske. A fejmell gyér szörözete ágas szöröeskekböl való. Az alsó szemsor könnyedén behajló. A fejmell szívalakú, eléggé domború, elől tompán elkerekített ; hátrése tetemes s különösen előrefelé a szemekig egy középvonással folytatódik, a hátréstől igen szembetünő, küllöszerűen oszló izomsugarak (különösen borszeszben) láthatók, a fejrész töve felé, a középvonástól két A- szerű vonás ágazik el. A mell- vért sárgásbarna, szélesen - vértszerű. A rágók vörösbarnák, oldalról tekintve vastagon ékalakúak, tövükkel térdszerűen kihajlók, serteszőrösek. Az állkapcsok vörösbarnák, harántúl igen tetemesen behorpasztottak, szélesek, tövükön sarokszerűen kiállók, a nyelvalakú alajkat ( ) szerűen fogják körül ; az alajk az állkapcsok hosszának ?/s-ät bőven éri. : A lábak hosszuk, elég karcsúk és szőrösek ; az első pár fegyvertelen; a második lábpár másodvég- izen, alúl, egy tüske (peldänyomon); a harmadik és negyedik lábpár szárán és mäsodvegizen, oldalt és alúl, néhány tüske. A végtest keskeny-tojásdad, szélességénél hosszabb. Az alsó szemsor kevéssé behajló, középsői saját átmérőjöknél valamivel nagyobb távolságra a homlok szélétől s távolabbra egymástól (bőven szemát- mérőnyire) mint az oldalszemektöl; a hátsó szemsor könnyedén behajló, középsői szabálytalan © alakúak, s csak mintegy az előtest középvonása által elválasztottak, a sokkal kisebb oldalszemektől leghosszabb átmérőjöknek megfelelő távolságra esnek. A tapogató barnássárga, tetemesen bunkós, szára a térdnél nem hosszabb s hosszúságánál alig vékonyabb, elől, kissé a külső oldal felé, egy vaskos nyujtványt bocsát, mely tompavégű a pikkely tövére felfekszik s a szár vastagságánál rövidebb. A pikkely kanálalakú. A nemzöszerv mödosan domborodó; alulról tekintve, a gyűjtő előlfelől behasított s e hasítás egy szabálytalin bárdalakú karajt határol. II. TUBITELARIAE. 169 III. CSÖSZÖVÖK. IMertekeks gulorzetan. ee eletet átala en eteieie 6-5 mm, ebből fejmell . . . . . a EN TÁN ékes 80/0. 00.0 8008050 7» VG ee erraten 12016 IB ? Dr. Koch szerint I. 1. h. a zár egy, a nyelecske felé nyilö Iyraalaku keret (75), közepén egy, kissé hasitott választó lemezzel. Mint nyári alakot csupán csak Orsováról ismerem, hol a Graczka völgyben kő alatt találtam. spec. 5. Faj. DRASSUS UMBRATILIS. L. K. KOMOR K. DÜSTERE m. (umbra — árnyék, umbratilis — árnyékban élő; életmódra és szinezetre talál.) Syn. 1866. Drassus umbratilis L. Koch «Die Arachn. Fam. d. Drass.» pag. 113. Vide : THoRELL «Remarks» p. 181. ? Kisebb alak, komor színezettel. Elöteste vörösbarna, sötétebb ällkapesokkal; vesteste sötet olaj- barna, egyszínű. Lábai barnassärgak. Jellegei: A fejmell szörözete egyszerű (nem ágas). A harmadik és negyedik lábpár szára felületén semmi tüske. A hátsó sor középszemei közelebb egymáshoz, mint az alsó sor középsői. Az alsó szemsor kevéssé behajló. A fejmell vaskos, fejerésze elég széles ; az egész gyéren szörös, oldalról tekintve lapos-ives ; a fejresz a mellrésznél sötétebb. A mellvért igen rendes tojásdad, vörösbarna, fényes, szélein semmi behorpasztás ; gyéren szőrös. A rágók sötetvörösbarnak, az első lábpár elsődvégizénél hosszabbak, eléggé és durván szőrösek. Az állkapcsok és az alajk sötét-vörösbarnák, közepökön haránt szélesen behorpasztottak ; az alajk nyelvalaku, az állkapocs félnél nem keskenyebb s annak hossza két harmadreszet bőven eléri. A tapogató rövid ; czombja, térde vörösessárga, szára és vége vörösbarna, a vegiz a szárnál kevéssel hosszabb és sokkal rövidebb mint a szár és térd együttvéve. A lábak vaskosak; az első két pár vegizen talpkefe, a két hátsó páron csak sűrűbb szörözet; az első két pár szára és végei sötetedök; a czombok felületén 2—3 tüske, az első két lábpár szára fegyvertelen, a harmadik lábpár szárán alúl 3— a negyedikén 4 pár tüske s e két utóbbi páron a másodvégíz is fegyverzett. A vegtest sötét olajbarna, bőven szőrös, — elől kissé elmetszett és keskenyebb , hátúl szélesebb, egészben módosan lelapított. A fonók sárgások, az alsó pár a legerősebb. Az alsó szemsor igen csekély mértékben behajló, két középső szeme bőven egy szemátmérőnyire a homlok szélétől és szemátmérőnyire egymástól, az oldalszemek alig egy fél átmérőnyire a közepsöktöl; az alsó sor közepsöi feketék (nappaliak) a többi szem igen gyengén opalizáló (esteli); a hátsó sor könnyedén behajló, középsői tojásdadok, igen egymás felé dűlve közelebb állanak egymáshoz, mint az alsó sor közép- szemei ; a hátsó sor oldalszemei valamivel távolabbra a középsőktől, mint az alsó középsők egymástól ; a két sor oldalszemei annyira egymástól, mint a hátsó oldalszemek a hátsó középsőktől. A zár terjedelmes ; két párhuzamosan álló hosszúkás bemélyedését egy horgony forma lemez választja ketté ( L), melynek nyele a választékot képezi, keresztnyujtványai egyszersmind a legzöres szélét érintik. Merlekelke Sz AKOR sza a áló dól STE gebbol ul (adó goa 5 door s ora ő a dór N TÁG DANS 80 oe oe VER een een) ds Eddig egyáltalában ismeretlen. Mint tavaszi alakot Orsova, mint nyárit Alsó-Hámor (Borsod) környékén mindössze két pel- dányban találtam, mindig kövek alatt, hol egy ritkás szövetű, nagy, 7 ”%, átmerőjű burokba elhelyezett petéit őrzé (Thorell tanár Svécziában is felfedezte). Pontosabban megjelölve, Orsovanal a Jeselmicza völgy görgetegeiben, az Alsó-Hámorban a «Köhät» meszes sziklacsuesan fordult elő. HERMAN OTTÓ: NAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. = III. TUBITELARIAE. 170 TIT. CSŐSZÖVÖK. spec. 6. Faj. DRASSUS TROGLODYTES C. K. BARLANGI K. HötnELEN mM. (troglodytes — TOGY)O00TNS — barlanglakó ; a tartózkodásról.) Syn. 1839. Drassus troglodytes C. KocH «Die Arachniden» VI, pag. 35. Vide: THORELL «Remarks» p. 153. ? Előteste sötét-sárgabarna, elől feketebarnába átmenve, szélein fekete szegélylyel ; végteste fekete- barna, vörösessárga zománczezal ; lábai barnássárgák. Jellegei: A fejmell szörözete egyszerű ; a két hátsó lábpár szárain, felül, semmi tüske; a lábakon semmi csík ; csak az első két páron talpkefe. A hátsó sor közepszemei közelebb egymáshoz, mint az alsó sor középszemei szintén egymahoz ; az alsó sor behajló. A fejmell valamivel hosszabb mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve, oldalt elkerekitett, előrefelé csak kevéssé boltozatos. A mellvert széles-kerekded, hátúl esuesba futó, csekély, a esipöknek meg- felelő benyomásokkal, vörösbarna, igen fényes, bőven szőrös. A rágók feketék, majdnem oly hosszúk mint az I. lábpár szára, rövidebb és hosszabb serteszőrökkel. Az állkapcsok sötét vörösbarnák, tövük boltozatos, közepök mélyen behorpasztott; az alajk "/1-del rövidebb, széles alapból indúlva vége felé keskenyedik s itt elkerekített. A tapogatók harmadik és negyedik íze majdnem egyenlő hosszúságú, az ötödik oly hosszú mint az előbbiek együttvéve; a második iz görbült, felületén egy vékony, hosszú tüske. A lábak barnás- sárgák; az első pár alig valamivel rövidebb mint a negyedik. A végtest elől elmetszett, hátul elkerekitett. Az alsó szemsor behajló, szemei egyenlők, a középsők közelebb a homlok széléhez, mint a hátsó közepszemekhez s távolabbra egymástól mint az oldalszemektöl; a hátsó sor behajlö, az alsónál hosszabb, középső szemei előrefelé széjjelállók, rezsutosan egymásfelé dülve hátúl majdnem érintkeznek, oly távolságra az oldalszemektől, mint az alsó sor közepsöitöl. A zár egy szélességénél hosszabb keret, melybe egy nyelvalaku, széles lemez illeszke ik, mely a keret felett erre T formára reáborul. Mértékekége éz ÜOSZS etes ESEN et sek 2... 98 2, ebből Ferne re 3) 9 Tlabpar ar 6 3, S5 » VE Do ERTS KA SÉT ŐYÓÉS NER ha ehe 9 » 7 Dr. Koch L. (Drassiden pag. 119) szerint karcsúbb ; szinezetre a ? -nyel egyezik ; a tapogato második íze görbült, felső végén egy, tövén két tüske; a harmadik íz hosszabb a negyediknél, végén s kifelé fordítva egy bárdszerű, széles nyujtvány, belső felén két rövidke, fogszerű nyujtványnyal; a pikkely oly hosszú, mint a második íz, külső oldalán egyenes, belső oldalán íves, vége tompa, nem kupos. Mertekek.. & Hejmelli. nen. 3, Mabpars A et ES 75» TVs ee én ÉTÉ 85 9 Csupán csak Kolozsvárról (Bukkerdő) ismerem, SPEC. 7. raj. DRASSUS LAPIDICOLA. (Wancx.) KÖVI K. STEIN m. (lapidicola — követ lakó, kő alatt 1.) Syn. 1802. Aramca lapidicola (lapidosa) WALCKENAER, «Faun. Paris.» II, p. 222 Vide : THORELL «Kemarks» p. 202. ? Előteste barnásvörös, sötétedő fejreszszel, vörösbarna rágókkal; lábai vörösessärgäk ; vegteste szürkéssárga, egyszínű. N III. TUBITELARIAE,. 4 III. CSÖSZÖVÖK, Jellegei: Az alsó szemsor egyenlő távolságra egymástól, a sor könnyedén behajló. A negyedik és harmadik lábpár szára, felül, tüskés. A fejmell vaskos, szivalaku, mellrésze szélesedő és elég domború, oldalról tekintve a fej előrefelé domborúan lehajló; az egész fejmell széle finom, feketés szegélylyel; felülete szürkés, megfekvően apró szörözetü. A mellvert tojásdad (hátúl jelentéktelen esuesba kifutó), közepe vörösessärga, szélei barnulók, a lábak állásának megfelelő, csekély behorpasztásokkal. A rágók vaskosak, az első lábpár elsődvégíizénél valamivel hosszabbak, sötét-vörösbarnák, fényesek és gyéren szőrösek; oldalról tekintve majdnem körtvealakúak, tövükkel térdszerűen a homlok előtt kiduzzadozók ; tövük külsején a csukló konezfeje tojásdad alakban tetemesen kiszökő. Az állkapcsok é az alajk vörösbarnák haránt behorpasztottak ; az állkapcsok vége befelé résüntösen elvágott, kifelé elkere- kitett; az alajk nyelvalaku, az állkapcsok tövénél nem keskenyebb s ezeknek hossza két harmadrészét eléri. A tapogató vörösessárga, verize barnuló, tüskékkel elegyesen szőrös, oly hosszú mint a szarız (térd nélkül). A lábak arányosak ; csúcsaik kissé barnulók ; az első és második páron mindkét vegiz — a többi páron csak az első vegiz — talpkefével felszerelt ; az első két pár térde és vegize fegyvertelen; a szár alsó felén egy- egy tövis, a czombok felületén több (5—7) tövis ; a hátsó két pár szárain, köröskörül elszórtan 7—8 tövis- a másodvégíz szintén bőven tövises. A végtest tojásdad, megfekvő szürkéssárga, kevéssé selymes fényű szörö- zettel borított. A. sárgás fonók hengeresek, mind a három pár majdnem egyenlő vastagságú. Az alsó sor szemei egy középszemátmérőnyire a homlok szélétől ; a két középszem fekete (nappali), valamennyi többi szem opalizáló (éjjeli ; az alsó sor oldalszemei harántfekvően kördedek s a középsőkkel együtt egy igen könnyedén behajló sort képeznek, valamennyi körülbelűl egyforma távolságra egymástól ; a hátsó sor behajló, középszemei kördedek, egymásfelé dűlők, nagyobbak, az oldalszemek kerekek, kisebbek, a középszemek kevesebbre mint oldalszemátmérőnyire egymástól, az oldalszemek a középsőktől két és fél oldalszemátmérőnyire, az alsó és hátsó középsők egy négyszögbe elhelyezve, mely szélességénél magasabb ; a két sor oldalszemei oly távolságra egymástól, mint az alsó középsők egymás között. A zár egy sárgásvörös terese, melynek széléből egy lapátforma (25) lemez kiáll, e lemez könyökeiben nyilnak a kerek tojócsővek, s egy sombostüfejhez hasonló dudorral záródnak be. iMértékelks st Dorzer a a ee 15 9, ebből fejmell ser. See: Be) Tlabpaue zet SS ÉkeE 1529 DV eek: 7 © a Kisebb, karcsúbb ; hosszabb, kissé előre irányozott rágókkal, melyeknek töve nem terdszertien kiálló ; a végtest szinezete rendesen sötétebb a nöstenyenel. A tapogató karcsú, igen kis, alig feltünő nemző- részszel; a szarız a térdiznél hosszabb, rendes alkotásu ; belső oldalán három, felületén két közönséges tüs- kével, az utóbbiak közül egy az iz végén áll; pikkelye keskeny, hosszú, esúcsa köröskörül szőrös. A nemzőrész egy egyszerű alig kidagadó, lencsealaku, vörösbarna gyujtö, mely elől nyilt és egy fehéres hártyával zart; belső oldalán egy kurta, vékony nyujtvány ; a pikkely csucsa alsó-felén egy sertetüske. Mertekeke:&) z ROSZ S es... dm ebből fejmell elneWeleke er ee Wanlane 45» INlabparkern 11355 VI» el) u) Messze elterjedett tavaszi es nyári alak, a mely azonban inkább csak az előhegységben hág felfelé s a bükk tenyesz-Övet nem hagyja el; tanyáját kéreg alatt, kövek között üti fel és a száraz görgetegeknek mindenekfelett kedvelője. Hólyagszerű, ritkás szövetű rejtjét is leginkább kövek között szövi, melyekben a nőstény a külön beburkolt petéket is őrzi. Vedléseit szintén burkokban végzi és párzáskor mind a két ivar közös burokban található. III. TUBITELARIAE. 172 II. CSÖSZÖVÖK. Ismerem eddig, magyar részekből: Doroszlöröl, Orsova környékéről, Mehádiáról (a Damoelet 8 a [4 L. > B a . tömbjen egészen a Styubei és Sztana bogara magaslatig), O-Ogradena (Usukär märe szikla görgetegei), N > . . r z z . + f 2 , . z Bäziäsröl, Sätoralja-Ujhelyröl, Alsö-Hämor (Borsod), Uj- es O-Hutta (Borsod), Lykaukaröl (Liptó), Pécs videkeröl (Muz. gy. Frivaldszky es Pävel Janos), Buda videke (Muz. gy. Pävel Janos). sppc. 8. Faj. DRASSUS ANGUSTIFRONS. Wüste. KESKENYFEJÜ K. scHMALKOPF m. (angustus — frons — keskeny homlok.) Syn. 1861. Drassus angustifrons WESTRING «Ar. Suee.» pag. 349. Vide : THORELL «hemarks» pag. 185. ? Elöteste vörösessarga; lábai hasonló szinüek, vegök felé kissé sötetedök. A vegtest sárgás, gyéren álló feketés szörökkel. Jellege: A szemek közepesoportja szélességénél majdnem kétszer. magasabb; a hátsó szemsor erősen behajló. Fejmelle szívalakú ; fejerésze igen keskenyedő, oldalas kávák által, melyek a hátrés felé ki és össze- futnak, mintegy ékalakra kiemelkedő ; a mellrészen csillagszerűen elosztott, a lábak fekvésének megfelelő inkább gödrök mint barázdák ; oldalvól tekintve, az egész a hátrés táján a legmagasabb, a fej felé majdnem egyenes és igen módosan lefelé tartó hätvonallal. A mellvért körded, vörösessárga, kissé domboro7ó és igen gyéren szőrös ; a csípők előtti benyomások alig kivehetők. A rágók vörösessárgák, az első lábpár czombjánál sokkal vékonyabbak (körülbelől 12-szer), oldalról tekintve tövük kissé kidomborodó s e mellett módosan elöre irányzottak, elég szőrösek s a szőr — tövükön — hosszú. Az állkapcsok sárgák, elől elvágottak, közepök táján igen kihajlók, módosan haránt benyomásuak, az alajk valamivel sötétebb, nyelvalakú, azoknak fele- hosszát csak kevéssel múlja felül. A tapogató vörösessárga, végíze sötétebb, húsos, hosszabb a szárnál és valamivel rövidebb, mint a térd és szár együttvéve, különben bőven feketés szörökkel ellátott. A. lábak vaskosak, az első két pár valamivel erősebb, végízén tetemes talpkefével, mely ai hátsó párokon igen gyenge. A két első pár ezombja felületén három fekete tüske, melyek közül a felső kissé elöre-oldalt áll; a harma- dik lábpár felületén hét tüske, egy legalól és három-három felette és egymás felett harántsorban ; a negyedik páron négy tüske, kettő a végén, kettö ez alatt és egymás után; a két első pár többi ize fegyvertelen; a harmadik pár szára felül egy tüskével, oldalt és alúl több tüskével ; a negyedik pár szára csak oldalt és alúl tüskés ; a két hátulsó lábpár másodvégízei tüskösek. Az alsó szemsor behajló ; középszemei feketék (nappaliak), kerekek és nagyobbak, a homlok szélétől szemátmérőnyi távolságra ; a többi szem (valamennyi) élénken opalizalö (ejjeli); az alsó sor oldalszemei tojásdadok, a középsőkkel majdnem érintkezők, a középsők egy fél szemátmérőnyire egymástól ; a hátsó sor erősen behajlö, középszemei szabálytalan (Q) alakúak, nem távolabbra egymástól és a kerek oldalszemektöl, mint az alsó sor középszemei egymástól ; a két sor oldalszemei igen közel egymáshoz, de nem érintkeznek ; az alsó középsők a felső középsőkkel egy oly négyszögbe elhelyezettek, a mely szelessegenel majdnem kétszer magasabb. A zár egy vörösessárga, félkerek tércse, mely a nyelecske felé egy vörösbarna — szerű vonás által van határolva, belsejében pedig két vörösbarna (\y alakú és állású rést mutat. Mertekek: s Toszs zt see EE St ebDből Tejmeli So TMabparsere ee 1 MV TV zo a Előttem ismeretlen. Egyetlen ivarérett példányomat mint nyári alakot, Alsó-Hámorból (Borsod) birom, hol a hatal- mas mészsziklák egy szűk résében tanyászott («Szinva») és csak jobboldalának két első lába s a tapogatók III. TUBITELARIAE. 173 III. CSÖSZÖVÖR. árán került birtokomba ; egy mäsodvedlesü ep példányt Orsovan egy fa kérge alatt találtam. Eddig csak Svédországból ismeretes egy fejletlen nőstény és egy ivarérett hím után (lásd Westring és Thorell 1. ec.) Az ivarérett nőstény itt iratik le először. Koch L. jeles művében «Die Arachn. Fam. der Drassiden» az ismeretlenek között szerepel. sprc. 9. Faj. DRASSUS LORICATUS. L. K. VÉRTES K. GEPANZERTE M. (loricatus — vértezett ; úgy látszik az előtestről.) Syn. 1866. Drassus loricatus L. Koch «Die Ar. Fam. der Drass.» pag. 131. JS Elöteste szép vilägos-vörösessärga, vörösesebb rägökkal. Végteste finom borsösärga, felületének legelején egy vörösessärga folttal, és előre álló vöröses szörüstökkel ; lábai vörösessärgäk, hasonló színű tüskékkel elegyesen szörösök. Jellegei: Az alsó szemsor határozottan behajlö, középszemei az oldalszemeknel kisebbek. A harma- dik és negyedik lábpár szára felül is tüskés. A fejmell mellresze vaskos, laposan domboru, hosszúkásan szivalaku, a fejresz rövid és kissé hirte- lenül keskenyedő, a résszerű hátgödörből jól kivehető, tetemes barázdák futnak csillagszerűen a lábak felé ; oldalról tekintve, a hátvonal majdnem egyenes. A mellvért vörösessárga, szélein barnuló, körded, legnagyobb szélessége megfelel az első lábpár csípője hósszúságának. A rágók sárgásvörösek, az első lábpár elsödveg- ízénél valamivel rövidebbek, gazdag, serteszerü, vöröses szörözettel; oldalról tekintve, tövükkel alig kiállók és egészen füssölegesek. Az állkapcsok és az alajk haránthorpasztással ; az előbbiek végökön elkere- kítettek, egyébként módosan egymásfelé hajlók, vörösessärgäk, szeleiken hosszú szörökkel, az alajk barnás vörös, amazoknál keskenyebb, hosszaságuk két harmadát valamivel meghaladja. A lábak ezomb és szárrészök- ben kissé vaskosak, végeik karcsúk; az első és második pár végízei gyér talpkefével; a ezombok alúl fegyvertelenek ; a szárak alúl fegyveresek — felül a két első páré fegyvertelen, a két hátsó páré közül a har- madik egy, a negyedik két tüskével fegyverzett ; valamennyi mäsodvegiz fegyveres. A végtest elől kissé elmetszett, hátúl alig szélesedő s így majdnem párhuzamos oldalakkal és kissé lelapított. A felső fonópár ígen gyenge ; rövidebb a hengerded, vaskos és hosszabb alsó párnál. Az alsó szemsor behajló, középszemei feketék (nappali), a többi (valamennyi) szem élénken fénylő, opalizáló (éjjeli), az alsó sor szemei igen szorosan együtt, a középsők között egy kis tér, ezek és az oldal- szemek majdnem erintkezök, a középsők fél átmérőnyire a homlok szélétől; a hátsó sor alig behajló, közép- szemei tojásdadok, csúcsosabb vegeikkel egymásfelé dülve hátra nézők, majdnem érintkeznek ; az oldalszemek kerekek, sokkal kisebbek s a középsőktől körülbelül saját átmérőnyi távolságra állanak; a két sor oldalszemei egy hátsó oldalszem atmerönyire egymástól, az alsó és hátsó középsők oly négyszögbe selhelyezettek mely, szélességénél sokkal magasabb. A tapogató rövid, karcsú, sárgás vörös; térd és száríze egyenlő hosszúságú, az utóbbi módosan vastagodott és külső oldala végén egy vaskos, rövid, vörösessárga tüskével fegyverzett; a pikkely keskeny, hosszú; vége köröskörül szörös; nemzőrésze egy, a pikkely ürét kitöltő hártyával elzárt gyűjtőt mutat, melynek hátúlsó végéből egy lassanként vékonyodó, serteszerű nyujtvány indul, mely a pikkely belső széléhez alkalmazkodva a pikkely csúcsa ala ér; e nyujtvány áttetsző, sárgásvóros. Mertekekt-gounllorzet gern. ee ESO Ty ebből tejmelllage ran eltern OLSEN IBabpar ee ELÉ » 1 ler Ein ? Szinezetre a himmel megegyezik; rövidebb lábú. Tapogatöjan a vegiz kissé füstös, karcsú, hegyesedö, felül a tövén tüskés s bőven oly hosszú mint a térd es szár együttvéve. III. TUBITELARIAE. 174 III. CSÖSZÖVÖK. A zár egy felvetett és barnás szélű, szívalakú kivájás, mely csúcsával a légzőrést éri, s a melybe — a nyelecske felől — egy, a szív kivágásának megfelelő, nyelvalaku, keskeny osztó lemez mélyen benyomul. Mértékelksz eze Torzsr sn ebből fejmell BO olgöla ora d 900 DS) Blabpaue er oa ko) IV a N A hímet kora tavaszkor (märezius) Doroszlön, lakásom falán, estve gyertya világánál fogtam, a nőstényt testvér öcsém Vlkolinszky Jenő küldé Selmeczbányáról. Igen ritka. sppc. 10. raj. DRASSUS PUBESCENS. THok. SZŐRÖS K. BEHAARTE M. (pubescens — szőrösödő ; a fejmell szőrös voltáról). Syn. 1856. Drassus pubescens THORELL «Recensio erit.» pag. 116. Vide : THORELL «Remarks» pag. 203. KocH L. «Drassiden» pag. 123. SF Elöteste halavany-barnassarga, fekete szegelyvonallal, vesteste szürkéssárga, gyenge rezes feny- nyel, lábai sargabarnak, vegeik vörösbarnak. Jellesei: A két első labpar szarain, felül, tüskék ; az alsó szemsor behajlö, szemei egyenlők, közep- szemei nagyobb távolságra egymástól mint az oldalszemektöl. Fejmelle oly hosszú mint a negyedik lábpár szár- és terdıze együttvéve, oldalaiban elkerekített, elől igen szűk, igen fényes, finom, ágas, selyemfényű szörözettel tömötten borítva. A hosszú háthasítékbólbenyo- mások sugárzanak az oldalak felé. A fejrész egy sekély barázda által a mellrésztől elválik, A mellvért előre- felé keskenyedve, hátúl csúcsos, barnássárga, szélei sötétebb, fényes, a csípők táján sekély behorpasztásokkal, közepén rövid, megfekvő, ágas és egyszerű szörözettel, szélein elálló hosszú szőrrel borítva. A rágók sárga- barnák, oly hosszuk mint az első lábpár másodvégíze s oly vastagok mint e lábpár czombja, tövükkel térdszerűen kidagadók, fényesek, a külső, és belső oldalakon hosszú, gombokból induló sertékkel borítottak ; a becsapó rés külső élén két erős, egy apró, a belsőn két apró fog. Az állkapcsok sárgabarnák, közbűl behorpasztottak ; az alajk V/s-dal rövidebb, végén elmetszett. Lábain talpkefe; a IV lábpár hosszabb az elsőnél, a különbség a IV-dik pár szára hosszának felel meg. A végtest keskeny, elől elmetszett, sűrűn selyemfényű ágas szörözettel borítva, melybe közbe-közbe elálló serték vegyülnek. A tapogató második íze oldalról lapított, hajlott, vége vastagodott. A negyedik íz hosszabb a har- madiknál, a végén, külső oldalán egy rövid, lefelé görbülő, hegyén hasított nyujtványnyal ; pikkelye alapján a negyedik íznél szélesebb, elől esörszerlien hegyesedő ; nemzőszerve módosan kidagadó, elől egy árforma embolussal, melynek szárát egy a külső oldalról indúló, hasított nyujtvány keresztezi. Mértékekts tet MTEOCZB S er ae on fejmelleees Ce aza ad ao ay zá. . =] I labpar TV. a végzo eket at N + előttem ismeretlen.-Dr. Koch L. szerint a testrészek arányai s színezet szerint a €-mel azonos. A zár egy majdnem rendes körű tér, két pontszerű tojócsőnyilással, ezektől kétoldalt és felett arabeszksze- rűen kanyarodó barázdával. Egyetlen 7 példányát a Bihar hegységből (VIlegyásza fenyőöve) ismerem, hol juniusban a moha között akadt. F III. TUBITELARIAE. 1075 III. CSÖSZÖVÖR, GEN. 9. Nem. PROSTHESIMA. L. K.! (zoode — elöl, o110S — tompa, pisze orr; a fejalkatröl.) Syn. 1872. L. Koch «Apterol. aus dem fränk. Jura» pag. 139. Vide : THORELL «Remarks» pag. 430. sub. A hátsó szemsor, felülről tekintve, majdnem egyenes, nem kihajló, kevéssel hosszabb az alsönäl; az alsó szemsor középsői a többi szemnél mindig kisebbek s egy harántfekvő emelkedésen állanak (innen «Prosthesima»). A rágók becsapó résének hátsó széle alig kinyúló ; apró fogacsokkal fegyverzett. Az állkap- , csok haránt horpasztással; az alajk egy harmaddal rövidebb. A lábak hosszaránya 4, 1, 2, 3. Állandó szövetet nem szőnek. A nőstény a peteket egy tányér alaku, kerek, alúl lapos, felül homorú ( —— ) burokba szövi, mely kövek alatt, résekben stb. szabadon fekve az anya által Örıztetik. Közepes nagyságon alóli, gyors, keskeny, legtöbbnyire fénytelen-fekete alakok. Ov sPpPEc. 1. ras. PROSTHESIMA PETIVERII. (Scor.) PETIVER GYÁSZPÓKJA. PETIVERS TRAUERSPINNE. 2 (Petiver, mult századbeli term. barát.) . Syn. 1763. Aranea Petiverti ScoroL «Entom. Carn.» pag. 398. Vide : THORELL «Remarks» pag. 194. +? Fekete, élő állapotban keke& lehellettel. Elöteste mödosan fénylő; vesteste fénytelen szörös. Lábai barnafeketek ; az első par ezombja igen csekély mértékben vörösesen áttetsző. Jellegei: A hátsó szemsor közepsöi oly távolságra egymástól, mint az alsó szemsor középsőt. A hátsó sor középsői nem nagyobbak ugyan e sor oldalszemeinél. A fejmell oly hosszú mint a negyedik labpar szára és térde együttvéve. A rágók hosszú sertékkel. A negyedik lábpár másodvégizével hosszabb az elsőnél. A fejmell esuesosan szívalaku, módosan domború ; oldalról tekintve hätvonala majdnem egyenes; a hátrésen tul a mellrész hirtelenül és meredeken a nyelecskére lecsapott. A mellvért szélesen körded, kissé domborodó ; szelein igen csekély behorpasztásokkal, szőrös, szélein a szőrök esillagszerüen elrendezettek. A rágók feketebarnak, az első lábpár czombjánál vékonyabbak; ugyane lábpár elsődvégízénél alig hosszabbak ; oldalról tekintve a homlok előtt térdszerűen kiállók ; tövük felé hosszacska sertékkel. Az áll- kapcsok feketebarnák, módosan harántbenyomásúak, közepök táján eléggé kihajlók, végeik vörösesek, egymásfelé hajlók; az alajk nyelvalakú, egy allkapoesfelnel nem keskenyebb, a vége majdnem csúcsos ; a rágók hosszának két harmadreszet bőven eléri. A tapogató rövid, vörösbarna, vegize gazdagon szörös s oly hosszu, mint a térd és száríz együttvéve. A lábak erősek, vaskosak, arányos hosszúságúak ; a ezombok kissé laposra nyomva, szélesedők; a két első pár czombja felületén két-két egymásután álló, hosszú serte- tüske, a többi lábpárén több tüske ; az első ket pár többi íze csak szőrös, a többi lábpáré, az első vegiz kive- telével, tüskés ; a két első lábpár mindkét végizén talpkefe. A végtest elől elvágott, oldalai majdnem párhuzamosak, vége elkerekitett, a kiálló fonók csúcsossá teszik, nem domború, egészben hosszúkás és különösen felületén sűrűn szőrös ; a ször erős rövid, megfekvő. A hátsó szemsor majdnem egyenes (kihajlásra hajlandó) szemei kerekek, egyenlő nagyságúak; a középsők laposak s alig valamivel közelebb egymáshoz mint az oldalszemekhez; az alsó sor a hátsónál rövidebb és egy oldalszem átmérőjénél valamivel távolabbra a homlok szélétől; középszemei sokkal kisebbek, ! Azelőtt «Melanophora Autorum», minthogy azonban kitünt, hogy MErGEws e nevet már 1803-ban legyekre alkalmazta, Dr. Koch L. a változtatást foganatositotta. III. TUBITELARIAE. 176 III. CSÖSZÖVÖK. feketék, közös emelkedösen állva, sokkal távolabb állanak egymástól, mint az oldalszemektöl; a hátsó sor középsői az alsó középsőktől távolabbra állanak mint a hátsó középsők egymástól; a két sor oldalszeme alig kisebb távolságra egymástól mint az alsó középsők a felső középsőktől. A zár egy vörösesbarna, majd- nem hossznégyszögletes tércse, közepén egy lyra alakú betéttel, mely szélességénél magasabb, s széles alapjával a légzőrés felé áll (0). Mértékekéss ERŐSZB Es eo inTebol fejmelle en tet er eueee 1D TAlabp ars 3; | Hl ON EN) a Előttem ismeretlen. Peteburka 9 "V, átmérőjű és tetemesen domború, rózsásszínű; lapos oldalával rendesen a kövek aljára van erősítve. Ez az alak megfelel a Prosthesima subterranea L. Koch alaknak, lásd : L. Koch «Die Ar. Fam. der Drassiden» p. 170, Taf. VII, fig. 110. Vältozat: P. Petiverii var. petrensis C. Koch (?) Syn. P. petrensis L. Koch «Die Ar. Fam. der Drassiden» pag. 167. (Lásd : Thorell «Rem. on Synon.» page. 194 sub «Melanophora petrensis.») Kisebb, valamivel világosabb lábakkal. A zár Iyra alakú betétje magassaganal szélesebb (U D). Meriekeken 2 Tarzan ee 26:52, ebből fejmelli me Arc oa N SAD PAKET ar IV » NE LE a dar lc) » Peteburka S "4, átmérőjű, kevésbbé domború, rózsaszínes. Mint nyári alak a P. Petiverii eddig a déli részek hegyi alakjaként mutatkozik s ismerem a Mehadia felett uralkodó Damoclet tömbről, úgy a bukk tenyészövéből, mint a Damoclet legesúcsáról is, mely a bükk tenyeszövenek legfelsőbb szélét képezi ; mindenütt kövek alatt tartózkodik sa míg nem őrzi tojásait, igen sebesen menekül. _ A P. Petiverii v. petrensist szintén mint hegyi alakot ismerem, §.-A.-Ujhelyről, Alsó-Hámorból és Diösgyörböl ( Borsodmegye). sPEc. 2. raj. PROSTHESIMA OBLONGA. (C. K.) HOSSZÚKÁS GY. LANGLICHE T. (oblonga — hosszúkás ; a karcsú alakról.) Syn. 1844. (?) Melanophora (?) oblonga C. Kocn in «Herr. Schäff. Deutschl. Ins.» 120, 23. Vide:L. Koch «Die Ar. Fam. der Drass.». p. 164. ? Bamaäsfekete. Lábai sötetvörösbarnäk, a ezombokban kevéssé ättetszök, a esipök kissé világosabbak. A hason a legzöres feletti rész vörösbarna. Jellegek: A hátsó szemsor középszemei valamivel közelebbre egymáshoz, mint az alsó középsők szintén egymáshoz ; a hátsó középsők a hátsó oldaliaknál nem nagyobbak. Az első lábpár elsőd végízével hosszabb a másodiknál. A negyedik lábpár másod végízével hosszabb az elsőnél. A fejmell oly hosszú mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve. A rágókon hosszú serték. A fejmell szívalakú ; fejerésze a mellhez képest esúcsosodó ; hátvonala, oldalról tekintve, vízszintes, egyenes, hátúl a nyelecskére lehajló ; a hátrés tetemes, az izombarázdák gyengék. A mellvért szélesen körded, vörösbarna, szemeses, mödosan szörös. A rágók barnavörösek, oldalról tekintve körtvealakuak, tövükkel IIT. TUBITELARIAR. 10777 III. CSÖSZÖVÖK. térdszerűen kiállók, kevés, hosszú sertékkel. Az állkapcsok barnavörösek, végeik felé világosodók s az egy állkapocsfélnél valamivel szélesebb, nyelvalaku alajkot ( ) körülfogók; az alajk a rágók hosszának két harmadrészét meghaladja. A lábak elég erősek és elég hosszuk ; végeik karesuk. Az első és második lábpár szárán, alúl, semmi tüske, másodvégizének tövén egy-egy tüske; a harmadik lábpár szárán és másodvég- izén, alúl és oldalt tüskék állanak ; térde belső oldalán egy tüske ; a negyedik páron hasonlóképen. A végtest hosszúkás, elől kissé keskenyedő, hátul elkerekitett. Az alsó szemsor középsői, közös dudorodáson állva, körülbelül két szemátmérőnyire a homlok szélétől és sokkal távolabbra egymástól mint a középszemektől; ezek a középsőknél nagyobbak. A hátsó sor egyenes, szemei egyenlő nagyságúak, középsői valamivel távolabbra egymástól mint az oldalszemektől, de közelebbre egymáshoz mint az alsó középsők szintén egymáshoz. A zár egy terjedelmes, világos barnásvörös tércse, lapos, kétfelől \/ szerűen határolt ; e szegély elváló ágai között egy igen sekély, keskeny csatornával ; összehajló ágai között, melyek a légzőrés szélét érik, sekély, széles sötétes csatornával. MLÉralkáltalk s 628, ÜLKONZZEI 16 son ANAL eunelll 8 28:08 a0 dó DINO AT oe INabpar an a san. den ul den orte N) INNE ©) er a oo to) IV » Re DT N LO) » # Kisebb; aránylag hosszulabu. A tapogatö igen karcsú nyellel es tetemes bunkóval; a nyel fust- barna : szára a térdnél rövidebb, elől szélesedő s itt hosszánál valamivel vastagabb ; külső oldalán egy tövis- szerű hegyes nyujtványt bocsát, mely a pikkelyhez alkalmazkodva végével kissé felhajlik s magánál a szár- nál hosszabb. A pikkely kanälalaku, sokkal hosszabb mint a térd és szár együttvéve, nagyocska ; a nemző- szerv meglehetősen domborodó, a pikkely üret kitölti; hátúl sötet, elől särgasan nyilt, repedesszerü barna betétekkel. Mértékek ete TOSZB 2 en. Sony kebből an. 9 Deo re EA ao aaa 00.00.00, MR) IGY Ezt NE DR) A nőstény peteburkänak az átmérője 8-5 "W,, színe rózsaszínes (borszeszben sárgás). Mint kora nyári alakot Orsova és Báziás környékéről, kövek alól ismerem. E faj annyiban is neve- zetes, hogy eddig kizárólagosan csak Tirolból volt ismertetve. (L. Koch in litt.), SPEC. 3. Faj. PROSTHESIMA ATRA. (Larr.) FEKETE G. schwarze T. (atra— fekete ; a színről.) Syn. 1806. Drassus ater LATREILLE «Gen. Crust. et Ins.» I, pag. 87. (ad part.) Vide: Koch L. «Die Ar. Fam. der Drass.» pag. 182. THORELL «Remarks» pag. 195, 197, 198 (in $ P. Petiverii, moerens.) a Sötét barnásfekete, a vegtesten barnás szörözettel. Jellegek: A hátsó szemsor középsői oly távolságra egymástól mint az alsó középsők szintén egy- mástól. A hátsó középszemek a hátsó oldalszemeknél nem nagyobbak. A fejmell oly hosszu, mint a IV-dik lábpár szára és térde együttvéve. A második lábpár szárán, alul, egy tüske ; a negyedik labpar másodvégizével hosszabb az első párnál. Az állkapcsokon hosszú serték. — A fejmell tiszta fekete. HERMAN OTTÓ : MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III, 23 III. TUBITELARIAE. 178 III. CSÖSZÖVÖK. A tapogato szára kiszélesedett, hosszusaganal — különösen elől — szélesebb, külső oldala végén egy tüskeszerű, hegyes, erős, kissé felhajló nyujtványnyal, mely, töve beszámításával, a szárnál nem rövidebb ; a pikkely kanálalakú, sárgásbarna szörözetü, oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve; a nemzőszerv egyszerű, kevéssé domborodó, a kanál alakjához képest szélességénél hosszabb, hátul feketebarna, elől bar- nássárga és itt a belső széle felé egy benyomással ; legelől egy kissé felvetett barna szegélylyel. Mertekek, f Törzs FAJTA TE ee 20) Tlabpar ke ee es U N ee a ER a ÜZE c mm ebből Az egyetlen, túlságos áztatás következtében oszlófélben lévő példány a m. Nemz. Muzemban ; Pécs környékén, egyebek között, gyujte Frivaldszky János. Annäl a körülménynél fogva, hogy jellegeit megalapítani még lehetséges volt s Dr. Koch L. is annak állítá a minek leirtam, végre érdekességénél fogva, bevettem a Faunaba. sPEc. 4. Faj. PROSTHESIMA PRAEFICA. (L. K.) GYÁSZOLÓ GY. ELAGENDE T. (praefica— sirató asszony temetéseknél; a színről.) Syn. 1866. Melanophora praefica L. Koch «Die Ar. Fam. der Drass.» pag. 157. Vide : THORELL «Remarks» pag. 197. (in $ M. moerens.) & Sötét, fenytelen-fekete, finoman-szemeses elötesttel. Lábai barnafeketek, az első második és negyedik labparon mind a két vegiz világos vörösessärga, a harmadik labparon szennyes barnasärga, kevéssé feltund. Jellegei: A hátsó sor közepszemei valamennyinél nagyobbak. A fejmelloly hosszú mint a negye- dik lábpár szára és térde együttvéve s a mellett finoman szemcsés. A fejmell csúcsosan szívalaku, oldalról tekintve egyenes hátvonallal, a hátrésen túl a nyelecske felé elkerekitve lecsapott; felülete, erősebb nagyıtas mellett ehagrinbőrszerűen szemesezve-ränezolt. A mellvért körded, ritkásan pontozott, gyéren szörös, szelein esillagszerűen fekvő szörsorral. A rágók az első lábpár ezombjanal gyengébbek, ugyane lábpár első végizénél rövidebbek, feketék, sertésen szörösök, oldalról tekintve tövükkel a homlok előtt terdszerüen ki- egyébként függőlegesen állók. Az állkapcsok bar- nássárgák, végeikkel egymásfelé hajlók, közepök haránt behorpasztott; az alajk nyelvalakú; töve barna ; elkerekitett vége világosodó. A tapogatók szennyes-sárgásbarnák, vegızök vörösesbarna, bőven szőrös, vala- mivel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak barnafeketék, ezombreszökben laposan szélesek, erős szárakkal s kissé hirtelenűl vékonyodó vegekkel; a harmadik és negyedik lábpár szárán, alúl, két két tüske s ugyane lábpárok másodvégize köröskörül több tüskével ; az első és második lábpár mindkét vegize gyenge talpkefével. A végtest elől ívesen elvágott különben hossztojásdad, megfekvően szőrös ; a két alsó fonópár hen- geres s meglehetősen távol egymástól állva, a végtest vége alatt kiáll. A hátsó szemsor kissé behajló, szemei igen lelapítottak, tejes színűek, a két középső szabälytalan alaku s valamivel közelebb áll egymáshoz mint az oldalszemekhez s az utóbbiaknál nagyobb; az alsó sor is egyenes, középszemei kisebbek az oldalszemeknél, több mint szemátmérőnyi távolságra egymástól állva, a nagyobb tejes színű oldalszemeket megközelítik, e sor a homlok szélétől bőven egy alsó oldalszemátmérő- nyire esik ; a két sor egyenlő hosszúságú, s a középszemei közötti köz kétszer nagyobb annál, a mely az alsó sor középsői között létezik, III. TUBITELARIAE. 179 III. CSÖSZÖVÖR. A zár egy barnássárga majdnem pajzsalaku terese, melyben egy horgonyforma csatornás benyomás képezi a választékot (4) ; a horgonyforma rész a légzőrés felé áll. Mertekek: 2 Törzs........ . . . . 6:9), ebből fejmell...... ea 1 Mahn. er: NEON Vene 9.» 7 Előttem ismeretlen. Mint nyári alakot Orsováról ismerem, hol, úgy látszik, ritka. E fajt Dr. Koch L. az idézett műben eredetileg is Orsováról került példányokra alapítá s eddig csak magyar földről ismeretes. SPEC. 5. Faj. PROSTHESIMA LONGIPES. (L. K.) HOSSZÚLÁBÚ GY. LANGBEINIGE T. (longus — pes — hosszú, láb.) Syn. 1866. Melanophora longipes L. KocH «Die Ar. Fam. der Drass.» p. 147. A Füstösfekete ; az első labpar ezombjan, belül, egy terjedelmes, vörösesbarnäs, áttetsző folt ; a lábak vörösesbarnásan feketék, a negyedik pár feltünően hosszú. Jellegei: A hátsó szemsor középszemei ugyane sor oldalszemeinél nem nagyobbak. A fejmell rövi- debb mint a negyedik labpar szár- és terdize együttvéve. A fejmell csúcsosan szívalakú, oldalról tekintve egyenes hátvonallal, a hátrésen túl a nyelecske felé ívesen lecsapott ; gyér és felálló szörökkel. A mellvért körded, elszórtan pontozott, gyéren szőrös és fénylő. A rágók az első lábpár czombjánál gyengébbek, ugyane pár első vegizenel rövidebbek, tövükkel a homlok előtt térdszerűen kiállók ; gyéren hosszú szőrökkel ellátottak. Az állkapcsok sötétvörösbarnák, kissé világo- sodó végekkel, melyekkel egymásfelé hajolmak ; harántbenyomásuak ; az alajk nyelvalaku, a rágóknál vala- mivel sötétebb. A lábak vörösbarnásan feketék, aránylag hosszuk s a cz mbokban erősek; a ezombok alul fegyvertelenek, felül két két sertetüskevel; a két első lábpár szára egészen fegyvertelen, másodvégíze alul és töve egy egy tüskepárral; a harmadik és negyedik pár szára alúl három három pár tüskével, mäsodvegize több tüskével ; az első és második lábpár mind a két végize módos talpkefével. A végtest keskeny, elől ívesen elvágott, különben hossztojás ad: a vége alatt az alsó, hengerded fonópár kiáll s ennek végén fehéres szörözet látható. A hátsó szemsor egyenes, szemei egyenlőek s egyenlő, csekély távolságra egymástól ; az alsó sor egyenes, középszemei közös dudoron állva, kisebbek a tejes színű oldalszemeknél s közelebb ezekhez, mint egymáshoz; mind a két sor oldalszeme majdnem oly távolságra egymástól, mint a hátsó sor középsői az alsó sor közepsöitöl; az alsó sor távolsága a homlok szélétől több, mint egyik oldalszemének az átmérője- A tapogató vörösbarna, rövid és bunkós ; ezombrésze közepe táján felltünően szélesedett ; térd és száríze rövid, az utóbbi igen vastagodott, küloldala végén egy hosszú, a pikkelyhez alkalmazkodó, ujjszerű nyujtványnyal; a pikkely tompa-kanálalakú, magasan domború, bőven szörös; nemzöszerve egyszerűen kidagadó a végén és befelé némi behorpasztässal, mely vörösbarnás; a gyüjtő felületén egy terjedelmes, szabálytalan alakú sárgásfehéres folt látható. —] Mertekekt. 2: Norzeuee ne one rear fejmelleen a ee "5 =, ebből IFIÁDPÁT nern. 2.8 TV ee ee EHRE ? Elöttem ismeretlen. Mint őszi alakot csak egy példányát találtam a budapesti Gellérthegyen, egy lazán felfekvö kő alatt. pas III. TUBITELARIAE. 180 III. CSÖSZÖVÖK. spec. 6. Faj. PROSTHESIMA PEDESTRIS. (C. K.) LÁBAS GY. GESTIEFELTE T. (pedester — gyalogos ; a lábfejek szembeötlő, világos színéről). Syn. 1839. Melanophora pedestris C. KocH «Die Arachniden» VI, p. 52. Vide: L. Koch «Die Ar. Fam. der Drassiden» p. 178. ? Elöteste barnásfekete; vegteste fekete. A lábak ezombjai zöldesbarnak, a többi íz ugy mint a tapogatök is ken- vagy vörösessärgäk. A fonök és a végbél fedele szintén sárgásak. Jellegek ; A hátsó szemsor közepszemei közelebb egymáshoz mint az alsó sor közepsöi szintén egy- máshoz ; a hátsó sor közepsöi nem nagyobbak ugyane sor oldalszememel. A negyedik labpar első vegizevel hosszabb az első párnál. A fejmell oly hosszú, mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve. A fejmell szívalakú, kissé szélesedő, a mellreszen jól kivehető, esillagszerüen elosztott gödröcskek- kel ; oldalról tekintve hátvonala majdnem egyenes, a hátrésen túl a nyelecskére lecsapott. A mellvért majdá- nem pajzsalakú, zöldesbarna, kurta szörözettel. A rágók az első lábpár czombjánál vékonyabbak s alig oly hosszúk, mint ugyane láb első végíze ; zöldessárgák kefeszerü, sűrű, fekete szörözettel. Az állkapcsok szeny- nyesen barnässärgäk, haránt benyomással, külső széleik közepén tetemesen kiszökök ; az alajk hasonló színű, nyelvalakú. A tapogató ezombja barnássárga, a többi ize sárga, fekete szörözettel; vegize oly hosszu, mint szár- és térdíze együttvéve. A lábak, meglehetős hosszúság mellett kissé vaskosak, a ezombok különösen lapo- san-vastagok , felületökön két-két tövissel; a két első lábpár többi ize fegyvertelen, a két hátsó lábpár szára és másodvégize több kurta tövissel; felületök azonban fegyvertelen. A két első lábpár első vegize alig feltünő talpkefevel. A végtest elől kissé kimetszett, keskenyebb mint közepe táján; vége kissé csúcsosodó; felületén a négy nagy íngödör feltünik. A fonók hengerdedek, szennyesen-zöldessárgák, mintegy füstösek. A hátsó szemsor egyenes, szemei tejszínűek, egyenlő nagyságúak, a középsők szabálytalanok, igen laposak s közelebb egymáshoz mint az oldalszemekhez, a melyektől szemátmerőnyire állanak; az alsó sor középsői kicsinyek s közös emelkedésen állva, távolabb állanak egymástól, mint a sokkal nagyobb, tejszínű oldalszemektöl; a két sor oldalszemei bőven egy oldalszematmerönyire egymástól. A zár egy vörösesbarna, majdnem tojásdad tércse, egy elkerekitett szögletü háromszöghöz ( 2 ) hason- lító betéttel, mely az egyik sarkával a légzőrés felé áll. Mertekek, Sz s ARÖTZS e ee ee trees ee ebből Tejm elle war ÉTÉ s rer IV en ég KÁM Ja Előttem ismeretlen. E feltünő fajnak egy ivarérett és egy ifjabb nöstényét Orsovánál (Graczka völgy) találtam egy patak görgetegében, hol mint nyári alak tartózkodott. A faj eredetileg is Orsováról került magyar példányokra alapittatott (lásd Dr. L. Koch az idézett helyen) ; ismerem továbbá Erdélyből a tordai hasadékból. spec. 7. Fas. PROSTHESIMA CALCEOLATA. x. sp. CZIPÖS GY. BESCHURTE T. (ealeeolus — ezipö; a világos lábvégekről.) (VII-dik tábla, 163, a szemesoport, b elöläb, c c? tapogatója, d mérték). 7 Tisztafekete; előteste alig észrevehetőleg barnás lehelletű; lábai füstös-barnák, a két első par végíze vörösessärga, a két hátsóé kevésbbé elütő, barnásvörös. A szívalakú fejmell kevéssel rövidebb mint a negyedik lábpár térde és szára együttvéve. A két hátsó lábpár csípője barnássárga, a többi páré barna. III. TUBITELARIAE. 181 III. CSÖSZÖVÖK. A lábak ezombreszökben, terdben és szárban láthatólag erösödöttek, a vegizek karesuk. A két első lábpár szárán semmi tüske, mäsodvesizen, alúl, hossza-közepe táján egy apró tüskepär; a harmadik és negyedik pár szárán, alúl több túske, úgy a vegizeken is; az utóbbiak oldalt is tüskések. A szemek igen laposak és alig opalizálók; az alsó sor középsői egy kis emelkedésen állva kerekek, a többi szem szabálytalan alakú ; mind a két sor közel egyenes, a szemtávolságok közel egyenlők; az alsó sor középsői alig valamivel távolabbra egymástól mint a hátsó soréi szintén egymástól. A tapogató alkotása igen jellemző ; ezombja vastagodott s felső felén egy elkerekített sarkot alkot ; a térdíz vastagsaganal legalább másfélszer hosszabb ; a szár alig rövidebb s hosszú szörözettel, külső oldalának a végén egy vaskos, hegyes, kissé a pikkely felé hajlott köröm áll; a pikkely mélyen, tompán-kanálalakú, szőrös ; nemzőszerve — külső oldaláról tekintve — kosszarvszerüen ki és alá kanyargó, erős, széles nyujtványt mutat. MertekekoBa-orzs a aldraró 6-0 ola jó lakála a 2 lé HAHA Tejimelllen, anstelle sertes EB Mabparıı ae ersleen.a 027009 U NE ee KÓ lt la ha gő KUN le VON 49 IV » a er SW ? Elöttem ismeretlen. Egyetlen, tökéletes fejlésü példányát évekkel ezelőtt a Buda melletti Gellérthegy Duna felőli olda- Da lán egy kő alatt találtam. Dr. Thorell és Dr. Koch szerint is igen feltünő faj, mely eddig ismeretlen volt. spec. 8. Faj. PROSTHESIMA SEROTINA (L. K.) ÉJJELI GY. sacHT T. (serotinus — késő esteli; a szín komorságáról.) Syn. 1866. Melanophora serotina L. Koch «Drassiden» p. 185. Vide : THORELL «Remarks» p. 198. ? Sötetfekete. Läbain a ezombok és vegizek vörösesbarnän ättetszök. Jellegei: A hátsó sor közepszemei nem nagyobbak ugyane sor közepsöinel, es nem távolabb egy- mástól, mint az alsó középsők szintén egymástól. A második lábpár szárán, alúl, semmi tüske. A negyedik lábpár első végízével hosszabb az elsőnél. A fejmell oly hosszú, mint a negyedik lábpár szára és térde együtt- véve. A rágók hosszú serteszőrökkel. A fejmell csúcsosan szívalakú, oldalról tekintve egyenes hätvonallal, a hätresen túl hirtelenül és meredeken lecsapott. A mellvert tojásdad, fényes, vörösbarna, gyéren szőrös. A rágók az első lábpár ezomb- janal vékonyabbak s ugyane lábpár első vegizenel valamivel rövidebbek ; sötétvörösbarnák, hosszú, serte- szerű, gyér szörözettel. Az állkapcsok és az alajk sötét vörösbarnák, az előbbiek egymásfelé hajlók, haránt benyomással ; az utóbbi széles, elől elkerekített. A tapogató vörösbarna, ezombja a többi ízhez képest hatá- rozottan szélesedő, vegize oly hosszú, mint a térd- és száríz együttvéve. A két első lábpár ezomb és szár részében láthatólag vastagodö; valamennyi páron a czombok felülete két-két hosszú sertetüskével ; a har- madik és negyedik páron, a szárakon — alúl — három-három pár tüske ; a másodvégíz több tüskével. A végtest keskeny, elől ívesen elvágott, oldalai majdnem párhuzamosak; hátúl tompán csúcsos, módosan kiálló, hengeres alsó-fonópárral. j A hátsó szemsor igen módosan kihajló, középszemei valamivel távolabbra egymástól mint az oldal- szemektől; az alsó sor egyenes, középszemei az oldalszemeknél kisebbek, közös emelkedésen állva, távo- labbra egymástól mint az oldalszemektől; a hátsó és alsó középszemek oly derék-négyszöget képeznek, mely szélességénél nem magasabb. III. TUBITELARIAE. 182 III. CSÖSZÖVÖK. A zár egy szelessegenel magasabb terese, mely a nyelecske felé öblösen kivágott, betétje fényes, )/ alakú. Mértékek; TOrzsw ie Ettek tte oz sebből fejmell 2:0 8 2 et 2:6 1» Tläbparı 3. ezüst 02, Bu. 2.226:92 3 IV ES a Előttem ismeretlen. Peteburka, 7 "4, átmérő mellett, sárgás. Ismerem mint nyári alakot Orsoväröl, az Alljon-hegy tövéről, hol kövek alatt tartózkodik. spec. 9. Faj. PROSTHESIMA FEMELLA. (L. K.) CZOMBOS GY. GESCHENKELTE T. (femen — felső ezomb; az első lábpár erős ezombjairöl.) Syn. 1866. Melanophora femella L. Koch «Die Ar- Fam der Drass.» p. 176. ? Fekete. Vegteste barnás szörökkel elegyítve fekete. Lábai sötetvörösbarnäk, a két első pár ezomb- része, különösen szára láthatólag vastagodott. Jellegei: A negyedik lábpár másodvégízével hosszabb az elsőnél. A végtest nem fénylik. A rágók hosszú sertékkel ellátottak. A hátsó szemsor szemei egyenlők; a középsők nem távolabbra egymástól mint az alsó középsők szintén egymástól. A fejmell oly hosszú mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve. A fejmell fekete, csúcsosan szívalakú, durván szőrös ; oldalról tekintve egyenes hátvonallal, a hät- résen túl lankásan lecsapott. A mellvert sötetvörösbarna, kissé fénylő, gyéren szörös. A rágók sötétvörös- barnák, az első lábpár ezombjanal sokkal vékonyabbak, ugyan e lábpár első vegizenel rövidebbek, hosszu. sertékkel ellátottak; oldalról tekintve inkább kidagadók mint térdszerűen kiállók. Az állkapcsok vörös- barnák, vegeiken igen csekély mértékben világosodók, haránt behorpasztässal s egymásfelé hajlök: az alajk hasonló színű, elől elkerekített. A tapogató vörösbarna ; ezombja vastagodott, vegize sokkal rövidebb mint a szár és terdız együttvéve. A lábak sötétvörösbarnák, az első pár czombja vörösesen áttetsző; a két első pár czombja igen erősen vastagodott, a szár láthatólag vastagodott; valamennyi pár czombfelületének a tövén egy-egy hosszú sertetüske ; a harmadik lábpár szára, alúl, a végén, egy pár — kétoldalt három-három tüskével; a negyedik pár — alúl, a végén, egy pár — kétoldalt két-két tüskével. A két első pár végízén talpkefe. A végtest keskeny, elől ívesen elvágott, majdnem párhuzamos oldalakkal ; hátúl tompán csúcsos, módosan kiálló hengeres alsó fonópárral. A hátsó szemsor egyenes, szemei egyenlőek, a középsők valamivel távolabbra egymástól mint az oldalszemektől ; az alsó sor középszemei kicsinyek, távolabbra egymástól mint az oldalszemektől; a két sor négy közepszeme oly négyszögbe elhelyezett, mely szélességénél valamivel hosszabb. A zár egy sötetvörösbarna, szélességénél magasabb terese, egy 2 alakú betéttel. Mertekeok 77. \Torze tte mi ebből tejmell nn Ne, AI llabpars nr un Veen ee En) A 3 Előttem ismeretlen. Egyetlen példányát, mint nyári alakot, Orsován az Allion-hegy tövén kő alatt találtam. III. TUBITELARIAE,. 183 III. CSÖSZÖVÖR. spec. 10. Fas. PROSTHESIMA CONSPICUA. (L. K.) FELTÜNO G. AUFFALLENDE T. (eonspieua — szembetünö, feltünő ; itt az elütő szinezetröl.) Syn. 1566. Melanophora eonspieua L. Koch «Die Ar. Fam. der Drass.» p. 149. ? Barnafekete. A vegtest közepe táján, oldalt, egy-egy — a borszeszben — feltünő világos folttal ; lábai tarkak. Jellegei: A fejmell hosszabb mint a negyedik lábpár térde es szára együttvéve. Az első labpär szára, alúl, több tüskével. A fejmell sötet-gesztenyebarna, nyujtott-szivalaku, csúcsos; oldalról tekintve hátvonala igen lapo- san íves, a hátrésen túl meredeken lecsapott. A mellvért körded, világos vörösbarna, gyéren szőrös. A rágók, barnásvörösek, az első lábpár czombjánál sokkal vékonyabbak, sertékkel; oldalról tekintve, tövük kidagadó, kissé előre irányzottak. Az állkapcsok barnásvörösek, világos végekkel, haránt benyomásúak ; az alajk nyelv- alaku. A tapogató ezombize sötétebb a többinél; a végiz oly hosszú mint a térd és száríz együttvéve. A lábak, különösen a két első pár, ezombreszökben igen erősek s a ezombok sötétvörösbarnák; a terdız valamennyi páron sárgásvörös, a szayız az I, II és IV-dik páron sötetvörösbarna, világosodó véggel; a többi íz mind sárgásvörös. Az első lábpár szárán, álúl két pár, a másodvégize tövén és szintén alúl egy pár tüske, — a második lábpáron hasonlóképen; a harmadik és negyedik lábpár szárán, alúl, három-három pár tüske; a másodvégizek tüskesek; valamennyi czomb felületén két-két tüske; a két első lábpár vegizen tetemes talpkefe. A végtest hossztojásdad; a végén a felső és alsó fonópár kilátszik, mely majdnem egyenlő hosszú- ságú ; a felső pár valamivel vékonyabb. A hátsó szemsor igen csekély mértékben kihajló, középszemei igen ellapulök, úgy hogy körületök alakja alig kivehető, de valamivel távolabb állanak egymástól mint az oldalszemektöl; az alsó sor közep- szemei, közös emelkedésen állva, távolabbra esnek egymástól mint az oldalszemektöl s ezeknél nem kisebbek; a két sor középsői oly négyszögben állanak, mely hátsó szélességénél nem magasabb. A zár egy sötétbarna tércse, melynek betétje vörösessárga, szivalaku, közepén egy hasonló színű kis dudorodással. I Mértékeks eze Rorzse. re ee kelt eses zt ebből tejmellea sebe azaz oe Tab paar. De ee Va» nen MT RSS < Előttem ismeretlen. E feltünő és szép fajt csak két példány után ismerem. Mint nyári alakot Köszegen ( Vasmegye) találtam egy pinczefal tövében ; a fejmell «feher sávjai azonban, melyet Dr. Koch L. emlit (a d -nél) e példá- nyon nem volt meg. A második példány a magy. nemz. Muzeumban van; csonka, lábai a leirotténál sokkal sötétebbek, azonossága a többi jegyek alapján kétségtelen ; gyujté Frivaldszky János Mehádia vagy Orsova környékén. spec. 11. Faj. PROSTHESIMA BIMACULATA. (C. K.). KETPETTYES GY. zZwWEIPUNKT T. (bis = macula —ket, petty: a vegtest két fehér pontjáról.) Syn. 1839. Melanophora bimaculata C. K. «Die Arachniden» VI, p. 81. ? Fekete; fejmelle közepén fehéres szörök; a vegtest felületének elején szintén fehér szőrök állanak, közepe táján két oldalt egy-egy hófehér, nagyobb folt. A két hátsó lábpár csípője kénsárga ; vala- mennyi lab ezombja és a két első pár csípője fekete ; a többi ız kénsárga. Kicsiny, nyulánk, igen keskeny alak, melyet már a mondott jellegek is felismerhetővé tesznek, TI. TUBITELARIAE, 184 III. CSÖSZÖVÖR. Fejmelle hosszúkás, hosszabb mint a negyedik lábpár szára es térde együttvéve, szivalaku : oldalról tekintve, egyenes hátvonallal, a hátrésen túl lecsapott ; a szemek között néhány hosszú serte all. A mellvert kissé viszájára-tojásdad, domborodó, fekete, fényes ; gyér szörözettel. A rágók sötétvörösbarnák, az első láb- pár czombjánál vékonyabbak, oldalról tekintve kissé kidagadók, gyéren álló hosszú sertekkel ellátottak. Az állkapcsok feketebarnäk, sárgás szélekkel. A tapogató ezombrésze fekete, a többi íz kénsárga ; szörözete fekete. A lábak ezombreszökben feketék, vastagodottak ; a ezombok felületén, az első két pár, két hosszabb és egy rövidebb sertetüskével, a többi két-két tüskével ; az első két pár láb szára, alúl, a végén, egy egy tüskével; a hátsó két pár több tüskével ; az első két lábpár meglehetős talpkefevel. A végtest hengerded, kiálló két fonó- párral, melyek majdnem egyenlő hosszúságúak; a felső pár vékonyabb. A has fehéres szörökkel elegyítve fekete. A hátsó szemsor egyenes, szemei egyenlők, a középsők kétszerte oly távolságra egymástól, mint az oldalszemektől; az alsó sor egyenes, két középső szeme közös emelkedésen állva az oldalszemeknél kisebb, távolabb egymástól mint az oldalszemektől, de közelebb egymáshoz mint a hátsó sor középszemei szintén egymáshoz. A zár egy közel négyszögletes fekete tércse, a mint látszik, két egymás mellett, a légzőrés közelében fekvő 99 szerű melyedessel. IMente ke S 38 S KÖZ 5 ala pa oo lg a AP ebbő fejmell in... 27 Mabpassra ee: EV N ei 5 a Ismeretlen. E nevezetes fajnak egyetlen nöstenyet, mint tavaszi alakot Pancsován, a szőlők sövényei mellett tenyésző csalánokon fogtam. Koch C. az idézett helyen megemlíti, hogy a példány, a melyre ő a fajt alapítá Görögorszagböl származott ; fia Dr. Koch L., a typusokat nem találta atyja gyűjteményében s a Drassidák családjáról írt, többször idézett monográfiájában e fajt mint előtte ismeretlent sorolja elő. Annyi bizonyos, hogy a Pr. conspicua fajszomszédja (fejmell hosszabb mint a negyedik lábpár száraés térde együttvéve) és hogy hazánk faunájának délkeleti jellegét kitüntetni képes. spec. 12. raj. PROSTHESIMA PETRENSIS (C. K.). KÖVI GY. stem T. (petra — szikla ; a tartözkodasröl.) Syn. 1839. Melanophora petrensis C. Kocu «Die Arachniden» VI, p. 89. Vide: L. Koch «Die Arachn. Fam. der Drass.» p. 167. & Barnafekete. Lábai vörösbarnäsan feketék, az első lábpár ezombja foltszerüen és tetemesen áttetsző. Jellegek: A hátsó szemsor középsői közelebb egymáshoz mint az alsó középsők szintén egymáshoz ; ugyancsak a hátsó középsők nem nagyobbak a hátsó szélsőknél. A fejmell oly hosszú mint a IV lábpár szára és térde együttvéve. A tapogató sötetszinü. A második és harmadik lábpár egyenlő hosszúságú ; a ne- gyedik lábpár másodvégízével hosszabb az elsőnél. Az állkapcsokon hosszú serték. Az alsó szemsor egyenes ; középsői közös dudoron és két átmérőnyire a homlok szélétől, távolabb egymástól mint a nagyobb oldalszemektől ; a hátsó sor egyenes, középsői közelebb az oldalszemekhez mint egymáshoz s kevéssel közelebb egymáshoz mint az alsó középsök szintén egymáshoz. A zár egy terjedelmes, szélességénél majdnem kétszer hosszabb tércse, mely a nyelecske felé szív- szerűen és bemélyedve határolt ; e bemélyített térben egymás felett két megfordítva-szívalakú terese (széles felével a légzőrés felé), mely érintkezik ; a felső tércsében egy sekély kivájás, az alsóban, mely a légzőrésig terjed, két homoru bordácska, egy iker kivájást határol. II. TÜBITELARIAR. 185 Bi HT. CSÖSZÖVÖR. ( Mertekek: & Törzs............ 7 mrebböl Tejnellee 2:8 INlabpamerer.r ar N Il » FE) » 1007 re e On) TM suis Ser sr a Előttem ismeretlen. Egyetlen példányát, mint késő nyári alakot, Alsó-Hámorból ismerem. spec. 13. Faj. PROSTHESIMA ALLIONICA. n. sp. ALLIONI GY. Auuıon T. (Allion, hegy Orsova mellett ; jeles lelhely.) (VII-dik tábla, 164, a szemesoport, b d tapogató oldalról, c ugyanannak nemzőszerve alulról, d mérték.) g Előteste sötét-szennyesvörösbarna; végteste sötét olajbarna. Lábai világos olajzöldek ; az első két pár térde és szára füstös barna. A lábak karcsúk és rendkivül hosszúk , jelesen a negyedik pár kirívó. A szívalakú fejmell oly hosszú, mint a negyedik lábpár szára egymagában. A mellvért szépen tojásdad, olaj- zöld. Az állkapcsok és az alajk olajzöldek. A lábak ezombrészökben erösödöttek, különben karcsúk; az első pár szárán semmi tüske, másod- végízén, alúl, két pár tüske ; a második pár másodvégízén hasonlóképpen; szárán, alul, két erős serte a harmadik és negyedik lábpár szára, alúl, több tüskével, másodvégíze alúl és oldalt tüskés. A végtest keskeny, majdnem párhuzamos ; a két alsó fonó hengeres, hosszúra fejlett, szembetunő, közel 1 "4, hosszúságú. i A hátsó szemsor középsői nagyok, tojásdadok, hátúl egymás felé dűlők s itt közelebbre egymáshoz, mint az alsó középsők szintén egymáshoz. A tapogató hosszú, karcsú, eléggé bunkos ; térde eléggé nyujtott, szára ennél nem rövidebb ; külső oldalának a végén egy dudorral, mely hirtelenűl egy finom tüskében végződik ; pikkelye kanálalakú, eléggé szőrös, külső oldalán kissé kiszelelt; a csúcsa alatt egy, hegyével oldalt-kifelé kanyargó, sarló alakú, finom, hegyes nyujtvanynyal; e nyujtvány barnavöröses. Mértékeke & Rorzs...nea.ee en... d ebbol Tejmvellr ee eo ION Bi on ae oe N le See ONE 1 ee ea N) IV » a as) Az igen feltünő, az egész nemben uralkodó habitustöl elütő alak, Orsova mellett az Allion hegyen fordúlt elő csupán egy példányban, mely május végén ivarérett volt. Dr. Koch L. megjegyzése szerint is felette feltünő új faj. sprc. 14. Faj. PROSTHESIMA TRAGICA. n. sp. SZOMORÚ GY. TRAVERNDE T. (tragica — gyászos, szomoru ; a színről.) (VII-dik tábla, 165, a szemesoport, b ? zárja, c mérték.) ? Elöteste sötét-vörösbarna ; végteste olajbarna, durva, megfekvö szörözettel. A lábak sötetvörös- barnák ; az első pár czombja — töve felé foltszerűen áttetsző; a második páré kevésbbé áttetsző, homá- lyos hosszvonással. £ R FA Ai en 9 HERMAN OTTÓ : MAGYARORSZAG PÓK-FAUNAJA. III. OTTO HERMAN : UNGARNS SPINNEN-FAUNA, III. 24 II. TUBITELARIAE. 186 III. CSÖSZÖVÖK. A fejmell szivalaku; fejeresze esuesosodö; a fejmell oly hosszú, mint a negyedik läbpär szára es térde együttvéve. A mellvert körded, vörösbarnas, szörös. Az allkapesok benyomottak, nyujtottak, szeleiken kisse vilägosodök ; az alajk sötétebb, nyelvalaku, az ällkapesok hosszának két harmadreszet bőven éri. A tapogató vaskos, ezombja kissé dagadt, szörözete sertetüskekkel elegyes; végíze valamivel rövi- debb mint a térd és szár együttvéve. A lábak ezombreszökben vaskosak, végízeik a szárakhoz képest karcsúk; a két első pár szárán és másodvégízén semmi tüske ; a harmadik lábpár szárán, felül, egy tüske ; a negyedik lábpárén, alúl, két pár hosszú tüske. A végtest hosszúkás, kissé lapított. A szemek aprók; az alsó sor oldalszemei valamennyi között a legnagyobbak, tojásdadok, kifelé dűlők : az alsö- és hátsó közepsök egymás között egyenlő távolságra. állanak. A zár egy terjedelmes, szélességénel hosszabb, a nyelecske felé kiszélelt, barna tércse, melynek közepén egy fényes, mozsártörő alakú lemez fekszik; e lemez hátsó vége alatt, a légzőrés felé egy csatornás benyomás látható, melytől jobbra-balra egy egy bordaszerű dudorodás kanyarodik felfelé. Miertekeke 274 Vorzeit ebből fejmeli üze oe Reno B, A Előttem ismeretlen. E faj egyetlen példányát mint juniusi alakot az Orsova melletti aGraczkan völgyből ismerem. Dr. Koch L. is újnak mondja. speo. 15. Faj. PROSTHESIMA ACCEPTA n. sp. FOGADOTT GY. ANGENOMMENE T. (accepta — elfogadott ; a megkülönböztetés merészségére ezeloz.) (VII-dik tábla, a szemcsoport, b ? zárja, c mérték) ? Elöteste olajbarna; lábai olajzöldek; valamennyi szár sötétedő; a végtest fekete, olajbarna lehelettel. A fejmell szívalakú, oly hosszú, mint a negyedik lábpár térde és szára együttvéve. A mellvért szív- alakú, sötétolajbarna, szőrös. Az állkapcsok világos olajzöldek, benyomottak ; az alajk valamivel sötétebb, nyelvalakú, az állkapcsok hosszának két harmadrészét éri. A tapogató világos-olajzöld, elálló-sertékkel elegyes gyér szörözettel; vegize alig rövidebb mint térde és szára együttvéve. A lábak, jelesen ezombreszökben, erősek ; az elsödvegizek világos olajsárgák, karcsúk ; az első pár szárán, alúl semmi tüske, másodvégízén, alúl, a tő közelében, egy tüskepár ; a második lábpáron hasonló- képen; a két hátsó lábpár szärain és másodvégízein, alúl és oldalt több tüske. A végtest aránylag kicsiny. Az alsó szemsor módosan behajló, a két középsője kerek, oldalszemei szabálytalanok; a hátsó sor két középsője lapos, nagy, opalizáló, szabálytalan alakú, igen megközelített. A zár igen feltünő alkotású : egy igen széles, a has elejét majdnem teljesen elboritó, vörösessárgás tércse, mely egy fínom, vörösbarna szegély által bekeríttetik, s egy barna borda által két körded tércsére osztatik ; e borda a légzőrés felett ketté válva, egy harántfekvő, kisebb, körded tércsét szegélyez. Mertekek: & Törzs. . 2......... 9:22, ebböl Teymellke as e re 280 TSlabparıee 2 ae o oda Me 0 II » ee OT TER Pe 53 a N) IV) neck) III. TUBITELARIAE. 187 III. CSÖSZÖVÖK. Az egyetlen, igen csonka, de jellemző részeiben feltunö példányt, Orsova mellett az Allion hegyen találtam. Juniusban ivarérett. Dr. Koch Lajos a faj ujságát elismerte. Megjegyezem, hogy e faj a Pr. Alli- onica fajhoz, melynek csak himjet ismerem, nagyon közel all; a különbség az első lábpár másodvégízén álló tüskékben fekszik. spec. 16. ras. PROSTHESIMA NIGRITA. (FABR.). FEKETE GY. scuwArze T. (niger — fekete ; a színezetről.) Syn. 1775. Aranea nigrita VABRICIuUus «Syst. Ent.» p. 432. Vide : THORELL «Remarks» p. 199. ? Elöteste fekete; vegteste fekete-fömfenyü, szürkessärga, rövid, egyszerű szörökkel gyéren boritva; a két első labpar vége sárga, a hátsó lábpároké vörösesbarna, a többi ízület fekete. Jellegei: A hátsó szemsor középsői oly nagyok mint az oldalszemek, valamivel közelebb egymás- hoz, mint az alsó szemsor középsői szintén egymáshoz. A rágókon finom, hosszú serték. A negyedik lábpár egy első vegizzel hosszabb az első párnál. A fejmell oly hosszú, mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve. A lábakon semmi talpkefe. Az alsó szemsor behajló, középszemei kerekek, oldalszemei kördedek és nagyobbak ; a középszemek egy közös dudoron elhelyezve, alig szemátmérőnyire egymástól, az oldalszemeket a középsőktől csak egy keskeny köz választja el; a hátsó szemsor egyenes, középszemei közelebb egymáshoz mint az oldalszemek- hez, kördedek, egymásra dűlők, oldalszemei kerekek, dudorokon ülve ki- és hátrafelé tekintenek. A zár egy szívalakú kis tércse, a kimetszéssel a nyelecske felé fordítva — a két karajnak megfele- lően két barázda nyomul be /\ szerűen a légzőrés felől. Mertekekn CE: kOSZB tes ee ittas enis eb Tej mell adta ne Ey arte er 480) IL Jogok ata 6.0.8 0 01008 aról éa TV ee EKET ÁS fee 40 d Előttem ismeretlen. Dr. Koch L. ki Orsováról említi («Drassiden» p. 179—182) a tapogatót így irja le «a második íz görbült, végén vastagodott, felületén a felső félen egy hosszú, felálló tuske, a végén két rövidebb tüske; a harmadik és negyedik íz egyenlő hosszúságú, az utóbbi külső oldalán egy fölfele görbült nyujtvanynyal». A mellékelt rajz szerint e nyujtvány hegyes ; a nemzöszerv egy sarlöalaku finom embolust mutat, melylyel szemközt s részben alatta futva, két nyulánk, hegyes tartó fut. Egyszer találta Frivaldszky János Pécs vidékén (Muz. gy.). GEN. 10. NEm. GNAPHOSA. (tarkr.).! (yvarcw — marezangolni; a támadás hevessegeröl.) Syn. 180%. LATREILLE «Nouv. Diet. d’Hist. Nat.» XXIX, p. 13%. (ad part.). Vide : THORELL «On Europ. Spid.» p. 149. (1867. Thysa KEMPELEN «Verh. d. zool.-bot. Ges.» 1867. p. 607.) A hátsó szemsor határozottan kihajló ; a két sor oldalszemei mindig távolabb egymástól mint a két sor középsői szintén egymástól. A csipőköröm becsapórésének hátsó széle fogacsolt lemezze kinyujtva (kivéve a Gnaphosa nocturna fajt, melynél egy vaskos foggá van alakítva). Az állkapcsok behorpasztottak. A has többnyire pikkelyekkel vagy ágas szörökkel fedett. Két bordás köröm, semmi sámjaköröm ; a talp- kefe mindig megvan. Sötét helyeken, mint pinezekben, kőrakásokban, moha alatt stb. élő, a világosságot kerülő alakok. 1 Azelőtt a C. Kocn által felállított Pythonissa, melyet Tuoreur id. h. a Latreille-féle régibb elnevezésre vezetett vissza. 24" III. TUBITELARIAR. 188 III. CSÖSZÖVÖR. spEc. 1. raj. GNAPHOSA LUCIFUGA. (Warer.). ALNOK MARÖPÖR. FALSCHE REISSSPINNE. (lueifuga — fenykerülö ; a tartözkodäsrol.) Syn. 1502. Aranea lucifuga WALCKENAER «Faun. Par.» II, p. 222. Vide : THORELL «Remarks» p. 187. 1567. Thysa pythonissaeformis KEMPELEN 1. ec. p. 607." ? A fejmell igen sötet-vörösbarna, fénylő. A vegtest fekete, nem fénylő. A lábak feketék, ezombjaik, kisebb-nagyobb mértékben vörösbarnak vagy barnasvörösek. Jellegei: Az alsó szemsor szemei nem egyenlő nagyságúak, az oldalszemek nagyobbak. A fejmell széle karimás. A has pikkelyekkel és szörrel elegyesen fedett. A harmadik lábpár szára felületén semmi tüske. A fejmell igen vaskos ; széles, elől elkerekitett fejjel, a homlok szélén egynehány sertével, a hätres előtt és mögött meglehetős szőrözettel; a hátréstől a lábak felé több barázda vonul s egy sekély csatorna, oldalt, a fej elválasztását is jeloli; oldalról tekintve, a hátvonal igen laposan íves, a hátgödrön túl hirtelen lecsapott, a fej elején kerekdeden lekonyuló. A mellvert paizsalakú, széles, rötbarna, bozontosan szörös. A rágók vaskosak, az első lábpár czombjánál vastagabbak s ugyane lábpár első végízénél valamivel hosszabbak, tövükkel a homlok előtt és térdszerűen kiállva, függőlegesek. Az állkapcsok sötét vörösbarnák, resuntösen-harantbenyomasuak, igen szélesek s közepök táján, kifelé, sarokszerűen kiällök ; végeikkel az alajk felett tetemesen összehajlók; az alajk nyelvalakú, közepe táján kissé hasas. A tapogató vaskos; czombíze barnäsvörös, a többi íze feketés; a vegiz serteszerű szörözettel és elegyesen néhány tüskével fegyverzett, oly hosszú, mint a térd és száriz együttvéve. A lábak vaskosak, végig durván- szőrösek, erős fegyverzettel; a czombok felülete 2 vagy több tüskével ; a két első lábpár végize erős talpke- fével; az első lábpár szára, alul a vége felé, két tüskével, a másodvégíze közepe táján, egy tüskével, vagy egy tüskepárral; a második pár hasonlóképen; a harmadik pár szára, alúl, három pár, oldalt három tüskével, a negyedik pár hasonlóképen; a harmadik pár szára, alul, három pár, oldalt három tüskével, mäsodvegize alúl szintén három párral, oldalt és felul még néhány: tüskével ; a negyedik lábpár hasonlóképen. A végtest elől lapos-ivesen elvágott s valamivel keskenyebb mint felehosszán túl ; hátul elkerekített, kiálló fonökkal; a hason két egyenközű hosszbarazda. Az alsó fonöpär hengeralakú, hosszabb és vastagabb, a felső pár kissé csúcsosodó, vékonyabb. Az alsó szemsor igen csekély. mértékben behajló, két középső szeme fekete (nappali), oldalszemei gyantasárgák (esteli), a középsők bőven szemátmérőnyire és távolabb egymás- tól mint az oldalszemektől, az oldalszemek kissé kördedek s oly távolságra állanak a homlok szélétől, mely nagyobb átmérőjük kétszeresének bőven megfelel ; a hátsó sor erősen kihajló, középszemei laposak, tojásda- dok, opalizálók, oldalszemei gyantasárgák, kerekek, a sor az alsónál sokkal hosszabb, középszemei kevesebb mint felatmerönyire egymástól és két átmérőnyire az oldalszemektöl; az alsó és háisó középsők közötti tér megfelel annak, a mely a hátsó középsők és hátsó oldalszemek között létezik. A zár az állat állapotjához képest kissé változó, de tércséje mindig tojásdad, néha kissé hasas; e tércse közepében, a nyelecske felől, egy sárgásvörös, nyelvalakú nyújtvány látható, mely harántrovátkolt s oldalt két sima, kolbászalakú lemez által határoltatik. Mertekek, 2 : Törzs.. . . 350 ir, | fejmell en) Mlabpars ee lo TV 7 S RN A lábak hosszaränya: 4, 1, 2, 3. Kisebb példányok gyakoriak. 7 Kevéssel (néha sokkal) kisebb, karcsúbb végtesttel. Színezete a nőstényével azonos. A tapogató mödosan fejlett, nem éppen feltünően vastagodott ivarszervvel ; térd és szärize egyenlő hosszúságú; az utóbbi " Lásd hátrább, III. TUBITELARIAE. 189 IH. CSÖSZÖVÖR. felülete végén es kissé kifele-oldalt egy vaskos, a pikkely tövéhez alkalmazkodó hajlású körömforma tövissel fegyverzett; a pikkely kanálalakú, kefeszerűen tömött és durva szőrökkel borított; nemzőszerve kevéssé kidagadó, vörösbarna, közepén nyilt és hártyás, sárgásfehér; belső oldalán egy kardforma hegyes nyujt- vány indúl, mely a pikkely űrébe belefekve, a pikkely csúcsa alá ér. iMértékek sot: Törzs 0.2.2.2... 19,8 2, ebböl tejmellers sú sssan UK ÚN NEE Danone m Ve erere eaO MS Néha igen kicsi ; törzse csak 9 94, . Mint nyári alak nem ritka s leginkább a körakäsokat kedveli, hol a legalsóbb kövek alá barlangot ás és beleszövi nagy csövét, mely hófehér. Merész támadó, mely az erős bogarakat is könnyen legyőzi, a melyeknek maradványai azután igen bőven hevernek a tartózkodási hely közelében. Marása könnyen áthatol az emberi bőrön ; hatása tompa, sajgó fájdalom s pl. a megmart újjnak megmerevedéséből áll; az utóbbi tünet 24—36 órán át is eltart. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mezö-Zahröl, Parajdról, Balánbányáról, Tölgyesről és Szebenböl (Sill Victor gyűjteményében) ; magyar részekből : Mehádiáról, Orsováról, S.-A.-Ujhelyröl, Gyön- gyösről, Pécs vidékéről (Muz. gy. különösen nagy példányok ; gyüjtötték Frivaldszky és Pável). spec. 2. Faj. GNAPHOSA LUGUBRIS. (C. K.). GYÁSZOS M. TRAVERNDE R. (lugubris — gyászos ; a színről.) Syn. 1839. Pythonissa lugubris C. Koch «Die Arachn.» VI, p. 60. Vide : L. KocH «Die Ar. Fam. der Drass.» p. 8. THoRELL «Remarks» p. 190. (in $ G. muscorum). ? Az.elötest vörösbarnäs. A vegtest füstbarna. Lábai vörösesbe húzó füstbarnäk. Jellegek: Az alsó szemsor oldalszemei a közepsöknel kevéssel nagyobbak (inkább csak tojásdad alakjuk következtében nagyobbak). A fejmell szelein finom párkány. A has pikkelyekkel borított. A fejmell fejerésze szélesedett; az egész fejmell vaskos, laposan domború, legszéle egy finom, éles, kissé karimásan felhajló párkánynyal, a hátrész közepén inkább behorpasztás mint hátrés látható. A mell- vért majdnem kerek, barna, eléggé szőrös. A rägök, elülről tekintve, tövüknél szélesebbek mint vegöknel, oldalról tekintve körtealakúak, tövükkel csak módosan kidomborodók, különben sötetvörösbarnak, és erős, serteszerű szőrözetűek. Az ällkapesok sötét-vörösbarnák, vegökön világosodók, szélesek és az alajk körül összehajlök, külső görbületok magasíves úgy, hogy szélességök (együttvéve) kétszer akkora mint magas- ságuk ; az alajk nyelvalakú, sötétvörösbarna, az állkapcsok hosszának közel ?/4 részét éri el. A tapogató vaskos, ezombja térde és szára barnásvöröses; vegize füstösödő, sertésen SZŐTrÖS, közben, alúl, 2—3 tüskével, alig rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak erősek, elég hosszúk, az első és második pár vegizein eröstalpkefe; a hátsó párokon a talpkefe gyenge. Az első lábpár szárán, alul, a végén, egy kis tüske, mäsodvegizen, alúl, egy pár tüske ; a második pár másodvégize tövén egy pár tüske; ezombja felületén két hosszú sertetüske. A harmadik lábpár szárán, felul, egy tüske, külső oldalán négy tüske, — belső oldalán négy tüske, alúl három pár tüske, — térdíze belső oldalán egy tüske; másod- végízén, alúl és felül három-három pár tüske. A végtest kissé lapított, hosszúkás, elől kissé keskenyedő ; hátúl elkerekített. Az alsó szemsor kissé behajló, a hátsó módosan kihajló ; az alsó sor középsői valamivel távolabbra a homlok szélétől mint a hátsó középsőktől, szemátmérőnyire egymástól s valamivel közelebbre az oldal- szemekhez ; a hátsó sor középsői igen laposak, csúcsosan tojásdadok, csúcsos (hátsó) vegökkel nagyon egy- III. TUBITELARIAE. 190 III. CSÖSZÖVÖK. hi másfelé dülők, s alig saját, kisebb átmérőjök távolságára egymástól, — e sor oldalszemei annyira a sor középsőitől, mint az alsó középsők a hátsó középsőktől. A zár egy terjedelmes vörösbarna tércse, a légzőrés felé álló ékalakú, domborodó betéttel, mely a nyelecske irányában két vaskos ágra oszlik, — e két ág pedig egy kerek, tetemes dudort kerít be. Mértékek esze moz B les ebből fejmell ED » I labpar . ee ee » ee HEN) III » Se oe 0) » Vene ÜST da előttem ismeretlen. E fajt egy példány után mint nyári alakot, a 5.-A.-Ujhely melletti «Kopasz» hegyről ismerem, hol kő alatt tartózkodott. spec. 3. raj. GNAPHOSA SOROR. n. sp. TESTVÉR M. VERWANDTE R. (soror — nővér ; a G. lugubrishoz való rokonságról.) (VII. tábla 169, a szemcsoport, b 2? zárja, c mérték.) ? Előteste sötét vörösbarna; lábai az előtestnél valamivel világosabbak ; végteste barnás-szürkés, poros, nagyítás alatt apró, kásásan elhintett, barnás pontok tünnek szembe. Nagy, erős alak. A fejmell vaskos, szívalakú, fejlett fejrészszel, hosszabb mint a negyedik lábpár térde és szára együttvéve. A mellvért szélesen körded, sötétvörösbarna, szörös. A rágók sötétvörösbarnák, vaskosak, az első lábpár másodvégízénél hosszabbak. Az állkapcsok és az alajk sötétvörösbarnák, együttvéve majdnem körido- mot alkotnak ; az alajk az állkapcsok hosszának három negyedrészét eléri. A tapogató vörösbarna, csúcsa sötétbarna és tömötten szörös ; a szár és végíz felületén, a szörözet között, 2— 3 tüske rejlik ; a végíz olyan hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak erősek, aránylag kurták; az első par másodvégízén, alúl, a közepetáján egy tüskepár ; a szár fegyvertelen ; a második läbpär szárán, alúl, a végén egy tüske (vagy pár ?), mäsodvegizen egy tüskepár ; a két hátsó lábpár szarán és mäsodvegizen, alúl, több tüske. A végtest hossz- körded, elég domború, síma ; pikkelyei füreszesek. Az alsó szemsor könnyedén behajló, a hátsó kihajló , az alsó sor középsői a szélsőknél kisebbek s vala- mivel távolabbra állanak egymástól mint a szelsöktöl; a hátsó sor középsői szabálytalan alakúak, egymás- felé dűlők, s közelebb állanak egymáshoz, mint az alsó középsők szintén egymáshoz; a hátsó oldalszemek távolabbra esnek az alsó oldalszemektől, mint a hátsó közepsöktöl. A zár sötét vörösbarna, fénylő. Mértékek éz NÖszs tettetett 0: ... 14 m, ebböl fejmellinns ee 5:39 Tan par lan WI 9 See OLE Ni June) eo Ch: IV » el d Ismeretlen. Az egyetlen példányt Pável János gyüjté Budapest vidékén ; e példány a M. Nemzeti Muzeum gyüj- teményében van letéve. — Dr. Koch L. e fajt elismeré s rokonságát is megerősíté. III. TUBITELARIAR. 191 IIT. CSÖSZÖVÖR. spec. 4. Faj. GNAPHOSA FUMOSA ? (C. K.). FÜSTÖS M. RAUCHIGE R. (fumosa — füstös ; a színről.) Syn. 1843. Pythonissa fumosa ©. Koch «Die Arachniden» X, p. 118. Vide : THORELL «Remarks» p. 192. ? Elöteste vörösesbarna, olajbarnäs szörözettel; a vegtest olajbarna. Lábai világosabb olajbarnak, oldalaikon végig kormosodök. Jellegek : A közepszemek hátrafelé kissé szélesedő négyszögben; az alsó sor oldalszemei a közep- söknel nagyobbak. A fejmell párkányszerű, keskeny szegelylyel (margine tenui Thorell, Randkante L. K.). Az első labparok szárain, alúl, egy-egy tüske. A fejmell szívalakú, fejerésze keskenyedő; oldalról tekintve hátvonala egyenes, vízszíntes, hatul a nyelecskére lehajló. A mellvért körded, vörösbarnás, kevés szörözettel. A rágók barnásvörösek, vaskosak, az első lábpár elsődvégízénél alig hosszabbak, kevés serteszőrökkel ; oldalról tekintve körtvealakúak, tövükkel erősen kidomborodók. Az állkapcsok világos barnásvörösek, végeik felé kissé világosodók, haránt behorpasz- tottak ; az alajk majdnem körded egy állkapocs félnél nem keskenyebb s az állkapocs hosszának két harma- dát bőven eléri, az állkapcsok által ( ) szerűen körülfogott. A tapogató olajbarnäs, vegize alig valamit füstösödő, módosan szőrös, kevéssel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak elég hosszúk és erősek, végeik karcsúk ; az első és második pár szárán, alúl, a vége belső oldalán egy-egy vékony tüske; a másodvégiz hossza közepének belső oldalán szintén egy tüske; a harmadik lábpár térde belső oldalán egy tüske, szárán, felül, egy tüske, mindenik oldalán két-két tüske, alúl három pár tüske. A végtest kissé lapított, elől kissé keskenyedő, hátúl elkerekitett; ingödrei jól kivehetők. Az alsó szemsor könnyedén behajló, középsői körülbelül három átmérőnyire a homlok szélétől, és egy átmérőnyire egymástól, az oldalszemektől pedig alig félátmérőnyire; az oldalszemek tojásdadok, a középsőknél nagyobbak ; a hátsó sor erősen kihajló; a hátsó szemek meglehetősen egyenlő nagyságúak, a középsők laposak, közelebb egymáshoz mint az oldalszemekhez. A hátsó és alsó középsők által alkotott négyszeg hátul tágúlt ugyan, de a hátsó középsők közötti köz kisebb az alsók közötti köznél, ellenben a hátsó középsők nagyobbak az alsó középsőknél. A zár egy ( ) szerű keret által kétfelől kerített vörösbarna tércse, melyben a nyelecske felől egy bar- nássárga, nyelvalaku, kicsiny betét (nem hosszlemez) látható ; a keretnek a légzőrés felé álló végei dudorokká un Mertekek: ? Törzs ............ 7 "w, ebből feymellen ea INlabparse ee 0 0 I » on a) III » FR r IV) ER DEN d Előttem ismeretlen. Ez érdekes fajt, melynek azonossága a C. Koch-féle «fumosa» alakkal még kétséges, melyet azonban példányom szerint úgy Dr. Thorell mint L. Koch is fenntartással «fumosä»nak mondtak, mint kora nyári alak a S.-A.-Ujhely melletti «Kopasz» hegy kövei alatt fordul elő. Lábfegyverzete azonos a G. lapponum L. Koch fajeval, melytől azonban már a szemállás által is különbözik. spec. 5. Faj. GNAPHOSA DOLOSA. x. sp. CSALEKONY M. TRÜGERISCHE R. (dolosa — csalfa, esalökony ; ugy az életmódra mint az alakrokonsägra is czéloz.) (VO-dik tábla, 167, a szemesoport,b ? zárja, c Z tapogatöja oldalról, d ugyanannak nemzöszerve alúlról, e mérték.) ? Elöteste sötétebb-, lábai világosabb szennyes-barnássárgák ; végteste olajbarna ; a fonók világo- sabb barnás-sárgák. A fejmell a szemek táján sötétedő. fir. TUBITELARIAE. 192 III. GSÖSZÖVÖR. A fejmell laposan domború, szélesen szivalaku, oly hosszú mint a negyedik lábpár térde és szár: együttvéve ; felületén gyéren elszórt fekete szörökkel. A mellvért körded, vörösbarna, szőrös. A rágók erő- sek, vörösbarnák, hosszú, erős, előre álló, sötét sertékkel gazdagon rakottak. Az állkapcsok vörösbarnäk, benyomottak, harapófogó formán összehajlók, világos vörösbarnák, legvesökön kissé világosodók; az alajk sötétebb, tojásdad, széles, az állkapcsok hosszának háromnegyedrészét bőven eléri. A tapogató vaskos, durva; czombrésze felületén néhány felálló, görbült, fekete tüskével, egyébként sertes-szörös. A lábak elég hosszúk és erősek, gyéren és elálló szörökkel ellátottak ; az első pár szárán semmi tüske, másodvégízén, alúl, a belső oldalon egy tüske ; a második lábpár szárán, alúl néha semmi tüske, néha két tüske egymás mögött ; másodvégízén néha egy tüske, néha egy tüskepär; a két hátsó lábpár szárán és másodvégízén, alúl és oldalt is több hosszú tüske. A két első pár elsődvégízén egy erős talpkefe, mely a másodvégízre is átmegyen. A végtest kissé lapított, szélesedő, alúl-felül gyéren szörös. Az alsó szemsor módosan behajló, a hátsó tetemesen kihajló; az alsó sor középsői kisebbek és tá- volabbra állanak egymástól mint az oldalszemektől ; a hátsó sor középsői mandulaalakúak, csúcsos végök- kel egymásra dűlők, sokkal közelebbre esnek egymáshoz mint az alsó középsők szintén egymáshoz; a hátsó sor oldalszemei két átmérőnyire esnek e sor közepsöitöl. A zár aránylag kicsiny, bajosan leirható. (Lásd rajz.) Mértékek me MEDEZS VÉN ee lv Tebből fejmell s er sine 2 Sn I labpar ee: eat a ID » ee lea ee a eye ke) Ve la a Alig kisebb, egészben véve sötétebb; fejmelle vörösbarna. A tapogatö mödosan bunkös ; térde alig hosszabb a szárnál, a szár külső oldalának végén egy erős, kurta, kissé görbült, sötét köröm ; a ezomb felületén két felálló sertetüske; a pikkely kanálalakú, szörözete durva ; nemzőszerve, alulról tekin've, egy sárgás gyüjtőt mutat, a mely, a pikkely csúcsa alatt, egy kis dudort visel, a belső oldalon egy vörösbarna lemez fekszik, mely a pikkely csúcsa alatt egy könnyedén hajlott, hegyes nyujtványban végződik. iMértékeksüsé a Torzs Oz ngebbol feines ee OSAN E faj, nagyságra nézve, igen változékony, törzshossza 6—10 ”Y,, között ingadozik ; de a jellemző jegyek, jelesen az ivarszervek, mindig azonosok maradnak. E fajt mint juniusi alakot Orsova körül leginkább lehullott levelek alatt és kövek között gyüjtöttem. Dr. Koch Lajos elismerte s kiemeli a G. lucifugával való közeli rokonságát is. spec. 6. Faj. GNAPHOSA LEPORINA. (L. K.). CSINOS MARÓPÓK. HÜBSCHE R. (leporina — nyulszerű ; a színről.) Syn. Phytonissa leporina L. Koch «Die Drassiden» p. 27. Vide : THoreLL «Kemarks» p. 193. ? Elöteste särgabarna, hälöszerü fekete rajzzal, a fej beigtatäsa helyén két előrefelé szétágazó fekete folttal és fekete szegélyvonallal; végteste szürkésbarna pikkelyszörökkel borítva, ezek között elálló fekete sertékkel; lábai sárgabarnák, a fejmellnél világosabbak, gyéren szőrösek, az első két pár végízein alpkefevel. Jellegei: A vegtest pikkelyszörökkel borítva; az alsó szemsor oldalszemei nagyobbak ; a negyedik labpär mäsodvegizevel hosszabb az elsőnél, a második és harmadik läbpär egyenlő hosszúságú ; a két elö- labpar szárán, alúl, egy tüske. III. TUBITELARIAE. 193 II. CSÖSZÖVÖR. A fejmell hosszabb mint a negyedik labpär térd és szarıze együttvéve. A mellvert tojásdad, hátul csúcsos, szörökkel és hosszabb sertekkel boritva, sötét sárgabarna. A rágók feketebarnák, oly hosszúk mint az első lábpár vegize, oly vastagok mint e lab czombja, tövükkel térdszerűen kiállók, sok erős sertével bori- tottak. Az állkapcsok sötet-vörösbarnak, elől sárgásfehéren szegélyezve, az alajkra hajlók, kívül elkerekitve, középen mélyen behorpasztva; az alajk Vs-dal rövidebb, elől igen keskeny, elkerekített. A vegtest elől elmetszett, hátul elkerekített, felehosszában legszélesebb . Az alsó szemsor behajló, a középszemek kerekek s szemátmérőnyire egymástól, az oldalszemek tojásdadok s a középsőktől csak egy keskeny köz által elválasztva. A hátsó szemsor kihajló, középszemei tojásdadok, közelebb egymáshoz mint az alsók szintén egymáshoz, ezektől oly távolságra mint az oldal- szemektől. A zár egy szabályos, tojásdad tércse, hegyesebb végével a légzőrésnek állva, közepén egy mély bevágású, szívalakú mélyedés, e bevágásnak megfelelő, eserepzsindely módra egymásra borított, két nyelv- alakú lemezzel. Mertekek, 2: Fejmell .......... 4 m, I labpaws ren ae 19 IV allen BO 3 7 Ismeretlen. E pókot Dr. Seidlitz fedezte föl Erdélyben (alkalmasint N.-Szeben vidékén), Dr. Koch 1. h. leirta. Példányokat nem láttam. SPEC. 7. Far. GNAPHOSA BICOLOR. (Hann). KÉTSZINŰ M. zwEIFÁRBIGE R. (bicolor — kétszínű ; a lábak elütő színéről.) Syn. 1831. Drassus bicolor HAHN «Die Arachn.» I, p. 123. Vide : THORELL «Remarks» p. 191. ? Előteste barnásvörös. Vegteste olajbarna. Lábai élénken sárgásvöröses ezombokkal és vörösbarna vegekkel. Jellegei: Az alsó szemsor oldalszemei a középsőknél nagyobbak; a fejmell széle karimás. A has pikkelyekkel fedett. Az első és második lábpár mind két vegizen a talpkefe megvan, ugyane párok szárán, alúl, csak egy egy tüske (?). A második lábpár másodízével hosszabb az elsőnél. A fejmell barnásvörös, a hätres táján kissé sötétedő ; fejeresze tompán elkerekitett; az egész gyé- ren szőrös, fénylő ; a hátrés előtt egy sekély behorpasztás látható s a réstől a lábak felé minden oldalon két két sekély barázda látható; a szélek karimája keskeny, durva. A mellvért majdnem kerek, barnás vörös, bőven szőrös, fénylő. A rágók vörösbarnák, rövidek és vaskosak, az első lábpár ezombjänälnem vékonyabbak s valamivel rövidebbek, mint ugyane lábpár első végíze, tövükkel kis mértékben kiállók és bőven szőrösek. Az állkapcsok sárgásvörösek, haránt benyomásúak és félholdszerűen egymás felé hajlók; az alajk vörös- barna, széles, hasas, elől elvágott. A tapogató sárgásvörös, végíze kissé barnúló, bőven szörös és valamivel hosszabb mint a térd és szár együttvéve. A lábak ketszinüek ; a ezombok és részben a terdek is élénken sárgásvörösek, a többi íz — különösen a két első páré — vörösbarna ; a két első lábpár szárán, alúl 1 vagy 2 tüske, " ugyane párok másodvégízein egy-egy tüskepär s a talpkefe az elsökröl ezekre is ätmegyen; a két hátsó lábpár szárain, alúl 3—3 pár tüske, a mäsodvegizen több tüske; az I, II és IV pár ezombjän, felül három három — a III-dik párén több tüske. A végtest olajbarna, hosszkörded ; a fonók alóla kevéssé kiállók, rövidek, világosabb-olajbarnások. * Példányomon a két első pár ballábain a szárak alján 2—2, a jobb lábakon egy-egy tüske; Dr. Koch L. «Die Ar. Fam. der Drassiden» és Thorell tanár csak egy-egyet mondanak. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZAG PÖK-FAUNAJA. III. OTTO HERMAN ; UNGARNS SPINNEN-FAUNA. II. -) III. TUBITELARIAE. 194 III, CSÖSZÖVÖK. Az alsó szemsor alig behajló, középsői kisebbek, feketék (nappaliak) az oldalszemek nagyobbak tojásdadok, opalizálók (éjjeliek), a szemek egyenlő távolságra egymástól, mely kisebb egy középszem átmé- rőjénél; asor bőven egy oldalszem átmérőnyire a homlok szélétől ; a hátsó sor módosan kihajló, szemei opa- lizálók (éjjeliek), középsői szabálytalan köridomúak s nem állanak távolabbra egymástól mint az alsó közép- sök szintén egymástól; az oldalszemek a közepsöktöl bőven kétszer oly távolra esnek mint az utóbbiak egymástól. A zár szövevényes; terjedelmes sárgás tércséje köröskörül csatornás, fénylő s keretét képezi egy nyelvalakú középső csatornának, melynek szélei barnások ; belseje harántrovátkos; vége a légzőrést meg- közelíti. Mertekek : ? Törzs ...... nn ebből feine] 3:5 Mlabpär- rss, 7009 IV IN oa o oo N A lábak hosszaranya: 4, 1, 2, 4. d Előttem ismeretlen. Egyetlen példányát nyár derekán Alsó-Hámorban (Borsod) találtam egy kő alatt, hol lencse alakú, 7 ”%, átmérőjű peteburkát őrzé ; a peteburok fehér s oly finom szövetű, hogy a peték láthatók. SPEC. 8. FAJ. GNAPHOSA SUSPECTA. n. sp. GYANUS M. VERDACHTIGE R. (suspeeta — gyanuba fogott ; alakrokonsägra czéloz.) (VII-dik tábla, 168, a szemállás, b ? zárja, c mérték.) ? A fejmell vörösesbarna, szürkés szörözettel; a lábak sárgásbarnák, vöröses lehelettel ; a végtest olajbarna, poros kinézésű. A fejmell szívalakú, kissé szélesedett fejrészszel s valamivel hosszabb mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve. A mellvért körded, szörös, sárgásbarna. A rágók arányosak, tövükkel térdszerűen kiállók, vörösbarnák, kevés serteszerű, elálló szörözettel. Az állkapcsok sárgásbarnák, A tapogató vaskos, csúcsa sötétedő, szára és vegize kissé vastagodott ; vegize valamivel rövidebb mint térde és szára együttvéve. A lábak erősek ; az első pár másodvégízén, alúl, a közepe felett, egy hosszú tüskepär, e pár szára fegyvertelen; a második pár szárán, alúl a legvégén egy — mäsodvegizen, alúl, szintén egy tüske- par; a harmadik és negyedik páron a száron és vegizen, alúl és oldalt több hosszú tüske. A végtest széle- sen körded, kissé lenyomott. Az alsó szemsor majdnem egyenes, középsői a szélsőknél kisebbek, valamennyi szem kerek ; a hátsó sor kihajló, két középsője tojásdad, csúcsával egymásfelé dűlő s közelebb egymáshoz, mint az alsó középsők szintén egymáshoz. A zár egy szélességénél hosszabb tércse, mely a nyelecske felé módosan kivágott, e tereseben egy mélyen szívalakra kivágott nyílás fekszik, a kivágást képező betéten egy kis dudor látható. Mértékeks szülsz st skeet tek eret ko mebből fejmelli zás eeree eagetkoréa Mlabparıı ers ea U 11 ee a ao 0.0. el 9 Teen a N IV nesze ne SZABIN Jg Előttem ismeretlen. E fajt Orsova mellett és S.-A.-Ujhelyen kövek alatt gyűjtöttem, hol junius havában már selymes, fehér peteburkát örze. Eredetileg a ©. Koch-féle Gnaph. fumosa fajjal azonosnak tartottam. Dr. Koch Lajos azonban az imént emlitett faj iránt még nem jött tisztába s a miénket, a melyet itt leirtam, ujnak véli. III. TUBITELARIAE. 195 III. CSÖSZÖVÖK, SPEC. 9. Faj. GNAPHOSA MOLESTA. n. sp. BAJOS M. SCHWIERIGE R. (molesta — terhes, kellemetlen ; a megkülönböztetés nehézségé: ől.) (VII. tábla, 170, a szemállás, b ? zárja, c mérték.) 7 Előteste szennyes-vörösesbarna ; lábai ezombreszökben vöröses barnasárgák-világosak, a többi íz sötét vörösbarna ; végteste olajzöld. A fejmell vaskos, szívalakú, kevés szörrel fedett ; széle meglehetősen széles, feketés, karimás pár- kánynyal. A mellvért szélesen körded, vilagos-vörösbarna, gyéren szőrös. A rágók sötétvörösbarnák, erősek, nem hosszuk, tövükkel térdszerüen kiállók, sok erős, felálló sertevel rakottak. Az allkapesok világos-vörös- barnák, vegeik kissé világosodók, az alajkkal együtt körformät alakítanak ; az alajk nyelvalaku, tövén kes- kenyebb mint a közepén, az állkapcsoknál sötétebb s ezek hosszának két harmadrészét böven tuleri. A lábak arányosak, elég erősek ; az első és második pár szárán, alul, a legvyegenek belső oldalán egy tüske; másod- végizén, alúl, a középtájon egy tüskepár. A harmadik és negyedik lábpár szárán és másodvegízén, alúl és oldalt több hosszú tüske. A végtest módosan szőrös, hosszúkás, kissé lenyomott. Az alsó szemsor behajlö, a hátsó kihajló ; az alsó sor oldalszemei a középsőknél sokkal nagyobbak s e középsőkhöz sokkal közelebbre, mint a középsők egymáshoz; a hátsó sor középsői tojásdadok, egymás- felé dűlők, hosszabbik átmérőjök nem nagyobb ugyan e sor oldalszemeinek az atmeröjenel ; a hátsó sor oldalszemei bőven másfél átmérőnyire a középsőktől, e középsők közelebb egymáshoz mint az alsó középsők szintén egymáshoz. A zár egy szívalaku, mélyen kivágott vájás, a kivágásnak megfelelő rész nyelvalakú, lemezszerű, világos, — csúcsán kissé barnúlt, alatta, a kivájásban két buzaszemalakú, hosszbenyomású dudor látható. Mertekek, 2: Törzs testé ele e 9 m, ebböl feinen ee An IM EN Zozo a ora a a ordlo a c HD 7 Den ee ET 1 Da u) IV» el » 7 Ismeretlen. (Néha kisebb, törzs : 7°5 ”%,.) E faj a G. suspecta H. 0. fajhoz igen közel áll s ettől leginkább nemzöszerve által különbözik. Mint májusi alakot csupán csak két példányát gyujtöttem Orsova körül, kövek alatt. Dr. Koch Lajos a faj ujvoltát megerösite. spec. 10. Faj. GNAPHOSA OPACA. m. sp. KOMOR M. MarrE R. (opaca — árnyékolt, fénytelen ; a színezetről.) (VII. tábla, 171, a szemállás, b 7 tapogatója oldalról, c ugyanannak nemzöszerve alulról, d mérték.) 7 Elöteste sötét, szennyes-sárgásbarna ; lábai olajzöldek ; végteste olajbarna. Kis alak. Fejmelle szivalaku, módosan szörös, finom, keskeny, szélein kissé ripacsos, karimaszerű, varrány- nyal. A mellvért barnás-olajzöld, kevés szőrrel. A rágók eléggé vaskosak, olajbarnások, körmük kissé vöröslő, tövük térdszerűen kiálló, igen kevés sertével ellátott. Az állkapcsok az alajkhoz képest igen széle- sek, evvel együtt majdnem köridomuak, tetemesen haránt benyomottak, olajzöldesek, világosak. Az alajk nyelvalakú, aránylag keskeny, az állkapcsok hosszának kétharmadrészét böven eléri. A lábak elég erősek, hosszúk, vegizeik karcsúk, szörözetök feltünően durva; az első pár szárán, alul a végén egy pár, a köze- pén ismét egy pár tüske, — mäsodvegizen, alúl, egy tüskepär; a második läbpäron hasonlóképen; a két 25* III. TUBITELARIAE. 