MOL O Ge A PÉLÁASA Te JZAA II DD A Fe UM SEB T AN GEA fől 4 ZLKNRE MAGYARORSZÁG BODOBÁCSFÉLHINEK MAGÁNRAJZA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT MEGBIZÁSÁBÓL IRTA EÓRNÁTÉLI GHz A: ORVOS- ÉS SEBESZTUDOR, A KIR. MAGYAR TERME SZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT, A BERLINI ÉS BRÜSSELI ROVARTANI EGYESÜLETEK, A BÉCSI CS. K. ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYTANI TÁRSULAT, A MAGYAR KÁRPÁTI EGYESÜLET, A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSULAT VS A PELSŐ-MAGYABHORSZÁGI MUZEUM-EGYESÜLET RENDES TAGJA. EGY SZÍNBS NYOMÁSU TÁBLÁVAL. BUDAPEST, 1875. KIADJA A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. CO PINT (GAZSÁG ET TA MTESZ ROTT SSL I TA CI Ar Tt ING ATÓ PAT MAGYARORSZÁG BODOBÁCSFELEINEK MAGÁNRAJZA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT MEGBIZÁSÁBÓL IRTA HORVÁT B ESZÉT AA ORVOS- KS SEBESZTUDOR, A KIR. MAGYAR TERMESZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT, A BERLINI KS BRÜÚSSELI ROVARTANI EGYESÜLETEK, A BÉCSI (€8. K. ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYTANI TÁRSULAT, A MAGYAR KÁRPÁTI EGYESÜLET, A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSULAT ÉS A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI MUZEUM-EGYESÜLET RENDES TAGJA. EGY SZÍNES NYOMÁSU TÁBLÁVAL, BUDAPEST, 1875. KIADJA A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. 1873 nyarán megbízta a k. m. természettudományi társulat Dr. Hogvárm Géza urat a magyar fauna-területen előforduló Tygaridák monographiájának megirásával, ezen állat- család rendszeres természetrajzának kidolgozásával, a boncztan és élettan kellő figyelembe vételével. Hogvárn úr 1873-ban és 1874-ben még újabb gyüjtések és kutatások útján gyara- pitotta a már rendelkezésére álló anyagot és kész munkáját 1875-ik évi junius hónapban nyújtotta be. A k. m. természettudományi társulat e munka költségeit a rendelkezésére álló országos segélyből fedezte s a kész művet ezennel átadja a nyilvánosságnak. Budapest, 1875-ik évi deczember elején. SZILY KÁLMÁN, a kir. magyar természettudományi társulat első titkára. k sZ £ 4 té Fi Él . Gy HÉ Köztudomásu dolog, hogy a félröpü rovarok vagyis poloskák soha sem tartoztak a nagy közön- ség kedvencez állatai közé, sőt hogy azok még a szo- rosabb értelemben vett szakemberek részéről is foly- ást meglehetős elhanyagoltatásban részesültek. Mig a rovarok többi rendjei, különösen a bogarak és pillangók, számos szakavatott és lelkes mivelőre találtak, a poloskák aránylag vajmi kevés szakember figyelmét voltak képesek lekötni, noha megismeré- sük, a tudás szempontjából véve, ép oly fontos mint amazoké. De viszont az is igaz, hogy azon kevesek, a kik munkásságukat e lények tanulmányozásának szen- telték, annál nagyobb buzgalmat fejtettek ki ez irányban; s ennek köszönhetjük, hogy Európa fél- röpü faunáját Lapplandtól Szicziliáig, Finnlandtól Andaluziáig, Angolországtól a Volgáig és a Kauka- zusig jelenleg már meglehetősen ismerjük. Csak földrészünk délkeleti részén van egy nagy terület, mely a tudományos világ előtt hemipterologiai tekin- tetben még most is jóformán ismeretlen, — ismeret- lenebb, mint péld. Algír vagy a Kaukazus vidékei. E terület magában foglalja a balkáni félszigetet éjszakra fel egészen a Kárpátokig, vagyis Török- s Görögországot és hazánkat. Ez utóbbi körülmény inditott leginkább arra, hogy gyermekéveim óta folytatott állattani vizsgáló- dásaimat mindinkább a hazai félröpüekre irányoz- zam s pár év óta minden szabad időmet csaknem kizárólag azok tanulmányozására forditsam. Ebbeli buvárlataimnak első nagyobb terméke a jelen ma- gánrajz. SZO E magánrajz, mely főleg a kir. magy. természet- tudományi társulat korszerü intézkedésének köszön- heti létrejöttét, a magyar fauna területén, azaz : Magyarországban, Erdélyben és Horvát-Tótország- ban tenyésző félröpü rovarok egyik nevezetesebb családját, illetőleg annak rendszeres természetrajzát tárgyalja. Hogy mennyiben sikerült dolgozatomban egy ily magánrajz kellékeinek megfelelnem, nem tudom; azt megitélni majd csak a szak-kritika lesz hivatva. Annyit azonban jó lélekkel állíthatok, hogy feladatomnak megfelelni becsületesen töre- kedtem. Azon elvek s azon irány, melyek munkám irása- kor előttem lebegtek, a következőkben lelik némi magyarázatukat. A mint már a megelőző sorokból kitünik, e magánrajz az általános tudás szempontjából hézag- pótló akar lenni, a magyar állattan szempontjából kiinduló pontot akar képezni. Az utóbbi körülmény nem zárja ki lehetségét annak, hogy a magyar elne- vezések hiánya némely részről kifogás tárgyául fog szolgálni, s erre nézve eljárásomat jó eleve is indo- kolni akarom. Minthogy a rendnek csupán egy családját tűztem ki magánrajzom tárgyáúl, nem véltem elérkezettnek az időt arra, hogy egy gyakorlatilag jelentős, a szó- alkotás, nyelvérzék és tárgy szempontjából egyaránt helyes magyar nomenclatura alkotását megkisértsem. Nekem meggyőződésem, hogy ez csak az egész rend- nek beható letárgyalása után a véglegesen megálla- pitott tudományos nevek etymologiája alapján lesz időszerű. Az eddiei ilyféle kisérletek ösvényére lépni nem is akarhattam, a minthogy ezek legjobb meggyőző- désem szerint a gyakorlati értéket teljesen nélkülö- zik, sőt azonfelül még a magyar nyelvérzéket 18 sér- tik, néha meg épen a nyelvérzék ellen elkövetett me- rényletek sorába tehetők. Ezen talán túlszigorúnak látszó itéletem igazo- lására szolgáljon néhány Lygaeida-nem neve, a mint az némely magyar zoologus jegyzékében szerepel : szemők, buftár, tepkeny, bódka, ténfer, cselleg, vörelény, galádka, a melyek, fülsértő voltuk mellett, magyar kifejezői akarnak lenni annak, a mit az etymologia kezén a (Geocoris, Ophthalmicus, Rhyparochromus, Microtoma, Pachymerus, (rontanotus, Pyrrhocoris és Phygadicus mond! Jogosult Lygaeida név, nézetem szerint, most csak a bodobács, a melylyel némely dunántuli vidék népe a Pyrrhocoris apterus fajt illeti. A rendszerre nézve csekély eltérésekkel korunk legkitűnőbb hemipterologjának, a svéd STALNAK ujabb keletű alapos munkálatait követtem; s az egyes nemek és fajok jellemzésénél 18 mindig azon példány- szerű szabatosság lebegett előttem mintaképül, mely a svéd állattani irodalom termékeit már a nagy LrwswsÉ óta oly becsesekké és csaknem felülmulhatat- lanokká teszi. Az alakok természetes csoportosítása és lehető- leg hű és pontos leirása mellett azonban nem feled- keztem meg az élő természetről sem; s számos kirándulásaim alkalmával különösen figyelmet fordi- tottam az állatok életmódjára és mindennemű élet- viszonyaira 18. Mert a modern tudomány mai nap már többet kiván tölünk, mint száraz catalogusokat és puszta leírásokat. Azon irány, melyet a szerves lények tanában egy DARwIN hatalmas szelleme kije- lölt, mai nap már joggal megköveteli, hogy ne csupán csak a gyüjteményeinkben felállított élettelen alakot, hanem magát az élő állatot az élő természetben vizs- gáljuk. A biologiai viszonyok kutatása mai nap már ugyanazon fontossággal bir, mint akár a systema- tika vagy a boncztan mivelése. Vizsgálódásaimnak első éslegbiztosabb kútforrása ennélfogva mindig a szabad természet volt. Csak az ott szerzett közvetlen észleletek segélyével reméltem némi eredményre juthatni. VI Tárgyamnak a természetben való megfigyelése érdekében számos kirándulást tettem az ország különböző vidékein, nevezetesen pedig Abauj, Bács, Borsod, Csongrád, Gömör, Pest, Szabolcs, Székes- Fehér, Szörény, Tolna, Torna, Torontál, Ung, Zala és Zemplén megyében. Az ekként szerzett adatokon kivül átvizsgáltam még a magyar nemzeti muzeum és a bécsi cs. kir. udvari terménytár gyüjteményeit, nem különben Dr. MavYn Guszráv bécsi tanár magángyujteményét, kinek, valamint az emlitett két intézet illető őreinek szíves előzékenységükért ezennel őszinte köszönete- met nyilvánítom. Sokat köszönhet munkám azon szívélyes viszony- nak is, melyben Európa elsőrangú hemipterologjai- ral — minők a svéd SráAL, a finn REUTER, a franczia állok. De nemcsak a külföld szakférfiainál találtam PuroNs, az olasz FERRARI stb. szives támogatásra, hanem akadtak hazánkban is egyesek, kik az általuk gyüjtött fajokat meghatáro- zás végett hozzám beküldvén, ez által adataim szá- mát szaporitották, munkámban elősegitettek, annak körét tágitották. Az ilyszerű közreműködésért őszinte köszönetem illeti főleg GEYER GyuLa szepes-iglói 4 7 A: , Éd e , tanár, Dr. GYERGYAI ÁRPÁD kolozsvári orvos, PÁVEL . JÁNos magy. nemz. muzeumi gyüjtő, PUNGUR GYULA Ov Ov 1 szilágy-nagyfalui ref. lelkész, Sajó KÁROLY pest- megyei birtokos és ScHuszrTER KÁROLY kolozsvári tanító urakat. Különösen pedig hálás köszönetemet fejezem ki HERMAN Orró tisztelt barátomnak, a ki nemcsak az ország különféle vidékein szerzett több rendbeli ada- tait rendelkezésem alá bocsájtotta, hanem időt és fáradságot nem kimélve, még a munkámhoz csatolt táblát 15 elkészítette. Végül fogadják mély köszönetemet egyfelől a kir. magyar természettudományi társulat az irántam tanusított megtisztelő bizalomért — másfelől annak titkárai, a kik ügyemet jóakaró buzgalommal intéz- ték és minden tekintetben elősegíteni igyekeztek. Forró r Abauwj-em.), 1875. deczember havában. Dr: HoRvÁTH GÉZA. TARTALOMJEGYZÉK. I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. Külszervek Belszervek.... Átalakulás Életmód Földrajzi elterjedés Irodalom és gyüjtemények .... II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. A VLygaeidák jellemzése és felosztása .... Első alcsalád: Lygaeina.... Második alcsalád: Cymina Harmadik alcsalád: Blissina Negyedik alcsalád: Henestarind .... Ötödik alcsalád: Geocorina .... Hatodik alcsalád: Artheneina Hetedik alcsalád: Ogxycarenina.... Nyolczadik alcsalád: Myodochina Kilenczedik alcsalád: Pyrrhocorina Tizedik alcsalád: Heterogastrina.... FÜGGELÉK. A magyar-dalmát tengerparton észlelt Lygaeida-tajok névjegyzéke Index... Lap 1 2ő 3 3— E) TS 6— 9 10— 11 13— 14 15— 24 95. 28 31 31— 32 33 37 31— 38 39— 46 46— 95 95— 98 94—102 103 105—109 1388 MEA GYATRORSZ ÁG ENSZ OSÁ IDA T NAK MAGA NBAJIZAK I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. A LYGABIDÁK vagyis BODOBÁCSFÉLÉK a tökéletlen átalakulással biró FÉLRÖPÜ ROVAROK r Hemiptera / egyik fajdús családját képezik, mely a FELEMÁS-RÖPÜEK / Heteroptera ) al-rendjében foglal helyet, és melyet a fej oldalának alsó részén álló négyizülékü csápok, a négyizülékü szipcsőr, a háromizülékü kocsák és a potrohot legfölebb félig fedő háromszögú pajzska jellemeznek. KÜLSZERVEK. A test idoma többé-kevésbbé tojásidomu vagy hosszu- dad, egyes esetekben igen karcsu és nyúlánk, de állomá- nya mindig szilárd szarunemü. A fej különböző nagyságu és rendesen háromszögű, némelykor tetemesen szélesbült, szélein nem lemezes, hátul többnyire egészen a szemekig a torjba mélyesztett. Rajta vannak a szájszervek, csápok és szemek elhelyezve. A szemek között és előtt fekvő rész felül két előre futó barázda által három terűre van osztva, melyek közől a középső a legnagyobb és egy hosszabb vagy rövidebb nyúlványt képezvén, a fej csúcsát alkotja és fejbütyöl-nek ( tylus ) neveztetik ; a kisebb oldalterűk járomlemez ( jugum ) névvel jelöltetnek. Ez utóbbiak alatt fekszik már a fej alsó oldalán egy-egy pofalemez (gena), melynek alsó szé- léhez az ajaklemezek (bucculae) járulnak és a szipcsőr tö- vének védelmére szolgálnak. A fej alsó oldalán csak rit- kán észlelhetni egy mély, egész hosszát elfoglaló barázdát a szipecsőr első izülékének befogadására ; e barázda több- nyire sekély s legfölebb a fej közepéig terjed vagy egészen hiányzik. A négyizülékü szípcsőr / rostrum ) egy felső részén nyi- tott hengeres csőből áll, mely lényegében a rágó száj- szervekkel biró rovarok alajkának felel meg és felül tövé- nél a hegyes tőridomu fölajk által van befedve. E zárt . csőben négy vékony s a rágó rovarok rágonyai- és állkap- HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁI, csainak megfelelő serte van elhelyezve, melyek szorosan egymáshoz szorúlván, természetes szuró-eszközt képez- nek. Az ekként alkotott szipcsőr a fej csúcsának alsó oldalából ered s nyugalmi állapotban a test alsó oldalán hátrafelé visszahajtva levén, majd csak kevéssel nyúlik a mellső csipőkön túl, majd a hátsó csipőket is túlhaladja. Egyes ízülékeinek hossza a különféle nemek szerint vál- tozik ; a két középső izülék azonban rendesen a leghosz- szabb. A négyizülékü csápok fantennae) a testnél mindig rövidebbek, fonálidomuak, rendesen kissé vastagodott utolsó ízülékkel; az első izülék többnyire a legrövidebb, a negyedik pedig a leghosszabb vagy csak ritkán rövi- debb a második- vagy harmadiknál. Elhelyezésüket ille- tőleg a fej oldalain a szemek előtt egy rövid, erős dudoron, a csápdudor-on ( tubercuhon antenniferum ) állanak ; tövük többnyire azon vonal alatt, ritkán azon vonalban fekszik, melyet magunknak a szemek közepétől a szipcsőr tövéig húzva gondolunk. A szemek (oculi) a fej oldalán állanak, többnyire göm- bösek és középszerűek, csak a (Geocorinák alcsaládjánál nagyok és tojásdadok ; rendesen a torj előszéléhez köze- ledettek vagy azt érintők. A szemecsek (ocelli) kettesével a fejtetőn foglalnak helyet; a Pyrrhocorináknál hiány- zanak, I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. A test második főrésze, mely a mozgási szerveket viseli, a torj (thoraw) három részből áll, u. m: az elő-, közép- és utó-torjból. Az előtorj, melyet rövidség okáért általában torjnak nevezünk, a fejjel és középtorjjal sza- bad izülés által függ össze; alsó oldalán az előimellen ( prostethium) a mellső lábak izvápái ( acetabula ) léteznek, A középtorj felső oldalán van a potroh felén túl soha nem nyúló háromszögü pajzska / scutellum), és a röptyűk izülése; alsó fele a középmell (mesostethium) a középső lábakat viseli. Az utótorj felül a szárnyakat, alul az utó- mellen (metastethium) a hátsó lábakat s a bűzmirigy külső nyilását / orijiciuum odoriferum ) viseli. Az utótorj felső része s az utómell oldalvást egy-egy lemezke, az utótarjak (me- tapleurae), által vannak összekötve. A repülőszerveket a röptyűk és szárnyak képviselik. A röptyűk ( hemelytra]), mint a többi félröpűeknél, úgy itt is vizszintesen fekszenek és két, különböző állományu részből állanak. A nagyobbik bőrneműü részletet a három- szögü, csúcsával előre forditott nagy corium s az ettől befelé a pajzska mellett fekvő keskeny clavus alkotja. A corium és clavus a röptyűk tövétől kiinduló és rézsút be- felé tartó egyenes varrányban érnek össze s egyes többé- kevésbbé szembetűnő erek által vannak áthatva. A co- rium utószéléhez járul a röptyűk hártyás részlete, a röphártya (membrana). Ennek erezete többnyire 4—5 egyszerü hosszérből áll, melyek néha haránt fekvő erecs- kék által vannak összekötve és ez által egyes sejteket alkotnak. Csak a Pyrrhocorinák képeznek e tekintetben kivételt, a mennyiben náluk a röphártya tövén két-három sejt van, melyekból aztán több, néha egymás között ösz- szefolyó ér veszi eredetét. A két röptyű röphártyái kü- lönben nyugalmi állapotban rendesen keresztezik egy- mást és egymáson fekszenek. A vékony hártyás szárnyak (alae) a röptyűknél min- dig rövidebbek ; erezetük kevéssé van kifejlődve. A leg- nevezetesebb két ér, a felső főér (vena prümaria) és az alsó főér (vena subtensa), közepén túl egy haránt futó (40) KÜLSZERVEK. tompor, czomb, lábszár és kocsa — állanak. A csipők, az Oxycareninák hátsó csipőit kivéve, egymáshoz közel fek- szenek. A czombok, nevezetesen a mellső ezombok, sok esetben tetemesen vastagodottak, duzzadtak és alsó pár- kányukon tüskékkel vagy fogacskákkal fegyverezvék. A erecske, az átfogó ér (vena connectens) által van össze- ] kötve, mi által egy hosszukás sejt, a szárnysejt ( areola alarum) képződik. A szárnysejt közepébe a legtöbb eset- ben egy rövid erecske nyúlik be, mely többnyire az alsó főérből, néha az átfogó érből ered és szárnyhorognak (ha- mus) neveztetik. A lábak (pedes ) futók, rendesen középszerüek és mint a többi rovaroknál, úgy itt is öt főrészből — a csipő, hol a mellső czombok ezen megvastagodása igen nagy fokban jelentkezik, ott rendesen a megfelelő lábszárak is befelé görbülnek, sőt egyes esetekben belső homorn olda- lukon még fogacsoltak 15. A kocsák három izülékből álla- nak ; az első ízülék rendesen leghosszabb ; az utolsó izülék két egyszerü karmacsot és két tapacsot (arolium) visel. A felül lapos, alúl többé-kevésbbé dombordad potroh (abdomen) tövének egész szélességével az utótorjhoz van erősítve és hat szelvényből áll, melyeknek felső és alsó részletét oldalvást a connexivum köti össze. A potroh lég- likai részint a connexivumon, részint a hasi szelvények oldalain vannak elhelyezve. A léglikak ezen elhelyezése az egyes alcsaládok szerint változik és azok megkülön- böztetésére igen biztos és határozott ismertetőjelt képez. — A negyedik és ötödik, vagy csupán csak az ötödik hasi szelvény utószéle a nőstényeknél közepén gyakran mélyen kimetszett; e kimetszés egyes esetekben oly mély, hogy az illető szelvény közepén az előtte fekvő szelvény alatt egészen eltünik. A nőstények hatodik hasi szelvénye egé- szen az ivarszervek szolgálatába szegődik és közepén hosszában kettéhasiítva levén, e hasadék a tojócső elrej- tésére szolgál. Az ivarszelvények ( segmenta genitalia ) a potroh csúcsán foglalnak helyét. A három ivarszelvény közől az első többnyire a hatodik potrolszelvény alá van rejtve és csak a két utolsó látható." Ez utóbbiak közől a himek- nél az első nyugalmi állapotban legfölebb csak mint keskeny szegély jelentkezik, a második ellenben nagy, domboru lapot képez és az alfel nyilását alólról fedi. A nőstények első ivarszelvénye a tojócső külső hüvelyét képezi, a második oldalvást fekvő háromszögü apró le- mezkéket képez, melyektől befelé a közepén ketté hasított harmadik ivarszelvény foglal helyet. E tekintetben csak a Pyrrhocorinák nőstényei mutatnak némi eltérést, a mennyiben náluk a ketté nem hasított hatodik potroh- szelvény hátul egyenesen csonkitva levén, az első ivar- szelvény nagy terjedelemben tűnik elő s a tojócsőnek a hosszában futó hasadékon át enged utat a szabadba. : E dolgozat systematikus részében ennélfogva könnyebbség okáért a második ivarszelvényt elsőnek, a harmadikat másodiknak nevezem. I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. be . A Lygacidák központi idegrendszere a többi félröpíűe- Z jE kéhez hasonló és meglehetősen összpontosított, a meny- ez te nyiben a potroh üregének kizárásával dúczokat csak a — — fejben és torjban képez. A fejben levő két dúcz közől az - egyik, a felső agydúcz (ganglion cerebrale superius), a táp- cső fölött áll s a szemeket, szemecseket és csápokat látja el idegekkel ; a másik, az alsó agydúcz ( ganglion cerebrale inferius), a tápcső alatt részben már a torjban foglal he- éa lyet s az előbbivel oldalvásti idegfonalak által levén ösz- 18 szekötve, a tápcsövet övező teljes garatgyűrüt képez. Az B alsó agydúcz első sorban a szájszervek idegeit szolgál- za tatja és többé-kevésbbé a nagy torjdúczezal van egybeol- út vadva. A torjdúcz (ganglion thoracicum ) tömegéből ered - Ha : nek főleg a röpszervek és lábak számos idegei s egy hát- 28 rafelé vonuló vastagabb idegtörzs, mely aztán sokszoro- 28 — — san elágazva a torj és potroh üregeiben levő szervek ; ia beidegzését teljesiti. ez Az együttérzőideg-rendszer úgylátszik igen gyéngén — —— van kifejlődve. Nekem csak a bolygóideg (nervus vagus) Bat 7 nyomait sikerült egyes esetekben a tápcső hosszában ész- Mé Tevenni. 9. Az érzékek közől a látást a szemek és szemecsek, a szaglást a csápok, az izlelést talán a megnyúlt alajk köz- vetitik. A tapintás főleg a csápokban van kifejlődve. A hallásról és szervéről mit sem tudunk. Az emésztő szervek a tápcsőből és annak mirigyes függelékeiből állanak. A tápcsó körülbelől három-négy- szer hosszabb a testnél s e miatt a potrohban tekervé- nyesen van elhelyezve. Első része a bárzsing, mely nagyrészt begyidomu hártyás tömlővé van kitágulva. Erre következik egy pár vékony kacscsal, majd zacskóvá — tágúlva az emésznye-gyomor, mely aztán rövid vékony- — — béllel csakhamar a vastagbélbe megy át; ez utóbbi szin- 3jA tén zacskót képez s a hasonlólag zacskó- vagy körte- idomu, de rendesen nagyobb végbelen át az alfelet eléri. a nyálmirigyek és a MALPIGHI- az h 4 s e KA £ rlje- k te ák d Me sért Várát 134 mra PA té? BELSZERVEK. ÁTALAKULÁS. BELSZERVEK. nyilnak, sokszor tetemesen kifejlődvék és néha igen csi- nos tömlőszerü idomokat mutatnak. A ManpicnI-féle edé- nyek, melyek a húgyszerveket képviselik, négy hosszu, vé- kony, tekervényes csőből állanak s a vastagbélbe nyilnak." Mindezen, valamint a következő szervek a mindent kitöltő zsírtestben vannak elhelyezve. A bűzmirigy /glandula odorifera) már nem tartozik az emésztő szervekhez. Ezen rendesen sárgás vagy vörhenyes, kettős mirigy a potroh tövén, illetőleg az utó- mell belső felületén foglal helyet és nyilásai is ez utóbbi- nak oldalain vannak. Noha a bűzmirigy e család vala- mennyi tagjánál feltalálható, eddig mégis csak alig egy párnál sikerült a kiválasztott illékony folyadék szagát észlelni, a mely azonban soha sem oly kellemetlen, mint a hirhedt házi poloskánál ; jellemezhető. közelebbről azonban nehezen A véredényrendszer a többi rovarokéval megegyezik s a test hosszán áthuzódó hátedényből áll. A légzést jól kifejlett finom légcsövek közvetitik, me- lyek mindig csövesek maradnak és soha sem tágulnak ki légtartó hólyagcsákká. A körléggel a potroh oldalain levő hat pár finom léglik /spiraculum) által közlekednek. A nemző szervek a himnél két legyezőidomu heréből állanak, melyek a potroh két oldalán a tápcső alatt fek- szenek és rendesen hét egymáshoz illesztett hosszukás tömlőcskéből alkotvák. A vékony ondóvezeték rendesen egy különféle alakú ondózacskót képez ; csak azután nyi- lik a rövid közös kilövellő ondóvezetékbe, mely az alfel alatt végződik s a himvesszővel összefügg. — A nőstény nemző szervei ehhez hasonlók. A két petefészek mind- egyike szintén többnyire hét tömlőszerü, egy nyalábot képező csöveeskéből áll; petevezetékeik szintén az alfel alatt a tojócsővel végződő közös hűvelybe nyilnak. Ez utóbbihoz még rendesen egy pár függelékes mirigy is járul. § A THANHOFFER (Magy. orv. és természetvizsg. XIII. nagygyűlésének mun- kálatai) által leirt kétféle MALPIGHI-edényeket, valamint már előbb más rovarok- nál, ugy ezen alkalommal is hasztalanul kerestem. ÁTALAKULÁS. pán háromszori vedlés által érik el teljes kifejlődésüket. A fiatal álezák külsejükre nézve már némileg a kifejlett rovarokhoz hasonlitanak ; csak a csápok, a szipcsőr és a 1 . I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. lábak zömökebbek, de a legfőbb és legállandóbb jelleg, mely azokat az ivarérett példányoktól megkülönbözteti, a szemecsek és különösen a röpszervek hiányában áll. Minél inkább nő és fejlik, minél több vedlésen megy keresztül az álcza, annál inkább kezdenek leendő röp- szerveinek durványai is jelentkezni. E durványok az utolsóelőtti "vedlés után már szembetünőkké válnak és egy bőrnemü tokba rejtvék (a mi által az álczák a tökéletesen kifejlett, de durványos röpszervü alakok- tól mindig könnyen megkülönböztethetők). Az utolsó vedlés meghozza végre a kifejlett ivarszervek mellett a kifejlett röpszerveket és, a hol előfordulnak, a szeme- cseket is. Vannak azonban a félröpűek között és igy e család- ban 18 egyes fajok, melyeknél a röpszervek a harmadik vedlés után vagyis a tökéletesen kifejlett és ivarérett ál- lapotban sem érik el kifejlődésük legmagasabb fokát, hanem levetve bár a bőrnemű tokokat, mindig durványo- sak maradnak. A durványosság kisebb vagy nagyobb mértékben szokott jelentkezni s e családnál rendesen a röphártya és a szárnyak teljes vagy részleges hiányára szorítkozik. E hiány első pillanatra csekély jelentőségü- nek Játszik ; de közelebbről vizsgálva meggyőződünk, miszerint a rovar egész külalakjára befolyással van. A röpszervek durványos fejlődésével ugyanis a röpszervek mozgatására szolgáló s a torj üregében elhelyezett izmok is csekélyebb terjedelműekké s ezzel kapcsolatosan a kö- zéptorj, sőt részben az előtorj 15 szűkebbekké és keske- nyebbekké lesznek ; ez által pedig az egész testidom a tojásdadból hosszukásabbá, egyenközübbé válik. Szépen tanulmányozhatjuk ezen változásokat különösen a Plin- tliisus és Scolopostethus nemeknél: a kifejlett röphártyás alakoknál a torj hátúl mindig szélesebb mint elől, a kur- titott röphártyásoknál ellenben vagy elől és hátúl egyenlő széles vagy néha még elől szélesebb. Faunaterületünkön eddig összesen 25 ily durványos röpszervü fajt észleltem, melyeknek egy része nálunk más alakban még nem is találtatott. Ezek : Blissus Do- ride, (Teocoris gyylloides, dispar, Rhyparochromus antenna- tus, Plinthisus pusillus, lonyipenmis, hungaricus, Acompus rujipes, Stygnocoris vusticus, Scolopostethus affinis, pilosus. DD A többi 14 faj tökéletesen kifejlett röpszervekkel is előfordul és pedig némelyeknél emez, másoknál amaz eset a gyakoribb. Ezen második csoportot a következő fajok képezik : Lygacosoma reticulatum, Nysius Jacobeae, Ischnodemus sabuleti, (reocoris albipenmis, Tropistethus sabu- leti, Rhyparochromus hirsutus, chiragra, Pterotmetus sta- phylinoides, Macrodema varium, Lamprodema maurum, ÁTALAKULÁS. Ischnocoris hemipterus, Scolopostethus decoratus, Pyrrhoco- ris apterus, marginatus. Itt vélek megemlitendőnek egyszersmind bizonyos fejlődési rendellenességet a csápok alkotásában, mely e családnál aránylag gyakran észlelhető, legalább sokkal gyakrabban, mint valamennyi többi félröpű családnál. Ezen rendellenesség abban áll, hogy az egyik csáp a rendesnél rövidebb s csak három izülék által képez- tetik. Az ily csápnál az első és utolsó izülék rendes hosszuságu, vagy az utolsó valamicskével rövidebb vagy hosszabb; a középső izülék azonban hosszabb, mint a rendes alkotásu csápnak akár második, akár harmadik izüléke külön, de rövidebb mint ezek együttvéve. Az izülékek számának ezen fogyása akként jön létre, hogy a második és harmadik izülék egymással összeolvadnak. E jelenséget eddig a következő hazai fajoknál észleltem : Metopoplaa ditomoides, Icus amgularis, Rhyparochromus hirsutus, Trapezonotus nebulosus, Microtoma carbonaria, Pachymerus Rolandri, Pini, Femblethis ciliatus, arenarius, Scolopostethus afjinis, adjunctus. Ezen fejlődési eltérés az ivartól függetlenül hol a jobb, hol a bal, de mindig csak egy oldalon fordul elő. A legnagyobb ritkaságok közé tartozik ennélfogva egy gyűjteményemben levő Diplonotus fracticollis példány, melynek mindkét csápja rendellenes fejlődést mutat és csak három izülékből áll, úgy hogy az ember benne első tekintetre talán egészen uj és három izülékü csápjai által valamennyi Lygaeidától eltérő nem képviselőjét volna hajlandó sejteni. Hogy vajjon az álczaállapot mely szakában veszi eredetét e rendellenesség és vajjon mely hatányok idézik azt elő, még nem tudjuk és felderítése további vizsgála- toknak van fentartva. Vannak azonban esetek, midőn a csápok szabályta- lan fejlődése kétségkívül azon erőművi sérűléseknek kö- szöni létrejöttét, melyeket azok a rovar álczaállapotában szenvedtek. Igy például egy birtokomban levő Lygacosoma reticulatum rövid balcsápja csak három izülékből áll; a második izülék rendes hosszuságu, de vége felé teteme- sen vastagodott s közvetlenül hozzá egy zömök idomta- , lan utolsó izülék csatlakozik. Egy Nysius Senecionis bal- csápjának harmadik izüléke utófelén csaknem kétszer vastagabb mint rendesen, rövidűlt negyedik züléke pedig végén gömbösen felfúvódott. Egy Pachymerus phoeniceus szabályos alkotásu balcsápjának utolsó izüléke a rendes- § Ily tévedésbe esett valószínüleg CosraA is, midön a rejtélyes Tritomacera nemet felállította, mely aligha lesz más mint egy ily mindkét oldalán rendellenes fejlődésü csápokkal bíró Scolopostethus, I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. nél felényivel rövidebb. Legujabban pedig egy Riwpa- ! rochromus hirsutus példányt láttam, melynek balcsápja csak két izülékből áll; a rendes vastagságú utóizülék ÁTALAKULÁS. ÉLETMÓD. ugyanis közvetlenül a szabályos alkotásu első izülékhez csatlakozik s e mellett csak valamivel rövidebb, mint a jobb csáp harmadik és negyedik izüléke együttvéve. ÉLETMÓD. ( B család fajai mind szárazon tartózkodnak, és kevés kivétellel a száraz, kopár helyeket kedvelik. Egyedül csak az Ischnodemus sabuleti, (reocoris dispar és Chilacis Typhae fajok birnak a vizenyősebb helyek iránt kiváló előszeretettel; a Henestaris halophilus pedig alföldi sós- tavaink szikes partjait látszik különösen szeretni. A többiek mind lehetőleg vizszegény helyeken, napsütött kopárokon, verőfényes lejteken, kövecses dombokon, gyepes legelőkön, sovány réteken, szegényes növényzetű pusztákon, száraz homoktalajon és ezekhez hasonló más lelhelyeken tanyáznak, hol egyenként, hol kisebb-na- - gyobb társaságokban. Különösen egyes fajok — mint péld. Lygaeus eguestris, de főleg Pyrrhocoris apterus — tavaszszal, sőt nyáron át is nagy csapatokban szoktak összegyülni, s fák és falak tövében sütkérezve gyakran seregestől találhatók. Platygaster Abietis és jferrugineus, valamint Taphropeltus contractus fahéj alatt fordul- nak elő. Legtöbben azonban száraz növényhulladékok, lehul- lott falevelek, moh és kövek alatt, fű között és apróbb növények tövénél tartózkodnak. A világosabb szinezetű fajok, minők a Nysius-félék, továbbá a Cymina, Arthe- neina, Oxwycarenina és Heterogastrina alcsaládok képvi- selői már különféle növények szárain és levelein élnek ; mig az élénk tarka szinekkel biró Lygaeus-fajok gyakran virágokon is találhatók. Itt is észlelhetjük tehát némileg az állatok szinének a környezethez való alkalmazko- dását. B rovarok hegyen-völgyön mindenütt előfordulnak, a hol a tenyészésükhöz megkivántató feltételek megvan- nak. Hogy elterjedésük függélyes irányban nálunk mily magasra terjed, egész bizonyossággal nem tudhatjuk, minthogy épen a határszéli magasabb hegylánezok tüze- tes hemipterologiai átkutatásban még nem igen része- sültek. Eddigi észleleteim szerint legmagasabban men- nek fel Lygaeus sawatilis, Pachymerus phoeniceus és Pini. Ezeket ugyanis a magyar orvosok és természetvizsgálók XVI. nagygyűlése alkalmával 1872. szeptember havá- ban a mehádiai Herkulesfürdő felett tornyosuló Domog- . leten, közvetlenül annak csúcsa alatt, tehát körülbelől 1500 méternyi magasságban gyűjtöttem. Nem sokkal csekélyebb magasságban élnek Nysius Jacobeae, Ligyro- coris sylvestris és Heterogaster Urticae Tátrafüred mellett, valamint Oymus claviculus a máramarosi Pietrosz-ha- vason. A Lygaeidák táplálékát részint növényi, részint állati anyagok, illetőleg azoknak nedvei képezik. Hogy mely táplálék a túlnyomó, az a fajok, de még inkább az év- szak szerint változik. A növényi anyagok közől nem- csak a növényszárakat és leveleket, hanem a lágyabb magvakat is szivogatják, a mint ezt Pyrrhocoris apterus- nál tapasztaltam. Az állati táplálék döglött rovarokból, apró bábokból és petékből áll. Élő állatot azonban soha sem támadnak meg, s azon pár iró között, kik e tárgy- ról megemlékeznek, bizonyára legigazságtalanabb SPpr- NOLA (Ess. Hém. p. 241—245), midőn e rovarok meg- vastagodott és sokszor tövisekkel fegyverzett mellső czombjaiból azt következteti, hogy azok — legalább álczaállapotukban — eleven zsákmánynyal élnek, tehát ragadozók. Én, ki e tárgyat kirándulásaim alkalmával mindig figyelemmel kisértem, nem voltam tanúja egyet- len egy esetnek sem, mely ama theoretikus vélemény mellett szólna ; de igenis láttam több esetben, hogy még álczák is növényi vagy az emlitett állati anyagok vala- melyikén lakmároztak. A párosodás időszaka különböző. Némely fajok tavaszszal, mások a nyári hónapokban, sőt egyesek szep- temberben párosodnak. A közösülés mindig akként történik, hogy a him a nőstény hátára kapaszkodik, s miután a nemzőszervek kellőleg összeragadtak, arról lefordul, és aztán az erősebb nőstény által a közösülés egész tartama alatt, néha egy-két napig, fejével ellenkező irányban idestova vonszoltatik. A megtermékenyitett nőstény hosszukás apró petéit, a mennyire eddig tapasztalhattam, kisebb-nagyobb cso- mócskákban, levelek vagy fűszálak felületére rakja. Az álczák junius előtt és októberen túl soha sem találhatók ; a miból azt következtetem, hogy mindig még ugyan- I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. ÉLETMÓD. azon évben szoktak kikelni és teljesen kifejlődni, mely- / körülmény, hogy eddig a nálunk tenyésző fajoknak már ben a peték rakva voltak. En legalább részemről azt hiszem, hogy valamennyi európai Lygaeida tökéletesen csaknem felénél tényleg ezt a viszonyt találtam, és nem szenved kétséget, hogy további téli kirándulások a többi kifejlett állapotban telel át. E feltevésre jogosit azon ) fajok áttelelését is határozottan ki fogják mutatni. x FÖLDRAJZI ELTERJEDÉS. A magyar birodalom nemcsak geographiai, hanem faunistikai tekintetben is határozottan jellemzett egysé- get képez, és mint ilyen külön MAGYAR FAUNATERÜLET nevezete alá foglalható. E terület magában foglalja Ma- Erdélyt, és számíthatjuk azonban hozzá a már határozottan dél- gyarországot, Horvát-Tótországot; nem európai jellegü magyar-dalmát tengerpartot. " A nagy európai fauna-birodalom "" három területe ér hazánkban össze, és ez az, a mi faunánknak annyi ér- deket, annyi változatosságot és gazdagságot kölcsönöz. A Lygaeidák családja is szépen van képviselve, és hiven tükrözi vissza az átmenetet Nyugat-, Dél- és Kelet- Európa faunái között. Az eddig észlelt fajoknak ugyanis mintegy § része közösen él mind a három területen, 3 része csak Nyugat- és Dél-Európában tenyészik; de vannak ismét fajok, melyek Európán kivül még Szibé- riában, Kis-Ázsiában és Fjszak-Afrikában is előfordul- nak. Nem kevésbbé jellemző az is, hogy nehány csaknem egész Európában elterjedt, nem ritka faj, mint Macrodema micropterum, Pasatus luniger, nálunk eddig nem találtatott. A nyugat-európai faunaterület képviselői gyanánt említhetők hazánkból: COamptotelus costalis, Oxycarenus modestus, Rhyparochromus pilicornis, Lastosomus enervis, Trapezonotus dispar, Scolopostethus pilosus, Iremocoris teaunensis. § Az ott észlelt Lygacidákat ennélfogva munkám végén külön függelékben soroltam fel. tt Állatföldrajzi ismereteink jelen állásánál tudjuk, miszerint szükebb érte- lemben vett európai faunaterületről, mely t. i. egyedül csak kis földrészünkre lenne szoritkozva, ma már nem szólhatunk. Ily faunistikai egység a természetben nem létezik. Ma már általánosan el van fogadva, hogy azon faunistikai egység, melyhez Európa tartozik, azonkivül még Éjszak-Afrikát, Kis-Ázsiát és Szibériát is magában foglalja. Ezen tágabb értelemben vett ugynevezett EURÓPAI FAUNA-BIRODALOM nézetem szerint a következő faunaterületekre oszlik: 1. Nyugat-Európa, földré- szünk éjszaknyugati része délre az Alpokig, keletre Oroszországban azon vonalig, mely egyfelől a keleti és jeges tenger, másfelől a fekete és kaspi tenger vizválasztó- jának felel meg. 2. Dél-Európa, földrészünk három nagy déli félszigete Dél-Fran- cziaországgal és a földközi tenger szigeteivel, 3. Kelet-Európa, Európa többi része. 4, Szibéria. 5. Kis-Ázsia. 6. Éjszak-Afrika. — Sajnálom, hogy jelen magán- rajz szük kerete e tárgyat bövebben kifejtenem nem engedi, Dél-Európából nyomulnak hozzánk: Btissus Doriae, Piocoris erythrocephalus, Macroplawx fasciatus, Plinthisus longipennis. Közösen bírjuk Dél- és Kelet-Kurópával a következő fajokat : Geocoris siculus, Metopoplax ditomoi- des, Oxycarenus collaris, lecus angularis, Beosus erythropte- rus, Pyrrhocoris marginatus. Csaknem kizárólag kelet- európai faj a (reocoris dispar, mig a Pachymerus validus hazánkon kivül csak Kis-Ázsiában fordul elő. Van azonban két általam leirt uj faj, Plinthisus hun- garicus és Femblethis ciliatus, melyek bazánkon kivül ed- dig még sehol sem találtatván, faunánk kizárólagos sajátságait képezik, és különösen jellemző fajai közé tartoznak. Nevezetes ritkaságot birunk az eddig csak Franczia- és Olaszországból ismert Dünorphopterus Spi- nolae szép fajban 18. Az egész magyar faunaterület könnyebb áttekintés végett négy különböző tájra osztható, melyek egymástól nemcsak állat- és növénytani, hanem topographiai és meteorologiai tekintetben is szembetünöőleg eltérnek. E négy természetes táj : az éjszaki felföld, a délkeleti fel- föld, a központi síkság és a délnyugati dombvidék." Leg- gazdagabb ezek között úgy a fajok, mint az egyedek számára nézve a délnyugati dombvidék változatos talaja, nevezetesen pedig a budai hegyek kopár lejtői. Ezután következik a központi síkság, majd a délkeleti felföld; az éjszaki felföld azonban aránylag mégis legszegényebb. Az egész magyar faunaterületen eddig összesen 100 Lyeaeidafaj észleltetett. Ezek közől 30 faj mind a négy tájon előfordul; a többi hol csak egy, hol két vagy há- rom tájon is találtatott. Így AZ ÉJSZAKI FELFÖLDÖN élő 50 faj közől a Nysius Jacobeae, Ligyrocoris sylvestris és Stygnocoris pedestris csakis itt fordulnak elő. Á DÉLKELETI FELFÖLDÖN 60 faj tenyészik, melyek kö- zől a-többi három tájon nem észleltettek még a követ- t Itt lényegében azon felosztást követem, melyet munkálataiban a magy. kir. meteorologiai és földdelejessési intézet is használni szokott. I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. kezők: Ohilacis Typhac, OÖOxycarenus modestus, Bhyparo- chromus pilicornis, dilatatus, Lastosomus enervis, Stygnocoris rusttcus, Dyrmus brunneus, Taphropeltus contractus, Platy- gJaster . ferrugineus. Á. KÖZPONTI SÍKSÁGON gyüjtött 64 faj közől ennek kizá- (reocoris steulus, Jimblethis rólagos sajátjait képezik : ciliatus, Scolopostethus pietus, pilosus. Á DÉLNYUGATI DOMBVIDÉK 78 fajt táplál; ezek közől csakis itt tenyésznek : Arocatus melanocephalus, Dünor- phopterus Spinolae, Blissus Doriae, Camptotelus costalis, Microplaa interruptus, Macroplaaw fasciatus, Icus angularis, "2 FÖLDRAJZI ELTERJEDÉS. Rhyparochromus antennatus, Plinthisus bidentulus, loni- yI , [ penmis, Pachumerus validus, Ischnocoris punctulatus. Mindezen viszonyoknak könnyebb áttekintésére szol- gál a következő táblázatos kimutatás, melyen, összeha- sonlitás végett, a nálunk tenyésző fajoknak földrajzi ) elterjedését nemcsak a magyar faunaterület négy táján, hanem a tágabb értelemben vett európai fauna-biroda- lom valamennyi tartományában az eddig közzétett ada- tok nyomán pontosan összeállítani és hiven feltüntetni igyekeztem. MAGYARORSZÁG LYGABIDÁI FÖLDRAJZI ELTERJEDÉSÉNEK ÁTNÉZETE. CONSPECTUS DISTRIBUTIONIS GEOGRAPHICAE LYGAEIDARUM HUNGARIAE. Melamospilus venustus H.-BeH.. . . . . . MET OGGÚSÉSÜGATOZ NOS OB E El s lev zelétt en dette te - ) eguestris I ÉSE TELJEN ALA a G SZAT S tk ) TÖŰLNSZROÖSSTÉ SK e eye erk e lets ; punctatoguttatus FVABR. . .... Lygacosoma reticulatum H.-Scn.. . . . . Arocatus melanocephalus FABR. . .... VA STÚS S aCODEÚ e GEMETTe (aa ges FI ELET UGAT DENT ESET NÉ tHI-H]I-kj- BEN EDNENEGTŐTÜS DJ CHTTAet za ési a ls ta mille lis 1-6 pa es helvétieús ÉL DGBa zek § -H]-- ] t]-k y. punctipennis H.-BCH.. . . s... apllgejjasi as Oymus giandicolor HABN:. . 2... . als diak v melanocephálus FIEB. . . . . . .. JARJA Ear KENNEL VST ÜSS ÁBAN Ae b ME ge HI. 14I- UNTAM OCONÜS S TÉSZT GE JP ANZ Va E a Éz HI -k w ÉS l l Ischnodemus sabduleti FAGt.. 5... .. 14 HI- Dimorphopterus Spinolae SIGNS. . . . . . JEGES -k MG LOSSÜS ÉTM ON GEV BBB E kő szett ia J aa Henestaris halophilus Bugm. . . . . . . . 1414] - Her Jeghi Piocoris erythrocephalus 57. ARG. et SERV. -k 4 CAROLOTTSÁANTÚ UDUTOS ÜT (rlz rat ő jölas, sdíts ae N ; 4] -k ) TÜLSD ET ANY EÁNT SEGA ető ea e valtas és j eéjkege ) LOTUS ÜRTBB E ke laz et ÉVET el ége EJÉS fh) ülbépénnis BABR. "20. je HF]-k AA Jésul tavi ABB 4J4JA EFELÉ 7. 41-14-14 164. ] . [6 FEETET ET ESETE [E ate tet E jeta tat fatalzls ő a kai íz patás iggitan ao EE 444411] [-k FI- ETELE [1 1-k Jea E [os a8 o 18 181 jj KS NEES TELE ő ER EETE TE lEENÉS ES falig 41-14-14 18-14-17. [4 E TREE EE BE TAB SB [tk -k . 1414 [--] adi ssel FI IE zt ezett [éralasátsstíatat j ] li ESSERE ETETETT NEE El [/- TF] Ia fanta ate estel tsat tési EsjtáSa -41-E1-ET 44141 FIA AAA: [414 -[. [7 FI-ETET4[41641 4164 [6 [AA [4 ENE z th eotgs e JeENSE terelése lék fi 3 jr] gő j dl 1-4 36 lkodted fels ke tét JEETeteTaté te fettel jet jé VEB feln eágbe ale ég tása égek J 41-41-44 [4[-14[. [4 4] 1111 [-[6[ 2 1-E[- [A -k jicsa! Vess Es ked taal he1 TATJA] [A[.[- [4 FI -14I4I[ I : I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. 8 FÖLDRAJZI ELTERJEDÉS. (OJ PORÁT OGY KaoKzA zo és a Co árz eV él ota a vo . 1 ő -- tz]- 2 Camptotelus lineolatus SCHILL.. . . . . . [FI - F]I-F -k - kk 9 COSTALTSALTEZ OG ET E EST Azta ll 83 szlsts let - B : ] Microplaa interrüptus FIEBB. 2... c. MESkzdhared[ e j ks -H [ j -k [7 álá as j Metopoplaa ditomoides Cosra ... ... ar s HI-lI. ] ] w alslllénta -] ae jaeltas hola Omycarenus modestus FALL... s... -J- j fesse -H]I- ] FI-EIEE je ő , COLLAN SANSZ E SEK EN lé. -k j hHI-l. j tI-FJj- - IWacroptam Rreyssterü BIEB: szé s ss -k HI. ]- b TI .1]-I.1I- j § EN ASGLÜSZLASZO GETE tás tetsz te HI. . 14] -F]- zi. HESS Diplonotus fracticollis SCHIEL. . . . 2... ss] d HI. 14]- w tFI-tI- -k FI .]- TTYKOGOKÚS ÉS ÜÜVESÚNUS E TES esze see és - eg aljasael ar ús JRE So Nsáp tét 3] Tropistethus sabuleti HARN . . ...... tzH]- j FI I- J - fala 5isál x ! HEV TAN T LÁTABaT a, ada ao. a, bio aa a HF[7.-b 21 1-4 -k Rhyparochromus antennatus CHILL... . . c jaellap har ela ar Tmllgotiae - - -z 0 MNSÜGUS TEBE E MESS FI .]-H]I-[. ] tTI-H]-k - ) pilicornis Mutcs. oújláge] KENTBEN S tHF]3]- o j dilatatus ESŐGEs s eat et . 14] H4]13]3]F]- 3 d ChITAg Ta BABRE e El 414141 4[414141414141414[A4[. 1 ház án Ü practewtatus H.-BcH. . . 14]1-4]-4]4[-4 w dief.s 141414] 14]4][- ; éj ] Pterotmetus staphylinoides BuRM. t]-k a ze Jea a. [E - JE d Je Macrodema varium WorFF. ....... JEG ee jee es Jeep esés EE zE hez feel Lamprodema maurum FABR. . . . . . . . ] - 14] végi E IRÉN E Fa -k se tésgjésuesa tött Plinthisus pusillus SCHOLTZ . .. . . .. JET az éle F]I-HI- j 4 - ] ] dj bidentülüszélszőGHa sz s asáses ts j se] [F]I-[.. ]14][- já i a v longipennis FERR.. 5... .. 98 jrsaajzsűl ] fejle 0 KM ANUGÚSÁTÜSST SSE EAKONAs árts TE j [sza] E Tasiosomus enervis H.-BOH.. s... . Éj. szél d FSI ést 4 geg [esi at ú ÁCOMDUS TUJUD ES Ő WMOTHARAR A JEL ve get tea zet -k 4 j H[414]4- KESIKEJES TÉT eptege lege ób SYYONOCOTSÍNMUSÚLGÜS ÉBVATTT S Se see etask et sallerei -E JE [E esse de CENNASNN ET -t 1-4 DEE NÉ NEÜES TŰS MENTE ást iss HESS EE SÁEt TES as e ee es seg á , CNOTANVÜSÁCTATHEN ss Vess as 41-41-41 34-13-11 -k -FI.1-k d zs de at -x BENT eChas mbe VUS A BZAGTr ztés se éle de dear ass las lae ae as ar ae aesami zek ose se -k ) gentculatus HAHNI: . 2. . ZS EST Meet ETET KETES EE TE 3 JE IESEESÍPtéses [EZÉS Msat VÉRBE -k Trapezonotus nebulosus FA. ...... -EN e E aal HIFI -4IA4[-4[-A4[. 1-4: -h -k Ü MIKES E LBEATSTAS as öten etre láen Esés e e tet E Stt Ea Me ESTE ESA TES TEA HETEN NETES EST ESTE ELET ae F]-k Üj CEST CŰTJÁJO TŰR TÓ Ole EME EDE el tzF]I3-]-]- 6 bus ee , ÜÜTTENYŰSRTEB s sza tENNT ANG -k a Éj 3 SZET KSE an Microtoma, carbonaria Rossr . . . . . . . ús fede ülete [ee ese ak -H]-k I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. 9 FÖLDRAJZI ELTERJEDÉS. Hungaria ! ! ] É Pachymerus HRolandri B - JET jét] ai - tT]-H[-- sel iietes té at ÜGMLÜNTIESD ET telet stét vs eke sal 1-k 51 1 3 - j Iynceus WABR ai JEE ZE 1 a 1-8 z E vampire HI --1 ex s! guadratus FABR. TEN sea ee [erez] tarts heréje HE AS eéjjere áztat égtedj zat Ess HetÉtGta Tt phoeniceus Rossi CE ET MESÉT . [-k TETTEI F[-[- atatizte ítés Pini 1. 11-41-61 11-14-14 111414. [4 4[. [4 vulgaris ÖCHILL. . 2... . [EFI[F[4]F ar slaltéztes izt: [zta lee jazltagias ; MET ELSZOGETS I [era ea szi JESESJES j 3 -FI-HI- st E I s J út cafjer THUNB jösz fegtsalástel EGgaltáte TE jetA[ EST set ete etei kete tels tesgkelalssea] 1 j JÓSA pe wa 3 Beosus erythropterus BRULL. j sági ejjazt ili [ jar Izteztztoitéztas fiatetítate -H ) luscus FABR. 141] 5 Hetés KSEGBI VES ) 5) 1 BIE tHI-HtI-FI.]1-HI-F[.Í.]- j ! fesd ] ! 3 LelETE[E[- [41 - Tél aze ) ELŐLÜK etoká Io aho aaa c rajta uses dl zs alte tett sebl (ás I: ; j ] 1 ose £ J ) arenarius 1u. ! RE IFI. ]- I8E[ e lay [4 a Gontanotus marginepunctatus WorFF .. §.).])3I ; FI: [- [Ik a aus gli lén énse én si ÉG edd in si ME k ] 42 a FEGGO GéNNT 1084 (sakéztt ! ! Ischmocoris hemipterus SCHILL.. . . . . . Se lgjé eges ZET 3z E jell g1-ET . ] )" — punctulatus FEB. 2! Eszt ESTE asz HT IRÉSE TED ST (E TÁR d J ] ] J ! Scolopostethus pictus DGEEDTSÉ S ee Metz ke t]IA41I-TtI]- ] tI-rFI]-H j 37[/9E ] j -HI 1-4[-t ; És j M üde telerztménao koli o elér a JEJR EAT SE AE SEA ae ÍAr I fésálhe TEST adjunctus DouGL. et Scorr. 15171 4 j ar lapilsr JEGES aal c Alézte 8 ek ja decoratus HAHN J3- [Id ja 1 ] :] HFI-F]-] j iz gő zz pilosus REur. Jet B 30 ését e o kégég tel eat] hé : ! ] j ] jj j jj ] jj i Ji Eremocoris plebejus FAnn. . ... 2... FI3I-F d] iS[zs doh aa golt Ae ; li jj ! ! teaunensis PoPuUL. 3 sireetal savó ée e [:) podagricus VABR hé a SNEESESE 1 edl KéGS Ves s sal ES ei aA EST la ] j ] ] ! ! j ] LÉVÉN ] Drymus sylvaticus FABR ! 4IFIFI4IF]4]- Feliés aj [1-4] a ) ÜNNNZÚSSÁNÉB E ás él ee s L a ag abjze E ] sees teas eshasi a -k j . ] j j Taphropeltus contractus H.-ScH.. . . . . FIAI. ].]1.]1-4]1-4]I-4H[- éje MEZEI j ! j ] j ] j ! Platygaster Abietis L ad edlases elles ét 14I4]- sál - Ete ést ké] ! ] j ] ) ferrugineus L z Kegt ezzel e [Eset j LT ént jegfreallae ] a] at J sül MEN ÖGÖNSZTDLEVŰS JAN due ső eltel ] 14[4]- Het ose eredjen I ere kettő e 1414[4[F[4F[-4[- ) marginatus KOLEN. b ] éz teáz ÜLET ER j SA IRAS HETES ] 2 1-4[- 3 HI ! ] ! i j ] ! ] ] ! ! ! ! Heterogaster rufescens H.-Scn. FI-F]-F[ - [7] j HI-Hi affinis H.-ScH 3. Fi 9-3 19 5 Jé [hat K TŐ -[- 3 ; Artemisiae BCHILL. . . . . . ! azt ela élete faszi tai lae vél a dj] ! Urticae FVABR. 141-4141-41-41-4[-4]-k Hetes TET etetee lé 4 ász Platyplax Salviae SCHILI 3 ! medvadhe hee esze ee ee ae 4] -k tk l ! j ] l ; i ! j ] J ! Eht ÉTei HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁI 2 I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. at(0) IRODALOM ÉS GYÜJTEMÉNYEK. IRODALOM ÉS GYÜJTEMÉNYEK. A magyar faunaterület Lygaeidáival eddig összesen 12 buvár foglalkozott irodalmilag, kik közől 9 belföldi és csak 3 külföldi; de ez utóbbiak is belföldi gyüjtőktől nyerték adataikat. A sort 1800-ban Kov Tópiás budai kincstári tiszt nyitja meg és bezárja 1874-ben MéRy ErEL győri tanár. FH 12 iró észleletei 20 dolgozatban vannak letéve, me- lyeknek fele magyar nyelven jelent meg, 9 németül és 1 francziául, és melyek időszaki sorrendben a következők : 1800 Kov Tósiás rovargyüjteményének névjegyzékében (0.5) Es fa hazánkból 7 Lygaeida-fajt sorol fel, melyeket egy- nek kivételével mind Buda körül gyüjtött. (Alpha- betisehes Verzeichmniss meiner Insecten-Sammlung. ) Ezen ritka munkácskában, mely Budán látott nap- világot, a Lygaeus-nem alatt még több faj van fel- sorolva; ezek azonban részint a Capsidákhoz, részint a Coreidákhoz tartoznak, kettő pedig — Bardanae Preyssl. és Ochromelas — épen megfejt- hetlen. HERRICH-SCHAFFER magyarországi példányok után, melyeket vele FRrvanpszxy IMRE közlött, a következő 5 uj faj leirását és ábráját adja : Pachymerus decur- tatus, Heterogaster punctipennis, H. reticulatus, Pachy- merus fenestratus, P. nitidulus. (Die wanzenartigen Insecten. IV.) . FIEBER X. F. az Ophthalmicus-nem magánrajzában a Bánságból az 0. albipennis és Ullrichii leírását és ábráját közli. ( Entomolog. Monographien.) HERRICH-SCHAFFER hazánkból a Stenogaster pallens és. ditomoides fajokat irja és ábrázolja le. (Die wan- zenartigen Insecten. IX.) A kötet végéhez csatolt Index a Lygaeus nerüi — (Caenocoris Nerti lelhelyeül tévesen Magyarországot emliti. Fuss Kánrotny az általa Erdélyben gyüjtött félröpüek száraz névjegyzékét közli, mely 13 Lygaeidát tar- talmaz. ( Verhandl. und Mittheilungen des sieben- bürg. Vereins für Naturwissenschaften zu Her- mannstadt. IV.) MaYx Guszráv a neki Bixrz ALBERr által meghatá- rozás végett küldött erdélyi rovarok jegyzékében 9 az előbbi dolgozatban nem emlitett Lygaeida-fajt sorol fel. (U. o. IV.) Fuss KáRory egy általa Nagy-Csűr mellett talált Ophthabmicus leírását közli, mely, mint helyesen 1861 1865 1870 1871 sejté, csakugyan Salda erythrocephala — Piocoris erythrocephalus volt. (U. o. VI.) FIEBER X. FERENcz az európai félröpüekről szóló fontos munkája a Lygaeidák közől csak 3 fajnál emliti Magyarországot, mint lelhelyet. (Die euro- püischen Hemiptera.) Fuss KáRorv Erdély félröpü faunáját ismertető szorgalmas értekezésében 29 Lygaeida-fajt közöl részletes lelhelyeivel és gyüjtési idejével együtt. (Verhandl. und Mittheilungen des siebenbürg. Vereins für Naturwissenschaften Hermann- stadt. XIII. ) FRrvarpszky IMRE Magyarország faunájának jel- zu lemzésére a többi között 3 Lygaeidát is felemlit. (Magyar tud. Akadémia Évkönyvei. XI.) HoxgvárH Géza a tornai hegység félröpü faunáját ismertetvén, onnan 27 Lygaeida-fajt közöl a lelhe- lyek és időszak pontos megjelölésével. (Math. és természettud. Közlemények. VILI.) Ezén érteke- zésben, mely az első, magyar nyelven megjelent hemipterologiai dolgozat, a FiEBER által hibásan meghatározott Nysius fuliginosus alatt N. helveticus értendő, HERMaáN Orró az erdélyi Mezőségből a [Lygacus eguestris lelhelyét közli, Kolozsvár mellől pedig 5 Lygaeida-fajt sorol fel, melyeket ösztönzésére ifj. KNöpPFLER KáRony gyüjtött össze. ( Erdélyi Muzeum- egylet Évkönyvei. V.) Ugyanaz a Mezőség természetrajzi, jelesen állattani ismertetését folytatván, onnan 5 Lygacida-fajt emlit fel; legnevezetesebb ezek között a tévesen Artheneis foveolata névvel jelölt Chilacis Typhae. ÜUSZOSRVEL) DR. Tögök Józser Debreczen rovarfaunájának foly- tatólagos ismertetésében 11 Lygaeida névjegyzékét adja. (Magy. orv. és természetvizsg. XV. aradi nagygyüűlésének Munkálatai.) Fxrvanoszky János Mehádia vidékéről 7 Lygaeida nevét közli. (Musk MaAwxó, Herkulesfürdő és kör- nyéke.) Ugyanaz Mehádia vidékének részletesebb állattani leírását adván, hazánk ama délkeleti szögletéből már 12 Lygaeida-fajt sorolt fel lelhelyeivel együtt. (Magy. orv. és természetvizsg. XVI. mehádiai nagygyüűlésének Munkálatai. ) I. ÁLTALÁNOS RÉSZ. 1873 Mocságy Sánspok az 1872. év nyarán Biharmegye területén tett állattani utazásáról szóló jelentésében e megyéből 15 Lygaeida-fajt emlit fel a lelhelyek- kel együtt. (Math. és természettud. Közlemé- nyek. X.) 1874 DR. Hogvárm Géza a Pyrrhocoris apterus magyar tájneveit állítja össze. ( Természettudományi Köz- löny. VI.) Ugyanaz Buda mellől a Megalonotus hungaricus uj fajt irja le. (Petites Nouvelles entomolog. No. 114.) MéRy Eren Győrmegye állatvilágát ismertetvén, onnan 3 közönséges Lygaeida-fajt emlit meg. (FeHéR IPory, Győrmegye és város egyetemes leirása.) Ide számitandók még az 1851—70-iki időszakban hazánk különböző vidékein tett azon phaenologiai észle- letek, melyeket a kir. magy. természettudományi társulat megbizásából Srauz Mór állított össze, és melyek kéz- iratban jelenleg a nevezett társulat irattárában vannak letéve. E dolgozat egy pár közönségesebb Lygaeida-faj - elterjedésére nézve is tartalmaz nehány használható adatot. A mi a faunánk területén szerzett gyüjteményeket illeti, azok közől főleg négy nagyobb gyüjtemény érde- mel említést. 7 Első helyen áll a magy. nemz. muzeum magyaror- szági gyüjteménye, melynek példányai leginkább FRI- VALDSZKY JÁNos, MocsáRY SÁNDOR, PávEL János és éntőlem . A kolozsvári és zágrábi muzeumok gyüjteményeit nem ismerem. 