^m. ,rm-^^^^m:m0m^ -xV^ II r 11 NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KÁROLY. NEGYEDIK KÖTET. 1 — 4. füzet. 30 eredeti rajzzal. BUDAPEST. KlR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Ksztcrházy-utcza 16. szám.) 1905. SEP 12ÍS07 A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója. NÉVJEGYZÉK ES TÁRGYMUTATÓ. I. NÉVJEGYZÉK. Aiulnliá/v Sz. Sajátságos alakú Pinus strobus "16:5 Íl69|. Annust in l{. Adatok a paprika fejlődés- tani és összehasonlító anatómiai vizs- gálatához [41 1. — Vizsgálatok a ma- gyarországi szappangyökereken [87]. Balk:)uyi K. Fazekas Mihály mint ter- mészetvizsgáló [1181. IJeriiiitsky .1. Az Asparagus másodlagos ivari különbsége [170]. — Beihlatt Bd. IV, Nr. 1, 2, 3, 4. Bezílck .1. Tőkés Lajos »Temesvár kör- nyékének edényes növényzete« (lOö). — A szentgyörgyi Súr-erdő [169]. — Bo- rovszky Samu » Magyarország vár- megyéi és városai« : Pozsony-vármegye kötete (33). Csorey .\. A mohák higroszkópos termé- szete 7. Eriiyey J. Szikszai Fabriczius Nomen- klatúrája 1590-ből [41]. Filiii'szk y \, Kétes nevű Crocus-aink [118]. Fmíó M. Polypodium vulgare L. és Poly- podium vulgare y serratum Willd. 'l'l, Gombocy. E. Sopron-vármegye növény- földrajza és flórája [39]. Györtly I. Hymenostylium curvirosfre (Ehrh.) Lindb. var. y scabrum Lindb. újalib előfordulásáról hazánkban, különös tekintettel a szár és levél anatómiai viszonyaira 95 |119]. — Az .Acaulon triquetrum (Spruce) C. Mull. hazai el- terjedési viszon3'airól [189], Js'ivoi'kii S. A Vinca herbacea W. Kit. és V. minor L. hibridje az egyetemi növénykert herbáriumában |117]. — Prodán Gyula »Adatok Eger és környéke flórájához « (106). Kerékgyártó Á. Magyarország virágos növényei a szín tekintetében 10. — Melegösszegek a Castanea vesca növény- földrajzában [87], Kiimmcrle J. B. Növénytani Repertórium (34), (78), (107), (164). — Szakosztályi ügyek [39], [86], [117], [169]. Leiittyfl ii. Újabb adatok Budapest kör- nyékenövényzeténekismeretéhez 26 [40J. — Florisztikai adatok Heves-vármegye északi részéből. [86]. — Szabó Zoltán »Monographie der Gattung Knautia« (102). — H. Schinz »Plantae Meny- hartianae« (101) [121]. — Ormándy M. »Növénynevek etymologiája« (104). Máíí'oesy-Diotz S. A lúczfenyő a Tátrá- ban [86j. — \ Paliurus aculeatus Lam. terméséről [88]. — A lúczfenyő eltor- zult toboza 100. — A Convolvulus arvensis L. levélalakjának ismereté- hez [117]. Moosz (í.Növényteratológiai adatok Brassó vidékéről [40] ()2. Pax F. A gánóczi kövült növényzet 89. — Flóra fossilis ganocensis [120]. Quiiit .1. A Budapest melletti Római-fürdő Bacillariái [119] 149. — Pótló adatok a Római-fürdő Bacillaria-flórájához [169]. Riipaies K. A magyar botanikai irodalom korfelosztása [40]. — Ernyey József y>.\ magyar szent korona országainak terü- letén érvényben volt gyógyszerkönyvek hivatalos gyógyszereinek jegyzéke* (105). — Növényvándorlási megfigyelések [121 1. Kohm II. Contributiones m3''cologicae ad floram Hungáriáé 1 . Ródi R. Különös fenyőalak a Magas- Tátrában i6, IV S/a bó — W ol fsá iKszk y Szabó Z. Nehaiiv növény a Kaukázusból 74 |88]. Sziiíctbi-Gyula A. Adatok a szőlőgyö- kerek anatómiájához, különös tekintettel .a Phylloxera bántalmáia 45 |86]. SztaiikovifsK. Adatok a hazai Quercus-ok termésének anatómiájához [118J 12;í. Tbaisz Iv. Csanád-vármegye tlórájának elómunkiilatai [87]. — Magyar luvck gyűjteményének IV. V. VI. kötetei [170]. Toniek .1. Az Ozonium stuposum Pers. összefüggése az Agaricus (Collybia) velutipes C'urt. termőtestével |41]. WolcsúiLSzky J. Adatok Magyarország lombos mohainak ismeretéhez 28 [88|. II. TÁRGYMUTATÓ. termésének anató- Adatok a hazai Quercus-ok anatómiájához [118] Vl'i. Adatok a paprika fejlődéstani és miai vizsgálatához |411. Adatok a szőlőgyökerek anatómiájához, különös tekintettel a Phylloxera bántal- mára 45 [86]. Adatok Eger és kornyéke tlorájahoz (lOü). Adatok, florisztikaiak, Heves-vármegye északi részéből [86]. Adatok Magyarország lombos mohainak ismeretéhez 28 [88]. Adatok, növényteratológiaiak, Brassó vi- dékéről [40] 62. Adatok, pótlók, a Római-fürdő Bacillaria- nórájához [169]. Adatok, újabbak, Budapest környéke nö- vényzetének ismeretéhez 26 [40]. Acaiilon triquetrum (Spruce) C. Mull. hazai elterjedési viszonyairól |169|. Agaricus (Collybia) velutipes Curt. termő- testével összefüggése az Ozonium stu- posum Pers.-nak [41J. Anatómiai vizsgálatához adatok, a pap- rikának [41]. AiuitámiájáJíoz, a hazai Quercus-ok termé- sének, adatok [118] 123. Anatóiii iájához, a szőlőgyökerekéhez ada- tok, különös tekintettel a Phylloxera bán- talmára 45 [86]. Asparagus másodlagos ivari különbsége [170]. Tiacillariái a Budapest fürdőnek [119] 149. Bacillaria-\\ÓT3i]éhoz a pótló adatok [169|. Bciblatt: Bd. IV. Nr. 1, Botanikai irodalom, magyar, korfelosztása [40]. Brassó vidékéről, növénytcratológiai ada- tok [40] 62. Budapest környéke növényzetének isme- retéhez újabb adatok 26 [40]. Bndapcst melletti Rimiai-fürdő Bacillariái |119| 149. Castanca vesca növényföldrajzában meleg- összegek [87|. melletti Római- Római-fürdőnek, 2 3 4 i-f, ty, t:. Cnntributiones mycologicae ad lloram Hun- gáriáé 1 . ConvoJvuliis arvensis L. levélalakjának is- meretéhez [117|. Crocus-íánk, kétes nevűek |118|. Csaiiád-\-kn-nc%ye flórájának előmunkála- tai [87]. Edénves növényzete Temesvár környékének. [106]. Eger és környéke flórájához adatok |1()6|. Etöfordnlásárót hazánkban a Hymenosty- lium curvirostre (Ehrh.) Lindb. var. y scabrum Lindb. -nek, különös tekintettel a szár és levél anatómi;ii viszonyaira 95 [119]. Elömnnkálaiai Csanád-vármegye flórájá- nak [87]. Elterjedési viszonyairól hazánkban, az Acauion triquetrum (.Spruce) C. Müll- nek [169]. Eltorzult toboza a lúczfenyőnek KM). Etymologiája növényneveknek (104). Fabriczitts, szikszai, Nomenklatúrája 1590- ből [41]. Fazekas Mihály mint természetvizsgáló Fejlődéstani és összehasonlító anatómiai vizsgálati adatok a paprikáról [41]. Fenyöalak, különös a Magas-Tátrában 16. Flóra fossilis ganocensis |120]. Florisztikaí adatok Heves-vármegye északi részéből [86]. Flórája és novényföldrajza Sopron-vár- megyének [39]. Flórájához adatok, Eger és kíirnyékének (106). Flórájának előmunkálatai Csanád-vár- megyének [87|. Fossilis, flóra, ganocensis [120]. Fiivek, Magyar, gyűjteményének IV. V. VI. kötetei [170]. Qám'iczi kövült növényzet 89. Gyászjelentés : Borbás (45), Fekete (89). Gyógyszerek jegyzéke, hivatalosaké, a ma- gyar szent korona országainak terüle- tén érvényben volt gyógyszerkönvveké (105). \'í Gyógyszerkönyvek — Személyi llirck Gvógvszcrkőiiyvek hivatalos ^gyógyszereinek jegyzéke, a magyar szent korona orszá- gainak területén érvényben voltaké (105). Hazai elterjedési viszonyairól az Acaulon triquctrum (Spnice) C. Mi.ill.-nek [169). Hazai Quercus-ok termésének anatómiá- jához adatok [US) 12:3. Herbdrin inában az egyetemi növénykert- nek a Yinca herbacea W. Kit. és V. minor L.-nek hibridje |117]. Hcves-várincgye északi részéből tlorisztikai adatok [8t)]. Hibridje a Vinca herbacea W. Kit. és V. minor L.-nek az egyetemi növénj'kert herbáriumában [1 17]. Higroszkópos természete, a moháké 7. Hymenostyliuin curvirostre (Ehrh.) Lindb. var. 7 sabrum Lindb. újabb előfordulá- sáról hazánkban, különös tekintettel a szár és levél anatómiai viszonyaira 95 [119]. Irodalmi Ismertető (33), (101). irodalom, magyar botanikainak korfelosz- tása [40], Ivari különbsége, másodlagos, az Aspara- gus-nak [170]. Kaukázusból néhány növény 74 [88]. Kétes nevű Crocus-aink [118]. Knautia, .Monographie der Gattung (102). Kongresszusi meghívó 43. Kor felosztása a magyar botanikai irodalom- nak [40]. Kövült növényzet, gánóczi 89. KUlöiihségc, másodlagos ivari, az Aspara- gus-nak [170]. Különös fenyöalak a Magas-Tátrában 16. Jjevélalakjának ismerete, a Convolvulus arvensis L.-nek [117]. Lombos mohainak, Magyarországéinak is- meretéliez adatok 28 [88]. Lúczfenyö a Tátrában [86]. Lúczfenyö eltorzult toboza 100. Magyar botanikai irodalom korfelosztása [40]. Magyar Fiivek gyűjteményének IV. V. VL kötetei [170]. Magyar szent korona országainak területén érvényben volt gyógyszerkönyvek hiva- talos gyógyszereinek jegyzéke (105.) Magyarország lombos mohainak ismereté- hez adatok 28 [88]. Magyarország vinigos növényei a szín te- kintetében 10. Magyarországi szappangyökereken vizs- gálatok [87|. Magas-Tátrában különös fenyőalak 16. Másodlagos ivari különbséí^e az Asparagus- nak [170]. Megfigyelések, növény vándorlásiak [121]. Melegösszegek a Castanca vesca növény- földrajzában [87]. Mcnyliartianae, Plantae (101) [121], Mohák higroszkópos természete 7. Monographie der Gattung Knautia (102). Mycologicae, Contributiones ad lloram Hungáriáé 1. Nomenklatúrája szikszai Fabricziusnak 1590-bpl [41]. Növény, néhány a Kaukázusból 74 [88]. Növényei, virágosak Magyarországnak, a szín tekintetében 10. Növény földrajza és flórája Sopron-várme- gyének [39]. Növény földrajzában a Castanea vesca-nak, melegösszegek [87]. Növénykert herbáriumában hibridje a Vinca herbacea W, Kit. és V. minor L-nek [117]. Növénynevek etymologiája (104). Növénvtani Repertórium (34), (78), (107), Növénvteratologiai adatok Brassó vidéké- ről [40] 63. Növényvándorldsi megfigyelések [121]. Növényzet, gánóczi kövült 89. Növényzete, edényes, Temesvár környékének, (106). Növényzetének, Budapest környékének isme- retéhez újabb adatok 26 [40], Ozouium stuposum Pers. összefüggése az Agaricus (Collybia) velutipes Curt. termőtestével [41]. Összehasonlitó anatóm'ai és fejlődéstani vizsgálati adatok a paprikáról [41]. Paliurus uculeatus Lam. terméséről [88]. Paprika fejlődéstani és összehasonlító ana- tómiai vizsgálatához adatok [41]. Pimts strobus, sajátságos alakú l(i8 [169]. Plantae Menyhartianac (101) [121]. Pályázathirdetés (43). Polypodium vulgare L. és Polypodium vulgare y serralum Willd, 23. Pozsony-vármegye (B o r o v s z ky S. »Ala- gyarország vármegyéi és városai) (33). Pótló adatok a Római-fürdő Bacillaria- flórájához [169]. Quercus-ok, hazaiak, termésének anató- miájához adatok [118]. 123. Repertórium, Növénytani (34), (78), (107), (164). Római-fiirdö Baciljaria-flórájához pótló adatok [169]. Római-fiirdö, Budapest mellettinek Bacil- lariái [119] 149. Sopron-vármeo'ye növényföldrajza és fló- rája [39]. Súr-erdö, szentgyörgyi [169]. Szakosztályi Ügyek [39], [86], [117], [169], Szappangyöliereken, magyarországiakon vizsgálatok [87]. Személyi Hirek : Bernátsky (88), Szabó (122), Istvánffi (170). Szentgyörgyi — Vizsgál a iok VII Szentgyörgyi Súr-crdö [169]. Szikszai Fabriczius Nomenklatúrája 1590- ből [41]. Szín tekintetében Magyarorsziig virágos növénj'ci 10. Szölögvükerck anatómiájahoz adatok, kü- tönös tekintettel a Phylloxera bántal- mára 45 [80]. Tátrában lúczfenyö [86]. Temesvár környékének edénycs növény- zete (106) Terméscneli anatómiájához, hazai Quercus- okénak adatok [118] Vi'i. Termese röl a Paliurus aculeatus Lam.-nak [88]. Toboza, eltorzult, a lúczfenyőnek 100. Újabb adaíoli Budapest környéke növény- _ zetének ismeretéhez 26 [40]. Újabb eInfordiiJásáról hazánkban a Hyme- nostylium curvirostre (Khrh ) Lindb. var. y scabrum Lindb. -nck, különös tekin- tettel a szár és levél anatómiai viszo- nyaira 95 [119]. Ügyek, szakosztályiak [39], [86], [117], [169]. Vinca herbacea W. Kit. és V. nűnor L. hibridje az egyetemi növénykert herbá- riumában [117]. Virágos növényei Magyarországnak a szín tekintetében 10. Vizsgálatok a magyarországi szappan- gyökereken [87]. Jelek. Kövér oldalszám illusztracziós közleményt jelent, közleményt jelent. — [szám] szakosztályi ülésekre vonatkozik. — (szám) ismertető IV. KÖTET. 1905. 1. FÜZET. II / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDÉVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám.) 1905. ; Ez a füzet három és ^ ^ ív terjedelmű. TARTALOM. Oldal Contributiones mycologicae ad Floram Hungáriáé, Rehm H.-tól_.. ... 1 A mohák higroszkópos természete, C s e r ey A d ol f t ó 1 __. ... ... 7 Magyarország virágos növényei a szín tekintetében (2 eredeti grafikai rajzzal), K e r é k gy ár t ó Á r p á d t ó 1 10 Különös fenyőalak a Magas-Tátrában (4 eredeti fotográfiai rajzzal), Róth Róberttől , 16 Polypodium vulgare L. és Polypodium vulgare ;-. serratum Willd. (3 eredeti rajzzal), F u t ó M i h ály t ó 1 ... ... ... ... ... ... 22 Újabb adatok Budapest környéke növényzetének ismeretéhez, Lengyel Gézától ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .. ... 26 Adatok Magyarország lombos-mohainak ismeretéhez, Wolcsánszky Jánostól ... ... ... ... ... ... . 28 IRODALMI ISMERTETŐ : Dr. Borowszky Samu: » Magyarország vármegyéi és városai « czímű mű »Pozsony-vármegye« kötetének botanikai vonat- kozású része ... ._ .. 33 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.. ... ... . . ... ... ... ... 34 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.. ... ... ... ... ... ... ... ... ... 39 PÁLYÁZATHIRDETÉS ... ... ... .. ... 43 KONGRESSZUSI MEGHÍVÓ ... ... ... ... ... ... ... 43 BEIBLATT Nr. 1 ... ... ... ... ... .. (1-8) A ;>Növénytani Közlemények* díját befizették: (1904. július 22-étől 1905. januárius 31-éig.) 1903-ra: Babcis János, Bpesti Tud. -egy. növénytani intézete, Deér Endre, Gárdonyi Géza, Ghy- czy Elemér, Gorka Sándor, Komka Zoltán, Lukács Gyula, Lukovits István, Nagy Sán- dor, Odry Pál, Pákozdy Károly, Rejtő Adolf, Szilvássy Géza, Thaisz Lajos, Torma Károly. 1904-re : Agnelly József, Aszódi gimnázium, Ba- bics János, Bajai gimnázium, Beniczky Imre, Bezdek József, Bognár Etelka, Budapesti Ampelológiai Intézet, Budapesti központi posta- és távirdahivatal házi könyvtára, Budapesti V. ker. állami fó'gimnázium, Buda- pesti V. ker. főreáliskola, Budapesti V. ker. főgimn., mathematikai köre. Budapesti Tud.- egyetem növénytani intézete, Budapesti Mű- egyetem könyvtára. Budapesti Orvosegyesü- let, Budapesti Eötvös-kollégium, Csáky Béla, NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IV. KÖTET. 1905. 1. FÜZET. H. R e h m : Contributiones mycologicae ad Floram Hungáriáé. 1. Phomalospora Saccardoi Rehm. (Hedwigia 1882. p. 123.) Cfr. Sacc. Syll. f. IL p. 433, IX. p. 590. Var. Jeptosphaerioides Rehm n. var. Perithecia in epidermidc longelateque fuscata nidulantia, 0,3 mm. diám., rostro perithecii longe prominente, sporae 10/5 (.i. Ad caulem Aconiti putridam. Nagytarpataki-Völgy (Tátra), leg. Ür. Linhart. 2. Didymella hyporrhodia Sacc. (Syll. L p. 524.) Synon : Sphaerella sttperflua (Avvd) Fuckel in Rehm: Ascom. Lojk. Nr. 85. p. 59. 3. Thyridaria nibronoíaía (B. et Br. sub Melogramma) Sacc. (Syll. f. II. p. 141.) Synon: Thyridaria Ailanlhi Rehm (Ascom. Lojk. Nr. 26 p. 40.). Sacc. (Syll. II. p. 143.) Cfr. Bérlése Icon. f. I. p. 45 tab. XXXIII. f. 5 »sec. minutissimam comparationem exemplar. orig.« 4. Eriosphaeria erysiphoides Reiim n. sp. Perithecia gregaria, maculas nigras formantia, sessilia, globosa, poro haud conspicuo pertusa, fuscidula, sicca nigra, parenchymatice fusce contcxta, setis plurimis rectis, acutis, fuscis, 45/4—5 /í obsessa, 90 — 120 /í diám. Asci fusiformes, sessiles, 30/4 ;<, 8 spori. Sporae oblongae, utrinque oblusae, rcctae vei curvatulae, medio septatae, utraque cellula 1 guttulata, hyalinae, 7 — 9/1,5 a, distichae. Paraphyses nuUae. In ligno Populi. Berencsfalu, prope Sclmcczbánya, Icg. Kmet. Trichosphaeriae exili (Alb. et Sciivv.) SciiRÖT. (Schlcs. Pilze III. 2 p. 298.) sec. descriptioncm similis, quac autóm quoad ascos et sporas planc dcest). 5. Etíchnosphaeria nigra (Hartig) Berl. (Icon. f. I. p. 105 tab. ClII. í". 1.) Cum perithcciis ad fruticcs Junipcri nanac infra alpem Relyezát, leg. L 0 J k a no 2032. Ü. Diaporlhe denigrata Winter (Pyren. p. 604.) Synon: Diaportlw incrustans in Rehm Ascom. Lojk. Nr. 20 p. 39. Ad caulem Umbelliferac, prope Soborsin. Lojka no. 1888. Növénytani Küzlemúnyck. 11105. I\'. kütct, 1. füzet. 2 H. REHM 7. Diapoíihc resecans Nkií (Pyren. germ. p. 314.) Ad ramulum Syriniíae vulgáris prope PlavMseviscc (in comit. Ivrassó- Szörény), leg. L o j k a. 8. Togninia nimima (TuL.) Berl. (Icon. f. III. p. 11. tab. XI. f. 2.) Ad ramulos Syringae vulgáris ibidein sponíaneae. Cctati Roli, com. Hunyad 8/1873. leg. Lojka no. 2094 p. p. Lojkania Rehm nov. gen. Perithecia membranacea, stromati superficiali liypharum fuscarum ramo- sissimarum, arctissime complexarum extus laevigato, liaud carbonaceo gregaric innata, fusca, papillula minima prominentia. Asci cylindracei, 8-spori. J — vSporae fusiformes, medio septatae, primitus liyalinae, dein subfuscae, 1-stichae. Para- pliyses filiformes. Stromate haud carbonaceo nec crustaceo superficiali a generibus stro- maticis cum sporis phaeodidymis pláne diversum genus, inpriinis a Camarope Karst., cujus stroma e substantia substrati formátum extus Hypoxylo similis stromate, sporis et peritheciis alienum; proximum Neopeckiae Sacc, quae autem peritheciis carbonaceis superficialibus, subiculo copioso interdum semiimmersis gaudet, stromate verő caret. Ouoad perithecii structuram membra- naceam, mollem ad Hypocreales vergit ibique forsitan sub Hypomyceteis aptissime locandum est. (Nomen dedi in memóriám beati Hugó Lojka, editoris pretiosissimae Lichenothecae universalis, mihi amicissimi, qui inprimis Hungáriáé Lichenes Ascomycetesque indefesso laboré perscrutatus est. Cfr. Rehm: Ascomycetes Lojkani, ed. Budapestini 1882.) 9. Lojkania hiingarica Rehm n. sp. Perithecia in plagis superficialibus, 1—2 cm lat., stroma laté diffusum, subaequalem, 1 mm cr., extus albidulum itemque marginatum, laevigatum, intus fusconigrum, mollem formantibus gregarie inata, globosa, minute papil- lulata, demum poro conspicuo pertusa, 0,4 mm diám., parenchymatice fusce contexta, crustam obtegentem atroinquinatam subelevantia, haud carbonacea, subiculo denso hypharum ramosissimarum, longissimarum, fuscidularum, septatarum, 3—5 (.i cr. obducta et conjuncta. Asci cylindracei, apice rotundati, crasse tunicati, c. 200/12—15 ^.i, 8 spori. vSporae fusiformes, utrinque sub- acutatae, medio septatae, vix constrictae, primitus hyalinae, demum fuscae, utraque cellula guttis 2 magnis oleosis praedita, rectae, 25 — 30/9 — 10 ^tí, 1 stichae. Paraphyses filiformes, 2 n cr., septatae. Ad lignum in balneo saepe inundatum. P. -Szentgyörgy, 9/1903. leg. Dr. Z a h 1 b r u c k n e r. (Perithecia stromati mellus subiculo pláne immersa et senilia vixhemi- sphaerice prominentia, in contrario cum Neopeckia Coulteri (Peck.), Sacc. (Syll. IX. p. 749.), cujus sporae obtusiusculae, 20—28/9—10 /t. Neopeckia diffiisa (ScHWEiN.) Starbáck (Vet. Ak. Handl. 1893. p. 28. 1894. p. 30, tab. II. f. 17, et p. 101.), vSynon : Ampliisphaeria stibiculosa Ell. et E\. (Cfr. Ell. et Ev. N. am. pyr. p. 128, tab. 23, f. 1—5.) praebet sporas 18— 20/ü— 7 ^(. Exs: Ellis et Everh. N. am. f. 2130.) CONTRIRUTIONES MYCOLOGICAK AD FLORAM IIUNGARIAR. 3 lÜ. Niicvia muscariiia KiaiM n. sp. Apotheciíi sparsíi, primitus innata, dcin per cpidcrmidem longitudinalitcr fissam prorLimpenlia, patellaria, orbicularia, tenuissime marginata, fusco nigri- tula, 0,8—0,4 mm diám., excipulo membranacco fuscidulo, parenchymatice contexto. Asci clavati, apice rotundati, 20 — 80/5—0 /í, 8-spori, Foriis J— . Sporae clavatae, 1-cellulares, hyalinae, .')— 6/2,5 (ti, distichae. Paraphyses fili- formes, septatae, hyalinae, apice obtusae, 2—8 /t cr. In caule emortua Muscari comosae. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. K m e t. (Sporarum minutie a descriptis Naeviae speciebus diversa.) 11. Propolis pyrina Rkhm n. sp. Apothecia gregaria, sub epidermide innata eamque hemisphaerice pro- luberantia, demum laciniis 3—4 dirrumpentia, primitus globosoclausa, dein disco orbiculari, tenuiter irregulariterque marginato, explanato, hyalino, c. 0,5 mm diám., excipulo membranaceo, tenuissimo, fuscidulo, parenchj'matice con- texto. Asci cylindracei, apice rotundati, 120—150/12—15 u, 8 spori, J — . Sporae fusoideo-ellipsoideae, crasse tunicatae, 1-cellulares, hyalinae, glabrae, 18 — 20/8 — í) jtt, 1-stichae. Paraphyses filiformes, 2 ^.i cr., ad apicem dilutissime flavidulae. (In cortice Pyri Mali. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. K m e t. A gen'ere Propolis paraphysibus filiformibus, ab OceUaria item paraphysibus haud ramosis neque Epithecium formantibus, ascis J — diversa, tamen Propoli fagineae structura similis, etsi apotheciis orbicularlbus sporarumque forma dissimilis.) 12. Cenangiiim heteropatelloides Rehm n. sp. Apothecia sparsa, saepe bina sessilia, primitus globoso clausa, dein brevissime crasse stipitata, disco urceolato, denticulate marginato, nigropur.purco, denique subpatellaria crasseque marginata, excipulo glabro crasso, fusconigra, 0,25 — 1,5 mm diám., ceracea, sicca saepe gyroplicata. Asci clavati, apice obtuse acutati, 36—45/6—7 u, 8-spori. Sporae cylindraceae, rectae, 1-cellulares, hyalinae, 6—8/1,5 /t, distichae. Paraphyses filiformes, septatae, haud clavatae, dilute purpureae, subconglutinatae. J — . Ad caules Aconiti in alpibus hungaricis leg. Prof. L i n h a r t. (Margine primitus denticulato Heteropatellae similis, ceterum pláne diversa species.) 13. CenangeUa alnicola Rehm n. sp. in litt. ad Hazsl. 10/1885. Apothecia solitaria vei bina, primitus innata, per peridermium laciniatim dirruptum erumpentia, primitus clausa, turbinata, brevissime crasse stipitata, dein disco urceolato, demum patelliformi, orbiculari, crasse marginato, nigro- fusco, extus glabra, obscure fuscoferruginea, prosenchymatice ex hyphis intricatis fuscis contexta, 1—5 mm diám., sicca complicata. Asci clavati, apice rotundati, 75—80/7—9 (.i, 8-spori. Sporae oblongae, utrinque obtusae, rectae vei subcurvatae, hyalinae, medio septatae, plerumque utraque apice breviter filiformiter appendiculatae (conidiferae), 9—10/2,5 /í, distichae. Paraphyses filiformes, versus apicem sensim 3 a cr. ct fuscidulae. J — . r 4 H. REHM In cortice Alni incanae, Hungária légit cl. H a z s 1 i n s z k y et sub »Dermatea furfuracea« milii communicavit. (Species hungarica modo colore D. fuifuraceae similis partibus inlernis pláne divergit, inprimis sporis septatis.) 14. Hymenobohts Kmelii Rehm n. sp. Apothecia sparsa, primitus sub cortice exteriőre nidulantia, globoso- clausa, dein per pcridermiun elevatum varieque dilaceratum erumpentia, exci- pulum irregulariter laciniatim aperientia et discuin patellarem orbicularem, demum saepe lirellaeformiter curvatum, fusconigrum denudantia. extus fusca, glabra, excipulo crasso parenchymatice contexto, sicca corrugata, 2—4 mm long., c. 1 mm lat. Asci cylindracei, apice rotundati, haud incrassati, J — , 4 spori, 100 — 120/25 /í. Sporae oblongo-globulosae, glabrae, iceliulares, haud guttatae, fuscae, 25/18 /<, strato mucoso lato obductae, 1 isticliae. Paraphyses filiformes, 2 ^.i, ad apicem dilute fuscescentem 3 /í cr., septatae, congluti- natae. Hypothecium tlavidulum. In ramo emortuo Quercus. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. Km e t. (Species valde memorabilis a Sfictophacidio excipulo multo crassiori paraphysibusque haud ramosis diversa.) 15. Tympanis acerina Rehm n. sp. Apothecia primitus peridermio innata, dein 4 — 10 arcte in caespitulis congregata, per epidermidem laciniatim fissam prorumpentia, globoso-clausa, dein patellaria, disco orbiculari piano marginato, versus basim angustata, 0'5— 1 mm diám., disco udo cinereonigro, sicca atra, coriacea. Asci cylin- dracei, apice rotundati, 120 — 130/12 — 15 /í, J — , sporis spermatioideis hj'^a- linis, curvatulis, 15/1 n, innumerabilibus repleti, sporae ipsac nondum repcr- tae. Paraphyses filiformes, septatae, 2 (.i, versus apicem 3 /í cr. ibique ílavidule conglutinatae. Hypothecium fuscidulum crassum. In ramulo Aceris camp. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. K m e t. (Ad hoc tempus nulla Tympanis in Acere dcscripta.) 16. Pseudographis Orni Rehm n. sp. Apothecia erumpentia, mox sessilia, dispcrsa, primitus globosa, clausa, dein urceolata, crasse marginata, demum ex orbiculari hysteriformiter clon- gata et discum labiis mcdio distantibus denudantia, atra, glabra, subnitida, subcoriacea, 0,5 — 1,5 mm diám Asci clavati, apice rotundati, crasse tunicati, c. 120/25 jit, 8 spori. J— . Sporae cUipsoideae, transverse 3 — 5 septatae, quaque cellula guttam 1 magnam includentc, ad septa subconstrictae, hya- linae, 30—40/12 — 15 ^i distichae. Paraphyses filiformes, apice 3 jit cr. et coeruleae, Epithccium crassum formantes. Hypothecium llavidulum. cxci- pulum crassum, parenchymatice-nigrum. In cortice Fraxini Orni supra balnea Herculis (Herkulesíürdö), 1872. leg. Lojka. Nr. 1038. (Apothecia cxsiccata labiis saepe arclc conniventibus fere hysterioidea, interdum striatula.) CONTRIBUTIONKS MYCOLOGICAE AD FLORAM HUNGÁRIÁK. 5 Nescio aii Lenangclla Fnixini SacC. (Syll. VIII. p. öUO.) synonyma ? Ncc Icones in Sacc. f. it. del. 1437 (sub Tympanis) nec descriptio apotheci- orum benc quadrant ct species supra dcscripta vix ad Cenangellam trahi potest. 17. Ombrophila Kiiictii Rkiim n. sp. Apothecia dispcrsa, scs.silia, primitus globoso-clausa, dein urccolata, dcmuni patcUaria, cras-se marginata, in stipitem brcvissimum crassum clon- gata, giabra, subferruginca, 3 mm diám., gelatinoso-ccracea. Asci cylindracci, apice rotundati, 120—130/5—7 (.i, 8 spori, pórus J+. Sporae oblongae, utrinquc rotundatac, 1-cellulares, guttas 2 oleosas magnas includentes, indc tere 2- cellularcs, hyalinae, 1-stichae, :i A SZÍN TEUJNTliTÉÜKN. 11 virágok nyilának korábban, melyek a spektrum hőhatása sugarainak maximumá- hoz közel esnek (vörös, sárga). A. W. Ben ne t* INSl-ben <)4 angol tavaszi virágra nézve közli, hogy azok 4ü5«Vo-a fehér, 14-1'^ o-a zöld, 20-30 o-a sárga, 7"8o'o-a piros és 17'4" o-a kék, míg 50 svájczi tavaszi növény között .'3()0 o fehér, 2'^ o zöld, 20o'o piros, 16" 0 kék és 26t> o sárga virágú. Szerinte e különbséget a két országnak különböző hőmérsékleti viszonyai magyarázzák meg. K e r n e r »Pnanzenleben«- jében "* a balti tlórára nézve biológiai szempontból, és így a zöld szín tigycl- men kívül hagyásával közli, hogy a színes pártájú vagy leplü növények 3.'Jo o-a fehér, 2S0 o-a sárga, 20" o a piros, í)Oo-a kék, 8o o-a lila és 2" o-a barna. A fentieken kivűl a hazai folyóiratokban a íorrás megnevezése nélkül még két adatra akadtam. Az egyik'** szerint Hoffmann giesscni tanár kimutatta, hogy a növényzet a színre nézve általánosságban évszakok szerint változik. Tavaszszal a fehér, később a sárga, nyáron a piros és őszszel a kék virágok vannak többségben. A tavaszi növényeknek szerinte nincsen elegendő meleg rendelkezésökre, hogy bennök a színanyag kifejlődjék, és ezért fehérek. A másik + S c h ü b 1 c r összeállítását közli a német ilórára vonatkozólag, mely szerint lOOO virágos növény között 284 fehér, 226 sárga, 141 kék, 75 ibolya, otj zöld, 12 narancs, 4 barna és 2 fekete. Ezek az ada- tok legnagyobb részben nem terjednek ki egy ország vagy növényföldrajzi egység egész flórájára, és így nagy értékük a színezeti viszonyok és a meleg összefüggésének vizsgálatánál nincsen. H i 1 d e b r a n d "i"'' egyáltalában nein tulajdonít az ilyen összeállítások- nak valami nagy értéket, mert szerinte nem veszik tekintetbe külön az erdei és külön a réti slb. növényzetet, melyek viszonyai mások és mások. Am ha több különböző ország színbeli statisztikáját hasonlítjuk össze, véleményem szerint az ilyen módon keletkező hibák kiesnek, tekintve azt, hogy a legtöbb ország flórájában megvan úgy az erdei, mint a réti növényzet. "í"''"'' Igyekszem a következőkben hú képét adni Magyarország virágos növé- nyeinek a szín tekintetében, és ebből a czélból 2550 vadon tenyésző faj és fajta virágtakarójának színezeti viszonyait vettem tekintetbe.*' Ezek közül * A. \V. B e n ne t : On the colours of .Spring Flowers. — .lu.st 1881., 11., oO?. olJ. ** Kerner: Ptlanzenlcben. Leipzig und Wien 1891., 178. old. *** Vasárnapi Újság. 1899., 12. sz. t Vasárnapi Újság 1896., 43. sz. tt Hildebrand: Die P'arbcn dcr Hlüthcn. l.cipzig 1879., 56. old. ttt Legújabban, miután már jelenlegi vizsgálataimat a Természettudományi Társulat növénytani szakosztályában ismertettem, jelent meg a »Botanisches Centralblatt« 49. szá- mában B u s c a 1 i o n i L. és G. T r a v c r s o vizsgálatainak ismertetése (»L'eveluzionc morfologica de fiori in rapporto collá evoluzionc cromatica del perianzo.« .\tti doU' Ist. Bot. di Pavia. Vol. X. 1904.), melyben Németorsziig növényzetének színezeti viszonyaira vonatkoznak, és bizonyos mértekben jelenlegi dolgozatomhoz egészen hasonló csopoitosítás található. A szerzők az ismertetés szerint diagrammot is közölnek. s Felhasznált munkák: 1. H o f f m a n n - V á g n e r : Magyarország virágos növényei. 2. C s e r c y Adolf dr. : Növényhatározó. 3. Hazslinszky Frigyes: Magyarhon edényes növényei. .A synonym-ok kérdésében a kcwi botanikai kert általá- nosan ismert jegyzékéhez ragaszkodtam. 12 KERF^KGYÁRTÓ ÁRPÁD 448, azaz 17-56 "/o apetala s 82'44o/o színes (21U2), Ez utóbbiak közül 22-5í)'Vo fehér, 17-88o/o piros, 27-U)0/o sárga, 3'03o/o zöld, 8-45o/o kék, 474 o/o lila, 0-270,0 barna, G03o/o összetett színű, 4-74o/o tarka, 4-84o/o többféle színben fordulhat elő és 0'27o,ü változó színű.* Az egy- és kétszikű növényeket külön-külön is tanulmányoztam, ho.uy eltéréseiket is lehessen megfigyelni. E szerint : 1. Az Egyszikűek (207) közül Ití'JOo/o fehér, 25-12o,o piros, 1207 "/o sárga, G-280/o zöld, 3-í)10/o kék, 4-OOo/o lila, 23-47o/o összetett színű, 4-41 o/o tarka és 2-94o o többféle színben fordulhat elő. Tehát az Egyszikűek színeit tekintve a piros uralkodik, és legkisebb arányban fordul elő a kék. Az üsszeietl színek közölt: barnássárga 22, bíborfekete G, fehér-zöld 11, fehér-vörös 1, sárga-fehér 1, végre sárga-zöld 8. A tarkák között az uralkodó szín 2 nél fehér, I-nél piros, önéi sárga és I-nél zöld. A többféle színiiekre nézve ismeretes, hogy amelyik kék színben előfordul, az ritkán található piros változatban is.** E szerint megkülönböztetek kék és piros csoportot, és külön sorolom elő azokat, melyeknél ez a két szín hiányzik, vagy melyeknél mindakettő megvan. i\z Egyszíkűeknél 4 pirossal, 1 kékkel és 1 zöld és fehér színekben fordul elő. Tekintetbe vettem azt is, hogy a különböző fajok mely hónapokban nyilának, és így megállapíthattam, hogy az egyes hónapokban nyiló növények miként oszlanak meg a szín tekintetében. A részletes adatok százalékban a következők : *"* .2 m 2-2 •E! P .•=; 3 - 3 g, c, -q - 2 J- S .g .3 I S ;^ Fehér ... '. ... 80'0D 35-2S 15-44 16 66 15-02 26-35 32'65 30-00 14-28 Piros — 5-90 15-44 23-S9 28-9S 26-35 34-69 40-00 57-16 Sárga .. ; — 11-74 IWU 16 86 8-40 8 04 6-12 1000 14-28 Zöld — 11-74 6-62 8-83 5 60 7-82 408 — — Kék 20-00 5-90 13-24 4-81 0-85 1-71 2 04 20-00 14-28 Lila... — 23-54 15 44 4-81 1-88 2-93 2-04 — — Összetett színű ... .. — — — 18-Otí 15-96 15-84 14-30 — — Tarka... — 5-90 3-68 — 23-4(i 781 _ _ — Többféle színben f. e. — — — 6-08 0-85 3-15 4-08 — — A föntebbi táblázatból kitűnik, hogy febiuáriusban és márcziusban a fehér szín túlnyomó, áprilisban a sárga van többségben, és májustól októberig a pirosnak van a legnagyobb és hónapról hónapra növekedő arányszáma. Az * Összetett szinű ; például sárgás-barna, kékes-zöld stb. Tarka, midőn egy és ugyanazon a virágon több szín fordul elő. Többféle színű, mely fajnak különböző egyedei más-más színűek. Változó színű például a Trifoliuin pallesccns Schob., mely előbb fehér, majd sárga. Fehér-zöld = zöldes-fehér vagy fehéres-zöld. "* Klein Gyula: A virágok színéről. — Népsz. Természettud. Előadások. *** A vastagon nyomott szám a szín évi kulminácziója, a dőlten szedett a hónap uralkodó színe. MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYEI A SZÍN TEKINTETÉRKN. 13 egyes színek nagyon különböző hónapokban kulminálnak : a fehér, zöld, lila kora tavaszszal, a sárga áprilisban, a tarka növények júniusban és a piros októberben. Külön említem a kéket, mely tavaszszal és őszszcl egyenlő arány- ban fordul elő. II. A kílszíkück (18!)5) sok tekintetben más viszonyokat mutatnak. Közöttük 2a-23o/o fehér, í8-33o/o piros, 29-82o/o sárga, 2-72o/o zöld, SGíKVo kék, 4-730/0 lila, 0-3G0/0 barna, 3-83o/o összetett színű; 2 OS^'o tarka, 5-05o;o több- féle színben fordul elő és 0'360'o változó színű. Uralkodó szín tehát a sárga, legkevésbé fordul elő a barna, illetve a hat föszin közül a zöld. A piros, mely az egyszikű növényeknél vezetett, csak a harmadik helyen fordul elő, az ottan második fehér pedig szintén a második helyet foglalja el. Az összi'íell színek között: piros-kék 1, piros-sárga 1, bíborfekete 4, sárga-fehér 17, zöld-fehér 28, zöld-sárga 24, kék-fehér 2, iboiyásfekcte 1. .4 tarkák között alapszínre nézve : 4 piros, 14 sárga, 3 kék, 8 ibolya, 21 fehér. A többféle színűek között 48 pirossal, 19 Kékkel, 8 sárgával (sárga és fehér vagy zöld) fordul elő, és 20 esetben együtt a piros és kék illetve lila (pl. Polygonnm vnlgare, Echiinn viilgare, Ajtiga Genevensis stb.). A változó színűek egyedei időszerint más és más színben fordulnak elő (pl. ÍJílio- sperniiini pnrpureo-coeritleiini először bibor, majd kék színű). Az egyes hónapok szerint a következők a viszonyok : E .S 01 ^ J^ a ■§ -S .2 « 2 m " S _g •^ -« 'S. -^ "5 -^ ^ ^ S S U-i f< '< f< ^ '-^ < -y: O ^^ 5'5n 4-68 2-74 1-23 217 3-11 4-51 2-70 — 9-26 10-5 1 10-32 9-07 877 9-40 7-84 4-47 — 1-85 4-18 4-82 4-12 4-45 4-68 () 00 1-81 - — ■ — — 038 0-39 0-41 — — — 3-70 r)'2í) 5-12 4-84 337 2-09 1-81 0-93 — 1-85 1-09 1-58 2-48 248 3-23 747 7-22 l(}r»i 1110 7 07 4-97 3-84 4-07 4-20 142 4-47 - Fehér ... ._. ... 25 00 25-9J :}|-01 26-62 2224 2228 21-83 18-80 22-27 16-54 Piros ... ... ... 37-50 1482 18-87 1799 20-04 21-70 20-58 22-68 23-34 — Sárga 25-00 2593 19-30 25-84 31-76 30'26 3035 29-41 32-79 66-92 Zöld — Kék.. — Lila — Barna ... — Összetett színű.. — Tarka 12-05 Többféle színben f. c. — Ez adatok szerint februáriusban a piros, márcziustúl júniusig a fehér, és júniustól november végéig a sárga virág túlnyomó. A legtöbb szín arány- lagos maximuma tavaszra esik, csak a sárga és lila éri el őszszel tetőpontját. A színek eloszlásának áttekinthetősége kedvéért a mellékelt rajzokon az abscissa ra vannak jegyezve az egyes hónapok, a coordinafa n pedig az egyes hónapokban nyíló virágok különböző színcinek száma százalékban van jelezve. A kapott görbék mellett összehasonlítás kedvéért kijelöltem Magyarország közepes hőmérsékleti görbéjét, melyet az »Országos Meteorológiai Intézet Évkönyvei* -nek" 1901 -ik évfolyamában ku.:ült 141 állomás közepeinek össze- • M. kir. Országos Meteor. Intézet Kvkrmyvei. XXXi. kíitct 1901. évf. Buda- pest 1904. 14 KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD vetéséből kaptam. Hogy valamely szín viselkedése általában hanyatló e vayy emelkedő, azt legjobban úgy tudhatjuk meg véleményem szerint, hogy leszá- mítv^a a kisebb-nagyobb évközti ingadozásokat, meghúzzuk azt a közép- vonalat, mely a görbe hajlásai által képzelt területeket két egyenlő részre osztja. Ennek alapján az Egyszikűek között tavasztól őszig emelkedő a piros, hanyatló a fehér, sárga, zöld és lila, tavaszszal hanyatló és őszszel emelkedő a \ ./ \ \ ■\ / / / 1 1 1 \ \ *'N / // \ y \ \ \ \ /' /' / / / \ / \ \ \ A \ v A 1 i i i \ \ \ / \ '~>c i i •í \ \ \ \ 1 / \ \ \ + 1 / \ * \ \ * 7 \ V. \ \ y *** y \ / V. * ♦- \ 4ü. 35. 30. 25. 20. 15. 10. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. 1. rajz. Az egyszikű növények színezetének grafikai táblája. XII. Jelmagyarázat : ■ + -. — + — kék, — 17„ = 4 mm. 1" -.. — .. — fehér, . + - + .+ - lila, piros . ■ . sárga, 1 1 zöld, hőmérsékleti görbe. 4 mm. A hőmérsékleti görbe adatai: II. —4-05', 111.4-66^, IVMl-26'', V. 14-92", VI. 19-16\ VII. 20-86% VIII. 18-98, IX. 14-44", X. 10-86", XI 2-21", XII 2-5r'. kék. A Kétszíkúeknél emelkedő a lila, hanyatló a kék és zöld; tavaszi rövid hanyatlás után emelkedő a piros és sárga, végre ugyancsak tavaszi rövid emelkedés után hanyatló a fehér. Az összes színek közt átlag a zöld mutatja a legkisebb ingadozást, szélsőségeket a piros és sárga érnek el. Nagyon csekély változást mutatnak a színek a nyári hónapok alatt, melyek közül csak az Egyszikűek fehérje tesz kivételt, mely éppen júliusban és augusztusban emelkedik ir)í)2" o-ról 32(ir)i' o-ia, együtt a hőmér- MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYKI A SZÍN TEKINTKTÉBEN. 15 séUlct maximumával. Az Egyszíkűeknól kevésbe tűnik ki ez a törvény, mint a Kétszíkűckncl, ahol júniusban és júliusban, részint augusztusban az összes színek közel állandó arányban maradnak. A piros júliusban és augusztusban mintegy követi a hőmérsékleti görbe hajlását (19-16" — 20 4" o ; "iO-SO" — 21-700 o ; 18-980 — 20-580 o), a kék pedig vele ellenkezően halad. Figyelemre méltó, hogy a kék szín, leszámítva a téli időket tavaszszal emelkedést, nyáron erős visszahanyatlást, és őszszel ismét emelkedést mutat, tehát mintegy a hőmér- II. i 1 \ i 1 i 1 i i ""^. y^' "*■*« / y i 1 — 1 \ \ i / /' ■v. / / / /' l i \ :^ . — , '"^'^• \ \ \ '\ /^ V. .-.•'' \ \ ^♦■-■'^ ^■f ~"* — ■-* ■*~^ ~-i^___ •t — ^_ ^— *'^ ^'^ ^^O-. \ / ■••-:::.: , ^ • i III. IV. V. VI. vir. VIII. IX. X. XI. 2. rajz. A kétszikű növények színezetének gratikai táblája. {\ jelek magyarázatát lásd az 1. rajz alatti szövegben.) 40. 35. ;5(). 25. 20. 15. 10. XII. scklcttel együtt fejlődik és hanyatlik. Amint a közepes hőmérséklet áprilisban 9" fölé hág, lassú, illetve az Egyszíkűeknél gyors hanyatlást mutat; őszszel 18o és 140 között ismét fölemelkedik, majd késő őszszel a tenyészet szűnésévcl fokozatosan elenyészik. Általában tavaszszal a piros és fehér, nyáron a sárga, fehér és piros az uralkodó színek ; ősz elején erősen emelkedik a kék (Monocotyledones) és lila (Dicotyledones), — mivel az őszszel újonnan nyíló növények tetemes százaléka kék, a nyárról fenmaradó, és kevés új fajjal gyarapodó fehér és sárga rovására . majd késő őszszel ismét a sárga és piros lesz túlnyomó. 16 KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD Végezetül kiszámítottam, — hogy összehasonlítást lehessen tenni — a íoszínek százalékait a zöld szín tekintetbe vétele nélkiíl, mint azt K érne r tette, és azt a következőkben közölhetem : Magyarország : Balti Hóra : * Évi közepes hőm. : 1070 (Budapest) 6-60 (Felsó'-Német-O.) Fehér 32-87" o 330 o Piros .._ 20-07 » 20 » Sárga 27'47 » 28 » Kék 12-32 » 9 » Lila 6-85 » 8 » Barna ... ... ... ... ... 0'42 » 2 » A hőmérséklet csökkenésével tehát ebben az esetben növekedik a fehér, sárga, lila és barna, csökken a kék és piros virágú növények száma. Róth Róbert: Különös fenyőalak a Magas-Tátrában.** (4 eredeti fotográfiai rajzzal.) Már több mint egy éve annak, hogy Mágocsy-Dietz Sándor dr. egyetemi tanár figyelmemet felhívta azokra a sajátságos fenyőalakokra^ a melyeket részint Tátra-Széplak, részint pedig Hági közelében nedves helyeken, illetve hegyi patakok mentén észlelt. Ez annyival inkább érdekelt, mert Tátra-Lom- nicz tájékán, valamint Tátra-Lomnicz és Tátra-Füred között, ugyancsak for- rásvíz áztatta helyeken hasonló fenyveket láttam. Az említett helyek közül kettő nagyon könnyen hozzáférhető : az egyik Tátra-Széplaktól Hági felé 5 km-nyire, a másik pedig Tátra Füredtől Tátra- Lomnicz felé 3 km-nyire esik, mindakettő közvetetlenííl a turistaút alatt. Valamennyi hely pedig, ahol a szóban forgó fenyőalak részint cso- portosan, részint pedig egyenként tenyészik, tulajdonképpen völgyben, illetve katlanszerű mélyedésekben van, a melyek felső peremén bővizű és soha be nem fagyó forrásvíz bugyog ki a talajból. A tátraaljai nép ezeket a forrá- sokat »fckete források«-nak nevezi, kifejezésre juttatván ez elnevezésben ama színbeli különbséget, amely télen a források közvetetten környéke és a hóval borított tájék között szembeötlik. Hogy e források csakugyan nem fagynak be télen át sem, arról több ízben (1903. januárius 2., november 9., dcczember 30 án és 1904. februárius 1-én) magam is meggyőződtem. Az 1903. évi deczcmbcr 30-át megelőző napon Tálra- Füreden és Tátra-Széplakon a hőmérséklet — IGo C. és — 17o C. között inga- dozott, Iglón pedig akkor — 18-40 c. hideg volt. És míg deczember 30-án szintén — 170 C. mellett Tátra-l'\ired körül a gyorsan folyó patakok is legalább rész- ben be voltak fagyva, addig itt a Hági mellett levő forrásterületen, melynek vizét * A metereologiai adat .S i e v e r s : Európa. — Lcipzlg. 1897. 295. old. ** Előterjesztette Bernátsky Jenő a növénytani szakosztálynak 1904. évi m.'irczius 9-ikén tartott ülésén. KÜLÖNÖS FENYŐALAK A iMAGAS-TÁTRÁBAN. 17 a benne tenj-észő Naslurtiiim silvestre. R. Rr. 2—3 cm hosszú liatal fez idei) hajtásaival szinte zöldre festette, a jégnek nyomát sem láttam. Ugj'an- azt tapasztaltam 1903. januárius 2-án és 1904. februárius 1-én a Tátra-Füred és Tátra-Lomnicz között fekvő lelőhelyen is, a hol februárius 1-én a A^astmiium-on kívül egész moszatvegetácziót találtam. Mindezekre pedig azért tértem ki, mert ezzel eleve óhajtom megálla- 3. rajz. Liiczfcnyő-csoport Tátra-Füred cs Tátni-Lomnicz között. pítani azt, hogy a kérdéses fenyőalak csakis olyan helyeken fordul elő, a melyek » állandóan « vízben bővelkednek, vagyis ahol a víz télen át sem fagy be, a milyen forrás a Magas-Tátra déli lejtőjén több helyen talál- ható. E fenyveket »csoportosan« csak a források közvetetlen közelében talál- tam, mert minél tovább kísértem figyelemmel a víz lefolyását, annál inkább ritkult ez a fenyőalak. Xövcnytani IvíJzleméiiyck. l'.iu.'i. I\'. kiUet, 1. fiizet. ^ 18 RÓTH RÓBERT A 3. rajz a Tátra-Füred és Tátra-Lomnicz közötti csoportból tüntet fel két ilyen fenyőt.* Az egyik körülbelül 4 m magas, a másik — a maga nemében egyike a legmagasabbaknak — 10—12 méternyi. Egész külsejük nagyon emlékeztet a Picea excelsa Link. lusus pendula Jacques et Hérinco alakjára. Az elágazás a kisebbik alakon olyannyira sűrű, hogy a főhajtás folytatását, azaz végét egyáltalában nem látni, és az évi hajtások, amelyek a normálisnál jóval rövidebbek, szintén alig észlelhetők. A törzse nem is egye- 4. rajz. Luczfenyő-csoport a Hági incllcki forrásvidékről. nes ; valószínű, hogy többször főhajtást cserélt. Tülevelei rövidek és merevek. Ez a fenyőalak egyébiránt nagyon emlékeztet arra a mocsári fenyőre, — szinte hasonmása annak — amelyet Berg** Livlandból közöl. * Az összes fotográfiák Guhr Mihály dr. tátra-szcplaki főorvostól valók. ** Gráf Fr. B e rg : »Einige Spielartcn der Fichte«. — Dorpat 1887. Krunimfichtc oder Sumpffichte. Tafel X. KÜLÖNÖS FKNYÖALAK A MAGAS-TÁTRÁBAN. 19 A mellette levő nagyobbik alak növekedése és elágazása alsó felében egészen normális ; fölfelé azonban az évi hajtások mindinkább rövidebbek és ott, ahol a főhajtás ívszerűen meggörbül, már egyáltalában alig láthatók. Az elsőrendű oldalhajtások a másod- stb.-rendűekkel együtt, különösen a törzs felső feléről csaknem lecsüngenek, a főhajtás azonban mindvégig megmaradt. A lűlevelek itt is a normálisnál rövidebbek és merevebbek. A 4. rajz a Hági melletti forrásvidékről való. E három fenyő közül — alakjukra és elágazásukra nézve — kettő megfelel a fönt említett két alak- nak.* a harmadik pedig inkább a »karos luczfenyőre«*' emlékeztet. Valószínű azonban, hogy ez utóbbinak a főhajtása is valamikor ívszerűen meggörbülve lefelé nőtt ; csakhogy időközben — talán hónyomás követ- keztében — letört és így fejlődött a vízszintes irányban nőtt elsőrendű oldalhajtásból a két függőleges másodrendű hajtás. E leírt fenyvek, valamint a többi is, a melyeket a jelzett helyeken láttam, úgy alakjukra, növekedésükre, illetve elágazásuk módjára, valamint az előfordulási viszo- nyaikra nézve is egészen megegyeznek azokkal, melyeket részint C a s p a r y *** Poroszország keleti részében, részint pedig B e r g Livlandban észlelt és részletesen leírt ; legföljebb azzal a különbséggel, hogy vanjvözöttük néhány olyan átmeneti alak is, a mely nag^í-ságánál fogva szinte túltesz a típusos mocsári fenyőn. Caspary azt is említi, hogy a mocsári fenyővel vegyest tenyésznek egé- szen normális alakok is, továbbá, hogy az átlag 30-évcs mocsári fenyvek csak 4—6 m magasak. A főhajtást illetőleg kétféle ala- kot különböztet meg : a) olyanokat, a melyeknek főhajtása sohasem pusztult el és a melyek bizonyos magasságban mégis meggörbülnek, és b) olyanokat, melyeknek a főhajtását fagy tette tönkre — még pedig rendesen többször — cs ezeknek az egész törzse többé-kevésbé görbe. E kétféle alak előfordul nálunk is. Hogy a törzs egyenes növekedését miként zavarta meg a fagy, azt bizonyítja az a fiatal fenyő is, amelynek a csúcsát az ;">. rajzon láthatni. 5. rajz. Fafíy következtében elgör- bült lúczfenyőtörzs. * Az egyik valósággal sátort képez, amely sajátosságot B e r g liviandi fenyő- .•ilakjain különösen hangsúlyoz. **Filarszky Nándor: »A lúczfcnyö (!'. excelsa Link) alakváltozásai. « Természettud. Közlöny, LVI. P(3tfüzet. 19Ü0. *** Róbert Caspary: :>Die Krummfichte, eine markkrankc Form« (Picea ex- celsa Link form. acgra myclophthora). — Schriften der phys.-ökononi. Gesellschaft zu Köniűisberg XV. 1874. 20 RÓTK RÓBERT Berg ugyanazt állítja, ami a mocsári fenyő előfordulását és alakját illeti ; sőt tovább következtetve hangsúlyozza, hogy ott ahol lápos a talaj — legyen az a fenyőrégió bármely helyén is, — kell hogy az ilyen fenyőalak előforduljon. Az olyan lápos helyeken azonban, ahol a turfa még csak kevéssé mállott, illetve még nagyon mohás, ott szerinte mocsári fenyő nincsen.* 70 cm.-nyi nála a legalacsonyabb, és több méternyi magas a legnagyobb alak. Azonkívül említ olyan mocsári fenyveket is, a melyek a boszorkányseprü- típusra emlékeztetnek. A milyen például Hági mellett is van. Caspary mindössze egy esetben, még pedig mocsári fenyőn észlelt középnagyságú tobozt, melynek magvai azonban normálisak voltak ; viszont Berg nagyon sokszor látott különböző nagyságú tobozokat. Ugyanezt mond- hatom én is, aki a középnagyságúaknái kisebbeket is láttam. Ami már most az okát illeti annak, hogy a mocsári fenyő éppen ilyennek nő, vagyis hogy a főhajtás bizonyos magasságban ívszerűen meg- görbülve lefelé vagy vízszintesen tovább nő, erre egyelőre bajos helyesen megfelelni. Caspary annak idején megállapította, hogy a mocsári fenyő bélszövete sárgás-barna színű, és hogy tele van hosszúkás és köralakú lika- csokkal. El is nevezte bélszövetben beteg fenyőnek : forma •;>aegra myeJoplülioran . A többi szövetét e fáknak mind egészségesnek találta és penészgombának vagy bogárrágásnak nyomát sem látta. Ebből kifolyólag hajlandó a beteg bélszövetei a fenyő görbe alakjával ok- és okozati kapcsolatba vinni. Értekezése végén mégis bevallja, hogy a meggörbülésnek igazán csak helyi oka lehet.** Berg, aki szintén sok mocsári fenyőnek a bélszövetét vizsgálta, egyenesen tagadja, hogy a beteg bélszövet oka lehetne a fenyő, illetve főhajtás meggörbülésének. Ezt annyival inkább állíthatta, mert nagyon sok rendes növésű fenyő bélszövetében hasonló beteg jelenségeket talált ; és viszont sok mocsári fenyőben ezeket nem észlelte. Szerinte tisztán csak az állandóan nedves, illetve lápos talaj oka e fenyőalak keletkezésének ; még pedig az olyan állandóan ttedves talaj, a melyben a turfa kevésbé mohás és /Ví/ elmál- lott. Sok gyakorlati esetre hivatkozva említi, hogy mihelyt az ilyen lápokat lecsapolják.^ a legtöbb mocsáii fenyő normálissá lesz, amennyiben a görbe főhajtás ismét kiegyenesedik vagy pedig t'ij függőleges hajtást fejleszt ; hogy az ilyen víztől mentessé lett talajban íij mocsári fenyöalakok már többé nem is képződnek. A mit egyébiránt Caspary esete is bizonyít, aki egy mo- csári fenyőt átültetett a königsbergi botanikai kertbe, ahol annak lecsüngő főhajtása nemsokára kiegyenesedett. Ennek az analógiáját például Hági mellett is látni. Itt ugyanis lent a katlanszerű völgyben, közvetetlenül a források mellett tenyésző fenyvek típusos mocsári fenyőalakok ; a lejtőn, illetve a völgy peremén állók még többé-kevésbé átmeneti »pendula«-a\akok ; és túl az úton, ahol nincsen forrás, már egészen normális alakúak a fenyők (6. rajz). Hogy eme fenyőalakok csakugyan helyhez kötött képződések, bizo- nyítja az is, hogy — bár tobozokat, illetve magvakat fejlesztenek * Lásd a 21. oldalt. ** Lásd a 117. oldalt. KÜLÖNÖS FENVÜALAK A MAGAS-TÁTlíÁBAN. 21 terjednek cl nagyobb körben, a szomszédos száraz területeken, hanem min- dig csak bizonyos helyekre szorítkoznak. Viszont azonban az állandó vízbőség egymagában szintén nem lehet egyedüli oka a fenyő elgörbülésének, mert helyenként nőnek a mocsári fcnyvekkel vegyest egészen rendes alakú l'enyvek is. A hőmérsékleti és egyéb meteorológiai viszonyok között ilyen csekély területeken szinten nem lehet ^í^- -^ ■r. ^' , ^V^. 6. rajz. A luczfenyőnek átmeneti »pendula«-alakjai a Hági mellett levü völgyben. számbavehető különbség. Itt tehát a vízen kívül más körülmény is szerepel ok gyanánt. Talán megközelítem az igazságot, az okot, ha Berg felfogásá- nak megfelelően az említett helyeken előforduló mocsári fenyvekre nézve szintén azt állítom, hogy csak az a bizonyos lápos talaj cs az állandó víz- böség egyiüles hálása szolgál okául annak, hogy ott ilyen fenyőalakok képződ- nek. Ez a körülmény bizonyára állandó zavar gyanánt szerepel a tápláló anyag fölvételében, vagyis a gyökerek működésében. 22 FUTÓ MIHÁLY Futó Mihály: Polypodium vulgare L. és Polypodium vulgare 7. serratum Willd.* (3 eredeti rajzzal.) Ha azt mondom, hogy edényes virágtalan növényeinknél mostanában a varietásokra, subvarietásokra és a formákra való felosztást, azaz részletezé- söket a túlságba viszik, csak az igazságot mondom ki. A mi vidékünkön előforduló egyes fajok alfajainak a száma temérdek, pedig megkülönböztető bélyegeik alig számbavehetők ; ne vegyünk mást példának, mint a Scolopendrium vitlgare-i** melynek már hosszúsági, szélességi viszonyát cm-méretek szerint állapítják meg és így részletezik ; de ilyenformán is csak a típusos Scolopendrium vul- gare marad. Ennek következtében nagyon sok páfrányunk neve »nomen collec- tivum«-má lett, alatta a varietásoknak, subvarietásoknak és a formáknak egész raját kell érteni. A fentiek egészen elmondhatók a Polypodium vulgare-rólis. Linné vSpec. plánt. 1085. oldalán írta le e növényt, mint típust ; kisebb felosztást, alsóbb megkülönböztetést egészen mellőzött. Már a W i 1 1 d e n o vv-féle kiadásban*** egész serege van a kisebb megkülönböztetéseknek. M i 1 d e e munkát tovább folytatta, úgy hogy jelenleg e névben : Polypodium vulgare L. minden varie- tását, subvarietását, formáját és lususait egybefoglalva 27 apróbb, leírás alap- ján állítólag jól megkülönböztethető eltérés értendő. + M e 1 1 e n i u s találta azt, hogy a páfrányoknál a levél erezete, en- nek másod-, harmadrendű elágazása nagyon lényeges jelentőségű, hogy ennek alapján biztos és alapos osztályozást lehet végezni. Az ő kora óta ez mint- egy váz húzódik végig a Filicinae alosztály feloszlatásánál. Maga S a d e - b e c ktt is elismeri ezt, midőn igy szól: »A levélerek elrendezkedése és el- ágazása rendkívül változatos, és ez okból a páfrányok rendszertanára — kivált- képpen a fosszilis alakokra vonatkozólag — nem jelentőségtelen, mivel kap- csolatban a végső levélsallangok alakbeli viszonyaival többnyire a fajoknak és nemeknek egyedüli megkülönböztetésére és elkülönítésére szolgál. « A Polypodium vulgare levélerezete a L u e r s s e n^TT ismertette levél- erezet-formák közül a »Nervatio Eupteridis« közé tartozik: »a szöglet, melyet az egyenes vonalban a levélszéléhez futó másodlagos erek a főérrel képez- nek, középértéket számítva 3— 4.« * Előterjesztette K ü m m e r 1 e J. Béla a növénytani szalíosztálynak 1904. évi október 12-ikén tartott ülésén. ** L. G e i s e n h e y n e r : Die Rheinischcn Polypodiaceen p. 95 — 99. *** Willdenow: Spec. plánt. V. p. 173; a P. vulgare alfajaiként a követ- kezőket említi fel : ^ auriímn, y serratum, ő sinuatuiii, s cainhricuin. t M. Goldshmidt-Geisa: Tabellcn zur Bcstimm. d. Pteridophytenartcn, — Bastarden und — Formen etc. p. 31 — 33. tt E n g 1 e r - P r a n 1 1 ; Die natürl. Pflanzenfamilien I. Teil 4. Abt. p. 55. ttt Ch. Luerssen: Die Farnpflanzen oder Gefássbündelkryptogamen (Ptery- dophyta), p. 11—12. PÜLVPÜDIUM VULGARE L. ÉS PüLYPODIUM VULGARE /. SERRATUM WILLÜ. 23 6^ /K a Az erezet c jellegzetességét bevitték azután az apróbb megkülönbözte- tésekhez is. így már Lucrssen nevezetes munkájában a P. vulgare-t két csoportra osztja : >->A) a másodlagos erek többnyire csak kétszer villásak« és «B) a másodlagos erek 3 — 4-szer villásak.* Az előbbi csoportba osz- totta be : a. commiine, h. rolnndalum, c. atteniialuiii, d. aiignsliim, e. bre- vipes, f. pumiliiin, g. aiiiitiim, a »B« be pedig h. serratiim és i. cambricum »főformákat.« Ascherson* az erezet jelentőségét szintén kiemeli, sok tekintet- ben az anatómiát is jobban segítségül hívja. Ua Lucrssen felosztását vázként tekinti és az »A« csoportot I — II. cso- portra osztja : »I. a másodlagos erek kétszer villás elágazásúak« és II. a másodlagos erek többnyire csak egyszer villás elágazásúak.« Sőt tovább megy ; a fel- osztásba beviszi a biológiát is, midőn a P. viilgarc-t, mint »északi formát« (megfelel Luerssen »A«, illetőleg Ascherson I — II. csoportjának) állítja szembe a déli fajtával, a serratuin-mcLl. Igaz ugyan, hogy ennek pontosabb helyét nem állapítja meg, »B« alatt alárendeltje a P. uulgare-nak, de nem formája. C h r i s t** a már eddigelé elősorolt adatok alapján subspeciesnek tartja ; de ő inkább a biológiai alapra támaszkodik, erre terjeszkedik ki a szöveg alatti megjegyzésben. Láthatni már ebből is a többi »forma« szín- vonalán álló egyedek közül való kiemelkedését ; de lássuk kissé behatóbban! A W i 1 1 d e n o w leírása »frondibus maiori- bus evidenter serratis« tisztán a levélsallangok *** nagyságán és fogazottságán alapszik ; már Luerssen legelőbb is a levélerezethez fordul és itt, mint 3 — 4-szeres elágazásút elválasztja ; továbbá e mellett a levélnyél anatómiáját, illetőleg az edénynyalábok elhelyezkedése és lefutása módját valamint irányát is beviszi, kiemelvén, hogy míg a P. viilgare »A« csoportjánál »a levélnyél edény- nyalábjai közel az alaphoz egy középponti nyalábbá egyesülnek*, addig a »B«-nél »a levélnyél edénynyalábjai gyakran a lemez alapjáig különváltan haladnak. « Már ez magában véve is nagy ellentét, mely a külső alak által előidézett ellentéttel összhangban van. ^ f- 7. rajz. a a Polypodium vul- gare edénynyalábja lefutását mulató vázlatos rajz; b a Poly- podium vulgare ;'. serratum cdénynyalábjai lefutását mu- tató vázlatos rajz. * P. Ascherson P. G r a c b n e r ; Synopsis d. mittcleurop. Flóra. Bd. í p. 94-98. ** H. C h r i s t : Die Farnkrauter d. Schwciz (Beitr. z. k'ryptogamenflora d. Schwciz Bd. I. H. 2.), p. 52. *** E szóval adom vissza a német »Segment«, illetőleg »Abschnitt«-jét. 24 FUTÓ MIHÁLY És valóban a Icvélnyél anatómiai szerkezetét vizsgálva, nagy ellentetet találunk az edénynyalábok számát és lefutási irányát illetőleg. Áz egyszerűbb szerkezetű P. vulgare-nai (7. rajz a) a levélnyél legalján, ott, ahol majdnem a gyökértörzszsel van összefüggésben, 4 hadrocentrikus edénynyalábot találunk, és pedig két nagyot a hasi oldalnak (levél színe) megfelelően, két kisebbet pedig a háti oldalon. A két kisebb nyaláb közül az egyik azonnal egybeolvad, az egyik nagy, hasi oldalon levő nyalábbal, ügy hogy gyakran, ha nem elég alapi (basalis) helyről kezdjük a vizsgálást, csak 3 nyalábot kapunk. A megmaradt három nyaláb a levélnyél első harmadának a közepe táján egyesülni kezd, eleinte egy nyaláb három nagy dudorral, (ez a harmad közepén már megvan), később pedig a harmadik, a háti oldalon levő kis cdénynyalábnak megfelelő dudor eltűnik, és csak két nagy dudor 8. rajz. A Polypodium vulgare sporan- ffiuma oldalról tekintve. U. rajz. A Polypodium vulgare y. scr- ratum .spurangiuma oldalról tekintve. van a nyalábban két hadromával, melyek V"^^^^' alakjában helyezkednek el, de egymástól még különváltak. A levélnyél közepétől, illetőleg a második har- mad közepétől kezdődőleg, esetleg már előbb is a nyalábok egy, kerek ke- resztmetszetű hengerré nőttek össze, melyben a hadroma rendesen három ágban, középpontból kiinduló sugár irányában helyezkedett el. Tehát a nyalá- bok a levélnyél alsó részéhen egyesülnek egy egységes nyalábbá. A P. vulgare y. serratnm-nkl (7. rajz b) más a viszony. A levélnyél legalján ugyanaz az eset van, mint a viilgare-náX ; tehát négy nyaláb van, két nagy a hasi, két kisebb a háti oldalon. A két kisebb háti nyaláb néhány mm-nyire itt egy egységes nyalábbá olvad. Az ilyenformán megmaradt három nyaláb a középrészen, a második harmadban — hol a P. vnlgare-nál a nyalábok már egészen egybeolvadtak — az eredeti, első harmadban talál- ható alapi (basalis) helyzetet tartja meg, és csak a felső, harmadik harmadban találjuk FOLYPÜDIUM VULGARE L. ÉS POLYPODIUM VULGARIÍ y. SliRRATUM WILLD. "O a két hasi oldali nj'alabot egy, az oldali irányban hosszúkás nyalábbá egye- sülve, melyben a hadroma bal-jobboldali irányban helyezkedik el. kicsiny csúcsot bocsátva az egyesülés utáni állapotában megmaradt háti nyaláb felé. A kel hasi oldalon levő nyaláb tehát a levclnyél felső harmadában egyesül, addig, mini önálló három nyaláb (ha eltekintünk e háti nyaláb eredetétől) szerepel, inneniül kezdve pedig kel nyaláb. Ilyenformán az A s c h e r s o n- fclc középsávot az általam vizsgált egyedeken nem találtam meg.* Levélanatómiájok egészen megegyező. Biológiai viszonyait szépen kifejti ('hrist,'" mely fejtegetés mintegy kibővíti Ascherson »Synopsis«-a rövid, diagnosisba illő sorait: »nyár derekán elhaló levelekkel*. Nyár végén vizsgálva ugyanis a két növény tetemes ellentétet képez egymással. A P. vnlgare alakjai ilyenkor érlelik meg sorus-aikat, levelük élénk zöld ; a /'. vnlgare y. serralnm levele ilyenkor már elsárgult, elpusztul. Tavaszszal ellenben a P. vnlgare levelei zöldek, gyengék, a sorus-nak nyoma sincsen a P. vnlgare y. serralnnt-nak elénk zöld levele fonákán egészen kifejlett sorus-ok vannak ; míg tehát a P. vnl- gare tavasztól őszig érleli meg a sorus-okat, addig a P. vnlgare y. serralnm ősztől tavaszig, illetőleg nyár elejéig. Végre van még egy, nem kevésbé lényeges bélyeg, melyről eddigelé említést nem tettek : a sporangium szerkezete. Vizsgálataim közben tűnt fel c kettőnek sporangiuma közötti különbség, szorgos kutatásaim e bélyeg állandósá- gáról — legalább e két esetben — győztek meg. A sporangium gyűrűje (annulus) ugyanis, — a mely mintegy a magvak szétszóró készülékeinek ana- logonja, — észrevchetőleg eltérő alakú és színű sejtekből alakult; a sejtek a spo- rangium többi sejtjeitől vastag falazat és barnás-sárga színük által nagyon könynyen megkülönböztethetők, így bélyegnek már azonnali felismerhctőségé- nél fogva is nagyon alkalmas. A sejtek nagysága azonos, de a szám és ennek folytán az a felület, a melyen a gyűrű övként áthúzódik, nagyon változó, így a P. vnlgare-nkl (8. rajz), valamint többi varietásainál, formáinál a spo- rangium gyűrűje rendesen 10— 14-scjtű a sporangiumot 2/3 részében, de leg- alább is felében övezi ; a P. vnlgare y. serralnm-nál (9. rajz) ellenben ren- desen 6-sejtű, és legföljebb ' '4-ben övezi a sporangiumot. Összefoglalva röviden a főbb bélyegeket : a Polypodinm vnlgare a P. vnlgare y. serralnm levélsallangjai erezete 1 — 3-szorosan levélsallangjai erezete rendesen 3—4- elágazó másodlagos erekből áll; szeresen elágazó másodlagos erekből áll; a levélnyél nyalábjai a levélnyél alsó a két, hasi oldalon levő nyaláb a részében egyesülnek és innen mint egy- levélnyél felső harmadában egyesül, ad- séges nyaláb szerepel ; dig mint önálló három nyaláb szerepel, innentől pedig 2 nyaláb ; * A F. vnlgare y. serrahiui vizsgálati tárgya élő anyag hiányában a C. B a c - nitz Hcili;irium Europacum-b('>l (FI. Corcyrensis FI. Dalmatica) cs F. W i r t g c n-tclc Pteridophyta exsiccata (Itália, 309. ; .Schweiz, 309b. ; Franczia orsz., 309c.) példáiból került ki. ** Id. h. szövegalatti jegyzet. 26 FUTÓ MIHÁLY lombja örökzöld; gyűrűje rendesen lombja nyár végén elpusztul; gyű- 12 — 14 sejtből való, a sporangiumot ~'n rűje rendesen 6 sejtből való, a sporan- részében, de legalább is V^-ben övezi. giumot legföljebb 1/4-ben övezi. Tehát a levélerezet dúsabb elágazottsága, a biológiai viszonyok külön- bözősége, a levélnyél edénynyalábjai lefutásában való ellentét, a sporangium gyűrűjében való eltérés mind olyan bélyegek, olyan nagy eltérések, a melyek egy faj keretében meg nem tűrhetők, egyszerűen lehetetlenek. Éghajlati eltérésnek sem vehető, nem lehet sem »déli fajta«, sem /> földrajzi (mediterrán) alfaj «, mert ekkor nem a levélnyél nyalábjai lefutásában és a sporangiumban volna eltérés, hanem pl. az epidermis-sejtek falai vastagságá- ban, erősen fejlett kutikulában, kiemelkedő szájnyílásban stb. ezekhez ha- sonló bélyegekben. Florisztikailag is nagyon jól leírható a vastag levélnyél ; tojásdad, háromszögalakű, a P. uulgare-nkl nagyobb lemez, melynek széles- sége alul 12 — 15, hosszúsága 20 — 25 cm ; erősen kifejlődött bőrnemű és húsos, vékony s egyenletes szélességű, esetleg lándzsás, vízszintes helyzetű, felső harmadában hegyes és durván fogazott levélsallangok, nagy és kissé hosszú- kás sorus, elegendő bélyeg a megkülönböztetésre. Talán van jogosultsága annak, hogy mint külön faj szerepeljen, tekintve azt, hogy a páfrányok kö- zött sok gyengébb bélyegű is e rendszertani fokon van ; de a nagy anatómiai és biológiai eltérés meg talán ezt is követeli ! De varietás, kivált forma egy- általában nem lehet olyan növénynél, melynek egy gyökértörzsén gyakran 2 — 3 jól leírható varietást lehet találni ! Mindenesetre inkább beválik ön- álló, délibb földrajzi elterjedésű fajnak, mint subspecies nek. Talán délibb vi- déken a P.vulgare-t helyettesíti, ennek megfelelő növény, mint pl. a virágos növények között az erdélyi Melampyrum Biharicnsf-nek nyugoton a M. ne- morosum ? Kedves kötelességemnek óhajtok eleget tenni, midőn Richtcr Ala- dár dr. egyetemi tanár úrnak őszinte köszönetet mondok Pteridophyta-gyűjtc- ményének tanulmányozás czéljából való szíves átengedéséért. Lengyel Géza: Ujabb adatok Budapest környéke növényzetének ismeretéhez.* Borbás Vin özének lS79-bcn megjelent munkája óta környékünk növényzetében beállott változásokhoz óhajtok e közleményemben néhány adatot szolgáltatni ; egyszersmind kiegészíteni ama közléseket, melyeket az előbb említett munka megjelenése óta Borbás, F i 1 a r s z k y, S i m 0 n k a i és újabban a Pilishegyről J á v 0 r k a Sándor tettek. Természetesen java részüket a tenyésztés köreiből (cultura) kiszököttek teszik, hozzájuk járulnak bevándorlottak, llóránkban vendégek gyanánt meg- jelenők. Egyesek ismételten jelenkeznek flóránkban, mint pl. a Salvia Sclarea L., * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1904. évi deczember 14-ikén tartott ülésén. ÚJABB ADATOK BUDAPEST KÖRNYÉKE NÖVÉNYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. 27 hogy talán nemsokára megint eltűnjenek; érdekes jelenség a növények vándor- lása szempontjából, hogy Centatirea Calcitrapa L. tavaly nyáron a főváros egyik külső részén és a botanikai kert valamelyik zugában egyszerre nagy mennyiségben jelenkezett. (Fekete József tud. egyetemi botanikai kerti intéző közölte velem az utóbbi előfordulást.) Más növények közlekedési eszközeink révén kerültek hozzánk távoli vidékek- ről és idegenszerű megjelenésükkel megbontják üóránk növényföldrajzi egy- ségességét. Adataim a következők : I. Orchis incarnata L. var. ochrolcuca WüSTNEl. A régi lóverseny tér- dűlő árnyas cserjéseiben. 2. Epipactis riihiginosa (Cr.) Gaud. Nagy mennyiségben tenyészik a régi lóversenytér-dűlő homokos cserjéseiben, Epipaclis puliislris (L.) Cr. és Blackstonia serolina (Koch) Beck társaságában. 3. Lislera ovata (L.) R. Br. A Római-fürdő tőzeges rétjein C)-Buda mellett. (iM á g o c s y - D i e t z Sándor egyetemi tanár rendezte kiránduláson gyűjtöttük.) 4. Salix paliislris HoST {superalba y, fragilis). A régi lóversenytér-dülő- »Epreserdő« nevű részének mocsarában. 5. Spergiila arvensis L. A ferenczvárosi vasút mellett. (B o r b á s csak *-al közli Remete-Máriáról. 6. Sisymhriitui LoeseJii L. Ez az inkább hegyi növény megjelent a Rákoson is. 7. Ranitnciilus Lingiia L. Egy lassú patakban Soroksár mellett. 8. Sedum reflexiim L. Nagyon otthonosan és bőven terem Soroksár közelében a vasút mellett. A közeli temetőből szökött ki. (.^z utóbbi két növényt S i m o n k a i Lajos egyetemi magántanár és B u d i n s z k y Károly társaságában gyűjtöttem, június havában.) 9. Ornilhopiis salivíis Brot. A ferenczvárosi vasút mellett. 10. SeseU Hippomaraíhniin L. Csepel homokos terein. II. Salvia Sclareu L. Budán a Jánoshegyen egy irtás szélén. (Körül- belül ugyanazon időben találta ott K ü m m e r 1 e J. Béla múzeumi segédőr is.) 12. TJiymiis collinits M. B. var. slenophyllus Opjz. A Hármashatárhegy füves helyein. 13. Cenlunrea Calcitrapa L. A ferenczvárosi vasút mellett. 14. Centaurea Rocheliana (Heuff) [= C. banatica KernJ. Az előbbi helyen. Megemlítem végűi, hogy a Scolopendriiim vitlgare Sw.