^' -*^'^ -^^ ^X i^vAore^íV '"-i^^'^^^J-rv .^-^ í>- ,1 .=' ! (Hi H 89 ,ÖCo(a ^ vol. 6 1907 no7 ■I r NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT .NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMÜKÖIiKSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. HATODIK KÖTET. 1 — 5. füzet. 28 eredeti rajzzal. BUDAPEST. KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VITI., Ksztcrházy-utcza 16. szám.) 1907. Pesti Lloyd-lársulat künyvsajtója. NÉVJEGYZÉK. Barcsa .láiios. Emickbcszéd Diiiszeyi Sámuelről 77. ItorriiUsky Joiiö. Staub M. i>A Balaton- vidéki novenyfenologiai megfigyelések eredményei« czimü művéről 30. Itllbiik P. .Adatok Magyarország gombái nak ismeretéhez 72, 101, (19). Budiliszky RAroly. .A protoplazma moz- gásáról való ismereteink jelen állása 71. A protoplazma vizsgálatainak empirikus irányairól 188. C.sapotii Istx'án, Duiszegi mintnyelvész9(i, Gabnay ImTcik-/,. Magyarország nevezc- tesebli fáiról 136. HolItMiddiincr Feroncz. Néhány Evony- mus párájának histologiai fejlődése 1* (1.) Uollús László. Két érdekes növénykárn- sitó gomba Kecskemétről 24, (8). — Új gombák Kecskemét vidékéről 59, (13). KIt'iii (íyiila. Feichtinger Sándor emléke 34. — Elnöki megnyitó a Oiószegi-un- nepen 76. KUiniiiorlo J. Ifi'la. Nóvénvtani repertó- rium 34, 70. 134, 183. — Anglia egy új harasztja 135. Lensyel Géza. Szabó Z ; Inde.x criticus spccierum atque synonymorum generis Knautia(L.) Coult.33.— Lindberg H: Iter austro-hungaricum 68. — Fcrencz Áron : Az Aristolochia Clematitis szövettanáról és chemiájáról 69. — Hazai Corisper- mum és Camphorosma fajok anatómiája 72. — Az európai Corispcrmurn- és Camphorosmafajok anatómiája 103* (57). — A Mygind herbárium 136, — Cse- rey : Növényhatározó 181. — Schedae ad Kryptogamas e.Ksiccatas 182. — (ilücksthal Zoltán ; .A Pulmonaria offi- cinalis szövettanáról és kémiájáról 183. MiítfOCsy-IMetz Ni'iiidor. A kender ne- mének változása KI, (3). Moesz Gu.sztiVv. Romer Gy. : sDie Flóra des Schulers« 130. Pax P. Beitráge zur fossilen Flóra der Karpathen 26. Prodiiii (iyiila. Három kleistokarp moha hazai elterjedéséről 25, (9). Qiiiiit József. A trencsén-tepliczi Ba- racska-tonak kovamoszatai 71. Rapiiics Rayuiiiiiil. A sisakvirág-nemzel- scg magánrajza 72, 137, (63). SiiiKiiikai Lajo>i. A Magyar királyság őshonos és kultivált bengefjjai 39* (11). — Magyarország korongpárvirágai 19, (5). Strailb Fereiiez. Ujabb adatok Magyar- ország lombos moháinak ismeretéhez 71. 176. Szabó Xoltáll. F. Pax : Beitráge zur fos- silen Flóra der Karpathen 26. SzilsWly Xolláii. Nad.inyi kertészkönyve 170." Tbaisz l4, difsoctum 149, 158. 159, 174, divariealum 174, divergens 148, 162, elatum 145. Hlwesii 161, eminens 147, 170, eriostemiim 156. eulophum 165, eustachluii 147, cxaltatum 157. e.xcelsum 167, Falconcri 159, fallacinum 170. Faurieri 160, fcrox 154, 157, 158, 159, 164, 1(55, 166, 167, Fischeri 160, flaccidiini 156. tlcxicaule 153, llexuosum 161, formosum 146, Fortunei 160, Franchctii 164, tunkianum 147, galen- llorum 171. geraniifolium 145, gibliifcrum 150, ;;iljboíuni 151, gigantcum 173, glaber- rimuin 175, glabrum 156. glaiidulosum 152, Gn-.elini 174, grandiflorum 175, gj-mnan- drum 143, 175, hcbegynum 153, 154, Hemsleyanum 161. Hcnryi 155, hetsrophyllum 163, liians 146. 148, 152, hispidtim 174, Hookeri 162, Hosteanuni 169, hiimile 151, 154, hunyadcnsc 145, interincdium 157. insigne 101, Jaqiiinii 105. jaluense 155, japonicum 150. 160. 168. kamtschaticum 159, Karacolicum 149, Knehleri 146, Ivoelleanum 145. koreanum 154, Kusnezoffii 150, laciniatum 154, lactiini 146, laeve 167, Lamarkii 172, lasianthum 172, 173, lasiostonum 171, laxum 147, leptaiUhum 174, Icthale 164, leucantluiin 151, 157, l^obelianum 140, Lóczyanum 168, LubarsUyi 160, luridum 152, 168, 169, lutcum 174, lycoctonum 107. 168. 169, 170. 171, 173 174, macrorynchum 150, maximum 159, midzorenze ',175, moldavicum 170, molle 154, montanum 175, inoschatum 167, multifidum 146, 149, 170, myoctonum 171, niigarum 174, nanum 145, iiapellus 144, 145, 147, 148. 149, 157. 'J 59, ' 163. 165. :nasultum 150, lói, 153, 161, naviculare 165. nemorosum 165. neoniontanum 154, 157, :neopi)litanumj;172, neuber- gonse 147, 157, obtusifolium 152, ochotense 150, 155, ochranthum 174, ochroleucum 170, oliganthenum 163, oregonense 161,"orientale . 170, 171,173, ovatum 163, Pallasii 165, pallidum 171, palmatifidum '157, palmatum ^ 164, paniculatum 152, 153. 157. Pantocsekianum 173, par.adoxum 165, parvillorum' 145, patcmpilum 169, Paxianum 152, pendulum 175, Pliytora 172, plicatum 146, porrectum 175, pseudocammarum 152, pubescens 145, 147, pubiceps 153,'purpurcuni^l46, pyramidale_157, pyrenaicum 165, 172, 173, 174, racciiuilosum 160. ramosum 165. ranunculifolium 172, 173, ranun- culoides 168, reclinatum 162, rivale 175, romanicum 146. rostratum 151, 152, rotundi- IV TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. folium 163. saclialicnse 150, s.ixonum 151, scandens IG2, scaposum 168, Sehurii 154, Sczukini 160, semigaleatiim 164, 165, scptentrionale 169, 170, soongaricum 144, 149, sostaricianum 147, Soulei 158, speciosum 157, spicatum 158, 159, squarrosűm 174, slenotomum 173, Stoerkianum 157, strictuin 147, siiperbum 147, Szukini 161, tatsiense 164, tauricum 170, tenne 175, teniiifolium 147, 150, thelyphonum 171, 172, thyraicum 170, tianschanicum 163, tortuűsum 156, toxicarium 171, toxicum 154. tr;\L;octonum 172, triste 170, truncatuni 162, tuberosum 152, umbrosuin 174. uncinatum 160, 101, 162. vaginatum 168, variegatum 150. 151, 152. 161, velcbiliciiin 173, vcrsicolor 106, vil- Icsiim 155, 156, vioUiceum 149. virosiim 150, volubile 155, 156, 161, vulgare 145, vulparia 167, 170. 172, 173, Wagneri 173, Willdenowii 157, Winkleri 149, .adatok Magyarország fosszilis llórajához 135. Adatok Magyarország gomb.-iinak ismeretéhez 72, 101. Adatok Magyarország zuzimilliirájahoz 71. .Adenostyles orientális 133. .Adoxa Moschatellina 131. .'\ecidiuin asperulinum (24), clatiniiin (27), Lampsanac (20), Plantaginis 101, (19), (25), Scrophulariae (24). .Aescukis Hippocastanutn 31. Agaricus alliaceus (31). alneus (31), appendiciilatus(31), applanatus (31), argyropus (31), bctulinis (30), cauticinalis (31), disscniinatus (31), niullis (31), nudus ^31), quercinus (30), líotula (31), semior- bicularis (31), stipticus (31), trabeus (30). Ajuga Chamaepitys 68. .\lchemilla acutiloha 132. .\l-növénykövület 21*. .Alnus glutinosa 26, incana 28, viridis 26. .Mphitomorpha com- munis (34), pannosa (34). panicillata (34). .Aiiiaiantus retroflexus (22). .^mblystegium confervoides 179, fallax 17'.', filicinum 179, irriginum 179, Juratzkanum 179, riparium 179, serpeus 179, subtilc 179, variuni 17;). .\n3iii3no baldcnsis 68. .Anglia egy új harasztja 135. -Anomodon apiciilatus 178, attenuatus 178, longifoliűs 178, viliculosus 178. Anthemis coronata 68. .Aposphaeria .-Vrteinisiae (43). Arabis Turrita (22). verna 68, .^rcyria nutans (21). .Aristolochia t'lenuitilis szövettanáról ós chemiájáról 69. .Armeniaca vulgáris 59, 61, 66. Arfcinisia criantlia 133. .Arthropyrenia platj-pyrcnia 182. tichothc- cioides 182. .Aruni italicum 102. Ascobolus Trifolii (33). .Ascochyta .Asperulae taurinae 102, (20), Calystegiae (45), Convolvuli (45), Dulcamarae 102, (20), (45), cvonyinicola (46), Kleniii 102, (20). (45), l.ycapersici (45), Molk'rianna (46), Tiliae (40), Viciae (46), Vodakii 102, (20), (46), .Ascomyces 'Posquinetii (32). .Asparagus 103. .Asperula ciliata 102. .Asleronia Oertelii (4'il, reticulatum (44). .Astragalus excapus 101, hamosus 27, .Auiiciilaria auricula Judae (28), mesenterica (27). .\vena deeoia 132, tlavcsceiis 132. Baccharis halimifolia 5'.), 63. 6.), 66. Balatonvidéki n'jvcnyrennlugiaí meg- figyelések eredményei czimu műről 30. Barbula lallax 177, muralis 177. rnralis 177, suhulata 177, tortiiosa 177. Barcsa János ÜÜ. Bassia hirsuta 68. Beitriige zur fossilen Flóra der Karpathcn 26. Benge-fajok 39. Berlini új botanikai kert és intézet 135. Bernátsky Jenő 30. Betűin nana 26, pubescens 28, verrucosa 26, 27, 28. Biscutella alpestris 20, apula 19, 21, auriculata 21, Bucsecsi 19, cichoriilolia 21, Columnac 20, didyma 19, laevigata 19, 20, longifolia 19, lucida 19, lyrata 2l,perennes 19, saxatilis 20, 21, scabra 20, seticarpa 20. Boktus adustus (29), arcularius (29), fomcntarais (29), hirsutus (29), igniaiius (29), Uuldus (30), medulla panis (29), mclanopus (29), varius (30), velntinus (30), versicolor (30), zonatus (30). Botrytis parasitica (22). Brachyphyllum insigne 22, 23. Brachythucium populeum 179, salebrosum 179. Bryum argenleum 25, 178, caespitosum 178, capillare 178, pseudo-triquetrum 178. Bubák F. : Adatok Magyarország gombáinak ismeretéhez 72. 101, (19). Budapesti egyetemi herbárium 71. Budinszky Károly 71, 188. Oaeoma Silenes (24). Calocera cornea (28). Calamintha hungarica (22). Caltha bisma 164. Calystegia Sepium 102. t'amarosporium aequivocum (51), Rhodotypi 60, 67, Thujae 60, 67. Campanula consanguinea 133, Kladniana 133, lanceolata 133, Trachelium 102, pseudolanceolata 133. Camphorosmi 72, 103, annua 107, monspeliaca 107, 115*, 117', ovata 103, 107, 117', perennis 107, ruthenica 107. Camptothecium lutescens 179. Cardamine impatiens 131. Carduus angusliceps 68, macrocephalus 69. Carex sp. 26, caryophyllea 132, Goodcnoghii 26. 132, irrigua 132, leporina 132, ornithopoda 132, pallescens 132, stellulata 132. Catharinea undulata 178. Celtis 101. TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. V Cephalantheia álba 132. C'eralium porioides (21), Ceratodon purpureus 177. Ceratophyllum demersum 20. Cercospora cerasella (56), forrűginea (56), mercurialis (56), microsora (56), Violae (56). Cerinthe lamprocarpa 68, Cervispina cathartica 49. Chlorospleniuni aeruginosum (33). Cineraria papposa (23). Cistus villosus 68. Clavaria coniea (28), digitata (36). Claviceps Sesleriao 102, (20), (35). Cocconeis communis (27). Colchicum pannonicum 102. Coleosporium Telekiae 102, (20), (27). Campanulae (27). Colutea arborescens 59, 66. Coniothyrium l'riiticola 59, 64, olivaceum (51), 59, 60, 64, 65, Polygoni 60, 64. Conocephalus conicus 28. Convallaria majális 27. C'oralliorhiza innata 133. Corispermum (72), 103, canescens 107, 117% íilifülium 107, hyssopifolium 107, iiitermcdium 108, Marschallii 107, nitidum 59, 62, 107, 108'. Ili", 119", 124*, orieiitale 107. Corniis saiiguinea 27, 31. Corlicium calceum (28), praetermissum (28). Corylus .Avclhna 27, 28. Coryneum discifnrme (52). Cotinus Coggygria 27. Cotoneaster tomentosa 27. Crataegus monogyna 27. Crepidotus applanatus (31), mollis (31). Crepis hieraciuidcs 133, neglecta 68, rhocadifolia 101. Crupina vulgáris (22). Crypto- merites himgarica 135. Csapodi István 99. Cserey Növényhatározó 181. Ciicuniis Meló 24. Cyathus striatus (31). Cydonia vulgáris 102. Cylindrosporium Heraclei (52), hamatum (52), Lathyri (52), orobicolum 102, (20), (52), Senecionis (55). Cymbella caespitosa 28, cistula 27, 28, cymbiformis 28, piostrata 27. Cynosurus cristatus 132. Cyperocarpus uncinatus 26. Cystopus Bliti (22). candidus (22), Tragopogonis (22), Cystospora chrysosperma (45), Hippopliaes (45). Cytisus dilTiisus 68. Cytospora Harioti 182, Pteleae 60, 61. Dactylis glomeiata 69. Daedalca tiucrcina (30). Daphne 103, Blagayana l.'iO, 133. Darluca filuin (46). Dasyscypha dryina (33). Üelphinium fissum 132. Depazca Vincetoxii (50). Diaporllie orthoceras (36). i:iiatonia eloiigatum 28, hiemale 28, vulgare 27. Diatrype disciformis (36). Dicliomi.'r.i aequivoca (51). üicranella heteromalla 177. Dicranum llagellare 177, longil'ulium 177, scoparium 177. Didymodon rigidulus 177, spadiceus 177. Diószegi-Feier (15). Diószegi mint nyelvész 96. Diószegi Sámuel em- lékezete 73. Diplodia Baccharidis 59, 65, herbarum (51), hungarica 102, (20). (51), inquinans (51), Onobrycliidis 59. 65, Polygoni 65, polygonicola 60, 65, pteleaecola 60, 62, Khodotypi 60, 65. Diplodina Consperoii 59, 62, Rhodotypi 60, 62, Syringae 60, 63. Wistariae 60, 63. Dipsacus pilosus 102. Dilrichuni llcxicaule 177. Dolgozatok a paedagogium biológiai laboratóriumából 71. Doronicum cordatum 102. Dothichiza populea 182. Dothidca Ranunculi (33). Dryas octopetala 26. Elnulii megnyitó a Diószegi-ünnepen 75. Kmlékbcszed Diószegi Sámuelról 77. Encalpyta contorta 177, streptocarpa 177. Entomosporium Mespili (51). Entyloma Calendulae (23), Chrysosplenii (23), Eryngii (23), Helosciadii (23), hydrophilum (23), Linariae (23), Mágocsyanuni 101, (19), (20), (23). Schinzianum (23), serotinum (23). Epichloe typhina (35). Epicoccum herbarum 51.- Erigeron acre 131. Erineum aureum (32). Eriophorum vaginatum 26. Erysimum cuspidatum (22). Erysiphe Cichoriacearum (34), cominunis (34), Evonymi (34), graminis (34), Linkii (34). Erytrichium terglouense 133. Euphorbia epithymoides 68. Eurliynchium crassinervium 179, praelongum 179, striatum 179, Swartzii 179, velutinoides 179. Európai Corispermum- és Camphorosma- fajok anatómiája 103*. Evonymus atropurpurea 9, Bungeana 10, europaea 3, japonica 11, latifolia 10, nana 14, radicans 14. Evonymusok bistologiai parafejlődéso 1. Exoascus Carpini (32), Rostrupianus (32), Tosquinetii (32), Ulmi (32). Exobasidium Schinzianum (23). Fabraea Ranunculi (33). Fagus sylvatica 28. Feichtinger Sándor 34. Fcrencz Áron ».-\z .'Aristolochia Clematitis szövettanáról és chemiájárűl'< 69. Festuca pseudovina 132, varia 132. Fissidens adianthoides 177. Flabellaria longirachis 135, 188. Fragilaria mutabilis 27, 2S. Frangula vulgáris 55, Wull'eni 53. 57. Fraxinus excelsior 27, 28, Ornus 102. Fumana laevipes 68. Fumaria Vailantii 68. Funaria hygrometrica 178. Fusarium nervisequum (51). Kusidium Ajugae (53), .luglandis (28). Fusisporiura calceum (53). yi TÁRGY- ÉS NEVMUTA'IÓ. Gabiuiy Forencz ; Magyaiorszá;; nevezetesebb iáiról 136. Gilium aiislatum IDI, llavicans (22), muraié 6S, palustre 20, uliginosum 2t). Georgia pellucid i 178. Geránium columbinum 131, macrorhizum 133. Glcosporium. Delastrei (52), nervisequum (51) (Drni (52). Gliielisthal Zoltán 183. (5naphaliuin luteoalhum 132. Gonihálv Kecskemét vidékérül 59. Gomphonema constrictum 27. 28. Góniíir vármegj'e zuzmonórájának oeko- logiai viszonyai 28. Goodyera repens 133. (irimniia pulvinata 177, ovata 177. Gymna- denia odoratissima 133. Gj'mnocladuíj eanadensis 59, 61, 64. Gymnosporangium, clavariiforme (27), confusum (27), juiiipcrinuiii (27). Gypsophila arenaria 69, fastigiata 69. Három kleistocarp moha haza\ elterjedéséről 25. llazii Corispcrmurn és i'ampho- rosma fajainak .inatiímiájdról 72. Hedraeaathus graminifoliuí 68. Kitailjelii 68. Hedu'igia alhicans 177, ciliata 177. Helichrysum arenariiim 59,61. Ilelotium citrinum 182, dryinum (33). HelvcUa aeruginosa (33), niesenterica (1Í7). Hendersonia pulchella 60, 67, putaminum 59, 66, sarmentoriim 59, 66. Hepatiea 103, triloba 102. Heracleum angustilobatmi 132, pal- matum 133. Hesperis obtusa 131. sibirica 131. Hieracium aurantiacum 133, bilidum 133, Coronense 132, epiprasum 132, perfoliatum 132,prenanlhoides 132,silvaticum (23), subfus- cum 131, villosum 132, Hirneola (28). HoUcndonner Ferencz : Néhány Evonymus palájának hibtologiai fejlődése 1, (1). Hollós Lászhi : Két érdekes nóvénykárositó gomba Kecskemét vidékéről 24, (8). Új gombák Kecskemét vidékéről 37, 59, (13). Homalia trichomanoides 178. Homalotliecium Philippeaniim 179. Hydnum corallioides (29). Hjiocomium Schreberi 179, splendeiis 179, triquetrum 179. Hyphol-ima appiendiculatum (31). Hypniim aduncum 26, 182, cupressifornic 179, euspidatum 179, .SommerfeUii 179. Hypoxylon coecineuin (36), fuscum (36). Mysterium Berengeri (32), Fraxini (32) Pinastri (32). Hysterograpbium Fraxini (32). Inula cordata 22. Irpex liirsutus (29), lilacinus (29), Pavichii (29). Isaria umbrina (56). Isatis cancscens (l^í. Isothecium myuiiim 179. Iter aiistro-hungariacum 68. Jiuidraba 21. Juranyia liemillalieliala 188. Kender nemének v;iltnzása 16. Kerneia saxatilis 133. Két érdekes növény- kárositó gomba Kecskemétről 24. Klein Gj'ula : Feichtinger .Sándor emléke 34, 76. Kleistocarp moha 25. Knaiitia albanica 33, arvensis 33. b3'zantina 33, tlavillora 33, longifolia 33. Kocliia 103. Koelreuteria paniculata 59, 64. Korongp:ireirág 19. Kümmerle J. Béla: .Anglia egy uj harasztja 135. Novénytaii repertórium 34, 70. 134, 183. Laclmea umbrorum (33). Laminum purpureum 31. Lampsana eommunis 132. i.aserpiitium latifolium 102. Lathyrus Hallersteinii 132. Lengyel Géza: 33, 69,71,181, 182, 183, Hazai Corispernumi és Camphorosma f.ajok anatómiája 72, A .Mygind her- bárium 136, .Az európai Corispermum és Canipliorosma fajok anatómiája 103" (57). Lenzites betulinu (30), trabea (30). Loontodon asper 132. I-eontopodium alpinum 133. Lepidostrobus 22. Leptosph:ieria custonui (35), ogilviensis (35). Leptothyrium Jug- landis 52. Leptotrichum llcxicaulc 177. Leskea nervosa 178, polycarpa 178. Leucodon sciuroides 178. Linaria genistaefolia (23). intermcdia 132. Lindberg II. : Iter austro- hungaricum 68, 71. Linné-ünnepély 136. Litiuidambar stj'raeillua 1. Lloydia serotina 133. Lloydiella spadicea (28). Lolium subulatum 1)8. Lonicera alpigena 27. Lophoder- mium Pinastri (32). Lunaria pachyrhiza (22), Luzula pilosa 26, sudetica 132. Lycogala epidendron (21). Lycoperdon epidendrum (21), suli;o!'ticinum (27). Htacrophoma endophlaea (43), eylindrospora (43), fusispora 102, (20), (43), nervical.i (43). Mágocsy-Dietz-Sándor : Kender nemének változása 16, (3), 71. Magyar füvészkönyv botanikai méltatása 91. Magyar királyság őshunos cs kultivált benge fajai 39. .M.agyarország nevezetesebb fái 135. Marasmius alliaeeus (31), argyropus (31), cauticinalis (31), Kotula (31). .Marrubium eandidissinium 68. vulgare 132. Mar.ssonia Delastrei (52), Juglandis (52), Potentillae (52). Melampsorella Ccrastii (27). Melandryum TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. VH neinoralc 131, riibrum 102. .Melissa nt'ficinalis 101. .Melngranima vagans 1813. Mentha reversa 132. íMeriJioti circulare 28. Merulius gibbosus (30). Mespilus O.xyacantha 28. Microphvma Bubákii 102. 103, (20), (33). Mierosphacia .-Mni (34), Evonymi (34). Microstotna Juglandis (28). Microthyriiim microscopicimi (31). .Miliuin uffusum 132. Mnium al'finc 178, rostniUim 178, undulatum 178. Moesz Gusztáv 133. Mollisia cinerea (32). Monilia aurca (53). .Mucllngo criistacea álba (21 ). .\lygind licrbanuin 13C. Myosotis sparsitlora 132. Nadányi kertészkönyve 179. Narcissus radillorus 133. Naucoria ísemiorbicularis (31). Navicula sp. 27. Ncckcra crispa 178, coniplaiiata 178, pennuata 178. Ncctria Cucurbitula (35), Peziza (35). Ncpeta Cataria 102. Xigritella nigra 133. Xitzschia amphio.xys 27, aiigustata 28. Növénykarositó gombák Kecskemétről 24. Növénytani repertórium 3-4, 70, 134, 183. Numniülaria BulliarJi (30). Nupliar pumilum 26. Oeiianthe aquatica 20. Onobrycliis aequidentata Ö8, sativa 59. 00, 65, transsil- vanic.a 132. Ophiobolus compressus (35). Niesslii (35). Orchis maculata 132. Ornitho- galum pyrenaicum 132. Orobus vernus 102. Orthotrieum anomalum 177. diaphanum 177. Oryzopsis holciformis 68. Otidea grandis (33). Ovularia .Aspcrilolii (53), Doronici (54), Rubi 102, (20). (53), Stellariae (53). Uzonium auricoinum 182. Pagiophyllum 135. Paliurus 3',>. Palnio.Kylon líiUdcbranJtii 28. Panus stipticiis (31). Papaver Rhoeas 68. Parmclia prolixa 182. Pax F: Beitrage zur l'ossilen Flóra der Karpathen 26. Pedicularis palustris 132. Peronospora calothcca (22), Cubensis (24), Lamii (22), parasitica (22), sordida (22). Pestalozzia clavispora (52). longiseta (52), Mágocsyi 101, (19), (52), versicolor (52). Pestalozzina Tliujao 60, 67. Petazites albus 27. Peucedanum (Jreosellnum 26. Peziza cinerea (32), punctata (30), striata (31), umbrorum (33). Phagnalon rupestre 68. Phascuai cuspidatum 25. Plielloid pótlö 8, leválasztó 8. Pliilonotis adpressa 178. I'hlcospora liungarica 102, (21), (50), maculans (50). Pseudoplatani (50). Phlcum Michelli 69. montanum 09. Phlob.aphene 12. Phoma Dipisaci (42), dipsacina 102, (20), (42), gymnocladicola 59, 61, hcderacea (39), helichrysicola 59, 61, hysteriola (42), Karstenii (42), picca (42), Plcleae 62. pteleaecola 60, 62, putaminum 59, samarum 62, PInomopsis (42), Achilline (43), ,Asparagi (43), Cichoreacearum (43), cinercscjns (43), Coronillae (43), demissa (43), Lactucae (43), picea (42), Spartii (43), Phragmidium albidum (26), Fragariastri (26), Potentillac (27), subcorticinum (27). Phycomyces nitens (22). Phyllachora 'Prifolii (36). Phyllosticta alliariaefolia (40), aricola (41), banatica 102, (20), (37), Campanul.ie (40), carpathica (40), celtidicola (39), cruenta (37), Cucurbitacearum 24, Cydoniae (42), cydoniicola (42), doronicigcna 102, (21), (37), eryngiella 102, (20), (38), eryngiicola 102, (20), (38), eupatoriicola (38), Gei (38), hederacea (39), Hederae (39), hcdericola (39), immersa 101, (20), (39), Lamii (39). latemarensis 102, (21), (39), Melissao 101. (20), (39), .Micliauxoides (40), Orni 102, (20), (40), Potentillae (52), Pruni .Avium (40), Pelimii 102, (20), (40), Scrophulariac bosniacae (41), Tiliac (45), Tuzsonii 102, (21), (41), ulmicola (41), variicolor 102,(20). (41), X'erbasci (37), Picea excelsa 26. 27,28, Picris crepoides 132, hieracioides 133. Pinus l.'enibra 26, Pumilio 26, transsylvanica 28. Placopshaeria Campanulae (44), Tiliae 102, (20), (44). Plagiotliecium denticulatum 179, undulatum 179. Plasmopara Cubensis 24. Pleospora Hclichrysii 59, 61. setigera (35). Polygonatum 103. Polygonum 103, lanigerum 60, 04, 65, minus 2(i. Polypodium vul- gare 27. Polyporus adustus (29), arcularius (29), fomentarius (29), giganteus (29), igniarius (29), marginatus (30), melauopus (29), pergamcneus 102, (20), (29), picipes (29), rhizophilus 101, (19), (29), tubarius (30), varius (30), velutinus (30), versicolor (30), zonatus (30). Polystichum Braunii 135. I'olythrinciuni Tril'olii (55). Polytriclium alpinum 178, commune 178, formosum 178, juniperinum 178. Populus média 136, tremula 28. Poria meJuIla panis (29). Poronia punctata (36). l'otamogeton praelongus 26, pusillus 26. Pottia lanceolata 177. truncata 25. Primula Clusiana 133, longillora 133. Prodán Gyula : Három kleistokarp moha hazai elterjedéséről 25, (9). Protomyces Calendulae \^III TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. (23). Protoplazma mozgásáról való ismereteink jelen állása 71. Prunus spinosa 27. Psathyrella disseminata (31). Pseudí>peziz:i Trifolii 33. Plelea Irifoliata 60, 62, 65,66. Pterigynandriim filiforms 178. Puccinia .Aegapodii 182, .-Xgropyri (24), annularis (24), asarina (24), asperulina 102, (20), (24), Borkhausiac rhoeadifoliae 101, (.24), Centaureae (24), Chondrillae (25), Convolvuli (25), Cynodontis lül, (19), (25), doronicella 102, (20), (25), Drabae (25), Epilobi tetragoni (25), Fragariastri (26), Galii silvatici 101, (20), (25), graminis (25), Hieracii (25), Lampsanac (26), Libanotidis 102, (20), (26), Magnusiana 182, MalvaceKrum (26), Menthae (22), (26), Opizii (26), Oi-eoselini (26), Picndis (26), Polygoni (26), PotentiUae (27), Pyrethri (26), Saxifragae 102, (20), (26). Pulmonaiia officinalis szövettanáról cs kémiájáról 183. Pylaisia pol3'antha 179, Pyre- nochaete Filárszkyi 102, (20), (49). Pyrenophora setigera (35). Pyrola rotundifolia 132. Ouaternaria l'ersonii (26). (Juercus conferta 102, occidentalis 1, pseudosuber 1, sessilillora 27, 28, Suber 1. íjuint József : ».A Trencséntepliczi Baracska-tónak kova- moszatai 71. Racomitrium canescens 177, sudeticum 177. liamularia .Ajugae (53), .\ngelica (53) .Aronici (55), arvensis (53), calcea (53), Centaureae 102, (21), (53), conspicua (54), cylindroides (54), dolomitic.i (54), Doronici (54), Geranii phaei (54). hajnburgensis (54), l.ampsanae (54), Libanotidis 102, (20), (54), macrospora (54), microspora (54), Parietariae (55), Pastinaceie (55), Picridis (55), Sa.\ifragae (55), Senecionis (55), Stellariae (53), variábilis (55). Rapaics Rajmund: .A sisakvirágnemzetsiig magánrajza 72, 137, (63),Reticularia Lycoperdon (21). Rhabdospora Baccharidis 59, 63, Gymnocladi 59, 63, Tecomae 60, 64. Rhamnus .\driatica 51, .Alaternus 41, alnifola 41, 43, alpina 39, 41, 42, 45, 46, usplenifolia 42, 56', 57, autumnalis 55, carniolica 41, 45, carolinianum 42, 57, catliartica 39, 41', 49, chinensis 54, ehlorophora 41, 54, colchica 41, 44*, 45, davurica 41, 50*, 51. Erythro.xylon 41, 54*, 55, l'allax 41, 45, 46*, 47, Frangula 27, 39. 41*, 42, 55, franguloides 43, glaucophylla 47, grandifolia 45, Guicciardi 47, liybrida 41, 42, inl'ectoria 39, 41, 51, illyriea 41, 51, 52, intermedia 41, 51, 52", laevil'olia 42, 55, latifolia 42, 57, minor 51, Nicolae 41, 47*, 48, oleifolia 57, palaestina 41. 55, Pallurus 39, pumiki 39, 41, 43*, 44, 45, Purshiana 42, 57, pusilla 4-1, rumelica 57, rupestris 42, 53, 55, 57, Sagorskii 52, saxatilis 41, 53*, spatliulael'olia 51, sphaeno- pliylla 49, spinosus 49, tinctoria 41, 52, 53, transsilvanica 50, undulata 42, 56, utilis 41, 54, Wikkor 49, xanlhocarpa 51. Khodiola Scopolii 133. Rhododendron 103, Kotschyi 130. Rhodotypus kerrioides 60,62,63. Rómer Gy. : »L)ie Flóra des Schulerss 130. Rubus Idacus 26, sulcatus 132. Salix aiirita 27, 28, blanda 16, Caprea 27, cinerea 28, fagifolia 132, incana 27, myrtilloides 26. Salvia triluba 68. Sanicula curopiaea 131. Sapropél 23. Saxil'raga Heuffeliana 102, (23). Schedae ad Kryptogamas cxsicatas editae a .Museo Palatino Vindobonensi 182. Schwerin-féle rügyvariáczió 17. Schyzophylhim alneuni (31). Scilla nivalis 133. Scirpiis lacustris 26. Scleranthus sp. 26, annuus 131. Scolecotrichum Fraxini 56. Scropliularia nodosa (22). Scmpervivum Simonkaianum 131. Septoria .Ari (46), .Asperulae taurinae (47), associata (37), Catariae 102, (20), (47), centaureicola (47), Chelidonii (47), Clemalidis (48), Convolvuli (48), cornicola (48), Crataegi (48), Cytisi (48), dimera (48), Ebuli (48), Epilobii (48), Euphorbiae (48), Heraclei (52), Humili (48), Ivalchbrenneri (48), Lychnidis (48), Lycopersici 24, Melissae (48), Oenotherae (49), orobicola (52), phlyctaeniformis 102, (20), (49), Podagrariae (49), Populi (49), posoniensis (49), pusilla 102, i20), (49), Pyrethri (49), Rhodotypi 60, 63, Rubi (49), scabiüsicola (49), Tanaceti macropiiylli 102, (20), (49), Trachelii (50), Vincetoxici (50), Virgaureae (50). Seseli glaucum 101. Sesleria Bielzii 132. Silene subconica 68. Simonkai Lajos: A Magyar Királyság őshonos és kultivált bengef.-ijai 39, (11), Magyarország korongpárvirágai 19, (5). Sisakvirágnemzetség rendszere 72, 137. Solanum Dulcamara 102, Lyeopersicum 24. Soldaneila hungarica 132. Sparganium affine 26, Specularia hybrida 68. Sphacrclla Onobrychidis 59, 60. Sphaeria ambiens (35), cruenta (37), TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. IX Cucurbitula (35>. discil'ormis (36), eustoma (35), Havovirens (36), fusca (36), ogilviensis (35), orthoceras (36), Peziza (35), picea (42). reticulata (44), Trifolii (36), typhina (35) Sphaeronema Artemi?iae (43). Sphaerotheca pannosa (34). Sphagnum Girgensohnii 176. Spiraca salicifolia 60, 66. Spiranthes spirális 133. Sporocadus herbarum 51. Spumaria álba (21), Sendtneri 68. Stachys germanica 102. Staganospora Calystegiae 102, (20), (50). Staub M. : »A Balatonvidélii növénytenologiai megfigyelések eredményei* czímií művéről 30, (9). Stellaria Holostca 131. Stemonitis fusca (21). Stereu.ii hirsutum (28), illyricum (28), insignitum (28), insigne (28). ochroleucum (28), sanguinoleiitum (28). Straub Ferencz : Újabb adatolí Magyarország lombos mohainak ismeretéhez 71, 176, (63). Streptopus amplexifolius 133. Szabó Zultán 28, 33, 37, 72. Szilády Zoltán 181. Symphytum tuberosum (23), Synedra lanceolata 28. Syringa vulgáris 60, 63. Taphrina polyspora (32), Ulmi (32). Tara.Kacum officináié 31. Tecoma radicans 60, 67. Tetracyclus rhomboideus 28. Thaisz Lajos 135, A Magyar Füvészkönyv botanikai méltatása 95. Thelephora calcea (28), hirsuta (28), sanguinolenta (28), spadicea (28). Thlaspidia 19. Thuidium abietinum 178, pseudotamarisci 178, recognitum 178, tamariscinum 26, 178. Thuja occidentalis 60, 67. Thymus marginatus 132. Tilia cordifolia 28, parvifolia 102. Tofieldia calyculata 26. Tomek János 30, .\ budapesti egyetemi herbárium 71. Tordylium maximum 101, (23). ToruLi palmigena (55). Tortula sp. 177. Tozzia carpatica 133. Trametes albida (30), gibbosa (30), saepium (30). Tremella auricula Judae (28), clavariil'ormis (27), juniperina (27) Trencséntepliczi Baracska tónak kovamoszatai 71. Triehia nutans (21), varia (21). Tricholoma nudum (31). Trifolium aureum 131, dalmaticum 68, ochroleucum 68, scabrum 68. Triticum vulgare (23). 'Iragopogon pratense (22). Tubercularia persicina (56). Tuberculina persicina (56). Tussilago farfara 27. Tuzson János : .Adatok Magyarország fosszilis flórájához 135, Berlini új botanikai kert és intézet 135. Növényi eredetű ál-növény- kövület 21, (6), Flabellaria longirachis rendszertani helyzete !S8. Ujabb adatok Mag_varország lombos moháinak ismeretéhez 71, 176. Ulmus campestris 27, montana 28, suberosa 1. Ulva nitens (22). Uredo annularis (24), Betae (25). Bhti (22), Campanulae (27), candida (22), P'abae (23), Hieracii (25). Muelleri (26), Murariae (27), pustulata 27. segetum •(23), Tragopogi (22), Tritici (23). Uromyces .Astragah (24), Fabae (23), Jordanianus 101. (19). (24), Ononidis 182, Sciophulariae (24), Silenes (24), Viciae craccae 101, (19), 24). Ustilago Tritici (23i. Ustulina vulgáris (30). Vaccinium O.-íycoccus 26, uliginosum 26. Valeriána bijuga 131. Valerianella truncata 68. Valsa ambiens (35), flavovirens (36), sordida (36). Vángel Jenő 71. Varga Sándor : Gömör vármegye zúzmótlórájának oekologiai viszonyai 28. Verbascum banaticum 102. Vermicularia trichella (44). Vincetoxicum officináié l(l2. Webera nutans 178. Wistaria sinensis 60, 03. Xylaria digitata 30, polymorpha 36. Xyloma .Mespili (51). Zala István : .Adatok Magyarország zuzmóflór.ájához 71. Ziziphus 39. VI. KÖTET. 1907. ^. 1. FÜZET. í ■ ■ / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÓZREJIUKODESEVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, ccvirTTiinnMi WI TÁRSULAT. Beiblaft zu den y^Iffövénytani Közlemények^' ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT. Uiiter Mituirkuug von JÚLIUS KLEIN. Referiert von J. BERNÁTSKY. TARTALOM. H o 1 1 e n d o n n e r F e r e n c z : Néhány Evonymus párájának hiszto- k)giai fejlődése .__ .„ __ Mágo CSV -Die tz Sándor: A kendcM- nemének változása... Simonkai Lajos; Magyarország korongpárvirágai (Biscuteliae Regni Hungarici) ._. _ _ Tuzson János: Növényi eredetű ál-nüvénykövület... Hollós László: Két érdekes növénykárositó gomba Kecske- métről P r 0 d á n G y u I a : Három kieistokarp moha hazai elterjedéséről Irodalmi ismertető: Pax F. : Heitra,a;e zur fossilen Flóra der Karpa- then : \' a r g a S. Gömör vármegye zuzmóflórájának oikologiai viszonyai ; Staub M. : A Halatonvidéki növényphenologiai megfigye- lések eredményei Halálozás... Növénytani repertórium ... .. ... _. Szakosztályi ügyek BEIBLATT Nr. 1 . . . (1- Oldal 1 16 lí) 21 24 25 26 34 34 37 -10) A />Növénytani Közlemények<' díját befizették : (1906. dc-czember I -tol 1907. múrcz. végéig) 1903-ra: -\I;ig.vaiTiv.-iri gazd. akadémia növt. tan- széke. 1904-re: -Magyaróvári gazd. akadémia nuvl. tan- széke. 1905-re : .'\giielly Jiizsef, Budapesti VUI. ker. fő- gimn. önk. köre, Horváth Zoltán, Kreiitz József, Magyaróvári gazd. akad. növt. tan- széke, Nagyváradi honvéd-hadapródiskola, Odry Pál, Pantocsek József, Pató Bálint, Péterfi Márton, .Smoquina Antal, Szászvárosi ref. Kún-koUégium, Teodorovics Ferencz, Thicl Ottó, Willingstorfer Jenő. 1906-ra: .aszódi gimnázium, Babics János, Bajai cist. főgimnázium, Benedicty Lajos, Csics Imre, Csiki Ernő, Dévai áll. főreáliskola. Dévai áll. tanítóképző, Dumbráva László Vazul, iíj. Entz Géza, Egri vinczellér-islíola, Egri katli. főgimnázium. Eisenlmt Kálmán, Endrey Elemér, Eulenberg Féli.x, Fehér- templomi áll. gimn. ifj. könyvtára, Ferenczi József, Figura József, Físcher Zsigmond, Freund .Antal, Gárdonyi Géza, Gergely Fíjlöp, Ghyczy Elemér, Györgyey Illés, Hadzsv Jenő, Haring Vilmos, Herbszt Fe- rencz, Horváth Zoltán, Kardos Árpád, Kecs- keméti r. k. főgimnázium, Keller Oszkár, K'lekner J. Ferencz, Kolozsvári r. k. főgim- názium, K'omka Zoltán, Kordos , Gusztáv. Kreutz József, Kiinimerle J. Béla, László Kálmán, Laszlovszkj- Kálmán, Lejtényi G3'örgy, Lengyel Béla, Lévai Ernő, Lugosi m. kir. honvéd-gyalogezred. Magyaróvári gazd. akad. növt. tanszéke, Márkus .Meny- hért, Miskolczi cv.-ref. felső leányiskola, Motolity István, Musits Imre, N'agy Péter, Nagykárolyi főgimnázium. Nagykőrösi év,- ref. főgimnázium, Nagyszombati érseki fő- gimnázium. Nagyváradi honvéd-hadapród- iskola, Nedeczky Pál, Nj-itrai r. k. főgim- názium, Odor Béla, Odry Pál, Ortutay Béla, Pantocsek József, Pálmai Emil, Pat() Bálint, Péterfi Márton, Pinkafői áll. polg. fiúiskola, Radisics Elemér. Rimaszombati prot. fő- gimnázium, Selmeczi bányász- és erdész- akadémia, Siposs Zsigmond, Soproni áll. fejső leányiskola, Stankovics Rezső, Schenk Fol.rtatits ii 4. olflalon. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VI. KÖTET. 1907. 1. FÜZET. Hollendonner Ferencz: Néhány Evonymus para- jának histologiai fejlődése.* H 0 0 k e óta, aki először ismerte fel a palaczkdugón a pára sejtes szerkezetét, a búvárok egész sora foglalkozott a párával. B r u g n a t e 11 i, C h e V r e u 1, B o u s s i n g a u 1 1, D o e p p i n g, H. v. Mohi, \V i e s n e r, Höhnel, Gilson stb. voltak azok, akik főleg chemiai és morphologiai szempontból vizsgálták a párát. Fejlődéstanilag Sanio** vizsgálta először behatóan a párát. 0 volt az, aki kimutatta, hogy a pára a többi szövetekkel megegyezőleg szintén oszló szövetből — paracaiTibium v. phellogen — keletkezik. Tőle származik a phelloderma elnevezés is. Ugyancsak Sanio igyekezett az egyes növényeken a pára keletkezésének helyét is megállapítani. Vizsgálatai alapján 5 typust'"' állított fel, amelyeknek számát azonban szaporítanunk kell, ha az összes növényeket így akarjuk csoportosítani, mert mint látni fogjuk az Evonymus némely faja e csoportok egyikébe sem sorozható. Xz említett búvárok a legkülömbözőbb növények párájával foglalkoztak és ezek között ott van az Evonymus eniopaea is, amelyet kijlönösen H ö h n e 1 ■!■ vizsgált behatóbban. Fara fejlődésére vonatkozó adatot mindössze alig néhányat találtam az irodalomban. Egy ilyen De Bary sVergl. Anatomie der Vegetationsorgane« czímű munkájának 565. oldalán, továbbá J. Moeller » Anatomie der Baum- rinde« czímű munkája azon részében található, amely az Evonymus-okról szól. De Bary az Evonymus cnropaea fiatal hajtásának paraléczét fejlődés- tanilag egyenértékűnek mondja az Acer campestre, Liquidambar styraciflna, lllmtts siiberosa fiatal hajtásainak, továbbá a Qiierciis Siiber, Qn. occideiitaJis. Qii. psctidosuber stb. paraléczeivel, amennyiben a paraléczek fejlődését úgy * Előterjesztette Tuzson János a növénytani szakosztálynak 1906. évi november 14-ikéii tartott ülésén. ■■ Jahrb. f. wissensch. Bot. II. "■ .\ paracambium kialakulhat; a) epidermiszből, b) elsődleges kéreg legfelső sejtsorából, c) elsődleges kéreg 2 — 3 sejtsorából, d) elsődleges kéreg mélyebb sejtsorából, c) másodlagos kéregből. t Sitzungsburichte d. Wiener .\k,ideiiiic X.W'I. 1. rész. Növiinytani Közlenitnytk. lyuT. \'I. kötet, I. füzet. 1 2 HOLLENDONNER FERENCZ magvaruzza, hogy azok és a köztük lévő mélyedések azért keletkeznek, mert a pára kezdettől fogva nem egyenletesen fejlődött. De Bary ezen állítását, úgy látszik, csak a pára külső megjelenésére alapította, de az egyes eseteket külön-külön nem vizsgálta. így került azután az Evoiiyinus europaea, az (Uiiins campcslris és Acer caiiipeílris-se\ egy sorba, habár az előbbi a két utóbbitól élesen különbözik. Amíg ugyanis az Uliiiiis caiiipt'slris-en és az Aci-r cainpcslris-en tényleg a De Bary-tól leírt módon történik a paraléczek kialakulása, addig az E. eiiyopaea-n egészen mások a viszonyok. Ott a léczek száma határozatlan és a felületen bárhol kialakulhatnak, itt a szám mindig 4 és a kialakulás csak az előre kijelölt — előre jelzett — helyen történhetik. De Barynak ez a nézete átment az irodalomba is, úgy hogy .1. Moeller külön nem is vizsgálta az E. cinopaca-t, hanem hivatkozik De Bary-ra és vizsgálatait folytatja az E. obovata, E. lalifoUa és E. verni- í-osö-fajokon. Az E. obovata-X anyag-hiány miatt nem vizsgálhattam meg, a másik két fajra azonban én is kiterjesztettem vizsgálataimat, mert Moeller mindössze csak a phellogen keletkezésének helyét és idejét állapította meg, de a részletes fejlődéstannal nem foglalkozott. Az Evonymusok közül — a para-fejlődést tartva szem előtt — leg- gyakrabban az E. verntcosa nevével találkozunk. Abban az irodalomban ugyanis, amely a lenticelláról szól, sokszor felmerült az a kérdés, hogy az E. vernicosa parabibircsei lenticellák-e. E kérdést végre Stahl dönti el,' a mikor De Bary-tól kapott készítmények alapján sikerült megállapítania, hogy ezek »a kéregparenchymának paradudorai és eltéróleg a valódi pl. Sambucus lenticelláitól, nem a szájnyílás alatt keletkeznek-. \'izsgálat tárgyául az E. europaea, E. atropitrpurea, E. Bnngeana, E. latifolia, E. japonica, E. vernicosa, E. nana és E. radicans szolgáltak. Dolgozatom a »Kir. József-müegyetem« növénytani intézetében készült és a vizsgálati anyagot dr. M á g o c s y - D i e t z Sándor tud. egyet. ny. r. tanár és növénykerti igazgató úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani, amiért köszönettel tartozom neki. Ugyancsak köszönöm Klein Gyula műegyetemi ny. r. és dr. T u z s o n János tud.- és műegyetemi m. tanár uraknak, hogy munkámban támogattak és tanácsaikkal, útmutatásaikkal segítették vizsgá- lataimat. Az említett £ro;n'/;iií.';-fajok párája között mar szabad szemmel való vizsgálás által is nagy különbségeket találunk. Az E. enropaea-n a négy paralécz több milliméter magasságra emelkedik ki és közöttük az epidermisz évekig ép, sértetlen marad. Ugyanezt mondhatjuk az E. alropurpurea-vó\ is, amelyet némelyek az E. europaea varietásának tartanak. Az E. Buiigeana-n a négy paralécz igen gyenge és csak idősebb ágakon található meg. A para- léczek közötti felbör (epidermis) nem marad sokáig ép, mert a léczek között is ki- fejlődik a pára, amely kisebb-nagyobb foltokat képez. Az E. hi/ifolian hiába keressük a 4 léczet. helyette az egész felületen megjelenik a pára, • liot. Zeit. XXI. OlG ulti. NKHANY E\'0NVMUS PARAjANAK HISZTULOGIAI FEJLŐDÉSE. 3 amely karvastagságú törzsekon is csak 4—6 sejtsorból áll. Az E. japonka-n szintén hiányoznak a paraléczek. Itt kisebb nagyobb hosszan elnyúló foltok szakítják meg az epidermisz folytonosságát, amelynek az idősebb ágakon csak roncsait találhatjuk meg. Az E. vemtcosa pedig egészen elüt az előbbi fajoktól, mert paraja, mely már egész fiatal korban megjelenik, apró kis bibircsek alakjában lepi el a szárat. A szabad szemmel való vizsgálás által nyert különbségek megállapítása után, nézzük most már az egyes fajok hisztologiai és fejlődéstani viszonyait. Evonyinns curopaca L. Egészen fiatal, zöld hajtás keresztmetszetén a következő szöveti el- rendezést találjuk. Kivül elég vastag cuticula vonja be a növény felületét, a mely alatt 2—3 sorban levélzöld nélküli sejtek foglalnak helyet. y\ sejteknek 1. kép. llvoiiyinn^ europaca fiatal collenchymás léczének keresztmetszete i' = epider- misz, c = chlorophyllos réteg. '"", i. chlorophyllhianya, továbbá az a körülmény, hogy a fiatal felbőrsejtek között osztódó sejteket találunk, azt engedi következtetni, hogy itt többsoros cpidermis-szel van dolgunk. Az oszlás azonban csak 2—3 sejtsor létrehozá- sáig tart és a tenyészőkúptól lefelé számítolt 8— 10-ik internodiumban végkép megszűnik. A többsoros epidermisztől befelé a 4—5 sejtsorból álló chloro- phyll OS parenchyma következik. Rögtön feltűnik azonban, hogy az elsőd- leges kéreg assimiláló sejtjei nem adnak összefüggő gyűrűt, amennyiben ezt 4 helyen erősen collenchymás, tdsiiregii, chloropliyll nclkiili sejtek szahilják meg (1. kép). Ez a 4 collenchymás lécz adja fiatal korban azt a 4 világosabb színű sávot, amelyek a levélállást követik, oly módon, hogy az egymás fölölti csomók leveleinek illeszkedési helyét kötik össze. A világosabb szín egyrészt a chlorophyll-hiánytól, másrészt az erős coUenchymától ered. A collenchymás léczek kifelé az epidermiszszel, befele pedig a chlorophyllos réteg után következő elsődleges kéreggel olvadnak össze, melynek sejtjei vékonyabb falúak, parenchymatikusak és ilt-olt egy pár szem chlorophyllt és buzogányfejalakú kristályhalmazt tartalmaznak. A központi hengert az elsőd- V 4 IIOLLENDONNER FERENCZ leges kéregtől a keményítőhüvely választja cl, amelyet már J. C. S c h o u t t o tanulmányozott.' A collenchyma-léczeket vizsgálva már az egész fiatal hajtás-részletek keresztmetszetén is fóltünik, hogy a lécz közepe táján lévő sejtek kisebb üregűek, vastagabb falúak, mint szomszédaik. Hosszmetszetben pedig egész világosan látható, hogy a kezdetben közel egyenlő átmérőjű sejtek kezdenek megnyúlni, orsó alakot felvenni, miközben faluk vastagszik és a sejtek ürege mindig kisebb és kisebb lesz. Az így megnyúlt sejtek felületén egyszerű gödörkék találhatók, amelyek tölcsérszerűen nyílnak kifelé és felületi nézetben hasítékos nyílásukat kis udvar veszi körül. A növekedés folyamán az előbb egymásfölölt álló sejtek egymásmellé tolódnak és keresztmetszetben a többi coUenchymás sejttől körülvéve a lécz közepén kis csoportot, azaz stereomát '.Q€ -TsCá^^C "^^S/DO -O DOCb* 2. kép. o. kep. 2. kép. Rvímvmm eiiropaca collenclivmás léczenek keresztmetszete, kdzépen a stcrenma- val. l-'«/l. ik collciichymás léczéiick keresztmetszete ;i stcrcoma mögött meg 3. kép. F.viinyinus ni>-opaca cgyi.. -.. - egalakuló phellogen-nel. •■''O/, alkotnak, a melyben az egyes rostalakú sejtek a szerint, hogy hol vágtuk őket keresztül, különböző átmérővel bírnak (2. kép). Az erőteljesebb kifejlődésü tőhajtásokon a stereoma kifejlődése is erő- teljesebb, ami czélszerűnek is bizonyul, mert az egész hajtás erőteljesebb kifejlődése szilárdabb atkotást is igényel. A stereom-sejtek — stereida-k — fokozatosan fejlődnek. Ezt bizonyítja az, hogy hosszúságuk mint az alábbi táblázat is mutatja, nagyon tág korlátok közölt mozog." 1 489-4 ,«. 2 505-0 » 3 043-0 » • Die Stelár-Tlicorie 1003. •• .\ méréseket T u z s o n - He r r m r\ n n-félc mérö-nsztallal végeztem .Schultzc- rélc folyadékkal izolált sejteken. NÉHÁNY liVONYWUS PÁKÁJÁNAK HISZTOLOGIAI FEJLUDIiSK. Ö 4 SS3-3 /(. 5 984-3 » 6 095-8 » 7 1002-0 » 8 1063-02 » 9 1244-0 » 10 169'.:)-2 >> A stereida4< eme változó hossza abban leli magyarázat/it, hogy nem egyszerre alakulnak meg, hanem a levelek fokozatos fejlődésével ezek is lépést tartanak és egyúttal számban gyarapodnak, amit a keresztmetszeten látható számuk is igazol. A tőhajtásokon u. i. ahol a levelek nagyobbak, számuk 30-ra is felrúg, míg az oldalágakon kevesbednek, sőt teljesen el is maradnak. Ebben az utóbbi esetben azonban a collenchyma lesz crősebb. Megemlítem, hogy egy és ugyanabban az internodiumban is nagyon inga- dozik a stereida-k száma, de itt is van némi szabályosság, amennyiben a csomóból mindig hiányzanak, majd számuk hirtelen felszökik és ezt a számot megtartva húzódnak lefelé, hogy azután hirtelen csökkenéssel a csomóban újra eltűnjenek. Az erre vonatkozó adatokat a következő táblázat tartalmazza : 0 mm-nyire a nodustól a stereom-sejtek száma ü 2 » » » » ■> 14 10 » » » » :, » 15 16 » » » » » » 15 18 » » » » » » 18 20 » » » » -> » 10, 12, 7, 5, 1, 3, 2, 1,0 az egymásután következő metszetekben. Előfordulhat az is, hogy egy és ugyanannak az ágnak infernodiumai közúi az idősebbekből hiányzik a stereoma, míg a fiatalabbakbun megvan. A fejlődéstani vizsgálatok sorába beiktattam a stereom-sejtek mikro- chemiai vizsgálatát is, az ez irányú reaktiók a következő eredményre vezettek. Az oly collenchymás léczekben, amelyekben stereoma nincs, a collenchyma tiszta czelluloza. mert chiórczinkjóddal a jellemző szennyes ibolyaszínt adja. Idősebb és idősebb részről véve a keresztmetszetet a lécz közepe mindinkább az elfásodott sejtfal reaktióját mutatja, úgy hogy a stereoma sejtjein ki- alakulásuk után a következő rcaktiókat kapjuk : phioroglucin- és sósavval a rostok meggypirosak, anilinsulfáttal pedig élénk sárga színúek lesznek. Az elfásodást mutatta a kaliumpermanganat-reaktió is, amelyet C. M ;i u 1 e ajánl" a valódi eltasodás kimutatására, mert szerinte a phloioglucin és sósav akkor is adja a reactiót, ha csak a C z a p e k hadromálja van jelen, de egyébként az elfásodas még nem következett be. Az anatómiai és fejlődéstani viszonyok tárgyalása után nézzük a másod- lagos vastagodással járó elváltozásokat, különös tekintettel a paraképződésre. Künfstük's Bcitráge z. vvissenscli. Bot. IV. rész II. b UOLLKNDONNER FliRENCZ A cambium oszlásával a kifelé eső szöveteket a másodlagos háncs és fa kifelé nyomja. A térfogatnagyobbodással egyelőre a külső parcnchymás szövet is lépést tart ; sejtjei nyúlnak, elliptikusakká lesznek és így a kerü- letet nagyobbítják. Az Evonymus-oknál ezt a folyamatot még az epidermisz oszlása is elősegíti. A külső szövetek azonban csakhamar elvesztik nyúló- képcsségüket és az epidermisz felreped. A felpattanás helyét a 4 collen- chymás lécz előre kijelöli, mert a 4 lécz coUenchymája és stereomája az, mely legkevésbbé tud nyúlni. Miclijll azonban az epidermisz /elrepedne, a para- eamhitim (phellogen) már eh'ire Idalakul félkörben a slereonia mögött (3. kép). A phellogén-nek ily módon való fellépése indokolva van egyrészt azáltal, hogy egy nyúlásra nem alkalmas és a szár megerősödése után már amúgyis felesleges rész kiküszöböltessék, másrészt az által is, hogy a phelloderma 1>^5 ODcS" a^Jc^^c: í^^5^ 4. kép. EeoHyinns curopaca et;yik Icczúnek keresztmetszete : a stereomii mögött meg- alakult phcUogcii kiemeli a stereoma-t (si). i'*/]. kifejlődésével a kerület nagyobbodjék és így az újonnan keletkező szövetek helyet és védelmet kapjanak. Habcrlandt is megemlíti,* hogy az ilyen mechanikai szövetek, az ágak megfelelő megerősödése után a paraképzés által rendesen ledobatnak. Az epidermisz felpattanása után a phellogen fokozottabb mértékben osztódik (4. kép), úgy hogy végeredménykép előttünk áll a négy puralécz. Ezek mindegyikének élén ott találjuk a stereom-sejtckből álló csoportot (5. kép), amely az epidermis-szel együtt fényes sávként húzódik végig a lécz gerinczén és igen könnyen lehúzható. Idősebb léczeken ritkábban található már meg, mert lehull. Hosszú időn belül czutíín nem válik szükségessé az epidermisznek új helyen való felrepedése, mert a négy helyen támadt rés oszló szövete meg- tartja osztódását és így az epidermisz a 4 paralécz között évekig ép marad. * l'hysiol. Pllanzciianat. III. kiad. 168 old. NÉHÁNY KVONYMUS PÁKÁJÁNAK HISZTOLOGIAI FEJLŐDÉSE. 7 A folytonos vastagodásnak idővel a 4 lécz paracambiuma nem elegendő, és a phellogen, amely az epidermiszhez csatlakozott, lassan iovábh terjed az epidermiszben, úgy hogy végül a: egész kerületen kialaktit. Ezen alapíjlhat Mocller* és J. E. Weisz** azon tétele, hogy az Evonymtts europaea phellogenje az epidermiszből fejlődik ki. Ez tehát megfelelő ugyan, de csakis azzal a hozzátevéssel, hogy az epidermisznek phellogenné való átalakulása csak akkor következik be, amikor a stereidák mögött, tehát az elsődleges kéreg meglehetős mély rétegeiből keletkezett phellogen nem tud eleget tenni a kerület n.igyobhodásának. Az idősebb ágak oldalhajtásain rendesen azt tapasztaljuk, hogy felreped 5. kép. 6. kép. 5. kép. Evonyinus europaea teljesen kifejlődött paraléczének keresztmetszete, stereoma val és a leszakadt epidermis-szel. *' i. 6. kép. Evonyinus atropiirpurca paraléczének keresztmetszete ; p = pára, p lóid. 240 1. a liicinclt ■h^ phcl- ugyan 4 helyen az epidermisz, be is következik e négy helyen az elparásodás, de oly typikus paraléczeket, mint a milyeneket a főhajtásokon találunk, itt hiába keresünk. Sőt a négy elparásodott hosszvonal is csakhamar eltűnik, mert összeolvad az egész kerületen kialakuló párával. A paraléczek ezen kisebbfokú kifejlődésének magyarázata ugyancsak, megtalálható a histologiai viszonyokban. Ezekben az ágakban is megvan a 4 collenchyma, de a stereidák hiányoznak, vagy számuk 1 — 2-re apad. Itt tehát a phellogen helye nincs oly módon előre kijelölve, Jiogy az elsődleges kéreg mélyében alakuljon meg, hanem mindjárt az epidermiszből fejlődik ki, * i. h. 284 old. " Beitráge zur Kenntnis der Korkbildung 65 old. ö HOLLENDONNIiR FEIíKNCZ dc amint a typikus Icczek fejlődésénél, úgy itt is mindig a négy coUcncliyma a l"/i. négy borda, melyeknek lefutása megegyező a levélállással. Felmerül tehát az a kérdés, hogy itt miért nem alakul meg a négy lécz, vagy legalább a parabibircsek miért nem követik a borda lefutását ? Erre a kérdésre a borda fölépítését szem előtt tartva a következőképpen felelhetünk. Láttuk, hogy para- lécz csak akkor fejlődik ki, ha a szár erősítésére a coUenchymás léczekben stereidák voltak. Jelen esetben semmi erűsebb mechanikai berendezés nincs, s így a másodlagos vastagodásnak csak az igen gyenge coUenchyma és a sejteknek nagyobb száma állná útját, ha az ebből származó akadályt a hor- dák alatti tág üregű parcnchyma sejtek le nem rontanák. 14 IIOLLENDON'NER FEKENCZ A belíilrol kifele haló nyomás tehát nem összpontosulhat oly nagy mértékben a négy bordára, mint pl. az E. ctiropaca nál és így a pára hiahúiiJJi- sáliak helyt' itiiicíi is cl'ire kijilölvc. Slalil nak a fentebb enilite't fejlődéstani tételét, amely a lenticella és a parabibircs közti különbségre vonatkozik, az én vizsgálataim is megerősítették és a mint a 7 kép mutatja, egy bibircscn több szájnyílás is foglalhat helyet. A fcjlödishcli kiihiiihséglu'z uznnb.ni lnKzájurul még egy másik kiih'nibség is. A míg ugyanis a Uniicella belső sejljei leggijmbölyödöttek és lazán illeszked- nek egymáshoz, addig a parabibircs sejtjei táblásak, szorosan egymás mellé sorakozijk . Az E. verrucosa párájának chemiai vizsgálatával már A. Zaklbriickner foglalkozott és azt mondja,' hogy a »töltelék<:-sejtek falai tartalmazhatnak ugyan fa- és paraanyagot, de vizsgálatai nem vezettek megnyugtató ered- ményre. A már előbb fölsorolt reagensekkel nekem határozottan sikerült egy kevés lignin-anyagot kimutatnom, de phelloid-sejlek nincsenek. Evonymns nana M. B. A levélnyél tövétől két kiemelkedő borda húzódik lefelé, melyeknek belső anatómiai viszonyai megegyezők az E. verrucosa bordáinak szerkezetével ; számuk azonban a szórt levélállás miatt több mint négy. Szabad szemmel való vizsgáláskor a felületen már fiatal korban meg- jelenő parabibircsek szintén az E. verrncosa-ra emlékeztetnek, de sokkal apróbbak, sűrűbben állók és csakis a fiatal részeken találhatók, mert csak- hamar összefüggő pararéteggé olvadnak össze. Az elparásodás első helye az epidermisz, de nem marad itt állandóan a phellogen, hunem áttétetik az epidermisz alatt következő sejtsorra. Ott tehát, ahol először kezdődött az elparásodás megindulni, a phellogen mindig mélyeb- ben fekszik, mint egyebütt ; úgy hogy a phellogen képe a keresztmetszeten egy önmagában zárt, de girbe-göibe vonalnak felel meg. A bibircsek megalakulása lényegében megegyezik az E. verrucosa pára- bibircseinek fejlődésével, amennyiben mindkettőnél étage-phellogen-ne\ van dolgunk. Különbség az, hogy az E. nana-n csak egykét epidermisz-sejt osz- lik és a phellogen elég soká itt marad a felbőrben, míg az E. verrncosa-n egyszerre különböző mélységű rétegek sejtjei kezdenek oszlani és a phello- gcnnek befelé való nyomulása sokkal gyorsabb. Evonymns radicans. SiEB. Epidermisze alatt, amelyen egysejtű szemölcsök találhatók több — 5 — chiorophyll nélküli sejtsor következik. Asszimiláló rétege egy teljesen összefüggő gyűrűt ad, amelyet sem stcreoma, sem coUenchyma-lécz nem szakít meg; sőt kiemelkedő chlorophyllos bordák sincsenek. A parakeleíkczésnek helye • .liists I!ol lalirsberichl. ISSl. 207. old. NÉHÁNY EVONYiMUS PÁRÁJÁNAK HISZTOLOGIAI FEJLŐDÉSE. 15 nincsen előre kijelölve ; bárhol nic^űldkiillui/ a phcUogen az epidcriniszbül, amely hosszú ideig megtartja oszlóképességét, mint dipleuricus paraíauibiiiiii. mely kifelé párat, befelé pedig phellodermát hoz létre. A felbőr sejtjei közül először csak néhány kezd osztódni, amelyeket csakhamar követnek a tőlük jobbra és balra, de különösen a fölöltük és alattuk álló sejtek is, ügy hogy a phellogennek megfelelően a felületen is n hossztengely irányában megnyúlt parafollok láthatók. Összefoglalva az eddigieket, a fölsorolt Evonyiniis-ok párájára a követ- kező eredményeket kapjuk : A phellogen vagy az elsődleges kéreg és az epidermis2ből, vagy tisztán az epidermiszből fejlődik ki. A paraléczek kialakulása, illetőleg az epidermisznek négy hosszvonalban való fölrepedése előre kijelölt helyen történik, amelyet már szabad szemmel is kivehetünk, mert fiatal korban ezen négy helyen világoszöld sávok húzód- nak végig. A négy sávnak négy erős coUenchyma-lécz felel meg, amelyben egyes fajoknál stereida-k húzódnak végig. Minél nagyobb a stereida-k száma, annál erőteljesebbek a paraléczek. A coUenchyma-iéczek és stereida-k kifejlődése alapján az itt tárgyalt 8 Evonymus-t a következő sorrendbe lehet foglalni : 1. E. curopaea : négy erős coUenchymás lécczel és a keresztmetszeten számos — néha 30 — stereida-val. 2. E. alrapnipuica : négy erős collenchyma-lécz ; a stereida-k száma kevés, vagy teljesen hiányoznak. 3. E. Biingeana : négy erős collenchyma-lécz ; stereida-k nincsenek. 4. E. latifoliü : négy fő- és számos melléklécz ; stereida-k nincsenek. 5. E. japonica: négy igen gyenge, vagy semmi collenchyma-lécz; stercida-k hiányoznak. 6. E. vcrnicosa : csak négy kiemelkedő chlophyllos bordával, de sem collenchyma-lécz, sem stereida-k nem fejlődnek ki. 7. E. iiaiia : négynél több chlorophyllos bordával ; mechanikai béren dezés nincs. 8. E. raílii-inis : a chlorophyllos bordák is hiányoznak. 16 MÁGOCSY DIETZ SÁNDOR Mágocsy-Dietz Sándor: A kender nemének változása.* A kender nemének elhatározódására vonatkozó kutatásoknak tudva- levőleg már egész irodalma van, amelynek keretén belül két felfogás áll egy- mással ellentétben, nevezetesen az egyik a nem meghatározását már a petesejtben, illetőleg a magban gyanítja, a másik a nem meghatározását a külső befolyások érvényesülésétől teszi függővé. A kérdés megoldására két módszert követnek, az úgynevezett biológiai és a statisztikai kutatás mód- szerét. Fennek az utóbbinak alkalmazásával a múlt évben megjelent értekezé- semben" kimutattam, hogy a nem elhatározódásra vonatkozó ismereteink még nem teljesek és hogy a kísérletek csakugyan azt gyaníttatják, hogy a kellő időben ható külső körülmények elhatározólag hatnak. Minthogy kísérleteimmel még végleges eredményt nem értem el, elhatá- roztam, hogy vizsgálataimat folytatni fogom, hogy egyrészt legalább gyaní- tásomat megerősítsem, vagy ha lehet, a megfelelő magyarázatot megtaláljam, másrészt, hogy eddigi kísérleteimet az újabb ii odaírni adatok ismerete alapján újabb kísérletekkel igazoljam. Elhatározásomat az irodalom újabb közlései is megerősítették. Schwerin"' a kétlakú fák nemének változására vonatkozó példákat ismertetve kiemeli, hogy az Acir SíU-c!iaiini!)n L. egyes nőpéldáayain (f. pendula) hím virágok is fejlődtek. Ezt a jelenséget ő rügyvaríáczió-nak tartja, amely nem a jelenséget feltüntető rügyben keletkezett, hanem csak itt jutott először kifejezésre és már előbb volt meg a növényben lappangó álla- potban. Ugyancsak Schwerin közli Römer után, hogy Brassóban az evangélikus leányiskola udvarán két nagy ,S"i7//.v Naiida Andr. harmincz éven át csak hím virágokat termett, de már hét év óta mind több és több nővirá- got fejleszt, úgy hogy ha a változás így halad, ugy csakhamar az egész fa csupán nővirágokat fog teremni. Ez a változás, Römer állítása szerint, a külső viszonyok minden változása nélkül jött létre, úgy hogy ennek folytán Schwerin a változás okát még csak nem is sejti. A fa metszése sem volt jelentékeny ; tudvalevőleg a fűzfák nemi változásának okát sokan a met- szésben is keresik. \' o s z A.'t leginkább S o r a u e r-re 'I't hivatkozva a nem elhatározódását táplálkozásbeli folyamatokból magyarázza. Nevezetesen szerinte a Schwerin- * Előadta szerző ,i növénytani szakosztálynak l'JOG. évi dcczeniber Iiil 12-iki (C.X.XV.) ülésén. ■■ .^ kenderrel végzett tcnvésztcsi kísérletek. Math. és Ternitud. Krtcsitő XXIV. k. 145—105. 1. "■' Fr. Gráf v. Schwerin. Geschlechlsveranclcrunn bei diocischen Gchőlzcn. Gar- tcnllora LV. évf. 283—287. t Zur Gcschlechtsanderung bei Ptlanzcn. Gartenllora LV. évf. 304~3űS. tt Handbuch d. Pílanzenkrankheiten. II. kiaJ. I. k. Berlin, 188G. 103—172 1. KENDER NEMÉNEK VÁLTOZÁSA. 17 féle rügyvariáczió létrejötte nem a lappangó tulajdonság megjelenésének, hanem a rügy megváltozott táplálásának a következménye. .V brassói tuzfa változásának ugyancsak a megváltozóit táplálkozás az oka, amennyiben a 30 év óta növekedő fa gyökerei a közelben levő kút vize által nedvesebben tartott talajba jutottak és igy bővebb vagy jobb táp- lálékhoz jutottak. S c h \v e r i n-nak és V o s s nak ezek a közlései is hozzájárultak ahhoz, hogy a kender nemének elhatározódásával kísérletileg tovább foglalkozzam. A jelen alkalommal a niult 19ut;. évi kisérleteimről óhajtok beszámolni. Molliardnak* abból az állításából kiindulva, hogy a gyengébb fény kedvezőtlen hatása folytán a porzólevelek termőlevelekké való átalakulása megy végbe és így a nővirágok, vagyis a nőegyedek szaporodnak, arra birt rá, hogy az üvegliázakban megismételjem Molliard kísérletét és pedig a különböző hőmérsék számbavehetése végett két különböző hőmérsékű helyen. Első sorban az egyetemi növénykert \'iktoria-házaban jó kerti talajba vetettem el a kendermagokat. A V'iktoria-ház hőmérséke nyáron a kísérlet lefolyása idején átlag 25— .'iO"C. volt. Az elvetett 1012 magból még virágzás előtt 69S elveszett, mintliogy a gyengébb világítás és nagy meleg miatt nagyon satnyán fejlődtek. A meg- maradt 314 virágzott és pedig 145 hím és 169 nőegyed, tehát 4(J'17o/ü hím és .53 82'Yo nő, úgy hogy 100 hímre esik 116'55 nő. A második kísérletet az egyetemi növénykert nagy üvegházában végez- tem, melynek világítása rosszabb és a hőmérséke nyáron át átlag 10 — 19" C Az elvetett 1000 magból kikelt 98S, melyből Ó72 elveszett, 316 virágzott. Ezek közül 160 hím és 156 nő volt, vagyis .50'6.3",'o hím és 49'36''/o nő, úgy hogy 100 hímre esik 97'50 nő. Ha most a két kultúrát egybevetem ugy először is az tűnik szembe, hogy először a virágzás előtt elveszettek száma közel ugyanaz volt (68-97 és 68'02''/o), másodszor a virágzók száma is közel ugyanaz (31'02 és 31'98''/ü), ami arra mutat, hogy a kender egyik üvegházban sem találta meg a tenyé- szésének megfelelő kedvező föltételeket. Már a nem tekintetében jelentős az eltérés, nevezetesen a melegebb üvegházban 100 hímre esik ll(j-5ö nő, a hidegebb üvegházban pedig 100 hímre esik 97'50 nő. A két kísérlet eredménye közt nagy az eltérés, bár a 100 o", 97'50 $ számok nem ütnek el nagyon az előző szabadban végzett kísérletemtől," ahol 100 ö', 104-88 9, illetőleg 100 cT, 100-13 9 volt. A hi- degebb üvegházban végzett kísérletemben a kedvezőtlen eredmény talán annak is tulajdonítható, hogy a tenyésztésük, ápolásuk hibás volt, a menyiben az esetleges pusztulás megóvása végett nagyon is szárazon tartattak, ami azután az előző a száraz homokban végzett kísérleti eredményhez való közeledést érthetővé tenné. S viszont közel fekvő lehet az a gondolat, hogy a szárazság kedvezőtlen hatása abban nyilvánul meg, hogy a nők szama csökken, ellen- ben a hímeké emelkedik. * Reviic générale de Bot. X. k. 334 1. •• i. h. 150. 1. Nüvúnyt.wi Közlemények. 1(K)7. VI. kötet, I. füzet. 2 18 mAgocsy-dietz Sándor A meleg üvegházban végzett kísérletek eredménye megközelíti azt a számot, melyet Heyer nyert (lOüd', 115-21 $) és amelyet az ismert adatok egybevetéséből nagy áfalánosságban állapítottam meg (100 o\ 120-43 S), de alul marad a sérült magvakkal való kísérletem eredményének" (100 cT, 192-30 9), sőt alul marad Molliard eredményének (100 hím, 290 nő) és ilyképpen nem erősíti meg teljesen Molliard következtetését. Az eredmény azonban igazolja azt, hogy a nők szama az üvegház kedvezőtlen meleg páralelt levegőjében gyarapodott a szabad levegőn végzett kísérlet eredményéhez képest. Egybe- vetve a két üvegházi kísérletet, valúsziníínek keli tartanom, hogy a lenyé- .szetre kedvezőtlen körülményt nem az üvegház ro.s.szabb világítása idézte elő, mert hiszen a hideg helyen a hímek száma apadt, hanem a meleg levegő hatá- sára gyarapodott a nők száma, a mely hatásra már Molliard és Prain eredményének méltatásában is rámutattam.*' Végül, hogy a múlt években a szabadban végzett kísérleteimet igazoljam, még egyszer nagyobb számú maggal végeztem kísérletet a szabadban, a növénykert meglehetősen sivár, száraz terméketlen és trágyázatlan homokján. Elvelettem 1906 április 20-án 25 cm. sortávolságban egymástól lOcm.- nyire, — hogy a növények szabad fejlődését biztosíthassam — 5000 magot. (■:bbül virágzott 4002, azaz 80-04"(i-os bordói lével való permetezést ajánl. (Id, mű 307. oldal.) Szerit. IIAKU.M KLIOISTUKAKP MOHA HAZAI KLTEK.IEDKSÉIÍUL. 25 Pro dán Gyula: Három kleistokarp moha hazai elterje- dcséről." Hazánk több pontján tett kirándulásaimon már igen korán tavaszszal több kis mohocskára akadtam, melyek a Biyineae Clcisíoci.upi tribusának Phascaccae család képviselőinek bizonyultak. Ezek az Acauíon miiticiiin (Bryol. ciir.), Acaulon triqnetnim (Spruce) C. MOller és a Phascum cuspidatnm SCHREB. Ritkaságuknál fogva a két első érdemel nagyobb figyelmet, miért is ezeknek termőhelyeit részletezni fogom. \. Acaidoii miiticuni (Biyol. enr.) Ezen rügyképű gyepekben fellépő kétlaki kis moha teknős, fedelékcs leveleiről, valamint felálló (AííUiIoii triqiicli iiin toknyele ívesen meggörbült) rövid nyelű és a leveleiből ki nem emelkedő tokocs- kájáról könnyen felismerhető. Ezen mohocska hazai elterjedéséről Hazslinszky nyújt útbaigazítást művében a következő adatokat találjuk : >Pozsony m. (Bolla), Xemes-I'od- hrágy m. (Holűby), Budapesten a Jánoshegyen (Borbás), Nagyvárad környékén (Simkovics), Erdélyben : Nagyszeben és Brassó vidékén (Schur 450Uinuigiiou pradongiis WuLF. — 8. P. pusiUus L. — 9. Eriophorum vaginuliim L. — 10. Cairx .Spec. — 11. Cyperocaipiis unciiuiliis Pax. nov. spec. — (? Sí-iipus hu-iií^liis L. — Ciurx Goodcnonghü Gav.) — 12. Ln^iila pilosa (L.) WlLLD. — 13. Tofuidia calycnlata (L.) Wahlenb. — 14. Salix myrtiUoidcs L. — 15. Bclida nana L. — 16. B. verrucosa EllRll. — 17. Alnits viridis De. — 18. .4. gliitiuosa (L.) Gartn. — 19. Polygoniim iiiinns HUDS. — 20. SL-lcraiülnis sp. — 21. Xupliür putniliiin Sm. — 22. Ccratophylltim demersiim L. -- 23. Diyas oclopetaJa L. — 24. Rubiis Idaeus L. — 25. Oenantbc aqiiatica (L.) LaM. — 2ü. Penccdannin oreoseliiiiim (L.) MöNCtl. — 27. Vacci- iiimn idiginosnin L. (? Oxycocciis L.) - 28. Calinm paliislrf L. — 29. G. idiginosum L. Az 1., 2., 5., 6., 7., 8., 11., 10,, 11., 12., 15—20., 24, 25., 2G. számú fajok szerző fölfedezései, melyek által az eddig ismert biztos fajok számát megkétszerezte. hm\ a fosszilis Hóra korát illet' Herbich interglaczialisnak. Staub g 1 ac z i a 1 i s-nak tekintette azt. Szerző tekintetbe véve azt, hogy a teleki fosszilis nóra tagjai mind (az új Vypcrocaipus t kivéve) a mai flórában is élnek, de sohasem egy formáczió tagjai, továbbá, hogy a fosszilis fajok sora _ olyan ele- meket foglal össze, melyek Közép-Európában részben glaczialis, részben inter- IRODALMI ISMERTETŐ. 27 gluczialisak, beható líritika után arra az eredményre jut, hot;y a Icleki glaczi- alis núra akkor elt, mikor a hegység elglecseresedése visszahúzódott és a klímaviszonyok megengedték a melegkedvelő fajok benyomulását a hekiszto- therma növénytakaróba. A szén lerakodása tehát a glaczialis periódus végével, a száraz-meleg időszakba való átmenetkor történhetett. Tekintetbe véve azonban azt, hogy a kövületek nem mind elsődleges, hanem egy részük másodlagos fekvőhelyen van, s különböző magassági zónához tartozik, szerző azon eredményre jut, hogy 1. a feleki fosszilis vegetáczió az akkori, a fenyőhatárhoz közeli, hegyi régióhoz tartozott, s glaczialis ; 2. A maradványok kétféle eredetűek: a) a helyben élt vízi Hóra éger, nyír és fenyővel, amelyek a szénképződés főanyagai ; h) tipikus glaczialis flóra, amely másodlagos fekvésű, s akkoriban legalább 400 méterrel magasabban zöldéit, mint az akkori ott levő tó ; 3. A feleki Oltvölgy a jogkorszak tetőpontján a maihoz képest csekély hőmérséksülyedést szenvedhetett ; 4. A glaczialis tlóra a meleg-szárazabb periódus kezdetén kihalt. A munka II. része a felső Vágvölgycnek tufalerakódasaival foglalkozik, s szorosan csatlakozik szerző a gánóczi tufáról szóló e lapban tavaly (1005. 52. old.) megjelent dolgozatához. Sorra veszi Lucski, Fehérpatak, Rojkov lelőhelyeit. 1. Lucski. a) A Lucski megetti kőbányában Polypodium vnlgaic L., Graininca vagy Cypcracea levelek, SaU.v Capica L., Salix iiicana ScuR., Bcliila rrrrncosa Ehrh., Quercus sessiliflora Sm., Cotoneaster iomcnlosa Lindb., Cralaegiis moiio- gyna Jaco., Aslragaliis hamosus L.. Culinus Coggygria ScOP., Acer Pseitdo- Plalanus L., Rhamuus Fiaugula L., Fraxiniis cxcehior L. b) Ugyanezen dombon az úttól keletre eső kőbányában szerző a követ- kezőket találta; Picea cxceha (LaM.) Link., Graminca, Cyprcracea levelek, Salix Capreu L., Coiyliis Avellaiia L., fjliuus Fr. campeslris L., Riibus tomenlosiis Borhs., Acer Fscudo-Plat.uins L., Rliaiiiiius Fiaugula L., Fnixi- Hus cxcehior L. c) Tufalerakódás a templomnál : Picca exccha (Lam.) LlNK. jellemzően gyakori, Salix Caprca L., Salix aurita L , Corylus Avellana L., Ulmus campeslris L., Acer Pseudo-Platanus L., Rhamnus Frangiila L., Coruus san- guiiiea L., Fraxiuus execlsiur L., Louieera alpigcua L., Tussilago Farfara L. Igen fontos ezek között a Louieeru alpigeua L., manap a Kárpátok flórájából hiányzó növény. d) A falu előtti mésztufában : Corylus Avellana L., Cypcracea és Gra- minca levelek, Carex rhizoma, Couvallaria majallis L., Pruiius spiuosa L., Fraxinns cxcehior L. e) Diatoma-leletek : Cyinbella prostrala (Berk.) Ralfs., Achuanlhes niinnlissima KüTZ., GomphoKcma constrictuin EllRH. ; Cyinbella cistnla (Hempr.) KiRCHN. ; Nitschia amphioxys KüTZ ; Cocconeis cominunis Heib. ; Diatoinc vulgare RORY, Fragilaria inutabilis (S.\l.) Grun., Navieula sp. Ezek mind a templom melletti tufalerakód isból valók ; a falu előtti és mellcti leletek di- atomamentesek. 28 IRODALMI ISMERTETŐ. 2. Fclurpalak. Itt a következő fossziliákat találta a szerző: Határozatlan inkrusztált moszals:álak : Oramhu-a, Cypeiacca levelek; Salix cincreaL., Salix aiirila L., Aluus incana (L.) De, Fagiis silvalica L., Ribcs alpiuum L., Acer Pseiido- Phitauus L., Fraxiuus cxcehiorL., Pctasiles albits (L.), Gaertn. Szerző szerint a bükk által jellemzett fosszilis tlóra reczens. P a x aszisztense, L i n g e 1 s- heim feldolgozta diatomák szintén e mellett vallanak. Előfordul az Achnan- thes cxilis KüTZ. ; CymbcUa caespitosa (KüTZ) SCHÜTT ; C. cistiila (Hempr.) KlRCHN., C. cymbiformis (k'Olz) BréT. ; Diatoma clongatnm Ac, D. hiemale (Heib.) KüTZ. ; Fragthuiu nuitabilis (Sm.) Grun., Gomphonema consírictiim Ehrb., Mcridion ciiciihuv Agl., Xilzschia aiigiistata (W. Sm.) Eyferth ; Syiiedra lanceolata KüTZ ; Tclracydits rhomboidetis Lingelsh. Ez utóbbi új faj, melyet szerzője Lingelsheim részletesen leir és lerajzol. 3. Rojkov Kralovún mellett. .Szerző gyűjtötte kövületek: Conocephalns eonieiis (L.i Du.M., Picea excelsü (Lam.) Link., fűszerű levelek, Populiií tremnla L., Betula vernicosa Ehrh. vagy pubescens Ehrh., Coryhis avellana L., Onereiis sessilijlora Sm., iliiiiis monlana WlTH., Mespilns Oxyacantha (L.) Gartn., Acer Pseudo- Plataiins L., Tilia eordifoUa Scop., Fraxiiius exeehior L. Feltűnő szerző azon eredménye, hogy az itteni fosszilis flórában a tölgy- flóra a fenyőrégió növényeivel közös szintben él. Ezek után szerző rátér két új magyarországi fosszilia részletes leírására. Ezek egyike a Piiius traussylvaniea Fax nov. sp., melyet Erdélyben, Segesvár melletti fiatal harmadkorban gyűjtött Kimakovicz. Másika a Palmoxylon H 1 1 1 d e b r a n d t i i Pa.x et Lingelsheim nov. sp. Ezt a pálmatörzset szintén Kimakovicz gyűjtötte Kőhalom harmadkorú rétegeiben. Ez az első biztos Pűlmoxy/on-\e\et Magyarországból, s így nagy növényföldrajzi fontossággal bir. Szerző behatóan összehasonlítja anatómiai szerkezetét az eddigi összes ismert Falinoxylniiok-ka\, és két táblán 8 ábrában rajzolja le szerkezetét. Egy ábra jut a Telracyehís rhoiiiboideiis LiNGELSH.