1 al IRODALOM ÉS GYÜJTEMÉNYEK. származnak, és mely általam tüzetesen meghatározva és berendezve jelenleg 90 Lygacida-fajt tartalmaz. A második nyilvános gyüjtemény, melyben faunate- rületünk félröpüi szintén szépen képviselvék, a bécsi cs. k. gyüjteményt még FIEBER határozta meg s a benne levő udvari terménytár európai gyüjteménye. E gazdag magyar példányokat — közöttük 21 Lygaeidát — csak- nem mind Mawws Józser gyüjtötte 1859-ben Mehádia és 1866-ban az ogulini határórezred területén fekvő Josefs- thal körül. Dr. MaYR Guszráv bécsi tanár szintén csinos félröpü- gyüjteménynyel bir, melynek magyarországi példányait az 1858 Budapest vidékén gyüjtötte. Gyüjteményében, melyet a 1861. évi időközben, mint pesti tanár, főleg lelhelyek és a gyüjtési idő pontos megjelölése különösen becsessé tesznek, hazánkból összesen 30 Lygaeida-fajt találtam. Saját gyüjteményem, melynek gyarapitásán már 8 év óta fáradozom, a szóban levő családból a magyar fauna területéről összesen 84 fajt tartalmaz. Hogy ezeknél a gyűjtés idejének, helyének és egyéb körülményeinek rész- letes megjelölése sehol sem hiányzik, feleslegesnek tartom különösen kiemelni. Kisebb, általam meghatározott gyüjteményekkel bir- nak még ezenkivül GEYER GyuLra szepes-iglói tanár, PuwGunk GyutA szilágynagyfalui lelkész, Sajó KÁROLY pest- megyei birtokos és ScHusrTER KáRony kolozsvári tanitó. Hogy Fuss KáRonv nagybecsü erdélyi gyüjteménye megvan-e még és hová lett, nem tudom. TöRök JózsEF debreczeni gyüjtései talán a debreczemi ref. collegium muzeumában meglesznek. II. SYSTEHMATIKUS RÉSZ. LYGAEIDAE WESTW. Caput nec elypeatum, nec ante ocellos constrictum; tuberculis antenniferis partem inferirorem laterum capitis occupantibus. Antennae guadriarticulatae. Ocelli saepissime adsunt. Rostrum guadri- articulatum. Sceutellum parvum aut mediocre, triangulare. Hemelytra saepissime completa, clavo, corio - et membrana composita. Tarsi triarticulati. A fej szélén nem lemezes, a szemecsek előtt nem szűkült; a csápdudorok a fej oldalainak alsó részét foglalják el. A csápok négy-izüléküek. A szemecsek csak igen ritkán hiányzanak. A szipcsőr négy- izülékü. A pajzska aránylag kicsiny vagy középszerű, háromszögű. A röptyűk többnyire tökéletesen kifejlődvék s clavus-, corium- és röphártyából állanak. A kocsák három-izüléküek. Ezek képezik a Lygaeidák családjának közös jelle- geit, melyek azt a többi rokon félröpü családtól megkü- lönböztetik. Ily értelem- s terjedelemben fogták fel e családot BURMEISTER, WEsrwoop, KoLENATI és legujab- ban korunk legkitünöbb hemipterologja, STáLr. E felfogás azonban nem mindig és nem mindenütt volt általánosan elismerve, minthogy egyes szerzők a család terjedelmének meghatározásában hol tágabb, hol szűkebb határokat vontak. Mig némelyek, mint $pI- NOLA, HERRICH-SCHAFFER, FLoR, DoUuGLAS és Scorr, a Tingididák családjához tartozó Piesminákat is ide szá- mitják, mások még a Pyrrhocorinák alcsaládját is kizárják és külön családnak tekintik. Tagadhatlan, hogy a Piesminák kis csoportja több tekintetben közel áll az Oxycareninákhoz; de már maguk a kétizülékü kocsák sokkal eltérőbb jelleget képeznek, sem hogy őket a Lygaeidákhoz lehetne számitani. A mi pedig a Pyrrhocori- nákat illeti, a szemecsek hiánya s a röphártya erezeté- nek és a női ivarszerveknek kissé eltérő és a többi / alcsaládnál is változó alkotása, nézetem szerint, még nem elegendők arra, hogy külön család felállítását szükségessé és indokolttá tegyék. A Lygaeidák systematikus feldolgozása nem tartott mindig egyenlő lépést a fajok ismeretével; s mig az utóbbi évtizedekben a fajok száma folyvást szaporodott, hiányzott a rendező kéz, mely az összegyült anyagot tisz- tázva és rendszerezve a család kertén belől szerves egészszé füzte volna. A megjelent dolgozatok ezen irányt jóformán elhanyagolták és csak FIEBER tette e tekintet- ben az első nevezetesebb kisérletet. Végre 1872-ben megjelent Srár klasszikus értekezése az európai Lygaeida-nemekről és tökéletesen kipótolá az eddig érzett hiányt. Ezen minden tekintetben jeles dolgo- zat, mely a svéd kir. tudományos akadémia kiadványai- ban látott napvilágot, szerencsés és biztos kézzel jelöli ki a Lygaeidák tudományos rendszerének alapjait. E nyo- mon indultam és dolgoztam én is a jelen alkalommal. Srár az Burópában tenyésző Lygaeidákat 11 alcsa- ládra osztja, melyek egynek /Teracritina) kivételével nálunk is mind képviselve vannak, s melyek a következő táblázat segélyével különböztethetők meg : TÁBLÁZAT a Lygacidák 10 alcsaládjának megkülönböztetésére. a) A potroh valamennyi léglika a connexivumon van elhelyezve. b) A röptyük, néha a torj és pajzska is, nem vagy leg- fölebb csak enyészetesen pontozvák; a röphártya két belső ere (egyetlen eset, Nysius Jacobeae kivéte- lével) haránt futó erecske által van összekötve. — Lygaecina STAL. 04) A vröptyük, valamint a torj és pajzska szembetünő pontozással; a röphártya két belső ere nincsen haránt futó ér által összekötve. — Cymina SrTáL. aa) Legalább a hatodik potrohszelvény léglikai a hason vannak elhelyezve. c) A hatodik potrohszelvény léglikai a hason, a többié pedig a connexivumon helyezvék el. — Btissina OTÁAL. cc) Legalább a két utolsó potrohszelvény léglikai a ha- son láthatók. d) Csak az ötödik és hatodik potrohszelvény léglikai állanak a hason. — Henestarina STAL. dd) Valamennyi vagy legalább a három utolsó potroh- szelvény léglikai a hason láthatók. e) A fej igen széles, a nagy szemek előtt a csápdudo- rok csúcsáig hirtelen igen erősen szűkült ; a clavus hátrafelé keskenyebb. — (reocorina STAL. ee) A fej nem feltünőöleg széles, a szemek előtt a csáp- dudorok csúcsa felé alig vagy épen nem szűkült; a elavus oldalszélei párhuzamosak vagy hátrafelé szélesedők. JJ A járomlemezek a fejbütyöknél alig rövidebbek s hosszan nyúlnak a csápdudorok elé; a hátsóko- csák első izüléke rövidebb mint a két utolsó izülék együttvéve. — Artheneina BTAL. Jr) A járomlemezek a fejbütyöknél szembetünőleg rövi- debbek s nem sokkal nyúlnak a csápdudorokon tűleea mint a két utolsó együtt véve. hátsókocsák első izüléke ritkán rövidebb 9) A szárnyhorog az alsó főérből ered vagy hiányzik ; a röphártya tövén sejtek nélkül vagy, ha sejtekkel, akkor ezekből sok, gyakran összefolyó ér fut hátra- felé. h) A szemecsek tisztán kivehetők ; a röphártya erezete négy vagy öt érből áll. i) A hátsó csipők egymástól elállók ; a bűzmirigy nyi- lása külső szélén fogidomu fehéres karély alakjá- ban nyulik kifelé. — Oxycarenina STÁL. ti) A hátsó csipők egymáshoz igen közel állanak vagy egymást érintik ; a bűzmirigy nyilásai egyszerüek, karélyos nyulványok nélkül. — Myodochina STAL. hh) A szemecsek hiányzanak; a röphártya tövén két vagy három sejttel, melyekből több, néha egymás közt összefolyó hosszér veszi eredetét. — Pyrrho- corina BTAL. 44) A szárnyhorog az átfogó érből ered; a röphártya két belső ere elől egy haránt futó ér által van ösz- szekötve, a többi ér egy haránt futó érből vagy két alapsejtből ered. — Heterogastrina STÁL. ETSÓNÁSETG SATAN: LYGAEFINA STÁL. Caput triangulare, minus latum; jugis tylo di- ! stincte brevioribus. Ocelli distinectissimi. Thorax ante- rius suleulis duobus transversis instructus, margine posteriore inter scutellum et angulos laterales plus minus distincte depresso vel impresso. Hemelytra haud vel obsoletissime punctata; membranae venis . duabus interioribus anterius venula transversa obli- gua plerumgue conjunctis.? Hamus alarum e vena subtensa emissus. Abdomen spiraculis segmentc rum omnium in connexivo positis; suturis ventralibus utringue rectis. t Excepto Nysio Jacobeae. :k Ezen alcsalád főleg a potroh léglikainak elhelyezése s a röphártya erezete által jellemeztetik. A torj előrészén valamennyinél két haránt fekvő barázda van bevésve ; egy részük élénk vörös szinezet által tünik ki. — Terü- letünkön összesen 12 faj tenyészik; s ezek 5 nemben foglalnak helyet. 1 (8). A corium utószéle egyenes, a clavus csúcsa közelé- ben nem öblös; a csápdudorok külvégszöglete tompa. 2(7). A fej a szemek mögött nem duzzadt; a szemek a torj előszélét érintik. 3(4). A torj hosszában egy az előszéltől kiinduló, hátrafelé enyészetes ormó emelkedik. — Melanospilus STAL. A fej háromszögu, nem feltünőleg széles, a já- romlemezek a fejbütyöknél szembetünőleg rövideb- bek. A szemecsek tisztán kivehetők. A torj előfelén két haránt fekvő barázda van bevésve; utószéle a pajzska s az oldalszegletek között többé-kevésbbé lenyomott vagy benyomott. A röptyűk épen nem vagy legfölebb csak igen enyésztesen pontozvák; a röp- hártya két belső ere r Nysius Jacobeae kivételével) haránt futó erecske által van összekötve. A szárny- horog az első főérből ered. A potroh valamennyi léglika a connexivumon van elhelyezve; a hasi var- rányok mindkét oldalon egyenesek. 4(3). A torj hosszormó nélkül, vagy, ha ilyen van, az nem indul ki az előszéltől. 5(6). Az utótarjak hátul egyenesen vagy kissé kerekitve csenkitottak; a bűzmirigy nyilásai feketék. — Lygaeus VABR. 5). Az utótarjak hátul rézsút csonkitottak ; a bűzmirigy nyilásai vörhenyesek vagy sárgásak. — [Lygacosoma SPIN. . A fej a szemek mögött duzzadt, ez utóbbiak a torj előszélétől szembetünőöőleg távol állanak. — Aroca- tus PIN. . A corium utószéle a eclavus csúcsa közelében öblös ; a csápdudorok külvégszöglete kiálló, többé-kevésbbé hegyes. — Nysius DALL. MELANOSPILUS STAL. Hem. Fabr. I. p. 75. (1868); Öfe. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 40. Corpus oblongum. Caput triangulare, convexum, pone / j oculos haud tumidum ; tuberculis antenniferis extus haud / A test hosszudad. A fej háromszögü, domboru, a sze- mek mögött nem duzzadt; a csápdudorok külvégszöglete II. SESTEMATIKUS RÉSZ. prominulis. Oculi marginem anticum thoracis tangentes. Rostrum articulo guarto tertio longiore. Thorax carina longitudinali, marginem anticum attingente vel subat- tingente, postice evanescente, instructus, amte medium inter carinam et margines laterales tumescentes con- vexiuseulus; margine postico recto. Seutellum planum, carina longitudinali instructum. Hemelytra completa, margine apicali corti recto, prope apicem elavi haud sinuato. Metapleurae postice obligue truncatae, angulis posticis rectis vel obtusiusculis ; orificiis distinctis. Pedes medioceres, femoribus imnermibus. 1. M. VENUSTUS H.-SCH. (Coccineus; capite, antennis, rostro, thoracis maculis duabus magnis trapezoidalibus, marginem posticum et angulos posticos attingentibus, seutello, elavo, basi excepta, macula subrotundata magna media corii, mem- brana, prostethi maculis lateralibus subguadratis magnis, mesostethio, metastethio, ventris maculis lateralibus fasciisgue discoidalibus, ano pedibusgue nigris; vertice macula basali pallida notato; buceulis, maculis pectoris ad coxas et orificiis coceineis; membranae angulo imo basali lmbogue angusto albidis. g. ? . Long. 9—93, Lat. Jé Mm. Oimea: familiaris Rossi Faun. etr. II.p. (1790). nec FABR. Lygaeus familiaris Pawxz. Faun. Germ. 79. tab. 20. ; Larx. Hist. nat. XII. p. 213. 4. (1804) ; Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 42. 4. (1838); BrawncH. Hist. des Ins. III. p. 130. 5. (1840); KorEwx. Mel. ent. II. p. 71. 34. (1845); Frogk Rhynch. Livl. I. p. 221. 1. (1860); Friss. Eur. Hem. p. 165. 4. (1861). Lygaeus venustus H.-ScH. Nom. ent. I. p. 44. (1835); Wasz. Ins. IX. p. 197. (1853). 16 I. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA I. tompa. A szemek a torj előszélét érintik. A szipcsőr negyedik izüléke a harmadiknál hosszabb. A torj hosszá- ban egy az előszéltől kimduló, hátrafelé enyészetes ormó emelkedik ; a torj elől ezen ormó s a duzzadt oldalszélek között kissé domboru, utószélén egyes. A laposdad pajzska közepén hosszormó emelkedik. A röptyűk töké- letesen kifejlődvék, a corium utószéle egyenes, a clavus csúcsa közelében nem öblös. Az utótarjak hátul rézsút csonkitottak, utószögleteik épek vagy kissé tompák ; a bűzmirigy nyilásai tisztán kivehetők. A lábak közép- szerüek, a cezombok fegyverzetlenek. Biborvöros ; feje, csápjai és szipcsőre, torján két nagy egészen az utószélig s az utószögletekig érő folt, továbbá pajzskája, röptyűin a clavus (töve kivételével), a corium közepe táján egy nagy kerekded folt, előmellének oldalain szögü folt, közép- és utómelle, vala- egy-egy nagy nég mint hasának közepén és oldalain több folt alfelével és lábaival együtt feketék; fejtetője tövén egy sárgás foltocskával van jelölve; ajaklemezei és mellén a csí- pók mellett levő foltok s a bűzmirigy nyilásai bibor- vörösek; röphártyájának alapszöglete és szélei keskeny fehérek. E szép faj, mely Európa közép és déli tartományai- pe: ban s Algirban él és keletre egészen a Volgáig és Kauka- o zusig terjed, sokáig a Kelet-Indiában tenyésző [Lygaeus familiaris FAnR. fajjal zavartatott össze; csak nehány év előtt sikerült SrAáL-nak a régi FasRicrus-féle gyüjtemények áttanulmányozása alkalmával ezen általánosan elterjedt tévedést észrevenni és helyreigazitani. Nálunk igen ritka s eddig csak Biharmegyében , továbbá Kolozsvár mellett és Temesmegyében Ulma körül észleltetett nehány példányban. LYGAEUS FABR. Ent.ssjat. TV2p. 13955 (2945 Corpus oblongum vel subelongatum. Caput triangu- lare, convexum, pone oculos haud tumidum; tuberculis antenniferis extus haud prominulis. Oculi marginem amnticum thoracis tangentes vel subtangentes. Rostrum articulo guarto tertio breviore vel longitudine subaeguali. A test hosszudad vagy kissé hosszukás. A. fej három- szögü, domboru, a szemek mögött nem duzzadt; a csáp- dudorok külvégszöglete tompa. A. szemek a torj előszélét érintik. A. szipcsőr negyedik izüléke a harmadiknál rövi- debb vagy ezzel körülbelől egyenlő hosszu. A. torj hossz- II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. a 7/ Thorax carina longitudinali nulla vel carina marginem anticum haud attingente instructus; margine postico recto. Scutellum planum, carina longitudinali instructum. Hemelytra . saepissime completa, margine apicali corii recto, prope apicem clavi haud sinuato. Metapleurae postice recte truncatae vel subrotundato-truncatae, mar- gine postico haud obliguo; orificiis nigris. Pedes medi0- eres, femoribus raro spinosis. I. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA I. ormó nélkül, vagy, ha ilyen van, az nem indul ki az előszéltől ; utószélén egyenes. A laposdad pajzska közepén hosszormó emelkedik. A röptyűk többnyire tökéletesen kifejlődvék; a corium utószéle egyenes, a clavus csúcsa közelében nem öblös. Az utótarjak hátul egyenesen vagy kissé kerekitve csonkitottak, utószéleiken nem rézsútosak ; a bűzmirigy nyilásai feketék. A lábak középszerűek, a czombok ritkán tövisesek. A FAJOK ÁTNÉZETE. 1 (4). A fejtető vörös folttal. 2 (3). A corium köröskörül fekete szegélylyel, a röphár- tya egyszinü sötétbarna. — [L. sawatilis cop. 3 (2). A corium fekete szegély nélkül; a röphártya köze- pén egy kerek fehér folttal. — L. eguestris [. 4(1). A fejtető egyszinü fekete, 1. LD. SAXATILIS SCOP. Cocecineus, levissime prulinosus; antennis, Tostro, capitis lobo medio lateribusgue, thoracis vittis duabus irregularibus, antice confluentibus, marginem antice et postice attingentibus, seutello, parte apicali clavi, corii macula irregulari media et limbo toto, pectoris maculis tribus lateralibus magnis, ventris maculis lateralibus fasciisgue discoidalibus, interdum cum maculis illis con- fluentibus, ano pedibusgue nigris ; membrana fusca, mar- gine basali medio nigro. g . ? . Long. 104—11. Lat.38 "fm. ! d . Femoribus subtus spinosis; tibiis subtus remote ) dentieculatis. Ciümeg sawatilis Scop. Ent. carn. p. 128. 371. (1763) ; / Lis. Syst. nat. Ed. 12. I. 2.:p. 727. 81. (1767); GoEzE Ent. Beytr. II. p. 214. 81. (1778); ScHRANK En. ins. Austr. p. 279. 538. (1781); FABR. Mant. ins. II. p. 298. 188. (1787); GmEL $Syst. nat. I. 4. p. 2175. 81. (1788); Rossi Faun. etr. II. p. 238. 1317. (1790). Lygacus sawatilis VaBR. Ent. syst. IV. p. 148. 46. (1794); Worrr Ice. cim. I. p. 26. fig. 26. (1800) ; Panz. Faun. Germ. 79. tab. 22; FaBR. Syst. Rhyng. p. 218. 62. (1803); Larg. Hist. nat. XII. p. 212. 2. (1804); ScHxun Beitr. zur Ent. I. p. 59. 2. (1829); BRuLc. Exp. scient. Mor. III. p. 74. 26. (1832); Haun Wanz. Ins. II. p. 6. fig. 119. (1834); H.-ScH. Nom. ent. I. p. 44. (1835) ; BuRm. Handb. II. 1. p. 298. 4. (1835); Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 41. 3. (1838); BLawncn. Hist. des Ins. III. p. 130. 4. (1840); Rams. Faun. And. II. p. 156. 4. (1842) ; HORVÁTH GÉZA; MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁI 5 (6). A torj előszéle fekete; a röphártya csak egy fehér folttal közepén. — L. apuans Rosst. 6(5). A torj elől fekete szegély nélkül; a röphárty: a középső fehér folton kivül még egy csúcsán L. levő hasonszinü folttal. — punctatoguttatus FABR. 9 KorEwx. Mel. ent. II. p. 72. 35. (1845); H.-Scn. Wanz. Ins. TX-p. 197. (1853); "Bres. Ear: Hem. p. 16551. (1861). Biborvörös, kissé deres; csápjai és szipcsőre, fejének oldalai és középső karélya, torján két szabálytalan idomu, elől összefolyó s az elő- és utószélt érintő sáv, továbbá pajzskája, röptyűin a clavus utórésze, a corium szélei, valamint közepén egy szabálytalan idomú folt, mellének oldalain három nagy folt, hasának közepén és oldalain több, néha oldalvást egymással összefolyó folt alfelével és lábai- al együtt feketék; röphártyája sötétbarna, tövén feke- , tés. — A him czombjai alól tüskések, lábszárai pedig. fogacsoltak. Európa közép és déli részein a Kaukazuson túl egé- szen Perzsia határáig, valamint Éjszak-Afrikában min- denféle növényeken és bokrokon hegyen-völgyön néha. na- gyobb társaságokban is gyakran található. E fajnak van talán valamennyi Lygaeida között a legnagyobb függé- lyes elterjedése: a mennyiben én a mehádiai Herkules- fürdő felett emelkedő Domogletnek 1500 méternyi csúcsa körül gyüjtöttem, Tyrolban 1900, sőt FrioR szerint a Kaukazusban még 3800 méternyi magasságban is ész- lelték. Hazánkban tökéletesen kifejlett állapotban telelvén át, egész éven keresztül található. Álczáival julius má- sodik felében találkoztam. Lelhelyei: Budapest, Kis- Szent-Miklós (Pest vm.), Pécs, Győr, Újfalu (Sopron 3 II. SESTEMATIKUS RÉSZ. vm.), Beszterezebánya, Miskolcz, Nagyvárad, Belényes (Bihar vm.), Szilágy-Nagyfalu (Kraszna vm.), Szükerék ( Belső-Szolnok vm.) , Kend (Doboka vm.), Kolozsvár, Apahida (Kolozs vm.), Mezó-Záh (Torda vm.), Seges- vár, Kerczesóra üveggyár (Fogaras vidék), Nagy-Csűr (Szebenszék), Mehádia, Orsova, Josefsthal Horvátor- szágban. 2. L. EOUESTRIS LIN. (Fig. 1—4 et 6—7.) Niger, supra ruber; capitis apice et lateribus, thora- cis parte anteriore, postice bilobulata, fasciague basali medio subinterrupta, scutello, macula clavi, fascia irre- gulari media corii, membrana, ventris maculis margina- libus fasciisgue discoidalibus medio interruptis nigris; membrana albido-limbata et macula media rotunda ma- culisgue duabus basalibus albidis ornata. a. $. Long. MOST Lat. a 32 mm. Cimexw eguestris LAN. Faun. Suec. Ed. 2. p. 253. 946. (1761); Mus. Lud. Ulr. p. 177. (1764); Syst. nat. Ed. 12. I. 2..p. 7126. 77. (1767); DE GsER Mém. III. p. 276. 19. (1773); FasR. Syst. ent. p. 718. 10£. (1775) ; Ent. Beytr. II. p. 212. 77. (1778); ScHRawxx En. ins. Austr. p. 280. 540. (1781); FABR. Spec. ins. II. p. 362. 142. (1781); Mant. ins. II. p. 298. 185. (1787); GmMEL. Syst. nat. I. 4. p. 2172 (1788); Rossi Faun. etr. II. 239. 1319. (1790). Cimeg speciosus Popa Ins. Mus. Graec.p.59.21.(1761) ; 369. (1763). Lygaeus eguestris FABR. Ent. syst. IV. p..147. GOEZE Scop. Ent. carn. p. 127. 43.(1794); Worxrr Ic. cim. I. T 24. fig. 24. (1800); SCHELLENBERG Hely. Wanz. tab. 2 fig. 1. (1800); Pawz. Faun. Germ. 79. tab. 19; FABR. Byst. Rhyng. p. 217. 57. (1803); LarR. Hist. nat. XII. p. 211. 1. (1804); Régne an. Ins. p. 390. (1817); Farr..Hem. Suec. Cim. p. 48. 1. (1829) ; HCHILL. Beitr. zur Tnt. I. p. 58. 1. tab. 5. fig. 4. (1829) ; Haun Wanz. Ins. I. p. 21. fig. 12. (1831); Cukr. Brit. Ent. X. tab. 481. (1832) ; BRunr. Exp. scient. Mor. III. p. 74. 24, (1832); Bum. Handb. II. 1. p.298. 3. (1835); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 44. (1835); Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 41. 2. (1838); Brawscn. Hist. des Ims. III. p. 130. (1840); KorEn. Mel. ent. II. p. 74. 38. (1845) ; DAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 53. 1. (1848); H.-Scn. Wanz. Ins. IX. p. 196. (1853) ; Frog Rhynch. LivIl, I. p. 222. 2. (1860); Friss. Eur. Hem. p. 166. 5. (1861); Srán Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 212. 1; DouGL. et Scorr Ent, monthl. Mag. IV. p. 2. 1. (1867); Vorr. Tijdsch. 18 I. ALCSALÁD. — SUBFAMILTA I. voor Ent. Ser. 2. IV. tab. 2. fig. 9. (1869) et V. p. 266. (1870); THoms. Opuse. ent. II. p. 181. 1. (1870). Tigeus, eguestris WAncx. Faun. Paris. II. p. 345. 1. (1802). Coreus eguestris FALL. Mon. cim. Suec. p. 61. 10. (1807). Fekete, torjának előfelén egy hátul két-karélyos folt, utószélén felül vörös; feje csúcsán és oldalain fekete, pedig egy közepén megszakasztott szalag, pajzskája, a clavuson egy folt, a corium közepén egy szabálytalan idomu szalag, továbbá röphártyája s a hasának oldalain s közepén levő foltok feketék; fehér szegélyü röphár- folttal s tövén két kisebb fehér foltocskával van diszitve. A legelterjedtebb Európában közönséges, hanem Ázsiában Szibéria belse- tyája közepén egy gömbölyü fehér fajok egyike, mely nemcsak egész jéig, Kis-Ázsiában Bagdadig és Palesztináig nyomul, sót még Éjszak-Afrikában Algirban is előfordul. Részint kövek alatt vagy fák tövében, részint különféle virágzó tartózkodik ; helyeken csoportosan szokott sütkérezni. növényeken kora tavaszszal verőfényes Nálunk is közönséges és tökéletesen kifejlett állapot- ban tölti a telet; álczája julius közepétől szeptember Budapest, Kis-Szent-Mik- lós (Pest vm.), Alsó-Göböljárás (Székes-Fehér vm.), közepéig található. Lelhelyei : Sumontornya (Tolna vm.), Pécs, Zágráb, Győr, Pozsony, Beszterezebánya, Lőcse, Rozsnyó, Torna, Szádellő és Komjáti ( Torna vm.), Kassa, Hidas-Némethi, Garadna, Szolnok, Forró, Rásony és Szikszó (Abauj vm.), Mis- kolcz; Bogdánháza (Kraszna vm.), Kolozsvár, Gyeke (Doboka vm.), Mező-Záh (Torda vm.), Felgyógy (Alsó- Fehér vm.), Nagy-Csűr és Kis-Disznód (Szebenszék); Mehádia; kés Bél (Bihar vm.), Nagyvárad, Debreczen, Bé- -Csaba, Szeged, Derékegyháza (Csongrád vm.) és a palityi fürdő (Bács vm.). 3. L. APUANS ROSSI. Coccineus; capite, antennis, rostro, thoracis lmbo antico maculisgue duabus angulato-arcuatis, marginem posticum attingentibus, anterius convergentibus, seutello, apice imo excepto, eclavo toto, macula parva cori dis- cordali, membrana, pectore, angulo antico prostethii excepto, ventris basi et segmento apicali, maculis con- nexivi, ano pedibusgue nigris; membrana albido-lmbata et macula media rotunda maeulisgue duabus basalibus ornata. d. ?. Long. 73—8. Lat 24 "4 ma. pört e 4. z z pet II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 19 I. ALCSALÁD. Cimea: apuans Rossi Mant. ins. II. p. 54. 507. (1792). Lygaeus punctum VaBR. Ent. syst. IV. p. 157. 75. (1794); CoovEg. Illustr. ins. I. p. 41. tab. 10. fig. 14. (1799); Worrr Ice. cim. II. p. 73. fig. 70. (1801); FABR. Syst. Rhyng. p. 224. 94. (1803); Larg. Hist. nat. XII. p. 214. 6. (1804); Panz. Faun. Germ. 118. tab. 11; BgurLn. Exp. scient. Mor. III. p. 74. 27. (1832); Burm. Handb. II. 1. p. 294. 5. (1835); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 44. (1835); Brancn. Hist. des Ins. III. p. 130. 7. (1840) ; Rame. Faun. And. II. p.155. 2. (1842) ; KoLEx. Mel. ent. II. p. 75. 40. (1845); H.-Scn. Wanz. Ins. IX. p. 198.(1853). ILygaeus ventralis KorLEx. Mel. ent. II. p. 75. 39. tab. 9. fig. 13. (1845). Lygaeus apuans Frzz. Hur. Hem. p. 165. 2. (1861). Biborvörös ; feje, csápjai és szipcsőre, valamint torján az. előszél és két könyök-idomúlag görbült, az utószélt nem érintő, elől pedig convergáló folt, továbbá pajzs- kája (csúcsának kivételével), röptyűin a clavus egészen, a corium közepén pedig egy kis petty, azonkivül röphár- tyája, melle (az előmell előszögleteinek kivételével), ha- sának töve és utolsó szelvénye s a connexivum foltjai alfelével és lábaival együtt feketék; keskeny fehér sze- gélyü röphártyájának közepén egy gömbölyü fehér folt, tövén két kisebb fehér foltocska foglalnak helyet. Verőfényes kopár helyeken Európa melegebb tájain keletre a Volgáig és Kaukazusig előfordul, sőt Algirban is tenyészik. Faunaterületünkön nagyobb mennyiségben csak a miskolczi szőlőhegyeken fordul elő, hol 1875. szeptember első felében száraz fatörzseken sütkérezve úgy kifejlett, mint álcza állapotban észleltem. Azonkivül még csak a budai hegyeken, Nagyvárad vidékén s Temesmegye ho- moktalaju pusztáin Grebenácz körül találtatott — má- justól kezdve — egyes példányokban. 4. L. PUNCTATOGUTTATUS FABR. Niger; thorace, hemelytris, apice imo seutelli, limbo antico prostethii, segmentis guarto et guinto ventralibus - SUBFAMITTA I. Ld connexivogue rubris; thoracis parte posteriore, medio interrupta , macula parviuscula oblonga pone medium clavi, macula rotundata media prope marginem costalem corii, nec non maculis connexivi nigris ; membrana nigra, angulo basali interno, disco apicegue albido-maculata. d. ? . Long. 44—5. Lat. 11—15 "fm. Variat segmentis ventralibus concoloribus. Cimea punctatoguttatus FABR. Spec. ins. II. p. 365. 161. (1781); Mant. ins. II. p. 300. 210. (1787); Rossi Faun. etr. IT. p. 242. 1324. (1790). Lygaeus punctatoguttatus FABR. Ent. syst. IV. p. 158. 77. (1794); Syst. Rhyng. p. 224. 97. (1803) ; Larg. Hist. nat. XII. p. 214. 8. (1804) ; Pasz. Faun. Germ. 118. tab. 8; Bugm. Handb. II. 1. p. 299. 6. (1835); H.-Scs. Nom. ent. I. p. 44. (1835); Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 42. 5. (1838); Brawcn. Hist. des Ins. III. p. 131. 8. (1840); KoLEn. Mel. ent. II. p. 76. 41. (1845); H.-Scu. Wanz. Tess Txp. 1992(18530 Lygaeus Schummelii Scuren Beitr. zur Ent. I. p. 60. 3. tab. 2. fig. 4. (1829); H.-Scs. Nom. ent. I. p. 44. (1835); Wanz. Ins. IX. p. 199. fig. 985. (1853). Lygaeus guttatus Ram. Faun. And. II. p.155. 3.(1842). Lygacosoma punctatoguttata Frez. EBur. Hem. p. 167. 1. (1861). Fekete; torja, röptyűi, pajzskájának csúcsa, előmel- lének előszéle, hasának negyedik és ötödik szelvénye s connexivuma vörösek; a torj utórésze, a clavuson egy hosszukás foltocska, a corium külső széle közelében pedig egy gömbölyű folt, valamint a connexivum foltjai feke- ték; a fekete röphártya belső alapszögletén, közepén és csúcsán egy-egy fehér folttal van jelölve. Hasi szelvényei egyes esetekben egészen egyszinüek, feketék. Tenyészési térköre Európa déli és keleti részére, to- vábbá Algirra, sót még Teneriffa szigetére is kiterjed. Hazánkban áprilistől októberig a budai Sashegyen a gyérebb fajokhoz tartozik; ezenkivül még csak Mehádiá- nál észleltetett. LYGAEOSOMA SPIN. Ess. Hém. p. 254. (1840). ÁPTEROLA Mutcs. Ann. Soc. Lin. Lyon. 1866. p. 368. Corpus oblongum. Caput triangulare, convexum, pone ! A test hosszudad. A fej háromszögü, domboru, a sze- oculos haud tumidum ; tuberculis antenniferis extus ob- ! mek mögött nem duzzadt; a csápdudorok külvégszöglete 3 2 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. a tusis. Oculi marginem anticum thoracis tangentes vel subtangentes. Rostrum articulo guarto tertio breviore. Thorax carina longitudinali, marginem anticum attin- gente destitutus; margine postico recto. Scutellum pla- num, carina longitudinali instructum. Hemelytra saepis- sime completa, margine apicali corii recto, prope apicem eclavi haud sinuato. Metapleurae postice obligue truncatae ; orificus rufis. Pedes mediocres, femoribus inermibus. 1. L. RETICULATUM H.-SCH. Niger, griseo-puberulus; thorace impresso-punctato ; rapitis parte anteoculari maxime deeclivi; linea longitu- dinali, angulis posticis, plerumgue etiam margine antico angustissimo thoracis, apice scutelli, maculis connexivi, femorum apice, tibiis tarsisgue rufis ; maculis pectoris ad coxas, lmbo postico metastethii et prostethii, hujus etiam limbo antico griseo-flavescentibus; hemelytris valde ab- breviatis, incompletis, vel saepissime completis, basi plus minus rufescentibus, venis griseo-pilosis; membrana nigra, utringue albido-lunulata et intus basin versus albo-limbata. 3. ? . Long. 4. Lat. 14 Variat colore rufescenti magis vel minus extenso. mi mm . Heterogaster reticulatus H.-Scn. Wanz. Ins. IV. p. 77. fig. 405. (1839). Lygacosoma sardea SPIsx. Ess. Hém. p. 256. (1840). Pachymerus varitabilis RAmB. Faun. And. II. p. 152. 12. (1842). Lygaeus sardous Lucas Exp. scient. Alger. Ins. III. p. 68. 67. tab. 2. fig. 4. (1849). Cymusreticulatus H.-Scn. Wanz. Ins. IX. p.204.(1853). Lygaeosoma reticulata FIEs. Eur. Hem.p.168.2.(1861). (6) I. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA I. tompa. A szemek a torj előszélét érintik. A szipesőr negye- dik izüléke a harmadiknál rövidebb. A torj közepén az elő- széltől kümnduló hosszormó nélkül, utószélén egyenes. A la- posdad pajzska közepén hosszormó emelkedik. A. röptyűk többnyire tökéletesen kifejlődvék , a corium ütószéle egye- nes, a clavus csúcsa közelében nem öblös. Az utótarjak hátul rézsút csonkitottak ; a bűzmirigy nyilásai vörhenye- sek. A lábak középszerűek, a czombok fegyverzetlenek. Fekete, szürkésen pelyhedző; torja erősen pontozott ; fejének szemek előtt fekvő része tetemesen lejtős; torján a középvonal, az utószögletek és többnyire egyszersmind a keskeny előszél, továbbá pajzskájának csúcsa, con- nexivumának foltjai és czombjainak csúcsa lábszárai- és kocsáival együtt rótsárgák vagy vörhenyesek; mellén a csipók közelében levő foltok, az elő- és utómell utószélei s az előmell előszéle sárgásak; röptyűi vagy tetemesen megrövidültek, durványosak, vagy pedig többnyire töké- letesen kifejlődvék, tövükön többé-kevésbbé vörhenyesek, szürke szőórös erezettel; fekete röphártyája mindkét olda- lán egy-egy félhold-alaku fehér foltocskával van diszitve s azonkivül belől töve felé fehéren szegélyezve. A vörhenyes szinezet terjedelme változékony s hol kisebb, hol nagyobb mérvben szokott jelentkezni. délibb tájain, Spanyolországtól egészen Astrachanig, és Algir- Verőfényes kövecses lejteken földrészünk ban él. Nálunk a budai hegyeken gyakori és tökéletesen kifejlett állapotban telel át. Május elején párosodik; álczáival julius elején találkoztam. Egy izben már a pesti Rákos homoktalaján a rákos-palotai erdő közelében is gyüjtetett. AROGATUS SPIN. Ess. Hém. p. 257. 11840). TETRALACcus FIEB. Hur. Hem. p. 44 et 164. (1861). : Corpus oblongum. Caput triangulare, convexum, pone oculos tumescens, his a margine antico thoracis distinecte distantibus ; tuberculis antenniferis apice extus haud prominulis. Antennae articulis secundo et guarto fere aegue longis, vel hoc illo paullo breviore. Thorax di- stincte punctatus, anterius pone marginem anticum cal- A test hosszudad. A fej háromszögű, domboru, a szemek mögött duzzadt; ez utóbbiak a torj előszélétől szembetünőöleg távol állanak; a csápdudorok külvégszög- lete tompa. A csápok második és negyedik izüléke egyenlő hosszu vagy ez utóbbi amannál valamivel rövidebb. A torj , szembetünöleg pontozott, elől az előszél közelében hava- II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. losus, pone callum carina longitudinali instructus et anterius plus minus distincte biimpressus. Seutellum planum, carina longitudinali instructum. Hemelytra com- pleta, margine apicali corii recto, prope apicem clavi haud sinuato. Metapleurae postice recte truncatae, angu- lis posticis rectis; orificiis rufis vel pallidis. Pedes me- diocres, femoribus inermibus. 1. A. MELANOCEPHALUS FABR. Ruber; capite, antennarum articulo primo toto, se- cundo basi apicegue, thoracis fascia media transversa, utringue versus angulum posticum extensa, margines laterales et posticum haud attingente, scutello, margine costali partegue posteriore corii, pectore, maculis con- nexivi et lateralibus ventris, annulo apicali lato ftemorum, basi tibiarum tarsorumgue articulo ultimo nigris ; buccu- lis, maculis pectoris ad coxas, limbo postico segmentorum pectoris limbisgue antico et lateralibus prostethi rubris ; . membrana fusca aenescente; articulis secundo et guarto antennarum fere aegue longis. g. Long. 6. Lat. 14 "/n. Lygaeus melanocephalus FABR. Ent. syst. Suppl. p. 540. 75. (1798); CogvEg. Illustr. ins. I. p. 37. tab. 9. fig. 11. (1799); FAsR. Syst. Rhyng. p. 224. 95. (1803); [Lark. Hist. nat. XII. p. 214. 7. (1804); Scumruu. Beitr. zur Ent. I. p. 61. 5. (1829); Bugm. Handb. II. 1. p. 299. 7. (1835); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 43. (1835); Pawxz. Faun. Germ. 127. tab. 9; BrancH. Hist. des Ins. III. p. 131. 9. (1840); H.-Scn. Wanz. Ims. IX. p. 198. (1853). /al NYSIUS I. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA I. dályos, e mögött egy hosszormó és két többé-kevésbbé szembetünő benyomáslátható. A laposdad pajzska közepén hosszormó emelkedik. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék, a corium utószéle egyenes, a clavus csúcsa közelében nem öblös. Az utótarjak hátul egyenesen csonkitottak, utószög- leteik épek; a bűzmirigy nyilásai vörhenyesek vagy sár- gásak. A lábak középszerűek, a czombok fegyverzetlenek. Arocatus melanocephalus SPIs . Ess. Hém.p.257.(1840) ; Fixs. Eur. Hem. p. 167. (1861). Vörös ; feje, első csápizüléke egészen, a másodiknak töve és csúcsa, valamint torjának közepén egy oldalvást az utószögletek felé megnyúlt, de az oldal- és utószéleket nem érintő haránt sáv, pajzskája, coriumának oldalszéle és utórésze, melle, connexivum-foltjai, a hasának oldalain levő pettyek, valamint czombjainak vége felé egy széles gyűrü, lábszárainak töve s kocsáinak utolsó izüléke feke- ték; ajaklemezei, mellén a csipók mellett levő foltok s az egyes szelvények utószélei, azonkivül az előmell elő- és J tat; csápjainak második és negyedik izüléke körülbelől a éreczes fényt mu- oldalszélei vörösek; barna röphárty egyenlő hosszu. E fajt, mely Európa melegebb vidékein keletre Sa- reptáig van elterjedve, a m. n. muzeum magyarországi gyüjteményében egy ismeretlen lelhelyről származó him- példány képviseli. A. bécsi cs. és k. udvari terménytár Budáról kapott egy példányt. DALL. List of Hem. II. p. 551. (1852). Corpus ovatum vel oblongum. Caput triangulare, con- vexum, pone oculos haud tumidum ; angulo apicali tuber- culorum antenniferorum prominulo, acuto vel acutiusculo. Oculi marginem anticum thoracis tangentes vel subtan- gentes. Rostrum pone coxas posticas haud vel vix exten- sum. Thorax cum capite secutellogue distinete punctatus. Scutellam prope basin plus minus distinecte transversim elevatum vel basi plus minus antrorsum depressum, dein posteriora versus ruga obtusa longitudinali instructum. Hemelytra saepissime completa, margine apicali corii prope apicem clavi sinuato. Pedes mediocres, femoribus inermibus. Segmentum genitale marium foveolatum. A test tojásidomú vagy hosszudad. A fej háromszögű, domboru, a szemek mögött nem duzzadt; a csápdudorok külvégszöglete kiálló, többé-kevésbbé hegyes. A szemek a torj előszélét érintik. A szipcsőr épen nem vagy csak alig nyúlik a hátsó csipőkön túl. A torj a fejjel és pajzs- kával együtt szembetünőleg pontozott. A pajzska töve mögötttöbbé-kevésbbészembetünő haránt emelkedést visel vagy pedig tövén többé-kevésbbé lenyomott, s aztán onnan kezdve hátrafelé tompa hosszormó huzódik. A röptyűk többnyire tökéletesen kifejlődvék, a corium utószéle a cla- vus csúcsa közelében öblös. A lábak középszerűek, a czom- bok fegyverzetlenek. A himek ivarszelvénye gödröcskés. 10 TI. SYSTEMATIKUS RÉSZ. I. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA I. A FAJOK ÁTNÉZETE. 1 (6). A corium külszéle közepén kiszélesedett. 2 (3). A röptyűk tetemesen rövidültek vagy tökéletesen kifejlődvék, ez utóbbi esetben a röphártya két belső ere nincsen haránt futó ér által összekötve ; a pajzska hosszormója fehér. — N. Jacobeae HCHILL. 3 (2). A röptyűk tökéletesen kifejlődvék s a röphártya két belső ere egy haránt futó ér által vanm össze- kötve. 4 (5). Fénytelen; a pajzska, csúcsát kivéve, egészen feke- 1. N. JACOBEAE SCHILL. Ovatus vel suboblongo-ovatus, pallide flavescenti- griseus, fusco-punctatus, subtus cum femoribus anticis basin versus nigricans, maculis ad coxas albidis; ven- tris lunbo egriseo-flavescente, nigro-maculato ; antennis totis nigris vel articulis secundo et tertio dilute ferru- gineis, basi apicegue nigris; ruga longitudinali scutelli albida ; hemelytris saepissime valde abbreviatis, incom- pletis, vel completis, medio leviter ampliatis, corii mar- gine apicali fusco-lineolato ; membrana sordide hyalina, venis duabus interioribus vena transversa haud con- junctis g. 9. Long. 45—541. Lat. 19—2 "/m. 3. Ventris maculis duabus posterioribus griseo-fla- vescentibus. e . Ventris disco posteriore griseo-flavescente. Heterogaster Jacobeae ScHICL. Beitr. zur Ent. I. p. 87. 6. tab. 8. fig. 2. (1829.) Pachymerus Fragariae Bon. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1852. p. 52. 4. Oymus ( Artheneis ) Jacobeae FnoR Rhynch. Livl. I. p. 290. 1. (1860). Nysius Jacobeae Fres. Bur. Hem. p. 168. 1. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 212. 1. et 1872. p. 43. Lygaeus Jacobcae THoms. Opuse. ent. II. p. 153. 5. (1870). Tojásidomm vagy hossztojásdad, sárgás-szürke, bar- násan pontozott, alúl a mellső czombok tövével együtt feketés, mellén a csipók mellett fehér foltokkal; basának széle sárgás, fekete foltokkal tarkázva; csápjai egészen feketék vagy azoknak második és harmadik izüléke szennyes rótsárga, csak tövén és csúcsán fekete; pajzs- káján fehéres hosszormó emelkedik; röptyűi legtöbb- tés; a röptyűk nem áttetszők. — N. Thymi WoLFF. 5 (4). Kissé fénylő; a pajzska hosszormója fehér; a röp- tyűk áttetszők. — N. Senecionis BCHILL. 6 (1). A corium külszéle egyenes, 7 (8). A test felülete nem szőrös; a röphártya a potroh végén túl nyúlik. — N. helveticus H.-ScH. 8 (7). A test felülete rövid felálló szőrözettel; a röphártya nem nyúlik a potroh végén túl. — N. puncti- penmis H.-Scn. nyire tetemesen rövidűltek, durványosak, vagy pedig töké- letesen kifejlődvék, közepükön kiszélesedvék, a corium utó- szélén fekete vonalakkal; röphártyája szennyesen áttet- sző, két belső ere nincsen haránt futó ér által összekötve. A him hasának utófelén két sárgás folt foglal helyet ; a nőstény hasának közepe pedig egészen sárgás. Ezen éjszaki faj, mely röphártyájának eltérő erezete által ezen alcsalád valamennyi többi fajától különbözik, földrészünk hidegebb s hegyesebb tájain tenyészik és hazánkban eddig csak az éjszaki felföldön fedeztetett fel négy példányban. Az egyik tökéletesen kifejlett röphár- tyával biró példány Sztránszke. trencsénmegyei falu, egy másik durványos röpszervű pedig Tátrafüred mellől származik; ez utóbbihoz hasonló két példány került ujabban a m. n. muzeum gyüjteményébe Máramarosme- gyéből Kőrösmező határából. 2. N. THYMI WOLFF. Oblongo-ovatus, subopacus," pallide flavescenti-gr1- seus, fusco-punctatus, subtus nigricans, maculis ad coxas albidis ; antennis nigris, articulis secundo et tertio imter- dum fusco-testaceis ; seutello, apice imo excepto, nigro ; hemelytris completis, medio distinete ampliatis, venis interdum fusco-lineolatis, margine apicali corii fusco; membrana sordide hyalina vel infuscata, interstitiis ve- narum obscurioribus vel fuscis. gi. 9. Long. 34—144. Lat. 1—11 "/m. a. Segmentis tribus posterioribus ventris medio limbogue griseo-flavescentibus. 9 . Ventre griseo-flavescente, utringue nigro-vittato. Lygacus Thymi Wouwrr Ic. cim. IV. p. 149. fig. 143. (1804) ; THoms. Opusc. ent. II. p. 182. 3. (1870). ; II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 23 Heterogaster ericae ScHICL. Beitr. zur Int. I. p. 86. 4. tab. 7. fig. 10. (1829); H.-ScH. Pansz. Faun. Germ. 135. tab. 15 ; Nom. ent. I. p. 46. (1835). COymus Fricae BuRm. Handb. II. 1. p. 292. 2. (1835) ; Von. Tijdsch. voor Ent. Ser. 2. V. p. 294. 2. tab, 12. fig. 4. (1870). Heterogaster Thymi CugRr. Brit. Ent. XIII. p. 597. 1. (1836) ; SaAHu8. Mon. Geoc. Fenn. p. 52. 2. (1848). Oymus ( Artheneis) TFricae FrtoR Rhynch. Livl. I. p. 292. 2. (1860). Nysius thyumi Frzes. Eur. Hem. p. 169. 3. (1861); SráL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 213. 3; Dove. et Scorr Brit. Hem. I. p. 226. 1. tab. 8. fig. 4. (1865). Nysius gracilis $corr Ent. Zeit. XXXI. p. 98. (1870). Hossztojásdad, fénytelen, sárgás-szürke, barnásan pontozott, alúl feketés, mellén a csipők mellett fehéres foltokkal ; fekete csápjainak második és harmadik izüléke néha sárgás-barna; pajzskája, csúcsát kivéve, egészen feketés ; tökéletesen kifejlődött röptyűi közepükön szem- betünöleg kiszélesedvék, erezetük itt-ott, valamint a corium utószéle barna ; röphártyája szennyesen áttetszó vagy barnás, az erezet közötti tércsék sötétebb szine- zetüek. A himmnél a has oldalszélei és három utolsó szelvénye sárgás ; a nőstény hasa egészen sárgás, oldalvást egy-egy fekete csikkal. A legelterjedtebb fajok egyike, mely nemcsak egész Európában, hanem Szibériában egészen Irkucskig és az Amur-vidékig előfordul. Nálunk juniustól szeptemberig mindenféle növénye- ken tanyázik s ez utóbbi hónap elején párosodik. Lel- helyei: Budapest, Pécs, Parnó ( Zemplén vm.), Nagyvárad, Szeged, Szatymaz (Csongrád vm.), Uj-Szeged ( Torontál vm.), Pality (Bács vm.), Grebenácz (Temes vm.) 3. N. SENECIONIS SCHILL. Oblongo-ovatus, parum laevigatus, pallide flavescenti- / griseue, fusco-punctatus, subtus nigricans, maculis pec- toris ad coxas albidis ; ventris disco postice limbogue cum ano griseo-flavescentibus; antennis pallidis, articulis secundo et tertio, interdum etiam guarto basi, articulo primo apicem versus nigris, articulo guarto plerumgue ! infuscato; seutello basi nigro, ruga longitudinali albida instruecto; hemelytris completis, pellucidis, medio di- stincte ampliatis, venis pallidis, margine suturali elavi et margine apicali corii fuscis; membrana decolore, disco I. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA I. interdum guttula fusca notata. 3. ? . Long. 34—4. Lat. 11—14 Mn, . Heterogaster. senecionis ScHicr. Beitr. zur Ent. I. p. 87. 5. tab. 8. fig. 1. (1829); H-Scn. Pawnz. Faun. Germ. 135. tab. 14. ; Nom. ent. I. p. 46. (1835). Hém. Arthencis SPIN. Ess. (1840). OCorizus Ericae KoLEN. Mel. ent. II. p. 60. 21. (1845). eyimoides p. 25261; 3 9 Nysius senecionis Frxs. Hur. Hem. p. 169. 6. (1861). Hossztojásdad, kissé fénylő, sárgás-szürke, barnásan pontozott, alúl feketés, mellén a csipők mellett fehéres foltokkal; hasa közepén és szélein alfelével együtt sár- gás; sárgás csápjainak második és harmadik, néha még negyedik izüléke is tövén, első izüléke pedig csúcsa felé fekete, a negyedik izülék többnyire barnás; fekete tövű pajzskáján fehéres hosszormó emelkedik; tökéletesen kifejlődött röptyűi áttetszók, közepükön szembetünőleg kiszélesedvék, erezetők sárgás, a clavus varrányszéle s a corium utószéle barna ; röphártyája szintelen, néha azon- ban közepén egy barna foltocska látható. Európa mérsékelt tájaitól Algirig és a Kaukazusig van elterjedve. Faunaterületünköne száraz, gyepes helyeken igen gyakori; tökéletesen kifejlett állapotban telel át s junius és augusztus elején párosodik. Lelhelyei : Budapest ; Kom- játi és Szádellő (Torna vm.), Kassa, Forró, Csécs és Somodi (Abauj vm.), Homonna és Parnó ( Zemplén vm. ), Sztrajnyán (Ung vm.), Oros (Szabolcs vm.), Nagyvárad, Bél és Rév (Bihar vm.), Tövis és Felgyógy (Alsó-Fehér vm.); Mehádia, Orsova; Oravicza, Franzdorf ( Krassó vm.), Baziás, Grebenácz (Temes vm.), Szőreg és, Új- Szeged ( Torontál vm.), Szeged, Szentes, Csongrád, Hor- gos (Csongrád vm.), Uszög (Baranya vm.). 4. N. HELVETICUS H.-SCH. Oblongus , obsoletissime pubescens, pallide flaves- centi-griseus, fusco-punctatus, subtus nigro-variegatus, limbo postico metastethii maculisgue pectoris ad coxas, nec non orificiis extrorsum auriculato-prominulis, albi- dis; antenmis nigro-fuscis, plerumgue ad partem fusco- testaceis; ruga longitudinali scutelli albida; hemelytris completis, haud fusco-punctatis, medio haud ampliatis, venis fusco-lineolatis, margine apicali corii fusco ; mem- / brana abdominis apicem distinetissime superante, deco- lore, interstitiis venarum disco saepissime infuscatis. d. ? . Long. 44—5$. Lat. 1§—14 "fn. II. SISTEMATIKUS RÉSZ. Heterogaster thymi H.-ScH. Pawsz. Faun. Germ. 135. tab. 13; Nom. ent. I. p. 46. (1835). Heterogaster ericae Bon. Vet.-Ak. Handl. 1849. p. 245. Oymus helvetícus H.-Scn. Wanz. Ins. IX. p. (1853). Nysius obsoletus Friss. Eur. Hem. p. 170. 9. (1861). Hosszudad, alig észrevehetőleg pelyhedző, világos- sárgás, barnásan pontozott, alúl feketével tarkázott, mellén a csipők mellett fehéres foltokkal, az utómell utószéle s a bűzmirigynek kifelé megnyult nyilásai szin- tén fehéresek; csápjai sötétbarnák, többnyire részben sárgásak ; pajzskáján fehéres hosszormó emelkedik; röp- tyűi tökéletesen kifejlődvék, barna pontozás nélkül, egye- nes külszéllel, barna vonalos erezettel és ugyan ily szinü corium-utószéllel; röphártyája a potroh végén szembetü- nőleg túl nyúlik, szintelen, csak közepe táján az erezet közötti tércsék barnásak. Ezen érdekes faj, melyet sokan a következővel tévesz- tenek össze, s mely csak Franczia-, Svéd-, Orosz- és Németországból és a Svájeczból volt ismeretes, hazánk- ban is meglehetősen, noha gyéren van elterjedve. Én junius. elejétől szeptember közepéig gyüjtöttem a budai hegyeken, a pesti Rákoson, továbbá Görgő és Komjáti mellett Tornamegyében, valamint Miskolcz mellett és Orsovánál. A seguente corpore pallidiore, haud piloso, thorace antrorsum fortius angustato, scutello convexiore, hemely- tris haud fusco-punctatis, membrana abdomine semper longiore bene distinctus. 5. N. PUNCTIPENNIS H.-SCH. Oblongus, breviter pilosus, sordide flavescenti1-griseus, fusco-punctatus, subtus nigro-variegatus, lhmbo postico metastethu, maculis pectoris ad coxas orificiisgue extror- sum auriculato-prominulis, albidis ; antennis nigro-fuscis totis vel ad partem fusco-testaceis; ruga longitudinali scutelli albida; hemelytris completis, medio haud amplia- tis, parce fasco-conspersis, margine apicali fusco; mem- 24 I. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA I, brana abdominis apicem nunguam superante, decolore, interstitüis venarum vittis interruptis fuscescentibus no- tatis. 3. ? . Long. 43—6. Lat. 18—18 "fn. Lygaeus thymi FaAur. Mon. cim. Suec. p. 63. 3. (1807) ; ZErr. Faun. lapp. I. p. 469. 2. (1828); Fat. Hem. Suec. Cim. p. 49. 3. (1829); ZErr. Ins. lapp. I. p. 262. 2. (1840). Heterogaster thymi ScHrur. Beitr. zur Ent. I. p. 85. 3. tab. 7. fig. 9. (1829). Heterogaster. punctipennis H.-Scn. Wanz. Ins. IV. p. 75. fig. 403. (1839). Oymus ( Artheneis ) thymi FroRk Rhynch. Livl. I. p. 293. 3. (1860). Nystus punctipennis Fres. Eur. Hem. p. 170. 8.(1861) ; Srár. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 213. 2. et 1872. p. 43. Nysius pubescens 5AHLB. Not. Skpts pro Faun. et Flor. Fenn. Börh. IX. p. 170. (1868). 3 Lygaeus punctipennis THoms. Opusc. ent. II. p. 182. 4. (1870). Hosszudad, felülete rövid felálló szórözettel, szeny- nyes szürke, barnásan pontozott, alúl feketével tarkázva, mellén a csipők mellett fehéres foltokkal, az utómell utó- széle s a bűzmirigynek kifelé megnyúlt nyilásai szintén fehéresek ; csápjai vagy egészen feketésbarnák vagy rész- ben sárgás-barnák; pajzskáján fehéres hosszormó emel- kedik ; tökéletesen kifejlődött röptyűi barnán pontozottak, a corium utószéle barna; szintelen röphártyája soha, sem ) nyúlik a potroh végén túl, az erezet közötti tércséket barnás pettyek foglalják el. Tenyészési térköre a legkiterjedtebb, a mennyiben nemcsak Európa legtöbb tartományában, hanem Szibé- riában egészen Kamcsatkáig előfordul, sőt még az Éjszak- Amerikához tartozó Sitka-szigeten is észleltetett. Hazánkban junius elejétől szeptember végeig talál- ható; juliusban párosodik; álczája szeptember első felé- ben jelenik meg. Lelhelyei: Budapest, Szeged, Nagyvá- rad, Felgyógy (Alsó-Fehér vm.) ; Miskolcz; Forró (Abauj vumn.), Komjáti és Derenk ( Torna, vm. ). II, SZSTEMATIKUS RÉSZ. II. ALCSALÁD. SUBFAMILIA II. MÁSODIK ALGSATLÁD: GYMINA STAL. Caput triangulare, minus latum; jugis tylo distincte brevioribus. Ocelli adsunt. Thorax postice convexo-deelivis. Hemelytra cum thorace seutellogue distinetissime punctata; venis interioribus mem- branae vena transversa haud conjunetis. Hamus alarum nullus vel e vena subtensa emissus. Abdo- men spiraculis segmentorum omnium in connexivo positis ; suturis ventralibus omnibus margines attin- gentibus et utringue rectis. E kis alcsalád, melyből faunánk területén csak 4 faj él, az előbbitől főleg a röphártya erezete és a röptyűk szembetünő pontozása által tér el. A nálunk előfor- - duló 2 nem a következő jellegek által különbözik egy- mástól : 1 (2). A torj előrésze haránt fekvő barázdák nélkül; a A fej háromszögu, nem feltűnőleg széles ; a járom- lemezek a fejbütyöknél szembetünőleg rövidebbek. A szemecsek tisztán kivehetők. A torj utószélén ,) domboruan lejtős. A röptyűk valamint a torj és pajzska szembetűnő pontozással, a röphártya két belső ere nincsen haránt futó ér által összekötve. A szárnyhorog hiányzik vagy az alsó főérből ered. A potroh valamennyi léglika a conmnexivumon van elhelyezve; a hasi varrányok mindkét oldalon egye- nesek s az oldalszélekig érnek. hátrafelé szélesbült clavus varrányszéle a pajzs- kánál hosszabb. — Cymus HAHN. 2 (1). A torj előrészén két haránt fekvő barázda van bevésve; a mindenütt egyenlő szélességü clavus varrányszéle a pajzskánál rövidebb. — Kleido- cerus WEsSTW. GYMUS HAHN. Wanz. Ins: T. Corpus oblongum. Caput subtransversum, utringue sulco longitudinali instructum ; tuberculis antenniferis apice extus antrorsum acutiuscule prominulis; bucculis brevibus, sat elevatis; gula haud sulcata. Rostrum pone coxas posticas haud extensum. Antennae corpore bre- viores, articulo primo incrassato, brevi, apicem capitis haud attingente, articulo guarto tertio breviore. Thorax ante medium ruga longitudinali laevigata instructus, suleulis transversis amnticis destitutus, basi truncatus. Scutellam transversum. Hemelytra completa, dense forti- tergue irregulariter punctata, clavo retrorsum ampliato, commissura scutello longiore. Alarum areola hamo desti- tuta. Pectus inter coxas sulco percurrente instructum. Pedes breves, femoribus inermibus. A FAJOK 1 (2). A pajzska közepén világos színezetű sima hossz- ormóval; a második csápizülék a harmadikkal HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁI p. 76. 1831). A test hosszudad. A fej kissé harántos, mindkét oldalán egy hossz-barázdával; a csápdudorok külvég- szöglete hegyesen kinyúló ; az ajaklemezek rövidek, meg- lehetősen emelkedettek; a torok barázda nélkül. A szip- csőr nem nyúlik a hátsó csipőkön túl. A. csápok a testnél rövidebbek, az első izülék vastagodott, rövid, a fej csú- csáig nem ér, a negyedik izülék rövidebb a harmadiknál. A torj közepe előtt sima hossz-ormó foglal helyet, előré- szén haránt fekvő barázdák nélkül, utószélén csonkitott. A pajzska harántos. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék, , sűrü, erős és rendetlen pontozással, a hátrafelé szélesbült eclavus varrányszéle a pajzskánál hosszabb. A szárnyhorog hiányzik. A mell közepén a csipők között egy barázda vonul végig. A lábak rövidek, a czombok fegyverzetlenek. ÁTNÚZETE. egyenlő hosszu vagy kissé hosszabb. — €. glan- dicolor HARN, II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 2 (1). A pajzska sima hosszormó nélkül, mindenütt erő- sen pontozott. 3 (4). A pajzska , valamint a potroh háta fekete; a második csápizülék csak valamivel rövidebb 1. C. GLANDICOLOR HAHN. Flavo-vel testaceo - grisescens, distincte punctatus, hemelytris, vitta longitudinali excepta, pallidioribus; subtus nigro-fuscus, pectoris lateribus et maculis ad coxas nec non apice limbogue abdominis testaceis; arti- culis antennarum secundo et tertio subaegualibus, ultimo medium thoracis nec non seutelli Mat. fusco; carina ante distinetiore, pallida, laevi. d.?. Long. 4$—5. 13—18 "nm. Oymus glandicolor Hans Wanz. Ims. I. p. 79. fig. 45. (1831); Brancn. Hist. des Ins. III. p. 131. 2. (1840) ; Fixs. Hur. Hem. p. 203. 1. (1861); Srár. Öfv. Vet.-Ak. Körh. 1862. p. 223. 1; Douvar. et Scorr Brit. Hem. T. p. 236. 2. (1865); Vorr. Tijdsch. voor Ent. Ser. 2. V. p. 295. 4. tab. 12. fig. 6. (1870). Heterogaster glandicolor Mevxen Ent. Zeit. II. p. 89. 10. (1841). Oymus ( Cymus ) glandicolor Frok Rhyneh. Livl. I. p. 299. 5. (1860). Lygaeus glandicolor THoms. Opuse. ent. II. p. 183. 7. (1870). Barnás- vagy szürkés-sárga, szembetünőöleg pontozott, röptyűi, egy hosszában elnyuló csik kivételével, világo- sabbak; alúl sötétbarna, melle oldalvást s a csipők mellett, valamint hasának csúcsa és szélei sárgásak; a második és harmadik csápizülék körülbelül egyenlő hosszu, az utolsó csápizülék barna; a torjának előfelén, valamint a pajzskáján emelkedő hosszormók szembetünőek, világos szinezetüek és simák. Ezen egész Európában tenyésző faj, mely egészen a Volgáig és Kis-Ázsiáig van elterjedve, faunaterületünkön nem gyakran fordul elő. Mans Josefsthal mellett gyüj- tötte Horvátországban; én pedig 1873. junius 12-én egy példányt találtam a rákos-palotai erdőben. Nagyobb mennyiségben fedezte fel PávEL Jásos m. n. muzeumi gyűjtő 1875. julius havában Kőrösmező körül Máramaros- megyében. 2. C. MELANOCEPHALUS FIEB. Luteus, distinetissime punctatus, hemelytris palli- dioribus, subtus cum capite et apicibus corii elavigue 26 II. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA II. a harmadiknál. — €. melanocephalus FIxn. 4 (3). A potroh háta és a pajzska sárgásak; a második csápizülék a harmadiknál sokkal rövidebb. — €, elaviculus VALL, nigro-fuscus ; articulis antennarum secundo et tertio subaegualibus, ultimo infuscato; scutello hand carinato et abdominis dorso nigris, connexivo luteo; femoribus apice flavescentibus. d. ? . Long. 33—34. Lat. 1—11 "/m. Cymus melanocephalus Frxs. Eur. Hem. p. 203. 2. (1861); (1874). SAUuNDERS Entom. monthl. Mag. XI. pag. 62. Agyagsárga, erősen pontozott, röptyűi világosabb szimezetűek, alúl fejével s a corium és a clavus csúcsával együtt sötétbarna; a második és harmadik csápizülék körülbelől egyenlő hosszu, az utolsó csápizülék barnás ; pajzskája hosszormó nélkül s a potroh hátával együtt fekete, a connexivum sárgás ; ezombjainak csúcsa sárgás. Tenyészési térköre Európa központi részére és Angol- országra szorítkozik. Hazánk déli részein május közepétől juliusig találta- tott a következő helyeken: Pilisi hegység (Pest vm..), Harkány (Baranya vm.), Baziás és Grebenácz (Temes vm.), Nagyvárad, Nagy-Szeben, Nagy-Csűr és Fenyő- falva (Szebenszék). 3. C. CLAVICULUS FALL. Flavescenti-griseus, dinstinete punctatus, hemelytris et abdomine pallidioribus; articulo secundo antennarum tertio breviore, articulo ultimo nec non capite subtus pectoregue nigro-fuscis; apice cori leviter infuscato; lnmbo ventris late incarnato; seutello haud carinato. Gys as Abormes Sza IDEN 14445 o Lygaecus claviculus Waárn. Mon. cim. Suec. p. 64. 4. (1807); GERm. Faun. ins. Eur. 10. tab. 12. ; Opusec. ent. IL. p. 183. 6. (1870). Lygaeus Caricis ZErr. Faun. lapp. I. p. 473. 11. (1828); FarL. Hem. Suec. Cim. p. 51. 5. (1829); Ins. lapp. I. p. 264. 14. (1840). Heterogaster claviculus ScHIcL. Beitr. zur Ent. I. p. 90. tab. 8. fig. 6. (1829); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 46. (1835); MrverR Ent. Zeit. II. p. 89. 10. (1841). Cymus claviculus HAns Wanz. Ims. I. p. 77. fig. 44. (1831); BuRm. Handb. II. 1. p. 292. 3. (1835); BLaAncn. THoums. ZETT. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 2 Hist. des Ins. IIT. p. 131. 3. (1840): Am. et SEgv. Hist. des Hém. p. 259. 1. (1843); Cosra Cim. Neap. cent. II. p. 32. 3. (1843); KoLEwn. Mel. ent. II. p. 91. 63. (1845); DAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 72. 2. (1848); FrEg. Eur. Hem. p. 204. 3. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 223: 2; Dovazc. et Scorr Brit. Hem. I. p. 235. 1. tab. 8. fig. 8. (1865); VoLr. Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p.294. 3. tab. 12. fig. 5. (1870). Oymus (Cymus) claviculus FtogR Rhynch. Livl. I. Pp. 300. 6. (1860). Oymus aridellus REur. Ann. Soc. ent. Ser. 5. IV. p. 560. 5. (1874). 1I. ALCSALÁD. — SUBFAMITDIA II. Sárgás-szürke, szembetünőleg pontozott, röptyűi és potroha világosabb szinezetüek; a második csápizülék rövidebb a harmadiknál, az utolsó csápizülék valamint feje alúl és melle sötétbarna; a corium csúcsa kissé bar- nás ; hasa széles vörhenyes szegélyzettel ; pajzskája hossz- ormó nélkül. Egész Európában keletre a Volgáig és Kaukazusig, valamint Algirban honos. Nálunk április végétől augusztusig száraz gyepes helyeken néha gyakran található. Lelhelyei: Budapest, Pécs, Pality (Bács vm.), Uj-Szeged (Torontál vm..,); Homonna (Zemplén vm.), Szobráncz (Ung vm.) és a máramarosi Pietrosz-havas. KLEIDOCERUS WESTW. Introd. Mod. Classif. II. p. 122. (1840). ISCHNORHYNCHUS FIEB. Hur. Hem. p. 51 et 199. r1861/). Corpus oblongo-ovatum. Caput triangulare, sulcis longitudinalibus — destitutum; tuberculis antenniferis apice haud prominulis; bucculis percurrentibus, pone ) medium humilibus. — Rostrum coxas posticas multo superans. Antennae corpore breviores, articulo primo / apicem capitis superante, articulo guarto tertio lon- giore. Thorax sulculis duobus transversis anterius i1n- structus, basi rotundatus, margine posteriore utringue anguste depressus. Scutellum aeguilaterum. Hemelytra completa, hyalina, seriebus nonnullis punctorum in- structa, lateribus clavi parallelis, commissura seutello breviore. Alarum areola hamo e vena subtensa emisso instructa. Orificia extrorsum longe extensis et apice dentato - productis. Pedes mediocres, femoribus iner- mibus. 