-t, melyet Heuff cl közölt a Filishegyröl, ott újabban én is megtaláltam. 28 WOLCSÁNSZKY JÁNOS Wolcsánszky János: Adatok Magyarország lombos mohainak ismeretéhez.* A m. kir. Állami Paedagogium mathem. és természettudományi szak- csoport hallgatói V á n g e 1 Jenő dr. tanár vezetésével rendszeres állat- és növénygyüjtéssel is foglalkoznak. Három éve annak, hogy ilyen módon mohákat is gyűjtünk, még pedig 1902-ben Spissák István-nak, 1903-ban M a r c z e 1 1 y Komé 1-nak és 1904-ben pedig nekem volt különös feladatom a mohákkal való foglalkozás. Ez idő alatt az ország különböző részein több mint 800 mohát szedtünk össze, mely gyűjtési adatokat összeállítva, hazánk növényzetének pontosabb ismerete, az egyes fajok földrajzi elterjedésének tüzetesebb meghatározása, vagy előfordulási helyének megerősítése érdekében ezennel közzéteszem. A kétes fajok meghatározását, valamint a meghatározott fajok átrevide- álását Péterfi Márton bryolgusunk volt szíves magára vállalni, amiért kötelességemnek ismerem, neki e megbecsülhetetlen fáradozását ügy a saját, mint társaim nevében is leghálásabban megköszönni. A meghatározott fajok összeállítása közben, valamint a fajok meg- nevezésénél mindenben Dr. L. Rabenhorst's »Kryptogamen Flora« (Laub- moose, bearbeitet v. K. Gustav L i m p r i c h t, Leipzig 1890—1904) czímű alapvető munka szolgált irányadóul, és annak a rendszerét is követtem. Az adatok elősorolását a következőkben közlöm. I. Fam. Sphagnaceae. 1. Sphagninii aciilifoliiun EiikH. Bélai hegyek (M. -Tátra), [Zako- pane],** Mohos. 2. Sphagnum cymbifolitim Ehrh. Zseleznó-fürdő, Popiván. 3. » Girgensohnii Russ. [Zöld-Tó (M.-Tátra)J Zselcznó fürdő. Popiván. II. Fam. Physcomitrellaceae. 4. Physcomitrella pátens Hedw. [Budapest (Kelenföld)]. III. Fam. Phascaceae. 5. Sphaemngiuin triquetrum (Spruce) [Budapest (Rákos)]. 6. Microhryum Floerkeantim (Web. et Mohr.) Budapest (Rákos). 7. Fhascum bryoides DiCKS. var. piliferiim (ScniJLTZ) = Mildeclla bryoides (DiCKS) var. pilifcrum (ScHULTZ) [Budapest (Ü-Buda)]. 8. Phasctim cuspidatum ScHREB. [Budapest (Ó-Buda)]. * Előterjesztette S c li i 1 b e r s z k y Károly a növénytani szakosztálynak 1905. évi márczius 8-ikán tartott ülésén. ** .\z egyenes [ ] zárójelben közölt termőhelyek a hazai irodalomban már fölemlítvék, igy tehát azok megerősítő adatok gyanánt tekintendők. ADATOK MAGYARORSZÁG LOMBOS MOHAINAK ISMERETKIIEZ. 29 IV. Fam. Weisiaceae. 9. Weisia viridiiJa (L.) Hedw. [Budapest (János hegy)]. 10. Dicranoweisia crispula (Hedw.) Lindb. [Popivánl. V. Fam. Dicranaceae. 11. Dicrannui fiiscescens TuRN. Popiván. 12. » scoparimn (L.) [Budapest (Farkasvölgy, Kamaraerdő)]. [Zakopane], Fehéregyháza, Viszoka, Hosszúmező, Felsőcsernáton, Popiván. 13. Dicranum undulatiim EhkH. Bedőháza. 14. Dioüiu'Ua subitlata (Hedw.) Felsőcsernáton. 15. Campylopus flexiiosus L. Hosszúmező. VI. Fam. Fissidentaceae. 10. Fissidcns adiantoidcs (I..) [Budapest (Kamaraerdő)]. 17. » taxifoliiis L. [Budapest (Háromhatárhegy)]. VII. Fam. Ditrichaceae. IS. Dilyicliumjlexicuulc (SCHLEICH.) = Lepiolrichum flexicanle. ScilLElCH. Dobsinai jégbarlang. VIII. Fam. Pottiaceae. 19. Pottia cavifolia EuRU. =^ P/ervgoiicurniii carifolimn (Fairu.) | Buda- pest (Rókahegy, Gellérthegy)]. 20. Pottia lanccoJata (Hedw.) [Budapest (Istenhegy)]. 21. Didyinndoii fiiridiis HoRNSCH. Felsőcsernáton. 22. BarbuÍLi Hornschiichiana SCHULTZ. Visegrád. 23. » muralis L. = Torttűa intiralis (L.) [Budapest (Gellérthegy, Farkasvölgy, Aquincum, Mátyáshegy, Svábhegy), Ivákospalota, Visegrád]. 24. Barhida síihidata L. = Tortiila snbiilata (L.) [Jiudapcst (Kőbánya)]. 25. » niralis Wkdw. ^^= Tortiila riiraUs (!..) [Budapest (Mátyás- liegy)], Visegrád, Felsőcsernáton. 20. Baibula loytiiosii Wkb. & MoiiR. - 7o;7í7/í/ loituosa (L.) Popi- ván, Hosszúmező. 27. Barbiíla ungiii:idata (L.) Hedw. ] Budapest (Rókahegy)]. iX. Fam. Grimmiaceae. 28. Schistidhtm apocarpmii L. Felsőcsernáton, [Budapest (Jánoshegy, Rókahegy)]. 29. Grimmia piilvinala (L.) Budapest [Farkasvölgy], (Aquincum. Róka- hegy, Lágymányos, Lipót-körút), Visegrád. 30. Racomitriiim canescens (TiMM.) Viszoka. 31. Ilcdwigia ciliata Eiirh. [Budapest (Jánosliegy)]. 30 WOLCSÁNSZKY JÁNOS X. Fam. Orthotrichaceae. 32. Orthotrichum anovialinn Hedw. Budapest (Sasliep:y). XI. Fam. Encalyptaceae. 33. Encűlypla ciliata (Hedw.) [Budapest (Sashegy)]. 34. » streptocarpa Hedw. = E. contnrta (WuLF.) Budapest, (Farkasvölgy, Mátyáshegy), Felsőcsernáton. 35. Encalypta vulgáris (Hedw.) Budapest (Rókahegy). XII. Fam. Funariaceae. 36. Physconiitriitui pyriforiiie (L.) [Budapest (Lágymányos)]. 37. Fimaria liygrometrica (L.) [Budapest (I>ágyniányos, Kamaraerdő, Aquincum, Svábhegy), Rákospalota, Törökbálint]. XIII. Fam. Bryaceae, 38. Bryum argenleum L. Rákospalota, Rákosfalva. 39. » caespititinin L. [Budapest (Farkasvölgy, Győri-út K. -Svábhegy, K. -Gellérthegy, Mátyáshegy, Rokahegy, V. ker. kültelek)], Visegrád, Hosszúmező. 40. Biyuui capilJare L. Budapest (Rókahegy, Svábhegy). 41. » cyclophyllum (ScHWÁGR.) Budapest (Lágymányos). 42. » Duvalii VoiT. Zseleznó-fürdő. 43. » pseudo-triqnetntm (Hedw.) Viszoka. 44. » » » var. gracilescens Budap. (Aquin- cum), Popiván. 45. Webera mitans (ScHREB.) Popiván. 46. » sp. Budapest (Istenhegy). XIV. Fam. Mniaceae, 47. Mnhtm cuspidatum L. [Budapest (Kamaraerdő)]. 48. » pímctatum L. [Budapest (Hárshegy)], [Popiván], Bclai- hegyek (M. -Tátra). 49. Mnium piinclahtm L. var. elatiim SCHIMP. Poduplaska- Völgy (M. -Tátra). 50. Mniuui rostratnm ScfiRAD. Visegrád, Bálványos Fürdő. 51. ;> iindiiJalitni L. Budapest (Kamaraerdő), Marosvásárhely, vSzt.- Anna-Tó, Zseleznó-fürdő. XV. Fam Bartramiaceae. 52. Bartrainia pomiformis L. Fehéregyháza, Dobsinai jégbarlang. 53. Philonotis calcarea (Br. EUR.) Viszoka. 54. » fontana (L.) Zseleznó-fürdő, Popiván, Viszoka, Bálvá- nyos-fürdő. ADATOK MAGYARORSZÁG LOMBOS MOHAINAK ISMERETÉMEZ. 31 XVI. Fam. Timmiaceae. 55. Timmia havarica Hessl. Popiván. XVII. Fam. Polytrichaceae. 56. Atrichinn unchdalum W Beau\'. ^ Catharinea undulata (L.) [Buda- pest (Svábhegy)], Hosszúmező. 57. Pogonaluui tiniigernm (L.) Popiván, l'ehéregyháza. 58. Polytrichiim commune (L.) Zöld Tó (M. -Tátra), Szt. -Anna-Tó, l-'első- csernáton, Tarpatak (M. -Tátra), Jávorniiv. 59. PjhiricJinui decipiens LiMPR. Bedőháza, l^opiván. (")(). » fonnosnm Hedw. Hosszúmező, Popiván. 01. » jiiniperinitm Wlld. Szt. -Anna-Tó. XVIII. Fam. Fontinalaceae. 02. Foiilinalis aulipyrelica L. Bálványos-fürdő. XIX. Fam. Crypheaceac. G3. Leiicodon sciuroidcs L. [Budapest (ZAigliget)], Viszoka. 01. Aufilricina ciirlipendida (Hedw.) Zseleznó-fiirdő. XX. Fam. Neckeraceae. G5. Nechcva aispa L. [Budapest (Jánoshegyi |, Popiván, Dohsinai jég- barlang. 00. Nechera couiplanala L. Bálványos-fürdő. XXI. Fam. Fabroniaceae 07. Auacamplndon spJacJiiioides (Frölicii) [Budapest (.Tánoshegy)|. XXII. Fam, Leskeaceae. 08. Leskea nervosa (St'ilWAGR.) Fehéregyháza. 09. » poJycarpa Eeírh. [Budapest (.Tánoshegy)]. 70. Thiíidhim ahietinitm (L.) Visegrád, Felsőcsernáton. 71. Pterigynandriim fdiforme (Timm) Felsőcsernáton, Zscieznó-fürdő. 72. Anoinodon longifoJins (ScHLElCH.) Bálványos-fürdő. 73. » vilicidosiis (L.) [Budapest (Farkasvölgy)]. XXIII. Fam. Hypnaceae. 74. Isotheciuju ínyunim (PoLLlCH) Popiván. 75. Homalothecium Phdippeamim (Spruck) Nagy-Csornád. 76. » sericeum (L.) [Budapest (Jánoshegy)] Visegrád. 32 WOLCSÁNSZKY JÁNÜS 77. Pylaisia polyantha (Schreh.) Felsőcsernáton, Hosszúmező. 78. Brachytheciiim populenin (Hedw.) Budapest (Jánoshegy). 79. » salebrosujii (Hoffm.) Budapest (Istenhegy, I'ar- kasvölgy.) 80. Brachytheciiim rutabithim (L.) [Budapest (Jánoshegy)]. 81. » velulinntn (L.) Visegrád. 82. CamptotJieciiim liitescens var. fallax (HuDS.) Budapest (Farkas- völgy), Viszoka, Visegrád, Zseleznó-fürdő. 83. Eiirhynchiuin strigosum (HoFFM.) Dobsinai-jégbarlang. 84. Plagiothecitim silesiaciim (Selig. ) Popiván. 85. » süvaticmn (HuDS.) Hosszúmező. 86. Ainblysteghnn riparium (L.) Popiván. 87. » serpens (L.) [Budapest (Farkasvölgy, Istenhegy, Lágymányos, Aquincum)], Visegrád, Szt. Endre, Hosszúmező, Bálványos-fürdő, Szt. -Anna-Tó. 88. Amblystegiimi variitm (Hedw.) Bálványos-fürdő. 89. Hylocomiitm splendes (Hedw.) Dobsinai-jégbarlang, Viszoka, Visegrád, Bélai-hegyek (M. -Tátra). 90. Hylocomiitin Iriqiietruin (L.) Visegrád, Popiván. 91. Hypnuin chrysophyUinn Brid. Budapest (Kis-Svábhegy). 92. » citpressiforme L. [Budapest (Jánoshegy, Farkasvíilgy)], Felsőcsernáton, Viszoka, Visegrád. 93. Hypnuin aispidatuni L. Budapest (Aquincum). 94. » Haldanianuni Grev. Popiván. 95. » Knciffii (Br. eur.) Budapest (Lágymányos, Aquincum, Jánoshegy), 96. Hypuuni nioUnscitui Hedw. Popiván, Szt. -Anna-Tó, Zakopane. 97. » polygamuni (Br. eur.) Budapest (Aquincum). 98. » prolensiim Brid. Popiván. 99. » rugosiim DicK. Felsőcsernáton. 100. » ^rZ/jr/^íT/ Willd. =Hylocomium vSchrehcri (W'illd.) Felső- csernáton, Popiván, [Budapest (Farkasvölgy) [, Fehéregyháza. 1<)1. Ilypniini uncinalitm Hedw. Visegrád. 102. » sp.? Dobsinai-jégbarlang. * * * Végül legyen szabad még az 1904. évi szeptember hónapban Dalmácziá- ban és a megszállott tartományokban tanulmányi kirándulásunk közben gyűj- tött mohákat is elősorolni : 1. Cinclidolus aqnaticiis (Jaco.) Ümbla- forrás, Krka-vízesés, Mostari- vízesés. 2. Bryuni pseiido-trigiietnini (Hedw.) var. gracilescens Ombla-forrás. 3. Mniuin nnduhtlinn L. Boszna-forrás. 4. Fonlinalis antipyrelica L. Boszna-forrás, Krka-vízesés. ADATOK MAGYARORSZÁG LOMBOSMOHAINAK ISMERETÉHEZ. 33 5. Brachythecinm Mildeanum (SCHIMP.) Boszna-forras. Ö. Rhyuchostegium rusciforinc (Nkck.) Boszna-forrás, Mostari-vízesés. 7. Amblystegiiim faUax (Brid.) Mostari-vízesés. 8. Hypmtm chrysophyllum Brid. Boszna-forrás. 9. » elodes Spruce Krka-vízesés, 10. » fliiitans (DiLL.) Boszna-forrás. IRODALMI ISMERTETŐ. Dr. Borowszky Samu : >•> Magyarország vármegyéi és városain czímű mű »Pozsony-vár megye « kötetének botanikai vonatkozású része. A fönt jelzett mű majdnem 11 oldalon tárgyalja Pozsony- vármegye növényvilátíát ; nemcsak a vadon termő növényekről értekezik, de a termesz- tett növényekről is, kiterjeszkedvén — az első fejezetben — a termesztés területének az ismertetésére is. Majd ismerteti a növényzet jellegét, kiemelvén a sajátosabb növénye- ket (Rííscus) és a növényzetre jellemzőket, mindenütt hivatkozván az irodalmi forrásokra, melyeket gondosan említ fel. Ismerteti a dévényi Nagytető (Smyr- niitm perfolialum) és a Csallóköz (Typha uiinima) florisztikai sajátságait is. Külön fejezetben tárgyalja a mérges meg a gyógyító növényeket, súlyt helyezvén előfordulási körülményeikre is, úgy látszik gyakorlati czélzatból. Majd a virágtalan növények tárgyalására is áttér, és ezeknél is igyek- szik jó képet adni Pozsony-vármegye növényzetéről, elősorolván a nagyobb tömegekben előforduló, illetve jellemzőbb génuszokat Zahlbruckner becses közleményei alapján, jól megjegyezvén az egyéb forrásokat is. Külön fejezetben szól a gombákról, elősorolja a gyakrabban előforduló ehető és mérges gombákat, továbbá a magasabb rangú növényzetre káros hatású gombákat; külön elősorolja az egyes termesztett növények ellenségeit. Ismerteti továbbá az erdőségeket, azok területét, és az azokat alkotó fás növényeket is ; újólag egy fejezetben a gyümölcsfákat meg a gyümölcs- termő növényeket ismerteti^ megemlítve a termelőket és a termőhelyeket. Tudományos becséből azonban sokat levon az, hogy az Urtica radicans BOLLA növényt (helyesen Urtica kioviensis BoG.) a gombák között (14. old. 78. jegy- zet) említi fel, és hogy a helyes nomenklatúrát sem követi mindig; továbbá még azzal is hibázott, hogy a mohákat szaporodási műszereik tekintetéből a Phanerogamae közé sorozta (13. old.). Ez utóbbiaktól eltekintve, csinosan állította egybe a szerző Pozsony- vármegye nórájának miniatűr képét, sőt azzal, hogy — jegyzetben bár — a reá vonatkozó irodalmat adja, a további kutatók munkáját is megkönnyítette. Bezdek (P,-Szentg3'(")rgy). Növénytani Közlemények. 1905. I\'. kötet, I. füzet. 34 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM/ (Rovatvezető : Kümmeble J. Béla.) a) Hazai irodalom: Angyal Dezső : A Bühli líorai szilva és termesztése. — Gyümülcskertész. XV. évf. 1905., 6—8. old. — • — A ribizke termesztése. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 193 — 194., 210—211., 254-250. és 267—268. old. — — Hardenpont téli vajkürte. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 205 — 260. old. Mac Laughlin- szilva. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 209—210. old. — — Még egyszer az Alatscha-szilva. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 178. old. — — Rivers korai őszibaraczk. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 160 — 161. old. Bernátsky Jenő dr. : Díszfák a magyar Alföldön (folyt.). — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 331-333. old. — — Virágos növények együttélése gombákkal. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 40—42. old. Bernolák Gábor : A rózsa különböző kultúrája (folyt.). — Kertészeli Lapok. XIX. évf. 1904., 333—334. old. Betz Károly : Magas törzsű egres- és ribizkefácskák zöld oltása. — A Kert. XI. évf. 1905., 71—72. old. Biró Géza, ifj. : A zöld ojtványok életképessége. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 79. old. Blonski, Dr. Franz : Giebt es eine oder mehrere Mistelarten ? — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 359-360. old. Bokor István : A spárgahaj tatás legegyszerűbb módja. — A Kert. X. évf. 1904., 095—096. old. Borbás Vincze dr. : Chlorantia Prothalliogamarum. — Magyar Botanikai Lapok. III. évL 1904., 349. old. — — Delphinium consolida var. adenopodura. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 349. old. — — Miért nem sikerül a Swertia virág kerti tenyésztése? — A Kert. XI. évf. 1905., 11-12. old. — — Parthenocissus generice ab Ampelopside non differt. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 349. old. — — Systema Linnaei naturale. — Magyar Botanikai Lapok. III. évL 1904., 348-349. old. — — Tussilago Umbertina Borb. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 349—350. old. — — T. v. Fost u. O. Kuntze Le.xikon generum phanerogamarum (ismert.). — Magyar Botanikai Lapok. III. évL 1904., 352—359. old. — — Valerianella Zoltáni nov. spec. — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 349. old. — — és Walz Lajos: Delectus seminum in horto botanico universitatis litterarum Francisco-Josephinae, anno 1904. permutandi causa collectorum et hortis botonicis * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a n}'omtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 35 omnibus oblatorum, addita Revisione Knautiarum. Kolozsvár 1905. Nyomatott Kovács Albertnél. 8° 110 old. Boros Sámuel : A Hibiscus Manihot tenyésztése. — A Kert. X. évf. 1904., 764-765. old. Bögözy Antal : Októberben virágzó cseresznyefa. — Erdészeti Lapok. XLIII. évf. 1904., 1091-1092. old. Budai József: Nyári mézalma. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 218. old. Wachsmann-alma. — Gyümölcskert. XIV. évf. 1904., 251—252. old. Cserháti Sándor : A czukorrcpa fejlődésének előmozdítása a kikelést követő időszakban. — Mezőgazdasági Szemle. XXII. évf. 1904., 499—504. old. — — A rozs termesztése. — Mezőgazdasági Szemle. XXII. évf. 1904., 380 — 397. old. Csopey László : Az 1903-ban elhunyt természettudósok nekrológja. — Termé- szettudományi Közlöny. XXXVI. köt. 1904., 700—715. old. Csopey László, ifj. : A világító növényekről. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 138—157. old. Csorba Pál : A kisvirágú vadgesztenye (Aesculus parviflora Wall.) — Kerté- szeti Lapok. XX. évf. 1905., 16. old. Deák Antal : A növények Arany költészetében. — A Kert. X. évf. 1904., 746—748. old. — — Élővirágokkal díszítsük templomainkat (folyt.). — A Kert. X. évf. 1904., 774-776. old. Degen Árpád dr. : Megjegyzések néhány keleti növényfajról. — Magyar Bota- nikai Lapok. III. évf. 1904., 311 — 320. old. A Korongyison termő és Saussurea serrata DC.-nak tartott növény egy új faj, a Saussurea Porcii Deg. Dicenty Dezső : A vas és a chlorozis. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 26—27. és 42. old. Domin, Dr. Kari : Fragmente zu einer Monographie der Gattung Koeleria (befej.). — Magyar Botanikai Lapok. III. évf. 1904., 329—348. old. Egry István : Sárga téli almamagoncz. — Kertészeti Lapok. XIX. évL 1904., 337-338. old. — — Tartós nyári almamagoncz. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 363 — 364. old. Entz Géza dr. : Az állatok színe és a mimicry (folyt.). — Természettudo- mányi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 97—137. old. Ernyey József: Növénytani bibliográfiánk szláv adatai. — Növénytani Közle- mények. III. évf. 1904., 173-184. old. Fábián Gáspár : Rendellenes körték. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 364-368. old. Flesch T. : A Bergeniákról. — Kertészeti Lapok. XIX. évL 1904., 361—363. old. — — A Krim gyümölcstermelése. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 334 — 337. old. Földes János : Az ezüstlevelű hárs (Tilia tomentosa Mn.) és a fenyőfák szerepe a délvidéken. — Erdészeti Lapok. XLIIL évf. 1904., 998—1013. old. Francé Rezső: Őserdőben. — A Természet. VIII. évf. 1904., 114—116. old. Gorka Sándor dr. : Természettudomány és világnézet. — Természettudományi Közlöny. XXXVI. köt., 1904., 065—677. old. Grabner Emil : A fűmagkeverékek és a fűmagvetés. — Mezőgazdasági Szemle. XXIIL évf. 1905., 9—17. old. — — A gyógynövények termeléséről (folyt.). — Mezőgazdasági Szemle. XXII. évf. 1904., 316—321. és 349—351. old. — — A zabosbükköny alá adott foszforsavtrágyázás hatása a búza termésére. — Köztelek. XV. évf. 1905., 154—156. old. 3* 36 NÖVÍiNV'l'ANl RKPKRTORlirM. Gyárfás József: A talajban előforduló baktériumok működése. — Mezőgazda- sági Szemle. XXII. évf. 1904., 412—418 és 449-457. old. Hanusz István : Erzsébet királyné virágai. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 3—4. old. — — Virágok és egyéb növények a népregében (folvt.). — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 328— 331. old. Hensch Árpád : Vadrepcze irtás. — Köztelek. XV. évf. 1905., 67. old. Hetessy Aladár : A paradicsom hajtatásáról. — A Kert. X. évf. 1904., 726—727. old. Hérics-Tóth Jenő dr. : Az alsó- és felsőerjedésű élesztők egyediségéről, fizi- ológiai tulajdonságaikról, megkülönböztethetőségcikről és az élesztők keményítővel történő hamisításáról. — Kisérletiigj'i Közlemények. VII. köt. 1904., 308 — 330. oki. Hodászi Mihály : A Musa Ensete vetéséről. — A Kert. XI. évf. 1905., 41 — 43. old. Horváth E. János : Gyümölcsfatenyésztés. Budapest, 1904. Nyomatott a Pátria nyomdai részvénytársaságnál. Hunyady Dezső : A gyümölcsfák virágzásának késleltetése, tekintettel u késői fagyokra. A Kert. XI. évf. 1905., 5—6, old. I'saák Mártha: Ház és kert (folyt.). — A Kert. X. évf. 1904., 698—701. és 736—738. old. Istvánffi Gyula dr. : A szőlő szürke rothadásáról. — Borászati Lapok. XXXVI. évf. 1904., 960—961. old. Az árnyékszéktrágya a szőlő trágyázására. — Természettudományi Köz- löny. XXXVII. köt. 1905., 94. old. Iváncsits István : A dinnye dugványozása. — Gyümölcskertész. XV évf 1905., 26-27. old. Jablonowski József: Ugró termé.s, ugró gubacs. — Természettudományi Köz- löny. XXXVII. köt. 1905., 20—32. old. Kardos Árpád: A kormos renéttck. — Kertészeti Lapok. XX évfoly lí)05 18-20. old. Kováts Dénes: Lőrincz Kovács körte. — Gyümölcskertész. XV évf 1905 23-24. old. — — Vienne diadala. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 191 — 193. old. Kövessi Ferencz dr. : Biológiai tanulmány a vessző éréséről. Budapest 1904. Nyomatott a Pátrai nyomdai részvénytársaságánál. 40. Krempl István : Az édes batát. — A Kert. XI. évf. 1905., 3—4. old. Kümmerle Jenő Béla dr. : A négylevelű mételvfű Budapest flórájában. Magyar Botanikai Lapok. IIL évf. 1904., 320—323. old." Logány Ödön : A takarmányrépa nemesítéséről és a nevesebb takarmányrépák értékéről. — Mezőgazdasági Szemle. XXII. évf. 1904., 261—266. és 296—303. old. Licsák István: Díszfenyőinkről. — A Kert. XI. évf. 1905., 14—16. old. Limbacher Károly : A korai főzelék- és zöldségfélék termelése. Lőcse 1904. 8". Magyar Botanikai Lapok (Ungarische Botanische Blátter). — Kiadja és szer- keszti Dr. D e g e n Árpád, főmunkatársak : T h a i s z L a j o s és alföldi K 1 a 1 1 Károly. — III. évf. 1904., megjelent a 12. füzet. Magyar Gyula : A düsseldorfi Orchidea-kiállítás. — A Kert. XX. évf 1905 11 — 15. és 47—49. old. '' — — Coryanthes leucocorys. — A Kert. XI. évf. 1905., 43. old. Mathiász József: Andrássy Franciska grófnő szőlő. — Gyümölcskertész XIV évf. 1904., 266-267. old. Mathiász János : II. Rákóczi Ferencz szőlőfajta (Vigne de Yeddo X Duc of Bucclcuch keresztezéséből nyert hybrid). — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 8. old. Mágocsy-Dietz Sándor dr. : Az enyiczkei kert. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 37-40. old. — — és Fekete József: Delectus seminum in horto botanico universitatis Budapestinensis anno 1904. collectorum. Budapest, 1905. 8o 34 old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 37 Márkus Andor: Az crJo gyásza. — A Természet. VIII. évi'. 1905. 66—67. old. Molnár Lnjos : A Deluware szőlőről. — Borászati Líipok. XXXVII. évf. 1905., 118. old. Mór Gyula : Még egyszer a vadrózsa. — A Kert. X. évi". 1904., 702—704. old. Nagy Ödön : Rendellenes toknovény. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 55. old. Németh József: Konyliakerti növénj'termesztés kézikönyve. Orosháza 1904. 8". Oderszky Lajos : A koa\lóterniesztésrőI. — Köztelek. XV. évi". 1905. 218 — 219. és 238—239. old. Péterfl Márton : Magyarország tőzegmohái. — Növénytani Közlemények. III. évi". 1904. 137-169. old. Páter Béla : A bab vagy paszuly foltosságáról. — Mezőgazdasági Szemle. XXII. évi". 1904., 355—359. old." Perényi József dr. : A méh és a szőlő. — Borászati Lapok. XXXVI. évf. 1904., 860—861. old. — — Árt-e a szőlőnek a fülbemászó? -- Borászati Lapok. XXXVI. évf. 1904., 821—822. old. — — Missouri botanical gardcn. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 4 — 8. és 33 — 37. old. Pech Béla : Védekezés a növénygyökereknek az alagcsnvckbc való benüvése ellen. — Köztelek. XIV. évL 1904., 1982. old. Pósch Károly : A dinnye, tök és uborka peronoszpórája. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 163—164. old. A fagombákról : Gyümölcskertész. XIV. évL 1904., 273—276. old. — — A fakárositó mohokról és zuzmókról. — Gyümölcskertész. XI\'. évfol}^ 1904., 240—241. old. — — Kertészek a növénykórtan szolgálatában. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 347-351. old. — — Őszi élet a szőlőben. — Borászati Lapok. XXXVl. évf. 1904., 981 — 982. old. Szőlővédelmi szemle (folyt.) — Borászati Lapok. XXXVL 1904. évf, 922—923. old. Raab Alajos : A hajai városi közkórház kertje. — Kertészeti Lapok. XIX. évf. 1904., 358-361. old. Rade Károly : A rózsák téli nemesítése. — A Kert. X. évL 1904., 738 — 739. old. — — A vadszőlő gondozása. — Természettudományi Közlöny. XXXVL köt. 1904., 732. old. — — Galagonya ültetése magról. — Természettudományi Közlöny. XXXVL köt. 1904., 731. old. — — Olcsó orgonahajtatás. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 49 — 50. old. Virágos tengerpart — A Kert. XI. cvL 1905., 45—50. és 78—83. old. Rapaics Raymund : Az Aster pannonicus-ról. — Növénytani Közlemények. III. évf. 1904., 169—173. old. Rohlena, Josef : Über einige neue Fllanzenformen von Montenegró. — Magyar Botanikai Lapok. III. évL 1904., 320—322. old. Sajó Károly : A gyilkos csomorikáról és az ellene való védekezésről. — Ter- mészettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 88—90. old. Schilberszky Károly dr. : A burgonya levélbarnulása. — A Kert. X. évf. 1904., 779—780. old. — — A csengőfű (Hypericum perforatum) és használata. — Természettudo- mányi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 91—92. old. — — A fagyöngy mérgező hatásáról. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 199. old. — — A Fusicladium ellen. — Gyümölcskertész. XIV. évL 1904., 189. old. — — A fügefa megvédése egerek ellen. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 92. old. 38 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Schilberszky Károly dr. : A gyümölcsök kcserűrothadásának egyik okozója. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 194. old. — — A gyümölcsrothadás új gombájáról (Fusarium putrefaciens Osterw.). — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 269—271. old. — — A Gymnosporangium clavariaeformc okozta fagubacsok. — Természet- tudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 91. old. — ■ — A házi gombáról. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 68-69. old. — — A hüvelyes növények gyökércsomóiról. — Pótfüzetek a Természettudo- mányi Közlönyhöz. XXXVI. köt. 1904., 163—169. old. — — A jegenyefenyő rákjáról. — Erdészeti Lapok. XLIII. évf. 1904., 1092. old. — — Almafajták fogékonysága a Fusicladiummal szemben. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 188. old. Almafarák. — Gyümölcskertész. XIV. évf. 1904., 188 — 189. old — — A lúczfcnyők csúcsszáradásának okáról. — Erdészeti Lapok. XLIII. évf. 1904., 1092—1093. old. — — A Sclerotinia Sclerotiorum gombáról. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 92. old. — — Az Eurhynchium strigosum moha és a Cladonia alcicornis zuzmó. — - Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 91. old. Fekete dió használhatósága. — Köztelek. XIV. évf. 1904., 1813. old. — — Galagonya és Fusicladium. — Gyümölcskértész. XIV. évf. 1904., 280. old. — — Gyümölcs meghatározó munkák. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 94. old. — — Oltási kísérletek a Nectria ditissima Tul. gombával. — A Kert. X. évf. 1904., 677. old. — — Védekezés a gyümölcsfarák ellen. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 13. old. — — Védekezés a taplógombák ellen. — Gyümölcskertész XIV. évf. 1904., 188. old. Szabó György: A későn virágzó almákról. — A Kert. X. évf. 1904., 729 — 732. old. Szabó Zoltán : A növények fcnyérzéséről. — Természettudományi Közlöny. XXXVI. köt. 1904. 716—718. old. Szász Alfréd : A baktériumok energiai cseréjérőL — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 73—74. old. Tafner Vidor : A mikrofotografiáról. — A Természet. VIII. évf. 113 — 114. old. Téry Ödön dr. : Dr. Staub Móricz. — Turisták Lapja. XVI. évf. 1904., 65—74. old. Tuzson János dr. : Adatok egyes növénykórt okozó gombafajok ismeretéhez. — Erdészeti Lapok. XLIII. évf. 1904., 933—944. old. Uhlárik Sándor : A gyümölcsfák termőképességét befolyásoló bajok. — A Kert. X. évL 1904., 696—698. old. Őszi gyümölcsfaültetés. — A Kert. X. évf. 1904., 667. old. Vogel József: Védekezés a növénygyökereknek az alagcsövckbe való benövése ellen. - Köztelek. XIV. évf. 1901., 1981—1982. old. Weisz Ferencz : A vadrózsa. — A Kert. X. évf. 1904., 670. old. — — Gyümölcsfák helyes trágyázása. — A Kert. X. évf. 1904., 698 old. Windisch Rikárd dr. : A formaldehid hatása a csirázóképességre. — Mező- gazdasági Szemle. XXIII. évf. 1905., 74 — 75. old. — — A levegő szabad nitrogénjének mezőgazdasági értékesítését czélzó újabb kísérletekről. — Mezőgazdasági Szemle. XXII. évL 1904., 359—366. old. Zaitschek Arthur dr. : A seprőczirokmag tápláló értékéről. — Köztelek. XIV. évf. 1904., 2024—2026. old. Zádor Gyula: A csicsóka. - A Kert. X. évf. 1904., 694. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 39 Zádor Gyula : A tclclo virágok legnagyobb ellenségei. — A Kert. X. évf. 1904., 765-766. old. Mohos lak. — Kert. XI. úvf. 1905., 38—39. old. Zelles Aladár: Baraczk-kulturúnk (folyt.).— A Kert. X. cvf. 1904. 665—666. és XI. évf. 1905., 6—8. old. — • — Csaba gyöngye korai szőlőújdonság. — A Kort. X. évfoly. 1904., 739-742. old. Kimerült füldck. — A Kert. X. évf. 1904., 776-778. old. — — Sárgarépánk kóros elváltozásairól. — A Kert. X. évf. 1904., 709 — 711. old. Zerzub Teofil : Dracaenák szaporítása. — A Keit. XI. évf. 1905., 75 — 77. old, h) K ü 1 f () 1 d i i r o d a 1 o in ; Bernátsky J., Dr. : L. Holló's mykologische Arbeiten in Ungarn. — Engler's Botanischc Jahrbiichcr. Bánd XXXIV. 1904., Literaturbericht Seite 3 — 8. Schur, weil. Ferdinánd : Phytographische Mittheilungcn übcr Pnanzcnformen aiis verschiedcnen Florcngcbicten dcr Ocsterrcichisch-Ungarischcn Monarchic. — Ver- handlungcn des naturforschenden Vercincs in Brünn. Bánd XLII. (1903.) 1904., .Seite 202—253. Szabó, Zoltán : Über eine neuc Hyphomyceten-Gattung. — Hedwigia. Bánd XLIV. 1905., Seite 100—103. Tctracoccosporium Faxiamim Szabó nov. gcn. et spec. in horto zoologico Vratislaviensi. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1904. évi deczember 14-iki (CVII.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző : K ü m - ni e r 1 e J. Béla. 1. G o m lí o c z Endre (Budapest) » Sopron-vármegye növcnyföldrajza és fló- rdja« czímű előadásában munkáját ismer- teti. Körülbelül nyolcz év munkáj;ínak az ercdmcnyéről ad számot, amely idő alatt Sopron-mcgyc növényföldrajzi viszonya t és növényzetét kutatta. Dolgozatának első része a megye földrajzi viszo- nyait ismerteti, részletesebben kiterjesz- kedvén a hegyrajzi, vízrajzi és geológiai viszonyokra. A megye három nagyobb hegységét, a Roziilia-, Lajta- és Lánzsisi hegységet kristályos magra (gneisz, csil- himpala stb.) települő harmadkori rétegek alkotják. Álló vizei között legnevezetesebb a sósvizű és sós mezőkkel körülvett Fertő-Tó. A második részben találjuk a sopron-megyei botanika történetét C 1 u- s i u s-tól napjainkig, megemlítve, hogy hazánk cgj'ik nevezetesebii botanikusa K i t a i b c 1 Pál is a sopron-megyei Nagy-Marton község szülötte volt. A har- madik része kifejti a megyének növény- földrajzi viszonyait és annak két flóra- területe, a pannóniai és a noricumi Oóra- terület között igyekszik a határt meg- állapítani ; méltatva B o r b á s és B e c k idevágó nézeteit, valamint a szomszédos területeket is figyelembe véve, a növény- földrajzi viszonyok alapján a pannó- niai növényzet nyugot felé való hala- dásának pontos útját is megjelölni törek- szik. Részletesen tárgyalja a pannóniai és a noricumi Hóratcrületck és ezeken belül az egyes növényformácziókat. Az utolsó részben, mely a talajnak a nö- vényzet eloszlására való hatásáról szól, mint különösen palajclző növényt kiemeli a Calluna vulgáris SAUsn.-t, mint mész- jelző növényt említi a Chainacucrion paluslrc ScoP.-t. Végül a Sopron-vár- megye területén termő növények részletes elősorolásában 1561 virágos és 26 edényes 40 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. virágtalan növényfajt, összesen 1587 nö- vényfajt nevez meg. 2. Lengyel Géza (Budapest) : »Újahh adatok Budapest környéke növény- zetének ismeretéhez« czímen több újabb növényt említ meg Budapest környéké- ről. Megemlítendők közülök : Sedmn reflexum L., Cenianrea Rocheliana (Heufk) és Salvia Sclarea L. nevű növényeknek a megjelenése. Az utóbbi növények előfordulását K ü m m c r 1 e J. Béla is megerősíti, a ki körülbelül egyidőben találta ugyan- azon a helyen, a Jánoshegy csúcsára vezető kocsiút mentén, ahol az előadó is gyűjtülte. 3. Mágocsy-Dietz Sándor be- mutatja Laczkó Dezső tanár fárado- zása folytán beszerzett néhány tiszafa- ágat, a melyek a veszprcm-megyei, Szent- Gál melletti Miklóspálhegyről valók. Ez az érdekes jelenség úgy látszik e helyen a tiszafának eredeti előfordulására vall. 4. Moesz Gusztáv (Brassó) : » Növény teratológiai adatok Brassó vidcké- rő/«czímű dolgozatát Filarszky Nándor ismerteti. Moesz többféle érdekes terato- lógiai esetet figyelt meg olyan növényeken is, a melyekről eddig a botanikai szakiro- dalomban nem volt említés téve. Filarszky az észlelt rendellenességeket szemléltető úton is bemutatja az erre a czélra gyűj- tött növényeken és az ezekről készített rajzokon. 5. RapaicsRaymund (Budapest) : »il magyar botanikai irodalom korfel- osztásaSchJeíden emlékezetei czimen felolvasta cmlékbeszédét M. J. Schleiden szüle tésének századik évfordulója alkalmából, méltatva S c h 1 c i d e n-nek halhatatlan érdemeit a tudományos növénytan terén. Az emlékbeszéd után a szakosztály tagjai a kitett gyűjtcíven kegyeletes adományaik- kal járultak a S c h 1 e i d e n-emlék létesí- tésének költségeihez. A hazai botanikai irodalom történetében mindenkor örven- detes emlékül marad a fehruárius 11-iki ülés. a midőn a Természettudományi Tár- sulat növénytani szakosztálya fennállásá- nak századik ülését tartotta és méltóan ünnepelte. Az ünnepélyes ülés már a tárgy- sorozatban is kifejezésre jutott, a mennyi- ben az alkalomszerű elnöki megnyitó- beszéd után a megtartott clőad;isokban a botanikai tudománynak majdnem minden ágát képviselve láttuk. Ünneplés alka- lommá avatta azonban az ülést főképpen amaz igazán örvendetes jelenség, hogy -Mágocsy-Dietz Sándor bemutat- hatta és ismertethette Hollós László- nak ■» Magyarország Gastcroinyccidi« czlmű sokévi fáradságos munka után megjelent nagyobbszabású mykologlai művét, mely a benne foglalt kiváló eredményeinél fogva hívatva van a hazai mykologlai tudomány előmozdítására, de a többi botanikai szakok lelkes művelésére i«. A századik ülés alkalmából nyilvánult örömöt szakosztályunkban azonban csak- hamar szomorúság, mély gyász is váltotta fel. A növénytani szakosztálynak május 11-iki ülésén ugyanis Klein Gyula elnök mélyen meghatva jelenté, hogy .S t a II b M ó r i c z, szakosztályunk érde- mes másodelnöke és a hazai botanlk;inak jeles munkása április 14-ikén elhunyt. A boldogult a mi szakosztályunknak fenn- állása óta buzgó és munkás tagja, majd másodelnöke volt, mindig szorgalmasan látogatta üléseinket és éber figyelemmel kísérte tárgyalásainkat; ezért mi érezzük legjobban azt a veszteséget, mely korai halálával szakosztályunkat érte. A szak- osztály a boldogultnak emlékét mindig kegyelettel fogja őrizni ! .4ttérve ezek után jelentésemnek tulaj- donképpeni tárg3'ára, a következőket kell kiemelnem : szakosztályunkban az elmúlt év folyamán 30 előadó összesen 47-féle tárgyról értekezett. .Az előadók és az elő- terjesztések számarányai a következő- képpen oszlottak meg : A u g u s t i n Bélai, BernátskyJenő 2, Borsos István 1, Cserey Adolf 1, Degen . V r p á d 1 , K r n y e y Józsefi, F a n t a Adolf 1, Fábián Gáspár 2, Fia- lowskiLajos2, Filarszky Nán- dor 1, Futó Mihály 1, Gombocz Endre 1, Győrffy István 1, Ist- vánffi Gyula 2, Kerékgyártó A r p ;i d 1 , Klein G y u 1 a 2, Kontúr Bélai, K ü m m e r 1 e J. B é 1 a 2, Len- gyel Géza 1, Mágocsy-Dietz Sándor 8, Moesz Gusztáv 1, Péter fi Márton2, Rapaics Ray- m u n d 2, R e h m H. 1, Rőt h R ó It e r t 1, Schcrffel Aladár 1, Schll- berszky Károly 1, Simonkai Lajos 1, Staub Móricz 1 és Tuzson János 3 tárgyról értekeztek. A szakosztály múlt évi működésének méltatásakor még jelentem, hogy június 2— 4-ikéig a Nagy-Bakonyba tett bota- nikai tanulmányi kiránduláson 14 szak- osztályi tag és 8 egyetemi hallgató vett részt. A Nagy-Bakonyban való vezetést Lóczy Lajos egyetemi tanár volt szíves elvállalni, mely alkalommal, az oda- való jellemző hegyi és erdei növényzet tanulmányoztatván, a kutatások eredmé- nyeinek rendszeres összeállítása folya- matban van. PÁLYÁZATOK. 43 PÁLYAZATOK. I. Függőben levő növénytani pályázat a Bugát-alapból. »Készíttcssck el valamely Magyarországon elterjedtebb (phanerogam v. cryptogam növénycsaládnak, vagy fajokban gazdagabb génusznak mai szín- vonalon álló monográfiája*. Jutalma a Bugát-alapból 600 korona. Benyújtásá- nak határideje 1905. október 31-ike. Jegyzet. 1. E kérdésre csupán a K. M. Természettudományi Társulat tagjai pályázhatnak. — 2. A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a Társulat Közlönyében is megjelenhet, és ez esetben a pályadíjon kívül még a szokásos tiszteletdíjlian is részc- sül ; ha pedig nagyobb, akkor a pályázó tulajdona marad és mint a K. M. Természet- tudományi Társulattól koszorúzott pályamunkát, külön maga is kiadhatja. — 3. A pályamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzá tartozó raj- zok külön mellékeilessenek. — 4. A szerző nevét rejtő pecsétes levelén ugyanazon jel- mondat álljon, mely a pályamű homlokán áll. — 5. Az így lolszerelt pályamű a megszabott határidőig a Társulat titkári hivatalába (Budapest, Vlll., Eszterházy-utcza 16.) küldendő. — 6. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai a Társulat irat- tárában megőriztetnek, a szerzőknek vissza nem adatnak, legfeljebb az azokba való betekintés és esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg. II. Millenniumi jutalomdíj. Schilberszky Károly tanár alapító levélben arra kötelezte magát, hogy évenként januárius l-jén 5 darab 10 koronás aranyat fog beszolgáltatni a Társulat pénztárába, hogy háromévenként (1905—1907) a Társulat folyóirataiban megjelenő legjobb növénytani, esetleg állattani tárgyú közlemény szerzője »millenniumi jutalomdíj« néven 150 korona jutalomban részesíttessék. Kongresszusi meghívó. A kir. magy. Termcszdtudomdnyi Társulat meghívja az 1905-ik év június havá- ban Ausztria fővárosában, Bécsben a nemzetközi botanikai kongresszusra összegyűlő szaktársakat, Magyarország területén rendezendő társas kirándulásra. Ez a kirándulás 5 — 6 napra fog terjedni, mely alkalommal a kirándulókat a kir. magy. Természettudományi Társulat növénytani szakosztályának tagjai kalauzolják úgy Magyarország székes-fővárosában Budapesten és annak tudományos intézeteiben, vala- mint egy kisebb (félnapi), a Magyar-Alföld egyik jellemző hoinokpusziájára (a Csepel- szigeten) és egy nagyobb (3 — 4f napi), a gazdag keleti növényzetéről és páratlan ter- mészeti szépségéről híres Aldtma-völgy (Báziás — Svinicza — OrsovaJ és Herkulesfürdö hegységeibe rendezendő kiránduláson, mely területnek növényzete éppen ez időben éri el kifejlődésének legelragadóbb pompáját. A részletes progranmiot mellékelten közöljük, melyben a társas összejövetele- ket, botanikai kirándulásokat soroljuk elő. Bejelentéseket elfogad és bővebb felvilágo- sítással szolgál dr. Schilberszky Károly (Budapest, I. ker., Budafoki-út 13). Warlha Vincze Klein Gyula társulati elnök. a növénytani szakosztály elnöke. Paszlavszky József Schilberszky Károly társulati első titkár. hizottsági jegyzü. 44 KONGRESSZUSI MEGHÍVÓ. Részletes programm. A) Kirándulás Budapestre. Június 19. Ideggel indulás Bécsből vasúton (Staatsbahnhof) Budapestre. Délben érkezés Budapestre. Délután 3'/:2 órakor gyülekezés a vigadó-kávékioszkban. Délután 4 órakor a kir. m. tud. -egyetemi növénykert megtekintése. Június 20. Reggel 8 órakor gyülekezés a vigadó-kávékioszkban. 9 órakora Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának a megtekintése. Utána kirándulás a Margitszigetre, ugyanott villás-reggeli. Délután 2 órakor botanikai kirándulás a Csepelszigetre. Este közös vacsora, majdan meghatározandó helyen. Június 21. Reggel 7 órakor gyülekezés a vigadó-kávékioszkban. Látogatás a kir. m. tud.-egyetemi botanikai intézetben. — Kirándulás a Gellérthegyre. Esetleg a magy. kir. szőlészeti központi kísérleti állomás és ampelológiai intézet, — és a magy. kir. vetőmagvizsgáló állomás megtekintése. B) Kirándulás Hcrkulesfiirdöre. Június 21. Délután 3 óra 30 perczkor indulás vasúton (nyugoti pályaudvar) Báziásra. Június 22. lícggel 5 órakor érkezés. Kirándulás a vasúti pályaudvar közvctűtlen közelében levő, botanikailag érdekes lejtőkre. Délelőtti 10 órakor indulás hajóval a »Jucz«-vizcsésekhez. (Ebéd a hajún.) Innét kocsival a Kazán-szoroson át Orsovára, azután a »Cserna«-völgyön át Herkulestűrdőbe. Június 23. A fürdőhely megtekintése és séta a botanikailag érdekes »Cserna« völgyben. Június 24. Kirándulás a botanikailag nevezetes »Domogled« hegyre. C) Visszautazás. Június 25. Reggeli 3 óra 25 perczkor gyorsvonattal Budapestre, vagy elegendő számú jelentkezés esetén kirándulás Debreczenbe meg a »Hortobágy«-pusztára. Onnét Június 26. visszautazás Budapestre. Jegyzet. A magyarországi kiránduláson résztvevőknek nyújtandó kedvezmények a kongresszuson Bécsben fognak közöltetni. .'\ budapesti tartózkodás idején a követ- kező szállodák a szobaárakból lO'Vo-nyi árengedményeket biztosítottak : Hungária, Bristol, Vadászkiirt és Angol-királynő. Deér Endre, Deréky Gyula, Dévai állami főreáliskola, üumbráva László Vazul, ifj. Entz Géza, Farkas László, Fehértemplomi gimn. ifjúsági könyvtára. Fehértói István, Ferenczy József, Figura József, Friedrich János, GárdonjM Géza, Genersich József, özv. Gerzon Antalné, Ghyczy Elemér, Gom- bócz Endre, Gorka Sándor, Greinich Fe- rencz, Gyurcsánszky Ágoston, Helfgott Ár- min, Herbst Samu, Hulják János, Karczagi ref. gimnázium önképző köre, Keller Oszkár, Késmárki evang. liczeum, Komka Zoltán, Kupcsok Samu, Láng Gyula, Lejtényi György, Lengyel Géza, Lévai állami tanító- képezde. Lévai Ernő, Lopussny Kornél, Lövv Andor, Lugosi 8. honv.-gyalogezred parancsnoksága, Lukács Gyula, Lukovits István, Mágocsy-Dietz Sándor (22 k. alapít- vány) Méhely Lajos, Mészáros Endre, Milhof- fer Sándor, Moesz Gusztáv, Musits Imre, Nagy Péter, Nagyváradi honv. hadapródisk., Odry Pál, Pákozdy Károly, Pálffy László, Pályi Sándor, Petermann József, Piltz Ádám, Pinka- fői polg. fiúiskola, Raksányi Árpád, Rejtő Adolf, Réthi Árpád, Schenk Jakab, Schmidt Béla, Scholtz István, Simonkai Lajos, Simo- nyi-Semadam Sándor, Siposs Zsigmond, Soós Lajos, Soproni állami felsőbb leány- iskola. Szakács Ödön, Szegedi III. kerüleii polgári iskola, Szegzárdi polg. fiúiskola, Székesfehérvári ciszt.-r. főgimnázium, Szely Lajos, Szilvássy Géza, Vasmegyei Kultúr- egyesület Szombathelyen, Teodorovits Fe- rencz, Thaisz Lajos, Thiel Ottó, Tomek János, Torma Károly, Túróczszentmártoni polg. és felső keresk. iskola, Vadász Emil, Vándor József, Varga Oszkár, Willingstor- fer L. Jenő, Wolff Sándor, Zombori állami főgimnázium. 1905-re: Andaházy Szilái-d, Armos Sándor, Barna Antal, Barssy Gyula, Beauregard Lajos, Békéscsabai Rudolf-főgimnáz., Békéscsabai Rudolf-főgimnázium ifjúsági könyvtára, Bes- senyej' Géza, Beszterczei polgári fiúiskola, Beszterczebányai katholikus főgimnázium, Beszterczebányai erdőtiszti szakkönyvtár, Brassói felső kereskedelmi iskola, Brassói állami főreáliskola, Budapesti m. kir. Kerté- szeti Tanintézet, Budapesti II. ker. állami tanítónőképző-intézet, Budapesti III. ker. állami főgimn.. Budapesti Egyetemi Könyv- tár, Vakok országos intézete Budapesten, Nemzeti Múzeum növénytani osztálya Buda- pest, Budapesti Orsz. Erdészeti Egyesület, .Vetőmagvizsgáló Állomás Budapest, Buda- pesti kegyesrendi kalazantinum, Budapesti tud.-egyetem növénytani intézete, Csáktor- nyai polg. fiúiskola, Csíki Ernő, Czegléd, állami főgimnázium, Debreczeni főrcáliskolai Degen .irpád, Dési állami főgimnázium, Dudás Fábián, Egri állami főreáliskola, Egri állami felsőbb leányiskola, Fanta .Adolf, Fehértemplomi állami gimnázium. Felsőlövői evang. tanintézetek. Fiumei állami főgimn. Fogarasi állami főgimn., Gerold et Comp. (Wien), Greinich Ferencz, Győrffy Miksa, Györgyei Illés, Gyulafehérvári r. k. főgimn., Homonnai polg. és felső keresk. isk.. Hosszú- falui polgári iskola, Huchthausen Vilmos, Kanitz Henrik, Karczagi ref. gimn.. Kassai polg. fiúiskola. Kassai állami főreáliskola, Kecskeméti áll. polg. leányiskola. Kecske- méthy Géza, Keszthelyi áll. főgimnázium, Kiss Ferencz, Kiss Lajos, Kisvárdai közs. fiúiskola. Kolozsvári ev. ref. kollégium, Konsch Ignácz, Kovács József (Budapest), Kőszegi tanítónőkép., Krepuska Géza, Kún- félegyházai tanítóképezde, Laczó Endre, Lippai felső kereskedelmi iskola, Losonczi áll. főgimnázium, M. -óvári Gazd. Akadémia könyvtára, M. -óvári m. kir. növénytermelési kísérleti állomás, .Vlakóí áll. főgimnázium, M. -szigeti ev. ref. főgimnázium, Mattyasov- szky Kasszián, Mezőtúri ref. főgimnázium. Moldvai Vilmos, Nagybányai áll. főgimn.. Nagykárolyi főgimnázium. Nagykőrösi fő- gimn. » Arany János -< köre, Nagytapolcsányí polg. iskola, Nedeczky Pál, Németpalánkai polgári iskola, Nyíry Bertalan, Pákozdi Ká- roly, Pannonhalmai könyvtár. Pécsi r. k. főgimnázium, Penkert Mihály, Pillitz Benő, Pozsonyi tanítóképezde, Procopp Jenő, Ra- getthy János, Reutter Camilló, Richter La- jos, Saághy Lajos, Selmeczi Bány. és Erd. Akadémia, Sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium, Soproni evang. főgimnázium, Soproni áll. főreáhskola, Scholtz István, Szatmári polg. tanítónőképezde, Szegzárdi áll. főgimnázium. Székelykeresztúri tanítóképezde, Szely Lajos, Szent-Iványi József, Szentesi áll. főgimn., Temesvári felső keresk, iskola, Udránszky László, Uhlyárik Titusz, Ujszentannai polg. fiúiskola. Ungvári magy. kir. főerdőhivatal, Váczi síketnémák intézete, Vágújhelyi reál- iskola, Verseczi állami főreáliskola, Weisz Samu, Zalaegerszegi főgimnázium ifjúsági könyvtára, Zalatnai m. kir. vegyelemző hi- vatal. Zilahi ev.-ref. főgimnázium, Zombori állami főgimnázium. Karlovszky Geyza. pénztáros. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak eg}'- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mánj'os eszmecserérc. 2. Az osztály-ülések, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egj^szer, és pedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választmányi ülés napján osztályűlés nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : aj az elnök, bj a másodelnök, c) a jegy- ző. A szakosztál}' szükséghez képest vá- laszthat még egy hel_vettes elnököt és egy segédjegyzöt. 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja íi tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Schilberszky Károly, Budapest, I. ker., Budafoki-út 13. szám) bejelenteni tartoznak. 7. Vidéki tagok, a kik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztály valamelyik, az illető tárgygyal foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. .'Vzok a tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegj'^zőkönyvi kivonat mellé csatolják egj^úttal annak for- dítását is. A szakosztály tisztikara : Elnök : K 1 e i n Gyula műegyetemi tanár (Budapest, VIII Eszterházj'^-utcza 1. szám) ; másodelnök : Mágocsy-Dietz Sándor, jegyző : K ü m m e r 1 e J. Béla nemz. múzeumi növénytani scgcdőr (Buda- pest, V. Váczi-út 12. szám). A »Beiblatt« ügyében. A kik a »Növénytani Közlemények« részére kéziratokat küldenek, szíveskedjenek a közlemények jelentőségéhez mérten ki- szabott, és valamely idegen élő (vagy latin) nyelven megírt szöveget a »Beiblatt« szer- kesztőjének czímére (Bernátsky Jenő, Budapest, V. Széchenyi-utcza 1. szám) küldeni. Tudósítás. A y>Növénytani Közlemények« előfizetőit és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk anyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- változás) a K. M. T e r m é s z e 1 1 u d o m á- nyi Társulat pénztárához (Buda- pest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám), a folyóirat szellemi részét illető küldemé- nyek vagy felvilágosítások ügyében pedig S c h i 1 b e r s z k )' Káról}'' szerkesztő- höz (Budapest, I. Budafoki-út 13. szám.) forduljanak. Értesítés. A kik a »Növénytani Közle7nények«-hen megjelent dolgozataikból különlenyomatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí- vánt számát (borítékkal vagy a nélkül) a benyújtott kéziratra jegyezni, hog)'- a szer- kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön- lenyomatok a füzet megjelenése után azon- nal átvehetők a Társulat igazgatói irodá- jában, melyeknek mérsékelt díjszabását az átvételkor a szerzők egvenlítik ki. A Pesti Llo3'd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol Antal /.), Dorottya-utcza 14. IV. KÖTET. 1905. 2. FÜZET. ■I / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 2()-IKAN A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KOZRE.MUKOUESEVKT, SZKKKESZTI SCHILBERSZKY KÁROLY. MEGJEIENIK NEGYEDÉVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, A'III. Kszteiiiázy-utcza lii. szám.) 1905. Ez a füzet három és ^'^ ív terjedelmű. TARTALOM. Oldal Adatok a szőlőgyökerek anatómiájához, különös tekintettel a Phylloxera bántalmára, S z i g et h i -G y u 1 a A n d o r t ó 1_.. _. ... __. __. 45 Brassó környékén gyűjtött teratologiai adatok, M o e s z G u s z t á v t ó 1 (i- Nehány növény a Kaukázusból, vS z a b ó Zoltántól ... ... 74 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM- ... ... ... ... 78 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.. ... ....... ... ... 86 SZEMÉLYI hírek ... ... ... ... ... ._. SS BEIBLATT Nr. 2 ... ... ... ... - ... ... ... ... (9 -IS) A í>Növénytani Közlemények« díját befizették: (1905. február 1-től május 31-éig.) 1903-ra : Báthori Endre. 1904-re : Ardos Frigyes, Bpcsti VI. ker. állami főgimnázium, Csorba István, Egri kath. fő- gimnázium tanári kvtára, Gergel}' FiAlöp, Hudyma Emil, Kilián F. utóda (Noseda Tivadar), Maucha Ferencz. Radó Endre, Saxlehner Kálmán, Saxlehncr Ödön, Stanko- vits Rezső, Szigethy Gyula Andor, Teleki Emma grófnő. 1905-re: Anisits Dániel (50 korona alapitváuv), Baán Gj'ula, Bakos Tibor, Balassagyarmati áll. főgimnázium, Bálint Sándor, Bartal Kor- nél, Békési ev. ref. főgimnázium. Beregszászi áll. főgimn;lzium, Beszterczebányai ;U1. pol- gári iskola, Blaska Ubáld, Blasovszky Aliklósné, Brassói r. kath. főgimnázium, Bricht Lipót, Bpesti I. ker. áll. polg. tanár- képezde, Bpesti I. ker. áll. polg. tanárjelöltek olvasóterme, Bpesti I. ker. áll. elemi tanító- képezde, Bpesti m. kir. rovartani állomás, Bpesti V". ker. főreáliskola, Bpesti V. ker. Keresk. Akadémia Wahrniann - könyvtára, Bpesti VI. ker. állami főreáliskola, Bpesti VI. ker. állami felsőbb leányiskola, Bpesti VIII. ker. gyakorló főgimnázium, Bpesti Eötvös-kollégium, Burdáts János, Csáktor- nyai áll. polgári iskola, Csáky Béla, Csató János, C'síksomlyói r. kath. főgimnázium, Ifj. Csopey László, Csorba István, Csornai premontrei könyvtár, Dani Nándor, Debre- czeni ev. ref. tanitóképző-intézet, Debreczeni Jenő, Deér Endre, Dévai áll. tanitóképző- intézet. Ifj. Dőgl .Adolf, Dudinszky Emil, Egri kath. főgimnázium tanári könyvtára, Eisenhut Kálmán, Erős Imre, Fábry János, Farnady Ignácz, Fekete József, Gabnay Ferencz, Gánóczy .Sándor, Gotthard Jenő, Grossmann Kornél, Győri áll. főreáliskola. Győri főgimnázium tanári kvtára, Hajdú- nánási ev. ref. főgimnázium, Halász Ernő, Halmai József, Hirschfeld József, Hódmező- vásárhelyi ev. ref. főgimnázium, Hollós László, Horváth Gyula, Jánosy Sándor. Jávorka Sándor, Id. Joós Lajos, Kassai áll. felsőbb lcán3Ískola, Ifj. Kerékgyártó Árpád, Kertész Miksa, Késmárki ág. ev. lyceum. Késmárki áll. polg. és felső keresk. iskola, Kézdivásárhelyi r. kath. főgimnázium, Kilián F. utóda (N'oseda Tivadar), Kisújszállási ref. főgimnázium, Klacsko István, Kolozsvár r. kath. főgimnázium, Körnj^ei Tódor, Leffler .Andor, Ligeti Ármin, Lukovits István, Ifj. Mádaj' Lajos, Magyary József, Mályusz Egyed, Máramarosszigeti m. kir. erdőigaz- gatóság, Márkus Menyhért, Mauritz Béla, I JK Kii^Ai.Yi Magyar Természettudományi Társulat N()vénytan[ Szakosztálya nióly fájda- lommal jelenti, hogy Dr. BORBÁS VLNCZE A KOLOZSVÁRI EGYETEMEN A NÖVÉNYRENDSZERTAN TAVÁRA, 1905. július hó 17-ikén, életének 61-ik évében meghalt. Addig is, míg érdemeit a magyar növény- tani tudomány, a hazai ílorisztika terén kellően méltatnék, e pár szóban fejezzük ki fájdalmun- kat és bánatunkat váratlan elhunyta fölött. BÉKE LEGYEN PORAIN. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IV. KÖTET. 1905. 2. FÜZET. Szigethi-Gyula Andor: Adatok a szőlőgyökerek anatómiájához, különös tekintettel a Phylloxera bántal- mára.* (11 eredeti rajzzal.) A dugványokról szaporított szőlőnövény gyökerei mind járulékos gyöke- rek, melyek fejlődésük különböző idején más-más életműködést teljesítenek, és ebből folyólag más anatómiai szerkezetük van. A legfiatalabb részek — a hajszál- gyökerek — végzik a továbbnövekedés és táplálóanyag-fölvétel (absorbtio) mun- káját. A már idősebb fásodott szövetű vázgyökerek a felszívott tápláló-anyagot továbbszállítják és a növényt a talajhoz erősítik. A szőlő hajszálgyökerén szabad szemmel is megkülönböztethetjük : 1. a gyökérsüveg, 2. a tenyészőkúp, 3. a gyökérszőrök és 4. a vastagság- beli növekedés egymástól anatómiailag különböző szakaszait. A fehéres színű hajszálgyökér legvégén sárgás-barna színű gyökérsüve- get találunk, mely a különböző szőlőfajtákon kivétel nélkül külső és belső süvegre különül. A külső süvegeket oldalrészén prosenchym-, tengelymenti részén parechym-alakú, lazán összefüggő és könnyen leváló sejtek alkotják. A külső süveg alatt éles határral elkülönített egyenlő parechym-sejtek- ből alkotott belső süveget találunk, mely a \ltis riparia Porialis, Vilis Solo- nis, Vitis nipeslris monticola, York Madeira, Delaware, Jacqiicz, Furmint, Leányka, Mézesfehér gyökerein félszer olyan erős mint a külső süveg, míg az Izabella- és C/;assí'/as-gyökereken két-háromszor olyan erősen fejlődött. A Vitis riparia Portalis belső süvege pl. átlag 300 ^K, külső süvege átlag 450 /i hosszú, míg az Izabella és a Chasselas hajszálgyökereinek külső süvege csak 150 u hosszú. A belső süveg sok raphid ot tartalmazó tömlői és sok cseranyagtartalma szerintem arra mutatnak, hogy a süveg nemcsak védő berendezése a gyökér- nek, hanem az elhasznált anyagok raktározása és szélső sejtjeinek folytonos hámlása révén a növénynek egyúttal kiürítő szerve is. A tenyészőkúpot a vizsgált szőlőfajtákon különbség nélkül mindenütt többrétegű oszló-szövet (merisztéma) alkotja, melynek leánysejtjei, a közép- • Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1905. évi februárius 8-ikán tartott ülésén. 46 SZIGETHI-GVULA ANDOR részen bélparenchymává és háncs-fanyalábokká, kívül kéregrészszé, legkívül bőrszövetté, a gyökér végén pedig gyökérsüveggé alakulnak át. A Vitis riparia Portalis tenyészkúpjának hosszmetszetein végzett méréseim szerint ezt az oszlószöveti övet 6 sejtsor alkotja, mely 60— 70 a vastag színtelen réteget képez a belső süveg alatt. A szőlő-hajszálgyökér tenyészőkúpja mögött következő harmadik szakasza, vagyis a gyökérszőrök övének a hosszúsága nem annyira a fajta, mint inkább a talaj minősége szerint változik. Haberlandt- nak* más növényeken végzett vizsgálataival megegyezően azt észleltem, hogy a gyökérszőrök öve száraz talajban 3/4— i mm., nedves talajban 2—3 mm. távolságra kezdődik a gyökérsüveg mögött. A különböző szőlőfajták gyökérszőreinek tanulmányozásában hasonló körülmények között fejlődött, egyidős hajszálgyökerek azonos részletéből vett, 30 j(t vastagságú metszeteit hasonlítottam össze. Méréseim alapján az amerikai szőlők csoportjából vett : 1. Vitis riparia Portalis hajszálgyökerének 1 mm^ felületén átlag 200—270 gyökérszőrt olvastam meg, melyek hosszúsága 80—145 f.i között ingadozott. Továbbá a Vitis vinifera-k csoportjából vett : 2. Olasz Rizling hajszálgyökerének 1 mm^ felületén átlag 260—320 gyökérszőrt találtam, melyek 120—260 /t hosszúak voltak. A fajvegyülékek (hybrld-ek) csoportjából vett : 3. Othello** hajszálgyökerek 1 mm^ felületén 220—240 gyökérszőrt találtam, melyek hosszúsága 75—220 f.i között ingadozott. E mérési adatok szerint a Vitis vinifera-k hajszálgyökerének (a felület- egységen található több és hosszabb gyökérszőr révén) jóval nagyobb a fel- szívó felülete mint az ugyanolyan körülmények között lévő amerikai szőlők hajszálgyökerének. A felszívó felület különbözőségéből magyarázható meg az európai és az amerikai szőlők hajszálgyökerének számbeli nagy különbsége. Az amerikai szőlő gyengébben fejlődött gyökérszőrözete sok hajszálgyökér képző- dését teszi szükségessé, míg az európaiaknak eme kifejlődött felszívó szervei aránylag kevesebb hajszálgyökérrel is biztosítják a szőlő táplálék-szükségletét. A hajszálgyökérnek a bőrszövet és az endodermisz közötti rétegét egyenletes parechym-sejtekből alkotott kéregrész tölti ki, melyre nézve a különböző szőlőfajtákon lényegesebb eltérés nem mutatkozik. A látható kiter- jedés és fejlődöttség különbsége a tenyészeti föltételek különbözősége folytán áll elő, és nem tekinthető fajtabeli sajátságnak. A kéreg legbelső sejtsora, az — endodermisz — parásodott falú sejtjei által sötét gyűrűként tűnik szembe a keresztmetszeten ; a különböző fajú szőlők hajszálgyökerében mindig egyrétegű és választófalain a Caspary***- féle sötét pont hiányzik. ' HaberlandtG. : Physiologische Pflanzenanatomie. Leipzig 1904. 196. old. ** (Vitis labrusca— V. riparia) X V. vinifera=Othello. *** Van Tieghem : Traité de Botanique. Paris. 1891. 681. old. — De Bary : Vergleichende Anatomie stb. Leipzig 1877. 129. old. — Ji o n n i e r G. et Du Sab- lon L. : Cours de Botanique. Paris. 1901. 352. old. ADATOK A SZÓLŐGYÖKEREK ANATÓMIÁJÁHOZ. 47 Aparásodotthártyájú, nem diffundáló endodermisz-sejtek közé a faedények szomszédságában világos színű, nem parásodó áteresztősejtek ékelődnek, melyek közfalaikon elhelyezett udvaros gödörkék segélyével a kéregrész és a középponti henger közötti táplálékforgalom lebonyolítására szolgálnak (10. rajz). Európai és amerikai szőlők endodermiszében esetleg észlelhető parásodási különb- ségek nem tekinthetők fajbeli sajátságnak, mert ezeket a parásodási különb- ségeket ugyanazon hajszálgyökér különböző részleteiben, mindegyik fajtán meg- találhatjuk. A szőlő hajszálgyökerének középponti hengerében bélparenchym-ot, továbbá háncs- és fanyalábokat találunk, mely utóbbiak száma a hajszálgyökér kora, de a fajták szerint még inkább változik. Egykorú hajszálgyökereken végzett vizsgálataim során következő számbeli adatokat kaptam : 10. rajz. Othello hajszálgyökér-keresztmetszet : /; kéregparenchym-sejtek ; e parásodott hártyájú endodermisz-sejtek, melyek sötét gyűrűként veszik körül a középponti hengert; a nem parásodott hártyájú átbocsátósejt válaszfalán az udvaros gödörkével; p pericycle- sejtek. (Friss anyagból vett készítményről rajzolva 680-szoros nagyítással.) 1. Í7//5 riparia Portalis hajszálgyökér edénynyalábjainak száma 2. Vitis riparia Porialis » » » 3. Vitis riparia Poi ialis » •» 4. Vitis riparia tonientosa » » 5. Vitis rupestris monticola » » 6. Vitis Solonis » » 7. Vitis Solonis » » 8. York Madeira* » » 9. Othello** » » 0. Delaware*** » » 4, 5, 6, 2. 9 2, 3, 4, 5, 3, * YorI: Madeira =■ Vitis aestivalis (V. labrusca x V. vinifera) . V. vinifcra. * Othello ^ (Vitis labrusca — • V. riparia) X V'. vinifera. ** Ticlaivarc - (Vitis labrusca — V. aestivalis) V. vinifera. 48 SZIGETHl-GYULA ANDOR 11. Izabella* hajszálgyökér edénynyalábjainak száma . '1, 12. Izabella » » » 6, 13. Vitis vhiifera L. var. Chasselas hajszálgyökér edénynyalábjainak száma 2, 14. Vilis vinifera L. var. Chasselas » » » 4, 15. Vilis vinifera L. var. Olasz Rizling » » » 5, 16. Vitis vinifera L. var. Fiirimní » ■» » 4, 17. Fí/í5 vinifera L. var. Leányka » » » 4, 18. Fí^/5 vinifera L. var. Kadarka » » » 4, 19. Vilis vinifera L. var. Mézes fehér » » » 6. A három-, öt-, hatnyalábú hajszálgyökerek nyalábjai körkörösen vannak elosztva részarányosán, két szomszédos fanyaláb között kevéssel küljebb min- dig egy-egy háncsnyaláb van, és az általuk körülzárt parenchym később bélszövetté alakul. A négynyalábú gyökerekben derékszöges átlók irányában helyezkednek el a nyalábok, és a másodlagos elemek közbeiktatása révén a fanyalábok négyágú csillaggá egyesülnek ; ezeknek a gyökereknek kevés a bél-parenchymája. A kétnyalábú gyökerekben egymással szemközt van a két nyaláb, és a másodlagos fa közbeiktatása révén a két nyaláb a gyökér középrészén egyetlen tojásalakú nyalábbá egyesül ; ennek két oldalán vannak a háncs- nyalábok. Ezekben a gyökerekben nincsen bélszövet. A hajszálgyökereknek a gyökérszőrök öve fölött elhelyezett negyedik — az elágazás, a vaslagságbeli növekedés — szakaszából vett keresztmetszeten a középponti henger nyalábközeit kitöltő, egyneműnek látszó parenchym- szöveten chlorzink-jóddal való kezeléskor különböző színeződés mutatkozik. Az endodermisz sötétbarna színű lesz ; a vele szomszédos három-négy sejt- sorból alkotott, sok keményítőt és szemecskés protoplazmát tartalmazó szövet- réteg sejthártyája színtelen marad ; a nyalábok övétől körülzárt középső paren- chym szövet ibolyakék színű lesz ; a fanyalábok kénsárga, a háncsnyalábok ibolyaszínre festődnek, és közöttük ismét föstetlen marad egy sejtréteg, mely a háncsnyalábokon belül, a fanyalábokon kívül végighúzódó hullámos vonalat alkot. Emez utóbbi, föstetlenül maradó sejtréteg sejtjei osztódni kezdenek, és egy háncs- és faelemeket képező oszlószövetet létesítenek, mely azonos a földfeletti szárrészek kambium-oszlószövetével (1 1. rajz). Az endodermisz alatt elhelyezett föstetlenül maradó, 1— 5-sejtsorú, parenchym-ot (12. rajz) Van Tieghem** »pericycle«-nek nevezi és szerinte ezek osztódása folytán létre- jött rhizogen-öv a kiindulási pontja az összes Virágos Növények gyökerein az oldalágak képzésének. Vizsgálataim során úgy találtam, hogy a szőlő hajszálgyökerei Van Tieghem- nek emez általános szabálya alól kivételt tesznek. Azokban a kétnyalábú Vilis riparia lomentosa és Vitis rupestris monticola hajszál- gyökerekben, melyeknek endodermisze alatt csupán egy sejtsorból alkotott »peri- * Izabella — Vitis labrusca >: V. vinifera. *" Van Tieghem: Traitc de Bot. stb. 703. old. ADATOK A SZOLOGYOKEKEK ANATÓMIÁJÁHOZ 49 cycle«t találunk, a háncs fa-képző, belső oszlószövet már többrétegű és teljesen működésben van, mikor a rhizogen-öv oszlószövete még egyáltalában nem alakult ki. Ezekben a gyökerekben az oldalág keletkezési helye a kambium. \ ■atft. - / \ ^0 ot. 11. rajz. Leányka hajszálgyökér-keresztmetszet : h a háncs ;/ a la; osz a kambium- (F'riss an3''agból vett metszetről 97-szeres nagyítással.) A három- és ennél többnyalábú hajszálgyökérben mindakét oszló- szöveti öv részt vesz az oldalág-képződésben, még pedig olyan módon, hogy a belső oszlószövetnek a farész mentén elhelyezett sejtjei osztódni kezdenek 12. rajz. Leányka hajszálgyökér-keresztmetszct : k kéregparench3'm ; c endodemiisz az alatta elhelyezett III. számú oszlószövcttel ; p pcricycle. (F'riss anyagból vett metszet- ről, 97-szeres nagyítással.) és a létrejött új, plazmával telt parcnchym -sejtek tömege fölemeli a fölötte levő pericycle- és endodermisz-sejteket. A nyomási inger folytán a pericycle sejtjei szintén osztódni kezdenek, és kifele újabb endodermisz-sejteket, befelé Növénytani Közlemények. 1905. IV'. kötet, 2. füzet. 4 50 . SZIGETHI-GYULA AXDÜR plazmával telt parenchym- sejteket létesítenek. A két oszlószövet együttes működése révén csakhamar egy endodermiszszel fedett, parenchym-szövetű kúp keletkezik a gyökér belsejében, mely a kéregparenchym-on keresztül a felszín felé növekszik (13. rajz). Még mielőtt a kis kúpos képződmény az anyagyökér testéből kinőne, egynemű parenchym-sejtjei megváltoznak és az anyagyökér szomszédos szöveteihez alakulva, összeköttetésbe kerülnek azokkal. A felszínre kinőtt oldalágban már megtaláljuk a középponti hengert meg a kéregrészt, és a kéreg az anyagyökér kérgével, az edénynyaláb edénynyalábbal van össze- kötve. Az eredeti oszlósejt az oldalág továbbnövő végén süveggel borított tenyészőkúppá alakul. A fönt említett két oszlószövet általános működése révén létrejött újabb szövetelemek közbeiktatása annyira megnöveszti a középponti henger átmérőjét, hogy az a tovább nőni nem tudó kéregsejteket összenyomja, és a növekedés további folyamán az egész kéregrészt a bőrszövettel együtt lelöki. A kéreg- részét és endodermiszét eltávolító ^ gyökérke már nem hajszálgyökér :« többé, hanem vázgyökér, nem a táp- lálék fölvétele, hanem annak tovább- szállítása, nem hosszirányban tovább- ■ £,n. ' ■^ növekedés, hanem a vastagodás a _ feladata. ^•' 9 'l\ '\ '^ hajszalgyökér emez atala- '.^ '\ '\ l kulását létrehozó oszlószövetek mű- vJ; -•": yl --Ár y ködése az egyes szőlőfajtákon más- ''■■^%:'^ Jj más, és a vázgyökerek szöveteinek elrendezésében, kifejlődésében olyan eltéréseket létesítenek, melyeknek 13. rajz. A szőlő-hajszálgyökér oldalágképzése: jöntő szerepök van arra nézve, hogy c epidermis ; A'y kéregparenchym : en az endo- ., ■'.'■ m n u' t i „ ^ , - . , TT . ,- • egyik szolo a P/m/o.ví'ra-bantalom dermis, melyet lölemel az osz. II. kambium es , , osz. III. pericycle által termelt sejltömeg ; következtében elpusztul, mig a másik / fanyaláb ; )i háncsnyaláb ; h bélszövet. képes annak ellenállani. Pliylloxera-hántalom folytán beálló változások a szőlő gyökerén. Más helyen részletesen kifejtett vizsgálataim es fertőzési kísérleteim során, melyek eredményét Cornu* és Millardet** egybehangzó véle- ménye is megerősíti, úgy találtam, hogy a Phylloxera szúrása következtében az amerikai és az európai szőlők hajszálgyökerei egyformán kampószerű daga- natokká (nodositas) alakulnak. A keletkezett szöveti túltengés (hypertrophia) alakja a Phylloxera letelepülési helye szerint változó, de ismétlődő esetei annyira jellemzők, hogy a daganatok jelenlétéből biztosan megállapíthatjuk a * Cornu: Mémoires de l'Académie de Tlnstitut National de Francé. Toine XXVI. Paris, 1878. 77. old. ** Millardet A.: Pourridié et Phylloxera. Paris, 188-2. 