-nek és kettő a Cyperocarpus iinci- natiis Pax termésének. A munkában több becses zoopaleontologiai lelet és vonatkozás is van. Szabó Zoltán. Varga Sándor : Gnmör vármegye ziizmójlúrajának oikalogiai viszo ■ iiyai. (Kolozsvár, l'JOü. 1—24 p.) H a z sl i n s z ky-nak, ki többek közt a lichenologia terén is nagy érdemeket szerzett, de még inkább lelkes tanítványának, Lojka Hugó-nak halálával a magyar lichenologia árván maradt ; még pedig olyannyira, hogy az azóta eltelt 20 év alatt valami jelentős dolgozat ezen a téren nem is jelent m.eg. Ma ott állunk, hogy a magyar botanikusok elég szép számú cso- portjában egy sincs, aki a zuzmókkal csak valamelyest is behatóbban foglalkoz- nék ! — Pediu a lichenologia, melyről IC r e m p e 1 h u b e r is elmondta s joggal elmondhatom én is: »Ist ein Stúdium, das mir in frohen Tagén so manche Stunde verschönt, in trüben Tagén Trost und Erheiterung gewáhrt«, az a IRODALMI ISMERTETŐ. 29 vonzó ága a botanikának, mely megérdemelné, hogy hazánkban is művel- tessék, annyival is inkább, mivel ezen a téren még sok szép eredmény koro- názhatja a fáradozást. Ez alkalommal Varga Sándor értekezését van szerencsém be- mutatni. Az eddigi lichenologusokkal szemben, kik pusztán az adatgyűjtéssel foglalkoztak, ez a dolgozat összefoglalóbb czélt tűzött ki magának, t. i. : -amaz életviszonyokat, melyek közepette a zuzmók megjelennek, nemkülönben azokat a oikologiai tényezőket, amelyek életviszonyaikra, előfordulásukra első sorban iráiiyítólag hatnak', röviden feltüntetni. Az 1. fejezetben : .4 zuzmóflóra kialakiihlsának kedvező éhijiilé/eh'i czimen tárgyalja Gömör vármegyének orographiai viszonyait, erdőségeit, melyek annyira kedvezők a zuzmók tenyészetére, hogy szerző két nyáron at 80 genus keretén belül 300 fajt és 90 fajváltozatot gyűjtött. A 2. fejezetben : Megjdencsiik a tívmi-szctben czim alatt a zuzmók kettős természetérc rámutatva az algák és gombák együttélését vázolja, továbbá feltünteti a zuzmóknak azt a tevékenységét, amelylyel a növényi tenyészetre különben alkalmatlan subslratumot erre alkalmassá teszik s a melylyel -az chi clüliarczosai« elnevezésre lettek érdemesekké. \'égül bemutatja hogy Gömörmegyében függőleges irányban, felülről lefelé milyen elterjedést mutatnak a zuzmók. A 3. fejezetben ; Eloszhisnkaf irányiU'i oikologiai tényczi'ik sorában hét tényezőt sorol fel; ezek. /. a fény, 2. a levegő, 3. nedvesség: a levegő púralellsége, 4. hőmérsék (hideg, meleg), 5. a talaj geológiai viszonyai, 6. a növényvilág fohionos eletkiizdehne, 7. az emberi kultiira. 1. h fény tekintetében Z u k a 1-lal két csoportba osztja a zuzmókat: nagyobb csoport a fénykedvelök, kisebb csoport az árnyékkedvelők. Megfigye- lései alapján közli is a megfelelő fajokat. Az erdőkben élő zuzmók ismét a fák lombjának fényt áteresztő képessége szerint osztályozhatók. Warming szerint a sorozat a következő : fenyves, bükkös, lölgyes, nyires. Felsorolja a fenyvesekre és a lombos erdőkre jellemző zuzmókat. 2. A levegő tekintetében a zuzmók tiszta levegőt kivannak, innen magyarázható a városok zuzmóflórájanak szegénysége. 3. A levegő párateltsége tekintetében érdekes a zuzmók erős liigro- szkopiczitása, valamint hogy bizonyos zuzmók erősen higroszkopikus mohok társaságában élnek. 4. A hőmérsék tekintetében a zuzmók a legfüggetlenebb növények ; hiszen havasi tájakon az igen forró insolatiót, valamint a fagypont alá mélyen leszálló hideget is egyaránt elviselik. A túlságos kiszáradás ellen a kéregrétegben felhalmozódott savakkal védekeznek. Magasság szerint sik-dombvidéki, hegy- vidéki és erdő határa feletti csoportokra osztja Gömörmegye zuzmóit. 5. Bizonyos zuzmók bizonyos vegyi alkotású talajhoz vannak kötve, főkép a kova- és mésztartalom a fontos. Zahlbruckner megkülönböztet gránit-, gneiss-, kristályos pala-, mészkő- és hommokkőflórát. Bizonyos zuzmók ha átmennek más kőzetre, rendes, típusos alakjukat is elvesztik. Szerző erre sorban felsorolja a u) mészkő-dolomit, meszes talajon, b) kovasavns talajon. 30 IRODALMI ISMERTETŐ. kristályos palákon, c) grániton, Hogy a Balaton tekintélyes víztükrének néminemű hatást lehet-e tulaj- tonítani, í\z nem világlik ki. líebizonyosodottnak tekinthető, hogy lényeges be- folyást nem gyakorol. Tekintettel arra, hogy az olyan aprólékos részletekre terjedő exakt kutatások, mint a milyenekről »A Balaton környékének ég- hajlati viszonyai* czímű szakaszban Sáringer számol be, szintén azt bizonyítják, hogy a Balaton csak a legközelebbi környékére gyakorol némi hatást s ez is főleg csak a hőmérséklet napi menetében, rövid időközök nagy hőmérsékleti különbözeteinek tompításában jut érvényre, — természetesnek kell találnunk azt, hogy a Balaton környéke növényzetére nem gyakorol olyan hatást, hogy a fenologiai jelenségeket feltűnően módosítaná. « A részletekről az utolsót megelőző hat fejezet és egy függelék szól. Mindezekről részletesen nem számolhatok be, de legalább hadd említsem meg a következőket. Az első fejezetben a dunántúli tél növényfenologiai jelenségei vannak röviden jellemezve. Egyebek között az lS72/3-iki rendkívül enyhe télről esik szó. 1872. november és deczember havában számos — a műben megnevezett — növény virágát lehetett lelni s 1873. január meg február havában szinten számos virág nyílt. Az illető megfigyelések főleg a budai hegyekre szorít- koznak. A legfontosabb adatokat Staub saját megfigyelésein kívül S i- m o n k a i megfigyelései szolgáltatták. Tekintettel arra, hogy többnyire közönséges növényekről van szó, a milyenek pl. Aeseiitiis Hippocastaniim, Tara.vacum officiiialr, Cormis sangni- nea, Lamiiim purpnreum stb., e növények helyes meghatározásában nem lehet kételkedni, hacsak el nem akarjuk hitetni valakivel, hogy Staub pl. a Corniis sangiiiuea-t, Simon kai a Heliaiithtts animns-X nem ismerte. f)e biráló mégis azt írja, hogy a növények kétséglelennl rosszul vannak határozva. Ilyet kijelenteni bizonyíték nélkül több mint igazságtalan kritika. Aki pedig a téli növényfenologiai jelenségek iránt érdeklődik vagy aki a mi telünket és pl. Németország vagy Francziaország valamely részének telét össze akarja hasonlítani, annak a Staub művében közölt adatok igenis értékesek lesznek. Ha a biráló ■ ismertetésében « egyebek között a mű I. feje- zetének lényegét elmondta volna, olvasói önállóan határozhattak volna arról, hogy azt az I. fejezetet értékesnek tartsák-e vagy nem. 32 IRODALMI ISiMERTETŐ. A II. fejezet a hóvirág {Golanthns uivalis), mogyoró (Coiyliis AveUaná) és som {Conins inas) tavaszi ébredéséről szól. Megtudjuk belőle, hogy az I87I-től lS97-ig terjedő megfigyelési adatok szerint a különböző dunántúli állomásokon mikor nyílik virágja e három növénynek. A megfigyelési adatíjk azért kezdődnek az 1871-iki esztendővel, mert maga Staub akkor kezdte növényfonologiai megfigyeléseit s akkor szervezett Magyarországon növény- fenologiai megfigyelő állomásokat. Ha elődje lett volna, messzebbre lehetett volna visszamenni. E.gy-két adat különben a múlt század 50-es éveiről is szól. Igaz, hogy nincs mindegyik állomásról mindegyik évre szóló adat, de ami van, egybe van állítva s így áttekinthető képet nyújt. \'an e már a Kárpátokra, Erdélyre, az Alföldre vagy az Adna vidékére vonatkozó hasonló összeállítás ? A fíalaton vidékéről és a Dunántúlról íme van s ezt hazai botanikusnak meg a Balaton-Bizottságnak köszönhetjük. Bizonyára a külföld is érdeklődne iránta, ha objektív referátum alapján arról értesülne, hogy Stau b müve miről szól. Am a bíráló csak arról értesiti olvasóit, hogy a mű »crtéktelen«, mert a növények hibásan vannak határozva. Hát talán a hó- virágot is rosszul határoztak, meg a mogyorót és a somot í Az emiitett, feljegyzett és áttekinthetően összeállított növényfenologiai adatokból .Staub még a középadatokat s végül a melegösszeget is számította ki, még pedig azt a melegösszegct, melyet az illető növény az év első napjától számítva a növény virágnyilásáig élvez, a napi pozitív közép- hőmérsékből kiszámítva. A bíráló a művet azért is jelenti ki értéktelennek, mert a műből szerinte csak általánosan ismert következtetéseket lehet vonni. Am áriról, hogy a megfigyelési adatok, valamint a belőlük kiszámított közép- adatok és a növénytől a virágnyilásig élvezett melegösszegek hol vannak már közölve, azt a biráló nem árulja el. Ha igazságosan akart volna eljárni, akkor megemlíthette volna azt, hogy azoknak csekély része már közölve van, még pedig éppen Staub tollából, a m. kir. Meteorológiai Intézet kiadványaiban. A legeslegnagyobb részük azonban még nem volt közölve, mert a legtöbb adatot csak a Balaton-Bizottság szervezésének köszönhetőleg lehetett meg- kapni s ezeket Staub csak a legújabb időben dolgozta fel. A melegösszegek kiszámítása a növényfenologiában általánosan el- fogadott eljárás. Kiváló jelentőséget nem tulajdonítok neki, bár régebben sok reményt fűztek hozzá a szakemberek. Bizonyos tudományos értéke azonban talán mégis van, mert az illető növény állandójaként szerepel. Ez az állandó a növényre jellemző, csak az a baj, hogy némi határok között ingadozik. Ugyanis a virágnyílás ideje nem egyesegyedül a hőmérséktől, hanem más tényezőktől is függ s ezek változásánál fogva a melegösszeg sem egészen állandó. Mégis, az az eredmény, hogy pl. a hóvirág jellemző melegösszege 7S», a gyöngyvirágé (111. fejezet) öUU" körül, a fehér liliomé pedig (IV. fejezet) 14000 körül van, nemcsak a növényfenologus meg a novénygeografus, hanem talán még a fiziologus szemében is figyelmet érdemel. Talán biráló olvasói közül is egyik-másik érdeklődött volna ezek iránt. A melegösszeg kiszámítását kezdetlegesnek kell tartanunk. Pontosabb megfigyeléseket csak fiziológiai készültséggel lehetne végezni. l)e addig tudó- IRODALMI ISiMERTETÓ. 33 mány a tiulomány, míg fejlődik. Aki a tudománytól mindjárt kezdetben a végső határig menő exakt pontosságot var, az sokat követel. Az eddigi ered- ményeket lekicsinyelni csak annak van joga, aki újabbakat s jobbakat ért el. Biráló azonban nem is bocsátkozik tudományos fejtegetésekbe, csak ócsárol. .A következő fejezetekben a II. fejezethez hasonlóan különböző növé- nyekre vonatkozó fenologiai adatok vannak összeállítva, a melegösszegek fel- tüntetésével. Már hangsúlyoztam, hogy a növények hibás határozásáról szó sem lehet. Biráló azt hibáztatja, hogy némely faj, mint a Pinis coiitiniiins, nincs elég pontosan meghatározva, ő az illető faj megnevezésén kívül a faj- változat, forma vagy fajta megnevezését is kívánta volna. Egyelőre mégis meg kell elégednünk magának a fajnak fenologiai kutatásával ; ennél többet nyújtani eddig senkinek sem sikerült. Az előzőket egybefoglalva, azt hiszem, hogy minden n'^jektiv olvasó arra az eredményre fog jutni, hogy a mű nemcsak hogy kiadásra nagyon is érdemes volt, hanem érte Staub emlékének is igaz hálával tartozunk. Bernátsky Jenő. Szabó Z. : InJcx cnticns spcciiitiiii afijiu' syuoiiyiiinnun líí-iu'iíí Kiiantia (L.) CoULT. Beibl. zu den Botan. Jahrb. Nr. 88, 1907, pag. 1-31. Szerző, e hasábokon" már ismertetett monográfiájának második — tulajdonképeni systematikus — része. Munkájában csupán a fajok, alfajok, változatok és alakoknak, továbbá az alnemek és felekezeteknek meg- határozó táblákba való állításával és a társnevek felsorolásával foglalkozik. Szükséges és soká késett kiegészítője első munkájának, melylyel egyetemben áttekintő képet nyújt erről a nehéz s oly változékony génuszról. \'ilágos kulcsai segélyével most már könnyen eligazodhatunk a knautiák nagyszámú alakjai között. Ujak a következők : A', hyzantina Fritsch var. a Frilschiana. var. /? hcternphylla, var. -/ heUcnica ; K. arvensis (L.) CoULT var. glandiilosa Froel. /. nana: K. íüvalica DuBV var. pociitica : K. longifolia (VV. K.) KocH var. u Kochii BkOggek /. gcunina, var. ji aurea : K. flaviflora Borr. var. a Ko- chiana, var. d paphlagonica : K. albanica BfiiguET var. a Briqtuiiana. Lengvei, Géza. • Níivényt. Közi. 1905, p. 102. Növénytani K5zlemén5-ek. 1SK)7. VI. kötet 1. füzet. 3-J XdVKNYTANI REPKRTdlíirM. HALÁLOZÁS. Dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos. P^sztergoni varosának érdemes főorvosa, a magyar botanikusok nestora, 1'. é. február 0-an 90 éves korában meglialt. Az orvosi pályára készülve, fiatal korától kezdve mindig előszere- tettel foglalkozott a növénytannal és szorgalommal gyí'ijtöite ügy P^sztergom vidékének, mint Magyarország mas részeinek növényeit, i > kortársa és barátja volt H az s 1 i n s z k y-nck és K' a 1 c h b r e n n e r-nek és lS6.")-től több izben a M. T. .\kadéniia megbizasabol telt növénytani kirándulásokat, melyekről a M. Orvosuk és Természetvizsgálók Munkálataiban, valamint az Akadémiai Közleményekben megjelent dolgozatokkal számolt be, úgymint : Adatok Esz- tergommegye llórajából (1805); liörzsöny-Márianostrai tracliyt hegycsoport növényzeterői (l.S7()); Jelentés a csajkasok területe és Torontál vármegye llórájaról (1S7()). 1872-ben ő is részt vett a llazsliszky által az Aka- démia megbizasabol a Ruszka-havasokra és a Retyezálra rendezett társas kirán- duláson, amelyen 1' t i c h t i n g e r kivált a fészkes viragzatu növényeket gyűjtötte s ezeket: Részletes jelentés az 1S72. évben lett kiránduláson ész- lelt fészkesekről (Compositae)' czímű dolgozatában (Akadém. Közlem. lS7ó) állította össze.- 18',»!t-ben jelent meg: Esztergom varmegye llorája« czímű nagyobb munkája, amely a boldugultnak hosszú időn at lett szorgalmas gyűjtéseiről tesz tanúságot s egyszersmind világosan mutatja, hogy szerzője a »scienlia amabalis« lelkes híve és ITora gyermekeinek szorgalmas gyűjtője volt. — 8000 fajt magába foglaló növénygyűjteményét Szeged városának ajándékozta. — Mint orvos, kórházi, majd reáliskolai igazgató is igen jelentékeny és általános elismerésben és megbecsülésben részesült közhasznú tevékenységet feitett ki (Lásd : Vasárnapi Újság 1907. li. számát, ahol arczkép is van) és így mindenképpen megérdemli, hogy emlékét kegyelettel megőrizzük. Kl.ElN Gvui.A. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* (Rovatvezetó ; Ki m.meiu.f. J. Iíki.a.) a ) ]] n 7. :í I i r o d .'i lom; Beniatsky Jenő dr. : .\ riilyii'niiituin-felek rendszert.ini anatciniiaja. — Növény- tani Kózleincnyek V. k..t. 1906, Ili — 124. old. Degen Árpád dr. : \'izsgal.ilok a kiili>nbözi> rostaaljakrol. 11. kozl. .\ lenniag- roslaaljrol. - Kisérletugyi Kuzleményck. IX. kot. 1900., .")13 — ."illi. old. " F, rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyonilatashan megjeleni hazai eredetű vas^y hazai vonatkoz.isú uj szakirodalmat, kiterjeszkedvén a n5 old. 3- 36 NÖVÉNYTANI RKPER'IORIUM. 1 térképpel. — A Iial;iti)n Tiidoniányos Tanulmányozásának ICredményei. I. köt. 4-ik rész. 3-ik szakasz. Szabó Zoltán dr. : NemzL'ti kultúránk ús a természetr.íjzi keitek (S képpel). — A Kor. 1. évf. 1907., 149 — 152. old. Thaisz Lajos : Borhás Vinczo emlékezete (arczképpcl). — Növénytani Közle- mények. V. kot. 1906., 71 — 74. old. Tomek János : Krdekcs terjiiészcti ritkaság. — Növénytani Knzlemények. V. köt. 1906., 98 old. Tuzson János dr. : A balatoni fosszilis Iák monográfiája. Budapest, 1907. 4", 56. old. 2 atlaszszal. — A Balaton Tudoni;inyos Tanulmányozásának eredményei. I. kot. 1. részének palaeontolongiai függeléke. — — A fák gesztjének fiziológiai föladata és sötét színének oka. — Természet- tudományi Közlöny. XX.XIX. kot. 1907., 77—78. nld. — — A Potentilla reptans L. forma aurantiaca Knaf előfordulása Magyar- országon. — Növénytani Közlemények. V. köt. 19(t6., 149—150. old. Valentini Elvira : .A mohok alaktani viszonyairól, különösen pedig nchánv erdélyföldi faj leveleiről. Doktori értekezés. Kolozsvár, 1906. 8" 27. old , 25 ábrával. Múzeumi Füzetek. 1. köt. 1906., 1 — 27. old. h/ Külföldi irodalom: Degen Árpád dr. : K'cmarques sur queltjues Plantes rares. — Bulletin de l'Assoeiation Pvrenéenne pour l'échangc des l'lantes. .Seiziéme année, 1905 — 1906 p. 1-4. .Szerző néhány ritkább magyar növényről értekezik. Győrffy István dr. : Bryologische Beilráge zur Flóra dcr Hohen Tálra. IV. Mitteilung. Mit 2 .\bbildungen. — Hedwigia Bd. XLVI, Seite 262—264. Lindberg, Harald : Iter .Austro-Hungarieum. Verzeichnis der auf einer Heise in Österreieh und Ungarn im Mai und Juni 1905 gesammelten Gefásspflanzen. Helsingfors 1906, 8", Seite 128 mit 2 Tafeln. — Öfversigt of Fniska W-tenskap-Soeietetens För- handlingar XI.VIII. 1906., No. 13. Pax, Dr. Ferdinánd : Bcitrage zur fossilen Flóra der Karpathen. — Englcr's Botanische Jahrbucher. Bd. XXXVIII, Seite 272-321. Die Vegettition der Babiagura. — Mitteilungen des Beskiden-Vereins. Jahrg. 1905. No. 1. — — Einige scitenere Pllanzen der Karpathen. — Jahresbericht der Schlesisehen Gesellschaft fúr vaterlandische Cultur, 1905. Szabó Zoltán dr. : Uber die Epipactis-Arten des Herbárium Crantz. — Österreichischc Botanische Zeitschrift. Jahrg. LVI., 1906., No. 11. Tuzson János dr. : Üher das Vorkommen der Potentilla reptans L. forma aurantiaca Knaf in Ungarn. — i isterreichische Botanische Zeitschrift. .lahrg. I.VII. 1907, Seite 18—19. SZAKUSZ'IALVI ÜüVKK. 37 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak i;»07. évi januárius 9-ikcn tartott (CXXVI.) ülé- séről. Fliiiik : Klein Gyula ; h. jegyző : S c h i 1- b 0 r s z k y Kai'oly. 1. Klein Gyula elnök sajnálattal je- lenti, hogy a magyar botanikusok érdemes nesztora, dr. Fcichtinger Sándor esz'crgom megyei tb. főorvos c napokban elhunyt. A megboldogult lialal korától kezdve lelkes hive volt a növénytannak és a hazai növényzet tanulmányozásában és kutatásában eredtiényesen műkódott. Különösen a Retyezát hegyvidéket kutatta át és Esztergom-megye flóráját is megírta. A megboldogult iránt való szaktár5i ke- gyelet jeléál elnök az lilést felfüggeszti. Az űlisiiek újból való megnyitása után 2. Hollós László-nak »?'/ i^omhált Kecskéinél vidékéröh cziniű dolgozatát M á g o c s y-D i e t z Sándor terjeszti elő. .3. S z a bo Zoltán ».l Riesen-hcgység iKi- vciiv-fuhlraj-i vuzhitan czunen tart előadási, melyben a Szudéták, külömisen a Riesen- hegység nnvényfüldrajzával foglalkozik. .\ hegység fildrnjzi helyzetének és felépíté- sének ismertetése után behatóan tárgyalja a klímaviszonyokat, majd a növénytakaró elterjedésében megkülönböztethető forma- cziókat. Rámutat a Szudéták .ilhavasi és havasi növényzetének títogralíai helyzetére, részletesen összehasonlítván azt Európa többi hegyvidékeinek növényzetével. Végül a Szudéták jelenkori alhavasi és havasi növényzetének összetételéről és kifejlő- déséről tárgyal. 4. T u z s o n János .^Növényi eredetű ál-növénylik kivételesen hosszabb időt engedhet. '.I. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- 1 vonatát meg az előadás estéjén, vagy ' legkésőbb következő napon a jegyző i kezéhez juttatni, hogy a Jegyzőkönyv i összeállítása ne késleltessék. 10. .Azok a tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi kivonat mellé csatolják egyúttal .innak for- dítását is. i A »Növénytani Közlemények* ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a i növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai mjvénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat 10— 12-ivnyi terjedelem- ben, lehetőleg 6 füzetben, jelenik meg. Egy közlemény la rajzokat beleértve) egy nyom- , tátott ívnél többre nem terjedhet : amennyi- bun a benyújtott és kinyomatásia sz;tnt kézirat c teíjcdelmet fölülmúlná, a szerző az egy íven túl terjedő szüvcgért tisztelet- díjban nem részesül. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. évi november 2Ü-iki választmánj'i ülés hat:iro- zata alapján) évenként 1500 (egyezerctszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati taj; 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a Növénytani Közlemények< -et ; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyóiratra. A szakosztálj' ülésein a T;irsulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó- irat alapító és elótizetii tagjainak van. 5. Az elölizetésképpen befolyci összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztály számUija< czímén külön kezeli ez összegeket a szakoszt:ily a folyc'nrat ki- adásának költségeire fordítja. 6. -Akik a »Novénytani Közleményeké érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenki>rra legalább 5(1 Itoronút fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Xövénytani Alapc javára kebelez- tetik be. Az alapítiik a folyi'iiratot élet- hossziglan ingyen kapj:ik. 7. A aNovénytani Alap<'-nak csak v. kamatai foidithatók a l'olyi>irat czéljaira. 8. .\ íNovénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö- két minden új évl'olyani megindítása előtt egy hónappal értesíti. !l. Ha a folyóirat bárnü oklxjl meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak - ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptökéjéhez csatolja. 10. .A xNövénytani Közleményeké; írói dijait (eredeti közlemények ivenként 50 kor., ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. A l'esti l.loyd-társulat könyvsajtója (fefclős vezetn : Koiol Antul ./.). Dorottya-ulcza l-l A szakosztály julivH, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább .V nappal az ülést megelőzőleg a jegyzőnek bejelentendő. A sNövénytani Közlemények' akadálytalan megjelenése czéljáhol szíves- kedjenek a szerzők, kézirataikat leljcsen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrekturakat a szerzők végzik és így ködciiunyciki-rl felelősek. Kéziratok a félivek egyik oldalára Írandók. Személynevek hullámos ,.i. 1- I , a növénynevek, vagy a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huzandók alá. A Növénytani Közlemények »Beíblatt«-ja részére szíveskedjenek a szer- zők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott más nyelvű, vagy lefordítás czéljábül magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 korona, ismertetésért 30 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után, az egy íven túl terjedő részért a szerző tiszteletdíjban nem részesül. A szerzők 2ö darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívánatra azon- ban többet is, a következő ár mellett ; 25 darab ívenként, czímlappal 4 korona — fillér. 50 >■ » 6 » — » 100 > > » (, „ _ Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphat- nak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár; alelnök; Mágocsy IJ í e t z Sándor tudomány-egyetemi tanár; jegyző: Tuzson János egyetemi magántanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tiszt- viselőkön kívül : F í 1 á r s z k y N á n d o r nemzeti múzeumi növénytani osztály- igazgató és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a Beiblatt.- szerkesztője. Az alapitái, tagsági illetőleg elöjir.elési díj a K. i\I. Természettudományi Társulat pénztárának (Budapest, Vili. ker.. Eszterházy utcza 16. szám), a kéziratok s a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szakosztály jegyző- jéhez (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. Jakab, Szabó Zoltán, Szekszárdi polg. fiú- iskola, Szekzardi kaszinó, Szervátzy Imre, Szirmay László, Szombathelyi kulturegylet. Szombathelyi kath. főgimnázium, Szukk Antal, gróf Teleky Emma, Temesvári kegyes- rendi főgimn.. Temesvári főreáliskola, Teo- dorovics Ferencz, Thiel Ottó, Temesvári áll. tanítóképző. Török Gyula, Török Tivadar, Truka József, Turóczszentmártoni áll. polg. és felső keresk. iskola. Udvarhelyi Etelka, Uhlyurik Titusz, Ungvári m. kir. főerdő- hivat:il. Vadász Emil, Várady Zoltán, Vermes Ferencz. Willingstorfer Jenő, VVoIcsánszky János, WollT Sándor, Zsolnai állami főreál- iskola. 190 7 -re : Andat.azy Szilárd, .\rmos Sándor, ná- dasdi Baán Lajos, Bartil Kornél, Bártfai áll. l'ögimn., Beauregard Lajos, Békési ref. fő- gimn,. Békéscsabai Rudolf l'ögimn., U. a. ifj. könyvtára, Belloncsik .Marton, Bencze Dezső, Beregszászi áll. logimn., Beregszászi all. polg. leányiskola, Bernauer Zsigmond, Bessenyey Géza, Beszterczei polg. fiúiskola, Besztercze- bányai polg. fiúiskola, Beszterczebányaí erdő- igazgatóság. Bognár Etelka, Brassói honvéd- gyalogezred, Brassói r. k. főgimnázium, Brassói áll. főreáliskola, Bricht Lipót, Buda- pesti 1. ker. polg. tanárképző, Bpe^ti egyetemi könyvtár, Bpesti kegyesrendi Kalazantinum, Bpesti VI. ker. tanítónőképző. Vakok bpesti intézete, Bpesti m. kir. szabadalmi hivatal, Bpesti Eotvös-koUégium, Bpesti rovartani uUomas, Bpesti tisztviselő-egylet, Bpest 1. honvéd-gyalogezred, Bpesti m. kir. mag- vizsgáló állomás, Bpesti tavaszmező-utczai logimnázium, Bpesti VIII. ker. gyakorló fő- gimnázium, Bpesti egyet, természetrajzi szö- vetség, Bpesti nemzeti múzeum, Bpesti József-műegyetem, Bpesti nemzeti kaszinó, Bpesti közp. posta- és táviróhivatal, Bpesti III. ker. főgimnázium, Bpesti orsz. erdészeti egyesület, Bpesti II. ker. felső keresk. iskola, Bpesti m. k. kertészeti tanintézet, Bpesti V. ker. keresk. akad. Wahrmann könyvtára, Bpesti I. ker. áll. elemi tanítóképző, Csáky Béla, Csató János, Csáktornyái áll. polg. iskola, Csáktornyái áll. elemi iskola, Csíksomlyoi főgimnázium, Csippék János, Csornai pre- montrei könyvtár, Debreczeni Jenő, Debre- czeni reáliskola, Debreczeni ref. főisk., Debre- czeni ref. tanítóképző, Dégen .Árpád, Dési áll. főginmázium. Dudás Fábián, Egri áll. főreáliskola. Egri áll. felső leányiskola. Egri vinczellériskola, Eisenhut Kálmán, ifj. Enzt Géza, Eperjesi kir. kath. főgimnázium, Fábry János, Farkas László, Fauser Géza, Fehér Jenő, Felsőlövői evang. tanintézetek. Fehér- templomi áll. gimnázium. Fiumei áll. fő- gimnázium, Földváry Dezső, Fogarasi áll. főgimn., Gánóczy Sándor, Gall János, Géczy Imre, Gerold & Co., Ginzery Nándor, Glück Frigyes, Gotthard Jenő, Greinich Ferenez, Gürtler Kornél, Győri áll. főreáliskola, Győri főgimn.. Gyulafehérvári r. k. főgimnázium. Hajdúnánási ev.-ref. főgimn.. Halász Ernő, Halmai József, Hirschfeld József, Herbszt Ferencz, Hódmezővásárhelyi .áll. polg. fiú- iskola, Hollendonner Ferencz, Hollós László, Homonnai polg. és felső keresk. iskola, Hor- váth Ferencz, Hosszúfalvi áll. polg. iskola, Huchthausen Vilmos, Hudyma Emil, Joós Lajos, Kaiser Károly, Kaposvári áll. főgim- názium, ICarczagi ref. gimnázium, Karczagi ev.-ref. gimn., i*-;pccies plantarum«-jában sem. Tudomásunk szerint dr. H o r v a t o v s z k y Zsigmond tloristánk az, a ki 1774-ben, »FI(ikíil. Ugyancsak e két l\lniiiiiiiis-ta\l jelzi ICrdclyből /A'"''-ban, Z i e g 1 e ]■ János, a »De re sylvcstri<í czimü dissertatiojában. 1)1 ó szegi és fazekas lS07-ben, az ő í>khigvar Fíivi'szkönvr .-ük Kxemplart. , -"'■.v'lkezo bengc-íajokat jelzik : 1. Rhamnns -au- hely y- --. - manapság külön Í!5:nns;(PestverlaBgle8 BAB* wenn,;ipit erbfibtwm Raljfrt^) .. j^^^,, , l.'.ham- ,/>'.', ;.'/;.'S .i:r~:>^: . ~~ ^ ~ ^ ' ^ ;:-| ^ ■ ;.!j\ n az Adria ^t-M^^^^^r^^^^-^ <^^ ^y .^r^ :^r ^ \jr, azt, hogy ki iláHctt vohia Üiosz£gi-ne: ^/^t z e k a s-n^ik fejezniölc, miszerint a J^minnus infccloria L., Rh. .^ *" nn vadon nem honosak, csa- 8 Diószegi-ék műve után, 181L'hc:i délkeleti vidékeiről ismeretes Rlöíultíi .1 szerző a iinvciiyt.uii ánk- ■ ■;': >':•- wánk szakosztal}' liiOii. dcc/.cinhiT -én tartott TARTALOM. Simonkai Lajos: A Magyar Királyság őshonos és luilti vált benge-fajai. [Species Rhamnorum in Regno Hungarico sponta- nearum cultarumque] Hollós László: Új gombák Kecskemét vidékéről. [Fungi növi regionis Kecskemétiensis] Irodalmi ismertető: Lindberg H.: Iter ausfro-hungaricum; F erén ez A. : Az Aristolochia Clematitis szövettanáról és chemiajáról Növénytani repertórium Szakosztályi ügyek __ _ Oldal 39 59 70 71 BEIBLATT Nr. 2 (11-14) A »Növénytani Közlemények<' díját befizették : (1906. deczember 1-töl 1907. márcz. végéig) 19<'7-rc : ág.-ev. liceum, Sepsiszentgyörgyi Miiíó- koUégium, Sopront ev.dogininázium. Soproni áll. főreáliskola, Stee(iert'& Co., Szandovics Rezső. Szely Lajos, Székelykeresztúri tanító- .képzn, Szekszárdi á1l. főgimn.'íziiirr, Szentesi r'iil. losiniii., .Szcní::!v41yiK;ilm:-'", '^y' '■ ^i"- dár, SziJÍgÍ^tó42?lgaj^t,er, VSÍ5^< Petrozsényi ka. ..... hoffer Gyula, Poprádi zsonyi áll. tanítónői;' "^ reáliskola, Pozsony zsonyi kath. főgimn Ferencz, Procopp Jc János, Rásky Béla ványán felül 3 Rothschnek Jenő, R Saághy Lászlil, Sar dor, Kálmán és Scholtz István, Scl \>»ÍS^J^Í>^ TV^s^* iv^ ^(^taB sío^J -!mM^i^^fL&'r:;^,m-.. íyi kani."Tr>guiin "-s, ^axlehner An- imn.. 7 .i^n/.M' \ó^>^^-->^^^%^ -■■Ko'.a, Zilahi c gimnázíuiij. .Árpad; A szakoszc^I; tára botanikai l i. jénél. 21) a deliblati homokpusz- ikezés a szakosztály Jegyző- NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VI. KÖTET. 1907. 2. FÜZET. Simon kai Lajos: A Mafíyar Királyság őshonos és kultivált henge-fajai.* I Species Khamnorum in Regno Hungarico spontanearum cultarumque|. A) Rciigi-inkrr vonatko-:i< jcleiitckenyehh iiiidaliiii /hnasoí-. Linné, a növények nevezéstanának (nomenclatiirá-jának) s a faj fogalmának megalkotója, hazánkból egyetlen R/iaininis {ajt sem közöl. Nem közöl 1753-ban megjelent klasszikus kezdő művében ; ile nem közöl a Wi 1 1 d e n o w féle 1797-ben megjelent és átformált »Species plantarum<'-jában sem. Tudomásunk szerint dr. Horvatovszky Zsigmond iloristánk az, a ki 1774-ben, »F/oi-íi TyniaTÍensisK czímü műve enumeratiojában legelsőbbed közli hazánkból. Nagyszombat vidékéről, a Rhamntis catharlica L. és Rliainuus Fraugula L. fajokat, e hazánkban széltében közönséges beuge- hohrokal. Ugyancsak e két kíuiinnus-\a.}t jelzi Erdélyből /.V'"i'-ban. Ziegler János, a -De re sylreslri« czímű dissertatiojában. Diószegi és Fazekas 1807-ben, az o »Magyar Fiii.ys.rk(ii:yr .-ük 17S-ik lapján, hazánkból már a következő benge-fajokat jelzik : 1. Rlunnnuí íjtluniica : 2. Rli. infectoiia : 'Á. Rh. alpina : 4. Rh. puinila : .5. Rli. fnin- giihi : 6. AV;. A/ű/i'niiis : 7. AVí. Paliunis. Sajnos, hogy megannyit lelőhely nélkiil közlik. Diószeg i-ék e művéhez különben a következő megjegy- zéseket kell fűznöm. Klőször is a' Rhainiins Paliiniis L.-t manapság külön génuszba, névszerint PaVniru^ .Inss. génuszba sorozzuk, és nem a Rliain- uns-ok, hanem a Zizyplius ok csoportjába helyezzük. Faji neve manapság : Paliiinis ans/ralis GakiíTN. (1788). Azután e növényfaj vaiion csupán az .4í/)-w mellékén honos, a hol nyűgös, tövises bokor. Másodszor azt, hogy ki kellett volna D i ó s z e g i-nek és Fazekas-nak fejezniök, miszerint a Rhaiiiinis infccloria L., Rh. Alalcnuis L. és a Rli. alpiiia L. fajolc, hazánk- ban vadon nem honosak, csak kérteink kultivált díszei. Diószegi-ék műve után, lS12-bcn, egy űj, akkorig csak hazánk délkeleti vidékeiről ismeretes Rluiiiiinix fajt írt és rajzoltatott le egykori ' Klő.'idt.i :i <;zcrzn a nnvcnylani szakosztály llXXi. dcczciiihi-r 12-én tartott ülésen. 40 SIMOXKAI LA.IOS egyetemi tanárunk, Kitaibel Pál. Neve Rhniuiiiis tincloria W . IC, Icones II], tab. 2.').'), p. 284, Hazánk keletibb, főkép délkeleti vidékeinek i.iíen jellemző őshonos faja ez. Kitaibel Pál után beniíe-bokrainkról szóló jelentékeny czikkre /A'/^"- ban, a H a u m g a r t e n : Enumeratio II. transs. I. 173 ik lapján, majd ezután csak /.VA\i-ben (Erdészeti i.apok, XXiV, p. 702— 7Ü6) akadunk. E legutóbbit Borbás \'incze irta e czimen : ^Rhamnnsaink útlckintéset . E czikkét később, 1887-ben az (htcrreich. hotauischc Zeilschrifl .")2— .^3-ik lapjain latimil is közű e czimen: ^Rhainiii Hiiulíűiíűc . Borbás e két czikket. Fekete Lajos és Má gocsy- I) ie t z Sándor, az ő » Erdészeti Növénytanuk II. kötete (1896) 780— 788 ik lapjain- idézik, fel is használják ; de ki nem merítik, iiorbás és Ncilreich mi^lveinek, valamint fekete és M á g o c s y- Dietz művének Rhaiiinns-am gondolkozván, az én kutatásaim nyomán, őshonos valamint kultivált benge-bokrainkról a következő bővített és helyes- bített tanulmán vf iktatom ide. B") A R/utiini!if^i;t'inisz Jrlh-iiKcse <■.'; /// fehnrol/ fajainak isnpni/osilása. Rliaimiiis L. Gen. pl. 265. - Bengebokor, kutyafa, ebsefa, varjútövis, ebtövis. [Sciadophila Philippi.] Bokrok vagy bokorfák. Egyes fajcsoportjaiknak tövistelenek az ágai. Ilyen tövistelen ágúak az Ahilfniu^-. Espinac- és a Fíaw^Ví/űí'-csoportokba tartozó fajok : ellenben a divispinac csoportba tartozó fajok ágainak vagy vezérlő, vagy mellékhajtásai nagyobbrészt apróbb levelű vagy levéltelen ágtövissel végződnek. Virágaik aprók, -iildcsek vagy zöldesen sárgálók, de Rohasciit fchitvk, miként azt a H o f f m a n n - W a g n e r Magyarország virágos növényei* (1903) tab. XV, 1. képe helytelenül jelzi, a Rliamiuis Frans;ula L. -fajnak cynuisus virágzatot és ágtöviseket festvén. Virágaik vagy rövid fürtszerű alakban sorakoznak (sect. Alaternns). vagy a levelek hónaljából mindenfelé csomósán elállók (lloribus in foliorum a.\illis aggregatis), vagy pedig hogc-niyüsik (cymosi). I varuk szerint virágaik feleinások (polygamia), vagy pediglen f-leniáskétlakiak (polygamo-dioicia). Mai^honuk a vaczoknak nyilt kelyhébe szabadon v.-ui beillesztve. Termésük csonthéjai (drupaceus) ; a húsos burkon belül rendszerint .< (néha 2. néha 4) mag van. A csonthéj rend- szerint hasadt a belső oldalán. .A csonthéjon belől levő mag szerint két fő- csoportra oszlanak. Egyik főcsoportjuknak ■>Eiirliannii'.< magva a háti részén mélyen be van hornyolra (1. ábra, figura a, /\ c) ; másik főcsoport- juknak Fiaugnlaex magva a hátán nem hornyolt, hanem köldöke mara- dékától csúcsán kétk.uélyu. a hatan pedig gyengén ormós (1. ábra, í/. >', /'). Kultivált, valamint vadon lerinő itlhonos Ivliamnusaink fajait és fajtáit ekként csoportosítom : I. Tnhí-ngék. /Emlianin:]. Magvuk a liatuk közejién mélyen be van hor- nyolva. 1. ábra, a, l\ c. Secl. 1. Alalciniis DC. (")rökzöld bengék. A MAGVAK KIRALYSÁí; ŐSHONOS HS KULTIVÁLT BKNCE-FAJAL 41 Örökzöld és kemény, bőrszerű levelekkel diszlö tövistelen ágú bcngék. Lcvélhonalji virágzatuk rövid ós füzérszerű fürthöz liasonló. 1. Rhamniis Alalciiins L., var, a) riilala Si.mk. ct var. ji) íini^iislali: Sl\ik. 3. A'/;, hybndu L'HeriT. .S'iöi;zöKl, kemény, .v-,rí'/í'.';r;! elliptikus és alig hegyes liTt-lii pélJíinyait c^upán b'iiiuw kertjeiben láttam ; Je megvan gyüjteményoii- ben ez a széles levelű, csúcson alig he,gyes levelii fajtája az Adria mellé- kéi-ől W'ní'ziúbi'il is. I Dignoscituf f'oliis latc elliplicis, vi.\ acule Iciininatis. An vaiietas stii'pis l.innoanae adriatica?| /') var. angiiíilata Simk. V.z is éppen olyan ürcik.'ióld és kemény levelű, mint az előző ; de hvehi jóval keskenyebbek, — hiiulzsúsűk és csú- cson kihfíiyzcttck. Terem Fiuitic kertjeiben, és helyenként Fiume vidéke nagyon védett helyein. Van belőle példányom a xPyn'uei'.': i>ricníulcs« tájékáról is, l'rancziaországból. I Dignoscitur a Víir. Rh. Ahihmi cidatac milii : ftiliis. lanccdlato-oblongis snbLU-nmiihdiíi. Nascitnr in ditione oppidi Fininc, habeo illám cquidem c.x Pvi i'Uűi-is 01 ii'iilalibus. \ c) var. foliis-variegatií^ Rlmk. Lándzsás levelei halvány színűek, sárguló pettyekkel. Csiidi's: kertjeiben szedte (ISOS aug.) R é s e 1 y. |In herb. Miisei Xíd. Iliinp,. specimina sicca vidi.| I V'arietas haec hortulanorum habét fnlia lidc-lanccnhdii, pallide viridia, — maculis albis variegata.] ■'(' 2. Rluiniiins hybrida L'Hkritier Sert. angl. (17SS) p. 5; Wjlldenow Spec. tom. I. pars II. (1797) p. 1100. — |AV;. hybrida 1)ipi>el Dendrolog. (1892) p. 520. — Rhaniniis Alalcriins alpina KoKllNE Dendr. (1S93) p. 392. | -"— k'rrli-fi'lvi'r bciigebokor. * t Iloüusitott hoii.t;cink jele. |K'liaiiini species apiul ims solum ciiltae, sic liic siffiiilio.'intiir. I A .MAGVAK KIKALVSAG OSIIUXOS l£ü KULIUAI.I liKN(, li KAJÁI. 4\i Ezt ;i kertekben keletkezett félvcifajt Scluu-íibüiiva erdészeti akadémiájá- nak gazdag kertjében kultiválták, — bizonynyal manapság is kultiválják. A Rh.niinns alpiiia \.. havasi növény, nálunk nem is honos ; hogyan párosulhatna ez tehát azzal a Rliaiiiiiiis Alalinius-^^\ a szabad természetben, a mely a meditt'náii-vidék örökzöld szülöttje, ('siipáii kciit Iirbriil lehet ez. [Stirps haec hybrida, est solum hortulanorum productio.| 2. ahra licon 2.). Hhaiinins pnnnlu L. Tiiri>c bcngcbokor. Sccl. 2. lluinanlcs í-spiiiacquc. — Szcliíí hciiL^ck. t 3. Rluiiiniiis aliiifiilia L'Hiilíir. Sert. angl. (17S8) p. 5. |/\'/;, J'niii- ,:;nlu!dcs iMiCHAU.X FI. bor. Americ. 1. (1803) p. 153. | — Égcrfaluvclü hcugcbukoy. Virágai ijlos-mnriück, sziromtalanok. Hajtásai eleinte aprón szőröcs- kések, valamint leveleinek nyele is ; később azonban, ugy szeptember havában, AA SIAIONK.M LAJOS lekopaszodnak. KitL-jlcU levelei mintetjy /" liii. Ihk-íuui/:, I .' din. szelesek, élükön toinpús, többnyire niirigygyel véL;züdő fiiri:s::ji>i^iikl;al. Huzüja: Amerika Egyesült-Államai és Kanada. Nálnnl; kultivált, i.ú'y például a Biulapcbli ciiycUm hulanikai ki-itjchcn, valamint a Ki-iiisuii IüuíuIczl'I gellérthegyi kertjében. 4. Rhamnns piiiiiilu L. Mantissa 1. {llüT) -Iti. — Törpe bengebokor. |2. abra.l 3. ábra (icoii o.l. Khniiimis cnkhua iKi'sN.l Kolchiszi bengcbukor. |A7;. dipina a) pumilla DUTKL l.aubhoizkunde 1. (IS92) p. 521. A'/;. piisiUa Ten. l'l. noapol. prodr. (ISII — 1815) p. XII. Rh. ptimihi K'eliqu. Kit. p. 107: Neilreich \'egetations-Verh. von Croatien ( IStiS) p. 217. /?/M;;nn/;;! pniiülain, Engler et I' r a n 1 1 Uie natürlichen Ptlanzenfam. III. 3. p. 441, icon. 201., -- ignoio. kon nam illac stirpis, quam lí n g 1.1' r a n 1 1 1. c. A .MACV/Mí KIKAI.VSAü übllUWUS ES kLM;il\ALl UKNÜli FAJAI. -15 dcliiicavci unt est slirps iiiilii iniiulnli:,: non ;id Klutmiii species, nuiyis ad species Aiihiociuini et Sulicni niac al'l'inis. Ncmiacain vidi taleiii Kluaiiiiniii pninilain (E n g 1 c r - 1' r a n 1 1 icon. 1. c.) nuae ramiilis dense arliculatis esset praedita ; talom nec cogitare possuni.] Déli iiavasaljainkon (minők az (iL;nlini-k'lfck, a Risnyák cs a Velfhil) elő- forduló h\scpnll hukruiik. E sziklához fekvő beiii^ehnknml: levelei csúcsukon kissé kilici;ycsedük, gyakrabban tojásdadok és ali,i; kicsúcsosodók, vaiiy pedig tojásdadon kerekítettek; iiosszuk mintegy -' Lin, szélességük l'ö cm; egyébiránt elükön tonipásan cs egyenetlenül fűrészeltek (2. ábra. icon 2) ós valamint az őket növesztett ulci i'r^kajtúsok is, aprón í~i">fucskcbck. (iirbe-gurba szára leterül a havasalji szirtek mészkövére; ágacskái szinte göcsörtesek, vagyis a levelek hegeitől ripacsosak. Kétlaki. \Rli. piiinilii L. dioica est. |. t ."). Ixkamnns colchica |Ku.SNKlZOI'K. in Mcl. biol. de buli. acadcm. scicns. de l'etersburg (!8!)lJ p. Iü7. cum icone., pro var., A'/i. aljnnac I,. Sü.M.\lll',lí ot Ij'.xihK in Act. hort. l'elrop. XVI. (l'.)Uii) p. 107. -- K'olchiszi bengebokor. |3. abra.| \/\li. alpiiui b) i^rundiJhUa l)ii'i'l£L l.uubholzkimde II. (lS!J2j p. 521. A'/í. IiULiíiia et Rh. iiiui\iiud \\(j\<\. \ etiam IJ i p p c 1 1. c. 525. — Rhamniis í;rdiuiifolia l-'iscil. et MhV. Hull. soc. Mosi|U. (lö^iS) p. Ij21i, est species, ab liac penitus aliena.| l'eltünüen nagy és fényes, meztelen levelei, ezt a k'ulcliiíz és liiurclia vidékén otthonos növényfajt a mi K'hamnusainktól, es a kultivált Rhamniis Lilp'nui n\i\.o\ egészen idegennek jelzik. |.Stirps haec liiu-iiiiuc ct provinciáé CoUiiii indigena, a Rluiiniio alpinu I,. totó coelo est aliena. Conter ; icon 'ó. I Ezt a Rluuniins ii/piitu-ho7. hasonló, de sokkal naí;yiihh Uvclii fo. ábra|, és fent-alant, de különösen fonákon clcnkcn fcnycs Icvctii középtermetű bokrot, Alcsiilhüu. József Királyi-hcrczeg diszkertjében szedtem, elhunyt bota- nikusunk és kertészünk. Fekete József barátom, valamint ii fensége főkcrtcszcnek társaságában. Aga, rügyc, levele, meztelen és fényes. .Szélesen tojásdad, vallon többé kevésbé szíves metszetű, élükön aprón fürészelt leveleinek nagyobbjai /- — /.T cin hosszúak, mintegy 'J cm szélesek, csúcsukon hegyesek. ti. Rliamniis faltax Koiss. biagn. ser. II. (1853) 5. p, 71; Boiss f'l. orient. 11. (1872) p. 2(1. - Csülja beiigcboknr. |4. abra.| \RI\aiiintis alpinu Aiict. línui^. \ Difi'lLL l.aubhoizkunde II. (1892) p. 523. Rluiinnn» caniinUcu Keiímík Nov. plánt. spec. Tiroliac (187Ü); A. Kerncr tlora c.xsiccata .\ust. Ilungarica (1881) No. 868. J Rhamnns alpiim L. nálunk csak kulliv;ül. \Rk. alpiiia \.. in ditionc Florae Hungáriáé solum culta adest.l Honos liazánkban a A7;. falla.v. Az ognlini k'/ccklő\ kezdve a K'arst bükkös-fenyves erdejű. mészköves hegyein egész a A'/s/nu/c-ig, meg a Horvút- Snczsiiik-]g, innen délfelé a Vclehil hasonló helyein is elég gyakori. Levele nagyobb, hosszabb és meztelenebb mint a Rlunniuis ulpma-é. 46 SIMDNK.AI LAJOS szinén-fonákaii devcii zöld. A A'//, ulpiiui I,. levelei felénvivel kisebbek és úi;y ezek, mint á,i;,ii liat.ilon erősebhcn. később kevésbé szörösojók. t 7. Rlnnnniis alpina !.. Spce. pl. ( 1 753) p. VXi. - Alpesi haiiidmkor. ■1. uln-.i (ieuii 1.). Nliaiiiiiiis lnlhix H.ii.ís. t'salla lionL;cbokor. Nálunk csak kertekben tenyésztik ; ezért !•! a u m g a r t e n, N c i 1 r e i c h, Hazslinszky cs Borbás ama adatai, melyek c faj hazai előfordulása- A MAC.YAK KIIvAl.VSAG ÜSllUXUS KS KULIIVALI l'.líNC.Ivl' AJAI. 1< ról szólnak, mind törlendők. 1 Iclvetia, 'l'yrol cs Gallia az otthona. Aga ,s k'vc'le si'uiin pclyhes, levele félakkora nagyságú mint a Nli. lallax-é. \\\n. alpína L, in 1 lelvetia, Tyrolia et ('■allia indigena, apud nos solum iilta adest.j 8. Á'hcDiiniis A'íV((/íic Simk. — Miklóísziiicí bcugeboko>faja. |r>. abia.| Biikorfíi (subarbor) felálló egyenes sznn'al. A Rhainuus falhix RoiSS.- fajtól, valamint a hozzá még hasonlóbb Rhanuiuf. alpiiia L. tói, c tengcr- pail iiulUki, főkép dabiiiil honosságú növényfajt, de a melynek Albánia, Moiilciuí^io és fíoíiziiiu is az eredeti otthona, különböztetik : rendszerint szíves vállú líTi'Ui, a melyeknek ele nem sűrűn és tiprón, hanem ío/iipini és voiilalollíiii Jiiií'í^i-ll, továbbá e) ősén . •szőrös hajlásai és riisivei, és végül j;/('í// lerfán. enllin termőhelyei A hozzá igen hasonló Khainuus Guieeiai dii Hkldi,'. el SaIíI'. \Rh. fdlUn ,■ Siblhorpiana BolSS. Floi. or. II, (1872) p. 20. 1, abban különbözik a iiii növényünktől, hogy levelei vállon nyélbe keskcnycdők, élüki'm csaknem épek, de siiriin pelyhesck ; egyébiránt a A'/;, (iiiieeianlii, ;i 1'lIiuűs>.us felső regiójí'nuik. lehát liui'asias Wijainak a növénye. Hasonlít az itt jellemzett, nnha eddig xirágjahan és termésében isme- retlen Rluniinus A';Vo/t7('-hoz, a Painassiis fenyves régióiban és a Krllene árnyas hasadékában honos Rhuninus Siblhorpiana D('. Prodr. II, p. 20, — de ezt B o i s s i 0 r Flór. or. II. p. 20, 1. c. így jellemzi, és pedig helycsen : »ramis tomeiitellis . . . ft)liís inlegris . . . tomentellis«. .Mutatja a mellékelt ábra, hogy a Rhunintis Niculae egészen más jellemű növényfaj. Hegen A r p á d-dal összehasonlítotluk a Rh. Nicolae SL\n<. növény- fajt a AV;. í^hiiienphylla S. SuMMlitU'- fajjal is, a mely L) e g e n gyűjteményé- ben In .\lpibus AqLianae<'. lelőhelylycl az Apenninekből van meg. Knnek az apeniúni Rh. ghuieophylla-niúi ága és levele meztelen, levelei fent alant szürkék, sűrűn eresek. I'tana nézve azután a S. Sommier kluiiiinns gUiiieo- phylla idézetének a Magyar Nenizeli Miizeiini növénytani oszt/ilyaban, kél dologra bukkantam. Klőször is arra, hogy .Sommier »in Nuovo giornalt botan. italiano nov. scrio I. (bS'.i-l) p. ll.i, tab. II ct IIK< ekként jellemzi: ■ Frnlex glaberrinius. a basi in ramos numcrosos solutus, ramis tortuosis ditfusis in orhem e.xpansis, nipibns verlicalibns laxe aílpressis, inermibus seniinibiis rniia hile hianle. Rh. pnniila CaiíIí. Prodr. II. tosc. ; 1' a r 1 a t. I'^lor. ital. — pro parte Sommier e növényfaja c leirás szerint a Rliaiiiniis puiuila és nem a Rhannuis alpina csoportjába való. Másodszor az tűnt fel előttem, hogy a Sommier 2. ábrája, egészen más, mint a '■'>. ábra, a mely észrevételemet mások i.s helyeselték. .\ Rhamnus glaueophylla SoMMIER 1. c. 2. ábra növényének a szara töpö- rödöttnek látszik, a levelei pedig kicsinyek, kerekdedek és rövidnyelűek ; ellenben a Rh. glaiieophyllu SoMMUa; 3. ábra leveleinek hosszú a nyelük, a levelek is olyan nagyok, mint a Rh. falla.v-é, hajlása Jelallő. j Khainniis glaucophylla S. SoMMlEH 1. c. mihi species mi.xta videtur : verosimiliter spe- ciem Rhamni pumilae in Apenninis substituentem, et aliam stirpem, ad Rhamninn fallaeem BoLSS. similem coagmentem.J 48 SI.Md.N'KAI I.A.KÍS l\'cl l;ij változata van. Az i;:,m77o a .V;Vo/t; ^:.i,^iií-i! szc\lt;tt (l'.Kll. iiov, 17.) íypiisijö íajváltozut, a melynek a levelei sápadt-zöldelc, /niiLikiikiin .■^.-.iirkck és levélnyflcsli'il, meg íbnákuk erein, föléig annak íőeicn aprón, de íiiriiii sziii-ir^ultch. Terem S:unlinikl(\ SZKV l''l. tyrn. p. 27.' Rltamiiuí. spiiuisub (lii.u;. l'l. lilhua. (1782) p. 132. A'/;. W'ikkor LulI-. l'rodr. 11. osil. (1S.S3) p. Ii2. Ceri'i.^juiui eiilhaiiiea MöNCU. Mcth. (17'.M) p. OSii.J Varjútövis. Jókora nagyságra megnövő felálló cserje vagy cserjel'a, kcvcssc lovises koronával és vállon többé-kevésbé kerekített, mintegy 3 — 4 cm hosszú, íizélesen lojáídad, néha szinte kerekded, vagy pedig csúcsuk és nyelük felé megnyúlt s ezért inkább kcrülckes levelekkel. Ez utóbbi alakja hazánkban elég közönséges ; ez a /\h. ealluirlieii al liaiisíilvanica SciIUR. En. (18U6) p. M2. nevezetű változat. H o r b a s ez alakot Rh. spheiiophylla-naXí nevezte cl az »Erdészcti Eapok« 18S5, 703. lapján, valamint az »Ost. bot. Zeitsch.« 1SS7, 52. lapján. Nemcsak levelei alakjában és nagyságában változékony, hanem mezé- ben is. \'annak oly példányai, a melyeknek nemcsak hajlásai, hanem level- nyclei, rövid s hártyás hiillatag pálháikkal együtt, valamint lemezük széle és tbnáka is í//;//;; pelyhesedi'ik : ez a Rh. ealhaiiiea var. ilensepnbeseens S\mk. |Var. haec densepnhe.'seens m. ramulis hornotinis, íolliisquc cum stipulis eorum dcnsepubescentibus e.Ncellit.| Hogy mit értett Rochel a Rluiinuiis ealhaiiiea var. pnbeseens KNichkl (Reise (1838) p. 74) név alatt, nem tudni, mert egy szóv;il sem irja le c növényét, a mire latinul ezt szoktuk mondani : Rhamnns ealliai liea v. pnbe.seens K'(jc:iiei, I. c. est miiiteu penitus iiiidiiin. Ugyancsak ilyen értékű név a Rh. ealhaiiiea •/) pnbeseens WiK'K.EN in <>piz .Scznam (1852) p. 83. Egyébiránt a pnbeseens nev e génusznál mar rég m;is növényfajok számára van lefoglalva, mert van egy régi eredetű Rhamnns pnhesecns I'oiR, és van egy ifjabb, de a Rochel-énél mégis sokkal régibb i> Rhamnns pnbeseens SiuTii. et Smith. l'rodr. II. graec. I. ( 1806) p. 158-' : így hát a Rochel aLlta név teljesen elejtendő. Vannak másodszor a Rhaiiinns ealluiiiiea [.. tájnak oly péKlányai, a melyeknek hajtásai melleiének, levélnyeleik is legalább részben meztelcnedők, de egyes levélnyelei, és ;i levelek lemezei egyáltalán gyengén pelyhesedők : ezeket foglalom itt össze a var. snbpnbe.seens Simk. név alatt. [Rh. ealhaiiiea var. snbpnbescens Sl.MK. habét lamos hornotinos ^tihibios, at l'olia peliolosquo evanide pubcscentia.] Főkép ehhez a snbpnbeseens változathoz tartoznak a Budapest melléki (locus class.) Rhamnns sphenophylla Burb. példányaim, valamint a 1 lunyadmegyében szedett (Déva, Boitza) példányaim, moly utóbbiak * E faji hazánkhol legelsöbhcii H o r v a t o v s z k y kuzlé. Növénytani Közlemények. 1907. VI. liület 2. tiizel. 4 oO SlMU.NKAl LAJOS a Xogyszi'hc'ii vidckcröl hianyusan leirt Rhíiiniius li\iiissilranica Schuií. 1. c. pro var. növénynek egészen megfelelnek. \'annak végül oly Rhamnus calharlica példányaim, a melyeknek haj- tásai és Icvch-í egyaránt egészen meztelenek; ez a Rhamnus calhuiiica var. h'iophyJla líoUH. »P2rdeszeti Lapok« 1885, p. 703; »0. b. Zeitschr.« XXXV'II. 1887, p. 52, a melyet lí o r b á s 1. c. Fininc és Vratnik környékéről közöl. (3. ábra (icon M ). Rhammis davnrica I'ai.i,. havuriai llun.neliokur. Nekem c meztelen .szárú s levelű alakból példányaim vannak : Saáilic^^y, Gvijiií;vus mellől; Fáczáiios, Nagyvárad mellől; Topchcgy, Alsó-Rakos mcUol. .A var. letophylla HoRB. elnevezést fenn kell tartanimk, noha Emery rajza szerint a franczia botanikusok ezt a meztelen Rhainuns t tekintik a A magvai; KIRÁI.V.SÁÜ l'lSHONDS KS KI'I.TIVAl.T liKNCE l''AJAI. 51 Linné Rluiinniis cű/liarlicű-ia typusának ; fenn kell tartanunk, mert sem a Linné rövid diai;nosisából, sem idézeteiből, sem abból, hosy terjedéskörére ezt mondja: »Habitat in P'uropae íiiistiűHiiiis sepibus nem tűnik ki, vájjon a szőrös, vagy a szőrtelen alakot. v;iL,'y pediu mind a kettőt (a mi lesíhelye- sebb lett volna !) értette az ő Rhamnns calluiiiica ja alatt. A Kárpáltok felső erdőitől, egész hazánkban, az Adini m<-llékeiíí honos eme cserjefúnk faját legjobban vélem ezért a következőkép tagolni : Rliainnus ca/har/iai L. 1. c. var. «) cleiiscpiihisciiis SiMK. ; var. /i) suh- pubí'scí'iis SiMK. cum forma lian^silvanica (ScilUR.) ; var. y) Iriophyllű Borii. A Nluntiinis spülhiilíiifnlid BoRB. < ). b. Zeitschr. I8.S7, 51', ct Hort., bizonynyal valamelyik piibeiiilus levelű Rhamnns calliaitica-nk. Vesd össze erre nézve a I) i p p e 1, Laiibliolzhundc, IL 518. lapján Írottakat. •fHI. Rhaiiiiins ilavnrica l'AI.L. FI. ross. IL (17SS) p. 24. tab. 01; Willd. Spec. tom. I. pars II. (1707) p. I01i7. Davuriai bcngebokor. [0. ábra.] Ezt az Ainii) forrás vidékén honos [llabitat ad Arginuiiii tluvium I)aviiriac e.\ WiLiJ). I. c. I keletázsiai fajt, csupán Budapesten, a sKertészeti Intézet« (Gellérthegy) botanikai kertjében gyűjtöttem. Felálló cserje, a Rh. cathartica- nál erőteljesebb hajtásű, nagyobb levelű, meztelen hajtásokkal, fényes rügyek- kel és meztelen s vaskosabb szövetű levelekkel. Tövistelen. cs ez különbözteli főkép W i 1 1 d e n o \v szerint a Rh. cathaiiicü-{ó\. Termései még július 30 án is haragos sötétzöldek voltak. Idetartozik: Rhamnus xaiilhocarpa I Iort. e.\ !■" e k e t e L., et M.Hietz. Krdészeti Növénytan II. p. 7S2. I'll. Rliűiinnif. iiifccloriü L. .Spec. plánt. Mant. I. (17'17) p. 10. [Rh. minni Mill. (lard. dict. Nr. 2. Rh. spalhiilacfnliii Ll.SCIl. et MkVKR, e.x li c i s s n e r .S c h e e 1 e-Z a b e 1 Laubholz. Benenn, p. 328. | Kestékes ebtövis. — Hispániának és déli (lalliának ez a fdlcln' íStpiiU, roppantul berzedt é.s tövises, apró levelű (levelei néha 1 cm-nél is rövidebbek), és magvainak csupán egyik végén nyitott hasadékű, sviirós bohra, hazánkban vadon nem terem ; de dél- vidékeinken, igy az Adria mellékein igen jól kultiválható. Termései, mint festő anyag szerepelnek a kereskedelemben. Hazánkban vadon a Rliaiiiiiiis iiilrriih'iliű, — a következő faj — helyettesíti. 12. Rhiiiniiiis iuh'rmcdia Steudel et HocilsrP:TTEii in Llora 1S27, p. 71. jRh. Adi-ialica .loRD. íJbserv. (1820) p. 20. A'//. iiifc\iorui Nkii.r. En. pt :!01 e.\ parte; Veg. croat. 217, pláne.] Középtermetű ebtövis. 1 7. ábra.| Alacsony, girbegurbán szétterpedö, erősen tövises szára felálló: ágastul együtt meztelen és sötétbarna kérgű ; levelei is meztelenek, szinte bőrszcrűek, többnyire csúcson kerekítettek és visszásán tojásdadok, 1 — 2 cm hosszűak Magvainak hasadéka tátong. Fiume vidékén, a honnan .Steudel és H o c h- stettor (mint előttök egyetlen ismeretes lelőhelyéről) leírták, elég bőven terem : így a Recsina völgye fölött Zakalj és Orehovicza verőfényes, szirtes mészkőhegyein, továbbá Bnccaii nál és Porloré mellett a Scos.lio S. ■Marat zátonysziget kőtengerén (!). Láttam továbbá Carlopas^o mellől is ezt a Karszt sziklás-köves helyeit megkötő és ezért erdészelileg is fontos beni^ehoki iinkal. 13. Rhamiiiis illvrica (írish. in Pantocsek Zur Flora .... Herce- govina, ('rnagora und Halmatia, (1X74) p. 110. — Illyrvidéki ebtövis. 4" 52 Sl.MONKAl LAJOS Igen tövises. Hasonlu az előzőhöz, de levelei nagyobbak, élükön éle- sebben fogazoltak, hosszabb nyelűek, mint a Rhainnns inU-nncdia fajé, színű- kön, fonákukon hol tohhc, hol kevisbc pelyhcsedök. Levelei többnyire nyélbe- fiitók, tojásdadon kerekítettek, csúcson többé-kevésbé hegyesek. A typusos fajt I'antocsek szerint (1. c. foliis jitriiisqiw piihesceiüi- hus. Habitat in Hcra-goviua »ad sepcs ciira 7?illcki«) színükön, fonákukon pelyhes levelei jellemzik. Ellenben a var. i'i) Khamnns oibiciilalu (BoRN.M. < )it. bot. Zeitschrift. 1S87. p. 225) SiMK. (AV;. Sagorskii BoRNM. ! Kot. Centralblatt 1897, Nr. 7, p. 4), a melyet Ciilldni és Iludiiu közt az eredeti termőhelyén szedtem 1901. november havá- ban, a A^uppü hegylejtőn, sokkal meztelenebb levelű, mint a typus. \Rhümnus 7. alua (icon 7.). RlmiiiituK iuliriiudiu Sikdi. W llur.nsi. Kózépteinictű (.-btiivis. orbiculata RornmCtlleu videtnr mihi a lypo Rhamni illyiicac Grisb. (l' a n- tocsek 1. c), foliis, indumentoquc aliorum membrorum magis glabrioribus solum — diversa . . .| 14. Rkammis liuclnrui \V. et K.,' Iconcs 111 (1SI2), tab. 2r).->, p. 284. — I'^eslő ebtövis. [Rli. ;;i/<'./o)-í<í 1 1azsi.in.SZKY Magyar fűvészk. (1S72) p. U)2, ncc alior. |. l-'clálló szárú, középszerű cserje, többnyire alig tövises. Kerü- lékcs vagy hosszúkás levelei fűrészos élűek, inviduwlüel: : nyelük a púlluiina! Lílsn kiizlnj li,-iz.úiikhiil. A MACVAlí KIKAI.YSAC; (JSHoNns ÉS KUl.I U'ALT l'.KXCK-KA.lAl. 53 nem hosszabb, vagy alig hosszabb. Szára, levele csaknem meztelen. Szőrö- sebb hajtású és levelű változata a var. jj) lu'lerocauUs W wíríw . in Móra l.S4(), 1, p. ,'i77. |A7/. tincloria var. pnhi'sccus Grisií , Spic. I, (1S43) p. 150, pro var. 7\/i. iitfecloiuw.l Solum indumento ramulorum hornotinorum foliorumque copiosiori a íypc Jiffcrt. Eléf; bőven terem mindkét fajváltozala a Ih'lki-hii-k'iiijuihiiiik. valamint a Vi'fdnik napos, cserjés dombvidékein. Terjedésköre hazánk délkeleti részeitől, Szerbián át, a Balkán hcsy- rendszerre csap át, Macedóniáit; és Thrácziáig (1). lö. Kliainnus íaxalilis -Uco. Enum. stirp. vindob. (ITíVJ) p. 39 et 212. üérczi ebtövis. — |8. ábra.| \Fiangula Wulfeni Rkichp,. FI. e.\c. 111, (1832) p. c^i 8. ábra licnii IS.). Khaniniis saxitlilis i\r.ít. Bérezi ebtóvis. 488. Rlt. saxiililis var. luimiUí^ NríILliEirn FI. von Xiederöst. (1859) p. 810. R!i. MXiililis L. ; llni.rBY'. A'h. r;/;v.';/);s Sciil.o.ss. ('>. h. Zeitschr. II. 329. 38.S.| l'clálln szárú, de törpébb, czingárabb szárú, tövisesebb és a mellett jóval keskenyebb levelű, mint a Rliainuus liiuioria \\\\\. Xem is terem ez délkeleti hegyvidékeink dombtáján, hanem jellemzi a Krlcli-AJpok hazánkat is érő részeit, a r)évényi-tct(')től s a Lajtha-hegységtől kezdve {Kiriilyltiihi ! Dévénytető I Sopron I) le Fiu>nc-\u. (.Skurinya völgye !) és az isztriai Moiile- Ma^iigiore \^ (!"). .^ horvát Karszton. Kovi és Zciigg mellett, Lic^ hegyein, az 0"'iiliiii-k'/i\-k cn és a {'rlrhil-Qn is otthonos! * Lásd: J. 1.. lloliiby: )\Vcllerc Reitruge ziir Pressburgcr Klorii.'. (Pressh. Ver. I. (1850) K;.). AV;. si,\,ilil,\ ].. Sp. ud II. il7tl3) p. Hwl, 54 SlMONKAl LAJOS •;-. 16. Rhamniis iitilis Decaisne Compt. rend. acad. scienc. XLIV, (ISf)?) p. 1141. \Rh. diincnsis HoRT., non DC] ^ Hasznos bengebokor. Északi Chinában honos, alig tövises ágú, hosszúkásán kerülékes, 8—10 cm.nyi hosszú levelű, felálló jókora cserje. Levelei tompán, röviden kihegye- zettek ; hajtásai, rügyei, levélnyelei és levéllemezei aprón, de elég bőven pelyhesek. Szedtem : Selmeczbányán az erdészeti kertben ; láttam liiidapesten is a V'árosliget díszbokrai közt. ■;•. 17. Kluiiniiuf cliloiophora Decai.SNK Compt. rend. acad, scienc. XLI\' (IS.'.,") p. 1111. Sárgás-zöld bengebokor. 9. .ibra (icon !•.). Rkuinnus p.yythirnyhm V.w.i.. VcrcslMfáiú beiigcfa. Ezt is Chinúból hozták be kertjeinkbe. Felálló, szinte tövistelen bokor, többnyire elég erős szövetű, tojásdad, csúcson gyengén kihegyezett leve- lekkel. Hajtásai, elég hosszú pálhái, rövid levélnyelei, tojásdad vagy hosszú- kás levéllemezei pelyhesedők. Primitív rajza latható ; Dippkl Laubholzkunde, II. 521. lapján. Szedtem Budapesten az egyetem botanikai kertjében, 1901. szeptember S-án. §. 2. Sem ü,:iüik. sem leveleik, ejiváJlalün nem áleHenesek. A MAÜYAk' KIKALYsAG Ó.S110N0S ÉS KLTLTU'ÁI.T BKNGE-FAJAI. S'"" f. 18. Rhamniis Eiyíhroxylon Fall. Reise in prov. Russl. 111, append. (1776) p. 722; FI. ross. II, (17S8) p. 20. Vereslőfájú bengefa. (9. ábra.) Jókora, mintegy ü méter magas cserjefa, vereslő kéreggel és nagyon ber- zedten álló, tövistelen ágakkal. Levelei keskenyen lándzsásak, csúcsukon ki- hegyezettek, mind a kétfelé, de különösen válluk felé a nyelükbe hosszan, ékformán keskenyedek ; erezetük gyenge, kevéssé reczézett. Hazája: Szibéria és Mongólia. Nálunk szép példányai díszlenek a királyi herczeg kertjében Alesulhon, valamint a magyaróvári gazdasági aka- démia fásnövényekben gazdag kertjében. f. 19. Rhamnuí. palaeslina BoiSS. Diagn. sert. II, 1, (ls.19) p. 119. Palesztinai bengefa. Miként az előbbi, ez is 4 — 5 méternyire megnövő cserjefa. De kérge sötétszínü ; ágai ide-oda, fel s alá görhedezők (tortuosi) ; levelei lándzsás ásóformájúak, csíkson tompák ; erezetük kiálló és sűrűn reczés. EIő-Azsia benszülött faja. .Szedtem 1S96. augusztus lOán Biidupesleii, az egyiieiii bota- nikai kertjében. II. Torékenv bengék. [Frangiúae. — ■ Semina dorso esulcata, saepe elevato- unistriata ; apice raphe bilabiata obsita, — 1. ábra: d, e, f.] §. I. Virágaik a terelek hónaljában csomósán állanak. 20 a. Rlnimniis Frangula L. Spec. (1753) p. 193. typiea. \Rli. Frangula HoRVATOVSZKY FI. tyrn. p. 27. Rh. autumnalis Gandoger. FI. Lyon, p. (38. Rh. rnpestris Baumg. En. 1. p. 174; N e i I r. En. 301 ; H a z s 1. Magy. füv. 103, | non Scop. Pelyhesedő kutyafa (ebsefa). Jókora cserje, vagy cserjefa. Ágacskái tövistelenek és pelyhesedök, válta- kozva állók ; levelei is váltakozva állók, pelyhesedök, épéliíek. kerülékesek vagy tojásdadok, vagy visszásán tojásdadok, néha hosszúkásak, vállon többé- kevésbé kerekítettek, csúcson hirtelen s gyengén kihegyezettek. P^szaki és Közép-Európa növénye. El van terjedve az északi Kárpátok havasalji tájaitól Horvátország karsztszerű hegyvidékeiig, a hol a Rhamniis rnpestris ScoP. váltja fel helyét. Gyűjtöttem Bndapesl hegyvidékein és Aqninctim nyirkos rétjein ; Baranyamegyében Sellye mellett, a Dráva melléki erdőkben ; Hunyadmegyében Malomviz és Tomest mellett ; Aradmegyében Jószáshely-né\ a Fehér-Kőrös mentén ; Szabolcsmegyében a Halászi Nagy- erdőben ; Ungmegyében Ungvár-ná\. valamint Zágráb nál. 20'b. Rhamniis laevifolia L. Spec. (1753) p. 193, pro var. fi) Rh. Frangnlae. \Frangiila vnlgaris Reichb. b) macrophylla ÜPiz Seznam (1852) p. 44, Rh. Frangula var. latissima Horb. in Wagner Túróczmegye 11. (1891) p. 19; Borbás az V. ker. állami iskolai ért. (1898) p. 20, — nomina nuda.] Meztelenlevelű kutyafa. Hajtásai igen aprócskán pelyhesedök ; levelei fent-alant fényesen zóldek, rendesen nagyobbak, mint a Rh. Frangnla-é ; de a nagy levelek mellett kisebb leveleket is látunk ugyanazon a fan, sőt annak ugyanazon az ágán. A y'?i//iv./-hegységről és a r//;ot"í-hegységről közlik Wagner és Borbás (1. c.) ; magam Aradmegyében Dézna község árnyas erdeiben, 56 SIMONKAI LAJOS cserjéseiben gyüjtém. A Nyírségen a Karulyi-erdőbcn gyüjté R e rn d t s k y. (Hcrb. Mus. Nat. Hung.) 20/c. Rliainniis iindulala (MAc.-DlETZ) Si.mk. Növényt, közi. liliO, p. 148, icon 50. Haboslevelű kutyafa. Hiillámosau habosélii, sőt néha i'lrícii kiszabdall^ egyáltalán nagyon változó alakú, meztelen (legfeljebb nyelükön és l'onákuk főerén elenyészőleg pelyhesedő), hosszúnyelü, ékvallii, !űutl:Siisau, sőt néha szúlasluiulzsásan meg- nyúlt levelei teszik feltűnővé. Leveleinek alakja középlielyt foglal a /v/;. Fran- ,Kuhi typ. és a Á'li. asplenifoli.i (DiPPEL) Simk. között. Hajtásai aprón, sűrűn 10. ábra (icon 10 ). Rhaiiinn^ a'^plciiifi'ltít (Dii'pri.) Simk. I'afraiiylevclű kiityal'a. pelyhesedők. \'in't május második felétől kezdve, főleg júniusban; termését érleli augusztus vége felé és szeptemberben. Eredetileg Selmeczbánya erdeiben lelte F e k e t e Lajos ; most Selmecz bányán a főiskola kertjében kultiválják. Megvolt a budapesti tud. -egyetem botanikai kertjében is. Kultiválták a bécsi egyetem kertjében, meg Breslau kertjeiben is. A Magy. Nemzeti Múzeum gyűjteményében láttam belőle egy hibásan megnevezett breslaui példányt. A AlAr.YAR KIRÁLYSÁG ÓSIIONOS ÉS KULTIVÁLT BHNGE-FA.IAL 57 t2Ü/d. Á'lhiinuiis űspU-nifolia (DiPPEL Laubholz. II, p. 52S) Simk. Páfrány- levelű kutyafa. (Id. ábra.) Diszkerteink syönyörű, sajátszerű bokra. Knnek a levelei felette meg- nyúltak, igen keskenyek és hullámos élűek, a legkeskenyebbek szinte fűszál- hoz hasonlók. t 21. Rluimniis latifoUa L'HÉRIT. Sert. anglic. (1788) p. .'). \Rh. oleifolia HORT., non H(iOK.| .Széleslevelű kutyafa. Hazája az Ar.ori és Afa)íűr;-szigeteken van ; nálunk is jol kultiválható. A gellérthegyi Kcrlcszeli intizet kertjében 2—3 méter magas bokrai dísz- lenek, szinte félig örökzöld lombozatukkal. Fényesen zöld, szinte bőr- szerű levelei csaknem meztelenek, tojásdad-hosszúak, mintegy 7—10 cm hosszúak, 3'ö— 6 cm szélesek, élükön gyengén és vontatottan aprón fűré- szeltek. Levélzete l'.lOO deczember 16-án még teljesen diszlett és zöldéit. Ráde kertész szerint csak — 6" hideg után kezd levelet hullatni. [Stirps haec subsempervirens, optime viget apud nos sub soIo. vigentem. Ceterum patria illae spontanea est America septenitrionalis, idest : Kalifornia. (.)rci>on, Idaho.] Északamerika nyugati vidékeinek otthonosa, de nálunk is sikerrel kul- tiválható a szabad természetben. Kérgével a gyógyászatot is szolgálja ez a bengebokor. Tengeri éghajlat szülötte lévén, eredeti hazájában csaknem örökzöld ; nálunk mintegy félörökzöld bokor. A gellérthegyi k't'iii's^cli ini,-,-! kertjében. 11. ábra (icon II.l. Kluminus nipef-tris .Scop. .Szirti bengebokor. teljesen zöld lombozattal tenyészett liiOO. deczcmher 16-án is, Bmlapesicn. Hajtásai meztelenedők. valamint rügyei is ; aprón fűrészelt hosszúkás vagy tojásdadon hosszúkás levelei, még dcc:embt'i V<-án is, nyelestől együtt, fonákukon kissé pelybcsek voltak. UJ GU.MUAK KLcSKtMIsI \'IL)liKlikoL, !• UNGl XuVl M'.GlUNIt, KÜUyKLMIi lll'.N'ijl.S. d'.l Hollós László: Uj gombák Kecskemét vidékéről. (Fungi növi regionis KecskemétiensisJ/ E czímcn az Annales Akisei Nationalis 1 iungarici-ben'" 55 faj i^azJu- növcnyről 2S nembe tartozó, 0-1 üj faj vayy fajvaltozat leirásut közöltem. Azóta a gyűjteményemben fekvő, Kecskemét vidéki megvizsgált gombák faj- száma, a fajváltozatükat nem számítva, 1330 ra szaporodott, miközben lij fajok is akadtak. Az újabban vizsgált anyagban íd fuj gL!:.da-nui\ityet:, 1 'J nembe Uir- lozó, 34 új faji, illetőleg fajváltur.aliil találtam. Ezeket a következőkben isincitetem. A gazdanövényeknek és a dolgozatomban leiit uj gombáiknak betű- rendes felsorolása : Armeniciea vulgáris I,am. Hcndersonia putaminum. . ■ Phoma putaminum. Blu\Iuu-ís lidliinifoliíi L. Diplodia llaccharidis. llendersonia sarmentorum West. \'ar. Haccharidis. Rhabdospora Kaccharidls. Coliileíi iirboreseeiis L. llendersonia sarmentorum VVcst. Var. Colutcae. Corisperiiuiin iiilidiim L. Diplodina Corispermi. Gyiniioelűdiis canadeiisis Lam. Coniothyrium fructicola. Coniothyrium olivaceum Bon. var. (iymnocladi. Phoma gymnocladicola. Khabdospora Gymnocladi. FIcliehrysum arenariunt D(.'. Phoma helichrysicola. Pleospora Helichrysi. Kneh euteria panieidata Laxm. Coniothyrium olivaceum Bon. var. Koelreuteriae. Onobrycliis sativa Lam. Diplodia Onobrychidis. Sphaerella < inobrychidis. ' A Niivénytani szakosztálynak K)Ü7. jaauíirius !.t-iki alcscii előterjesztette .\I á g o e s y - D i e t z .Sándor. *• Vol. IV. lüüG. pag. 327—371. Tab. VIU-I.X. 60 IIOLI.US I.ASZLO rnjygonitin lanigcniin R. Bk. Coniothyrium Polygoni. Üiplodia polygonicola. Ptch\i trifoliata L. Coniothyrium olivaceiim Bon. var. Pteleae. Cytospora Pteleae. Diplodina pteleaecola. Hendersonia sarmentorum West. var. Pteleae. Phuma pteleaecola. RUodoíypiíS kerrioides S. et Z. Camarosporium Rhodotypi. Diplodia Rhodotypi. Diplodina Rhodotypi. Septoria Rhodotypi. Spiraea salici fólia L. var. aJba Duroi. Hendersonia sarmentorum West. var. Spiraeae. Svringa viilgaiií L. Diplodina Syringae. Tt'LOiiui radicans (L.) Hendersonia pukhella Sacc. var. tecomaecola. Rhabdospora Tecomae. Tliiija occideiüalis L. Camarosporium Thujae. Pestalozzina Thujae. Wiílüiia sinensis De. Diplodina Wistariae. Az egyes nemek a leirás sorrendjében és fajaiknak vagy fajváltozataik- nak száma : SphaercUa 1 Rhabdospora 3 Pleospora 1 Coniothyrium 5 Phoma 4 Diplodia 4 Cytospora 1 Hendersonia 6 Diplodina 5 Camarosporium 2 Septoria 1 Pestalozzina 1 Sphaerclla Onohrychidis n. sp. Peritheciis epidermide tectis, gregariis, dcpresso-globosis, nigiis, apice pcrtusis, 100— 160(í diani., conte.xtu parenchymatico ; ascis clavatis, astipitatis, 6—8 sporis, 60— 80>; 20— 24 |((, aparaphysatis ; sporidiis inordinate distichis, oblongis. medio 1 — septatis, constrietis, utrinque rotundatis. pluriguttulatis, hyalinis, 22— 24 X 8 — 9/(, loculo superiore plerumque paullo crassiore. Hab. in caulibus siccis Oitohrvíiiidis Siilivac, prope Kecskemét Hungáriáé. Terem az Onohiychis saliva La.\i. kóróján. Kecskemét mellett, vasúti töltésen november hóban szedtem. V.\ üüiMUAK KKCSKK.Mtl VIDhKIiKUL, !■ UNUl iNUVI lihí.ll )N1S K liCSKKME 1 lENSUS. öl Pleospora Helichrysi n. sp. !\-rithcciiá gregariis sparsisque, supcrlicialibus, globoso-depressis, glabris, nigris, minuto-papiUato ostioUitis, 2«0-3ö0 /( diám., conlexU; parcnchymatico ; ascis clavatis, brevc stipitatis, octosporis, 100—1:20 X 12-14 /( ; paraphysibus Hliforniibus, scptatis ; sporidiis oblique monostichis vei inordinate distichis, clavatis, parte superiore crassiorc, deorsum leniter altenuatis, rectis vei sepe curvulis, ,')— 6— septatis, ad médium valde constrictis. loculis 1—2 — 1! longi- tudinaliter ve! oblique divisis, llavidulis, 24—30 X 7—10 ji. Hab. in caulibus siccis Helichrysi arcnarii, propo Kecskemét Ihingaiiae. Terem a Hclíchrysum aivuurinin De. kóróján. Kecskemét mellett a NyirerJőben, deczembcr hóban szedtem. Phoma putaminum n. sp. l'ycnidiis gregariis, superficialibus, globoso-depressis, nigris, apice ostiolo minuto, 250-300 /< diám.; sporulis ellipsoidcis, continuis, biguttulatis, dilute brunneolis, 4 — 5 X 2'r) — 3 <(. Hab. in putamine putrescente Aniu-niacae vulgáris, Kecskemét Hungáriáé. Terem a sárgabaraczk {ArmLniaca vulgáris L.\M.) redves maghéján. Kecskeméten a Mükerlben, augusztus hóban szedtem. A Phoma Arnieniacue ThOm. (Rabcnh. Krypt. KI. VT. Abt. p. 235) a sárgabaraczk termésén nő. Spórái 0 V) — 1-4 a 2 — 3 /( méretűek, csepp nélküliek. Kzt a bécsi piaczra került gyümölcsről leirt Phoma-í&']i is meg- találtam a kecskeméti sárgabaraczkon. .\ fent ismertetett fajtól teljesen eltérő. Phoma gymnocladicola n. sp. Pycnidiis superticialibus, gregariis, lenficularibus, fuscis, porc pcrtusis, (30-W a diám., conte.xtu parenchymatico ; sporulis ellipsoideis, continuis, eguttulatis. hyalinis, tj — 7 X 3 — 3-5 «. Hab. in ramis siccis Gymnocladi canadensis, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Gymnocladns canadensis Lam. száraz ágain. Kecskeméten a iMükertben, augusztus hóban szedtem. A (iyninocladtis canadensis levélnyeléről leirt Phoma Sophorae Sacc. forma Gymnocladi Sacc. et Scai,ia (S a c c a r d o, Syll. Fung. XVIII, p. 249) terméstokja 280—320 /( átmérőjű, spórái 2-5 — 3 X 7 5-10 íi méretűek, csep- pekkel birnak. A fent leirt faj ettől teljesen eltérő. Phoma helichrysicola n. sp. Pycnidiis superficialibus, sparsis, fuscis, ellipsoidcis. 100—110 ;x 70 — HOíí. poro pertusis, conte.xtu parenchymatico ; sporulis cylindraceis, utrinque rotun- datis, continuis, biguttulatis, hyalinis, ;! — 4 X 1 ,"• Hab. in caulibus siccis decorticatis Helichrysi arcnarii. socia Pleospora Helichrysi, cujus videtur status pycnidicus. Propc Kecskemét Hungáriáé. Terem a Helichrysiim arenarinm ÜC. lekérgezett kóróján, Pleospora Helichiysi társaságában, melynek pycnidium-alakja lehet. Kecskemét mellett a Nyírerdőben, deczember hóban szedtem. Ö2 HUl.l.üS LAbZI.Ó Phonia ptclcaccola n. sp. I'ycnidiis upidermide tcctis, dcin supciiicialibus, grcnariis, lenticularibus, fuscis, poro pcrlusis, 80—180// diám., contcxtu parcnchymaüco ; sporulis cUipsoidcis, continuis, cguttulatis-biguttulatisve, hyalinis, 4— 6x2-0 — 3((. Hab. in ramulis cinortuis Pldcac /rifoliuliw. Kecskemüt et Nagy-Kőrös Hungáriáé. Terem a Ph'lea trifoliata L. vékony, eliialt ágacskáin. Kecskeméten a Műkenben, Xagy-Kőrösön a Mintakertben, április lióban szedtem. A l'lch'a trifolidld L. tcrmcsérűl a következő Phoina fajok vannak leirva (Saccardo, Syll. f\mg. XVIII, p. 252): Plwmu fninaiiini Diísm. forma Pldcae OuD. termcstokja 2.3(1—350 /(, spórái 3-5 x 7 u mcietijek. Phvma Pldcae OUD. terméstokja 200— 300 /(, spórái 3 5 X 7 /( mérctiiek, 3-4 cséppel birnak. A fent leirt faj mmdkettőtől lényegesen eltérő. Cytospora Pteleac n. sp. Stromatibus conico-truncatis, disco ex albido-cinerco et papilla minutis sima, atra, centrali, pertusa instructis, multilocularibus ; sporulis cylindricis, curvulis, hyalinis. 