196 III. CSÖSZÖVÖK. hátsó labpär szárán és mäsodvegizen, alúl és oldalt több tüske, melyek különösen a negyedik pár mäsod- végíze végén pereszlen formára rendezettek. A végtest kicsiny, csúcsosan tojásdad. A szemek közzül a hátsó sor középsői nem tojásdadok, de laposak és megközelítettek s az alsó sor középsőivel majdnem derék négyszögben állanak, mely szélességénél csak kevéssel magasabb. A hátsó sor erősen kihajló, az alsó egyenes, oldalszemei nagyobbak. A tapogató elég erős és bunkös; térde vastagságánál valamivel hosszabb, szára a térdnél rövidebb, külső oldalának a végén egy vaskos, farkasfülforma nyujtványban végződő; pikkelye kanálalakú, eléggé szőrös; nemzőszerve, alúlról tekintve egy egyszerű, terjedelmes, világos gyűjtőt mutat, mely belső szélén, a pikkely szélén kissé túlterjed s a pikkely csúcsa alatt, külfelől egy világosszinű, ujforma nyujtványt visel, belfelől egy karcsú, vörösesbarna serteszerű tüskét bocsát, mely a pikkely belső széléhez alkalmazkodva, annak csúcsát eléri. Miertekelascu-ARorzse tettet ak e On eDbDŐl Tejmelleg ovo óra a 5 ora a aaa a Hg été rás ad ma a dna a aa PNB TA AZT EL SKZ O ELETERE ESR eggy Elet ee o N 5 8.6.00000% 8000 7 Előttem ismeretlen. Egyetlen példányát e fajnak mint juniusi alakot S.-A.-Ujhelyen, a «Kopaszhegy» kövei alól szedtem ki. A faj ujvoltát Dr. Thorell és Dr. Koch Lajos elismerték. spee. 11. ras. GNAPHOSA FALLAX. n. sp. FURA M. vERSCHLAGENE R. (fallax — csaló, furfangos ; az életmódra ezeloz.) (VIII. tábla, 173, a szemállás, b ? zárja, c mérték.) ? Elöteste szennyes-vörösesbe húzó olajbarnás, lábai világosabbak ; vegteste olajbarna, poros kiné- zésű szörözettel. Fejmelle szívalakú, elég vaskos fejjel, kevés, porszürkés szörözettel. A mellvért szélesen körded, barna, gyéren, kurtán szőrös. A rágók vaskosak, barnavörösesek, esipökörmük vöröslő, tövük térdszerűen kiálló, szörözetük gyér, serteszerű, nem feltünő. Az állkapcsok sárgásbarnák, egymásfelé hajlók, szélesek ; az alajk sötétebb, nyelvalakú, széles, az állkapcsok hosszának két harmadrészét eléri. A tapogató czombja olajsárgás, vége kissé vöröslő; végíze eléggé szörös, oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak meglehetősen vaskosak, durván szőrösek ; az első pár szárán, alúl, a legvégén egy gyenge tüske ; másodvég- izen, alúl a közepén egy tüskepár. A második lábpár szárán, alúl, a legvégén egy tüskepár ; másodvégízén alúl, a közepe táján szintén egy tüskepár. A harmadik és negyedik pár szárán és másodvégízén, alúl és oldalt több tüske. A végtest hosszúkás, kissé lapított. Az alsó szemsor behajló, oldalszemei a középsőknél sokkal nagyobbak ; a hátsó szemsor erősen kihajló, középsői tojásdadok, kicsinyek, egymásfelé dűlők, igen közel egymáshoz ; az alsó és hátsó középsők közötti távolság sokkal kisebb annál, a mely a két sor oldalszemei között létezik. A zár felső fele egy szívalakú kivájás, melynek kivágását voltaképen egy vöröslő kis dudor képezi ; alsó felét két, a vége felé sötétlő, elkerekített lapos lemez fogja körül; e lemezek nem érnek össze. Mertekek, 2: Norzar see so zehbol fe]jmelllse slerauenenenaeg us 212394 > - TMlabpaxıe 2. IR ro. a » 1 ed deren OD III. TUBITELARIAE. 197 III. CSÖSZÖYÖK. INDEIENSpENE a ao ano aga ao EZ ÁÁ IV M öraláro óta á a uo á DO 65 o 7 Előttem ismeretlen. E fajnak csupán két példányát ismerem; az egyik Orsován került május végén, a másik S.-A.-Ujhelyen (a «Kopaszon») juniusban. Mind a két helyiségen kövek alatt találtam. Dr. Koch L. e fajt ujnak ismerte el. spec. 12. Faj. GNAPHOSA EXORNATA. (C. K.). DÍSZES M. schöxe R. (exornare — feldíszíteni ; a bronszszínre és a fonók melletti fekete díszre vonatkozik.) Syn. 1839. Pythonissa exornata C. Koch «Die Arachnid.» VI, p. 63. Vide : THORELL «Remarks» p. 502. ? Porszürke ; vörösbarnäsan áttetsző elötesttel és lábakkal. A fonök felett — a vegtest végének két oldalan — ket-ket fekete pont. Jellegei: Az első két läbpär mäsodvegizein két-két tüske. A két szemsor majdnem egyenes, vala- mennyi oldalszem nagyobb valamennyi közepsönel ; a hátsó szemsor oldalszemei nem távolabb a közepsök- től mint ezek egymástól. Karcsú, kissé hosszúlábú alak. A fejmell szívalakú, kissé csúcsosodó, porszürke pikkelyek- és szó- rökkel borított, ezek alatt vörösbarna. A mellvért szívalakú vörösbarnás, bőven, szürkésen szőrös. A rágók vaskosak, vörösbarnások, bőven sertések, az első lábpár első vegizenel rövidebbek, ezombjanal nem vasta- gabbak. Az állkapcsok sárgásvörösek, világosodó szélekkel, alig behorpasztottak s módosan egymásra haj- lók ; az alajk sötétebb, széles, hasas, elől elkerekített. A tapogató sárgásvörös, elálló feketés sertékkel elegye- sen szőrös, végíze oly hosszú mint a térd és szár együttvéve. A lábak vörösbarnások, karcsúk, eléggé szörö- sek, a czombok felületén két-két sertetüske, a harmadik párén több ; az első két szár másodvégizén, alúl két két tüske; az első lápár szárán, alúl egy tüske, a másodikon három-három hosszú sertetüske ; a két hátsó lábpár szárai és másodvégízei köröskörül több tüskével. A végtest, elől, ívesen elvágott, különben hossztojás- dad, módosan kiálló fonókkal; porszürke, pikkelyekkel és szőrökkel elegyesen borított. A fonók közvetlen közelében két oldalt négy bársonyfekete, apró, hosszukás foltocska áll. Valamennyi szem sötétes színű. Az alsó sor igen könnyedén behajlö, közepsöi valamivel kisebbek, szemátmérőnyire egymástól, az oldalszemekhez még közelebb állva; a hátsó szemsor könnyedén kihajló, oldalszemei valamivel nagyobbak, valamennyi szem egyenlő távolságra egymástól, mely alig egy közép- szemátmérőnyi ; a hátsó és alsó középsők közötti távolság háromszorosánál is több mint az, a mely a hátsó középsőket, a hátsó oldalszemektől elválasztja. A zár egy barnás-vörös, kerek tércse, egy ásó alakú betéttel, melynek kerülete csatornás. Mertekek, ? : Törzs .. .. . boy ebből fejmelltte ze er ta e etsete s ét ON 2 TÁ TD ÁE es er: ee 0) Ve 920 A lábak hosszaránya : 4, 1, 2, 3. 7 Kicsiny, karcsú, hosszúlábú, kissé lelapitott elötesttel. Színezete talál a nöstenyevel. A tapogató tetemesen bunkósodott; száríze a térdíznél rövidebb, vastagodott, felső széléből egy vörösbarna, fénylő, széles és lapos nyujtványt bocsát, mely a pikkelytő domborúságához "alkalmazkodva, oldalt — kifelé irányúl, a végén elkerekített, alsó oldalán egy felhajlö kis csúcsba kifutó ; a nemzőszerv jól kidagadó, sárgás gyüjtöböl áll, melynek külső oldalán egy kigyózó, barnás esik látható, felső végén pedig egy sötét-vörös- barna, rövid, kissé csavart és görbe, hegyes köröm látható. III, TUBITELARIAR. 198 III. CSÖSZÖVÖK. IMértékek tett MTorzer rear EehDol fejnek sees szeres téve Bere Mlabpar kette IV » OR LES » . Faunänk jellegére nézve a legkiválóbb alakok közzé tartozik, a mennyiben t. i. eddig csak a Saha- » raböl, Görögországból es a legujabb időben Del-Tirolböl (Meran) lett ismeretes. Ismerem Orsovaröl es Baziasröl; mindkét helyen mint nyári alak leginkább verőfényes helyeken, lehullott levelek és növényszárak között tartózkodik. Rendkivül gyors alak, mely bajosan fogható, mert színe és gyorsasága egyiránt előnyére szolgálnak a gyors eltünésnek. sprc. 13. Faj. GNAPHOSA MONTANA. (L. K.). HEGYI MARÖPÖR. Beka R. (montana — hegyi ; a tartözkodäsröl.) Syn. 1866. Pythonissa montana L KocH «Die Arachn. Fam. d. Drassiden » Vide : THORELL «Remarks» p. 188, 190. I ? Elöteste sötét vörösbarna, fekete szegelyvonallal; a szemek táján feketebarna, a fejrész közepén egy, a beigtatás táján két fekete folt, végteste fekete alapon sárgabarna pikkelyszörökkel fedett ; a lábak sötét vörösbarnak, a ezombokon világosabb folttal. Jellegei: Az alsó szemsor szemei egyenlők ; a fejmell párkányos szelekkel; az előlábpárok szárain, alul, egy tüskepär; a harmadik lábpár szára tüskés. Hat fonó; az alsó pár a leghosszabb. A két előiábpár végizein talpkefe. Merbekek:2 ru Hejmelllae zero Plabpamer ee 12:00 I 5 ao lea) JS Ismeretlen. E pókot Dr. Koch L. i. h. a bajor havasokböl s a frank Juräböl ismertette. Dr. Zimmermann (Limburg) a magyar Tátrából kapta s Dr. Koch által meghatäroztatta. Peldänyt nem láttam. SPEC. 14. raj. GNAPHOSA NOCTURNA. (Lin.). ÉJJELI M. wacht r. (noeturna — éjjeli, éjjeljáró ; az életmódról.) Syn. 1758. Aranea noeturna Linn. «Syst. Nat.» Ed. X, p. 621. { A 1 Vide : THORELL «Remarks» p. 199 et 567. ? Fekete. Előteste aranysärgäs, selymesen fénylő, ágas pikkelyekkel borított. Végteste felületének elején egy aranysárgás félhold, közepe táján és a test vége felé egy egy pár aranysárgás folt ! ; a has arany- sárgás, feketével elegyes. Lábai vörösbarnák, néha világosabb csipőkkel és végekkel. Kis alak, melyet az adott jellegek is már eléggé ismertetnek. A fejmell csúcsosan-szívalakú, pikkelyfedezete között gyéren álló fekete szörökkel. A mellvért szív- alaku, vörös-barna, néha, világosodó, szörös. A rágók rövidek, világos vörösbarnák, az első lábpár czombjá- ! Lissé az Aranea nocturnáról azt mondja : «abdomine nigro punctis duobus albis basi lunula alba» a mi ellentétben van a fennemlített , négy" ponttal. Menge (Preussische Spinnen p. 314 és 317, Pl. 56, táb. 181 és 182) kimutatja, hogy a Gnaphosa nocturna Linx& nem csak a két pont hanem egyebek által is külömbözik a négy pontos alaktól, mely szerinte azonos a Pythonissa maculata C. Koch (Die Arachniden VI, p. 61 fig. 474, 475) alakjával. Megjegyezem tehát hogy az általam tárgyalt négy pontos alakot THORELL auctoritá- sára támaszkodva nevezem Gnaph. nocturna LINNÉ, annyival is inkább, mert példányom THoRECL tanár revisiójában részesült s a MENGE munkálata akkor már ki volt adva ; a vitás kérdés eldöntése nem tartozik reám. III. TUBITELARIAE. 199 III. CSÖSZÖVÖR. nál sokkal vékonyabbak es ugyan e labpar első vegizenel rövidebbek. Az ällkapesok barnásvörösek elmosödva- világosabb végekkel, a nyelvalakú, hasasan-széles alajk felett egészen összehajlók. A tapogatók vörösbarnák, ezombjuk kissé világosodó, minden izen gyéren álló, hosszú szörözettel; a végíz vékonyodó, csúcsos, vala- mivel rövidebb mint a térd és a szár együttvéve. A lábak czomb és szárrészökben erősek, végig hosszú sző- rökkel ellátottak, erős fegyverzetüek ; az első lábpár szára, alúl, három pár tüskével, mäsodvegize négy tüs- kével; a második pár hasonlóképen. A végtest rendesen kissé lelapított, majdnem párhúzamos oldalakkal (terhes állapotban hengerded), a fennt jelzett rajzzal; a fonók hengerdedek, feketések, a felső pár nem hosszabb az alsönäl ; de, domborodáson állva, az alsó felett kiáll. Mind a két szemsor majdnem egyenes s a homlok szélétől oly távolságra, mely a két szemsor magasságánál alig csekélyebb ; az alsó sor alig észrevehetőleg behajló, középszemei kisebbek, valamennyi szeme egyenlő távolságra, mely egy kisebb szem átmérőnél csekélyebb ; a hátsó sor majdnem egyenes, közép- szemei valamivel távolabbra egymástól mint az oldalszemektől; a két sor középsői közötti távolság alig cse- kélyebb annál a mely a két sor oldalszemei között létezik. A zár egy vörösbarna, majdnem kerek tércse, közepén egy kerek kivájással, mely oldalról két söté- tebb ( ) szerű lemez közzé foglaltatik. Mertekek:ur KÜÖSZB ee 7 m, ebből Fejmell le eliellerle leitete lleWelle tete DD» TNADPaR Eee Fe 5» OR le ar oket OZÓ 68 o 7 Kisebb karcsúbb. Színezete a nöstenyevel megegyezik. Tapogatöja vaskos, eléggé bunkös ; ezomb- része semmi nyujtvanynyal vagy foggal, térd es száríze igen rövidek, az utóbbi hosszu, elálló sertekkel ; pik- kelye kanalalaku, sötétbarna, sárgás szőrözettel ; nemzöszerve egy módosan kidagadó, előre nyitott gyüjtő, oldalról tekintve a pikkely csúcsa alatt egy le és kissé hátrafelé irányozott rövid és gyenge, ujjalakú nyujt- vány látható. Mán akaAk e ep AKÁYZN atára d róraró oda b 0096 a >”, ebből teimella Ara: 1:5 » (Peldanyom lábai csonkák.) Rendkívül gyors és nehezen fogható nyári alak, mely különösen a veröfenyen heverő fatönkök kérge alatt szeret tartózkodni. Pikkelyzete igen könnyen leválik és sértetlen állapotban ritkán kapható. Lenese alakú peteburka 6 "4, átmérő mellett hófehér. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról es Nagy-Szebenből (Sill V. gyüjteményében) ; magyar részekből: Pancsováról és Orsováról. Az utóbbi helyről Dr. Koch L. is ismertette. spec. 15. Faj. GNAPHOSA SCHUSZTERI. x. sp. SCHUSZTER M. scHUSZTER R. (Schuszrer Kärory jeles gyüjtő tiszteletére.) (VIII. tábla, 172, a szemállás, b rágó, c ? zárja, d 7 tapogató oldalról, e ugyanannak nemzőszerve alúlról, f mérték.) ? Előteste tiszta fekete, sárgásfehér, átlászfényű borítékkal, mely ágaspikkelyekből áll: a végtest fekete, sárgással elegyes, elején egy félholdalakú folttal, a második ingödörpár táján két petytyel, a fonók felett ismét két petytyel, — a félhold és a pettyek sárgásfehérek, átlászfényűek. A lábak czombjai barnás- feketék, a többi íz élénksárga. A rágók becsapó résének belső felén a fogacsolt lemez helyett egy vas- kos, tompa, dudorszerű fog. A fejmell szívalakú, fejeresze tetemesen keskenyedve-csúcsusodott. A mellvert esucsosan tojásdad, szurokbarna, kevéssé szőrös. A rágók barnák, simän-fenyesek, oldalról tekintve körtealakúak, tövükkel terdszerüen kiällök, gyéren álló, gyenge szörözettel. Az állkapcsok szennyes barnássárgák, szélesek, egymás- felé hajlók, benyomottak, külső széleiken egy könyökszerű sarokkal ellátottak ; az alajk nyelvalakú, elégge III. TUBITELARIAE. 200 III. CSÖSZÖVÖK. széles, az allkapesok hosszának két harmadreszet. alig éri el. A lábak karesuk, hosszuk, ezombreszökben erösödöttek ; az első par szára kissé füstös, alúl három pár ho szú, gyenge tüskével, vegize sárga, a mäsod- vegizen, alúl, a legvégén egy finom tüskepar; a második lábpáron hasonlóképen; a két hátsó lábpár szárán és másodvégizén alúl és oldalt néhány karcsú tüske. A végtest hosszúkás, kissé lapított. Az alsó szemsor igen módosan behajló, oldalszemei nagyobbak, a hátsó sor egyenes, középszemei hosszúkások, hosszabb tengelyökkel harántfekvők ; a két sor oldalszemei közötti távolság kevéssel nagyobb annál, a mely az alsó és hátsó középsők között létezik. A zár egy igen élesszélű, közel félkör alakú kivájás, melybe a nyelecske felől egy osztó lemez mélyen benyomúl ; az osztó lemez a csúcsa felé kitágult, elkerekitett. IMertekeoker or 2... 58 Mm, ebből Teymell Jo (RV Ta tele Bee ee » Klabpaeeni te ner: Sl II » BE oe Hoya) TI N er 199 IV Dr ee ee lee) 7 Kisebb, sokkal karcsúbb, a vegtest foltjai igen terjedelmesek. Tapogatoja sötét szinű, eléggé vaskos; terdize vastagsaganal kevéssel hosszabb, száríze a térdnél rövidebb; hosszú, elálló szörökkel ; pikkelye kanálalakú, szörös, külső oldaláról tekintve a pikkely csúcsa alól egy kis dudor áll ki, mely, alúlról tekintve, a sima, világos gyüjtő csavaros nyujtványa végének bizonyúl. iMértékek sets Dorzs See ask eza rebből Kg s eőkot o sa ara ord áá d HÓ TÁ DATA STT ee TE SE tat Se ter ala eher ROH IT res ee OR) VE une Néhány példányát e szép póknak Orsovan gyűjtöttem. Juniusban ivarretett. Szárazon fekvő köhal- mazokban tartózkodik ; e pókok roppant sebes futással menekülnek, úgy, hogy sértetlen példányok szerzése igen bajos. Legközelebbi rokona a G. maculata (Lin.). Az itt leirt fajt Dr. Koch L. is ujnak ismerte fel. GEN. ?. NEM. THYSA. KEMPELEN. Mau — bacchansnök ; a pinczére mint lelhelyre ezéloz.) Syn. 1867. KEMPELEN «Verh. d. zool.-bot. Ges. in Wien» p. 607. Vide : THORELL «On Europ. Sp.» p. 151. —Gnaphosa (LATREILLE). Az 1867-dik ev óta e hat szemű nem, és illetőleg Thysa pythonissaeformis Kemp. nevű faj, sorra járja a rendszerező araneologiai irodalmat, úgy azonban, hogy minden ovatosabb író, a hatszemüseg daczara is, kisebb nagyobb mértékben kétséget táplált jogosultsága iránt. Igy tett THORELL i. h., igy BERTKAU s mások is. KEMPELEN-nek 1. h. megjelent, nem, épen szabatos leirását olvasva s a hozzá mellékelt ábrákat tanul- manyozva, mindenkinek felötlik a «Gnaphosa» jelleg; dea végleges eldöntés mégis lehetetlenné van téve, mert KEMPELEN leírása nem emlékezik meg arról: vajjon a rágó becsapórésén fog, vagy fogacsolt lemez áll-e ? a fejmell széle karimás-e? stb. Már pedig e jellegek ismerete igen lényeges volt volna a hatszeműség értékének megállapítására is. Ezelőtt három évvel fölkerestem KEMPELEN urat a végett, hogy a kétségeket eloszlassam; annyi- val is inkább, mert az egyetlen példány, melyre a nem és faj alapíttatott, Egerből származott s így reám III. TUBITELARTAE. 201 IIT. CSÖSZÖVÖK. nézve fokozott érdekkel birt. Eredmény nem volt, mert a tulajdonos nagy becsben tartotta az «unieumot»- féltette a szorosabb megvizsgálás véletlenségeitől. Nagy utazásom közben, melyet a pókfauna érdekében tettem, csupán e pók miatt kerestem föl Eger városát. Kipuhatoltam, hogy a pók a jelenleg u. n. Skopetz házból került; e háznak pinezejet s min- den képzelhető helyiségét a legbehatóbb kutatásnak vetettem alá; eredmény nem volt. Átkutattam nehány más pinczét, körakäsokat, kerteket; mind hiába. 8 minthogy tiz év óta senkisem talált egy második pél- dänyt, mäsfelöl tapasztalásból tudtam, hogy a szemesoportok eltorzulása a pókoknál előfordul : mindinkább azt a meggyőződést kezdtem táplálni, hogy az egész Thysa valamelyik Gnaphosa fajnak az eltorzúlása. KEMPELEN úr ez évben elhalálozván, a pókokat a bécsi udvari Muzeumnak hagyományozta, e Mu- zeum őre, t. barátom Korusen Károly ur pedig oly szeretetreméltó volt, hogy a legbehatóbb megvizsgálás végett rendelkezésemre bocsátotta. A vizsgálat a következő diagnosist szolgáltatta : A rágók becsapórésének belső szélén egy széles, finoman fogacsolt lemez, mely teljesen egyezik a Gnaphosa lueifuga (Walek.) illető lemezével. E jegy szerint a nem : Gnaphosa. A fejmell széle szélesen karimás, hosszabb mint a negyedik lábpár szára és térde együttvéve, fejrésze láthatólag elválasztott. Rágói oly hosszúk mint az első lábpár térde, oly vastagok, mint e lábpár czombja, tövük- kel a homlok előtt kidagadók. A negyedik lábpár másodvégíze hosszabb eláb száránál. A legalsóbb fonópár a leghosszabb és legvastagabb. A hátsó szemsor erősen kihajló, e sor oldalszemei a középsőktől körülbelöl oly távol- ságra mint az alsó középsöktől. A zár teljesen egyezik a Dr. Koch L. által a „Fam. der Drass." I. tábláján 5 alatt lerajzolt változattal. E jegyek alapján az állat nem más mint Gnaphosa lucifuga (Walck.). A szemek egészben véve kevésbbé kifejlettek, laposak, mely körülmény maga is a szemcsoport monstruo- zus voltára vall reá. A példány rosz conserválás következtében rosz állapotban van s szörözete, a lábak fegyverzete telje- sen elenyészett. ram. 4. csaráp. DYSDEROIDAE. FOJTÓK. MORDSPINNEN. iz " MM fi r Erf [2 VEONpDLS — nehezen lesyözhetö ; a támadás hevessegeröl. GEN. 1. nem. SEGESTRIA. LATR. (segestre — durva takaró ; a szövetre vonatkozik.) Syn. 1804. LATREILLE «Nouv. Diet. d" Hist. Nat.» XXIV, p. 134. Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 154. Hat szem ; az alsó sor négy, a hátsó két szemből all; csak az alsó sor szemei sorakozottak. Az all- kapcsok hosszúk, egyenesek, majdnem párhuzamosak. Két bordás és egy sámja köröm ; a bordáskörmök fésű- alakúak, szélesek, kampójuk kinyúló, erős, mögötte a hosszú bordák sűrűn sorakoznak. A sámjaköröm hir- telen lehajló, mögötte egy rövidke borda (II. köt. V tábla 119 D.). Karcsú alak, hengerded végtesttel. spec. 1 Far. SEGESTRIA SENOCULATA. (Lın.). HATSZEMÜ. DARÖCZPÖK. sSECHSÁUGIGE LODENSP. (senoeulata—hatszemiü ; a szemek számáról.) Syn. 1758. Aranea senoculata : LINNÉ «Syst. Nat. Ed.» N, I, p. 622. Vide : THORELL «Remarks» p. 152. ? Elöteste vörösbarna, vegteste szürkessärga ; felületén, egész hosszában egy barna, széles és mind a két szélén csipkézett hosszsávval ; oldalai és hasfele barnán pontozottak. Fejmelle, felülről tekintve, majdnem párhuzamos, mellrészében csak módosan tágult, — oldalról HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN! UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 26 III. TUBITELARIAE. 202 III. CSÖSZÖYÖK. tekintve, a fejresz a legmagasabb s ettől a nyelecskéig a hatvonal lankasan, kissé ívesen igyekszik hátrafelé ; a fejrész valamivel sötétebb a mellrésznél ; az egész megfekvö finom szörökkel oly módon borított, hogy az alapszín kilátszik. A mellvért körded, szélein a csipők fekvésének megfelelő tetemes behorpasztásokkal, — sárgásbarna. A rágók fényesek, sötét feketebarnák, hengerdedek, az első lábpár czombjánál vastagabbak, kétszer oly hosszúk mint ugyane lábpár elsődvégíze, oldalról tekintve térdszerűen kiállók és kissé előre iränyzottak ; végig gyéren álló hosszú sertékkel. Az állkapcsok hosszúk, keskenyek, közepök táján kissé karcsúk, vegök kifelé elkerekített, befelé résüntösen elvágott; az alajk hosszú, keskeny, párhuzamos, elől ívesen elmetszett s az állkapcsok hossza két harmadrészének felel meg; az állkapcsok és az alajk vörös- barnák. A tapogató vörösessárga; száríze alig hosszabb a térdíznél, s mind a kettő együttvéve oly hosszú mint a végíz. A lábak vörösessárgák, végeik valamivel sötétebbek s a szárakon és másodvégízeken ren- detlen, sötétebb foltok is láthatók; az első pár a többinél erősebb, szárán, alúl, négy öt pár erős tüske s oldalán is tüskék állanak ; a második lábpár hasonlóképen; a harmadik és negyedik lábpár gyengébb és gyérebb fegyverzettel. A végtest hosszúkás, hengerded, elől hátúl elkerekített, felületén a fennérintett rajzzal ; hasfelén a barna foltok tömörülnek és a légzőrés és fonók között egy párhuzamos foltszalagot alkotnak. A légzőrés két oldalán álló mellékrés párok (I. köt., I. tábl., 15, I, m), hosszúkás forradásokhoz hasonlítva s a hasbőr alapszínével birva, kevéssé feltünők. A fonók rövidek, vörösessárgák. Valamennyi szem módosan opalizáló (éjjeli) ; az alsó sor négy szemből áll, középsői közelebb álla- nak egymáshoz mint az oldalszemekhez, a sor behajló ; a hátsó sor két szemből áll s e két szem az alsó sor- nak megfelelő oldalszemével egy közös emelkedésen elhelyezett, úgy, hogy az alsó sor oldalszeme oldalt-előre a hátsó oldalt-hátra tekint; az alsó sor szemei a homlok szélétől szemátmérőnyire. A zár nem chitines, hanem egyszerű bőrös tércse ; alakja szerint négyszögletes, színe szerint barna. Mértékek: 2 Törzs........ 10ER Tebhol fejmellW nn Merle ROTEN II-T o aaa arra o o-aora a BD IV a rein nee ee PS II Dorn bsákoltar sa nam 9) A lábak hosszaränya tehát: 1, 2, 4, 3. 7 Elöttem ismeretlen ; az ivareretlenek szinre nezve megegyeznek a nöstenynyel. Csak a hegysögböl ismerem, hol a bükk teny6szvonalät is meghaladja, de a fenyöövnek csak az alját tartja ; a törpefenyö övéből nem ismerem. Leginkább az elálló kérget és néha a köveket választja tanyajaul hol sokszor igen szűk helyiségben fehér, selymes burkot sző, a melyben tartózkodik, s a melyben petéit is őrzi. A mondottakhoz hasonló helyiségekben nem ritka. Ismerem, erdélyi részekből : a Mezőhavas ( Hargita) , Nagy Hagymás (Csiki havasok) fenyőövéből; továbbá Nagy Szebenből (Sill és Bergleiter gyüjtemények) ; magyar részekből: Mehádiáról (Damoelet csúcsa), Alsó-Hámor (Borsod «Hollös» fenyves) és Selmeczbá- nyáról ( Klingertarna kőhalmai). GEN. 2. nem. DYSDERA. LATR. (vide : Dysderoidae). Syn. 1804. LATREILLE cNouv. Diet. d" Hist. Nat.» XXIV. p. 134 (ad part). Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 157. Hat szem, inkább felkörbe mint sorokba állítva; az alsó két szem a többinél nagyobb es kisebb nagyobb távolságra egymástól; a hátsó négy szem erősen behajló sorban. A rágók előre irányzottak, erős, hosszú csipőkörömmel fegyverzettek. Csak két bordás köröm a lábvégeken; a sarlóalakú, keskeny, hosszú, karcsú kampó mögött rövid bordák sorakoznak. (II. köt. V. t. 120, c). Karcsú, hengerded végtestű, élénk- színü alakok, melyek kövek és kérgek alatt tanyáznak. A nőstények petéiket hólyagszerű burkokban elrejtve őrzik. III. TUBITELARIAE. 203 III. CSÖSZÖVÖR. spec. 1. Faj. DYSDERA CAMBRIDGEN. THoR. CAMBRIDGE FOJTÖPÖKJA. cAMBRIDGES WÜRGSP. (0, P. Cambridge híres angol Araneologus tiszteletére.) Syn. 1873. Dysdera Cambridgeii THORELL «Remarks» p. 465. ? Elöteste szép sötetvörosbarna. Vegteste sárgás testszinü. Lábai élénken teglavörösek. Rägoı szép vorösbarnäk, karcsúk, előre iränyzottak. A fejmell fejerésze felemelt, elől ívesen elvágott, elég széles ; mellrésze szélesedő ; oldalról tekintve, a hátvonal ívesen és egyszersmind lankásan bocsátkozik le a nyelecskére. Felülete a fejmellnek pontozva ránczolt ; a hátsó szemek mögött egy sekély barázda kezdődik, mely a mellrész közepe táján kissé bemélyed s azon túl is tart. A mellvért világosabb vörösbarna, szélesen tojásdad, szélein a esipök beigtatásának meg- felelő behorpasztásokkal. A rágók résüntösen előreállók, a fejmellnél rövidebbek, oly hosszúk, mint az első lábpár másodvégize, akár felülröl, akár óldalról tekintve karesu-kupalakuak, végeikkel kissé szétállók, igen gyér szőrözettel és meglehetősen durva harántránczokkal ; esipökörmük áttetszően vörös, könnyedén hajlott, tűhegyes s a rágótőnél alig rövidebb. Az állkapcsok élénken barnásvörösek, tövük kivastagodott s a tapogató beigtatása szabadon látható, az állkapocs hosszának majdnem közepére esik ; vegök keskeny es befelé résun- tösen elvágott; az alajk hasonló színű, hosszú, keskeny, a végen elmetszett; töve szélesebb a végénél. A tapogató elénk vilagos-teglavörös, ízei jól elvalasztottak; szára nem hosszabb a térdnél, vegize felületén tömött, rövid szörözettel s egészben valamivel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak kissé hosz- szúk, elég erősek, végök felé alig vékonyodók, igen élénken téglavörösek, izeik jól elkülönítettek ; az elsöd- vegizek igen rövidek s alig egy harmadát teszik a másodvégizeknek; az első két lábpár módosan szőrös, fegyvertelen, a két hátsó pár szárán, alúl a végén, egy-egy tüske-pär, a másodvégizeken néhány apró tuske. A végtest keskeny, hengerded, elől hátul elkerekitett, felül és alul egyszinű, meglehetősen megfekvően szőrös. A stigmapárok (I. köt. I. tábla 15, I, m) vöröskeretűek, szembetünök. A szemesoport egészben patkóalaku, magasságánál szélesebb, előre felé nyitott ; a két hátsó közep- szem a legkisebb s majdnem érintkezik, a közép és oldalszemek között egy kis köz s ez oldalszemek az alsó szemekkel ismét majdnem érintkeznek; az alsó szemek a legnagyobbak, távolságuk egymástól átmérő- jüknek megfelel s ily távolságra vannak a homlok szélétől is. A zár bőrös, (IX szerű vörösbarna behomályosítással. IMértékek tétse KÜOTZS ÉSE e et tele „2... 16%, ebböl te]: IE éN $őló adá o 9 o rn) IN 6028 Ott, are 21 818. 2) A lábak hosszaránya: 1, 2, 4, 3. A rágók hossza (a törzsbe nincsen beleértve) atőé .......... 2 "mm ar kOrOMEL «2.20.25 1.959 7 Kisebb, karcsúbb, alakra és szinezetre nézve a nöstenynyel azonos. Tapogatöja elénk teglavoros ; szärize hosszabb a terdnel; a végét nem pikkely, hanem vegiz képezi, a melyhez a nemzöszerv függelek- viszonyban áll ; a függelék igen rövid, vékony nyeleeske által függ össze e vegizzel s annak alsó fele közepére van alkalmazva ; e függelék töve vastagabb s az egész kétszer hosszabb a végíznél ; a függelék vörösessárga. töve hengerded és egy sötétebb haräntesikkal diszitett, e vastagabb rész felehosszát teszi az egész függelék- nek s végződése táján kissé púpos, a púp mellett egy sötétvörös-fekete rövid körmöcskével fegyverzett ; alsó fele kissé előre irányul, csőrszerűen nyújtott, a tönel vékonyabb lemez, melynek vége kissé felgyűrt, s egy hosszbordája vörösfekete. Mértékek, d : Törzs . . .... A ebből fejmell.nune nen nern era on IE gáz gre fara ora rátáló ét .S8 » BRason ee et aller 26" III. TUBITELARIAE. 204 III. CSÖSZÖVÖR. E csinos faj nem épen gyakori ; néha kéreg, néha kövek alatt találtam, mindig egy selymes burokba rejtve és nyugodva. Ismerem: Báziásról (kövek alatt), Orsováról, az Alsó-Hámorból (Hollós fenyvese, kéreg alatt) ; a magyar nemz. muzeumban egy-egy csonka példány Nagyváradról (Mocsáry) és Ungvár vidékéről (Vidra Ferdinand). spec. 2. Faj. DYSDERA NINII Can. Er Pav. NINI E. nınıs w. (Nini olasz vizsgáló tiszteletére.) Syn. 1871. Dysdera Nini CANESTRINI et PavEsi «Catal. Syst.» ? Elöteste vörösesen fekete. Vegteste szép sárgásszürke, elején néha landzsafoltszerü vilägosodässal. Lábai rendszerint sötét teglavörösek (majdnem vervörösek), ritkán világos teglavörösek. A fejmell vaskos ; fejerésze szélesedő, mellrésze hátúl félkörben elkerekített ; a fejrész oldalain igen sekély behorpasztások ; az egész felület ritkásan és igen szabályosan pontozott ; oldalról tekintve a hátvonal szép lapos ívben emelkedik. A mellvért szélesen körded, ritkásan pontozott, alig domború. A rágók résunto- sen előre irányozottak, aránylag nem épen hosszúk, oly hosszuk mint az első lábpár masodvegize, nem igen fénylők, végök felé vékonyodók, belső élükön sok serteszörökkel, különben barnasvörösek ; csipökörmük karcsú, hegyes, oly hosszu, mint a rágó töve. Az állkapcsok keskenyek, tövük szabadon kiálló, vastagodott, úgy hogy a tapogató beiktatása szabadon látható, — barnasvörösek, végükön világosodók, csúcsokkal a rágó hosszának két harmadrészét elérik. Az alajk, nyelvalakú, tövén nem szélesedett, a végén világosodó, nem szélesebb az állkapocsfél végénél. A tapogató sötét teglavörös, végize szőrös, térde láthatólag vastagodott, vegize alig valamivel rövi- debb mint a térd és szár együttvéve. Lábai elég hosszuk és karcsuk, fegyvertelenek. A végtest hossztojásdad, kissé hengeres. A szemek egy magasságánál szélesebb patkó alakba sorakozottak; az alsó két szem másfél átmérő- nyire a homlok szélétől s közel szemátmérőnyire egymástól, a többi szem e kettőtől kezdve sűrűn sorako- zott, A szemek összesége egy dombocskán áll, mely a homlok felől láthatólag határolt. A zár egy bőrös, vörössessárga síma tér, mely a légzőrés felett két N szerü benyomást mutat. Mertekek, ? : Törzs ...... a a 10) m rebből fejmell od ao een AI an ISlabparere ee a lee) | Re sg AK ER ee ee ús a IE) » EV ne ee öteles TOT A) 7 Kisebb; a harmadik és negyedik lábpár szárán, alúl a végén egy tüske (vajjon állandó ?). A tapo- gató terdize kissé dagadt; különben a térd- szár- és végíz meglehetősen egyenlő hosszúságúak; a végíz nincsen pikkelylyé átalakítva; a nemzőszerv függelékszerűen alkalmazott, oly hosszú mint a térd és szár együttvéve s egy hossztojásdad, sárga, vöröses-harántcsikos, fényes gyüjtöből áll, mely lefelé fúrósze- rűen csavart s egy lapos karajt bocsát hátrafelé, a karajon alúl egy tompa nyujtvány látható, mely egy- szer kiszógellik s a melylyel szemközt egy árszerűen hajlott, fínom, hegyes tövis látható, mely a tompa nyujtványnyal egyetemben egy rák-ollóra emlékeztet. Miertekekt: Kol. Torzsr a tett seek Ss, ebből fejmelleen 2 ee. 000) Mappe ee 10.85 IT. Ow%,, aaa rende ee 371 » TET aa sasas szá Ek 7-8 » IV » eo helle logetefare 10-3 » III. TUBITELARIAE. 205 III. CSÖSZÖVÖK. E fajt, mely eredetileg Olaszországból iratott le, nöstenyei után mint tavaszi alakot Mehádiáról (Hercules-fürdő melletti sziklarések) ismerem. Dr. Koch L. úr, ki alakjaimat felülvizsgálta, azt írja (in litt.), hogy ugyanez az alak Déltirolban igen gyakori. A deltiroli példányok fejmellén a pontozás valamivel sűrűbb. A hím leirását egy deltiroli példányra alapítottam, melyet Dr. Koch L. szivessegenek köszönök. SPEC. 3. Faj. DYSDERA WESTRINGII. Camer. WESTRING F. WESTRINGS w. (Westring jeles svéd Araneologus tiszteletére.) Syn. 1872. Dysdera Westringii CAMBRIDGE «General list. of the. Spid. of Palest. and Syria. ete.» Procéd. of the Zool-Soe. of London. SF Az előtest igen tüzes-barnasvörös. A vegtest világos szurkes-säarga. Lábai rikitöoan teglavörosek. A fejmell hátúl tökéletes félkörben elkerekitett, fejeresze szélesebb, oldalfelöl tetemes behorpasztäs által határolt ; oldalról tekintve a nyeleesketöl lapos ívben emelkedik; egész felülete durván ränezos-szemeses. A mellvért szélesen tojásdad, laposan domboru, kevésbbé durván ránczos-szemcsés, világosabb barnásvörös. A rágók előre irányozottak, elég hosszuk s az első lábpár másodvégizénél valamivel rövidebbek, símák, fényesek, finoman és gyéren pontozottak, vegök felé karcsúk, belső élükön szemközt álló, bő serteszőrözettel; esipö- körmük karcsú, sarlószerűen hajlott, finom hegyű, a rágók tövénél rövidebb. Az ällkapesok karcsúk, keskenyek, tövük szélesedett, szabadon fekvő, úgy, hogy a tapogatók beigtatäsa egészen szabadon látható ; végökkel a rágók hosszának felét bőven elérik s mint az alajk is élénken barnás vörösek. Az alajk nyelvalakú, tövénél az állkapcsok végénél szélesebb, legnagyobb szélességénél sokkal hosszabb s az állkapcsok hosszának ?/3-dát bőven eléri. A lábak hosszúk és karcsúk, a bordás körmök alatti szöreesetek feketék; a két első pár fegyver- telen; a harmadik pár szárán felül egy —- külső oldalán két — alúl hat tüske, az utóbbiak közül csak a végen álló párosan elhelyezett ; e szám ugy látszik a maximum, s az elhelyezés egyazon példány ugyanazon lábpár felein nem egyforma, csak az alsó végen álló pár állandó; mäsodvegizen szintén néhány tüske; a negyedik lábpár fegyverzete hasonlit a harmadik páréhoz. A has karcsú, kissé hengeres, a fejmellnel keskenyebb és ennél alig hosszabb. A szemek egy, magasságánál valamivel szélesebb patkóalakba sorakozottak, nagyságra nézve nem igen különbözők ; a két alsó körülbelül átmérőnyire a homlok szélétől s valamivel kevesebbre, mint ätınerö- nyire egymástól, kerek alakúak ; a többi szem kissé tojásdad ; a hátsó középsők érintkeznek s szomszédjaik- tól oly távolságra esnek, a mekkora a távolság ezek s az alsó két szem között. A tapogató berendezése legjobb jellege a fajnak. A tapogató egészben véve hosszú, karcsú ; szára a térdnél valamivel hosszabb és vékonyabb ; végíze nincs pikkelylyé átalakítva s a szár hosszúságának körül- belől ?/s-ad részét teszi; a vegizre függelékszerűen akasztott nemzőszerv hosszú, nem rövidebb mint a térd és szár együttvéve ; külső oldaláról tekintve egy halvány-sárgásvöröses, fényes gömbbel indúl, e gömb egy közel hengeres, sárgásfehér darabbal folytatódik, mely a végén kétfelé, szárnyszerűen, laposan mintegy kinyílik, a belső oldalról tekintve pedig az előrenéző lapítás tövéből egy finom, árszerű sertét bocsát. IMÉGtékekt kosz DOSZS etet ee 2... 10), ebböl fejmellesz ee ee Nr rohe rágó (kulön, a két kozlott mertekböl kıfogva) ..... 2 » Miabpanrere re: le hó ll De ee Rene life TUN KOT BB ne ae ED EN un Ne EN he ee lo ? Elöttem ismeretlen. III. TUBITELARIAE. 206 3 III. CSÖSZÖVÖK. E jeles fajnak egyetlen példányát Dr. Horváth Géza t. barátomnak köszönöm, ki azt a Räkoson gyűjté (julius). Eddig csak Syriából volt ismertetve. THOoRELL tr (in litt.) a fajt felismeré s azonosnak sejte a Dysdera Kolları Dobl. fajjal ; e feltevésnek azonban Dr. L. Kocn (in litt.) ellentmond s különösen kiemeli, hogy a D. Kollari Dobl. rágóinak felületén egy éles párkány vonúl végig. spec. 4. raj. DYSDERA LONGITARSIS. Dosrira. LÁBAS F. FÜSSIGE w. (longitarsis — hosszú lábfej ; a szervezetről.) Syn. 1853. Dysdera longitarsis DOBLIKA «Beitr. zur Monogr. des Sp. Geschl. Dysdera.» Verhandl. der kk. zool. Ges. Wien. ? Előteste sötet-vorösfekete. Vegteste világosszürke, felületének elején rendesen egy fehéres, elmosódó, rövid középvonással ; a fonók közvetlen környéke szintén világosodó. Lábai sötétes téglavórósek. Rägöi az elötestehez hasonló szinezet mellett hosszuk és előre iranyzottak. A fejmell fejerésze szélesedő, elől ívesen elvágott ; mellrésze módosan szélesedő és eléggé domború, úgy, hogy a hátvonal, oldalról tekintve, a nyelecske felé kissé lecsapott; a középbarázda csak közvetlenül a hátsó szemek mögött feltünő, azontúl inkább pontozott, mint mélyített; a felület gyéren és durván pon- pontozva-ränezolt. A mellvert barnásvörös, körded, szélein a csípők állásának megfelelő horpadásokkal. A rágók vörösbarnák, előre irányzottak, tövüknél hengerdedek, végükön kúposak ; haránt ránczosok ; széjjel állók ; esipökörmuük erős, könnyedhajlású, tövüknél valamivel hosszabb, sötétvörös. Az allkapesok élénken barnavörösek, tövük igen szélesedő, végök elég széles ki- és befelé rézsútosan elmetszett; a tapogató beigta- tatása szabadon látható s az állkapocs hossza felére esik; az alajk az állkapocsfél végénél szélesebb, pár- huzamos, elől elmetszett. A tapogató sötétes téglavörös, szára nem hosszabb a terdnel, vegize felül tömötten szőrös és sokkal rövidebb, mint a térd és szár együttvéve. A lábak sötétes téglavörösek, végökfelé csak kevéssé vékonyodók, finoman szőrösek ; a két első pár fegyvertelen ; a két hátsó pár szárán alúl a végén ket- két tüske ; a negyedik pár másodvégizén szintén néhány tüske. A végtest tojásdad-hengerded (terhes példányoknál hengerded, vastag), hasfele rendesen sárgás- szürke ; a stigmák vöröses kerettel, és szörökkel köritve (I. köt. I. t. 15, !, m.); szembetünők. A patkóalakba állított hat szem közzül, a négy hátsó egyenlő nagyságú; a két alsó valamivel nagyobb ; a szemek egymástól egyenlő távolságra, mely igen csekély; a két alsó szem közötti tér egy alsó- szem átmérőnyi. A zár egy hártyás, sárgásvörös, sima terese, közepén egy kis, foltszerü behomályositással. Mértékekéss zót z s éket re er. . 9 m, ebből tejmell en een: b » I labpar le lee eier ee 10 » I) EEE EBERLE EN) a 6.89 ó ee 9-4 » kormer mar: un DER) (Terhes állapotban a törzs néha 12 ”,,,.) 7 Karcsúbb (néha alig, néha sokkal kisebb), végteste sötétebb szürke; lábai vervörösek ; fejmelle hosszabb, úgy rágói is, melyek-läthatölag ( ) szerűen egymásfelé hajlök, a fejmell, mellvert es a rágók igen durván pontozva-ripacsosok. A tapogató vérvöröses ; szár, térd és a nemzőrészt viselő végíze, mely nincsen pikkelylyé alakítva, majdnem egyenlő hosszúságúak ; a függelékes nemzöszerv egy és egy félszer oly hosszu, mint a végíz, töve nyujtott tojásdad, sárgás, rajznélküli; végén semmi körömmel, nyújtványa lemezszerű, csavart, (mint az eke fordítója) s a legvégén egy kis villácskát visel, mely előre irányúl. III. TUBITELARIAE. 207 III. CSÖSZÖVÖK. Mertekek: d Törzs (nagyobb) ........ ae). Ül » (Üsisebb).ve ante ee 74109 fejmell (naeyobb) .......... 4» rágó De onen en 1) I labpar NE een: A len ML Dil Are Hrekekenst ia zta 10:5 » Határozottan deli alak, melyet mint nyári alakot Orsoväröl és Mehädiäröl ismerek, hol burkaiba rejtőzve ritkán fordúl elő ; leginkább a kövek alján tartózkodik. GEN. 3. NEM HARPACTES. TEmMPL. (aprazens — rabló ; a ragadozó életmódról.) Syn. 1834. TEMPLETON «On the Spid. of the. Gen. Dysdera» p. 401. Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 157. Hat, inkább körbe, mint sorokba állított szem. A rágók függőlegesek ; esıpökörmuk rövid. Két bordás és egy sámjaköröm ; a bordáskörmök inkább sarló, mint fésűalakúak ; a hosszú, erős kampó mögött közepes hosszúságú, egyenes bordák sűrűn sorakoz- nak (II. köt. V. t. 121. e.), a sámjakörmön semmi borda. Karcsu, hengerded végtestű alakok, melyek élet- mód szerint a Dysdera-nem alakjaival sokban megegyeznek. spec. 1. raj. HARPACTES RUBICUNDUS. (C. K.). VÖRÖS RABLÓPÓK. ROTHE RAUBSPINNE. (rubicundus — vöröslő ; az előtest színéről.) Syn. 1839. Dysdera rubieunda €. Koch «Die Arachniden» V. p. 79. Vide : THORELL «Remarks» pag. 468. (sub Dysd. rubieunda). (IX. tábla, 199 7 nagyítva, 200 mellvert és szäjszervek alúlról r rägök, I, m ällkapesok, c esipök, 201 karomrendszer, 202 fej elölről.) ? Elöteste vörösbarna, néha szennyes-särgasvörös. Vesteste szüurkes-testszin. Lábai vörösesek, néha vörösessaärgak ; valamennyi czomb felületének végén tüskés. A rágók majdnem tökéletesen függölegesek. Fejmelle domború ; fejrésze szűkülő, oldalról tekintve a hátvonal íves; a hátrés kivehető ; a fej elválasztását is két csekély csatorna jelöli. A mellvert rendes-körded, szélein a esıpök fekvésének megfelelő horpadásokkal, barnásvörös. A rágók élénken-vörösbarnák, fenylök, harántránczosak, az első lábpár másod- vegizenek kétharmadával egyenlő hosszúságúak ; körműk vaskos, rövid, tövük egy harmadával alig felérő. Az állkapcsok karcsuk és egyenesek ; tövük módosan vastagodott ; a tapogató beigtatása szabadon látható s az állkapcsok hosszának alsó felén történik ; az alajk keskeny, párhuzamos, egy allkapoesfel végénél nem szélesebb, elől ívesen elvágott, az állkapcsok hosszának két harmadát alig éri el. A tapogató karcsú, vöröses vagy sárgásvörös; térd és szärıze egyenlően hosszu, végize rövidebb, mint e kettő együttvéve. A lábak hosszuk, végök felé kissé vékonyodók ; az első pár ezombja felületén, a vége előtt, kissé vastagodott, kihajló s e púpon néhány (5) tövis áll együtt ; a második lábpár hasonló helyén 3—4 tövis; a harmadik lábpár czombja felületén, a negyedik páron a felület töve felé nehány tövis; az első és második páron a szárak és végek fegyvertelenek ; a többi pároknál gyéren tüskesek ; az elsödvegizek igen rövidek ; az első páré alig egy ötöde a masodvegıznek. A vegtest karcsú, hengeres ; hasfelen a négy stigma vörös keretben, szörökkel körülvéve; szembe- tünő. A hat szem patköalakba sorakozott; a patkó magassaganal alig valamivel szélesebb; a hátsó négy II. TUBITELARIAE. 208 III. CSÖSZÖVÖK. szem egyenlő, az alsó kettő valamivel nagyobb s oly távolságra egymástól, mely egy (alsó) szem átmérője felének megfelel ; az alsó szemek a homlok szélétől alig szemátmérőnyi távolságra. A zár hártyás, minden kitüntetés nélküli. Mértékeksz éz SNOTZS Eyes teás áe tte 11 7 ebből tejmell een ee 4 » Mabpaner reelle I » ee inleuenereae ELSE IN) Dear 5 Na A lábak hosszaranya tehát: 1=4, 2, 3. 7 Karesubb, hosszabb lábú; labfegyverzete erősebb. Fejmelle szélesebbre fejlett s a fej jobban elválasztott. Tapogatója hosszú, särgasvörös; végize nincsen pikkelylyé átalakítva s oly hosszú, mint a térdiz ; a szärız valamivel hosszabb. A nemzöresz függelékes; igen rövid nyelecskén, körtvealaku, fényes, sima egyszinűen sárgás, csúcsa egy kis, karimás nyílással, melyből egy hajlott vörösbarna körmöcske áll ki s egy másik világosabb körmöcskével, mely a nyilás széléből indul fogóformán ( ) összehajlik (lásd I. köt. IE 1% A.) Merteke ke:cH or Se Tele EST 9 m, ebből m feier ao ELÁSOND Tlabpar ses 15:5 » (Néha nagyobb is.) Nálunk a Dysderoidák legközönségesebb alakja, mely mint nyári és őszi alak nem ritkán lakott helyeken is található, mint küszöbök, kövek, téglák alatt, elálló vakolatrésekben stb.; de az erdőkben is lehullott lomb alatt és kérgek mögött él, hol a nőstények egy selymes burokba beszőve őrzik petéiket. Merész támadó, mely a legerősebb hangyafelekkel (Campanotus ligniperdus) is könnyedén elbánik. Mint két bordás és egy sámja körömmel ellátott alak Harpactesnek általam ismertetett fel; eddig sok tévedésre szolgáltatott okot. Ismerem erdélyi részekből : Tordáról, Szász- Vesszősről, Kolozsvárról, Oláh-Fenesről, Mező-Záhról, Gyekéből, Görgény-Szt.-Imréről, Szebenböl (Sill és Bergleiter gyüjtemények) ; magyar részekből: Dorosz- lóról, Tokajból, S.-A.-Ujhelyről, Alsó-Hámorból, Egerből, Selmeczbányáról, B.-Füredröl, Budáról (Muz. gy. Pável), Mehádiáról (Muz. gy. Frivaldszky János). sprc. 2. raj. HARPACTES SAEVUS. m. se. DÜHÖS R. wILDE R. (saevus — dühös ; az életmódról.) (VIII. tábla, 174, a szemállás, b karomrendszer, c € tapogatója oldalról, d mérték.) ? Elöteste füstbarna vöröses lehelettel ; lábai vörösessárgák ; végteste szürke (kocsonyás kinézésű). Karcsú alak. Rágói függölegesek. Fejmelle szívalakú, kissé szélesedett, elkerekített fejjel; felülete véghetetlen finoman szemcsés. A mellvért vörösessárga, hosszkörded, a csípők kapcsolata körül kivágott. A rágók kevéssel rövidebbek mint az első lábpár terdize, különben nyújtottak, hengerdedek, sötét sárgásvörösek, kevéssé szőrösek. Az állkapcsok keskenyek, egyenesek ; a stipes, melyhez a tapogató kapcsolódik, egészen szabadon fekszik ; sárgásvörösek ; az alajk hasonló színű, keskeny, nyelvalakú, az állkapcsok hosszának két harmadrészét eléri. A tapogató sárgásvörös, karcsú, egyenletesen, nem sűrűn szörös; vegize rövidebb mint térde és szára együttvéve. A lábak eléggé hosszúk, karcsúk, egyenletesen szőrösek ; a két első pár ezombjan, felül a végen, három-három tüske, az első párén egymás mellett, a második párén egymásután; a két hátsó lábpár ezombján, felül 4 tüske ; a harmadikon a vége felé, a negyediken a töve közelében ; a harmadik lábpár térdén, felül-elől egy tuske; a két hátsó lábpár szárán és másodvégízén, alúl és oldalt több tüske. A végtest hosszú, hengerded. IV. TERRITELARIAE. 209 IV. FÖLDBESZÖVÖR. A hat szem patköalakba sorakozott ; a két also, felätmerönyire egymástól, valamennyi szem opalizáló. A zár egy bőrös terese, mely síma és semmi megkülönböztető jegyet nem visel. Mertekek: 2 Dörzs sétál atal e tátossi edséa ere sebből / TOJMEŰ ES etetés TETÁD DAN sees vszás tes éze SR II » east RD EIN lebe sense 1 OL IV » ee NS a Karcsúbb ; fejmelle szép barnavörös. Tapogatöja igen jellemző szerkezetű; ezombja vastagodott, hurka-kinézésű, síma, fényes ; térde a szárnál rövidebb; vegize a szár hossza két harmadrészének megfelel ; a végíz tövéhez igen közel kapcsolódik a gömbalakú, síma, fényes, vörösessárga gyűjtő, melynek kapcsolata igen vékony, nyújtványa ellenben, melyet alul és kissé előirányozottan visel, vaskos, szélein kissé fogacsos. Mertekek: d Törzs..... sn zabbol, Terme ar een. Sue) Mabpara. ra 9 5 DEN ee re Er er TS» era otet 6» IV » ea .. 14» E szép faj annál nevezetesebb, a minél bizonyosabb, hogy a Harpactes-nemnek csak igen kevés (2) képviselője ismeretes. Mint nyári alakot találtam Orsován az Allion hegyen és a Mragonya-völgyben (Ogra- dena mellett) kéreg alatt finom burkokba beszőve; igen virgoncz és gyors mozgású állat. A faj új volta, különösen a hím tapogatójánál fogva, szembeszökő. Dr. THORELL és Dr. Koch a fa új voltát elismerték. SUBORDO ÍV. ALREND. IIBARSR IDEE RA EA avag URA 80 (terra — föld ; tela — szövet.) EFÖLDBESZÖNVOR. A Földbeszövök legällandöbb és legbiztosabb jellege az, hogy a rägök esipökörme le- és hátrafelé, tehát a rágótő alsó hossztengelyebe esuködik, a rägöpär karmai tehát egyenközü fekvésben vannak, holott a többi alrendeknél, fogómódra működve, szemközt állanak. Ezenkívül általánosjelleg az, hogy a légzőrés mel- lett még mellék stigmáik is vannak (innen : Quadripulmonaires, Dugés). Az alrendnek eddig ismert magyar alakjainál a fonók száma csak négy; a felső pár hosszabb az alsónál. Ezen alrendnél a megtelepedés a tetőpontra hág, a mint ezt a szelepszerü ajtóval ellátott lakok bizonyítják, melyek egyszersmind azt is tudatják velünk, hogy az így lakó alakok tevékenysége egész életö- kön át állandóan egy bizonyos ponthoz van kötve. Minthogy ezen alrend a forró égöv alatt éri el alakgazdagságának tetőpontját, a pókműködés rend- szerében való helye, működésének jellege csak akkor lesz megállapítható, a mikor sikerülni fog, a forró égövben tenyésző alakokon kívűl, az életmódra vonatkozó adatokkal is bírni. Ettől még távol állunk. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III, HERMAN OTTO: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. IIT. 27 IV. TERRITELARIAF. 2410 IV. FÖLDBESZÖVÖK. De azt láthatjuk, hogy a lakhely allandösitäsa, már a esöszövöknel kezdödve, itt, a Földbeszövöknel éri el tetöpontjat; s ha az atmenetekre — bar sejtelemszertien is — következtetni akarunk, ugy a követ- kező alrendhez (Keszegjarök — Laterigradae) kell közelednünk. Bizonyos Keszegjärök, jelesen a mi Húnyó- pökunk (Micrommata), főleg pedig az Euröpaban élő Heteropoda nemnek képviselői, alakilag közelednek a Földbeszövök némely alakjaihoz és viszont ugy látszik, hogy a Földbeszövök alrendjeben a megtelepedett- ség lassan átmegyen az egyszerűbb lakásra, végre épen csak leshelyre, mi azután szintén átmenetet képezne a még némileg megtelepedett Keszegjárókhoz. ram. I. csarin. THERAPHOSOIDAE. CSŐZŐK. MINIRSPINNEN. SUBFAM. I. ALCSALÁD. ATYPINAE. TORZOK. KOPFSPINNEN. Y se. . 3 e.* ” (aruros — alaktalan, elütő, mintegy torzkepe a rendes alkatnak ; a fejreszröl.) GEN. 1. nem. ATYPUS. LATR. (vide: Atypinae.) Syn. 1804. LATREILLE «Nouv. Diet. d’Hist. Nat.» XXIV, p. 133. Vide: THORELL «On europ. Spid.» pag. 165. AUSSERER «Beitr. z. K. der Ar. Fam. der Termit. p. 15. (131.) THORELL «Remarks» p. 604. A fejmell fejeresze magasra kiemelkedik. Nyolez szem. A rägök töve kiszelesedett, a tapogatök e kiszelesedesbe — tehát oldalt esuklödnak. Az allkapesok oly hosszuk mint a fejmell ; térdszerűen kidagadö tővel. A bordaskörmök egy sorban álló bordakkal. A vestest felületén egy nyelvalaku, bőrös terese. A szer- zők szerint ásó alakok, melyek lakesöveiket végig kikärpitozzak (magam csak barangolö példányt ismerek). spec. 1. ray. ATYPUS PICEUS. (SurzER.) SZURKOS TORZPÓK. pecH KOPFSPINNR. (pieeus = szurokszínű.) Syn. 1776. Aranea picea SULZER «Gesch. der Ins.» p. 254. Vide: THORELL «Remarks» p. 415. (IX-dik tábla, 203 felülröl, nagyítva; 204 ugyanannak törzse oldalról tekintve.) 7 Szurokfekete. Lábai, jelesen a esipök, valamivel világosabbak. A fejmell elől szélesebb mint hátúl ; fejerés -e magasan kiemelkedik s e kiemelkedesen all a kisebb, kissé előrehajló dudorodás, a melyen a két nagy középszem helyezkedik el; mellrésze lelapított, közepén — szerü mély hätgödörrel, melytől a lábak felé tartó barázdák indúlnak. Az egész felület szurokfényű és finoman szemcsés. A mellvért pajzsalakú, gyéren szőrös, szélein hat sekély, de élesszélű gödörrel. A rágók tövükön szerfelett kivastagodva, felülről tekintve hengereseknek, oldalról tekintve körtvealakúak ; esipökör- műk oly hosszu mint tövük; becsapórésük öt fogat mutat, melyek közül a két hátsó a többinél nagyobb. Az állkapcsok keskenyek, tövük kivastagodott ; az alajk széles alapon háromszögletes, aránylag kicsiny, a mell- ! A Territelariäk genericus beosztására nézve AUSSERER műve irányadó, a mint ezt THORELL tanár is elismeri. (Läsd: THORELL «Rem. on Synonyms» p. 604.). IV. TERRITELARIAR. 241 IV. FÖLDBESZÖVÖK. vérttől csak egy sekély horpadás (nem esuklö) választja el. A tapogatók hosszúk és erősek, a száríz nem hosszabb a térdíznél s vékony alappal indúlva, bunkósan kivastagodik ; szőrös; a pikkely a szárnál sokkal rövidebb, kanálalakú, szőrös ; nemzöszerve egy barnássárga, síma, fényes félgömb, sötétebb köresikkal és búbján egy rövid, csőszerű nyujtványnyal. A lábak vaskosak, módosan szőrösek, kevés, gyenge tüskékkel. A végtest egészben karcsú, a fejmellnél -keskenyebb, hätul, palaczkszerúen kiszélesedik; hátfele elejétől kezdve s a közepen túlig nyúlva egy nyelvalakú, harántránczos, bőrös tércse terjed el. A hat fonó közül a felső pár a leghosszabb, négyizű és farkszerüen kiálló. A szem kettős-csoportban áll; a dudoron fekvő két szem, mely középsőnek beválik, kerek és a többinél nagyobb, oly távolságra egymástól, mely egy szemátmérő kétszeresének megfelel; a két alsó oldal- szem, hosszkörded s nagyobb átmérője nem csekélyebb egy középszem ätmeröjenel; a mögötte álló két hátsó szem hosszkörded, hátsó végével egymásra dűlő: a külső szem szorosan, a belső kevésbbé illeszkedik az oldalszemhez, mely résüntösen áll. (II. köt. V. t. 122. a). Mertekek: ő Törzs a rägökkal ......... 16, ebből Tejet on... ee are VON MALE LEK EOK ee ne) A lábak hosszaranya, 4, 1, 2, 3. ? Előttem ismeretlen. A szerzők szerint régi falakba vájná lyukait (AUSSERER és többen). Moggridge «Harvesting Ants and Trap-Door Spiders Suppl. p. 180, plate XIII, Simon észleletei nyomán adja a lakás leirását és rajzát. E sze- rint az Atypus különböző talajon 15—20 %, mély csövet váj, ezt finoman és sűrűn kikárpitozza; a föld felett tölcsér alakban folytatja, e tölcsért füvekkel stb. megtámasztja. E lakásokat magam is gyakrabban találtam Kolozsvár, Mező-Zah, Torda és Budapest vidékén. Példányomat 1868-dik évi juniusban Erdélyben, Mező-Záhon találtam, a mint az Ugron udvar egyik utján áthaladt. A példány az erdélyi muzeum gyüjteményét díszíti. Tuoreun tanár, az idézett helyen, kritikai vizsgálódása alapján az AUSSERER által megkülönbözte- tett A. anachoreta L. Kocn ! fajt, az általam leirt A. piceus fajjal azonosítja s ide vonja többek között a Brackwaut leirta A. Sulzerit ? is. Itt azt kivánom kimutatni, hogy a szemek állása, a mennyiben a relativ távolságra vonatkozik, a leirasok és rajzok szerint valóban nagy különbségeket mutat, még pedig : Atypus Sulzeri BLackwaun:.. A két nagy középszem egy szem atmerönyire egymástól; a két nagyobb oldalszem, több mint egy középszem — fél átmérőnyire a középszemtől és hosszkörded ; a két két hátsó szem kerek, kicsiny, szemátmérőjüknek megfe- lelő távolságra egymástól. Atypus piceus AUSSERER: . . . . a két nagy középszem legalább három felatmerönyire (radius) egymástól és még ennél is távolabbra az alsó nagyobb oldalszemtöl. Atypus anachoreta AVSSERER: (L. Koch) a két nagy középszem alig szemátmérőnyire egymástól és majd- nem éppen akkora távolságra a két nagyobb oldalszemtől. Atypus piceus THORELL (Il. c.): a két nagy közepszem nem egészen 112 ätmerönyire egymástól és hasonló távolságra a két nagyobb oldalszemtől. Atypus piceus mil: ........ a két nagy közepszem két atmerönyire egymástól s alig egy atmerönyire az oldalszemektől. Ezekből kitunik, hogy a közép- és oldalszemek közötti távolságra nézve Atypus piceus AUSSERER közel egyenlő az Atypus piceus Thorellel, t. 1. AUSSERER három rádiust, ThHoRELL másfél átmérőt mond; az Atypus Sulzeri BLACKwALL pedig egyenlő az Atypus anachoreta Aussererrel, t.i. PBLACKWALL a két közép- Lásd: Ausserer «Beiträge zur Kenntn. etc. der Territelariae» pag. 17 (133). BLAckwALL «A hist. of. the Spiders of Cr. Britain ete.» Pl. I, fig. 1 e. IV. TERRITELARIAE. SD IV. FÖLDBESZÖVÖR. szemet egy szematmerönyi távolságra rajzolja, AUSSERER «alig» ennyire mondja; a mi fajunk, melynek középszemei, igen csekély hijával, két átmérőnyire állanak egymástól, magára maradna. THORELL tanar ez eltérések között átmeneteket gyanit. Én részemről csak azt kivánom megjegyezni, hogy a szemek relativ távolságai, a nemző részek mellett, a leghívebb és legállhatatosabb jellegeket szolgál- tatják s egy, a kimutatotthoz hasonló ingadozással egy faj keretében nehezen tudok megbarátkozni s csak nehezen határoztam el magamat arra, hogy a vizsgált magyar példányt Atypus piceusnak mondom. Azon- ban beismerem azt is, hogy az eldöntésre nem érzek hivatottságot, mert az a meggyőződésem hogy ez csak a typusok összehasonlító felülvizsgálata nem pedig az irodalom segitségével válik lehetségessé. suBF. II. ancsarind. TAPINOCEPHALI. AKNÁSZOK. MINIRSPINNEN. (tareıvos — lapos, zevalkú — fej; a fejről; mint ellentetje az Atypinae alcsaládnak.) GEN. 2. nem. NEMESIA. Say. ET Aup, (Neneorg — Mythol. név.) Syn. 1825. SAVIGNY ET AUDUIN «Deser. de VÉgypt.v II. XXII, p. 302. Vide: THORELL «Remarks» p. 604. et «On europ. Spid.» p. 166. A rágók végén egy öt fogú gereblye. A hatgödör — forma. A fejmell fejeresze nem magaslik ki. A bordás körmökön a bordák két sorban állanak. A tapogatök az allkapesok esucsaba esuklödnak. A szemek egy közös dudorodason, sűrű csoportosításban állanak. Vájó alakok, a melyek finoman kikarpitozott 8—10 ", átmérőjű csöveket vájva, ezeket egy földtörmelékekből összeszőtt és nemezpánton járó ajtócská- val zárják be, mely a csőbe szelepszerű pontossággal beléillik. sp&c. 1. ras. NEMESIA PANNONICA. n. sp. MAGYAR AKNÁSZPÓK. UNGARISCH MINIRSP. VIIL-dik tábla, 175, a szemesoport, b elöläab, c bordaskarom, d d! tapogatöja oldalról, e mérték. A Rökavöröses, de egészben inkább a sárgásba húzó színezettel. Fejmelle meglehetősen csúcsosan szívalakú, kis fejreszszel, — szerű hátgödörrel ; fejerésze oldalba- rázdák által jól elválasztva ; a hátgödörből a lábak fekvéséhez alkalmazott, jól követhető barázdák vonúlnak ; oldalról tekíntve a hátvonal vizszintes, a gödör táján behorpasztott, a gödrön túl ívesen lehanyatló. A. mell- vért körded, módosan domboru, sárgavörös, sűrű, de nem bozontos, barnás szörözettel. A rágók az első láb- pár czombjánál sokkal gyengébbek, oly hosszuk, mint az első lábpár másodvégíze, párhuzamosak, végök felé kefeszerűen, särga-vörösen szörösök, legvegökön öt hosszacska, vékony, gereblyeszerűen előre álló fog- gal; oldalról tekintve kissé elöreiranyzottak és igen gyengén ivesek; ecsípőkörműk szép barnásvörös, erős, és tövüknél nem rövidebb; hátrafelé becsapódó. Az állkapcsok egészen csípőjellegűek, belső élükön rojtosan-szö- rösek, vörösessargäk ; az alajk kicsiny, félkerek. A lábak hos-zúk, erősek, végeik vékonyodók, fegyverzetök igen hatalmas. A ezombok felületén 5—6 tüske ; az első lábpár szára tetemesen vastagodott, alfele végén egy hatalmas előre irányozott s felfelé görbülő tövissel, mögötte még két pár és oldalt még két-két tövissel ; a második lábpár szárának alsó felén elől 3, ezután még két pár tövis ; a harmadik lábpárén három pár, a negye- dik párén szintén három pár tövis ; a harmadik lábpár szárán azonkívűl még a felületen és oldalt is, a negye- diken csak oldalt állanak tüskék. A mäsodvegizek köröskörül sűrűn tüskések, az elsödvegizek valamennyi lábon fegyvertelenek; az első két lábpár talpkefevel, mely a másodvégízre is atmegyen. IV. TERRITELARIAE. DI IV. FÖÜLDBESZÖVÖK. e A vegtest vörössárga ; megfekvö, rövid, aranyos-fényes szörözete közűl bőven állanak ki a barnás, erős serték. A négy fonó közül a felső pár erős, hengeres, két ízű, a csúcsíz rövidke; az alsó pár igen kicsiny és vékony, alig feltünő. A szemek egy közös, barnás dudoron állanak. A két középső olyan nagy, mint a két alsó oldalszem, a többi szem kisebb, a két középső szemátmérőnyire egymástól s kevesebbre mint ennyire az oldal- szemektől is; e négy szem hajlása olyan, hogy egy a középszemek alatt huzott egyenes vonal valamivel az oldalszemek felett menne el; a hátsó oldalszem hosszkörded, körülbelül kisebb átmérőjé- nek megfelelő távolságra az alsó oldalszemtől, a hátsó középső szem kerek, az alsó középszemtől körülbelül félátmérőnyire, a hátsó oldalszemmel pedig majdnem érintkezik; az alsó oldalszemek annyira a homlok szélétől, a mennyi a szemcsoport magassága. A tapogató lábszerű, erős; ezombize felületének a végén öt tüske; száríze felületének a leg- csúcsán három tüske, mely a rágó gereblyéhez hasonló alkotású s valószínűleg rendeltetésű is; a végiz inkább íz mint pikkely, igen rövid, a száríznek alig harmadrészét tevő, felületén, elöl 8—10 rövid tüskével fegyverzett ; nemzőszerve függelékes, hagymaalakú, a vastag véggel egy rövid nyelecske által a vegizzel összekötve ; hosszú, igen finoman kifutó csúcscsal. Mértékeksüs Torzswsee en ee er zebből fejmell Ay EI ULSIRRN) ATOM een) Mabparee age En oO IS En ee er ÉLET a ÚJAT TV er RR gan lo) A bordaskörmök kettős bordazata már éles nagyítóval is észrevehető; a bordák számát az első lábpáron, a kampó nélkűl, nyolezig bírtam megszámlálni. Életmódját nem ismerem, mert az előttem fekvő példányt Zimony mellett egy gyaloguton találtam s minden igyekezetem, a melyet több példány felfedezésére fordítottam, az idő rövidsége miatt kárba ment. A Theraphosinák legészakibb pontja eddig Wippach volt Görz mellett (lásd AUSSERER sub Nemesia caementaria), magyar földön még továbbra is haladnak észak felé (lásd a következő fajt). spec. 2. Faj. NEMESIA SAUVAGESII. (Dorra.) SAUVAGES A. sAUvVAGES m. (Abbé Sauvages tiszteletére, ki első irt e formákról.) Syn. 1794. Aranea Sauvagesii DORTHES «Observ. on the stucture and oecon. of some eurious spec. of Aran. Transact. SIN. Soc. II. p. 19. Vide : THORELL «Remarks» pag. 495. AUSSERER |. c. p. 50 (166). ? juvenis. Agyagsárgás. Előtestén a mellrész elmosódva sötétebb, a fejrész ékalakban világosabb. A végtest felületének elején egy nyársalakú barnás csik, a fonók felett két A szerű barnás foltpár egymás- után állva. A fejmell nyújtott, fejrészében csak módosan szűkülő, hátrése — alakú, mély; a fejrészt elválasztó barázdák és azok, a melyek a hátgödörből a lábak felé tartanak, igen tetemesek; az egész hátfél kissé gerinczesen kiemelkedő ; oldalról tekintve, a fejrész a hátgödörből kissé ívesen kiemelkedő. A mellvért sárgás, szőrös, pajzsalakú, elől kevéssel keskenyebb, mint a harmadik csípőpár táján, a végén Y szerűen végződik. A rágók szennyes barnássárgák, az első lábpár czombjánál sokkal vastagabbak, ugyanennek másodvégizénél sokkal hosszabbak, végökön mindenik fél négy erősebb és hat valamivel gyengébb, sűrűn IV. TERRITELARIAE. 214 IV. FÖLDBESZÖVÖK. - álló gereblyefoggal; azonkívűl kefeszerüen szőrösek; oldalról tekintve ıvesen előre szokök ; esipökormuk vörösbarna, tövén erős, a rágó tövénél alig rövidebb. Az allkapesok egészen esipöjellegüek s szörözetre nézve sem különböznek a csipőktől, csak belső elük rojtosan-szörös; az alajk kicsiny, félkörű. A tapogató, az állkapcsok végébe esuklödva, lábszerű; végíze tömötten szőrös, a szárnál valamivel rövidebb és csak félig oly hosszú, mint a szár és térd együttvéve ; az utóbbi két íz együttvéve oly hosszú, mint a czombíz, a száríz alsó felén néhány hosszú tüske. A lábak vaskosak, végök felé alig vékonyodók, sárgások fekete szörö- zettel; az első pár szárán, alúl, három tüske, a masodvegizen három pár tüske ; az első és második (az utóbbi ÁUSSERER szerint, mert az en példányomon a második pár csonka) pár vegizei kivehető talpkefével. A végtest hosszúkás-hengeres, a fent jelzett rajzzal. A fonók közül a felső pár vastag, hengeres, hosszu, kétizű ; a végiz az alapíznek felehosszát felülmúlja. A szemsoport egy közös, barnás emelkedésen all; az alsó sor négy szeme sötét, a hátsó soré élénken opalizáló ; az alsó sor középszemei kerekek, nagyok, oldalszemei hossztojásdadok, valamivel kisebbek, a sor oly erősen behajló, hogy a középszemek elé képzelt egyenes vonal az alsó oldalszemeket nem érintené, — e sor szemei majdnem egyenlő távolságra egymástól, mely távolság egy középszem félátmérőjének körül- belől megfelel ; — a hátsó sor szemei közül kettő-kettő a megfelelő oldalon párosan együtt áll, a két pár akkora távolságra egymástól, a mekkora az alsó sor két középsőjének a térfogata (haránt értve), e hátsó sor oldalszemei hossztojásdadok, a középsők kerekek, valamennyi sokkal kisebb, mint az alsó soréi; a hátsó oldalszem az alsó oldalszemtől kisebb átmérőjének megfelelő távolságra, a hátsó középső az alsó középső- től félátmérőjének alig megfelelő távolságra áll. Félig fejlett példányomon a nemzőrész még nem fejlődött ki. Mertekeker Torzsee re leletet tettet il ebből A ee Du) allkapesok ..... Se s zá aÓ Klabpuekere ozatok os elso) TV ns: 000. Ro AUSSERER és saját, kulföldön tett tapasztalasaim szerint a kifejlődött állat törzshossza néha 20 "4. Ja Előttem ismeretlen. E felette érdekes fajt Pável János a magyar n. muzeum gyűjtője gyűjté Buda környékén (a lelhely pontja nincs megjelölve) s a példány a muzeum birtokában van. Buda lenne tehát ez idő szerint legészakibb pontja a Theraphosoidák elterjedésének. A Nemesia Sauvagesii Euröpaban mint delnyugoti alak szerepelt; magam Francziaországból (Montpellier) és Corfu szigetéről ismerem s lakásának a leírását Montpellierből származó minta szerint adom. A földbe mélyen behatoló és csavaros esöszaja 12 "4, átmérőjű; az egész cső rendkívűl tömött, selyemfényű, sárgásfehér nemezzel van kikárpitozva, úgy, hogy beomlása lehetetlen ; a cső szájának egyik oldalán e nemez 8 "V, szélességben kifelé folytatódik s a pántot képezi, a mely által a befelé domború, 3—4 ”Y,, vastagságú kerek ajtócska a cső szélével összefügg. E pántszövet úgy van készítve, hogy az ajtócska a függőleges irányon csak valamivel tul-kifele nyithaté, tehát nyitva állhat a nélkül, hogy kidülne, ellenben tökéletesen bezárható (lásd. I. köt. III. t. 59.). Az ajtócska homorúságával és illetőleg szélével szelep- (ventil) szerű pontossággal illik a cső szájába, lapos felülete legpontosabb utánzata a környe- zetnek s így bezárt állapotban csak a leggyakorlottabb szem veheti észre. Az ajtócska csupa apró földmor- zsákból van összeszőve és tapasztva; belső oldala finom nemezzel kárpítozott. Veszély idejében a pók hirtelenül bezárja lakása ajtaját, az ajtó kárpítozásába vágja bordás körmeit s oly erővel tartja az ajtót, hogy csak rombolás árán lehet kinyitni. Montpellier mellett, a hol kopár talajba is ássa csöveit, az ajtó felülete is kopár, Corfuban, mohos helyeken is található s ott az ajtó felületébe is mohlevelek vannak beszőve. A csövet az állkapcsain álló gereblyével ássa. Remenylem, hogy a gondos kutatás a pókkal együtt annak lakását is felfedezi hazánk területén. SECTIO LI. 0SZTÄLY. DIOTRICAE. ÜLDÖZOR, A B ER a (0(w-otwzrg — üldözés.) SUBORDO V. ALREND. LATERIGRADAKE (latus — oldal, gradus — lépés.) KESZEGJAÄROR. A keszegjärökat jellemző jegy az, hogy lábaik láthatólag oldalt iranyulnak, ugyszölvan vízszintesen elterülnek, térdeik tehát nem felállók, hanem lelapulök. A Hunyópóknál ( Micrommata) a térdek még némileg emelkednek ugyan, de a lábak mégis felreismerhetetlenül «oldalas» irányban terjednek szét. A lábalkotás sajátságával kapcsolatos, vagy épen belőle folyik azon túlajdonság, hogy e pókok előre, hátra, s bármely oldal felé haladni képesek. A szövés-fonás tulajdonsága tehát itt már érezhetőleg a háttérbe kezd lépni, noha itt még kifejlett kettős karomrendszerrel találkozunk, az életnek már nem föfeltetele, hanem csak kisegítő eszköze. A súly a mozgás sajátlagosságára, esik. A nyugró prédához lopva közeledni, azt a fekvő, sarló módra elterülő első lábpárral atkarolni: ez a keszegjárók módja, evvel járulnak hozzá a pókműködés rendszeréhez. Itt is találunk még lakhelyeket (lásd. Diaea, ált. rész III. t. 61), de az alakok legtöbbje már beéri oly helylyel is, a minőt a véletlen szolgáltat, tehát már bizonyos mértékben szabadon barangolva intézi támadásait, gyakorolja a hatást. Működésében igen szabad, mert helyről helyre közlekedve (vándorlás, fonalrópítés) legott hozzá- láthat a táplálkozáshoz. Az elterjedésre nézve legfőképen az aljakban tartózkodnak s csak kevés alak emelkedik a fa tenyész- vonala fölé. ! A nemzedékek sorát, úgy látszik, áttelelő alakok tartják fenn, minthogy bizonyos, hogy az anyák petéik kikelését bevárják. ı Pavesı «Ragni del Cantone Ticino ete. p. 146, a Thanatus arenarius THok. fajt 2200 méter magasságból ismeri. E faj nálunk nem találtatott. V. LATERIGRADAE. 216 V. KESZEGJÄRÖK. FAMIL. I. csaLip. HBETEROPODOIDAE. LÄBASOK. FUSSSPINNEN. € eses raz , , r . r Ay . ($reooe — különböző, TOYg — láb; a második család ellentetjere vonatkozik. ) Dos GEN. 1. NEM. -MICROMMATA. LATR. (uexpós — apró, duna — szem; a szemek apróságáról.) Syn. 180%. LATREILLE «Nouv. Diet. d’Histoire Naturelle» XXIV, p. 135 (ad part). Vide: THORELL «Remarks on Syn.» p. 606 et «On Europ. Spid.» p. 175. Minden szemsor négy-négy szemből áll; az alsó sor könnyedén kihajló, a hátsó könnyedén behajló ; a két sor négy középszeme egy, előre felé szűkülő trapezet alkot. Az alsó sor középszemei valamivel kisebb távolságra a homlok szélétől, mint a hátsó sor középszemeitől. Az állkapcsok egyenesek, párhuzamosak. A lábak nem terülnek el egészen oldalt-laposan. Csak két bordásköröm; alatta egy, végeiken vastagított hosszú szörökböl álló ecset. Gyors élénk színű alak, mely leginkább a búja növényzetben tartózkodik. A bordás körmök a Mier. virescens első lábán nyújtott alakúak, hírtelenűl lehajló kampóval, alakjuk és berendezésük szerint igen hasonlítanak egy ritka, u. n.: frizirfésűhöz: a talpecset karcsú, kevéssé vasta- gitott szörökböl áll (lásd II. köt. V. tábl. 124. b). spec. Í. ras. MICROMMATA VIRESCENS. (Cr.). ZÖLDELŐ HÚNYÓPÓK. GRÜNENDE ZWINKERSP. (virescens — zöldelő; ? alapszínéröl.) Syn. 1757. Aranea virescens CLERCK «Aran. Suec.» p. 138. ? Idem ibidem: Araneus roseus p. 137 g os Vide: THoRELL «Remarks» p. 227. ? Szép halaväny-smaragdzöld; a vegtest felületének elején egy sötétebb, nyarsalaku közepesikkal, mely a vegtest hosszának a felét eléri (borszeszben az egész állat halavanysargava lesz.). A fejmell elég domború, fejeresze elég széles, a mellresztöl jól elválasztott, rövid szörökkel borított ; a hátrés szűk; a lábak felé vezető barázdák jól láthatók ; a homlok majdnem egyenesen elvágott; oldalról tekintve, a hátvonal laposan íves, a hátrésen túl lehajló. A mellvért szívalakú, szélein igen sekély horpa- dasokkal; zöld. A rágók zöldek, vöröses esipökörömmel, az első lábpár czombjánál nem vékonyabbak, oly hosszűk, mint a lábpár elsödvegize, gyéren szőrösek; függőlegesek. Az állkapcsok szélesek, párhuzamosak, elkerekitett véggel; az alajk félkerek, az ällkapesok felehosszát nem éri el. A tapogató zöld, végíze oly hosszu, mint a szár a térddel együttvéve ; a ezombnál nem rövidebb ; valamennyi izen néhány tüske. A lábak hosszuk, hosszusägra és vastagságra nem igen elütök, valamennyi vegizeken a talpkefe megvan ; valamennyi szár és másodvégíz, alúl, kevés megfekvő tüskével fegyverzett; a bordáskörmök tökéletesen fésűalakúak, számos (12?) bordával; az ecset, melynek szörei tövükön vékonyak, végükön egyszerűen vastagodók, a bordás körmök végét eléri. A végtest csúcsosan hossztojásdad, módosan szőrös ; a fonók igen rövidek. Az alsó szemsor könnyedén kihajló, oldalszemei nagyobbak a középsőknél s közelebb állanak ezekhez, mint azok egymáshoz; a hátsó sor behajló, az alsónál hosszabb, szemei égyenlőek ; a középsők kevéssel távolabbra egymástól, mint az oldalszemektől ; a két sor oldalszemei közötti távolság nem nagyobb annál, a mely a hátsó sor oldalszemei és középsői között létezik. Valamennyi szem fekete, apró. A zár egy vörösbarnás a nyelecske felé szívszerűen kimetszett ( ca) tércse, melyben a kimetszes és V. LATERIGRADAE. 217 V. KESZEGJÄRÖR. illetőleg az általa alakított két öbölhöz képest többrétű ránczok mutatkoznak, melyek a legzöres felett egy rövidke, nyelvalaku dudort is környeznek. Mertekek.: 2 Törzs'.... Tejmelle error N ÁD DANTE ENE ST Ket sets MLSZ . . . . . 13—15 ?y, ebből U ee rare 1S » 1 ar 5 » IV » Doom oe 18 ) a Kisebb, karcsúbb ; aránylag hosszabb lábakkal, másszínű végtesttel; a végtest felülete élénk czitromsárga, felülete közepén s egész hosszúságán végig egy élénk-haragos vörös csik, oldalai szintén vörösek. Fejmelle a nőstényénél domborubb, a fej kevésbbé elválasztott. A lábak legesuesa fekete. A tapo- gató erős ; szára a térdnél hosszabb és felülete végén, kissé kifelé-oldalt, egy erős, hosszú, tövén göcsösen vastagodó, könnyedén hajlott tövissel fegyverzett, e tövis a szárnál csak kevéssel rövidebb ; a pikkely kalán- alakú, bőven szőrös ; a nemzőszerv, alúlról tekintve, egy félgömbölyű vörösbarna gyűjtőt mutat, a melyből egy erős, egyenetlenül csatornás, hegyes, kosszarvszerűen csavarodott embolus meredezik, melynek hegyes vége a pikkely csúcsa alól lefelé irányúl. Mertekektn 2, Norzese. aA ae een 9-4 "7, ebből tejel Tettei ta rt Eeen e W4 o Inlabpauı ekes IA AN: een IT: IE nl N III hag sos Dad 0.0. o aan NED Ver: else d tő tele 189 Tavaszi és nyári alak, mely a hegységbe is felhatol s búja növényzettel, bokrokkal borított helyeken nem ritka ; gyors futó, mely prédáját meglopja és szökéssel ejti hatalmába, magas növényekről gyorsan leugrik, a nélkül, hogy ugrását fonallal biztosítaná. Kora tavaszszal kertekben a gyümölcsfák tövén heverő lomb alatt gyakori. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról, Szäsz-Vesszösröl, Mező-Záhról, Balánbányáról, Nagy- Szebenböl, (Sill és Bergleiter-gyüjtemény, Seidlitz jegyzéke) ; magyar részekből: Doroszlóról, Pancsováról, Orsováról, Ogradena (Veteräni barlang tája), Báziásról, Tokajböl, Rakamazról, Alsó-Hámorból (Borsod), Csorba (Liptó, a «csorbai tó környékén), Nagy- Váradról (Muz. gy. Mocsáry), Pécsről (Muz. gy. Frivaldszky és Pável), Budáról (Muz. gy. Pável), «Felvidek» jelzővel (Muz. gy. Kovács Gyula). Jegyzés. Az a faj, mely Kock C.-nél «Die Arachniden» XII. p. 90. Taf. CCCCXVII. fig. 1021. «Spa- rassus ornatus» név alatt szerepel, s a melyet mint fajt és «Sparassust» THORELL tanár (Remarks on Syn. pag. 228.) kétségbe von, Erdélyben, Kolozsvár környékén nem ritka. Ennek särgavörös pettyekkel behintett végteste egy széles, párhuzamos, almazöldes csikot visel finom vörös szegélylyel és vörös pettyegetéssel. Ez az alak folytonosan csak mint éretlen hím fordúlt elő, szemállásánál s egyéb jegyeinél fogva egy tökéletes Micrommata s én azt tapasztalom, hogy a M. virescensnek éretlen hímje. GEN. 9. nem. PHILODROMUS. WALCKENAER. (geldw — szeretni, d001n08 — futäs; a mozgäs sebességéről.) Syn. 1825. WALCKENAER «Faun. Franc. pag. 86 (ad part). Vide : THORELL «On europ. Spid.» pag. 180. Mind a két szemsor egyformán, könnyedén kihajló ; a két sor oldalszemei közötti távolság nem kisebb annál, a mely az alsó és hátsó középsők között létezik. A végtest lapított, visszájára tojásdad, néha közel ötszögű. Az alsó szemsor középszemei távolabbra esnek a homlok szélétől, mint a hátsó középszemektől. r r 4 fi A Be = An IR HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZAG POK-FAUNAJA. III. HERMAN OTTO: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III 28 V. LATERIGRADAE. 24 8 V. KESZEGJÄRÖRK. Az allkapesok összehajlök. A labvegek ecsetei elkerekitett, szelesen-lapiezkäs vegü szőrökből valók. A lábak hosszaranya: 2, 1,4, 3, vagy 2, 1,3, 4, a lábak nem egészen laposan-oldalt elterülök. Gyors, ügyes futäsu alakok, a melyek mindenek előtt a növényzet leveleit kedvelik s azokra lapulvs lesik prédájukat. A bordaskörmök rövidek, kampósak, elég hosszú, kissé ritkásan álló bordakkal, (lásd. II. köt. V. tábl. 125, b.). SPEC. 1. Faj. PHILODROMUS AUREOLUS. (Cr.). ARANYOS KENGYELFUTÓPÓK. GOLDIGE LÄUFERSP. (aureolus — aranyos ; a pikkelyek aranyos ragyogásáról.) Syn. 1757. Araneus aureolus CLERCK «Aran, Suec.s p. 133. Vide ; THORELL «Remarks» p. 264. ? Húsvöröses, ezüstösen és aranyosan fénylő pikkelyekből alkotott rajzokkal, melyek az elötesten egy széles középszalagból, a végtesten egy nyársalakú közepesikböl és az oldalokba nyomuló ágrajzokból állanak. A fejmell vaskos, elég domború, hosszúságánál nem szélesebb, csúcsával előrefelé tojásdad s oldal- ról tekintve hátvonala vízszintesen egyenes, hátúl hirtelenül és meredeken lecsapott, ezüstösen és aranyosan fénylő ágas pikkelyekkel egészen borítva, melyek a mellrész oldalaiban ritkábbak s a barnás-húsvörös színt nem fedik el. A mellvért häromszögletesen pajzsalakú, húsvöröses, közepén pikkelyekkel, szélein elálló szö- rökkel. A rágók, előlről tekintve, párhuzamosak, sárgáshúsvörösek, az első lábpár elsőd-végízénél rövidebbek, oldalról tekintve ekalakuak, fehéres szörökkel és sertékkel eléggé borítottak. Az állkapcsok haránt benyomással elől elkerekitve egymásra dőlnek, sertékkel és szörökkel elegyesen és gyéren fedve ; az alajk nyelvalakú, az állkapcsok hosszának felét bőven eléri. A tapogató sárga, aranyos pikkelyekkel elegyesen szőrös, s minden íz végén köröskörül néhány tüskével fegyverzett ; végíze oly hosszú mint a térd és szár együttvéve. A lábak hosszúk, oldalra elterülve nem lapúlnak le egészen, halvány hüsvörösek aranyos-pikkelyesek ; a szárak végei úgy a lábvégízek is halaványan gyűrűsek ; az elsődvégízek kivételével, valamennyi lábnak valamennyi íze gyéren tüskés ; az első lábpár szárán, alúl, három tüskepár. E végtest megfordítva tojásdad, elől keskenyebb, mint hossza második felében, a vége azonban csúcsba végződik ; sok aranyos és ezüstös fényű pikkelyből alakult rajzokkal, melyek a felűlet elején egy nyárs- vagy ékalakú, hegyes, hússzínű csíkot szegélyeznek, az oldalakba rendesen két-két feltünöbb csikot bocsátanak, az ékalakú csík alatt pedig több egymásra dűlő, a fonók felé csökkenő, résüntös vonalpárokat ( ",§ ) létesítenek. A has közepén egy hússzínű középszalag. Mind a két szemsor könnyedén és egyenletesen kihajló, a hátsó az alsónál sokkal hosszabb; a szemek majdnem egyenlőek ; a hátsó sor oldalszemei egy-egy kis dudorra állitottak. Az alsó sor középsői valamivel távolabbra egymástól mint az oldalszemektöl, a köztük és a homlok széle közötti tér sokkal nagyobb, mint az, a mely őket a hátsó középsőktől elválasztja, a hátsó sor szemei körülbelül egyforma távolságra, a középsők mégis valamivel távolabbra egymástól, a középsők az alsó középsőkkel egy előrefelé szűkülő trapezben állanak, mely legnagyobb szélességénél nem magasabb; a két sor oldalszemei közötti távolság nem kisebb annál, a mely a hátsó és alsó középszemek között elterül. A zár egy magasságánál szélesebb, vörösbarna, kissé domborodó, vesealakú tércse, —— szerű egyszerű nyilással. Méntékekt store Etele etet sebből teje ll SEA TÉS BEE als u) TAO THANKS stee ee et sl ee ae es 10:6 » V. LATERIGADAF. 249 V. KESZEGJÄRÖR. Legtöbbször kisebb, törzshossza 5"5—6 9 ; I. lábpár : 9:5, IL: 12, IIL: 9-5, IV: 8-7. A lábak hosszaranya e szerint változó. d Kisebb, karcsúbb, rajzai kevéssé élesek, fejmelle majdnem kerek. A hátsó sor középszemei közötti tér észrevehetőleg nagyobb annál, a mely köztök s az oldalszemek között létezik. A tapogató elég hosszú és vaskosodó nyelű, módosan bunkós ; térdén, szárán és ezombjan egynehány tüske ; szára nem, vagy alig hosszabb a térdnél, külső oldalának végén egy újjszerű, karcsú, tompa, sötétszínű nyujtvanynyal, mely a szár felehosszánál rövidebb ; a pikkely tojásdad-kanálalakú, elég domború és szőrös, barnás ; nemzőszerve igen csekélyen kidomborodó, s alúlról tekintve egy halpikkelyhez hasonló, vörösbarna lemezt mutat, mely a pikkely üret kitölti, elől egy keveset tátong. Mertekek: nagyobb hím törzse . . . . . . . . 62 mt rag’ 56 8,5 8:5 0.60 a 0%0 a ow.o.c 3 » IE 00 0000000080 D0R 148 » IGA erga zá ada d áló ara a el! » HÉÉ za mata db Se: ER » Nyári alak, mely a veröfenyt kedveli; néha karökon, gyakrabban a fák derekán es leggyakrabban a fák és bokrok levelein lelapúlva, lesve és lopakodva észlelhető ; roppant gyors futású, veszély idején ren- desen a levelek aljára menekülve, ott egészen lelapúl. Juniusban a nöstény rendesen az ernyők könyökeiben néha bogáncs bojtokban is zacskót sző, a melybe petéit lerakja s gondosan őrzi. A verőfényen játszó apró legyeket lassan meglopja s hirtelenül megragadja ; esését fonällal biztosítja ; vakmerő támadó, mely olykor nálánál sokkal nagyobb rovarokat is legyőz. Ismerem, erdélyi részekből : Kolozsvárról ; magyar részekből : Doroszlóról, Pancsováról, Orsováról, Tokajböl (legelők Rakamaz felé, az ott álló tölgyeken különösen nagy pédányok), §.-A.-Ujhelyről, az Alsó- Hámorból (Borsod), Selmeezbänyäröl; a nemz. Muzeumban: Nagyváradról (Mocsáry), Pécsvidéke (Fri- valdszky, Pável), Pest, (Frivaldszky), Unghvár (Vidra Ferd.), Dabas (Metelka). sPEc. 2. ras. PHILODROMUS PELLAX. x. sp. CSALFA K. TRÜGERISCHE L. (pellax — csalfa; az ügyes rejtözködesröl.) (VIII-dik tábla, 176, a szemesoport, b ? zarja.) ? Elöteste halavany vörösessärga ; lábai halavany zöldessärgäsok, vegteste halavany särgäsfeher. Az egész felület a lábakkal együtt, a nagyító alatt gyéren, mintegy szenporral behintett. A fejmell szıv- alakú, szélesedő fejreszszel; közepe esikformära szélesen vilägosodö. A mellvert szivalaku, szennyes feher, mintegy szenporral behintett. A rägök s a szäjszervek általában särgäsfeherek. A tapogato zöldesssärgas, igen világos, vegizen néhány sötét sertevel: vegize nem hosszabb mint térde es szára együttvéve. A lábak karcsúk ; ezombjaik felületén kevés tüske, száraikon es a mäsodvegizeken, alúl és oldalt is néhány karcsú tüske. A végtest lapított, hosszúkás, hosszának közepén a legszélesebb, hátúl csúcsos. Az alsó szemsor inkább, a hátsó kevésbbé kihajló, a hátsó sokkal hosszabb ; a két sor középsői egy előrefelé szűkülő trapezbe elhelyezettek ; az alsó oldalszemek a hátsó sor középsőivel egy hátrafelé szűkülő trapezet alkotnak ; a hátsó sor oldalszemei valamivel közelebb a középsőkhöz, mint a középsők egymáshoz. A zár kicsiny, sötétes, hosszában egy osztólemez által ketté választva, az osztólemez felső végén két elkerekített, picziny nyilás, alsó végén két hosszúkás sötét dudor látható, V. LATERIGRADAE. 220 V. KESZEGJÄRÖK. Mertekekt. gl Dorzei.. ce . 9:2 "4, ebből fejmellegen er In Tlabpau2 2... ES) I 30:5 AN za: 10» II 69 » Vasen 64 » d Ismeretlen. E faj Orsova mellett a Graczka-völgy feletti rétek füveben fordult elő mint júniusi alak. Dr. THORELL tudósítása szerint az ő gyűjteményében is egy példánya van meg e fajnak, mely Svécziában gyűjtetett. SPEC. 3. Faj. PHILODROMUS POECILUS. (Tn.). CZIFRA K. sunte L. (rotxtAos — tarka, de furfangos is; a színre és a kéreggel való mimierismusra czéloz.) Syn. 1870—73. Artanes! poecilus THORELL «Remarks» p. 261. ? Sargasszürke ; tisztaszurke és fekete rajzokkal és foltokkal diszitve. Fejmelle hosszusäganäl szélesebb, a fejresz bubjäval felálló, oldalról tekintve a hätvonal a fejbubtol a nyelecskere meglehetős meredeken lehanyatlik, a homlok kissé hätradülö, a fejresz sárgásszürke, barnasan mintegy freeesentve; a mellresz barnásszürke. A mellvert sárgás, kevés barnäval, fényes, majdnem kerek. A rágók kicsinyek és véznák; barnással elegyítve sárgásak, oly hosszúk, mint az élső lábpár első végíze. Az állkapcsok sárgák, párhuzamosak; elől elkerekítve, végeikkel az alajk felett érintkeznek; az alajk hagymaalaku, tövén egy állkapocsfélnél nem keskenyebb. A tapogató csontsárgás, barnafekete díszszel; czombja, alúl es egész hosszában barnafekete, a többi íz ily színű gyűrűvel és foltocskákkal, végíze oly hosszű, mint a térd és szár együttvéve. A lábak hosszuk, karcsúk, oldalt elterülők, esontsärga, fehér és barnafekete szinvegyülettel ; az első és második pár czombjának alsó fele széles barnafekete hosszcsikkal ; a többi rész és iz ily színű foltokkal és gyűrűkkel tarkázva ; minden ezomb felületén három-három, alapján barnás, egyéb- ként fehér, felálló tüskével ; az első lábpár szára alsófelén öt pár tüskével fegyverzett ; a többi szár és másod- vegiz szintén tüskekkel fegyverzett. A végtest lapos, majdnem ötszögletű, szürke, fehér, sárgás és barna-feketével elegyes színű s a szinek úgy vegyítve, hogy ax szerű sötét rajzok is képződnek; a mellett két tetemes ingödör is feltünik ; a has szürkés, oldalaiban kevés barnás petytyel. Az alsó szemsor kihajló, oldalszemei nagyobbak, nem egészen átmérőjük távolságára a közepsöktöl ; a középsők távolabb egymástól, mint az oldalszemektől ; a hátsó sor kevésbbé kihajló, az alsónál hosszabb ; oldalszemei nagyobbak, középsői nagyobbak az alsó középsőknél; szemei körülbelül egyenlő távolságra egymástól ; a hátsó középsők az alsó középsőkkel egy előrefelé szűkülő trapezben állanak, mely legnagyobb szélességénél magasabb ; az alsó oldalszemek a hátsó középsőkkel egy hátrafelé szűkülő trapezet alkotnak. A zár egy M alakú kettős csatorna, mely szélességénél magasabb. Mértékek: £ Törzs. ....... 5:5—6 my, ebből fejmell ..... le AN) I'labpar- ee:2.202.20: SS » In úg eg eken 11 » 1 De ee 0°» IV tn er ea A Sokkal kisebb, karesubb ; fejmelle a vegtestnel szélesebb ; a vegtest felületének eleje esontfeher. A tapogatö rövid, bunkös ; szärize a terdiznel rövidebb, külső oldala végén egy oldalt álló, ripaesszerü, kettős ' Ez a nem bevonatott, mert ätmeneteket mutat ahoz, a melybe alakjai beällittattak. Tnoreun (in litt.). V. LATERIGRADAE. 221 V. KESZEGJÄRÖK. dudorral; pikkelye kanällaku, domború, elején rövidke szörökkel borított, nemzöszerve sötet-barnafekete, fényes, kidagadö, a pikkely üret kitöltő ; felülete alúlról tekintve egyszerűen lenesealaku. Mertekek: SW Torzei an: Lt "4 ebből tejmellen. ettel ette ses d.) RE 90 oe an SZ Mint tavaszi és nyári alak nem ritka s leginkább a gyumoölesfak törzsét, a régi keriteseket, ezölöpo- ket választja tanyajaul, hol egészen lelapúlva a leggyakorlottabb szemet is kijatszsza ; veszély idején lapossá- gánál fogva a legszűkebb repedésekbe bemenekül; roppant gyors futó; futásában hirtelenül meg-megáll ; előre, hátra és oldalt egyenlő ügyességgel mozog, lábait folytonosan elterítve tartja. A nőstény 4 "V, átme- rőjű lazaszövetű peteburkát valamely tárgyhoz odaerősíti s reáborúlva gondosan őrzi. Ismerem : Doroszlóról, Ujvidékról, Rakamazról, Budapestről ( Margitsziget). GEN. 3. NEM. THANATUS. C. K. (Jdvaros — halál, gyilkosság; a támadó természetről.) Syn. 1837. C. Koch «Uibers. des Arachn. Syst.» I. pag. 28. Vide : THORELL «On Europ. Spid.» p. 181. Mind a két szemsor erősen kihajló ; az also sor középső szemei távolabbra a homlok szélétől, mint a hátsó középsőktől. A törzs hosszúkás. A lábak aránya 2, 4, 1, 3, vagy 2, 4, 3. 1. Ügyes kúszók, melyek részint a földön, részint a magas növényzeten tartózkodnak s prédájukat meglopva hirtelenül átkarolják. A bordáskörmök a Thanatus oblongus első lábpárján karcsúk, kampósak, kevés, ritkás bordákkal; a talpecsetek erősen lapiczkás szörökböl valók, lásd II. köt. V. tábla, 126. c. spec. 1. ras. THANATUS OBLONGUS. (Warer.). HOSSZŰKÁS LATORPÓK. LANGLICHE LOTTERSP. (oblongus — hosszúkás; a karcsú alakról.) Syn. 1802. Aranea oblonga WALCKENAER «Faune Par.» II. p. 228. Vide : THORELL «Remarks» p. 269. ? Világos agyagsärga, hosszesikos elö- es vegtesttel; hasonló egyszínű, hosszu, erős lábakkal. A végtest az elötestnel nem szélesebb, hosszú. A fejmell hosszúkás, elég domború, fejeresze mödosan keskenyedett, a mellresztöl oldalbarazdak által meglehetősen elválasztott, vörösessärga, egy középső, kissé elmosódó s a szemek felé rendesen áttört, barnás csíkkal. A mellvért világossárga, barnás pontocskákkal, fehér és sötétes szőrözettel, pajzsalakú, lapos. A rágók sárgák, előlről tekintve párhuzamosak, az első lábpár végízénél sokkal rövidebbek, oldalról tekintve függőlegesek ; szörözetök szerfelett gyér. Az állkapcsok majdnem párhuzamosak, haránt behorpasztottak, sárgák, elől elkerekítettek kevés szőrrel; az alajk tojásdad, az állkapcsok felehosszának megfelelő. A tapogató sárga, legcsúcsa feketedő; valamennyi íze néhány tüskével fegyverezett, vegize valamivel rövidebb, mint a térd és szár együttvéve. A lábak vöröses agyagsárgák s végeik a sötétes, erős talpkefe folytán sötétedők, az elsődvégízek fegyvertelenek, a többi íz gyéren tüskés; mind a négy páron mind a két vegiz sötétes, erős talpkefevel, melynek szörei lapátos végűek, a lábvégek egy ritkább és egy sűrűbb bordás körömmel. A végtest halavány agyagsárga egy középső, barnás, szélesebb hosszcsikkal, ettől kétoldalt finomabb vonalakkal s kissé sötétedő oldalakkal, úgy hogy felülről tekintve háromcsikosnak lát- szik lenni. A has fehéres, tömötten szörös. V. LATERIGRADAE. 222 V. KESZEGJÄRÖRK. A szemek kicsinyek; az alsó sor a hátsó sor közepsöivel egy harantfekvö, hosszúkás hatszöget alkot (©); a hátsó sor oldalszemei e csoporttól messze oldalt és hátra esnek. Az alsó sor oldalszemei egy kis fekete foltocskába esnek s nagyobbaknak látszanak, valamivel közelebb állanak a középsőkhöz, mint ezek egymáshoz ; a hátsó sor az alsónál sokkal hosszabb, oldalszemei, fekete dudoron fekve, nagyobbaknak lát- szanak és sokkal távolabbra állanak a középszemektől, mint ezek egymástól. A hátsó sor középsői valamivel távolabbra esnek egymás között, mint az alsó középsők, szintén egymás között. A két sor oldalszemei közötti távolság nagyobb annál, a mely a két sor közepszemei között elterül; az alsó középsők közelebb állanak az alsó oldalszemekhez, mint állanak a hátsó középsők ugyanezekhez. A zár két 90 szerű sötétbarna behor- padást mutat. Mertekek: ? Törzs......... seem ehböl fejmelleen sz esés ete éz So) UTADAT zs ee a deka 9 II » ee a |) » a le) 3 a Rövidebb törzsű ; fejmelle erősen fejlett, vegteste ennél sokkal keskenyebb; rendesen valamivel sötétebb agyagsárga. Lábai aránytalanúl hosszúk. Tapogatója húsos nyelű, kis bunkóval, valamennyi íze gyéren tüskés ; a pikkely csúcsosan kanálalakú, elég domború, szőrös, domborodása tövén rendesen egy tüskével; szár és térdíze mintegy egy darabból való, egymásnál nem hosszabb; a nemzöszerv vörössárga, sima, tojásdad, elől egy, mintegy feltett, jelentéktelen dudorral. Mértékeké Gy Norzsrrr. ee 8:90 zebből fejma ellá a er ÁN TÉN pékeza szátor aa a ee 1) » NE 0.0,0.0.010.0.6 sa » Rn) Be el s 40) Veen aa oud pre EL Felig fejlett példányai már kora tavaszkor észlelhetők s a legszorgalmasabb leghajösok közé tar- toznak (legalább a Bácskában azoknak tapasztaltam); a karók csúcsain, a növények szirmam és sásos helyeken is leskelődik ; az ernyős növényeken az ernyő alatt vonúl meg s előlábait az ernyő felébe nyújtva lesi prédáját, melyet hirtelen átkarolással ejt birtokába ; szétvetett lábakkal egészen le tud lapúlni s ha kúszva vadászik, gondosan felhasználja a rügyeket, göröngyöket, hogy fedve lophassa meg prédáját, néha a méhet is legyőzi, s csípőkörmeit rendesen a fej és torj közé vágja be. Ismerem, erdélyi részekből : Szäsz-Vesszösröl, Kolozsvárról, Mező-Záhról és Szebenből (Sill-gyuj- temény); magyar részekből: Doroszlóról (mint léghajóst), Pancsováról, Orsováról, Székes-Fehérvárról, Budáról (Pável), Komjátiról (Dr. Horváth Géza). SPEC. 2. rag. THANATUS FORMICINUS. (Cr.). HANGYA L. AMEISEN L. (formica — hangya ; a hangyabolyok körűl való tartózkodásról.) Syn. 1757. Araneus formieinus CLERCK «Aran. NSuec.» p. 134. Vide: THORELL «Remarks» p. 269. ? Élénk, világos cserbarna ; a fejmell közepe hosszában szélesen, szalagszerűen világosabb ; a sze- lesedő végtest felületének elején egy rikítóan szembeszökő, hasitekszerü, bärsonyfekete lándzsafolt. Zömök alak. Fejmelle vaskos, domború, felül párhuzamosan lelapított, oldalról tekintve a nyeleesketöl ıvesen emelkedő, szélességénél alig hosszabb, vastag fejreszszel ; a mellresz oldalai lecsapottak, a felső lelapitasnal V. LATERIGRADAE. 2923 V. KESZEGJÄRÖRK. valamivel sötétebbek, a lelapıtas két fehéres, a szemek közül indulö esikkal szegélyezett; az egész bronz- fényű oly pikkelyekkel borított, a melyek végökön lapiczkások, tövükön ágasok, a pikkelyekkel elegyesen, de gyéren serteszerű szőrök is jelen vannak s a fej elején leginkább feltűnnek. A mellvért szívalakú, laposan domború, durván és különösen a széleken gazdagon szörös. A rágók az első lábpár czombjánál sokkal vékonyabbak, összeillők s előlről tekintve tövüknél valamivel szélesebbek, az első lábpár első végízénél alig rövidebbek, a fejrész sapkaszerűen borul tövükre, oldalról tekintve tetemesen az ällkapesokra csapottak, pikkelyekkel és különösen sok, erős, görbült sertekkel inkább fegyverzettek mint szőrösek. Az állkapcsok nyúj- tottak, végeik elkerekítettek, egymázhoz közel állanak, tövük bőven sertés-szőrös, az alajk az állkapcsok közé beékelve, azoknak felehosszát alig éri el. A tapogató vaskos, minden ize bőven tüskeszerű sertékkel fegy- verzett, közben pikkelyes, végize a többinél karcsúbb s alig rövidebb, mint a térd és szár együttvéve. A lábak hosszuk, vaskosak, terdeik felemelkednek ; boritekuk pikkelyekböl áll, melyek közül a tüskeszerű rövid szörözet és az erős fegyverzet kiáll; az első labpar ezombjan elől két erős tüske, felületén két tüske, szárán és másodvégizén, alúl, az előbbin három, az utóbbin két pár tüske ; az első két lábpáron mind a két vegizen végig kétsoros erős talpkefe, a hátsó párokén a talpkefe a másodvégíz tövét nem éri el. A végtest hosszkörded, pikkelyekkel egészen fedett s a mellett különösen a vége felé sok tüske- szerű, fekete és itt-ott fehér szörökkel borított; a bársonyfekete lándzsafolt igen finom fehéres szegélyzettel. Az alsó szemsor négy szeme a hátsó sor két középsőjével egy oly hatszöget képez, mely szélességénél nem magasabb s a melynek rendetlensége onnan ered, hogy az alsó oldalszemek sokkal köze- lebb állanak az alsó, mint a hátsó középsőkhöz. Az alsó sor középsői sokkal távolabbra esnek egymástól, mint az alsó oldalszemektől, s a homlok szélétől sokkal távolabbra, mint a hátsó közepsöktöl ; e sor oldal- szemei, fekete foltban állva, látszólag nagyobbak. A hátsó sor szemei egyenlő távolságra egymástól. A zár egy cserbarna, lyra-alaku bemélyedés, mely szélességénél sokkal magasabb s hosszában egy ekalaku, szőrös lemez által két részre oszlik. iMértékekt Ba Dora. ee . 