23. old. AUATÜK A SZÓLÖGYÖKERKK ANATÓMIÁJÁHOZ 51 ■e- Fhylloxera-bántalmat. Kivételt emez általános szabály alól csupán a Viíis rotundifolia hajszálgyökerei tesznek,* melyeken a Phylloxera-bántalom semmiféle változást nem okoz. A különböző alakú daganatokon makroszkópos vizsgálat közben min- denütt azt látjuk, hogy a hajszálgyökér a rovarbántalom helyén besüppedt, szomszédos és átellenes részein pedig mindig erősen feldagad. A kifejlődött Phylloxera szívó ^^ szerve 90—130 i-i hosszú és a sejtek közé mélyesztett részlete a hajszál- gyökér erőssége szerint 4— G sor kéreg- parenchym - sejten hatol keresztül. Ama sejteknek a plazmája, melyeken a szívó keresztülhatol, szorosan a szívóhoz tapad és sajátszerű, átlátszat- lan, sárga színű, kocsonyás burkot alkot a szívó körül. A plazma meg- alvadását valószínűen a szívót bevonó nyál idézi elő. Később a rovar testével érint- kező bőrszövetrész és az alatta lévő szélső parenchym-sejtek hártyája meg- duzzad, a sejtek tartalma kiürül, maga a sejt összezsugorodik, és a kéregnek a rovarral érintkező egész részlete át- látszatlan sárga színűvé válik, opákká lesz (14 rajz). A szívó végével érint- kező sejt a többinél két-háromszorta nagyobbra nő, egészen kiürül és a szomszédos sejtek plazmája minden '^^■' oldalról a kiürített táplálósejt felé húzó- dik. Ez a jelenség haematein-nel fes- tett készítményeken tűnik szembe (15 rajz). A kéregnek a Phylloxera testével érintkező részletén mindig újabb és újabb sejtsorok zsugorodnak össze, és így a rovar szívójának alsó vége mind újabb plazmával telt sej- tekkel jut érintkezésbe. A szívó végé- vel érintkező sejtek öve keményítővel rm^. 0. en 14. rajz. Chasselus-hajszálgyokér Phyllo- xera bántalmű részletéből keresztmetszet: sz a rovar szívója mentén elhelyezett kéreg- parenchym-sejtek plazmiija megalvad ; c duzzadt hartyájú, opákká vált epidermis és kéregparenchym ; n a szívó mentén elhelyezett kiürült kéregparenchym-sejtek ; /; a rovar szívója alatt a kéregparenchym- sejtek megtelnek keményítővel és ebben az övben az endodermisz sejtek párája eltűnik. (Friss anyagból vett készítményről, 125 szőrös nagyítással.) telik meg, míg az e fölött elhelyezett külső sejtsorok, melyeken a szívó már keresztül hatolt, egészen kiürülnek és opákká válnak (14 rajz). A kéregrész a Phylloxera-\a\ átellenes részletén át- * M i 1 1 u r d e t A. : Altérations phylloxériques sur les racines. Vitioulture. X. kötet. 695. old. Revue de 52 SZIGETHI-GYULA ANDOR mérőjében nagyon megnő ; ezt nem a sejtek osztódása, hanem az egyes kéreg- sejtek növekedése idézi elő. A középponti rész szinte elveszíti szabályos hengeralakját, mert oszló- szövetei, a Phylloxera okozta inger folytán, idő előtt működésnek indulnak, és a sok közbeiktatott osztódó sejt megnyúlt tojásalakot ad a középponti hengernek. Az endodermisz sejthártyáinak párája a bántalmazott részen eltűnik, és maga • a sejt, szomszédos parenchym-sejtekhez hasonlóan, egészen megtelik keményítővel ; később semmivel sem különbözik azoktól (14 rajz). A hajszálgyökér felbőre nem 'c 15. rajz. Jork-Madeira-hajszálgyökér Phyllo- xera bántalmú részletéből keresztmetszet : r a rovar letelepülési helyén az epidermis c sejtek hártyája megduzzad; t a rovar szívója végé- vel érintkező hipertrófos kéregparenchym-sejt, ú. n. táplálósejt, a vele szomszédos kéreg- sejtek plazmája minden oldalról a táplálósejt fala mellé húzódik. (Paraffinba helyezett anyag- ból vett metszetről, r25-szörűs nagyítással.) képes a kéregrész hirtelen nagy növekedését követni, és a túlten- gett szövetek nyomásának engedve, szétszakadozik. Az így támadt nyílt sebeken át bejutó, a talajban min- dig nagy mennyiségben élő gomba- és baktérium szervezetek azután el- pusztítják a daganatot- és egészen feloszlatják. A Phylloxera-bántalom tanul- mányozásának első idején a haj- szálgyökérdaganatok pusztulásának nagy jelentőséget tulajdonítottak. C 0 r n u * azt állítja, hogy a haj- szálgyökerek pusztulása a növény kimerülését és halálát vonja maga után. M i 1 1 a r d e t ** vizsgálatai azután kimutatták, hogy kizárólag a hajszálgyökér-daganatok ezrei sem pusztítják el a tőkét. Fertőzési kísérleteim során megfigyeltem, hogy a jól ellenálló Vitis riparia Portalis tőkének majdnem összes hajszálgyökere daganattá alakult és elpusztult. Következő tavaszszal újra ültetve, a nagyfokú bántalom daczára a tőke ismét továbbtenyészett és egész őszi lombhullásig virult, a bántalma- zottság külső jele nélkül. Tehát a Pliylloxera-nak való ellenállás szempontjából nem lehet különösebb súlyt helyezni arra, hogy egy fajtán keletkezik-e hajszálgyökér-daganat vagy sem, mert az egy Vitis rotiindifolia kivételével úgy az ellenálló, mint a nem ellenálló szőlő gyökerén keletkezhetik hajszál- * C o r n u M. : Etudes sur le Phylloxera vastatrix. l'Institut National de Francé. T. XXVI. 91. old. ** Mi 1 1 a r d e t : Revue de Viticulture. — T. X. 753. old Mémoires de l'Académie de ADATOK A SZŐLÖGYÖKEREK ANATÓMIÁJÁHOZ 53 gyökér-daganat és a Pliylloxera-vcsz szempontjából a könnyen póllódó, fel- szívó-szervek puszliilása magában véve csekély jelentőségű. M i 1 ] a r d e t Iont említett vizsgálatai derítették ki első ízben azt, hogy a Phylloxera vész csakis a vázgyökereken keletkező daganatok ptisztnlásának következménye. A Phylloxera szúrása folytán a Vitís vinifera vázgyökerén félgömbalakúan kiemelkedő, szemölcsszerű daganat (tuberositas) keletkezik, mely fölemeli és megszaggatja az azt takaró és védő periderma-t. A nyílt sebeken át létrejött fertőzés révén elkorliad nemcsak a daganat, hanem köröskörül, a gyökér plasztikus anyagokat szállító szerveit magában foglaló egész kéreg- rész is. Az így elzárt vázgyökér összes függelékeivel — elágazó vázgyökereivel és felszívó hajszálgyökereivel — együtt elpusztul. Ezt a veszteséget csak lassan, évek múlva pótolhatja a növény — és ha egy időben, egyszerre több vázgyökerét veszti el, akkor meggyengül, visszaesik, végre elpusztul. Az ellenálló amerikai fajták vázgyökerein ilyen pusztulást okozó, szem- ölcsszerű daganatok egyáltalában nem keletkeznek, vagy csak a legfiatalabb vázgyökérrészen, olyan csekély számban, hogy az a tőke életét egyáltalában nem veszélyezteti. E munkám czélja megkeresni ama tényezőket, melyek az amerikai szőlőt a Phylloxera bántalmának ellenállóvá teszik, és a mely tényezőknek hiánya okozza a Vitis viniféra-k pusztulását. Megvizsgáltam először a bántalom előidéző okát. A Phylloxera és általában a tetvek szúrása helyén támadt hipertrófia keletkezését az állati szervezet okozta inger különböző tényezőire lehet vissza- vezetni. B e i j e r i n c k* szerint gubacsképződéskor az állati nyálnak (excretio) a szövetek közé való jutása és mérgező hatása jut érvényre. Cornu*" a daganatok keletkezését három okra : a szúrásra, az izgató folyadék kibocsá- tására és a tápláló nedvek elszívására vezeti vissza. Sorauer*** a szövetek egyszeri sérülését, vagy a Beijerinck föltételezte mérgezést nem tartja elegendő oknak. Szerinte a rovar szúrása, szívása és mozgása folytán létre- jött folytonos izgatás szükséges a szöveti túltengés létrejöttéhez. A Phylloxera letelepülési helyén támadt daganat keletkezése okának ki- puhatolására, a rovar által a szövetekre gyakorolt együttes inger tényezőit külön választottam és a Vitis rupestris monticola és Kadarka-szőlők gyökerein, erős növésben lévő fiatal szárrészein tanulmányoztam: 1) a szúrás, 2) a szívás és 3) az állati nyál ingere folytán létrejött változásokat. Kísérleteim lefolyását e tárgy szűk keretében nem ismertethetem, e helyen csupán az elért ered- ményeket említem. A finom fém-, illetve üvegtűvel egyszer megszűrt növényrész nem hatott ; ellenben a naponta ismételten megszúrt helyen, ahol a szúrás ingere úgy- szólván állandóan hatott, egy hónap lefolyása alatt jelentékeny daganat kelekezett. * Beijerinck J. : Über Pflanzengallen. Bot. Zeitung, 1S.S7. 36. old. ** Cornu M. : Études sur le F^hylloxera stb. lásd előbb, 180. old. *** Sorauer P, : Handbuch dcr Pnanzenkrankheiten. Berlin 1886. 754. old. 54 SZIGETHI-GYULA ANDOR A szívás ingerének tanulmányozásakor figyelembevettem B ü s g e n-nek* ama megfigyeléseit, hogy a tetvek táplálékfölvétele részben a kapilláris attractio, részben a szívás folytán történik. A kapilláris attractio ingerének kiváltására nagyon kis átmérőjű, üveg-hajszálcsöveket szúrtam a kéregrészbe, de annak daczára, hogy azok kapilláris attractioja, működött, egy hónapon át nem jött létre szöveti túltengés, A rovar oesophagusa** kifejtette szívási inger tanulmányozására végén kis átmérőjű, kúposán vastagodó hajszálcsövet szúrtam a kéregrészbe, és a hajszálcső szabad végét egy aspirator-szívókészülékkel kapcsoltam össze, melyet egy hónapon át szakadatlanul működtettem. -4 szíi'ócsö körül Jelen- tékeny daganat keletkezett. A növényi szövettel érintkező állati nyál ingerének tanulmányozására különböző rovarnyál-kivonatokat készítettem, és azokat részben hajszálcsővel felszívatva a szúrt sebbe juttattam, részint ecsettel a felületre kentem. Meg- jegyzem, hogy a használt nyálkivonatok egy részéhez, K ü b e T** eljárása értel- mében, 1 0 ü-os konyhasó-oldatot adtam, mint amely az állati nyál ferment- jeinek diasztatikus hatását fokozza. A növénynek nyállal bekent részletén a bőrszövet és szélső kéregsejtek megbarnultak, sejthártyájuk felduzzadt, míg a sejt ürege összezsugorodott (14. rajz). A szúrt seb mentén nyállal érintkező kéregsejtek ugyanígy deformálódtak, plazmájuk megalvadt és mindig meg- barnultak. Kísérleteim eredményét összefoglalva azt láttam, hogy a rovar okozta inger együttes hatása folytán támadt kóros képződmények létrejöttében : 1 ) a szúrás és szívás állandó ingere okozza a sejtek, illetve a szövetek túltengését, és ezzel a daganat keletkezését; 2) az állati nyál fermentjeinek hatására össze- zsugorodnak a szövetek. Ez az oka tehát a növekedés irányából való eltérés- nek, sajátságos görbületek keletkezésének és a sejttartalom átalakulásnak. Tehát a szöveti túltengés fizikai, a sejttartaloiu-átalakiilás chemiai ingerek hatásának a következménye. Ez az észlelet megdönti B e i j e r i n c k-nek a rovarnyál mérgező hatására épített elméletét és egyben illuzoriusakká teszi ama reménységeket, hogy valamikor alkalmas védőoltási eljárással a Phylloxera-bán- talom ellen immúnissá tehetjük tőkéinket. Megerősíti M i 1 1 a r d e t-nek amaz állítását, hogy a szőlő pusztulását maga a Phylloxera-bántalom nem idézi elő, szükséges még ehhez a korhadást okozó gombák és baktériumok hozzájárulása. A Phylloxerának ellenálló képesség tényezőinek vizsgálata. Feladatom volt tovább keresni ama tényezőket, melyek a szőlőtőkének ellenálló képességet adnak. Ezt csak úgy véltem elérhetni, ha összehasonlítom az ellenálló és az ellen nem álló szőlőfajták vázgyökerének a fejlődését, az alkotó anyagait és a szöveti szerkezetét. * Büsgen M. : Der Honigthau. Bes. Abdr. aus der Jena'schen Zeitschr. für Naturwiss. XXV. (Neue Folge XVIII.) ** Kelbe H. J.: Einführung in die Kenntniss der Insekten. Berlin 1893. 587. old. *** 0 p p e n h c i m c r C. : Die Fermente und ihre Wirkungen. Leipzig, 1893. 227. . old. ADATOK A SZÜLÓGYÖKKRKK ANATÓMIÁJÁHOZ 55 Nevezetesebb fejlődésbeli különbséget találtam az ellenálló amerikai és az ellen nem álló európai fajták gyökérképzésében. Előbbiek azonos körül- mények között sokkal több mellék- és hajszálgyökeret fejlesztenek, mint ugyan- olyan idős európai szőlők. Azonban ez csak kevéssé lényeges tényező az ellenállóképesség szempontjából, mert például a jól ellenálló Vilis Berlandieri fajtának még a Vitis vinifera-nóX is gyérebb a gyökérzete. Lényegesebb a szőlőgyökerek geotrópos elhajlásában észlelhető különbség, valamint azok mélyebb vagy sekélyebb talajrétegben való eloszlásának el- térései, melyek már számba veendők az ellenálló képesség kutatásakor. Mert, a mint Neme (•* vizsgálatai kimutatták, alacsony hőmérsékletű, mélyebb talaj- rétegben a plazmának ingervezetö képessége csekélyebb. Úgyszintén a Phyllo.xera életműködése, főképpen szaporodása és kifejlődése lassúbb a hidegebb mély talaj- rétegben.** De ezek csak mellékes tényezők, melyek elősegítik ugyan valamely fajta ellenálló képességét, de jelenlétük még nem adja meg azt, viszont teljes hiányuk esetén is jól ellenálló lehet az illető fajta. A szőlőfajták vázgyökerének összetétele, illetve alkotó anyaga vizsgá- latában alkalmazott mikrokémiai reakczióim, valamint Foex*** és mások meddő vizsgálatai arról győztek meg, hogy ilyen irányú kutatás pozitiv eredményre nem vezet. M i 1 1 a r d e t vizsgálatai megismertették a vázgyökerek Phyllo.xera-bántal- mának lefolyását, következményeit általánosságban. R a v a zt újabb tanulmánya beszámol a vázgyökér-daganatok összehasonlító anatómiájáról. Az ellenálló képesség mibenlétét téves nyomon, tehát eredm.énytelenül keresték mind e mai napig, és a különböző fajták vázgyökereiben föltételezett különbségeknek tulaj- donították az ellenálló képességet. E szöveti különbségek megkeresése volt kitűzött czélom, és elérésére az ellenálló amerikaiak, az ellen nem álló európaiak, e kettő keresztezéséből származott fajvegyülékek és a kettő egymásra oltása folytán létrejött oltványtőkék gyökereinek anatómiáját hasonlítottam össze az alább megnevezett fajtákon. A) Az ellenálló szőlők közül megvizsgáltam : 1. Vitis rotundifolia. 2. Vitis labrusca. 3. Vitis aestivalis. 4. Vitis riparia Portalis. 5. Vitis riparia tomentosa. 6. Vitis rupestris monticola. 7. Vitis rupestris metallica. (S. Vitis Berlandieri Nr. Ha. 9. Vitis Solonis. * Nemec B. : Die Reizleitung bei dcn Pflanzen. Jena l'Jül. 58. old. *• Comptes Rendus. 1882. I. 1453. old. *** Bot. Jahresbericht 1887. 506. old. t R a V a z L. : Nouvelles recherches sur la rósistancc au Phylloxeru. Mont- pellier 1903. 56 SZIGETHl-ÜYULA ANDOK B) A fajkeverékek csoportjából : 10. Jacquez. 11. Herbemont. 12. Delaware. 13. York-Madeira. 14. Othello. 15. Izabella. C) A Vitis vinij'era-szölök körJil : 16. Furmint. 17. Leányka. IS. Mézesfehér. 19. Kadarka. 20. Olasz-Rizling. Az oUváiiyok közül : 21. Furmint -f Vitis riparia Portalis. 22. Furmint -)- Vitis rupestris monticola. A fajták vázgyökere szöveti szerkezetének részletes leírását e helyen mellőzöm, csupán a három határt képviselő jelleget ismertetem : 1) a Vílis rotii Ildi fólia vázgyökerét, mint a melyen a Pliylloxera-bántalom semmiféle elváltozást nem okoz, 2) a Vilis Berlandieri Nr. I. vázgyökerét, mely a váz- gyökerén keletkezett daganat daczára jól ellenáll, és végül egy Vitis vinifera-t, mely nem áll ellen. I. A Vitis rolmidifolia ötéves gyökeréből vett keresztmetszeten a peri- derma külső rétege táblásán leváló, barnult pára, alatta egy hat sejtsorból alkotott színtelen pararéteg következik, mely kettő együtt adja a külső burkot. A periderma-nak az elsődleges bélsugár irányában fekvő részletén egy-egy fejlett paraszemölosöt találunk (16. rajz psz). A periderma alatt plazmával telt sejtsor — phellogen-oszlószövet — következik. Ez alatt a kör sugarának egyharmadát magába foglaló kéregparenchyma tölti ki a teret egészen a fatestig, a melybe a fanyalábok folytatásaképpen egész átmérőjének felerészéig terjedőleg, kúpos háncsnyalábok ékelődnek. A fatestet széles bélsugarak tagolják. A farostok vékony falúak, tömött szövetet alkotnak. A faedények öblösek és kissé lapí- tottak. A középponti bél kisterjedelmű. Az e fajta gyökér-keresztmetszeten szembetűnő, hogy sklerenchyma-rostjai a háncsnyaláb szélén helyeződnek el, mintegy védőszegélyt alkotva veszik azt körül. Magába a háncs-parenchymába csak kevés háncsrost ékelődik. A háncs- nyaláb ilyen alkotása egyedül a Vitis rotiindifotia gyökereinek a sajátsága, és ez egyúttal ismertető jele is (16. rajz). 10. (Vitis aestivalis — V. cinerea) , V. vinifera = Jacquez. II. (Vitis cinerea — V. aestivalis) ,: V. vm^evA -^ Herl>ciuovit. 12. (Vitis labrusca — V. aestivalis) x V. vinifera -^ Delaii'arc. 13. [Vitis aestivalis x (V. labrusca V. vinifera)] x V. vinifera - Yorli-Madeira. 14. (Vitis labrusca— V. riparia) ;■; V. viniferu 01 hello. 15. Vitis labrusca ;: V. vinifera ,: Izabella. ADATOK A SZÓLŐGYÖKEREK ANATÓMIÁJÁHOZ 57 2. Á l'itis Berlandieri Nr. \ a. négyéves gyökeréből vett keresztmet- szeten a periderma legkülső rétege 4—5 sejtsorból alkotott, szorosan simuló barna pára, mely alatt 7 — 8 sejtsorból alkotott színtelen pararéteg következik. Ez alatt 3 sejtsorból alkotott paraképző oszlószövetet találunk. A kéregrész a körsugárnak harmad részét teszi, és a belé ékelt háncs- részek egész szélességére kiterjedők. A háncsrészl egymásfólöH szabályos eme- leteket ^alkotó, háncsrost-csoportok hidalják át. A farostok vékonyfalúak, üre- 16. rajz. Vitis rotundifolia ötéves gyökeréből keresztmetszet : p pcridcrmis ; kp kéreg- parenchyma; Iip háncsparenchyma ; hr háncsrost; pc a II. számú oszlószövet (kambium) ; / faedény ; bs bélsugár ; h a központi bél parcnchymája ; psz paraszemölcs (lenticclla) a peridermisbcn. (P'riss anvagbó! vett készítményről 26-szoros nagyítással.) gesek, a faedények nagyon öblösek és egészen szabályos kerek alakúak. A fa- testet tagoló bélsugarak keskenyek, összenyomottak és határvonaluk a szom- szédos faedények nyomása folytán horpadozott, zegzugos vonalú. A közép- ponti bél csekély terjedelmű és közvetetlenül összefügg az elsődleges bélsugarakkal. 58 SZIGETHI-GYULA ANDOR E fajta vázgyökér keresztmetszetére jellemző ismét háncsrostjainak el- helyezése i's a bélsugarak zegzi'igossága , melyet más fajták vázgyökerében nem találtam (17. rajz). A Viiis Berlandieri vázgyökéren a Phylloxera szúrása helyén alig ki- emelkedő kis daganat támad és a hipertrófos rész korhadása kezdetén mindjárt, egy 6 — 8-rétegű paralemez képződik, mely a korhadó daganatot egészen el- különíti az egészséges szövetektől. E korhadást elzáró lemezek keletkezését Millardet* is észlelte, de ellenálló képesség szempontjából nem tulajdo- 17. rajz. Vitis Berlandieri Nr. I. a. négyéves vázgyükeréből keresztmetszet : /' peri- dermis ; kp kéregparenchyma ; kp háncsparenchyma; hr háncsrost; pc a 11. számú kambi- alis oszlószöveti öv ; / fa ; bs bélsugár ; h a központi bél parenchymája. (Fixált és celloidinba helyezett anyagból vett metszetről 26-szoros nagyítással.) nított ennek különösebb jelentőséget, mert a nem ellenálló keresztezések és európai szőlők korhadó daganatai alatt is képződnek ilyen elzáró para- lemezek, és e fajták mégis elpusztulnak. A Vitis Berlandieri-gyökerek korhadó daganatai leválnak és nyomuk eltűnik a nélkül, hogy a tőke fejlődésében valaminő észlelhető változást idéztek volna elő. * Revue Viticultuie. X. kötet, 755. old. ADATOK A SZÖLŐGYÖKERKK ANATÓiMlÁJÁHOZ 59 3. Vitis vinifera. A négj'éves Fiirminl-gyökér keresztmetszetén, a leg- külső burkot tekintélyes rhytidom-réteg képviseli, mely a gyökér egész felületén szakadozott, táblás felválást mutat. Ez alatt másodlagos periderma-t találunk, melynek színtelen paraja nyolcz sejtsorból alkotott. A phellogen három-sejtrétegű. A kéregrész a sugár harmad- részére terjedő és a belé ágyazott háncsnyalabok a kéregparcnchyma fele részéig nyúlnak be. A háncsrész parenchymájában szabúlylalan alakú, kis- terjedelmű háncsrostcsoport van elhelyezve, egyik-másikban téglaalakú, egy nagyobb darabban, vagy két esetleg három apróbb szigetképpen minden rendszer nélkül. 18. rajz. Vitis vinifera Furmint négyéves gyökeréből keresztmetszet: /' elsődleges peridermis ; jyi másodlagos peridermis ; r a két peridermis között elhelyezett rhj'tidom- réteg ; kp kéregparenchj'-ma ; lip háncsparenchyma ; hr háncsrost ; pc a II. számú háncsfaképző oszlószövet zónája (kambium); ./'fa; bs bélsugár; b a központi bél parenchymája ; psz paraszemölcs. (Friss anyagból vett metszetről 26-szoros nagyítással.) A fatestet szétterült, lazaszövclű bélsugarak tagolják. Az elsődleges bélsugarak csaknem olyan terjedelműek, mint a közéjük ékelődő farész. A farostok vastagfalúak, tágüregűek. A faedények az előbbi két fajtáénál cseké- lyebb .átmérőjűek, de csaknem mind egyenlő nagyok és sűrű elhelyezésük 60 SZIGETHI- GYULA ANDOR O -íz. folytán íi faszövctet nagyon hézagossá, lazává teszik, ami már a metszés köz- ben is érezhető. A középponti bél nagyon kisterjedelmű és közvetellenül összefügg az elsődleges bélsugarakkal. A keresztmetszetre jellemző a kevés háncsrost, széles bélsugár és a háncsparenchyma-nak az előbbi fajtákétól eltérő különös szer- kezete (18. rajz). Az ellen nem álló l'^iíis vinifera és keresztezéseinek vázgyökereiből vett és ruthenium-vörössel vagy haematoxylin-nal gyengén föstött keresztmetsze- teken, a kcregrészben eddig nem ismertetett oszlószöveti öveidet találtam. Ezek tavaszszal vagy nyár elején keresendők, amikor új szövetek képződése éppen folyamatban van. Az egyik oszlószöveti öv a háncsrész külső szélén a második, vagy harmadik sor parenchyma-sejt helyén van, és kifelé bélsugár, befelé háncsparenchyma - sejteket hoz létre (19. rajz). A másik oszlószöveti öv a háncs- részt felül határolja, és a másod- harmadlagos stb. bélsugarak közbeikta- tása alkalmával két részre osztódó háncsrészeket a különválás után tnintegy áthidalja (20. rajz), befelé bélsugár és kifelé kéregpareiichyma-sej tekét hoz létre. Rendes körülmények között, egészséges vázgyökerekben e két oszlószöveti öv kizárólag a vastag- ságbeli növekedés közben szükségelt új elemek közbeiktatására szolgál ; de 19. rajz. Mézesfehér 3-éves vázgyökeré- sebzési vagy egyéb ingerek hátá- ból keresztmetszet : /.háncs; / fatest; gára más működést fejt ki. Azonban h bélsugárscjtek ; c a II. szamii oszló- „ „ ., ,, .. , , - .. . . ',, , • X „V, - ^ mielőtt erről szo anek, könnyebb at- szovetzona (kambium) ; osz a háncs- , „ „ határon végighúzíkló IV. számú oszló- tekintés végett lássuk a szőlőgyökér- szövet. (Friss anyagból vett metszetnjl ben talált oszlószövetek rövid csopor- 680-szoros nagyítással.) tosítását. I-ső számú oszlószövet : a gyökér tenyésző kúpja, feladata a továbbnöve- kedés minden szőlőfajtán ugyanaz. Ilik számú oszlószövct : a kambium, végzi a háncs és faelemek közbe- iktatását, de míg az ellenálló amerikai fajták gyökerében kifelé felváltva meha- nikai és plasztikus anyagokat szállító elemeket termel megközelítőleg egyenlő arányban, addig a nem ellenálló fajták gyökerében túlnyomóan rostacsöveket meg háncs-parenchymát és csak kevés mehanikai szervet létesít. Ill-ik számú oszlószöveti öv : a perycicle bői kialakult phellogen, közve- tetlenűl a felbőr alatt foglal helyet, ellenálló amerikai fajtákon egy-, legföljebb ADATOK A SZÓLÓGYÖKEREK ANATÓMIÁJÁHOZ 61 két-sejtsorú és lassú működésű ; míg a nem ellenálló fajták gyökerében mindig több sejtsorból való, fejlett és gyors működésű, ami korai kéreghámlásl eredményez. IV-ik számú oszlószöveti öv: a második számúból ered és a gyökér vastagodásakor a háncsrészek tagolása és növelése a feladata. Ellenálló és ellen nem álló fajták gyökerében, rendes körülmények között működése azonos, de helyzete és alakja a háncsrész szerkezete szerint változó. V-ik számú oszlószöveti öv eredete szintén a második számú oszló- szövetre vezethető vissza. Ez már csak a nem ellenálló szőlők gyökerében van meg. A Phylloxera szúrása helyén támadt daganat korhadását elzáró védő paralemezt, a további izgatás folytán működésbe került V-ik számú oszló- szöveti öv termelte sejtek tömege átszakítja éppen úgy, mint ahogy az első O.tl V 4X,, 20. rajz. Mézesfehér 3-éves vazgyökeréból keresztmetszet : háncs külső széle ; k kéreg- parenchyma ; osz a háncsrészeket összekötő V. számú oszlószövet ; hs liélsugár- sejtek. (Friss anyagból vett készítmén3'rő!, 97-szcres nagyítással.) hipertrófia a periderma-t. A második daganat korhadását ismét újonnan kép- ződött paralemez zárja el, de ezt megint átszakítja a háncshatáron végig- húzódó IV-ik számú oszlószöveti öv létrehozta daganat. Idősebb Vitis vinifera-gyökerek Phylloxera bántalmazta részén nem egyszer találtam ilyen daganat-emeleteket, a korhadt kéregparenchymában két, esetleg három ilyen zárólemezzel egymás fölött, és alattuk a korhadás egészen a fatestig hatolt. Különösen jól látható az egymás fölött elhelyezett daganat nem ellenálló fajvegyülékek pl. Jacqiiez, Othello, Izabella vázgyökereinek a keresztmetszetén, mert ezek előbb fejlesztenek védő paralemezt és sokkal vastagabbat, mint a Fí7ís viniferak. 62 SZIGETHI-GYULA ANDOR Hogy az egymás alatt következő daganatok valóban az V. és IV. számú oszlószövetből indulnak ki, arról- könnyen meggyőződhetünk a még nem egészen korhadt daganaton készült metszeteken, ahol jól látszik a második daganatot létrehozó V. számú oszlószövetből kiinduló sejttömeg. Ugyanígy követhető a harmadik daganat létrejötte is, mert a IV. számú oszlószövet működése folytán létrejött parenchj^ma-sejtek tömege a plasztikus anyagokat szállító rendszer elemei közül kiemel egy-egy rostacsövet és maga felett tolja azt kifelé. Vizsgálataim eredményét összefoglalva azt láttam, hogy a különböző fajták ellenálló- vagy nem ellenálló képességét kizárólag a vázgyökér kérgének szöveti különbségei adják meg. Az amerikai szőlő ellenálló képességét 1) a háncs- rost kötegeinek az európai fajtálu'tót eltérő helyzete, 2) főképpen pedig az európai fajták vázgyökerében talált V. számú oszlószövetnek hiányzó volta adja meg. 1. Ugyanis az ellenálló amerikai fajták egymás fölött emeletesen elhelye- zett háncsrost- (sclerenchym-)nyalábjai, melyek az egész háncsparenchymát át- hidalják, a Phylloxera-szívás, majd a korhadás okozta inger vezetésében szige- telő testekként működnek, és megakadályozzák az ingernek a mélyebben fekvő oszlószövetekig való eljutását, és ezzel a hipertrófia keletkezését. 2. A nem ellenálló szőlők többnyire egynemű kéregparenchyma-sejtjei a szívás és a korhadás okozta ingert fennakadás nélkül továbbítják, az V. számú, majd a IV. számú oszlószövetekig, és ezek az inger visszahatásaként működésbe kerülve újabb daganatokat létesítenek, melyek a képződött kor- hadást elzáró pára lemezek átszakításával lehetővé teszik a kéregrésznek és a benne foglalt plasztikus anyagokat szállító rendszernek egész terjedelmében való korhadását, a mi a tőke elhalását vonja maga után. Végeredményként tehát kimondható, hogy az V. számú oszlószövel hiánya adja meg az amerikai fajtáknak a Phylloxera-val szemben való ellenálló- képességét. Moesz Gusztáv: Brassó környékén gyűjtött terato- logiai adatok.* (7 eredeti rajzzal.)- Növények gyűjtése közben a rendestől elütő alakok többé-kevésbé szembetűnnek. Gyűjtésük gyakran könnyű, de többnyire annál nehezebb okát adni rendellenes fejlődésüknek. Az okok külsők és belsők lehetnek. A külsőket a talaj minőségében és az éghajlatban beállott változásokban, valamint a növényt érő sérülésekben kell keresnünk ; származzanak utóbbiak akár rovar- szúrástól vagy lerágástól, akár emberi beavatkozástól. A belső okok magában a növényben rejlenek ; olykor a szövetek valamely betegségében, talán a * Előterjesztette Filarszky Nándor a níivcnj^tani szakosztáljmak 1904. évi dcczember 14-ikén tartott ülésén. BRASSÓ KÖRNYÉKÉN GYŰJTÖTT TERATOLOGIAI ADATOK 63 sejtek hibás keletkezésében vagy növekedésében, sőt szabálytalan kifejlődé- sében. A tenyésztési és élettani kísérletek egész sora, mikroszkópos vizsgá- latok kívántatnak ahhoz, hogy tisztán lássuk ama viszonyokat, melyek e rendellenességekben is okvetetlenül nyilvánulnak. R ő m e r is foglalkozott e téren, leírván nyolcz rendellenesen fejlődött brassói növényt* Magam is többet gyűjtöttem, leginkább a M. Nemzeti Múzeum részére. Harminczkét lapon le is rajzoltam azokat, megfelelő leírásokat is fűzvén hozzájok. A Brassóban talált rendellenes növényeket következőképpen csopor- tosítom : I. A s::áral; Icvatologiája. 1. Törpe növés (nanismus). 2. Óriás növés (gigantismus). 3. Elszalagosodás (fasciatio). 4. Csavarosodás (strophomania). 5. Ágak összeforradása (synophthia). 0. Időelőtti hajtás (prolepsis). II. A levelek teratologiája. 7. Rendellenes levélállás (polyphyllia). 8. Levelek vagy levélkék összenövése (cohaesio). 9. Két levél összenövése (autophyllogenia). 10. Fellevelek ellombosodása (phyllodia). III. A virágok teratologiája. 11. A virágtakaró elfehéredése (albinismus). 12. A virágtakaró elhalaványodása (pallescentia). 13. A virágtakaró elzöldülése (chloranthia). 14. Csészelevelek ellombosodása (phyllodia). 15. Csészelevelek és szirmok ellombosodása (phyllodia). 16. A virág minden körének ellombosodása (phyllomania). 17. Porzóknak elszirmosodása (petalodia, illetőleg tepalodia). 18. A magháznak túlnagyra való növése (hypertrophia). 19. A virágövek rendellenes soktagúsága (polymeria). 20. A virágövek rendellenes kevéstagúsága (olygomeria). 21. Virágátnövés (diaphysis floripare). IV. A virágzatok leratolngiája. 22. Virágzat átnövése (prolificatio). 23. Fészekvirágzat átnövése (anthesmolysc). * Romer: íVlittheilungen über fünf in íSommer 1878 beobachlcte inorpho- logisch interessante Abweichiingen von der normálén I'orm. (Verh. u. Mitth. siehenb. Ver. für Naturwiss. zu Hermannstadt.) XXIX. 107. old. Phytotcratologisches. (Natúr und Schule.) II. 1903, Bd. 174. oki. 64 MOESZ GUSZTÁV 24. Kettős fészek (synanthodia). 25. Virágzat rendkívül gazdag elágazása (mischomania). 26. Virágzat! főtengely rendellenes elágazása. V. Rendellenes moszatok. 27. Closterium egyik ívszára a hátoldal felé hajlik. 28. Conferva fonalában sejthasadás következtében rés nyílik. FÜGGELÉK : VI. Szokatlan fejlődés. 1. Levelekből eredő járulékos hajtások. 2. Elcvenszülés (viviparismus). A VI. csoportot nem illesztem szorosan az előbbiekhez, mert úgy a járulékos rügyképződés, mint a viviparismus a növény szaporodásának egy-egy esete, nem pedig teratologiai jelenség, bár Maxwell T. M a s t c r s* és (). Pénzig** annak tekintik. 1. Törpenövés (nanisnius). Minden növény a neki leginkább megfelelő körül- mények között bizonyos idő múlva állandó nagyságot ér el. E nagyság az illető fajra nézve némi határok között — jellemző. Azok a növények, melyek- nek nagysága a rendesnél akár jóval nagyobb, akar jóval kisebb, azonnal idegenszerűeknek tűnnek fel, azaz rendelleneseknek látszanak. A törpén maradt növények bizonyára kedvezőtlen körülmények között éltek. A nedves talajt kedvelő növények sziklás helyen, az árnyékot kedvelők napos helyen csenevészekké válnak. Gyakran a magból kelt növényke nagyon korán jut virágzáshoz^ bizonyára a nehezebb megélhetési körülmények miatt és így törpe marad. Láttam seregesen száraz partra jutott Ranitncnlns sceleratiis-t, melynek magassága csak 3—4 cm volt, holott nedves helyen vagy vízben 15 cm-től 1 m-ig nő. Hasonló körülmények között 2 cm nagyságú Bidens cernua-i is láttam. i\ ét-három cm. nagyságú Tlilaspi arvense, Capsella tiursa pas- toris^ Diplotaxis muralis, Chenopodiuni-félék nagyon gyakoriak Brassó köze- lében is mindenütt. Gyűjtöttem Solamnn nigrnni-ot, melynek magassága csak 2 cm volt. A levél hossza nyelestől S mm. 2. A törpenövés ellentéte az óriásnövés (gigantismus). Sok kedvező tényező összejátszása idézheti elő. Jól, trágyázott talaj, kellő nedvesség, előnyös világítás, kedvező éghajlat, alkalmas fekvés és környezet mindenesetre elősegítik a nagyranövést. De másrészt a sejtek beteges túlszaporasága is hozhat létre óriásnövést. Különösen akkor látszik ez az eset valószínűnek, a mikor nem az egész növény, csak egyes részei, pl. csak néhány levele, egy-két ága vagy termése nő meg szokatlanul. Ez a részleges túlnövekedés különben már más csoportba való. * .VI M X u- c i 1 T. .M a s t c r s : Pnanzenteratologie. Ins deutsche übertrageii von Udo Dammer. Leipzig. 1886. ** Dr. O. I' e n z i íí : Pnanzenteratoloij,ic. (icnua. 18!)0, 1894. BRASSÓ KÖRNYÉKÉN GYŰJTÖTT TERATOLÜGIAI ADATOK 65 Lássunk azonban egy-két idevaló példát. A Linaria iiUermedia ScHUR rendes nagysága 30—60 cm. A Cenk déli lejtőjének Martonfalva felé eső részében, erdő szélén hat tő nagy Linaria-i láttam egy csoportban ; magasságuk az 1 nictcrt is meghaladta. Száruk erős, virágzatuk ágas, nagyon terebélyes volt. (A m. nemzeti múzeumi példa magassága 105 cm.) A Rakodó-völgy mélyében évről évről láttam Taraxacit in ot félmeternyi magas tőkocsányokkal, széles nagy levelekkel. Nyilvánvaló, hogy az erdő hűvös árnyékát és a nedves talajt kell okolnunk eme nagyra növésért. A Cainpaniila glomcrala L. rendes magassága 25—30 cm. A szász- hermányi lápon gyűjtöttem egyet, melynek magassága éppen 1 m, termete is szokatlan. Szára felül nagyon elágazó (12 ág), az ágak nagyon hosszúak (kb. 20 cm, sőt azon felül is), egy oldalra irányulnak és összesen 42 virágcsomót viselnek. A lápnak ugyané helyén több jól megtermett Achillea tenuis ScHUR is virult. A M. Nemz. Múzeumnak küldött Achillea (iO cm magas, van 17 hosszú ága, melyek mindegyike gazdag virágzatot visel. Sokkal feltűnőbb azonban az uVyanitt virágzó Genliana Pneiimonanlhe némelyike. A legnagyobbik magassága 03 cm., és a bimbókat nem számítva. 45 virága van. E növény rendes nagysága Garcke szerint 15—30 cm. Az óriásnövésnek szép példáját szolgáltatja az a burgonyagumó, mely több hasonló társával Árkoson termett S.-Szt.-György mellett. E gumónak hossza 23 cm, szélessége 12 cm, súlya pedig 1100 g. 3. A s:.úr elszalagosodását úgy látszik részleges óriásnövés szokta kí- sérni. A Brassóban észlelt néhány eset nem elegendő ugyan az általánosításra, de való, hogy úgy a Tar'axaciim élszalagosodott tőkocsánya, mint a Plantago elszalagosodott fűzére hatalmasan megtermettek. A Taraxaciim tőkocsányának elszalagosodását többször láttam. A M. N. Múzeumnak küldött növényen a tőkocsány hossza 6 cm, szélessége 11 mm, oldalán 2 kis pikkely van. Egy másiknak a tőkocsánya pedig 13 mm széles. A Plantago elszalagosodott tőkocsánya 72 cm hosszú, ebből a fűzérre 15 cm jut. Felül, a hol legszélesebb, 23 mm széles. Mindakét növénynek ugyanazon tövéből normális szárak is fejlődtek, ezek azonban jelentékenyen rövidebbek. Bizonyos, hogy az elszalagosodás létre- hozásában is belső okok működnek közre. 4. .4 s~úr csavarodásul, ha nem kúszó növényen jelenkezik, bátran tekint- hetjük rendellenes fejlődésnek. Feltűnően látszott c csavarodás a Phylciima Vagneri Kerx. barázdás szárán. A csavarmenetek sűrűek és élesek. A szárnak e rendellenes növése a levelek elhelyezkedésében is zavart idézett elő, ameny- nyiben a levelek a szár alsó részében a rendesnél sűrűbben vannak kifejlődve. E növény sok rendesen nőtt P/niciniia társaságában jelent meg a Pojána egyik cserjés helyén ; ezért aligha külső ok idézte elő a szár csavarodását. r^savart szára volt annak az elszalagosodott Plantago-nak is, amelyről már megemlékeztem. A csavarmenetek száma azonban itt csak kettő, és egy- mástól távol vannak. Úgy látszik, az elszalagosodott szárak nagyon hajlanak a csavarodásra is, mert fenyvek ellaposodott ágait is láttam már csavarosán eltorzulva. Növénytani Közlemények. 1905. ÍV. kötet, 2. liizet. "J 66 MOESZ GUSZTÁV 5. Az ágak összeforradására jellemző példát szolgáltattak a Fellegváron nőtt Valerianclla carinata LoiS. némely egyénei. E növényen az egy villához tartozó azonosrangú ágak könnyen nőnek össze. Az így keletkezett szár vastag és az összenövés helyét jelző barázda jól látszik rajta. 6. Az idöelötli hajtás (prolepsis). Itt van helyén, hogy megemlékezzem a burgonya gumóinak fiókkinövéseiről, melyek az idei őszi burgonyát vidé- künkön általánosságban jellemezték. Ezt a burgonyát a hosszúfalusi csángók »csecses pityóka <;-nak mondják. E kinövések a gumónak alsó részében, vagyis az indás sarkkal át- ellenben fejlődtek, gyakran többes számban is, változó nagyságban. A leg- kisebbek borsónagyságúak, de vannak, a melyek a felső résznél is jóval nagyobbra nőttek. Hogy e kinövések újabb képződések, utónövések, abban nincsen kétség. Keletkezésüket az ezidei szokatlan esőtlen időjárásnak kell tulajdonítanunk. Brassóban ez idén határozottan két évszakot lehetett meg- különbö/Jetni : a tavasztól szeptemberig tartó nagyon meleg, száraz évszakot és az utána következő esős, hűvös szakot. A gumók fejlődésüket szeptember elején már majdnem befejezték, amidőn az őszi esőzés hatására növekedésük újból megindult és utólagosan még néhány vagy több újabb gumót fejlesz- tettek. E fiókgumók bőre hámlós volt, akár a nyárelei fiatal burgonyáé. 7. PoIyphylUa. Lomblevélnek fölös számban való megjelenését a Salvia vcrlicillala L. növényen észleltem ; itt ugyanis az átellenes levelek örvében még egy harmadik levél is képződött, mely az átellenes levelektől semmiben sem különbözik. Az egész növényen négy háromlevelű örv volt. Ezt a Salvia-i Szontagh Gusztáv, Brassó növényzetének kitűnő ismerője gyűjtötte. 8. A h'vch'k összeforradását a szászhermányi lápon bőven előforduló Tetragonolobiis siliquostis-on észleltem. A lóhere leveléhez hasonló hármas levelek egyike egyetlen lemezzé alakult. A lemez kisebb ugyan, mint a három levélke együttes felülete, de a benne futó 3 főérből és a tompa csúcson levő három fogacskából kifejezetten látható, hogy az három levélke összeforradásából keletkezett. A Tetragonolobiis e levele emlékeztet a forrtlevelű virágtakarók csipkéire, fogacskáira, cziinpáira, melyek számából következtethetünk az össze- nőtt levelek számára. Rőmer Gyulától kaptam egy kcthegyű Syringa vulgáris levelet. Két főére van, melyek már a levélnyélben is külön futnak. E magányos levél azonban nem nyújt felvilágosítást arról, vájjon két levél forradt-e össze egygyé, vagy a lemez a kettéoszlás állapotában van-e ? 9. Nagyon sajátságos a Corylus AvcJlana autophyllogenia-ja. A ren- desen fejlődött lemezre a főér mentén "egy másik kisebb lemez nőtt rá. A két levéllemeznek közös a főére. Ritkább jelenség lehet, mert csak egyetlen egyszer láttam a Cenk erdejében. 10. A fellevelek pltyllodia-]a.. E csoportban emlékezem meg az Angelica silvestris var. Jiiinor, az Echrnin vulgare és a Scabiosa ochroleuca var. poly- inorpha Baümg. eseteiről. BRASSÓ KüKXYEKÉN (IVÜJTÖTT TERA'IOLUÜIAI ADAldK 67 A szászhermányi lápon talált Aiii^elica sUveslris egyik ernj'őjén ;i sugarak mindegyikén a különben áralakú gallérkák javarésze megnagyob- bodva, ciszélesedve, fürészes szélű lomblevél alakot ölt. Az AngeJica ugyané példáján más rendellenesség is látható. Az egyik sugár, közepe táján hármas lomblevelet visel. E jelenségnek az a magyarázata, hogy a gyorsabban fejlődő sugár egy ellombosodott gallérlevelet magával emelt. Látszólag a sugár előbb fejlődött mint a levél, melynek hónaljában tulajdonképpen keletkezett. A másik példát a brassói Fellegváron talált Echiiim vulgare L. szolgál- tatja. Szokatlanul hosszú murvái sajátságos külsőt kölcsönöznek neki. Össze- b.asonlításul rendcsen fejlődött egyéneken is tettem méréseket. A rendes egyén ágának legalsó murvája 2-szer hosszabb a csészénél. A murvák fölfelé hirtelen kisebbednek. A kifejlődött virág murvája olyan hosszú, mint a csésze (0*5, 7—8 mm). Csak a legutolsó bimbók murvái hosszabbak ismét a csészénél. A rendellenes növény ágán a legalsó murva szintén 2-szer hosszabb a csészénél. A murvák azonban fölfelé mindig nagyobbodnak, míg végre a virág murvája 3 szór hosszabb a csészénél (azaz 22—25 mm). A bimbók murvái 3 — 1-szer hosszabbak megfelelő csészéiknél. Közel egymáshoz három ilyen Echiuni-ot láttam. Bár virágrészeik nor- málisaknak látszottak, egészséges magvakat nem tudtak érlelni, A csészék mélyén csak elcsenevészedett terméseket láttam. Minden esetre érdemes lesz megfigyelni, vájjon jövőre is megjelenik-e ez a szokatlan alak ? Számtalanszor megfigyelték, hogy a lenyesett ágak szokatlan nagyságú leveleket hajtanak, az állatoktól lerágott vagy sarló-kaszától meg- sérült növények újabb hajtásain rendellenes levelek fejlődnek. Az említett Echiiwi-on azonban ilyen csonkítást nem láttam. A harmadik példán, Scabiosa ochroleuca var, polymorpha a fészek- pikkelyek lombosodtak el. A 1 1-ik csoportba tartoznak az albinismiis jelenségei. Brassóban 28 olyan növényt találtam, melynek virágtakarója a rendes színtől eltérően tiszta fehérré vált. Csoportosítom normális színük szerint : a) Eredetileg piros színűek. b) Eredetileg lila, kék szintiek. 1. Papaver Rhoeas. L. 1. Hcpatica transsilvanica Fuss. 2. Dentaria biilbifcra L. 2. Pulsatiüa nigricans Störk. 3. Viola Joói Janka. 3. Aquilegia vulgáris L. 4. i'olygalu major Jacqu. (.Sztpéteri hegy.) 4. Viola canina L. 5. Lychnis flos cuculi L. 5. » odorata L. 6. Carduus acanthoides L. 6. Cirsium arvense L. 7. Carduus I^crsonata L. (Nagykő.) 7. Centaurea cyanus L. 8. Pulmonaria rubr.i Schott. 8. Cichorium Intybus L. 9. Betonica ofíicinalis L. (Sz.-Hcrmány.) 9. Myosotis scabra Simk. 10. Orchis Morio L. 10. » montana Bcss. 11. » niaculata L. 11. Salvia pratensis L. 12. Erythroniuin dens canis L. 12. Crocus iridillorus Heuff. 13. Colchicum autumnalc L. 13. Scilki bifolia L. 14. Fritillaria Mclcagris L. (Botfalu.) 14. Hyacinthella leucophaca Stcv. 5* 68 MOESZ GUSZTÁV Feltűnik azonnal, hogy a Brassóban talált eme fehér virágok között sárga eredetűeket nem találunk. Mindannyian a piros és kék (lila) virágok sorából származnak, még pedig egészen egyenlő arányban. Hogy minő okok gátolják a piros és a kék festék keletkezését, nem tudjuk. Altalános körülmények semmi- esetre, mert hiszen eme fehér virágok majdnem mindenkor a rendes színeze- tűek nagy társaságában találhatók, de csak elvétve, szálanként. Szűk területen ezer és ezer Hepatica transsilvanica tartja meg szép kék színét, miért lesz fehérré éppen az a néhány virág, mely a Cenk tetején évről évre található ? Bizonyos, hogy a növény belső viszonyaiban kell az elfehéredés okát keresnünk. 12. Elhalványodott, de nem tiszta fehér virágokat 12 növényen észlel- tem. Ezeket is normális színük szerint csoportosítom. 21. rajz. A Colchiciiiii atiiumnale lepellevelei elzöldültek és elkeskenyedtek. a) Eredetileg piros színű : 1. Polygala major Jacq. Halavány rózsaszínű. (Sztpéteri hegyen.) hj Eredetileg hét; (lila) színnek : 1. Hepatica transsilvanica P'uss, rózsaszínű. 2. i\quilegia vulgáris L., rózsaszínű. 3. Delphinium consolida L., rózsaszínű. 4. Hesperis alpina Schur, majdnem fehér. (Keresztényhavas.) 5. Aster tinctorius Wallr., rózsaszínű. 6. Campanula alpina L., szennyes-fehér, ibolyás árnyéklattal. (Bucsecs.) Itt általános. 7. Campanula bononiensis L., rózsaszínű. (Szentpéteri hegj^en.) 8. Gentiana Caucasiaca MB., majdnem fehér, sőt zöldes fehér. (Nagykő- havas.) Í5RASSÜ KOKNVÉKÉX GYL'JTÖTT TEKATOLüGlAI ADATOK 69 9. Veronica prostrata L., rózsaszínű. 10. Salvia pratensis L., » 11. Ajuga Genevensis L., » c) Eredetileg sárga színű. 1. Kanunculus Breyninus Crantz., vajszínű. Emez összeállításban már a sárga szín is szerepel, igaz csak nagyon gyéren képviselve. Érdekes, hogy a piros szm elhalaványodása is jóval ritkább 22. rajz. Gemn iiioiitanuni, loinblcvelekké alakult csészelevelekkel. mint a kék (lila) színé. A piros színnek elhalaványodását a kék szín valamely árnyéklatára, egyszer sem észleltem. A piros bimbóknak kék virággá való feslését (Piihnonaria, Myosotis) nem számítom e jelenségek közé. Hogy a festékképződés hiánya vagy megfogyatkozása átöröklődhetik és állandó jellegűvé is válhatik, arra ékes bizonyítékaink a kertekben tenyésztett növényfajok fehérvirágú változatai. 70 MüESZ GUSZTAX' 13. A viráglakaró elzöldülcse ritkább jelenség. Brassóban mindössze 2 esetben észleltem fColchiciim aiitiiinnale L. ós Erysimum cancscens Rolh.J. Három más növényen az elzöldülés nem volt általános (Tragopogon orientális, Taraxaciim officináié, Crepis hiemiis). Figyelemre méltó, hogy mindé növényeken a virágtakaró elzöldülésén kívül más rendellenességek is előfordultak. A Col- chicnin lepellevelei nagyon keskenyek, virágzása pedig tavaszra esett' (21. rajz). Az E ry simít ni- on a virág közepéből ismét virágok nőttek, a Tragopogon-on és a Crepis-en pedig minden egyes virág helyén egy-egy apró fészek fejlődött ; végre a Taraxaciim-on a magház nőtt meg erősen. Ji. 23. rajz. 1, 2 ;i Trifoliuui pralensc virágrcszcinek ellombosodása; ,'>' a porzó átalaku- lása levéllé. (Kissé nagyítva.) Jogosnak látszik az a föltevés, hogy e rendellenességek és az elzöldülés között valaminő összefüggés van. 14. Csészelevelek ellombosodása. A Keresztényhavason a Geiim monta- mim nagy társaságában Geum rirale-va is akadtam, de ennek mind az öt csészelevele, a sziromnál kétszer hosszabb, nyeles lomblevéllé alakult (22 rajz). 15. Csészelevelek és szirmok ellonihosodását gyakrabban láttam a Trifo- liitm re2^ens-né\. IG. .4 virág minden körének ellombosodása. A Fellegvár alatti téren talált Trijblinm pralense-nek mind a 26 virág- zata elzöldült. A csésze, szirmok, porzók és termők egytől-egyig átalakulóban voltak lomblevelekké, vagy már át is alakultak hosszúnyelű tökéletes hármas lomblevelekké. A sziromból lett levél nyele 15—20 mm hosszú, lemeze 4 — 8 mm hosszú. E leveleknek sokszor csak egy lemezök van, a nyél csúcsán. A por- zókból lett leveleknek csak egy vagy két lemezök van, sohasem három (23 rajz). K 1 e i n G y u 1 a : Kikerics egészen elzöldült virágg.^1. Termcszettud. Közi. 1880. Borbás V.: A kikerics félig z(ild virággal. Természettud. Közi. 1880. IJRASSU KOKNVKKÉX GYL'JTUTT TEHATüLOGIAl ADATOK 71 17. Porzóknak szirmokká vagy Icpellevdekkc való alakulása adja az úgynevezett »telt« (dupla^ llore pleno) virágokat, melyeket kérteinkben olyan szívesen tenyésztünk. A szabad természetben már jóval ritkábban találkozunk velők. Brassó körül láttam teltvirágú Kaiinnciihis Breyninus-X^ félig teltvirágú Raniincidus deiiíaíiis-l, a havasokon Potentilla chrysocraspeda-t; utóbbiak egész kis rózsácskákká leltek. A Cenk déli oldalán pedig nagyon szép teltvirágú Pidsalilla nigricans-i találtam. Mivel mindezek rendes virágú társaiknak nagy sokaságában, aránylag nagyon gyéren, elszórtan élnek, nehezen tudnám elhinni, hogy a talajban rejlene a porzók emez elváltozásának az oka. ^ 24. rajz. A Taraxacuiii officiiialc túlnagyra nőtt magházai : A a fészek természetes nagyságban i B egy virág. (3-2-szer nagyítva.) 18. A hypertrophia egy esetét a Taraxacniii-on láttam. E növény Szász- hermányon szántóföld szélén zöld virággal nyílott. A virágzat idegenszerűsé- gét fokozták a hosszúra nőtt magházak. A párta hossza 8 mm, míg a mag- ház 16 mm volt. Bóbita, porzók és bibeszál rendesek (24. rajz). lí). Pleomeria. A virágrészeknek számfölötti mennyiségben való képző- dése gyakori. Sok idevágó esetet láttam, de itt csak példaképpen említem a GalantJnis nivalis t, melynek 4 külső lepellevele fejlődölt és a Sedum maximiimoi, melynek virágában 6—7 csésze, 6 — 7 szirom, 12—1.'] porzó és 6 magház kelet- kezett, holott e virág szerkezetében az 5-ös szám és ennek kétszerese a rendes állapot. 20. Olygomeria. A virágörvek gyértagúsága éppen olyan gyakori, mint az előbbi eset. Elég lesz csak a Syringa vulgaris-ra és a Rhamntis lindoria-ra. utalni. Mindakettő pártájának nagyon gyakran 4 helyett 3 czimpája van. 72 MOKSZ (lUSZTAV Úgy az e, valamint az előző pont alatt tárgyalt rendellenességek okát magában a növényben kell keresnünk. 21. Virágátnövés. Ide vonatkozólag két brassói példát idézhetek : Ery- siniíim canescens RoTH és Rammciilus sp.-t. Az Eiysiniuni elzöldült virágai- ból az újabb virágok nagyon hosszú kocsányon nőttek (25. rajz). A Rantinculus átnőtt virága is már részben elzöldült, a mennyiben az 5—5 csészelevél egészen zöld és a 8 — 8 szirom belül ugyan sárga, de kívül 25. rajz. Az Erysiimiin canescens elzöldült virágaiból újabb virágok nőttek. már zöldessárga. Az átnőtt alsó virágban nmcsen sem porzó, sem termő ; az átnövő felső virágban ellenben sok porzó és sok termő fejlődött. 22. Virágzat áhíövés-énok arra az esetére, amikor a virágzati tengely leveles hajtásba folytatódik, csak a Planlago-i említhetem, melynek fűzére csúcsán néhány kis lomblevél fejlődött. 23. Fí'szekvirágzal áinövés-ét is találtam Brassó gazdag növényzetében A Crepis tiiennis en a fészek virágai 1 — 3 cm hosszú kocsányokon vannak, bezárt bimbóknak látszanak. Belsejükben rövid szártagon két átellenes levélke fölött újabb feszek fejlődött. BKASSÜ KÖRNVKKKN GYŰJTÖTT TKK'ATOLOGIAl ADATOK 73 Hasonló módon keletkeztek a Tragopogoii ot icnlalis fészkéből is fiókfészkek. Föl kell említenem, hogy c rendellenes Tiagopogon-t .Szászhermányon sokszor láttam, de mindenkor levéltetvekkel borítva. 24. Kellős fcszkel Rőmcr is gyűjtött és le is írta. Magam a Tara- xaciim officinale-n láttam, többek között azon az egyé- nen is, melynek a már föntebb leírt túlnagy magházai voltak. 25. Virágzaton az elágazás lúllengését (mischo- inania) három esetben, mindig az Echiiim vidgare-n ész- leltem. Az ágak alján — rendes módon — egy-két magányos virág foglal helyet, az ágak középső és felső részében azonban minden egyes virág helyett rövid- szártagú ágacskákon 5— (i és még több virág is jelent meg. Az egész növényen rengeteg mennyiségben fejlődtek ki emez apró virágok, melyeknek azonban sem pártájuk, sem porzójuk, sem termőjük nincsen. Csak a csésze árulja el virág voltukat (oligotaxia). A murvák sehol sem hiányoznak. Eszembe jutnak egyes növényrészeknek rovarszúrás foljián bekövetkezett gubacsszerű képződ- ményei. Nem lehetetlen, hogy az Echiiim-nak e buja elágazását is bizonyos rovarok okozzák. 26. A virágzali fölengi'lynek rendellenes elága- zását a Zea Mays-on a Loliitm perenne-n és a Plantago-n láttam. Brassó vidékéről két fias kukoricza került kezembe. Az egyiken a rendes nagyságra nőtt torzsa alján körös- körül még 6 kisebb torzsa fejlődött, a másiknál 5, körülbelül egyforma torzsa nőtt össze, mintegy a tenyeret utánozva. Utóbbit Rőmer Gyula szívességé- nek köszönöm. A Loliiini perenne elágazó kalászát Noában, árok- parton találtam. A kalásznak alul 3 meglehetősen hosszú oldalkalásza volt. Ugyanegy tőből ágatlan, rendes kalá- szok is eredtek. A Lolimn perenne emez elágazó alakját egyes szerzők külön névvel is jelölték : I.. couiposíUun Thuill., a. ramosiun ScHUR. Megjegyzem, hogy e pázsitot sárgásbarna rozsdafoltok lepték cl. Nem lehe- tetlen, hogy a benne élősködő gombának része volt 20. rajz. Closleriutn-ok, az elágazás keletkezésében. melyek ívszárai cllcn- A Planlago fűzérét olykor két- vagy háromágúnak •^'•^^ő irányban clhajla- . - , ' nak. láttam. 27. és 28. Rendellenes moszatok. Rendellenes képződések természetesen nemcsak a virágos növények köré- ben fejlődnek. Olyan Closterinm, melynek ívszárai közül az egyik a hátoldal felé hajlik el, nem is tartozik a ritkaságok közé (2(). rajz). Ritkább jelenség lehet a Con- 74 MOESZ GUSZTÁV ferva különben elágazatlan fonalának olyan elágazása, melyet a fonal közepében levő néhány sejt hosszanti oszlása és kettéválása idéz elő, minek következté- ben a fonálban meglehetősen nagy rés támad (27. rajz). Végül megemlékezem két növénynek, ha nem is rendellenes, de minden- esetre szokatlan fejlődésbeli állapotáról. Nagyon szembeötlők a Cardamine rivitlaris SCHUR járulékos hajtásai. E növényt a Királykő tövében a Propástya nevű fenséges sziklaszorosban találjuk forrásos helyeken tenyészve. Nagy tőlevelei vannak, nagy nyeles levél- kékkel. A tőlevél egy levélkéjének aljából lefelé bojtos gyökérzet és fölfelé levélrózsa nő, melyek levelei kisebbített másai a nagy tőlevélnek. Láttam a levélke nyeléből is gyökeret fejlődni. E rendellenesség a Cardamine rividaris-on gyakori jelenség. ScHUR is említi : »in axillis foliolorum radicantia rosulasque foliorum proferentia . . .« * E jelenség minden esetre a növény szaporítását segíti. 27. rajz. A Confcrva fonalának kettéhasadása. A másik példa a Secalc cercale L., melynek kalászát csírázó állapotban találtam. Példája ez az igazi viviparismus-nak, A Brassóban gyakran található elevenszülő Poa-k. és a Polygomtm viviparitm nem igazi elevenszülők, mert a fiatal hajtásaik nem a növényen maradt magvakból fejlődtek, hanem virágok helyén fejlődött rügyecskékből. * Schur: Enumeratio plantarum Transsilvaniae. Vindobon. 1885. 49. old. Szabó Zoltán: Néhány növény a Kaukázusból.* Az 1902. év június és július hónapjaiban Lóczy I^ajos egyetemi tanár vezetésével földrajzi kirándulást tettünk Romániában, Dél-Oroszországban, Örményországban és a Kaukázusban. A kirándulás maga csupán földrajzi ismereteket gyűjtő tanulságos út volt, tehát nem rendelkezhetett ama föl- szerelésekkel, amelyekkel természetrajzi gyűjtéseket végezhettünk volna. Már maga az idő rövidsége sem engedte az egyes vidékek gyűjtés czéljából való átkutatását. * Előterjesztette Thaisz Lajos a novcn^^tani szakosztálynak 1905. évi márczius 8-ikán tartott ülésen. NKHÁNV NŐVP'NV A KAUKÁZITSBŰL 75 A Kaukázus szebbnél szebb vadregényes vidékei, a melyeknek tííjképi szépségeiről, földrajzi és földtani érdekességéről már más helyütt megemlékeztünk, gyorsan, mintegy álomkép vonultak el előttünk. A remek és a változatos növényzet, melyet a délorosz steppe, a Rionvölgy dús gazdaságú paradicsoma, majd a Kúra szikár vidéke nyújtott, mind érdekes növcnyföldrajzi tanulságot szolgáltatott. Maga a hegyi növényzet, melyet az Antikaukázusban a Karakao megmászásakor, majd a Kaukázusban a Kasbek Or-Zferi glecscserének (32UO m) meglátogatásakor tanultunk megismerni, gazdag anyagot nyújtottak volna a gyűjtésre. Magát a Kaukázust délről északfelé, Tiflisztől Vladikaukázig szeltük át a grúz hadi úton. Megkezdtük a pontus-kaspii steppén, folytatva a déli Kaukázus esős alhavasi táján egész a hatalmas vízválasztó gerinczig, a Krestowaja-Perevalig (24o7 m), majd a havasi tájon az említett Or Zferi glecscserig. A Terek partján haladva északon a ^Kaukasus kulcsánál' hagy- tuk el a havas bcrczeket. R a d d c-t, a Kaukázus nagy kutatóját, a ki Tiíliszben lelkesedve muto- gatta a Kaukázusban gyűjtött természeti kincseit, kellene idéznem, a ki mun- kájában (Grundzüge der Ptlanzenverbreitung in den Kaukasuslándern) korszak- alkotó tollal foglalta egybe Európa és Ázsia ezen határbástyája flórájának képét, hogy fogalmat nyújthassak arról a természeti kincshalmazról, amelyet a Kaukázus sziklavára magába zár. A megfigyelések, amelyeket ez úton tettünk, megengednék ugyan, hogy a hegység növényföldrajzát átnézetben taglaljuk, a gyűjtött anyag azonban ennek támogatására csekély. Csak néhány helyen, ahol éppen hosszabb ideig időztünk (Noworossiisk, Bakuriani, Kobi, Kasbek stb.), kaptunk valami botanikai zsákmányt Beluleszko vSándor és Lengyel Bcla akkori egyetemi assistensekkel együtt. A növények legnagyobb része útközben, mivel mindenüvé magunkkal kellett vinnünk a csomagokat, megromlott. Amit megmenthettünk, azt feldolgozva (részint a budapesti, részint a breslaui egye- temek növénytani intézetében) itt adjuk. Emtmeraíio. 1. Alliuin rotundiim L. (Sp. 423.) — Boiss. FI. Orient. V. 233. — Ledcbour, FI. Ross. IV. 134. In sinu Zamessi, prope Noworossiisk, proxima litus. lí)02. jún. 10. 2. Androsücc Chamaejasnic Ho.ST. (Syn. 95.) — Boissier, FI. Orient. I\' . 14. Georgia, prope Kasbek ad monasterium Zminda-Ssameba, 3200 m. jul. 2. 3. Anemone narcissiflora L. (Sp. 763.) — Boissier, FI. Orient. 1. 14. — Ledebour, FI. Rossic. 1. 18. Armenia. Antikaukasus. Ad Karakao. Circa 2000 m. jún. 24. 4. Anlemiaria dioica (L.) Gaertn. — Boissier, FI. Orient. III. 223. — Ledebour, FI. Ross. II. 612. Georgia, prope Kasbek ad monasterium Zminda-vSsameba, 3200 m. júl. 2. 5. Artcinisia lanata Willd. (Krim.) Ledebour, FI. Ross. II. 596. Feodosia, jún. 18. 76 SZABÓ ZOLTÁN 6. Astragaltis Levieri Treou. Georgia, prope Kasbek ad Or-Zferi. júl. 2. 7. Campamda divergens Willd. (Enum. I. p. 212.) — Boissier, FI. Orient. III. 901. — Ledebour, FI. Rossic. II. 879. In sinu Zamesi, prope Noworossiisk, proxima litus. jún. 19. 8. Campanula tridentata ScHREB. (Dec. III. tab. 2.) — Boissier, FI. Orient. III. 904. Georgia, prope Kobi. 1800 m. jún. 30. 9. Can'x Iristis M. B. (FI. Taur. Cauc. III. p. 615.) — Boissier, Fi. Orient. V. 423. -- Ledebour, FI. Rossic. IV. 294. Georgia, prope Kasbek ad crucem Tamaráé 3500 m. júl. 2. 10. Centaurea ochroleuca Willd. — Ledebour, FI. Rossic. II. 699. — Boissier, FI. Orient. III. 637 sub. C. axillaris /:? ochroleuca. Antikaukasus. Karakao. 1300 m. 11. Coeloglossiiin viride (L.) Hartm. (FI. Scand. 329.) — Boissier, FI. Orient. V. 83. — Ledebour, Fi. Rossic. I\'. 72. Georgia, prope Kasbek ad torrentem. 2600 m. júl. 2. 12. Corydalis soUda Smith. (Engl. bot. tab. 1471.) — Boissier, FI. Orient. I. 129. — Ledebour, FI. Rossic. I. 100. Georgia, prope Kasbek ad monasterium Zminda-Ssameba. 3500 m. júl. 2. 13. Doronicum caiicasictnn M. B. (Taur. Cauc. II. p. 322.) Kaukasus. Kobi. 1800 m. júl. 30. 14. Draha siligiiosa M. B. (Taur. Cauc. II. 94.) — Boissier, FI. Orient. I. 301. — Ledebour, FI. Rossic. I. 151. Georgia ad Kasbek, prope monast. Zminda-Ssameba. Circa 3500 m. júl. 2. 15. Fritillaria JatifoUa Willd. (Spec. 11. 92.) — Boissier, Fi. Orient. IV. 145. — Ledebour, FI. Rossic. V. 178. — Marscli. Bieb. Fi Taur. Cauc. I. 425. Georgia, ad iugum Krestovaja-Pereval circa 2700 m. jún. 30. 16. Gentiana t;erna L. (Sp. 331.) — Boissier, FI. Orient. W . 69. — Ledebour, FI. Rossic. III. 60. Georgia, prope Kasbek cca. 3000 m. júl. 2. 17. Gentiana pyrenaica L. (Mant. p. 55.) — Boissier, Fi. Orient. I\'. 71. — Ledebour, FI. Rossic. III. 61. Gorgia ad Kasbek. Circa 3000 m, júl. 2. 18. Gladiohis segetitm Ker. (Bot. mag. t. 719.) — Boissier, FI. Orient. V. 139. — Ledebour. FI. Rossic. IV. 108. Antikaukasus, Armenia. Ad Bakuriani 2660 m. jún. 23. 19. Geránium sylvaticiim L. (Sp. 933.) — Boissier, FI. Orient. 1. 877. — Ledebour, FI. Rossic. I. 464. Georgia, prope Kobi. 1800 m. jun. 30. 20. Jtirinaea depressa Stev. (Mem. Soc. M. l\ . p. 61. sub Serratula. ) — Boissier, FI. Orient. III. 583. — Ledebour, V\. Rossic. II. 767. Georgia, Kasbek. júl. 2. NÉHÁNY NÖVÉNY A KAUKÁZUSBÓL . 77 21. Lloydia serotina RcHB. (FI. exs. 102.) — Boissier, FI. Orient. V. 202. — Ledebour, FI. Rossic. IV. 144. Georgia, prope Kasbek, ad glac. Or-Zferi. Circa 2S00 m. júl. 2. 22. Macrotomia echioides (L.) — Boissier, FI. Orient. IV. 211. — Ledebour, FI. Rossic. III. 148. Georgia, Kobi ad fluv. Terek. 1800 m. jún. 30. 23. Myosotis alpestris SCHM. (Bohém. III. 26.) — Boissier, FI. Orient. IV. p. 238. — Ledebour, FI. Rossic. III. 145. Georgia, Kobi, 1800 m. jún. 30. 24. Nonnea rosea M. B. (Taur. Cauc. I. p. 125 sub Anchusa.) — Boissier, FI. Orient. IV. 104. — Ledebour, FI. Rossic. III. 109. Georgia, Kobi ad fluv. Terek. 1800 m. jún. 30. 25. Paronichia kurdica BoiSS. (Diagn. Ser. I. III. 10.) — Boissier, FI. Orient. I. 744. Krím. In sinu Kaffa ad Feodosia. jún. 18. 26. Pedictdaris verticillala L. (Sp. 846.) — Boissier, FI. Orient. IV. 485. Georgia, prope Kasbek ad monast. Zminda-Ssameba. Circa 3500 m. júl. 2. 27. Phlomis Hcrba-Venti L. (Sp. 819.) /í) tomentosa Boissier, FI. Orient. IV. 779. In sinu Zamessi, prope Noworossiisk, proxime litus. jún. 19. 28. Potenlilla alpestris Hall. (Fii. Mus. Helv. 53.) — Boissier, FI. Orient. II. 729. Georgia, ad Kasbek, prope glac. Or-Zferi. Circa 3600 m. júl. 2. 29. Primula algida Adam. (In Web. et Mohr. Beitr. I. p. 46.) — Boissier, FI. Orient. IV. 29. — Ledebour, FI. Rossic. III. 11. — Pax und Knuth, Primulaceae in Pflanzenreich. S. 102. Var. sibirici (Ledeb.) Pax. Form. colorata Res. Georgia, ad Kasbek, prope monast. Zminda-Ssameba. Circa 3500 m júl. 2. 30. Primula amoena M. B. (FI. Taur. Cauc. I. p. 138; III. p. 134.) Var. a genuina Pax. Boissier, FI. Orient. IV. p. 26. — Ledebour, FI. Rossica III. 9. (3. /i.) — Pax et Knuth, Primulaceae im Pflanzenreich, pag. 53. Georgia, ad Kasbek, prope monast. Zminda-Ssameba. Circa 3500 m. júl. 2. 31. Pyrethrum roseum M. B. (Taur. Cauc. 2. p. 324.) — Boissier, FI. Orient. III. 340 (6 non 7!). — Ledebour, FI. Rossic. II. 549. Georgia prope Kobi, 1800 m. jún. 30. 32. Ranunculus Villarsii DC. (FI. Francé. IV. p. 896.) — Boissier, FI. Orient. I. 39—40. — Ledebour, FI. Rossic. I. 40. Georgia ad Kasbek. 3500 m. júl. 2. 33. Salix hastata L. (Sp. 1443.) — Boissier, FI. Orient. IV. 1191. — Ledebour, FI. Rossic. III. 612. Georgia, prope Kobi, 1800 m. jún. 30. 34. Salvia ringens vSlBTH. et Sm. (FI. Graec. I. p. 14. tab. 18.) — Boissier, FI. Orient. IV. 590. 78 SZABÓ ZOLTÁN In sinu Zamessi prope Noworossiisk proxima litus. jún. 19. 35. Saxifraga muscoides WuLF. (In Jacqu. Mise. II. 123.) ~ Boissier, FI. Orient. II. 805. — Ledebour, FI. Rossic. II. 223. Georgia prope Kasbek, in muros monasterii Zminda-Ssameba. 3200 m. júl. 1. 36. Scrophiilaria olympica BoiSSiER. Diagn. vSer. I. 4. 69. — Boissier, FI. Orient. IV. 409. Georgia, Kobi. 1800 m. ad fluv. Terek. jún. 30. 37. Statice GmelUni (WiLLD.) Spec. pl. I. 1524. a) genuina BoiSS. in DG. Prodr. XII. p. 645. — Boissier, Fi. Orient. IV. 859. 4. — Ledebour, FI. Rossic. III. 460. 10. Krim. In sinu Kaffa ad Feodosia. jún. 18. 38. Taraxaciwi integrifolinm C. KoCH. Boissier, FI. Orient. III. 789. Georgia, ad Kasbek, prope monast. Zminda-Ssameba. Circa 3500 m. júl. 2. 39. Thalictrum aJpinnm L. (Sp. 767.) — Boissier, FI. Orient. I. 6. — Ledebour, FI. Rossic. I. 6. Georgia, prope Kasbek. Circa 6400 m. júl. 2. 40. Verhasciim Lychnitis L. (Sp. 253.) — Boissier, FI. Orient. IV. 324. — Ledebour, FI. Rossic. III. 200. In sinu Zamessi ad Noworossiisk. Proxima litora júl. 19. 41. Viola Altaica Pallas. (In Schult. Syst. V. 383.) — Boissier, FI. Orient. I. 462. — Ledebour, FI. Rossic. I. 255. Armenia. Antikaukasus ad Karakao. Circa 2000 m. jún. 24. 42. Viola spec. Georgia, prope Kasbek. Circa 2000 m. júl. 2. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a^ Hazai irodalom: Angyal Dezső : Forster's Withe Seedling szőlőfajta. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 99-100. old. — — Horemoritze ringló. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 60—61. old. Marillat Margitkörte. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 89—90. 1. Augustin Béla dr. : A flores arnicae egy újabb hamisítása. — Gyógyszerészi Értesítő. XIII. évf. 1905., 183. old. Aujeszky Aladár dr. : A tenger baktériumairól. — Természettudományi Köz- löny. XXXVII. köt. 1905., 227—231. old. Ballay Jenő : Tavaszi munkák a szőlőben. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 157—158. old. Baross László : A görög dohány. — Mezőgazdasági Szemle. XXIII. évf. 1905., 193-196. old. * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 79 Barth József: A Hargita hegység s szomszédságának flórája. — Magyar Bo- tanikai Lapok. IV. évf. 1905., 8—18. old. Bányai Ferencz : Rózsaoltás és a Maréchal Niel. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 91—92. old. Bernátsky Jenő dr. : Über die Pllanzenformationen des Lokvagebirges bei Báziás und Fehértemplom. — Miithematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. XX. köt. 1902. Leipzig 1905., 328-330. old. — — Über die Vegetation des Flugsandes an der Ostsee. — Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. XX. kötet. 1902. Leipzig 1905., 332-336. old. — — Virágos növények együttélése gombákkal. (Folyt, és befej.) — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 69—72. és 93—95. old. — — Zur physiologischen Anatomie der WurzelknöUchen der Leguminosen. — Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. XX. köt. 1902. Leip- zig 1905., 65—70. old. Berres Sándor : Óriási paprika tenyésztése. — A Kert. XI. évf. 1905., 101 — 102. old. Biró Géza, ifj. sóváradi : A szőlőojtványok hibájáról. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 204. old. Blonski, Dr. Franz : Sc:ibiosa calcarea Tocl. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 38. old. Borbás Vincze dr. : Ampelopsis vagy Parthenocissus ? — A Kert. XI. évf. 1905., 189. old. — — Mentharum Nudicipites. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 48—54. old. Budai József: Apróságok a gyümölcstermesztés köréből. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 90—91. old. — — Magyar gyümölcsfajták összegyűjtése. — Gyümölcskertész. 1905., 75—76. old. Bund Károly : Fává fejlődött Lycium barbarum. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 196—197. old. Ez a Lycium Debreczen kellős közepén, a nagy református templommal szem- ben fordul élő, melyet a városi levéltár szerint 1767-ben ültettek oda; e szerint 137 éves volna. Csáky János: A kert télen. — A Kert. XL évL 1905., 116— 118. és 177— 179. old. Cserey Adolf: A mohák higroszkópos természete. — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 7—9. old. Cserháti Sándor : A diószegi vetési mód kipróbálása. — Kisérletügyi Közle- mények. VIII. köt. 1905., 129—132. old. — — A talaj nitrogenhiányának pótlása. — Mezőgazdasági Szemle. XXIII. évf. 1905., 168—175. old. — — Czukorrépa-kisérletek 1904-ben. — Kisérletügyi Közlemények. VIII. köt. 1905., 1 — 115. old. — — ■ Műtrágyázási kísérletek czukorrépával. — Kisérletügyi Közlemények. VIU. köt. 1905., 116-128. old. Davidoíf, B. : Plantae novae bulgaricae. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 27-30. old. Deák Antal : Élővirággal díszítsük templomainkat. — A Kert. XI. évf. 1905., 243—244. old. Degen Árpád dr. : Budapest flórájának új vendégei s néhány réginek új termő- helye. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 21—24. old. — — Megjegyzések néhány keleti növényfajról. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 82—83. old. Az új faj Albániából és Macedóniából a Verbascuin Dieckianuni Borh. et Deg. Dicenty Dezső : Talajosztályok szőlészeti szempontból. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 177—178., 199—200. és 223—224. old. 80 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Dobai György : A Phoenix dugványról. — A Kert. XI. évf. 1905., 203. old. Entz Géza dr., id, : Az állatok színe és a mimicry (befej.). — Természettudo- mányi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 201—221. old. Entz Géza dr., ifj. : Beitráge zur Kenntnis der Peridineen. — • Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. XX. köt. 1902. Leipzig 1905., 96-144. old. Fekete Zoltán : Növényföldrajzí megfigyelések u Magas-Tátrában. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 161—172. old. Forenbacher Aurél ; Bioloske i kulturnopovjesne crtice o paprici. — Glasnik hrvatskoga Naravoslovnoga Druátva. XV. évf. 1903., 101 — 144. old. A Szerző biológiai és míveló'dcstörténeti adatokkal járul a paprika isme- retéhez. — — Dr Fr. Bubák, Zweiter Beitrag zur Pilzflora von Bosnien und Bulgarien. — Glasnik hrvatskoga Naravoslovnoga Drustva. XV. évf. 1903., 130. old. Földi Lajos : Dísznövények a sötét termekhez. — A Kert. XI. évf. 1905., 155. old. Futó Mihály dr. : Polypodium vulgare L. éí Polypodium vulgare y serratum Willd. — Nivcnytani Közlemények. IV. köt. 1905., 22—26. old. Gallubich Gyula : A szól6'ójtván}'ok előhajtatásáról. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 175 — 177. old. Gáyer Gyula : .A.datok a zalavármegyei norikum flórájából. — Magyar Bota- nikai Lapok. IV. évf. 1905., 34—38. old. Grabner Emil : A burgonyafélék degenerálásának okai és a magfelújítás szük- sége a burgonya termelésénél. — Mezőgazdasági Szemle. XXIII. évf. 1905., 162 — 167. old. — — A mocsári burgonya (Solanum Commersoni). — Mezőgazdasági Szemle. XXIII. évf. 1S05., 119-123. old. — — Mesterséges Iráej^ákkal végzett kísérletek a kaposvári uradalom répási kerületében 1903-ban és 1904-ben. — Mezőgazdasági Szemle. XXIII. évf. 1905., 196—208. old. Griger György : Észlelet a rózsa oltása körül. — A Kert. XI. évf. 1905., 169—170. old. Gyárfás József: Hazai zöldtrágyázás! kísérletek tanulsága. — Mezőgazdasági Szemle. XXIIL évf. 1905., 106—115. old. Gyertyánífy István : Egy körtefajta dicsérete. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 48-50. old. Győrífy István dr. : Járulékos adatok Erdély flórájához. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 31—33. old. — — A Sesleria BieJzii Schiir anatómiai viszonyairól, összehasonlítva a .S. coe- rnlans Friu. -éiva.\. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 83—90. old. Győry István dr. : A fonfosabb védekező szerek. — Gyümölcskertész X\\ évf. 1905., 63 - 66 old. Haerter Ádám : A házi gomba. — Magyar Paizs. VI. évf. 1905., 4. szám 2—3. old. Hangyali János : Háromszor termő paradicsom. — A Kert. 1905 , 131 — 132. old. Heinrich Hermin : Japán törpefácskák. — A Kert. XI. évf. 1905., 240—242. old. Hirc, Dragutin : Iter per Poseganam Sclavoniae provinciám mensibus Junio et Julio anno 1702 susceptum a Mathia Pillér historiac naturális et Ludovico Mitterpacher oeconomiae rusticae, in regia universitatae Budensi pr.ifessoribus presbyteris. Budae, typis regiae universítatis anno 1783. — Glasnik hrvatskoga Naravoslovnoga Drustva. XV. évf. 1903., 141. old. Hollendonner Ferencz : Az olasz nád (Arundo Donax L.) — A Kert. XI. évf. 1905. 170—173. old. Hollós László dr. : Beitráge zur Kenntnis der Pilzflora des Kaukasus. — Ma- thematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn, XX. köt. 1902. Leipzig 1905., 315-325. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 81 Hollós László dr. : Die Tiüffel und andere Hypogiien iiu Pester Komitat. — Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. XX. kötet. 1902. Leipzig 1905., 307-311. old. — — Potoromyces loculatus Mull. in Herb. — Mathematische und Naturwissen- schaftliche Berichte aus Ungarn. XX. köt. 1902. Leipzig 1905., 326—327. old. — — Über die Trennung der ungarischen Scleroderma-Arten. — Mathemati- sche und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. XX. köt. 1902. Leipzig 1905., 312-314. old. I'saák Mártha : A kertművészetről. — Uránia. VI. évf. 1905., 166—171. old- Istvánffi Gyula dr. : Deux nouveaux ravageurs de la vigne en Hongrie : L'lthyphallus impudicus ct le Coepophagus ecliinopus. — Annales de l'Institut ccntral ampélologique royal Hongrois. III. köt. 1904., 1—55. old. Iváncsits István : Két rózsaoltási mód. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 40. old. Izai József: Faültetés. — A Kert. Xí. évf. 1905., 132—135. old. Jakab János: A gyümölcsösben. — A Kort. XI. évf. 1905., 167—168. old. Kaán Károly : A fenyő épülctifa tartósságának kérdéséhez. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 227-251. old. Kalocsa István: Mi az a fás zöldojtás ? — Borászati Lapok. XXXVII. évf., 1905., 252. old. Kazinczy János : .\ melegágyak készítéséről. — A Kert. XI. évf. 1905. 162-165. old. Kardos Árpád : A paszulyok osztályozásáról. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 145-147. old. — — Budapesti kertészetek. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 74—79., 102—106. és 132-138. old. A Szerző József főherczeg 0 Fensége szent margitszigeti kertészetét ismerteti (képekkel). — — Török kertész-czéhek a XVII. században. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 95—97. old. Kerékgyártó Árpád : Magyarország virágos növényei a szín tekintetében. — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 10—16. old. — — Meteorológiai tényezők szerepe a növény életében. — Időjárás. IX. évf. 1905., 41—46. old. Kirchlechner Emil : Néhány szó a szobai növények ápolásáról. — A Kert. XI. évf. 1905., 108—111. old. Kirchner József: A vágás, metszés és nyírás mibenléte. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 249-250. és 362-364. old. Koch Antal dr. : Emlékbeszéd Dr. Staub Móricz tanár felett. — Földtani Köz- löny. XXXV. köt. 1905., 61—76. old. Kovács József dr. : A gyep haszna a gyümölcsfák alatt. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 69—70. old. Kövi Imre : Die Namen der Pflanzen in den Orts- und Flurnamen der deut- schen Zips in Ungarn. Eine philologische Studie. 1904., 8'' 16 old. — Különlenyomat a Korrespondenzblatt des Vereins für sicbenbürgische Landeskunde 1904. évfolyamából. Kunszt János : Néhány szó a burgonyavészről. — A Kert. XI. évf. 1905., 183. old. Üvegharangok alá magvetés. — A Kert. XI. évf. 1905., 226—227. old. Lambert Kürt : hz édesvizek élete. Fordította Entz Margit. Az eredetivel összehasonlította és a magyar viszonyoknak megfelelően kiegészítette Entz Géza. Budapest, 1905. Kiadja a K. M. Természettudományi Társulat 8^ 588 old. 12 táblával. Lejtényi Sándor : Növényszótár a középiskolai tanuló ifjúság számára. I. rész magyar-latin. Arad 1905., 8^ 64 old. — Megjelent az Iskolai Zsebkönyvtár 4 — 5. számában. Ingusz J. és fia kiadásában. Növénytani Közlemények. 1905. IV. kötet, 2. füzet. 6 82 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Lengyel Géza : Újabb adatok Budapest környéke növényzetének ismeretéhez. — Növénytani Közlemények. IV. évf. 1905., 26 — 27. old. Licsák István : Asparagus plumosus nanus. — A Kert. XI. évf. 1905., 236—237. old. Lumniczer Károly : Szabadföldi dinnye előhajtatása. — A Kert. 1905., 130-131. old. Magyar Botanikai Lapok (Ungarische Botanische Blátter). — Kiadja és szer- keszti Dr. Degen Árpád, főmunkatársak: Thaisz Lajos és alföldi Flatt Károly. — IV. évf. 1905., megjelent az 1 — 5. füzet. Magyar György : A gyümölcsfák ültetéséről. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 62—63. old. Magyar Gyula : A düsseldorfi Orchidea-kiállítás (folyt.). — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 79-82. old. Cattleya Dubuyssoniana. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 100 — 102. old. Mathiász János : »Deák Ferencz emléke« szőlőfajta. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 33. old. Vigne de Yeddo X Sainte Maria d'Alcantare keresztezéséből származott faj- vegyülék. Mathiász József: Széli Kálmán-szőlőfajta. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 77. old. Chasselas d'oré dit de Fontainebleau $ X Madelaine Angervine 5 hybr. keresztezéséből származott fajvegyülék. Matouschek, Franz : Additamenta ad floram bryologicam Istriae et Dalmatiae. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 24—27. old. — — Additamenta ad Floram bryologicam Hungáriáé. III. Determinationes muscorum a Dre A. de Degen a. 1902 in Carpathis (rodnensibus, barcensibus, foga- rasensibus, csikensibus, brassóensibus), in montibus pilisiensibus alibique lectorum. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 78—82. old. Mágocsy-Dietz Sándor dr. : Az enyiczkei kert (folyt, és befej.). — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 66—69. old. Mititzky Pál : A szegfűtenyésztésről. — Kertészeti Lapok XX. évf. 1905., 107-109. és 129—131. old. Moesz Gusztáv : A szászhermányi láp. — Brassói Lapok. XI. évf. 1905., 69. sz. 1—2, old. és 70. sz. 1—2. old. A szerző néhány nagyon érdekes növényt sorol elő e lápos területről. — — Brassó legelső virágai. — Brassói Lapok. XI. évf. 1905., 54. sz. 1. old. és 55. sz. 1 — 2. old. Molnár István dr. : A villany a szőlészetben. — Borászati Lapok. XXXVII. évL 1905., 199. old. Szőlőifjítás. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 138. old. Móczár Andor, ifj. : A gomba házi termesztéséről. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 38—39. old. Murr, Dr. Josef: Indirekté Beitráge zur Flóra Graeca. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 4—8. old. Mühle Vilmos : Tanácsadója a kertmívelésben. Budapest 1905. Franklin-társulat nyomdája. 8^ 172. old. Oláh Dezső : A fekete mályva (Althaea rosea). — A Kert. XI. évf. 1905., 246-247. old. — — A gyógynövények termeléséről. — A Kert. XI. évf. 1905., 214 — 215. old. Patkó József: Szőlőlugas-szegély a veteményes kertben. — A Kert. XI. évf. 1905., 206—207. old. Pászthy Ferencz : Kihaló óriás tölgyeink. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 277. old. Pékár Károly dr. : A botanika mint nevelésbeh tényező. — ■ Természettudo- mányi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 349—350. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 83 Pelikán Ferencz : A ribiszke és egres ültetése és gondozása. — A Kert. XI. évi. 1905., 165—167. old. — — Hogyan lehet szép nagy hagymát magról tenyészteni. — A Kert. XI. évf, 1905., 194—196. old. Perényi József dr., id. : A raffiaháncsról. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 398—399. old. Pósch Károly : A szőlő pathologiája. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 200-201. old. — — • Kertészek a növénykórtan szolgálatában. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 126—128. old. Rapaics Raymund : A növények lelki világa. — Uránia. VI. évf. 1905., 220—233. old. Ráde Károly : A Cyclamen persicum tenyésztése. — A Kert. XI. évf. 1905., 139. old. — — A csiperkegomba és a szarvasgomba tenyésztése. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 36—38. old. Virágos tengerpart (folyt, és befej.). — A Kert. XI. évf. 1905., 113—115. és 146-150. old. Rehm, Dr. Heinrich : Contributiones mycologicae ad Floram Hungáriáé. — Növénytani Közlemények. IV. kot. 1905., 1 — 6. old. Richter Aladár dr. : Zagreb természettudományi intézményei, főleg botanikus kertje, különös vonatkozással » Erdély « egykori magyar fővárosa : Kolozsvár hasonló intézményeire. — Kolozsvár 1905. Ajtai K. Albert könyvsajtója. 8o 25 old. Róth Róbert ; Ivülönös fenyőalak a Magas Tátrában. — Növénytani Közlemé- nyek. IV. évf. 1905., 19—21. old. Röszler Károly, ifj. : A czukorrépavetés idejére vonatkozó kísérletek. — Kisérletügyi Közlemények. VIII. köt. 1905., 133—135. old. — — A czukorrépa sortávolságának megállapítására irányuló kisérlet. — Kisérletügyi Közlemények. VIII. köt. 1905., 136 — 138. old. — — Termelési kisérletek abundansz amerikai zabféleséggel. — Mezőgazdasági. Szemle. XXIII. évf. 1905., 116—119. old. Sajó Károly : Néhány megjegyzés a fák alatti gyepre. — Gyümölcskertész XV. évf. 1905., 87—89. old. — — Néhány szó az őserJőkről. — A Természet. VIII. évf. 1905., 145 — 150. old. — — Az őstermészet maradványainak megmentése. — Uránia. VI. évf. 1905., 177—181. old. Schilberszky Károly dr. : Almafák varas betegségei. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 108. old. A világitó növényekről. — A Kert. XXI. évf. 1905., 271 — 272. old. — — Egresgalyak mohásodása. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 109. old. — — Keresztezés útján létesített új fajták minősége. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 83—84. old. — — Körtefa levélatkája és galyszáradása. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 109. old. — — Lisztharmat okozta foltok a rózsafavesszőkön. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 108-109. old. Ribizke-betegségek. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 39—40., 66—68. és 79. old. A szerző a Ploivrightia ribesia Sacc, Fusicoccum viridulwn (Bonord.) Sacc. és a Cronartimn rihicoluin Dietr. nevű gombák okozta betegségekről, valamint a víz- kórság, üveges levélfoltok és a korompenész néven ismert bajokról növénykórtani szempontból értekezik. — — Vonatkozás a rovarok meg a virágok színe és illata között. — A Kert. XI. évf. 1905., 275. old. 6* 84 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Schilberszky Károly dr, : Zur Anatomic und Biologie der Blüte von Hedychium Gardneianum Wall. — Mathemalische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. rXX. köt. 1902. Leipzig 1905, 328—330. old. Serényi Gusztáv : A növények érzékszervei. — Gyógyszerészi Hetilap. XLIV. évf. 1905., 2—6. old. Staub Móricz dr. : A Cinnamomum-nem története. Két térképpel és huszonhat táblával. — A Magyar Tudományos Akadémia és a M. Kir. Földtani Intézet támoga- tásával kiadja a Magyarhoni Földtani Társulat. Budapest 1905. 4" 138 old. Szabó József: A hangyák és növények együttélése. — Zoológiai Lapok. VII. évf. 1905., 26—28. old. Szilágyi János és Treitz Péter : Megfigyelések a meszes talajokról és a meszes talajokra alkalmas amerikai szőlőfajtákról Budapest 1905. Pátria könyvnyomdája. Szilárd Béla : Adatok a Malva arborea festőanyagának ismertetéséhez. — Gyógy- szerészi Értesítő. XIII. évf. 1905., 203—205. old. Thaisz Lajos : Festuca Wagneri Deg., Thaisz et Flatt a Festuca sulcata alfaj új változata. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 30 — 31. old. — — Sophoramag csiráztatása. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 84. old. Tőzsér József: Nyári violák tenyésztéséről. — A Kert. XI. évf. 1905., 266—267. old. Triska Sándor: A kukoricza hajtása melegágyban. — A Kert. XI. évf. 1905., 100—101. old. Uhlárik Sándor : A levegő mint tápláló anyag. — A Kert. XI. évf. 1905., 211—213. old. Fekete ribizke. — A Kert. XI. évf. 1905., 135. old. Vadas Jenő : Az akáczfa (Robinia Pseudacacia L.) ellenségei, betegségei és az ellenük való védekezés. — A Természet. VIII. évf. 1905., 162—164., 173—176. és 199—202. old. Waisbecker Antal dr. : Új adatok Vasvármegye flórájához. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 54-78. old. Weisz Ferencz : A faültetés. — A Kert. XI. évf. 1905., 230—232. old. Wéber Dezső : Adatok a karlsbadi tea összetételéhez. — Gyógyszerészi Hetilap. XLIV. évf. 1905., 132. old. Wolcsánszky János : Adatok Magyarország lombos mohainak ismeretéhez. — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 28-33. old. Zádor Gyula : A konyhából kikerült trágyaanyagok értékesítése. — • A Kert. XI. évf. 1905., 150—152. old. — — Ha a virágos fák nem kötnek gyümölcsöt. — A Kert. XI. évf. 1905., 198—199. old. — ■ — Mikor hasznos a gyep a gyümölcsfák alatt ? — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 50—51. old. Zelles Aladár: Baraczk- kultúránk (folyt.). — A Kert. XI. évf. 1905., 102—105. old. — — Gombatenyésztés a kertben. — A Kert. XI. évf. 1905., 196 — 198. és 227-228. old. Szőlőmetszéskor. - Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 298—299. old. b) Külföldi irodalom: Erdélyi, J. R. : Beitrag zur Histologie der Loliumfrüchte. — Zeitschrift des österreichischen Apotheker-Vereins. 1904., Seite 1365 — 1369. Fischer, Dr. Theobald : Der Ölbaum. Seine geographische Verbreitung, seine wirtschaftliche und kulturhistorische Bedeutung. — Dr. A. Petermanns Mitteilungen aus Justus Perthes' Geographischer Anstalt. Ergánzungsheft No. 147., 1904. A szerző az olajfának földrajzi elterjedési körébe a Quarnero örökzöld part- szegélyét is belevonja. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 85 Pantu, C. Zacharia : Aronicum Barcense si Goodyera repens in Romána. — Analele Academiee Románé. Seria II. Tom. XXVII. 1904. A szerző e két növényt az erdélyi Kárpátok romániai részében is felfedezte. Scherffel, Aladár : Notizen zur Kenntnis der Chrysomonadincac. — Berichte der Dcutschen Botanischen Geseljschaft. Bánd XXIÍ. 1904., Seite 439—445. Schulí, Dr. Richárd : Monographie der Gattung Phyteuma. Geiscnheim a Rh. 1904. Üruck und Kommissionsverlag von J. Schneck. Seite 1 — 204. 8o mit 3 Atlas. A szerző a hazai Phyteumákat is tárgyalja. Szabó Zoltán : Mykologische Beobachtungen. — Jahresbericht der Schlesischen Gesellschaft für vaterlándische Kultur. 1904., Seite 1—6. Új gombafajták : Arihrobotrys superha Corda var. ratnosa Szabó var. nov. és Stysanus Stemonites (Pers.) Corda var. ramosus Szabó var. nov. Zahlbruckner, Dr. Alexander : Verzeichnis der gelegentlich einer Reise im Jahre 1897 von Prof. K. Loitlesbcrger in den rumánischen Karputhen gesammeltcn Lichenen. Annalen naturhist. Hofmus. Wien 1904. Bánd. XIX., Seite 1—8. Vorarbeiten zii einer Flechtenflora Dalmatiens. — Österreichische Bota- nische Zeitschrift. Jahrgang LV. 1905., Seite 1—6. A magyar tengerpartról közölt új faj a Gyalecia croatica Sghul. et A. Zahlisr, melyet Schuler J. juharfakérgen gyűjtött Goles és Crni vrh között Jelenje fölött a Medvedove vrata felé vezető út mentén. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1905. évi februárius 8-iki (CIX.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző : K ü m - m e r 1 e J. Béla. 1. Lengyel Géza (Budapest) -dFIo- risziikai adatok Heevs-vármegye észalii részébö!« czímen tart előadást. Ismerteti a vármegyére vonatkozólag eddig megjelent irodalmat, mely úgyszólván kizárólag csak a Mátra vonalának növényzetét írja le, és nem szól a megyének sem a Mátrától délre elterülő sík, sem pedig az északi hegyes részéről. Röviden vázolja a vidék növényzeti képét, melyből különösen, a tájat jellemző, száraz homokkőhegyek nö- vényzete szembetűnő, valamint növény- földrajzi viszonyait, melyek a közép-dunai flórajáráshoz kapcsoljak. Ezután körülbelül 450 új adatot sorol elő, melyek közül kiemelendők : Equisetum ■maxiinitni Lam. form. serotinvim (A. Br.), Melica trans- sylvanica Schur. Agropyrum trichophorum (Link) Richt., Iris graiiiinea L., Ouercus sublobaia Kit., Rosa caryophyllacea Bess. form. Zalána Wiesb., Rosa dumetorum Thuill., Hypericum acutum Mönch, As- trantia major L., So ophularia Necsii WiRTG., Campanula persicifolia L. var. hispida Lej., Achillea lanaia Sprg., Cen- iaurea spiiria Kern., Cirsiniii rákosdense SiMK. (palusíri X horiduin). 2. Mágocsy-Dietz Sándor »^ luczfenyö a Tátrában^ czímű előadásában ismerteti azokat az elváltozásokat a lucz- fenyveken, amelyek a szél nyíró hatásá- nak tulajdoníthatók. Az általa megfigyelt rendellenességeknek a helyszínen készített fotográfiai fölvételeit egész sorozatban be- mutatja. Ugyancsak Mágocsy-Dietz Sándor bemutat néhány olyan fotografikus képet a Magas-Tátrából, amelyek az erdők bel- sejének növényzeti világát sűrű és szálas erdőben tüntetik elő. 3. S z i g e t h i-G yulaAndor (Buda- pest) »Adatok a szölögyökerek anatómiá- jához különös tekintettel a Phylloxera bán- talinára« czímen tart előadást. A külön- böző F/í/s-ek legfiatalabb végső elágazású hajszálgyökér-végét mindenütt kettős süveg borítja ; ez alatt több ré.tegű merisztéma fedi a tenyészőkúpot, mely a hosszirány- ban való tovább-növést végzi. A tenyésző- kúp mögött a gyökérszó'rök öve követ- kezik ; a szőrök száma és fejlettsége, ezzel a felszívó felület nagysága, amerikai és európai szőlőkre nézve más és más. Egy- korú F/Yí5-hajszálgyökerek középponti hen- gerében a nyalábok száma fajtánként vál- tozó. Az endodermisz C a s p a r y-féle sötét pontja hiányzik. A Phylloxera-há.n- talom folytán valamennyi Vifis hajszál- gyökere egyenlően kampószerű daganattá (nodositas) alakul. A túltengés létrejötté- ben a rovar okozta szívási inger a fő- tényező, míg a nyál mérgező hatására a szövetek összezsugorodnak. Az idősebb vázgyökerek összehasonlító anatómiájá- nak tanulmányozása közben S z i g e t h i- G y u 1 a huszonnégy-féle ]^itis vázgyöke- rének szöveti szerkezetet hasonlította össze. A Vitis vinifera-k vázgyökerein a Phyllo- xera helyén mindenütt félgömb alakúan ki- emelkedő daganat (tuberositas) keletkezik ; amerikai szőlőkön csak a legfiatalabb vázgyökerek némelyikén keletkezik ilyen daganat. A vázgyökerek daganatai kor- hasztó penészek és baktériumok hatása folytán besüppedő fekélyekké alakulnak és mintegy elmetszik a vázgyökeret. A daga- natok keletkezését a Vitis vinifera váz- gyökerek kéreg- és háncs-részében elhelye- zett oszlószövetek az amerikai szőlők vázgyökerében hiányzanak, vagy úgy van- nak elhelyezve, hogy a rovar okozta inger nem jut el hozzájuk. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 87 A tárgyhoz Tuzson János és Mágocsy-Dietz Sándor szólanak. 4. Thaisz Lajos »Csanád-vdi'inegye /lordjának elömunkdlaiai« czímen beszá- mol a nevezett vármegyén több éven át folytatott botanikai kutatásainak és gyűj- téseinek főbb eredményeiről. A növénytani szakosztálynak 1905. évi márczius 8-iki (CX.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; Jegyző : K ü m - m e r 1 e J. Béla. 1. AugustinBéla (Budapest) » Vizs- gálatok a magyarországi szappangyökeren« czímen ismerteti a Gypsopliila paniculaía L. nevű gyökérnek szöveti anatómiáját, összehasonlítván azt a Glycyrrhiza echi- nata L. gyökerének anatómiájával. Ez utóbbi növénynek a gyökerével ugyanis újabban a valódi szappangyökér-drogot hamisítják, ettől azonban úgy makroszkó- posán, mint mikroszkóposán, valamint chemiai viselkedésével könnyen megkülön- böztethető. A Glycyrrhiza echinaia-mik t. i. sokkal keményebb a gyökere, dús keményítő- tartalma van, az oxalsavasmész pedig csak gyéren fordul benne elő. A Gypsophila paniculaía gyökerében ellenben keményítő nincsen, az oxalsavasmész szép buzogány- fejalakú kristályokat alkot, melyek külö- nösen a gyökér külső szöveti részében és a bélsugarakban fordulnak elő nagy meny- nyiségben. A tárgyhoz Klein Gyula és G a b- n a y Ferencz szólanak. 2. Kerékgyártó Árpád (Buda- pest) ■>■> Melegösszegek a Castanea vesca növény földrajzáhan«. czímű előadásában említi, hogy a S t a u b-féle melegségi kü- szöb (0") felhasználásával 103 helyre nézve számította ki a Castanea vesca Gartn. virításához és termésének érleléséhez szük- séges melegösszeg minimumát, maximumát és optimumát. A kontinensen a virítás minimuma lOOOO C, az érlelése 25000 C, s az érlelés maximuma 0000" C. Ebből kifolyólag Kerékgyártó a Castanea termésérlclésének és különböző módozatai- nak alapján hat övet állapított meg. Az elsőn belül a Castanea vadon fordul elő. erdőt alkot, előfordulása spontánnak nevez- hető. A másodikon belül mívelik, de mel- lette elvadul. A harmadik övben mívelik, termését föltétlenül megérleli. \ negyedik- ben a termés érlelése föltételes. Az ötödik öv a díszfaként szereplő és termést sohasem érlelő Castanea területe, és az utolsó hatodikban mint bokor fordul elő (Közép-Svéd- és Norvégország). Mindenütt termést föltétlenül érlel a Castanea, ahol az érlelés melegösszegének optimuma a 3000" C-t meghaladja, a spontán öv határán belül pedig a minimum sohasem száll a űOOOOC. alá. A Brit-szigetek más viszonyt tűntetnek fel. A virítás minimuma 8000 c., az érlelésé 20000 c. Ezt a külön- bözetet a Brit-szigetek egyenletes klímája okozza, melyet tartós hideg nem szakít meg. A hőmérsékletnek tehát nemcsak mennyisége, hanem hatásának módozatai is irányadók. A tárgyhoz M á g o c s y-D i e t z Sán- dor szól. Szerinte a melegségi küszöb (00) megállapításánál a számításban bizo- nyos javítást kellene végezni, mert csak ezáltal érhető el a melegösszegek gyanánt kapott adatoknak az egységessége. Fel- hívja továbbá az előadó figyelmét olyan tényezőkre is, amelyek a Castanea vesca fejlődését befolyásolhatják. Ilyenek pl. az időjárás ellen védettebb helyek, a Nap hevének kevésbé vag^/ jobban kitett he- lyek stb., melyek mind a melegösszegek kiszámításakor figyelembe veendők. Klein Gyula megjegyzi, hogy a nö- vény-phaenológiában használatos küszöb- pont meghatározásának nincsen tudomá- nyos jellege, mert az tisztán megállapodás útján jött létre, nem pedig hosszas kísér- leteknek az eredményeként. Különben is a 00 C.-tól való kiindulás hibás, minek folytán a melegösszegekül kapott szám- értékek sem helyesek. Tuzson János ellenben az előadó által fölolvasott számadatokat nagyon becses eredményeknek tartja ; a kapott adatok mint tisztán megfigyelési adatok vehetők csak figyelembe, és mint ilyenek szintén szerepök van a tudományban. Schilberszky Károly az ismer- tetett számértékeket szintén elfogadhatók- nak tartja, bizonyos módosításokkal ; ha nevezetesen a különböző hatótényezők is tekintetbe vétetnek a számításban, ellen- őrzésképpen. Nevezetes adatokat szolgál- 88 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. tatna az isotherma-vonalakba eső Castanea- termőhelycknek a viselkedése klimatlkai, illetőleg pontos meteorol'^giai adatok alap- ján megállapítva. 3. Szabó Zoltán (Breslau) -dNc- hány növény a Kaukázusból« czímű dol- gozatát T h a i s z Lajos terjeszti elő. Szerző az enumeráczióban közölt növé- nyeket 1902. év nyarán gyűjtötte, amikor L ó c z j'^ Lajos egyetemi tanár tanár- jelöltjeivel földrajzi kirándulást rende- zett Romániába, Dél-Oroszországba és a Kaukázusba. Ez a kirándulás nem lévén növénytani, így a czélja sem növény- gyűjtés volt; de azért alkalmilag, a meny- nyire az idő rövidsége és a szállítás ne- hézségei megengedték, arra is figyelem fordíttatott. A gyűjtés Noworossysk, Rion- völgy. Karakon, Kobi, Kasbek stb. kör- nyékén történt. Konzerválni sikerült a gyűj- tött anyagból negyven fajt, melyek közül kiemelendő : Astragalus Levieri Freyn, Campanula divergens Willd. és tridentata ScHREB,, Doronicuiii caticasicum Vis., Jurinea depressa Stev., Lloydia serotina RcHB., Macrotomia echioides Boiss., Pa- ronichia kurdica Boiss , Primula algida Adam. var. siberica Pax form. colorata Res., Primula amocna M. B. var. genuina Pax, Pyrethrmn roscum W. B., Taraxa- ctim iniegrifőlium C. Koch. 4. Wolcsánszky János (Budapest) DÁdatoli Magyarország iitohflóráJához« czimű dolgozatát Schilberszky Ká- roly terjeszti elő. Wolcsánszky dol- gozatát a Dr. Vángel Jenő tanár veze- tése alatt álló budai paedagogium biológiai intézetében készítette, ahol az ország különböző helyeiről érdekes mohanyag állott rendelkezésre. A szerzőtől meghatá- rozott mohoknak a revízióját P é t e r f i Márton hryologusunk végezte. 5. Mágocsy-Dietz Sándor »A Paliurus aculeatus Lam. tennésérölv. czí- men tart előadást. Ez alkalommal ama megfigyeléséről tesz emUtést, hogy az egye- temi növénykerti herbáriumi példányok alapján a Palitiriis-\QKm.GS szárnyának szé- lessége változik, sőt Fiume környékéről olyan szárított növényt is kapott — bár fiatalon — melynek szárnya nincsen. Ezt a körülményt a botanikusok figyelmébe ajánlja, mert nem lehetetlen, hogy új faj- változata forog szóban. 6. K ü m m e r 1 e J. Béla szakosztályi jegyző az elnökség nevében jelenti, hogy következetesség okáért a növénytani szak- osztály meghívóin az előadók névsora ezentúl is afec-sorrendben fog szerepelni. Indokolt esetekben azonban az elnökség esetről-esetre kivételeket fog tenni a sor- rend megváltoztatása tekintetében. SZEMÉLYI hírek Dr. Bernátsky Jenő múzeumi I. oszt. segédőr 1905. május 30-án adjunktussá neveztetett ki a m. kir. Szőlészeti Kísérleti Állomáshoz. Dr. Kontúr Béla orvos, 1905. évi május 22-ikén meghalt Budapesten. Mentovich Fercncz,Miskolczi áll. felső keresk. iskola, Molnár Aladár, Motolit\' István, Nagy Béla, Nagy Kálmán Miklós, Nag\' Lajos, Nagyváradi all. főreáliskola, Neumann Jenő, Novotn}' Lajos, Nyárád}' i-;. Gyula, Pánd\' Kálmán, Pancsovai áll. főgimnázium, Pápai irg. nővérek intizcte. Páter Béla, Ifj. Pátkay Lajos, Pécsi m, kir. honvéd-hadapród-iskoia, Pétermann József, Petrozsényi kaszinó, Pin- tér Mihály, Práznovszk\' Ferencz, Raab Alajos, Rácz János, Rapaics Ra3'mond, Ráde Károly, Rothschnek Jenő, Saxlehner Andor, Saxlehner K;ilmán, Saxlehner Ödön, Selmcczi ág, ev, 13'ceum, Simonyi Semadam Sándor, Sylvester Ákos, Scherffel .Madár, Schőber Kmil, Szamosujvári áll. főgimnázium, Szath- máry Mihály, Székelyudvarhelyi r, kath. főgimnázium, Szckelyudvarhelyi ref. kollé- gium, Székelyudvarhelyi áll. főreáliskola, Szentkirályi Kálmán, Szirmay László, Szolga Ferencz, Szolnoki áll, főgimnázium, Teleki Emma grófnő. Temesvári áll felsőbb leány- iskola. Temesvári áll, főgimnázium, Temes- vári reáliskola tanári kvtára, Thaisz Lajos, Thirring Gyula, Thunkzj' Kornél, Tokaji áll. fiúiskola, Ifj, Tornaüyai József. Tóth Pál, Török Gyula, Turtsányi Kálmán, Újpesti áll. polgári leányiskola, l'ngx'ári főgimn;izium. Varga Oszkár, Vérfy Béla, Wagner György, Wagner János, Wahl Ignácz, Waisbccker Antal, Weiss Ödön, Wirth Árpád, Wolf Béla, Wolff Gyula, Zilahi áll, polgári leány- iskola, Zombori v;irosi könyvtár-egyesület. A növénj'tani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nj'újtani szakszerű közleménj'ek előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megligyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avag}- előre kitűzött tudomá- nj'os kérdések megvitatására; tovább;i, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztály-ülések, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egyszer, és pedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választmányi ülés napiján osztályűlés nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, h) a másodelnök, cl a jegy- ző, A szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy helyettes elnököt és egy segédjegyzőt, 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánynak bejelentik. 5. A Jdíiyzö nyilvántartja a tagok név- sorát. Klőadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az űlcs előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igényibe veheti a Társulat irodiiját, 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Kümmerle Jenő, Buda- pest, Váczi-út 12. szám) bejelenteni tar- toznak. 7. Vidéki tagok, a kik dolgozataikai felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztál}' valamelyik, az illető tárg)'gyal foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél ónüiál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabli időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azok a tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jcgj'zőkönyvi kivonat melle csatolják egyúttal .annak for- dítását is. A szakosztály tisztikara : Elnök: Klein (iyula műeg}'etemi tanár (Budapest. VIII. Eszterházj'-utcza 1 . szám) ; alelnök : M á g o c s y-l) i e t z Sán- dor (Budapest, VIII. Üllői-út 78); jegj-ző: Kümmerle J. Béla nemz. múzeumi növénytani segcdőr (Budapest, V. Váczi-út 12. szám). Szakosztályi ülésnapok : .A növénytani szakosztály rendes ülé- seit a hónapok következő nap>jain tartja 1905-ben : október 1 1-ikén, november 8-ikán, deczember 13-ikán. A »Növénytani Közlemények* ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára \-onatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre lU-ivnyi terje- delemben, negyedevenként, füzetekben jele- nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele- értve) egy nyomtatott ívnél töbl^re nem ter- jedhet ; a mennyiben a benyújtott és ki- nyomatásra szánt kézirat c terjedelmet fölül- múlná, a szerző az egy íven túl terjedő szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala- mint a többletért járó nyomdai költségek is a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon- ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. november 20-iki választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a ;>Növénytani Közlemények«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlókép] p- koronával fizethetnek elő a folyó iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetésképpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növcnytani szakosztály számlája« czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztiil}' a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. A kik a »Növénytani Közlemények* érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 50 lioronat fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Növénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapjiik. 7. A »Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folycjirat czéljaira. 8. .-K »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és áhásáról a szakosztály elnö- két minden új évfolyanr megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bánni okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszLmés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a liefizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények* írói díjait (eredeti közlemények ívenként 50 kor., ismertető közleménj'ek ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalván3'^ára a Társulat pénztárosa fizeti ki. * A szerkesztő-bizottság tagjai : Klein Gyula (elnöke) műegyetemi tanár, ii e r n á t s k y Jenő nemzeti mú- zeumi növénytani segédőr (a Bcihlatt szerkesztője), F i 1 a r s z k y N á n d o r nem- zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató, M á g o c s y - D i e t z S u n d o r tud. -egyetemi tanár, Schilberszky Károly tud.- egyetemi magántanár. Tudomásul. Tudatjuk tagtársainkkal, hogy az elő- fizetők száma folyó évi július hó 22-éig 422. Tudósítás. A y>Xövényiani KözJemények« előfizetőit és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk :i lyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- . áltozás) a K. Al. Természettudomá- nyi Társulat pénztárához (Buda- pest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám), a folyóirat szellemi részét illető küldemé- nyek vagy felvilágosítások ügyében pedig .Schilberszky Károly szerkesztő- höz (Budapest, I. Budafoki-út 13. szám) forduljanak. Értesítés. .•\ kik a >->NövciiytaHÍ Kőzlei!iéuyfk«-hen megjelent dolgozataikból különlenyomatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok ki- vánt számát (borítékkal vagy a nélkül) a benyújtott kéziratra jegyezni, hogy a szer- kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön- lenyomatok a füzet megjelenése után azon- nal átvehetők a Társulat igazgatói irodá- jában, melyeknek mérsékelt díjszabását az átvételkor a szerzők egyenlítik ki. A i'esti Lloyd-társulat kiinyvsajtója (felelős vezető: Kó~.nl Antal J.), Dorottya-utcza 14. IV. KÖTET. 1905. 3. FÜZET. II r NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDEVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII. Eszterházy-utcza IG. szám.) 1905. J Ez a füzet öt ív terjedelmű. TARTALOM. Oldal A gánóczi kövült növényzet, P a x F e r d i n á n d t ó 1 89 Hymenostylium curvirostre (Ehrh.) Lindb. var. /?• scabrum Lindb. újabb előfordulásáról hazánkban, Győrffy Istvántól 95 KISEBB KÖZLEMÉNYEK 100 IRODALMI ISMERTETŐ- ... - - - 101 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.. 107 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 117 SZEMÉLYI hírek - - ... 122 BEIBLATT Nr. 3 ... ... ... ... ... ... ... — - ... .- ... (19—64) A ^>Növénytani Közlemények* díját befizették: (1905. június 1-től szeptember 30-áig.) 1905-re: Baradlai Bertalan, Beluleszko Sándor, Bog- nár Etelka, Budapesti VI. ker. állami főgim- názium, Budapesti VIII. ker. állami elemi iskola tanitótestülete. Budapesti Erzsébet-nő- iskola, Dörner István ifj., Endrei Elemér, Entz Géza ifj., Eulenberg Félix, Földváry Öezső, Hajdú Lajos, Heykal Ede, Horváth Ferencz, Iglói főgimnázium, Irányi Dezső, Kupcsok Samu, Lengyel Géza, Méhely Lajos, Moesz Gusztáv, Nóvák József, Odor Béla, Ortutay Béla, Pinkafői állami polgári fiú- iskola, Plenczner Lajos, Polgár Sándor, Rá- kospalotai Wagner-intézet, Szabadkai fő- gimnázium. Szabó Zoltán, Szakács Ödön, Szekér Pál, Terén János, Tóth Gyula, Vásár- helyi Imre, Verzár Gyula, Vitái Jenő, Wol- csánszky János, Zalaegerszegi állami felsőbb kereskedelmi iskola. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztály-ülések, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egyszer, és pedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdájávi tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választmányi ülés napján osztályűlés nem tartható. 3. A. szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, h) a másodelnök, c) a jegy- ző. A szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy helyettes elnököt és egy segédjegyzőt. 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három-évenként, a Tár.^ulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Növénytani .Szakosztálya mély fájdalommal jelenti, hogy FEKETE JÓZSEF budapesti kir. magy. tudomány-egyetemi növénykerti intéző, 1905. november 27-ikén, életének 63-ik évében elhunyt. Társulatunknak rendes, szakosztályunknak alapító tagja volt, és mint ilyen üléseinken rég idő óta buzgón vett részt. A növényeket lelkes szeretettel ápolta és gon- dozta már kora ifjúságától kezdve, úgy hogy a hosszú gyakorlat és tapasztalás folytán kitűnő ismerőjük volt. Ebbeli tudását a hazai botanikusok mindig elismerőleg hangsúlyozták. Kertészeti tudása és tapasztalatai révén elsőrendű magyar kertész lett, a miért is szaktársai és az egész magyar kertész-társadalom elismerését és tiszte- letét vívta ki. A magyar kertészek és botanikusok igaz részvéte kísérte sírjába. BÉKE LENGJEN PORAIN. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IV. KÖTET. 1905. 3. FÜZET. Pax Ferdinánd: A gánóczi kövült növényzet.* Ha Poprádtól délkelet felé vándorolunk, vagy 30—40 perez múlva a felső-gánóczi völgybe érünk, melynek növényzete még magán hordja vala- melyest az egykori tőzegláp bélyegét. Az egész gánóczi völgyben a mésztufa dominál, amennyiben a völgy alját 2—15 méternyi vastagságban ez tölti ki. Az ilyen hatalmas mésztufa- dombok, mint pl. a »Hradek« nevű, nagy forrásvidékre engednek következtetni. A hajdani források maradványa a mai Gánócz- és Filicz-patak. S cherfel adatai szerint eme források vize 23 "90 C, gazdag kénsavas magnéziában, és ez tartalmi részei között a szénsavas mész után a legmagasabb százalék- számot mutatja. Szabad és kötött szénsav, vas, foszforsavas sók és kén- hidrogén még emelik a víz becsét. L A gánóczi tufa növényi zárványai általában. L Irodalom. Eddig különösen Scherfel Aurél, akinek gyűjtését Ettingshausen határozta meg, és Staub Móricz kutatásai irányították a figyelmet Gánócz nevezetes természeti kincseire. Különösen Staub Móricz, a korán elhunyt nagyhírű fáradhatatlan magyar paleontológus kiváló eredményű munkássága volt az, amely feltárta a nevezetes leleteket.** 2. A kövületek megtartása. Feltűnő, hogy szerves anyag nagyon kevés jelenik meg, bárha ez azután nagyon felhalmozódik. A fehér tömeg ritkán lesz barnás és likacsos, amit későbbi, beszűrődött anyagok okoztak, úgy hogy a meleg viz kénhidrogén-tartalma mellett a kőzet bomlásának okozói a bak- tériumok is lehetnek. A levéllenyomatok a mészkarbonát lerakodása miatt nagyon jó megtartásúak, nem úgy a hengeres alakok, mint a levélnyelek és fenyőtűk. Fenyőtobozok is gyakran jó negatív lenyomatokat hagynak. Gyökér, gyökértörzs, fás részek a szénsavas mész kristályaitól kitöltve már nem adnak hálás anyagot. A Diatoma-félék általában nagyon jól megmaradtak. A levéllenyo- matok nagy, tömör rétegeket alkotnak, melyeket kőzetrétegek váltanak fel. Az apró szervezetek kutatása közben sok bajt okoznak a beszűrődött apró moszatok és pollenek stb., melyeket erélyes mosás és savakban való áztatás után űzhetünk * Előterjesztette Szabó Zoltcán a növénytani szakosztálynak 1905-ik évi október 11-ikén tartott ülésén. ** Földtani Közlöny XXXIIL (1893.) 53. old. 90 PAX FERDINÁND ki a kőzetből. A csiszolatoknak mikroszkópiummal való vizsgálatával azonban biztosan megítélhető a szervezet kövült vagy élő volta. II. Az eddig ismert fajok Gánócz k öv ült-növényzetében. 1. Rendszeres elösorolás \áX\\a.tó a német szöveg első táblázatán (24—25. oldal). 2. Az eddigi leletek bírálata. — Staub és Ettingshausen adatai ezúttal nagyon sokkal szaporodtak. Nevezetes, hogy nem találtuk meg a Francé R. határozta kriptogámokat, a Staub említette Phraginites coiii- munis-l és Salix calliantha-t, továbbá szintén nem lelhetők meg a követ- kezők: Abies álba Mill., Popiiliis tremiila L., Carpinus betuliis L., Aliins gluiinosa (L.) Gártn. , Tilia platyphyllos ScoP. és végre az Ettingshausen és Staub » határozatlan levele. « A Diatoma-félék nagyon gazdagon és Staub leleteit igazolóan jelennek meg. Zöld moszat, melyből Francé hármat is elősorol, valószínűleg nem fordul elő a maradványok között. Az előbb emlí- tett, Staub elősorolta phanerogamok törlendők és valószínű, hogy Staub a 5í'/»/a-leveleket nézte Popiiltis íremtila-nak. Staub határozatlan növénylevele pedig nem más, mint Acer Pseudo-Platanus L. Végleges jegyzéke az elő- forduló kövületeknek tehát a következő virágos növényeket tartalmazza : Picea excelsa Link., Pinus silvestris L., Grainineae, Cyperaceae, Salix Caprea L., S. cinerea L., S. hastata L., 5. repens L.. } Popul iis treniiila L., Quercus pedmicidata Ehrh., Q. sessiliflora Sm., Corylus avellana L., Car- pinus betiilus L., Alnus glutinosa (L.) GáRTN., Belula verrucosa Ehrh., B. pubescens Ehrh., Nymphaea Lotus L., Acer Pseudo-Plaianus L , Rhanmus frangida L., Rh. ganocensis Pax, ? Tilia plaiyphyllos ScoP., Corutts inas L., Vaccinium idiginosum L., Fraxinus excelsior L., Liguslruin vuJgare L., Menyanthes trifoliata L. 3. Megjegyzések az egyes fajokhoz. — Schizomycetes. Kétségtelen, hogy a baktériumok közreműködtek a szervezetek elpusztulásakor. Meg is figyel- hető egynehány kövült alak közülök. — Schizophyceae. Ide tartoznak a meg- talált Oolith-ok, melyek valamely Rividaria-íaj kövületei. — Picea excelsa Link a poprádi múzeumban szép kövült tűk és tobozok (Staub gyűjtéséből) által van képviselve, de most már nem található, és valószínű, hogy az a réteg, ahol Staub gyűjtött, már végleg elhordatott.* — Pinus silvestris L. nagyon közönséges mint tűlenyomat. — Graiuineák- és Cyperaceák-nak nevez- hetők ama kövületek, melyeket Staub Cyperites gyűjtőnévvel foglalt össze. — Salix Caprea, cinerea és hastata elszórtan fordulnak elő, míg Salix repens felhalmozódva. — Quercus pedunculata és sessiliflora csak levéllen j'^o- matban fordulnak elő, de halmozódva, bár törmelékesen. — Corylus avellana, Carpinus betulus, Alnus glutinosa nagyon ritka lehet. — Betida verrucosa és pubescens nagyon elterjedt. — Nymphaea Lotus L. az egyik leglényegesebb * Én azt hiszem, hogy ilyeténképpen tűnt el a Popidus tremula is, úgy hogy Staub még megfigyelhette, de Pax már nem kapott belőle (Szabó Z.). A GÁNÓCZI KÖVÜLT NÖVÉNYZET. 91 lelet. Egy kis hengeres kövület az egész, melynek keresztmetszete egy típusos Nymphaea-t árul el, nagy légüregeivel. Összehasonlítva a kövület csiszolt metszetét a Neliimbo uucifera Gahtn., Nitphar lutcitm Sm., Nymphaea alha PRESL., Nymphaea nibra, Nymphaea Lotus L. anatómiai szerkezetével, azt állapíthatjuk meg, hogy mindenben megegyezik az élő Nymphaea Lotus ana- tómiájával. Különösen lényeges bélyege az utóbbi növénynek a spicularissejtek tökéletes hiánya, ami vonatkozik a kövületre nézve is. Ebből az következik, hogy a magyar flórában volt Nymphaea Lotus, és így a nagyváradi Nym- phaea Lotus is maradvány és nem behordott vándornövény. Staub felfogása tehát támaszra talál. Mag, levél vagy termés nem került elő a kövületek közül, csak kocsány. Acer Pseudo-Plalanus L. csak levelet hagyott hátra, szint- úgy a Rhamnus ganocensis Pax, amely a Rh. fraiigula-tól a levél tetemes nagyságában tér el. A többi kövületek szintén levéllenyomatok, melyek közül a Menyanthes Irifoliata L. csak egy példában került elő. III. A gánóczi flóra története. A kövült növényzet Gánóczon máig még nincsen egészen feltárva. A már napfényre került maradványok nagyon nevezetes megfigyelésre adnak alkalmat. Azt mutatják, hogy az ott összekerült növények különböző formáczióhoz tartoz- nak, különböző hőmérsékletet igényelnek, sőt különböző talajt kívánnak. 1. A jelenlegi növényzet egészen más jellegű, mint a kövült. A hegyeken ma Picea exelsa az uralkodó, Gánócz mellett pedig mívelt földek, száraz par- lagok, mocsaras rétek és egy már-már eltűnő láp adja a növényzet jellegét. A jellegzetes növények elősorolását az olv^asó a 38. oldalon találja meg. Össze- hasonlítva a jelenlegi és a hajdani flórát, azt látjuk, hogy vannak alakok, a melyek az újabb időszakokban ott kihaltak {Rhamnus ganocensis, Nymphaea Lotus). A Qnercits pediinculata és sessiliflora Gánóczon nincsen ma meg, de a Szepesség dombjain még előfordul. Azok a növények, melyeknek a mai klíma ott meleg (Salix hastata, Vaccinium uligiuostim), azok visszahúzódtak a hegységbe. Azok pedig, amelyek a mai klímát hidegnek érezték (Fraxinus excetsior, Cornus mas, Lignstrum vnlgare) messze elvándoroltak a dombvidékre, úgy, hogy mai nap az egész Közép-Kárpátokban hián^J^zanak. Ezekből az következik, hogy a kövült növények nem egy periódus- ból valók. 2. A horizontot; meghatározása tehát nagyon lényeges. Ez a követ- kezőképpen történhetik. Összeállítandók azok a növények, melyek egy kövön, együttesen fordulnak elő (III. táblázat). így kapunk körülbelül 14 társuló módozatot. Eme módozatok együttes előfordulása négy flóraalakot ad. 1 . Tölgy flóra ; vezető a tölgy, kisérő a Salix Caprea L. 2. Nyir-erdei fenyöflóra : vezető a Pinus silvcstris, kisérő a Betula pubescens és verrucosa, Sali.x cinerea, Cornus mas, Ligustrum vulgare, Rhamnus frangula, Nymphaea Lotus, Vaccinium uliginosum, Menyanthes trifoliata. 3. Tölgy- nyirjlóra : vezető a tölgy, de kísérője a nyir és Salix cinerea. 4. Törpefüzflóra : vezető a Vaccinium uliginosum és Salix repens. 92 PAX FERDINÁND Ezek közül legalul fordul elő a törpefűzflóra, e felett a nyir-erdei fenyő flórája. Erre következik a tölgy-nyirflóra és csak ezután a tölgyflóra. A leg- felső réteg adná az ötödik flórát, a Picea excelsa vezetővel. Az emiitett flórákat most következőképpen jelölhetjük meg: I. Hóra (törpefűz), II. flóra (nyir-erdei fenyő), III. flóra (tölgy-nyir^, IV. ílóra (tölgy), V. Hóra (fenyő). Eme flórák közötti viszonyt nagyon világosan tárja elénk a IV. táblázat. Az I. flóra alacsony hőmérsékletet kíván, a II. ílóra magas, meleg klímához szokott növényeket foglal magában {Nymphaea Lotus), melyek napos, száraz nyarat kívánnak {Ligustrum, Coruiis mas !). A III. flóra vegyesebb összállítású, de az erdei fenyő kihalása és a tölgy megjelenése ismét hűvös klímára mutat. A IV. flóra lomboserdei növényzetet tár elénk, a mely szabályos csapadékot és nyáron bizonyos, nem csekély hőmennyiséget kíván. Az V. flóra még nem egészen ismeretes, de a fenyő, mely a magas hegyitáj fája, szintén megadja hűvös jellegét. így tehát eme flórák válto- zatában a klíma jfleutös hullámzását is tapasztalhatjuk, amely nagyon lénye- ges és kiaknázandó jelenség. 3. A lerakodásoti kora. — Maguk a kövületek koruk megállapításához kevés támaszt adnak. Mind tagjai a mai flórának is, a Rhamnus ganocensis kivételével. Tertiaer alakok hiányzanak, tehát a gánóczi kövült növényzet csak diluviális vagy jelenkorú lehet. Nevezetes jelenség azonban, hogy a Hradeket borító humusz telve van kőkorszakbeli emberi nyomokkal. A poprádi és felkai múzeum sok emberi csontot és kőeszközöket őriz innen, bronzeszkö- zöknek ott semmi nyoma. Ha tehát a húmusz-réteg fiatal diluviális, az alatta levő kőzet diluviális, jégkorszakbeli eredetű. Staub talált ott Mustodon arvernensis Croiz. et SoB. fogat, Elephas primigenius Blumenb., Rhinoceros, Castor fiher L., Ccrvus elephas L. csontokat stb., most pedig egy fog került elő, melyet Kükenthal breslaui tanár Equus spec.-nek hatá- rozott meg. Ezeken kívül egész gyűjteménye a csontoknak fekszik határozat- lanul az említett múzeumokban. Ezek a — sajnos kevés — állati maradványok is azt mutatják, hogy szintén nem tartozhatnak egy rétegbe, mert a Mastodon pliocán, a Mammut és a ló diluviális. Ezért már Staub kimondotta, hogy a gánóczi mésztufa lerakodása a felső pliocánban kezdődött meg ; a források azonban, mint a történelem előtti leletek mutatják, a jelenkor kezdetén nagyrészt, vagy egészen eldugultak. Pliocán növénymaradvány még nincsen kimutatva, de ha a Mastodon ott van, kell növénynek is lennie, amelyeket szakértők hiányában az ásatások alkalmával mellőztek, vagy csak ezentúl kerülnek elő a mélyebb rétegekből. Jelentős volna a Nymphaea Lotus pliocán maradványának a kimutatása, mert így még arra is lehetne gondolni, hogy ez a növény a diluviumban vándorolt be, ami azonban nem valószínű. Az öt nóra változásában és a klíma hullámzásában az egész jégkorszak bélyegét láthatni és a Partsch- féle, a Tátrában megfigyelt ama föl- tevésnek, hogy a gleccserek visszahúzódása három időközben történt, neve- zetes támaszául szolgál. A GÁNÓCZI KÖVÜLT NÖVÉNYZET. 93 4. Az egyes periódusok növényzete. — P a r t s c h tanulmányai alapján megállapítja, hogy a Magas-Tátra elgleccseresedése a déli oldalon kétszer, az északin háromszor ismétlődött volna. Eme jégkorszakokban a Magas-Tátrában a hó határát 1500 m.re téve, a fahatár 700 m. magasan lenne. Ekképpen Gánócz a fahatár legmagasabb pontján állott akkor, körülbelül 14 km.-nyi távolságban a gleccserektől. Gánócz mellett egy tó volt, melyet meleg források tápláltak, és amelyet hegyi lápok környékeztek. Ekkor termett itt az I. nóra már említett növényzete, amely glaciális flóra. Eme glaciális flóra fajokban feltűnően szegény, ellentétben a teleki hasonló glaciális marad- ványokkal. A II. flóra interglaciális, mert tagjai, hasonlóan mint a steppe- növényzet, meleg, száraz nyarat kívánnak. Ezután jelent meg a harmadik időköz, vagyis a második glaciális periódus, a Magas-Tátra második elgleccseresedése ; tehát Gánóczon eltűntek az interglaciális, meleg klímához szokott növények, és ismét glaciális flóra tenyészett. Határozottan kimondhatjuk ezt, bár a flóra egyáltalában nem tartalmaz glaciális növényeket, de eltűnik legalább a talált kövületekben a Corniis és Lignstruui nyoma, amelyek melegkedvelők. Ellen- kezőképpen volt ez az első glaciális periódusnál, ahol több hekistoterma-növény találódott. Ez a jelenség ott leli magyarázatát, hogy Partsch szerint ez a későbbi jégkorszak rövidebb ideig tartott. A második jégkorszak visszahúzó- dása után hatalmas lombos erdővcgetáczió keletkezett, melyben a tölgy dominál, amely később hirtelen átadja helyét a fenyőnek. Ez az utóbbi jelenség nem annyira egy harmadik eljegesedést, hanem inkább a vegetácziós övek 500 m.-rel való depresszióját jelzi. így a gánóczi növényzet képe az utolsó korszak alatt tetemcsen változott, és a fák megjelenésének egymás- utánja a következő volna : l. nyir, erdeifenyő, 2. tölgy, 3. fenyő. IV. Megjegyzések a Kárpátok egyéb m é s z t u f á i r ó 1. Már Staub is megkísérlette említett munkája végén összeállítani ama nevezetesebb tufa-lelőhelyeket, melyek kövült szervezeteket zárnak magukba. Még keveset tudhatunk e lerakodásokról, mert azok még nincsenek eléggé felkutatva, és így koruk sem határozható meg. Kevésbé lényeges a kralovani, ratnóczi és vernári lelőhely, de már érdekesebb a K o c h Antal budapesti tanár által felfedezett Lipócz-völgy Sárosmegyében. Ez alluviális marad- ványokat tartalmaz, pl. Fagits-i, Quercus-i stb. Érdekes a Hazslinszky és Szontagh közölte adat S z l i á c s környékéről. Az itteni lerakodást Staub diluviálisnak becsülte, de Paul inkább hajlandó azt egészen újnak, alluviálisnak tekinteni, ami valószínűbb is. Hasonló érvényes a krassó-szörényi adatokra is, amelyeket Staub részint alluviálisnak, részint diluviálisnak tartott. Az itt talált növényi maradványok a következők : Phragmilcs com- munis Trin., Salix cfr. daphnoides L., Corylus avellana L., ? Querciis spec. Fagus silvatica L. és Acer Pseudo-Platanus L. Ezek közül érdekes a bükk. Az a feltűnő ugyanis, hogy a Fagus, nemcsak délkeleten, de a sárosi Kár- pátokban, a hegyi juhar mellett a legközönségesebb kövület. Ez a jelenség is bizonyítja azt, hogy a bükk a fenyő ideje után vándorolt be Felső-Magyar- 94 PAX FERDINÁND országba. Fenyő alatt nincsen határozottan kimutatva a bükk, az alluviumban azonban hirtelen egészen általánossá lesz. Valószínű még Paul ama felfogása is, miszerint a szepes-váraljai leletek szintén fiatalkorúak. Itt megjelennek : Carpinus betuhts L., Belida verriicosa Ehrh., Salix cfr. pentandra L., Rubtis spec. és Fagiis siJvatica L. Az eddig említett tufa-lerakodóhelyek a Kárpátokban minden valószínű- ség szerint a legfiatalabb korból származnak. Van azonban két hely, ahol Gánóczhoz hasonlóan, a mészkarbonát lerakodása újabb keletű ; az egyik Borszéken Erdélyben, a másik a liptói Chocs-hegy lábánál, Lucski mellett. A borszéki tufa-lerakodás legnagyobb a Tölgyes felé vivő úton. Már Staub megfigyelte ott a következő maradványokat : Picea excelsa Link, Salix Caprea L., 5. cinerea L., 5. aurita L., Fagus siJvatica L., Corylus avd- lana L., Alnus incana (L.) DC, Betiila spec, Ruhiis spec, Acer Pseitdo- Platanus L., Tussilago farfara L. E növények még fiatal korra mutatná- nak, de az ott talált Equus fossilis Mey. már a diluviumról tanúskodik. Ez azt mutatja, hogy az említett növények a felső rétegekből valók, és mélyebb helyről még nagyon lényeges adatok várhatók, amelyek növényföldrajzilag becses adatokat szolgáltathatnának. Hasonló eredmények várhatók ama tufa kutatásából, mely Rózsahegy közelében Liptóban fekszik. A lucskii kövületek közül, bár nem olyan nagy számban, mint Gánócz- ról, már sok van birtokunkban, és ezek nagyon érdekesek és figyelemre méltók. Ezek ugyanis olyan növények, amelyek maiiap a Közép-Kárpátokban nem fordulnak elö, és Magyarország legmelegebb vidékeinek formáczióihoz tartoznak. A talált kövületek a következők : Corylus avellana L (a falutól délre) ; Picea excelsa, Salix cfr. aurita L., Corylus avellana L., Acer Pseudo- Platanus L. (a templomnál) ; Polypodium vulgare L., Salix spec. (aff. 5. Caprea L) Salix incana Schrank, Betula verrucosa Ehrh., Crataegus monogyna Jacq., Ononis hircina JacQ., Aslragalus hamosus L., Cotinus Coggygria Scop., Acer Pseudo-Platamis L., Rhammts f rángnia L. (a falutól északra). A templom mellett levő réteg recens, legalább is postglaciális, talán fiata- labb, mint a Hradek legfelső rétege. A kevés lelet még nem nyújt alapot biztos ítéletre, de az kétségtelen, hogy a falutól északra levő növényzet nagyobb meleget kedvel. Legérdekesebb a leletek közül az említett Aslragalus hamosus és Cotinus Coggygria. Mindakét növény meleg nyarat és száraz helyet kíván, a mely manap ott nincsen meg. A Cotinus most a Mátra trachyt-dombjain nő, az Aslragalus hamosus meg a magyar tlóra mediterrán eleme, amely most Kroatiában éri el elterjedésének legészakibb pontját, és még hozzá pl. Dobrudsá- ban steppe-növény . Ez a sajátságos jelenség arra enged következtetni, hogy e növények valamelyik meleg periódusban a széles Vág-völgyön felvándo- roltak a Kárpátokba. Hogy milyen rétegekben feküsznek ezek a marad- ványok, azt még a jövendő kutatás fogja kideríteni. A bevándorlás ideje való- színűleg amaz interglaciális periódus, amelyben a Cornus mas L. és a Ligus- trunt Gánóczon termett. A GÁNÓCZI KÖVÜLT NÖVÉNYZET. 95 Tehát ez a hely már a második vohia a Közép-Kárpátokban, ahol inlerglaciális növényzet sleppe-elemekkel fordul elő. A két Hóra különbségét Gánócz és Lucski akkori klimatikai eltérése okozta volt. A Chocs klíma-viszonyai kedvezőbbek voltak a jégkorszakban és azután, mint a Tátráé, így a bevándorlás a Vág-völgyben hosszabb ideig tarthatott, és sokkal hamarabb volt biztosítva ott, mint a Szepességben. Emez elősorolt lerakodások kincsei csak akkor fognak egész képet adni a Kárpátok növényzetének történetéről, ha azok szorgos kutatókra és feldolgozókra találnak. Nagy érdekességük és nevezetességük kétségtelen, most már csak a beható vizsgálódás szükséges. Győrffy István: Hymenostylium curvirostre (Ehrh.) Lindb. var. l^- scabrum Lindb. újabb előfordulásáról ha- zánkban, különös tekintettel a szár és levél anatómiai viszonyaira.* (4 eredeti rajzzal.) A Weisiaceae-csaXkánOiíi I., — a peristomium-fogak hiánya miatt elneve- zett Gymnoweisicac — csoportjába tartozik a Hymenostyliimi génusz, mely monotypikus, amennyiben csak egy faja : H. curvirostre van, néhány ide tar- tozó változattal. Egyik ritka változata a H. curvirostre (Ehrh.) Lindb. var. (^. scabrum Lindb.,** melyet csak nemrégiben közöltem*** az erdélyi részekből t. i. a Vle- gyászáról,''' mely termőhely egyetlen volt hazánkból. Újabban Erdélynek egy másik pontján is gyűjtötték, t. i. Degen szedte Rodna mellett a »Galatiu« havason. ít Ezt a szemölcsökkel (papilla) sűrűn borított szárú és levelű mohát Chalubinskittt nem látta a Magas-Tátrában, mert körültekintő és aprólékos megfigyeléseiről bizonyságot tevő munkájában nem találjuk meg. J. Roll a Magas-Tátrából még a tőalakot sem említi. ^ — E var.-t nem említi Hazslinszky sem.^§ * Eló'terjesztette S c h i 1 b e r s z k y Károly a növénytani szakosztálynak 1905. évi május 31-ikén tartott ülésén. ** S. O. Lindberg: Musci Scandinaviae in sj^steinate novo dispositi. 1879.p.22. *** Magyar Botanikai Lapok, III, évf. p. 124. t Gyűjtöttem a ;>Valea Saca« völgy »Priporu Ursului« nevű részen 1902. szept.-ben. tt Magyar Botanikai Lapok, IV. évf. 4—5. sz. p. 80. ttt D r. F. C h a 1 u b i n s k i ; Enumeratio muscorum frondosorum Tatrensium hucusque cognitorum etc. Warszawa. 1886. p. 8. § Hedwigia, Bd. XLIII. (1904), Beitr. z. LaubmostL d. Hohen Tátra. s§ A magyar birodalom mohílórája, Budapest, 1885. pp. 85 — 6 sub gen. Gymno- stonmm. 96 GYŐRFFY ISTVÁN A Magas-Tátra galicziai oldalán gyűjtötték volt ugyan,* de mivel ez nem hazai termőhely, figyelmen kívül kell hagynunk. Eme, a szárból bőségesen eredő rhizoíd-októl ellepett, alul rozsdabarna, felül halavány sárgás-zöld gyepű mohát ismét a M. -Tátrában gyűjtöttem, de szintén csak meddő állapotban (1904. aug. 18-ikán). E mohán a rhizoíd-ok dúsan elágaznak és barnák, csakis a csúcsaik fehérek és szemecskés plazma- tartalmúak. A »Gerlachfalvi-Csúcs« (2663 m.) alatt levő » Felkai- Völgy « ben a »Hosszú-Tó« (Langer See, 1932 m. t. sz. f.) partján levő sziklafalakról, — ahol a nagy szárazság bár minden tenyészetet kiszikkasztott, mégis nagyon sok érdekes virágos növény is virított, — különböző Andreaea-k és Grimmia-k** társaságában gyűjtém a H. cnrvirostre var. /?. scabriim LiNDB.-ot. A Nap hevének (insolatio) nagy mértékben kitett eme hely körülbelül 1940 m. t.-sz. f. magasságban van*** a »Hosszú-Tó« közvetetlen közelében, mely hely, de az egész F'elkai-Völgy őskori gránit-ból való, és csak helyen- ként van ú. n. gneisz-gránit, illetőleg a »Gránátfal« (Granatenwand)-nál grá- nátvezető pala, felváltva gránit-tal.'í' E helyen elég bőven, szép gyepekben található. Áttérek most anatómiai viszonyainak a tárgyalására, a mivel részlete- sebben már csak azért is kell foglalkoznom, mert se H a b e r 1 a n d t+t alap- vető munkája, se L o r e n t Zj'f'tt se Wichura§ stb. stb. közleményei — legalább tudtommal — nem foglalkoznak vele. Sajnos, nincsen módomban, hogy átszellőztető és áthasonító rendszerét megvizsgáljam, mert mint említem, meddő állapotban gyűjtöttem. I. Szár km. (= keresztmetszet)-én a Limpricht említette ama jelleget, hogy a szár keresztmetszete háromélű, §§ mely tulajdonság általáno- san jellemző volna a Hymenostyliiim Brid. nemzetségre is, egyáltalában nem mondhatjuk. A szár km.-én látható háromszögletességet voltaképpen nem a szár okozza, mert ez nem az ú. n. (ha a virágos növényeknél használatos termino- lógiával élünk) caulis triqueter, hanem hengeres ; km. -ben tehát kör-alakú. * A »Koscielisko-Völgy«-ben gyűjt. Fritze 1868-ban (Limpricht, Die LaubmoGse Deutschlands, Österreichs u. d. Schweiz. I. B. p. 239.) ** Az e kirándulásomon gyűjtött növényekről és mohákról máskor, részben másutt fogok megemlékezni. *** Katonai térkép, 1 : 75,000. Zone 9 col. XXII. t L. U h 1 i g : Geologie des Tátragebirges. I — IV. Theii, publiciert in den Denk- schriften der math.-wissensch. Klasse der kais. Akadémia der Wissenschaften LXVIII. Bánd; in Separatabdruck bei K. Gerolds Sohn, Wien, 1899. tt Haberlandt: Beitráge zur Anatómia und Physiologie der Laubmoose. Jahrbücher für wiss. Botanik, Bd. XVII. Heft 3. ttt P. G. Lorentz: Grundlinien zu einer vergleichenden Anatómia der Laub- moose. Jahrb. f. wiss. Bot. Bd. VI. §M. Wichura: Beitráge zur Physiologie der Laubmoose. Jahrb. f. wiss. Bot. Bd. IL §§ L i m p r i c h t 1. c. I. p. 238. HYMENOSTYLIUM CURVIROSTRE (EHRH.) LINDB. VAR. 97 Sokszor láthatunk háromszögletű szárkm.-et, de ennek oka a következő. A levelek sűrű csavarvonalban vannak elhelyezve, és ha éppen a levelek eredési pontján vágjuk ketté a szárat, nagyon sokszor kapunk jellegzetesen háromszögletes képet olyanformán, hogy közbűi van a körkörös szár, melyet sötétebb kerületi sejtjeiről azonnal felismerünk, — a km.-en látható szögle- teket pedig az egyes levelek főerének a fonáka teszi, alkotja. Sokszor úgy találja a metszési sík, hogy csak egy szöglet van és a többi rész kerek, mivel akkor csak egy levél eredési pontját metszettük át. A szár km .-ének szövettani alakulását illetőleg a következőket mond- hatjuk. A H. ciirvirostre var. /?. scabrum Lindb. száraz, kopár sziklán él, ennek megfelelőleg van alkotva minden szerve, így a szára is. Tengelyi nyalábot még kezdetleges állapotban sem látunk kifejlődve. A sziklán élő m-^ll fi im: '^ ^^ . . i Vpi Ki Ili V^ i;iu. U { 2 Ji 28. rajz. 29. rajz. 26'. rajz. Hymenostylium curvirostre var. /?. scabrum, szár-km. 1 = szemölcsösen ki- türemkedö sejtfal; 2 = többrétegű, sötétbarna színű külső »kéreg«-rész, epidermis ; 3 = tengelyi rész, parenchymás sejtekből alkotva, a :)Centralstrang« hiányzik. 29. rajz. Hymenostylium curvirostre var. scabrum szár-hosszmetsz. 1 = sötétbarna kéregrcsz ; 2 =^ plazmával teli középponti rész. moháknál nyaláb vagy alig van (pl. Hedwigia ciliata, sok Barbtda-, Gymnosto- imim-, OrthotricJimn-, Hypnum-íai)* vagy egyáltalában nem látunk (pl. Grimmia leucophaea var. latifolia-ná\, amint ezt vizsgálataimból tudom.)** Legkívül sötétbarna, többrétegű külső szövetet, epidermist látunk (2S. rajz 2), melynek sejtjein a sejtfal nagyon megvastagodott. A külső sejtek között szemölcsösen kitüremkedőket és olyanokat is láthatunk, melyeknek külső sejtfala szemölcsösen kitüremkedik, anélkül azonban, hogy a sejtüreg * H a b e r 1 a n d t 1. c. p. 390. ** »Hedwigia« XLV. B. p. 17. Növénytani Közlemények. 1905. IV. kötet, 3. füzet. 98 GYÖRFFY ISTVÁN is ennek megfelelőleg kidomborodnék (28. rajz /). A száron levő eme szemöl- csök a var, /í. scabrum egyik fő-fő ismertető jelét teszik.* E megvastagodott sejtfalakon az egyes rétegeket nagyon jól láthatjuk, szépen rétegezettek. E vastag sejtfalú kéregrész fogja körül a parenchymás, de vastagfalú sejtek alkotta középponti részt. A sűrűn egymás mellett álló szárak és levelek a csapadékot hajszál- csövességüknél fogva ott tartják, ilyenkor a gyep felduzzad ; e beszívott víz ott is marad addig, míg a moha vagy fel nem használta, vagy a Nap heve ki nem szárítja. Nyalábot nem fejleszt, mert állandó vízvezetésről nem beszélhetünk, mivel a kopár, a Nap hevének kitett sziklából nem szíhat nedvességet. Az ilyen mohák az alkalom adta csapadékot (hó, harmat, eső stb.) használják csak ki és fordítják javukra. Nagyon jellemző, hogy levelei, sarlósán vagy ívesen a szár felé görbülnek, ha teleszívta magát a gyep víz- zel, a levelek »nedves állapotban visszagörbültek«.