5 — 6 >, 1 — 1-5 (( ; sterigmatibus flliformibus, tenuissimis, simplicibus, 14—16 n longis. Hab. in ramis siccis Pldcae tnfulialac. Nagy-Kőrös, Hungáriáé. Terem a Ptdca Infoliatíi L. száraz again. Nagy-Kőrösön a Mintakert- ben, november hóban szedtem. Üiplodina Corispermi n. sp. I'ycnidiis cpidermide tectis, dense gregariis, globoso-depressis, fuscis, poro pertusis, 180—240 /( diám., contextu parenchymatico ; sporulis oblongo- cUipsoideis, medio 1— septatis, valdo constrictis, llavidulis, 14-18x6 — 8,(4. Hab. in caulibus siccis Corispcnni niluli. prope Kecskemét Hungáriáé. Terem a Coiispcniiuin nitidiim L. kórójan. Kecskemét mellett a Nyu- erdőben, november és deczember hóban szedtem. Diplodina pteleaecola n. sp. Pycnidiis dense gregariis, superficialibus, fuscis, poro pertusis, ellipsoi- deis, 180- 200 ^N 100— 120 ;U, contextu parenchymatico; sporulis cylindra- ceis, utrinque attenuatis, rectis vei curvulis, medio 1— septatis, non constrictis, dilute llavidulis, 10—12x2 — 2-5 n. Hab. in ramulis siccis decorticatis Ptdcac Irifolialac, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Ptdca liifuliala L. száraz, lekérgezett ágacskáin. Kecskeméten a Mükertben, április hóban szedtem. Diplodina Khodotypi n. sp. Pycnidiis epidcrmide tectis, dense gregariis, lenticularibus, umbrinis, poro pertusis, 100—120 /( diám., contextu parenchymatico; sporulis cylindra- ceis, utrinque rotundatis. medio 1— septatis, non constrictis, 2—4 guttulatis, hyalinis, 8 — 12x3 —3-5 íí. rj ÜU.MI-.AK l\l'ASKhMfc:i \UJEKtKUL, 1- ÜXGI KOVl KI'J .lil.M.S KKeSKhMIil IkNijIS. 03 Hab. in ramulis L-mortuis Rlioilolypi kcnioidis. Kecskémet Hunt^Liriac. Terem a Rhoi/olyptis /ccrrioidts S. et Z. elhalt ágacskáin. Kecskeméten a Miikertben, szeptember hóban szedtem. Diplodina Syringac n. sp. l'ycnidiis epitlcrmide tcctis, densc grcgariis, Icntieiilaiibiis, liiscis, poro perlusis, 100—210 (( diám., conte.xtu parenchymatico ; sporiilis ellipsoideis, utrinque attenuatis, medio 1— seplalis, non constrictis, llavidulis, 8 — 10 X X 35 — 4 (í. Hab. in capsulis siceis Syn'ngai' vulgáris. Kecskemét Hungáriáé. Terem a Syiingu vulgáris L. száraz termcstokján. Kecskeméten temető- ben, november hóban szedtem. A Syriuga vulgáris száraz ágain termő Microdiplodia Syringae Allksch. (Rabenh. Krypt. KI. V'II. Abt. p. 'J5. ) spórái sárga-barnak, vegeiken csaknem lemetszettek, 3 — -l'S X ö — 12 ft méretűek. A fent leirt faj spóráinak mére- teinél fogva megegyező ugyan, de nem Microdiplodia. Diplodina Wistariae n. sp. Pycnidiis epidermide tcctis, dense grcgariis, lenticularibus, fuscis, poro pertusis, 140—210 /i diám., contextu parenchymatico ; sporulis ellipsoideis, medio 1— septatis, non constrictis, flavidulis, S— 10 X 3-5—4 a. Hab. in ramis siceis WisUiriae siuensis, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Wistaria siiunsis IjC. száraz again. Kecskeméten a Műkert- ben, június hóban szedtem. Septoria Rhodotypi n. sp. Maeulis irregularibus, rufescentibus; pycnidiis amphigenis, sparsis, lenti- cularibus, brunneis, poro pertusis, 00 ii diám., conte.xtu parenchymatico; sporulis hliformibus, flexuosis, continuis, hyalinis, 20—22 X 1 — 1'5 ((. Hab. in foliis vivis Rhodotypi kcrrioidis, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Rliodotypus kcrrioidcs S. et Z. élő levelein. Kecskeméten a Műkertben, szeptember hóban szedtem. Khabdospora Baccharidis n. sp. Pycnidiis epidermide tectis, grcgariis, lenticularibus, fuscis, poro pertusis, 200—2,50 II diám., conte.xtu parenchymatico; sporulis cylindraceis, utrinque rolundatis, curvulis, continuis, granulosis, hyalinis, KS— 22 X 3—4 /(. Hab. in ramulis emortuis Baccharidis halimifoliac, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Baccliaris halimifolia L. vékony, elhalt ágacskáin. Kecske- méten a Műkertben, november hóban szedtem. Khabdospora Gymnocladi n. sp. Pycnidiis epidermide tectis, sparsis, lenticularibus, brunneis, 210 — 250 u diám., conte.xtu parenchymatico; sporulis cylindraceis, subfalcatis, utrinque acutatis, continuis, granulosis, hyalinis, 20—26 X 1'5 — 2 fi. Ö4 IKJLLÚS LAbZLO Hab. in ramis siccia, dcjectis tiyiiniochuli Ldiuicli-iiíis, Nagy-Körös Hungáriáé. Terem a (jyinuochidiis cíiiiadciisis Lam. száraz, lehullott again. Nagy- Körösön a Mintakertben, oktöber höban szedtem. Rhabdospora Tecomac n. sp. l'ycnidiis epidermide tcctis, dense gregariis, Icnticularibus, brunneis, poro ainplo apertis, 210 — 250 /i diam., eontc.xtu parcnchymatico ; sporulis cylindraccis, rcctis vei plcrumquc subfalcatis, continuis, granulosis, hyalinis, 16—18 X 2 /(. Hab. in ramis siccis Tccomae radicantis, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Tecoina radicaus (L.) száraz ágain. Kecskeméten a Műkcrlben, június hóban szedtem. Coniothyi'ium fructicola ii. sp. Pyenidiis epidermide tectis, gregariis, globoso-depressis, nigris, poro pertusis, 350 — 100 /< diam., conte.xtu parcnchymatico; sporulis ovoideis, conti- nuis, fuscis, uniguttulatis, pjcrumque biguttulatis, 6—8 )< 5—0 u ; massa sporularum carbonaceis. Hab. in fructibus dejectis Gyinnocladi canadciisis, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Gymuudadiis canadcnsis La.\i. lehullott termésén. Kecskeméten a Mükerlben, szeptember höban szedtem. Coniothyrium Polygoni n. sp. Tycnidiis epidermide tectis, sparsis, sordide albo-marginatis, Icnticulari- bus, nigris, poro pertusis, 210—280 /( diam. ; sporulis sphaericis vei ovoideis, olivaceo brunneis, 12 — 14 X 9—14 ,((. Hab. in caulibus siccis Polygoni lanigcii, Kecskemét Hungariac. Terem a Polygoviitm lanigcium R. Br. Icóröján. Kecskeméten a Mű- kertben, november hóban szedtem. Coniothyrium olivaceum Bon. Saccardo. Syll. Kung. Ili, p. 305. Var. Gymnocladi n. var. Sporulis ovoideis, continuis, fuscis, eguttulatis, (i— 7 X 4—5 ,(t. Hab. in ramis siccis, dejectis Gymnocladi canadensis, Nagy Kőrös Hungáriáé. Terem a Gymnodadiis canadcnsis Lam. lehullott, száraz ágain. Nagy- Körösön a Mintakerlben, október hóban szedtem. Var. Koelreuteriae n. var. Sporulis ovoideis, continuis, brunneo-olivaceis, eguttulatis, 6—8 X 3 — 4 ii. Hab. in ramis siccis Koclrciilcriac paniculatae, Nagy-Kőrös Hungáriáé. UJ Gü.MUAK KKCSKliMliT SIDEKlfKÓL, KL'Nlil NdX'I KKUIDNLS KüCSKEME TIENSIS. 65 Terem a Koclimtcna paniculala Laxm. száraz again. Nagy-Kőrösön a Mintakertbcn, november hóban szedtem. Var. Ptcleae n. var. Sporulis oblongo ellipsoideis, continuis, brunneo-olivaceis, eguttiilatis, Ö-7 X 2-5-;! /(. Hab. in ramis siccis Ptcleae IrifoliaUH-, Nagy-Kőrös Hungáriáé. Terem a Plclea trifoliata L. száraz again. Nagy-Kőrösön a Mintakert- ben, április hóban szedtem. Diplodia Baccharidis n. sp. ['ycnidiis epidermide tectis, dense gregariis, seriatim digestis, crumpcn- tibus, globoso-depressis, apice ostiolo minuto, carbonaceis, cca 7U0 /( diám.; sporulis oblongo-ellipsoideis, initio continuis et hyalinis, dein medio 1 — sep- tatis, non vei constrictis, tlavis, demum fuscis, 18—22 X '■'—10 ii. Hab. in ramis siccis j9i;ct-/;i/r/í/;s halimifuliae, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Baccharis haliinifaJia L. száraz ágain. Kecskeméten a Mükcrt- ben, november hóban szedtem. Diplodia Onobrychidis n. sp. Pycnidiis epidermide tectis, dense gregariis, erumpentibus, globoso- depressis, nigris, 350-400 a diám., conte.xtu parenchymalico ; sporulis oblongo- ellipsoideis, initio continuis et hyalinis, dein Havidulis, denium fuscis, medio 1 — septatis, constrictis, 24—26 X 10—12 /(. Hab. in caulibus siccis Onobiycliidis sűlirae, propc Kecskemét Hungáriáé. Terem az Onobiychis saliva Lam. kóróján. Kecskeméten a Széktó mellett, vasúti töltésen, november hóban szedtem.. Diplodia polygonicola n. sp. Pycnidiis epidermide tectis, dense gregariis, erumpentibus, dcnuim super- licialibus, globoso-depressis, apice ostiolo minuto, carbonaceis, cca 600 ti diám. ; sporulis oblongo-ellipsoideis, initio continuis et hyalinis, dein tlavidulis. demum fuscis, medio 1 — septatis, valde vei non constrictis, 20— 26 X 10— 12f(. Hab. in caulibus siccis Polygonl laiiigeri. Kecskemét Hungáriáé. Terem a PoJygouiiin lanigciuni R. Br. kórójan. Kecskeméten a Műkert- ben, deczember hóban szedtem. A Diplodia Polygoni RuHLAND (Rabenh. Krypt. FI. VII. Abt. p., 927) terem a Polygontnn iiinphibiiiin rhizomaján ; spórái 5 — 6'5 X l-l'ö — 17'5(t méretűek. A fent leirt faj spóraméreteinél fogva teljesen eltér tőle. Diplodia Rhodotypi n. sp. Pycnidiis epidermide tectis, dense gregariis, erumpentibus, globoso- depressis, apice ostiolo minuto, nigris, cca 0'5 mm. diám. ; sporulis oblongo ellipsoideis, medio 1 — septatis. leviter constrictis, fuscis, 20—24 X 10 — H ,"■ Növúnytani Közlerainj'ek. 1907. VI. kütet, 2. füzet. O 66 iiuLi.iiy LAs;zLO H;ib. in ramis siccis Rhodolypi kiirioitlis, Kccskcniól Hungaríac. Terem a AV/oi/u/iyiz/s ki-nioiilcs S. ct Z. száraz ágain. Kceskeméten a Míikcrlbcn, szeptember ós november lióban szedtem. Hcndcrsonia putaminum n. sp. I'ycnidiis grcgariis, superticialibus, globoso depressis, nigris, apice ostiolo minuto, 240—280 (i diám., conte.xtu parenchymatico ; sporulis oblongo ellip- soideis, plcrumque uno line. interduni utrin^iie attenuatis, fuscis, 3— seplatis, non vei vix constrietis, 10— 13 X 5— 'i /'• Hab. in putamine putrescente Ai incniucac vnlgurii,, Kccskcinét Hungáriáé. Terem a sárgabaraczk {Annciiiaca vulgáris Lam.) redves maghcján. Kecskeméten a Műkertben, augusztus hóban szedtem. Hendcrsonia sarmentorum Westend. Saceardo. SylI. Fung. III, p. 420. Var. Baccharidis n. var. Sporulis ellipsoideis, tlavo-bruncis, 3 — septatis, ad septa non vei vix constrietis, KI -12 )< 5—6 ,((. Hab. in ramulis emortuis BaciliarUis halimifuliae, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Buccharis haliinifolia L. vékony, elhalt ágacskáin. Kecske- méten a Műkertben, november hóban szedtem. Var. Coluteae n. var. Sporulis oblongo-cllipsoideis vei cylindraceis, llavidulis, initio 1 - dein 3— septatis, ad septa non vei vix constrietis. 12 — 16 X ■i—^ ,"■ Hab. in ramulis emortuis Vulntcae arhorescenlis, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Colnlca dihonsccus L. vékony, elhalt ágacskáin. Kecskeméten a Műkertben, november hóban szedtem. Var. Pteleac n. var. Sporulis oblongo ellipsoideis, llavidulis, 3 — septatis, vix constrietis, 8—12 X '■''-- 3-5 /(. Hab. in ramulis emortuis Plch\u- liifoliatac. Nagy-K'öros Hungáriáé. Terem a Plclca Irifoliata L. elhalt ágacskáin. Nagy Kőrösön a Minta- kertben, április hóban szedtem. Var. Spiraeae n. var. Sporulis ellipsoideis, llavo brunneis, 3— septatis, ad septa constrietis, 12—14 X 5-5 /(. Hab. in ramis siccis Spiraeae salicifoUae, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Spiraea salicifolia L. var. álba DuROi száraz ágain. Kecske- méten a Műkertben, november hóban szedtem. ÚJ GOMBÁK KECSKKMEl \'iDEKKHÓL. FUNGI NO\I RKGIONIS KECSKHMÉTIKNSIS. 67 Hendersonia pulchella ,Sacc. Saccardo, Syll. Fung. Ili, p, 430. Var. tecomaecola n. var. Pycnidiis cpidermide tectis, gregariis, nigris, depressis, ovatis, 200—280 X 210—245 ((, contextu parenchymatico ; sporulis fusoideis, rectis vei cur- vulis, utrinque attenuatis, flavo-brunneis, 7—10 septatis, guttulatis vei eguttu- latis, 36—46 X ■>— 6 n. Hab. in ramis siccis Ttxomae radicaniis, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Tecoina radicans (L.) száraz ágain. Kecskeméten a Műkertben, június hóban szedtem. Camarosporium Khodotypi n. sp. Pycnidiis sub cpidermide dense gregariis, globoso depressis, nigris, 210—350 /( diám., sporulis oblongo-ellipsoideis vei cylindraceis, initio conti- nuis et hyalinis, dcin tlavidulis, demum diiute umbrinis, 3—5 septatis, ad septis non vei vi.x conslrictis, in 1 — 3 vei pluribus cellulis longitudinaliter aut oblique divisis, 18 — 24 X 8-12 /(. Hab. in ramis siccis Rhodolypi keniaidis. Kecskemét Hungáriáé. Terem a RltoJolypns kcirinides S. et Z. száraz ágain. Kecskeméten a Műkertben, november hóban szedtem. Camarosporium Thujae n. sp. Pycnidiis sub cpidermide uidulantibus, erumpentibus, sparsis, globoso- depressis, nigris, cca 400 ii diám. ; sporulis ellipsoideis, 3— septatis, non vei vi.x constrictis, loculis uno alferoque longitrorsum septatis, tTavo-brunneis, 13—15 X 6-8 (í. Hab. in ramis siccis Thujae OíCidenUdis. Kecskemét Hungáriáé. Terem a Thuja occidítdalií^ L. száraz ágain. Kecskeméten a Műlcertben, deczember hóban szedtem. Pestalozzina Thujae n. sp. Acervulis epideimide tectis, sparsis, fuscis, punctiformibus ; coniidis cylindraceis, rectis vei plerumque curvulis, triseptatis, ad scpta non constrictis, chioro-hyalinis, 24 — 30 X 5—5-5 /(, vertice ciliis .'1—5 hyalinis, usque ad 20 (( longis, ornatis. Hab. in ramis siccis, dejectis TJiiiJar Oícitli'ulalis, Kecskemét Hungáriáé. Terem a Thttja occidcntalis L. lehullott, száraz ágain. Kecskeméten a Műkertben, deczember hóban szedtem. 68 IRODALMI ISMERTETŐ. IRODALMI ISMERTETŐ. Lindberg, H. Itcr auslro-lningaricuiii. Verzcichnis iler aiif einer RlÍsc in < istericich-rngani iiii Mai und Jani 1905 gesainindteii Gefass- pflanzcii. (Ufversigt af Finska X'etcnkaps-Societetens l-'örhandlingar, XL\']II. No. 13, Helsingfors 1906.) Még élcnk emlékezetében vannak a növénj'tani szakosztály tagjainak az lUOő. év júniusában, a bécsi nemzetközi botanikai kongresszus tanács- kozmányainak befejezése után rendezett, kitűnően sikerült kirándulások. A hazatért külföldi szalctársak azóta már tnbb helyütt megemlékeztek kirán- dulásainkról, még pedig mindenütt a legszebb elismerés hangján. Legjelentő- sebb ezek között Lindberg 126 oldalra terjedő munkája, mely hazánk és a környező szomszédos országok flórájára vonatkozó számos adata folytán, méltán kelti fel érdeklődésünket. Kiválóan számot tarthatnak érdeklődésünkre egyes növényekhez fűzött megjegyzései, melyekben a tárgyalt vidék florisztikájának számos kétes pontjára igyekszik fényt deríteni. Legfontosabb természetesen diagnosztikai része, a mennyiben egy egész csomó új alakot különböztet meg, melyeket a követ- kezőkben sorolunk fel : LoUum stibidatnm Vis. /. aristata LiNDB. FiL., Pa- paver Rliocas L. var. glabresccns, Fuiiiaria l'aillautii Loi.S. /. lougibracti-ala. Isatis canesceiis ÜC. var. glabrifuUa, Arabis vcrua (L.) R. Br. «. Uocarpa és (i. hebcciirpa, Piríts Ária (L.) Ehrh. ssp. Tergestina, Genista silvcslris SCOP. var. parci-pilo^ü. Cytisiis iUJtiisiis (Willd.) \'is. var. ailprcssipilosa, TrifoUiiin scabriiiii L. /. rasea, és f. liirstiticanlis, T. dalinaticuin Vis. var. Meledae. T. odirolcucuin L. ssp. lamptotrichiiin, Ünobrychis aiquidentata (SíBTH. et Sm.) D'Uro. a. tvpica, .j. Giissoiivi. O. a. ssp. fortolat.i (SÉRINGE) LiNDB. a. typica és ji. daUnatic.i, Euphorbia ipithymuidcs L. var. glaberriiua. Cistns villosiis L. var. dalinaticiis, Ceriiitlív lamprocarpa MuRB. /. cattarocn- sis és f. Ví-rriiculosa, Ajiiga Chaiiuu-pitys (L.) SCHREB. ./'. subglabra, Marriibiiiin candidissimuin L. var. sídvolundmii, Siachys Sendtneri Beck. var. adeno- cah'x, Sah'ia trilnha L. /'. subliastala, Galiiitn inuralc All. /. hispiduhim, Spectdaria hvbrida (L.) W'. var. subfalcata, Ht'drat'antlms KitaibcUi D. C. /. grandis. H. graminifolins (L.) L)C. var. vJatiis Wettst. /. Ginxbcrgeri, Phagnalou riipestrc (L.) D*'. rí;;-, dlyricniii, Authemis curonata, Cardmis aiigiistiaps. Cripis luglecta L. «. parvuliceps és 0. inajoriaps. Ezek az új alakok valamennyien Isztriába, Üalmácziába és Boszniába valók. Az érdekes leletek közül felemlítjük azokat, melyek újak az illető országra nézve : Oryzopsis liolciformis (M. H.) RlCHTER IMastai], Bassia hirsüla (L.) AscnER.S. [Gradoj, Silcne subconica Friv. [Mostar], Anemone baldcnsis L. |Schneeberg|, Fiimana laevipes (L.) Spach [Busi sziget], Valeria- uella truncata Betcke ssp. muricata (Steven) Li,\db. fScardona], Carditus IRODALMI ISMIiliTETŐ. 09 iiniiiocephűlus Dksf. fZthinkű/, Daclylis gJomoala L, .s.<;i. lobaUi Drkjkr IHnhulfsfiiydü]. A mi a bennünket érdeklő adatokat illeti, nagy részük ismeretes, azonban egyik-másik a formákig menő pontos meghatározásával adatul is szolgálhat. Gypsophila fLiüigiala L. helyébe azonban (1. arcuaria \V. K. teendő ; a báziási Phh-um Micliclii All. pedig minden bizonynyal Phlciim moiilanum <'. ICOCll lesz. I.EN(,VKL GÉZA. Ferencz Áron : Az Arislulocliia Clfniatilis s~ Magyarország virágos növényei •< czímü nagy munkák szolgálhatnak ugyan különféle czélokra forrásmunkákul, de hogy az Arislolochio CUmalilis anatómiájához és chemiájához volnának használhatók, abban bizonyára maguk a szerzők is kételkednek. Nem áll módomban itt felsorolni az általános irodalmat, de a specziálisból mégis szükségesnek tartom a szerző figyelmét kettőre felhívni : nevezetesen Solereder kitűnő művére: »Beitr;ige zur vergleichende Ana- tomie der Aristolochiaceen«, s IManchon éppen pharmacobotanikai jellegű nagy munkájára: »Les Aristoloches <. Nem folytathatjuk tovább ezt a felsoro- lást, de már az eddigiekből is látható, hogy a szerző nem éppen a legszeren- csésebb anatómiai tárgyat választotta, mert a kitűnő elődök után nem remél- hető, hogy másba, mint ismétlődésekbe, bocsátkozhatik. Szerző a külső morfológiai viszonyok tárgyalása után sorra veszi a levél, szar, gyökér és termés anatómiáját. Terminológiai vitákba nem bocsát- kozom, de a következetesség is hiányzik a dolgozatból. Egyszer szájnyílásról, máskor szájacsról hallunk; különös azt is olvasni, hogy a » felső hámot egy sor epidermiszsejt alkotja*. Közönséges dolgokról, mint a pallisad vagy a zárósejtek chlorophyllum-tartalmáról megemlékezik a szerző, de nem hallunk a cuticuláról, a Icvélnyalábok s hüvelyeik viszonyairól, szintúgy a szár edényeinek vastagodásáról, perforácziójáról, a nyalábok lefutásáról. A mi különben nem hiány, mert annál jobban megismerhetjük azokat Solereder fenlemlitett művéből. Szerző alig hogy érinti az Aristolochiaceákra oly jellemző váladéktartókat ; úgylátszik, nem ismerte fel azok jelentőségét. Sőt egyenesen elkerülte figyelmét az Aristolochia Clematitis felső epidermiszében s a pallisádban előforduló elkovásodott falú sejtcsoportok. A mag szerkezetének leírása homályos és tökéletlen ; de különben is ezt a részt Solereder már nagy gonddal és részletességgel feldolgozta. A chemiai részszel sem foglalkozom e helyen, szintúgy annak az érdekes véleménynek mérlegelésével sem, mely a növénynek antiseptikus hatást tulajdonit. Lenüvki. Gkza (Budapest). * Dolgozat a kolozsvári F. J. Tudomány-egyetem gyógyszertani intézetchöl. 70 NÖVÉNYTANI RKPERTORIUM. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* (Rovatvezető : Kiimmehlk J. Béla.) í! M I a z a i irodalom: Forenbacher, Dr. Aurel : Nasa lítogeogratija od Schlossera i Vukotinovióa do dana?. Prilog k istoriji botanickih istraiivanja Hrvatske i Slavonije. Zagreh 1906. Tisak Dionicke tiskare. 8". — Pestanipano iz 167 >Rada Ingostavenske akademije ziianesti i umjetnesti. Horvátországra és Szlavóniára vonatkozó nnvénylVildiajzi laniilmriny. GyőrfFy István dr. ; Növényeink es iparunk. — Kolozsvári Értesítő. 1903., 3. sz. Botanikai tárgyú népszerű czikk. Hegyi Dezső : Saláta portiilák betegségéről. — A Kert. .\11I. uví. 1907,, 214. o. Hollendonner Ferencz ; Néhány Evonyniiis párájának histologiai fejlődése (7 képpel). Doctori értekezés. — Növénytani Közlemények. Ví. köt. 1907., 1 — 15. old. Hollós László dr. : Ket érdekes nóvénykarosito gomba Kecskemétről. — Növénytani Közlemények. \'l. köt. 1907., 24. old. Istvántfi Gyula dr. : A szőlő fásoltványainak forradásáról. — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. X.XIV. köt. 1906., 819—826. old. Klein Gyula : Dr. Fciclitingor Sándor. — Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 34. old. " Mágocsy-Dietz Sándor dr. : .\ kender nemének változása. — Niivénytani Közlemények. VI. kot. 1907., 10—18. old. Prodán Gyula : Három kleistokarp moha hazai elterjedése. — Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 25—20. old. Rapaics Raymund : Az új fajok keletkezése és a 'iiezőgazdas:ig. — Természet- tudományi Közlöny' X.X.XIX. köt. 1907., 267—269. old. Schilberszky Károly dr. : A szőlő antraknózis betegségéről. — Kertészeti Lapok. XXII. évf. 1907., 121—122. old. Simonkai Lajos dr. : Magyarország korongp:irvirágai. (Biscutellae Regni Hun- garici.) — Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 19—21. old. Szabó Zoltán dr. ; A szudeták növényfóldrajzanak vázlatos foglalata, különös tekintettel a Riesenhcgység havasi és alhavasi növényzetére. Budapest 1907. Nyomtatta Kritz Ármin konyvnyomd;ija. 8" 32 old. 3 táblával. — Földrajzi Közlemények. .\X.\V. kot. 1907., 11. füzet. Tuzson János dr. : A kleistogamia új esete (10 képpel). — .Mathematikai és Természettudományi Értesitő. XXIV. köt. 1906., 756—796. old. LIj fajváltozat : Robinia yseudacacia forma cleisto^^ama Esztergom vidékéről. — — Növényi eredetű ál-n(ivénykovület (2 képpel). — Növénytani Közlemények. VI. kot. 1907.. 21—23. old. ' E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai vonatkoziisú új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágam. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NrtVIÍNYIANI KEI'ERrOklUM. 71 l') K u 1 1 ö 1 d i 110 i1 A I o m : Pax, Dr. FerJinand : Uhcr d:e V'egetHtion dcr Holitri Tátra. 8" Seite 17. — Magyar Kárp.itegycsulot. .Scktion Schlesicn. 190-4. — — Uber eine fossile Flóra :iu'< djr Hohcn T tra. — lm 8'i. Jahrehericht der Schk-sischcii Geserschaft fúr vatcrlaiidisclie Cultin. 1905. Seite 13 — 33. E czikk a Niivéiiytani Kuzlemények IV. kötetében (l'JüS.) megjeleni »Die fossile Flóra von Gcinóc: bei Foprád« czímű dolgozatnak a kivonata. Rudas Gerő dr. : Dcmonstratinn einigcr hekannten und weniger bekannten Praparate aus dem Geliiete der Zahii- und Knoclienhistologic — botanikai része. I— III. táblával — Deutsche Monatsch ift lur Zahnheilkunde. Jahrgang XX,I1. 190 1., Dezember-Heft. Botanikai része íij gombának és algának a leírását tartalmazza. Szabó Zoltán dr. : Indcc criticus specieruni atque syn nynnrűm goneris Knaiitii (L.) Coult. — Engler's Botanische Jahrbüchern. Fid. .XXXVIll! 1907., Beiblatt Nr. 83. Seite 1—31. Thellung, A. : Die Galtung Lepidíum (L.1 R. Br. Eine monographi^che Stiidie. Inaiig. -Dis'. 4" Seite 3-10. — iMitleilung aus dem botanischen .Museum der Universilát Zuiich. XX VIII 1906. Szerző a hazai Lcpidiumokat is t:i:gyilja. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. \ növénytani szakcsztálynak 1907. évi márczius hó 13-ikán tartott (CX.W'II.) üléséről. Elniik : K 1 c i n G\ ula ; jegyző : T u z s o n János. 1. Budinszky Károly »Á proto- pla-.ina fnozgásárvl való ismereteink Jelen iilldsa« c'.imen történeti visszapillantást nynjt e kérdés irodalm.ira s összefoglalja az erre vonatkozó küliinbözö elméleteket, melyeket saját osztályozása szerint cso- portosít. 2. V á n g el Jenő ^Dolgozatok a paeda- gogitiin biológiai laboi atoriumábóh czímű előadás:iban bevezetéskép vázolja a paeda- gogium növendékeinek gyakorlati kiképzés- mójjat, mely Lóczy Lajosnak Társu- latunkban tett ismeretes indítványát tartva szem előtt, az ország florisztikai és faunisz- tikai kikutatását igyekszik előmozdítani. Ilyen nemű törekvéseinek eredménye máris számos közlemény, melyek kiegészítése- ként ez alkalommal a következő dolgoza- tokat terjeszti elő ; a) Straule Ferencz : » Ujabb adatok Ma''vaioi-száif lombos moháinak isinereté- licz. b) Zala István : i>Adatok Magyar ország zuzniújlórájához. c) Qu int József: T>A ircncsén-tepliczi Baracska-tónah kova- moszatai.<í Elnök a', előadót üdvözli s kéri, hogy ha«onló munkásságát továbbra is foly- tassa. Mágocsy-Dietz Sándor hozzájárul az elnök üdvözlő szavaihoz, melyekhez még azt az óhajtását fűzi, vajha a po'gári iskolai tanárképzés megvaltozt.itásaval és a tanszék mellé kellő segéderők nyerésével Vángel munkája még gyümölcsözőbb lenne. Vángel Jenő megemlíti, hogy a tan- s ék mellé szükséges segéderők tervének megvalósulása — gyakornoki aliások rend- szeresítésének alakjában — már a közel jövőben remélhető. 3. Lengyel Géza ismerteti H Lind- berg »Iter auslro-htingaricnnia czímű munkáját. (L. 68. oldalon). 4. T o m e k János ».I budapesti egye temi herbáriuiii« czímmel ismerteti a her- bárium keletkezésének, rendezésének tör- ténetét s vázolja annak jelen állapotát. 72 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. o. A szakosztályi ugyck során '1' u z s o n János jegyző jelenti :i szakosztálynak, hogy a Társulatban a szakosztályi pénz- kezelés felügyeletét az elnök az alelnökre ruházta. Előterjesztést tesz az e hó 22-én tartandó Diószegi - ünnepélyről, tov;ihhá az idei szakosztályi kirándulásról, mely- nek helyéül a szakosztály több tervezet közül a deliblati homokpu^ztára vonat- kozót fogadja el. Jegyző a szerkesztő bizottság nevében indítványt nyújt be — tetemes költség- kimélés szempontjából — a szakosztályi meghívók küldésének beszüntetéséről. E kérdés körül hosszabb vita fejlődik, míg végül a szakosztály a jegyző indítványá- nak értelmében Iiatáioz. E szerint 1907. évi május havától kezdve a szalwsztály tagjai a mindig este 0 órakor kezdődő ülések tárgyáról a napilapokból értesülnek; az ülések dátumát pedig minden év elején nyomtatásban fogja minden tag kézhez kapi.n A növénytani szakosztálynak 1907. évi április hó 10-ikén tartott (CXXIX.) üléséről. Elnök: Klein Gyula; jegyző: Tuzson János. 1. Bubák F. : ■>■> Adatok Magyarország gombáinak ismeretéhezi czímű értekezését M á g o c s y-D i e t z Sándor terjeszti eló. Szerző ebben a dolgozatában a szakosz- tály által a bécsi nemzetközi botanikai kongresszus tagjaival rendezett kirándu- láson gyűjtött anyagot dolgozza fel, mely- nek sorában 32 üj gombafajt ir le. 2. Lengyel Géza »Hazai Corisper- mum- és Camphorosma-fajaink anaíomiá- járóU czímmel a nevezett génuszok fajai- nak :inatóiiiiaját ismerteti, különös tekin- tettel fejlődésükre és szisztematikai ana- tómiai viszonyaikra. 3. R a p a i c s Raymund : »/l sisakvirág- nemzetség magánrajza<í (Monographia aconiti generis) czímmel ennek a génusznak főleg anatómiai és szisztematika viszonyait ismerteti. 4. Szabó Zoltán indítványt olvas fel, melynek tárgya az, hogy a kir. magy. Természettudományi Társulat csatlakozzék a Földrajzi Társaság niozgalniához, a mely a Magas-Talrában felállítandó meteorológiai obszervatórium eszméjét valósítja meg. A növénytani és állattani szakosztály együtt- működésével hasson oda, hogy a Társulat csatlakozásának czvija az ob'^zervatorium- mal kapciolatos biológiai állomás szerve- zése és fölszerelése legyen. A szakosztály az indítvány megfonto- lására cs kivitelére bizottságot küld ki, még pedig Tuzson János elnöklete alatt ifj. E n t z Gézát, B c r n á t s k y Jenőt és Szabó Zoltánt. A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Meghívók nem küldetnek. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább 8 nappal az ülést megelőzőleg a jegyzőnek bejelentendő. A "Növénytani Közlemények« akadálytalan megjelenése czéljából szíves- kedjenek a szerzők, kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szem- pontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a félivek egyik oldalára írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős == vonallal, a növénynevek, vagy a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huzandók alá. A Növénytani Ivözlemények »Beiblatt«-ja részére szíveskedjenek a szer- zők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott más nyelvű, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 korona, ismertetésért 30 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után, az egy íven túl terjedő részért a szerző tiszteletdíjban nem részesül. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívánatra azon- ban többet is, a következő ár mellett : 25 darab ivenként, czímlappal 4 korona — fillér. 50 » » » 6 » — » 100 » » » 9 » — » Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphat- nak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár; alelnök : Mágocsy-Üietz Sándor tudomány-egyetemi tanár ; jegyző : Tuzson János egyetemi magántanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tiszt- viselőkön kívül : Filárszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztály- igazgató és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a »Beiblatt« szerkesztője. Az alapilói, tagsági illetőleg előfizetési díj a K. M. Természettudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházyutcza 16. szám), a kéziratok s a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szakosztály jegyző- jéhez (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. BUDAPEST, 1907. A PESTI LLOYD-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓJA. (Felelős vezető: Kózol Antal J.) 1 .J ■ - -• VI. KÖTET. 1907. 3. FÜZET. ■■ / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. . inudarest, MIL, Es/.tciházy-utcz.i lii. szám.) lm Anhange: Beiblaft zu den „Iffövénytani Köxlemények^" ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT. Unter Mitwiikimg von JÚLIUS KLEIN. Relerieit von J. BERNÁTSKY. TARTALOM. Oldal Klein Gyula: Elnöki megnyitó... _. __. ... ... ._ 75 Barcsa János; Emlékbeszéd Diószegi Sámuelről 77 Thaisz Lajos: A »Mag3'ar Füvészkönyv® botanikai méltatása 91 Csapodi István: Diószegi mint nyelvész _. 96 Szakosztályi ügyek ... ... ... ._ ._ ... 100 BEIBLATT Nr. 3 ... ... ... .. ... (15-18) DIÓSZEGI SÁMUEL EMLÉKEZETÉNEK A »MAG^'AR FU\'KSZK(JNYV« MEGJELENÉSÉNEK 100-ADIK ÉVF(3RDULÜJA ALKALMÁBÓL. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VI. KÖTET. 1907. 3. FÜZET. Elnöki megnyitó. Tisztelt siaUoszlály ! Mélyen tisztelt vendéiioink ! Ünnepélyes ülésre gyűltünk itt össze, hopy megemlékezzünk Diószegi Sámuelről, a ki 1807. márcziiis 21 -én — tehát most száz éve — közrebocsá- totta : Magyar füvészkönyv, melly a két magyar hazában találtatható növevé- nveknck megesmerésére vezet, a' Linné alkotmánya szerént« czímű művét. E munka kidolgozásában Fazekas Mihály, a »Ludas Matyi« írója is közreműködött, s így történt, hogy midőn nem régen (lOO-lben) Debre- czenben Fazekas-ünnepélyt rendezlek, Hermán Ottó megpendítette a »Magyar füvész könyv megjelenésének 100-ik évfordulóján rendezendő ünne- pély eszméjét. Az eszme visszhangra talált úgy a debreczeni Csokonai körben, valamint a kir. magy. Természettudományi Társulat növénytani szakosztálya kebelében. Kz utóbbi átvéve a rendezés munkáját, úgy vélekedett, hogy ez alkalommal kivált Diószegi érdemeit fogja méltatni, egyrészt, mivel Fazék a s-t mint írót Debreozenben már ünnepelték és a magyar füvész- könyv körüli tevékenysége is méltatásra talált," másrészt pedig, mivel D i ó- szegi-nek első sorban van érdeme a magyar íüvészkönyv létrejöttében."* A növénytani szakosztály egyébként abban állapodott meg, hogy Diószegi emlékét méltóan csak úgy ünnepelheti, ha azt nem a rendes havi, szűkebb- körű osztályülésén, hanem külön ülésen és a szokottnál díszesebb helyen teszi. így a M. T. .-Vkadémia kegyessége folytán e helyen van szerencsém mindazokat szívből üdvözölni, a kik ez ünnepélyes ülésre megjelenni szívesek * .\ Teimészcttudom.-ínyi Közlöny 1805. novemberi füzetében: B a 1 k :i n y i K;ilmáii, F .1 z c k a s Mihály mint természetvizsgáló, czimü czikkében. ** D i li s z e g i-röl ugyanis tudjuk, hogy bár »:i papi pályára készült, szíve- sebben foglalkozott természettudományokkal. Ez a hajlandósága vitte őt a göttingai egyetemre, hol főleg természettudományi, orvosi s kiváltképen botanikai előadásokat hallgatott <. (Vasárnapi Újság 1907, 12. sz. 220. old.). F a z e k a s-t pedig, a ki addig szépirodalmi téren működdtt, valószínűleg csak Diószegi vezette be a növény- tanba, a mi már abból is kitűnik, hogy Fazekas a magyar füvészkönyv csak máso- dik k(jtctcnek kidolgozásában kcizreaiűködött (S z i n y e i Magyarország termeszeit, és math. konyvészcte, 134. old.), valamint hogy az lS13-ban megjelent .Orvosi fuvész- konyv«-et csak Diószegi maga adta ki. 76 ELNÖKI MKGNVITÓ. voltak, közlük a debreczeni Csokonai-kör küldötteit és a Diószegi-rokonság tagjait. Diószegi »Magyar füvészkönyv«-ének megjelenése a magyar bota- nika történetében oly momentum, a melyet kellőleg ünnepelni és méltányolni nemcsak érdemes, de illendő is. Hiszen ezzel a munkával indult meg a tudo- mányos botanikának íiiagyar nyelven való mivelésc. Diószegi előtt is jelentek meg ugyan a növényekre vonatkozó magyar munkák, így 157S-ban, mint legelső ilynemű magyar munka: I\I e 1 i u s (Juhász) Péter »Herbarivm az faknac, füveknec nevekről, természetekről és hasznairól. . .« s utána Beythe András, Csapó József és másoknak hasonló czímű munkái. De e munkák, az akkori kornak megfelelőleg, a növé- nyek orvosi hatásaira vonatkoztak csupán, tehát gyakorlati irányúak voltak, s így a tudományt nem szolgálták. Jóval későbben -- 1702-töl kezdve — következtek K' i t a i b e 1 Pál nagy- jelentőségű gyűjtései, a melyek Magyarország növénykincseinek gazdagságát és sok tekintetben különlegességét mutálták ki. I)e K i t a i b e 1 munkái latin nyelven megírva és gróf W a 1 d s t e i n (Ferencz, Ádám) állal igen díszes kötetekben kiadva csak' egyeseknek voltak hozzáférhetők. K i t a i b e 1 és mások adataira támaszkodva és saját tudásukkal kibővítve, írták meg azután Diószegi és Fazekas a magyar füvészkönyvet. IVIinl elöljáró beszédjükben mondják, »azoknak számára, a" kik a növényeket ked- vellik, és azokkal esmérkedni kivánnak<-, mert szerinlök »talán nints is ollyan ember, a' ki ha meglát valamelly különös Fát, I'"üvet, vagy Virágot, annak megnézésében valami gyönyörűségét ne találná és ne kívánná tudni minek hívják azt«. Egyúttal pedig kijelentik, hogy könyvükben »a' plantáknak orvosi haszna nints feltévcc ... és pedig azért, vhogy kétféle Tudományt össze- zavarni mindenkor káros« . . . »Legyen hát — mondjak — ennek a könyv- nek egyedülvaló tzélja a' plánták megesmértctése« . . . -Mert nem igaz az, hogy az esméret gyönyörűségének tsak a' haszon volna a' rugója « . . . -Maga az esméret terjedése és szélesedése az ember okos lelkében a' leg- tisztább és nemesebb gyönyörűség-érzésnek kútfeje.- íme, ezekben az egyszerű szavakban a magyar füvészkönyv íróinak egész gondolkozása, i7 Icnncs'^cl iiúnli diKe/lcn ^zereltie, és a mi a fő, a tiidontúnynak ö)unagácrL való unviií-siiu-k Í)üuv:űUi van kifejezve. Ez figyelemreméltó és jdentöségkljes. mert tudjuk, hogy ez az. a mi minden tudományos haladásnak és a közművelődés gyarapodásának alapja. így tehát a magyar füvészkönyv méltó arra, hogy a tudom;inyos botanika első magyar hirdetőjeként ünnepeljük. Ki, kin Gvila. EMLüKUESiiEU UIUSZEGI sAmUELHÜL. 77 Emlékbeszéd Diószegi Sámuelről. Diószegi Sámuel született Dehreczenben 1760. deczember 20. vagy 30-án." Családja Diószcgrűl származott. Sámuel nevű őse 1690-ben nycit nemes- séget. Atyja Diószegi Pál 1749. június 1 1-től 1781. február 20-án bekövet- kezett haláláig tehát 32 évig volt »lanítóember a Csapó-utczában«. Előbbi neve állítólag Kántor volt, a Diószegi nevet később vette fel. Anyja Szappanos Erzsébet volt."* Atyja, a ki leányokat tanított, bizonyosan fiát is tanította írás- olvasásra. Debreczen városa és anr.ak ősi kollégiuma olyan emlékekkel vette körül, melyek a zsenge gyermeki lélekre mély hatással voltak. Nemzeti műveltségünk szempontjából nagy jelentősége volt akkor Debreczennek. Műveltségünk a Nyugattól cl volt maradva, de még nagyobb baj volt, hogy nemzeti öntuda- tunk, magyarságunk forgott veszélyben. A nemzet kozönynyel nézte a pusz- tulást, közönynyel, mert a veszély nagyságáról magának a társadalomnak sem volt fogalma. Sehol sem volt erős nemzeti szellemű középpont. A fővárost legkevésbé lehetett számításba venni, mert polgárai többnyíre idegen ajkúak voltak. Egyeteme ugyan a tudomány színvonalán állott, de a latin és német műveltség nyomta rá bélyegét, a magyar nyelvű és nemzeti szellemű tudo- mány iránt nem bírt fogékonysággal. Sehol sem voltak meg a magyar szellemű műveltség kifejlődésének kedvezőbb fcltélelei. mint épen Dehreczenben, mely az alföldi magyarság szívében feküdt, s a hol a magyar vallása követői már ekkor közel háromszázados múltra támaszkodó főiskolát tartottak fenn. Ezen iskola sohasem áltatta magát azzal, hogy a művelt külföldi nemzetek egye- temeinek színvonalán áll, tanrendszerének mindig csak az volt alapelve, hogy tanítványait a külföldi egyetemekre készíti elő. Ilyen tanrendszerrel biró iskolában végezte Diószegi Sámuel alsóbb osztályait, vagyis a mai gimnáziumi osztályokat, s ennek elvégzése után a kollégium rendtartása szerint a poétika classisból deákká lett, 1775. április 27-én, tehát 14 éves korában az iskola polgárai közé vétetett fel, aláirt (subscribált) az iskolai törvényeknek, a tógát, a deákok formaruháját öltötte fel, annak a jeléül, hogy lelkészi pályára készül. Ettőlfogva nem a publicus praeceptorok, hanem a professzorok tanításait hallgatta.*"* * A debreczeni ref. cgyliaz anyakönyvének 1761. évi 161. lapján olvasható : »A Csapóban Diószegi Pál és Szappanos Erzsébet tia, Sámuel. K. .A. Sinionli István, Molnár János, N'agy Bálint. « Ez a keresztelés napja. Születési napját azért teszem 1760. deczember 29 vagy 30-ra, mert régi ref. egyházi szokás szerint a gyermekeket a születés utáni 8-ik napon keresztelték meg. Némelyek 1758. november 5-re teszik születése napját. Ez azonban tévedés, mert akkor testvére, Mihály született. Tiszántúli ref. egyházkerületi jkv. 1813. évi 49. 1. Debreczeni Protestáns Lap, 1806. évf., 538., 560. 1. ** Debr. Prot. Lap 1806. évi 572. 1. Mitrovics Gyula czikke. .Atyjának előbbi Kántor reve nem igen bizonyítható. "■" Aláírása a Series Studiosorum czímű könyvben: »Nomen : Sámuel Diószegi, patria: Debrecen, schola Debrecen.*; (464.1.) Debreczeni ref. főiskolai anyakönyvtárban. 78 BAIíCSA JÁNOS Csalódnánk azonban, ha még e korban a dcbrcczcni kollégiumban magyar nemzeti szellemű tudományos képzést keresnénk. Még 1775-ben teljesen a latin nyelvű tudományosságra törekedtek a professzorok. Latinul adtak elő és a latin nyelvű ékesszólás elsajátítása volt a tanítás végczélja. A deákok- nak nemcsak az iskola falain belül, hanem azon kivül is latinul kellett társa- logni. A kik magyarul beszéltek (hungarisantes), az ifjúság törvényszéke részéről súlyos büntetésnek tették ki magukat. Diószegi Sámuel mint deák különösen a mathematikában tűnt ki, ezt bizonyítja az aláírási könyvben neve után tett »summus matheniaticusv; meg- tisztelő kifejezés. A kiválóbb végzett deákokat megbízták a professzorok a klasszisok, vagyis a mai középiskolai osztályok vezetésével. Ez a szép meg- bízás Diószeginek is kijutott és 17S3 ban a 22 éves Diószegi Sámuelt a leg- fontosabb és legnehezebb, de ambicziózus ifjúra nézve legháladatosabb osz- tálynak, a poéták klasszisának praeceptorává tették.' Diószegi Sámuelt, mint megfelelő gyakorlati tanítói ügyességgel biró ifjút, az akkori szokások szerint a professzorok 1784, április 25-én a tekin- télyes hajdúböszörményi iskola igazgatására küldték." Ideális lelkületét jellemzi a böszörményi gimnázium anyakönyvébe az ember rendeltetését szépen jellemző latin mondás bejegyzése.*"* A rektoriák intézményének részben az is volt a czélja, hogy az akkori viszonyok közt tekintélyes jövedelmet nyújtó rektoriák jövedelméből az ifjak pénzt gyűjtöttek maguknak külföldi tanulmányútra. Ezért osztogatták a pro- fesszorok a rektoriakat jobb tanulóiknak mint beneficziumokat. .A böszörményi rektoria a legjobb javadalmak közé tartozott. + Diószegi, mint általában szokás volt, három évig igazgatta a böször- ményi gimnáziumot, ezalatt nemcsak külföldi útjára látta el magát költséggel, hanem 1787. augusztus 15-én Túri Sámuel kabai paptól 300 forint értékű könyvet is vett.tt 1787-ben külföldi tanulmányútra indult. Kecskeméten azonban a reformátusok, kiknek iskolájában akkor nem volt professzor, » szinte fcl- esztendeig időközleg való professzornak letartóztatták*. Egyik életirója szerint itt némi csalódás is érte, szűk körű volt neki az ottani élet.'í''"'' *■ Series Stud. 464. 1. " A rektoriákra kibocsátott ifjak; A rektorokiil és praeccptorokul kibocsátottak jügyzékcbe« sajátkezűleg jegyezték be neveikéi. Diószegi bejegyzése (55. lapon): »Dic 25 április 1784. Ego Sámuel Dinszegi designatus sum rector scholae reformatae H.-Böszörmcnyiensis.<' (Debreczcni ref. főiskolai levéltárban.) *•* Bejegyzése a következő : »Spernit homo terras, altis volitatur in aiiris, nubi- vagis, aer tollit ad astra globis.« (1784.) Bakóczi Endre küzlcsc. t A böszörményi rektor lizetéscről már 1714 — 171G-biil feljegyezte egyik rektor: í.^nnyi sok szép keresetem volt, hogy ha eszem is lett volna hozzá, nagy gazdag- ságot indíthatok vala. A rektori fizetés 1749ben : 50 frt. coquia (ház sorjában való fözé.s) vagy 40 frt, 15 knhiil búza cs más naturálék. Diószeginek bizonyosan több fizetése volt. A rektor 1806-ban már 400 frtot kapott. (A debreczcni kollégium és partikiilái ez. munkáim 105. és 184. 1,) tt Series Stud. ez, kézirat. . . ttt Debreczeni Prnt. Lap 1896. évf, 538, lap. KMMiKIilíSZKU Dli.SZKGl yÁMUIíLl((JL. 79 Végre a fel cv leteltével elindult külföldre, felkereste az akkor híres götlingai egyetemet, melynek kiváló természettudományi fakultása is volt. A természet szépségeiben már akkor gyönyörködő ifjú itt a theologia mellett mathematikát, orvostant és természettant hallgatott nagy szorgalommal. Egyik tanára Gmelin .1. Fr. híres orvos és botanikus volt. Ez vezette be Diószegit L i n n é rendszerébe. Mikor Diószegi külföldről hazajött s lelkészi állást akart foglalni, a hajduvárosokban már jó hírneve volt böszörményi rektorsága idejéből. Bár a debreezeni egyházmegye 1780 elején a hajdúnánási ref. egyháznak 1' a k s i K. Andrást ajánlotta lelkésznek, a nánási egyház küldöttei Diószegi Sámuel- nek lelkészül vulo megerősítését követelték. E kívánságot az egyházmegye 178y. márczius lU-iki gyűlésén nem teljesítette, mert szerinte azon vidékre egy egyházmegyei asszesszorlelkészre van szükség és nem kezdő ifjúra. A nánásiak április 22-én újból kijelentették, hogy ők csak Diószegi Sámuelt fogadják el lelkészül. Az egyházmegye azonban ezzel nem törődve, a makacs- kodó nanásiaknak Paksi K. Andrást rendelte lelkészül. A nánásiak kitar- tottak Diószegi mellett és ügyöket az egyházkerülethez felebbezvén, az egyházkerületi gyűlés végre is engedett a nánásiak hő óhajtásának és meg- engedte, hogy Diószegi-t lelkészül vigyék." Diószegi 1789. deczember !)-én feleségül vette Fazekas Máriát, Fazekas Mihály nővérét. Diószegi Sámuel már nánási papsága kezdetén tanúja volt annak a nagy nemzeti felbuzdulásnak, mely II József halála után a Nagy Magyar Alföldet sem hagyta érintetlenül. Tüntetett magyarságával mindenki. Diószegi Sámuel egyházmegyéje már 1793. márczius 19 én elhatározta, hogy ezután nem latinul, hanem magyarul vezeti jegyzőkönyveit. Az egyházkerület pedig 1797. májustól fogva minden tudománynak magyar nyelven való tanítását rendelte el a debreezeni kollégiumban. E határozatnak egy jellemző zára- dékában kimondta, hogy Dinire! nyelvünk szíík volU: nnall minden liidonuinyos műszói magyarul ki ncin fejezhclünk, inkább meg kell hagyni a latin és görög müszókal, mint a magyar szárakon való gondolkozással tölteni az időt, vagy pedig esetlen és a magyar fiill scrtö szókkal kifejeznie .'* A magyar nyelvű tanításra és a magyar műszavakra vonatkozó végzés csak úgy jöhetett létre, hogy a tiszántúli vidék minden részéből Debreczenbe sereglett papság és világiak a magyar nyelvű tudományért való lelkesedéssel voltak eltelve. Bizonyos, hogy a magyar tudományért lelkesedő Diószeg i-re nagy hatással volt ez a határozat, sőt talán neki is része volt c határozat létrejöttében, hiszen már ekkor Diószegi nevét az egész országban ismerték. Bizonyítja ezt az egyházkerületi jegyzőkönyvbe irt életrajz, mely szerint » 1793. április 18-án az országos hírű Diószegi Sámuel négy évi istenes szolgá- " Debreezeni l'rot. Lap, 189Ö. cvf.. 608. 1. Fizetésére tájékozóul szolgálhat az 1782. évi nánási papi Mzetés : 100 frt, 20 köböl tavaszi búza, 20 kubol árpa, egy hizott sertés vagy 10 váltóforint, széna, G öl fa, 1 mázsa só, 3 itcze vaj, 1 font hús, 300 kéve fűteni való nád, a város szénájából a mennyi kell, 25 font faggyú, bor- concessum 6 frt, húsconcessum 50 frt, 2 véka kása. ** Debreezeni ref. főiskolai tanárkari jkv. 1797. április 24-én. . , 80 BARCSA .TÁNOS latja ut:in« a szomszédos Hajdúböszörménybe hivatott meg lelkésznek, a hol előbbi rektorsága idejében jó hirnevet hagyott hátra. A közbccsülcs lelkész- társai részéről hamar megnyilatkozott: 1795. márczius 24-én egyházmegyei asszesszornak választották.' Tíz évig működött Böszörményben. Munkássága sokoldalú volt. Az iskolára, melynek előbb rektora volt, különös gondot viselt. Egyik deák fel- jegyezte róla, hogy Diószegi mint böszörményi lelkész nemcsak felügyelt az iskolára, hanem mint »melléktanító« működött is. Gyakran ellátogatott hozzá Fazekas Mihály főhadnagy, az ő sógora, kivel együtt már akkor dolgozott a Magyar Fűvészkönyvön. Fontos adat ez, mert világosan bizonyítja, hogy a Magyar Füvészkönyv legalább is egy évtizedig tartó szorgalmas munka eredménye. Fölelevenítette társaságukat a vidám Csokonai V. Mihály, kiről azt jegyzi fel egy szemtanú, hogy y-szinre fiivcszdi gyakornok volt«." A tevékeny és tudós hírben álló Diószegi 1803. márczius 20-én az a megtiszteltetés érte, hogy a tekintélyes debreczeni egyház választotta meg lelkészének. Először az ú. n. ispotályi lelkészi állásra választották meg, de Szikszay György esperes, belső városi lelkész, még az év június 3Ü-án meghalván, D i ó s z e g i-t a belső paróchiára helyezték át. így került ő a Nagy Magyar Alföld szellemi középpontjába, a hol fényes tehetsége megtalálta ugyan a szebb és nagyobb munkakört, de a sokoldalú munka nagyban hozzájárult gyenge erejének felemésztéséhez. Nagy feladat előtt állott mint lelkész is. Egy évvel előbb, 1802-ben, nagy tűzvész pusztított Debreczenben, mely a ref. egyháznak is óriási kárt okozott. Leégett több háza, paróchiális épülete, sőt maga a Bethlen Gábor fejedelem által 1628-ban újra építtetett történelmi nevezetességű Nagytemplom is. Diószegi papságának első évei a Nagytemplom és a paróchiális épületek újraépítése körül kifejtett fáradozásokkal telt el.'" Mint tudós és az egyházi élet terén is tevékeny férfiú egymásután nyerte el a ref. egyházban meglevő állásokat: 1806-ban a debreczeni ref. egyházmegye jegyzőjévé lett.''' A debreczeni kollégiumban 1807- ben egyik theológiai tanári állás megüresedvén, ezen állást Diószeginek ajánlották fel, de ő nem fogadta el.'''^' A fényes múltú debreczeni ref. egyházmegye 1800. • Debreczeni I'rot. Lap, 1896. évf., 008. 1. *' Öreg S o m o s s y Mihály jegyzései: Kézirat a debre:zeni Csokonai-kör gyiijteménycben. »•» Nagyon nehezen ment különösen paróchiájának újraépítése. .\ presbyterium 1804-ben elrendelte paróchiájának kiigazitását, de már 1805-ben újracpitéscröl intéz- kedtek. Diószegi maga járt Pesten az épület terve ügyében és egy mérnöknél 100 rhénes frtot hagyott a tervért zálogban. Még 1806-han is csak az épület tervét tárgyal- ták, végre 1807-ben megkezdték a lakás újraépitését. .\z épités tartamára ki kellelt költöznie a város alatt levó' ispotályba, mit snagy kedvetlenséggel tett meg«. (Debre- czeni ref. egyháztanács jkve 1804:202, 1805:215, 1800:229, 1807:237, 240. I) t Debreczeni ref. egyháztanács jkve 1806. 28. sz. Dehr. Prot. L. 1896. 608 I. tt Egyh. ker. jkv. 1807. 9. I. és 1808. 17. 1. A debreczeni ref. egyház akkor Földváry Józsefet ajánlotta helyette. (Debreczeni egyh. t. jkve 1807. évi 25. sz. Debr. Prot. Lap 1896. 608. 1. liMLtiKBlíSZÉD DIÓSZIÍGI SÁMUliLRÓL. 81 jan. l.S-ún csperesévc választolttá.* Ugyanazon évben a liszúntúlí ref. egy- házak tiszlclték meg bizalmukkal. 1809. április 22-én generális nótáriussá (egyházkerületi főjegyzővé) választván őt.** Olyan állási nyert el ezzel, a mely, legalább a közhit szerint a püspöki méltóság előlépcsőjc szokott lenni. Ha élete fonala olyan hamar ketté nem szakad, bizonyosan el is nyerlc volna a püspöki méltóságot. Irodalmi és tudományos munkálkodása debreczcni papságának idejére esik. Olyan körbe jutott Debreczenbe, mely irodalmi társaság létrejövetelére alkalmas volt. .Századokat ért főiskolája, tudós tanárai, papjai, püspökei voltak, sőt maga a városi magisztrátus is tudott mindig 1 — 2 tudományos férfiút felmu- tatni. Diószegi idejében szép számmal voltak az irók s tudósok üebreczcnben : olt volt Hatvani István a hires physikus, Varjas János, a Kazinczy- tol is bámult mesterkedő poéta, B u d a i Ézsaiás a polihisztor, történetludós és tankönyvíró, ref. püspök volt Szilágyi Sámuel, a Henriade egyik magyar fordítója, utóda Hunyadi Ferencz püspök a debreczeni grammatika egyik munkatársa. Dcbreczen főbírája volt !)omokos Lajos, a ki nemcsak a kollégium szellemi ügyei iránt érdeklődött és a tantervek készítésében veit részt, hanem a tudományos életben is számottevő tényezőnek ismerték. Itt működtek Veszprémi és S z e n t g y ö r g y i doktorok. Ve s z p r é m i István megírta a Magyar doktorok biográfiáját. Szentgyörgyí pedig Kazinczy előtt is számottevő nyelvész volt. Ez idő tájban került haza Fazekas Mihály főhadnagy a »Ludas Matyi« szerzője, s ezen korra esik Csokonai Vitéz Mihály irodalmi munkálkodásának javarésze. A debreczeni írókon kívül ide számithatók a nagy magyar alföldi ref. papok és világiak közt elég nagy számmal levő egyházkerületi vezető férfiak, a kiket nimden nagyvásár és min den egyházkerületi gyűlés Debreczenbe hozott és így az összeköttetés köztük állandó volt. A sok közül felemlítem Földi Jánost, a természettudóst és költőt és Budai Feroncz szovátí lelkészt, a l'olgárí Le.xíkon szerzőjét. Munkáik közül aránylag kevés jelent meg nyomtatásban, többnyíre kéziratban terjesztették műveiket. Már akkor a botanika művelésének múltja volt hazánkban, mely a XVI. századba visszanyúlik. A mag^'ar nyelvű botanikai müvek tekintélyes számával dícsekedheteit elsősorban maga Dcbreczen. Ezért panaszolta a X\'III. század végén Vesz p r é m í István doktor, hogy nem sok gondot fordítunk a hazai botanika azon priscusaira »kík a növényeket édeshoni nyelvünkön először ismertették". Tudjuk, hogy a botanikát hosszú ideig nem önmagáért, hanem mint az orvosi tudományok segédeszközét művelték. Tehát a hazai botanika történclTie is benne van Veszprémi Istvánnak 1783-ban Succincta medicorum Hung. et. Transsilv. Bíogr. czimű művében. Más nemzetek botanikai tudományának történelme sem nyúlik vissza sokkal hosszabb időre, mint a mienk. Talán csak a német (J u n r a d von Megenberg a kivétel, a ki Inres ; Buch der Natúr ez. művét németül • Debreczeni ref, egyh. tan. jkve 1808: 265. és 1809: 267. p. ** Tiszántúli ref. egyh. ker. jkv. 1813. évi 49. 1. Növénytani Közlemcn3-ek. 1007. VI. küut, '-i. füzet. 6 82 ÜAHCSA LAJOS már 1350-ben megírta. Méliusz vagy Horhi Juhász Pclcr, dcb- reczeni lelkész, Herbáriumát I578ban adta ki Kolozsváron »az boldog emlé- kezetű Heltai Gáspár meghagyott felcsége«, ki a mű előljáró beszédében" azt mondja, hogy Isten a füveket és fákat nemcsak gyönyörűségre és nz ember táplálására rendelte, haneni gyógyításra is. A műben külön tárgymutató igazít el a füvek és külön tárgymutató a betegségek megtalálására. A tudo- mányos alapon álló növénytantól még távol áll, mert minden növénynek csak a :>tcrmészetit«, tudniillik az emberi testre való orvosi hatását mondja cl, és utána veti a növénynek a hasznait, vagyis hogy egyes betegségek ellen miképpen kell használni. Méliusz Herbáriumának a debreczeni kollé- gium könyvtárában levő példányával össze van kötve egy igen érdekes kéz- u-at, mely a szövegközbe jegyzett évszámokból következtetve nagyobb rész- ben 1605 előtt keletkezett, de későbbi bejegyzések is vannak benne. A kézirat több közmondásszerű egészségi szabályon kivül, melyek sokszor az illem ellen is vétenek, a betegségek leírását és a gyógyításra szolgáló füveket foglalja magában, többnyire latinul, de sok helyen magyarul is, mely körül- mény a bejegyzés különféle eredetére mutat. E kézirat a magyar botanika történelmére élénk világot vet. Bizonyítja, hogy Méliusz könyve nagyon népszerű volt és hogy a Méliusz Herbáriumának mintájára készült kisebb- nagyobb terjedelmű kéziratok forogtak közkézen, melyek nem a botanika, hanem az orvoslás, vagy jobban mondva a kuruzslás mesterségérc tanítottak. B e y t h e István, ki gróf Batthyány Boldizsárnak volt udvari papja, 1583-ban adta ki : Nomenclator slirpium Pannonicus czímű művét. F r a n c o v i t h Gergely 1588 ban adta ki : Hasznos és felette szükséges könyvét, mely a salernóí iskolát követő antidotárium volt. Pécsi Lukácsnak: Keresztyén szüzeknek tisztességes koszorúja czímű !5'.U-ben megjelent műve szimbolikus, legnagyobb részben theosophiaí mű volt, s mint ilyent a botanika iránt érdek- lődők nem olvasták.** Beythe .Vndrás ref. lelkész 1595-ben adta ki fűvész- könyvét. Ezek közül Méliusz, Beythe István és Beythe András müvei lettek népszerűekké. Az ő műveik a köztudatba is átmentek, mert a botanikát, mint tudományt praktikusabb oldaláról fogtak fel, és azt mint a gyógyítás eszközét igyekeztek népszerűvé tenni. Még azt is hozzá tehetjük, hogy c tekintetben teljesen a külföldön elterjedt herbáriumok, íuvészkönyvek és Krüuterbuchok nyomán haladtak. .\ botanika műnyelvére vonatkozó adatok vannak Szenczí Molnár Albertnek 1621-ben megjelent Diclionáriumában. Ezeket Pariz Pápai, kinek Pa.x corporis ez. orvosi könyve 1687-ben megjelent és 1747, 1774 és 1780- ban új kiadásokat ért, híres szótárában minden változtatás nélkül vette át. S t r e g o V a i M a d a t s Gáspár lG28-ban adta ki jHazi Apothéka« ját. Lippai János jezsuita; Pozsonyi Kert czímű műve 1664-ben jelent meg. Ebben :>mínden kerti munka rendelések, virágokkal, fákkal, gyümölcsökkel • Herbárium az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Magyar nyelvre és ez rendre hozta az doktorok könyveiből az H o r h i Méliusz Péter. II. I. ** Terniészettud. k'özluny XXXII. k. 458. 1. .'\lfoMi Fiatt Karoly czikke. líMLlÍKBIíSZIÍI) DIüSZIíGI .SAMUEI.RÖL. 83 cs kerti cscnictckkcl való bajniolódasok, azoknak nemek, nevek, hasznok, vauy csinálások bőségcsen magyar nyelven natry haszonnal lcirattatnak«. Lippai György érsek kertjének növényeit irja le. Előszava szerint » drága, ritka ékes magyarsággal iratlatolt«. Sokáig állott közkedveltségben, mert első kiadása elfogyván, 1753-ban újra kiadták. Gyakorlati czélt szolgál, mert arra akarja tanítani az olvasót, hogy saját kertjében termeszsze mindazon füveket, melyeket a piaczon drágán venne meg. Mellőzi az orvosságoknak ós patikába való füveknek a leírását." Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása czímű műve 1609-ben Kolozsváron jelent meg. Torkos .lános : »Ta.\a l'liarrriaccuticae ez. müve pedig 1795-ben Pozsonyban. Igen fontos Csapó József dcbreczeni városi physikusnak : Uj füves és virágos magyar kert czímű műve, » melyben mindenik fűnek cs virágnak nevei, neme, ábrázatja, természete és ezekhez képest többféle hasznai értelmesen megjegyezlcttek.« Először 1774-ben jelent meg, másodszor 1792-ben Debreczenben. Csapó József, e munkájában 417 nevezetesebb füvet ismertet ábéce-rendben, mindenik után több magyar nevét jegyzi fel, s utánok irja azoknak a latin, franczia, olál"! és német neveit, hogy az olvasó könnyen megesmérje azokat. Össze- sen 64G növénynevet említ.** Másik műve 1771-ből: -Kisgyermekek ispitálja, melyben a különféle nevezetesebb nyavalyái és külső hibái a kis gyermekek- nek és ezek eránt lehető orvoslásnak lehető módjai hűségesen megirattat- tak.« Irta még: Szegény embernek számára készült orvosló könyvecskét.'" R e n k ő József 1783-ban adta ki a Magyar Könyvesházban Nomenclatura Botanicáját, majd a Téli Bokrétát. M atyus István doktor Ü és Uj Diaetéli- kája 1787-ben jelent meg. Dr. Szentgyögyi József dcbreczeni orvos 18()3-bnn írta: .X legnevezetesebb természeti dolgok esmeretei czímű müvét, melyhez a debreczeni kollégium rézmetsző deákjai, kik az első magyar föld- rajzi atlaszt és magyar nyelvű földgömböt készítették, és a kik közt volt a később világhírű rézmetsző, Karács is, 103 állatképet metszettek. A Linné rendszerét már sok helyen ismerték a XVIII. század végén hazánkban is. Gáti István, szigeti professzor 1795-ben kiadta Pozsonyban : Természet históriája czímű magyar nyelvű munkáját, mely Pozsonyban 1798-ban II. kiadást ért. Három részből áll : az ásványok, plánták és állatok világa. Azt mondja, hogy nem köti magát Linné rendszeréhez, hanem a növények külső és belső alkotását veszi tekintetbe. Utánzásra méltó ideálja volt hazai botanikusainknak Kitaibel Pál. Ennek Plantae rariorcs czímű díszműve 1709 — 1812-ig jelent meg. Ez a Magyar Fűvészkönyvvel is éreztette hatását. A magyarországi botanika műve lőire ösztönzőül szolgált az is, hogy a testvér Erdélyország e téren jó pél- dával járt elől. Ugyanis B a 1 o g li József orvos doktor a leideni egyetemen doktori czímct nyert egy dissertatiójával, mely Erdélyország kiváló növényeit ismertette, s művét Benkő József »uramnak, a középajtai egyházi tanítónak <^ " Pozsonyi Kert ez. mű 1753. évi kiadása II. 1. '* Csapu Juzsef: Uj füves cs virágos magyar kert. 5. I. 1792. évi kiadás. *** Pozsonyban 1791-ben jelent meg. 6* 84 BARCSA JÁNOS ajánlotta: »kinek is köszöni a fűvcsz tudományba való crcdését.«* Az akkor tekintélyes Magyar Hirmondó erre mondta I78t>ban: »Mit szólunk már mi magyarországiak mindezekhez. Megelőztek már bennünket az erdélyiek a föld termései felől való tudományban, megvagyon már az erdélyi flórának kez- dete. Nekünk egy kis Tyrnavensis flóránál (Nagyszombat körül termő füvek- nek megírásánál) egyéb semmink sincsen. Fogadja ugyan Pozsonyban lakozó Lumnitzer orvos uram, hogy sok fáradozásai után már készülő pozsonyi flórája nemsokára világot fog látni. De hol van több orvos uraimék közül, a kiket a dolog a legközelebbről illet. Némelyeket az »aurea pra.xis« aranyt szerző gyakorlás, sokakat az értetlenség, másokat más akadály a tanulástól, keresgéléstől, vizsgálástol elfog. Azonban az is igaz. hogy ritka már most a tehetős urak között a Batthyány Boldizsár, a ki ama híres fűvészt, Clusius Károlyt esztendőnként kétszer-háromszor szokta vala maga kocsiján és költségen Bécsből Magyarországra, nevezetesen Németújvárba hozatni és hogy az ország terméseit kikereshette és megvizsgálhatta, abban mindenképen megsegíteni és még az udvari papjaival is arra reá segítlotni.«"' A debreczeni kollégium könyvtárában egész kis kézirati gyűjtemény van botanikai, illetőleg jobbára orvostani művekből. Ezek : Gyógyszertári ár- jegyzék németül 1656 bol."" »Ertzneyen für dic Schurfen im Leib« régi német nyelven irt kézirat, mely a XV. századi kalligrafikus kódexekre emlékeztet. + Kéziratos orvosi könyv, mely czímlap és évszám nélkül a PurgatioHázi orvosságok« czímü 58 lapra terjedő évszámnélküli kézirat. S Külföldi egyetemen járt debreczeni kollégiumi ifjú kézirata, melyet : aNotata ex thcrapia Generálié czímen 1787. október 2ü-ikén kezdett és 1788. márczius 29-ikén végzett be.S§ »Orvosi jegyzet* czímű kéz- irat, mely írójának Iialála után Kocsi Csergő János kezébe került 1726 ban. E tartalmas kéziratot szerzője 1721-ben irta legnagyobb részben Franaquerá ban, a hol Wyeri Vilmos tanár magyarázatai után jegyezte. A könyv tar- talma: »Űeconomia animalium, observationes physicac, praxis mcdica, chi- rurgia, anatómia corporis mulieris«. Legértékesebb azonban utolsó fejezete: sNomina quorundam morborum medicamentorum et herbarum Hungarico idiomati expositarum:. .Az itt felsorolt füveket a franaquerai egyetem botanikus kertjében figyelte meg, mindeniknek utána irvan a megfelelő magyar nevet. Az utrechti egyetem botanikus kertjéből 148 növényt ir le, a magyar növény- * Baloi;h József: Specimen inaugurale Botanico .Mcdicum, sistens praecipuas plantas in M. Transsil\-;miae principatu, sponte ot siiie cultiira provcnicntcs ac ibidem usu reccptas. ** Magyar HirmoiKlAkármeIy elhagyatott állapotban láttassék is lenni valamely tudomány, de annak azonnal emelkedni kell, mihelyt a nemzet kezeit ráteszi. « A munka már csak pallérozó kezet vár. A » Magyar Füvész- könyv a felséges helytartó tanács helybenhagyását is megnyerte«, vagyis a czenzura megengedte kiadását (Debr. ref. egyh. jkve. 1798 — 1818 p. 3U0.). A Magj'ar Füvészkönyv megírása, legalább Diószegi Sámuel életé- ben, elismerést nem hozott a szerzőknek. Ellenben irigyei és ócsárlói bőven támadtak. Feltűnt Diószegi puritán környezetének, hogy a lelkészi hiva- tással semmi összefüggésben nem levő tudományokkal foglalkozik. Méltatlan szemrehányással illették, hogy nem saját szakjában dolgozik. Diószegi épen ezért be akarta bizonyítani, hogy a kitűnő természettudós jó theológus is. A Füvészkönyv megjelenését követő évben, 18ü8-ban kiadott: Erkölcsi tanítások predikáczi()kban czím alatt egy 17 predikáczióból álló gyűjteményt. Maga Írja előszavában, hogy mikor a Fűvészkönyvön Fazekassal együtt »rt'/<- egyciiKi erővel is iíivckczcHi-h dolgozott, hallotta, hogy lelkésztársai szívesebben várnának tőle vallásos munkát. >ílgaz — úgymond ~ hogy az én kötelessé- gem nem a füvésztuJomány tanítása, de erősen meg vagyok győződve, hogy átaljában a természettel való esmerkedés a vallással nemcsak szépen meg- egyez, hanem annak szent czéljaík elérésére is, tudniillik a teremtő esmére- tére és az ember szíve javítására nagy segítség. Es ha a vallás tanítójának hivatalához nem illetlen, sőt az ő kötelességébe is belé vág. Maga a szent- írás számtalan helyeken serkentgeti az embert, hogy vegye fontolóra a me- nyen és földön levő teremtett dolgokat, mert azok a teremtőnek csodálatos hatalmat, bölcsességét és jóságát hirdetik . . . \'alamint nem szégyenlem a Krisztusnak evangyéliomát, úgy nem szégyenlem a természettel való esmer- kedést is, mert az is az Istennek hatalma minden értelmeseknek az Istenhez való vezetésekre « Elmondván, hogy a iűvészettel Méliusz Pétertől máig sok ref. prédikátor foglalkozott, ő hozzá sem méltatlan, hogy a növénytant tudományos formában művelje, mert ő előtte a reformátorok jártak elől jó példával. Predikáczió közé pedig olyanokat is telt, melyek a természetre való figyelmeztetéssel ismertetik az embert magával és mintegy fülébe súgva a vallás igéit, az erkölcsi ártatlanságra serkentgetik az embert. íme a termé- szettudomány a theológia szolgálatában ' Atyjának a tanítónak ügyes olvasástanítási módszeret akarta hálás kegyelettel megörökíteni Ábécéjében, melyet még 1805-ben elkészített, de a czenzura miatt a debreczeni ref. egyház csak 1810-ben adhatta ki. Ezen abécc több évtizeden át használatban volt a ref. népiskolákban. Diószegi Sámuelt a természet szeretete tette költővé. A református énekeskönyvet a XIX. század elején reformálták, c munkában Fazekas, S z c n t g y ö r g y i. Lengyel és Kerekes is resztvettek. Ebben nz cne- keskönyvben Diószeg i-nek is Viinn.ik énekei. KMLI'.KnivSZI-D DlÓSZKGl SÁMUELKÜL. 87 Diószegi életének végét nagy csalódás l^csciitette meg. Élete főmű- vének, a Magyar Fűvészkönyvnek nem volt olyan hatása^ mint várta. Sőt akadtak rosszakarói, kik azt mondtak, hogy könyve az egyszerű családok- nak kárára van, mert a szegény nép körében a kuruzslást elősegíti Tény, hogy imádságos könyvekbe is jegyezgettek Diószegi utolsó művéből az Orvosi Fűvészkönyvből." Diószegi maga is tudta, hogy műve tudományos czélját nem érte el. Jellemnagyságát éppen az a tény bizonyítja, hogy nem tett úgy, mint mások tettek volna, hogy elkeseredve letegye azt a tollat, melyet a magyar nyelvű tudomány emelésére ez ő nézete szerint haszonnal forgatott, hanem kutatta a kudarcz okait. Bár élete munkájának eredményei nem mutatkoznak, nem mond le kislelkűen a magyar tudományosság fejlődésében vetett hitéről. Azon erős jellemek közé tartozott, kiket nemes czéljok tudatá- ban semmiféle akadály nem képes az egyenes űtról letéríteni. Mivel a Magyar Füvészkönyvet megérteni képes tudományos közönség nem volt, Diószegi önmagában kereste a sikertelenség okát, s elhatározta, hogy leszáll a magyar közönség értelmi színvonalához és annak ízléséhez és szükségletéhez alkal- mazza magát, ezért irta meg élte alkonyán az : Orvosi Füvészkönyvet, mely- nek előszavában önmagáról is kritikát mond. Mikor — úgymond Diószegi, valaki könyvet ír és munkáját nem sokra becsülik, hazafiait háládatlanoknak nevezi, vádolja őket a tudományok iránti érzéketlenséggel, pedig ez rágal- mazás, mert ha munkája nem tetszik, annak ő az oka. Lehet, hogy nem figyelmezett nemzete gondolkozásmódjára és ízlését nem ismerte, hanem a maga Ízlését akarta a nemzetre rátukmálni, s a barátságos biztatásnak többet hitt, mint kellett volna. A nemzetben több apró publicum van : a theológu- soknak, juristáknak, természetbúvároknak stb. Ha nem tudja, hogy melyik- nek ír, csalatkozik. A Magyar Füvészkönyv írásakor az ifjakra és meglett emberekre számított. Kitűnt azonban, hogy az ifjúság nem vett róla tudomást, mert ezt a tudományt magyarul sehol sem tanítják. Van ugyan minden iskolában természetrajztanítás, de csak azt tanítják, a mi más nemzetek szokásaiból ránk ragadt, beszélnek soha nem látott és nem is látandó dolog- ról, elefántról, czethalról, kókuszdióról, czukornádról, s ha a gyermek ezeket megtanulta, soha többé eszébe nem jut a természethistória. A meglett em- berek pedig már nem a gyönyörűséget, hanem a hasznot keresik. Némely meglett ember azonban örömmel fogadta a magyarnyelvű növénytant. Mások, a kik készpénznek vették, a mit a Füvészkönyv igért, hogy a füvet meg lehet ismerni belőle, dilettánsokká lettek még a szép nemből is. Ezek pedig azt mondták, hogy a botanikát akkor kedveli meg a közönség, ha annak a praktika része, a füvek hasznának ismertetése megjelenik. A Magyar Füvész- könyvet pedig harmadfélév múlva félretették. így hát — folytatja Dió szegi — a sok esztendei terhes munkával készült Füvészkönyv hasonlónak látszik ahhoz az idő előtt született magzathoz, mely születése után kevés * M i t r o v i c s Gyula volt dobreczeni ref. IcUiész említ egy ref. imádságos- könyvet, melynek felesleges lapj.iin Diószegi Orvosi Kűvészkunyvéhől vann.ik fel- jegyezve a házi gyógyszerek és a nevezetesebb bajokban segítő növények. 88 BARCSA JANOS napokkal meghalt. De mégis talán nem enyészett el abban egészen az élet- erő, hanem csak elállott és még felserkenhet.* Már az is elismerés, hogy a Füvészkönyv kiadása óta megjelent magyar könyvek a Magyar Füvészkönyv elnevezéseit használják. A ki pedig a plánták orvosi hasznait szereti tudni, talán megkedveli a plánták rendéinek ismeretét is és a közönség megszapo- rodik. Az Orvosi Füvészkönyv pedig nem azt mondja meg, hogy melyik betegséget mivel kell gyógyítani, hanem hogy melyik növénynek milyen ereje van és miféle nyavalyában lehet használni, de a gyógyítás módjának ismer- tetését senki se várja tőle." Íme. a magyar nyelvű tudomány tántorithatlan bajnoka, kit a sikerte- lenség nem ver le, hanem önmagában keresi a hibát és csüggedetlenül hisz abban, hogy a magyar nyelvű tudomány eszméje, melynek megteremtésére egész életét ő is feláldozta, előbb utóbb testet ölt. Sajnos, Diószegi Sámuel ennek a szebb jövőnek a hajnalhasadását sem érte meg. A hivata- lával járó nagy munka, melyhez járult a tiszántúli nagy ref. egyházkerület adminisztrácziójának terhe, s a kitartó munka, melylyel az Orvosi Fűvész- könyvet megírta, erejét és egészségét hamar felemésztelte. Végóráját közeledni érezvén, magához hivatta Sinai Miklós kollégiumi professzort, és »megbocsál- ván mindenkinek és mindazoktól, kik benne megbotránkoztak, engedelmet kérvén« s azon óhaját fejezvén ki, hogy koporsója felelt Sinai Miklós parentáljon. szemeit négy héttel az Orvosi l'^űvészkönyv megjelenése után 1813. aug. 2án örökálomra hunyta. Egy feljegyzés szerint halála előtt »tudús iratuit nagy figyelemmel mind megégette*.*" l'elesége és négy gyermeke siratt;ik halálát.'" Diószegi Sámuel munkássága Debreczenben mély nyomokat hagyott maga után. Hatása napjainkig lenyúlik, mert a Magyar Füvészkönyv története iJ i ó s z e g i halálával nem z;iródik le. A Magyar Füvészkönyvet, mint a Diószegi szellemi hagyatékának díszét a dcbreczeni ref. egyház vette gondjaiba; példányait kezelte, majd az akkori szokást követve lS27-bea a Magyar Füvészkönyv összes példányait átadta a kollégiumi anyakönyvtárnak, hogy a többi tankönyvekkel együtt ott árulják. t A Magyar Füvészkönyv lassanként megszerezte magának azt, a mire Diószegi életében nem volt képes : az ifjúság és a meglett emberek érdeklődését. Legelőször az ifjúság kezdett érdeklődni iránta. Ebben része volt a kollégiumi tanároknak, kik évenként jutalomkönyvoket osztottak ki a fűvészet iránt érdeklődő tanulók közt. így 1S4-1 — IS46-ig a K e n d e f f yalapítvány rovására évenként 50 dara- bot osztottak szét az ifjak közt.Tt * Diószegi .Sámuel : ( >rvosi Fiivés?.k(in3'V, mint a .Magyar Füvészkönyv praktika része. •" Szűcs J. Dcbr. Imt. 111. 