8 m, ebből fejmell. 22. REES EN So) N) Mlabpatzer2. 2.209. a. MOR in Te SE ER a BEN 11-8 » III DE RN Eon Kon 10 » ie Rh A ER A 10:7 » a Az ivarérett hímet nem ismerem ; a harmadvedlesü, a melynek nemzöszerve egy síma bunkó, színre nézve a nősténynyel azonos. 7 Mint nyári alakot hangyabolyok közelében találtam Kolozsvárt (Muzeumkert), ifjabb példányait öszszel Doroszlön; Dr. Horváth Géza barátom szívességének köszönök egy ifju példányt, mely Kassa mellett tél derekán (január 5-kén) gyűjttetett ; ifjabb példányait ismerem még Veszprémből, Budáról (Muz. gy. Pável János). ram. IT. csaráp. THOMISOIDAE. KAROLÓK. ARMSPINNEN. Von — fonallal kötni ; arról a szokásról, hogy a prédát megkötik.) GEN. 1. nem. MONAESES. THonx. (Movatoss — görög név.) Syn. 1869—70. THORELL «On Europ. Spid.v p. 182. A homlok és a rágók résüntösen előrenyújtottak; az első középszemek távolabbra a homlok szélétől mint a hátsó középsőktől. Az alsó szemsor igen könnyedén, a hátsó tetemesen kihajló ; az alsó V, LATERIGRADAE. 224 V. KESZEGJÁRÓK. 46 oldalszemek az alsó közepsöknel sokkal nagyobbak. A végtest hátul emelkedett, csücskös (II. k. V. t. 127, b). Talpkefe, illetőleg lapiczkás szőrökből alkotott ecset nincsen. A bordáskörmök erősek, kampójuk könnyed hajlású, bordáik elég szűrűn állanak, elég hosszuk, lásd . II. köt. V. tábla, 127, c. sprc. 1. Faj. MONAESES CUNEOLUS (C. K.) EKELT MONAESESPŐK. KEILFÖRMIGER M. (euneolus — kis ek; a végtest alakjáról.) Syn. 1838. Xysticus cuneolus C. KocH «Die Arachniden» IV. p. 79. (ad part). Vide : Pavzsı «Cat. sist. dei Rag. del Cant. Tieino» p. 147. (Synonymica). ? Elöteste barna, ekalaku világosabb közepesikkal. Vegteste, felül szürkés fehér, oldalaiban vörös- barna, úgy hogy a szürkésfehér szín egy, csúcsával előre fordított ekhez hasonlít; hasa fehéres egy végig vonúló feketés közepesikkal. Lábai sárgások, fekete pontozatokkal. A fejmell kicsiny, kerekded, magas; felületén kissé lelapıtott; fejeresze széles, homloka menedekesen elörenyulö; a mellresz oldalai barnák, világosabb színnel elegyesek, mintegy áttörtek; a szemesoporttöl és egész szélességét átfogva egy világosabb, széles csík indul, mely a nyelecske felé ékalakra keskenyedik; az egész fejmell felületén, igen gyéren elszórva, gombocskákból indúlva serteszerű szörök állanak. A mellvért hosszkörded, fekete, kevés fehéres szörökkel. A rágók menedekesen előre nyújtottak, rövidek és laposak ; szinök sárgás, tövüknél barnásba átmenő, kevés szöreik feketés gombokból indúlnak. Az állkapcsok sárgák, fekete szörözettel, tövük kivastagodott, a végök keskeny, elől elkerekített; az alajk nyelvalakú, az állkap- csok felehosszának megfelelő. A tapogató sárga, rövid, húsos, bőven szőrös, a szőrök részben feketés gom- bokböl indúlnak, vegize oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. ; A lábak közűl a két első pár a két hátsót hosszúságra szembetünően felülmúlja; valamennyi halvány sárga, fekete szörözettel, mely fekete gömbökből indúl s ennélfogva a lábak feketetarkak; a tüskék foltszerű nagyobb gömbökből erednek. A czombok elől és felül, a szárak alúl gyéren tűskések. A végtest sajátságos alakú, elől sokkal keskenyebb mint hátúl, és hátúl sokkal magasabb mint elől, a hát végén csücsökbe végződik s a csücsök és fonók között függőleges ; színezete kissé változékony ; felülete mindig szürkésfehér elmosódó tiszta fehér néha rajzszerű vegyülettel; oldalai néha szélesen vörös-barnák, néha s felületnél sötétebb szürkék ; a felület fehér helyei mindig az ingödröket vagy a szörök tövét keritik. A has fehéres, állandóan egy feketés, széles, nem épen éles szélű közepesikkal. Mind a két sor oldalszemei egyenként igen tetemes, félgömb vagy hosszúkás emelkedéseken álla- nak. Az alsó sor majdnem egyenes (kihajlásra hajlandó.), igen kicsiny középsői nem állanak távolabbra egy- mástól mint a háromszor nagyobb oldalszemektől. A hátsó sor kihajló, középsői kisebbek az oldalszemeknél s kevéssel nagyobbak az alsó középsőknél, közelebb állanak egymáshoz mint soruk oldalszemeihez. A hátsó sor hosszabb az alsónál; a két sor oldalszeme oly távolságra egymástól, mint az alsó a hátsó középsőkhöz. A zár egy majdnem négyszögletes, barna, bőrös tércse, igen sekély > szerű sculpturäval. Mertekek: ee Torzs......2....... 7:02, ebböl formen ee etet MAIER? sza oe 09.00 mu a) II SA) TR een IN ee Non 7 Sokkal kisebb, karcsúbb; vegteste, oldalról tekintve, majdnem párhuzamos, hátúl csücskös ugyan, de nem magasabb mint elől. Színe a nöstenyevel azonos. Homloka meredekebb, rágói függőle- gesek. A tapogató sárga, rövid, száríze a térdnél rövidebb, külső oldalának a végén egy fekete, ki- és hátra- V. LATERIGRADAE. 225 V. KESZEGJÄRÖK. felé görbulö tetemes, körömszerü nyujtvanynyal; pikkelye kanalalaku, mödosan szőrös ; nemzöszerve egy alig kidomborodó barna, sima es fényes, vesealaku gytijtöböl all. iMértékeks ze OSZ Stefi tels see 41 m, ebből Tejmell asks lan) Mläbparee garen: Den) IRVA ee ee A Mint tavaszi es nyári alak nem eppen gyakori s leginkább az erdöszelek bujabb növényzetet kedveli ; ifjabb nemzedéke, ugy látszik, egyes pontokon nagy számban fordúl elő (Buda vidékén Pável János igen sok példányt gyűjtött, egytől egyig fél fejlödesüeket). Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról; magyar reszekböl: Doroszlóról, Pancsováról, Tokajból es Budáról (Muz. gy.). GEN. 2. NEM. THOMISUS. (Warck.). (Vide: «Thomisoidae») Syn. 1805. WALCKENAER «Tabl. d’Aran.» p. 28. (ad partem). Vide: THORELL «On Europ. Spid.» p. 183. A homlok es a ragök kevéssé kinyulök. Az alsó szemsor közepsöi távolabbra a homlok szélétől mint a hátsó közepsöktöl. Az alsó szemsor erősen, a hátsó kevéssé kihajló ; az also sor oldalszemei nem nagyobbak a közep- söknel. (A fejresz két, szarvszerü, magas, szetägazo esuesökkel). A bordás körmök a Thomisus onustus első labparjan erősek, kampöjuk hosszú es vaskos, közte es az első borda között tetemes az űr, a bordák elég hosszuk, sűrűn sorakozottak. spec. 1. ras. THOMISUS ONUSTUS Warck. HASAS RÁKPÓK. BAUCHIGE KREBSSPINNE. (onustus — megrakott, megtömött ; a végtest nagyságáról.) Syn. 1805. Thomisus onustus WALCKENAER «Tabl. d’Aran.» p. 32. Vide: THoRELL «Remarks» p. #27. ? Világos, változó szinezet; az alapszín rendesen fehér vagy sárgás. Fejmelle fehér, két sötét oldal- esikkal, fejerésze két felálló, szétágazó, kúpalakú csücsökbe kihúzva, a csücskökön, hátúl, közel a csúcshoz, a hátsó szemsor két oldalszeme, — elől, a csuücsök közepe táján az alsó két oldalszeme. A végtest színe világos, változó. A végtest terjedelmes, hatul a fonók felett igen magas, felülről tekintve majdnem háromszögletes, a häromszög talpával hátrafelé (tehát visszájára) s ítt esueskös. A lábak világosak, rendesen halaványan gyűrűsek. A fejmell szelessegenel csak kevéssel hosszabb, magas, felulete párhuzamosan lelapított, e laposság esontsärga, az oldalak sötetesek (zöldesek, néha barnák). A fejresz elől elmetszett, szarv vagy fülszerű esües- kökkel, a homlok meredek, a rágók töve közé egy kis nyujtványt bocsát (——). A mellvért tojásdad, vilá- gos szinű, szörös. A rágók laposak, a homlok magasságánál nem rövidebbek, részben esontszinüek, részben barnások, alig szőrösök. Az alkapcsok világosak, összehajlók, tövük kivastagodott úgy, hogy a tapogató csuk- lója szabadon látható ; az alajk nyelvalakú, az állkapcsok fele hosszát valamivel meghaladja. A tapogató sárga- fekete rövid szörözettel, vegize rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak oldalt elterülők, az első két pár erős és hosszú; valamennyi világos, az ízek végei gyűrűs behomályosítással; az első pár szárán, alúl, egy pár tüske, másod vegizen nyolcz pár tüske, a második lábpár szárán, alúl, szintén egy pár a másod- vegizen öt pár és még két páratlanul álló tüske ; a két hátsó lábpár fegyvertelen. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZAG PÓK-FAUNAJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 29 V. LATERIGRADAE. 226 V. KESZEGJÄRÖR. A vestest haromszögletes, keskeny végével előrefelé all, színe néha esontsärgas, esontfeher, néha oldalaıban rózsaszínes, lapos felületén hasonló szinű haránt esıkokkal, melyet közül egy szélesebb a két hátcsücsköt összeköti, a végtest elején egy kúpalakú rozsaszín folt ; az utóbbi változatnál a láb gyűrűzete is rózsaszínes. Az alsó szemsor igen apró szemei kihajló sorban, a középsők sokkal közelebb egymáshoz mint az oldalszemekhez, melyek már a csücskök derekán állanak. Az alsó sor igen módosan kihajló, középszemei a két csücsök közötti völgybe esnek s távolabb állanak egymástól, mint a csücskök csúcsa alatt fekvő oldalsze- mektől, szemei aprók. Az alsó középszemek távolabbra esnek a homlok szélétől mint a hátsó közepsöktöl, a hátsó középsők valamivel távolabbra egymástól mint az alsó középsőktől. A zár egy sárga, fényes, gyantaszerű, kiemelkedő köldök, két oldalt pontszerű fekete nyilással (O) Meniekeke Er long zehbol fejmell too ekenlerteLlen oke SON) Blabpanem rő o goa ord, B TET ee UNE E ztés LON Bra IN rer eek NÖT BEN JS Aranytalanul kicsiny. Első két lábpárja tövén sárga, lábszárától kezdve végig feketebarna (csiz- más), valamennyi lába fegyvertelen. A végtest lapos, gyanta sárga tetemesen csücskös. A fejmell barnás, hátán világosodó, a fejcsücskök éle csontfehér vagy sárga. A tapogató rövidke, bunkós, sárga; térd és szár- ize egyenlő, rövid ; pikkelye tetemes, kanálalakú, módosan szörös. Alúlról tekintve a szár hosszában barna fogacsok láthatók. A nemzőrész, alulról tekintve lapos, lencse alakú, barna, a kanál ürét egészen kitöltő gyüjtő. Mertekek: 3 Törzs... .. ő fejmetlsrs ska sors 379,0 ébből ae as 15980) ISTEN TÉN vasar otost 1.00) Ve ee de E sajátságos külsejű faj, mint nyári jelenseg nem éppen gyakori, de nem is ritka. Rözsaszınes valto- (= diadema C. Kocn Görögorszagböl) leginkább a virágzó löheren, a fehérek ernyős növényeken (Sambucus ebulus, Chaerophyllum) találhatók, hol a virágokba illetőleg virágok alá rejtőzve hosszú előlábait zatai a virág felibe tartja s a virágon megtelepedő rovarokat átkarolja. Néha egy-egy fűszál csúcsára mászva kitárja karjait, s várja, mig valamely rovar virágnak nézi s karjai közé telepedik. Egyebekre nézve lásd «eletmöd» szakasza «alak és színezet, alatt. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mező-Záhról es Szebenből (Sill gyüjtemény; magyar reszekből : Doroszlóról, Orsováról, Pécs vidékéről (Muz. gy. Friwaldszky), Budáról (Muz. gy. Pavel), Pestről (Muz. gy. Friwaldszky). GEN. 3. NEM. MISUMENA. Larr. (merodmevos — a gyűlölt; talán az álnok életmódról.) Syn. 1804. LATREILLE «Nouv. Diet. d"Hist. Nat.» XXIV, p. 315 (ad part). Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 183. A homlok és a ragök majdnem fuggölegesek; az alsó szemsor közepsöi nem állanak távolabbra a homlok szélétől mint a hátsó közepsöktöl. A hátsó szemsor oldalszemei nem vagy alig nagyobbak a közep- söknel. A közepszemek trapezben allanak. Az alsó szemsor erősen, a hátsó könnyedén kihajló, az alsó oldal- szemek a közepsöknel nem vagy kevéssel nagyobbak. A bordáskörmök a Misumena vatia első lábpárján íves hajlasuak, hosszú-kampósak, kevés bordá- juk közül az elsők erősebbek. V. LATERIGRADAE. DO, V. KESZEGJÄRÖK. spEc. 1. Faj. MISUMENA VATIA. (Cr.). ALAKOSKODÖ ! KESZEGPÖK. FALSCHE BRACHSENSPINNE. 4 (vatia ab vates — jós, költő ; az alakra vonatkozik.) Syn. 1757. Araneus vatius CLERCK «Aran. Suec.» p. 128. Vide : THORELL «Remarks» p. 258. & Csontfehertöl sárga fokozatokkal egészen a haragos ezitrom és naranessärgaba átmenő valtozekony színezet ; gyakran az oldalakban, ritkán a hät közepén (a vegtesten) vérvörös, vagy rózsás foltokkal. Leg- gyakrabban ezitromsärga («eitreus vel eitrea» De Geer, WALCKENAER, BLACKWALL). A fejmell felülete az olda- laknál mindig világosabb ; a lábak a test alapszínének megfelelően egyszínűek. A fejmell szélességénél nem hosszabb, magas, felületén kissé lelapított, szívalakú, elől elkerekített ; fejerésze kétoldalán egy módos emelke- désű hosszdudorodás, melyen a két szemsor oldalszemei állanak. A mellvért pajzsalakú, igen gyéren szőrös. A rágók az első lábpár elsődvégízénél rövidebbek, inkább laposak, gyér, kurta de erős szőrökkel. Az ällkapesok összehajlók keskenyek, alig vastagodó tővel úgy, hogy a tapogató csuklódása szabadon látható ; az alajk pár- huzamos oldalakkal, elől elkerekített az állkapcsok hosszának két harmadrészét bőven eléri. A tapogató kurta, feketés szörözetű, végíze rövidebb mint szára és térde együttvéve. Az első két lábpár hosszú, erős, oldalt elterülő, karolásra alkotott sarló állású, czombjai fegyvertelenek, szárai alúl rendetlenűl, leginkább a külső szélre alkalmazott 4—6 gyenge tüskével, ugyan e párok másodvégízein, alúl, hét pár tüske, a hátsó két lábpár másodvégízén, alúl, egy-két tüske. A végtest, hátúl, hosszánál szélesebb, előrefelé keskenyebb, alig lelapított, vastag O alakú, nem csücskös. i Az alsó szemsor apró szemű, erősen kihajló, szemei egyforma távolságra egymástól, egymásnál nem nagyobbak ; a hátsó szemsor könnyedén kihajló, szemei egyenlő nagyság mellett az alsóknál inkább kisebbek .s a középsők valamivel közelebbre egymáshoz mint az oldalszemekhez ; a két sor oldalszeme egy tetemes, hosszúkás dudor két végére elhelyezve, közelebb áll egymáshoz, mint a hátsó oldalszem a hátsó középszem- hez ; a két sor közepszemei közel derék négyszögbe (előre mégis szűkebb) elhelyezve ; az alsó szemsor közép- söi körülbelöl annyira állanak a homlok szélétől a mennyire állanak a hátsó középsőktől. A zár egy igen jelentéktelen haránt dudorodás, alsó szélén pontszerű két nyilással (0). Mertekek: ? Törzs ............8—11 =, ebből fejmell (a nagyobbnál) . . 38 » INlabpanee: ee 1: Ne) er ASTON NÉ N ZS Ó ésoló HS N d Aranytalan kicsiny, egészen elutö szinezettel. A fejmell vörösbarna, felületén egy széles vörösessärga esıkkal s e szín a fej emelkedeseire és az alsó szemsor alatti homlokrészre is átmegyen. A hosszkörded végtest felülete zöld vagy zöldessárga, két párhuzamos, barna csíkkal, mely a fonóknál kezdődve nem éri el a végtest elejét s hosszának mintegy három negyedében végződik; a has és az oldalak barnák. A két első lábpár barna, a szárak közepe és a végízek töve gyűrűsen világosodó, a két hátsó lábpár világos, sárga vagy zöldes. A tapogató nyele sárga, bunkója barna; száríze a térdíznél sokkal rövidebb, külső oldala végén egy erős, a pikkely széle görbületéhez illő nyujtványba nyulik, mely nyujtvány végén egy igen apró, hajlott körmöcske áll, a szár alfelén semmi fogacsok ; a pikkely kanalalaku, nemzőszerve vörösbarna, lencsealakú, síma és lapos. ! CLERCK, «Aran. Suee.» p. 128. «Caneri similitudinem guamguam hujus Aranei forma aliguam aut nullam refert; solus tamen hoc nomen promeruisse videtur; quamobrem digum habeatur, qui primum locum inter hujus Generis Aranearum obtineat.» 291 V. LATERIGRADAE. 228 V. KESZEGJÄRÖK. Mentekeke:2 20 TO ehbol fejelt ann a eb Tlabparae ne aloe IN » ee a MIS SK » Az aljakban, különösen réteken es kertekben a buja növenyzeten messze elterjedett faj, mely min- denek előtt az ernyős virágokat kedveli (a vetemenyesekben pl. leginkább a murok virágát s innen «Tho- misus dauciv pl. WALCKENAER-nel,) hol a Thomisus onustus módjára vadaszgat; de a virágok kelyhebe is bemelyed s ott várja a mézelő rovarokat, melyekkel igen ügyesen el tud bánni; predajat rendesen nyak- szirten éri s a fej közé vágja be lapos állkapcsainak rövid körmét; a nehéz és erős rovarokat rendesen egy-két szállal leköti (lepányvázza) s csak azután szívja ki. Ismerem, erdélyi részekből: Szasz-Vesszösröl, Kolozsvárról, Mezö-Zahröl, Oláh-Fenes, Retyiezel, Parajd, Gy. Sz. Miklós, Balánbánya és Tölgyesről, továbbra N.-Szebenből (Sill es Bergleiter gyüjtemény), Hosszülelkéről (Miksa György elhunyt barátom útján) ; magyar részekből: Doroszlóról, Pancsova és Orso- váról, Mehádiáról, Báziásról, Ó-Huttáról (Borsod), Lykaukäröl (Liptó), Nagy- Váradról (Muz. gy. Mocsáry), Pécsről (Muz. gy. Friwalszky és Pável), Bártfáról (Muz. gy. Dr. Chyzer Cornél), Mehádia (Muz. gyűjt. Friwaldszky). spec. 2. Faj. MISUMENA TRUNCATA. (Parr.). VASKOS K. VIERSCHRÖTTIGE B. (truncata — csonkított, tompitó értelemben; a végtest alakjáról.) Syn. 1772. Aranea truncata PALLAS «Spieileg. zool.» 9, pag. 47. Y } 8 pag Vide : THORELL «Remarks» p. 259. ? Fejmelle világosabb vagy sötétebb fahéjszínű. Vétgeste fahéjszin, néha sötétebb vörösbarna színnel elegyített. A két első lábpár fahéjbarna, vilá- gosabb, elmosódó gyűrűzettel ; a két hátsó lábpár vörösessárga, sötétedő csúcscsal, a negyedik pár térde mindig barna. Széles alak, lapuló fejmellel és otromba, hátul két oldalt tompa csücsökbe kifutó végtesttel. A fejmell szelessegenel nem hosszabb, laposan domboru, elől elmetszett, a mellrészben kerekített, egyszinűen fahéjbarna, világosabb finom szegelylyel; a szemter, különösen az oldalszemek táján, göcsös. A mellvért fahejbarna, néha vilagosabb pontokkal, szıvalaku, lapos, szőrös. A rágók laposak, oly hosz- szuk mint az első lábpár elsödvegize, fahéjbarnák, harántránczoltak s alig szőrösek. Az állkapcsok majdnem párhuzamosak, egymásra hajlók, tövük nem vastagodott, a tapogató csuklója azonban szabadon látható — fahéjbarnák ; az alajk hasonló színű, nyelvalaku, az állkapcsok hosszának két harmadát eléri. A tapogató fahéjbarna, végíze a többihez képest kissé vékonyodó csúcsán feketés és bőven szőrös, rövidebb mint a szár és térd együttvéve. A lábak közűl a két első pár vaskos és hosszú; sarló alakú, oldalt elterűlő állásban karolásra igen alkalmas, fahéjbarna, az izek tövein világosodó ; mind a két pár szára és másodvégíze, alúl, páros, rövid tüskékkel sűrűn fegyverzett; az első lábpár szárán alúl 7 pärig, — másodvégízén, alúl, 9 pärig szaporodó tüske, a második labparon hasonlökepen; — a harmadik és negyedik pár világos vöröses- sárga, az utóbbi barna téddel; a harmadik pár szárán alúl egy apró tüske, a negyedik pár egészen fegy- vertelen. A végtest otromba, háromszögletes, elkerekített csúcsával előrefelé fordított, ivarérett állapotban lapos, terhes állapotban nagy vastagságra növekedő, fahéjbarna sötét vörösbarna besötetitesekkel, néha egy- szerűen drapszinü, hosszúságánál, hatul, szélesebb s itt oldalt álló esücskökbe végződik. Az alsó szemsor oldalszemei a többinél láthatólag nagyobbak, e sor erősen kihajló, szemei egyenlő távolságra egymástól, mely nem nagyobb annál, a mely a középszemek és homlok széle között elterül. A hátsó sor könnyedén kihajló, szemei kicsinyek, egymástól egyenlő távolságra állók, mely alig kisebb annál, a mely a hátsó középsőket az alsó közepsöktöl elválasztja ; a hátsó oldalszemek egy göcs csúcsa alatt V. LATERIGRADAE. 229 V. KESZEGJÄRÖK. állanak, mely göes resuntösen az alsó oldal es hátsó közepszem közé is kiterjed; az alsó középsők és a homlok széle közötti távolság sokkal kisebb mint a távolság az alsó és felső középszemek között. A zár, egy gyantasárga kiemelkedő, vesealakú, haránt és homoru oldalával a légzőrésre néző köldök, melynek homorúsága egyszersmind keretét is képezi a tojócső nyiläsnak. Mertekek: ? Törzs (terhes)........... .. 9:5 77, ebből (ivarerebö) Se: w:o ein elle ee ee en) INlabparıee 2.2. are ee erden [I » BREITEN 14 » 11 ER er Me IV » ee fel akeheylater een ne © » Ivarerett himjet nem ismerem ; a felfejlödesü törzs hossza 4 "4, és a harmadik és negyedik lábpár szintén barnás ; az alak és szín egyebekben a nöstenyevel azonos. Tapasztalásom szerint ritka; mint nyári alakot leginkább kertekből s ott az egres-bokrokról ismerem, mint nyári alakot. Találtam erdélyi részekben: Kolozsvártt, Nyarád- Szeredán és N.-Szebenben (Sill-gyűjtemény), magyar részekben : Palánkán és Orsován, Buda vidékén (Muz. gy. Pável János). SPEC. 3. Faj. MISUMENA VILLOSA. (Warcex.). BORZOS K. zorTIGE B. (villosa — bozontosan szőrös; a test szörössegeröl.) Syn. 1837. Thomisus villosus WALCKENAER «Hist. Nat. des Ins. Apt.» I, p. 535. Vide : THORELL «Remarks» pag. 539. ? Halvány zöld, fehérrel ; a vegtest hossztojasdad, csúcsával előre irányozott ; az egész állat serte- szerű erős, világos szörökkel borzosan borítva. A fejmell szélességénél valamivel hosszabb, szivalaku, tompa fejreszszel, oldalai zöldesek, közepe keskenyen fehér ; a szemteresen sok, előre meredező, erős, fehéres szörökkel, a többi része szintén erős szÖ- rözettel ; a szőrök gombokból indúlnak. A mellvért szívalakú, lapos, zöldes, bőven erős szörözettel borítva. A rágók zöldesek, rövidek és laposak, vaskosak, kevés, rövid, erős szőrökkel. Az állkapcsok nyulánkok, kissé egymásfelé dűlők, zöldesek, tömött szörözettel; az alajk nyelvalaku, szőrös, az állkapcsok hosszának három negyedrészét bőven eléri. A tapogató zöldes, gombból induló szőrözete tüskeszerű, meredező, vegize rövidebb, mint szár és térdíze együttvéve. A lábak zöldesek, a két első pár, jelesen a legelső pár hosszű, erős, karolásra alkalmas ; valamennyi lábon a szörözet kurta, sűrűn es tüskeszerűen felálló ; az első lábpár szárán, alúl, nyolez — másodvégízén 8—9 pár tüske ; a második lábpár szárán, alúl és rendesen csak az egyik oldalán három vagy több (?), másodvégizén 5 párig tüske ; a hátsó lábpárok fegyvertelenek. A végtest nyujtott, hosszútojásdad, szélességénél sokkal hosszabb, hátúl szépen elkerekített, zöldes, elmosódva-fehéres hátvonallal s mindenütt serteszerűen, ritkásan szörös; a zöldes hasszörözet ritkán áll és finom. Az álsó szemsor erősen kihajló, oldalszemei észrevehetőleg nagyobbak, középsői távolabbra egy- mástól, mint az oldalszemektől, az oldalszemek dudoron állanak; a hátsó sor kevésbbé, de határozottan kihajló, szemei egyenlő távolságra egymástól, oldalszemei a középsőknél alig észrevehetőleg nagyobbak és dudoron állók ; a középszemek nem trapezbe, hanem szélességénél magasabb deréknégyszögbe elhelyezettek ; az alsó középsők valamivel közelebbre a homlok széléhez, mint a hátsó középsőkhöz. A zár egy körded, alig emelkedett s alig kiváló tércse, alsó szélén két, kissé távolított, pontszerű benyomással. V. LATERIGRADAR. 230 V. KESZEGJÄRÖK. Mertekek: s 2TOrzS. 2 0 ee ebbol eye EA 9:5 9 I labpar 0.0.00 HOSE) II » oe an a OJ ÍJ Il » ers ernennen ee en 0 IV DI ER ne: 58» 7 Sokkal kisebb, rövidke vegtesttel, szörözete épen tüskeszerü el- es illetőleg felálló, feketés, feheressel elegyesen, az előbbi az erősebb ; lábain ágasan eláll. Színezete a nöstenyevel azonos. Tapogatója kurta; száríze a térdnél sokkal rövidebb, külső oldala végén egy rövid, zöldes, a pikkely széléhez alkal- mazkodó, tompa nyújtványnyal; pikkelye zöldes, kanálalakú, bőven szőrös; nemzöszerve lencsealakú, kerek, vörösessárga, szélein órarúgóra emlékeztető finom fekete szegélylyel. Mertekek: 0 Törzs.......n.... ZA. ebböl Tee ee labpanzey oe IV» ER) ) Tapasztaläsom szerint az aljak bujabb növényzetét lakó ritka nyári alak, melyet magam csak egyszer találtam Köszegen (Vasmegye); a magyar nemz. muzeumban megvan: Pestről (Frivaldszky János, Pável a cCsillagvölgybőlv), Budáról (Pável cFarkasvölgyv); egy ifju példányát Dr. Horváth Géza barátom hozott Komjátiból. GEN. £. nem. DIAFA. Toor. (Ararog — görög név.) Syn. 1869—70. THORELL «On europ. Spiders» pag. 184. A homlok függőleges. Az alsó szemsor közepsöi nem távolabbra a homlok szélétől, mint a hátsó közepsöktöl; a hátsó oldalszemek a középsőknél kevéssel nagyobbak; az alsó szemsor igen könnyedén, a hátsó tetemesen kihajló ; az alsó sor oldalszemei a középsőknél sokkal nagyobbak. A Diaea globosa bordás- körmei alakra és berendezésre nézve a Micrommata virescens fajéra emlékeztetnek. spec. 1. Faj. DIAEA GLOBOSA. (FABR.). BÜTYKÖS NYESÖPÖK. KUGELIGE STUTZSPINNE. (globosa — golyóalakú; a végtestről.) Syn. 1775. Aramea globosa FABRICIUS «Syst. Ent.» p. 432. Vide : THORELL «Remarks» pag. 542. ? Fekete vagy barnásfekete ; vegtestenek felülete fehér es részben vörösesfeher rikító oldalrajzzal, mely az egészet koszorú módra körülfogja s a hát közepe felé irányozott csipkéket és ágakat bocsát, az utóbbiak közül minden oldalon egy-egy mindig hosszabb a többinél s a hát közepén majdnem összeér. A fehérség elől összeér, a fonók felett megszakad. Zömök alak, majdnem köridomu végtesttel. A fejmell sötét barnavörös, homlokrészén rendesen világosabb boltozatos; mellrésze a fejrésznél csak kevéssel szélesebb. A mellvért szívalakú feketésbarna, domborodó és kevés, finom szörözettel. A rágók vörösbarnák, laposan szélesek, kissé előreirányzottak, az első lábpár első vegizenel alig hosszabbak. Az állkap- csok barnásvörösek, összehajlók, az alajk hasonló színű, az állkapcsok hosszának két harmadát eléri. A tapo- gató barnásvörös, a csuklókban kissé világosodó, gyéren szörös, végíze rövidebb mint a térd és szár együtt- V. LATERIGRADAE. 231 V. KESZEGJÄRÖK. véve. A lábak közűl az első két par hosszabb a többinél, egészben azonban módosan fejlett; valamennyi sötét vörösbarna, világosabb esuklokkal és lábvégekkel, karolásra alkalmas, az első két pár szárán, alúl leg- feljebb 4, a másod lábvégizeken szintén 4 pár tüske; a harmadik és negyedik pár ugyanazon ízein néhány tüske. A has közepe szélesen barnafekete, oldalt szélesen ( ) szerűen világosodó , a légzőrés mögött néha egy világosodó folt. 3 Az alsó szemsor középsői az oldalszemeknél sokkal kisebbek s oly nagyok, mint a hátsó sor oldal- szemei, a homlok széléhez sokkal közelebb állanak, mint a hátsó középsőkhöz ; az alsó sor igen könnyedén kihajló, szemei egyenlő távolságra egymástól, az oldalszemek a középsőknél sokkal nagyobbak ; a hátsó sor kihajló, középszemei kisebbek és távolabbra esnek egymástól mint az oldalszemektöl s valamivel távolabbra egymástól, mint az alsó középsők szintén egymástól, az utóbbiakkal pedig oly négyszöget alkotnak, mely magasságánál szélesebb. A zár egy egyszerű, barna, sima, alig kiemelkedő kerek köldök, alsó szélén — szerű hasítékkal. Mertekek: ? Törzs.......... 7 m, ebböl Tejmellee er De) TNlabpar mr e.n226:5 9 I » ER 1007 are De IV a oo. ade 1) 7 Kisebb törzsű ; vegteste tojásdad, lapos ; fejmelle szélesedő es lapulö, a läbvegek es a két hátsó labpar sárga, széles, feketebarna gyürüzettel; egyebkepen színezete a nöstenyevel azonos, rajzai a test nagyságához képest finomabbak. A tapogató vörösbarna, rövid, kis bunkóval; szärıze kissé szélesedő, a térdnél nem hosszabb, külső oldala csúcsán egy felfelé görbűlt finom tövissel; a pikkely kicsiny, kalán- alakú, módosan szőrös ; nemzőszerve alólról tekintve vörösbarna, lencsealakú, lapos, finom sötét szegélylyel. Mértékek : IGYELOSZS esse et sa ebböl ten ee 7 PIATab par eo TV AO Tavaszi es koranyari, az aljakban gyakori alak, mely leginkább az ermyösviragu növények lakója, hol vadászatát sok leleményességgel űzi és zacskószerű lakását, melynek nyílása fölfelé néz, nagy ügyességgel az ernyő könyökei közé alkalmazva. E faj is azok közül való, a melyek a kis virágok alá rejtőzve, előlábaikat a virág felibe nyujtják s az oda telepedő rovart átkarolják. Ismerem, erdélyi részekből: Szász-Vesszősről, Kolozsvár és Mezö-Zahröl; magyar részekből: Palánkáról, Pancsováról, Orsováról, a Veterani barlang környékéről, Báziásról, az Alsó-Hámorból ( Borsod), Nagy-Váradról (Muz. gy. Mocsáry), Ungvárról (Muz. gy. Vidra Ferdinánd), Mehádia (Muz. gy. Frivaldszky János), Pest (Muz. gy. cCsillagvölgyv Pável J). spec. 2. Faj. DIAEA TRICUSPIDATA. (FABR.). VILLÁS NY. GABÉLIGE S. (cuspis — kópja, lándzsa, Neptun szigonya; a ? barna rajzáról.) Syn. 1775. Aranea tricuspidata FABRICIUS «Ent. Syst.» p. 433. Vide : THORELL «Remarks» p. 539. ? Elöteste halavany barnassärga, vegteste élénk világos zöld (borszeszben sárgává változik), a végen egy előre nyitott, patkószerű barna rajzzal. A végtest majdnem ötszögletes, elkerekített sarkokkal. A fejmell laposan szélesedő, szélességénél nem hosszabb, mellrésze szélesedő; az egész halavány barnássárga. A mellvért szívalakú, világos barnássárga, módosan szőrös. A rágók rövidek, laposan széle- sedők, világos barnássárgák, a homlok magasságánál csak alig hosszabbak. Az állkapcsok nyúlánkok, egymás- V. LÄTERIGRADAE. 232 V. KESZEGJÁRÓK. relé hajlók, világos barnássárgák ; az alajk hasonló színezet mellett az állkapcsok hosszának ket harmadát bőven eléri. A tapogatók világos barnássárgák, gyér szörözettel, a vegiz alig rövidebb, mint a térd és szár együttvéve. A lábak egyszínűen halavány barnássárgák, a két előpár hosszú és erős; az első pár szárán, alúl, a külső soron hat, a belsön három túske, masodvegizen hat pár tüske; a második lábpár szárán kívül 4, belől 3 tüske, mäsodvegizen rendesen öt pár és hátúl egy páratlan tüske; a két hátsó par szárán és másodvégízékén 1—2 apró tüske elszórva. A vegtest & szerű barna rajzzal, hasa világos barnássárga. Az alsó szemsor középsői oly távolságra a homlok szélétől, mint a hátsó középsőktől. A hátsó sor oldalszemei a középsőknél nem nagyobbak , mind a két sor oldalszemei fehér dudorokon, az alsó soréi vala- mennyi szemnél nagyobbak. A hátsó sor középsői sokkal távolabbra egymástól, mint az alsó sor középsői szintén egymástól ; mind a két sor szemei különben egymás között egyenlő távolságra állanak. A zár egy u szerű, alig feltünő rés, mely nyitott oldalával a nyelecskére néz. Mertekek: 2 Torzs ........... 9:9 sebből fejmellsnn er n 0 IMÁJA par LS) ed TIS S SS EVET e ke SEL ON IN ee) 7 Kisebb, körded, lapos vegtesttel es részben elütő szinezettel. Fejmellen két barna hosszesik ; veg- testen a barna rajz csak szegelyszerü. Két elöläbpärja barnässärga szépen elmosódó biborosbarna kari- käkkal, két hátsó párja élénk zöld (borszeszben sárga) ; a tüskék fekete gombokböl indulnak ki. A tapogato barnässärga, szára a terdnel valamivel rövidebb, küloldala végén egy hosszú lemezbe kinyulik, mely lemez a pikkely széléhez simúl ; a pikkely kanálalakú, kicsiny, módosan szőrös ; nemzőszerve lapos, kerek, vöröses- sárga, körfogata órarugószerű, fekete, finom szegélylyel. Mértékek: SZ Torzer. aaa. Am ebből Tejmellers rer: Ol abpargpe eletetoi sle S » IN ern er orale JASON Az aljakban, nevezetesen buja rétek füveben, kertek növenyzeten közönséges faj, mely leginkább a kulönfele virágok kelyheiben lesi prédáját. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mező-Záhról és Nagy-Szebenből (Sill és Bergleiter-fele gyűjtemények) ; magyar részekből: Doroszlóról, Apatinból, Palánkáról. Pancsováról, Orsováról, Tokajból, Rakamazról, Nagyváradról (Muz. gy. Mocsáry), Pestről (Muz. gy. Frivaldszky), Unghvárról (Muz. gy. Vidra Ferd.), Mehádiáról (Muz. gy. Frivaldszky). SPEC. 3. FAJ. DIABA CAPPARINA. (C. K.) KAPPARISZ NY. capparıs s. (Capparis, egy növény; a tartózkodásról.) 995. Syn. 1845. Thomisus capparinus C. KocH «Die Arachniden» XII, p. 58, Tab. 410 fig. 993 ? «Blöteste es lábai zöldek ; a szemdudorok fehérek ; a tapogatök sárgák; a vegtest zöld, oldalai feheresek. Törzs 5 ”%,. 7 Elöteste es tapogatoi sárgák, az előbbin két barna hosszesikkal es fekete szegelylyel; vegteste zöld, felul fehéren szegve, oldalaiban barnafekete ; lábai elenksärgäk, az ízületek végén egy-egy barna gyü- rűvel. Törzs 3-8 94, . Közel áll a Diaea trieuspidatahoz, melytől a következő jegyek által különbözik : elöteste rövidebb és szelesebb s kevésbbé boltozatos ; a két szemsor középsői nem négyszögben, hanem egy előrefelé szűkült trapez- V. LATERIGRADAE. 233 V. KESZEGJÄRÖK. ben állanak, t. i. az alsó sor közepsöi alig felakkora távolságra, mint a hátsó sor közepsöi; valamennyi szem igen kicsiny, csak az alsó sor oldalszemei kissé nagyobbak. A Jg nemzőszerve gesztenyebarna. » E fajt Koch C. i. h. oly példányok után írta le, melyeket Dr. Rosennausr 1844-ben Magyarországon a «Bänsägban» gyűjtött. A leírás csak színezet szerint lévén adva, e fajhoz bővebben hozzászólni nem lehet. GEN. 5. NEM. XYSTICUS. (C. K.). (Zvarezos — karezolö, kaparó ; a földön való tartózkodás: ól. ) Syn. 1835. C. Koch «Die Arachmiden: in «Herr. Schäff. Deutschl. Ins.» 129, 16, 17. Vide : THORELL «On europ. Spiders» p. 185. A homlok függőleges. Az alsó szemsor közepsöi nem távolabbra a homlok szélétől mint a hátsó sor közepsöitöl. A hátsó szemsor oldalszemei rendesen és határozottan nagyobbak a középsőknél ; az alsó oldal- szemek sokkal nagyobbak e sor középsőinél. A két sor oldalszemei közötti távolság alig vagy nem nagyobb annál, mely az alsó középsőket a felső középsőktől elválasztja. A két sor középsői rendesen derék négy- szögbe elhelyezettek. A lábszárak és másodvégízek, alúl, vaskos tüskékkel fegyverzettek. Zömök, kurta, széles-lapos végtestű alakok, szürke-barna, vagy barnás-feketés szinvegyülettel, a végtest felületén rendsze- rint egy kétfelé fűrészfogas vagy visszhorgos csíkkal. Az előtest hosszánál alig vagy nem keskenyebb, magasló az oldalak és a nyelecske felé résüntösen vagy ívesen lecsapott. elől elvágott, vagy ívesen elvágott, a fejszéle soha sem éles. A bordáskörmök rendesen lehajló kampóval, 4—6 erős bordával, alattuk gyéren osztott serték álla- nak. A megkülömböztetésnél az ivarszervek a határozók, a második sorban a szemek, a harmadikban a lábak fegyyerzete is könnyit a megkülömböztetés nehézségein. spec. 1. Faj. NYSTICUS IMPAVIDUS! Tu. BÁTOR KAPARÓPÓK. KÜHNE SCHARRSPINNE. (impavidus — bátor ; az erős testalkatról.) Syn. 1871. Xysticus impavidus THORELL «Remarks» p. 230. ? Nagy. Előteste élénk barasarga; széles, vilägosab középsávval, mely elől sötétedik. Az egész igen magas, szélességénél nem hosszabb, a nyelecskefelé meredek-ivesen lecsapott; e lejtőn a középsávtól két- oldalt egy-egy sötétebb folt. A fejrész ívesen elvágott. A végtest szélességénél alig hosszabb, szürkéssárga, egészen elmosódó hátlappal s ilyen középrajzzal. A lábak barnássárgák, sötétebb pont és foltszerű tarkaság- gal elegyítettek. A zár köldökszerűen kiemelkedik, barnássárga és egy közös keretben két vesealakú, a homorúság- gal egymásfelé fordított nyilást mutat, melyet egy széles lemez elválaszt (00). Az alsó szemsor könnyedén kihajló, oldalszemei a középsőknél sokkal nagyobbak s közelebb álla- nak a középsőkhöz, mint ezek egymáshoz ; a középsők körülbelől annyira egymástól, a mennyire a homlok szélétől. A hátsó sor kihajló, oldalszemei a középsőknél csak kevéssel nagyobbak, ezektől akkora távolságra, a mekkora a középsők közötti távolság. A két sor középsői oly deréknégyszöget alkotnak, mely magasságá- nál valamivel szélesebb. A homlok sok rendetlen allasu sertevel. Az első labpar szárán, alúl, rendesen 13 tüske két sorban : az előszélen 7, a belsőn 6, a két sor hossza közepén egy szabad tér, mely nagyobb annál, ı Ugylätszik azonos a X. luctator K. L. fajjal, s ha igen, úgy e névé az elsőbség, minthogy Kocn L. 1870-ben írta le «Beitr. zur Kenntn. der Arachn. Fauna Galiziens» p. 29. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÖK-FAUNAJA. II. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 30 V. LATERIGRADAE. 234 V. KESZEGJÁRÓK. a mely a tüskék között rendesen elterül; a mäsodvegizen, alúl, hat pár tüske: a második lábpár szárán es végízén, alúl úgy mint az első páron. A rágók barnássárgak, tövüknél nem egészen kétszer oly szélesek mint vézökön. Az állkapcsok keskenyek, összehajlók, barnássárgások ; az alajk valamivel sötétebb, az állkapcsok hossza két harmadának megfelel. A tapogató barnássárga, felületén sok, tüskeszerü sertevel inkább fegyverzett mint fedett, vegize rövidebb mint a térd és szár együtvéve. Mértékeke th otz setét ee DE eenol teimelll ne res yore A Wlabparsa ee » ae Se) TEN. ae SE VER a Wo sz ND 7 Kisebb, karcsúbb ; a törzs eserbarna alapszinnel. A fejmell szélesre fejlett, közepén egy széles, világos sárgásvöröses szalaggal, mely a nyelecske felől világosabb, közepén villaszerűen behasitott; a hátsó sor középszemei között s tehát a középszalagban két barnás hosszvonás látható. A végtest, felülről tekintve, egy finom, sárgásfehér, de egyenetlen szegélyt mutat, fűrészfogas rajza csak vázlatosan tűnik elő. Valamennyi läbezomb és térd barnás, az utóbbi ízek azonban világosabbak; a két első lábpár többi íze barnássárga, egyszínű, a harmadik és negyedik lábpár többi íze barnássárga, minden íz végén egy barna gyűrű. A tapo- gató kurta; térdíze elkerekített, vastagságánál nem hosszabb ; száríze vastagságánál rövidebb, külső olda- lának a végén egy hüvelykujjszerü nyújtvánnyal, mely a pikkelyhez illeszkedik, — alúl egy karajszerű, elő- élén egyenesen elmetszett nyújtványnyal ; a pikkely szélesen kanálalakú, nemzőszerve egy lencsealakú, fino- man barnán szegélyzett gyűjtőből áll, melyből (oldalról tekintve) két, majdnem egyenlő vastagságú nyújt- vány emelkedik, e nyújtványpár, egymásfelé hajolva végeivel, érintkezik, a hátúlfelől álló nyújtvány kevésbbé hajlott. Mértékek szósz Steele eb ebből anmellln eo anne honlon to 1) Klabpaaı era ers a ÉN I eszt 5 elle S DES REESE ae I III EEE EN Ss» IV RL Be re 8:5» Mint nyári alakot, leginkább bokros helyekről ismerem, erdélyi részekből Kolozsvárról és Mezö- Záhrvól ; magyar részekből Alsó-Dabasról (Muz. gy. Metelka F.). spec. 2. ras. XYSTICUS CRISTATUS. (Cr.). TARAJOS K. kaum s. (eristatus— tarajjal ellátott ; a fejreszen álló sertekröl.) Syn. 1757. Araneus eristatus ÜLERCK «Ar. Suec.» p. 136. Vide: THORELL «Remarks» pag. 236. + Elöteste barnás, magas, a häteödörtöl kezdve a nyeleeskere lecsapott ; felülete lemezszertien lapos, barnás ékkel, mely élével hátrafelé néz s a nyeleesketöl jövő fehéres, villásan oszló szár által szege- lyeztetik ; szélességénél nem hosszabb. A végtest szélességénél alig hosszabb oldalai barnássárgák vagy sárgás szennyesfehérek, lapja élesen határolt, barnás vagy szürkésbarna, középsávja világos, széles, éles kör- rajzú s rendesen minden oldalon három-három visszhorog vagy fűrészfogszerű ágat bocsát a hátlap szélei felé. A lábak barnássárgák, a két hátulsó rendesen némi barna pettyegetéssel. V. LATERIGRADAE. 235 V. KESZEGJÄRÖK. A zár kissé köldökszerüen emelkedett, vörösessärga, néha barnás, két körded nyilässal, melyek egy széles, a köldök sikjába felemelt, lapos )( szerű lemez által elválasztatnak. Az elválasztó lemez hátul horgony vagy megfordított J, formára elágazik. Az alsó szemsor igen kevésé kihajló, oldalszemei a középsőknél bőven kétszer nagyobbak ; a középsőktől kevesebb mint két átmérőnyi távolságra esnek, a középsők ennél sokkal távolabbra egymástól s egyszersmind távolabbra egymástól mint a homlok szélétől. A hátsó sor kihajló, oldalszemei a középsőknél határozottan nagyobbak, szemei egymás között egyenlő távolságra, mely nem kisebb annál, a mely az alsó középsők között elterjed. A két sor oldalszemei tetemes dudorokon állanak ; a két sor középsői oly deréknégyszöget alkotnak, mely magasságánál valamivel szélesebb. A homlok szélén hat serte, az alsó középszemek alatt egy serte a kellő középen ; az oldalszemek alatt minden oldalon két-két serte. A lábak fegyverzete, jelesen az első päre, igen változó; néha ugyanannál a példánynál a ballábszá- ron, alúl négy, a jobblábon 5 pár és még egy páratlan tüske, a mäsodvegizen öt-öt pár tüske; a második lábpár szárain, alúl, négy-négv pár, a másodvégíizen szintén négy pár tüske; a harmadik lábpár szárán, 5 tüske. A rágók laposkások; előlről tekintve, tövü- alúl, két pár és egy tüske, a negyedikén ugyanott 2 kön kétszer oly szélesek mint végökön, barnássárgak, gyéren álló fekete sertékkel. Az állkapcsok keskenyek, összehajlók sárgások, az alajk többnyire sötétebb, az állkapcsok hosszának két harmadrészét eléri. A tapo- gatók barnássárgák, vegizuk felül tüskes-szörös s kevéssel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. Mertekek: & Mörzs ...... SAJÁTOT ÓT OSAN, an 7:5 my, ebből Te je ee 9.) ITJ DÉKBr wa 600.000 00 800% I » II » RN EI Sram te) » U ee OO TV en ee ae et ee tan 62 » 7 Kisebb, karesubb. Sötetbarna alapszınnel, melyen a nőstény rajzai sárgásfehér körvonalozas által jelölvek. A két első labpar ezombja es térde vörösbarna, a többi része barnassarga, a két hátsó labpar barnässärga, vörösbarna, elmosódó foltokkal. A tapogato barmmassarga nyelű, pikkelye valamivel sötétebb, szára a térdnél sokkal rövidebb, küloldala végén egy rövid, erős tövisbe végződik, alul egy kurta, széles, lapiczkás nyújtványt bocsát ; a nemzöszerv, a pikkely belső oldaláról tekintve, egy széles alapú, előre kanyargó éles fogat mutat, melylyel szemközt egy T szerű, karcsú nyújtvány látható. Mertekek: (eV Törzs ........... #5, ebböl fejmell een Zellen ÁÁ Na oo ee) TÉS O S ÉSattá tő 54» Mint tavaszi es nyári alak a X. Kochiival úgy tartózkodásra mint életmódra nézve megegyezik; mint léghajóst ritkábban észleltem. Ismerem : erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mező-Záhról, Megygyesről és Szäsz-Vesszösröl; magyar részekből: Doroszlóról, Palánkáról, Orsováról, Tokajból, Rakamazról, Selmecz- bányáról, Nagy-Váradról (Muz. gy. Mocsáry), Pécs vidékéről (Muz. gy. Friwaldszky és Pável), Unghvárról (Vidra Ferd.). SPEC. 3. Faj. XYSTICUS KOCHII. THoR. KOCH K. xocas s. (Dr. Koch Lasos kitünő német Araneologus tiszteletére.) Syn. 1871. Xystieus Kochti THORELL «Remarks» p. 241. ? Särgässzurke ; a fejmell oldalai sötétebbek. A fejmell a hatgödörtöl kezdve a nyeleeskefele mere- deken lecsapott. A vegtest lapos, hátsó felében oly széles a milyen hosszú, előrefelé mödosan keskenyedő, oldalaiban sárgásszürke, hátlapja szürkésbarna, e lapban egy széles, jól látható sárgásszürke, széles középsáv, 307 V. LATERIGRADAE. 236 V. KESZEGJÄRÖK. mely az első ingödör-päron túl kezdve legalább három visszhorog-(füreszfog) szerű ágat bocsát, lábai sárgás- szürkék. A végtest egy és félszer (vagy kevesebb) hosszabb a fejmellnél. I A zár egy vörösessárga vagy barnás, módos domborodású köldök, hosszúkás kettős nyilással, melyen előlegy háromszögletes nyujtvany all (€9 ), belül egy határozatlan hosszlemez által választatik el egymástól ; a lemez gyenge, keskeny. Az alsó szemsor alig kihajló, oldalszemei a középsőknél kétszer nagyobbak s ezek- től kettös (oldal) szemátmérőnyire állanak, a középsők ennél sokkal távolabbra egymástól s egyszersmind sokkal távolabbra egymástól, mint a homlok szélétől ; a hátsó sor kihajló, oldalszemei a középsőknél vala- mivel nagyobbak, — szemei majdnem egyenlő távolságra egymástól s e távolság nem kisebb annál a mely az alsó középsők között elterűl. Az oldalszemek tetemes dudorokon állanak. A két sor középsői oly deréknégy- szöget alkotnak, mely magasságánál valamivel szélesebb. A homlok szélén hat fekete serte, az alsó közép- szemek alatt egy serte ; minden oldalon az oldalszemek alatt két-két serte. Az első lábpár szárán, alúl, a külső soron öt, a belső soron három tüske, másodvégízén, alúl, öt pár tuske. A második lábpár szárán, alúl, három, másodvégízén öt pár tüske. A harmadik lábpár szárán, alúl, két pár, a negyedikén egy nagyobb tüske. A rágók laposkások ; előlről tekintve tövük közel kétszer oly széles mint vegök, serteszerü szöröze- tök gyér ; külömben sárgásszürkék s a homlok magasságánál valamivel hosszabbak. Az állkapcsok keskenyek, hosszuk, egymásfelé hajlók, sárgások , az alajk nyelvalakú az állkapcsok felehosszánál több, kétharmad- hosszánál kevesebb. A tapogatók sárgások, a szár és végíz, felül, sertés, a végíz oly hosszú mint a térd és szár együttvéve. Mertekekesr Hlorzsn ee. . . 64— 8:7 my, ebből tejmellter see rare DO F h MlAbparı Mer ee 10:5 » ee ee re 1 DR te gek seta lelsé 6-4» . IV » een e Tea 1283 9 7 Kisebb, karcsu. Alapszíne sötétbarna, a nöstenyehez hasonló rajzok úgy az elő mint a vegtesten sárgásfehér körrajzok által vázoltatnak. A két első lábpár czombja és térde sötétbarna, sárgásfehér pettyek- kel gyéren tarkázva, a többi íz világos barnássárga ; az első lábpár ezombjan, felül, S—10 hosszú tüske ren- detlen állásban. A két hátsó lábpár barnássárga, sűrű barna pettyegetéssel. A tapogató barnássárga, barná- val elegyes, száríze a térdnél rövidebb, külső oldala, kissé aláfelé, egy hosszú, erős, kissé a pikkely üre felé hajló nyujtványt visel, mely magánál az iznél nem rövidebb; a pikkely kanálalakú, mödosan szőrös; a nemzőrész a tapogatót belső oldaláról tekintve — jellemezve van egy fogószerű, kettős nyújtvány által, melynek ágai egyenlő vastagságúak és oldalt-befele irányzottak ( G), a gyüjtő felett egészen szabadon kiállók. m Mertekek: d Törzs........ Sen ehbol 9-7 » tejmell er ee = I labparza era er ae O AD, ea 6 » Leginkább elterjedett faj, mely nagyságra, a hímeknél szinezetre nézve is, változó, úgy hogy felis- merése csak a nemzőrészek segítségével biztos. A régibb íróknál e faj nőstényei irattak le legtöbbször «X. viatieus» név alatt, de úgyannyira összetévesztettek más fajokkal, hogy az «X. viaticuss eredeti typusa megalapithatatlan s a név az u. n. obscurus nevek közé soroltatott. Poros utakon, bokrokon, fűben, karókon stb. mint tavaszi és nyári alak az aljakban közönséges, lassan jár s nagymester a préda alattomos megtámadásában. Karókon rendesen a csúcshoz közel megla- púl s a csúcsra megtelepedő rovarokat, de fajbelieit is, lassú kúszással megközelít 1— et elölabparjat fogösze- rűen kinyujtva tartva, csak a két hátsó párral mászik — kellő távolságra érve prédáját hirtelenül átkarolja, ha erős, pár fonallal lepányvázza. Tavaszkor — jelesen ifjabb nemzedéke, a legszorgalmasabb fonalröpitö- léghajósok közé tartozik. V. LATERIGRADAE. 294 V. KESZEGJÁRÓK. Ismerem: erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mező-Záhról, Olahfenesröl, Balánbányáról; magyar részekből : Doroszlöröl, Palánkáról, Illokröl, Panesovaröl, Orsováról, Jeselnitráról, a veteráni barlang tájá- ról, S.-A.-Ujhelyről, az Alsó-Hámorból, Nagy-Varadröl (Muz. gy. Mocsáry), Budáról (Muz. gy. Pável), Mehá- diáról (Muz. gy. Friwaldszky), Dabasról (Muz. gy. Metelka Ferencz), Pest (Muz. gy. «Csillagvölgy» Pável János). spec. 4. Faj. XYSTICUS LATERALIS. (Hann). OLDALAS K. sEIrrEN s. (lateralis — oldalas ; a végtest diszitesere vonatkozik.) Syn. 1831. Thomisus lateralis HAHN «Die Arachnid.» I, p. 40. Vide : THORELL «Remarks» pag. 231, 232, 538. ? Elöteste élénken sötet-eserbarna, sárgásfehér, széles közepesikkal, melyben semmi ekfolt nincsen, vagy csak elmosódva — néha éppen csak néhány szennyes-barnás folt által jelöltetik; a mellrész sárgásfe- her, finom szegélylyel; az egész előtest magas, felül, a csik szélességében, lemezszerüen lapos, hátúl, túl a nyelecske felé, szépen meredek-ıvesen lecsapott, e meredek részen a csiktól két oldalt egy-egy sötétebb folt. A végtest szélességénél alig hosszabb, elől keskenyebb, hátúl körszerűen elkerekitett, szélesebb, kissé lelapi- tott ; oldalai, különösen elől, élénken pirulók, néha sárgásfehérek. A hátlap cserbarnás, középrajza rende- sen csak két visszhorog vagy füreszfogszerü oldalágat bocsát. A lábak élénken barnássárgak s az előpárok czombjai néha vörössel elegyitettek vagy sötétes foltokkal tarkáltak. A zár igen jellemző ; köldökszerű, vörösessárga emelkedésen gombostüfejszerü két vörosbarna fényes dudor áll, melyet egy meglehetősen széles, vörösessárga lemez választ el ( 9£ ). Az alsó szemsor igen könnyedén kihajló, oldalszemei a középsőknél közel kétszer nagyobbak s valamennyi szeme majdnem egyenlő távolságra egymástól (a középsők alig megkülönböztethetőleg távolabbra egymástól), a középsők kevéssel közelebb a homlok széléhez mint egymáshoz. A hátsó szemsor kihajló, oldal- szemei a középsőknél nagyobbak s láthatólag távolabbra állanak a középsőktől mint ezek egymástól. A két sor középsői deréknégyszöget képeznek, mely szélességénél nem magasabb. A homlok szélén rendesen nyolez serte, az alsó közepszemek alatt, középen, egy serte, az oldalsze- mek alatt, oldalt, két-két serte, ezek között egy hosszabb és egy rövidebb serte. Az első lábpár szárán és másodvégízén, alúl, rendesen hat-hat pár tuske; a második lábpár szá- rán hat, másodvégizén öt pár tüske; a harmadik lábpár szárán két par és egy — a negyedikén két tüske. A rágók laposkások, tövük kevesebb mint kétszer oly széles mint végök, sertéik gyéren állanak. Az állkapcsok keskenyek, összehajlók, sárgások; az alajk sötétebb, az állkapcsok hosszának két harmadát bőven eléri. A tapogató barnássárga, felül sertesen szörös, barnapettyes, vegize rövidebb mint a szár és térd együttvéve. Mertekek- 8 JLNZHa ó es ADA Tejmielle ee oe N) Mläbparı ec 3202.08.020 00.001027 TI DEN eéet ekes a N) Te ee en 1980 » NV RE ge a KOTB et) d Kisebb, karcsúbb, élénk színezetű. Fejmelle élénk eserbarna, alig vilagosodö közepesikkal, ebben, a hát közepe táján, egy fehérsárga előre nyíló V szerű sarokfolt. A végtest alapszíne sötétbarna, szegélye finom, sárgásfehér, visszhorgos középrajza élénken sárgásfehér cserbarna foltokkal. A lábak élénken bar- nássárgák, a két első pár czombja és térde cserbarnával foltozott és pettyegetett. A tapogató barnássárga, szára a térdnél sokkal rövidebb, külső oldala végén egy, a pikkely széléhez szorosan illeszkedő rövid nyujtvánnyal, alján egy karéjszerű lapos nyujtvánnyal, mely szélességénél nem hosszabb. A pikkely kanálalakú, mödosan szörös, nemzöszerve sötetvörös-barna, rajta egy befelé görbülő egyszerű, hasonlöszinü nyujtvány áll (D). V. LATERIGRADAE. 238 V. KESZEGJÄRÖK. Mertekek1eWorzs N ENNEK Tee É s 5"2 "1, ebből Te Melle rest 98 ) INabpan 2 Eee: I) Te a re Er N re de 65 » Eddig mint nyári alakot csak Doroszlöröl ismerem; Pécs vidékéről egy példány a magyar nemzeti muz. gyujtemenyeben, gyüjté Friwaldszky János úr. SPEC. 5. FAJ. XYSTICUS SABULOSUS. (Hans). FOVENYES K. sanp s. (sabulosus:— homokos ; lehet a tartózkodásról és színezetről is.) Syn. 1831. Thomisus sabulosus HAHN «Die Arachniden» I, p. 28. Vide : THoRELL «Remarks» p. 249. 7 Elöteste barna, sárgával mintegy märvänyozott; a mellresz közepén ágasan oszló esiknyalabbal, mely a szemek között is elterjed, a homlok felső éle, az oldalszemek dudorait is befoglalva, esontsarga; vegteste barna, széle — különösen elől — särgäsan szegelyezve, a füreszesrajznak csak vázlata még pedig csontsárga, az oldalakból benyomuló, keskeny harántcsikokkal van megjelölve, e csikok csak a végtest végén összeérők, a felsőbbek a középen megszakítottak; lábai barnák, némi sárgás márványzattal, mely a két hátsó páron leginkább feltünik. E faj leginkább a hím tapogatójának sajátszerű berendezése által különbözik fajrokonaitól. A tapo- gató rövid, térde a vastagságánál alig hosszabb; szára hosszúságánál szélesebb és külső oldalának a vége egy a pikkelyhez alkalmazkodó hosszú vékony nyujtványba megy át, e nyujtvány — körömszerűen vég- zödve — a pikkely megfelelő (külső) oldalán kiáll s alulról tekintve, a pikkely oldalfogaesänak látszik lenni, ugyancsak a szár még alúlfelül is egy görbült, vaskos nyujtványt bocsát, mely egészben előre irányzott, míg görbülete befelé és oldalt igyekszik ; a gyüjtő lencsealakú, lapos, elől félholdszerűen kimetszett, rajta semmi Jogacs vagy tövis nem létezik INIAKA KELEK ALKOT oro álolalói osa arg a 44. m, ebből TEJE eke en ee 23» Tal ab par TEK etes kete 9m N re NEE An EN ee bu) 1 E ereer 6:5 » ? Elöttem ismeretlen. E pókot, egész biztossäggal, csak Kolozsvár környékéről ismerem, hol kerti utakon es a bokrok tövénél heverő lehullott lomb alatt fordúlt elő. SPEC. 6. ras. XYSTICUS BIFASCIATUS C. K. KÉTCSÍKOS K. DoPPELBINDIGE s. (bis, fascia — kétszer, csik ; a fejmell világos rajzáról.) Syn. 1835. Xysticus bifasciatus C. Koch «Uibers. des Ar. Syst.» I, p. 26. 1837. Idem «Die Arachniden» IV, p. 59. (saltem ad partem) Vide : THoRELL «Remarks» p. 234. ? Előteste sötét-sárgabarna, felül lemezszerűen lelapított, barnás : a nyelecskétől egy világos- bar- o I , ’ N DJ D nássárga sáv indúl, mely a mellrész közepe táján két keskeny ágra oszlik, ezek az ágak az oldalszemekig tartva, két csikra emlékeztetnek. A fejmell vaskos, magas, a nyelecskétől igen boltozatosan emelkedett: V. LATERIGRADAE. 239 Y.-KESZEGJÄRÖR. A vegtest hosszánál nem szélesebb, elől keskenyebb, hátul elkerekitett, oldalaiban fehéres vagy szürkés, hátlapja sárgásszürke, középrajza néha elenyésző, rendesen három visszhorog vagy füreszfogszerü oldal- rajzzal. Lábai sötét-barnássárgák, felül világos, sárgás hosszcsikokkal. : A zár köldökszerűen emelkedett, sötet-vörösbarna s egy majdnem körforma nyılast mutat, mely mögött (a légzőrés felett) a keret széles, fényesen vörösbarna, a köldökszerű emelkedés két oldalán két-két sekély horpadás látható. Az alsó szemsor könnyedén kihajló, oldalszemei a középsőknél sokkal nagyobbak; a középsők annyira egymástól mint a homlok szélétől s távolabbra egymástól mint az oldalszemektől. A hátsó sor kihajló, oldalszemei a középsőknél valamivel nagyobbak, valamennyi szem egymás között egyenlő távol- ságra. A két sor középsői oly deréknégyszöget alkotnak, mely oly magas a milyen széles. Az első lábpár szárán, alúl, kilenez tüske két sorban, a külső soron öt; mäsodvegizen, alúl, rende- sen hat pár tüske; a második lábpár szárán rendesen öt, mäsodvegizen — hét pár tüske ; a harmadik pár szárán, alúl, egy pár és egy tüske, a negyedikén egy nagyobb tüske. A rágók sárgabarnák, laposok, tövüknél kétszer oly szélesek mint végöknél. Az állkapcsok keske- nyek, alig egymásra hajlók, barnássárgák ; az alajk az állkapcsok hosszának két harmadát eléri. A tapogató barnássárga, bőven szörös, vegize alig rövidebb mint a térd és szár együttvéve. Mertekek: F Törzs. ...... la ebbol feel en Se 4» Talab panel 9370 I ee LESEN RE Sa) TV ns Per easnenenenene len. 2 SON Néha kisebb, törzs: S ”/, I labpar 10:2 7 Előttünk ismeretlen. ! Magam csak egy példányát ismerem Doroszlöröl; a magyar nem. muzeum gyüjtemenyeben két példány «Mehadia és Orsova» jelzővel, gyüjte Friwaldszky János ur. spec. 7. rag. XYSTICUS ULMI. (Harn) SZIL K. ULMEN sch. (ulmus — szilfa ; kedvenez tartózkodásáról.) Syn. & 1831. Thomisus Ulmi Hans «Die Arachniden» TI, p. 38. 7 1861. Thomisus erraticus BLACKWALL «Spid. of Gr. Brit. aud Ir.» I, p. 71. Vide : THORELL «Remarks» p. 246. ? Elöteste a nyeleesketöl ívesen emelkedő, felül lemesszerüien lapos, sárgásbarna, egy világos közep- csikkal, mely a szemcsoport szélességének közel megfelel ; e közép csikban egy ékalakú sötétebb betét, mely élével a nyelecske felé fordított, s melynek csúcsát a hátrés képezi. Lábai barnássárgák. Végteste igen világos sárgásfehér oldalakkal és hassal, felületén a végtest körtealakjának megfelelő körrajzú halvány bebarnitassal, mely az oldalak világos színétől egy finom, barnás szegély által választatik el; e barnás hát- mező közepén egy elmosódó, fehéressárga, széles hosszesik, mely a végtest hosszának közepe táján, két oldalt, viszszhorogszerű ágat bocsát s ez ágbocsátást néha még egyszer ismétli; a hátmező vége felé egy vagy két szintén világos.A szerű harántcsik, néha igen finom barna vonalak által szegelyezve. A vegtest nem egészen kétszer oly hosszú mint a fejmell, legszélesebb helyén saját hosszánál keskenyebb, lelapított felületű, körtealaku, elkerekitett csúcsával előrefelé irányzott. ! THORELL Il. c. «The bulbus genitalis hat in X. bifasciatus on its under side, near the base, two strong, long, spine-like processes, which the greater part of their length run parallel with each other, only with their inward curved extremities diverging at an acute angle.» etc. V. LATERIGRADAE. 240 V. KESZEGJÁRÓK. A zár egy apró, köldökszerű, barnássárga emelkedés, (7 szerű nyílással, melyben két megközelitett apró, fénylő és sötétebb dudorodás látható. Az alsó szemsor könnyedén kihajló, oldalszemei kétszer akkorák mint középsői s ezekhez oly távolságra állanak, mely kétszeres átmérőjüknek megfelel ; középszemei ennél valamivel távolabbra egymástól s annyira a homlok szélétől, a mennyire egymástól. A hátsó sor kihajló, oldalszemei a középsőknél alig nagyobbak, az alsó oldalszemeknél sokkal kisebbek, szemei egyenlő távolságra egymástól, mely nem nagyobb az alsó sor középsői közöttinél. Mind a két sor középsői deréknégyszöget képeznek, mely magasságánál alig szélesebb ; a két sor oldalszemei tetemes dudorokon s nem távolabbra egymástól, mint az alsó középsők a felső középsőktől. A homlok legszélén 7 vagy 8 fekete serte, az alsó középsők alatt és távolságuk közepé- nek megfelelően, a hét vagy nyolezhoz függőleges viszonyban még két serte. Az első lábpár szárán, alúl, öt pár, — a másodvégízen, alúl, öt pár erős tüske, a tüskék néha páratlanok s a külső soré a nagyobb szám; — a második lábpáron hasonlóképpen. A harmadik lábpár szárán, alúl, két pár és egy tüske, a negyediken három tüske egymásmögött. A rágók vöröses-barnasárgák, a homlok magasságánál alig hosszabbak, laposkäsok ; tövükön — elülről tekintve — kétszer oly szélesek mint végökön. Az állkapcsok keskenyek, összehajlók, az alajkkal együtt vörösessárgák ; az alajk az állkapcsok hosszának kétharmadrészét eléri. A tapogató szára és végíze felül tüskés, vegize alig rövidebb mint a szár és térd együttvéve. Mertäkek: 9’ Morze e zetek e eget EEE OR —1 ”V„ ebből Rab para ee rola s 0 II » elle oniele, ers enellellele ecke oe 87» Ju0t 9) Se oe) Ve eher Nrereuer eede etek 0:84 A Kicsiny, sötetvörösbarna, fejmelle közepén egy, élével hátrafelé fordított vörösbarnäs ek, a nye- lecske felől villaszerű, kétágú, sárgásfehér határral ; a sötét-vörösbarna végtesten egy egészen körülfutó, kes- keny, sárgásfehér oldalcsik, a hátmezőn a nöstény rajzai sárgásfehér szegélyek által körvonalazva. A két első lábpár ezombja és térde sötét-feketebarna, szára és vége vörösessárga, a két hátsó lábpár sötétebb vöröses-barna- sárga. A tapogató vöröses-barnasárga, pikkelye kanálalakú, módosan szőrös, szára alig felét éri a térd hosszának, külső oldala végén egy erős nyujtványt bocsát, mely a pikkely széléhez alkalmazkodva, egy éles, kis, könyedén hajlott körmöcskébe végződik, a szár e nyujtványán kivűl, alul, még egy széles karéjszerű, elkerekített, a pikkely üre felé hajló, sötétbarna, lapos nyujtvány látható, mely a szárnál hosszabb ; a nemző- szerv egy sötét-vörösbarna dudor, külső oldalárói tekintve két vékony nyujtványt mutat, melyek közzül a hátsó rövidebb, az első ennél kétszer hosszabb kissé csavarosan befelé-oldalt hajló. Mértékek: ou Morzse Kr e Ze ebből female 95» Inlabpansrnaen re És » Mint tavaszi alakot füzekröl es a tömelleki sáros helyekről Doroszlöröl ismerem. sprc. 8. Faj. XYSTICUS PEROGASTER. Tr. HASAS K. BAUCHIGE SoH. (t&oa — tulsäg jelzöje, yaazyo — has; a vegtest nagyságáról, jelesen nyujtott alakjáról.) Syn. 1871. Xystieus perogaster 'THORELL «Remarks» p. 249. A A vegtest hossztojäsdad, szélességénél egy félszer hosszabb. Fejmelle szelessegenel hosszabb, szép barnasárgás foltokkal, világosabb, széles közepesikkal, mely a hátrés előtt a szemekig elmosódó sötétebb hosszfoltokkal elhomályosított. A fejmell szélességénél hosszabb, domború, a hátrés táján kissé behorpasztott s a nyelecskefelé lankásan lecsapódó. V. LATERIGRADAE. DA V. KESZEGJÄRÖR. A laposodö vegtest szélei, különösen elől es az oldalakban finom elenken-feher szegelylyel, mely sze- gely hosszranezos s a vegtest vége felé elenyészik. A vegtest alapszíne barna, közeprajza vörösesbarnäs, ekalaku s hegyével közel a fonökig terjed, szélei módos de sűrű csipkezettel, a végső csipkék csúcsa pontszerüen fehér, s itt a közeprajzban barnás harántcsikok láthatók. A has vörösbarna, néha petyegetett, kétoldalt elmosódó, világos szegélylyel. A lábak sárgásbarnák, felületük egész hosszában egy világosabb cs k, mely a ezombokon kevésbé kifejlődött. Az alsó szemsor könnyedén kihajló, oldalszemei a középsőknél kétszer nagyobbak, a középsőkhöz közelebbre állanak mint e középsők egymás között; a középsők annyira egymástól, a mennyire a homlok szélétől. A hátsó sor kihajló, oldalszemei a középsőknél nagyobbak, a középsők alig észrevehetőleg közelebb egymáshoz mint az oldalszemekhez. A két sor oldalszeme tetemes dudorokon áll, a két sor középsői oly derék négyszögben elhelyezettek, mely oly magas a milyen széles. A labezombok felül tűskések, az első páron három és négy tüske két sorban, a többin 3 tüske egy sorban. Az első pár szárán, alúl négy, mäsodvegizen alúl, öt pár tüske. A tapogató barnás, szarize a térdnél sokkal rövidebb, külső oldala végén egy nyujtvánnyal, mely egy kis fekete, sarló alakú, a pikkely széle felé hajló hegyes körmöcskébe végződik; alsó felén egy másik nyujtvány, mely szélességénél hosszabb végéu elkerekitett és előrefelé lekonyult; a nemzőrész lencsealakú, sötétvörösbarna, külső széle felé kissé behorpasztott, s itt — éppen a széléből — egy karéjszerű, apró, a pikkely szélét alig meghaladó nyujtványnyal ellátva, a szár körmös, felső nyujtványa a nemzőszervét meg- közelíti (az egész szerkezet alólról vizsgálandó). Iértékek sze BOVZS tsz er sera 5 mm ebből Tejmellntae sn ee tetté 2-4 » Mabyan ee er er 10:5 » Ve HET: Gen ? Nagyobb; vegteste tojásdad, szelessegenel Vs-dal hosszabb, sárgásszürke, elmosódó, széles, visz- horgos középrajzzal. Fejmelle szelessegenel valamivel hosszabb, sárgásszürke széles közepesikkal ; homlo- kán gyéren álló, erős fekete sertékkel, melyekhez hasonlók a tapogatókon is láthatók. Lábai sárgásszürkék, felületökön barnasan vonalozva — pontozottak; az első pár ezombja felületén, rézsüntős sorban álló három fekete tüske, szárán alúl, három — másodvégízén négy pár tüske, az utóbbin oldalt is még egy két tüske. A zár egy sötétvörösbarna, fényes és terjedelmes kerek köldök, tojásdad nyilással, melynek felső (a nyelecske felőli) felében egy szabálytalan formájú sárgás dudor látható. ! Mertekelorr = Dorzsn see ee 57 mm ebből (terhes 7-4 "V,) TEJE ÜTSZ ES ts tó N Tlabparee3c.. ee: 1a U nee: EZEN ET eze z tett esa 48 » IV Ton ee ae Do Mint őszi alakot (október) eddig csak Veszpremböl ismerem, hol kökenybokrokon találtam. "THORELL ]. c. azt mondja : Vulva ex sulcis vel foveolis oblongis duabus subparallelis, eosta media longitudinali testacea sat- lata, convexa, duplo eireiter longiore quam latiore disjunetis, constare videtur.» Ugy látszik, hogy THoRELL példányai ifjabbak voltak, a melyeknél a zár kerete még nem fejlődött ki köldökké. HERMAN UTTO: MAGYARORSZAG POK-FAUNAJA. III OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA,. III. 31 V. LATERIGRADAE. 242 V. KESZEGJÄRÖK. spec. 9. raj. XYSTICUS MARMORATUS. Tuor. MÄRVÄNYZOTT K. MARMORIRTE SCH. (A szinek elenksegeröl.) Syu. 1875. Xysticus marmoratus 'THORELL »Verz. südruss. Spinnen» p. 54. 1875. » » idem «Deser. of several Europ. au N. Afr. Sp. p. 135. ? Barnan s szürkessärga vegyületü alapszinezet, az utóbbi az uralkodó; rajzai élesek. A fejmell oldalai szépen barnák, leghätül két apró csontfeher folttal; a fejmell teteje széles esikkal, mely a fejreszen barnával elegyített, a nyelecskefelé tiszta csontfehér ; a felület ripacsos, rövid sertékkel eléggé ellátott; az oldalszemek dudorai fehéredők. A fejmell szélességénél nem hosszabb (2-3 "4,), oldalról tekintve, a nyelecs- kétől ívesen emélkedlk. A végtest szélességénél hosszabb, felülről tekintve a fonók kissé kilátszanak, elől különben keskenyebb mint hátúl. A hátlap barna, középrajza világosabb, belsejében barnán zavaros, oldalt három-három fürészfogsezrű, élesen kifejezett ággal; a hátlap a világosodó oldalak felé szintén csipkés. A lábak esontfeher és barna vegyületüek s ez utóbbi szín a két hátsó lábpáron gyűrűzetes jelleget ölt. A zár igen jellemző: egy patkóalakú félkeret közepén egy gombostüfejhez hasonló sima-fenyes, vörösessárga dudorból áll. Az alsó szemsor módosan kihajló, középszemei távolabbra egymástól mint a nagy oldalszemektől ezek a középsőkhöz oly távolságra, mely átmérőjüket (az oldalszemét t. 1.) csak kevéssel haladja meg, a középszemek sokkal közelebb a homlok széléhez mint a hátsó középsőkhöz. A hátsó sor kihajló, oldalszemei a középsőknél valamivel közelebb egymáshoz mint az oldalsze- mekhez. A két sor oldalszemei fehérlő dudorokon állanak ; a két sor középsői oly négyszöget alkotnak, mely szélességénél nem magasabb. Az első lábpár szárán, alúl, hét gyengébb tüske két sorban, — másodvégízén, alúl, öt pár tuske. A többi lábpár hasonló ízei szintén tüskések. A rágók laposkások, csont-fehérlők, kevés barnás ripacscsal és sertével, a homlok magasságánál kevéssel hosszabbak. A tapogatók csontsárgásokba rna foltokkal és kevés tüskével, végízök oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. Mertekek ? : Törzs 7:5 my, ebből fejmell . . . 2-8 » I lábpár 8 » u, Da Sean IEEE zza nee 58 » Ve ÚN 7 Az ivarérett him előttem ismeretlen; a harmadvedlesü csak bunkösodö tapogatöi által kulön- bözik a nöstenytöl. E fajt csak két példány után ismerem : egy éretlen hím Rákos Palotaröl (Muz. gy. Pavel János), egy ivarérett nőstény Doroszlóról. spec. 10. raj XYSTICUS ROBUSTUS. (Harn). VASKOS K. VIERSCHRÖTTIGE SCH. (robustus — trop. értelemben ; vaskos ; az alajk eröteljessegeröl.) Syn. 1831. Thomisus robustus Haun «Die Arachniden» I, p. 50. ? 1802. Aranea fucata WALCKENAER «Faun. Par. II, p. 232. Vide : THoRELL «Remarks» p. 251 et 535. ? Rendkívül zömök, vaskos alak, vegteste alig hosszabb es alig szélesebb a fejmellnel; a fejmell oly hosszú, a milyen széles (4 ”Y,,), magasan domború, hátúl ívesen lecsapott, felülete ripacsos, a ripacsokon V. LATERIGRADAR. 243 V. KESZEGJÁRÓK. kurta, erős fekete tüskék; a végtest elejének az éle szintén tüskés. A lábak rendkívül vaskosak, aránylag rövidek, sok kurta, fekete tüskével fegyverzettek. Az előtest sötét, világosabb barna és fehéres színvegyületet, mintegy finom márványozást mutat. Az oldalszemek dudorai elöfelökön csontfehérek (éles szem nagyítás nélkül is kiveheti); a közép- szemektől a hát közepeig egy elmosódó fínom barna vonás (leginkább borszeszben) látható, melynek hátsó végétől ismét egy horgonyszerűen az oldalszemek felé kanyarodó vonás követhető. A végtest hasonlóan márványozott, de visszhorgos középrajza, mely némileg világos, kivehető, széles, minden oldalon megkülönböztethető három visszhoroggal. A háton öt ingödör látható ; négy páros és egy a végtest elején. A végtest oldalai és hasfele sürű, az utóbbi haránt ránczokkal borítottak. A lábbak szintén márványozottak, a vegizek világosodók. A zár egy kis sárgás, lapos, köldökszerű tércse közepén egy jelentéktelen benyomással. Az alsó szemsor kihajló, középszemei sokkal közelebb a homlok széléhez mint a hátsó középsze- mekhez, oldalszemei a középsőknél kétszer nagyobbak, a középsők távolabb egymástól, mint az oldalsze- mektől. A hátsó sor kihajló, oldalszemei nagyobbak a középsőknél, az alsó sor oldalszemeinél ellenben sokkal kisebbek, e (hátsó) sor négy szeme egymás között egyenlő távolságra. A két sor középszemei oly deréknégyszöget alkotnak, mely szélességénél nem magasabb. Az első lábpár szára, alúl, négy pár erős, kurta tüskével, mäsodvegize, alúl négy pár hasonló tüs- kével. A többi läbpär ugyanazokon az izeken szintén tüskés. A rágók vaskosak, a homlok magasságánál nem hosszabbak, márványozottak, ripacsosok, sok erős sertetüskével boritottak. A tapogató márványozott, ripacsos, sok sertével fedett ; vegize oly hosszú mint a térd és szár együttvéve. Meörtekek: szü BOSZS EE u ete zsebből fejelt sa een An IL Jakso 60.5 0 o MUD 1 0 oa eh) JS Előttem ismeretlen. Mint késő őszi alakot csak egy ? példány után ismerem, e nőstényt Erdélyben, Szász-Vesző- sön találtam. A X. robustus HANN és X. fucatus Water azonossága még kétes (lásd THoRELL: «Rem. on Syn.» p. 535.), azért tettem kérdésbe az utóbbi nevet; az eldöntéshez egy példány alapján hozzájárulnom nem lehet. spec. 11. Faj. XYSTICUS ACERBUS. THoR. KOMOR K. püsrTERE sch. (acerbus — trop. durva, komor ; valószínűleg a színezetről.) Syn. 1871. X. acerbus THORELL «Remarks» p. 237. ? A X. robustus (Hann) alaktäarsa, de sokkal kevésbé zömök, más idomú zárral és másnemű szem- állással. (Fejmell hossza, szélessége legfeljebb 2:8 "4, ). Komor színezetű. Fejmelle sötétbarna, esontsärgäs színvegyülettel, anyelecske felölegy fehéres sáv-folt nyomúl a mellrész közepe tájáig, hol V szerűen kivágott; a mellresz oldalai sötetbarnak ; a fejrész éle az alsó szemsor hosszában csontfehéres. Az egész fejmell felülete sok, nem éppen erős, karcsú sertékkel fedett. A végtest kerekded, terjedelmes, elől kevéssé keskenyebb, barnaszürke vegyülettel, néha a szürke szín az uralkodó ; hátlapjának színezete elfolyó, középrajza elmosódott, s oldalägai gyakran csak feketés harantvo- nások által némileg jelölve. A has szürkés, vagy barnás. A lábak sötétbarnák ; a két hátsó pár szára és térde, felül, esontfeheres hosszesikkal. A zár egy sárgásvörös, vagy vörösbarna, módosan emelkedő gyűrű, mely a 31" V. LATERIGRADAE. 2944 V. KESZEGJÁRÓK. legzöres felé nyitott s kissé csatornás folytatásu, körreszeben sekélyen kivájt, határozatlan, ránezszerű válasz- tékkal, mely utóbbi néha hiányzik. Az alsó szemsor igen kevéssé kihajló, középszemei sokkal távolabb egymástól mint az oldalszemek- től; az oldalszemek nagyobbak s körülbelől két átmérőjüknek megfelelő távolságra állanak a középsőktől. A hátsó sor könnyedén kihajló, oldalszemei a középsőknél nem nagyobbak, valamennyi szem egymás között egyenlő távolságra. A két sor oldalszeme módos dudorokon áll; a két sor középssői oly derék négyszögbe elhelyezettek, mely magasságánál láthatólag szélesebb. Az első lábpár szárán, alúl, négy pár rövid — másodvégízén alul 5—6 hosszú tüske. A többi láb- páron, ugyan azon ízek alján, szintén tüskék állanak. A rágók lapúlók, a homlok magasságánál alig hosszabbak, barna-sárgán márványozottak, ripacs- osok, több erős sertével. A tapogató barnás, felületen sok erős tüskeszerű sertével inkább fegyverzett mint edett, vegize oly hosszú mint a térd és szár együttvéve. Mértékeké 2 SOSZS E er er 0. Ze 0, eojiol tejmelle me en eh tel) ala par álla ao aaa oo teto 1 őÓ Il » a Aare al) III » a rs (0 » IV nn Arne ke SI] d Előttem ismeretlen. ! Mint tavaszi alakot leginkább bokros helyek sivarabb tisztásairól ismerem; néha bogáncskórókon is tartózkodik, Találtam, erdélyi részekben : Szäsz-Vesszösön; magyar részekben: Illokon, Pancsován, Orsovan, Ó-Ogradenán (Mragonya völgy), Báziáson, — megvan a magy. nemz. muzeum gyüjteményében Nagy- Várad- ról (Moesäry), Pécs vidékéről (Frivaldszky és Pável), Budáról (Pavel). Úgy látszik, hogy csak délibb részeit lakja az országnak. spec. 19. raj. XYSTICUS FRATER. n. sp. ROKON K. vERWANDTE scH. (frater = fivér ; az acerbus fajhoz való rokonságra ezeloz.) [) (VIII. tábla, 177, a szemesoport, b ? zárja; és IX. tábla, 205 ? felülről.) ? Előteste szép barnásfekete; végteste szép sárgásan világosszürke, barna pettyegetéssel, mely néha a fűrészfogas rajzot vázlatosan előtünteti. Az első két lábpár ezombja és szára szép barnafekete, vég- izei särgäsvörösek, vegökön fekete gyűrűvel, a két hátsó lábpár szára szép sárgásvörös, a végén fekete gyűrűvel, a térd és czomb szépen barna, világos sárgásfehér hosszesikkal (a harmadik páron legélesebben kifejlett és kettős), a vegizek mint az első párokon. A fejrész arezrésze világosodó, az alsó szemsoron végig egy sárgásfehér haránt csik ; a nyelecske felett egy széles középcsik kezdődik, mely gyorsan két finom ágra a hátsó szemsorig ér — e rajz sárgásfehér. A hátsó szem- szakad, a mely két ág — villamódra tágúlva sor két középsője mögött három enyésző, vörösessárga hosszvonal, mely néha a villa közét egészen kitölti. ı THORELL i. h. a tapogatót illetőleg a nemzőszerv szerkezetét így írja le «Palpi ferrugineo-fusei, bulbo piceo ; pars patellaris paulo longior quam latior; pars tibialis ea brevior, versus apicem dilatata , desuper visa fere triangula, brevior fere quam latior ad apiesm, apice lateris exterioris in procursum anteriora versus et paulo foras direetum, longitudine fere ipsius partis, produeto ; hoc proeursu versus apiceu abruptius compresso, apice acuminato paullulo deorsum curvato . vix ad '/s longitudinis laminae pertinenti. Latus exterius partis tibialis intra in alterum procursum exenrrit latum, extus convexum, intus ad longitudiaem concavum, versus apicem paullo augustatum, apice emarsinato, anteriora versus, foras et deorsum direetus, basi cum procursu apieali partis tibialis ita coneretum, ut emarginatione parva tantum ab eo separetur. Laminae margo exterior aequaliter rotundatus, tubereulo vel procursu nullo. Bulbus rotundatus, humilis, subtus parum inaequalis, sub cochleiformis, in margine exteriore tubereulo vel dente parvo, nitido, pone apieem procursus apiealis partis tibialis sito, munitus; antice in setam vel spinam tenuem excur- rens extus direetam, circa apicem ejus subeuryatam et laminae arete appressam, praeterea inermis.» V. LATERIGRADAE. 2945 V. KESZEGJÁRÓK. A rágók töve sötétbarna, vége sárgásfehér. A mellvért sárga es barnával finoman tarkított. A csípők különösen díszesek : világosbarnák, vegök szép fehéres szegélylyel, tövük több fehéres hosszcsikkal díszlik. A tapogató kurta, barnássárga vegize a többihez képest kissé vekonyult, az egészen kevés serte áll. A lábak közül a két első pár vaskos, hosszu, a két hátsó gyengebb és rövidebb. Az első lábpár ezombja felületén három ágaskodó serte, kissé haránt sorba állítva, — szárán, alúl négy, vegizen, alúl három tüskepár. Vegteste szélesen tojásdad, szélességénél csak igen kevéssel hosszabb, hátúl elkerekitett. Az alsó szemsor kevéssé, a hátsó könnyedén kihajló ; a két sor középsői egy magasságánál valami- vel szélesebb deréknégyszögbe elhelyezettek ; az alsó és hátsó sor oldalszemei nagyobbak a közepsöknel, az alsó oldalszemek nagyobbak a hátsó oldalszemeknél, a hátsó sor oldalszemei távolabbra állanak a hátsó középsőktől mint az alsó oldalszemektől. A zár egy kiemelkedő, karikaszerű keret, mely a légzőrés felé meg an szakítva, belseje dobhártyaszerű, a közepén egy hosszránczezal. Mértékek : ? Törzs...... lo ebből fejmell szeget 2 ee ee 2 9 SD par 30 day \) [U ee Ra er) TETEL re BER en) IN ee erden one 7 Ismeretlen. E díszes fajt, mint kora tavaszi alakot az Alduna vidékén. Palankan, a Trnoväczi erdő tisztasainak füvében gyűjtöttem. Dr. THORELL e fajt újnak ismerte el. spee. 13. raj. XYSTICUS PRATICOLA. C. K. RÉTI K. wIESEN sch. (praticola — rétlakó ; a tartözkodäsröl.) Syn. 1837—8. X. praticola C. Koch «Die Arachniden» IV. p. 77. Vide: THORELL «Remarks» p. 426, 569, 572. ? Kicsiny, rövidläbu; vegteste majdnem kerek, hosszánál valamivel szélesebb. Elöteste barnasvö- rös középcsikkal, barna oldalakkal, szélességénél nem hosszabb, oldalról tekintve, egyenes háttal, mely : hát közepén túl meredeken a nyelecskére lecsapott ; a fej eleje ívesen elkerekitett, az oldalszemek dudorai jelentéktelenek. A végtest esontsärgäs, barnával kevert, a barna szín a nemet jellemző fűrészfogas rajzot még némileg de határozatlanúl jelöli. A lábak barnássárgák, — barna, gyűrűjellegű, sűrűnálló foltokkal. A zár egy vörösessárga, kissé keretszerűen emelkedett köldök, mely két felől 09 szerűen van sze- gélyezve, a szegély kissé sötétes, az egész keret hosszánál kissé szélesebb, alúl összeérő felül szűken nyi- tott, belűl sekélyen kivájt, két apró horpadással (a horpadás csak a mikroskóp alatt látható). Az alsó szemsor kihajló, középsői annyira egymástól, mint a homlok szélétől, oldalszemei nagyob- bak s szemátmérőjökre állanak a középsőktől. A hátsó sor tetemesen kihajló, oldalszemei a középsőknél nagyobbak s láthatólag távolabbra állanak a középsőktől mint ezek egymástól. A hátsó középső szemek valamivel közelebb egymáshoz mint az alsó középsők színtén egymáshoz s mind a két sor középsői oly négyszöget alkotnak, mely alsó szélességénél láthatólag magasabb. Az első lábpár szárán, alúl, még pedig hossza közepe táján, két pár tüske, — mäsodvegizen, alúl, három pár hosszú tüske, A második páron hasonlóképpen. A rágók laposkások; tövük csontsárga, végök sötétedő. A tapogató vörösessárga-barna, gyűrű- szerű foltokkal, gyéren szőrös ; vegize rövidebb mint térde és szára együttvéve. V. LATERIGRADAE. 246 V. KESZEGJÁRÓK. Mexntekeksu ra orzs ee: 2... 43 74, ebből TEJO La tet eletet EGEN GOT S a a a MD I labpar 019.0.0,8,0.0.0 010.00 DıoD10 "3a N EE KETTEN teoe ett ne Be) 7 Előttem ismeretlen. Mint nyári alakot fűves helyekről csak Doroszlóról ismerem. spEc. 14. raj. XYSTICUS GRAECUS. C. K. GÖRÖG K. GRIECHISCHE SCH. (graecus — görög ; a lelhelyröl.) Syn. 1838. Xysticus graecus C. Koch «Die Arachn.» IV, p. 65. Vide : THoRELL «Remarks» p. 240. ? Elöteste sárgásfehér ; az oldalszemek mögött egy görbitett hosszesik s egy szegelyesik feketék ; a vestest hätfele olajszüurke, három fehéres, keresztbefutö, hullámos szalaggal. Az előtest sárgásfehér, a hátsó oldalszemektöl a mellresz hátsó lehajläsaig egy feketén märvanyo- zott szalag vonúl, e szalag a mellresz széle szerint fut s egy sötetfekete pontba végződik. A ragök sárgás- fehérek, serteszőrösök, tövükön és végük felé füstösen barnúlók. A tapogató sárgás-fehér, a szár- és vegiz végén barna. A mellvért fehér, barnán porozott, szélein füstbarnába átmenő. A végtest oldalal és hasfele fehéresek, az előbbiek szürkésbarna, rezsutosan futó vonalakkal. A lábakon a czomb, térd és szár sárgás- fehér, a többi íz inkább sárgás, de mégis inkább fehérbe játszik; a czombok belső oldalán három fekete folt, máskülönben a czombok és szárak feketén pontozottak, e pontok a felület fehér vonala hosszában csikszerűen tömörülve ; a czombok tövén, felül, egy nagyobb fekete folt ; a többi lábíz töve és vége szintén keskenyen fekete. Törzs 8 ?V,. E fajt Kocn C. i. h. eredetileg Görögországból Nauplia környékéről irta le, DonescHauLn a «Syst. Verz. ete.» sorozatában Magyarországból is említi. spec. 15. raj. XYSTICUS HORTICOLA. C. K. KERTI K. GARTEN scH. (horticola — kertbenlakó; a tartózkodásról.) Syn. 1837. Xysticus horticola (C. Koch «Uibers. d. Ar. Syst.» I, p. 26. Vide: THORELL «Remarks» p. 252, 426. 7 Elöteste vörösessárga-barna, sötétebb barnával keverve, oldalszegelye sötétbarna, a nyelecske táján kivágásszerűen világosabb. Végteste vöröses-sárgabarna néha rókavörös, barnán porzott, hat ingödör- párral ; oldalain bordaszerű sötétebb csikok. A két első lábpár rökavörös, a két hátsó lábpár sárga. A tapogató rövid; szára szerfelett complicált szervezettel; külső oldalán két nyujtvány, egyik a végin, mely lemezszerűen illeszkedik a fedő pikkelyhez, a másik oldalt kifelé mered, vastag, hegyesedő végével előrefelé görbül; alszínén egy mélyen kettéhasított, széles, erős nyujtvány, melynek felei lapı- tottak, a külső fél vékonyabb, inkább hegyesedő, a másik fél vaskosabb, a végén vastagodott kissé föl- és befelé hajlott. A gyüjtö síma, kidagadó egy finom, hosszú embolus által rugószerűen kerítve ; a tövén egy kis horog. iIMértékekssékőSZB ENE e Nee tn 7 Világosabb. A zárat két terjedelmes, fekete, hosszúkás, majdnem häromszögletes folt jellemzi, melyek hegyökkel kifelé állanak. E fajt említi Sill V. „Thomisus“ hortieola ©. Koch név alatt Szeben környékéről. Példányt nem láttam, 10 I SI VI. CITIGRADAE. VI. FUTÓK. spxc. 16. raj. XYSTICUS? DEVIUS. (C. K.). FÉLREJÁRÓ K. unstärz sch. (devius — kóbor, állhatatlan, félreeső, messzeesö stb; az első lelhelyre vonatkozik.) Syn. 1845. Thomisus devius C. KocH «Die Arachn.» XII, p. 61, Taf. 411, fig. 997. «2 Elöteste kimagasló fejreszszel, homlokreszen számos sertevel, sárga ; sötét, barnan-foltos szegely- lyel; vegteste rozsdaszinü ; lábai särgäsok, a ezombok felületén két barna hosszesik. » Mérték : Törzs..... Eye Dr. Koch C. e pókot, melyet Dr. Rosenuauer (Erlangen) a «Bänätban», valószínűleg Oravieza táján találta, tűre szúrt, szárított példány után irta le, úgy azonban, hogy annak megbizonyitäsa lehetetlen, mert a színezet nem elégséges jelleg, az ivarszervekröl a leirö nem emlékezett meg, A fajt a ,, Thomisus calycinus"-sal hozza kapcsolatba s így meglehet, hogy a faj a Mirumena vatia (CL) egy feltünőbb szín- változata. spEc. 17. ras. XYSTICUS? CERINUS. (C. K.). VIASZOS K. wacHs scnH. (cerinus — viaszos ; a szinezetröl.) Syn. 1845. Thomisus cerinus C. KocH «Die Arachn.» XII, p. 60, Taf. 411, fig. 996. «2? Elöteste barnafekete, fejeresze felül, mellresze a szélein sárgák ; vegteste agyagossarga; lábai es tapogatoı elenksargak,» MertekenTorzsrerne ete ere eles 820020, Dr. Kocn C, ezt a fajt is RosENHAvER (Erlangen) féle, Oraviczáról származó példány után irta le és a «Thomisus lateralis Hahn» fajjal hozza kapcsolatba, e szerint tehát Xystieus impavidus Thor fajjal állana viszonyban. A fenn idézett rajzhoz tartozó szemcsoport után itélve azonban inkább Misumená-ra emlékeztet s nem lehetetlen, hogy ez is csak a Misumena vatia (Cr) fajnak egy feltünőbb színváltozata, SUBORDO VI. ALREND. SIE IN IERE Rd (eito — gyors; gradus — lepes.) FUTOK. A futók jól jellemzett alrendjenek jegyei: az emelkedett, majdnem primaticus előtest, 3 vagy 4 harántfutó sorba elrendezett szemcsoport ; gyors mozgásra alkalmas szervezet, mely a testtörzsnek a lábak- hoz való, megfelelő arányában gyökerezik. Noha a lábak kivétel nélkül hármas szövőkarom rendszert mutatnak, a szövés itt is háttérbe lep, minek jellemző jele az, hogy az alrend legtypieusabb alakjainál (Lycosoidae-Farkaspókok) a szövökarmok elkorcsosulása itt ott észlelhető. A lábaknak a testtörzshöz képest aránylagos fejlettsége, a futás, egyáltalá- ban gyors mozgás képességét eredményezi, s az alrend alakjait prédát kereső vadászokká teszi, VI. CITIGRADAE. DAS VI. FUTÓK. A rend legtypicusabb alakjai úgyannyira mozgök, hogy még a nemzedékek sorára tartozó mozza- natok sem kötik őket egy helyhez : a nőstény zacskóba szövi petéit s vadászatain magával hordozza, épen úgy, mint későbben hátán a kibujt fiakat, mindaddig, a míg ezek önálló életmódra képesek, Itt is találunk lakhelyeket (Cselőpók-Trochosa), de ezek nem az alrend életmódjának sajátlagos irányából, hanem azon körülményekből folynak, a melyek között az illető alakok élnek, a melyek között létök biztosságát csak egy lakás hozzájárúlásából merithetik (Trochosa infernalis-Pokoli Cselőpók a pusztán, Trochosa cinerea-Szürke Cselőpók könnyen áradó folyók görgetegein). E lakhelyek kapcsolják e rendet némileg a földbeszövőkhöz (biologiailag). A szervezetre nézve találunk kapcsolatokat a Csöszövökkel (lásd Zora-Párduczpók), és a Keszegjárókkal (lásd a Futök közül : Oxyopoidae-Hinzpókok, s a Keszegjárók közül: Hunnyöpök-Micrommata). A nyugvó vagy mozgó prédát Felkeresni, szembe megtámadni, ha menekülni akar, vagy bajosan megközelíthető, ugrással is reatamadni, ez a futók módja, evvel járulnak a pókműködés rendszeréhez, A szövés, mint táplálékszerző közeg egészen háttérbe lép, és a mozgás sajátlagosságára esik a fösuly. A kivételbe tett alakok kivételével, a többi azon hajlékkal éri be, a melyet a véletlen szolgáltat; az alakok tehát szabadon barangolva intézik támadásaikat, gyakorolnak hatást. Működésökre nézve, bár a röghöz kötve, de vízszíntes irányban teljesen szabadok, Az aljak rögétől fel a hegycsúcsok örök haváig, mindenütt vannak ez alrendnek képviselői; de alakgazdagságának tetőpontját mégis az aljakban éri el, A száraz talajon, a vízmelléken, a víz szinén mindenütt futókkal találkozunk, melyeknek fajsoraiban (talán általánosan is) a fonalröpites, tehát nagyszabású helyváltoztatás szerepel s képesekké teszi őket, a hatásnak széles alapon való gyakorlására. A nemzedékek sorát úgy látszik kizárólagosan áttelelő alakok tartják fenn. FAM. 1. csarid. LYCOSOIDAHE. FARKASOK. WOLFSSPINNEN. (Avzos = farkas; a barangolö életmódról.) GEN. 1. NEm. AULONIA. C. K. (avlan — csatorna, völgy ; valószínűleg az előtest némi nyergessegeröl.) Syn. 1848. ©. Koch «Die Arachniden» XIV, p. 97. Vide : DHoRELL «On europ. Spiders» p. 190. Az also szemsor közepsöi es a homlok széle közötti távolság nem nagyobb egy also közepszem atmeröjenel. A felső fonöpär az alsonäl sokkal hosszabb. Az arez magas, közel négyszögletes, a rágók töve felett kiálló. Az also szemsor behajlo. spec. 1. rar. AULONIA ALBIMANA. (Warex.). FEHERKEZÜ KOSPÖK. wEISSHANDIGE WIDERSP. (albimana — feherkezü ; a tapogatön lévő fehér színről.) Syn. 1805. Lycosa albimana WALCKENAER «Tabl. d’Aran.» p. 10. . (Vide : 1848. (Aulonia) albimana C. Koch «Die Arachn.» XIV, p. 202. ? Elöteste fekete, megfekvö, igen finom es gyér szörözettel. A vegtest fekete, megfekvö sárgás szörözettel. A tapogato feketebarna, térde esontfeher, Az első labpar ezombja fekete, a többi íze, valamint a többi láb is barnássárga, VI. CITIGRADAE. 249 VI. FUTÓK. A fejmell fejresze keskeny, a szélesedő mellrészből prismaszerűen mintegy kitolt, erősen kidülö homlokkal, síma; felülről tekintve, a mellrész mindkét oldalán két két tetemes behorpasztás látható s a mellresz legszélén egy igen finom, szörökböl való, hófehér szegély szembetűnő ; oldalról tekintve a hátvonal kissé nyerges, hátúl résüntösen a nyelecskére lecsapott. A mellvért szívalaku, fekete, zsírfényű. A rágók vörösbarnák, oldalról tekintve, erősen az állkapcsokra csapottak, úgy hogy a kiálló homlokkal meglehetősen egy síkba esve, evvel s a hátvonallal éles szöget képeznek. A tapogató karcsú, végíze kevéssel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak karcsúk, elég hosszúk, hosszú nyulánk tüskékkel fegyverezve ; jelesen a két első pár szárán, alúl 5—6 hosszú tüske, a másodvégízen, alúl, szintén hosszú tüskék ; a negyedik lábpár szárán kevés karcsú tüske, köröskörül pereszlenszerűen elhelyezve, A végtest tojásdad. A fonók közül a felső pár hosszabb az alsónál, két íze igen jól megkülön- böztethető. ; Az alsó szemsor négy szeme igen apró, igen közel a homlok széléhez, alig szemätmerönyire egy- mástól, a sor a homlok széléhez illeszkedve behajlö. A középső sor két szeme nagy, domborü, a fej élére elhelyezett, körülbelől szemátmérőnyire egymástól, a hátsó sor két szeme kisebb a középsőnél s távolabb egymástól, mint a középsők szintén egymástól, úgy hogy e négy szem egy előrefelé könnyedén szűkülő trapezet képez. A zár alig kiemelkedő, semmi jellemzőt sem mutat, Mertekek 88 AKÓVÁ ra A alá s ata bilalotol a sosa (éb Az rája TEJE ZA ee YON TET DÁN zén elte Rose an An Ve NOTE 7 Karesubb, színezete a nöstenyevel azonos, csak a tapogató térde kevésbbé kirívó, barnássárga. A tapogató szára szélesedő, a térdnél nem hosszabb; pikkelye fekete, terjedelmes, csúcsosan kanál alakú lekonyuló véggel, módosan szőrös (példányomon a nemzöszerv még nem tökéletesen fejlett). Miertekele: eg Norzsnns ee 3:8 ebből Tejmelll. ner ler DR INabpaneare er: REN DTEEN TV ee ar ee ae re LOHN E csínos kis fajt eddig csak Doroszlöröl, közel ivarérett állapotjában, mint igen kora tavaszi alakot, s a legszorgalmasabb léghajósok egyikét ismerem, Fonalröpítéseit már márczius melegebb napjain kezdi s a Mosztonga melletti kertek karóin rendesen többed magával sürgölődik, Igen gyors futó s ha a szél erősödik, úgy, hogy a fonalröpitest lehetetlenné teszi, a pok csillagszerűen szétterpeszti lábait, lelapul s bevárja a szél csillapodását. Néha egy fél percz alatt | méternyi fonalat fejt és elhajózik rajta, GEN. 2. nem. LYCOSA. LarR. (Vide : Lycosoidae.) Syn. 180%. LATREILLE «Nouv. Diet. d’Hist. Nat.» XXIV, p. 135, (ad partem). Vide : THORELL «On europ. Spiders» p. 190. Az alsó szemsor közepsöi oly távolságra esnek a homlok szélétől, mely a szem átmérőjét kevéssel meghaladja, A felső fonó pár az alsónál nem, vagy alig hosszabb. Az alsó szemsor a középsőnél valamivel rövidebb. A szemesoport tere legalább oly hosszú, a milyen széles. Az arcz (fej, előlről tekintve) magas, majdnem négyszögletes, a rágók töve felett nem vagy alig táguló, egyenes oldalakkal, A läbvegek karesuk, nyulánkok, HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN : UNGARNS SPINNEN-FAUNA, III. 32 VI. CITIGRADAE. 250 VI. FUTÓK. Kösza, futó, komor színű alakok, a melyek lakást nem készítenek és csak alkalmas helyiségekben, mint kövek alá, resekbe, körakasokba stb, vonulnak meg. Látó képességök éles, a közeledő veszélyt már messziről veszik észre. A nöstények lencsealakú peteburkaikat, a fonókhoz erősítve, mindenütt magukkal ezipelik s fiaikat, egy darabig hátukon hordozzák. spec. 1. pas. LYCOSA AMENTATA. (Cr.) PARITTYÁS FARKASPÓK. SCHLEODER w. (amentum — hajító szij, — amenta torguere : szij segítségével lövegeket röpíteni ; alkalmasint a testhez erősített peteburokröl.) Syn. 1757. Arameus amentatus CLERCK «Aran. Suec.» p. 96. Vide: THORELL «Remarks» p. 298. ? Olajbarna, barnássárgán kevert-szőrű ; a fejmellen a mellrészen, a hátsó szemekig terjedve, egy terjedelmes világosodó folt, mely közepén hasított (legjobban borszeszben tünik elő), a mellresz szélein hata- rozatlan szegély, A lábak komor barnássárgák, sűrűn álló barna gyűrűkkel és foltokkal ; a csípők egyszínűen, élénken barnássárgák. A fejmell, felülről tekintve, hosszúkás szívalaku, előrefelé módosan felemelkedő; oldalról tekintve hátvonala majdnem vízszíntes, alig észrevehetőleg nyerges hajlású, s a hátrés végével kezdve a nyelecskére lecsapott ; megfekvő szörözete bőven sárgásbarnával kevert, felálló szörözete gyér, fekete, hosszú, a szemek területén leginkább feltünő. A mellvért sötétbarna, barnássárga szörözettel bőven fedett. A. rágók elég hosszúk, az első lábpár vegizenel rövidebbek, ezombjánál nem vastagabbak, barnássárgák sötétedő végekkel, lefelé álló sötét szörözettel, mely színöket nem fedi el. Az állkapcsok barnássárgák, szélesek, elől elkerekitettek ; az alajk sötétebb, az állkapcsok felehosz- szának körülbelől megfelelő. A tapogató barnássárga, barna foltokkal és gyűrűkkel, szőrös: valamennyi íze felületén karcsú tüskék állanak, vegize alig hosszabb a száríznél és sokkal rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak hosszúk, — különösen az utolsó pár — karcsúk, finoman kifutó végekkel és bő fegy- verzettel. Az első pár szárán, alúl, a végén egy pár rövidebb, hátrafelé két pár hosszú, kissé megfekvő tüske, e másodvégíizen hasonlóképen; czombja felülete végén tőbb kurta tüske, ezek mögött, egymásután állva, két hosszú tüske ; a szára és másodvégíze felületen a rövid, megfekvő szörözet közül 2 3 tapintó szőr áll ki. A. harmadik és negyedik lábpár szára és mäsodvegize felül is tüskés; valamennyi pár czombja felületén egymás után álló két hosszabb tüske. A végtest terhes állapotban hossztojásdad, nem terhesben hátúl ellapitott, elől kissé keskenyebb ; hasa a felületnél valamivel világosabb. Az alsó szemsor egyenes, szemei aprók, egyenlőek, a homlok szélétől átmérőjüknél távolabbra állanak, a középsők valamivel távolabbra egymástól, mint az oldalszemektől; az alsó sor a középsőnél láthatólag rövidebb. A középső sor két szeme nagy, bőven egy szem átmérőnyire egymástól és fél átmérőnyire az alsó, oldalszemektől. A hátsó két szem az alsó szemeknél sokkal nagyobb, a középszemek fél átmérőjét is meg- haladja, sokkal távolabbra áll egymástól mint a középszemektől, s ezekkel egy előrefelé szűkülő tra- pezet alkot. A zár barnássárga, egy lóherelevélhez hasonló beosztású; a légzőrés felé, nyel helyett, egy szív alaku lemezzel ( ;) néha az osztás hiányzik, de a szívalakú lemez határozottan kivehető. Mertekek: 2 Törzs (terhés) .......... 