r-: ■■'^'^<%~::i^^m.. '■.^•' n:t<- •■■^-íA-'- ■•■'''A "A ■ ^^ '' >^:^»-t d^K^ X}- ■ ^:r •• ^ NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. VII. KÖTET 1908. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, Vm., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1908. TÁRGY- ÉS NÉVMUTATÓ. (SACH- UND NAMENREGISTER.) A zárójelbe tett számok a .Beiblatfra, a '-al jelzett számok az ábrára vonatkoznak. Die Zahlen in ( ) beziehen sich auf das Beiblatt, die mit * auf Ab- bildungen. I. Augusztin B.: Zelenyák J. : A gyógynövények hatása és használata. (Ismertetés) 234. — — A fenyögyantatermelés Magyarországon. (Jegyzőkönyv) 238. Kiefern und Fichtenharzgewinnung in Ungarn. (Sitzungsberichte) (43). Bernátsky J. : A Convallaria és Ophiopogon félékről. 41. — — Über die Convallarieen und Ophiopogonoideen. (9). — — Egy ritka Euphorbia fajunkról. 116. Über eine seltene ungarische Euphorbia Art. (18). — — Iris tanulmányok. (Jegyzőkönyv) 239. JWs-Studien. (Sitzungsberichte) (43). Budinszky K. : A protoplasma-mozgásra vonatkozó ismereteink jelen állá- sának áttekintő összefoglalása. 67. — — Übersichtliche Zusammenfassung des gegenwartigen Standes unserer Kenntnisse über die Plasmabewegung. (14). Degen A. : A Castalia kérdéshez. 133. Diels L. : Jugendformen und Bliithenreife im Pflanzenreich. (Ismertetés) 71 Doby G. : A sóskasavas sók szerepe a csírázásnál. 199, 225. — — Über die Rolle der oxalsauren Salze bei der Keimung. (39). Dudinszky E. : A Dahlia variábilis virágzatának összenövéséről. (Jegyző- könyv) 139. Ernyey J. : Orvos-botanikai kertjeink a XVIII. sz. elején. (Jegyzőkönyv) 34. Glowacki J. : Bryologische Beitrage aus dem Okkupationsgebiete I — III. (Ism.) 27. Gombocz E. : A Populus fajok rokonsági viszonyai, tekintettel a fosszil fajokra. (Jegyzőkönyv) 33. Győrflfy J. : Dicranum Sendtneri L i m p r. a magyar flórában. 5, Dicranum Sendtneri L i m p r. in der Flóra Ungarns. (6). — — Glowacki munkájának ismertetése. 27. IV Hazslinszky Fr. : Adatok Horvátország és Fiume zuzmó és moha flórá- jához. (Primitiae florae plantarum cellularium Croatiae et territorii Fiumani.) 199, 201. — — Beitráge zur Flechten und Moosflora von Kroatien und Fiume. (33.) Hollendonner F. : Az Alyssum Arduini szárának anatómiája. (Jegyző- könyv) 239. — — Die Anatomie des Stengels von Alyssum Arduini. (Sitzungsber.) (43). Hulják J. : Adatok az északuyus:ati felvidék flórájához. (Jegyzőkönyv) 85. Jávorka S. :Kmet András emlékezete. 77. Kerékgyártó Á. : Eranthis hiemalis S a 1 s b. előfordulása Budapesten. 191. — — Eranthis hiemalis S a 1 s b. in der Flóra von Budapest. (31, 32). Klein Gyula: Fábry János-ról való megemlékezés, 28. — Megnyitó beszéd 36. Konkoly-Thege M. ifj. : A meteorológia és a mezőgazdaság. (Ism.) 28. Kümmerle J. B. : Balázs István: A baktériumok. (Ism.) 73. Növénytani repertórium. 29, 78, 137, 194, 234. és Nyárady E. Gy. : Adatok a magyar-horvát tengerpart, Dalmá- czia és Isztria flórájához. 35, 54. Additamenta ad Floram Litoralis Hungarico-Croatici, Dalmatici et Istrici. 54, (13). Lengyel G. : Martius: Flóra brasiliensis. (Ism.) 26. D i e 1 s : Jugendformen und Blüthenreife. (Ism.) 71. Lovassy S. : A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái. (Ism.) 185. Mágocsy-Dietz S. : Mikroszkópok és előadási eszközök. (Jegyzők.) 83. Botanikai apróságok. (Jegyzőkönyv) 37. — — A fenyöfeletti bükkrégió magyarázata. 121. — — Zur Erklarung der Buchenregion über der Fichtenregion. (20). Eltorzult fenyötobozok. (Jegyzők.) 140. A Streptocarpus Wendlandii és a Monophyllaea Horsfieldii-TÖl. 199. Hazslinszky Frigyes hagyatékából. (Ism.) 201. Aus dem Nachlasse F. Hazslinszk y's. (33). Az Elodea canadensis terjeszkedéséről. (Jegyzők.) 239, (43). Martius : Flóra brasiliensis. (Ism.) 26. Moesz G. : Brassó vidékének és a Rétyi Nyir Cyperacea-i. 182. Die Cyperaceen der Gegend von Brassó und des Rétyi Nyír. (30, 32). — — Az egres amerikai liszharmatja hazánkban. 200, 219. Der amerikanische Stachelbeermehltau in Ungarn. (38). Néhány bevándorolt növényünk. (Jegyzőkönyv) 239. — — Einige eingewanderte Pflanzen Ungarns. (Sitzungsber.) (43). Jegyzőkönyvek. 85, 139, 198, 238. Pax F. : Die Tertiarflora des Zsiltales. (Ism.) 193, (32). Quint J. : A trencséntepliczi tó kovamoszatai. 13. — — Die Diatomeen des Trencsén-Teplitzer Sees. (5). Radó E. : Néhány lomblevél fényérzékeny szervéről. (Jegyzőkönyv) 85. Rapaics R. : Ifj. Konkoly T h. M. : A meteorológia és a mezőgazdaság, (Ism.) 28. — — A sisakvirágnemzetség növényföldrajza. 34, 124. Die Pflanzengeographie der Gattung Aconitum. (21). Rapaics R. : Elzöldült csillagfürtvirág. 200, 233. Phyllodie der Lupinenblüte. (42). Simonkai L. : Növény földrajzi vázlatok hazánk flórája köréből. (Ism.) 73. — — Magyarország és a vele délnyugaton kapcsolatos területek őshonos, valamint kultivált J^cer-einek foglalata. 85, 141. — — Conspectus ^cerorum in Hungária, terrisque Balkani-septentrionalis Hungáriáé adjacentibus, spontaneorum et cultorum. 141, (29.) Szabó Z. : P a X F. : Die Tertiarflora des Zsiltales. (Ism.) 140, 193. Szurák J. : Adatok Északmagyarország mohaflórájához. 35, 87. — — Beitrage zur Kenntnis der Moosflora des nördlichen Ungarns. (17). Thaisz L. : Adatok Abauj -Torna vármegye flórájához. 85, 131. — — Beitrage zur Flóra des Abauj-Tornaer Komitates. (28). Tuzson J. : Adatok Magyarország fosszilis flórájához. (H.) (Additamenta ad floram fossilem Hungáriáé). 1. — — Beitrage zur fossillen Flóra Ungarns (H.) (1). — — A berlini új botanikus kert és intézet. 21. — — Mitteilungen über meine botanische Studienreise nach Berlin. (15). — — A magyar flóra néhány növényéről. (Jegyzőkönyv) 35. Jelentés a szakosztály 1907. évi működéséről. (Jegyzőkönyv) 37. — — „A Nymphaea lotus csoport morfológiája és rendszertani tagolódása." (Ism.) 74. — — Jegyzőkönyvek. 33, 83. — — Megjegyzések „a Castalia kérdéshez" czímü czikkhez. 133. — — A Potentilla rupestris rendszertani tagolódása és elterjedése. 207. — — Systematische Gliederung und Verbreitung der Potentilla rupestris. (34). Weber D. : Adatok néhány fontosabb növénycsalád termésének és mag- jának anatómiájához. 86, 228. — — Beitrage zur Anatomie der Samen und Früchte einiger wichtiger Pflanzenfamilien. (40). Zala J. : Adatok Magyarország zuzmóinak ismeretéhez. 