19. 4. 1. '** Négy élő gyermeke maradt: .luliánna, Síiniuel, Zsuzsanna, Erzsébet. (Tiszán- túli ref. cgyh. ker. 1813. évi 49. p.) t Dcbreczeni ref. cgyh. tanács jkve 1823:347. 1. és 1827:73. 1. tt Dcbreczeni koU. gazd. választm. jkve 1844 — 1848-ig, 1844 máj. 25-én 220. p. és 1840 okt. 30-an 318. p. EMLÉKBESZÉD DIÓSZEGI SÁMUICLRÓL. 89 De a botanika iránt való érdeklődésnelí külső jelei is csakhamar mu- tatkoztak. »Diószegi Sámuel már lSU7-ben törekedett a kollégium számára botanikus kertet létesíteni. Cserey Farkas buzdításul 200 plántát fel is ajánlott pompás kertjéből e czélra, melyeket nagy költséggel a berlini, drezdai, bécsi és pesti füvészkertekből gyűjtött. Diószegi 18Ü7-ben, mint befejezett tényt említette, hogy a botanikus kert a kollégium melletti 2100 Oöl területű Paptavának a helyén lesz, melyet már a városi magistratus feltöltet, s mivel a Paptava fák tenyésztésére nem igen lesz alkalmas, fatenyésztésre a városon kívül jelöl ki helyet. A kert azonban nem létesült, 1810-ben még Cserey Farkas megújította Ígéretét, 1812-ben is buzgólkodott rajta Diószegi, de az ő életében a botanikus kert nem létesülhetett.* Azonban a Magyar Füvész- könyv és Diószegi fényes példájának hatása alatt mar két évvel D i ó- szegi halála után, 1815 ben elrendelte a kollégiumot fenntartó egyházkerület, hogy a kollégium számára botanikus kertet létesít és e czclra kijelölte a kollégium szomszédságában levő Paptavát, mely még akkor csak sást és kákát termett." Az Epreskertet pedig 1816-ban gazdasági (oeconomikus) kert- nek szemelték ki.**' A füvészkertből még ekkor sem lett semmi. De 1823ban foglalta el tanári székét Kerekes Ferencz, ki a bölcsészeti évfolyam (mai gymn. VII. osztály) hallgatóinak a téli félévben ásványtant, a nyári félévben növénytant tanított. A növények közül azonban csak a debreczeni flórában előforduló családokat és nemeket ismertethette, később úgy segített magán, hogy kivitte tanítványait a közeli Téglásra és ott B e c k Pálnak gazdagon berendezett üvegházában szemléltette a külföldi növényeket. Mivel gyalog kellett kijárni tanítványaival, 1834-ben ezt is félbehagyta. E helyett a füvész- kert létesítésén munkálkodott és 1826 ban rávette a 2-ik bölcsészeti tanfolya- mot végzett fűvészetkedvelő Vas Pált, hogy iskoláit félbehagyván, képezze ki magát az új füvészkert számára kertésznek. Ezalatt a város feltöltötte a Paptavát. V a s Pál is elfoglalta kertészi állását, de a füvészkert berendezésérc a kollégium anyagi zavarai miatt csak 1840-ben került a sor. Szerény keretek közt vihette munkáját Vas Pál, egyelőre csak egyesek jótékonyságából élt a füvészkert. A füvészkert újabb időben a gazdasági tanintézet és a kollé- gium érdekeit szolgálja. A Magyar Füveszkönyvet a debreczeni kollégiumban a legújabb időkig használták. Éppen ezért nem kerülte el a tanárok figyelmét az a körülmény, hogy a haladó idő a régi formákon és elméleteken már átgázolt, tudatában voltak annak, hogy a Magyar Füvészkönyv csak modern szellemű átdolgozás mellett tarthatja fent magát. Az átdolgozás eszméjét 1874-ben a tiszántúli ref. egyházkerületi gyűlés magáévá tette annyival inkább, mert a Magyar Füvészkönyv példányai elfogytak, s megbízta 1874. májusban Dr. Török József és Kovács János tanárokat, hogy adjanak véleményt a Magyar • Dr. Váczy Karniczy F. levelezése, V. k. 184. I., 545., VI. k. 193. 1., VII. k. 531., 541. 1. •* Tiszántúli egyh. ker. jkv. 1815. 105., 129. 1. *** U. o. 1816. 148. 1. 90 BARCSA JÁNOS Füvészkönyv újból való kinyomásáról, esetleg átdolgozásáról. A tanárok a Magyar Füvészkönyv második kiadását »mind főiskolánk, mind a hazai tudo- mány érdekében szükségesnek tartották, de teljes átdolgozás mellett, mert itéletök szerint mai napig sincs egyetlen egy magyar füvészkönyv sem, mely iskolai használatra és fűvészi ismeretekben való önképzésre nézve ezt meg- közelítené". Kovács János tanárt megbízták az átdolgozással, az átdolgozás felülvizsgálatával pedig Dr. Török József, Vas Pál és Osterlamm Ernő tanárokat bízták meg, megengedvén nekik, hogy magokat a debrcczeni orvosi karból, vagy a gazdasági tanintézet tanárai közül vett tagokkal kiegé- szítsék.* A munka azonban nehezen indult meg, majd meg elakadt és így a Magyar Füvészkönyv modern szellemű átdolgozásának terve nem sikerült. Diószegi .Sámuel társával, !•' a z e k a s Mihálylyal szellemi tőkéjét gazdagon és dicsőségesen kamatoztatta nemzete javára. Munkájukban a Ma- gyar Füvészkönyv szerzői buzdító például szolgáltak, mint ezt az a szerény, de sokat mondó emlék bizonyítja, mely a budapesti egyetem füvészkertjében már régen hirdeti, hogy a magyar botanika úttörői hálás utókor számára dolgoztak. De hirdetni fogja nemsokára a Magyar Füvészkönyv szerzőinek működési színhelyén, Debreczenben egy újonnan emelkedő emlék is azt, hogy ha a tudományok művelőinek földi pályája nem a legfénycsebbb is, ma már a tudományok művelői elmondhatják magokról : non o.nnis moriar. Ezen gondolatot fejezte ki Diószegi Sámuelnek Budai Ézsaiás történetíró által készített epitáfiuma : »Rár elvétetett, él ő olt fent, de él és élni fog itt lent is mindazoknál, kik a tudományt, virtust és érdemet becsülni tudják !« Barcsa János. " Tiszántúli rcf. egyh. ker, jkv. 1S7."). 20ii. p. >MAGVAU l-ÍVESZKÖNVVí. BOTANIKAI MÉLTATÁSA. 91 A '>Magyar Fűvész Kön}v« botanikai méltatása. Ke.íiyelettel mutatok be egy régi magyar könyvet, melyet a hírneves debreczeni préJikátor, D i ó s z e g i Sámuel irt, F a z e k a s Mihály nyugal- mazott tohadnaí;y segítségével. A könyv két részből áll, és pedig : Első rcsz : Egyhiiitcsck — Sok- himcsek. Második rcAZ : Kélföbbhimcsck — Lopvannszök. Az »Előljáró beszéd« 10 oldalra terjed. p:zt követi a »Bevezetés«, mely után a növényhatározó szöveg jön. Két tartalomjegyzékkel végződik a könyv, mely összesen 608 oldalra terjedő majd három ujjnyi vastag X-ad rétí'i kötetet teszcn ki. Készült és nyomtatták Debrcczcnben. Az .-Elöljáró beszéd : kelte 1S07. márczius 21-ike. Éppen száz esztendős a »Magyar Füvészkönyv.. Ez tehát az oka annak, hogy jeles és érdemes botanikus elődeink iránti hálánk és elisme- résijnk adóját éppen most rójjuk le. Nem az én feladatom a szerzők életrajzi és .személyükre vonatkozó egyéb adatokról felvilágosítást nyújtani, csupán azt kell mégis megemlítenem, hogy kiváló művük adatainak összegyűjtése és megírása körül a munkából Diószegi Sámuel vette ki az oroszlánrészt. Ez okból érdem szerint az ( ) működését kell inkább elismeréssel jutalmaznunk. Csak akkor tudjuk igazán mérlegelni Diószegiek munkájának nagy becsét, ha visszapillantunk azokra a nchcz időkre, melyekben <.)k éltek és dolgoztak, a mikor a botanikai tudomány hajnala hazánkban még csak derengeni kezdett ; másrészt pedig mérlegeljük azt a hatást, a melyet mun- kájuk az azóta eltelt 100 esztendő alatt tudományos életünkre gyakorolt. Diószegiek kortársai és elődei fölfedező munkával voltak elfog- lalva. Nagyobbára csekély eszközökkel, de hangyaszorgalommal gyűjtötték az ország növényeit, leírták, ismertették, szaporították hazánk területén föl- fedezett növények névsorát, de összefoglaló munkára egyikőjük sem vállal- kozott. Ezt Diószegiek sem lehették még akkor meg, de abban igen is elsők voltak, hogy a növények iránt érdeklődő honfitársaiknak egy olyan művet szolgáltattak, a mely a növények könnyű felismerésére vezet. Jól tudták a szerzők, hogy korukig hazánk területén fölfedezett növé- nyek név.sora nem teljes (hiszen még ma sem az !) és mégis egy olyan növényhatározó könyvet iparkodtak írni, a melyből minden, a még fel nem fedezett növényeket is meg lehet határozni. Ez okból számos olyan növényt is fölvettek növényhatározó könyvükbe, a melyekről csak hitték, hogy még valahol a haza területén fölfedezetlenül rejtőznek. A »Magyar Füvészkönyv- -bői nem csupán a vadon termőket, hanem a mezőkön termesztett hasznos és kertekben termesztett dísznövényeket is meg lehet határozni. 92 TIIAISZ LAJOS Érdemesnek itélem a szép magyaros fogalmazási! i>Előljáró beszedő: egy kis részletét, mely munkatervezetükre és a forrásokra vonatkozik szószerint idézni : .Nem tsak a' szabadonn vagy vadul termőket adtuk pedig elő, hanem belefoglaltuk a' mivelés alá vett vagy kerti növevényeket is, mert azok is ugyan azon esméret' tárgyai. .\' niellyekről vagy a' magunk tapaszta- lásából, vagy a' G r ó f W a 1 d s t e i n és P r o f. K i t a i b e 1 nagy betsü munkájokból vagy a' Dr. L u m n i t z e r Posoni Flórájából, vagy a' Dr. G e- n e r s i c h Szepesi Flórájából, 's másunnan, tudtuk hogy a' két Hazábann, vadul vagy a' kertekbcnn találtatnak; ezzel a' jeggyel (I) jegyeztük meg. Kzekenn kivül tettünk fel sok oUyan l'"ajnkat, sőt Nemeket is, niellyekről hihetőnek tartjuk, hogy Hazánkbann is találtatnak, l'j Fajokat mellyeket vagy magunk találtunk, vagy Barátink velünk közlőitek, most ide tenni nem akartunk; akkorra tartvánn ezeket, mikor látni fogjuk, hogy Hazánk Tudósai ezen munkábann részt venni kivannak. « A »Magyar l<'űvészkünyv« összesen 3161 növényt sorol elő. Ebből 2845 Virágos, 310 pedig Virágtalan. A Virágosak közül 2009-et jelöltek meg felkiáltó jellel, vagyis a szerzőknek ennyi növény hazai előfordulásáról volt biztos tudomásuk. 836 pedig nincs felkiáltójelezve, tehát ezek voltak az O véleményük szerint a haza területén a fölfedezendő növények. lílzekből később csalíugyan igen sokat fel is fedeztek, de nagy azoknak a száma is, melyek az ország területéről azóta sem, sőt valószínűleg sohasem fognak előkerülni. Hogy növénynévsoruk összeállításához miféle műveket használtak még azokon kivül, a melyekre hivatkoztak (W. K., Lu.mn., Geners.), bizony bajos kisütni, valamint azt is csak később fogjuk kideríteni, melyek azok a föl- fedezések, melyekkel ők gazdagították az ország llórájának ismeretét. .Azt azonban sikerült kiderítenem, hogy nem használták fel Linné, T o \v n s o n, .1 a c q u i n, \V i n t e r 1, H o r v a t o v s z k y, R e n 1; ő. Hőst, Pillér és M i 1 1 e r p a c h e r műveiben előforduló hazai Horisztikai adatokat. Bizonyára azért nem, mert ezek a művek akkoriban a debreczeni könyvtárakban hiá- nyoztak. Ha ezeket s a V^' a 1 d s t e i n és Kitaibel Plantae rariores Hungáriáé czimű nagy munkájának »Prefacioiban« előforduló publikácziókat is tekintetbe veszik, a növénynévsor tökéletesebb lehetett volna. A Virágtalan növények közül egyetlen egyet sem felkiáltójcleztek meg, jeléül annak, hogy a szerzők csupán a Virágosnövények terén éreztek magukban elegendő jártasságot. Közelebbi termőhely egyetlen növénynél sincs, a mi különben a növényhatározóknál nem is szükséges (Jk így is oda találtak a hova czéloztak, mert növény liatározó könyvük a későbbi kutatóknak és fölfedezőknek nagy segít- ségére szolgált, és pedig e téren több mint félszázadon át egyedüli kézikönyv volt az országban. NTert az utána kiadott második magyar növényhatározó könyv, mely szintén imindkét haza területét<' ölelte fel, csak 65 év múlván lS72-ben jelent meg Ilazslinszky l>"rigyes tollából. Diószegiek növényhatározóját a rövidség és értelmesség jellemzik. .■Annyira jó a kulcs, hogy egy lOO esztendős könyv ósdiságát betudva, még ma is használható és pedig némi tekintetben nagyobb előnynyel, mint némely A Jí.MAGYAR FÜVÉSZ-KÖNTV'.< BOTANIKAI MÉLTATÁSA. 93 Újabb növciiyhatái'ozónkat. l'edig milyen szerénységgel ajánlják müvüket a közönségnek az sElőljáró beszédben*: »Imé itt vagyon a' Magyar Füvész- Tudománybül az első Zsenge, azoknak szamára, kik a' níivevényeket kcd- vellik, és azokkal esmérkedni kívánnak.^ Később ugyanott a IV-ik oldalon a nemes és hazafias felbuzdulás ilyen szavakat diktál tollúkba : »Imé aján- lunk hát és általadunk édes Nemzetünknek oUyan Könyvet, mellynek egyenes és egyedülvaló tzélja az, hogy a' fáknak, füveknek és virágoknak esniérésére vezessen. >í A iMagyar Fűvészkönyv« legnagyobb sőt örökös becse abban áll, hogy Diószegiek összegyűjtötték a nép száján élő jó magyar növényneveket, azokat megrostálták, helyesbítették s a hol szi.ikséges volt, újakat csináltak. Ebbeli fáradozásukat és érdemeiket kellőképpen méltányolni óhajtván, a saját erre vonatkozó felfogásukat és véleményüket szószerint idézem : »Megütköznck talám abban, mikor látják, hogy ebben a' könyvbenn sok új és szokatlannak tetsző plánta nevek vágynak: ellenbenn sok régiek, mellyeket már netalám hallottak vagy olvastak, vagy tudtak ; itt elő nem fordulnak. — Hogy sok új neveket kellett készíteni, annak fő oka az, hogy nem lévénn még Magyarul a' Fúvészség Tudomány formábann, felette sok plántáknak még semmi magyar nevek nem volt ; a' mellyeknek hát nevet kellett adni. Másik oka pedig az. hogy a' mellyeknek alkalmatlan vagy bitang nevek volt, azoknak alkalmatos- sabbat kellett adni. Megtetszik magából a' könyvből, hogy mi, minden előttünk tudva volt alkalmatos magyar nevezeteket bctsbcnn tartottunk, és meghagytunk : de meg kell vallani, hogy azok közt a' bábalelte főnevek közt, mellyek a' köznép szájábann sőt könyveinkbenn is forognak, sokann vannak botránkoz- tató, babonás, helytelen, tsuf nevek, sőt ollyan gyalázatosok is, niellyckct bctsullctes ember szájára venni is átallana.« Ugyancsak a magyar növénynevekre vonatkozólag a XV-ik lapon ezt olvashatjuk: Sok nevekkel nem vagyunk megelégedve; de már mi rajtok nem segíthettünk, mert belé fáradtunk. x\zombann sok alkalmatos nevezetek lehetnek széllyel a' két Hazábann, mellyek nékünk tudtunkra nem estek. ^ A szerzőknek eredetileg az volt a czéljuk, hogy a növényeknek orvosi hasznát'.' is leírják, sőt a könyv első részét így is dolgozták ki, de azután clallottak ezen szándékuktol, mert az egyrészt a mű terjedelmét nagyon is növelte volna, másrészt mert belátták, hogy jobb ezt a kétféle czclt kétfelé választani. így is óriás munkát kellett végezniök, melynek terhe alatt, az aElőljáró beszéd"-ben ekként nyilatkoznak: j'Uk (t. i. !>Hazánk Tudós Fcrj- fiai<:) tudjak megítélni, mitsoda kővágással vetekedő munka volt, itt a' nehéz- ségeket meggyőzni, az első nyomadékokat megtörni, és arra menni, hogy az erő, mellybe a' munka került belőle nagyonn ki ne rijjon.« Már csak azért sem tudtam megállani, hogy legalább helyenként szó- szerint ne idézzek, mert ilyen szcp magyaros észjárással és fogalmazással napjainkban már alig találkozunk. A növények osztályzásánál és rendszerezésénél Linné Systema Vege- tabiliumának XV-ik kiadását vették alapul, bár ezt nem találták természetesnek s éppen azért igen helyes változtatásokat is tettek rajta, hogy természetesebbé 94 THAISZ LAJOS válljck. Erre nézve a szerzők ekként nyilatknznak : :>l!átorkodtunk pedig magunktól is némely változásdkat tenni ; mert azt hittük, hogy azok által a' füvészkedni kivám'ikonn könnyíteni fogunk, ncvezetescnn : Hogy a' Linné mesterséges Alkotmánya, a' Természeti-Kendekkel inkább egyezzen : a' Két- himes Seregből, minden ajakas virágokat a' Kétfőbbhimes Seregbe tettük ; az Igazitó-Táblákat néhol másképpenn rendeltük el 's a' t.« Rendkívül értékes része a » Magyar füvészkönyv nek az 5ü oldalra terjedő Bevezetés. Itt adják meg a szerzők a kezdő fűvészeknek a szükséges előismereteket és pedig oly népszerű és könnyen érthető módon, hogy az még ma is mintául szolgálhat. A »Bevezetés« négy részből áll: I-ső rész. »A növények elrendezést;. « Ez tartalmazza a ,>Fóvész-Tudomány« ismertetését és a növények rend- szerezését általában. Linné életrajzát, Linné rendszerét részletezve, melynek megértéséhez »Nemző részek a virágban« czím alatt magyarázatokat fűznek. Azután végig vezetik az olvasót L i n n é rendszerén a magasabb osztályzaton kezdve az alsóbbakig. Il-ik rész. »A növények részei és a fűvész nyelv (Terminológia bo- tanica).« Ezen rész a növények morfológiáját tárgyalja dióhéjban. Maradandó becsű benne a magyar nyelvű terminológia. Ill-ik rész. » Rövid oktatás ahoz, aki magától, tanító nélkül kezd füvészkedni.* Ezen 7 §-ra osztott részben, mesteri módon ereszkednek le a szerzők, egy nehézségekkel küzködő kezdő fűvész értelmiségének színvonalára. Valóban kedvet kap a kezdő arra, hogy ezen egyébként igen nehéz tudomanynyal örömmel foglalkozzék. I\^-ik rész. »A fűvész nyelvnek deák-magyar lajstroma«, betűrendes latin-magyar szótárát tartalmazza azon botanikai műkifejezéseknck, a melyeket a szerzők művükben használnak. A ;)Bevezetés« után következik a »Nemek« és »Kajok<: meghatározó kulcsa Linné rendszerének sorrendjében »Sereg.Sereg«-be tartozó »Nem«-eket lehet meghatározni. Az egyes »Ncm' -ékhez tartozó »Faj«-ok felismeréséhez rövid, népiesen fogalmazott leírásokat adnak, erre vonatkozó felfolgásukat a »Bevezetés« 13-ik lapján ekként adják elő: » . . . . tsak azok az csmertető jegyek adódnak elő a' plánta egész termeiéből, mellyck eggyik fajt a' másiktól meg- külömböztetik.« liár az egész könyv L i n n é rendszerében készült, egynémely már em- lített változáson kívül, említésre méltó még az is, hogy a felsorolt növények nem 24, hanem csak 23 »Sereg«-ben oszlanak meg. Nevezetesen czélszerűnek Ítélték kihagyni a 23-ik Nősözvegyek (Polygamia) czimű »Sereg«-et. Az ide A »MA(;VAR FÜVEbZ-KONVV* BOTANIKAI MÉLTATÁSA. 95 laitozo növényeUet a hímek száma szerint a többi sSercgv-ekbe osztották be. így került pl. a Kőrisfa a Kéthimesek, a .luharfa pedig a Nyolzhímesck .>Sereg«-cbc. llycnlornián a Lopvanőszök nem a 2-1-ik, lianem a 23-ik »Sereg«-et képezik, 24-ik -Sereg« pedig nincsen. A munkát két tartalomjegyzék zárja be. Az egyik a magyar, a másik a tudományos nevek betűrendes sorát tartalmazza. Alkalmam volt áttekinteni a sMagyar Fűvészkönyv<- nek jelenleg a Kovács- család tulajdonát képező azon példányát, melyet Diószegi Sámuel maga Inasznált. Ebben igen sok pótlás van széljegyzetek alakjában, de kinyomatásra alkalmas módon előkészítve. Ezen körülményből is arra lehet következtetni, a mit különben a szerzők az :>Előljáró beszéd«-bcn is sejteni engednek, hogy t. i. a »Magyar Füvészkönyv* újabb kiadását tervezték. A széljegyzetek nagyobbára VValdstein és Kitaibel Plantac rariores Hungáriáé czímű munka és még mások adatait is tartalmazzak. Ki tudna azt 100 év multán megmondani, mi akadályozta meg a szerzőket ama nemes szándé- kuktól, hogy művöket javított és bővített kiadásban ujbol közzé tegyek szeretett hazájuk tudományos haladásának emelésére. így is olyan emlékoszlopot emeltek maguknak a szerzők a »Magyar Füvészkönyv^ közkincscsé tételével, a mely nevüket a magyar kultúra terén örök időkre halhatatlanná tette. Midőn pedig megtisztelő megbízatás folytán az első »Magyar Fűvész- könyv«-et ismertetni szerencsém volt, az a czél lebegett előttem, hogy a Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály által emelt emlékoszlop dicső- ségének emeléséhez szerény tehetsegemhez képest én is meggyújtsak néhány fénysugarat. Thaisz Lajos. 96 CSAPODI ISTVÁN Diószegi mint nyelvész. A mikor a magyar botanikusok százéves fordulóját ünneplik a Magyar Füvészkönyv megjelenésének, a nyelvészek is részt kérnek ebből az ünnep- ből. Diószegi-ék könyve esemény volt a magyar botanika, vagy, mint ők mondották, fíivi'szség történetében. De igen érdekes a nyelvészre nézve is, mert a könyv megjelenése a nagy nyelvújítás idejére esik, a mikor a neo- lógia és az ellene támadt orthológia vívta kemény harczait. E harczokban Diószegi-ék tulajdonképpen nem vettek részt; ők helyes nyelvérzékkel, meg a népies nyelv száz meg száz magyar botanikai kifejezésének ismeretével fogtak könyvük megírásához. Ks annyi idő múlva, ezen az ünneplő ülésen mi nyel- vészek az ő jó szavaiból kötött bokrétával köszöntjük emlékét. A XVIII. század végén megindult és a XIX. századnak majdnem három negyedrészét elfoglaló nyelvújítás oly erővel vetette magát a szegény magyar nyelvre, hogy a nagy scí'/'/toii-;! és gazdagításban szinte kivetkőztették ere- detiségéből, szinte megfojtották ősiségét. Lett olyan heves küzdelem, hogy a Szarvas Gábor nevéhez fűződő újabb orthológia alig győzött rendet csinálni. A nyelvújítók között azonban voltak jó nyelvérzékűek is, a kik a nép nyelvéből s a régi irodalomból vett szavakkal, sőt saját szerencsés szóalkotá- saikkal is gazdagítottak nyelvünket, ilyenek voltak Diószegi-ék is. Legegyszerűbb volt a dolga a chemiának. Itt csak a S c h u s t e r- H u g á t-féle i'lciiy, kOiieuy, iblaiiy, bálvány; továbbá clecs, cleg, szikhalvag stb. csodabogarakat kellett kidobálni és a tudomány szavaival helyettesíteni, s a tudományos dolgozószobákban működő chemia nyelvének be kellett érnie az egyszerűbb fogalmakra úgy is meglevő régi magyar szókkal, a milyenek a só, a kén, a vas stb. Nehezebb volt Bugát-ot az orvosi tudományból és a természetrajzból kiszorítani. Bugát lelkes magyar ember volt, de csakis lelkesedéssel gyár- totta és nem nyelvérzékkel alkotta szavait. .Mkotásainak se becsük, se értel- mük. Szóhal inaz-á.m.k emlékét legföljebb a rovott barom-hói csonkított robar tartja fönn, a melyet zoológusaink rovar szava őriz meg kegyeletesen. A nyelvüjítás szólította síkra Diószegi Sámuelt is, hogy Fazekas Mihálylyal megalkossák a magyar természetrajzi mesternyelvet. Azonban D i ó- s z e g i-ék más szabásű emberek voltak, mint Bugát. A Magyar Füvészkönyv általános része, vagyis előljáró beszéde és bevezetése tősgyökeres, szép magyar- sággal van megírva. A kötetek végéhez csatolt lajstromok sok jó szót őriztek meg. .Szógyártóvá csupán a rendszeres részben lesznek, a mikor a növényeket elnevezik. Különben ők maguk sem tartják művüket tökéletesnek, meg is jegyzik : »Itt vagyon már a' nagyjából kifaragott műv, 's pallérozó kezeket vár.« To- vábbá : »Sok nevekkel nem vagyunk megelégedve, de már mi rajtok nem segíthettünk, mert belé fáradtunk. « Azt hiszik sok alkalmatos nevezet lehet még a két hazában, de nem estek tudtukra. DIÓSZEGI MINT NYELVÉSZ. 97 A mint említem, az általános részben Diószeg i-ék jó magyar nyelv- érzéküket követték. Mesterszavaik között kevés a kivető, úgy, hogy még olyan mesterszókat is visszavelietünk, sőt vissza kell vennünk, melyeket az orthológia meg nem értés miatt elitélt. Némelyeket már Arany .lános védclméhe vette a Nyr. ben. l'l. lúbbn, kiinya, degesz, félszer, uyakó. Érdekes, hogy Diószegi-ck a növényt csonkitatlan formájában luivc- vciiyucl; nevezik a plánta mellett : a botanikát fiivcszlitdoinánynak, füvcszség- nck mondják. Vegyük számba a növevénynek egyes részeit s lássuk, milyen mester- szavakat alkalmaztak reájuk Diószegi-ék. I. A coroUa bokrcUi, az újabb nyelvszokas fthiLil használ (helyesen). Részei a s-:irinok (petala). Egyes formái közül megemlítjük a bolúln (clavata), ásitó (ringens), szájabefogott (personata), fonák (resupinata), félszer (ligulata) jelzőket. A virág mellékrészei közül a nectarium megjelölésére a pilis, tolda- lék, Iák, pót szavakat használja. E csonkának látszó szók a Nyelvtudományi Szótár igazolása szerint már a régi nyelvben megvoltak. '_'. A ríí-íCí' (calix) formái közül fcdelékcs, vagy halaiéi (imbricatus), ber- zedt (squarrosus), aszott, vagy avas (scariosus), Initgeres, vagy görgele:^ (cylin- dricus). 3. A nemző részek : a stamen /;/)/;, a pistiUum uö, nőstény, vagy anya. » Porodat- nem ismer. A hímben megláilönbözteti a hitnszálal (philamentum), a portiont, vagy porzót (anthera) és a hiinport (pollen). 4. A termés formái között ott van a sziityö (utriculus), leppcndék (samara), tiiszó (fuUiculus), kabak (pepo), de ismeri a ^>tsonlár'C-t is. E mellett még egy igazolatlan szavuk van, a 'koíszoviil-' (ariUus). 5. A r/fí/íj'^öí (virágzat) formáira alkalmazott neveket a mai botanikusok is használják. Csupán a sátoiozó virág, meg a bugával egy jelentésű ágbog szokatlanok. A spica composita neve ijasfjas. 6. Zselléreknek, vagy ít'^fíM--nek nevezi a nyelet (petiolus), a koesánt (pedunculus), a pálluíl (stipula), a nturvál (bractca), a cyrrhus neve kats, fogódzó vagy sündorgü. A papillák babng-ok. 7. A levelek formái közül érdekesebbek a biiglyos (supradecompositum), egymásbólnött (articulatum), esztekés vagy holdfonna (lunatum), felfarn (sub- dimidiato cordatum), félszeg (subdimidiatum), fennhibbó (natans), húsos vagy pos'gás (carnosum), katznros vagy agvaras (runcinatum), konya (reclinatum), kótafornia (rhombeum), négykeszegoldalú (trapeziforme), ölbefogotl (pedatum), ösztoriis (decussata), ránczba szedett (plicatum), roitgyos élű (lacerum), félbeszárnyas (lyratum), szegett szélű (margine revolutum), tertyedt végű (daeda- leum), zilédt vagy rendetlen (sparsa), a vigály (rara, remota) a Nyelvőr VII. és VIII. kötete szerint népies szó. A bordós (tubulosum) szintén lehet népies szó, de nem akadtunk rá. 8. A törzsök nevei : szár (caulis), derék, tőke vagy tor'sók (truncus), szalma vagy izék, gaz (culmus). Ez lehet tzikkelyes (articulatus), tónk (stipes), lökoesán (scapus). A szár lehet élődi (parasiticus), nyűgös vagy másra-gyöke- Nűvcnytani Közlcnicnyek. 1007. Ví. itölet, 'ó. füzei. 7 98 CSAFODI ISIVÁN rí;:ő (radicans), veityikts vagy iiuíás (sarmentosus), usloiiiulás (stolonifur), heverő (decumbens), kajla (declinatus), kctkctágú (dichotomus), IcUzö-ágas (l'astigiatus), bütykus vagy hiiklós (geniculatus), aügágus (integer), kíöini gallyas (prolifer), köimyentöii'i (rigidus). A gyökér formái közül megemlítjük ezeket ; taralzkos (repens), gcrézdes (dentata). Nagyobb fába vágták a fejszcjökct Diószeg i-ék a növénynevek meg- alkotásában. A szigorú rendszeresség azt követelte, hogy minden növénynek nemi és faji neve legyen, és hogy az egy genushoz tartozó növények közös nemi nevet kapjanak. Ellenben a nép nyelve egy genushoz tartozó növé- nyeknek is ad egészen elütő nevezetet. Másrészt pedig egészen más genusokba, sőt rendekbe tartozó növényeket is hasonló néven nevez. Például a Lalhyrus saliviist a nép szeges borsó-nak, a L. InberosusA földi inogyorú nak nevezi ; a Vicia cracea a nép nyelvén kaszanyng, a V. saiiva vadlencse, a 1'. fába lóbab. Viszont van vadgesztenye és szelíd gesztenye (Aesculiis, Castanea), som, leánysom és soinkóró (Cornus. Beiberis és Melilotus), inugyorú és földi mogyoró (Corylns, Lathyriis tuberosus), dió és koldiisdió (Jiiglans és Xanthiiiui). A Lilinm, Iris, Gladiolns mind liliom a nép nyelvén. Azért is Diószeg i-ék nem voltak mindenütt barátai a régies növény- neveknek és csupán fajnevekül szeretik őket alkalmazni, a tőlük választott, sőt csinált nemi nevek mellé. A könyv végéhez csatolt lajstromokban meg- jelölik, hogy háromféle neveket alkalmaznak ; jártas fajneveket (fajnevekül), régi nemi neveket és végül olyanokat, melyeket, úgy látszik, ők alkottak. i\ülönöscn sok népies és réginek mondott nevet foglal magában a III. kötet (Praktika rész) végéhez csatolt lajstromok közül az ú. n. Igazító laislrom. Itt hármas hasábokban a régi nevek, a Diószeg i-éktől megállapított nevek, és a deák nevezetek sorakoznak. Pl. Bábaire = Tömjén l'íinpinella ^-= I'ítnpinella saxifraga. Taréjos bársonka = Üstökös laréjfürt ^= Celvsía eris- lala stb. A mint látjuk, Diószegi-ék szigorú rendszerességgel különítik el az össze nem tartozó növényeket, és tudományos magyar elnevezésükben a közkeletű, régi vagy népies neveket csupán jelzőkül alkalmazzak a fajok meghatározására. Még a dinnye sem dinnye nekik, hanem görögdinnye tok (Cnenrbíta citrnlns), meg sárgadinnye ugorka (Cnciimis meló). Némely népies és régi neveket meg- tartanak nemi nevekül, nemcsak a búza, rozs, fűz, kender nevek tartoznak ide, hanem ilyenek is : atratzél. baraboly. fenyer, gyopár, lednek, tsomurika stb. Csillaggal jelölik azokat a genusneveket, melyeket ujaknak vallanak. Képzésükre is világot vetnek osztályozásuknak módjával. 1. Műszó alkotásaiknak egyik módja, hogy az idegen nevet megkurtít- ják, mint ők mondják lágyítják : akánt, azál, domik, j'arnátz, hibik, iringó stb. 2. Deákból fordított nevek; Ezek közül egyik-másik megtartható, ilye- nek : aranyjiirt, gnbóvirág, mélsvirág, tsillaghiir stb. 3. A termőhelyről is neveznek el növényeket, ezek közül többen meg- állhatnak, mint homokhúr, iszaprojt stb. DIÓSZEGI MIM íNVHLVESZ. 99 4. Valamely lulajdonságukról clncvczettek közül sok beválik, pl. i'(i/u;- Iiii\ inagnigó stb. 5. A javasolt nevek a legkevésbbé értelmezhetők : bajnútza, küsön, iniígc, szúdor : bár itt is akad néhány használható: inadárliúy, Kitaiht'lfü, Wahhlánfüve. A iniige talán a fraiiczia mugiicl (gyöngyvirág) elkölcsönzésc. ti. A termetből, formából, mineműségből alkotottak közül jók : bajuszfű, bokniafa, bojtvirág, czüstfa, rézvirág, tsillagfiirt, zuzmó stb. 7. Legérdekesebbek, de talán legkevésbbé használhatók a mai botaniká- ban Diószegi-éknek azok a szavai, melyeket mint Linné követői és rend- szerének magyarra alkalmazói, a virágok aprólékos részeinek sajátságai szerint alkottak. Ezek nem mondhatók ugyan rossz szóképzésnek, de ellenkeznek a ma- gyar géniuszszal, mert a magyar ember a tárgyakat külső megjelenésük, szembeötlő formai tulajdonságaik, használhatóságuk szerint nevezi cl. Így a növényeknek is virágjuk feltűnő színe, formája, ismert virágokhoz való hasonló- sága, illata, egyik-másik biológiai jelensége kötik le figyelmét. így lesz harang- virág, kakasláb. bazsarózsa, napraforgó, dcliguyiló stb. A magyar természettel homlokegyenest ellenkezik az az aprólékosság, mely a porzók, szirmok és függelékes virágrészek szerint nevezné el a növényeket. A növénykedvelő se köszönthetné így kedves ismerősökül a rét, a liget, a folyópart virágait, nem nevezhetné őket nevükön, hanem úgy kellene tennie, mint mikor a botanikus valami ismeretlenebb növényekre bukkan, le kellene elébb tépni őket, hogy meggyőződjék, melyiköknek mi a neve. Az ilyen mesterséges szóknak el kellett lankadniok, bár egyikük-másikuk, ha nem is a közbeszédben, de a szépirodalomban meglehetősen meggyökerezett. Az iró zenghet nősziromról, mérget szedethet a csalmalokbóil : a magyar ember bizony krk liliomot ültet a kertjébe és kigyomlálja belőle a bclcndckct. A mezőgazdaság tartogatja életben a baltalzim-oí ; nem voltak ily szerencsések társai a patkótzim és tzipólzim. Diószeg i-ék aprólékos szóalkotásai igen nagy számúak, de nagyobbrészint alig ismeri még a botanikus is. Ilyenek többek közt : gyongyhini, himboj, kiillörojt, szirmanyúlt, tartszirom, redöszirom, tsövirils, villahim. Hálára kötelezi a nyelvészt Diószegi-ék III. kötetében az a lajstrom, a melyben még egyszer összefoglalják és tetemesen megbővítik a jártas, tehát nem újonnan alkotott fajneveket, bár nemi nevekül nem alkalmazzák őket. Ezek közül irluk ki a következőket : Arvalányhaj. bábakalács, barkótza, bckalutaj. boglárka, jekctcgyürii, galambbegy, gyujtován, iszalag, kányafa, kaszanyiig, oslormcn, pántlikafii, tisztesfÍ! stb. A Magyar Füvészkönyv megjelenésének százados fordulóján ünnepelje- nek a magyar nyelvészek is Diószegi botanikus tisztelőivel, és együttes munkával gyomlálják ki művéből a csimpajt, rcdi'iszirmot, csalmalokot és társaikat, ellenben dolgozzák föl a mi értékes, hogy megteremtsék a magyar botanika jó nyclvérzékkel szerkesztett mesternyelvét. C.<:apodi Lstván. 7* 100 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A Kir. Magy. Természettudományi Tár- sulat növénytani szakosztálya által a »Magyar Ftívészkönyv« megjelenésé- nek 100-adik évfordulóján, 1907. már- czius 22-én d. u. 5 órakor a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében rendezett Diószegi-ünnepély jegyző- könyve. Elnök : Klein ( lyiila. Jegyző : T u z s o n János. Jelen vannak a család részéről : R i c k I (iVLila, R i c k 1 Gyuláné, Dr. Kovács Zoltán, l)r. Kovács Ernő. Lyka Ist- vániié, il'j. Erdély Sándoiné. Tndoniányos icstiihitl; l;cf viselői : A Magy. Tud. Akadémia részéről: Szily Kálmán, a Petőli-Társaság részéről : H e r- c z e g h Ferencz, a Nemzeti Múzeum ré- széről : F i 1 a r s z k y Nándor, a budapesti Kir. .Magy. Tud. -Egyet, bölcsészettudományi Kara képviseletében : M á g o c s y-D i e t z Sándor, a kolozsvári Ferencz József Tud.- Egyet. mathem. -természettudom. Kara kép- viseletében : R i c h t e r .Madár, a Magy. Kir. .\llatorvosi Főisk. részéről : H u t y r a Ferencz, az Orsz. .Ampelolíigiai és Szőlé- szeti Intézet részéről : I s t v á n f f i Gyula, a dcbreczcni Csokonai-Kör képviseletében : G é r e s i Iválmán, Kardos .\lbert, T ö- r ö k Péter, az Orsz. Erdészeti Egyesület részéről: li u n d Károly, a .Magy. Kerté- szeti Egyesület részéről : Kardos .Árpád. 1. Klein (iyula elnöki megnyitójában üdvözli a család részéről megjelenteket s a tudományos testületek képviselőit. Vázolja á »Magvar Fiívészkniiyv^-nek a hazai tudományos botanikai irodalom fej- lődésében való korszakalkotó fontosságát, a mennyiben a ->Magyar Fiivi-s:k'iiiyv« Ickinlhetö az első magyar nyelvű tudo- mányos munkának, mert az előtle meg jelentek valamennyien gyakorlati (orvosi, gazdasági és kertészeti) czélokat szol- gáltak. 2. Barcsa János emlékbeszádében részletesen foglalkozik Diószegi élet- rajzával kiterjeszkedve itthon és külföldön végzett botanikai tanulmányaira. Behatóan foglalkozik annak a kornak társadalmi és tudományos viszonyaival, melvek D i ó- szegi tudományos egyéniségének fejlő- désére nagy hatással voltak. .Az emlékbeszéd kapcsán felszoial II ér- ni a n Ottó, a ki első izben vetette fel az eszmét egy hirlapczikk keretében, a mai ünnepély megtartására. .Azonban elhárítja magáról ennek érdemét, mert szerinte mindnyájunk kötelessége nemzeti tudomá- nyosságunknak ily fontos mozzanatairól megemlékezni. Részt kér egyszersmind a mai ünnepségből Fazekas .Mihály em- lékének is. 3. T h a is z Lajos : A xilagyar Fiivész- I:önyv« botanikai méltatása czimmel kifejti a i'Magyar Fűvészliönyvi- tudományos jelentőségét, melyet egyrészt a magyar llórára vonatkozó számos adat közzétételé- ben, másrészt a Linné rendszerén, a ter- mészetes rokonság alapján megtett néhány változtatásban talál meg. 4. Csapodi Istvánnak .A 7>Magyar Füvészkönyv, nyelvészeti méltatása czimű értekezését a szerző betegsége miatt jegyző olvassa fel. Diószegiek főérdeme abban rejlik, hogy nagyszámú kitűnő, zamatos magyarságú népies növénynevet gyűjtöt- tek egybe, másrészt sok jó új növény- nevet és növénytani műkifejczést készít- tettek. 5. K 1 e i n Gyula chiök nehany szóval berekeszti az ülést. A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Meghívók nem küldetnek. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább S nappal az ülést megelőzőleg a jegyzőnek bejelentendő. A »Növénytani Közlemények": akadálytalan megjelenése czéljából szíves- kedjenek a szerzők, kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szem- pontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a félivek egyik oldalára írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős vonallal, a növénynevek, vagy a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huzandók alá. A Növénytani Közlemények »Beiblatt«-ja részére szíveskedjenek a szer- zők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott más nyelvű, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 korona, ismertetésért 30 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után, az egy íven túl terjedő részért a szerző tiszteletdíjban nem részesül. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívánatra azon- ban többet is, a következő ár mellett : 25 darab ívenként, czímlappal 4 korona — fillér. 50 » » » 6 » — » 100 » » » 9 » — » Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphat- nak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár ; alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány-egyetemi tanár ; jegyző : Tuzson János egyetemi magántanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tiszt- viselőkön kivül : Filárszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztály- igazgató és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a »Beiblatt« szerkesztője. Az alapítói, tagsági illetőleg előfizetési clij a K. M. Természettudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházyutcza 16. szám), a kéziratok s a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szakosztály jegyző- jéhez (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. BUDAPEST, 1907. A PESTI LLOYD-TÁRSULAT KÖNYVSAJTÓJA. (Felelős vezető: Közöl Antal J.) VI. KÖTET. 1907. 4. FÜZET. ■I / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA K0ERE5ILK0DESEVEL .SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KlR. MAGV. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest. ^'1II., Eszterházy-iitcza 16. szám.) lm Anhamje: 3eiblatt zu den „Wövénytani Köxlemények" ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT. OCOV ÍTCU'V TARTALOM. Oldal Ft. Bubák; Adatok Magyarország gombattórájahoz .. __. 101 Lengyel Géza: Az európai Corispermum és Camphorosma-fajok anatómiája ... _ _. ... ... 103 Irodalmi ismertető : R ö m e r G y. : Die Flóra des Schulers ... ... ... 130 Növénytani repertórium ... ._ ... ... 134 Szakosztályi ügyek _. .__ .., ... ... ... ... ... ... ... ._ 135 BEIBLATT Nr. 4 ... ... ... ... (19-62) A szakosztály leg^közelebbi ülését október hó 9-én, szerda d. u. 6 órakor tartja, a tud. egyet, növénytani intézetében (Múzeum-körút 4. szám, IV. emelet). NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VI. KÖTET. 1907. 4. FÜZET. Fr. Bubák: Adatok Magyarország gombaflórájához.* A Bécsben tartott második nemzetközi botanikai kongresszus (1905. június) alkalmából Budapest köinyékére és Délmagyarország vidékére is volt kirándulás. Magam is részt vettem ezeken a kirándulásokon, nemcsak azért, hogy ennek a termékeny országnak szépségében gyönyörködhessem, hanem azért is, hogy növényzetévei megismerkedjem. Különösen a gombák Ígértek gazdag zsákmányt. Az utazás Bécsben 1905. június 19-én vette kezdetét. Gombagyüjtésre első alkalmam Budapesten volt, a hol is június 20-án délután a Dunakeszi- .íMag és Káposztásmegyer közötti érdekes pusztát látogattam meg Dr. Filarszky és Dr. Kümmerle urak szíves vezetésével. Az itt megfigyelt gombák közül kiemelem a következőket : Aecidiitm Planlűginis C e s. a Pncciniű Cynodontis D e s m. uredo- és telentospórái- val együtt. Ez az együttes előfordulás azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy esetleg ez a két gomba genetice összefügg egymással. Ezt a feltevésemet az 1906. év folyamán infekcziós kísérletekkel, melyekhez a telentospórákat Dr. Tuzson úr küldte, be is igazoltam. Közelebbit a gombák részletes felsorolása (Beiblatt, 30. szám) közöl. Igen érdekes itt a Polyponts rhizophilns P a t. előfordulása, a mely csak Tunisból volt ismeretes. Egyéb ritkaság volna még ; Uroinyccs Jordaiiiana Bubák, Astragaliis exscapiis-on : Uroiiiyces Viciac craccae Constanti neanu, mely eddig csak .Tassyból volt ismeretes, — ez a második termőhelye ; Puc- ciiiia Barkhausiae rhoeadifoliae Bubák, mely itt új gazdanövényen, Crepis rhoeadifolia-n él ; Pestalozzia Mágocsyi n. sp. Seseli glaucum száraz szárain stb. Június 21 én Báziás felé tartottunk. A következő nap reggelén a báziási állomás feletti lejtőkön gyűjtöttem, többek között az igen szép En/yloiiia Mágocsyűniiiii F5 u b á k példáit a Tordvütnn maxiiniiiu levelein. Ezen kívül megemlítem a Phyllosticia imim-rsa-i n. sp. Cdlis levelekről ; Phyllosticla Melissae n. sp. Mi'lissa officiiiahs levelekről. Délelőtt 10 órakor Orsovára hajóztunk, a hol egész délután az Allion- hegyen botanizáltunk. Itt a következőket gyüjlöltem : Eiilyloiiia .Míigocsyantiin Bubák; Piiccinia Galii silvatici Otth. Galiiiiit arislaluinon ; Pliyllosticta * Előterjesztette Mágocsy-Dietz Sándor a nfivénytani szakosztály 1907. április 10-én tartott ülésén. 102 KR. BUBÁK eryngiella n. sp. és Ph. oyngiicola n. sp. ; Ph. vehita n. sp. Cvdonia vul- garis-on ; Macrophoina fusispora Quercus conftita-n ; Ascochyta Klcinii n. sp. Calystegia Sepiiini-on ; Ovidaria Rubi n. sp. Rtibiis-on és más ritka gomba- fajokat. Herkulesfürdőn töltöttük az egész napot június 23-án. Főleg a Cserna völgyében botanizáltunk, a hol a viszonyok a gombák fejlődésére igen elő- nyösek. Ennek a közleménynek a legtöbb líj alakja innen való. Megemlíten- dők a következők: Coleosporiuiii Teh'kiae (Thüm.) Bubák; Mkrophyinu Bitbúkii Rt'hiii n. sp. ; PhyUost'uia banatica n. sp. \'ei-bascuin banaíiciiin leveléről; Phyll. Rc-hiiiii n. sp. LainpanuJa Trai:heUiiiit-on ; Ph. variicolor n. sp. Stachys geiiiianica-n ; Plioiiia dipsacina n. sp. LUpsacus pilosus száraz szárain ; a remek Pyroiochaele Filarszkyi n. sp. Tilia parvifulia levelein ; Placosphacria Tiliae n. sp. ugyanarról ; Ascoliyta Dulcamarae n. sp. Solanitui Dulcainara-n ; Asc. Asperiűac taiirinae n. sp. ; a szép Seploria Calariae n. sp. Nepeta Cataria-n; Sept. pnsillíi (T r a c h.) Bubák Melandyyitiii nibnitu-on ; Srpt. Tanaceli inacropihvUi n. sp. ; Staganospora Calystfgiae n. sp. ; Cylindrospo)iiiin oiobicoluin (S a c c.) Bubák Orobiis verntis-ió\ ; Ramiűaria Libanotidis Bubák, és még sok egyéb, eddig csak ezegyszer gyűjtött gombafajok. Június 24 én Domogled és Suskuluj hegyeket másztuk meg. Az elsőn több érdekes gombát gyűjtöttem. Ilyen a Piiccinia asperidina (F u e 1) Lagerh. egy új gazdanövényen, az Aspenila ciUata-n. Igen érdekes lelet ez, mert ezideig ez a gomba Gotland és Oeland szigetekről volt csak ismeretes; a Pucciiiia Libauolidts L i n d r o t h ; Pucc. Saxifragae S c h 1 e c h t. Saxi- fraga Heuffeliana-n ; Polypoiiis pergainencns V r. forma eiiiopaea B r e s. ; Claviceps Sesleriae Stáger; Phyllosticta Onii n. sp. ; Ascochyta Vodáhü n. sp. Hepatica IriJoba-n ; Seploria phyctaenifonnis Bubák et Kabát, Laserpitiiiin lalifoliuin-on; DipJodia hitngarica n. sp. Fruxiiius Orntis levelén; ezeken kivül még egyéb ritkaságok. E között a két hegy között kiterjedt ős- erdők vannak, a melyek Po/v/'onís-okban, Pvivj/o»;ri.-fía-kban és Myxomy- ceta-kbín gazdagok. Különböző évszakokban való hosszabb ideig tartó gomba- gyüjtés igen eredményes lehetne. A román határ közelében emelkedő Suskuluj hegyen szintén több rit- kább és új növényt találtam, ilyenek : Piiccinia doronicclla S y d o \v ; Phyl- losticta doronicigena Bubák Doyonicum cordatiiinon : Phyllosticta lateiiiarcusis Kabát et Bubák (eddig csak Tirolból volt ismeretes) Colchicitiii pannoni- cuin-on ; Phyllosticta Tuzsoni n. sp. Annii italicniii-on : Phlcospoia liungarica n. sp. VincetoxicHui officinalc-n ; Rautulatia Ccnlanreae atropuipureae n. sp. és még egy pár ritka és elterjedését illetőleg érdekes alak. A német szövegben közölt felsorolás 27S faj és néhány fajváltozatot foglal magában. Ezek közül harmincz új faj van és 5 már régebben leirt fajt más nemzetségbe osztottam be. Nagy köszönettel tartozom Dr. M á g o c s y-L) i e t z Sándor professzor úrnak, hogy jelen dolgozatomat a növénytani szakosztály ülésén előterjesztette. ADATOK MAGYAROKSZÁG ÜO.MRAFLÓRÁJÁHOZ. 103 Köszönettel tartozom B r e s a d o 1 a G. főtisztelendő úrnak, ki a kétséges bazidiomycetákat határozta meg részemre, szintúgy Dr. R e h m H. úrnak a szép Micropliyiiui megnevezéséért. Tábor, Csehország, 1907. márczius 24. Lengyel Géza: Az európai Corispermum és Campho- rosma fajok anatómiája.* Hosszabb ideje érdeklődéssel foglalkozom a Chenopodiaceae anatómiá- jával és fejlődéstanával, mert eredeti tervem az volt, hogy ezen család Camphorosiiit-ae és Corisperineae tribusát az anatómiai viszonyok tekintetében feldolgozzam. Jelen alkalommal azonban csupán a czímben megjelölt szűkebb körre szorítkozom s mellőzöm az ugyancsak idetartozó hazai génusznak, a A'oc/n'íi-nak fajait, mint olyanokat, melyeknek anatómiai viszonyai már nagyobb- részt ismeretesek az irodalomban. Két szempont szolgáltatott indítékot a czímben megjelölt tárgygyal való foglalkozáshoz. Az egyik pusztán tudományos szempont, mely ezen behatóan még nem ismert csoport anatómiai viszonyainak felderítését czélozza, kiváló tekintettel az egyes fajok megkülönböztető anatómiai bélyegeire, továbbá a rendes kétszikű typustól eltérő módon alakuló tengelyszerkezetre. Ez utóbbi ismeretes ugyan általánosan a CJicnopodiaceae tagjairól, de szükségesnek mutatkozik az egyes génuszoknál és fajoknál való részletes földerítése ; különben is a kambiális működés pontosabb menete s az e kérdés körül fel- merült különböző eltérő vélemények tisztázása még közelebbi vizsgálatokra vár. .\ második, a mi dolgozatomban vezetett, sajátos nemzeti szempont, mely ezeknek az igazi magyarföldi növényeknek feldolgozására serkent. Nem éppen csak az endemikusokat értem ezen, hanem azokat is, melyek éppen hazánk területén való tömeges megjelenésükkel egyes formácziókra s ezáltal az egész flórára kiválóan jellemzők. Hasonló — tehát egyes génuszok hazai fontos vagy endemikus fajainak anatómiai feldolgozására való — törekvés az utóbbi években gyakrabban mutatkozott irodalmunkban. Ez a törekvés vezetett már eddig is a hazai PoJygoiiiiin, Asparagiis, Polygonaltnn, Dapline, Rhododeu- áron, Hepaíica stb. fajok feldolgozására ; ez a törekvés vezetett oly növények vizsgálatában, melyek közül az egyik homokos tereinknek (Corispermum). a másik szikes mezeinknek (Camphorosma ovala), tehát hazánk két legeredetibb formácziójának jellemző tagja, s a melyeket auctorjuk'* ugyancsak onnan is irt le. * Előadta a szerző az értekezés egy részét nHazcii Corispermum és Caiiiplio- rosiiia fajaink anatomiája« czimmel a növénytani szakosztály 1907. április 10.-én tar- tott ülésén. ** Campliorosina ovala W. K. Plánt. Rar. Hung. I. pag. (j4. T. 03: Crescit in pratis et pascuis Comitatus Bacsiensis et Békésiensis. Corispermum niiiduiii Kit. in Schultes Österr. Flóra, Wien 1814, vol. I. pag. 7 : »in Ungern«. Corisperinuin cancscens Kit. 1. c. : ;>Unter den vorigen im Flugsande in Ungern.« 104 LENGYEL GÉZA A többiek mellett ezekkel a fajokkal foglalkozom behatóbban, nemcsak a most említett szempontokból, hanem azért is, mivel az irodalom úgyszól- ván sehol sem érinti őket. A Chc-nopodiaccae egyike azoknak a kevésszámú kétszikű családok- nak, melyeknek szerkezete már az anatómia zsenge korában magára vonta a búvárok tigyelmét. Már a XIX. század első tizedében, tehát az anatómiának még a sejt kellő megismerése előtt való korszakában, megemlékezik Link' a Chenopodiaccae tengelyszerkezetének sajátos alakulásáról. A hetvenes évekig De B a r y munkájának megjelenéséig szintén többen [Regnault, ünger, Van Tieghem, Schacht, .Sanio stb. | foglalkoztak ezzel a targygyal, a nélkül, hogy a kérdés mélyebb megvitatásába bementek volna. Az első azonban, ki a Clieiiopodiactfuc szállító szövetei elhelyezkedésének sajátos alakjait rendszerbe, typusokba szedni s azt fejlődéstanilag megmagyarázni igyekezett, 1 ) e B a r y volt. De Bary" a Chenopodiacfae s a. rokon Amarantaceac, Nyctaginaceae, Mesatnbryautht'uiaccac tengelye anatómiai szerkezetének megértetésére 4 typust állit fel. Az első typusnál a szárban elsődleges nyalábgyúrű, a gyökérben elsőd- leges axilis nyaláb foglal helyet ; mindkettőnél a kambium normális módon működik. Bizonyos idő multán azonban beszünteti tevékenységét s helyébe a kerületen sukcessziv módon centrifugális irányban új működő, majd mű- ködésében sorban kialvó kambiumgyűrűk jönnek létre, a melyek mindegyike befelé egy-egy edénynyalábkört fejleszt. Ide sorozza De Bary az összes idetartozó növények gyökereit. A második typusba a szárak egy része tartozik, a hol szintén először primer nyalábkör van, mely levélnyomnyalábokból és olykor köztes nyalá- bokból áll. Még az elsődleges koUateralis nyalábok képzése alatt .i háncs- részek külső széle körül egy e.xtrafascicularis kambiumgyűrű fejlődik, mely azután állandóan működik s befele váltakozva koUateralis edénynyalábokat s köztes szövetet hoz létre, kifelé pedig — de nem mindenütt — csekély mennyiségű kemény háncsot. E két főtypus között De Bary két átmeneti typust különböztet meg. A harmadik typusban ugyanis az első mód szerint fejlődő kambium e.xtra- fascicularis része állandóan működésben marad s így ebben a másodikat követi. A negyedik typus tagjainak eleinte normális primer nyalábgyűrűjük és normális másodlagos vastagodásuk van, később azonban a második typus szerint növekednek. * I. i n k : Gniiidlehren der Anatnmie und l'hysiologie Jer l'llanzen , Gottiii- gen, 1807. " De Bary: Vergleicheiide .Aiiatomie der \'egctatíonsorgaiie dei l'lianerogamen und Farne. A2 EUKOPAI COKISPKK.MUM KS CAMPHORUSMA FAJUK ANATOiMIÁJA. 105 Vilaiíos, hogy De H a r y nak az elsű két typusa fontos, mert a másik kettő csupán lényegtelen módosulata a két főtypusnak. A fejlődés szempont- jából az egészből legfontosabb De Hary-nak az a magyarázata, mely szerint a Clu-nopodiaccM szöveti kialakulása koUateralis edénynyaláboknak a másod- lagos kambium hefcU- való Iccpzése által jön létre. De Bary szerint tehát a jelen esetben a másodlagos kambium éppen olyan monopleurikus. akárcsak a paranemző (phellogen). Sajátságos, hogy ez az elmélet, mert másnak, mint elméletnek, kellő fejlődéstani vizsgálatok híján, nem nevezhető, oly sokáig fenntartotta magát, így Volkens — e család monográfusa* — ridegen, a már időközben meg- jelent vizsgálatok ellenére is"* De Bary felfogásához tér vissza, a midőn a szerkezetet ügy magyarázza, hogy az elsődleges kambium működésének meg- szűnése után, vagy mar előbb is, kivül az összeköttetés nélkül maradt kambium- csoportokon egy másodlagos kambiumgyűrű jő létre, mely kifelé csak nagyon kevés vaí;y éppen semmi kéregelemet sem hoz létre, befelé pedig koUateralis nyalábokat és köztes szövetet. H a b e r 1 a n d t ■■■ ismert munkájának régebbi kiadásaiban szintén De Bary hívéül szegődik s egyszerűen átveszi annak typusait. A Clieuopoiüűciűc tengelyszerkczote kialakulásának tisztázásában leg- főbb érdem kétségkívül Morot és llérail vizsgálatait illeti, melyekel újabban L c i s e r i n g erősített meg. Morot'" kimutatta, hogy De Bary által felállított két főtypus egyre vezethető vissza. Azoknál a növényeknél ugyanis, melyeknél egymásután centrifugális irányban több kambiumgyűrű lép fel, a másodlagos kambium ritkán képez teljes gyűrűt, rendszerint csupán gyűrürészleteket s a szomszé- dos gyűrűk érintkeznek egymással s ívszerűen illeszkednek a már meglevő fatesthez. Ilyen kisebb-nagyobb ívek keletkezése által sajátos hálózat alakul, melynek működése folytán nagy fatest s ebben elszórt kisebb nagyobb háncs- csoportok jönnek létre. Ezek azonban korántsem a De Bary-féle felfogás szerint befelé való osztódás utján jönnek létre, lianem a rendes dipleurikusan működő kambium módjára, annak kifelé való osztódása folytán. n é r a i 1 +T megerősíti Morot eredményeit, csak egyes részletekben tér el tőle ; erre azonban majd csak a tengelyszerkezet tárgyalásakor a fejlődés finomabb fázisainak vizsgálásaban térünk rá. S 0 1 e r e d e r"!"!"!" nagy munkájában elfogadja M o r o t-nak a merisztéma- ívekről szóló véleményét s szintén kiemeli, hogy a másodlagos edénynyaláb farészei mindig a másodlagos merisztéma belső, a háncsrászek pedig a külső * Engler: Natüriichc Pfhin-enfamilicn. Chenopodiaceae (T. lII, .^bth. la.. 39. 1.) ** Egyáltalában meg sem emlékezik róluk, úgy látszik nem ismerte ókét. *** G. Habcrlandt; Physiologische Ptk-mzenanatomie I. és II. kiadás. T M o r o t ; Rechorches sur le péricyclc (Annál, scienc. natúr, Sér. 6. Botan. T. XX. 217. 1.) tt H é r a i 1 : Recherches sur IWnatomio comparée de la tige Jes Dico- tyledones. ttt Solereder Hans : Systematische Anatomie der Dikotylen. 106 LEXGYEL GÉZA oldalon jönnek Iclie. A keresztmetszeti képben ezek után Solcreder a »koztcs szövete s a merisztéma mivolta szerint ket typust különbüztct meg. Az első esetben (pl. ('ainphorosiud) radiális irányban váltakozó líyűrűket találunk faszövctből, melyeket keskeny vagy széles s olykor ugyanazon gyűrű edénynyalábjainak l'arészeit egymástól elszakító, elfásodott vagy vékonyfalú bélsugarak járnak át és ilyen gyűrűket vékonyfalű szövetből, melynek kép- zésében a nyaláb háncsrészei mellett vékonyfalú köztes szövet különböző mértékben vesz részt. A második esetben, mely az elsővel közbülső, összekötő typusok révén all kapcsolatba és a Chenopodinceae többségénél fordul elő, az edénynyalábok konczentrikus, spirális, vagy szabálytalan elrendeződésben, prozenchymatikus köztes szövetbe vannak ágyazva. Ebben az irodalmi áttekintésben nagy altalánosságban képet nyertünk a Clu'iiopodiacfac tengelyének kialakulásáról ; a fejlődés pontosabb menetével majd a tengelyszerkezet tárgyalásában foglalkozunk. S o 1 e r e d e r-nek fentebb tárgyalt véleményéből világosan kitűnik, hogy az ő két typusa között levő különbség pusztán az ú. n. közlcs szövcl^' fogal- mában rejlik, mert konczentrikus váltakozó gyűrűk a második typusnál is előfordulhatnak s elő is fordulnak abban az esetben, a midőn a kambium- ivek nem rendetlenül, hanem zónákban helyezkednek el. Hogy a köztes szövet mivoltával tisztába jöjjünk, vegyük talán szemügyre közelebbről e szövetet. Prozenchyma természetű, nem nagyon vastagfalú sejtekből álló, aránylag nagy kiterjedésű szövet ez, mely az edények s a háncsrészek között levő tért kitölti s a másodlagos nyaláb szöveteinek főlömegét alkotja. Igaz ugyan, hogy az első typus fatestében előforduló farostoknál (libriform) vékonyabb falú, de ez még nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a másodlagos kam- bium befelé való osztódása folytán létrejött oly szövetet, mely nem másod- lagos bélsugár és a mely fareaktiót és fafestést mutat, az edénynyaláb fatestéhez ne sorozzuk, mint ahhoz tartozó rostelemet. Természetesen ebben az esetben az odatartozás a fatest (.\ylem) anatomiai-topographiai felfogásában van értel- mezve, melynek mechanikus részét teszi s nem pedig Hziologiai értelemben. Az utóbbi felfogás ugyan szétválasztaná ezt a szövetet az edénynyaláb szál- lító farészétől (hadrom), de még mindig nem tenné megokoltta a külön anatómiai fogalom (»köztes szövet«) felállítását. Fentebbiek után tehát véleményem szerint, miként azt M o r o t a De Bary typusaival tette, Solercder két typusa is egyesítendő legalább a szóban forgó csoportokra nézve egyetlen (Jhenopodiaceae typusba, mely a sorozatosan egymásra következő (olykor csak egy, vagy egészen hiányzó) másodlagos kambiumoknak keletkezése folytán jő létre. Szükségesnek tartottam előrebocsátani vizsgalataim eredményein alapuló véleményemet, hogy az irodalmi áttekintés során kialakult nézetek kiegészí- téséül szolgáljon. A fentebb már felsorolt inkább a tengely szöveteinek szerkezetére vonatkozó irodalmon kivül ki kell emelnem még, mint legfontosabbakat : AZ KURÓPAI CORISPER.MUiM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK AN'ATOMlAjA. 107 Ge o l-g h i c t'f,* Volkens,'" Dangeard, Solcreder"' munkáit. Ezek ugyan tárgyunkat többé-kevcsbbé érintik, mégis inkább a rokon gcnu- szokkal foglalkoznak s tartalmukra nézve főleg leiro anatómiai természetűek. .Annál gazdagabb irodalma van a .S'«/it-o////i;-knak és a Béla viilgai is-na.k. Bár rendszertani fejtegetésekbe dolgozatom folyamán nem bocsátkozom, ki kell emelnem, hogy a nagy szisztematikai munkákon (Endlicher, H c 11 1 h a m et 1 1 o o k e r, B a i 1 1 o n) kiviJl ennek a családnak csak egy teljes monographiája van ; a M o q u i n - T a n d o n-c.t Rajta kivül főleg Volkens szerzett érdemeket a rendszer tisztázása körül. Az anatómiai tárgyalás során nagyjából olyan értelemben fogok az idetartozó fajokkal foglalkozni, mint azokat OürkcTt felsorolásában találjuk. Tárgyalom az öt európai Ccimpliorosina-{ai\. \C. pnciiiiis I'all. llluslr. l'l. pag. Ö6. tab. 57 (1803), C. moiispcHaca L. Spec. Pl. ed. I. pag. 122 (1753), C. rnthcnica M. Bieb. FI. Taur. Cauc. 111. pag. 112 (1819), C. ovala W. K. 1. c, ('. diuiiia I'all. 1. c. pag. (i7, tab. 58 (1803)]; a Corispenuniu-ok közül azonban a C. filifoliinn ('. A. Mev. fajból nem sikerült vizsgálati anyagot szereznem. A hazai C. oricntalc La.\l (Encycl. 11. pag. 111 [1786]) úgy látszik, mint azt K eme r is gyanítja, kisebb jelentőségű varietasa vagy formája a C. nitidiiin-nak, melytől csupán szárnyatlan termésében különbözik. Átmeneti, különböző fejlettségű alakok azonban gyakran akadnak s nem is tárgyalom ezt a Ciia-fa]okon még víztartó hypoderma is járul. Rendkívül fontos ökológiai szerepe van ennek a berendezkedésnek a halo- phyta s ezeknél a napnak legerősebben kitett helyeken tenyésző .xcrophyta- fajoknál annál is inkább, mivel a Corispeniumi -ok epidermiszéi csak nagyon gyönge és vékony kutikula borítja, mely így alig szerepelhet védelmül a fölösleges kipárolgás ellen. A vékony kutikulához járul még a Corispennum-ok- nál az a xerophyta életmóddal homlokegyenest álló berendezkedés, hogy a szájnyílások nem bemélyedtek, mert alig vannak az epidermisz sejtek felszíne alatt. Ezekkel áll a fejlett víztartószövet korrelációban ; hasonló szerepet gyanítok a Coiispcniitnn iiitidniii rendes epidermisz sejtjei között izoláltan vagy összefüggően megjelenő feltűnő nagy, a rendesnél olykor 5— 6-szor akkora sejteknek, melyeknek befelé eső fala a víztartalom folytán erősen ki van duzzadva (3. ábra'). A belső víztartót mutató typust, mint már fennebb említem, megtaláljuk a felsorolt Cainphoiosinák levelében is, de legkifejezettebben a halophyta Caiiiphujosnia orala levelében, míg a többiek mar mechanikus elemeket is tartalmaznak. Ezzel szemben a tenger közelében levő sziklákon élő Cainphoiosuia tiwiispdiiica levelében a szöveteknek mecha- nikus szerepre való alakulása tűnik szem elé, a mennyiben nemcsak a levél belső szövetei, hanem még az asszimiláló szöveteknek egy része aránylag erősen megvastagodott falú. A következőkben most már részletesen ismertetem a levél szöveteit, nevezetesen: 1. az epidcniiisst a. vele összefüggő mechanikus elemekkel, 2. a * Egyes rajzok készítésénél való szíves segítségükért Hoffmann ."^lice kisasszonynak és Spcrgcly Béla úrnak tartozom köszönettel. AZ f:URÓPAI COKISPERMUM ÉS CAMPIIOHOSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 1 1 1 szájnyilásokal, 3. a víztartó hypodcrmút, 4. az ass::imiláló szöveteket, 5. az edcnynyalábnkat, 6. a iiusopliyll legbelső szöveti-'it. A levél szőrképlcteit a következő fejezetben a szar szőrképlctcivel egyetemben tárgyalom. 1. A:: cpidi-niiiíz. A Coiispí-rmnin-okon ügy az alsó, mint a felső epidermisz sejtjei sza- bálytalan sokszög alakúak, minden határozott typus nélkül s a legkijlönbö- zőbb nagyságban. Mégis feltűnnek az apróbb, főleg a szájnyílásokat környé kező sejtek között, egyes feltűnő nagy sejtek, melyeket már fennebb emiitőnk. A hosszirányban megnyúlásra vonatkozó törekvéssel gyakran találkozunk, kivált egyes foltokon, a hol ily nagy sejtekből egész sorok keletkeznek, azonban minden szabályosabb elrendeződés nélkül. Ily epidermisz sejtek oly- kor annyira megnyúlnak, hogy hossztengelyük 4— 5 — 6-szorosára is emelkedik szélességüknek. Ezek a viszonyok valamennyi Corispermum-fajnál megtalál- hatók ugyan, de különösen a Curispcnniim nitidiim-nk\. Ez utóbbi faj levele külső szerkezetének megfelelően abban tér el a többitől, hogy felső epider- misz sejtjei az egész felületen egyöntetű szerkezetűek. A többi fajnál mind- két oldalon, szintúgy a Coiispcrmuin niliduin alsó epidermiszén az erek 3. ábra; Nagy epidermisz-sejt a Coiii-pcnnuin nitiduin leveléből; l.SŰ-szoros na- gyítással. felett azt az általánosan elterjedt jelenséget látjuk, hogy az ér felett levő epidermisz-sejtek erősen megnyúltak. A C. uitidnm-niiX pusztán a főér felett, a többinél egy-egy oldalér felett is láthatók ezek a megnyúlt epidermisz- sejtek. Ezeknek terjedelme azután az ér fejlettségétől függ. Az epidermisz- sejtek hasonló módosulását észlelhetjük a levélszéleken is. Kis gödörkéket a sejtfalakon, szétszórva az epidermisz egész felületén, csupán a C. niíidiini-nkl észleltem, a többinél hiányzik. Az epidermisz-sejtek külső fala valamivel vastagabb ugyan a belsőnél, de csak rendkívül vékony kutikula vonja be felületét, jóllehet e csoportba igazi xerophyták tartoznak. A Caiiiphorosiiia-kon a Corispíiiiinm-ok imént vázolt viszonyaival szem- ben némi eltérésekre bukkanunk. Nevezetesen a sejtek általában kisebbek és sokkal egyöntetűbb alakúak, gödörkéket nem mutatnak. Különösen aprósejtű, igen vastagfalú epidermiszével tűnik ki a Cainphoiosma monspeliaca levele ; hosszirányban nyúltak a C. rtitlieiiica, C. pi'yfiniis és a C. anniia epidermisz sejtjei. A külső fal a Covi^periniim okt\\oz hasonló, a kutikula szintén vékony. 1 12 LKNÜVEl, GÉZA A iiuirvalevelek szólen az epidermisz hosszan kinyúló hártyás szegélyt alkot, melynek képzéséhen a Cori»pcnnuin uiliJiim-niú csupán a két sor epider- misz, a Cnrispcnniim caiwsccns, C. hyssupifoliuiii, ('. iiilrriiicdiuin és a Cainpho- joíWrf-fajoknál az epidermiszen kivül még 1 — 3 sor vastayfalú, olykor koUen- chymatikus sejtsor vesz részt. Hasonló jelenséget latunk a Camphorosma inon- spi'liacd lomhlevelén is. A CorispíTiiniin oknál a loniblcveleken ilyen kinyúló sze- gély nem található ugyan, de mégis néhány kollenchymasejt jelzi ott a levél szélét. A Coi ispi-nniiin-ok alsó epidermisze alatt kollenchymacsoport található, mely átmegy a levél közepét kitöltő parenchymába. A C. niíhíuin-nixl ez a koUenchyma nagyon gyengén fejlődött, erősen kialakult ellenben a C. cancs- Cí-ns és C. liyssopifulÍ!ii!i-ná\. Az előbbinél jól kialakult még a felső epider- misznél is, a többinél itt csak a víztartó szövet sejtjei folytatódnak. A mm^va- leveleken ez a koUenchymaborda szintén föllelhető. 2. A szújnyilásol;. A tárgyalt csoport egyik legfontosabb szisztematikai anatómiai bélyege a szájnyílások szabályos elrendeződése. Ugyanis, ha nem is Icivétel nélkül, de túlnyomó többségben mégis a szájnyílások pontosan keresztben helyez- kednek el a levél hosszanti tengelyére. Hasonló elrendeződéssel találkozunk a C'oy í'.sy'í'; <;i//;j;-fajok szárún is. A szájnyilasük körül typikus melléksejtckct nem látunk. Ugyanannak a törekvésnek eredményeképp, hogy az epidermisz sejtek gyakran hosszirányban megnyúlnak, a zárósejtek körül kisebb epidermisz sejteket találunk, de még- sem tartliatúk ezek elhelyezésüknél fogva mclléksejteknek, a mint azt néhány rodalmi forrás említi. A szájnyiláskészülék felületi képe az összes Coriípi-r iiiniuiik mú s a L\implior-08 /( — 22-06 /(; 20.52 // - 22-06 ((. A zárosejt magas- sága; 22-06 /i, 10-6S^i, 16-40 ((. Cainplioiosina ovíila : szájnyiláskészülék hossz- és kereszttengelye : 26-14,(1 — 22-Otí/í ; 22-96^1 — J2'Jn,, ■ 22-06/( — 10-68/í ; VJ-hS /( — 19-68^1. A zárósejtek magassága 13-20 /(. Caiiiphorosiiia iíuini.pc-Uaía : 10-68 (í — 16-40//; 16-40,(1 — 13-20//. Annál feltűnőbb ez, mert a Caiiipliorosiiiu urala epidermisz sejtjeinek átmérője 00— 100|((-ra is emelkedik. A Ctirispi'rmiiiihok szájnyilasai' nincsenek bemélyedve a levél szövetébe, hanem a felület közelében helyezkednek el. Miként a kutikula csekély fejlett- * A szájnyilásűk saJ:itos elhelyezkedése folytán keresztmetszetben egy teljes légnyiláskcszuléket {zárósejtek, szájnyílás) nem kaphatunk ; hi>gy ilyet nyeljünk, hossz- metszet készítéséhez kell fordulnunk. a AZ Ei;HÓPAI C'OHISPElíMV'M KS CAMPIIOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. I 1 ."' sége, Úgy ez a tény is éles ellentétben áll e növények határozott xerophyta természetével. Hogy azonban a túlságos elpárulogtatásbol ilyen módon eredő veszély ne fenyegethesse a növényt, arról a levél víztartó szövete gon- doskodik. A Caiiiphorosina-k szájnyílása már be van mélyedve körülbelül az epi- dermisz sejtek magasságának feléig, vagy azon túl is. A zárósejteknek a 2 rendes vastagodási lécze van alul és felül, minden különlegesebb berendezkedés nélkül. 3. Hypodctiiui. A Cainphoroíina fajok levelét jellemzi az epidermisz s az asszimiláló szövet között jelentkező víztartó hypoderma, mely a rokon Corispi-iiiiinii génusznal azonban teljesen hiányzik. Hasonló berendezkedést találunk Cluiiopodiamic-Salsoleai- csoportjában, itt azonban a sejtek buzogányfejalakú calciumo.xalat-kristálycsoportokkal vannak kitöltve. Ez az epidermisz alatti víztartó szövet a család egyes tagjainak érdekes sajátsága ; másoknál az epi- dermisz a víztartó szövet (egyes .4/n/7/c,v-fajok') sajátos hólyagszőrök alakjában. A Camphorosiiui-k hypoderma-sejtjeiben elvétve itt-ott látható egy-egy buzo- gányfejalakú kristalycsoport, de korántsem oly nagy mennyiségben, mint az Volkens a Sa/sohi longifolia FoR.SK. levelének rajzán feltünteti. Ennek a hypodermának jelentős szerepe a túlságos transpiralio vesze- delmének elhárításában világosan szembeötlő. 4. A Icvt'l asszimiláló szövelci. .\ tárgyalt fajolí levelei asszimiláló szövetének kialakulásában a két génusznal két typust latunk megtestesülve. A Corispernnini-oV asszimiláló szövetét közvetlen az epidermisz alatt elhelyezkedő palliszádsejtek képezik. Ezt az asszimiláló szövetet több réteg- ben, de nem szabályosan elhelyezett különböző nagyságú, egymáshoz többé- kevésbbé szorosan csatlakozó palliszádsejtek alkotják, melyek sok apn) (a Caniphonisiiia-kr\k\ csekélyebb számú, de nagyobb) chlorophyllszemecskékkel telvék. A palliszádsejteknek karszerű csoportokban" való elhelyezkedésével itt nem találkozunk, szintúgy hiányzanak a különlegesen alakult gyűjtő- sejtek is."" A palliszádsejtek az egyes fajok s a levelek régiói (alapi, csúcsi és középső rész) szerint teljes, csupán alól megszakadt, vagy az erek felett és alatt megszakadt övet képeznek. A Camphorosina-k asszimiláló szövetei nem következnek közvetlenül az epidermiszre, mivel közöttük a víztartó hypoderma helyezkedik el. Az asszi- miláló szövet itt két különböző sejtsorból áll. A külső sejtsor rendes alko- tású, bár feltűnően apró sejtü, palliszádréteg, melyre befelé egy négyszögű, egymáshoz szorosan csatlakozó sejtekből álló réteg következik ; e rétegnek és a palliszádsornak sejtjei között intercellularis járatok vannak és mindkettő dús ' Volkens; Flóra der ügypt.-arabischen Wüste. ■ H a b e r 1 a 11 d t : Asslmilaforisches Gewebesystem (l'ringsheini, Jahrbiicher, ti AnnpaUisadiu parfHchyiii « . *" aSammelzellenK : H a h e r 1 a n d t, 1. c. Növénytani Knzleniények. 19U7. VI. köttt. 4. íüzet. o I 14 LENGYEL GÉZA klorophylltartalmú. Az asszimiláló szövet elemeinek nagyságát a Corispennmn- okkal összehasonlítva, a következő számok mutatják : A Corispeimuiii iiilidinn palliszádsejtjeinek magassága és szélessége : 98-4 (( — 13-12, (í; 5',:iü4(( — 2'.'-06/( ; 49-20 (í — l(r4U((. A Camphorosina ovala palliszádsejtjeinek magassága és szélessége : 4920|(i — 13'12/ii; 45'92,«( — 13-12|H. A belső asszimiláló sejtsor magassága és szélessége: 38-36 /( — 45 02 u ; 32-8 ,(i — 55-76 ,(«; 32-80 ,u — 20-14 ;(. A C. mouspcliaca palliszádsejtjeinek magassága és szélessége: 26-14,(1 — 13-12 lí ; 22-96 /( — 9-82 i(. A mint e táblázatból látliató, a Camphurosnia-k asszimiláló szövete a Coiispennum ma.\ szemben erősen redukálódik, kivált az erősen xerophyta évelő fajokon. Még inkább szembeötlő ez a jelenség, ha tekintetbe veszszük, hogy a C(í;;Sj!ic'í;;/;í»/-oknak fejlett asszimiláló szövetük van a szárban is, a mi a Cainplioiosina-kniú. ugyancsak hiányzik. Sajátos különbség van azonban az egyéves C. ovala, C. anniia s az évelő C. inoiispdiaca, C. i iitheiiica és C. pc)ruiiis között. Míg az előzőknél a belső asszimiláló sejtsor fala, mint a palliszád- s általában az asszimiláló szövetek, vékony, addig az utóbbiaknai, melyeknek lomblevele két éven át marad meg, aránylag erősen megvastagodott (legjobban a C. pereutiis-nél). Önkénytelenül is emlékeztet ez a jelenség arra a működésváltozásra, melyet a palliszád-szövet bizonyos ^4/oi' fajok levelében szenvedett, a hol a levelek szélén tetemesen vastag fallal alakulva, annak védelmére szolgál." Mindenesetre azonban, ha nem is egészen hasonló szerepe van is, mégis ezekben a sejtek- ben átmenetet kell tekintenünk az asszimiláló szövet s a stereoma között. A CampJionisina-k asszimiláló szövetei hol teljes, hol megszakított övet képeznek. A murvalevelek asszimiláló szövetei ugyanilyen eloszlásúak, csakhogy itt aránylag már redukálódnak s a levél belső parenchymaszövetei lépnek előtérbe. 5. A mesuphyll belső szövetei. A Corispe>iu:i)it-ok, Camphorosina aunita és a C. ovala levelének belsejét vékonyfalú nagy parenchymatikus sejtek töltik ki, melyeknek fontos víztartó szerepét már többször érintettem. A C7/í';;o/'Oi//i:7tYi7í'-családban igen változatos alakú víztartók fordulnak elő, melyeket \' o 1 k e n s (1. c.) három typusba sorol. Bár pontosan ezek egyikébe sem illenek, de mégis növényeink legközelebb a .S'tí/íü/a-typushoz tartoznak. .A mesopliyll parenchyma-sejtjei az erek felett koUenchymatikus sejtekbe mennek át. A Cüj/í!