** Bár a tátrai növénykék szárán is jellemzően ki vannak a szemölcsök fejlődve, mégis úgy találtam, hogy a vlegyászai példákon több szemölcs volt. A szár hosszmetszetén a külső barna színű, kisebb, és a belső nagyobb méretű, de szintén elég vastag falú, színtelen sejtekből alkotott tengelyi részt jól megkülönböztethetjük egymástól. (29. rajz). A kéregrész sejtjei (29. rajz /) hosszukban nyúltak, szűk üregűek, külső faluk sokszor szem- ölcsösen kitüremkedik, sokszor a harántfalak felett 30. rajz. Hymcnostylium cur- egymás mellett, sajátságos kétfejű horoghoz hasonló virostre var. scabrum levél- alakzatokat képeznek. A középponti részt tevő lemez »sze2élyseitjei« a finom ., , , - , a ■, , ^ ' l ^.. , , / , , ... seitek prosencnvmasak. Az egyes seitek harant- íureszesseget okozó szemol- o r j oj j csökkel, ilíetőleg azok felül- f^Ia hol egyenes, hol ferde, és néha a vége ről tekintve. felé a sejtüreg kissé kitágul. Szemecskés plazma- tartalmuk összezsugorodott ; sokszor a harántfal felé mindinkább kiszélesedett, és a sejtüreg közepe felé mindinkább elvékonyúl, úgy hogy a rostás csövek holtképéhez hasonló rajzot látunk magunk előtt ;*** sokszor ide-oda hajolva, egyik vagy másik falhoz közeledik inkább a plazma- zsineg. A végén tölcséresen kiterülő plazmatömlők a fölötte levő sejtek hasonló módon kiszélesbedő plazma-tartalmával egybetalálkozva, egészen hű képét nyújtják a rostás csöveknek. Külön tengelyi edénynyaláb nincsen, de így is lehet már egyes sejteken látni, hogy a törekvés arra már megvan, hogy a rostás csövek alakját utá- nozzák, amennyiben végükön kiszélesednek, kiduzzadnak, habár védőhüvelyt nem látunk, mint pl. a Funaria hygroinetrica-ná\.^ * L i m p r i c h t I. c. I. p. 239. ** L i m p r i c h t 1. c. p. 239. *** Erdészeti növénytan. Bpest 1891. 1. köt. 63. old. 87. ábra. — .S t r a s b u r g e r etc. Lehrbuch der Botanik. V. Aufl. p. 76. fig. 102. B., D. t H a b e r 1 a 11 d t 1. c. p. 382. Taf. XXII. Fig. 6. HYMENOSTYLIUM CURVIROSTRE (EHRH.) LINDB. VAR. 99 II. Nem fénylő száraz állapotban sarlósán görbült levelének km. -én a főér a fonák felé kidomborodik ; lemeze egyrétegű, úgyszintén a szegély- sejtek* is. A levél széle kissé visszahajló (31. rajz). Már első pillantásra szembetűnik, liogy a levél főerét feltűnő vastag- falú sejtek alkotják, ami különben az egész levélre vonatkozik. A lemeznek sejtjei km. -ben téglásán lapítottak, néha háromszögletesekkel váltakoznak. A sejtek fala nagyon vastag, legkevésbé vastagodott még a haránt- — vagyis a levél színére és fonákára merőleges — sejtfal ; annál vastagabbak a vízszintes elhelyezkedésűek. A sejtfalak szemölcsösen dombo- rodnak ki, anélkül azonban, hogy a sejtüreg is ezeknek megfelelőleg ki- türemkednék. így a levélnek mindakét felülete a kisebb-nagyobb szemölcs- domborodásoktól egyenetlen. A szegélysejteken 2 — 3 szem- ölcsöt is láthatunk, (30. rajz). Ezek a szemölcsök felülről is élesen szembetűnnek erős fénytörésüknél fogva, mint parányi dombocskák. A iemezsejtekben szemecskés protoplazma van, amelyben chloro- plast-okat látunk ágyazva, de nagyon gyéren. A főér a fonák felé dombo- rodik ki, melynek sejtjein szem- ölcsök szintén találhatók. A levél egész fölületén kifej- lődött eme szemölcsök, amelyek már kis nagyítás mellett is olyan feltűnőek, okozzák a levél szélének finom fürészességét, illetőleg mivel elég sűrűn jelennek meg, okozzák, hogy a levelek »e miatt nem át- tetszők «.** A levélen levő szemölcsök bár típusosán kifejlődőitek, mégis itt is úgy találom, hogy az erdélyi példákon erősebben és sűrűbben fejlődtek ki valamivel^ mint pl. a tátrai példányokon. A levéllemez sejtjeinek csekély chloroplast-tartalmából, de meg a vastag sejtfal jelenlétéből, illetőleg kifejlődéséből következik e moha sárgás- zöld színe. A főér legnagyobb részét (31. rajz) mechanikai sejtek képezik, amelyek két nagyobb köteggé egyesültek,*** ezek azonban nem egyenlően alko- tottak. A levél színe felé eső stereoma-köteg gyengébben fejlődött csak pár ,■'7. rajz. Levél km. u. a.-ból. 1-rctegű vastag- falú szemölcsöktől borított, gyér chloroplas- tokat tartalmazó levéllemez, melynek széle kissé hátragörbül ; a fonák felé kidomborodó főér, melynek mechanikai sejtek alkotta két kötegét c »duces«-sejtek elválasztják ; a szélső sejteken is láthatók a szemölcsök. * = Randzellen. ** L i m p r i c h t 1. c. p. *** A levéltípusok II. csoportjába tartozik tehát. Haberl. 1. c. p. 370. 239. 100 GYŐRFFY ISTVÁN sejt alkotja, míg a fonák felé esőt sokkal több sejt képezi. A két köteget a vezető parenchyma (duces, Lorentz) sejtjeinek egy rétege választja el, úgy a mint pl. a Didymodon riifiis, Barbula incUnata, Dicranum iinditlatuni, Systegiiim crispum ■ nál . * A mechanikai sejtek itt is minden sejtközötti üreg nélkül kapcsolódnak egymásba, vastagfalúak és világosbarna színűek. A kerületi sejtek fala szin- tén szemölcsösen kitüremkedik. E sejtek, és általánosan a vastag sejtfal jelenléte az összes szöveteknél biztosítja e mohának a kopár sziklán való fennmaradást, a havasi klíma alatt is. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. A lúczfenyő eltorzult toboza.** — A Természettudományi Társulat növénytani szakosztályának 19U0-ik évben tett selmeczbányai kirándulása alkal- mával az Erdészeti Kísérleti Állomás gyűjteményében sajátságos módon eltorzult tobozt láttam. Hogy az eltorzulás okát kikutassam, több példára lett volna szük- ségem, és ismernem kellett volna a termőhelyét. Ez irányban való törekvésemnek azonban csak annyi eredménye lett, hogy megtudtam, miszerint a toboz Mára- maros-vármegyéből származik, és hogy állítólag ugyanazon a fán több évben egymásután termett hasonló toboz. Az irodalomban nem találtam hasonló torzulást megemlítve, még kevésbé talál- tam természetesen a torzulás okának a magyará- zatára. Már-már letettem arról, hogy az eltorzult toboz torzulásának magyarázatát megtaláljam, amidőn egy legújabban megjelent munkában rá- akadtam az eltorzult toboz képére.*** A toboz eltorzulását a termőpikkelyek rend- ellenes elhelyezkedése, illetőleg alakja okozza. Tudva- levőleg a lúczfenyő virágtobozkáján a termőpikke- lyek csúcsukkal lefelé, a toboz kocsánya felé irányulnak. A magkezdemények megporzása, ille- tőleg megtermékenyítése után a termőpikkelyek csúcsa lassanként fölemelkedik, és végül a toboz hegye felé irányulva, a pikkelyek fedelékesen helyezkednek el olyanformán, hogy az alsók fedik a felsők alsó részét, hozzá feküdve azok hátához. A kérdéses eltorzult toboz pikkelyei azonban hasonló elhelyezkedést, illetőleg alakot mutatnak mint a virágtobozka pikkelyei, amennyiben meggör- * Haberlandt 1. c. pp. 370—71. ** Előadta a szerző a növénytani szakosztályoak 1905. évi október 11-ikén tartott ülésén. *** Dr. O. K i r c h n e r, Dr. O. L o e \v, Dr. C. Schröter : Lebensgeschichte der Blütenpflanzen Mitteleuropas 1904, Seite 153. 32. rajz. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 101 bülve csúcsukkal, a toboz kocsánya felé hajolnak, amint azt a mellékelt 32. rajz is feltünteti. Ilyen tobozokat írt le először az említett munka szerint B ü r g e r.* Az eltorzulás ritka jelenség, és nem mindig terjed ki az egész tobozra. Az említett munkában S c h r ö t e r után több ilyen és hasonló mó- don eltorzult toboz képe van közölve (153. old.). Az eltorzulás tehát tulajdonképpen az érett toboz termőpikkelyeinek a virágzás állapotában való megmaradásában áll. Valamely ok megakadályozta azt, hogy a termőpikkelyek a virágzás alatti helyzetükből kimozdulva, a ter- mésnek megfelelő helyzetet elfoglalják, úgy hogy ez az eltorzult toboz tulajdon- képpen a fejlődésben megakasztott állapotot tünteti elő. A fejlődést pedig minden valószínűség szerint a fagy akasztotta meg. — legalább más állati vagy növényi élősködőnek nyomait a tobozon hiába kerestem. Jellemzőnek tartom, hogy a torzulás ugyanazon egy fán több éven át egymásután is mutatkozik. vS c h r ö t e r ebből azt következteti, hogy ebben az esetben örökölhető fogékonyság (dispositio) nincsen kizárva. Az se lehetetlen azonban, hogy az örökölhető fogékonyság hiányában is a lúczfenyőnek azon a termőhelyén több éven át egymás után éppen a tobozfejlődésnek ebben a bizonyos szakában fagy következett be, — föltéve, hogy csakugyan a fagy oka az eltorzulásnak. Végül meg kell még jegyeznem, hogy különben a meggörbült toboz- pikkelyek csakúgy megfásodtak, mint a rendesen fejlődött tobozok pikkelyei, és hogy a tobozok magvakat is termettek. Mindezek olyan sajátságok, melyek megérdemelnék a helyszínén való behatóbb megfigyelést, mert esetleg nem lehetetlen, hogy a sajátságok rögzí- tődnek, és új fajváltozat keletkezésére szolgáltatnak alkalmat.** MÁGOCSY-DlETZ SÁNDOR. IRODALMI ISMERTETŐ. Hans Schinz : Planlae Menyhárt ianae, Ein Beitrag zur Kenntnis der Flóra des itnteren Sambesi. — Wien, 1905. Korán elvesztett szerzetes botanikusunknak, Meny h árt L á s z 1 ó-nak állít emléket e munka, mely részint a bécsi egyetem botanikai múzeumában, részint a zürichi egyetem tulajdonában levő herbáriumi anyag feldolgozását nyújtja. Menyhárt a Zambesi vidékén Boroma misszió-állomáson gyűjtögetett ; a gyűjtöttek K e r n e r útján, egy részük határozva, más részük anélkül jutott a bécsi múzeum tulajdonába. Kiegészíti a herbáriumot egy mag- és termésgyüjtemény. Bevezetőként Schinz elég részletesen közli Menyhárt * Jahresb. d. Naturf. Ges. Graubündens. Bd. 17. 1874. ** E közlemény nyomása alatt kaptam T u z s o n János műegyetemi magán- tanár úr szíves közvetítése folytán a mármarosszigeti erdőigazgatóságtól, illetőleg Tomcsányi Gusztáv erdőigazgati úrtól még két tobozt, amelyek a Mármaros vármegyei kevele-i erdőgondnokságból származnak és amelyekért e helyen is köszönetet mondok. A két toboz közül az egyik szakasztott olyan, mint a képben bemutatott, a másikon a pikkelyek eg)' része normális helyzetű és alakú. 102 IRODALMI ISMERTETŐ. életrajzát Fényi S. J.* nyomán. . FIrdekesen vázolja Menyhárt életének folyását, botanikai munkálkodását, 20 éven át való szívós vágyakozását, melynek czélpontja Afrika volt. Menyhárt 1897. november 16-án halt meg trópusi lázban, hátrahagyván számos botanikai följegyzést és meteorológiai észleletet, melyeknek tudományos feldolgozását nyújtja ez a munka. S c h i n z M e n y- h á r t-tól nagy terjedelmű K e r n e r-hez intézett levelet közöl, melyben lakó- helye növényzetének képét, kivált a termesztett növényekét igyekezik elénk állítani. A meteorológiai rész feldolgozását Fényi vS. J. adja, a botanikait S c h i n z vezetésével a legkiválóbb rendszertani kutatók vették kezükbe (W i 1 1 e, J. M ü 1 1 e r, K. M ü 1 1 e r, S t e p h a n i, A . B e n n e 1 1, H a c k e 1, C. B. Clarké, Ü. W a r b u r g, A. E n g 1 e r, F. P a x, P. L o e s e n e r, H 0 c h r e u t i n e r, H a 1 1 i e r, J. B r i q u e t, A. Cogniaux). Az elősorolt fajok száma 724, ezek közül: Algac 35, Lichenes 01, Bryophyta ü, Pteiido- phyta 8, Monocotyledonae 151, Dicotyledonae 463. Számos új leírást találunk; közülök több örökíti meg Menyhárt nevét (pl. Visciim MenyhártU Engl. et SCHINZ, Hippocratea MenyhártU SCHINZ stb.) Lengyel (Budapest). Szabó Zoltán : Monographif der Gaítiing Knaulia. — Engler, Bot. Jahrb. Bd. XXXVÍ, p. 389-442. Mit 5 Fig. im Texte und mit einer Karte. Arbeit aus dem bot. Garten der Univ. Breslau. Altalános bevezetés után, mely a génusz eddigi felfogásáról és irodalmá- ról szól, 6 részben tárgyalja a sokat hánytorgatott Knautia génusznak viszonyait. Az első rész a morfológiai viszonyokról szól. Négy típust különböztet meg a Knautia-k tengelyviszonyait illetőleg, és egyszersmind szembeszáll B o r b á s ama felfogásával, mely ezeket a típusokat rendszertani felosztás alapjának tekinti. E típusok a következők : l. Hapaxanth Knautia-k (Agemmae Borh.) Qgy- és két- évesek. 2. Korlátlan növekedésű gyökértörzsesek (Centrifrondes Borb.). 3. Korlá- tolt növekedésű gyökértörzsesek (Sympodiorrhizae Borb.). 4. Olyanok, melyeknek hatalmas karógyökerük van. Rámutat egyszersmind a Knautia-k erősen kifejlődött sokalakúságára (polymorphia). A virágviszonyok fejtegetése után érdekes virágbiológiai fejezet következik, melyből a következők érdemesek a fölemlítésre. Rovarok beporzására lévén utalva, a virágok külső felének meg- nyúlása alkot csalogatásra alkalmas sugározást ; Szabó mérési adataiból kitűnik, hogy a magas hegyvidékek fajainak vannak a legnagyobb virágzataik, legkisebb pedig a steppe lakóié. A virágok száma különböző ; a csekélyebb szám az egyének nagyobbodásával van pótolva. A szaporodási szerveket illetőleg az irodalom csak 3 Knautia-ró\ emlékezik meg ; Szab ó-nak még 7 fajra kiterjesztett vizsgálatai meggyőztek a Knautia-k gynodioecikus voltáról, ahol azonban a női egyének ritkábbak. A női fejecskék kisebbek és nem sugározok, de a bibék messze kinyúlanak a virágból. Félvérek a Knautia-k körében ritkák, bár a biológiai viszonyok idegen beporzásl tételeznek föl, csak- hogy az egyes fajok más és más elterjedési körűek, és más formácziók tagjai. Az eddigi félvérek közül Szabó többnek létjogát tagadja és csak a Knautia-k sokalakúságának egy-egy esetét látja. Röviden szól még a teratológiájáról is. * A Haynald-obszervatórium igazgatója Kalocsán. IRODALMI ISMERTETŐ. 103 A második fejezet az anatómiai viszonyokat ismerteti. Az irodalom adatai tisztán a Knaulia arvensis-vt szorítkoznak, Szabó kiterjeszti vizsgá- latait még 4 fajra. Vizsgálatainak új eredménye, hogy az endodermis sugár- irányú falai el vannak parásodva, továbbá a Á'. longifolia edényei létrás perforatio-jának és a A', orientális vermes vastagodásának kimutatása, mely eltér a génusz típusos viszonyaitól. Sorban fejtegeti az epidermis, a mesophyll, a levélerek és a szájnyílások viszonyait ; az utóbbiak a Crucifera-típust mutat- ják, és 2 nag}?^ meg 1 kisebb melléksejtjük van. Az eddigi irodalommal szemben a K. orientális virágtakaróján csekély számú szájnyílást mutat ki. Tárgyalja a szőrképletek alkotását, eloszlását, szerepét, majd pedig a gyökértörzs és gyökér anatómiai viszonyait. Anatómiai meghatározásra alkalmas különleges bélyegeket a fajok között nem talált, mindamellett egyes csoportok és fajok, sőt szőrképletek szerint a változatok (varietates) is jól fclis-nerhetők. A harmadik részben történeti áttekintést nyújt a génusz eddigi felfogá- sáról, kivált hosszasabban foglalkozva Borbás újabban megjelent Kaiitia- munkájával. Borbás felfogását alapjában hibáztatja úgy a felosztásban, mint a fajok megkülönböztetésében. Az elsőt azért, mert Szabó szerint Borbás sectioi-ban egészen eltérő fajok kerülnek össze ; a másodikat azért, mert látszólag 30, valósággal sokkal több fajt különböztet meg. Maga a szerző a felosztásban De Candolle és Rouy felfogását követi : I. Subg. Lychno- idea. II. Tricheranthes. III. Trichera : Sectio 1. Arvenses (subsect. A. Biennes, B. Perennes), 2. Silvaticae (subsect. A. Albescentes, B. Purpurascentes, C. Coerulescentes) 3. LongifoUae (subsect. A. Trichocanles, B. Leiopodae). A negyedik rész az ökológiai viszonyokat tárgyalja. A Knautia-k, ha mellőzzük a K. arvensis-t, mely úgy réteken, mint napos száraz helyeken, sziklákon egyaránt előfordul, határozott formácziók tagjai. Sorra veszi az egyes formácziókat és az ott szereplő A'nazí//ű-fajokat. Hat formáczióban jelen- keznek a Kuautia-k : 1. Mediterrán steppék, 2. sziklás lejtők (Földközi-Tenger vidéke, Erdély. Pannóniai nóravidék), 3. száraz talajon napos helyek formá- cziója, 4. erdei rétek, 5. hegyi bozótok, 6. alhavasi gyepek formácziója. Az ökológiai viszonyok nagyon befolyásolják a Knaittia-kat mely kivált egyes csoportok rendkívüli sokalakúságában jelenkezik (Táblázat !). Az ötödik rész a növényföldrajzi viszonyoké. Vázolja a Knautia-k elterjedési köreit, mely első sorban Európára szorítkozik ; legnagyobb elterjedése a Trichera-nak van, a Tricheranthes és Lychnoidea csoportot tisztán medi- terrán növények alkotják. A fajok java része a hegyvidékek flórájába tartozik. A phylogeniai rész is jelentős helyet foglal el. Jóllehet fosszil Knautia-k nem ismeretesek, mégis az elterjedési viszonyok arra engednek következtetni, hogy a Knautia-k létezése jégkorszak-előtti (praeglacialis) ; az elszigetelt elterjedési területek a jégkorszak befolyása alatt jöttek létre. Szabó a tertiaer-be egy ős típust helyez : a Palaeoknautia-t, melyből három törzs ágazott ki : Prototriche- ranthes, Protolychnoidea és Prototrichera. Az elsőből közvetetlenül származott a Tricheranthes három faja, melyek mint reliktumok a tertiaer-ílórából élnek — más hasonlókkal — a Balkán ílórában. A szúk elterjedésü két algénusznál sokkal bonyolultabb a Prototrichera törzs ; ez csakhamar két ágra szakadt, 104 IRODALMI ISMERTETŐ. egyik az Aí'venses sectio ága, a másik közös ág a Longifoliae és Silvaticae számára. Az Arvenses sectio tagjait négy rokonsági körből származtatja le : a) az algíri K. nuinidica, b) aránylag fiatal fajok csoportja Délkelet-Európa dombvidékein, c) K. arvensis (Közép-Európa), dj mediterrán fajok csoportja. A Longifoliae csoportba magas hegyvidékek növényei tartoznak és három részre tagolódnak : Alhescentes, Piirpiirascentes, Coerulescenies. A Longifoliae ága kétfelé válik, melyek azután a Leiopodae és Trichocaiiles subsectio k, számára adják az őstípusokat. Hogy hol volt a Longifoliae őstörzsének hazája, nehezen dönthető el, de a fajok száma a Keleti-Alpok mellett szól. Leg- gazdagabb Knautia-'í[ÓYÍ\X a Keleti-Alpok és a Balkán északi része mutat. A monográfia hatodik fejezete : a fajok áttekintése. Nagyban rontja a munka használhatóságát a leírások hiánya, mely kivált a szerző megkülön- böztette sok új változatnak és alaknak értékét legalább a leírások meg- jelenéséig kétségessé teszi. Tudomásom szerint azonban e bajon majd á leg- közelebb más helyen megjelenő leírások fognak segíteni. Lkngyel (Budapest). Ormándy Miklós : Növénynevek elymologiája, — Budapest, Franklin- Társulat 1906. »E munkának az a czélja, hogy a nemzetközi növénynevek etymologiai magyarázatával eloszlassa azt a homályt, megvilágosítsa azt a sötétséget, mely az idegen származású és értelmetlennek, jelentés nélkül valónak látszó növény- nevek tiszta képét elfödi szemünk elől.« E szavakkal vezeti be a szerző kis füzetét, mely szerinte felöleli »mindazon növények neveit, melyek a közép- iskolákban használatos tankönyvekben foglaltatnak*. Örömmel kellene üdvözölnünk ezt a könyvecskét, mint a hasonló kül- földi munkáknak első fecskéjét a magyar irodalomban. Sajnos azonban, hogy az előszavában kijelölt szűk kereteket sem látjuk mindenütt megvalósítva. Se czélunk, se terünk nem engedi ilyen kisebb munkának a részletes fejtege- tését, ezért csak néhány élesen felötlő hibának a megjelölésére fogok szorít- kozni. A munka első része főleg a hazai és tenyésztett növénygénuszok szó- fejtését foglalja magában, továbbá néhány közönséges fajét (officinalis, vul- gáris, arvensis stb.), melyeket nagyon sokszor megismétel. Szófejtései között sok a naiv és erőltetett, a legtöbb pedig L e u n i s Synopsis-a nyomán halad. Szerinte Lonicera Caprifoliuin, »azaz olyan növény, mely kúszik, mint a kecske*. A Stellaria-ni\ a levelek alkotnak csillagot (pedig a virágok !) ; a Dipsaciis vizet gyűjt, hogy szomjúságot ne szenvedjen ; Popnliis nevét a nép morajával hozza kapcsolatba. Érdekes a következő : Geaster hygromelicus (sic ! !) : hygron (gör.) = nedvesség ; mitra (gör.) = kalap, ebből alakítva: meticus = nyál- kás kalapú, mert a gomba termésteste nyálkás. íme a szerző a helyes név ismerete nélkül a sajtóhibát igyekszik magyarázni ! Nagyon közönséges hazai génuszok hiányzanak, mint pl. Alopecurus, Artemisia, Alisma, Anchusa, Aster, Cerastium, Cirsitim^ Erigeron, Festuca, Lappá és még sok más. E helyett benne van a Brassaia actinophyUa, Ceroxylon, Cubeha stb. A Pottentilla-knáX csupán aP. Haynaldina-i magyarázza ; a közönséges verna^ recla stb. hiányzanak. IRODALMI ISMERTETŐ. 105 Morfológiai tévedésekre bőven akadunk : az Anemone termése 7-rekeszü, a Coronilla virága koronaalakú, a PiinpUiella levelei kétszer szárnyasak, a Sclerotium az a gomba, mely a gabonaszemet elszárítja, a Tüia virágának pálhái vannak, a Trifolhan mindegyik levélnyelén 3 levél van. Jellemző és érdekes a »Spermatium« szó magyarázata. A családok közül csak hármat érdemesített magyarázatra. — A második rész jellemzésére elég annyi, hogy a személynevek során nem találjuk se K i t a i b e 1 1, se S a d 1 e r t, H a b c r 1 é t, H e u f f e 1 1, Ja n k á t, J a c q u i n t, de helyettük ott vannak : D i 1 1 c n i u s, M e 1 i u s, H e r n a n d e z, Ovidius a római auctorok, és más kevésbé lényeges nevek. Nagyon sajnáljuk, hogy ennek az úttörő munkának nemes igyekezete mellett olyan sok hiánya van. Lengyel (Budapest). Ernyei József: A magyar szent korona országainak lerületén érvényben volt gyógyszerkönyvek hivatalos gyógyszereinek jegyzéke. Budapest. 1905. Szó sem lehet arról, hogy a botanikához tartoznék a mü. Nem is a szorosabban vett tárgyról akarok szólani. Ernyei — nagyon helyesen — az egyes gyógyszerek után magyar neveiket is közli. Ks ezek között van bennünket érdeklő dolog is. A feldolgozott gyógyszerkönyvek 1774-től indultak meg, és így a botanikai magyar nevekben olyanokra is akadunk, amelyeket Diószegi éppen nem említ. Igaz ugyan, hogy »apróbb ellenmondások, sőt határozott botanikai tévedések itt sem ritkák «, de nem mondhatjuk ennek pl. azt, hogy a Sambitctis-t — n3nlván virágjáról — szitalap-mik nevezi e könyv ; vagy pl. a Plantago-X — nagyon találó hasonlattal magjairól — balhaíünok. Diószegit tartván kezünkben, a következőket ismertetjük E r n y e y alapos munkája után. 1. Ammi Sison L. Arábiai myrtus. 15. 5o//í/a^o F/r^aaM?. Aranyos istápfű. 2. Cohlearia. Kalánfű. 16. Linaria. Békalen. (leveleiről). 3. Glycyrrhiza. Edesgyökér. 17. Pariclaria. Pörjefü. 4. Spiraea Ulmaria. Kecskeszakáll. 18. Thyinus vulg. Kedenfü. 5. Acanthiis. Medveköröm. 19. Laiirus. Babír. 6. Calam. mont. Erdei csombor. 20. Levistiaim. Léstyángyökér. 7. Melilotiis. Sárga lóhere. 21. Pyrcthrum. Imelygyök. (émelygős). S. Solamnn dulcamara. Venyike. Te- 22. Eryngiuin. Százfőfű. mondádfú. 23. Asclcpias Vinccnlox. Szt. Lőrinczfű. 9. Genista. Gánya. 24. Plypodinm. Papragyökér. 10. Matricaria. Mádra-Nádfü. 25. Lycopoditim. Földön folyó moh. 11. Scolopendium. Nagy lépfű. 26. Plantago. Balhafű. 12. Ruscits hypoglossum. Lónyelvű fű. 27. Calendula. Gyürűvirág. 13. Sambiicits. Szitalap. 28. A^ar/ű/rí? = Popiomír. 14. Tcucriiim Chamaep. Mezei ciprus. Ezekből a következőket kell megjegyeznünk. A mi valódi édesgyöke- rünk a Glycyrrhiza, és nem a Polypodium (sok tankönyv !). A babér babir alakjában már Páriz-Pápai Pax corporis-ában megvan, és talán még régibb keletű, és nagyon szépen megvilágítja a szó keletkezését. A Le- 1Ö6 IRODALMI ISMERTETŐ. vislicíim Léstyángyökér neve is érdekes, ma is van még az országban nem egy Léstyán-familia. Végül pedig egyes szép magyar nevek (Acanihus, Medve- köröm) azt mutatják, hogy elszórt és ismeretlen magyar botanikai irodal- munkban még sok latin névnek megtalálhatjuk a jó hazai nevét. Ez legalább is kötelességünkké teszi, hogy még fokozottabb buzgalommal keressük azt, mit eddig is tettük. Amint látható, a régi gyógyító czélú művek első tárgyai kell hogy legyenek eme kutatásunknak ! Rapaics (Breslau). Tőkés Lajos : Temesvár környékének edényes növényzete. — Megjelent Temesváron a Csanádegyházmegyei nyomdában 1905. 8o. Három nyomtatott íven tárgyalja kimerítően a szerző öt évi kutatásai alapján Temesvár környékének növényzetét. Elsőben adja a növényzet álta- lános képét, a legfőbb jellemző növényekkel. Leírja az erdők, a cserjék, a mocsár, a nádformácziók, — továbbá a mező, a romtalaj, a kertek növény- zetét ; mint említem általában főbb vonásokkal, szíík keretben. Majd elő- sorolja a Temesvár növényzetére vonatkozó irodalmat. Ezután következik az Enumeratio, melyben E n g 1 e r rendszere szerint 736 spermaphyta-, és 7 sporophyta-növényt, sorol elő, nem számítva bele a termesztett növényeket. Minden felemlített növénynek lelőhelyeit is adja. Ez a kis mű különben kettős czélt : paedagogiait és botanikait szolgál, amit a szerző már máskor is megtett. Bezdek (P.-Szentgyörgy). Prodán Gyula : Adatok Eger és környékének flórájához. — Az egri magyar kir. állami főreáliskola XV. Értesítője az 1904 — 1905. iskolai évről, 12—28. old. A szerző egy esztendei gyűjtésének eredményét közli, betűrendben sorolván fel 600 és néhány vadon növő és tenyésztett virágos és edényes virágtalan növényt, a termőhelyök megnevezésével együtt. A talált fajok közül megemlíthetők : Biipleiirum longifolium L., Ceterach officinarum WlLLD., Cypripediiim Calceolus L. , Lathyriis Nissolia L., PnJmonaria mollis Wolff (rectius P. montana Lej.), Rosa reversa W. K., Spiraea chamaedryfoUa Jacq. non L. (rectius S. nlmifolia ScOP.). Jávorka (Budapest). NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM/ (Rovatvezető : Kűmmerle J. Béla.) a) H a. z a \ irodalom: Ady Károly : Két korai nyári körte. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 174—176. old. Angyal Dezső : Lepére Elek ó'szibaraczk. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 207—208. old. Angyal Dezső : Meg kell-e ültetéskor nyesni a gyümölcsfák koronáit. — Gyümölcskertcsz. XV. évf. 1905., 194—195. old. — — Merode-espereskörte. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 225 — 226. old. — — Ostheimi megy. — Gyümölcskertész. XV. évf, 1905., 141 — 142. old. Bajnóczy Antal : A csiperke gombáról. — .A. Kert. XI. évf. 1905., 387. old. Berger József: Gyenge zöldbab egész télen át. — A Kert. XI. évf. 1905., 483-484. old. Bernátsky Alfréd : A meddő gyümölcsfa és az oltás. — A Kert. XI. évf. 1905., 484—487. old. Bernátsky Jenő dr. : A hazai Asparagus-félék monographiája. — Mathenia- tikai és Természettudományi Értesítő. XXIII. köt, 1905., 177—181. old. A Magyar Tud. .Akadémián Vitéz-díjat nyert pályamű ismertetése. — — Növénypathologiai szakfolyóirat és szőlőbetegségeket tárgyaló mag3-ar munkák. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 643. old. Bezdek József: Dr. Borovszky Samu szerkesztésében megjelenő Magyarország vármegyéi és városai czímű műnek Pozsony vármegye kötetének botanikai vonatko- zású részének ismertetése. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 154—157. old. Bíró Pál : A dinnye meddősége, nem termékenyülése, a fejlesztésnek indult dinnye lesárgulása. — A Kert. XI. évf. 1905., 454 — 455. old. Borbás Vincze dr. : Aquilegia longisepala Zimm. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 145—146. old. — — Petasites petasites var. foliosus. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 148-149. old. — — Rozmaringfenyő (Pinus larix L,, Abies lari.x Lam.). — A Kert. XL évf. 1905., 428. old. * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent liazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a niivénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) 108 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Borbás Vincze dr. f 1844—1905. — A Kert. XI. évf. 1905., 470—472. old. Boros Sámuel : üughagymáról vagy magról ? — A Kert. XI. évf. 1905., 580. old. — — Fejcssaláta termelés nyáron. — A Kert. XI. évf. 1905., 291 — 294. old. — — Őszibaraczkfák nyári szemzése. — A Kert. XI. évf. 1905., 325. old. Brunner Jenő : Az éló'virágok alkalmazásáról. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 235—238. old. — — Képek gróf Majláth József perbenyiki parkjából. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 240-242. old. Budai József: Apróságok a gyümölcstermesztés köréből (folyt.). — Gyümölcs- kertész. XV. évf. 1905., 118—119. old. — — Erdélyi rozmarinalma. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 158 — 159. old. — — Windaui fehér alma. — Gyümöcskertész. XV, évf., 1905., 115. old. Bund Károly : A magyar erdó'rendezés kritikai méltatása és néhány javaslat annak fejlesztésére. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 488 — 502. old. Csáky János : Tavasz a kertben. — A Kert. XI. évf. 1905., 338 — 340. old. Csérer Gyula : A Cineraria stellata. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 195-196. old. Az Araliák nevelése. — A Kert. XI. évf. 1905., 425—426. old. — — Néhány szó a Dáhliákról. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 194—195. old. — — Helianthus maximus. — A Kert. XI. évf. 1905., 585. old. Csorba Pál : A zöldségneműek hajtatása kicsinyben. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 247—249. old. — — Spárgasaláta. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 220. old. Deák Antal : A műkertészet mint szépművészet. — A Kert. XI. évf. 1905., 433—434. old. A rózsa eredete. — A Kert. XI. évf. 1905., 364—366. old. Vörösmarty és a virágok. — A Kert. XI. évf. 1905., 501—502. old. Degen Árpád dr. : A Heliosperma alpestre (Jacqu.) Rb. a Tátrában. — Ma- gyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 90—92. old. — — A Gráfia Golaka (Hacqu.) Rb. felfedezése hazánk Jlóraterületén. — Ma- gyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 106—109. old. — — A Plantago Weldenii Reichb. Fiume mellett. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 146—148. old. — — A Trisetum macrotrichum Hackel két új termőhelye. — Magyar Botani- kai Lapok. IV. évf. 1905., 143—145. old. — — Az új nomenklatúra-szabályzat. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 102-106. old. — — Jegyzéke azon sövényeknek, melyeket Reiser Othmar múzeumi őr úr Szerbiában 1899. és 1900. évben tett utazásai alkalmával gyűjtött. — Magjí'ar Botani- kai Lapok. IV. évf. 1905., 117—134. old. Uj növények : Aquilegia Pancícii Deg., Diaiitlins Kladovaiius Deg., Lamiitm Reiseri Deg. és Glohularia cordifolia L. var. serhica Deg. ^ Dolkowski Viktor : .A burgonya önfentartási hajlama. — A Kert. XI. évf. 1905., 311—313. old. Domin, Dr. Kari : Über einen neuen Rubus-Bastard aus Böhmen. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 135—1.36. old. Fekete Lajos : Népszerű erdészeti növénytan beszélgetésekben. III. füzet. Buda- pest 1905. 190 old. 223 képpel. Kiadja az országos erdészeti egyesület. Pátria iro- dalmi vállalat nyomása. Fekete Zoltán : .Az erdészeti főiskolai növénykert WeUingtóniái. — Erdészeti Kísérletek. VII. évf. 1905., 40—48. old. Feledi M. : A japáni pompás nőszirom (Iris japonica). — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 160-161. old. Ferenczy Ida: :\ ]ó mag leszármazása. — A Kert. XI. évf. 1905., 418. old. NÖVÉNYTANI KKPERTOKIUAl. lOU Flesch T. ; A virágok szereplése az cpítészct-dekoráczióban cs a festészetben. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 192—194. old. — — Színösszetételek évelő nö vén vekkel. — Kertészeti Lapok. XX. évi'. 19Ü5., 163—164. old. Fodor Ferencz : A levegőben levő penészgombacsirákról. — Természettudo- mányi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 406—407. old. Francé Rezső : .A folyók tisztulása. — A Természet. IX. évf. 1905., 34 — 35. old. A szerző a víz tisztulását előidéző alsórendű növényekről szól. Gabnay Ferencz, hathalmi : A gabonatermés és kenyérfogyasztils Európában Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 407—409. old. Gálffy István : Az erdészeti szakoktatás kérdéséhez. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 796—806. old. Gárdonyi Géza: Milyen mélyen ültessük a fát? — A Kert. XI. évf. 1905., 460. old. Gáspár Lajos : A Lantana. — A Kert. XI. évf. 1905., 459. old. Gillemont Vilmos : Hybrid tearózsák. — A Kert. XI. évf. 1905., 364. old. Griger György : Fűmagvetés és pázsitkezelés. — A Kert. XI. évf. 1905., 300—303. old. Gürtler Károly : Néhány szó a Dáhliákról. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 212—214. old. Győrffy István dr. : Bursa apetala Opiz. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 146. old. — — Növényteratológiai adatok. — A Magyarországi Kárpátegyesület év- könyve. XXXII. évf. 1905., 1—4. old. Győry Elemér : Virágok a politikában. — A Kert. XI. évf. 1905., 562. old. Hegyfoky Kabos : A virágzás idejének ingadozásáról. — Földrajzi Közlemé- nyek. XXXVII. köt. 1905,, 272—288. old." Heinz, Dr. A. : Biologische Bedeutung der Hibridation und der Mendel'schen Regei. — Glasnik Hrvatskoga Naravoslovnoga Druátva. Zágráb 1903. XV. évf., 9—31. old. Hodássi Mihály : A zöldség tenyésztése és tisztántartása. — A Kert. XI. évf. 1905., 386—387. old. Hollós László dr. : Magyarország földalatti gombái. — Mathematikai és Ter- mészettudományi Értesítő. XXIII. köt. 1905., 230-233. old. Székfoglaló értekezés. I'saák Márta : Kert és ház. — A Kert. XI. évf. 1905., 493—495. és 588—589. old. Istvánffl Gyula dr. : A szőlő Phyllosticta betegségéről. — Mikrobiológiai és fejlődéstani vizsg:datok a szőlő szürke rothadásáról. — A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet közlemén3'ei. III. köt. 1905., 3. és 4. füzet. — — Vizsgálatok a Botrytis-sporák életképességéről. — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXIII. köt. 1905., 1 — 31. old. Jablonowski József: A rézgáliczczal permetezett szőlő. — A Kert. XI. évf. 1905., 586-587. old. — — .\ rézgáliczczal permetezett szőlő. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 572—576. old. — ■ — A szőlő és a rézgálicz. — Borászati Lapok. XXXVIL évf. 1905., 671—672. old. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1904. évi állapotáról. Közzéteszi a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósága. 76 — 84. old. : Növénytár (;illapotáról szóló évi jelentés). — — 160 — 176. old.: Filarszky Nándor dr., osztályigazgatónak jelen- tése a systematikus és növényföldrajzi botanikusok szabad egyesületének második összejöveteléről Stuttgartban. — — 216—220. old. : Filarszky Nándor dr.-nak »A Magas-Tátra virág- kertjei« czímű ismeretterjesztő előadása. 110 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. József főherczeg : Növényhonosítási kísérletek Fiúméban ISSl-től 1885-ig. — A Kert. XI. évf. 1905., 395—397., 429-431., 463—465., 498-500., 524-526. és 559—561. old. Kaán Károly : Alsó erdészeti szakoktatásunk újjászervezésének problémái. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 771—796. old. Erdőgyérítés. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 623—680. old. Erdészeti és gazdaság-politikai tanulmány. Kádas Ferencz : Szőló'betegségek garázdálkodása. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 621—622. old. Kardos Árpád : A Maciura. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 238— 240. old. — — A Magnólia hypoleuca. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 215— 216. old. — — Az északamerikai Egyesült-Államok gyümölcsészete és kertészete. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 119—120., 133. és 151. old. — — Magyarország kertjei a XVII. században. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 187—191. old. — — Vélemények a Charlamovszki-almáról. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 165—167. old. Konrádi József: A gyöngyvirág kultúrája. — A Kert. XI. évf. 1905., 491 — 492. old. — — Folyton virágzó remontans-szegfű dugványról való szaporítása. — A Kert. XI. évf. 1905., 552—554. old. Kopeczky Sebestyén : Az országos magyar kertészeti egyesület közgyűlése. — A Kert. XI. évf. 1905., 592—593. old. — — Magyar gyümölcs és virág a királynak. — A Kert. XI. évf. 1905., 532-533. old. Kovács János : Miként teleltetem én a korai hajtatáshoz rózsafáimat. — A Kert. XI. évf. 1905., 555. old. Kováts Dénes : Zilahi korai ó'szibaraczk. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 192-194. old. Kunszt János: Mit jelentenek egyes virágok? — A Kert. XL évf. 1905., 527—528. old. Kümmerle Jenő Béla dr. : Botanikai »Adressbuch«. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 478. old. — — Illusztrált növénytani munkák és növénytani irodalom repertóriuma. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 645—646. old. — — Virágos növények meghatározására szolgáló munkák. — Természettudo- mányi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 531—532. old. László Gábor dr. : Dr. Staub Móricz : A Cinnamomum-nem története. (Ismert.) — Földtani Közlöny. XXXV. köt. 1905., 319-320. old. Lengyel Géza : Az Armillaria Laschii Fries-gomba új előfordulása. — Termé- szettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 646. old. — — A csabaire-fűről. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 422. old. — — A mocsári kosborról. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 422. old. Licsák Isván : Konyhakerti növények öntözéséről. — A Keii. XI. évf. 1905., 341—343. old. — — Miképen javítsuk a hónapos reteknek zamatját. — A Kert. XI. évf, 1905., 358—359. old. — — Visszapillantás a téli nemesítésekre. — A Kert. XI. évf. 1905., 297 — 298. old. Lovas János: Zöldborsó egész télen át. — A Kert. XI. évf. 1905., 546 — 547. old. NÖVÉNYTANI KEPKRTORIUM. 111 Magyar Botanikai Lapok (Ungarische Botanische Blátter). — Kiadja és szer- keszti Dr. Degen Árpád, főmunkatársak: Thaisz Lajos cs alföldi Flatt Károly. — IV. évf. 1905., megjelent a 6 — 7. füzet. Mandzsák János : Dinnyetermelés nehéz agyagos talajon. — A Kert. XI. évf., 1905., 422—424. old. Mathiász József: Vladár Emil- szőlőfajta. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 125—126. old. Mauthner Ödön : József királyi herczeg f. 1833. márczius 2 — 1905. június 13. — A Kert. XI. évf. 1905., 355—357." old. Mágocsy-Dietz Sándor dr. : A fák és cserjék ágainak hőmcrsék okozta moz- gása. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 813—814. old. — — A fák gyökerének növekedése. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 708—710. old. — — A kései tölgy ;i budapesti egyetemi növénykertben. — Erdészeti Lapok. XLIV. évL 1905., 711—713. old. — — A növények füst okozta sérülése. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 463—475. old. Mátray Lajos : Szatmárhegyi szőlészet. — A Kert. XI. évf. 1905., 557. old. Megyer Gyula : Rudbeckia californica. — A Kert. XI. évf. 1905., 426— 428. old. Mezriczky Alix : Az uborka. — A Kert. XI. évL 1905., 578—579. old. Mészáros Gábor : Könnyű eperültetés szárazság idején. — A Kert. XI. évf. 1905., 453—454. old. Moesz Gusztáv : A Brassóban előforduló közönségesebb virágos növényeknek áttekinthető összefoglalása termőhelyük és virágzásuk ideje szerint. Brassó 1903. 8*' — — Brassó környékén gyűjtött teratologiai adatok. — Növénytani Közle- mények. IV. köt. 1905., 62—74. old. Moenich Károly : Az oltványok gondozása. — A Kert. XI. évf. 1905., 303 — 305. old. Molnár István dr. : A vadalany és nemes vessző kölcsönhatásai. — Borászati Lapok. XXXVII. évL 1905., 604-605. és 620—621. old. Noszek Alajos : A magastörzsű Petúnia. — A Kert. XI. évf. 1905., 299 — 300. old. Dinnye kultúra nyáron. — A Kert. XI. évf. 1905., 488—489. old. Oláh Dezső : A belendek (Hyoscyamus niger). — A Kert. XI. évf. 1905. 436. old. — — Néhány szó a magtermelésről. — A Kert. XI. évf. 1905';', 482—483. old. Orbán György : A szegény ember kertje. — A Kert. Xí. évf. 1905., 432. old. Ormándy Miklós dr. : Növénynevek etymologiája. Budapest 1905. Frankhn- társulat. 87 lap 80. Pap A. : Csiperkegomba kerti termelésének egyszerű és sikeres módja. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 170—171. old. Páter Béla : A különböző sáfrányfajokról. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 420. old. — — A tengeti szemek foltossága. — Természettudományi KözlönJ^ XXXV^II. köt. 1905., 417. old. Pelikán Ferencz : A filagóriára kúszó szőlő. — A Kert. XL évf. 1905., 331—332. old. — — /\ zeller vetése, kiültetése, gondozása és eltérése. — A Kert. XI. évf. 1905., 450-452. old. Perényi József dr., id. : A szőlővessző érettségéről és a gyökér képződéséről. Biológiai értekezés. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 542—544., 560—562. és 574—576. old. Pósch Károly : A gyümölcsfák és a szőlő permetezése. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 116-118. és 129-13*2. old. 112 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Pósch Károly : A rózsafajták fogékon3'sága a rózsarozsadával szemben. — A Kei-t. XI. évf. 1905., 594—595. old. — — Istvánffi Gyula dr. : A szőlő Phyllosticta betegségéről. — Mikrobiológiai és fejlődéstani vizsgálatok a szőlő szürkerothadásáról. (Ismert.) — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 624—625. old. Prodán Gyula : Adatok Eger és környékének flórájához. — Az egri magyar kir. állami főreáliskola XV. értesítője az 1904/1905. iskolai évről. Eger 1905. 80 12—28. old. Ráde Károly : Czélszerű növényházterv. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 532—533. old. Diospyros Kaki L. fii. — A Kert. XI. évf. 1905., 388. old. — — Egy és más a rózsákról. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 145 — 147. old. — — Legalkalmasabb szobai növények. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 477—478. old. Reisér, Othmar : Bericht über die botanischen Ergebnisse meiner naturwissen- schaftlichen Sammelreisen in Serbien in den Jahren 1899 und 1900. — Magyar Bota- nikai Lapok. IV. évf. 1905., 113--117. old. Reiss Kristóf: Adalék a szilvafák kultúrájához. — A Kert. XI. évf. 1905., 388- 390. old. Richter Aladár dr. : A magyar kir. tudomány-egyetem és az erdélyi nemzeti múzeum botanikus múzeuma Kolozsvárt. Kolozsvár 1905. Ajtai K. Albert könyv- sajtója. 80 342 old. 2 táblával. — Különlenyomat Richter A. : »Uti naplója* II. kötetéből. — — Egy magyar természetbúvár úti naplójából. IL köt. Kolozsvár 1905. Stein János m. kir. egyetemi könyvkereskedése. 459 old. 6 táblával. Rombay Dezső : A szőlőhajtások csonkázásáról. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 558-559. old. Roth Gyula : Az alsó erdészeti szakoktatás. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 525-581. old. Sajó Károly : A magnesiumban bővelkedő talajok. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 159—161. old. — — A növények és rovarok talajválogatása. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 387-396. old. Schilberszky Károly dr. : A burgonyarothadás okozójáról, — A Kert. XI. évf. 1905., 374—375. old. — — A gombák élősködésének eredete. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XXXVII. köt. 1905., 142—143. old. — — A gyümölcsfák rákbetegsége. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 195. old. — — A gyümölcsfák rothadásáról. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 208. old. — ■ — A halakon világító baktériumok fajai. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 465. old. — — A havasi ribiszke (Ribes alpinum) levélfoltbetegségéről. — A Kert. XL évf. 1905., 563. old. E betegség okozója a Gloeosporimn variabile Lmibert. A kelkáposzta fekete rothatása. — A Kert. XI. évf. 1905., 530— 531. old. E pathologiai jelenséget az élősködő Pseudomonas campestris nevű baktériumfaj idézi elő. — — Almafa fusicladium-betegsége. — Gyümölcskertész. XV, évf. 1905., 135. old. — — .Almafa hsztharmat-betegsége. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 152. old. — — A ribiszke betegségei köréből. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 181- 183. old. — — A szegfűk korompenészéről. — A Kert. XL évf. 1905., 563. old. — — A szemtelen szömörcsög mint szőlőkárositó. — A Kert. XI. évf. 1905., 555—556. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 113 Schilberszky Károly dr. : A világító növényekről. — A Kert. XI. évf. 1905., 271-272. és .'305—307. old. — — Cladosporium-gomba a szőlőleveleken. — Gyümölcskertész. XV. cvf. 1905., 135-136. old. — — Cseresznyefa-levelek foltossága. — Gyümölcskertcsz. XV. cvf. 1905., 152. old. — — Egy bozókafenyő betegségéről. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 511—512. old. — — Élősködő gomba a Lophodermium Pinastri ? — .A Kert.XI. évf. 1905., 438. old. — — Faragó hernyók ellen védekezés. — ■ Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 121. old. — — Foghagymát pusztító gombabetegség. — A Kert. XI. évf. 1905., 563. old. — — Gyökérpenészes szőlőtőke. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 212 — 213. old. — — Gyümölcsnövényeink lisztharmat-betegségéről. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 178—179. old. — — Korompenészes szőlőtőke. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 213. old. — — Magyar növénypathológiai irodalom. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. kö't. 1905., 474—475. old. — — Parthenogcnesis a Gnetum Uia Brog. növény életében. — Pótfüzetek a Természettudományi KözUinyhöz. XXXVII. köt. 1905., 144. old. — — Phylloxerás szőlőtő és paizstetves almafa. • — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 121. old. — — Rózsafák paizstetve. — • Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 136. old. — — Rózsaoltványok rossz eredése. — Gyümölcskertcsz. XV. évf. 1905., 121. old. — — Sajátszerű gombarendellenességek. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XXXVII. köt. 1905., 143—144. old. — — • Szemecskésnyelű tinorú (Boletus granulatus L.) — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 589. old. — — Szőlőmoly kártételei és szőlőmoly irtása. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 152—153. old. — — Tövistelen akáczfa. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 135. old. — — Védekezés a Trametes Pini ellen. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 511. old. — — Védekezés gyümölcsfák gombái ellen. — A Kert. XI. évf. 1905., 375. old. — — Védekezés a gyümölcsfák gombabategségei ellen. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 153—154. old. — — Veszedelmes rózsafabetegség. (Marsonia Rosac Br. et Cav.) — A Kert. XI, évf. 1905., 503-504. old. — — Vonatkozás a rovarok meg a virágok színe és illata között. — A Kert. XI. évf. 1905., 275. old. Sipos Gábor, id. : A körte elkásásodása. — Gyümölcskertész. XV. évf. 1905., 179-180. old. Ströcker Alajos : Gyógyító növények termesztésével foglalkozó magyar munkák. — Természettudományi Közlöny. XXX VIL köt. 1905., 475. old. Szabó Zoltán : Néhány növény a Kaukázusból. — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 74—78. old. Szakács Ödön : A kerti saláta retlexterjedése. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 583. old. Szász Alfréd : A tőgyben levő baktériumok és eloszlásuk fejes közben. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 519—521. old. Szigethi - Gyula Andor : Adatok a szőlőgyökerek anatómiájához, különös tekintettel a Phylloxera bántalmára. — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 45—62. old. Növénytani Közlemények. 1905. IV. kötet, 3. füzet. ö 114 NÖVÉNYTANI REPERTOKIUM. Szigethi - Gyula Andor : A szőlőtőke visszaesése és védekezés ellene. — Természettudomdnyi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 601—616. old. Szittyay Géza : A klorofil. — Zoológiai Lapok. VII. köt. 1905., 85^86. old. — — Állatnevek a növények nomenklatúrájában és viszont. — Zoológiai Lapok. VII. köt. 1905., 121—123. old. A mimikri. — A Természet. VIII. évf. 1905., 229—232. old. — — Heliotropizmus és geotropizmus. — A Természet. IX. évf. 1905., 29—30. old. Tuberkulotikus állatok. — Zoológiai Lapok. VII. köt. 1905., 97—98. old. Szöts Károly : A szarvasgomba tenyésztése. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 582—594. old. Sztehlo Bertalan : Az alanj' és a termés minősége. — Borászati Lapok. XXXVII. évf. 1905., 657—658. old. Szűcsy János : A vöröshagyma tenyésztése. — A Kert. XI. évf. 1905., 514—515. old. Thaisz Lajos : A Medicago minima termése. — Természettudományi Közlöny. XXXVII. köt. 1905., 646. old. Tőkés Lajos : Adatok Délmagyarország phytophaenologiájához. — Természet- tudományi Füzetek. XXVI. évf. 1902., 41-53. old. — — A délmagyarországi természetrajzi múzeum. — Természettudományi Füzetek. XXVIIL évf. 1904., 129—158. old. — — A délvidéki Kárpátok növényvilága. — Természettudományi Füzetek. XXIX. évf. 1905., 178—183. old. — — A Duna és Maros között 1902 — 1904-ig észlelt phytophaenologiai adatok. — Természettudományi Füzetek. XXIX. évf. 1905., 26 — 39. old. — — Temesvár környékének edényes növényzete. — Természettudományi Füzetek. — XXIX. évf. 1905., 1—49. old. Török Sándor : A tölgyfa legelőnyösebb feldolgozására irányuló kísérletek Vadászerdőn. — Erdészeti Kísérletek. VII. évf. 1905., 17 — 40. old. — — Az alsófokú erdészeti szakoktatás kérdéséhez. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 725—770. old. Tőzsér József : Hogyan termékenyítsük meddő gyümölcsfáinkat. ■ — A Kert. XI. évf. 1905., 362—363. old. Uhlárik Sándor : A fagyökérnek ágakká és azoknak gyökerekké való meg fordulási képessége. — A Kert. XI. évf. 1905., 518 — 519. old. -- — Az illatos bükköny (Lathyrus odorata), — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 214-215. old. Bimbós kel. — A Kert. XI. évf. 1905., 420-421. old. Dióveréskor. — A Kert. XI. évf. 1905., 582. old. Közöttes tenyésztésről. — A Kert. XI. évf. 1905., 359-360. old. Mályvarózsa. — A Kert. XL évf. 1905., 393—394. old. Vandas, Dr. C. : Novae plantae Baleanicae. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 109—113. old. Vargha István : A nagykőrösi ugorka termelési módja. — Kertészeti Lapok. XX 1905., 245—247. old. Weber S. : A Buchholtz család a turisztika s a természettudományok szol- gálatában, — A Magyarországi Kárpátegyesület Evkönyve. XXXII, évf. 1905., 11 — 20. old. Weisz Ferencz : A zöldségaszalásról — A Kert. XI. évf. 1905., 515, old. Zalai Zs. : A kislevelű rózsa és abajdoczai (Rosa microphylla X Rugósa). — Kertészeti Lapok XX. évf. 1905., 161 -163. old. Zádor Gyula : A nemesítés első évében. — A Kert, XI, évf. 1905., 334—335, old. — — A rózsák őszi metszése, — A Kert, XI, évi. 1905., 490, old, — — A szilva táskásodása, — A Kert, XI. évf, 1905,, 581, old, — — Egyenes és erős törzs nevelése, — A Kert, XI. évf, 1905,, 295 — 297, old. Földből cserépbe. — A Kert. XI, évf. 1905., 523, old. NÖVÉNYTANI REPKRTORIUM. 115 Zelles Aladár : A beteg ribiszke és piszke. — A Kert. XI. évi". 1905., 325—328. old. — — Az immúnis diófáról. — A Kert. Xí. évi". 1905., 515 — 518. old. — — Sac de Francé. Gyi.imölcscszeti tanulmány. — A Kert. XI. évt". 1905., 360-362. old. Zólomy Imre : Hótörések Selmecz és Bélabánya sz. kir. város erdeiben az 1904. évben. — Erdészeti Lapok. XLIV. évf. 1905., 476—487. old. bj Külföldi irodalom: Bernátsky Jenő dr. : M. Staub. — Berichte der deutschen botanischen Gesell- schaft. Jahrg. XX. 1905. Generalversammlungs-Heft. Seite (60)— (08). Brumhard, Philipp : Monographische Übersicht der Gattung Rrodium. Inaugural- Dissertation. Breslau 1905. Buchdruckerei H. Klcischmann, 8". Seite 1 — 59. Szerző a hazai Erodiumokat is tárgyalja. Bubák Dr. Franz : Beitrag zur Kenntniss einiger Uredineen. — Annales Myco- logici. Vol. III. 1905., pag. 219. Az lij faj a Puccinia daclylidines Bubák Dactylis glomerata levelein Pozsony- ból, gyűjt. Báumler. Francé Rezső : Das Sinnesleben der Pflanzen. Stuttgart 1905. Kosmos Gesell- schaft der Naturfreunde. 8'\ Seite 1 — 90. Ginzberger, Dr. August und Kari Maly : Exkursion in die illyrischen Lánder (Süd-Krain, Küstenland, Dalmatien, Montenegró, Okkupationsgehiet, d. i. Bosnien und Herzegovvina). Wien 1905. S". Seite 1 — 156. — I. Heft aus d. Führer zu den wissen- schaftlichen Exkursionen des II. internationalen botanischen Kongresses. Wien lí)05. Hayek, Dr. August von : Monographische Studien über die Gattung Saxifraga. I. Die Sektion Porphyrion Tausch. Wien 1905. 4". Seite 1—99 mit 2 Tafcln. — Különlenyomat aus d. LXXVII. Bande der Denkschriften der mathematisch-natur- wissenschaftlichen Klasse der kaiserlichen Akademic der Wissenschaften. Hervier, l'abbé Joseph : Excursions Botaniques de M. Elisée Reverchon Dans le massif de la Ságra et á Velez-Rubio (Espagne) de 1899 a 1903. Le Mans 1905. 80. pag. 100. — Extráit de Bulletin de l'Académie internationale de Géographie botanique. Az új fajok illetőleg fajták : Iheris Welwitschii Boiss var. Cuartanensis Deg. et Herv., Viola Cazorlensis Ganix,. (Deg. et Herv. emend.), Alsine rostnita Kocu var. Granatensis Deg. et Herv., Ononis saxicola Boiss. var. Cuartanensis Deg. et Herv., Anihyllis montana L. var. Hispanica Deg. et Herv., Anthyllis Anindana Boiss. \'ar. homoiophylJa Deg. et Herv., Potentilla polytricha Jord. var. Cuartanensis Deg. et Herv., Galium Debeauxii Deg. et Herv., Pyrethrum Debeauxii Deg., Herv. et Reverch., Car- duus Valentinus Boiss. var. Castrilensis Deg. et Herv., Centaurea Boissieri DC. var. stramiiiea Deg. et Herv. et var. lomeHtella Deg. et Herv., Onosina sctosum Led. form. vei. ssp. Granatensis Deií. et Drg., et form. vei ssp. Hispanica De(;. et Herv., Solenanlhus Reverchonii Deg., Linaria Anticaria Boiss. ssp. Cuartanensis Deg. et Herv., Veronica sibthorpioides Deh., Deg. et Herv.. Galeopsis Carpetana Willk. var. Castrilensis Deg. et Herv., Betonica officinalis L. var. Granatensis Deg. et Herv., Thynius hieinalis Lge. var. tonozanus Deg. et Herv., Gagca arvensis Roem. Sch. ssp. Hervieri Deg. Joseph, Erzherzog von Österreich und Margarethe Clementine, Fürstin von Thurn und Taxis, Erzherzogin von Österreich : Atlas der Heilpflanzen. Sámmtliche in Prálat Kneipps Schriften vorkonimende Heilpflanzen auf 230 Tafeln in Vielfarbendruck, vertheilt in 60 Lieferungcn. Regensburg 1905. W. Wunderhng's Hofbuchhandlung. Megjelent az 1. füzet. Rehm, Dr. Heinrich : Ascomycetes exs. Faso. 34. — Annales Mycologici. Vol. III. 1905.. pag. 227-228. 1589. Schizostoma montellicum Sacc. In cortice Quercus Cerris, Prencsfalu comit. Hont. 1900. leg. Kmet. 8* 116 NÖVÉNYTANI REPEKTURIUM. Schiffner, Dr. Viktor : Josef Freyn. — Berichte der deutschen botanischcn Gesellschaft. Jahrgang XXII. 1905. Generalversammlungs-Heft. Seite (15) — (21). Freyn I. igen sokat botanizált hazánkban való hosszabb tartózkodása alkal- mával és megjelent czikkeinek nagy része is a hazai tlórára vonatkozik. Tuzson János dr. ; Anatomische und mykologische Untersuchungen über die Zcrsetzung und Konservirung des Rothbuchenholzes. Berlin 1905. Verlag von Július Springer. 8'\ Seite 89 mit dreifarbigen Tafeln. Szabó Zoltán : Monographie der Gattung Knautia. Inaugural-Dissertation. Leipzig 1905. 8". — Különlenyomat a. d. Englers Botanischen Jahrbüchern. Bánd XXXVI. 1905., Seite 389—442. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1905. évi április 12-iki (CXI.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző : K ü m - m e r 1 e J. Béla. 1. Mágocsy-Dietz Sándor »A Con- volvuhis arvensis L. levélalakjának istnere- téhez« czímű előadásában ismerteti azokat a v;iltozatos levélalakokat, amelyek az említett növény levelein gyakran láthatók. Ezeknek a különböző leveleknek az alap- típusa az általánosan előforduló nyilas levélalak, melyből azután átmeneti levél- alakok vezetnek a tisztán dárdás és szálas levélalakhoz, — ami alkalmat adhat sokszor új meg új elnevezésekre. .Mágocsy- Dietz ezek után behatóan ismerteti és bemutatja ameggyűjtött példákon a jellemző és átmeneti levélalakokat, megjegyezvén, hogy gyakran egy és ugyanazon növény- példa is többféle levélalakot lüntet fel. Erre vonatkozólag az előadó ama meg- figyeléseit említi, hogy pl. szőlősökben nyáron a szőlőtőkékre felfutó Convolvulus arvensis-nek hajtásai mind széleslevelűek, ősz felé azonban a szőlős megmunkálása után a levelek már keskenyebbek és végre szüretkor már majdnem füleslevél-szerűek ; mint ilyenek azután a talajon szétterülve feküsznek. Ebből a jelenségből M á g o c s y- D i e t z azt következteti, hogy a szóban forgó növény leveleinek feltűnő alakválto- zását klimatológiai, mechanikai és talajbeli tényezők okozhatják, tehát határozott al- kalmazkodással van dolgunk. A tárgyhoz T h a i s z Lajos szól. Saját tapasztalatai alapján ugyancsak megerősíti az előadónak ama nézetét, hogy a Con- volvulus arvensis leveleinek alaki válto- zását klimatológiai és talajbeli viszonyok idézik elő. Hogy azonban a különböző levél- alakok után jogos e azután az új elnevezés, az már egészen más megítélés alá esik. 2. Jávorka Sándor (Budapest) »j4 Vinca herhacea W. K. és V. ntinor L. hibridje az egyeiemi növénykert herbáriumá- ban«. czímű előadást tart. Az egyetemi növénykert herbáriumában Sándor Jó- zsef gyűjtésében egy Vinca hybrida Sándor névvel megjelölt Vinca-ía\ van, mely egé- szen a V. ininor L.-re emlékeztet, csupán hosszúkás pártaczimpái egyeznek meg a V. herbacea W. K.-lel. Egyetlen példáját Sándor a budai hegyekben szedte. 3. Kümmerle J. Béla szakosztályi jegyző jelentést tesz a kir. m. Természet- tudományi Társulat választmányától érke- zett átiratáról, melyben a növénytani szak- osztálj'nak annak idején való véleményes jelentését kéri a természetrajzi különleges- ségek és rilkaságok megóvása és a hazai növényzet tanulmányoz:isa ügyében. M á- gocsy-Dietz Sándor indítványára a szakosztály elhatározza, hogy a hazai termé- szetrajzi speczialitások megvédése érdeké- ben a Társulat választmánya hozzájárulásá- val kéressék fel az Országos Erdészeti Egye- sület is, egy erdésztagnak a kiküldésére, aki- vel a növénytani szakosztály kiküldött bizottsága együttesen fogja tanulmányozni a kérdést. A szakosztály a bizottságba a következő szakosztályi tagokat választja meg: F i 1 a r s z k y Nándor, Kümmerle J, Béla, Schilberszky Károly, Thaisz Lajos és T u z s o n János. A hazai nö- vényzet tanulmán\'Ozása ügyében pedig a szakosztály azt határozza, hogy az ügy nehézségeinél fogva e kérdés egyelőre meg- fontolás tárgyává tétetik. Ugyancsak a jegyző kiosztja a m. kir. Államvasutak igazgatóstigától és a Székes- főváros tanácsától érkezett botanizálási igazolványokat, amelyek az egyébként tiltott területeken való kutatásokat lehetővé teszik. G a b n a y Ferencz egyik szakosztályi számvizsgáló fölolvassa a növénytani szak- 118 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. osztály vagyoni állapotára vonatkozó ne- gyedévi pénztárvizsgálati jelentését, amelyet a szakosztály köszönettel tudomásul vesz A növénytani szakosztálynak 1905. évi május 10-iki (CXII.) ülése. Elnök: Klein Gyula; jegyző: Küm- m e r 1 e J. Béla. 1. Balkányi Kálmán (Debreczen) ■» Fazekas Mihály mint tt'rinészetvizsgáló« czímű dolgozatát K u b a c s k a András ismerteti. B a 1 k ;i n y i-nak eme dolgoza- tában e nagynevű botanikusunkról, életé- ről és munkálkodásáról eddig nem ismer- tetett adatokat közöl. Balkányi ugyanis, amint bevezetésben hangsúlyozza. Her- mán Ottó tudós tagtársunk buzdítására, Debreczen és Hajdú-vármegye, a debre- czeni ev.-ref. egyház és főiskola levéltárai- ban szorgalmasan felkutatta Fazekas Mihályra, mint termcszetvizsgálóra vonat- kozó adatokat. ICzért annyival is inkább köszönet jár ki a szerzőnek, mert mint ismeretes, irodalomtörténet-íróink úgy F a- z e k a s-t, mint Diószeg i-t, valamint Földi Jánost, mint költőt vagy írót mél- tatják, mint botanikusokat pedig — meg- említik csupán. A dolgozat első részében a szerző a Magyar Fiivészkönyv ismertetésével fog- lalkozik. Bevezetésül elmondja, hogy a Füvészkönyv megírásával Diószegi és Fazekas tulajdonképpen elhalt sógoruk- nak Földi Jánosnak szándékát hajtották végre, majd a könyv Elöljáró heszcd-c alapján szól a munka czéljáról, használa- táról és rendszeréről ; kiemeli és hosszasab- ban méltatja a társszerzők amaz érdemét, melyet a magyar botanikus műnyelv meg- alapításával szereztek maguknak. Ezek után kimutatja Balkányi, hogy Fazeka s-nak a D i ó s z e g i-féle Orvosi Füvészkönyv megírásakor »a hozzá ragasz- tott Lajstromokon kívüU egyéb szerepe nem volt. Nagyon érdekes a dolgozatnak az a része is, melyben Balkányi leírja a Fiivészkönyv első 3000 »exemplár«-jának sorsát. Fölemlíti F a z e kas csillagászati működését is. Két dolgozata e tárgyban : ■» Esmerkedés a Tsillagos EjjeU< és a » Tsillagóra«. Megállapítja, hogj' Fazekas, éppen úgy mint Diószegi, nem készített herbáriumot, nem volt növénygyűjtcmén3'e, csupán a meghatározott növények neveit jegyezte föl magának. Várad-utczai házá- nak kertjében azonban mindig elvetette ama növények magvait, melyek érdekelték, és ez a kis házi kert volt a debreczeni füvészkertnek a bölcsője. A debreczeni füvészkert keletkezésének leírásával végzi Balkányi dolgozatát, minek kapcsán megvilágítja Fazekas Mihálynak, mint első igazgatónak, eme füvészkerthez való viszonyát. 2. S z t a n k o V i t s Rezső (Budapest) »Adatok a liazai Ouercus-ok termésének anaíómiájdhoz« czímen tárgyalja a Quercus pedunciilata F^hrh., Qu. sessiliftora Sm., Qu. lanuginosa Lam., Qu. conferta Krr. és Qu. Ccrris L. nevű fajok termésének peri- carpium-ának, testa-jának, szíklevelének és a cupula-jának szöveti szerkezetét, és azt ta- lálja, hogy az első kettő a Linné Robur a- és /3 ja semminemű anatómiai különbséget sem mutat. A tárgyalt fajok közül a meg- ejtett mérések alapján Sztankovits ki- mutatja, hogy a Quercus lanuginosa peri- carpium-a a legvékonyabb. A Quercus con- ferta pericarpium-ának csúcsi részén szőrö- ket nem talált, de a testa külső epidermi- sének méretei élesen megkülönböztetik a többi fajoktól. A Quercus Cerris, pericarpi- um-ának vastagságáról könnyen felismer- hető. A tárgyhoz T u z s o n János szól. A növénytani szakosztálynak 1905. évi május 30-iki (CXIII.) ülése : Elnök : Klein Gyula ; jegyző m e r 1 c J. Béla. K ü m- 1. Klein Gyula elnök mély fájdalom- mal jelenti, hogy dr. Kontúr Béla orvos, szakosztályunk tagja f. évi május 22-ikén elhunyt. A boldogultban szakosztályunk egyik működő tagját vesztette el, aki kü- lönös előszeretettel a szentírásból válasz- tott botanikai vonatkozású tárgyaival több ízben gyarapította hazai botanikai irodal- munkat. Szakosztályunk kegyeletesen fogja őrizni emlékét, és az elhunytával ért vesz- teség felett jegyzőkönyvében ad kifejezést. 2. F i 1 a r s z k y Nándor » Kétes nevű Crocus-aink« czímen tartott előadásának tárgya a dobsinai jégbarlangnál szedett és a Természettudományi Közlöny 1904. évi május füzetében a » Feleletek* rovatában SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 119 P. J. által Crocus Hcujfeliamis Heiii;ert- nek meghatározott Crocus- ára vonatkozik. Erre ugyané folyóirat júniusi és júliusi füzetéhen B o r b á s Vinczé-től ellentétes helyesbítés jelent meg, és ugyancsak ettől függetlenül ugyané helyen F i 1 a r s z k y- tól is helyesbítő felelet látott napvilágot. Mindezekből a szóban levő dobsinai Cro- cns-nak igazi botanikai neve nem tudható, ezért F i 1 a r s z k y jónak és üdvösnek tartja, eme minálunk mindeddig kétes nevű CrocMS-aink igazi, azokat jogosan megillető elnevezésének tárgyalásába bocsátkozni. F i 1 a r s z k y az irodalomnak kellő fel- használásával és a hivatkozott részek idé- zésével végre arra az eredményre jut, hogy az Iris-képű Crocus-n&k csak két el- fogadható neve lehet : a Crocus byzaniinus (Bark.) Ker. és a Crocus iridijlnrtts Heuf- FEL. Felfogás dolga az egyik vagy másik névnek a használata, de határozottan té- ves volna az elsőbbséget G a y-nak a Cm- cus banaiicus-évt odaítélni, mint ezt pl. Kerné r-nek Flóra exsiccata Austro- Hungar. czimű művében (XXXV. Cent. 1902.) W i t a s e k is teszi, aki hosszasan ugyan, de még K ö r n i c k e-nél is gyengébben in- dokolja eljárását, mert P a r k i n s o n hé- zagos leírását bírálgatja ugyan, de az általa követett auctornak, G a y-nak rossz leírásáról mélységesen hallgat ; valószínű- leg azért, mert G a y-nak munkáját nem látta. Ezzel azután Filarszky a másik Croc»5-fajnak helyes elnevezését is eldönti. Felfedezője és első kitűnő leirója H e u f- fel ezt Cmciis baiiaticus-níik nevezte el, és már 1830-ban osztotta ki e néven a botanikusok között. G a y-nak az Iris-képű Crocus-t jelző neve : Crocus banaíicus Gay 1831-ből származik, de emez utóbbi név úgyis egészen más faj, az Iris- képű Crocus-nak társnevére (synonym) sülyedvén, a Crocus banaíicus Heuff. név tehát kétszeres okból minden más elneve- zés használatát egyenesen kizárja. Ez ok- ból a Crocus Heujfelianiis Herb. névnek sincsen semmi jogosultsága, és még keve- sebb jogosultsága van a Crocus Heuffelii KöRNiCKE név használatának. Filarszky ezek után még néhány szóval tárgyalja a Crocus banaticus Heuff. var. scepusiensis TEHMésWoLoszczAK nevű szepesi növényt, melyet B o r b á s a Ter- mészettudományi Közlöny 1904. évf. 412. oldalán minden névszerző (auctor) nélkül mar mint Crocus scepusiensis t vezetett az irodalomba. A szerzők közölte faj- leirás : íDiffcrt a typo fauce perigonii parce pilosa« a változatra vonatkozólag, bizony olyan csekély különbség, mely miatt külön változatot megkülönböztetni nem lehet, nem szabad. A szerzők meg- figyelése nem is egészen helyes, mert a lepel torka a legtöbb esetben nemcsak hogy nem igen »parce pilosa«, de egészen szőrtelen, csupasz, amiről Filarszky' nem egyszer győződött meg úgy élő friss, valamint száritott példákon. A lengyel szerzők téves észlelése valószínűleg onnan származik, hogy a portokokból kihulló virágpor rendesen a lepel torkában fenn- akad, cs ilt összegyűlve, ezt gyűrűsen övezi ; e jelenséget pedig ide gondolt szőrképleteknek tulajdonították. A Magas- Tátra alján előforduló növény egészen megegyezik az Erdélyben és a Bánátban termő növénynyel, tehát szintén csak Crocus banaticus Heuff. ; a var. scepu- siensis Rehm és WoLosz(;z. név tör- lendő. A tárgyhoz .S i m o n k a i Lajos szól. 3. Győrffy István (Makó) y>Hyme- nostyliuin curvirostre (Ehrh ) Lindb. var. ji. scahrum Lindb. újabb előfordulásáról hazánkban, különös tekintettel a szár és levél anatómiai viszonyaira^ czímű dol- gozatát Schilberszky Károly ter- jeszti elő. Győrffy e -dolgozatában ha- zánknak eddigelé csak egy helyéről (Vlc- gyásza) ismert eme ritka moha újabb termőhelyét közli (Magas-Tátra. Hosszú-Tó), majd áttér e moha szár- és levélanatómiai viszonyainak az ismertetésére. A szöveget négy mikroszkópi készítmény után csinált rajz világosítja meg. 4. Q u i n t József (Budapest) »A Buda- pest melletti Római-fürdő Bacillariaia czímű dolgozatát ismerteti ; röviden említi az erre vonatkozó irodalmat, majd beszá- mol a gyűjtéséről é's a vizsgálati módokról, amelyekkel különösen a budapesti Római- fürdő iszapjában előforduló kovamosza- tokat mennj'iségileg is meghatározta. A kova- moszatok nyálkaszerepéről és nevezetes- ségéről, valamint más biológiai jelenségek- ről röviden megemlékezvén, táblázatos ki- mutatásban sorolja elő az eddig általa talált fajokat. Összesen 147 fajt sorol elő, ezek közül Borbás Budapest flórájában kö- zölt 10 és I s t V á n f f i 23 margitszigeti 120 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. alakját leszámítva, 118 új kovamoszatot ismertet Budapest növényzetéből. Ezek közül 6 olj'an alak van, mely az eddg leírt fajokkal nem azonosítható. Az összes talált fajokat rajzban is bemutatja. Mágocsy-Dietz Sándor az előadó bemutatta dolgozatára vonatkozólag ki- emelendőnek tartja, hogy e dolgozat a m. kir. állami Paedagogiumnak, a V á n- g e 1 Jenő tanár vezetése alatt álló bioló- giai laboratóriumában készült. Schilberszky Károly a botanikai kongresszusi bizottság titkára előterjeszti a kongresszusi kirándulásra vonatkozó végleges programmot és ismerteti mind- azokat az intézkedéseket, amelyek a ki- rándulás előkészítésére és a vendégek fo- gadtatására vonatkoznak. A növénytani szakosztálynak 1905. évi október 11-iki (CXIV.) ülése. Elnök : Mágocsy-Díetz Sándor, majd Klein Gyula; jegyző Kümmerle J. Béla. 1. Klein Gyula elnök hivatalos el- foglaltsága miatt nem jelenhetvén meg, az ülést Mágocsy-Dietz Sándor másod- elnök nyitja meg. Szívesen üdvözölvén a megjelenteket, az új munkálkodási idő- szakhoz szép sikert és sok eredményt kí- ván. Mielőtt az ülés tárgysorozatára térne át, a másodelnök mély megilletődéssel, szomorúan jelenti be azt a gyászos vesz- teséget, mely a magyar botanikát érte, és amelyről Közleményeink utóbb megjelent II. füzete adott hírt. Fájdalmas érzettel ér- tesültünk dr. B o r b á s Vinczé-nek, buzgó tagtársunknak és jeles munkatársunknak folyó évi július hónap 17-ikén bekövet- kezett váratlan elhunytáról. Sorainkból való elköltözése veszteség- gel sújtja nemcsak a kolozsvári egye- temet, ahol Borbás a növénj'rendszertan rendes tanáraként működött, nemcsak szakosztályunkat és Társulatunkat, hanem a magyar növénytudományt általában is. Különösen hazánk növényzete volt mun- kálkodásának fő tárgya. Ez a tér volt az, melyen sokat fáradozott, dolgozott. Fá- radhatatlan volt hazánk növén3'zetének a kutatásában, amiről erős buzgalommal megirt nagyszámú közlései tanúskodnak. Munkálkodásának eredményeit a jövő fogja pártatlanul méltathatni ; mi elisme- réssel emeljük ki nag}' munkabírását, melylyel irodalmunkat gazdagította. Hosszú küzdelmei után révpartra jutva, folj'tatta munkálkodását, melyet hirtelen szakított meg elhunyta. .Sokat munkál- kodott, — legyen most béke poraival! Mágocsy-Dietz másodelnök indít- ványozza, hogy a szakosztály Borbás Vincze elhunyta feletti részvétét jegyző- könyvbe iktassa, és ezt jegyzőkönyvi ki- vonatban az özvegygyei közölje. A haláleset idején még a fővárosban időzvén, Mágocsy-Dietz másodelnök a távollevő elnök helyett Társulatunk főtitkárával együtt intézkedett, hogy a Társulat részvéte az özvegygyei táviratilag közöltessék, és ravatalára koszorú helyez- tessék. Ezen kívül a szakosztály és a maga nevében is külön, táviratilag fejezte ki az özvegynek őszinte részvétét. Ezeket bejelentve, kéri a szakosztályt, méltóztassanak intézkedni, hogy szakosz- tályunkban Borbás Vincze fölött emlék- beszéd tartassék. K ü m m e r 1 e J. Béla szakosztályi jegyző indítványozza, hogy erre T h a i s z Lajos kéressék fel. Mágocsy-Dietz Sándor másod- elnök erre felkéri T h a i s z Lajos tagtár- sunkat az emlékbeszéd tartására, aki erre készséggel vállalkozik. 