19. — — Beitrage zur Kenntniss der Flechten Ungarns. (5). Zelenyák J. : A gyógynövények hatása és használata. (Ism.) 234. II. Abies álba 25, Acarospora glaucocarpa 203, smaragdula 203, Acer austriacum 177, f. trichopoda 177, barbatum, 86, 142, 150-153, 153,* (29), v. gradidentatum 152, v. nigrum. 152, Bedői 178, Bormülleri 161, Boscii 164—165, brachypterum 177, californicum 86, 142, 145,* 146, (29), campestre. 86, 142, 143, 162, 175, (30), V. coUinum 177, v. falcatum 176, v. hebecarpum 176, ssp. hebe- carpum v. lobatum 132, v. hederifolium 178, v. hirtivalvum 177, campestre X illyricum 161, 162, campestre X Lobeli 174, camp. X monspessulanum 161, V. oxytomum 177, v. palmatifidum. 177, v. palmatisectum 177, v. saniculae- folium 176, V. subtrilobum 177, v. varbossanium 174, v. villicarpium. 176, canadense 179, carolinianum 148, cissifolium 142, 154, 155,* (29), coccineum 148, commutatum 160, cordifolium 155, coriaceum 86, 142, 143, 161,* 162, (29), f. cretica 163, f. typcia. 162. creticum 162, 163, dasycarpum 149, Dieckii 142, 143, 173, (30), Dittrichii 180, Drummondii 142, 148, (29), Gin- VI nála 142, 159, (29), v. euginnala 159, v. p. Semenowii 158, glabratum 176, 178, glabrum. 143, 179, (30), granatense 166, grandidentatum 142, 152, (29), haplolobum 177, Heldreichii ^. macropterum 178, heterotomum 177, hispani- cam. 143, 166-168, ^30), hungaricum 177, hyrcanum 143, 168, 170, 171, (30), f. tomentellum 171, ibericum 143, 160, 161, i29), illyricum 86, 143, 160, (29), intennedium 170, 171, v. cordisectum 170, italum 143, 166—168, (30), ssp. hyrcanum 170, japonicum 142, 154, (29), v. Parsonii 155, laetum 143, 175, (30), Lángii 86, 142, 143, 163,* 164, (29), leiocarpum 177, Lobeli 143, 173, 174, (30), raacrophyllum 143, 180, (30), macropterum 178, marsicum 176, f. comiforme 176, molle 176, monspessulanum 63, 142, 143, 16Ü, 162, (29), f. gallicum 160, f. genuinum 160, p. illyricum 160, f. liburnicum 161, mon- tanum 164, 165, neapolitanum 168, 169, Negundo 142, 143, (29), v. violaceum 144, nevadense 166, nikoense 154, obtusatum 86, 142, 143, 168, 167,* (30), V. bosaiacum 170, f. neapolitana 169, opalus 166, opulifolium 166, palmatum 155, 173, parvifolium 162, 163, pennsilvanicum 143, 179, (30), pictum 175, platanoides 86, 142, 143, 172, 174,* (30), v. integrilobum 173, v. palmati- fidum 172-174,* pseudoplatanus 86, 142, 180, (30), v. acuminatum 180, V. Borbásii 180, f. Ditrichii 181, v. grandicorne 180, f. mollis 180, v. obtu- sangulum 180, v. subobtusum 181, v. subparalellum 180, v. subtruncatum 180, V. tomentosum 180, 181, v. vitifolium 181, rubrum 142, 147,* 150, 155, (29), rufinerve 143, 179, (30), rumeliacum 160, sacchariuum 86, 142, 149,* (29), V. coloratnm 150, v. laciniatum 150, 151,* v. pseudoplatanoides 151, Semenowii 142, 158, (29), striatum 179, subobtusum 181, (30), tataricum 86, 142, 155, 157,* (29), v. acuminatum 159, v. aidzuense 159, v. Ginnala 159, V. laciniatum 159, v. Semenowii 158, v. torminaloides 155, 156, tomentosum V. serotinum 176, trilobatum 160, truncatum 143, 171, 172,* (30), varbossa- nianum 86, 142, 143, 174, (30), villosum 180, violaceum 142, 144, (29), Visianii 86, 143, 178, (30), v. Panéicii 178, f. trichocarpum 178, 179, Achnantties exigua 16, microcephala 16, minutissima 16, Aclinantiii- dium flexellum 16, Aconitum ambiguum 130, (26), (27), baicalense 130, (26), (27), barbatum 130, (26), divergens 130, 131, (26), (27), glandulosum 130, (26), (27), gymnandrum 125, (23), heterophyllum 126, (23), Hookeri 126. (23), Hosteanum 130, (26), japonicum 129, (25), Kusnezoffii 130, (26), (27), laeve 130, i,26), lasianthum 130, (26), maximum 129, (25), moldavicum 130, (26), moschatum 126, (23), napellus 130, 131, (26), (27), nasutum 130, (26), (27), neapolitanum 130, (26), oregonense 129, (25), orient;ile 131, (28), pallidum 130, (26), paniculatum 130, (26), (27), pubiceps 130, (26), (27), septentrionale 130, (26), toxicarium 130, (26), uncinatum 125, (23), variegatum 130, (26), (^27), Acrocordia gemata 204, glanca 204, Actinostrobus acuminatus 72, pyramidalis 72, Adoxa moschatellina 23, Aethioneraa saxatile 55, 60, Aggregatiós elmélet 69, Agropyrum repens pr. aris- tatum 132, Aira caespitosa 23, Ajuga reptans 65, Aleurodiscus cerus- satus 82, Alliaria alliacea 56, 60, officinalis 60, Allium flavum 24, Alnus incana 23, Staubii 193, Alopecurus agrestis 58, Alternaria solani 80, Alyssum Arduini 239, (43), saxatile f. orientale 33, sinuatum 55, 61, Amarantus albus 239, (43), Amblystegium riparium 113, ser- pens 94, 95. 113, AmpMloma elegáns 202, murorum 202, Amphipleura pellucida 14, Ampliora lineolata 15, lybica 15, Normannii 15, ovális 15, vn f. minor 15, pedioulus 15, f. minor 15, Anacardium occidentale 86, 228—230, (41), Androsace Chamejasme 85, Anemone hortensis 57, 60, nemorosa 55, 60, raaunciüoides 192, Aneura palmata 97, 98, pinguis 95, 98, Anomodon attenuatus 97, 111, 206, víticulosus 206, Anthoxantliuin odoratum 55, 58, Antliriscus vulgáris 24, Antirrhinum Orontium 65 simplex 65, Arabis hirsuta v. glabrata 61, sudetica 85, Turrita 56, 61, Áramlási elmélet 67, Arceuthobium Oxycedri 55, 59, Arctium minus 132, Arctostaphylos uva ursi 23, Arenaria serpyllifolia 132, Argy- rolobiura Linnaeanum 56, 57, 61, Aristolochia Clematitls 24, Armeria barcensis 183, Artemisia Baldacci 194, salina 197, scoparia f. villosa 132, Tulgaris 23, Artbonia rhyponta 204, vulgáris 203, Arundo donax 25, Asarum europaeum 41, Asparagus acutifolius 59, maritimus 59, Aspe- rtila Beckiana 194, orientális 35, (8), Asphodeline lutea 55, 57, 59, Aspbodelus luteus 59, microcarpus 59, ramosus 55, 57, 58, Aspidistra elatior 41, 46, 48, 52, 53, (11), Asplenium Onopteris 57, Trichomanes 57, Astragalus alopecuroides v. p. Winterlii 32, exscapus 24, vesicarius 24, 85, Atricbum. angustatum 206, undulatum 206, Aulacomniuni palustre 8, 110, Avena barbata 55, 5S. Bracidia effusa 203, rubellá 203, Bacillaria paradoxa 16, Bacil- lus solanincola 80, Baktériumok 73, Barbarea lyrata 56, 61, vulgáris 61, Barbula caespitosa 205, convoluta 93, 105, fallax 96, 105, Horn- schuchiana 105, muralis 205, reflexa 105, ruralis 205, subulata 205, tortuosa 205, unguiculata 94, 95, 105, 205, Bartramia norvegica 96, 110, pomi- formis 95, 110, Bazzania trilobata 96, 100, Bellincinia platyphylla 94, 100, Berlini botanikus kert 21, Betula nana 23, Bevándorolt növények 239, Biatora incrustans 203, rupestris 203, tabescens 203, viridescens f. putrida 203, Bilimbia sphaeroides f. muscorum 203, Blasia pusilla 95, 99, 204, Blysmus compressus 