/;t'/-;;i/(;;i-oknál a palliszád-szövettel szomszédos sejtekben gyakran láthatunk nagy buzogányfej- alakú calciumo.xalat-kristálycsoportokat. A C. canesceus és C. Iiyssopifulinin-ná.1 a rendes nagy buzogányfejek mellett egész aprók is láthatók (38 (i átmérőjűtől egészen a 0-5 mikronosig) ; a C. nilidtmi levelében ritkán magános kristályok is előfordulnak. Az évelő Cainp!ioiosina-ld']o\i mesophyllának belső szövete, miként az asszimiláló szövet belső rétege is, vastagfalú. Huzogányfejalakú calciumoxalat ■ H u b e r 1 a n d t : IMiysiulogischc IMlanzenanatomie, III. AZ EURÓPAI CORISPERMIIM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 115 szintén előfordul benne, de ezekhez még itt magános kristályok is sorakoz- nak. Ily magános kristály a C. inonspeliaca levelében csak nagyon ritkán látható, gyéren fordul elő a C. rulhciiica-han is, annál nagyobb tömegben azonban a C. pcnmitis levelében, melynek keresztmetszeti képét majdnem teljesen ellepik a calciumoxalat buzogányfejek s a hasonló nagyságú magános kristályok. (Volkens szerint a négyzetes rendszerbe tartozók.) 6. A h'vél edi-nynyalábjai. A leveleket szállító szövetekkel a szár elsődleges edénynyalábjai látják el, melyek mind levélnyomnyalábok. A Co;/s/'f;-;«/í»í-okban mindegyik elsődleges nyalábnak egy hosszanti collenchymaborda felel meg a szár keri^ileti részén, mely — mint már láttuk — egy levél alján veszi kezdetét. A levélbe a szarból egyetlen levélnyom- 4. ábru : .\ Caiiip^horosiiia inonspeliaca lomblevelének keresztmetszete; 9ü-szeres nagyitcissal. nyaláb lép be, mely közvetlen azután, hogy a lehágó része átmegy a fel hágóba, megoszlik s jobbra-balra oldalereket képez ; ez a jelenség azután sokszor ismétlődik s eredményekép a médián nyalábból nagyszámú oldalér jő létre, melyek párhuzamosan vagy szabálytalanul futnak s egymással sok- félekép anasztomizálnak. Az első stádiumban, a szárból való belépéskor, a levél alapi részén az edénynyalábok az alsó lapon helyezkednek el s szorosan simulnak az alsó epidermiszhez s az ott levő csekély coUenchymához. Később azonban a levél belsejébe nyomulnak s ilyen módon valamennyi edény- nyalábot a színtelen parenchyma-szövetbe látjuk beágyazva (1. ábra). A Caiiiphorosma-kniú ('2. és 4. ábra) a levél edénynyalábjai másként helyezkednek el. A médián nyaláb itt is a színfelen parenchymába van ágyazva, az oldalerek azonban szorosan hozzáfeküdnek az asszimiláló szövethez, melynek belső sejtrétegéhez csatlakoznak. Míg azonban a médián nyaláb 8* 116 LKNGYEL GÉZA farésze a rendes szabály szerint felől, a háncsrésze pedig alól van, addig az oldalerek itt radiális elrendeződést mutatnak oly módon, hogy a nyaláb fa- része kifelé, húncsrésze befelé tekinl. Ezáltal az alsó oldalon az a sajátos állapot jő létre, hogy a nyaláb farésze az alsó, a háncsrésze pedig a felső oldalra kerül. Murvalevelekben s a levelek alapi részén olykor az asszimiláló szövet redukczió folytán oldalra tolódván, 1 — 2 oldalér is látható a színtelen szövetbe beágyazva. Jóllehet számos oldalér van s ezek egymással gazdag hálózatot is képeznek, kívülről nem észlelhetők kiemelkedő erek alakjában. Leg- többször csak a főér látható ; a Corisperiniim canesceiií, C. iiilenneiliittti és C. hyssopijoliutii levelén gyakran még 1 — 1 oldalér már kivülről is szem elé tűnik. Különleges nyalabhüvelyt az edénynyaláb körül a Coiispenini>n-í?í']o'k- nál nem találunk. A környező szövetek a fa és a háncs felett ugyan kisebb sejtekbe mennek át gyakran, de határozott hüvelyt nem alkotnak. Ugyanezt mondhatjuk az egyéves Caiiiphofosina-\ívó\ is. jóllehet az irodalom a Cam- phorosineae csoportnak egyik jellegéül sorolja fel a nyalábhüvelyt. Az évelő Cainphorosina-k azzal ütnek el társaiktól, hogy a médián nyaláb háncsrészét hatalmas sklerenchymatikus rostköteg övezi, melynek terjedelme a nyaláb vezető részét többszörösen felülmúlja. Nyomai ennek olykor egyes oldalerek nyalábjain is fellelhetők, néhány sklerencb.ymasejt alakjában. Ez a sajátság nemcsak a kétéves lombleveleken, hanem a murvaleveleken is megtalálható. A nyaláb két részének egymáshoz való viszonyáról csak annyit jegyez- hetünk meg, hogy a háncsrész igen csekély kifejlődésű. A farész elemeit spirális edények, tracheidak és gödörkés vastagodású faparenchymasejtek alkotják, melyek külön csoportokban, sorokban helyez- kednek el. Az itt tárgyalt növények levelei egyenletesen keskenyednek csúcsuk felé ; egyes esetekben azonban hirtelen, mintegy szálkahegybe mennek át. A levélhegy a főér s a levélszegéiy megnyúlt, vastagabbfalú epidermisz-sejtjei- ből s még néhány vastagfalú sejtből áll. Az olyan leveleknél, melyek csúcsuk felé tompák, vagy lekerekítettek, a levél többi részének rendes szövetei találhatók ott is. Aszőrképletek. .Szőrképleteket valamennyi általam vizsgált fajnál találunk. .Még az álta- lánosan kopasznak ismert Corispei Jiiuiii niiidum fiatal levelein és szárain szőrök fordulnak elő ; később ugyan teljesen lekopaszodik, de a murvalevelek szélén mégis találunk néhány elálló szőrt. Szintén ilyen lekopaszodó a Corispeniitiiii liyssopifoliuin is, ellenben mindig szőrösek a Corispermum iiilennediinii és a C. caru'scens, kivált az utóbbi, melynek levelei és szára sűrű szőrbundától olvkor egészen bozontos. AZ EURÓPAI CÜRISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 11/ A kifejlett Cainphorosma ovala és C. annua szárán csak elvétve akad- nak szőrképletek (5. ábra), de a niurvaleveleken mindig feltalálhatók. A Cam- phorosina moiispeliaca, C. riitht-iiica és C'. pereiinis szára s kivált murva- levelei mindig sűrű szőrtakaróval bon'tvák. A Corispcnniiiii-ok szárán és levelén található szőrképletek teljesen azonosak ; rövidebb-hosszabb nyéllel biró, többször és ki.ilönböző magasságban elágazó, többsejtű csillagszőrök (olyan alkotásúak, mint a Verbascuin Thapsus-é). Faluk aránylag vastag, ügy hogy a hegyes csúcsuk pusztán a vastag sejt- falra szorítkozik. (5. ábra; C) Az egyes fajok levelének és szárának sűrű szortakarója, a vékony 5. ábra : SzőrJiéple/eJ; : A = Camplwyosiiia ovala murvaleveléről ; B = Canipliorosnta moiispcJ/aía száráról ; C = Coiispcrminn cancsceus murvaleveléről. 63-szoros nagyítás. kutikula s a be nem mélyedett szájnyilasok folytán, ökológiai szempontból nagyon fontos berendezkedés. A Caiiiphorosma-k szőre hosszú egysejtű képlet, mely egy, vagy néhány, kiemelkedett s így párnát alkotó epidermisz sejten iil. A levelek szőrei aránylag rövidebbek ugyan, de szélesebbek és merevebbek is. Nagy- számú, centrifugális csapos vastagodások felületét egészen elborítják. (5. ábra : A). Nagyon hasonlítanak azokra a szőrökre, melyeket V o 1 k e n s a Kiriloívia eriantha BUNGE növényről irt le, csakhogy ez utóbbiak többsejtűek. A szárak szőrképletei szintén ilyen ostorszerűek, de sokkal hosszabbak és puhábbak, mivel a csapos vastagodások ritkábbak s olykor egészen hiány- zanak. A Camphorosma nilíiciiica-i\á\ olykor előfordul, hogy e szőrök köze- 118 LENGYKL GÉZA pükön elágazók. E hosszú puha szőrök össze-vissza fonódnak egymással ; alattuk az epidermisz nem emelkedik ki oly határozott párnaszerűen (5. ábra: B). Tengely szerkezet. A bevezetésben az irodalmi áttekintés kapcsán már ismertettem nagy általánosságban a Clioiopodiaceae szállító szöveteinek kialakulását. Hogy azonban ezeknek közelebbi fejlődésére, a fejlődésnek pontosabb menetére rámutathassak, szükségesnek tartom előbb ismertetni a kifejlett szár és gyökér anatómiai szerkezetét. A) A szár sxuiieleiiu'k aiialóniiai képe. 1. .4; epidermisz. Az epidermisz nagyjában ugyanazokat a sajátságokat mutatja, mint a milyeneket már a levél epidermiszén megfigyelhettünk. Itt azon- ban többnyire határozottabb törekvést látunk a sejteknek a hossztengely irányában való nyúlására. A Corispcrmiiiii oknál szájnyílások is találhatók az epidermisz egész felületén, megfelelően a szar epidermisz alatt lévő asszimiláló szöveteinek. A szájnyílások itt majdnem pontosan keresztben állanak a száz hossztenge- lyére s csak a kollenchymabordák felett hiányzanak. A szájnyílások körül kisebb epidermisz sejtek láthatók, de ezeknek melléksejtekként való felfogása, mint azt némely búvár teszi, nem tekinthető eléggé megokoltnak. .Azok az epidermisz-sejtek, melyek mellett szájnyílások nem fordulnak elő, a tengely irá- nyában erősebben megnyúltak s hosszanti sorokat képeznek. A koUenchyma bordák felett levő epidermisz sejtek, éppen úgy, mint a levélerek felett, erősen megnyúltak. Az utóbbiak hosszfalán szép sorokban, de elvétve a többi epidermisz sejteken is apró gödörKék láthatók (Corisperininn nilidum). A Corispermnin canescens szárának epidermiszén ezek a gödörkek nem talál- hatók fel ; ellenben epidermisz-sejtjei vastagabb falúak, a koUencliymaborda felett levők pedig sokkal nagyobbak. Az epidermisz-sejtek hosszirányban való megnyúlása jól észlelhető a Camplwrosnia-kon, kivált az egyéves fajoknál ; viszont az évelőknél a fal sokkal vastagabb. Szájnyílások a Camphorosiiia-k szárán nem találhatók, mivel a szárnak külön asszimiláló szövetei nincsenek ; gödörkéket az epidermisz- sejtek falán szintén nem észleltem. Egyes feltűnő nagy epidermisz-sejtek, mint a minőt a Corispennnm uilidiiDi levelén láttunk, itt is akadnak. A kulikiilaréteg a Coris;7íT;;n(;;í-fajoknál itt is vékony, ellenben az epidermisz-sejtek külső fala sokkal vastagabb, mint a leveleken, kivált a C. hvssupifoHiim-ná.1. A CaiitpJiorosina-knak fejlettebb kutikulájuk van, mely- hez az évelő fajoknál még az epidermisz-sejtek nagyon erős külső fala is járul. (Különösen a C. inoitspeliaca-ná\.) 2. Hypoderina. Összefüggő mechanikus hypoderma-öv csak a Campharosina-knk\ fordul elő ; a Corispennitin-oknkX csupán bordák alakjában jelentkezik. AZ EURÓPAI CÜRISPERMUM ES CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 119 A Ccniiphorosnui-k hypodermáját néhány sejtsor koUenchyma alkotja, gyen- gébben fejlett a C. ovata és C. annua-niá, erősebben az évelő fajoknál ; különösen erős hypodermájával tűnik ki a Caiitplíorosma pc'iennis szára. A Corispermumok szárának külső erősítésére kollenchymabordák szol- gálnak, melyek mindegyike egy-egy szárlevél* alapján kezdődik s hossz- irányban, egymással párhuzamosan fut le. Ilyen módon az alsó szártagokon C. ábra : Keresztmetszet a Corispermiim niiiditin legals(.i szártagjahol ; 75-sz(irös nagyítással, szabályosan több és több borda jelenkezik, míg felfelé számuk egyre redu- kálódik. Eredetüket a bordák koUenchymatikus sejtjei abban a néhány kollenchymában találják, melyek a levél alsó lapján az edenynyaláb felett, közvetlen az alsó epidermisz alatt fordulnak elő ; a levélér felett levő alsó epidermisz-sejtek folytatódnak a borda felett levő szár-epidermisz hasonló alko- tású sejtjeiben. Legkisebbek a Corispermuin iiitiJiim bordái, erőteljesebbek a Erre a jelenségre a <\ Iiyssopifolinm esetében már Georghieff is rámuta- tott idézett munkájában. 120 LENGYEL GÉZA C. intermi'dinm és C. canescciisé, legnagyobbak tnlálhatók azonban a C. hyssopifoUuin-niú. Ez a jelenség szoros kapcsolatban van azzal, hogy az utóbbi fajok levelében az epidermisz alatt a foér felett erősebb koUencliyma- nyaláb fejlődött. A bordák kollenchymasejtjei rendszerint közvetlenül átmen- nek az elsődleges kéreg parenchymájába ; a gyengébb bordáknál és kivált a felső szártagokon azonban olykor az asszimiláló szövet szakítja el a kettőt egymástól. Olykor elvétve az epidermisz s az asszimiláló szövet között is akad egy-egy koUenchymasejt. 3. Pai-a. Parakéreg csupán az évelő Cai]iphoiosma-ía.]o\í legalsó szártagjain fej- lődik. A párára vonatkozólag mondhatjuk, ho.gy közvetlen az epidermisz alatt levő sejtrétegek válnak phellogénné és fejlesztenek párát. A parafejlődés meg- indulása körülbelül egy időbe esik a központi henger második fagyűrűje képzésének kezdetével. Mire azonban ez már látható kezd válni, rendszerint sok sejtrétegű vastag pára vonja be már a szarát, mely a Caiuphorosina inonspeliaca-n sötét, majdnem feketés-barna, a többieknél világosabb, halvá- nyabb színű. Az egyéves fajoknál paraképzés nincsen. 4. A szár a^sziiniláJi) sxüvelfi. A Coriípcnnuin-ok szárában az epidermisz alatt külön — palliszád- sejtekből álló — asszimiláló szövet fejlődött, mely szoros kapcsolatban van a szár epidermiszén fellépő szájnyílásokkal. Elhelyezésükre nézve a palliszád- sejtek a legfelső szártagokon majdnem teljes övet képeznek a szár kerületi részén, rendszerint azonban a kollenchymabordák alatt nem találhatók, miáltal csoportokra tagolódnak. Több sorban szabálytalanul helyezkednek el ezek a palliszádsejtek, melyek, miként a levélben, itt is különböző nagy- ságúak. Befelé az elsődleges kéreg parenchymatikus elemeivel érintkeznek, a nélkül, hogy ott különleges gyűjtő sejtek fejlődnének. 5. xl; elsődleges kéreg. Kollenchymatikus és palliszád szövetéről most volt szó. Az alsó szár- tagokon erősebben alakul meg, mert itt palliszádszövet nem fejlődött ; a felső szártagokon néhány sorra redukálódik. Középső zónájában, a hol asszimiláló szövet van, ott a palliszádszüvettcl közvetlen érintkező sejtsorban gyakran talál- hatunk buzogányfejalakú calciumo.xalat-kristálycsoportokat, melyek olykor teljes összefüggő gyűrűt alkotnak, mint az a Corispeniiitni liyssopijoliiim szárában látható. (.'sekély mennyiségben ez a szövet is tartalmaz chlo- rophyllt. A Cajiiphorosinu-k elsődleges kérge fejlettebb, mint a Coiispenmtm- oké, vastagabb falú s fiatalon chlorophyllt tartalmaz. Sejtjei csak fiatalon isodiametrialisak, később erősen összenyomódva, tangentialis irányban meg- nyúlnak. Buzogányfejalakú calciumoxalat-kristálycsoport a Caiiiphorosnia ovala és a C. perennis kérgében található. E mellett azonban az előbbi két fajnál is, továbbá a C. nitheniea és C. inonspeliaea kérgében apró kristályok s ezek törmelékének halmaza látható (nem kristalyhomok !). egyes sejteket egészen kitöltve. AZ EURÓPAI CORISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 121 A Camphorosina ovata és C. annua kérgének legbelsejében sűrűn egy- más mellett sklerenchymatikus rostkötegek láthatok, melyek a Corispcniiuin-ok külső bordáinak pótlására is vannak részben hivatva. Hasonlók találhatók a többi Cuinpliorosina-k szárában is ; a C'. inouspcHaca-nál ezeket a pamatot másnemű alkotású, szinten vastagfalú (olykor sajátszerű kollenchymatikus) mechanikus sejtek kötik össze és egészítik ki teljes gyűrűvé. Az évelő fajok sklerenchymatikus rostjainak fala jóval vastagabb, mint az egyéveseké. 6. .4- edénynyaláhok. Az edénvnvaláb szöveteinek elrendeződésében a Corispennuin és 7. ábra : A Camphorosnia oViit,i szárának keresztmetszete ; 75-szorüS nagyítással. Catnphorosma génuszok különálló typusokat képviselnek, melyek azonban, mint már a bevezetésben kiemeltem, egyetlen alaptypusra, a Cheiwpodiaceac- typusra vezethetők vissza. Eltéréseket észlelünk azonban még az egyéves s az évelő Campliorosina-k között is. Az első typusnak legjellemzőbb képviselője például a Corispcnnum nitidiun : keresztmetszetben a központi henger legnagyobb részét a nagy- mennyiségű fatest tölti ki, míg bélszövet itt aránylag — szemben a többi fajokkal — gyengébb fejlettségű. A fatestet kifelé többnyire teljesen zárt háncsgyűrű övezi, míg belsejében szétszórva nagyobb számú háncsnyalábok helyezkednek el. Ezek az intraxylaris háncsnyalábok rendszerint csak kisebb 122 LENGYEL GÉZA pamatok alakjában jelentkeznek, máskor mintegy összeolvadva, kisebb öveket, íveket képeznek, melyek tangentiális irányban terjednek, néha azonban iv- szerűen befelé liajolva s így a belső háncspamatokkal összeköttetést nyerve, radiális irányban is húzódnak. Elhelyezkedésük a fatestben rendszerint minden szabályos elrendeződést nélkülöz, legfeljebb az elsődleges nyalábok háncs- részei, e nyalábok körben való fellépésének megfelelően, szintén körben helyezkednek el. Olykor azonban a másodlagos nyalábok is tangentiális sorok- ban, körívekben lépnek fel, a mi a másodlagos kambium fellépési helyével áll kapcsolatban ; egész gyűrűt azonban ezek a intraxylaris háncsnyalábok itt nem szoktak alkotni. A Coiispenuiim caiiescens és C. intermediuin másod- lagos szállítószöveteinek elrendeződése a Corispcnnum uiliduitt-hoz hasonló, legfeljebb olykor az intraxylaris háncsnyalábok mennyisége némileg redukálódik. A Corispermuin hyssopifolium tengelyszerkezetének fontos jellemző vonása az, hogy a szár szöveteinek nagy része a bélre esik, melynek tömege több- szörösen felülmúlja a másodlagos vastagodás nyomán keletkezett edénynyaláb- szövetet, így van ez ennél a fajnál nemcsak a fiatal szárrészeken, hanem a legalsó szártagokon is. Az elsődleges nyalábok bár nem alkotnak élesen szembeötlő bélkoronát, mégis az el nem fásodó parenchymatikus elemek folytán lazább összeállá- sukkal a másodlagos fatesttől jol elütnek. Élesebb ez a bélkorona azonban a Corispennitm caHesccns-T\Q\ és C. interinediuin-náX, kivált pedig — a nyaláb parenchymatikus elemeinek a bélbe való benyomulása folytán — a Corispcr- in u m Ityssopifoliii »i -nál. Az elsődleges edénynyaláb farészének elemeit spirális falú edények és tracheidák és gödörkés vastagodású — sokszor meg nem fásodó — faparen- chyma teszi. A másodlagos hadromban ezekhez elfásodó erősebb, szintén gödörkés vastagodású faparenchyma és lépcsős edények járulnak. Az edények perforatiójára jellemző, hogy egyszerű, centrális és horizontálisan vagy ferdén álló. A másodlagos hadromelemek prosenchymatikus szövetbe vannak ágyazva, melyet az irodalom rendesen, mint vközles szüveUi's szokott említeni. Kzt az elnevezést, mint már a bevezetésben rámutattam, nem tartom meg- okoltnak s topographiai-anatomiai alapon a fatesthez ixylein) számítom, mert a kambium befelé való osztódása útján jött létre, fareactiókat és fafestést mutat. Elemei e szövetnek megnyúlt kihegyesedő, bar rendesen nem hosszant kihegyzett sejtek, melyek egymás köré ékelődnek. Faluk nem oly vastag, mint a libriform rostoknak rendesen szokott lenni. A háncs elemeit jellemzi, hogy azokban a parenchymatikus sejtek dominálnak, a cribralis elemek háttérbe szorulnak s ritkábban jelentkeznek. A Corispen)intn-ok másodlagos vastagodása folyamán csupán lágy háncs ala- kul, a kemény háncshoz tartozó háncsrostok nem képződnek. Hogy a Caiiiphorosina-k vastagodása más typus szerint halad előre, arról már az egyszerű rátekintéssel is világosan meggyőződhetünk. Regnault és Georghieff azt vélték, hogy a Camplwrosma monspeliaca normális kambium útján gyarapítja másodlagos szöveteit. Ez a tévedésök könnyen érthető, mert midőn már a AZ EURÓPAI CORISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 123 normális úton — interfascicularis cambium képzésével — tetemes mennyiségű latest, a kerületen pedig már paraszövet is fejlődött, csak ekkor indul meg a többéves szárrészleteken egy új másodlagos kambiumgyűrü képzése a központi henger kerületi részén. Regnault és Georghieff nézetét mar V o 1 k e n s * is megczdfolta, de egyszersmind általánosan kimondotta a rendellenességet a Canipho) osituae csoport összes tagjaira. Én azonban a Caiiipho)osina ovata esetében a legnagyobb határozottsággal meggyőződtem a rcndeUcnesscg hiányá- ról, mert ennek a növénynek késő őszszel gyűjtött példányainak legalsó szár- tagján csupán nonnális másodlagos vastagodást konstatálhattam. Hasonlónak vélem általában az egyéves Cainphoiosina-'k. másodlagos növekedését, jóllehet erről a C. aiimia esetében teljesen kifejlett késő őszszel gyűjtött vizsgálati anyag híján pozitív módon meg nem győződhettem. Az egyéves Cainplioiosina-k szárában normáhs módon alakuló össze- függő másodlagos fatestet látimk, melyet a háncs teljes gyűrűben, avagy csak itt-ott megszakadva övez. A faszerkezet abban tér el a Corispcnuuiit- októl, hogy igazi - tehát vastagabb falú — libriform rostok töltik ki az edénynyaláb szállító részének közeit. A bélkorona igen jól láthatóan alakult meg. Az egyes elemeken radiális elhelyeződés észlelhető. Az évelő Ca;«/>/íoro5;;/a fajok szárának anatómiai szerkezete jó ideig nem tér el az egyéves fajoktól. Csak később lépnek fel olyan másodlagos edénynyalábelemek, melyek nem csatlakoznak az előbb képzettekhez, hanem azokkal váltakozó külön gyűrűkbe helyezkedtek el. A másodlagos elemeknek ez a szabályos elrendeződése az egyedüli fontos sajátság, mely a Campliorosina- kat a Corispt-niiiiiii-októl elkülöníti. Az évelő Campltorosinu-k libriform rojt- jainak vastagabb fala van, mint az egyéveseknek. 7. .4 bélszövet. A bél aránya a többi szövethez majdnem az összes fajoknál ugyanaz. A kifejlett szártagokon ugyanis a fatest tömege rendszerint túlhaladja a bél- szövetet; csak a Corispermtmi hyssupifoliiiin képezi a már említett kivételt, hogy a bélszövet tömege sugár irányban 5 — 6-szorosan felülmúlja a fatestet. A bélszövetet tengely irányában megnyúlt parenchymasejtek alkotják, melyek- nek falán olykor apró gödörkék észlelhetők. Felülről tekintve e gödörkéket, kerek vagy hasítékszerű pórusoknak látszódnak. A sejtekben — éppen úgy mint az elsődleges kéregben — buzogányfejalaku calciumo.\alat-kristály- csoportok s apró kristályok halmazai lordulnak elő. B) A gyökcy szóvelciiu'k a?iaiúiniai képe. 1. .4- epiílennisz-t megnyúlt, vékonyfalú sejtek alkotják. Exoderma va.uy hypoderma nem fejlődött. 2. Pára az elsődleges kéregben fejlődik. 3. Az elsődleges kéreg. * Engler: Natürliche Pflanzenfaniilien : Chenopodiaceae. •■ ^ 124 LENGYEL GÉZA Egynemű parenchymatikus sejtekből áll, melyek a másodlagos vasta- godás folyamán egyre jobban összeszorulnak s végül leválnak. ]gcn gyakran tartalmaz buzogányfejalakú calciumoxalat-kristály csoportokat, 4. A gyökér központi hengere. A gyökérben diarch axilis nyalábot találunk, mely igen korán másod- lagos növekedésnek indul, úgy hogy már a sziklevelek feslésének idején az elsődleges háncsrészckkel másodlagos faedények állanak szemközt. Ezt a jelenséget a xerophyta életmódhoz való alkalmazkodásnak tekinthetjük,* miáltal a könnyen száraz tenyészeti viszonyok közé kerülő növény gyökere S. ábra : .^ Corispcrinniu iiitidnin idős gyökerének keresztmetszete. már igen fiatalon erősen kifejlődött szállító szövettel bir. Hasonló tényt kon- statált l)r. Lefflcr András is a Corisperinnnt-okkal teljesen hasonló viszonyok között élő Polygonuni arenarium W. K.-nál. A gyökér másodlagos fatestének szerkezete teljesen azonos a száréval. Ugyanolyan az edények alaki viszonyai, szintúgy az ezek közeit kitöltő elemeké is. A háncs elhelyezkedésében azonban sokkal nagyobb egyöntetű- séget találunk. A Corisperninm-okríáX ugyanis nem izolált, magánosan álló pamalokban. hanem hosszú ívekben jelennek meg a háncsrészek, úgy hogy * Ezt .1 vélenicnyt értekezésemnek u iiótéiiytaiii szakosztályban valci felolvas.isát követő megbeszélésen dr. B e r n á t s k y Jenő egyet, magántanár vetette fel s én is nagyon valószínűnek tartom. AZ EURÓPAI CORISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA, 125 sokszor közel állanak ahhoz, hogy egymást kiegészítve, teljes gyűrűt képez- zenek. Más esetben a szomszédos háncsövek ívszerü kapcsolat folytan egy- mással összeköttetésbe lépnek s egy teljes spirális vonalat alkotnak, melynek kiindulása az első — tehát legbelső — háncsnyalábnál van s tart a legkülső, teljes kört képező háncsövig. E háncs spirális közeit azután faszövet tölti ki. A Cdinplioyosina-k gyökerében a fát és háncsot váltakozó övekben látjuk elhelyezve úgy az évelő, mint az egyéves fajoknál. Ezek az övek teljes gyűrűket képeznek, legfeljebb a legkülső fagyűrű van itt-ott megszakadozva. C) A szár és a gyiikcr száUilú szi'meteinch kialakulása. Már a bevezetésben az irodalmi áttekintés kapcsán ismertettem a Chenopodiaccac másodlagos edénynyalábszövetei kialakulásának főbb elveit, mely szerint a másodlagos kambiumgyűrűk nem ügy, a hogy azt De Bary képzelte, hanem normális dipleurikus kambialis működéssel hoznak létre kifelé háncsot, befelé fát. Közelebbről tekintve a fejlődést, ha a fennebb már kifejtett okok alapján mellőzzük a köztes szövet fogalmát, ügy az összes fajok növekedése — az egyéves Cainphorosiita-k kivételével — ugyanazokra az elvekre vezethető vissza. Ez utóbbiaknál az elsődleges nyalábok teljes kifejlődése után vagy még annak tartama alatt, a normális módon az elsődleges bélsugarakban keletkező másodlagos kambium teljes gyűrűvé egészíti ki a prokambiumot, mely azután rendes módon befelé hadromot és libriformot. kifelé leptomot hoz létre. A többi összes fajok másodlagos növekedése extrafascicularis kambium fellépése által történik, melynek különböző helyeken és különféle mértékben való megjelenése által jönnek létre a különböző tengelyszerkezetek. Kombi- nálódhatik az e.xtrafasciculáns kambium fellépése azzal, hogy a növény bizo- nyos ideig normális másodlagos vastagodással fejlődik s csak később áll be az anomália. A fejlődés menetének részletezésére talán legalkalmasabb lesz a leg- bonj'olultabb szerkezetű eset, mely a Coiispennntn-ok szárában látható. Rendszerint még az elsődleges nyalábok kambiumának működése alatt kifelé több ponton kambiumívek lépnek fel, melyek befelé fát, kifelé háncsot hoznak létre. Ezek a kambiumívek némely esetben az elsődleges nyalábok közé is illeszkedhetnek s ilyenkor interfascicularis kambium gyanánt szere- pelnek. A másodlagos kambiumívek működésének megszűnte után vagy még alatta is kifelé hasonló módon különböző nagyságü új kambiumívek fejlőd- nek, melyek háncsot szintén csak egyes helyeken hoznak létre minden tör- vényszerűség nélkül. A másodlagos kambiumívek többsége tangentialis irány- ban helyezkedik el ; egyesek azonban radiális irányban való osztódásból keletkeznek s ezáltal összekötik a különböző mélységben levő kambiumiveket. A másodlagos kambiumíveknek úgy a radiális, mint a tangentialis irányban egyaránt való fellépése sajátságos hálózatot hoz létre, melynek kifelé eső 126 LENGYEL GÉZA oldalán elszórva, különböző hosszúságú háncsrészek láthatók. Az új kam- biumívek a másodlagos háncs legkülső részén alakulnak. Még egy feltűnő jelenségnek kell okát adnunk, t. i. mily módon tör- ténik az előző háncsrészeknek a később fejlődő fába való besülyedése és beágyazása. A kambiumivek, már említők, hogy nem minden ponton hoznak létre háncsot ; azonban a hol fejlesztenek, ott sem állandóan, hanem bizonyos idő múlva beszüntetik működésüket s e helyett a háncs felett új kambiumív fejlődik, mely csatlakozva az előzőhöz, mintegy áthidalja azt. Ez a kambiumhíd azután a többi kambium módjára működik s az osztódása folytán létrejövő fatesttel egészen bezárja a háncsrészt. Csak az vár még tisztázásra, hogy honnan indul meg ennek a kambiumívnek a fejlődése. Morot szerint felül a háncs közepén, indul meg s onnan terjed kétoldalt a másik kambiumív felé. Hérail szerint azonban a háncs egyik oldalán kezdődik a kambium, innen, megkerülve a háncsot, halad körül s a másik oldalon hozzácsatlakozik a régi kambiumívhez. Helyesen jegyzi meg Lei sering," hogy ez esetben nagyon nehéz a pontos eldöntés. Ugyanis e kis háncscsoportok külső sejtjei, a hol a kambium keletkezik, oly gyengéd alkotásúak s annyira hasonlók a kamiiiumhoz, hogy valóban nehéz, ha ugyan olykor egyáltalában lehetséges is, az új kambium fellépésének időpontját megállapítani. A fejlődő kambiumívek felett sokszor konstatálhattam, hogy az új fatestelemek legelőször a kambiumív közepén, tehát a fatestbe sülyedő háncs felső részén jelennek meg s csak később alakulnak meg az oldalt levők. Ebből a tényből világosan következik, hogy az új kambiumív fejlődése, a háncsív kerületének középen indul meg s innen terjed a szélek felé. A többi fajok szerkezeti viszonyai csupán módosulatai a főtypusnak. A Corispc-niuiiii-ok gyökerében, miután az elsődleges axilis nyaláb helye normális módon másodlagos fával töltődött ki, a kerület felé egymásután nagy körivekben, olykor majdnem teljes körökben lépnek fel a másodlagos kam- biumcsoportok, melyek majdnem az egész hosszukban hoznak létre kifelé háncsot. Ez a szabályos fellépés okozza azután a gyökér szállító szöveteinek nagyobb egyöntetűségét. A kambiumívek vagy körök rendszerint itt nem állanak egymással radiális ívek által oly sokféle összeköttetésben, mint a szárban. Előfordul azonban oly eset is, hogy a nem teljes körökben fellépő másodlagos kambiumívek megfelelő helyen tangentiális irányú falakkal való osztódás útján érintkezésbe jutnak a belsővel s ezáltal egymást kambium- spirálissá egészítik ki, melynek működése folytán szokatlan szerkezet áll elő. A Camphorosma-k gyökerében a másodlagos kambium váltakozó teljes körökben lép fel. mely egész hosszában fejleszt kifelé háncsot, befelé fát. Az évelő Cűmphorosma-{a}ok jó ideig csak rendes kambiummal vas- tagodnak ; csak a másodlagos vastagodás előrehaladt fokán, mikor kerületén a phellogén már régen megalakult s tetemes párát fejlesztett, indul az új másodla- gos kambiumgyűrű alakulása a másodlagos kéreg legkülsőbb sejtsorai mentén. * Leisering: Über die Eiitwickclungsgeschichte des interxyláren Leptoms bei den Dicotyledonen. (Botan. Centralbl. 1899, LII.) AZ EURÓPAI CORISPERMUM ÉS CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 127 A termés analumiája. A vegetatív szervek szerkezetének áttekintése után csupán a termések- kel óhajtok foglalkozni, mert a virágrészek szerkezetét csak a fejlődéstani vizsgálataimmal kapcsolatosan óhajtom majd más alkalommal közzéadni. A Corisperiiium oVi termése szemtermés, melynek fala szorosan össze- nőtt a mag falával. Alakjuk lapos, lencseszerü ; a tengely felé lapított, a kifelő eső oldal pedig domború. Az egész termést hártyaszegély övezi, mely egészen az alapján levő hilumig tart s felső részén két kiálló kis szarvacskában szakad meg. Erősebb a hártyaszegély a Corispennuiti canescciis és C". ititcnncdiiiiii on, gyengébb a C. inicnncdium s a C. hy&sopifolinm termésén. Ez utóbbiak nagyobbak is, 4—5 mm hosszúak, az előbbiek .■-!-4 milliméteresek. A termésfallal összenőtt maghéj falának szerkezete aránylag egy- szerű s a következő rétegek különböztethetők meg rajta: t. Két — paren- chymatikus sejtekből összeálló — laza sejtsor, melyek közül az első sornak vastagabb külső fala s nagyobb sejtjei vannak, míg a belső sor sejtjei sokkal kisebbek ; olykor e második rétegben némely helyen még több apró gömbölyű parenchymasejt látható. 2. hz első — laza — rétegre erősen mechanikus termé- szetű réteg következik, melyet több sorban csupa összenyomott vastagfalú rostszerű hosszú sejtek alkotnak. Felülről tekintve meggyőződhetünk arról, hogy e sorok sejtjei nem párhuzamosan lialadnak, hanem keresztezik egy- mást s ezáltal lelülről tekintve hálószerű szerkezet látszódik. Falaik egész hosszukban egyenletesen vannak megvastagodva s gödörkéket nem mutat- nak. Ez a réteg kiválóan erősen fejlett a termés hártyaszegélyében, mely- nek alkotásában az első réteggel kapcsolatosan vesz részt ; itt a mag alsó és felső lapján húzódó két réteg egyesül. Fejlettségének foka szerint a hártya- szegély többé-kevésbbé átlátszó ; ugyancsak ez okozza a hártya merevségét is. A mag kerületi részén a hártyaszegélyen beljebb köröskörül egy edény- nyaláb fut. 3. Az előbbiekhez vastagfalú sklerenchymatikus sejtekből álló réteg csatlakozik, mely a szegély felé megkettőződik, majd a nyalábok táján nagyobbtömegű hasonló alkotású sejtekbe megy át, melyekbe az edénynyaláb egészen beágyazódva látszik lenni. Ez a réteg felel meg a termésfal leg- belső sejtsorának. 4. A sklerenchymatikus réteghez fapad a összeesett barna sejtekből álló réteg, mely a szegélyeken, az embryo felé duzzadtabb, nagyobb sejtekből áll s olykor az embryo körül kissé be is türemlik az endospermium belsejébe. Ezzel a réteggel már az endospermium kerületi sejtjeinek a többitől eltérő vastag fala érintkezik. Az cndosperiiiimn kisebb kerületi s nagy belső parenchymatikus jellegű vékonyfalú sejtekből áll, melyek dúsan keményítővel telvék. Az egyes kemé- nyítőszemek gömb vagy ellipszis alakúak s egymást szorosan megfekszik. Az embryo az endospermium kerületi részén helyezkedik el oly módon, hogy kifelé közte és maghéjrétege között csak egy sor összenyomott, a többitől eltérő vastagfalú endospermiuraréteg foglal helyet. Ez a sejtréteg az embryo körül az endospermium belseje felé is folytatódik. 128 LENGYEL GÉZA Az tinbryo, mint említem, az endospermium kerületi részén helyez- kedik cl s követvén annak irányát, a mag alakjánál fogva keresztmetszete patkóalakú, még pedig olyképpen, hogy az ellipszis két ága a mag alsó felén hajlik egymáshoz. A centralis fekvésű endospermium a Chenopodiaceae- családon kivül még több rokon családnak sajátja, melyeket Centrospermeae néven szokás összefoglalni. Szintén az embryo alaki viszonyai szerint oszlik a Chenopodiaceac-csaMxd két főcsoportba. Az első, a hová többek között a Corispenneac és Cainphoiosiucae is tartozik, a Cvclolobeac ; második a Spirolobcac (pl. Salsoleae). Az embryo radiculájában három réteget látunk élesen elkülönödni : legkívül az apró, vastag külső fallal bíró sejtekből álló, bőr- szövetnek megfelelő sejtsort, ezen belül a nagysejtü elsődleges kérget és leg- belül a prokambium apró, vékonyfalú sejtjeit. A sziklevelekben csak külső és belső övet láthatunk, melyek lassan mennek át egymásba. A CaiiipJiorosuia-k termése iiiak/cocshi, mert bar fala szorosan illesz- kedik a maghoz, de nem nőtt vele össze. Különbözik abban is a Corispennum- fajok termésétől, hogy aránylag erősen fejlett s megnövekedő virágtakaró mélyében" marad, míg a Corispcnhiim-o]í termése messze kiáll a csökevé- nyesen fejlődött lepelből. A termés barna színű, 1 — 15 mm nagyságű, kis lencsealakú, két oldalán domború, hártyaszegélye nincs. A termés fala 3 rétegből áll ; a legkülső réteg két sejtsorú, a belsők 1 — 1 sejtsorúak. Az első réteg vékonyfalú sejtekből áll; a második réteg sejtjeinek csupán külső tangentíális fala vékony, míg a belső tangentiális s a radiális falak jól megvastagodottak. A harmadik réteg sejtjeinek ellenben a radiális falai vékonyak. A mag falát a Corispermum-o\í'aoz hasonlóan sötét- barna sejtek képezik, melyek belülről az endospermium külső sejtjeinek nagyon vastag falával érintkeznek. Az endospermium sejtjei nem keményítőt, hanem aleuronszemeket tartalmaznak. Az anatómiai tárgyalás során láthattuk, hogy jelentős különbségek léptek fel a génuszok, sőt egyes fajok között is melyek szisztematikai szem- pontból haszonnal értékesíthetők. Nem lesz tehát érdektelen ennek eredményeit összeállítani. Az aránylag közeli rokonságban álló Corispennum és Cainpho- rosma szerkezeti különbségeit a következő táblázat mutatja : Corispcnnuin. Caiiipiiornsina. Szál-szerkezete mindig anomális, a fá- .... normális vagy anomális, mely ban szétszórt kisebb-nagyobb háncs- esetben váltakozó gyűrűkből áll. részekkel. .4 fában vékonyfalú rostok .... vastagfalú rostok. * .\ (\iiiiphowsiiia-k leplének érdekes anatómiai sajátsága, hogy benne nagy- számú sklereidák talalhatuk. AZ F.UkOPAI CORISFKKMUM ES CAMPHOROSMA FAJOK ANATÓMIÁJA. 129 A~ elsödh-gi's khegbi-n kollenchyma- bordák és palliszádsejtek. Szörhéph-tfl; elágazó, többsejtű csillag- szőrök. .4 levél epidermisz alatt közvetlen több- rétegű palliszádszövet. Medián nyaláb alatt mechanikus szö- vet hiányzik. Oldalerei; színtelen parenchymába ágyazva. Zárósejtek a felszínen. Termésének fala szorosan a maghéj- hoz nőtt. . . . . koUenchymabordák hiányza- nak, helyettük hypoderma fejlődött ; palliszádsejtek szintén hiányzanak. .4- elsődleges keieg mélyén skleren- chymatikus rostok. .... egysejtű, csapos vastagodásúak, üstorszerűek. . . . . hypoderma, külső oszlopos, belső négyszöges palliszádréteg. .... sklerenchymatikus rostköteg az évelő fajoknál. . ... az asszimiláló szövet mentén helyezkednek el. .... bemélyedtek. .... nem nőtt a maghéjhoz, csak szorosan megfekszi azt. Az egyes fajokat illetőleg a Corispermum-ok kivált a levélszerkezet alapján különböztethetők meg ; erre vonatkozólag két csoportba oszlanak ; az elsőbe a C. nitiduin, a másodikba a másik három faj tartozik. .Az évelő és egyéves Caniphorosnui-k két külön jól határolt csoportot alkotnak a következő különbségekkel : Egvévcsek. Évelők. Szárszerkezet rendes. .... rendellenes. Szára gyér szőrözetű, majdnem kopasz sűrűn szőrös. .4 levél második asszimiláló sejtsora .... vastagfalú. vékonyfalú. A főér háncsrésze alatt sklerenchyma- tikus rostköteg. Vizsgálataim során tanúsított sokoldalú szíves támogatásáért Dr. Mágocsy- Dictz Sándor egy. ny. r. tanár, növénytani int. igazgatónak tartozom mély hálával s nagy köszönettel. (Dol.wzat a budapesti Kir. M. Tud.-Egyet. növénytani intézetéből.) Növénytani Közlemények. IWJ7. VI. k«tei, 4. füzet. 130 IRODALMI ISMERTETŐ. IRODALMI ISMERTETŐ. Rőmer Gy. i> Dü- Flóra des Schuhrs.'í Megjelent a »Jahrbuch des Siebenbürgischen Karpathenvereinsc XXV. kötelében. Szerző, mint az erdélyi szász Kárpátegyesület brassói osztályának elnöke szükségét érezte annak, hogy a turistáskodó közönség figyelmét felhívja a Keresz- tényhavas nórájának gazdagságára és szépségére. Mint oly iró, ki tollát ügyesen forgatja, feladatát sikeresen oldotta meg, és mint jeles botanikus, ki évek hosszú sora óta szorgalmasan gyűjtött e területen, ki az európai nagyobb gyűjteményeket ellátta idevaló növényekkel, a Keresztényhavas növényzetéről részletes enumerációt nyújtott, mely hazánk teljes flórájának megismeréséhez ismét egy lépéssel közelebb vezet. A Keresztényhavas, — a szászok Schuler nek nevezik, — Brassó köz- vetlen közelében emelkedik. 1802 m. magas csúcsát 4—5 óra alatt kényel- mesen érhetjük el. Sokan is látogatják. Nincs nap, hogy a télen és nyáron nyitott és jól felszerelt menedékháznak vendége ne volna. Közelsége és a csúcsáról nyiló pompás kilátás a brassóiak kedves kiránduló helyévé avatta. Bár örvendetes, ha a közönség ennyire felkarolja a turistáskodást, de a flóra ezt mindig megsínyli. Rosszul esett látnom, a mint a kirándulók csapatai neki- estek a havasi rózsa mezőjének, tépték a RhoJodendrou Kotschyi ágait, csak- hogy mindenki jókora csokorral térhessen haza ! A városi erdészeti hivatal is megsokallotta a pusztítást és elrendelte, hogy egy-egy személy két cso- kornál többet nem szedhet. A Daphne Blagayana bokrocskák virágos ágyait sem kíméli a közönség eléggé. Valószínű, hogy a havasi gyopár is régebben közönségesebb növénye lehetett a Keresztényhavasnak. Ma, egy kevésbbé látogatott sziklás csúcson húzódik meg. Hogy a botanikus, ha a gyűjtési láz meglepi, szintén veszedelmére lehet a flórának, azt Rőmer is megemlíti. Hazai és idegen floristákról mondja, hogy önző túlbuzgóságukban nem egyszer vétettek a Keresztényhavas flórája ellen. De a legnagyobb pusztítást mégis csak a vaddisznók végzik, melyek némely esztendőben a gyepes térségeket teljesen feltúrják és ezáltal főképpen a hagymás és gumós növényeket ritkítják. A Keresztényhavas botanikai jelentőségét Rőmer abban látja, hogy a Barczaság havasainak gazdag mészflórája majdnem teljes számban megvan rajta. A bükkösben élnek a pontusi növények, míg a balti növények a körül- belül lOOO m. magasságban kezdődő fenyvesben rejtőzködnek. A fenyves egyes szigetei lejebb is húzódnak (körűlbeiüi 900 m-re), viszont a bükkfa egyes példái feljutnak 1450 m. magasságba is. A /"(//'líwiz-térségen (körülbelül 1000 m. magasságban) keverten élnek a pontusi és a balti növényzet tagjai. K vegyes növényzet gazdagsága és szín- pompája már a laikust is meglepi. IRODALMI ISMERTETŐ. 131 1700 m. magasságban van a fenyves felső határa. Itt kezdődik a havasi növényzet, melynek magassági öve mintegy 100 m., de azért ma- gában foglalja a jóval magasabb Bucsecs és Királykö majdnem teljes havasi növényzetét. Rőmer a növények felsorolásában Simonkai Enumeralio-'y flavescens L. A Pojánán. 42 Oynosurus cristatus L. A Pojánán. 43. Festuca pseiid-ovina H a c k e 1. A Pojánán. 44. > vatia H a e n k e. A gerincz gyepes mezőin. Ezekkel egyült a Keresztóiyhavasnak jlio biztosan előforduló edényes jiövénye van. Rőmer felsorolásában 71 oly fajt számláltam össze, melyeket az iro- dalom a Keresztényhavas területéről nem említ. Ez a 71 faj tehát Rőmer felfedezése. Ezek leginkább emelik munkájának értékét. Közülök néhány érdekesebbet ide jegyzek : Delphmium fissum W. et K. a csúcson, Onobrychis transsilvanica Simk., Lathyrus Hallersieinii Baumg., Rtibus stilcatus V e s t., Aichemilla acutiloba Stev., Hennleum angustilobatnm Neilr., Gnaphalium luteoalbum IRODALMI ISMERTETŐ. 133 L. Erdélyből mindczideig — Baumgarlen közlése nyomán — csupán Lázár- falvárói és Tusnádról volt ismeretes. Arlemisia erianlha T e n., Hieraciiim auranliacum L. var. hmgipUouim Péter., Hieraciiim viUostan Jacqu. var. involucraium Roch., Zahn határozása. Hieracium Coroncnse Z a h n. (= H. proianthotdts auct. Transs. non Vili.), Zahn határozása. Hieraciian epi- prasttm Zahn., Gvmnadenia odorai is sima (L.) Rich., Goodyera repens (L. ) R. B r., Slrtpíopus amphxifvlius L., Lloydia serolina L., Scilla tiivalis B o i s s. A Keresztényhavas egyéb érdekes növényei közül felemlítem még a következőket : Geránium maerorrhizum L., Draha compac/a S c h o 1 1, Kernera saxa- lilis (L.) Reichb., Rkodiola Scopolii A. Kern., Heracleum palmatum Baumg., erről a teiületről először Baumgarten említi, azóta senki, R ő- m e r sem találta ; pedig csakugyan található itt, még pedig a gerinczről a Tömösszoros felé lejtő egyik szakadékban. Leontopodium alpinum C a s s., először Baumgarten emhti innen, hosszú ideig senki sem találta. Leg- újabban R ő m c r ráakadt egy kevésbbé látogatott csúcson. AdeiiostyLs orien- tális Boiss., Hieracium bifidum Kit., .S c h u r említi először, Rőmer nem találta, Szontagh Gusztáv ráakadt a Pojánán. Erythrichium iergloutnse Hacqu., ritkaság. Tozzia carpatica \\! o.. Primula longi/lora Ali., Primula Clus- laua Tausch., találtam a csúcs keleti sziklás lejtőjén, ritka. Daphne Blagiiyana V v cy., Nigrilella nigra {L.) Reichb. f., Spiraníhes spirális (L.) Koch, Coicilluii rhiza inuata R. Br., A'íZ/fmí/í radiiflorus S a 1 i s b. Helyesbítendők a következő adatok : Campanula lanceolata Lap. helyett : Camp. pseudvlanceolala Pánt. Campíinula consanguinea S c h o t t. helyett : Ca?iip. Kladniana (S c h u r.) V i t. Crepis hieracioides L. helyett : Picris hietaeioides L. Kár, hogy Rőmer érdemes munkája egy aránylag szűk körben elter- jedt folyóiratban jelent meg. MoEsz Gusztáv. 134 NÖVÉNYTANI KEPERTOlilUM. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM." (Rovatvezető : Kümmkri-e J. Iíéi.a.) ij í H a z a i irodalom: Degen Árpád dr. : A magvizsgálóknak Hamburgban 190G. év szeptember hó 9 — 14 éig tartolt első nemzctkr>zi konferencziájánJl. — Magyar Botanikai Lapok. VI. cvf. 1907., 51—85. old. — — Az Euphorbia maculata L. (F,. thymifolia auct. europ. non Burm.) hazánknak egy lij bevándorolt gyomja. — Magyar liotanikai Lapok. \'L évL 1907.. 47-50. old. — — Baranyanádasdi Dr. Feichtinger Sándor (1817—1907); (arczképpel). — Magyar Botanikai Lapok. VI. cvf. 1907., 1—7. old. Győrffy István dr. : Bryologiai adatok a Magas Tátra Oórájához. V. közi. (Kettős táblán 8 ábrával.) — Magyar Botanikai Lapok. VI. cvf. 1907., 17 — 47. old. Hegyi Dezső : Spárg.-i (.Asparagus officinalis L.) betegségeiről. — .\ Kert. XIII. évf. 1907., 27G— 277. old. — — Spenót (Spinacia oleracca Mill.) betegségeiről. — .\ Kert. Xlü. évi. 1907., 270—277. old. Hollós László dr. : Új gombák Kecskemét vidékéről (Fungi növi regi-inis Kecskemétiensis). — Növénytani Közlemények. VI. kot. 1907., 59—67. old. Hrahovszky Kelemen; Krdekes növésű erdei fenyőfa (1 képpel). — Erdészeti Lapok. XLVI. évf. 1907., 231—233. old. Kardos Árpád ; ,'\ Spiraeakrul (4 képpel). — Kertészeti Lapok. XXII. évf. 1907., 1.36—139. old. Klein Gyula : .\ növények fényérzéke (20 rajzzal). — Természettudományi Közlöny. XXXIX. köt. 1907., 289—316. old. Magyar Gyula : Kertészeti útirajzok. 5. Génua. Az egyetemi füvészkert. — Kertészeti Lapok. XXll. evL 1907., 132—134. ..Id. Méhely Lajos : De Vries f.ijkeletkezési elmeletének kritikája — Pótfüzetek a Természettudi)m:inyi Közlönyhöz. XXXIX. k(it. 1907.. 1 — 28. old. Prodán Gyula : .Adatok K'ománia llorájahoz. — Magyar liotanikai Lapok. VI. cvf. 1907., 51. old. Róna Zsigmond dr. : .\z éghajlat és a növényzet. — .\z Időjárás. XI. evL 1907., 60—65. old. Sajó Károly : Burbank Luther és a nemesitő U'ivénytenyésztés legújabb haladása (10 képpel). — Uránia. VIII. évf. 1907., 49^,57. old. — — Meleg fuldovi mivelt növények (3 képpel). — Uránia. VIII. évf. 1907., 149-153. old. Schilberszky Károly dr. : .\ hüvelyes növények gyökércsomóiról (1 rajzzal). — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhoz. X.XXI.X. köt. 1907., 60—63. old. • E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjeleni hazai eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, va.gy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 135 Simonkai Lajos dr. : A magyar kinilyság őshonos cs kultivált beiigefajai. [Species Rhamnorum in Rcgno Hungarico spontanearum cultaiumqűe] (11 abrdvalj. — Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 39—58. old. — — Fiume környékének néhány érdekes Euphorbia-faja. — Magyar Botanikai Lapok. VI, évf. 1907., 85—86. old. — — Jávorka Sándor dr. »Hazai Onosma-fajaink«. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1900., 381—387. old. Az ismertető fontos nomenklatúrái okok miatt az Onosma echioidcs L. pr. p. m., auct. recent. plur. nevet Onosma Jávorkac Siiiik.-va változtatta. — — Stirpes nonnullae novae Florae Regni Hungariei. (A magyar királyság néhány új növényfaja.) — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 17. old. Temek János : Dísz-vadalmafák. — Kertészeti Lapok. XXII. évf. 1907., 1-19-150. old. — — Egy ritka Polygonimiról (P. sericcum.). — Kertészeti Lapok. XXII. évf. 1907., 151. old. Thunbcrgia alata. — Kertészeti Lapok. XXII. évf. 1907., 150—151. old. Zahlbruckner Sándor dr. : Éine bemerkenswerthe Parmclia der ungarischen Flechtenllora. .A magyar zuzmöflora egy nevezetes Parnieliájáról. — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 11 — 13. old. ^ M\ ü 1 f ö 1 d i i r o d a 1 o m : Hayek, Dr. August von : über die Vegetationsverháltnisse der ungarischen Tiefebene. — Verhandlungeti der kaiserlich-königlichen Zoologisch-botanisehen Gesell- schaft. Bánd LVI. I90G., Seite 364—307. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. .legyzűkönyv a növénytani szakosz- tálynak 1ÍHI7. május S-án tartott CX.XX. üléséről. Elnök : Klein (jyula. Jegyző : T u z s o n János. 1 . K ü m m e r I e J. Béla ; » Anglia egy új harasztján, czimmel a Polyslichuiii fíninnii (Spenn.) Feé Angliában való előfordu- lásáról számul be. 2. T u z s o n János : a) DÁdaloh Magyar- ország fosszilis /lúriijákoz« czimen ismer- teti és bemutatja a Ruszkabánya melletti felső krétakorú rétegekből a Flahellaria Inngirachis Ung. typusú pálmalevelet ; továbbá a dobsinai jégbarlang melletti apyagpalarétegekból a Crypiomeriics htin- garica nov. typus leveles ágát és magját ; végül pedig a Veszprém melletti triasz- korú rétegekben talált Pagiopliyllitin leve- les ágrészletét. b) 7>A berlini új botanikai kert és inté. zei« czimen tanulmányútja alapján ismer- teti az intézet és múzeum berendezését, eszközeit és szervezetét, valamint a kert berendezését, részletesebben kiterjeszkedve Észak-Amerika, továbbá az .Mpesek és környezetük növény földrajzi csoportjaira. Az utóbbi csoport keretében különösen- kiemelte a bennünket közelebbről érdeklő pontnsi és pannóniai llóraelemekct. Az előadáshoz hozzászól K ü m m e r I e J. Béla, a ki felhívja a szakosztály figyel- mét a brémai botanikai kert gondosan összeállított növényföldrajzi csoportjaira. Az előadás kapcsán M á g o c s y-D i e t z Sándor szóvá teszi azt a visszás állapotot, hogy a míg Berlinben egységes botanikus kert és múzeum van, addig ez a mi sok- kal szerényebb viszonyaink mellett is két intézmény alakjában van meg. Ha már az egyesítés nem is volna lehetséges, szük- ségesnek látja legalább azt, hogy a két in- tézmény egymás közelében helyeztessék el. 3. T h a i s z Lajos : aj v Adatok Ma- gyarország Jlórájának ismeretéheze. czimen számos éven át folytatott gyűjtéseinek fon- tosabb eredményeit ismerteti. h) »Uj szerke:etú nvvénygyiijíő-táská«-t mutat be. 136 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. Jegyzőkönyv a növénytani szakosz- tálynak 1907. június hó 12-én tartott CXXXl. üléséről. Elnök : Klein Gyula. .legyzü ; T u z s o n János. 1. Hathalmi Gíbnay Ferencz : ^Magyarország nevezdeselh fáiróU czim- niel fényképfelvételeket mutat be, melye- ket a Mezőgazdasági Múzeum részérc az ország különböző pontjain készittetetf. Az előadáshoz hozzászól L e n g \' e 1 Géza, a ki megörökítés czéljábol az előadii figyelmébe ajánlja a budapesti botanikai kertben levő két, szép és igen ritka Popiihis iHí(/;íi-példányt. 2. Lengyel Géza : ».4 Mygiiul- herbárinme czimmel ismerteti a budapesti tud. -egyet, növénytani intézetének birtoká- ban levő Mygiiid-íé\e herbárium tiirténetét és annak jelen állapotát. Linné-ünnepély. ,\ szakosztál}', az állattani szakosztálylyal, közös ülésben ünnepelte 1907. május 23-án Linné születésének 200-adik évfordulóját. Az ülést W a r t h a V i n c z c társulati elnök nyitotta meg, a ki ut.in E n t z Géza [ i>Megemlékezés Linné Károlyról szü- letésének 200-adik évfordulóján.'\ K. M. Természettudományi Társulat állat- és növénytani szakosztálya, ünnepi ülésén Linné Károly halhatatlan ér- demeiről megemléke.^ve, hálás kegyelettel dicsőíti áldásos és eredményeiben száza- dokra kiható működését. Őszinte üdvözletünket jelentve az egybe- gyűlt tudós, botanikus és zoológus férfiak- nak, kérjük Linné emléke ünneplésében való szerény részvételünket szívesen tudo- másul venni. « * Természettudományi Közlöny, 1907. 34Ü— 350. oldal. "' Állattani Közieménvek, 1907., 53 — 57 oldal. A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Meghívók nem küldetnek. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czíme, legalább S nappal az ülést megelőzőleg a jegyzőnek bejelentendő. A »Növénytani Közlemények« akadálytalan megjelenése czéljából szíves- kedjenek a szerzők, kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szem- pontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a félivek egyik oldalára írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős vonallal, a növénynevek, vagy a kiemelendő tételek egyszeri! vonallal huzandók alá. A Növénytani Közlemények »Beiblatt«-ja részére szíveskedjenek a szer- zők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott más nyelvű, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű kivonatot mellékelni. A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ivenkint 50 korona, ismertetésért 30 korona irói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után, az egy íven túl terjedő részért a szerző tiszteletdíjban nem részesül. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívánatra azon- ban többet is, a következő ár mellett : 25 darab ívenként, czímlappal 4 korona — fillér. 50 » » » 6 X — » 100 » » » 9 » _ » Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphat- nak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. -A szakosztály tisztikara. Elnök: ív 1 e i n Gyula műegyetemi tanár; alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány-egyetemi tanár ; jegyző : Tuzson János egyetemi magántanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tiszt- viselőkön kivül : Filárszky Nándor nemzeti múzeumi növénytani osztály- igazgató és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a í>Beiblatt'< szerkesztője. Az alapítói, tagsági illetőleg elöfizeiési dij a K. M. Természettudományi Társulat pénztárának (Budapest, \TII. ker., Eszterházy utcza 16. szám), a kéziratok s a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szakosztály jegyző- jéhez (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. Pályázat. A Délmagj-arországi Természettudományi Társulat nyilt pályá- zatot hirdet a Delibláti homoksivatag flóráját vagy Temes vármegye vízi növényeit rendszeresen és önállóan tárgj'aló műre. A pályadíj 1000 korona. A pályázók munkájuknak vázlatos és annak beosztását pontosan feltüntető tervezetét f. évi deczembcr 31-ig a Délmagyarországi Természet- tudományi Társulat főtitkárához (Dr. Steiner Simon főreáliskolai tanár, Temesvár) nyújtsák be. Az a szerző, kinek tervezete elfogadtatik, megbízást kap a bemutatott terv alapján a mű megírására. E művet 1910. deczember 31-ig köteles a fenti czimncl benj'ujtani. A jutalmat a mű benyújtása után kapja meg. A nyertes pályamű a Társulat tulajdonába megy át és annak kiadványaiban jelenik meg. A kutatások alkalmával gyűjtőit, növények egy-eg}' példányát a nyertes mű szerzője a Társulat múzeumának tartozik átadni, iiol az a g)'űjtö neve alatt fog elhelyeztetni. Temesvár, 1007. június 20. A DÉLMAGYARORSZ.ÍCl TeRMKSZETTI'D031.ÍNVI TÁRSULAT. A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető ; Kózol Antal /.), Dorottya-uteza 14. VI. KÖTET. 1907. 5. FÜZET. • ■ / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) f '*TC>'. i ; ■ , rr-^ -íir Iin Anhanye: Beiblatt zu den „Iffövénytani Közlemények'^ ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT. filter Mitwirkung von JÚLIUS KLEIN. Reíeriert von J. BERNÁTSKV aSMesHn TARTALOM. R a p a i c s R a y m u n d ; A sisakvirágnemzetség rendszere. Systema Aconiti generis _ S t r a u b F e r e n c z : Ujabb adatok Magyarország lombos moháinak ismeretéhez ,_ h'Odalmi ismertető: Nadányi kertészkönyve; Cserey A.: Növény- határozó; Zahlbruckner A.: Schedae ad Kryptogamas exsiccatas ; G 1 ü c k s t h á 1 Z. ; A Pulnionaria officinalis szövettanáról és kémiájáról Növénytani repertórium ,,, .__ ... ... ... _. Szakosztályi ügyek BEIBLATT Nr. 4 ... ... ... ... ... ... (63- Oldal 137 179 183 188 -64) A »Növénytani Közleményeké díját befizették : ll907. április 1-től 1907. jiinius 30-áig.) 1904-re: Tüske Béla. 1905-re : Tüsl) .4. fcyox. A. Soulici. (7) -J. spicaliíin. .1. niüxiiiiuiii. .1. japonicum. A. contortnin. A- SíZiikiui. .1. orfgoiuii^í.'. .1. rccliiiLilnni. Species 1. 2. Scctio : Anicricana. A. iniciiuiíniii. 3. Sectio : Bisma. /. Siiliíc\iio : Anlhuia. la. Perianthiimi dcciduum. Ib. Perianthium persislens. 2a. Stele 1. 2b. Annuli cambiales nonnulli. 3a. Semina alata. 3b. Semina transvcrsim squamosa. 4a. Fólia supra basin palmatipartita. 4b. Fólia integra, dentata, ample.xicaula. 5a. Fólia ad basin tripartita. Caulis 10—50 cm altus. 5b. Fólia supra basin palmatipartita. Caulis elatus. 6a. Racemus 2— 541orus. 6b. Racemus pleiotlorus. 7a. Semina alata. 7b. Semina transvcrsim squamosa. (2) (7) íluukiii. (3) (4) (5) .4. yotiiiiílijoliinit. .4. luicyuphyllniii. (6) .4. bisma. A. bifloniin. A. delphiiüfuUuiii A. authora. A. luivicuUii c. 2 . Sithítctii} : Ih'inun'hi;.:iiii. Racemus et carpella pubesccntia. Racemus et carpella hirsuta. A. deinonhizinii. A. Balfoiiyii. A SIüAKS'IIíAGNKMZETSÉÜ KENÜSZEKE. SYSTEMA ACOXITI GENERIS. 143 III. Subgenus : Paraconitum. 1. Sectio : Galeata. Species 1. -J- inoschatuin. 2. Sectio : Lycoctonuni. la. Caulis rectus. Ib. Caulis volubilis. 2a. Semina alata. 2b. Semina transversim squamosa. 3a. Galea alta, subcylindrica. angusta. 3b. Galea amplior vei humilior. -la. Fólia trifida. 4b. Fólia ad vei supra basin palmatiparlita. 5a. Flores lilaciiii. öb. Flores lutei vei ochroleuci. 6a. Caulis 25—60 cm altus, supernc hirtus vei hirsutus, paucifolius. 6b. Caulis elatus. 7a. Caulis subefoliatus, vei í'olia caulina ad apicem caulis congregata. Semina globosa. 7b. Caulis foliatus. Semina oblonga. 8a. Semina ellipsoidea, compressa. Squamac scminum plicaeformes. 8b. Semina ellipsoidco cylindrica. Squamac laminares. 9a. Caulis glaber vei subglaber. Ob. Caulis hirsutus vei liirtus. lüa. Galea liumilis, angusta. Fólia ad basin palmati- partita. lUb. Fólia supra basin palmatipartita. 11a. Caulis paucifolius. Fólia 5—10 cm lata. 11b. Caulis pleiofolius. Fólia latiora. 12a. Foliorum partitiones trilidae vei trilobae. 12b. Foliorum partitiones plus minus multifidac vei laci- niae dentatae. A. neapolitaiiiiin. 3. Descriptio et distributio specierum. I. Subgenus: Gymnaconitum (Stapf) Rapcs. Sct : Gytinuuonilinii Stapf in Ann. l\oy. Bot. Gard. Calciit. X (11105) 178. 1. .4. gyuuiandntm M a .\ i m. in Bull. Acad. Petersb. XXIII (1877) 308; FI. Tangut. (1889) 26, t. VI ; Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (2) A. alboviülacíiiin A. liiyidiiin. (3) A. üvicnlíilc. (4) A. LócLyanuin. (3) (6) 1 10) A. Hoilcannm. (7) A. scaposiim. (8) .4. lacve. A. míjldűvu'itiii. A. Síftrnli'ionale. A. burbatuin. (11 ) A. pallidniii. (12 ) A. toxicarium. 144 líAI'AlCS RAYMUNÜ (1905) 178, t. 115; in Curt. Bot. Magáz. (1"J07) t. SÍ 13; Fin. ct Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr. Ll (1904) 500. Tuber filiformis. Caulis 40—60 cm altus, erectus vei adscendens, simplex, liirsutus. F'olia ad basin tripartita. Foliola imo pinnatipartita. Laciniae pinnati- Hdae. Racemus terminális, densiusculus vei rarius la.xus et subpaniculalus, liirsutus. Beriantliium violaceum, pilis longis vestitum. Sepala unqiiiculata. Galea navicularis. Nectarii calcar gibbosum, labium rotundatum, denticulatum. Carpella 8 — 12, hirsuta. Folliculi glabrescentcs. Scmina transversim squamosa. Kclet-Himahija és Közcp-Kliiiia. I'liaii. Dilkelti- Tibii. k'a:isu (S z é- clíenyi, 213!), Szt-cliuan (Po tani ni), Xiinshaii (^F u 1 1 c r e r et Hol- dere r, 34 !). II. Subgenus : Tuberaconitum Rapcs. Sct : Xiijuiliis Stapf in Ann. Koy. Bot. Gard. Calcut. X (VMö) 141. 1. Sectio ; Euaconitum C. A. Meyer in Bedeb. FI. Alt. II (1830) 281; B e d e b. FI. Köss. 1 (1842) 68; — Xíípdhií (sens. .str.) Stapf in Ann. Ivoy. Bot. (iard. Calcut. X (1905) 131. /. Siiöscclio : .Wijh'üus (IjC.) Rapcs. Sct; Xc2pe!his UC. Syst. Nat. I (1818) 365; Ser. in UC. Brodr. 1 (1824) 62; — Napdloidca R c h b. 111. Sp. Ac. (1823—27). 2. .4. ambigiium Rchb. Ili. Sp. Ac. (1823—27) XXIII, t. XXIII ; C. A. Meyer in Bedeb. FI. Alt. II (1830) 283; Dictricli FI. Univcrsal. III (183-1), t. XXVI; Turcz. in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XV (1842) 81; — .4. napcUus r. A. Meyer in Bedeb. FI. Alt. 11 (1S30) 283; Bedeb. FI. Ross. I (1842) (39; Komar. in Act. Hort. Petrop. XXIII (1903) 259 ; — .4. luípdliis [i. alpi- uiiin a. űinbigniiin Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 103 ; — .4. napeUiis (i. alpiiitim b. la.\-uin Regei 1. c. 104 ; — .4. napellus (■i. alpiniim c. altaicum Regei 1. c. 105 ; — .4. napellus (i. alpiuunt f. soon- gaiiciim Regei l. c. 1(.)5 ; — ^4. sooiigaricinn Stapf in .Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 141, t. 95 ; — .4. napellus ssp. Iiiiwstanicnm F e d t s c h d. in Act. Hort. Petrop. XXIII (1904) 348. Tuber 2—3 cm longum, 0'5 — 1 cm crassum. (Jaulis 50—70 cm altus, erectus, glaber, supra pubescens vei puberulus. F'oliola lateralia imo bipartita- Baciniae lineari-lanceolatae. Racemus simplex, la.xus vei la.xiusculus, glaber vei puberulus. I'erianthium coeruleum. Nectarii calcar gibbosum, recurvatum ; labium oblongum, crcnulatum. ('arpella 3, glabriuscula. Folliculi glabri. Középázsia. Gilgil, Issikknl, Alaían, Allai (Radde!), Jablonawyj (T u r c z a n i n 0 w !), Mamlsiina és Korea. Xöla: Ennél; a fajnak európai vikarialó faja az A. napellus. Stapf csak virágos példányokat látott, s igy nem bizonyos, hogy munkájának ide vonatkozó adatai helye- A SISAK\-1RAG.N'KMZETSÉG KKNDSZKKE. .SVSTEMA ACnNiri GE.\'f:RlS. 1 1'> sok-e. Az clkTJedcs meghatározása még sok lielyeshitesre szorul ; igy pcldau! én azt hiszem, hogy a tiirkesztániai adatok mas fajra vonatkoznak. •A. A. napcUus L. Sp. Pl. ed. 1. (1753) 532; Ser. in Alu.q. lielv. I (1823) 102, partim; in DC l'rodr. I (1824) (i2, partim ; B e r t o 1. FI. Ital. V (1842) 420; K o c li Synops. FI. Gcrm. cd. 1. (1S37) 24. ed. 3. (181)5) 53; Rouy et Foucaud FI. Franca I (1893) 141; N e i 1 r. FI. Xied.-Oestr. (1859) 697; Beck FI. Nied.-Üsterr. I (189(j) 4ü4 ; — .4. ji>;//vsiv/i.s M o e n c h. Meth. (1794) 3l(i; — .4. i'latiiiii Salisb. Frodr. Stirp. (179ö) 371; — ^4. viílgarc DC Syst. Xat. I (1818) 371 ; - .4. aUitnui W e n d e r in Linnaca XV (1841) litt. 09. Tuber 2—4 cm longum, Ű'5 — l'S em crassiun, napiforme, rarius sub- globosum. Caulis 15 — 2()Ű cm altus, erectus, glabriusculus vei pubescens, rarissime et hirsuttis. l'oliola multifida, latcralia imo bipartita. Laciniae lineares, lineari lanceolatac vol lanceolatae. Racemus simple.x vei basi ramosus, dcnsiis vei laxiusculus, brevis vei elongatus, glabcr vei pubcrulus. Ferianthium coeru- icum vei variegalLim. (ialea hemisphaerica. Nectarii calcar capitatum ; labium bilidum. Carpella 3, glabriuscula. Folliculi glabri. Köxcpcnrópd. Pyrenciisi nóraprovincia ; Európai Kuzcpliegyící^i II. pr. ; Alpesi n. pr. ; Xyngalpoiiliisi fi. pr. ; Kárpáti 11. pr. \' a r i e t a t e s : Var. a. lanriciiin (W'ulf.) Ser. in Mus. Helv. I (1823) 153; in DC Prodr. I (1824) 62 ; — ^. tauricinn W u 1 f. in J a c q. (Jollect. 11 (1788) 112; in Ic. Pl. Rar. III (1780—93) 6, t. 492; DC Syst. Nat. I (181S) 378; R c h b. Mon. Gen. Ac. (Is20) 87, t. XII; 111. Sp. Ac. (1823-27) LXIII, t. LXIIl ; Ic. FI. Germ. IV (1840) t. XCIX; Dietrich FI. Univcrsal. III (1834) t. XXXIX ; — .4. KocUcannm R c h b. Mon. Gcn. Ac. (ls20) 85, t. XI, XII, XIV; 111. Sp. Ac. (1823—27) LXII, t. LXII ; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. XCIX; — A.amocnum R c li b. Mon. Gen. Ac. (1S20) 99, t. XIV ; 111. Sp. Ac. (1823-27) LXX. partim; — A. acutiim R c h b. Mon. Gen. Ac. (182(_)) 93, t. XIV; 111. Sp. Ac. (1823—27) LXV ; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. XCIV, partim ; —.4. napd- lus « Schlcichcri R c h b. 111. Sp. Ac. (1823 — 27) I, t. I, partim; — .4. iiapel- liis Rchb. Ic. FI. Germ. IV (1840), t. XCIl, partim; Hőst FI. Austr. li (1831) 73 ; — .4. iiapellns u naniiin Bum q. Kn. Stirp. Transsilv. II (1816) 99; — A. namiiii S i m k. En. FI. Transsilv. (l.SS(i) 64; — .4. parvilioruin Hőst. V\. Austr. II (1831) 75; — .4. gfraniifolium Hőst 1. c. 76; — A. hunyadense Degen in Magy. Bot. Lap. V (1906) 196. Caulis densc foliosus. Laciniae foliolorum acuminatac. Racemus sim- ple.x, saepe brevis, sed non raro et elongatus, densus. Leginkább csak az .4/;it\sí'/,'-ben és a Kárpálok ban. Csakis a luivasi vagy liavasalji laJDU, es epén ezért liiányzik a legtöbb európai Középhegy- ségben. Sclnrariwald : Feldberg (M ü 1 1 e r !). A/pt-sck : a magasabb csúcsokon mindenütt ; Wallis (B i n d e r !), Überengadin (M. W i n k 1 e r !), Salzburg (Kauscher!), Pinzgau (Spitzel), Nassfeld (K n o b 1 a u c h !), Kitzbücliel (T rau n s t e i n e r !), Czrna-Put (EnglerI), Belluno (Porta et Huter!) etc. Kárpálok ; a havasi és alhavasi tájon bőven, különösen patakok mentén Növénytani Közlemények. iyu7. VI. kötet, 5. lüzet. 10 146 RAPAICS RAYMUND cs nedves mezőkön: Babiagora (Stein!). Hélai-mészalpok (Hulják!). Rohács (I' a \ I), Tarpatak (S c h n e i d e r !), Hakastu (P a x I), Hosszútó (H a z s- linszkyl), Krivan (Sagorskil), Virágoskert (StaubI), Hoinlokos (F i 1 a r s z k y I), Késmark (Staub!), Pietrosz (R a p a i c s !), Rarcu (Pax!), Ucsémtető (Haynald), L'nőkő (K ü m m e r 1 e !), Omului (K ü ni m e r 1 e !), Fekete-Hasymás (Haynald!), Egyeskő (Pax!), Királykő (Kotschy!), Fogarasi havasok (A n d r a 23!), Bucses (Kotschy!), Retyezát (Kanitz! Pax!), Árpás (Barth!) etc. Biliaihegység : Vlegyásza (Barth!). Ki'ta ." Minthog\' úgy a szár magass;iga, mint a virág és az egész virágzat alakja rendkivül változó, az egj'es változások azonban egyazon példányon is meg- jelennek, a formák megkülönböztetésétől tartózkodtam. Megemlítésre méltók azonban az egészen törpe, alig 15 cm magas alakok, az egészen kerekded kerületes levelű alakok és a nagyon apró sisakú tormák. Nagyon jellemző erre a változatra a kissé húsos szár. a melyen igen gyakran barázdák futnak végig. Wir. ji. compücliim R c h b. 111. Sp. Ac. (1.S23--27) II, t, II; -.4.117/- míiiaiiHin A. I ) c 1 a r b r u I-'l. Auvergn. ed. I (1S30) 40'd ; — .4. cucnileniii Uulac l'l. HautPyren. (1867) 223. Caulis subsquarosus, dense foliosus. Faciniae elongatac, plus minus angustae, longe acuminatae. Racemus compactus. Iiclnyiigati hizépenrópai subtili.s faja az .4. iiapellns-na.'k : M. d'Or (H i 1 a i r e !), M. lu Dole (K n u t h !), Rigi (B r a u n !) ; Pyrencnsok : Gavarnie (Bordéré!), Viella (Bourgcau!), Haut-Garonne (Irat!); Kor:~ikíi : M. ('oscione (K ralik 463')- ]'lii. y. iiinUifuium Koch Synops. FI. Germ. ed. 1. (lSo7) 24; — .4. miiltiftdum Koch in K c h b. 111. Sp. Ac. (1823—27) LXX, t. LXX ; in Rchb. Ic. FI. Germ. IV (1840), t. X( ' ; Dietrich FI. Universal. III (1834), t. XXVIII ; — A. fonnosnm Rchb. Mon. Gcn. Ac. (1S20), t. XVIII ; 111. Sp. Ac. (1823-27), t. LXIV ; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. XCVa ; — .4. auliim- iiak Rchb. Mon. Gen. Acon. (1820). t. XVII; 111. Sp. Ac. (1823—27), t. LVII, partim; Dietrich FI. Universal. III (l.s34), t. XLIV ; — .4. laclnm Rchb. Mon. Gen. Ac. (1820) S9. t. XIII; k. FI. Germ. IV (1.S40), t. XCVII; — A. iMttnn (i. rigidnm Rchb. Ic. FI. Germ. IV (1S40), t. XCVII; — .4. Kochleri Rchb. 1. c. t. XCVIII ; — .4. p!h\iiiim Koehler in Rchb. 1. c. t. X( VIII; — .4. Lűiiescíits S c h 1 e i c h. in Rchb. FI. Germ. Excurs. (1830—32) 741; — .4. hians Rchb. Mon. Germ. Ac. (1S20), t. X\'II1 ; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. XCVI; '- .4. Lobdianitin Hőst FI. Austr. 11(1831) 74; _ A. piirpiirfiiiii Hőst. 1. c. 74 ; — -4. dlhiaiiis Hőst 1. c. 76 ; — ,4. ruinauicum W o I o s c z a k in FI. Pol. Exic. Cent. X (1904). Caulis dense vei laxe foliosus. Laciniae rotundato-acutae vei obtusius- CLilae. Racemus subsimplex, plus minus laxus, clongatus. .4c egcsz fJtcíjcdisi kürbcu. különösen a hegyi tájon, délen azonban magasabban is. Alpesek : Wallis (Binder!), Schweiz (Leysius!), Zugcs- berg (Humberg!), Mondsee (11 i n t e r h u b c r !), Tirol (Cchtritz!), Kárnten (Hoppé!), Steiermark (Sauter!), etc. Kárpátok: Királyhegy (Fax!), Racskora (Heuffel!), Adamberg (\V o 1 o s z c z a k !), Aranyos- A si.sak\-uíAgnemzkt.ség rendszkke. syste.ma aconiti generis. 1 1" Hesztcrczc (K a p a i c s !), Élőpatak (Harthl), Kiiálykő (Wcberbaucr !), cic. Biharhcgyscg : Nagy-Biharhavas (Kümmcrle!). W-lchil: (Jstai-ja (Borbás!). Sudeiák: Riesengebirge (Baenitz!), (iesenke (Winkler!), Peterstein (F i c i n u s ! ), Schneeberg (F u n k ! ). Nola : A legelterjedtebb változat. Igen i;yalblii varietas a faj elterje- dési körének inkább csak a keleti felében fordul elő, mig az első varietas az egész területen honos. 13. .4. glandnlosnin Rapcs; — ^4. Paxiaimm Rapcs in herb. Tuber 1 — 2 cm longum, 0'5 — 08 cm crassum, ellipsoideum. Caulis 25—50 cm altus, basi saepe hypogaeus, glaber, supra glandulosus. Fólia parva. Laciniae lincares. Racemus simplex, brevis, densus, glandulosus. Perianthium coeruleum. Galea hemisphaerico-navicularis. Carpella 3, glabra. A SISAKVIKÁGNE.MZCTSÉG RENDSZERK. SYSTE.VIA ACONITI GKNKRIS. If).'! Siibaiklikiis A::sia : Allűi (Mar áorcow'. Runge!); Sajciii (Brcnner!); Transbajkalia (S t u b e n cl o r f f !). 14. .4. piibiceps (Rupr.) J a c k s o n Ind. Ivew. 1 (1S93) 31; - ,4. na- suluiii [i. pubiceps Rupr. FI. Caucas. I (1S69) 42; — .4. caiicasicttin ssp. piibiccps B u s c h in Kusnez. FI. Caucas. Crit. I] (1001) 77. Tuber subglobosum. Caulis 1 m altus, strictus, glaber, supra glandu- losus. Fólia pinnato multifida. Racemus simple.x vei basi ramosus, glandulosus. Perianthiuiii coeruleum. (lalea plus minus cymbaeforniis, vei conico haemi- sphaerica. Carpella 3, glabriuscula. Kaukázus: Kluchor-Tal (Hollós!). Nóta : A. napellus var. cymhulatum [S c h m a 1 h. in Ber. Deutsch. Bot. Ges. X (1892) 285, 1. XVI; — A. cymbulatum Lipsky in Act. Hort. Till. IV (1899) 213; — A. caucasicttm ssp. tyinbulaíiiiii Busch in Kusnez. FI. Caucas. Crit. II (1901) 76| néven S c h m a 1 h a u s e n egy kaukázusi sisaUvirágalakot ir le, a melynek hovatarto- zását a leirás hiányossága miatt megállapítani nem tudtam. .\ kezembe került kaukázusi sisakvirágok közül egyetlen egynek sem volt szárnyas magja, s igy nem hiszem, hogy ez az alak valóban az A. napellits-hoz tartoznék. Valószinűnek tartom, hogy ez a növény az A. puhiceps-neV. mirigytelen, tehát ubnormis alakja, mert hasonló abortus az A. paniculatuiii-na.\ is akad bőven. Kevésbbé hiszem, hogy az A. luisiilnm variálna cymbulatus sisakkal. 