8197 ebből (nemiterhes) ete tetése 0 tejmellin sss ee ee: EINER a 5.00 © ne fer 0:0 1 Be el no ar er} ELT ee ee ra 5 ra HLUHSIE N) VE ser ee LANE VI. CITIGRADAE. Fl VI. FUTÓK. A peteburok barnássárgás, lencsealakú, finom szövetű, úgy hogy a peték kissé áttetszenek ; átmé- röje 9"5 9. A Valamivel karcsúbb ; tojásdad, kis végtesttel ; lábai halaványabb foltokkal és gyűrűkkel, a testhez képest világosodók. A tapogató vaskos, vörösesbarnás, foltos, a vége felé bozontosan-feketeszőrös ; száríze hosszabb a térdnél, előrefelé vastagodott, a pikkely tövénél nem keskenyebb, gazdagon szőrös; a pikkely csúcsos, csúcsa alatt ecsetesen szőrös; nemzöszerve, oldalról tekintve, egy, mintegy tokból kiálló, vaskos, előreirányozott vörösbarna tüsket visel, a tüske valamivel rövidebb, mint a mennyire a pikkely csúcsától hátra áll. Mertekeke Gr Torzer ése ee et e tebből feje LESSEE ne 31 TÁDDÁN eve 3 » Ne ea Legközönsegesebb fajaink egyike, melyet tavaszkor es öszkor is bőven talalhatni erdőkben, lige- tekben, arnyasabb helyeken s a nádasok szélén is. Öszkor inkább ivarérett hímek, tavaszkor a burkaikat ezipelö nőstényeket kaphatni és úgy látszik, hogy nőstényei (legalább nálunk) ättelelnek. Igen gyors futó és kizárólagosan a föld színén tartózkodik, A peteburok a nöstény fonóihoz van megerősítve s az állatot futásában legkevésbbé sem gátolja; peteburkát igen szereti s ha elvétetik tőle, hosszasan keresi, megfeledkezik minden veszedelemről, ha megtalálja rágóival és tapogatóival megra- gadja s biztos helyre ezipeli, hol ismét fonóihoz erősíti. Különösen ifjú nemzedéke a legszorgalmasabb léghajózók közé tartozik. Ez a faj azonosnak vétetik a LINNÉ leirta «Aranca saccata» fajjal, mely jogosan eltöröltetett, már azért is, mert a «saccata: zacskós, , úgy a mint LINNÉ értette, az egész alrend valamennyi alakjára talál és számos tévedésnek lett kútforrása. Ismerem, erdélyi részekből : Szász- Vesszősről, Kolozsvárról, Szamosfalváról, Mező-Zahról és számos más helyről, de kizárólagosan csak az aljakból és az előhegységből; magyar részekből: Doroszlóról, Apatinból, Bázsiásról, az Alsó Hámorból ; a magy, nemz, muzeumban megvan : Nagyváradról, Tátrafüredről (Friwaldszky), Budapestről, Ungvárról. spec. 2. ras. LYCOSIA LIGNARTA. (Cr.). TÖNK F. HoLZ worrs. (lienum — fa; az erdőben való tartözkodasröl.) Syn. 1757. Araneus lignarius CLERCK »Aran. Suec.» p. 90. Vide : THORELL «Remarks» p. 294. ? Fekete; vegteste és lábai sok fehérrel tarkazva. A fejmell durván szemcsézett, közepén egy szakadozott fehér hosszcsikkal; a mellrész oldalai hasonló színű szegélylyel. Lábai feketék, barnás gyürűzettel, a gyűrűzet osztása fehér szőröcskékkel. A. vég- test fekete, csak néhol ecsetszerűen tömörülő fehér szöröeskekkel mintegy pettyegetve. A fejmell szívalakú, mellrésze keskenyedő, fejerésze észrevehetőleg felvetett, magas; oldalról tekintve a hátvonal kissé nyerges, hátúl a nyelecskére lecsapott. A mellvért fekete, szőrös, a csípők egyszínűen barnássárgák. A rágók vörösbarnások, végeik sötétebbek, szörözetük fekete, fehérrel elegyes, gyér. Az áll- kapcsok szélesek, végök elkerekített, barnássárgák ; az alajk sötétebb. A tapogató vörösbarna, barna gyűrű- zettel, sok fehér szörökkel, a ezomb, térd és szäriz felülete hosszú tüskékkel, a vegiz hosszab a szárnál, de rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak hosszúk, karcsúk, a fekete szín az uralkodó, a barna szin gyűrűket alkot. A fegyverzet bő, de nem erős. Az első lábpár szárán, alúl, egy pár rövid és négy pár hosszű, karcsú tüske; másodvégízén egy pár rövid, két pár hosszú tüske. Valamennyi czomb felületén három hosszú tüske, A harmadik és negyedik lábpár szára és másodvégíze felül is tüskés, térde csúcsán tüske all. A végtest tojásdad, hasfele szürkés, felülete fekete fehéren habos, VI. CITIGRADAE. 252 VI. FUTÓK. Az alsó szemsor négy szeme apró ; egyenlő, egyenes sorban ; közepsöi kevéssel távolabbra egymástól mint az oldalszemektől a közel két szemátmérőnyire a homlok szélétől. A középső sor két szeme nagy, bőven szemátmérőnyire egymástól s bőven fél átmérőnyire az alsó sor szelsöitöl. A hátsó sor két szeme kevéssel kisebb a középsorénál, s kétszernél is nagyobb távolságra áll egymástól, mint a közepsortól, A középsor két szeme között egy serteüstök. A zár egy terjedelmes, szívalakú, vörössárgás terese, a köridomot ismétlő alakú kivájással, e kivajas alján, tehát a légzőrés felől, egy szívalakú, sima betéttel. Máá 608 JKAZZS aaa aló oe, HAAdal Cell 9 50 aonoó ő ala ón ANN Ilabpare acer es erste » II » ee 2: UN m ee IV D ee ee ao EV A peteburok laposan lencsealaku, zöldeskek (borszeszben szennyessargasbarna), 6 "W, átmérőjű. Ja Előttem ismeretlen, Igen gyors futású állat, melyet eddig csak az Alsó Hámor (Borsod) fenyő ertések vágásos helyeiről (Jávorkút, Feketesár) néhány példány után ismerek. E faj megkülömböztető jellegei között az első lábpár szárának négy pár hosszú tüskéje az első helyen áll, s e jegy alapján, melyhez még a végtest fehér fekete színe, sőt a peteburoké is hozzá járul ; ide sorozom azt a Lycosát is, a melyet a Kárpátokon még a Krivan legesucsän is feltaláltam; de csak harmadvedlesü példányok után említhetem meg, melyek bozontosabb szörözet mellett majdnem egyszínűen barnás-fekete lábak által tünnek ki; burokezipelö nőstényeket szá- mosat láttam; de elfogásuk nem sikerült, mert villámgyorsan menekültek a. roppant sziklatömbök közé, melyeket emberi erő megmozdítni képtelen, spec. 3. Faj. LYCOSA LUGUBRIS. (Warer.). GYÁSZOS F. TRAVER w. ‚(lugubris — gyászos ; itt a színről.) Syn. 1802. Aranea lugubris WALKENAER «Faun. Paris» II, p. 239. Vide : THORELL «Remarks» pag. 276. ? Särgässzurke. A fejmell közepén egy határozatlan, vilagosodö hosszesik, Lábai sargasszurkek (borszeszben vöröslök), leginkább csak a ezombokon elötünedezö, elmosódó barnás foltokkal. A fejmell hossz-szivalaku, fejeresze elől egyenesen elmetszett, prismaszerü, a szemter fekete, a középső szemsor szemei között egy gyér szörecset; a szörözet megfekvö, sárgás, a mellresz közepén es szélein vilägosodo. Elölröl tekintve, az arez magas, majdnem négyszögletes ; oldalról tekintve, a hatvonal vizszintes, hátúl lankäsan-a nyelecskére lecsapott. A mellvért barna, sárgás szőrözettel. A rágók vöröses- sárgák, egyszínűek gyéren álló, hosszú, sárgás szörözettel, az első lábpár elsődvégízénél valamivel rövidebbek, czombjánál alig vékonyabbak, Az állkapcsok szélesek, vörösessárgások, elől elkerekitettek ; az alajk sötétebb, csúcsos, az állkapcsok felehosszát felülmúlja. A tapogató karcsú, sárgás; czombja és szára némi homályos gyűrűzettel ; ízei, felül, hosszú tüskékkel; vegize oly hosszú vagy alig rövidebb mint a térd és szár együttvéve, A lábak karcsúk, finom hosszú fegyverzettel. Az első lábpár szárán, alúl, a végén, egy pár rövid, e mögött három pár hosszú finom tuske, a mäsodvegizen egy pár rövid, két pár hosszú tüske. A harmadik és negyedik lábpár szára és másodvégize felül is tüskés. Az első és második lábpár térde csúcsán egy tapintöször, a haımadik és negyedik párén egy nyulánk tüske, A végtest (terhesen) hossztojásdad, VI. CITIGRADAE, 253 VI. FUTÓK. Az alsó szemsor egyenes, szemei aprók, egyenlőek, egyforma távolságra egymás között, a homlok szélétől egy szemátmérőnél távolabbra állanak, a sor a közép sornál rövidebb. A középsor két szeme nagy: bőven szemátmérőnyire egymástól, félátmérőnyire az alsó sor szelsöitöl; a hátsó sor két szeme alig vagy nem kisebb a középsőnél s körülbelől másfélszer távolabbra áll egymástól mint a középsor szemeitől, a melyekkel egy előrefelé szűkülő trapezet alkot, A zár egy hosszúkás tércse, hosszúkás kivájásában egy közeplemezzel, mely a legzöres felé egy haránt lemezbe ütközik, a melylyel egy igen jól kivehető L szerű alakot képez. Mertekek: 2? Törzs (terhesen) ............ 7 sebből TeJo MEZ enefeus dene nee here TB IAD DATA een ee ar Su o UE éő Dee esuojskenersnee » III » efiskolLeuleile,lekelefierer eNeren ee Ne S » Vasen) N NEE N N) Peteburka lenesealakü, szürkés, 4 ”/, átmérőjű, Kiesiny, karcsú ; színezete a nösteny6töl elütő. Fekete ; a fejmell közepén egy, a hátsó szemsor szélességének megfelelő, az egész elötesten végig vonuló fehér csik, mely a vegtestre ätmenve, azon is végig tart ; a végtest oldalai szürkésbe átmenők. A lábak ezombjai barna vagy barnás-fekete tökkel s csak végök felé világosodnak ; a többi íz vöröses- vagy szalmasárga, a végek rendkívűl finomak. A tapogató barnafekete, a pikkely domborodása vöröses vagy esontsärga. A szár a térdnél sokkal hosszabb, vaskos, bozontosan szőrös ; a pikkely csúcsos, felületén módosan, csúcsa alatt bozontosan szőrös, nemzőszerve, oldalról tekintve, egy előre irányzott, kissé lelhajló, karcsú tüskét visel, IMertekek gen orzse ee tsá eto etet 4-7 "7, ebből teymellms nr. Seesen 9-9.» WMabpamgersar. er I IVDlabparsgerr: ee De Tavaszi alak, mely kulönösen a vigälyos erdők, bokros helyek talaját, a gyalogutakat, de a mezőt is kedveli, rendesen roppant mennyiségben fordúl elő s tetemesen hozzájárúl annak a selymes fénynek a létesítéséhez, a mely a tisztások füvét boritja. A hím roppant gyors futó, néha ugrálva menekül. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról és Mező-Záhról ; magyar részekből : Doroszlóról, Apatinból és Orsováról. Hegyi alaknak eddig nem tapasztaltam, sPEc. 4. Far. LYCOSA MONTICOLA. (Cr.). HEGYI F. BERG w. (monticola — hegyen lakó; a tartózkodásról.) Syn. 1757. Arameus monticolus ÜLERCK «Aran. Suec.» p. 91. Vide : THORELL «Remarks» pag. 285. 2? A Lycosa lugubris rokon alakja, ettől leginkább nemzöszerve által megkulömböztetve, A fejmell barnás, közepén egy keskeny világos esikkal, szélein hasonló szegelylyel; a közepesik a vegtest elején is folytatódik, melynek általános színezete barnás, szürkés sok fehérrel elegyes, megfekvö szőrözetű ; a has szennyesfehér. A lábak agyagsárgások, sok barna folttal. A fejmell hosszúkás-szívalakú, magas ; a fej, előlről tekintve, majdnem négyszögletes, alig pofásodó, alsó felében sárgás arczot mutat, a középszemsor két szeme között tetemes üstök läthato. A mellvért barna, világos szörözettel. A rágók töve agyagsärga, végök elmosódva barnúló; szöro- zetük, gyéren állva, sárgás, barnással elegyes; hosszúságuk megfelel az első lábpár vegizenek, e láb czomb- jánál alig vékonyabbak, Az állkapcsok vörösessärgäk, szélesek, elkerekiteitek, az alajk csúcsos, és sötétebb, A tapogató vörösessárga, kevés barna folttal, felülete kevés tüskével; végize valamivel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. VI. CITIGRADAR. 254 VI. FUTÓK. A lábak karcsúk, finom végüek ; az első pár szárán, alúl a végén egy pár rövidebb, e mögött két pár hosszú tüske ; másodvégizén hasonlóképen. A fegyverzet egyebekben a L. lugubriséval talál. A végtest hossztojásdad. Az alsó szemsor egyenes, szemei aprók, a középsők alig észrevehetőleg nagyobbak s oly távolságra a homlok szélétől, mely másfél átmérőjüknek megfelel. A középső sor két szeme meglehetősen nagy s másfél átmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme kisebb a közép sorénál, az alsó sorénál ellenben nagyobb s körülbelől másfélszer annyira egymástól mint a közép sor szemeitől. A zár egy vörössarga, szelessegenel hosszabb, a légzőrés fele kissé tágúló, ott elmetszett lemez, alig észrevehető behorpadással ; elmetszett végén a sarkok mintegy becsípettek. Mertekek: ? Törzs..... 7 w, ebből fon elle er sz tdltb IE TÉN deka, ao 0-6 bé 7 ET ee een WO TELE ee 7 TV u 12 SF Kisebb, karcsúbb, szinezete a nöstenyetöl elütő. Elő- es vegteste fekete; az előtest közepén egy végig vonúló, keskeny, fehéres hosszesik, mely a végtest elején is követhető. A lábak ezombjai füstbarnak, a két első pár többi íze szennyes sárga, a két hátsó páré barnássárga. A has szürkülő. A tapogató barnássárgás, szára és pikkelye feketés. A szár nem hosszabb a térd- nel, tetemesen vastagodó, szörös ; a pikkely csúcsos, csúcsa alatt módosan szőrös ; nemzőszerve, belső oldal- ról tekintve, egy igen megfekvő, feketebarna, oldalt és kifelé irányozott, lapos és tompa lemezt visel. Mértékek SET OTZS ee rebhol fejmell Werloinhfel efens ar e erden ROLE ÁD DANS szerte een ee IS » TV ae er: U) » Ámbár a síkon is elöfordul, mégis inkább hegyi alak, mely a havasokon a törpefenyő tenyeszöven túl is előfordúl s a L. lugubrisnel gyérebben található. Ismerem Doroszlóról, Mehádiáról (Damoclet csúcs), Tokajból (Kopasz), az Alsó-Hámorból ( Hollós) , a Krivánról (a csúcs alatt), Lykaukáról (Liptó). spec. 5. Faj. LYCOSA PROFUGA. n. sp. BOLYGÓ F. IRRENDE w. (profuga — számkivetett ; futó ; az életmódról.) (VIII. tábla 181, a szemcsoport, b a c tapogatója, c mérték.) 7 Elöteste fekete, fehéres szöröcskékkel; végteste porszinű szörözettel fedett; a ket első lábpár czombja, tövétől számítva, félig fekete, a többi íz élénken, világosan barnássárga, a két hátsó lábpár egé- szen barnássárga. A lábak karcsúk, hosszúk. A fejrész prismaticus, a mellrész tägult. A mellvért barnásfekete, szőrös ; a két hátsó lábpár csipője barnássárga, a két első páré fekete, barnássárgával (jelesen a második páré) elegyes. A rágók feketék, leg- csúcson kis mértékben barnässärgäk ; az ällkapesok barnássárgák. Az első lábpár szárán négy, mäsodvegizen három pár hosszú, karcsú tüske, — a második lábpárén hasonlóképen. A végtest keskenyedő, kicsiny. A homlok vörhenyes, alsó szemsora a másodiknál rövidebb, szemei igen aprók, egyenlők ; a máso- dik sor két szeme nagy, valamivel többre mint szemátmérőnyire egymástól ; a harmadik sor két szeme vala- mivel távolabbra egymástól mint a második sortól. VI. CITIGRADAE. 255 VI. FUTÓK. A tapogató fekete, szärize a térdnél valamivel hosszabb és tetemesen vastagodott ; szőrözete hosszú, felálló ; pikkelye lehajló, esucsosan kanálalakú ; nemzőszerve, oldalról tekintve, feketebarna s egy nyereg- szerű, mélyen benyomott gyüjtöt mutat, melynek hátulsó fele majdnem esuesszerüen kiálló. Mértékek : d Törzs . .... Lo ebből fejmelll a nee eat N Mabpazer rer. el » a zt ese OZON TSZ en 6 en en IV EEE SISIRE ? Ismeretlen. E rendkívül sebesen futó és futás közben ügyesen ugráló, csinos kis fajnak egyetlen himjet Tokaj és hakamaz között egy legelő silány talaján fogtam. Juniusban ivarérett. Dr. THORELL e fajt nem ismeri. SPEC. 6. Faj. LYCOSA PROXIMA. C. K. ROKON F. vERWANDTE w. (proxima — legközelebbi, mint fajrokona a L. monticolának.) Syn. 1848. Lycosa prorima C. Koch «Die Arachniden» XV, p. 52. Vide : TORELL «Remarks» p. 287, 288. (in $. Lye. monticola.) ? A fejmell barnás, közepén egy keskeny, világosodó vöröses hosszesikkal, mely a hátrés táján alig tágúl s a szemtércse hátsó határáig ér, a mellrész szélein egy hasonló szegély, mely hátúl leginkább látható. A közepesik elmosódva bár, de mégis a-vegtest elején is észlelhető. A végtest szürkés és különösen sok vörö- sessárga szörökkel elegyes színű. Lábai vöröses barnasárgák sűrű füstbarna gyürüzettel. A fejmell hosszú- kás szívalakú, a fej kis mértékben felvetett. A mellvért barna ; finom, megfekvő szürke- és felálló barna szö- rözettel. A rágók csak füstössärgak, tövük felé vilagosodök, gyéren szőrösek. A tapogatök barnássárgák, vörösesbarna gyűrűzettel, a czomb, térd és szarız felülete módosan tüskés, vegize rövidebb mint a térd és szár együttvéve. Az első lábpár szárán, alul, az elején egy pár rövidebb, e mögött egy pár hosszabb, már az oldalak felé elhelyezett, e mögött két pár hosszú tüske. Az alsó szemsor egyenes, távolabbra a homlok szélétől mint a középsortól, szemei egyenlőek. A középsor két szeme nagy, másfél átmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középsőknél kevéssel kisebb s valamivel távolabbra egymástól mint a középsortól. A zár a L. monticolaétól egészen elut ; elől résszerűen hasított, a hasítékból kilátszik a lemez, a lég- zöres felé e hasíték kissé tágított s itt a lemez két ágra oszolva két bemelyedest kerít be (4). NMértékok sto KBOSZS etet estsásásási lel ete elis sze in eDDŐL ee ee Bi Tlabpare. arena 1 ın IV » erento 05) SF Kisebb, karcsú, színezete a nöstenyetöl elütő. Fejmelle fekete, közepén egy vörösesen áttetsző keskeny hosszesikkal. Végteste fekete, kevés vöröses szörökkel. Az első lábpár czombja és térde végig fekete, a többi lábpár ezombja a vége felé sárgás, barnán gyűrüzött és foltozott. A tapogató karcsú, egészen barnafekete, szärıze alig hosszabb a térdnél, kevésé vastagodott ; különö- sen alul szőrös ; a pikkely csúcsos, a csúcs alatt módosan szőrös; nemzőrészén semmi tüske, gyűjtője csak behorpasztott, a horpadásban — a külső oldalról kissé hátúlról tekintve, két igen apró, tompa fogacs látható. 7 Mertekek: ? Törzs.........5 =, ebből Tejmellenr ro) TOlabpansg ál gar erői 0:0 IV RR 22x05) VI. CITIGRADAE. 256 VI. FUTÓK. Mint igen koratavaszi alakot eddig egyedűl csak Doroszlóról ismerem, hol a nádasok melletti füves helyen futkároz. i TaokRELt tr. kritikai jegyzete (lásd a «Remarks on Syn. 1. h.) oly ?-re van alapítva, a melyet Dr. Koch Lasos-töl ez pedig Róma környékéről kapott. Az itt leírt hímet biztosnak tartom. Ugy látszik, hogy e faj déli elterjedéssel bir. sprc. 7. Faj. LYCOSA PRATIVAGA. L. K. RÉTJÁRÓ E. wınsen w. (pratum — vét, vage — koborolva, a tartózkodásról.) Syn. 1870. Lycosa prativaga L. KocH «Beitr. z. K. d. Spinn. Faun. Galiz.» pag. 43. Vide : THORELL «Remarks» p. 30%, 306 (in $ L. amentata et pullata.) ? A fejmell barnás, közepén egy rövidke, jelentéktelen, világosodó közepesikkal; a mellresz, szélein, alig feltünő világosodó szegélylyel. A végtest elején egy rövidke, világosodó, nem feltűnő csik; a szörözet szurke-barnäs, elegyes, a végtest vége és oldalai felé feheressel kevert. A lábak szennyes barnássárgák, nem kirívóan, de igen sűrűn barnán gyűrűzöttek. A fejmell hosszúkás-szívalakú, magas ; a fejrész kissé felvetett, keskeny, sok serteszerű szőrrel. A mellvért barna ; megfekvő, rövid, fehéres és felálló, hosszabb barna szőrökkel. A rágók barnás vörösek, gyér szőrözettel ; oldalról tekintve, tetemesen az állkapcsokra esapottak, oly hosszuk, mint az első lábpár elsödvegize s e pár ezombjanäl alig vékonyabbak. Az állkapcsok szélesek, elkerekítettek, barnássárgák ; az alajk közel háromszögletes, csúcsos, az állkapcsok felehosszát meghaladja. A tapogató vöröses barnasárga, czombja sötétebb, térdíze csúcsán s a szár felületén egy-egy tüske, vegize kevéssel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak karcsúk; az első pár szárán, alúl és elején egy pár rövid — e mögött két pár hosszú tüske, másodvégízén hasonlóképen ; valamennyi lábezomb felületén két-két hosszú tüske. A végtest tojásdad, hasfele sok szennyesfehér szörrel. Az alsó szemsor egyenes, négy szeme apró, a középső kettő láthatólag távolabbra egymástól mint a szélsőktől, a homlok szélétől oly távolságra, mely egy szemátmérőnél valamivel nagyobb. A középsor két szeme nagy, bőven szemátmérőnyire egymástól, annyira az alsó sortól, mint ez a homlok szélétől. A hátsó sor két szeme a középsőknél valamivel kisebb s kevéssel távolabbra egymástól mint a középsortól. A zár magasságánál szélesebb : a nyelecske felé sv— szerű kettős ívet képez, mely alatt, az ívek összetalálkozási pontján, egy, a légzőrés felé irányozott, kissé hasított borda látható, e bordától két oldalt, tehát az ívek alatt, két terjedelmes kivájás szemlélhető. Mértékekés esz OTZB abs eDbŐL Tee en a rende ee A AD par Bo Tyan Se enekeelsreleree- a ul: Sen A peteburok vastag-lenesealaku 2-8 "4, átmérőjű. Alig kisebb ; a nöstenynyel azonos színezetű. Tapogatöja barnás, pikkelye feketés; szarıze a terdiznel valamivel hosszabb, vaskos, bőven szörös; a pikkely csúcsos, a csúcs egy kis, a szörözetbe rejtett horogba végződik ; nemzőszerve egy sárgásvöröses, hosszú, előre és kifelé irányozott igen megfekvő s egyen- letes vastagságú lemezt visel, mely a tapogató külső oldaláról tekintve legjobban látható. iMértékék e Norza sn en 97, ebből fejmelle 2 RN 24» T-labpar era et soo DM IV » San ee HS)E Mint igen koratavaszi alakot Apatinböl, mint nyári alakot Tokajböl ismerem. VI. CITIGRADAE. 357 VI. FUTÓK. spnc. 8. ras. LYCOSA ANULATA. Tuor. GYÜRÜSLÄBÜ F. BINGELBEINIGE w. (anulus — gyürücske ; a lábak diszeröl.) Syn. 1871. Lycosa anulata 'THORELL «hemarks» p. 299. ? Elöteste sötét olajbarna, három vilägosodö, elmosott hosszesikkal, melyek közül a középső még legjobban kifejezett, a nyelecske felé csucsosodik, a szemek felé keresztszerűen tágul, de e tágulás a szemtér hátsó szélén elenyészik; a szemtér sötét; végteste sötétbarnás, olajzöldes szörözettel, elején egy világosodó orsófolttal, e mögött igen határozatlan, világosodó foltokkal ; lábai olajsárgák sötétebb gyűrűzettel és foltok- kal elég sűrűn megrakva. Valamennyi rajz a borszeszben élesedik ; száraz állapotban a fakó szörözet által elboríttatik. A fejmell jól fejlett ; mellresze kissé tágult, a fejrész prismaticus. A mellvért barna, fehéres szörö- zettel. A rágók, állkapcsok és az alajk szennyes agyagsárgák, a rágók tövük felé kissé barnultak. A tapogató a lábakéhoz hasonló szinű, gyűrüzött ; térdén, szárán és czombjan néhány fekete, karcsú tüskével, végíze rövidebb mint a térd és szár együtt véve. A lábak karcsúk, finom vegekkel, erős, hosszú fegyverzettel ; gyű- rűzet szerint : a ezombon 4, a térden |, a száron 3 gyűrű jól megkülönböztethető. Az első lábpár szárán, alúl, három hosszú és ugyanitt, de legelöl, egy rövid tüskepárral ; másodvégizén alul, három hosszú tüskepárral ; a harmadik és negyedik lábpár térdén, felül, a legesúcsán egy hosszú tüske ; valamennyi par ezombján, felül, szárán és másodveégízén, alul, sok, hosszú és megfekvő tüske. A végtest tojásdad, elég domboru. Az alsó szemsor négy szeme apró, egyenlő távolságra egymástól s távolabbra a homlok szélétől mint a második sortól; a második sor két szeme nagy, egy szemátmérőnél nagyobb távolságra egymástól ; a harmadik sor két szeme, a második sorénál kevéssel kisebb es sokkal távolabbra egymástól mint a második sortól. A zár egy élénken särgäsvorös, világos, fényes tércse, mely szélességénél hosszabb, a nyeleeske felé kikerekített, a légzőrés felé nyelvszerűen kinyúló s ismét kitágulva, elkerekített. Mértékekési CEGEZB est ee 6.8, ebből Tema SSE see ee 2-6 » Mäbparer.een a: tt er 21:00 een 12 N er 10:0 » 7 Kisebb, karcsúbb, egészben sötétebb ; a lábak gyürüzete csak a ezombokon kifejezett, különösen a felületen sötét. A tapogató ezombja és térde világos, bunkója a szárral egyűtt sötétfekete; a szár vasta- godott, tömötten álló, durva, fekete szörözettel; pikkelye csúcsosan kanálalakú, kurtán szörös, csúcsa alatt egy gyér ecsettel; nemzőszerve egy sötetszinü, egyszerű, csak kevéssé domborodó gyűjtőből áll, melyen csak egy apró, jelentéktelen dudorocska látható. IVMertekek 7 0, ZBORZ BEK ee 5 nm, ebből feinen ee » Mlabpans een eek a) De ee TEN) U ee en ea ee 10:2 5 E jeles fajt, melyet THORrLL tanár franczia es olasz példányokra alapitott, mely tehát deli jelle- sunek látszik lenni, eddig csupán csak Doroszlón, a mocsarak szélein, még pedig mint kora tavaszi alakot észleltem. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III, OTTO HERMAN : UNGARNS SPINNEN-FAUNA., III. 33 VI. CITIGRADAE. 258 VI. FUTÓK. SPEC. 9. Faj. LYCOSA POECILA. x. sp. TARKA F. Bunte w. (rorzrlos — tarka ; a szinezetröl.) (VIII. tábla 178, a szemesoport, b törzs, ca ? zárja, d mérték.) ? Elöteste barna; szemtereseje fekete; szélei széles, sárga szegélylyel, mely a homlokon egyesül, a nyelecske felett ellenben megszakad; a nyelecskétől egy sárga közepesik indul, mely a szemterese közelé- ben elenyészik. Lábai karcsúk, vörössárgák, a negyedik pár igen hosszu ; valamennyi íze sűrűn rakott, egyenetlen szélű, barna gyűrűfoltokkal ékesítve. Végteste olajbarna, elején sárgás lándzsafolttal, hasa szeny- nyes sárgás. A fejmell hosszúkás, közel prismatieus. A rágók vöröses sárgák, oldalról tekintve, vegökkel az állkapcsokra csapottak. A mellvért kerekded, sárga, sűrűn szőrös. A tapogató sárgás, kevés igen enyésző folttal, módosan szőrös, minden ízen néhány sertetüske, vegize oly hosszú, mint térde és szára együttvéve. A lábak karcsúk, igen finom vegekbe kifutók ; az első pár szárán, alúl, a legvégén egy párróvid — a közepén és töve felé egy-egy pár igen hosszú tüske, — mäsodvegizen hasonlóképen; a második lábpáron hasonló- képen, s azonkívűl a szár belső oldalán is egy tüske; a két hátsó lábpár szárán és másodvégízén alúl és oldalt több tüske. A végtest hosszkörded, aránylag kicsiny. Az alsó szemsor egyenes, a másodiknál valamivel rövidebb, középsői valamivel nagyobbak, távol- sága a homlok szélétől annyi, a mennyi a második sortól; a második sor két szeme nagy, másfél átmérő- nyire egymástól ; a harmadik sor két szeme a második sorénál kisebb, sokkal távolabbra egymástól, mint a második sortól. A zár egy igen terjedelmes, aránytalan nagy, barnásvörös, szélesen nyelvalakú lemez, melynek légzőrés felőli sarkain egy-egy barna, gombostűfejszerű dudor látható. Nertekele Fra Nor ben ebből teimell re a oralamáto os elt 1 Éget kara o ara aaa a ap a en TE ee ee) 1 I I er ce arena Lo) TV ER ne 7. Ismeretlen. E csinos kis pók leginkább réteken fordul meg és sebes, ügyes futása által tünik ki; a kissé nyirkos talajt különösen kedveli. Több helyről ismerem, u. m.: erdélyi részekből Szász-Vesszősről és a Körös-szo- rosból (Feketetó körül); magyar részekből: Apatinból, ILucsivnáról (Kärpätalja); Mocsáry Sándor S.-A.-Ujhely körül gyüjte. (Múz. gy.) j spec. 10. ras. LYCOSA FARINOSA. n. sp. LISZTES F. BESTÁUBTE w. (farinosa — lisztes; a szinezetröl.) (VIII. tábla 179, a szemesoport, b a ? zárja, c a d tapogatöja, d ugyanannak nemzöszerve nagyitva, e mértékek.) ? Elöteste barna, fehéres szörözettel, mely a szemtereset is elborítja; végteste barna, szennyes- fehér szörözettel, mely a végtest vége felé néhány elmosódó A. szerű ágrajzot alkot; hasa barna, szennyes fehér szörözettel. Lábai vörösesbarnák, szennyesfehéres szörözettel borítottak, vaskosak, elmosódva foltosak. A fejmell kevéssé prismatieus, elől elkerekített; pofái kissé kidagadók. A mellvert szélesen szıv- alakú, vörösesbarna, fényes, kevés szörözettel. A rágók töve szennyes-sárgás-fehéres, a vége barnuló. A tapogató sok sárgás szörrel és elfolyó barna foltozattal; végíze valamivel rövidebb mint a terd és szár együttvéve. VI. CITIGRADAL. 259 VI. FUTÓK. Az első lábpár szárán, alúl, három tüskepar, másodvégízén, alul, három tüskepar; a máso- dik lábpáron hasonlökepen. A végtest hosszkörded, eléggé magas. Az alsó szemsor oly hosszú, mint a második, kevéssel távolabbra a homlok szélétől mint a második sortól, szemei egyenlőek; a második sor két szeme nagy, bőven egy szemátmérőnyire egymástól ; a har- madik sor két szeme valamivel kisebb, távolabbra egymástól, mint a második sortól. A zár egy széles L szerű osztólemezzel, melynek könyökében egy-egy barnás dudor látható; a lemeznek a nyelecske felé álló vége dudorszerű. Az egész zár vörösesbarnäs. Miertekeke rn bosz E Sá TRY ebből fepmellen sn ee en s disz ro Mlabparses seven. ar on ee a ar Slchel) DR IR éz b) NER N N SF Alig kisebb ; hosszabb, erős lábakkal. Az előtest szörözete egy szemterese szélességű szennyes- fehéres közepesikkä alakul, mely finom, barnás hátárokkal szegélyezett ; a végtest felületén végig egy hasonló csik, inkább szalag, mintegy folytatása az előbbinek; a szörözetben sok a fakó színű is, mi földszürkévé teszi az alapszinezetet. A tapogató sötét ; térde a szárnál valamivel hosszabb; pikkelye kanálalakú ; nemző- szerve, oldalról tekintve egy egyszerű eyüjtöt mutat, alúlról tekintve e gyüjtő egy résüntős, széles csavaro- dást mutat, a gyüjtő oldalán, a pikkely külső szélének közvetlen közelében egy kissé horgos, éles, kis körmöcske látható. Mertekek: 2 Törzs............. S =, ebböl fejest „aan. As äabparreens 10 I ee) I er ne OVB N ee ale rare LANKA E fajnak egyetlen párja, mint kora tavaszi alak (märezius) Doroszlö mellett a Mosztonga moesa- ros szélén találtatott. Dr. THoRELL nem ismerte. Megjegyzésem az, hogy a pofák alkotásánál fogva e faj nem szerint legalább is közeli rokonságot mutat a Tarentula-nemhez. spec. 11. ras. LYCOSA FESTINANS x. sp. GYORS F. RASCHE w. (festinans — siető; a mozgásról.) (VIII. tábla, 180, a szemcsoport, b a ? zárja, c mérték.) ? Előteste barna, a hätres körül világosodó ; lábai karcsúk, hosszuk, vörösbarnások, számos sötét gyűrűsfolttal ; végteste barna, elején egy rövidke lándzsafolttal. Fejmellének fejerésze prismaticus, a mellrész szélesedő ; a szemtércse sötét, pofai kissé világosodók. A mellvert szélesen szívalakú, sötét vörösbarna, kevés fehéres szörözettel. A rágók töve elmosódva barnás- sárga, vége sötétedő. A tapogató barnássárga, sok barnás, gyűrűsfolttal, eléggé szőrös, a szörözet között kevés serte, végíze oly hosszű, mint a térd és szár együttvéve. Az első lábpár szárán, alul, három pár — oldalt két tüske, másodvégízén, alúl, szintén három pár tüske; a második lábpáron hasonlóképen, — az ízek végén álló tüskék rövidek, a többiek karesuk, hosszúk. A végtest szélesen körded, aránylag kicsiny. 33* VI. CITIGRADAE. 260 VI. FUTÓK. Az alsó szemsor egyenes, szemei aprók, a sor rövidebb a második sornál s annyira áll a homlok szélétől, a mennyire a második sortól ; a második sor két szeme nagy, többre mint szemátmérőnyire egy- mástól ; a harmadik sor két szeme a második sorénál valamivel kisebb és sokkal távolabbra áll egymástól, mint a második sortól. A zár egy barnásvörös, fénylő, meglehetősen széles osztólemezből áll, mely felső végén elkerekített s oldalt egy-egy tágulást mutat, alsó végén kissé L szerű alkatú, a könyökökben egy-egy kis dudorral. Mertekeki 3 kROSZBES Sl Tebb6l alle one oo ee ekezet de INET TÉN att atorosár Eh Bra oa elle, D I er N Se) INT, ae Hear Te TV ee ee sza, Ig) A peteburok barnás, lencsealakú, 4 "4, átmérőjű. a Ismeretlen. E fajnak egyetlen példányát, mint igen kora tavaszi alakot Doroszlón, mocsáros helyen találtam. Dr. THORELL e fajt nem ismeré. sprc. 12. mas. LYCOSA EXORNATA. x. sp. DISZES FARKASPÓK. zIERLICHE w. (exomaäta — feldíszített; a vegtest világos diszeröl.) (VIII. tábla, 182, a szemesoport, b törzs, c elöläb, d mérték.) ? (junior). A fejmell sárgásfehéres szörözettel, mely egy széles közepesikot és meglehetősen szeles szegélyt alkot ; végteste feketésbarna, felületén végig egy szembetünő, elől ágas, hátul füreszfogas rajzzal, melynek szőre sárgás és a mely a borszeszben is élénk marad; hasa szennyessárga ; a lábak ezomb, térd és száríze sötét, a czomb kevéssé foltos, az első páré egy világosodó hosszesikkal, — a végízek fakók. A fejmell fejerésze prismaticus, mellrésze módosan tágult. A mellvért barnásfekete, fényes, kevés szörözettel. A rágók barnásfeketék, tövük körül fakó szörözettel. A tapogató vörhenyes, ezombja sötéten foltos, vegize valamivel rövidebb mint térde és szára együttvéve. Az első lábpár szárán és másodvégízén, alúl, három-három pár tüske. A végtest hossztojásdad, a végén kissé csúcsosodó. Az alsó szemsor láthatólag behajlö, középsői valamivel nagyobbak ; a második sor két szeme nagy, körülbelül szemátmérőnyire (inkább többre) egymástól : a harmadik sor két szeme valamivel kisebb s távo- labbra egymástól, mint a második sortól. A zár szerkezete harmadvedlésü példányaimon nincsen kifejlödve. Mértékek: ? Törzs ........... 6:9, ebböl nmel aoosanoe a N IR N Il » ET NEERILSEN) III » ee DE IV a ee SOL 7 junior. Élénkebb rajzokkal. Tapogatója élénken sárgavörös, némi barna folttal; nemzőszerve (harmadvedlésű) vaskos ; szerkezete ismeretlen. E szép fajt, mely élénk rajzait bizonyosan a negyedik vedlés után is megtartja, s ennek következté- ben könnyen fölismerhetöve válik, a kifejlődés mondott fokán leírni jónak láttam. A rajzokon kívül az alsó szemsor behajlása is jellemzi. Dr. THORELL e fajt nem ismeri. Gyüjtötte Pável János juliusban a Rákoson. (Múz. gy.) VI. CITIGRADAE. 261 VI. FUTÓK. - GEN. 3. NEM. TARENTULA. Sun. (Tarentum olasz város, melynek környékéről a mesés tulajdonságokkal felruházott pókok ismeretesek lettek ; lásd általános rész, 16. 1. Aldrovandi.) Syn. 1833. SUNDEWALL «Conspectus Arachn.» p. 24. (ad partem.) Vide : THORELL «On enrop. Spiders» p. 191. A felső fonópár az alsönal nem vagy alig hosszabb. Az alsó szemsor a középsőnél kevéssel vagy alig rövidebb; a szemek tere oly hosszú, a milyen széles; az arcz elég magas, a rágók töve felett pofás, domborodó oldalakkal; a lábvégek csak kevéssé vékonyodók. Bujkáló alakok. A nőstények majdnem gömbölyű, nagy peteburkokat készítenek, s ezeket legtöbb- nyire kivájt üregekben őrzik; némely alakok barangolók s nőstényeik csak a peték lerakása idején gondos- kodnak üregekről. A Tarentula radiata bordáskörmei erősek, íves hajlásúak, kevés, erős, nem épen hosszú bordával fölszereltek, lásd : II. köt. VI. t. 134. c. spec. 1. Faj. TARENTULA RADIATA. (LarR.) SUGARAS TARENTULA. STRAHLIGE T. (radius, radiata — esillagosan oszló sugár; rajz az elötesten.) Syn. 1817. Lycosa radiata LATRATLLE «Nouv. Diet. d’Hist. Nat.» II, éd. XXVIII, p. 292. A Vide: THORELL «Kemarks» p. 313, 314. 1875. Idem. «Deser. of several Europ. and North African Sp.» p, 158. ? Elöteste sárgásbarna ; világosabb, széles közep- és hasonló oldalesikkal, az előbbi a nyeleesketöl a szemtereseig tart, az utóbbiak a homlokon egyesülnek. A közepesikban fekvő hätres táján, minden oldalon négy-négy, küllőszerűen elrendezett csik indul az oldalcsikok felé, s minden küllő — a két első leginkább — hátul feketésen szegélyezett. A végtest fakó, a nyelecske felett két feketés folttal; hasán, a légzőréstől a fonókig terjedve, egy terjedelmes, háromszögletes, elmosódó szélű fekete folt, mely csúcsával a fonók felé áll, s azokat megközelíti. A lábak barnássárgák, alfelökön, az izek végén, homályos foltokkal, a negyedik pár szára tövén és végén széles fekete gyűrűs folttal, mely az íz felületén nem ér össze ; a csípők alfele bársonyfekete szörö- zettel, különben sötét vörösbarna. A fejmell hosszukás szivalaku, jól domborodott, hátvonala, oldalról tekintve, vízszintes, a szemek táján alig, a hátrésen túl tetemesen lekonyuló; a megfekvő, rövid, meglehetősen tömött szörözet között és leginkább a szemtércsén, néhány felálló, hosszú, barna szőr. A mellvert szívalakú, fénytelen; bársony- fekete, felálló, serteszerü, fekete szörökkel. A rágók az első lábpár ezombjänäl nem vékonyabbak, ugyan e lábpár elsődvégizénél sokkal hosszabbak, másodvégízénél alig rövidebbek; tövük élénk sárga szörözettel borított, végök feketés, szörös, az erős csípőköröm hegye felé biborosan áttetsző. Az állkapcsok vörösbarnák szélesek, befelé résüntösen. elvagottak, kifelé elkerekitettek, az alajk hasonló színű, széles, elől egyenesen elmetszett, az állkapcsok felehosszánál alig rövidebb. A tapogató sok sárga szörrel, vegize barnuló : czombja felületének elején három rövid tüske haránt sorban, közepe táján egy nagy tüske. A lábak barnasárgák, alól sötéten foltosak (lásd felül); valamennyi vegizen erős, tömött talpkefe (pálczaszerű szörökböl), mely a két első páron a szárra is átnyulik. Az első lábpár szäran, alól, három pár igen megfekvő erős tüske, a második párén hasonlóképen; a, harmadik és negyedik lábpár szára köröskörül megfekvő tüskékkel fegyverezett. Valamennyi czomb felületén 5—7 kurta, megfekvő, rendetlen állású tüske. A végtest hossztojásdad, fakó, a nyelecske felett két elmosódó folttal, e két folt irányában, hátrább két AL szerű feketés foltocska (példányommnál); szörözete kurta, finom, világos fakószínű, gyéren feke- téssel elegyes. 0) VI. CITIGRADAE. 262 VI. FUTÓK. Az alsó szemsor négy szeme egyenlő nagysagu, egyenlő távolságra egymástól, két közepsöje bőven szemätmerönyire a homlok szélétől ; a sor igen könnyedén behajló. A középső sor két szeme igen nagy, oly távolságra az alsó sortól, mint ez a homlok szélétől, egymástól pedig egy szemätmerönel valamivel keve- sebbre. A hátsó sor két szeme a középsőnél kisebb s közel másfélszer oly távolságra egymástól mint a középsortól. A zár barnásvörös, nem épen bemélyedő, szélességénél valamivel hosszabb, a nyelecske felé bolto- zatosan kikerekített tércse, mely közbül, hosszában egy széles lemez által elválasztott; e választó lemez a légzőrés táján a zár alapját képező vastag, egyenetlen harántlemezbe L szerűen beleforrad. Mertekek 0% Torzar. . Ja... 202. 23070, ebbol tejmelletn.. en ee Sul IAKÁ atm % tör 00-000 8 0.0.0.0. Zar ee 22 A Te ee 20:7 IV 2 gu in (A IV lábpár szára es térde együtt : 9:5 "4,.) Ja Előttem ismeretlen. E faj színezet szerint változó és példányom legközelebb áll a ; jegyű változathoz, a melyet THORELL tr. id. helyen bőven leírt. Déli jellegű faj, mely leginkább Olaszországból (Toscana), a Svajez déli részeiből és Nizza környé- keröl ismeretes. Leirasom egy példányra alapíttatott, a melyet Dr.- Horváth Géza t. barátom 1873-ban Komjáti környékén az «Alsöhegy» déli lejtőjén egy kő alatt felfedezett; Schuszter Károly ur gyüjtemenye- ben egy példány a Budai várhegyről. Eletmódját nem ismerem. A faj és lelhely egészen biztos. sprc. 2. raj. TARENTULA INQUILINA. (Cr.) BUVÓ T. AFTER T. (inguilinus — bérbenlakó, olyan is, ki nem született Rómában, tehát jöttment ; a felfedezés körülményeire ezéloz 1) Syn. 1857. Arameus ingwiliuwus CLERCK «Aran. Suec.» p. 88. Vide: THORELL «Remarks» p. 311, 312, (in § T. falrilis). ? Elöteste kissé vöröslő barna; széles, világosabb közepesikkal, mely a szemtércse felé mindinkább szélesedik s ezt végre körülfogja ; a mellrész oldalain széles, de igen elmosódó szegély. A végtest barna, kissé vöröslő, a nyelecske felett két terjedelmes, tiszta fekete folt, e mögött, mintegy az első ingödörpárt jelezve, két apró, fekete pont ; hasfele egész terjedelmében tiszta fekete. Lábai barnások, homálvos sötét tarkítással, mely a czombok belső felén leginkább előtünik, a csípők vörösesbarnák. A fejmell vaskos, eléggé nyujtott és domboru, oly hosszú, mint a negyedik lábpár térde és szára együttvéve ; kurta, megfekvö szörökkel, a szemek terén kevés felálló hosszabb szörrel. A mellvért szivalakú, fényes feketebarna gyér és felálló szörökkel. A räsck vaskosak, az első lábpár első végízénél kevéssé hosz- szabbak, a másodvégízzel egyenlőek, ugyane lábpár ezombjänäl vastagabbak, tövük körül kevés sárga szörökkel, egyébként barnafeketék. Az ällkapesok sötét vörösbarnák, elől elkerekítettek; az alajk hasonló színű, majdnem négyszögletes, az állkapcsok felehosszát eléri. A tapogató vörösbarna, ezombjän homá- lyosan foltos, ennek felülete végén harántsorban álló három kis, e mögött egy nagyobb tüskével, végíze alig rövidebb mint térde és szára együttvéve. A lábak első végízei tömött talpkefével, a két első páron a kefe a második végízre is átmegyen, de soha a szárra. Az első pár szárán, alúl, három pár karcsú, kissé elálló tüske, másodvégízén szintén három pár a kefében látható. A harmadik és negyedik lábpár köröskörül hosszú, megfekvő tüskékkel fegyverzett. Valamennyi ezomb felületén több tüske, a legalsóbb hosszú, karcsú, majd- nem serteszerű. !) Clerek «Ar. Snee.» pag. 88. ©... . reperiebatur sub margine veticuli ab araneo Labyrinthicov ete. VI. CITIGRADAE. 263 VI. FUTÓK. A végtest tojásdad, finom, vöröslő és fénylő szörrel barnásan elegyítve. Az alsó szemsor négy apró szeme alig behajló sorban, többre, mint szemátmerőnyire egymástól s közelebb a középsorhoz mint a homlok széléhez. A középsor két szeme nagy, szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a közepsönel valamivel kisebb, kevéssel távolabbra egymástól mint a középsortól. A zár egy nem bemélyedő, sik, barna tércse, melynek közepén egy kettős, vékony borda fut, mely- nek szárai a légzőrés szélén jobbra balra széthajolnak ( JA ). Mertekek: ? Törzs (legnagyobb).......... 14 "4 ebből tejm elle ea Da sti ur TNabpauı are rel Il» een erste) ae ED NE m) ae ereignete Ryolabpanıy. 2. 2 en se. ee Ne) (E peldanynal egy helyrepotolt III láb 9 ”%,). Mas peldany.:-Tlabpar ........... SON In) Se) UT ea een KOLAT TAVAT NET Peteburka majdnem gömbölyű, szurke, 9 "4, átmérőjű. 7 Karesubb, kisebb. Előtestén az oldalszegély is élesrajzú, a végtest felülete elején A szerű fehéres rajz. Lábai nem foltosak. Az egész has fekete. A tapogató hosszú, száríze nem hosszabb a terdnel, nem vastagodott; a ezomb, térd és szár egyszinűen világos vörösbarnak; a ezomb felülete elején, harántsorban négy kurta tüske és még egy (? — példányom egyik tapogatóján I, a másikon 2 tüske) karcsú tüske; pik- kelye sötétbarna, bőven kurta-szörös, esuesosan kanalalaku; nemzöszerve egy többszörösen behorpasz- tott, sötétbarna gyujtöböl all, a melyhez illeszkedve egy világosabb, resuntösen előre es befelé irányozott lemez látható ; alúlról és oldalt tekintve, a gyüjtő szélén még egy nehezen észrevehető, sötét, vaskos köröm is látható. NMértékektüs Torzs „ne... Em ebből fejmell. sonen euere on Ve nern 188 » Ifju korában a szinezet világosabb, a lábak gyürüsen foltosak. Helyenként leggyakoribb Tarentu- laink közé tartozik, s úgy látszik, hogy az elöhesyseget es itt a meszes helyeket kedveli leginkább. Rendesen kövek alatt bujkál s gyakran laposan felfekvő kövek alá barlangot váj, a melyben a nőstény petezacskójával tartózkodik. Verőfényes napokon a peteburkot a nap sugarának is kiteszi. Ismerem az Alsó-Hámorból, különösen a «Hollös» nevű fenyves környékéről, hol mint nyári alak nem ritka. Egy ifjú példány a magyar nemz. Múzeumban, gyűjtötte Pável János Budán. Egy példány birto- komban Szäsz-Vesszösröl Erdélyben (Kis-Küküllömegye). SPEC. 3. FaJ. TARENTULA SOLITARIA. n. sp. REMETE T. EINSIEDLER T. (solitaria — magános, egyedülvalö; a tartózkodásról,) (VIII-ik tábla, 183, a szemállás, b a 2 zárja, c mérték.) ? Földbarna. Előtestén egy a nyelecske felett keskenyen induló, a hátrés táján szelesedö, takó közepesik, mely a szemtércsén és a pofákon is elterjed ; szélein széles, fakó szegély, mely belölfelöl tetemesen csipkézett szélű ; a végtest sok vörhenyes szörrel elegyítve, barna ; hasa földszürke ; lábai sárgás földszürkék, a czombok felülete és oldala barnán, elmosódva felhőzött (a borszeszben barna foltos). A rágók töve sárgás földszürke, vége barnuló. VI. CITIGRADAE. 264 VI. FUTÖK. A fejmell vaskos, fejeresze szélesedett, elkerekıtett, tetemesen pofás. A mellvert szélesen szıvalaku, barna, elég szőrös. A tapogato színe a labakeval egyenlő. szörözete gazdag, vegize oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak erősek, elég hosszúk, erős végekkel; az első pár szárán, alúl, három gyenge tuskepär, másodvégízén, a talpkefébe rejtve két (?) tüskepár, mind a két íz külső oldalán is két-két tüske egymás mögött ; a harmadik és negyedik pár szárán alúl, és oldalt több tüske, felül egy tüske, a másodvég- izeken köröskörül sok hosszu tüske. Az első és második pár mind a két vegizen erős, tömött, fekete talpkefe- A végtest elől felemelt, keskenyedő, hátul elkerekített. Az alsó szemsor igen könnyedén behajló, középsői igen szembetünőleg nagyobbak ; a második sor két szeme nagy, nem egészen szemátmérőnyire egymástól; a harmadik sor két szeme kisebb s távolabbra egymástól, mint a második sortól. A zár sötétbarna, közel haromszögletes, talpával a légzőrés felé fordított, belseje A szerűen szét- ágazó lemezekből áll. Mertekek: S Dorzsoace eo: 155 rebbol teimelln as tee b abparer era Te TS E eek DLDIL 183 EN ee oT) IV Sn Nr a ol ISKO) (Torzshosszat terhes állapotban 17—19 w,-re tehetni.) Ja Ismeretlen. E tetemes nagyságú Varentulát, mint őszi alakot (szeptember) Liptömegyeben Lykaukän, az ottani várrom dombjának egy köve alatt találtam. Fogságban, legyekkel tartva, hamar kezessé lesz s a táplálékot a kézből is elfogadja. Prédáját nagy szökéssel rohanja meg, azután kiszívja. Dr. THORELL e fajt nem ismerte. SEEC. 4. raj. TARENTULA CRONEBERGII. Tuor. CRONEBERG T. CRONEBERG T. (Croneberg orosz természettudós tiszteletére.) Syn. 1875. Tarentula Cronebergii, THORELL «Verz. südruss. Spinnen» p. 65, et «Deser. of sev. Europ. and North Afr. Spiders» pag. 156. ? Särgasszürke. A fejmell közepén, hosszában egy, aszemter szélességének megfelelő csík; a mell- rész oldalaiban egy széles, belső szélén mélyen csipkés szegély. E rajzok megfelelő szörözetböl valók. A veg- test eleje közepén egy rövid, világos lándzsafolt, minden oldalán két -x világos ág, mely alsó szélén oO, feketesen szegelyzett, ezen alul, két oldalt sorakozva, 3—4 világosabb folt, széles, fekete szegelyben (päva- szemszerü). A has világos sárgásszürke. Lábai sárgásszürkék, a czombokon igen kevés barnás folt (áttet- szésre szemlélve leginkább feltünik). A rajzok nem épen kirívók, az állat kitünően «szarazföld szinü». — A fejmell hosszúkás, fejerésze elég vastag; oldalról tekintve, a hätvonal előre kissé emelkedő, a szemter kissé lekonyult, a hátsó rész résüntösen majdnem egyenesen (nem ívesen) a nyelecskére lecsapott. A mell- vért barnásvörös, szőrös. A rágók oly hosszúk mint az első lábpár végize, e lábpár ezombjánál nem véko- nyabbak, tövük körül kevés sárgásszürke szörökkel, máskülönben feketések, bőven hosszuszörüek. Az állkapcsok barnásvörösek, végeik kissé világosodók, elkerekítettek; az alajk vaskos, majdnem négyszög- letes, az állkapcsok felehosszán kissé alól marad. A tapogató egészben karcsú, ezombja barna foltos, a többi ize is itt-ott egy-egy elmosódó folttal ; a czombfelület elején három vagy négy rövidebb tüske, harántsorban, e mögött két hosszabb tüske egymásután; vegize kevéssel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak elég karcsúk ; csípőik szennyes agyagsárgák. Az elő lábpár szárán, alúl, két pár karcsú, megfekvő, a végén egy pár rövidebb, minden oldalon két-két tüske; a másodvégíz erős talpkeféjéből szintén tüskék látszanak (3 par ?), minden oldalán két-két tüske. A harmadik és negyedik pár szára és másodvégíze feljül is tüskés, e VI. CITIGRADAE. 265 VI. FUTÓK. párok terdein csak tapintö szőrök állanak. Valamennyi pár ezombja felületén több (7—9) tüske. Az első két páron a talpkefe a másodvégizre is átmegyen. Az alsó szemsor középén, a homlok széle és középszemsor között, igen könnyedén behajló, közép- szemei a szélsőknél láthatólag nagyobbak s átmérőjüknek megfelelő távolságra esnek a homlok szélétől. A középsor két szeme igen nagy, nem egészen szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a közép- sőnél valamivel kisebb s valamivel távolabbra egymástól mint a középsortól. A zár két oldalt feketés szörbe foglalva; tércséje barnás vörös s egy elkerekített szegletű három- szöget alkot, mely talpával a légzőrés, csúcsával a nyelecske felé áll, e háromszögben egy finom közép- hosszlemez két oldalán I“ szerűen szétágazó, széles melleklemezek láthatók. A középlemez a talplemezzel L szerű alakot alkot. Mértékels eszt tötzstz et etetett seg ete lea zebből fejelt AS a Dry) MIÁDDÁVE mare N IA 137 =» 1 en) Ze KA AKTe 548 dee MEG TR EN Er ey 3) & Nem kisebb, valamivel karcsúbb, a nöstenyehez hasonló színezettel és rajzzal. Tapogatöja elég hosszú, karcsú, ezombja a nöstényéhez hasonló fegyverzettel ; szára oly hosszú mint térde, elég szőrös ; pik- kelye sötétedő, csúcsosan kanál alaku, csucsa alatt gazdagon, bozontosan szörös; nemzőszerve, alulról tekintve, egy sargasvörös gyüjtöt mutat, a melyre — a külső szélről indulva — egy hegyes, fogalaku, széles, egybordás (4) sötét karéj reaborul. Merieke ke KONTSZZEK aa ee ooo a AL a relojorall Tejet wen ee LO TALÁL nn ee: Ye IV «x ee reene Seite a s 0 Mint nyári alakot csak kevés példány után ismerem, melyeket kopár talajon futva találtam. THORELL tanár csak a nöstényeket írta le, s így a & itt először van ismertetve. Találtam Erdélyben: Szász-Vesszősön (?); Magyarországon: S.-A.-Ujhelyen (?) peteburokkal, mely fehér, 77V, átmérőjű, Komjatiböl dr. Horváth Géza ur szerzettegy 7, Budáról egy 7, a magyar nemz. Muzeum gyűjteményében (PÁvEL). SPEC. 5. FAJ. TARENTULA EICHWALDII. THoR. EICHWALD T. Eıchwarps T. (Eichwald híres orosz természetbuvár tiszteletére.) Syn. 1875. Tarentula Eichwaldii THORELL «Verz. südruss. Spinnen» p. 65. et xDescr. of sev. Europ. and N. Afr. Spid.» 154. ? Barnässzürke. Az elötesten egy, a nyeleesketöl indulö, vilägosodö, széles hosszesik, mely a sze- mek fele szelesedve, ezeket ket felöl körülfogja, a fejresz oldalära is kiterjed, s itt a hasonlö szinü, szeles oldalszegelylyel egyesül; a közepesik es oldalszegély közötti ter barnás, a hätres tajabol indulö, küllösze- rűen elrendezett barázdák által osztott. A vegtest felületének elején, közepén egy bärsonyfekete ländsaalaku hosszfolt, világosabb szegélylyel, e mögött két sorban feketével határolt szürkés foltocskák (pávaszemsze- rűek), melyek elmosódó haránt vonalak által egymással összekötvék. A has barnásfekete. A lábak barnás- szürkék ; czombjaik belső felökön (ättetszesre vizsgálva) elmosódó, kevés barnás hosszfolttal. A fejmell nyujtott, eléggé magas; oldalról tekintve, a hátvonal a szemtércsén kissé lekonyult, a nyelecske felé majdnem egyenletesen, ívesen leszálló. A mellvért tömötten szürkés szörü, gyéren felálló HERMAN OTTÓ : MAGYARORSZÁG PÖK-FAUNÄJA. III. OTTO HERMAN : UNGARNS SPINNEN-TAUNA. III. 34 VI. CITIGRADAE., 266 VI. FUTÓK. barna sertékkel is fedett. A rágók az első lábpár másodvégizénél valamivel hosszabbak, vaskosak, a mon- dott lábpár ezombjänal vastagabbak, oldalról tekintve körtve alakúak, a homlok előtt igen kidülők; tövük barnásszürke, vegök feketebarnás. Az állkapcsok szélesek, elől elkerekitettek, sok serteszerű szörökkel borítottak ; az alajk közel négyszögletes, elől elmetszett, az állkapcsok felehosszát eléri. A tapogató aránylag karcsú, barnásszürke, ezombja felületén, elől három rövid tüske harántsorban, e mögölt egy (? vagy két) hosszabb tüske, végize tömötten szőrös, alig rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak aránylag rövidek, elég vaskosak, az első pár szárán, alúl, három pár megfekvő tüske, belső oldalán még ket- vagy három egészen megfekvő túske, másodvégizén szintén három pár a talpkefebe elrej- tett tüske. A két hátsó pár szárai és másodvégízei felületükön is tüskesek, a térdek végén csak tapintó szőrök állanak. Valamennyi czomb felületén elől 5—4 kurta tüske, e mögött két hosszabb és ettől oldalt még megfekvő, rövid tüskék látszanak. Az alsó szemsor igen könnyedén behajló, középszemei valamivel nagyobbak s a sor közelebb áll a középsorhoz mint a homlok széléhez, a középsornál nem rövidebb. A középsor két szeme nagy, félszemát- merönyire egymástól ; a hátsó sor két szeme a középsőnél láthatólag kisebb s kevéssel távolabbra egymástól mint a középsortól. A zár két oldalt kefeszerűen tömött, barnafekete szörözetbe foglalva, egy terjedelmes, kerekded, vörösbarna és durván szemcsézett tércséből áll, melynek a legzöres felé eső szélén egy lóherelevél alakú benyomás látható. my, ebből 1 Oo Mertekela + Norzsi(terhes) ss - Tejmellie nee ee er » THAD DÁS Meeres II» en ee ee ae ehe AD NO EA a KAL » IN » ee le eles kátetstel LSDN a Kisebb, karcsúbb, a nöstenynyel azonos szinezetü. Az alsó szemsor azonban egyenes. A tapogatö elég hosszu, ezombja felületén, elől négy rövidebb tüske haräntsorban, e mögött két hosszabb tüske egymäs- mögött : szára nem hosszabb a térdnél, alig vastagodott; pikkelye csúcsosan kanálalakú, sötétes, csúcsa alatt bozontosan szörös ; nemző szerve kevéssé domborodó, lencsealakú gyüjtőt mutat, mely elölről be és hátrafelé résüntősen igyekvő, széles harántlemezt visel, mely egészen megfekvő, a csúcs alatt pedig csúcs- szerű butyköt visel. Mertekelu- au Dörzse a een. ara tebból fejmelln ee a AN 9) Mabparrs ee u. NN SZ ÖSHAD Ne Re none UA ONÁN E fajt THORELL tanár Oroszországból ismertette. Én Budáról ismerem, hol a Gellérthegy déli oldalon találtam; ugyancsak Budán gyűjté Pável János, s a példány egy igen typicus nösteny, a nemz. Múzeum gyűjteményében van. spnc. 6. raj TARENTULA STRIATIPES. (Dor.) CSÍKOSLÁBÚ T. GESTREIFTFÜSSIGE P. (stria-pes — hosszvájás, láb; a lábakon észrevehető csíkosságról.) Syn. 1852. Lycosa striatipes DOLESCHALL «Verz. der im Kais. Oest. vork. Spin.» p. 644. Vide: THORELL «Deser. of several Europ. and North African Spid.» p. 152. 9 Földszürke. Elötesten egy széles, világosszürke közepesik, mely a szemek felé szelesebbedve, eze- ket körülfogja, s a fejresz oldalaira is elterjed, itt a világosszürke ollaszegelylyel egyesül; a csíkok közötti tér feketés, küllöszerűen elosztott, nem épen éles sugarakkal. A végtest elején, a nyelecske felett, két fekete VI. CITIGRADAE. 267 VI. FUTÖR. folt, mely néha felholdszerüen összefolyik ; a felületen végig egy levelalaku ter, mely csúcsával a fonókig leér és szélein 7“ szerűen álló öt-hét fekete folt által szegélyeztetik. A has barna, az oldalak szürkesége felé élesen határolt. A lábak szürkék, áttetszésre vizsgálva vörösbarnások, sötétebb hosszcsikokkal. A fejmell hosszúkás, elég magas; oldalról tekintve hátvonala vizszintes, a szemek felé kevéssé, a nyelecske felé tetemesen lekonyúló. A rágók az első lábpár másod-végizénél valamivel hosszabbak, oldalról tekintve körtve alakúak, nagyon kidulök, az első lábpár czombjánál alig vastagabbak, feketesek, tövükön kevés, szürkés szőrökkel. Az állkapcsok vörösbarnák, szélesek, végök elkerekitett, sok, erős szörökkel bori- tottak; az alajk elől elmetszett, az állkapcsok felehosszát eléri. A tapogató nem épen vaskos, úgy mint a lábak hosszesikos, ezombja felületén, elől, három vagy négy rövid tüske harantsorban, e mögött két hosszú tüske egymásmögött ; végíze tömötten szőrös, alig rövidebb, mint a térd és szár együttvéve. A lábak nem épen hosszúk, elég vaskosak. Az első lábpár szárán, alúl, egy pár rövigebb és két pár karcsú, megfekvő tüske, belső oldalán még egy tüske ; másodvégizén jól látható három tüskepár. A harmadik és negyedik pár szár es mäsodvegize felül is tüskés ; a térdek esuesan csak tapintószőrök állanak. Az alsó szemsor egyenes, középsői valamivel nagyobbak ; a sor a középső szemsor és a homlok széle között középen áll, s a középsornál alig rövidebb. A középsor két szeme nagy, közel szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középsorénál kisebb, sokkal távolabbra áll egymástól mint a középsortól. A zár körül semmi szőr; a tércse vörösbarna, durván-szemcsés, szélességénél magasabb, a nye- lecske felé elkerekitett, a légzőrés felől kissé esucsosan kivágott s e kivágásban egy kis, szívalakú betét ( 09 ) Mértékek : ? (legnagyobb) törzs ......... .. 15 »%, ebböl TEJE MAS E meer 6b » INabpn rer ee sa lan II DEE NR BORRSAENE BES 1 TB ee lese) » TV ar IS5 » 7 Kisebb, karesubb ; vegtesten a levelaku közepmezö nem foltok, hanem az oldalokban elterjedő feketés szin által hataroltatik. Az oldalak e szmt a hasfele szurkebe enyesztik, mely utóbbi szin azután a has feketesegevel élesen találkozik. Az első lábpár fegyverzete erősebb, a szär.es mäsodvegız oldalaiban is ket- két tüske all. A tapogato elég hosszú, szarıze a terdnel nem hosszabb, alig vastagodö'; pikkelye? ezuesosan kanalalaku, sötétedő, csúcsa alatt bozotosan szörös ; nemzöszerve kevéssé domborodó, lenesealaku, sötét bar- navörös, egy előlről és belölfelöl, hátra és kifelé irányozott sárgás hasıtekkal. IVeriekektaoW NOTZSZE er ses e á0 s ez ebből tejmelleren en: ee te 38» NAbpameseere: EN N Ik» TV ee 164 » AT. Eichwaldii Tu. legközelebbi fajrokona, melyet mint nyári és őszi alakot Erdélyből, Szasz- Vesszősről ismerek. A magyar nemz. Múzeum gyűjteményében több példány Budáról (Pável) és Pestről (Műzeumkert, Mocsáry). SPEC. 7. Faj. TARENTULA TRABALIS. (Cr.) SZÁLAS T. FESTE T. (trabalis — szálas, erős; a vaskos testalkatról.) Syn. 1757. Araneus trabalis ÜLERCK «Aran. Suec.» p. 97. Vide : THORELL «Remarks» p. 321. ? Elöteste sötétbarna, szürke rajzzal, vegteste szurkessärga; világosan szegelyzett, sötétebb länd- zsafolttal. A két első lábpár ezombja kuloldalän egy elmosodó csik ; a lábak szurkesbarnäk. A fejmell közepén végig egy szürkés, széles hosszesik, mely a szemekig tart s a fejresz oldalába nem terjed : a mellrész olda- 34" VI. CITIGRADAE. 268 VI. FUTÓK. lain egy szurkes szegely, mely nem a legszelen fut, s a fejresz es homlok fele tartva, mindinkabb keskenye- dik ; a hätres tájáról egy vagy két határozatlan szürkés kullösugar fut. A végtest elején, a nyelecske felett két elmosódó barnás folt, felülete elején egy közép lándzsa folt, mely a végtest közepe tájáig egyenletesen kihe- gyesedik, két oldalt világosan szegélyezett, e szegély a lándzsafolt csúcsán tul egyesülve a fonókig tart ; nem kirívó. A has világos. A fejmell hosszukás, eléggé magas, oldalról tekintve a hátrés táján igen könnyedén behorpasztott, a nyelecskére meredeken lecsapott. A mellvért agyagsárga, bőven szörös és sertés. A rágók oly hosszúk, mint az első lábpár másodvégíze, e lábpár czombjánál nem vékonyabbak, oldalról tekintve alig kidülök, vegökkel kissé az allkapesokra csapottak, tövük körűl gyéren sárga szörüek, egyébkínt barnás feketék. Az állkapcsok barnás vörösek, szélesek, szőrösek, végök elkerekített, az alajk elől egyenesen elmetszett, az állkapcsok felét bőven eléri. A tapogató szürkésbarna, czombja felületén, elől három vagy négy rövid tüske harántsorban, e mögött két hosszú tüske egymásmögött, vegize tömötten szörös, oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak elég hosszuk. Az első pár szárán, alúl, három és másodvégízén, ugyanott, szintén három pár megfekvő tüske, a szár belső oldalán azonkívűl még 1—2 tüske. A két hátsó lábpár szára és másodvégíze, felül is tüskés. A térdek csúcsán csak tapintöszörök állanak. A végtest keskenyes, nyújtott, csúcsosodó. Az alsó szemsor szemei egyenlőek, a sor a homlok széle és középszemsor között a középen áll. A középsor két szeme nagy, szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme az utóbbinál valamivel kisebb, távolabbra egymástól mint a középsortól. A zár egy szelessegenel hosszabb, elől és hátul majdnem egyenesen elmetszett, tetemesen mély kívájás ; szélei és belseje sötetvörösbarna, osztó lemeze durva s hátúlról előre mindinkább a kivájásba be mélyedő. Mértékeksez AROTZS eze ee 145 "4, ebből fejmellb za er re 9-7 » Pläbpauttn gént sző a Alawo) © Teaser Be Ill » EL URN I REN JÓ a tán 7 Kisebb, karesubb, sötétebb, élesebb rajzokkal. A végtest felülete sötét barna, a lándzsafolt világosabb, szegélye fehéres, a has világos sárgásszurke; nem élesen határolt. A két első lábpár sötétebb vörösesbarna, vegizei világosodók. Az első pár szárának a fegyverzete erős. A tapogató vörösbarna, ezombja felületén, elől, négy rövid tüske harántsorban, e mögött két hosszú tüske egymásmögött. A szár a térdnél valamivel rövidebb, vaskos ; a pikkelye fekete, esucsosan kanálalakú, csúcsa alatt bozontosan szőrös, nemzöszerve kevéssé kidomborodó, fényes barnavörös, a külső oldalról tekintve, a külső szélen egy vaskos, kurta, hegyes fogaes; alúlról tekintve, elől egy sásgásbarna, nyelvalakú, visszahajtott karéj látható. Ménrtékekzesklkotzs e estet eletet s. . 10 m, ebből Tejmmoll ze ee a er DE TNabparssr ee ae esse IV) sza vote setét te SÉTÁRA Eddig csak Fiumeből ismerem, hol évekkel ezelőtt gyűjtöttem. VI. CITIGRADAE. 269 VI. FUTÓK. spec. 8. rar. TARENTULA ALBOFASCIATA. (Brurr.) FEHÉRDISZÜ T. WEISSGESCHMÜCGETE T. (alba — fascia — fehér, szalag; a szalagos rajz élénkségéről,) Syn. 1832. Lycosa albofasciata BRULLÉ «Exped. scientif. de Morde» III. T. Part. 1, Sect. 2. p. 54. Vide: THORELL «Remarks» p. 317. (in $ T. pinetorum), + Sargasszurke, elmosódó rajzokkal. Hasa tiszta fekete, a szín az oldalak felé élesen határolt, a has közepén a légzőrés és fonók között három fehér szerű foltpár, melyek közűl a légzőréshez legköze- lébb álló a legnagyobb. A lábak czombjai barnás foltokkal, az ízek végei kissé sötétedők, a lábak különben sárgásszürkék. A fejmell közepén a hosszesik, oldalain a szegély alig nyomokban jelentkezik; a végtest elején egy AV szerű fehéres rajz szakadozott, elmosodó maradványai észlelhetők. A fejmell hosszúkas, mellrészében eléggé szélesedő ; oldalról tekintve hátvonala vízszintes, a szem- tércse táján alig, a hátrés mögött tetemesen lekonyuló. A mellvért vöröses-barnás, szörös. A rágók oly hosszúk mint az első lábpár másodvégíze, oldalról tekintve tövükkel a homlok előtt kidomborodók, végök- kel kissé az állkapcsokra esapottak, vörösbarnák, tövük körül kevés sárgás szörökkel. Az állkapcsok sárgás- barnák, vegeik felé alig világosodók, szélesek, sok serteszerü szörökkel. Az alajk elől elmetszett, az állkap- csok felehosszát alig éri el. A tapogató ezombja felületén, elől, néhány rövid tüske harántsorban, e mögött két hosszabb tüske egymás mögött ; végize bőven oly hosszu, mint a térd és szár együttvéve. Az elsö lábpár szárán és másodvégizén alúl, három-három pár tüske, a talpkefe igen gyér és valamennyi lábpáron csak az elsődvégizre terjed. A végtest tojásdad. Az alsó szemsor egyenes (alig észrevehetően behajlö) szomei egyenlőek ; a sor alig áll közelebbre a középsorhoz mint a homlok széléhez. A középsor két szeme nagy, bőven szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középsorénál valamivel kisebb, oly távolságra áll egymástól mint a középsortól. A zár egy elenk-vörösbarna terese, a légzőrés felől benyomuló szerű bemelyedessel, melyben némi közeplemez látható, a melyhez a légzőrés felől egy egyenetlen harántdudor csatlakozik, mely a beme- lyedést a légzőrés felől elzárja. Mértékeksses AROSZB metszete ete er ee 9:6”, ebből fejmell etesse Sara 49 Nah DÁN re ee ee 10» Er ee ae oe) 7 Valamivel kisebb, karesubb, igen élénk rajzokkal. A törzs alapszinezete kissé vöröslő-sötétbarna, a, fejmell közepén egy fehér, széles hosszesik, mely a szemtércsén is áthatol, a mellrész legszéle igen finom, fehér szegélylyel. A végtest elején egy sötét lánd- zsafolt, mely hegyével nem éri el a végtest hosszának felét, e folt szegélye rikitö fehér, a folt csúcsán túl egyesülve, mint széles szalag a fonókig ér. A has fekete-barna, fehér szegélylyel, közepén három apró folt- párral. A lábak czombjai barnák kevés fehéres süröcskekkel, a többi barnássárga. A tapogató vörösbarna, a nöstenyehez hasonló fegyverzettel; szára nem hosszabb a térdnél, pikkelye esucsosan kanálalakú, csúcsa alatt sok fehéres szörökkel ; felülete kurta, deres, meglehetősen tömött szörözettel; nemzöszerve módosan domborodó, élénk vörösbarna, előrefelé körformára nyitott, e nyilás sárgásfehér, a külső oldalról tekintve, a vörösbarna rész külső oldalán egy majdnem gránátszinűen áttetsző, rövid fogacs látható. IMertekek:ug. TorzEinn ee 8 wu, ebből Tejm elle assa tett ehe » IE eher doc Che) 2) IV » ee ee » E szép Tarentulät, mely eddig leginkább csak Morea felszigetröl volt ismeretes, tehát deli alak- nak vehető, kevés példányban Orsova környékén gyuüjtöttem, mint kora nyári alakot, leginkább lehullott levelek alatt. VI. CITIGRADAR. 270 VI: FUTÓK. spec. 9: Faj. TARENTULA CUNEATA. (Cr.) METSZETT T. GESCHLITZTE T. (euneus — ek; a vegtest ékalakú, mintegy hasított rajzáról.) Syn. 1757. Araneus cuneatus ÜLERCK «Aran. Suec.» p. 99. Vide : THORELL, «Remarks» p. 330. ? Barna, särgässzürkes szörözetttel. A fejmell közepén egy széles, sargasszurkes hosszesik, mely a szemek közé is behatol. A vegtest elején egy keskeny, hegyes, barnás ländzsafolt, sárgásszürke szegely- zettel, mely utóbbi a folt csúcsán túl egyesül és szalagot képezve a fonókig nyomul; hasa sárgásszürke. Lábai vöröses barnások ; ezombjaik, áttetszésre vizsgálva, belől homályosan foltosak. A fejmell elég magas, mellrészében igen módosan szélesedő; oldalról tekintve a hátvonal vizszin- tes, hátúl a nyelecskére meredeken lecsapott. A. mellvért vörösbarna, fénylő, gyéren, finoman szőrös. A rágók vörösbarnák, vaskosak, az első lábpár elsődvégizénél csak kevéssel hosszabbak; oldalról tekintve tövük térdszerüen kidomborodó. Az állkapcsok sárgásbarnák, módosam szörösek; az alajk sötétebb, elől elmetszett, a rágók felehosszát eléri. A tapogató vörösesbarna; czombja felületén, elől, négy apró tüske harántsorban, e mögött két hosszabb tuske egymás mögött; vegize oly hosszú mint térde és szára együtt- véve. A lábak karcsuk, nem épen hosszuk; az első pár szárán és másodvégizén, alul, három-három pár tüske, a szár hátsó két párja hosszú, karcsu. A végtest keskeny, hosszúkás, csúcsos. Az alsó szemsor egyenes, szemei egyenlőek, a sor annyira a homlok" szélétől, a mennyire a közep- szemsortól. A középsor két szeme nagy, bőven szematmerönyire egymástól. A hátsó sor két szeme a közép- sorénál valamivel kisebb, alig kivehetőleg távolabbra egymástól mint a középsortól. A zár, élénk sárgásvórós tereseben, egy szelessegenel sokkal hosszabb bemélyedés, melynek oldalai kevéssé hasasan tágúlnak ; a bemélyedés fenekén egy jól kivehető, vaskos hosszborda, mely a légzőrés felé a bemélyedést elrekesztő, láthatólag három részből álló harantdudorba L módra ütközik. Mertekeki POMOLZS . ee erh eenenene one 10 7, ebből tejmellun.2 e a aaa Au Mabpazear o RE TERN IN er haar fo) » ET DEE szál TS» IV 12:8.» 7 Kisebb, karesubb, az első labpar szára bunköszerüen vastagodott. Alapszinezete sötétbarna, a has fehéres. A nősténynél észlelhető rajzok elesebbek. A labvegek a ezomboknal világosabbak. A tapogato vörösbarna, a nöstenyehez hasonló fegyverzettel; szára a terdnel rövidebb, szelessegenel alig hosszabb; a pikkely csúcsosan kanálalakú, felületén rövid, deres szörözetü, csúcsa alatt hasonló, hosszabb szörözettel nemzőszerve a Tar. albofasciataéhoz hasonló, a fogacs azonban barnásfekete. iMtértékeksüte te ŐTZ B En 7 m, ebből fejmellun an een - 4 » TIADDÁS sz zett SEND Va Mint kora tavaszi és mint őszi alakot is, mely bokros és gyepes helyeken nem ritka; ismerem különösen Erdélyből : Kolozsvárról (Muzeumkert) es Szászvesszősről ; magyar részekben eddig csupán csak Doroszlón találtam a «Hosszumegye» erdöresz lehullott levelei alatt. VI. CITIGRADAE. 69772 VI. FUTÓK. spec. 10. Far. TARENTULA PULVERULENTA. (Cr.) POROS T. sTAUBIGE T. (pulverulenta ab pulvis — poros; a szinezetröl.) Syn. 1757. Araneus pulverulentus CLERCK «Aran. Suec.» p. 93. Vide : THORELL «Remarks» p. 328. ? Porszürke, barnässal elegyes színezetű. A fejmell közepén egy porszürke csik, mely a szem- terre is behatol; a mellresz szélein semmi szegély. A vegtest elején egy elmosódó ländzsafolt, elmosódó szegélyzettel. Lábai szürkésbarnák, ezombjaik — különösen áttetszőségre vizsgálva — sötétbarnán foltosak. Lábai kevéssel hosszabbak mint a T. cuneatáié s e fajrokonánál mindig kisebb; egyebekben meglehe- tösen egyező. Az alsó szemsor egyenes (behajlásra hajlandó), oly távolságra a homlok szélétől, a minőre a közép- sortól. A közepsor két szeme elég nagy, többre mint szemátmérőnyire egymástól; a hátsó sor szemei a középsor szemeinél alig kisebbek s oly távolságra egymástól, mint a középsortól. A zár egy vörösbarna, szélességénél hosszabb, pérhuzamos oldalu és mély kivájás, mely a nyelecske felé kikerekitett, a légzőrés felé egy barna dudor által elrekesztett ; a fenekén fekvő durva hosszborda alig látható. Mertekek: 9 Törzsı. et tek e 8:82, ebböl eymell a re SOG Mlabpaereere ro Reha) In) ES » III » ee TEN) Ve ee ee On) 7 Kisebb, karesubb, a T. cuneata himevel egyező színezetű, az első labpar szára azonban nem vastagodott, rajzai kissé elmosödök. A tapogatö szára a terdnel nem rövidebb. A tapogatön más, szavakkal kifejezhető különbséget feltalálni nem birtam s a megelőző fajeval egyezőnek találtam. MÉértékekős S OTZSE ne 6-9 mm, ebből LEJÜLEM SE EK er 2x) Ő Tab PAS ET 1-95, erg Mint kora tavaszi alakot Doroszlöröl, mint késő nyärit a Kárpátok fenyööve felsőbb részeiből (Csorbai tó, Rakitou Wrch) ismerem. A magyar nemz. muzeumban Tátra-Füredről ( Friwaldszky), Budáról (Pável) és Ungvárról (Vidra Ferd.). sprc. 11. rar. TARENTULA NEBULOSA. Trot. KÖDÖS T. NEBLIGE T. (nebulosa — ködös, komor; a szinezet elegyiteseröl.) Syn. 1872. Tarentula nebulosa THORELL «Remarks» p. 330. ? Nagyobb alak. Földszürke, a vegtesten meglehetősen sorakozott sárgás pettyekkel, a melyek a fonóktól, előrefelé szétágazó sorokat képeznek ; az oldalak sargasszürke-elegyesek ; a has agyagsärga. A fejmell barna, agyagsärgäs, megfekvő szörözettel beboritva, a szemtércsén néhány felálló fekete sertevel; a mellresz szélén kivehető kettős, világosabb szegelylyel. A lábak agyagsárgák, sűrűn álló barna gyűrűkkel és foltokkal tarkázva. A fejmell szívalakú, szélesedő, fejerésze elől elkerekitett, oldalról tekintve, a fejrész alig kiemel- kedő, a mellrész hátúl ívesen a nyelecskére hajló. A mellvért barna, agyagsárga szörözettel. A rágók vörös- sárgák, sötétedő végekkel, agyagsárgás szörözettel meglehetősen borítottak, az első lábpár elsödvegizenel VI. CITIGRADAE. 22 VI. FUTÓK. alig rövidebbek, czombjánál nem vékonyabbak. Az állkapcsok vörössárgák, szélesek, elől elkerekítettek, a sötétebb, hosszháromszögű alajk felett meglehetősen összehajlók. A tapogató agyagsárga, barna foltokkal, melyek különösen a ezombreszen tetemesebbek ; az izek felületén, a gazdag szörözet között, néhány tüske, a végiz oly hosszú mint a szár. A lábak hosszuk, karesuk, vekonyodö végekkel- Az első labpar ezombjan, felül a végén, néhány rövid, ezek mögött egymásután álló két hosszú tüske ; szárán, alul és elől, egy pár rövidebb, e mögött két pár megfekvő, meglehetősen hosszú tüske; másod- vegizen hasonlóképen. A harmadik és negyedik lábpár szára és másodvégíze felül is tüskés. Valamennyi czomb felülete végén rövidebb tüskék, ezek mögött két-két egymásután álló hosszu tüske. A két első pár szára és a másodvégízén ; felül, 1—2 tapintó ször; a térd esucsan egy tapintó szőr ; a harmadik és negye- dik lábpár térde csucsán egy erős tüske. Az alsó szemsor egyenes, a középső sornál rövidebb középső ; két szeme a szélső kettőnél nagyobb s a homlok szélétől majdnem két átmérőnyire elhelyezett. A középsor két szeme nagy, az alsó sor oldal- szemeitől bőven félátmérőnyire állva, egymástól bőven egy szemátmérőnyire esik. A hátsó sor két szeme kisebb a közép sor szemeinél, az alsó sor középsőinél nagyobb, a kétszer akkora távolságra áll egymástól, mint a középsor két szemétől, a melylyel egy előrefelé szűkülő trapezet alkot. A zár egy barna négyszög, melynek sarkai elkerekitettek, s mely szélességénél hosszabb, belsejében 1 szerűen kivájt, e kivajasban egy finom, középhosszbordával. Mertekel es orzs ee 10 "4, ebből FEjmellägte fas keze ehren en Se) TÁ DALA san: lose) II » 0010 010. Arad mu oo -on iS I ee are na selon Vase » Néha kisebb (törzs 9 "4, IV labpar 19 ,). A peteburok szennyes-agyagsärga, lencsealaku, 9 m, átmérőjű. 7 Kisebb, karcsu, sötét előtesttel, élesebben pettyegetett végtesttel; lábai világos agyagsárgák, elmosódó gyürüzettel. A tapogató füstbarna, szára és pikkelye fekete, bozontosan szőrös ; a szár hosszabb a térdnél, előrefelé vastagodó; pikkelye csúcsos, a csúcs alatt csak gyéren szőrös; nemzőszerve, oldalról tekintve, egy harántul ketté metszett, hosszúkás gyüjtöt mutat, és a hol a felek egymáshoz közelednek, minden félen egy oldalt-kifelé irányozott, rövid fogacs látható. Mértékek: # Törzs.....ce2222.... 75 4 ebből fejmelll esete ste ete eülgazka ko» Iabpan eye DOKAN IV U 0.010.008 9.0 ete er 15.3 » Ismertető jeleit egybevetve, azt tartom, hogy e faj a Trochosa nemhez ugy szervezetileg, mint életmódra nézve is közel áll. Kissé pofás, elkerekített feje, az alsó középszemek nagysága, eltávolítása a homlok szélétől, tartózkodása a folyók medrében elterülő görgetegek között, bujkálása, közel állítják a Trochosákhoz. A Tarentulákkal (sensu strictiori) inkább csak az alsó szemsor rövidsége hozza kapcsolatba. Ismerem, erdélyi részekből : Kutyafalváról, hol a Maros partjain tartózkodik s a nyirokban fekvő kövek alatt lappang, Szäsz-Vesszösröl, az ottani jelentéktelen patak mellékéről (különösen sötét válfaj); magyar részekből csak Orsováról, hol a Cserna nagy görgetegeit lakja. A hím itt először iratott le, miután THORELL tr. a fajt csak nöstenyekre alapítá, a melyek Olasz- országból és Dalmátiából származtak. (Lásd THORELL Il. c.) VI. FUTÓK. (60) N! (06) VI. CITIGRADAE. spec, 12. raj. TARENTULA CURSOR. (Hanwx.) FUTÓ T. LAUFER T. (cursor — futó ; a gyors mozgásról.) Syn. 1831. Lycosa cursor Hann «Die Arachniden» p. 17. Vide : THORELL «Remarks» p. 323, 578. a Kicsiny. Barnässärga, barna rajzokkal. Az előtest egy világos barnássárga közepesikkal és hasonló oldalszegelylyel; a szemtércse sötétbarna. A végtest elején egy barnássárga, világos, de elmosódó lándzsafolt, ettől két oldalt a szabálytalan alakú barnás foltocskák szabálytalan sora a fonókig követhető. A lábak világos olajszinüek, ennélfogva a sötét tüskék igen szembeszökök. A has egyszínűen barnássárga. A rágók nem domborodók, behuzottak, egyenesek, barnássárgák, a mellvért hasonló színű. A szemek csillogó-gyantasárgák, feketés bogárral; az első sor egyenes, egyenlő távolságra a homlok szélétől és a középsortól, két középső szeme valamivel távolabbra egymástól, mint a szélsőktől. A közép- sősor két szeme elég nagy, másfél szemátmérőnyire egymástól, a hátsó sor két szeme a középső sorénál kisebb és sokkal távolabbra áll egymástól, mint a középsortól. Az első labpar szárán, alul, három pár finom tüske, oldalán szintén három-három tüske, másod- vegizen hasonlóképen. Valamennyi pár czombja felületén, elől, három rövid tüske harántsorban, e mögött két hosszú tüske egymás mögött ; a tapogató ezombjan, elől, négy tüske. A tapogató ezombja, térde és szára olajszinü, pikkelye vörösesbarna; a szár vastagodott, a térdnél rövidebb; a pikkely csúcsosan — kanál- alakú ; a nemzőszerv vörösbarnás, kidomborodó, kivülről — oldalról tekintve egy igen vastag, a nemző- szerv tövéből indúló, elkerekített alap darab látható, mely egy előre irányozott, vaskos tüskét visel. IMértékek set MT orze ee Arco Tejmell Ener ee ebenen 2 » TET ÁÁ ser ee: a a (rd IV » SAN EST SORTE RG, » (Peldanyomon a IV labpär balfele reprodueält és csak 6 m. m. hosszú). Egyetlen példánya a nemz. Muzeum eyüjtemenyeben, gyüjtötte Pável János Räkos-Palotan. De . Ov 1 u o. J GEN. 4. NEm. TROCHOSA. C. K. (Tooydo = 70:70 — futni; a mozgás gyorsaságáról.) Syn. 1848. C. Koen «Die Arachniden» XIV, p. 95. Vide : THORELL «On europ. Sp.» n. 192. P- PP» ] Az alsó szemsor közepsöi oly vagy kevéssel nagyobb távolságra a homlok szélétől, a mekkora egy szemnek az átmérője. A felső fonó pár az alsónál kevéssel hosszabb. Az alsó szemsor a középsőnél látha- tólag hosszabb. A szemter hosszúságánál szélesebb. Az alsó szemsor közepszemei a szelsöknel nagyobbak és a hátsó sor szemeinél, alig vagy nem kisebbek. Az arcz alacsony, ivesen-pofäs; az előtest megfekvően tömött szörű. A lábak vaskosak, néha hosszúk. Vájó alakok, a melyek cső vagy barlangszerű, állandó lakást keszitnek, a melyben a nőstények a fonóikhoz erősített nagy peteburkot őrzik, a melyet a nap segitségével kiköltik. Fiaikat sokáig a hátukon ezipelik ; a harmadvedlésű nemzedék áttelel úgy az érett is. A Trochosa cinerea első lábpárján a bordás körmök hosszúk, sarlóalakú kampóval, az első borda kevéssé görbe, lásd : II. köt. VI. t. 135, b). : THORELL tr. «Remarks» p. 323. a Lycosa cursor (Haus) fajt a Tarentula aculeata (ÜLERck) synonymäi közé sorolja ugyan, de az en példányomat határozottan: Tarentula cursor (Hans) határozta meg. E nevet megtartom, mert a fennforgó, a synonymikära vonatkozó kete'yek eloszlatására nem elegendő az anyagom. R HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÖK-FAUNATA. III, OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNENTAUNA. III. 35 VI. CITIGRADAE. 10 74 VI. FUTÓK. spec. 1. Far. TROCHOSA CINERFA. (Faszn.) SZÜRKE CSELÖPÖR. GRAUE BÄRENSPINNE. (cinerea — hamvas ; a színezetről.) Syn. 1793. Aramea cinerea, FABRICIUS «Ent. Syst.» II, p. 123. Vide : THORELL «Remarks» p. 332. 1 ? Hamvasszúrke sárgással és feketéssel elegyes. Bozontosan szőrös nagy alak; vaskos, hosszú lábakkal. A fejmell szürkéssárga alapon hamvas rajzokkal, melyek a középen egy levélalakú rajzot alkot- nak, melynek mintegy szárát a hátrés, bordáit a küllőszerűen oszló, szürkéssel jelölt izombarázdák képezik ; a két hátsó szemtől, az illető oldal felé, egy-egy ékalakú, elmosódó folt áll; a mellrész szélein szürkéssel osztott sárgás foltok állanak. A szemtércse feketés. A végtest elején, kétoldalt, egy sárgás rajz, melyben néha hússzínű lehellet is tapasztalható, s a melyben rendesen két-két sárga foltocska feketés szegélylyel szembetűnik. A végtest többi része, sárgás-szürkés és feketés színnel felhőzött. A lábak sárgásszürke alapon, hamvasan gyűrűsen-foltosak, e foltok csak a lábak felületén és oldalain határozottak. A lábak elálló, finom, világos szörözettel borítottak. A rágók vörösesbarnák. A fejmell vaskos, mellrésze szélesedő, kissé lapuló; oldalról tekintve a hátvonal a fej búbjától kezdve a nyelecskéig folytonosan hanyatlik, úgy, hogy a fe a legmagasabb pontot képezi; a homlok majd- nem egyenesen elmetszett. A mellvért sötét hamvas, ritkán egy ékalakú, világos középfolttal. A rágók vas- kosak, hosszúk, az első lábpár ezombjanal vastagabbak s ugyan e lábpár másodvégízénél körülbelöl 0-5 "4, -rel rövidebbek, egyszínűen vörösesbarnák, világos, hosszú szörözettel, mely az alapszínt nem takarja el. Az áll- kapcsok barnássárgák, elől elkerekítettek s világosodók, sok erős, sötét szörökkel; az alajk sötétebb, négy- szögletes, az állkapcsok felehosszát nem éri el. A tapogató sárgásszürkés, csúcsa kissé sötétedő, rajta a tompa hegyű, bordátlan köröm ; ezombja felületén, elől, három rövid tüske harántsorban, e mögött két hosszabb tüske egymás mögött, a vegiz tömötten szőrös és rövidebb mint a térd és szár együttvéve. Az első lábpár szárán, alúl, három pár rövid, megfekvő tüske, két oldalt még két-két tüske; másodvégízén szintén három pár tüske a szürkésfehér, tömött talpkefébe elrejtve. Az első és második lábpáron mind a két, a többi párokon csak az elsődvégíz talpkefével. A végtest tojásdad ; a has egyszínűen sárgásszürke. Az alsó szemsor egyenes, a két középső valamivel távolabbra egymástól mint a szelsöktöl és szeme nagyobb a két szélsőnél, e sor a középsornál láthatólag hosszabb s valamivel közelebbre áll ehhez mint a homlok széléh ez. A középsor két szeme elég nagy, valamennyi szem között a legnagyobb, bőven szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középsorénál kisebb, az alsó sor középsőinél valamivel nagyobb, kétszer oly távolságra egymástól mint a közép sortól. A zár vörösbarna; két egymásfelé hajló, a légzőrés felé szétágazó, vesealakú (09) nyilást mutat, melynek széles osztója, úgy mint kerülete is, bőven szőrös, úgy, hogy a zár részben el van fedve. Mertekek: 2 Worzs ee s See bből mm Tejniell szá state sazedteka en s SSOSH TIÁBDÁEssztereáetelet ékezetet tetelek » 8 II » Se ee al lb) » III » ee ZRUEN IV» ee » ató Ivarszer- © {m} 7 A him kisebb, karcsúbb ; színezete a nöstenyevel azonos, rendesen élénkebb. A tapo vezete alig feltünő. A tapogató szára hosszabb a térdnél, nem vastagodott; ezombja felületén, elől, három rövid tüske harántsorban, e mögött két hosszabb tüske egymásmögött ; a pikkely aránylag kicsiny, a szárnál alig szélesebb, csúcsosan kanalalaku, csucsa alatt eléggé szörös; nemzőszerve kicsiny, alig domborodó és a VI. CITIGRADAE. 275 VI. FUTÓK. kanal töve felé egy szennyesbarna, kissé szıvalaku, lapos tert mutat, melyhez a külső szél felől egy voros- barna, haromszögletes toldalék csatlakozik. Mértékek : d Törzs ...... rel] tejmelleereeeeeeere ee (OND Flabpar „nun At TV eo ee TE Messze, a tengermellekeken is elterjedett s életmódja által igen érdekes faj, a mint ez! már az elet- módról írt szakaszban (lásd I. köt. III. tábla, 63 és szövege) bővebben is megérintettem. Leginkább a kavi- csos medrü patakok és folyamok árterűletén, jelesen olyan helyeken tartózkodik, a hol a kavicsok között és alatt porond is létezik. Itt a porondba vájja csöveit és barlangjait, melyeknek nyilását laza szövettel bizto- sítja a beomlás ellen. Estve felé kóboról s meglopja prédáját ; kóborlása sajátságos, rövid futamokból áll, mire az állat egészen szétterpesztett, laposan felfekvő lábakkal mozdúlatlanúl meg-megall; ilyenkor csak a gyakorlott szem különböztetheti meg a talaj szinétől. Ivarérettsége tavaszra esik. A nöstény juniusban már petéit őrzi; peteburka kerek, hófehér vagy sárgás, néha 12—13 ”Y,, átmérőjű s 6—500 petét tartalmaz. Fiait a hátán hordozza s ilyenkor csak lábai szabadok, az egész törzs borítva van az apró fiakkal, melyek méhraj módjára, több rétegben ellepik. Különben tavasztól őszig a kifejlődés minden szakaiban található. Verőfényes napokon a nöstény a napra ezipeli ki peteburkät s veszély idejében gyorsan eltünik vele. Rop- pant gyors futó, ugy vizen mint szárazon. Ismerem, erdélyi részekből : Kutyfalváról ( Maros part), Kolozsvárról (Szamos medre), Retyiczelből (Biharhegység patakjai), Szebenből (Sill es Bergleiter gyűjtemények), ; magyar részekből : Orsováról (Cserna görgetegei, Gratzkapatak), és Gyöngyösről ; Nagy-Váradról (Muz. gy. Mocsáry). spec. 2. Faj. TROCHOSA INFERNALIS. (Morsen ‘) POKOLI CS. HöLrISCHE B. (infernus — alvilági, különösen isten : Pluto, Proserpina; a tartózkodásra vonatkozik.) Syn. 1849. Lycosa infernalis MorscHouLszky «Note sur deux Araig. venimeuses etc.» p. 289. Vide : THORELL xDeser. of several Europ. an North Afr. Spid.» p. 172. (X. tábl. 206 ? term. nagys. 207 u. a törzs alúlról, 208 u. a oldalról, 209 a ? zárja, 210 a S tapogatója.) 9 Sötétbarna, sárgás rajzokkal. A rágók töve tiszta fekete, azontul szélesen élénk rozsdavörös vagy narancssárga szörökkel úgy boritvä, hogy alapszinezetük nem látszik ki, végök ismét fekete. Nagy, vaskos, zömök alak, vaskos lábakkal. A fejmell felületén, a mellrész szélétől 1%,-nyire s evvel párhuzamosan haladva egy keskeny, sárgás csik, mely felé, a hátréstől indulva, minden oldalon három sárgás finom, kullö- vonal tart; ugyaninnen a szemek felé három sárgás vonal (D szerűen, a nyelecske felé szintén három rövi- debb vonal ugyanily alakban tart. A végtest felülete elején és közepén egy sötétebb, szeles lándzsafolt, mely a nyeleeske felé egy kétágú, szélesebb, sárgás vonal által elzárt, két oldalt finom egyenes, sárgás vonal által szegelyeztetik, hátúl két x szerű ékfolt által jeleztetik ; a lándzsafolt mögött s tőle két oldalt három-három a sárgás foltocska párosan állva és finom, kissé íves vonalak által összekötve. Az oldalak világos szürkések, fekete-barna pettyekkel. A has, mellvért és a csipők bársonyfeketék; a has színe a világos oldalak felé egészen élesen határolt. A lábak sárgásszürkék feketés gyűrűzettel, a gyűrűzet, jelesen a száré, alul, tisztafekete. : Megvallom, hogy ezt az elnevezést csak THORELL auc »toritäsära alkalmaztam, merit Morscnovrszky leiräsa és rajza a legese kelyebb támaszt sem nyújt arra nézve, hogy valóban ez az állat fe küdt volna előtte. MorscHouuszxy leírása s rajza semmitmondó s reá illik bármely sötétszínű Lyeosoidära. A biologiai adathalommal szintén úgy vagyunk : illik minden földbevájó Trochosára, a mellett isme- retes, hogy déli Oroszországban több nagy faj létezik : melyiknek az ifja volt tehát a M. kezében? mert tény, hogy az M. leírta és leraj- zolta állat fejletlen. Egyáltalában MorscHourszkv működése hova tovább mind ketescbb értékűvé válik, szerintem tehát kár volt öt és faját az Araneologiaba bevonni. VI. CITIGRADAE. 276 VI. FUTÓK. A fejmell vaskos, fejerésze emelkedett, pofás; oldalról tekintve a fejrész szemtere a legmagasabb pontot képezi, innen a hátvonal igen lapos-ívesen a nyelecskére hanyatlik, az egész tömötten, megfekvően szörös. A rágók igen erősek, oly hosszúk, mint az első lábpár szára, közel kétszer oly vastagok, mint e lábpár czombja ; legtövükön és vegökön feketék, barna szörözettel, közbül szélesen rozsda- vagy narancssár- gák, úgy, hogy e szín mind a két allkapocsfelen át egy széles harántsávot képez. Az állkapcsok sötét vörös- barnák, elkerekitettek, csúcsok felé világosodók, bőven, hosszan szőrösek; az alajk sötét, elől egyenesen elmetszett, az állkapcsok felét alig éri. A tapogató szürkés, sok rozsdasárga szőrrel igen tömötten szőrös ; czombja felületén, elől, harántsorban álló három rövid tüskével, e mögött két egymásután álló hosszabb tüskével; vegize igen kevéssel rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak megfekvően, tömötten szörösek, ezombjaik alúl, világos szürkések s csak felületökön feketén foltosak, a többi íz, különösen alúl, fekete gyűrűs ; a talpkefe bársonyfekete. Az első lábpár szárán, alúl, három pár tüske ; a hátsó páron (a leg- hosszabbik) két oldalt szintén két-két tüske ; a másodvégíz tüskéi a talpkefeben eltűnnek (3. pár) ; a ezombok felülete több megfekvő tüskével ; az első és második lábpáron a talpkefe a szárra is kiterjed, a többi párokon csak az elsődvégíz nem épen erős kefével. Az alsó szemsor egyenes, a középsornál hosszabb; középső két szeme a szélsőnél igen kevéssel nagyobb, a szemek közötti távolság egyenlő, a sor közelebb áll a középsorhoz mint a homlok széléhez ; szélső szemei mellett egy rozsdasárga folt, a homlok szélén ilyen szegély. A középsor két szeme valameny- nyinél nagyobb s szemátmérőnyire egymástól, a hátsó sor két szeme valamivel nagyobb az alsó középsőnél, kétszer akkora távolságra egymástól mint a középsortól. A zár egy szélességénél magasabb, csúcsosodó, vorös-barna, mély kivájás, melynek szélei hasasan tagulnak ; közép és elzáró bordája T, szerű alakot alkotnak. Ha a szörözet ép, úgy a zár széleit fehéres szö- rözet borítja. Mertekekeu Da Norzs Do webbol feımelle are era OR) Il abpanse 23:0 I LO 1 Al) TV IT 7 Kisebb, karesubb, hosszabb lábú; a fejmellnel sokkal kisebb vegtesttel. A hatres körül egy terje- delmes sárgás folt csillagszerű kisugárzásokkal. A színezet többi része a nőstényével egyező. A tapogató elég hosszu, nemzöszerve elég feltűnő ; ezombja felületén, elől, három rövidebb tüske harántsorban, e mögött két hosszabb tüske egymasmögött, a terdız belső oldalán egy hosszú tüske ; szára a térdnél hosszabb ; pik- kelye csúcsosan kanálalakú, csúcsa alatt bozontosan, gazdagon szőrös ; nemzőszerve előlről-alúlról tekintve, közepe táján egy befekvő, a külső széltől benyomúló harántlemezt mutat, mely hoszsza közepe táján egy vaskos, rovid, tompa fogacsot visel. Mertekek: Torzsı.............. 167 m, ebböl teimelle rel) » INabpanr arola 040 a a 20 1110 IV » ee AD » Tagadhatlanul legérdekesebb alakjaink egyike, melyet deli Oroszország pusztaival közösen birunk, s a mely fajrokonával, a Tr. Singoriensis (Laxmann) együtt a Kalmukkok rettegett «Tchimje», melyhez épen annyi monda tapad, mint Olaszország Tarantulájához. Az életmódról irt szakaszban (lásd I. köt. III. tábla, 62 és szövege) tüzetesen értekeztem róla s az ott elmondottakat e helyen még a következőkkel bővítem ki. Elterjedésére nézve eddig a Bácska számos pontjáról ismerem, úgy Orsova és Illok környékéről is ; az utóbbi I két helyen a hegyek lejtői alján is előfordúl. De a sik, jelesen annak valódi pusztäi, silányabb füvü legelői, VI. CITIGRADAE. DI, VI. FUTÓK. mindenekelőtt kedvelt tartózkodási helyei. Itt furja 16—209, mélységű, 2—212 9, átmérőjű, függőlege- sen lehatoló csöveit, melyeknek száját kikárpítozza és sok eszelyesseggel megvédi a víz betódúlása ellen. Ren- desen a cső száján lesekedik s előlábainak villámgyors csapásaival ragadja meg az arra menő, vagy közelébe letelepedő rovatokat, köztök leginkább a Dorcadion és Cicindela bogárféléket, melyeknek maradványai meg- töltik csőve fenekét. A tavasz, nyár és ősz minden szakában a kifejlődés minden fokán található. Pete- burka alig lenyomott, kerek, nagy, 15—16 ”/,, átmérőjű, tömve tele köles nagyságú petékkel. E burkot fonóihoz erősíti s a verőfényre ezipelve úgy illesztgeti a cső nyilásába, hogy a nap sugarai érhessék. A fiak kikelése idejében a cső száját finom, átlátszó és boltozatos hálóval zárja el, s e boltozat alatt hevítteti burkát a nap sugarai által. A fiakat a hátán hordozza, gyakran sütkérezik velök a napon, mely alkalommal a parányi állatkák majd szetfutnak s ismét az anya hátára gyűlnek, majd a füvekre kapasz- kodnak, leugrálnak, a lyukba ki- s befutkosnak ; majd ellepik a prédát, a melyet anyjuk ejtett. A második vedlés után az anya elpusztúl s a 4”, nagyságú fiak, elszéledve, hozzáfognak a lak készítéséhez. A cső eleinten alig 49%, mélység mellett, 3 "4, átmérőjű. Úgy a mint növekednek, tágítják a csövet. Az ásást alkonyatkor és este végzik, a lekapart, daranagyságú rögöcskéket állkapcsaikba fogva szer- teszét hordozzák, úgy, hogy az ásás nyomai nem látszanak. Úgy látszik, hogy a lakástvesztett példányok az elhagyott lakokat is elfoglalják, és folytatják az ásást, daczára annak, hogy a cső amúgy is elég mély volt már. Feltevesemet arra alapítom, hogy bár igen ritkán de mégis 30 és több 9, mélységű csöveket is taläl- tam, holott a rendes mélység átlag véve csak 16 és legfeljebb 20.%,. A hímek szintén csövekben növekednek, ivarérett korukban azonban barangolva keresik a nőstényt, melynek esöveben a párzást végzik. A párzást nem láthattam. A fogságot e pók igen jól állja, és rövid idő alatt bizonyos kezességet mutat ; a legyeket a kézből veszi, de csak addig, a mig a légy él, a halottat nem érinti ; menekülési ösztöne csak az éhség vagy szomjú- ság behatása alatt nyilatkozik ; jól tartva, igen csendesen viseli magát. A vizet nem nélkülözheti, s minden másodnapon möhon szívja fel a négy-öt vizeseppet. Néhány eleven példányt THoRELn tanárnak küldtem el Svécziába, Upsalába, s ezek a Il napi utat kiállották. E pókok áttelelnek. Hogy eziránt minden kétséget eloszlassam, 1874. év őszén Doroszló mellett néhány lyukat ezövekkel jelöltem meg, oly módon, hogy a hó alatt is megtalálhattam. Deczemberben az a sodrony, a melylyel a lyukakat kutattam, már csak 44%, mély- segig hatolt be s bizonyítá, hogy a pókok a téli időszakra betömik a esövet. Az 1875. év február havában beköszöntett kemény hidegben a megjegyezett lyukakat vizsgáltam, s a következő eredményhez jutottam : a talaj mintegy 40%, mélységig kökemenysegre fagyva, csak fejszével volt vágható ; a vágást úgy intéztem, hogy a cső sértetlen maradt ; a kellő mélységet elérve a késhez folyamodtam, s óvatosan vágtam a cső falát. A cső 2894 mélységre hatolt be; nyilásától mintegy négy 9, mélységben be volt tömve földdel és növényi anyaggal, e dugó 4%, vastagságú volt. A cső fenekén, a puszta földön, kissé összehuzott lábakkal ült a pók s érintésre csak igen lomhán mozgott, a dermedtség minden jele megvolt rajta. Kivettem s egy dobozba helyeztem, ezt pedig zsebre tettem. Alig egy percz mulva az állat a meleg behatása alatt egészen élénk, friss lett s otthon rögtön elfogadta a táplálékot. Az első kiásott példány egy teljesen ivarérett, pompás nös- tény volt. E vizsgálat igazolja régi feltevesemet arra nézve, hogy a Lycosoidák áttelelnek; s valóban csakis így érthető az, hogy a tavasz első meleg sugaraiban már ivarérett Lycosoidákra akadhatni, söt, hogy igen korán már peteburkokkal futkosókat is lelhetni. Ismerem jelesen Doroszló környékéről, hol leginkább tanulmányoztam ; továbbá Palánkáról, Pan- csováról, Zomborböl és Orsováról ; söt a Dunán túlról Illokról is, hol a várhegy gyalogútjaira nyilnak csö- vei. Legészakibb elterjedési pontja eddig Budapest (a muzeum parkjában gyűjté Frıvanoszky JÁnos) ; a budai oldalról több 3 példány a bécsi udvari muzeumban s ugyanitt Dalmácziából (Ragusa, Brennovölgy) is, honnan Mann JózsEF hozta. VI. CITIGRADAE. 