186, Botanikai apróságok 37, BotrycMutíi virgatum 23, Botryospbaeria moUuginis 82, Bracbysteleum polyphyl- lum 8, Bracbytbecium campestre 206, glareosum 206, plumosum 206, rivulare 206, Rutabulum 206, velutinum 206, Brassica Rapa. 56, 61, Braunia alopecura 93, 98, 111, Bromus japonicus v, subsquarrorus 132, sterilis 58, tectorum v. longipilus 132, Bryologiscbe Beitrage aus dem Okkupationsgebiete 27, Bryopogon jubatum i3. implexum 19, Bryum argenteum 93, 94, 108, caespititium 206, capillare 94, 96, 108, 206, cirrhatum 95, 98, 108, Funkii 206, inclinatum 95, 108, intermedium 95, 98, 108,* 109,* (18), Mildeanum 109. ventricosum 96, 109, versicolor 109, Bucegia roma- nica 197, Buellia punctata 203. Callisia repens 85, Callopisma luteo album 202, vitellina 21, Caly- cium. nigrum f. curtum 203, Campanula istriaca 57, 65, Porscharskyana 194, rotundifolia 72, Camptotbecium nitens 92, 112, Campylopus atro- yirens 95, 97, 104, lougipilus 104, Mildei 95, 97, 104,* (18), polytrichoides 104, subulatus 94, 97, 104, Capsella bursapastoris 37, (15), Cardamine Degeniana 139, hirsuta 61, v. glabrata 56, Carduus acanthoides v. albi- florus 35, f. Neilreichii 35, f. Schurii 35, (8), v. spinosissima 35, personata 132, Carex acutiformis 19U, álba 189, Appeliana 190, atrafa 188, brizoides Vili 188, Buekii 188, canescens 188, capillaris 189, caryophyllea 58, 188, clavae- formis 189. curvula 187, Davalliana 186. diandra 187, digitata 56, 58, 189, dioica 186, distans 58, 190, disticha 187, divulsa 187, echinata 188, elon- gata 188, filiformis 190, firma 189, Hava 189, foetida 187, fuUginosa 189, glauca 56, v. cuspídata 58, v. erythrostachys 58, Goodenoughii 188, gracilis V. fluviatilis 188, Halleriana 56, 58, hirta 191, hordeistichos 189, Horn- schuchiana 190, Hosteana 190, humilis 24, 189, irrigua 188, lasiocarpa 187, 190, Leersii 187, leporina 188, magellanica 188, Michelii 189, montana 188, muricata 187, nemorosa 187, nigra 188, nitida 24, Oederi 190, ornithopoda 189, Pairaei 187, pallescens 189, panicea 189, paniculata 187, paradoxa 188, pauciflora 186, pendula 189, pilosa 189, polygama 188, praecox 188, v. pal- iida 188, Pseudocyperus 190, pulicaris 186, remota 188, riparia 19(», rostrata 190, V. pendulina 190, rufa 188, silvatica 190, stellulata 188, stenophylla 187, stricta 58, tomentosa 58, 188, transsilvanica 189, tristis 189, verna 189, vesicaria 190, vulpina 187, Carteria dubia 33, Catharinea undulata 95, 110, Caulinites radobojensis 8:i, Centaurea Calcitrapa monstr. mon- struosa 66, Centaurium pulchellum 132, Ceplialaria transsilvanica 24, Cerastium caespitosum 132, Ceratodon purpureus 91, 93 — 95, 101, 205, V. paludosus 102, Cetraria cucuUata 20, glauca 20, 202, islandica 20, nivalis 20, Cliamaecyparis pisifera 72, Charaaesiphon hyalinus 33, Chemiai elmélet 70, CMloscyphus polyanthus 92, 99, 205, Clion- drilla juncea 132, Chrysantlieiiiuni Leucanthemum v. lanceolatum 132, Ch.rysoh.vpnuni chrysophyllum 115, Halleri 93, 115, Cinclidotus aquaticus 205, riparius 205, Cirsium canum X oleraceum 35, (8), Dolli- neri 85, pannonicum 24, Cladium Mariscus 184, Cladonia bellidiflora y. polycephala 20, cariosa 19, cornucopioides 202, endiviaefolia 19, 202, fim- briata f. minor 19, f. simplex 19, f. subulata 19, furcata 20, f. racemosa 202, gracilis 19, a. valida 19, pungens 2U2, pyxidata 19, 202, -f. chlorophaea 19, p. pocillum 19, f. simplex 19, rangiferina 19, 2U2, ^. major 19, -(. pumila 19, a. vulgáris 19, rangiformis 20, squamosa 20, f. attenuata 20, f. squamo- sissima 20, tubaeformis 20, Cocconeis pediculus 16, placentula 16, Col- lema byssinum 204, cheileum 204, conchilobum 204, granosum 204, multi- fidum f. complicatum 204, f. jacobaeifolium 204, f. margiuale 204, f. poly- carpum 204, pulposum 204, Colutea arborescens 24, Conocephalus conicus 92, 95, 98, Contractiós elmélet 67, Convallaria majális 41, 42, 46, 47, 50, 53, (11), (12), spicata 43, Convolvulus cantabricus 24, Cornus canadensis 23, mas. 24, sanguinea 24, suecica 23, Coronilla Emerus ^. emeroides 62, scorpioides 55, 62, Coscinodon cribrosus 11, Cotoneaster integerrimus 24, Crataegus transalpina 55, 57, 61, a. dasy- carpa 61, Cratoneuron commutatum 113, íilicinum 95, 113, Crepis bul- bosa 55, 66, capillaris v. typica 132, neglecta 66, setosa 66, Cryptomeria japonica 4, (4), Stembergii 4, (4), Cryptomerites hungaricus 3, (3) II. tab., Ctenidiura moUuscum 95, 114, Cucubalus Behen 59, mollissimus 73, venosus 59, Cuscuta europaea 132, suaveolens 132, Trifolii 132, Cycla- men repandum 55, 56, 64, Cyclotella comta v. paucipunctata 18, v. rádiósa 18, Kützingiana 18, Meneghiniana 18, operculata v. mesoleia 18, Cymbella affinis 15, amphicephala 15, cistula 15, cymbiformis v. parva 15, Ehrenbergii 15, lanceolata 15, lunata 15, obtusa 15, reducta 15, subaequalia IX 15, Cynoglossum Columnae 55, 64, Cyperus flavescens 184, fuscus 183, Cystopteris fragilis 23, Cytisus argenteus 61, hirsutus 56, 62, Kitai- belii 24, nigricans pr. genuinus v. typicus 132, spinescens 35, 55, 57, 62, Czukorrépa gomolya 226. Dactylis glomerata v. pendula 132, Dahlia imperialis 37, (15), variábilis 139, (31), Delphiniura cimeatum v. psilocarpum 73, intermedium V. dnrescens 73, Denticula elegáns 17, tenuis 17, v. frigida 17, v. inter- media 17, Desmodium gyrans 85, Diatoraa hiemale 17, vulgare 17, Dicranella curvata 95, 102,* (18), squarrosa 92, 103, subulata 95, 103,* (18), Dicranum albicans 5, Bergeri 5, Blyttii 5, Bonjeani 5, congestum 5, crassinervia 5, elongatum 5, falcatum 5, flagellare 5, 103, fulvellum 5, 95, 97, 103, fulvum 5, fuscescens 5, grönlandicum 5, longifolium 5, 94, 97, 103, május 5, montanum 5, 95, 97, 104, Mühlenbeckii 5, neglectum 5, Sauteri 5, 97, 104, scopariiforme 5, scoparium 5, 93, 94, 104, 205, Scottianum 5, Sendtneri 5 — 7, 9,* 10, (tí, 7), spurium 5, Starkei 5, strictum 5, undulatum 5, 96, 104, viride 5, Didymodon bosniacus 27, giganteus 8, Digitális ferruginea 24, lanata 24, Diószegi — Fazekas-ünnepély 34, Diploicia canescens 203, Diploplaylluni albicans 95, 100, exsectum 93, 100, Diplo- taxis muralis 56, 60, Ditrichura flexicaule 94, 101, hommomallum 95, 101, Dombeya Wallichii 84, Draba verna 61, Dracocephalum Royleanum 86, 228, (42), Drepanocladus fluitans 113, Drosera rotundifolia 23, Dryopteris polypodioides 23. Elatine Alsinastrum 138, ambigua 138, campylosperma 138, hexandra 138, hungarica 138, Oederi 138, triandra 