15. A. panicnlalum Lani. FI. Franc. III (1778) 646; DC. Syst. Nat. I (1818) 375; Ser. in iMus. Helv. 1 (1823) 144; in DC. l'rodr. 1 (1824) 60; Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27), t. XXXIl ; Ic. FI. Germ. IV^ (I.S40), t. LXXXIV ; K o c h ,Synops. FI. Germ. I (1837) 25 ; Ü i e t r i c h FI. Univ. III (1834), t. XXVII; N e i 1 r. FI. Nied.-Oestr. (1859) 698; Rouy et Foucaud FI. Francé I (1893) 139; P o s p i c h. FI. (3estr. Küstenl. II (1899) 110; — A. hebegynum D. C. Syst. Nat I (1818) 370; — .4. cernuitm Rchb, Ili. Sp. Ac. (1823—27), t, XXXIII; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. LXXXV ; B e r t o 1. FI. Ital. V (1842) 426; S i m k. En. FI. Transsilv. (1886)63; — A. Jlexicatilc Hoppé in herb. ; — .4. iictiiniiiatniii Rchb. Ic. FI. Germ. IV (184U), t. LXXXIV; — .4. virgatum Rchb. 1. c. t. LXXXVII. Tuber subglobosum, 1— 2'5 cm longum, 0'8— 15 cm crassum. (!!;aulis 35 — 150 cm altus, rectus, tlexuosus vei raro volubilis, glaber, supra glandu- losus. Foliola trapoziforma. Laciniae angustae vei latae. Panicula laxa, divari- cata vei rarius contracta, glandulosa. Perianthium coeruleo violaceum. Galea 0'8— 3'5 cm aha. Carpella 3 — 5, glabriuscula vei rarius glandulosa. Központi Kózépetirópa, de inkább csak a déli fele. Varietates: Var. a. subalpiniiui R a p c s. Caulis 30 — 60 cm altus. Fólia parva. Foliolorum laciniae anguste lineares. Panicula racemoso contracta. Galea parva. Eszaknyugatinoldvai Kárpátok: Ceahiau, 1700 m (Pax!), Brosteni- Barnar, 16(30 m (Pax!). Var. [i. Matthioli (Rchb.) Rapcs; — .4. cernuum var. Matthioli Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27) XXXIII ; — A. cernuum Hőst FI. Austr. II 154 RAPAICS RAYMUND (1831) 72; — A. hiiniilc Delarbre FI. Auvergn. ed. 2. I (1836) 500; — .4. Dcgeni Gayer in Magyar. Bot. Lap V (1906) 123. Foliola oblongato trapeziforma vei fere lanceolata, 1— Tő cm lata. Panicula contracta vei divaricata. Galea altior. Var. y. moUe (Rchb.) Rapcs; — ,4. inollc R c h b. 111. Sp. Ac. (1823—27) XXXI, t. XXXI; — .4. Iwbegyniim Gayer in Magy. Bot. Lap \' (1906) 132; — A. Schurii Gayer 1. c. 131. partim. Foliola 1-5— 2-5 cm lata. l'aniculata divaricata, laxa. Ez a líét változat, a melyek a faj zömét teszik, az egész elterjedési körben honos. Alpeseh : Picmont ( P a r 1 a t o r e ! ), Savoyai Alpesek ( S e r i n g e 1), Chartreuse (J o r d a n 1 ), S. Bcrnard (S e r i n g e ! ), Ghambery (H u g u e- nin!), Schweiz: (Humberg!), Tarasp (Wagner!); Tirol; Trins (Ker- néi!), Bozen (Hausmann!), Tauerni hegyek (Link!), Schleern Ritten (Hausmann!), Virgen (Gander!), Kreuzberg (Huter!); Gastein (Gansange!), Pinzgau (Sauter 890!), Heiligenblut (Hoppé!), Laibach (Gráf!), Raibl (Engler!), Bleiburg (Kristóf!), M. Baldo (Rigó!), Zhernaprst (P o s c h a r s k y !). Jura : M. Colombier (M i c h a u d !). Kárpátok: Vihorlát (H a z s 1 i n s z k y ' M á g o c s y - D i e t z !), Maramaros (V á g n e r !), Gorova Hóra (W o 1 o s z c z a k !), Mokrana (Pax!), Cziblesz (L i m p r i c h t I), Borsabánya (Pax!), Beszterczei hegyek (\V e b e r b a u e r !), Brosteni Barnar (Pax ! Rapaics !), Rareu (Pax I), (Jcsémtető (Appe 1 !), Borszék (Römer!), Kiralykű (Moesz!). Nagy-Szeben (Kotschyl), Retyezát (Borbás! J á- vorka!); Biharhcgység : Vlegyásza (Barth!), Nagy Biharhavas (Küm- m e r 1 e ! ). Var. d. toxkiiiu (Rchb.) Rapcs; ~ .4. to.xiciim R c h b. 111. Sp. Ac. (1823—27) XXXVII, t. XXXVll ; Uietrich FI. Univers. (1834), t. XXVII; — A. neoinentanum B a u m g. En. Stirp. FI. Trans. II (1816) 100; — .4. Schurii G. Beck in Ann. Xat. Hofmus. VI ( 1891) 343, partim ;— ^. /'osii/a- cum G. Beck 1. c. 342, t. 10; — A. diaholicum Gayer in Magy. Bot. Lap. V (1906) 127. Caulis altus vei orgyalis. Fólia magna, supeiiora ramulis paniculae aequilongi vei longiores. Galea 2-5—4 cm alta. Déli Kárpálok, Szerbia és Bosznia : Királykő (Pax!), Retyezát (Heuf- fel ' Szilády !). 16. .4. laciniatum (Brühl) Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) H'iS, t. 108; — .4. fcro.x var. laciniatum Brühl 1. c. V (1896) 111, t. 111. Tuber 3-5-6 cm longum, 1-5—2 cm crassum. Caulis 60—90 cm altus plus minus flexuosus, pubescens, supra hirtus vei hirsutus. Racemus laxus, hirtus vei hirsutus. Perianthium saturate coeruleum. Galea hemisphaerico-conica. Nectaria ciliata ; calcar uncinatum, recurvatum. Carpella 3—5, dense hirta. Keleti Himalája : Sikkimtől Tibetig. 17. .4. koreaunm (Léveillé) Rapcs; — .4. Delavayi var. coreana Léveillé in Bull. Acad. Geogr. Bot. XI (1902) 300. A sisakvhíAgnemzetség rendszere, systema aconiti gentris. 155 Caulis 60—00 cm altus, subfiexuosus, glaber, angulatus. Racemus glabriusculus, plus minus laxus, simplex. Periantliium saturate violaceum. Galea hemispliaerica. Nectarii calcar gibbosum refractum vei recurvatum, Carpella 3, dense niveo hirsuta. Korea : (Faunéi). 18. .4. Dehiihiyi Franch. in Bull. Soc. Bot. Fr. XXXIII (1886) 381; Fin. et Gagn. 1. c. LI (1904) 507. Tuber subglobosum vei ellipsoideum, I — 2'5 cm longum, 0'8 — 1'5 cm crassum. Caulis 30—50 cm altus, ílexuosus vei subvolubilis, supra dense villoso hirsutus. Fólia minora. Racemuli plus minus axiUares, villoso hirsuti. Perianthium coeruleo violaceum. Galea elcvato conica. Carpella 5, dense hirsuta. Délkhina : Yiiunan : Lankong ( D e 1 a v a y 1850 !). 19. A jahu-nsc Komarov in Act. Hort. Petrop. XV'III (1001) 440. Caulis adscendens, superne horizontaliter pátens, glaber, subtlexuüsus. Foliola grosse dentata, acuminata, petiolulata. Inílorescentiae axis primaria horizontalis, rami laterales verticales. Panicula unilateralis, villoso hirsuta. Perianthium coeruleum. Carpella dense hirsuta. Korea : a Jalu völgye. 20. A. Hcnryi Prietzel in Engl. Bot. Jahrb. XXIX (1901) 329; — A. camiabifolittin Franch. in Bull. .Soc. Bot. Fr. LI (1904) 503. Tuber ellipsoideum, 12— F.s cm longum, OS— F2 cm crassum. (,'aulis 00 — 100 cm altus, voiubilís, minute puberulus. r'oliola 1 cm longe petiolulata, grosse serrato dentata, foliolis Cannabis sativae similia. Racemuli axillares, pauciflori, puberuli vei glabriusculi. Perianthium violaceum. Galea conica vei conico-tubulosa. Carpella 5 — 3, glabriuscula. Kelcli Ic-iiipcríill Ázsia. Amiirvidcl; (M a x i m o v i c z !) ; Kuzépkliiiia : Kansu (Farges lü7 !), Hupeh (Wilson 9035! Henry 6979!). 21. A vohibile Pali. En. Hort. Demidof. (1781) 21 ; Koelle Sp. Ac. (1786) 21; Regei in Bull. ,Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 90; Korshinsky Tent. FI. Ross. (1898) 20. Tuber F2— 3 cm longum, 1 — l'S cm crassum. Caulis nexuosus vei volubilis, puberulus vei villoso-hirsutus. Foliola manifeste dentata vei laciniata. Racemuli axillares, pauci vei pluriHori, glabriusculi, puberuli vei villosi. Peri- anthium coeruleo violaceum. Galea conica. Nectarii calcar aduncum, intlatum, reclinatum. Carpella 5—3, glabriuscula vei rarius hirta. Szibéria és Kdcti Ázsia. V a r i e t a t e s : Ssp. 1. .4. ciliare (DC.) Rapcs; — .4. ciliare DC. Syst. Nat. I (1818) 378; Ser. in I)C. Prodr. I (1824) 61; — .4. villosiim Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) XXVI; C. A. Meyer in L e d e b. l'l. Alt. II (1830) 182; Ledeb. FI. Ross. I (1842) (j8 ; !•' i n. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904) .i06. Caulis et inflorescentia pilis patentibus tecta. Var. a. rectiitscidinn (Rchb.) Rapcs; — .4. vijlosiiin a rectiu^ciiluiii Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) XXVI, t. XXVI; - A. volitbih- \-m. viUosnm l'íC, RAPAICS RAYMUND Regei in Hull. Soc. [mp. Nat. Mosc. XXXIV (1864) 92; ~ A. ocholense Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27) XVIII, t. XVIII, partim. (Jaulití tortuosus vei nexuosus. Foliolorum laciniae angustae. Ezt a változatot csak az Altai hegységből láttam (Gebler! E h r e n- h e r g !). \'ai. li. fliMiosimi (Rchb.) Rapcs; - A. vUlosnm /j. Jlcxuiisiiiii Rchb, 111. .Sp. Ac. (1S23— 27) XXVII, t. XXVII; ~ A. volniile y. tciiiii- st'Liiiiii. (J hitist'clinii^ ( hir.^iilitiii K' e g e 1 in Hull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (ISbl) 91—92; — A. fliuridiiiii Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27) xxvili, t. xxvm. Caulis tle.xuosus vcl volubilis. Foliolorum laciniae lineari-lanceolatae. Különösen Szibi'riábűn gyakori, de Permtől Khinaig hono?;. Szihériű : Jenisseisk ( A u g u s z t i n o v i c z !), \'orogova (Bicmor!), Altai (r)uhniherg (120! 027! (117! 6(.i5 ! E h r c n b e r .u !), Kurtschun folyó vidéke (Karelin el Kirilot'f 603!). Amiirvidck : (M a .\ i m o v i c z !). Kelelízibcriű : (Pallas'i. Khnia : Shensi (Giraldi 4732!) Ssp. 2. A. t'riosleiiiinii (I.)i'.) Rapcs; — A. eridsU-niiiin \)C. Syst. Nat. I (1818) 377; — A. glabiuin L)C. 1. c. 379. Caulis et inllorescentia glaber vei minute puberulus. Var. y. piibfscens (Regei) Rapcs; — A. rolubilc var. ptibescciiA Regei in Hull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1862) 91 ; — ^. Raddeanum Regei 1. c, 18; - A. voliibilc Rchb. Hl. Sp. Ac. (1823-27) XXV, t. XXV; C. A. Meyer in Ledeb. FI. Alt. II (1.S30) 2S1 ; 1. e d e b. FI. Ross. I (1842) 68; Fin. et G a - n. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (19(;)4) 5(.)6 ; — A. lortuostim T u r c z. in Hull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XV (1842) .S2 ; Ledeb. FI. Ross. I (1842) (18. Caulis volubilis, saepe minute puberulus. Különösen keleti Ázsiában honos, a hol az .Amurvidéktől Vünnanig terjed és átcsap Japánba is. Aiintrvidck : (A u g u s z t i n o v i c z ! R a d d e I). Khiua : Kansu (F a r- ges fi34 !), Shensi (Ciraldi 4734! 4729! 4733!). Vünnan (Henry 9825! Üelavay 1041!). Japán: Nagasaki (M a .x i m o v i c z ! ). Var. d. lorliiosiiiii (W i 1 1 d) R a p c s ; A. loiitiosiim Willd. En. Hort. Berol. (1809) 570; DC. Syst. Nat. I (ISIS) 378; Ser. in DC. Frodr. I (1824) 61; Rchb 111. Sp. Ac. (1823—27) XXIV, t. XXIV; Dietrich FI. Univers. III (1834), t. XXVI; — A. vohibile var. tuiiiiosnm Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 91. Robustum. Caulis valde tortuosus. Csupán csak a kertekben kultiválják. A természetben nem ismeretes. Valószínűleg az előbbinek kiilturalakja. Nohi : A. vohibilf és tortiiosiim nevén i.t;en gyakran termesztik a kertekben egész m:is fajoknak buja példányait. A SISAICVIkAgNIíMZKTSEÜ RtXÜSZKRE, SVSTEMA ACIJNITI GEXERIS. 157 Slirpi'S liybridac sitbsectiouuin Nupelli ct Cainuiari. 1'. .4. lUipcUíis >^ varie^atuin ; — A. pyraiiiidalc. M i 1 1. Gard. Üict. ed. 8. (17(>8) n. (i ; R c h b. 111. Sp. Ac. (1823-27) LXVIII, t. LXVIII ; Ic, FI. Germ. IV (1840), t, LXXXIX ; L) i e t r i c h FI. Univers. III (1834), t. XXV'III ; — .4. ncoiiJonLiiiunt Koelle Spic. Ac. (1780) 16; — .4. iiilcr- inediuiii D(A Syst. Nat. 1 (ISIS) 374; — A. Slocrkunuim R c h b. in Flóra I (1818) 202; 111. Sp. Ac. (1823-27) LXXI, t. LXXI ; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. LXXXVI ; Dietrich FI. Univers. III (1834), I. XLI\'; — .4. nenbergense Rchb, 111. Sp. .\c. (1S23— 27) LXIX, t. LXIX, partim; Ic. FI. Gorm. IV (1840), t. LXXXX'III, pariim; —.4, speciositin otto in Mvis. Helv. I (1823) 147; in DC. Prodr. I (1824) (50; — ,4. cxaltatiiin B e r n h. in Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) LXXII, t. LXXII ; Rchb. Ic. FI. Germ. IV (1840), t, LXXXVI; Dietrich FI. Univers. III (1834), t. XLI\' ; — .4. Benihaidiautiiii Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27) l.XX'III ; Ic. FI. Gurm. IV (1840), t. XCI, partim; — .4. pahnalifiduni Rchb. III. Sp. Ac. (1823—27) l.XXII; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. LXXXVI. A természetben elég ritkán a két törzsfaj közös elterjedési körében. így pl. Überpinzgau (S p i t z e 1 I), Salzburg (G r t m a n n !), Samar (H o r b á s I), Ivanscia (S c h 1 o s s e r I), Znaim (Richterli, Csúcsa (Barth!), Késmárk (H a z s 1 i n s z k y !). Xola : N'alószinü, hogy ;i kultúrában nuir a guríjg időkben ismeretes volt ; kertekben ina is ez a fajkeverék a leggyakoribb. Megjelenésében pontosan a két törzs- faj keveréke, különös tulajdons.-iga azonban, hogy eléggé ingadozó jegyeiben, különösen pedig a sisakot tekintve. Rchb. herbáriumában rendkívül sokféle néven vannak efféle fajkeverék-példányok. Megemlítésre méltó az a feltűnően nagy virágú fajtája ennek a ke- verékfajnak, a melyet Rchb. herbáriumában 4. U'/Z/i/i/io/í'/í-nak nevezett meg. 2*. .4. napclhis >., paniculatum : — A. ccniituiii W u 1 f. in Koelle Spic. Ac. (178(3) 17; — -4. ClairvüU'antun Brüggcr in Jahresb. Naturf. Ges. Graub. XXII— XXIV (1881) S — K) cm longum. Foliiculi 14-18 cm longi. Kózéphiinalája : Garhwal : (F a 1 c o n e i- (í!) ! S c h 1 a g i n t w e i t 7820 !). Var. fi. ci-jssicauli- (Brühl) K a p c s ; — /l. fcro.i- var. crassicatdis Brühl in Ann. Roy. Bot. Gard. V (1896) 110, t. 111; — A. ferox var. spicűla, var. la.xiflora Brühl \. c; — A. spicatuiu Stapf 1. c. X (1905) 165, t. 106, 107. Tuber 10—20 cm longum. FoUiculi 10 cm longi. Keklhiinahlja : Sikkimtől Chumbiig: Sikkim (H o o k. f. et T h o m s o n 1). 25. -i. fifox Wall. in Mus. Helv. I (1823) 160, t. XV; Wall. Cat. 4721 A.; Ser. in DC Frodr. I (1824) 64; H o o k. f. T h o m s. FI. Ind. I (1S85) .56, partim; Stapf in Ann. Koy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 169, t. 109; — .4. viroí-um D. Don Prodr. FI. Nep. (1825) 196; — A. napellus var. rigicliiin H o o k. f. FI. Brit. Ind. I (1875) 29, partim; — A. dissectum Stein in Gartenilora (1886) 226, fig. 227. Tuber ellipsoideum, 2-5—4 cm longum, 1 — 1-5 cm crassum. Caulis erectus, basi saepe hypogaeus, 40—90 cm altus, supeine hirtus. Laciniae foliorum divaricatae. Racemus la.xiusculus, hirtus vei hirsutus. Perianthium coeruleum. Galea hemisphaerica. Nectarii calcar truncatum, rectum ; labium acutum. Carpella 5. plus minus dense hirsuta. Középhimalaja : Nepál: (Wallich 4721! 4721/a:). 26. .4. maximum Pali. in DC. Syst. Nat. I (1818) 380; — A. kam- Ischaliciim Kegel in Buli. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 96; Fin. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1004) 514. Tuber 1-2-2-5 cm longum, 1—1-5 cm crassum. Caulis 25 — 100 cm altus, supra plus minus hirtus. Foliorum partitiones trifidae, vei multilidae. Laciniae tlabelUtim dispositae, abrupte acuminatae. Racemus densus, capi- tuliformis, hirtus, plus minus simple.x vei rarius basi ramosus. Perianthium coeruleum, hirtum. Galea hemispherico conica. Nectarii calcar rotundato dila- tatum, crassum. Carpella 3—5, hirta vei subglabra. Kamcfa/ka. V a r i e t a t e s : Var. n. kamtschaliciiin (WiUd) Rapcs; — A. kamtschaticiim Willd in Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) XV, t. XV; l) i e t r i c h FI. Univers. III (1834) t. XXXIX; Ledeb. FI. Ross. I (1842) (J9 ; — A. kamtschaticitm a. typiciim Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 97. Caulis mediocris. l-'oliorum laciniae lineari lanceolatae. Kamcsatka : (Ottó! P a 1 1 a s ! R i e d e r ' ). \'ar. ii. Pallüiianum Rapcs; — .4. maximum Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27) XVII ; t. XVII; Ledeb. FI. Ross. 1 (1842) 69; Ser. ^ in Mus. Helv. I (1823) 150; in Ü. C. Prodr. I (1824) 61; Dietrich FI. Univers. m (1834), t. XLIV ; — A. kamlschaticum luxurians Rchb. 111. Sp. Ac. (1823—27) XVT, t. XVI ; — A. kamtschaticum (i. maximum Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXlV (1861) 97. 160 RAPAICS KAYMIjND V Caulis clatus. Folioruni laciniae lanceolalae. Kamcsűtka : (R e i n e r et K e s s 1 i t z !). 27. A. Japouiciiii! T h u n b. FI. .lapon. (1784) 231; D e c n e in Rev. Hortic. (1851) 175; Ser. in Mus. Helv. I (1823) IA6 ; in DC. Prodr. I (1824) 60: R c h b. 111. Sp. Ac. (1823-27) XXXVl. t. XXXVI; - ? ,4. na- pellus Thunb. FI. Japon. (MM) 2i\ : ~ A. uncinalnin [i. japonicitm Regei in Bull. Soc. Imp. Xat. Mosc. XXXIV (1861) 87; — A. Fischeri a. typicum Regei 1. c. 98 ; — .4. Canniduiii L) e b e a u .\ in Act. .Soc. Linn. Bord. XXXIII (1879) 87; — A. Fortuvei H e m s 1 in Journ. Linn. Soc. XXIII (1886) 20; ~ A. Fischeri Komarov in Act. Hort. Petrop. XXII (1903) 257; — A. itncinatiim Fin. et G a g n. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904) 507; — .4. Faiiricri Lévl. et V a n i o t. in Bull. Soc. Agric. LX (1905) 77, Tuber 2—5 cm longum, O'S— 1-2 cm crassum. Caulis plus rainus flexuosus vei subvolubili.s, 50—150 cm allus, glabriusculus vei supra hirtus. Partitiones foliorum rhombeo ovatae, lobatae. Racemus laxus, non raro sub- paniculatus, glaber, hirtus vei pubescens. Perianthium coeruleo violaceum. Galea conica vei raro subtubulosa. Nectarii calcar subaduncum, obtusum. Carpella 3, rarius 5, plus minus glabra. Siibarkíikns és lempcrált Keletázsia. \' a r i e t a t e s : Var. a. Thunhergi R a p c s. Pedunculi pubescentes. Var. /?. Fischeri (Rchb.) Rapcs; — .4. Fischeri R c h b. 111. Sp. Ac. (1823—27) XXII. t. XXII; Fin. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904) 514; — A. Lnbarskyi Rchb. Ili Sp. Ac. (1823—27) XX. t. XX; Dietrich FI. Univers. III (1834). t. XLIV ; — A. chiiiense S i e b. in 1' a x t. Mag. Bot. V (1838) 3; S i e b. et Z u c c. FI. .lapon. (1843—46) 76. Pedunculi plus minus glabri. (/ralea saepe alta. Mindkét változat elég gyakori Kamcsatkában és kijlünösen Japánban. Khinából nagyon kevés példányt láttam. Kamcsatka : (P e t e r s !), Mandstiria. Korea : Khiiia : Ningpo (F a b e r !). Japán : (R e i n ! H i I g e n d o r f ! H i k k o !), Fuji (R e i n 1), Senano et Numbo (T s eh 0 no s ki !), Hakodate (M a x i m o v i c z !). Nikko (H i 1 g e n d o r f !), Tshuzenji a Nikko hegységben (Dönitzl). .lokuhama (Wichura! N e u- m a n n !). Var. y. autiiinnale (L i n d 1) R a p c s ; — ^. autiiiniiale Lindl in Journ. Hortic. Soc. II (1847) 77. Pedunculi glabri vei puberuli. Galea hemisphaerico obtuse conica, amplissima. Kerti alakzat. Ma már nem igen tenyésztik. 28. .4. Sczíikiiii Turcz, in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. I (1840) 61; Ledeb. FI. Ross. I (1842) 740; — A. arcnatitm Maxim. Prim. FI. Amur. (1859) 27; Freyn in Ö. B. Z. LI (1901) 832; — A. Fischeri [i. arcuatuin Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 99, partim; — .4. race- midositm Franch. in Journ. Bot. Morot. VIII (1894) 276 ; — .4. Cavaleriei Lévl et Vanihol in Bull. Soc. Agr. LX (1905) 78. A SlSAKN-HíAGNKMZETSEG RENDSZERE. SYSTEMA ACONITl GENERI.S. IHl Tuber ellipsoicleum, 1 — l'S cm loni^um, O'ö— 0'8 cm crassiim. Caulis volubilis vei rai'ius nexuosus, minute puberulus, 60—90 cm altus. l''olioi'uni partitiones grossc dentatae vei lobulatae. Kacemi axillares. Periantliium vio- laceum. Galea conica vei subtubulosa. Carpella 5 — 3, plus minus glabra vei raro hirta. Kelcli Ázsia. Var. a. paiiciflontin R a p c s. Racemuli ü — S-flori. Partitiones folioiuni elongato rhombco lanceolatac. Carpella glabra. Délkhiiia : Xauchuan (Rosthorn!). Var. [i. Heinsleyauuin (P r i t z e 1) R a p c s ; — .4. Heuisleyaiinin P r i t z e 1 in Engl. Bot. Jahrb. XXIX (1901) 329. Racemuli multiflori. Partitiones foliorum laté rhombeae. k'hiiia: Shensi (G i r a 1 d i 4741 !), Hupeh (W i 1 s o n ! Henry 6046!). jVdi',! .■ T 11 r c z a n i n o w Jakuczitot mondja a legészakibb pontnak az ^1. Szii- kini eltcrjedcsi körében. Kn azonban csak Khinából láttam példányokat. 29. .4. ainlurtum V\t\. et G a g n. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904) 506. t. \'I11 ; — .4. variegatuin Hook f. in Himalay. Journ. II. (1855) 107; H o o k. f. T h 0 m s. FI. Ind. I (1855) 56; — -4. uncinatniii Hook. f. FI. Brit. Ind. I (1875) 28; — ,4. volubile var. villosiim Pritzel in Engl. Bot. Jahrb. XXIX (1901) 329, partim; — .4. Elwesii Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 174, t. 112; — A. axillare Rapcs in herb. Berl. Tuber 1 — 2'5 cm longum, 0'5— 1 cm crassum. Caulis 40—80 cm altus, volubilis vei fle.xuosus, puberulus, superne plus minus glanduloso viüoso hirsutus. Partitiones foliorum pilosae, grosse dentatae vei lobulatae. Racemuli axillares. paucitlori, plus minus dense glanduloso villosi. Perianthium coeruleo violaceum. Galea conica. Nectarii calcar breve, recurvatum. Carpella 5, glabriuscula vei hirta. Keh'thiiiialája meg Közép- is Délkhina. Sikkiin (Hook f. et Thom- son!), Klüiia : Shensi (Giraldi 4740! 4738! 4737! 1673!). 30. .4. oregonensc Rafin. New FI. Bot. North. Amer. (1836) 57; — A. Fisclieri Rat'in. 1. c. 56; —.4. iiasutnni Hook. FI. Bor. Am. I (1833) 2ö; — A. cohimbiaiiinu N u 1 1. in Torr. et Gray Fi. N. Amer. I (1838—40) 34; — A. novabaracfuse A. Gray in Bull. Torr. Bot. Cl. XIII (1886) 190; Britton et Brown 111. P4. N. Unit. St. II (181)7) 61, Hg. 1566; — A. Bakeri Greene Exicc. Cent. Color. (1901) n. 526; — A. insigne G r e e n e 1. c. n. 317. Tuber 2—4 cm longum, 0'5 — 1-2 cm crassum. Caulis erectus, 50—90 cm altus, glaber, supra glandulosus. Fólia superiora plus minus amplexicaulia. Partitiones inciso lobatae. Intlorescentia plus minus paniculata. rarius sub- racemosa, glandulosa. Perianthium pallide coeruleum. Galea conica. Car- pella 3, glabra. Észak-Amerika, 250— 50" é. sz. övben. Pacifikus Észak-Amerikai fi. ter.: Colorado: Marschall-szoros (Baker 526!), Pagosa Peak (Baker 317!), La Plata Mts (Baker et Earle!); Növénytani Közlemények. 1907. VI. kötet, 5. füzet. 11 162 RAPAICS RAVMUND Arizona: Humphrey Peak (P r i n g 1 e ! Dougal 396!), Huahuca Mts (Pringle!); Califoniia : Sierra Nevada (Perkins!); Utah : Wahsatch (Jones 1175!); Idaho : Latah County (E h n e r 13!); Washington: Paddo Mts (S u k s d o r f ) ; IVyoining : Lapanie Peak (Nelson ! 7'uii), Yellowstone Nat. Park (A. et E. Nelson 6208!); Dal-ola : (Rydberg Ö06 !) ; Mexico : Sierra Madre (T o w s e n d et Barber 253!). Allantikiis Észak-Amerikai fi. ler. : Ohiv : Cleveland (W . K r e b s 228 !). 31. A. rediiiatnni A. Gray in Ann. Journ. Sci. XLII (1842) 34; in Hook. Lond. Journ. Bot. VI (1843) 118; Britton et B r o w n 111. FI. N. Unit. St. II (1897) 61, fig. 1568. Caulis volubilis. 80—160 cm altus. Foliorum partitiones lobatae, grosse dentalae. Intlorescentia plus minus paniculata, la.xa, hirta. Perianthium albe- scens. Galea elevato conica. Carpella 3, glabra. AlLmíikus Észak- Amerika : Alleghany Mts. ; 2. Sectio : Americana R a p c s. 32. A. nncinatnm L. Sp. Pl. ed. 2. (1762) 750; L o d d i g. in Curt. Bot. Mag. XXVIII (1808), t. 11 10 ; DC. Syst. Nat. I (1818) 370; Ser. in L)C. Prodr. I (1824) 60; K c h h. III. Sp. Ae. (1823—27) XXXV, t. XXXV; Britton et B r o \v n 111. FI. N. Um. St. II (1897) 61, fig. 1567; — 'i A. scandcns Rafin. New. Y\. Bot. N. Am. (1836) 55; — '; A. llexuosum Rafin. 1. c. 55; — '-.A. tnincaliim Rafin. 1. c. 55; — ': A. divergens Rafin. 1. c. 56; — ? .4. cordatiini Rafin. 1. c. 56. Tuber subglobosum, 1'5 — 3 cm longum. Caulis erectus, llexuosus vei subvolubilis, 80—160 cm altus, glabriusculus. l'olia supra basin tripartita vei trilobata. Partitiones antice tridentatae vei trilobulatae. rarius subpinnati- ftdae. Kacemuli paucitlori, dichotomi. Pedunculi apice villoso hirsuti. Perian- thium coeruleo violaceum. Galea conica. Nectarii calcar uncinatum, capitatum. Carpella 5, plus minus glabra. Semina transversim lamellata. Atlaniikus Észak-Amerika : Alleghany Mis : Carolina : Rutherfordton (Rugel!); Kentucky (\V, Short!); Georgia: Mt. Blue Ridge (B e y r i c h !) ; Virginia : Withwille (S h r i v e r ! ), Mt. Negr. (Gray!). 3. Sectio : Bisma R a p c s. /. Subsectio : Aníhora (i->C.) R a p c s. Sct: Anfhora DC. Syst. Nat. I (1818) 365; Ser. in DC. Prodr. I (1824) 56; C. A. Meyer in L c d e b. FI. Alt. II (1830) 280; L e d e h. FI. Ross. I (1842) 65; R c h b. Ic, FI. Germ. IV (1840) 25; Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 131; - Calliparia R c h b. 111. Sp. Ac. (1823— 27); Anthoroidea R c h b. 1. c. 33. A. Hookeri Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 147, t. 98. A SISAK\'IRÁGNEA1ZETSÉG RENDSZER?:. SYSTEMA ACONITI GENERIS. 103 Tiiber ellipsoideum, 0'5— 2'5 cm longum, 0'3— O'ö cm crassum. Caulis adscendens, basi non raro hypogaeus, 10 — 25 cm altus, glaber, supra pubes- eens. Fólia parva. l'aríitiones tilobatae. Intlorescentia laxissima, corymboso subracemosa, pubescens. Perianthium coeruleum. Galea hemisphaerico navicula- ris. Nectarii calcar gibbosum refractum. Carpella 5, dense hirsuta. Semina alata. Kelethimalája ; Sikkimtől Tibetig. Nóta : En csak egy példányt láttam, a mely valószínűleg idevaló, mivel azon- ban a Nyugathimalájából Kadarkantából (Tihri Garhwal) való, gumója pedig hiányzik, nem állithatom bizonyosan ennek a növénynek idetartozandóságát. A gyűjtő neve hiányzik a növény mellől. 34. A. rotiindifolium Kar. et K i r. in Bull, Soc, Imp. Nat. Mosc. XV (1842) 139; Led eb Fi. Ross. I (1842) 740; Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 11."") ; B o i s s. FI. Orieni. Suppl. (1888) 21; S t a p f in Ann. Koy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 149, t. 99; — A. tianschanknin R u p r. Sert. Tiansch. (1869) 38; — A. oligantherniim Kerner in Ber. Naturw, \'er. Insbr. I (1870) 119; — A. uapellus var. rolundifoliuiii H o o k f. FI. Brit. Ind. I (1875) 29; — A. iidpclhis var. acaiile, var. polyaulhcmuin. var. refractum Fin. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904) 512—513. Tuber 1 — 2'5 cm longum, 0'6— O'S cm crassum. Caulis erectus vei adscendens, basi saepe hypogaeus, 15—50 cm altus, supra hirsutus vei hirtus. Fólia parva, plus minus supra basin 5 — parlita, ivacemus densus vei la.xus, hirtus vei hirsutus vei raro glabrescens. Perianthium coeruleo violaceum. Galea hemisphaerico navicularis. Xectarii calcar gibbosum, refractum. Garpella 5, dense hirsuta. Semina alata. Déli Köscpázsia : Alataii : (B r o t h e r u s 43 !), Sarcban (K a r c 1 i n ct K i r i 1 o f f !) ; Alexaiicirovslíi hegys. : Karakia-szoros (Regéli); Xvitgalliima- lája : Tibet: (S o u 1 i é I Falconer 73!), Scardo (S c h 1 a g i n t \v e i t 733 I ), Bagmaharal S c h 1 a g i n t w e i t .5906 ! ) ; Középl;hina : Shensi (G i r a 1 d i ! ). Kansu (Széchenyi 221!). \' a r i e t a t e s. Var. a. tangitticuin M a .\ i m FI. Tangut I (1889) 26. Humilis, non raro decumbens. ("aulis 10 — 15 cm altus. Var. :j. elatiiis Regei in Descr. Pl. Nov. Rar. Fedtschd. p. 2. Caulis adscendens, 15 — 35 cm altus. Var. y. scssiliflorum (F i n. et Gagn.) Rapcs; — A. napetliis var. sessiflorum Fin. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. !■>. FI (1904) 513. Caulis adscendens vei erectus, 40—50 cm altus, Racemus longus. 35. A. heterophyllum Wall. in Royle 111. Himal. (1834) 56, t. 13; Hook, f, FI, Brit. Ind. I (1875) 29; Goris in Bull. Se. Pharm. (1901) 114, t. VIII; Stapf in .Ann, Roy, Bot. Gard. Calcut, X (1905) 151, t. 100; — A. cordatum Royle 111. Him. (1834) 56; — .4. ovatum L i n d 1. in Bot. Reg. XXVI (1840) Mise, 53 ; — A. heterophyllum var. bracteatuin Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 154, t. 100. Tuber 2—5 cm longum, 0-5- 1 '2 cm crassum. C'aulis erectus, 15—90 cm, rarius 1 — 2 m altus, supra hirtus. Fólia heteromorpha, radicalia longe 11- 1H4 RAPAICS RAY.MUND petiolata, orbicularia vei subcordata, supra basin 5— partita, magna ; caulina amplexicaulia, cordata, grosse dentata. Racemus laxus, hirtus. Perianthium coeruleum. Galea semiglobosa. N'ectarií calcar breve. gibbosiim, inflatum ; labium minimum. Carpella 5, plus miniis puberula. Semina alata. Himalája: Kashmir (l'alconer 74' huthie 13441!), Laliul (J a e s c h k e 1), flarhwal (F a 1 c o n e r 74 I ). Kumoan < Mus. Soc. Ind. ( )r. 4722, a!). Nyugati Tibet (F a 1 c o n e r 74!). 3ü. A. hiíina (H a m i 1 1.) R a p c s ; — Calllia bisma H a m i 1 1. in Edinb. Journ. Sci. (1824)" 251 ; — Nirbisia bisma G. Don. Gen. Syst. I (1831) 63; — .4. paJmatiim D. Don. Prodr. FI. Nep. (1825) 196; R o y 1 e 111. Himal. (1834) 57; Hook. f. FI. Brit. Ind. I (1875) 28; .S f a p f in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut- X (1905) 156, t. 102; — A. ferox ssp. paJinaliim Brühl in Ann. Roy. Bot Gard. Calcut. V (1896) 111, t. 111. Tuber robustuni, Id — 4 cm longum, 3 — U 75 cm crassum. Caulis ereclus, 30 — 120 cm altus, glabriusculus. Fólia supra basin palmatipartita. Partitiones trilobatae. Intlorescentia paniculata, non raro contracta, glabra vei subhirta. Perianthium saturate coerulescens. Galea hemisphaerica. Nectarii calcar cylindraceum, elongatum, apice gibbosum ; labium minimum, integnmi. Car- pella 5, glabra. Közép- lufg Kclclliiuidlája is Dilkhina : SíUkim (.A n d e r s o n 343 I King'); Yünnan (Delavay 4242!). Xota : Valószinüleg idevaló az .4. lethalc |Gi-illitli Not. Pl. .As. 1\' (1854) 732; Stapf in .Ann. Rny. Bot. Gard. Calcut. X (1905i 175. t. 112 B.| is, és csak egy kapaszkodó szárú példánya lesz az A. ?>;sjH.i-nal<. Guniiija azonban az originálé- nak nem lévén, semmi bizonyosat sem lehetett S t a p 1-nak kiderítenie. Hasonlóképpen idetartozó nevek lesznek az A. divaricainm (Fin. et G a g n. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (19134) 511, t. VIII] az .4. laisiense [Fin. et G a g n. 1. c. 510, t. IX. | és az A. Frattchclü [Fin. et G a g n. 1. c. 510, t. IXj. minthogy azonban gumójuk anatómiai szerkezete ismeretlen, véleménymondástól tartózkodom. 37. .4. biflornm Fis eh. in 1)C. Syst. Nat. 1 (1818) 380; R c h b. Mon. Gen. Ac (1820), t. MI: 111. Sp. Ac. (1823-27) XL, t. XI.; Ser. in Mus. Helv. I (1823) Kii; in liC. Prodr, I (1824) 64; Ledeb. FI. Ross. I (1842) 70; Dietrich FI. Uiiivers. III (1S34). t. XX\'I ; Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) :!4. Tuber vi.x piso niaius, 0'4— ()'6 cm longum, 0'3--0'4 cm crassum. glo- bosum. Caulis 10—20 cm altus, erectus, glaber, supra hirtus. Fólia parva, ad basin palmatipartita. Laciniae lineares. Flores I — 5. Perianthium pallide lutescentc-coeruleum. Galea navicularis. Nectarii calcar minimum, truncatum ; labium integrum, brevc. Carpella 3, subhirta. FoUiculi 0'5 — 0'8 cm longi. Altai hegys. : (G a r c k e ! L e s s i n g ! ). 38. .4. delphinifolium ÜC. .Syst. Nat. 1 (1818) 380; R c h b. Mon. Gen. Ac. (1820). t. IX; III. Sp. Ac. (1823—27) XLII, t. XLII ; Dietrich FI. L'nivers. III (1834), t. XXVI ; Ledeb. FI. Ross. I (1842) 70; — .4. semi- galealiiin Pali. in K' c h b. Mon. Gen. Ac. (1820), t. VIII; R c h b. 111. Sp. Ac. (1823-27) XLI, t. XLI ; Dietrich FI. Univers. III (1834), t. XXVI ; — A. chamissonianum \< c h b. Mon. Gen. (1820), t. X ; 111. Sp. Ac. (1823—27) A SISAKN'IIíAGNKMZET.SEC rendszere. SVSTKMA ACONITI GENEIÍlS. Kjf) LXIIJ, t. LXIII; — A. panuloxnin R c h b. Mon. (ien. Ac. (1820), t. VII; 111. Sp. Ac. (IS23-27) XXXVIIÍ, t. XXXVIII ; — A. napelhis var. semi- gah'aliiiii, v:ii-. dílphiuifolitiin Ser. in DC I'rodr. 1 (1824) 62-6.'!; — A. ramosiini X elsőn in Bull. Torr. Bot. Cl. XXVI (1899) 8. Tuber 0-."i 2 cm longuiii, 04 — O'S cm crassum. i aulis 10— ."lO cm altu.'í, erectus, glaber, supra pubescens. l-'olia ad basin tripartita. Laciniae angustae. Inllorescentia la.xissima, pkis minus hirla. Perianthiuiii coeruleo violaceum vei varie^'alum. (ialea hemispliaerico navicularis. Xectarii calcar breve, oblic)Uum. ( arpella 5, glabriuscula. Kamcíűtkű, Alűska s a Berii!gs::igclí-k : A'aiiicsalka : Kolyma (Augu.szti- novicz ! Ottó! K u s m i s c h e t'f !), Kmma Hafen (K r a u s e 3991) Taklin (K r a u s e 327 I) ; Alaska : ( F i s c h e r !), ^'akutat Bay (F i n s t o n 110!), Szt. Lawrence sziget (K j e 1 1 m a n n !). 39. ^4. iHiviciilarf (Brühl) Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) ir>4. t. 101; — A. fernx var. luivicnluns B r ü li 1 I. c. I (1890) 111. t. 111. Tuber 2") cm longum, 0'5— 00 cm crassum. Caulis erectus vei ad- scendens, plus minus hirtus, basi saepe hypogaeus. Fólia parva, supra basin 3 — 5-partita. Inllorescentia corymboso racemosa, subhirta. Perianthium saturate coeruleum, persistens. (lalea navicularis. Xectarii calcar gibbosum. Carpella 5, dense hirsuta. Kelctlüinalája : Sikkimlől ('humbug. Sikkiin (Hook f. Thomson!). 40. .4. aiithoni L. Sp. Pl. ed. 1. (1753) 5S2 ; ÜC. Syst. Xat. 1 (1818) 365; Ser. in Mus. Helv. 1 (1823) 129; in DC. Prodr. I (1824) 56; Rchb. Mon. (ien. Ac. (1820) 60, t. I; 111. Sp. Ac. (1823—27) LIX, t. LIX ; C. A. Meyer in Led eb. FI. Alt. II (1830) 280; D i e t r i c h FI. Univers. III (1834), t. XXXIX ; Koch Synops. FI. Germ. ed. 1. (1837) 23; Rchb. Ic. FI. Germ. IV (184(1), t. C : L e d e b. FI. Ross. I (1842) 65; Regei in Bull. Soc. Imp. Nat. Mosc. XXXIV (1861) 71; B o i s s. FI. Orient. I (1867) 90; Pa ne. I''l. Princ. Serb. (1,S74) 118; Rouy et Foucaud FI. Fr. I (1893) 130; Diels in Engl. Bot. Jahrb. XXIX (1901) 330; Komarov in Act. Hort. Petrop. XXII (1903) 259; — A. atithoroideum DC. Syst. Xat. I (1818) 3(36; Rchb. Mon. Gen. Ac. (1820) 68, t. IV; III. Sp. Ac. (1823—27) LXI, t. l.Xl ; C. A. Meyer in L e d e b. FI. Alt, II (1830) 281; Dietrich l-'l. Univers III (1834), t. XXXIX; ~- .4. Uccandollei Rchb. Mon, Gen, Ac. (1820) 67, t, III; — A. cidophum K' c h b. 1. c. 69, t. V; — A. Jacqitini Rchb. 1. c. 65; t. II ; — A. iteniorosiiiu M. B. in Rchb, 1. c. 71, t. VI; — A. Pallasii Rchb, 1, c, 72, t, VI; Ili. Sp. Ac. (1823—27) LX, t. LX ; Spreng. Syst. Veg. II (1825) 019; Dietrich F\. Univers. III (1834), t, XXXIX; - .4, pyrenaicum Pali, Reis. Pr. Russ, II (1773) 316; — A. anthontin St, L a g. in Ann. Soc. Bot. Lyon. VII (1880) 119. Tuber L5— 4 cm longum, 05 — 1'5 cm crassum. Caulis 20—120 cm altus, puberulus, pubescens vei rarius dcnse hirsutus. Fólia palmatisecta, Foliola ani;uste pinnatisecta vei pinnatitida ; laciniae 1 — 3 mm latae, Racemus plus minus densus, simple.x vei rarius basi ramosus, pubescens, velutinus 166 RAPAICS RAVMUND vei raro hirsutus. Perianthium luteuni vei coeruleo violaceum. Galea hemi sphaerica. Nectarii calcar gibbosuni, plus minus spiraliter reflexum. Carpella 5, hirta, hirsufa vei barbata. A Pyreneusoklól, Közcpfiirópún. a Kaukázuson és Szibérián ál a heleti teuipcrált Ázsiáig minden hegységben. Skandináviában és a Himalájában azonban nincsen. Pyreneusok (Bordéré! Bourgeau!); Nyugati Alpcsek (B i n d e r ! H u g u e n i n 1) ; Jura (Murát!); Déli Alpcsek (H u t c r ! Rigó !); Keleti Alpcsek (K e rn e r ! R i c h t e r ! Oborny!); Északi Kárpátok (E n g- lerí); Keleti és Galicziai Kárpátok (VV e s e 1 s k y ! B 1 o c k i !) ; Erdélyi és Bukovinai Kárpálok (P 3.x \ Rapaics! Blocki!); Biharhegység (W o\íí '. Haynald!); Déli Kárpálok (M o e s z ! A n d r á !) ; Nyugalpontnsi fi. pr. (Pani'icl); Az egész pontusi fi. pr. (Láng! Sadler! Feichtinger! Pa.x! Besser!); Kaukasus (Hollós! Fischer!); Nyugati Szibéria és Turkesztán (E li r e n b e r g I D u h ni b e r g 02ö ! 616 ! K a r e 1 i n et K i r i 1 o f t" ! Bunge!); Északi és Középkhina (G i r a 1 d i 847' 4715' 4718' 4720' 4721! Széchenyi 205 ! P r z e v a 1 s k i !) ; Korea. V a ]■ i e t a t e s : \'ar. a. ochroleucuni (Salisb.) Rapcs; — A. ochroleucuni S a 1 i s b. Prodr. Stirp. (1796) 875. I-'eriantiiium ochroleucuni vei luteum. \'ar. [i. versicotor (Stev.) Ser. in IVlus. Helv. 1(1823) 132; in DC. Prodr. 1 (1824) 57; — Anthora versicolor Stev. in herb. Perianthium coeruleo violaceum. Ez az utóbbi sokkal ritkább, mint a sárgavirágú alakzat, de elszórtan a faj egész elterjedési körében előfordul. 1'. Snbsectio : Deinorrhizuni (S t a p f) Fi a p c s. Sct : Deinorrhizuni Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 131. 41. A. deinorrhizum Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. (1905) 159, t. 103; — .4. fero.x var. laciniatuni. var. atrox Watt. in Agric. Legd. (1902) 96, partim: — A. alro.x Goris in Bull. Se. Phanii. 111 (1901) 96, partim; — .4. Briihlii Goris 1. c. 122, partim. Tuber robustum, 6'ö cm longuni. P8 cm crassum. Caulis erectus 60—150 cm altus, supra puberulus. FoIia fere ad basin 5-partita. Partitiones 2— 34obae, grosse dentatae. Racemus minute puberulus. Perianthium coeru- leum. Galea hemisphaerica, depressa. Nectaria ciliata ; calcar capitatum. Car- pella 3, puberula. .Semina transversini lamellata. Nyugalhimalája : Baskhar. 42. A. Ballfourii Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 160, t. 104; - A. ferox Wall. i'l. As. K'ar. (1830) 35, partim; - A. ferox var. atrox Brühl in Ann. Roy. Hot. Gard. Calcut. \' (1890) 110, partim; — A. ferox var. polyseliiza Brühl in Bull. Se. Pharm. III (1901) 118; — A. Balfourii var. rhoinbilobuui ,S t a p f in .\nn. K'oy. Bot. Gard. Calcut. X (19U2) 162. A SISAKVIRÁGNEiVlZETSÉG RENDSZERE. SYSTEMA ACONITI GENERIS. 167 Tuber 3—7 cm longuni, 1 — 2 cm crassum. (Jaulis erectus, 6(1 — 150 cm altus, supra pubescens. Fólia supra basin tiiparlita. Partitiones 2— 3-lobae, grosse clentatae, laterales bifidae. Racemus densus, villoso hirsutus. Peri- anthium coeriileum. Galea hemisphaerica. Nectarii calcar capitatum, reclinatum. Carpella 5, hirsuta, Semina transverse squamosa. Kö::cphiinalájd : Garhwal, Nepál, Kumoan. III. Subgenus: Paraconitum R a p c s. Sct : Lycoctoniiin Stapf in An. Koy. Bot. Uard. Calcut, X. (1905) 131. 1. Sectio : Galeata R a p c s. 43. A. nioschatuiii (Brüiil) S t a p I' in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 139, t. 91; — A. fernx var. iiiosciuiliiiii B i ü h 1 in Rec. Bot. .Surv. Ind. I (1S94) .37. ('aulis 50—90 cm altus, glaber, supra plus minus puberulus. FoIia 0—9 cm lata, supra basin palmatipartita. Racemus simple.x, la.xus, glanduloso puberulus. I'erianthium coeruleo violaceum. Carpella la.xe pilosa. Semina transversim lamellato squamosa. SytiLíűthimahija : Kaslimir : Musjid-tal (l)uthie 13191!). 2. Sectio : Lycoctonum W. System. Nat. I (1818) .365; Ser. in UC. Prodr. I (1824) 57; C. A. Meyer in L e d e b. FI. Alt. II (1830) 284; R c h b. Ic. FI. Germ. IV (1840) 21; — Lycoctouoidea R c h b. III. Sp. Ac. (1823—27). 44. A. lacve Roy le III. Himal. (1834) 45; Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 1.36, t. 92; — A. excelsnm R c h b. 111. Sp. Ac. (1823-27) LlII, t, LIII, partim; — A. lycoclonitm L e d e b. FI. Ross. I (1842) 66, partim; Hook f. T h o m s. FI. Ind. I (1.S55) 55; Diels in Engl. Bot. Jahrb. XXIX (1901) 328; Forbes et H e m s 1. in Journ. Linn. Soc. XXIII (1886) 10; Fin. et G a g n. in Bull. Soc. Bot, Fr. LI (1904) 501, partim; ~- A. vitlparici C. A. Meyer in L e d e b. FI. Alt. II (1830) 287; — A. lycoc- tonum n. lilac. Regei in Bull. Soc. Imp. Xat. Mosc. XXXIV (1861) 73 etc, partim. Caulis .80—160 cm altus, puberulus, supra hirtus vei hirsutus. Fólia radicalia ma.xima, caulina magna, supra basin palmatipartita. Racemus simple.x vei basl ramosus, hirtus vei hirsutus. Perianthium coeruleo violaceum vei coeruleo albescens. Nectarii calcar uncinatum. Carpella plus minus glabra. Közép- és Keletázsia meg Szibéria : Nyiigatszibéria: Jenisseisk (Brenner!), Altai (Ehrenberg! Duhmberg 634! 635! 636! 666 1); Keletszibéria: Baikaltó (Radde!), Irkutzk (S c h t r e h u k i n !), Ohotzk (E.xped, Sibir. Acad. Petrop.!); Mongólia: Ubsató (Potanin!); Amnrvidék (M a .x i m o v i c z !), lOS RAPAICS RAYMUND Korea (V a u r i e !) ; Közcphhina : Nanshan (F u 1 1 e f e r és H o 1 d o r e r 37 !), Shensi (Giraldi S'.c.i 1), Hupch (Henry ö!H;)4 ! (j4?ü ! \V i 1 s o n 135() ! ill4(3 !) ; Himalája : Pangi (S t o 1 i c z k a !), Garhwal (I'" a 1 c o n e r li? !), Kashmir (Hook. f. Thomson!), Titrkeszlán : Santass (K r a s s n o w !). ITi. A. í^caposiim l-"ranch. in Journ. Hot. Morot. VIII (1894) 277. Caulis 35- '.10 cm altus, plus minus puberulu.s vei hirlus, paucifolius vei el'oliatus. l~olia supia basin palmatipartita, radicalia .'> IG cm lata, longe petiolata ; caulina saepe .supra médium caulem aJ nodum congregata et plus minus manifeste vaginata. líacenuis la.xiusculus, pubescens vei liiitus. Peri- anthium coeruleum. (lalea alta, reclinata. Caipella subhirta. Középkliiiia. \' a r i e t a t e s : \\ii\ (í. rfuluiluin K a p c s. l'olia omnia radicalia. Hnpih (Henry i;,">47 A.! W i 1 s o n li;7.S '), .S7;t';i.<;i (C, iraldi 4S'i,S ! 4H2i-» !). Vu)'. [j . liiipt'Juniiiin l\' a p c s. (.'aulis paucifolius. I'^olia disposita. Hiipí'h (\V i 1 s 0 n 1030 A. !), Snthneu (K a r g e s 7 !). l'íír. y. psendovaginatiiin R a p c s. l-'oiia caulina superiora consociata, minute vaginata. Hupch (Henry O.S2(j ! W i 1 s o n 9016 !). Var. ő. vaginaliiin (P r i l z e I) Rapcs; — A. vaginatiiiii Prilzel in F:ngl. Bot. Jahrb. XXIX (1901) 30S. l'olia caulina omnia superposita, consociata, manifeste vaginata. Sccluian: Nanchuan (R o s t h o r n 42! 90.')! 123!). Notii : Az A. 7-aniinctűoides T u r c z. (Pl. Exic. 1833 ; ,-1. Ivcoctoiiiiin §. T u r c i.. in BüU. Soc. Imp. Nat. Mosc. XV (1843) 7SJ a szerző leírása szerint határozottan sárgásvirágú s igy semmi esetre sem idevaló, mint azt Fin. et G a g n. [A. Ivcodoniim var. raiiuncnloides Fin. et G a g n. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904) 502], vélik, a kik- nek ,4. niHUHCuloidcsc egyenlő az A. scaposnm var. htipehaniiin-mal. Hogy az eredeti .4. rantnnnloides hová tartozik, az még bizonytalan : én azt hiszem, hogy az A. bar- hatiiiii-hoz. 40. .4. alboviolact'um K o m a r o v in Act. Hort. l^etrop. XVIII (1901) 439 ; — A. lycoctoiuim var. vohibilc V i n. et G a g n. in Bull. Soc. Bot. Fr. LI (1904) 502. Caulis volubilis. Fólia supra basin palmatipartita. Racemus laxus, basi ramosus. Racemuli plus minus dense rufo pilosi, breves, 5 — 10-flori. Galea alta, álba. .Sepala lateralia sordide violacea. ("arpella dorso dense luteo vei rufo pilosa vei hirta. Észak- í's Kuzépkhina nifii Korea. 47. A. Lóczyamim K' a p c s ; - A. japonicum ÜC. .Syst. Nat. I (1828) 378; — A. lycoctoiuim l-"ranch. et .Savat. En. Plánt. Japon. I (1875) 12. Caulis 50—70 cm altus, plus minus hirtus, vei rufo pilosiusculus. Fólia 7 — 10 cm lata, supra basin tripartita vei trifida. Partitiones longe acuminatae A SI.SAKMKAcNKMZKTSEC. üüNDSZEKIí. SYSTEMA ALUNIII GENHKIS. 109 Raceniuli paucillori, l;ixiusculi, plus ininus hirti vei rufo pilosiusculi. Peri- anthium ochraceo vcl sordide llavescens. Galea supra sensim angustata. ('ar- pella plus minus sericeo hirta. Japán (Z o 1 1 i n g e r 434 I H i 1 g e n d o r f !), Nagasaki (Maxi m o- vi c z I), Dusi (Kein lü!) !). 48. A. hiiidiim H o o k. f. in I limai, Journ. II (1X54) lOS ; H o o k. f. T h 0 m s. FI. Ind. I (1855) 'm ; Stapf in Ann. i\oy. Bot. Gard. Calcut. X (I9ÜÖ) las, t. í).'!. Caulis 50—80 cm altus, hirlus vei hirsulus. I''olia 5 — 12 cm lata, supra basin palmatipartita. Racemus simple.\, plus minus densus, hirtus vei Inirsutus. PeiiantlTium coerulescens. Galea 0 5 cm alta. Nectarii calcar truncatum, refrac- tum. Carpelia dense liirta. Turkcsztániól a Himahijau ál Di'lkliináig : Tiiikesztán (K u s c h a k e- wiczl); Xepal, Sikkim (H o o k. f. Tliomson!); Yiiiiiiűn : Lankong (1) e 1 a V a y '.i75 !). 40. A. st-plcutiiouale Koelle Spicil. Ac. (178(>) 22; DC. Syst. Nat. I (1818) aro, partim: Ülytt Haandb. Norges FI. (1!)()0) .'ütö ; ~ A. lycocioniim L. Sp. FI. ed. 1. (1753) 532, pariim; F c 1^ b. Ili. Sp. .\c. (1823 — 27) LII, t. LII; .Spreng. Sy.st. Veg. II (1825) (i20 ; Walilenb. Fi. Lappon. (1812) 152: FI. Suec. I (is2(i) 330; L c d e b. FI. Ross. I (1842) 66, partim; Dietricli l'4. Univers. III (1834), t. XLIII. Caulis 25--150 cm altus, cinerco viridis. glaber vei liirtus, supra liirtus vei hiisLitus. l'olia 10-30 cm lata, supra basin 5— 0-partila. Petioli inferne plus minus dense barbali. Racemus simplex vei basi ramosus, pubescens vei liirtuö, vei hirsutus. Perianthium coerulescens. Carpelia plus minus glabra. Subarktikiis Európa. Kotvc^ia : Lördal (B a e n i t z 2670!), Kongsvold (K r e t z e r ! Klatt!), Gansdal (j o h a n s o n !) ; Skandinávia: Hammerdal (Junsson!). Telghcrget (Sjörgenl), Medelpad (A n g s t r ö m !) ; Lapp- föld : Ouickjück (W i c Ii u r a I), Ponoj (E n w a 1 d et K n a b e !) ; Orosz- iirszág: Petrosavodsk (Günther!), Karelia (Z i 1 1 i a m 1), Pétervár (K ü h 1 e- wein!), Wologda (I v a n i t z k y !), .laroszlav (P e t r o v s k y !), Moskau (F i s c h e r !), Uralhegység (E ii r e n b e r g !), Perm (A u g u s z t i n o v i c z !). 50, .4. Hosteauiim Schur in Verli. Sieb. Vérein IV ^1853) 4!» ; 1' u s s 1-4. 4Vanss. Excurs. (ISfiC) .'i.'j ; — A. paUmpiliuii Gayer in Magy. Bot. Lap. V (MHl(i) 233. Caulis 25—65 cm altus, viridis, paucifolius, sparse pilosus, supra plus minus dense hirtus vei Inirsutus. FoIia 5 — 15 cm lata, supra basin palma- tipartita. Racemus simplex, densus, plus minus flavescente hirsutus vei hirtus. Perianthium carneo vei coeruleo violaceum. Sepala lateralia raarginc saepe lutea. Carpelia sericeo puberula. Kelet- és Délkárpálok, de csakis a Pinns ptimilio táján és a ffilütt ; Pietrosz (Pax! Limpricht!), Rareu (Pax!), Egyeskő (P a x !), Nagy- hagymás (W e b l> r b a u e r 1), Csörte (1" u s s ! ), Fiatra Krajului (A n d r á 24 !), Fogarasi havasok (A n d r á 112!), Pareng (Barth!), .Árpás (Barth!), Szárku (Heuffel!), Mik (Heuffel!). 170 RAPAICS RAYMUND 51. A. moldavicum llacquct Neu. Phys. Polit. Reis. Karp. I (1790) lO'.i, t. 7; S i m k. En. V\. Transs. (ISSti) OL', partim; S a g. S c h n e i d. Fi. Centr. Karp. II (IS'.U) 45 ; — ^. lycocluniim /?. coí^inleum W ahl. FI. Carp. {\S\i)lö3; — A.liis/f Fisch. in R c h b. FI. Gcrm. E.xcurs. III (1830— 32) 737. Caulis 50—120 cm altus, glaber vei supra minute puberulus. Fólia 10—25 cm lata, supra basin palmatiparlita. Racemus basi saepe ramosus, la.xus, glaber vei minute puberulus. Periantliium cyaneo cocruleuni vcl coeruleo- lilacinum. Carpella plus minus glabra. Kárpáti fi. py. Liptómegyétől a Retyezátig az egész íven. \'' a r i e t a t e s : T'í7)-. a. l-arpaticinn (DC.) Rapcs; — A. scplculrionale var. karpa- i'uuin DC. Syst. Nat. I (ISIS) 37o ; — A. scpUiilnoiialc B a u m g. En. Stirp. Transs. II (1816) 08 ; — A. viilparui H. cocrul. R c li b. III. Sp. Ac. (1823—27), t. LVI, LVII: Ic. l-l. Germ. IV (IS4o), t. LXXX. Caulis pedinculique virides. Flores coeruleo lilacini. A faj egész elterjedési körében, de a galicziai Kárpátokban hiányzik. Észiiki Kárpálok: Fabova Hola (Ra.x!), I'opova (Wagner!), Kis Baba (F i 1 a r s z k y !), Káposztásfalva (F i 1 a r s z k y I), Liptóújvár (R o c h e I !), Késmárk (Engler!), Királyhegy (S cherfel!); Erdilyi Kárpálok: Kőrös- mező (Vagner!), Rodnai havasok (l'ax!), ('ziblesz (Pax!), Besztercze (Kotschy!), Felgyógy (Csató!), Tarkő havas (Kümmerle!), Öcsém- tető (B a r t h ! ), Királykő (.S c h e r f e 1 ! ), Retyezát (L o j k a I H e u f f e 1 !), Mik (Heuffel!), Pareng (Pax!), Üravicza (W i e r z b i c z k i !) ; Bihar- hegység: ,Szekelykő (Winkler!), Csáklya (HaynalJ!) etc. Var. l'l. Ihyraicuin (B 1 o c k i) Rapcs; — A. Ihyraicuin B 1 o c k i in Alig. Bot. Zeit. I (1805) 59; — A. falhiciuum 1! I o c k i 1. c. 117. Caulis atroviridis. Fólia atrata. Flores cyanei. .4 galicziai i'.s ií haláros kcUii Kárpálokhaii : Horodnicza (B I o c k i !), Krzywczyce (W o 1 o s z c z a k I lilocki!), Bartatow (Blocki!), Zloczow (Pilockil), Huszt (Vagner 2108!). Zólyom Brezó (Borbas!) etc. Kotíi : Az eldlibi faj cs ez rendkívül közeli rokonok. Körülbelül ús^y viszonyla- nuk egymáshoz, mint az .-1. iíapclhi\ latiricitm és iniűlifiduin meg eminens változata. Hogy azonban mégis mint két kulun fajt vettem fel őket a niagánrajzba, azt a faji jegyek állandósága és az átmeneti alakok meglehetős ritkasága magyarázza meg. 52. .4. oriculalc M i 1 1. Card. Üict. ed. 8. (17i)S) n. 10; S p r e n g. Syst. Veg. II (1825) ö20 ; L e d e b. FI. Ross. I (1842) 67, partim; B o i s s. FI. Orient. I (1867) 05. Caulis 80 — 150 cm altus, plus minus puberulus. FoIia 15 — 35 cm lata, 7 — 9-fida. Racemus elongatus, cylindricus, basi saepe ramosus, puberulus. Perianthium ochroleucum vei ochraceo coeruleum. Galea angusta fl-4— 0-5 cm ampla, cylindrica 2—3 cm alta. < 'arpella glabra vei sericeo hirta. Kaukázus i's Ariiiiiiia. \' a r i e t a t e s : Var. a. ochrolciicniii (\V i 1 I d) 1\ a p c s ; — A. oclirohucnni \V i 1 1 d .Sp. Pl. II (1700) 1233; I\l. B. FI. Taur. Caucas. II (1808) 14; DC. .Syst. A SISAKVIRÁGXKMZETSÉG RENDSZERK. SYSTEMA ACONITI GENERIS. 171 Nat. I (ISIS) 371; Ser. in DC. Prodr. I (tS24) .SS; — A. oriaitah- Rchb. 111. Sp. Ac. (IS23— 27) XXIX, t. XXIX; Dietrich FI. Univers. III (1834), t. XLIII ; — A. lycoílouinn var. oriciitalc K e g e 1 in Bull. Soc. Imp. Nat. Mo,sc. XXXIV (1861) 76, Flores ochioleuci vei albeseentes. Kaukázus: Elizabelopol (Hohenacker! Lindemann!), .Sarial (H 0 h e n a c k e r !), Dombai-ulgental (Hollós!) Gurschewi (Lojka!). \'ar. (i. pouliann R a p c s. Flores ochroceo coerulescentes. Aniiénia : Gümüskhane (S i n t e n s i s 7114 1), F'outns: .Sumila (S i n- t e n s i s 1586 !), Cinadag (S i n t e n s i s 13.').") ! ), Tiaushaukáziis : Karts-C'hal (R i c k m e r !). 53. A. püUulii/ii Rchb, III. Sp. Ac. (1.S23— 27) L, t. L ; S p r e n g. Syst. V'eg. II (1,S25) 620; — A. lasioslomum Rchb. 111. Sp. Ac. (1.S23— 27) XLIX, t. XLIX; Spreng. Syst. Veg. 11(1825) 620; Dietrich FI. Univers. III (1834), t. XLIII; — .4. lycoclonum Korshin. Tent. l'l. Ross. Or. (1898) 20. Caulis 60—90 cm altus, puberulus, paucifolius. l'^olia coriacea, supra basin 5-partita, radicalia 5 — 10, caulina 3 — 6 cm lata. Racemus puberulus, simple.x vei basi subramosus. I'erianthiuni ochroleucum. Galea tubuloso corniculata. Carpella plus minus sericeo puberula. Szannala fi. py. A Waldaitól Permig; .Saraisk (P e t u n n i k o v !), Smolensk (P u r p u s !). 54. A. loxicarium S a 1 i s b. Prodr. Stirp. (1706) 375 ; - A. galeri fJnru/n Stokes Bot. Mat. Med. III (1S12) 216; — .4. lycoclonum L. Sp. Pl. ed. 1. (1753) 532, partim; ÜC. Syst. Nat. I (ISIS) 369, partim; Ser. in ÜC. Prodr. I (I,S24) 57, partim; Koch Synop. I'l. Germ. ed. I. (1S37) 25; Neilr. FI. Nied.Üestr. (1,S59) 697; Roy et I' o u c a u d FI. Fr. I (1893) 137, partim. Caulis 20—150 cm altus. minute puberulus, viridis, la.ve foliatus vei paucifolius. I'oha 6—20 cm lata, supra basin palmalipartita. Racemus sim- plex vei basi ramosus, laxiusculus, plus minus puberulus. Perianthium ochro- leucum vei luteum, raro sordide luteum. Galea 06 — 1'2 cm ampla, l'5--2-2 cm alta, supra saepe inllata. Carpella glabra vei sericeo puberula. Közcpcnn'ipa ; Alpesek, Kárpátok, Középhegység. V a r i e t a t e s ; Var. a. thelyphoiui/n (Rchb.) Rapcs; — .4. Ihelvphounin Rchb. 111, Sp. Ac. (1.S23-27) LIV, t. LIV ; Ic. FI. Germ. IV (1840), t. LXXIX ; Dietrich FI. Univers. III (1834), t. XVIII; — A. myoclonun Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) LI, t. LI, partim; Ic. FI. Germ. IV (1.840), t. LXXIX; Dietrich FI. Univers. III (1834), t. XVIII, Caulis 20 — 55 cm altus. Fólia 6 — 10 cm lata, plus minus cordato reniíormia. Lobi plus minus rotundato acuti. Európai Közcphcgyscg : Thiiringia : Stolberg (S t e r z i n g !). Petersdorf (S c h u 1 1 z !), Jena (F r i t z e !), Mühlhausen (H ö 1 e r !), Erfurt (Hinne- 172 RAPAICS KAYMUNU b c r g !), W'eimar (G c v h a r d !) : Ihirz : (H a s c h !) ; Belgium : Horosan (A h 1 b 0 !). l'űi. /i. traiii)ctouu?)i (Iv c h b ) K a p c s ; - A. nílfíiiia y. Iragocloinini Rchb. 111. Sp. Ac. (1.S23-L'7) LVIII, tab. I.VIII : — .1. nílparia 11. lut. Rchb. 1. c. LVI. LVII, t. LVL lA'II ; Ic. KI. Germ. IV (IsiD), t. LXXX ; Dietrich l'"l. Univers. III (IN341. t. XVIII; — .). vulpaiia S i m k. V.n. I"l. Trans. (ISS(i) (il ; B e c k FI. Nicd. Öslr. I (IS'.ld) KCJ ; l'ospich. Fi. Üstr. Küstcnl. II (ISHÜ) lOS ; -- A. Phyloya S p r e n g. Syst. Veg. II (18'-'5) f)20: — A. altisíimiim I\lill, Gard. Dicl. ed. S. (I7()S) n. 2, partim: — A. ranuncuUfolium R c h h. le. I'l. (lerm. IV (1840; 'l'l, í. LXXXI, partim; Hcck. FI. Xied.-Ostr. I (IS'.tO) 403. partim. Caulis 50— löO cm altus. Fólia 12—20 cm lata. Alprsck í's Kiirpúluk. meg a Xyngalpiiulu^i /?. pr. : Xyiigati Alpesek : Ihuiphiii, Vienne (I> e 1 o y n c s 32 !), Wallis (B i n d e r !), Gemmi (Haynald!). St. Bemard (.Seringe!); Kehit Alper.el-. Alpenzell (Schultz!), Engelber (A s oh e r s ü n !), Eisack (Haynaldl), l'usteria (Huter!). Virgen (Gauderl), Gaslein (W a g n e r I), Giessen (\V i r t g e n 732 1) Innsbruck (\V i e s b a u r !) : Nyngalponliisi fi. pr. M. Maggore (N o é 1), Sbevnica (T o m m a s i n i !), Gaporetto (M ü 1 1 e r !), Risnyak (L e n g y e 1 !), Treskavica (B 1 a u !). Bukovaca (Blaul): Sndelúk : Kézzel (Ficinus!), Gesenke (L e i t c r b e r g !) : k'úr- piiliik : Pozsony (R a r o t o \v s k y I). Weterna Hola (Rax!), Trencsén (BrancsikI), Straczena (Ricbter'), Blatnieza (Borbás!), Javorina (Holuby!), Gubalj (Borbás!), \'ihorlát (II a z s 1 i n s z k y !). Brosteni- Barnar (Ra.x !), Tölgyes (l'erlaky!); Mügyar Középhegyek: Nagymakla (M .irton!), Somló (Herma nn!), Rilis (K ü m m e r 1 e !), Hárshegy (M á- gocsyiK Farkasvölgy (Heuffel!), l'arad (\' r a b é 1 y i '). .Mátra (Lengyel!), X'lcgyásza (R. arth!). Remec (Rusz!). Kiila : A iJiclvpUunnin es a Iragoclonuin sublilis fajok. diiiJe, .-i mint néhány pcldabol következtetnem keli, egyik a másik területén is előfordul néha-nctia. .V Ira- goetoHiiiii Mlak délkeleti határa még bizonytalan, mert kétséges dolog, hogy a Maros V()lgyétől délre terem-e. ."),'). A. Jasidutlnim (Rchb.) S i m k. Fn. FI. Transs. (ISHti) 01; — A. vnlpai-iü a, phyloni var. lasiautha K' c h b. Ic FI. Gcrm. IV (1840) 21, t. LXXIX. Caulis 60—120 cm altus, ad basin hirlus vcl sparsc pilosus. Fólia l."> -20 cm lata. supra basin palmatipartita. Raccmas simple.x vei basi ramo- sus, la.xitisculus, pilis patulis longis vestitus. l'eriantliium ochroleucum. barbatum. Galea 1 cm ampla. Carpella pilis patulis longis vestita. DéU Kárpálok: Schuler (B a r t h ! S c h u b c !), Zinne (S c h u b e !), Kiralykö (!•' u s s ! R a .\ ! ). Cenk (M o e s z !). Kiita : X'aliiszininiek tartom. hot;y a déii K'árp:itok A. vulparia adatai is idevalók. öli. .1. ite.ipclilauuiii T e n. l'd. Xeap. IV (is:i',i) :)27 ; -.4 pyrenaicum L. Sp. l'l. ed. 1. (17Ö3) .ö:;2. pariim; 1)C. Syst Xat. 1 (18I.S) 3ii8 ; Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) XLVIII, t. XlA'IIl. partim; Ic. FI. Germ. IV (1840) 21, t. LXXVIII; Dietrich V\. Univers. III (1834). t. XVIII ; ~ A. La- A sisaknikAgne.mzetség rendszere. SYSJK.MA ACOMTI GENERIS. 173 maikii R c h h. 1!1. Sp. Ac. (1820—127) LV, t. LV, partim: — .í. üllunticnm Goss. in l-iull. Soc. Hot. Vr. XXII (1875) 51; ~ A. slcnolumiim 15 o r b. Term. Füz. XVI (18ii:!) 11; —A. vtilparia V e 1 e n. FI. I'.ulg. (181)1) 14; - A. lycudonuw G r c n. et G o cl r. FI. l-'r. I (1848) 5U, partim; W i 1 1 k. et Lange FI. Hisp. III (1880) 973; Durand et Schinz Consp. FI. .AtV. I (181)8) 31; Buta. ct P e n z. FI. Pyr. II (1901) 3U8 : lí e r t o 1. FI. Ital. V (1842) 417, pariim; — A. ninnncidifoUnm R c h b. k. FI. Germ. IV (1840) 22, t. LXXXV ; Beck FI. Xied. Üstr. I (1890) .(o:!, partim. Cauli.s 50 — 120 cm altus, puberulus vei hirtus vei dense hirsutus. Fólia saepc coriacea vei squarrosa, usque ad vei supra basin palmatipartita. Partitiones plus minus iriio miiltifidae. Racemus simple.x vei liusi raiiiOHUs, hirtus vei dense hirsutus. Perianthium ochraccum, pubcscens vei hirtum vei hirsutum. Carpella ulabra vei hirta. Marokkó cs a mfdilcrraneus Európa. X' a r i e t a t e s ; \'ar. ((. iiii^anteuiii (Z u m a i; I.) R a p c s ; — .). gigantciim Z u m a lí 1. I"l. Pedem. I (1849) 345; — A. lycoctonum var. vulgáris Marian o FI. Pen. Ibér. Esp. Port. VI (1873) 742; — .4. ívcoclnnum V i s. Fi. Dalm. Ili (1852) 92, partim; — A. Wagneri Degen in <). B. Z. L (1900) 242; — .í. vclc- hiliciim D e g. in Magy. Bot. Lap \' (1900) 233; — .4. croaliciim (4ayer 1. c. 232. Glabriusciilum vei puberulum. Racemus minute puberuUis. Fólia plus minus memtaranacea. Marokkó: (Ibrahim!); Spanyolország: Sierra Ncvada (Porta ct Rigó! B o i s s i e r I W i 1 1 k o m m 245 !), Sierra de Gredos (Wi 1 1 k o m m I ), Pyreneusok (W i n k I e r ! L e r e s c h e !) ; Savoya : < 'harvin (B u b i c r !) ; líálid : Abruzzo (i)rzini!), Majella (Porta ct Kigo!), Wallombrozo (B u b a n i !), M. Baklo (Rigó!); Dahnáczia : Velebit (Lengyel!), Pontévá (E h r e n b e r g !). \'ar. fi. fallax ((Jren. et (jodr.) Rapcs; — .4. lycoiiiinn//i var. fallax Gren. et (j o d r. FI. Fr. I (1848) 50; — A. pyrcnakiim L a m. Encycl. Meth. I (1783) 33; — ,4 lycoctonuiit var. pyrenuicum Ser. in Mus. Helv. I (182:!) l.Ti; in DG. Prodr. I (1824) 57. Perianthium dense velutinum. Fólia plus minus subsquarrosa, Spanyolország: Haut-Pyreneusok (Bordér 2317! Schultz 808!), M. Laurenti (Un. 1 1 i n. !), Luchen (T a g e s !), \'ar. y. Paiiloirsckiiinum (Degen et Bald.) I\ a p c s ; — .4. Pauio- csekianiuií Degen et Bald. in 0. B. Z. L !l90(_>) 241; — .4. oricntalc P a n t 0 c s. Adnot. FI. I'aun. Herceg. (1874) 27. Racemus patule villosus, perianthium sparse pilosum. Crnagara. Xota : A középeurópai és a mediterraneiis llóraterületek érintkező szélein rend- kívül sok az átmeneti ai.ik, a melyeknek pontosabb megnevezése sok esetben teljesen lehetetlen. Ilyen átmeneti alakokat láttam bőven Tirolból is (S o n k 1 a r !), .i hol az A. lasiíintliiim-hoz hasonló alakzatok sem hiányzanak. 174 RAPAICS RAYMUND 57. A. barb.itiim P a t r. in Pers. Synops. II (1807) 8.'!; I)C. Syst. Nat. I (1818) ;i(i7; Ser. in DC. Prodr. I (1824) 58: K c h b. Ili, Sp, Ac. (1823^27) XLV, t. XLV; Dietrich FI. Univers. III (lS:i4), t. XLIII ; L e d e b. KI. Ross. I (1.S42) 67; — A. pyrenaiciim L. Sp. Pl. ed. 1. (1753) 532, partim; — A. hispidiim nC. Syst. Nat. I (1818) 307; — .4. squarrosnm D C. 1. c. 308; — ,4. Omc-lini Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) XLVI. t. XLVI ; Dietrich FI. Univers. III (1.S34), t. XLIII; C- A. M e y e r. in L e d e b. FI. Alt. II (1830) 284; — A. uchrautiiiii C. A. M e y e r. 1. c. 285; — A. luleiim Lé vili c in Bull. .Acad. Geogr. Bot. XI (l'.Hi2) 40; — A. iimbrosiim Komar. in Act. Hort. Petrop. XXII (1903) 2.50; — ,4. lycoclonum var. barbalum Fin. et Gagn. in Bull. Soc. Bot. l"r. LI (l!Kj4) .504. Ciiulis 45— -120 cm altus, babi plus minus villoso pilosiusculus. Fólia 10—25 cm lata, ad basin tripartita. I'etoli basi plus minus barbati Partitiones plus minus multifidae. Racemus simple.x vei basi ramosus, elongatus, densus. puberulus vei hirsutus. Perianthium ochroleucum. Galea Lo — 18 cm alta, (}A — 0'5 cm ampla. Carpella glabra vei sericeo puberula. Stibaiklikits cs keleti temperúU A::sia : Allai (R a d d e ! Ledebour! Duhmberg 023 ! 0(i4 !) ; Keleti Szibéria : Irkutzk (S c h t r e h u k i n !), Baikaltó (P a 1 1 a s ! R a d d e I) ; Amurridék (R a d d e ! M a .\ i m o v i c z !) ; Mandstiria (W i 1 f o r d !) ; Korea, A'szakkhinu. Varietates: \'ar. a. leptantlium (Rchb.) Rapcs; — A. leptantlnim Rchb. 111. Sp. Ac. (1823-27) XLIV, t. XLIV. Caulis gracilis 45—00 cm. altus. Fólia 10 12 cm lata. Laciniae plus minus linean lanceolatae. \'ar. ji. dissectii:// (T a u s c h.) Rapcs; —A. dissecluiii T a u s c h. in Rchb. 111. Sp. Ac. (182:i-27) XLVII, t. XLVII ; Dietrich FI. Univers. III (1834), t. XLIII. Caulis altior, crassus. I'olia 12 — 25 cm lata. Laciniae latae. Stirpes hybridae sectionis Lycoctoni. 3'. A. lasiaiitlinm x mnldaviciim : — .4 Banjngarttnianitm .S i m k. Term. Füz. (1886) 170; En. l'l. Trans. (1880) 01. A:: A. tasianthum honossági körében : Királykő (S i m o n k a i ! K o t- schy! I'a.x!), Negoi (Pa.x!). Species mihi ignotae, vei non satis cognitae. A. naganim Stapf in Ann. Roy. Bot. Gard. Calcut. X (1905) 170, t. 113. A. dissectnm D. Don. 14. Nepál. (1825) 107; Stapf in Ann. Roy Bot. Gard. Calcut. X (1905) 177, t. 114. A. A SISAKVIRAGNEMZETSÉG REN'D.SZKKE. SYSTEMA ACONITI GENElíIS. 175 UEclEf 1 i ^' -^ 1 II 1 " T E!(I.I31UV -jjezsg snji.nuBiiv i 11^'^ 11 11 ro -JÍEZS3 sn>|i|!DEd 1 1 1 - 1 II II - (e>isE[v) E>|U -3U1V sn>i!i5|jEqns 1 1 1 i 1 - 1 II - 5|3pi.\.inujv 1 1 ^ ^> 1 II 1 ^1 t^ (nunsp -UEi^) BU!i|\i->iczsa 1 1 LO Cl 1 '^ 1 1 " - BumM-l?Q sa-djzpji Ti 1 Tf. CCI 1 "1 1 " lO BfB[EUI!m3[3Ji -H C-J -< TO 1 '"1 1 '^ co BfBJElUiq -jESnífj 53 -dszpjj j TO 1 M 1 CO Cl « M co UB)ZS3!(jnX 1 Cl — 1 ^ 1 '^^ 1 1 '^' 00 B>llBSOUIi;}.I 1 1 1 ^^ 1 - 1 II co Bijaqizg IJSPM 1 C^í co -^ 1 "^ I 1 "M OJ Eusqizg iiB3n,íf^ 1 l-t Cl 1 1 '^^ 1 1 '^■^ t- snzE>|nB>i 1 1 " 1 1 -^1 1 -^ ^ ■} -y sn3UBJJ3J!psi,\[ 1 ^'111 II 1 ^ m Edpjnsdazox] 1 -^^'11 - 1 1 ^ o Bdo.mg sii>in>(irqng 1 Ilii i 1 1 - - ca I. Gyninaconitum ... ... ... ... 11. Tuberacoüitum 1. Euaconituin 1" Napellus ... ... 2' Cammarum ... 3* Palmata ... 2. Americana ... ... ... 3. Bisma 1* .Anthora ... 2" Deinorrhizum III. Paraconitum 1. Galcata ... ... ... 2. Lvcoctonum ... ... ... ... ... 170 KAPAK'S líAYMUNlJ ,1. >-/>. S tap f 1. c. 17'.). A. sp. Stap r I. c. I.SU. A. :'. Sta pf 1. c. ISO. ,1. íicconim K' c h b. in ,S p r o n g. Syst. Ven. H (IS'i.'i) O'J'J ; (A. iiapíi- !us X vinicgütuin ''). A. pitiílíihitii li u s c h in l'.ull. .lard. Imp. Hol- l'ctcrsh. \' (l'.H).")) 1,'i."). A. atrocyaunim K' y d b. in Iluil. ■i\ur. P.ot. Hl. XXIX {\W1) l,')ü. .1. pi>ni\-ltim Iv V d b. 1. c. l.')0. A. lenne R y d b. 1. c. lln. A. í^liibfnimiim R y d b. I.")l. .1. liralf Hcfietschw. l'\. Sl-Iiwcíz. (1810) r>L>2. J. moiilűini!!/ II (.■ íí e t s L' li w. 1. c. .(. !;>\iiulilToiii//i 1 1 c g e t s c b \v. 1. c. Acitiiiltfn (an iJclphiiüiuii ') /iiidzoirndsc Formáné k in Deutsch. Bot. Monatscbr. (ISü.S) 1^0; in Alig. Bot. Zeitschr. (bS'JO). Függelék. .•\ /,_vrot-/o«;;/».sectio fajai kulcsának utolsó sorai igy pótlandvéiiytani közlemények. Budapest, 1905. p. 28. UJAlili AIJAIUK MACVAROKSZAG LOMBOS MOHAINAK ISMKKIil Eli KZ. 177 A nyí'ijti'tt l'ajok nicfihatározását l'ctcrt'i M ,i r t o n volt szíves ellen- őrizni, a miért neki c helyen rigy magiam, mint larsaim nevében ifíaz köszö- neteméi és lialámat fejezem ki. A l'ajok felsorolását a K' a b e n h o r s t-féle ,iKryptotíamen-l''lnra« (Laub moose, bearb. v. K. (1. L i m p r i c h t) czimil munka szerint a k(ivetkezők- ben adom : I. Fam. Sphagnaceae. 1. Spluií;iiiiii} Giigcusülinii R ii s s. l'olhora, K'iiván-I'atra. II. Fam. Dicranaccac. 2. Dicranuiii iDugiJoliitui Ehrh. Krivan l'átra. 3. D. scopuriitiii (\..) Budapest (1 lí'ivösvölKy), Visegrád, Kriván Isltra, I'oliiora, Babjagijra. 4 li.JIagel- lare H e d w. Babjagúra. 5. Dicranella lirlc'n>iiiűll,i (L.) Budapest (Lágymányos). IH. Fam. Fis.sidentaceac. ti. Fis6Íi!i'iis íUliaiitiiUÍCf, {]..) Kriván-i'"átra. I\'. Fam. Ditiichaceae. 7. Iiilricliuin flt-xicanh- (S c li 1 e i c li.) ^: Lrplnl liíiniin llt-\'u\iiili-. Schleich. Budapest (Csillaghegy). S. Cdi\ilihlnii pifrpnirii\ (I..) l'olhora, Babjagiíra. V. Fam. Pottiaceae. U. Píillhi lancvíiLild (H e d w.) Budapest (l''arkasvoIgy, Csillaghegy, Aquincum). 10. IHiIyniDiloii ligiduUts H e d w. Budapest (Aquincum), Rajecz- Teplicz. U. I>. s]hhlÍL\iis (Mitten). I'^ruskagóra (Beocsin), Arva-V^áralja. \2. Bar- hithi iiiuralis L. - finliiUi iiiiii\ilis (L.l Szulyu, Trencsén-Teplicz. 13. B. síibulala L. — TorliiUi siib:i!alu (L.) Budapest (i'drkasvölgy), Soborsin. Fruskagóra (Cerevic). 14. B. fallax H e d \v. Budapest (Lágymányos). 15. B. ruralis H e d \v. -= Tortiilu yuialii (L.) Bujapest (Aquincum), Trencsén- Teplicz. Ki. B. lor.'iiosa Web. és M o h r. ^ ToilcUa loiinosu (L.) .\rva- Váralja, Kriván-l'"átra. VL Fam. Grimmiaceac. 17. (Iriuiiniü pnlvinalíi (L.) Visegrád. 18. G uvata Web. és M o h r. Babjagúra. l'.t. Ruídiiiitrinin caneacfiis (Ti mm.) l'olhora. 20. R. sudelicum (Funck.) Szulyó. 21. IlcJivigiu ciUala K h r h. Budapest (Hűvösvölgy). 22. il. albicaiis (Web.) Sobf)rsin. VII. Fam. Oithotrichaceac. 23. Oiiholyichiiin anomaliDii H c d \v. \'isegrad. 24. O. duipluimiin (G m e 1.) Fruskagóra (Cereviri erdő). VIII. Fam. Encalyptaceae. 25. Eucülyplü coitlnrUi (W u 1 1'.; -- E. slrcplocarpu H e d w. Visegrád, Fruskagóra (Bcocsini erdő). Nüvénytani Küzleniények. 1UÜ7. V!. kötet, .5. füzet. 1- 178 STKAUB FERENCZ IX. Fam. Georgiaceae. 26. Grorgiű inllucida (L.) Arva-Váralja. X. Fam. Funariaccae. 27. Fnuaria Jiygrumeliica (L.) Budapest (Rokushcgy), Szulyovölgy, Ujfutak, Fruskagóra (Heocsin). XI. Fam. Bryaceae. 28. Biyitm argt'ntcum L. Ujfutak. 29. B. capiUarc ],. Budapest ((')-Buda), Tisza-Alpar, Kriván-Fátra, Babjagúra, Polhora. 30. B. caespiliíinin L. Budapest (Lágymányos, Aquincum, Szépvölgy), Rajecz-Teplicz. 31. B. pseudo-liiqiiiiiinn (Hedw.) Kzulyó. 32. Wehera niilaiis (S c h r e b.) Polhora. XII. Fam. Mniaceae. 33. Mninin jo.-í/iűIiiiii S c h r a d. Trencsén-Teplicz, Kriván-Fátra. 34. M. iiuditlalum L. \'isegrád, Beczkó, Trencsén-Teplicz, Rajecz-Teplicz, Árva- Váralja, Fruskagóra (Cerevici erdő). 35. M. affinc B 1 a n d. .\rva-\'áralja. XIII. Fam. Baitramiaceae. 30. Pliilonotis adpressa F e r g. Babjagúra. XIV. Fam. Polj'trichaceae. 37. Polytrichtnu íOininiiuc (L.) Polhora. 3.S. P. a!piiiiiin L. Babjagúra- 39. P. foniiosiim H e d w. Soborsin. 40. P. Jitnipi-i iiiiiiii W e 1 d. Babjagúra, Arva-Váralja. 41. Calliaiinaea niidiilala (L.) .Soborsin, Polhora, Kriván-Fátra, Fruskagóra (Cerevici erdő). XV. Fam. Crypheaceae. 42. Lciicodon sciuroidcs L. Trencsén Teplicz. XVI. Fam. Neckeraceae. 43. Neckera crifpa L. Fruskagóra (Beocsini erdő). 44. A'', complanala L. Fruskagóra (Beocsini erdő, cerevici erdő, Trencsén-Teplicz. 45. A', pcn- niiata L. Arva-Váralja. 40. Huuialia tricÍKnnanoidcs (S c h r e b.) Arva- Váralja, Fruskagóra (Tereviri erdő). XVII. Fam. Leskeaceae. 47. Leskea ucrvosa ( Se h \v á g r.) Budapest (.Aquincum), Beczkó, Trencsén-Teplicz. 48. P. pnlycarpa E h r h. (Jlutak, Fruskagóra, (C'erevic, Bevesin). 49. Tlniidhiui űbicliiuiin (Dili., L.) Beczkó, Rajecz-Teplicz, Tren- csén-Teplicz. .50. 7. Uiiiiuiiíci'.uim (Hedw.) .ÁrvaA'áralja. 51. T. psciido- lautatiíci L i m p r. Fruskagura, ((^'erevic, Beocsin). 52. T. recogniluin (L., Hedw.) Beczkó. 53. Pterigynandi nin fdiforine (Ti mm.) Fruskagóra (Cerevic). 54. Auomodon longifoPtus (S c h I e i c h.) Fruskagóra (Cerevici erdő). 55. .4. allcniiütiis (Schrcb.) Trencsén-Teplicz, Fruskagóra ((.'erevic). 56. .4. apicii- UJABB ADATOK MAGYARORSZÁG LOMBOS MOHAINAK ISMERETÉHEZ. t7(> hitiis iiryol. fur. Trencsén-Teplicz. 57. A. viticuJofus L. Tísza-Alpár. Trencsén- Teplicz, Árva-X'áralja. I'ruskagóra (Cerevu"). XVIII. Fam. Hypnaccae. 58. Isothi'ciiiin myuruni (Pollich.) Soborsin, Árva-Váralja, Fruska- góra (C'erevio, Bcocsin). 51>. Hoinalothecium Philippcaniiin (S p r u c e.) Trencsén- Teplicz. 6ü. Pylaisia poJyaiiltut (Schreb.) Soborsin, Tisza-Alpár. Trencsén- Teplicz, Árva-Váralja, Fruskagóra (C'erevirV 01. BrachyHieciuin popiiJeum (Hedw.) Budapest (Farkasvölgy), Kriván-Fátra. 62. R. sdlebrosnin (Hoffm.) Visegrád, Ti'^za-.AIpar. Fruskagóra. fj.'i. Cdinpldllu-ciiiin liilcscciis (Huds.) Budapest (.Aquincum), Beczkó, Trencsén-Teplicz, Arva-Váralja, Ujfutak. G4. Einiiynchiiim slriatimi (S c ii r e b.) Árva-\'áralja, Polhora. 65. E. pnielougum (L.) Budapest (Aquincum), Visegrád. 06. E. crassiiuivium (T a y 1.) Visegrád. 67. £. vehUiiioidcs B r u c h. Fruskagóra (Cerevic). OS. E. Swiir/zü (Turn.) Fruskagóra (Beocsin). 69. Plagiothccinm dcitlictthiluui (L.) Fruskagóra (Cere- vic). 70. P. unduhi/um (I^.) Kriván-Fátra. 71. Amblyílcs^iiiin liparium (L.) Újfutak. 72, .-1. siTpLiis {L.) Tisza-Alpár, Trencsén-Teplicz, Fruskagóra (Cereviri erdő). 7o. A. varinin (H e d w.) l'ruskagóra (Beocsin). 74. .4. ftlicinuni y.) graciltíccns. Fruskagóra (Cerevic) 75. A. jUicinuin (L.) Trencsén- Teplicz, Fruskagóra (Cerevic). 76. ^4. fallax (Brid.) Fruskagora (Cerevic). 77. A. cotifervoidcs (Brid.) Trencsén-Teplicz. 78. A. Jiiratzhanum S c h i ni p. Fruskagóra (Cerevic, Beocsin). 79. A. irrigniiin (Wils.) l'ruskagóra (Beocsin). 80. A. sublilc (Hedw.) Arva-Varaija. 81. Hylncoiuinm spleiuleus (Hedw.) Budapest (Aquincum). Trencsén-Teplicz. Friván-I'"atra, Polhora, Babjagúra. 82. H. Iriqini/iiiii (L.) Trencsén-Teplicz, Rajecz-Teplicz, Kriván-Fátra, Árva- Váralja, Soborsin, l'ruskagóra (Beocsin). 83. H. Schrt'ht'ri {WiW d.) Polhora. 84. Hypnum ciipressifonnc L. Trencsén-Teplicz, Beczkó, Kriván-l'atra, Arva- Váralja, Tisza-Alpár, l'íuskagóra (Beocsin, Cerevié). 85. H. SominerfcUii M y r i n. Visegrád. 8b. Hypnuin incurvatnin S c h r a d. Soborsin. 