2. P a X F. (Breslau) : y>Flora fossilis ganocensis<.< czímű dolgozatát Szabó Zol- tán mutatja be. P a x munkája bevezeté- sében Gánócz-fürdő földrajzi helyzetével és környékének leírásával foglalkozik. A tárgyalás első fejezete a gánóczi mésztufa zárványait általában jellemzi, amennjiben elősorolván az eddigi irodalmat, S c h e r- fel, Ettingshausen és Staub mű- ködését méltatja. Majd a kövületek meg- tartási állapotát ismerteti, és kiemeli, hogy jól maradtak meg a Diatomák, kevésbé jól a Schizophyceák, legjobban a levelek. A második fejezet a levelek rendszertani összeállítását foglalja magában. Nevezete- sebb leletek a Rivularia és Gloeothece- Polithck, egész sorozat Diaioiiiaceae : Ach- itautes, Cocconeis, Cynihella, Eiicyonema, Cyclotella, Eunotia, Fragilaria, Goin- phoneiiia, NavicuJa, Nitzschia, Rhoicos- phaenia, Tabellaria, Tetracyclns. Legér- dekesebb lelet a Nymphaea Lottis L., a melynek kocsányát elég ép állapotban SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 121 találta meg P a x, és összehasonlító ana- tómiai úton, a spicularis sejtek hiánya alapján, továbbá az .lerenchyma szerkeze- ténél fogva a diagnózist határozottnak tartja. Új alak a Rhainnus ganocensis Pax. A következő fejezetben Faxa gánóczi Hóra történetét adja, de előbb sajnálattal jelzi, hogy csak a Hradek nevű dombon folyik a bányászat, és még a mésztufa nagy része feltáratlanul van eltemetve. Össze- hasonlítva a mai gánóczi flórát a fosszil flórával, kiemeli azok tökéletes eltérését. A fosszilis flórában három elem egyesül. Ezek közül az első csoport ama növé- nyeké,' amelyek manap Clánóczon nincse- nek, de a Szepességben ritkán előfordul- nak, pl. Quercus pedunculata, Qti. sessili- fora, Salix rcpeus. Másodszor a fosszil növények Gánóczról elvándoroltak követelményeikhez képest, a mai klíma beálltával melegebb (pl. Fra- xinus excelsior, Corniis inas, Lignstriitn vulgare), illetőleg hidegebb (Salix hastata, Vaccinimn uliginosum) vidékekre. Har- madszor a fosszil növények között talá- lunk |mai nap egészen kihalt elemeket: Rhamniis ganocensis Fax, Nyinphaea Lo- tus L. Eme különböző klímaviszonyokhoz tartozó elemek mutatják, hogy Gánócz fosz- szil flórája nem egységes és nem is egyetlen periódushoz tartozik. A periódu- sok meghatározásával foglalkozván, Pax összeállítja a maradványok társulásának módozatait, és ezek alapján 5 flórát állít fel: 1. tölgy, 2. nyír-erdei fenyő, 3. tölgy- nyír, 4. törpe fűz, és 5. Ficea excelsa. A lerakódások korát Pax dilúviumnak bizo- nyítja be, és az előbb említett 5 flóra kü- lönböző klimatikai viszonyait a jégkorszaki és jégkorszakközötti periódusok váltako- zásával igazolja. Ezután áttér Pax röviden a többi kár- páti mésztufa-Ielőhelyre, amelyek közül említi a Lipócz völgyét, Alsó-Börszikit, a Chocshegy-belit, mint különösen lényegeset. Ez utóbbit, a mely Gánóczczal egyenlő nevezetességű, a kárpáti flóra történetének kikutatásakor nagyon figyelmébe ajánlja a magyar phytopalaeontologusoknak. Klein Gyula elnök a szakosztály ne- vében örömmel fogadja F a x-nak nagy- jelentőségű dolgozatát. Magyar tárgyánál fogva ajánlja a dolgozatnak egész terje- delmében való közlését a Növ. Közi. »Bei blatt«-jában, a füzet magyar szövegrészé- ben azonban csak kivonatosan közöltes- sék. Az elnöki indítványt a szakosztály egyhangúlag elfogadja. A tárgyhoz T u z s o n János és S c h i 1- b e r s z k y Károly szólanak. T u z s o n azt a megjegyzést teszi, hogy a tartalmas dolgozat amaz eredménye, mely a Nymphaca Lotus- ra. vonatkozik, e növény püspökfürdői eiőfordulásiinak magyarázá- sában nagyon lényeges, és ha bebizonyí- tott valónak fogadtatik el, úgy nagyon messzemenő következtetésekre jogosít. Erre való tekintettel ama véleményének ad kifejezést, hogy, miután az anatómiai módszer nem nyújt eléggé biztos alapot ahhoz, hogy segítségével fosszil növény- töredékek hovatartozását pontosan meg lehessen határozni, a Nymphaea Zotus- nak a gánóczi fosszil növények között való apodiktikus elősorolását nem látja kellően indokolva. Schil b érsz ky szintén eldöntetlennek látja a Nymphaea Lotus meghatározását, mivel kizárólag a virágko- csány anatómiai vizsgálata pontos fajmeg- határozás czéljából nem elégséges. Az ezt követő eszmecserében még résztvesznek: M á g o csy-D i etz Sándor, Klein Gyula, R o t h Róbert és Szabó Zoltán. Mágocsy-Dietz szerint a gánóczi feltárásokra vonatkozólag felhí- vandó az illetékes geológiai szakemberek figyelme és érdeklődése. 3. R a p a i c s Raymund (Budapest) »A^ö- vényvándorlási megfigyelései:': czímű dol- gozatát Lengyel Géza ismerteti, elő- sorolván néhány érdekes növényt Szolnok és Radegund (Styria) vidékéről. 4. Lengyel Géza (Budapest) -dH. Schinz : Plantae Menyhártianac« czímű munkáját bemutatja és ismerteti. Ez a munka M e n y h á r t-nak a Zambesi mellett gyűjtött anyagát dolgozza fel, a legkivá- lóbb szisztematikusok részvételével ú. m. : Engler, Fax, W i 1 1 e, Ha ekei stb. 5. Mágocsy-Dietz Sándor az er- dészeti és bányászati főiskola növénytani intézetéből származó Picca excelsa-n&k sajátságos tobozát mutatja be, melynek a megporzás állapotában levő termőpik- kelyei a fagy következtében lefelé irányítva nyitva vannak. E toboz Máramarosból ke- rült az intézetbe. 7. S c h i 1 b e r s z k y Károly, mint a botanikai kongresszusi bizottság titkára 122 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. jelentést tesz a bécsi nemzetközi botani- kai kongresszus Magyarországba rándult tagjainak fogadtatásáról és a bemutatott nyomatott programm alapján tett bota- nikai kirándulásnak a lefo!\'ásáról. A külföldi részvevők száma volt Budapesten 81. a magyaroké 33. Utóbbiak között részt vettek a Természettiidománj'i Tár- sulat képviseletében Paszlavszky József főtitkár és néhány választmányi tag a testvérszakosztályok, a Tudomány- Egyetem képviseletéhen Lóczy Lajos bölcsészetkari dékán, a Magyar Nemzeti Múzeum képviseletében S z a 1 a y Imre, az Országos M. Kertészeti Egyesület kép- viseletében S z e 1 n á r Adolf alelnök és Kardos Árpád titkár, a kir. Kertészeti Tanintézet képviseletében Angyal Dezső és a m. kir. Központi Szőlészeti Kisérleti Állomás stb., ezeken kívül még számos hölgy : Mágocsy-Dietz Sándorné és Edit, E n t z Margit stli. A Herkules-fürdői kiránduláson részt vett külföldi 47 és magyar 9, a debreczen- hortobágyi kiránduláson pedig külföldi 31 és magyar 15. A herkules fürdői kirán- dulás előkészületeit Wagner János tanár tagtársunk volt szives elvállalni. Gondos fáradozásaiért a szakosztály köszönetet mond. Schilbcrszky Károly bemutat két fotográfiai képfölvélelt is, amelyet a 'íerku- les-fürdői kirándulás alkalmával De L a- Faille utrechti botanikus készített a Suskului-hegy tetején, az oda rándult bota- nizáló társaságról. 8. Klein Gyula elnök közli, hogy a külföldiek megelégedéssel szólnak arról, amit a hazánkban töltött, örökké emléke- zetes napok alatt láttak és tapasztaltak. Az elnök egyi'ittal felolvassa a bécsi nemzetközi iDotanikai kongresszus elnök- ségétől érkezett átiratot, melyben az el- nökség a Magyarországba kirándult kon- gresszusi tngnknak szíves fogadtatásáért, vezetéséért és odaadó támogatásáért úgy a 5zakosztá!y tisztikarának, mint a kirán- dulás magyar rendezőinek meleg köszö- netét és elismerését fejezi ki. Végül Klein Gyula elnök jelenti a szakosztálynak, hogy a Növénytani Közle- mén3'ekkel csereviszonyba óhajtanak lépni a » Vérein für vaterlándische Naturkunde in Württemherg« a Jahreshefte czímű lap- jukkal, és a N. Wille szerkesztésében megjelenő »N3rt Magazin for Naturvidens- kaberne*. A szakosztály e csereviszonyt örömmel fogadja és elhatározza, hogy a Növénytani Közlemények fejében járó cserefüzeteket a Természettudományi Társulat könyvtárá- nak bocsátja rendelkezésére ; amiről a Tár- sulat választmánya hivatalosan értesítendő. 9. G a b n a y H'erencz egyik szakosz- tályi számvizsgáló felolvassa a növénytani szakosztály vagyoni állapotára vonatkozó negyedévi pénztárvizsgálati jelentést, a melyet a szakosztály tudomásul vesz. SZEMÉLYI HÍREK. Dr. .Szabi) Z o 1 1 á n-t tud. -egyetemi közoktatásügyi minister megerősítette. tanársegédi minőségében a vallás- és nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyoniatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (KümmerleJenő, Buda- pest, Váczi-út 12. szám) bejelenteni tar- toznak. 7. Vidéki tagok, a kik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztály valamelyik, az illető tárgygyal foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azok a tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi kivonat melle csatolják egyúttal annak for- dítását is. A szakosztály tisztikara : Elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár (Budapest, I. Gellért-tér 2. szám); másod- elnök : Mágocsy-Dietz Sándor (Budapest, VIÍI. Üllői-út 78. szám); jegyző: Kümmerle J. Béla nemz. múzeumi növénytani segédőr (Budapest, V. Váczi-út 12. szám). A ^Növénytani Közlemények* ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre 10-ívnyi terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele- értve) egy nyomtatott ívnél többre nem ter- jedhet ; a mennyiben a benyújtott és ki- nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül- múlná, a szerző az egy íven túl terjedő szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala- mint a többletért járó nyomdai költségek is a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon- ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. november 20-iki választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növénytani Közlemények«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetésképpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztály számlája* czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. A kik a »Növénytani Közlemények* érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Növénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapják. 7. A »Növcnytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztálj' elnö- két minden új évfolyam niegindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények* írói díjait (eredeti közlemények ivenként 50 kor., ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. A szerkesztő-bizottság tagjai : Klein Gyula (elnöke) műegyetemi tanár, Bernátsky Jenő nemzeti mú- zeumi növénytani segédőr (a »Beiblatt« szerkesztője), F i 1 a r s z k y Nándor nem- zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató, Mágocsy-DietzSándor tud.-egyetemi tanár, Schilberszky Károly tud.- egyetemi magántanár. A »Beiblatt« ügyében. A kik a »Növénytani Közlemények« részére kéziratokat küldenek, szíveskedjenek a közlemények jelentőségéhez mérten ki- szabott, és valamely idegen élő (vagy latin) nyelven megírt szöveget a y>BeibIait« szer- kesztőjének czímére (Bernátsky Jenő, Budapest, II. Városmajor-utcza 72. szám) küldeni. A kéziratok kiállítására vonat- kozólag. Minden kézirat revízi(5 alá kerül. Ugyan- azért szükséges, hogy a kéziratnak olyan külső formája legyen, a mely a dolgozat revídeálását, szerkesztését és sajtó alá ren- dezését lehetővé teszi. E szempontból a szerkesztőség a következő szabályzatot ál- lapította meg : 1 . A kézirat könnyen olvas- ható legyen ; a tulajdonnevek és műkifeje- zések írására kiváló gond fordítandó. 2. Az írás félíveken, a lapnak csak az egyik ol- dalán, annak is csak az egyik felén és lapszámozva legyen; az u. n. »kutyanyelv« nem használható. 3. A papiros fehér és egyforma nagyságú, a használt tenta fekete legyen. 4. .'\ rajzok külön papiroslapokra tussal rajzolandók, megszámozandók és szá- maik az aláírással együtt a kézirat üres margó- jára jegyezendők. 5. A műszavak ugyanazok legyenek, a melyeket a Társulat rendesen használ. 6. A személynevek egyszeríj vonal- lal legyenek aláhúzva, az esetleg kiemelen- dők pedig vagy »kurzív« jelzéssel, vagy -^.^..-.^^^ zegzugos vonallal legyenek jelölve. 7. A nyomatás végett beküldött kéziratokon a javítások alkalmával jelentékenyebb vál- toztatások (törlések és betoldások) nem tehe- tők ; ellenkező esetben e nyomdai költségek a szerzőket illetik. A mennyiben azonban iljren lényegesebb változtatásoknak a szük- sége mégis fölmerülne, ezek a kinyomtatott szöveg végén mint y>Fiiggelék« vagy »Pótlds« szövegezendők. 8. A kéziratok és rajzok a Társulat tulajdonát képezik és az irattárban megőriztetnek ; ez okból az eredeti kéziratok másolatokban küldendők a szerkesztőség czímére. Kérelem. Tisztelettel kérem az összes magyar- országi szakírókat, hogy a bárhol megjelent magyar nyelvű növénytani értekezéseiket, vagy azok különlenyomatait hozzám kül- deni szíveskedjenek, hogy mint a J u s t- féle berlini »BGtanischer Jahresbericht« magyarországi levelezője, e folyóiratban azoknak kimerítő német nyelvű ismertetését mindenkor haladéktalanul és hiány nélkül közölhessem. — Dr. Szabó Zoltán (Budapest, VIII., Múzeum-körút 4. szám). Tudósítás. A yiNövénytani Közlemények« előfizetőit és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk anyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- változás) a K. M. T e r m é s z e 1 1 u d o m á- nyi Társulat pénztárához (Buda- pest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám), a folyóirat szellemi részét illető küldemé- nyek vagy felvilágosítások ügyében pedig Schilberszky Károly szerkesztő- höz (Budapest, I. Budafoki-út 13. szám) forduljanak. Értesítés. A kik a siNövénytani Közlemények«-hen megjelent dolgozataikból különlenyomatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí- vánt számát (borítékkal vagy a nélkül) a benyújtott kéziratra jegyezni, hogy a szer- kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön- lenyomatok a füzet megjelenése után a Tár- sulat igazgatói irodájában átvehetők, melyek- nek mérsékelt díjszabását az átvételkor a szerzők egyenlítik ki. A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol Antal /.), Dorottya-utcza 14. IV. KÖTET. 1905. 4. FÜZET. II / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDEVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY, TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám.) 1905. J Ez a füzet 4V8 ív terjedelmű. TARTALOM. Adatok a hazai Ouercus-termések anatómiájának ismerétéhez (3 eredeti rajzzal) Sztankovits Rezsőtől... ._ .„ ... Adatok a Budapest melletti Római-fürdő Bacillaria-flórájához, Quint Józseftől... ... ... ... ... .-- --- KISEBB KÖZLEMÉNYEK: Sajátságos alakú Pinus strobus (1 eredeti képpel), A n d a h á z y Szilárdtól NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.. .- - - -. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.. ... - ... ... ... - - .- -- SZEMÉLYI hírek ... ... ... - - -- - - BEIBLATT Nr. 4 ... — - - - --- -- Oldal 123 149 163 164 169 170 (65—74) A ^>Növénytani Közlemények« díját befizették: (1905. október 1-től deczember 31-éig.) 190 5 -re : Andaház}' Szilárd, Aszódi gimnázium, Babics János, Bajai főgimnázium, Benedek Frigyes, Benedicty Lajos, Beniczky Imre, Brengl János, Budapesti V. ker. állami fő- gimnázium, Budapesti V. ker. áll. főgim- názium ifjúsági könyvtára. Budapesti orvos- egyesület, Budapesti Egyetemi Természet- rajzi Szövetség, Csókás Gyula, Czirják Gyula, Debreczeni Főiskola fizikai szertára, Deréky Gyula, Dévai főreáliskola, Dumbráva László Vazul, Entz Géza ifj.. Fehértemplomi gimnázium ifj. könyvtára, Ferenczy József, Figura József, Fischer Zsigmond, Friedrich János, Gárdonyi Géza, Genersich József, özv. Gerzon Antalné, Ghyczy Elemér, Glózer László, Gombocz Endre, Győrffy István (Kolozsvár), Hadzsy Jenő, Hajdúböször- ményi ev. ref. főgimnázium, Haring Vilmos, Heim Ferencz, Haerter Ádám, Hudyma Emil, Jávorik Alice, Kaiser Károly, Kardos Árpád, Kassai áll. felső kereskedelmi iskola, Kecske- méti r. kath főgimnázium. Keszthelyi gazda- sági tanintézet, Klekner Ferencz, Komka Zoltán, Kordos Gusztáv, Kubacska András, Kümmerle J. Béla, Láng Gyula, Lányi Béla, László Gábor, László Kálmán, Lasz- lovszky Kálmán, Lejtényi György, Lévai áll. tanítóképezde, Lévai Ernő, Lugosi 8-ik honvédgyalogezred parancsnoksága. Lukács Gyula, Mathiász József, Maucha Ferencz, Melkay György, Miskolczi ev. ref. felsőbb leányiskola, Musits Imre, Nagykőrösi ev. ref. főgimnázium » Arany János«-köre, Nagy Péter, Nyíregyházai ág. evang. főgimnázium, Nyitrai r. kath. főgimnázium, Piltz Ádám, Radisics Elemér, Reichenhaller Kálmán, Rejtő Adolf, Rimaszombati prot. főgimnázium. Sop- roni áll. felsőbb leányiskola, Szegedi kegyes- rendi főgimnázium. Szegedi III. ker. polg. iskola, Szegzárdi polg. fiúiskola, Szegzárdi kaszinó. Székelykeresztúri unitárius gimná- zium, Székesfehérvári cist. -rendi főgim- názium, Szervátzy Imre, Szigethi-Gyula Andor, Szilágyi János, Szilvássj'^ Géza, Szombathelyi vasvármegyei kultur-egyesület, Szombathelyi r. kath. főgimnázium, Szukk Antal, Temesvári áll. tanítóképezde. Temes- vári kegyesrendi főgimnázium, Tomek János, Torma Károly, Truka József, Turóczszent- mártoni polg, cs felső keresk. iskola, Udvar- helyi Etelka, Újvidéki polg. fiúiskola. Ung- vári áll. reáliskola. Vándor József, Várady Zoltán, Vermes Ferencz, Wolff Sándor, Zsolnai állami főreáliskola. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IV. KÖTET. 1905. 4. FÜZET. SztankovitsRezső: Adatok a hazai Ouercus-termések anatómiájának ismeretéhez.' (3 eredeti rajzzal.) A Tournefort** felállította Querciis génusz fajait Linné*** választotta szét. Ezeknek a fajoknak ismerete Linné idejében nagyon kezdetleges volt, az ismert és a leírt fajok száma alig szorult 11 re; jelenleg az ismert fajok száma már a 300-at is felülmúlja. Willdenow,t E n d 1 i c h e r tt A. de Candollettt munkálkodásaikkal nagyban járultak a Querciis-íajok isme- retének a tökéletesbítéséhez. A sok faj között megfigyelt morfológiai és élettani különbségek alapján osztották fel a Qiiercits génuszt sectio-kra. Bentham és Hooker*§ a Ciipnliferae-csoport harmadik tribus-ában a Q iiercus-f aiokat hat sectio-ba osztja. A. de C an d 0 11 e§§ tekintetbe véve a termésérés időtartamát, valamint az elcsenevészedett magrügyeknek a makkban való helyzetét, hat sectio-t létesít. I-'elosztása a következő : 1. Lepidobalantis Endl. 2. Androgyne D. C. 3. Pasania Miou. 4. Cyclobalanus Endl. 5. Chlaiitidobalanus Endl. 6. Lithocarpiis Bl. Az első sectio-ban foglaltatnak az európai tölgyfajok. Sok botanikus az A. de C a n d 0 1 1 e felosztását nagyjában ma is megtartja ; legfölebb az egyes sectio-kat más névvel jelölik. * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1905. évi május 10-ikén tar- tott ülésén. ** Tournefort: Institut. 1700, p. 394. *** Linné: Species plantarum 1753, p. 994—997. t Wildenow: Linné species .plantarum IV. 1805. tt Endlicher: Genera plantarum Suppl. W. pars 11. ttt A. de C a n d o 1 1 e : Prodromus systematis naturális regni vegetabilis XVI. p. 2—108. § Bentham et Hooker: Gcncra Plantarum III. p. 409. §§ A. de Candolle 1. c. p. 40. 124 SZTANKOVITS kEZSü Engler-nél* az A. de CandoUe első sectio-ját, a Lep idobal amis Endl.-í : sectio II. Erythrobalaniis ÖRST. és sectio III. Lepidobalamis Endl. alatt találjuk. Simon kai** a Lcpidohalaniis Endl. fajait még négy szakaszba osztja, ú. m. : A) Rohur Endl. Gen. plán. suppl. IV. pars. II, p. 24. B) Suher Spach. Hist. veg. phanerog. XI. 1842. p. 171. C) Cerris Spach. 1. c. p. 171. D) Coccifera Endl. 1. c. p. 24. B o r b á s a termés (cupula) tekintetbe vételével a Stenolepidobalanus sectio-t létesíti a Qii. conferta Kit. számára. Vizsgálódásom kiinduló pontja az volt, hogy a Linné*** egy fajnak leírta, de később az E h r h a r d t kettéválasztotta Oíi. i?o&7/r-terméseken belső, esetleg külső morfológiai jellegeket keressek, melyek alapján a Quercus peduncítlata-X és a Quercus sessiliflora-i egymástól meg lehessen külön- böztetni. Mivel azonban a Ou. lamiginosa, a Qu. conferta és a Qii. Cerris terméseinek anatómiájára vonatkozólag semminemű irodalmi adatot nem találtam, és mivel ezek teszik hazai tölgyeseink zömét, azért vizsgálódásaim keretébe ezeket is bevontam. Az A. de C a n d 0 1 1 e- és az E n g 1 e r-féle Lepidobalamis Endl. sec- tio-ba tartozó öt faj, melyeken vizsgálódásaimat végeztem : 1. Quercus pedunculata Ehkh., 2. Quercus sessiliflora Sm., 3. Quercus lanuginosa Lam., 4. Quercus couferta Kit. és 5. Quercus Cerris L. — Erre az öt főtípusra voltam tekintettel, az alfajokat (subspecies) és a változatokat nem vontam vizsgálódásaim keretébe. A vizsgálathoz szükséges anyag hazánk több helyéről származik, nevezetesen a budapesti tud. -egyetem botanikai kertjéből a Qn. pedunculata, és Qu . Cerris ; Népligetből: Qu. pedunculata \ Budai Állatkert-hegyről: Qu. Cerris, Qu. sessiliflora és Qu. lanuginosa; Hárs-hegyről : Qu. pedunctilata, Qu. Cerris és Qu. lanuginosa ; Fazekas-hegyről : Qu. pedunculata és Qu. lanuginosa ; Farkas-völgyből : Qu. Cerris ; Kamara-erdőből : Qu. Cerris ; Monori erdőből : Qu. pedunculata és Qu. lanuginosa ; Selmeczbányáról : Qu. pedunculata, Qu. sessiliflora, Qu. lanuginosa és Qu. Cerris ; Zentárói : Qu. pedunculata ; * E n g 1 e r u. P r a n 1 1 : Die natürlichen Pnanzenfamilien. III. Theil 1 . H. S. 52—58. ** S i m o n k a i L. : Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei 9. old. *** Linné K. : Spacies plantaruín 1753, p. 994-997. ADATOK A HAZAI OUERCUS-TERMÉSEK ANATÓMIÁJÁNAK ISiMERETÉHEZ. 125 Cerevicből (Szerém-m.) : Qtt. peditnculala, Qu. conferta; Simánd és Kladováról : Qu. pcdnnailata, Qn. lanughiosa és On. con- ferta Verseczről : Qu. pediincitlata és Qii. sessüijlora. Már a vizsgálati anyag összegyűjtésekor tapasztaltam, hogy a termések alakja, nagysága, a termésfalak anyaga, tapintata némi különbségekre engedtek következtetni. Ez indított arra, hogy először a külső morfológiai faji sajátság alapján igyekezzem megtalálni a kulcsot, melylyel az egyes fajok termését egy- mástól meg lehessen különböztetni. Kevés eredménynyel kecsegtetett ebbeli vállalkozásom, mert a tölgy termésének morfológiai faji sajátságát már régebben is igyekeztek faji jellegekül felhasználni, de a vizsgálódók nagyon kétes eredményeket értek el. így Kari H e y e r * azt állítja, hogy a makknak hovátartozandóságát annak külső morfológiai jellegei után nem lehet megállapítani. Illés Nándor** is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és azt állítja Kari Heyer-rel szemben, hogy minden egyes makkról meg lehet állapítani a faji hovátartozandóságát. De már 1886-ban, amikor visszatér erre a kérdésre, belátja, hogy előbbi fel- fogása nem általános érvényű. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkoznak Will- komm*** és Kienitz+ is, akik végeredményben H eyer nézetét támogatják. Qiterctis-a^m]í termésének külső morfológiai jellegei a következőkben nyilvánulnak, természetesen mindig a nem szabályellenes, hanem a rendes termések nagy átlagát véve figyelembe. Eme jellegek megállapításakor a saját tapasztalataimon kívül a rendelkezésemre álló irodalmattt is felhasználtam. A Qitercns pediincitlata Ehrh. {(^. Robiir a L.) makkja hengeres alakú, az alapi és csúcsi résztől való egyenlő távolságában a keresztmetszet körének sugara alig árul el némi különbséget. Nem ritka az ellipszoid, tojásdad, a hosszúkás orsóalakú, sőt a gömbalakú makk sem. Az alapi végettt lapos vagy domború ; jellemzi az élesen határolt kerek, néha lapítottan ívezett fehéres alapterület, melyet rövidség okáért köldöknek neveznek, és mely lehet finoman pontozott vagy sugarasan barázdált szélű. A makk köldökének egészen meg- felelő a kupacs (cupula) alja is. A termés felső része kúpalakú vagy kihegyesedő. A héj tapintata sima, de barázdált is lehet, a bibe körüli részén szőrös. A termés * Kari Heyer: Die Forstpflanzenzucht 1876. ** Illés Nándor:A tölgyfajok makkja. — Erdészeti lapok. 1878. 100. old. 1886, 677. old., 1889. V. füzet. *** Willko mm : Forstliche Flóra 1875, S. 329. t K 1 e n i t z : Über Formen u.fAhartcn heimischer Waldbáume. — Berlin, 1879. tt Fekete-Mágocsy: Erdészeti Növénytan. — II. rész. 1896, G. H e m p e 1 und K. W i 1 h e 1 m : Báume und .Stráucher dcs Waldes. H. Teil. J. Heuffel; Beitr, z. Kenntnis d. i. Ungarn vorkomm. Artcn d.ílattung Quercus L. Ball Ion: Hist. des Plantes. VI. p. 227—236. P. Kitaibel: Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungáriáé, Charles Spague Sargent: The silva of North .\merica. VIII. ttt Fekete-Mágocsy: Erdészeti Növénytan II. r. 417. old. 126 SZTANKOVITS REZSŐ tökéletes megérése előtt a termésfalon (pericarpium) viaszbevonat van;* azon kívül csíkoltság is észlelhető rajta, mely csíkok a makk hosszirányában haladó edénynyaláboktól erednek ; a számuk nem állandó, külön jellegnek nem vehetők, számuk 13 — 19 között váltakozik. A makk hosszúsági és szélességi tengelyeinek aránya nagyon változó. Átlagos alakja hosszúkás ; a makk hossza 2—3 cm, szélessége pedig 1 — 1*5 cm között változik. A hosszú kocsányú kupacs a termést ötödéig burkolja ; pikkelyei sző- rösek, domborúak, rövidek, a kupacs pereme felé kisebbedők, csavarosán elhelyezettek, a kupacs belső felülete is szőrös ; rendesen 3— 5-ével ülnek egy kocsányon. Erésideje szeptember— október, tavaszig tartó csírázó tehetséggel.** A Qiierciis sessiliflora Sm. {Q. Rohiir [S L.) olajbarna színű makkja némileg eltér a peduncalata-étől, nem olyan hengeres, inkább kihegyesedő. A sima tapintatú, hamvas bevonatú makkon, hosszirányban lefutó és változó számú edény-nyalábokat találunk. Vizsgálataim szerint a hamvasság viasz- tól ered. A termésfal csúcsa, a bibe körüli részén szőrös, fiatalon még a csúcstól távolabb eső részén is elvétve találhatók egyszerű szőrök. A csúcs domború, sőt csücskösj de horpadt is lehet. A termés harmad részében kupacscsal fedett. A kupacs csészealakú, a rövid kocsányon 3— 5ével vagy többesével ülők. A pikkelyek rajta csavaros elhelyezésűek, a hegyeik a kupacs felső részén oda simulok, míg alapi részén elállók. A kupacs külső és belső felülete szőrös. A Qu. sessiliflora a magasabban fekvő, száraz helyeket kedveli, érésidejére és a csírázó tehetség időtartamára nézve meg- egyezik a Qu. pedímculata-val. Á Quercus lanuginosa Lam. makkja az előbbiekénél kisebb, megnyúlt és vörhenyes barna színű. A makk nagysága szerint B o r b á s dasymicro- carpa-t és dasymacrocarpa-i különböztet meg ; csúcsi részén kihegyezett, puha makkhéjú, az alapi részén levő köldök könnyen lefejthető. A makk csúcsa domború, behorpadt, és sárgás-szürke szőrökkel van borítva. A makk hosszirányában edénynyalábok haladnak ; kupacsának hosszabb pikkely- levelei vannak, melyek laposabbak az előbb említettekénél ; úgy a külső, mint a belső felülete molyhos. A Quercus conferta Kit. sárgás-barna makkja közepe táján kidudoro- dott, csúcsa felé kihegyesedő, sima tapintatú. A makkhéjnak hosszirányában futó edénynyalábjai vannak ; termésfala tömöttebb, a csúcsán a nagyobb betüremlés és annak szőrtelensége jellemző. A kihegyesedő alakú kupacsnak hosszú, kes- keny, lapos és szürke pikkelyei vannak. A Quercus Cerris L. termése az előbbieknél rendszerint nagyobb, vas- kosabb ; termésfala sötét színű, tapintata érdes, fiatalon viaszbevonat van rajta ; csúcsi részén szőrös, a makk héja nagyon vastag. Az alapi rész köl- * G. Hempel u. K. Wilhelm: Die Báume u. Striiucher d. Waldes. II. Teil. .S. 51—80. ** Tiibeuf: .Samen, Krüchte u. Keimlinge, S. 44—45. ADATOK A HAZAI QUERCUS-TEKMÉSKK ANATÓiMlAjÁNAK ISMERÜTÉHKZ. 127 döke széles és lapos ; a makk hosszúsági és szélességi tengelyeinek aránj^a 4 : 2. Kupacsát] hosszú elálló, lapított vagy hengeres pikkelyek jellemzik. A kupacs nagysága a termés nagyságának felét vagy harmadát teszi. Két évig érlelődő termése van. Mivel az egyes fajok egyedeinek termései között, sőt ugyanannak az egyednek egyes évi termései között is nagy különbségeket találunk, és mivel a nagyság, alak, szín, a felület minősége, a termésfalak anyaga és a rajta lévő barázdák mindannyian nagy változatosságot mutatnak, — olyannyira, hogy az egyes fajoknak pontos megkülönböztetésére nem alkalmasak, — azért az anatómiához kellett fordulnom, hogy az esetleg kideríthető bélyegek alapján lehessen a fajokra nézve állandó jellegeket megállapítani. Vizsgálati módszerem keretébe vontam én is mindazokat a segédesz- közöket, melyeket eddig is sikerrel alkalmaztak, úgy a maceratio-t, felületi hossz- és keresztmetszetek készítését. Ki kell azonban emelnem, hogy a hossz- as keresztmetszetek készítésében nem csekély technikai nehézséget gördí- tettek vizsgálódásaim elé a termés sejtfalainak ellenállása és azok merevsége. Kémlelő-szerekűl szolgált az alkohol, aether, 5o/o-kaliumhydroxid, eczetsav, jód, chlorzinkjód, boraxanilin, picronigrosin, anilin-szulfát, sósav, phloroglucin, vas- chlorid és vasszulfát. A méréseket a R e i c h e r t - féle mikroszkópon (ocul. III., obj. 7a-val) végeztem. Rendszertani, anatómiai* és dendrológiai munkákban feltűnő jelenség, hogy általában a magvak és a termések anatómiáját mellőzik, minek okát egyrészt a technikai nehézségekben kell keresnünk, másrészt, hogy eddig arra kevés súlyt helyeztek. A vizsgálódás elé gördülő technikai nehézségek daczára általában a magvak és termések anatómiája egészen még sem hevert parlagon. Malpighi** volt az első, aki a termésfalak összehasonlító anatómiájá- val foglalkozott. A termés sejtes szerkezetét és az edénynyalábok eloszlását helyesen fogja fel. L. C. Richárd,*** De Candolle,t M. S. S c h 1 e i d e n,1-t újabban L o h d e, ttt B a c h m a n n, § F i c k e 1, S§ C h a t i n, 8S§ S e m p o - * Hans Solereder: Systematische Anat. d. Dicotyledonen. 1899. ** Malpighi: Opp. Luyd Bot. anat. plánt. *** Richárd: Analyse des fruits. — Paris. 1808. t De Candolle: Organographie végctal. — Paris. 1827. tt S c h 1 e i d e n : Grundz. d. wiss. Botanik. 11. T. — Leipzig 1850. ttt Lohde u. H e g e 1 m a y e r : Über die Samenschalen. — Bot. Ztg. 1875. L o h d e : Über die Entwicklungsgeschichte und Bau der Samenschalen in Schenk-Luerssen Mittheilung. II. 1. § Bachmann: Darsteliung der Entwicklungsgesch. und des Baucs d. Samen- schalen der Scrophulariae. — Halle 1881. §§ F i c k e 1 : Anat. u. Entwicklungsgesch. d. Samenschalen der Cucurbitaceen. Bot. Ztg. 187f). §§§ J. Chat in: Ann. des Se. Nat. Séric V. 1874. Vol. 19. p. 1. 128 SZTANKOVITS KEZSŐ lowsky,* S t r an dm ark, V. H ö hn e r* és többen foglalkoztak a magvak és termések anatómiájával. A vizsgálódások legnagyobb része fejlődéstani szempontból indul ki, de eredményeik anatómiai értékűek is. Szükségesnek is bizonyult a termés-fej- lődés vizsgálata, mert a termés keletkezésének vizsgálata nélkül sokszor lehe- tetlenné válik a termés rétegeinek a helyes morfológiai értelmezése. Aki csupán az analógiára támaszkodva igyekszik valamely növény szaporodási szervének az alkotó részét magyarázni, olyan hibás eredményekre juthat, mint L e s t i- b 0 u d o i s*** is, aki a termések burkának a szerkezetét a levél szerkezetére vezeti vissza, és analógiából igyekszik a termőlevelet a levelek szerkezetével magyarázni. De C a n d o 11 e,+ aki nagyon helyes alapból indul ki, amikor azt mondja, hogy a termést a magház anatómiájával lehet megmagyarázni, hibát követett el, amidőn azt nem vizsgálta mikroszkopiailag, hanem abból indul ki, hogy a magházat levelek alkotják; és mivel szerinte a levelek három- rétegűek, ennélfogva a termés falának is háromrétegűnek kell lennie. Hibás alapból kiindulva, az eredmény csak hibás lett. Fölmerül most az a kérdés, hogy a terméseknek és a magvaknak, anatómiai szerkezetüknél fogva van-e rendszertani értékük ? Schroeder és Magnus,i"t később Lohde és Hegelmayer tit hangsúlyozták azt, hogy ugyanegy növénygénuszhoz tartozó fajok magvaiban lényeges különbségek mutatkozhatnak, de nem általános érvényűek; sőt Lohde,§ később B a c h- man n^§ kijelentette, hogy a termések és a magvak anatómiájának a rendszer- tanra nézve csak alárendelt szerepük lehet. A Quercus génusz termésének anatómiáját érdemlegesen tárgyaló munkák száma azonban olyan csekély, hogy az irodalomban csak egy-két munkára aka- dunk, aminek okát a kevés érdeklődésben kell keresnünk. A Quercus termésének anatómiai feldolgozásával H a r z,§^§ K r a u s,* * S e m p o 1 o w s k }' : Beitráge zur Keiintnis d. Baues d. Samenschalen. Leipzig 1874. — Landwirtsch. Jahrb. 1874. III. ** V. H ö h n e 1 : Bau de r Samenschalen der Brassica-arten. — Wiss. prakt. Unters. auf d. Geb. des Pflanzenbaues, v. P^ r. H a b e r I a n d t. I. Bd. 1875. S. 149. *"* Lestiboudois: Carpographie anatomique. — Ann. d. Se. Nat. S. IV. T. 2. é. p. 3. t De C a n d o 11 e : i. m. 4. old. Paris 1854. tt Schröder: Landw. Vers.-Stat. S. 10 und 14., 493 und 170. ttt Lohde: Hegelmayer: Bot. Ztg. 1875. § Lohde: Über die Entwicklungsgesch. und Bau der Samenschalen in Schcnk- Luerssen Mittheilungen. II. 1. §8 Bachmann: Darstellung d. Entvvickelungsgeschichte u. des Baues der Samenschale der Scrophulariaceen. Halle, 1881. §§§ Harz: Landwirtschaftliche Samenkunde. II. TeiI, S. 79 — 81. * Kraus : Über den Bau trockener Pericarpien, — Pringsh. Jahrbüch. V. S. 83. ADATOK A HAZAI (JUEKCUS-TERMÉSKK ANATÓMIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. 120 Marloth,* Holfert,** Vogel*'* és Mittlachert foglalkozott, de nem tisztán és kizárólag összeiiasonlító anatómiai szempontból. H a r z kissé vázlatosan dolgozta fel a Qii. peduncidala termésének anatómiáját. Marloth a Qtietciis-okvól röviden emlékezik meg, amennyiben a makk szerkezeténél csak a termésfalat vette figyelembe. Holfert vizsgálata a makk termésfalára terjed ki, bár azt sem tárgyalja egészen. V 0 g e 1 a szíklevelek anatómiájával foglalkozik. W. Mittlacher munkájában a Qiiercus sessiliflora termésének ana- tómiájával foglalkozott. Vizsgálódásaimban a következő sorrendet követtem. A makkon kívülről befelé haladva vizsgáltam az egyes szöveteket, még pedig : 1) a termésfalat, 2) a maghéjat, 3) a szíkleveleket, végül 4) még a kupacs szöveti szerkezetére is kiterjeszkedtem. Általában a termésfalak helyes osztályozásával Richárdot munkájá- ban találkozunk először; ő az első, ki a termésfal négy rétegét különbözteti meg. De Candollettt a Richárd meso- és endocarpium-át harmadik rétegnek veszi, hogy a termésfalának levélszerkezetét megmagyarázza. Schleiden§ Richard-dal egyöntetűen járt el, és a termés falát négy-, differencziálódott rétegűnek találta. A termőlevelek harmadik vagy negyedik rétegének megkülönböztetése daczára ama termésfalak száma nagy, melyeken határozott rétegzettséget megkülönböztetni nem lehet. Ezek folytán Richárd, Schleiden nézete sem emelkedett általános érvényre, mert a termésfalak rétegeinek a száma változik. A Qnt'rais-ok terméséiől szólva, Marloth a termésfalat vékony bőr- szerű hártyának találta, mely a makk fiatal korában zöld színű ; később annak érett korában olajbarna, vörhenyes barna vagy sötétbarna színű és bőrszerű. A makk különböző részeit közelebbről véve szemügyre, azon három egymástól eltérő övet különböztethetünk meg, és pedig alsót, középsőt és felsőt. Az első öve a makknak, a kupacscsal érintkező alapi része, mely lapított vagy domború, és nagymennyiségű kősejtből van alkotva. Ezzel szemben a makk csúcsán találjuk a felső övet, tompa vagy kihegyezett csúcscsal, ezen van a bibe, háromszor behasított csücsökkel. A felső öv felbőr-sejljei * Marloth: Über mechanische Schutzeinrichtungen der Samen gegen schiid- liche Eintlüsse von aiissen. — Engler's Bot. Jahrb. 1883. S. 4. ♦* Holfert: Die Náhrschichte der Samenschalen. — Flóra. 1890. S. 279—313. *"* Vegei: Dic wichtigsten vegetabilischen Nahrungs- und Genussmittel. t Mittlacher W. : Die Fruchthülle der Eichel und ihre mikroskopische Feststellung als Beimengung zum Eichelkaffee. — Zeitschrift des Allgem. Österr. Apo- theker-Vereins. Nr. 1—2. Wien. 1901. S. 1—6. tt L. C. Richárd: i. in. ttt De C a n d o 1 1 e : i. m. S S c h 1 e i d c n : i. in. Növénytani Közlemények. 1905. IV. kötet, 4. füzet. 9 130 SZTANKOVnS REZSÓ részben szőrökké nőttek ki, kivéve a Quercus conferta termésfalának felső részén. E két öv között terjedelemre nézve a legnagyobb részét a makknak, középövét tartottam szem előtt, és vizsgálódásaimat ezen végeztem. A termésfal (pericarpium). A makk termésfalának középső részén lévő szövetéből, mint típusból kiindulva a következő rétegekre akadunk : Kívülről befelé haladva találjuk a felbőrt (epidermis), alatta egy sejtsorban a kristálytartó réteget, ezt követi az erősítő sclereida-réteg, alatta van a ter- mésfal legszélesebb szövetrétege : az edénynyalábokat tartó parenchyma- sejtek rétege ; ezután következik és gyakran az előbbitől nehezen" megkülön- böztethető szivacsos parenchyma-réteg ; az egészet a belső felbőr-sejtek rétege zárja be. A termések külső falán Richárd* különbözteti meg először az epi- carpium-ot, mint külső felbőrt. Schleiden** szerint jól elkülönül a külső felbőr. Marloth*** szerint a makk falának külső sejtrétege egysorú, vala- mivel erősebb falú külső epidermis. H olfertt szerint a makk falának külső epidermise nagy, vékonyfalú, egyenlő átmérőjű sejtekből van alkotva. A termésfal külső epidermise a második övben, sűrűn egymás mellé helyezett sejtekből van alkotva. Az epidermis-sejtek felülete három , négy vagy sokszögletű ; a makk hosszirányában haladó párvonalas sejtsorok elemei kevés kivétellel a szélesség irányában nyúltabbak ; legnagyobb kifejlődésüket a sugár irányában érik el. A felbőr-sejtsorok párvonalas elhelyezése csak a középső övön ismerhető fel, az alapi és a csúcsi övön a sejtek kisebbek és minden szabályos elrendeződés nélkül valók. E két említett övön a felbőr-sejtek át is ala- kulnak ; az alapi résznek felbőr-sejtjei kősejtekké, a csúcsi rész felbőr- sejtjei szőrökké alakultak. Egy kivételt találtam, a Quercus conferta vizsgált termésén, ahol a csúcsi részen még elvétve sem sikerült a szőrök jelenlétét kimutatnom. Ami pedig az egyes fajok felbőr-sejtjeinek a méreteit illeti, azokat az I. sz. táblázatban közlöm. A vizsgált fajok felbőrének kutikulája nem változik olyan szembe- tűnően, hogy annak méreteit külön kellett volna említenem. Gyakran azonban, főleg a makk fiatalabb korában a kutikulán hamvas-szürke viaszbevonatot találunk, melyről az alkohol- és aetherkémleléssel győződtem meg. Erről a viaszról egyetlen anatómiai munkában sem találtam említést. A kékesbe játszó * Richárd: i. m. ** S c h 1 e i d e n : i. m. *** Marloth: i. m. t Holfert: i, m. ADATOK A HAZAI yUEHCUS-TERMÉSEK ANATOiMIÁJÁNAK ISMEKETÉHEZ. 131 ^ •bSbsSbisüa IBJlfes -^^ '.\ -.1 t-l E tn O 1 13.19111 njíuyjiaySns = •p -j 'loasssjazs -p zs Si:snzssoi{ :=r •P -M •S'l 22 '^^ Tt< 2 ^ ^ ^200 C^l CO ^—4 ^ 2 CM 00 CO CM 1-1 oo C-l 1 1 1 1 1 1 1 1 1 I 1 1 1 1 1 1 a oq^S O lO CO '^ 1 o CD CO ^ 00 OO ^í' ▼—4 o 1—1 'i 2 ■^H O O lO -H CM T-I E 5 §6 ^2 ^2 lO r- ^ 7 « í^ CM S 2 g CM ^ "^ rp CM ■O b >> 1 1 1 ^ 1 1 i ^ 1 1 1 1 1 1 1 CM 1 1 1 2 2 00 •»-H CO O CO 1— 1 T-H CM , 2 'A 2 eo ^ o> CD 2 =o 2 :: t- CM HZ --I T-i S 2 « -r 1 1 1 '^ 1 1 1 Oí 1 1 1 1 1 1 1 C^l Ilii o6 CO "^ 00 cc -^ 00 00 "^ CD a> i-o o 00 -^ c^' O 1 cíi !n C 1- o Ö S ca !- >> 30 U3 i$5 CO CO o CD ű?2:co ^£5 2í C>-1 UO 00 CO CO O C^ 00 ro ^ CM — 1 '^ a CM 'f CD CO 1 CO Tí- o CM C^l CO 00 CM 2 « 1 1 3£ LC 1 1 1 00 2 ^ 1 1 1 i CM TT CM ■í-H -W—t -^ O:: Gi ip 1 1 1 CO CO 1—1 1—1 1 C^l OO .c 2 ^ T3 ^ -6 > T3 •O TJ > -6 "^ -d > •o -O 13 ^ •d "^ -d > x: x: s - -^ J= tn ■~ x: tn '- v-.' ^-S 1 cö [ 1 cS tö cS tn , »e4 3 u n O C '5b ■*-» l-l CD 1 tn '04 D T5 tn t/l !U t/l c C O o H O t/l 3 o l-l 3 cn s a 3 9* 132 SZTANKOVITS KEZSÜ bevonat a makk érettebb korában is jól észlelhető, különösen a kupacscsal fedett részen. Bármennyire ellentétesnek látszik is eddigi ismereteinkkel a viasz jelen- léte a kupacscsal födött részen, kétségtelen, és magyarázatát valószínűleg a víz ellen való védelemben találjuk. De B a r y* a termések felbőrén előforduló viaszt elsőnek tárgyalja, de a Qtií'rciis-ok viaszbevonatáról nem tesz említést. Qiii'rcus-a'wk viaszbevonala szemecskés, a szemecskék nagysága még az 1 /t-t is .eléri, alakjuk szabály- talan, néha egyirányban megnyúltak, szerkezet nélküliek, de erősen fénytörők. A kutikulára rendesen a hosszabb irányú átmérőjével merőlegesen helyezkednek el. Ami az eloszlásukat illeti, egymás mellé sorakoznak, közel megegyező hézagokkal, de ezek néha jókora nagyok. Ez a viaszbevonat nagyon könnyen lekopik, miértis különleges és megkülönböztető jellegnek nem használható. A vizsgált fajok mindegyikén sikerült a viaszbevonatot megtalálnom, a makk csúcsi részének a kivételével. A makk csúcsi részén bőségesen találunk szőröket. A felbőr-sejtek nagyrészt szőrökké nőttek ki. Linné** ama mondása: »Pubescentia est arma- túra plantae qua ab externis injuriis defenditur« a Quercus termésén is beigazolódott. A szőrök csak a Quercus conferta makkjának a csúcsán hiányoznak, ugyancsak hiányzanak az összes fajok kupacscsal fedett termés- falán is. Az éretlen makk kupacsán kívüli részén is találni elvétve egyes szőröket, így a Qu. sessilijlora-n, érettebb korában csak a bibe körüli részen láthatók. C. P. S chott*** a (^M^rcMS-ok levél-anatómiájával foglalkozva, a levél- szőröket öt csoportba osztja. Bennünket közelebbről csak két csoport érdekel, az egysejtű vastagfalú szőrök és a többsejtű szőrök csoportja. A bibekörüli rész szőrei leginkább egysejtűek, alapi részükön a szomszédos sejtek nyomása következtében lapítottak, végük felé kihegyezettek, görbült vagy térdalakúan hajlott csúcscsal. Az egysejtű szőröknek az alapi résztől a szőr közepe tájáig vékony fallal körülvett üregük van. Emez üreg alapi részében jól látható sárga alapanyag van, az üreg a szőr közepe tájáig kihegyesedik, és mint nagyon vékony hasítékszerű nyúlvány halad végig a szőr csúcsáig. A szőrök fala vastag, kaliumhydroxid-ban, chloralhydrat-ban felduzzad, sőt jellemző csavart foszlányokká válik szét.t A többsejtű szőrök hossza 50—80 /í, szélességük 8—10 /i^ falvastagságuk 1 1.1. Eme többsejtű szőrök a kupacsok pikkelyein számosabban jelennek meg. A szőrök falának a vastagsága csak a Qu. Ccrris-Qn valamivel szembe- tűnőbb. Az üreg tartalma egyszínű plazmatikus anyag, melyben idegen anyagokat nem találunk ; vaschlorid-tól zöld színű lesz, úgy a fal mint az üreg tartalma tehát annak a bizonysága, hogy nagymennyiségű cseranyagot tar- * De Bary; Wachsüberzüge der Epidermis. — Bot. Ztg. 1871. S. 128, ** Linné: Philos. bot. 1751. p. 108. *** C. P. S c h o 1 1 : Der anatomische Bau der Blátter der Gattung Quercus. 1891. .S. 12. t M i 1 1 1 a c h e r : i. m. ADATUK A IIAZAI OUEKCUSTElíMÉSEK ANATÓMIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. 133 c ro O o co ■:o o Ol ^ 00 t/l tn ^ T— ( 00 OJ 00 lO CD Ol 1 ■r^ i2 ío 1 1 1 1 1 1 ! 1 líO UH ^£ o o rf in OJ o o co 1 O 1 o ^ 1-H ^ ^ Ol "^^ Ol c ^ g tT O co 8 co o (U cn *-• ^-H co C5 CD ira 3 :3'o <2Í 1 1 1 ira 1 1 1 1 O? o o o o co o 1 o o O 00 Ol Q 00 o s •4-» 'S - co r^ 00 CD co co o Ol co ic o co 1 1 o r^ i CM 3 C o Cvl ■•—( OS ■»— t J3 Ol ^ JO 3 o c t/l í-< oo o CD o co tn co Ol Tt< ic lO tn 3 .2 1 1 o 1 o 1 o co co X3 tn >o tn :3 1 co o 05 1 1 Ol 2 o c t—t 1 o 00 00 1 OJ co 1 O Ol Ol 1 1 'í' 13 t/l « •ca tn i ^ tn cti c« tsC ^ u (fi N -CS bl tn N -J3 N tn tn tn tn tn tn -ol • » (U tn bD ••-• o tn tlD a. tn O to Qh tn O cd H w o N JZ -4-» tn aí O J3 •4-* tn 1— í ca s-l tn bű > a Ui tn u (U > 'O bl p c- hyp ^cl ki- kr ga^^ par ep ep ep 1890. .S. 279. 34. rajz. Qucrcns confcrta Krr. ter- mésfal- és maghéjkeresztmetszete; per — termésfal (pericarpium), t ^- maghéj (testa), cp — felbőr (epidermis), c — kutikula, kr = kristály, idbl ^ idioblast, obi. p. = oblit. -parenchyma, ae — szi- vacsos parenchyma, v = edény- nyaláb, par - parenchyma. 136 SZTANKOVITS líEZSÓ réteg elemei sokszögűck, vékonyfalúak és oxalsavas mészből való buzogányfej- alakú kristálycsoportot tartalmaznak. Az edénynyalábot tartó sejtrétegnek alapi és csúcsi táján jelennek meg szétszórtan vagy nagyobb tömegekben a macrosclereida-k. Harz* vizsgálatainak eredménye gyanánt az edénynyalábot tartó paren- chyma-rétegben a sejteken bizonyos szabályszerű elhelyezés mutatkozik, melyeket az összes Qiiercus-fa.iokon megtaláltam és kimutattam, és amelyeket (miként a mellékelt rajzokon is látható) obliterált parenchyma-nak jelöltem. A Qti. pedun- culata termésfalának kérdéses rétegében azt találta, hogy 1 — 2 keskeny sejtsorban a sejtek merőleges irányban nyúltak, ezekkel váltakoznak 5—9 sejtsorban elhelyezett nagyobb, szélesebb és m.erőleges irányban kevéssé meg- nyúlt parenchymás sejtek ; rendszerint ez utóbbiakból lesz a vastagfalú scleren- chyma. A sejtek elhelyezésében inkább a kívülről befelé haladó sorrendet volnék hajlandó elfogadni. Ugyanazt tapasztaljuk itt, mint a sclereida-réteg sejt- jeinek elhelyezésében. A kisebb méretű sejtek egyúttal nagyobb számban is helyezkednek el a sclereida alatt közvetetlenül, míg a nagyobb üregű sejtek csak jóval beljebb következnek. Az edénynyalábokat tartó parenchyma-sejtek rétege alatt, és a belső felbőr között találjuk a szivacsos parenchyma-réteget, amelyben sejtközötti járatok vannak; Harz szerint e szövetréteg csak akkor van jelen, amikor az edénynyalábokat tartó parenchyma-sejtek legnagyobb része már kősejtekké alakult át ; ez a szövetréteg mindig jelen van, sejtjei a szélességi irányban megnyúltak, vékonyfalúak, sokszor oxalsavas mészkristályokat tartalmaznak. Harz szerint a parenchyma-sejtek rétegében, kevéssé a makk érése előtt keményítő foglaltatik, a makk érett korában barna chlorophyll-marad- ványok találhatók. Ezt az állítást nem erősíthetem meg. A parenchyma-sejtek két réteget alkotó elemeinek méreteit lásd az I. sz. táblázaton. A termésfal edénynyalábjairól anatómiai szempontból Harz** emlé- kezik meg, de csak annyit említ, hogy ennek parenchyma-rétegében halad- nak végig az edénynyalábok. Már Illés*** is említi azokat, midőn a »pásztázat« jelenléte vagy hiánya alapján igyekezett a makk morfológiai jellegét megállapítani. A Qiiercus sessiliflora termésfalának redukált csavaros tracheida-kkal biró edénynyalábok anatómiai szerkezetét M i 1 1 1 a c h e r"í' közli, a többi fajok edénynyalábjai a Quercus sessiliflora-éval egyezők. A makk héjában az edénynyalábok száma nem állandó, 13 — 19 között váltakozik ; ha a makk vastagabb, számuk is nagyobb. * Harz: i. m. ** Harz: i. m. **'' Illés: i. m. t M i 1 1 1 a c h e r : i. m. ADATOK A HAZAI OUERCUS-TERMÉSEK ANATÓMIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. 137 Az cdénynyalábok a tcrmcsfal parcnchymás sejtrétegében körben elhelyezettek, és egymástól nagyobb hézagok által különítvék cl. Az edény- nyalábok szélessége, valamint sugárirányú hosszúsági mérete sem állandó. A tcrmésfal szivacsos parenchyma-rétegét követi a belső felbőr (I. sz. táblázat), ez rekeszti be a termésfal szövetrétegeinek a sorozatát. A termésfal belső felbőrének a megkülönböztetése ugyancsak L. C. R i c h a r d* érdeme ; ő az első, aki megkülönbözteti a belső felbőrt, mint endocar- pium-ot. vS c h 1 e i d e n** elkülöníti a belső felbőrt, mint epithelium-ot. H a rz"** és Mittlacher+ említik a Qti. pedtinculata-n és a Qtt. sessüijlora-n. A termésfal belső felbőre egysejtsorú, és az összes vizsgált fajokon hosszirányban megnyúlt sejtekből van alkotva. Különben kissé határozatlan körvonalú és nemcsak a csúcsán, hanem egész felületén sűrűn szőrözött, a mellett még kristályok is vannak benne, melyek úgy mint az eddigiek, oxal- savas mészből valók. Az említett szőrök a legtöbb esetben csavarodottak, de néha össze- esettek, sokkal vékonyabb falúak a külső felbor szőreinél, kivétel nélkül egysejtűek, egyesével vagy kettesével erednek a felbőr-sejtből ; az ürege jókora nagy, színtelen folyadék-tartalmában zárványokat nem találni. E felbőr-szőrök még az által is eltérnek a külső felbőréitől, hogy széle- sebbek, hosszabbak, és hogy az üreg a szőr egész belsejét elfoglalja. A meg- ejtett mérések eredményeit átnézhetőség czéljából a II. sz. táblázatban találja az érdeklődő (^133. old.). Hogy pedig a külső káros hatások ellen való védelem szempontjából létesültek, némileg igazolja a két évig érlelődő termésű Qu. Cerris-ünk is, a hol e szőrök számosabban vannak jelen, és emellett hosszúság, szélesség és falvastagság tekintetében az egy évben érlelődő termésű tölgyeinkét jóval felül- múlja. A tárgyalt Qncrctis-íeiiok termésfalának szöveti elrendeződése egészen megegyező, különbséget csak a méretekben észlelünk. Már a makroszkópos vizsgálatok közben feltűnt a Qiterciis lanuginosa makkhéjának kevésbé merev volta és a megejtett mérésekből kitűnik, hogy a tárgyalt fajok közül a leg- vékonyabb termésfala van és szöveteinek elemei, a sclereida-sejtektől eltekintve, egyenletesen vastagodott falúak, és utóbbiak cseranyaggal infiltrálódottak. A cser- anyag a nagyon fiatal sejtfalban is megvan, és nem a sejtek elhalásával keletkező ; úgy a termésben, mint a levélben és a tölgyek fájában kimutatható. "í"*" A növény szövetében előforduló cseranyag legkönnyebben eczetsavas vasoxid vagy kettedchromsavas kálival mutatható ki, különben a cseranyagra vonatkozó pontos kémhatásokat T s c h i r c h^"!"!" is közli. Bármely vassó hasz- nálható, leginkább a vaschlorid-nak vizes vagy borszeszes oldata. Vasacetát * L. C. Richárd: i. m. ** S c h 1 e i d e n : i. m. *** H a r z : i. m. t M i 1 1 1 a c h e r : i. m. tt Th. H a r t i g : Über den GerbstolT dcr Eichcl. ttt Tschirch: .Angewandtc Ptlanzenanatomie. 1889. S. 108. 138 SZTANKOVITS RKZSÓ per « t =S^c7^ 3 3fe ^^ & o ^a 5Q£ A M^i ?oi ?.^V Vi föC ^Q> ^. II hyp ■3 ?^ cn ~~ II zT rv -CS ^ ^ >^ cá r^ >, .s- u'/ » c í^ >> íO c ^ '> idiobl •srS^ ■0) tj c x; oí o ÜD D. j: « ,, o Jer S II -n ■*-* II ^-r' ■^0,^0 -. ^ N -p~_>.. C/l S -"cS 11 obi p -' *J II t-t ^ j^ cS ^ ~ o ■V. -s 2 ' cd ^ par 3^^ í/3 P>1 £1 obi p 0) O 7) -"NO t- obi p 3 X! íí 'I .:; i| o N ^ ^ t/l £ II x: o c 5 .- - (t fD HJ >-! ►-! >-i ■-t (— ( o O o o r> C c c c C • v> I/l UJ in w H O o o a p c 13 CL t/í l-l D 3 0 p. 1 ts o t/) O c N , 1 P p V> 1 1 1 1 1 1 1 r^ r> .►- ^ F 1 ."> r^ IS F r> r^ S F - .- ^ F .- - S .0- > < P- p. p- < CL CL p. .< P- CL .í^ r^ ?- CL P- < ?- p. .^^ CD o co V O Oi o« to Ül ^ W ül f= w co 02 ;??i < CD to 1 1 1 to 1 1 to 1 1 1 to M ' to 1 M a=£ CD s^« ::?; ^ cc 1— CD íí S=^^ 3 co to ■-! O! 7T cT 3 to — IN5 to to 1-^ to >— ^ to to ^ H^ to ^ 1— 0 -TJ to ^ Oi o to h- I-k CO to co 1— 4.- 00 ^ H- co c» 3 1 1 1 1 1 1 1 to M 1 to 1 1 1 to 1 M ?r C<5 05 4^ cn co 00 t^ cn OS cn cn ^ cn 03 ül co cn í ? — h£^ to ^ E3 S ^ co g 00 c;i " SSf s í'o. P 4^ O O £. to CO H- O O O OJ f f s 1— O co "í^ 0 f s ^? > i 1 1 1 ►t^ to 1— H-- "^ 1 1 1 to K- In3 to i M S co ^ 1 1 1 tL co K-. H-. ^ oo 00 °° to i 1 ^ M l^ CD "^ ^ s.f. O OO 05 4^ Oi ^) P 0 to vt. ►— to ^ íi 9° •-k to h-- to 4:- >-- ^^ 1^ nn to 02 lN5 °° 2. ►fl 3 P to o o to to co >— ■ O to ^ CO 0:1 .5^? ?-^ 1 1 1 1 MM MM M j 1 MM, 3 3 CD 0 C3S 0~i ^ Oi 4^ to C5 é CD to ^ 41. to 4^ to 4^ co ^ CO ül co 00 ?i a> 4^^ <^ S 3 CD O- O Cn 4^ 1— 00 ^ 05 0 CD 2. h— • ►—»■ H-t 4^ O CO O to O 9° O 00 (X ^ 10 — to CD CO rf!^ =^ g S ^ CD C5 E^ " ^ 5Í S co !r^ 1-^ to '^ Oi yt^ S=o= TT OS Cn CD OS 8 4^ co 41. o C5 4i^ üiS.- 4^ 05 0 Cl _. 1—* 8 ° o Oi cn 1 tn. 4i- 0 1 00 ^5* a-. ter- sfal tags. ermésfal, a maghé lereida-rétes összv és annak átla to o h- »• o o 1— t CJi o 1 1 0 0 1 < > tfi sí >— k 1 cn 1 to 1 r— k. 1 to 1 aghéj tags. UT to 00 o O to ül i 0 cn 0 0 0 ' aq ÍJ ■ P í« CD- t— *■ l_l f— *■ h^ ^ i-i 05 lO H-* cn >f^ fa '" ^^ o H^ o 1 . o bS 0 ,_» 0 w CD 00 1 cn 1 c^ 1 ^ í^ (t *-l r£~"^ O to O cn to o cn to " to ül 0 0 tc CTQ CfQ fD p _-i h. c 1. = hosszúsá g, sz. d. = SJ f. V. = sej sélesség, r. d. - tfal vastagsága = sugárirányú L. méret, ADATOK A HAZAI OUERCUS-TERMÉSKK ANATÓMIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. 143 gencziális irányban nyúltabbak. A vizsgált fajokon tett mérések alapján iskább Harz nézetéhez hajlok, mert miként a méretekből kitűnik (III. sz. táblá- zat), a felbőralatti sejtek sugárirányban érik el nagyobb kifejlődésüket. A felbőr alatti sejtek egyező kifejlődést mutatnak úgy a külső, mint a belső felbőrön belül. A felbőr alatti sejtek határolta területet parenchymás sejtek töltik ki. Ezek aránylag nagyüregüek és sokszögletűek, vagy legörbített sokszög alakúak, vékony falúak ; csersavtartalmú, plazmaszerü alapanyagban bőségesen találhatók a különböző nagyságú keményítő-szemecskék. Az egyenlő átmérőjű parenchyma-sejtek sugaras és hosszanti irányban vannak jól kifejlődve ; ezt a megejtett mérés igazolja. (III. sz. táblázat.) Harz szerint a szíklevelek parenchyma-sejtjeiben kevés fehérjét, cser- anyagot és sok keményítőt találunk. A keményítő-szemecskék egyszerűek, ritkán összetettek, a hüvelyes növények keményítőjére emlékeztetők, csakhogy bennök a repedések száma nagyon csekély, vagy egyáltalában nincsenek. A keményítő-szemecskéknek excentrikus magvuk van ; néha a nagyobb szemecskékben a rétegzettség nagyon jól észrevehető. Alakjuk nagyon változatos, megnyúlt, hosszúkás-tojásdad, bab- vagy vesealakú. A keményítő-szemecskék nagyságra nézve is egyezők. A Qiiercus peduncitlata keményítő-szemecskéinek nagysága 2—25 i-i között váltakozott. A (Jíít'/'tMs ivssz7(/7orű keményítő szemecskéinek ú. n. határértékei 2 — 27 (.i között ingadoznak. A Qiiercus lanuginosa-n 2 — 24 ^i között váltakozik a keményítő-szemecskék nagysága. A Querciis confería-n 2 — 22 /<-t is ér el az egyszerű keményítőszem ; a Qtiercus Cerris keményítője hasonló méretű, nagysága 2—23 jti között váltakozik. A szíklevelek parenchyma-szövetében, mint azt Harz* és V o g e T* is említi, edény-nyalábok találhatók. Vogel szerint csavarosán vastagodott kes- keny edényekből van alkotva az edény-nyaláb, melyet vékony kambiform- sejtek kísérnek. Mivel az egyes szíklevelek edény-nyalábjai kifejlődésüket ille- tőleg tetemes különbségeket mutatnak, azért nem is kíséreltem meg azokat fajok szerint kimutatni. Figyelmen kívül nem hagyhattam a hadrom és a leptom elemeinek a kifejlődési viszonyát. Miután ez edény-nyalábok csírázás közben a csírához szállítják a felhalmozott tartalék-táplálóanyagokat, ezért egész joggal elvártuk, hogy a hadrom elemeinek a kifejlődése tökéletesebb legyen a mestom-szövet kifejlődésénél, mint ahogy az a vizsgálat eredményéből is kitűnik. A k u p a c s (c u p u 1 a). A termést tartó kehely- vagy csészealakú képződmény eredetéről már sokat vitatkoztak. E i c h 1 e r*** szerint a magház négy előlevelének korai össze- * Harz; i. m. ** Vogel: i. m. *** Eichler A. W. : Über den Blüthenstand der Cupuliferen. — Verh. d. bot. Ver. der Prov. Brandenburg. XX. 1878. S. 27. 144 SZTANKOVITS KEZSÓ , növéséből lesz a kupacs ; S c h a c h t* és B a i 1 1 o n** véleménye szerint a kupacs kezdeménye a lepel- és a termőlevelek kezdeménye után jelenik meg gyűrű alakban, és hogy a pikkelyek képződése eleinte a gyűrű külső felü- letén, majd a lapított, sőt a belső felületén is megindul. Schacht »dis- cus«-nak jelölte, Payer*** a kocsány kitüremlésének vette. H o f m e i s t e r"*" szerint a kupacs a körsáncz-szerű gyűrűből (Ringwulst) lesz, mely a nővirág alapja és a kevéstagú fellevelek köre közé beiktatott ősparenchyma állapo- tában lévő szövetből alkotott. E szövetben bekövetkezett gyors növekedés követ- keztében a gyűrűből rövid időn belül mély tálalakű képződmény lesz, és a belső felén, kívülről befelé, látszólag felülről lefelé haladó sorrendben folyton új leveleket hajt. A kupacs alján a folytonosan tartó növekedés következ- tében annak belső oldala jóval nagyobb lesz mint a külső, és azért a belső felén létrejött levelek kifelé gyűrődnek, minek következtében a leg- fiatalabb levelek a kupacs szélére kerülnek. A pikkelylevelek E i c h 1 e r szerint emergencziák, pedig a tengelyből csúcs felé haladóan keletkező edény-nyalábos, közbeiktatottan növekedő levélképletek. C e 1 ak o V s kyT"!" a Quercus-ok virágzatával a kupacs keletkezését is tárgyalja, és E i c h 1 e r ama nézetét, hogy a másodlagos virág négy előlevelé- nek összenövéséből lett a kupacs, elejti ; bebizonyítván azt, hogy a kupacs tengelyképlet, a pikkelyek levéltermészetűek. Szerinte a kupacs egyszerű és nem »cupula composita«, az egyetlen virágtengelynek gyűrűszerű kiemel- kedéséből keletkezik. A virágrügy a kupacskezdeménynyel együtt átalakult levélrügy, keletkezése prolepsis-fajtájú ; a virágalakulások gyorsítva kelet- keznek, még mielőtt a pikkelylevelek kifejlődésüket elérték volna, — és ezzel támogatja Hofmeistei nézetét. Qitercus-sÁnk tökéletesen kifejlődött kupacsának anatómiájáról az iro- dalomban kevés adatot találtam. M i 1 1 1 a c h e r-nek a Querciis sessilijlom kupacsának anatómiájával a vizsgált fajok kupacs-anatómiája ki is van merítve. Csekély eltérést mutatnak a pikkelylevelek hosszai ; azok morfológiai különbségeire kevéssé, inkább azok anatómiájára voltam tekintettel. A kupacsok anatómiai szerkezete a külső és a belső felbőr között lévő edény-nyalá- bokat magába záró parenchymával ki van merítve. Midőn a kupacs külső felbőréről van szó, tulajdonképpen a pikkelylevelek felbőrét tárgyalom. A külső felbőr felülete sokszögletű, azonos átmérőjű sejtekből van alkotva ; keresztmetszetben kissé sugárirányban nyúlt, szorosan záródó sejtekből alkotott. A pikkelylevelek hónaljában a Quercus Cerris pikkelyeinek kivételével, a felbőrben szájnyílásokat találtam. * Schacht H. : Über d. Keimen einiger Waldbaume. — Monatschrift d. k. Akad. d. Wiss. Berlin. 1852. — Grundriss der Anatomie u. Physiologie d. Gewáchsc. Berlin. 1859. *» B a i 11 o n H. : Historie des plants. VI. p. 229. *** p a y e r : Baillon, Hist. des plants. t Hofmeister W. : Embryobildung der Phanerogammen. Pringsheim 1. 1858. tt C e 1 a k o V s k y : Über die Cupula von Cupuliferae. — Sitzgsber. d. kgl. böhni. Ges. d. Wiss. Prag. S. 604—618. / ADATOK A HAZAI gUERCUS-TEKMÉSEK ANATÓMIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. 145 A felbőrsejtek méretei a vizsgált fajokon nagyon csekély eltérést mutat- nak (IIL számú táblázat). A kupacs parenchyma-sejtjei nagyrészben szklereidálódottak és széles- ségben legjobban kifejlöciöttek. A megejtett mérésekből kitűnik (amint ez a III. számú táblázatban látható), hogy a sejteknek sugárirányú hossza legkevésbé dominál. A kupacs parenchymájában haladnak végig az edény-nyalábok, melyek a pikkelylevelekben is folytatódnak. A kupacs edény-nyalábjának kifejlődése a vizsgált fajokon belül tökéletesen egyezik a M i 1 1 1 a c h e r közölte Quercus scssilifloru kupacsának edény-nyalábjaival. A kupacs parenchymájában végig haladó edény-nyalábok bikollaterális szerkezetűek. Az edény-nyaláb kerületén körben elhelyezett, jól észlelhető üregű, hosszúra nyúlt sclerenchyma- rostok kísérik. A sclerenchyma-rost fala ferde állású, hasítékszerű gödörkéktől áttöröttnek látszik. Ezek is a tulajdonképpeni edénynyalábok között, tengelyesen nyúlt, színtelen, vékonyfalú parenchymában haladnak végig ; apró, buzogányfejalakú kristályokat tartalmazó rostok. A kupacs-edénynyalábok sugaras és tangencziális irányú terjedelmének a viszonya az egyes fajoknál a következő : A Quercus peduncnlata kupacsa edény-nyalábjának sugárirányú hossza 70—120 f^i, szélessége 120—175 /< között váltakozott. A Quercus sessiUflora edény-nyalábjának sugárirányú hossza 54—70 ^t<, szélessége 80—160 i-i. A Quercus lanuginosa kupacsa edény-nyalábjának sugárirányú hossza 50—120 jfí-ig terjedhet, szélessége pedig 9C — 175 [.i között váltakozik. A legnagyobb edénynj'^alábokat a Quercus conferta és a Qu. Cerris kupacsában találjuk. A Quercus conferta kupacsa edény-nyalábjának sugárirányú hossza ÜO— 135 |tt-ig terjed, szélessége 130 — 240 ^tí-ig emelkedhetik. A Quercus Cerris edény-nyalábjának sugárirányú hossza 94—125 //-ig, szélessége 135—240 ^u-ig terjedhet. A kupacs belső felbőre határolja a parenchyma-sejtek rétegét. A belső felbőr is egysejtrétegü, sejtjei sok- szögletűek, szorosan egymás mellé elhelyezettek, és a hosszúsági irányban megnyúltak (III. számú táblázat). A pikkclylevelek belső felbőre a vizsgált fajokon nagyon csekély eltérést mutat ; általában csekély különbségű méretek találhatók. A pikkely- levelek a két felbőr közötti részében paranchymás sejtektől vannak kitöltve, amelyek kevéssé szklereidálódottak és melyekben a pikkelylevelek edény- nyalábjai anasztomizálódnak. A kupacs külső felbőrében a Quercus Cerris kivételével a többi fajokon szájnyílások találhatók. A szájnyílások a pikkelylevelek hónaljában van- nak, de gyakran a pikkelyleveleket borító szőröktől egészen elfödetnek. A Quercus pedunculata kupacsán előforduló szájnyílás félholdalakú zárósejtjének hossza 27 — 35 f.i között ingadozik, szélessége 10—14 jtt között változik. Növénytani Közlemények. 1905. IV. kötet, 4. füzet. 