1. K. RESEDAE PANZ. Sordide testaceo-flavescens, supra cum pectore di- stincte punctatus, subtus cum sulculis transversis thoracis, basi scutelli antennisgue niger, harum articulis secundo et tertio basi apicegue exceptis, luteis ; capite scutellogue rufo-ferrugineis ; hemelytris griseo-flavescentibus, macu- lis corii duabus minutis mediis et guatuor marginis api- calis nigris vel nigro-fuscis; limbo postico et maculis peectoris ad coxas albidis; apice abdominis pedibusgue A test hossztojásdad. A fej háromszögü, hossz- barázdák nélkül; a csápdudorok külvégszöglete nem nyúlik ki előre; az ajaklemezek a fej alsó részén egészen végig vonulnak, közepük mögött alacsonyak. A szipesőr sokkal nyúlik a hátsó csípőkön túl. A csápok a testnél rövidebbek, az első izülék a fej csúcsán túl nyúlik, a ne- gyedik izülék hosszabb a harmadiknál. A torj, melynek előrészén két haránt fekvő barázda van bevésve, utószé- lén kerekitett s ugyanott oldalvást keskenyen lenyomott. A pajzska egyenoldalu. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék, áttetszők s nehány pontsort viselnek ; a mindenütt egyenlő szélességü eclavus varrányszéle a pajzskánál rövidebb. A szárnyhorog az alsó főérből ered. A. bűzmirigy nyilása külső szélén fogidomu karély alakjában hosszan nyúlik kifelé. A lábak középszerüek, a ezombok fegyverzetlenek. flavo-ferrugineis, articulo ultimo tarsorum nigro. g. ? . Long. 33—4$, Lat. 13—2 "fm. Variat antennis luteis, articulis primo et secundo basi, guarto toto nigris. Tygacus HResedae Pasz. Faun. Germ. 40. tab. 20; THoms. Opusc. ent. II. p. 184. 8. (1870). Lygaeus didymus ZErr. Vet.-Ak. Handl. 1819. p. 71. 20; Fauc. Suppl. cim. Suec. p. 7. (1826); Hem. $Suec. Cim. p. 50. 4. (1829). 4" II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. Phitocoris puncticollis FALL. Hem. Suec. Cim. p. 95. 37. (1829). Heterogaster resedae Scmrnr. Beitr. zur Ent. I. p. 80. tab. 8. fig. 5. (1829); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 46. (1835). Oymus Resedae BuRm. Handb. II. 1. p. 292. 1. (1835) ; BLancH. Hist. des Ins. III. p. 131. 1. (1840) ; Cosra Cim. Neap. cent. II. p. 31. 1. (1843); Korzw Mel. ent. II. p. 92. 64. (1845); SAmz8. Mon. Geoc. Fenn. p. 71. 1. (1848); Vonn. Tijdsech. voor Eint. Ser. 2. V. p. 292. 1. tab. 12. fig. 3. (1870). Oymus (Lyetus) Resedae FrtoR Rhynch. p. 296. 4. (1860). Ischnorhynchus didymus Fres. Eur. Hem. p. 199. 1. (1861). Tschmorhynchus Resedae Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. 1Erála 1 p. 213. 1; Douvaxr. et Scorr Brit. Hem. I: p. 233. 1. tab. 8. fig. 7. (1865); Hnt. monthl. Mag. II. p: 217. (1866). HARMADIK 28 II. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA II. Szennyes sárga, felűl valamint mellén szembetünőleg pontozott, alúl a torján levő haránt barázdákkal, pajzs- kájának tövével és csápjaival együtt fekete, a második és harmadik csápizülék, tövének és csúcsának kivételével, sárga; feje és pajzskája vörhenyes; röptyűi szürkés-sár- gák, a corium közepén két, utószélén pedig négy apró fekete vagy sötétbarna petty foglal helyet; melle fehéres utószéllel s a csipők mellett fehéres foltokkal; potrohá- nak csúcsa és lábai rőtsárgák, csak a kocsák utolsó izü- léke fekete. A csápok néha világosabb szinezetüek, ugy hogy a mindig feketén maradó utolsó izüléken kivül csak az első és második csápizülék töve fekete. Földrészünk csaknem valamennyi tartományán kivül még Szibériában egészen Irkucskig és Kis-Ázsiában él. Hazánkban májusban észleltetett a következő lel- helyeken: Budapest, Visegrád, Rozsnyó, Szeged, Derék- egyháza (Csongrád vm.), Nagyvárad, Mehádia, Nagy- Csűr (Szebenszék). Mindenütt csak egyenként. ACT OSANTKTÁDS BLISSINA STÁL. Caput parvum, minus latum ; jugis tylo distincte brevioribus. Ocelli adsunt. Thorax sulculis trans- versis anticis destitutus, postice haud convexo-de- elivis. Membrana venis guingue simplicibus instructa, areola basali destituta. Hamus alarum e vena sub- tensa emissus. Abdomen spiraculis segmenti sexti in ventre, segmentorum religuoraum in connexivo posi- tis; suturis ventralibus omnibus margines laterales attingentibus et utringue rectis. A potrohszelvények léglikainak elhelyezésén kivül főleg azon sajátság jellemzi e csekély terjedelmű alcsalá- dot, miszerint több neménél a mellső csipók izvápái nem mint a többi alcsaládnál az előmell utószélén, hanem annak korongján állanak, az előmell utószélét tehát nem érimtik. Az Európában tenyésző 3 nem nálunk is előfor- dul és egy-egy fajjal van képviselve. 1 (4). A mellső csipők izvápái az előmell korongján helyezvék el s az előmell utószélét nem érintik ; a mellső czombok fegyverzetlenek. A fej aránylag kicsiny, nem feltünőleg széles ; a járomlemezek a fejbütyöknél -szembetünőleg rövi- debbek. A szemecsek tisztán kivehetők. A torj előfelén haránt fekvő barázdák nélkül, utószélén nem dombo- ruan lejtős. A röphártya erezete öt egyszerü érből áll, alapsejt nélkül. A szárnyhorog az alsó főérből ered. A hatodik potrohszelvény léglikai a hason, a többié pedig a connexivumon helyezvék el; a hasi varrányok az oldalszéleket elérik s mindkét oldalon egyenesek. 2 (3). A csápok hosszabbak, mint a fej és torj együtt véve, a szipcsőr második és harmadik izüléke egyenlő hosszu. — Ischmodemus FIEs. € 3 (2). A csápok körülbelől oly hosszuak, mint a fej és torj együtt véve; a szipesőr harmadik izüléke a másodiknál rövidebb. — Dimorphopterus STAL. 4 (1). A mellső csipők izvápái az előmell utószélét érintik és itt nyitottak ; a mellső czombok alól egy kis ] l fogacskával fegyverezvék. — Blissus BuRm. [d 44 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 9 III. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA III. ISCHNODEMUS FIEB, WEITENw. Beitr. MickRoPus SPIN. Ess. Corpus elongatum, depressum. Caput parvum, ante oculos prominulos breviter productum ; bucculis minutis- simis. Antennae capite thoracegue simul sumtis long10- res, articulo primo brevi, capitis apicem haud vel parum superante. KRostrum articulis secundo et tertio aegue longis, articulo guarto tertio paullo breviore. Thorax lateribus obtusis, antice angustatus. Scutellum rectan- gulum, in exemplis brachypteris leviter obtusangulum. Hemelytra parallela, margine apicali corii recto, inter- dum valde abbreviata, scutello saltem triplo longiore, membrana brevissima. Acetabula antica postice occlusa. Pedes mediocres, femoribus inermibus. 1. I. SABULETI FALL. Niger, opacus, griseo-sericeus; margine postico tho- racis, lmbo i1mo abdominis pedibusgue dilute testaceo- flavis, femoribus medio plus minus late nigro-fuscis ; hemelytris griseo-flavescentibus, fusco-venosis, saepis- sime valde abbreviatis, incompletis, membrana minutis- sima, fuscescente, late albo-limbata, vel completis, mem- brana fuscescente, fusco-venosa, macula basali externa limbogue interiore sordide albidis. $. ?. Long. 44—6. Lat. £—1 4 ? . Segmento ventrali guinto postice profunde emar- my mm. ginato, emarginatura basin segmenti haud attingente. Lygaeus sabuleti Fann. Suppl. cim. Suec. p. 9. (1826) ; Hem. Suec. Cim. p. 62. 23. (1829); THoms. Opusc. ent. II. p. 182. 2. (1870). Isehnodemus guadratus FEB. in WEerresxw. Beitr. I. p. 338. 15. tab. 2. fig. 11. (1836). 3 Pachymerus decurtatus H.-Scn. Wanz. Ins. IV. p. 10. fig. 355. (1839) et IX. p. 208. (1853); Von. Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p. 278. 11. tab. 10. fig. 9. (1870). j Pachymerus parallelus Cosra Ann. 50€e. ent. Sér. 1. X. p. 290. 7. tab. 6. fig. 5. (1841); Cim. Neap. cent. II. p. 35. 12. (1843). Pachlajmerus brachypterus RAmg. Faun. And. II. p. 153. 13. (1842). Micropus saluleti S1Gws. Ann. Soc. ent. Sér. p. 29. 8. tab. 2. fig. 7 et 8. (1857). Isehnodemus sabuleti Freg. Eur. Hem. p. 163. 2. (1861 ): me ÖL c . 34 ae I. p. 337. r1836 ). Hém. p. 218. r1840)J. A test nyulánk, lapos. A fej kicsiny, a kissé kiálló ! szemek előtt röviden megnyujtott; az ajaklemezek igen aprók. A csápok hosszabbak, mint a fej és torj együtt véve; az első izülék rövid s a fej végén épen nem vagy csak kevéssel nyúlik túl. A szipcsőr második és harma- dik izüléke egyenlő hosszu, a negyedik izülék valamivel rövidebb a harmadiknál. A torj oldalszélein tompa, elől szűkült. A pajzska épszögü, a kurtitott röptyűs példá- nyoknál kissé tompaszögü. A röptyűk párhuzamosak, a corium utószéle egyenes ; a röptyűk néha tetemesen meg- rövidültek, a pajzskánál legalább háromszor hosszabbak s röphártyájuk igen rövid. A mellső csipők izvápái az előmell utószéle felé nem nyitottak. A lábak közép- szerüek, a czombok fegyverzetlenek. 3 Jas IDA ét GT . 2. (1865). Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 212 DcorTr Brit. Hem. I. p. 220..1. tab. 8. fig Fekete, fénytelen, szürke-selymes ; torjának utószéle, potrohának szegélye és lábai sárgásak, czombjai közepü- kön kisebb-nagyobb szélességben sötétbarnák; röptyűi szennyes-sárgák, barna erezettel, legtöbbnyire tetemesen megrövidültek, durványosak, fehér szegélyü, barnás kis röphártyával, vagy tökéletesen kifejlődvék, sötétebb ere- zetü barnás röphártyával, melynek külső alapszöglete és belső szegélye szennyes fehérek. — A nőstény ötödik hasi szelvénye utószélén mélyen kimetszett, e kimetszés azonban nem ér egészen az illető szelvény tövéig. Európa legtöbb tartományában, valamint Algirban tenyészik. Nálunk tökéletesen kifejlett állapotbam telel át; én eddig márczius végétől julius végéig vizenyős helyeken észleltem. Nevezetesen 1874. május 8-án Szentesnél a megáradt Tisza dús növényzetü partjain a vizben álló sás levelein tömegesen összegyülve találtam; némelyek épen akkor párosodtak. Megjegyzendő, hogy az ott gyüj- tött több száz példány között csak egyetlen egy tökélete- sen kifejlett röphártyával biró példányra akadhattam. A kifejlett röphártyás példányok nálunk általában rit- kábbak. — Az emlitett lelhelyen kivül előfordul még e faj a budai Farkasvölgyben, továbbá Komjáti (Torna vm.), S.-A.-Ujhely (Zemplén vm.), Uj-Szeged ( Torontál ! vm.) és Orsova mellett. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 30 III. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA III. DIMORPHOPTERUS STAL. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 44. Corpus elongatum, depressum. Caput parvum, ante oculos prominulos breviter productum ; buceculis minutis- simis. Antennae capiti thoracigue simul sumtis longi- tudinme subaeguales, articulo primo brevi, apicem capitis parum superante. Rostrum articulo tertio articulis secundo et guarto breviore. Thorax lateribus obtusis, antice angu- status. Scutellum obtusangulum. Hemelytra parallela, margine apicali cori recto, in exemplis brachypteris (mihi ignotis) brevissima, scutello vix plus guam duplo longiora, triangularia, membrana brevissima. Acetabula antica postice ocelusa. Pedes mediocres, femoribus iner- mibus. 1. D. SPINOLAE SIGN. (Fig. 8.) Niger, pubescens; capite thoracegue distincte pun- etatis, laevigatis , hujus margine postico dilute piceo; articulis tribus basalibus antennarum, rostro, pectoris limbo postico maculisgue ad coxas, orificiis pedibusgue dilute piceo-tlavescentibus; hemelytris completis, abdo- mine paullo brevioribus, flavo-testaceis, basi apicegue infuscatis, membrana subhyalina, fusco-venosa. 9 . Long. 44. Lat. 1 Mm. 9 . Segmento ventrali guinto postice profunde emar- ginato, emarginatura basin segmenti haud attingente. Micropus Spinolae SrGw. Ann. Soc. ent. Sér. 3. V. p. 30. 10. tab. 2. fig. 10. (1857). Isehnodemus Spinolae FrwB. Eur. Hem. p. 164. 4.(1861 ). Fekete, pelyhedző; feje és torja szembetünőöőleg pon- tozott, fénylő, ez utóbbinak utószéle barnás; az első há- A test nyulánk, lapos. A fej kicsiny, a kissé kiálló szemek előtt röviden megnyúlt; az ajaklemezek igen aprók. A csápok körülbelől oly hosszuak, mint a fej és torj együttvéve; az első izülék rövid s a fej végén kissé túl nyúlik. A szipcsőr harmadik izüléke rövidebb, mint akár a második, akár a negyedik izülék. A torj oldalszé- lein tompa, elől szűkült. A pajzska tompaszögü. A röp- tyűk párhuzamosak, a corium utószéle egyenes; a kurti- tott röptyűs példányok röptyűi igen rövidek, a pajzská- nál alig több, mint kétszer hosszabbak, háromszögüek s igen rövid röphártyákat tüntetnek elő. A mellső csipők izvápái az előmell utószéle felé nem nyitottak. A lábak középszerűek, a czombok fegyverzetlenek. rom csápizülék, a szipcsőr, a mell utószéle s a csipők mellett levő foltok, valamint a bűzmirigy nyilásai és a lábak barnássárgák; röptyűi tökéletesen kifejlődvék, a potrohmál valamivel rövidebbek, sárgák, tövükön és vé- gükön barnásak, áttetsző röphártyájának erezete barna. — A nőstény ötödik hasi szelvénye utószélén mélyen kimetszett, e kimetszés azonban nem terjed egészen az illető szelvény tövéig. E kitünő fajt, melyet SiGwoREr legelőször éjszaki Francziaországból irt le, és mely GARBIGLIETTI szerint éjszaki Olaszországban is tenyészik, FRrIvarpszky JÁNos fedezte fel 1852. egy nőstény példányban. május 20-án a budai Sashegy táján :k OBs. Micropus Signoreti KuscHAKk. Horae 5. E. Ross. I. p. 69. tab. 1. fig. 4. (1861), a Dom. Srár I. ec. p. 45 genere Dimorphoptero adjectus, am forma brachyptere hujus speciei? BLISSUS BURM. Elamdb TIS tp: 2905 (18997. Corpus anguste ovale vel oblongum, minus depres- sum. Caput parvum, ante oculos prominulos breviter productum, bucculis minutissimis. Antennae capite tho- racegue simul sumtis vix longiores, articulo primo brevi, A test hossztojásdad vagy hosszukás, kevésbbé lapos. A fej kicsiny, a kissé kiálló szemek előtt röviden meg- nyúlt; az ajaklemezek igen aprók. A csápok alig hosszab- bak, mint a fej és torj együtt véve ; az első izülék rövid s II. SESTEMATIKUS RÉSZ. apicem capitis haud superante. Rostrum articulo secundo articulis tertio et guarto longiore. Thorax lateribus obtu- sis, antice angustatus. Scutellum obtusangulum, trans- versum. Hemelytra brevissima, scutello paullo longiora, triangularia, membrana deficiente; margine apicali corii in exemplis macropteris (mihi ignotis) prope apicem clavi sinuato. Acetabula antica postice aperta. Pedes mediocres, femoribus amnticis subtus spinula armatis. 1. B. DORIAE FERR. (Fig. 9.) Niger, subnitidus, breviter flavido-pilosus; capite, thorace pectoregue distinete punctatis, abdominis dorso transversim ruguloso ; antenmnis, rostro, maculis pectoris ad coxas, orificiis, pedibus nec non margine postico tho- racis dilute flavo-piceis; antennarum articulo ultimo, basi excepta, nigricante ; rudimento hemelytrorum casta- neo. d. ? . Long. 27—24. Lat. 5—3 "fm. ? Segmento ventrali guinto postice profunde emar- ginato, emarginatura basin segmenti attingente. Blissus Doriae FERRARI Ann. Mus. civ. di Genova. VI. p. 150. (1874). Fekete, kissé fénylő, mindenütt rövid sárgás szőrözet- tel boritott ; feje, torja és melle szembetünöőleg pontozottak, 31 III. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA III. a fej csúcsán túl nem nyúlik. A. szipcsór második izüléke hosszabb, mint akár a harmadik, akár a negyedik izülék. A torj oldalszélein tompa, elől szűkült. A pajzska tom- paszögü, harántos. A röptyűk igen rövidek, a pajzsakánál kevéssel hosszabbak, háromszögüek, a röphártya hiány- zik; kifejlett röptyűs példányoknál a corium utószéle a clavus csúcsa közelében öblös. A mellső csipők izvápái az előmell utószélén nyitottak. A lábak középszerűek, a mellső czombok alól egy kis fogacskával felszereltek. :k potrohának háta finoman haránt-redöcskézett; csápjai, szipcsőre, mellén a csipők mellett levő foltok, a bűzmirigy nyilásai, lábai, valamint torjának utószéle sárgás-barnák ; az utolsó csápizülék, tövét kivéve, feketés; röptyű-durvá- nyai gesztenye-szinüek. — A nőstény ötödik hasi szelvé- nye utószélén mélyen kimetszett, e kimetszés az illető szelvénynek egészen tövéig terjed. Ezen külsejére nézve álczaidomu kis faj, mely csak nehány hónap előtt lett a tudományos világnak, mint Felső-Olaszország lakója bemutatva, és mely állitólag Dél-Francziaországban is előfordul, hazánkban a budai Gellérthegy déli lejtőjén tenyészik s ott kora tavaszszal növényhulladékok és kövek alatt már több izben talál- tatott. A. magyarországi példányok a gyüjteményemben levő s a leiró szerzőtől magától kapott olaszországi pél- dányokkal tökéletesen megegyeznek. NEGYEDIK JAG S ÁTTÁSD S HENESTARINA STAL. Caput latissimum, ante oculos stylatos usgue ad apicem tuberculorum antenniferorum subito maxime angustatum. Ocelli distinetissimi. Thorax: margine posteriore convexo-declivi, versus angulos laterales subdepresso. Membrana venis guingue instructa, areola basali destituta. Hamus alarum e vena subtensa emissus. Abdomen spiraculis segmentorum guinti et sexti in ventre positis; suturis ventralibus totis rectis et margines laterales attingentibus. E kis alcsaládot, mely széles nagy feje által már a ) ! A fej igen széles, a kidüűledt szemek előtt a csáp- dudorok csúcsáig hirtelen igen tetemesen szűkült. A szemecsek tisztán kivehetők. A torj utószélén domboruan lejtős, az oldalszegletek felé kissé lenyo- mott. A röphártya erezete öt egyszerü érből áll, alapsejt nélkül. A szárnyhorog az alsó főérből ered. Az ötödik és hatodik potrohszelvény léglikai a hason , állanak; a hasi varrányok egészen egyenesek s az oldalszélekig érnek. következőhöz közeledik, a magyar fauna területén 1! nem és 1 faj képviseli. (69) 20 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. IV. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA IV. HENESTARIS SPIN. JEIS Sa SETÉT 250 Corpus oblongum. Caput cum oculis thorace latius, breviter triangulariter prominens; bucculis retrorsum sensim altitudine deerescentibus, pone insertionem anten- narum extensis. Antennae corpore breviores, articulo primo apicem capitis dimidio superante, articulo secundo tertio longiore. Rostrum coxas medias attingens. Thorax trapezoideus, sulculis duobus transversis anterlus i1m- structus. Scutellum aeguilaterum. Hemelytra completa, abdominis apicem haud superantia, marginibus laterali- bus elavi parallelis. Pedes mediocres, femoribus inermi- bus, articulo primo tarsorum posticorum articulis duobus ultimis simul sunitis longiore. 1. H. HALOPHILUS BURM. Sordide griseo-flavescens, puberulus, supra cum pe- etore remote nigro-punctatus; vertice et thoracis parte anteriore utringue, elavo pone medium et margine apicali corii introrsum macula parva nigra notatis; scutello, antennis pedibusgue plus minus nigro-conspersis, illarum articulo basali nec non femoribus posterioribus supra nigris; membrana sordide hyalina, fusco-venosa, inter- stitiis venarum fusco-conspersis, angulo basali interno albida; abdominis dorso et ventris basi nigris. g. ?. 6. at. 15 1 Mn. Variat colore nigro magis extenso. Oymus halophilus BuRm.: Handb. II. 1. (1835). Heterogaster laticeps CugRr. Brit. Ent. XIII. p. 597. fig. 597. (1836). Henestaris Genei $PIsx. Ess. Hém. p. 230. (1840). Henestaris Spinolae Cosra Ann. So0€e. ent. Sér. 1. X. p. 304. (1841); Cim. Neap. cent. II. p. 30. 1. (1843) ; Am. et SERv. Hist. des Hém. p. 250. 1. (1843); Fizs. Eur. Hem. p. 174. (1861). Henestaris hispanus RamB. WFaun. And. II. p. 145. (1842). Cymus laticeps H.-Bcn. Wanz. Ims. IX. p. 203. (1853). 9 3 Long. 5 228. ( 1840 ). A test hosszudad. A fej a szemekkel együtt a torjnál szélesebb, rövid háromszög alakjában előrenyúlt; az ajaklemezek hátrafelé egyenletesen alacsonyabbak s a csápok töve mögé nyúlnak. A csápok a testnél rövideb- bek, az első izülék felényivel nyúlik a fej végén túl, a második izülék a harmadiknál hosszabb. A torj ferdény- ded, előrészén két haránt fekvő barázdával. A pajzska egyenoldalu. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék s a potroh végén túl nem nyúlnak, a eclavus oldalszélei párhuzamo- sak. A lábak középszerüek, a czombok fegyverzetlenek, a hátsó kocsák első izüléke hosszabb mint a két utolsó izülék együttvéve. Henestaris laticeps DovGu. et Scorr Brit. Hem. I. ). 1. tab. 8..-Ag. 5.(1865). És 9J9CT pp p. Szennyes szürkés-sárga, kissé pelyhedző, felül vala- mint mellén szétszórt fekete pontozással; fejtetőjén s torjának előrészén oldalvást, valamint a clavus közepe mögött s a corium utószélén befelé egy-egy kis fekete foltocska foglal helyet; pajzskája, csápjai és lábai kisebb- nagyobb mértékben feketén pettyezettek, a csápok első izüléke valamint a hátsó czombok felül feketék ; szennye- sen áttetsző röphártyájának erezete barna, az erek között fekvő tércsék barnásan pettyezettek, a belső alapszöglet fehéres; potrohának háta s hasának töve feketék. A sötét szinezet néha erősebben van kifejlődve. Angolországtól délre Algirig, Spanyolországtól ke- letre a Volgáig elterjedt faj, mely szinezetének változé- konysága miatt a legkülönbözőbb nevek alatt iratott le. Hazánkban julius közepétől szeptember végéig főleg Chenopodium-félék körül található. Álcza-állapotban augusztus elején észleltem a szegedi Fehértó szikes partjain tenyésző sós növények / Schoberiü salsa ) tövében. Lelhelyei: a budai kincstári erdő, a pesti Rákos, a szegedi Fehértó és Szatymaz (Csongrád vm.), a palityi sóstó partjai (Bács vm.), Oros (Szabolcs vm.), Kolozs- vár, Tövis (Alsó-Fehér vm.) és az erdélyi Mezőség. kásási fi nd gé idnktotzs na II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 3 3 V. ALCSALÁD. SUBFAMILIA V. ÖTÖDIK ALCSALÁD. GEOCORINA STAL. Caput latissimum, ante oculos recurvos usgue ad apicem tuberculorum antenniferorum subito maxime angustatum, his haud prominulis; tylo sulco, saepe in lineam impressam subtilissimam retrorsum per verticem continuato, instructo. Ocelli adsunt. Tho- rax anterius sulculis duobus transversis destitutus, postice haud convexo-deelivis. Prostethium parte apicali transversim subcallosum. Hemelytrorum cla- vus retrorsum angustatus, commissura nulla. Hamus alarum e vena subtensa emissus. Spiracula segmen- torum trium apicalium abdominis in ventre posita. A rövid zömök testidom, széles fej és hátrafelé keske- nyebb clavus ezen érdekes kis alcsaládot valamennyi töb- biítól már első tekintetre feltünőleg megkülönböztetik. Azért már az öreg FasRrcrus is, a ki pedig valamennyi Lygaeidát az egyetlen Lygaeus-nemben foglalt össze, az előtte ismeretes fajokat nem ehhez, hanem a Salda-nem- hez sorozta. Nálunk eddig 5 faj találtatott, melyek 2 nemben foglalnak helyet. A fej igen széles, a kidüledt nagy szemek előtt a csápdudorok tompa csúcsáig hirtelen igén erősen ! szűkült; a fejbütyök egy barázdával, mely gyakran hátrafelé a fejtetőn egy finoman benyomott vonal alakjában folytatódik. A. szemecsek tisztán kivehetők. A torj előfelén két haránt fekvő barázda nélkül, utó- ! szélén nem domborúan lejtős. Az előmell előrészén kissé havadályos. A röptyűknél a clavus hátrafelé keskenyebb, varrány nélkül. A szárnyhorog az alsó főérből ered. A három utolsó potrohszelvény léglikai a hason láthatók. 1 (2.) A pajzska szembetünőleg hosszabb, mint szélesebb, oldalszélei csúcsa felé kissé kiszélesedvék s a röphártya által födetnek; a szipcsór második izüléke a harmadiknál valamivel hosszabb. — Piocoris ÖTAL. 2 (1). A pajzska egyenoldalu, egészen csúcsáig egyenle- tesen szűkült ; a szipcsőr második izüléke a har- madiknál rövidebb. — (reocoris FALL. PIOCORIS STAL. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 45. Corpus ovale, subguadrangulare, depressum, nudum. Caput obtusissimum, thoraci latitudine aeguale, apice inter antennas levissime prominulum ; bucculis minutis. Oculi magni, retrorsum sat producti, antrorsum conver- gentes. Rostrum ad coxas posticas extensum, articulo primo basin capitis vix attingente, articulo secundo arti- culis primo et tertio paullo longiore. Antennae corpore multo breviores, articulo primo brevissimo. Thorax trans- versus, guadrangularis, antrorsum leviter angustatus. Seutellum distinete longius guam latius, apice latiuscule productum, marginibus lateralibus partis apicalis subex- planatis, membrana tectis. Hemelytra completa. Pedes mediocres, femoribus inermibus. HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁL A test tojásdad, csaknem négyszögü, lapos és csupasz. A fej igen tompa, oly széles mint a; torj, csúcsán a csápok között igen kevéssé előrenyúló; az ajaklemezek aprók. A nagy szemek hátrafelé megnyúltak, elől convergálók. A szipcsőr a hátsó csipőkig nyúlik, az első izülék a fej csúcsáig alig ér, a második izülék valamivel hosszabb, mint akár az első, akár a harmadik izülék. A csápok a testnél sokkal rövidebbek, az első izülék a legrövidebb. A torj harántos, négyszögü, elől kissé szűkült. A pajzska szembetünőleg hosszabb mint szélesebb, csúcsán. kissé szélesen megnyúlt, oldalszélein csúcsa felé kissé kiszéle- sedett s a röphártya által födetik. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék. A lábak középszerüek, a ecezombok fegyver- zetlenek. II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 34 1. P. ERYTHROCEPHALUS ST. FARG. ET SERV. Niger ; thorace, scutello, parte apicali corii et pectore ecrebre impresso-punctatis; clavo punctorum serle una, corio ad suturam clavi seriebus duabus retrorsum sensim divergentibus, ad marginem costalem serie una pone medium abbreviata, instructis; capite, rostro pedibusgue miniatis, rostro medio plus minus migricante; antenna- rum articulo primo supra, articulo guarto plerumgue toto, articulis duobus mediis apice, nec non apice imo scutelli, margine antico pectoris, maculis ad coxas orifi- ciisgue flavo-albidis; membrana hyalina. §.?. Long. 38—4. Lat. 18—15 "fn. Variat femoribus posticis, basi apicegue exceptis, nigricantibus. E Salda erythrocephala Sr. FaRG. et SERv. Enc. méth. X. p. 321. 1. (1825). Ophthalmicus erythrocephalus Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 40. 2. (18538); Brancn. Hist. des Ims. III. p. 135. 2. (1840); Cosra Ann. Accad. Aspir. Natur. I. p. 304. 2. (1843); Frzs. Ent. Mon. p. 115. 2. tab. 9. fig. 24. (1844) ; Hur. Hem. p. 174. 1. (1861). Ophthalmicus frontalis H.-3cn. Wanz. Ins. IV. p. 23. (1839). Geocoris frontalis H.-ScH. Wanz. Ins. IV. fig. 371. (1839). V. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA V. Ophthalmicus erythrocephala Am. et SERv. Hist. des Hém. p. 261. 1. (1843). Fekete; torja, pajzskája, valamint coriumának utó- része és melle erősen pontozott; a clavus egy pontsort, a corium a clavus-varrány mentében két, hátrafelé diver- gáló, külszéle mellett pedig egy csak közepe tájáig ter- jedő pontsort visel; feje, szipcsőre és lábai sárgásak vagy ezinóbervörösek, a szipcsőr közepe táján többé-kevésbbé feketés; az első csápizülék felül, a negyedik többnyire egészen, a két középső pedig csúcsán, valamint a pajzska csúcsa és mellén az előszél, a csipők mellett levő foltok s a bűzmirigy nyilásai sárgás-fehérek ; röphártyája áttetsző. A hátsó cezombok néha feketék, csak tövük és csúcsuk marad világos szinezetü. Ezen dél-európai faj, mely földrészünkön kivül még Algírban és Kis-Ázsiában egész az Buphrat folyóig tenyészik, hazánk délnyugati és délkeleti dombvidékeit is lakja s juniustól szeptemberig itt-ott gyéren található. Álczáját ez utóbbi hónapban észleltem. Lelhelyei: a budai Zugliget, a Pécs melletti Tetye- hegy, Nagyvárad, Felgyógy (Alsó-Fehér vm.), Nagy-Csűr (Szebenszék); Mehádia; Oravicza és Krassova; ( Krassó vm.), valamint Baziás és az ogulini határőrezred terü- letén fekvő Josefsthal. GEOCORIS FALL. Nov. meth. Hem. disp. p. 10. r1814/J. OÖOPHTHALMICUS BCHILL. Beitr. Corpus ovatum, depressum, nudum. Caput basi tho- racis latitudine aeguale vel latius, apice inter antennas leviter vel levissime prominulum ; bucculis minutis. Oculi magni, antrorsum convergentes, retrorsum fortius pro- ducti. Rostrum coxas posticas attingens, articulo primo ad basin capitis extenso, articulo secundo tertio breviore. Antennae corpore multo breviores, articulo primo bre- vissimo, Thorax transversus, guadrangularis, antrorsum leviter angustatus. Scutellum aeguiaterum, usgue ad apicem sensim acuminatum. Hemelytra incompleta , clavo et corio connatis, vel completa, clavo et corio haud connatis. Pedes mediocres, femoribus imermibus. zürsnte TD OZ TÖRJE A test tojásidomu, lapos és csupasz. A fej oly széles vagy szélesebb mint a torj töve, csúcsán a csápok között kevéssé előrenyúló; az ajaklemezek aprók. A nagy sze- mek elől convergálók, hátrafelé erősebben megnyúltak. A szipcsőr a hátsó csipőkig ér, az első izülék a fej tövéig nyúlik, a második izülék a harmadiknál rövidebb. A csápok a testnél sokkal rövidebbek, az első izülék legrövidebb. A torj harántos, négyszögü, elől kissé szűkült. A pajzska egyenoldalu, egészen csúcsáig egyenletesen szűkült. A röp- tyűk durványosak, összenőtt clavus- és coriummal, vagy tökéletesen kifejlődvék, össze nem nőtt clavus- és corium- mal. A lábak középszerüek, a czombok fegyverzetlenek. A FAJOK ÁTNÉZETE. 1 (4). A röptyűk hiányosan fejlődvék, az összenőtt elavus és corium határ nélkül összefolynak; a röphár- tya vagy teljesen hiányzik vagy legfölebb mint alig észrevehető keskeny szegély van jelen. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 3 2 (3). A torj és röptyűk valamennyi széle széles sárga ) szegélyzettel. — (G. grylloides UL. 3 (2). Csak a torj elő- és oldalszélei s a röptyűk külszéle / vannak keskeny sárgán szegélyezve. — (. dispar ! WaGa. 4 (1). A röbtyűk tökéletesen kifejlődvék, a corium és clavus varránya tisztán kivehető; a röphártya 1. G. GRYLLOIDES LIN. Niger, thorace, scutello et pectore erebre, hemelytris remote impresso-punctatis ; marginibus omnibus thora- cis, interno et externo hemelytrorum, lineola apicali scutelli, pectoris lhmbo antico, maculis ad coxas angu- lisgue posticis nec non orificiis, lmbo ventris pedibusgue stramineis ; hemelytris abbreviatis, clavo et corio conna- tis, membrana subdeficiente. g. 9. Long. 4—5. Lat. 14—2 "fm. d . Capitis apice stramineo, tylo nigro. 9 . Capitis apice nigro vel fusco-testaceo, tylo nigro. Cime grylloides Lxs. Faun. suec. Ed. 2. p. 246. 910. KOLY ESYAt matt Beda E Te 2 ap TATA (AZS) s GmEL. Syst. nat. I. 4. p. 2124. 13. (1788). . Acanthia grylloides FaBR. Ent. syst. IV. p. 69. 6. (1794); Wornrr Ice. cim. II. p. 44. fig. 41. (1801); WaALncxk. Faun. Paris. II. p. 339. 8. (1802). Salda grylloides FABR. Syst. Rhyng. pag. 115. 7. (1803). Lygaeus grylloides Larg. Hist. nat. XII. p. 219. 27. (1804); Facc. Mon. cim. Suec. p. 63.1. (1807). Geocoris grylloides ZErr. Vaun. lapp. I. p. 476. 1. (1828); Far. Hem. Suec. Cim. p.. 70. 1. (1829); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 47. (1835); ZErr. Ins. lapp. TI. p. 266. 1. (1840) ; Srán. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 224. 1. Ophthalmicus grylloides ScnicL. Beitr. zur Ent. I. p. 62. 1. tab. 8. fig. 7. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 86. fig. 48. (1831); Bugm. Handb. II. 1. p. 291. 1. (1835) ; Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 39. 1. (1838); Ann. Accad. Aspir. Natur. I. p. 300. 1. (1843); Frzs. Ent. Mon. p. 123. 17. tab. 10. fig. 7. (1844); FroR Rhynch. Livl. I. p. 306. 1. (1860) ; Fizs. Eur. Hem. p. 175. 3. (1861) ; VoLrL. Tijdsch. voor Ent. Ser. 2. V. p. 296. 1. tab. 12. fig. 7. (1870). Fekete ; torja, pajzskája és melle sűrü, röptyűi ritka, j de szintén erős pontozással ; torja és röptyűi köröskörül 9 V. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA V. többnyire egészen kifejlett, legfölebb kissé rövi- dült. 5 (6). A torj előrésze feketés, sárga hosszvonal nélkül; a röptyűk egyszinüek. — (7. siculus FIEp. 6 (5). Az egész torj fekete, közepén sárga hosszvonallal ; a röptyűk belső, néha külső széle is fekete. — G. albipennis FABR. sárgásan szegélyezve, pajzskájának csúcsán egy rövid vonal, mellén az előszél, a csipők mellett levő foltok s a bűzmirigy nyilásai, valamint hasának szélei lábaival együtt hasonlóan sárgásak; röptyűi megrövidültek, a corium és elavus összenőttek, a röphártya csak alig észre- vehető keskeny szegélyt képez. — A fej vége a himnél sárgás, a" nősténynél fekete vagy barnás; a fejbütyök mindkét ivarnál fekete. Csaknem egész Európában és Szibériában honos. Területünkön meglehetősen ritka s eddig egyedül csak Budapest körül, nevezetesen a Rákos homoktalaján és a Gellérthegyen április végétől augusztusig nem sok pél- dányban észleltetett. 2. G. DISPAR WAGA. Niger, thorace, seutello et pectore erebre, hemely- tris remote impresso-punctatis; capitis apice, rostro, marginibus antico et lateralibus thoracis, externo heme- lytrorum, apice scutelli, pectoris margine antico macu- lisgue ad coxas, nec non orificiis, limbo ventris pedibusgue sordide stramineis ; hemelytris abbreviatis, incompletis, clavo et corio connatis, membrana nulla 9. Long. 5. Lat. 2. "fm. Ophthalmicus dispar WaGa Ann. Soc. ent. Sér. 1. VIII. p. 523. tab. 1. fig. 2. (1839); Cosra Ann. Accad. Aspir. Natur. I. p. 314. 6. (1843); H.-Scn. Wanz. Ins. VII. p. 16. fig. 696 et 697. (1844); Frizs. Ent. Mon. p. 124. 19. tab. 10. fig. 8 et 9. (1844). 9 Ophthalmicus Ullrichii Fres. Ent. Mon. p. 122. 16. tab. 10. fig. 6. (1844) ; Eur. Hem. p. 175. 4. (1861). Fekete ; torja, pajzskája és melle sűrü, röptyűi ritka, de mindkét esetben erős pontozással ; fejének vége, szip- csőre, torjának elő- és oldalszélei, röptyűinek külszéle, pajzskájának csúcsa, mellén az előszél, a esipők mellett levő foltok s a bűzmirigy nyilásai, továbbá hasának szé- röptyűi megrövidültek, gé lei és lábai szennyes sárgák; II. SESTEMATIKUS RÉSZ. durványosak, a clavus és corium összenőttek, a röphár- tya teljesen hiányzik. Ezen ritka kelet-európai faj, melynek tenyészési tér- köre Németország keleti határaitól a Volgán túl Szibé- riában egész Irkucskig terjed, és mely WaGa szerint o 18 Lengyelországban főleg vizenyős helyeken él, nálunk egy nőstény példányban találtatott a pestmegyei peszéri pusztán ; észleltetett azonkivül a Bánságban és a hor- vátországi Josefsthalban is. 3. G. SICULUS FIEB. Niger; thorace, scutello hemelytrisgue remote, pe- etore erebre impresso-punctatis, thoracis limbo postico impunctato ; elavo punctorum serie una, corio ad sutu- ram elavi seriebus duabus retrorsum sensim divergenti- bus, ad marginem costalem serie una pone medium abbreviata, instructis ; rostro et antennis flavo-testaceis, harum articulis tribus basalibus basi nigris, articulo primo extus lineola nigra notato; limbo antico angusto partegue posteriore thoracis, apice seutelli, hemelytris, pectoris margine antico, angulisgue posticis, maculis ad coxas, orificiis, nec non ventris limbo pallide griseo - stra- mineis; rostro pedibusgue flavo-testaceis, femoribus fusco-puncetatis ; hemelytris subhyalinis, completis, mem- . 9. Long. 33—4. Iat. 1§—14 "fm. d . Uapite favo-albido, vertice basi anguste nigro. 64 brana decolore. ? . Capite nigro, hujus parte inferiore maculisgue ad oculos flavo - albidis. Variat margine apicali corii medio leviter infuscato. Ophthalmicus albipennis GCosra Ann. Accad. Aspir. Natur. I. p. 207. 3. (1843) ; Cim. Neap. cent. II. p. 28. 3. (1843). Ophthalmicus paltidipenmnis Am. et SERv. Hist. des Hém. p. 261. 3. (1843). Ophthalmicus sieulus Fres. Ent. Mon. p. 117. 7. tab. 9. fig. 27. (1844); Eux. Hem. p. 176. 8. (1861); FER- RARI Ann. Mus. civ. di Genova. VI. p. 154. (1874). Geocoris anguláris Korex. Mel. ent. II. p. 94. 66. tab. 10. fig. 23. (1845). Fekete ; torja, pajzskája és röptyűi ritka, melle sűrü erős pontozással, torjának utószéle azonban nem ponto- zott; a clavus egy pontsort, a corium a elavus - varrány mentében két, hátrafelé divergáló, külszéle mellett pedig egy csak közepe tájáig terjedő pontsort visel; szipesőre És csápjai sárgásak, a három első csápizűlék tövén fekete, az első csápizűlék külső oldalán fekete csikocska vonul 36 V. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA V. vég s egész utófele, pajzs- 818 ; g; torjának keskeny előszéle kájának csúcsa, egész röptyűi, mellén az előszél, az utó- szögletek, a bűzmirigy nyilásai s a csipők mellett levő foltok, hasának széleivel együtt halványsárgák vagy fehéresek ; szipcsőre és lábai agyagsárgák, czombjai bar- nán pontozottak; tökéletesen kifejlett röptyűi némileg áttetszők és szintelen röphártyákkal vannak ellátva. — A him feje sárgás -fehér, a fejtető tövén keskenyen fekete ; a nőstényé fekete, a szemek mellett levő foltok s alsó része halványsárga. A corium utószéle közepe táján néha kissé barnás. Dél- és Kelet-Európa jellemző faja, mely Spanyol- országtól és Algirtól a Kaukazusig és a Volgáig van elter- jedve, és mely 1874-ik évi legszebb rovarászati felfede- zéseim egyikét képezi. Csongrádmegyének Horgos községe volt azon hely, melynek futóhomokján az emlitett év , , gén e szé április vég p fajjal legelőször találkoztam. Augusz- tus elején ismételve meglátogatván ama vidéket, nem- csak Horgos mellett, hanem még a Bácsmegyében fekvő palityi fürdő körül is nagyobb mennyiségben voltam szerencsés gyüjthetni; sőt egy hónappal később, szep- tember 8-án a pesti Rákos futóhomokján is találtam egy példányt. Álezáit augusztus elején észleltem. Hazai példányaink a gyüjteményemben levő délfran- cziaországi és szicziliai példányoktól torjuk világosabb színezete által némileg eltérnek. Oss. Italiae meridionalis et Siciliae incola, specie nostra minor, Geocoris pallidipenmis Cosra (angularis FTEB.), thorace minus fortiter, sed erebrius et usgue ad margi- nem posticum aegualiter punctato, corio angulo interno fusco-maculato bene distinetus. 4. G. ALBIPENNIS FABR. Niger ; thorace, scutello et pectore erebre, hemelytris remote impresso-punctatis ; antennarum articulis duo- bus mediis apice, articulo ultumo toto, limeola longitudi- nali media thoracis, hemelytris, pectoris margine antico et maculis ad coxas, orificiis, rostro pedibusgue fHavo- vel albido-testaceis ; femoribus posticis, basi apicegue excep- tis, nigris ; hemelytris completis, membrana sordide hya- lina, abdominis apicem interdum haud attingente, par- viuscula. d. 9. Long. 34—4. Lat. 2—14 ?fn. Var. a. — Maregine suturali hemelytrorum late nigro. Salda albipennis FABR. Syst. Rhyng. p. 114. 5. (1803). Lygaeus albipennis LarR. Hist. nat. XII. p. 219. 26. (1804). (eocoris albipennis H.-ScH. Nom. ent. I. pag.47.(1835). II. SYESTEMATIKUS RÉSZ. Ophthalmicus albipennis BuRm. Handb. II. 1. p. 291. 3. (1835); B.-Scu. Wanz. Ins. IV. p. 22. fig. 370. (1839); Am. et SERv. Hist. des Hém. p. 261. 4. (1843) ; FiEs. Ent. Mon. p. 120. 11. tab. 10. fig. 4. (1844) ; Eur. Hem. p. 177. 11. (1861); FERRARI Ann. Mus. civ. di Genova. VI. p. 155. (1874). Var. b. — Margine suturali hemelytorum late nigro, margine costali vitta pone medium haud extensa nigra, notato; femoribus etiam anterioribus, basi apicegue exceptis, nigris. Ophthalmicus allipenmis var. humeralis FERRARI Ann. Mus. civ. di Genova. VI. p. 155 et 156. (1874). Var. c. — Hemelytrorum marginibus costali et sutu- rali late nigris. Salda Stevenii Sr. FaRG. et SERv. Enc. méth. X. p. 321. 2. (1825). Ophthalmicus Steventi Am. et SERv. Hist. des. Hém. p. 261. 2. (1843); Fizz. Ent. Mon. p. 1 14. (1844). Ophthalmicus albipenmis var. Steveni Freg. Eur. Hem. p. 177. 11. (1861); FERRARI Ann. Mus. civ. di Genova. -VI. p. 155 et 156. (1874). Ophthalmicus albipenmis var. costalis FERRARI Ann. Mus. eiv. di Genova. VI. p. 155 et 156. (1874). 99 dás 3 ég / V. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA V. Fekete; torja, pajzskája és melle sűrü, röptyűi ritka erős pontozással; a két középső csápizülék csúcsán, az utolsó egészen, torjának közepén egy hosszvonal, röptyűi, mellén az előszél, a bűzmirigy nyilásai s a csipők mellett levő foltok, szipcsőre és lábai sárgák vagy sárgásfehérek ; hátsó ezombjai, csúcsuk s tövük kivételével, feketék; tö- kéletesen kifejlett röptyűinek kissé szennyes szinü röphár- tyája néha megrövidült s a potrohnál valamivel rövidebb. A röptyűk széleiken rendesen feketék s ezen fekete szinezet hol kisebb, hol nagyobb mértékben van kifej- lődve. Európa délibb tájait lakja; s mint a felsorolt válfa- jokból is kivehető, szinezetére nézve igen változékony. A torj közepén levő világos hosszvonal néha csaknem egészen elenyészik; az ily példányokra aztán FABzRIcrus leirása teljesen alkalmazható. Van gyüjteményemben egy példány (var. a), melynek utóczombjai is egészen világos szinezetüek. Hazánk homokos talaju vidékein nem ritka és töké- letesen kifejlett állapotban telelvén át, egész éven keresz- tül található. Álezáit szeptember elején észleltem. — Lelhelyei: a budai Sashegy, a pesti Rákos, Tápió-Szele (Pest vm.), Debreczen, Hódmező-Vásárhely, Szatymaz és Horgos (Csongrád vm.), Grebenácz ( Temes vm.). ELÁTODTK JATOS AT ÁD. ARTHENEINA STAL, Caput triangulare, minus latum ; jugis tylo vix vel paullo brevioribus, longe ante tubercula antenni- fera extensis. Ocelli adsunt. Thorax antice sulculis duobus transversis destitutus, postice haud convexo- declivis. Membrana venis guatuor vel guingue in- structa, areola basali destituta. Hamus alarum e vena subtensa emissus. Abdomen spiraculis omnibus in ventre positis ; suturis ventralibus utringue rectis et margines laterales attingentibus. Tarsorum posti- corum articulus primus apicalibus duobus ad unum brevior. Hazánk alcsaládot, melynek legszembetünőbb jellegét : területén 1 nem és 1 faj képviseli e kis / A fej háromszögű, nem feltünöleg széles ; a járom- lemezek a fejbütyöknél alig vagy csak kissé rövideb- bek s hosszan nyúlnak a csápdudorok elé. A szeme- csek tisztán kivehetők. A torj előfelén haránt fekvő barázdák: nélkül, utószélén nem domboruan lejtős. A röphártya erezete négy vagy öt érből áll, alapsejt nélkül. A szárnyhorog az alsó főérből ered. A potroh valamennyi léglika a hason van elhelyezve ; a hasi varrányok mindkét oldalon egyenesek s az oldalszé- lekig érnek. A. hátsó kocsák első izüléke rövidebb, mint a két utolsó izülék együttvéve. bütyökkel körülbelől egyenlő hosszuságu járomlemezek 1 fej- ) képezik. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 38 VI. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VI. CHILACIS FIEB. Wien. Ent. Monatschr. VIII. p. 72. r1864J. Corpus oblongum, depressum. Caput triangulare; jugis tylo paullo brevioribus; bucculis subtilissimis, antice paullo altioribus. Oculi majusculi. Antennae capite et thorace simul sumtis breviores, articulo primo capite multo breviore, jugorum apicem haud attingente. Ro- strum gracile, coxas intermedias subattingens, articulo primo capitis basin attingente. Thorax trapezoideus, ante medium transversim subcallosus, sulco longitudinali destitutus. Scutellum aeguilaterum. Membrana venis guatuor instructa. Prostethium haud sulcatum. Pedes medioceres, femoribus inermibus. 1. C. TYPHAE PERR. Pallide griseo-testaceus, supra cum pectore remote impresso-punctatus; antenmnis et rostro fusco-testaceis ; capitis lineola antice et postice bifurcata maculisgue ad oculos, thoracis punctis anterius plerumgue confluenti- bus et secutello nigris, hujus elevatione laterali intramar- ginali utringue callosa apicegue flavescentibus; subtus niger, maculis ad coxas, lumbo postico segmentorum pectoris limbisgue antico et lateralibus prostethü albidis ; abdominis limbo et apice nec non pedibus flavo-testaceis ; maculis connexivi, femoribus, basi apicegue exceptis, et articulo ultimo tarsorum piceis; corii margine costali venisgue pallidioribus impunctatis; membrana hyalina, disco levissime infuscata. ? . Long. 44. Lat. 14 ?/n. Heterogaster typhae PERRIS Ann. Soc. Lin. Lyon. (80/7-p:: 1597 Chilacis Typhae Fres. Wien. Ent. Monatsechr. VIII. p. 73. tab. 1. fig. 5. (1864); Dovar. et Scorr Brit. Hem. I. p. 231. 1. tab. 8. fig. 6. (1865). Hárgás-szürke, felűl valamint mellén ritkán, de erősen pontozott; csápjai és szipesőre barnásak; fején egy elő- és hátrafele villás vonal s a szemek mellett egy-egy folt, valamint torjának elől többnyire összefolyó pontjai és A test hosszudad, lapos. A fej háromszögü ; a járom- lemezek a fejbütyöknél csak kissé rövidebbek; az ajakle- mezek parányiak, elől kissé magasabbak. A szemek meg- lehetősen nagyok. A csápok rövidebbek, mint a fej és torj együttvéve, az első izülék a fejnél sokkal rövidebb s a járomlemezek csúcsáig sem ér. A szipcsőr karcsu, a középső csipóket csaknem eléri, az első izülék a fej tövéig nyúlik, A torj ferdényded, előfelén harántosan kissé ha- vadályos; hosszában huzódó barázda nélkül. A pajzska egyenoldalu. A röphártya erezete négy érből áll. Az előmell barázda nélkül. A lábak középszerűek, a czom- bok fegyverzetlenek. pajzskája feketék, ez utóbbinak csúcsa s az oldalszélein belől levő havadályos duzzadás sárgásak; alúl fekete, mellén az "egyes szelvények utószéle, ezenkivül az előmell elő- és oldalszélei s a bűzmirigy nyilásai fehéresek ; potro- hának csúcsa és szélei lábaival együtt sárgák; a connexi- vum foltjai, a czombok, tövük és csúcsuk kivételével, s a kocsák utolsó izüléke sötétbarnák; a corium külszéle és erezete halványabb, sima; a röphártya áttetsző, közepén alig észrevehetőleg barnás. Ezen ritka fajt, mely eddig csak Angol-, Franczia- és Oroszországban s a Svájczban a gyékény / Typha latifolia ) fűzérein észleltetett, nálunk HERMAN Orró fedezte fel az erdélyi Mezőségen. Az illető nőstény példány jelenleg az erdélyi muzeum tulajdonát képezi és ott eredetileg Artheneis foveolata SPIN. névvel volt jelölve. Ugyanezen név alatt közlé azt felfedezője a Mezőség természetrajzi ismertetésében. A meghatározás tévességéről azonban, mely Diergicn GáspáR zürichi muzeumóőórtól származik, közvetlenül meggyőzödtem, minthogy tisztelt barátom, Dr. Ewsrz Géza kolozsvári egyetemi tanár kérésemre sz1- ves volt e ritkaságot megtekintés és tüzetes megvizs- gálás végett hozzám átküldeni; a miért ís neki ezennel őszinte köszönetemet kifejezni kedves kötelességemnek ismerem. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 99 VII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VIL HETEDIK ALCSALÁD. OXYOARENINA STAL. Caput triangulare, porrectum, ante tubercula antennifera sat productum ; jugis tylo multo brevio- ribus. Ocelli distineti. Thorax antice sulcis trans- versis destitutus, postice haud convexo-declivis. Membrana plerumgue venis guatuor vel raro venis ) guingue instructa. Alae hamo areolari destitutae. Orificia odorifera apice extrorsum distinetissime 1o- bata vel dentato-producta, alba, vel pallida. Abdomen spiraculis segmentorum omnium in ventre distin- guendis ; suturis ventralibus totis rectis et margimes laterales attingentibus. Pedes posteriores distincte distantes. E csinos alcsaládot többnyire apró, de annál szebb és finomabb alkotásu alakok képezik, melyek főleg mele- gebb tájakon tenyésznek. Hazánkban összesen 5 nem és 8 faj fordul elő. 1 (4). Az ajaklemezek igen rövidek és csak a fej első fe- lén szembetünőleg emelkedettek ; a mellső czom- bok alól legfölebb egy tövissel fegyverezvék, e tövis mögött igen ritkán áll még egy alig észre- vehető parányi tövisecske. 9 2 (3). A clavus nem pontozott; az egyik röphártya alig vagy csak igen kevéssé fedi be a másikat. — Camptotelus FIEB. 3 (2). A elavus oldalszélein pontsorral; a nagy röphár- gi 1 tyák szélesen fedik egymást. — Microplas Fres. ] A fej háromszögű, kiálló, a csápdudorokon jóval túlnyúló; a járomlemezek a fejbütyöknél sokkal ró- videbbek. A szemecsek tisztán kivehetők. A torj elő- felén haránt fekvő barázdák nélkül, utószélén nem domboruan lejtős. A röphártya erezete többnyire négy, ritkán öt érből áll. A szárnyhorog hiányzik. A bűzmirigy nyilása külső szélén fogidomu fehéres vagy sárgás karély alakjában nyúlik kifelé. Vala- mennyi potrohszelvény léglikai a hason láthatók; a hasi varrányok egészen egyenesek s az oldalszélekig érnek. elállók. A hátsó lábak egymástól szembetünőleg 4 (1). A hosszu ajaklemezek szembetünően és határozot- tan emelkedettek s egészen a fej tövéig érnek; a mellső czombok fegyverzete alól legalább két tövisből áll. 5 (6). A csápdudorok kifelé hajlott nagy fogidomu karé- 5 lyokat képeznek. — Metopoplas FIzs. 6 (5). A csápdudorok nem képeznek fogidomu karé- lyokat. 7 (8). A mindenütt egyenlő szélességű eclavus szabályos pontsorokkal, melyek közől a két külső sor a varrányhoz közeledett. — ÖOxycarenus Frep. 8 (7). A hátrafelé szélesedő clavus egész terüje szabály- talanul elhelyezett mély pontozással. — Macro- plawx Vizes. GAMPTOTELUS FIEB. Eur. Hem. p. 58 et 204. (1861). Corpus oblongum, depressum, pilosulum. Caput basi thoracis distincte angustius ; tuberculis antenniferis extus obtusis et parum prominulis ; bucculis brevissimis, tan- tum in apicali parte capitis distinete elevatis, gula leviter sulcata, ad sulcum leviter tumescente. Antennae arti- culo primo apicem capitis haud superante. Rostrum vix vel paullo pone coxas anticas extensum, articulo primo A test hosszudad, lapos, szőrös. A fej szembetünőleg keskenyebb a torjnál; a csápdudorok külvégszöglete tompa és csak kevéssé kinyúló ; az ajaklemezek igen rövi- dek s csak a fej első felén szembetünőleg emelkedettek, a torok gyönge barázdával, mely mellett kissé duzzadt. A csápok első izüléke a fej végén túl nem nyúlik. A. szip- csőr alig vagy csak valamivel nyúlik a mellső csipők II. SISTEMATIKUS RÉSZ. capite plus dimidio breviore, pone insertionem antenna- rum haud vel paullo extenso, articulo secundo basin capitis distinete superante. Thorax transversim levissime convexus, depressiusculus, antrorsum sensim o distincte aneustatus, lateribus in medio subsinuatis. Scutellum vix transversum, subaeguilaterum. Hemelytra com- pleta; clavo impunctato, lateribus parallelis instructo ; membrana vix vel levissime valvante, intus haud vel levissime ampliata, venis guimgue instructa. Pedes me- diocres ; femoribus anticis sübtus inermibus vel subiner- mibus. A FAJOK 1 (2). Az első csápizülék a fej végénél rövidebb; a fej csúcsán lemezidomu szélesedéssel; a röptyűk vékony erezettel. — 0. lineolatus CHILL. 1. C. LINEOLATUS SCHILL. Nigricans ; thorace posterius plerumgue etlam antice in ferrugineum vergente; capitis parte apicali producta a supero visa anterius subampliata ; antennarum articulo primo apicem capitis haud attingente, articulo secundo toto vel basi apicegue exceptis, flavo-ferrugineo ; heme- lytris sordide griseo-flavescentibus, fusco-venosis, mar- gine imo apicali corti fusco, membrana angustissime alvante, abdomimis apicem superante, sordide hyalina, venis exterioribus duabus saepe venula transversa con- junctis; lmbo postico segmentorum pectoris limbogue antico prostethu, maculis pectoris ad coxas, orificiis et tibiis flavo-albidis, apice femorum cum basi apicegue tibiarum tarsisgue fuscescentibus ; femoribus anticis sub- Ja: at tus spinula obsoleta armatis. ga. ? . Long. 3 5—11 "fm. Heterogaster lineolatus BcHILL. Beitr. zur Ent. I. p. 89. tab. 8. fig. 4. (1829). Owycarenus lineolatus Friss. im WeErrexw. Beitr. I. p. 344. 22. tab. 2. fig. 18. (1836); Rhynchotogr. p. 42. 12. (1851). Heterogaster costatus H.-Scn. Wanz. Ins. VI. p. 34. fig. 592. (1842). Stenogaster costatus H.-Scn. Wanz. Ins. IX. p. 215. (1853). Camptotelus lincolatus Friss. Fur. Hem. p. 205. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 48. 3 40 VII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VII. mögé; az első izülék több mint felényivel rövidebb a fej- nél s a csápok töve mögé épen nem vagy csak kissé ér, a második izülék a fej tövén szembetünőleg túl nyúlik. A torj haránt irányban igen gyöngén domboru, némileg lapitott, elől egyenletesen szűkült, oldalszéleimek közepe táján kissé öblös. A pajzska alig harántos, csaknem egyenoldalu. A röptyűk kifejlődvék ; a nem pontozott cla- vus oldalszélei párhuzamosak ; az egyik röphártya alig vagy csak igen kevéssé fedi be a másikat, erezete öt érből áll. A lábak középszerűek; a mellső ezombok alól épen nem vagy legfölebb csak enyésztes fogacskával fegyverezvék. ÁTNÉZETE. 2 (1). Az első csápizülék a fej végével egyenlő hosszu; ez utóbbi csúcsáig egyenletesen szűkült; a röptyűk erezete vastag. — 0. costalis H.-ScnH. Feketés; torja utószélén, sőt többnyire előszélén is rozsdasárga; feje csúcsán lemezidomu szélesedéssel; az első csápizülék a fej végénél rövidebb, a második izülék egészen vagy, tövét és csúcsát kivéve, rozsdasárgás ; röptyűi szennyes sárgák, barna-eresek, a corium utószé- lén keskenyen barnák, a röphártyák csak igen keskenyen fedik egymást s a potroh végén túl nyúlnak, szennyesen áttetszók, két külső erük gyakran egy haránt futó erecske által van összekötve; mellén az egyes szelvények utó- széle, valamint az előmell előszéle, a csipők mellett levő foltok s a bűzmirigy nyilásai a lábszárakkal együtt sár- gásfehérek, czombjainak csúcsa, lábszárainak töve és csúcsa s a kocsák barnásak; mellső czombjai alól enyé- szetes fogacskával fegyverezvék. Ezen kevéssé elterjedt faj, melyet külföldről csak Német-, Olasz- és Dél-Oroszországból ismerek, nálunk sem gyakori és a budai Sashegyen és Farkasvölgyön kivül, hol májusban él, még Nagyvárad és Grebenácz ( Temes vm.) mellett találtatott. Legujabban pedig Abauj- megyében Forrón is felfedeztem egy gyepes domboldalon kakukfű / Thymus) tövében. 2. C. COSTALIS H.-SCH. Nigricans; parte apicali producta capitis sensim an- gustata; antennarum articulo primo apicem capitis aeguante, articulis secundo et tertio flavescentibus ; heme- lytris, limbo postico prostethii et metastethi, prostethui II. SYSTEMATIKUS RÉSZ, etiam limbo antico, maculis pectoris ad coxas et orificiis flavo-albidis; venis et margine apicali corn late fuscis, membrana vix valvante, abdominis apicem subsuperante, late fusco-venosa; apice femorum inermium, tibiis tar- 2. 1Lat. 3 "fm. . Ins.IX.p.216.(1853). Camptotelus costalis Srán Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. sisgue flavescentibus. gt. ? . Long. Stenogaster costalis H.-Scn. Wanz p. 49. Praecedenti simillimus, minor, parte apicali producta capitis minus longa, anterius haud ampliata, articulo primo antennarum apicem capitis aeguante, venis heme- lytrorum validioribus, membrana parviuscula bene di- stinetus. Feketés ; feje a csúcsáig egyenletesen szűkült; az első 41 VÍÍ. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VÍI, ! csápizülék a fej végével egyenlő hosszu, a második és ő o 0. harmadik izülék sárgás; röptyűi, valamint mellén az előmell elő- és utószéle, az utómell utószéle, a csipők mellett levő foltok s a bűzmirigy nyilásai sárgásfehérek ; röptyűin a corium erezete és utószéle szélesen sötétbarna, a röphártyák alig észrevehetőleg fedik egymást, a pot- rohhal körülbelől egyenlő hosszuak és szintén vastag sötétbarna erezetük van; fegyverzetlen czombjainak csúcsa a lábszárak- és kocsákkal együtt sárgás. A legritkább fajok egyike, melyet sok szerző, igy maga FIEBER sem ismert, és mely hazánkon kivül eddig még csak Németországban észleltetett. Nálunk PávEL Jáwvos m. n. muzeumi gyüjtő akadt reá 1875. május 5-én a budai Sashegyen két példányban. MICROPLAX FIEB. 1 E 1 Corpus oblongum, depressum, pilosulum. Caput basi thoracis distinete angustius ; tuberculis antenniferis apice extus obtusis et haud prominulis; bucculis brevissimis, tantum in apicali parte capitis distinete elevatis, gula leviter sulcata, ad sulcum leviter tumescente. Antennae articulo primo apicem capitis haud attingente. Kostrum articulo primo distincte pone medium capitis et pone insertionem antennarum extenso, articulo secundo longe pone basin capitis, interdum fere ad coxas anticas pro- ducto. Thorax transversim levissime convéxus, depres- siuseulus, antrorsum sensim distinecte angustatus, lateri- bus subsinuatis. Sceutellam subtransversum. Hemelytra completa; clavo ad margines laterales parallelos seriatim punctato; membrana magna, late valvante, venis guatuor simplicibus instructa. Pedes mediocres ; femoribus anti- cis spina sat magna et pone hanc raro spinula obsoleta armatis, 1. M. INTERRUPTUS FIEB. Niger ; hemelytris pallide griseo-flavescentibus, sutura elavi nee non venis duabus interioribus corii posterius marginegue 1mo apicali fuscis, membrana hyalina, levis- sime infuscata, fusco-venosa; pectoris maculis ad coxas orificiisgue albidis ; antennarum articulo secundo, basi et apice exceptis, geniculis imis, tibiis late albo-annulatis, HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁI, ur. Hem. p. 55 ÜZE SOT E A test hosszudad, lapos, kissé szőrös. A fej szembe- tünőleg keskenyebb, mint a torj; a csápdudorok külvég- szöglete tompa és csak kevéssé kinyúló; az ajaklemezek igen rövidek s csak a fej első felén szembetünöleg emel- kedettek, a torok gyönge barázdával, mely mellett kissé duzzadt. A csápok első izüléke nem ér a fej csúcsáig. A szipcsőr első izüléke szembetünőöleg a fej közepe s a csápok töve mögé nyúlik, második izüléke pedig jóval a fej töve mögé, néha csaknem a mellső csipőkig van meg- nyúlva. A torj haránt irányban igen gyöngén domboru, némileg lenyomott, előfelén egyenletesen szűkült, oldal- szélein kissé öblös. A pajzska csaknem harántos. A röp- yűk tökéletesen kifejlődvék; a clavus párhuzamos oldal- szélein pontsorokkal; a nagy röphártyák szélesen fedik be egymást, erezetük négy egyszerü érből áll. A lábak közép- szerüek; a mellső czombok alól jó nagy tövissel s e mögött ritkán még egy enyészetes tövisecskével fegyverezvék., tarsorumgue articulis duobus basalibus flavo-ferrugineis5. Mn. 3. Long. 341. Lat. § Heterogaster lineolatus H.-Scn., Pawsz. Faun. (Germ. 121. tab. 8; Nom. ent. I. p. 46. (1835). ÖOrycarenus interruptus Fies. in WeirrEsw. Beitr. 1. I p. 345. 23. tab. 2. fig. 19. (1836); Rhynchotogr. p. 43. 13. (1851). 6 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 4 Stenogaster lineolatus H.-Scn. Wanz. Ins. IX. p. 214. (1853). Microplawinterruptus Fres. Hur. Hem. p.208.2.(1861). Fekete; röptyűi halvány sárgásszürkék, a clavus var- ránya, valamint a corium utószéle és két belső ere utó- felén keskenyen barna, a röphártya áttetszó, alig észre- vehetőleg barnás, barna-eres; mellén a csipők mellett levő foltok és a bűzmirigy nyilásai fehéresek; a második 2 VII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VII. csápizülék, tövét és csúcsát kivéve, a czombok csúcsa, a széles fehér gyűrüvel diszitett lábszárak s a két első kocsa-izülék rozsdasárgák. Tenyészési térköre Német-, Franczia- és Olaszország- tól Dél-Oroszországig s Kis-Ázsiáig terjed, sőt FIEBER szerint Egyptomban is előfordul. — Az egész magyar faunaterületről eddig egyetlen egy himpéldány ismeretes, 7 74. junius 1 melyet 18 8-án a budai Gellérthegy déli lejtő- jén találtam. METOPOPLAX FIEB. Biur. Hem. p. 05 et 207. r1861J. Corpus oblongum, depressum, puberulum. Caput basi thoracis distincte angustius ; tuberculis antenniferis extus in lobum dentiformem curvatum, extrorsum pro- minulum, productis; tylo maris prope apicem processu laminiformi porrecto instructo ; bucculis longissimis, totis acute et sat alte elevatis, basin capitis attingentibus vel subattingentibus. Antennae articulo primo apicem capi- tis haud attingente. Rostrum mesostethu medium attin- gens, articulo primo longe pone medium capitis extenso, articulo secundo coxas anticas attingente. Thorax trans- versim levissime convexus, depressiusculus, antrorsum sensim distinete angustatus, lateribus in medio haud sinuatis. Scutellum subtransversum. Hemelytra com- pleta, clavo lateribus parallelis instructo, seriatim punc- tato, seriebus duabus exterioribus ad suturam appropin- guatis; membrana magna, late valvante, venis guatuor simplicibus instructa. Pedes mediocres ; femoribus anticis subtus spinis duabus armatis, spina anteriore majore. 1. M. DITOMOIDES COSTA. Niger ; hemelytris pallide griseo-flavescentibus, venis duabus interioribus corii posterius marginegue imo api- cali nigro-fuscis, membrana hyalina, fusco-venosa ; anten- narum articulo secundo, basi apicegue exceptis, flavo- ferrugineo; pectoris maculis ad coxas, orificiis tibiisgue albidis; fulcris et geniculis imis nec non basi apicegue tibiarum tarsorumgue articulis duobus basalibus fuscis. GE GMonys3—32 Matsz—t Nme Pachymerus ditomoides Cosra Cim. Neap. cent. II. p: 36. 13. tab. 3. fig. 8. (1843). A test hosszudad, lapos, kissé szőrös. A fej szembetü- nőleg keskenyebb mint a torj; a csápdudorok kifelé haj - lott nagy fogidomu karélyokat képeznek; a fejbütyök a himnél csúcsán lemezidomu szélesedéssel; a hosszu ajak- lemezek szembetünőleg és határozottan emelkedettek s egészen a fej tövéig érnek. A csápok első izüléke nem ér a fej csúcsáig. A szipcsőr a középmell közepéig ér, első izüléke jóval a fej közepe mögé nyúlik, második izüléke pedig a mellső csipőkig ér. A torj haránt irányban igen gyöngén domború, kissé lenyomott, előfelén egyenletesen szűkült, oldalszéleim nem öblös. A pajzska csaknem ha- rántos. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék; a párhuzamos oldalszélekkel biró clavus pontsorokkal, melyek közől a két külső sor a varrányhoz közeledett; a nagy röphártyák szélesen fedik egymást, erezetük négy egyszerü érből áll. A lábak középszerűek; a mellső czombok alól két tövissel fegyverezvék. Oymus Origani KoLENx. Mel. ent. II. p. 90. 61. tab. 10. fig. 19. (1845). Stenogaster dítomoides H.-ScH. Wanz. Ins. IX. p. 216. fig. 964. (1853). Metopoplaw diítomoides Friss. Hur. Hem. p. 207. (1861). Fekete; röptyűi halvány sárgás-szürkék, a corium utószéle és két belső ere utófelén barnás-feketék, a röp- hártya áttetsző, barna-eres ; a második csápizülék, tövét és csúcsát kivéve, rozsdasárga ; mellén a csipők mellett A II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 4 levő foltok s a bűzmirigy nyilásai a lábszárakkal együtt fehéresek; a czombok és lábszárak tövei és csúcsai s a kocsák két első izüléke barnák. Ezen Dél- és Kelet-Burópában, sőt Kis-Ázsiában és Algirban elterjedt faj első tekintetre az előbbihez hason- lit s azzal gyakran tévesztetik össze. Igy egy izben még FIEBER is ily tévedésbe esett, a midőn neki hemiptero- logiai tanulmányaim kezdetén e fajt meghatározás végett beküldtem; azért van e faj az általam a tornai hegység 3 VII. ALCSALÁD, — SUBFAMILIA VII. félröpüiről közzétett értekezésben hibásan Mieroplaa in- terruptus névvel jelölve. Hazánkban tökéletesen kifejlett állapotban tölti a telet; julius végén párosodik, és a hol előfordul, ott gyakori. Lelhelyei: Budapest, Miskolcz, Komjáti ( Torna vm.), Parnó ( Zemplén vm.), Oros (Szabolcs vm.), Cson- grád, Szentes, Derékegyháza, Algyő, Szeged és Szatymaz (Csongrád vm.), UJ-Szeged (Torontál vm.), Grebenácz ( Temes vm.). OXYGCARENUS FIEB. WrFirExw. Beitr. I. p. 339. r1886 ). STENOGASTER HAHN Wanz. Ins. III. p. 15. (1835). Corpus oblognum, depressum, puberulum. Caput basi thoracis multo angustius ; tuberculis antenniferis obtu- sis et parum prominulis ; tylo sexuum conformi, buccu- lis longissimis, totis acute et sat alte elevatis, basin capi- tis attingentibus. Antennae articulo primo apicem capitis subaeguantes vel subsuperantes. Rostrum longe pone basin abdominis productum, articulo primo longe pone medium capitis extenso, articulo secundo coxas anticas attingente. Thorax transversim levissime convexus, mar- ginibus lateralibus haud vel levissime sinuatis. Scutel- lum subtransversum. Hemelytra completa, clavo retror- sum haud ampliato, seriátim punctato, seriebus duabus exterioribus ad suturam appropinguatis; membrana magna, late valvante, venis guatuor simplicibus in- structa. Pedes mediocres; femoribus anticis subtus A test hosszudad, lapos, kissé szőrös. A fej sokkal keskenyebb, mint a torj; a csápdudorok külvégszöglete tompa és csak kevéssé kinyúló; a fejbütyök mindkét ivarnál egyforma ; a hosszú ajaklemezek szembetünőleg és határozottan emelkedettek s egészen a fej tövéig érnek. A csápok első izüléke a fej csúcsáig ér vagy azon még kissé túl is nyúlik. A szipcsőr jóval a potroh töve mögé van megnyúlva, első izüléke is jóval a fej közepe mögé nyúlik, második izüléke pedig a mellső csipőkig ér. A torj haránt irányban igen gyöngén domboru, oldalszélein épen nem vagy legfölebb csak alig észrevehetőleg öblös. A pajzska csaknem harántos. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék ; a hátrafelé nem szélesedett clavus szabályos pontsorokkal, melyek közől a két külső sor a varrányhoz közeledett; a nagy röphártyák szélesen fedik egymást, erezetük négy egyszerű érből áll. A lábak középszerüek ; spinis pluribus, saltem duabus inter has magnis ! a mellső ezombok alól több tövissel fegyverezvék, melyek armatis. közől legalább kettő mindig jókora nagyságu. A FAJOK ÁTNÉZETE. 132): Rozsdabarna; a corium utószéle egyenes, — 0.m0- J 2 (1). Világos sárga; a corium utószéle ívelt. — 0. colla- destus FALL. 1. 0. MODESTUS FALL. Dilute fusco-ferrugineus, subtus cum scutello niger ; antennarum articulo secundo, basi et apice exceptis, flavo-ferrugineo; hemelytris basi late pallidis, margine apicali corii recto, membrana subhyalina, infuscata, fascia basali lata albida ; maculis pectoris ad coxas limbo- ris Muus. gue postico metastethii albidis ; orificiis sanguineis ; pedi- bus fusco-ferrugineis, femoribus obseéurioribus. — Long. 3. Lat. 3 Lygaeus modestus FAL .Hem.Suec.Cim. p.57.14.(1829). m tn e Heterogaster basalis H.-ScH., Pasz. Faun. Germ. 135. tab. 18.; Nom. ent. I. p. 46. (1835). 6 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 4 Owycarenus Spitzyi FIes. im Werrexw. Beitr. I. p. 340. 16. tab. fig. 12. (1836); Rhynchotogr. p. 40. 6. (1851). Heterogaster Schillingii ScHorrz Arb. und Veründ. 1846. p. 142. Stenogaster [/allenii SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 69. 1. (1848). Pachymerus guingyue-maculatus Muug. Ann. Soc. Lin. Lyon. 1850—52. p. 100. (1852); Stenogaster basalis H.-Scm. Wanz. Ins. IX. p. 215. je Oxyecarenus modestus Frog hhyneh. Livl. I. p. 285. 2. (1860) ; Fizz. Eur. Hem. p. 206. 4. (1861). 9 Opuüsc. ent. TE. p..119. kebbe 8053 (1 Rozsdabarna, alúl valamint pajzskája fekete ; a máso- dik csápizülék, tövét és csúcsát kivéve, sárgás; röptyűl tövükön világosabbak, a corium utószéle egyenes, a, röp- hártya barnásan áttetsző, csak tövén fehéres; mellén a csipők mellett levő foltok s az utómell utószéle fehéresek, a bűzmirigy nyilásai vörösesek; lábai rozsdabarnák, a czombok sötétebb szinüek. Nyugat-Európa kizárólagos sajátja és annak több tartományában honos. — Nálunk eddig csak Fuss Kánrony gyüjtötte egy izben április közepén az UJ-Egy- házszékben fekvő Holczmány helység mellett tölgyfahéj alatt. Leirását ausztriai példány után készítettem. 2. 0. COLLARIS MULS. Pallide flavescens; antennis, rostro, capite, thoracis fascia transversa, basi scutelli pectoregue nigris; limbis antico et postico prostethu, maculis pectoris ad coxas hmbogue postico metastethii albidis ; antennarum articulo secundo, plerumgue basi articuli tertii, orificiis, abdomine A VII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VII. pedibusgue luteis, basi abdominis annulogue lato femo- rum nigris; margine apicali corii arcuato, membrana decolore. d. ? . Long. 3— 4. at. 1—14 "fm. Variat fascia transversa thoracis et femoribus, inter- dum etiam capite et antennarum articulis tribus basali- bus flavo-ferrugineis. Stenogaster collaris Muuzs. Ann. Soc. Lin. Lyon. 1850—52. p. 102. (1852); Opusc. ent. I. p. 121. Stenogaster pallens H.-Scn. Wanz. Ins. IX. p. 215. fig. 963. (1853). Ogycarenus pallens Fres. Eur. Hem. p. 206. 2. (1861). , Világos-sárga; csápjai, szipcsőre, feje, torján egy haránt sáv, valamint pajzskájának töve és melle feketék ; ez utóbbin az előmell elő- és utószéle, a csipők mellett levő foltok s az utómell utószéle fehéresek; a második csápizülék egészen, többnyire egyszersmind a harmadik- nak töve, s a bűzmirigy nyilásai potroha- és lábaival együtt szennyes sárgák, a potroh töve és a czombok közepe fekete; röptyűim a corium utószéle ívelt, a röp- hártya szintelen. A torján levő haránt sáv s ezombjainak közepe, sőt feje s a három első csápizülék is néha világos barnák. Nálunk nem ritka faj, mely Spanyolországtól kezdve Francziaország déli részén és Olaszországon keresztül Dél-Oroszországig van elterjedve. Hazánkban április végétől október közepéig különféle növényeken nagyobb társaságokban él; párzási ideje augusztus első felére esik, álczája ez után egy hónappal jelenik meg. Lelhelyei: Budapest, Miskelez, Czegléd, Csongrád, Szeged, Szatymaz (Csongrád vm.), Pality (Bács vm.), UJ-Szeged ( Torontál vm.), Baziás és Grebe- nácz (Temes vm.), Oravicza (Krassó vm.), Benedek (Alsó-Fehér vm.). MAGCROPLAX FIEB. Eur. Hem. p. 53 et 206. r1861). Corpus oblongum, depressum, pilosulum. Caput basi thoracis distincte angustius; tuberculis antenniferis angulo apicali exteriore obtusis et haud prominulis ; tylo sexuum conformi; bucculis longissimis, totis acute et distinectissime elevatis, basin capitis attingentibus. An- tennae articulo primo apicem capitis distinetissime supe- rantes. Kostrum coxas posticas attingens, articulo primo capite dimidio breviore, articulo secundo pone basin capi- A test hosszudad, kissélapos és gyöngén szőrös. A fej szembetünőleg keskenyebb, mint a torj töve; a csápdu- dorok külvégszöglete tompa és kifelé nem nyúlik; a fej- bütyök mindkét ivarnál egyforma; a hosszu ajaklemezek szembetünőleg és határozottan emelkedettek s egészen a fej tövéig érnek. A csápok első izüléke a fej csúcsán jóval túl nyúlik. A szipcsőr a hátsó csipőkig ér, első izüléke felényivel rövidebb a fejnél, második izüléke a fej töve IT. SYSTEMATIKUS RÉSZ. tis extenso. Thorax transversim leviter convexus, medio plus minus distinete coarctatus. Scutellum transversum. Hemelytra completa ; clavo retrorsum ampliato, irregu- lariter profunde impresso-punctato ; membrana mediocri, late valvante, venis guatuor apice arcuatim connexis instructa. Pedes mediocres; femoribus anticis subtus spina magna et ante hane spinulis duabus vel tribus armatis. A FAJOK 1 (2). A vröptyűk szennyes fehérek; a corium és röphár- tya barna erekkel és közbe szórt apró barnás foltocskákkal. — M. Preyssleri FIep. corium — erezete csak 2(1). A röptyűk tejfehérek; a 1. M. PREYSSLERI FIEB. Nigricans; thorace medio vix coarctato, posterius plerumgue in ferrugineum vergente; amtennarum arti- culo secundo, basi apicegue exceptis, ferrugineo; heme- lytris albidis, levissime infuscatis, eclavo fusco-punctato, corio membranague venis et maculis minutis interstitio- rum venarum fuscis, parte basali corii nec non membra- nae parviusculae macula pone apicem corii, albidis ; ma- culis pectoris ad coxas, orificiis, limbo postico metastethii tibiisgue albidis ; fuleris, geniculis, basi apicegue tibiarum et tarsorum articulis duobus basalibus dilute lutescenti- bus. d! ? . Long. 3—4. Lat. 1—1i "fm. ÖOmnycarenus Preysslerii Fr. in WErrExw. Beitráge I. Pp. 343. 21. tab. 2. fig. 17. (1836) ; Rhynehotogr. p. 43. 14. (1851). Stenogaster fusco-venosus DAHLB. Vet.-Ak. Handl. 1850. p. 221. Oxycarenus tineolatus FtoR Rhynch. Livl. I. p. 283. 1. (1860). Macroplaa Preyssleri Fres. Bur. Hem. p. 207.1.(1861). Orycarenus fusco-venosus SráL. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 224. 1. Lygaeus Preyssleri THoms. Opusc. ent. II. p. 184. 9. (1870). Feketés; torja közepe táján alig észrevehetőleg szű- kült, utószélén többnyire rozsdabarnás ; a második csáp- izülék, tövét és csúcsát kivéve, rozsdasárga; röptyűi szennyes fehérek, a clavus barna pontozással, a corium VII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VII. OT mögé van megnyúlva. A torj haránt irányban gyöngén domboru, közepe táján többé-kevésbbé szembetünőleg szűkült. A pajzska harántos. A. röptyűk tökéletesen kifej- lődvék; a hátrafelé szélesedő clavus egész terüje sza- bálytalanul elhelyezett erős pontozást visel; a közép- szerü röphártyák szélesen fedik egymást, erezetüket végükön ivesen összefolyó négy ér képezi. A lábak közép- szerűek; a mellső ezombok alól egy nagy tövissel s ezen- kivül még két vagy három kisebb tüskével felszereltek. ÁTNÉZETE. középen fekete, a sötét erezet között ha- sonló szinü apró foltocskákkal; a röphártya sötétbarna, három fehér folttal. — M. fasciatus H.-ScnH. és röphártya barna erezettel és közbe szórt apró barnás foltocskákkal, a corium töve s a röphártya külső alap- szöglete világosabbak; mellén a csipők mellett levő foltok, a bűzmirigy nyilásai s az utómell utószéle a lábszárakkal együtt fehéresek; a eczombok és lábszá- rak tövei és csúcsai s a kocsák két tő-izüléke szennyes- sárgák. Tenyészési térköre földrészünkre szorítkozik és Svéd- országtól Szicziliáig, Livlandtól Francziaországig terjed. Kelet-Európában hiányzik. j Egyetlen biztos lelhelye hazánkban a Pécs melletti Mecsekhegy, melyen PávEn Jásos m. n. muzeumi gyüjtő az 1872-ik év nyarán több példányban gyüjtötte. Fuss Erdélyből szintén megemliti, de lelhelyét nem közli. 2. M. FASCIATUS H.-SCH. Niger; thorace medio distincte coarctato, antice et postice plerumgue ferrugineo-limbato; antennarum arti- culo secundo, basi apicegue exceptis, ferrugineo ; clavo albido-flavescente, corio lacteo, basi marginegue imo apicali, nec non venis maculisgue nonnullis interstitiorum venarum medio, nigris; membrana nigro-fusca, angulv basali interno maculisgue duabus apicalibus magnis, una ad marginem externum, una ad marginem internum, lacteis ; maculis pectoris ad coxas, orificiis, lnmbo postico metastethii et tibiis albidis; fulcris, geniculis, basi api- cegue tibiarum tarsorumgue articulis duobus basalibus ! flavescenti-ferrugineis. 7. ? . Long. 34—4. Lat.4—11 "/m. HM. SYSTEMATIKUS RÉSZ. Heterogaster fasciatus H.-ScH. Paxz. Faun. Germ. 135. tab. 19. Heterogaster guttula H.-ScH. Nom. ent. I. p. 46. (1835). Orycarenus Helferiü Frzs.in WerrExw. Beitr. I. p. 343. 20. tab. 2. fig. 16. (1836); Rhynchotogr. p. 39. 4. (1851). Aphanus insignis Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 45. 7. fig. 7. (1838). Stenogaster fasciatus H.-Scn. Wanz. Ins. IX. p. 215. (1853). Macroplaa: Helferi Fre8. Eur. Hem. p. 207. 2.(1861). Fekete; torja közepe táján szembetünőleg szűkült, elő- és utószélén többnyire rozsdasárga ; a második csáp- izülék, tövét és csúcsát kivéve, ugyanily szinü; röptyűin 46 VII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VII. a clavus sárgásfehér, a corium tejfehér, ez utóbbinak csak töve és utószéle keskenyen, valamint erezete közepe táján fekete, a fekete erezet között fekvő tércséken ha- sonló szinezetü apró foltocskák foglalnak helyet; a röp- hártya főszine sötétbarna, belső alapszögletén azonban egy, végén pedig két tejfehér folttal van diszitve; mellén a csipők mellett levő foltok, a bűzmirigy nyilásai s az utómell utószéle a lábszárakkal együtt fehérek; a czom- bok és lábszárak tövei és csúcsai s a két első kocsa-izü- lék rozsdasárgák. E gyöngyörü faj, mely Dél-EKurópán kivül még Kis- Ázsiában és Algirban is előfordul, nálunk egyedül csak a budai hegyeken tenyészik s ott, nevezetesen a $as- hegyen és a Farkasvölgyben, valamint a, Gellérthegytől délre fekvő réteken májustól augusztus közepéig egyen- ként található. NYOTCZADTIKÓ CATOG ATÁT: MYODOCHINA STAL. Caput triangulare, minus latum; jugis tylo di- stincte brevioribus. Ocelli adsunt. Thorax anterius sulculis duobus transversis destitutus, postice haud convexo-declivis. Membrana venis guatuor vel guingue instructa. Hamus alarum e vena subtensa emissus. Orificia odorifera apice haud lobato-pro- ducta. Abdomen spiraculis segmentorum omnium vel saltem trium apicalium in ventre positis ; sutura ventrali tertia utringue plerumgue antrorsum si- nuato-curvata et marginem haud attingente. Coxae posticae contiguae vel levissime distantes. A Lygaeidák családjának főtömegét ezen alcsalád képezi, mely hazánkban 59 fajjal van képviselve, a mi az összes hazai fajoknak több mint felét teszi. Az 59 faj 25 nemhez tartozik. Ez utóbbiak a következő táblázat segélyével különböztethetők meg : 1 (38). A negyedik hasi szelvény oldalain levő két homá- lyos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A fej háromszögű, nem feltünöleg széles ; a járom- lemezek a fejbütyöknél szembetünőleg rövidebbek. A szemecsek tisztán kivehetők. A torj előfelén két haránt fekvő barázda nélkül, utószélén nem dombo- ruan lejtős. A röphártya erezete négy vagy öt érből ) áll. A szárnyhorog az alsó főérből ered. A bűzmirigy nyilásai egyszerüek, karélyos nyúlyányok nélkul. Va- lamennyi vagy legalább a három utolsó potrohszel- vény léglikai a hason vannak elhelyezve ; a harmadik hasi varrány mindkét oldalon többnyire öblösen előre hajlik s az oldalszélt nem éri el. A hátsó csipők egy- mást érintik vagy egymáshoz igen közel állanak. 2 (5). A torj közepe táján szembetünőleg szűkült s a szűkülés által képezett oldalvásti bemetszés szembetünöleg szögletes; a torj oldalai tompák, nem párkányoltak; elől tisztán kivehető gyűrü- idomu nyakörvvel. 3 (4). A második és harmadik hasi szelvény finoman rovátkolt sávok nélkül; a hátsó kocsák első izü- léke legfőlebb csak felényivel hosszabb, mint II. SESTEMATIKUS RÉSZ. a a két utolsó izülék együttvéve. — Diplonotus STÁL. 4 (3). A második és harmadik hasi szelvény közepén két igen finoman és sűrüen haránt-rovátkolt csupasz sáv látható ; a hátsó kocsák első izüléke kétszer oly hosszu, mint a két utolsó izülék együttvéve. — Ligyrocoris STAL. tg ). A torj közepe táján vagy épen nem vagy csak igen kevéssé szűkült, ez utóbbi esetben oldal- szélei legfölebb csak tompán öblösek s az öböl feneke nem szögletes, hanem ívelt; nyakörv hiányzik vagy enyészetes. 6 (27). A torj oldalszélei nem párkányoltak vagy ormó- sak, épen nem vagy csak igen csekély mérték- ben lemezidomulag szélesedvék. 7 (20). A torj első felének oldalszélei egyenesek, előszög- letein azonban szembetünöőleg, többnyire hirte- len és néha tetemesen kerekitettek; a fej a torj első felénél soha sem szélesebb, sőt gyakran keskenyebb. 8 (19). A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblö- sen előre hajlik. 9 (14). A mellső czombok alól több apró tövissel vagy fogacskával fegyverezvék. T10(11). A mellső ezombok fogacskái egyenlő nagyságuak ; a szipcsőr második izüléke a harmadiknál sok- kal hosszabb. — Tropistethus FEB. 11(10). A mellső czombok az apró fogacskákon kivül még egy nagyobb tövissel fegyverezvék. 12(13). A szipszőr második izüléke a harmadiknál sok- kal hosszabb. — Jcus Frzz. 13(12). A szipcsőr második és harmadik izüléke körül- belől egyenlő hosszu. — Rilyparochromus CuRr. 14 (9). A mellső czombok alól fegyverzetlenek vagy leg- főlebb egy észrevehető foggal, néha két enyé- szetes dudorcsával. 15(18). A torj utófele kissé lenyomott és szembetünőbben pontozott, oldalszélei tompán öblösek. 16(17). A test idoma nyúlánk, karcsu; a torj hosszabb, mint szélesebb. — Pterotmetus Am. et SERv. 17(16). A test idoma zömökebb, hosszudad vagy tojás- dad; a torj harántos. — Macrodema FIEBs. 18(15). A torj utófelén le nem nyomott, erősen harántos, oldalszélein nem öblös; a mellső czombok alól egy szembetünő töviskével fegyverezvék. — Lamprodema FTEgp. 19 (8). A harmadik hasi varrány egészen egyenes. . Plinthisus WEsTw. 7 VIII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VIII. 20 (7). A torj első felének oldalszélei egész terjedelmük- ben egyenesek, még előszögletein sem kerekitet- tek; a fej a torj első részénél szembetünőleg szélesebb. 21(26). A mellső czombok fegyverzetlenek, legfőlebb ne- hány, sertét hordozó enyészetes dudorcsával. 22(23). A torj első fele, valamint a corium oldalszegélye s középső része sima és fényes. — Lasiosomus Friss. 23(22). A torj és röptyűk egészen pontozottak. 94.(25). A harmadik hasi varrány egészen egyenes; a cla- vus három pontsorral. — Acompus FrEs. 25(24). A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a clavus négy pontsorral, a máso- dik sor néha rövidült. — Stygnocoris DouGL. et ScorrT. 65(21). A mellső ezombok alól két vagy három tövissel fegyverezvék. — Peritrechus FTep. 9 27 (6). A torj oldalszélei egész kiterjedésükben lemezido- mulag szélesedvék. 28(35). A csápok meztelenek vagy csak ritkán rövid pely- hedzéssel; az első csápizülék ritkán visel nehány rövid sertét. 29 (30). A csápdudorok, oldalvást nézve, a szemek elő- széle alatt függélyesen lefelé hajlanak ; a hátsó kocsák első izüléke sohasem kétszer oly hosszu, mint a más két izülék együtt véve. — Trapezo- notus FIEB. 30(29). A csápdudorok, oldalvást nézve, előfelé rézsút lehajlók, néha csaknem kiállók; a hátsó kocsák első izüléke csaknem vagy legalább kétszer oly hosszu, mint a két utolsó izülék együtt véve. 31(34). A fej a torj első felénél keskenyebb vagy azzal körülbelől egyenlő széles ; az csápok első izüléke alig nyúlik negyed- vagy legfőlebb harmadrészé- vel a fej csúcsán túl. 32(33). A torj előszéle szembetünőleg öblös; a szipcsőr második és harmadik izüléke körülbelől egyenlő hosszu. — Microtoma LAP. 33(32). A torj előszéle egyenes vagy legfőlebb gyengén öblös; a szipcsőr második izüléke szembetünő- leg hosszabb a harmadiknál. — Pachymerus 57. FARG. et SERv. 34(31). A fej a torj előszélénél szélesebb; az első csáp- izülék több mint felényivel nyúlik a fej csúcsán túl. — Beosus AM. et SERv. 35(28). A csápok első három izüléke mereven felálló sertékkel. II. SZSTEMATIKUS RÉSZ. 4 36(37). A csápdudorok külvégszöglete tompa ; a torj elő- széle szembetünőleg öblös, oldalszélei elől kere- kitettek. — Jmblethis FTEms. 37(36). A csápdudorok külvégszöglete hegyesen kiálló ; a torj elő- és oldalszélei csaknem egészen egye- nesek, előszögletei kissé kiállók. — (fontanotus FiEs. 38 (1). A negyedik hasiszelvény oldalain levő két ho- mályos folt közől a hátsó igen távol áll a szelvény utószélétől s az első folt közelében fekszik. 39 (40). A szemek nagyok; a fejtetőnek szemek között fekvő része a szemeknél körülbelől kétszer szé- lesebb; a torj elől nyakörv nélkül, — Ischmocoris FTEB. 40(39). A fejtetőnek szemek között fekvő része körülbe- lől négyszer oly széles, mint az középszerű vagy apró szemek; a torj előszélén keskeny, lenyo- mott, közepén néha enyészetes nyakörvvel. 41 (48). A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblö- sen előre hajlik; a test kevésbbé széles, nem la- pitott. 42(47). A fej egészen a szemekig van a torjban besü- 8 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VŐ. lyedve; a pajzska laposdad, utófelén hosszormó nélkül. 43(46). A test idoma hosszukás, felűl finoman pontozott ; a fej a torj előfelével együtt sima, legfőlebb igen enyészetesen pontozott. 44(45). A szemek és csápok közötti távolság a szemek átmérőjénél rövidebb, a sűrüen fogacsolt mellső czombok egy nagyobb tövist viselnek. — Scolo- postethus FIEB. - 45 (44). A szemek és csápok közötti távolság körülbelől oly hosszu, mint a szemek átmérője; az alól fogacsolt mellső czombok két nagyobb tövissel fegyverezvék. — FEremocoris FIEB. 46 (43). A test idoma tojásdad; a fej, torj, pajzska és mell sűrü s szembetünő pontozással. — Drymus FrEB. 47(42).A fej a torjból kinyúlik s a szemek mögött, me- lyek a torj előszélét nem érintik, észrevehetőleg szűkült; a pajzska közepén erős benyomással, utófelén szembetünő hosszormóval. — Taphro- peltus STAL. 48(41). A harmadik hasi varrány mindkét oldalon egye- nes; a test igen lapitott. — Platygaster SCHILL. DIPLONOTUS STAL. Öfo. Vet:Ak. Börh. 189725 p.(51. Corpus oblongum. Caputtriangulare; tuberculis anten- niferis obtusis. Rostram articulo tertio articulo apicali vix vel paullo longiore. Antennae pilosulae, articulo primo apicem capitis superante. Thorax apice collari angusto instructus, medio vel pone medium distinecte constrietus, emarginatura laterali a sfírictura formata distinete angulata, lateribus teretibus, obtuse convexis, immarginatis. Scutellum triangulare. Hemelytra com- pleta, parallela. Prostethium intra margines laterales impressione lineari destitutum. Venter segmentis secundo et tertio vittis duabus stridulatoriis, transversim dense strigosis, destitutis; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres ; femoribus anticis incrassatis, subtus spinis duabus vel tribus majoribus et nonnullis minutissimis armatis ; articulo primo tarsorum posticorum apicalibus duobus ad unum dimidio vel paullo longiore. A test hosszudad. A fej háromszögű ; a csápdudorok tompák. A szipcsőr harmadik izüléke alig vagy csak kevéssel hosszabb, mint a negyedik izülék. A csápok kissé szőrösek, első izülékük a fej csúcsán túl nyúlik. A torj elől keskeny nyakörvvel van ellátva, közepe táján szembetünőöleg szűkült s a szűkülés által képezett oldal- vásti bemetszés szembetünöleg szögletes; oldalszélei tompák, nem párkányoltak. A pajzska háromszögü. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék és párhuzamosak. Az előmell oldalszélein belől vonalidomu barázda nélkül. A második és harmadik hasi szelvény finoman rovátkolt sávok nélkül; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak közép- szerüek; a vastagodott mellső czombok alól két vagy három nagyobb és több kisebb tövissel fegyverezvék; a hátsó kocsák első izüléke legfölebb csak felényivel hosz- szabb, mint a két utolsó izülék együtt véve. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. a 1. D. FRACTICOLLIS SOHILL. Nigricans ; antennarum articulis secundo et tertio, apice excepto, fusco-testaceis ; margine angusto antico lobogue postico fusco-maculato thoracis, apice macu- lisgue duabus minutis mediis seutelli, limbis posticis pro- et metastethii, limbo angustissimo abdominis, nec non pedibus ferrugineo-flavescentibus ; femoribus anticis subtus spinis duabus majoribus et spinulis nonnullis minu- tissimis armatis, tibiis anticis rectis ; hemelytris sordide flavo-albidis, fusco-punctatis, margine costali macula- gue apicali prope angulum internum corti laevibus, palli- dis ; membrana infuscata, pallido-venosa. 3. ? . Long. 5—54. Lat. 18—14 "in. Pachymerus fraetícollis ScHinn. Beitrüge zur Int. I. p:. 82. 27. tab. 7. fig. 6. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 66. fig. 40. (1831); H.-Scun. Nom. ent. I. p. 44. (1835). Plociomerus fracticollis SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 70. 1. (1848); Fizs. Eur. Hem. p. 172. 3. (1861); Doucr. et Scorr Brit. Hem. I. p. 170. 1. tab. 6. fig. 5. (1865). Pachymerus insectus Bon. Vet.-Ak. Handl. 1849. p. 250. VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIÁ VIII. Pachymerus ( Plociomerus) fracticollis Frok Rhynch. Livl. I. a. 229. 2. (1860). Plociomera fracticollis STAL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 214. 2. Lygaeus fracticollis THoms. Opusc. ent. II. p. 194. 33. (1870). Diplonotus fracticollis STAL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 51. ; Feketés; csápjainak második és harmadik izüléke, tövét kivéve, sárgásbarna ; torjának keskeny előszéle és barnafoltos utófele, pajzskájának csúcsa és közepén két apró foltocska, továbbá elő- és utómellének utószéle s hasának keskeny szegélye lábaival együtt rozsdasárgák ; mellső ezombjai alól két nagyobb tövissel és több igen apró tüskével fegyverezvék, mellső lábszárai egyenesek ; röptyűi szennyes világos-sárgák, barnán pontozottak, a corium külszélén és belső szöglete mellett azonban simák és világosabb szinezetüek; barnás röphártyája világo- sabb erezettel. Európa legtöbb tartományában, különösen éjszak felé tenyészik. — Nálunk ritkább mint másfelé és eddig csak Budapest, Puszta-Peszér (Pest vm.) és Tövis (Alsó- Fehér vm.) körül találtatott egyes példányokban, LIGYROGORIS STAL. Öfus VetzákstBlorh: 18725 p.-ő1. Corpus oblongum. Caput triangulare; tuberculis antenniferis obtusis. Rostrauam articulo tertio guarto multo longiore. Antennae haud pilosae, articulo primo apicem capitis vix superante. Thorax apice collari annu- liformi angusto instructus, medio vel pone medium di- stincte constrictus, emarginatura laterali a strictura for- mata, distinete angulata, lateribus teretibus, obtuse con- vexis, inmarginatis. Scutellum triangulare. Hemelytra completa, prallela. Prostethium intra margines laterales impressione lineari destitutum. Venter segmentis secundo et tertio disco utringue pone acetabula vitta transversim dense subtilissimegue strigosa denudata instructis ; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula amteri- ore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres; femoribus anticis 1m- crassatis, subtus amtice spinis duabus vel tribus majori- bus et nonnullis minutissimis armatis; tarsis posticis articulo primo articulis duobus apicalibus simul sumtis duplo longiore. HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁLI A test hosszudad. A fej háromszögű ; a csápdudorok tompák. A szipcsőr harmadik izüléke a negyediknél sok- kal hosszabb. A csápok nem szőrösek, első izülékük alig nyúlik a fej végén túl. A torj elől gyűrüidomu keskeny nyakörvvel van ellátva, közepe táján szembetünőleg szűkült s a szűkülés által képezett oldalvásti bemetszés szembetünőleg szögletes ; oldalszélei tompák, nem pár- kányoltak. A pajzska háromszögü. A röptyűk tökélete- sen kifejlődvék és párhuzamosak. Az előmell oldalszé- lein belől vonalidomu barázda nélkül. A második és harmadik hasi szelvény közepén két igen finoman és sű- nüen haránt-rovátkolt csupasz sáv látható; a negye- dik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt kö- zől a hátsó igen távol áll az elsőtől s a szelvény utó- széléhez közeledett. A lábak középszerüek; a vastago- dott mellső ezombok alól két vagy három nagyobb és több apróbb tövissel felszereltek; a hátsó kocsák első izüléke kétszer oly hosszu, mint a második és harmadik izülék együttvéve. 1 TI. SYSTEMATIKUS RÉSZ. I. L. SYLVESTRIS LIN. Nigricans ; antennarum articulo primo apice, secundo toto, nec non basi articuli tertii, maculis pectoris ad coxas, limbo postico metastethii pedibusgue flavo-testa- ceis, femoribus posterioribus apicem versus, anticis fere totis nigris, his subtus spinis duabus majoribus et non- nullis minoribus armatis; hemelytris testaceo-albidis, pone medium nigris, macula costali prope apicem pal- lida, corii disco ante medium infuscato ; membrana fus- cescente, venis maculague apicali albidis ; thoracis lobo postico maculis guatuor, mediis duabus elongatis ferru- am m. gineis ornato. ? . Long. 58. Lat. 14 Cimea sylvestris Ls. Faun. Suee. Ed. 2. p. 256965. AZ) sASystsnat Ba SAE SZSp 730 TE (ŐZ Acanmthia sylvestris FABR. Mant ins. II. p. 279. 23. (1787); Ent. syst. IV. p. 76. 37. (1794); Syst. Rhyng. p. 116. 17. (1803). Lygaeus sylvestris FAL. Mon. cim. Suec. p. 69. 15. (1807); Zxzrr. Faun. lapp. I. p. 473. 10. (1828); Ims. lapp. I. p. 264. 12. (1840); THoms. Opusc. ent. LIL. p. 194. 34. (1870). Lygaeus silvestris FALL. Hem. Suec. Cim. p. 61. 22. (1829). Plociomerus silvestris SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 70. 2. (1848); Fixzs. Hur. Hem. p. 171. 1. (1861). 50 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. Pachymerus sylvestris H.-ScH. Wanz. Ins. IX. p. 209. (1853). Plociomerus DLauchsit BARENSPR. Berl. Ent. Zeitschr. TIT p.330. tab. 6. üg.2.(1859). Pachymerus ( Plociomerus) silvestris Frok Rhynceh. Háy: p: 231535(AS60): Plociomera sylvestris STAL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 186 106216 Il 9 2. Feketés ; csápjainak első izüléke csúcsán, a második -egészen, a harmadik izülék pedig tövén, valamint mellén a csipők mellett levő foltok s az utómell utószéle lábai- val együtt sárgásak ; hátsó czombjainak csúcsa, a mellső a ezombok pedig egészen feketék, ez utóbbiak alól két nagyobb és több kisebb tövissel fegyverezvék ; röptyűi sárgás fehérek, utófelükön feketék, a corium utószöglete mellett egy világos folttal, közepe táján barnás mázo- lattal; barnás röphártyájának erezete, valamint egy csúcsán levő folt fehéres; torja utófelén négy rozsda- barna folttal van diszitve. i VFöldrészünk közép és éjszaki tájain kivül Szibériá- ! ban egészen Irkucskig előfordul és nem ritka. Hazánk- , ból azonban eddig csak egy nőstény példány ismeretes, ] melyre FRivanoszky Jáwxos 1872-ben Tátrafüred mellett akadt. TROPISTETHUS FIEB, Eur. Hem. p. 4 Corpus oblongum. Caput triangulare, parte subapicali thoracis angustius; oculis mediocribus. Rostrum coxas mtermedias attingens, articulo secundo tertio multo longiore. Antennae articulo primo apicem capitis supe- rante. Thorax longior guam latior, pone medium trans- versim leviter impressus, ante impressionem levissime convexus, lateribus immarginatis, convexis, pone medium subsinuatis, apice rotundatis. Scutellum longius guam latius. Hemelytra completa, parallela, venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter sutura tertia utringue distimete antrorsum sinuato- curvata; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad margi- nem posticum segmenti appropinguata. Pedes medioeres ; femoribus anticis incrassatis, subtus spinulis compluri- bus armatis, spina unica ceteris majore destitutis, apud 8 et 184. rI80171 A test hosszudad. A fej háromszögü s a torj előfelé- nél keskenyebb; a szemek középszerűek. A szíipcsór a középső csipőkig ér, második izüléke a harmadiknál sok- kal hosszabb. A csápok első izüléke a fej csúcsán túl nyúlik. A torj hosszabb mint szélesebb, közepe mögött kissé benyomott s ezen benyomás előtt igen gyöngén domboru; oldalszélei nem párkányoltak, domboruak, közepük mögött alig észrevehetőleg öblösek, elől pedig kerekitettek. A pajzska hosszabb mint szélesebb. A tö- kéletesen kifejlett röptyűk párhuzamosak; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó ér által összekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen-előre hajlik ; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtól s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A. lábak középszerüek ; a vastagodott mellső czombok alól több apró és mind 13 4 II. SESTEMATIKUS RÉSZ. (5) mares subtus rotundato-subangulatis, ante medium com- pressis ; tibiis anticis curvatis. 1. T. SABULETI HAHN. Niger, opacus, parce pubescens; rostro, maculis pe-" etoris ad coxas pedibusgue flavo-testaceis, femoribus medio piceis; hemelytris cum apice imo seutelli pallide cinnamomeis , fusco-punctatis, corio apice infuscato, angulo interno, interdum etiam ad suturum elavi nigro- maculato ; membrana obseura, raro abbreviata. g. ? . Long. 23—23. Lat. 3—1 "fa. Variat antenmis plus minus flavo-testaceis. Pachymerus sabuleti Hans Wanz. Ins. II. p. 120. fig. 201. (1834); H.-ScnH. Nomencl. entomol. I. p. 45. (1835). Pachymerus holosericeus ScHorrz Arb. und Veründ. 1845. p. 19. 2. Pachymerus spinigerellus Bon. Öfv. Vet.-Ak. Förh. TS52Sp: 97-14 Tropistethus ochropterus Frez. Eur. Hem. p. 184. (1861). j § Tropistethaus holosericeus Srán Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 217. 1; Douvac. et Scorr Brit. Hem. I. p. 200. 1. tab. 7. VIII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VIII. egyenlő nagyságu fogacskával fegyverezvék; a mellső lábszárak görbültek. fig. 5. (1865); FERRARI Ann. Mus. civ. di Genova VI. p. 161. (1874. Scolopostethus obscurus GARB. Bull. Soc. ent. Ital. IT. p. 117-(1869). Lyygacus holosericeus THoms. Opuse. ent. II. p. 189. 21. (1870). Fekete, fénytelen, kissé pelyhedző; szipcsőre, mellén a csipők mellett levő foltok és lábai sárgásak, ezombjai közepükön. barnás-feketék ; röptyűi a pajzska végső csú- csával együtt barnák, sötétebb pontozással, a corium csúcsán sötétbarnás, belső szögletén, sőt néha a clavus- varrány mellett is nehány fekete petty foglal helyet; röphártyája feketés és csak ritkán durványos. Csápjai néha többé-kevésbbé világos szinezetüek. E csinos kis faj, mely főleg Európa nyugati felén van elterjedve, rendesen apróbb társaságokban él és nálunk tökéletesen kifejlett állapotban telel át. Lelhelyei: Buda- pest, Pécs, Temesvár, Veresmart ( Szekenszék), Miskolcz, Forró (Abauj vm.), Komjáti ( Torna vm.). ICUS FIEB. Brur. -Eem. p."46 et 173. r1861J Corpus anguste oblongo-ovatúm. Caput triangulare, longius guam latius, parte subapicali thoracis angustius. Rostrum coxas intermedias haud attingens, articulo se- cundo tertio distinectissime longiore. Antennae articulo primo apicem capitis superante. Thorax antrorsum an- gustatus, longior guam latior, pone medium transversim leviter impressus, lateribus immarginatis, haud lamina- tis, pone medium obtuse sinuatis, apice rotundatis. Scu- tellum longius guam latius. Hemelytra completa ; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter sutura tertia utringue antrorsum curvata ; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula ante- riore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres ; femoribus anticis valde incrassatis, subtus spinis pluribus, una majore, armatis ; tibiis anticis curvatis. A test keskeny hossztojásdad. A fej háromszögü, hosszabb mint szélesebb s a torj előfelénél keskenyebb. A szipcsőr a középső csipőket nem éri el, második izü- léke sokkal hosszabb a harmadiknál. A csápok első izü- léke a fej végén túl nyúlik. A torj hosszabb mint szélesebb, elől keskenyedett, közepe mögött kissé benyo- mott; oldalszélei nem párkányoltak és lemezidomulag nem szélesedvék, közepük mögött tompán öblösek, elől pedig kerekitettek. A pajzska hosszabb, mint szélesebb. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó erecske által összekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homá- lyos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak középszerüek ; a tetemesen vastagodott mellső czombok alól több tövis- ; sel felszereltek, melyek közől egyik nagyobb a többinél. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 1. I. ANGULARIS FIEB. VAR. HUNGARICUS HORV. (Pig. 10.) Niger, opacus, glabriculus; antennarum articulo se- cundo, apice excepto, rostro, angulis posticis et lmbo postico, interdum etiam margine antico angustissimo thoracis, limbo postico metastethii et prostethu, hujus etiam limbo antico, maculis pectoris ad coxas nec non pedibus flavo-testaceis; hemelytris griseo-flavescentibus, sat fortiter seriatim fusco-punctatis, cor10 margine apicali et angulo imterno late nigro, interstitiis venarum obscu- rioribus; membrana fuscescente, macula parva pone apicem corti venisgue albidis. 3. ?. Long. 4—43. Lat. Ime d. Antennarum articulo primo, apice excepto, flavo- testaceo. TIcus angularis Friss. Eur. Hem. p. 173. (1861). Megalenotus hungaricus Hokrv. Pet. Nouv. Ent. 1874. p. 455. Varietas insignis speciei Fieberianae, a gua colore / pedum praesertim differt. Fekete, fénytelen, csaknem egészen csupasz ; csápjai- 52 VIÍI. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VÍII. nak második izüléke (csúcsát kivéve), szipesőre, torjának utószögletei és utószéle, néha egyszersmind igen keskeny előszéle, valamint mellén az előmell elő- és utószéle, az utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok lábaival együtt sárgák; röptyűi szürkés-sárgák, erős barna pont- sorokkal, a corium utószélén és belső szögletén szélesen fekete, az erezet közötti tércsék a röptyűk alapszinénél sötétebbek; barnás röphártyája fehéres erezettel van áthatva s azonkivül külső alapszögletén egy kis fehér pettyecskével jelölve. — A him első csápizüléke, csúcsát kivéve, sárga. Az Olasz- és Déloroszországban tenyésző törzsfajnak kitünő válfaja, melyet főleg az egészen világos szinezetü lábak jellemeznek. A Frszex által adott leirással nem egyezvén, külön fajnak tartottam s mint ilyet le is irtam ; csak miután a törzsfajt magát természetben megkaptam, győződtem meg a valódi tényállásról. Nálunk a budai hegyeken igen ritkán található, hol 1874. junius 10-én a Gellérthegyen, augusztus 20-án a Svábhegyen fedeztem fel nehány példányban. A követ- kező évben pedig PávEL János gyüjtötte ugyanott április közepén a Gellért-, május elején a Sashegyen. RHYPAROGHROMUS CGURT. TS ÜLSBATTL ÉRETTE Szt UL S304 8 MEGaALnonorus Friss. Eur. Hem. p. 47 et 181. (15617. Corpus oblongum vel oblongo-ovatum. Caput trian- gulare, subtransversum, parte subapicali thoracis angu- stius; oculis mediocribus. Rostrum coxas intermedias attingens, articulis secundo et tertio longitudine subae- gualibus. Antennae articulo primo capitis apicem plus ) minus longe superante. Thorax longior guam latior, pone medium transversim levissime impressus, ante 1m- pressionem leviter convexus, marginibus lateralibus cari- natis, haud vel minime laminato-explanatis, pone medium subsinuatis, apice rotundatis. Scutellum longius guam latius. Hemelytra completa vel raro incompleta, paral- lela; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter sutura tertia utringue distinecte antrorsum sinuato-curvata; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres; femoribus anticis incrassatis, subtus spina majore et spinulis pluribus armatis; tibiis anticis basin versus curvatis. A test hosszudad vagy hossztojásdad. A fej három- szögü, csaknem harántos s a torj előfelénél keskenyebb ; a szemek középszerüek. A szipcsőr a középső csipőkig ér, második és harmadik izüléke körülbelől egyenlő hosszu. A csápok első izüléke a fej csúcsán többé-kevésbbé túl nyúlik. A torj hosszabb mint szélesebb és közepe mögött kissé benyomott, ezen benyomás előtt gyöngén domboru ; oldalszélei ormósak, de épen nem vagy igen csekély mér- tékben lemezidomulag szélesedvék, közepük mögött alig észrevehetőleg öblösek, elől pedig kerekitettek. A pajzska hosszabb mint szélesebb. A röptyűk párhuzamosak és rendesen tökéletesen kifejlődvék, ritkán durványosak; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó ér által ösz- szekötve.A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik ; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két ho- mályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtőls az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak középszerüek ; a vastagodott mellső czombok alólegy nagyobb és több kisebb tövissel fegyverezvék ; a lábszárak tövük felé görbültek. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 53 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. A FAJOK ÁTNÉZETE. 1 (6). A lábak egyszinű sárgák. 2 (5). Az egész test felülete szőrös ; a torj egyszinü fekete. 3 (4). A csápok első izüléke csúcsán, a második izülék egészen sárga. — R. antennatus BCHILL. 4. (3). A csápok két tó-izüléke egészen sárga. — R. hir- sutus FIEB. 5 (2). Csupán a lábak és csápok hosszu szőórözettel, a test csupasz ; a torj utó-harmada és keskeny oldal- párkányai rozsdabarnák. — NR. pilicornis Mutcs. 1. R. ANTENNATUS SCHILL. . Anguste oblongo-ovatus, niger, subnitidus, parce pubescens; antennarum articulo primo apice, secundo toto, rostro, maculis pectoris ad coxas, orificiis pedibus- gue flavo-testaceis; hemelytris obseure fusco-testaceis, membrana abbreviata, fuscescente. 8. Long. 4 §. Lat. 1 a mm . Pachymerus antennatus Scninr. Beitr. zur Ent. I. p. 76. 18. tab. 8. fig. 10. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 58. fig. 35. (1831); Bon. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1852. p.55. 9. Rhyparochromus antennatus SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 64. 16. (1848); DouvaGr. et Scorr Brit. Hem. I. p. 206. 5. (1865). Pachymerus ( Pachwmerus) antennatus Frok Rhynch. Tivi. T. p. 252. 13. (1860). Megalonotus antennatus Fizs. Eur. Hem. p. 181. 1. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 216. 2. Lygaecus antennatus THoms. Opuse. ent. II. p. 190. 24. (1870). Keskeny hossztojásdad, fekete, kissé fénylő és gyön- gén szőrös; csápjainak első izüléke csúcsán, második izüléke egészen, valamint szipesőre, mellén a csipók mel- lett levő foltok s a bűzmirigy nyilásai lábaival együtt sárgák; röptyűi sötétbarnák, durványos sötétes röphár- tyával. Angolországtól a Volgáig, Finnországtól Algirig elter- jedt faj, mely faunaterületünkön a legritkábbak közé tartozik. Az egyetlen eddig talált magyarországi példány- ról, mely jelenleg a magy. nemz. muzeum gyüjteményé- ben őriztetik, még a közelebbi lelhelyet sem tudjuk ; de valószinü, hogy a budai hegyekről származik. 6 (1). Legalább a mellső ezombok feketék. ) 7 (10). Valamennyi czomb fekete. 8 (9). A csápok és lábak egyszinű feketék. — It. dila- tatus H.-Scn. 9 (8). Legalább a második csápizülék s a mellső láb- szárak részben sárgák. — R. chiragra FABR. 10 (7). A mellső czombok feketék, a többiek a lábszárak- és kocsákkal együtt sárgák. — R. praetextatus H.-Scn. 2? R. HIRSUTUS FIEB. Oblongo-ovatus, niger, subopacus, longe pilosulus; antennarum articulis duobus basalibus totis, rostro, ma- ! eulis pectoris ad coxas pedibusgue flavo-testaceis ; heme- ! lytris fusco-testaceis, clavo margine scutellari anguste nigro-limbato, corio margine apicali et angulo interno latissime nigro, fusco-variegato, membrana completa vel abbreviata, fuscescente, angulis basalibus albidis. 9? . Long. 5. at. 18 "n. Pachymerus amtennatus H.-Scmn. Pawsz. Faun. Germ. 120. tab. 7; Nom. ent. I. p. 44. (1835.). Megalonotus hirsutus FIes. Eur. Hem. p.181.2.(1861). Hossztojásdad , fekete, csaknem fénytelen, felülete hosszu szőrözettel boritott; csápjainak első két izüléke egészen, továbbá szipcsőre és mellén a csipők mellett levő foltok lábaival együtt sárgák ; röptyűi barnák; a cla- vus pajzs-varrányán keskeny, a corium utószélén és belső szögletén széles fekete szegélylyel, ez utóbbin a fekete szinezet barnával tarkázott; röphártyája tökélete- sen kifejlett vagy pedig durványos, sötétes szinezetü és csak alapszögletein kissé fehéres. Ezen ritka s az előbbihez hasonló faj tenyészési tér- köre Német-, Franczia- és Oláaszországra s a Svájczra szoritkozik. Első magyar példányát 1874. május 31-én a budai kincstári erdőben fedeztem fel. Azóta Temesme- gyében Grebenácz, Máramarosmegyében Kőrösmező mel- lett szintén találtatott egy-egy példány. 3. R. PILICORNIS MULS. Oblongus, niger, opacus, glaber ; antennis pedibusgue longe pilosis; antennarum articulis primo toto, secundo dimidio basali, tylo, rostro, marginibus lateralibus angus- 5 TI. SYSTEMATIKUS RÉSZ. tissimis partegue depressa posteriore thoracis, hemely- tris, abdominis apice nec non pedibus ferrugineis ; marg1- nibus angustissimis costali et apicali corn pallidioribus ; membrana fuscescente, pallido-venosa, angulis basalibus utringue flavo-maculatis. g Long. 5. Lat. 1 2 "y/n. Pachymerus pilicornis Murs. Ann. Soc. Lin. Lyon. 1850—52. p. 99. (1852); Opuse. ent. I. p. 118. Rhyparochvomus pilicornis DouGL. et Scorr Brit. Hem. MEpSZOZSAA(1865): Hosszudad, fekete, fénytelen és csupasz, csak csápjai és lábai vannak hosszu szöőrözettel boritva; csápjainak első izüléke egészen, második izüléke tő-felén, fejbü- työkje, szipesőre, torjának keskeny oldalpárkányai és lenyomott utófele, röptyűi, potrohának csúcsa és lábai rozsdabarnák; a corium utó- és oldalszélei igen keske- nyen világosabb szinezetüek; sötét röphártyája világo- sabb erezettel és alapszögletein egy-egy sárgás petytyel. Nyugat-Európa egyes tartományaiban igen ritka s eddig még csak kevés számu példányokban ismeretes. Hazánkban is ép ily gyéren fordul elő, a mennyiben eddig csak FRrvanpszgY JáNosNaKk sikerült a mehádiai Herkulesfürdő környékén egy himet találhatmi, mely jelenleg a magy. nemz. muzeum gyüjteményében látható. 4. R. DILATATUS H.-SCH. Oblongo-ovatus, niger, subnitidus, parce pubescens ; hemelytris nigro-fuscis, corio limbo costali et ad suturam clavi pallidiore, membrana obscura, macula pone apicem corii venisgue basi albidis; fulcris, gemiculis 1mis tarso- rumgue articulis basalibus subtus testaceo-ferrugineis.— 53. hat 15—2 94. Pachymerus dílatatus H.-Scu. Wanz. Ims. VI. p. 33. fig. 591. (1842). Pachymerus obscurus Muus. Ann. Soe. Lin. Lyon. 1850—52. p. 97. (18 Long. 5 52 ) ; Opusc. ent. I. p. 116. Megalonotus dilatatus Friez. Eur. Hem. p. 182. 6. (1861). Rhhyparochromus dilatatus DouGL. et Scorr Brit. Hem. I. p. 204. 3. tab. 7. fig. 6. (1865). Hossztojásdad, fekete, kissé fénylő, gyöngén pely- hedző; röptyűi barnásfeketék, a corium oldalszélén és clavus-varrányán világosabbak ; sötétes röphártyája tövén fehéres erezettel, külső alapszögletén pedig egy fehéres folto koc ával; tomporai, eczombjainak végső csúcsa és áinak tő-izülékei alól sárgás rozsdabarnák. 4 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. B fajt, mely egész Közép- és Dél-Európában nem ritkán tenyészik, nálunk eddig csak Fuss KáRony észlelte Nagy-Csűr (Szebenszék) mellett. Hazai példányokat nem ismervén, a fennebbi leirást is csak francziaországiak után készítettem. 5. R. CHIRAGRA FABR. Oblongo-ovatus, niger, opacus, pilosulus; antenna- rum articulo secundo, fuleris, basi femorum posteriorum, geniculis imis, tibiis tarsorumgue articulis duobus basa- libus testaceis; hemelytris fusco-testaceis, fusco-puncta- tis, clavo margine scutellari anguste nigro-limbato, corio margine apicali et angulo interno nigro, maculis duabus fusco-testaceis notato, membrana completa vel raro abbreviata, fuscescente, macula pone apicem corii venis- gue albidis. a". ? . Long. 4§—64. Lat. 158—2 "fm. Var. a. — Antennarum articulo secundo tibtisgue saltem anticis apice nigricantibus, illarum articulo primo apice interdum testaceo. Var. b. — Antennarum articulis secundo et tertio testaceis, hujus basi apicegue cum apice tibiarum anti- carum nigricantibus. Var. c. — Antennarum articulo secundo nigro, medio testaceo-annulato; tibiis nigris, anticis dimidio basali testaceis ; hemelytris obseurioribus. TLygaeus chiragra FABR. Ent. syst. IV. p. 168. 113. (1794); Syst. Rhyng. p. 233. 