138, Elektromos elmélet 68, Elodea canadensis 239, (43), Eltorzult fenyötoboz 140, Elyna Bellardi 186, myosuroides 186, Elzöldült csillagfürtvirág 200, 233, Embelia Ribes 86, 228, (42), Empetrum nigrum 23, Encalypta streptocarpa 205, En- cyoneroa caespitorum 15, ventricorum 15, Endocarpon miniatum f. com- plicatum 202, Endopyreniura hepaticum 203, Michelii 203, pallidum 203, Epithemia árgus 18, gibberula v. producta 18, Equisetum silvaticum 23, Eranthemimi igneum 85, Eranthis hyemalis 191, 198, (31), Erech- thites hieracifolius 239, (43), Erinozis 140, Eriophorum latifolium 186, polystachium 186, Scheuchzeri 186, Erodium Ciconium 132, Erysimum pannonicum 24, Eucsphalozia bicuspidata 92, 100, Eucladium verticil- latum V. acuminatum 27 3, angustifolium 27, Eunotia arcus 18, pectinalis 18, praerupta v. genuina, 18, v. longiceps 18, Euphorbia angustifrons 37, 117—121, (15), (19), (20), Cyparissias 116, 117, (18), dulcis 223, epithymoi- des 56, 63, exigua 116, 132, (18), falcata 116, 132, (18), Gerardiana, 37, 116—121, (15)-(20), V. homophylla 118, glareosa 37, 116—121, (15), (19), (20), helioscopia 63, 116, (18), lucida 116, (18), palustris 116, 223, (18) pannonica 116 — 118, (19), paradoxa 116, peploides 56, 63, salicifolia 116, (18), segetalis 116, (18), Seguieriana 116, verrucosa 63, villosa 116, 183, (18), Wulfenii 56, 63, Eurliyncliiuin crassinervium 95, 98, 112, Stokesii 91, 94—98, 112, striatulum 206, striatum 206, strigosum 206, velutinoides 206, Euryale ferox 136, Evernia furfuracea 19, 202, prunastri 19 p, gracilis 19, Evonymus nana 85. Fenyőgyanta termelése 238, Festuca vaginata 24, Fibrilla szer- kezet 67, Fissidens bryoides 205, osmundoides 205, Flabellaria longi- rachis 2, (2), Flóra brasiliensis 26, Fontinalis antipyretica 92, 111, Fosz- szilis flóra 1, Fragilaria construens 17, v. venter 17, minutissima 17, parasitica 17, pinnata 17, virescens 17, Frullania düatata 97, 101, 204, Tamarisci 204, Fumaria officinalis 60, Funaria calcarea 206, hygrome- trica 91, 95, 107, 206. Gagea pusila 24, Galeopsis Ladanum v. intennedia 132, speciosa V. nigricans 35, Galium constrictum 194, Cruciata 65, spurium 65, Gaspar- rinia murorum 21, Geránium columbinum 57, 62, lucidűm 63, moUe 62, purpureum 63, Robertianum 132, rotundifolium 63, Globularia Willkommii 65, Glyceria arundinacea 85, Glyptostrobus europaeus 4, (4), Gnaphaliura norvegicum 23, Gomplionenia acuminatum 15, angustatum 15, v. pro- ducta 16, capitatum 15, constrictum 15, intricatum 15, micropus 15, v. exilis 15, montanum 15, olivaceum 16, sarcophagus 16, Graphis scripta 203, Griramia alpestris 205, apocarpa 205, ovális 93, 106, ovata 205, pulvi- nata 93, 94, 106, 205, rivularis 205, Gymnostoniuni calcareum 205, tor- tile 205, Gypsophila muralis 60, paniculata 24, Visianii 197, Gyrophora cyliadrica 20. Háló szerkezet 67, HantzscMa amphioxys 17, elongata 17, Hedera Helix 64, Hedwigia albicans 11, 93, 111, Heleocbaris acicularis 184, carniolica 184, ovata 184, palustris 184, f. arenarium 184, pauciflora 184, uniglumis 184, Heliantheniiira Chamaecistus p serpyllifolium 63, glabrum 63, Heliantbus annuus 25, Helicbrysum angustifolium 66, italicum 55, 66, Helleborus dumetorum 192, 198, (31), istriacus 55, 60, Hemigra- pliis Decaisneana 85, Herczegovina flórájához adatok 37, Hesperis glutinosa 35, 55, 57, 61, laciniata p, hirsuta 61, tristis 24, Heterocladium squarrosulum 94, 112, Hibiscus Abelmóschus 86, 228, 231, Hieracium Bauhini ssp. fastigiatum ^, parcipilum 32, bifidum ssp. basicordatum f. umbrosa 32, ssp. caesiiflorum v. retrofactum 32, brevilanosum 32, gymnoce- phalum V. normálé 32, v. stylosum 32, var. nudum 32, Krasani ssp. rotundi- ceps 32, leptophiton ssp. anocladum 32, ssp. bauhiniceps 32, macrodon 66, ssp. Paklenicae 32, malovanicum 32, Neilreichii ssp. visocicense 32, palle- scens var. bichlorum 32, v. genuinum 32, pelliculatum 32, prenanthoides ssp. violascens 32, rauzense v. genuinum f. pilosus 32, retyezatense ssp. sparsulum 32, villosipes ssp. villosifolium f. tubulosum 32, vulgatum ssp. aurulentiforme 32, Waldsteinii ssp. biokovoense 32, Hippocrepis comosa 56, 62, Homalia trichomanoides 206, Homalothecium Philippianum 206, sericeum 206, Hordeum leporinum 56—58, Hyacintbus leuco- phaeus 183, Hygrohypnum moUe 92. 98, 114, ochraceum 92, 98, 114, palustre 92, 114, Hylocomium loreum 207, splendens 94, 115, squarrosum 95, 115, triquetrum 96, 115, 207, Hymenostonium squarrosum 8, Hyo- sciamus albus 65, Hypnum commutatum 206, cupressiforme 207, cuspi- datum 207, molluscum 207, pallescens 207, purum 93, 96, 115, 207, Schre- beri 91, 94, 112. XI IcmadopMla aeruginosa 21, 203, Imbibatio 68, Imbricaria Acetabulum 202, caperata 202, olivacea 202, perlata 202, physodes 202, tiliacea 202, Inotagma elmélet 68, Iris arenaria 239, i43), bosniaca 289, (43), flavissima 2::i9, (43), graminea 24, 239, (43), iUyrica 56, 59, larea 239, (43), Pseudocyperus 239, (43), pumila 24, Reichenbachioides 239, serbica 239, (/.3), Sintenisii 239, (43), spuria 239, (43), subbarbata 239, (43), Uru- movi 239, (43), Isolepis setacea 185, Isotbecium myurum 112, 206, Juglans regia 194, Jungermannia bicuspidata 205, curvi fólia 205, Juniperas communis 23, Oxy cédrus 55, 57, Jurányia hemiflabellata 1, (1), I. és II. tábla,* Jurinea moUis 24. Kickxia Elatine 132, spuria 132, Kmet Andr. emlékezete 77, Knautia arvensis v. glandulosa f. subacaulis 240, Kova-moszatok 13. Lamium maculatum 56, 65, Lapsana Rhagadiolus 66, Latbyrus setifolius 62, Laurus nobilis 60, Lecanactis biformis 203, Lecanora Flotowiana 203, piniperda 203, subfusca 21, 203, d. allophana 203, b. cateilea 203, c. glabrata 203, a. pinastri 203, Lecidella enteroleuca 203, gonio- phila 203, immersa 203, Lecothecium corallinoides 204, Ledum groen- landicum 23, palustre 23, Lenormandia Jungermaaniae 202, Leontodon bulbosum 66, saxatilis 56, 66, Lepidium Draba 60, Lepidozia reptans 205, Leptodon Smithii 206, Leptogium lacerum 204, f. lophaeum 204, Leskea polycarpa 97, 112, Leskeella nervosa 93, 97, 112, Leucobryum glaucum 95, 105, Leucodon sciurioidea 97, 111, 206, Linaria Cymba- laria 56, 57, 65, simplex 55, 57, 65, Linnaea borealis 23, Liriope gra- minifolia 49—53, (11), spicata 43, (9), Lithospermum purpureo-coeruleum 55, 64, Lolium perenne 42, m. ramcsum 132, Lotus corniculatus P, cilia- tus 62, •(■• liirsutus 62, Lupinus perennis 200, 233, (42), Luzula cam- pestris 58, Forsteri 55—68, silvatica 25, Lycopsis arvensis. 