10 14Ü SZTANKÜVITS REZSÓ A Qucrcits sessilifloya kupacsán a külső felbőrön levő szájnyílás záró- sejteinek hossza 38—42 ^.i között, szélessége pedig 15 — 17 jri között ingadozik. A Quercus lanuginosa zárósejteinek hossza 21 — 3ü jtt között váltakozik, szélessége 9—13 (tt-ig terjed. A Quercus conferta kupacsán a külső felbőrön levő szájnyílás záró- sejteinek hossza 24—27 a, szélessége 10—14 jtí. A kupacs belső felbőrében szájnyílás nem fordul elő, azonban úgy a külső, mint a belső felbőre szőrrel sűrűn födött. A szőrök alakra nézve egészen megegyeznek a termésfal szőreivel. Eltérés csak abban mutat- kozik, hogy míg a termésfalon a belső felbőr szőrei, addig a kupacson a külső felbőr szőrei mutatnak tetemesebb kifejlődést, a Quercus Cerris szőreit kivéve. A vizsgált fajok kupacs-szőreinek viszonylagos méreteit az I. számú táblázaton állítottam össze. Az említett szőrök egysejtűek ; egyesével, kettesével vagy többesével erednek a felbőr- sejtből ; a Quercus Cerris-en különösen nagyobb szám- mal, de a többi fajokon is fordulnak elő többsejtű szőrök, csakhogy elvétve. Szerkezetük, nagyságuk tökéletesen egyezik a termésfalon előforduló többsejtű szőrökével. Az egyszerű szőrök üregtérforgata is tökéletesen megegyezik a termésfal egyszerű szőreinek az üregével. A kupacs parenchyma-rétegének elemeiben sok oxalsavas mészből való kristály található. A kupacs alapi részének a szövete megegyezik a vele érintkező ter- mésfal alapi részével. A belső felbőr tökéletesen elváltozott, úgyszintén az alatta lévő parenchymás szövetelemek is egészen szklereidálódottak. A kupacs alapi részének kifelé való folytatásában találjuk a különböző fajok szerint hosszabb vagy rövidebb kocsányt, melynek anatómiai szerkezetére azonban nem terjeszkedtem ki. Összefoglalás. A hazai Quercus-termések anatómiájára vonatkozó adatokat egybevetve, vizsgálódásaimat végeredményűi a következőkben foglalhatom össze. A vizsgált fajok termésének megegyező anatómiai szövetelrendeződése van. A Quercus peduuculata és a Quercus scssiUflora terméseinek anatómiai jelleg alapján történendő elválasztása nem valósulhatott meg. A vizsgált fajok terméseiben fölmerült anatómiai különbségek csak az egyes szövet- elemeken belül voltak észlelhetők. A termésfal külső felbőrének sugárirányú kifejlődése a Quercus coii- ferta-n szélességben és a Quercus Cerris-en hosszirányban változik. A termésfal külső felbőrének a makk csúcsa körüli részén az egy Qíiercus conferta-i kivéve, egyszerű szőröket találunk. A Quercus Cerris tn és a Qu. lanuginosa-n még többsejtű szőrök is for- dulnak elő. Szájnyílást csak a Quercus conferta termésfalának csúcs-körüli ADATOK A HAZAI OUIilíCUS-TEKMÉSEK ANATÓMIÁJÁNAK ISMERETÉHPJZ. 147 kopasz részén találtam. A termésfal külső felbőrének sejtfalai egyenletes vastagodásúak, és a külső tangens irányú fal kutikulával borított. A felbőr sejtfalainak vastagsága 2 — 3 |tt-ig terjed. A felbőrön előforduló szőrök csak a (Juetciis Cerris-en mutatnak némi eltérést ; a szőrök hosszá- val és falainak csekély mértékben eltérő vastagságával különböznek a többi fajokon észlelt szőrök hossz- és falvastagságának méreteitől. A felbőr alatti kristálytartó sejtek sugárirányban nyúltak, tartalmuk oxalsavas mészkristályok, melyeknek hossztengelye 8—10 jttig is terjedhet. E felbőr alatti sejtek falvastagsága 2 j.i. A sclereida-réteg sejtjei sugárirányban nyúltak, szélességük a sugár- irányú hoszszal fordított viszonyban van ; a Qiwrciis Ccrrisen érik el a legnagyobb hosszúsági méretüket, a legkisebb szélességi méretük mellett alig észlelhető üreggel. A parenchyma-sejtek fölötti sclereida-sejtek szélessége nagyobbodott, ürege a legnagyobb, de sugárirányú mérete a legkisebb és a Quercus pedunciilata-n nagyobb kifejlődésűek a Qit. laniiginosa termésfalának edény-nyalábjai, míg leg- nagií^obb kifejlődésűek a Qii. conferla és Qii. Cerriséi. A termésfal szöveteinek sorrendje a belső felbőrrel ér véget. A belső egysejtrétegű felbőr hossz- és szélesség irányában nyúlt sejtekből van alkotva, falainak vastagsága Qii. Cerris-tn az 5 jit-t is eléri, a többi fajokon 2 i-i-X teszen. Az említett sejtrétegekből alkotott termésfal szövetének összes vastag- sága a Qiierciis lanuginosa-n a legkisebb, a Qiiercus pediinciilata-n és a Qit. SL'ssiliflora-n nagyobb, de egymással közel megegyező. A Querciis conferta-n és a Qii. Ccnis-en az 1 mm-t, sőt annál nagyobb vastagságot is ér el. A maghéj szövetelrendeződése a vizsgált fajokon egészen egyező. A két felbőr közé fogott és edény-nyalábokat tartó parenchyma- sejtrctegek elemei csekélymérvű méretbeli különbségei mellett mindenütt fel- ismerhetők. Ha a sclereida-réteg sejtjeinek összes vastagsága átlagát veszem ; leg- keskenyebbnek a Quercus lamtginosa-é, utána a Qu. peditncnlata-é majd a Qii. confcrta-é és a Qu. sessiliflora-é, míg legvastagabbnak a Qu. Cerris-é bizonyult. A pericarpium edénynyalábtartó parenchyma-réteg elemeinek hosszirányú és szélességi méretei tekintélyes kifejlődésűek, ugyanilyenek a szivacsos parechyma sejtjei is. A Quercus Cerris az egy kivétel, ahol az említett méretek mellett még a sejteknek sugárirányú hosszában is tetemes kifejlődést látunk. A sejtfalak vastagsága o ,íí között ingadozik. Ha az edény-nyalábok méreteit kifejlődés tekintetéből közelebbről figye- lembe veszszük, azt tapasztaljuk, hogy a sugárirányú méretét a tangens irányú mérete felülmúlja ; ha pedig a vizsgált fajok edény-nyalábjainak a nagyságát figyeljük meg, kitűnik, hogy a legkisebb méretű edény-nyalábok a Qu. sessili- Jlora-n vannak. A maghéj külső felbőre hossz- és szélességi méreteinek kifejlődése a Qu. conft'rla-n a legnagyobb, ugyanitt éri el a felbőr a legnagyobb sugárirányú hosszát is, miáltal nagyon jellemzően különbözik a többiektől. 10* 148 SZTANKÜVITS REZSŐ A belső felbőr sejtéinek méretei kisebbek a külsőénél, és a (Jncrcus Cerris-en érik el a legnagyobb hosszúsági kifejlődésüket. A parenchyma-sejtek hosszúság és szélesség irányában nyúltak, faluk vastagsága 2 jti. A vizsgált fajokon a maghéj összes vastagsága 200 a ra tehető, csak a Qnerciis Cerris-en emelkedik közel 300 ii-ra. A szíklevelek felbőre kétféle kifejlődést mutat, minek alapján joggal megkülönböztethető külső és belső felbőrre, amit az előttem vizsgálódók közül egyik sem tett. A külső felbőr erős sugárirányú kifejlődésével szemben a belső fel- bőr szélesség és hosszirányú kifejlődésével tűnik ki. A szikiével parenchyma-sejtjein a sugárirányú méret erősebb kifejlődésű a hosszúsági és szélességi méreteknél, ámbár azok is tetemes kifejlődésűek. Az öt faj kupacs-szövetelemeinek mérete és anatómiai szerkezete az egyes fajokon belül számottevő különbségeket nem mutat. Ismételhetem kijelentésemet, hogy mindemez elősorolt adatok egybeve- tésével arról győződtem meg, hogy a hazai Qtieirus-ok terméseinek anatómiai jellegei megegyezők. Joggal követelhetjük is, hogy a természetes rendszerbe foglalt növény- csoportokon belül azok nemcsak tetszés szerint kiválasztott úgynevezett lényeges ismertető jellegeikben egyezzenek egymással, hanem hogy azok vonat- kozásának közös alapja is legyen. Mint olyan élesen megkülönböztethető génusztól, a milyen a Qtiercíis-génusz — elvárjuk, hogy a szaporodási szervei- nek még kevésbé lényeges ismertető jeleikben is megegyezőknek bizonyuljanak. Vizsgálataim eredményeként megállapíthatom a közölt adatokon kívül, hogy a Qnercus pedunculaia Ehrh. és a Qiiercus sessiliflora Sjvi. rendes makkja általánosságban sem külső, sem belső morfológiai viszonyában nem tér el egymástól. Ezekhez hasonlít a Querciis laniiginosa, de az előbbiektől különbözik vékony termésfalával és a makk csúcsán előforduló többsejtű egyszerű szőreivel. A Quercns Cerris termésfala nagyon vastag és a Qnercus conferta-v&l egyezően az edény-nyalábokat tartalmazó parenchyma-rétegben az obliterált parenchymán mint szilárdító mechanikai elemeken kívül sclereida- fészkek is fokozzák a termésfal szilárdságát. A Qnercus conferta Kit. termése csúcsán szőrtelen és szájnyílások vannak rajta. A maghéj külső felbőrének sugárirányú kifejlődése a többinél nagyobb. A vizsgált fajok terméseinek szöveti szerkezete, annak ehendezése meg- egyező. Tölgyeink termésének összehasonlítására szolgáló adatokról tőlem telhe- tőleg beszámolni igyekezvén, kedves kötelességet teljesítik, midőn szeretve tisztelt tanáromnak, dr. M á g o c s y - D i e t z Sándor úrnak, a tudomány- egyetem nyilv. rendes tanárának és a tud.-egyetemi növénykert igazgatójának ez úton is kifejezem legnagyobb hálámat a szíves tanácsokért és útbaigazí- tásokért, melyekkel vizsgálódásaim alatt bőven látott el ; valamint azért is, ADATOK A HAZAI QUPJRCUS-TERMÉSEK ANATÓMIÁJÁNAK ISMERETÉHEZ, 149 hogy a tud. -egyetemi növénytani intézet műszereit és a vizsgálódásaimhoz szükségelt anyagokat átengedni kegyes volt. Nagy hálára vagyok kötelezve Vadas Jenő selmeczbányai m. kir. erdészeti főiskolai tanár és főerdőtanácsos úrnak, aki szíves volt a vizs- gálódásaimhoz szükségelt nagymennyiségű anyagot rendelkezésemre bocsátani. Egyűttal hálás köszönetet mondok mindazoknak, akik bármilyen módon járultak és segítettek munkám befejezéséhez. Ouint József: Adatok a Budapest melletti Római- fürdő Bacillaria-flórájához/ Hazánk moszat-flórája ismeretének gyarapításához vélek hozzájárulni, midőn a Római-fürdőből eddig általam meghatározott Bacillaria- féléket közlöm. Azért tettem a Római-fürdőt kutatásom tárgyává, mert az egyrészt különálló zárt egész, másrészt meg daczára annak, hogy a magyar tudo- mány metropolisához olyan közel fekszik, algológiai szempontból még nem kutatták át. Míg hazánk sok helyének kovamoszatait már ismerjük, részint Hazslinszky: »Magyarhon s társországai moszatvirányából« , részint pedig egyes helyek monográfiái földolgozásából (így a Balaton kova- moszatait Istvánffi és Pantocsek; a tátrai tavakét Schumann és Gutwinsky; a Fertőét G r u n o w vizsgálataiból ismerjük ; Pápa vidé- kéről Gallik Oszvald, Pozsony-, Nyitra-vármegyékből P a n t o c s e k, Szepes- ségből Kalchbrenner, Erdély csaknem minden megyéjéből Schaar- schmidt, Tömösváry, Fuss Mihály és Csató János, Herkulesfürdő- ből M i k a Károly, Beszterczebányáról Márkus, Brassóból M o e s z Gusztáv, stb. közölnek adatokat ; mindezeket kiegészítik Ehrenberg, Grunow és Rabenhorst munkáiban található magyar vonatkozású megfigye- lések), addig e mikrobiológiai szempontból mindenesetre érdekes hévvízről alig van megbízható adatunk. 1850-ben Heufler és Kotschy gyűjtöttek Budán, az anyagot később Grunow dolgozta fel és közölte Abhandlung-jaiban, ahol mindössze 10 fajt sorol elő [Epithemia turgida Kg., Synedra lunaris E., Surirella ovata Kg., Nitzschia thermalis E., N. amphhia var. íhermalis Grun., A^. inimita Rbh., Tryblionella Hantzschiana Grun., Navicula Kotschy i Grun., A^. sphaerophora Kg., Surirella ovális Bréb., Himantidium peclinale Kg. (?)/. Emez adatok azután átvétettek Hazslinszky enumerácziójába, B o r b á s : Budapest környékének flórájába. Hazslinszky a Surirella ovális és Himantidiiiin pectinale-i mellőzte a Denlimla //zt'r/;/a//5-t** ?-jellel közölte és így kilencz alakot említ. Borbás az elősorolt 11 alakhoz még a Denticnla thermalis-i vette, és így ő 12 adatot közöl. — Míg tehát a Római-fürdőből (illetőleg Budáról, * Llőadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1905. évi június 1-én tartott ülésén. ** Rabenhorst eniliti a magyar hévvizekből. 150 QUINT JÓZSEF mert sok alak csak úgy van jelezve) 12 kovamoszatot ismerünk, addig hazánk más vidékeinek Bacillaria-féléit nemcsak az irodalomból, hanem a leghíresebb algakutatók és kovapánczél-preparátorok, M ö 11 e r és T h u m ízléssel össze- állított készítményeiből bármikor megismerhetjük. Mindeme körülmények kész- tettek engem e hévvíz kova moszatainak a tanulmányozására, Enumerácziómban a talált fajokat J. Bapt. De-Toni »Sylloge Algarum«- ában követett rendszere alapján sorolom elő. Minden egyes faj után zárójelben adom a főbb társneveket (synonym) ; azt a munkát ahol az általam használt néven először leírták, és azt, mely szerint az illető fajt meghatároztam. Ez- után mérési adataimat, esetleges észrevételekkel és a faj gyakoriságát közlöm. A Budáról már ismert fajok irodalmát is e helyen fogom adni. Az elősorolás végén táblázatos kimutatást adok az egyes alakok előfordulásáról, még pedig : 1. a forrás környékén, 2. a fürdő tavának zsilipje melletti deszkacsatornából, 3. a lefolyó patak alsó részéből. Kellemes kötelességemnek tartom e helyen is dr. Vángel Jenő pae- dagogiumi tanár úrnak — aki erre a kérdésre felhívta figyelmemet, a dolgo- zásra pedig vezetése alatt lévő laboratóriumában az intézet gazdag fölszere- lését rendelkezésemre bocsátotta, és becses útmutatásaival is támogatott — meleg köszönetet mondani. Hálával tartozom továbbá dr. Mágocsy-Dietz Sándor tud. -egyetemi tanár és dr. F i 1 a r s z k y Nándor múzeumi osztály- igazgató uraknak, akik intézeteik gazdag irodalmát a legnagyobb készséggel használatomra bocsátották. Irodalom : A Buda hévvízeiben előforduló Bacillaria-félékről a következő munkák emlékeznek meg : 1. Borbás V. : Budapest környékének növényzete (Bp. flór.)* A Magy. Orv. és Term.-vizsg. 1879-ik évi vándorgyűlésén elkészített Budapest monográ- fiából Budapest. 1879. 2. G r u n 0 w A.: Über neue oder ungenügend gekannte Algen. 5. T. Erste Folge, Naviculaceae (Grun. Verh.)* Verh. d. Zool.-Bot. Ges. Bd. 10. Wien. 1860. 3. GrunoAv A.: Öst. Diatomaceen etc. I. (Epithemieae, Meridoneae, Entophyleae, Surirelleae Amphipleureae.) II. Nitzschieae. — Verh. der Zool.- Bot. Ges. Wien. 1863. 4. Hazslinszky F. : Magyarhon és Társországai moszatviránya (m.agyar mosz.)* Math. és Term.-tud. közlem. V. köt. 1G3— 181. old. Pest. 1867. 5. Istvánffi Gy. : Margitszigeti vízesés növényzete. Magy. Növt. Lapok XV. 1892. 57—69. old. Kolozsvár. 6. Rabenhorst L. : Flóra Europaea Algarum aquae dulcis et sub- marinae etc. Lipsiae. 1864. 7. De-Toni J. Bapt. : Sylloge Algarum (Vol. II. Bacillariaceae Pa- tavii 1891.) * Az elősorolásban használt rövidítés. ADATOK A BUDAPEST MELLETTI KÜMAI-FÜRDÖ BACILLARLX-FLÜRÁ.IÁHüZ. 151 A talált fajok rendszertani elősorolása. A) Rhaphideae H. L. Smith. a) Naviculaceae Kg. I. N a V i c u 1 a Bory. 182(3. 1. N. maior Kg. (Kg. Bac. pg. 97. T. IV. f. 19— 21. ; Pánt. BaL kovm. pg. 31. T. III. f. 54. ; Syn. : Pinnularia maior Rbh., Pinnularia nobilis v. maior Brun.) h. 270 ft. sz. 32 ft. Gyakori. Nem élesen körülhatárolt faj átmeneti alakok a N. viridis-hez nem ritkák. Ilyen a Pinnularia maior forma lineáris Cleve (Dipp. Rh. M. Diát. p. 30.), melyet szintén megtaláltam. 2. N. viridis (Nitzsch) Kg. (Kg. Bac. pg. 97. T. IV. f. 18. ; V. H. Syn. pg. 73. T. V. f. 5.; Syn. : Frustulia viridis Kg., Bacillaria viridis Nitzsch., Pinnularia viridis E.) h. 140 (Jt. sz. 30 II. Gyakori. 3. N. borealis (E.) Kg. (Kg. Bac. pg. 96. T. XXVIII. f. 68. ; V. H. .Syn. pg. 76. T. VI. f. 3 — 4. ; Syn. Pinnularia borealis E., P. laleslriata Greg.), h. 32 jtt. sz. 8 ji.. Ritka. 4. N. Brebissoiii Kg. (Kg. Bac. pg. 93. T. tll. f. 49^ T. XXX. f. 39., V, H. Syn. pg. 77. T. V. f. 7., S3'n. : Pinnularia stauroneiformis W. Sm., P. Brebissonii Rbh., Stauroptera Brebissonii Kirchn.); h. 50 ;/. sz. 9 ft. Ritka. O* 5. A^. appendiculata (Ag.) Kg. (Kg. Bac. pg. 93. T. III. f. 28., V. H. .Syn. : pg. 79. T. VI. f. 18., 20.; Syn.: N. obtusa E.) h. 32 ft. sz. 7 ft. Előfordul. O 6. N. appendiculata var. irrorata Grun. (\'. H. Syn. T. VI. f. 30—31., D. T. Syll. pg. 28.) h. 24 ft. sz. 4 ft. Előfordul. 7. K. legumen E. (E. Amer. T. IV. 1. f. 17 etc. A. Schm. .\tlas T. XLIV. f. 45. D. T. Syll. pg. 33. Syn. : Pinnularia nodosa W. Sm., P. legumen Rbh., N. nodosa Kg.) h. 124 fi., sz. 20 [i. Előfordul. 8. N. ohlonga Kg. (Kg. Bac. pg. 97. T. IV. f. 21.; V. H. Syn. pg. 81. T. VII. f. 1., D. T. Syll. pg. 37.; Syn.: Frustulia oblonga Kg., Pinnularia oblonga (Kg.) Rbh., P. macilenta E.) h. 200 fi. sz. 26 fi. Előfordul. A pánczéloldal medialis kidudorodása különböző fokú s átmenetet mutat a N. oblonga v. lanceolata Grun. ba (Dipp. R. M. Diát. pg. 39. f. 73.). 9. N. VHlpina Kg. (Kg. Bac. pg. 92. T. III. f. 43., V. H. Syn. pg. 83. T. VII. f. 18., D. T. Syll. pg. 41.; Syn : Pinnularia vulpina Rbh.) h. 100 f/. sz. 13 fi. Ritka. 10. N. rádiósa Kg. (Kg. Bac. pg. 91. T. IV. f. 23., \'. H. Syn. pg. 83. T. VII. f. 20. D. T. Syll. pg. 42.; Syn.: Pinnularia rádiósa Rbh., P. silesiaca Bleisch., N. angusta Grun. ; h. 50 ^í. sz. 7 ^i. Előfordul. 11. N. rádiósa var. acuta (W. Sm.) Grun. (Grun. Verh. 1860. pg. 524., V. H. Syn. pg. 83. T. VII. f. 19., D. T. Syll. pg. 42.; Syn. : Pinnularia acuta W. Sm., P. amphyoxis E., N. acuta Kg.) h. 100 fi. sz. 10 fi. Gyakori. 12. K. rádiósa var. ienella (Bréf,.) V. H. (\'. H. Syn. pg. 84. T. \'II. f. 21., 22, A Schm. Atlas. T. XLVII. f. 45., D. T. Syll. pg. 42.;Syn.:N. tenella Bréb.) h. 30 ft. sz. 5 fi. Előfordul. 13. iV. rhynchocephala Kg. (Kg. Bac. T. XXX. f. 35.. Dipp. R. M. Diát. p. 45. f. 88., D. T. Syll. pg. 44.) h. 42 ^i. sz. 10 fi. Ritka. 14. iV. cryptocep Itala Kg. (Kg. Bac. pg. 95. T. III. f. 26.; V. H. Syn. pg. 84. T. \"III. f. 5., d'. T. Syll. pg. 46.) h. 46 ii. sz. 10 n- Előfordul. O 15. iV. cryptocephala var. intcrinedia Grun. (V. H. Syn. T. VIII. f. 10.) q. 38 (í. sz. 9 fi. Előfordul O 16. X. cryptocephala var. lanceolata Grun. (Grun. \'erh. 1860. pg. 527. T. II. f. 28a) h. 36 fi. 'sz. 8 (i. Ritka. * O '"'Z a jel azt jelenti, hogy az illető alakot I s t v á n f f i LMiilíti a .Vlargit- szigetről. 152 OUINT JÜZSIiF O 17. X. hungarica Grun. var. humilis (Dónk.) Grun. (Giun. Arct. íJiat. p. 27., V. H. Syn. pg. 85. T. XI. f. 23.. D. T. .Syll. pg. 47.; Syn. : N. humilis Dónk.) h. 15 /(. sz. 6 [i. Klőfordul. 18. X. placentula (R.) Kg. (Kg. Bac. pg. 94. T. XXVIII. f. 37., Pánt. Bal. kovni. pg. 47. T. IV. f. 103., D. T. Syll. pg. 55.; -Syn. : N. gastrum v. placentula (E.) V. H., Pinnularia placentula E.) h. 52 fi. sz. 20 jtt. Ritka. 19. A^. orrM/flííí Bbkr. (Bréb. in Desmaz. Cr. de Fr. ed. nov. (1854) pg. 110., Grun. Verh. 1860. pg. 552. T. II.. f. 2., D. T. Syll. pg. 89.; Syn.: Cocconeis atomus Rbh., N. semilunum Grun.) h. 25 fi. sz. 6 ft. Gyakori. 20. X. elliptica Kg. (Kg. Bac. pg. 38. T. XXX. f. 55., V. H. Syn. pg. 92. T. X. f. 10., D. T. Syll. pg. 89. ; Syn. : N. ovális W. Sm., Pinnularia elliptica Rbh.) h. 32 fi. sz. 20 (ti. Gyakori. 21. X. elliptica var. nblongella (Naeg.) V. H. (V. H. Syn. pg. 92. T. X. f. 12. Dipp. R. M. Diát. pg. 52 í'. 109.; Syn.: N. oblongella Naeg.) h. 32 ja. sz. 10 ft, Előfordul. 22. X. elliptica var. grossepunctaía Pánt. (Pánt. Bal. kovm. pg. 50. T. IV, f. 93.) h. 65 ji. sz. 32 (i. Előfordul. 23. X. inutica Kg. iKg. Bac. pg. 93. T. III. f. 32., V. H. Syn. pg. 95. T. X. f. 19., D. T. Syll. pg. 114.; Syn.: Stauroneis polymorpha Lagerst., St. semen E., St. Cohnii Rbh.) h. 30 (i. sz. 9 jtt. Gyakori. 24. X. miitica var. Göppertiana Bleisch. (Cl. et Grun. Arct. Diát. pg. 41., V. H. Syn. pg. 95. T. X. f. 186., D. T. Syll. pg. 114. ; .Syn.: N. Göppertiana H. L. Sm., Stauroneis Göppertiana H. L. Sm., St. pumilla Auersv.) h. 32 ft. sz. 10 ft. Előfordul. O +** 25. X. Kotschyana Grun. (Grun. Verh. 1860 pg. 538. T. II. f. 12., V. H. Syn. T. X. f. 22., D. T. Syll. pg. 129.) h. 18 fi. sz. 6 fi. Előfordul. Borbás. Bp. flór. p. 32., Hazslinszky : Magy. mosz. pg. 179., Rabenhorst. FI. Eur. Alg. pg. 193.) 26. a; carassius E. (E. Verb. pg. 130. T. II. f. 11., V. H. Syn. T. XIV. f. 1. D. T. Syll. pg. 130. ; Syn. : N. cocconeiformis) h. 42 fi. sz. 15 pi,. Előfordul. O +^27. X. sphaerophora Kg. (Kg. Bac. pg. 95. T. IV. f. 7., V. H. Syn. pg. 101. T. XII. f. 2—3., D. T. Syll. pg. 140.; Syn.: Anomoeneis sphaerophora Pfitz.) h. 85 fi. sz. 24 fi. Gyakori. — Borbás : Bp. flór. pg. 32. Hazslinszky : Magy. mosz. pg. 179. Grunow. Verh. (1860) pg. 540. 28. X. ampMshaena Bory. (Bory. Encycl. Meth. 1824., V. H. Syn. pg. 112. T. XI. f. 7., D. T. Syll. pg. 144.) h. 125 fi. sz. 26 fi. Előfordul. 29. X. amhigua E. (E. Verb. pg. 129. sz. 131. T. II. f. 9., Grun Verh. 1860 pg. 529. T. II. r. 32. D. T. Syll. p. 136.; Syn.: N. cuspidata Kg.) h. 64 fi. sz. 15 fi. Előfordul. O 30. X. limosa Ke. (Kg. Bac. pg. 101. T. III. f. 50., V. H. Syn. pg. 103. T. XII. f. 13., D. T. Syll. pg. 147.; Syn. : N. silicula E.) h. 88 (i. sz. 20 ii. Nagysága igen különböző. Előfordul. 31. X. Iridis E. (E. Verb. pg. 130. T. IV. 1. f. 2., Pánt. Bal. kovm. pg. 64. T. VI. f. 134., D. T. Syll. pg. 153.; Syn.: Pinnularia Iridis Rbh., N. firma W. Sm.) h. 200 fi. sz. 42 fi-. Nagysága változó. Ritka. O 32. A^. Pcisonis Grun. (Grun. Verh. 1860. pg. 544. T. I. f. 28., Schm. Atlas T. IL. f. 24—26., D. T. Syll. pg. 156.) h. 40—56 f/.. sz. 18 fi. Gyakori. 33. X. Pseudo-Bacillum Grun.. (Cl. et Grun. Arct. Diát. pg. 45. T. II. f. 52., V. H. Syn. pg. 106. T. XIII. f. 9., D. T. Syll. pg. 161.) h. 72 fi. sz. 18 ft. Feltűnő nagyságbeli eltéréseket mutat. Előfordul. 34. a: pupilla Kg. (Kg. Bac. pg. 93. T. XXX. f. 40., Rbh. Süssw. Diát. pg. 38. T. VI. f. 82., D. T. Syll. pg. 162.) h. 42 ft. sz. 7 fi. Előfordul. 35. A", atomoides Grun. (Grun. in V. H. Syn. pg. 107. T. XIV. f. 12—14., D. T. .Syll. pg. 166.) h. 10 ft. sz. 4—5. ft. Gyakori. ** -{- Ez a jel azt jelenti, hogy az illető fajt már ismertettek a Római-fürdőből. ADATOK A BUDAPEST MELLETTI KÓMAI-FÜKDŰ BACILLAKIA-FLÓRÁJÁHÜZ. 15ci ;]6. N. lepicMa Grun. (V. W. Syn. p-. 108. T. XIV. f. 42., Ü. T. Syll. pg. 167.) h. 24 fi. sz. 5 fi. Ritka. 37. X. mimttissimn Grun. (Grun. Vcrh. 1860. pg. 552. T. II. 73., 13. T. Syll. pg. 170. ; Syn. : Synedra minutissima Kg.) h. 16 ju., sz. 4 — 5 [i. Előfordul. 38. M. Sdwmanniana Grun. (V. H. Syn. pg. 90. T. XI. f. 21., D. T. Syll. pg. 182.) h. 31 /t. sz. 10 jt. Ritka. 39. K. dnbia E. (E. Verh. pg. 130. T. II. 2. f. 8., Kg. liac. pg. <)6. T. XXVIII. f. 61, V. H. Syn. pg. 104. T. II. supl. f. 32., I). T. Syll. pg. 154.) h. 36 jrt. sz. 15 ft. Előfordul. 40. iV. binodis E. (E. Her. 1840. pg. 18., Kg. Bal. pg. 100. T. III. f. 35., V. H. Syn. pg. 108. T. B. f. 33. D. T. Syll. pg. 165.; Syn.: N. librile juvenalis. h. 30 fi. sz. 35 fi. 41. N. styriaca Grun. (V. H. Syn. T. X\'I1. f. 7—8., D. T. Syll. pg. 281. Syn. : Frustulia (?) styriaca (Grun.) D. T., N. incompleta Lewis.) h. 36 ft. sz. 5 ft. Ritka. II. Stauroneis E. 1843. 42. St. gracilis E. (E. Amer. T. I. f. 14., Pánt. Bal. kovm. pg. 26. T. 11 f. 37.) h. 108 fi. sz. 22 fi. Előfordul. 43. St. amphilepta E. (E. Amer. 1843. T. I. II. f. 0. 13., Pánt. Bal. kovm. pg. 26. T. II. f. 36., D. T. Syll. pg. 204. ; Syn. : St. Pholnicenteron (Nitzsch.) E. var. lanceolata (Kg.) Brun., St. lanceolata Kg.) h. 120 ft. sz. 25 ft. Gyakori. 44. St. produda Grun. (V. H. Syn. T. IV. f. 12., Pánt. Bal. kovm. pg. 27. T. II. f. 42.) h. 25 fi. sz. 10 fi. Ritka. 45. St. Smithii Grun. (Grun. Abhandl. 1860. pg. 564. T. IV. f. 16., Dipp. R. M. Diát. pg. 86. f. 181.; Syn.: St. lineáris W. Sm.) h. 30 (i. sz. 8 ^i. Előfordul. III. A m p h i p 1 e u r a Kg. 1844. 46. A. pellucida (E.) Kg. (Kg. Bac. pg. 103, T. III. f. 52., V. H. Syn. pg. 113. T. XVII. f. 14—15., D. T. Syll. pg. 227. ; Syn. : Frustulia pellucida Kg., Aulocystis pellucida Hass.; A. intermedia Grun.) h. 90 — 108 fi. sz. 12 fi. Gyakori. IV. Pleurosigma W. .Sm. 1853. 47. Pl. attenttattim (Kg.) W. Sm. (W. Sm. in A. N. H. 1852. pg. 8. T. II. f. 1., V. H. Syn. pg. 117. T. XXI. f. 11., D. T. Syü. pg. 248.; Syn.: Pl. macron Johnst. Navicula baltica E.) h. 220 fi. sz. 30 f/.. Gyakori. 48. Pl. acuminatiim (Kg.) Grun. (Grun. Verh. 1860. pg. 561. T. IV. f. 6., V. H. Syn. pg. 117. T. XXI. f. 12., D. T. Syll. pg. 252. ; -Syn. : Frustulia acuminata Kg., Pl. lacustre W. Sm.) h. 160 fi. sz. 22 fi. Ritka. V. Frustulia .^g. 1824. 49. F. vulgáris (Thwait) De-Toni. (D. T. Syll. pg. 280., V. H. .Syn. pg. 112, T. XVII. f. 6. ; Syn. : Colletonema vulgare Thwait., Navicula vulgáris Heib., Schizo- nema vulgare Rbh.) h. 50 — 60 fi. sz. 10 — 12 ^. Gyakori. VI. M a s t o g 1 o i a Thwait. 1856. O 50. j\I. Smithii THWArr. (Thwait. in W, Sm. Brit. Diát. II., pg. 65. T. LIV. f. 341., V. H. Syn. pg. 70. T. IV. f. 13., D. T. Syll. pg. 313.; Syn. : Navicula biscularis Bréb.) h. 55 ^í. sz. 14 fi. Előfordul. O 51. M. Smithii var. amphiccphala Grun. (V. H, Syn. T. IV. f. 27.) h. 54 [x,. sz. 15 fi. E)lőfordul. 52. M. lanceolata Tiiwait. (Thwait. in W. Sm. Brit. Diát. II. pg. 64. T. LXIV, f, 340., Grun. Verh. 1860. p. 576. T. V. f. 5—7., D. T. Syll. pg. 314. ; Syn. : Navi- cula meleagris Kg., M. meleagris (Kg.) Grun.) h. 52 fi. sz. 15 fi. Előfordul. 154 QUINT JÓZSEF 53. M. Balatonis Fant. (Fant. Bal. kovni. pg. 30. T. III. 1'. 50.) h. 50 (i. sz. 13 ft. Előfordul. 54. M. lireivillci W. .Sm. (W. Sm. Brit. Diát. II. pg. 65. T. LXIl. f. 389., V. H. Syn. pg. 70. T. IV. f. 20.. D. T. Syll. pg. 315.) h. 60 fi. sz. 18 (i. Gyakori. 55. JI. Danseii Thwait. (W. Sm. Brit. Diát. ÍI. pg. 64. T. LXIL L 388., V. H. Syn. pg. 70. T. IV. f. 18., D. T. Syll. pg. 315.; Syn.: Dickieia Danseii Thwait.) h. 46 fi. sz. 15 fi. Előfordul. h) Cymhellaceae (Kg.) Grun. VII. Cymbella Ag. 1830. 56. r. FJirenbergii Kg. (Kg. Bac. pg. 79. T. VL f. 11., V. H. Syn. pg. 60. T. II. f. l_2., D. T. Syll. pg. 350.; Syn.: Navicula inaequalis E.) h. 120 fi. sz. 36 fi. Elő- fordul. 57. C. amphycephala Naeg. (Naeg. in Kg. Spec. Alg. pg. 890., V. H. Syn. pg. 61. T. II. f. 6., D.T. Syll. pg. 350.) h. 30 fi. sz. 10 fi. Gyakori. 58. C. affinis Kg. (Kg. Bac. pg. 80. T. VI. L 15., V. H. Syn. pg. 62. T. II. í. 19., D. T. Syll. pg. 352. ; Syn. : C. truncata Greg.) h. 28 fi. sz. 9 fi. Gyakori. 59. C. lepioceras (E.) Rbh. var. elongata V. H. (V. H. Syn. pg. 62. T. II. f. 18. et T. Supl. f. 2. D. T. Syll. pg. 353.) h. 43 fi. sz. 9 fi. Előfordul. 60. C. excisa Kg. (Kg. Bac. pg. 80. T. VL í. 17., Rbh. Süssw. Diát. pg. 23. T. VII. L 7., D. T. Syll. pg. 357.; Syn.: Cocconema excisum (Kg.) h. 33 fi. sz. 12 fi. Ritka. 61. C. lanccolata (E.) Kirchn. (Kirchn. Alg. Schlesiens pg. 188., V. H. Syn. pg. 63. T. II. f. 7., D. T. Syll. pg. 362. ; Syn. : Cocconema lanceolatum E., Coc. Bremü Naeg., Coc. cornutum E.) h. 170 fi. sz. 28 fi. Gyakori. 62. r. cymhiformis E. (E. Abh. 1835 pg. 225. T. XIX., V. H. Syn. pg. 63. T. IL í. 11., D. T. Syll. pg. 363. ; Syn. : Cymbella variábilis Heib., Coc. Cymbiforme (Kg.) E., Frustulin Kg.) h. 96 fi. sz. 23 fi. Gyakori. 63. C. austriaca Grun. (Cleve. Syn. L pg. 163., Fant. Bal. kovm. pg. 18. T. I. f. 16., I). T. Syll. pg. 359.) h. 70 fi. sz. 20 fi. Előfordul. VIII. Encyonema Kg. 1833. 64. E. caespilosMii Kr,. (Kg. Spec. Alg. pg. 61., V. H. Syn. pg. 65. T. III. f. 18., D. T. Syll. pg. 372. : Syn. : E. prostratum Kg., Schizonema caespitosum Suhr.,) h. 42 fi. sz. 15 fi.. Előfordul. O 65. E. veniricosiim (Ag.) Grun. (Grun. in Kirchm. Alg. Schlesiens pg. 189. V. H. Syn. : pg. 66. T. III. f. 15., 17., D. T. Syll. pg. 373. ; Syn. : Frustulia ventricosa Kg., Cymbella minuta Hilse.) h. 2S fi. sz. 7 fi. Gyakori. I s t v á n ff i a Margitszigetről e fajt és forma minuta Hilse-t említi, én a legkisebb és nagyobb alakok közt oly folytonos átmenetet találtam, hogy Hilse kis formáját különválasztani nem tudtam. IX. Amphora. E. 1831. 66. A. libyca E. (E. Abh. 1840. pg. 11., V. H. .Syn. pg. 59. T. I. í. 2., D. T. Syll. pg. 384. T. VII. f. 66.) h. 55 fi. sz. p. 10 fi. sz. ö. 20 fi.* Előfordul. 67. A. ovális Kr.. (Kg. Bac. pg. 107. T. V. f. 35—39., V. H. Syn. pg. 59. T. I. f. 1., D. T. Syll. pg. 411.; Syn.: A. incisa Greg., Navicula amphora E., Cyclo- tella ovális Bréb.) h. 78 fi. sz. p. 17 fi. sz. ö. 40 fi. Gyakori. O 68. A. pediaüiis (Kg.) Grun. (Kg. Bac. pg. 80. T. V. L 8., Dipp. R. M. Diát. pg. 118. f. 253., D. T. Syll. pg. 412.; Syn. : A. minutissima W. Sm., A. n:uia Rbh.) h. 33 fi. sz. 20 fi. Változó nagyságban. Gyakori. * sz. p. = pánczéloldal szélessége, sz. ö. = ovi oldal szélessége. ADATOK A BUDAPEST MKLLETTl ROMAI KÜKDÓ BAClLLAklA-FLORÁJÁHOZ. 155 69. A. pedicitlus fonna niinnr Grun. (V. H. Syn. T. I. f. 8., l). T. Syll. pg. 412.) h. 18 fi. sz. 5 ,«.. Gyakori. 70. A. pediculus forma exilis Guün. (V. H. Syn. pg. 59. T. I. f. 9—10., \). 'V. Syll. pg. 412.) h. 18 ii. sz. 3-4 ,«. Előfordul. c) Gomphonemaceac (K(;.) Grun. X. G 0 m p h o n c m a Ag. 1824. 71. G. consirictiim E. (E. Abh. 1830. pg. (33., \'. H. Syn. pg. 125. T. XXIII. f. ()., D. T. Syll. pg. 421.; Syn.: G. subramosum Kg.) h. 60 (i. sz. 15 ,«. Előfordul. 72. G. capitatuiii E. (E. Inf. pg. 217. n. 306. T. XVIII. f. 11., V. H. Syn. pg. 123. T. XXIII. f. 7.. 1). T. Syll. pg. 422. ; Syn. : (;. constrictuni var. capitatum V. H.. G. turgidum E., ti. persicum Rbh., G. ventricosum Greg.. G. italicum Kg.) h. 50 ft. sz. 14 (L. Gyakori. 73. G. capilatum forma cnria V. H. (V. H. Syn. pg. 123. T. XXIII. f. 8.) li. 36 ft. sz. 15 ft. Előfordul. 74. G. acuminaUim E. (E. Inf. pg. 217. n. 308. T. XVIII. f. 4., V. H. Syn. pg. 124. T. XXIII. f. 16., D. T. Syll. pg. 423. ; Syn.: G. trigonocephalum E., (i. minutum .Vg., G. clavis Bréb.) ; h 66 /(.. sz. 16 ft. Gyakori. 75. G. angnstaUiin Kg. (Kg. Bac. pg. 83. T. VIII. f. 4., V. H. Syn. pg. 126., T. XXIV. f. 48—50., D. T. Syll. pg. 429.; Syn.: G. commune Rbh., G. naviculoides W. Sm., .Sphenella naviculoides Hantzsch.) h. 42 ;t. sz. 12 /t. Gyakori. XI. R h o i c o s p h e n i a Grun. 1860. 76. R. curvata (Kg.) Grun. (Grun. Alg. Novara. pg. 8., V. H. Syn. pg. 127. T. XXVI. f. 1., 2., D. T. Syll. pg. 437.; Syn,: Gomphonema curvatu mKg.) h. 18 — 34 //.. P>lőfordul. d) Cocconeidaceae (Kg.) Grun. XII. Cocconeis E. 1835. 77. C. pediculus E. (E. Inf. pg. 194. T. XXI. f. 11., V. H. Syn. pg. 133. T. XXX. f. 28 — 30., D. T. Syll. pg. 452. ; Syn. : C. communis Heib., Frustulia leus Bréb., C. Kützingii Bréb., C. patavina Menegh.) h. 34 ft. sz. 24 fi. Előfordul. 78. C. placentula E. (E. Inf. pg. 194., V. H. Syn. pg. 133. T. XXX. f. 26-27.. D. T. Syll. pg. 454.) h. 40 fi. sz. 24 fi. Gyakori. 79. C. lincata E. (E. Amer. Diát. pg. 81., V. H. Syn. pg. 133. T. XXX. f. 31—32., D. T. Syll. pg. 454. ; Syn. : C. placentula var. lincata V. H.) h. 66 fi. sz. 40 ji. Előfordul. e) Achnanthaceae (Kg.) Grun. XIII. Achnanthes Bory. 1822. 80. A. deliratula (Kg.) Grun. (Clev. et Grun. Arct. Diát. pg. 22., V. H. Syn. pg. 170. T. XXVII. f. 3—4., D. T. Syll. pg. 481.; Syn.: Achnanthidium delicatulum Kg., Achnanthidium cryptocephalum Naeg., Falcatella delicatulum Rbh.) h. 24 fi. sz. 9 fi. Gyakori. 81. A. exilis Kg. (Kg. Alg. exs. aquae. dulc. 1833 n. 12., V. H. Syn. pg. 131 T. XXVII. f. 16—19., D. T. .Syll. pg. 483.) h. 24 fi. sz. 4 fi. Előfordul. 82. A. miimlissiina Kg. (Kg. Alg. exs. aquae. dulc. n. 75., V. H. Syn. pg. 131. T. XXVII. f. 36—37., D. T. Syll. pg. 484.) h. 19 fi. sz. 3 fi. Előfordul. 83. A. lanceolaia (Bréb.) Grun. (Cleve et Grun. Arct. Diát. pg. 23., V. H. Syn. pg. 131. T. XXVII. f. 8-16., D. T. Syll. pg. 486.) h. 19 fi. sz. 7 fi. Gyakori. 84. A. lanceolaia var. duhia Grun. (Clev. et Grun. Arct. Diát. pg. 23, V. H. Syn. pg. 132 T. XXVII. f. 12—13., D. T. Syll. pg. 486.; Syn.: A. dubia Grun.,) h. 16 fi. sz. 7 ;*. Gyakori. 156 OUINT JÓZSEF B) Pseudorhaphideae H. L. Sím. f) Nitzschiaceae Grun. XIV. Nitzschia Hassal 1845. 85. N. angustata (W. Sm.) Grun. (Cleve et Grun. Arct. Diát. 1880. pg. 70., W. Sm. Brit. Diát. I. pg. 36. T. XXX. f. 262., V. H. Syn. pg. 172. T. LVII. f. 22—24., D. T. Syll. pg. 500. ; Syn. : Tryblionella angustata W. Sm.) h. 96 ji. sz. 9 ft. Gyakori. 86. N. angustata var. protrada Pánt. (Pánt. Bal. kovm. pg. 110. 'W X. f. 2. 67.) h. 66 11. sz. 8 /t. Gyakori. 87. N. angustata var. produda Pánt. (Pánt. Bal. kovm. pg. 110. T. IX. f. 249. T. X. f. 266.) h. 64 ;/.. sz. 10 //,. (iyakori. 88. N. apicuJata (Greg.) Grun. (Cleve et Grun. Arct. Diát. pg. 73., Dipp. R. M. Diát. pg. 138. f. 306., D. T. Syll. pg. 505. ; Syn. : N. constricta Kg.) h. 54—62 ^. sz. 8 ^. Gyakori. O + 89. N. thermalis (E.) Auersw. (Rbh. Alg. sub. 1064. et 1266., Dipp. R. M. Diát. pg. 140 f. 309., D. T. Syll. pg. 512. ; Syn. : Pinnularia thermalis E., Surirella thermalis Kg.) h. 90—108 ;*. sz. p. 10. ;/.. sz. ö. 22 ;<.. Előfordul. Borbás : Bp. ílor. pg. 32. Hazslinszky : Magy. mosz. pg. 175. Grun. Verh. 1860. pg. 569. O 90. N. dissipata (Kg.) Grun. (Clev. et Grun. Arct. Diát. pg. 90., V. H. Syn. pg. 178. T. LXIII. f. 1., D. T. Syll. pg. 527.; Syn. : Synedra dissipata Kg., N. minutissima W. Sm.) h. 42 ;*. sz. 7 ft. Gyakori. 91. N. dissipata var. média Hantzsch. (V. H. Syn. pg. 178. T. LXIII. f. 2—3. Hedwigia : vol. II. pg. 40. T. VI. f. 9., D. T. Syll. pg. 527. ; Syn. N. média Hautzsch. h. 66 ft. Ritka. 92. A^. dissipata var. acuta Hantzsch. (V. H. Syn. pg. 178. T. LXIII. f. 4., D. T. Syll. pg. 527. ; Syn. N. acuta Hantzsch.) h. 124 ii. sz. 7 ;*. Előfordul. 93. N. sygmoidea (Nitzsch.) W. Sm., (W. Sm. Brit. Diát. I. pg. 38. T. XIII. f. 104. V. H. Syn. pg. 178. T. LXIII. f. 5—7., D. T. Syll. pg. 528. ; Syn. ; Bacillaria sigmoidea Nitzsch., Navicula sigmoidea E., Cymbella sigmoidea Ag., Frustulia Nizschii Kg.) h. 320—380 /t. sz. 10—16 ft. Gyakori. 94. A/'. CZaMsn Hantzsch. (Hedwigia 1860. T. VI. f. 8., D. T. Syll. pg. 531. ; Syn. : N. sigma var. subcapitata Rbh., N. sigma var. Clausii Grun.) h. 52 ft. sz. 3 — 5 fi. Gyakori. 95. N. gradlis Hantzsch. (Hedwigia II. T. VI. f. 8. ; V. H. Syn. T. LXVIII. f. 11 — 12., D. T. Syll. pg. 540.) h. 116 ja. sz. 4-6 ft. Előfordul. 96. N. amphibia Grun. var. acutiuscula Grun. (Cl. et Grun. Arct. Diát. pg. 48., Dipp. R. M. Diát. pg. 152. f. 343., D. T. Syll. pg. 543.) h. 30 fi. sz. 5 fi. Ritka. 97. N. Frustulum (Kg.) Grun. (Clev. et Grun. Arct. Diát. pg. 98., Dipp. R. iM. Diát. pg. 157. f. 338., D. T. .Syll. pg. 543. ; Syn. : Synedra Frustulum Kg., Homoeocladia Bulnheimiana. Rbh.) h. 32 fi. Előfordul. + 98. N. minuta Bleisch. (Bleisch in Rbh. Alg. Sachs. n. 950., V. H. Syn. pg. 183. T. LXIX. f. 22. b. c, D. T. Syll. pg. 540. ; Syn. : N. Palea (Kg.) W. Sm., Synedra Palea Kg.) h. 40 fi. sz. 5 fi. Előfordul. Borbás Bp. flór. pg. 32. Hazslinszky Magy. mosz. pg. 175., Grunow Verh. pg. 578. XV. Denticula Kg. 1844. + 99. D. thermalis Kg. (Kg. Bal. pg. 43. T. XVII. f. 6., V. H. Syn. T. IL. f. 17—18., D. T. Syll. pg. 658.) h. 48 fi. Ritka. Borbás Bp. flór. pg. 32. Hazslinszky: Magy. mosz. pg. 174., Rabenhorst : Flór. Eur. Alg. pg. 115. 100. D. Balalonis Pánt. (Pánt. Bal. kovm. pg. 102. '\\ iX. f. 238—239.) h. 40 fi. sz. 4 fi. Ritka. ADATOK A BUDAPEST JV1KLLF;TTI RÓMAI-FŰRDŐ líAClLLAftlA FLÓRÁJÁHOZ. 157 XVI. Hantzschia Grun. 1880 101. H. ainphiúxys (E.) Grun. (Clev. -et Grun. Aict. Diát. pg. 103., Dipp. I^ M. Diát. pg. 134. f. 291 ab., D. T. .Syll. pg. 561.; .Syn. : Eunotia amphiotys E., N. amphio- xys Wcstend, Nitz.schia amphioxys W. Sm.) h. 46 — 62 fi. sz. 12. ^. Gyakori. 102. //. dongala (Hantzscii.) Grun. (Cl. et Grun. Arct. Diát. pg. 104., V. H. .Syn. pg. 169. T. LVl. f. 7—8., D. T. Syll. pg. 563. ; Syn. Nitzchia elongata Hantzsch.) h. 150 n. Előfordul. g) Stirirellaceae (Kg.) Grun. XVII. Surirayu Turp. 1828. 103. S. hiseriata (E.) Brkis. (Brcs. : Mg. Palaise T. VII., Dipp. R. M. Diát. pg. 158. f. 352., D. T. Syll. pg. 567. ; Syn. : Surirella bifrons E.) h. 184 ft. sz. 50 (i. Gyakori. 104. .S. hiseriata forma ininor Grün. (Grun. Ostr. Diát. T. X. f. 7., Dipp. R. M. Diát. pg. 159. f. 354.) h. 58 ft. sz. 18 ^. Gyakori. 105. S. ovális Bréb. var. angiisia (Kg.) V. H. (V. H. Syn. pg. 189. T. LXXIII. f. 12., D. T. Syll. pg. 580. ; Syn. : Surirella angusta Kg., Surirella apicuJata W. Sm.) h. 42 ft. sz. 12 fi. Gyakori. XVIII. Cymatopleura W. Sm. 185. 106. C. elHptica (Bnétí.) W. Sm. (W. Sm. Ann. Nat Hist. 1851. pg. 130. f. 10—11., V. H. Syn. pg. 168. T. LV. f. 1., D. T. Syll. pg. 598.; Syn.: Surirella elliptica Bréb., S. undulata E., Denticula undulata Kg.) h. 120 — 170 [i. sz. 60 — 90 fi. Gyakori. 107. C. solea (Bréis.) VV^. Sm. (W. Sm. in Ann. Nat. Hist. 1851. pg. 12. T. III. f. 9., Pánt. Bal. kovm. pg. 117. T. XI. f. 277., D. T. Syll. pg. 599.; Syn.: Surirella solea Bréh., Navicula librile E., Frustuiia quinquepunctata Kg.) li. 100 — 220 ft. sz. 45 — 55 II. Gyakori. 108. C. pygmaea Pánt. (Pánt. Bal. kovm. pg. 117. T. XI. f. 275.) h. 55 fi. sz. 15 fi. P^Iőfordul. XIX. C a m p y 1 o d i s c u s E. 1840. 109. C. noricus E. (E. Abh. 1841. pg. 11., Bleisch. Hedwigia II. 1860. T V. f. 1 — 6., D. T. Syll. pg. 627.; Syn.: C. larus Castrac, C. hiberniha E.) h. lOO^ft. Előfordul. h) Diatomaccae (Grun.) Kirchn. XX. Diatoma D. C. 1805. 110. D. vulgare Bory. (Bory. in Dict. d'hist. nat. 1828. Bot. T. XX. f. 1., V. II. .Syn.: pg. 160. T. L. f. 1—6., D. T. Syll. pg. 635.; Syn.: Bacillaria vulgáris V.., 1). Hoculosum Ag., Denticula obtusa Kg.) h. 54 lí. Előfordul. i) Fragilariaceae (Kg.) D. T. XXI. Synedra E. 1837. 111. S. Vaucheriae. Kg. var. dcformis Grun. (\'. H. Syn. T. XL. f. 18., D. T. .Syll. pg. 653.) h. 30 II. Előfordul. O 112. S. Ulna (XiTzsGH.) E. (E. Inf. pg. 211. T. XVII. f. 1., Pánt. Bal. kovm. pg. 91. T. VIII. f. 207. a., D. T. Syll. : pg. 653. ; Syn. : Bacillaria Ulna Nitzsch. Frustuiia Ulna Kg., Synedra salina W. Sin., S. mesocampa Bréb., Diatoma parasiticum \g., etc.) h. 210 fi. sz. 8 ft. Gyakori. 113. S. spleiidens Kg. (Kg. Bac. pg. Q^. T. XIV. f. 16., Pánt. Bac. kovm. pg. 92. T. Vili. f. 207.; D. T. Syll. pg. 053.; Syn.: S. Ulna var. splendens (Kg.)_Brun.) h. 200—300 fi. sz. 8 fi. Gyakori. 158 QUINT JÓZSEF 114. .S'. hiceps Kg. (Kg. Bac. pg. 66. T. XIV. f. 18.; Fant. Bal. kovm. pg. 92. T. VIII. f. 208.. I). T. Syll. pg. 654. Syn. : S. Ulna v. longissima (W. .Sm.) Brun., .S. longissima W. Sm.) h. 350 — 650 ft. sz. 7 («.. (iyakori. 115. S. Acus Kg. (Kg. Bac. pg. 68. T. XV. f. 7., Pánt. Bal. kovm. pg. 95. T. IX. f. 211., V. H. Syn. : pg. 151. T. XXXIX. L 4., I). T. Syll. pg. 656.; Syn. : S. tenuis Kg., Exillaria tenuissima Bréb.. S. oxyorliynchus \V. Sm., S. gracillima Rbh.) h. 156 (i sz. 5 ft. Előfordul. 116. S. radians Kg. (Kg. Bac. pg. 54. T. XIV. f. 7. 1-4, Dipp. R. M. Diát. pg. 14. f. 24., D. T. Syll. pg. 657. ; Syn. ; S. tencra W. Sm.) h. 75 «. sz. 6 ;<.. Előfordul. 117. S. capitata E. (E. in Poggend. Ann. Phys. 1838. T. III. f. 3., Pánt. Bal. kovm. pg. 94. T. VIII. f. 208., D. T. Syll. pg. 659.) h. 286 fi. sz. 11 ;(-. Gyakori. XXII. Fragilaria Lyngb. 1819. 118. F. viresceus Ralfs. (Ralfs. in .A.nn. ad. Mag. XII.. T. II. f. 6., Dipp. R. M Diát. pg. 8 f. 7., D. T. Syll. ; pg. 681. Syn. ; F. acqualís Heib., F. confervoides Grcv., Diatoma virescensHass.. D. sulphurescens Ag., Staurosira aequalis Cl. et Möl.) h. 30 ji. sz. 6 fi. Gyakori. 119. F. Harrisonii Grun. (V. H. Syn. T. XLV. f. 28.. Dipp. R. M. Diát. pg. 10 f., 12., D. T. Syll. pg. 639. : Syn. : Odontidium H. W. Sm., Staurosiva H. Cleve) h. 35 ft. sz. 18 («.. Előfordul. 120. F. capuciiia Desmaz. (Desmaz Crypt. de Francé ed. I. n. 453., Dipp. R. iM. Diát. p. 9 f. 9., D. T. Syll. pg. 688.; Syn.: Staurosiva capucina Borzc, Bacillaria pectinalis Nitzsch. etc.) h. 46 fi.. Előfordul. 120. F. capucina var. mesokpta Rbh. (Rbh. in FI. Eur Alg. I. pg. US., Dipp. R. M. Diát. pg. 9—10., D. T. Syll. pg. 688. ; Syn. : F. mesolepta Rbh., F. capucina v. constricta Braun.) h. 70 [i. Ritka. 122. F. coHstnmis (E.) Grun. (Grun. Wien Verh. 1862. pg. 371., V. H. Syn. pg. 156. T. XLV. f. 26., D. T. Syll. pg. 688. ; Syn. : Staurosiva construens E., Odon- tidium tabellaria W. Sm.) h. 24 f*.. sz. 12 fi. Gyakori. 123. F. construens var. venter V. H. (V. H. Syn. pg. 156. T. XLV. f. 26. sup. et inf.. D. T. Syll. pg. 689.) h. 14-18 ft. 10—12 ft. Gyakori. 124. F. Ungeriana Grun. (Verh. 1863. T. XIII. f. 18., D. T. Syll. pg. 689.) h. 85 ft. sz. 7 ft. Ritka. 125. F. hrevistriata Grun. (V. H. Syn. pg. 157. T. XLV. f. 32., D. T. SylL pg. 690.) h. 20 ft. sz. 10 fi. Előfordul. 126. F. minutissima Grun. (V. H. Syn. T. XLV. f. 14., D. T. Syll. pg. 694.) h. 7 — 10 ft. Gyakori. 127. F. pntnala E. (E. Mikrg. T. II. f. 5., f. 27. ab., Pánt. Bal. kovm. pg. 96. T. IX. f. 218., D. T. Syll. pg. 694. ; Syn.: Opephora pinnata (E.) Petit.) h. 12 — 18 fi. sz. 7 fi. Gyakori. 128. F. inflata Pant. (Pánt. Bal. kovm. pg. 98. T. IX. f. 19—21.) h. 26 fi. sz. 10 ft. Előfordul. j) Striatellaceae (Kg.) Heh;. XXin. Tabellaria. E. 1839. 129. T. fenesirata Kg. (Kg. Bac. pg. 127. T. XVII. f. 22., Dipp. R. M. Diát. pg. 18. f. 31., D. T. Syll. pg. 743.; Syn.: T. trinodis E., Diatoma fenestratum Lyngb.) h^ 102 II. sz. 4—8 fi. Előfordul. k) Eunotiaceae Kg. XXIV. Epithemia (Brér.) Kg. 1844. + 130. F. tiirgida (E.) Kg. (Kg. Bac. pg. 34. T. V. f. 14. ; V. H. Syn. : pg. 138. T. XXXI. f. 1., 2., D. T. Syll pg. 777.; Syn.: Eunotia turgida E., Cystopleura turgida (E.) Kunze., Frustuha Jürgensii Ag.) h. 85 //-. Előfordul. Borbás : Bp. flór. pg. 32., Tlazilinszky : Magy. mosz. pg. 169. Grunow. Verh. pg. 325.) ADATOK A MUDAFKST INlhLLKTTl kÜMAI-FÜRDü BACILLARIA-FLÜKÁJÁHOZ. 15ü 131. E. tiirgida var. gramtiata (E.) Grun. (Brun. Diát. Alp. pg. 44. T. II. f. 13., V. II. Syn. : pg. 138. T. XXXI. f. 5., 0., D. T. Syll. pg. 778. Syn. : Epithcmia granuUita Kg., Eunotia mesogongyla E.) h. 130 fi. sz. 15 (i. Előfordul. 132. /:. sorcx Kg. (Kg. Bac. pg. 33. T. V. f. 12. 5 abc), V. H. Syn. pg. 139. T. XXXII. f. 6— 10., D. T. Syll pg. 780.; Syn.; Cystopleiira sorex (Kg.) Kunze.) h. 48 ;(.. sz. 12 ;/. (;3'akori. (J 133. E. árgus (E.) Ko. (Kg. Bac. pg, 34. T. XXIX. f. 55., V. H. Syn. pg. 139. T. XXXI. f. 15., 18., D. T. Syll. pg. 782. ; Syn. : Eunotia árgus E., Cystopleura árgus (!•'.) Kunze.) h. 75 fi. sz. 14 ii. Gyakori. O Í34. E. zchra (E.) K(;. (Kg. Bac. pg. 34. T. V. f. 12., iv'bh. .Süssw. Diát. pg. 18. 'I'. 1. f. S., D. T. Syll. pg. 784.; Syn.: Cystopleura zebra (E.) Kunze, Eunotia zebra Ív.) h. 48 fi. sz. 12 fi. Gyakori. 135. E. zebra var. prohoscidca (Kii.) C}kun. (Grun. Verh. 1862. pg. 329. T. VI. f. 5., V. H. Syn. pg. 140. T. XXI. f. 10., D. T. Syll. pg. 784.) h. GG /i. sz. 15//.. Előfordul. XX\'. \{ h opál o d i a O. Miilleh 1895. O 13*). R.gibhu (E.) O. MiLLKi!. (0. .Muller Bot. Jahrbr. XXU.pg.G5. T. 1. f. 15 — 17., Dipp. H. M. Diát. pg. 125. f. 26ü., D. T. Syll. pg. 780. ; Syn. : Navicula gibba E., Epi- thcmia gibba (E.) Kg., Cj^stopleura gibba (Kg.) Kunze.) h. 210 fi. sz. 10 — 22 fi. A nagyság igen változó. Gyakori. 137. R. vcntricosa (Ke.) 0. Müllkiu (O. IVIüllcr Bot. Jahrb. XXII. pg. 65. f. 20— 21., V. H. Syn. : pg. 139. T. XXXII. f. 45., D. T. Syll. pg. 781. ; Syn. ; Epithemia vcntricosa Kg.) h. 68 fi. sz. 26 fi. Gyakori. XXVI. E u n o l i a i:. 1837. 138. /•:. arctis E. (E. Infus. pg. 191. T. XXI. f. 22., V. 11. Syn. pg. 141. T. XXXIV. r. 2., 1). T. Syll. pg. 790.; Syn.: Mimantidium attcmiatum Rbh., II. arcus E.) li. 50 fi. sz. 7 fi. Gyakori. 139. /:. grachis (E.) Riiii. (Rbh. FI. Eur. Alg. I. pg. 72., V. H. Syn. pg. 142. T. XXXlll. f. 1. 2., D. T. Syll. pg. 791.; Syn. E. uncinata E.) h. 108 fi. sz. p. 5 fi. sz. ö. 25 fi. Ritka. -f 140. E. pedinalis Rmi. (Rbh. FI. Eur. Alg. I. pg. 73., V. H. Syn. pg. 142. T. XXXlll. f. 15 — 16., D. T. Syll. pg. 793.; Syn.: Himantidium pectinale Kg., Fragi- laria pectinalis Ralfs.) h. 66 fi. sz. 10 fi. Előfordul. Borbás : Bp. flór. pg. 32. Grunow. Verh. pg. 341. 141. E. D/o^/oM E. (E. Inf. pg. 192. T. XXI. f. 23., V. H. Syn. T. XXXlll. f. 5. 6., 1). T. Syl!. pg. 799.) h. 54 fi. sz. 8 fi- Előfordul. -f 142. E. Uinaris (Brkb.) Ghun. (Grun. V. H. Syn. pg. 144. T. XXX\'. f. 346., D. T. Syll. pg. 808.; Syn. : Synedra lunaris E., Pseudoeunotra lunaris (E.) Grun.) h. 52 fi. sz. 8 fi. Ritka. Borbás : Bp. flór. pg. 32., Mazslinszky ; Magy. mosz. pg. 172. Grunow. Verh. pg. 325. C) Crypiorhaphideae H. L. Sm. 1) Melosiraceae Kg. XXVII. Melosira Ag. 1824. 143. M. variáns Ag. (Ag. Conscript. crit. Diát. 1830. p. 64., Dipp. R. M. Diát. pg. 3. f. 1., 1). T. Syll. pg. 1329.; Syn.: Sysigonium variáns (Ag.) D. T., Gallionella variáns E., Conferva hiemalis Roth.) i). 24 fi. Ritka. 144. M. granulata (E.) Ralks. (Ralfs. in Pritch. Inf. pg. 820., Fant. Bal. kovni. pg. 132. T. XV. f. 320., D. T. Syll. pg. 1334. ; .Syn. ; GalHonella granulata E., Orthosira punctata W. Sm.) D. 10 fi. Előfordul. 145. M, crcimlata var. ciirvata Pánt. (Pánt. Bal. kovm. pg. 133. T. XV. f. 327.) D. 7 fi. Ritka, löO OUINT JÜZSKF 146. M. arenaria Moore. (Moore in Ralfs. Ann. Nat. Hist. XII. T. IX. pg. 4. V. H. Syn. pg. 200. T. XC. f. 1—3.. D. T. Syl]. pg. 1338.; .Syn. : Gallionella Undu- lata E.) D. 55 — 80 ft. Gyakori. XXVIII. Cyclotella Kg. 1833. O 147. C. MenegUniana Kg. (Kg. Bac. pg. 50. 'V. XXX. f. 68., Üipp. R. M. Diát. pg. 6. f. 5., D. T. Syll, pg. 1354. ; Syn. : C. Kützingiana W. Sm.) 1). 18 ft. Előfordul- A talált fajok táblázatos kimutatása : A) Rhaphideae. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 A gyűjtött i'aj neve Navicula maior KgI ... ... N. viridis Kg ... ... ... N. borealis Kg. ... __. ... N. Brebissonii Kg. . ... ... N. appendiculata Kg ... N. app. V. irrorata Grun. . N. legumen E... __, __, ... N. oblonga Kg. ... ... ... N. vulpina Kg N. rádiósa Kg... ... ... ... N. rad. V. acuta Grun. N. rad. v. tenella V. H. ... N. rhynchocephala Kg. .. N. cryptocephala Kg. .. ... N. crypt. V. lanceol. Grun. N. crypt. V. intermediaGRUN. N. hungar. v. humilis Grun. N. placentula Kg ... N. oculata Bréb. .._ N. elliptica Kg.. ... ... ... N. ell. V. oblongella V. H. N. ell. V. grosse punctata Pánt. . ... ... ... ... ... N. mutica Kg ... ._ N. m. hv. Göppertiana Bl N. Kotsciyana Grun... ... N. carass us E. N. sphaerophora Kg. .. ... N. amphisbaena Bory. ... N. ambigua E ... N. limosa Kg. .. ... ... ... N. Iridis E. . ... ... ... ... N. Peisonis Grun. . ... ,. N. Pseudo-Bacillum Grun. N. pupula Kg... ... ... ... N. atomoides Grun. ... ... N. lepidula Grun.. N. minutissima Grun. . ... N. Schumanniana Grun. ... N. dubia E. ... ... ... __. N. binodis E N. styriaca Grun. _. ... ... Stauroneis gracilis E. .. ... St. amphilepta E Lelőhely + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + 1' + + + 4- + + + I -r + + + + + + + 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 A gyűjtött faj nevű St. producta Grun. ... ... St. Smithii Círun ... ... Aniphipleura pellucida Kr,. Pleurosigma attenuatum W. Sm. ... ... ... ... ... ... P. acuminatum Grun. . .. Frustulia vulgáris D. T Mastogloia Smithii Thw.ait. M. S. V. amphicephala Grun. M. Balatonis Pant. ... ... M. lanceolata TnwArr.. ... M. (Ireviliei W. Sm. .M. Danseii TnwArr Cymbella Ehrenbergii Kg. C. affinis Kg ... C. leptoceras v. elongata V. H. ... C. amphicephala Naeg. ... C. excisa Kg .. C. lanceolata Kirchn C. cymbiformis E... ... ... C. austriaca Grun. ... ... Encyonema caespitosum Kg E. ventricosum Grun. . ... Amphora libyca E. ... ... A. ovális Kg. ... ... ... .. A. pediculus Grun. ... ... A. ped. V. minor Grun. ... A. ped. V. exilis Grun, Gomphonema constrictum E G. capitatum E. ._. ._. ... G. cap. forma curta V. H. G. acuminatum E... ... ... G. angustatum Kg. ... ... .Rhoicosphenia curvataGRUN Cocconeis pediculus E. .. C. placentula E. ... C. Hneata E ._. Achnanthes delicatula Grun A. exilis Kg. ... ... ... ... A. minutissima Kg. . . ... A. lanceolata Grun. ... ... A. 1. v. dubia Grun. .. ... Lelőhely 03 C + 4- + + + + + + + -r . + + + + + + + + + + + + + + + + + . + + + 4- + + ^- 4- + -1- + + 1 + + + + + + + + T + + + + + + + + + ADATUK A BUDAPEST MELLETTI KÜMAl-FÜRDÜ BACILLARLX-FLÓUÁJÁHOZ. ItJl B) Pseudorhaphideae. A talált faj neve 85 86 87 88 89 9U ül 92 93 94 95 96 97 98 99 lÜO 101 02 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 Nitzschia angustata Grun. N. ang. V. protracta I'ant. N. ang. V. producta Pánt. N. apiculata Guun. X. thermalis Aukhsw. ... N. dissipata Grun N. diss. v.nicdia Hantzscii. N. diss. V. acuta Hantzsch. N. sigmoidea W. Sm. ... N. Clausii Hantzsch. .. N. gracilis Hantzsch. ... N. ampliibia Grun. ... ... N. Frustulum Guun... .... N. ininuta Bleisch. ... .... DcnticLila thermalis Kg. __ D. Balatonis Pánt Hantzschia amphioxys Grun. ... .._ ... H. elongata Grun. _.. ... Suriraya biscriata Brki;,.. S bis. V. minor Giujx. S. ovális V. angusta. V. IL Cymatopieura clliptica W. Sm ._. ... ... ... ... C. Solea W. Sm. i C. p\'gmea Pánt Canipylodiscus noricus E. " Diatoma viilgare Bory. ... Synedra Vaucheriae v. deformis Grun S. ulna E. ... Lelőhely + + 4- + + f 4- + + + + .íj! + + + -h _L I + + + + + + -Cvi N 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 A talált fai ne\'e S. splcndens Kg S. biceps Kg. S. acus Kg. ... ... .. ... S. radians Kg. ... ... ... S. capitata E. ... ... ... Fragilaria virescens Ralfs F. Harrisonii Grun ... F. capucina Dekmas. .. ... F. c. V. mesolepta Rbh F. construens Grun. F. c. v. venter V. H. ... F. Ungeriana Grun. .. __. F. brevistriata Grun. F. minutissima Grun. ... F. pinnata E. ._ _. F. inflata Pánt. ... ... ... Tabclhiria fenestrata Kg, Epithemia turgida Kg. ... E. t. v. granulata Brun, E. sorex Kg ... ... ... E. árgus Kg. .. ... ... ... E. zebra Kg. .. ... ... ... E. z. V. probosc Guun Khopalodia gibba O. Mull. R. ventricosa 0. Mull. . Eunotia arcus E. .. ._. ... E. gracilis Rhh. __. ... ... E. pectinalis Rbii. ... ... E. Diódon E. .. __. ... ... E, lunaris Grun. . ... ... Lelőhely eS G Uh O M -4-» cá ti! oi ■4-* o cn tA o u. + + 4- + + 4- + 4- + 4- + + 4- 4- 4- + + 4- , + 4- + 4- 4- + + 4- 4- + + + + 1 + 4- 4- 4- 4- + + 4- 4- 4- 4- + + + 4- 1 n- 4- + + 4- 4- + 4- + 4- + -i- + + 4- + CJ Cl yptorhaphideae. s -cd N C/3 A talált faj neve Lelőhely s 'C3 cn A talált faj neve Lelőhely s o ■*-* cá cn o CB -ctf a 03 C O rt o ■4-» 143 144 145 Melosira variáns Ag. M. granulata Ralfs M. crenulata v. curvata Pánt 4- .4- 4- + 4- 146 147 M. arenaria Moore Cyclotella Mcneghiniana Kg 4- 4- 4- 4- 4- Bármennyire zárt terület is legyen a Római-fürdő, bizony sok itt az ide vándorolt alak, mely talán az itt honos (endemikus) fajok fölé uralom ra jutott már. Bajos volna itt kimutatni, melyik az ősrégi, melyik a beván dorolt, vagy csak itt vendégül letelepedett faj. De hogy is mutassuk ki ? Alig mondhatnám, Növénytani Közlemények. l'JOö. IV. kötet, 4. füzet. 11 162 OUINT JÓZSEF hogy igazi, jellemző thermal-fajok volnának. Nagyon kevés hévviz növényzetét ismerjük, és így még statisztikailag sem tudjuk kimutatni, mely fajok szeretnek meleg vízben tenyészni, és melyek kerülik azt. Hazánk egyes hévvizeiből közölt fajokat megtaláltam legnagyobb részt. Istvánffi a Margitszigetről ezeket említi : Aiiiphora ovális var. pedicnlus* Cymbella gastroides, Encyoneina vcntricosiim et f. tumor, Maslogloia Smithii et var. amphicephaJa* Navicida BudcHsis et var. irrorata, N. appendiculala, N. cryptocephala var. inlermcdia et var. lanceolata, N. hiimilis, N. Kotschyi, N.Peisonis, N. liinosa, Vanheurckia rhomboides, Pleiirosigma scalproides, Gomplionemu dichoíouiinn, Achnanies miviutissima, Epithemia gibba, E. argtts, E. ::ebra, Synedra idna, Xiízscliia thermalis, N. inimitissima és Cyclotella Külzingiana. Az elősorolt 28 faj közül 23-at, tehát az öt csillagos jelűn kívül az összesét megtaláltam, és immár való- színűbb I s t v á n f f i-nak már akkor kifejezett sejtelme, hogy a margitszigeti forrás Bacillaria-i a budai hévvizekből származnak. A Herkulesfürdő meleg vizében gyűjtött és vS c h a a r c h m i d t (Istvánffi) Additamenta-iban (Magy. Növt. Lap. 1882) közölt 15 faj közül Encyoneina ventricosnin, Navicula rádiósa, N. rhynchocephala, N. gastruni, N. elliptica f. oblonga et typica, *Gomphonema intricatum, * Achnanihes subsessilis et ininii- tissima, Coconeis pediculus, *Epilheniia giberiila, Ceratoneis arcns, Denticula thermalis, Odonlidium vidgare et hiemale* a négy csillagos jelűn kívül a többit mind megtaláltam. Guilelemo Zay Nagyvárad meleg vizeiben tömegesen gyűjtött, és Schaarschmidt Addimentum-aiban közölt SnrirelJa splendida-\ és Eunoíia pectinalis-t szintén megtaláltam. De ez mind kevés arra, hogy következtetéseket vonjunk, azért eredményeimet mint adatokat sorolom a többiekhez. A vizsgált terület bizonyos helyein egyes alakok csoportosan jelen- nek meg. így : a) A forrás körül a Mastogloia-k Navicula sphaerophora-xaX. b) A kifolyó deszkacsatornában : Niizschia-k (túlmennyiségben iV. Clausii), Friistulia, Amphipleura, Synedra-k, Staiironeis és Navicida mtitica. c) A patak alsó részében : Navicula major, Rhopalodia-k, Cymatopleura-k, Pleurosigma- , Cymbella-, Amphora és Snriraya-k. Különös figyelmet érdemel a Cymatopleura tömeges és változatos alakú megjelenése ; e génusz feldolgo- zásához megbecsülhetetlen eldorádó leend a Római-fürdő. (Készült a Paedagogium biológiai laboratóriumában.) KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Andaházy Szilárd: Sajátságos alakú PinusstrobusL.* (1 eredeti képpel.) A beszterczebányui régi kórházkertben lévő Pinits slrobiis már régóta érdekel, és növekedését, valamint sajátságos alakulását évek óta figye- lemmel kísérem. A körülbelül 50— 60-éves fa magassága mintegy 25 m, az egyenes törzs 20 m-nyi magasságban ívalakban és jelentékenyen elhajlik tengelyétől, mint az a mellékelt képen is látható. A fa törzse a föld színe felett egy méternyi magasságban 102 cm kerületű. Az elhajlás iránya északkeletről dclnyugoti és így az e vidéken uralkodó széliránynak felel meg. A Xöv. Köziem. 1905. évfolyamának IG. oldalán R ó t h Róbert ismertet olyan magastátrai lúcz fenyőket, melyeknek hasonló elhajlását, nézete szerint, a nedves és ingoványos talaj idézte volna elő. Nem tartom lehetetlennek, hogy a fönt említett Piniis slrobus rendellenes növését első sorban a vidékünkön uralkodó szél nyo- mása idézte elő, annál is inkább, mivel a jelzett fa egészen egyedül, véd- telenül áll, talaja pedig szilárd, nedvességnek, ingoványnak a legkisebb nyoma sincsen. * Előterjesztette K ü m m e r 1 e Jenő a növénytani szakosztálynak 1005. évi november A szentgyörgyi Súr-erdö« czímű dolgozatát K ü m m e r 1 e J. Béla terjeszti elő. Bezdek növényföldrajzi -alapon jellemzi a Súr-erdőnek növényvilágát, melynek főképpen a mangrove-tenyészet és az őserdőhöz hasonló más jelenségére hívja fel az érdeklődést. Az egyes nö- vényformácziókat, botanikai jellemzésü- kön kívül fotográfiai képekkel is megvilá- gítja, melyeket dr. Pantocsek József pozsonyi kórházi főorvos volt szíves Bezdek rendelkezésére bocsátani. Mágocsy-Dietz .Sándor öröm- mel üdvözH a bemutatott dolgozatokat, mert bennük jelét látja annak, hogy a vidéken élő tagtársak is készek a szak- osztály irodalmi működését előmozdítani. Ugyancsak ő a múlt havi szakosztályi ülésen általa bemutatott sajátságos fenyő- dobozokra vonatkozólag pótlólag jelenti. hogy T o m c s á n y i Gusztáv erdőigaz- gató a Máramarosból újból olyan tobo- zokat küldött neki, mint aminőket nem- rég alkalma volt a szakosztályi ülésen bemutatni. 3. Győrffy István (Makó) i>Az Acaulon triquetrum (Spriice) C. Mull. hazai elterjedési viszonyairól« czímű dol- gozatát S c h i 1 b e r s z k y Károly is- merteti. 4. Quint József (Budapest) » Pótló adatok a Római-fiirdö Bacillaria-flórájá- hozK czímen tart előadást. Q u i n t a f. évi június 1-én tartott szakosztályi ülé- sen a Római-fürdőből 147 Bacillaria-féle fajt és fajváltozatot mutatott be. Azóta folytatta a budai Paedagogium biológiai laboratóriumában ebbeli vizsgálatait, és különösen tavaszi gyűjtéseiből sikerült újólag 46 fajt, illetőleg faj változatot meg- határozni. Ezekkel együtt jelenleg tehát a Római-fürdőből 133 kovamoszatot isme- rünk ; ezek közül a Római-fürdőre 185, Budapest flórájára pedig 163 egészen új. Quint tavaszi gyűjtéseiből említendő a Cvinbelta lanceolata E. és két fajválto- zata, ú. m. var. longissinia Pánt. et var. inflata Pánt. tömeges előfordulásuk miatt. A Gomphonema intricatum Ko.-t tavaly nem találta, tavaszszal azonban tömege- sen jelent meg ; ez ezért is érdekes, mert ez alakot Istvánffia Herkulesfürdőből említi. Mint nagyon csinos alakokat föl- említi a Nitzschia sinuata (W. Sm.) Grun. és N'. tabcllaria GRUN.-ot, továbbá érdekességénél fogva az általa leirt új alakot, a Dictyocha n. sp.-t. Tavalyi anya- gában nagy mennyiségben, mondhatni uralkod(')an volt egy alak, melyet akkor O u i n t-nek nem sikerült meghatároznia, 170 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. de újabb vizsgálatai alapján Achnanihes exigua GRUN.-nalí határozhatta meg. 5. T h a i s z I. a j o s bemutatja cs is- merteti a budapesti m. kir. állami Vető- magvizsgáló Állomás kiadásában megje- lenő y>Magyar fíivek« gyiijicméiiyéuch IV., V. és Ví. kötetét. 6. B e r n á t s k y Jenő »Az Aspara- gus másodlagos ivari különbségei, czimen tart előadást. Hogy a hazai Asparagus- fajok kct- sőt háromlakúak, azaz hogy a termős és porzós virágok többnyire kü- lönböző egyedeken oszolnak el, az ré- gebb idő óta ismeretes. Bernátsky azt találta, hogy a termős és porzós vi- rágú egyedek tenyészeti szerveikben is különbözők, és ezt a jelenséget az állat- tanban használt kifejezéssel élve, másod- lagos ivari különbségnek nevezhetjük. A másodlagos ivari különbségek félrevezették a szisztematikusokat, akik a tenyészeti szervek eltéréseit látták ugyan, de okát nem tudván, i'ij rendszertani alakokat (forma) különböztettek meg. A tárgyhoz Szabó Zoltán szólván, "legyjegyzi, hogy ő is hasonló ivari kü- lönbségeket fedezett föl a Kiiautia-k ta- nulmányozásakor, ahol ugyanis a nő- virágzatok gyakran pl. kisebb fejecskék, eltérő csécselevelek által különböznek a hímnős virágzatúaktól. A tárgyhoz még Mágocsy-Dietz Sándor, T u z s o n János, S c h i 1 - b e r s z k y Károly és Klein Gyula szólanak. Felszólalásaikkal annak a véle- ménynek adnak kifejezést, hogy a Ber- nátsky ismertetette ivari jelenségek a szóban forgó virágok felemás alakú szer- kezetére vallanak. Mágocsy-Dietz Sándor a másod- lagos ivari »különhscgv~ kifejezést rosszalja, helyesebb a másodlagos ivari y>/ellegck<.<, használatát ajánlja, mert a növényeknél a jellegek adják meg a különbséget. SZEMÉLYI hírek. r3r. I s t V á n f f i Gyúl á-t, a m. kir. Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelo- lógiai Intézet igazgatóját a párisi tudományos akadémia a »Thore«-díjjal tűntette ki. BEIBLATT ZU DEN NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT Unter iMitwirkung von Uedigiert von JÚLIUS KLEIN. J. BERNÁTSKY. BÁND IV. 1905. HEFT 1. H. R e h m : Contributiones mycologicae ad Floram Hungáriáé.* (Pag. 1 — 0 in text. or'g.) ¥;* A. Cserey: Die hygroskopische Natúr der Moose. (Pag. 7 — 9 im ungar. Originalte.xt.) Dass die Moose eine grosse Menge Feuchtigkcit in sich auízunehmen befíihigt sind und je nach der Temperatur wieder verlieren, ist bekannt und wird aucli praktisch ausgenützt. Wie viel aber die Menge des aufgenom- menen Wassers im Verháltnis zu ihrem Volumen und Gewicht betrágt, und wie rasch sie es wieder von sicli gebén und so ihrer Umgebung mittcilen, ist — wie es scheint — unbekannt. Demgemiiss entschloss sich Verfasser noch in Selmeczbánya, als einem diesbezüglich sehr geeignetem Orte, Unter- suchungen über den Gegenstand vorzunehmen. Zu diesem Zwecke wurde eine Moosschicht von 5—10 mm Höhe und einem Ouadratmeter im Umfang ausgewaschen, von den anliafienden Boden- bestandteilcn und Verunreinigungen befreit, und an der Sonne getrocknct, lm getrockneten Zustand wurde ilir Gewiclit gemessen. Hierauf wurdc die Moosscliicht unter Wasser getauclit, und nachher das niclit festgehaltene Wasscr abrinnen gelassen. Von nun wurde das Gewicht der anfünglich mit Wasser vollgesogene Moosschicht zu wiederholten malen bcstimmt, zuerst einmal sofőrt, spiiterhin tághch zweimal, um 7 Uhr früh und um 7 Uhr abends, bis endlich das Moos ganzlich eingetrocknet war. Die Untersuchung gieng in einem abgeschlossenen Raum bei Zimmertemperatur (15—180 C.) ver sich. Als Resultate des 15-maligen Abwiigens dienen folgende Angaben. Das Gewicht eines Ouadratmeter Mooses betrug durchschnittlich * Vorgelegt von B. Augustin indcram 12. Október 1904 abgehaltenen Sitzung der botanischcn Sektion. ** Vorgctrageii vom Verfasser in der am 13. /\pril 1904 abgehaltenen Sitzung. (2) A. CSEREY im trocknen Zustande 1190 g, im vollgesogenen Zustande . . . 5660 » Polytrichiim formosum war am leichtesten, es wog im vollgesogenen Zustande bloss . . . 3330 g. HyJocomium splendens wog dagegen im vollgesogenen Zustande .... 6900 g. Nach Verlauf von 24 Stundcn wog ein Quadratmeter Moos durchschnittlich 4935 g, nach 4 Tagén 3300 » nach 7 Tagén 1 190 » in welchem Zustande das Moos zwischen den Fingern zerrieben werden konnte. Der Verlust an Feuchtigkeit findet somit ziemlich gleichmássig statt und betrug für einen Quadratmeter bei 4770 g ; ein mit Moosen bedeckter FIáchenraum von etwa einer Quadratmeile — das ist 55 Millionen Quadrat- meter — würde alsó bei 245.630,000 Kilogramm Feuchtigkeit abgeben. Bei dieser Untersuchung wurde die j-löhe der Moosschicht auf bloss wenige mm angegeben, was eine verháltnismassig geringe Zahl bedeutet, denn auch 10 cm hohe Moosdecken sind nicht selten. Ferner ist zu bemerken, dass als Untersuchungsmaterial folgende Arten dienten : Hypmtin citpressifonnc L., H. pitriim L., H. Schreberi Willd., HyJo- comium loreiim ScHlMP., Hyloc. splendens .ScHlMP. , HyJoc. triqtietritm SCHIMP., Anomodon vUicuJostis HooK. et Tayl., Dicrannm scoparium Hedw. und Polytriclmm formosum Hedw. Die an Sphagnum acutifoJhim vorgenommenen Messungen ergaben, dass 100 cm2 dieses Mooses nicht weniger als 107 g verlieren, was bei einem Quadratmeter 10,700 g ausmacht. Ferner konnte an einem Gemisch von Hypnmn- und Hylocomium- Arten festgestellt werden, dass die Aufnahme einer solchen Menge Wassers, die das sechsfache des Eigengewichtes betragt, in einer Minute erfolgt. Nach Verlauf der ersten Minute erfolgte keine Mehraufnahme ; wenn eine genügende Menge Wassers vorhanden ist, so saugt sich das Moos sofőrt, in der ersten Minute, ganz voU. Da die Moosdecke soviel Wasser in sich aufzunehmen und wieder der Umgebung Feuchtigkeit mitzuteilen imstande ist, so kommt ihr dórt, wo sie eine grosse Bodenfláche bedeckt, eine doppelte Bedeutung zu. U. zw. eines- teils indem sie die zerstörende Kraft der Wolkenbrüche durch rasche Auf- nahme und Festhalten einer grosscn Menge Wassers herabsetzt, andernteils indem sie durch Abgabe von Feuchtigkeit an die Luft sicherlich auch auf die hydrometeorologischen Verháltnisse einwirkt. Der Verfasser hatte in Selmeczbánya Gelegenheit den grossen Unterschied zwischen einer mit Moos bewachsenen und einer nackten Berglehne im Falle eines Wolkenbruches zu beobachten ; wáhrend das Wasser von den kahlen Berglehnen in Sturzbachen ungestüm herabliiuft, wird es auf den mit Moos bewachsenen Berglehnen von der Moosdecke zum grossen Teil aufgesogen und dadurch festgehalten. DIE PHANEROGAMEN UNGARNS IN BEZÚG AUF DIE BLÜTEN-FARBE. (3) A. Kerékgyártó: Die Phanerogamen Ungarns in Bezúg auf die Blüten-Farbe * (Mit 2 graphischen Zeichnungcn (Fig. 1—2) im ungar. Originaltext, p. 10—10.) A. Buchan untersuchte 909 Arten der cnglisclicn Flóra und konntc feststellcn, dass unter ihnen 257 Arten weisse, 238 gelbc, 144 rotc, 94 purpurne, 87 blaue, 51 grünliche und 38 andersfcirbige Hlüten besitzen. Das Vcrhaltnis der in Bezúg ihrer Blütcnfarbe verschie Jenen PHanzen ist nicht in jedcm Monat gleich, sondern verteilt sich folgendermassen : April Mai Juni Juli Blau . ... 10 43 71 93 Weiss . ... 14 36 70 97 Purpur ... 4 28 (51 92 Gelb ... 9 24 61 93 Rot . ... 9 25 62 94 Nach A. Buchan hat es somit den Anschein, dass die Vegetation der cnglischen Flóra in der Blütcnöffnung gleichsam dem Sonnenspektrum sich anpasst, indem diejenigen Blüten zuerst erscheinen, derén Farbe dem Maximum der Wiirmestrahlen des Spektrums am niichsten kommt (rot, gelb). Nach A. W. B e n n e t besitzen von 64 englischen l''rühlingsblütlern 40-50/0 weisse, 14-1 o/o grüne, 20'3o/o gélbe, 7-8o/o rote, 17-4o/o blaue Blüten, dagegen von 50 Frühlingsblütlern der Schweizer Flóra : 36 o/o weisse, 2 o/o grüne, 200/0 rote, I60/0 blaue, 26o/o gélbe Blüten. B e n n e t meint, dass die Ursache dieses Untersciiiedes in den ver- schiedenen Temperaturverháltnissen der zwei Lander zu suchen ist. Ahnliche Zusammenstellungen rühren ferner von K e r n e r, Hoff- m a n n und S c h ü b 1 e r her. In neuester Zeit bescháftigten sich aucli Buscalioni und Traverso mit áhnlichen Zusammenstellungen. Der Verfasser versucht ein getreues Bild der Phanerogamenfiora Ungarns in Bezúg der Blütenfarbe zu gebén. Von 2550 wild vorkommenden Arten und Varietáten sind 448, d. i. 17-56o/o apetal. Von den übrigen (2102) sind 22-590/0 weiss, 17-880/0 rot, 27-16o/o gelb, 3-03o/o grün, 8-45o/o blau, 4-74o,ü lila, O'270/o braun, 6-03o/o zusammengesetzt (z. B. blaugrün, gelbbraun), 4-74o/o bűnt, 4-840/0 verschieden (die Individuen derselben Art verschieden), 0-27o/ü wech- selnd (dasselbe Indiv. zu verschiedenen Zeiten verschiedenfarl^ig). I. Von 207 Monokotylm sind: 16-90o/o weiss, 25-12o/o rot, 12-07o/ü gelb, 6-280/0 grün, 3-91 0/0 blau, 4-90o/o lila, 23-47o/o zusammengesetzt, 4-41 0/0 bűnt, 2*940/0 verschieden gefíirbt. Somit herrscht unter den Monokotylen die rote Farbe vor, wogegen die blaue stark zurücktritt. Von den Blüten mit zusammengesetzter Farbe sind 22 braungclb. * Vorgctragcii vom Verfasser in der am 9. November 1904 abgeiialtenen Sitzung der botanischcn Sektion. (4) A. KERÉKGYÁRTÓ 0 purpur-schwarz, 11 weiss-grün, 1 weiss-rot, 1 gelbweiss, 8 gelbgrün. Unter den buntcn ist die vorherrschende Farbe in 2 Fiillen die weisse, in 1 die rote, in 5 die gclbe und in 1 Fali die grüne. Auf Grund von Zusammenstellungen nach Farbe und Monat stellt es sich heraus, dass im I'ebruar und Márz die weisse, im April die gélbe und von Mai bis Olctober die rote F'arbe vorlierrscht, wobei der Prozentsatz der rőten Farbe vom Mai angefangen állmaiig ein grösserer wird. Von den ver- schiedenen P'arben kulminirt die weisse, grüne und lila Farbe im ersten Frühling, die gélbe im April, die buntgefárbten Blüten kulminiren im Juni und die rőten im Október. Die blaue Farbe kulminirt zweimal, im Frühjahr und im Herbst. II. Von 1895 Dikotylen erweisen sich 23-23o/o weiss, 18-33o/o rot, 29-820/0 gelb, 272o/o grün, 8-99o/o blau, 473o/,) lila, 0-36o/o braun, 3-83o/o zusammengesetzt, 2'68o/o bűnt, 5-05o/o verschieden, 0-360/o wechselnd. Von den Blüten mit zusammengeselzter Farbe ist 1 rotblau, 1 rotgelb, 4 sind purpurschwarz, 17 gelbweiss, 28 grünweiss, 24 grüngelb, 2 blau- weiss, 1 violettschwarz. Bei den bunten ist die Grundfarbe in 4 Falién rot, in 14 gelb, in 3 blau, in 8 violett, in 21 weiss. Im Február hcrrscht die rote Farbe vor, von Márz bis Juni die weisse, von Juni bis November die gélbe. Das Maximum der mcisten Farben falit auf den Frühling, nur das der gélben und lila Farbe auf den Herbst. AUgemein ist zu merken, dass bei den Monokotylen vom Frühjahr gegen den Herbst zu die rote Farbe im Zunehmen, die weisse, gélbe, grüne und lila im Abnehmen, im Frühjahr die blaue Farbe im Abnelimen, im Herbst dieselbe im Zunehmen begriffen ist. Bei den Dikotylen ist die lila Farbe vom Frühling an im Zunehmen, die blaue und grüne im Abnehmen begriffen ; nach einem kurzen Abnehmen im Frühjahr nimmt zu die rote und gélbe, nach einem kurzen Zunehmen im Frühjahr nimmt ab die weisse Farbe. In den Sommermonaten ist die geringste Schwankung wahrzunchmen. Die verschiedenen Farben verhalten sich im Vergleich mit dcm Verlauf der Temperaturen verschieden. Im Vergleiche mit den von K e r n e r herrührenden Daten betreffs der Blütenfarbe der Phanerogamen der baltischen Flóra stellt es sich heraus, dass mit abnehmender Temperatur die weisse, gclbe, lila und braune Farbe zu- nimmt, die blaue und rote dagegen abnimmt. Verfasser wünscht mit diesen Daten darzulegen, dass die Farbe der Blüten nicht nur blütenbiologisch, d. h. im Zusammenhange mit den befruch- tenden Insekten zu deuten ist, sondern dass vielmehr die Temperatur als ein richtiger Faktor der Blütenfarbe anzunchmen ist. EINE EIGENTÜMLIClll': FICIITENFORM IN DER HOHEN-TÁTRA. (5) R. R ó t h : Eine eigentümliche Fichtenform in der Hohen-Tátra.