144. (1803); Larg. Hist. nat. XII. p. 218. 23. (1804) WAtn. Mon. cim" Suees p. 66. 9. (1807); Hem. Suec. Cim. p. 58. 16. (1829); Zerr. Ins. lapp. I. p. 263. 10. (1840) ; THoms. Opusc. ent. II. p. 190. 22. (1870). Pachymerus chiragra. ScHrun. Beitr. zur Ent. I. p. 7 16. tab. 6. fig. 9. (1829); Hanw Wanz. Ins. I. p. 56. fig. 34. (1831); H.-ScH., Panz. Faun. Germ. 122. tab. 8.; Nom. ent. I. p. 45. (1835); BugRm. Handb. II. 1. p. 294. 9. (1835); Cosra Cim. Neap. cent. II. p. 34. 9. (1843); KorEn. Mel. ent. II. p. 82. 51. (1845); Vozn. Tijdsehr. voor, Ent. Ser. 2. V. p. 276. 9. tab. 12. fig. 1. (1870). Pachymerus tibialis Hans Wanz. Ins. I. p. 23. fig. 14. (1831). Aphamus chiragra Brancn. Hist. des Ims. III. p. 1833. - 9. 8. (1840). Rhwparochromus Chiragra SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 63. 15. (1848); Dovatr. et Scorr Brit. Hem. I. p. 203. 9 . (1865). Pachymerus ( Pachymerus) chiragra Livl. I. p. 254. 14. (1860). Frok Rhyneh. II. SZSTEMATIKUS RÉSZ. 5 Megalonotus chiragra Fixzs. Eur. Hem. p. 182. 7. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 216. 1. Hossztojásdad, fekete, fénytelen, szőrös; második csápizüléke, tomporai, hátsó czombjainak töve, vala- mennyi czombjának végső csúcsa, valamint lábszárais / kocsáinak két tó-izüléke sárgák; röptyűi barnás-sárgák / barna pontozással, a clavus pajzs-varrányán keskeny feketén szegélyezve, a corium utószélén és belső szög- letén fekete s ugyanott két barnás-sárga folttal tarkázva ; OJ o , a röphártya tökéletesen kifejlett, csak ritkán megrövidült, szinezete sötétes, erezete és külső alapszöglete valamivel világosabb. Nagyságára és szinezetére nézve igen változékony o ö tej c faj, mely egész Európában keletre a Volgáig és a Kaukazu- , o o o sig előfordul, sőt földrészünkön kivül még Algirbamn is él. Hazánkban mindenfelé igen gyakori s egész éven o tej Do keresztül, még tél közepén is található. Lelhelyei : Buda- pest, Pécs; Rozsnyó, Jólész (Gömör vm.), Komjáti, Derenk és Szádellő (Torna vm.), Forró (Abauj vm.), . Nagy-Mihály és Homonna-Bresztó (Zemplén várm..), Sztrajnyán ( Ung vm.), Szilágy-Nagyfalu ( Kraszna vm.), Szükerék ( Belső-Szolnok vm.), Nagy-Szeben, Nagy-Csűr (Szebenszék), Oravicza (Krassó vm.), Baziás és Grebe- nácz (Temes vm.), Szeged, Horgos (Csongrád vm..), Hódmező-Vásárhely, Szentes, Nagyvárad, Debreczen. 6. Rh. PRAETEXTATUS H.-SCH. Oblongus, miger, glaber, nitidus; apice articulorum primi et secundi antennarum, pedibus hemelytrisgue 5 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. I centibus. íg. ?. PTEROTMETUS testaceco-flavis, his apice latissime nigro-lmbatis; mem. brana sordida, disco obsecuriore, fascia basali nigra ; femoribus anticis nigris, fulcris et geniculis imis flaves- 5. Lat. 18 Long. 443 13 "fn. Pachymerus praeteastatus H.-Scm. Nom. ent. I. p. 45. (1835); Wanz. Ins. IV. p. 12. fig. 357. (1839); VoLz. Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p. 284. 17. tab. 11. fig. 9. (1870). Rhyparochwromus maculipennis CuRr. Brit. Ent. XIII. p..612. fig. 612. (1836). Pachymerus femoralis Bon. Vet.-Ak. Handl. 1849. p. 249. Megalonotus praetextatus Visz. Eur. Hem. p. 181. 3. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 217. 3. Rhyparochromus praetextatus DouGr. et Scorr Brit. Hem. I. p. 205. 4. (1865). Lygacus praectextatus THoms. Opusc. ent. II. p. 190. 25. (1870). Hosszudad, fekete, csupasz és fényes ; első és második csápizüléke csúcsán, valamint lábai és röptyűi világos- sárgák, ez utóbbiak utószélükön széles fekete szegélyzet- tel ; szennyes szinü röphártyája közepén sötétebb, tövén pedig egészen fekete; mellső czombjai feketék, végső csúcsukon a tomporokkal együtt sárgásak. E csinos faj földrészünk legtöbb tartományában, sőt Algirban is előfordul. Nálunk tökéletesen kifejlett álla- potban telel át és Budapest környékén kivül Torname- gyében Komjáti, Temesmegyében Baziás mellett gyüjte- tett nem igen sok példányban. AM. ET SERV. Hist. des Hém. p. 456. (1849J. 7 Corpus elongatum. Caput longius guam latius, parte subapicali thoracis haud latius; oculis majusculis, mar- ginem anticum thoracis haud attingentibus. Rostrum coxas intermedias attingens, articulis secundo tertiogue longitudine subaegualibus. Antennae articulo primo api- cem capitis superante. Thorax multo longior guam latior, postice subdepressus, ante depressionem leviter convexus, marginibus lateralibus carinatis, haud lami- nato-explanatis, pone medium obtuse sinuatis, apice fere angulato-rotundatis. Scutellum longius guam latius. Hemelytra completa vel incompleta, parallela; venis A test karcsu, nyúlánk. A fej hosszabb mint széle- sebb, a torj előfelénél nem szélesebb; a meglehetősen nagy szemek a torj előszélét nem érintik. A szipcsór a középső csipőkig ér, második és harmadik izüléke körülbelől egyenlő hosszu. A csápok első izüléke a fej csúcsán túl nyúlik. A torj sokkal hosszabb mint szé- lesebb s utórészén kissé lenyomott, ezen lenyomás előtt gyöngén domboru; oldalszélei ormósak, de lemezido- mulag nem szélesedvék, közepük mögött tompán öblö- sek, elől pedig csaknem szögletesen kerekitettek. A pajzska hosszabb mint szélesebb. A röptyűk párhuzamosak és II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 56 exterioribus membranae vena transversa haud conjun- etis. Venter sutura tertia utringue distincte antrorsum sinuato-curvata; macula opaca posteriore laterum seg- menti guarti a macula anteriore longissime remota, ad Pedes mediocres; femoribus anticis incrassatis, subtus denti- marginem posticum segmenti appropinguata. eculis duobus minutissimis vel spinula plus minus distincta armatis ; tibiis anticis rectis. Specimina femoribus anticis inermibus haud vidi. kk 1. P. STAPHYLINOIDES BURM. Niger, nitidus, glaber; hemelytris dilute rufescenti- ferrugineis, saepissime valde abbreviatis, membrana albida, rudimentaria, vel completis, membrana magna, nigro-fusca, angustissime albido-Iimbata, basi intus late albido-fasciata, angulo basali interno fusco ; fuleris testa- ceis. d. ?. Long. 5—53. Lat. 1—14 "fm. Pachawjmerus staphytiniformis ScHirn. Beitr. zur Ent. T. p. 77. 19. tab..3. fg. 4. (1829); Hans Wanz. Imns. T. p. 226. fig. 118. (1831); H.-ScH., Panz. Faun. Germ. 121. tab. 4.; Nom. ent. I. p. 45. (1835). Pachymerus staphylinoides Bum. Handb. II. 1. p. 294. 3. (1835). Pterotmetus staphyliniformis Am. et SERv. Hist. des Hém. p. 256. 1. (1843); KuscHak in MorscH. Études ent. IT. p. 22. 1. (1853). Plociomerus brachypterus Bon. Vet.-Ak. Handl. 1859. p. 105. Pachymerus ( Pachymerus ) staphyltinoides Fnok Rhyneh. Til as 25951 7E860) VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. tökéletesen kifejlődvék vagy durványosak; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó erecske által összekötve. ) A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homá- lyos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak középszerüek ; a vastagodott mellső czombok alól két enyészetes fogacs- kával vagy egy többé-kevésbbé szembetünő tövissel fegy- verezvék ; a mellső lábszárak egyenesek. Pterotmetus staphylinoides Fe. Eur. Hem. p. 183. 2. (1861); Srán Ofv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 215. 1. Lygaeus Staphytinotdes THoms. Opusc. ent. II. p. 18 14. (1870). 75 Fekete, fényes, csupasz; röptyűi rozsdasárgák, leg- l többnyire tetemesen kurtitottak, fehéres röphártya-dur- ványnyal vagy pedig tökéletesen kifejlődvék, nagy bar- nás-fekete röphártyával, mely keskeny fehér szegélyzetén kivül belső szélén töve felé egy széles fehér sávval van diszitve, belső alapszögletén pedig barna; tomporai sárgásak. E szép karcsu faj tenyészési térköre Európa csaknem valamennyi tartományán kivül keletre Szibériában egé- szen Irkucskig terjed. — Faunaterületünkön tökéletesen kifejlett állapotban tölti a telet; s Buda, Turony (Ba- ranya vm.), Nagyvárad, Orsova és a mehádiai Herkules- fürdő körül gyéren fordul elő. Ellenben Tornamegyében, hol azt a komjáti szólőkben, a tornai réteken s a derenki erdők tisztásain gyüjtöttem, gyakrabban található. A töké- letesen kifejlett röphártyákkal bíró példányok nálunk ritkábbak. MAGRODEMA FIEB. Bran s Teny. pek Pioxosomus FieB. Hur. He Corpus oblongum vel ovale. Caput triangulare, parte subapicali thoracis angustius; oculis mediocribus. Ros- trum coxas intermedias attingens, articulis secundo et tertio aegue longis. Antennae articulo primo apicem capitis haud superante. Thorax transversus, postice eviter depressus, ante depressionem convexus, margini- et 180. (1861). m. p. 48 et 185. (1861). A test hosszudad vagy tojásdad. A fej háromszögú s a torj előfelénél keskenyebb; a szemek középszerűek. A szipcsőr a középső csipókig ér, második és harmadik izüléke egyenlő hosszu. A csápok első izüléke a fej csú- csán túl nem nyúlik. A torj harántos és utórészén kissé lenyomott, a lenyomás előtt domboru ; oldalszélei ormó- ú E tő 23 as ka 28 Mi II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 57 bus lateralibus carinatis, haud laminato-explanatis, pone medium subsinuatis, apice angulato-rotundatis. Scutel- lum longius guam latius. Hemelytra completa vel in- completa; venis exterioribus membranae venula trans- versa haud conjunctis. Venter sutura tertia utringue distincte antrorsum — sinuato-curvata; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula amnteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti Pedes inecrassatis, subtus inermibus. appropinguata. mediocres; femoribus anticis 1. M. VARIUM WOLET. Ovale, nigrum, pilosum ; antennarum articulo se- cundo, apice excepto, articulo tertio medio, pectoris limbo antico maculisgue ad coxas, lumbo postico metaste- th, fuleris, apice imo femorum, tabiis, tarsis nec non macu- lis duabus posticis thoracis testaceis, his fusco-punctatis ; hemelytris sordide albidis, fusco-punetatis, corii maeculis tribus, una ad clavum prope basin, una costali pone medium unague apicali nigro-fuscis; membrana nigro- fusca, basi intus et extus albido-maculata, plerumgue parviuscula, albido-marginata, vel magna, infra marginem maculis albidis nonnullis ornata. 3. ?. Long. 24—3. Lat. 1—13 My. Lygaecus varius WorrF le. cim. IV. p. 148. fig. 142. (1804); THoms. Opuse. ent. II. p. 187. 16. (1870). Lygaeus bimaculatus ZErr. Vet.-Ak. Handl. 1819. p. 73. 23; Farr. Suppl. cim. Suec. p. 10. (1826); Hem. Duec. Cim. p. 58. 15. (1829). Pachymerus varius ScHILL. Beitr. zur Ent. I. p. 78. 21. tab. 6. fig. 12. (1829); HaAnw Wanz. Ins. I. p. 69. fig. 42. (1831); H.-Scn. Nom. ent.I. p. 44. (1835); Vonn. Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p. 277. 10. tab. 10. fig. 6. (1870). Pachymerus ( Dachymerus ) varius Fok hhyneh. Livl. L. p. 256. 15. (1860). j j VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. sak, de lemezidomulag nem szélesedvék, közepük mögött alig észrevehetőleg öblösek, elől pedig szögletesen kere- kitettek. A pajzska hosszabb mint szélesebb. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék vagy durványosak; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó ér által összekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homá- lyos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledettt. A lábak középszerüek ; a vastagodott mellső czombok alól fegyverzetlenek. Pionosomus varius FrEes. Eur. Hem. p. 185. (1861); Douvcc. et Scormr Brit. Hem. I. p. 195. 1. tab. 7. fig. 3. (1865). Pterotmetus varius Srán Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 216. 4. Tojásdad, fekete, szőrös; második csápizüléke (ecsú- csát kivéve), harmadik csápizüléke közepén, mellén az előszél, a csipők mellett levő foltok és az utómell utószéle, továbbá tomporai, czombjainak végső csúcsa, lábszárai és kocsái, valamint torjának utófelén két barnásan pon- tozott petty sárgák; röptyűi szennyes fehérek, barnásan pontozottak, a, coriumon három barnásfekete folt foglal helyet, melyek közől az első tövén a clavus mellett, a második közepe mögött az oldalszélen, a harmadik pedig csúcsán áll; barnásfekete röphártyája alapszögletein fehér pettyes, többnyire kissé megrövidült és fehéren sze- gélyezett vagy pedig tökéletesen kifejlett, a mely esetben szélein belől nehány fehéres foltocskával van tarkázva. Egész Európában elterjedt csinos kis faj, mely április végétől augusztus elejéig homokos talajú rónáinkon Pest- megyében Pest és Puszta-Peszér, Csongrádmegyében pedig Horgos mellett tanyázik. Egy izben a budai Gel- lérthegy déli lejtőjén is észleltem, LAMPRODEMA FIEB. Eur. Hem. p. 48 et 184.- (1861). Corpus ovale. Caput triangulare, transversum, parte subapicali thoracis angustius; oculis parvis. Rostrum coxas intermedias attingens, articulo secundo tertio sublongiore. . Antennae articulo primo apicem capitis aeguante. Thorax fortiter transversus, postice haud de- HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGABIDÁI. A test tojásdad. A fej háromszögü, harántos s a torj előfelénél keskenyebb; a szemek kicsinyek. A szipcsőr a középső csipőkig nyúlik, második izüléke valamicskével hosszabb a harmadiknál. A csápok első izüléke a fej csúcsával egyenlő hosszú. A torj erősen harántos és utó- 8 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ, pressus, marginibus lateralibus carinatis, haud laminato- explanatis, haud sinuatis, antrorsum levissime rotundatis, apice distincte angulato-rotundatis. Seutellum longius guam latius. Hemelytra completa vel incompleta; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter sutura tertia utringue distincte antrorsum sinuato- curvata; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad margi- nem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres, femoribus anticis incrassatis, subtus apicem versus spinula distinctissima armatis. 1. L. MAURUM FABR. Nigrum, nitidum ; capite, thorace scutellogue aene- scentibus; angulis posticis, saepissime limbo postico angustissimo thoracis nec non hemelytris fusco-ferrugi- neis, corio intus obscuriore, membrana completa, sordide hyalina, macula discoidali fusca notata, vel abbreviata, infuscata; maculis pectoris ad coxas, fulcris, geniculis 1mis, tibiis anterioribus totis, posticis apice tarsorumgue articulis duobus basalibus testaceo-ferrugineis. g. ? . Long. 4— 44. Lat. 18—15 Mm, . Variat corpore, clavo et corio concoloribus, aeneis, membrana abbreviata nigricante. Lygaeus marus FABR. Syst. Rhyng. p. 238. 180. (1803). Pachymerus nitidulus H.-Scn. Wanz. Is. IV. p. 96. (1839). Pachymerus nitidus H.-Scn. Wanz. Ims. IV. fig. 439. (1839). Lamprodema maura Frxs. Fur. Hem. p. 185.1.(1861). 58 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. felén le nem nyomott; oldalszélei ormósak, de lemez- idomulag nem szélesedvék és nem öblösek, előfelé igen gyöngén, az előszögleteken pedig szembetünőleg szögle- tesen kerekitettek. A pajzska hosszabb mint szélesebb. . A röptyűk tökéletesen kifejlődvék vagy durványosak; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó erecske által összekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak középszerűek; a vastagodott mellső czombok alól egy szembetünő töviskével felszereltek. Fekete, fényes; feje, torja és pajzskája érezfényü ; torjának utószögletei, gyakran egyszersmind igen keskeny utószéle, röptyűivel együtt rozsdabarnák ; a corium belső része sötétebb; röphártyája vagy tökéletesen kifejlett, szennyesen áttetsző és közepén barnás-fekete folttal jegye- zett, vagy pedig megrövidült és szürkésfekete; mellén a csipók mellett levő foltok, tomporai, ezombjainak végső csúcsa, mellső lábszárai egészen, a hátsók csupán csak csú- csukon, valamint kocsáinak két tő-izüléke rozsdasárgák. Szimezete néha egészen egyenletes érezfényű, mely esetben a röphártya feketés és rendesen durványos szo- kott lenni. Tenyészési térköre korlátozott, a mennyiben nyu- gaton csak Német-, Franczia és Spanyolországban, kele- ten pedig a Volga tájain él. Ott ritkább, itt gyakoribb. Hazánkban Budapest vidékén, nevezetesen a pesti Rákoson s a budai Sas- és Gellérthegyen nem ritka, és tökéletesen kifejlett állapotban tölti a telet. Dalmát- országban is előfordul. PLINTHISUS WESTW. Introd. Mod. Classif. II. p. 122. r1840J. Corpus oblongum vel oblongo-ovatum, depressum. Caput triangulare, transversum, parte subapicali thora- cis angustius ; oculis parvis. Rostrum coxas intermedias attingens, articulo secundo tertio paullo longiore. Anten- nae articulo primo apicem capitis superante. Thorax transversus vel longior gnam latior, pone medium trans- versim levissime depressus, ante depressionem plus minus convexus, marginibus lateralibus obsoletissime carinatis, haud laminato-explanatis, pone medium sub- A test hosszudad vagy hossztojásdad, lenyomott. A fej háromszögű, harántos és a torj előfelénél keskenyebb ; a szemek kicsinyek. A szipcsőr a középső csipókig ér, második izüléke valamivel hosszabb a harmadiknál. A csápok első izüléke a fej csúcsán túlnyúlik. A torj harántos vagy pedig hosszabb mint szélesebb és közepe mögött haránt irányban kissé lenyomott, ezen lenyomás előtt többé-kevésbbé domboru ; oldalszélei igen tompán ormósak és lemezidomulag nem szélesedvék, közepük kk ött ör aba 5 enn ki sinuatis, apice angulato-rotundatis. Seutellum subaegui- laterum vel subtransversum. Hemelytra saepissime in- completa, clavo et corio connatis, vel completa, clavo et corio haud connatis ; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter sutura tertia tota recta vel subrecta; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres, femoribus anticis incrassatis, subtus spinis duabus distinctis, interdum etiam nonnullis minutissi- mis, vel spinula unica armatis. A FAJOK 1 (2). A harántos torj egyenletes durva pontozással; a mellső lábszárak egyenesek. — P. pusillus SCHOLTZ. 2(1). A rendesen valamivel hosszabb mint szélesebb torj első két harmadán sima vagy legfölebb csak igen enyészetesen pontozott ; a mellső lábszárak görbültek. 3 (4). A röptyűk tökéletesen kifejlődvék, a corium és cla- vus nincsenek mereven összenőve; a röphártya tökéletesen kifejlett. — P. bidentulus H.-Scn. 4. (3). A röptyűk durványosak, kurtitottak, a corium és eclavus egymással mereven összenőttek; a röp- , 1. P. PUSILLUS SCHOLTZ. Oblongo-ovatus, nigro-piceus, nitidus, fortiter pun- etatus, glaber; thorace distincte transverso, lateribus subparallelis ; antennarum articulis duobus basalibus, rostro, maculis pectoris ad coxas pedibusgue testaceo- ferrugineis ; hemelytris incompletis, abdominis segmen- tum dorsale ultimum et segmenti penultimi dimidium haud tegentibus, postice obligue rotundato-truncatis, clavo et corio connatis, membrana subdeficiente; femo- ribus anticis spinula distincta armatis, tibiis anticis rectis. d. 9. Long. 14—2. Lat. 5—3 "fn. Pachymerus pusillus ScHorrz Arb. und Veründ. 1846. p. 145. 20; Vorr. Tijdsch. voor Ent. Ser. 2. V. p. 288. 22. tab. 11. fig. 14. (1870). Rhyparochromus coleoptratus SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 60. 10. (1848). Pachymerus coleoptratus Bon. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1852. p. 55. 8. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 5 9 VÍII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VIII. mögött némileg öblösek, elől pedig szögletesen kerekitet- tek. A pajzska egyenoldalu vagy csaknem harántos. A röptyűk legtöbbnyire durványosak, összenőtt clavus- sal és coriummal, vagy pedig tökéletesen kifejlődvék. ! mely utóbbi esetben a clavus és corium nincsenek mere- ven összenőve ; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó ér által összekötve. A. harmadik hasi varrány egé- szen egyenes; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak kö- zépszerüek ; a vastagodott mellső czombok alól vagy két szembetünő tövissel, néha még azonkivül nehány aprób- bal is, vagy csak egyetlen egy tüskével fegyverezvék. ÁTNÉZETE. ; hártya vagy egészen hiányzik, vagy legfölebb mint alig észrevehető keskeny szegély van jelen. 5 (6). A test felülete egészen csupasz; a hátul rézsut csonkitott röptyűk csak a két utolsó potrohszel- vényt hagyják födetlenül; a durványos röphár- tya keskeny szegély alakjában tünik elő. — P. longipennmis ERR. 6 (5). A test felülete finom aranysárga pelyhedzéssel; a hátul egyenesen csonkitott röptyűk három pot- rohszelvényt hagynak födetlenül; a röphártya teljesen hiányzik. — P. hungaricus n. sp. Plinthisus pusillus Freg. Eur. Hem. p. 178. 1. (1861); Srán. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 217. 1. Lygaeus pusillus Toms. Opusc. ent. II. p. 186. 12. (1870). Hossztojásdad, sötétbarna, fénylő, csupasz és erősen pontozott; torja észrevehetőleg harántos , oldalszélei csaknem párhuzamosak; ecsápjainak első két izüléke, szipcsőre, mellén a csipők mellett levő foltok és lábai rozsdasárgák ; durványos röptyűi az utolsó potrohszel- vényt s az utolsó előttinek felét födetlenül hagyják, utó- szélükön rézsút kerekitve csonkitottak, a elavus és corium egymással mereven összenőttek, a röphártya csaknem egészen hiányzik; mellső czombjai alól egy észrevehető tüskével fegyverezvék, mellső lábszárai egyenesek. Nyugat-Európában honos parányi faj, mely nálunk " tökéletesen kifejlett állapotban telel át. Eddig a budai Gellért- és Sashegyen kivül Abaujmegyében Forrón, g I. SYSTEMATIKUS RÉSZ. Tornamegyében Komjáti mellett gyüjtöttem egyes pél- dányokban. 2. P. BIDENTULUS H.-SCH. Oblongo-ovatus, niger, nitidus, punctatus, glaber ; thorace latitudini sublongiore, levissime convexo, poste- rius sensim latiore; antennis piceis, articulis apice dilu- tioribus ; rostro, maculis pectoris ad coxas, fulcris, geni- culis imis, tibiis tarsisgue nec non hemelytris completis fusco-testaceis, corii disco et sutura elavi dilutioribus, membrana flavescente, abdominis apicem subsuperante ; femoribus anticis spinis duabus armatis, tibiis anticis curvatis. d. 9. Long. 33—33. Lát. 1—14 "m. Pachymerus bidentulus H.-Scn. Wanz. Ins. VI. p. 31. fig. 588. (1842); Vorr. Tijdsech. voor Ent. Ber. 2. V. p: 287. 20. tab. 11. fig. 10. (1870). Plinthisus bidentulus Ftes. Eur. Hem. p. 178. 2. (1861); 2EE2 Down. et Scorr Brit. Hem. I. pag. 21 (1865). : Lygaeus bidentulus THoms. Opuse. ent. II. p. 186. 13. (1870). Hossztojásdad, fekete, fényes, csupasz és pontozott ; torja valamivel hosszabb mint szélesebb, igen gyöngén domboru, hátrafelé lassankint szélesebb ; csápjai sötét- barnák, az egyes izülékek csúcsai világosabbak ; szip- csőre, mellén a csipők mellett levő foltok, csipői, tompo- rai, czombjainak végső csúcsa, lábszárai és kocsái, vala- gás-barnák ; a corium c mint tökéletesen kifejlett röptyűi sár közepe s a eclavus varránya világosabb szinezetüek, a röphártya sárgás és a potroh végén valamicskével túl nyúlik ; mellső ezombjai két tövissel felszereltek, mellső lábszárai görbültek. Ezen tökéletesen kifejlett röphártyái által valameny- nyi többi rokonától eltérő fajt, mely Európa közép és déli részein s Algirban nem ritkán szokott előfordulni, eddig csak egyetlen egyszer sikerült a budai kincstári erdőben 1874. május 31-én számos példányban felfe- deznem. 3. P. LONGIPENNIS FERR. (Fig. 11.) Oblongus, nigro-piceus, nitidus, punctatus, glaber ; antennarum articulis duobus basalibus, rostro, maculis pectoris ad coxas, fuleris, apice femorum, tibiis tarsisgue dilutioribus ; thorace latitudini fere aeguilongo, posterius ; 60 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. sensim vix angustato, lobo antico levissime convexo; hemelytris incompletis, disco leviter punctatis, duo ultima segmenta dorsalia abdominis haud tegentibus, postice obligue truncatis, clavo et corilo connatis, membrana subdeficiente, femoribus anticis spinis duabus majoribus et nonnulis minoribus armatis, tiblis anticis curvatis. GÉNT Long. 3 Héra Lat. 1—t mm. Plinthisus longipennis FERRARI Ann. Mus. civ. di Genova. VI. p. 157. (1874). Hosszudad, sötétbarna, fénylő, csupasz és pontozott ; csápjainak két tő-izüléke, szipcsőre, mellén a csipők mel- lett levő foltok, tomporai, czombjainak csúcsa, lábszárai és kocsái világosabb szinezetüek; torja körülbelől oly hosszu mint széles, hátrafelé alig észrevehetőleg szűkült, előfelén igen gyöngén domboru; röptyűi durványosak, közepükön gyöngén pontozottak, hátúl rézsút csonkitot- tak s a két utolsó potrohszelvényt födetlenül hagyják, a elavus és corium egymással mereven összenőttek, a röp- hártya csak keskeny szekély alakjában tünik elő ; mellső czombjai két nagyobb tövisen kivül még nehány apróbb tüskével fegyverezvék, mellső lábszárai görbültek. FERRARI leirása tökéletesen reá illik azon két pél- dányra, melyet 1874. május és augusztus végén a budai kincstári erdőben gyüjtöttem. A magy. nemz. muzeum gyüjteményében is van azonkivül egy világosabb szine- zetü példány, melyet állítólag magában a muzeumi kert- c ben fogtak. 4. P. HUNGARICUS N. SP. (Fig. 12.) Oblongus, nigro-piceus, nitidus, punctatus, distin- etissime aurato-pubescens ; antennarum articulis apice, rostro, maculis pectoris ad coxas, fulcris, gemiculis 1mis, tibiis tarsisgue dilutioribus; thorace latitudimi sublon- giore, posterius sensim angustato, lobo antico modice convexo ; hemelytris incompletis, fortiter punctatis, abdo- minis tria ultima segmenta dorsalia haud tegentibus, postice recte truncatis, clavo et corio connatis, angulo postico externo corii recto, membrana nulla ; femoribus anticis spinis pluribus, duabus inter has magnis armatis, tibiis anticis curvatis. gt. Lat. £—1 mm. Variat antennarum articulis duobus basalibus pedi- PS bong StSSEzese busgue totis testaceo-ferrugineis. P. pubescenti FERR. affinis, pube distinctiore, lobo antico thoracis minus dilatato et minus convexo, heme- ég B zd II. SZSTEMATIKUS RÉSZ. . lytris fortius punctatis, postice recte truncatis, angulo - postico externo corii recto bene distinctus. . Hosszudad, sötétbarna, fényes, pontozott, felületén finom aranysárga pelyhedzéssel; csápizülékeinek csúcsa, szipesőre, mellén a csipők mellett levő foltok, tomporai, czombjainak csúcsa, lábszárai és kocsái világosabb szi- , hezetüek; torja valamivel hosszabb mint szélesebb, hát- " rafelé lassankint szűkült, előfelén mérsékelten domboru ; röptyűi durványosak, erősen pontozottak, hátul egyene- sen csonkitottak és három potrohszelvényt hagynak . födetlenül, a clavus és corium egymással mereven össze- nőttek, ez utóbbinak külső utószöglete épszögü, a röp- hártya teljesen hiányzik; mellső ezombjai több apró tüs- kén kivül két nagyobb tövissel felszereltek, mellső czombjai görbültek. j Csápjainak két tő-izüléke néha lábaival együtt egé- szen rozsdasárga. Ezen uj faj felállítása sok fejtörésembe került, a mi 61 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. nem csoda, ha elgondoljuk, hogy e nem fajairól az eddigi szerzők kevés kivétellel mily gyarló leirásokat adtak. Nevezetesen több dél-európai és éjszak-afrikai fajt kel- lett ennélfogva a természetben összehasonlitanom, mig végre kénytelen voltam beismerni, hogy valóban uj fajjal van dolgom. — Gyüjteményeinkben e faj eddig több- nyire P. brevipennis Larg. név alatt szerepelt, melytől pedig már aranysárga pelyhedzése által is jellemzetesen különbözik. E jelleg különbözteti meg egyszersmind vala- mennyi többi fajrokonától; egyedül csak a P. pubescens FERR. az, mely szintén pelyhedző, de ettől ismét a leiró szerzőtől magától kapott olaszországi példányok után itélve már a torj és a röptyűk alkotása által is szembe- tünőleg eltér. Tenyészési térköre kizárólag hazánkra szoritkozik; a telet tökéletesen kifejlett állapotban tölti. Eddig Buda- pest vidékén kivül, hol a budai oldalon a Gellérthegy déli lejtőjén, a pestin pedig a régi váczi temetőben s a rákos-palotai erdőben tanyázik, még csak Csongrád váro- sának szólőói között találkoztam vele. LASIOSOMUS FIEB. Eur. Hem. p. 48 et 185. (1861). Corpus oblongo-ovatum, longe pilosum. Caput trian- gulare, parte apicali thoracis distinectissime latius ; oculis ultra latera apicis thoracis prominulis. Rostrum pone coxas intermedias productum, articulo secundo tertio multo longiore. Antennae articulo primo apicem capitis longe superante. Thorax trapezoideus, lobo antico fere toto laevigato, marginibus lateralibus obsoletissime cari- natis, haud laminato-explanatis, antrorsum sensim levi- ter, apice haud fortius rotundatis. Seutellum subaegui- laterum. Hemelytra completa; limbo costali vittague antrorsum angustata corii laevigatis; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunetis. Venter sutura tertia utringue distinete antrorsum curvata; ma- cula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime reémota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres; femoribus anticis leviter incrassatis, inermibus. 1. L. ENERVIS H.-SOH. Niger, nitidus; antennis, articulo apicali excepto, . rostro pedibusgue testaceo-flavescentibus; thorace po- . sterius nec non hemelytris dilute fusco-testaceis, mem- A test hossztojásdad, szőrös. A fej háromszögű s a torj előfelénél szembetünőleg szélesebb; a szemek a torj előszögletein túl kiállók. A szipcsőr a középső csipőkön túl nyúlik, második izüléke sokkal hosszabb a harmadik- nál. A csápok első izüléke a fej csúcsán jóval túl nyúlik. A torj ferdényded, csaknem egész előfelén sima és fényes ; oldalszélei igen tompán ormósak és lémezidomulag nem szélesedvék, előfelé gyöngén és egyenletesen, az előszög- leteken sem erősebben kerekitettek. A pajzska egyenol- dalu. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék s a corium oldal- szegélyén és középső részén simák; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó erecske által összekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homá- lyos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak középszerüek ; a kissé vastagodott mellső czombok alól fegyverzetlenek. brana flavescente; tylo, pectoris limbo antico angustis- simo maculisgue ad coxas et abdominis apice testaceo- mi ferrugineis. ? . Long. 4. Lat. 13 "/n. Aphanus enervis H.-Scn. Nom. ent. I. p. 46. (1835). II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. Pachymerus enervis H.-Scn. Wanz. Ims. VI. p. 57. fig. 618. (1842). TLasiosomus enervis Fizz. Eur. Hem. p. 186. (1861); 1871 Vekete, fényes; csápjai, az utolsó izüléket kivéve, szipcsőre és lábai sárgák; torjának utófele röptyűivel együtt sárgás-barnák, röphártyája sárgás; fejbütyökje, 0 10 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VII. valamint mellén a keskeny előszél s a csipók mellett levő foltok és a potroh vége rozsdasárgák. Igen ritka faj, mely eddig Angol-, Dán- és Franczia- országban, Ausztriában és a Svájczban, de mindenütt csak egyes példányokban észleltetett. Hazánkból is csak egy nőstényt ismerek, melyet FRrvarpszky János 1853- ban a mehádiai Herkulesfürdőnél gyüjtött, és mely jelen- leg a magy. nemz. muzeum" gyüjteményében őriztetik. ACOMPUS FIEBB. Eur. Hem. p. 48 et 186. 1861). Corpus oblongo-ovatum. Caput transversum, parte apicali thoracis distinetissime latius ; oculis magnis, ultra latera apicis thoracis valde prominulis. Rostrum coxas intermedias attingens, articulis tribus apicalibus long1- tudine subaegualibus. Antennae articulo basali capitis apicem vix superante. Thorax trapezoideus, punctatus, marginibus lateralibus carinatis, haud dilatatis, antror- sum sensim levissime, apice haud fortius rotundatis. Scutellum aeguilaterum. Hemelytra completa vel abbre- viata, tota punctata; clavo triseriatim punctato; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter sutura tertia tota subrecta; macula opaca poste- riore laterum segmenti guarti a macula anteriore longis- sime remota, ad marginem posticum segmenti appropin- guata. Pedes medioeres ; femoribus anticis leviter incras- satis, inermibus. 1. A. RUFIPES WOLFF. Niger, subnitidus, vix puberulus, fortiter punctatus ; antennarum articulis secundo et tertio pedibusgue, inter- dum etiam ano, flavo-testaceis ; rostro et tarsorum arti- culo apicali nigro-fuscis; hemelytris testaceo-albidis, fusco-punctatis, posterius fusco-maculatis, abbreviatis, membrana 1—14 "fm. rudimentaria. 3. 9. Long. 34—41. Lat. Variat femoribus anticis vel omnibus, basi apicegue exceptis, nigris. Lygaeus rujipes Woxwrr Ic. cim. IV. p. 151. fig. 145. (1804); THoms. Opusc. ent. II. p. 185. 11. (1870). Ophthalmicus lonicerae SCHILL. Beitr. zur Ent. I. p. 63. 3. tab. 2. fig. 3. (1829). Pachymerus pallipes H.-ScH., Pasz. Faun. Germ. 121. tab. 2. A test hossztojásdad. A fej harántos s a torj előfelé- nél szembetünőleg szélesebb; a nagy szemek a torj elő- szögletein túl tetemesen kiállók. A. szipcsőr a középső csipókig ér, három utolsó izüléke körülbelől egyenlő hosszu. A csápok tő-izüléke a fej csúcsán alig nyúlik túl. A torj ferdényded, pontozott; oldalszélei ormósak, nem szélesedettek, előfelé egyenletesen és igen gyöngén, az előszögleteken sem erősebben kerekitettek. A pajzska egyenoldalu. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék vagy pedig durványosak, egészen pontozottak ; a clavus három pont- sort visel; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó ér által összekötve. A harmadik hasi varrány egészen egyenes; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két ho- mályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak középsze- rűek ; a kissé vastagodott mellső czombok fegyverzetlenek. Aphanus pallipes H.-Scn. Nom. ent. I. p. 46. (1835). Geocoris lonicerae H.-ScH. Nom. ent. I. p. 47. (1835). Pachym. dubius Ram. Faun. And. II.p.152.11.(1842). Beosus clavatus BAHLB. Mon. Geoc. Fenn, p. 67. 4. (1848). Pachym. bisignatus Bon. Vet.-Ak. Handl. 1859. p. 104. Pachymerus ( Pachywmerus) clavatus FroR Khynch. Livl. I. p. 244. 8. (1860). Acompus rufipes Fizz. Eur. Hem. p. 186. (1861); Dovar. et Scorr Brit. Hem. I. p. 218. 1. tab. $. fig. 1. (1865). Ophthalmicus rufipes STAL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 214. 1. Pachymerus rufipes Vorn. Tijdsch. voor Ent. Ser. 2. V. p. 275. 7. tab. 11. fig.7. (1870) II. SESTEMATIKUS RÉSZ. Vekete, gyöngén fénylő, alig észrevehetőleg szörös, de erősen pontozott; csápjainak második és harmadik izüléke, valamint lábai, sőt néha potrohának vége is sárgák; szipcsőre kocsáinak utolsó izülékével együtt fe- ketés-barna; röptyűi sárgás-fehérek, barnán pontozot- tak, utófelükön pedig nehány barna folttal jelöltek; röp- hártyája durványos. Córpus ovatum vel oblongo-ovatum. Caput triangu- lare, parte apicali thoracis distinetissime latius; oculis majusculis, ultra latera apicis theracis valde prominulis. Rostrum pone coxas intermedias productum, articulo secundo tertio longiore. Antennae articulo primo apicem capitis dimidio superante. Thorax trapezoideus, totus punctatus, marginibus lateralibus obsoletissime carinatis, haud dilatatis, antrorsum sensim leviter, apice haud for- tius rotundatis. Scutellum longius guam latius. Hemelytra completa vel incompleta, tota punctata ; elavo guadrise- riatim punctato, serie secunda interdum abbreviata; venis exterioribus membranae vena transversa haud con- junctis. Venter sutura tertia utringue antrorsum sinuata ; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a ma- cula anteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres; femoribus anticis incrassatis, tuberculis nonnullis obsoletissímis setigeris praeditis. 1(2).A torj és a röptyűk egyszinü feketék, csak ez utóbbiak oldalszéle igen keskenyen és alig észre- vehetőleg barnás ; a röphártya mindig durványos. — S. rusticus FALL. 2(1). A torj utófele s a röptyűk barnák ; a röphártya töké- letesen kifejlett, csak a legritkább esetekben dur- ványos. 63 VIII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VIII. Mellső czombjai vagy valamennyi czombja néha feke- ték, legfőlebb csak tövükön és ecsúcsukon sárgásak. Nyugat- és Dél-Európában elterjedt faj, mely nálunk tökéletesen kifejlett állapotban telel át, és mely eddig a budai hegyeken, a pesti Rákoson, továbbá Szeged mel- lett, valamint Gömörmegyében Putnok körül csekély számu példányokban gyüjtetett. STYGNOCORIS DOUGL. ET SCOTT. Brit. Hem. I. p. 2183. (1865/. STYGNUS FIEB. Hur. Hem. p. 49 et 186. (1861). STETHOTROPIS FIEB. Verh. zool. bot. (es. Wien. XX. p. 245. (18570). A test tojásidomu vagy hossztojásdad. A fejháromszögü s a torj előfelénél szembetünőleg szélesebb; a meglehető- sen nagy szemek a torj előszögletein túl tetemesen kiállók. A szipcsőr a középső csipők mögé nyúlik, második izü- léke hosszabb a harmadiknál. A csápok első izüléke a, fej csúcsán felényivel túl nyúlik. A torj ferdényded és egé- szen pontozott ; oldalszélei igen tompán ormósak és nem szélesedettek, előfelé egyenletesen és gyöngén, az előszög- leteken sem erősebben kerekitettek. A pajzska hosszabb mint szélesebb. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék vagy durványosak, egészen pontozottak; a clavus négy pont- sorral, melyek közől a második sor néha rövidült; a röp- hártya külső erei nincsenek haránt futó ér által össze- kötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak középsze- rüek; a vastagodott mellső czombok alól néhány, sertét hordozó enyészetes dudorcsával felszereltek. A FAJOK ÁTNÉZETE. c 3(4). A test felülete rövid szőrözettel, kissé fénylő; az első három csápizülék s a lábak egészen sárgák. — 5. pedestris FALL. 4.(3). A test felülete fénytelen, pelyhedző; legalább az első és negyedik csápizülék fekete; a czombok rendesen barnásfeketék. — S. arenarius HAHN. TI. SESTEMATIKUS BÍSZ. 64 1. S. RUSTICUS. FALL. Niger, opacus, puberulus, erebre fortitergue puncta- tus; rostro, antennis pedibusgue piceis, illarum articulis primo et guarto, nec non femoribus cum articulo tarso- rum ultimo obseurioribus; hemelytris abbreviatis, mar- gine costali obsoletissime fusco-piceo; membrana bre- vissima, albida. 3. ? . Long. 34—43. Lat. 11—15 "fm. TLygaeus rusticus Fann. Mon. cim. Suec. p. 70. 17. (1807); ZErr. Faun. lapp. I. p. 470. 3. (1828); BAánn. Hem. Suec. Cim. p. 64. 25. (1829); ZErr. Ins. lapp. I. p. 262. 4. (1840); THoms. Opusc. ent. II. p. 188. 17. (1870). Pachymerus rusticus BcnIuL. Beitr. zur Ent. I. p. 81. 96. tab. 7. fig. 5. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 223. fig. 116. (1831); KorEw. Mel. ent. II. p. 83. 53. (1845); Vorr. Tijdsch. voor Ent. Ser. 2. V. p. 272. 3. tab. 10. fig: 3. (1870). Aphanus rvusticus H.-Bcn. Nom. entom. I. p. 46. (1835). Beosus rusticus DAHELB. Mon. Geoc. Fenn. p. 67. 3. (1848). Pachymerus ( Pachymerus ) rusticus FroR Rhyneh. Livl. TI. p. 241. 6. (1860). Stygnus rusticus Fixs. Europ. Hemipt. p. 186. 1. (1861). Ophthalmicus vusticus BTAL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862 p. 214. 2. CR EGETÉRE rustieus DouGu. et Scorr Brit. Hem. I. p. 214. 1. tab. 7. fig. 9. (1865). CK incana Fizz. Verh. zool. bot. Ges. Wien. X.£X. p. 245. tab. 5. fig. 3. (1870) ; Douagr. et Scorr Ent. monthl. Mag. VI. p. 242. 1. (1870) — Forma macropt. Fekete, fénytelen, kissé pelyhedző, sűrün és erősen pontozott; szipcsőre csápjai és lábai feketés-barnák, az első és negyedik csápizülék, valamint czombjai s a kocsák utolsó izüléke még sötétebb szinezetűüek; röptyűi durvá- nyosak, oldalszélük alig észrevehetőleg barnás; röphár- tyája igen rövid és fehéres. Egész Európában Lapponiától Olaszországig, Angliá- tól a Kaukazusig tenyészik; és száraz helyeken egész éven keresztül egyenkint található. Faunaterületünkön azonban eddig még csak Dr. GyERGyar ÁRrpáp kedves barátom gyüjtötte nehány példányban 1874. szeptember havában Kolozsmegyében Apahida, Alsó-Fehérmegyében Tövis körül; ez utóbbi helyen szeptember 24-én egyszer- smind párosodva, találta, VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII, 2. S. PEDESTRIS FALL. Niger, nitidulus, breviter pilosus, crebre et sat for- titer punctatus; antennis, rostro, maculis pectoris ad coxas, orificiis, limbo postico angustissimo prostethii et metastethü, abdominis apice pedibusgue testaceo-flaves- centibus; antennarum articulo apicali nigro; thorace posterius nee non hemelytris dilute fusco-testaceis, mem- brana completa, leviter infuscata, pallido-venosa. g. ? . Long. 33. Lat. 18 "fm. Lygaeus pedestris Far. Mon. cim. Suec. p. 71. 18 (1807); ZErr. Faun. lapp. I. p. 470. 4. (1828); Fann. Hem. Suec. Cim. p. 64. 26. (1829); ZErr. Ins. lapp. I. p. 263. 5. (1840). Pachymerus sabulosus ScHILL. Beitr. zur. Ent. I. p: 81..25. (1829); Haunw Wanz. Ins. I. p. 224. üg. 1476 (1831); Vozz. Tijdsch. voor" Ent. Ser. 2. V. p. 274. 6. tab. 10. fig. 4. (1870). Aphanus sabulosus H.-ScH. Nom. entom. I. p. 46. (1835). Rhyparochromus pubescens Cukr. Brit. Int. XIII. p. 612. 24. (1836). Rhyparochromus sabulosus BAHLB. Mon. (Geoc. Fenn. p. 58. 7. (1848). Pachymerus ( Pachymerus) sabulosus Frok Rhyneh. Iiwvl. I. p. 243. 7. (1860). Styanus sabulosus Fres. Eur. Hem. p. 187. 2. (1861). Ophthalmicus sabulosus TAL Ofv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 215. 4. j Stygnocoris sabulosus DovaL. et Scorr Brit. Hem. I p. 215. 2. (1865). Peritrechus rufipes GARB. Bull. S0€. ent. Ital. I. p. 115. (1869). Tygacus sabulosus THoms. Opusc. ent. IL. p. 189. 20. (1870). Fekete, kissé fénylő, felülete rövid szórözettel és sűrü és meglehetősen erős pontozással; csápjai, szípesőre, mellén a csipők mellett levő foltok, az elő- és utómell igen keskeny utószéle s a bűzmirigy nyilásai, valamint potrohának vége lábaival együtt sárgák; csápjainak utolsó izüléke fekete; torjának utófele röptyűivel együtt sárgás-barna; röphártyája tökéletesen kifejlett, kissé sötétes szinezetü, erezete világosabb. E faj Nyugat- és Dél-Európának csaknem valamennyi tartományában nem ritka; nálunk ellenben nagy ritka- ság és eddig tudtommal csak Pávez Jásos m. n. muzeumi gyűjtő talált belőle több példányt 1875. julius havában Máramarosmegyében Körösmező mellett. II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 65 3. S. ARENARIUS HAHN. Niger, opacus, puberulus, erebre punctatus ; thorace Öö posterius hemelytrisgue fusco-testaceis, his posterius fusco-maculatis; membrana infuscata, pallido-venosa ; antennarum articulis secundo et tertio, rostro, maculis ! (14870). pectoris ad coxas pedibusgue sordide flavo-testaceis, 31. hd . . . . femoribus fusco-piceis vel nigris. $. ? . Long. 2; Lat. 1—14 "fn. Var. a. Antennarum articulis duobus mediis inter- dum levissime infuscatis. Var. 4. — Femoribus, interdum etiam antennarum articulo basali rufo-testaceis. Var. c. — Thorace toto, antennis pedibusgue nigris, illarum articulo tertio dimidio apicali, nec non fuleris, geniculis imis, apice tibiarum et articulis duobus basali- bus tarsorum flavo-testaceis. Pachymerus arenarius Hans Wanz. Ins. I. p. 43. fig. DIE SZÜJÓ Rhyparochromus obtusus Cunr. Brit. Int. ELT ps 612 23. (1836). Rhyparochromus arenarius BAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 59. 8. (1848). Stygnus arenarius FIzB. Eur. Hem. p. 187. 3. (1861). VIII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VIII. Ophthalmieus avenarius STÁL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 215. 3. Stygnocoris arenarius DouGL. et Scorr Brit. Hem. I. p. 216. 3. (1865). Eygaeus arcnarius THoms. Opuse. ent. II. p. 155. 18. Fekete, fénytelen, kissé pelyhedző, sűrüen pontozott ; torjának utófele és röptyűi sárgásbarnák, ez utóbbiak utófelükön barna foltokkal tarkázottak ; sötétes röphár- tyájának erezete világosabb szinezetü; második és har- madik csápizüléke, továbbá szipcsőre, mellén a csipők mellett levő foltok és lábai szennyes sárgák, czombjai barnás-feketék vagy feketék. Ezen nagyságára és szinezetére nézve meglehetősen változékony faj egész Európában el van terjedve ; még a Kaukazusban, sót Algirban is előfordul. Hazánkban sem ritka s a pesti Rákoson még tél közepén is gyüjthető. Észleltetett a Rákos több pontján kivül a budai Gellért- ! és Sashegyen, valamint Komjáti (Torna vm.), Oros (Szabolcs vm.) és Franzdorf (Krassó vm.) helységek mellett. PERITRECHUS FIEB. Eur. Hem. p. 48 et 183. (1861). Corpus oblongum vel oblongo-ovatum, opacum, haud villosum. Caput triangulare, ante oculos versus anten- nas haud angustatum, parte apicali thoracis distinctis- sime latius ; oculis majusculis, ultra latera apicis thora- cis prominulis. Rostrum coxas posticas attingens, articulo secundo tertio longiore. Antennae articulo primo apicem capitis superante. Thorax trapezoideus, lateribus distincte marginatis, saltem anterius haud laminato-explanatis, antrorsum sensim leviter, apice haud fortius rotun- datis. Scutellum longius guam latius. Hemelytra com- pleta; elavo seriebus punctorum percurrentibus tribus et praeterea inter series duas interiores serie abbreviata distineta instructo ; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter sutura tertia utrin- gue distinecte antrorsum sinuato-curvata ; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti ap- propinguata. Pedes medioeres ; femoribus anticis incras- satis, subtus spinis duabus vel tribus armatis, praetere: nonnisi obsoletissime denticulatis. HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁL, A test hosszudad vagy hossztojásdad, fénytelen és nem bolyhos. A fej háromszögü, a szemek előtt a csápok felé nem szűkült s a torj előfelénél szembetünőleg szélesebb ; a meglehetősen nagy szemek a torj előszögletein túl kiállók. A szipcsőr a hátsó csipókig ér, második izüléke hosszabb a harmadiknál. A csápok első izüléke a fej csúcsán túl nyúlik. A torj ferdényded ; oldalszélei szembetünőleg pár- kányoltak és legalább elől lemezidomulag nem szélesed- vék, előfelé egyenletesen és gyöngén , az előszögleteken sem erősebben kerekitettek. A. pajzska hosszabb mint szé- lesebb. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék ; a clavus három egész pontsort és azonkivül a két belső sor között még egy rövidült sort visel; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó erecske által összekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik ; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utó- széléhez közeledett. A lábak középszerüek; a vastagodott mellső czombok alól két vagy három tövissel fegyverez- vék s azonkivül alig észrevehetőleg fogacsoltak. 9 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 66 VIII. ALCSALÁD, — SUBFAMILIA VIII. A FAJOK ÁTNÉZETE. 1 (2). A fejtető finom sűrü pontozással; a csápok kar- csuak. — DP. nubilus FALL. x 1. P. NUBILUS FALL. Oblongus, niger ; capite dense subtilitergue punctato ; antennis gracilibus ; thoracis parte posteriore hemelytris- gue flavescenti-griseis, fusco punctatis ; membrana al- bida, fusco-varia; scutello posterius litura subcordata vel ut littera V formata flavo-testacea, ornato ; fulcris, ge- niculis imis, tibiis anticis totis, prosterioribus apice arti- eculogue primo tarsorum flavo-testaceis. d. 9. Long. 5—53. Lat. 14—2 "fm. Variat tibiis intermediis fere totis flavo-testaceis ( 7 ). Lygaeus nubilus Far. Mon. cim. Suec. p. 65. 6. (1807). ZErr. Faun. lapp. I. p. 471. 7. (1828); FALL. Hem. Suec. Cim. p. 5£. 10. (1829); ZErr. Ins. lapp. I. p. 263. 8. (1840); THoms. Opusc. ent. II. p. 193. 30. (1870). Pachymerus nubilus Scminn. Beitr. zur Ent. I. p. 68. 7. tab. 7. fig. 2. (1829); H.-Scu., Panz. Faun. Germ. 121. tab. 5.; Nom. ent. I. p. 45. (1835) ; VoLL. Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p. 272. 4. tab. 11. fig. 6. (1870). Rhyparochromus irroratus Cunrr. Brit. Int. XIII. p. 612. 22. (1836). Beosus nubilus SAHLB. Mon. Geoc. Fenn p. 65. 1. (1848). Pachymerus ( Pachymerus) Livl. I. p. 246. 9. (1860). Peritrechus nubilus FreB. Eur. Hem. p. 184. 2. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 218. 2; Dover. et Scorr Brit. Hem. I.p.189.2. (1865). DoucL. Ent. monthl. Mag. XI. p. 267. (1875). nubilus Frok Rhynclh. Hosszudad, fekete; feje finom sűrü pontozással; csápjai karcsuak; torjának utófele és röptyűi sárgás- szürkék, barnásan pontozottak; röphártyája fehéres, barnával tarkázva ; pajzskája utófelén egy V alaku sár- gás rajzolattal diszitett; tomporai, eczombjainak végső csúcsa, mellső lábszárai egészen, a hátsók csak csúcsu- kon kocsáinak első izülékével együtt sárgák. A himek középső lábszárai néha csaknem egészen sárgák. Közönséges faj, mely nemcsak egész Hurópában ke- letre a Volgáig, hanem még a Kaukazuson túl Perzsia 2(1). A fejtető durva erős pontozással; a csápok zömö- kebbek. — P. geniculatus HAHN. határán, nemkülönben Algirban is tenyészik. — Hegyen- völgyön mindenfelé előfordul s a telet tökéletesen kifej- lett állapotban tölti. Lelhelyei : mező-Vásárhely, Algyő ( Csongrád vm.) ; Miskolez ; Kom- udapest, Szeged, Hód- játi (Torna vm.), Forró (Abauj vm.), Homonna (Zem- plén vm.) ; Temesvár, Baziás és Grebenácz ( Temes vm. ). 2. P. GENICULATUS HAHN. Oblongus, niger ; capite parce, sed fortiter punctato ; antennis validiusculis; thorace posterius hemelytrisgue flavescenti-griseis, fusco-punctatis; merabrana albida, fusco-varia; scutello posterius litura subcordata vel ut littera V formata flavo-testacea, ornato ; fulcris, apice 1mo femorum, tibiis anticis totis, posterioribus apice, nec non articulo tarsorum basali flavo-testaceis. d". ? . Long.5—6. Mat: 13—29/m Pachymerus geniculatus Hans Wanz. Ins. I. p. 68. fig. 41. (1831). Lygaeus puncticeps THoms. Opusc. ent. II. p. 193. 31. (1870). Douar. Ent. monthl. Mag. XI. p. 267. (1875). Praecedenti simillimus, sed antennis paullo validior1- bus, oculis magis exsertis, capite fortius punctato, tho- race paullo longiore bene distinctus. Hosszudad, fekete; feje gyérebb, de durva erős pon- tozással ; csápjai valamivel zömökebbek; torjának utófele röptyűivel együtt sárgás-szürke, barnásan pontozott; röphártyája fehéres, barnával tarkázva; pajzskája utó- felén V alaku sárgás foltocskával diszitett; tomporai, czombjainak végső csúcsa, lábszárai közől a mellsők egészen, a hátsók csak csúcsukon kocsáinak tő-izülékével együtt sárgák. E faj, mely valószinüleg földrészünk valamennyi tar- tományában tényészik s azonkivül még Algirban is elő- fordul, a legujabb időkig az előbbivel azonosnak tartatott. Csak THomsos éles szemének sikerült eltérő jellegeit felfe- dezni és fajbeli önállóságát határozottan megállapítani. Minthogy azonban Hanw idézett ábrája a svéd buvár által adott leírással tökéletesen megegyezik, e fajt tehát már II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 67 HANN is ismerte, az ujabbs THomson-féle elnevezés : prioritás törvényeinél fogva a régibb névnek kell, hogy helyet engedjen. Nálunk az előbbinél valamivel ritkább s eddig Orso- VIII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VIII. L ánál és Nagyvárad körül, továbbá Krassómegyében Franzdorf, Zemplénmegyében Jeszenő mellett s a budai és pilisi hegyeken észleltetett. Én augusztus közepén a budai Csillagvölgyben kövek alatt gyüjtöttem. TRAPEZONOTUS FIEB. Eur. Hem. p. 50 et 190. r1861J. Jorpus oblongo-ovatum vel ovale. Caput triangulare, transversum, apice thoracis haud vel vix latius; tuber- eculis antenniferis a latere visis infra marginem anticum oculorum perpendiculariter declivibus. KRostrum coxas intermedias attingens. Antennae parce pilosulae, articulo primo apicem capitis paullo superante. Thorax trapezoi- deus, transversus, antrorsum leviter angustatus, marg1- nibus lateralibus totis anguste laminato-explanatis, haud sinuatis. Scutellum longius guam latius. Hemelytra completa; elavo normaliter guadriseriatim punctato, seriebus duabus intermediis interdum plus minus confu- sis, secunda saepe antice abbreviata vel cum tertia in unam conjuncta; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjuncetis. Venter sutura tertia utringue distinete antrorsum sinuato-curvata; macula opaca po- steriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres ; femoribus anticis in- erassatis, subtus spina distinetissima et plerumgue spi- nulis pluribus armatis ; articulo primo tarsorum postico- rum articulis duobus apicalibus simul sumtis nunguam distinete duplo longiore. A test hossztojásdad vagy tojásdad. A fej három- szögü, harántos s a torj előfelénél épen nem vagy csak alig szélesebb; a csápdudorok oldalvást nézve, a szemek előszéle alatt függélyesen lefelé hajlanak. A szipcsőr a középső csipőkig ér. A csápok gyér rövid szőrözettel, első izülékük csak kevéssel nyúlik a fej csúcsán túl. A torj ferdényded, harántos, elől gyöngén szűkült; oldalszélei egész terjedelmükben keskenyen lemezidomulag szélesed- vék és nem öblösek. A pajzska hosszabb mint szélesebb. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék; a clavus rendesen négy pontsorral, melyek közől a két középső sor néha többé-kevésbbé szabálytalanul összefolyik, a második sor gyakran rövidült vagy a harmadik sorral egybeolvad; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó ér által ösz- szekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak középszerüek ; a vastagodott mellső ezombok alólegy szem- betünő nagyobb tövissel és többnyire még nehány apróbb tüskével felszereltek ; a hátsó kocsák első izüléke soha sem kétszer oly hosszu, mint a más két izülék együtt véve. A FAJOK ÁTNÉZETE. 1 (2). A torj oldalszélein merev serték állanak; a pajzska utófelén két sárga ékidomu foltocska látható. — T. nebulosus FALL. 2(1). A torj oldalszélei merev serték nélkül; a pajzska világos foltok nélkül, egyszinü fekete. 3 (6). A második és harmadik csápizülék fekete; a hátsó kocsák első izüléke körülbelől oly hosszu, mint a két utolsó izülék együtt véve. 1. T. NEBULOSUS FALL. Oblongo-ovatus, niger; thoracis marginibus laterali- bus serie setarum instructis, hujus marginibus et parte 4. (5). A középső és hátsó lábszárak feketék. — T. agrestis FALL. 5 (4). Valamennyi lábszár sárga, legfölebb csak tövén feketés. — 7. dispar BTÁL. 6 (3). A második és harmadik csápizülék sárga; a hátsó kocsák első izüléke legalább felényivel hosszabb mint a két utolsó izülék együttvéve. — 7. UL- j richii Frep. ! posteriore, scutelli vittis duabus posticis, hemelytris, fuleris, geniculis tibiisgue flavescenti-griseis ; thorace posterius hemelytrisgue fusco-punetatis, his fusco-macu- 9! II. SESTEMATIKUS RÉSZ. latis; membrana albido fuscogue variegata; maculis ad coxas, lmbo postico segmentorum pectoris lumbogue antico prostethii sordide albidis ; articulo primo tarsorum posticorum articulis duobus apicalibus simul sumtis vix Liat. 18—185 "fm. Variat antennarum articulis secundo et terti0o sordide longiore. 3. 2 . Long. 43—5. oO D . rufo-testaceis. Lygyacus nebulósus Fann. Mon. cim. Suec. p. 65. 7. (1807); ZErr. Faun.. lapp. I. p. 471. 6. (1828); FALL. Hem. Suec. Cim. p. 54. 11. (1829); ZEzrr. Ins. lapp. I. p. 263. 7. (1840); THoms. Opusec. ent. II. p. 197. 42. (1870). Pachymerus nebulosus ScHirn. Beitr. zur nt. I. p. 69. 8. tab. 6. fig. 5. (1829) ; Hanu, Wanz. Ims. I. p.46. fig. 29. (1831); H.