278 VI. FUTÓK. SPEC. 3. Faj. TROCHOSA RURICOLA. (DE GEzxr). MEZEI CS. FELD B. (ruricola — mezei ; a tartózkodásról.) Syn. 1778. Aranea ruricola De Geer «Memoires» VII, p. 252. (Salt. ad partem.) Vide: THORELL «Remarks» p. 386. ? Cserbarna; végteste olajbarnába átmenő. Lábai egyszinüen cserbarnák. A fejmell közepén és végig egy világosodó közepesik, mely a hátgödör előtt két oldalágat bocsát a szemek felé (|), a közepesik a nyelecskefelé leginkább látható s közvetlenül a nyelecske felett két csikkal egyesül, mely, a mellrész oldalain tartva, oldalszegélyt képez s a. fej táján megszünik. A végtest elején egy világos, rövid és keskeny ländzsafolt, mely a végtest hosszának közepét nem éri el. A has egyszinüen cserbarna, néha csersága. A fejmell vaskos ; oldalról tekintve, hátvonala a szemektől a hátgödörig csak csekély mértékben, a hátgödrön túl tetemesen hanyatlik. A mellvért cserbarna, feketés szörözettel. A rágók oly hosszuk, mint az első lábpár másodvégíze s e pár czombjánál nem vastagabbak, sötét vörösbarnak, világosabb szörözettel, mely alapszínüket nem fedi el. Az állkapcsok vöröslök, bőven szőrösek és elég szélesek; az alajk elől egyenesen elmetszett, az állkapcsok felehosszát nem éri el. A tapogató cserbarna; czombja felületén, elől, harántsorban álló három rövid — e mögött két egymásmögött álló hosszu tüske; vegize igen tömötten szőrös, rövidebb mint a térd és szár együttvéve. i A lábak elég hosszuk és vaskosak, rövid szörözetuk nem fedi el egészen az alapszint. Az első pár szárán es mäsodvegizen alúl három-három tüskepár, az utóbbi részben a talpkefébe rejtve, mely az első két páron mind a két végizre kiterjed. A czombok felülete 5—7 tüskével. A végtest (nem terhesen) elől elmetszett és keskenyebb mint hátul; megfekvő, tömött szörözettel. Az alsó szemsor egyenes, középsői nagyobbak s közelebb állanak a homlok széléhez, mint a mekkora az egyik szem átmérője, s körülbelől középen a homlok széle és a középsor között. A középső sor két szeme nagy, szemei kevesebbre mint szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középsorénál kisebb, az alsó sor középszemeinél valamivel nagyobb s közel háromszor oly távolságra egymástól, mint a középsortól. A zár egy szélességénél kevéssel hosszabb, a nyelecskefelé laposívesen kikerekített kivájás, melyben az osztólemez középen szivalakra, igen tetemesen kitágúl. A zár kerülete vörösbarnás, az osztó- lemezé vöröses sárga, fényes. Az osztó lemez a zárt a légzőrés felől elrekesztő durva bordával egyutt L alakot ölt. Mértékekezé SROSZS etes tetett Gsis szel zo sebből KaTnAL szg oadásszssasa MON NAAR Reg lo » Va ee ta eg: 15 °» 2 Kisebb, karcsúbb ; színezete es rajzai a nöstenyevel azonosak, néha az alapszín mindenütt olaj- barnába játszik; az első lábpáron mind a két vegiz kissé barnuló. A tapogató elég hosszú ; ezombja felületén, elől, négy rövid tüske harántsorban, e mögött két hosszabb tüske egymásmögött; szára vastagságánál hosszabb, a térdnél alig rövidebb ; a pikkely esucsosan kanálalakú, csúcsa alatt bozontosan szőrös ; nemző- szerve egy haránt, kettémetszett, alig kidomborodó gyűjtöt mutat; e metszésbe, a külső szélről, egy lemez nyomul, mely — előlről-alúlról tekintve — egy elég karcsú, tompa fogacsot mutat. Mertekeke: set 2 ÓTZS etet etette ketes 10:5”, ebből Kalos 0000000006 99» ETTE o 6 aa ae ie » [ŐS ee 6: Messze elterjedt faj, mely kavicsos helveken kövek alá, erdőkön fák es lehullott levelek ala ássa kis barlangjait; a nyirkos helyeket különösen kedveli. A nőstény peteburka gömbölyű, hófehér 83—9 "4, átmé- rőjű s takarói oly finomak, hogy a peték átlátszanak. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mezö- VI. CITIGRADAR. 279 VI. FUTÓK. Záhról es Nagy-Szebenből (Sill gyűjtemény); magyar részekből: Doroszlöröl, Apatinböl, Palankaröl, Orsováról, Ogradenäröl, Ungvarröl, Alsö-Hamorböl, Gyönsyösröl, Rözsahesyröl, Revröl; Nagyváradról (Muz. gy. Mocsány) es Budapestről (ugyanott, Pavel). spre. 4. rar. TROCHOSA TERRICOLA THon. FÖLDI CS. RRD PR. (terra — föld ; a lakásról.) Syn. 1856 Trochosa terricola THORELL «Recensio eritica ete.» p. 62, 102 Vide : THORELL «Remarks» p. 3539. ? A megelőző fajnál állandóan kisebb s ettől leginkább a nemzőrészek által megkülönböztetve. Lábai, jelesen a két hátsó pár, s itt leginkább a ezombok, némi igen elmosódó gyürtfoltokkal. A végtest elején a lándzsafolt legtöbbször hiányzik, vagy alig látható. Az alsó szemsor egyenes, középszemei a szélsőknél alig nagyobbak, szemátmérőnyire állanak a homlok szélétől és ugyanennyir a középsortól is. A középsor két szeme nagy, felatmerönyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középsorénál valamivel kisebb, az alsó sor középsőinél sokkal nagyobb, bőven két- szer oly távolra egymástól mint a középsortól. A zár egy, alapjával a legzőrés szélét érő, közel haromszögletes kivájást mutat, melynek osztó lemeze, közepetáján szélesedő s az elrekesztö bordával 4 alakot alkot ; az osztó lemez két oldalán, közel az elrekesztő bordához egy-egy fénylő dudorodás. Mértékelkz 94 NOSZS ee OR ebből Leimen RO TÁÁADDÁTYESZ ze E ee Mo IV » 5.0 8:0/0.010.9.0.0,0,0 9.010:8.0 13:05 d Kisebb. Az első lábpár szára es másodvégize sötét vörösbarna, az utóbbi az elsödvegizhez képest határozottan vastagodott; a hátsó két pár némi elmosódó gyürüfoltokkal. A tapogató szára szélességénél alig hosszabb ; a nemzőszervet kitüntető fogacs a megelőző fajénál vaskosabb. Mertekele: SUMOrzS ee a valo te) ÜL AND tejmelll 2... ce eszdéesz sága rom) TÁ JÁN a ee ee Ivan ae ao lol) A Tr. ruricolänäl ritkább faj, tartózkodásra es életmódra nezve azonban hozzá hasonló. A pete- burok átmérője 6 9. Ismerem : Doroszlóról, Apatinból, Orsováról; Budapestről («Csillag és Farkasvölgy» jelzővel, Muz. gy. PÁvEtc). spec. 5. ran TROCHOSA HUNGARICA. x. sp. MAGYAR CS. UNGARISCHE B. VIII. tábla, 184, a szemesopoit, ba ? zárja, ca F tapogatója oldalról, d ugyanannak nemzőszerve alúlrói, a mértékek.) 1 + ? Nagy. Az egész állat sötét eserbarna ; elötesten végig egy, az alsó szemsornäl kezdődő, keskeny, világos középcsik; czombjainak külseje alig valamivel világosabb ; rágóinak töve sötétebb, vége sok róka- vörös, durva szörökkel. Az egész test tömött, megfekvö szörözettel borítva. A fejmell vaskos, fejerésze szélesedő, elkerekitett; a második szemsor két nagy szeme között egy előre irányozott, S—10 serteböl álló üstök. A mellvert körded, eserbarna, nemezszerü, tömött szörözettel borítva. A rágók vaskosak, oldalról tekintve tövükkel igen tetemesen, ter'szerüen kiállók, durva, serte- VI. CITIGRADAE. 280 VI. FUTÓK. szerű szőrözetűek. Az állkapcsok eserbarnäk, élükön igen élénken rókavörös szörökkel tömötten szegé- lyezettek ; az alajk elmetszett, az állkapcsok hosszának mintegy felét éri el. A tapogató eserbarna, vaskos, igen tömötten szörös, — ezombjan, felül a végén, néhány tüske. A lábak vaskosság mellett elég hosszuk ; az első pár szárán, alúl, három vaskos, egészen megfekvő tüskepär, a belső oldalon még egy tüske; másod- végízén, a tömött talpkefébe rejtve, három tűskepár; a harmadik pár szárán, alúl négy tüskepar, és oldalt is több tüske; a negyedik pár szárán, alul három tüskepar, oldalt is több tüske; a két hátsó pár térdén, külső és belső oldalán egy megfekvő tüske. A végtest, körded, elég magas. A szemek gyantaszinűek, sötétes bogárral, bagolyszemekre emlékeztetők ; az alsó sor igen könnye- den behajlö, középsői a szélsőknél sokkal nagyobbak, a homlok szélétől bőven két átmérőnyi távolságra esnek ; a második sor két szeme igen nagy, nem egészen szemátmérőnyire egymástól s körülbelől félátmé- rönyire az alsó sor közepsöitöl; a harmadik sor két szeme igen kevéssel nagyobb az alsó közepsöknel és sokkal távolabbra áll egymástól, mint a második sortól. A zár szélességénél sokkal hosszabb, osztólemeze széles s alsó felének két oldalán két gombostűfej alaku, sötét, fényes dudort mutat. Mértékekz sss kkÖNze KENEM EKE ÉKE etés Lebbol Tejdelja nr ee TNabpara gm ee) ee EN Teer 91] » TV Z A S áá te Na 8 Néha kisebb : törzs 17 ”Y,,, fejmell 8-7, I lábpár 21 ”/,, IV lábpár 26:5 ?V,. a Kisebb, karcsubb, egészben világosabb alapszínezettel; lábai karcsúk; fejmellen a közepesikon kívül még némi oldalszegély is megkülönböztethető. A tapogató karcsú, kevéssé bunkós, szárán, térdén és czombján több erős tüskével fegyverzett; szára a térdnél valamivel hosszabb; pikkelye keskeny, csúcsos, csúcsa alatt igen tömött szőrüstök látható; nemzőszerve egyszerű, barna gyüjtöt mutat, mely felső felén világosodik, s itt egy kigyózó csikot mutat. Mertekeks..7 Norzse. alla osara a.a 6 a dan AHHA fejmell er. De I labpar . [85] m ww = \ ehe 5» se» le 111 » a SLR) IV» 983 ee ee DS o öszen a Balaton nyugoti partján B.-Füred közelében nyirkos helyeken heverő kövek alatt az állatok vájt üregekben tartózkodtak. Dr. THORELL e fajt nem ismeri. E feltünően nagy faj, legnagyobb pókjaink közé tartozik. Példányaimat (2 ? 1 3) az 1865-dik év gyűjtöttem, hol SPEC. 6. Faj. TROCHOSA STIGMOSA. Tuor. JEGYES CS. GEZEICHNETE B. (stigma — jegy, bélyeg; a pettyes rajzokról.) Syn. 1875. Trochosa stigmosa. THORELL «Verzeichniss südruss. Spinnen» p. 69. «Deser. of sev. Europ. and North Afr. Spiders.» p. 175. ? Kicsiny. Elöteste vörösesbarna, a hätres körül egy levelalaku vilagosodässal, mely néha enyésző. A végtest olajbarna alapon sárga rajzokkal, elején egy terjedelmes sárga lándzsafolttal, melynek kiszélese- dett részében egy sötétedő foltpár látható. E foltpáron kívűl és hátrább még két feketés foltpár észlelhető, melynek állása ingödörsszerű (innen stigmosa). A lábak sárgások, foltokkal és gyűrűfoltokkal tarkázottak. CITIGRADAE. VI. ero VI. FUTÓK. A fejmell vaskos ; a fejrész kevéssé elváló, a mellrész módosam szélesedő; oldalról tekintve a hátvo- nal a nyelecskétől ívesen emelkedik. A rágók elég vaskosak, oly hosszuk, mint az első lábpár másodvégize s ugyan e pár ezombjänäl vastagabbak, barnavörösek, módosan szőrösek. A mellvért barna. Az állkapcsok barnássárgák az alajk sötétebb, elől elmetszett. A tapogató gyenge fegyverzettel, sárgás ; a szár töve homá- lyosan gyűrűs, vegize sötétedő csúcscsal bőven szőrös, rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak elég hosszúk, vaskos, foltos ezombokkal, és karcsú vegekkel; az első pár szárán, alul, 2 pár igen apró tüske, másodvégizén 3 par; az első izek talpkeféi alig megkülönböztethetők. A has elől keskenyebb, elvágott, hátul elkerekitett. Az alsó szemsor egyenes, szemei jóformán egyenlőek, a sor a középsort igen megközelíti s keve- sebbre mint szemátmérőnyire áll a homlok szeletöl. A középsor két szeme nem igen nagy, szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középső sorénál alig kisebb, az alsó sor középsőinél sokkal nagyobb, bőven kétszer oly távolságra egymás- tól mint a közepsortöl. A zár egy harántfekvő széles tércse, két vesealaku, O szerüen álló nyílással. IMÉTtélke kés ABOTZS ÉKE ee 0 Teilen re een wa: IMläbpars-n..r een, AV Vs» ne ee ee ONE (Gyakran kisebb, törzs 6 "4,.) d Előttem ismeretlen. Eddig patakok medrében fekvő görgetegek kövei alatt, nyirkos helyekről ismerem, hol kis barlan- gocskákat vájkál s bennök őrzi alig 4 "4, átmérőjű fehér peteburkát. Találtam, mint nyári alakot : Orsovan (Gratzkapatak), Rözsahegyen (Liptó, Vág folyó); Ungvárról (Muz. gy. VIDRA FERDINÁND). GEN. 5. nem. PIRATA. Sunp. POTIS = kalóz, tengeri rablö; a vizek körűl való tartózkodás öl.) (ret Syn. 1833. SUNDEWALL «Conspectus Arachn.» p. 24. Vide : THoRELL «Remarks» p. 193. 1 A felső fonópár az alsónál alig hosszabb. Az arcz alacsony; oldalai domboruak. A fejmell gyéren szőrös. Az alsó szemsor középsői határozottan kisebbek a hátsó sor szemeinél, alig szemátmérőnyire a homlok szélétől; e sor a középsőnél valamivel hosszabb. A szemtércse magasságánál szélesebb. j Határozottan a vizekhez kötött alakok, a melyek a vızszinen épen úgy, mint a talajon gyorsan futnak, gyakran a víz alá buknak. A nőstények peteburkaikat a fonökhoz erőstve magukkal ezipelik. A Pirata piraticus bordás körmei tövüknél vaskosak, kampójuk jó hajlásu, hegyes; bordáik, meglehetős szám mellett, sűrűn sorakozottak, lásd: II. köt. VI. t. 156, b. spEc. 1. Faj. PIRATA PIRATICUS. (Cr.). RABLÓ KALÖZPÖK. xaprER PIRATENSPINNE. (piraticus — vide meloarys.) Syn. 1757. Araneus piraticus CLERCK «Ar. Suec.» p. 102. Vide : THORELL «Remarks» p. 341. ? Elöteste szennyes olnjsärga, vegteste olajzöld, vöröslő alappal és olajsärga, élénk landzsa- folttal, e folttól kétoldalt két fehér pontsorral; e pontok dérszerűek, mintegy reá leheltek. Lábai olaj- HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA» III. 365 VI. CITIGRADAE. 282 VI. FUTÓK. sárgák, ritkán némi foltozat nyomaival; rendesen egyszinüek. A fejmell hosszúkás, gyéren szőrös, úgy hogy középrajzai, a melyek nem szőrözetből valók, áttetszenek; közepén egy olajsárga hosszesik, mely a hátréstől a szemek felé három sugár ágra oszlik; a mellrész legszéle hófehér szörözetből való finom szegélylyel. A mellvért világos olajsárga. A rágók olajsárgák, az első lábpár másodvégízénél rövidebbek, eléggé szörösek. Az állkapcsok olajsárgák; az alajk barnás, elől elmetszett. A lábak gazdagon szőrösek. Az első lábpár szárán és másodvégízén, alúl, három-három pár tüske; semmi talpkefe. A végtest hossztojásdad, elől keskenyedő ; hasfele világos olajsárga. A hátsó és középszemsor patkószerű, hátrafelé nyitott barnaságban fekszik. Az alsósor, a közép- sornál láthatólag hosszabb, középszemei nagyobbak és láthatólag távolabbra állanak egymástól, mint az oldalszemektől, alig szemátmérőnyire a középsortól és a homlok szélétől. A középsor két szeme nagy, szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középsorénál kisebb, az alsó sor középsőinél határozottan nagyobb, kétszer oly távolra egymástól mint a középsortól. A zár, a légzőrés közelében és felett álló barnás, apró dudorpárból áll. IMértékeks EOS HK ebből fejmell ee ot, Islabparn. er er reee S An prall 8) d Karesubb ; színezete a nöstenyevel azonos. A tapogato szára szelessegenel kétszer hosszabb es hosszabb a terdnel is; ezombja felületén, elől, három rövid tüske harantsorban, e mögött két hosszabb tüske egymásmögött. A pikkely csúcsosan kanálalakú, csúcsa alatt szőrös; nemzőszerve eléggé kidagadó, oldalról tekintve egy harántlemezen egy felálló, igen apró fogacs látható. Mértékek : d Törzs ........ 68%, ebből igjanalil áró saaóa e 0 Sabpases sora ID DD ea u) Különösen álló vizek szélein és nevezetesen ott, a hol a növényzet a vizszinen felülkerekedik, nem ritka tavaszi és nyári alak. A nőstény peteburka hófehér, finom szövetű, úgy, hogy a peték átlátszanak. A víz színén ügyesen futkároz és igen gyakran az úszó növények alá bukik s hozzájuk tapad ; ilyenkor veg- testét legburok köriti. Ismerem, erdélyi reszekböl: Kolozsvárról, Mezö-Zähröl, Gyekeböl; magyar részekből: Doroszlöröl Orsoväröl, a Kärpätokröl (Jama tó a Krivan alatt), Nagyvaradröl (Muz. gy. Mocsány). spec. 2. raj. PIRATA LEOPARDUS. (Suno.). PÁRDUCZ K. PARDEL Pp. (Leopardus — párducz ; a szinezetröl.) Syn. 1833. Lycosa leopardus SUNDEYALL «Swensk. Spind. Beser.» p. 189. Vide : THORELL «Remarks» p. 331 ? Földszürkes, barnässal elegyes; a vegtest elején egy fehéres ländzsafolt, mely a nyelecske felé kétoldalt kiszelesitett (borszeszben igen kirívó). A lábak särgäsbarnäk, sűrűn barnán gyürüsfoltosak ; a foltok különösen a ezombokon láthatók. A has barnässärga. A fejmell vaskos ; oldalról tekintve a nyelecskétől kezdve ívesen és magasan emelkedő, vörösbarna alapon, különösen a hátrés táján, barnássárgán szőrös. A mellvért barna, bőven szőrös. A rágók vaskosak, az első lábpár czombjánál vastagabbak, oly hosszuk, mint e pár másodvégíze, sötét vörösbarnák, fényesek, gyér szörözettel, Az állkapcsok vörösbarnák, elkerekített végök kissé világosodó, gazdagon szőrösek; az VI. CITIGRADAE. 283 VI. FUTÖK. alajk sötét, elől elmetszett, szőrrel borított. A tapogató ezombja sárgásbarna, sötét foltos, a többi íz vörö- sesbe húzó, bőven szőrös ; a végíz rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak elég hosszúk, elállóan és bőven szörösök; a czombok inkább sárgába, a többi íz vörösesbe húzó ; a ezombok párduczszerűen tarkák ; az első pár szárán, alul, két pár (vajjon mindég?) tüske, másod- vegizen három pár tüske. A végtest elől keskenyedő ; felületén a négy ingödör jól látható ; földszürke-barnással elegyes szörö- zete barnával felhőzött. Az alsó szemsor szemei egyenlő nagyságúak, a középsők valamivel távolabbra egymástól mint a szelsöktöl, szemátmérőnyire a homlok szélétől és a középsortól is. A középsor két szeme elég nagy, bőven szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középsorénál alig kisebb, az alsó sor középsőinél sok- kal nagyobb, alig másfélszer oly távolságra egymástól mint a középsortól. A zár egy magasságánál szélesebb, vörösbarnäs terese egy D Q szerű nyiláspárral. Mertekek: 2 Torzs nn ocean. edz ebböl Tejmellemae en 4:8 INlabparene ee LINE EVER AA 2 Kevéssel karcsúbb. A lábak ezombjain a barna szín az uralkodó, a színezet egyebekben a nöste- nyevel azonos. A tapogatö aránylag vézna; nemzöszerve a többi izhez képest nem vastagodott; szára vastagsägänäl két és félszer hosszabb, oly hosszú mint a térd; pikkelye a szárnál alig szélesebb, csúcsa kes- keny, hosszú, alúl-felűl bőven szőrös ; nemzőszerve alig kidagadó, vörösbarna, elől nyitott, semmi tüskével. Mértékek: dt Törzs....... 8 =, ebből fejmell...... 48 » IEEE goa lo IV » le » E kevéssé ismert pókot Doroszlön és Orsovän (itt különösen kis 7) találtam nyirkos helyek friss földhányásaiban, hol kevéssé meredeken lehaladö, 6 ”/, átmérőjű csövekben tartózkodott. A nőstény pete- burka fehér, gyér szövetű, 7 ”/, átmérőjű, gömbölyű. Szemei, fejmellének alkotása és a csővájás, közel helyezik a Trochosákhoz. spec. 3. Faj. PIRATA KNORRII. (Scor.). KNORR K. xworrs Pp. (Knorr, múlt, századbeli term. barát tiszteletére.) Syn. 1763. Aranea Knorrii SCOPOLI «Ent. Carmiol» p. 403. Vide : THorELL «Remarks» p. 342. (in $. P. piraticu.) ? Elöteste barnás, vilägosodö előrefelé villás közepesikkal; a mellresz világos szegelylyel, mely legszélén fehér szörökkel borított. A vegtest barna, sárgásbarna szörökkel elegyes, elején egy vörös ländzsa- folt (borszeszben olajsärga), ettől két oldalt és az oldalakban is sok fehér szörpont; a has sárgás szőrözetű. A lábak vöröses sárgák, barna gyűrűfoltokkal, a többi íz uralkodó színe a barnás vörös, mely helyenközön világosabb gyűrűfoltokat tüntet fel. A fejmell hosszúkás; oldalról tekintve a hátvonal vízszíntes, a hátrés mögött a nyelecskére merede- ken lehanyatlö, módosan szörös; közép esikja enyeszö, nem szörözetböl való, a hátréstől a szemek felé villásan oszlott. A mellvért vörösbarna, közepén egy keskeny, sárga, ékalakú csíkkal. A rágók az első lábpár másodvégízénél rövidebbek, ugyan e pár ezombjänäl nem vastagabbak, sötét vörösbarnák, eléggé szőrösek. A tapogató czombja sárgás, kevés barna folttal, a többi íz vöröslő ; a végíz kevéssel rövidebb, mint a térd 367 VI. CITIGRADAR. 284 VI. FUTÓK. és szár együttvéve. A lábak elég hosszúk, karcsúk ; az első pár szárán, alúl, két pár, másodvégízén három pár hosszú tüske. A végtest tojásdad, elől kissé keskenyedő. Az alsó szemsor egyenes; középsői valamivel nagyobbak, s valamivel távolabbra egymástól mint a szelsöktöl; a homlok szélétől és a középsortól is szematmerönyi távolságra állanak. A közepsor két szeme nagy, nem egészen szemátmérőnyire egymástól. A hátsó sor két szeme a középsorénál kisebb, az alsó sor középsőinél nagyobb, bőven kétszer oly távolra egymástól mint a középsortól. A zár a légzőrés szélén álló apró dudorpárból való ; hasonlít a P. piraticuséhoz. Mertekek-SrATorzew s esztet etet ll beine] ehren. oa ÜZLBZB Wlabpan ee 00 A Ó 97» TV ea los hi ZO A Ja Előttem ismeretlen. Csupán csak Doroszlóról és Báziásról ismerem, nyirkos helyek és tavak széléről. A nőstény pete- burka fehér, lazaszövetű, gömbölyű, 4-8 "4, átmérőjű. GEN. 6. NEM. DOLOMEDES. (Latr.). 7 (doAouoes = ravasz, orozva támadó ; az állat természetéről.) Syn. 1804. LATREILLE «Nouv. Diet. d’Hist. Nat.» XXIV, p. 135. y er Vide : THORELL «On europ. Spiders» p. 194. Az alsó sor közepsöi oly távolságra a homlok szélétől, mely a legnagyobb szem átmérőjét kétszer meghaladja. Az alsó sor négy szeme közel egyenlő nagyságú (a középső kettő nagyobb). A lábak vaskosak, a térdek, szárak és másodvégizek valamennyi lábon felül is kurta, vaskos tüskékkel fegyverzettek. Erős nagy alak, mely gyors futásra és ugrásra alkalmas. Csak az, a vizek szélén található buja növény- zetet lakja. A nőstény közel mogyoró nagyságú, sötétszínű peteburkát magával ezipeli. A Dolomedes fimbriatus (Cl.) bordaskörmei hosszuk, erősek, kampösak; az első borda erős és kissé előre irányúl, lásd: II. köt. VI. tábla 137, b. sppc. 1. Faj. DOLOMEDES FIMBRIATUS (Cr.) SZEGELYES VIDRAPÓK. GERANDETE OTTERSPINNE. (fimbria — szegélyzett ; az elő és végtest világos szegélyéről.) Syn. 1757. Araneus fimbriatus + undatus + plantarius CLERCK «Aran. Suec.» p. 106, 100, 105. Vide : THoRELL «Remarks» p. 346. ? Nagy. Olajbarna vagy dohänyszinü. A fejmell igen fejlett, szélességénél csak kevéssel hosszabb, ives oldalakkal, tetemes hátréssel ; oldalról tekintve, a hátvonal egyenes, a fejtől a hátrésig láthatólag emel- kedő, a hátrésen tul meredeken lecsapott. A mellvért barna, közepén kissé világosodó. A rágók vaskosak, az első lábpár elsödvegizenel valamivel hosszabbak, oly vastagok, mint e läbpär ezombja ; tövük táján duzzad- tak, különben sötét vörösbarnák, gyér, durva szörözettel. Az állkapcsok szélesek, az alajkkal együtt vörös- barnák, sűrűn, durván szőrösek. A tapogatók vaskosak, elég hosszuk, durva szörözettel és itt-ott vaskos tüskékkel ; a vegiz oly hosszú mint a térd és szár együttvéve. A lábak hosszúk és vaskosak, olajbarnák vagy dohányszínűek, a czombok homályosan esikosak, bő és erős fegyverzettel ; a ezomb alsó fele és az első végíz fegyvertelen, a többi íz fegyverzett, a szár és másodvégíz felül is fegyveres; az első pár szára, alúl, négy pár — oldalt két és felül egy tüskével, mäsodvegize alúl három pár, oldalt három, felül, alegvegen, egy tüské- VI. CITIGRADAE. 285 VI. FUTÓK. vel; a térd két oldalt egy-egy tüskével, a czomb felülete S—10 kurta tüskével; az első két lábpár első vegize talpkefével. A végtest (a letojt 7 -nél) elől elmetszett és keskenyebb, hátúl tojásdadra végződik; felül al l egyszínű. Az alsó szemsor láthatólag kihajló, a középsornál hosszabb, középsői a szélsőknél nagyobbak, szélsői tetemes dudorokon állanak. A középsor két szeme kevéssel nagyobb az alsó sor középsőinél, ezektől másfél (középsor szem) átmérőnyire és ugyanennyire egymástól. A hátsó sor két szeme, hosszukäs, tetemes dudorok hátsó végén állva, nem kisebb a középsor szeménél s kétszer akkora távolságra egymástól, mint a középsortól, a melylyel egy magasságánál sokkal szélesebb trapezet alkot. A zár egy emelkedett köldök, szennyes sárga, nyelvalakú betéttel, mely két oldalt és a légzőrés felé egy vörösbarna, meglehetősen ripacsos, keskeny keretbe van foglalva (0). iMértékekéer Torzsaeras een 19 mn, ebböl fejmell (hosszü)....... 92 » ) (szelesje es szemtercse (hátsó sor)... 28 » TÁD DÁN SSZEG ás 99 1-ső és 2-dik vegize együtt 9-2 » da Kisebb, karcsúbb. Elöteste és lábai sárgásbarnák; végteste olajbarnás, világosabb oldalakkal, hasa barnássárga. Lábai karcsúk, erősebb — különben a nőstényével azonos fegyverzetűek. Tapogatója eléggé bunkós; czombja felületén, elől, harántsorban álló négy rövidebb, e mögött két egymásután álló hosszabb tüske ; térde felületén, elől és hátul, és belső oldalán egy-egy erős tüske; szára felületén három hosszú tüske pereszlenszerűen áll; szára a térdnél rövidebb, előre felé módosan vastagodott ; külső oldalán, kissé alá felé, egy kurta, vaskos, sötét nyujtvány, melynek vége két fogacsba hasított, — alúl a végén egy hosszú, vaskos, hegyes, előre irányozott és felfelé hajlott sötét tövis ; pikkelye csúcsosan kanálalakú, belől- felől kissé kivágott; nemzöszerve alig kidomborodó, igen szövevényes (egy dió-bélhez hasonló rovatkolasu) semmi kiálló nyujtványnyal vagy tövissel. Mentekeken (ob KON ala zehol m tejmellu((hossza)k.. ern. 050 » (szelessege) ........ 93 » Tlabparıe rer era ennek vegizei együtt ...... 95 » INAlAb pe ee CNMEKÉSZÁTA el] » ANShatSosszemsor lo A meörtekeknel a THorzrt tanár által adottakkal conformitäsra törekedtem azért, mert THoRELL az idézett helyen a mértékek, illetőleg arányok ingadozását kimutatva, ketkedik abban, hogy a «D. plantarius» külön faj lenne, a mint azt vas Hasseur (Over huid-en kleur-verwisseling v. Dolom. fimbriatus etc. Tijd- schrift von Entom. I, 6, p. 164) vitatja. A magyar alak THORELL felfogása mellett bizonyít. Legerösebb pókjaink közé tartozik, mely kizárólagosan a vizmellek buja növényzetén tanyázik s ott lesi prédáját, melyet hatalmas ugrásokkal s előlábainak csapásával keríti birtokába. Futása villámsebes a vízszínén széjjelterjesztett lábaival ugrálva halad és úszó növények alá le is bukik. A nőstény peteburka barnasärga, mogyorónagyságú, sűrű szövetű s az állat tapogatói és állkapcsai segítségével ezipeli, azonfölül néhány fonallal fonóihoz is köti. Júniusban ivarérett. Ifjú nemzedéke igen élénk színezetű ; alapszíne a rikító olajzöldtől a feketéig változik s fejmellét és végtestét rikítóan fehér, néha czitromsárga széles csik szegélyezi (innen fimbriatus). E változatosságra vezethető vissza a sok név, a mely alatt e faj a tudományos irodalomban külön faj gya- nánt szerepel. VI. CITIGRADAE. 286 VI. FUTÓK. Ismerem ivarérett állapotban, erdélyi részekből: Kolozsvárról (Muzeumkert tava ?), Kutyfalváról (Marospart 9) ; magyar részekből csupán csak ifjabb nemzedékét ismerem : Doroszlöröl (Mosztonga, bar- nások), Csorba (Liptó, a Kárpát tövén «Pronyiszka» ingoványok), különösen élénk sárga szegélyűek, Ung- várról (Múz. gy. Vidra Ferd.) GEN. 7. NEM. OGYALE. Sıv. ET Aup. c 58 . d (73 d . . , (®zva.los : — tengernyi sebességű, oly értelemben mint «tengernyi sokaság.) Syn. 1825—27. SAVIGNY ET AUDUIN «Deser. de !’Egypte» II. Ed. XXIT p. 372. Vide : THORELL «On europ. Spiders» p. 194. Az alsó szemsor közepsöi oly távolságra a homlok szélétől, mely a legnagyobb szem átmérőjét kétszer is meghaladja. Az alsó szemsor oldalszemei a középsőknél nagyobbak. A lábak karcsúk, hosszúk, karcsú tüskékkel fegyverzettek. Leginkább bokros helyeken, magas fűben, száraz talajon is tartózkodó, gyors futású, nyulánk alak. A nösteny tapogatói és állkapcsai segítségével czipeli a hosszabb szálak által a fonókhoz erősített peteburkot. Az Ocyale mirabilis Cl. bordäskörmei hossz-sarlóalakúak, hegyes kampóval s ugyanilyen bordakkal, a samjaköröm egy fogacsesal, lásd II. köt. VI t. 138, b. spec. 1. ras. OCYALE MIRABILIS. (Cr.) CSODÁS FURAPÓK, WUNDERBARE SCHLAUSPINNE. (mirabilis — csodás ; az életmódról.) Syn. 1757. Araneus mirabilis CLERCK «Ar. Suee.» p. 108. Vide : THORELT, «Remarks» pag. 349. ? Szürkes, a barnásig és barnáig változó. A fejmell közepén végig egy fehéres, keskeny csik, mely a hosszú hátrés által hasíttatik. A végtest oldalaiban egy, a hát felé hullámosan kivágott, széles szegély, mely néha igen kirívó, néha enyésző, gyakran egészen hiányzik ; a has barnássárga. A fejmell oldalai szur- kés vagy szennyesfehér szörözettel. A lábak szürkés szörözetüek. 8 A fejmell fejerésze kicsiny, jól elválasztott, mellrésze szélesedő; oldalról tekintve, a hátvonal a fej és hátrés között kissé behorpasztott, a hátrés táján kissé dagadó, azután ívesen a nyelecskére hanyatló. A mellvért barna alapon szürkéssárga szörözetű, közepén egy világos hosszvonással, mely azonban csak a borszeszben látható. A rágók erősek, oly hosszúk mint az első lábpár végíze s ugyane lápbár czomb- jánál valamivel vastagabbak. Az állkapcsok elég szélesek, különösen végökön szőrösek, az alajk ívesen elvá- gott. A tapogató karcsú ; ezombja elől barnafoltos, valamennyi ízén karcsú tüskék bő szörözet között ; vegize bőven oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak hosszúk, karcsúk ; karcsú, hosszú tüskékkel fegy- verzettek. A végtest hosszú, keskeny ; hátúl csúcsba kifutó. Az alsó szemsor könnyedén kihajló, oldalszemei nagyobbak, a középsoréinál alig kisebbek, középsői távolabbra esnek a homlok szélétől, mint a középsortól; e sor a középsornál sokkal hosszabb. A középsor két szeme az alsó sor szélsőinél alig nagyobb s bőven szemátmérőnyire egymástól, az alsó sor szelsöitöl épen oly távolságra, mint a hátsó sor szemeitöl. A hátsó sor két szeme a középsorénál nem kisebb, egy hosszúkás dudor hátsó végére helyezett, bőven kétszer oly távol egymástól, mint a közepsortöl. Az arez "az állkapcsok felett éles szögletes. A zár igen szövevényes; a nyelecske felé Y szerűen elágazó kettős lemezből áll, melynek felei VI. CITIGRADAE. 287 VI. FUTÓK. — jobbra-balra — horogszerüen kikanyarodnak s ismét lehajolmak s egy keretbe olvadnak, melylyel azután az Y alatt szemüvegszerü kettős tércsét alkotnak. Memtekeke llorzsen a. eregetett Szo ebből fejmell (hossza)....... ÜZ » (szelessege)..... 42 » Mlabpareı een een 913 » TV essen: Das) a Kisebb, karcsú. Szine változataiban a nőstényt követi, rajzai néha igen élesek ; nevezetesen az előtest gesztenyebarna szélei és középcsikja finomak, fehérek; a végtest szürkés oldalai a hát felé egy hul- lámzatos, finom, fehér vonal által határoltak, ezek között a hátmező gesztenye-barna s a barnaságban egy világosodó, hosszú lándzsafolt. Az arcz vörösesbarna, meztelen, oldalai tömött, sárgásfehér szörözettel. A tapogató nyele karcsú, bunkója vaskos; a czombon, térden és száron néhány hosszú, karcsú tüske; a szár a térdnél alig rövidebb, nem vastagodott, külső oldala végén egy hosszú, karcsú, majdnem derékszög- ben elálló, kissé horgosvégű nyujtvány áll; a pikkely esuesosan kanálalakú, kiszélesedett részében félgömb- szerűen domború, csúcsa alatt serteszerű szőrökkel; nemzőszerve kidagadó; oldalról tekintve, a kidagadás elején egy nyelvszerű, lefelé hajló nyujtvany látható. Mértékek SG Törzs. ........... 95%, ebböl fejmell een. nr 3:8 TALAN DÁN evezz eltek » DV ee) » Az aljakban közönséges, messze elterjedett nyári alak, mely a buja növényzetet kedveli, a nélkül, hogy a vizhez kötné tartózkodását. Roppant sebességű futásával a fűben nehezen követhető. A növényzet szirmain, fűszálak csúcsán lesekedve, majd ugrással, majd előlábai csapásával ejti hatalmába prédáját. A peteburok 7—8 ”/,, átmérőjű, szürke ; ezipeleseröl a nem jellemzésében emlékeztem meg. Ismerem erdélyi részekből: Kolozsvárról, Szäsz-Vesszösröl, Mező-Záhról, a Körös-völgyböl, Gör- gény-Szt-Imréről, Parajdröl, a Mezőhavasaljáról, Nagy-Szebenből (Sill es Bergleiter gyűjtemények) ; magyar részekből: Doroszlóról, Apatinból, Palánkáról, Pancsováról, Orsováról, Tokajból, az Alsó-Hámor- ból, Veszpremböl, Budapestről (Muz. gy. Pável), Nagy-Váradról (Muz. gy. Mocsäry), Pécs vidéke (Muz. gy. Friwaldszky és Pável), Orsováról (Muz. gy. Friwaldszky) «Magyarorszäg» jelzővel (Múz. gy. Petényi S. J.) Ocyale murina C. Koch («Die Arachniden» XIV. p. 111, tab. CCCLXXXII. fig. 1348), melyet Koch Görögországból mint fajt írt le, nem egyéb, mint sötét változata az O, mirabilisnek s nálunk nem ritka. FAM. II. csar. OXYOPOIDAE. HIÚZPÓKOK. Bu , , a r rır r rn , A bd . r st .r r fi , loevwrys: elesszemü, éleslátású : 0£Ug — éles, WU — szem; inkább a szem csoportosítás sajátságáról mondva.) GEN. 1. nem. OXYOPES. Larr. (vide : Oxyopoidae.) Syn. 180%. LATREILLE «Nouv. Diet. d’Hist. Natur.» XXIV. p. 135. Vide: THORELL «On europ. Spid.» p. 197. A szemek négy sorba elhelyezettek; az alsó szemsor két apró, közelített szemből all; a mäso- dik és negyedik sor szemei körülbelől dereknegyszöget alkotnak, a harmadik soréi e négyszögön kívűl esnek (a második, harmadik és negyedik sor tehát hosszhatszöget alkot). A test simaszélű, majd elkerekített, majd kissé kivágott végű pikkelyekkel borított; a rajzok e pikkelyektől erednek. Zömök, csúcsos végtestű, kis VI. CITIGRADAE. 28 VI. FUTÓK. alakok, láthatólag oldalt elterülő karcsú lábakkal. Az aljakban a füves helyeket s a bokros helyek tisztásait lakják ; a nőstények az apró peteburkot magukkal ezipelik. Az Oxyopes transalpinus Walck bordáskörmei közepök táján szélesedők, ehez képest a középső bordák is lefelé nyúlnak ügy, hogy a bordák csúcsai együttvéve ívben állanak ; a sámjaköröm több fogacscsal, lásd II. köt. VI. tábla, 139. b. spec. 1. raj. OXYOPES RAMOSUS (Paınz) TÜSKÉS HIÚZPÓK. STACHLIGE LUCHSSP. (ramosus — ágas, teli ágakkal ; a lábak tüskés voltáról.) Syn. 1504. Aranea ramosa PANZER «Syst. Nomencl.v p. 165. Y \ 1 Vide: THORELL «Remarks» pag. 350. ? Hoöfeheren, vörösesen és barnäsan elegyítve tarka. Az arczon három fehér hosszvonal, melyek közül a középső a szemtercset metszi, a homlokon kiszélesedik ; a fejreszt a mellresztöl N szerű barna rajz választja el. A vegtest elején, a nyelecske felett, egy felülről behasitott fehér folt ; az oldalakböl a hät közepe felé, resuntösen állított, ekalaku, fehér pikkelyfoltok állanak, közeik vöröses és barnás pikkelyekkel kitöltvék. A hason, kétoldalt, egy-egy fehér szegélycsik. A lábak hosszú, vékony tüskékkel fegyverzettek, vörösbarnák, ritkán álló fehéres pikkelyekkel, elmosódó gyűrűzettel. (A pikkelyrajzok ritkán épek, mert igen könnyen leválnak s ilyenkor az állat vörösbarna.) A fejmell, felülröl tekintve, majdnem szabályos kupidomu, hátra felé szélesedő ; oldalról tekintve, a hátvonal vízszintesen egyenes, a hätresen túl hirtelenül lecsapott; az arcz magas, kúpidomú. A mellvert barnásvörös, fehéres pikkelyekkel és szörökkel borított. A rágók vörösbarnák, kissé laposak, az első lábpár czombjánál sokkal vastagabbak s oly hosszuk, mint e lábpár első végíze ; oldalról tekintve, a homlokkal együtt kissé hátranyomottak, úgy, hogy a fej csúcsa kissé kiálló. Az állkapcsok keskenyek, egyenesek, vörösbarnák ; az alajk valamivel sötétebb, elől elvágott, az állkapcsok felehosszát meghaladja. A tapogató karcsú, barna- foltos ; ezombja, térde és szára felületén karcsú, hosszú tüskék állanak; vegize oly hosszú, mint a czombja, ellenben rövidebb, mint szára és térde együttvéve. A lábak karcsúk, igen sok karcsú, hosszú, pereszlen for- mára, az ízek köré elrendezett tüskékkel fegyverzettek ; a térdek, szárak és mäsodvegizek alúl, felül és oldalt is tüskesek. A végtest csúcsosan végződik, majdnem ékalakú. Az alsó szemsor két igen apró, közelített szemből áll, melyek oly távolságra állanak a homlok szé- létől, a mily távolságra áll a második szemsor a negyediktől — egymástól pedig oly távolságra esnek mint a második sortól. A második sor két szeme az alsóknál bőven kétszer nagyobb, bőven szemátmérőnyire egymástól. A harmadik sor két szeme, oldalt irányuló dudor tetején állva, háromszor akkora távolságra esik egymástól, mint a második sor két szeme szintén egymástól s olyan távolságra e sorhoz, mint a negyedik- hez. A negyedik sor két szeme alig kisebb a második sorénál s evvel oly deréknégyszöget alkot, mely széles- ségénél magasabb. A második, harmadik és negyedik sor tehát egy meglehetősen szabályos hosszhatszöget alkotnak, melynek leghosszabb tengelye végpontját a harmadik sor szemei képezik. A záregy sötét vörösbarna, fényes, harántfekvő, emelkedett dudor, két szabályos, kerek nyilással ; a nyilások között egy, a légzőrés felől a nyelecske felé görbülő fényes lemez látható. Mértékek: ? Törzs......... 7-5—8 my ebből fejmelle. oral u Mläabparessrrer IV 9 Il » a aan) E LÉ I De ea een) Tyan a Kisebb, karcsu, vegteste ekszerüen csúcsos, lábai igen karesuk, aránylag rendkívűl hosszu tüs- kékkel. A tapogató igen vékony nyelen roppant bunkös; szára a térdnél rövidebb, alúl; egy előre irányozott, VI. CITIGRADAE. 289 VI. FUTÖK. vaskos, tompa nyujtvanynyal; pikkelye a tovenel szélesebb mint a térd es szár hossza egyuttveve, esucsosan és meggörbítve kanálalakú; nemzöszerve szövevényes, belső oldaláról és kissé felülről tekintve egy kos- szarvszerűen csavarodó, hegyes nyujtvány látható. Mertekek: 0 Torzs. sees 0 tebből TejmellVn era eens 289 HÁDDATASSS etését ezés 11 » IV» EL el MOL D/N E messze elterjedett (Sveeziäban is elöfordul) csinos pökfaj, az aljak füves helyeit kedveli, hol a magas fűben igen gyorsan mozog. A nőstény peteburka kicsiny, lenesealaku. Ismerem erdélyi részekből : Kolozsvárról (Szénafüvek), Mezö-Zähröl (Bottavölgy) ; magyar reszek- ből : Palánkáról (Trnováczi tisztások, májusban ivarérett), Pancsováról ; Nagy- Váradról (Muz. gy. Mocsáry), sPEc. 2. Faj. OXYOPES LINEATUS. Lark. CSÍKOS H. GESTREIFTE L. (lineatus — vonalzott; az előtesten lévő két világos esikröl.) Syn. 1806. Oxryopes lineatus LATREILLE «Gen. Crust. et Insectv I, p. 117 Vide: THORELL «Remarks» pag. 420. Idem ibidem p. 35% Nota I, 7 — 0. dentatus THORELL ? A fejmellen a nyelecskétől induló, előrefelé elágazó V szerű világos villa rajz. Az arcz sárgás, három barna hosszesikkal, melyek közül a két szélső a sárgás ällkapesokon is végig fut. A lábak karcsúk, ágasan-tüskések, világos barnássárgák sok barna gyűrűfolttal. A tapogatók sárgák, barnás gyűrűzettel. A fejmell rajzai a pikkelyek elvesztése után is megmaradnak. Egyebekben a megelőző fajhoz hasonló; de szemeinek viszonylagos nagysága más. A második szemsor két szeme valamennyi közt a legnagyobb. Az első és negyedik sor két-két szeme majdnem egyenlő nagysagu. A zár egy világos-szennyessárga, kisse a nyelecskefele dulő harántdudor. Mértékeks $ Törzs.......- aa 67%, ebből fejmell asse ege ot Ő IS ab pam: N FEN) IV ee or A Kevéssel karcsúbb, hosszabb lábú; a fejmellen a V alakú jegy hiányzik; areza tiszta sárga, lyenek rágói és lábai is. A tapogató igen sajátságos berendezést mutat: szára hosszabb a térdnél, oldalról tekintve, csúcsa kivágott s így alúl és felül nyujtványt képez; a szár tövének külső oldalán, egy oldalt és előre irányúló, lapiezkäs lemez áll, mely magánál a szárnál csak kevéssel rövidebb, állásában sarkantyu- szerű, aránylag igen tetemes; pikkelye terjedelmes, szennyessárga; nemzőszerve egy csigaszerű, kiálló gyüjtőből all; a pikkely csúcsa alúl sugäregyenes, hosszu szőrök meredeznek ki és előre. Mertekek: gi VÖSZ BŰZ OS elbol irjak 5 & © 8 8 0,00: 0,0.080. © » Sa par il » IV « Ve er LO » HERMAN OTTO: MAGYARORSZAG FOKFAUNAJA, III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA,. III VI. CITIGRADAE. 290 VI. FUTÖK. Mint tavaszi alakot, füves helyekről ismerem: Kolozsvárról (Szenafü, ifjak), Doroszlöröl (Puszta- Szentegyház) és Orsováról (Csernamellék). — THORELL tr. közlése szerint az általa leirt 0. dentatus 7 — Ox. lineatus LATR. ( THORELL in litt.). SPEC. 3. FAJ. OXYOPES TRANSALPINUS. (Wazcxk.) OLASZ H. ITALIENISCHE L. (transalpinus — havasontúli olasz.) Syn. 1806—08. Sphasus transalpinus. WALCKENAER, «Histr. Nat. d’Araneides» fase, 4. t. 8. Vide : Pavesı. «Cat. sist. dei Ragni del Cant. Tieino» p. 182. 9 Elöteste es lábai zöldessärgak ; minden szem egy fekete folt szélén all; a fejmell közepén egy X szerű fekete jegy; a két alsó szemtől egy-egy barnás, finom, néha enyésző vonás indúl, mely a rágó- kon folytatódik. A végtest felülete barnás, elején egy ilyen színű lándzsafolt szélesen zöldessárgán szegélyezve ; a szegély, a folt csucsán túl egyesülve, a fonókig ér. A has közepe ékalakra fekete, oldalain zöldessárga. A lábak sötétszínű tüskékkel gazdagon fegyverzettek. A mellvért zöldes, elején sötétedő folttal. Külalakja és arányai szerint a megelőző két fajhoz talál, de kisebb.! A negyedik sor két szeme az első sorénál valamivel nagyobb. A harmadik sor szemei távolabbra állanak a negyedik mint a második soreitöl. A zár egy sárgás, fényes, apró emelkedés, mely egy emberi orrhoz hasonlit. D o a Dr) Os IMertekele: 7, TOYS ee rebol Ten leere eo abparesn ee ee (OyE) Vs) ee MOM a Kisebb; igen kicsiny vegtesttel, szinezete a nöstenyevel azonos, rajzai mindenben elesebbek ; a mellvert feketés foltja terjedelmesebb, hátrafelé kissé ágas. Lábai igen vékonyak. Tapogatöja nem szerfelett, de elég bunkós, zöldessárga ; szára a térdnél alig rövidebb, vastagodott, alul a végén, kétszer kivágott s a hol a kivágások találkoznak, kis tompa nyujtványok képződnek; pikkelye csucsosan kanálalaku, módosan sörbült, felületén szőrös, a szőrök között a belső oldal felé 2—3 sertetüskével; nemzöszerve alig kidagadó, a belső oldairöl tekintve egy előre irányzott, megfekvő, jelentéktelen nyujtványt visel. IMértékek Tee a orzsi er eg ebből Key aaa Yon. 6 0 dor ratok "RB INN nézo sa ne: Sen ÚRI a EIER» E faj, mely eddig leginkabb Euröpa deli reszeiböl (Olaszorszäg, Görögorszäg, Morea felsziget) volt ismeretes, hazank nemely helyein gyakori laköja a reteknek, hol a füben barangol s gyakran a füszalak csúcsán is lesekedik ; nyár elején ivarérett. Ismerem, magyar részekből : Doroszlóról, Palánkáról, Orsováról és Báziásról. 1) Pikkelyei. I. köt. II. t. 31—33. VII. SALTIGRADAR. 291 VIT. UGRÖK. SUBORDO VII. ALREND. DEN BAR VELE SA DAAER: (saltare — ugrani, Springen ; gradus — lépés, Schritt.) I ALTDy (ANGT Za MRS Föjesyei az Uorök alrendjenek: a magas, felül lapos, függőleges oldalú, majdnem koczkás alakú fejmell, melyhez erős, rövidkés, ugrásra alkotott lábak járulnak; ez utóbbiakból folyó ugróképességhez idomul a végtest aránya; a szemek három sorban állanak, az alsó szemsor négy szemből, a többi négy szem még két sort alkot. Az alrend legtypicusabb alakjai, a Szökök (Attoidae), szervezet és életmód szerint egységes sort alkotnak, melynek szervezeti jellemzése az, hogy a szövőszerv kettős karomrendszerü s ehhez egy szörtalp csatlakozik, mely utóbbi a szökéshez okvetetlenűl szükséges biztosságot megadja ; hogy továbbá az alsó szem- sor négy szemből áll, melyek közül a két középső valamennyi szem között a legnagyobb, a többi négy szem, két sorban állva, egy négyszög sarkait képezi. A látóképesség tehát főleg előre szolgál, s a mozgás sajátlagosságával, az ugrással egyesülve, meg- alkotja azon sajátlagos módot, a melylyel ez alrend a pókműködés rendszerébe beilleszkedik, a mely szerint hat. E sajátlagos módhoz még más tulajdonság is járúl: az állandó lakhely, minélfogva e pókok működésükkel bizonyos körhöz vannak kötve, a működési térre nézve távolról sem oly szabadok, mint a Futók rendjének legtypicusabb alakjai. Az alrend körében általános tulajdonság az, hogy az alakok, védett helyen, néha épen telepszerűen, tehát társaságban építik, voltaképen szövik finom, tömött szövetű lakásaikat, a melyekben nyugalomra térnek, vedléseiken átesnek és petéiket őrzik. E lakások verőfényes környéke adja működésök terét. Az elterjedésre nézve a fősúly az aljakra esik s csak egyes alakok hatolnak a fatenyésztő öv határáig. A nemzedékek sorát ugy látszik meleg burkokban áttelelő alakok tartják fenn, a mennyiben kétségtelennek látszik, hogy az anyák mindenkor bevárják a fiak kikelését. FAM. 1. csaLivd. ERESOIDAE. GYILKOSPÖKOK. MÖRDERSPINNEN. (eoetdw — erősen támadó ; a zömök testalkatröl.) suBF. I. ALcSALÁD.! ERESINAE. FEJESPÓKOK. GEN. 1. Nem ERESUS. Warcer. (ut supra.) Syn. 1805. WALKENAER, «Tabl. d’Aran.» p. 22. Vide : THORELL «On europ. Spiders» p. 200. A hátsó szemsor messzire hätratolt; az alsó sor oldalszemei ugyan e sor közepsöitöl messzire elállok. A lábvégek két bordás és egy sámja körömmel (a nőstény tapogatója körmös). A fonók rövidek. Vaskos, zömök, erős lábú alakok, melyek kizárólagosan a földön és leginkább silányabb növényzetű. verő- ı E családnak második alcsaládját a Palpimaninae képezik, melyeknél a fonalszürő és a nyüst hiányzik, a három hátsó láb- páron a sámja köröm nincsen meg, a hátsó szemsor a másodikkal voltaképpen egy kihajló sort alkot. Hazánkból eddig ismeretlen. 379 VII. SALTIGRADAR. 292 VII. UGRÖK. fényes helyeken barangolnak. A bordás körmök az E. einnabarinusnal nyujtottak, sokfoguak, kampöjuk az első bordanäl nem feltünően hosszabb ; a sámjaköröm két fogaesesal ; lásd : II. köt. VI. t. 140, b. spre. 1. Faj. ERESUS CINABARINUS. (Orıv.) SKARLÁT BIKAPÓK. SCHARLACH STIERSPINNE. (einabarinus — skarlát, ezinöbervörös; a végtest színe a -7-nél.) Syn. 1789. Aranea einabarina OLIVIER «Eneyelop. Method.» IV. p. 221. Vide : THORELL «hemarks» p. 420. Var. a 7 Elöteste feketés. Végtestének felülete skarlátvörös, négy fekete ponttal (az ingödröknek megfelelő elhelyezéssel) ; hasa sötét. A két első lábpár fekete, az ízek végei fehér szörkoszoruval; a két hátsó lábpár skarlátvörös, vagy teglavörös. Var. 7 2 Elöteste sok rötbarna szörrel. Végtestének felülete szürkés, négy rötbarna ponttal. A két első lábpár rötbarna fehér, ızvegekkel ; a két hátsó lábpár világosabb. A fejmell igen vaskos ; fejerésze párnaszerűen négyszögletes, emelkedett, elől elvágott, tömötten szőrös, a szőrök megfekvőek s a középszemcsoporton ecsetszerű üstökké tömörülnek; mellrésze vékonyodó, oldalról tekintve a fejrésztől félnyeregszerűen lehorpasztott; a mellvért keskeny, elől-hátúl csúcsosan kifutó, szörös. A rágók lapúlók, tövüknél szélesedők, oly hosszúk mint az első lábpár másodvégíze, bozontosan szőrösek. Az állkapcsok összehajlók ; az alajk keskeny, csúcsos. A lábak vaskosak, igen tömötten szőrösek, fegyvertelenek. A végtest körded, néha elől keskenyebb ; felülete lapos, tömött boriteka hosszúkás, hegyes, élesen fűrészes szélű pikkelyekből áll. Az alsó szemsor közép-, és a második sor két szeme egy előre szűkülő kis trapezet alkotnak, mely alsó oldalát érinti annak a nagy négyszögnek, a melynek sarkait az alsó sor két oldalszeme és a hátsó sor két szeme képezi. A tapogató vaskos; száríze alig egy harmada a terdiznek s a csúcsos pikkely tövével látszólag egybeforradt ; nemzőszerve egy tojásdad, vöröses, fényes és harántgyűrűs gyűjtöből áll, melynek csúcsából egy kurta, vaskos, résüntösen elvágott csövecske előre irányul. Mértékek : c Törzs...... er ey, ebből Tejmellte.. ate esete eeaeen DO NO B I lábpár (legnagyobb) ......... 85» II » ee 7 » IT rer ee a 68 IN Ur Norton ahnen adat r Előttem ismeretlen. A 7 változat itt tárgyaltatik először, a mennyiben t.1. az a változat (THORELL szerint) azonos a Kocn-féle emabarinus es illustris név alatt tárgyalt alakokkal, tehát a mi x változatunkkal is; a 9 változat azonos a Hann-fele «annulatus» alakkal, mely jelesen az által tűnik ki, hogy a végtest fekete pontjai fehér gyűrűbe foglaltak, a vegtest különben skarlátvörös, de melyet eddig nem találtam ; a ; változat a fent tár- gyalt magyar alak. Leginkább mint őszi alakot ismerem oly helyiségekről, a minőkre a nem jellemzésében utaltam. Ismerem, erdélyi részekből : Kolozsvárról (muzeumkert), Mező-Záhról (Bottavölgy) var. a ; magyar részekből : Selmeczbányáról var. a és Orsova tájáról (Muz. gy. FgrwaLpszKY) var. 9, ugyan e válfaj «Magyar- ország) jelzővel Kovács Gyurä-töl szintén a Muz. gyűjteményében. VII. SALTIGRADAE. 293 VII. UGRÖK. sprc. 2. ras. ERESUS RUFICAPILLUS. C. K. VÖRÖSFEJÜ B. ROTHKÖPFIGE ST. (rufus — vörös, caput — fej, vagy eapillus: a fej hajzata; a fejresz szörzeteröl.) Syn. 1846. Eresus ruficapillus C. Koch «Die Arachniden» XIII, p. 4 7 Korombarna. A fejresz eleje majdnem haromszögletesen (a esuesesal hátrafelé irányozva), továbbá a rágó felső fele vörösessärga szörözettel borított. Nagy, igen zömök alak, kurta, vaskos lábakkal. A fejmell fejerésze koczkásan magasra felemelt; oldalról tekintve, a hátvonal a hátsó szemsortól a nyelecskére majdnem egyenletesen, lejtősen leereszkedik, a fejrész lapja előre lejtős. A mellvért az alajk felé elvágott, hätul elkerekitett, különben keskeny, finoman pontozott, elég szőrös; barna színű. A rágók felső fele vörösessárga, alsó fele fekete, oly hosszuk, mint az első lábpár szára s tövüknél — együttvéve — hosszaságuknál sokkal szélesebbek. Az állkapcsok sötét vörösbarnák, szélesek és összehajlók; az alajk hasonló színű, keskeny ; e részek szörözete tömött. Az egész előtest szörözete nemezszerűen tömött. A tapo- gató vaskos, aránylag rövid, szára nem hosszabb a térdnél s mind a kettő együttvéve nem hosszabb a vég- íznél. A lábak ezombjai, alúl elálló, hosszú szörözettel borítottak, a többi szörözet megfekvő és igen tömött : a fegyverzet egészen hiányzik. A végtest egyszínű, korombarna, tömötten borított, szélességénél alig hosz- szabb s kissé lelapított. Az alsó szemsor két középső szeme a nagy szemnégyszög alsó oldalába esik, s a második sor két sze- mével oly trapezet alakot, mely előrefelé szűkülve, magasságánál szélesebb. A zár egy harántfekvő, igen szabályosan vesealakú, kivájt keret, mely a nyelecske felőli részen emel- kedett ; belsejében egy széles, lapos osztólemez látható. Mertekek: 2? Mörzs 2...... aa ER Va ebből megan ee ara aa 50 EÁ Ata ea ara szár o 0 ora ll » Vene een 7 Ismeretlen. Két példány a nemzeti Múzeum gyűjteményében, Buda es Bazias környékén gyűjtötte PÁvEL JÁnos. FAM. 11. csanáp. ATTOIDAE. SZÖKŐPÓKOK. v Ir - r [d fi (a TT v. 0t000 — gyorsan mozogni , az ugró mozgásról.) GEN. 1. NEM. SALTICUS. (LATR.). (saltieus — ugró; a mozgás módjáról.) Syn. 180%. LATREILLE cNouv. Dict. d’Hist. Nat.» XXIV, p. 135 (ad partenı). Vide : THORELL «On Europ. Spid.» p. 208. A fejmell fejeresze a mellresz felibe hirtelenül kimagasló. A szemnegyszög (a harmadik sor ket- es az alsó sor két oldalszeme által képezve) szelessegenel nem vagy alig magasabb. A test keskeny, nyulank (hangyaszerű). A lábak karcsúk. Kövek között, repedésekben, kereszthónaljak sarkaiban tartózkodó alakok, melyek zacskószerű, egy kijáratú burkokat szőnek s rendesen telepeket alkotnak; a veröfenyt kedvelve, a legsimäbb tárgyakon is ügyesen mozognak, ugrásaikat fonallal biztosítják. A két bordásköröm a Salticus formicariusnál nyulánk, alig észrevehető, reszelőszerű fogacsolással — le:alább ilyen a vizsgált első labpäron, — ecsetszőrei szépen lapiezkäsok, lásd : II. köt. VI. tábla, 141. d. VII. SALTIGRADAR. 294 VII. UGRÓK. spec. 1. Fas. SALTICUS FORMICARIUS. (DE Geer.) HANGYA SZÖCSKEPÖR. AMEISEN SCHRICKSPINNR. (formiea — hangya, az alakrokonsägröl.) Syn. 1778. Aranea formicaria DE GEER «Memoires» VII, p. 293. Vide: THoRELL «Remarks» pag. 357. ? A fejresz felső lapja fekete vagy barnásfekete, a mellresz élénken sárgásvörös, néha barnulö szélekkel. A végtest eleje sárgásvöröses, oldalfelöl barnásan megszakítva, úgy, hogy néha egy, néha két „u világos ágrajz képződik, hátúlja barnás-fekete, a csúcsfelé néha elmosódottan világosodó. A lábak sárgák ; az első lábpár másodvégíze feketés, a két hátsó lábpár hosszában barnacsíkos. A has szennyesfeher, legtöbbször egy sötét középcsikkal, mely a fonóktól a légzőrés felé tart, gyakran enyésző, néha hiányzik. A fejrész lapja kissé előre lekonyulö, finoman szemcsés, felülről tekintve négyszögletes, sarkaim az alsó szemsor oldal- és a hátsó sor két szemével; a mellrész törpébb és keskenyebb a fejrésznél s azonkívül a nyelecske felé is vékonyodó ; a szörözet gyér. A mellvért igen keskeny, hosszu s nem külön lemez jellegü. A rágók majdnem függőlegesek, az első lábpár másodvégízénél rövidebbek, vörösesbarnák, szelessegöknel kevéssel hosszabbak ; az állkapcsok vörösbarnák, lapiczkások, előrenyújtottak; az alajk hosszú, keskeny, elől elkerekítve elvágott. A tapogató rövid, szára és végíze laposra-szélesre nyomott, fekete; térde és czombja füstösen vörösbarna. Az első lábpár szárán alúl 5 pár hosszú, megfekvő tüske; másodvégízén alúl, szintén néhány hosszú tüske ; a második lábpár szára és másodvégíze, alúl szintén tüskés, a többi pár fegy- vertelen. Az első és második lábpár, inkább belölrül, barnás hosszesikkal. A végtest hengerded, fénylő ; szörözete igen gyér. Az alsó sor két középső szeme nagy, majdnem érintkező s igen közel a homlok széléhez ; gyanta- szerű, néha zöldes fényű ; a sor két oldalszeme alig félig oly nagy, mint a két előbbi, s ehez egy oldalszem fél átmérőjének megfelelő távolságra áll. A második sor két szeme igen kicsiny (pontszerű), a fe négyszög külső oldalán állva, valamivel közelebbre áll az alsó sor oldalszemeihez, mint a harmadik sorhoz. A harma- dik sor két szeme nem kisebb az alsó sor oldalszemeinél, valamivel távolabbra esik egymástól, mint a máso- dik sor két szeme szintén egymástól. A zár egy orsóalakú, alig feltünő, keskeny hosszlemez, mely a légzőrés közelében kissé tagult. Mertekek: ér Törzs ........... 6:6, ebböl femme re vak) Tl abpane o et 4 Ve 0 Ve a Beedle 7 Ällkapesai rendkívül hosszuk, majdnem viziränyosan előre nyujtottak, tövük közel oly hosszú, mint a fejmell, lapos, harántránezolt, élénken kek-ibolya-zöld zomänezezal, alsó élén számos fogacscsal, melyek előrefelé nagyobbodnak ; esipö-körme igen hosszú, vékony, tövén és végén hajlott, alsó felén egy befelé irányozott ágszerűen elálló törrel. Világos színei a nöstenyeinel élénkebbek ; a végtest elejének sárgás- vörös színe néha harántúl fehéresen szegélyezett. Az első lábpáron a ezomb is egészen feketés. A tapogató karcsú ; szára nem hosszabb, mint térde és alig vastagodott; pikkelye kanálalakú, nyujtott; nemzöszerve egy egszerű, barnás, kissé fénylő, alig kidagadó gyűjtő. Mertekek: 7 Törzs (állkapocs nélkül) . . . 5:5 ”/,, ebből állkapocs töve ....... u ab) feinen ee a ra TABÁN tar N 1 U ee ee oe VII. SALTIGRADAE. 295 VII. UGRÖK. Az épen oly szép, mint érdekes faj inkább a delibb részekben található, habár általános elterjedése Svéd- és Angolországig is terjed ; nálunk ugy, látszik, olyan elterjedést mutat, mint Franeziaorszägban, hol SIMON szerint az éjszakibb reszekben ritka, a déliekben közönséges. Nálunk tavaszkor és öszkor is előfordul. Többes számban tavaszkor találtam Zomborban a temetők márvány sirkövein, hol a kereszthönaljakba szöve kis burkait s igen jó egyetértésben látszott lenni a kis Paederus longipennissel, melylyel a szinezet hasonlatossága alapján mimicri viszonyban all. Vadászatát a sírkövek verőfényes oldalán, a nap hevében űzte s a függőleges, tukörsima lapokon gyorsan és biztosan futkározott; a veszedelem elől egy szökéssel leejti magát a fűbe, hogy rövid időn ismét visszatérjen. Balaton-Füreden egy elhasított mezsgekő repede- sében találtam. Budapesten gyűjtötte PÁvEL. spec. 2. rag. SALTICUS SIMONIS. n. sp. SIMON SZ. sımons scH. (Simon Jenő hires franczia Araneologus tiszteletére.) (VIII. tábla, 185, a szemállás, ba 7 zárja. c a 7 tapogatója, d mérték, 186, d nagyitva, 187, term. nagys., 188 fej erősen nagyítva.) + Előteste barna, különösen a szemtércse sötét. A vegtest vége barna, elején két világos, kissé elfolyó A szerű ágas rajz ; hasa szennyes barnás, világosodó, a fonóktól kezdve egy barna hosszesik indul, mely jóval a légzőrés előtt elenyészik; lábai barnassargak, kissé elmosódó barnás hosszesikokkal ; az első pár másodvégize tisztabarna. A fejmell fejeresze hirtelenül és koczkaszerűen a keskenyedő mellresz felibe emelkedik; az egész felület véghetetlen finoman szemeses-ranezos. A mellvért igen keskeny, nem képez külön lemezet, barna. A rágók sötétbarnák, vaskosak, oly hosszuk, mint az első lábpár másodvégize ; oldalról tekintve tövükkel térdszerűen kiállva, végök kissé előre irányozott. Az állkapcsok keskenyek, barnák, kissé egymásra hajlók ; az alajı szennyes barna, elől elkerekitett, széles. A tapogató barna, vegize hosszú, lapított, felülről tekintve keskenyen kanalalaku. A lábak karesuk ; az első pár szárán, alul, négy pár hosszú, megfekvő tüske, másod- vegizen két pár tüske. A végtest hosszúkás, hengerded. Az alsó sor két középső szeme nagy, nem érintkezik egymással és zöld tűzben ragyog, a két oldal- szem sokkal kisebb s a közepsöktöl felatmerönyi távolságra áll; a második sor két szeme igen apró s köze- lebbre esik az alsó, mint a hátsó sorhoz ; a harmadik sor két szeme nem kisebb az alsó sor oldalszemeinél, egészen oldalra néz, távolabbra esik egymástól, mint a második sor szeme szintén egymástól s egyszersmind valamivel távolabbra egymástól, mint a homlok szélétől. A zár egy szívalakú tércse, melyet egy keskeny osztölemez ket félre elválaszt; a felek alig vala- micskét bemelyedök. Mertekeke 7 Torzse.. esetet e estate e ONT ebbol fejei ésa ő Er ek. ur) I labpar ES WR ÖL s Rap Il » N » TE ee EA Äeen) IV » eye fotekelleiterrente ee SF Igen sötétbarna; vegteste elején egy A szerű rajznak alig nyoma látható; a ket hátsó lábpár tiszta barna, a második pár sárgás, az elsőnek ezombja és másodvégize barna, szára, térde és elsövegize sárga. A rágók vízszintesen fekvök, vizirányosan elörenyujtottak, barnák, némi gyenge bronz zomancezezal, felül laposak, belső-alsó élükön 9 nagyobb és néhány kisebb foggal fegyverzettek ; esipö-körmuk barna, hosszu, karcsú, tövén és hegyén kissé hajlott, tövétől számítva hosszának első harmadán egy befelé-oldalt elágazó, kissé előre irányzott, gyilokszerű, karcsú fog áll, mely egy őzagancs ágára emlékeztet. A tapogató karcsu, vékony, barna ; szára kissé vastagodó, külső oldalának végén egy erős körömmel fegyverzett; a pikkely kanálalakú, szörös ; nemzőszerve egy kisse kidagadó, hosszukas, barna gyüjtöböl all. VII. SALTIGRADAR. 296 VIL. UGRÖK. MertekekeI Si Norzsun ren 3-3 m, ebből fejmell eaz ezsts e a By állkapocs töve .... 2 » Tlabparsn.ee.. 0.04 » E szép es érdekes faj, melynek ujságát dr. THORELL es Simon urak is elismerték, csak egyetlen párban került birtokomba. Találtam Erdélyben Feketetó mellett, a Körös melletti réten egy nagy kő alatt, mely igen mélyen beheveredett a gyepesbe. GEN. 2. NEm. LEPTORCHESTES. THORELL. (Aertoo — karcsú, 0077070 — tánczos; az alakról és mozgásról.) OZ] Syn. 1870. Leptorchestes THORELL «On europ. Spid.» p. 209. A fejrész a mellrésznél nem magasabb. A szemnégyszög szélességénél hosszabb; a harmadik szemsor körübelől a fejmell hosszának közepére (felére) esik. A. test keskeny, karcsú. A lábak vékonyak. Leginkább elálló kérgek alatt, száraz fák, karók stb. repedéseiben élő alakok, a melyek telepszámra egy kijarasu, finom burkokban tanyáznak s a verőfényen vadásznak. A fákat látogató hangyákkal mimieri viszonyban állanak. Az első lábpar bordáskörme a Leptorch. formicaeformisnél — vaskos, kinyúló hosszú kampóval és kevés, erős bordával, lásd II. köt. VI. tábla, 142. c. spec. 1. Faj. LEPTORCHESTES FORMICAEFORMIS. (Lvc.). HANGYAALAKÚ TÁNCZOSP. AMEISENART. TANZSP. (formica — forma — hangya, alak ; az alakrokonságról.) Syn. 1850. Attus formicaeformis Lucas «Revue de Zool.» (Guerin). Vide : SIMON «Monogr. des Attides» p. 708 (242). ? Fekete; a vegtest közepén nyergesen benyomott, eleje szépen gesztenyebarna s e szín a feketetöl egy feher, keskeny harántöv által elválasztva. Az első lábpár czombja, tövén, barnás; mind a két első pár térdén és szárán végig egy sötét csik ; az első lábpár vegize legnagyobb részben barna. A két hátsó lábpár térde és szára kívülről és végig egy barna csikkal. A harmadik lábpár csipője barna, a többi páré sárga. Var. a : egészen fekete; a végtest eleje nem barna, a fehér harantöv megvan ; az első és a harma- dik lábpár esipöje barna, a többi páré sárga, az első par ezombja barnafekete s csak csúcsán sárga; egye- bekben a megelőző szinezetüvel azonos. A fejmell nyujtott, elég magas; függőleges oldalakkal, elől elvágott, hátúl elkerekitett; a hátsó szemek mögött harántúl behorpasztott; felülete igen finoman és sűrűn szemcsézett. A mellvért keskeny, hátul hegyesedő, szélein szőrös, különben sötét gesztenyebarna. A rágók függölegesek, durvan-szemesesek, jól összeillök, oly hosszúk, mint az első lábpár mindkét vegize együttvéve. Az állkapcsok nyujtottak, elől elkerekitve lapiezkasok, az alajk eléggé széles, elől elkerekitett, az állkapcsok felehoszszát tuleri. A tapogató czombja fekete csikkal, térde és szára fekete; vegize — csúcsán — sárga s eléggé szörös. Az első lábpár szára, alúl, többnyire csak egy — másodvégize két vagy három tövissel. A végtest nyujtott; oldalról tekintve, közepe előtt nyergesen benyomott; egészen fekete vagy előfelén barna, közepe táján egy, fehér pikkelyekből való, keskeny harántövvel, mely a hátfélen összeér, a hasfélen megszakított. Az első szemsor két középső szeme majdnem összeér, nagy, világos és fényes; ugyane sor két oldalszeme az előbbinél bőven két harmadrészszel kisebb, a középsőkhöz igen közel áll s ezekkel együtt kihajló sort képez; a második sor két szeme igen apró és igen sokkal távolabbra áll a harmadik mint VII. SALTIGRADAE. 297 VII. UGRÖK. az első (alsó) sortól; a harmadik sor két szeme az alsó sor oldalszemenel nem kisebb s valamivel tävo- labra áll egymástól, mint az alsó sor két oldalszeme szintén egymástól. A zár egy, a légzőrés felé szépen elkerekített, félkörű, fényes és terjedelmes barna tércse. Mertekektr Sa NorzSer 72 m/, ebből fejelte na Mabpastrerr AT IVa U E ZAMATA) g Kisebb, karcsúbb ; színezetben és a színezet változásában a nőstényt mindenben követi ; vegteste igen karcsú és igen tetemesen nyeregszerűen behorpasztott. Tapogatója egészen barnafekete, ezombja elég erős, térde a szárnál sokkal tetemesebb; pikkelye nagy, kanälalaku, esuesa felé kefeszerű, tömött, kurta szőrözettel ; nemzőszerve, oldalról tekintve, különösen hátúl, erősen kidagadó, síma, a pikkely csúcsa alatt kissé nyerges, egészben egyszerű, s minden complicátiót nélkülöző. Mertekelezet Torzsı ra en: 6 Un ebböl fejmnellet ner Tl D TELEK TEK Orr een » IV » gr) » E hangyaalaku kis es igen csinos pók, leginkább tavaszi alak s deli jellegű. Tapasztalasom szerint kizárólagosan vén gyümölcsfák és régi karók elálló kérge alá szövi finom burkait és fajtársaiva telepeket alkot. Vadászatát a veröfenyen üzve, néha a tartózkodási helyéhez közel eső bokrok leveleire is eltéved. Kövek alatt csak egyszer találtam. Typieus színezetű példányait csak az Illok vár alatti gyümölesösböl, x változatát ellenben több helyről ismerem, u. m.: Apatinböl, Pancsováról, Orsováról, Parádról (kövek alatt) és Budáról (cCsillag- völgyv Muz. gy. : PÁVEL). GEN. 3. NEM. EPIBLEMUM. (HENT 7). (ext, 3lypa —Ert et Falle — ätvetö, felvetett, kinyujtott; a mozgásról, de egyszersmind a typieus fa) himenek kiálló rágóiról is.) Syn. 1832. Epiblemum Hextz «On North. Amerie. Spid.» p. 108 (ad partem). Vide: THORELL «On europ. Spiders» pag. 210. A szemneoyszög — legalább hátul — magassasanal szélesebb. A lábak szárai és mäsodvegizei legtöbbször fegyvertelenek. A fejmell körülbelöl kétszer oly hosszu a milyen széles ; alacsony ; közel egyenes hátvonalú. Az alsó szemsor szemei érintkeznek s a homlok szélét majdnem elérik. Eléggé karcsú, de nem hangyaalakú fajok, melyek a verőfényt igen kedvelik s a falakat különösen keresik ; de fatörzsökön is előfordúlnak. Kéreg alatt, résekben, kövek között telepszámra és módra szövik finom burkaikat, a melyekben áttelelnek. Az első lábpár bordás körme — az Epiblemum scenicumnál — karcsú, kampója görbe, az egyik körömfel sűrűbben a másik ritkábban bordázott, a bordázás egyenetlen, lásd : II. köt. VI. tábla 143, e. spec. 1. ras. EPIBLEMUM SCENICUM. (Cr.). SZÍNÉSZ VETÖPÖK. MIMEN WURFSPINNE. (seenieum — jeleneti, szinészi, — bántó értelemben «eonlissa hös» ; itt az életmódról, a sürgésforgásról). Syn. 1754. Araneus scenicus ÜLERCK «Aran. Suec.» pag. 117. Vide: THoRELL «Remarks» p. 360. ? Elöteste fekete, egészen ep állapotban sok fehér és kevés barnás pikkelyekkel borított, melyek könnyű leválásuk folytán, különböző módon lekopnak, többnyire úgy, hogy egy fehér oldalszegélyt s azon- kivűl egy fehér pontot a fejrész eleje közepén és két fehér pontot a hátsó sor két szeme mögött képeznek. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÖK-FAUNAJA. II. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 38 VII. SALTIGRADAE. 298 VII. UGRÖK. A vegtest barnás földön elől fehéren szegelyezett, e szegely mögött még két / N szerű, széles, hófehér agrajz- zal, melynek csúcsai néha összeérnek ; a fonók felett néha egy terjedelmesebb folt, néha egy apróbb foltpár. Lábai barnássárgák, néha barnák, fehér pikkelyekkel elegyesen szőrösek, az izek végein néha elmo- sodó foltokkal. A fejmell nyujtott, módosan magas, elől elmetszett, hátul elkerekitett, a hátsó szemek mögött módos harant-horpasztässal; oldalról tekintve a hátvonal közel egyenes, hátúl a nyelecskére leereszkedő ; felülről tekintve a mellrész igen módosan tágult. A mellvért hosszúkás, kicsiny és keskeny; hosszú, fehéres szörökkel elég bőven fedett. A rágók oly hosszuk, mint a tapogató szára és végíze együttvéve, barnák, ripacsosak, kevés fehéres szörözettel. Az állkapcsok barnák, elég szélesek, elörenyujtottak és elkerekítettek ; az alajk hasonló színű, keskeny, a rágók felehoszszát eléri. A tapogató világossárgás, sok fehéres, hosszacska szörökkel; fegyvertelen vegize valamivel rövidebb mint térde és szára együttvéve. A lábak fegyvertelenek, a harmadik és negyedik lábpár másodvégíze csúcsán néha pereszlensze- rűen elrendezett, erősebb serték észlelhetők. j A vegtest nyujtott, kissé hengeres, elől elkerekitett, hátúl csúcsos; hätfele a fennemlitett rajz- zal; hasa barnás vagy fehér pikkelyekkel ritkásan borított; a pikkelyek a has közepén rendesen hossz- csíkszerűen kikopottak. Az alsó (első) sor szemei világos pikkelykörökbe foglalva s majdnem érintkeznek, a középsők az oldaliaknál bőven kétszer nagyobbak, ezekkel kihajló sort alkotnak, mely a kivágott homlokszélt majdnem eléri. A szemnégyszög magasságánál szélesebb, a harmadik sor két szeme az alsó sor oldal- szemeinél nem kisebb; a második sor két szeme igen kicsiny s körülbelől ugyanakkora távolságra esik az alsó mint a hátsó sortól. A zár egy haránt elterülő, terjedelmes, hosszúságánál szélesebb, ajkszerű karaj, mely barna szinű és ripacsos. ett Rt er Mertekelser 7 Norzsen. ee fejmellyz ra a u.a s zata 2:0, Dr I Dauer prárdrál ee: TV een De a Alakra (nagyságra) nézve változó (törzs 3-5 94—68 ”%,), egészben sötétebb alapszinezettel és lábakkal. A fejmell és a szájszervek igen fejlettek. A barna, karcsu állkapcsok előre irányozottak, szét- ágazók, csipő körmüűük hosszu, kaszaalaku, nyulánk. A színezet a nőstényével azonos, de a rajzok rendesen élesebbek. A tapogató hosszu, karcsu, igen módosan bunkós; barna, sok fehéres szörrel borított; térde sokkal hosszabb a szárnál, a szár vastagodott s külső oldala csúcsán egy erős, a pikkely töve felé görbült körmöt visel. A pikkely keskeny, tompa csúcsú; nemzőszerve barna, egyszerű, módosan kidagadó syüjtöt mutat, mely a pikkely csúcsa felé kissé letörpül. Mertekek, ou: Morzerer. on ea ebből fejmell (állkapocs nélkül) 28 » Ällkapoes (töve) ..:... 28 » Tlabparsneer es e s AN IV Viren) szkelke ee MI E leírást úgy kezeltem, hogy a fajnak sok változata is felreismerhetö legyen. Igen messze elterjedt, mindenütt közönséges tavaszi és nyári faj, mely lakott helyeken (házakon, ablakokon, palánkokon, stb.), de ezektől távol is (bokrokon, kövek között, fák törzsén, stb.) előfordúl s leg- inkább a verőfényen sürög-forog, gyakran meg-megáll, előtestét felemeli és széjel néz. Látóképessége kitűnő s a feléje irányozott újnak minden mozdulatát követi. Sik falakon, az ablakok üvegein igen biztosan mozog; de minden lépését és ugrását fonallal biztosítja. Résekben, kövek között és kérgek alatt rendesen igen számos tagból álló telepek zacskói találhatók, melyek tömötten együtt állanak s a melyekbe az állatok rossz időben, telelésre és petéik lerakására úgy mint vedlésre is visszavonúlnak. VII. SALTIGRADAE. 29 do) VII. UGRÖK. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról, Szasz-Vesszösröl, Mezö-Zahröl, Hosszutelkeröl, Parajd- ról, Szebenböl (Sill es Bergleiter gyűjtemény) ; magyar reszekböl: Doroszlöröl, Apatinboöl, Palankaröl, Pan- esovärol, Tokajböl, az Alsó-Hámorból; a m. nemz. muzeumban Budapestről (Frivaldszky), Ungvarroöl (Vidra Ferdinand). spec. 2. raj. EPIBLEMUM CINGULATUM. (Paxz.). ÖVES V. GÜRTEL w. (eingulum — öv; a vegtest harantos rajzairöl.) Syn. 1797. Aranea cingulata PANZER «Faun. Ins. Germ.» 40, 22. Vide: THORELL «Remarks» pag. 364, 367. ? Az előbbi fajnál sokkal kisebb. A fejmell felülete, jelesen a mellresz pikkelyzete, szivarvanyosan, de nem erősen fénylő ; a hátsó szemek mögötti behorpasztäas Y’ alakban fehér pikkelyekkel borított. A végtest felületének alapszíne fehér, benne néha egy, néha két, igen csinosan összefutó, A szerű, szépen barna jegy. Lábai sárgák ; a negyedik pár Szára és mäsodvegize tövén jól kivehető sötétes gyűrűvel, A szemnégyszög elöl-hatul magasságánál szélesebb. A zár köldökszerűen kiemelkedő és egy egyszerű, kerekded kivajast mutat. Mertekek: 2 Törzs........2... 5. "ebből fejmell..... ee DON) TNlabpar ers Ve ea: A320 7 Előttem ismeretlen. Tartózkodása és életmódja — úgy látszik — a megelőző fajéval azonos. Mint kora tavaszi alakot, kevés példány után, csupán csak Doroszlóról ismerem. spec. 3. va). EPIBLEMUM TENERUM. (C. K.). TÖRPE V. zwere w. (tenerum — zsenge; az alak piezisegeröl.) Syn. 1846. Calliethera tenera C. Koch «Die Arachniden» XIII, p. 43. Vide : THORELL «Remarks» p. 365, 367. 7 Kicsiny. Az elö- es vögtest kissé szennyesfeher, pikkelyzete színes zomanezu. Lábai barnák, a hátsó két pár térde legnagyobb részben világos. A végtest rajzok nélkül való. A rágók karcsúk, széjelágazók, lefelé irányozottak s a fejmell felehoszszának megfelelők. A tapo- gató berendezése legjobb megkülönböztetője a fajnak. Terdize vastagságánál egy félszer hosszabb és hosszabb a szárnál is; a szár külső oldala csúcsán egy göesszerü, tompa dudorodás látható; alulról tekintve a szár vége mélyen kivágott; pikkelye keskeny, kissé legörbülő; nemzöszerve egyszerű, eléggé kidagadó, elől kissé lenyomott. Mertökekt: U Norzs este zés ez om ebbol fejimellasan 04.25.0112 ? Elöttem ismeretlen. E fajnak csak egyetlen példányát ismerem Doroszlöröl. Önállósága nem kétséges, legalább THORELL az idézett helyeken fajnak veszi, bár beismeri, hogy a nőstény ivarszerv szerint is alig különbözik az E. eingulatum nöstenytöl. VII. SALTIGRADAE. 300 VII. UGRÖK. GEN. 4. num. HELIOPHANUS. C. K. (4108 — map, calyo — fényleni; a fénylő testfelületröl.) Syn. 1833. C. Kocn in Herrich Schäffers «Deutschl. Ins. p. 119, 1, 2. Vide : THoRELL «On Europ. Spid.» p. 211. Az elsö labpärok maäsodvegizei tüskékkel fegyverzettek. A harmadik szemsor két szeme nem áll távolabbra a fejresz szélétől, mint egymástól ; a szemnegyszög hátúl kevéssel szélesebb; az első (alsó) sor szemei majdnem érintkezők, s a mélyen kivágott homlok szélét: majdnem elérik. A fejmell szélessé- génél kétszer hosszabb, kissé magaslö; oldalról tekintve hátvonala határozottan ívesen emelkedik. Apró, sötétszínű, de élénken fénylő alakok, a melyek a verőfényt kedvelik, köveken, fatörzsökön tartózkodnak, folytonosan szökdécselnek s telepszámra szövik zacskóikat, úgy kövek alá mint repedésekbe is. A bordás körmök — a Heliophanus cupreus [-ső lábpárján — karesuk, kampójuk horgos, fogacso - lásuk különböző ; az egyik körömtélé rövidebb és sűrűbb, lásd: II. köt. VI. tábla 144, d. spec. 1. Faj. HELIOPHANUS CUPREUS. (Warer.). REZES CSILLÁRPÓK. KUPFERIGE FEIMMERSPINNE (eupreus — rezes; itt a fénylés minőségéről.) Syn. 1502. Aranea cuprea WALCKENAER «Faun. Paris» II, p. 245 (salt. ad part.). Vide : THORELL «Remarks» p. 399. 9 Elöteste fekete alapon zöldes-rezes zomanezu pikkelyekkel borítva (rendesen lekopott) ; a hátsó szemek mögött egy haránt (JJ vonal fehér pikkelyekböl, a nyelecske felett szintén ily színű, páros vonalka. Végtestének felülete zöldes-rezes zomanezu középtérrel, melyben az ingödrök állásának megfelelő négy fehér foltocska, néha x szerű vonalka látható, a végtest oldalaiban egy fehér szalag, mely köröskörül fut. A vestest fehér rajzai különben igen változók ; néha a fehér foltok enyeszök,. söt hiányzanak is. A lábak s tapogatók kénsárgák, néha barnássárgák ; néha a negyedik lábpár szára, belűl, barna hosszcsikkal. A fejmell, felülről tekintve, majdnem párhuzamos oldalakkal, mellrészében alig tágúlt, elől elvá- gott, hátul elkerekített ; oldalról tekintve, a nyelecskétől ívesen emelkedik. A mellvért szélességénél kevéssel hosszabb, kissé domború, barna, síma. A rágók, oldalról tekintve, kissé hátratoltak, úgy hogy a homlok kiáll, majdnem hengeresek, barnák, a tapogató vegizenel valamivel hosszabbak. Az ällkapesok barnák, az alajk elég széles, az állkapcsok felehosszát kissé felülmúlja. A tapogató sárga; szára és végíze mintegy össze- forrottak s az érintkezés helye a legvastagabb ; a vegiz alig rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak elég vaskosak ; az első és második pár másodvégíze, alúl, két pár tüskével, ugyane párok szárai, alul-kivül, egy vagy két sertetüskével. A végtest hossztojásdad, módosan lapúló. Az első (alsó) szemsor két középső szeme nagy, majdnem érintkezik; oldalszemei a középsőknek alig egy harmadát érik el s kissé feltoltak, úgy, hogy a sor alsó vonala kihajló; a második sor két szeme igen kicsiny s alig észrevehetőleg közelebbre esik az első mint a harmadik sorhoz; a harmadik sor két szeme az első sor oldalszemeinél nem kisebb s valamivel távolabbra áll egymástól, mint az első sor oldalszemei szintén egymástól. A zár egy vörösbarna, majdnem köridomú, kissé domborodó terese, a légzőrés felől egy haránt- fekvő, keskeny, élénken barnásvörös, gyantásszerű betéttel. Mertekek: £ Torzs...... ao DA, Aula feimellen nenn ; 920 Jläbpary sa teren eher 32,» VII: SALTIGRADAE. 301 VII. UGRÖK. a Kisebb; különösen a vegteste az elötesthez képest kicsiny. Labai barnássárgák, a ezombok legnagyobb részben barnák; a többi iz, belűl, hosszesikos. A tapogatö sajátságos berendezesü : ezombja vastagodott, oldalt összenyomott, e szelesedes lefelé terjed s egy egyszerű, vaskos, hátrafelé és kevéssé kihajló körömbe kifut; a térd hoszszánál szélesebb; a szár vastagságánál és a térdnél hosszabb, alúlról tekintve egy kigyózó hajlású, finom tüskét s egy erős, majdnem sarlóalakú körmöt visel; a pikkely a térdnél és szárnál hosszabb, keskeny; a nemzőrész egy majdnem háromszögletes, párnaszerűen daga- dozó gyűjtőt mutat, mely felett a pikkely csúcsa messze kiáll, a gyűjtő külső oldalán egy rúgószerű, vékony nyújtvány látható. Mertekek, ©: Törzs ....... 8 4-3 mm, ebből fejmellu ars ek zsét ast ka DNS TÁDDÁ Zs 0 cr euere Bd TVT Eee Re) Messze elterjedett faj, mely az elöhesysegbe is femyomul s fűben, bokrokon, görgetegeken, fatörzsökön gyakori, a mellett tavasztól őszig mindig kapható; igen ügyes ugró es gyorsan mozogva halad. A verőfényt különösen kedveli, de azért a bokrok tövén heverő száraz lomb között sem ritka. Finom szövetű apró zacskóit kis telepekbe rakja, néha résekbe, néha kövek vagy tönkök alá. Ismerem, erdélyi részekből: Kolozsvárról, Mezö-Zahröl, Oláh-Fenesről, Gyekéből, Parajdról, Nagy-Szebenböl (Sill és Bergleiter gyűjtemény); magyar részekből: Doroszlóról, Apatinból, Pancsová- ról, Orsováról, Báziásról, Tokajból, Rakamazról, S.-A.-Ujhelyböl, Alsó-Hámorból, Budapestről (Muz. gy. Pável és Frivaldszky János). sPEc. 2. Faj. HELIOPHANUS VARIANS. Stu. VÁLTOZÉKONY CS. vERÄNDERLICHE F. (varians — valtozö; a szinről.) Syn. 1869. Heliophanus. varians SIMON «Monogr. des Attides» p. 682 (216). 7 A megelőző faj alak-rokona, Simon szerint a H. flavipes Halın szomszédja, azonban más beren- dezésű tapogatöval. A tapogató ezombja vastagodott s lefelé irányozott nyujtványa nem egyszerű körmöt, hanem villát képez, melynek hátsó ága a rövidebbik; e nyujtvány egészben láthatólag hátrafelé jränyul; szára alig egy harmadrész olyan hosszú a milyen vastag s alúlról egy hosszu, nyulánk, a végén hirtelenül és befelé horgos nyujtványt bocsát, mely előre irányozott ; a nemzőszerv egy széles alapból induló, kúpsze- rűen csúcsos gyujtöt mutat. A terdiz tojäsdadra erősödött. Más hímeknél a szár nyujtványa hiányzik s a gyujtö kevésbbé kúpos. 9 Előttem ismeretlen. E fajt csak EUGÉNE Simon auctorítására vettem be a Faunába, mint a ki oly szíves volt a Helio- phanus fajokat szemle alá venni, s e két, szerintem eléggé lényegesen eltérő alakot, a «varians» névvel jelölé. E faj leirása (lásd az idézett helyen) nem volt elegendő kétségem eloszlatására. Saját leirásomat példányaimhoz szabtam. Példányaim Doroszlóról és Orsováról származnak. SPEC. 3. FA. HELIOPHANUS KOCHII. Sım. KOCH CS. kocHs FE. (vide : Liocranum Kochii, Xystieus Kochii.) Syn. 1869. Heliophanus Kochii Sımon «Monogr. d. Attides» p. 699 (233). 7 Arany zomänezu; kicsiny. Tapogatojanak ezombja vastagodott, e vastagodas igen közel a ezomb végéhez kétágú nyujtväanyt bocsát, melynek ágai igen tetemesen (de kevésbbé mint a Simon rajzan) szejjel- ágaznak, az egész nyújtvány annyira hátra irányozott, hogy hátsó ága horogviszonyba jut a czomb alsó VII. SALTIGRADAE. 302 VII. UGRÖK. vonalaval. A gyűjtő majdnem repaalakra esucsos es oldalt irányult, tövén két igen apró, kissé horgos nyujt- vány látható. (Simon nem emliti.) Mertekek: & Törzs....... ea a tebből tejmellz = clear: 5» E fajt Sınos ur auctoritasara sorolom Faunankba. Peldanyom Orsovaröl való. A 2? nem ismerem. spec. 4. Faj. HELIOPHANUS AURATUS. C. K. ARANYOS CS. GOLDIGE F. (auratus — aranyos ; a fémlés jellegéről.) Syn. 1848. Heliophanus auratus C. Kocn «Die Arachniden» XIV, p. 54. » 1869. —- Braniezkyi SIMON «Monogr. des Att.» p. 684 (218). 7 Aránylag széles és magas, fekete előtesttel. Végteste aranyos pikkelyekkel borított; a has pik- kelyei feheresek, selymesen fenylök. A tapogató ezombja barnás, a többi ız kénsárga. A lábak legnagyobb részben barnák, végök felé világosodók, alsó felökről tekintve különösen az első pár — egy sárgás hossz- csikkal, mely a száron élesen határolt, a czombon és végeken elmosódó. A második szemsor két szeme láthatólag közelebb áll az alsó mint a hátsó sorhoz. A zár egy harántfekvő, keskenyen vesealakú terese, melynek — a légzőrés felé irányozott — homo- rusagaban egy gyantaszerűen áttetsző, kis betét látható, mely a légzőrés felől be van horpasztva. Mértékek : 2 Törzs ... Tejmellien ee ron eh hol Ilabpareere ee IV » eo... 5 » 7 Előteste magasra fölemelt, lábai sötétebbek. Tapogatöjanak ezombja mödosan vastagodott s a ezomb nyujtvanya tetemesen hátra, bőven az íz hátsó felébe elhelyezett, ketagas; a hátsó ág igen rövid, mind a két ág egy félig nyitott rákollóhoz hasonló ; az egész nyújtvány láthatólag hátra irányozott ; ! a terdız vastagságánál nem hosszabb ; a szár eltunöen rövidke s csak mintegy függelékét kepezi a hosszu pikkely- nek ; nemzöszerve módosan kidagadó, tövén egy igen pieziny esucsoeska (ripacs) vehető észre. Mertekelo:2 hr lorzseen.ee ar seas ebből fejmell u.a cn nee 2» E fajt Pancsováról es Szekes-Fehervarröl ismerem, az előbbi helyen tavaszi, az utóbbin őszi alak, Életmódja mint a Heliophanusoké általában. GEN. 9. NEM. BALLUS. (C.K.) (Fall — hajıtö, dobälö; a mozgásról.) Syn. 1850. C. Koch «Uibersicht des Arach. Syst.» V, p. 68. Vide : THORELL «On europ. Spid.v p. 212. A fejmell szelessegenel alig hosszabb. A fejmell lelapitott, felülete majdnem sik, a fejresz nagy es széles. A harmadik szemsor két szeme sokkal távolabbra áll egymástól, mint a fej szélétől ; a szemnegyszög hátúl szélesebb mint elől, a harmadik sor két szeme a fejmell hoszszänak feléhez közel all; az alsó szemsor a homlok szélétől meglehetős távolságra esik. : Sımox az idézett rajzon a czomb nyujtványát úgy állítja elő, mintha az elölfelöl éles derékszögben emelkednek, az én pel- dányaimon az nincsen meg. VII. SALTIGRADAE. 303 VII. UGRÓK. E nemnek egyetlen faját mint gyakori jelenséget ugyan, de csak barugolónak ismerem ; fűben, de lehullott lomb alatt is előfordul s ugy látszik, hogy az árnyékot keresi. A bordásköröm — a Ballus depressus 1-ső lábpárján — karcsu, módosan kampós; az egyik fele bordátlan, a másik egyenetlen, apró fogacsokkal, lásd : II. köt. VI. tábla, 145 c. spec. 1. rar. BALLUS DEPRESSUS. (Warex.). LAPOS, DÖCZÖGÖPÖR. FLACHE TROLLSPINNE. (depressus — lenyomott; az alakról.) Syn. 1802. Aranea depressa WALCKENAER «Faun. Paris» II, p. 242 (9). Vide : THORELL «Remarks» p. 370. ? Elöteste fekete, megfekvö, sárgás szörözettel, mely az alapszint nem fedi el. Vegteste szürkés földön vöröses barna rajzokat mutat, ugy, hogy a világos részek szőrösek, a sötétek kopaszok; a vegtest hossza közepe táján két nagyobb, sötétes folt, ez alatt — szerűen kikanyargó ágrajz ; az oldalakba résün- tös csikocskák hatolnak ; hasfele barnásvörös, szerfelett apró, gyér szőrözettel. A tapogató czombja és térde barna, szára és végíze világos sárgás. Az első lábpár szára és czombja vastagodott, legnagyobb részben barna, a végízek világos sárgák ; a többi lábpár sárga, az ízek végei barna gyűrűfoltokkal. A fejmell lapos, majdnem négyszögletes, mellrészében alig keveset tägult; oldalról tekintve, hát- vonala igen lapos-íves. A mellvért tojásdad, barna. A rágók kurtäk, oldalról tekintve, a homlok alá tolot- tak s kissé az állkapcsokra esapottak, barnák. Az ällkapesok sárgák, elég szélesek ; az alajk barna, majdnem haromszögletes. A tapogató szára nem hosszabb a térdnél, vegize és szára kissé vastagodottak ; a végíze bőven oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak rövidek és vaskosak, különösen a czombok fej- lettek ; az első pár különösen kivastagodott. Az első lábpár másodvégízén, alúl, két pár — kivastagodott szárán, alúl, szintén két pár tüske, az utóbbi sok ször közé félig rejtve; a második pár szárán, alúl, a belső oldalon, két tüske áll; a többi lábpár fegyvertelen. A végtest szélességénél hosszabb, lelapított, elől keskenyebb, mint hosszának második harmadában. Az alsó szemsor két középső szeme nagy, nem érintkező és szép zöldes színben játszik; e sor két oldalszeme alig egy harmada a középsőnek s valamivel távolabbra áll a közepsöktöl, mint ezek egymástól, a sor alsó vonala kihajló; a második sor két szeme picziny s kétszernél is nagyobb távolságra áll a hátsó sortól, mint az alsó sor oldalszemeitől. A harmadik sor két szeme valamivel nagyobb az alsó sor, oldal- szemeinél. A zár egy lencsealakú, homorú tércse, mely a légzőrés felől egy harántfekvő, pálezikószerű D. lemezbe ütközik. És sast a Mertekek: 2 Mörzs .2...2.2.020.... Am ebból Teijmelle ee. TNlabpar en. an 28 » TAVA ee ae RD # Kurtäbb ; rövidebb vegtesttel, egészen sötetszint. Az első läbpär aránylag roppantül fejlett, vas- kos, sötétbarna ; vögizei sárgák; a többi läbpär barnässärga, sötét gyürüfolttal. A fejmell felülete durvan szemcsés. Tapogatöja végig barna, ezombja nem vastagodott; térde vastagsäaganal nem hosszabb, szára igen kicsiny, hosszánál kétszer vastagabb; pikkelye hosszú, keskeny, módosan szőrös; nemzöszerve egyszeri : oldalról tekintve tövén jobban mint végén kidagadó. Mertekek: 8 Torzs: .....220..... 30m, ebböl fe]mellise er Lie Mint tavaszi és nyári alak nem ritka ; ismerem erdélyi részekből: Kolozsvárról, Tordäröl (Tordai hasadék): magyar részekből: Doroszlóról, Apatinból, Palánkáról, Pancsováról, Tokajböl, Rakamazról, Székes-Fehérvárról, Budapestről (Múz. gy. Frivaldszky), Nagy- Váradról (Múz. gy. Mocsáry). VIT. SALTIGRADAE. 304 VII. UGRÖK. GEN. 6. NEM. MARPESSA. C.K. ( Nuoryocu — görög név.) Syn. 1846. C. Koch sub Marpissa «Die Arachniden» XIII, p. 56. Vide : THORELL «On europ. Spiders» p. 213. P- BE Y A fejmell nincsen kétszer oly hosszú, a milyen széles; lenyomott, majdnem sik felületű. A törzs elég hosszu, lapos (néha a végtest igen keskeny). A harmadik szemsor két szeme távolabbra áll egymástól, mint a fej szélétől. A szemnégyszög hátúl alig vagy nem szélesebb mint elől. A harmadik szemsor messzire az előtest hoszszának fele előtt elhelyezve. Az alsó sor szemei között tetemes közök, e sor középsői a hom- loknak alig kivágott szélétől oly távolságra esnek, mely átmérőjük egy harmadának megfelel. Erős alkotású, kitünően ugró alakok, a melyek színezet szerint a tartózkodási helyekhez néha kitűnően alkalmazkodnak, szeretik a verőfényt, keriteseken , fatörzsökön, bokrokon és a nádakon nem ritkák, erős, egy kijáratú burkaikat résekbe vagy a nádak bojtjaiba szövögetik, hol a nőstények a peté- ket is lerakván, azoknak kikelését bevárják. Látóképességök igen éles. A bordáskörmök a különböző lábpárokon, legalább a Marpessa muscosänäl, különbözők ; a kivas- tagodott első lábpáréi kurták, igen vaskosak, kutyakörmökre emlékeztetők, kevés bordáik rövidkék és tömötten sorakozottak; a negyedik lábpáréi hosszuk, karesuk, közepök táján szelesedök, tövüknél is haj- lottak, mödosan kurtakampósak ; az egyik körömfel sűrűbb, a másik ritkább fogacsolással, lásd: II. kötet, VI. tábla, 146 c, d. spec. 1. Faj. MARPESSA MUSCOSA. (Cr.). MOHOS MARPESSAPÓK. MooSIGE MARPESSASPINNE. (muscosa — mohos ; az előtest szörözeteröl — wpectus glaucum ut muscus sepimentorum inveteratus, ÜLERCK).) Syn. 1757. Arameus mauscosus ÜCLERCK «Aran. Suec.» pag. 116. Vide : THORELL «Remarks» p. 367. ? Elöteste barnás, barnasärgäval és feheressel elegyes. Vegteste barna földön fehérrel, feketével és vörösesbarnával olyformán elegyített, hogy némi csipkésszélű középsáv (hosszában) észlelhető ; hasfele vilá- gos. Az első lábpár hatalmasan nekierösödött; barna, sárgással elegyes ; a többi lábpár barnássárga, a czom- bokon terjedelmes barna folttal, a többi izeken barna gyűrűzettel. A homloknak szemalatti része hosszu, testszín szörökkel borítva, az alsó sor két nagy szeme rókavörös, néha tüzes szőrkarikába foglalva. A fejmell erős, lapos ; majdnem párhuzamos oldalú; szélessége körülbelől két harmadát teszi a hosszúságnak; oldalról tekintve, a hätvonal hátúl lekerekített, felül majdnem vízszintes, kissé előre lejtő; barna földön fehéres és vörösesbarnás, elfolyó, megfekvő pikkelyekkel borított; gyér és felálló szö- rökkel. A mellvért tojásdad, aránylag "kicsiny, barna; hosszú, fehéres szörökkel borított. A rágók kurták, vaskosak, harántúl kissé behorpasztottak, vörösbarnák, gyéren álló, hosszú, fehéres szörözettel. Az állkap- csok vörösbarnák, szélesek, elől elkerekítettek s kissé széjjelállók ; az alajk hasonló színű. A tapogató kurta, fegyvertelen, igen szőrös; a szörözet szárán és végízén kétsoros (úgy mint a mókus-farka), úgy, hogy az ízek lapítottaknak látszanak; a tapogató színe vöröses sárga, barna foltokkal, szörözete fehéres. A lábak vaskosak, pikkelyekkel, gyéren és elálló" szörökkel borítottak. Az első pár czombja és szára igen vastago- dott; a szárán, alúl, három — a másodvégízen, alúl, két pár erős, vaskos, rövid tüske ; a második pár hasonló izein ugyanily fegyverrel; a többi lábpár szärain, alúl, néhány gyenge tüske, mäsodvegizeiknek csúcsán pereszlenszerűen elrendezett néhány gyenge tüske. A végtest hosszú, kissé lenyomott, hátúl csúcsba kifutó ; említett színezete bagolyszerű elegyítésre emlékeztet. Az alsó szemsor két középső szeme igen nagy (szárított példányoknál határozottan kivehető bogár- ral), egymáshoz közelebb, mint az oldalszemekhez ; az oldalszemek alig egy harmadrészét teszik a középsők VII. SALTIGRADAE. 305 VII. UGRÖK. nagyságának s annyira feltoltak, hogy a sor also vonala erősen, felsöje mödosan kihajló ; a második sor ket szeme apró s annyira áll az alsó, mint a hátsó sortól; a harmadik sor két szeme akkora, mint az alsó sor oldalszeme s alig áll távolabbra egymástól, mint az alsó sor oldalszeme szintén egymástól; de sokkal távo- labbra egymástól, mint a homlok (fej) szélétől. A zár egy köldökszerű emelkedés, mely közepén legsötétebb barna s itt egy, szélességénél hosszabb, egyenetlen szélű nyilást mutat. Mertekek': ez Torzs 2. 22.......... 12° ebből tejmellnn aan Lady TTÁbDpán a ee tler LU UN ae eo achtet) (legnasyobb peldany). SF Kisebb, karcsúbb, a nöstenyhez hasonló színezetű; a vegtest rajza azonban élesebb, közepén A szerű barna ágrajzokkal, a melyek egy közös szárból indúlnak. A tapogató kurta; pikkelye, felülről tekintve, szélesen szivalaku ; szára rövidebb a térdnél s külső oldalából egy erős, macskakörömalakú, haj- lású és élű, előre is befelé irányozott, sötétbarna körmöt bocsát, melynek csúcsa két tompa nyújtvány közé esik, a mely a nemzöszerv tövéből indúl; a nemzöszerv, oldalról tekintve, kucsma-alakú, jól kiálló barnássárga. \ k ; Mertekele sl orzse re e éle AE ebből fejmell reset nen es 820, Tlahpaz een 927m IV BE RE TENSTSLEEN) Nyári alak, mely a régi, bebarnult palankokat, karökat es ezölöpöket előszeretettel lakja ; de regibb erdövagäsok tönkein is elöfordul, a veröfenyt keresi, ügyesen ugrik, messze lát s immitalt szinezetevel ügyesen kerüli ki a gyakorlott szem figyelmét. Mozgäsa gyors; de sokszor meg-megaäll, elötestevel ägasko- dik s forogva szerten6z ; üldözés elől gyorsan s ügyesen menekül a deszkák közeibe, resekbe. Messze elterjedett faj, mely az előhegységben is előfordul. Ismerem, erdélyi részekből : Szász- Vesszősről, Kolozsvárról, Mező-Záhról, Oláhfenesről, Szebenből (Sill és Bergleiter gyűjteménye) ; magyar részekből : Doroszlóról, Apatinböl, Pancsováról, Ogradena (Mra- gonya-völgy vágásai), Alsó-Hámorból, Ungvárról (Muz. gy. Vidra Ferd.) spec. 2. Faj. MARPESSA RADIATA (Gruse) CSÍKOS M. GESTREIFTE M. (radiata — sugaras, csíkos; a lábak rajzáról.) Syn. 1859. Attus radiatus GRUBE «Verz. der Arachn. Kur-, Liv- und Esthlands» p. #71. (37). 1861. — strigipes WESTRING «Ar, Suecice» p. 551. 1865. Buophris radiata OHLERT «Arachnol. Stud.» p. 10. 1867. — — — OHLERT «Aran. der Prov. Preussen» p. 162. 1871. Marpissus radiatus SIMON «Revis. d’Attides» p. 218. (4). Vide : THORELL «Remarks» p. 368, 375, 423, 580. (X. tabla, 211 a ? nagyítva, 212 a d nagyítva, 213 a ? zárja, 214 a d tapogatöja oldalról, 215. u. a. nemzöszerve alúlról.) ? Alapszine — első tekintetre — sárgás. Fejmelle feheres-särgas és vöröses pikkelyekkel elegye- sen fedett; végteste sárgás, elején néha két enyésző, vöröses csíkkal (borszeszben a fejrész barnafekete, a végtesten két fekete hosszcsik.) Var. u) A végtesten a két fekete hosszcsik enyészett, vagy egészen hiányzik. Var. 3) A végtest két hosszesikja apró, rhombos foltokra szakadozott ( ? junior). Borszeszben a fekete fej mögött két világosodó folt látható. A lábak sárgák; fegyverzetök es serteik barna foltokból indúlnak, e foltok néha enyésző csikokká alakulnak. Az első lábpár vastagodott. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZAG POK-FAUNAJA. III. HERMAN OTTO: UNGARNS SPINNEN" FAUNA. III VII. SALTIGRADAE. 