132. Madotheca laevigata 205, platyphylla 205, Magyar flóra néhány növénye 35, Magyar-horvát tengerpart flórájához adatok 35, Majanth.e- mum bifolium 43, 50, Mallotium tomentosum 204, Marcliantia poly- morpha 91, 92, 95, 98, Marrubium peregrinum 24, Mastogloia Grevillei 15, Matricaria suaveolens 239, (43), Medicago rigidula 62, Meteorológia és mezőgazdaság 28, Micella elmélet 68, Melica ciliata 24, Melosira arenaria 18, distans 18, granulata 18, roeseana 18, Mercurialis annua 57, 63, ovata 63, Metzgeria furcata 94—99, 204, pubescens 93—99, 204, Mniobryum albicaus 95, 108, Mnium affine 95, 96, 109, cuspidatum 206, orthorhynchum 206, rostratum 95, 109, Seligeri 9i^, 95, 109, undulatum 95, 109, 206, Molekula erő 68, Molekula mozgás 68, Monophyllaea Horstieldíi 199, (32), Montagne rozs 140, (31), Muscari comosum ^, nephrocarpon 55, 58, Kerneri 55, 56, 58. Navioula atomoides 14, atomus 14, baciliformis 14, borealis 13, Brebissonii 13, cincta v. Heufleri 13, cryptocephala 14, v. intermedia 14, cymbula 14, distiguenda 13, elliptica 14, v. minima 14, exilis 14, gibberula 14, hungarica 14, laevissima 14, lanceolata 14, limosa 14, maior 13, mesolepta XII V. stauroneiformis 13, minuscula 14, minutissima 14, moláris 13, mutica 14, V. Göppertiana 14, oblonga 13, oculata 14, peregrina v. meniscus 13, placen- tula 14, V. anglica 14, rádiósa 13, v. tenella 13, rhynchocepliala 14, v. lepto- cephala 14, v. rostellata 14, viridis 13, v. undulata 14, viridula 14, v. Schles- vicensis 14, vulpina 13, Neckera complanata 111, 206, crispa 97, 111, 206, pennata 97, 111, Nephrodium spinulosum 23, Nephroma tomentosum 202, Nephromium. laevigatum 20, NitzscMa apiculata 16, commutata 16, gracilis 16, Hantzschiana 16, microcepliala v. elegantula 16, tabellaria 16, Nympliaea aegyptía 74, 75, f. Planchonii 75, capenssis 136, coerulea 136, dentata 136, lotus 74, 75, 133—135, ssp. pubescens 134, f. thermalis 134, madagascariensis 136, odorata 133, pubescens 74, rosea 74, 133, rubra 74, 136, rubr. latipetala 136, rubr. longiflora 136, rubr. sanguinolenta 136, stellata 136, thermalis 74, 75, 136, zanzibarensis 133, zanz. rosea 136, Zenkeri 74. Onosraa Jávorkae 64, Opegrapha atra 203, Ophioglossum vulgatum 55, 57, Ophiopogon jaburan 42, 46, 49, 52, 54, (11), japonicus 42, 43, 46, 49, 50, 52, 54, (9), (11), muscarioides 43, (9), spicatus 43, (9), Orchis incarnata 183, picta 59, Ornithagalum refractum 56, 58, Orobus versicolor 56, 62, Orthotrichura anomalum 205, cupulatum 107, diapha- num 94, 97, 107, v. epilosum 27, leiocarpum 205, obtusifolium 28, 205, pallens 28, pátens 205, pumilum 205, speciosum 97, 107, 205, Orvos-bota- nikai kertjeink a XVIII. sz. elején 34, Ostrya carpinifolia 55, 59, Oxalis corniculata 56, 63. Pagiophyllum 4, ^5), II. tab.* Pailenis spinosa 66, Pandorina morum 33, Pannaria triptophylla 202, Parietaria judaica 55, 56, 59, ramiflora 59, Paris quadrifolia 45, Parraelia caperata 20, cetrarioides 20, conspersa 20, glabra 20, olivacea 20, physodes 20, pulverulenta 202, saxa tilis 20, fj. sulcata 20, tiliacea 20, Pamassia palustris 23, 132, Palulinia Cupana 86, 228, 230, (41), Peliosanthes courtallensis 43, (9), Pellia calycina 99, epiphylla 92, 95, 99, Peltaria alliacea 61, Peltidea canina 202, horizontalis 202, rufescens 202, scutata 202, Peltigera aphtosa 20, canina 20, d. digitata 20, polydactyla 20, Peniopliora aurantiaca 82, Per- tusaria communis 21, 204, leioplaca 204, Peucedarmm carvifolia 132, Phillyrea latifolia a. laevis 64, Philonotis caespitosa 110, Phleum subulatum 57, 58, Phyllosticta Alyssi 82, Philonotis fontana 206, cal- carea 206, Pliyscia ciliaris 20, obscura 20, parietina 202, pulverulenta 20, stellaris 20, Ph.yscomitrella Hampei 32, pátens 32, Physcomitriura pyriforme 32, sphaericum 32, Physikai elmélet 70, PhytophtliGra in- festans 80, Phytoptus Vitis 140, Picea excelsa 25, 83, Pinus Banksiana 23, halepensis 57, silvestris 238, Pirus ária 24, Pistacia Lentiscus 63, Terebinthus 63, 199, (32), Placodium circinnatum 202, crassum 21, fulgens 21, saxicolum 21, Plagiocliilla asplenioides 95, 99, 205, Plagiothecium denticulatum 96, 113, silesiacum 97, 113, silva- ticum 94, 95, 113, Plantago lanceolata 65, Plectospora botryosa 204, Pleuridium. alternifolium 205, Pleurosigma attenuatum 14, Poa annua 55, v. picta 58, bulbosa 24, Pogonatum aloides 93, 95, 110, 206, xin nanum 206, urnigerum 96, 110, Polanisia icosandra 86, 228, 229, Poly- bastia caesia 203, lactea 203, Polycarpon tetraphyllum 60, Polygala nicaeensis 56, 63, Polygonatum dumetorum 132, Polygonum Hydro- piper V. acutifolíum 132, mite 132, Polypodium serratum 56, 57, Poly- trichura alpinum 93, 110, commune 110, decipiens 94, 110, formosum 94, 95, 111, V. minus 27, juniperinum 91, 93, 111, 206, piliferum 11, 93, 111, Populus balsamifera 23, Populus fajok rokonsági viszonyai 33, Posidonia oceanica 82, Potamogeton alpinus 82, coloratus 82, compressus 82, cri- spus 82, cuspidatus 82, densus 82, íiliformis 82, fluitans 82, gramineus 82, lucens 82, mucronatus 82, natans 82, nitens 82, pannonicus 82, pectinatus pr. interruptus 82, perfoliatus 82, polygonifolius 82, praelongus 82, pusillus 82, rutilus 82, sirenum 82, trichoides 82, Zizii 82, Potentilla Benitzkyi 214, malacophylla 215, mollis 35, 215, pygmaea 216, Römeri 214, rubens 61, rupestris 140, 207—218, 211,* (34)— (38), v. Benitzkyi 214, (38 1, sv. grandi- flóra f. asperula 215, f. banatica 214, f. rumelica 214, sv. mollis 215, v. gracilis 35, (38), 211, (8), sv. grandiflora 35, 214, v. Halácsyana 216, v. minor 216, f. Boissieri 216, (38), f. pygmaea 216, (38), v. mollis 35, 215, v. orientális 216, (38), v. strigosa 216, (38), v. subalpina 213, 214, v. villosa 213, 214, f. pyrenaeica 213, f. suecica 213. Pottia truncata 205, Preissia commutata 204, quadrata 95, 98, Primula acaulis 64, Baumgarteniana 194,'^Columnae 55, 64, farinosa 183, vulgáris 64, Protoplasma emulsio 70, protoplasma-molekula 67, Prunus chamaecerasus 24, Mahaleb 55, 61, Pseudoleskea illyrica 27, Psora decipiens 21, 203, lurida 203, Psoroma gypsaceum 202, Pterigyn- andrum filiforme 206, Pterygoneurum cavifolium 106, Pyrenula nitida 204. Quercus Cerris 24, conferta 156, lanuginosa 24, 59. Radula complanata 205, Ramalina calicaris 19, 202, ciliaris 19, farinacea 19, 202, fraxinea 19, pollinaria 19, 202, Ranunculus Ficaria 60, illyricus 