* (Mit Figur 0--Q iin ungar. (Jriginaltcxt, p. IG— 21.) In dicsér Arbeit sinci von mehreren Standorten aus dcr Tátra Fichtcn crwiihnt, wcichc dcncn von Caspary** in Preusseii und von Berg*** in Livland crwiihntcn, auf nassen Torfmooren vorkommenden Fichtcnformen ganz anolog sind. Von den vStandorten hebt Verfasser besonders den zwischcn Bad-Széplak und 1-lági als auch den unweit von Ü-Tátrafüred hervor 3 km. gegen Tátralomnic ; beidé in unmittelbarer Nilhe der Turistenstrasse. An den erwáhnten vStellen brechen niimlich die sogenannten »schwarzen Quellen« '•' hervor, welchc mit dem Vorkommen oben erwiihnter Fichten im causalen Zusammenhang stehen. Dass jené Quellén auch im Wintcr offen sind und dass in denselben Nasliiiiium wie mehrere Algen fortvegetiern, überzeugte sich Verfasser im Jahre 1903 am 2. Jánner, 0. November und 30. December ; als auch im Jahre 1904 am l. Február. Was nun die Ursache der Bildung dieser eigentümlichen aus den Fotografien im ung. Text ersichtlnchen Fichtenform anbelangt, ist Verfasser derselben Meinung wie B e r g, dass námlich »der bestíindig nasse Torfbodcn der Grund ist, auf dem solche Fichten immer entstehen und schon bei der Entwásserung desselben Standortes wiederum verschwinden,« Verfasser erláutert dics und betont noch besonders, dass nur die Zusammenwirkung der fortwáhrenden Feuchtigkeit und des betreffendcn Bodenabschnitts, in welchen die Fichte ihr Wurzelsystem ausbreitet, der einzige Grund sein kann. Was mit anderen Worten gesagt, höchstwahr- scheinlich als eine »stete Störung« des Assimilationsprocesses, cigentlich dei Wurzelfunction zu bezeichnen ist. M. Futó: Polypodium vulgare L. und Polypodium vulgare 7 serratum Willd.^^ (Mit Figur 7—9 im ungar. Originaltext, p. 22— 2G.) Bei dem gewöhnlichcn Engelsüss, Polypodium vulgare, finden wir im untersten Tcilc des Wcdelstieles, etwas oberhalb des Rhizoms, 4 hadrozcn- * Vorgelegt von J. Bcrnátsky in der ain 9. Miirz 1904 abgehaltencn Sitzung der botanischcn Sektion. ** Caspary R. : Die Krumnilichtc, cinc inarkkrunke Form. — Schrirtcn der physikalisch-ökonoraischcn Gesellschaft zu Königsbcrg. X\^ 1874. *** B e r g F r. : Einige Spiclarten der Fichte. — Univcrsitíit-Dorpat. 1887. — KrLimmficlitc odor Sumpnichtc. Tafel X. t Laut volkstümlicher Bencnnung der Zipscr. Diesc Quellén frieren niimlich im Winter niemals zu, und sind dcmnach, im Vergleich zur schneereichen, weisscn Um- gebung, auch dunkler. tt Vorgelegt von J. B. Kümmerle in der am 12. Október 1904 abgchaltcnen Sitzung der botanischen Sektion. (6) M. FUTÓ trisch gebaute Gefássbündel, u. zw. zwei grössere, der Oberseite und zwei kieinerc, der Unterseite des Wedels entsprechend. Von den zwei klcinern Gefássbündeln vereinigt sich das eine sofőrt mit dem einen der beiden grössern, so dass wir in einem Schnitte, der aus einem der Basis schon etwas cntfernter gelegenen Stelle genommen wurde, bloss drei Gefássbündel erblicken. Diese drei Gefássbündel vercinigen sich noch im untern Drittel des Stengels zu einem einzigen. Bei P. viilgare y serratnm finden wir im obersten Teile des Wedelstieles allerdings auch zwei ganz schwache und zwei starke, etwas weiter oben ebenfalls nur niehr drei Gefássbündel. Jedoch vereinigen sich dic zwei schwachen Gefássbündel untereinander zu einem, etwas schwachen Gefáss- bündel, das noch dazu die ganze Lángé des Stieles frei durchláuft, ohnc sich mit den zwei starken zu vereinigen. Diese zwei letztern Gefássbündel durchziehen den Stiel eine grossc Strccke hindurch beidé für sich, um erst im dritten Drittel desselben zusammenzuschmelzen (diese Fig. 7. a) und b) pag. 23.) Die anatomische Struktur der Fiedern weist keine auffallende Unter- schiede auf. Sehr verschieden sind wieder die biologischen Verháltnisse der beiden Pflanzen, wie es zuerst Ascherson, dann besonders Christ darlegte, indem zu Ende des .Sommers die Wedel des gewöhnlichcn Engelsüss leb- haft grün erscheinen und erst ihre Sporen heranreifen, dagegen P. vnlgare y serratum zur selben Zeit schon vergielbt und vertrocknet ist, indem die Sporen dieser Pflanze den Winter über heranreifen. Einen sehr bemerkenswerten Unterschied hat der Verfasser endlich im Bau der Sporangien gefunden ; namentlich die Zellen des Ringes (Annulus) sind der Anzahl nach verschieden, so zwar, dass demzufolge die ganze Ausbildung des Ringes eine etwas abweichende wird. Bei P. viíJgare und den sámmtlichen hiehergehörigen Formcn besteht der das Sporangium im Mediankreis bis zu 2/3 oder wenigstens zur Hálfte umsetzende Ring aus 10 — 14 Zellen, dagegen bei P. vnlgare y serratnm der bloss nur bis zu V* umsetzende Ring in der Regei aus 6 Zellen besteht (Fig. 8 und 9. p. 24.) Demgemáss erachtet es Verfasser für angezeigt, P. vnlgare y serratum als eigene, selbstándige Art zu betrachten. Als Matériái zu seiner Untersuchung stand ihm die Pteridophyten- sammlung von Prof. Aladár Richter zugebote, in den B a e n i t z- und W i r t g e n'sche Exsiccaten enthalten sind. BEITRÁGE ZUR KENNTNISS DER VEGETATION DER UJVIGEBUNG VON BUDAPliST. (7) G. Lengyel: Neue Beitrage zur Kenntniss der Vege- tation der Umgebung von Budapest.* (Pag. 2(5 — 27 im ungar. Originaltext.) Hicr seicn folgendc Angabcn nochmals mitgeteilt: 1. Orchis incarnala L. var. uchroleuca WÜSTNEI. In der Ebcne unter Gestrauch. 2. Epipaclis riibiginosa (Cr.) Gaudr. In grosser Menge auf Sand untcr (jcstriiuch, in Gcmeinschaft mit Epipaclis paluslris (L.) Cr. und Black- slonia seroUna (Koch) Beck. 3. Listera ovala (L.) R. Br. Auf toríigcn Wiesen bei 0-Buda niichst dem Römerbade. (Auf eincm von Prof. Mágocsy-Üietz gelcitetcn Aus- flug gesammclt.) 4. Salix paluslris HoST (siiperalbay, fragilis). Im »Epreserdő« in der Ebene. 11. Salvia Sclarea L. Auf dem Jánoshegy an Wcgesrand. Zur selben Zeit auch von andern, wic z. B. von J. B. Kümmerle gcfunden. 12. Tliymiis collimis M. B. var. slenophylliis Öpiz. Auf dem liármas- liatárhegy. 14. Centaurea Rocheliana (Heuff.) = C. banalica Kern. Náchst der Franzstádter Bahn. Scolopendiiim viilgarc Sm. schon von Heuffel für dcn Piliscr Bcrg erwáhnt, kommt dórt nocli vor. J. Wolcsánszky: Beitrage zur Kenntniss der Laub- moose Ungarns. ¥,¥; (Pag. 28 — 33 im ungar. Originaltext.) Die malhem. und naturvvissenscliaftliclie Fachabteilung des ung. kön. vStaats-Paedagogiums befasst sich unter der Leitung von Prof. J. V á n g c l auch mit systcmatisch durchgeführten faunistischen und íloristischcn Exkursioncn. Seit drci Jahren werden auch Moose gesammelt, welcne Aufgabc den Hörern I. Spissák und K. MárczeUy bcsonders zugeteilt vvar. So wurden übcr 800 Moose gesammelt. Der Revidierung der Bestimmungen hatte sich der ung. Bryologe M. Péter fi unterzogen. Im ung. Text sind nur dic Namen der Arten sowie die betreffenden Fundorte angegeben, so dass alsó dic Ar- * Vorgetragen vom Verfasser in der ;im 14. Dczember 1904 abgehaltencn Sitzung der botanischcn Scktion. ** Vorgelegt von K. S c h i 1 b c r s z k y in der um 8. Miirz 1905 abgehaltencn Sitzung der botanischcn Scktion. («) SITZUNGSBERICHTK. beit auch von Nichtkcnncrn der ungarischen vSprache mühelos bcnülzt wer- den kann.' Die zum Schluss angeführten Angaben bcziehen sich auf Dal- matien und das Okkupationsgebiet. SITZUNGSBERICHTE. Sitzung der botanischen Sektion am 14, Dezember 1904. (CVII.) Vorsitzender : J. Klein; Schriftführcr : J. B. K ü m meri e. 1. E. G o m b o c z legt seine Aibeit übei' »Die Pflanzengeographie und die Fiora des Soproncr Komitates« vor. Der erstc Teil der Arbcit handelt über die gcogra- phischen Vcrháltnissc, der zweite über die Geschichte der botanischen Erforschung, der dritte über die Verteilung der Vege- tation des Koiiiitates. Es werdcn ins- gesamt 1561 Phanerogame und 26 Pterido- phyten namhaft gemacht. 2. G. Lengyel berichtet über neucre Erscheinungen in der Flóra der Umge- bung von Budapest. (Siehe p. 26 — 27 dieses Heí'tcs.) 3. S. M á g o c s y - D i e t z legt einige Taxpis-Zweige vor, die Professor D. L a c z k ó vom Miklóspálhegy bei Szentgál, Vesz- prcnier Komitat, eingesandt hatte. Es gcht daraus hcrvor, dass Taxus haccata in jener Gegend tatsáchlich noch wild vorkommen dürfte. 4. Die Arbeit G. M o e s z' (Brassó) »Pnanzenteratologische Nachrichten aus Brassó« wird vorgelegt von N. Filarszky. In der Arbcit sind auch mehrere bisher gánzlich unbekannte ptlanzenteratologische Fálle angemerkt. 5. R. R a p a i c s hált cinen Vortrag über die geschichtlichc Einteilung der ungarischen botanischen Literatur. Es sprachen zu dem Gegcnstand noch die Herrcn J. E r n y c y und S. M á g o c s y- D i c t z. Sic gaben der Ansicht Ausdruck, dass die vom Vortragenden in Vorschlag gehrachtc Einteilung einer náhcren Prüfung unterzogen vverden sollc. 6. F. G a b n a y berichtet über die Vcr- mögcnslagc der Sektion und zum Schluss dieser letzten Sitzung im laufenden Jahre wünscht der Vorsitzcnde Július Klein den Vcrsammelten cin glücklichcs neucs Jahr. Sitzung der botanischen Sektion am 11. Január 1905. (CVIII.) Vorsitzender : J. Klein; Schrifttűhrer ; J. B. K ü m m c r 1 e. 1. B. Augustin hált einen Vortrag: »Bcitráge zur Kcnntnis derEntwicklung und vergleichendcn Anatomie der Paprikafrucht«. Vortragender bcfasst sich sowohl mit der Entwicklung der Blütenteile, insbesondere der Antheren, des Pollen und der Nube, als auch mit der Frucht selbst. In letztcrcr entwickelt sich nach ihrer vollkommenen Ausbildung cin »verkorktes Collcnchym«, nachtráglich die Capsaicin enthaltcnden Drüsen und der Farbstoff. Das »verkorkte Collenchym« erreicht bei den verschiedencn Paprlkasorten eine vcrschiedenc Dimension, es kann aus bloss 1, abcr auch aus 7 — 8 Zellschichten bestében. 2. J. E r n y e y bespricht ein Werk von S z i k s z a i F a b r i c i u s (Kovács) aus dem Jahre 1590, das vom Stand- punkte der Geschichte der ungarischen Botanik ciniges Interessé bcansprucht. 3. J. T o m e k hált einen Vortrag über den Zusammenhang zwischen Ozonium stnposum Pers. und Agarictiíi (CoJlyhia) velutipes CuRTis. Nach dem Vorkommen auf Báumen im botanischen Garten der Universitát in Budapest zu schliessen, scheint erstcre kvt das sterilé Mycelium des letztern Pilzes vorzustellen. Zum Schlusse verliest der Schriftführcr J. B. K ü m m e r 1 e einen ausführlichcn Bericht ubcY die Tátigkeit der botanischen Sektion in dem in mchreren llinsichten hcrvorrasíenden Jahre 1904. * In geographischcn Namcn bedeutct : hegy = Bcrg, erdő =• Wald, völgy Thai, körút = Ringstrasse, Boulevard, fürdő r=:. Bad, tó = See, Teich, jégbarlang líishöhle, forrás = Quelle, vízesés = Wasscrfall. L)ie BOTANISCHE SeKTION DER KGL. UNGAR. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft meldet in tiefer Trauer, dass Dr. Viiicenz von Borbás, PROFESSOR DER PFLANZENSYSTEMATIK AN DER UNIVERSITÁT ZU KOLOZSVÁR am 17. Juli dieses Jahres im 61-ten Lebensjahre verschieden ist. Bis wir seine Verdienste auf dem Gebiete der Lingarischen Botanik und der heimischen Floristik gehörig würdigen, gebén wir über sein unerwartetes Dahinscheiden in diesen wenigen Zeilen unserem Leid und Betrübniss Ausdruck. FRIEDE SEINER ASCHE! BEIBLATT ZU DEN •1 r M » NÖVÉNYTANI KÖZLEMENYEK« ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT l'nter Mitwirkuug von Redigiert von JÚLIUS KLEIN. J. BERNÁTSKY. BÁND IV. 1905. HEFT 2. A. Sziget hi- Gy ul a: Sur Tanatomie de la Vigne, au point de VLie de la maladie phylloxérique. Toutes les racines de la Vigne multipliée par la boiiture sönt des racines adventives qui ont chacune leur fonction a remplir dans les diffé- rentes périodes de leur développement et qui ont par suite une structure anatomique adaptée a ccs fonctions spéciales. Les parties les plus jeunes — les radicelles — font le travail de la croissance et de l'absorption de la nour- riture. Les racines agées, á la structure lignifiée, transportent les matiéres nutritives et servent á íixer la plante dans la térre. Sur les radicelles l'on peut distinguer, mérne a Toeil nu, les parties suivantes: 1" la coiffe, 2° le point végétatif, 3*^ la région pilifére et enfin 4" la partié en croissance, qui sönt toutes caractérisées par leur structure spéciale. Au bout de la radicelle on trouve la coiffe jaune-brunatre qui se diffé- rencie, dans le cas de la Vigne, en coiffe extérieure et intérieure. La richesse en tannins et en raphides des cellules de la coiffe inté- rieure fait penser que la coiffe n'est pas seulement un organe protecteur de la Vigne, mais qu'elle sert aussi d'organe excréteur par Temmagasinement des matiéres sécrétées et par l'exfoliation continuelle de ses cellules latérales. La zone en croissance, formée par 6 assises de cellules, est située sous la coiffe intérieure. Son épaisseur est de 60 a 70 ,«. La longueur de la zone des poils absorbants varié selon les sols. J'ai constaté, en accord avec les données de Haberlandt.* que la région pilifére commence á ^/^ á 1 mm dans un tcrrain sec et a 2 a 3 mm á partir de la coiffe dans un sol humidc. L'endoderme est toujours formée par une seule assise de cellules, nous n'avons jamais observé de plissement sur leurs parois.* (Fig. 10. p. 47.) * H a b c r 1 a n d t G. Physiologische Pllanzcnanatomie. Leipzig 1904. p. 196. (10) A. SZIGETHI-GYULA Entre les cellules subérisées de rendoderme on trouve aussi intercalé des cellules dönt les parois non subérisées servent a l'échange des matiéres nutritives entre l'écorce et le cylindre central. (Fig. 10, p. 47.) Dans le cylindre central de la radicelle de la Vigne le nombre des faisceaux ligneux et des faisceaux libériens varié selon l'age de la radicelle, mais encore plus selon les cépages. (Voir les données numériques pp. 47 a 48.) La zone de l'épaississement est située au-dessus de la région pilifére dans le tissus parenchymateux interfasciculaire. lei nous trouvons un méris- téme formánt du bois et du liber (Fig. 11. p.), sous l'endoderme on veit le perycicle. Dans les radicelles á deux faisceaux l'endroit de la ramification est toujours le cambium. Dans les radicelles á 3 faisceaux ou á plus, les deux méristémes participent á la formation de la branche latérale. Le travail de ces deux tissus augmente tellement le diamétre du cylindre central que celui-ci rejéte l'écorce avec l'épiderme. Alors la radicelle s'est transformée en racine. Le fonctionnement des méristémes ayant pour résultat cetté transforma- tion de la radicelle se fait de fa9on différente selon les divers cépages ; ces différences ont un róle décisif au point de vue de la résistance phylloxérique. Au cours de mes recherches sur 1'action du Phylloxéra j'ai trouvé les mémes altérations (nodosités) sur les radicelles des vignes européennes et américaines. Le Vitis rotiindifolia est le seul cépage qui ne sóit pas altéré pár le Phylloxéra. Au point de vue de la résistance phylloxérique il ne faut pas attribuer une grandé importance á ces nodosités, car la parte des poils absorbants n'importe que peu. M i Uar de t** a démontré que les ravages du Phylloxéra sönt la con- séquence du dépérissement des tuberosités des racines. Les tubérosités déchirent le périderme et par l'invasion des moisissures toute l'écorce, renfermant les organes conducteurs des matiéres plastiques, est détruite. La racine ainsi privée de son appareil nutritif perit. Le but de mon présent ouvrage c'est de rechercher les facteurs qui rendent résistantes les vignes américaines et dönt le manque est la cause du dépérissement du Vitis vinifera. Dans ce but j'ai comparé le développement, les parties constituantes et la structure des racines des cépages résistants et de ceux dönt la résistance est faible ou nulle. Sur le Vitis vinifera, cépage dönt la résistance est nulle, et sur ses hybrides j'ai trouvé des zones de méristémes inconnues. Le premier de ces méristémes est au bord extérieur du faisceau libé- rien et occupe la deuxiéme ou la troisiéme rangée des cellules parenchy- matiques, il forme vers l'extérieur des cellules du rayon méduUaire et vers l'intérieur des cellules du parenchyme libérien. (Fig. 19.) * Van Tieghem: Traité de Botanique. Paris, 1891. p. 681. De Rary: Vergleichende Anatomie etc. Leipzig 1877. p. 129. ** Millardet A. Pourridié et Phylloxéra, Paris 1882. SUR l'anatomie de la vigne (1 1) Le deuxiéme des ces méristémes borne le faisceau libérien et relie, pour ainsi dire, les parties du faisceau libérien qui sönt séparées par l'inter- calation des rayons médullaires secondaires, tertiaires. II produit vers l'intérieur des cellules du rayon méduUaire et vers Textérieur des cellules parenchy- matiques. (Fig. 20.) Dans les racines saines ces deux zones méristématiques servent cxclu- sivement a la production des éléments nécessaires a l'accroissement ; mais irritées elles fonctionnent autrement. Mais avant d'en parler jetons un coup d'oeil sur le grouppement des méristémes trouvés dans la racine de la Vigne. l^*" méristéme : la coiffe. Son róle est le mérne chez tous les cépages. 2*^ méristéme: le cambium. II sert a la pioduction des éléments du bois et du liber, mais tandis qu'il produit dans les cépages américains résistants des éléments méchaniques et des éléments conducteurs en proportion égale, dans les vignes á résistance faible il produit trés peu d'éléments de soutien et beaucoup de vaisseaux criblés et de parenchyme. 3*^ méristéme. Le phellogéne formé du pericycle se trouve immédiate- ment sous l'épiderme, dans les cépages résistants il est formé par une ou deux rangées de cellules et fonctionne avec lenteur, tandis que dans les cépages á faible résistance il est formé de plusieurs assises et fonctionne avec rapidité, causant ainsi une écortication précoce. 4'^ méristéme. Ce tissu a son origine dans le 2^ méristéme. Son róle c'est la différenciation et l'augmentation des faisceaux libériens. Son fonction- nement est le mérne dans les racines des cépages résistants et que dans ceux á faible résistance, mais sa disposition et sa forme sönt trés différentes selon la structure du faisceau libérien. 5'^ méristéme. Ce tissu a aussi son origine dans le 2^^ méristéme. Mais il ne se trouve que dans les cépages a faible résistance. En faisant le résumé de mes recherches je trouve que les différents degrés de la résistance phylloxérique des divers cépages trouvent leur explication dans les différences de la structure de l'écorce des racines. La résistance des cépages américains est déterminée par la situation spéciale des faisceaux libériens, et surtout par le manque du 5^ méristéme trouve dans les racines des cépages américains. 1'' Les faisceaux sclérenchymateux superposés des cépages américains qui traversent tout le parenchyme du liber fonctionnent comme- des corps isolants dans la conduite de l'irritation causée par l'insecte et empéchent ainsi la formation de l'hypertrophie. 2" Les cellules parenchymatiques de l'écorce des cépages non résistants transmettent sans obstacle l'irritation jusqu'aux 4^ et 5*^ méristémes. Ceux-ci en réagissant contre cetté irritation produisent de nouvelles tubérosités qui transpercent les plaques de liége isolantes et rendent ainsi possible la pourriture de l'écorce, c'est á dire de l'organe conducteur, dans toute son épaisseur, causant ainsi le dépérissement du cep. (12) G. MOESZ G. Moesz: Teratologische Funde aus der Umgebung von Brassó/ (Mit Fig. 21 — 27 im ungar. Originaltext, p. 62—74.) Gelegentlich botanischer Exkursionen fallen uns die von den regel- rechten Formen abweichenden Bildungen besonders auf. vSie sind auch leicht zu sammeln, doch schwer zu erkláren. Die Ursache der teratologischen Bil- dungen kann eine áussere und eine innere sein. Ohne weitláufige physiolo- gische und Kulturversuche kann sie wohl in keinem Falle ganz klargelegt werden. Wenn Verfasser auch nicht in der Lage ist, über die Ursachen der teratologischen Bildungen zu verhandeln, so meint er doch durch Mitteilung einer Reihe von teratologischen Fiillen, die von ihm in der náhern und fernern Umgebung Brassós beobachtet und zum grössten Teil für das Ung. Nat. Museum gesammelt wurden, zur Kenntnis der Pflanzenteratologie etwas beizutragen. Aus dieser Gegend sind schon von R ö m e r mehrere Bildungs- abweichungen bekannt gemacht worden.** Die hier mitgeteilten Fálle werden folgendermasscn angeordnet : /. Teralologie des Slcngels, 1. Nanismus. 2. Gigantismus. 3. Fasciation. 4. Strophomanie. 5. Synophthie. 6. Prolepsis. //. Teralologie des Blattes. 7. Polyphyllie. 8. Cohaesion. 9. Autophyllogenie. 10. Phyllodie. * Vorgelegt von N. Filarszky in der Sitzung am 14. Dezember 1904. ** Römer: Mitteilungen über fünf im Sommer 1878 beobachtete morpholo- gisch interessante Abweichungen etc. (Verh. u. Mitt. siebenb. Ver. f. Naturwiss. XXIX, p. 107.) — — Phytoteratologisches. Natúr u. Schulc, 1903, 11, p. 174. TERATOLOGISCHE FUNDE AUS DER UMGEBUNG VON BRASSÓ (13) ///. Teratologie der Bliite. 11. Albiríismus. 12. Pallescentie. 13. Chloranthie. 14. Phyllodie der Kelchblatter. 15. Phyllodie der Kelch- und Kronblátter. 16. Phyllomanie. 17. Petalodie der Antheren ^ Tepalodie. 18. Hypertrophie des Fruchtlcnotens. 19. Polymerie. 20. Olygomerie. 21. Diaphyse üoripare. IV. Terűtoloí^ie der Inflorescenz. 22. Proliflcation. 23. Anthesmolyse. 24. Synanthodie. 25. Mischomanie. 26. Abnorme Verzweigung der Inflorescenzhauptachse. V. Teratologische Algen. 27. Abnormale Bogenbildung bei Closterium. 28. Spaltung einer Reihe von Zellen bei Conferva. Anhang. 1. Auf Bliittern entstehende Adventivsprosse. 2. Viviparismus. 1. Nanisiiuis. Jede Pflanze erreicht unter günstigen Hmstünden nach einer gewissen Zeit eine ihr eigene, charakteristische, zwischen geringen Grenzen schwankende Grösse. Exetnplare von ausserordentlich grossem oder geringem Umfange fallen sofőrt als Abnormitáten auf. Ungünstige áussere Ver- háltnisse schcinen oft Nanismus hcrvorzurufen. Raniincidus sceleratiis erreicht auf trockenen Ufern kaum die Höhe von 3—4 cm, \vo doch die Pflanze sonst an nassen vStandorten gewöhnlich 15 cm bis 1 m hoch wird. Unter áhnlichen Umstiinden kommt Bidens cerniia in 2 cm hohen E.xemplaren vor. Sehr haufig linden sich in der Umgebung von Brassó 2—3 cm hohe Exemplare von Thlaspi arvense, CapseUa btirsa pastoris, Diplotaxis nturalis, ChenopodiuntArten. Erwahnt sei auch eines 2 cm hohen Ptlánzchens von Solanum nigriun mit zwei Blüten und vier Blt'itter ; die Liinge eines Blattes mit dem Blattstiel mass 8 mm. (14) G. MOESZ 2. Gigantismus. Sowohl ausserordentlich günstige aussere Umstánde als auch eine übermássige Zell und Gewebebildung können die Ursachen dieser Erscheinung sein. Linaria inlermedia ScHUR erreicht in der Regei eine Höhe von 30 — GO cm. Es finden sich aber auch 100 — 105 cm hohe Exeijiplare. Taraxacum officináié findet sich an einem feuchten, schattigen Standort in einer Talschlucht mit einem Blütenschaft von einem halben Méter und grossen breiten Bláttern vor. Campanula glomerata wird in der Regei 25—30 cm hocli. Auf einem Moor bei Szász-Hermány unweit Brassó wurdc ein Exemplar von 1 m Höhe ge- sammelt, dessen Verzweigung auch ganz abnormal stark war. Auf demselben Standorte wurde AchiUea tenuis ScHUR von 60 cm Höhe und mit 17 langen Ásten voller Blüten, ferner Gentiana Pneitmonanthe von 63 cm Höhe mit 45 Blüten gesammelt, wo doch die Höhe dieser letzteren Pflanze — nach Garcke — in der Regei bloss 15—30 cm betrágt. 3. Fascialion. Es wird mit besonderem Nachdruck darauf hingewiesen, dass mehrere Falle von Fasciation bei Taraxacum und Plantago mit Gigan- tismus Hand in Hand gingen. 4. Strophomanie. Ein sehr stark gewundener Stcngel wurde an Pliytcinna Vagneri Kerner beobachtet. 5. Synoplühie. Bei VaJerianella carinala LoiS. wachsen die Zweige gleicher Ordnung sehr leicht miteinander zusammen. 6. Prolepsis. Als nach dem ausserordentlich warmcn und trocknen Sommer 1904 im September sehr feuchtes Wetter eintrat, war an den bis dahin schon ausgebildeten Kartoffelknollen allenthalben eine Neubildung von jungen, im áussern Ansehn den Frühlingskartoffeln ganz áhnlichen, sekundaren Knöllchen zu konstatiren. Derén Grösse war sehr verschieden, manche über- trafen sogar die Mutterknolle. 7. Polyphyllie. G. Szontagh, der ausgezeichnete Kenner der Flóra von Brassó, sammelte ein Exemplar von Salvia verHciJJata, das mehrere Wirtel mit drei Bláttern aufwies. 8. Cohaesion der Blatter, besser gesagt der Blattchen, war an Tetta- gonolohus siliquosiis mehrfach zu beobachten ; die drei Blattchen des Blattes waren zu einer einzigen, ganzen Blattflache verwachsen. Von Römer (Brassó) erhielt Verfasser ein Syringa-Blalt mit zwei Spitzen und zwei Hauptadern ; es ist aber nicht sicher, ob man es in diesem Falle nicht viel- leicht mit einer Zweiteilung zu tun hat. 9. Autophyllogenie. In einem Falle waren zwei Blattspreiten von Corylus Avellana so miteinander verwachsen, dass sie beidé nur eine, gemeinschaft- liche Hauptader hatten. 10. Phyllodie der Hochblátter wurde mehrfach beobachtet. An einer Blütendolde von Angelica silvestris hatten siimtliche, abnormal grossen Hüll- blátter die Gestalt von Laubbláttern angenommen. An Echiiiin viügare wurden abnormal grosse Bracteen, an Scabiosa ochroíeiica var. polymorpha Baumg. laubblattartige Hüllkelchbliitter beobachtet. TERATOLOGISCHE FUNDE AUS DER UMGEBUNG VON BRASSÓ (15) U. Alhinismus wurde an 28 Arten beobachtet, u. zw. : a) Arten mit normál rőten Bliiíen. 1. Papavar Rhoeas. L. ' 2. Dcntaria bulbifera L. 3. Viola Joói Janka. 4. Polygala major Jacqu. (Sztpéteri hegy.) 5. Lychnis tlos cuculi. L. 0. Carduus acanthoidcs. L. 7. Carduus Personata L. (Nagykő.) Pulmonaria rubra Schott. Betonica officinalis L. (Sz.-llennány.) Orchis Morio L. » maculata L. 12. Erythronium den.s canis L. 13. Colchicum autumnale L. 14. Fritillaria Meleagris L. (Botfalu.'' 8 <) 10 11 bj Arten mit normál lila odcr blaucn Bliiten. 1. Hepatica transsilvanica Fuss. 2. Pulsatilla nigricans Störk. 3. Aquilegia vulgáris í^. 4. Viola canina L. 5. » odorata L. 6. Cirsium arvcnse L. 7. Ccntaurea cy.-inus L. 8. Cichoriuni intybus L. 9. Myosotis scabra Simk. 10. » montana Bess. 11. Salvia pratcnsis L. 12. Crocus iridillorus Heuff. 13. Scilla bitblia L. 14. Hyacinthelia Icucophaea Stcv.) 12. Blasse, aber nicht rein weisse Blüten fanden sich abnormal an folgenden 12 Arten, u. zw. : a) Arten mit normál rotcn Blüten. 1. Polygala major Jacq. Lichtrosa. b) Arten mit normál blaiien oder lila Blüten. 1. Hepatica transsilvanica Fuss. Rosa. 2. Aquilegia vulgáris L. Rosa. 3. Delphinium Consolida L. Rosa. 4. Hesperis alpina vSchur. I'ast weiss. 5. Aster tinctorius Wallr. Rosa. 6. Campanula alpina L. Schmutzigweiss mit einem Stich ins Violetta. Auf dem Bucsecs háufig. 7. Campanula bononiensis L. Rosa. 8. Gentiana caucasica MB. Fást weiss, selbst grünlich-weiss. 9. Veronica prostrata L. Rosa. 10. Salvia pratensis L. Rosa. 11. Ajuga genevensis L. Rosa. c) Arten mit normál gélben Blüten. 1. Ranunculus Breynianus Cr. Buttergelb. 13. Chloranthie der BlütenhüUe ist seltener, sie wurde aber angemerkt für Colchiciiui autumnale und Erysimum canescens RoTH, partiell für Tragopogon orientális, Taraxacum officináié, Crepis biennis. Das betreffende Exemplar von Colchicum autumnale blühte im Frühjahr und die grünen Perigonblátter waren auch verschmálert (Fig. 21 auf p. 68 im ung. Text). Überhaupt war Chloranthie jedesmal an andere Abnormalitáten geknüpft. 14. Phyllodie der Kelchbtütter war an Geiim rivale zu beobachten (Fig. 22 auf p. 69 im ung. Text). 15. Phyllodie der Kelch- und Kronbldlter konnte an Trifolum repens des öftern bemerkt werden. (16) G. MOESZ 16. Phyllomanie, d. i. Phyllodie der sámtlichen Blütenkreise zeigten 26 Inflorescenzen eines Exemplars von Trifoliitm praiense (Fig. 23 auf p. 70 im ung. Text). 17. Gefiillte Blumen fanden sich an Ranuncultis Breynianus, RanuncuJus dentatus, Potentilla chrysochraspeda und PulsatiUa nigricans. 18. Hypertrophie des Fruchtknotens zeigte Taraxacum officináié (Fig. 24 auf p. 71 im ung. Text). 19. Polymerie ist ziemlicli hüufig in Brassó zu beobacliten. Es sei blos Galanthits nivalis mit vier áussern Perigonbláttern, sowie Sediim maximum mit 6—7 Kelch-, und 6 — 7 Kronblattern, 12—13 Antheren und 6 Frucht- knoten erwáhnt. 20. Olygomerie kommt ebenfalls oft vor. 21. Diaphyse floripare. Durcliwachsene Blüten wurden an Erysimnm canescens und einer Ranímculus-Kvi beobachtet. In beiden Fállen waren die betreffenden Blüten auch sonst abnormal entwickelt (Fig. 25 auf p. 72 im ung. Text). 22. Prolifícation. An der Spitze der Inflorescenz von Plantago waren in einem Falle Laubblátter erschienen. 23. AnthesmoJyse. An Crepis biennis und Tragopogon orientális war Durchwachsung des Köpfchens zu beobaciiten. 24. Doppelköpfchen wurden schon von R ö m e r gesammelt und be- sctirieben. Verf. fand solche an Taraxacum officináié, < u. zw. an dem schon ohen erwáhnten Exemplare mit dem abnormal grossen Fruchtknoten. 25. Mischomaine, eine übermássige Verzweigung der Inflorescenz wurde mehreremals an Echium vitlgare beobachtet. 26. Abnormale Verzweigung der Innorescenzhauptaclise konnte Verf. an Zea Mays, Lolinm peremié und Plantago feststellen. Die betreffenden Exemplare von Loliuin waren von Rost befallen ; sie stellten genau L. com- posihim Thuill- und L. ramosum SCHUR vor. 27. und 28. Natürlicherweise können teratologische Erscheinungen auch an Cryptogamen zutage treten. Oft zeigen sich z. B. solche Closterieii, die nicht halbmondförmig, sondern y-förmig gebogen sind^ wo alsó der eine Bogenschenkel die entgegengesetzte Richtung zu dem andcrn einnimmt (Fig. 26 auf p. 73 im ung. Text). Seltener scheint eine eigenartige Lángs- spaltung einer Reihe von Zellen bei Conferva stattzufinden, wodurch dann eine fensterartige Lücke im Verlaufe des Algenfadens entsteht (Fig. 27 auf p. 74 im ung. Text). .Schliesslich wird noch der eigentümlichen Adventivtriebe von Cardamine rivularis ScHUR erwáhnt, Die Pflanze besitzt grosse, zusammengesetzte Grundblátter mit ansehnlichen Blattchen. An einem oder anderen dieser Bláttchen entspriessen auf der Unterseite Wurzeln, oben Blattrosetten, die den primáren Blattrosetten ganz ahnlich sehen. EndHch wird noch einer aus- keimenden Áhre von Secale cereale gedacht, als ein Beispiel des eigentlichen Viviparismus. EINIGÜ PFLANZEN AUS DEM KAUKASUS (17) Z. Szabó. Einige Pflanzen aus dem Kaukasus.* (Pag. 74 — 78 im ung. Originaltcxt.) Verfasser hatte unter der Leitung seines Lehrers, L. L ó c z y, Prof. der Geographie an der Universitüt zu Budapest, und mit mehreren Mit- schülern im Juni und Juli 1902 einen Ausflug in den Kaukasus unternom- men, allerdings nicht zum Zweck botanischer Sammlungen, sondern blos um eine allgemeine Übersicht über die geographischen Verhilltnisse dieses Grenzgebirges zwischen Európa und Asien zu gewinnen. Niclitsdestoweniger war es iiim im Vérein mit zweien seiner KoUegen, namens S. Beluleszko und B. Lengyel geglückt, wenigstens einen geringen Bruchteil der für den Kaukasus charakteristischen Flóra zu sammeln und mehr oder minder unversehrt nachhause zu bringen. Die Pílanzen wurden teils im botanischen Institut der Universitüt zu Budapest, teils in dem der Universitát in Breslau bestimmt. Die Enumeration dieser Pflanzen ist nebst den in lateinischer Sprache gehaltenen kurzen Bemerkungen über den Standort der betreffenden Arten aus dem Originaltcxt, p. 75 — 78, zu ersehen. * Vorgelegt von L. Thaisz in der Sitzung vom 8. Márz 1905. SITZUNGSBERICHTE. Sitzung der botanischen Sektion am 8. Február 1905 (CIX). Vorsitzender : J u 1 i u s Klein; Schrift- fúhrer : J. H. K ü m m c r 1 e. 1. G. Lengyel hált einen Vortrag unter dem Titel : »Floristische BeitriiBei- trage zur Moosflora Ungarnsi.ichte von der charakteristisch hakenförmig gekrümmten Gestalt und Grösse der lebenden Pflanze. Deutlich sichtbar wird am Grundé der kleine Kelch, und der Wachs- abdruck lasst sogar noch mit grösstcr Schárfe die feine, schnigc Strcifung der Hülsenklappcn erkennen. Die Frucht befand sich, als sie zum Abdruck gelangte, unmittelbar vor der Iveife. Überblickt man die in obiger Tabelle zusammengestellten Ptlanzcnarten, so gewinnt man sofőrt die Überzcugung, dass die sic b e r g c n d e n S c h i c h t c 11 auf k c i n e n Fali g 1 e i c h a 1 1 r i g s e i n k ö n n c n. Die Ablagerung südlich vom Dorfe sebeidet wegen des Mangels an weitercn Ein- schlüssen für die folgendc Betrachtung aus. Die Ablagerung an der Kirche imd die Tuffe nördlich vom Dorfe aber b e h e r b c r g c n d u r c h a u s ve r- s c li i e d c n e I'M o r c n. DIE FOSSILE FLÓRA VON GÁNÓCZ BEI POPRÁD. (57) Nach der V^ereinigung der Fichtc mit dcm Bergahorn, der Haselnuss und Weide bin ich geneigt, die Schicht in der Náhe der Kirche von L 11 c s k i f ü r j u n g, \v o h 1 f ü r r e z e n t z ii haltén; j e d e n - falls ist sie postglacial und vielleicht sogar jünger als die oberste Schicht am Hradei< bei Gánócz. Anders liegen die Verhaltnisse bei dem 'l'uffe nördlich vom Dorfe. Hier erscheint eine Flóra von ganz anderer Zusammenselzung, mit Arten, derén Ansprüche an das KLima wesentlich von denen abweichen, wie sie von den Arten der Ablagerung bei der Kirche gestellt wurden. Allerdings ist eine wichtige Frage heute hier noch nicht zu entscheiden, weil die Untersuchungen über den Tuff von Lucski noch zu keinem abschliesscnder. Resultat geiuhrt habén, námlich die Frage, ob die aus jenem Steinbruche gesammelten Pflanzen wirklich allé einem und d emséiben Horizonté angehören; denn die Handstücke stammten zum Teile von Blöcken, die lose im Bruche dalagen, Nun bin ich zwar geneigt, die oben aufgeworfene Frage zu verneinen, aber so viel ist über allén Zweifel sichergestellt, dass in jener Ablagerung Schichten auftreten, die eine w á r m e b e d ü r f t i g é r e Flóra enthalten. Ein flüchtiger Blick auf die Ptlanzenliste aus den in Rede stehenden Ablagerungen lehrt sofőrt, dass sehr vieJe jener Sippen noch heute Glieder der Karpathenflora darstellen ; die meisten von ihnen gehören Formationen trockener, sonniger Abhánge an. Zwei jener Pílanzen aber müssen ein ganz besonderes Interessé beanspruchen, námlich Cotiniis Coggygria Scop. und Astragaliis hamosus L. Das Blatt der ersteren ist so gut konserviert, dass die Bestimmung ebenso sicher gestellt ist wie die der Leguminose. Beidé Arten verlangen zu ihrem Gedeihen warme Sommer und trockene Lagen, Bedingungen, wie sie in der Gegenwart die Zentral- karpathen ihnen nicht mehr bieten können. Daher fehlen beidé jetzt in der Flóra von Lucski und der Vegetation der eigentlichen Karpathen. Der Perücken- strauch {Cotinus) bildet erst an den trockenen Trachythügéln der Mátra ein charakteristisches Buschwerk, und Astragaliis hamosus L. muss als m c d i- t e r r a n e r Bestandteil der Flóra Ungarns gelten, der in Kroatien seinen nörd- lichsten Standort findet.* Selbst im Mittelmeergebiete gedeiht die Pflanze an trockenen, sonnigen, steinigen Orten und in der Dobrudscha ist sie ein S t e p- p e n g e w á c h s**. Das Auftreten von Colinits und Astragalus hamosus L. um Lucski wilhrcnd der Vorzeit legt den Gedanken nahe, dass in einer gewissen Pcriode wármcliebende Pílanzen durch das breite VVaagtal weit nach aufwárts ge- wandert waren und in dem sonnigen, breiten Talkesscl von Rózsahegy auf den dortigcn Kalkfelscn cinen der letzten vorgeschobenen Posten derartiger Pllanzenassociationen bildetcn. vSollle etwa Rochelia slellulata Reichb.. die an * A. Ne il re ich, Vegetationsverhiiltnis.se Kroatiens. Wien 1868. 248. * ■ Nach .\n,ü,aheii der .Saininlcr im Brcslaucr Hcrbar. Vergl. N y m a n, Consp. 1"1. eunjp. II. Suppl. Örebro 188Ü - 9U. 98. In dcm frcilich auch sonst viell'ach mangcl- hal'lcn Werke von G r c e e s c u (Consp. Florei Romaniei Bucuresti) 1898) l'ehlt die Pflanze. (58) F. PAX sonnigen Stellen des Chocs bei Lucski entdeckt wurde, ein sonst aus- gesprochen mediterraner Typus*, das letzte Relikt jener sonst verschwun- denen Flóra sein, der sich bis in die Gegenwart erlialten hatte ? Diese Annahme ist sicherlich nicht so ohne weiteres von der Hand zu weisen. Die Frage nach dem Altér jener Schichten, denen die in Rede ste- hende, wármebedürftige Flóra von Lucski angehört, entbehrt keines geringen Interesses ; sie ist aber befriedigend erst dann zu lösen, wenn eine systema- tische, gründliche Durchforschung der dortigen Ablagerungen erfolgt sein wird. Immerhin aber lassen sich einige Schlussfolgerungen ziehen, die sich über das Niveau kühner Vermutungen emporheben. Die Zeit, zu welcher Cotinus und Astragalus hamosus L. um Lucski gediehen, war eine warme Periedé, sonnig und trocken ; die Sommertempera- turen lagen entschieden höher als heute. Die Vegetation zeigte, wie sich schon a US den wenigen Funden schliessen lasst, eine starke Neigung zu steppenartigem Charakter. Unter solchen Verháltnissen liegt die Annahme nahe, dass die AblagerungjenerSchichten in die Interglacial- zeit zu verlegen ist, in eine Periode, zu welcher Cormis mas L. und Ligiistriim um Gánócz freudig gediehen. Somit wáren an einer zweiten Stelle am Fusse der Zentralkarpathen deutliche Anzeichen einer Literglacialflora von steppenartigem Einschlage gé- gében ; und doch besteht zwischen beiden Fundstellen ein nicht unbedeutender Unterschied. Die Interglacialflora von Gánócz zeigt ein Bedürfnis nach höherer Temperatur, auch wohl nach trockenen, sonnigen Standorten, aber sie ist keine echte Steppentlora. Die Vegetation von Lucski aus jener Zeit verlangt noch mehr Wárme und enthált wenigstens eine mediterráné Steppenpflanze. Die geographische Lage beider Orte erklart diese Verschiedenheiten, die übrigens auch in der heutigen Flóra zum Ausdruck gelangen. Zwar be- tragt der Unterschied der Meereshöhe zwischen Lucski (616 m) und Gánócz (ö35 m) nur etwa 20 m, was kaum ins Gewicht fiiUt ; aber das Bett der Waag liegt bei Tepla, wo das kurze Seitental von Lu.cski mündet, gegen 500 m hoch, d. h. alsó reichlich 100 m niedriger als die Hochfláche der Höhe von Gánócz. Das kann schon nicht ausser Betracht bleiben. Kaum zwei Meilen von Gánócz nördlich aber steigt die zerrissene Gebirgsmauer der Hohen Tátra stellenweise über 2600 m auf ; der (iipfel des Chocs, der sich allerdings unmittelbar über Lucski emportürmt, kulminiert mit nur 1613 m. Dadurch musste in ungleicher Weise das Klima beeinflusst werden. Bis an den Fuss des Gebirges sandten zur Eiszeit die Tátra-Gletscher ihre Zungen herab. Chocs, Klein-Krivanstock und Fátra waren unvergletschert**, wenn auch ihre Gipfel die eiszeitliche Schneegrenze überragten*** und so auf ihnen den Sommer hindurch bleibende Schneefelder schufen. Sie schwanden * F. Pax, Grundzüge, 1. c. 182, 224. ** J. Parts eh, 1. c. 195, bezw. 660. *** In diesem Sinne muss die von niir früher ausgesprochene Vermutung (Grund- züge 1. c. 242) jetzt verstanden werden. DIE FOSSILE FLÓRA VON GÁNÓCZ BEI POPRÁD. (59) wahrend der Interglacialzeit im Westen der Nordkarpathen rasch, erhielten sich naturgemáss in der Hohen Tátra lánger. So waren auch die Bedingungen für das Einwandern wiirmeliebender Sippen im Waagtale langere Zeit h i n d u r c h und s c h o n v i e 1 f r ü h e r g ü n s t i g e r als auf der Hoch- fláche der Zips. VVie in Gánócz, so hat aiso auch in dem Talkeasel von Rózsahegy die Ablagerung des Kalktuffes über eine geraume Zeit hindurch stattgefunden. Vermutlich wird sich dies auch far andere Tuffe nachweisen lassen. Aber erst, wenn die eingehende Untersuchung der Einschlüsse in ihnen weiter fortgeschritten sein wird, kann man eine genaue Altersbe&timmung erwarten. Sie wird sicherlich nicht unwesentliche Bausteinc liefern für ein tieferes Eindringen in die Kenntnis der Geschichte der Karpathenílora. J. Győrffy: Über einen neuern Fundort von Hymenostylium curvirostre var. /^- scabrum in Ungarn, sowie über die Anatomie dieses Mooses.* (Mit Fig. 28—31 im ungar. Originaltext, S. 95—100.) Die Gattung Hymenostylium aus der Familie der Weisiaceen — Untcr- fam. Gymnoweisieae — ist monotypisch, indem sie nur durch eine Art, H. curvirostre vertreten ist, diese aber mehrere Varietáten záhlt. Eine der seltenen Varietáten, H. curvirostre (Ehrh.) Lindb. var. [3. scabrum Lindb.** hatte der Verfasser vor nicht langer Zeit im Vlegyasza- Gebirge (siebenbürgischer Teii Ungarns) gefunden und bekannt gemacht ;"** der betreffende Fundort war der einzige aus Ungarn. Bald nachher wurde H. curvirostre var. scabrum von Degen auf der »Galatiu«-Alpe bei Rodna gesammelt.t Nun weiss der Verfasser abermals einen Fundort für dieses íMoos in Ungarn zu nennen, u. zw. die Felsenwánde in der náchsten Náhe des »Langen Sees« im Felkaer Tal in der Hohen Tátra. Das gesammelte, vvenngleich nur sterilé Matéria! benützte Verfasser zur Untersuchung der amatomischen Verháltnisse von Stengel und Blatt. I. Stengel. Entgegen der Bemerkung L i m p r i c h fs"*'"' über den angeblich dreikantigen vStengelquerschnitt muss hervorgehoben werden, dass der Stengel an und für sich rund ist. Wenn wir dennoch hie und da einen dreieckigen Querschnitt erhalten, so ist dies darauf zurückzuführen, dass wir zufállig drei dem Stengel entspringende Blátter knapp unter ihrer Ansatzstelle getroffen * Vorgelegt von K. Schilbcrszky in der ;un 31. Mai 1905 abgehaltcnen Sitzung der botanischen Sektion. ** S. 0. L i n d b e r g, Musci .Scandinaviae in systemate novo dispositi, 1879, p. 22. *** Magyar Botanikai Lapok, IIL, S. 124. t Ib. IV, p. 80. tt L i m p r i c h t, Die Laubnioose Deutschlands, etc. I, S. 239. (60) J. GYÓRFFY habén, wo dem rundén Stengel die Fortsetzung der Hauptader der drei Blátter angewachsen ist und so drei Kantén zustande kommen. Ent- sprechenderweise gewinnen vvir aber zuweilen auch Ouerschnitte mit blos zwei oder nur einer einzigen Kanté. Von einem zentralen Leitbündel ist im Stilmmchen dieses, auf kahlen, trockenen Felsen wachsenden Mooses keine Spur vorlianden. Es ist bemer- kenswert, dass felsbewohnende Arten überhaupt entweder nur cin sehr schwach ausgebildetes (z. B. Hedwigia ciliata, Barbula-, Gyninostomum-, Orlhotrichíim-, Hypnum- Arten)* oder gar kein Leitbündel führen (Grhmnia leiicophaea var. latifolia nach Beobaclitungen des Verfassers**). Am Rande finden sich kleinere, dunkelbraune, gleichsam eine mehr- schichtige Epidermis biidende Zellen mit dicken Wánden. Manche der zu áusserst liegenden Zellen stehen papillenartig hervor, doch so, dass einige von ihnen blos nur mit ihrer áussern, stark verdickten Wand, nicht aber auch mit ihrem Lumen hervorragen (Fig. 28 auf S. 97 im ungar. Originaltext). Die Papillen am Stengel bilden nach L i m p r i c h t (1. c. p. 239) ein Hauptcharakteristikum der Varietát. Innerhalb dieser »mehrschichtigen F]pidermis« findet sich der aus grös- sern, lichtern, ziemlich gleichmássigen parenchymatischen Zellen gebildete zentrale Teil, dessen Zelhvánde ebenfalls nicht dünn sind. Beidé Gewebeteile sind auch im Lángsschnitt zu unterscheiden (Fig. 29 vS. 98) und hier erscheinen die Zellen des zentralen Teiles láng gestreckt, mit gerade, oder aber auch schief gestellten Querwánden und mit einer der- artigen Anordnung des körnigen Plasmainhalts, dass sie unwillkürlich an das Bild der Siebröhren erinnern. Die Bemerkung, dass im Stengel dieses Mooses keine Spur eines Leitbündels vorhanden sei, ist alsó so zu verstehen, dass keine wasserführende Bahnen vorhanden sind, wogegen man Grund hat anzunehmen, dass das gesamte zentrale, d. h. nicht dem epidermalen oder Rindenteile angehörende Gewebe die Stelle des Leptoms einnimmt. Wenn das Moos keine wasserleitenden Elementc aufweist, so dürfte das damit im Zusammenhange stehen, dass es ja an den betreffenden Stand- orten gar kein Bodenwasser aufzunehmen Gelegenheit hat, dafür aber im Regen und Schnee, Tau und Nebel direkt, durch die Blátter Feuchtig- keit crhált. IL lm Querschnitt des Blattes ist ein starker Mittelnerv und von ihm ausgehend rechts und links je ein Flügel (der Blattspreite) zu unterscheiden, welch letztere divergierend auseinandergehen. (Fig. 31, vS. 99). Wie im vStámmchen, so sind auch im Blatté sámtliche Zellen recht dickwandig und vielfach finden sich auch papillöse Erhebungen, die zumeist nur von der Wand selbst gebildet werden. Der in der Unterseite stark hervortretende Mittelnerv vvird der Haupt- sache nach von mechanischen Elementen durchzogen. * Haberlandt, Beitráge zur Anatomie und Physiologie der Laubmoose, Jahrb. f. wiss. Botanik, XVII, S. 390. ** Hedwigia XLV, S. 17. KLKINKRK MITTKILUNGEN (61) Dic überall nur aus eincr oinzigon Zellschicht íiufgcbautc Blattspreite weist in ihren Zellen verhaltnismassig wciiig Chlorophyll auf. Infolge dessen erscheint das Moos nicht lebhaft grün gefarbt, sondern gelblich-grün ; die dicken Wande und die papillösen Krhebungen tragen das ihrige dazu bei, dass das Blatt etwas fahl und nicht durchscheinend ist. KLEINERE MITTEILUNGEN. (Mit Fig. 32 im ungar. Originaltext S. lÜO— 101.) Ein monströser Fichtenzapfen." (lelegentlicli des Ausfluges der Sektion im Jalirc 1!)00 nach vSclmeczbánya war dem Verfasscr in der Sammlung der Forstliclien Versuclisstation ein eigeníümÜGh ausgebildeter Fichtenzapfen auf- gefallen, über dessen Herkunft aber kaum etwas bekannt war. Ks gelang dem Verfasser festzustellen, dass der Zapfen aus dem Komitate Máramaros herstammte und zwar von cinem Baume, der angeblich mehrere Jalire auf- einanderfolgend álinliche Zapfen trug. In einem vor Kurzem erschienenen BucVie — 0. K i r c li n e r, O. Lo e w, C. Schröter: Lebensgeschichte der Blütenpflanzen Mitteleuropas 1904, vS. 153 — ist nun ein iilinliciner monströser Zapfen abgebildet. Die monströse Gestaltung des Zapfens wird durch die regehvidrige Ausbildung der Fruchtscliuppen bedingt, indem sie bei der Reife des Zapfens dieselbe Gestalt beibehalten, die ihnen im jugendlichen Zustand wiihrend der Blütezeit eigen ist; sie zeiclinen sicli namlich dann dadurcli aus, dass sie mit ihrer Spitze zurück, gegen den Zapfenstiel zu geneigt sind. Bei Übergang der Blüte zur Fruchtbildung richten sich die Spitzen der Fruchtschuppen in der Regei auf, und neigen sich gegen die Zapfenspitze zu, derart, dass die Fruchtschuppen sich gegenseitig dachziegelförmig decken. Im obigen m.onströs ausgebildeten Zapfen wenden sich aber die Spitzen der Frucht- schuppen nicht aufwárts, sondern bleiben, wie bemerkt, zurückgebogen (Fig. 32 auf S. 100 im ungar. Text). Man hat demnach anzunehmen, dass die Fruchtschuppen im gegebenen Falle infolge einer Ursache (wahrscheinlich Frost) gehindert waren, sich regelrecht voUkommen zu entwickeln. wobei aber weder ihre V'erholzung, noch aber die Ausbildung des Samens irgendwolche Kmbusse erlitten habén. S. Mágocsy-Dietz * Vorgelegt vom Verfasser in der aui 11. Október 1905 abgehalteneii Sitzung der botanischen Sektion. (62) SITZUNGSBERICHTE SITZUNGSBERICHTE. Sitzung der botanischen Sektion am 12. April 1905 (CXI). Vorsitzender : J. Klein; Schiiftführer : J. B. K ü m meri e. 1. S. Mágocsy-Dietz hált einen Vortrag : » Über dic Gestall des Blatícs von Convolvulus arvcnsis Z,.« Das Laubblatt dieser Pflanze ist ausserordentlich ver- anderlich. Als Grundtypus hat man die pfeilförmige Gestalt zu betrachten, von der ausgehend eine ganze Reihe Übergangs- gestalten zu anderen P'ormen beoljachtet werden können. Da zwischen den extrémen FormennichtnurÜbergangsstadienzLifinden sind, sondern erstere zuweiien auch auf ein und demselben Individuum auftreten, so ist es durchaus verfehlt, aut Grund der Blattgestalt systcmatische Formen auf- zustellen. So sind u. a. die im Sommer auf Weinreben sich windenden Exemplare der Pflanze zumeist mit sehr breiten Bláttern begabt, wogegen die im Herbste dem Boden anliegenden Exemplare durch sehr schmale Blátter ausgezcichnet sind. Vortragender schliesst aus seinen Beob- achtungen darauf, dass die auffallende Veránderung des Blattes von Convolvulus arvensis in klimatischen und terrestrischen Verhiiltnisscn ihre Ursache hat und wir es somit hier mit einem sicheren Falle von Anpassung zu tun habén. L. v. T h a i s z bekráftigt letztere Ansicht des Vortragenden und betont besonders die Fragwürdigkeit der Berechtigungdessen, dass auf Grund der verschiedenen Blatt- gestalt neue systematische F'ormen auf- gestellt und diese mit eigenen Namen be- legt werden. 2. S. J á v o r k a berichtet » Üier einen Bastard zwischen Vinca herbacea WK. und V. minor L. im Herbárium des botanischen Gartens der Universitdt in Budapesív, der im Gebirge bei Budapest gefunden und von seinem Entdecker F. S á n d o r Vinca hybrida benannt wurde. Es folgen amtliche Beratungen und Verhandlungen, u. a. auch in Bezúg der Erhaltung der Naturdenkmáler in Ungarn und der Erforschung der einheimischen Vegetation. Sitzung der botanischen Sektion am 10. Mai 1905 (CXII). Vorsitzender : J. Klein; Schriftführer : J. B. K ü m meri e. 1 . K. B a 1 k á n y i's (Debreczen) Arbeit •dM. Fazekas als Naíurforscher« wird vor- gelegt von A. K u b a c s k a. Die Arbeit ist für die Entwicklung der ungarischen Botanik von hiteresse. 2. R. Sztankovits hiilt einen Vortrag unter dem Titel »Beitrdge zur Anatomie der Fruclit der einheimischen Quercus- Arten« und behandelt die Anatomie der Früchte von Quercus pedunculata Ehrh., Qu. sessiliflora Sm., Qu. lanuginosa Lam., Ou. conferta Kit. und Qu. Cerris L. mit besonderer Berücksichtigung der systema- tisch wertvoUen Charaktere. Sitzung der botanischen Sektion am 30. Mai 1905 (GXIII). Vorsitzender : J. K 1 c i n ; Schriftführer : J. B. K ü m meri e. 1. Vorsitzender J. Klein berichtet schmerzerfüllt über das Ableben des Mitgliedes der botanischen Sektion, B. Kontúr, der namentlich mit seinen aus der biblischen Geschichte genommenen Arbeiten botanischen Inhalts die ungarische botanische Literatur bereicherte. 2. N. F i l a r s z k 3^ hált einen Vortrag »Über mtsere Crocus-Arten mit ziveifel- hafter Benennung«.. Vortragender ist der Meinung, dass die in Ungarn verbreitete, durch ihre grossen Perigonblátter an eine Iris erinnernde, in K e r n e r's Flóra exsic cata Austro-Hungar. XXXV. 1902 unter dem Namen C. bauaticus ausgegebene Crocus-Aii richtigervveise entweder C. by- sitzungsbp:richtk. (63) zaniinus (Bark.) Ker. oder abcr C. iridi- florus Hkuffel zu heissen hat. Ferner sollte richtigerweise für die von lleuft'el C. banatictis bcnannte Art dieser Xame aufrecht erhalten bleiben, weswegen die für diese Arten aufgestellten Namen C. HeiilfcUanits Heiuí. und C. Henffclii Kökn. keinerlei Berechtigung habén. Schhesshch weist Vortr. darául" hin, dass C. banalicus Hff. var. scepusiensis Tehm et Woloszczak zu strcichen ist, indem das Merkmal dieser angeblichcn Varictiit »differt a t3'po fauce perigonii parce pilosa<', aut" falscher Beob- achtung ruht, somit auch die Zipser Ptlanze dem reinen Typus von C. baiiaticiis entspricht. 3. J. G y ő r f f y's (Makó) Arbeit »Hyine- Hoslylium curviroslre (Ehrh.J Lindb. var. §. scabrtim Lindb. eic.« wird vorgelegt von K. S c h i 1 ii e r s z k y. Náheres über den Inhalt dieser Arbeit siehe auf S. 59 diescs Bciblattcs. 4. J. Q u i n t legt seine Arbeit »Dic Bacillarien des Römcrbades ndchsl Buda- pest Flora fossilis gai!Occ!isis« wird vorgelegt von Z. Szabó. (Siehe die Arbeit im Originalte.xt auf S. 19 dieses Beiblattes.) Vorsitzender Július Klein bemerkt hiezu, dass er im Namen der Sektion die hochinteressante Arbeit des deutschen Ver- fassers mit grösster Freudé entgegennehme und empfiehlt, sic ihres Themas wegen im »Beiblatt« der »Növénytani Közlemények* vollinhaltlich abzudrucken. J. T u z s o n fügt die sachliche Bcmer- kung hinzu, dass das auf Nyinpkaea Lotus bezügliche Ergebnis der inhaltsreichen Ar- beit in belreff der F^rklárung des Vorkom- mens dicsér Pflanze bei Püspökfürdö selír wichtig ist und wenn jenes Ergebnis als sicher erwiesen angenommen wird, so be- rechtigt dics zu recht weitgehenden Schluss- folgcrungen. Eben deshalb gibt T u z s o n abcrauchseiner Meinung Ausdruck,dassdie anatomische Methode über die systemati- sche Zugehörigkeit fossiler Pflanzenresle kein sicheres Urtcil zulásst und deswcgen die apodiktische .Aufzahlung von Xymphaea Lotus unter den fossilen I'ílanzen von Gánócz nicht vollkommen begründet er- scheint. Nachdem sich derselben .Meinung auch K. S c li i 1 b e r s z k y anschliesst, sprechen noch zum Gegenstande S. .M á g o c s y- D i e tz, J. K 1 e in, R. R o t h, Z. Szabó. 3. R. R a p a i c s' Arbeit y>Heobachtung'en über Pjlanzeniranderu.ng« wird vorgelegt von G. Leng y e 1. Die Arbeit enthált Beobachtungen über das Vorkommen (64) SITZUNGSBERICHTE. mehrcrer Pflanzen bei Szolnok in Ungarn und bei Radegund (Steiennark). 4. G. Lengyel bespricht das Werk >->Plantae Menyhárt ianaesxi. von H. Schinz. In dem Werke ist das von dem ungarischen i^otaniker L. M e n 3' h á r t in Afrika in der Zambesi-Gegend gesammelte Pflanzen- niaterial aufgearbeitet, u. z\v. untcr Mit- wirkung von A. E n g 1 e r-Berlin, F. P a x- Breslau, N. W i 1 1 c-Christiania, J-I a c k e 1- Graz. 5. S. M á g o c s y - ÍJ i e t z legt cinen ■>->eigcntümlich ausgebildden Fichfenzapfen« vor. (Naheres über den Gegenstand siehc auf S. 61 dieses Beiblattes.) 6. K. S c h i 1 b e r s z k V und nachher J. Klein berichten über Verlauf und Folgen der Ausllüge, die eine Anzahl Mit^lieder des im Juni in Wien zusammengetretenen botanischen Kongresses unter Führung der kön. ung. Naturwissenschaftlichen Ge- sellschaft in Ungarn unternommen habén. In Budapest waren 81 auslándische und 33 ungarische Teilnehmer zugegen. Am Ausfluge nach Herkulesbad nahmen 47 ausl. und 9 ung., nach Debreczen und der Hortobágyer Puszta 31 ausl. und 13 ung. Mitglieder teil. Schliesslichwerden noch über Tauschver- bindungen der »Növénytani Közlemények* und cndlich über geschaftliche Angelegen- hciten Berichtc erstattet. PERSONAL-NOTIZ. Zoltán Szabó wurde als Assistent am botanischen Institut der kgl. ungar. Universitát zu Budapest vom Minister für Kultus- und Unterrichtswesen bestátigt. Josef Fekete, Inspektor des botanischen Gartens der kgl. ungar. Universitát zu Budapest, ist am 27. November dieses Jahres im 63-ten Lebensjahre verschieden. BEIBLATT NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT Unter Mitwirkung von Redigiert von JÚLIUS KLEIN. J. BERNÁTSKY. BÁND IV. 1905. HEFT 4. R. Sztankovits: Zur Kenntnis der Anatomie der ungarischen Ouercus-Früchte.* (Mit Fig. 33—35 im ungar. Originaltext, S. 123—149.) Die Sektion Lepidobalaniis Endl. der Gattung Quercus wird von Simonkai** in vier Untersektionen geteilt, u. z\v. in: A) Robtír Endl. Gen. plánt, suppl. IV. pars II. p. 24. B) Siiber Spach Hist. veg, plianerog. XI. 1842. p. 171. C) Cerris Spach 1. c. p. 171. D) Coccifera Endl. 1. c p. 24. Von B 0 r b á s wurde ferner unter besonderer Berücksichtigung der Cupula für Qu. conferta KiT, die Sektion Stenolepidobalanns aufgestellt. Die anatomischen Untersucliungen des Verfassers beziehen sich auf Qu. pedunculata Ehrh., Qh. sessilijlora Sm., Qu. lannginosa Lam., Qu. con- ferta Kit. und Qu. Cerris L. Die ünterarten, Varietáten und Hybriden blieben unberücksichtigt. Desto mehr Gewicht wurde darauf gelegt, gutcs Matériái von verschiedenen Standorten Ungarns zu untersuchen. Die áussere morphologische Untersclieidung der Früclite stösst auf grosse Scliwierigkeiten. K. Hayer (Die Forstpflanzenzuclit, 1876) war der Meinung, dass die systematische Zugehörigkeit der Eicheln auf morpliolo- gischer Grundiage nicht festgestellt werden könne. Derselben Meinung waren N. Illés, Willkomm und Kienitz (zitiert im ungar. Originaltext p. l25). Auf Grund anderer Literatürangaben (Fekete und M á g o c s y-D i e t z, H e m p e 1 und W i 1 h e 1 m, H e u f f e 1, B a i 1 1 o n, K i t a i b e 1, C h. S. S a r- gent), sowie eigener Untersuchungen des Verfassers lassen sicli die Eicheln der fünf in Betracht gezogenen Arten folgendermassen cliarakteris4eren : Die Eichel von Quercus pedunculata Ehrh. {Qu. Robttr L.) ist cylin- drisch, seltener eiförmig bis kugelig. Die Basalseite ist flach oder erliaben. Der Nabel ist rund, scharf begrenzt, oft weisslich, am Rande fein punktiert * Vorgetragen vom Verf. in der am 10. Mai 1905 ahgehaltencn Sitzung der botanischsn Sektion. ** .Simonkai: Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei, S. 9. 5 Növénytani Közlemények. 1906. IV. kötet, 4. füzet. 66 R. SZTANKOVITS oder radial gefurcht. Der obere Teil ist konisch oder zugespitzt, in der Náhe der Narbe haarig. Sonst ist die Oberflache der Eichel glatt oder auch ge- furcht. lm jungen Zustande ist ein Wachsüberzug vorhanden. Ausserdem finden sich 13— 19, den Gefassbündeln entsprechende Lángsstreifen. Die Liinge der Eichel betrágt in der Regei 2—3 cm, die Breite 1 — 1'5 cm. Die langgestielte Cupula umgiebt die Eichel bis zu ein Fünftel ihrer Lángé. Die spirálig angeordneten Schuppen der auch innen behaarten Cupula sind haarig, erhaben, kurz ; gegen den Rand derselben werden sic állmaiig kleiner. An einem Inflorescenzstiel sitzen ihrer 3—5. Die Eichel von Qu. sessiliflora Sm. {Qu. Robus [3. L.) ist ölbraun, weniger cj'lindrisch, sondern mehr spitz. Ausser in der Náhe der Narbe finden sich auch sonst zerstreut einfache Trichomgebilde. Die Cupula reicht bis zu einem Drittel der Eichel. Die Schuppen sind am unteren Teil der Cupula wegstehend, wogegen sie sich gegen den Rand zu der Wand derselben anschmiegen, Die Eichel von Qu. lanuginosa Lam. ist kleiner, schlanker und rötlich- braun, das Pericarp weichcr und an der Narbe leicht abzuschálen. Die Schuppen der Cupula sind lánger und mehr flach, weichhaarig. Die Eichel von Qit. confcrta Kit. ist gelbbraun^ in der Mitte am breite- sten, glatt, an der Spitze tiefer eingedrückt und nackt. Die Cupula ist zuge- spitzt, mit langen, schmalen, Aachen Schuppen versében. Die Eichel von Qu. Cerris L. ist grösser und dicker, dunkel, rauh, die Narbe gross und flach, bloss zweimal so láng wie breit. Die Schuppen der die Eichel bis zu einem Drittel oder zur Hálfte umhüllenden Cupula sind borstenförmig verlángert, flach oder cylindrisch, abstehend. Die makrospische Unterscheidung der Eicheln, namentlich der drei ersten Arten ist somit tatsáchlich schwer durchzuführen, und zwar dies umso mehr, da die Eicheln selbst auf ein und demselben Baume erhebliche Unterschiede aufweisen. Die anatomische Untersuchung der Früchte ist bekanntlich eines der vernachlássigtercn Gebiete der Pflanzenanatomie. Die diesbezügliche wichtigste Literatur von M a 1 p i g h i bis H ö h n e 1 siehe im ung. Originaltext p. 122 — 123. Über die x'Vnatomie der Qtiercus-V Yüchit liegen wenige Daten von H a r z, Kraus, Marloth, Holfert, Vogel, Mittlachcr vor. Marloth befasste sich bloss mit dem Pericarp, V o g e 1 bloss mit den Keimbláttern. Verfasser untersuchte nebst dem Pericarp und den Keimbláttern auch die Samenschale und die Cupula. /. Die Frvichtwand (pericarpium). Richárd und S c h 1 e i d e n unterschieden im Pericarp der Früchte vier Schichten, andere bloss drei. Die anatomische Struktur der Fruchtwand ist in verschiedenen Höhen der Frucht nicht ganz gleich, indem es im unteren, von der Cupula umhüUten Teilé an Sklereíden reicher ist, als in den übrigen Teilen. Es ist daher geboten, zur vergleichenden Untersuchung jedesmal Schnitte aus gleicher Höhe, am bestén vom mittleren Teil zu nehmen. ZUR KENNTNIS DER ANATOMIE DER UNGARISCHEN QUERCUS-FRÜCHTE. 67 x: o u: (fí r. C .•C3 s ^ oS S t/) > ;_i c 73 c C/; c (D o > a O Q o g d) tű g o C o CL. C/1 c/1 o C/2 CIj o c CL :< a, w 2 -ó 00 ^ co o 10 ^ ±í I I I 2 2 'A OJ M 10 CD ^ ÍO ^ 2 có oó co co M gj 1 I I ^1 00 00 10 in Lg CO CO I 7 I I o ,0 '^ "^ III' 00 co co C^í r^ c^i co CM CO -^ C5 O O CO Tíi C^l O CO GO 00 CO C^l co t- co ^ - T ^ LC CÓ 2 -^l >_! c^ DS CS] 0^0 ^ — I CD lío lo :±i I ! i co CM -J., 1—1 -,-1 -^ CM O I I CO CM -H I I "^^ CO o 2 ^ co CM CO 00 Sü;2:co I I I I 2 "^ ^ ^ co O t^ f-o rf< LQ CM =7 CD co 10 CM CM CM CM lO CO '*' a> oi) o co '^ -* co co ^ -^ CM I I ^i 00 00 2 Q C5 Ci ^ ^ ^ r^ ,A CM -T CM J H K csj í:^ 2 00 CM CO 00 10 ■rt 10 r^ _ T}< co r, C>1 I II O to co co co :;:; CM co co ^ - 2 :: t^ ^3 00 00 I 1 LO —1 t ^ ^ ^ ci I i i ^ co co '^ lo co lO co -^ c« 00 co co c^ co ^ c^i ^ lO co o o co •* =0 co 2 CM co 10 2 CM -^ co co •^ C:> a ■•-* hJ H K N s ^ ^ ^ — ' ^ -^ CM Js I I I t> 10 10 C-1 CD CM i2 2 'i r^ 10 o c^i Tf co co co O co CM 10 -f o CM 00 CD CM — I 00 C^l o o 10 ^ CM •rt co 05 10 • O 00 CO '* '^ t:; co CD O _1 CM 1— ( 1— I ^ 00 o CD 10 CD Ír: co Mii O O oi CM t^ cji co o-i c^i '^ co CM O co '*' CM CD CM Tf -^ CM CM 2 00 10 ^ £35 co "? ^ T co o co ^ co 00 00 co •^ o tj^ CM c^i co I I! I ^ co co CM l-l H d N co Cv] ;~i CD T I I I i 2 00 C^l §^í2co 00 co co "^^ CD ^ o iQ co co 2 00 Uí <^> >0 £vi "* CM £á CD CD I 7 I I ^ ^ CO ^ LC CM CD CO 00 CO CM 00 CM CO ^ ^ ^ jyj 7711 00 .A 2 ^ j H cc e- o c 3 t/l 3 o tn t/l t/l 3 t/i o c '5b 3 G rt 3 c o o t/1 3 o Ul 7 lO 1 T3 C Sí :c5 m o O o CO Cl oS tn 1 ló 1 o CO o 1 CD CM > tn -2 3 CO CD 00 CO tn OS o o 1—1 CD o o 1 tü 5 c 3 -a Oh 7) 3 o ri o 1 O 1 00 00 — ' Q lO 1 o O 1 o CM 1 CM o o T— l 1 CO 7 UO 1 1 CO 1-1 1 C^l 1 CD 7 CM 1 3 :c3 LO 1 o o CO o 1-1 1 o O O CM CM t-j 1 1 »-H 1 V , , ■-H ' ' «— t 0) 1 1 XI • ' C3 . 1 H ' 1 ' T3 Oí e _í ■n bO C E C 03 oi :cS I- 3 a ■^ c^ -^ -H rr Cl t^ eo C33 fy, 00 co w -r T ^ ?? í2 2 t^ co -+' co 00 o 1 Massve und Pa lO CO lO 1 ! 1 ^ 1 1 1 ^l uo lo co 1 1 1 ^l lo "^ GO co 1 1 1 1 LO "* co co 1 1 1 1 a. o 00 co '-i t> co -T — ( 00 c^ co — . — ( CM O co t^ CM OJ -H •,-. Oa ■^ -H O-l Od -^ C^l l-H C<1 C^l CM -H CM -o C o tn tniss ynize (u n 2 -o ^ 2 2 1 1 1 <>i 1 1 1 ^ o ^ ^ iri C3 -H 1 1 1 ^l 1 1 1 C^l -0.2 1 1 1 ^1 CD 0^ ^ o ^ 2 .i ^ ^ ^ ^ o lA-^O (U 0) ifl OT ui Cu . .... , > • ■ J H Cí N J H Pi NJ J H 0:: NI hJ H PS tsi J H C2 N ^ I 1 1 l 1 1 1 1 1 1 1— 1 l-H cű cS c3 1 ' 1— 1 Ui 3 o O a> ü c C -4-* C3 (H C/l 3 3 C c o ü ci £/) W) ífi cn cn H 3 3 3 3 3 O o o o ü :-< tH IH Beiblatt« szerkesz- tője), .Filarszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztály - igazgató Mágocsy-DietzSándor lud.-egyetemi tanár, Schilberszky Károly tud.- egyetenii magántanár. A »Beiblatt« ügyében. Akik a »Növénytani Közlemények* részére kéziratokat küldenek, szíveskedjenek a közlemények jelentő-égéhez mérten ki- szabott, és valamely idegen élő (vagy latin) nyelven megírt szöveget a »Beiblatt« szer- kesztőjének czímérc (Bernátsky Jenő, Budapest, II. Városmajor-utcza 72. szám) küldeni. Kérelem. Tisztelettel kérem az összes magyar- országi szakírókat, hogy a bárhol megjelent magyar nyelvű növénytani értekezéseiket, vagy azok különlenyomatait hozzám kül- deni szíveskedjenek, hogy mint a J u s t- féle berlini »BGtanischer Jahresbericht« magyarországi levelezője, e folyóiratban azoknak kimerítő német nyelvű ismertetését mindenkor haladéktalanul és hiánj-^ nélkül közölhessem. — Dr. Szabó Zoltán (Budapest, Vili,, Múzeum-körút 4. szám). Tudósítás. A »Növénytani Közlemények