-ScH., Pasz. Faun. Germ. 121. tab. 7 ; Nom. ent. I. p. 45. (1835); Vorr. Tijdseh voor Ent. Ser. VEVE SZSIET SZOT Rhyparochromus nebulosus SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p: 56. 3. (1848). Pachymerus ( Pachymerus) nebulosus Frog Rhynch. fnyt. T.-p:. 268. 22.:(1860). Trapezonotus nebulosus Friss. Eur. Hem. p. 190. 1. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 220. 1 et 1872. p..55. s Hossztojásdad, fekete; torjának oldalszélein merev serték állanak; torjának oldalszélei és utófele, pajzská- jának utófelén két ékidomu foltocska, röptyűi, tomporai, czombjainak végső csúcsa és lábszárai sárgás-szürkék ; torjának utófele röptyűivel együtt barnán pontozott, ez utóbbiak azonkivül még barna foltokkal tarkázottak ; röphártyája fehér, sötétbarnával tarkázva; mellén az egyes szelvények utószéle, az előmell előszéle s a csipők mellett levő foltok szennyes fehérek; hátsó kocsáimak első izüléke csak valamicskével hosszabb, mint a két utolsó izülék együtt véve. A második és harmadik csápizülék néha szennyes rőtsárga. Éjszaki faj, mely főleg Európa hidegebb tájain és Szibériában egészen Irkucskig honos. Hazánkban nem gyakori s én eddig csak az éjszaki felföldön észleltem. Nevezetesen az 1869-ik év inárczius havában találtam nehány példányt Tornamegyében a komjáti szőlőkben, Gömörmegyében pedig Rozsnyó mellett lehullott száraz falevelek alatt és fák tövében; hasonló körülmények között gyüjtöttem legujabban 1875. október 22-én Abauj- megyében a forrói szőlőkben és pedig nagy mennyiség- ben. MayRg egy izben junius közepén Pest mellett a kerepesi temető közelében akadt reá. 63 VIÍI. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VÍII. ?. T. AGBESTIS FALL. Ovalis, niger; thoracis marginibus lateralibus et parte posteriore, hemelytris, lumbis antico et postico angustissimis prostethi, lmbo postico metastethii macu- . lisgue pectoris ad coxas flavo-griseis; scutello immacu- lato; thorace posterius hemelytrisgue fusco-punctatis, his posterius fusco-maculatis ; membrana fusca, pallido- venosa; articulo primo tarsorum posticorum articulis duobus ultimis simul sumtis longitudine subaeguali. 8. ? . Long. 4—5. Lat. 15—2 "fa. d. Antennarum articulo basali, articulis duobus basalibus rostri pedibusgue flavescentibus; macula pone medium femorum anticorum, annulo subapicali lato femorum posteriorum, tibiis posterioribus tarsisgue nigris. ? . Apice 1mo femorum, interdum etiam tibtis anticis flavo-testaceis vel fusco-testaceis. DLygaeus sylvaticus PaAsz. Faun. Germ. 93. tab. 16. Lygaeus agrestis FAnn. Mon. cim. Suee. p. 66. 8. (1807) ; Zerr. Faun. lapp.-I. p. 471..8. (1828); Harr. Hem. Suec. Cim. p. 55. 12. (1829); ZErr. In5. lapp. I. p. 263. 9. (1840); THoms. Opusc. ent. II. p. 198. 44. (1870). Pachawjmerus agrestis $cHILL. Beitr. zur Ent. I. p. 70. 9. tab. 6. fig. 6. (1829); Hanu Wanz. Ins. I. p. 25. fig. 15. (1831); H.-ScH. Nom. ent. I. p. 45. (1835); Cosra Cim. Neap. cent. II. p. 34. 10. (1843); Vor. Tijdsch. voor Ent. Ser. 2. V. p. 283. 16. tab. 10. fig. 10. (1870). hhyparochromus agrestis SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 56. 4. (1848). Pachymerus( Pachymerus ) agrestis Fnok Rhyneh. Livl. I. p. 265. 20. (1860). Trapezonotus agrestis Frep. Eur. Hem. p.191.3. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 220. 2; Dovan. et Scorr Brit. Hem. I. p. 192. 2. tab. 7. fig. 2. (1865); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 56; LErHTERRY Cat. des Hém. du Nord. Éd. 2. p. 21. (1874). Trapezonotus psanunobius GARB. Bull. S0€. ent. Ital. I. DELESOOYE Tojásdad, fekete; torjának oldalszélei és utófele, röp- tyűi, mellén az előmell igen keskeny elő- és utószéle, az utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok sárgás- szürkék; pajzskája egyszinü; torjának utófele, valamint röptyűi barna pontozással, ez utóbbiak azonkivül utófe- lükön sötétbarna foltokkal; barna röphártyájának erezete világos szinezetü; hátsó kocsáinak tő-izüléke körülbelől oly hosszu, mint a második és harmadik izülék együtt L veve. ; b : II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 6 A him csápjainak első, szipcsőrének első és második izüléke lábaival együtt sárga; a mellső czombok közepe mögött egy folt, a középsők és hátsók csúcsa felé egy-egy széles gyűrü, valamint a középső és hátsó lábszárak és a kocsák feketék. — A nőstény czombjainak végső csúcsa s azonkivül néha még mellső lábszárai is sárgásak. Tenyészési térköre igen tág és földrészünkön kivül Ázsiában Szibérián keresztül egészen Kamcsatkáig, Afri- kában Algir déli részéig terjed. — Hazánkban is a gya- koribb fajokhoz tartozik és tökéletesen kifejlett állapot- ban tölti a telet. Lelhelyei: Budapest, Nagyvárad, Szász- Ujfalu (Szebenszék); Homonna (Zemplén vm.), Forró (Abauj vm.), Komjáti ( Torna vm.) és Miskolcz. 3. T. DISPAR STÁL. Ovalis, miger ; thoracis marginibus et parte posteriore, hemelytris , limbo postico angustissimo metastethii et prostethn, hujus etiam limbo antico, maculisgue pectoris ad coxas flavo-griseis ; seutello impicto ; thorace posterius hemelytrisgue fusco-punctatis, his posterius fusco-macu- latis; membrana fusca, albido-venosa; articulo basali tarsorum posticorum artieulis duobus apicalibus simul sumtis longitudine subaeguali. 3. ? . Long. 45—51 Lat. 12521 mm. d. Articulo antennarum primo, rostro pedibusgue flavescentibus; annulo subapicali femorum posteriorum apicegue tarsorum, rarissime macula pone medium femo- rum anticorum nigricantibus. ? . Fuleris, geniculis, tibiis tarsisgue flavescentibus ; tibiis posterioribus basin versus plerumgue infuscatis. Trapezonotus dispar Srán Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 56; LErnmiERRY Cat. des Hém. du Nord. Éd. 2. p. 21. (1874). Tojásdad, fekete; torjának szélei és utófele röptyűivel együtt, továbbá mellén az előmell igen-keskeny elő- és utószéle, az utómell utószéle s a csipők mellett levő fol- tok sárgás-szürkék; pajzskája egyszinű ; torjának utófele és röptyűi barnán pontozottak, ez utóbbiak azonkivül utófelükön barna foltokkal jelölvék; sötétes röphártyája fehéres erezettel; hátsó kocsáinak első izüléke körülbelől oly hosszu, mint a második és harmadik izülék együttvéve. A him első csápizüléke, szipesőre és lábai sárgák; a a középső és hátsó eczombok csúcsa felé egy-egy gyűrü, valamint a kocsák csúcsa, igen ritkán még a mellső czombok közepe mögött egy folt, feketék. — A nőstény 9 VIII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VIII. sárgák; a középső és hátsó lábszárak tövükön többnyire feketés-barnák. E faj eddig legtöbbnyire az előbbivel zavartatott össze és csak pár év előtt sikerült Srár svéd buvárnak dél-francziaországi példányok után önálló fajként megálla- pitani. Bizonyára egész Hurópában el van terjedve, noha külföldön tudtommal eddig csupán Francziaországban találták. Hazánk területén nem ritka, és junius közepétől szeptember végéig észleltetett. Lelhelyei: a pesti Rákos és a pilisi helység (Pest vm.), Pécs, Villány (Baranya vm.); a tapolczai fürdő Miskolcz mellett; Körösmező (Máramaros vm.), Tövis (Alsó-Fehér vm.), Oravicza és Franzdorf (Krassó vm.), Baziás ( Temes vm.). Ez utóbbi helyen igen gyakori. 4. T. ULLRICHII FIEB. Ovalis, niger ; antennarum articulis secundo et tertio flavescentibus; thoracis marginibus et parte posteriore, hemelytris, limbo antico et postico angustissimo pro- stethu, limbo postico metastethii maculisgue pectoris ad coxas flavo-griseis; seutello immaculato ; thorace poste- rius hemelytrisgue fusco-punctatis, his posterius fusco- maculatis ; membrana levissime infuscata, albido-venosa ; articulo primo tarsorum posticorum articulis duobus api- calibus simul sumtis saltem dimidio longiore. gi. 9. Long. 53—538. Lat. 2—21 "fn. d. Antennarum articulo primo, rostro pedibusgue flavescentibus ; macula pone medium femorum anticorum, annulo subapicali femorum posteriorum apicegue tarso- rum nigricantibus. 9 . Apice articuli primi antennarum, fuleris, genicuculis, basi femorum posteriorum, tibiis et tarsis flavescentibus. Pachymerus Ullrichi Fres. in WerrEesxw. Beitr. I. p. 347. 27. tab. 2. fig. 23. (1836). Trapezonotus Ullrichi Frezs. Eur. Hem. p. 191. 4. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 56; LLEETHIERRY Cat. des Hém. du Nord. Éd. 2. p. 21. (1874). Tojásdad, fekete; második és harmadik csápizüléke sárga; torjának szélei és utófele, valamint röptyűi és mellén az előmell igen keskeny elő- és utószéle, az utó- mell utószéle s a csipők mellett levő foltok sárgás-szür- kék; pajzskája egyszinü; torjának utófele röptyűivel együtt barnán pontozottak, ez utóbbiaknak utófelén azonkivül még sötétbarna foltok állanak; kissé sötétes tomporai, czombjainak végső csúcsa, lábszárai és kocsái röphártyája fehér erezetü; hátsó kocsáinak tő-izüléke II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. legalább felényivel hosszabb, mint a két utolsó izülék együtt véve. A him első csápizüléke, szipcsőre és lábai sárgák; a mellső eczombok közepe mögött egy folt, a középsők és hátsók esúcsa felé egy-egy gyűrü, valamint a kocsák csúcsa fekete. — A nőstény első csápizüléke csúcsán, továbbá tomporai, eczombjainak végső csúcsa, a középső és hátsó ezombok töve, lábszárai és kocsái sárgák. s2 o VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. Német-, Olasz- és Francziaországban s azonkivül Algirban tenyészik. Valamint mindenütt, ugy nálunk is ritka. Első három példányát Mawxw :gyüjtötte Josefsthal- nál Horvátországban. Ujabban FRrvanopszky János hozott Oraviczáról egy nőstényt, mely jelenleg a magy. nemz. muzeum gyüjteményében foglal helyet. E gyüjteményben különben már előbb is volt egy ismeretlen lelhelyről szár- mazó magyarországi himpéldány. MICROTOMA LAP. Ess. Hém. p. ÖN ELSOKZ a PornyacanrHus Lap. Ess. Hém. p. 83. 11832]. Corpus ovale. Caput triangulare, subaeguilaterum, thoracis antico angustius ; tuberculis antenniferis a latere visis antrorsum obligue declivibus. Rostrum pone coxas anticas productum, articulo primo capite breviore, arti- culis secundo et tertio longitudine subaegualibus. Anten- nae fere nudae, articulo basali vix tertia parte apicem capitis superante. Thorax trapezoideus, apice distinctis- sime sinuatus, marginibus lateralibus totis late laminato- explanatis, haud sinuatis, apice subito subrotundato- angulatis. Scutellum longius guam latius. Hemelytre completa ; disco clavi per totam longitudinem vage pun- ctato; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter sutura tertia utringue distincte antrorsam sinuato-curvata; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes medioeres; femoribus anticis incrassatis, subtus spinis pluribus, una majore, armatis; tarsis posticis articulo primo articulis apicalibus duobus ad unum fere duplo longiore. 1. M. CARBONARIA ROSSI. Nigra, opaca, sat dense distinctegue punctata; tho- race plano, lateribus explanatis leviter elevatis, disco antico obsoletissime punctato; acetabulis anterioribus carinula obscuro-ferruginea instructis. g. ? . Long. 71— c 77 31 "fa. 93: hat. 3 Cimeg carbonarius Rossi Faun. etr. II. p. 244. 18330. tab. 7. fig. 7. (1790). A test tojásdad. A fej háromszögü, csaknem egyen- oldalu s a torj előszélénél keskenyebb; a csápdudorok, oldalvást nézve, előfelé rézsút lehajlók. A szipcsőr a mellső csipők mögé nyúlik, első izüléke a fejnél rövidebb, második és harmadik izüléke körülbelől egyenlő hosszu. A csápok csaknem egészen csupaszok, első izülékük alig nyúlik egy harmadrészével a fej csúcsán túl. A torj fer- dényded, előszélén szembetünőöleg öblös ; oldalszélei egész kiterjedésükben szélesen lemezidomulag párkányoltak, nem öblösek, elől hirtelen kerekitve szögletesek. A pajzska hosszabb mint szélesebb. A röptyűk tökéletesen kifejlőd- vék; a clavus rendetlenül pontozott; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó erecske által összekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak közép- szerüek ; a vastagodott mellső czombok alól több kisebb s azonkivül még egy nagyobb tövissel fegyverezvék ; a hátsó kocsák tő-izüléke csaknem kétszer oly hosszu, mint a második és harmadik izülék együttvéve. Lygaeus aterrimus FABR. Ent. syst. Suppl. p. 541. 96. (1798); Coguss. Illustr. Ins. I. p. 37. tab. 9. fig. 10. (1799); FasR. Syst. Rhyng. p. 229. 124. (1803); WoLrFrF Ice. cim. V. p. 198. fig. 192. (1811). TLygaeus Eehii Panz. Faun. Germ. 72. tab. 22.; FABR. Syst. Rhyng. p. 235. 160. (1803); Larg. Hist. nat. XII. p. 215. 12. (1804). Lygaeus ater THuwNB. Hem. rostr. cap. IV. p. 3. (1822). 7 pw VIT VR TE TÁR LÉT Kg . ad II. SZSTEMATIKUS RÉSZ. Pachymerus echiüi ScHILL. Beitr. zur. Ent. I. p. 73. 13. (1829); Hanun Wanz. Ins. I. p. 137. fig. 70. (1831); BuRm. Handb. II. 1. p. 297. 10. (1835); H. ent. I. p. 44. (1835). Aphanus echii Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 43. 1. (1838); Brancn. Hist. des Ims. III. p. 132. 1. (1840). Pachymerus aterrünus Rams. Waun. And. II. p. 148. 2. (1842). Polyacanthus echii Am. et SERv. Hist. des Hém. p 1. tab. 5. fig: 10. (1843). Pachymerus carbonarius KoLEN. Mel. ent. II. p. 77. 43. (1845). Microtoma carbonaria Fres. Bur. Hem. p. 193.(1861). n 7 959 e) Zs PACGCHYMERUS 8T. 74 -ScH. Nom. ] VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. Fekete, fénytelen, elég sűrüen és szembetünően pon- tozott; torja laposdad, szélesedett oldalszélein gyöngén felhajlott, előfelének közepe táján pedig igen enyésze- tesen pontozott; mellső és középső izvápáin egy-egy rozsdabarna ormócska foglal helyet. Földrészünk mérsékelt és melegebb tájait lakja; azonkivül Szibériában és Álgirban is él. — Az éjszaki felföld kivételével hazánkban is mindenütt előfordul és tökéletesen kifejlett állapotban telel át. Álezáját szep- tember elején észleltem. Lelhelyei: Budapest és Kis- Szent-Miklós (Pest vm.), Balaton-Füred, Hódmező- Vé isárhely, Nagyvárad, Debreczen, Kolozsvár és a hor- vátországi Josefsthal. FARG. ET SERV. Enc. méth. X. p. 322. r1825). ApHaNnus Lap. Ess. Hém. p. 35. (1832). CALYPTONOTUS DouGL. et ScCörTT Corpus oblongum vel ovale. Caput triangulare, subae- guilaterum, thoracis antico angustius vel latitudine sub- aeguale; tuberculis antenniferis a latere visis antror- sum obligue declivibus. Rostrum pone coxas anticas productum, articulo secundo tertio distincte longiore. Antennae nudae vel fere nudae, articulo primo capitis apicem guarta vel vix tertia parte superante. Thorax trapezoideus, apice truncatus vel levissime subsinuatus, marginibus lateralibus- totis foliaceo-explanatis, haud sinuatis, apice subito maxime rotundatis vel subrotun- dato-angulatis. Scutellum longius guam latius. Hem- elytra completa; clavo disco vage punctato vel plus minus distinecte et regulariter seriatum punctato; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjun- tis. Venter sutura tertia utringue distinete antrorsum sinuato-curvata; macula opaca posteriore laterum seg- menti guarti a macula anteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes me- diocres ; femoribus anticis incrassatis, subtus spinis plu- ribus, plerumgue una majore, armatis; tarsis posticis articulo primo articulis duobus apicalibus simul sumtis duplo vel plus duplo longiore. A FAJOK 1 (2). A torj egyszinű fekete; a clavus rendetlen ponto- zással. — P. Rolandri L. BBrút. eEkende Tap tő (ELS SZE A test hosszudad vagy tojásdad. A fej háromszögű, csaknem egyenoldalu s a torj előszélénél keskenyebb vagy azzal egyenlő széles; a csápdudorok, oldalvást nézve, előfelé rézsút lehajlók. A szipcsőr a mellső ecsipók mögé nyúlik, második izüléke szembetünőleg hosszabb a harmadiknál. A csápok egészen vagy csaknem egészen csupaszok, első izülékük csak negyed vagy legfőlebb har- madrészével nyúlik a fej csúcsán túl. A torj ferdényded, előszélén egyenes vagy kissé öblös; oldalszélei egész ter- jedelmükben lemezidomulag tetemesen szélesedvék, nem öblösek, elől hirtelen erősen kerekitettek vagy kissé kere- kitve szögletesek. A pajzska hosszab mint szélesebb. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék; a elavus vagy rendetlen vagy soros pontozással ; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó ér által összekötve. A. harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik ; a negyedik hasi szel- vény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közele- dett. A lábak középszerüek ; a vastagodott mellső czombok alól több kisebb s azonkivül többnyire még egy nagyobb tövissel felszereltek ; a hátsó kocsák első izüléke legalább kétszer oly hosszu, mint a két utolsó izülék együtt véve. ÁTNÉZETE. 9 (1). A torj utófele világos szinezetü; a clavus leg- alább két szabályos pontsorral. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. TA 3 (8). A torj lemezidomu oldalszélei egész hosszaságuk- ban szélesen sárgák. 4 (7). A pajzska utófelén két ékidomu sárgás foltocská- val; a röphártya sötétes. 5 (6). A torj lemezidomu sárgás oldalszélei fekete pon- tokkal boritvák. — P. validus n. sp. 6 (5). A torj oldalszélei egyszinüek, sötét pontozás nél- kül. — P. UWynceus FABR. 7 (4). A pajzska egyszinű fekete; a röphártya fehéres, közepén fekete folttal. — P. guadratus FABR. 8 (3). A torj lemezes oldalszéleinek előfele egészen fe- kete, legfőlebb szélső párkányán igen keskenyen világos szinezetü. 9(16). A corium utófelén levő nagy fekete folt annak belső szögleténél foglal helyet; a czombok mind feketék. 1. P. ROLANDRI LIN. Oblongus, niger, opacus; eclavi disco per totam long1- tudinem vage punctato; limbo antico angustissimo pe- ectoris nec non macula membranae basali magna flavo- testaceis; femoribus anticis spina distincta armatis. d. ? . Long. 7—743. Lat. 23—25 "fm. Cime Rolandri Las. Faun. suec. Ed. 2. p. 255. 957. (1761); Popa Ins. Mus. Graec. p. 59. 24. (1761); Lis. Syst. nat. Ed. 12. I. 2. p. 729. 98. (1767); FABR. Syet. Ent. p. 722. 126. (1775); Gozzs Ent. Beytr. II. p. 219. 98. (1778); FABR. Spec. ins. II. p. 367. 175. (1781); Mant. ins. II. p. 302. 229. (1787); GmEn. Gyst. nat. IL. 4. DEZÁZTSSATE SSE Cimexs fulvomaculatus DE GEER Mém. III. p. 294. 33. (1773). Lygacus maroccanus WaBR. Int. syst. IV. p. p. 163. 96. (1794); Syst. Rhyng. p. 229. 123. (1803). Iygaecus Rolandri FA8BR. Ent. syst. IV. p. 164. 99. (1794); Syst. Rhyng. p. 230. 127. (1803); LaArR. Hist. nat. XII... p.. 217. 15. (4804); Bazz. Mon. cim: Suec. D.ZOS TZ: ELSOT) S OWorre Te. ec Vo: 419959: 198 (1811); FaLL. Hem. Suec. Cim. p. 60. 20. (1829); THoms. Opusc. ent. II. p. 195. 39. (1870). TLigeus Rolandri Wazcxk. Faun. Paris. II. p. 346. 5. (1802). Pachymerus Rolandri Scmiwn. Beitr. zur Tnt. I. p. 72. 12. (1829); H.-ScH., Panz. Faun. Germ. 118. tab. 3; Nom. ent. I. p. 44. (1835); RamB. Faun. And. II. p. 149. 4. (1842) ; Korn. Mel. ent. IT. p. 79. 45. (1845). VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII, 10(13). A csápok egészen feketék; a röphártya csúcsán szembetünő fehér folt nélkül. 11(12).A torj oldalszéleinek előfele a lábakkal együtt egészen fekete. P. phoeniceus Rossr. 12(11). A torj oldalpárkánya elől igen keskenyen sárga ; a mellső lábszárak töve sárgás. — P. Pini L. 13(10). A csápok részben sárgák; a röphártya csúcsán egy világos fehér folt látható. 14(15). A második csápizülék töve, valamint a mellső és középső lábszárak sárgák. — P. vulgaris CHILL. 15(14). Az utolsó három csápizülék töve és valamennyi lábszár sárgás. — P. pinett H.-ScH. 16 (9). A corium nagy fekete foltja annak belső szögleté- től távol áll s a külszélhez közeledett; a hátsó czombok csaknem egészen sárgák. — P. cajjer THUNB. Aphanus Rolandri Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 43. 2. (1838); Brancn. Hsit. des Ins. III. p. 133. 5. (1840). Rhyparochromus Rolandri Am. et SERv. Hist. des Hém. p. 253. 1. (1843); Friss. Bur. Hem. p. 194. 2. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 220. 1. Calyptonotus Rolandri Douau. et Scorr Brit. Hem. I. p. 17254. (18659 Hosszudad, fekete, fénytelen; a eclavus rendetlenül pontozott; mellének igen keskeny előszéle, valamint röp- hártyájának tövén egy nagy folt rozsdasárga; mellsú czombjai egy szembetünő tövissel fegyverezvék. , Angolországtól Algirig, Spanyolországtól a Volgáig és a Kaukazusig elterjedt faj, mely azonfelül Madeira szigetén is előfordul. Nálunk meglehetős ritkaság és április közepétől október közepéig észleltetett a budai Gellért- és Svábhegyen, Pécs, Nagyvárad, Debreczen és Miskolez vidékén s az erdélyi Mezőségen, valamint leg- ujabban Abaujmegyében Forrón és Pestinegyében Kis- Szent-Miklós mellett. 2. P.VALIDUS N. SP. (Fig. 13.) Ovalis, niger; marginibus latis lateralibus partegue posteriore thoracis, lineolis duabus subdistinctis seutelli, hemelytris, limbo postico angusto prostethi, maculis pectoris ad coxas parviusculis basigue tibiarum antica- rum sordide griseo-flavescentibus ; lateribus explamnatis mg II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. / partegue posteriore thoracis nec non hemelytris dense nigro-punctatis, elavo seriebus duabus punctorum ex- ) terioribus parallelis, appropinguatis, instructo, disco erebre punctato, corio intus pone medium macula nigra subrotundata , obsoletissime albido-lumbata, notato ; membrana fuscescente, apice interdum albido-maculata ; femoribus anticis spina unici magna armatis et praeterea obsolete tuberculatis. g . ? . Long. 9$—10.Lat. 35—3£ "fm. P. tyncco affinis, major, obscurior, lateribus expla- natis thoracis nigro-punctatis, thorace posterius heme- lytrisgue erebrius punctatis, macula subapicali albida pone maculam nigram corii subdeficiente, vittis seutelli maculisgue pectoris ad coxas subdistinctis divergit. Tojásdad, fekete; torjának széles oldalszélei és utó- fele, pajzskáján két ékidomu foltocska, röptyűi, továbbá mellén az előmell keskeny előszéle s a csipők mellett levő meglehetősen apró foltok mellső lábszárainak tövével együtt szennyes szürkés-sárgák; torjának lemezidomu oldalszélei és utófele, valamint röptyűi sűrü fekete pon- tozással, e pontok a clavus külső felén két egymáshoz közeledett, párhuzamos sort képeznek; a corium belső szögleténél egy igen enyészetes fehér szegélylyel körül- vett, nagy fekete kerek folt foglal helyet; sötétes röphár- tyája néha csúcsán egy pár fehéres pettyecskét visel; mellső eczombjai egy nagy tövisen kivül még enyészetes dudorcsákkal felszereltek. Ezen kitünő új faj felfedezését PávEL János magy. nemz. muzeumi gyüjtőnek köszönhetjük, ki 1872. febr. 1-én a budai kincstári erdőben egy nőstényre, utóbb 1875. junius 30-án ugyanott ismét egy másodikra akadt. Ezen ügyes és szerencsés kutató már előbb 1870-ben gyüjtött belőle két példányt Brussa körül Kis-Ázsiában. 3. P. LYNCEUS FABR. Anguste ovalis, niger; marginibus latis lateralibus impunctatis partegue posteriore thoracis, lineolis duabus distinetis seutelli, hemelytris, limbo postico angustissimo prostethu et metastethii, maculis pectoris ad coxas basigue tibiarum anticarum griseo-flavescentibus ; tho- race posterius hemelytrisgue nigro-punctatis , clavo seriebus duabus punctorum exterioribus parallelis, ap- propinguatis , instructo, disco sparsim punctato, corio pone medium prope angulum internum macula rhombea nigra, pone hane macula subapicali albida notato ; mem- brana fuscescente, apice maculis pluribus albidis signata ; femoribus anticis spina unica distinctissima armatis et HORVÁTH" GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁI 3 VIII. ALCSALÁD, — SUBFAMILIA VIII, praeterea obsoletissime subtuberculatis. g. ?. 7—8. Lat. 25—3 "fm. Cimex ljmceus FABR. Syst. Ent. p. 722. 127. (1775); GoEzE Ent. Beytr. II. p. 258. 26. (1778); FaBR. Spec. ins. II. p. 368. 179. (1781); Mant. ins. II. p. 302. 235. (1787); GmEL Syst. nat. I. 4. p. 2178. 426. (1788). Lygaeus lynceus FAR. Ent. Syst. ÍV. p.166.107.(1794); Syst. Rhyng. p. 231. 137. (1803); Larg. Hist. nat. XII. p. 217. 18. (1804); Farn. Hem. Suec. Cim. p. 52. 7. (1829); THoms. Opusc. ent. II. p. 196. 42. (1870). Long. Fachymerus lynceus ScHInn. Beitr. zur Ent. I. p. 66. 3. tab. 5. fig. 7. (1829); Hamw Wanz. Ins. I. p. 44 fig. 28. (1831); H.-Scr., Paxz. Faun. Germ. 118. tab. 10; Nom. ent. I. p. 45. (1835); Vorr. Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p. 281. 14. tab. 11. fig. 3. (1870). Pachwymerus ( Pachymerus ) lynceus FnoR RBhyneh. Livl. I. p. 273. 24. (1860). Rhyparochromus lynceus Fiez. Eur. Hem. 19. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 221. 3. Calyptonotus lynceus DouGrc. et Scorr Ent. monthl. Mag. IV. p..239. 27. (1868). 4. 6. Tojásdad, fekete; torjának nem pontozott széles ol- dalszélei utófelével együtt, valamint pajzskáján két szem- betünő ékidomu foitocska, röptyűi, mellén az elő- és utómell igen keskeny utószéle s a csipők mellett levő nagy foltok és mellső lábszárainak töve szürkés-sárgák ; torjának utófele röptyűivel együtt feketén pontozott, a clavus külső felén két egymáshoz közel álló párhuzamos pontsorral; a corium belső szögleténél egy dülényded fekete folttal van jelölve, melytől hátrafelé még egy fehé- res foltocska látható; sötétes röphártyája csúcsán több ! fehéres pettyet visel; mellső czombjai alól egy nagy tövissel fegyverzettek s azonkivül még alig észrevehető- leg dudorkásak. Tenyészési térköre Európára szoritkozik, de itt min- denütt előfordul. — Nálunk tökéletesen kifejlett állapot- ban tölti a telet és egyenként egész éven keresztül található. Lelhelyei : (Pest vm.), Komjáti ( Torna vm.), Debreczen, Nagyvárad, a budai hegyek és Kis-Szt-Miklós Bél és Rév (Bihar vm.), Kolozsvár, Nagy-Csűr (Szeben- szék), Mehádia és Baziás. 41. P. OUADRATUS FABR. Oblongus, niger; thoracis maculis tribus marginis antici, marginibus latis lateralibus partegue posteriore, hemelytris, limbis angustissimis segmentorum pectoris 10 II, SYSTEMATIKUS RÉSZ. 74 maculisgue ad coxas dilute griseo-flavescentibus ; thorace posterius hemelytrisgue remote fusco-punctatis, elavo seriebus tribus punctorum, duabus exterioribus parallelis, instructo, margine seutellari nigro-limbato, corio pone medium, prope angulum internum macula rhombea nigra ; membrana albida, venis maculague oblonga media fuscescentibus; antennarum articulo secundo, tibiis nec non articulo tarsorum basali sordide flavo-testaceis, ba- sibus et apicibus exceptis ; femoribus anticis spina unica, distinetissima armatis, praeterea, obsoletissime subtuber- culatis. d. 2 . Long. 5$—6. Lat. 14—2 "fn. Variat antennarum articulis primo apice, tertio medio flavo-testaceis. Lygacus guadratus FABR. Ent. syst. Suppl. p. 541. 110. (1798); CogvsB. Illustr. ias. I. p. 37. tab. 9: fig. 12. (1799); FABR. Syst. Rhyng. p. 232. 141. (1803) ; LATR. Hist. nat. XII. p. 218. 21. (1804) ; Toms. Opusc. ent. II. p. 197. 41. (1870). Pachymerus guadratus ScHIrn. Beitr. zur Ent. I. p. 66. 4. tab. 5. fig. 6. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 50. fig. 31. (1831); H.-Scn., Pasz. Faun. Germ. 118. tab. 9; Nom. ent. I. p. 45. (1835) ; Fi8. in WErrEnw. Beitr. I. p. 346. 26. tab. 2. fig. 22. (1836); Rams. Faun. And. II. Pp. 149. 5. (1842); Bon. Vet.-Ak. Handl. 1849. p. 246; Vonn, Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p. 280. 13. tab. 11. fig. 2. (1870). Rhyparochromus guadratus SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p.55.2. (1848); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 221. 4. Bceosus guadratus Friss. Kurop. Hem. pag. 196. 2. (1861). Calyptonotus guadratus DouGL. et Scorr Ent. monthl. Mag. IV. p. 241. 2". (1868). Hosszudad, fekete; torjának előszélén három kis petty, valamint széles oldalszélei és utófele, azonkivül röptyűi és mellén az egyes szelvények igen keskeny szé- lei s a csipők mellett levő foltok szürkés-sárgák ; torjának utófele és röptyűi szétszórt barna pontozással; a pajzs- szélén fekete szegélyű clavus három pontsorral, melyek közől a két külső sor egymással párhuzamos ; a. corium belső szögleténél egy dülényded fekete folt foglal helyet; röphártyája fehéres, közepén egy hosszudad folt erezeté- vel együtt feketés; második csápizüléke, lábszárai és kocsáinak tő-izüléke, töveik és csúcsaik kivételével, szeny- nyes-sárgák; mellső czombjai egy nagy tövisen kivül néhány enyészetes dudorcsával felszereltek. Néha csápjainak első izüléke csúcsán, harmadik izü- léke pedig közepén sárga. VIII. ALCSALÁD, — SUBFAMILIA VIII. Tenyészési térköre Finlandtól délre Algirig, Andaluziá- tól keletre a Volga mellett fekvő Sareptáig és Palesztináig terjed, sőt még Madeira szigetén is előfordul. Hazánkban egész éven keresztül található ; egy izben még deczember utolsó napján is gyüjtöttem. Budapest vidékén gyakori; észleltetett azonkivül Pécs, Nagyvárad és Kassa mellett, valamint a palityi fürdőnél Bácsmegyében. 5. P. PHOENICEUS ROSSI. Oblongus, miger, thoracis parte posteriore, hemely- tris, lmbo postico angustissimo prostethiü et metastethii maculisgue pectoris ad coxas gr1seo-flavescentibus; tho- race posterius hemelytrisgue nigro-punctatis, clavo serie- bus tribus punctorum, duabus exterioribus medio distam- tibus, instructo, margine scutellari nigro-lmmbato, corio intus pone medium macula rhombea nigra; membrana nigro-fusca, obsoletissime albido-limbata; femoribus am- ticis subtus spina distincta armatis, praeterea obsoletis- sime subtuberculatis. d". ? . Long. 7£—8. Dat. 25—25 "fm . Variat thorace posterius hemelytrisgue sordide ru- biaceis. Cünew phoeniceus Rossi Mant. ins. p. 54. 508. (1792). Pachymerus phoecniceus H-ScH., Paz. Faun. Germ.118. tab. 15; Nom. ent. I. p. 44. (1835); FroR Rhyneh. Livl. IT. p. 272. (1860). Rhyparochromus phoeniceus Friss. Bur. Hem. p. 195. TA(USGT s Hosszudad, fekete; torjának utófele, röptyűi és mel- lén az elő- és utómell igen keskeny utószéle s a csipők mellett levő foltok sárgás-szürkék ; torjának utófele röp- tyűivel együtt feketén pontozottak; a pajzs-szélén fekete szegélyű clavus három pontsort visel, melyek közől a két külső sor közepe táján egymástól eláll; a corium közepe mögött belső szögleténél egy dülényded fekete folttal van jelölve ; barnás-fekete röphártyája alig észrevehető fehéres szegélyzettel; mellső ezombjai alól egy nagyobb tövissel fegyverzettek s azonkivül enyészetesen dudorkásak. Torjának utófele néha röptyűivel együtt vörhenyes szinezetü. Európa mérsékelt és déli tájainak sajátja. A magyar faunaterület dombos és hegyes vidékein április elejétől szeptember végeig nem ritka. Lelhelyei: a budai Grellért- hegy és Farkasvölgy, valamint Kis-Szent-Miklós (Pest vm.); Balaton-Füred; Torna, Szádellő, Komjáti és Bor- zova (Torna vm.); Mező-Záh (Torda vm.); a mehádiai Herkulesfürdő mellett felmagasló Domoglet csúcsa és a horvátországi Josefsthal. kae saát da sála II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 6. P. PINI LIN. Oblongus, niger; marginibus lateralibus, plerumgue etiam antico, angustissimis partegue posteriore thoracis, hemelytris, limbo postico metastethii et prostethii, hujus etiam limbo antico, maculis pectoris ad coxas basigue tibiarum anticarum griseo-flavescentibus ; thorace poste- rius hemelytrisgue nigro-punctatis, clavo seriebus tribus punctorum, duabus exterioribus versus medium distanti- bus, instructo, margine scutellari nigro-limbato, corio pone medium prope angulum internum macula rhombea nigra; membrana fusca, margine obsolete albido-macu- lata; femoribus anticis subtus spina unica armatis. €. ? . Long. 7—8. Lat. 234—28 "/n. Cimevx Pi Lus. Faun. suec. Ed. 2. p. 255. 956. (17619). Popa Ins. Mus. Graec. p. 59. 23. (1761); ILIw. Syet. nat. Ed. 12. IT. 2. p. 729. 96. (1767)5. DE GEBER Mém. III. p. 278. 22. tab. 14. fig. 22. (1773); FABR. Syst. Ent. p. 722. 124. (1775); Gorzze Ent. Beytr. II. p: 218. 96. (1778); FABR. Spec. ins. II. p. 367. 173. (1781); Mant. ins. II. p. 302. 227. (1787); GwmELc. Syst. nat. I. 4. p.2177. 96. (1788) ; Rossi Faun. etr. II. p. 243. 1328. (1790). Cime collinus BCHRANK En. ins. Austr. p. 287. 553. (1781). Ligeus Pini FABR. Ent. syst. IV. p. 163. 97. (1794) ; SCHELLENBERG Helv. Wanz. tab. 2. fig. 2. (1800) ; WoLFr Te. cim. II. p. 74. fig. 71. (1801); FAa8R. Syst. Rhyng: p. 229. 125. (1803); Larg. Hist. nat. XII. p. 216. 13. (1804); FAauL. Mon. cim. Suec. p. 64. 5. (1807); ZErr. Faun. lapp. I. p. 470. 5. (1828); Far. Hem. Suec.: Cim. p. 51. 6. (1829); ZErr. Ins. lapp. I. p. 263. 6. (1840) ; THoums. Opusc. ent. II. p. 196. 40. (1870). Ligdeus pini WaAncx. Faun. Paris. II. p. 346. 4. (1802). Pachymerus pini Scniwn. Beitr. zur Ent. I. p. 64. 1. tab. 5. fig. 3. (1829); Haun Wanz. Ins. I. p. 38. fig. 25. (1831); Bugm. Handb. II. 1. p. 269. 9. (1835); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 44. (1835); Korx. Mel. ent. II. p. 78. 44. (1845); Vozr. Tijdseh: voor Ent. Ser. 2. V. p. 282. 15. tab. 11. fig. 1. (1870). Aphanus pini Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 43. 3. (1838). Rhyparochromus pini Am. et SERv. Hist. des Hém. p. 254. 2. (1843); SaHLB8. Mon. Geoc. Fenn. p. 55. 1. (1848); Frep. Eur. Hem. p. 195. 8. (1861); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 221. 2. Pachymerus ( Pachymerus ) Pini PnoR Rhyneh. Livl. I. p. 269. 23. (1860). § 75 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. Calyptonotus Pini Douar. et Scorr Brit. Hem. I. p. 173. 2. tab. 6. fig. 6. (1865). Hosszudad, fekete; torjának igen keskeny oldalszélei, többnyire egyszersmind előszéle, valamint egész utófele, továbbá röptyűi és mellén az előmell elő- és utószéle, az utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok mellső lábszárainak tövével együtt sárgás-szürkék; torja utó- felén, röptyűi pedig mindenütt feketén pontozottak ; a pajzs-szélén fekete szegélyü clavus három pontsorral, melyek közől a két külső sor közepe táján egymástól eláll; a corium belső szögleténél egy dülényded fekete folt van elhelyezve ; sötétbarna röphártyája szélén alig észrevehetőleg fehér pettyes; mellső czombjai alól csak egy tövissel fegyverzettek. Egész Európában honos faj, mely keletre Szibériában Irkucskig, a Kaukazuson túl pedig egészen Perzsia hatá- ráig van elterjedve, sőt még Madeira szigetéről is isme- retes. — Nálunk a telet tökéletesen kifejlett állapotban töltvén, egész éven keresztül található és hegyen-völgyön mindenfelé igen gyakori. Mint a mehádiai Herkulesfürdő felett emelkedő Domoglet hegyen tapasztaltam, az előbbi faj társaságában még 1500 méternyi magasságban is tenyészik. Lelhelyei: Budapest és a pilisi hegység (Pest vm.,), Beszterczebánya, Tátrafüred, Rozsnyó, Jólész (Gömör vm.), Torna, Áj és Komjáti ( Torna vm.), Kassa, Csány, Forró és Rásony (Abauj vm.); Miskolcz, Nagy-Mihály (Zemplén vm.), Kőrösmező (Máramaros vm.), Nagy- várad, Valkó vár romjai (Kraszna vm.), Szükerék ( Belső- Szolnok vm.), Kend (Doboka vm. ), Kolozsvár, Felgyógy (Alsó-Fehér vm.), Kerczesóra üveggyár ( Fogarasvidék), Nagy-Csűr és Szász-Ujfalu (Szebenszék), Mehádia, Ora- vicza, Franzdorf (Krassó vm.), Baziás, Ulma (Temes vm.), Zágráb és az ogulini végezred területén fekvő Josefsthal. 7. P. VULGARIS SCHILL. Oblongus, niger ; thoracis parte posteriore, hemelytris, limbo postico prostethii et metastethii maculisgue pecto- ris ad coxas dilute griseo-flavescentibus; thorace poste- rius hemelytrisgue nigro-punctatis, clavo seriebus tribus punctorum, duabus exterioribus versus medium distanti- bus, instructo, margine seutellari nigro-limbato, corio intus pone medium maeula nigra, pone hanc macula subapicali albida; membrana fusca, apice. albido-macu- ! lata; basi articuli antennarum secundi, fulcris posteri0- 10" II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. ribus, geniculis imis, tibiis anterioribus, apice excepto, et basi articuli primi tarsorum anteriorum flavo-testaceis ; femoribus anticis subtus tuberculo dentiformi instructis. d. . Long. 63—8. Lat. 2—23 Pachymerus vulgaris Scnmiun. Beitr. zur Ent. I. p. 65. 2. tab. 5. fig. 8. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 41. fig. 26. (1831); H.-ScH. Nom. ent. I. p. 45. (1835); KoLEw. Mel. ent. II. p. 81. 49. (1845); Frok Rhynch. Livl. I. p. 272. (1860). Rhyparochromus vulgaris Fies. Hur. Hem. p. 195. 10. (1861). TLygaeus vulgaris THoms. Opusc. ent. II. p. 196. 41. (1870). mi lg! m , Hoósszudad, fekete; torjának utófele, röptyűi és mel- lén az elő- és utómell utószéle s a csipók mellett levő foltok sárgás-szürkék ; torjának utófele röptyűivel együtt feketén pontozott; a pajzs-szélén fekete szegélyű clavus három pontsora közől a két külső sor közepe táján egy- mástól eláll; a corium belső szögleténél egy fekete folt- tal és e mögött még egy kisebb fehéres petytyel van jelölve; sötétbarna röphártyájának csúcsán egy fehér folt látható; második csápizüléke tövén, valamint hátsó tomporai, eczombjainak végső csúcsa s mellső és középső lábszárai (csúcsukat kivéve), nem különben mellső és középső kocsáinak első izüléke tövén sárgák; mellső láb- szárai alól egy fogidomu dudorral felszereltek. Földrészünkön csaknem ép.annyira van elterjedve, mint az előbbi; Európán kivül pedig még Kis-Ázsiában is él. — Hazánkban szintén gyakori, és tökéletesen kifej- lett állapotban telel át. Lelhelyei: a budai hegyek, Felső-Lő (Vas vm.) ; Komjáti ( Torna vm.) ; Kassa, Felső- Gagy, Forró és Felső-Dobsza (Abauj vm.), Homonna- Bresztó ( Zemplén vm.), Ungvár, Miskolcz ; Szeged, Szen- tes, Debreczen, Nagyvárad, Bél (Bihar vm.), Szilágy- Nagyfalu (Kraszna, vm.); Kolozsvár, Apahida (Kolozs vm.), a tordai hasadék, Nagy-Szeben, Nagy-Csűr (Sze- benszék), Franzdorf (Krassó vm.), Ulma (Temes vm.), és Pétervárad Szlavonországban. §. P, PINETI H-SCH. Oblongus, niger; thoracis parte posteriore, angulis posticis exceptis, hemelytris, limbo postico segmentorum pectoris maculisgue ad coxas dilute griseo-flavescentibus ; thorace posterius hemelytrisgue minutissime nigro-pun- etatis, clavo seriebus tribus punectorum, duabus exteriori1- distantibus, instructo, bus medio margine seutellari nigro-limbato, corio pone medium prope angulum inter- 6 VÍJI. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. num macula nigra; membrana nigro-fusca, apice albo- notata ; antennarum articulo guarto basi albido-annulato, harum articulis secundo et tertio, apice excepto, fulcris, geniculis imis, tibiis et basi articuli primi tarsorum sor- dide flavo-testaceis, tibiis anticis apice, posterioribus etiam basi nigris; femoribus anticis subtus spina distin- ectissima et praeterea spinulis pluribus distinetis armatis, posterioribus subtus postice spinulis praeditis. 3. §. Long. 64—8. Lat. 2—23 Pachymerus pineti H.-ScH. Nom. ent. I. p. 44. (1835) ; Wanz. Ins. IV. p. 95. fig. 438. (1839). Rhypavochromus pineti FIes. Bur. Hem.p.195.9.(1861). 7 mi ms, Hosszudad, fekete; torjának utófele (az utószögletek kivételével) és röptyűi, valamint mellén az egyes szelvé- nyek utószéle s a csipók mellett levő foltok szürkés-sár- gák; torjának utófele és röptyűi igen finom fekete ponto- zással; a pajzs-szélén fekete szegélyű eclavus három pontsorral, melyek közől a két külső sor közepe táján egymástól eláll; a corium belső szögleténél egy fekete folt, barnásfekete röphártyájának csúcsán pedig egy fehér petty foglal helyet; csápjainak negyedik izüléke tövén fehéres, második és harmadik izüléke pedig (csú- csát kivéve), valamint tomporai, czombjainak végső csúcsa és lábszárai első kocsa-izülékeinek tövével együtt szennyes sárgák, mellső lábszárainak csúcsa, a hátsók- nak egyszersmind töve fekete; mellső ezombjai alól egy nagyobb tövisen kivül még több kisebb töviskével fegyve- rezvék, középső és hátsó ezombjai pedig hátúl apró tövis- kékkel felszereltek. Dél-Európát jellemző faj, mely azonban déli Német- országban, a Svájczban és Algirban is előfordul. — Faunaterületünkön nem gyakori és itt is a melegebb tájakat kedveli; az éjszaki felföldön egészen hiányzik. A telet tökéletesen kifejlett állapotban tölti. Lelhelyei: a rákos-palotai erdő, a budai kincstári erdő és Farkasvölgy ; Pécs, Üszög (Baranya vm.), Debreczen, Nagy-Csűr (Sze- benszék), a mehádiai Herkulesfürdő, Baziás és a horvát- országi Josefsthal. 7 9. P. CAFFER THUNB. Oblongus, niger; antennarum articulo primo apice secundogue toto, thorace posterius, hemelytris pedibusgue flavescenti-testaceis ; annulo lato subapicali femorum, in- terdum femoribus anticis fere totis, apice tibiarum, arti- t A magy. nemz. muzeum gyűjteményében levő baranyai példányok között van egy nöstény, melynek középső bal lábszára felényire meg van rövidülve 5 a By d w d kocsákból csak egy izülékdurványt hordoz. II. SESTEMATIKUS RÉSZ. culis tarsorum duobus apicalibus, angulis posticis thora- cis, lineola ante medium maculague pone medium corii nigris; macula corii subapicali pone maculam nigram, macula apicali membranae nigro-fuscae, nec non limbo postico segmentorum pectoris maculisgue ad coxas albi- dis ; femoribus anticis subtus spinis pluribus, una maxima, armatis, posterioribus subtus postice spinulis, posticis 6. prope apicem spina curvata praeditis. d. ? . Long. 5 Dat. 14—1t "fm. Cime cafjer THuxB. Nov. ins. spec. III. p. 59. tab. 3. fig. 70. (1784); GmeL. Syst. nat. I. 4. p. 2179. 439. (1788). Lygaecus pedestris Pasz. FVaun. Germ. 92. tab. 14; Tnoms. Opusc. ent. II. p. 191. 26. (1870). áAlydus caffer THuwsB. Hem. rostr. cap. III. p. 3. (1822). Pachymerus pedestris Scninn. Beitr. zur Ent. I. p.70.10. tab. 6. fig. 7. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 62. fig. 38. (1831); BuRm. Handb. II. 1. p. 296. 7. (1835); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 44. (1835); RamB. Faun. And. II. p. 150. 7. (1842); KorEx. Mel. ent. II. p. 80. 47. (1845). áAphanus pedestris Brawxcn. Hist. des Ims. III. p. 133. 7. (1840). Paclwmerus insignis Bon. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1852. D..53. 5: Pachymerus ( Pachymerus) pedestris FroR. Rhynch. Livl. I. p. 275. 25. (1860). Rhyparochromus mundulus Dongwa Ent. Zeit. XXI. p. 160. 17. (1860). Rhyparochromus pedestris Frez. Bur. Hem. p. 195.11. (1861); Srár Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 221. 5. TANA VIII. ALCSALÁD, — SUBFAMILIA VIII. Calyptonotus pedestris DouvGc. et Scorr Brit. Hem. IT. p. 174. 3. (1865). Hosszudad, fekete; csápjainak első izüléke csúcsán, második izüléke pedig egészen, nem különben torjának utófele röptyűivel és lábaival együtt sárgák; czombjainak csúcsa felé egy-egy széles gyűrü, mellső ezombjai néha csaknem egészen, valamint lábszárainak csúcsa és kocsái- nak két utolsó izüléke, továbbá torjának utószögletei és röptyűinek előfelén egy vékony csik, közepe mögött pedig egy belső szögletétől távol álló folt feketék; ezen folttól hátrafelé a corium utószéléhez közel, valamint a barnás- fekete röphártya csúcsán egy-egy fehér petty foglal helyet; mellén az egyes szelvények utószéle s a csipók mellett levő foltok szintén fehéresek; mellső czombjai alól több apró tüskén kivül egy nagyobb tövissel fegyve- rezvék, középső és hátsó czombjai pedig hátúl több tövis- kével, ez utóbbiak azonkivül csúcsukhoz közel még egy görbült tövissel felszereltek. Európa legtöbb tartományában, sót még Algirban is honos. — Hazánkban tökéletesen kifejlett állapotban telelvén át, egész éven keresztül mindenfelé gyakran található. Tavaszszal április első felében párosodik. Lel- helyei: Budapest és a pilisi hegység (Pest vm.), Nyék és Alsó-Göböljárás (Székes-Fehér vm.), Balaton-Füred ; Miskolcz; Torna, Komjáti (Torna vm.), Kassa , Csécs, Litka és Forró (Abauj vm.) ; Parnó ( Zemplén vm.) ; Deb- reczen, Nagyvárad, Szeged, Új-Szeged, ( Torontál vm.) ; Szilágy-Nagyfalu (Kraszna vm.), Szükerék ( Belső-Szol- nok vm.), Kolozsvár, Segesvár, Szent-IErzsébet ( Szeben- szék), Mehádia és Baziás. BEOSUS AM. ET SERV. Hist. des Hém. 1 ). 254. (1848). DizucHEs DonRwu Ent. Zeit. XXI. p. 159. r1860J. ISCHNOTARSUS FIxB. Eur. Hem. p. 50 et 191. r1861 ). Corpus oblongum vel elongatum. Caput triangulare, aeguilaterum vel longius guam latius, thoracis amtico latius; tuberculis antenniferis a latere visis antrorsum obligue deelivibus. Rostrum coxas intermedias attingens, articulo secundo tertio longiore. Antennae nudae vel fere nudae, articulo primo capitis apicem parte plus guam dimidia superante. Thorax trapezoideus, margine antico subrecto, marginibus lateralibus totis laminatis, haud vel levissime sinuatis, apice leviter rotundatis. Scutellum A test hosszudad vagy hosszukás. A fej háromszögü, egyenoldalu vagy hosszabb mint szélesebb, a torj előszé- lénél mindig szélesebb; a csápdudorok, oldalvást nézve, előfelé rézsút lehajlók. A szipcsőr a középső csipőkig ér, második izüléke hosszabb a harmadiknál. A csápok egé- szen vagy csaknem egészen csupaszok, első izülékük több mint felényivel nyúlik a fej csúcsán túl. A torj ferdény- ded, előszélén egyenes ; oldalszélei egész kiterjedésükben lemezesek, épen nem vagy csak igen gyöngén öblösek, II. SESTEMATIKUS RÉSZ. longius guam latius. Hemelytra completa, clavo disco plus minus distinete et regulariter seriatim punctato ; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter sutura tertia utringue distinecte am- trorsum sinuato-curvata; macula opaca posteriore late- rum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinguata. Pedes mediocres; femoribus anticis leviter incrassatis, subtus spinis pluribus, una majore, armatis ; tarsis posti- cis articulo primo articulis duobus apicalibus simul sum- tis fere triplo longiore. A FAJOK 1 (2). A torj utófele s a röptyűk vörhenyesek, az alap- szinnel megegyező világos pontozással; a corium nagy fekete foltja gömbölyüded s annak belső szögletét nem érinti. — B. erythropterus. BRULL. I. B. ERYTHROPTERUS BRULL. Elongatus, niger; antennarum articulis tribus basa- libus, thoracis parte postica, seutelli apice imo vittulisgue duabus mediis, hemelytris et pedibus rufo- vel flavo- ferrugineis; annulo apicali lato femorum posticorum, basi apicegue tiblarum posticarum, apice articuli anten- narum tertii, angulis posticis thoracis, macula magna subrotundata, angulum internum haud attingente, pone medium angulogue apicali corii nigris ; macula cori suba- picali pone maculam nigram marginegue costali, annulo basali articuli antennarum ultimi, limbo laterali pro- stethii posterius, margine angusto postico prostethi et metastethu maculisgue pectoris ad coxas albidis ; thorace posterius hemelytrisgue ferrugineo-punctatis; membrana nigro-fusca, apice albido-maculata. g. 9 . Long. 6—7. 1Lat. 15—2 "fa. ga. Rostro flavescente, articulo apicali nigro ; femori- bus anticis pone medium macula nigra notatis. ? . Rostro nigro, articulo secundo flavescente ; femo- ribus anticis, interdum etiam mediis, annulo subapicali lato nigro. Aphamus erytropterus. BRurnLÉ Exp. scient. Mor. III. p:.75430. tab, 31. Aig.:4. (18329 Pachymerus pulcher H.-ScH. Nom. ent. I. p. 44. (1835) ; Wanz. Ims. IV. p. 13. fig. 358. (1839). Pachymerus ibericus KorEws. Mel. ent. II. p. 79. 46. tab. 9. fig. 15. (1845). 78 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. elől kissé kerekitettek. A pajzska hosszabb mint széle- sebb. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék; a clavus többé- kevésbbé szabályos pontsorokkal; röphártya külső erei nincsenek haránt futó ér által összekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a ne- gyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utó- széléhez közeledett. A lábak középszerüek; a kissé vas- tagodott mellső czombok alól több kisebb, s egy nagyobb tövissel fegyverezvék; a hátsó kocsák első izüléke csak- nem háromszor oly hosszu, mint a második és harmadik izülék együtt véve. ÁTNÉZETE. 2(1). A torj utófele s a röptyűk szürkések, fekete ponto- zással; a corium nagy fekete foltja szögletes és a belső szögletet i8 csaknem egészen kitölti. — B. luscus. FABR. Isehmotarsus pulcher Fizz. Eur. Hem. pag. 192. 2. (1861). Hosszukás, fekete; csápjainak első három izüléke, torjának utófele, pajzskájának csúcsa és közepén két ékidomu pettyecske, azonkivül röptyűi és lábai vörhenyes rozsdasárgák; hátsó cezombjainak csúcsa felé egy széles gyűrü, hátsó lábszárainak töve és csúcsa, harmadik csáp- izülékének csúcsa, torjának utószögletei, továbbá a corium csúcs-szöglete, és közepe mögött egy belső szögletét nem érintő, gömbölyüded nagy folt feketék; a corium oldal- széle és utószélén a nagy fekete folt mögött egy petty, valamint utolsó csápizülékének töve és mellén az előmell oldalszélei hátrafelé, az elő- és utómell keskeny utószélei s a csipők mellett levő foltok fehéresek; torjának utófele és röptyűi rozsdasárga vagy rozsdavörös pontozással; barnás-fekete röphártyája csúcsán egy fehér pettyet visel. A him szipcsőre sárga, csak utolsó izüléke fekete; mellső czombjai pedig közepük mögött egy fekete folttal jelölvék. — A nőstény szipcsőre ellenben fekete és csak második izüléke sárga ; mellső, néha egyszersmind középső czombjai csúcsuk felé egy-egy széles fekete gyűrüvel tar- kázvák. E szép faj, melynek tenyészési térköre Dél- és Kelet- Európán kivül egészen Palesztináig és Algirig terjed, hazánk melegebb részein is él s eddig április végétől szeptember elejéig a következő helyeken észleltetett, de II. SISTEMATIKUS RÉSZ. mindenütt csak egyenként : Buda, Villány ( Baranya vm.), Szeged, Hódmező-Vásárhely, Nagyvárad, Bél (Bihar vm.), Mehádia és Orsova; Baziás és Ulma (Temes vm.) ; Horvátországban Josefsthal. Álczájával augusztus elején találkoztam. 2. B. LUSCUS FABR. Valde oblongus, niger ; antennarum articulis secundo et tertio, apice excepto, thoracis margimbus lateralibus partegue fere dimidia postica, plerumgue margine angu- stissimo antico, scutelli vittis duabus apicegue imo, heme- lytris, limbo laterali prostetlii posterius, margine angusto postico prostethii et metastethii pedibusgue griseo- flavescentibus ; annulo apicali lato ftemorum posticorum, basi apicegue tibiarum posticarum, angulis posticis tho- pone medium nec non margine apicali corii nigris; macula corii subapicali pone maculam nigram, annulo basali articuli guarti antennarum maculisgue pectoris ad coxas flavo-albidis; thorace posterius hemelytrisgue nigro-punctatis ; membrana fusca, angulo basali externo et apice albido-maculata, venis pallidis. 3. ?. Long. 65—7. Lat. 18—2 "fm. d. Antennarum articulo primo articulisgue tribus basalibus rostri flavescentibus ; femoribus anterioribus . pone medium macula nigricante notatis. £ . Basi apicegue imo articuli primi antennarum, nec non articulo secundo rostri flavescentibus ; pedibus ante- rioribus posticis concoloribus. Variat antennarum, femorum membranaegue colore nigro magis extenso. ( Sphragadimium FIzB. nec Am.) Lygaeus luscus FABR. Ent. syst. IV. p.165.103. (1794) ; Syst. Rhyng. p. 231. 133. (1803); Larg. Hist. nat. XII. p. 217. 16. (1804); Worrr Ice. cim. IV. p. 145. fig. 139. (1804). Lygaeus guadratus Pasz. Faun. Germ. 92. tab. 11. Pachaymerus luscus Scuien. Beitr. zur Ent. I. p. 67. 6. tab. 6. fig. 4. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 48. fig. 30. (1831); Bugum. Handb. II. 1. p. 295. 6. (1835); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 45. (1835); RamB. Faun. And. II. p. 150. 6. (1842). áAphanus luscus Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 44. 4. (1838); BLawncn. Hist. des Ins. III. p. 132. 3. (1840). 79 racis, lineola ante medium maculague angulata magna ) VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. Beosus guadratus Am. et SERv. Hist. des Hém. p. 254. 1. (1843). Ischnotarsus sphragadimium Fizs. Eur. Hem. p. 192. 3. (1861). Ischnotarsus luscus Fies. Eur. Hem. p. 192. 4. (1861). Dieuches luscus DovGr. et Scorr Brit. Hem. I. p. 180. 1. tab. 6. fig. 8. (1865). Igen hosszudad, fekete; csápjainak második és har" madik izüléke (csúcsukat kivéve), torjának oldalszélei és utófele, többnyire egyszersmind igen keskeny előszéle, pajzskájának csúcsa és két ékidomu foltocskája, továbbá röptyűi és mellén az előmell oldalszélei hátrafelé s az elő- és utómell keskeny utószéle lábaival együtt szürkés- sárgák; hátsó czombjainak csúcsán egy széles gyűrü, hátsó lábszárainak töve és csúcsa, torjának utószögletei, valamint a corium közepe előtt egy csik, közepe mögött egy belső szögletét is érintő, szögletes nagy folt annak utószélével együtt feketék; a corium nagy fekete foltja mögött egy kis petty, a negyedik csápizülék tövén egy gyűrü s a csipók mellett levő foltok mind fehéresek ; torjának utófele röptyűivel együtt feketén pontozott; barna röphártyája világosabb erezettel, külső alapszögle- tén és csúcsán fehér pettyekkel. A him csápjainak első, és szipcsőrének három tő- izüléke sárga ; mellső és középső czombjai közepük mö- gött egy feketés folttal jelölvék. — A nőstény első csáp- izüléke tövén és csúcsán szipcsőrének egész második izülékével együtt sárga ; mellső és középső czombjainak szinezete a hátsó czombokéhoz hasonló. A fekete szin néha csápjain, ezombjain és röphártyá- ján még nagyobb mértékben van elterjedve, természete- sen a többi szin rovására. Angolországtól délre Algirig, Andaluziától keletre a Kaukazusig van elterjedve, sót még Madeirán és a kanári szigeteken is előfordul; földrészünk éjszakibb tájain azonban hiányzik. — Nálunk egész éven keresztül min- denütt igen gyakori; párzási ideje junius elejére esik, álczái pedig két hónap mulva jelennek meg. Lelhelyei : Budapest és Kis-Szt-Miklós ( Pest vm.) , Miskolcz, Rozsnyó, Komjáti (Torna vm.), Kassa, Szobráncz és Sztrajnyán (Ung vm.), Nagyvárad, Szentes, Hódmező-Vásárhely, Algyő (Csongrád vm.), Szeged, Baziás és Grebenáúcz (Temes vm.) ; Mehádia, Nagy-Csűr ( Szebenszék). II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 80 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. EMBLETHIS FIEB. Bran SETem: p. ál et A979r1T8017 PriarycHILUs JaAKkowLn. Bull. de la. Soc. imp. des Nat. de Moscou. XCVIII. p. 256. r1872/J. Corpus ovale. Caput triangulare, subaeguilaterum, thoracis amtico angustius; tuberculis antenmiferis apice extus obtusis. Rostrum apicem mesostethu attingens, articulo secundo tertio longiore. Antennae articulis tribus basalibus rigide setosis, articulo primo apicem capitis superante. Thorax trapezoideus, apice distinetissime sinuatus, marginibus lateralibus laminato-explanatis, haud sinuatis, anterius distinete rotundatis. Scutellum thorace haud brevius. Hemelytra completa vel raro im- completa; clavo irregulariter punctato ; venis exterlori- bus membranae vena transversa haud conjunetis. Venter sutura tertia utringue distinete antrorsum sinuato- curvata; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a macula anteriore longissime remota, ad margi- nem posticum segmenti appropinguata. Pedes medioeres ; femoribus anticis incrassatis, subtus per totam fere longitudinem . spinulis armatis; tarsis posticis articulo primo articulis duobus apicalibus simul sumtis duplo longiore. A FAJOK 1 (4). A torj lemezidomu oldalszélei igen szélesek s korongjával egy sikban fekszenek. 