24, repens 60, velutinus 60, Reichardia picroides 55, 66, Rei- neckia camea 41, 48, 50, 51, 53. (11), Reseda lutea 57, Rhagadiolus edulis 56, 66, Rlianiiius Alaternus 57, 63, cathartica 24, Rhizocarpon geographicum 21, Rhodea japonica 41, 46, 48, 51, 53, (11), Rhodobryum roseum 94, 109, Rhododendron canadense 24, Rhus typhina 25, Rhyn- ch-ostegium prolixum 206, nisciforme 92, 112, 206, Ribes alpinum 197, 198, (32). carpathicum 197, Grossularia 197, 198, 223, grossulariae folium 198 (32), Hudsonianum 23, hunyadense 198 (32), multiflorum 197, 198, (32), nigrum 197, petraeum 197, 198, (82), rubrum 23, 220, Riccia fluitans 94, 98, glauca 92, 95, 98, Robinia pseudacacia f. cleistogama 35, (8), Roico- spheiiia curvata 16, Vanheurekia 16, Rosa reversa 77, Rosmarinus officinalis 65, Rubus candicans v. stenotrichus 30, carpathicus v. erythran- dus 30, chamaemorus 23, congestus 30, crassiformis 30, curvacanthus 30, erythrogynus 30, Gruntensis 30, Güntheri v. coriaceus 30, hirtus v. macro- setus 30, V. sepincola 30. infecundus 30, Kmetii 30, Kupcsokianus 30, Lajthensis 30, lobatus 30, metallicolus 30, microsepalus 30, microstemon 30, mucidus 30, nemorivagus 30, pseudorivularis 30, pulchrifrons 30, pullus XIV 30, reversus 30, ripensis 30, rivularis v. elegáns bO, Rndnensis 30, san- guineus 30, scaber v. brachyadenins 30, v. Hontensis 30, f. elliptica 30, seandens 30, sericifrons 30, serpens v. acanthophyllus 30, Slávikii 30, sparsipilus 30, subcollinus 30, thelybatos v. ciliata 30, valifrons 30, Vyso- kensis 30, Rudbeckia laciniata 25, 239, Ruppia maritima 82, pannonica 82, rostellata 82, RtiscTis aculeatus 56, 59. Sax-féle elmélet 68, Salix purpurea 59, Salsola Tragus 59, Salvia anstriaca 24, splendens 85, Sarcogyne pruinosa 203, Scapania aequi- loba 94, 97, 100, Schistidium apocarpum 90, 93, 94, 106, Schoeno- plectus lacustris 186, mucronatus 185, supinus 185, Tabernae montani 185, Schoenus nigricans 184, Scilla bifolia 56, Scirpus digynus 186, radicans 186, silvaticus 186, Scorzonera picroides 66, Scrophularia peregrina 56, 65, Sedum boloniense 1H2, Seligeria pusilla 95, 102, Semecarpus Anacardium 86, 228, 229, (41), Senecio viscosus 132, vul- gáris 66, Septoria Alyssicola 82, Sequoia Langsdorfi 4, (4), Sesleria barcensis 183, Silene nutantiformis 73, venosa 55, 59, Sinapis álba 60, Sisakvirág nemzetség 34, SitzungsbericMe (8), (15), (31), Smilax aspera 59, Solenostoma sphaerocarpa 95, 99, Solidago elongata 23, serotina 239, (43), Virgaurea 132, Sonchus arvensis v. uliginosus 132, tenerrimus 55, 66, Sorbus aucuparia v. typica 182, Sóskasavas sók szerepe a csirázásnál 199, 225, Spartium. junceum 62, Speiranthe conval- larioides 47, 53, (11), Sphaerotbeca Euphorbiae 223, (39), gigantasca 223, Mors uvae 200, 219—225,' (38), tomentosa 223, Spbagnum acuti- folium 207, cymbifolium 92, 101, fimbriatum 92, 97, 101, squarrosum 92, 101, Splachnura ampuUaceura 97, 98, 107, (18), Staphylea pinnata 24, Stauro- neis amphileptal4, anceps 14, Heufleriana 14, Phoenicenteron 14, Stellaria média 60, Stepbanodiscus astraea 18, Stereodon arcuatus 113. cupressi- formis 93—97, 113, fastigiatus 93,98, 114.* (18 , Sticta amplissima 202, pulmo- naria 20, 202, scrobiculata 202, Stipa pennata 24, Streptocarpus Wend- landii 199, (32), Streptopus amplexifolius 45, Soriraya biseriata 17, f. minor 17, ovális v. angusta 17, Swietenia Mahagóni v. praecociflora 71, Sympbytnra tuberosum 55, 64, Synecboflastus flaccidus 204, Vespertilio 204, Synedra acus 17, affinis 17, capitata 17, Sysimbrium polyceratium 60, Szakosztályi ügyek 33, 83, 139, 198, 238. Tabellaria floculosa 17, Taraxacum laevigatum 132, paludosum 66, Teratologia 200, 233, Tetraphis pellucida 206, Tballoedema coeruleonigricans 21. Thalloidima vesicularc 21, 203. Tbamniuin alopecurum 206, Tbelidium pyrenophorum 204, Tbelotrema lepadium 203. Tberopogon paliidus 42, 49, 52, 53, (11), Tblaspi praecox 60, Tbuidium abietinum 94, 112, tamariscinum 206, Tbym-us effusus 65, longicaulis 65, Tilia tomentosa 156, Tomasellia arthonioides 204, Tomen- tella elaeodes 82, Tordylium apulum H4, Tortula aestiva 106, Tortula muralis 93, 94, 106, papillosa 91, 97, 106, ruralis 91, 93, 94, 106, subulata V. inframarginata 27, Tragopogon dubius 132, Tricbostomum convo- lutum 205, cylindricum 105, inflexum v. elatum 27, Trifolium dubium 132, nigrescens 62, scabrum 62, subterraneum 55, 57, 62, Triglocbin maritimum 183, Tunica saxifraga 24, Tupistra macrostigma 48, 53, (11), Tuzson-Hermann-féle tárgymikrometer 84. XV Ulmus campestris 24, Ulota crispula 97, 107, Urceolaria scru- posa f. bryophila, 203, f. corticola 203, Urospermum picroides 66, Usnea barbata 19, dasypoga 19, florida 19, hirta 19, plicáta 19. Vaocinium Oxycoccos 23, pennsylvanicom 24, vitís idaea 23, Valantia muralis 55, 57, 65, Verbascum laxum 82, phlomoides 25, Ver- béna officinalis 132, Veronica Bihariensis 85, Toumeforti 132, Verru- caria calciseda 204, fuscella 20i, muralis 203, purpurascens 204, rupestris 204, Vicia hirsuta 132, hybrida 56, 62, segetalis 132, tetrasperma 132, Victoria regia 136, Vincetoxicum eontiguum 64, fuscatam 55, 57, 64, Viola adriatica 56, 64, Riviniana 64, silvatica 56, 64, Viscum Oxycedri 59. Weisia viridula 94, 105, 205, Woodsia ilvensis 23. Xanthium italicum 239 (44), spinosum 24, Xanthocarpia oclira- cea 202, Xantlioria parietina 20, Xerantheraum annuum 24. Zannicbellia palustris v. aculeata 82 p, pedicellata 82, Zostera maritima ^, stenophylla 82, nana 82, Zosterites Kotschyi 82, marinus 82, Zuzmók 19, 201. Corrigenda. Oldal Sor Helyett Olvasandó Seite Zeile Anstatt Lies 23 38 virgatum virginianum 23 43 elongata virgaurea 35 6 porto-ré-i cirkvenicai 185 1 Isolepsis Isolepis (30) 18 Réti Rétyi JAN 6 1911 VII. KÖTET. 1908. 1. FÜZET. •• r NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÍiZRKMÜKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, Vllf., Kszterházy-utcza 16. szám.) 1908. TARTALOM. Oldal T u z s 0 n J. Adatok Magyarország- fosszilis flórájához (II). (Addita- menta ad floram fossilem Hungáriáé) 1 Györffy J. Dicramim Sendtneri Limpr. a magyar flórában . . B Quint J. A trencsénteplic-zi tó kovamoszatai 18 Zala J. Adatok Magyarország zuzmóinak ismeretéhez .... 19 Tuzson J. A berlini új botanikai kert és intézet ..... 