87. H. cuspidatum L. Szulyó. (Dolgozat a Paedagogium biológiai laboratóriumából.) IRODALMI ISMERTETŐ. Nadánj'i kertész-könyve. A nagyenyedi Bethlen-kollégium könyvtárá- ban ismerkedtem meg egy régi magyar növénytani munkával, a melyről iro- dalmunk története csak bibliographiai szempontból vett tudomást. Ez N a d á n y i kertész-könyve. Nyomtatása történelét .Szabó Károly irta meg a Régi Magyar Könyvtárban, a mely szerint a fejedelem-asszony ivenként 3 forintot fizetett a nyomdásznak ; 75 példány készült, a melyből ma négy ép van meg. Nadányi János nem annyira tudományos érdemei, mint inkább fejedelmi összeköttetései révén jutott be a kollégium logika-theologiai tan- székére, a melyet 1666 tói 1078-ig töltött be. A maga korában tudományos 12» 180 IHDlJALMI ISMERTETÚ. hirű ember lehetett, de maca is bevallja, hoKV természetrajzi téren nem tartja magát szakembernek. Irt jogi és történeti munkákat és mikor az alkalom úgy kivantn, fordított orvosi és kertészeti növénytant. .S z i n n y e i azt állítja a Alagy írókban, hogy Apátzai Cseri János hires Encydopaediájának IS Nadanyl irta volna a botanikai részét, de ezt a lent említett körűimé nyéknél fogva nem tartom valószinűnck. Mint tanárról annyit tud a hagyo- mány, hogy tanítványaival bánni nem tudó, erőszakos ember volt. a ki ellen sok a panasz és utoljára is az ifjíjság és tanártársai viselkedése annyira meg- nehezítette helyzetét, hogy fejedelmi összeköttetései sem tarthatták tovább tanszékében. M i 2 a 1 d-lord:tása a mai tudományosság mérlegén talán értéktelennek bizonyulna. De nyelvezete, szerkezete és tartalma mindenesetre megérdemli, hogy végiglapozza az, a ki N a d á n y i korának irodalmi és tudományos viszonyai és a magyar botanika múltja iránt érdeklődik. Tartalma, mint az alábbi kivonatból látható, elég változatos. Nyelvezete nehézkes, gyakorlatlan, de nyelvtörténeti szempontból becses anyagot nyújt- hatnak növénynevei : istenfája, articsóka, nadályfü, naszpolya, napra- forgófű stb. Az előszobán elmondja, hogy Apaffy Mihály felesegének, B o r- n e m i s z a A n n a fejedelemasszonynak parancsára fordította négy hónap alatt M 1 z a 1 d könyvét, a mely orvosi tartalmánál fogva nagyon hasznosnak ígérkezett, a-livel az mi Országunkban Orvos Doctorok és Patikák nem igen vadnak.* Az eredeti mű irója Mizald A., a X\'I. században hires párisi orvos volt, a kit kartársai franczia Aesculapiusnak neveztek. Nagyon sok csillagá- szati és kertészeti munkát irt latinul es francziául. Meghalt 1578-ban. 1\I i zal d-forditásunk teljes czime a következő: Kerti dolgoknak lejirása. Négy könyvekben rendesen befoglaltatott : Mellyek közzijl az első a' Kerteknek Gondviselését, ékesítését és sok rend-béU titkait mutattya meg; a' második az oltásnak mesterségit adgya élőnkbe ; az harmadik kerti holmiknek orvos hasznait rendre irja ki ; a' negyedik a' kerti holmiknek, parajoknak, gyöke- reknek, gyümölcsöknek, szőlőknek, bornak és húsnak gyönyörűséges álla- potban megtartásoknak módgyát fejtegeti. Mind ezek gyönyörűséggel és kimondhatatlan haszonnal rakvák : sok kivált- képpen való dolgokkal most előszször megöregbittetlek és világosittattak Deákul Mizald Antal .Monluciai Orvos Doctor által. Magyarrá penig fordíttattak és sok helyeken továbra is értelmesebben magyaráztattak Nadányi János által. C'olosvarat. Nyomattatntt Veres Egyházi Szentycl Mihály által I6G9 Esztend. IRODALMI ISMKkTKTO. 181 A cziiiibcn jclzott könyvből valójában csak három részt közöl ; azután következik a l'.iö— '223. oldalakon : »A kerti élő fáknak oltásokról való munka Mizald Anial Monluciai Orvos Doctor szorptalmatosságáva! a' Görög és [)L'ak aLithorokhul szedcj^et- tetett.« Ezek tehát idézetek F 1 o r e n t i n u s I ) i d y m u s. I ) i o p h a n c s, V i r :4 i 11 u s, Július ( ' o I u ni e 1 1 a, 1' I i n i u s, P a 1 1 a d i u s, C r e s c e n- t i u s és J 0 V i a n u s P o n t a n u s ide vonatkozó munkáiból prózában és versben. Könyvünk 224—227. oldala ugyancsak Mizald-nak :clő fáknak minden részükről Írott munkája, avagy miképen kellyen az élőfa ágait részre osztani. Az hol egyszersmind ir azoknak tisztekrül tápláltatásokrul, s nedvességekrül«. A 227— 230. oldal is Mizald könyve »Az embernek megmérséklésérül és részeinek egy-máshoz való hasonlilasárul.:, vagyis a test méreteiről és ará- nyairól »Pomponius Graecusból csaknem szorul szóra«. Innen a 248-adik oldalig terjedő rész »Caristiai Diocles H i p- pocrates után mind hirére s üdéjére nézve második Orvos Üoctornak igen szép levele A n t i g o n u s Királyhoz Göröghül Deákra fordíttatott ; a' be'.eg- ségek elöljáró okairul és azoknak hamarággal kerti eszközök által való meg- gyógy itásarul«. Itt a fordító kifogy a kéziratból s betoldásul a nyomdász kérésére közli L a n g i u s J á nos véleményét arról, hogy : » Hasznos é a sajt ?<- A 251—262. oldalakon ezzel folytatja : »A' Sena minden füvek között kegyelmesebb és engedelmesebb palantárul való munkája Mizald Antal Monluciai Orvos I )octorn.ik.« Végül a könyv második fele, 262—52.5. oldal: » Alcxikcptis Avagy Orvos kívt : .Sokféle dolgoknak és titkos orvosságoknak hozzá adásával megtöbbít tetett Mizald Antal monluciai Orvo-. Doctor által. Ilyen volt a természettudomány a klasszikus szellem békói közt. SziI.ÁhV Znl.TÁN. Növénj'határozó vagyis vezér a virágzó növények neveinek könnyű és biztos kikereséséhez. Kezdők számára. Irta Dr. Gserey Adolf fógimna- ziumi tanár. Negyedik kiadás. Selmeczbánya, .loerges A. özv. és Fia kiadása. 1907. Ára Ó.-IO kor. Kis 8". CII + 881 oldal. Immár negyedik kiadásban jelenik meg Cserey közismert Növény- határozója, mely legjobban bizonyítja az ilyen irányú művekben mutatkozó nagy szükségletet, de egyszersmind növénytani irodalmunknak ebben a tekin- tetben való nagy szegénységét is. Az előző kiadások nagyszámú fogyatékos- ságai ulán határozott haladást mutat ez a munka, melyben jelentős része van Jávorka .Sándor múzeumi segédőrnelc, a ki az előszó szerint vállsl- kozott arra, hogy a hibás jellemzéseket lehetőleg helyesbítse s a hiányzó ad i- tokat összegyűjtse. Mindamellett reá kell rnulatnunk a munkának több hiany;ira, nvir abból a szempontból is, mivel hazánk összes növényeinek leírását egyetemlege- 182 IRODALMI ISMERTETŐ. sen felölelő Flóra-munka híján, annak helyét van hivatva egyelőre pótolni. Éppen ezért kell sajnálnunk számos ritka és érdekes magyar növény elmara- dását, de remélhetőleg, ha a következő kiadás hasonló haladást fog mutatni, úgy ezen is igyekeznek majd a szerzők segíteni. Még feltűnőbb talán az a mostoha bánásmód, melyben a szerzők a »Ouarnerói flórajárás :-t részesí- tették, melynek a mellett, hogy több nem éppen gyakori tagját benn találjuk a munkában, addig úgyszólván a legközönségesebb növényei, mint pl. Heli- clirysnin i/aliciini (Roth) Guss., Centaiirca álba L., C. nipcsiris L. stb., hiányoznak. Sokkal helyesebb lett volna, ha az ötletszerűen felvett s a Növényhatározóba nem való, nagyszámú kerti dísznövény helyett, inkább a hazai flórának ez az érdekes területe kapta volna meg az őt megillető helyet. A határozókulcsok általában jól hasznaihatók, de kifogásolnunk kell több helyütt az éles megkülönböztetés rovására menő terjengősséget, szintúgy némely következetlenséget is. Nagy karara vannak a munkának a gyakori sajtóhibák is, melyek pedig mindennemű irodalmi termékek között épen a határozó könyveknek legnagyobb ellenségei. Nincsen sok gyakorlati haszna a munka elején közzétett természetes csaladok határozó kulcsának Linné rend- szere alapján ; sokkal helyesebb ily módon a nemeket meghatározni. .■\ felsorolt fogyatkozások mellett is, melyek a legközelebbi kiadásban csekély fáradtsággal kiküszöbölhetők, mindaddig, míg irodalmunk különbet produkálni nem fog, határozottan megfelel a szerzők által kitűzött czélnak : a kezdők oktatásának, s mint ilyen bizonyára hasznos szolgálatot fog telje- síteni úgy a középiskolai, mint az egyetemi oktat.is Icezdő fokán. Lengyel Géz.i. Schedae ad Kryptogamas exsiccatas editae a Museo Falatino Vindo- bonensi. .Auctore D re. A. Z a h 1 b r u c k n e r. Centuria XI\^ (Separat-Abdruck aus dem X.Kl. Bande der .-Vnnalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseums.) A gyűjteménynek a >',Schedae«-vel egyidejűleg megjelent XIV. centu- riája a következő adatokat tartalmazza Magyarország viragtalan növényeinek ismeretéhez : Fiingi : 1302. Uromyct'S Ononiclis P a s s. (prope Pozsony, leg. B a u m- 1 e r). I,'i04. Pnccinia Acgopodii Mart. (Budapest, leg. .S c h 11 b e r s z k y). l.'iO,"). Piicciuiu Magnnsiaiia K ö r n i c k e (Pozsony, leg. B á u m 1 e r). 1316. Melogramma vagans De N o t. i,Pozsony, leg. Baumler). 1327. Cylospora Harioli Briard (Szent-György, com. Pozsony, leg. Baumler). 1334. Dotliichi:a popnlea S a c c. e t B r. (Pozsony, leg. B a u m 1 e r). 1339. Ozoiiiuni aitriconuim Link (Budapest, leg. T o m e k). 2056. Helotinm cili-innm F r. (in monte Makovicza ad Nagy-Gajdos, com. LTng, leg. A. M á g o c s y- D i e t z et Z. S z a b o). Licliciics : 1355. Aiiliiopy>enia plalypyiriiia A. Z a h 1 b r. (in valle Skurinja prope Fiume, leg. S c h u 1 e rl. 1356. Arlhropyrenia licho- Iheciuides .-\ r n. (Plasse St.-Nicolo, prope Fiume, leg. .S c h u 1 e r). 1248 b. Paniu'lia prulixa rai: Pokornyi (K ö r b.) A. Z a h 1 b r. (Monor, leg. T o m e k), .Mu^ci : 1390. Hypnnni fliiitans L. (Magas- Tatia : Tnanglsee, leg. Filarszky). Lengyel Géz.4. IRODALMI ISiMERTKTÓ. 183 A Pulmonaria oflicinalis szövettanáról és kémiájáról. Irta: Glüclvsthál Zoltán. (Gyógyszerészi Hetilap, 46. évi'., 32—37. szám, Budapest 1007.) A Pidinunaiiii o/Jiciualis-nak. mint népies gyógynövénynek szövettanával és chemiájaval foglalkozik ez a dolgozat, melynek csupán növénytani részét óhajtjuk e helyen megvilágítani. Részletesebb ismertetésbe mar a növénytani rész aránylag kis terjedelme folytán sem bocsátkozhatunk, még kevésbbé abból az okból, mivel a dolgo- zat átolvasásából kitűnik, hogy szerzője a mindennemű tudományos dolgo- zásnál megkövetelt szakbeli előképzettséggel sem rendelkezik. Hibáit nem sorolhatjuk fel mind, mert az egész munka újból való lenyomtatására nem rendelkezünk elég térrel, de kiemelhetjük azt, hogy úgy a szövettani, mint a raorphologiai rész, a tények s a műkifejezések ismeretének hiánya folytán a lehető legkezdetlegesebb. A czím is többet mond a tartalomnál, a mennyiben »A Pulmonaria offlcinalis szövettaná«-ról szól, holott a szövegben csupán a levélanatomiáról találunk hiányos adatokat. Valóban csodálkoznunk kellene azon, hogy "A magyar gyógyszerészet tudományos közlönyé* -ben ilyen minőségű munkák jelennek meg, ha nem gondolnánk arra a Növ. Közi. ezidei évfolyamának 6ü. oldalán ismertetett Aiistu!ochia-do\i^ozvíti-a, mely ugyanott látott napvilágot. LeiSgyel Géz.\. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* (Rovatvezető ; Ki m.mi;pi,e J. Ü1Í1..4.) a) H a 7. s. i irodalom; Augustin Béla dr.: Historisch-kriti-.che und anatomisch-entwicklungsgeschichtliche Untersuchungen uber den Paprika. Nemetbogsan, ll.t07. Buchdruckerei .Adolf Rosner. Seite 86, Tafel X., 8". Barcsa Jáno.s : Emlékbeszéd Diószegi .Sámuelről. — Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 77—00. old. Barna Balázs : Újabb adatok az anyarozs ismeretéhez. (Claviceps purpurea Tul.) Doktori crtckczé.s. 18 ábrával. Kolozsvár, 1005. .Ajtai K. .Albert könyvnyomdája. 25 old., 8". Borbás Vincze dr. : Die Pflanzengeographischen Verhaltnisse der Balatonsee- gegend. Deutsche liearbeitung von Dr. J. B e r n á t s k y. Mit 3 lithographierten Tafeln und 23 Textfiguren. Budapest, 1907. Druck dcr k. imd k. Hofhuchdruckerei Victor Horny.ánszky. -Seitc 155, -1". — Suparatabdruck aus dem Werkc »Resultate der wis- senschaftl. Erforschung des Balatonseesa II. Bánd, 2. Teil. Bubák Fr. : .Adatok .Magyarország gomhaflórájához. Ein Beitrag zur PilzHora von Ungarn. — Növénytani Közlemények. VI. kot. 1007., 101 — 103. es (10)— (56) old. • E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai von.atkozasú új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szcrk.i 184 NUVKNVTANl KKPERTOKIUM. Csapodi István dr. : Uiószcgi mint nyelvész. — Nüvcnytani Közlemények, VI. kot. liX>7., 96-09. oki. Cserey Adolf dr. : Növényhaturozó vagyis vezér a virágzó növények neveinek könnyű és biztos kikereséséhez. Kezdők számára. Negyedik kiadás. Selmeczbánya, 1907. Joerges .-X. özv. és fia kiadása. CII és 881 old. — — Növénytani kifejezések betűrendes ismertetése kiegészítésül a növény- határozóhoz. (Szamos ábrával.) Budapest, 1907. 12.3 old,, S". — Stanipfel-féie Tudo- mányos Zsebkönyvtár 199 — 200 szám. Degen Árpád dr. : .\ maj^yar korona országainak tizenkét új növénye. — Magyar Botanikai Lapok. VI. évi'. 19(j7.. 122 — 133, old, E növén3'ek a következők: Piitns Pseudopitiiiilio W i 1 1 k. (Borymocsarak Árva megye); Cairx Pairaei F. .S c h u ! t z (lihurniai Karszt); C. Cnaberii F. Schuliz et forma ijuaiuíicnsis D e g. n. f. (magyar-horvát tengerpart); Saxifraga preuja G. B e c k. (X'elcbit); Cci\islium diiidiicnin Beek ct .S z y s z. lorm. vdcbiticum D e g. n. r. (Velebit); I'otcntilhi lamir.i \V i 1 1 d. (Orsóval; Aniliyllis aiiira W e 1 d c n form. veh-h-.lica De;;, n. I. (Velchiti; TnfolniDt íialnialicnni V i s. (Velebit); Pcnce- Janiiin c-rassi foliiiin Hal. et Z a h I b r. (Buceari obol); Libanoiis inierinedia R u p r. (Pienninek): Peduulaiis Hni-niianuiaiia .Maly (Sneznik. Risnyák liavas-ik Horvátország); Hyi.HKhdcii-i niyiica .M a I y (\'elebit); Hicnirniin Bcniidmuu ii A r v e t-T o u r v e t I Velebit I. — — .\ Viola actolica Hois?. et Heldr. új termőhelye .Montenegróban. — Magyar Botanikai Lapok. VI. cvf. 1907., 170-177. old. Ebenhoch dr. : .\lpesi kisérleli kert a Sandhng-magaslaton. — .V Kert. XIII. évf. 1907.. öSS— 590. old. Entz Géza dr. : Megemlékezés Linné Károlyról születésének kétszázadik évfor- dulóján. (.Arczkcppel.) — Természettudományi Közlöny, .\X.\IX. kot. 1907., 3-15 — 356. old. — — .\ bologn.n .\ldrovandi-unnep (arczképpell. — Természettudományi Köz- löny. XXXIX. kot. 1907., 407—472. old. — — Bevezető. — Az elok \i!;ita. Növény- és .Allatország .Budapest, 1907. 1 -60. üld. Filar.szky Nándor dr. : .\ n.uényi lest alaki tulajdonságai. — Az élők világa. Nnvény- és .Állalorszag. Budapest, 1907, 85—204. old. — — N'iivénytár lállapotanil szóló évi jelentése), — Jelentés a Magya.r Nemzeti Múzeum 1906. evi állapotáról. 92—102. old. Gáyer Gyula dr. : Viola Borbasii. - M.igyar Botanikai Lapok. VI. köt. 1907.. 180 — 181. old. Szerző a eíimben emhtett novénynycl ui liybridet ir le, melynek szülői a Viola ambigua \V. K. f. gy:niioairpa .lanka X '■ scotopliylld J o r d. f. violacca W i e s b. Llőfoidul .i Budapest melletti Sashegyen. — — Zwei Aconilum-Aiten aus Tirol. 1, A pla'anifolium Deg. et Gáy. n. sp. 2. A. latcmarcnse Deg. et G:iy. n. sp. -- .Magyar Botanikai Lapok. VI. köt. 1907., 118—122. old. Győrffy István dr. : .Vdatok Sto "sz-fürdő növényzete ismeretéhez. — .Vagyar Botanik.n Lapok. VI. evf. 1907., 177—178. old. Hegyi Dezső : Szaimieza (betegségeiről). — A Kert. XIII. évi. 1907.. 596-597, o'ld. H. J. dr. : .\ növények életebői. — A Kert. XIII. evL 1907., 526. old. Hollós László dr. : PolTetegeken termő új gombák (Fungi növi in Gastcromy- cetes habitantes). II. — Annales .Musei Nationalis Hungariei. V. kot. 1907., 278—284. old. Új fajok: Plcospora Bnvistac : Lepiosphaei'ici Gcaslnis : Phoina Bovistae, Pli. I'alvatiac, Ph. Geastcris. Ph. geastcropsidis: Pyieuocluicla (Icaitciis : Diplodina Ciilvatiae, I). gi-asli-i-icola, D. gcasícriiui : Sl,i.ooiiospora geaslcricola, St. gcasteriiia : Hendevsonia gcaslfyico'a : Dineinasporiiiiii Ciastcris : Robtllarda (ieasii'ns. NÖVÉNYTANI REPERTOKIUM. 185 Hollós László dr. : Új gombák Kecskemét vidckéről. Kun^i növi regionis Kecs- keinétieiisis. 11. — Annales Miisei Nationalis Hungarici. V. kot. 1907., 43—66. old. Új fajok illetnleg l'aj változatok : Spliacrella Alyssi, Sph. gypsophilaecola; Leptospluieiia Gvpsophilae, L. Iriilis, L. mariiiiiia : Ophiobolns Broiissonetiac ; Didy iiidia Alyssi, D. Catalpae : Phoma Gypsopkilac : Sphaeronema Aiyssi, Diplodiiui Brvoniac. fí. Pcidziae, D. (iypsophihu. D. liuinidicola, D. SoliJagiiiis : Septoria eriophoricolla. S. Fciiccdani. Rhahdospora Humiili : Stagonnspora iaccharUlicola, Cotnofíivriuin Hiiniuli. C. gramiiinm ; Diplodia Siliqnastri W a s t., Hindcrsonia Caricis, H. caricicola, H. saniieiitonun West var. Denlziae ii. var. Kardos Árpád : A növénynevek helyesírása, a latin és idegen nevek értel- mezése, műszótár. — Kertészeti Lapok. XXll. évf. I!t07., 245—246. old. Klein Gyula : A növénytan története. — .\z élők világa. Növény- és ,\llat- ország. Budapest, 1907., 1 — 60. old. — — .\z olasz gesztenyéknek tengervízben valu áztatása. — Természettudo- mányi Közlnny. XXXIX. kot. 1907., 337. old. — — Elnöki megnyitó (Diószegi ünnepélye alkalmából). — Növénytani Köz- lemények. VI. köt. 1907., 75—76. old. Krenedits Ödön ; A növénygyógyászat jelen állapota. — A Kert. XIII. evf. 1907., 430— 4.32. old. Kunszt János : .\ mezei és kerli Fnlillana. - .A Kert. .XIII. évi'. 1907., 521—522. old. Kümmerle Jenő Béla dr. jelentése németországi, belgiumi, londoni, kiewi és hollandiai tanulmányútjáról meg a szisztematikus és növényföldrajzi botanikusok sza- bad egyesületének negyedik összejöveteléről Hamburgban — Jelentés a .Magyar Nemzeti .Múzeum 1906. e'vi állapotáról. Budapest 1907., 188—229. old. Lengyel Géza : Abauj-Torna vármegye llórájábol. — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 170 old. — — Az európai Corispermum és Camphorosma fajok anatonúája. — Növény- tani Közlemények. VI. köt. 1907., 103—129. old. Linhart György dr. : Pseudosperonospora cubensis auf iMclonen und Gurken. — Zeitschrift fur l'llanzenkrankheiten, XVL Bd. 1906., 321-327. old. Magyar Gyula : Kertészeti útirajzok. 6. La Mortola. — llanbury botanikus és akhmatizáin" kertje. — Kertészeti Lapok. XXI!. évf 1007.. 198—200., 225—229. és 262—264. old Iris stylosa. — A Kert. XIII. évf. 1907., 362—363. old. Maly, Kari : LUKr l'edicularis Hocriilanniana und verwandte .Arten. .A Pedicularis Hoermaniána és rokon fajai. — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 143 — 149. old. Hazánkra nézve új fajváltozat : Pedicularis íranssiluanica S c h u r var. Mur- niarosii-iisix D e g. (Pietros). Mágocsy-Dietz Sándor dr. : A növények életfolyamatai. — Az élók világa. Növény- és .Állatorszag. Budapest, 1907., 239—326. old. Moesz Gusztáv : Adatok az Aldrovanda vesiculosa L. ismeretéhez (3 táblával). — Annales Musei Nationalis Hungarici. V. kot. 1907., 323—399. old. — — Römer Gy., .D'ic Flóra des Schulers". — Növénytani Közlemények \'l. köt. 1907., 130-133. old. Nyárády E. Gyula : Jövevények Késmárk tlórájában. — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 181-182. old. — — Néhány Cyperacea Késmárk környckéról. — .Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 173—174. old. Páter Béla dr. : .A kolozsvári m. kir. gazdasági gyógynövénytelcpéről. — Kisérletugyi Közlemények. X. köt. 1907.. 84—100. old. Péterfy Tamás: Kerti növények a néporvoslásban. — .\ Kert. XIII. évf. 1907., 593-595. oid. Rapaies Raymund : .\ kőszén (4 ábrával). — .A Kor. I. évf 1907., 113 — 115. old. ' 186 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Rapaics Raymund : A vizi növények szervezetbeli visszaesése. — Pútlüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XXXIX. kot. 1907., 119— 12Ü. old. — — Ciyiimülcsözés megporzas nélkül. — Természettudományi Közlöny. XXXIX. köt. 1907., 431— 432. old. Ráde Károly : .\í Orchideák és tenj'észtésuk. — Természettudományi Koz- kony. XXXIX. köt. 1907.. 453-454. old. Richter Aladár dr. : Jelentés az Erdélyi Nemzeti .Múzeum növénytáráról az 1906. évben vonatkozással a Múzeum botanikus kert sorsára és a botanikus Múzeum fejlődésére. Kolozsvár 1907. Stief Jenő és Társa könyvsajtója. 8 old. 8". — Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1906. évi évkönyve. 80 — 87. old. — — Nagyméltóságú H. c. Dr. gróf Apponyi .-Mbert v. b. t. t.. vallás- és közoktatási magyar kir. niinister úr ő excellentiájához intézett hivatalos Emlékirat. A math -természettudományi kartól a kolozsvári Múzeum- (botanikus) kertbe tervezett építkezések kapcsán : a kolozsvári tud. -egyetemi (esetleg új) botanikus kert jövendő sorsa tárgyában. Kolozsvár, 1906. Stief Jenő és Társa könyvsajtója. 12 old. 4'). — — Walz Lajos. Gürtler Kornél : Hortus botanicus regiae scientiarum universitatis huugaricae Kűlosvárinus, semina cet. .Anno 190Ö. Collecta offert. Kolozs- vár, Ajtai K. Albert. 16 old. 8". Schilberszky Károly dr. : A szegfülevelek rozsdabetegségerői. — Természet- tudományi Közlöny. XXXl.K. kot. 1907., 557. old. — — A taraczk-búza irtásáról. — 'rerméb.zettudományi Közlöny. XXXIX köt. 1007., 395—396. old. Simonkai Lajos dr. : Adatok Pozsony város és vidéke llórájához (1 táblával). — Magyar Botanikai Lapok. Vl. évf. 1907., 139—143. old. Uj faj : Sescli dcvényensc S i m k. Szabó Zoltán dr. : Művészi formák a penészek világában (7 ábrával). — A Kor. I. évf. 1907., 84—86. old. Szalay Imre : .A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek méltó elhelyezése. Budapest, 1907. Az .Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. nyomása. 23 old. 8". Thaisz Lajos : .\dditamenta nova Florae Hungancae. — -Magyar Botanikai Lapok. VL évf. 1907., 166—169. old. — — A »Magyar Füvészkönyv" botanikai méltatása. — Növénytani Közle- mények. VI. kot. 1907., 91—95. old. Tomek János : .\ hasisról, — Terméizettudományi Közlöny. .XX.Xl.X. köt. 1907., 483. old. Tuzson János dr. ; .A növények belső szerkezete. — .Vz élők világa. Növény- és Állatország. Budapest, 1907., 205—238. old. — — h növényország rendszeres áttekintése. — .\z élők világa. Növény- és AUatorszag. Budapest, 1907., 3^7-412. old. Varga Kálmán ; .Adatok a búza rozsdaellenalló képességének ismeretéhez. Doctori értekezés. Kolozsvár. 1906., Stief Jenő és társa konyvsajt(Jja. 20 old. 3 tábla és 13 ábra. 4". — — Összehasonlító tengeritermesztési kísérlet, tekintettel Erdély viszonyaira. (2 táblával). — Kisérletugyi Közlemények. .X. köt. 1907., 101— 108. old. Wagner János : Előzetes jelentés új magyar Centaureákrol. — Magyar Bota- nikai Lapok. VI. évf. 1007., 109-118. old. Új fajok illetőleg fajváltozatok : Ccnianrca Mtigyarii (C. Sadleriana Janka X '-'• spinulosa Roch.) ; C. spintűosa R o c h. forma vcyscczcnsis : C. Diószegiana (C. jurineae- folia Heuff. X banatica Roch. ':) ; C. Borbdsii (C. Krassoensis Borb. sol. nom. in sched.. C. banatica Roch. X C. micranthos Gm.) ; C. Marhiana (C. stenolepis Kern. X banatica Roch ) ; C. Mdgúcsyana : C. Dcgeniaua : C. Ajtayaiia (C. Degeniana x bana- tica Roch.) ; C. Szöllösii (C. pannonica Heuff X indurata Janka) ; C. Ncményiana (C. rotundifolia Bartl. X niacroptilon Borb.); C. sicnohpus .\. Kern. forma Herculis D e g c n et W a g n. ; C. sli-iiolcfís A. K e r n. form. Zoffinaiini : C. Pálfyana ; C. Skan- NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. I87 bergi (C. stenolepis f, fastigiatii Greccscu X Dcgeniana) ; C. Vásárhelyii^na (C. indu- rata Janka X '-• Simonkaiana Hayek). Wolszky Győző : A kálitrágya hat:isa az árpára. — Kiscrletügyi Közleménj'ek. X. kot. 1!I07. 201—280. old. b) K ü 1 f ü 1 d i irodalom: Cavillier, Fraii90is : Etude sur les Doronicum a fruits honiomorphcs. — Annuaire du Conservatoirc et dii Jardin Botaniques de ílcnéve. 10. .Année, 1906 — 1907., pag. 177-251. .\ Doroniciiui nemzetség Aroiiiciiin sectjanak maganrajza. melyben a szerzcü szerint Magyarországban a következő fajok fordulnak elő: D, Cliisii Tausch (Tátra, Erdély, Bánság) ; D. carpalicum N y m. (."^rnica scorpioides Baumg. Enum. stirp. FI. Transs. III., 133., Aroniciim scorpioides var. carpatleum Griseb. et Schenk., D. Colum- nae Fuss sec. .Simonkai in Kerner exsicc. austro-hung. n. 181(3., D. scorpioides subsp. carpaticum Hou}') (Erdély ós Bánság). Species imperfect. nóta : Aronicuui harcense S i 111 o n k. Handel-Mazzeti, Dr. Heinrich Freih. v. ; .Monograpihic der Gattung Taraxa- cuin. Leipzig und Wien, 1907. Franz Deuticke. Pag. X., 175, tab. III. 4". Szerző szerint hazánkban a következő Taraxaciim-ok fordulnak elő : Taia.xa- Ilim sc-rotiititiii (W. et K.) P o i r. ; T. Bessarahicnm (Horné m.) H a n d.-M z t. ; T. im-galortitizoií (Forsk.) H a n d,-M z t. (Dalmáczia) ; T. pahtdosuiit (S c o p.) S c h 1 e c h t r. ; T. viilgciir (L a m.i S c li r k. ; T. ajpiunni (II p p e) Heg. et H e e r ; T. nigricans (Kit.) B c h b. ; 7". Hoppcaniun G r i s o b. (Bansag, Velebit, Dalmáczia); T. lacvigatnni (Willd.) DG.; T. obliqiuuti (!•' r i e s.) D a h 1 s t. Non pertincnt ad genus Taraxacum : Apargia livida B a u m g. Janchen, Dr. Erwin : Helianthemuin canuin (L.) Baumg. und seine náchsten \'er\vandtcn. .lena. 1907. Verlag von Gustav Fischer. Pag. 07. 8". — .-\bhandlungen der k. k. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien. Bd. IV. H. 1. Hazánkban a következő fajok és fajváltozatok fordulnak elő : Hdiantheiniim canuin (L.) Baumg. (H. cunum Baumg., H. oelandicum a canum Neilreich) ; H. caniiiii 1. f. vineale (Willd.) S y m e et S o \v c r b y, 1. a. subf. viresccns (Tenoré) J a n c h. (l'. lüaugala I.. mant. II. (1771) p. 255; species hacc mi.xtae, pro annuas puhiicatae, e.x parte inccrto|. Species hacc Italiac ct Tirohae australis, apud nos vi.\- habitat. Uignoscitur a nostra stirpc, B. Biusccsi Si.mk., cac vicario : foliis basilarihiis sparsc cilialis, caulc pcdali, totó íere aphyllo : quum caulis B. Biicsfcsi solum 1—2 decim, altus atquc foliosus est, fólia basilaria caulinaquo omnia glabcrrima terc coriaceo lucida. 1/b. B. BiicsCísi Si.MK. llabital in aipe P,ucsccs. l)iagnosin confcr in te.xtu hungarico. l/c. B. Uingifülid ViLL. Ilaliitat in cottu X'asmegye', in viciniis subaipis H'<'i.7i,-t7 austriaci. Fruclibus pcnitus lacvibus a seL[ucntc dilt'ert. 1/d. B. saxulilis DC. \B. inollis Loi.S ; B. scabra k'oCH ; B. lacvigata var. Irachycarpa Borb. | Dignoscitur a praecedente : fnictibtis lubcmtlato scabris. Habitat in ditione Biulupcsíiiuiisi, e, g. in monlibus : Sashegy, Csíkihegyek, Szt-Ivány et Nagykovácsi hegyei ; item ad Keszthely, tunc secundo fluvio (6) J. TUZSON : ÜBER EINE PSKUDOVERSTElN'IiRUNG PFLANZLICHEN URSPRUNGS. »Vág« usqiie ad montes íMagas Tátra ; ad Szádellő, ad »Herkulesfúrdő« necnon in >-Transsilvania« [B. laevigata Simk. Erd. llor. p. 1(J0, ex partej. l/e. B. selicarpa Simk. Habitat in apricis calc. collium ; Gellérthegy, Sashegy« ad Budapest. Diagnosin confer in te.xtu hungarico. l'f. B. alpcslris W. K. — Habitat in montibus Vdebit ; item in SLibalpinis ad Herkulcsfiirdö, necnon in subalpinis Királyko, Bticsccs, Csukás, k'isfiiggokö ad Brassó. Bl'Iűí liarasok in Tátra oricntali. íj 2. Biscülcllac annnac. Ümnes apud nos solum cultac. nempc : '1. B. Coliiiiiiiar Ten; B. apitla L ; B. lyrata L. Sect. II. Iondi\ihii Medk'US pro genere. — Biscutellac calycc adpresso, sepalis basi saccatis. 5. B. cichoiiifiilia Lois. \B. línpida lJi'.|. llabitat in in.sulis maris Adriatici ; c. g. in ScogUo St-hLirco ad l'oiiorc. t. 0. B. aiinciilata L. ('olitur solum, ad Budapest. J. Tuzson: Cber eine Pseudoversteinerung pflanzlichen Ursprungs.* (Mit Kig. S u. H im ung. Originaltc^t p. 21-~23.) \'or mehreren Jahren bekam \'ert'asser ein Steinkohicnstück zur Be- stiinniung zugeschickt, das aus Xógrád-Berczel herstammte und beim Ausgraben eines Kellcrs gefunden wurdc. Die Versteinerung wurde in einer Tiefe von etwa 2 m im unleren mediterránén Sande gefunden. Das Kohlenstück (Fig. 8 auf p. 22) war von birnfórmiger Gestalt, 10 cm láng, 5 cm breit und die (tbertláche mit aneinander gereihten, mehr- weniger regelmássigcn 3— 6eckigen Pláttchen bedeckt, die in ihrer iMitte eine kleine rundé oder linsenförmige Vertiefung, oder auch Erhebung aufwiesen. Diese von den Pláttchen begrenzte (.^bertláche des Kohlenstückes wurde von einer etwa 1 cm hohen áusseren Kohlenschicht bedeckt. In Figur 8 ist nur noch ein geringer Teil der áusseren Kohlenschicht zu erkennen. da der übrige Teil der Kohlenschicht langsam absprang ; im ursprünglichen Zustand, als Verfasser das Objekt in die Hánde bekam, war es fást in seinem ganzen Umfange von einer áusseren Kohlenschicht bedeckt. Diese áussere Schicht wies den crwáhnten eckigen Pláttchen entsprochend zahlreiche Sprünge auf, so dass sie in kleine, 3— Okantige Sáulchen zerfiel. Ein jedes Sáulchen zeigte an seiner unteren Seite ebenfalls die oben erwáhnte rundé oder linsen- förmige Vertiefung oder Erhebung. Das ganze Gebilde bostand aus reiner Stcinkohle ; es brannte ausge- zeichnet und entwickelte zur Genügc Leuchtgas. Von cinem Stengel oder Stiel war nirgends eine Spur zu finden. sondern die ganze Oberlláche wurde * Vorgetragen vom Verfasser in der Sitzung vom 9. Január 19U7. ÜBER EINE P.SEUDO\'ERSlE]XErvUNr. PFI-ANZllCHEN URSPRl'NGS. (7) von den erwahnten polygonalen Pliittchen dicht bedeckf. Die Grösse dieser Plüttchen war an den beiden Enden geringer, als an den Seiten und ihre Form an den Liingskanten des etwas plattén Stückes mehr sclimal iinJ liings gestreckt. Aiif den ersten Rlick musste man das Kohlenstück für irgend eine Frucht odcr für eine Knolle haltén. Ahnlicii gestallete fossile Gebilde sind in der Literatur auch tatsachlich erwiilint, wie z. R. die unter dem Namen S;i3t-/n7'//r////;/; ;//s;i;7í<' Heer und wohl auch andeio. Auch die I-'rüchte mancher jetzt lebender Cycaih-cii, Conifcriii und Arüctiii könnten bei oberlláclili- cher Betrachtung in Versuchung führen, umsomehr, weil wir es im gegen- wartigen Falle mit einem Kohlenstück, alsó mit einem Pflanzenrest zu tun habén. Nach eingehenden Untersuchuiigen kam aber Verfasser zu dem K'esul- tate, dass trotz Jer Analogien, die in Frage stehende Versteinerung keine Frucht sein kann ; die niihere Bestimmung der Versteinerung wurde vom Verfasser zuniichst verschoben, um diese gelegentlich in einer grösseren paláobotanischen Sanimlung vorzunehmen. Solch eine Gelcgenheit bot sich dem Verfasser jüngst in der Sammlung des geologischen Institutes und der kgl. Berg-Akademie zu líerlin, woselbst durch die Bemühungen I'otonié's eben in bezúg der Frage der Entstehung der Steinkohle werlvoUes Matériái aulliegt. Ausserdem enthiilt diese Sammlung auch eine wertvolle Reihe von I^seudoversteinerungen. Hier gelang es Verf., die Identitat des Kohlenstückes aus Nógrád- Berczel gehörig festzustellen, wobei Verfasser durch F o t o n i é und Assistent G o t h a n freundlichst unterstützt wurde. In der Berliner Sammlung der Pseudoversteinerungen findet sich ein Mergelball, welcher (siehe l"ig. 9 auf p. 22) aus Nietleben bei Halle a. S. stammt. Diese Pseudoversteinerung liisst sich so erkliiren, dass zur Zeit, da die zusammengeballte Masse noch aus plastischem Ton bestand, infolge des Eintrocknens die iiussere Schicht zahlreiche Sprünge erlitt, derart, wie es oft auch im grossen, auf stark austrocknendem Tonboden der Fali ist. Die Sprünge reichten in radialer Richlung bis zu einer gewissen Tiefe, wodurch die iiussere Schicht entsprechendermassen in vielkantige vSáulchen zerteilt wurde. In einer gewissen Tiefe kamen aber auch andere Sprünge, in paralleler Richlung mit der Oberllache zustande. Infolgedessen mussten die aus der iiusseren Schicht entstandenen Sáulchen nach und nach ganz abspringen ; eine zeitlang blieben sie jedoch durch einen kleinen Zapfen mit dem Ball in Verbindung, diese Zápfchen brachen aber schliesslich auch ah und ihre Spur blieb in Form von rundlichen, zentralen Vertiefungen oder Erhebungen zurück. Die betreflenden Vertiefungen und Erhebungen mussten natürlich beilautig in die Mitte der den zurückge- bliebenen Spuren der Sáulchen entsprechenden vieleckigen Zeichnungen fallen; demzufolge sie den F2indruck kleiner Samenkörner oder nabelförmiger Gebilde hervorrufen. Áhnlich verhült es sich mit dem Kohlenstück aus Nógrád-Berczel ; man hat es hier alsó ebenfalls mit einer unechten Versteinerung zu tun. (8) J. TUZSON Das Zustandckommen des Gebildes stelit vollkommen iii; ICinklang mit alldem was wir über die Entstehung der Steinkohk- vvissen und was auch durch die diesbezüglichen Sammlungs-Objectc I'otonié's bewiesen wird. I)ie Materié dcr Slcinkohlenlagerungen bestand namlicli ursprünglicli aus ciner wiissrigen, plastischen Substanz, aus dem sogenannten Sapropel der reiciien Vegetation dcs Carbons und spiitcrer Epochen. Die Kolilenlagerungen sind siclierlich zuni grösstcn Teil derartig auf autochtliorn.n Weg entstanden. Das Ivolilenstück aus Nógrad-Berczcl war ursprünglich auch niclits aiíderes als eine vollkommen plaslischc Substanz, u. z\v, wie sich Ver- fasser mikroskopisch überzeugte, lÍii Stück mit Wasser duichtraiikfes < 'oni- ferenholz. V'om Wasser hin und hergeworfen gestaltete es sich zu einem liinglicli-rundlichen Körper ; in dicsem Zustande gelang es in die betreffende mediterráné Sandschicht, \vo es -^ wohl infolge Zurückziehung dcs W'assers — der Trockcnheit ausgesefzt war. Dass das ganze Stück im Sande trock- nete und zu l'ester Kohlé wurde, geht daraus hervor, dass bei dcr Aus- grabung noch samtliche, spáter abgesprungenen Teile der ausseren Rindc zugegen waren, ja sogar noch dem Körper anhafteten, wo sie doch nach- triiglich sehr Icicht giinzlich wegsprangen. Daraus folgt, dass das Gebilde nicht als schon festés Kohlcnstück dem l'allen und Rollen ausgesetzt sein konnte. L)as in Rede stehende Kohlcnstück ist ein interessantes Beispiel für Pscudoversteinerungcn, namentlich deshalb, weil man es in diesem Falle mit Kolilc zu tun hat, was sehr leiclit irreführt. So geschah cs tatsachlich, dass ciné vcrdiichtigc l'llanzenart t^ingani; in die Litcratur der fossilen I'llanzen fand, niimlich Biacliypliylluin insiguc Hkeií aus Ust-Ballei, aus dem Jura Sibiricns. Sic ist bcgründet auf einigc für l'rüchte gehaltenen Resté, die aber sicher was andcres sind, als für was sie Hccr ansah. Aus der betrelTcnden Zeichnung (Z i 1 1 c 1 - S c h e ii k, Raliiophytologie, p. üűti, Fig. 207) lásst cs sich ersehcn, dass diese Ix'este vielmehr ahnlichcn Ursprunges sind, wie das Kohlcnstück aus Nógrad-Rerczel und sic habén daher ebenfalls als Pscudoversteinerungcn zu gcllcn. I)ie llccr'schc Rcstimmung erscheint übrigens schon deswegen zweifelhaft, weil in dcr Zeichnung durch díc Mitle eine Linie hinzieht, woraus hervorgcht, dass das Ganze atis mchreren Stückcn zusammengefügt wurde. Somit ist Bracliyphylhnn iiisiiiiic Hekr als fossile Fllanzenart sehr zweifel- haft, was zumal deshalb von Fíedcutung ist, weil H e e r die (iattung BrachvpItyJlum auf Grund dicsér Erüchtc den Tuxodicac zuteiltc. L. Hollós: Zwei interessante Schniarotzerpilze aus Kecskemét.* (l'ng. Originaltext p. 2!.) Auf den Piliittcrn von Soliiiiiiiii I.vcopcificuin TdtiRN. tand X'crf. in Kecskémet in grosscni Masse auftietcnd Sipl()}iii Í.yí0p. (10) SITZUNGSBERICHTE. Demgegenüber hebt B. liervor, dass nachdem die Beobachtungen S t a u b's sich meist auf allgemein bekannte Pllanzen beziehen und man nicht annehmen kann, dass Staub, sowie seine Mitarbeiter (S i m o n k a i u. A.) Pllanzen, wie : Ac^sciiliis Hippocastüuuin, Taraxacnm officináié, Cor- mis süugninea, Lamiitm purpiuriiin Heliantliits annwis etc, nicht richlig be- stimmt habén soUten, so sind die in den »Ung. bot. Bl;ittern« erschienenen absprechcnden Bemerkungen als unbegründct zurückzuweisen. Die Fubli- zierung vonStaub's Arbeit aber war nicht nur seines Inhaltes wegen, son- dern auch aus Pietiit voUkommen motiviert. Szabó Z. : Index criticns specieruin atqiie synoninioiiiin geiieris Knautia (Beibl. zu dcn Botan. Jahrb. Nr. S8 1907, pag. 1-31.) Lengyel (1. bespricht obige Arbeit und hebt einige neue For- men liervor, weiche auf pag. 33 des ungar. Te.xtes naclizusehen sind. SITZUNGSBERICHTE. Sitzung am 9. Január 1907. (CXXVI.) 1. Vorsitzender .1 u 1 i u s Klein er- stattet mit tiefeni Bedauerii .Melduiig ubur das .Ablehen .S. F c i c h t i n g e r ' s in Esztergom. Der Verstorbene war schon in seinen jungen Jahren cin grosser Freiind der Pllanzenwelt und veröffentlichte spáter mehrere beachtenswerte Werke boíanischen Inhalts. die hauptsáchlich über die Flóra verschiedener Gegenden Ungarns handel- ten. Besonders erwahnt sei die vor nicht langcr Zeit erschienene Fiora des Eszter- gomer Komitats. 2. L. Hollós' Arbeit xNciu- Fil:c ciiis der Gegcnd von Kecskémet wird vorge- legt von S. Mágocsy-Dietz. 3. Z. Szabó hiilt einen Vortrag unter dem Titel »Pflaiizengeoífi\ipliische Skizze des Ricsengehii-gese . 4. J. T u z s o n legt vor und bespricht eine Pseiidoversteinening pflanzUchcn Ur- sprunt^es. (Siehe p. 21 — 23 dieses Bei- blattes.) 5. Z. Szabó legt vor und bespricht die Arbeit: »F. P a x, Beiirdge zur fossi- leit Flóra der Kiiipíiihen.« Schliesslich wcrdcn noch mehrere .Ange- legenheiten der Sektion vcrhandult. Sitzung am 13. Február 1907. (CXXVII.) 1 . Vorsitzender Július Klein mel- det, dass im Sinne der Statuten die Funk- tionare der botanischen Sektion nunmehr, nach dreijahrigem Wirken zuriioktreten und ordnet daher die Neuwahlen an. Das Ergebnis der Neuwahlen ist l'olgendes. Erster Vorsitzender : J. Klein, zweiter Vorsitzender : S. iM á g o c s y - D i e t z, Schriftführer; J. T u z s o n. 2. J. B e r n á t s k y legt vor und be- spricht das posthume Werk IVl. S t a u b's »ResuUatc der plivtophdnologischen Be- ohachltittgen in der Uingehung des Bala- ionseesi, indem er zugleich den in » Ma- gyar Botanikai I^apoks erschienenen, auf unlauteren Motiven begründeten .Ausfall, der in die Form eincs Refcratcs i.iber das Werk gekleidet ist, zurückweist. 3. L. Hollós' Arbeit »Zwei inter- essaulc Schmaroizerpiizc aus Kecskeméti. wird vorgelegt von S. Mágocsy- Dietz. (Siehe p. 24.) BEIBLATT ZV DEN' NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK' ORGAX DER BOTANISCHEN SEKTIÜX DER KüNlGL. INGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEX GESELLSCHAFT l'nter .Miiwirkiing von Ivedigieit von J KLEIN. J. BERNÁTSKY. BÁND VI. 1907. HEFT 2, L u d o V i c u s S i m o n k a i : Species Rhamnorum in Regno Hungarico spontanearum, cultarumque. .4; P'ontes literaturae notabiliores. Sigmund H o r V a t o V s z ky ; Flóra Tyrnaviensis. (1774). Joh. Z i o n- ler: De re sylvestri. . . , disscrt. (1806). Diószegi et F a z e k a .s : Magyar Füvészkönyv (1807). W a 1 d s t e i n - K i t a i b e 1 . Rhainuns tiiu-loria in eorum Icov.cs III. tab. '255, p. 284. il8l2). f! a u m g a r t e n : Fnumeratio tlor. trans. I. p. 173. (1816). Borbás X'incze : Rhamnusaink áttekintése (1885), et Rhamni Hungáriáé. (1887). Fekete et Mágocsy: Erdészeti Növénytan, II. p. 780— 7.S8. (1896). B) Conspectus et adumbratio specierum — us^ue variationum — gencris Rhamnorum, apud nos spontanearum cultarumque. I. Eurhamni. Semina sünt dorso plus-minus profunde sulcata. Confer iconem 1. : a) fructus transverse cissus ; h) drupa e dorso ; c) semen transverse cissum. Sect. 1. ScmpcrvirenU's. [AJatentiis DC] 1. Rhamnus Alatcrnns L. cum varietatibus a) cuUita Sl.MK. et b) angustata .Si.mk. Diagnoses vide in te.xtu hungarico communicatos. 2. Jihamnns hyhiida L'Herit. \Rh. Alatermisy^alpina Kokiine.] Culta est solum, haec hortulanorum productio hybrida. Stxt. 2. flieiiiaitíes tspiiiae. [Espina <_". KoCH. Dendr. I. p. ii08|. 3. Rhamnus ahnfolia L'Herit. Culta. 4. Rhamnus pnmila L. (icon 2). Habitat apud nos ; in suhalpinis montium austro-occidentalium, nempe in subalpinis Risnyák, Kleck prope Ogulin, usque ad subalpinis croaticis \'elebit. 5. Rhamnus colchica (KusXETZOFF.) (icon 3). .^pud nos solum culta. 6. Rhamnus falla.x B01.S.S. (icon 4). Habitat in piimis ad margines et subunibrosis fagetorum Hungáriáé austro-occidentalis, a subalpe Risnyák usque ad \'elebit. (12) LLTX)\-ICrS SI.MONKAI 7. Jiliamnus alpina L. Stirps haec Europae regiones alpinas austro- occidentales inhabitans. apud nos solum colitur. 8. Rhamnii» Xicohic Simk. (icon 5), varietasijue eius : ji) Biiíhiae SiMK., ex Dalmatiae maritimis sünt adhuc notae ; necnon CN l'arnussoet Kyllene (Iraeciae. Klores fructusque earum examinare non potui. .SVi.7. .1. mi'mante< cerrispiuac. [Cervi^pina MöNCH. Meth. p. l)86|. S; 1. Rainiilis foliisque pro pai /e soliiiii opposilií. '.). Rhanmus cathartica I... eiusque varietates : a) íh'iisepuhi'scens HlMli. \ ji) snhpiibescens Simk. ; c) Icinpliyllu Bor?,., sponte apud nos occurrunt. Confer tcxtum hungaricum. 1(1. Rhaniniis dafitnca I'ai.I.. (icon 6). (/ulla solum apud nos. 11. Rhűiiiiiiis iiift'íioriű L. Stirps haec K.uropae austro-occidentalis, apud nos colitur solum. V2. RhamniiA iiiU'iiiicíIuí Sí kud-Ho( liSl K'IT., (icun 7). Stirps haec ex auctoribus citatis (Stki'D-IIocii.ST.). ad Fiume indigena, usque ad Dalmatiae litorales, secundum maré Adriaticum. frequens. 1;í. Rluiinniis illyrica Grisb. Habitat in Dalmatiae, Hercegovináé, Crna- gorae coilibus. X'alde variat quoad indumentum stirpis : ergo stirpem sub- glabrescentem \RIi. nrhiculala JloRN.vi.J pro varietate adjungo. 14. Rhaumiis linduria \\\ K. Icones III. (IHl'Ji tab. 255. p. 2X4. Stirps haec, in primo ex Hungária austro-orientali nóta, necnon i.'arpatorum austro- orientalium est progcnies characterislica ; sed etiam montium Balcanorum, a Serbia usque ad Macedóniám et Traciam. Stirps haec in ditione laudato vicaria est pro R/uiinno saxaíiii .Iaco., Alpes orientales. 1 lungariae etiam con- lines inhabitantem. 15. Rhamntís faxutilis Jaio. (icon M. Habitat apud nos solum in coUibus occidentalibus, a montibus Dévény-iensibus usque ad montes alpium occidcntalium : Kalnik, et colles (Juarneroenses. Ili. Rhamniis uíiiif DríCAlSNK. Stirps haec chinensis. apud nos solum colitur. 17. Rhüinuin- cliluni/'hora Dhcai.sne. llem culta, et ex Chiiia oriunda. § 2. Rainiilis fnliis^que alltiiiis. IS. Rhimuuí, Eiy/hroxylon Pallas. (icon 9). Stirps haec Sibiriae Mon- góliáé quc apud nos hinc-inde colitur, sed arbusculas, circa G méter altas. pulcherrimas hortorum ornamentia donat. líi. Rhamnus pahifstiua RoiSS. In hortis culta, arborescens ramulis tortuosis cminet. 11. Frangulae. Semina dorso esulcata, saepe elcvato-unistriata : apice raphe bilabiata, transver.se obsita. |icon 1., 2. fig. : d. e, f. ü) drupa ; e) semen ; f) seminis cissus transvcrsalis|. i; 1. Fasciculatac. Florihii^ axillaiihu?. J'a!.cu-nlalis : fniclihuí uounun- !/;/<■ solitíiyüf. 2(1 a. Rliuinuus Fi\iní;i:la I..; 20 b. Rh. hu-ri/olta (L.) ; 20 c. Rli. uiidn- Idta (MAc;.-iJiETZ) Si.mk. \'ide iconem. RIi. utidiildlít in »Xövénytani K<)zl.« 1!«M! p. 1 IS, Fig. 5(1. SPEC1F;S IíHAMNORU.M IX RKGXO HI'NGARICO SPOXTAXEAKU.M. CULTARUMnUE. (13) In hortis colitur loniia oius miiabilis ; 20 d. Rhuinuiis asp/t-iiifol:.: (DiPPEL) SlMK. (.icon lU). 21. Rhaiiluuf latifolid L'Heiut. Colitur solu ; apud nos lére perhiemans. í~ 2. Cvinoíiic. Floribuí uuiheU.ítd íViunsis : fniiiibu.s sai'pc' fnlilariis. 22. Rhainnwí r:iju'^liis Scop. (icor, 111. Stirps montium Karszt calc;- reorum. collinorum, apricorum ; apuci nos c. cr. ad Lics et I'^iunie frequen.'^. 23. RkMiiiiuf caroliiiiau.! W'alier. Apud nos solum culta. 2-1. Kl'.ainniis Ptiisliiav.u !.)('. Apu-i nos solum culti. Stirps in liortis nostris, hinc-inde fere perhiemans. L. Hollós: Fungi n<»\ i regionis Kecskcméticnsis.* Unter diesem Titel veröftcntlichtc X'crtasser in dcn Annales Musei Xatio- nalis Hungarici, \'ol. I\'. It^iiO. p. 327— KTI, tab. X'III— IX eine Liste und Beschreibung von 0 1 neuen Arten und X'arielíiten. Seit dem bereicherte sich die Sammlung Hollós's so sehr. da.-í sic gegenwiirtig 1330 Pilze aus der Gegend von Kecskemét, darunter auch mehrere neuere Arten cnthalt. \'er- fasser ist nun in der Lage jetzt 34 neiie Arten und X'arietaten zu ver- öffentlichen. Die Lisle nebst Angabe der Wirtspllanzen, Anzahl der neuen Arten in systematischer Urdnung, ferner die Diagnosen sowie Standortsangaben sind aus dem (iriginaltext p. 5'.'— 67 dieses Heftes zu ersehcn. ' Vorgelcgt vűii S. M a g o c s y - D i c t z in der Sitzung am í'. J.anuar lí'07. (14) SírZCXGSBERICHTE. SITZUNGSBERICHTE. Sitiung am 13. Miirz 1907. (CXXVIII.) VorsitzcnJer: Július Klein; Schrift- rjhrer : J. T u z s o n. 1. 1\'. li u d i n s z k y. Uiiter dem Titol : sDíi- gegíHWíirtige Stand uiisercr Kcniit- iiissc über die rrotoplasina - Stromnngd giht Vortragender einen historischen Rück- blick uber die Literatur dieser Frage und stellt die verschiedenen, diesbezüglichen Theorien zusammen. die cr nach sciner eigenen Klassitizirung gruppirt. 2. I. V a n g e 1 legt .Aiheiten aus dem biologisclien Laboratórium des Padago- giums vor und leitet dieselben mit eincm Vortrag cin, in welehem cr die Methode der praktischen .Aushildung der Schüler des Padagogiums vorlegt, welche Methode zugleich den Zwack hat, die faunistische und floristische Durchforschung des Landes zu fórdern. .Ms Ergebnis dieser Bestre- hun;jen wurden schon bisher mehrere Mit- teilungen gemacht, denen hier die nacli- siehenden folgen : a) F. Straule: y>i:hiltn -.iir Kciiní- iiis der Laid'inosc Ciigarnsv ; h) J. Zala; xlhitiii zur Fltchlen- tlora riigiinisK und í") J. Ouint: »/")/(■ Diatoinccn des í-t.iracska-Teichís bei Trcncscn-Tij^Uc- <■< . 3. G. Lengyel bespricht H. L i n d- b e r g's :^Iter austro-hungaricumi . Vtr- fasser hat in seiner .Arheit unter anderen das Matériái aufgearbeitet, welches er auf den Excursionen, die gelegentlich des Wiener intern, botan. k'ongresses il905) in L'ngarn arrangiert wurden. Der X'erfasser publiziert siimtliche gesammelten Ptlanzen darunter ist aber nur eine (Daciylis gloiiw- yala L. suhsp. lohata Dbejep) für L'ngarn neu ; trotzdem dürftc die .A.rbeit, durch ihre zahlreichcn l'einen — bis zu den Formen gehendeu — Unterscheidungen, auch íür unsere Floristik von Interessé sein. Es ist aber zu bemerken, dass das in Bíizris gcsammelte Phlcnin ilicliclii L. wahrscheinlich Ph. múiitannin .Ali.., die in Diinahiüz gesaninielte Gypsophila fasti- giaía L. aber G. arcnaria W. K. sein dürl'te. 4. J. T 0 m e k macht unter dem Titel >/)a,v Herbárium aii der VniversUdt Bítda- pest« .Mitteilung uber den Llrsprung und die Ordnung. sowie den gegenwártigen Zustand des Herbárium?. Sitzung am 10. April 1907. (CXXIX.) Vorsitzender: Július Klein; Schrift- führcr : J. T u z s o n. 1. F. Bubák nEui Beiinig ziir Pilz- flora von Vngjrnt, vorgelegt von S. M á g o c s y - D i e t z. In dieser -Arbeit werden die Füze besprochen, die Jer Ver- t'asser aul'den, bei Gelegenheit des Wiener botan. Kongresses in L'ngarn gemachten .Ausllugen samnielte, und von denen 32 neue Arten sind. 2. G. Lengyel tcagt seine : ».4«íí- toitiie der heiinisebeii Corispermiun- und Cainphorosma-Artcit". betitelte .Arbeit vor, in welcher er die .\natomie der genannten Ptlanzen von entwickclungsgesohiehtlichem und systematischem Standpunkt bespricht. 3. R. R a p a i 0 s ^>Moiiographie der trdliiiiig AconHiiiiKs, in welcher die Aco- ititum .\iten anatomisch und systematisch behandelt werden. 4. Z. .Szab li macht den Vorschlag, dass entsprechende Schritte getan werden sollen, damit in X'erbindung mit der in der Hohen Tettra geplanten meteorologischen Station auch eine biologische Station er- richtet werde. Wird zur Beriohterstatlung an eine Kommission ijewiesen. BEIBLATT ZU DEN NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK « ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT L'nter Mitwiíkung von IíedigÍLM-t vnn J. KLEIN. J. BERNÁTSKY. BÁND VI. 1907. HEFT 3. Diósze^i-Feier. Am 2\. Miirz 1007 waren es 100 Jahre, dass das von S. Dió- szegi und M. FazelMagyar P'űvészkönyv« fand entsprechende Würdigung. Zudem ist das genannte Werk hauptsachlich Diószegi zu verdanken, von dem wir wissen, dass er sicii in Göttingen (1788) mit natur- vvissenschaftlichen, besondersaberbotanisclien Studien befasste, wahrend Fazekas erst durcii Diószegi — seinen Schwager — der Botanik zugeführt wurde. Die Feier wurde durch Július Klein, Vorsitzenden der bota- nischen Sektion, mit einer Erüffnungsrede eingeleitet, in welcher er hervorhob, dass das Erscheinen genannten Werkes in der Geschichtc der Botanik in Ungarn insufern Bedeutung hat, als es das erste wissen- (IG) JÚLIUS KLEIN schaftliche, botanische Werk in ungarischcr Sprache ist. Auch vor Diószegi erschicnen zwar auf Pllanzen bezügliche, ungarische Werke, so als crstes (1078): Mclius' (Juliász) »Herbarium etc.« und andeie, doch da dieselben sich nur mit den medizinischen Eigenschaften der Pflanzen beschaftigten, dienten sie nicht der Wissenschaft. Viel spiiter — von 1 792 an — folgten die bedeutungsvollen Sammlungen P. K i t a i b e l's, welche den Reichtum und die Eigenart der ungarischen Fk)ra nachwiesen. Die Werke K i t a i b e Ts erschienen jedocb in lateinisclier Sprache und wurden durch Gráf W a 1 d s t e i n in l^rachtbiinden hcrausgegeben, su dass sie nur Einigen zugiinglich waren. Auf Kitaibcl's und Anderer Angaben fusscnd, vermelirt durch eigenes W' issen, gaben dann Diószegi und F a z e k a s das Magyar Fűvészkönvv< hcraus, und zwar, wie sie in ihrer X'orrede sagen, fiir Allé, die eine Vorliebe für Pllanzcn habén und mit denselben bekannt zu weidcn wünschen, denn nach ihrer Meinung giebt es wohl kaum einen Menschen, in dem bei der Betrachtung bcsonderer Biiume, Kriluter und Blumen nicht angenehme Gefühle rege vvürden und der nicht den Wunsch liatte zu erfahren, wie dieselben hcissen. Sie sahen dabei ali von dem Nuízcn der Pllanzen und woUten, dass ihr Buch nur der Erkcniiung der Pllanzen diene, denn es ist nicht richtig — so meinen sie — , dass die Freudé an dem Wissen ihre Triebfedcr nur in dem Nutzcn fiinde ; die Erweiterung des Wissens alléin ist in dem Gemüthe des vcrnünftigen Menschen die Quelle des reinsten und edelstcn Wonnegcfühles. hl diesen einfachen Worten drLickt sich die ganzc Denkungsart der X'erfasser des ungarisclicn Kriiuterbuclies aus, sowie die sclbstlose Liebe zur Natúr und was die Hauptsache ist, das Streben, die Wissen- schaft ihrer selbstwillen zu betreiben. Und das ist bedeutungsvoll, da wir wissen, dass das die Grundlage jedes wissenschaftlichen Fortschrittes, sowie der Erweiterung unserer Knltur bildet. Danim ist es gerecht- fertigt, das ungarische Kriiuterbuch als erstcn X'erkünder botanischer Wissenschaft in ungarisclier Sprache zu feiern. DIÓSZKGIFEIER. (17) Nach der ErölTnungsredc hielt Dr. .1. Barcsa, Professor am reformicrtcn Kollégium in Uebroczcn, die Uenkrede über S. 1) i ó- szegi. Derselhc wurdc am 29. Dezemhcr 1700 in Dehrcczen gehorcn. Nachdem er scine er-^tcn Siudicn in Dehrcczen beendet liattc, ging er 1788 nach Cüttingen, \vo er naturwissenschaftliche Studien betrieh und von J. Fr. Cm el in in die Botanik eingeführt wurde. Zurück- gekehrt wirkte cr an mehreren ( )rten als Prediger, bis er ISíjP, nach Debreczen bcrufen wurde, das sclion damals der Mittclpunkt des geistigen Lebens des ungarischen Alföld war. Dórt entfaltete er als Prediger und theologischer Schriftsteller eine bedeutende Tiitigkeit und dórt gab er auch das -'Magyar F"űvószkünyv<' (Ungarisches Kriiuterbuch) in Gemeinschaft mit M. Faze ka s, sovvic alléin sein ->Orvosi Fűvész- könyv« (Medizinisches Kráuterbuch) heraus. Von ihm stammt die erstc Anregung zur Griindung eincs botanischen Gartens in Debreczen, der jedoch erst einige Jahre nach scinem 18i:', erfVilgten Tode zustande kani und auch jetzt besteht. Nachher besprach L. Thaisz das ,>Magyar Fűvészkönyv« vom botanischen Standpunkte. Dasselbe entluilt nach cinem Ifingcren \'or- worte eine Einleitung, in der die ausseren Pllanzcnteile und ihre Termi- nologie behandelt wird und dann folgt der Bestimmungsschlüssel der Gattungcn und Arten nach dem Linné'schcn System. Es vverdcn im ganzen 31 (il Pflanzen (darunter auch kultivierte) ahgchandelt. Davon sind 310 Kryptogamen und 284") Phanei'ogamcn, von welch lelzteren 2009 als solche bezeichnet werden, dei'cn Vorkommen in llngarn den Verfassern bekannt war. Obgleich die Vcsfassser das Linné'sche System gehrauchen, was ja für die damalige Zeit ganz selbstversttindlich war, zeigen sic doch auch Sinn für die natürlichc \'erwandtschaft der Ptlanzen, indem sie die jetzigen Labiatae und die Glumaceac je in eine K'Iasse vercinigen. (18) JÚLIUS KLEIN Scliliesslicli würdigte I. Csapó di das »Magyar Füvészkönyv* vom sprachlichcn Standpunkte, in welcher Beziehung es gerade als bahnl.-irechend bezeichnet werden nuiss, indem es für die termi- nologischen Ausdrücke, sowic für die Pllanzennamcn, die meist aiich jctzt noch Geltung habcnden ungarischen líezeichnungen feststellt. Mit dcn Sciiliissworten des Vcirsitzcnden endete die unter reger Beteiligung dcr liiesigen wissenschaftlichen Kreise stattgefundene Feier. lú.. BEIBLATT ZU DKN NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK « ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTUCHEN GESELLSCHAFT Unter Mitwirkung von Redigiert von J. KLEIN. J. BERNÁTSKY. BÁND VI. 1907. HEFT 4. Ein Bcitrag zur Pilzflora von Ungarn. Von Prof. Dr. Fr. li u b a k. lm Anschlusse an den II. internationalen botanischen Kongress in Wien, im Juni 1'JII5, wuicle unter anderen Reiscn auch eine E.xkursion nacli Budapest und Süd-Ungarn unternommen. Ich nahm an dersclben ebenfalls Teil, um niclit nur die Schönheilen des fruclilbaren Landes zu besichtigeii, sondern auch mit der Flóra desselben ein wenig beUannt zu werden. Besonders die Pilze versprachen in den so verschicdenen Verhiiltnissen — Puszta, sonnige Lehnen, tiefe Wiilder, feuchte Táler etc. — ciné intcressante Ausbeute. Wie bekannt, wurde die Reise am 19. Juni von Wien aus angetreten. Gelegenheit zum Sammeln der Pilze bot sich zuerst bei Budapest am 20. Juni dar, \vo wir Nachmittags die interessante Puszta zvvischen Dunakeszi-Alag und Káposztásmegyer unter der Führung des Herrn Dr. Filarszky und Dr. Kümmerle besuchten. Von den hier heobachteten Pilzen hebe ich besonders folgende hervor : Aecidium Planlaginis C e s. gemeinschafllich mit Uredo- und Teleutosporen von Puccinii] C\nodontis D e s m. Aus diesem gemeinschaftlichen Vorkommen bcider Pilze schloss ich auf ihre genetische Verbindung, was auch im Jahre 1906 mittclst künstlicher Infektionen, zu welchen mir Herr Dr. J. T u z s o n Teleutosporen-Material schickte, tatsáchlich bewiesen wurde. Naheres darüber st bel Nr. 36 dieser Aufzáhlung zu finden. Sehr interessant ist hier auch das Vorkommen von Pohporus thizophilus I'at., welcher bisher nur aus Tunis bekannt war. Von anderen selteneren Pilze erwühne ich ; Uromyces Jor- diaiiKs Bubák auf Astragalus e.xscapus ; Uromyces l'iciae craccae C o n s t., bisher nur von Jassy in Rumánicn bekannt, hat hier seinen zweiten Stand- ért ; Pesíaiozzia Múgocsyi n. sp. auf trockenen Stengeln von Seseli glaucum u. s. w. Am 21. Juni wurde die Reise nach Báziás angetreten, wo wir übor- nachteten. Am Morgcn des náchsten Tages besuchte ich die Lehnen ober- halb des Bahnhofes, wo ich besonders das schöne Eutyloma Alágocsyanum (20) Fii. BUBÁK Bubák auf Bliittern von Tordylium maximum sammelte. Ausserdem nenne ich von hier : FhvUoslicta unmersa n. sp. von C e 1 1 i s-BUittern, Phyll. Mclissae n. sp. auf Melissa officináiig, etc. Um 10 Ulír Vormittags fuhren wir auf einem Dampfer nach Orsova, \vo wir fást den ganzen Nachmittag, besondcrs auf dcm Allionberge botani- sierten. Gesammelt wurden hicr besonders : Fjitvloma Magncsvanuin Bubák, Puccinia Galii silvatici O 1 1 h auf Galium aristatum, Phyllosticla eryitgiella n. sp. und Ph. cryngiicola n. sp., Fh. velata n. sp. von Cydonia vulgáris, Macrophoma fuiispora von Uucrcus conferta, Ascochyta Kleinii n. sp. von Calystegia sepium, Ovulaiia Rubi n. sp. von Rubus und andcre zahl- reiclae seltene Pilzarten. Bei Herkulűsfürdő wurde den ganzen 23. Juni, hauptsachlich im Cserna- tale gesammelt, \vo die Bedingungen für die Entwickelung der Pilze ausser- ordentlich günstig sind. Hier wurden auch die meisten von den in dieser Arbcit angeführten neucn Formen gcfunden. Es sind besonders dicse Spe- zies : Cúleospon'um Tílekiae (Thüm.) Bubák, Microphyma Bubákii R e h m n. sp., Phyllostiita banatiia n. sp.von Vcrbascum banaticum, PhvU. Rchmii n. sp. auf Campanula Trachelium, Phyll. variicolor n. sp. auf Stachys ger- manica, Phoma dipsucina n. sp. auf trockenen Stengeln von Uipsacus pilo- sus, die priichtige Pyrenochaete Filarszkyi n. sp. von Bláttern der Tilia parvifolia, Placosphacria Tiliae n. sp. von derselben NáhrpOanze, Ascochyta Dukamarac n. sp. von Solanum Dulcamara, Asc. Aspendae íaiirinae n. sp., die schöne Sepíoria Calariaí n. sp. von Nepefa Cataria, Sept. ptisilla (Trail) Bubák von Melandryum rubrimi, Scpi. Tanaceti macmphylli n. sp., Slaganospora Calystegiae n. sp., Cyliiidrosporium orobicohnn (S a c c.) Bubák von Orobus vernus, Ramularia Lihanoli'h's Bubák, wie auch viele seltene, bislier überhaupt nur einnial gesammelto Pilzformcn. Am 24. Juni wurden die Berge Domugled und Suskuluj bestiegen. Auf dcm erstgenannten Berge wurden folgende interessante Pilze eingelegt : Puccinia aspenilina (J u e 1) L a g e r h. in allen Sporenformen auf einer neuen Nahrpflanze — Asperula ciliata. Ein sehr bemerkenswerter Fund, da der Pilz bisher nur von den Inseln Gotland und Oeland hekaniit war ; Puccinia Lihanolidis L i n d r o t h ; Pucc. Sa.xifragae S c li 1 e c h t. von Sa.xifraga Heuffeliana ; Poívp^ms pergameneus Fr. fonna curopaea R r e s. ; Chwiceps Ses/eriac S t á g c r ; Phvllosticla Orni n. sp. ; Ascocliyta Vodákti n. sp. von Hepatica triloba ; Septoria phyclaeniformis Bubák & Kabát von Laser- pitium latifolium ; Diplodia Hungarica n. sp. von den Bláttern des Fraxinus Ornus und viele andere zwar schon bekannte, aber seltene Pilze. Zwischen den beiden oben genannten Bergen befindcn sich aus- gedehnte, alté, schattige und feuchte Urwálder, die besonders an Polyporeen, Pyrenomyceten und Myxomyceten reicti sind. Ein lángerer Aufenthalt in ver- schiedenen .Tahreszeiten würde hier mykologisch sehr lohnend sein. Auf dem schon an der rumánischen Grenze liegenden Suskuluj wurden ebenfalls viele seltene und neue Pilze angetroffen. Puccinia doroniceUa EIN BEITRAG ZUR PILZFLORA VON UNGARN. (21) S y d 0 vv ; Phylloxiicla doronicigena Bubák auf Doronicum cordatum ; Phyll. latemarensi: Kabát & Bubák (bisher nur aus Tirol bekannt) von Colchi- cum pannonicuni ; PhvUosliita TitZionii n. sp. von Árum italicum ; Phkospora Hungiirica ii. sp. von Viiicetoxicuni la.xum Ramulaiia Ceii/aureae atio- purpuieae n. sp. und einige seltenere und in Hinsicht auf die geographische Verbreitung, intcres.santc Pilzc. In dcm vorliegcnden Verzeichnis werden im ganzen 285 Spezies und einige \'ariet;iten angeführt. Von denselben sind überhaupt neu .'iO Arten, und fünf, schon frülier beschriebene I'ilze, werden in andere Gattungen eingerciht. Herrn Prof. Dr. S. M á g o c s y - D i e t z bin icli zu grossem Danke verptlichtet, dass er mit grösster BereitwiUigkeit die vorliegendc Arbeit in der Sitzung der Ungarischcn NaturwisscnschafÜichen Gesellschaft zur Veröffent- lichung vorlegte. Herrn Abbé G. Bre.sadola dankc icli fúr die Bestimmung einiger kritischen Basidiomyceten, vvie auch Herrn Dr. H. Re hm für die Dcutung und Widmung der schönen Microphyma. Tábor in Böhmen, am 24. Miirz 1007. Myxomycetes. 1. Ccratium porioides .X 1 b. et S c h w. Comp. fung. Lus. p. 359, Tab. II, f. 6; S a c c. Syll. IV., p. 506. Auf den Abhángen dos Berges Domugled bei Hcrkulesfürdő auf sehr stark vermorschtem Holze. 2. Arcyria nutans (Bull.) Grcv. Flór. Edinb. p. 455; S a c c. 1. c. VII, p. 420. — Tiichia nutans Bull. Herb. franc., Tab. 502. Bei Herkules- fürdő und auf den Bergen üomugled und .Suskuluj auf morschem Holze, besonders in feuchteren Lagen verbrcitet. 3. Lycogala epidendron (L.) ,S c h r o e t e r. Pilzc Schles. I, p. 111.— J.ycoperJon tpidcndium L (1702). — Lycogala tpidendiuni Buxb., Hall. p. 203; Sacc. Syll. fung. VII., p. 435. — In Wáldern bei Herkulesfürdő nicht seltcn auf morschem Holze, altén Strünken u. s. \v. 4. Trichia varia P o r s. íJisp. meth. fung. p. 10; Sacc. 1. c. p. 442.— Am Berge Domugled bei Hcrkulesfürdő auf morschem Holze. 5. Reticularia Lycoperdon Bull. Champ. franc;, p. 05, Tab. 446, f. 4 et Tab. 476, f. 1 — 3; Sacc. 1. c. p. 418. — In Wáldern auf dem Berge Domugled besonders in dem Sattel gegen die Spitze von Suskuluj bei Her- kulesfürdő öfters. 6. Stemonitis fusca Roth. in Magáz. f. Botan. p. 26; Sacc. 1. c. p. 367. — Auf morschem Holze und feuchtliegenden Strünken und Balken im Satlel zwischen den Bergen Domugled und Suskuluj bei Herkulesfürdő nicht selten. 7. Spumaria alba (Bull.) DG. Flór. franc;. 11., p. 261; Sacc. Syll. fung. VII, p. 388; iMucilago cruslacea alba Bull. Herb. fran9., Tab. 40, fig. 9. — Auf Moosen im Sattel zwischen den Bergen Domugled und Suskuluj bei Herkulesfürdő. (22) VR. BUBÁK 8. Physarum sulphureum A 1 b. ct S c h \v., Consp. fung. Lus. p. 93, Tab. VI, f. 1 ; Sacc. 1. c. p. — Auf morschem Holze bei Herkulesfürdő. Phycomycetes. 1. Z 3^ g o m y c e t e s. 9. Phycomyces nitens (Agardh) Kunze Mykol. Hefte II, p. 113; Sacc. 1. c. 204. Í7vd niletis Agardh. Sgn. Alg. Scand. p. 46. — lm Sattel zwischen Domugled und Suskuluj bei Herkulesfürdő auf faulenden Hymenomyceten. 2. O o ni y c e t e s. 10. Cj'Stopus Bliti (B i V. Bernh.) De Bary in .'Xnn. Scienc. Nat. 1863; Sér. 4, Tom. XX, p. 131; Sacc. 1. c. p. 236. — Credo Blili B i v. Bernh. Stirp. sicul. Ili, 11. — Bei Báziás auf lebenden Blattern von Ama- rantus icti ojle.xiis. 11. Cyst. candidus (Pers.) L 6 v. in Ann. Scienc. Nat. Sér. 3, T. VIII,, p. 371; Sacc. 1. c. p. 234. U/eJo candida Pers. Synops. fung. p. 233. — Auf lebenden Blattern von Arabis Tunila in Herkulesfürdő, iin Csernatale und auf dem Berge Domugled ; auf Erysimum cuspidaium auf dem Allionberg bei Orsova. 12. Cyst. Tragopogonis (Pers.) Schrocter Pilze Schles. I, p. 234; Sacc. I. c. p. 234.— Urcdo Tiagopngi Pers. (1801). Konidien und Oosporen auf lebenden Blattern und Stengeln von Crupina vulgáris (nme NdhrpJIanze !J bei Báziás und auf liiula cordata (iieue Niihrpflanse !) auf dem Allionberge bei Orsova ; nur Konidien auf T/-,igopogo/i pratense bei Báziás. 13. Peronospora calotheca Üe Bary sur le dév. des Champ. par. p. 111; Sacc. 1. c. 245. — Auf dem Berge Suskuluj bei Herkulesfürdő auf lebenden Blüttern von Galitirn fljvicans (iieue Nahrpflanze !) 14. Per. Lamii A 1. Br. in Rabh. Herb. myc. ed II, 325; Sacc. 1. c. p. 256. — Auf lebenden Blattern von Calamintha hnngaika (nei/e Ndhr- pflanze!) in Gesellschaft mit Pucdiiia Menlhae Pers. auf dem Berge Sus- kuluj bei Herkulesfürdő. 15. Per. parasitica (P e r s.) T u 1. in Compt. rend 29. Janv. 1854 ; Sacc. 1. c. p. 249. — Bolrylis parasilica Pers. Obs. 1, p. 96. — Koni- dien und Oosporen auf lebenden Bliittern von Lunaiia pachyrrhiza (tieue Nahrpflanze !) im Sattel zwischen den Bergen Domugled und Vrfu Suskuluj bei Ilerkulesfürdő. 10. Per. sordida B e r k in Ann. a. Mag. of nat. hist. 3. Sér. VII, p. 449; Sacc. 1. c. p. 262. — Auf lebenden Blattern von Scrofularia nodosa im Csernatale bei Herkulesfürdő. EIN BEITRAG ZUR PILZFLOHA VON UNGAKN. (23) Hemibasidii. 1. Ustilagineae. 17. Ustilago Tritici (F e r s.) J e n s. in K e 1 1 e r m. et S w. II, Rep. Agr. Kans. p. 202 et 214; S a c c. 1. c. IX, p. 283. — Uredo segetum b) Ur. Triiici Pers. Syn. p. 224. — Auf dem Allionberge bei Orsova in dcn Aehrcn von T/ilüum vulgare var. aris/alum. 2. Till e t ii neae. 18. Entyloma Calendulac iO n d.) De Bary in Boi. Zeit. 1874, p. 105; Sacc. 1. c. VII, p. 492. — Proíomrces CaienJulae Ond. in Mat. 11. myc. Naerl. II, p. 42. Chlamydosporen in den Bliittern von Cincraria pap- posa (nciie Nahrpflanze !) auf dem Berge SusUuluj bei Herkulesfürdő. Der vorliegende Pilz stimmt in den Sporcn zicmlich gut mit den Formán auf Cahndula, Hüracium ctc. überein ; dieselben sind kuglig, 0— 13 (( im Durch- messer oder fást kuglig, 13 <í láng, 1 1 ií breit. — .Auf Blattern \ow Hieranum silvalicum im Cernatale bei Herkulesfürdő. 19. Ent. Linariae Schroeter in Cohn Beitr. II, p. 371; Sacc. 1. c. VI!, p. 491. — Clilamydosporen in den Blattern von Linaiia gcnistae- folia im Csernatale bei Herkulesfürdő. 20. Entyloma Mágocsyanum Bubák n. sp. Flecken klein 1—3 mm breit, eckig, von den Nerven scharf begrenzt, ledergelb, spater verblassend. bei- derseits sichtbar, llach, ziemlich zahlreich, oft sehr reichlich auf den Bliittclien entwickelt. .Sporen kuglig oder fást kuglig, 9— lli/i im íJurchmesser, oft durch gegenseitigen Druck polygonal, liellgelbbraun, mit glatter, 1— TSií dieker Membrán. Auf Icbendcn Blattern von Tordvlium maximum bei Báziás und auf dem Allionberge bei Drsova, am 22. .luni. Diese neue Enhloma-An ist von Etil. fíe/osaaJíi Ma. j;n US und Eri/. Erj-rtgn i.C o r da) durch anderc Sporen und flache Flecken, von E/t/, liydrophilum Sacc. et Pari. durch viel kleinere Sporen verschieden. Ich widme diese neue Art dem Herrn Prof. I)r. S. Mágocsy-Dietz in Erinncrung an dic schönen Tagé vom 19 — 24. Juni 1905. 21. Ent. Schinzianum (Magnus) Bubák in Annales mycol. p. 106. — Exobasidiinti Schiiiziatium Magnus. — Entyloma Chiysosphtiii H ö h n e 1 in Annál, mycol. III, p. 402. — lm Csernatale bei Herkulesfürdó auf lebenden Bliitlern von Saxifruga Hcuffeliatta. 22. Ent. serotinum Schroeter in Cohn Beitr. II, p. 437, Sacc. 1. c. \'1I, p. 487. — Auf dem Allionberge bei Orsova auf lebenden Bliittern von Sytnpli\liim tuberustuii. Uredinales. 23. Uromyces Fabae (Pers.) De Bary in Ann. Scienc. Nat., T. XX; Sacc. Syll. VII, p. 531. — Ufido Fabae Pers. in Römer Nat. (24) Flí. BUBÁK Magáz. I, p. 93. — Auf lebenden P.Uittcrn von Orobus vnnus bei Herkules- fürdő, Uredo- und Teleutosporcn. 24. Urom. Jordianus ]í u b ;i k in Anna), mycol. III, p. 217. — U/om. Astragali i o\- á\ nec iO p i z) S a c c. in Cenlr. 1'. Bakt. u. Parasitk. Bd. XI. (1904), p. 703—795. — Auf lebenden Bláttern von Asluigalus e.xscapus auf der Puszta bei Dunakeszi Alag niiclist Budapest, Uredo und Teleufosporen. 25. Urom. Scrophulariae (DC.) Winter in Rabli. K'ryptfl. Deutsclil. I, p. 151. — Aecidium Scrophulariae ÜC, FI. fran<;. VI, p. 91. — Auf lebenden Bláttern von Scrophularia aqualica im Csernatale bei Herkulesfürdő, Aecidien und Teleutosporen. 20. Urom. Silenes (Schlecht.) Fuck in Symb. mycol. p. Gl. — Caeoma Silenes Schlecht. FI. berol. II, p. 128. — Auf lebenden BUittern von Sile/ie ilalica auf dcm AUionbcrge bei Ürsova, Aecidien. 27. Urom. Viciae craccae C o n s t. in Annál, mycol. II, p. 251. — Auf lebenden Bláttern von l'icia cracca in der Puszta bei Dunakeszi-Alag náchst Budapest. Diese l'romyces.-kx\. war bisbor nur aus Rumiinien (Distr. Jassy) bekannt. C o n s t a n t i n e a n u fand ebenfalls wie ich nur Teleuto- sporen dieses schönen Pilzes. 28. Puccinia Agropyri Eli. et E v. in Journ. Myc. VII, p. 131; S a c c. 1. c. XI, p. 201.-- Auf lebenden Blcittcrn von Chmalis Vitaiba auf dem Allionberge bei Orsova, Aecidium. 29. Pucc. annularis (S t r a u s s) Winter. Pilzc I, p. 165; S a c c. 1. c. VII, p. 689. Uredo annulaiis Strauss in Wett. Ann. II, p. 100. — Auf lebenden BUittern von Tencriuin chamaedrys im Csernatale und auf dem Suskuluj bei Herkulesfürdő. 30. Pucc. asarina Kunzc in Kunze et Schmidt, Mykol. Hefte I, p. 70 ; S a c c. 1. c. VII, p. 078. — Auf lebenden BUittern von Asarum euró- paeum auf dem Berge íJomugleU bei Herkulesfürdő. Pucc. asperulina (J u e 1) L a g e r li e i m in Vestorgren, Micromyc. rar. sel. Nr. 2öS ; S a c c. 1. c. XVII, p. 319. —Aecidium asperuliiium .1 u e I in Iledwig. 1806, p. 197. — Auf Aspcrula ciliala (ncue Ndhrpflanze !) auf den Bergen Domugled und Suskuluj bei Herkulesfürdő, .Aecidien, Uredo imd Teleutosporen. Die Entdeckung dieser Puccinia in Ungarn ist in zwei Hin- sichten interessant : erstens wurde eine neuc Ndhrpflavzc für dieselbe Species eruirt, zweitens wird dadurch wahrscheinlich gemacht, dass der Pilz auch in iMitteleuropa vorkommon muss, denn die bisher bekannten Standorte — die baltischen Inseln Gotland und Oesel — sind sehr weit von dem ungarischen cntfernt. 32. Pucc. Barkhausiae rhoeadifoliae Buba k in Ucsterr. bot. Zeitschr. 1902, p. 42 ; Sacc. 1. c. XVII, p. 310 — .\uf lehcnden liUittern von Bark- hausia rhoeadifolia auf der Puszta bei íJunakeszi-Alag niichst Budapest, Ph'edo- und Teleutosporen. 33. Pucc. Ccntaureae DC. FI. fram;. II, p. 241 (Uredo mit 3 Keim- poren). — Auf lebenden BUittern einer noch nicht blühenden Centaurea-Art im Csernatale bei Herkulesfürdő. KIN BEITRAG ZUR PILZFLORA VON UNGARN. (25) 31. Pucc. Chondrillac Corda Icon. fung. IV, p. 15. — Auf lebenden Bláttcrn von I.a4. — Sacc. 1. c. VIII, p. SÍ 4 (siib Taphrina). Auf CarJ'iiiiix diiiiu-usis (Ni-iif \'ühipf]iiu:c' 'J auf dem Rerge Domufíled bei Heikulesfürdő. 114. Taphrina aurea (P c r s.) F r i e s, Obs. I, p. 217: Sacc. 1. c. VHI, p. .S12. — Erineiiui aiirciiui Pers., Syn., p. 7(10. In der Puszta bei KáposEtásmegyer niichst Budapest auf Blüttern von Popiilus nigra. 115. Taphr. polyspora (Sor.) J o h a n s. Taphr. p. 41; Sacc. 1. c. VIII, p. 813. — Ascoinyces polysporus Sorok Ann. se. nat., Sér. VI, tom: I\', p. 72. Bei Rázi.is auf Bláttern von Acfr lalariciim. llfi. Taphr. Ulmi (F u c k e 1) J o h a n s. 1. c. ; p. 4.'