9 ed (3). A torj oldalszélei minden szőrözet nélkül; a czom- bok rendetlenül pontozottak. — //. Verbasci FABR. G 2 3 (2). A torj lemezes oldalszéleinek párkányán apró 1. E. VERBASCI FABR. Ovalis, favescenti-griseus, nigro-punetulatus; mar- gimibus lateralibus thoracis marginegue costali hemely- trorum late dilatatis, nudis, punctis hic illic acervatis et maculas parvas formantibus notatis; pectore nigro, maculis ad coxas, segmentorum limbo postico, prostethi etiam limbo laterali flavo-albidis ; femoribus irregulariter obscuro-punctatis; ventre ferrugineo, limbo abdominis nigro albogue variegato; membrana fuscescente, minute albido-maculata. g. ? . Long. 6—7. Lat. 24—25 "fm. d. Segmentis genitalibus unicoloribus. A test tojásdad. A fej háromszögű, csaknem egyen- oldalu, a torj előszélénél keskenyebb; a csápdudorok külvégszöglete tompa. A. szipcsőr a középmell végéig ér, második izüléke hosszabb a harmadiknál. A csápok első három izüléke mereven felálló sertéket visel, tó-izülékük a fej csúcsán túl nyúlik. A torj ferdényded, előszéle szembetünöleg öblös, oldalszélei lemezidomulag szélesed- vék, nem öblösek, de elől észrevehetőleg kerekitettek. A pajzska nem rövidebb mint a torj. A röptyűk tökélete- sen kifejlődvék vagy csak ritkán durványosak; a clavus rendetlenül pontozott; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó erecske által összekötve. A narmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik ; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utó- széléhez közeledett. A lábak középszerűek; a vastagodott mellső czombok alól csaknem egész hosszaságukban tö- visekkel felszereltek; a hátsó kocsák első izüléke kétszer oly hosszu, mint a két utolsó izülék együtt véve. ÁTNÉZETE. merev serték állanak; a barnás czombok sötétebb pontozás nélkül. — JE. ciliatus n. sp. 4(1). A torj lemezidomu oldalszélei keskenyek és kissé felhajlottak ; a ezombok szabályos pontsorokkal. SHI. arenarvús 1: ? . Segmento ventrali guinto postice angulatim emar- ginato, emarginatura basin segmenti im linea mediana attingente. Lygaecus Verbasci FVaBR. Syst. Rhyng. p. 235. 161. (1803). Lygaeus pilifrons ZErr. Vet.-Ak. Handl. 1819. p. 71. 21.; FarL. Suppl. cim. Suec. p. 8. (1826); Hem. Suec. Cim. p. 52. 8. (1829); THoms. Opuse. ent. II. p. 195. 37. (1870). Pachymerus marginepunctatus H.-Scm., Pawsz. Faun. ! Germ. 118. tab. 7. kárvey v. METYTLSe tő II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 81 Tembletlis platychilus Friss. Eur. Hem. p. 197. 1. (1861). Gontanotus pilifrons Srán Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 222. 1. per Tembtetlás verbasci DouGu. Ent. monthl. Mag. IX. p. 4. 1. (1872). j Tojásdad, sárgás-szürke, feketén pontozott; torjának és röptyűinek tetemesen szélesedett -oldalszélei csupa- szok, az azokon imitt-amott csoportosan álló pontok apró pettyeket képeznek; fekete mellén az egyes szelvé- nyek utószéle az előmell előszélével s a csipők mellett levő foltokkal együtt sárgás-fehér; ezombjai rendetlen sötétbarna pontozással; hasa rozsdabarna, szélein fehé- I ren és feketén tarkázva; barnás röphártyája apró fehé- res pettyekkel boritott. A him ivarszelvényei egyszinüek. — A nőstény ötö- dik hasi szelvénye utószélén szögletesen kimetszett, ezen kimetszés az illető szelvény tövét csak a középvonalban érinti. Európa nagyobb részét lakja s azonkivül Kis-Ázsiá- ból és Algirból ismeretes. — Hazánk több vidékén nem ritka és tökéletesen kifejlett állapotban telel át. Lel- helyei: Budapest, Losonez, Miskolcz, Forró (Abauj vm.), Komjáti ( Torna vm.), Parnó ( Zemplén vm.) ; Kolozsvár, Baziás és Grebenácz (Temes vm.), Oravicza (Krassó vm.) s a horvátországi Josefsthal. 2. E. CILIATUS N. SP. (Fig. 14 et Ida.) Ovalis, sordide flavescenti-griseus, nmigro-punctatus, punctis supra plus minus confluentibus et maculas par- vas formantibus; capite utringue ad oculos plerumgue vittula pallida notato; margimibus lateralibus thoracis serie setarum instructis, cum margine costali hemelytro- rum late dilatatis ; pectore nigro, maculis ad coxas, limbo postico. segmentorum limbisgue antico et lateralibus prostethii . flavo-albidis; . femoribus . infuscatis, haud obscuro-punctatis ; ventre nigricante vel obscuro-ferrugi- neo, abdominis limbo nigro albogue variegato ; membrana gyisea, fusco-venosa, interstitiis venarum imprimis media- rum fusco-vittatis et minute albido-guttatis. 3. ? . Long. 5—6. Lat. 18—92 mm. . d. Segmento genitali primo postice albo-limbato. 2 . Segmento ventrali guinto postice angulatim emar- ginato, " emarginatura basin segmenti paullo latius attingente. HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁI. VIII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VII. Praecedenti valde affinis, minor, margimibus laterali- bus thoracis setosis, femoribus impunctatis et longius pilosis, corporis hemelytrorumgue colore nec non femi narum segmento ventrali guinto magis emargeinato diver- ] git. A Platyehilo dílaticolti JAkowc. Bull. de la Soc. imp. des Nat. de Moscou. XLVIII. p. 259. tab. 10. fig. 4. (1874), gui etiam ad hoc genus referendus est, magni- tudine minore, corpore superne distinetissime glabro, hemelytris completis, femoribus haud nigro-punctatis dif- ferre videtur. Tojásdad, szennyes-sárgás szürke, feketén pontozott, e pontok felül többé-kevésbbé összefolynak és apró pety- tyeket képeznek ; fejtetőjén szemei mellett többnyire egy- egy fehéres csik látható; torjának tetemesen szélesedett oldalszélein merev serték állanak, röptyűinek oldalszéle szintén igen szélesedett; fekete mellén az egyes szelvé- nyek utószéle, valamint az előmell elő- és oldalszélei s a csipők mellett levő foltok sárgás-fehérek; sárgás-barna czombjai sötétebb pontozás nélkül; feketés vagy sötét rozsda barna hasa szélein fehérrel és feketével tarkázott ; szürke röphártyája a barna erek közötti téreséken főleg közepe táján barna sávokkal, melyek ismét apró fehéres pettyekkel vannak behintve. A him első ivarszelvénye utószélén fehér szegélyzet- tel. — A nőstény ötödik hasi szelvénye utószélén szögle- tesen kimetszett, e kimetszés az illető szelvény tövét valamivel szélesebben érinti. Eddig bizonyára az előbbivel zavartatott össze; attól azonban a felsorolt jellegek által határozottan különbözik és önálló új fajt képez, mely kizárólag hazánkban tenyé- szik s itt a telet tökéletesen kifejlett állapotban tölti. Első példányát 1869. augusztus 26-án Oroson találtam Szabolcsmegyében. Azóta homoktalaju rónáinknak még két pontján sikerült felfedeznem, u. m. a pesti Rákoson és Csongrádmegyében Horgos mellett. Ujabban pedig SaJó KáRony pestmegyei földbirtokos hozott egy nőstényt Kis-Szent- Miklósról Pestmegyében. 3. E. ARENARIUS LIN. Subovalis, flavescenti-griseus, nigro-punetulatus, pun- ctis marginum lateralium thoracis marginisgue costalis hemelytrorum in maculas parvas acervatis; thorace antrorsum sensim angustato, marginibus lateralibus anguste dilatatis, setulosis; pectore nigro, limbo postico segmentorum, prostethii etiam limbis lateralibus, macu- lisgue ad coxas flavo-albidis ; femoribus seriatim obscuro- 11 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ, punctatis; ventre nigricante vel ferrugineo, abdominis limbo nigro albogue variegato; membrana fuscescente, minute albido-maculata. g. 2. Long. 5—63. Lat. 13— 23 47 . d. Segmento genitali prumo varicolore. ? . Segmento ventrali guinto postice angulatim emar- ginato, emarginatura basin segmenti subattingente. Cinex arcnarius LIx. Faun. suec. Ed. 2. p. 255. 955. (1761); Syst. nat. Ed. 12. I. 2. p. 7129. 95. (1767) ; FABR. Syst. Ent. p. 723. 132. (1775); Gozzz Ent. Beytr. II. p. 218. 95. (1778) ; ScHRANK En. ins. Austr. p. 286. 552. (1781); FasR. Spec. ins. II. p. 369. 184. (1781); Mant. ins. II. p. 303. 240. (1787); GmEL. Syst. nat. I. £. p. DIZ7ZS9S ÜSSE Tygacus arcnarius WaBR. Ent. syst. IV. p. 170. 119. (1794); Syst. Rhyng. p. 233. 146. (1803). Lygaeus griscus Worrr Ic. cim. III. p. 118. fig. 107. (1802). Tomblethis arenarius Fres. Eur. Hem. p. 198. 2.(1861). Tojásdad, sárgás szürke, feketén pontozott, a torj s a röptyűk oldalszélein álló pontok apró pettyeket képez- nek; torja előfelé egyenletesen szűkült, oldalszélein kes- 82 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. kenyen szélesedett és sertékkel megrakott ; fekete mellén az egyes szelvények utószéle, az előmell oldalszélei s a csipők mellett levő foltok sárgás fehérek ; czombjai sötét- barna soros pontozással ; feketés vagy rozsda-barna hasa szélein fehérrel és feketével tarkázott ; sötétes röphártyája apró fehér pettyes. A him első ivarszelvénye különböző szinü.— A nőstény ötödik hasi szelvénye utószélén szögletesen kimetszett, e kimetszés az illető szelvény tövét nem éri el egészen. Ezen igénytelen kinézésű fajról még néhány év előtt 15 általánosan azt tartották, hogy egész Európában min- denütt előfordul. Ujabb pontos észleletekből azonban világosan kitünt, hogy elterjedése nem oly általános, a mennyiben Német-, Olasz- és Spanyolországon kivül föld- részünkön eddig még csak a Svájezban és Dél-Oroszor- szágban találtatott. Különben Kis-Ázsiában és Algirban is tenyészik. Hazánkban korlátozott elterjedésü ugyan, de a hol előfordul, ott meglehetősen gyakori. A telet tökéletesen kifejlett állapotban tölti ; álezájára junius elején akadtam. Lelhelyei: Budapest, Szeged, Szatymaz (Csongrád vm. ), Miskolcz, Forró (Abauj vm.), Torna és Komjáti ( Torna vin.) ; Grebenácz ( Temes vm.) GONIANOTUS FIEB. tur. Hem. p. 51 Corpus subovale. Caput triangulare, aeguilaterum, thoracis anctico angustius; tuberculis antenniferis apice extus distincte angulatis. Rostrum mesostethii medium attingens, articulis secundo et tertio subaegualibus. Antennae articulis tribus basalibus rigide setosis, arti- culo primo apicem capitis vix superante. Thorax trape- zoideus, margine antico subrecto, vix sinuato, margini- bus lateralibus laminatis, fere totis rectis, antice leviter rotundatis, angulis anticis parum prominulis. Secutellum thorace haud brevius. Hemelytra completa; elavo irre- gulariter punctato; venis exterioribus membranae vena transversa haud conjunetis. Venter sutura tertia utringue distinete antrorsum sinuato-curvata ; macula opaca poste- riore laterum segmenti guarti a macula anteriore longis- sime remota, ad marginem posticum segmenti appropin- guata. Pedes mediocres; femoribus anticis incrassatis, subtus per totam fere longitudinem spinulis armatis ; tar- sis posticis articulo basali apicalibus duobus ad unum duplo longiore. COLOS TEL SŐL A test csaknem tojásdad. A fej háromszögű, egyen- oldalu s a torj előszélénél keskenyebb; a csápdudorok külvégszöglete hegyesen kiálló. A szipcsőr a középmell közepéig ér, második és harmadik izüléke körülbelől egyenlő hosszu. A csápok első három izüléke mereven felálló sertéket visel, tő-izülékük a fej csúcsán alig nyúlik túl. A torj ferdényded, előszéle csaknem egészen egyenes, oldalszélei lemezesek és szintén csaknem egészen egye- nesek, előszögletei pedig kissé kiállók. A. pajzska nem rövidebb, mint a torj. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék ; a clavus rendetlenül pontozott; a röphártya külső erei nincsenek haránt futó ér általösszekötve. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll az elsőtől s az illető szelvény utószéléhez közeledett. A lábak középszerüek; a vastagodott mellső czombok alól csaknem egész hosszuságukban tövisekkel fegyverzettek; a hátsó kocsák első izüléke kétszer oly hosszu, mint a második és harmadik izülék együtt véve. II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 8: 1 G. MARGINEPUNCTATUS WOLFF. Flavescenti-griseus, ecrebre fusco-punctatus, subtus nigricans, exceptis maculis pectoris ad coxas, limbo postico pro-, meso- et metastethii , illius etiam limbis lateralibns dilatatis ; punctis lmbi hemelytrorum costalis, interdum etilam marginum lateralium thoracis in maculas parvas acervatis ; ventre pone medium plus minus in ferrugineum vergente ; femoribus nigricantibus, haud obscuro-puncta- tis; membrana pallida, interstitiis venarum fuscescenti- bus et minute pallido-guttatis. g. ? . Long. 5—54. Lat. 14—2 "fm. Lygaeus margine-punctatus Worrr le. cim. IV. p. 150. fig. 144. (1804); THoms. Opusc. ent. II. p. 195. 38. (1870). Lygaeus litoralis Zerr. Vet.-Ak. Handl. 1819. p. 72. 22; Far. Suppl. cim. Suec. p. 9. (1826); Hem. Suec. Cim. p. 53. 9. (1829). Pachymerus marginepunctatus ScHItL Beitr. zur Ent. T. p. 71. 11. tab. 6. fig. 8. (1829); Hanwn Wanz. Ins. TI. p. 52. fig. 32. (1831); (H.-ScH. Nom. ent. I. p. 45. (1835); RamB. Faun. And. II. p. 147. 1. (1842); Vonn. Tijdsch. voor Ent. Ser.:2. V. p. 275. 8. tab. 11. fig. 4. (1870). Aphanus margine-punctatus Cosra Cim. Neap. cent. I. VIII. ALCSALÁD. SUBFAMILIA VIII, p. 44. 5. (1838); Brancn. Hist. des Ins. III. p. 132. 4. (1840). hhyparochromus marginatus Dans. Vet.-Ak. Handl. 1850. p. 218. Gonianotus marginepunctatus Frez. Bur. Hem. p. 197. 1. (1861). Gonianotus marginipunctatus Srán Öfv. Vet.-Ak. Förh. 19602 pa222 2. Sárgás-szürke, felül sűrü barna pontozással, alól feketés, kivéve mellén az egyes szelvények utószélét, az előmell szélesedett oldalszéleit s a csipők mellett levő foltokat; a röptyűinek és néha egyszersmind torjának oldalszélein álló pontok apró pettyeket képeznek; hasa közepe mögött többé-kevésbbé rozsdabarnás; feketés czombjai sötétebb pontozás nélkül; szennyes szinü röp- hártyája az erek közötti tércséken barnás, világosabb pettyezéssel. Az európai szárazföld legnagyobb részén, valamint Algirban és Tunisban, sót Madeira szigetén is él. Nálunk május közepétől szeptember végeig a pesti Rákoson, a budai Gellérthegyen, továbbá Visegrád, Balaton-Füred és Debreczen körül észleltetett, de mindenütt csak egyes példányokbamn. ISCHNOCORIS FIEB. Eur. Hem. p. 47 Corpus oblongum vel elongatum, glabrum. Caput triangulare, subaeguilaterum, parte intraoculari oculis magnis circiter duplo vel vix duplo latiore; tuberculis antenniferis brevissimis. Rostrum pone coxas intermedias productum, articulo basali articulo secundo multo bre- viore. Antennae articulo primo apicem capitis parum superante. Thorax subguadratus vel leviter transversus, collari destitutus, marginibus lateralibus haud vel vix sinuatis, apice distinete rotundatis. Scutellum aeguila- terum. Hemelytra completa vel incompleta, membrana destituta; elavo seriatim punctato. Venter sutura tertia utringue antrorsum curvata; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a margine postico longe remota, ad maculam opacam anticam appropinguata. Pedes mediocres; femoribus anticis incrassatis subinermibus. VOID ZSKELSOLIS A test hosszudad vagy hosszukás, csupasz. A fej háromszögü és csaknem egyenoldalu; a szemek között fekvő része körülbelől kétszer szélesebb, mint a nagy szemek; a csápdudorok igen rövidek. A szipcsőr a középső csipók mögé nyúlik, tőizüléke a második izülék- nél sokkal rövidebb. A csápok első izüléke csak kevéssel nyúlik a fej csúcsán túl. A torj csaknem négyszögü vagy kissé harántos, elől minden nyakörv nélkül; oldalszélei épen nem vagy csak alig észrevehetőleg öblösek, elől szembetünöleg kerekitettek. A pajzska egyenoldalu. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék vagy durványosak; a elavus soros pontozással. A harmadik hasi varrány mind- két oldalon előre hajlik; a negyedik hasi szelvény olda- lain levő két homályos folt közől a hútsó igen távol áll a szelvény utószélétől s az első folt közelében fekszik. A lábak középszerűek; a vastagodott mellső czombok csaknem egészen fegyverzetlenek. 11 II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 84 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. A FAJOK ÁTNÉZETE. 1 (2). A test felülete igen finom, alig észrevehető ponto- zással; a csaknem négyszögű torj utórésze s a röptyűk rozsdasárgák, enyészetes barnás ponto- zással. — 1. hemipterus BCHILL. 1. I. HEMIPTERUS SCHILL. Elongatus, niger, vix punctatus; thorace subgua- drato; antennarum articulo primo apice, secundo toto, basi apicegue femorum, tibiis et tarsis flavescentibus; lateribus partis posterioris thoracis, angulis posticis prostethüi et metastetlűi maculisgue pectoris ad coxas albidis; thoracis parte posteriore, apice scutelli hemely- trisgue dilute rufescenti-ferrugineis, obsoletissime fusco- punctatis, his incompletis, abdomine dimidio brevioribus, membrana subdeficiente, vel rarissime completis, angulo / apicali corti cum angulis posticis thoracis nigro, mem- brana sordide hyalina, abdomine paullo breviore. g. ? . / Mong: 29—23. Nat.§—2 Mm. Variat tibiis posterioribus basin versus infuscatis. Paehymerus hemipterus ScHILL Beitr. zur Ent. I. p. 77. 90. tab: 6. fig. 11. (1829); Korten. Mel. ent. II. p. 81. 48. (1845). Pachymerus staphyliniformis Hans Wanz. Ins. I. p. 61. fig. 37. (1831). Pachymerus anyustulus Bon. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1852. p. 56. 10. Pachymerus pallidipennis H.-Scn. Wanz. Ins. IX. p. 210. (1853). Pterotmetus hemipterus KuscHax. in Morscn. Études ent. II. p. 24. 3. (1853); Srán Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p:215.52 Pachymerus ( Pachymerus) oculatus FroR Rhynch. trvit tp: 257. 16.(1860); Isehmocoris pallidipennis Friss. Eur. Hem. p. 150. 2. (1861). Hypnophilus hemipterus DoucGn. et Scorr Brit. Hem. TA ps 2092: (18659 Tygaeus pallidipennis THoms. Opusc. ent. II. p. 202. 57. (1870). Hosszukás, fekete, alig észrevehetőleg pontozott ; torja csaknem négyszögü; csápjainak első izüléke csúcsán, második izüléke egészen, valamint czombjainak töve és 2(1). A test felülete szembetünően és erősen pontozott; a harántos torj utófele s a röptyűk szürkések, ! szembetünő fekete pontozással. — 7. punctula- tus Frep. csúcsa lábszárai- és kocsáival együtt sárgák; torja utóré- szének oldalszélei és mellén az elő- és utómell utószög- letei s a csipók mellett levő foltok fehérék ; torjának utó- része, pajzskájának csúcsa és röptyűi rozsdasárgák, igen enyészetes barnás pontozással; ez utóbbiak vagy durvá- nyosak, a potrohnál felényivel rövidebbek s röphártyá- juk csaknem teljesen hiányzik, vagy igen ritkán tökéle- tesen kifejlődvék, mely esetben a corium csúcs-szöglete, a torj utószögleteihez hasonlóan, fekete, röphártyájuk pedig szennyesen áttetsző s a potrohmál csak valamivel rövidebb. Középső és hátsó lábszárai néha tövükön sötétbar- násak. Csinos kis faj, mely csaknem egész Burópát lakja, és mely többnyire durványos röpszervekkel fordul elő. Az általam megvizsgált magyarországi példányok között csak egyetlen egy nőstény volt a budai Svábhegyről, mely tökéletesen kifejlett röphártyákkal dicsekedhetett. Faunaterületünkön száraz gyepes helyeken leginkább kakukfű / Thymus) tövében tanyázik és tökéletesen kifej- lett állapotban telel át. A budai hegyeken kivül eddig még csak Tornamegyében a komjáti szőlőkben, továbbá a szegedi Makkos-erdőben és Krassómegyében Krassova mellett gyüjtetett egyes példányokban. 2. I. PUNCTULATUS FIEB. Oblongo-elongatus, niger, supra distinetissime pun- ctatus; thorace leviter transverso; antennarum articulis duobus basalibus apice imo, thoracis parte postica, apice seutelli, hemelytris, angulis posticis prostethii et meta- stethii, maculis pectoris ad coxas, basi et apice femorum, tibiis tarsisgue griseo-flavescentibus; thorace posterius hemelytrisgue distinetissime nigro-punctatis, his com- pletis, angulo apicali corii nigro, membrana hyalina, abdominis apicem aeguante. g. ? . Long. 25—23. Lat. 34 mi 4 5 Mm s Isehmocoris punctulatus Fres. Eur. Hem. p. 180. 1. (1861). ae II. SZSTEMATIKUS RÉSZ. Hosszukás, fekete, felül erősen és szembetűnően pon- tozott; torja kissé harántos; első és második csápizülé- kének csúcsa, torjának utófele, pajzskájának csúcsa, továbbá röptyűi és mellén az elő- és utómell utószögletei s a csipók mellett levő foltok, valamint eczombjainak töve és csúcsa lábszáraival és kocsáival együtt szürkés-sárgák ; torja utófelén, röptyűi pedig egészen erős és szembetünő pontozással boritottak; ez utóbbiak tökéletesen kifejlőd- vék s a corium csúcs-szögletén feketék, áttetsző röphár- tyájuk egészen a potroh csúcsáig ér. (09) VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIT, (éj Német- és Olaszországban s a Svájczban tenyésző ritka faj. Hazánkban PávEL Jásos m. n. muzeumi gyűjtő fedezte fel 1875. május 5-én a budai Sashegyen három példányban. O8Bs. Ischmocoris flavipes SiGwx. Ann. Soc. ent. Sér. 4. I. p. 123. (1862), e Gallia meridionali, major, obsoletius punctulatus, minus parallelus, thorace postice latiore, lobo antico minus convexo, marginibus lateralibus fortius acute carinatis nee non pedibus totis flavo-testaceis bene distinctus. k SCOLOPOSTETHUS FIEB. Hur. Hem. p..49 et 188 Corpus oblongum vel oblongo-ovatum, superne sub- tilissime punectulatum. Caput triangulare, aeguilaterum, usgue ad oculos immersum, parte intraoculari oculis parvis fere guadruplo latiore; spatio inter oculos et an- tennas oculis breviore. Rostrum coxas intermedias haud superans , articulo basali capiti aeguilongo. Antennae articulo primo apicem capitis parte dimidia vel vix dimi- dia superante. Thorax trapezoideus, collari angusto de- presso instructus, lobo antico longitrorsum haud impresso, marginibus lateralibus pone medium obtuse sinuatis vel subsinuatis, apice distincte rotundatis. Scutellum plani- usculum, posterius haud carinato-elevatum. Hemelytra completa vel incompleta, membrana rudimentaria ; clavo seriatim punctato. Prostethium ante coxas foveola desti- tutum. Venter sutura tertia utringue antrorsum sinuato- curvata; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti a margine postico longe remota, ad maculam opacam anticam appropinguata. Pedes mediocres ; femo- ribus anticis incrassatis, subtus spina magna acuta et praeterea denticulis compluribus armatis; tibiis anticis curvatis. 4 A FAJOK 1 (8). A test felülete nem szőrözött. 2(3). A csápok karcsuak, a féltestnél hosszabbak és egé- szen világos szinezetüek. — S. pictus SCHILL. .3 (2). A csápok vastagabbak, rövidebbek és legalább két utolsó izülékük fekete. HAT Az első és második csápizülék csaknem egészen j rőtsárga; a lábak hasonszinüek, legfölebb a 11861). A test hosszudad vagy hossztojásdad, felül igen fino- / man pontozott. A fej háromszögü, egyenoldalu s egészen a szemekig a torjba sülyesztett; a szemek között fekvő része csaknem négyszer oly széles, mint az apró szemek ; ! a szemek és csápok közötti távolság a szemek átmérőjénél rövidebb. A szipcsór a középső csipókön túl nem nyúlik, tő-izüléke a fejjel egyenlő hosszu. A csápok első izüléke legfölebb felényivel nyúlik a fej csúcsán túl. A torj fer- dényded, előszélén keskeny lenyomott nyakörvvel, előfelén hosszirányu benyomás nélkül; oldalszélei közepük mögött tompán vagy csak enyészetesen öblösek, elől szembetünő- leg kerekitettek. A pajzska laposdad, utófelén hosszormó nélkül. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék vagy durványo- sak; a elavus soros pontozással. Az előmell a csipők előtt észrevehető gödröcskék nélkül. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll a szelvény utószélétól s az első folthoz közeledett. A lábak középszerüek; a vastagodott mellső ezombok alól egy nagy hegyes tövissel és ezenkivül még több apró fogacskával felszereltek ; a mellső lábszárak görbültek. ÁTNÉZETE. hátsó eczombok végük felé néha sötétes gyű- rüvel. 5 (6). A középmell a csipők előtt két dudorkát visel; a röptyűk durványosak. — S. affinis S0HILL. 6 (5). A középmell dudorkák nélkül; a röphártya mindig jól és tökéletesen kifejlett. — S. adjunctus DOuGL. et Scorr. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 86 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIÍT. 7 (4). A csápok feketék, csak a második izülék töve kes- j S(1). A test felülete felálló sárgás szőresékkel boritott; kenyen sárga ; a középső és hátsó czombok végük felé széles feketék. S. decoratus HAHN. 1. S. PICTUS SCHILL. Niger, glaber; antennis gracilibus, corpore plus guam dimidio longioribus, totis flavo-testaceis ; thoracis margi1- nibus lateralibus angustis et parte postica hemelytrisgue flavo-albidis vel griseo-flavescentibus, nigro-maculatis ; membrana albida, fusco-venosa ; limbis antico et postico prostethiu, limbo postico metastethi, maculis pectoris ad coxas nec non pedibus et rostro flavo-testaceis; femo- ribus anticis medio infuscatis, posticis apicem versus RE JENSŰ d. Long. 43, t. 5 "fm. kztbet podagricus Far. Mon. cim. Suec. p. 70. 16. (1807); Hem. Suec. Cim. p. 63. 24 Pachymerus pictus ScHItL. Beitr. zur Ent. I. p. 79. 22. tab. 7. fig. 1. (1829); Hans Wanz. Ims. IT. p. 64. fig. 39. (1831); KorEn. Mel. ent. II. 8 83.52. (1845); Vonn. Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p. 279. 12. tab. 11. fig. 5. (1870). Rhyparochromus pictus SAHLB. Monogr. Geoc. Fenn. p. 63. 13. (1848). Pachymerus ( Pachymerus ) podagricus var. pictus FLOoR Rhynch. Livl. I. p. 279. (1860). Scolopostethus pictus VFrez. Eur. Hem. 1. S ZR Dovuac. et Scorr Brit. Hem. I. p. 1 mesostethio . simplice. . (18529) partim. 18 18 Edő2sp: 197-(4 1874): Reur. Ann. Bbos ent. isi 550: p. 561. 6. (1874). Lygaecus pictus THoms. Opuse. ent. II. p. 201. 53. (1870). Fekete, csupasz ; karcsu csápjai a féltestnél hosszab- bak és egészen sárgák; torjának keskeny oldalszélei és utófele röptyűivel: együtt sárgás-fehérek vagy szürkés- sárgák, fekete foltosak ; fehéres röphártyáján barna erek huzódnak végig; mellén az előmell elő- és utószéle, az utómell utószéle s a csipók mellett levő foltok, nem különben lábai és szipcsőre sárgák ; mellső ezombjai köze- pükön sötétbarnásak, hátsó czombjai pedig csúcsuk felé sötétbarna gyűrüvel jegyzettek ; középmelle egyszerü. Egész Európában keletre a Volgáig és a Kaukazusig van elterjedve. A magy. nemz. muzeum Kis-Ázsiából is birja; ugyanitt van két magyarországi példány a lelhely a csápok két utolsó izüléke fekete. — S. pilosus Reur. közelebbi megjelölése nélkül. Egyedüli biztos lelhelye hazánkban a pesti Rákos, hol 1873. november 8-án a Rákos-patak táján lehullott száraz lomb alatt egy him- példányban fedeztem fel. 2. 8. AFFINIS SCHILL. Niger, glaber; antennis crassiusculis ; thoracis margi- nibus lateralibus angustis et parte postica hemelytrisgue flavo-albidis vel griseo-flavescentibus, nigro-maculatis ; membrana albida, fusco-maculata, rudimentaria; anten- narum articulis duobus basalibus, lmbis antico et postico prostethu, limbo postico metastethii, maculis pectoris ad coxas pedibusgue flavo-testaceis; femoribus anticis fere totis annulogue subapicali femorum posticorum nigr1s; mesostethio ante coxas bituberculato. g. ? . Long. 33— Lat. 1—13 Mn. Variat antennarum articulo primo basi nmigricante. Pachuwmerus affinis ScHILL. Beitr. zur Ent. I. p. 80. 25. (1829). Lygaeus podagricus FALL. Hem. Suec. Cim. p. 63. 24. 201. 55. (1870). Pachymerus ( Pachymerus) podagricus FroR Rhynch. Livl. I. p. 277. 26. (1860) partim. SRE ZS affinis STAL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862 p. 219. Ann. Boc. ent. Sér. 5. IV. var. 8. (1829); THoms. Opusc. ent. II. p. 15 var. b; REum. 8. (1874). Scolopostethus podagricus Uarmreggy Cat. des Hém. du Nord. Éd. 2. p. 20..(1874). p. 561. Fekete , keskeny oldalszélei és utófele, csupasz; csápjai kissé zömökek; torjának valamint röptyűi sárgás- fekete foltosak; durványos foltokkal tarkázott; csápjainak két tő-izüléke, továbbá mellén az előmell elő- fehérek vagy szürkés-sárgák, röphártyája fehéres, sötétbarna és utószéle, az utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok lábaival együtt sárgák; mellső czombjai csaknem egészen, hátsó czombjai pedig csúcsuk felé feketék; a középmell a csipók előtt két dudorkát visel. Első csápizüléke néha tövén feketés. Ez és zavartattak s egy és ugyanazon fajnak tartattak. Csak a következő fajok a legtöbb szerző által össze- II. SESTEMATIKUS RÉSZ. az éles tekintetű THomsows ujabb keletű munkásságának sikerült ez irányban a csomót szerencsésen megoldani s az egyes fajok megkülönböztető jellegeit biztosan és —— határozottan megállapitani. ve 57 A jelen faj ugylátszik egész Európában előfordul és fest déli irányban egészen Algirig terjed. Nálunk gyakori; a be. telet tökéletesen kifejlett állapotban tölti és április első 8 felében párosodik. Lelhelyei: Budapest, Szeged, Hód- ; mező-Vásárhely, Szentes, Nagyvárad; Forró és Csécs a (Abauj vm.), Komjáti ( Torna vm.), Kőrösmező ( Márama- BV ros vm.) ; Framzdorf (Krassó vm.) és Mehádia. pa: 3. S. ADJUNCTUS DOUGL. et SCOTT. Niger, glaber ; antennis erassiusculis ; thoracis margi1- BE. nibus lateralibus angustis et parte posteriore heme- Mel: lytrisgue flavo-albidis vel griseo-flavescentibus, nigro- , gl maculatis ; membrana albida, fusco-venosa ; antennarum articulis duobus basalibus, lhmbo postico metastethi et prostethn, hujus etiam limbo antico, maculis pectoris ad j -. coxas pedibusgue flavo-testaceis ; femoribus anticis, basi ré apicegue exceptis, nigris; mesostethio mutico. g. § . Dong. 33—4, Lat. 1—134 "fn. Variat antennarum articulo primo basi, interdum etiam articulo secundo apice, nec non annulo subapicali femorum posticorum nigricantibus. : Pachymerus pictus H.-Scm., Panz. Faun. Germ. 120. —" tab. 5; Nom. ent. L. p..45. (1835). sz Pachymerus ( Pachymerus) podagricus WroRk hhynch. "a Tivi. T. p. 277. 26. (1860) partim. ba Scolopostethus adjunctus Dover. et Scorr Brit. Hem. I. " . — p. 183. 2. tab. 6. fig. 9. (1865); Dovcr. Ent. montbhl. Mag. XI. p. 264. (1875). Lygacus decoratus THoms. Opusc. ent. II. p. 201. 54. (1870). (7 Scolopostethus decoratus GETHIERRY Cat. des Hém. du — — Nord. Éd. 2. p. 20. (1874). alte Scolopostethus Thomsoni REur. Ann. S0€. ent. Sér. 5. MEGV D562.59. (1874), e . Fekete, csupasz; csápjai kissé zömökek ; torjának keskeny oldalszélei és utófele röptyűivel együtt sárgás- ; fehérek vagy szürkés-sárgák, fekete foltosak ; fehéres röphártyájának erezete barna ; csápjainak első és második . izülékén kivül mellén az előmell elő- és utószéle, az utó- mell utószéle s a csipók mellett levő foltok és lábai sár- gák ; mellső czombjai, tövük és csúcsuk kivételével, 87 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMIDLIA VIII, Csápjainak első izüléke néha tövén, sőt olykor egy- szersmind második izüléke csúcsán, nem különben hátsó czombjainak csúcsa felé egy-egy gyűrű feketés. Nem lehetetlen, hogy e faj nem önálló, hanem csak az előbbinek kifejlett röptyűs alakja. Ha ezen nézetet, melyet legujabban DouGcras (Ent. month]. Mag. XI. p. 265) fejezett ki, elfogadjuk s mindkét alakot egy faj- ban foglaljuk össze, azt kell feltennünk, miszerint e rovaroknál egyfelől a röphártya, másfelől a középmellen levő két dudorka között correlatio létezik; azaz: ha a röphártya durványos, akkor a középmell dudorkái kifej- lettek, ha ellenben a röphártya tökéletesen kifejlett, akkor a középmell két dudorkája elenyészik. Egész Európában keletre a Volgáig s a Kaukazusig és Algirban tenyészik. — Faunaterületünkön nem ritka ; eddig április közepétől juliusig a következő helyeken gyűjtöttük : Budapest, Pécs, Szeged, Nagyvárad, Szádellő ( Torna vm.), Homonna-Bresztó ( Zemplén vm.) és Franz- dorf (Krassó vm.). 4. S. DECORATUS HAHN. Niger, glaber; antennis crassiusculis; thoracis mar- ginibus lateralibus angustis et parte postica hemelytrisgue flavo-albidis vel griseo-flavescentibus, nigro-maculatis ; membrana albida, fusco-venosa, interdum rudimentaria ; antennarum articulo secundo extrema basi, metastethii et prostethii limbo postico, hujus etiam limbo antico, maculis pectoris ad coxas pedibusgue flavo-testaceis ; femoribus anticis fere totis annulogue subapicali latissimo femorum posteriorum nigris ; mesostethio simplice. g.? . Dong. 33—4, Lat. 1—18 "fm. Lygaecus podagricus Vac. Mon. cim. Suec. p. 70. 16. (1807); Hem. Suec. Cim. p. 63. 24. (1829) partim. Pachymerus decoratus Hans Wanz. Imns. I. p. 139. fig. 71. (1831). Rhyparochromus decoratus SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 63. 14. (1848). Pachymerus ( Pachymerus) podagricus WiroRk Rhyneh. Liv]. I. p. 277. 26. (1860) partim. Scolopostethus affinis OTÁL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 219. 1. var. a; Doucr. et Scorr Brit. Hem. I. p. 185. 3. (1865). Scolopostethus ericetorum LETHIERRY Cat. des Hém. du Nord. Éd. 1. p. 25. (1869); Éd. 2. p. 19. (1874) ; Doucc. Ent. month]. Mag. XI. p. 264. (1875). Lygaeus melanocerus THoMs. Opusce. ent. II. p. 202. 56. (1870). II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 88 Scolopostethus decoratus Reur. Ann. Soc. ent. Sér. 5. TV. p. 561. 7. (1874). Praecedenti maxime affinis, antennis brevioribus, fere totis nigris femoribusgue posterioribus late nigris differt. Fekete, csupasz; csápjai kissé zömökek; torjának keskeny oldalszélei és utófele, valamint röptyűi sárgás- fehérek vagy szürkés-sárgák, fekete foltosak ; fehéres röp- hártyája barna erezettel van ellátva és néha durványos ; második csápizüléke csak tövén keskeny sárga, hasonló szinezetüek mellén az előmell elő- és utószéle, az utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok, nem különben lábai; mellső ezombjai azonban csaknem egészen feketék, mig középső és hátsó czombjai csúcsuk felé egy-egy igen széles fekete gyűrüvel jelölvék; középmelle egyszerü. Mint a két előbbi faj, ugy ez is bizonyára földrészünk egy tartományában sem hiányzik; Dr. Purown Algírban is észlelte. — Faunaterületünkön meglehetősen el van terjedve, jóllehet eddig mindenütt rendesen csak egyen- ként találtatott Hazai példányaink többnyire tökéletesen kifejlett röp- hártyákkal birnak. Lelhelyei: Pécs, Szeged, Nagyvárad, Komjáti ( Torna vm.), Oravicza április első felétől október közepéig. pesti Rákos, továbbá és Franzdorf (Krassó vm.). 5. 5. PILOSUS REUT. Niger, supra pilosus; antennis crassiuseulis ; thoracis marginibus lateralibus angustis et parte posteriore heme- lytrisgue flavo-albidis vel griseo-flaves ;, nigro- maculatis; membrana albida, fusco-venosa, rudimen- VIII. ALCSALÁD, — SUBFAMILIA VIII. lhumbis antennarum articulis duobus basalibus, taria; antico et postico prostethn, lhumbo postico metastethu, maculis pectoris ad coxas pedibusgue flavo-testaceis ; femoribus Ke fere totis nigris; mesostethio mutico. d. 2 . Long. 34—443. Lat. 1—13 Variat HNBELZSSE articulo secundo apicem versus my im leviter infuscato. Scolopostethus affinis Fres. Hur. Hem. p. 189. 6. (1861); LermekRny Cat. des Hém. du Nord. Éd. 1. p. 25. (1869); Éd. 2. p. 20. (1874); Dover. Ent monthl. Mag. XI. p..263. ( 1875). Lygaecus afjimis (1870). Scolopostethus pilosus REur. Ann. $0c. ent. Sér. 5. IV. 10. (1874). ho , 92. THoms. Opusc. ent. II. p. 201 p. 502. Fekete, felül felálló sárgás szőrcsékkel boritott; csáp- jai kissé zömökek ; torjának keskeny oldalszélei és utófele röptyűivel együtt sárgás-fehérek vagy szürkés-sárgák, fekete foltosak; röphártyája fehéres, barna-eres és dur- ványos; csápjainak két tő-izüléke és mellén az előmell elő- és utószéle, az utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok lábaival együtt sárgák ; mellső czombjai csak- nem egészen feketék ; középmelle dudorkák nélkül. Második csápizüléke néha csúcsán kissé barnás. Ezen ritkább faj aranysárga szőrözete által vala- mennyi többitől feltünőleg különbözik s eddig egész bizonyossággal még csak Német-, Franczia-, Angol- és Svédországban találtatott. Eazánkból pedig csak azon négy példány ismeretes, melyeket 1873. november 8-án a pesti Rákoson a Rákos patak körül fűzfák tövében száraz levelek és gaz között gyűjtöttem. EREMOGORIS FIEB. Eur. Hem. p Corpus oblongo-ovatum, superne obsoletissime pun- etulatum. Caput triangulare, usgue ad oculos immmer- sum, longius guam latius, parte intraoculari oculis parvis fere guadruplo latiore; spatio inter oculos et antennas oculis longitudine subaeguali. Rostrum pone coxas intermedias productum, articulo basali capite longiore. Antennae articulo primo capitis apicem parte plus guam dimidia superante. Thorax trapezoideus, collari angusto subdepresso instructus, lobo antico haud marginibus vel obsoletissime longitrorsum impresso, 49 (A IKONZa fej kekol ke A test hossztojásdad, felül igen enyészetesen pontozott. A fej háromszögű, hosszabb mint szélesebb s egészen a szemekig a torjba illesztett; a szemek között fekvő része csaknem négyszer oly széles, mint a kis szemek ; a szemek és csápok közötti távolság körülbelől oly hosszu, mint a szemek átmérője. A szipesőr a középső csipők mögé nyúlik, e több mint felényivel nyúlik a fej csúcsán túl. A torj ferdényded, első izüléke a fejnél hosszabb. A csápok első izüléke előszélén keskeny kissé lenyomott nyakörvvel, előfelén legfölebb alig észrevehető hosszirányu benyomással ; I. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 89 VIII. ALCSALÁD, — SUBFAMILIA VIII. lateralibus pone medium obtuse sinuatis, apice distinete ! oldalszélei közepük mögött tompán öblösek, elől szembe- rotundatis. carinato-elevatum. Hemelytra completa; eclavo seriatim punctato. Prostethium ante coxas foveola destitutum. Venter sutura tertia utringue antrorsum sinuato-eur- vata; macula opaca posteriore laterum segmenti guarti / E frei; 3 jjzt ; ; oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol a margine postico longe remota, ad maculam opacam anticam appropinguata. Pedes mediocres; femoribus anticis incrassatis, subtus spinis duabus magnis et praeterea denticulis compluribus armatis; tibiis anticis marium curvatis, denticulatis. A FAJOK 1 (4). A test felülete szőrözött, fénytelen ; a lábak hosszu szőrözettel. 2(3). A torj és röptyűk sötét szinezetüek, legfölebb a corium töve kissé világosabb; a röphártya sötét erezettel. — 77. plebejus FALL. 1. E. PLEBEJUS FALL. Niger, opacus, pilosus ; basi lmmbogue costali hemely- trorum, maculis pectoris ad coxas, tibus tarsisgue fusco- cinnamomeis ; pedibus molliter pilosis, tibiis posticis mu- ticis; membrana fusca, albido-bimaculata. d. ?. Long. 603. bat. 2 7. Variat thorace posterius sordide fusco-cinnamomeo. Lygaeus sylvestris Paz. Faun. Germ. 92. tab. 10. Lygaecus plebejus War. Mon. cim. Suec. p. 67. 11. ÜLSOZ a 1Eteras ones Gimi: p.59. 18. (182915 Opusc. ent. II. p. 200. 50. (1870). Pachymerus silvestris Scmrnn. Beitr. zur Ent. I. p. 75. 14. tab. 6. fig. 1. (1829); BuRm. Handb. II. 1. p. 296. 8. (1835). Paeclymerus sylvestris Hans Wanz. Ins. I.p. 54. (1831). THoums. Pachymerus sylvaticus Hans Wanz. Ims. I. fig. 33. (1831). Pachymerus plebejus H.-3cn. Nom. ent. I. p. 44. (1835); . Vonn. Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p. 287. 21. tab. 10. fig. 7. (1870). ; Aphanus sylvestris BraAxcn. Hist. des Ins, ILL. p. 133. "6. (1840). ; . Nihyparochromus plebejus Samu. Monogr. Geoc. Fenn. —SEGIMKÜEZÉBE 7 . — Pachymerus ( Pachymerus ) plebejus FLon Rhyneh. Livl. (1.249. 11. (1860). ő : ! Scutellum planiusculum, prosterius haud / tünöleg kerekitettek. A pajzska laposdad, utófelén hossz- ormó nélkül. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék; a clavus soros pontozással. Az előmell a csipők előtt észrevehető gödröcskék nélkül. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény áll a szelvény utószélétől s az első folt közelében fekszik. A lábak középszerüek; a vastagodott mellső czombok alól több apró fogacskán kivül még két nagy tövissel fegyverezvék; a mellső lábszárak a himeknél görbültek és fogacsoltak. ÁTNÉZETE. 3 (2). A röptyűk s a torj utórésze sárgabarnás, ez utóbbi négy fekete folttal ; a röphártya erezete fehéres. ]9. icaunensis PoPUL. 4(1). A test felülete csupasz, fénylő; a lábak enyészetes rövid szórözettel, — //. podagricus WVABR. FEremoris plebejus Frss. Eur. Hem. p. 188. 2. (1861) ; Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 219. 2; Dov. et Scorr Ent. monthl. Mag. IV. p. 242. 2. (1868). Fekete, fénytelen, szőrözött ; röptyűimek töve és oldal- szélei, valamint mellén a ecsipők mellett levő foltok láb- szárai- és kocsáival együtt barnák; lábai hosszu szűrö- zettel boritvák, hátsó lábszárai nem tüskések ; sötétbarna röphártyáján két fehér petty látható. Torjának utófele néha sötétbarnás. Egész Európában elterjedt faj, mely azonkivül Kis- Ázsiában is él. Mig azonban földrészünk legnagyobb részén főleg az éjszakibb tartományokban gyakori, nálunk a legnagyobb ritkaságok közé tartozik és eddig még csak két példányban találtatott. Az Gyura barátom fedezte fel 1874. április 25-én a Szepes- első példányt GEYER Iglótól éjszakra fekvő erdős Blaumond hegyen. A máso- dikat, egy nőstényt, ugyanazon év nyarán FRIVALDSZKY Jáwxos hozta Baziás mellől. 2. E. ICAUNENSIS POPUL. (Fig. 15.) Niger, opacus, pilosus; thoracis marginibus antico et lateralibus angustis partegue postica, hemelytris, rostro, limbo postico metastethii et prostethii, hujus etiam limbo 12 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. antico, maculis pectoris ad coxas, basi et apice femorum, tibiis tarsisgue rufo-ferrugineis ; pedibus molliter pilosis, tibiis posticis muticis ; margimibus lateralibus thoracis medio nec non corio basi flavo-albidis ; thorace posterius nigro-guadrimaculato, hemelytris plus minus nigro- vel fusco-variegatis, membrana fusca, albido-venosa et albido- bimaculata. 9". 2 . Long. 7—73. Lat. 2—23 "fn. Variat femoribus omnibus vel saltem posterioribus ferrugine1s. Porurus Cat. des Hém. de IHremocoris teaunensits l!Yonne. p. 28. (1874). Fekete, fénytelen, szőrözött; torjának keskeny elő- és oldalszélei s utófele, röptyűi, szipcsőre, mellén az elő- mell elő- és utószéle, az utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok, továbbá czombjainak töve és csúcsa lábszárai- és kocsáival együtt sárgabarnásak; lábait hosszu szőrözet boritja, hátsó lábszárai nem tüskések ; torja oldalszéleinek közepe táján, valamint a corium tövén sárgás-fehér; torjának utófele négy fekete folttal, röptyűi szintén többé-kevésbbé feketén vagy barnán tar- kázvák; sötétbarna röphártyája fehér erezettel s azon- kivül két fehér petytyel van ellátva. Néha valamennyi vagy legalább hátsó ezombjai rozsdabarnák. E szép fajt Francziaország Yonne-megyéjéből leg- ujabban Dr. Porunus irta le. Meghatározása semmi két- séget nem szenved, minthogy tisztelt barátom Dr. Puros ÁGosr, ki a leiró szerzőtől egy typikus példány birtokába jutott, és kinek egy magyarországi példányt elküldtem, szives volt azokat összehasonlitani s azonosságukat meg- állapítani. Hazánkban e faj ugylátszik az éjszaki és délnyugati dombvidékeken tenyészik; de eddig mindamellett igen gyéren észleltetett. Az első példányt 1866. április 19-én találtam a kassai vaspályaudvar mellett vizenyős helyen hullott lomb alatt. A másodikat négy évvel később GEYER Gyuza gyűjtötte ugyancsak kora tavaszszal, április 10-én Rozsnyón egy a Sajó mentében fekvő réten. Legutóbb pedig 1873. május 20-án PávEL János fogott egy himet a budai Zugligetben. — A magy. nemz. muzeum gyüjte- 01 ményében van még ezenkivül nehány magyarország példány a lelhely közelebbi megjelölése nélkül. 3. E. PODAGRICUS FABR. Niger, glaber, mitidulus ; thorace posterius, hemelytris, rostro, limbo postico prostethii et metastethii, maculis 90 VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. pectoris ad coxas pedibusgue testaceis, his haud molliter pilosis, tibiis posticis subspinulosis ; marginibus laterali- bus thoracis hemelytrisgue anterius flavo-griseis, corio macula parva subrotundata media nigra notato; mem- brana fusca, albido-bimaculata. g..?. Long. 64. Lat. 9 my 9 m.s Cünex podagricus FapnR. Syst. Ent. p. 723. 130. (1775); Öpec. ins. II. p. 369. 182. (1781); Mant. ins. II. p. 303. 938. (1787). Lygaecus erraticus VaBR. Ent. syst. IV. p. 167. 109. (1794); Syst. Rhyng. p. 232. 139. (1803); LATR. Hist. nat. XII. p. 218. 20. (1804); Faur. Mon. cim. Suec. p. 68. 12. (1807); ZErr. Faun. lapp. I. p. 472. 9. (1828); FAnz. Hem. Suec. Cim. p. 60: 19. (1829); ZErr.. Ins. lapp. I. p. 264. 1. (1840); THoms. Opuse. ent. II. p. 200. 51. (1870), Lygacus podagricus Fasn. Ent. syst. IV. p. 167. 111. (1794) ; Syst. Rhyng. p. 232. 142. (1803) ; Larg. Hist. nat. XII. p. 218. 22. (1804). Pachymerus erraticus ScHILL. Beitr. zur Ent. I. p. 74. 15. (1829). GeRm. Faun. ins. Eur. 16. tab. 14; H.-Scn., Pasz. Faun. Germ. 121. tab. 3; Nom. ent. I. p. 44. (1835). Pachymerus jenestratus H.-Scm. Wanz. Ins. IV. p. 95. fig. 437. (1839). Rhyparochromus erraticus DAHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 62. 12. (1848). Í Pachymerus ( Pachymerus ) erraticus FnoR Rhyneh. Livl. T. p. 279. 27. (1860). JIeremocoris erraticus res. Eur. Hem. p.188.1.(1861); STÁL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 219. 1 ; Doucr. et Scorr Brit. Hem. I. p. 177. 1. tab. 6. üg. 7. (1865). Fekete, csupasz, fénylő; torjának utófele, röptyűi, szipesőre, mellén az elő- és utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok, valamint lábai sárgák, ez utóbbiak csak igen enyészetes rövid szőrözettel, hátsó lábszárai tüskések; torja oldalszélein, röptyűi pedig előrészükön sárgás-szürkék, a corium közepén egy kis fekete folt, barnás röphártyáján két fehér petty foglalnak helyet. Tenyészési térköre Angol- és Francziaországtól keletre a Volgáig, Lapponiától délre Algirig terjed. FRIVALDSZKY IMRE e fajról tévesen azt állítja, miszerint az Budapest vidékén kövek és növényhulladék alatt nem ritka. Jén soha sem találhattam, más gyüjtők sem igen észlelhették még eddig a főváros körül. Pest mellől csak egy himpéldányt ismerek, melylyel Fgrvarpszxy János 853 ét kó . IT. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 1859-bén a magy. nemz. muzeum gyüjteményét gyarapi- totta. Ugyanaz 1874. nyarán egy nőstényt hozott Te- mesmegyéből Grebenácz homokos rónáiról. A. harmadik Sal VIÍI. ALCSALÁD, SUBDFAMILIA VIII. magyarországi példány Szepesmegyébe való, a hol arra GEYER Gyura barátom 1874. április 28-án az Igló mellett emelkedő Blaumond nevü hegyen akadt. DRYMUS FIEB. Eur.. Hem. p. 46 et 178. r1861)J. Corpus ovatum, superne dense distinetegue puncta- tum. Caput triangulare, subaeguilaterum, usgue ad ocu- los immersum, parte intraoculari oculis parvis plus gua- druplo latiore ; tuberculis antenniferis minutis. Rostrum coxas intermedias attingens, articulo secundo tertio lon- giore. Antennae articulo primo apicem capitis dimidio superante. Thorax trapezoideus, collari angusto obsole- tissimo instructus , lobo antico haud vel obsoletissime longitrorsum impresso, marginibus lateralibus medio vel . pone medium obtuse sinuatis, apice distinete rotundatis. Scutellum paniusculum, posterius haud carinato-eleva- tum. Hemelytra completa; clavo seriatim punctato. Pro- stethium utringue ante coxas foveola instructum. Venter sutura tertia utringue antrorsum sinuato-curvata; ma- cula opaca posteriore laterum segmenti guarti a margine postico longe remota, ad maculam opacam anticam appropinguata. Pedes medioeres ; femoribus anticis parum incrassatis, subtus. apicem versus spinula distincta ar- matis. . A FAJOK 1 (2). A torj s a lábak egyszinü feketék; a röptyűk kö- zepükön túl nem szélesedvék. — D. syilvaticus FABR. 1. D. SYLVATICUS FABR. Niger, subopacus; thorace transverso; hemelytris obscure fusco-cinnamomeis, margine laterali ultra me- dium reflexo, dilutiore, venis marginegue apicali corii plus minus nigricantibus ; membrana infuscata, mediocri. d. 2? . Long. 34—5. Lat. 14—2 "fm. Cimeg sylvaticus agg. Syst. Ent. p. 722. 125.(1775); . Gozszz Ent. Beytr. II. p. 258. 24. (1778); Fawr. Spec. ins. IT. p. 367. 174. (1781); Mant. ins. IT. p. 302. E 998. (14787). Guen. Syet. nat. I. 4. p..2177. 422. Kéüzssj A test tojásidomm, felül sűrün és szembetünően ponto- zott. A fej háromszögü, csaknem egyenoldalu s egészen a szemekig a torjba sülyesztett ; a szemek között fekvő része négyszernél szélesebb, mint az apró szemek; a csápdu- dorok aprók. A szipcsőr a középső csipőkig ér, második izüléke hosszabb a harmadiknál. A csápok első izüléke felényivel nyúlik a fej csúcsán túl. A torj ferdényded, elő- szélén igen keskeny enyészetes nyakörvvel, előfelén leg- fölebb alig észrevehető hosszirányu benyomással; oldal- ; szélei közepükön vagy közepük mögött tompán öblösek, elől szembetünőöleg kerekitettek. A pajzska laposdad, utó- felén hosszormó nélkül. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék ; a clavus soros pontozással. Az előmellen minden csipő előtt egy-egy gödröcske foglal helyet. A harmadik hasi varrány mindkét oldalon öblösen előre hajlik; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll a szelvény utószélétől s az első folthoz kö- ! zeledett. A lábak középszerűek; a csak kissé vastagodott mellső czombok alól egy szembetűnő tövissel felszereltek. ÁTNÉZETE. 2(1). A torj utófele barnás; a lábszárak és kocsák sárgá- sak; a röptyűk közepük mögött szélesedvék. — D. brunneus SAHLB. Lygaeus sylvaticus VABR. Ent. syst. IV. p. 163. 98. ] (1794); Syst. Rhyng. p. 229. 126. (1803); Larg. Hist. nat: XIIE.p.0216. 14. ] p: 67. 10. (1807); Hem. Succ. Cim. p. 59. THoms. Opuse. ent. II. p. 199. 47. (1870). Pachymerus sylvaticus Scurun. Beitr. zur Ent. I. p. 80. 34. tab. 7. fig. 4. (1829); Hans Wanz. Ims. I. p. 221. fig. 115. (1831); -H.-Scn., Paz. Faun. Germ. 120. tab. 6; Nom. ent. I. p. 45. (1835); KorEw. Mel. ent. II. p. $1. 50. (1845); VozL. Tijdseh. voor Ent. Ser. 2. V. p. 286. 1 19. tab. 10. fig. 5. (1870). (1804); Far. Mon. cim. Suec. 17. (1829); 192" II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 92 Rhyparochromus sylvaticus SAHLB. Mon. Geoc. Fenn. ] p. 57. 5. (1848). Pachymerus ( Pachymerus) silvaticus WroRk Rhynch. Iivi1. I. p. 247. 10. b. (1860). Drymus silvaticus Fres. Eur. Hem. (1861). Drymus sylvaticus TAL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. DEZE DŐUGE: "et dconmBrit. elem: 1. p. 49051 (1865). 942 pag. Fekete, csaknem fénytelen; torja harántos; röptyűi sötétbarnák s világosabb oldalszélükön felhajlottak, a corium erei és utószéle többé-kevésbbé feketések ; röphár- tyája barnás és középszerü. Egész Európában tenyészik, sőt ezenkívül a Kauka- zuson túl Perzsia határáig van elterjedve; Algirban 15 honos. — Hazánkban nem gyakori és április elejétől szeptember elejéig egyenként találtatott a következő he- lyeken: Pest (egy belvárosi bolt kirakatán), a budai Far- kasvölgy, a szádellői völgy ( Torna vm.), Apahida ( Kolozs vm.), Nagy-Csűr (Szebenszék), Mehádia, Oravicza és Baziás. 2. D. BRUNNEUS SAHLB. Niger, subnitidus; thorace vix transverso posterius hemelytrisgue fusco-ferrugineis, fortiter punctatis, his pone medium ampliatis : marginibus lateralibus angustis- simis thoracis, margine costali guttulague discoidali he- melytrorum, rostro, tibiis tarsisgue flavescentibus ; mem- VIII. ALCSALÁD. — SUBPAMILIA VIII. brana parviuscula , infuscata, macula ad apicem cori pallida. £: Dong. 53. Lat. 13 "fm. Ehyparochromus brunneus SAHuB. Mon. Geoc. Fenn. p. 57. 6. (1848). Pachymerus brunneus Bon. Vet.-Ak. Handl. (1849). p. 248. Pachymerus paltidulus H.-Scn. Wanz. Is. IX. p. 211. (1853). Pachymerus ( Pachymerus ) silvaticus FtoR Rhyneh. Livl. I. p. 247. 10. a. (1860.) Drymus notatus FrEz. Eur. Hem. p. 179. 3. (1861). Drymus brunncus SráL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 217. 2; DouGr. et Scorr Brit. Hem. T. p. 198. 2. tab. 7. fig. 4. (1865). Lygaeus brunneus THoms. Opuse. ent. II. p. 199. 48. (1870). Fekete, kissé fénylő; torja alig harántos s utófelén röptyűivel együtt rozsdabarna és erősen pontozott, ez utóbbiak közepük mögött szélesedvék; a torj és röptyűk igen keskeny oldalpárkányai s a corium közepén egy kis petty, nem különben szipcsőre, lábszárai és kocsál sárgá- sak; meglehetősen kicsiny röphártyája barnás, csak csú- csán visel egy világosabb foltocskát. Éjszak- és Közép-Európa sajátja, mely főleg az éjsza- kibb tartományokban gyakori. Nálunk ellenben igen ritka. Az egyetlen példány, mely eddig faunaterületün- kön észleltetett, Mocságy SáxpoRrór származik, ki azt Nagyvárad mellett találta és gyüjteményem számára átengedni szíveskedett. TAPHROPELTUS STAL. Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 61. Corpus oblongo-ovatum. Caput triangulare, exsertum, pone oculos subsubito coarctatum, parte intraoculari oculis fere guadruplo latiore; oculis a basi capitis remo- tis, thoracem haud tangentibus. Antennae articulo primo apicem capitis parte ecireiter dimidia apicali superante. Thorax distinecte transversus, antrorsum angustatus, col- lari angusto depresso instructus, lobo antico distinete longitrorsum impresso, marginibus lateralibus medio obtuse sinuatis vel subsinuatis, apice distinete rotunda- tis. Scutellum anterius disco subtriangulariter impres- sum, posterius distinete longitrorsum carinatum. Heme- lytra completa; eclavo seriatim punctato. Prostethium A test hossztojásdad. A fej háromszögü, a torjból kinyúló s a szemek mögött hirtelen szűkült; a szemek között fekvő része csaknem négyszer oly széles, mint a torj előszélét nem érintő szemek. A csápok első izüléke körülbelől felényivel nyúlik a fej csúcsán túl. A torj észre- vehetőleg harántos, előfelé szűkült, előszélén lenyomott keskeny nyakörvvel, előfelén szembetünő hosszirányu benyomással; oldalszélei közepükön tompán vagy csak alig észrevehetőleg öblösek, elől szembetünően kereki- tettek. A pajzska közepén erős háromszögü benyomással, utófelén szembetünő hosszormóval. A röptyűk tökélete- sen kifejlődvék; a elavus soros pontozással. Az előmellen II. SESTEMATIKUS RÉSZ. utringue ante coxas foveola instructum. Venter sutura tertia utringue antrorsum curvata; macula opaca poste- riore lateram segmenti guarti a margine postico longe remota, ad maculam opacam anticam appropinguata. Pedes mediocres; femoribus anticis valde incrassatis, subtus spinis duabus magnis et praeterea spinulis com- pluribus armatis ; tibiis curvatis. 1. T. CONTRACTUS H.-SCH. Niger, subopacus; thoracis margimbus lateralibus medio obtuse sinuatis, anguste albidis ; hemelytris griseo- flavescentibus, posterius fusco-maculatis, membrana albida, fusco-venosa; maculis pectoris ad coxas, fuleris, geniculis imis, tibiis tarsisgúe favo-ferrugineis , tibiis anticis dimidio apicali piceis. ?. Long. 34. Lat. 18 "/n. Pachymerus contractus H.-ScHn. Nom. ent. I. p. 45. (1835); Wanz. Ins. IV. p. 97. fig. 440. (1839); VoLrr. Tijdsch. voor Ent. Ser. 2. V. p..285. 18. tab. 11. fig. 8. (1870). Scolopostethus contractus Frez. Eur. Hem. p. 188. 1. (1861); Douar. et Scorr Brit. Hem. I. p. 186. 4. (1865) ; - Lernrekny Cat. des Hém. du Nord. Éd. I. p. 24. (1869) ; Éd. 2. p. 18. (1874). 