21 Irodalmi ismertető: Lengyel G. : Marti us, Flóra Brasilien- sis. — Györffy J. : J. Glowacki, Bryologische Bei- tráge aus dem Okkupationsgebiete. — Rapaics R.: Ifj. Konkoly Thege M. : A meteorológia és a mezőgazdaság 26 Személyi hírek 28 Növénytani repertórium . : 29 Szakosztályi ügyek 33 BEIBLATT Seite (l)-(8) NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VII. KÖTET. 1908. 1. FÜZET. Tuzson János: Adatok Magyarország fosszilis flórájához (11).^ (Addítamenta ad fíoram fossílem Hungáriáé.) L IL Tábla. (Tabuké L IL) yurányia hemiflabellata nov. gen. nov. typus. Foliis flabelliformibus, rachidibus loyigis, segmentis ad basim flabelliforme dispositis, in parte superiore in moclum segmentorum foliorum pinyiatorum stantibus, induplicatis, unitis, in partibus peri- fericis sectis, 10 — 15 %i laiís, nervo mediano inferiore, nervis in dimidioparte segmenti circiter 10 — 12 crassiorihus et inter eos tenui- oribus ; baccis in ramis frudiferis haud dense dispositis, 9-12%n longis, 8—9 "% latis. Fólia et rami fructiferi in uno loco, sed disjuncte inventa. In formatione cretae ad Ruszkabánya, com. Krassó-Szörény Hungáriáé meridionalis. Hoc genus fossile tribus Sabaleae affine esse videtur. Fólia typi Flabellariae longirachidis Ung. (Iconogr. plánt. foss. Denkschr. d. math. naturwiss. Cl. d. Kais. Akad. d. Wiss. IV. Wien, 1852) ad hoc genus fossile pertinent. Az I. és n. tábla 1 — 3. képein lerajzolt, kövült növényi rész- letek Ruszkabányáról származnak, az ottani felső kréta- korú homok- körétegekből,^ és együttes előfordulásukból következtetve, egy és ugyanannak a pálmának maradványai gyanánt tekinthetők. E kövületek igen értékes adatokat szolgáltatnak, egyrészt, mert krétakorúak és így a pálmák és egyáltalán az egyszikű növé- nyek első hírnökei közül valók; másrészt pedig azért, mert eléggé jól megtartotr és rendszertani követkeíztetésekre aránylag eléggé alkalmas részletek. A ievélmaradványokból, melyeknek számos töredéke került napvilágra, megállapítható, hogy a levél legyező-alakú, tüskétlen; a levél lemezébe mélyen benyúlik a rachis; a lemez tövén a sze- letek egy kissé felfelé görbülve képezik a legyező alját. A felsőbb szeletek aránylag nem nagy szög alatt, de némileg a szárnyalt levelek szeleteinek módjára állanak el a rachistói. A rachis köze- lében a lemez szeletei nincsenek behasogatva, hanem egymással 1 (I). L. Földtani Közlöny, XXXIL p. 200. ^ Gyűjtötte Scliafarzik Ferencz mííeg3-etemi tanár. JMövénytani Közlemények. 1908. VU. kötet, 1. füzet. 1 TUZSON JÁNOS összefüggenek, csak a kerületen válnak egymástól el. Ezek a beliasadt szeletek meglehetős hoszúságú sallangok alakjában veszik körül a legyező összenőtt részét. Az 1. kép a lemez középső részletét mutatja, a 2. képen pedig szabadon álló szeleteket látunk; a melyeket itt-ott egyes darabokon a középső részszel összefüggésben is sikerült meg- találnom. A szeletek hosszukban sűrűn, párhuzamosan erezvék; egy fél lemez szélességére mintegy 10 — 12 vastagabb és ezek közé egy-egy vékonyabb ér esik. A levélnek középső, a hosszú rachis-szal összefüggő része teljesen azonos alakú a Flahellaria longirachis Unger nevű fosszilis pálmai evél-typussal, melyet szerzője az ausztriai Muth- maimsdorf melletti, szintén felső kretakorú képződményekből irt le^ és a melyhez hasonlók Francziaország déli részének és Szilé- ziának felső krétakorú rétegeiből is ismeretesek. A mennyire a leírásokból kivehettem, az U n g e r-től leirt levélről nem ismeretes az, hogy lemeze széthasadt sallangokban végződne. Sőt Drude^ a FI. longirachis-t a Phoenicophorium és Verscha/feltia génu- szokkal hozza vonatkozásba, a mely feltevés magába zárja azt a feltevést is, hogy a FI. longirachis szárnyalt levél, a melynek szeletei összenővék és csúcsukon csak fürészfogak módjára állanak ki és továbbá, hogy a lemez csúcsán bemetszett, vagyis kétcsúcsú. Az Unger-tól lerajzolt muthmannsdorfi levél alkotása annyira egyezik a ruszkabányai levelek középső részével, hogy azon a nézeten vagyok, hogy ahhoz a levélhez is hosszan bemetszett szeletek tartoznak és így arra a D r u d e hasonlata minden való- színűség szerint indokolatlan. Megerősít azonban ebben a véle- ményljen az is, hogy a szóban levő fosszilis levelek lemezének szélei tőben kétoldalt ívesen görbülnek és nem állanak el mereven, mint a szárnyalt pálmalevelek szeletei. Ezek a viszonyok arra a rendszertani következtetésre jogo- sítanak, hogy a FI. longirachis levél nem az Areceae-hez^ hanem inkább a Sabaleae-hez tartozik, de emellet mind a két típusból tartalmaz valamit, a kettő közölt átmenetet képez. Kérésemre Schafarzik tanár úr a ruszkabányai érdekes lelőhelyet újabb kutatás alá vette és ekkor töljb újabb levél- részlettel a II. tábla 3. képén bemutatott termés-ágazatot találták, a mely kétségtelenül szintén pálmától származik és minthogy a levelekkel együtt volt, úgy hiszem, hogy a közvetlen összefüggés nélkül is majdnem kétségtelen az ezekhez való tartozása. A terméságazaton a kocsány aránylag vékony, itt-ott a ter- mések tövén egy kissé meghajló és rajta nem sűrűen foglalhattak helyett a termések, a melyek, a ránczos felületű lenyomatból ítélve,, húsos bogyók voltak; 9—12 mm. hosszúak és 8 — 9 mm. szélesek. ^ Iconographia plantarum fossilium. Denkschr. d. mathem.-naturwiss. Cl. d. Kais. Akad. d. Wiss. IV. Wien, 1852. * E n g 1 e r - P r a n 1 1 ; Die natiirl. Pflanzen famiüen, II. 3. p. 90. ADATOK MAGYABORöZÁG FOSÖZ.ILIS KLÓRÁJÁHOZ S- A tengely párhuzamos, hosszanti kiemelkedést mutat; rajta a lehullott termések ripacsai nem láthatók, a miből következik, hogy a b( gyók vékony, könnyen lehulló kocsánykán függőitek. A bibe helye a bogyók egyikén sem vehető ki tisztán, csupán egy bogyó alr.kja vallott némileg arra, hogy a bibe annak csúcsán vagy csúcsa közelében foglalhatott helyet. A levél, a terméságazat és a bogyók leírt alakjából a növény rendszeri ani helyzetére nézve azt következtethetjük, hogy az a Coryphoideae alcsalád Sabaleae tribusához áll a legközelebb. A mi az/al a körülménynyel is összhangban áll, hogy az európai kréta- és harmadkori rétegekben előforduló, eddig ismeretes pál- malevelek mind a Sabaleae tribusra vallanak, a mely ma is nagy- részt az ó-világ palaeotropikus fíóravidékéiiek az északi extra- trópikus flóravidélíkel határos részein van elterjedve. Kövületünk szorosabb vonatkozásba az ide tartozó génuszok egyikével sem hozható. Az azonban kétségtelen, hogy a család többi tribusától : a Phoeniceae-tő\, nemkülönben a Borasseae-tól, vala- mint aLepidocaryoideae alcsaládtól is távolabb áll és az is