!; Sacc. 1. c. \'1II. p. Slil (sub F.xoasco). — Exuasais Uhui Fuck., Symb. Nachtr. II, p. 49. Auf Bláttern von lUniits niontana auf dem Allionberge bei Orsova, in Herkulesfürdő und nii Csernatale. Discomycetes. H V s t e r i a e e a e. 117. Hysterium Bérengeri Sacc, l-\mg. Ven. Ser. 1\', Nr. 50; Sacc, SylI. II, p. 751. Auf morschem Holze von Fraxiuiis Ornits im Csernatale bei llerkulesfürdő. Die ungarischen E.xemplare stimmen zienilich gut mit Saccardo's Diagnose überein. Die Sporen sind oft bis 50 (t láng. Die Apothecien werden endlich fást pezizcnartig tlacli, im Umrisse gewöhn- lich elliptisch, nicht selten aucli rundlich. IIN. Hysterographium Fraxini (Pers.) l)e Not., Pir. Ister p. 22; Sacc. 1. c II, p. 770. — Hyslcriuni Fni.xini Pers. Syn. f.. p. OS. Auf cntrindeten Aesten von Fnixiniis auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. H y p o d e r m a c e a e. ll'.i. Lophodermium Pinastri (Schrad.) (."hev.. Flór. par. I, p. 430; Sacc. Syll. II, p. 704. — Hví-lctiuin Piiuislri Schrad., Journ. Bot. 2, p. 09. lm Csernatale bei Herkulcsfürdő auf abgcstorbenen Nadeln von Pitiiis lügricans. Mollisiaceae. 120. Mollisia cinerea (Batsch) K'arst., Myc fenn. I, p. 189; Sacc. 1. c. VIII, p. 330. — Pc^iza ciiu-ira Batsch, Cent. I, p. 196. Im Csernatale bei Herkulesfürdő auf morschem Holze von Fagus silvalica. EIN BEITRAG ZUR PILZFLORA VON UNGARN. (33) 121. Pseudopeziza Trifolii (Biv. Bernh.) F u c k e 1, Symb. p. 290 ; Sacc. 1. c. VIII, p. 723. — Ascobohis TriJoUi Biv. Bernh., Manip. p. 27. Auf lehenden Blüttern von TrifoUiiin diff'iisnm und Tr. MoUuieri auf dem Allionberge bei Orsova. Forma Mfdicaginis (L i b.) Rehm. Auf lebenden Blüttern von Medicago sativa bei Orsova und Medicago miniina var. elongala auf dem Allionberge daselbst. 122. Fabraea Ranunculi (Friesi Karst., Rev. mon. p. 161; Sacc. 1. c. \'in, p. 726 (sub Pseudopeziza). — Dothidia Ranunculi F r i e s, Syst. myc. II, p. 562. Auf lebenden Blatt(.'rn von Ranunculns cassiibiciis im Cserna- tale und am Fussc des Berges Domugled bei Herkulesfürdő hiiutig. Helotiaceae. 12;í. Chlorosplenium aeruginosum (Oed.) De N o t., Prop. rett. Discom. p. 22; Sacc. 1. c. VIII, p. 315. -- HclvcUa aciuginosa Oed., FI. dan. t. 534. Auf morschem Holze auf dem Berge Domugled bei Her- kulesfürdü. 124. Dasyscypha dryina (Karst) Sacc. 1. c. VIII, p. 435. — Hdotiitut diyinuin Karst., Myc. fenn. I, p. 155. Auf morschem Holze auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. E u p e z i z a c e a e. 125. Otidea grandis (Pers.) R c h m, Discom. p. 102:1. Auf dem Berge I)omugled bei Hcrkulesfúrdö. 126. Lachnea umbrorum (Fr.) Gillet., Discom. fr. p. 20() ; Sacc. 1. c. VIII, p. 174. -- /Ví/íí! itinhionini I' r i c s, Sysl. myc. II, Inde.x 612. Am Wegc vom Berge Domugled auf Suskuluj bei Herkulesfürdő auf der Erde. M y r i a n g i a c e a e ( P h j' m a t o s p h a e r i a c e a e). 127. Microphynia Bubákii Rehm n. sp. Fruclitkörper auf weisslich zerfressencr Holzfiiiche gesellig sitzend, kugelig, braunlich, glatt, am Grundé mit einzelnen über das Holz hinlaufenden, langen, septierten, braunlichen, 4_5„ brciten Ilyphen, 150— 160 /( breit, weichgahertartig, trocken, knor- pelig ; der ganze Fruchtkörper von eincr dünnen, parenchymatischen, braunen Gehiiuseschicht umgeben. Schliiuche vom Bodcn des Fruchtkörpers ziemlich parallel sich enlwickelnd, eiförmig, mit besonders an der Spitze stark ver- dickter Wandung, 50—55 /i láng, 15—18 /( breit, achtsporig. Die einzelnen Schliiuche getrcnnt durch paraphyseniihnliche. gelatinöse, septierte, 3 /( dicke, in die Gehiiuseschicht oben endende Hyphen. Sporen zweireihig liegend, eiför- mig, an beiden Enden stark abgerundet, mit einer Ouerwand in der Mitte, ohne besondere Einziehung, in jeder der beiden Zellen 1 — 2 grössere Oel- tropfen, farblos, 12— 14;( láng, 6— 7 u breit. Jod fiirbt die gelatinöse Frucht- schicht, besonders die ganzen Schliiuche schön blau. Im Csernatale bei Herkulesfürdő auf morschem Holze von Fraxinus Ontiis am 23. Juni 1905, leg. Dr. F. Bubák. Herr Dr. Rehm schreibt weiter : »Der unansehnliche meikwürdige Ascomycet bildet einen von gleichmiissig dünner, parenchyma- (34) FR. BUBÁK tischer, brauner Zellschicht umgebenen Körper, in wülchem die gelatinüse Fruchtschicht liegt ; es fehlt jede Andeutung einer sich bildenden Oetfnung in der Wandung, vielmelír hiingen die paraphysenahnlichen, die einzelnen Schlauche trennenden Hyphen völlig mit der Wandung zusammen, so dass sie beim niil-;rosl-Ascomatj intiis dense locidigera, locidis jiionascisK, was bei vorlicgonder Art nicht so bestimmt ausgepriigt erscheint durch die. nur schmalcn Hyphenbildtingen zwischon den einzelnen Schliiuchen, so dass vielleicht Microphyiudla R e li m als nov. s^cn. mit ■nsiiomata inliis haiid distuuic loadigerax t'ür diesen Schlauohpilz auf- gestellt wer^len kann. Pyrenomycetes. E r y s i p h a c e a e. 128. Erysiphc Cichoriaccarum DC,, Fi. fr. II, p. 274. Auf lebcndem Galiiim aparine auf dem Allionberge bei Orsova. 129. Er. communis (W'allr.) F r i e s, Sum. veg. scand. p. 406 p. p. S a c c. .'-lyll. fung. I, p. 18. — Alphitotnnrplia conunuiÜR Wallr.. \'erh. Rerl. Ges. Nat. Fr. I, p. 31 pp. Bei Herkulesfürdő auf Bliittern von Aiabis Tiniila. 130. Er. gi-aminis DC, FI. fr. G, p. 106; S a c c. 1. c. I, p. 10. Im Csernatale bei Ilcrkulcsfürdő auf líhittern von Broiniis sp. (nicht blühcnd). 131. Er. Linkii Lév., Ann. se. nat. X\', p. IGl ; ,S a c c. 1. c. I, p. 10. lm Csernatale bei Herkulesfürdő auf liliittern von AyUiiiiíia ndgaiis. 132. Sphaerotheca pannosa (Wallr.) Lév. 1. c, p. 13,S ; .Sacc. I. c. I, p. 3. — Alphitoiiioipha pannosa W a 1 1 r., Verh. Berl. Nat. F r. I, p. 43. Auf Blattern und jungen Aestchen von Kosa sp. auf dem Allionberge bei Orsova. 133. Microsphaera Alni (Wallr.) Wint., Pilze II, p. 38 ; — .4//)/;/- íoinoipha pcnkillala var. Alni Wallr. 1. c. I. p. 40 (e.xcl. syn.). Auf I51;ittern von Vibin Iliim Opidiis im (.'sernatale bei Herkulesfürdő. 134. Micr. Evon}-mi (DC.) .Sacc. 1. c. I, p. 11. — Erysiphc Evnnymi DC., I'4. fr. G, p. 105. Im (.'sernatale bei Herkulesfürdő auf Blattern von Evonyiniis latifolia. M i c f o t h 3' r i a c e a e. 135. Microthyrium niicroscopicinn D e s m. Ann, se. nat. X\'. p. 137; Sacc. 1. c. II, p. G(;2. Auf Blattern von Liiiaiia ridgaiis im (.'seinalale bei Herkulesfürdő. EIN BEITRAG ZUR PILZFLORA VON UNGARN. (35) H 3' p o c r e a c e a e. I.'iil. Ncctria Cucurbitula (ToJe) F r. Sum. Veg., p. 388; S a c c. I. c. II, p. 4S4. — SphűL'iia Cttcuibiliila T o d e, Mckl. II, p. 38 pp. In Wíildern zvvischcu Domugled und Suskuluj bei Herkulesfürdő aul' der inneren Seite der Rindc von .-Ifi-;- Psciidoplaianus. 1:í7. N. Pcziza (Tode) I'' r i e s, Sum. Vefj. p. 38S ; Sacc. I. c. II, p. 501; Sphacria I'czím Tode, Mekl. II, p. 48. In Waldern auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő auf altem Holze von Fagns silvalica. 13S. Epichloc typhina (Per.s.) T u 1., Sel. fung. carp. Ili, p. 24; .Sacc. 1. c. II, p. .578. — Sphaeria lyphiua Pers., Syn. p. 2!). lm Csernatalc bei Herkulesfürdő auf Poa memoralis und Piptalheruni virescens (diese Ndhr- pflanxe isi iicii). 1311. Claviceps Sesleriae Stager in Cenlralbl. f. Bakt. u. Parasitk. II. Abt., Bd. XV'II, p. 784. Auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő in den Blüten von ScsUtíü sp. Pleosporaceae. 140. Lcptosphaeria customa (Kries) Sacc, Myc. Ven. p. 210 et Syll. II, p. fii. — Sphűi-ria eiisloina F r i e s, Elench. II, p. 101). lm Csernatale bei Herkulesfürdő auf stark verfaulten Bliiitern von Carex maxiina. Der unga- rische Pilz stimmt in den Dimensionen der Asken und Sporen genau mit der Beschreibung. 141. Lépt. ogüviensis (B e r k. et B r.) C e s. et N o t. Schema p. 61 ; Sacc. 1. c. 11, p. 34. — Sphat'iia ogUvieiisis B. et Br., Ann. N. H. II, p. 642. lm Csernatalc bei Herkulesfürdő auf abgcstorbcncn Stengeln von Dipsdciis pilostis. 142. Ophiobolus compressus R e b m, Ascom. Diagn. n. 180; Sacc. 1. c. II, p. 340. In der Puszta bei Dunakesz-Alag, niichst Budapest auf ab- gestorbenen Stengeln von Arlemisia canipeslris. In Gesellschaft mit Ophiobolus kommt auf den Stengeln auch Camarospoiiiiiu aequivocitin (P a s s.) vor, welches wahrscheinlich zu demselben als Pyknidenform gehört. 143. Oph. Niesslii B a u m 1 e r, Pilze Pressb. p. 57; Sacc. 1. c. IX, p. 02(). Auf abgestorbenen Stengeln von Dipsacns pilosiis im Csernatale bei Herkulesfürdő. 144. Pyrenophora setigera (Niessl.) Sacc. 1. c. II, p. 281. — Fleo- spóra sciigria Niessl. Not, p. lU. In der Puszta bei Dunakesz-Alag iiáchst Budapest auf toten Stengeln von Sust-li glancuin. V a 1 s a c e a e. 145. Valsa ambiens (Pcrs.) Fries, Summ. Veg., p. 412; Sacc. 1. c. I, p. 131. — Sphaeria ambiens P e r s. Auf toten Asten von Cydonia vulsaris bei Orsova. (36) FR. BUBÁK 146. Vals. flavovirens (lloffm.) N i t s c h k e, Pyren. p. 139; S a c c. 1. c. I, p. 172. (sub. Eutypa). — Sphaeria flavovirens Hoffm., Veg. crypt. I, p. 10. lm Csernatale bei Herkulesfüiclő auf abgestorbenen Asten von Carpinus. 147. Vals. sordida N i t s c h k e, Pyr. Cerm., p. 203; Sacc. 1. c. I, p. 120. In der Puszta bei Káposztúsmegyer bei Budapest auf dünnen Astchen von Popiilus nigra in Gesellschaft mit Cytofpora chrysospcnna. (P e r s.) 148. Diaporthe orthoceras ÍF r i e s) N i t s c h k e, Pyren. Germ. p. 270 ; Sacc. 1. c. I, p. 651. — Sphaeria orthoceras Fries, Elench. II, p. !)7. lm Csernatale bei Herkulesfürdő auf toten Stengeln von Arteniisia vulgáris. Diatrypaceae 149. Diatrype disciformis (Hoffm,) Fries, Samm. Veg. p. 385; Sacc. 1. c. I, p. 191. — Sphaeria disciformis Hoffin., Veg. crypt I, p. 15. .\uf ab- gestorbenen .\sten von Fagns silvatica auf dem Berge Domugled bei Herkules- fürdő. 150. Quatcrnaiia Persoonii T u 1, l'ung. Carp. 11, p. 105; Sacc. 1. c. I, p. 106. Auf toten .\sten von Fagns silvatica bei Hcrkulesfürdő. X 3^ 1 a r i a c e a e. 151. Nummularia Bulliardi Tul., l'ung. Carp. 11, p. 43; Sacc. 1. c. I, p. 396. Auf abgestorbenen .Ásten von Fagns silvalica auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. 152. Ustulina vulgáris Tul. 1. c. p. 23; Sacc. 1. c. I, p. 351. Auf altén Fagns silvalica Strünken auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. 153. Hypoxylon coccineum Bull., Champ. p. 174, tab. 345, f. 2; Sacc. 1. c. 1, p. 353. Am Fusse des Berges Domugled und im ('scrnatale bei Herkulesfürdő auf toten Asten von Fagns silvalica. 154. Hyp. fuscum (Pers.) Fries, Sunim. \'eg. p. 384; S a c c. 1. c. I, p. 361. — Sphaeria fnsca Pers., Syn. p. 12. Auf altcn Strünken und .\sten verscliiedener Laubbiiume bei Herkulesfürdő und auf dem Berge Domugled. 155. Xylaria digitata (L.) Grev., FI. Edinb. p. 356; Sacc. 1. cl, p. 339. — Clavaria iligilala L. Suni. Veg. p. 1010. Auf altén, entrindeten Stammen auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. 156. Xyl. polymorpha (Pers.) Grev. l'l. Edinb. p. 355; Sacc. 1. c. I, p. 309, Auf altén Strünken auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. 157. Poronia punctata (L.) Fries, Sum. Veg p. 382 ; Sacc. 1. c. I, p. 348. — Peziza punctala L. FI. succ. p. 458. Auf Kuhmist in der Puszta bei Dunakeszi-Alag bei Budapest. Doth ideacae. 158. Phyllachora Trifolii (i'ers.) F u c k., Symb. p. 218; Sacc. 1. c. II, p. 613. — Sphaeria Trifolii Pers, Syn. p. 30. Auf dem AUionberge bei Orsova auf lebenden Bláttern von Trifoliiim Molinieri. EIN BEITRAG ZUR PILZFLORA VON UNGARN. (37) Fungi imperfecti. S p h a e r o p s i d a 1 e s. Splhifi ioidaceac. 150. Phyllosticta banatica Kubák n. sp. Mecken oberseits, unterseits vicl schu'iicher, gross, buchtig, unregelmassig, niattgrün, von der Milte aus braun werdend, mit breiter, brauner Umrandung. Pykniden oberseits zerstreut oder stellenweise gruppiert, feuclit kuglig oder wenig abgellacht, trocken stark ein- sinkend, von der Epidermis bedeckt, 100 bis 230 ,« breit, ockergelb, dünn- wandig (6 — 8 i.i), von gelblichem, grosszelligem, parenchymetiscliem fiewebe, mitkleinem, papillenförmigoni, schwach dunklerem Pórus durchbrechend. Sporen massenhaft. bakterienförmig oder Uinglicli, .'í— 45 u láng, 1-5—2 a breit, gerade oder gebogen, an den Enden abgerundet, daselbst mit je cinem Ültropfen hyalin. Sporentráger papillonförmig, von dem inneren I'yknidengewebe wenig verschieden, scliwach gelblich. Auf Icbenden Blattern von W-rbascitin bana- ticum im Cscrnatale bei Herkulesfürdő, am 23. Juni. íJie vorliegende neue .^rl ist von Pltyllosíicla Verhasci Sacc, Syll. III, p. 47 durcli andere Flecken- bildung, weiter durch die Form und Grösse der Sporen günzlicln verschieden. 160. Phyll. cruenta (Fr.)Kick.\ FI. crypt. Flandr. I, p. 412; Sacc. 1, c III, p. 58. — Sphacria criwnla F r i e s, Sum. Veg. II. p. 581. Auf Bliittern von Polygonaluni officináit- bei Baziás, auf dem Allionberge bei Orsova und auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. Auf den Exemplaren, die ich auf dem Allionberge gcsammelt habé, sind die Flecken zwar scharf begrenzt, die blutrote Umrandung, die den schönen Pilz charakterisiert, ist a b e r n u r hellbraun. Die Sporen von Pli. cnienta sind überhaupt grösser als in den Diagnosen angcgeben wird. 161. Phyllosticta doronicigena Bubák n. sp. Pykniden auf der Ober- seite der l'lecken von FiisiclaJiiim Arauici (F u c k) Sacc, kuglig., sub- epidermal, die Epidermis auftreibend und mit stark konischcm Scheitel zer- reissend, schwarz, 90—120 u breit. von last schwarzem Gewebe, sehr dicht- stehend, oft zu zwei bis mehreren aneinander dichtgedrángt und von der Seite zusammengepresst. Sporen massenhaft, bakterienförmig, 3— 4'5 n láng, 1 (.i dick, gerade, mit 2 polaren Oltropfen, in kleinen, weissen Flecken hervortretend. Sporentiáger konischpapillenfórmig, klein, gelblich. Auf Icbenden Blattern von Doronicum coidatiiin auf dem Suskuluj bei Herkulcsfürdő, am 24. Juni. Die neue Phyllosticta-Art kommt auf der Oberseite der Flecken von Fiisi- chidiuui Aioiiici vor, mit welchem sic ganz bestimmt genetisch vcrbunden ist. Bevor ich den Pilz mikroskopisch untersucht habé, glaubte ich eine Septoria vor sich zu habén, da ich gemeinschaftlich mit Kabát* aus Tirol eine Septoria (S. associíila Bubák et Kabát) von Cardmts defluratiis beschriebcn habé, die ebenfalls auf der Oberseite der Flecken von Fusicladiiiin ScIiiuibUaiuiin ' Bubák et Kabát: .Sechster Beitrag zur Pilzllora von Tirol. Annales niyco- logiei. Berlin 1907. (38) FR. BUBÁK wiichst und mit dcniselben auch genetisch verbunden ist. Ich hehe hicr die Tatsache als besondcrs interessant hcrvor, dass zu dicsen gcnannten zwei Fusicladien zwci gí-iiíiisch gcinz veríchicdene Pyknideiifonnen zugehöicn. 1(32. Phyllosticta eryngiella Bubák n. sp. Flecken cckig, klein, von den Nerven scharf unigienzt, oft zusamnicnlliessend, weiss eintrocknend, durch- sichtig, beiderseits siclitbar, zahlrcich auf den BUittern zcrslreut und gruppiert. I'ykniden in kleiner Anzahl gruppiert, im Mesophyll cntwickelt, beiderseits durcli die Epiderniis durchscheinend, kuglig oder schwach abgetlacht, dunkel- braun, 100—180 ;i im Durchmesser, dünnwandig, von braunem, kleinzelligem parencliymeliscliein Gewebe, mit klcinem, papillenförniigeni I'orus nach oben durchbrecjicnd. Sporen selír verscliieden geformt, ciförmig, ellipsoidiscii, liinglich oder zylindrisch, 5—11 fi láng, 2—4-5 fi dick, beiderseits abgerundet oder seltener einerseits verjüngt, manclimal jederseits mit einem undeutlichem Öl- tropfen. Sporentriiger kurz, papillenformig, hyalin. Auf Ichenden Blaltern von hryngiiiin campesire bei Orsova, am 22. Juni. Von der nachfolgenden Art durcli grössere, hyaline Sporen und hellere Pykniden verscliieden. 163. Phyllosticta (Fhyllostictella) eryngiicola Kubák n. sp. i'lecken eckig, klein, von den Nerven scliarf begrenzt, oft zusammentliessend, weiss, eintrocknend, durclisichtig, beiderseits sictilbar, auf den [•"leckén zahlreich ent- wickclt. Pykniden in kleiner Anzahl gruppiert, im Mesophyll, von der Epidermis hedeckt, durch dieselbe mehr nach oben, weniger nach untén durchscheinend, schwarz, kuglig oder schwach abgeflacht, 90 — lliO (i im Durchmesser, dick- wandig, von ziemlich grosszelligem, dunkelbraunem, parenchymatischem Gewebe, mit kleinem, papillenförmigem, dunklerem Pórus durchbrechend. Sporen eiförmig oder ellipsoidisch, 4—5 jt láng, 2'5 — 3'5 ;(, bieit, hellolivenfarbig. Auf lebenden Bláttern von Eryngiuin catnpcslre bei Orsova, am 22. Juni. Obzwar beidé voran- gehenden PliylIoslicla-Ai-ten auf derselben Lokalitüt gesammelt wurden (nicht auf denselben Bliittern !), so sind beidé doch ganzlich verschieden und können nicht als mchr oder weniger cntwickcltcrc Sladien eines und desselben Pilzes betrachtet werden. 104. Phj'l. cupatoriicola 1\ a b a t et Bubák in lledwigia 1907, Heft 5. Im Csernatale bei Herkulesfürdő auf lebenden Bláttern von Enpalo- riuin caniiabimiiii. Der ungarische Pilz stimmt voUkommen mit dem böhmi- schen überein. 165. Phyl. fragaricola R o b. et Desm., Plánt. Crypt. lII, Nr. 686 p. p. ; S a c c. 1. c. III, p. 40. Auf lebenden Bláttern von Fiagaria elaiior im Csernatale bei Herkulesfürdő. 166. Phyl. Gei Bres. in Hedwigia 1900, p. 325; S a c c. 1. c. XVI, p. 831. Auf lebenden Bláttern von Gcnin iirbunuin im Csernatale bei Her- kulesfürdő. Die Píiylloslicta-Arí war bisher nur aus Sachsen bekannt, wo sie von K r i e g e r gesammelt wurde. Der ungarische Pilz stimmt gut zu der Originaldiagnose, besonders was die Dimensionen der Pykniden und der Sporen anbelangt. Die Flecken sind aber etwas verschieden : rundlich oder lánglich, grau, purpurbraun umsáumt. Trotzdem halté ich beidé für ganz identisch. EIN BEITRAG ZUR PILZFLORA VON UiNGARN. (30) lf)7. Phyl. Hedcrae S a c c. et Roum., Michelia II, p. (i2Ü ; Sacc. 1. c. Ili, p. 20. Auf lebcnden Bliittern von Hcdcni heVtx bei llerkulcsfürdő. 168. Phyl. hedcracca (Arc) A 11 c s c h e r in R a b li. l'ilzc \'I. p. 46; Sacc. I. c. X, p. 156 (sub Phoma). — Plioina hedcracca Arcangeli in Erb. critt. ital. Ser. II, Nr. und von l'hyl. cydoniicnla Ali. (Sacc. 1. c. XI\'', p. 84'J) durcli die clnarakteristisclie l'leckenbildung und olivenbiaune Sporen ganz versebieden. 181. Phoma Karstenii Rerl. ct Vogl., Add. Syll. p. 300; Sacc. Syll. X, p. 178. Auf abgestorbenen Stengeln von Scseli glauctíin in der Puszta bei I)unakeszi-Alag naclist Budapest. 182. Phoma dipsacina Bubák n. .sp. Pyknidcn auf liinglichen, schwárzlichen, kleinen Flecken. dicht gruppiert, eingesenkt, kuglig, 100--130 fi im Durchmesser, schwarz, sehr dickwandig, von dunkelbraunem, dicht paronchymatischem Gewebe. Sporen zylindrisch oder langlich, 6-5—9;, lang, 2— 3-5|ii breit, beiderseits abgerundet und mit jc cinem ()ltropfen oder in der Mittc am breitesten, fást aufgeblasen und zu den Enden verjüngt, olivenbraunlich. Koriidientriiger kurz papillenförmig. Auf abgestorbenen Sten- geln von Dipsacus pilosns im Csernatale bei Hcrkulcsfürdő. Die vorliegende neue Art ist von Phoina hystcriola (Sacc.) A 1 les eh. in R a b h. Pilze VI, p. 288 und von Pltoina Dipsaci C o ok c (Sacc. 1. c. X, p. 2811) haupt- sachlich dLirch die gcfarbten Sporen verschieden. 1.S3. Phomopsis picea (Pers.) Bubák nov. nom. — Phoina pici-a (Pers.) Sacc, Syll. III, p. 140. — Spluu-riu pici\i l'crs., Syn. p. 31. In der Puszta bei Dunakeszi-AIag náchst Budapest auf toten Stengeln von .4/7í-- Hiisia cauipeslris. Einige Bemerkungen über die Gattung Phomopsis. Die einzelnen Artcn dieses Genus wurden früher zu verschiedenen Gattungcn gezogen, grösstenteils zu Phoma. Dieselben sind oft sehr variabel, indem sie cntwedcr mit typischcn, geschlossenen, einfaclien l'ykniden oder mit in einem Stroma eingebettetcn und an den inneren Wánden überall (alsó Sphaeropsideenartig wie Cyslospora etc.) sporentragenden Behaltern oder endHch öfters Mdancojiiaciru-artif; (My.xo- lihcrtclla II ö li n e 1) " auftreten. * H ö Ii n e 1 vertiitt (Sitzungsbcr. d. kais. Akademie Wien, math.-natiirw. Klasse, Bd. CXV, .\ht. 1, Mai 1906) eine entgegengesetzte Meinung, indem er die Gattung Pliomopsis zu den Melanconiaceen ziclit. EIN BEITRAG ZUR PILZFLORA VON UNGARN. (43) Ich habé bisher folgende Arten, die frühcr als Phomaspezies beschriebcn waren, untersucht und dieselben in die Gattun.L; Phomopsis eingerciint : 1. Fhoinopsis Lactiicuf (S a c c") Hubák in Oesterr. botan. Zeitschr. 1005 Február = Phomopsis Achillfiic T r a v e r s o, ÍV Oh, Oklobcr m V\o{a italica crypt. Pars I (Fungi), Vol. 11, fasc. I. p. 227. 2. Fhoiiiopsis ciiu-rescens (Sacc.) Bubák in Berichte d. naturw.- mediz. Ver. Innsbruck l!i05;1906, Mai l'JOO (Separnta!) = Phoiiiupsis ciiic- rcscciis Travcrso, Október IVOi'i, 1. c. p. 278. 3. Phomopsis Asparagi (Sacc.) Bubák in Bull. herh. B o i s s i e r, 2""-' Serié, Tom. VI, 1906 Mai. '1. I'Jiomopsis Ciehoriaeeartim (Sacc.) P) u b a k ibidem, p. 473. 5. Pliomopsis Sparlii (S a c c.) B u b á k ibidem p. 474. (i. Phomopsis CoroniUae (West.) Bubák ibidem p. 473, Mai VJOr, = Phomopsis Corouiliae Traverso 1. c. p. 240, Oldohcr l'JOl!. 7. Phomopsis demissa (Sacc.) Bubák 1. c. 473, Mai l'JÜii ._ Plio- mopsis dcmissa Traverso 1. c. p. 234, Október l'JOO. ISI. Macrophoma fusispora Bubák n. sp. Flecken beiderseits sichtbar, 1—3 auf den Blüttern, imregelmüssig lundlich oder lánglich, buchtig, leder- farbig, in der Mitte weisslich eintrocknend, mit dunklerem Rande, scharf begrenzt. l'ykniden obcrseits, im Mesophyll eingescnkt, von der Epidermis bedeckt, kuglig, 120—160 u im Durchmesser, schwarz, von schwarzbraunem, parcnchyniatischcm Gewebe, mit kurzcm, dunklerem Pórus durchbrechcnd. Sporcn spindelförmig 18—20 fi lang, 3-5- G (( brcit, in der Mitlc am breifestcn, gegen die Enden verjüngt und daselbst abgonmdct, oder flascheuförmis;, oft in cinc dünnc, hmge Spitze ausgezogcn, 20—35 /( lang, untén aulgeblasen, wolkig liyalin. Sporentrágcr hyalin, ganz zylindrisch. Auf lebenden Bliitfern von Oiicrcus coiiferta auf deni Allionberge bei Orsova, am 22. Juni. Der vorliegende neue Pilz ist von Macrophoma cudopldaca (Sacc.) 11 e r 1. et Vogl. (Sacc. Syll. X, p. 201), durch viel breitere Sporen, und ^las Vorkommen auf den Bláttern vcrschicden Won A[acr. cyliitdrospora (\) c f.m.) Berl. ct Vogl. (Sacc. 1. c. III, p. 113), die auf Bláttern von (Jiicrcus Ilcx angegeben wird, weicht cr nicht nur habituell, sondern auch in Korm und Grösse der Sporen gánzlich ab. Die dritte Art von Qiicrciis beschriebene Art ist Macr. iicrvicola Eli. et E v. Sie ist von meiner Spezies habituell, wie auch durch kürzere und breitere Sporen hinlánglich vcrschicden. 18.'). .-Xposphaeria Artemisiae (C o r d a) Sacc, 1. c. III, p. 173. — Spliaeroiiema Artemisiae C o r d a Icones I\', p. 40. In der Puszta bei Duna- keszi-Alag náchst Budapest auf abgestorbenen Stengeln von Ariemisia cam- pesiris. Der ungarische Pilz stimmt mit Corda's Abbildung und Beschreibung sehr gut überein. Er wurde, wie es scheint, bisher nur einmal — von (J o r d a bei Prag — beobachtet. 186. Asteroma Oertelii Sydow in .'\nn. niyc. 1005, p. 185; Sacc. 1. c. XVIII, p. 2S3. Auf Bláttern von Laserpilinm latifolium auf deiii Berge Domugled bei 1 lerkulesturdő. Der ungarisclie Pilz stimmt vollkommen mit den (44) FR. BUBÁK Originalen, wie auch mit demselben Pilze aus Tirol (leg. Kabát!)" überein. Er tcommt aber auf schon abstcrbenden Bláttern und ist mehr entwickelt als an den Sydow'sclien und K a b á t'schen Exsikkaten. Er iíl kein Iinperfekl, sondern ein Askomycet, dcn ich fand zalilrciche Perithecien mit noch sporen- losen Asken. 187. Ast. reticulatum (DC.) C h c v. FI. paris I, p. 447; S a c c. 1. c. Ili, p. 214. - Sphacna reticulata DC, FI. fran?. VI, p. 138. Auf dem AUion- berge bei Orso\'a auf lebenden Bliitlern von Pnlygonaliim officinalc. 188. Pyrenochaete Filarszkyi Bubák n. sp. Flecken beiderseits sichtbar, 2 — 5 mm breit, rundlich oder unregelmássig, übcr die Blattfláche reichlich verteilt, ledergelb, vonschmalem, dunkelbraunem Streifen umgrenzt. Pykniden subepidermal, kuglig, 150 — 180/1 breit, schwarzbraun vom grosszelligem, braunem, parenchymatiscliem Gewebe, mit ziemlich breitem, niedrigem, dunklem Pórus durchbrechend, auf welcliem sich einige (bis 12), gerade, nadelförmige, horizontal abstehende, dunkelbraune, septierte, 100—140 u lange, gegen die Spitze verjüngte, bei der Anheflungsstelle bis 9 u breite Horsten befinden. Sporen zahlreich, zylindriscti, 9-15 (seltener IS) „ láng. 3— 4 ji breit, gerade, seltener schwach gebogen, auf den Enden abgerundet. Sporentráger hyalin, kurzzylindrisch. Auf lebenden Bláttern von Tilia parvifolia im Csernatale bei Herkulesfürdő. Ich widme diesen üheraus schönen Pilz in íVeundschaftlicher Erinnerung an die prüclitige ungarische Reise und an die angenehm verlebten Tagé — Herrn Prof. Dr. F r. F i 1 a r s z k y. 189. Vermicularia trichella F r i e s in G r e v., Scot. FI. t. 315 ; S a c c. 1. c. III, p. 224. Im Csernatale bei Herkulesfürdő auf lebenden Bláttern von Fraxiiuis Onnis und Tilia parvifolia. Bei deni Pilze von Fraxiuiis sind die Sporen 20—20 ;i láng, 3'5— 4-5 n breit. Bei jenem von Tilia 20—22 « láng, 4 — 5 ((, breit. 190. Placosphaeria Campanulae (IJ'.) 11 á u m 1 e r, Crypt. Press., p. 10 ; S a c c. 1. c. X, p. 235. Bei Herkulesfürdő, im (.'sernatale und auf dcn Bergen Homugled und Suskuluj auf verschiedencn Campanula-.Arten. 191. Placosphaeria Tiliae Bubák n.sp. Flecken beiderseits sichtbar, rundlich-buchtig oder elliptisch, braun, in der Mitte oft ledergelb eintrocknend, mit dunkelbraunor bis fást sciwarzer Umrandung 3—0 mm breit. Fruchtgeháuse oberseits, subepidermal, stark verllacht oder oft dreieckig im Umrisse und dann mit llichem Basalteile, 100—160 ,< breit, einkammerig oder mit mehr oder weniger unvollstándigen Kammern, schwarz, von dunkelbraunem, paren- chymatischem Gewebe, mit weiter rundlicher Öffnung. Sporen lánglich oder spindelförmig, 4-7 ,i (seltener bis 9 f,), 2-2-5 fi breit, gerade oder manchmal gebogen und oft ungleichzeitig ; hyalin. in schwach rosafarbigen, kurzen Flocken auslretend. Sporentráger konisch bis flaschenförmig, 5 — 10 fj láng, hyalin. Auf lebenden B'áttcrn von Tilia parvifolia im Csernatale bei Herkules- fürdő, am 23. Juni. Der Pilz macht den Eindruck einer Phylloslicía-Avl. da * Bubák et I\ a b á t ; Funfter Beitrag zur Pilzflora vun Tirul. Ber. d. nat.- med. Ver. Innshruck 1905,1906, Sep. p. 9. EIN BEITRAG ZUR PILZFLORA X'ON UNGARN. (45) die Stromata oft einkammerig oder unvoUkommen kammerig sind. Es ist mög- lich, dass PhyUosticla Tiliae S a c c. et S p e g. Mich. I, p. 158; S a c c. Syll. III, p. 27, hierher gehört. 192, Cystospora chrysosperma (P e r s.) F r i e s, Syst. myc. TI, p. 542 ; S a c c. 1. c. III, p. 260. In der l'uszta bei Kaposztásmegyer niichst Budapest auf abgestorbenen Astchen von Popiilns nif^ya. 19.3. C)'t. Hippophaes Thüm., Fung. austr. Nr. 282 ; S a c c, 1. c. III, p. 274. In der Puszta bei Kaposztásmegyer niichst Budapest auf trockenen Asten von Hippophae liiainiioidts. Der ungarischo Pilz stimmt nicht ganz mit der unvoUkommenen Originaldiagnose. Der Pilz scheint überhaupt selten zu sein und auch auf der zitierten Lokalitiiten wurde er von mir nur in geringer Menge gefunden. -- Die Sporen sind wurstchenförmig, 5 -7 a láng, 1-5—2 /i dick. 194. Ascochyta Kleinii Bubák n. sp. Flecken oberseits, rundlich bis lünglich. ockerbraun, konzentrisch gefurcht, scharf begrenzt, mit rot- braunem Saume, 3—5 mm im Durchmesser, auf den Bláttern zerstreut. Pykniden kuglig abgeflacht, ganz im Mesopliyll eingesenkt, ockergelb durch- scheinend, 100—200 ;<, breit, von kleinzelligem, undeutlich parenchymatischem, hellockergelbem Gewebe, mit fást schwarzem, kurzpapillenförmigem Pórus auf die Blattoberseite durchbrechend. Sporen stábchenförmig, 13— 18 « láng, 2-5—3/4 breit, gerade, beiderseits abgerundet, hyalin, mit einer Ouerwand in der Mitte. Auf lebenden Bláttern von Ca!vsli'í;ia scpinin auf dem AUionberge bei Orsova. Von Ascochyta Calystegiae S a c c, Syll. III, p. 402 ist der neue ungarische Pilz durch ívcil í^rösscre Pykiiicicn inul Spaii-ii und von Ascochyla Conrolnili F a u t r e y, Rev. myc. 1895, p. 167, Sacc. 1. c. Xl\', p. 946 durch andcrs- gefárbte Flecken, lángere und schmálere Sporen verschieden. Ich widme die schöne Art dem Herrn Prof. J. Klein, welchem grosse \"erdienste und innigster D;ink fúr die sehr schöne und sehr gelungene ungarische Reise gebühren. 195 Ascochyta Dulcamarae Bubák n. sp. Flecken oberseits, rund- lich, anfangs schmutziggrün, spáter fást schwarz, schwach konzentrisch ge- furcht, 2—5 mm breit, zu 1 — 3 auf den Bláttern entwickelt. Fruchtgeháuse ganz im Mesophyll eingesenkt, kuglig oder abgellacht, 100-150 jt breit, ocker- gelb durchscheinend, von hellgelblichem, kleinzelligem, parenchymatischem Ge-webe. Sporen zylindrisch, 7—9 fi láng, 2 — 1 „ breit, gerade oder seltener gebogen, an den Enden abgerundet oder fást abgestutzt, lange einzellig, spáter in der Mitlc oder nahe derselben mit einer Ouerwand, hyalin. Auf abslerber.den Bláttern von Solannm dnlcamara im (.'sernatale bei Herkulesfürdő, am 23. Juni. V'on Ascochyta Lycopcrsici Hrun (Sacc. 1. c. X, p. 304) durch ockergelbe Pykniden und breitere, nicht eingeschnürrte .Sporen, von Asc. socia P a s s e r. durch dcutlichc Fleckenbildung, hellere Pykniden und zylindrische .Sporen verschieden. Auch von Asc. solauicola 0 u d e m. (Conlr. FI. Myc. Pays Bas XVII, p. 264; .Sacc. 1. c. XVI, p. 931) vveicht der neue Pilz durch hellere, kleinerc Pykniden, kürzere und breitere .Sporen ab. Endlich wurde noch von Diedicke Asc. .Solaiü-nigri beschrieben, von welci-ier unser Pilz durch grössere Pykniden und Sporen abweicht. (46) FR. BUBÁK lOCi. Asc. evonymicola A 1 1 e s c h e r, Hedwigia 18Si7, p. 162; S a c c. 1. c. XIV, p. 943. lm Csernatale hci 1 lerkulesfürdő auf lebenden Blattcrn von Evoiivnius hilifolia. I.)er Pilz war bisher nur aus Brandenburg (Berlin) be- kannt. 11)7. Asc. Mollcriana W i n t c r, Conlr. Alyc. Lusilan. Nr. 700 ; S a c c. 1. c. III, p. 4Ú3. Auf dem AUionberge bei Orsova auf lubcnden Blattern von Digilúlis ambigita. Der Pilz war b'sher mit völligcr Sicherhfit nur aus Portugál (Leonte) bekannt. l.)ic ungarischen Exemplarc stinimen vorzüglich zu der W i n t e r'schen Diagnose. Die Sporcn bleibcn lange einzellig. lOS. Asc. Viciae Libert, C'rypt. III, Nr. 356; S a c c. I. c. X, p. 303. Auf dem AUionberge bei Orsova auf lebenden Blattern von Vicia sordidú. Bei Ascochyla I'/cwí' sind die Sporen olt 20-1'- ;/ láng. widirend in den Diagnoscn gewöhnlich kleincic Zahlen angegehen werden. I)ieser Unistand gab Aniass zur Aufstellung von vielen ,4.';c'"í//v/ű-Arten von verschiedenen \'icia Spezies. Es isi dringtud niAig^ dieselben kiiliscli :.n hcaibeiten. l!)!l, Ascochyta Vodákii Hubák n. sp. P'lecken oberseits, beiderseits sichtbar, zerstreut oft zusammenlliessend, rundlich oder rundlich-buchtig, braun, spiitcr schwarzbraun, konzentrisch gezont, mit schmalem, verschwommcnem hellerem Rande, dahinter mit gelbgrünlichem Hofe oder mit unrcgelmassiger, brauner oft grosse l'"iriehen einnehmenden Umsiiumung. Pykniden oberseits, subepidermal, kuglig oder abgetlaclit, gewölbt, hcUbraun, durchscbeinend, 120 bis ISO (í im Durchmcsser, von gelblichem, undeutlich parenchymatischem Ge- vvebe, mit deutiicheni, kurzem Pórus die lipideniiis durchslechend. .Sporen zylindr isch, 14—22 ,ii láng. 4—4-5 ;i breit, gerade. beiderseits abgerundeí, mit einer Ouerwand in der Mitte oder nahe derselben, nicht eingeschnürrt, mit einigen kleinercn und grösseren Heltropfen, byalin. Konidientráger schwach briiunlich konisch papillenförmig. Auf lebenden Blattern von Hepatica Iriloba auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő, am 24. Juni. Ich habé densclben Pilz auch aus Böhmen von (hluni bei der Stadt opocno von H. I.chrer V. Vodák hckommen, welchcr ihn am S. .luni gesammelt hat. Daraus ergiht sich, dass die neue Asc(ichyU-M[ eine grössere Verbreiuuig habén muss. l)er Spezics-Name gilt dem 1 lerrn \' o d á k. welclier schon einige interessante Pilze in Böhmen cntdeckt hat. 20Í). Ascochyta Tiliae Kabát et Bubák n, sp. Hedwigia 1907, lleft 5. Im Csernatale bei Herkulesfürdő auf BkUtern von Tilia paivifolid. Der ungarische Pilz stimmt sehr gut mit den bijhiuischen Originalen überein. 201, Üarluca Filum (Biv. Bernh.) Cast. Cat. plánt. Mars. Suppl. p. 53; Sacc. 1. c. III, p. 410, — Splijerij FUtiiii Biv. Bernh., Stirp. rar. Sic. ; Manip. Hl, p, 12. In der Puszta bei Dunakcszi-AIag nachst Budapest auf dem Uredo zu Piteciuiii Oicnscliiii von Peiuediiinnn (Jreoseliuuin. 202. Scptoria Ari Desm., XIY. Not., p. 18; Sacc. 1. c. p. 568. Auf lebenden Blattern von Anim ilalieitin am Suskuluj (unwcit des Gipfels) bei Herkulesfürdő. Zur Krgiinzung der Diagnose tühre ich folgende Bemcrkungen bei : Pykniden tleckenbewohncnd, zerstreut oder oft dielU gruppiert und im letzten balIe dann gewöhnlich die Flecken undeutlich. Die Pykniden selbst KIN BEITRAG ZUR PILZFLORA VON UNGARN. (47) kuglig, 90—150 í' im Durchmesser, von braunem, kleinzelligem, parenchyma- tischem Gewcbe. endlich (und im Irockenen Zustande) schlüsselförmig ein- gefallen. 203. Septoria Asperulae taurinae Bubák n. sp. Flecken oberseits nur vvenige (1 — 3) auf jedeni Blatt, schmutzig ledergelb, von einer dunkleren scharfen Linic umsáumt mit breitem, unbestimtem, ebenfalls ledergelbem Hofe, elliptisch oder liinglich, 2 — 3 mm breit, 3—6 j.i láng. Pykniden auf der Ober- seite der Flecken fást regelmassig verteilt, dunkelbraun, kuglig, subepidermal, anfangs mit kurzem, papillenförmigem Pórus durchbrechend, spáter breit ge- öffnet, von braunem, ziemlich grosszelligem, parenchymatischem Gewebe. Sporen íadenförmig, 45—80 (( láng, 2'5— 3'5 [i breit, selten gerade, gewöhnlich schwach gebogen, nach untén massig, nach oben etwas stárker verjüngt, mit 2—4 Querwanden, hyalin, in kurzen hellglasigen Sáulchen auftretend. Auf leben- den Bliittern von Asperida taiirina im Csernatale bei Herkulesfi.irdő, sehr selten, am 23. Juni. Von Septoria Aspernlae B a u m 1 e r, Fungi schemnitzenses p. 4, die ich an Originalexemplaren, wie auch auf den Exsikkaten von K m e t (Prencsfalu) und L i n d (Dánemark) untcrsuchen konnte, ist der neue unga- rische Pilz durch ganz andere Fleckenbildung und grössere Sporen weit ver- schieden. 204. Septoria Catariae Bubák n. sp. Flecken kleineckig, gelblich oder ledergelb, von den Nerven begrenzt, oft mit breitem, graugrünlichem Saume, zerstreut oder gruppiert und dann háufig zusammenfliessend. Pykniden auf der Ober.seite der Flecken, oft auch auf dem Saume, kuglig, 130—500 « im Durchmesser, ganz im Mesophyll eingescnkt, hcllbriiunlich, von hell gelbhriiun- lichem, grosszelligem, parenchymatischem Gewebe, von der Epidermis bedeckt, dann mit einem bis 150 ^ breitem Pórus geöffnet, endlich mit breiter, unregel- mássiger Oeffnung. Sporen stiibchenförmig, 30—60 ^ láng, 2-5 — 4 jt breit, gerade oder selten schwach gebogen, zu beiden Enden verjüngt, je nach der Seito mit 1 — 3 Ouerwiinden, hyalin, in kurze, glasigen, gelbweisslichen Sáulchen hervortretend. Auf lebenden Bliittern von Nepeta Cataria im Csernatale bei Herkulesfürdő, am 23. Juni. Von Septoria Nepetue Eli. et E v. in Journ of. Mycol. 1SS8, p. 44 ; S a c c, 1. c. X, p. 375 durch ganz andere Fleckenbildung, grosse Pykniden und langere, dickere, deutlich septierte Sporen giinzlich ver- schieden. 205. Sept. centaureicola Brun., Champ. Saint. 18S7, p. 430; S a c c. 1. c, X, p. 368. Auf lebenden Bláttern von Centanrea atropurpnrea auf dem Suskuluj bei Herkulesfürdő. Der ungarische Pilz stimmt gut mit der Original- Diagnose überein. Die Flecken sind ziemlich klein, 1 — 5 mm breit, scharf begrenzt, ledergelb, schwarzbraun umsáumt, in der Mitte manchmal vveisslich eintrocknend. Pykniden je nach der Grösse der Flecken zu 1 bis wenigen zerstreut. Sporen 45 — 55 u láng. Die Flecken erinnern oft an Septoria sca- biosicola. 206. Sept. Chelidonii D e s m. in Ann. se. nat. 1842, T. XVII, p. 110; S a c c. 1. c. III, p. 521. Auf lebenden Bláttern von Chelidonium iiuijus im Csernatale bei Herkulesfürdő. (48) FR. BUBÁK 207. Sept. Clematidis R o b. et D e s ni. in Ann. se. nat. 1853, T. XX, p. 93; S a c c. I. c. III, p. 524. Bei Báziás und auf dem Aliionberge bei Orsova auf lebenden Bláttern von Clemalis Vitaiba. 208. Sept. Convolvuli Desm. 1. c. 18-12, T. XVII, p. 108; S a c c. 1. c. III, p. 536. Bei Báziás auf lebenden Bláttern von Convolvidus airensis und im Csernatale bei Herkulesíürdő auf derén von Convohnilus scpiiim. 209. Sept. cornicola Desm. E.xs. No. 342; S a c c. I. c. III, p. 492. Im ("sernatale bei Herkulesfürdő auf lebenden Bláttern von Coiints sangtiinea. 210. Sept. Cratacffi Kick-\., Flór. crypt. Flandr. I, p. 433; S a c c. 1. c. III, p. 486. Im ('sernatale bei Herkulesfürdo auf lebenden Bláttern von Cratacgus tiionogyna. Die Sporen sind bei den ungarischen E.xemplarcn oft bis 70 ft láng. 211. Sept. Cytisi Desm. XIV. Not. 6, p. 24; S a c c. 1. c. III, p. 485. Im Csernatale bei Herkulesfürdo auf Bláttern von Cyli$iis iiigricaus. Bei St'pt. Cytisi sind die Sporen viel lánger als in den Diagnosen angegeben wird, Ich fand bei meinem, aus verschiedenen nördlichen vvie südlichen Lándern stam- mendem, Matériáié die Grenzen der Sporenlánge zwischen 80 — 160 ji. 212. Sept. dimera S a c c. II, p. 102; Syll. III, p. 517. Im Csernatale bei Herkulesfürdo auf lebenden Bláttern von Sileiie italica. 213. Sept. Ebuli Desm. et Rob. VII, Not. 1850, p. 22; S a c c. I. c. III, p. 543. Im Csernatale und auf dem Suskuluj auf lebenden Bláttern von Sainbuciis ebulns. 214. Sept. Epilobii West. Bull. Acad. Bru.x. 1852. Bd, XIX, 3, p. 120; Sacc. 1. c. III, p. 513. Auf lebenden Bláttern von Epi/ubinin paiviflorum im Csernatale bei Herkulesfürdo. 215. Sept. Humuli West. in K i c k x., fi. Fiandr. I, p. 433 ; Sacc. 1, c. III, p. 557. Im Csernatale bei Herkulesfürdő auf lebenden Bláttern von Hiiiiiii/us liipiiliis. 216. Sept. Kakhbrenneri Sacc. Syll. III, p. 215, Stpl. Euphorbiae K a 1 c h b 1-, in Hedwii;. 1865, p. 158 nec. O u e p i n. lm Csernatale und auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdo auf lebenden Bláttern von Eiiphorbia ainygdali)ides und auf dem Suskuluj daselbst auf Bláttern von Euphorbia liitgnhila. 217. Sept. L.vchniUis Desm. XVII. Not. 6, p. 21 ; Sacc. 1. c. III, p. 517. Auf lebenden Bliittern von Lvchnis coronai ia (lu'ue Ndhrpflanze) auf dem Aliionberge bei Orsova. 218. Sept. Melissac Desm., XXI. Not., 4, p. 3 ; S a c c. 1. c. lU, p. 539. lm Csernatale bei Herkulesfürdő auf lebenden Bláttern \-o\\ Mclifsa officiiialis. Im Habitus und in den Sporen stimmt der ungarische Pilz mit der Diagnose gut überein. Die Sporen sind bis 40 ,( láng. Die Fiuchtgeháuse sind aber ganz andere als angegeben wird, námlich klein, 50—80 ;í im Durchmesser, dicht gruppiert, dunkelbraun, eingesenkt und in den schwarzen Flecken auch mit der Lupe kaum sichtbai', von braunem. parenchymatischem Gewebe, mit grosser, unregelmássiger Cíffnung. r)ie Sporen dringen in dünnen Ranken hervor. Trotz- dem halté ich den l'ilz nur für Siploiia MeHssat'. EIN BEITRAG ZUR PILZFLORA VON UNGARN. (49) 219. Sept. Oenotherae West., Bull. Acad. roy. Belg. Ser. II, Tom. XII, Nr. 7 ; S a c c. 1. c. p. 513. Auf lebenden Bliittern von Oeuolhera bicnnis in der Puszta bei Dunakeszi-Alag náchst Budapest. 220. Sept. phlyctaeniformis Bubák et Kabát in Annales mycolo- gici 1907. Auf lebenden Bláttern von Laserpiiium lalifolium auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. Der ungarische Pilz ist mit den tirolischen Ori- ginalen vöUig identisch. 221. Sept. Podagrariae Lasch in Klotzsch, Herb. myc. Nr. 458; Sacc. 1. c. III. p. 520. Auf lebenden Bliittern von Aegopodium Podagraria im Csernatale bei Herkulesfürdő. 222. Sept. Populi D e s m., X. Not. 5., p. 11; Sacc. 1. c. IIL p. 502. Auf lebenden Bláttern von Popnliis nigra bei Orsova. 223. Sept. posoniensis B á u m 1 e r in H e d \v i g i a 1805, p. 75 ; Sacc. 1. c. X, 367. Auf lebenden Bláttern von Chrysofplcniuin alU-i nifoliiiiii auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. 224. Septoria pusilla (Trail) Bubák — Scploria Lychuidix D e s m. var. pusilla Trail in Scot. Nat. 1887, p. 89; Sacc. 1. c. X, p. 364. Auf lebenden Bláttern von Melandyyniii riibrum G a r c k e im Csernatale bei Her- kulesfürdő. Ich habé denselben Pilz in Böhmen und zwar am Fusse der Ziegen- rücken im Riesengebirge auf derselben Náhrpflanze gefunden. Beidé E.xsik- katen stimmen voUstándig mit der Diagnose überein. Der Pilz weicht aber viel von Sept. Lychnidis Desm., die ich ebenfalls in dieser Abhandlung aufführe, (Siehe Nr. 217) ab, so dass es besser ist denselben für eine selbstándigc Art zu haltén. Die Sporen sind bei ihm 30—45 y, lang, 2— 2'5 a dick mit 1—3 (nach Trail bis 4) Ouerwánden versében. 225. Sept. Rubi West. E.xs. Nr. 938; Sacc. 1. c. III, p. 486. Im Cserna- tale bei Herkulesfürdő auf lebenden Bláttern von verschiedenen Rnbiis-sp. z. B. Riibiis glandulosiis, R. luinorosiis etc. 226. Sept. scabiosicola Desm. in Ann. se. nat. 1853, XX, p. 96 : Sacc. 1. c, III, p. .553. Im Csernatale bei Herkulesfürdő auf lebenden Bláttern von Scabiosa silvalica. 227. Septoria Tanaceti macrophylli Bubák n. sp. Flecken zahlreich, zerstreut oder gruppiert, lánglich oder unregelmássig, ledergelb oder schmutzig- grün oder aber im Centrum ledergelb und ringsum schmutziggrün umsáumt und auch am Saume Pykniden tragend, öfters zusammenfliessend. Pykniden oberseits, mehr oder weniger dicht gruppiert, braun, trocken, schüsselförmig eingefallen. subepidermal, kuglig, 100-150 ,,, im Durchmes.ser, dünnwandig, von braunem, wenig deutlichem, parenchymatischem Gewebe. mit papillcn- förmigem l^oiiis durchdringend, endlich breit geöffnet. Sporen fadenförmig- keulenförmig, 50—70 ^i lang, 2-2-5 « breit, gebogen oder gewunden. einerseits stark verjüngt, hyalin, mit 3—5 deutlichen Ouerwánden, in weisslichen. kurzen Saulchen manchmal hervortretend. Auf lebenden Bláttern von Tanacetnm iiiluio- phylliiin im Csernatale bei Herkulesfürdő, am 23. Jimi. Der hier beschriebcne Pilz kann nur mit Seploria Pyrclhri B r e s. et K r i e g (in Hedwigia 1847. p. 381 : Sacc. 1. c. XIV. p. 073) und Sepl. Tdiiacdi Niessl (in 11. Heitr. m.áhr.. (50) FR. RURÁK p. 36 ; S a c c. 1. c. Ili, p. 546) verglichen werden. Von der erstercn Art weicht er durch grössere, nicht kegelförmige, braune Pykniden und die weisslichen Sporenrankeii, wie auch deutlich 4 — özellige Sporen ab. Von der zweiten Art durch hcUere, nicht hervorragende, undeutlich parenchymatische Pykni- den und láng keulentormige Sporen. 228. Sept. Trachelii A 1 1 e s c h e r in K a b h. KryptO. II. Autl., I. Bd., VI. Abth.. p. 747; Sacc. 1. c. XVI, p. '.(67. lm Csernatale bei Herkulesfürdő auf Bláttern von Campaiuila TracJieliuiu . Der ungarische Piiz passt gut zu der Originaldiagnose. Die Pykniden sind aber nur vereinzelt oder höchstens zu wenigen auf den Flecken entwickelt. 229. Sept. Vincetoxici (Schub.) A n e r s \v. in Rabh. l'\mg. cur. ; Sacc. 1. c. Ili, p. 542. — Dcj'dr.t-a ]'incctoxici Schub. in FI. Dresd, 11, p. 352. Am Gipfel des Suskuluj bei Hcrkulesfürdő auf lebenden Bliittern von Vinct'loxiciini laxuin . 230. Sept. Virgaureac hesm., Ann. se. nat. 1842, T. XVll, p. 109; Sacc. 1. c. III, p. 546. Auf lebenden Bláttern von Solidago Virganrea bei Herkulesfürdü im Csernatale, auf dem Berge Domugled und auf dem Allion- berge bei Ürsova nicht selten. 231. Phleospora hungarica Bubák n. sp. Flecken rundlich oder elliptisch, weisslichgrau eingelrocknet. klein, 1 — 3 mm breit, wellenförmig gezont, scharf umgrenzt und dahinter mit schmalem schmutzig karminrotem Saume, über die Blattoberllache zerstreut oder seltener gruppiert und dann manchmal zusammcnlliessend. Fruchtgehiiuse auf der Oberseite der Flecken zerstreut oder gruppiert. ockergelb, subepidermal, 80— 10(» « im íJurchmesser, im oberen Teile unvollkonimen, daselbst nur aus zarten, hyalinen Fádén bestchend und nur im Basalteile sporitízierend. Sporen sichelförmig gebogen, 20—33 fi láng, 2'5— 3'5 it, bciderseits stark verjüngt, hyalin. mit 1 Ouerwand. Sporentráger flaschenförmig, 10 -15 a láng, 3—4-5 u dick, hyalin. Am Gipfel des Suskuluj bei Herkulesfürdü auf den Bláttern von Vincctoxicitm laxuin, am 24. Juni. Die vorliegende ncue Phleospoia-ATí ist mit keiner der zahlreichen beschriebenen .Sí'/;/o)';a-Spezies identiscli. 232. Phleosp. maculans (Ber.) Allescher in Rabh. Ivryptll 2. Autl., I. Bánd, VI. Abt., p. 935. - Phleosp. Móri (L é v.) Sacc. 1. c. III, p. 577. — Fiisariiim iiiiiailíins Ber.. Atti Congr. Mii. 1844. Im Csernatale bei Her- kulesfürdő auf lebenden Bláttern von Moriis álba. 233. Phleosp. Pseudoplatani B u bak et Ka b á t in I. Beitr. Pilzfl. Montenegró, p. 16: Sacc. 1. c. XV'ilI, p. 489. Auf lebenden Bláttern von Acer Psemloplatanus auf dem Berge Domugled und Suskuluj bei Herkules- fürdő. 234. Staganospora Calystegiae (West.) Bubák n. sp. Flecken reichlich über die Blattoberfláche verteilt, klein, anfangs dunkelbraun, spáter schwarz, fást stromaartig, in der Mitte oft eintrocknend und hellbraun, mehr oder weniger deutlich und erhaben begrenzt, dahinter mit unregelmássigem, braunem Saume, Pykniden cinzeln oder nur wenige auf der Oberseite, seltener auf der Unterseite der Flecken, im l\alissadenparenchym eingesenkt, von der Epiderrais ÜIN BKl'IRAG ZUlí PILZi-LIJlíA \'0N UNGAkN. (51) bedeckt, Uuglig oder abgetlacht, lOŰ— llíü ,, im Durchmcsser, von weisslichem oder gelblichem Gewebc, mit biaunem bis dunkelbiaunem, papillenförmigem Pórus durchbrechend. Sporen stábchcnförmig-spindelförmig, gerade, 40—45 fi láng, 3—4 n breit, mit 3—7 deutlichen Ouerwánden, hyalin, an den Enden abgerundct, in weisísen Rankcn austretcnd. Sporentriiger kurz, stabchenförmig, hyalin. Aiif Icbenden Bliittern von Cahslfgia sepiuin im Csernatale bei Herkules- fürdő, am 23. Juni. l)cr vorliegende Pilz ist mit Seploria Cl/IvsIclíí^ic West. E.xs. Nr. 642 (1851) identisch. Er ist aber keine Sep/oiia, sondern einc typische Staganospoia. Nach S a c c a r d o, Syll. III, p. 537 gehören zu diesem Pilze Pls Synonyma auch Polystigma Calysli'giae Ki ck.x. FI. Flandr. I, p. 3()0 (1857), Polystigina pt-rliifayioidt:-^ l) asm. und Sc'ploiia sepiuin Desm. 21. Not.p. 4 (1853). 235. Coniothyrium olivaceum Bon. Auf abgestorbenen Stengeln von Arienii&ia canipestris in der Puszta bei Dunakeszi-Alag niichst Budapest. Spoien fást kuglig, eiförniig oder ellipsoidisch, 6—7 ,i láng, 3-5- 4'5 ;< breit. 230. Diplodia herbarum ((orda) Léy. Ann. se. nat. 1846, p. 292; Sacc. 1. c. III, p. 370. — Sporoi\ul:is herbarmn Corda icones III, p. 23. ,Auf trockenen Stengeln von Caiiqnuitda Trachelium im (Jsernatalc bei Her- kulesfürdő. Pykniden oft in einen kurzen Schnabel verjüngt. 237. Diplodia hungarica Bubák n. sp. Mccken rundlich oder ellip- tiscli, lederfarbig, scliarf begrenzt und daselbst mit schmaler, brauner Um- randung, 4—6 mm breit, über die Bliitler zerslreut. Pykniden auf der Ober- seife der Flecken, kuglig, 180-220 ;,, breit, subepidermal, mittels eines zylindrischen, 45 ,/, langcn, .50 /i breiten Schnabels die Epidermis durch- stechend. .Sporen walzenförmig, 18—26 ;, láng, 9 — 11 fi breit, schwarzbraun, beiderseits abgerundet, in der Mitte mit einer Ouerwand. nicht oder nur sehr wenig eingeschnürt. Sporentriiger 6—12 „, láng, nach oben erweitert, hyalin, mit vielen Öltropfen. Auf lebenden Blattern von Fraxinits Uniiis auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő, am 24. Juni. Von der stammbewohnenden Diplodia inqiiinaui W est. durch das Substrat, grössere, geschnabelte Pykniden und schmalere Sporen verschieden. 238. Camarosporium aequivocum (P e r s.) S a c c. 1. c. Ili, p. 467. — Dichoincia aeqnivocd P a s s.. Erb. critt. ital. Ser. II, Nr. 1391. Auf der Puszta bei Duakeszi-Alag náchst Budapest auf abgestorbenen Stengeln von Aiieiiiisia campcsiris. L e p t o s t r o m a c e a e. 239. Entomosporium Mespili (DC.) Sacc. Michelia II, p. 11.3; Syll. III, p. 657. — Xyloma Mespili DC. FI. fr. VI, p. 158. Auf lebenden Blattern von Cotoncaster lonu-ntosa auf dem Suskuluj bei Herkulesfürdő. M e 1 a n c o n i a c e a e. 240. GIoeosporium nerviscquum (Fuck). Sacc, Michel. il, p. 381 ; Syll. 111, p. 711. — Fiisaiimn iicivisi-quum F u c k e 1, Symb. myc. p. 369. Auf absterbenden und abfallenden Blattei-n von Plalanus orientális im Cserna- tale bei Herkulesfürdő. (52) FR. BUBÁK 241. Gl. Orni S a c c. Michel. I, p. 219; Syll, III, p. 707. Auf lebenden BUittern von Fraxinns Oi^ms auf dem Berge üomugled bei Herkule.sfürdő. Dieser interessante Pilz war bishei- nur aiis Norditalien bekannt. 242. Marssonia Delastrei (De Lacr.) Sacc. Michel. II, p. 119; Syll. III, p. 77(1. — Glocosporium Delastrei De Lacr. apud Mont., Cent. Cell. II. p. 345. Auf lebenden BUittern von Agrosleiniia coronaria (neiw Nühr- pflanzc /) auf dem Suskuluj bei Herkulesfürdő. 243. Marss. Juglandis (L i b.) S a c c. Fung. ital. tab. 1065 ; Sacc. I. c. III, p. 768. — Lcplolliyriiim Juglandis L i b. E.\s. Nr. 164. Auf lebenden Blattern von .Iiiglans regia auf dem AUionberge bei Orsova. 241. Marss. Potentillae (Desm.) Fis eh. in Rabenh., Kung. eur. ; Sacc. 1. c. III, p. 770. — Phyllostica Polenlillae D e s m. Ann. se. nat. \'III, p. 31. lm Csernatale bei Herkulesfürdű auf lebenden Blattern von rotentilla nticrantha. 245. Coryneum disciforme K u n z e et S c h ni i d t, Mykol. Hefte I, p. 7ti ; S a c c. 1. c. III, p. 77S. lm Csernatale bei Herkulcsfürdö auf tro- ckenen Asten von Tilia sp. 246. Pestallozzia Mágocsyi B u b u k n. sp. l'ruchtlager anfangs subcpidermal, spáter nackt, runcllich bis liinglich, 200—300 fi láng, schwarz, staubig. Sporen ellipsoidisch, spindel- oder keulenfórmig, manchmal gebogen, nach untén stark vcrjüngt, 20— 26;j, láng, 8— O^t dick, fünfzellig, die zwei innercn obcíen Zellcn braun, die dritte gciblich bis gelbbraun und oft vicl schmiiler als die andercn, die Endzellen kiéin, konisch, hyalin, die obere mit 4—5 stark divergierenden, bis 40 « (seltener bis 50 «) langen, hyalinen, gebogenen Borsten. Stiel kurz. zylindrisch, 10 — 15 a láng, hyalin. Auf toten Stengeln von Scseli glanctini in der Puszta bei Dunakeszi-Alag niiehst Buda- pest, am 20. Juni. Die vorliegende neue Art ist mit Peslaloxzia vcrsicolor S p c g., P. longisiia S p e g. und P. íiwnispora A t e zu verglciehen. V^on allén droi ist sie durch die Zahl der Boistcn und ausserdem von P. vcrsi- color noch durch kicincre Sporen, von P. lougisda durch gebogene Borsten verschieden. leh widmc die scliöne .\rt dem hochverehrten licrrn i'rof. I »r. S. M á g o c s y - D i e t z. 247. Cylindrosporium Hcraelei (Lib) Höhnel in .Sitzb. Akad. W'iss. Wien, Bd. CXV, Abt. I, 1906. Septoria Hcraclci l.ib. E.\s. 52. — Cyl. Hcrach'i Eli. et E v. Fungi Columb. Nr. 784. — CyL lumaUim B r e s. in \'oss., Myeol. Corn. IV, p. 256. - Scptnria Hcraclci Desm., FI. crypt. F r. Nr. 534. Csernatal bei Herkulcsfürdö auf Bkittcrn von Hcruclciim Sphondyliinn. 248. Cylindrosporium orobieolum (Sacc.) Bubák n. nom. — Cyl. Lalhyri Kabát el Bubái; in .\nnales niycologici 1907. — Seploria orobicola Sacc. Mich. 1, p. 187; Syll. Ili, p. 5(>,». .\uf lebenden Blattern von Orobiis (Lathyriis) vernns im Csernatale bei Herkulesfürdő. Gemein- schaftlich mit Kabát habé ich aus Tirol ein Cylindrosporium von Orobiis veritus beschrieben, welches C. Lalhyri genannt wurde. Erst nachtráglich bekam ich aus D. Saccardo's; Mycotheca italica denselben Pilz, welcher KIN BEUKAG ZUR PILZFLORA \'0N UNGAKN. (53) daselbst als Sí-píoriü orobicohi S a c c. (Nr. 361) ausfíegeben wurctc. Der italienische Pilz stimmt voUkommen mit den tirolischen und ungarischen Eksil0. Ovularia Asperifolii S a c c. Syll. IV, p. 142. var. Symphyii tiíbcrosi Allesch. in liedwigia 33, p. 73. S a c c. 1. c. XI, p. 598. Auf lebenden Blaltern von Symphylinn Inbcvosiiin im Cseinalale. auf dem Berge Domugled und Suskuluj bei Herkulesfürdő. 251. Ovularia Rubi Bubák n. sp. Flecken oberseits zerstreut oder gruppiert, rundlich bis kinglich oder unregelmassig, oft zusammentliessend, 2—4 mm breit, braun, in der Mitte ledergelb eintrocknend. Fruchttráger in kleinen, dichtcn Büscheln auf der öberseite der Flecken, durch die i'oren hervordringend, kurz zylindrisch, nach oben fást stielförmig verjüngt und daselbst oft seitwarts gebogen, nach untén oft aufgedunsen, lű--15ii láng, 2-5^1 breit, einzellig, hyalin. Sporen lánglich bis zylindrisch, 9--13/t láng, 2'5— 3'5(í breit, beiderseits abgerundet oder unterwcirts verjüngt, hyalin. Auf lebenden Bláttern von Rnbits sp. auf dem AUionberge bei Orsova. 252. Ov. Stellariae (kabh.) S a c c. Syll. IV, p. 542. — Rainnbiria Slellariac R a b h., Fung. cur. Nr. 14()6. Auf lebenden BUittern von SIiíIliiíű uciiioiiiin auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. 253. Ramularia Ajugae (Nicssl.j Sacc, l''ung. ital. tab. lÜUU ; Syll. I\', p. 212. — Fiisidium Ajtigac Niessl in F u c k c 1. Nass. p. 35. Auf dem AUionberge bei Orsova auf lebenden Bluttcrn von Ajiiga sicncrrnsis. 254. Ram. Angelicae Höhncl in Hedwigia 1003, p. (17S); Sacc. Syll. XVIII, p. 550. Auf lebenden Bláttern von Aiigt'licu i/7!'<\s/m im Csernatale bei Herkulesfürdő. 255. Ram. arvensis Sacc. Fung. ital. Tab. lOUU ; Syll. IV, p. 203. Auf lebenden Bláttern von Poteniilla lecla auf dem AUionberge bei t)rsova. 256. Ram. calcea (iJesm.) Ces. in Klotzscii., Herb. myc. 16S1 ; Sacc. 1. c. IV, p. 212. - Fiisisjyjrniiit Cíilccmn Dcsm. Ann. se. nat. 1S42, p. 95. Im Csernatale bei Herkulcsfürdő auf lebenden Bláttern von Glcchonnt hirsitium. (N'-uc Nalupflanzc ') 257. Ram. Centaureae l.indroth in ,\ct. Soc. Faun. Flór. fenn. XXII, Nr. 3, p. 7; Sacc. 1. c. XVIII, p. 555. Auf lebenden Bláttern einer (nicht blühenden) Ccnlaiirea- Art im Csernatale bei Herkulesfürdő. Bei dem ungarischen Pilze sind öftcrs auch vierzelüge Conidien vorhanden. 258. Ramularia Centaureae atropurpureae Bubák n. sp. Flecken beiderseits sichtbar, rundlich, bis 5 mm breit, schmutzigbraun, in der Mitte (54) FR. bubAk ledergelb, scharf und crhaben begrenzt, eingefallen, schwach konzentrisch gefurcht. über die Flccke zerstreut, manchmal dicht aneinander gedrüngt. Fruchttriiger beiderseits durch die Porén in kleinen, dichten, fást regelmassig verteilten Rasen durcbbrecliend, 15— 35 ju, láng, 3—4/, dick, hyalin, oben knorrig gebogen und daselbst mit wenigen (bis 4) geniiherten Zahnchen. Sporen ellipsoidisch, spindclförniig bis zylindrisch, 11—22 fi láng, 'A— 4-5 ji breit, beiderseits an den Enden abgerundet, verjüngt, byalin, in kurzen Ketten gehildet. cin- bis zweizellig. Auf lebenden Bliittern von Cciüaineci alropur- pnica auf dem Berge Suskuluj bei Herkulesfürdő, am 24. Juni. Von der vorangehcnden Art ist die neue Rainnlaria ganzlich verschieden. 25!>. Ram. conspicua S y d o w in Ann. mycologici I, p. 538 ; S a c c. Syll. XVIII, p. 557. Auf lebenden Bliittern von Hicracium Jatialum im Csernatale bei Herkulesfürdő. {Nciic Nahrpflanze !) 260. Ram. cylindroides S a c c. Mich. II, p. 551; Syll. IV, p. 206. Auf lebenden Bláttern von Fídmonaria offtcinalis im Csernatale bei Herkulesfürdö. 261. Ram. Doronici (S a c c.) T h ü m. — Ovularia Doronici Sacc. Mich. II, p. 638; Syll. IV, p. 141. .^uf lebenden Bláttern von Doronkitm cordatiiin auf dem Berge Suskuluj bei Herkulesfürdö. (Neue Nahrpflanze !) 262. Ram. Geranii phaei (C. Mass.) Magn. Filzfl. Tirol, p. 544.— Ram. Gt'ianii var. Geranii phaei C. Mass., Malpigh. VIII, p. 213. — Ram. doloniiíica Kabát et Bubák, Üsterr. bot. Zeitschr. 1904, p. 185. Im Csernatale und auf dem Berge Suskuluj bei Herkulesfürdő auf Bláttern von Geránium phaeiiin. 263. Ram. hamburgensis Lindau in Rabh. Kryptfl. 2. Aull. Bd. I, Abt. VIII, p. 528 (1006). Auf lebenden Bliittern von Hienicitim vulgatum. 264. Ram. Lampsanae (Üesm.) Sacc. Fungi ital. tab. 005; Syll. IV, p. 207. — Oiduiiu fiisisporioides var. Lampsanae D e s m. l'l. crypt. 2134. Auf lebenden Bláttern von Lanipsana communis auf dem AUionberge bei Orsova und im Csernatale bei Herkulesfürdő. 205. Ramularia Libanotidis Bubák n. sp. Flecken besonders auf den Enden der Blattzipfel, unregelmiissig, lederfarbig, von den Nerven begrenzt. Rasen durch die Porén durchbrechend, aus kleinen, gelblichen, fást sklerotienartigen, subepidermalen Hyphenkniiueln entspringend, 10—30 fi láng, manchmal lánger auswachsend (bis 50 (i) und seltener oben dichotom geteilt, 2—3-5 ,« dick, zartvvandig, hyalin, im unteren Teile gerade und ein- mal septiert, oben gebogen und mit 1—5 nicht allzu genáhrten Narben. Sporen spindelförmig bis zylindrisch, \\~i2 f,. láng, 2— 25 ,, breit, 1— Széliig, beiderseits verjüngt, hyalin. Auf lebenden Bliittern von Libanotis moniana im Csernatale bei Herkulesfürdö. 266. Ram. macrospora F r e s. Beilr. III, p. 88 ; Sacc. 1. c. IV. p. 211. Auf lebenden Bliittern von Campaiiula sp. (nicht blühend) im Csernatale bei Herkulesfürdö. 267. Ram. microspora Thüm. in Östérr. bot. Zeitschr. 1877, p. 272 ; Sacc. 1. c. IV, p. 213. Auf lebenden Bliittern von Teucritim ehamaedrys \m Csernatale bei Herkulesfürdő. Nach T h ü m e n's Diagnose wáre der Pilz eher EIN BEITIíAG ZUK PII.ZFLOKA \'0N UNÜAKN. (55) eine Ovnlaria. Auf den ungarischen Exsikkaten befinden sich aber typischc, zweizcUige Haiiiiihiria-SporQn, dic bis 22 ,,, láng, 3 — 4 ,, breit sind. Aber auch einzellige, 6—12 /,. lange, 2—3 /i dickc sind nicht seltcn. Ich glaube deswcgen, dass mir nur cin reiferes Stádium des T h ü m e n'schen Füzes vorliegt. 268 Ram. Parietariae I' a s s. in Rab h. Fungi eur. Nr. 2066 ; S a c c. 1. c. IV, p. 216. lm Csernatale bei Herkulesfürdő auf Blattéin von Paiictaiia officinalis. 269. Ram. Pastinacae Bubák in Sitzber. böhm. Ges. W^iss. I'rag. 1903, XII, p. 10; Sacc. 1. c. XVIII, p. 550. Auf lebenden Blattéin von Paslinaca opuca {lu-iic Kahypjlanw !) im Csernatale bei Herkulesfürdő. 270. Ram. Picridis Fautrey et Roum. in Rev. myeol. XIII, p. 133; .Sacc. 1. c. X, p. 558. Auf lebenden Blattern von Picris cirpioides (ucnc Niihrpflanzc !) im Csernatale bei Herkulesfürdő. 271. Ram. Saxifragae Sydow in Myc. march. Nr. 2596; Sacc. 1. c. XIV, p. 1061. Auf lebenden Blattern von Saxifraga Heitffdiana im Cserna- tale und auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. Dia Nahrpflanze ist ncn, da der Pilz bisher nur von Saxifraga granidala bekannt war. 272. Ram. Senecionis (Berk. et B r.) Sacc. Syll. IV, p. 210. — Cylindrosporiiiiii Seiiecioius Berk. et B r. in Ann. and Mag. Nat. Hist. 4. Ser. XVII, p. 142. Auf lebenden Blattern von Seiu-cin rnpeslris auf den .Ab- hiingen des Gipfels von Suskuluj bei Herkulesfürdő. 273. Ram. variábilis Fuckel Symb. p. 361; Sacc. 1. c. IV, p. 212. Auf lebenden Blattern von verschiedenen Vcrbascum kvíen bei Búziás, auf dem .^XUionbcrgc bei Orsova, im Csernatale und auf dem Suskuluj bei Her- kulesfürdő. D e m a t i e a e. 274. Torula palmigena Bubák n. sp. Flecken streifenförmig, sehr láng, lederfartaig, beiderseits sichtbar. Rasen sehr dicht stehend, weitlaufig, chokoladenbraun, beiderseits entwickelt. Mycel oberlláchlich. Konidientragende Aste so láng oder wenig kürzer als dia Sporen, braun, oft gekrümmt, 4 fi dick. Sporen ellipsoidisch oder eiförmig und kinglich, 9—12 fi láng, 45- 6'5 p, breit, braun, mit grossem Öltropfen, in Ketten gebildet. Budapest : im bota- nischen Garten auf lebenden Blattern von Pliocnix dactyJifera, gemeinschaftlich mit Graphiola Phocnicis. im Mai 1S83, leg. M á g o c s y - D i e t z (Linhart, Fungi hungar. Nr. 199). Der vorliegende neue Pilz ist von Torula palniicola B. et Br. besonders durch kleinere Sporen verschieden. 275. Fusicladium Aronici (Fuckel) Sacc. Mich. II, p. 171; Syll. IV, p. 347.— Ranndaria Aronici Fuckel Symb. Nachtr. III, p. 18 (apud Sphacrella). .Auf dem Suskuluj bei Herkulesfürdő auf lebenden Blattern von Doronicnin cordalnin. (Neue Nátirptlanze !) Von dieser Lokalitiit wurdc der l'ilz in K a b á t et B u b á k, Fungi imperf. e.xs. Nr. 343 ausgegeben. 276. Polythrincium Trifolii Kunze, Myc. Hefie I, p. 13; Sacc. 1. c. IV, p. 350. Auf lebenden Blattern von Trifolium Moliiiieri auf dem Allion- berge bei Orsova. (56) FR. BUBÁK 277. Scolecotrichum Fraxini l'ass.. Erb. critt. it.. Ser. II. Nr. 1395; S a c c. 1. c. IV, p. 348. Auf lebencieii Blattéin von Fraxiniis Oniiis auf dem Allionberge bei Oisova. 278. Cercospora cerasella S a c c. Mich. I, p. 266; Syll. I\', p. 460. lm Csernatale bei Herkulesfürdő auf lebenden Blattcrn von Pniiuis aviitiii. 279. Cerc. ferruginea l<"uckel, Symb. myc. p. 354 ; S a c c. I. c. IV, p. 444. Auf lebenden Blattern von Arteinisia Absinthimn im Csernatale bei Herkulesfürdő. Der vorliegende Bilz stimmt mit der Form von Aitcmisia vul- gáris völlig überein. Auf Artcmisia Ahsiiilhiuin vvird in S a c c. Syll. IV, p. 444 Cercospora Absinthii (P e c k) S a c c. aufgeführt. Saccardo selbst sagt: »Videtur diversa a Cerc. ferruginea. An satis?« Uie Entdeckung der Cerco- spora ferruginea auf Arteinisia AhsinUiinm macht die Vermutung, dass beidé genannten Cercospora- .\v\.tn identisch sind, noch wahrscheinlicher. 280. Cerc. Mercurialis l'ass. in Myc. Univ. Nr. 783: S a c c. 1. c. I\', p. 45ti. Auf lebenden Blattern von Mercurialis pereuuis auf dem Berge L)omugled bei Herkulesfürdő. 2S1. Cerc. microsora Sacc. Mich, II, p. 128; Syll. IV, p. 45ii. Auf lebenden Blattern von Tilia alba im Csernatale bei Herkulesfürdő. 282. Cerc. Violac Sacc. Fung. Ven., Ser. V., p. 187; Syll. I\", p. 434. Auf lebenden Blattern von Viola silveshis auf dem Berge Domugled bei Herkulesfürdő. Bei den vorliegenden E.xsikkaten sind die Sporcn kürzcr als in der Diagnoso angegeben wird, was vielleicht mit dem Entwicklungsstandc des l'ilzes zusammenhiingt. S t i 1 b a c e a e. 28.'1. Isaria umbrina l'ers., Syn. fung. p. 68'.i ; S a c c. 1. c. IV, p. 590. .Auf Hypoxylon cocciueuiii auf dcn .\bhringcn des Berges Homuglcd bei ller- kulesfürdő. T II Íj e r <■ ii 1 a r i a c e a e. 284. Tubcrculina pcrsicina dJiltm.) Sacc. ital. lab. 964 ; Syll. I\'. p. 653. — Tuhcrcnlaria persiciua D i 1 1 m. in Sturm, Cr. FI. Deutschl. t. 49. In der Puszta bei Dunakeszi-.'Mag niichst Budapest auf Aecidien von EuJ'horbia Cyparissias. 285. Epicoccum herbarum Corda Icon. fung. I, p. 5 ; Sacc. 1. c. IV, p. 739. .\uf trockencn Slengeln von Seseli glaucum in der Puszta bei Dunakcszi-.Alag niichst Budapest. ANATOMIE UEK KUROPAISCHKN COKISPEUMUM- UND CAMPHOROSiMA-AK'lEN. (in) G. Lengyel: Anatomie der europaischen Corispermum- und Camphorosma-Arten.* (Mit Fig. 1— S iin ung. Üriginaltext p. lOo— 129.) I. Das Blatt. Üie Blátter der Corispcniiuin-Avien sind zumeist lleischig, etwas llach, ausser dem Hauptnerv lassen sich auf beiden Blatthalften noch jo ein oder zwei Seiteniierven untersclieiden ; ein Unterschied zwisclien Über- und Unter- seite ist iiusserlich liaum wahrzunehmen. Bei Corispennum nitidiim sind die PrimiirbUitter sowie die niiclist- nachfolgcnden zur Blütezeit abfallenden Biattcr abgeflacht, die auf den Blütenzweigen steiienden dagegen halbzylindiisch und somit tleischiger, auch ist auf dicsen letztern nur je ein Blattnerv und aucli dieser nur undeutlich ausgebildet. Bei Caiiiphorosina lasst sich diese Erscheinung nicht wahi- nehmen. lm anatoiiiischen ]5au erweisen sich die Blátter sámtlicher Artcn in go- wissem vSinne isolateral, indem sowohl Palissadengcwebe als auch Spalt- öffnungen beidcrseits in ziemlich gleichem Masse zur Ausbildung gelangen. Bei Corispcnntim niliditin wird zudein das BaHssadengewebe sowohl ober- als auch unterhalb des Zentralgefassbündels von einer eigenen Zellgruppc unterbrochen, was namentlich in dem dem Stiel zuniichststehenden Teil der Blattspreite wahrzunehmen ist. Ks ist schon bei OjríspeiiiiiDii niliílnin, noch viel mchr aber bei Camphotosina ,\nnahcrung an den konzenlrischen Blattbau der Salsoleen zu vcrzeichnen (Fig. 1 u. 1 im ung. Originalte.xt p. 108, 109), zumal bei Cainpliorosina sámtliche (ietássbündcl -- mit Ausnahmc eincs zentralgelegenen Hauptgefássbündels — an der Peripherie des VVasscrgcwebes, alsó radial angeordnet sind. Bei Coi ispcniiuiii nilidiim, C. canescciis, C. iiilcnncdium, C. hysíopi- foliiim. Camphoi'osina aintna, C. rnílicniía. (_'. piicinns und C. ovata wird die Mitte des Blattes hauptsachlich von cinem gut ausgcbildotcn Wasser- gewebe eingenommen ; bei Campliorosnia kommt dazu noch ein Hypodcrm, das ebcnfalls im Üienste der Wasserversorgung stcht und áhnlich dürftc es sich mit den vereinzelten, auffallend grossen Zellen in der Epidermis bei Corispennum iiilidinn verhalten (l'"ig. 3 im ung. Üriginaltext p. 111). Sámt- liche Arten sind an sonnige Standortc gebundene Xerophyten oder aber Halophyten und dem Wasserspeichergewebe kommt somit einc wichtige ökologische Bedeutung zu. Die Cuticula dagegen ist zárt und dünn, die Spaltöffnungen stehen bei Corispennum mit den Epidermiszellen in glei- cher Höhe. ' Vorgctragen vom Verf. in der Sitzung am 10. April 1907. (58) t;- l.tNüYEL 1. Epidcnnis. Bei Corispcnuiiiii sincl dio Epidermiszellen unregel- miissis polygonal gestaltct und verschieden gruss. Trolzdom lassen sicli die sclion eiwiihnten, meist vereinzclt oder wohl auch in Gruppén beisammen steliendcn besonders grossen Zellen unterscheiden. Zuwcilcn finden sich gaiize Reilien solchcr grossen und dabei etwas gestrecklen Zellen, jedoch ohne in ihrer Anordnung eine gleiche Richtung einzuhalten. Solche grosse und zuwcilen sehr gestreckte Zellen sind am meisten für Corispermiiin nili- diiiii charakteristisch. Obcíiialb dcr Gefassbündel sind aber die Kpidermis- zellen der Langsrichtung des Blattcs entsprechend in der Regei auch bei Corispermum und Cam[>horns!ua gestreckt, blos Corisperniiim nitidnm bietet eine gewissc Ausnahme, indem hier solche liingsgestrecktc Zellen nur im Verlaut'e der Hauptader und zwar blos auf der Unterseitc, nicht aber auch auf der Oberseite des Blattes zu finden sind. Bei Cainl'horosma sind die p:pidermiszellen klciner und gleichmiissiger geslaltet. Üurch besondere Kleinheit und durch recht dicke Zellwánde zeich- nen sich die Epidcrmiszellen des Blattes von (.'. iitoii.^/'cliaca aus. Bei C. rttthenica, C. pfirnuis und C. Liiiiiiia sind sie kings gestreckt. Die Brakteen sind in der Regei hiiutig berandet. An der Bildung des Randes nchmen bei Cnrispermum itilidnin blos die obere und untere Epider- mis, bei Corispeniium caiusceus, C. hyssopifüliiini und C. intermedinin, sowie bei Camphorosma auch noch 1-3 Reihen dickwandiger, oft collenchymatisch gcstalteter Zellen teil. Ahnliches ist auch an den Laubblattern von Cam- phniosma inou^P'tliaca wahrzunchmen. An den Laubblattern der Corispermum- Arten findet sich zwar kein hiiutiger Rand, nichtsdestoweniger ist er durch eine kleine Gruppé Collenchymzellcn znmindest angedeutet. Bei Corispeniium erscheint auch unterhalb der Epidermis der Unterseite des Blattes in der Richtung des ZentraUefassbündels eine Gruppé von Collenchymzellen. 2. Spaltufi'unugeu. Die Spaltöffnungen sind zumeist der Liingsachse des Blattes genau quer gestellt. Typische Nebenzellen lassen sich nicht unter- scheiden. Der Spaltöffnungsapparat von Camphorosma ovala zeichnet sich durch besondere Kleinheit und von der elliptischen abweichenden, kreisrunden Form aus. Auf p. 112 des ung. Üriginaltextes sind einige Massangaben der Lángs- und Ouerachse des Spaltöffnungsapparatcs, sowie der Höhe der Schliesszellen für Corispcrmnm nilidiim, Camphorosma ovala und ('. iiioii- spidiaca aufgezeichnct. 3. Hypoderma. Bei Camphorosma findet man ein wasserführcndes Hypoderma, das bei Corispcrmnm ganzUch fehlt ; hio und da enthaltcn die Hypodermazellen morgensternförmige Krystalldrusen. 4. AssimiJalionsgewcbe. Bei Corispermnm grenzt das Palissadengewebc unmittelbar an die Epidermis. Es folgen mehrere PalissadzoUreihen aufein- ander, mit ungleich grossen, dicht beisammen stehenden Zellen, die mit sehr kleinen Chlorophyllkörnern dicht angefüUt sind. Das Palissadengewebe bildet so im Ouerschnittsbild einen Giirtel, der in gewissen FiiUen gar nicht, in andern Uings des Hauptnerven blos untén, in wieder anderen auch oben unterbrochen wird. ANATOMIK DER EUlíOPAISCHIiN CORISPKRMUM- UND C'AMPHOIiOSMA-ARTEN. (59) Bei CainJ'horosiiHi ist zwischen Epidermis und Palissadengewebe Hypoderma eingeschaltet, Das Palissadengewebe besteht aus zwei Zellreihen, derén innere aus ganz l. Október 1907. (CXXXII.) 1. \'orsitzender Július Klein ge- denkt des im veiflossenen Sommer ver- storbenen Mitgliedes Adolf F a n t a, an dessen Witwe S. M ;i g o c s y- D i e t z imNamen der Sektion einBeilcidstelegramm absandte. 2. K. Budinszky halt cinen Vor- trag »!iber die cmpirischiii Richtniigcn der Vniersnchitngcn dcs Protoplasinasv als Fortsetzung eines im vorigen Jahro abgehaltenen Vortrages. 3. J. T ti z s o n bespricht »m :-A^- ^^/ '" -<4jrtí . f " %ví^'