306 VII. UGRÖK. A fejmell jól fejlett ; oldalról tekintve, egyenes hatvonala hatul meredek ívesen hajlik anyeleeskere; mellrésze alig tágúlt. A mellvért kicsiny, tojásdad, közepén sárga, szélein finom barna szegélylyel, kulön- ben fehéres szörözetü. A rágók rövidek, vörösessärgäk, fehéres szörözetüek. Az allkapesok es az alajk vörö- sessärgäk. A tapogató sárga, szára és vegize bőven, hosszú, fehéres szörökkel fedett. Az első lábpár szára, alúl három pár és oldalt még egy tüskével — másodvégíze, alúl, két pár erős tüskével; a második pár szára, alúl, öt tüskével, mäsodvegize két párral ; a harmadik és negyedik pár szárán, alúl a végén, egy pár — másodvégíze végén pereszlenformára néha 4—5, néha 2 tüske. Az alsó szemsor két középső szeme nagy, zöld tűzben ragyog s vöröses körrel kerített; a homlok- nak szem alatti része tömötten álló, élénken világos sárga szörözettel teljesen borított ; e sor két oldalszeme egy harmadát teszi a középsőknek s ezektől valamivel távolabbra áll, mint azok egymástól; a második sor két kis szeme valami kevéssel távolabbra áll a harmadik, mint az alsó sortól. A végtest hosszú, közepén kissé tágúlt s alig lenyomott, hatul esuesos. A zár egy vöröses-sárga, kis emelkedés, melynek légzőrésfelőli oldalán ket sötétbarna, apró I € szerű ludorka látható. zs ; Mértékek: ? Wörzs ........ 10 14, ebből tejmellee en on ISlahparsee 20.9: 80 NE ee Alk 1) 7 Kisebb, karcsú ; vastagodott es hosszúra fejlett első labparral. A lábak sárgák sok barnaval, a barna szin elesrajzu, többnyire párosan futó hosszesikokat képez. Az ékalakú, keskeny végtest felülete tiszta haragos-sárga, élénk selyemfénynyel ; közepén és végig egy élénken vörös esikkal. A fejmell, mint a nősténynél. Var. 9) A végtest élénk-vörös s egy sárga ágrajz által több rhomboieus teresekre osztott ( junior). A tapogató sárga ; pikkelye szélesen szivalaku, eléggé domború; száríze vastagságánál rövidebb, külső oldalán egy nyulánk, tompavégű oldalt és előre irányozott, vékony, barna nyujtványnyal; a pikkely tövén, külső oldalán (alulról tekintve) egy rövidke barna fogacs, mely a szár nyujtványával szemközt áll, a nemzőszerv egy kocsonyás kinézésű, süvegszerű, tetemes dudorodás, mely tövéből, elől, egy kifelé kanyari- tott, vékony, barna nyujtványt bocsát. Mertekek: &Torzs......2......7 u, ebböol U os LO Tejmelleen ee: 4 -— IL END ara o 5.6 alája 6 VD nen A Grube-fele leirás felületessege s azon körülmény folytán, hogy atypusok elvesztek, e faj sok zavarra szolgáltatott okot. A magyar ? példányok után sem THORELL sem KocH nem ismerte fel, mert mindeddig a ? tökéletesen ivarérett állapotban nem volt kellőleg ismertetve. Sımon azonban határozottan annak allıta. A faj eldöntése főleg a 7 példányon fordúlt meg s megfeszített igyekezetemnek sikerült * példányokat Doroszlö nádjaiban keríteni. A him a mellett tanúskodott, hogy teljesen egyezik az «Euophrys radiata Ohlert» azon példányaival, a melyeket Ohlert ToRELn tanárnak ajándékozott. Ez a körülmény eldönte a fajt. THORELL tanár szavai szerint: «stimmt genau mit Originalexemplaren von M. radiata Ohlert überein ; die Weibchen müssen dann auch wohl zu dieser Art gehören.» Mint tavaszi, nyári, őszi es téli alakot a nädasokböl ismerem, hol a nädbojtokat lakja, melyeknek szirmait zacskóvá szövi, e zacskót finom, tömött, hófehér szövettel kikärpitozza. A nádbojtokban képezett e csomók már messziről feltünnek. Itt rakja le a nőstény petéit is (38—40) s bevárja a fiak kikelését. Ivarérett és harmadvedlésű alakok télen át is találhatók, a téli álom egy nemébe merülve. Ismerem, erdélyi részekből : Mező-Záhról ; magyar részekről: Doroszlóról, mind a ket helyen igen bőven található, A hímek igen ritkák. VII. SALTIGRADAR. 307 VII. UGRÖK. spec. 3. FAJ. MARPESSA POMATIA (Warer.) ALMAZÖLD M. APFELGRÜNE m. (pomatia — almazöld ; az alapszinezetröl.) Syn. 1825. Attus pomatius WALCKENAER «Aran. de France» p. 26. 1869. Marpissus — Sımox «Monogr. des Attid.» p. 19. (9). 1869. — monachus SIMON, ibidem. p. 23, (13). Vide : THORELL «Remarks» p. 368, 369. (in $ Marpessa radiata). ? A törzs alapszíne (felülről) fekete ; az elötesten fehéres és tüzes pikkelyek elfolyva elegyednek egymás közé, igen finomak s mintegy deresen borítják a tért. A végtest közepén végig egy keskeny, alma- zöldesbe (borszeszben fehérbe) játszó lándzsafolttal, inkább hosszesikkal ; ettől kétoldalt, az oldalokban is, fehéres és vöröses pikkelyek váltakoznak, a nélkül, hogy az alapszínt elfednék ; a pikkelyzet fénylő, de nem érczes zománczú ; a has fekete ; apró, gyéren álló, fehéres pikkelyekkel. Az első lábpár erősödött, világos barnás-sárga, barna foltokkal s vonásokkal, melyek helyenközön hosszesik jelleget öltenek; a többi lábpár hasonló alapszínű, helyenközön kissé szakadozott barna hosszesikkal. A fejmell szélessége három negyedét teszi a hosszúságnak. A mellvert szélein szélesen barna, köze- pén világos. Az állkapcsok és alajk végei világosak. A rágók sárgás barnák, rövidek; fehéres, gyéren álló szörökkel. A tapogató sárga, kevés barnás ponttal; hosszú, pereszlenszerűen körül- és elálló fehéres szó- rözettel. Az első lábpár szárán, alúl négy, mäsodvegizen, alúl két pár erős tüske; a második lábpár szárán, alúl rendesen csak öt tüske, a hátsó páratlan : valamennyi czomb felületén erős sertetüskek állanak ; az első párén, elől a végén, három ilyen együttesen. A végtest kevéssé lenyomott, hosszú, CSÚCSOS. Az alsó szemsor két középső szeme pompás zöldes tűzben ragyog; alatta a homlok fehéres, hosszú szörökkel takart. A második sor két apró szeme valamivel közelebbre áll az alsó, mint a hátsó sorhoz. A zár egy barna, kissé harántránczos tércse, melynek hátsó (légzőrés felőli) szélén egy kis nyilás látható, melyből egy fényes dudorka kissé kidomborodik. Mertekek: 2 törzs.... ...... 10.5, ebből Tej mell ee 3: ln Talabparse on IV mare in A Ékalakú kisebb vögtesttel, melyen a ländzsafolt hiányzik, ellenben a fehéres és vöröses pik- kelyzet több és élénkebb, mint a nősténynél. Lábai erősek, az első pár a többinél vaskosabb. A tapogató kurta, vöröses sárga ; pikkelye sajátságosan széles levélalakú, lapos és hajlott; szára a térdnél rövidebb ; külső oldalán egy kifelé s kissé előre irányzott, egyenes, tompa és gyenge nyujtvány áll, mely a hosszú szőrözet által némileg boríttatik ; a nemzőszerv (belülről oldalról tekintve), hátsó felében világos, kucsma- szerű, elől barnúlt sitt egy felhajlö, hosszú, finom tüskét visel. Mertekek: ze Törzs .\. ......... 7:5 =, ‚ebböl fejmell ars on Telabpan ee len IV » ee In Sımon jegyzése szerint, a leírt alak a voltaképpeni «pomatia Walek» fajnak változata; en azt tar- tom, hogy ugyan az, a melyet Simon az idézett helyen «monacha» név alatt új faj gyanánt közölt volt. Mint tavaszi alakot csupán csak Palánkáról, Apatinból és Pancsováról ismerem; mind a három helyen eleven bodzafasövényekről, melyeknek levelein e pókok a verőfényen vadászgattak, gyorsan mozog- tak s üldözös ellen a levelek alá rejtőztek. Friss állapotban a végtest lándzsafoltja almazöldesbe játszik s talán erre vonatkozik Walckenaer adta fajneve (?) is. 391 VII. SALTIGRADAE. 2308 VII. UGRÖK. spec. 4. raj. MARPESSA ENCARPATA. (Warc.). KEZES M. uno m. (enearpata, talán Ey és za,0700, mi bizonyos mimikus tánczra vonatkozik s a mozgásra ezelozna,) Syn. 1802. Aranea encarpata WALCKENAER «Faun. Par.» II. p. 241. Vide : THORELL «Remarks» p. 370 (in $. M. muscosa). ? Keskeny, nyujtott kisebb alak. Az első labpar igen csekély mértékben erősödött. A fejmell alap- színe sötét s a fehéres, kevés barnással és vörösessel elegyített pikkelyzet dérszerűen lepi el; szélein a fehér pikkelyek szegélylyé sürűsödnek ; a homlok szem alatti része fehér. A végtest felülete sötét, közepén végig egy, fehér pikkelyekböl álló, lanezszerü, keskeny rajz vonúl ; az oldalak és a has világosak sok fehéres pik- kelylyel. A lábak barnasárgák, sok bebarnítással s gyürüfolttal; fehér szörözettel. A fejmell kicsiny, nem épen széles, mellrészében alig tägulö; oldalról tekintve, hátvonala egyenes, hátul ívesen lekonyuló. A mellvért hosszúkás, barna, fénylő, gyéren álló fehéres szörözettel. A rágók vörös- barnák, ránczosak, de fénylők, néha gyengén zománczosak ; nem éppen vaskosak. A tapogató sárgás, szára és végize — különösen oldalt — hosszu, fehér szörözettel; végíze oly hosszú, mint a térd és szár együttvéve. A lábak rövidek ; a két első párnak különösen czombja vastagodott; az első pár szára módosan vastagodott. Az első labpar mäsodvegizen alul, két pár igen apró tüske ; szárán alúl néha egy, néha semmi tüske, a többi láb fegyvertelen (a negyedik pár másodvégíze csúcsán néha egy sertetüske). A vegtest hosszu, keskeny, hátúl csúcsodó, majdnem hengeres. A szemnegyszög hosszánál szélesebb; a második sor két apró szeme körülbelől annyira esik az alsó sor oldalszemeihez, mint a harmadik sorhoz. A zár egy vörösesbarna terese z szerű, kurta nyelű osztólemezzel, melynek hónaljaiban két sekély benyomás látható. Mertekek: 9 Torzseo see etet 2:3 2, ebböl fe]mell er re IGN av e 85 ara ötote redte DD HAD ee re 7 Kisebb; más szinezetü. A törzs alapszíne szép sötét dohänybarna. A fejmell közepén egy fehér hosszesik, mely a szemtércse mögött kezdődik, de a nyelecskét nem éri el; az oldalakban egy-egy fínom fehér szegély. A végtesten végig, közepétől két oldalt ( ) szerüen két fehér hosszesik ; a has közepe barnás, oldalai szennyesfehérek. Az első lábpár barna, hosszú és vastagodott; másodvégízén, alúl, két pár rövid tüske, szárán, alúl, a belső oldalon, egy tüske. A tapogató kurta, pikkelye kanálalakú (nem szélesedett), szára nem hosszabb a térdnél, külső oldala végén egy kurta, vaskos nyujtványnyal; a nemzőszerv, alúlról tekintve, jól kidomborodik, barna, göcsszerű; töve belső oldalából egy finom, hosszú tüske indúl, mely : pikkelybe befekszik s oldalról nem látható. Mértékek et Törzs.......... 47 m ebböl fejmellee. a Du IMlabparsr otolála a LE6V 10) IV » er Eon E fajt, mint tavaszi alakot leginkább gyümölcsfák kérge alól ismerem, hol telepszämra szövögeti burkait s ugy e tulajdonsággal, mint alakrokonságával is közel áll az Epiblemum nemhez, melytől azonban lábfegyverzete elkülöníti. Ismerem, erdélyi részekből: Szász-Vesszösről; magyar részekből: Doroszlóról, Ujvidékről és Veszprémből. VII. SALTIGRADAR. 309 VII. UGRÖK. SPEC. 5. Faj. MARPESSA CANESTRINII, PavEsi (?) (Nısı?) CANESTRINI M. cANESTRINIS m. (Canestrini, jeles olasz Araneologus tiszteletere.) Syn. 1869. Marpissa Canestrinii PAVESI «Aran. Italianiv in Atti della Soe. italiana di Seien. Naturali» XI, 3, p. 129. ? Hosszú, nyulánk alak, aranytalanul fejlett első labpar ; pompás aranyfenyben ragyogó rajzokkal. A fejmell szemtereseje fehér és aranyos pikkelyekkel elegyesen boritott, a mellresz fehér (alapszíne fekete). A végtest közepén végig egy hófehér: lándzsafolt, mely kétfelől színarany közé van foglalva ; az arany sze- gély az oldalok felé két-három széles ágat bocsát, melyeknek közei bársonyfeketék. Az oldalak és a has szennyesfehérek. Az első lábpárnak különösen térde és szára bebarnitott; a többi lábpár sárga. A fejmell jól fejlett, szélességénél bőven másfélszer hosszabb, oldalról tekintve az egyenes hátvonal hátúl laposívesen a nyelecskére hajlik. A mellvert barnás sárga, finom barna szegelylyel, kicsiny és körded ; szörözete hosszú. A rágók rövidek, elég vaskosak, vörösbarnak, tövük részben a homlok hosszú, fehéres szörözete által fedett. Az alajk és az állkapcsok vöröses barnák. A tapogatók sárgák, vegizuk és száruk fehé- res, hosszú szörözettel. Az első lábpár vaskos, hosszú, erős fegyverzetű; masodvegizen két pár erős tüske ; szárán, alúl, a külső oldalon négy apró, a belső oldalon öt hosszú, erős tüske, az utóbbiak közül a két hátsó tüske egymás mellett és nem egymás mögött all; a térd belső oldalán szintén egy — a ezombon, elől, három tüske egy csoportban; — a második lábpár nem vastagodott; szárán, alúl, öt tüske, mäsodvegizen két pár tüske. A végtest hosszú, keskeny, csúcsos, nem épen lenyomott. Az alsó szemsor két középső szeme igen nagy s annyira egymástól, mint az alig egy negyedrész nagyságú oldalszemektől ; az alsó oldal- és a második sor szemei alatt két-két felálló, fekete serte-ecset; a második sor két apró szeme az alsó és hátsó sor között középen áll. A zár barnás, köldökszerűen kiemelkedő s a légzőrés felől egy szívalakú kis nyilást mutat. Mértékeks 2 Törzs.......... 11 =, ebböl Tejmell er rer. As labparza 22 0.2.08 VE nee 0:8 Z Valamivel rövidebb (sokszor aränytalanul kicsiny) ; még feltünöbbre fejlett első labparral. Fekete, az előtestben gyéren álló aranyos pikkelyekkel; végtestének felülete egészen aranyozott, közbe-közbe gyé- ren álló fekete sertékkel. A lábak füstbarnák, a nöstenyehez hasonló fegyverzettel. A tapogató nyulánk, pikkelye nem feltünő; szára a térdnél valamivel rövidebb s külső oldala csúcsán egy sarlóalakra hajlott körömmel fegyverzett ; nemzőszerve fekete, egyszerű, majdnem hengerded, kevéssé kidomborodó, hátsó vége kúpos és a pikkely tövén kissé tul terjedő. Mertekek & Törze...2..2.....2.. 10870, ebből tejmelll... „ers on AA» Tlabpausne-fens éa e, UE VE re EE ROS) Néhai NOrzer ee ŐS fe]jmellen. ar een Dr IMabpareze zer: 40 9 1 N EE S E pompás pók úgy látszik a nádasok lakója, hol verőfényen a nád és sás levelein vadászgat. Ritka. Eddig mint a nádas lakóját csupán csak Doroszlóról és Apatinból ismerem, mint nyári és tavaszi alakot, s úgy tapasztaltam, hogy a fényes Donatiákkal mimieri viszonyban áll. Eredetileg Olaszországból lett ismertetve. VII. SALTIGRADAE. 310 VII. UGRÖK. GEN. 7. nem. DENDRYPHANTES. (C. K.). (devo.00v — fatörzs, ÚOUYTHS — takács; a lakásról.) Syn. 1837. C. KocH «Uibers des Ar. Systems» I, p. 31, (ad partem). Vide : THORELL «On europ. Spid.» p. 214. A harmadik sor két szeme távolabbra esik a homlok elejétől, (szélétől) mint egymástól. A fejmell kocz- kaszerűen igen kimagasló ; a fej lapja előrefelé annyira menedékesen lejtő, hogy a harmadik szemsor sokkal magasabban áll az első sor oldalszemeinél. Az alsó szemsor kissé kihajló, középsői a kivágott homlokszéltől oly távolságra esnek, mely egy szem félátmérőjének megfelel. A hátsó lábpárok másodvégizei pereszlenformára állított tüskékkel fegyver- zettek. A test hosszabb szörözettel borítva. A bordáskörmök nyujtottak, jól kampósak; a Dendryphantes bilmeatus I-sö lábpárján az egyik körömfel csak három nagyobb, a másik több kisebb, de egyenetlen bordát mutat, lásd : II. k. VI. tábla 148, d spFc. 1. Faj. DENDRYPHANTES BILINEATUS. (Warex.). KETCSIKOS LEJTŐPÓK. zwEISTREIFIGE SCHWUNGSB. (bis, linea — kétszer, vonal; a végtest fehír rajzáról.) Syn. 1837. (2?) Attus bilineatus WALCKENAER «Hist. Nat. des Ins. Apt.» I. p. 405. 1869. Dendryphantes bilineatus Simon «Monogr. des Att.» p. 635, (169). ? Barnäsfekete; a fejmellen egy finom, fehér közepesik, mely a nyeleesket nem éri el, két oldalt hasonló két csik, mely a fej lapját szegélyezi s a mell közepe táján kissé Öösszehajlik, de nem érintkezik; a végtesten két hófehér, finom csik, mely nem éri el a végtest elejét, a fonók felett pedig egymásfelé közele- dik. A has és az oldalak szennyesfehérek. A lábak sötétsárgák barnával, csípőik tiszta rozsdasárgák. A fejmell, oldalról tekintve, a nyelecskétől meredeken emelkedik; magas; a szemtér előre lejtő, sok sárgásfehér pikkelylyel, melyből sok hosszú, erős szőr áll ki. A mellvért fekete, kevés fekete szörökkel. A rágók barnásfeketék, vaskosak, bőven oly hosszúk, mint az első lábpár szára; kevés fehér szörökkel. Az állkapcsok barnák, világosodó szélekkel. A tapogató rozsdasärga fehér szörözettel s némi elmosodó gyűrűzettel ; végíze oly hosszú mint a térd és szár együttvéve. A lábak közül az első pár a legvaskosabb ; szárán, alúl, öt, belső oldalán három tüskével, másodvégízén, alúl, két pár, belső oldalán még két tüskével, a második lábpár hasonló helyen kevesebb tüskével; a negyedik lábpár szárán, alul, két pár, belső oldalán három tüske; másodvégízén, úgy a végén, mint köröskörűl hosszában is pereszlenformára elrendezett több tüske. A végtest tojásdad, vastag, kissé csúcsosodó véggel; pikkelyzete sárga, mi az alapszinnel barna- feketés kinézést eszközöl. Az alsó szemsor kihajló ; két középső szeme nagy, megközelített, részben — különösen alúlról — tűzsz nű pikkelyekbe foglalt ; az alatta elterülő homlok s felette a fej széle sárgásfehér; e sor két oldalszeme fele nagyságát éri el a középsőknek s távolabra áll tőlük mint azok egymástól. A második sor két apró szeme az első és harmadik sor között a közepet tartja. A harmadik sor tovább áll az alsó sor középsőitől mint egymástól s valamivel távolabbra egymástól, mint az alsó sor oldal- szemei szintén egymástól. A zár egy szennyesbarna, szélességénél hosszabb tércse, mely kétfelől sekélyen csatornás. Mentekek; 2.:U-Torzens ae 2. eo bbŐl feine RE USED Klabpa waren era 0; DV ee een eier Wide VII. SALTIGRADAF. sta VII. UGRÖK. 7 Elöttem ismeretlen. E fajt Erdélyből Kutyfalvaröl es Magyarországból Palankarol ismerem, igen kevés példány után. Mindig füves helyeken találtam. Sımox Lengyelországból idézi. Dendryphantes volta előttem kétes, mert hátsó lábpárjainak masodvegizei nemcsak végeiken tüskések. Azonban úgy THORELL, mint Sımox a «Dendry- phantes» jelzés ellen nem tetttek kifogást. SPEC. 2. rar. DENDRYPHANTES MUCIDUS. C. K. PENESZES LEJTÖPÖK. scHIMMEL SCH. (mucidus — penészes.) Syn. 1846. Dendryphantes mucidus C. Koch «Die Arach.» XIII, p. 86. Tab. 446. fig. 1149. ? «Elöteste fehér, rozsdabarna fejtetövel es egy ilyen hosszesikkal oldalt a szemek alatt; vegteste a hätfelen rozsdabarna, az ingödrök szerint elhelyezett négy fehér ponttal; oldalai rozsdavörösek ; tapoga- töja vörösessärga ; lábai rozsdavörösek, fekete gyürüzettel. Törzse 7 9). Koch (. szerint Dr. Rosenhauer (Erlangen) a «Bansagböl» hozta. Közelebbről nem ismeretes. GEN. 8. NEM. EUOPHRYS. (C. K.). (2), dopvs — szemöldök; a kiálló homlokröl.) Syn. 1834. C. Koch in Herrich-Schäff. «Deutschl. Ins.» 123, 7, S, (ad partem.) Vide : THORELL «On europ. Spiders.» p. 215. Az első labparok masodvegizei tuskesek. A fejmell magas, elől nem keskenyedő, oldalról tekintve ívesen emelkedő. A harmadik szemsor két szeme valamivel távolabbra egymástól mint a fej szeletöl. A szemnégyszög elől-hátúl egyenlő szélességű. Az alsó szemsor szemei érintkeznek ; a középsők oly távol- ságra állanak a homlok szélétől, mely átmérőjük egy negyedét nem haladja meg. A végtest rajzai a börtöl s nem pikkelyektől erednek. sPEc. 1. Faj. EUOPHRYS FRONTALIS. (Warck.). HOMLOKOS BIGEPŐK. GESTIRNTE BALLSPINNE. (frontalis — homlokos; a kiugró homlokröl). Syn. 1802. Aranea frontalis WALCKENAER «Faun. Par.» II. p. 246. 7. Vide : THORELL «Remarks» p. 40%. ? Füstbarna. Feje teteje fekete, elején kevés sárgás pikkelyekkel. Vegtesten egy többretü /\ szerű világos ágrajz. Lábai szennyes-barnássárgások. Kicsiny. Fejmelle koczkásan magasra felemelt, elől elvágott ; széles ; oldalról tekintve a nyelecskétől résun- tösen, majdnem egyenes vonalban emelkedik, háta laposíves. A mellvért tojásdad, keskeny, szennyes barna- sárga, kevés szörözettel. A rágók messze a homlok alá tolva, rövidek, szennyes barnasárgák. Az állkapcsok barnássárgák, széleik felé elmosódva világosodók, szélesek, elkerekitettek ; az alajk keskeny, elől elkereki- tett, az állkapcsok felehoszszát nem éri el. A tapogató ezombja, térde vékony ; szára és vegize kissé vastago- dott, — térde, szára és vegize majdnem egyenlően rövidek. Lábai elég hosszúk; az első pár szárán, alul, három — másodvégízen alúl két pár karcsú, elég hosszú tüske; a harmadik és negyedik lábpár szárán es mäsodvegizen, alúl és oldalt is kevés karcsu tüske. A végtest tojásdad, a végén kiálló fonók következtében esuesos. VII. SALTIGRADAE. 312 VII. UGRÖK. A alsó sor szemei érintkeznek ; igen finom szennyessärgas körökbe foglaltak; a második sor két apró szeme annyira áll az alsó mint a hátsó sortól. A zár, ifjabb példányomon, még nem öltött határozott alakot. Mertekek, 2: Törzs .. . 2.2.2... ...00 424 mM ebből fejmell elek „ale an . 2 » TWlabpauer se TV ee 3:3» Jag Előttem ismeretlen. Egyetlen példányomat, mint tavaszi alakot, Doroszlóról, rétről ismerem. GEN. 9. nem. PHILAEUS. THORELL. (Drlaros — görög név.) Syn. 1870. THORELL «On europ. Spiders.» p. 37, et 217. A harmadik sor szemei távolabbra a fej szélétől mint egymástól. A fejmell magas, fejerésze előre lejtő, ugy hogy a harmadik szemsor magasabban áll az elsőnél. A rágók, előlről tekintve, az arez magassá- nál legalább másfélszer (a hímnél kétszer) hosszabbak. Az alsó szemsor módosan kihajló, szemei szétvetet- tek, a középsők a kivágott és gyéren szőrös homlok szélétől oly távolságra, mely fél ätmeröjüknek alig felel meg. A lábak hosszacskák. E nemnek egyetlen képviselője jelesen a meszes hegységet s ott a görgetegeket lakja; kedveli : veröfenyt, élénk mozgású ügyes ugró. A bordaskörmök hosszuk, meglehetősen kampósak; az I. labparon az egyik körömfel ritkább, a másik sűrűbb bordázattal ; a talpecset kulönösen tömött, inkább bunkósodó mint lapiezkäs szörökböl való, lásd : II. köt. VI. tábla 149, d. spec. 1. Faj. PHILAEUS CHRYSOPS. (Popa). ARANYSZEMÜ PHILAEUSPÓK. GOLDÁUGIGE PHILAEUSSPINNE. eg ER. (pvVaos — arany, wi) = szem; a szemek fenyeröl.) Syn. 1761. Araneus chrysops Popa «Ins. Mus. Graec:» p. 123. Vide : THORELL «Remarks» p. 388. ? Fekete; bozontosan szőrős; rajzai feheresek. Az előtest fekete, fehérrel mintegy lisztezve. A veg- test közepén egy széles, tiszta fekete landzsafolt, mely különösen a vége felé fehéredő, () szerűen álló csik- párba van foglalva; a hát sárgás és fehéres szörözettel borítva. A lábak sötétbarnák, sok rövidebb fehéres és hosszabb barna szörözettel, vegizeik barnasárgák, barna gyűrűkkel. A fejmell koczkaszerűen, magasra emelkedő ; széles ; oldalról tekintve, a nyelecskétől ívesen emel- kedik s szemtere élőre lejt, úgy, hogy a harmadik sor szeme magasabban áll az alsó sor oldalszemeinél. A mellvért barna, fehéres szörözttel. A rágók barnák, kissé nyújtottak, az arez magasságánál majdnem kétszer hosszabbak, oly hosszuk mint az első lábpár szára. Az ällkapesok barnák, szeleiken (végökön) sär- gák, lapiczkások, elkerekittettek s kissé széjelállók ; az alajk barna, keskeny, csúcsosodó, az ällkapesok fele- hoszszát meghaladja. A tapogató karcsú, barnássárga, barna gyűrűs; végize bőven, fehéresen szőrös, szinte bojtos s alig rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak vaskosság mellett elég hosszúk ; az első pár szárán, alúl három — másodvégizén, alúl, két pár tüske; a szár belső oldalán még 2 — a térdén I, a czombén, elől, VII. SALTIRRADAE. 3183 VII. UGRÖK. legalább 3 tuske; a második labparen hasonlökepen. A harmadik és negyedik lábpár minden ize tüskés; amasodvegiz, felül-alul, egész hosszában hosszú tüskékkel fegyverzett. A vegtest elől szélesedő, hátúl csúcsos" Az alsó szemsor két középsője nagy, megközelített, aranyosan ragyogó, — két szélsője a középső- nek kevesebb mint fele s ettől háromszor távolabbra mint a középsők egymástól; a sor kihajló. A második sor két szeme apró s közelebbre esik az első mint a harmadik sorhoz. A harmadik sor két szeme távolabbra esik a fej szélétől mint egymástól. A szemek között sok serteszőr ágaskodik. A zár egy szélességénél hosszabb, barnás tércse, mely egy lándzsához hasonlít. Mertekeks; 24: Morzst res ezt een e OR Ebből m TEJ e We REDE) INEbparag een IN sp I ee OR 5 Nem kisebb ; hosszabb lábakkal; más színezettel. Elöteste fényesen fekete ; sértetlen állapotban (mely igen ritka) finom, hófehér pikkelyek a harmadik szemsor szemeitől kezdve két vonást alkotnak, mely a hát közepe felé tart. Végteste rikító ezinober vörös, közepén egy tiszta fekete, terjedelmes lándzsa- folttal, mely elejétől majdnem a fonókig lehatol; hasa, a fonóktól a legzöresig, ezinobervörös, a légzőrés felett fekete. Az első és második lábpár szára legnagyobb részében rozsdavörös, a lábak külömben barna- feketék. A rágók harántránczosak, barnák, oly hosszuk mint a hosszúra fejlett első lábpár szára. A tapogató barna, karcsú ; végíze nincsen pikkelylyé alakítva, csak kissé szélesedett s kivájt; rövid szára külső végén egy vaskos, rövid tüske ; nemzöszerve egy újj alakú, hosszú, barna gyüjtő, melynek belső feléből egy serteszerü, igen hosszu nyujtvány indúl, mely az egész gyujtöt belölfelöl megkerüli s egy óra- rugöra emlékeztet. Eh 2 ; > Mertekek,, 9. Torzae o dd ozat adó o ca a a MV AAA eK a DTM TÁ DÁN Só Ares are era IV» RT Galle wi) neha feltunöen kicsiny : VONZ S Verset dása ae Pete en ROLE Tejmellan. 2.=..0.020 u. 2 een (Rákos Muz. gy.) E szep faj ivaraı a legközelebbi időkig is külön fajok gyanánt tárgyaltattak (lásd THORELL 1. h.). Delies jellegű, de termökerületeiben a hegységbe magasra felhatoló faj, mely a verőfényes helyeken heverő száraz sudarakat, de — tapasztalasom szerint — leginkább a meszköhegyseg görgetegeit és Karst-szerű területeit kedveli, hol a kövek közé gyapjúszerű szövetből terjedelmes burkokat szövöget, a melyekben rossz időben megvonúl. Vadászatát nagy szökésekkel a verőfény teljes hevében űzi. Mozgásának élénksége, tartózkodásának természete úgy hozza magával, hogy rajza gyorsan lekopik, különösen a nőstényé. Mint tavaszi és nyári alakot csak magyar részekből ismerem u. m.: Pancsováról, Mehádiáról (Damoelet csúcsa), Orsováról, Ó-Ogradenáról, Tokajból, Bükkhegység (Kölyuk Gälya csúcs), Demanováról (Liptó). Veszprém- ből, B.-Füredröl, Budapestről (Muz. gy. Pável), Mehadia-Orsova (Muz. gy. Friwaldszky), Rákos-Palotáról (igen apró, Muz. gy. Pável). GEN. 10. NEM. ATTUS. (Wauck.). (vide «Attoidae»). Syn. 1805. WALCKENAER «Tabl. d’Aran.» p. 22, (ad partem). Vide : THORELL «On Europ. Spiders» p. 218. A hátsó läbpärok mäsodvegizei egész hosszassagukban gazdagon tuskesek. A ragök az arcznál kevéssel vagy nem magasabbak. Az alsó szemsor egyenes, vagy kevesse kihajló s oly távolságra all a hom- lok szélétől, mely a középső szemek átmerője felenek megfelel. HERMAN OTTO: MAGYARORSZAG POK-FAUNAJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III. 10 VII. SALTIGRADAE. 314 VII. UGRÖK. A legtöbb fajt magába foglaló nem, mely messze elterjedett. Képviselői ugyes mozgasu, jó ugrok, melyek a verőfényt kedvelik ; füves helyeken és bokrokon, köveken, görgetegeken, stb. tartózkodnak. A bordáskörmök — legalább az Attus falcatus 1. lábpárján — karesuk, módosan kampósak; az egyik körömfel kevés, ritkás, apró és egyenetlen bordákkal, a másik fel több, sűrűbb s előre felé növekedő, de általában kurta bordákkal, lásd II. kötet, VI. tábla, 150, c. SPEG. 1. rar. ATTUS FALCATUS. (Cr.). SARLOS SZOKÖPÖR. SICHEL HÜPFSPINNE. (falcatus — sarlökkal ellátott; az előtest felholdszerü, vilägas 1ajzaröl.) Syn. 1757. Araneus falcatus ÜLERCK «Ar. Suec.» p. 125. Vide : THORELL «Remarks» p. 394. + A szemnegyszög tere, tehát a fejtető, négyszögben tiszta fekete; a mellresz barna; a fekete fejtető mögött egy félhold (sarló) alakú, széles, harantfekvö ( ss), világos folt. A vestest felülete barnás, sok selymes fényű, sárga pikkelylyel; az oldalakban határozatlan résüntösen futó, bordaszerü, sötétes vonalak láthatók. A lábak barnássárgák néha vörösesbarnák, kisebb-nagyobb mértékben határozott barnás gyűrű- zettel. (A fejtető rendesen lekopott, tiszta fekete ; sértetlen állapotban, mely ritka, rezes fényű, sárga pikke- lyekkel borított, a mellrész sok fehér pikkelylyel). A fejmell aránylag kicsiny, koczkásan magasra kiemelkedő ; oldalról tekintve ; a hátvonal vizszin- tes, hátúl majdnem derékszögben birtelenűl és egyenesen a nyelecskére lecsapott. A. mellvért kicsiny. tojásdad, barnássárga fehéres szörözettel. A rágók az alsó szemsor két középszeme térfogatánál nem szélesebbek, az arcz magasságánál alig hosszabbak, vörösessárgák, finom, gyér, fehéres szörözettel ; az állkapcsok és az alajk vörösessárgák, az előbbiek széleiken néha világosodók. A tapogatók barnássárgák, sötétebb gyűrűzettel ; a vegiz alig valamivel hosszabb a szárnál és sokkal rövidebb mint a térd és szár együttvéve. A lábak vaskosak ; az első pár szárán, belűl a végén, egy tüske; alul, három par, a másodvégizén, alul, két pár erős, hosszú tüske ; a második lábpár szárán, alúl, külső oldalán rendesen 3, belső oldalán egy vagy két tüske ; a harmadik és negyedik pár szára es másodvégíze felül is tüskés. A végtest hossztojásdad, hatul csúcsosodó, elég pohós; hasfele szennyesfeher, néha egy sötétes közepesik nyomaival. Az alsó sor két középső szeme majdnem érintkezik, finom fehéres karikába foglalva (sértetlen peldányoknál e karikák felül egy darabon vörösösek) ; az oldalszemek a középsőknek felenagyságát érik el, — s kissé felfelé tolva — a sort módosan kihajlóvá teszik, valamivel távolabbra esnek a középszemektől mint ezek egymástól. A második sor két apró szeme annyira áll az alsó mint a hátsó sortól. A zár egy sötétbarna, haránt fekvő, félholdszerű s homorú oldalával a nyelecske felé néző lemez, melynek homorúságában két kis dudorodás látható. Mertekele,. 2 Norzs er Son ebból feimell ee euere ee N NŐ Tläbpane men erregen Vz FRE 8 Ko) « 7 Rövidebb; fejlettebb fejmellel, kis vegtesttel, élesebb rajzok mellett mäsnemü szinezettel. Fejte- tője rezessarga (lekopottan vagy borszeszben fekete); a mellresz sötét barna, a hátsó szemektől kétoldalt egy-egy fehér § szerű csik. A végtest közepe sárga, kétfelől fekete keretbe foglalva ; a fekete keret tehát a végtest szélén körös- körül fut s keskenyen, fehéren szegélyzett; a has szennyesfehéres. Az első lábpár erősödött, sötét; ezombtöve világos, a többi lábpár ezombja alsó felén világos-, felső felén sötétbarna ; a többi íz barnás, söte- tebb karikakkal. Valamennyi lábon sok világos pikkely. A tapogató barna, pikkelye elég terjedelmes, világo- VII. SALTIGRADAE. 315 VII. UGRÖK. sabb és sárgás szörözettel boritott; szára vastagsaganal nem hosszabb, külső oldala végén egy elöreiränyzott, hosszú és vaskos, tompahegyű nyújtványnyal : nemzőszerve elől elkerekített, lencsealakú, lapos ; hátul kissé, süvegesen kidomborodik ; sötét vörösbarna. Mértékek teres kőtzs ee ers: ebből Tejmell rn TEA in KA jokes oo 0 ol. oa oe e "AS IN A ae Messze elterjedett tavaszi és őszi faj, mely a havasokra is felhatol ; de úgylátszik a fenyő tenyésztő övét nem haladja meg ; fűves helyeken, bokrokon nem ritka. Ismerem, erdélyi részekből ; Kolozsvárról, Parajdról (Szováti völgy), Gyergyó-Szt-Miklósról, Szász- Vesszősről ; magyar részekből : Doroszlöröl, Palánkáról, Orsováról, Ó-Ogradenáról, Báziásról, Rakamazról, Csorbáról (Kárpát, csorbai tó, «Rakitou Wreh», Jama tó). spec. 2. Fa. ATTUS FARINOSUS. (C. K.). LISZTES SZ. MEHLIGE H. (farinosus — lisztes; a poros színről.) Syn. 1846. Euophrys farinosa C. Koch »Die Arachniden» XIII, p. 223. Vide : THORELL «hemarks» p. 396. ? Elöteste szürkéssárga (fejeteteje lekopva, fekete) ; mellresze barnás). Végteste szürkessarga; a vége felé és végéig terjedve egy vöröslően szegélyezett, fekete V szerű rajz áll, melynek szárai hosszuk közepetáján résűntösen megszakítottak. A lábak vöröses-agyagsárgák, minden gyürüzet nélküliek. Az Attus falcatusnak legközelebbi rokona, mely az érintett színezetbeli különbségeken kívűl legin- kább a zár berendezése által tűnik ki. A zár egy félholdszerű, harántfekvő, széles, barna lemez, mely a nyelecske felé néző oldalon vw szerűen kivágott, dudorokat nem kerít be, s a kivágások között kissé lencseszerűen folytatódik. Mertekeksr 2. :lorzer. re ez OZ Ebből fejmell ee ee. 0 TTÁDDÁT zt áz esést ee e De N ee EEE KOZOTBÓ 7 Előttem ismeretlen. Úgy látszik, hogy e faj a délibb fekvésű vidékeket inkább kedveli. Tartózkodásra nézve kedveli a füves helyeket. Ismerem : Doroszlóról, Apatinból, Palánkáról, Tokajból és Nagy- Váradról. spec. 3. Faj. ATTUS RUPICOLUS. (C. K.). KÖSZÄLI SZ. FELSEN m. (mpes — szikla; a tartözkodäsröl.) Syn. 1848. Euophrys rupieola C. Koch «Die Arachniden» XIV. p. 19. Vide : THORELL «Remarks» p. 392. (in $ Att. floricola). # Gyönyörűen sötet-biborbarna. Elöteste igen fínom hófehér szegelylyel, mely a fej élén is végig fut tehát az előtestet előlről és oldalairól is körülfogja, — közepén egy finom, fehér hosszesik, mely a szem- négyszög közepe táján kezdődik s nem éri el a nyelecskét. Végtestén az eiső íngödörpár táján ket igen a második íngödörpár táján két harántfekvő, hófehér, “u szerű folt, a fonók felett finom, fehér pont, hasonló, kissé szennyesedő foltpár; a végtest közepén végig egy barna orsófolt, mely hátúl kissé ágas; a 40" VII. SALTIGRADAE. ado VII. UGRÓK. > pikkelylyel. A tapogato barnás, ezomb-vege es terde höfeher pikkelyekkel fedett. has sárgásfehér. A lábak haragos-vörösessargak, sűrűn álló barna gyürüzettel, a világos helyek sok höfoher A fejmell szélességénél hosszabb, elől elvágott; oldalról tekintve elég magasan-ivesen emelkedett, lesszéle finom fehér szegélylyel ; a szemnegyszög előlről és oldalról külön finom szegélybe foglalva. A. mell- vért barna, fehéres szörökkel. A rágók biborbarnák; az arcz magasságánál valamivel! hosszabb. Az állkap- csok s az alajk bikorbarnák. A lábak ezomb és szárrészökben erősek, végeik vékonyodók. Az első pár másod- végíze, alúl, két pár, — szára, alul, a külső oldalán egy tüskével ; a hátsó lábpárok másodvégízei körüskörül s egész hosszukban tüskések. A végtest szélességénél csak kevéssel hosszabb, hátsó felében tágúlt, legvégén csúcsosodó, kissé lenyomott. Az alsó szemsor szemei opalizálók ; a sor igen módosan kihajló, szemei tüzes színű finom kari- kákba foglaltak ; az oldalszemek a középsőknek felenagyságát megközelítik. A második sor két apró szeme közelebb áll az alsó mint a hátsó sorhoz. A tapogató rövid, térde hosszabb a szárnál; a szár vastagságánál sokkal rövidebb ; a pikkely kanál- alakú, a nemzőszerv alig kidagadó, s egy laposan-lencsealakú, sötet vörösbarna eyüjtöt mutat. Mertekek,, et OtZzB áz Be ebből fejmelle. ner ee er 250 Elahpamze > IV » N te ah E pompás faj nöstenyet nem ismerem. Mint öszelöi alakot (augusztus) ritkasagkepen a Kárpátok- ról (Krivan 4500 táján) és a Biharböl ( VIlegyásza) ismerem. spec. 4. Faj. ATTUS BRASSAYI n. sp. BRASSAY SZ. BRASSAYS H. (Brassay Sámuel kitünő magyar tudós tiszteletére.) (X. tábla 216, a ? nagyítva, 217 annak zárja,) ? Elö-es végtestének felülete tiszta fekete, hófehér pikkelyekböl álló rajzokkal : a fejreszen, elől, a két nagy szem felett, egy hófehér folt, a két hátsó szem mögött egy-egy hófehér szemöldök, — a végtest elején egy fehér iv, közepén végig egy fehér szalag, mely a fonókat megközelíti, de az említett ívet nem éri el, minden oldalon két, résüntösen alúlról-hátulról fel és előrefelé tartó, fehér csik ; a homlok a szemek alatt hófehér, a két nagy szem keskeny, narancsvörös gyűrűben fekszik; a has és mellvért gyéren álló, fehér szó- rözettel fedett ; a lábak barnák, kevés fehéres pikkelylyel; a tapogatók sárgák. A fejmell vaskos, koczkásan emelkedett, egyáltalában az egész test zömök. A szájrészek sötét vörösbarnak. A zár két öblös, sekély melyedesböl all, a két mélyedés között egy z szerű osztölemez, mely hasított s a nyelecske felőli végen nyilást mutat. Mértékek: ? Törzs feinen een sie ie jene, ee lefenielleiei eis ”,, ebből cz TNabparer re 5 » 7 Előttem ismeretlen. E szép faj, melyet THoRELL tanár nem ismert és Srmox is újnak tart s az Attus arcigerus Walck közel rokonának mond, mint kora nyári alak az Orsova melletti Allion hegyen került birtokomba. VII. SALTIGRADAE. VII. UGRÖK. u iS Ess SPEC.-d. FAJ. ATTUS CRUCIGERUS Warc«k. KERESZTES SZ. ERRUTZ m. (crux, gerere — kereszt, viselni; a vertest világos rajzáról.) Syn. 1825. Attus crucigerus WALCKENAER «Faun. France.» p. 59. Vide : THORELL «Remarks» p. 391. ? (junior). A fejmell fejeresze barna, sárgás pikkelyekkel; mellresze barnás. Vegteste elején egy fehéres, az első ingödörpar állásának megfelelő fekete, kis pontpärral ; hátsó fele egy finom, fehéres kereszt által négy ablakszerű fekete mezőre van felosztva, a mezők koczkaalakúak; az oldalak és a has fehéresek. A tapogatók sárgák. A lábak czombjai sárgák, végökön barnulók ; a többi íz sok vörösbarnával füstölt. A fejmell szélességénél sokkal hosszabb, oldalról tekintve, a nyelecskétől ívesen emelkedik. A rágók feketék, kevés, fehéres szörözettel, az arcz magasságánál nem hosszabbak, az alsó szemsor két középszemének térfogatánál szélesebbek. A tapogató sárga, fehéres szörözettel. Az első lábpár szárán, alúl, öt tüske (példányomon a jobb lábon 5 tüske, a balon csak két pár), másodvégízen, alul, két pár tüske. Az alsó szemsor módosan kihajló, szemei egyenlő távolságra egymástól, a középsők félátmérőnyire ásfehér szörözettel tömötten borított homlok szélétől. A második sor két apró szeme valamivel köze- a sárgi lebb az alsó, mint a hátsó sorhoz. A zár példányomon nem fejlett. Mértékek: ? (ifjabb) törzs ........ 5 "7, ebből tejmellleun 2er 94 » I labParz eo IV » Re 56 a út » 7 Előttem ismeretlen. Egyetlen példányomat a Buda melletti Gellérthegy erődje alatti kopár térségen, mint nyári alakot találtam. E fajnak jellemző rajza, mely könnyen felismerhetővé teszi, reá bírt, hogy leírását egy ifjabb pél- dányra alapítsam. Dr. THORELL a faj azonosságát megerősíté. spec. 6. Faj. ATTUS WAGAE Sim. WAGA SZ. wacas H. (Waga, a faj gyüjtöjenek tiszteletere.) Syn. 1571—72. Attus Wagae Sımox «Revis, des Att.» Ann. de la Soc. Ent. de France 4. Ser. x. p. 148. 7 Az, Attus rupicolus legközelebbi rokona ; hosszú karcsú, lábakkal. Elöteste biborbarnaäs, fején sok vöröses-särgäval elegyített ; közepén egy fínom, sárgásfehér hosszvonással, mely a szemtércse közepén kez- dödik s a nyelecske felett megszünik ; a szemnégyszög elől és két oldalt egy elmosódó, világos keretbe fog- lalva, e keret az oldalakon az előtest végéig lenyomúl s itt legvilágosabb. A végtest bíborbarnás, vörösessel elegyes ; közepén egy fehér, vörösessel elegyes ágrajz, melynek nyele, a végtest elején kezdődve, a második íngödörpár táján, 2 szerűen ágasodik; az egész ägrajz durva; az oldalak vörösesfeherek, a hátmező felé, jelesen hätül, csipkések ; a has sárgás. Lábai ezombreszökben vörösbarnák, végök felé világosodók és gyűrű- zöttek, az elálló szörözet között sok sárgás pikkelylyel ; hosszuk, karesuk. Az első lábpár szárán, alúl, három fínom tüskepár, — mäsodvögizen hasonlökepen ; második láb- párján hasonlóképen ; a többi läbpäron a szár és másodvégíz felül is tüskés. A végtest tojásdad, kissé lenyomott, rövid. Az alsó szemsor középsői oly távolságra a homlok szélétől, mely egy szem félátmérőjénél nagyobb, a sor módosan kihajló, oldalszemei távolabbra esnek a közepsöktöl, mint ezek egymástól ; a második sor két igen apró szeme nem közelebbre az alsó, mint a hátsó sorhoz. VII. SALTIGRADAE. 318 VII. UGRÖK. A tapogatö vörösessärga, sok sárgás pikkelylyel; a vége barna; pikkelye nem feltünően fejlett ; szára a terdnel rövidebb, vastagsägänal nem hosszabb, alulról tekintve, külső oldala végén egy finom, befelé görbült, hegybe végződő sarokkal; nemzőszerve egy sötet vörösbarna, mandulaalakú, alig kidagadó BaaLlzel: Mertekele: Mor zE en ebből fejmelll een ee >> ID ab par Ho ga Da 1 DV Se (néha kisebb, törzs : 475 "4, ). Csupán csak két példány után ismerem, melyek egyikét a csorbai tó környékén (Kárpát) magam találtam: a másik, igen kis példány, a Rákosról való. (Múz. gy. Dr. Horváth Géza.) spec. 7. Faj. ATTUS NIDICOLENS Warc«. FÉSZKES SZ. NEsT H. (nidieolens — fészekben lakó ; terjedelmes lakásáról.) Syn. 1847. Attus nidieolens WALCKENAER «Hist. Nat. des Ins. Apt.» IV. p. 411. Vide : THORELL «Remarks» p. 368, 380. ? (junior). Elöteste agyagsärga pikkelyekkel borítva (borszeszben sötét vörösbarna). Vegteste sárga pikkelyekkel borítva, oldalaiban, különösen hátsó felében, néhány fehér -\ szerűen álló bordaesik (borszeszben az alapszín hússzínű) ; hasa szennyessárgás, közepén egy széles, hússzínű hosszesikkal. Lábai élénken vörösessärgäk. Fejmelle rövid, koczkásan felemelt, szélességénél csak kevéssel hosszabb; oldalról tekintve, a nyelecskétől ívesen emelkedett. A mellvert barna, fehéres szörözettel. A rágók az arcz magasságánál alig hosszabbak, oly szélesek, mint az alsó szemsor két középső szemének a térfogata; tövük részben a hom- loknak világossárga tömött szörözete által fedett. Az állkapcsok és az alajk sötétvörösbarnák. A tapogató sárga, végíze fehér szőrözettel eléggé borított s alig rövidebb, mint a térd és szár együttvéve. A lábak rövidek; az első pár vastagodott; a negyedik lábpár szára és végíze, tövén, hússzínű, elmosódó gyűrű. Az első lábpár szárán, alúl, három pár, — másodvégízén, szintén alúl, két pár sötét tüske; a második láb- pár szárán semmi tüske, másodvégízén, alúl, két pár tüske; a többi lábpárokon a szárak fegyverte- lenek; a másodvégízek végeiken 2—53 gyenge tüskével. A vegtest hossztojasdad, hátul esuesosodö ; nem lenyomott. Az alsó szemsor módosan kihajló, szemei egyforma távolságra egymástól; a középsők oly távol- ságra az igen szőrös, sárgásfehér homlok szélétől, mely egy középszem félátmérőjét meghaladja, a közök sárgásfehér szörrel kitöltve; a második sornak két apró szemcséje kétszer akkora távolságra a hátsó, mint az alsó sortól. : A zár peldanyaimon nem egészen fejlett, egészben | szerű lemez-berendezést gyanittat. Mértékeks E More eb ebből fejmélls „use esse era 2 B Mabpamsnsare 2.0 2.00.4539 Ize 10) » 7 Alig rövidebb, fejlettebb fejmellel, vaskosra és hosszúra fejlett első labpärral, mely barnavörös. A színezet úgy száraz állapotban, mint borszeszben a nöstenyehez hasonló, egyedűl az előtest borszeszben világos barnavörös. A lábfegyverzet a nöstenyevel azonos. A tapogató vékony, végíze nincsen pikkelylyé tágítva és sokkal hosszabb, mint a térd és szár együttvéve, a szár vastagságánál nem hosszabb, fegyvertelen ; VII. SALTIGRADAE. 319 VII. UGRÖK. a nemzöszerv egy sötet-vörösbarna, hengeres gyűjtő, mely végéből egy igen finom, görbe, arszerü hajlası, hosszu sertet bocsát, e serte a végiz kivajasanak külső oldalához illeszkedik s egészen megfekvő. Mertekekizg. Norzsn 5:9 ebből Tejmellesnenee s 9-8 » IMlabpamkea ger re > » IV op) Be RAS » Mint nyári alakot leginkább kögörgetegekböl, hol nagyterjedelmü burkokat szovöget, saját tapasz- talasom szerint csupán csak Tokajból es Satoralja-Ujhelyröl (Kopaszhegy mindkét helyen) ismerem. Továbbá Budapestről a muzeum-kertböl (Muz. gy. Frivaldszky). SPEC. 8. Fas. ATTUS ARCUATUS (Cr..) IVES SZ. BOGIGE u. (arenatus — íves, de boltozatos is; az előtest domborusägaröl.) Syn. 1757. Araneus arcwatus CLERCK «Ar. Suec.» p. 125. Vide : THORELL «Remarks» p. 390. 7 Fekete ; arcza s a tapogato szárának külső oldalán egy ecset, fehérek; az első labpar térde, alul sok fehér szörrel; az elő és végtest felületen sok sárgás pikkely; a has szennyessárga. A lábak, melyek közül az első pár aranytalanul vastag és hosszú, sötét barnafeketék, csípőik es vegizeik barnássárgák, az utóbbiak barna gyűrűzettel. Az első lábpár, alul, kefeszerü, tömött, hosszú szörözettel. A fejmell nagy, szélességénél hosszabb, koczkásan felemelt ; oldalról tekintve, hátvonala vizszintes, hátul hirtelenül és meredeken a nyelecskére lecsapott. A mellvért tojásdad, aránylag kicsiny, fehéres szörözetü. A rágók vörösbarnák, az arcz magassá- ganal nem hosszabbak, az alsó szemsor két középszeme térfogatánál szélesebbek, tövükön hosszsorba tömö- rülö fehér szörözettel; a homlok fehér szörözete három harántsorba tömörül, melyek közül a felső sor, a szemsort felülről megkerüli. Az ällkapesok és az alajk vörösbarnák, az előbbiek vegök belső szélén kissé vilägosodök. A lábak erősek; az első pár szárán, alúl, három pár, a másodvégizen, alúl, két pár erős tüske; térde belső oldalán egy kisebb tüskével; czombjának felületén, elől, négy tüske, ezek közül három egymás mögött; a többi pár ezombja felületén 4—5 tüske; a második pár szárának és másodvégízének fegyverzete az első lábpáréval azonos; a többi lábpár szára és másodvégize az oldalakban is tüskés s terd- ızeiken mindkét oldalon egy-egy tüske. A végtest csucsosan tojásdad. Az alsó szemsor kihajló; oldalszemei távolabbra esnek a középsőktől, mint ezek egymástól, a középsők a homlok szélétől oly távolságra, mely közel szemátmérőnyi; a második sor két kis szeme lát- hatólag közelebbre esik az alsó mint a hátsó sorhoz. A tapogató vörösbarna, pikkelye mödosan fejlett; szára saját vastagságánál és a terdnel rovidebb ; alúlról tekintve, külső oldala végén egy farkasfülszerű, vaskos nyújtvány látható; nemzőszerve egy sötet vörösbarna, elől lelapított s elkerekitett, hátúl kissé dudorodó gyüjtöböl áll, melyhez elől egy kissé csavart, ujjszerű, kivülről befelé irányozott, tompa toldalék csatlakozik. Mertekekt non lorzs er ee OD bŐl ‚m Tejmello ee tek OSZÁMA INAbpar re er ee Sn VE ee ee wie. (neha csak, törzs : 441 "a; e két nagyság között a közepet tartó alakok a leggyakoriabbak). 7 Előttem ismeretlen, úgy látszik, rejtett életet folytat. VII. SALTIGRADAE. 320 VII. UGRÖK. A bokros helyek verőfényes tisztasain igen gyakori tavaszi es nyári alak s a legjobb szokök egyike. Számos hím mellett soha sem sikerult nöstenyt találni s THORELL is ritkának mondja. Ismerem : Doroszlöröl, Apatinból, Palánkáról, Tokajból és Rakamazról, a magy. nemz. Muzeum- ban : Nagy-Váradról (Mocsáry) és Pécs vidékéről (Frivaldszky). sPEc. 9. Faj. ATTUS FLORICOLA (C. K.) VIRÁGLAKÓ SZ. BLUMEN H. (floriecola — virágban lakó; a gyakori tartózkodási helyről.) Syn. 1837. Euophrys floricola C. Koch Uebersicht des Ar. Syst. I. p. 34. Vide : THORELL «Remarks» p. 391. ? (junior). Vörösesszurke ; a vegtesten négy fekete folt, párban állva; a hátsó foltpar kisebb; a has sárgásszürke. A szemtercse hátsó felében egy elmosódó, rövidke, finom, világos vonás; oldalán, a második és harmadik sor szemei alatt, a pikkelyzet szintén világosodó. Az egész test pikkelyzete fehéres- vörösessel elegyesen felhőzött. A lábak barnássárgák, barnán gyűrűzöttek, sok fehéres pikkelylyel; az első pár nem vastagodott. A fejmell koczkásan emelkedett, szélességénél valamivel hosszabb ; oldalról tekintve, a nyelecskétől ivesen emelkedett. A mellvért kicsiny, tojásdad, barna, kevés világos szörözettel. A rágók, oldalról tekintve, tetemesen a homlok alá visszatolva, barnák, az arcz magasságánál láthatólag rövidebbek. Az áll- kapcsok s az alajk barnák. A tapogató sárgás, csúcsán kissé fustós, ezombja barnás, vegize rövidebb mint a terd és szár együttvéve. A lábak rövidek ; az első pár szárán, alul, három pár, másodvégizén, alúl, két pár karcsú tüske. A vegtest tojásdad, elég pohös, hátúl alig esuesosodo. Az alsó szemsor szemei rokavörös gyürükbe foglalva, egyenlő távolságra egymástól ; a sor könnye- pen kihajló ; középsői körülbelöl fél szemátmérőnyire a homlok szélétől; a második sor két apró szemeseje annyira az alsó mint a hátsó sortól. A zár harmadvedlésű példányomon még nem fejlett. Mertekel: rrllonzse nee: . . 48 4, ebből fejmellés a. ee. are HESS; 2 0 Mabparsesez: ee BI m TV ee: RN 7 Fejlettebb fejınellel ; hosszabb, majdnem esyszinüen barnás lábakkal és világosabb alapszınnel. A tapogato berendezesenel fogva könnyen inegkülönböztethetö. A tapogató szára nem rövidebb a terdnel, hosszusagänal nem vastagabb ; külső oldalán egy lapos, párhuzamos oldalú, végén elkerekitett, kissé előre irányozott nyujtvány áll, mely magánál a szárnál valamivel hosszabb. A pikkely domború, rövid; nemző- szerve laposan lencsealakú, némi kigyózó seulpturával ; különben sötétszínű. iMértékekt zet Norzs een) mm fejmell ae. ae ee 24m IDlabpar a ota 06 8 A) IV » a een DD Mint őszi alakot csupán csak Erdélyből, Szäsz-Vesszösröl ismerem, hol a Degenfeld-tele szőlő füves helyén találtam. VII. SALTIGRADAE. 321 VII. UGRÓK. spec. 10. raj. ATTUS ERRATICUS Warck. BOLYGÓ SZ. IRRENDE H. (erraticus — bolygó, kóborló; a nyüzsgő élemtódról.) Syn. 1825. Attus erraticus WALCKENAER «Faun. France.» p. 46. Vide : THORELL «Remarks» p. 396. 7 Elöteste szurkessärga (lekopva: fényes fekete); vegteste vöröses szürkés, vége felé X szerűen állított néhány világos ágrajzzal, ezek felett az oldalból jövő néhány résüntös vonalkával (lekopva : barnás- fehéres rajzokkal, melyek a bőrtől erednek). Lábai sárgások, sűrűn álló barna gyűrűzettel. A fejmell jól emelkedett, szélességénél hosszabb ; oldalról tekintve, felülete vízszintes, szemtere kissé előre lekonyuló ; hátúl a mellrész meredeken lecsapott. A mellvért tojásdad, barna, igen gyéren szőrös. A rágók vörösesbarnák, meglehetősen hátratoltak, az arcznál alig hosszabbak. Az állkapcsok és az alajk barnások. A tapogató sárga, enyésző barna gyűrűzettel ; végize oly hosszú, mint a térd és szár együtt- véve. A lábak rövidek, nem erősödöttek; az első pár szárán, alúl, három pár, mäsodvegizen szintén három pár hosszu, karcsú tüske. A végtest kissé lapított, szélesen tojásdad. Az alsó szemsor alig kihajló ; szemei, egyforma távolságra egymástól ; finom, vöröses gyürükbe fog- lalva, a két középső körülbelöl félátmérőnyire a homlok szélétől ; a második sor két apró szemeseje annyira az alsó, a mennyire a hátsó sortól. A zár egy harántfekvő, felholdszerü, barna, fénylő lemez, mely domborusagaval a legzöres fele all. Mértékekétén liorzsenn nee: 4 =, ebből el 690.088 nal 0.0.8 De Wlabpare ers: 27 » TV ee arten: 32 » # Alig kisebb; barna, csak a esuklökban világosodó lábakkal; tapogatöojanak ezombja, térde es szára világos sárga, pikkelye sötétbarna; a szár vastagságánál rövidebb, külső oldala végén egy finom, egye- nes, hegyes nyújtványnyal, mely magánál a szárnál hosszabb; a nemzőszerv egy jól kidagadó, hengeres, elől-hátúl golyószerűen elkerekített vörösbarna gyűjtőt mutat. IMértékekt zet NOTZS ÉT e re 3"6 a tejmellegeme ee: 18 » labpaur ee 3 I, rare 5a 3b) Di Leginkább verőfényes fekvésű görgetegeken, de réteken is tartózkodó tavaszi es nyári faj, mely nem ritka. A ? igen terjedelmes burkot sző, melyben a petéket a kikelésig őrzi. Ismerem : Pancsováról, Orsováról, Ó-Ogradenáról, Szajolról, Tokajból, S.-A.-Ujhelyről, az Alsó- Hámorból, B.-Füredről ; Unghvárról (Muz. gy. Vidra Ferd.). spec. 11. ras. ATTUS PUBESCENS (Farr.) BOZONTOS SZ. zorTIGE H. (pubescens — szőrösödő ; a szörössegröl.) Syn. 1775. Aranea pubescens FABRICIUs «Syst. Entom.» p. 438. Vide : THORELL «Remarks» p. 381. ? Szürke (lekopva: feketebarna). Lábai egyszinüen vörösbarnak, szürkés pikkelyekkel. A fejmell fejeresze koczkásan felemelt, elől egyenesen elvágott, oldalról tekintve, a nyelecsketől, boltozatosan emelkedett :; a szemterese tetemesen előre lejtő ; felülről tekintve, az alsó sor középszemei csak HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZAG POK-FAUNAJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III £1 VII. SALTIGRADAE, 322 VII. UGRÓK. kevéssé a homlok előtt kiallök. A rágók az arez magassäganal nem hosszabbak, az also sor két közepsze- mének terfogatänäl nem szélesebbek, vöröses barnák, fehéres szörözettel. A tapogato vöröses barna, térde, szára és vegize majdnem egyforma hosszúságúak. A lábak elég hosszúk, nem erősödöttek ; az első pár szárán, alúl, három pár karcsu, — másodvég- izén, alúl, két pár igen hosszú, karcsú tüske. A végtest rövid-tojásdad, hátúl nem csúcsosodó. Az alsó szemsor módosan kihajló, szemei egyforma távolságra egymástól, a középsők bőven egy fel szemátmérőnyire a homlok szélétől. A második szemsor két igen apró szeme annyira az alsó a mennyire a hátsó sortól; a hátsó sor két szeme megkülönböztethetőleg közelebbre egymáshoz, mint az alsó sor oldalszemei szintén egymáshoz. A zár egy terjedelmes, világos barna, majdnem kerek tércse, melynek kellő közepén egy tetemes, szivalaku benyomás látható. Mértékekséz ll otzs teát s ese gos ebből fejmellie ee 2:0 ala par.) IV» 6 » S Kisebb vegtesttel, a nöstenyehez hasonló szinezettel. A tapogato szára nem rövidebb a terdnel, külső oldalán egy lapos, elől elkerekitett s kisse kanalszerüen kivájt, előre irányozott nyujtvanyt visel, mely magánál a szárnál hosszabb s a szár vastagságánál nem keskenyebb. A nemzőszerv egy sötét-vörös- barna, lapos gyujtöböl all (a hım tapogatója igen hasonlit az A. floricolaéhoz). Mertekek: SI Torzs öetsás tetés tte ee Ara ebbol fejmellea. Deren a ae: Iläbparı er. Ser s kamen ELVAN 6-2 Csupán csak egy pár után ismerem, melyet Pozsonyban a Dunaliget fuvében találtam. NEM. 11. Gen. AELUROPS. THORELL. (atdoupos — macska, od — szem; a nagy szemek fedett elhelyezeseröl.) Syn. 1870. THoRELL «On Europ. Spiders» p. 219 A homlok annyira kihajló, hogy — felülről tekintve a fejet — az alsó sor közepszemei nem latsza- nak. Az alsó szemsor kihajló; közepsöi oly távolságra a homlok szélétől, mely fél átmérőjüket felülmulja. A hátsó lábpárok az elsőknél hosszabbak. A negyedik lábpár szára láthatólag rövidebb mint másod- és elsődvégize együttvéve. A bordáskörmök karesuk s legalább az Aelurops festivus 1-ső lábpárján hosszú bordákkal felsze- relve ; e bordázat már egy erős nagyitölenese segitségével is kivehető, lásd : II. kötet, VI. tábla, 151, e. spec. 1. Faj. AELUROPS FESTIVUS (C. K.) DISZES MACSKAPÓK. GESCHMÜCKTE KATZENSP. (festivus — csinos; a rajzokra vonatkozik.) Syn. 1534. Euophrys festiva C. Koch in Herrich-Schäffers «Deutschl. Ins.» ? Gesztenyebarna, sok fehér rajzzal. A szemteresen három fehér hosszvonalka, az egyik közbül, egy-egy a szemnegyszög belső oldalán; a mellresz közepén egy felhős, fehér rajz. A vegtest legelején két fehér, párhuzamos, rövid vonalka, a köztük elterűlő köz fekete ; e két vonalka térfogatának megfelelő széles- segben s a fonókig érve, egy fehér-barna. elegyítésű szalag vonúl, mely kétfelől két-két barna folttal szegé- lyeztetik, 323 VII. UGRÖK. wu VII. SALTIGRADAE. A vegtest oldalai barnán es fehéren, pärduezszerlien es rikítóan tarkäk. A has tiszta sárgásfehér, A lábak fehéren es barnán, parduezszerlien tarkäk. A fejmell nagy, szelessegenel hosszabb ; oldalról tekintve, a nyeleesketöl magasivesen domborodó, elől lekonyulö. A mellvert keskeny, hosszúkás ; fehéres szörrel bőven fedett. A rágók az ällkapesokra esa- pottak, az arcz magassaganal rövidebbek, az alsó sor két közepszemenek terfogatänäl sokkal szélesebbek. A tapogato sárga, fehér es barna szőrrel bőven fedett, szára nem hosszabb a terdnel, vegize alig rövidebb, mint a szár és térd együttvéve. A két első lábpár rövidített, vaskosodó ; az első pár szárán, alúl három pár, oldalt két tüske, mäsodvegizen, alúl, két pár tüske, oldalán I (?) tüske; a hátsó lábpárokon különösen a másodvégizek sok karcsu tüskékkel fegyverzettek. A végtest szélesen tojásdad, eléggé pohós. Az alsó szemsor kihajló, oldalszemei sokkal távolabbra esnek a középsőktől, mint ezek egymástól ; a középsők, zöldes tűzben égve, a fehér homlok szélétől majdnem szemátmérőnyire állanak. A második sor kicsiny szemei annyira az alsó, mint a hátsó sortól ; a szemnegyszög magasságánál alig szélesebb. Felülről tekintve, az alsó sor középszemei felett egy serteszerű szörökböl való ernyő látható. A zár egy világos vörösessárga tércse, A szerű, sekély benyomással. Mertekek: ? Törzs...... 0. 1:8 m, ebböl fejmelle ser: Ilabparıı. 2... „2,0229 IV: 25:0) 7 Kisebb, kevésbé tarka lábakkal es törzszsel. Tapogatöja kurta, izei sárgák, fehéres szörözettel, aczombizen, felül két tüske ; térde szélességénél alig hosszabb; a szár a térdnél valamivel rövidebb, kevéssé tägult, s egy meglehetősen hosszú, nyúlfül alakú nyujtvanyban végződik, mely nyujtvány a pikkelyre ráfek- szik, de felülről bajosan kivehető, mert pikkelyszerű szörözettel fedett ; a pikkely kanálalaku, kissé barnult, kevés szörözettel ; nemzőszerve, oldalról tekintve, egy barna, gesztenyealakra kidagadó, síma gyűjtőt mutat. Mertekek: & Nörzs....a...... 0:29, ebböl a Tejmelleg ent fs I lábpár Bro ee eo LAN Ot] » nl 0 I 5 HOF ee | ÉS tése teftegtesteb s IN ee RER N fő = 0 6) E fajt mint nyári alakot leginkább Erdélyből, még pedig Sebesváraljáról és Kolozsvárról ismerem, hol rendesen a dombok verőfényes oldalain vadászgat ; nagysága és nyüzsgese által rögtön feltünik. Magyar részekben csupán csak Tokaj mellett találtam. spec. 2. rar. AELUROPS SIMPLEX n. sp. EGYSZERŰ M. EINFACHE K. (simplex — egyszerű; a színezetről.) (VIIT. tábla, 189 a -7 tapogatója, 190 a tapogatójának szärize, 191 u. a. hátsó lába.) a Rlőteste barna, fakó szőröcskékkel ; vegteste fekete, szennyessárga pikkelyekkel; lábai barnák, valamivel világosabb ezombokkal, a többi íz füstösen behomályosítva. Az első lábpár szárának belső oldalán, elől, három megfekvö, előre irányzott tüske. A fejmell vaskos, magas ; szemtércséje előrefelé lejtő, homloka áthajló, úgy, hogy az alsó sor két nagy szeme, a fejet felülről tekintve, nem látható ; or nein barna, kevés sárgás szörözettel. A rágók töve barna, vége világosodó. A lábak v körded, kicsiny, barna, kevés sarga e a szemtércse sok durva szörökkel borítva. A mellvért -askosak, a második pár szárán, belül és elől, két megfekvő tüske. A végtest hátsó felében kissé tágult. 41" VII. SALTIGRADAE. 324 VII. UGRÖK. A tapogatö elég bunkös ; térde vast ssaoanal nem hosszabb, a szár a terdnel rövidebb, a végén, felül, egy nyulfülszerü, kissé oldalt-kifele görbülö nyujtvanynyal, mely a pikkely domborusagahoz alkal- mazkodik es a bő szörözet alatt eltűnik ; a pikkely kanalalaku, durván szőrös, elég domború ; nemzöszerve egy egyszerű, barna, ezipöalaku nagy gyűjtő, mely igen ki és kissé oldalt kifelé dagadozik. Mertekek:nc\ TNorzen 22.222 220.0: ebből tem elle rer aa DDE TNabypar rs er eN. #9» IE N) » NEE han 65» [AV » ARE N 7 Előttem ismeretlen. E fajnak egyetlen példányát, mint tavaszi alakot Doroszló rétjein találtam; példányom arról is nevezetes, hogy jobb tapogatója csonka, nélkülözi a pikkelyt és a gyűjtöt. SPEC. 3. Faj. AELUROPS GILVUS (Sim.) MEZES M. nonte k. (gilvas — mézsárga ; az általános színezetről.) Syn. 1869. Attus gileus SIMON «Monogr. des Attid.» p. 532. (66.) ? Barnafekete s mindenütt sárgás pikkelyekkel úgy borítva, hogy az alapszín kilátszik. Lábai vörös- barnák, sok sárgás pikkelylyel; a két első pár kurtított, vaskos. A fejmell szélességénél sokkal hosszabb, elől ívesen elvágott ; oldalról tekintve, a nyelecskétől magas- ivesen emelkedő, a szemteresen ívesen lekonyuló. A mellvért hosszúkás, keskeny, barna, szőrös. A rágók vorösbarnak, az állkapcsokra csapottak, az arcz magasságánál valamivel rövidebbek. Az állkapcsok széle- sek, elől elkerekitettek, vörösbarnák szennyes fehéres szörözettel. A lábak bőven fegyverzettek ; az első pár szárán, alúl, három pár, belső oldalán még két tűske ; másodvégízén, alúl, egy pár, belső oldalán három hosszú tüske; a czomb felületének vége felé három kar- esu, hosszú tüske egymásmögött; a negyedik lábpár szára és másodvégíze hosszában, köröskörül tüskés. A végtest tojásdad, nem lapitott, végét a kiálló fonók csúcsossá teszik. Az alsó szemsor kihajló, szemei között tetemes közök vannak, a középszemek, közel szemátmérő- nyire az alig szőrös homlok szélétől, zöld tűzben ragyognak; a szemnégyszög magasságánál sokkal szélesebb ; a második sor két apró szeme annyira az alsó, mint a hátsó sortól. A tapogató barna ; szára és pikkelye fehéres szörözettel borított, a szár a térdnél rövidebb, saját hosszánál vastagabb, fegyvertelen. A nemzöszerv, a külső oldalról tekintve tetemesen kidomborodó, süveg- alakú, sötet-vörösbarna. Mertekek: & Törzs........... 63%, ebböl Tejmnelle me 3 - SS I labpar .. s... 44 IV » N Eros 1 » 7 Előttem ismeretlen. Egyetlen peldänyomat, mint öszelöi (szeptemberi) alakot, évekkel ezelőtt Veszprém mellett, az ottani meszes hasadékok silány növényzetű gyepesein találtam. FÜGGELER. OPILIONES KASZASPOROR AZ EDDIG ISMERETES MAGYAR FAJOK ÄATNEZETES TÄRGYALÄSA. Az Opiliök vagyis Kaszaspökok magyar Faunaja mindeddig még nem képezte a tüzetesebb vizsga- lödas es tanulmány tárgyát. Magam is csak mellékesen foglalkoztam vele; mindazonáltal hasznos dolgot vélek mivelni, a midőn mindazt, a mi ezekről az alakokról tudomásomra jutott, legalább egy átnézetesen taglalt és tartott kis dolgozatban közrebocsátom. A nemek és fajok synopticus táblázatainál Dr. Koch Lasos kitűnő szakbuvár módszerét követtem, ugyanazt, a melyet e buvár 1869-ben a következő ezımü füzetben tárgyalt: „;Zoologische Mittheilungen aus Tyrol. Der 43. Versammlung deutscher Naturforscher und Aerzte gewidmet vom tirol.-vorarlb. Landes- Museum (Ferdinandeum). Innsbruck 1869." A füzet synoptieus táblázatai az összes nemekre es fajokra terjednek ki. ORDO: OPILIONES KASZASPOKOR. A fejmell a vegtesttel összeforradt. A fej es mellresz tökéletesen összeforrott ; a mellresz es vegtest közötti határ alúlról még kivehető. Ket szem. Nyolez, rendszerint hosszu, karcsu láb, melynek ízülete (7) a tulajdonképeni pókokeval egyenlő beosztásu. A rágó feleknek mindenike kettős, ollómódra működő esıpökörömmel. A tapogató megvan s mind a két ivarnál egyforma. Semmi fonószervezet. A NEMEK SYNOPTICUS ÄTNEZETE. un A tapogato végén semmi köröm. 1. A rágók feltünően meghosszabbitottak : GENUS : ISCHYROPSALIS C. Koch. 2. A rágók nem feltünően hosszuk. GENUS: NEMASTOMA €. Koch. $$ A tapogato vege egy körömmel. + A köröm fogacsolt. 3. A testen semmi tuskek : GEsus : LEIOBUNUM C. Kocn. OPILIONES. 328 KASZÄSPÖKOK. t A tapogato körme nem fogaecsolt. 4. A negyedik lábpár ezomb, térd, szár es mäsodvegize hosszabb, mint a többi lábpáron ugyan- azon ízek. GENUS : EGAENUS C. Kocn. 5. A szemdudor igen nagy, hosszánál szélesebb : Genus: PLATYLOPHUS C. Kocn. A szemdudor arányos nagysagu. 6. A tapogatö hosszú, karcsú ; a ragök felül szarvszerüen kinyújtva : Genus: CERASTOMA C. Koch. 7. A tapogatö nem hosszabbitott; a rágó nem szarvszerüen nyújtott : GENUS: OPILIO HEREBsT. A FAJOK SYNOPTICUS ÁTNÉZETE. 1. GENus: ISCHYROPSALIS C. Kocn. § A két szem külön-külön dudoron all. 1. I. Helvigii PANZER. §§ A két szem közös dudoron áll. A lábak láthatólag szörösek. A rágó es a tapogatópár fekete : 2. I. manicata L. Koch. 2. cenus: NEMASTOMA C. Koch. Egyszinű, sötét fajok : § A tapogatókon egyszerű szőrök : l. N. Dacieum L. Kocn. $ Az egész tapogatön a szőrök gombokbol indulnak. A szemdudor nem rovátkolt. Az állat egészen fekete : 9. N. triste C. Koch. Tarka fajok : § A tapogató fekete (a végtesten egy világos foltpár). 3. N. bimaculatum FABR. § A tapogatök világosabb szinezetüek. + A törzsön aranyos rajzok. 1. A háton, a szemek mögött, két eseesalaku dudor : 4. N. Sillü 0. Hera. 5. A háton semmi dudor : 5. N. flavimanım C. Koch. 3. cenus: LEIOBUNUM C. Kocn. $ A czombok fogacsoltak. 1. A ragök tövén, felül, egy-egy, sertebe végződő, kúpidomú dudor. 1. Leiobunum bicolor FABR. 2. A rágó töve felett két széles lemez ; a törzs felülete szemcsésen-ripacsos, kopasz : 2. L. hemisphaericum HEREBST. § A czombok sertékkel ellátva. + A tapogató térdízén semmi nyujtvany.? l. A lábak felülete durván szemcsés-ripacsos : 9 3. L. nigricans C. Koch. : Koch L. «Daciseum» ir; szerintem Dacia után a «Dacieum» a helyes. Az ellentétes faj: L. bibrachiatum a tapogató térdén nyujtványt visel; e faj eddig magyar földről ismeretlen OPILIONES. 329 KASZÄSPÖKOK. 2. A lábak simák ; a szemdudor magas, elől függőleges : 4. L. glabrum L. Koch. 4. senus: EGAENUS C. Koch. A vegtesten semmi fogacsolasok. ! un 1. A rägök, a tapogato ezombize alul-felül, ez utóbbinak terdize is felül fogaesokkal fegyverzett : 1. E. convexus C. Kocn. 2. Ugyanazon részek csak sertekkel ellátva : 2. E: ieterieus C. Koch. 5. cenus: PLATYLOPHUS C. Kocx. $ A lábak sertekkel ellátva. 1. A tapogatók vegize sertékkel boritva ; terdize oldalt három fogacscsal : 1. P. Pinetorum C. Koch §§ A lábak fogacsokkal fegyverzettek. 2. A tapogató terdizen semmi fogacs : 9. P. rufipes C. Kocn. + A tapogatö vegizen, alul, semmi tuske. 3. A tapogato ezombizen, alul, a tövén egy sertes kiszögelles: 3. P. strigosus L. Koch. 1. A tapogato ezombizen alul semmi kiszögellés. A végtesten semmi fogacsolás. nel . P. alpestris C. Kocn. 6. GENus: CERASTOMA C. Koch. § A czombok tuskekkel fegyverzettek. 1. A fejresz elöfelenek a széle alatt, a rágók felett, két apró fogacs. A tapogato czombize sertékkel ellátva : 1. C. cornutum LinNE. §§ A czombok csak sertékkel ellátva. 2. A fejrészen semmi fogacs. A lábpárok szárizei hengerdedek. ? 2. C. molluscum L. Koch. 7. GENus: OPILIO Hersst. A test felszine szemcsés. 1. A test elöszelen semmi elöre- vagy kiálló tüske.? A végtestén semmi fogaessorok. 1. ©. instratus L. Koch. un 2. A vegtesten harantsoros fogacsolas. A szárak hengerdedek. 2. 0. parietinus DE GEER. + A szárak szögletesek (negyelüek). * A rágók töve felett két fogacs. os . A tapogatö ezombjan, alúl, hosszu, sertekben vegzödö fogaesok : 3. 0. pristis L. Koch. > . A tapogato ezombjan, alúl, kurta, a serteket oldalt bocsátó fogacsok : 4. O. voraw L. Koch. ı Az ellentétes faj: E. mordax C. Koch a vegtesten haräntsorba állított fogaesakat visel. Eddig nem találtam = Az elleutet: C. brevicorne szögletes szärakkal; nálunk nem találtatott. Az ellentét: ©. terricola 3 fogaesesal; nálunk nem találtatott. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÖK-FAUNAJA, III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. III OPILIONES. 330 KASZÄSPÖKOE. ** A ragok töve felett semmi fogacs es semmi lemez. a A tapogató czombize sertékkel ellátva. 5. A ezombok szögletesek (négyélűek). >. 0. alpinus HEREBST. 6. A czombok hengerdedek : 6. 0. grossipes HERBST, §§ A test felszine sima. 7. A tapogató sertékkel ellátva; ezombize felső végén egy befelé álló, kefeszerüen sertés kiszögellés; a második és negyedik labpar ezombja szögletes (négyelű) : 7. ©. Rhododendri L. Kocn. AZ ELTERJEDES. Ischyropsalis HHelvigii Panzer. «Magyarbarlang» Biharmegyehen, syüjte Frivaldszky János; Erdelyböl Kis-Disznödröl es Praesberöl emliti Sill Victor. Ischyropsalis manicata L. Kocn. Erdelyi (Nagy-Szeben környékbeli) példányok után leirta Dr. Koch L. (Zool. Mitth. aus Tirol. Der 43. Versammle. deutscher Naturforscher und Aerzte gewidmet etc. Innsbruck 1869). Nemasloma Daei(s)eum L. Kocn. Erdélyi példányok után leirta Dr. Koch L. (mint a megelőző aj). Magam Görgeny-Szt-Imren kövek alatt találtam. Nemastoma triste ©. Kocn. Pozsony (Dunaligetek nyirkos, árnyékos helyeken) gyujté Dr. Böckh Gy. Magam Erdélyben, Görgeny-Szt-Imren gyujtöttem, leginkább fakéreg alatt. Nemastoma bimaculatum VaznR. Pozsony (Dunaligetek)-Dr. Böckh. Alsó-Hámor (Borsod) kövek és hullott lomb alatt elgyujtöttem. Nemastoma Silliüi OÖ. Hrnm. Erdély, Nagy-Szeben környékéről (leirása «Beitrag zur Kenntniss der Ar. Fauna Siebenburgens. Verhandl, u. Mitth. des sieb. Ver. für Naturwissenschaften in Hermanstadt, IS71); lásd jelen kötet X. tábla, 218 r. egész alak nagyıtva, 219 törzs alúlról, m rágó, r állkapocs, cs a tapogato czombja, c esipök, x mellvért, 4 ráncz, w végbélnyilás. Nemastoma Havimanım C. Koch. Erdely ; esiki havasok, a sziklafalak tövén gyűjtöttem. Seidlitz György Nagy-Szeben körül, Frivaldszky János a Krassó megyében fekvő «Plopa» barlangból szerezte. Leiobunum bicolor Far. Kolozsvár (Muzeumkert keritesei, valószínűleg a fenyvekkel kerult e kertbe) ; Bihar c Vlegyászav, «Piatra talharului» és az «Oncsasza» barlang körüli sziklákon; azonkívül a Körösszoros szikfalain 15. Leiobunum hemisphaericum Herssr. Kolozsvár (Muzeumkert kerítése). Leitobunum nigricans C. Kocn. Csiki havasok (Egyeskő) Erdélyben ; Sill Victor Praesbéről, Dr. Seid- litz N.-Szeben környékéről ismertettek. Leiobunum glabrum L. Koch. A Körösszoros sziklafalai. Egaenus convexus C. Kocu. Mehádiáról es Orsovaröl szerze Frivaldszky János; Nagy-Varadrol Moesäry Sándor. Erdélyben Devaröl, R.-Disznödröl Sillnel; Dr. Seidlitznel és Bergleiter G.-nel Nagy-Sze- benböl; az erdélyi muzeumban Kolozsvárról és Mezö-Zähröl. Egaenus icterieus GC. Koch. Kolozsvárról és Maros-Vásárhelyről az erd. muzeumban; Sillnel N.-Szeben környékéről. Platylophus pinetorum C. Kocu. Kolozsvárról és a Hargita hegységről (Mezőhavas) az erdélyi muzeumban ; Vátra-Füreden gyüjte Frivaldszky János. Platylophus rufipes C. Koch. A Hargita hegységről (Mezőhavas-Kacza) az erd. Muzeumban ; Sillnél Nagy-Szeben vidékéről. Platylophus strigosus L. Kocn. Kolozsvárról es Nyárádszeredáról az erdélyi muzeumban. KASZÄSPÖKOR. ws; IV OPILIONES. Platylophus alpestris C. Koch. Kolozsvárról s a Biharröl (Onesäsza sziklafal) az erdélyi muzeum- ban ; Naoy-Szeben vidékéről Sillnel, Bereleiternél és Dr. Seidlitz jegyzékében. Cerastoma cornutum L. Ungvár körül eyüjte Vidra Ferdinánd: Röszeoröl, továbbá Erdélyből (esiki havasok) és Nagy-Szebenből magam ismerem. Cerastoma molluseum L. Kocn. A csíki havasokról (Nagy Hagymás-Kurmátura) az erdélyi muzeumban. Opilio instratus L.. Kocn. Budapesten eyüjte Pável János. Magam Erdélyből ismerem u. m.: a «Vleeyäszäröbb, a «Mezöhavasrol» ; Bereleiter G. N.-Szeben körül gyüjté. -Opilio parietinus Dr GEpn. Erdélyben Balánbánya, Kis-Disznöd, Nagy-Szeben körül tenyészik. Opilio pristis L. Kocn. Kolozsvár és Nagy-Szeben környékén fordul elő. Opilio voraw L. Kocn. Erdélyben a «Vlesyaszan» és a «Praesben» találtatott. Opilio alpinus Hrerest. Erdélyben a cNagy-Hagymáso, «Mezöhavas» és e Vlegyászav havasokról, továbbá Sillnél a Praesberöl ismeretes. Opilio grossipes HEgesr. Erdélyben Kolozsvárról és Nagy-Szeben körül találtatott. Opilio Rhododendri L. Koch. Biharmegyében és Tátra-Füreden gyüjté Frivaldszky János; cMagyarországv jelzővel gyüjté Petenyi S.; magam a Kriván törpefenyő-övében (Handel) gyűjtöttem ; Dr. Koch L. is Erdélyből említi. ANERAIN.G: UBERSICHT DER SPINNEN UNGARNS ÜBERSICHT DER SPINNEN UNGARNS. Im Vorworte zum zweiten Bande dieses Werkes habe ich die Gründe angeführt, welche mich bewogen haben, von einer wortgetreuen Uebersetzung des III., beziehungsweise deseriptiven Bandes abzugehen. Ich habe mich aber auch entschlossen, diesem Bande eine Uebersicht beizugeben, welche den Anforderungen meiner ausländischen Freunde und Collegen entgegen kommen soll, und welcher ich hie- mit einige Bemerkungen vorangehen lasse. In der Einleitung des I. Bandes pag. 3 habe ich den Plan des Buches entwickelt und dort zweier Anhänge gedacht, deren erster eine kritische Recension derjenigen Arten enthalten sollte, welche in anderen Werken als aus Ungarn stammend angeführt erscheinen. Ich habe mich dieser mühevollen Arbeit auch unterzogen und dieselbe auch durchgeführt. “s traten jedoch Umstände ein, welche mich bewogen haben von der Publication dieses Anhan- ges abzusehen. Es ward mir nämlich mittlerweile gestattet, Spinnenarten zu untersuchen, welche die Grundlage zu verschiedenen Publicationen bildeten, und ich habe mich vollkommen überzeust, dass die, zumeist auf W. Hans und ©. Kocws grosses Werk und ausschliesslich auf Färbung basirten Bestimmungen so ober- flächlich, eigentlich so unrichtig waren, dass eine Reduction derselben, d. h. der ihnen beigelegten C. Kocu’schen Benennungen, auf THORELLs synonymisch berichtigte Benennungen mehr als gewagt erschien. Dieser Umstand musste mein Vertrauen zu solchen Benennungen, welche ich mit den betreffen- den Typen nicht confrontiren konnte, überhaupt vollkommen erschüttern. So ward es mir z. B. gestattet, Dr. Gsor«s Böcku’s gesammtes Materiale für das ungarische National-Museum zu erwerben, dasselbe zu überprüfen und mit den betreffenden Publicationen zu ver- gleichen. Ich habe mich bald überzeugt, dass meine, auf die kritische Richtigstellung der «Ueber die Spinnen der Umgebung Pressburgs» betitelten Abhandlung dieses Autors aufgewandte Mühe eine ver- gebliche war. So führte Dr. Böcku z. B. unter «Argyroneta aquatica» an, die hintere Augenreihe sei «etwas gebogen» — der Zeichnung nach «procurva» — wo doch diese Reihe bei der wirklichen Argyroneta leicht ausgebogen, also «recurva» ist. Schon dieser Umstand war sehr störend. Weiters sagt er über das Vor- kommen: „unter Steinen !". Die Ueberprüfung der sieben, in Dr. Böcku’s Sammlung als «Argyroneta aqua- tica» bestimmten Thiere ergab, dass dieselben sammt und sonders Amaurobius ferox (Wauck) waren, auf welche Art dann Dr. Böcku’s Kennzeichen allerdings passen. Noch merkwürdiger erwies sich Dr. Böckm’s «Mithras undulatus», also eine Orbitelarie, welche sich nach zahlreichen Exemplaren der Sammlung als Monaeses euneolus (C. Koch), also eine Laterigrade erwiesen hat. Eine Menge ähnlicher Fälle hat mich dazu bewogen den Anhang fallen zu lassen und diesen Gegenstand für eine spätere Zeit aufzubewahren. 336 Ich kann dies wohl um so leichter thun, als ich ja ohnehin bestrebt war, alles kritisch gesich- tete, wichtigere Materiale zu verwenden und statt einer Recension von höchst problematischem Werth, eine auf kritisch bestimmtes Material gestutzte Uebersicht zu geben. Was nun diese Uebersicht anbelangt, so enthält dieselbe alle bisher beobachteten Arten nebst deren Verbreitung, soweit die letztere derzeit bekannt ist. Eingefügt erscheinen alle neuen Arten, dann die Bemerkungen, welche sich für weniger bekannte oder sonst interessante Arten ergeben. Mit Rücksicht auf den, im zweiten Bande publizirten Versuch eines biologischen Systemes, habe ich den Unterordnungen deren biologische Charakteristik vorangestellt. Dann habe ich zu bemerken, dass ich mich rüucksichtlich der Nomenclatur und der Schreibart, der Namen thunlichst an THORELL s synonymische Bestimmungen und die, die Schreibart regelnden Aus- führungen gehalten habe. Der Umstand, dass die nachfolgende Uebersicht mit dem im ersten Bande gegebenen Verzeichniss nicht ganz genau übereinstimmt, findet in Folgendem seine Erklärung: bei einigen Namen, wie z. B. bei Meta fusea (De Geer) musste auf Grund des lex prioritatis eine synonymische Richtigstellung platzgreifen u. z. zu Gunsten Scororıs, der diese Art schon 1763 unter dem Speciesnamen „Merianae“ anführt ; einige wenige Arten, so Epeira regia habe ich fortgelassen, weil mir hinsichtlich der betreffenden Thiere nach- träglich Zweifel aufstiegen ; dagegen habe ich einige neuere Funde eingereiht. Endlich habe ich zu bemerken, dass das Manuskript des dritten, also descriptiven Bandes im März des Jahres 1875 der königlich ungarischen Naturwissenschaftlichen Gesellschaft eingereicht wurde, was bei Beurtheilung der Prioritätsrechte zu berücksichtigen sein wird. Der Plan des Werkes, besonders aber die Erweiterung des zweiten Bandes haben es nicht gestattet, den descriptiven Theil früher erscheinen zu lassen. Ausser diesen ergeben sich noch folgenge ganz specielle Bemerkungen. Die synonymischen Bestimmungen sind nach THoRELL gegeben und habe ich in gegenwärtiger Uebersicht dem Genus und Speciesnamen ausser dem Autor auch noch die Jahreszahl der Creirung bei- gefügt. Im ungarischen Texte ist die Quelle für Synonymik sowohl beim Genus, als auch bei der Species immer angegeben und kann dort leicht nachgesehen werden. ABKÜRZUNGEN. Aus. — AUSSERER. FABR. — FABRICIUS. Pop. = Pona. Brackw. — BLACKWALL. FuEs. — FUESLIN. SAV. ET AUD. — SAVIGNY ET AUDUIN. Brur. — BRULLE. Keys. — KEYSERLING. ScoP. — SCOPOLI. CAMBR. — CAMBRIDGE. LATR. — LATREILLE SIM. — SIMON. CANESTR. — CANESTRINI. ER — LINNE. STR — STROEM. C. K. — CARL Koch (SEN.). L. K. — Lupw. Koch (Jun.). SUND. — SUNDEWALL. En. — ÜLERCK. BUCH ITueAs: THOR. — THORELL. DosL. -— DOBLIKA. 0. H — HERMAN. WALCK. — WALCKENAER. Dor. — DOLESCHALL. OLIV. — OLIVIER. WESTR.— WESTRING. DorTH. — DorrnHns. “ Parr. — Pauzas. Wip. = WIDER. Dur. — Durouvr. Panz. — PANZER. ORDNUNG: N. ara N, JAA 1a} Orismologische Bestimmung. Flugellose Thiere. Der Leib besteht aus zwei Theilen:: aus dem Cephalothorax und aus dem nicht segmentirten Hinterleib, welche beide durch ein dünnes Stielchen verbunden sind. Am Thorax vier Paar siebengliedrige Füsse. Am Ende eines jeden Fusses ein, aus gezinkten Klauen bestehendes Webeorgan. Am Ende des Hinterleibes ein warzenförmiges, paariges, gegliedertes, mit Spulen versehenes Spinnorgan. Die Klaue der Mandibeln einschlagbar, der Länge nach durchbohrt. Einfache Augen in symmetrischer Gruppirung. Keine Fühler. Die Maxillen mit fussförmigen Tastern, welche je nach dem Geschlechte anders eingerichtet sind und eine verschiedene Bestimmung haben. Biologische Bestimmung. Keine Metamorphose. Die Entwicklung geschieht durch Häutungen, welche an der postembryo- nalen Form des Thieres keine wesentliche Veränderung bewirken. Letztes Moment der Entwieklung ist die volle Ausbildung der Geschlechtsorgane. Das Spinn- und Webeorgan wirkt vom Momente des Ausschlüpfens aus dem Ei beständig. Der Function dieser beiden Organe entspricht die Lebensweise und die Organisation. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG PÖK-FAUNAJA, IL. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN -FAUNA, III. 45 I. SECTION. THERATRICAE, OEL BIETE BE TÉT AN: Die Radnetz-Spinnen geben der Organisation und Lebensweise nach unstreitig das typische Bild der Ordnung. Die Art und Weise, wie dieselben in den Kreis der Naturerscheinungen eingreifen, ist die echte Spinnen-Art und Weise, und diese wird wie folgt charakterisirt: sie beherrschen leere Räume und nehmen dort Aufenthalt, wo fliegende Thiere blos durchzufljegen vermögen. Das Hauptwerkzeug dieser Eigenschaft ist das, geometrische Formen weisende, in planer Fläche gespannte Radnetz, welches stets den Verhältnissen angepasst ist; die Extreme der Spannung bildet die vertikale und horizontale Stellung; zwischen beide fallen die endlosen Reihen der geneigten Stellungen. Die Fähigkeit des Netzknüpfens ist innerhalb der Unterordnung nicht gleich; in der zweiten Unterfamilie, bei den Uloborinen nimmt dieselbe sichtlich ab. Auf den vertikal und geneigt gespannten Netzen ist die Stellung der Thiere stets kopfabwärts und stets auf der geschützteren Seite. Ihre Füsse sind zum Weben und zum Verkehre auf den Fäden geschaffen, was besonders dureh eine gewisse Steifheit der Tarsenglieder bekundet wird, welche eine Ausbiegung der Tarsen nur in gerin- gem Maasse gestattet, woraus folgt, dass die Thiere auf dem Boden mit den Fusspitzen auftreten und auf glatten Flächen durchaus nicht fortkommen können. Rücksichtlich der Körpergrösse sind Abstufungen vorhanden; sie variirt von der Grösse eines Hanfkornes bis zu jener einer Haselnuss; dieser Abstufung entsprechen auch die Netze besonders rück- sichtlich der Fadenstärke. Die Hauptperiode ihrer Wirksamkeit fällt der Tageszeit nach auf die Dämmerung, vorzüglich jene des Abends; dort jedoch, wo die Beute häufig ist, sind sie auch tagsüber thätig, vornehmlich im Schatten, welchen sie mit Vorliebe aufsuchen. Eine gemeinschaftliche Eigenschaft Aller ist die, dass sie, berührt, zu Boden fallen und dort mit an den Leib gezogenen Füssen eine Weile liegen bleiben ; sobald die Störung aufhört, kehren sie auf dem- selben Faden zum Netz zurück, welchen sie während des Falles entwickelt haben. Jene Erschütterung des Netzes, welche die einfallende Beute verursacht, unterscheiden sie von jener, welche ein in das Netz gera- thener lebloser Körper bewirkt; sind sie über die Natur der Erschütterung im Zweifel, dann eilen sie zum Mittelpunkt des Netzes, krallen sieh fest und vollführen ungemein schnelle schwingende Bewegungen, welche das ganze Netz erschüttern und das Schlagen der Beute, beziehungsweise das Fallen des fremden Körpers bewirken. Die starke Beute wird mit grosser Eile eingesponnen, sichtlich um das Netz zu schonen : zu die- sem Behufe kehren sie der Beute die Spinnwarzen zu, drücken dieselben an die Beute, stellen sie in eine Reihe, wodureh die Fäden bandartig herausströmen und wickeln so die Beute mit Hülfe des hintersten Fusspaares förmlich ein. Ist die Beute geeignet, so wird sie von der Fangstelle abgelöst, frei zum Mittelpunkte befördert und dort verzehrt; ist die Beute schwer, dann wird sie vermittelst Fäden zum Mittelpunkte, bezie- hungsweise zum Verstecke befördert, u. z. so, dass die Fäden in der Förderungsrichtung stets straff gespannt, in der entgegengesetzten dagegen nach und nach gelockert werden. Die allzuschwere Beute saugen sie auf der Fangstelle aus; hat dieselbe das Netz nicht ganz zer- stört, so wird sie losgelöst und fallen gelassen, worauf das Netz sorgfältig ausgebessert wird. Die Ueber- veste der kleineren Beute werden mit einer abstossenden Bewegung des Vorderleibes entfernt (blos Cyr- tophora eonica scheint hievon eine Ausnahme zu bilden). Rücksichtlich des Aufenthaltes herrschen sie besonders in den Niederungen, im Vorgebirge und am Fusse des Hochgebirges und nehmen gegen die Baumgrenze der Alpen ab, werden über die Baum- grenze hinaus stets seltener, bis sie in einer Höhe von etwa 2000 Metern über dem Meere bloss durch eine Form repräsentirt werden. So weit in den Höhlen das Halbdunkel herrscht, sind sie ebenfalls vorhanden. In ihrer Thätiekeit werden sie mehr durch die Feinheit des Fühlens, als durch die Sehkraft geleitet ; vom Gehörsinne ist keine Spur vorhanden. ! Ihre Thätigkeit kennt kaum irgend welche Grenzen, da sie mit Hülfe des Fadenschiessens überall hingelangen, wo ihr Eingriff am Platze ist. In dem System, welches die Thätigkeit der Spinnenordnung darstellt, fällt ihnen die Aufgabe zu, die Insekten im Durchfluge zu massregeln. Hinsichtlich der Generationsfolge ist diese Unterordnung die Winterperiode hindurch beinahe durchgehends nur durch Eier gesichert; in geschützten Lagen, besonders in den Wohnungen des Men- schen jedoch, überwintern einige Arten und halten eine Kälte von 6 bis 10" R. ohne Schaden aus; die Winterperiode verbringen sie regungslos in einer Art Erstarrung. Ihre Eier versorgen sie sehr umsichtig; dieselben sind in ein warmes Gewebe gehüllt und meist noch durch eine pergamentartige äussere Hülle geschützt. ı Rücksiechtlich dieses Sinnes habe ich directe Beobachtungen angestellt. Auf dem Gange meiner Wohnung, welcher vor Luftzug vollkommen geschützt ist, habe ich Epeira cornuta (C1.) angesiedelt, welche gar bald über die wohlverkitteten Fensterscheiben- Netze spannten. In der Abenddämmerung, als die Thiere im Mittelpunkte des Netzes Lauerstellung nahmen, also am regsten waren, näherte ich ihnen eine ausserordentlich hellklingende, b" gestimmte, mit fedeındem Klöppel versehene Tischglocke und liess dieselbe plötzlich erschallen, ohne dass die Thiere Unruhe gezeigt hätten. In einer Entfernung von etwa 2 Cfm wurden die Thiere gestört, sicht lich dadurch, dass das Schwingen des Klöppels die Luft und diese das Netz erschütterte. Da es aber gewiss ist, dass manche Thiere für gewisse Geräusche eine erhöhte Empfindlichkeit zeigen, führte mich die, den Inseeten entnommene Analogie zur Anwendung eines schrillenden Geräusches, welches ich vermittelst einer feinen Feile und eines Bleches bald schwächer, bald stärker hervorrief, jedoch ohne Eıfolg. Es scheint gewiss, dass alle jene Fälle, welche in der Literatur enthalten sind und unter Anderem von einer musikalischen Vorliebe der Spinnen sprechen, auf fühlbare Schwingungserscheinungen zurückzuführen sind ; hierher gehört die Spinne Gretrys, welche Praeludien «bewundert» hat; die Spinne Pelisson’s in der Bastille, welehe durch die Töne einer Geige hervorgelockt wurde; so Walcke- naers Taucherspinnen, welche auf die Oberfläche kamen. Auf Fortepianos sieht man oft Spienen, welche während des Spieles der Schwingung nachgehen. I. FAMILIE. EPEIROIDAE. spEICHENWEBER. I. SUBFAMILIE. EPEIRINAE. KREUZSPINNEN. 1. cenus: ARGIOPE Dur. (1825). 1. Argiope lobata (Parr 1772). Tafel ix 192 ?, 193 d nat. Gr. Budapest, Ofner Seite (Zugliget), Pester Seite (Rákos); Neograder Comitat (unbekannter Punkt). Ende Juni geschlechtsreif; spannt ihr schönes Netz in schattigen Lagen der Gebüsche, im hohen Grase. 2. Argiope Bruennichii (Scor. 1772). Klausenburg, Hermannstadt, Grosswardein, Budapest, Doroszlö. Im Juli geschlechtsreif; liebt feuchte, üppig bewachsene Lagen. 9. enus: EPEIRA (Warck. 1805). 1. Epeira grossa C. K. (1845). Klausenburg, Bonezhida, Szäsz-Vesszös, Sätoralja-Ujhely, Fünfkir- chen, Budapest. Im Juli geschlechtsreif; liebt Wälder, Gesträuche, Ziergärten. 2. Epeira Circe Sav. er Aup. (18252). Untere Donau, Gegend der Veterani Höhle an Felsen, Mehadia; mit der Bezeichnung «Banat» im Hofmuseum in Wien. 3. Epeira angulata (Cr. 1757). Klausenburg, Balänbänya, Hosszutelke, Hermannstadt, Diósgyőr, Alsö-Hämor, Sätoralja-Ujhely, Budapest, Ungvár. Im Juli geschlechtsreif; in Wäldern und Parkanla- gen häufig. 4. Epeira dromadaria Warck (1802). Klausenburg, Mezö-Zäh, Szäsz-Vesszös, Apatin, Palänka, Illok, Panesova, Orsova, Donauenge bis Bäziäs, Rakamaz, Tokaj, Grosswardein, Fünfkirchen, Budapest, Dabas. Oft schon Ende Mai geschlechtsreif; Netz im üppigen Graswuchse, meist nahe am Boden ; häufig an Waldrändern auf Gesträuch. 5. Epeira arbustorum €. K. (1837). Hermannstadt unter dem Namen B. bicornis bei Sıuı angeführt. 6. Epeira diademata (Cr. 1757). Von den Niederungen, wo sie überall häufig ist, bis zur Höhe von etwa 2000 Meter (Central-Karpathen) verbreitet. Im Spätsommer geschechtsreif. 178 Epeira marmorea (CL. 1757). Mit vier Varietäten, worunter ÖLerer’s Araneus marmoreus, babel und pyramidatus und unzähligen Uebergängen. Klausenburg, Mezö-Zäh, Bekäs-Pässe (Ost-Sieben- bürgen), Bonyha, Szäsz-Vesszös, Hermannstadt; «Prvnyiszka» bei Csorba in den Central-Karpathen besonders reich, Orsova, Alsö-Hämor, Lykauka, Ruttka, Luesivna, Insel Csepel. 8. Epeira quadrata (Cr. 1757). Klausenbure, Mezö-Zäh, Parajd, Tölgyes, Hermannstadt, Szäsz- Vesszös, Csiker Alpen, Alsö-Hämor, Luesivna, Veszprém, Rákospalota. Ende Juli geschlechtsreif; liebt den hohen Pflanzenwuchs in feuchten Lagen, Disteln, Maispflanzungen, Sumpfränder. 9. Epeira cornuta (Cr. 1757). Klausenburg, Szamosfalva, Mezö-Zäh, Gyeke, D.-Szt,-Märton, Hermannstadt, Doroszlö, Zombor, Räez-Milities, Bogojeva, Apatin, Neusatz, Zimony, Panesova, Bökes- Csaba, Szajol, Rakamaz, Tokaj, S.-A.-Ujhely, Veszprém, Balaton-Füred, Stuhlweissenburg, Grosswardein, Fünfkirchen, Budapest, Gyilkostö in Siebenbürgen (merkwürdiges Vorkommen, da der See erst im 3. Jahr- zehent dieses Jahrhunderts durch Bergrutschung entstand und das Rohr erst später, wahrscheinlich durch Wasservögel verpflanzt wurde). Mehrere Generationen. Im Rohre der Sümpfe, sonst in feuchten Lagen überaus häufig; ausschliesslich den Niederungen angehörend. 10. Epeira patagiata (Or. 1757). Klausenburg, Szäsz-Vesszös, Hermannstadt, Bogojeva, Doroszló, Palänka, Panesova, Tokaj, Rakamaz, S.-A.-Ujhely, Luesivna, Csorba, Liptö-Szt-Miklös, Kremnitz, Veszprem, Grosswardein, Budapest, Ungvär, Balänbänya. Scheint nur eine Generation zu haben; im Gesträuche, oft auch im Grase häufig. 341 11. Epeira Alsine (Warex. 1802). Als E.lutea C. K. bei Sren aus der Umgebung von Hermannstadt angeführt. 12. Epeira umbratica (Cr. 1757). Klausenburg, Mezö-Zäh, Gyeke, Parajd, Gyergyö-Szt-Miklös, Bor- szék, Ilva, Hosszutelke, Torda, Szasz-Vesszös, Doroszlö, Illok, Panesova, Orsova, Jeselnieza, Mehadia, Ungvár, Alsö-Hämor, Miskolcz, Schemnitz, Güns, Fünfkirchen, Hermannstadt. Scheint zwei Generationen zu haben ; mit Vorliebe in der Umgebung menschlicher Wohnungen. Ausschliesslich Schattenthiere und nur des Nachts thätig. 13. Epeira sclopetaria (Cr. 1757). Gleiche Verbreitung und ähnliche Lebensweise mit der vorigen Art. Das ganze Jahr hindurch geschlechtsreife Individuen vorhanden. Ueberwintert in menschlichen Wohnungen. 14. Epeira sollers Wancxk (1841). Klausenburg, Mezö-Zäh, Doroszlö, Fünfkirchen, Budapest, Orsova, Komjáti, Szasz-Vesszös. Auf abgestorbenen Pflanzen im Frühjahr und Herbst. 15. Epeira agalena (Wauer. 1802). Sint führt dieselbe aus der Umgebung von Hermannstadt sub E. agelena C. Koch an. 16. Epeira Victoria Tor. (1870). Klausenburg, Gyeke, Budapest, Rákospalota. Scheint im Gegen- satze zur folgenden Art, den Niederungen anzugehören. 17. Epeira ceropegia (Water. 1802). Hargita Trachytgebirge bis 1300 - 1500 Meter, Gyergyö- Szt-Miklös, Balänbänya, Csorba. Ausschliesslich in hohen Lagen, Grasthier. 18. Epeira adianta (Waux. 1802). Klausenburg, Mezö-Zäh. Mitte Sommers geschlechtsreif; bei Klausenburg auf Schlehdorn; bei M.-Zäh besonders licht gefärbte Varietät. 19. Epeira cucurbitina (Cr. 1757). Klausenburg, Olähfenes, Mezö-Zäh, Gyergyö-Szt-Miklös, Har- gita (bis 1500 Meter) Hermannstadt, Bäzna, Pancsova, Orsova, Ogradena, Bazias, Tokaj, S.-A.-Ujhely, Bükkgebirge, Csorba, Grosswardein, Budapest, Ungvár. Häufig; in den Niederungen Früh-, in höheren Lagen Hochsommerthier, mit ausgesprochener Vorliebe für Gesträuch. 20. Epeira alpica L. K. (1869). Alsö-Hämor, Tätrafüred. Bisher als seltene Erscheinung aus der Tannenregion bekannt. 21. Epeira acalypha (Warner. 1502). Klausenburg, Szäsz-Vesszös, Korond, Balanbanya, Tölgyes, Mezö-Zäh, Gyeke, Szent-Läszlö, Torda, Hermannstadt, Uj-Palänka, Panesova, Orsova, Ogradena, Bazias, Tokaj, Tarezal, Rakamaz, S.-A.-Ujhely, Alsö-Hämor, Grosswardein, Fünfkirchen, Mehädia, Budapest. Im Mai geschlechtsreif; in hohem Pflanzenwuchs, am Rande der Gesträuche häufig; ausschliesslich Tagthier. 22. Epeira diodia (Warner. 1502). Ogradena, Klausenburg. Am Fusse von Felsen, im Schatten. - 3. aenus: OYRTOPHORA (Sim. 1864). 1; Gyrtophora conica (Par. 1772). Klausenburg, Szäsz-Vesszös, Mezö-Zäh, Balänbanya, Bekaäs- Pass, Hermannstadt, Bogojeva, Palänka, Orsova, Mehadia, Ogradena, Alsö-Hämor, Fünfkirehen, Buda- pest, Dabas. Zwei Generationen ; in Gärten, auch in Wäldern theils am Rande, theils im Hochwald. 4. arnus: SINGA (C. K. 1836). 1. Singa hamata (Cr. 1757). Orsova, Rakamaz, Grosswardein, Klausenburg, Szamosfalva, Mezö- Záh, Hermannstadt, Disznöd, Doroszlö, Apatin, Palänka, Neusatz, Pancsova, Orsova,Ogradena, S.-A.- Üjhely, Stuhlweissenburg, Grosswardein, Budapest. Im Frühjahre geschlechtsreif, hat wahrscheinlich auch eine Herbstgeneration ; am häufigsten an Sumpfrändern, aber auch im hohen Grase. 2. Singa Lucina (Sav. er Aun. 1825) Doroszlö und Plattensee. Mit syrischen Typen vollkom- men übereinstimmend ; im Rohre. 8: Singa Herii (Haun. 1831). Panesova, Klausenburg. Frühjahrsform ; im Schilfe der Sumpfe. s ( 4. Singa pygmaea (Sun. 1530). Klausenburg, Balánbánya, Mező-Záh, Doroszló, Apatin, Palánka, Pancsova, Tokaj, Grosswardein Fruhjahrsform ; besond. an grasigen Böschungen der Dämme (nur ? bekannt.) 5. Binga albovittata (Weser. 1851). Klausenburg (Heuwiesen). 6. Singa sanguinea C. K. (1845). Ö-Hutta, Rakamaz, Hermannstadt. Seltenere Sommerform. 5. senus: CERCIDIA Ta. (1869). [ar . Gereidia prominens (Weser. 1851). Apatin, Ogradena, Tokaj. In Schilf und Gesträuch ziem- lich selten. 6. arnus: ZILLA (C. K. 1834). 1. Zilla x-notata (Cr. 1757). Pressburg (Donauauen) auf Populus Canadensis. >. Zilla montana ©. K. (1839). Hohe Tátra (Öentral-Karpathen) Krivan, Region über der Krummholz-Zone bis zum Zeleno-See ; an Granitblöcken. 3. Zilla Thorelli Aus. (1871). In Dr. G. Böcktm’s Sammlung ein typisches Exemplar (?) unter der Benennung «Epeira Modrensis Böckh», wornach der Fundort Modern ist. Unstreitig hat Dr. Böckn diese Form früher als Dr. G. Mayr entdeckt, sie aber nirgends beschrieben. 4. Zilla Stroemi Ta. (1870). Doroszlö, Panesova, Görgeny-Szt-Imre. Sommerform, besonders an Baumstämmen, Holzstössen 7. ernus: META (C. K. 1836). 