98 í ij VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIIT. minden csipő előtt egy-egy gödröcske látható. A harma- dik hasi varrány mindkét oldalon előre hajlik ; a negyedik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a hátsó igen távol áll a szelvény utószélétől s az első folt közelé- ben fekszik. A lábak középszerüek; a tetemesen vastago- dott mellső ezombok alól több kisebb és két nagyobb tövissel fegyverzettek; a mellső lábszárak görbültek. Dygaeus hamulatus Tnoms. Opusc. ent. II. p. 200. 49. (1870). Fekete, csaknem fénytelen; torjának tompán öblös oldalszélei keskeny fehérek ; röptyűi szürkés-sárgák, utó- felükön sötétbarna foltosak; röphártyája fehéres, barna erezettel; mellén a csipók mellett levő foltok, valamint tomporai és eczombjainak végső csúcsa lábszárai- és kocsáival együtt rozsdasárgák; mellső lábszárai csúcs- felükön feketés-barnák. E fajt, mely Európa nyugati tartományaiban száraz levelek és növényhulladékok alatt egész éven keresztül elég gyakran található, sót mely még Algirban is előfor- dul, nálunk eddig csak Fuss KÁROLYNAK sikerült a vörös- toronyi szorosban bükkfahéj alatt felfedezni. Magamnak még sehol sem levén alkalmam gyüjteni, leirását is csak francziaországi példányok után készítettem. PLATYGASTER SCHILL,. Betr. zar Ent. I. p. 37. 11829]. GASTRODES WEsrw. Introd. Mod. Classif. II. p. 122. 11840). HOoMALODEMA FrTEp. Eur. Hem. p. 49 et 187. r1861 ). Corpus valde depressum, subovatum, anterius sensim acuminatum. Caput triangulare, longius guam latius, parte intraoculari oculis thoracem haud tangentibus fere guadruplo latiore. Rostrum pone coxas intermedias pro- ductum, articulo tertio guarto duplo vel plus duplo lon- giore. Antennae articulo primo apicem capitis plus minus longe superante. Thorax trapezoideus, antrorsum forti- ter angustatus, apice distinctissime sinuatus et collari angustissimo . instructus. Scutellum subaeguilaterum. Hemelytra completa; eclavo seriatim punctato. Venter . sutura tertia utringue recta; macula opaca posteriore I laterum segmenti guarti a margine postico longe remota, A test igen lapitott, tojásidomu, előfelé egyenletesen szűkült. A fej háromszögü és hosszabb mint szélesebb; a szemek között fekvő része csaknem négyszer oly széles, mint a torj előszélét nem érintő szemek. A. szipcsőr a középső csipők mögé nyúlik, harmadik izüléke kétszer vagy több mint kétszer oly hosszu, mint a negyedik izü- lék. A. csápok első izüléke a fej csúcsán többé-kevésbbé túl nyúlik. A torj ferdényded, előfelé tetemesen szűkült ; igen keskeny nyakörvvel ellátott előszélén szembetünő- leg öblös. A pajzska csaknem egyenoldalu. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék; a elavus soros pontozással. A har- madik hasi varrány mindkét oldalon egyenes ; a negye- dik hasi szelvény oldalain levő két homályos folt közől a 9 x TI. SESTEMATIKUS RÉSZ. ad maculam opacam anticam appropinguata. Pedes mediocres; femoribus anticis valde incrassatis, subtus denticulatis et praeterea spina magna vel spinis duabus magnis armatis. VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA VIII. hátsó igen távol áll a szelvény utószélétől s az első folt- hoz közeledett. A. lábak középszerüek; a tetemesen vastagodott mellső ezombok alól fogacsoltak s azonkivül egy vagy két nagy tövissel fegyverzettek. — A FAJOK ÁTNÉZETE. 1 (2). Az első csápizülék csak kevéssel nyúlik a fej csú- ) csán túl; a torj előfelén enyészetesen pontozott, sima. — P. Abietis L.. 1. P. ABIETIS LIN. Niger; lobo antico thoracis sublaevi; antennarum articulo primo apicem capitis paullo superante ; illarum articulis duobus basalibus, apice articuli secundi excepto, thoracis marginibus lateralibus angustis et parte poste- riore, hemelytris, abdomine, limbo postico prostethi et metastethii, maculis pectoris ad coxas pedibusgue flavo- ferrugineis gi. ? . Long. 61—73. Lat. 2—24 "/m. 3. Femoribus anticis subtus spinis duabus validis armatis. 2 . Segmento ventrali guinto postice angulatim emar- ginato, emarginatura basin segmenti subattingente. Cimea Abietis Lis. Faun. suec. Ed. 2. p. 257. 969. (1761); Scor. Ent. carn. p. 125. 364. (1763); Lis. Syst. nat: Hid. 12. T2.p. 732. 115.(1767)5GoEzeE Ent. Beytr: TT. p. 224. 115. (1778); FA8R. Spec. ms. II. p. 3715. 222. (1781); Mant. ins. II. p. 307. 290. (1787); GmEL. Syst. nat. I. 4. p. 2189. 115. (1788). Cimea grossipes DE GEER Mém. III. p. 308. 37. tab. 15. fig. 20 et 22. (1773). Miris Abietis FAzR. Ent. syst. IV. p. 187. 15. (17945, gyst. Rhyng. p. 256. 16. (1803); Panz. Faun. Germ. 92. tab. 22. TLygaeus abietis LaArm. Hist. nat. XII. p. 218. 2 (1804) ; Fann. Mon cim. Suec. p. 68. 14. var. 8. (1807) ; Hem. Suec. Cim. p. 61.21. var. 3. (1829) ; THoms. Opusc. ent. IT. p. 198. 45. (1870). Platygaster abietis Scumi. Beitr. zur Ent. I. p. 83. 2. (1829); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 45. (1835) ; KoLEx. Mel. ent. II. p. 86. 57. (1845); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 18725p. 62. 4 ) 295. 4 Pachymerus Abietis Butm Handb. II. 1. p. (1835); Vozr. Tijdsch. voor Ent. Ber. 2. V. p. tab. 10. fig. 1. (1870). Pachymerus ( Aneylopus ) Abietis Fnok Rhyneh. Livl. I. p. 233. 4. (1860). 270. 1. 19 pi (1). Az első csápizülék felényivel nyúlik a fej csúcsán túl; a torj előfele szembetünő egyenletes ponto- zással. — P. ferrugineus 11. Homalodema. abietis Freg. EBur Hem. p.187.1.(1861) ; SráL Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 218. 1. (Gastrodes Alietis DouGr. et Scorr Brit. Hem. I. p. 167. 1. (1865). Fekete; torjának előfele csaknem egészen sima ; csáp- jainak első izüléke csak kevéssel nyúlik a fej csúcsán túl, azoknak két tő-izüléke (a másodiknak csúcsát kivéve), továbbá szipcsőre, torjának keskeny oldalszélei és utófele, röptyűi, potroha, mellén az elő- és utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok lábaival együtt rozsdasárgák. — A him mellső ezombjai alól két nagy tövissel fegyve- rezvék. A nőstény ötödik hasi szelvénye utószélén szög- letesen kimetszett, e kimetszés oly mély, hogy csaknem az illető szelvény tövéig ér. Földrészünknek majdnem valamennyi tartományában, főleg hegyes vidékeken gyakori. — Hazánkban csak az éjszaki és keleti hegyes tájakon tanyázik; de itt 15 ritka. Április elejétől augusztusig fűz- és fenyőfahéj alatt ész- leltetett Szepes-Igló, Rozsnyó, Kolozsvár és Alsó-Sebes (Szebenszék) mellett, valamint a Vervu-Petru lábánál a Szász-Sebesi hegységben és a dúsi hágónál Fogaras- vidéken. 2. P. FERRUGINEUS LIN. Ferrugineus; antennarum articulo primo apicem capitis parte dimidia superante; capite, thoracis lobo antico punectatissimo pectoregue nigris; limbo postico prostethii et metastethii nec non maculis pectoris ad coxas ferrugineis. d. ? . Long. 63—71. Lat. 2—23 "m. 3. Femoribus anticis subtus apicem versus spina magna armatis. ? . Segmento ventrali guinto postice latissime obtu- sissimegue sinuato. Cimea: ferrugineus Las. $Syst. nat. Ed. 12. I. 2. p. II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 95 730. 99. (1767); GwmEn. Syst. nat. I. 4. p. 2178. 99. J (1788). Lygaeus abtetis Fann. Mon. cim. Suec. p. 68. 14. (1807) ; Hem. Suec. Cim. p. 61. 21. (1829); ZErr. Ims. lapp. I. p. 264. 13. (1840). Platygaster ferrugineus ScHILL Beitr. zur Ent. I. p. 82. 1. tab. 7. fig. 7. (1829); Haus Wanz. Ins. III. p. 34. fig. 954. (1835); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 45. (1835) ; KoLEx. Mel. ent. II. p. 85. 55. (1845); Srár Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1872. p. 62. Rhyparochromus ferrugineus 5AHLB. Mon. Geoc. Fenn. p. 64. 17. (1848). Pachymerus ( Ancylopus) ferrugineus WroR Rhynch. Livl. I. p. 235. 5. (1860). Homalodema ferrugineus Fisz. Eur. Hem. p. 187. 2. (1861). Homalodema ferrugineum Srán Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 219. 2. Gastrodes ferrugineus DouGL. et Scorr Brit. Hem. I. p. 168. 2. tab. 6. fig. 4. (1865). VIII. ALCSALÁD. — SUBFAMILDLIA VIII. Pachymerus ferrugineus Vonn. Tijdsch. voor Ent. Ser. 2. V. p. 271. 2. tab. 10. fig. 2. (1870): Lygaeus ferrugineus THoms. Opusc. ent. II. p.:199. 46. (1870). Rozsdabarna; első csápizüléke felényivel nyúlik a fej csúcsán túl; feje és torjának előfele szembetünően ponto- zottak s mellével együtt feketék, ez utóbbin csak az elő- és utómell utószéle s a csipők mellett levő foltok rozsda- barnák. — A him mellső czombjai alól egy nagy tövissel felszereltek. A nőstény ötödik hasi szelvénye utószélén igen tompán öblös. Tenyészési térköre az előbbiével körülbelől összeesik. — Nálunk azonban még az előbbinél is gyérebben fordul elő és egyedüli biztos lelhelye csak Erdélyből ismeretes, a hol Fuss KáRony gyüjtötte májusban a Szebenszék területén fekvő Talmacsel mellett régi erdei fenyő-tobo- zokban. A magy. nemz. muzeum gyüjteményében van két magyarországi példány a lelhely közelebbi megjelö- lése nélkül. KILENCZEDIK ALDGSALÁ D. PYRRHOCORINA STAL. Caput triangulare, minus latum; jugis tylo distincte brevioribus. Ocelli nulli. Thorax anterius sulcis duobus transversis destitutus, postice haud convexo-deelivis. Membrana areolis duabus vel tribus basalibus, venas plures longitudinales, interdum anastomosantes emittentibus instructa. Hamus ala- rum e vena subtensa emissus vel deficiens. Abdomen spiraculis segmentorum omnium vel saltem trium apicalium in ventre positis ; suturis nonnullis ventra- libus plerumgue utringue sinuato-curvatis. Ezen alcsalád, mely a többiektől főleg a szemecsek teljes hiánya által tér el, és melyet e miatt, mint fennebb emlitém, több szerző külön családnak tart, leginkább a forró földövi tájakon van elterjedve. Az curópai faunate- A fej háromszögű, nem feltünőleg széles ; a járom- lemezek a fejbütyöknél szembetünőleg rövidebbek. A szemecsek hiányzanak. A torj előfelén két haránt- fekvő barázda nélkül, utószélén nem domboruan lejtős. A röphártya tövén két vagy három sejttel, melyekből több, néha egymás közt összefolyó hossz- ér veszi eredetét. A szárnyhorog az alsó főérből ered vagy hiányzik. Valamennyi vagy legalább a három utolsó potrohszelvény léglikai a hason vannak elhe- lyezve; nehány hasi varrány többnyire mindkét oldalon öblösen előre hajlik. rület keretén belől csak két neme fordul elő, melyek közőól az egyik hazánkban is tenyészik és 2 faj által van képviselve. II. SESTEMATIKUS RÉSZ. 96 TX. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA IX. PYRRHOGCORIS FALL. Nov. meth. Hem. disp. p. 9. PLATYNOTUS SCHILL. Beitr. SÜT SE TEVÉS R s r1814). r182 97 MaGanorus Lap. Ess. Hém. p. 38. (1832). Corpus oblongo-ovatum. Caput triangulare, subaegui- laterum, usgue ad oculos sessiles immersum. Rostrum coxas posticas attingens, articulo basali capiti longitu- dine subaeguali. Antennae crassiusculae, articulo primo apicem capitis parte plus guam dimidia superante. Tho- rax trapezoideus, margimibus lateralibus acutis, leviter explanatis. Scutellum triangulare, aegnilaterum. Hem- elytra corio margine apicali rotundato instructa, saepis- sime abbreviata, membrana destituta, apice membrana- ce0-limbata et leviter valvantia, vel completa, membrana areolis duabus basalibus instructa. Incisurae ventris omnes subparallelae, subrectae. Pedes medioeres, femo- ribus anticis incrassatis et subtus spinulis nonnullis ar- matis. aknem A test hossztojásdad. A fej háromszögű, c egyenoldalu és egészen az ülő szemekig a torjba sülyesz- tett. A szipcsőr a hátsó csipókig ér, tő-izüléke a fejjel körülbelől egyenlő hosszu. A kissé zömök csápok első izüléke több mint felényivel nyúlik a fej csúcsán túl. A ! torj ferdényded; oldalszélei élesek és kissé szélesedettek. A pajzska egyenoldalu háromszögű. A röptyűk a corium utószélén kerekitettek és vagy többnyire rövidültek, mely esetben a röphártya hiányzik s csak keskeny szegély alakjában van jelen, vagy pedig tökéletesen kifejlődvék, a midőn is röphártyájuk erezete két alapsejtet képez. Valamennyi hasi varrány párhuzamos és egyenes. A lá- bak középszerüek; a vastagodott mellső cezombok alól nehány töviskével felszereltek. A FAJOK ÁTNÉZETE. 9 1 (2). Szimezete vörös és fekete; a vörös ecorium kö- ] zepén egy nagy gömbölyű fekete folttal. — P. apterus L. 1. P. APTERUS LIN. Niger, supra punctulatus ; lmbo omni thoracis, corio, maculis ad coxas limbogue postico segmentorum pectoris ommium et segmenti ventralis sexti, lmbis antico et la- teralibus prostethn nec non abdominis limbo rubris; maculis corim duabus, una magna rotunda media, altera parviuscula oblonga prope basin, angulogne apicali nigris ; membrana rudimentaria vel raro completa, nigro- fusca. d1. ? . Long. 84—114. Lat. 24—34 "fa. d . Segmento genitali primo rubro. £ . Segmentis genitalibus concoloribus, nigris. Cimeca apterus Dux. GSyst. nat. Ed. 10. I. p. 447. 55. (1758); Pona Ins. Mus. Graec. p. 58. 18. (1761); Scop. Ent. carn. p. 127. 370. (1763); Lm. Syst. nat. Ed. 12. I. 2. p. 727. 78. (1767); Dn Gzex Mém. IIT. p. 276. 20. (1773); FABR. Syst. ent. p. 721. 121. (1775); SUELzER 2 (1). Szimezete feketés; a sötétbarna corium oldalszéle keskeny szalmasárga szegélyzettel. — P. margina- a. o Len ú tus KOLEN. Gesch. der Ins.. p. 97. Ent. Beytr. II. p. 213. Austr. p. 281. 541. (1781); FABR. Spec. ims. IT. p. 366. 169. (1781); Mant. ins. II. p. 301. 222. (1787); GMEn. Syst. nat. I. 4. p. 2172. 78. (1788); Rossr Faun. etr. II. p. 241. 1322. (1790). ] Lygacus apterus WABR. Ent. syst. IV. p. 161. 90. (1794); Hausxm. im InniG. Mag. für Ims. IT. p. 229. (1801) ; Worr Ice. cim. III. p. 102. fig. 102. (1802); FABR. Syst. Rhyng. p. 227. 116. (1803); Larg. Hist. nat. XII. p. 215. 10. (1804); Régne an. Ins. p. 390. (1817). Ligeus apterus Wanck. Faun. Paris. II. p. 346. 3. (1802). Pyrrhocoris calmariensis Fann. Suppl. cim. Suec. p. 6. (1826); Hem. Suec. Cim. p. 45. 1. (1829). Platynotus apterus ScHiILL. Beitr. zur Ent. I. p. 57. tab. 10. fig. 14. (1776); GoEzE 78. (1778); ScCHRANK En. ins. TI. SYSTEMATIKUS RÉSZ. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 19. fig. 11. (1831); KoLEx. Mel. ent. II. p. 69. 32. (1845). Astemma apterum SPIN. Ess. Hém. p. 178. 1. (1837); Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 48. 1. (1838). Astemma aptera. Braxcn. Hist. des Ins. III. p. 129. tab. 5. fig. 1. (1840). Pyrrhocoris apterus Bugm. Handb. II. 1. p. 236. 12. (1835); H.-Scn. Nom. ent. I. p. 43. (1835); Am. et SERv. Hist. des Hém. p. 269. 1. (1843); Frok Rhynch. Livl. I. p: 212. 1..(1860); Fres. Eur. Hem. p. 163. 3. (1861); Doucc. et Scorr Brit. Hem. I. p. 164. 1. tab. 6. fig. 3. (1865). Fekete, felül pontozott ; torján valamennyi szegély, röptyűin a corium, mellén az egyes szelvények utószéle, az előmell elő- és oldalszélei s a csipők mellett levő fol- tok, valamint hasán az oldalszélek s a hatodik szelvény utószéle vörösek ; a corium közepén egy gömbölyü nagy fekete folttal, mely előtt töve felé még egy hasonló szinű hosszukás kis petty fekszik; a corium azonkivül még csúcs-szögletén is fekete ; röphártyája rendesen durványos vagy csak ritkán tökéletesen kifejlett és feketés-barna. — A him első ivarszelvénye vörös ; a nőstény ivarszelvényei ) ellenben mind egyszinű feketék. Mindenfelé közönséges faj, mely a tágabb értelemben vett európai fauna-birodalomnak mind a hat területén előfordul. Tenyészési térkörének déli határait Afrikában a Sahara-sivatag, Ázsiában Jeruzsálem és Bagdad jelölik. Hogy Szibériában mily messzire terjed délre és keletre, még bizonyosan nem tudjuk ; e határvonal megállapítása ) azonban a közép-ázsiai orosz expeditióktól bizvást / várható. Mint mindenütt, ugy nálunk is igen közönséges. Erről tanuskodik már azon körülmény, hogy ez az egyet- len Lygaeida-faj, melyet köznépünk is ismer, és melynek nálunk népies elnevezései vannak. E magyar tájnevek, melyeket a s,TDTermészettudományi Közlönye VI. köteté- nek márcziusi füzetében vidékenként összeállítottam, a következők : bodobáncs, bodobács, boda, boda bácsi, böde bácsi, bödecske ; suszter-bogár, vörös-bogár, ordináncz-bogár; verő- kötő, verőköltő ; papbogár, misemondóbogár, misésbogár ; halálfó ; Isten bogárkája. A telet tökéletesen kifejlett állapotban tölti, és mi- . helyt az első melegebb napsugár kisüt, előbuvik téli rej- tekeiből. Falak és fák tövében s más védett helyeken . nagy csapatokban sütkérezve tölti aztán napjait. Párzási ideje április közepe táján kezdődik és eltart körül- belől két hónapig. Álczáival junius elejétől október köze- HORVÁTH GÉZA: MAGYARORSZÁG LYGAEIDÁL 97 IX. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA IX. péig találkozhatni. A tökéletesen kifejlett rovar rendesen durványos röpszervekkel fordul elő; de néha tökéletesen kifejlett röphártyákkal biró példányokra is akad az em- ber. — Legmagasabban eddig a mehádiai Herkulesfürdő felett emelkedő Domoglet lejtőin észleltem. A magyar faunaterületen eddig a következő megyékben észleltetett : Pest, Székes-Fehér, FPolna, Somogy, Zala, Veszprém, Komárom, Győr, Pozsony, Zólyom, Nógrád, Gömör, Szepes, Torna, Abauj, Zemplén, Borsod, Sza- bolcs, Bihar, Békés, Csongrád, Temes, Szörény, Kraszna, Belső-Szolnok, Kolozs, Torda és Alsó-Fehér; továbbá Segesvárszéken, valamint az egész szász földön; Horvát- országban Zágráb, Szlavoniában Pétervárad mellett. 2. P. MARGINATUS KOLEN. Niger, supra punetulatus; thoracis parte posteriore hemelytrisgue castaneis vel nigro-fuscis ; margine laterali thoracis et coril, plerumgue etiam abdominis, limbo postico segmentorum pectoris omnium, limbis antico et lateralibus prostethú, maculis ad coxas, fulcris, gemiculis imis, tibiis nec non articulo basali tarsorum stramineis ; membrana rudimentaria vel rarissime completa, nigri- cante. d". £ . Long. 65—73. Lat. 2— d. Tibiis anticis subtus denticulatis. 25 "fm. Platygaster marginatus KoLEN. Mel. ent. II. p. 86. 56. tab. 10. fig. 22. (1845). Puyrrhocoris fusco-punetatus p. 182. 33. (1858). Pyrrhocoris marginatus Vis. Eur. Hem. p. 162. 1. (1861). Pyrrhocoris sibiricus KuscHAK. Horae 8. E. Ross. IV. p. 98. (1867). OráL Ent. Zeit. XIX. Vekete, felül pontozott; torjának utófele röptyűivel együtt gesztenyebarna vagy barnás-fekete; a torj és ) corium, sőt többnyire egyszersmind a potroh oldalpár- , kányai, továbbá mellén az egyes szelvények utószéle, az előmell elő- és oldalszélei s a csipők mellett levő foltok, ! tomporai, czombjainak végső csúcsa, lábszárai, nem különben kocsáinak tó-izüléke szalmasárgák ; röphártyája ! rendesen durványos, csak a legritkább esetekben tökéle- tesen kifejlett és feketés. — A him mellső lábszárai alól fogacsoltak. Ezen kelet-európai faj, melyet legelőször KoLENATI ismertetett meg a Kaukazusból, Német- és Olaszország- tól kezdve eddig keletre Szibériában egészen Irkucskig észleltetett. — Hazánkban április elejétől julius végéig 18 II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. eddig meglehetős gyéren találtatott; csak egy izben 1872. julius 7-én gyűjtöttem a budai Gellérthegy déli lábánál egy parlag szőlőben a somkórón ( Melilotus offici- nalis) igen nagy mennyiségben. Lelhelyei ezenkívül a TIZEDIK §) S X. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA X. budai Farkasvölgy, a pesti Rákos, Simontornya ( Tolna vm.), Nagyvárad, s Nagy-Csűr és Szent-Erzsébet (Sze- benszék). A kifejlett röphártyás példányok igen ritkák ; nekem eddig csak egyet sikerült kézrekeritenem. JASTEKCSHÁSSÁSDE HETEROGASTRINA STAL. Caput triangulare, minus latum; jugis tylo di- stincte brevioribus. Ocelli distineti. Thorax anterius suleulis duobus transversis destitutus, postice haud convexo-declivis. Membrana venis duabus intertori- bus anterius vena transversa conjunctis, venis reli- guis e vena transversa vel ex areolis duabus basali- bus emissis instructa. Hamus alarum e vena con- nectente emissus. Abdomen spiraculis ommibus in ventre distinguendis et a margine remotis; sutu- ris ventralibus margines attingentibus, utringue rectis. A röphártya sajátságos erezete és az átfogó érből eredő szárnyhorog képezik csekély terjedelmü alcsaládot a többiektől elválasztják. Az Európában tenyésző két nem faunaterületünkön ösz- szesen öt faj által képviseltetik. 1 (2). A test idoma hosszudad ; a torj oldalszélei tompák ; azon főjellegeket, melyek e / A fej háromszögu, nem feltünőleg széles ; a járom- lemezek a fejbűtyöknél szembetünőleg rövidebbek. A szemecsek tisztán kivehetők. A torj előfelén két haránt fekvő barázda nélkül, utószélén nem dombo- ruan lejtős. A röphártya két belső ere elől egy haránt futó ér által van összekötve, a többi ér egy haránt futó érből vagy két alapsejtből ered. A szárnyhorog az átfogó érből ered. A potroh valamennyi léglika a hason látható s az oldalszélektől kissé távolabb áll; a hasi varrányok az oldalszélekig érnek és mindkét oldalon egyenesek. a mellső czombok alól tövissel fegyverezvék. — Heterogaster HCHILL. 1 2(1). A test tojásdad idomu; a harántos torj oldalszélei lemezidomulag szélesedvék; a mellső czombok tövis nélkül. — Platyplax Friss. HETEROGASTER S(GHILL. Beitr. zur Tint. I. p. 9 DYS ELOK ZS PnyGas FIEB. in WErrENw. Beitr. I. p. 347. r1856 ). Puycapicus FIEB. Rhwnchotogr. p. 37. (1851); Eur. Hem. p. 52 et 201. r1561 ). Corpus valde oblongum. Caput triangulare, aeguila- terum; oculis ultra latera apicis thoracis prominulis; bucculis minutis. Rostrum medium mesostethm attingens, articulo basali capite breviore. Antennae articulo primo apicem capitis paullo superante. Thorax trapezoideus, A test hosszudad. A fej háromszögü, egyenoldalu ; a szemek a torj előszögletein túl kiállók; az ajaklemezek kicsinyek. A szipcsőr a középmell közepéig ér, első izü- léke a fejnél rövidebb. A csápok első izüléke csak kevés- sel nyúlik a fej csúcsán túl. A torj ferdényded, oldalszélei ki II. SYSTEMATIKUS RÉSZ. lateribus obtuse submarginatis, medio subsinuatis. Scu- tellum longius guam latius. Hemelytra completa; elavo seriatim punctato ; venis membranae guatuor ex areolis tribus basalibus emissis. Pedes mediocres; femoribus anticis leviter incrassatis, subtus apicem versus spinula armatis; articulo basali tarsorum posticorum apicalibus duobus ad unum aeguilongo vel longiore. 99 gas ALCSALÁD. — SUBFAMILIA X. tompák, közepükön kissé öblösek. A pajzska hosszabb mint szélesebb. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék; a cla- vus soros pontozással ; a röphártya négy hossz-ere három alapsejtből veszi eredetét. A lábak középszerüek; a kissé jastagodott mellső ezombok alól egy tövissel fegyverzet- tek; a hátsó kocsák első izüléke oly hosszu vagy pedig hosszabb, mint a második és harmadik izülék együtt véve. A FAJOK ÁTNÉZETE. 1 (6). A test felülete nem szőrözött, legfölebb csak gyön- gén pelyhedző. 2 (5). Valamennyi czomb fekete, egyedül csak azok csúcsa igen keskeny világos szinezettel. 3(4). A corium egyszinü ; a lábszárak két sötét gyűrüvel. — H. rufescens H.-Scn. 1. H. RUFESCENS H.-SCH. Niger, nitidulus, parce pubescens; antennarum arti- culis duobus apicalibus basi, verticis macula basali par- viuscula, thoracis parte posteriore, apice scutelli, heme- lytris, maculis connexivi nec non geniculis, tibiis tarsisgue flavescenti-griseis vel fusco-testaceis ; tibiis basi apicegue, articulo tarsorum basali apice, articulo tertio toto nigris ; membrana hyalina. g. ? . Long. 63—73. Lat.2—23 "mm. 2. Segmento ventrali guinto postice profunde emar- ginato, emarginatura basin segmenti attingente, segmento guarto postice vix sinuato. Heterogaster rufescens H.-Scn., PaAxz. Faun. Germ. 135. tab. 17 ; Nom. ent. I. p. 46. (1835). Plajgas Nepetac Frez. in WeEiresxw. Beitr. I. p. 348. 28. tab. 2. fig. 24. (1836). Heterogaster bicolor KoLEN. Mel. ent. II. p. 88. 58. tab. 9. fig. 16. (1845). Phygadicus Nepetaec Freg. Fur. Hem. p.201.1.(1861). Fekete, fénylő, csak gyöngén pelyhedző; csápjainak harmadik és negyedik izüléke tövén, fejtetőjének tövén pedig egy kis petty, valamint torjának utófele, pajzská- jának csúcsa, röptyűi, a connexivum foltjai és czombjai- nak végső csúcsa, lábszárai- és kocsáival együtt sárgás- . szürkék vagy rőtsárgák ; lábszárai tövükön és csúcsukon, . kocsáinak első izüléke csúcsán, harmadik izüléke pedig egészen feketék; röphártyája áttetsző. — A nőstény 98 hasán az ötödik szelvény utószélén mélyen kimetszett, 4.(3). A corium utószéle feketés ; a lábszárak három sötét — H. affinis H.-Scn. 5 (2). A középső és hátsó ezombok töve világos szine- gyűrüvel. zetü; a lábszárak két sötétes gyűrüvel. — H. Artemisiae CHILL. 6(1). A test felülete hosszu szőrözettel; a lábszárak három fekete gyűrüvel. — [H. Urticae FAER. , oly mélyen, hogy a kimetszés az illető szelvény tövéig ér; a negyedik szelvény utószélén csak alig észrevehető- leg öblös. Déli faj, mely keletre Dél-Oroszországban Sareptáig és a Kaukazusig van elterjedve. — Nálunk ritka; eddig csak Debreczen, Bihar-Mező-Keresztes, Oravicza és az ogulini végezred területén fekvő Josefsthal mellett gyüj- tetett egyes példányokban. 2. H. AFFINIS H.-SCH. Niger, subnitidus, parce pubescens ; antennarum arti- eulo secundo parte plus guam dimidia apicali, articulis ter- tio et guarto basi apicegue fusco-testaceis ; thoracis parte posteriore, apice scutelli hemelytrisgue flavo-testaceis ; corio apice nigro-limbato; membrana decolore, disco nigro-biguttata ; maculis connexivi, geniculis imis, tibiis tarsisgue flavo-albidis; illarum annulis tribus, horum articulo basali apice, articulo ultimo toto nigyis. 7. ? . ILong. 6$—741. Lat. 2—21 "ín. ? . Segmento ventrali guinto postice profunde emar- ginato, emarginatura basin segmenti attingente, segmento guarto postice leviter sinuato. Heterogaster affinis H.-Scn. Nom ent. I. p. 46. (1835); Wanz. Ins. IV. p. 76. fig. 404. (1839). Phuygas semicolon Press. in WErrEsxw. Beitr. I. p. 349. 99. tab. 2. fig. 25. (1836). 18!" II. SZSTEMATIKUS RÉSZ. Phygadicus semicolon Free. BEur. Hem. p. 202. 2. (1861). Fekete, kissé fénylő és csak gyöngén pelyhedző; csápjainak második izüléke csúcsától kezdve több mint felén, harmadik és negyedik izülékei pedig tövükön és csúcsukon barnássárgák; torjának utófelén és pajzskájá- nak csúcsán kivül még röptyűi is halvány sárgásak; a corium utószélén fekete szegélyzettel; röphártyája szim- telen, csak közepén van két fekete petytyel jelölve; a connexivum foltjai, nem különben czombjainak végső csúcsa, lábszárai és kocsái sárgás-fehérek; lábszárai három fekete gyűrüvel tarkázvák, kocsáinak első izüléke csúcsán, utolsó izüléke pedig egészen fekete. — A. nőstény hasán az ötödik szelvény utószélén oly mélyen kimetszett, hogy a kimetszés egészen a szelvény tövéig ér; a negye- dik szelvény utószélén gyöngén öblös. Tenyészési térköre Német-, Franczia- és Olaszor- szágra s a Svájezra szoritkozik. — Hazánkban Dr. GyERGYAI ÁRPÁD kedves barátom fedezte fel 1874. szep- tember 8-án Belső-Szolnokmegyében Szükerék mellett két példányban. Azóta már Pávenr Jávos m. n. muzeumi gyüjtő is talált 1875. junius 8-án a budai Sashegyen három példányt. 3. H. ARTEMISIAE SCHILL. Niger, subnitidus, parce pubescens; parte posteriore thoracis, apice scutelli, hemelytris, maculis connexivi, basi, femorum omnium, posteriorum etiam geniculis imis, tibiis tarsisgue fusco-testaceis; antennis rufo-testaceis, articulo primo, apice excepto, articulis tribus apicalibus basi, duobus ultimis etiam apice, nec non basi et apice tibiarum artieulogue tarsorum basali apice, articulo ulti- mo toto nigris ; corio margine apicali macula nigra, mem- 54. Lat.18—13 "a. ? . Segmento ventrali guinto postice profunde emar- brana hyalina. ga. ?. Long. 5 ginato, emarginatura basin segmenti subattingente, seg- mento guarto postice leviter emarginato. Heterogaster artemisiae Scan. Beitv. zur Ent. I. p- 88. tab. 8. fig. 3. (1829) ; H.-Scn., Pawz. Faun. Germ. 121. tab. 6; Nom. ent I. p. 46. (1835). Heterogaster Coronillae KorEws. Mel. ent. II. p. 88.59. tab. 9. fig. 17. (1845). Phygadicus Artemiside Fins. Eur. Hem. p. 202. 3. (1861) ; Dovcn. et Scorr Brit. Hem. IT. p. 224. 2. (1865). ! 100 X. ALCSALÁD. — SUBFAMIETA X. Fekete, kissé fénylő és csak gyöngén pelyhedző; tor- jának utófele, pajzskájának csúcsa, röptyűi és a connexi- vu foltjai, továbbá ezombjainak töve, lábszárai és kocsái barna-sárgásak; csápjai rőtsárgák, izülékeik közől az első csaknem egészen (csak csúcsát kivéve), a három utolsó tövén, a harmadik és negyedik azonkivül még csúcsán is fekete ; hasonló szinezetet mutatnak lábszárai- nak töve és csúcsa s kocsáinak első izüléke csúcsán, utolsó izüléke pedig egészen; a corium utószélén egy fekete pettyecske foglal helyet; röphártyája áttetszó. — A nős- tény hasán az ötödik szelvény utószéle oly mélyen kimetszett, hogy a kimetszés csaknem az illető szelvény tövéig ér; a negyedik szelvény utószéle gyöngén kimet- szett. Európa központi, déli és délkeleti tájait lakja; sót egy példányban már Angolországban is reá akadtak. — Faunaterületünkön meglehetősen el van terjedve és május , végétől augusztus végéig gyérnövényzetü száraz helyeken tanyázik. Lelhelyei: Budapest és Kis-Szent-Miklós (Pest vm.), Nagyvárad, Oravicza, Baziás és Grebenácz ( Temes vm.); a felvidéken Komjáti (Torna vm.), Homonna (Zemplén vm.) és Szobránez (Ung vm.). 4. H. URTICAE FABR. (Fig. 5. Ala.) Subaenescenti-niger, nitidulus, pilosus; antennarum articulis tribus apicalibus, macula transversa basali tho- "acis, apice seutelli hemelytrisgue flavescenti-griseis, his fusco-punctatis; membrana decolore, disco parce fusco- maculata; maculis connexivi pedibusgue stramineis, femoribus anticis fere totis, posterioribus apicem versus maculis magnis confluentibus, tibiis annulis tribus nigris notatis; tarsis articulo primo apice, articulo tertio toto nigris. A. 9. Long. 64—7. ILat. 2—23 "n. ? . Ventris disco rufo-testaceo ; segmentis ventralibus guarto et guinto postice profundissime emarginatis, segmento sexto marginem posticum segmenti tertii attin- génte. Cimex Urticac FABR. Byst. Ent. p. 723..129. (1775); GoEzE Ent. Beytr. II. p. 258. 27.-(1778); WasR. Spec. ins. II. p. 368. 180. (1781); Mant. ins: IT. p. 302. 234. (1787); GmEL. Syst. nat. I. 4. p. 2178. 427. (1788) ; Rossr Faun. etr. II. p. 244. 1329. (1790). Lygaeus Urticae FaBR. Ent. syst. IV. p. 166. 106. (1794); Syst. Rhyng. p. 231. 136. (1803); Lark. Hist. nat." XII. p. 217. 17. (1804); Far. Moón. cim.- Suec. p. 63. 2. (1807); ZErr. Faun. lapp. I. p. 469. 1. (1828); IT. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 101 X. ALCSALÁD. — SUDFAMILIA X. Far. Hem. Suec. Cim. p. 49. 2. (1829); Zzrr. Ins. lapp. ] nak három utolsó izüléke, torjának utófele és pajzskájá- TI. p. 262. 1. (1840); THoms. Opusc. ent. IT. p. 185. 10. ( nak csúcsa röptyűivel együtt sárgás-szürkék, ez utóbbiak (1870). Heterogaster urticae Scniur. Beitr. zur Ent. I. p. 84. ) gyér barna pettyes; a connexivum foltjai és lábai szalma- 1. tab. 7. fig. 8. (1829); Hans Wanz. Ins. I. p. 73. fig. 43. (1831); Bugum. Handb. II. 1. p. 293. 1. (1835); ! középső és hátsó czombjai összefolyó nagy fekete foltok- H.-ScH. Nom. ent. I. p. 46. (1835); Cukr. Brit. Ent. XIII. p. 597. 3. (1836); Cosra Cim. Neap. cent. I. p. 40. / kocsáinak első izüléke csúcsán, harmadik izüléke pedig 1. (1838); Brancm. Hist. des Ins. III. p. 132. (1840); Sans. Mon. Geoc. Fenn. p. 52. 1. (1848); Vozz. ! negyedik és ötödik hasi szelvénye pedig utószélén igen barnán pontozottak ; röphártyája szintelen, csak közepén sárgák, mellső czombjai csaknem egészen feketék, mig kal, lábszárai pedig három fekete gyűrüvel jelölvék ; egészen fekete. — A nőstény hasa közepén rótsárga; TMijdsch. voor Ent: Ser. 2.. V. p. 290. tab. 12. fig. 2. mélyen kimetszett, oly mélyen, hogy a hatodik hasi (1870). szelvény a harmadik szelvény utószélét érinti. Aphanus urticae BRurn. Exp. scient. Mor. III. p. 75. E szőrös faj, mely a többitől még a női ivarszervek- 28. (1832). nek különböző alkotása által is feltünóleg eltér, egész Pachymerus Urticae RaAmB. Faun. And. II. p. 151. 9. ) Európában, sőt még Kis-Ázsiában és Algírban is tenyészik. (1842). Nálunk sem ritka, s különféle növényeken, nevezete- Phygadicus Urticac Ftok Rhynch. Livl. I. p. 302. 1. ) sen a csalánon élősködik. A telet tökéletesen kifejlett (1860); Fres. Bur. Hem. p. 202. 4. (1861); Srár Öfv. ! állapotban tölti. Lelhelyei: Budapest, Kis-Szent-Miklós Vet.-Ak. Förh. 1862. p. 223. 1.; Dover. et Scorr Brit. ! és Puszta-Peszér (Pest -várm.), Pality (Bács várm..), Hem. I. p. 222. 1. tab. 8. fig. 3. (1865). Pellérd (Baranya vm.); Tátrafüred, Parnó (Zemplén vm.), Bél (Bihar vm.), Kolozsvár, Nagy-Csűr (Szeben- Érczesen fénylő fekete és mindenütt szőrös; csápjai- ! szék) és az erdélyi Mezőség. PLATYPLAX FIEB. Eur. Hem. p. 52 et 202. (1861). Corpus angustiuscule ovale. Caput triangulare, trans- w A test tojásdad. A fej háromszögü, harántos; a sze- . versum; oculis ultra latera apicis thoracis haud promi- ! mek a torj előszögletein túl ki nem állanak; az ajakle- nulis; buceulis distinctissime semicirculariter elevatis, mezek félköridomulag emelkedettek s elől a fejbütyök antrorsum ultra apicem tyli, retrorsum usgue ad dimi- , csúcsán túl, hátrafelé pedig a fej félhosszáig nyúlnak. . dium capitis extensis. Rostrum coxas intermedias haud [A szipcsőr a középső csipőket nem éri el, tő-izüléke a attingens, articulo basali capiti aeguilongo. Antennae ! fejjel egyenlő hosszu. A. csápok meglehetősen rövidek, —— breviusculae, articulo primo apicem capitis dimidio supe- ) első izülékük felényivel nyúlik a fej csúcsán túl. A torj — — rante. Thorax trapezoideus, transversus, marginibus ! ferdényded, harántos; oldalszélei lemezesek, közepükön . lateralibus laminatis, medio levissime subsinatis. Scutel- ! alig észrevehetőleg öblösek. A pajzska csaknem egyen- . hum subaeguilaterum. Hemelytra completa; elavo seria- ! oldalu. A röptyűk tökéletesen kifejlődvék; a clavus soros . tim punctato; venis membranae guatuor ex arcolis tribus ! pontozással; a röphártya négy hossz-ere három alapsejt- — basalibus emissis. Pedes ecrassiusculi; femoribus anticis ; ből ered. A lábak meglehetősen zömökek; a mellső czom- . inermibus; articulo basali tarsoraum posticorum apicali- ) bok fegyverzetlenek; a hátsó kocsák első izüléke csak — bus duobus simul sumtis sublongiore. valamivel hosszabb, mint a két utolsó izülék együtt véve. tér 98 3 17 Xs zá A sZ a 3 a s . GEES E SE E SEL ESAC BITEK articulo primo apice, articulo secundo, basi excepta, late- Pallide griseo- -testaceus ; antennis, capite, thoracis ( ribusgue capitis rufo-testaceis ; verticis basi macula parva, arte . anteriore, seutello et pectore nigris ; antennarum ! apice scutelli, limbis omnibus thoracis segmentorumgue 4- li . . a b TI. SYSTEMATIKUS RÉSZ. 10 pectoris nec non maculis ad coxas et orificiis flavo- albidis; connexivo pedibusgue nigro-maculatis ; heme- lytris interdum parce fusco-guttatis, membrana deco- lore. 3. 2 . Long. 6—7, Lat. 2—23 "fm. 3. Ventre nigro, rufescenti-limbato. 9. Ventre griseo-flavescente, basi vittisgue duabus lateralibus nigris; segmentis ventralibus guarto et guinto postice profunde emarginatis, emarginaturis bases seg- mentorum fere attingentibus. Heterogaster salviae Scniun. Beitr. zur Ent. 1. p. 85. 2. tab. 3. üg. 3. (1829); E.-Scn., Panz. Faun. Germ. 135. tab. 16; Nom. ent. I. p. 46. (1835); Bugm. Handb. II. 1. p. 293. 2. (1835); Cosra Cim. Neap. cent. II. p. 30. 2. (1843). Pachymerus inermis RAMB. Faun. And. II. p. 152. 10. (1842). ; Heterogaster Waltlii KorEws. Mel. ent. II. p. 89. 60. tab. 9. fig. 18. (1845). Platyplax Salviac Fres. EBur. Hem. p. 203. (1861). Halvány szürkés-sárga; csápjai, feje, torjának elő- fele, pajzskája és melle feketék; csápjainak első izüléke csúcsán, második izüléke csaknem egészen (csak tövét kivéve), valamint fejének oldalai rótsárgák ; fejtetőjének 2 X. ALCSALÁD. — SUBFAMILIA X. tövén egy kis petty, nem különben pajzskájának csúcsa, torjának s mellén az egyes szelvényeknek valamennyi széle a csipók mellett levő foltokkal és a bűzmirigy nyi- lásaival együtt sárgás-fehérek; conmexivuma és lábai fekete foltosak ; röptyűi néha nehány barna petytyel tar- kázvák, röphártyája azonban mindig szintelen. — A him hasa fekete, csak szélein kissé vörhenyes. A nőstény hasa szürkés-sárga, csak töve és két oldalvást huzódó sáv fekete; negyedik és ötödik hasi szelvénye utószélén oly mélyen kimetszett, hogy a kimetszések csaknem az illető szelvényeknek tövéig érnek. A Volga és a Kaukazus vidékeitől egészen Spanyol- országig és Algirig van elterjedve. Ez utóbbi helyen Batna környékén egy izben oly nagy mennyiségben lépett fel, hogy a levegőbe emelkedve egy hosszu keskeny fekete felhő alakjában közeledett a város felé s ott aztán le- ereszkedvén valami 15 napig a szó teljes értelmében mindent ellepett. ( V. ö. , Revue et Mag. de Zool.x 1870.) Hazánkban az éjszaki felföldön egészen hiányzik; a délibb tájakon pedig május végétől szeptember elejéig, leginkább zsályán / Salvia pratensis) elég gyéren talál- ható. Lelhelyei: a budai hegyek s a rákos-palotai erdő, továbbá Szükerék ( Belső-Szolnok vm.), Nagy-Csűr ( 57ze- benszék) és Krassova (Krassó vm.). FÜGGELÉK. A MAGYAR-DALMÁT TENGERPARTON ÉSZLELT LYGAEIDA-FAJOK NÉVJEGYZÉKE. . E jegyzék adatait részben azon példányok szolgáltat- "Lamprodema brevicolle Frep. ták, melyeket Mass Józser 1853-ban Fiume, 1862- és Stygnocoris arenarius HAHN. . 18G8 -ban Spalato és Ragusa környékén gyüjtött, és Peritrechus nubilus FALL. . melyek jelenleg a bécsi cs. és k. udvari terménytárban "Hyalochilus ovatulus Cosra. (—cordiger FrEE.) . vannak felállítva. A 7-gal jegyzett fajok a magyar fauna- Microtoma, carbonaria Rossi. Spalato. erületen eddig még nem észleltettek. Pachymerus Rolandri L. Spalato. . Melanospilus venustus H.-S5cn. ; lynceus FABR. ILYÉEGE saxatilis Scop. [fiume, /ara, Spalato. ) guadratus FABR. , militaris FABR. Spalato. 25 , saturnius Rossi. Spalato, Ragusa. , eguestris L. Nagusa. , phoeniceus Rossi. Fiume. , apuans Rossi. , pineti H.-Scn. [iume. ; punctatoguttatus FABR. j caffer THUNB. . "Lygacosoma maculicolle GERM. Beosus erythropterus BRULL. Spalato. Zé Cymus melanocephalus FTEx. ) . luscus FAnR. "Kleidocerus geminatus Frep. "Ischnopeza hirticornis H.-Scn. Piocoris erythrocephalus Sr. FARG. et SERv. Cattaro. Emblethis Verbasci FABR. . "Geocoris distinetus FIEB. Scolopostethus pictus SCHILL. Macroplax fasciatus H.-Scn. "Taphropeltus nervosus FIEB. Tropistethus sabuleti HAHN. Pyrrhocoris apterus L. [iumne. ; Rhyparochromus chiragra FAgR. "-Scantius aegyptius L. Ragusa. Heterogaster Urticae FABR. ő e Mk vak ez KAL 1 AÁCANTHIA . ACOMPUS 771 54 ral 61 77 46 ml H ; de, E echüű ele s etrag 0 DER HKE DE BNO OLOM SÉ ÉSI 83 62 margine-punctatus TŰZ" meatőj piára zi oh ea alátoro ..— ÁRTHENEIS 23 ezer J evé atotot sz okáokn Pag. TŰLOVÜTÜS NÉZZ SÁS KN ze llzták se IE a ts 66 NANA er eg eh ati oD esta 74 TÜGAVAVUS AZ EGT ei 82 6s toltet a jetés la ezt 79 ÖNSVÜGÜBNEZEES ela AZÉ ANTON rea TONS A 64 c BLISSUS IDOT Oza Akar o ÉR AL azé orVOkOkOze OU 31 CALYPTONOTUS ÜL ZTTTÓ ÉG e SEAN OTSZO ELÉ ae 73 IDEGES ÜNVSÉZÁ ÉS ez eke ket s 77 TÜZE ESÉS els sze St és TAL ts 75 MAR ETNg ezel sé ab 5 aló da aló 74 EVOLAMNU KSE pm a ae Gage ie 72 CAMPTOTELUS JENS a Be erös ökatator ta ÖZENZN ÖL b 40 ÜTLGOLATUS E NÉ ee l et elte lle s 40 CHILACIS Typhae . ES EK z COST ÁT EE 38 CIMEX ZÁS ota ek tetés állok ő év Bit 94 GYÁIZTÁZA VAgy lg ÉT CN Aa LÉ 96 CA VÜGTÜSES SEEK e e s esete és 19 GAZT ÜÓJENS Sto zta tal ara ala EE 82 CAN OVTHANAUS EME ses eten ses tes a 70 (MÁS E ea Sz eten ge elen ő 74 ÉJI RÉZ E ada to A SÉRT 18 ÉN DLA MO KA kola 10 a e sa kre be 16 ENTÜGÜNÖÜSBT SES za ösiNézk akalés áss 94 fulvomaculatus a . s ss czadoka jö ÜK ÁE aze köre ek égovottbe Nag 9 Úrat get ses öve gtozálátorólo aka EB) Ü; lynceus. s... Az azt etén ő 73 Tphoentesus 2 ml szzeze 5 i Elf! ARAN ; ZEN BB ssztaből 9 ZT: , y Pag. punctáatogüttatús , sziriai. 19 Rolandnizus rás szedés ét á ZETT 72 3 ETTE Sk e tá real TA 17 BDOGLOSÜB ESSZÉ zt e Ez SAS ES E KÉSÉS 18 . SYIDATUCUUBI GAZ S fate tstsüt s 91 HÜVÜBBÜTUSN ús al te ES ESEK kon k UN GaBA TE TSA ÁE TAT OESÉÉS 100 . CoOREUS CLARA A Aa melybe 18 CoRIZUS MT UCTB RÉT 12 ea 1 fel iz CeNOSBTTSÉS S ESSÉK 23 CYMUS VÖ VLE ÜLSZ TS a NEL NENT ea e ÉS ES 27 elavieülús zzz séketeste e ette es 26 B DALÁT KORI ET SÁS KELET LOK OL éve £ 23 Eelandicolor rtsis fe éietáa soeetetet 41 rja Kdátdi hiatóDíültsé a ateteás tstát s Ste 32 IELVEVTGÜS Ez szesz ie Sa e Be EST 24 TAGODETS SAS öle ve ves kelte 7 22 " ÜGMEGDS ZS AB eÉe ETETNEK ZT EN EGB 32 d melanocsphalus 2 ké sesüséstetszsívta 26 E ha ktezoz eto fe sala peres e 42 VES ÉLŐBS rasa ést tele (YON za KR TGKENTNETÉS 28 TEGLMLAMAUSÍ S ISZ Z EL ATÓ s ia a Az STESÉENN 20 luscus DIMORPHOPTERUS APINOJAS ezüsáe ta ése ketástsi st SESÉSSE OS DiIPpLONOTUS fracticollis 2.22. eeév esse Dnrywuus /brunneus. 5... .a zi Teás tri . az § d 94 o notatus 2... éz silvattcus EN EÁMAT OL ol og DFOSO, ós gt gsO OVO EMBLETHIS ENAJNENAK szokot e tata so EKONOKOTÓ GÜTATUBZS Eset a ts sás s ísaás e JDZTSNKA ÓVA sara 2 Zár o [o lorooL 6 IVENDÁSGLE EE ZÉke este s ké ék EÜ Ű fee OTTATVAUS ZSZ TNS IGAUNONSÍS Ses teaval ta SEL e za plebejus . . . : podagricus . .. . - GASTRODES GÜAZASÉA ZONA ONNÉÉÉO ÉG kT ferrugineus sa. . . ezerarároráósa GEOCORIS all penis ese sátsát at Met ststés tel ezési vele TVOULAMUS ASE SAST ZÁ ee S S CSDAL KSS üt öses ie e ante zpátó öz oli VÁD ÓZ TO KET SES ZA S AT ÁTa JUST ESA lkottast rasa orotáta ótó lontcerae HIGÜLUS NE éz zetetáete ét hee ata szt ta GONIANOTUS marginepunctatus . . . . . c 4 álora MV TNOTUS ZS elis szasa elé 548. 93 HENESTARIS (GON oZateses Malóphilétszzst assa tesó set ela TÜSDANYUSZZ at e ete aaz een a kérge ÜÜGEDSZEZ E Ze LE E EZÉS AI VDszó TS ÜLA AA EGNKET ELOLE AN ÉTELT] HETEROGASTER ELTER ESNE zT ET lt Kék tés a Még eV iz tés ételt FSTETTTSTAO e ze eat er tala ele ee DOS AKOS S e ee e ő DÜGOVÓTTÉ ES KS e NAT KEST TÉS see (LÁTOK KATAR S EOK NO EN EGT ON GONONULUT OS Es zs eg zs: CGSBÁZTOSNT ae EME ák et ÉS GYK oke razo ata 5 06 alorAlzt tole HE ST KÉS ra TÉLRE at OSZ OSONT HÁG AS GYULUS SES e És ee tS a Se ze TELL ONYTGOLO TA AES KEEN KESÉNEST Pag. 92 91 81 81 s1 80 90 36 36 35 34 35 62 36 53 s1 99 100 99 26 100 40 23 24 46 26 guttula . jacobeae § laticeps . . lineolatus lineolatus 106 ale eke. eye) allat Te punctipennas 2 ss. resedae . . retieulatusa sz. rufescens . salviae . . Schillingti senecionis Thymi . . thymi . . thymi . . typhae . . Urticae . . Waltlii . HOMALODEMA OVEVÜS (rele keiéteste Jerrugineus vs. HYPNOPHILUS hemipterüs S sia.5 angularis . . hemipterus Icus ISCHNOCORIS palladipennis . . , .-. 2. punctulatus . guadratus sabuleti. . Spinolae . didymus . Resedae . VÜSCUS LÉ s pulcher . . ISCHNODEMUS ISCHNOTARSUS sphragadimium . . . .. . . KLEID CERUS TRESSNAEY SZEN azzes szált ről da st Pag. Sot ED SKZ 2 7241 24 és ZAB a 87e 240) 99 102 44 KEN KSOgi súsuzet 2A 24 38 100 szaz 102 94 95 : 84 ööö kozt 29 azo ab 9e8 30 79 ő 7 HST ba OA maurum . enervis . . apterus. . . eguestíris . TDÜNVÜZE SES rolandri . sylvestris DLAMPRODEMA — DLASIOSOMUS LIGEUS LIGYROCORIS LYGAPOSOMA punctatoguttata. ....... reticulatum SAN ÁBA E SAS ÉN tk É ÉTELE abietis abietis . . affinis . . agrestis . albipenmis antennatus apterus. . apuans avenartus arenartus (GENE sz üss aterrimus bidentulus bimaculatus brunneus . . Caricis . . echiragrva, . claviculus decoratus didymus TEO ütze tet eguestris . erraticus . familiaris ferrugineus fracticollis ; grylloides guttatus . glandicolor GYiSGÜB aa. LYGAEUS sillegve aágelz s sőt e: ke ax ielajatallési el ssaő ve e a. . ÖT elfer OROT [elejétől jaltsLáZe evézálbe, LN CÓ Pag. EY Gaal e bo bzegottttkoktll 93 0. bo oMOKOKÉKOTALÓ 51 TET a tele et she és 22 á jor ved levouo: cz zöhásnkÓ zet 83 ete ló éro Aa aa ő dob 79 KENE zet eeei ts etés jéj beteget ee 763 c A zéttó jó Skató 83 ACT EVŐ" B e eee note 72 és ékovon s ar OSZT ENE e 58 melamocephalus s. ss... s. 21 MENO CSBÜRKZ ans kelte éetlál a toll és 87 "mOdéStu8S s. s. ESEK OZ 43 AZA ak ézörói ol AOL OZ TS 68 s toloTa ee Odo KOKEkL 5 OK LÖZÓLT 66 MŰV ÜVDENTÜLSI egszlá ajtó e ala a 54 JÓ TZÍÁ B ZO NOL BLA ETTÁNE TOÖK ONOK ATÓ 64 JKÜGEhe av BIB e Boa Nok akakató 77, a 676 e erszóára átáradaka ata 86 KZT TOR ÉSÉT EN ele a atas atot átl 80 IFJÚ 2 66 NE ezt bi elozot OKE A Élt 75 KOLGBENÜSZZ E E ták st áz ze ását s9 TAGTÁTGYSÉEÓ ET KÉSO TA AKT KON ő 86 KUBO VOGA KE S s tek el eg a öltek ős s6 a DET ÁNOT ES a gála ÖVÉNONE ÉKE LOKOLS 87 ez JD ÁLIGÁ RK (to ZO SAE CKOKON EA 90 i VÖNVELLVOTUS a ze NB e a SB st 55 KENE eye lém zá zt eza ee 45 j, puúnctatoguttatus s... s..: 19 . pumcticeps. s. ze 66 / k MYŰNYÖTVDENYÜB aa szea ere aes 24 E . guadratus — guadratus "Resedac 107 Pag, EGON ÜK AT ZET 70 100 TMJ SL Ako At EE TOT ATKO NT z 57 TÖGYÜGL OV VS NEE 0 EKE ia ieis ts 19 DET KÜBY ITTEN KEST [RE et er Yes 16 VE ÁE COOK AT SÉNÓ ÉS TNS Ő 80 OTT SK ÖKARÓ ATÓ KESO kéne ÁÁ 76 MACRODEMA TATE Sze é roka Ez ONONÉNSO sé NENT LK 57 MACROPLAX TASCTALUSS ZT Zára telle tt a etel az adtal ve 45 TEJ AKÁR ÓZA CORE EKOT G 46 Tas eikrat / ovotorok za és Szo ala ort 45 MEGALONOTUS CON YVATÜZÁS ÁS eval kotet ezekre 53 GIÖVTOL ÜL 6 "A o DATA SE TOL B ITEÜG b 55 ÜNK TE AT ONÁÓ OTOSÓ JÓ 54 TÜNYÜVÜS EZAZ E Eztet se aze fe 53 [DON NKETÉN og olgro a tea a atéta c 52 FIRTATTA Voga 805 Bol ad ösol 6 55 MEGANOTUS ..... 96 MELANOSPILUS MELUEUV ES ONKÓ DI DÉL ÁL ÁD ZT ÁG 1 16 METOPOPLAX CATOTMOLÁOS Sá rar ése SZAT ket é ÉKE Eset NÉS 42 MICROPLAX eme gat ál etozásota a 6 arokolo 41 MICROPUS GYA s e eto a SÓ BO CG 29 ie Z eszt a sa a a era ar dosroda 30 MICROTOMA CATDONATIA Ea a kelsz sa a ele falai e 70 § MinRis SL TK zó KESEOTE S él oké REG 670 94. Nysrus GYACUNSZK ESTE a e ta BÉSk a 6 S 23 OLVSTGÜB. z karszáte toke rtese ésa esési s És 283 MAGODONA ale SS LA SEL EN tsa ls 22 ODYOLABŰN ÉS éa Veg LSS s date és ász ks 24 DÜDESGENS Te zs Ada EVERA Lm elle . 24 PUNGÜDOKS 24 el else VÉT E MAZ Pag. HONECIÓNÍS: . sZ a 3) a sets KÉS 23 AY ÉS ZO B CS KŐ za as él 22 OPHTHALMICUS MDVDONNÜS zs ee lday tte e e eázT 36 ÜLDUDOTMS STT SVs ja tató Sás Ta 37 ÚT ANANYÚS " tasatvatz szelő zási ELESÉS 65 eg RSe ta ti ege bálaaltb a orr 35 erythmocephalissz azta mata zenei 534 Jrontalta 9 KZO E ÉKZNEK etes ES 34 gyyilordes- 222 iss ká aáse teát ető Éltes 35 TÖNtGeTÜE zzz TESTET e at A 62 Palltdibenmtöi; s zza SES TzEs 36 NÜJÜDEB EZ SIZ TERNEK ZET ÉSE 62 MG NGÉ DTORT Ó AE re te 64 BADULOBUS "Fo gains IEEE LE SÉ NE 64 BEGYUVUS ÁZ zza ta / AAA ET TAT TEEÉSSSÉ 36 DÜOVONYÜVÁrz Ea ZENEK zta teS Te ay ÚÜNTEMÜ sz s S SK A Kor VS MÉL ete 345) OXYCARENUS COLLÁKIS 202 al es ze See zzz tÉETAK AA IŰBEO-VENŐSÜBI 29. EE ÉSA E SSE Ss 45 ETET ETV Eeaézs ie ág sze KENT 46 TAO UE adoto earl ar asa 68 1 ro 41 Tingolatüs Izé kar sizée see st arok koNÉS 40 MNEGTatüs az aaz öta zéesále ketis ESEÁTÁS 45 MÓdeRÍŰBS ze S is rol zássát SáSl É ZA ÁSE DAlleNns ts est kalszsás ketté 44 IATA AN KAN ta dada ő 45 SANTA ÁD KOL ZÓLÓ agont ae so TE 1305 44 PACHYMERUS ÁDVEÚLB 2 seg att eta LSÉ És TESTÉBEN 94 CNN OZATOSOLÓ Do A oo do ab S6 ÜGYES ÜLSE vara ages tte inté SES NENÉÉS 68 AK eat oo a e esta mor ő 84 GTA UA Teo ER eat piésaa ii 53 TNENVASUB áz da ATM e Eeö te da geg GSKESÉ 53 ÜYOTÜNŰLB: Sz Tosa sáls tás te Sen lés 65 MŰGYYÜNYVUS ÁS s zta SENNA s éri asta 71 OVEN ÜNbB szea SZG vessel aj sg izél 60 DISIGNÜTUS FELZÁS SAST sktisás VS 62 öradhüjteyűbe [Fe stefes e s slésáelses 29 ÚNUNNTÉÜBZÍSÉY zésás e ÉSSRKS E kTSÜt A 92 teát FÖL tre ae kNOKKÉZÁ E SZARTb CN DONATLS sz tégls s tolta Né (a sells I sÁlSn 7! OT AGT Ala s Se NO AÉLS MAAA tvt zás és 54 CIGYGLÁ ZT s da ez Ko ő TS E 62 COLAGDÉNTLUS IR RES E a el ére Ez ajle 59 GONÉTACKÜS a Tsz ÖVR Nt elet ő ele léte űz 93 € FANGAD OT E u A sállhan decoratus "2 ss decurtatus . (GT Z S Tat ditomozdes. . . . ÜÜDÜGS Ete ETYOÁREAe EE za ÉS enervis ENNÜÜÖUS Valea ta TTEMONALUS zt stlek 85es . fencstratus . . . JETMÜJINEÜBE S. 5 fracticollis ... TTAGATTAE zs geniculatus . . . hemipterus. . . . holosericeus c. . ÜDETVELYS I 188 Ta ök 2 SZÜNVETMŰVB el te azni ÜNSBGVÜS zs ekét s ÜTÜSVONÜLST SSE SET ÜGYES E TE ns ÉACSUS Als öüsks marginepunctatus marginepunctatus nebulosus . . . . MLS zs nittidus . . nubilus . DOSGÜNUS EA zt e es OCULAUB adata il pallidipenmis . . pallidulus vs. s: TDGVVDESZSA TS É e Paratlelüs:. 2 7. D1CÍBI s. TDDGVÜSÓN Es ai 12 azönet és PUNVCOTNAS DINO BESE elet vá es plebejus . yi podagricus ... —. podagricus. S... 548 .podagricus . . . . podagricus . cél § guadratus 915 IDOÜEZÍRÜS ÁE sr etlsé s s phoeniceus . . . . praetegtatus . ÖS VÁOGPZ elerte de DUSÜUVUS A 15 a 5e guingue-maculatus . . mi T re ln azal elatejkéte] . Pag. 87 29 54 42 62 77 90 55 90 95 102 76 108 ROldndét es st te e See TT ÜDES KEKSZ KSE ALK eze tis TANKÁNEV OS SEL ELAKO TATÓ a VO AÉL Ó SADUOTV ASE eztás Ete s VSE ETSI SZŰZ S atot stort ero a a, deto SULYA ES ÁSz kelte islée ési e leléetés SÜLVAVLGÜS ZA ösze tatás szi eés SÜLVESÜNÜS SZÉL EÜ EAT szet ee átt. spintgerellüs sz 2. 2 aA ATA OTÓ o staphwytliniformis SÚGDÍILYŰNŰTOTN US OSS SS tels e Sza DhyÜnondesís za. aa else syWwvaticus . ; EGŰÖTÁGT EK zta ig too arg it otó ató ező SYUDESÚNÜS EN t te enek ks Keltsás ását sés SÜLVEBÜRÜSTN SMS eTle eszel ár ee éste ts MLOGYVEN A GE OROK OEA o öle sak a Ő VOGUE Kelet tease sells KaNNL Sa VA RKATA Ya aza eten NOS ÉN to pe ÉLT VALLAUS 2 1zaz öö és elé egyet (és fe kit éa jatekő VATUUDUNS TÁ Za NSzrzsstet TA zo SETS TS et VANYUS SA zzz Ve ze kakan É ele cselke SZÜL SANS SE sas us és ÉVA SZO KÉL ERETT ő PERITRECHUS CODIOUAGUS Sárai ezi size ess lS átt HUDÜUS Es ztta éz éles mal téet etettek NMÜJUD OSS tevés PHYGADICUS ANGEMŰS VÁ EE Tiz Ez ge ket eevöe etet lt ENG DGÜVES ős tels a ÖNE s KNENEST s semicolon s... ERO TZS ÁTKOS e ELL tea TO PHYGAS Nepetac mák efeöve SEMVÜCOTON Ta aza EÜ SIZE E olaja ne ztNa PHYTOCORIS ALKANALA EK SO ele Gör Zrol onto 6 PIocoRIs enythrotephaluszza tetése dets seaisísáts PIONOSOMUS varius . . JESAÁDZETGÜS ÉSE SZEM PLATYGASTER 72 62 75 66 66 64 100 99 100 101 99 99 28 534 (ETAATOTMATS TES kette et VESE SE SEN SS TETTÜDÍTEŰS e ze stét iettzási ZÁSA MANGA UTNAMUS TA a sejtes eöetls PLATYNOTUS ÜDDETÜS LÖSZ SAST OEK PLATYPLAX PLINTHISUS bidentulus . . . . US ATLCUSZ S ret TALK fe Nee S zett Sáe long PEnMAS e esszel szőtte ü S stáLTÉS DÜSÜSES SES ar ja (Vat áj /estst d ejllaj s sze MÉnNn] PLOCIOMERA JR UCÉKGOLTUS E At sát essél ee s ATNSES EST BÍJLVESÉNÜS ZEKE a zlks esz eLSN TELÉSEGSÉSES PLOCIOMERUS brachypterusss 5... s ljesás tésets áÉÉS INELOGÜGOLL USE ESZ ae s SZELOZZ VAN Luchsii SÜVESÜNÜS NE zat SA EZÉS POLYACANTHUS ZDÜEKSZEt HESE PTEROTMETUS 5 0 ZO ATAKÓ TS a TOO oz Be sosa SA DÍ YT TOTMUSZ zá ses sze Staphylimoides ís ékesítette eetles DONYUS ZATA séges ás ÜSÁSÉTSS PYRRHOCORIS ápterüs is see sss E Ket asse tétás ÉRA CÜLNVANUENYSÜS Sz ez réz ett eat ATS TS fusco-punctatus . SUDÜUGYSÁrsázeis teszed át SÁ TÉS " RHYPAROCHROMUS ÜÜNES ÉLEK ESÉS ZS ESTESÉS antennatus . . . arenanrtus .. . . brumneus. . . . ÖL FOL OO OROK OI OL SALDA 68 65 671 74 86 53 75 36 34 35 109 3 Pag. A SCOLOPOSTETHUS EÜ ÜNOLTÉS EZEI fore a issés etei erasi elési s 87 ENDRE azte tet efa atal d éhes sz, sa 180 ÚT ÜTVÜS SKZ ÉS Kellett e elte aes S7 CRL a ob a.a a S szóra 88 BONUTAGVUS ZSZ E Ezé ss az azán ezta 93 ÜEGONT SS ás TREE e Ze tadtekis klet e 87 ÜdACAUUTUS Tea elis elet a ÖN 87 GVOOLONÚNYÓ SAE z e etre zek gk étel s 87 GE LTE ést tn aA TENKÁLT TEO KESO 51 J CAN Ver oTOLA ős ÖS LKTTE A ONOK 86 fd sozs sza a ékes bb SS TAT BÁ puztólosazó 8 sza lotkó 86 TOMS OTT ÚT ts so aA SSE MENZA NATÉGTee 87 STENOGASTER ÚT ETÁSÁG STAT OZ OKT ALLEN ON OT Ő AA COLLANTÓS MÁS E e aze ÉS ÉS a ÜLÉST. 44 COBVNÜLSNEKE E SK SET see ZT. 41 GODÚLVLUB: Ilk lelke els az Vale SET a ATC je 40 MULONOVÁOS TaZ este e tae z ÁSEÜÉ Te 42 JT RE TOKE OSTOK EK TÉN ETŐ 44 TEGYŰÜLVB: JEE S KS ehe élete see e 46 MS COZVETTOSUBTS ai vez es lehete s 45 MILAZAN LTE, S VOLÁN ÁOK KÖVÉT Ő 42 TOTÁL a AZÁS VELÖK OKOK ASS 44 STETHOTROPIS . incana sb I Pag. STYGNOCORIS ATODRAKAS ZÁ e egte át seket os - DD DEdESÉTIS Ez rzés tezete, miset Stee 64 TOSHGUS Un ső ette Zs EZT VSZÉNÉÉ 64 SZDÜLOBUS: ERSTE Ae esta 22064 8 STYGNUS arenarius ..... az tát e Te 65 xi MUBÜLGÜB zs td te ET Al SJ ra CON ERNONNÉEN 64 BADULOZÚBA e EE T BTs ésaz TAPHROPELTUS CONÍTACLUS Ez ee et ete KÉS 39 TETRALAGOUS 5 Gros 20 TDRAPEZONOTUS ASTOSTIB tsz skeáte seg szük él 08 diSDAL AS CON Se ONE TE. 5 69 HEDÜLÖSESK: . 2 rsfőst et sát A 67 DSAMMODUUS azt s ENE s ös ÜLTEM 233 zones eáte EGES SS EZ SSÉ 69 "TTROPISTETHUS TOLÖSETTBBŰB set Szeged OCANODTENÜS Söt ke ese kAt stkpb AZ ÁBRÁK MAGYARÁZATA. Fig. 1. Lygacus eguestris LD. 7 . Fölülről, négyszeres nagyi- tással. T—tfejbütyök / tylus ). J—járomlemez ( jugum ). 06.szem ( oculus ). 0c-—szemecs f ocellus ). Th.torj (thorax ). Sc pagjzska ( scutellum ). 01—celavus. (Cr. corium. Mb —röphártya / membrana ). Fig. 2. Ugyanaz alulról, négyszeres nagyitással. T — fejbütyök / tylus ). TA Scsápdudor / tuberculun antenniferum ). G —pofalemez ( gena ). Becsajaklemez / buccula ). R— szípcsőr ( vostrum ). P —előmell / prostethium ). M— középmell / mesostethitn ). MT —utómell fmetastethium ). Ac—izvápa / acetabulum ). OD -bűzmiigy nyilása / ortjficium odoriferum ). 1—IV - hasi szelvények (segmenta ventralia ). Ls —első ivarszelvény ( segmentum genitale primum ). L— második ivarszelvény (segmentum genitale se- cundum ). Fig. 3. Ugyanannak feje és torja oldalról, ötszörös nagyi- tással. 1—4 csápok izülékei / articuli antennarum ). (Tr —pofalemez / gena ). bc —ajaklemez / buccula ). P —előmell / prostethium ). N —fölajk ( labium superius ). Rh. szipcsőr ( rostrum ). Fig. 4. Ugyanannak röptyűje és szárnya, négyszeres nagyitással. 4 —röptyű / hemelytron ). 01 —clavus. (Cr. corlum. Mb —röphártya (membvana ). 4A—szárny f( ala). VScalsó főér / vena subtensa ). V.átfogó ér ( vena connectens ). Ar —szárnysejt / areola alae ). H—szárnyhorog ( hamus ). Fig. 5. Heterogaster Urticae FABR. szárnya, nyolezszoros nagyitással. VSaalsó főér / vena subtensa ). V.—átfogó ér ( vena connectens ). Ar — szárnysejt ( arcola alae ). HG szárnyhorog / hamus ). Fig. 6. Lygacus eguestris 4. mellső lába, tizszeres na- gyitással. (DEN csIpŐ ( cowa ). FF -tompor ( fnlerum ). Ie—czomb ( femur ). T4p—7.lábszár ( tibia). Tr .kocsa (tavsus). Satapacs / aroltum ). U—karmacs / unguitcula ). Fig. 7. Ugyanannak nőstény ( ? ) ivarszelvényei, hatszo- ros nagyitással. Fig. 8. Dünorphopterus Spinolae BIGN. ) 9. Blissus Doriae FERR. ) 10. Icus angularis Fres. var. hungaricus Honv. ) 11. Ptlinthisus longipennis FERR. VA 1125 ) , 13. Pachymerus validus n. sp. hungaricus n. sp. ) 14. Jömllethis ciliatus n. sp. , 14. a) Ugyanannak nőstény ( ? ) ivarszelvényei. , 15. Fremocoris icaunensis PoPUL. Kir. m.Term.Tud. Társ Dr Horváth G.Lvga ; v0 4 1 97 ir ő HA me üj ; bla agg) a 2 2 9 v fr 7 j H T ez net ; [2 d 14 1/ 5