1. Meta Menardii (Larg. 1804). Klausenburge, Körös-Schluchten (in Höhlen), Bihargebirge (Onesasza-Höhle), Alsö-Hamor (Keller), ebendort Szeleta-Höhle, Grosswardein ; La Cruce-Höhle, Buda- pest. In wärmeren Höhlen beständig vorhanden ; liebt das Halbdunkel. 2. Meta Merianae (Scor. 1763). Im Verzeichnisse des I. Bandes als M. fusca (De Geer) ange- führt. Illok, Meha-dia, Ponyikova-Höhle (untere Donau), Ogradena, Báziás, Tokaj, Tarezal, Bodros- Keresztur, S.-A.-Ujhely, Alsö-Hamor, Szilvás (Borsod), Ujhutta, Csorba (See), Kremnitz, Schemnitz, Buda- pest, Körös-Schluchten, Klausenburg, Csiker Alpen. Liebt feuchte Oertlichkeiten, weniger Pflanzen als Erdreich und Felsen. Den ganzen Sommer hindurch vorhanden. 3. Meta segmentata (Cr. 1757). Klausenburg, Szamosfalva, Szasz-Vesszös, D.-Szt-Märton, Illok, Panesova, Mehadia, Rakamaz, Alsö-Hamor, Lykauka, Kremnitz, Veszprém, Budapest, Insel Csepel. Hat zwei Generationen ; auf üppigen Pflanzen feuchter Oertlichkeiten tagsüber thätig. 8. cenus: TETRAGNATHA (Late. 1804). 1. Tetragnatha extensa (L. 1758.) Klausenburg, Olähfenes, Mezö-Zäh, Gy.-Szt-Miklös, Hermann- stadt, Doroszlö, Apatin, Palanka, Illok, Neusatz, Zimony, Orsova, Panesova, Mehadia, Schuppanek, Ogra- dena, Báziás, Rakamaz, Tarezal, S.-A.-Ujhely, Alsö-Hämor, Diósgyőr, Central-Karpathen bis zur Tannen- grenze, Balatonfüred, Stuhlweissenburg , Grosswardein, Güns, Schmecks, Budapest, Ungvár. Zwei (Generationen; am Rande der Gewässer besonders häufig; tagsüber thätieg. 2. Tetragnatha obtusa Weste. (1561). Doroszlö, Apatin, Tokaj, Grosswardein, Ungvár. Im Som- mer; scheint für das Laub der Bäume und troekenere Lagen eine Vorliebe zu haben. II. SUBFAM. ULOBÖRINAEHR. FRESSSPINNEN. 9. aenus: ULOBORUS. Larr. (1806). 1. Uloborus Walckenaerii. Larr. (1806). Orsova, Rákospalota. Sommerform; nach eigener Beobachtung auch in Bachgeröllen. 343 8 10. eenus: HYPTIOTES Warck. (1833). 1. Hyptiotes paradoxus (C. K. 1834). Sárpatak, Szasz-Vesszös. An beiden Fundorten im Gestrauche von Berglehnen. 1 En Deu] Red ÉG ál BER oe 1 ra an ao Eier a Di Die Unterordnung der Retitelarien zeigt der Gestalt, der Organisation und den Geweben nach Abweichungen: sie ist nicht so gleichmässig, wie die vorige, So weit die Formen im Knüpfen der Gewebe Beständigkeit zeigen, beherrschen sie ebenfalls die leeren Räume, sie begnügen sich jedoch mit beschränkteren Localitäten, auch bildet der Fangapparat keine ebene Fläche, sondern ein empfindlich gespanntes Fadenlabyrinth, dem sich ein Segel oder ein aus fremden Körpern erbauter Schirm anschliesst. In sehr beschränkten Localitäten werden eben nur einige, den Umständen angepasste Schlingen angebracht ; manche Formen scheinen ihre Fäden in einem gewissen Umkreise anzubringen und diesen zu begehen. Die Biegsamkeit der Tarsen gestattet es, dass sie sich auch auf dem Boden ziemlich rasch und sicher bewegen. In ihren Geweben und Schirmen ist ihre Stellung stets mit dem Rucken nach abwärts gekehrt. Der Grösse nach stufen sie sich von Erbsengrösse bis zu jener eines Hanfkornes ab. Ihrer Thätigkeit nach sind sie meist Tagthiere ; ein gewisser Theil entzieht sich der direeten Ein- wirkung der Sonnenstrahlen ; ein anderer Theil sucht absoluten Schatten und liebt das Halbdunkel, Ja sogar die ewige Finsterniss der Höhlen. Berührt, lassen sich einige fallen; andere retten sich durch die Flucht oder das Verbergen. In zweifelhaften Fällen erschüttern sie auch ihr Netz; die Beute befestigen sie durch Schlingen, auf die Art, dass sie ihr die Spitze des Hinterleibes zukehren, mit dem vierten Fusspaare Fäden ziehen und mit diesen die Beute bewerfen. Nur grosse Beute verzehren sie an der Fangstelle; die schwächere wird befreit, vermittelst eines Fadens an eines der Beine des vierten Paares befestigt und so schwebend zum Verstecke getragen ; oft schleppen sie die Beute auch vermittelst Fadenspannung fort. Rücksichtlich des Aufenthaltes entfällt die grössere Zahl ebenfalls auf die Niederungen ; sie gehen aber auch über die Baumvegetation der Alpen hinaus, auch steigen sie bis in die tiefsten Tiefen der Schächte und Höhlen. In ihrer Thätigkeit sind sie sehr frei; sowohl dureh Fadenschiessen, als auch durch das Auf- und Nieder-Fahren vermittelst der Fäden vermögen sie die denkbar verschiedensten Lagen zu erreichen. Das pendelartige Fortschwingen steht ebenfalls in ihrer Gewalt. Dieses besteht darin, dass sie sich an einem Faden hängend durch den Wind von Gegenstand zu Gegenstand fortschwingen lassen. ! Im Systeme der Spinnenthätigkeit sehen sie es auch auf die Beschränkung durchtliegender Insecten ab, ganz besonders auf kleine und kleinste Formen derselben. Mit ihren Geweben überspannen sie nieht nur die Räume, sondern sie füllen dieselben auch aus. ! Dieses ist eine neuere Beobachtung. Diese Art von Ortsveränderung der Spinne ist höchst interessant und anziehend, ganz besonders dadurch, dass die Spinne die Länge des Fadens experimentell bestimmt, indem sie denselben bald verlängert, bald verkürzt und so denselben der Windstärke anpasst. Nachdem hier das Verhältniss des Thieres zum Faden jenem des Pendelkopfes zu dessen Stiele entspricht, habe ich diese Art der Fortbewegung «pendelartig» genannt. 344 Hinsichtlich der Generationsfolge hängen sie nicht ausschliesslich von überwinterten Eiern ab, sondern es überwintert der grössere Theil in postembryonalen Stadien, und setzt die Fortpflanzung fort. Sowohl hinsichtlich der Lebensweise als auch der Generationsfolge zeigen sie eine Menge von Uebergängen zur vorigen und der nachfolgenden Unterordnung. I. FAMILIE. THERIDIOIDAE. WIRESPINNEN. 1. eenus. PACHYGNATHA, Sunxp. (1893). 1. Pachygnatha Glerckii, Suwp. (1823). Doroszlö, Apatin, Ungvár, Kaschau. Schon im März geschlechtsreif; Gewebe unbekannt; fleissig im Fadenschiessen. Ueberwinterung ganz ausser Zweifel; wurde bei starkem Frost am 5-ten Jänner 1874 unter einem Hufe eines umgestandenen Pferdes auf einer Wiese durch den tüchtigen Hemipterologen Dr. G. v. Horväth in Mehrzahl gesammelt. 2. Pachygnatha Listeri, Suwp. (1830). Doroszlö. Im Frühjahre beim Fadenschiessen beobachtet. 3. Pachygnatha De Geerii, Susv. (1830). Klausenburg, Torda, Szäsz-Vesszös, Csiker Alpen, Mezö-Zah, Hermannstadt, Doroszlö, Pancsova, Lykauka, Kremnitz, Balaton-Füred, Budapest, Ungvár, Komjáti, Kaschau. Weitaus die häufigste und weitverbreiteteste Art, welche ebenfalls überwintert (durch Dr. v. Horvath mit P. Clerkii, Sund. unter ganz gleichen Umständen und zusammen gesammelt.) 9. cenus. EPISINUS, Warck. (1809). 1. Episinus truncatus, Ware. (1809). Pressburg, Apatin, Ogradena, Tokaj, S.-A.-Ujhely, Buda- pest. Sommerthier, welches ich im Verdachte einer Orbitelarie habe ; wenigstens fand ich ein ? am Fusse des Felsens Csukár mare in der unteren Donauenge auf dem Leitfaden eines kleinen Radnetzes in Streck- stellung, ohne dort ein anderes Thier entdecken zu können. Freilich war ebendort die kleine Fpeira dio- dia häufig. Sonst Sommerthier ; oft im Moose herumstreifend. 3. enus: LINYPHIA (Later. 1804). 1. Linyphia montana (Cr. 1757). Klausenburg, Nagy-Czeg, Görgeny-Szt-Imre, Hermannstadt, Szäsz-Vesszös, D.-Szent- Márton, Apatin, Doroszlö, Zimony, Pancesova, Orsova, Ungvár. Das ganze Jahr hindurch vorkommend, überwintert sie in halbwegs geschützten Localitäten; ist vorwiegend in der Nähe von Wohnungen, besonders in Gärten zu treffen, liebt aber auch Auen, besonders die Höhlungen alter Weiden und Eichen. 2. Linyphia bucculenta (Cr. 1757). Doroszlö, Kaschau, Klausenburg, Hermannstadt. Sicher uberwinternde Art, welche besonders den Rasen an festen Gegenständen, wie Grabsteine etc. liebt. Wurde von Dr. Horváth mit Pachygnata Clerckii und De Gerii (vide oben) im Winter gesammelt. 3. Linyphia marginata C. K. (1834). Klausenburg, Parajd, Mezö-Zäh, Nagy-Czeg, Hermannstadt, Doroszlö, Pancsova, Orsova, Ogradena, Bäziäs, Tokaj, Tarezal, Alsö-Hämor. Sommerthier ; vorwiegend auf Gesträuchen ; im Süden des Landes besonders häufig. 4. Linyphia emphana (Warcx.) Alsö-Hämor, Diósgyőr. Sommerthier; besonders in Schlägen im Geaäste gefällter, ausgedorrter Bäume. 5. Linyphia phrygiana, €. K. (1836). Tätra-Füred (Schmecks). Von J. von Frivaldszky unter unbekannten Umständen gesammelt. 6. Linyphia triangularis (Cr. 1757). Alsö-Hämor, Csorba, Central-Karpaten, Pribilina, Zakame- niszko, Lykauka, Ruttka, Kremnitz, Schemnitz, Veszprém, Budapest, Szäsz-Vesszös, Körös-Pass, Klau- 345 senburg, Hermannstadt. Bergthier auf Gesträuchen ; steigt vom Vorgebirge weit in die subalpine Region hinauf ; Körpergrösse stark variirend. 7. Linyphia frutetorum, ©. K. (183%). Palänka, Illok, Orsova, Mehädia, Ogradena, S.-A.-Ujhely, Also-Hamor, Fünfkirchen, Klausenburg. Auf Gesträuchen häufig; im Süden des Landes im Frühjare, im Norden Sommers geschlechtsreif. S. Linyphia hortensis Sup. (1830). Doroszlö, Tokaj, Alsöo-Hämor. Als Frühlings- und Sommer- Erscheinung, jedoch nicht näher beobachtet. 9. Linyphia celathrata Suwp. (1830). Zombor. In den Achselwinkeln von Grabkreuzen. 10. Linyphia pusilla Sex. (1530). Tarezal, Klausenburg, Mezö-Zäh. Meist unter dem überhän- genden Rasen abstürzenden Erdreiches. 11. Linyphia alticeps, Suxp. (1833). Central-Karpatlen, Krivan-Stock an der oberen Baumgrenze im üppigen Grase am Fusse von Tannen. Im August geschlechtsreif. 12. LINYPHIA ALPINA n. sp. (VII. Tafel, 152, a Augenstellung, b Hinterleib des 2 Seitenan- sicht, c desselben Epigyne von rückwärts betrachtet, d Taster des d von der Seite dargestellt). ? Klem. Cephalothorax licht braungelb mit haarfeinem, schwärzlichen Rand. Beine licht braungelb. Oberfläche des Hinterleibes weisslich, mit schmutzigbraunem Geäder netzartig überzogen, in der Mitte ein verwaschener bräunlicher Mittelstreif, in den Seiten ein braunes Feld, welches vom schwärzli- chen Bauche weiss abgegrenzt ist. Brustplatte braun. Mittelaugen der vorderen Augenreihe so wie die Seitenaugen beider Augenreihen in gemeinschaft- lichen schwarzen Flecken ; die Mittelaugen der hinteren Reihe je in einem besonderen schwarzen Ringe. Die Mittelaugen beider Reihen in ein nach vorne verengtes Trapez gestellt; die hintere Augenreihe bei- nahe gerade, die vordere Reihe ausgebogen; die Seitenaugen der Vorderreihe um ihren Durchmesser von den Mittelaugen entfernt, letztere unter Allen die kleinsten. Maase, Leib 3 ”/,, Cephth. 1-1 "4, I Beinpaar 92, 174, TIT 3, IV 47, lang. d Kaum kleiner. Vorderleib und Beine röthlichgelb; Hinterleib wie beim ?, jedoch reiner gefärbt und schärfer gezeichnet. Taster schlank, kolbig; Tibia kürzer und stärker als Patella ; Deckschuppe löffel- förmig, seitwärts nach innen gestellt; Sexualorgan complizirt, vorne mit hufeisenförmig hervorstehendem Embolus. Maase, Leib: 3— Cephth. 1-2 "v,,. Im August an der oberen Baumgrenze des Krivanstockes (Central-Karpathen) im Grase erbeutet. Dr. Koc# kennt diese Art aus den tyroler Alpen. 13. Linyphia alacris Brackw. (1853). Hermannstadt. Sıuu erwähnt dieselbe unter dem Namen «Linyphia terricola Koch». 14. Linyphia leprosa Our. (1865). Veterani Höhle, Tokaj, Alsö-Hämor, Lucsivna, Schemnitz, Pribilina, Ungvär, Hermannstadt. Liebt das Halbdunkel der Höhlen, Stallungen aber auch im Wurzel- werk der Bäume. 15. Linyphia Rosenhaueri E. K. (1872). Baradla Tropfsteinhöhle bei Aggtelek. Ursprünglich aus den Höhlen des fränkischen Jura beschrieben, fand Dr. v. Horváth dieses Thier in der Entfernung von nahezu 5000 Metern vom Eingange der berühmten Höhle, also im ewigen Dunkel. 16. LINYPHIA THORELLII n. Sp. (VII. Tafel, 153, a Augenstellung, b Webeklauen, c Hinter- leib des ? mit der Epigyne, d Taster des 9). Sehr klein. Vorderleib und Beine einfärbig lebhaft bräunlichroth; Hinterleib erbsengelb. Keine Zeichnungen. Cephalothorax herzförmig, Kopftheil etwas erweitert, kaum erhöht, seicht abgegrenzt; Mittel- ritze bedeutend. Brustplatte sehr breit-herzförmig, bräunlichroth, dünnbehaart. Mandibeln stark, bräunlich- roth, von der Seite betrachtet, leicht zurückgedrängt, äusserst spärlich behaart, glatt. Maxillen und Lippe bräunlichroth. Taster schlank, bräunlichroth, dessen Patella, Tibia und Tarsus, besonders das letztere Glied stark, zum theil stachelborstig behaart — keine Klaue. Beine schlank. Femur mit wenigen Borsten, Tibien oben mit 2—3 Fühlhaaren, unten reichlich borstenhaarig ; Klauen sehr schlank, fein, sichelförmig, deren Zinken ungemein zart, die Aferklaue eimzähnig. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZAG POK-FAUNAJA, III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA, II. 11 346 Hinterleib sehr schön oval. Die hintere Augenreihe leicht eingebogen, die vordere leicht ausgebogen ; die Mittelaugen beider Reihen in ein nach vorne verengtes Trapez gestellt, die unteren klein; die Seitenaugen beider Reihen auf einer gemeinsamen, flachen, schwärzlichen Erhöhung, weiter entfernt von den Mittelaugen ihrer Reihen, als diese von einander. Maase, Leib: 2:6 ”/,, Cephth. 1 "4. I. Beinpaar 3-8, II 3, III 2-8, IV 4 my. 7 Kleiner, schlanker: in der Färbung übereinstimmend. Der Taster schlank, kolbig; dessen Patella kurz, dünn; Tibia einfach verstärkt, napfförmig; Deckschuppe schmal-löffelförmig; seitwärts nach innen gekehrt, behaart, das Sexualorgan zeigt einen schlängelnd quergestreiften Bulbus, an dessen Vordertheil eine knorplartige Erhöhung sichtbar ist, und dessen untere Parthie einen schwärzlichen, ankerförmigen Umschlag zeist. Maase, Leib: 2-4 mi, Cephth. 1-2 4. Diese interessante Spinne fand ich zuerst in der Szeleta-Höhle (Alsö-Hämor). Sie hält sich an den rauhesten, trockenen Stellen der übersinterten Wände auf, wo sie ihre Fäden zieht und vor dem Ker- zenlicht verschwindet. Sie bewohnt das ewige Dunkel. Merkwürdigerweise fand ich dieselbe Art auch in der 148-ten Klafter des Schachtes des Glanzenberg Unterstollens in Schemnitz. 4. Genus. ERIGONE Sav. er Aup. (1825—7). 1. Erigone altifrons (Cause. 1863). Tafel IX, 194 7 vergr. Panesova. Als Sommerthier auf Holzstössen. 2. Erigone apicata (Backw. 1850). Doroszlö, Pancsova. Schon im März zu Tausenden beim Fadenschiessen besonders auf dürren Pflanzen, welche förmlich eingewebt erscheinen. 3. Erigone dentipalpis (Win. 1834). Tokaj, Budapest, Szäsz-Vesszös. Im Juni geschlechtsreif. 4. Erigone isabellina (C. K. 1841). Klausenburg, Hermannstadt, Central-Karpaten (Baumregion). 5. Erigone bitubereulata (Win. 1834). Mezö-Zäh. Sehr zeitig im F rühjahre (März) besonders an schwer zugänglichen Stellen im Rohre der Seen. 6. Erigone rubens (Bracxw. 1833). Sätor-Alja-Üjhely. Als Sommerform auf Pflanzen des " «Kopasz»-Berges. 7. Erigone rufipes (L. 1758). Aus Grosswardein bekannt. S. Erigone cornuta (Brackw. 1833). Panosova, Tokaj. Als Baumform erbeutet. 9. Erigone fuscipalpis (C. K. 1836). Budapest (Blocksberg) auf Pflanzen. 5. sEnus. NESTICUS Ta. (1869— 70). 1. Nesticus cellulanus (Cr. 1757). Also-Hämor (Höhlen), Erlau (Keller), Schemnitz (Schächte), Klausenburg (Souterain). Liebt feuchtere Winkel dunkler oder halbdunkler Localitäten ; je dunkler der Aufenthalt, desto verwischter die Zeichnung. In Höhlen ist es auffallend, dass sich an die Fäden ihres Gewebes Tipuliden und sonstige Dipteren zur Ruhe an den Vorderfüssen aufhängen, ohne haften zu blei- ben oder die Spinne dadurch zu stören. 6. Genus. ERO (C. K. 1837). 1. Ero thoracica (Win. 1834). Doroszlö. In Ziegelhaufen als Früuhlingform. 2. Ero tuberculata (DE Gerr. 1778). Rakamaz. Als Sommerform in üppigen Gesträuchen. 7. cexts. MIMETUS Henrtz (1832). 1. Minetus laevigatus (Krvs. 1863). Auf Eichen der Hutweiden zwischen Tokaj und Rakamaz als Sommerform. 2 - 5. sexus. DIPOENA Ta. (1869701. 1. Dipoena melanogaster (C. K. 1515). Homonna. Auf Pinus sylvesiris. 9. ezsıs. PHYLLONETHIS, Tas. (1369 — 70). 1. Phyllonethis Iineata (CL. 1757). Klausenburz, Szovät (Hargita-Zug bis 1000 Meter), Gyer- sy6-Szi-Miklös, Panesova, Bäziäs, Tarezal, Tokaj, S.-A.-Ujhely, Alsö-Hämor. Moesolyäs, Sehemniiz, Bihar (?), Budapest. Sommerform in Gärten; auch subalpin - die gelbe und rothgezeiehnete Varietät meist in derselben Localität: scheint Linyphien zu verireiben und deren Gewebe zu usurpiren. 10. essus. THEBIDIUM (Wazcz. 1565). 1. Theridium Tepidariorum C. K. (1541). Klausenburg (Glashaus), Görgeny-Szt-Imre (Kastell- Gänse), Osradena (Barakken). Scheint m Glashäusern immer sesenwärüs zu sen. 2. Theridium formosum (Cr. 1757). Klausenburg, Mezö-Zäh, Diesö-Szt-Märton, Doroszlö, Apatin, Pancsova, Palänka, Mehädia, Schuppanek, Orsova. Jeselnicza, S.-A_-Üjhely, Ungvár, Alsö-Hämor, Diössyör. In den nn auch in der Nähe von Wohnunsen, besonders in Gärien wei: verbreitet. Sommerfhier. 3. Theridium dentieulatum (Wazncz. 1804. Orsova. Mehädia, Ogradena, Bäziäs, Szajol, Tokaj, Alsó-Hámor, Budapesi. Sommerihier, welches die Felsen besonders liebi, jedoch auch an Wohnungen verkommi. 4. Theridinm riparınm Brıczw. (1534. Hermannsiadi. Ser führt die Art unter dem Namen «Theridium saxatıle Koch» an. 5. Theridium varians Ham. (1831). Klausenburg, Eiehen der Hutweiden bei Tokaj. Als Som- merform im Laube. 6. Theridium sisyphium (Cr. 1757). Szajol, Alsö-Hämor, Csorba-See, Lucsivna, Pribilina, Ly- kauka, N.-Hasymäs, Sioek in Osisiebenbürsen. Von der Ebene bis in die obere Baumsrenze der Alpen verbreiieie Ari 7. Theridium vietum (Warez. 1802). Ceuiralkarpathen auf Juniperus. s. THERIDIUM FRIVALDSZKY in. sp. (VII Tafel, 154, a Augensiellung, b Leib, c erstes Bein- paar. d männlieher Tasier). 7 Vorderleib heht bramliehselb, mit femem, braunem Band, mit feinem braunlichem Mitiel- sireii, weleher gegen den Kopi:hail hin sabelis wird, die Ausensruppe jedoch nichi erreicht. Beine heht brämliehselb, am Ende eines jeden Gliedes ein breiter, schwarzer Rings. Oberfläche des Hinterleibes weiss mit sechs oder sieben schwarzen Punkten, wovon drei auf die Mitte entfallen, seit- lieh am Ende je ein ausgedehnier schwarzer Fleek. Abdomen branmnlich. Die Zeichnung in der Begel scharf, aunallend, nur manehmsal eiwas verschwommen. Cephalothorax erweitert, Brusitheil rundlieh, in der Mitie der Lange nach mässie rinneniormis vertieft, der Kopf wenig erhaben. Brusiplaiie herzförmis, bräunliehgelb, mit feiner schwarzer Einfassung. Mundiheile bräunlichselb, etwas röthlieh angehauehi. Die Beine lang, schlank, die Bingelung auffallend: auf den Paiellen je eine Fühlborste. Hinterleib oval von der Ssite betrachiei ziemlich sewolbi. Die Mitielausen beider Beihen im Beehieck stehend, die unieren kleiner, schwarz; die hinteren opalisirend. Die hintere Beihe kaum merklieh eingebogen, die uniere ausgebogen: die Augen der hinteren Beihe in gleicher Entfernung von einander; die Mitielaugen der Vorderreihe weiter vom Sürnrand, als Die Taster schlank, dessen Paiella nicht länger als dick, die Tibia noch kurzer, am äusseren Ende mit langem, sehmalem, abgesiumpfiem Forisaiz, weleher sich an den Geschlechitheil anschmiest 427 348 und nach vorne gerichtet ist; der Bulbus von aussen birnenförmig, etwas abgeflacht, auf der Fläche mit schwarzem Schlängelband. Maase, Leib: 3:5 ”/,, Cephth. 1:5, I Beinpaar 11-5, II 7:3, III 5-2, IV 7-5 =. ? Unbekannt. mr eggs Bei Tokaj und Rakamaz Auf Eichen. Frivaldszky hat diese Art schon früher um Fünfkirchen herum gesammelt. 9. Theridium triste, Hans (1831). Hutweide bei Tokaj auf Eichen. 10. Theridium bimaculatum (L. 1767). Wie die vorige Art. Sızu besitzt Exemplare aus der Umge- bung von Hermannstadt. 11. Theridium pulchellum (Wancx. 1802). Palänka. Dr. Sripsırz und Sırı führen die Art aus Siebenbürgen an. 11. cenus. STEATODA Sun (1833). 1. Steatoda castanea (Cr. 1757). Klausenburg, Mezö-Zäh, Görgeny-Szt-Imre, Särpatak, Olah- fenes, Parajd, Gyergyö-Szt-Miklös, Hermannstadt, Doroszlö, Apatin, Neusatz, Zimony, Pancsova, Mehädia, Orsova, Bäziäs, Szajol, Rakamaz, S.-A.-Újhely, Ungvár, Paräd, Veszprém, Budapest. Beinahe ausschliess- lich dem Aufenthalte des Menschen angepasst, selten an Waldrändern und auch dort stets in der Nähe menschlicher Wohnungen. 2. Steatoda bipunctata (L. 1758). Torda, Sárospatak, Klausenburg, Hermannstadt, Görgeny-Sz.- Imre, Balänbänya, Doroszlö, Zombor, Apatin, Orsova, Pribilina, Budapest, Ungvár. Seltener als die vorige Art, mehr im Freien, besonders unter abstehenden Baumrinden. Auch in Ställen. 3. Steatoda triangulosa (Warck. 1802). Doroszlö, Panesova, Orsova. Neigt dem Süden zu ( THORELL fand sie in Florenz und Niza ]. c. im ung. Text). Lebensweise mit St. castanea übereinstimmend, das Gewebe jedoch stets bescheidener. 4. Steatoda guttata (Win. 1834). Alsö-Hämor. In Geröllen. 12. ernus. LITHYPHANTES Tn. (1569— 70). 1. Lithyphantes corollatus (L. 1758). Orsova, Bäziäs, $.-A.-Üjhely. Sommerform ; stets in Geröllen der Bäche gefunden. 2. Lithyphantes Paykullianus (Warer. 1806—8). Klausenburg. Auf berasten Hügeln in Löchern von Gryllus campestris durch €. Schuster entdeckt. 13. cenus. ASAGENA Sunn. (1833). 1. Asagena phalerata (Paz. 1801). Szäsz-Vesszös, Doroszlö. Sommerthier, meist umherschwei- fend oder in Mehrzahl unter Steinen gefunden. II. FAMILIE. SCYTODOIDAE. - NACKTSPINNEN. I. SUBFAMILIE. PHOLCINAE. SCHIEESPINNEN. 1. arnus. PHOLCUS (Warer. 1805). 1. Pholcus Forskalii Tror. (1570). Zombor, Orsova, überhaupt im Süden des Landes; in lich- teren Kellern und schattigen Winkeln häufig. Die Art wurde auch ursprünglich nach ungarischen Exem- plaren beschrieben, siehe «Remarks on Synonymus» p. 151. 349 2. Pholeus phalangioides (Fursr. 1775). Nagy-Barom, Rákospalota, Klausenburg, In Stallungen, Hühnersteigen häufig. 3. Pholcus Pluchii (Scor. 1763). Klausenburg, Szent-Läszlö, Torda, Värfalva, Mehädia, Orsova, Ögradena, Szajol, Tarezal, Ungvár, Alsö-Hämor, Balaton-Füred. Sowohl unter Dachtraufen besonders der ländlichen Wohnungen als auch im Freien ar. Felsen, in Steinhaufen. Sommerform. II. SUBFAMILIE. SCYTODINAE. BUCKELSPINNEN. 9. sEenus. SCYTODES. Lartr. (1804). 1. Scytodes thoracica Larr. (1804). Zimony, Budapest, Szarvas. Selten, wenig beobachtet, jedoch hisnichtlich des Gewebes und der Haltung vielfach an Pholeus erinnernd. III. FAMILIE. ENYOIDAE. scHOBERSPINNEN. 1. Genus. ENYO. Sav. ET Aup. (1825 —7). je Enyo germanica (C. K. 1837). Balaton-Füred, Alsö-Hämor. Sommerthier : unter Steinen : mit schoberförmiger, aus fremden Gegenständen zusammengewebter Wohnung. Selten. III. UNTERORDNUNG, BD a a a a SAGA a 15 So vielartig die Organisation dieser Unterordnung, so verschiedenartig ist deren Lebensweise und so manigfach sind deren Gewebe: und wenn wir das System der Spinnenthätigkeit als ein ununterbro- chenes Ganzes betrachten, so können wir es ausprechen, dass die Tubitelarien mit ihrer Thätigkeit dieje- nigen Lücken ausfüllen, welche sonst entstehen würden. Eben dieses zeiet auch die grosse Formverwandt- schaft mit anderen Unterordnungen. Die Hauptorgane sind im Kreise dieser Unterordnung sehr verschieden. Bei dem Webeorgan finden wir sowohl das Drei-, als auch das Zweiklauensystem vertreten, dabei den Umstand, dass mit dem Zweiklauensystem eigenthümliche Haarsohlen verbunden sind, welche andeuten, dass hier neben der spe- eifischen Spinnenthätigkeit, d. h. neben dem Fangnetz auch das Gehen platzgreift. Das Spinnorgan zeigt ebenfalls Verschiedenheiten ; manche Spinnwarzen sind verlängert, mehrgliedrig, das System der Spulen ist anders angebracht, daher sind auch die Gewebe anders beschaffen. Die Grösse des Hinterleibes bleibt fort. Zum kräftig entwickelten Cephalothorax kommt ein verhältnissmässiger Hinterleib hinzu ; die Füsse sind kräftig und selbst die gestreckteren zum Gehen eingerichtet. Indem bei den vorhergehenden zwei Unterordnungen die Ermährung in erster Linie von der Einrichtung und Anbringung des Gewebes und .vom geduldigen Abwarten der Beute abhängt, also eine gewisse Passivität zur Schau trägt, tritt bei den -Tubitelarien die Activität in den Vordergrund; sie offenbart sich im meuchlerischen Ueberfall der Beute. Selbst in jenen Gruppen dieser Unterordnung, bei denen auf die Gewebe noch grosses Gewicht fällt (Agalenoidae), ist der Charakter der Gewebe, so auch deren Wirkung von jenen der Orbitelarien und 350 Betitelarien wesentlich verschieden. Denn indem diese letzteren ihre Gewebe den fliegenden Insecten in den Weg stellen, ihre Beute also dadureh erlangen, weil diese das Gewebe nicht sieht, sehen es die Tubi- telarien mit ihren Geweben auf das Aufsitzen der Insecten ab; ja die Mehrzahl ladet die Beute förmlich zum Aufsitzen ein. Die weitläufigen Gewebe der Winkelspinnen (Tegenaria), welche horizontal gespannt sind und mit der Zeit auch noch staubig werden, locken die Insecten förmlich an; so auch das trichter- förmige Gewebe der Agalenen. Die Amaurobiinen belegen mit ihren Geweben solehe Punkte, welche zu Ruheplätzen für Insecten besondere Eignung haben. Bei den Drassoiden fällt das Gewicht nieht mehr auf das Gewebe, sondern auf die Organisation der Gangorgane ; bei diesen herrscht das Zweiklauensystem und die Seopula; diese verlegen sich auf die Lauer, um die Beute zu überfallen, oder sie verbergen sich in künstlich erzeugte oder natürliche Höhlun- sen, und erwarten die Beute, welche sich dahin verirrt. Diesem entspricht auch die Taucherspinne — Argyroneta — welehe ihre Taucherglocke verlässt, um ihre Beute im Utrieularien Diekicht zu beschleichen. Eine allgemeine Eigenschaft ist die, dass bei den Geweben überhaupt auf die Wohnung ein grosses Gewicht fällt, bei mancher Familie sogar das Hauptgewicht ; in diesen letzteren Fällen ist das Gewebe nurmehr für Momente der Vermehrung und Entwiekelung bestimmt und hat mit der Ernährung nichts mehr zu schaffen. Hier beginnt also neben der Fixirung des Aufenthaltes die Freiheit der Bewegung in einem gewissen Umkreise. In der Veränderung des Aufenthaltsortes sind sie weniger frei, auch in der Wahl desselben sind sie beschränkter; sie sind in höherem Maase an die Scholle gebunden, als dies bei den vorgehenden Unter- ordnungen der Fall ist. Es überwiegt hier schon die Zahl derjenigen Formen, welche unter Steinen, Schollen, unter abgefallenem Laub lebt und wirken. Hinsichtlich der vertikalen Verbreitung gehört die Mehrzahl der Formen zwar den Niederungen an; sie steigen aber auch in bedeutende Höhe hinauf. Die Cryphoeca carpathica 0. H. lebt auf den Gipfeln der hohen Tätra, hingegen gibt es Formen, welche in der Tiefe der Höhlen zuhause sind. Die Generationsfolge wird hauptsächlich (ich kann nicht sagen ausschliesslich) durch überwin- ternde Thiere gesichert; die Sicherung besorgt die überwinternde Generation selbst. Die Mutter bewacht die Eier, sorgt so lange für die Jungen, bis sich diese selbst fortzuhelfen vermögen. I. FAMILIE. UROCTEOIDAE. ZOTTELSPINNEN. 1. ernus. UROCTEA. Dur. (1820). 1. Uroctea Durandii (Warer. 1809). Fiume unter Steinen. II; FAMILIE. AGALENOIDAE. FLÜCHTSPINNEN. I. SUBFAMILIE. AMAUROBIINAE. KETZERSPINNEN. 1 . aenus. DICTYNA. Sunp. (1833). I. Dietyna arundinacea (L. 1758). Klausenburg, Szäsz-Vesszös, Torda, Mezö-Zäh, Hermann- = z . > - - . £ . stadt, Doroszló, Apatin, Palänka, Pancsova, Orsova, Ogradena, B. Csaba, Tokaj, 0-Hutta, Stuhlweissen- burg, Grosswardein, Budapest. Frühjahrs- und Sommerform, welche besonders die abgestorbenen Dolden- pilanzen liebt. Gemein. J 51 et 2. Dictyna latens (Fasr. 1775). Hermannstadt. Dr. Szrourrz führt dieselbe auf Grund von L. KocHs Bestimmung an. 3. Dictyna vicina Sın. (1874). Hutweide bei Tokaj, auf Eichen. Scheint südlich verbreitet zu sein. (Sımox beschrieb die Form von der Insel Corsica). 4. Dietyna uncinata T'nor. (1856). Budapest (Stadtwäldehen auf Gesträuch). 5. Dictyna variabilis C. K. (1836). Budapest, Räkos-Palota, Tokaj, B.-Füred. Besonders auf den Blättern von Syringa vulgaris. 2. enus. TITANOECA Tr. 1869— 70). 1. Titanoeca quadriguttata (Hans. 1831). Orsova, Mehadia, Bäziäs, Also-Hämor, Mocsolyas, Paräd, Schemnitz, Fünfkirchen. Sommerform, steigt hoch in das Gebirge ; meist unter Steinen. 2. Titanoeca Schmeri L. K. (1872). S.-A.-Üjhely, Tokaj, Veszprém. Sommerform ; besonders an steinigen Stellen. 3. TITANOECA VETERANICA n. sp. (VII. Tafel, 155, a Augengruppe, b Epigyne des ?, c Taster des 9). ? Vorderleib dunkel rothbraun mit wenig gelblichen Haaren ; Beine ebenso gefärbt, etwas rauchi- ger. Hinterleib braun, mit nicht eben dünner aber erst bei Vergrösserung auffallender, gelblichröthlicher Behaarung. Cephalothorax so lang als Tibia und Patella des IV. Beinpaares zusammen ; Kopftheil etwas ver- längert, vorne abgerundet, von seitwärts betrachtet aus der bedeutenden Rückengrube sanft aufsteigend. Der ganze Cephalothorax fein gerandet. Brustplatte oval, braun, mit schmutziggelber Behaarung. Mandibeln ziemlich stark, etwas rauh und genügend behaart —- von der Seite betrachtet — mit dem Grunde vorgewölbt. Maxillen gerade, parallel, vorne abgerundet ; rothbraun ; die Lippe schmäler als eine Maxille, abgerundet, von halber Länge der Maxillen. Der Taster rauchig rothbraun, dessen Tarsus reichlich behaart und beborstet und so lang als Patella und Tibia zusammen. Die Beine ziemlich schlank, die Behaarung ziemlich reichlich, gelbbraun gemischt, die Bestachelung nicht beständig: Femur des I. Paares oben am Ende 2—3 anliegende Stachel ; oit an der Tibia, unten vorne, ein Stachel. Das Abdomen breitoval, etwas tlachgedrückt. Die vordere Augenreihe sehr leicht, die hintere mehr eingebogen ; die Seitenaugen getrennt ; die Seitenaugen von den Mittelaugen ihrer Reihen weiter, als letztere von einander entfernt; die Mittel- augen beider Reihen in ein nach vorne bedeutend verengtes Trapez gestellt, die unteren kleiner als die oberen; die hinteren Mittelaugen weiter von den vorderen Mittelaugen als von einander. Maase, Leib: 5°5 ”Y,, Cephth. 2:3, I Beinpaar 6, II 5, III 4, IV 5-6 ". 7 Schlanker, etwas kleiner. Vorderleib sehr lebhaft rothbraun; Beine rauchbraun ; Hinterleib schwarz, spärlich gelb behaart, ohne Zeichnung. Auf allen Tibien, unten, in einer Reihe mehrere Stachel- borsten. Der Taster stark, kolbig; dessen Patella nicht länger als dick; die Tibia sehr complizirt: an der inneren Seite ein am Grunde starker, in eine feine Spitze auslaufender, glänzend schwarzer, geschwun- gener, nach vorne gerichteter Fortsatz, am Grunde desselben, nach innen, ein daumenförmiger, kurzer stumpfer Fortsatz, dahinter ein dritter, nach rückwärts offener, ohrförmiger Fortsatz. Maase, Leib : 46 ”/,, Cephth.: 2-4, I Beinpaar 7-5, II 5°8, III 47, IV 5-6 ®,,. Diese hubsche, kleine Spinne fand ich im Juni in der unteren Donauenge, besonders in der Nähe der historisch berühmten Veterani-Höhle, dann bei Jeselnieza, wo dieselbe auf rasigen Stellen unter Kalk- steinhaufen vorkam. Das Thier lebt an der Unterseite der Steine in einer sehr schuütter gewebten Röhre, zieht sich bei Berührung zusammen und muss sehr beunruhigt werden, ehe es flüchtet. Die Art ist nahe verwandt mit Simon s Titanoeca monticola, welche derselbe aus den Pyrenaeen und den Alpen der Provence beschrieb, jedoch auch nach Dr. L. Koch verschieden (vide «Les Arachnides de France 1874, I, p. 214, B1=11.10.10). (60) 01 09 3. Genus: AMAUROBIUS (C. K. 1837), 1. Amaurobius ferox (Water. 1830). Klausenburg, Mezö-Zäh, Hermannstadt, Doroszlö, Palänka, Diósgyőr, Miskolez, Görömbölyi-Tapoleza, Erlau, Güns, Budapest, Mehadia. Im Frühjahr geschlechtsreif; in Kellern, Winkeln, aber auch in Felsenspalten ; in wärmeren Loealitäten wahrscheinlich stets vorhanden. Gewebe vielfach angepasst. 9. Amaurobius fenestralis (Sır. 1768). Klausenburg, Görgeny-Szt-Imre, Mezöhavas, Buesin, Nagy-Hagymäs, Hermannstadt (Dr. Seipurrz sub Cinitlo atrox), Mehadia, Alsö-Hamor, Pribilina, Lykauka, Schemnitz, Budapest. Weit verbreitete Art, welche auch in das Hochgebirge steigt, besonders in Nadel- hölzern unter abstehender Rinde häufig; kommt auch in der Nähe menschlicher Wohnungen, am Ein- gange der Grubenstollen, in Steinhaufen und Mauerritzen vor; nächtliches Thier, Nachts oft auf dem Laube der Gebüsche herumstreifend. 3. Amaurobius claustrarius (Hann. 1831). Bisher nur in den Karpathen: Csorba-See, Pribilina, im August unter Steinen angetroffen. Nach L. Koch auch in Siebenbürgen. (Dr. Seipuirz sub Ciniflo). 4. Amaurobius pallidus L. K. (1868). IX. Tafel, 195 £; 196 a, 197 Epigyne des ?, 198 Taster des 2). ? Durch Dr. L. Koch beschrieben. 7 Kleiner, schlanker, lichter gefärbt, die Zeichnung des Hin- terleibes lebhafter. Die Beine gestreckter. Der Taster proportionirt; auf der Oberfläche des Femur vorne 3 Stacheln ; die kurze Tibia handlörmig, von oben betrachtet, zeigt sie drei kurze Fortsätze, von welchen der innere der kürzeste ist, er ist gebogen, stumpf; der äussere ist derb, eylindriseh, am Ende abgerundet, röthlichgelb ; die Deckschuppe ist stark convex, an der Spitze bürstenartig behaart, am äusseren Rande des Grundes bedeutend ausgesehnitten ; Geschlechtstheil stark hervorquellend, von unten betrachtet erscheint der Bulbus einem starken halben Ringe ähnlich, aus dessen Mitte eine schnabelförmige, kurze, rothbraune Doppelspitze hervorsteht, am Grunde dagegen ein unten licht, an der Spitze dunkel gefärbter Fortsatz nach vorne gerichtet ist. ; Maase: Leib 8 "/,, Cephth. 4 ”/„, I Beinpaar 15 9. Diese Art wurde ursprünglich durch Dr. Paliardi bei Mehadia gesammelt, ich selbst kenne sie auch ausschliesslich aus dieser Gegend als Frühjahrsform, wo sie meist im Gerölle, seltener unter der Rinde gestürzter Bäume vorkommt und weit in die Höhe geht. So bei Orsova (Allion), Mehadia (Nadelholz- region), Ogradena, Bazias (Ausläufer). 5. Amaurobius Erberi (Krvs. 1863). Ausschliesslich Budapest (Blocksberg) ; ist weiters nur von Syra, Lesina und aus den Pyrenaeen bekannt: - II. SUBFAMILIE. AGALENINAE. TRICHTERSPINNEN. 4. cenus: CYBAEUS L.K. (1868). 1. Gybaeus tetrieus (C. K. 1839). Also-Hämor, Máramaros (Pietrosz Stoek) selten unter Steinen. 5. cenus: COELOTES. Brackw. (1841). 1. Coelotes atropos (Wauer. 1830). Görgeny-Szt-Imre, Mezö-Havas, Hermannstadt, Orsova, Ogradena, Alsö-Hämor, Central-Karpathen, Pribilina, Ruttka, Schemnitz, Tätra-Füred. Gebirgsform im Sommer geschlechtsreif. Geht bis 2000 Meter-in den Alpen, -wo sie dann das babirynth vertieft und eomphzirt. - - a SZENES 2. Goelotes inermis L. K. (1855). Görgeny-Szt-Imre, Schemnitz. An beiden Orten -Herbstthier, im Gerölle von Mauerwerk. en 353 3. Coelotes roscidus? (C. K. 1837). Bratka im Köröspass. Ein J im September erbeutet. Zur Anbringung des ? hat mich der Umstand bewogen, dass von Coelotes roscidus C. K.— segestriformis Dufour bis jetzt nur ? bekannt sind. Da dieses 7 jedoch zu keiner der bekannten Arten gehört, und dem Grössen- verhältniss nach der grossen weiblichen Form Kocws resp. Durovr's entspricht, so habe ich es mit Vor- behalt hieher gestellt. 1. Coelotes solitarius L. K. (1868). In Dr. H. Zimmermann’s (Limburg) Sammlung aus der hohen Tátra; Dr. Seidlitz fand die Art um Hermannstadt. 6. cenus: TEGENARIA (Late. 1804). 1. Tegenaria Domestica (Cr. 1757). Ueberall, besonders in und um Wohnungen verbreitet; kommt jedoch auch im Freien vor. 2. Tegenaria Derhamii (Scor. 1763). Ganz besonders in Wohnungen, und da vorzüglich in Kel- lerhälsen, Fenstern, dann in Stallungen sehr hüufig. 3. Tegenaria campestris C. X. (1848). Klausenburg, Hermannstadt, Doroszlo, Orsova, Bazias, Alsö-Hamor, Pribilina, Budapest. Geht bis 1000 Meter in das Hochgebirge ; meist im Wurzelwerk und in Steinhaufen. 7 eenus. CRYPHOECA Tor (1869—70). 1. CRYPHOECA CARPATHICA n. s. p. (VII. Tafel, 156, a Augengruppe, b Epigyne des 9, c Taster des 9). ? Vorderleib und Beine grünlichgelb; Hinterleib öhlbraun, mit gelblichen a Zeiehnungen. An allen Beinen die Tibia und Metatarsus mit langen, anliegenden, lichten Stacheln bewehrt, welche auf den zwei ersten Paaren in zwei Reihen paarig gestellt sind. Die vordere Augenreihe stark eingebogen, deren Mittelausen viel kleiner als die seitlichen; die hintere Augenreihe leicht eingebogen, deren Augen von gleicher Grösse; die Mittelaugen der vorderen Reihe vom Stirnrande um mehr als den Durchmesser eines Seitenauges entfernt. Cephalothorax länglich-herzförmig; Kopftheil gut abgegrenzt, verschmälert, vorne abgerundet; Rückengrube punktartig; der Thoraxtheil mit einigen sternförmig auslaufenden Vertiefungen, welche der Lage der Beine entsprechen. Brustplatte länglich-schildförmig, zwischen den Hüften des IV. Beinpaares zugespitzt, etwas convex, lehmgelb, spärlich behaart. Die Mandibeln lehmgelb, gut entwickelt, schwächer als der Schenkel des ersten Beinpaares, nicht vorgewölbt und mit dem Ende auf die Maxillen zurück- gedrängt. Maxillen lehmgelblich, breit, vorne abgerundet, nieht gegeneinander geneigt, dünn behaart; die Lippe ähnlich gefärbt, breit, vorne abgestutzt, erreicht nicht die halbe Länge der Maxillen. Taster grün- lichgelb, dessen Tarsus stark, so lang als die Tibia, beiderseits mit mehreren anliegenden, langen Stacheln. Sämmtliche Schenkel der Beine grünlichgelb, die übrigen Glieder mehr ins Röthliche ziehend ; auf der Patella des III. Paares, oben, ein aufrechter, langer Stachel. Hinterleib länglich-eiförmig, hinten etwas zugespitzt; oben, vorne, in der Mitte ein unregelmässiger, lichter Fleck, darunter einige Winkelfleekchen, welche sich schlängelnd in den Seiten verlieren und oft sehr undeutlich sind; Bauchtläche olivengrünlich ; der ganze Hinterleib anliegend, nicht eben dicht behaart. Spinnwarzen in ein Trapez gestellt, gelblich, gleiehlang ; das Endglied des oberen Paares zugespitzt und sehr kurz, etwa einem Viertheil des Grund- gliedes entsprechend. Maasse : Leib 4-2 ®/,. Cephth. 1-9, I. Beinpaar 5, IV. 5°8 ”Y,. Verhältniss der Füsse 4, 1,2, 3. J Etwas kleiner, mit schlankeren Beinen und liehterem Vorderleib. Die Bestachelung der Beine schwächer. Der Taster verhältnissmässig stark, dessen Patella und Tibia gleichlang, am Grunde der äusse- ren Seite der Tibia ein nach vorne und seitwärts gerichteter, gestreckt ohrförmiger Fortsatz ; Deekschuppe sehr convex, weisslich, spärlich behaart; Geschlechtstheil sehr hervorquellend; von unten betrachtet, durch einen langen, spiraligen embolus ausgezeichnet. HERMAN OTTO: MAGYARORSZAG POK-FAUNAJA, III. OTTO HERMAN: UNGANNS SPINNEN-FAUNA. III 45 3094 Maasse: Leib 3:5 ”%,. Cephth. 1:6, IV. Beinpaar 5-4 9. Central-Karpathen ; auf dem Krivan im August nicht selten, steigt beinahe. bis zum Gipfel. Ist stets auf der unteren Seite der Steine in einem schütter gewebten Röhrchen zu treffen und leicht zu sam- meln, da sie sich statt zu flüchten, nur zusammenzieht. 8. cenus AGALENA Warck (1805). I. Agalena labyrinthica (Cr. 1757). In der Ebene eben so gut als auch im Vorgebirge und der entschieden subalpinen Region zuhause. In den Niederungen an manchen Punkten geradezu in Masse vorhanden. 2. Agalena similis Keys. (1565). Klausenburg; durch Dr. G. Böckh auch in Pressburg gesam- melt und als «Ag. labyrinthica» bestimmt (zu finden im Wiener Hofmuseum), besonders Herbstform. 9. cenus HISTOPONA Tuor. (1869—70). 1. Histopona torpida (C. K. 1841). Doroszlö. Als Sommerform unter Rinden nur einmal gefunden. 10. cenus: TEXTRIX Sunxp. (1833). 1. Textrix deuticulata (Ouıv. 1789). Doroszlö. Als Sommerthier einmal angetroffen. 11. cenus: AGROECA Wesrk. (1861). 1. Agroeca Haglundii Tuor. (1874). Apatin, Szäsz-Vesszös. Zweimal als Sommerthier angetroffen. III. SUBFAMILIE. ARGYRONETINAE. TAUCHERSPINNEN. 12. cenus: ARGYRONETA Larr. (1804). 1. Argyroneta aquatica (Cr. 1757). Szamosfalva, Szäsz-Vesszös, Doroszlö, Budapest (im Abzug- graben der Ofner Thermen!). Sonstige Daten im allgemeinen Theile und im biologischen System (T., II. B.). III. FAMILIE. DRASSOIDAE. MEUCHELSPINNEN. 1. aenus: ZORA (C. K. 1848). 1. Zora maculata (Brackw. 1833). Doroszlö, Apatın, Orsova, Schuppanek, Tokaj, Rakamaz, Kaschau. Hine seltenere Sommererscheinung ; bisher stets umhersehweifend im abgestorbenem Laube unter Bäumen und Gesträuchen gesammelt ; besonders dort häufig, wo Poduren reichlich vorhanden sind. Geht nicht auffallend hoch ins Gebirge und überwintert bestimmt. Dr. von Horväth fand sie im strengsten Winter vor (siehe: Pachygnatha Olerckii Sund). 2. cenus: LIOCRANUM L. K. (1866). 1. Liocranum domesticum (Win. 1834). Szäsz-Vesszös, Pressburg. In Wohnungen, des Nachts auch bei Kerzensehein thätig; mit fixer Wohnung und Jagdgebiet. Dr. G. Böckh sammelte diese Art mehrfach, und bezeichnete sie mit «Drassus», 2. LIOCRANUM KOCHII u. sp. (VII. Tafel, 157, a Augengruppe, b Taster des 7, Seitenansicht: c Genitaltheil von unten). Vorderleib und Beine licht braungelb; Hinterleib graulich, mit verwaschenen, undeutlichen, dunkleren Flecken und anliegender Behaarung. Cephalothorax herzförmig; Kopftheil verengt, von der Seite betrachtet eher niedergedrückt als erhoben ; Mittelritze sehr fein, ziemlich lang. Brustplatte schildförmig, braungelb, spärlich behaart. Die Mandibeln gelb, nieht eben kräftig, genügend behaart; seitlich betrachtet knieförmig vorgewölbt; Maxil- len breit, etwas gegeneinander geneigt; die Lippe zungenförmig von halber Maxillenlänge. Beine lang, schlank, bewehrt und behaart; auf den Schenkeln oben zwei anliegende, lange Stacheln; auf der Tibia des ersten Paares, unten, fünf Stacheln in zwei Reihen, wovon drei auf der inneren Seite; auf dem Meta- tarsus desselben Paares, unten drei Paar Stacheln ; auf der Tibia und dem Metatarsus des zweiten Paares unten je drei Paar Stacheln ; auf denselben Gliedern der beiden letzten Paare, unten 5—6 Stacheln. Der Hinterleib oben und unten einfärbig ; sonst eiförmig, vorne etwas verenst; verhältnissmässig klein. Die vordere Augenreihe kaum bemerkbar, die hintere merklich eingebogen; die hinteren Mittel- augen viel weiter von einander als von den Seitenaugen entfernt; die Mittelaugen der vorderen Reihe schwarz und grösser als die Seitenaugen, die letzteren so wie jene der hinteren Reihe opalisirend. Die Seitenaugen berühren sich. Der Taster ziemlich kräftig; Deckschuppe spitz-löffelförmig, am äusseren Rande mit einer finger- förmigen Nebenschuppe ; Patella wenig länger als dick, die Tibia kürzer als die Patella, einfach, unbe- wehrt; das Geschlechtsorgan sehr charakteristisch: der ziemlich flache Bulbus verwandelt sich hinten in ein schlängelndes Rohr, welches verloren in eine feine, gekrümmte Spitze ausläuft. Maasse: Leib 5-2 ”/,, Cephth. 2:6, I. Beinpaar S, II. 7-2, III. 6-9, IV. 99. ? unbekannt. Diese sehr interessante Art fand mein Neffe E. Vlkolinszky in Schemnitz. Ist von L. domesticum auch nach Dr. L. Koch speeilisch verschieden. 3. cenus: ANYPHEANA Sunp. (1833). 1. Anyphaena accentuata (Warcx. 1802). Doroszlö, Bogojeva, Illok, Pancsova, Alsö-Hamor, Bu- dapest. Als Sommerform besonders auf dem Laube der Bäume vorkommend. 4, cenus: CLUBIONA Lare. (1804). 1. Clubiona corticalis (Water. 1802). Schemnitz. Im Basaltgerölle des «Kalvarienberges», im Spätsommer. 3. Glubiona trivialis ' C. K. (1841). Mehadia, Spitze des Damoelet; aus den Central-Karpathen von Dr. L. Koch bestimmt, in derSammlung des Dr. Zimmermann (Limburg); scheint eine Alpenform zu sein. 3. Olubiona montana L. K. (1867). Kremnitz. Als herbstliche Form unter Steinen gesammelt. 4. Qlubiona holosericea (DE Gern. 1778). Doroszlö. Gleicher Aufenthalt mit der nachfol- senden Art. 5. Olubiona pallidula (1757). Szäsz-Vesszös, Klausenburg, Szamosfalva, Parajd, Hermannstadt, Doroszlö, Apatin, Palänka, Illok, Tokaj, Diósgyőr, Lucsivna, Grosswardein, Budapest. In Gärten, im Rohre, im Gesträuch und überhaupt in üppiger Vegetation zu finden. In der Abenddämmerung umher- schweifend. Sackartige Wohnung sehr mannigfaltig. 6. Clubiona terrestris Weste. (1851). Tokaj. In einem Steinbruche als Sommerthier. 7. Clubiona coerulescens L. K. (1866). Palänka. Im Frühjahre, unter einem Holzscheite. : Im Verzeichnisse des I. Bandes unter dem Synonym «pallens» angeführt 356 S. Glubiona lutescens Wesrn. (1851). Szäsz-Vesszös, Budapest. Im Gesträuche, selten. 9. Olubiona paradoxa L. K. (1867). In der Sammlung des Grafen Keyserling, aus Orsova stammend. 10. Glubiona frutetorum L. K. (1866). Tokaj, Budapest? Ungvár? (die Exemplare von letzteren Orten als jüngere Formen nicht ganz sicher). Auf Eichen als Sommerthier. 11. Clubiona brevipes! Bracrw. (1841). In der Sammlung des Grafen Keyserling, aus Orsova- stammend. 5. Genus: CHIRACANTHIUM (C. K. 1839). 1. Chiracanthium italicum Canesrr. et Pav. (1869). Klausenburg, Szäsz-Vesszös, Görgeny-Szent Imre, Budapest, Doroszlö. Hochsommerform ; webt in Pflanzen einen geräumigen Sack, wo die Paarung erfolgt und auch die Eier bewacht werden. 9. Chiracanthium carnifex (Farr. 1775). Klausenbure, Rakamaz. Sommerform; webt ihre Sack- wohnung in die Rispen der Gräser. 3. Chiracanthium Pennyi Causr. (1874). Palänka, Rakamaz. Wie die vorige Art. 4. Chiracanthium nutrix (Wancxk. 1802). Klausenburg, Mezö-Zäh, Gyeke, Szäsz-Vesszös, Her- mannstadt, Doroszlö. Wie die vorige Art. 5. Chiracanthium elegans Tmor. (1875). Ogradena. Webt ihre Säcke in das Gerölle der Kalkberge. Sommerform. 6. GHIRACANTHIUM RUPESTRE n. sp. (VII. Tafel 158, a Augengruppe, b Epigyne, c Cepha- othorax von der Seite). 2 Cephalothorax röthlichgelh, in der Ausengegend etwas verdunkelt; Mandibeln bräunlichroth, Beine gelb; Hinterleib bräunlichgelb. Cephalothorax derb, hochgewölbt, so lang als Patella und Tibia des IV. Fusspaares zusammen ; seitlich betrachtet ist die Rückenlinie gewölbt, vom Scheitel nach rückwärts halbkreisförmig abfallend ; der ganze Theil mit feinen, anliegenden Haaren bedeekt. Die Mittelritze ist durch eine kaum wahrnehm- bare Verdunkelung angedeutet. Brustplatte schildförmig, bräunlichgelb, ziemlich behaart. Die Mandibeln derb, kräftig, etwas nach vorne gerichtet, am Rande des Klauenfalzes mit einer diehten Borstenreihe ver- sehen, etwas kürzer als der Metatarsus des I. Beinpaares; die Maxillen breit, vorne abgerundet, etwas gegeneinander geneigt, bräunlichroth, vorne lichter; Lippe rothbräunlich, breit, zungenförmig, erreicht "/a der Länge der Maxillen. Der Taster schlank, blass röthlichgelb, am Tarsus bräunliehroth, ziemlich behaart, dessen Tarsus so lang als Patella und Tibia zusammen. Die Beine schlank, lang; Tibia und Me- tatarsus des ersten Paares, unten, in der Mitte mit einem Stachelpaare, Hinterleib oval, mit gelblicher 3ehaarung bedeckt. Die Augengruppe ist siehtlieh dreitheilig; die Mittelaugen beider Reihen in ein, nach vorne ver- engtes Trapez gestellt, und dieses Trapez weiter von den Seitenaugen, als die grösste Entfernung der Mittelaugen untereinander; die vorderen Mittelaugen in einem gemeinschaftlichen dunkeln Fleck, die übrigen Augen jedes für sich dunkel eingefasst. Die Seitenaugen einander genähert ; die vordere Reihe sehr leicht ausgebogen. Maasse: Leib 9 "4, Cephth. 46, I. Beinpaar 15:6, II. 13, III. 9-7, IV. 134. d unbekannt. In einem steinigen Graben bei Majläth (Diös-Györ) unter einem Steine erbeutet. 7. CHIRACANTHIUM EFOSSUM n. sp. (VII. Tafel, 159, a Augengruppe, b Cephalothorax von der Seite, c Epigyne). ? Cephalothorax bräunlichgelb ohne Verdunkelung; Mandibeln ins Bräunlichrothe ziehend E: Beine grünlichgelb. Hinterleib schmutzig-lehmgelb. " Ma Verzeichniss des ersten Bandes als «tuseula Westr.» angeführt. Cephalothorax von der Seite betrachtet genügend gewölbt, kürzer als Patella und Tibia des IV. Beinpaares zusammen; Kopftheil bogig (weniger convex, als bei der vorigen Art). Brustplatte herzförmig, scehmutziggelb mit bräunlicher, am Rande verdichteter Behaarung. Mandibeln ziemlich stark, gestreckt, mässig nach vorne gerichtet, am Grunde licht, gegen das Ende verdunkelt, etwas länger als der Metatar- sus des ersten Beinpaares. Die Maxillen schmutzigbraun, an den Enden lichter, gerade, vorne zugerundet; die Lippe zungenförmig, vorne abgestutzt, reichlich ?/s der Maxillen lang. Der Taster schlank, grünlich- gelb, an der Spitze rauchig verdunkelt, reichlich, anliegend behaart, dessen Tarsus so lang als Patella und Tibia zusammen. Die Beine schlank, lang; Tibia des ersten Paares, unten, in der Mitte mit einem Paar — der Metatarsus, unten, an beiden Enden mit je einem Paar Stacheln. Der Hinterleib oval, feinbehaart. Die Augengruppe dreitheilig ; die Mittelaugen beider Reihen in ein, nach vorne nur wenig ver- engtes Trapez gestellt; die Seitenaugen der vorderen Reihe von den Mittelaugen nur wenig weiter, als letztere voneinander; die vordere Reihe gerade, die hintere leicht eingebogen; die Seitenaugen berühren sich nicht, jedes für sich steht in einer Verdunkelung. Maasse, Leib: 10 ”/,, Cephth. 3°S, I. Fusspaar 18:7, II. 12, III. 9, IV. 14. da unbekannt. Diese Art fand ich auf dem Kopasz-Berge bei S.-A.-Ujhely, tief in der Erde, unter einem Steine, u. z.: als Sommerform. S. CHIRACANTHIUM CUNICULUM n. sp. (VII. Tafel, 160, a Augengruppe, b Cephalothorax, c Epigyne). ? Vorderleib schön licht-bräunlichgelb, vorne verdunkelt; Mandibeln bräunlich, vertical. Der Hinterleib gelblieh-leibfarben, unter Vergrösserung mit vielen, liehteren Hirsefleckehen besäet. Cephalothorax im Ganzen gewölbt, am Scheitel etwas abgeflacht, etwas kürzer als Patella und Tibia des IV. Beinpaares zusammen. Die Brustplatte herzförmig, blassgelblich. Die Maxillen gestreckt vertieal, am Ende dunkelbraun, gegen den Grund verwaschen lichter, so lang wie der Tarsus des ersten Beinpaares. Die Maxillen gerade, vorne abgerundet und lichter, am Grunde rothbräunlich, die Lippe zungenförmig, abgestutzt rothbraunlich. Der Taster sehr schlank, gelblich, feinbehaart, am Ende etwas verdunkelt, dessen Tarsus länger als Patella und Tibia zusammen. Die Beine lang, fein; Tibia des ersten Paares unten, in der Mitte mit einem Stachel; der Metatarsus, unten, an beiden Enden mit einem Sta- chelpaare. Der Hinterleib oval, etwas zugespitzt. Die Mittelaugen beider Reihen in ein nach vorne verengtes Trapez gestellt, jene der vorderen Reihe in einen gemeinsamen dunklen Fleck: die Seitenaugen der hinteren Reihe weiter von den Mittel- augen, als diese von einander entfernt; die Mittelaugen der vorderen Reihe grösser als die Seitenaugen derselben Reihe; die vordere Reihe gerade, die hintere eingebogen. Die Seitenaugen beider Reihen berüh- ren einander nicht. Maasse, Leib: 7-5 7, , Cephth. 3, I. Beinpaar 11°5, II. 7-9, II. 7, IV. 9-7. Diese Art fand E. Vlkolinszky in Schemnitz, in Steinhaufen vor dem Eingange des Klinger- stollens. 6. Genus: PHRUROLITHUS (C. K. 1839). 1. Phrurolithus festivus (C. K. 1835). Alsö-Hämor, im Moose auf der Spitze des Szent-Istvän, als Sommerform. 3. PHRUROLITHUS SZILYI n. sp. (VII. Tafel, 161, a Augenstellung, b Epigyne des ?, c Taster des Mannes.) ? Sehr klein. Vorderleib braun, mit vielen weissen Härchen, welche einigermassen eine stern- förmige Zeichnung bilden. Der Hinterleib schwärzlich, auf der oberen Fläche vorne ein, in der Mitte drei, ober den Spinnwarzen ein weisses Fleckehen. Die Schenkel des ersten Beinpaares braun, die übrigen ‘) 6) 358 Glieder so wie auch die übrigen Fusspaare gelb; an den Schenkeln der beiden letzten Paare noch wenig Braun zu sehen. Bauch schwärzlich mit weisslicher Behaarung. Cephalothorax breit-herzförmig, mit etwas verschmälertem Kopftheil; Brustplatte braun. Die Mandibeln stark, braun, dünn behaart, der das Genus charakterisirende Stachel borstenförmig. Der Tas- ter ziemlich stark, braun, dessen Tarsus mit vielen weissen Haaren und so lang wie dessen Patella und Tibia zusammen. Die Beine in den Schenkeln etwas verdiekt, sonst dünn auslaufend; die Schenkel der beiden ersten Paare seitlich und unten braun, oben gelblich; Tibia und Metatarsus des ersten Paares unten mit je vier aufstellbaren, langen, gelben Stachelpaaren. Der Hinterleib länglichoval, sehr mässig abgeflacht. Die Mittelaugen der vorderen Reihe unter Allen die kleinsten ; beide Reihen leicht eingebogen ; die Entfernungen der Augen, sowohl in den Reihen als auch sonst, sleichförmig. Maasse, Leib: 9-6 ”%,, Cephth. 1, I. Beinpaar 2:5, II. 2:2, TIT. 2, IV. 3:6 ”/,. 7 Kaum kleiner. Die Beine sehr lebhaft gefärbt und auch auf den hinteren Schenkeln mit so viel Braun, dass die gelbe Farbe einen längsstreif bildet. Der Taster kräftig, kolbig: dessen Schenkel verbreitert, unten mit einer Ecke endend ; die Patella nicht eben schlank ; die Tibia kürzer als Patella, an ihrer äusseren Seite ein starker, hornförmiger, mit der Spitze gegen die Deckschuppe geschwungener, schwarzer Fortsatz. Maasse, Leib: 2:5, Cephth. 1-2 my. Bei Orsova, im Monate Juni auf üppigen Pflanzen des sogenannten neutralen Gebietes erbeutet. 7. cenus: MICARIA Westk. (1851). 1. MICARIA ROGENFOHERI n. sp. (VII. Tafel, 162, a Augengruppe, b Epigyne des 9, c Taster des 9). ? Prächtig schimmernd. Vorderleib rothbraun mit kupferig schimmernden Schuppen, auf der hinteren Parthie des Brusttheiles ein /° förmiger, schneeweisser Winkelfleck. Der Hinterleib mit kupferig und grünlich schimmernden Schuppen bedeckt, vorne mit zwei bohnenförmigen, querliegenden weissen Flecken, in der Mitte mit einem weissen, schmalen Gürtel, der in den Seiten kräftiger ist und auf die Bauchseite nicht übergeht, diese kupferig und violett schimmernd. Die Schenkel der vorderen Beinpaare beinahe ganz braun, mit schimmernden Schuppen, sonst blassgelb ; die beiden Hinterpaare bräunlich. Cephalothorax gestreckt; keine Mittelritze; der Kopftheil verschmälert, von der Seite besehen etwas niedergedrückt. Die Brustplatte länglichoval, schwarzbraun mit weisser, etwas sternförmig ange- ordneter Behaarung. Die Mandibeln nicht eben kräftig, gerade, vertical, röthlich-braun, am Grunde lichter. Die Maxillen eingedrückt, rothbräunlich mit lichteren Rändern ; die Lippe dunkel. Die Beine, besonders die beiden ersten Paare in den Schenkeln verstärkt, auf allen Tibien unten 1—4 Stacheln, am Metatar- sus unten am Ende meistens ein Stachelpaar. Der Hinterleib etwas walzig, zugespitzt, in der Gegend des Gürtels mässig eingeschnürt. Die vordere Augenreihe mässie, die hintere stark eingebogen; die Mittelaugen der hinteren Reihe sehr bedeutend weiter von einander als von den Seitenaugen ; die Augen der vorderen Reihe gleich- gross, gleich weit von einander; der Zwischenraum zwischen den Seitenaugen beider Reihen wenig klei- ner als jener zwischen den Mittelaugen beider Reihen. Maasse, Leib: 5 —7 ”,, Cephth. 2—9-6, I. Beinpaar 5, II. 5-8, III. 5:5, IV. 8:5. 7 Schlanker, mit in die Breite entwickeltem Cephalothorax, mit lebhafterem Glanz. Der Taster schlank, mit ziemlich kräftigem Schenkel, an dessen Unterseite die Behaarung abstehend gereihet ist; die Patella mindestens dreimal so lang als dick, die Tibia nicht kürzer als das vorige Glied, aussen, am Ende mit einem kurzen Sporn ; die Deekschuppe schmal, zugespitzt; der Bulbus länglich-oval, auf der äusseren Seite mit einem dunkleren Längsband. Maasse, Leib: 5 ®,, Cephth. 2:5”. Oft sehr klein. 399 Dieses prachtvolle Thierchen kam anfangs Juni in der Umgebung von Orsova unter Steinen vor, liebt besonders die oberen, trockenen Parthien in Steinhaufen. Jedes Thierchen ruht tagsüber in einem besoderen Säckchen, und gestört, flüchtet es mit wahrer Blitzesschnelligkeit. 2. Micaria radiata L. K. (1866). Gombos-Bogojeva. Als Frühjahrsform in Schlägen der Donau- auen unter der Rinde gefällter Riesenbäume (Populus Canadensis). 3. Micaria cincta L. K. (1866). Orsova. Diese Art wurde auch ursprünglich nach Orsovaer Exemplaren beschrieben, welche aus der Sammlung des Grafen Keyserling stammten. In der ersten Beschreibung wird der Metatarsus I als wehrlos angeführt, bei meinem Exemplare trägt er unten am Grunde ein Stachelpaar, wesswegen Dr. THORELL die Art nicht ganz bestimmt entschied; Dr. L. Koon hat mir jedoch mitgetheilt (in litt.) dass das Verhältniss der Bestachelung nicht eonstant ist und er selbst Exemplare besitze, deren Metatarsus I bewehrt ist. 4. Micaria pulicaria (Su. 1832). Grenzstein zwischen Rosenberg und Lykauka als Herbstforn; massenhaft in einem gemeinschaftlichen Zellengewebe. 8. Genus: DRASSUS (Warck. (1805). 1. Drassus quadripunctatus (L. 1758). Alsöo-Hämor. Im Juli geschlechtsreif. . Drassus rubens (Warck 1837—47). Ungvár, Doroszlo. . Drassus scutulatus L. K. (1866). Klausenburg, Mezö-Zäh, Hosszutelke, Hermannstadt, Buda- pest, Orsova, Doroszlö. In Doroszlö besonders in Wohnungen, auch im Winter ; in Orsova jedoch auch in Bachgeröllen. 4. Drassus minusculus L. K. (1866). Orsova. Sommerform unter Steinen. 5. Drassus umbratilis L. K. (1866). Orsova, Alsö-Hämor. Als Frühjahrs- und Sommerform unter Steinen. 6. Drassus troglodytes C. K. (1839). Klausenburg, als Waldthier unter abgefallenem Laub. 7. Drassus lapidicola (Water. 1802). Ueberall verbreitet, scheint jedoch die Vegetationsgrenze der Buche nicht zu überschreiten. Besonders unter Rinden und im Steingerölle häufig. S. Drassus angustrifrons Wesrtr. (1861). Alsö-Hamor. Nur ein ? in einer Felsenritze erbeutet. 9. Drassus loricatus L. K. (1866). Doroszlö, Schemnitz. Selten. Beidesmal in Wohnungen bei Kerzenschein erbeutet. 10. Drassus pusbescens Tok. (1856). Bihar (Vlegyasza Stock) in der Nadelholzregion im Juni erbeutet. 9 3 9. cenus: PROSTHESIMA L.K. (18732). 1. Prosthesima Petiverii (Scor). Mehadia, S.-A.-Ujhely, Alsö-Hämor. Gebirgsform, welche uber die Region des Laubwaldes emporsteigt. 2. Prosthesima oblonga (C. K. 1844). Orsova, Baziäs. Als Sommerform unter Steinen. War bis jetzt nur aus Tyrol bekannt. 3. Prosthesima atra (Larx. 1806). Fünfkirchen. Durch Frivaldszky einmal erbeutet. 1. Prosthesima praefica (L. K. 1566). Orsova. Wurde auch ursprünglich nach Orsovaer Exem- plaren beschrieben. 5. Prosthesima longipes (L. K. 1866). Budapest. Als Herbstform einmal auf dem Blocksberge erbeutet. 6. Prosthesima pedestris (C. K. 1839). Orsova. In Geröllen des Gratzka Baches. 7. PROSTHESIMA CALCEOLATA n. sp. (VII. Tafel, 163, « Augenstellung, b Vorderfuss, c Taster des 9). 7 Reinschwarz ; Vorderleib kaum bemerkbar bräunlich angehaucht. Beine rauchbraun, die Tar- 360 sen der beiden ersten Paare röthlichgelb, jene der übrigen weniger auffallend, bräunlichroth. Der herz- förmige Cephalothorax um etwas kürzer als Patella und Tibia des IV. Beinpaares zusammen. Die Hüftgelenke der beiden hinteren Fusspaare bräunlichgelb, jene der übrigen Paare braun. Alle Beine mit Ausnahme der Tarsenglieder verstärkt, die Tarsen schlank. Die Tibien der beiden ersten Paare ohne Stacheln, deren Metatarsen, unten, in der Mitte mit einem Stachelpaare; die Tibien der Hinterpaare, so der Metatarsus, unten, mit mehreren Stacheln, die letzteren auch seitwärts bewehrt. Die Augen sehr flach, wenig opalisirend ; die Mittelaugen der vorderen Reihe auf einer kleinen Erhebung, rund, die übrigen Augen unregelmässig in der Form; beide Reihen beinahe gerad, die Ent- fernungen nahezu gleich; die Mittelaugen der vorderen Reihe kaum etwas weiter von einander, als jene der hinteren Reihe ebenfalls von einander entfernt. Der Taster sehr charakteristisch; dessen Schenkel verstärkt, bildet unten eine abgerundete Beke; die Patella mindestens 11/2-mal so lang als dick, die Tibia kaum kürzer, lang behaart, aussen, am Ende ein derber, spitzer, etwas gegen die Desckchuppe gekrümmter Nagel; die Deckschuppe tief- stumpf- löffelförmig, behaart ; der Geschlechtstheil durch einen nach unten und aussen widderhornförmig gewun- denen, starken, breiten Embolus ausgezeichnet. Maasse, Leib : 57, Cephth. 2-4, I. Beinpaar 6-7, II. 5:7, III. 5, IV. 7:8 9. ? Unbekannt. Auf dem Blocksberge bei Budapest unter Steinen erbeutet. 8. Prosthesima serotina (L. K. 1866). Orsova (Allion-Berg). Sommerform, unter Steinen. 9. Prosthesima femella (L. K. 1866). Wie die vorige Art. 10. Prosthesima conspicua (L. K. 1866). Güns, Mehadia. Einmal in abgelöstem Rasen an einer Kellermauer erbeutet. 11. Prosthesima bimaculata (C. K. 1839). Panesova. Als Frühlingsform auf Urtiea erbeutet. ©. Koch beschrieb die Art nach griechischen Typen, Dr. L. Kocn fand jedoch diese in der Sammlung nicht vor, wesshalb er die Art nicht sicher aussprach. Es ist gewiss, dass sie eine Verwandte der P. cons- picua ist (Cephth. länger als Patella und Tibia IV). ? Schwarz; Cephalothorax in der Mitte mit weissen Häärchen ; Hinterleib vorne ebenfalls weiss behaart, in der Mitte, zu beiden Seiten je ein schneeweisser Fleck. Die Hüftgelenke der beiden hinteren Beinpaare schwefelgelb, alle Schenkel wie auch die Hüft- selenke der beiden Vorderpaare schwarz, die übrigen Glieder schwefelgelb. Kleine, schlanke Gestalt. Totallänge 5°7 ”9,. Epigyne: eine beinahe quadrate Platte, am Grunde zwei 26 förmige Oefinungen. 12. Prosthesima petrensis (C. K. 1839). Alsö-Hämor. Hochsommerform. 13. PROSTHESIMA ALLIONICA n. sp. (VII. Tafel, 16%, a Augengruppe, b Taster des 7 von der Seite, c dessen Genitaltheil von unten). A Vorderleib dunkel schmutzigrothbraun ; Hinterleib dunkel öhlbraun ; Beine licht olivengrun, Tibien und Patellen der beiden ersten Paare rauchbraun; alle Beine schlank, ungewöhnlich lang, das vierte Paar besonders auffallend. Cephalothorax so lang als die Tibia des IV. Beinpaares allein. Brust- platte schön oval, olivenfarben ; Maxillen und Lippe ebenso gefärbt. Die Schenkel verstärkt, sonst schlank; Tibia des ersten Paares unbewehrt, Metatarsus desselben Paares unten mit zwei Paar Stacheln; Tibia des zweiten Paares unten mit zwei starken Borsten, Meta- tarsus wie beim ersten Paar; die Tibien der übrigen Paare, unten mit mehreren Stacheln, die Metatarsen unten und an den Seiten bewehrt. Hinterleib schmal, beinahe parallel; das untere Spinnwarzenpaar walzig, auffallend lang (bei- nahe 1 ®,). y Die Mittelaugen der hinteren Reihe, gross, oval, gegen einander geneigt, in der hinteren Nähe- rung näher zu einander als die Mittelaugen der unteren Reihe gleichfalls zu einander. Der Taster lang, schlank, ziemlich kolbig; dessen Patella gestreckt, die Tibia kurzer, aussen, o am Ende mit einer Erhöhung, welehe plötzlich in einen feinen Dorn ausläuft; Deckschuppe löffelförmig 361 genügend behaart, am äusseren Rande ausgerandet, unter der Spitze ein seitwärts nach aussen gerich- teter, sichelförmiger, feiner und spitzer, braunröthlicher Embolus. Maasse: Leib 4-9, Cephth. 2-3, I. Beinpaar 7-8, II. 6, III. 5, IV. 9:5 ?v,,. ? Unbekannt. Bei Orsova auf dem Berge Allion Ende Mai erbeutet. Nach Dr. L. Kocn eine höchst auffallende neue Form. 14. PROSTHESIMA TRAGICA n. sp. (VII. Tafel, 165, a Augengruppe, b Epigyne). ? Vorderleib dunkelrothbraun, Hinterleib öhlbraun mit anliegender, grober Behaarung. Die Beine dunkelrothbraun, die Schenkel des ersten Paares am Grunde fleckförmig durchscheinend, jene des zweiten Paares weniger, und mit undeutlichem Länssstreif. Cephalothorax herzförmig mit verengtem Kopftheil, so lang als Patella und Tibia des vierten Beinpaares zusammen. Brustplatte oval, rothbräunlich, behaart. Maxillen eingedrückt, gestreckt, am Ende heller; die Lippe dunkler, zungenförmig, reichlich ?/s der Maxillen lang. Der Taster derb, dessen Schenkel verstärkt, die Behaarung mit Stachelborsten untermischt, dessen Tarsus etwas kürzer als Patella und Tibia zusammen. Die Beine in den Schenkeln verstärkt; die Tarsen im Verhältniss zu den Tibien, schlank. Tibien und Metatarsen der beiden Vorderpaare unbewehrt; Tibia des dritten Paares unten und oben mit einem Stachel, jene des vierten Paares, unten, mit zwei Paar langen Stacheln. Hinterleib gestreckt, etwas niedergedrückt. Die Augen klein ; die Seitenaugen der vorderen Reihe die grössten, oval, nach auswärts divergi- rend ; die hinteren und vorderen Mittelaugen gleichweit von einander entfernt. Epigyne: laut Abbildung. Maasse: Leib 5-7, Cephth. 2°5, I. Beinpaar 5 ?V,. d Unbekannt. Ein Exemplar im Frühjahre im Gratzka-Thale nächst Orsova erbeutet. 15. PROSTHESIMA ACCEPTA un. sp. (VII. Tafel, 166, a Augensruppe, b Epigyne). ? Vorderleib öhlbraun; Hinterleib schwarz mit Oehlbraun angehaucht; Beine öhlgrüun, alle Tibien verdunkelt. Cephalothorax herzförmig, so lang als Patella und Tibia des IV. Beinpaares zusammen, Brust- platte herzförmig, dunkelöhlbraun, behaart. Die Maxillen eingedrückt, licht öhlerün; die Lippe etwas dunkler, zungenförmig, ?/3 der Maxillen lang. Der Taster lieht öhlerün, mit abstehenden Borsten unter- mischt behaart, dessen Tarsus kürzer als Patella und Tibia zusammen. Die Beine, besonders deren Schenkel, kräftig, die Tarsen schlank, licht öhlgelb. Tibia des ersten Paares unbewehrt, dessen Metatarsus, unten, am Grunde mit eimem Stachelpaar, am zweiten Paare ebenso; an den Tibien und Metatarsen der beiden Hinterpaare, unten und an den Seiten, mehrere Stachel. Der Hinterleib verhältnissmässig klein. Die untere Augenreihe leicht eingebogen, deren Mittelaugen rund, die Seitenaugen unregel- mässig geformt; die Mittelaugen der hinteren Reihe flach, gross, unregelmässig geformt, einander sehr genähert. Epigyne: laut Abbildung, auffallend gross. Maasse: Leib 5-7, Cephth. 2-8, I. Beinpaar 6-8, II. 6, III. 42, IV. 8-8 ,. J Unbekannt. Im Juni auf dem Berge Allion nächst Orsova erbeutet. Ich bemerke, dass die Art der P. Allio- nica 0. H. nahe verwandt zu sein scheint, der Unterschied ist in der Bestachelung des Metatarsus des ersten Fusspaares ausgesprochen. 16, Prosthesima nigrita (Far. 1775). Fünfkirchen. Durch J. von Frivaldszky gesammelt. HERMAN OTTO : MAGYARORSZAG PÖK-FAUNAJA. II, OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA. IT. (6) 0) 00 10. cenus: GNAPHOSA (Larr. 1804). 1. Gnaphosa lucifuga (Waver. 1802). Klausenburg, Mezö-Zäh, Parajd, Balänbänya, Tölgyes, Hermannstadt, Mehadia, Orsova, 8.-A.-Ujhely, Gyöngyös, Fünfkirchen (hier besonders gross). Sommer- form, häufig, besonders in den tiefsten, dunkelsten Lagen von Steinhaufen; ihr Biss dringt leicht 36 Stunden durch die Haut, erzeugt einen dumpfen Schmerz und bei Fingern Steifheit, welche 24 lang dauert. 2. Gnaphosa lugubris (©. K. 1839). 8.-A.-Ujhely. Als Sommerform auf dem Berge «Kopasz» ein- mal angetroffen. 3. GNAPHOSA SOROR n. sp. (VII. Tafel, 169, a Augengruppe, b Epigyne). ? Vorderleib dunkelrothbraun, die Beine etwas liehter; der Hinterleib bräunlichgrau, staubig, bei Vergrösserung, mit bräunlichen Hirsefleckehen bestreut. (Grosse, kräftige Form. Cephalothorax derb, herzförmig, mit diekem Kopftheil, länger als Patella und Tibia des IV-ten Beinpaares zusammen. Brustplatte breitoval, dunkelrothbraun, behaart. Die Mandibeln dunkelrothbraun, derb, länger als der Metatarsus des ersten Beinpaares; die Maxillen sammt Lippe dunkelrothbraun, bilden in ihrer Gesammtheit beinahe einen Kreis; die Lippe ®/ı der Maxillen lang. Der Taster rothbraun, an der Spitze dunkler, dicht behaart, dessen Tibia und Tarsus, oben, mit 2—3 in der Behaarung verbor- oenen Stacheln, das letztere Glied so lang als Patella und Tibia zusammen. Die Beine kräftig, verhält- nissmässig kurz ; am Metatarsus des ersten Paares, unten, in der Mitte ein Stachelpaar ; die Tibia unbe- wehrt: Tibia des zweiten Paares, unten, am Ende mit einem Stachel (oder Paar ?), Metatarsus unten, in der Mitte mit einem Stachelpaar ; an den übrigen Füssen Tibia und Metatarsus, unten, mehrere Stacheln. Hinterleib länglichoval, ziemlich convex ; Beschuppung mit gesägten Rändern. Die untere Augenreihe leicht eingebogen, deren Mittelaugen kleiner als die Seitenaugen und etwas weiter von einander als von den seitlichen entfernt; die hintere Reihe ausgebogen, deren Mittelaugen unregelmässig geformt, divergiren nach vorne, in der Convergenz näher bei einander als die unteren untereinander ; die hinteren Seitenaugen weiter von den unteren Seitenaugen als von den hinteren Mit- telaugen entfernt. Epigyne : laut Abbildung. Maase: Leib 14, Cephth. 5-3, I Beinpaar 11, II 10, III 9-8, IV 12:5 9. 7 Unbekannt. Budapest; durch Johann Pavel gesammelt. 1. Gnaphosa fumosa (C. K. 1843). Ein ? in S.-A.-Ujhely auf dem Berge Kopasz im Juni erbeu- tet. Diese Spinne wurde sowohl durch THORELL als L. Koch mit Vorbehalt als fumosa (C. K.) bestimmt. Rücksichtlich der Bestachelung der Füsse stimmt sie mit G. lapponum L. K. überein, unterscheidet sich jedoch durch die Augenstellung. 5. GNAPHOSA DOLOSA n. sp. (VII. Tafel, 167, a Augengruppe, b Epigyne, c Taster des 4, d dessen Genitaltheil von unten). ? Vorderleib dunkler, Beine lichter schmutzig-braungelb ; Hinterleib öhlbraun ; Spinnwarzen lichter braungelb ; Cephalothorax in der Augengegend verdunkelt. 'ephalothorax flachgewölbt, breitherzförmig, so lang als Patella und Tibia des IV. Beinpaares zusammen, oben mit spärlicher, schwarzer Behaarung ; Brustplatte oval, rothbraun, behaart. Die Mandi- beln derb, rothbraun, mit langen, abstehenden, dunkeln Borsten reichlich bedeckt. Die Maxillen rothbraun, eingedrückt, beisszangenartig gegeneinander geneigt, am Ende etwas heller; die Lippe dunkler, breit- oval, reichlich ?/4 der Maxillen lang. Der Taster kräftig, rauh; dessen Schenkel oben mit einigen auf- rechten, geschwungenen, schwarzen Stacheln, übrigens haarborstig. Die Beine genügend lang, kräftig, mit spärlicher, abstehender Behaarung; Tibia des ersten Paares unbewehrt, Metatarsus, unten, innen mit einem Stachel ; Tibia des zweiten Paares manchmal unbewehrt, manchmal, unten, mit zwei Stacheln hinter- 303 einander, Metatarus bald mit einem Stachel, bald mit einem Stachelpaar:; Tibien und Metatarsen der Hinterpaare unten und seitlich mit mehreren Stacheln. Am Tarsus der vorderen Beinpaare und auch auf den Metatarsus übergehend eine dichte Scopula. Hinterleib etwas flach, verbreitert, oben und unten spärlich behaart. Die vordere Augenreihe leicht eingebogen, die hintere bedeutend ausgebogen; die Mittelaugen der vorderen Reihe kleiner als die seitlichen und weiter von einander, als von den letzteren entfernt: die hinteren Mittelaugen Mandelförmig, mit dem spitzigeren Ende convergirend und hier viel näher zu einan- der, als die unteren ebenfalls zu einander stehend; die hinteren Seitenaugen von den Mittelausen um den doppelten Durchmesser geschieden. Epigyne: laut Abbildung. Maase: Leib 10, Cephth. 4-8, I Beinpaar 12, II 11°3, III 9:6, IV 15°5 de Kaum kleiner, im Ganzen dunkler; dessen Cephalothorax vothbraun. Der Taster mässig kol- big; gekrümmter, dunkler Fortsatz ; auf dem Schenkel, oben, aufrechte Stachelborsten ; Deckschuppe löffelför- dessen Patella kaum länger als die Tibia, am äusseren Ende der letzteren ein kurzer, derber, etwas mig, grob behaart; der Bulbus gelblich, vorne mit einem Knötchen, längs der inneren Seite eine roth- braune Hornleiste, welche unter der Spitze der Deckschuppe in einen leicht geschwungenen, spitzen Embolus ausläuft. Maase: Leib 10, Cephth. 5-2 "v,,. Die Art variirt in der Grösse von 6 bis 10 w, Leibeslänge. Bei Orsova im Juni besonders unter abgefallenen Laub und zwischen Steinen ziemlich häufig. Dr. L. Koch hebt ihre Verwandtschaft mit G. lucifuga hervor, hält sie aber für neu. 6. Gnaphosa leporina (L. K. 1866). Dr. G. Seipuırz bat diese Art in Siebenbürgen entdeckt. Ich kenne sie nicht. No Gnaphosa bicolor (Harn 1831). Als Sommerform in Alsö-Hämor unter Steinen. 8. GNAPHOSA SUSPECTA n. sp. (VII. Tafel, 168, a Augengruppe, b Epigyne). ? Cephalothorax röthliehbraun, graulich behaart; die Beine gelblichbraun, röthlich angehaucht ; Hinterleib öhlbraun, staubig. Gephalothorax herzförmig, mit ziemlich breitem Kopftheil, etwas länger als Patella und Tibia des IV. Beinpaares zusammen. Brustplatte oval, gelblichbraun, behaart. Die Mandibeln verhältnissmässig, am Grunde knieartig vorgewälbt, rothbraun, mit spärlicher, abstehender, borstenhrtiger Behaarung ; die Maxillen gelbbraun. Der Taster derb, dessen Tarsus verdunkelt, die Tibia und Tarsus etwas verstärkt, der letztere etwas kür- zer, als Patella und Tibia zusammen. Die Beine kräftig; auf dem Metatarsus des ersten Paares, unten vor der Mitte ein langes Stachelpaar, die Tibia unbewehrt ; die Tibia des zweiten Paares, unten, am Ende mit einem, der Metatarsus unten ebenfalls mit einem Stachelpaar; Tibien und Metatarsen der Hinter- paare unten und seitlich mit mehreren Stacheln. Der Hinterleib breitoval, etwas flachgedrückt. Die vordere Augenreihe beinahe gerade deren Mittelaugen kleiner, alle ihre Augen rund ; die hin- tere Reihe ausgebogen, deren Mittelaugen oval, hinten eonvergirend und hier näher zu einander, als die vorderen Mittelaugen von einander entfernt. Epigyne : laut Abbildung. Maase: Leib 7°5, Cephth. 3°4, I. Beinpaar 7, II. 6'7, III. 6, IV. 9-8 24, . 7 Unbekannt. Bei Orsova und $.-A.-Ujhely im Juni unter Steinen gesammelt. Ich habe diese Art ursprünglich für G. fumosa C. K. gehalten, Herr Dr. L. K. hält sie jedoch für selbstständig. 9. GNAPHOSA MOLESTA n. sp. (VII. Tafel, 170, a Augengruppe, b Epigyne). ? Vorderleib schmutzig röthlicehbraun; Beine in den Schenken licht röthlich-braungelb, die übrigen Glieder dunkel-rothbraun ; Hinterleib öhlgrün. 364 Gephalothorax derb, herzförmig, spärlich behaart mit ziemlich breitem schwärzliehem Randum- schlag. Die Brustplatte elyptisch, licht rothbraun, spärlich beharrt. Die Mandibeln dunkelrothbraun, kräftig, nicht lang, am Grunde knieartig vorgewölbt, mit vielen abstehenden Borstenhaaren bedeckt; die Maxillen liehtrothbraun, am Ende heller, im Ganzen kreisförmig; die Lippe zungenförmig, am Grunde verengt, dunkler als die Maxillen, mehr als ?/s dieser letzteren lang. Die Beine verhältnissmässig, ziem- lich kräftig; Tibia der ersten Paare, unten, am inneren Ende mit einem Stachel, die Metatarsen unten in der Mitte mit einem Stachelpaar; Tibien und Metatarsen der übrigen Paare unten und seitlich mit meh- reren langen Stacheln. Der Hinterleib mässig behaart, länglich, etwas flach. Die vordere Augenreihe eingebogen, die hintere ausgebogen; die Seitenaugen der vorderen Reihe viel grösser als die Mittelaugen und viel näher zu den Mittelaugen, als diese zu einander; die Mittelaugen der hinteren Reihe oval, hinten eonyergirend ihre längere Achse nicht länger, als der Durchmesser der Seitenaugen ; die Seitenaugen der hinteren Reihe reichlich um anderthalb Durchmesser von den Mit- telaugen entfernt, diese viel näher unter einander, als die vorderen Mittelaugen ebenfalls unter einan- der entfernt. Epigyne: laut Abbildung. Maase: Leib 9, Cephth. 4, I. Beinpaar 8-5, II. 7°5, III. 7, IV. 11 my. F Unbekannt. Bei Orsova unter Steinen gesammelt. Mit G. suspecta 0. H. nahe verwandt, jedoch auch durch Dr. L. Koch unterschieden. 10. GNAPHOSA OPACA n. sp. (VII. Tafel, 171, a Augengruppe, b Taster des 3, c desselben Genitaltheil von unten). 2 Vorderleib dunkel, schmutzig-gelbbraun; Beine öhlgrün ; Hinterleib öhlbraun. Kleine Form. Cephalothorax herzförmig, mässig behaart, mit feiner, etwas rauher Randnath. Brustplatte bräunlich öhlerün, spärlich behaart. Die Mandibeln ziemlich kräftig, öhlbräunlich, ihre Klaue röthlich, ihr Grund hervorgewölbt, mit wenigen Borsten; die Maxillen im Verhältniss zur Lippe sehr breit, im Ganzen kreisförmig, bedeutend eingedrückt, licht öhlgrünlich; die Lippe verhältnissmässig schmal, zun- genförmig, reichlich ?/s der Maxillen lang. Die Beine ziemlich kräftig, lang, im Tarsaltheil schlank, mit auffallend grober Behaarung; Tibia des ersten Paares unten, am Ende und in der Mitte mit je einem Stachelpaar, Metatarsus, unten, ebenfalls mit einem Stachelpaar, das zweite Beinpaar wie das vorige; die Tibien und Metatarsen der übrigen Paare unten und seitlich mit mehreren Stacheln, welche besonders am Ende des Metatarsus IV quirlförmig gestellt sind. Der Hinterleib klein, spitzoval. Die hinteren Mittelaugen nicht oval, aber flach, mit jenen der vorderen Reihe beinahe in ein Quadrat gestellt, welches nur um weniges höher als breit ist; die hintere Reihe stark ausgebogen, die vordere gerade, deren Seitenaugen grösser. Der Taster ziemlich kräftig und kolbig, dessen Patella länger als dick; die Tibia, kürzer als die Patella, endet aussen in einen derben wolfsohrförmigen Fortsatz; Deckschuppe löffelförmig, ziemlich behaart; der Bulbus licht, einfach, ausgedehnt, unter dem inneren Rande der Deckschuppe etwas vorste- hend, am Ende, unter der Spitze der Deckschuppe in einen fingerförmigen Fortsatz endend; längs des inneren Randes der Deckschuppe läuft der feine, rothbraune beinahe borstenförmige Embolus, welcher die Spitze der Deckschuppe erreicht. Maasse : Leib 5, Cephth. 2, I. Beinpaar 5-5, II. 5, III. 4-2, IV. 62 mm: ? Unbekannt. | >.-A.-Ujhely auf dem Berge «Kopasz» im Juni unter Steinen erbeutet. I1. GNAPHOSA FALLAX n. sp. (VIII. Tafel, 173, a Augengruppe, b Epigyne). ? Vorderleib schmutzig öhlbraun ins Röthliche ziehend:; die Beine lichter; Hinterleib öhlbraun mit staubiger Behaarung. Cephalothorax herzförmig, mit ziemlich derbem Kopftheil und spärlicher, staubgrauer Behaarung: Brustplatte breitelyptisch, braun, spärlich, kurz behaart. Die Mandibeln derb, braunröthlich, am Grunde knieartig hervorgewölbt, mit spärlicher ; kaum auffallender, borstiger Behaarung, die Klaue röthlich. Die Maxillen gelbliehbraun, gegen einander geneigt, breit; die Lippe dunkler, zungenförmig, breit, ?/s der Maxillen lang. Der Schenkel des Tasters öhlgelblich, dessen Tarsus etwas röthelnd, ziemlich behaart und so lang als Patella und Tibia zusammen. Die Beine ziemlich kräftig, grob behaart; Tibia des ersten Paares, unten, am Ende mit schwachem Stachel, der Metatarsus, unten, in der Mitte mit einem Stachel- paar; die Tibia des zweiten Paares, unten, am Ende mit einem Stachelpaar, Metatarsus wie vor; die Tibien und Metatarsen der übrigen Paare unten und seitlich mit mehreren Stacheln. Der Hinterleib länglich, etwas abgeplattet. Die vordere Augenreihe emgebogen, deren Seitenaugen viel grösser als die Mittelaugen ; die hin- tere Reihe stark ausgebogen, deren Mittelaugen oval, klein, hinten dicht eonvergirend. Epigyne: laut Abbildung. Maasse : Leib 5-6, Cephth. 2°5, I. Beinpaar 5, II. 4-5, III. 4-2, IV. 6:5. Ö Unbekannt. Orsova und S.-A.- Ujhely im Juni erbeutet. 19% Gnaphosa exornata (C. K. 1839). Orsova, Bäziäs. Sommerform, an sonnigen Stellen zwischen abgefallenem Laub; ungemein rasch. Hinsichtlich ihrer Verbreitung (Sahara, Griechenland, Südtyrol) jedenfalls eine interessante Form. 13. Gnaphosa montana (L. K. 1866). Central-Karpathen. In der Sammlung des Dr. Zimmermann (Limburg) ; durch Dr. L. Koc# bestimmt. 14. Gnaphosa nocturna (L. 1758). Klausenburg, Hermannstadt, Panesova, Orsova. Sommerform ; besonders unter der Rinde ausgedorrter, starkbeschienener Holzstöcke ; ungemein rasch, daher unbeschä- digt nur selten zu erhalten. 15. GNAPHOSA SCHUSZTERI n. sp. (VIII. Tafel, 172, a Augengruppe, b Mandibel, c Epigyne, d Taster des d, e dessen Genitaltheil von unten). ? Vorderleib reinschwarz, mit gelblichweissen, atlasglänzenden, gefiederten Schuppen bedeckt; Hinterleib schwarz mit gelblich untermischt, vorne mit halbmondförmigem Fleck, in der Gegend des zweiten Rückenstigmen-Paares mit zwei Punkten, ober den Spinnwarzen abermals mit zwei Flecken; sämmtliche Zeiehnungen gelblichweiss, atlasglänzend ; die Schenkel der Beine braunschwarz, alle ührigen Glieder lebhaftgelb ; der innere Falzrand der Mandibeln mit einem derben, stumpfen, knotenartigen Zahn Cephalothorax herzförmig, Kopftheil bedeutend verschmälert, zugespitzt. Brustplatte spitzoval, pechbraun, spärlich behaart. Die Mandibeln braun, glatt, glänzend, von der Seite betrachtet birnförmisg, am Grunde knieartig vorgewölbt, mit spärlicher, schwacher Behaarung. Die Maxillen schmutzig-bräun- lichgelb, breit, eingedrückt, gegeneinander geneigt, am äussern Rande mit stumpfer Ecke; die Lippe zungenförmig, ziemlich breit, kaum ?/s der Länge der Maxillen erreichend. Die Beine schlank, lang, deren Schenkel etwas verstärkt; die Tibia des ersten Paares etwas rauchig, unten mit drei Paar langen, schwa- chen Stacheln, am Metatarsus, unten — am Ende — ein Stachelpaar; das zweite Paar wie das erste bewehrt; die Tibien und Metatarsen der übrigen Beine unten und seitlich mit einigen schlanken Stacheln. Hinterleib länglich, etwas abgeplattet. Die vordere Augenreihe sehr mässig eingebogen, die Seitenaugen grösser; die hintere Reihe gerad, deren Mittelaugen länglich, querliegend; der Zwischenraum zwischen den Seitenaugen beider Reihen etwas grösser als jener zwischen den Mittelaugen beider Reihen. ; Epigyne : laut Abbildung. Maasse : Leib 5-8, Cephth. 2, I. Beinpaar 5-7, II. 4-8, III. 4-9, IV. 7-4 my. J Kleiner, schlanker ; die Zeichnung des Hinterleibes sehr ausgedehnt. Der Taster dunkel, ziem- lich derb; dessen Patella ein wenig länger als dick, die Tibia kürzer als die Patella, mit langen, abste- henden Borstenhaaren ; die Deckschuppe löffellörmig, behaart ; von der Seite betrachtet, steht unter der 366 Spitze der Deckschuppe ein kleines Köpfchen hervor, welches sieh — von unten besehen — als gewun- dener Embolus darstellt. Maasse: Leib 4-3, Cephth. 2, I. Beinpaar 5-5, II. 4-8, III. 4-6, IV. 6-5 ®,. Im Juni bei Orsova erbeutet. Sie lebt in trocken liegenden Steinhaufen, ist ungemein rasch, daher schwer zu erbeuten. ? cenus: THYSA (?) KEMPELEN (1867). ! Syn. Gnaphosa lueifuga WALCK. Dieses fragliche Genus, welches in.den seit 1567 erschienenen systematischen Arbeiten stets nur mit Vorbehalt angeführt wurde, hat sich nach eingehender Untersuchung, welche nach dem Tode des Autors an dem T'hiere, welches in das Eigenthum des kaiserl. Hofmuseums in Wien überging, vollführt wurde, als eine interessante Monstruosität der Gnaphosa lucifuga Warck herausgestellt. Die Monstruosität betrifft die Augengruppe, deren vordere Mittelaugen fehlen; die übrigen sind minder gut entwickelt. Das Exemplar wird wie folgt characterisirt: Am inneren Falzrande der Mandibeln eine breite, feingezähnte Platte mit vorspringenden Ecken, jener von Gnaphosa lucifusa (Warck) vollkommen entsprechend. Der Cephalothorax mit breitem Randumschlag, länger als Tibia und Patella des IV. Beinpaares zusammen ; der Kopftheil deutlich abgegrenzt; die Mandibeln so lang als Patella I, so dick, wie der Schen- kel I, am Grunde hervorgewölbt; der Metatarsus IV länger als die Tibia. Das untere Spinnwarzenpaar das längste und stärkste. Die hintere Augenreihe stark ausgebogen, deren Seitenaugen von den Mittelaugen beiläufig so weit, wie von den vorderen Seitenaugen. Die Epigyne stimmt vollkommen mit jener Form überein, welche Dr. L. Koch im I. Hefte der «Fam. der Drassiden» Fig. 5 abgebildet hat. Die Bestachelung ging verloren. Das schlecht conservirte Exemplar stammt von Erlau. IV. FAMILIE. DYSDEROIDAH. MORDSPINNEN. 1. arnus: SEGESTRIA Larr. (1804). 1. Segestria senoculata (L. 1758). Mezöhavas (Hargita-Zug), Nagy-Hagymäs (Csiker Alpen), Hermannstadt, Mehädia, Alsö-Hämor, Schemnitz. Als Sommerform kenne ich sie nur aus dem Gebirge, wo sie sich bis in die Nadelholzregion erhebt. Besonders unter Rinden abgestorbener Bäume, manchmal unter und zwischen Steinen thätig. 2. aenus: DYSDERA Larr. (1804). I. Dysdera Cambridgii Tuor. (1573). Bäziäs, Orsova, Alsö-Hämor, Grosswardein, Ungvár. Som- merform ; unter Rinden und in Steinhaufen lebend. 2. Dysdera Ninii Pav. (1871). Mehädia. In Felsenritzen. Durch Dr. L. Kocu bestättigt; mit Typen aus Südtirol verglichen, zeigen diese letzteren eine etwas dichtere Punktirung des Cephalothorax. 3. Dysdera Westringii Cause. (1872). Budapest (Rákos) durch Dr. G. v. Horváth gesammelt. Dr. L. Kocn hat die Art revidirt. 1. Dysdera longitarsis (Dosı. (1853). Orsova, Mehadia. Sommerform ; unter Steinen. : Siehe: 0. HERMAS «Über Thysa ete.» in den Verh. der k. k. zool, bot, Ges. Jahrgang 1878 p. 471. 367 3. Genus: HARPACTES TEMPLETON (1834). 1. Harpactes rubicundus (C. K. 1839). IX. Tafel 199 # vergr., 200 Brustplatte und Mundtheile von unten, 201 Klauensystem, 202 Kopf von vorne). Torda, Szäsz-Vesszös, Klausenburg, Olähfenes, Mezö- Zäh, Gyeke, Görgeny-Szt-Imre, Hermannstadt, Doroszló, Tokaj, S.-A.-Ujhely, Alsö-Hamor, Erlau, Schem- nitz, B.-Füred, Budapest, Mehädia. Sommerthier; die gemeinste Dysderoide, welche das ganze Jahr hin- dureh auch in Wohnungen — besonders ländlichen — vorkommt. Ungemein verwegen und kräftig im Angriffe, wagt sich selbst an Camponotus ligniperdus. Hat als „Dysdera“ rubieunda vielfache Irrthümer herbeigeführt und wird in diesem Werke auf Grund des Klauensystemes und der verticalen Stellung der Mandibeln voraussichtlich endgiltig als echter Harpactes eingestellt. 2. HARPACTES SAEVUS n. sp. (Tafel VIII. 174, a Augengruppe, b Taster des 9). ? Vorderleib rauchbraun mit röthlichem Anhauch; Beine röthlichgelb; Hinterleib grau. Schlanke Form. Cephalothorax herzförmig, etwas erweitert, mit abgerundetem Kopftheil, die Oberfläche ungemem fein gekörnt. Brustplatte röthlichgelb, lang-elyptisch, den Hüften entsprechend ausgerandet. Die Mandi- beln senkrecht gestellt, etwas kürzer als Patella I, sonst gestreckt, walzig, dunkel-gelblichroth, mässig behaart. Die Maxillen schmal, gerad, die Einlenkungsstelle (stipes) des Tasters frei sichtbar — gelblich- roth ; die Lippe von gleicher Färbung, schmal, zungenförmig, ?/s der Maxillen lang. Der Taster gelblich- roth, schlank, gleichmässig, nicht eben dicht behaart, dessen Tarsus kürzer als Patella und Tibia zusam- men. Die Beine ziemlich lang, schlank, gleichmässig behaart, auf den Schenkeln der beiden ersten Paare, oben, vorne je drei Stacheln, am ersten Paare, oben — am zweiten hintereinander; auf den Schenkeln beider Hinterpaare, oben, vier Stachen, am dritten gegen das Ende, am vierten gegen den Grund zu; Patella des dritten Paares, oben, am Ende mit einem Stachel; die Tibien und Metatarsen der beiden hinteren Paare, unten und seitlich mit mehreren Stacheln. Der Hinterleib lang, walzie. Die sechs Augen hufeisenförmig gestellt ; die zwei vorderen einen halben Durchmesser von einan- der entfernt; alle Augen opalisirend. Die Epigyne eine glatte, häutige Fläche, durch nichts ausgezeichnet. Maasse: Leib 8, Cephth. 3, I. Beinpaar 8; II. 7-2, II. 6, IV. 8:7 9. 2 Schlanker ; Cephalothorax schön braunroth. Der Taster sehr charakteristisch gebaut: dessen Schenkel ungleichmässig verdickt, glatt, glänzend, die Patella kürzer als die Tibia, der Tarsus entspricht 3/4 Theilen der Tibia; am Grunde des Tarsus, sehr kurz gestielt, hängt der kugelförmige glatte, glänzende Bulbus, dessen Embolus derb, etwas nach vorne gerichtet und an den Kanten gezähnt ist. Maasse: Leib 8, Cephth. 3, I. Beinpaar 9, II. 7-8, III. 6, IV. 94 ,,. Orsova (Allion-Berg) Ogradena (Mragonya-Thal) unter Rinden gesammelt. Ist sehr lebhaft und rasch. IV. UNTERORDNUNG. N ER ne EE un A KR LA E. Bei dieser Unterordnung erreicht die Fixirung der Wohnung und daher des Jagdgebietes ihren Gipfelpunkt, wie dieses besonders durch die verschliessbaren Wohnungen bewiesen wird, welche uns auch belehren, dass die so wohnenden Formen auf Lebensdauer an einen Punkt gebunden sind. Da diese Unterordnung hinsichtlich des Reichthums der Formen in den Tropen eulminirt, so wird ihre Stelle im Systeme der Spinnenthätiskeit erst dann bestimmt werden können, wenn es uns gelingt, 368 ausser den Formen selbst, auch noch die nöthigen biologischen Daten zu erwerben. Leider sind wir davon noch weit entfernt. So viel wissen wir jedoch schon, dass die Fixirung der Wohnung bei den Tubitelarien beginnend, bei den Territelarien eulminirt; und wenn wir auf Uebergänge — sei es auch nur muthmasslich — Schlüsse ziehen wollen, so müssen wir dann zur folgenden Ordnung der Laterigraden übergeben. Gewisse Laterigraden, besonders Micrommata, und überhaupt die europseischen Repräsentanten der Heteropo- doiden, nähern sieh der Form nach gewissen Formen der Territelariae, wogegen es den Anschein hat, dass bei den Territelarien die vollkommene Fixirung der Wohnung nach und nach in Vereinfachung, end- lich in eine Adaptirung geeigneter Lauerplätze übergeht, was dann ebenfalls zu den Laterigraden hinüberleiten würde. I. FAMILIE. THERAPHOSOIDAE. MinIRsPpinNEn. I. SUBFAM. ATYPINAHF. KOPFSPINNEN. 1. cenus: ATYPUS Larr. (1804). Ik Atypus piceus (Suzzer 1776). Tafel IX, 203 £ von oben, 204 dessen Leib von der Seite. Bin schönes d frei herumschweifend, im Juni 1868 zu Mezö-Zah, erbeutet; Wohnungen bei Klauenburg, Torda und Budapest angetroffen. Tnuorerz hält mein Exemplar mit A. anachoreta L. K. (Ausserer) - für identisch und zieht auch A. Sulzeri Brackwarn hierher. Ich wünsche hier anzudeuten, dass die Augenstellung hinsichtlich der relativen Entfernungen nach den Beschreibungen und Abbildungen grosse Unterschiede zeigen, u. z.: A. Sulzerv BLACKWALL. ..... Die beiden grossen Mittelaugen auf einen Durchmesser von einander ent- fernt; die beiden grossen Seitenaugen von den Mittelaugen mehr als um einen Radius des Mittelauges entfernt, länglich elyptisch; die beiden hin- teren Augen rund, klein, auf Augdurchmesser von einander entfernt. Atypus piceus AUSSERER..... Die beiden Mittelaugen um ein und um einen halben Durchmesser von einander und noch weiter von dem unteren Seitenauge entfernt. Atypus anachoreta AussERER. Die beiden Mittelaugen kaum auf Durchmesser-Entfernung von einander, und beinahe eben so weit vom grösseren Seitenauge entfernt. Atypus piceus THoRELL ..... Die beiden Mittelaugen nicht ganz auf einen und einen halben Durch- messer von einander entfernt und eben so weıt von den grösseren Seitenaugen. § Atypus piceus MiuI ....... Die beiden Mittelaugen auf doppelten Durchmesser von einander, und kaum auf Durchmesser-Entfernung von den Seitenaugen. Daraus folgt, dass Tuorenv’s Atypus piceus mit Atypus piceus Ausserer übereinstimmt; Atypus Sulzeri Brackwauz hingegen dem Atypus anachoreta Ausserer entspricht; mein Atypus dagegen keiner dieser Formen beigezählt werden könnte. THORELL vermuthet Uebergänge. leh fúr meinen Theil wünsche blos zu bemerken, dass die rela- tiven Entfernungen der Augen nebst den Genitalien die treuesten und beständigsten Charactere abgeben, und ich mich mit einer so bedeutenden Sehwankung nur schwer befreunden kann. Ich gestehe aber auch, dass ich mich zur Entscheidung der Sache nicht berufen fühle, weil ich dafür halte, dass diese nur durch Vergleichung der Typen und nicht auf Grund von Beschreibungen und Abbildungen gefällt werden kann. 369 II. SUBFAM. TAPEINOCEPHALI. MINIRSPINNEN. 9. genus: NEMESIA Sav. et Aup. (1825.) 1. NEMESIA PANNONICA n. sp. (VIII. Tafel, 175, a Augengruppe, b Vorderfuss des d, c. Klaen, d Taster des 7). ? Fuchsroth, im Ganzen ins Gelbliche ziehend. Cephalothorax ziemlich spitz-herzförmig, mit kleinem Kopftheil, ” förmiger Rückengrube ; der Kopftheil gut abgegrenzt; aus der Rückengrube ziehen der Lage der Beine entsprechende Strahlen ; von der Seite betrachtet ist die Rückenlinie horizontal, dureh die Rückengrube vertieft, hinter dieser bogenförmig abfallend. Die Brustplatte elyptisch, mässig convex, gelblichroth, mit dichter, jedoch nicht zottiger Behaarung. Die Mandibeln viel schwächer als der Schenkel des ersten Beinpaares, so lang als der Metatarsus dieses Paares, parallel, gegen das Ende zu bürsten- förmig gelbroth behaart, am Ende mit fünf ziemlich langen, dünnen, rechenförmig nach vorne gestellten Grablamellen, — von der Seite betrachtet sind die Mandibeln etwas nach vorne gerichtet und schwach bogig gewölbt; ihre Klaue ist braunroth, stark, nicht kürzer als der Stock, nach hinten einschlagbar. Die Maxillen vollkommen hüftenartig, an der inneren Kante zottig behaart, röthlichgelb; die Lippe klein, halbkreisförmig. Die Beine lang, kräftig, in den Tarsen schlank, ihre Bewaffnung ist sehr bedeu- tend. Die Schenkel, oben, mit 5—6 Stacheln ; die Tibia des ersten Paares verdickt, am Ende, unten, mit einem gewaltigen, nach vorne starrenden und nach oben gesshwungenen Stachel, dahinter noch zwei Paar, seitlich noch je zwei Stacheln; die Tibia des zweiten Paares, vorne, unten mit drei, dann noch mit zwei Paar Stacheln, jene des dritten Paares mit drei Paar Stacheln, so auch jene des vierten Paares; die Tibia des dritten Paares auch oben und seitlich, jene des vierten Paares nur seitlich bestachelt. Die Metatarsen überall dicht bestachelt, die Tarsen unbewehrt, jene der beiden ersten Beinpaare mit Scopula, welche auch auf den Metatarsus übergeht. Der Hinterleib röthlichgelb, mit anliegender, kurzer, goldig-glänzender Behaarung, welche mit zahlreichen braunen, hervorstehenden Borsten untermischt ist. Das obere Spinnwarzenpaar kräftig, eylindrisch, zweigliedrig, das Endglied sehr kurz; das untere Paar sehr klein, kaum auffallend. Die Augen auf gemeinsamer, brauner Erhöhung; die beiden mittleren so gross wie die vorderen seitlichen, die übrigen kleiner; die mittleren um ihren Durchmesser von einander und um etwas weniger von den vorderen Seitenaugen entfernt; der durch diese vier Augen gebildete Bogen ist so beschaffen, dass eine unter den Mittelaugen gezogene Linie die vorderen Seitenaugen tangiren würde; die hinteren Seitenaugen langelyptisch, beiläufig um den kleinen Durchmesser von den vorderen Seitenaugen entfernt; die hinteren mittleren Augen rund, von den Mittelaugen beiläufig auf Halbmesser-Entfernung und mit den hinteren Seitenaugen beinahe in Berührung; die unteren Seitenaugen so weit vom Stirnrande ent- fernt, als die Augengruppe hoch ist. Der Taster fussförmig, kräftig; dessen Schenkel, oben, am Ende mit fünf Stacheln ; die Tibia, oben, am Ende mit drei lamellenförmigen Stacheln, welehe im Baue jenen der Mandibeln entsprechen und mit diesen wahrscheinlich die gleiche Bestimmung haben; das Endglied ist mehr Tarsus als Deck- schuppe, kurz, kaum ein Drittel der Tibia, oben, vorne mit S— 10 Stacheln bewehrt; der Bulbus ange- hängt, zwiebelförmig kurzgestielt, in eine lange sehr feine Spitze auslaufend. Maasse : Leib 10, Cephth. 5, I. Beinpaar 12:5, II. 11:5, III. 10:6, IV. 16 4. Zimony (Semlin) im Vorsommer umherschweifend angetroffen. Lebensweise unbekannt. 2. Nemesia Sauvagesii (Dorrnrs. 1794). Budapest (Farkasvölgy— Wolfsthal?) dureh Johann Pável erbeutet. Sonach wäre nicht Wippach bei Görz (Ausserer), sondern derzeit Budapest der bekannte nörd- lichste Punkt der Verbreitung dieser merkwürdigen Spinnen; ich muss aber bemerken, dass es mir bis jetzt nicht gelingen wollte die Art durch neue Funde zu bestätigen, und es hat mich nur die ausseror- dentliche Pünktlichkeit und Verlässlichkeit des Sammlers unserer Anstalt (National Museum) bewogen auf die Behandlung einzugehen. HERMAN OTTÓ: MAGYARORSZÁG FÖK-FAUNAJA, III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA, III. 47 DEOIRECHR, L2A,77 ER EG DIR: Eine Folge des Baues der Beine ist es, dass sich die Formen dieser Unterordnung nach vor- rüuck- und seitwärts zu bewegen im Stande sind. Das Spinnen und Weben beginnt hier also schon sichtlich in den Hintergrund zu treten und obwohl wir hier noch ein wohl entwickeltes Zwei-Klauensystem antreffen, ist dasselbe nicht mehr Haupt- bedingung der Erhaltung, sondern nur ein nebensächliches Hülfsmittel. Das Gewicht fällt auf die Eigenthümlichkeit der Bewegung. Die ruhende Beute zu beschleichen, diese mit den horizontal gehaltenen, sichelförmig geschwun- genen Vorderbeinen zu umklammern, das ist die echte Art und Weise der Laterigraden, womit sie in das System der Spinnenthätiskeit eingreifen. Wir finden wohl noch Wohnungen (siche Diaea I. Band, Tafel III, 61), aber die meisten Formen begnügen sich schon mit Schlupfwinkeln, wie sie der Zufall eben bietet, sie richten ihre Angriffe also schon umherschweifend gegen die Beute. In ihrer Thätigkeit ist diese Unterordnung schon sehr frei, da sie von Punkt zu Punkt fortwan- dernd (Fadenschiessen) sofort ihrer Nahrung nachgehen kann. Hinsichtlich der Verbreitung gehören diese Formen überwiegend den Niederungen an und nur wenige steigen bis über die Baumvegetation hinauf. ! Die Generationsfolge wird, wie es scheint, durch überwinternde Formen gesichert, da es gewiss ist, dass die Weibchen das Ausschlüpfen der Jungen abwarten. I. FAMILIE. HETEROPODOIDAE. EUSSSPINNEN. 1. cunus: MICROMMATA Larr. (1504). I. Micrommata virescens (Cl. 1757). Klausenburg, Szäsz-Vesszös, Mezö-Zäh, Balänbänya, Her- mannstadt, Doroszlö, Panesova, Orsova, Ogradena, Baziäs, Tokaj, Rakamaz, Also-Hämor, Csorba (See), Grosswardein, Fünfkirchen und noch mehrere Orte. Frühjahrs- und Sommerform, welche bis in die Nähe des Krummbholzes in die Höhe geht, jedoch in den Niederungen, im hohen Pflanzenwuchs am häufigsten angetroffen wird. Die Form, welche C. Koch «Arachniden» XII. p. 90, Tafel 417, Fig. 1021 unter dem Namen Sparassus ornatus beschrieben und abgebildet hat, Tnuorerz jedoch als Art bezweifelt, kommt bei Klausenburg nicht selten vor. Ich fand sie stets unentwickelt, und nur <, halte sie bestimmt für das junge Männchen von M. virescens. (Cl.) ' PavEsi «Ragni del Cantone Tieino» p. 146 fand Thanatus Arenarins 2200 hoch. 9, senus: PHILODROMUS. Warck (1835). 1. Philodromus aureolus (Cl. 1757). Sehr verbreitet; ausschliesslich Pflanzenthier, welches den Sonnenschein liebt. 3. PHILODROMUS PELLAX n. sp. (Tafel VIII, 176, u Augengruppe, b Epigyne). ? Vorderleib blass röthlichgelb; Beine blass grünlichgelb ; Hinterleib blass gelblichweiss. Die ganze Oberfläche bei Vergrösserung wie mit Kohlenstaub bestreut. Cephalothorax herzförmig, mit erweitertem Kopftheil, in der Mitte bandartig breit gelichtet. Die Brustplatte herzförmig, schmutzigweiss, wie mit Kohle bestäubt. Die Mandibeln und überhaupt die Mund- theile gelbliehweiss. Der Taster grünlichgelb, sehr licht, am Tarsus mit einigen dunklen Borsten, nicht länger als Patella und Tibia zusammen. Die Beine schlank; auf den Schenken, oben, wenig Stacheln, auf den Tibien und Metatarsen, unten und seitlich einige schlanke Stacheln. Hinterleib flach, länglich, in der Mitte am breitesten, hinten zugespitzt. Die vordere Augenreihe mehr, die hintere weniger ausgebogen, die letztere viel langer; die Mittel- aucen beider Reihen in ein nach vorne verenstes Trapez gestellt ; die unteren Seitenaugen mit den hinte- ren mittleren in ein nach hinten verengtes Trapez geordnet; die Seitenaugen der hinteren Reihe näher zu den mittleren, als diese zu einander. Epigyne: laut Abbildung. Maasse, Leib: 5'2, Cephth. 1-9, I. Beinpaar 7-8, II. 10, III. 6-9, IV. 6-4 7. 7 Unbekannt. Bei Orsova im Gratzkathale im Grase. Dr. Trorers schreibt mir, er kenne die Form auch aus Schweden. 3. Philodromus poecilus (Ton. 1870—73). Doroszlö, Neusatz, Rakamaz, Budapest und noch von mehreren Punkten. Ueber dessen Mimierismus siehe biologisches System im II. Bande, so auch im ersten Bande «Gestalt und Färbung». 3. eenus: THANATUS C. K. 1837. 1. Thanatus oblongus (Warner. 1802). Szäsz-Vesszös, Klausenburg, Mezö-Zäh, Hermannstadt, Doroszlö, Panesova, Orsova, Stuhlweissenburg, Komjáti. Schon im Frühjahr geschlechtsreif; gehört zu den fleissigsten Luftschiffern ; höchst listig und verschlagen, 3, Thanatus formieinus (Cl. 1757). Klausenburg, Doroszlö, Kaschau, Veszprém, Budapest. Auf sterilen Stellen und in der Nähe von Ameisenhaufen, nicht eben häufig ; überwintert bestimmt, da er durch Dr. G. v. Horvär# im strengsten Winter aufgefunden wurde. II. FAMILIE. THOMISOIDAE. ARMSPINNEN. 1. arnus: MONAESES Thor (1569 — 70). > . 1. Monaeses cuneolus (C. K. 1838). Klausenburg, Doroszlö, Panesova, Tokaj, Budapest. Früh- lings- und Sommerform ; am liebsten an sonnigen Waldrändern im Grase. 9. arnus: THOMISUS (Water. 1805). 1. Thomisus onustus Warner. 1805. Klausenburg, Mezö-Zäh, Hermannstadt, Doroszlö, Orsova, Fünfkirchen, Budapest. Nicht eben selten. Dessen Eigenschaften im allgemeinen und systematischen Theile reichlich abgehandelt. 3. GENus: MISUMENA Larr. (1804). 1. Misumena vatia (Cr. 1757). In den Niederungen weit verbreitete Art, welehe aber auch in der Nadelholzregion vorkommt. 3. Misumena truncata (Parr. 1772). Klausenburg, Nyäräd-Szereda, Hermannstadt, Palanka, Orsova, Budapest. Diese Art scheint für Stachelbeersträuche, so auch Rosensträuche eine besondere Vor- liebe su besitzen. 3. Misumena villosa (Warer. 1837). Güns, Budapest, Komjáti. Aus üppigen Pflanzenwuchs der Niederungen bekannt. ht. GENUS: DIAEA Thor. (1869— 70). 1. Diaea globosa (Farr. 1775). Klausenburg, Szäsz-Vesszös, Mezö-Zäh, Palänka, Panesova, Orsova, Báziás, Alsö-Häamor, Grosswardein, Ungvár, Budapest. Frühjahrs- und Vorsommerform, welche besonders die Schirme der Doldenpflanzen liebt. 2. Diaea tricuspidata (Fasz. 1775). Klausenburg, Mezö-Zäh, Hermannstadt, Doroszlö, Apatin, Palanka, Pancsova, Orsova, Tokaj, Rakamaz, Grosswardein, Budapest, Ungvár, Mehadia. Besonders auf üppigen Wiesen zu treffen. 3. Diaea capparina (C. K. 1845). Eine Form, welche Dr. Rosenhauer 1844 im «Banate» gesammelt hat. Mir unbekannt. ; 5. GENUS: XYSTICUS (C. K. 1835). 1. Xysticus impavidus Tor. (1871). Klausenburg, Mező-Záh, Alsó-Dabas. Sommerform; im Gesträuche. Dürfte wohl mit Dr. L. Kocn’s X. luetator identisch sein, welch letzterer dann die Priorität (1870) hätte. 2. Xysticus cristatus (Cr. 1757). Klausenburg, Mezö-Zäh, Medgyes, Szäsz-Vesszös, Doroszlö, Palänka, Orsova, Tokaj, Rakamaz, Schemnitz, Grosswardem, Fünfkirchen, Ungvár. Frühjahrs- und Som- merform ; mit der folgenden Art übereinstimmend. 3. Xysticus Kochii Tuor. (1871). Von zahlreichen Punkten bekannt. Auf staubigen Wegen, Gesträuchen, Pfählen u. s. w. umherschleichend ; höchst gewandt im Anschlich, benützt sehr umsichtig Deckungen um der Beute beizukommen. 4. Xysticus lateralis (Harn. 1831). Doroszlö, Fünfkirchen. Sommerform. 5. Xysticus sabulosus (Haun. 1831). Klausenburg. Mir weniger bekannt. . Xysticus bifasciatus 0. K. 1835. Doroszlö, Mehadia und Orsova. Mir weniger bekannt. 7. Xysticus Ulmi (Hann. 1831). Doroszlö. Besonders auf Weiden am Rande der Sümpfe ; scheint für solchen Aufenthalt eine besondere Vorliebe zu besitzen. S. Xysticus perogaster Tnor. (1571). Veszprém. Als Herbstform ausschliesslich auf Schlehdorn an Wegrändern erbeutet. 9. Xysticus marımoratus Tor. (1875). Räkos-Palota. Im Grase. Wurde durch THoREnn nach süd- russischen Exemplaren beschrieben. 10. Xysticus robustus (Harn. 1831). Szäsz-Vesszös. Auf abgestorbenen Disteln. Die Identität mit fucatus (Waucx) ist noch fraglich und bin ich nicht im Stande dieselbe zu entscheiden. 11. Xysticus acerbus Tnor. (1871). Illok, Panesova, Orsova, Ogradena, Bäziäs, Grosswardein, Budapest. Auf Blössen der Gesträuche im Grase, manchmal auf abgestorbenen Disteln. 12. XYSTICUS FRATER n. sp. (Tafel VII, 177, a Augengruppe, b Epigyne, IX. Tafel, 205 ? von oben). 1 ? Vorderleib schön bräunlichschwarz ; Hinterleib schön gelblich lichtgrau, schwarz gesprenkelt, so, dass manchmahl die, diesem Genus eigenthümliche gesügte Zeichnung zum Vorschein kommt. Die =? Schenkel der beiden vorderen Beinpaare schön bräunlichschwarz, die Tarsen gelblichroth, am Ende schwarz geringelt; die Tibien beider Hinterbeinpaare schön gelblichroth, am Ende mit einem Ring ; die Patellen und Tibien dieser Paare schön braun, mit lichtem, gelblichweissem Längsstreif (auf dem dritten Fusspaar am schärfsten und doppelt), die Tarsen wie auf den ersten Paaren. Das Gesicht licht, längs der vorderen Augenreihe ein gelblichweisses Querband; ober dem Stielchen beginnt ein breites, gelblichweis- ses Mittelband, welches sich bald in zwei Aeste theilt, welche gabelförmig bis zu den hinteren Augen reichen: hinter den hinteren Mittelaugen drei verwaschene, lichte Längsstrichelehen, welche manchmal die Gabel ausfüllen. Die Mandibeln am Grunde dunkelbraun, an der Spitze gelblichweiss. Die Brustplatte gelb und braun schäckig. Die Hüften besonders zierlich : lichtbraun, am Ende schön weiss eingefasst, am Grunde mit mehreren liehten Längsstrichelehen. Der Taster kurz, dessen braungelber Tarsus verdünnt, der ganze Taster wenig behaart. Die beiden vorderen Beinpaare kräftig, lang; die beiden Hinterpaare kürzer und schwächer. Auf dem Schenkel des ersten Beinpaares, oben, drei aufrechte Borsten in etwas schiefer Reihe, die Tibia, unten, mit vier, der Metatarsus ebendort mit drei Stachelpaaren. Der Hinterleib breitoval, nur wenig länger als breit, hinten zugerundet. Die vordere Augenreihe wenig, die hintere leicht ausgebogen; die Mittelaugen beider Reihen in ein etwas breiteres als hohes Rechteck gestellt; die Seitenaugen beider Reihen grösser als die mittleren, die vorderen grösser als die hinteren ; die hinteren Seitenaugen weiter von den hinteren Mittelaugen als von den vorderen Seitenaugen. Epigyne: laut Abbildung. Maasse, Leib: 6, Cephth. 2:3, I. Beinpaar 7-5, II. 7:6, III. 5, IV. 51. Palänka ; als Frühlingsform im Grase einer Waldblösse erbeutet. 138 Xysticus praticola C.K. (1837 —8). Doroszlö auf Grasplätzen. 14. Xystieus horticola (C. K. 1837.). Hermannstadt. Bei Sill sub. Thomisus horticola C. K. angeführt. 15. Xysticus? devius (C. K. 1845). Aus dem «Banät» durch C. Koch beschrieben. Scheint mir eine auffalendere Farbenvarietät von Misumena vatıa (C1.) zu sein. 16. Xysticus? cerinus (C. K. 1845). Wie die vorige Art. VI. UNTERORDNUNG. Cd EE G.R A JD. A: ER: Trotzdem die Beine ohne Unterschied das Dreiklassensystem weisen, tritt das Weben in den Hin- tergrund, was auch dadurch charakterisirt wird, dass bei den typischen Formen dieser Unterordnung (Lycosoidae) hin und wieder schon eine Verkümmerung der Webeklauen beobachtet werden kann. Die verhältnissmässige Entwickelung der Gehwerkzeuge hat die Befähigung zu raschem Laufe, überhaupt rasche Bewegung zur Folge, und macht die Formen dieser Unterordnung zu beutesuchenden Jägern. Die typischesten Formen sind derartig unstät, dass selbst die zur Sicherung der Generationsfolge gehörigen Momente sie nicht an einen Ort fesseln: das Weibchen trägt die in ein Gewebe gehüllten Eier fortwährend mit sich, ebenso wie später die ausgeschlüpften Jungen auf seinem Rücken, so lange, bis diese ihr Leben selbstständig zu erhalten vermögen. Wir finden wohl auch hier Wohnungen (Trochosa) ; aber diese folgen nicht aus der speciellen biologischen Richtung dieser Unterordnung, sondern sie folgen aus den Umständen, unter welchen diese Formen leben, wo ihre Sicherheit an das Vorhandensein einer Wohnung geknüpft ist (Trochosa infernalis in der Steppe, Trochosa einerea auf Flussgeröllen). SI Diese Wohnungen knüpfen diese Formen einigermassen an die Territelarien (biologisch). Hin- sichtlich der Organisation finden wir Anklänge an die Tubitelarien (Zora), und wieder an die Laterigraden (Oxyopes mit Micrommata). Die ruhende oder umherschweitende Beute aufzusuchen, sie offen anzugreifen, wenn sie flüchtet, oder die Annäherung an dieselbe erschwert ist, sie mit einem Sprunge zu überfallen : dieses ist die Art und Weise dieser Formen. Das Weben als Hifsmittel bei der Ernährung, tritt gänzlich in den Hintergrund; das Gewicht fällt auf die Bewegung. Mit einigen Ausnahmen begnügen sich diese Formen mit solcher Unterkunft, wie sie eben der Zufall gewährt ; sie schweifen daher frei umher. Hinsichtlich der Einwirkung sind sie — obzwar eigentlich an die Scholle gebunden — in hori- zontaler Richtung gänzlich frei. Von der Scholle der Niederungen bis zum ewigen Schnee der Alpen überall finden wir Reprä- sentanten dieser Unterordnung; ihren Formenreichthum entfaltet sie jedoch in den Niederungen. Auf trockenem Boden, an Gewässern, auf den Gewässern, überall finden wir Citigraden, deren Artreihen Luftfahrten unternehmen, daher in grossem Umkreise wirken. Die Sicherung der Generationsfolge wird, wie es scheint, durch überwinternde Formen besorst. I. FAMILIE. LYCOSOIDAH. wOoLFSSPINNEN. 1. Genus: AULONIA €. K. (1848). 1. Aulonia albimana (Warex. 1805). Doroszlö. Die jüngere Generation beginnt schon an schö- nen Märztagen mit dem Fadenschiessen ; sie liebt ihre Luftschifferkünste besonders auf der Spitze der Pfähle längs der Gewässer zu betreiben, wo sie meist in Gesellschaft angetroffen werden kann. 2. genus: LYCOSA Larr. (1804). 1. Lycosa amentata (CL. 1757). Eine der gemeinsten Arten, welche sowohl im Frühjahre als auch im Herbste angetroffen wird. Scheint die Type des obscuren Namens «Lyecosa saccatav zu sein, welcher in der Systematik so viel Verwirrung verursachte, da er auf alle kleineren Lyeosoiden passt. Ihre jüngere Generation itt sehr fleissig beim Luftschiffen. 2. Lycosa lignaria (Cr. 1757). Sommerform, welehe in höheren Lagen und wie es scheint, auch hochalpin vorkommt. Ich kenne sie aus Holzschlägen in Alsö-Hämor, und halte jene Art, welche in den Central-Karpathen selbst auf der Krivanspitze vorkommt, jedoch dort zwischen den Blöcken kaum zu erbeuten ist, für L. lignaria (Cr.). Ihr Biersack ist grünlichblau. : 3. Lycosa lugubris (Warex. 1802). Klausenburg, Mezö-Zäh, Doroszlö, Apatin, Orsova. Als Früh- Jahrsform bisher nur in den Niederungen angetroffen. 4. Lycosa monticola (Cr. 1757). Doroszlö, Mehadia, Tokaj, Alsöo-Hämor, Krivan (unterm Gipfel), Lykauka. Obwohl auch in der Ebene vorhanden, ist diese Art doch vorwiegend Gebirgsform, welche weit über die Baumgrenze emporsteigt. 5. LYCOSA PROFUGA u. sp. (VIII. Tafel, 181, a Augengruppe, b Taster des 9). 7 Vorderleib schwarz, mit weisslichen Härehen ; der Hinterleib mit staubgrauer Behaarung ; die Schenkel der beiden vorderen Beinpaare vom Grunde an bis zur Mitte schwarz, die übrigen Glieder lebhaft hell-braungelb, die beiden Hinterpaare ganz bräunlichgelb. Die Beine schlank, lang. Der Kopftheil prismatisch, der Thoraxtheil erweitert. Die Brustplatte bräunlichschwarz, behaart. Die Hüften der hinteren Beinpaare bräunlichgelb, jene der Vorderpaare schwarz mit bräunlichgelb eV gemischt. Die Mandibeln schwarz, ganz am Ende in geringem Grade bráunlichgelb; die Maxillen bräun- lichgelb. Die Tibia des ersten Beinpaares mit vier, der Metatarsus mit drei Paar langen, schlanken Sta- cheln ; das zweite Paar desgleiehen. Der Hinterleib klein, verschmälert. Die Stirne schmutzig-rothgelb. Die zweite Augenreihe länger als die vordere, die Augen der letz- teren sehr klein, gleichgross; die Augen der zweiten Reihe gross, etwas weiter als um ihren Durchmesser von einander; die Augen der dritten Reihe etwas weiter von einander, als von den Augen der zweiten Reihe. Der Taster schwarz, dessen Tibia etwas länger als Patella und ziemlich verdickt; die Behaarung lang, abstehend; die Deckschuppe niedergeneist, spitz-löffelförmig; der Genitaltheil, von der Seite be- trachtet, zeigt einen schwarzbraunen sattelförmig eingedrückten Bulbus, dessen rückwärtige Partie bei- nahe kegelförmig hervorsteht. Maasse : Leib 5, Cephth. 2:5, I. Beinpaar 7, II. 6-5, II. 5:5, IV. 8-8. 7 Unbekannt. Die ungemein rasche, hüpfende Art erbeutete ich auf der Hutweide zwischen Tokaj und Rakamaz, u. z. im Juni. 6, Lycosa proxima C. K. (1848). Doroszlö. Frühjahrsform in den grasigen Rändern der Sümpfe. Dr. Thorell kennt sie aus der Umgegend von Rom ; scheint also nach Süden zu ineliniren. 7. Lycosa prativaga L. K. (1570). Apatin, Tokaj. Als Sommerform erbeutet. 8. Lycosa anulata Tor. (1871). Doroszlö. Sumpfränder. Dr. Thorell hat die Art auf französische und italienische Formen begründet; scheint also südlich zu sein. 9. LYCOSA POECILA n. sp. (VIII. Tafel, 178, a Augengruppe, b Leib, c Epigyne.) ? Vorderleib braun; das Augenfeld schwarz; Rand des Cephalothorax mit breiter, gelblicher Einfassung, welche auf der Stirne zusammentrifft, ober dem Stielehen dagegen unterbrochen ist ; vom Stielchen an beginnt ein Mittelstreif, der vor dem Augenfeld verschwindet; Beine schlank, rothgelb, das vierte Paar sehr lang; alle Glieder mit dichten, ungleichrandigen, braunen Ringen geziert. Hinterleib öhlbraun, vorne mit gelblichem Spindelstrich ; die Bauchseite schmutzig-gelblieh. Cephalothorax länglich, beinahe prismatisch ; die Mandibeln röthlichgelb, von der Seite besehen gegen die Maxillen gedrückt. Die Brustplatte elyptisch, gelb, dieht behaart. Der Taster gelblich, mit weni- gen, sehr verwaschenen Flecken, mässig behaart, auf jedem Gliede einige Stachelborsten, dessen Tarsus so lang als Patella und Tibia zusammen. Die Beine schlank, fein endend; die Tibia des ersten Paares, unten ganz am Ende, mit zwei kurzen, in der Mitte und gegen den Grund zu je ein Paar sehr langen Stacheln, der Metatarsus ebenso ; das zweite Beinpaar ebenso, jedoch die Tibia auch an der inneren Seite mit einem Stachel; die Tibien und Metatarsen der beiden Hinterpaare unten und seitlich mit mehreren Stacheln. Der Hinterleib elyptisch, verhältnissmaässig klein. Die vordere Augenreihe gerade, etwas kurzer als die mittlere, ihre Mittelaugen etwas vergrössert, so weit vom Stirnrande wie von der mittleren Reihe; die beiden Augen der mittleren Reihe gross, auf anderthalb Durchmesser von einander entfernt ; die beiden Augen der hinteren Reihe kleiner als die vorigen, viel weiter von einander als von der letzteren Reihe. Epigyne: laut Abbildung. Maasse : Leib 6, Cephth. 3°1, I. Beinpaar 9, II. 8-3, III. 8, IV. 13 4. A unbekannt. Szasz-Vesszös, Körös-Fnge, Apatin, Luesivna, S.-A.-Ujhely. Das hübsche T'hierchen fällt durch seine Behändigkeit auf und liebt feuchtere Wiesengründe. 10. LYCOSA FARINOSA (VII. Tafel, 179, a Aupengruppe, b Epigyne, c Taster des 7, d dessen Genitaltheil von unten). A Vorderleib braun mit weisslicher Behaarung, leib braun, mit schmutzigweisser Behaarung, welche gegen das Ende zu einige A gestaltete Winkelfleck- 0) welche auch das Augenfeld bedeckt; der Hinter- chen bildet; die Bauchseite braun, schmutzigweiss behaart ; die Beine röthlichbraun mit schmutzigweisser Behaarung, verwaschen fleckig und derh. 376 Cephalothorax mässig prismatisch, vorne abgerundet; die Wangen etwas gewölbt. Die Brustplatte breit, herzförmig, röthlichbraun, glänzend, spärlich behaart; die Mandibeln am Grunde schmutzig gelb- weiss, am Ende gebräunt. Der Taster mit viel gelb, und verwaschen gefleckt; dessen Tarsus kürzer als Patella und Tibia zusammen. Die Tibia des ersten Beinpaares, unten, mit drei Stachelpaaren, der Meta- tarsus desgleichen. Hinterleib länglich elyptisch, genügend hoch. Die vordere Augenreihe so lang als die mittlere, um wenig weiter vom Stirnrande als von der mittleren Reihe, ihre Augen gleichgross; die beiden Augen der mittleren Reihe gross, reichlich auf Durchmesser-Entfernung von einander ; die beiden Augen der hinteren Reihe etwas kleiner, weiter von einander als von den Mittleren, Egigyne : laut Abbildung. Maasse: Leib 10, Cephth. 43, I. Beinpaar 9, II. 8:6, III. 8, IV. 11 %,. 7 Kaum kleiner, mit längeren, kräftigen Beinen. Die Behaarung des Cephalothorax bildet ein Mittelband von Augenbreite, die Farbe ist schmutzigweiss, das Band ist braun begrenzt; auf dem Hinter- leib oben ein gleiches Band; in der Behaarung ist viel schmutzig-rothgelb, was die Färbung erdfarben erscheinen lässt. Der Taster dunkel; dessen Patella etwas länger als die Tibia; die Deckschuppe löffel- förmig; der Genitaltheil, von der Seite betrachtet zeigt einen einfachen Bulbus, von unten betrachtet, weiset der Bulbus eine quere Windung; am äusseren Rande der Deckschuppe ist ein kleiner, etwas gebo- gener Stachel zu sehen. Maasse:: Leib 8, Cephth. 4-4, I. Beinpaar 10:3, II. 9-9, IH. 9:5, IV. 12. Das einzige Paar habe ich auf den morastigen Ufern der Sümpfe von Doroszlö erbeutet. Die Beschaffenheit der Backen weiset diese Form gewissermassen zu Tarentula. 11. LYCOSA FESTINANS n. sp. (VIII. Tafel 180, a Augengruppe, b Epigyne. ? Vorderleib braun, in der Gegend der Mittelritze licht; die Beine schlank, lang, röthlichbraun mit zahlreichen Ringflecken ; der Hinterleib braun, vorne mit kurzem Spindelstrich. Kopftheil prismatisch, Thoraxtheil etwas erweitert; das Augenfeld dunkel, die Backen ein wenig lichter. Die Brustplatte breit, herzförmig, dunkel rothbraun, spärlich weiss behaart. Die Mandibeln am Grunde verwaschen bräunlichgelb, am Ende verdunkelt. Der Taster bräunlichgelb mit zahlreichen bräun- lichen Ringtlecken, ziemlich behaart mit wenig Borsten; dessen Tarsus so lang als Tibia und Patella zusammen. Die Tibia des ersten Beinpaares unten mit drei Paar-, seitlich mit zwei Stacheln:; der Meta- tarsus unten mit drei Stachelpaaren ; das zweite Paar desgleichen; die am Ende der Glieder stehenden Stacheln kurz, die übrigen lang, fein. Der Hinterleib breit-elyptisch, verhältnissmässig klein. Die vordere Augenreihe gerad, ihre Augen klein, diese Reihe kürzer als die mittlere, vom Stirnrande so weit als von der Mittelreihe entfernt; die beiden Augen der zweiten Reihe gross, mehr als einen Durchmesser von einander entfernt; die hinteren Augen kleiner, viel weiter von einander als von den Mittelaugen. Epigyne: laut Abbildung. Maasse: Leib 5-8, Cephth. 2:6, I. Beinpaar 7-§, II. 7-3, III. 7, IV, 11-4. ‘ Unbekannt. Als Frühjahrsform an sumpfiger Stelle bei Doroszlö gefunden. 12. LYCOSA EXORNATA n. sp. (VII. Tafel, 182, a Augengruppe, b Leib, c Vorderbein). ’ (junior). Cephalothorax mit gelbliehweisser Behaarung, welche ein breites Mittelband und eine ziemlich breite Einfassung bildet; Hinterleib schwärzlicehbraun, auf der Oberfläche eine auffallende, vorne ästige, hinten gezackte Zeichnung aus gelblicher Behaarung gebildet; die Bauchseite schmutziggelb ; Schenkel, Tibia und Patella dunkel; der Schenkel etwas gefleckt, jener des ersten Beinpaares mit liehtem Längsstreif ; die Tarsen sehmutzig-röthlichgelb. Kopftheil prismatisch, der Thoraxtheil mässig erweitert. Die Brustplatte bräunlichschwarz, glän- zend, spärlich behaart. Die Mandibeln bräunlichschwarz, am Grunde mit schmutzig-röthlichgelber Behaarung. Der Taster schmutzig-rothbräunlich, dessen Schenkel dunkel gefleckt, dessen Tarsus etwas 377 kürzer, als Patella und Tibia zusammen. Tibia und Metatarsus des ersten BEIHPHATÓS; unten mit je drei Stachelpaaren. Der Hinterleib langeiförmig, hinten etwas zugespitzt. Die vordere Augenreihe sichtlich eingebogen, die Mittelaugen etwas grösser; die Augen der Mittelreihe gross, beiläufig auf Durchmesser-Entfernung (eher mehr) von einander; die hinteren Augen etwas kleiner, weiter von einander als von der Mittelreihe. Epigyne: unentwickelt. Maasse : Leib 6-5, Cephth. 3, I. Beinpaar 6, II. 5-8, III. 5:5, IV. 9:5 my, 7 (junior). Noch lebhafter gefärbt mit schärferen een Die Exemplare hatten die dritte Häutung hinter sich. Mit Rücksicht auf die aussergewöhnliche Färbung und die Beschaffenheit der vorderen Augenreihe, wagte ich es die Art zu beschreiben. Fundort: Rákos bei Budapest. 3. eenus: TARENTULA Suxp. (1533). 1. Tarentula radiata (Lare. 1817). Bei Komjáti durch Dr. G. v. Horváth erbeutet. Das Exemplar entspricht der Varietät 7, welche Thorell angeführt hat. 2. Tarentula inguilina (Cr. 1757). Alsö-Hämor, Budapest, Szäsz-Vesszös. Stellenweise häufig; scheint für kalkige Vorgebirge eine Vorliebe zu haben; gräbt oft unter flach aufliegende Steine Höhlen und setzt an deren Mündung den Eiersack der Sonnenwärme aus. 3. TARENTULA SOLITARIA n. sp. (Tafel VIII. 183, a Augengruppe, b Epigyne. ? Erdbraun. Auf dem Cephalothorax ein vom Stielchen kommendes, in der Gegend der Mittel- ritze erweitertes, schmutziges Mittelband, welches dann auf das Augenfeld und die Backen übergeht; eine gleiche, am inneren Rande ausgezackte Randeinfassung ebenfalls vorhanden ; der Hinterleib mit vielem Erdgelbgrauen gemischt, braun ; die Bauchseite erdgrau ; die Beine gelblich erdgrau, die Schenkel oben und seitlich braun gewölkt; die Mandibeln am Grunde gelblich erdgrau, am Ende gebräunt. Cephalothorax derb, dessen Kopftheil erweitert, abgerundet, bedeutend backig. Die Brustplatte breit, herzförmig, braun, ziemlich behaart. Der Taster wie die Beine gefärbt, reich behaart, dessen Tarsus so lang als Tibia und Patella zusammen. Die Beine kräftig, ziemlich lang, mit kräftigen Tarsen ; Tibia des ersten Paares, unten, mit drei schwachen Stachelpaaren, der Metatarsus unten — in der Scopula verbor- gen — mit 2 (?) Stachelpaaren, an beiden Gliedern auch seitlich je zwei Stacheln hintereinander; Tibien der Hinterpaare, unten und seitlich, mit mehreren Stacheln, die Metatarsen überall mit langen Stacheln bedeckt. Der Tarsus und Metatarsus der vorderen Beinpaare mit dichter, schwarzer Scopula. Die vordere Augenreihe sehr leicht eingebogen, deren Mittelaugen sichtlich grösser ; die beiden Augen der mittleren Reihe gross, nicht ganz auf Durehmesser-Entfernung von einander; die beiden hin- teren Augen kleiner als die vorigen und weiter von einander als von der Mittelreihe. Epigyne: laut Abbildung. Maasse: Leib 138, Cephth. 7, I. Beinpaar 17, II. 15°5, III. 149, IV. 19:5. 7 unbekannt. Diese ansehnliche Tarantel habe ich als Herbstform bei Lykauka nächst Rosenberg, am Fusse der Burgruine unter einem Steine erbeutet. In der Gefangenschaft wurde sie bald ganz sanft und nahm die Fliegen aus der Hand. 4. Tarentula Cronebergii THox. (1875). Szäsz-Vesszös, S.-A.-Ujhely, Komjáti, Budapest. Ursprüng- lich aus Russland beschrieben. 7 Nicht kleiner, bloss etwas schlanker als das &, mit gleicher Farbe und Zeichnung. Der Taster ziemlich lang, schlank, dessen Schenkel wie jener des ? bewehrt (3—4 Stacheln oben, am Ende, quer gestellt, dahinter zwei hinter einander), dessen Tibia so lang als die Patella, ziemlich behaart; die Deck- Schuppe dunkel, spitz-löffelförmig, unter der Spitze reichlich, zottig behaart ; der Bulbus gelblichroth, HERMAN OTTO: MAGYARORSZAG FOK-FAUNATA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS STINNEN-FAUNA, U» 15 378 welchem sich von dem äusseren Rande aus ein spitzer, zahnförmiger, einmal langsgerippter, dunkler Fortsatz anschmiegt. Das S hier zum ersten Mal beschrieben. 5. Tarentula Eichwaldii Thor. (1875). Budapest (Blocksberg). Unter Steinen als Sommerform erbeutet. 6. Terentula striatipes (Dor. 1852). Szäsz-Vesszös, Budapest. Als Sommerform stellenweise ziemlich häufig. 7. Tarentula trabalıs (Cr. 1757). Fiume. Als Sommerform einmal unter Steinen angetroffen. 8. Tarentula albofasciata (Brürr. 1832). Orsova. Ursprünglich von der Halbinsel Morea beschrie- ben, kommt diese schöne Tarantel in ganz typischen Formen als Frühjahrsform unter abgefallenem Laube vor. 9. Tarentnla cuneata (Cr. 1757). Klausenbure, Szasz-Vesszös, Doroszlö. Im Fruhjahre und Herbst im Gesträuche und auf Grasplätzen nicht selten. 10. Tarentula pulverulenta (Cr. 1757). Doroszlö, Gentral-Karpathen, Ungvár. Ist im Süden des Landes Frühjahrs-, im Norden Spätsommerform. 11. Tarentula nebulosa Tor. (1572). Kutyfalva (Maros-Ufer), Szasz-Vesszös (Bachufer), Orsova (oft inundirte Gerölle der reissenden Cserna). Lebensweise und Organisation nähern diese Spinne sehr zu den Trochosen. Der abgerundete Kopf, die Grösse der Mittelaugen der Vorderreihe, deren Entfernung (beinahe 2 Durchmesser) vom Stirnrande weisen sie zu den Trochosen; mit Tarentula hat sie nur die Kürze der vorderen Augenreihe gemein. 2. Kleiner, schlanker ; mit lebhafter geflecktem Hinterleibe als das ? ; die Beine lieht lehmgelb mit verwaschener Ringelung. Der Taster rauchbraun, dessen Tibia und Deckschuppe schwarz, zottig behaart; die Tibia länger als Patella, nach vorne verdickt: die Deckschuppe spitz, unter der Spitze nur mässig behaart; der Bulbus — von der Seite betrachtet — länglich, mitten getheilt, auf jedem der Thei- lungsränder ein seitlich auswärts geriechtetes Zähnchen. Hier zum ersten Male beschrieben. 12. Tarentula cursor (Harn. 1831). Räkos-Palota. Lebensweise mir nicht bekannt. Obzwar - "roRELL diesen Namen den Synonymen der T. aculeata beigezählt hat, stellte er die Art (Remarks p. 323 und 578) wieder her. Ich habe sie auf Tuorsun's Autorität eingereiht. b. Gunus: TROCHOSA C.K. (1848). I. Trochosa cinerea (Faser. 1793). Kutyfalva (Maros Ufer), Klausenburg (Szamos Gerölle), Retyi- ezel (Gebigsbach-Gerölle), Hermannstadt, Orsova (Öserna-Gerölle), Gyöngyös, Grosswardein. Lebt auf Inundationsgebieten der Flüsse und Bäche, besonders dort, wo das Gerölle auf dem Sande aufliegt. Sie gräbt ihre Röhren und Höhlen in Sand und sichert sie durch schütteres Gewebe vor dem Einstürzen. Sie schweift in der Abenddämmerung umher und beschleicht ihre Beute; ihre Bewegung ist ganz eigenthum- lich, sie besteht aus ruckweisen Läufen; während der Pausen streckt das Thier die Beine flach aus und bleibt ganz unbeweglich; in dieser Stellung ist es selbst dem geübten Auge kaum bemerkbar, da die Färbung genau dem Farbengemische des Sandes entspricht. Im Frühjahre ist sie geschlechtsreif. Im Juni bewacht das ? schon die Eier; der Cocon ist rund, schneeweiss oder gelblich, oft 12 messer haltend, mit 6 13 my, im Durch- 800 Eiern gefüllt. Die ausgeschlüpften Jungen trägt die Mutterspinne auf dem tücken, sie bedecken dieselbe gleich einem Bienenschwarm in mehreren Schichten, so, dass nur die Beine frei bleiben. An sonnigen Tagen setzt die Spinne den Eiersack der Sonnenwärme aus und ver- schwindet damit bei nahender Gefahr wie der Blitz, bleibt 5—15 Minuten lang am Grunde der Röhre, um dann wieder langsam und vorsichtig zum Vorschein zu kommen. Manchesmal schiebt sie den Sack vor sich her, meistens zieht sie ihn jedoch hinter sich nach, und macht erst an der Röhrenmündung eine entsprechende Wendung. Old 2. Trochosa infernalis (Mors. 1849).! (Tafel X, 206 » nat. Grösse, 207 Bauchseite, 208 Leib von der Seite, 209 Epigyne, 210 Taster des 7). Doroszlö, Palänka, Panesova, Zombor, Orsova, Illok. Unstreitig eine unserer interessantesten Arten, welche wir mit den Russischen Steppen gemeinsam besitzen und die im Verein mit T. Singoriensis (Laxm.) der berüchtigte «Tehim» der Kalmükken ist. An diese Spinne knüpfen sich eine Menge von Sagen, gerade wie an die Tarantel Italiens. In der Darstellung der Lebensweise (I. Band, Tafel III, Fig. 62 und Text), habe ich diese Spinne eingehender behandelt, finde es jedoch angezeigt, meine ferneren Beobachtungen hierher zu setzen. Hinsichtlich der Verbreitung kenne ich die Spinne von zahlreichen Punkten der Bácska, so auch von Orsova und Illok (letzterer Ort schon jenseits der Donau, westliches Ufer) her; bei Orsova und Illok steigt sie nun auch an den Berglehnen empor. Ihr Lieblingsaufenthalt ist aber dennoch die Ebene, namentlich die echte Steppe und der küm- merlichere Weideplatz. Hier gräbt sie ihre 16—20 % tiefen, 2—2-5 9, weiten, senkrechten Röhren, deren Mündung sie austapeziert und mit grosser Findigkeit vor Wassersgefahr sichert. Sie lauert gewöhn- lich in der Mündung der Röhre und packt mit blitzschnellem Schlage ihres Vorderbeinpaares die vorüber- ziehenden Insecten, darunter besonders Doreadion und Cieindela-Arten, deren Reste dann auf dem Boden der Röhre oft in Menge vorkommen. Sie kommt das ganze Jahr hindurch in allen möglichen Entwick- lungsstadien vor. Ihr Eiersack ist kaum etwas abgeflacht, rund, 15—16 "4, im Durchmesser, gepfercht voll mit anfangs hirsekorngrossen Eiern. Den Eiersack befestigt sie an ihre Spinnwarzen und setzt ihn in der Mündung der Röhre der Sonnenwärme aus. Zur Zeit des Ausschlüpfens der Jungen schliesst sie die Röhrenmündung mit einem feinem, durchsichtigen, gewölbten Netze ab, und setzt darunter das Brut- geschäft mit Hülfe der Sonne fort. Ihre Jungen trägt sie auf dem Rücken, bringt sie häufig an das Tages- licht, wobei die Jungen bald auseinander gehen, sich dann wieder auf dem Rücken der Mutter versam- meln; bald besteigen sie Grashalme, springen hinab, laufen in die Röhre, bald wieder hinaus, bald bedecken sie die erleste Beute. Nach der zweiten Häutung der Jungen stirbt die Mutter, die Jungen zerstreuen sich und beginnen zu graben. Die Röhre ist anfangs kaum 4 % tief und 3 ”%, weit. ‘So, wie nun die Spinne an Grösse zunimmt, erweitert sie auch die Röhre. Das Graben wird in der Abenddämmerung und des Nachts betrieben ; die kleinen Erdklümpehen werden sorgfältig zerschleppt, so, dass keine Spur der Arbeit zu sehen ist. Es scheint, dass die Thiere, welche ihre Wohnung verlieren, verlassene Wohnungen beziehen und das Graben fortsetzen, trotzdem, dass die Röhre schon tief genug war. Ich schliesse dies daraus, dass ich, wenn auch selten, dennoch bis 30 % tiefe Röhren angetroffen habe, wo doch die normale Tiefe durchschnittlich 16—20 9, beträgt. Die Männchen wohnen ebenfalls in Röhren, verlassen jedoch dieselben zur Paarungszeit und suchen die Weibchen in ihren Wohnungen auf. In der Gefangenschaft befinden sie sich bald ganz wohl und werden ziemlich zutraulich, nehmen lebende Fliegen aus der Hand; Fluchtversuche machen sie nur, wenn sie von Hunger und Durst geplagt werden ; gut gepflegt, verhalten sie sich sehr ruhig. Das Wasser können sie nicht entbehren und saugen jeden zweiten Tag ihre vier-fünf Tropfen auf. Ich habe einige lebende Exemplare an Prof. TuorerL nach Upsala gesendet, welche die eilftägige Reise gut überstanden haben. Diese Spinnen überwintern. Um auch den letzten Zweifel zu beseitigen, habe ich im Herbste 1874 bei Doroszlö einige Röhren mit Pflöcken so bezeichnet, dass ich dieselben auch bei Sehnee wieder finden konnte. Im December drang die Sonde nur mehr 4 %, tief ein, woraus folgte, dass die Spinne die ! Ich habe diese Art für neu gehalten und sie Prof. THORELL unter dem Namen «Trochosa hungarica» mitgetheilt. THORELL meint aber, es sei die Morscuouskvsche Art, was ich — wenn gleich mit Widerstreben — nun angenommen habe. Es ist gewiss, dass die nichtssagende Beschreibung Morscnoursky's auf jede dunkle Lycosoide passt, ebenso, wie auch die beigegebene Abbildung durchaus nichts bietet, was der Beschreibung zu Hülfe kommen könnte. Morscnovrsky kann eben so gut eine junge T. Singoriensis, als T. vul tuosa in Händen gehabt haben. Mir scheint es mehr als gewiss, dass Morscnourskv überhaupt nie eine echte T. infernalis Thor. gesehen hat, denn die jungen Thiere der T. infernalis Thorell sind so lebhaft gefärbt und gezeichnet, dass Färbung und Zeichnung selbst MorscHoursky aufgefallen wären. Ich glaube, es müsse die erste Beschretbung eines Thieres doch wenigstens ein Kennzeichen, woran man die Art wiedererkennen kann, enthalten. Morscnoursky’s Beschreibung und Abbildung enthält kein einziges! Was er über die Lebensweise sagt, das jasst eben auch auf die grossen Artverwandten. Da jedoch Tuorers in «Europ. and North-African Spiders» die Art unter MoTscHouLsky’s Namen fixirt hat, so wollte ich damit weite keine Veränderung vornehmen. 48° 380 JO) Spinne die Röhre verstopft hat. Im Februar 1875 stellte sich strenge Kälte ein und ieh schritt zur Unter- suchung der meist exponirten Röhre. Der Boden war etwa 40 9, tief steinhart gefroren, so, dass ich zum Beile greifen musste. In gehörige Tiefe gelangt, griff ich zum Messer und öffnete vorsichtig die Röhre der ganzen Länge nach ; die Röhre drang 25 Jn tief in den Boden ein, war etwa 4 %, von der Mündung mit Erde und Pflanzentheilen verstopft, der Pfropf war 4 % lang. Auf dem nackten Boden der Röhre sass ein prachtvolles, geschlechtsreifes Weibchen, mit etwas angezogenen Beinen, welches sich — berührt — träge bewegte. Ich versorgte dasselbe in einer Schachtel und steckte diese in die Tasche. Unter dem Ein- flusse der Wärme wurde das Thier in einer Minute vollkommen friseh und munter und nahm sofort Nahrung an. Diese Untersuchung bestätigte meine alte Vermuthung, wornach die Lyeosoiden überwintern ; es ist wohl auch nur so zu begreifen, dass die ersten, wärmeren Sonnenstrahlen des Frühjahres, schon geschlechtsreife Lycosoiden bescheinen, ja dass diese schon Eiersäckchen umhertragen. 3. Trochosa ruricola (Dr Gwer. 1778). Klausenburg, Mezö-Zah, Hermannstadt, Doroszlö, Apatin, Palänka, Orsova, Ogradena, Ungvár, Alsö-Hämor, Gyöngyös, Rosenberg, Rev, Grosswardein, Budapest. Weit verbreitete Art, welche an steinigen Punkten unter Steinen, in Wäldern unter Bäumen und abgefallenem Laub ihre Höhlen sräbt. 4. Trochosa terricola Tuor. (1856). Doroszlö, Apatin, Orsova, Budapest. Ihre Lebensweise ent- spricht jener der vorhergehenden Form ; sie ist aber etwas seltener. 5. TROCHOSA HUNGARICA n. sp. (Tafel VIII, 184, a Augengruppe, b Epigyne, c Taster des d von der Seite, d dessen Genitaltheil von unten). ? Gross. Das ganze Thier lohbraun. Cephalothorax mit einem schmalen Mittelstreif; die Schen- kel, aussen, kaum merklich lichter; die Mandibeln am Grunde dunkler, am Ende mit reichlicher fuchs rother Behaarung. Der ganze Leib mit dichter, anliegender Behaarung bedeckt. Cephalothorax derb, mit erweitertem, vorne zugerundetem Kopftheil; zwischen den grossen Augen der Mittelreihe ein nach vorne gerichteter, aus S—10 Borsten bestehender Schopf. Die Brustplatte elyptisch, lohbraun, mit filzartig dichter Behaarung. Die Mandibeln derb, von der Seite betrachtet am Grunde stark knieartig vorgewölbt, grob, borstenförmig behaart. Die Mandibeln lohbraun, an ihren Enden lebhaft fuchsroth behaart ; die Lippe abgestutzt, von halber Länge der Maxillen. Der Taster lohbraun, derb, sehr dicht behaart, auf dessen Schenkel, oben, am Ende einige Stacheln. Die Beine kräftig, ziem- lich lang ; die Tibia des ersten Paares unten, mit drei Paar anliegenden derben Stacheln, seitlich innen noch ein Stachel ; der Metatarsus mit drei Paar in der diehten Scopula verborgenen Stachelpaaren; die Tibia des dritten Paares, unten, mit vier Stachelpaaren, seitlich noch einige Stacheln ; die Tibia des vier- ten Paares, unten mit drei Paar, seitlich mit mehreren Stacheln ; die Patella der beiden Hinterpaare aussen und seitlich mit je einem anliegenden Stachel. Der Hinterleib elyptisch, ziemlich gewölbt. Die Augen bernsteinartig, mit dunkler Pupille, wie Eulenaugen; die vordere Reihe sehr leicht eingebogen, deren Mittelaugen bedeutend grösser als die seitlichen, auf gut zwei Durchmesser vom Stirn- rande entfernt ; die beiden Augen der mittleren Reihe sehr gross, nicht ganz auf Durchmesser-Entfernung von einander und beiläufig auf Halbmesser-Entfernung von der Vorderreihe; die beiden hinteren Augen wenig grösser als die vorderen Mittelaugen, viel weiter von einander, als von der Mittelreihe. Epieyne: laut Abbildung. Maasse: Leib 21, Cephth. 9:5 "v,, I. Beinpaar 23-4, II. 21:6, III. 21, IV. 28 mm... Manchmal kleiner: Leib 17, Cephth. 8:0, I. Bp. 21, IV. 26:5 mm. 7 Kleiner, schlanker, im Ganzen liehter gefärbt; die Beine schlank; Cephalothorax ausser dem Mittelstreifen’auch’noch undeutlich eingefasst. Der Taster schlank, wenig kolbig; dessen Schenkel, Patella und Tibia mit mehreren, kräftigen Stacheln bewehrt; die Tibia etwas länger als die Patella; die Deck- schuppe schmal, zugespitzt, unter der Spitze mit diehtem Haarpinsel; Bulbus einfach, braun, vorne lichter und hier durch einen hackenförmig gewundenen Farbenemsatz gezeichnet. me Maasse : Leib 14, Cephth. 7-5, I. Beinpaar 23-5, IT. 21-5, III. 20:3, IV. 38:3 m Eine unserer grössten Spinnen, welche ich am Ufer des Plattensees unter Steinen antrat. 6. Trochosa stigmosa Tuor. (1875). Orsova, Rosenberg, Ungvár. In Fluss und Bachgeröllen. Ist der Gestalt und Lebensweise nach das Diminutiv der T. einerea. 5. GENUS : PIRATA Sunp. (1833). 1. Pirata piraticus (Cr. 1757). Klausenburg, Mezö-Zäh, Gyeke, Doroszlö, Orsova, Central-Rar- pathen, Grosswardein. Besonders an stehenden Gewässern, und besonders wo Wasserpflanzen an die Ober- fläche gelangen. Das Thier läuft gut auf dem Wasser, und taucht olt unter Pflanzen, wobei den Hinterleib eine silberig glänzende Luftblase einhüllt. 9. Pirata Leopardus (Sunp. 1833). Doroszlö’ Orsova. Als Sommerform selten, basonders in frisch aufgegrabenem Erdreich, in unmittelbarer Nähe feuchter Stellen. Sie gräbt 6 "4, weite horizontale Röhren. ' Auf Grund der Augen und des Cephalothorax nähert sich diese Form dem vorgehenden Genus. 3. Pirata Knorrii (Scor. 1763). Doroszlö, Báziás. An Sumpfrändern und feuchten Stellen zweimal, stets 9, aubeutet. 6. cenus: DOLOMEDES (Larr. 1804). 1. Dolomedes fimbriatus (Cr. 1757). Klausenburg, Kutyfalva, Csorba, Ungvär. Auf Grund genauer Untersuchung theile ich die Auffassung THORELLs, wornach D. plantarius bloss eine Farben- varietät der Örerer’schen Stammform ist. Die junge Generation variirt von Gelbgrün bis Dunkelsehwarz, hat schreiend lichte Einfassung. Eine unserer grössten Spinnen, welche ausschliesslich an Gewässern vor- kommt, kühne Sprungjagd treibt, auf der Obertläche des Wassers hüpfend fortkommt. Das ? befestigt den beinahe haselnussgrossen Eiersack mit längeren Fäden an die Spinnwarzen und fasst denselben dann mit den Mandibeln. Im Juni geschlechtsreif. 7. GENus : OCYALE. Say. Er Au. (1895). 1. Ocyale mirabilis (Cr. 1757). Von zahlreichen Punkten bekannt. Geht bis zur subalpinen Region hinauf, gehört jedoch besonders den Niederungen an. Sie varlirt bis zum einfachen Braun. II. FAMILIE: OÖXYOPOIDIE. LUCHSSPINNEN. 1. cenus: OXYOPES. Larr. (1804). lc Oxyopes ramosus (Pınz. 1804). Klausenburge, Mező-Záh, Palänka, Panesova, Grosswardein. Sommerform ; besonders im üppigen Grase lebend ; scheint mehr den Niederungen anzugehören. 2. Oxyopes lineatus Larr. (1806). Klausenburg, Doroszlö, Orsova. Nach Aufenthalt mit der vorigen übereinstimmend, beide Arten kommen zusammen vor, die vorgehende scheint jedoch die häufi- gere zu sein. 0: Oxyopes transalpinus (Water. 1806-—8). Doroszló, Palánka, Orsova, Bäziäs. Sommerform von südlichem Character, welche im Grase stellenweise sehr häufig vorkommt. VII. UNTERORDNUNG. Sa er as Dan 18 Die typischeste Form dieser Unterordnung, die Attoiden, bilden eine gleichartige, zusammen- hängende Formenreihe, welche dadurch charakterisirt wird, dass das Webeorgan dem Zweiklauensysteme angehört und mit der Scopula zusammen vorkommt, welch’ letztere zur Sicherung des Sprunges, zur Fort- bewegung auf glatten Flächen unbedingt nothwendig ist: dass ferner die vordere Augenreihe aus vier Augen besteht, worunter die mittleren besonders gross sind, die übrigen vier, weniger entwickelten Augen dagegen, in zwei Reihen vertheilt, die Eeken eines Viereckes markiren. Das Sehvermögen ist also in der Riehtung nach vorne gesteigert und resultirt in Verbindung mit den Eigenthümlichkeiten der Bewegungsart diejenige Art und Weise, vermittelst welcher diese Formen in das System der Spinnenthätigkeit einfliessen. Zu diesen Eigenthümliehkeiten kommt auch noch eine andere hinzu, nämlich die ziemlich stabile Wohnung, vermöge welcher diese Formen an einen gewissen Umkreis gekettet sind; hinsichtlich des Ortes ihrer Thätigkeit sind sie bei weitem nicht so frei, als die typischesten Formen der Citigradae. Eine allgemeine Eigenschaft ist die, dass diese Formen in geschützten Örtlichkeiten, manchmal geradezu in Colonie ihre dichten, feinen Wohnungen weben, wo sie zu ruhen pflegen, ihre Häutungen durehmachen und ihre Eier bewachen. Die sonnige Umgebung dieser Colonien bildet das Gebiet für ihre Thätigkeit. Hinsichtlich der Verbreitung, gehören sie überwiegend den Niederungen an, und nur wenige Arten steigen in alpine Regionen. Die Sicherung der Generationen scheinen durchgehends überwinternde Thiere zu besorgen. I. FAMILIE. ERESOIDAEF. MÖRDERSPINNEN. I. SUBFAM. ERESINAE. STIERSPINNEN. 1. cenus: ERESUS Water. (1805). 1. Eresus cinabarinus (Onrv. 1789). Klausenburg, Mezö-Zäh, Schemnitz, Orsova. Ich kenne die Art als herbstliche Erscheinung und durchaus nur #.Es kommen vor die Varietäten a, $ (laut THORELL) ; eine dritte Varietät, welche ich mit 7 bezeichne, ist die folgende: 2 Vorderleib mit vielen schmutzig gelb- braunen Haaren ; Hinterleib oben graulich, mit vier schmutzig gelbbraunen Punktfleeken. Das erste Bein- paar schmutzig gelbbraun, die Enden der Glieder weiss; die hinteren Beinpaare liehter. Die 9 scheinen in Löchern zu leben. 2. Eresus ruficapillus ©. K. (1846). Budapest, Bäziäs. Stets in horizontal gegrabenen, tiefen töhren durch J. Pável erbeutet, u. z.: immer 9. Dieser Umstand führt mich zu der Vermuthung, dass Eresus unterirdisch lebt, die ? desswegen so selten erbeutet werden, die 7 dagegen zur Zeit der Begat- tung umherschweifen und eben desswegen nicht selten sind. Gy 00 (WB) II. FAMILIE. ATTOILDAHR. HÜPFSPINNEN. l. cenus: SALTICUS (Larr. 1804). I. Salticus formicarius (De Geer. 1778). Zombor, Balaton-Füred, Budapest. Sommerform, wel- che, wie es scheint, im Norden des Landes fehlt und südlich inelinirt. Steht mit Paederus longipennis im Mimieri- Verhältniss. 2. SALTICUS SIMONIS n. sp. (Tafel VIII, 185, a Augengruppe, b Epigyne, c Taster des 7, 186 vergrössert, 187 S nat. Gr., 155 Kopftheil von oben, vergr.) ? Vorderleib braun, das Augenfeld besonders dunkel. Das Ende des Hinterleibes braun ; vorne zwei lichte, verschwommene A förmige Winkellleckehen; die Bauchseite schmutzig-lichtbraun, von den Spinnwarzen beginnend ein dunkles Mittelband, welches vor der Rima verschwindet. Die Beine bräunlich- gelb, mit verschwommenen, bräunlichen Längsstreifen ; der Metatarsus des ersten Paares reinbraun. Kopftheil über den Thoraxtheil aufgesetzt, würfelförmig erhoben, der Thoraxtheil ausserdem ver- engt, die ganze Oberfläche ungemein fein punktirt-runzlich. Die Brustplatte ungemein schmal, braun. Die Mandibeln dunkelbraun, derb, so lang als der Metatarsus des ersten Beinpaares; seitlich betrachtet sind sie am Grunde stark, knieartig vorgewölbt, etwas nach vorne gerichtet. Die Maxillen schmal, braun, etwas gegeneinander geneigt; die Lippe schmutz;gbraun, vorne abgerundet, breit. Der Taster braun, lang, das Endglied abgetlacht ; von oben betrachtet zeigt der Tarsus zwei Stacheln. Hinterleib länglich-walzenförmig. Die beiden Mittelaugen der vorderen Reihe gross, feurig grun glänzend, berühren sich nicht ; die Seitenaugen dieser Reibe viel kleiner, auf Halbmesser-Entfernung von den mittleren; die beiden Augen der zweiten Reihe sehr klein und näher zur ersten als zur hinteren Reihe ; die beiden Augen der hinteren Reihe nicht kleiner als die Seitenaugen der vorderen Reihe, mit ganz seitlichem Ausblick, weiter von einander als die beiden Augen der zweiten Reihe ebenfalls von einander, und weiter von einander als von der Stirne entfernt. Epigyne : laut Abbildung. Maasse: Leib, 6°5, Cephth. 3, I. Beinpaar 4-9, II. 4, III. 44, IV. 6-5 "m. 7 Sehr dunkelbraun; Hinterleib, vorne, mit einer Spur eines Winkeltleckchens; die beiden Hinterbeine reinbraun das zweite Paar gelblich ; das erste im Schenkel und Metatarsus braun, dessen Tibia, Patella und Tarsus gelb. Die Mandibeln horizontal vorgestreckt, braun, mit schwachem bronze Schimmer, oben abgeflacht, am inneren Falzrande mit neun grösseren und enigen kleineren Zähnchen bewehrt, die Mandibel-Klaue braun, lang, schlank, am Grunde und an der Spitze leicht geschwungen, im ersten Drittel vom Grunde gerechnet ein seitlich nach innen und etwas noch vorne gerichteter dolcharti- ser Stachel. Der Taster schlank, braun ; dessen Tibia etwas verstärkt, am äusseren Ende mit einem Dorn bewehrt;; die Deckschuppe löffelförmig, behaart ; der Bulbus länglich, einfach, glatt, ohne Auszeichnung. Maasse : Leib, 5-8, Cephth. 2:5, Mandibelstock 2, I. Beinpaar £ "4, . Nur einmal bei Feketetö in Siebenbürgen, unter einem, tief in den Rasen eingewachsenen Steine angetroffen. 2. cexnus: LEPTORCHESTES Thor. 1870. I. Leptorchestes formicaeformis (Luc. 1850). Illok, Apatin, Panesova, Orsova, Paräd, Budapest. Frühjahrs- und Sommerform. Die typische Form nur bei Illok auf Obstbäumen, an den übrigen Punkten kommt var. a vor: Reinschwarz ; der Hinterleib vorne nicht braun, jedoch mit der weissen Auszeichnung, die Hüfte des ersten und dritten Beinpaares braun, jene der übrigen Paare gelb; der Schenkel des ersten Paares braunschwarz, nur der Tarsus gelb; im übrigen mit der typischen Form übereinstimmend. Meist unter Rinden alter Pflöcke, besonders wenn dieselben dem Sonnenscheine ausgesetzt sind. 384 3. Genus: EPIBLEMUM (HEwxrz. 1832). I. Epiblemum scenicum (Cl. 1757). Aus den Niederungen von zahlreichen Punkten bekannt; kommt nicht nur in und an den Wohnungen des Menschen vor, sondern befindet sich auch auf Gesträu- chen wohl ; ist Sonnenthier mit vortrefflichem Sehvermögen ausgestattet; erhebt den Vorderleib und hält Umschau, folgt dem vorgehaltenen Finger u. s. w., ist in Ritzen oft colonienweise anzutreffen. 9. Epiblemum cingulatum (Paxz. 1797). Doroszlö. Nur einmal angetroffen, u. z.: als Früh- jahrsform. R 3. Epiblemum tenerum (C. K. 1846). Doroszlö. Nur einmal angetroffen ; ist — wenigstens das 7, mit E. eingulatum nahe verwandt. 4. cenus: HELIOPHANUS C. K. (1853). 1. Heliophanus cupreus (Warer. 1802). In den Niederungen von zahlreichen Punkten bekannt; wohl die gemeinste Art, welche an gut beschienenen Obstbaumstämmen, aber auch auf Geröllen und am Fusse der Gesträuche unter abgefallenem Laube häufig angetroffen wird. 2. Heliophanus varians Sım. (1869). Doroszlö, Orsova. Mir der Lebensweise nach unbekannt. 3. Heliophanus Kochii Sim. (1869). Orsova. Mir durch Herrn E. Smuox als Art bezeichnet. Die Lebensweise kenne ich nicht. 1. Heliophanus auratus ©. K. (1548). Pancsova, Stuhlweissenburg. Diese Art ist wohl—H. Bra- nickyi Simon. Ich kenne deren Lebensweise nicht näher. 5. GENus: BALLUS (C. K. 1850). 1. Ballus depressus (Wancx. 1502). Klausenburg, Torda, Doroszlo, Apatin, Palanka, Panesova, Tokaj, Rakamaz, Stuhlweissenburg, Budapest, Grosswardein. Frühjahrs- und Sommerform. Meist unter Steinen, abgefallenem Laube, aber auch im Grase ; scheint den Schatten zu lieben. 6. Genus: MARPESSA C. K. (1846). [8 Marpessa muscosa (Ul 1757). Szäsz-Vesszös, Klausenburg, Mezö-Zah, Olah-Fenes, Hermann- stadt, Doroszlö, Apatin, Panesova, Ogradena, Alsö-Hämor, Ungvár. Sommerform, welche für Planken, alte Ptlöcke, besonders wenn dieselben gut beschienen und altersgrau sind, eine Vorliebe hat; sie kommt jedoch auch auf den Stöcken der Schläge vor. Hat ein vortreffiiches Sehvermögen und haltet oft Umschau. 2. Marpessa radiata (Grusr. 1859). Tafel X, 211 9? vergr., 212 vergr., 213 Epigyne, 214 Taster des d von der Seite, 215 dessen Genitaltheil von unten. ? Grundfarbe — auf den ersten Blick — gelblich. Cephalothorax mit weissgelblichen und röth- lichen Schuppen bedeckt ; der Hinterleib gelblich, vorne manchmal zwei undeutliche, röthliche Längs- streifen (im Weingeist erscheint der Kopftheil braunschwarz, die beiden Streifen des Hinterleibes schwarz, deutlich). Var. a: Die zwei Längsstreifen auf dem Hinterleibe verschwunden. Var. 7: Die beiden Längsstreifen aus kleinen rhombischen Flecken zusammengesetzt. (? junior). Maasse: Leib, 10, Cephth. 3-7 "in. ? Kleiner, schlanker, mit verdiektem und verlängertem vorderen Beinpaar: die Beine selb mit viel Braun, die braune Farbe bildet meistens scharfe Längsstreifen. Der keilförmige Hinterleib, oben, lebhaft gelb mit lebhaftem Seidenglanz, mit einem lebhaftrothen Mittelstreifen. V. 3: Der Hinterleib lebhaft roth durch eine gelbliche Aderzeichnung in rhombische Feldehen setheilt. Taster laut Abbildung. 385 Maasse : Leib, 7, Cephth. 3-2, I. Beinpaar 7°#, IV. 6-3 =. Gruses oberflächliche Beschreibung, so wie der Umstand, dass die Typen zu Grunde gingen, waren Schuld daran, dass diese Art zu vielfachen Irrungen Anlass gab. Auf Grund der ungarischen ? hat weder Koch noch Tuorkut die Art erkannt, weil das ganz ausgebildete ? eben unbekannt war. Srmon hat sie dagegen sofort als «radiata» bestimmt. Die Entscheidung hing vor Allem von der Erwer- bung der 7 ab, und ich habe nun solche in dem Rohrdickicht der Bacska gefunden. Diese Männchen stellten es dann ausser Zweifel, dass hier jene Spinne vorliegt, welche Önterr nach Männchen als «Euophrys vadiata» bestimmt und dem Prof. Tuorzrn übergeben hat. THORELL schrieb mir «stimmt genau mit Originalexemplaren von M. radiata OHLERT überein; die Weibchen müssen dann auch wohl zu dieser Art gehören. Ich kenne die Art von Doroszlö und Mezö-Zah und ist sie das ganze Jahr hindurch zu haben. Sie webt in die Quasten des Rohres einen weiten, feinen Sack ; die so zusammengesponnenen (Quasten erkennt man schon aus grosser Entfernung. Hier wohnt das Thier, lest seine 35 —40 Eier ab und erwartet deren Ausschlüpfen. Sie jagt im Sonnenschein auf den Stengeln und Blättern. Im Winter ist sie ebenfalls anzutreffen. 3% Marpessa pomatia (Warer. 1825). Palanka, Apatin, Panesova. Im Frühjahre auf den, aus Sambucus gezogenen lebenden Zäunen der Weingärten. Ist identisch mit der Art, welche Smox in der «Monosgr. des Attid.» unter dem Namen «Marpissus monachus» beschrieben hat. 4. Marpessa encarpata (Ware. 1802). Szäsz-Vesszös, Doroszlö, Neusatz. Frühjahrsform ; besonders unter der Rinde gut beschienener Obstbäume zu finden. Ist mehr nur durch die Bestachelung der Beine von Epiblemum getrennt. 5. Marpessa Canestrinii Pav. (1869). Doroszlö, Apatin. Diese prachtvolle Spinne kenne ich bis jetzt als Bewohnerin des Rohres, wo sie im Sonnenschein, besonders auf den Blättern ihre Jagd betreibt. Ihre gestreckte Gestalt sowohl als ganz besonders ihre goldige Beschuppung führen mich zu der Vermu- thung, dass sie zu den ebenfalls im Rohre lebenden, glänzenden und vielfach variirenden Donatien im Mimierı Verhältnisse steht. 7. cenus: DENDRYPHANTES (C. K. 1837). I. Dendryphsantes bilineatus (Warex. 18372). Kutyfalva, Palänka. Immer im Grase angetroffen. Die Eigenthümlichkeiten der Lebensweise mir wenig bekannt. 2. Dendryphantes mucidus €. K. (1846). C. Koch beschrieb diese Art nach Typen, welche Dr. Rosenhauer im «Banate» sammelte. 8. cenus: EUOPHRYS (C. K. 1834). 1. Euophrys frontalis (Wazcx. 1802). Doroszlö. Die Lebensweise dieser Art mir weniger bekannt. 9. cenus: PHILAEUS Tor. (1870). I. Philaeus chrysops (Pova. 1761). Pancsova, Mehädia, Orsova, Ogradena, Tokaj, Bükk-Gebirge, Demanova, Veszprem, B.-Füred, Budapest, Räkos-Palota. Sommerform, welche besonders in felsigem Gebirge weit über die Buchenregion hinaus vorkommt; besonders häufig im Kalkgebirge, an karstartigen Stellen, und ganz besonders im Gerölle der Berglehnen. Liebt die sonnigsten Stellen und besteigt erhöhte Punkte um dort den aufsitzenden Insecten beizukommen; das d ist ein vorzüglicher, kühner Springer. Das 9 haltet sich meistens im Gerölle verborgen. Ich bin dessen ganz sicher, dass die Formen, welche C. KocH im XIII-ten Bande der «Arachniden» unter dem Namen Dendryphantes xanthomelas und leuco- melas beschreibt, die Weibchen des Philaeus chrysops sind. HERMAN OTTO: MAGYARORSZAG POK-FAUNAJA. III. OTTO HERMAN: UNGARNS SPINNEN-FAUNA, IH, 19 386 10. cenus: ATTUS (Wauck. 1805). 1. Attus falcatus (Cl. 1757). Klausenburg, Parajd, Gyergyö-Szent-Miklös, Szäsz-Vesszös, Doroszlö, Palänka, Orsova, Ogradena, Bäzias, Rakamaz, Csorba. Weit verbreitet; geht weit in die alpine Region hinauf, jedoch mehr in den Niederungen und im Vorgebirge verbreitet. 2. Attus farinosus (C. K. 1846). Doroszlö, Apatin, Palänka, Tokaj, Grosswardein. Liebt besonders das üppige Gras, und kenne ich die Form bisher nur aus den Niederungen. Scheint südlich zu incliniren. 3. Attus rupicolus (C. K. 1848). Centralkarpathen, Bihargebirge. Aus Höhen von über 1000 Meter als seltenere Erscheinung mitgebracht. 4. ATTUS BRASSAYT n. sp. (Tafel X, 216 9 vergrössert, 217 Epigyne). Cephalothorax und Hinterleib reinschwarz ; die Zeichnungen aus schneeweissen Schuppen beste- hend; auf dem Kopftheile, vorne, ober den Mittelaugen der vorderen Reihe, ein weisser Fleck, hinter jedem der hinteren Augen ein weisser. Mondfleck ; der Hinterleib, vorne mit weissem Bogenstreif, in der Mitte mit weissem Mittelstreif, welcher bis in die Nähe der Spinnwarzen dringt, den vorderen Bogenstreif jedoch nicht erreicht; auf jeder Seite zwei, schräg nach vorne laufende, weisse Rippenbänder; die Stirne unter den Vorderaugen weiss, die beiden grossen Mittelaugen in schmäle, orangengelbe Ringe eingefasst ; die Bauchfläche und Brustplatte spärlich weisslich behaart; die Beine braun, mit wenigen, weissen Schup- pen; der Taster gelb. Epigyne: laut Abbildung. Maasse: Leib, 5, Cephth. 2:3, I. Beinpaar 4 ”,,. S Unbekannt. Orsova (Allion-Berg) als Sommerform einmal erbeutet. Sımon stellt diese Art in die Nähe des Attus areigerus WALcK. 5. Attus crucigerus (Wanck. 1525). Budapest (Blocksberg). Nur einmal erbeutet. 6. Attus Wagae Sım. (1871—2). Central-Karpathen (Csorbaer See), Rákos. Nur einmal selbst erbeutet. 7. Attus nidicolens Warer. (1847). Tokaj, 8.-A.-Ujhely, Budapest. Als Sommerform kenne ich das Thier besonders aus Steingeröllen, wo seine volkreichen Colonien leicht zu finden sind. 8. Attus areuatus (Cl. 1757). Doroszlö, Apatin, Palänka, Tokaj, Rakamaz, Grosswardein, Fünf- kirchen. Sommer- und Frühjahrsform ; die 3 sehr häufig auf sonnigen Blössen der Waldränder zu finden, die ? dagegen höchst selten ; die letzteren scheinen unterirdisch zu wohnen. 9. Attus floricola (C. K. 1837). Szäsz-Vesszös. Mir bisher nur als Herbstform bekannt. 10. Attus erraticus Warck. (1825). Panesova, Orsova, Ogradena, Szajol, Tokaj, 8.-A.-Ujhely, Alsö-Hämor, B.-Füred, Ungvár. Besonders auf sonnigen Geröllen, aber auch im Grase häufig anzutreffen. 11. Attus pubescens (Fasr. 1775). Pressburg (Donau-Auen). Einmal ein Pärchen erbeutet. 11. GEsus: AELUROPS Tor. (1870). 1. Aelurops festivus (©. K. 1834). Klausenburg, Sebes-Väralja, Tokaj. Auf sonnigen, steinigen Berglehnen als Sommerform, welche vermöge ihrer Grösse und Lebhaftigkeit leicht auffällt, erbeutet. 2. AELUROPS SIMPLEX n. sp. (Tafel VII, 189, a Taster des #, 190 Tibia des Tasters, 191 Hinterbein). 7 Vorderleib braun, mit gelblichgrauen Häärchen; Hinterleib schwarz mit schmutziggelben Schuppen ; die Beine braun, mit etwas lichteren Schenkeln. Die Tibia des ersten Beinpaares vorne-innen mit drei anliegenden, nach vorne gerichteten Stacheln. Cephalothorax derb, hoch; das Augenfeld nach vorne geneigt, die Stirne überhängend, so, dass die grossen Mittelaugen von oben nicht siehtbar werden; das Augenfeld mit vielen, groben Haaren QDQr JÓ / bedeckt. Die Brustplatte elyptisch, klein, braun, mit spärlicher selber Behaarune. Die Mandibeln am Grunde braun, gegen das Ende zu liehter. Die Beine stämmie. Hinterleib nach hinten zu etwas erweitert. Der Taster ziemlich kolbig, dessen Patella nicht länger als stark, die Tibia noch kürzer, am Ende mit einem etwas nach aussen und seitwärts gewendeten, auf die Deekschuppe aufliegenden, hasenohrför- migen Fortsatze. Die Deckschuppe grob behaart; der Bulbus einfach, etwas nach aussen zu hervor- gequollen. Maasse : Leib 6-3, Cephth. 3°6, I. Beinpaar 4-9, II. 5, III. 65, IV. 7-9 mű. 2 Unbekannt. Doroszló, auf einer Wiese erbeutet. Der rechte Taster der Type ist reproducirt und entbehrt die Deckschuppe sammt Bulbus. 3. Aelurops gilvus (Srw. 1869). Veszprém. Zeitig im Herbste auf karstartiger Stelle einmal erbeutet. 497 AELUROPS Lap .. 322 festiyusi(OnKo)eg een. OIlVESUS Tee simplex 0. H. AGALENA 322 .. 324 . 130] labyrinthiea (Cr... .. 0. 0... Erlasmlbis (USED izet ar ee nr Sn ee INNEININENN cs 8 cr om dran op a INGATENOTDAR ge ga mo en en AGROECA IElaelundi ERROR AMAUROBIINAF ... NENNE cn 5 2 co See Ko ae ar elaustrarius (Han.) Erberi L. K. fenestralis (STR.) 323 131 132 120 108 13% 135 108 114 117 a. ul) Terox (WALK ee INOrMISKE Re een see palhdus@Pr Re: roseidus ©. K. tetrieus ANYPHAENA accentuata (WALcK.) Aranea. acalypha WALCK. accentuata WALCK. 116) 115 123 | 118 124 . 121 141 . 141 RIRNDOHNNENKOS 35 65.0 5 5 s agalena WALCK. @lstmeNNNALCKE. e TNUmORnacea en bimaculata L. bipunctata L. Brünnichii Scor. CATNUFELNEABR. en mer een un ceropegia WALCK. einabanina\OE een CINONRAÁBAÁBRS En an er en re eingulata PANZ.... ... .. u an an conica PALL, COOLE corticalis WALCK. 29] 141 26 23 19 108 91 94 r fi 154 25 292 274 299 31 97 . 142 CUJONOGNNVIÁTOK Ezzel szeszet dentieulata OLIV. 300 . 134 denticulata WALCK. ... .... ... .. ... 85 INDEX. demvessaVALCKI en ID) er hiarmn SCOE diodia WALcK. encarpata WALCK.... ezis m en m extensa L. Jenestralis! STR... en we een Formicania DEIGEER... .... .. .. Jrontalis WALcK. GLOROSaE RER e holosericea DE GEER. TEMP TDSGOV Se eure cn ae ern lapidicola WALCR.... ... ..... .. .. lobata PALL. lueifuga WALCK. Menardiü LATR. Merianae Scor. nigrita FABR. nocturna L. mwutrie WALCK. ... ... .. A folyó betűkkel szedett nevek synonymäk. Lap 303 127 3 308 46 116 294 311] 230 145 | 283 170 6 Fels MISS lugwbris WALGE: u... un un ann en 252 42 43 187 ODLONGGAWNAÁTOK SAS t Sz kezelese E RVVDENVÜNSTO BE áz phalangioides FuEs. picea SULZ. TANA ÁS EKB SS KERES Ban a Pluchii Scop. 198 ! 156 221 175 ... 101 . 210 Dübescens!HABRı zn ae WUlChelLENNALCKE ee me qnadıipunctata L. ... 2. 22 0 s ramosa PANZz. BUfDESNTEN 2 0 sz ee en ern ee ruricola DE GEER. Saunvagesiv DORTT.... .. ee e senoculata L. triangulosa WALCK. trieuspidata FABR. truncata PALL. tuberculata DE GEER. 89 102 | 321 91 165 988 | 74 278 213 201 95 tg isa. A] .- 228 ARANEALE er Arameus. AMEntatus CL. .. u nn ANGULALUSSCT ee aquaticus CL. GIVEN CT £b am dnlus ze ős 79 3 250 11 136 319 AIEEO UST DabeDOTL NET ÉS ÖNÉ zt bucculentus Cl... nn CASBANAUSÁG N See SES e Krp: Krar EB cellulanus CL. chrysops PoDA. (KROVADEMŰR S als éz nadon db és eristatus CL. cucurbitinus CL. cuneatus CL. GIANNOTTO ÁBA égee ege ző eső er te domestieus OL. IEGÜGATAURI E eze ezsel ss Sa es Te Jimbriatus CL. Norm CUT US OT: TORMIOSUSNCT ee Dana CL inquilinus ÜL. . labysinthieus Cu. en ... 109 latens FABR. ÜGNATTUS Cie... 20 ee ee lineatus OL. lunatus CL. marmoreus ÜL. RED IEN CHA ES. 05 205. = ee TON GANYUS CL Sá e MESSZE. IONTÜCOLUS CT TRAEBCOSUS NOT: pallidulusiCne 2 2.2 2 ne patagiatus CL. PUOILCUSCD TE Et. pulverulentus CL. Dyramidatus Cu. sets quadratus CL. scenicus CL. sclopetarius CL. SEIMENLALUS OL een ee BETT AUS OL ee Te SISYDRVUS OL. 2 hen en ee une tra al: Lramgulanis Cl... se 22 mean an ern UNDE EL CUS OL en A EC Ke eza eze e wurescens CL. teee set Lap 218 15 57 92 76 31 17 .. 23 27 210 13 .. 126 314 :. 284 292 84 32 .. 262 131 251 = PR Lap Lap DIT OLaLUS CT Eee 38 claustraria HAHN az ll ARGIOPE ker 6 eoerulescens L. K.... .... ... ...... 148| Bruennichii (Scor.) ... ... 7 cortiealis (WALCcK.) ... ... ... . 1421 lobata (PALL.) sé Bil domestica WIDE ee ee 139 ÁRGYRONETAS wesen een ea arree ee en 136 TETŐT VALOK zetett szea S aguatica (CL.) 136 frutetorum L. K. 151 | ARGYRONETINAE 136 | — holosericea (DE GEER) ... ... ... .. 145 Artanes poecilus THon. 220 lutescens WESTR. ... ... ... ... ... ... 149 ASAGENA N IS) montananln Ren AA phalerata NZ. A SETS LN eze 99 pallidula (CL.) . 146 Atea melanogaster C RK... SI paradoxa L. KR. . 150) ATTOIDAE 29317, PUlicanıa SUNDAE 16% AT SERR es 20313 terrestris WESTR. . 147 ázeuatas (ÖL) ) Es 319 trivialis C. K. a AL) bilineatus WALCR. ... .... - ... + ... 310 | COELOTES Stt 5121 BraSsay NOTEN Een ae 316 atropos (Wwancr) Ka an ade ön NAK erueigerus WALCK. .. =. calz(|| ran) ER I er an nn ee cr 10} erraticus WALck. PA ETOSOLÁU RAS RE) er a ran oe cn Ol faleatus (Cr.) SMS olitaniuselu Re 125] farinosus (C. K.).. .. 315] CRYPHOECA .. 129 florieola (C. K.) . 320 earp: athiea 0. ÉL. . 199 formicaeformis Luc. 296, CYBAEUS FE 190 gilvus Sim. . ee 394 tetricus (C. K.) ) 1217) nidieolens WALCK. ... ... E31SINOYRTOPHORK ar 30 | Omas SINE ee 3070 EL CONICaN (BALD) re pubescens (FABR.) ... ... .. .. 391 | DENDRYPHANTES SE aet ése 3107 radiatus GRUBE . 305 blineatus (WALCK.) ... .. .. .. - 310 rupieolus (C. RK.) 315 mueidus €. R. si strigipes WESTR. ... ... ... 305 [DIÁBA ..... ... . 230 | Wagae Sm. 317! capparina (c. K.) .. 932 ATYPINAE . . 210 globosa P gr .. 230 ÉVEST DÉL ae ee ee reihen au trieuspidata (Eier), ) zs 231 anachoreta At, .. 211 | DICTYNA DR . 108 piceus (SuLz.) 210! arundinacea (m ) sa 108 AULONIA : end ar 248| latens (FABR.)... ... ... ... . 109 albimana Re) ) a LR minek en sé ae út an 03 110 ! BALLUS ee 2302) EevaralDils (5 EG in depressns (Wärex.) >03 vicina SIM. Er sten TU) Calliethera. DIOTRICE . .. . 215 tenera OR ee .. 299 | DIPOENA Ada: 81 CERASTOMA 2 . 328! melanogaster (c. TE Re til) COFHUTUMIR. aan ee me 829) DOLOMEDES as ... 284 TONTSGÜNAN TAK SZE ld fimbriatus (CL.) .. ... ... . 284] Cerceis 37 plantarius v, Hasse. .. ... ... ... ... 985 CERCIDIA Be aan ae a een 37. DRASSOIDAR. ...... ... . 137 prominens (WESTR.)... ... ... ... 2. 37 | DRASSUS N .. 165 CHIRACANTHIUM 5 . 152) amgustifrons w ESTRIER ee 17 CARTER ABRN) kér ia reettessései eeti 15 kraton Re a CU au lUMKOMEI en 1591 atropos WALCK. ... .... .-. . ... 192 efossum 0. H. 158 bicolor HAHN. En 193 elesans or 15 TapidieolalWALCK)Er. 170 italicum CANESTER. .... ..- els 0... 1583| loricatus D.K. u 7 nutrix (WALcK) . 156) minusculus L. K. . 168 Penny CAMBR. 2155) Wepubescens E DHOR: ren iR: rupestre ©. H.... ... .... -.- ... „=... .... 152 | quadripunctatus (L.) . 165 Ciniflo. TubensnWATORe 16h JET BETÜ KEYS ee en 119 SCULULALUS lére Kae erlor, CEITGRÄADARIE 947 troglodytes C. K. 170 Clotho. umbratilis ae 169 Durandii WALCK. ... .. va sa sz a. 107 | DYSDERA 2902 CLUBIONA es . 142] Cambridgei TuoR. 903 brevipes Bora 152 | longitarsis DOBL. 206 | 389 Lap Ninü Pav. . 204 | rubieunda 0. K. 207 Westringii CAMBR. :.-N... cs 22 sz 2205 , DYSDEROIDAE 201 EGAENUS ... ... ... 328 convexus C. K. 329 ictericus C. ge 329 ENYOPE 3 104 | need R. 104 , ENYOIDAE 104 EPEIRA... át er S acalypha ( Wa ALCK.) .. 99 adianta (Ware Ea. ea en AN agalenalllWALCK.)) „rend albovittata WESTR. ... .. :.. -.. ... 36 ALDICA Re 95 alsine (WALck.) 19 angulata (Cr.) 11 arbustorum €. K. 3 ceropegia (WALCK.) 25 RC NA Es aan Kann ee ne N) , cornuta (CE) ásza LT GÜGUNDItTA ANGT Esett esteket 27 Dalmatica DOL. 23 In diademata (CE). rare er el ' diodia (WALeRr.) 30 dromadaria (WALCK.) ... ... ..... .. 12 NR ETOSSUCHKE ee KORRA I Herii Hann. 34 | GŰ ADSÁN ers re rs ker io pn oe er. ab ee a TETT Ce VAU marmorem (Ce) patariatal en ee Ő | peleg Cx. 14 Dinelorum KÖRRE ze \ prominens WESTR. 37 I quadrata (One esése 16 sclopetaria un se el] SOLLEYSAGYVANOK) ee 2 | Stellata CK 14 umbratich CH... 20 Victoria THOR. eo! BIEEITRIN ACH ee 6 EPEIROIDAE 6 EPIBLEMUM ei: .. 297 eingulatum (ee) IE .. 299 BCENI CUT (Cr) 23T tenerum (C. K.)n.. .... ... .. 299 EPISINUS ös 54 truncatus WALCK. . 54 ERESINAE Be 2] ERESOIDAE ca aze 201] ERESUS ... ... ... gt cinabarinus fori . re een zn ZI TuUNeapllusEGHKr 20202293 ee) apieatea (BEACH el alticeps (CAMBR.)... ... => sz os s u 20 bitubereulata (WiD.) ... ... ... ... ... 78 COrNUtSLBTEACK. rel dentipalpis (WiD.) .. .... u... ... .. 12 fuseipalpis (C. K.) 76 390 Lap frutetorumı Ca Kerr 62 Mexiange/(ScoP.) e ..... .. eze 3 hortensisiSunpa ME TSZ nn seomentatall Cm) aA leprosalOHL. en ae ee 208 AR 16 Im an onatbanG Kuss et ei E NOS cin CLaRTHER ee 6 Montana (CL 56 rest GERA 60) thoracıeca (WIDE en PhrygranalCmKe 60) EDUNCaHei(SUNDN EG tubereulata (DE GEER) ... ... ... I epusillansunD. nee GB erachataa Rn ee TEODOR SE ll Rosenhaueno Ko ee TOY eRogenhotenil OSElEr 162 TarınosaO2Re 2.2 2 nn 815) Thorella Or eszes ES Esz GY MITCROMMATAEEE en eh es OK ee 24092 ranoulanıs. (Or esetet 61 NITERCONB Se ee TÓ Tloricola OaRe 320) TTOCRANUM sl) Mreryphantes: OntalSm(VVALCK) et domestieum (WiD.) .. ... ..... .. ICH) REES ee. Me vadiata OH sz .. u ne 8308| Kochü O.H. .. .. .. zs 00... .. 140| dsabellimis CK... ... .. nu 7 ADC LU Re EN 319) ELSE VPEANTE Se 96) MINE SE 9 GNAPHOSIG El Mcorollatus: (MT) esse ee 97] Wlaevicatusä(lKers ee ETTE. Ibicolorı (Fire) 105 Baykullianusil\VALcKe Eee 93: | NTSUNENKT 936 dolosa, OEL ET ÉTV run eatan (BALD Nesze, eza A öz sm 2 ze DS exgornata (Reese ts ezet isz [O7 german CAR ee OA MEGVAL A IT EE ee ee falllasz ost EE 196 BEETOSA EN EN DAN EENAllosaul WALCK Eee 229 INDGANKOFEEN (O5 an un és ésaz OT albumnanaSWADCE ee ESOYAS, | IMONAESES E EE estet LB leporina (L. K.).... ... .:.... .. ..... 192| albofasciata BRUL. Guneolus(CHRR VESE ZA luctusaa((WATLOR) e SON ramentatas Cr.) NEMASTOMB. 0... 20 eos Bee lugubris (C. K)... .... ... sz .... ..... 189| anulata THOR. bimaculatum FABR. ... ... ... ... ... ... 328 molesta Or Ele IH FF eunsot. HAHN... IDA CIGÜTAA TR E25 Montana (Re) IS Erexornatal ON Er ER Hayımanuml OS Kerr nocturma (L.) ... ... ee TIBA Lfarınosa OZ El. ee EE E AE SU OS E sa 2 ete teás ne 2 ODACATO KENE e e LD ertestinans\ON Ei Eee tristel\O.K. 2.2. ee 325 Schuszter OE stee ee IO ern fernals Mon NEMESIAS ne ee 12 SOLO ODE a 190 Teopardus!SUND. a. na en: PannonicalOF Er ol Buspectal®. Er 194 | TIienarıa (Cr) B Bauvagesii (DORTA.) ....... .. 2 s. 213 HA ROLE Se 07 NSÜ DTS ÜNY TOR) Neriene rubicundus (C. K.) ... c cz s c .. 207) montieola (Cr.) apicatı BEACKW.... ee] SZGYŰSKÖSZEN Tessa ete esete e VOT EPOSCH ARNO ee cornuta BLACKW. e eszet nenn 40 Hecaerge | prativaga L. K. vubens. BLACKW. ... .. 2... 14 maculata BLACKW. ... ... .. 2 ... .. 137| pxofuga 0. H. = NESTICUSN en ee nee 6 HELIOPHANUSE 300 PrOXImaL CR cellalanus (CE?) ra 16 AUTATUSÍGÁTA rer 302 radiata Lar:. OGYATB nee éz seek ezése ÉS cupreus (WALCK.) ... .... .... ... ..... 300| stíriatipes Don. mirabilis( (Cm )Rer ar 95h Koch Ss mer eo | TNCOSOIDAÄEH ne OPIEIOS IS HEIEROBEODOIDAR. 2 200,22....916) MARPESSA ne 20304 VEalpinussHiERBSTI er nerer 0 PISTOFONAE ee 1331 EL Canestnn VERY grossipes HERBST. ... ... ... 22 ...... 330 torpidan (CH Ro) re nn 133) Fencanpatal (WALCKAEE E08] nBtratuseeR sss SZ ÍYETTOTHS Eee A) EL EmUScosaN OT ES ee WepanehnusıDEJGEERT Te paradozusi(CKe)e ne) epomatıan((WATOR 307 MEGDTASÉAS TEKNO, ISCHYROPSALISE 327 eradiata(GRUER.) ee 208) MEMORIA Re ee) Helvegii Panz. ... ... ... ... ... ... .. 328] Marpissus. \OPILIONES-. 222er 327 EEE EKMEN IB Io es an cn ee or om SA monachus SIM. .. .. eu nn a 807 | ORBITELARTAR . .... 22... 4 DATBERIGRADAH. 000 Bull pomatins SI ee OT NORTORES E25 TERTOBUNÜM tesen ize ező és ése Kaas ÁSI at esees ez S ODÍMEnestüs TATE szei dd DieolorsH ER Melanophora. xamoRus2(DANZ.) 988 GINA ken Ég ES ee ést ee za Bor ég bımaculatı CO As nr öz enyésa AB transalpinus (WALCR.) ... ... ... .... 290 hemisphaericum HERBST ... ... ... ConSPURUNG R 133 NORVOROTDAE Te nigricans C. K. Temella uk. en 189) PACHYGNATHA. EINENORCHESTESER Er etei ee longüpesila. Ko... 2011791 02.ClerckuinSunD. ne 2 rt formicaeformis (Luc.) ... ... ... ... ... (AAA a CR 176 [o DEE eer.SUND Eee LINYPHIA en MEdes EC Re 180) WE TH S tere SUNDEr ee er) ALACHSSB UK OK Ves et zás e petrensis C. Kos... 2... .... 2. 2. 1841 Phalangium. alpınan 095 15 S 66 ref VA ee e szagát ezés 73 WepTalenatum Danzer) AlLICEPSISUND 65 serotnaL.K. .:. TS PHILARUS: en el bueenlenta] Cu)». nm 257) \mmTa ee a ea] DE chrysope:(BoDA el elathrata SUND. a. - 64 Menardii (Larkr.) ee 34.2) \EBITODROMUSIAn et tve ete emphana(WALOR.) .. .. 0... 59 Menge BEACKWwe.. ed anreolusu(Cn.) nel 4 Acid wre isabellina (C. K.) rubens-(BLACK\ Ser RIODESITE ee zetét ee ess laevigatarRENsn SES eg u) a] A] HESS 00 Aa DD 00 7 I 9 0 19 19 19 19 19 19 is IS ID 9 9 ts ID DD IS 9 IS. 1o FOOT ÖT Öt ÖT ÖT G0 1 ÖT ÖT 93 I UT OT 6 Dom Te OD WB DVOIOWWOW OG wo o oo BD IB ww co ww co co OS U OOB BB WII — AIDS OS Dela OrEB etetés kezte ST poecilus (THor.) ... ... . PHOLCINAE ... PHOLCUS ; Forskáln THOR. ... ... phalangioides (FuEs.) ... . Pluchn (Scop.) PHRUROLITHUS TOSÜLVUSN Se ee es Szilyi 0. H. PHYLLONETHIS meata (GT es else PLATYLOPHUS ... ... .. alpestnis)@ Kos en: Pinetorum ©. R. rufipes C. K. strigosus L. K. PIRATA .. Knomi (Scor.) N le: Leopardus (SUND.) . 281 . 282 ..220 Lap | 219 100 100 100 101 102 160 160 161 Ss 82 328 329 329 329 329 - 283 PITATGUSÁCIiS) etet se ee tet PROSTHESIMA . 175 accepta O. H.... . .. 186 Allionica O. H. . 185 atra (LATR.) ; Ir, bimaculata (©. K.) 183 calceolata O. H.... .. 180 conspicua (L. K.).. 183 femella (L. K.) 182 longipes (L. K.) - 179 nigrita (FABR.) 187 NANE (ABE TO] ő er 176 pedestris (C. K.) E10, Petiverii (Scop.) io) petrensis (C. K.) . 184 praefica (L. K.) . 178 Sert aj (rás nane eeés es aze 151 tragica O. 1. 185) Pythonissa. exornata OÖ. K. 197 fumosa C. K. 191 leporina L. K. 2199, lugubris C. K. . 189 montana L. K. 198 RETITELARL AB 250 SALTICUS = > RB} formicarius (DE érme ER.) . 294] DITNOTISZOS A ETEK 295 SALTIGRADAE . . 2911 SCYTODES 103 | thoraeica Be . 103) SCYTODINAE 2103 SCYTODOIDAE nein É 100 | SEGESTRIAN ZAK ER En 201 senoeulata (1...) . 201 SINGA == re: 32 albovittata (WE ESTR.) 36. hamata (CL.) .. 32, Herii (Hann.) 34 | Tnreinan (Save 33 nitidula C. RK. ... ... .. 33] pygmaea (SuwxDp.) 35! THERATRICE ‚, THERIDIOIDAE , THERIDIUM EN 391 sanguinea C. K. Sparassıus ornatus C. K. Sphassus transalpınus WALCK. STEATODA NE ei bipunctata (L.) castanea (CL.) .-- ... .. ... guttata (WıiD) ... ... ... .. triangulosa ( WALCK.) TAPINOCEPHALI TARENTULA albofasciata ers er Cronebergii THOR. ... .. cunota (CH. resz CUTSOTALETÁHON S) ÜSS szeles Eichwaldii THoR.... ... ... ... ... ... ... inquilina (Cr.) ... c ... . nebulosa THOR. pulverulenta (Cr.) ... radiata (LATR.) solitaria 0. H. striatipes (Dor.) trabalis (Cr.) .. ITEGENARTAN ee campestris C.K. ... ... Derhammi(Scoper ce: domestica (CL.) ... .. TERRITELARIAE .. TETRAGRATHA chrysochlora S1M. extensa (L.) obtusa WESTR. TEXTRIX denticulata (ör ee LOLPIL AG Kern THANATUS ie formieinus (UL.)... - oblongus (WALCK.) ... .... .. . THERAPHOSOIDAE . bimaeulatum (L.) bitubereulatum Reuss. dentieulatum (WALck.) ... .. ... ... dentipalpis Win. Frivaldszkyi O. H. formosum (Cr.) guttatum Win. ... . Paykullianum W ALCK. pietum (WALCK.) pulchellum (WALcK.) ... .... ... . ... Pygmaeum SUND, quadriguttatum Hann. Fpamum (BLACK) nn ne sisyphiura (Cr.) Tepidariorum C. K. thoracieum Reuss. .. TELSLONGELÁHN a ee ee varians (Hann.) . TITANOECA . 9 19 19. 19 19 19 IS to to 19 49 UJ Ha to W 3 BD St 1 a al > 9 4 7 7 0,0) to . 106 Lap 36) quadriguttata (HAHN.) ... ... ... ... ... Schineri L.K.. ... ... ... 217! Veteranica O. H. 990 | THOMISOIDAE ... | THOMISUS NER 99 | ; a | capparinus C.K. . = 94 : 2 93 cerinus C. K. .. vé EN TEN OS A KE AE ee BR 96 8 .! lateralis Hann. 95 - 919 onustusiWALCcR... .. .. .. ü 981 | robustus Hann. | sabulosus Hann. 269 = 5 i a6 UTlmni Hann. 270 | Foillosus WALCK. szesz zese eke — | Thysa ee 273 365 | by thonissagforn mis Re EIER > | TROCHOSA een ee 262 e 971 Cinerean (RABRA) ee seek Fa EREIunGanieal OBER ezekzeeítee e ee LIE Re: 8 infernalis (Mors.) ... .. 261 | z 963 | ruricola (DE GEER) . =» >| stigmosa THOR.... . . 266 A terricola THOR 967 . 126 | TUBITELARIAE 128 197 ULOBORINAE or ULOBORUS... ... 20.5 m a 26 7 M "] Walekenaerii LATR. 2209 1 eres \ Uptiotes 45 | 47 | UROCTEA ... ... ee JA \ Durandi (Wa ALCK.).. 46 | er 47 (UROOTEOIDIm Sa a 133 | Walckenaera. 134 | altifrons CAMBR. 135 | XYSTICUS a 921 acerbus THOR. 222 bifasciatus C. K. ... 221 cerinus 10. K.) 210 eristatus (CL.) ... 2 41] cuneolus C.K. ... 51 I devius (C. K.) ... - 83] frater 0. H. Ill ségyaecus KER ee re 1 hortieola C. K. ... ... . 85|| impavidus Horn 12, Kochm Horn. ee sg lateralis (Hann.) ... ... 4 luetator L. K. 96 MALMOrabUSNLHOR Ek ee 98. perogaster THOR. sg praticola C. K. 91 XODUSUUS A (LETÉAEEN 3) Vesse iszeteee ee 2835 sabulosus (Hann.) 119, Ulmi (Hann.) SO ZIDLA see esse SS) montana €. x 83 Stroemii To 78 Thorellii Auss. 90 | x-notata (C1.) ... ... ... . 87 | ZORA. ER 111) asenlafa (Bı.) je ) 9 L9 9 IS IS 9 € S 107 . 106 Be ww ad Rn 9 oS 05 Ha 0 9 IS 99 t tén 40 x 9 SI ŐT u 19 19 5 INKNASZORGE Te KE AKNÁSZPÓK magyar Sauvages ÁLLASPÓK nyujtó ZOMORSEZ EEE ARASZPÓK JAG NSA TA 0 E ALONT DER BR Lap . 212 | 6SUPASZOK 212 Be N ARGIOPEPÖK. Brünniche ... ... ... ... tarajos ... BÁNYÁSZPÓK tegyvertelen harmatos remete . vaskos BIGEPÖK homlokos BIKAPÖK skarlät vörösfejü ... .. BOKORLOR nn vonalas BONTÖPÖK. ... .. ORyERa en BORZOSOKR BORZPÖK Durand .. BÚVÁROK BOVARPOR ee VIZI. BUVÓK BUMÓBŐ KISSE se ét német CSELŐPÖK földi jegyes ... .. Maya EN ee LÉ ee Free A Ét ee pokoli szürke ... . CSILLÁRPÓK aranyos IK rás sea ggg rezes ; változékony CSÖSZOMÓ KEMT NNSHÉKKK USOZÖK 212 | CSUPASZPÖK hätas 213 | DARÖCZPÖK 45) hatszemü %6 | DICTYNAPÖR 47 buvö 49 | horgos . 100 . 201 | . 109 | FENYPÖK A| ee ee e É EEG 6" DIPOÉNAPÓK 121 feketehasu . 123 ! DÖCZÖGŐPÓK 124 | lapos . 125 | ERETNEKEK . 291 . 293 . 136 . 104 ka 273 ... 280 s YA . 800 . 302 . 277 . 105 122 | ERETNEKPÓK 311 311 fakó 292 zárkozott si | ERIGONEPÖK füstöskezű homlokos ikerfejű izabellszínű 106 | 106 | 107 süveges 136 136 104 vöröslábú EROPÓK 10% vaskos .. 278 | cseppes gesztenyeszinü 279 háromszögös 275 FARKASOK 301 gyászos 300 301 210! lisztes MDKOAKÓ azza ag re CSÜCSKÖS E el A DIAKOS ee ER N ee ks re TOO RE I valtozekonya... sz et etesse tes > 303 | - 803 Ta Lap parittyas rétjáró . rokon tarka tönk 108 FEJESPÖROK | 103 103 201 110] bolha ... .. 108 | 110 111 | sugaras . S1 FOGÖSPÖRK 81] Clerek IDeIG een Lister 108, FOJTÖR öves . 114 | FOITÖPÖR 116 119 118 Cambridge lábas .. Nini . 115 | Westring ISA IODASKEZUN Ana ereeen ae oc Bere col, hl . 141 HAGYUDOK N EE ketipyontos tn. . 248 PARKÄSPORT ee bolygorz ae ee CÜSZBB E re oa as Hin A ee . 1252 EyULUSlabUE- átes est etet e . 258 117 FÖLDBESZÖVŐK .. 70 | FURAPÖK 72 CSOÁS ALK ER 76 FUTÖK 0 GYÁSZPÓK 3 Allioni ezombhos 75] éjjeli 74) fekete feltünő ... ... fogadott .. 79| eyaszolo ... ... .. a e ag 00 96] kétpettyes ... ... 92 kormos 95 kövi 94 lábas 249 szomorú .. .. 260 FEATAS OK 259 | HIOZPÖR ... ... .. 357 253 olasz tüskes togenhöfer: ... ... ... .. .. CGZLDÓB ee ee re 78) hose zu ka ene 92 MOSSZÜLÁDÜSZZ ESEM tár STT SNEK Peiivers ee 254 GYILKOSPOKOK SE er HÄLOZOR... ee CBIKOB AS ee HIZBOKOR 2 a le e eztet HÜNYÖPÖR ... ... zöldelö HUROKKÖTŐK . . ..... ILLÖR KALITPÖK DOKONS ae A Ze e es (EEE rn LOL EEE halavany hegyi keklör... :: ... BR a En ir : “ 5 kergezö közönséges rövidlábú.. sárgás selymes KALÓZPÓK JEG Re el ító Ért e ÉT tő DÁTÁUGZ ez se te lesz esz SE Se rabló RÁNCSAÁMOR SAS ee KANCSALPÓK Borskalv. ren zeuss Seh lábas Plucheae ser: Besen en IEÁPÁRÓBÓK [szol áz en ee he IDÁLOV ee ee félrejáró . fövenyes görög aa ee ne kerti ketesikos Koch komor MALVANYOZOLL Tesz on un en en en en ne oldalas TOKONK SE er. tarajos Va ko eeseeee ee e ÉKE Ó ASZOS RESZ a SEN ES ee barlangi BENZEFSSZ zeke nee eier keskenyfejű komon ee ee kövi MEGYESÁTOB el ee Pie DIÍTOSLÓS S ee SZÖTÖS VErIESW Re KAROTÓKSS a ee KÁRPITOSPÓK merev KASZÄSPÖKOR . . .. ... RÄZÄRDOBE ee, EN SENNE ÉSE KOCH Ne HERMAN OTTO 5 b 238 .. 235 243 242 237 245 244 239 234 242 247 165 170 167 172 . 169 170 165 168 166 174 173 223 . 133 133 325 139 | 139 140 & o (db) KENGYELFUTÓPÓK ezifra ... ... . KERESZTESEK eresz havasi MAOT eetéssz sen are négyes nyugtalan ÓTLÁS Ete teve Victória vaskos KEZESPÓK dajka földi kövi olasz Penny VO re feherkezü KÖSZÖVÖPÖR Paykull ... KULLÖPÖR KÜpDÖSSZEE tet LÁBASOK . LATORPÖK hangya hosszukäs LEJTÖPÖK ketesikos ... ... ... - hoheren see ee Lup ca FAlzl Na OR ee tendere GBALTAZ ee een KEREKHÄLOSOR .. 2.2. KERESZTESPORT-S re en een Juin) oe ee &> Hole mem are gr KOKONya a ee een mMaArvanyozotl. en OO ee ee VOR en ee ee ge ee DI a MS ERETE LÉSI ee ar Feet er FD ÜFJOB nee eo een les sen (see vallase ee TAASZÓB Ez Tt en KESZEGJÄRORE En I FRESZEGRÖRR sun cee esze szesz szei a ee een AA KOSKOd osz tes si sei eztet LOS ZTA KELTE ee Le ee ee 218 219 220 30 10 21 28 19] 13 26 15 17 16 23 9 18 - 9 8 — 18 8 vet ma I SI © © 19 9 19 18 19 o 19 19 18 (ősi sz — tg Ot 19 19 t9 00 zs or sz .. 156 158 ... 154 157 .. 158 cs alio .. 159 KÖBÖRPÖKR 7... fechat eeeee sss RE se KOSPOKT ER een se ae ne nee een 98 99 248 .. 248 koszorus en ee Et éeTVes KULLOSZOVORE ann IT ee a eztetet iz [HRRSODORS Domes Beer ee a ae are ane esonka : MAGYARORSZAG POK-FAUNAJA. III, OTTO HERMAN: 96 97 98 mézes bajos = esalekony. ... ... .. ejjeli , fura TÜSLÖS Esztet szi eze RE De} | GYAMÜB Se zen are see an ENSZ sa ön ése gyaszos | hegyi... . ! . kétszinű .. komor almazöld mohos MÉTAPÓK | Menärd MESZPÖK Schiner NYESÖ PÓK Kapparisz ORZÓK ER: PARASZTPÖK - Haglund PÄRDUCZPÖK PÓKOK RABLÓPÓK ... ... ... dühös eses RÁKPÓK REJTPÓK . kárpáti | SZIKLAPÓK díszes Szily | SINGAPÓK ékes ARE feherjegyü ... :.. ... .. UNGARNS SPINNEN-FAUNA, III 0 MA OS KUN: Ő Ku BEYRZORUN. een era ee ee e SSE MAROPOR SSE ee ese es sAs OT SZÉ ZTTST S (ee ee een Auen OGÁTSZLET ar RR En re re MARPESSAPORS EA ses ő ese sertés ázse GanestrinI szeres lez ee er CBIKOBE ee een re ee nr er OYÜTÜSE zá ri eles ess tee le tt Meran, N ez Mkt ete MEGYCSADDON KEN test Sen Veteran ee ee | MONAESESPORT ven eher ekolta TOL EL BE E Ek ZD EE LAN AOSCS er on re eset e VALLÁS ee ee tarkanı ee lek ESNEK PHIEARUSPORS Eszel tests ATANYSZOMŰ E S VÖFÖSLÖS I zt ee eve Est e Nasa ER EN sees Te ROY ee Dee ee eze ELÖL Et Lap 322 322 323 324 157 188 195 191 192 197 . 198 196 191 194 189 198 . 193 195 199 190 304 307 309 305 308 30% Lap Lap | Lap De si BD Heheniszi ee ee 969.) te e Sz Set ST 37 Te N HEN HE aa ee ee NT ET a ee NER K ee | N lt) BINDSZE Or 19) met 070) ÉSz CE Se SON AN DOLOSÉSN E e zek stee ll tÖTDOS a testet ee‘ SZÓGSKEBŐBES ee TOMEGE sz ee ee ren SZOBA VIDRÁRÓK Eee ERS ee ee er RN NASUSATAS Tee 01 SZEBÉLYES ES EE esz een den ee een an nn DB SLOT En O7 VITOREÄRP ORG er 6 SZ OR OK IB MÖTCSÉRPŐK EZÉS ne SO) || Sb kan Et Btk ez EE KÉR 65 SZÖKÖPÖK till TELNI Ü KÖT ee Foren Ae see EP] csinos bolygó I ES ro Ko 132 NYEMA ELESÉS EN RES BOZONtos etes eze 59 LTONMTOSORGE 120) tee een Brassayınac. on ee ale | MORBOSPOR. ee ee ÁST E TÜNBBN EE test 1 TEBZKeB. ee ee .... 818) "Walekenser... ... .. Seen AS: Eharomszöges en en lo Ve an 319 | TORKOSPOKOK es 8) N havasiien ae meer er ee 06 keresztes rain PORPEEIURKOTOR : EN Megye u race. Bar és en DO köszäli s BE EEE 2 315 | TÖRPEPÖR ... ... .... ... SZESZ WAhımzette et ee oe 60) lieztes..n eo N > Bill esinos Me: 91 kerti Ge are Ko 63 ENTE een ne hl ee EN tet Ze SAH EGDICZI le een res 0 viraelakOn ee VO) rfestehur.. : | PORASY RI eier 57 Sl er valdszky ENERYA Terre ar en en ec erh BZOVÖBORE ee 331 füreszesie nn 85 | Rosenhauerge ee, FOSRCBOBn. en een ee ee ee LD VEGYÁSZOS x. er ee one een a 90) MASZELÉLYOBEE ee ee een | TER OS PORT ee ee A keipeltyen aa ee re 91 MOTEL St wa ee et Ed | & 2 19 fI DUVOrS ne ee ER PAD een ee ken ee zi ELO ZIEH ABORT ER ee EIER SS TÄNOZOSPORT We N ee IE 2296, 3 Biayphusız. Me en ee ES hey ee hansyaalaktge er en 2296 | 1valtozan.. ee ee ST STEO HT: ARNO L20 VIachazı ee, BR 83 hovelliii se ee el) JEG asz ata és ep EN TORZORTE = es 210 MESZ JOGYŰ TT" 2.8 a. ma as TARENTULAPOK > er SO NTORZPORT ES EEE SEO ON ZUETOTT ee EN e 26 YÓ Tettek IL: MOSD meszurkos re 29110 WED er har OT, csíkoslábú ... .. Re UGRÖRTE ROOT ÉVÁT RE PR 10 Gronebers te kae ee ee 264 ÜLDÖZŐK oké Ir of Men, | pre Zei er ee hero ép tö ao AB Eichwald... ... 22965) VETELOROR | = | —————— nn —— , N DA Xe JEGYZETER ES IGAZITÄSOR. I. KOTET. P. 107. es tovabb a «Nevezetesebb lelhelyek» sorozataban ne- hány pont politikai meghatározása javításra szorúl, u. m. Baziäs, Krassó megye ; Grebenácz, Temesmegye ; Illok, Szerémség ; Ujvidék, Bácsmegye ; Pancsova, Torontálmegye ; Zimony, Slavonia területei- hez tartoznak. Tätrafürednel „Szeges“ helvett Szepes teendő. II. KÖTET. «Tartalomjegyzek» VII-ik oldal tárgysora és lapjelölese a jelen III-ik kötet «Altalänos tartalomjegyzéke, szerint kiigazítandó. III. KÖTET. A mű első és második kötetében az .‚abdomen‘‘-t magyarúl , potroh"-nak neveztem; a harmadik kötetben következtesen , végtest"-et irtam azért, mert a potroh — legalább nézetem sze- rint — a has túlságát kifejezve még gúnyos értelemben is használ- tatik s azonkivül nyelvérzékemnek bizonyos aversiója van ellene. Ugyan e kötetekben a szövöszerv részeit karmok-nak nevez- tem, holott a jelen kötetben körmök-nek mondom. Ugy tapasz taltam, hogy a nép e kettőt vegyesen használja s nem áll, a mit némely műszó keszitö hisz, hogy t. i. a karomban benne van a he- gyesség, a körömben ellenben a laposság fogalma; tehát karom a sasé, köröm az emberé. 15. oldal «Spee. 8. Faj.» helyett «Spee. 7. Faj.» teendő s a többi faj sorszáma is ehhez képest kijavitandó. 54. » — Episinus alatt «sıveouzi» helyett astvouzi» 70. u Mertekek: «2.6 m » helyett «2.6 mv. 72. » Syn. «dentipalpes» helyett «dentipalpis». 181. » Phyllonethis etym. , vesís" helyett „unsis“. 103. » Seytodes «Syn. 1084» helyett «Syn. 1804» 109. » «Dict. latens FABR.v helyett «Diet. latens (Fagr.)n 110. » Diet. uneinata Tror. a Syn. mellé «1856» teendő. 129. » Tegen. campestris, lelhelyek «Hliva» helyett «Hlina». 133. » Textr. torpida C. K. a Syn. mellé «1841» teendő. 137. v «Drassoidoe» helyett «Drassoidae», s az etym. megfejtes- ben „Loxsson.ar‘ helyett „Sptssonar, 141. » Lioer. Kochii n. sp. «VI. táblan helyett «VII. täbla». 143. oldal «Club. trıvalis (L. K.)» helyett «Club. trivialis L. K.» 147. 149. 152. 155. 161. 166. 175. ' 180. 181. 185. 186. 286, 293. 296. "Club. terrestris (Westr.) » Club. terrestr. WESTR. «Syn. 1951» helyett «Syn. 1851» teendö. «Club. brevipes (Brackw)» helyett «Club. Brackw.» Chir. Pennyi (Camer.)» helyett «Chir. Pennyi CAMBR.w Phrurol. Szilyi: b &» helyett «b 7 », továbbá a leirás élére - te INS K.M.Term ud. ars Liuyphia alpıra 0 H 152 Lanyplra Ian Theridium 54 | Iıtanoeca 15: . . f | | 58 . | vé Kkt 28 > Yo u a S PEN 2 - =. dr at. Et, a N a | A ra) Uryphoeca 156 [docAtenum 57 Kluracantkıum 104 Chiraecanthrum 159 fe See = u | PEN 2 n x DL 1, 22 EN éa 3 RN IE o AS | P 2 1 8: S | | 5 5 x —| Chiracanılıiıam © 150 Phrrurolitius 61 Alıcarıa 16? Prosthesima 1653| N | a 99990 2 | 1 = en „” en ‚2 > 5 | N 5 | nn WE. ho | F Prosthessma !6% Prosthesima 165. Prosihesima 166 Gnaphosa 167 : 5 22809 2470 ; es Se 995 yo ag Í N FA ER > ov j ké AS d m | 1 .4 gi 16 ( Fi a sz Sr Gmaphosa i6# imaphosa 69 Gnaphosa 170. Gnaphosa 171 3 Sue! oo A i Peer. 95 o229 1058 | oe men vH Herman: Magyarország Pokga. Ungarns Spinneu Term. lVars vhosa Új 11? Gnapíros; V ( e mesia 175 Philodromus vosa il: 178 Iycosa o an OO 509895 a 2 ) Cosa profuga OH 181 Lyvcosa ng ‚chosa hunga j 18% 188 137 ) 0 UGS b: N \ \ VIII Herman. Magyarorszag Pókjai ‚Ungarns >pnnnen 173 Harpaetes í74 se 2% m Km Ü 170. Xysheus [// 9 2 o a Oo ©) 179 Lycosa 150 9 o 9 Oo © = N = 18? Tarentula tarıa 01 183 o. Oo JO En O0 909000 A u j A Saltıeus: : 185 ) > 186 43 ai‘ arország Herman: Magy T.IX 200 nen nyarns opi \ al Pol] M Term Mrd Pars ín TC IR 209 ( N me ta 7 ee u e ge 7