bizonyos, hogy annyira eltérő a tekintetbe jöhető ma elő génuszoktól, liogv a generikus megkülönböztetés indokolt. Másrészt azok után, a mennyit e növényről megismertünk, indokolt most már az is, hogy azt a legkülönfélébb Chamaerops, Sahal stb. génuszokkal vonatkozásban álló, illetőleg igen kétes rendszertani értékű, különböző levéltöredékekre vonatkozó Fla- 6eí/ana-csoporlból kiemeljük. E fosszilis növény-génuszt a magyar tudományos botanika egyik legkiválóbb, elhunyt művelőjéről, Jurányi-ról nevezem el, a typus-név pedig a levélnek részben legyező-, részben szárnyalt voltára vonatkozik. A leírt pálma nagyszámú töredékeinek társaságában egy CVecZwena-tipusú kétszikű levél töredékét és egy közelebbről meg nem határozható harasztlevél részletét találtam. Cryptomerites hungaricus nov. typus. Foliis acerosis paido arcuatis, circiter 7 — 10 mm. longis, acutis, basi dilatatis ; seminibus ca. 8 — 9 mm. longis, utrinque acuminatis, in longitudine costam mediam obsoletam habentibus. Rami foliosi et seniina apposite sed disjuncte inventa. In formatione ignota prope Dobsina, com. Glömör, Hungáriáé septentrionalis, Generi Cryptomeriae affinis. A dobsinai jégbarlang előtti katlanszerű völgy lejtőjén fel- tárt agyagpala-rétegből valók a 11. tábla 4. és 5. képén bemu- tatott kövületek.^ ^ Az egyiket L ó c z y Lajos egyetemi tanár úr küldte, a másikat — a mely Dobsina város gyűjteményében van elhelyezve — mindkét kövület gyűjtője, Jex Simon bányaigazgató úr. 1* 4 TUZ80N JÁNOS A hozzáül küldött kövületek egyikén (II. tábla 4. kép) három növényi részlet látható : e^y leveles fenyőág, egy mag és egy kétszikű levél töredéke. Az utóbbi, mivel nem vehető ki az egész levél, további meghatározásra nem alkalmas. A fenyőág és a mag valószínűleg összetartozik, a mit nem csak az együttes előfordu- lásból következtetek, hanem a meghatározás eredményéből és abból is, hogy megszenesedett részleteik egészen egyforma állományúak, a mi valószínűleg mind a két részletnek gyatitatartalmától származik. A kétszikű levél azonban a fenyőág és termés meghatáro- zásában mégis bír jelentőséggel, t. i. a kövületek korát a kréta- korúnál fiatalabbra teszi. Az ez időszakokból ismeretes és a recens fenyők leveles ágainak és magjainak morfológiai viszonyaiból ítélve, a kövület kétségtelenül valamely a Taxodieae-hez tartozó fajtól származik. Tekintetbe jöhet különösen a Cryptomeria génusz, melynek magja a kövületen láthatóval teljesen e^jezö; a kövület leveles ága pedig szintén beilleszthető ebbe a génuszba. A ponto- sabb meghatározás lehetősége — miután nem egészen jól meg- tartott töredékekkel van dolgunk — ki van zárva. Hazánk területéről biztosan meghatározott fosszilis Cryp- tomeria tudtom szerint nem ismeretes. A Cryptomeria fájához hasonló szerkezetű fatörzset két helyről irtani ugyan már le, ú. m. Budakesz eocén rétegeiből^ és a várpalotai harmadkorú lignit- bányából;^ azonban, a mint leírásukban kiemeltem, a Taxodieae és Cupressineae fajok, fájuk alapján — különösen ha azt csak kövületben vizsgáljuk — n m különböztethetők meg. A Taxodieae csoport alakjai közül ha/.ánkból, nevezetesen a Zsilvölgy aquitánkorú rétegeiből ismertette Staub a Sequoia Langsdorfi Brngt. és Olyptostrohus europaeus Brngt. típusokat. Anglia eocén-rétegeiből ismeretes a Cryptomeria Stern- hergii Gard. Bajzát nem láttam, de ha egyező a Cryptomeria japo7iica-val, a mint azt P o t o n i é irja, úgy nem csatolhatom ehhez a dobsínai kövületet, mert ennek tűi jóval apróbl^ak. Pagiophyllum typus ? A II. tábla 6. képén bemutatott kövü- let a Veszprém melletti triászkorú homokkő-rétegekből származik. Apró ágrészlet, melyet fedelékesen egymásra illeszkedő, pikkely- alakú levelek boiítanak; alkotása Pagiopliyllum-x2i, vall, közelebbi meghatározásra nem alkalmas. ^ Adatok Magyarország fosszil-flórája ismeretéhez. Földtani Közlöny XXXir. p. 200. ^ A balatoni fosszilis fák monográfiája. (A szakosztálynak 1907 május 8-án és október 9-én tartott üléséből.) DICRANUM SENDTNERI UMPR. A MAGYAR FLÓRÁBAN ö Györffy István: Dícranum Sendtnerí Límpr. a magyar flórában. A Dieraniim^ nemzetségnek 127 eddig ismeretes faja közül Európában 33 faj,"^ nemrégiben az erdélyi részekből először közölt^ « egész Európára új adattal együtt összesen 34 ismeretes. Hazánkból már a 80-as évek előtt 19 faj volt Kánitz össze- állításában^ kimutatva; a ma ismert fajok száma: 25,^ közte egy igen ritka, mely Európa területén csak hazánkban fordul elő, különben Észak-Amerikában lionos.*^ Tekintélyes számmal van tehát képviselve a Dicranum-nemzetség, hiszen Németország, Ausztria és Schweiz gazdag moh;i flórája is eddigelé csak 2 fajjal volt gazdagabb,' illetőleg ezentúl már csak egy-g\e\ le?z s igy 26 fajjal van most már képviselve nálunk e nemzetség. Hazai mohflóránknak új tagja a Dicraniim Sendtneri. ^ melyet a következő tulajdonságok jellemeznek. ^ A Dicranum-nemzetség elnevezést Hedwig J. állította fel {Funda- mentum históriáé naturális Muscorum frondosorum etc. Lipsiae, 1782) ; meg- határozását pedig arra a jellemző tulajdonságra alapította, hogy a peristoma- fogak (1. P. II. Tab. VIII. f. 41. 42. Bryi scoparii) kótcsúcsúak (oív.pcívoc (2); de igy (v. ö. P. II. 92. old.) e nemzetségbe tartozóknak veszi azokat a mohákat is, melyek most mint külön nemzetségek ismeretesek, t. i. a Ceratodon, Dicra- nella, Rhacomitrium, Dichodontium és Leucohryum nemzetségeket. 2 V. ö. Die natürlichen Pflanzenfamilien I. T. 3. Abt. 208. Lief. 326. old. 3 „Hedwigia" Bánd XLII. 1803. 299. old. s melyet R o t h G. „Die europáischen Laubmoose" Leipzig, 1904. ez. munkája nem is említ. * Valóban nincsenek az irodalomban Magyarországon talált lombmohok felemlítve!? Erdélyi Múzeum III. évfolyam 1876. 10. szám 170. old. ^ Hazánkból ismeretesek a mai napig a következő fajok : A) Arctoa (Br. eur.; Lindb. : 1. Dicranum fulvellum (D i c k s.) S m., 2. D. falcatum Hedw., 3. D. Blyttii S c h i m p., 4. X>. Starkei W e b. et M o h r. ; B) Eudicrana Mitt. : a\ Dicrana undulata Schimp., 5. D. spurium Hedw., 6. D. Ber- geri B 1 a n d., 7. D. undulatum E h r h., 8. D. Bonjeani De N o t. ; h) Dicr. scoparia Schimp. 9. D. május Smith, 10. D. scoparium (L.j Hedw., 11. D. neglectum Jur., 12. D. Mühlenbeckii Bryol. eur., 13. D congestum Brid., 14. D. fuscescens Turn, 15. D. elongatum Schleich., 16. IK scopariiforme K i n d b. ; C) Orthodicrana C. M ü 1 1. a) D. montana ill. tenui- nervia : 17. D. montanum Hedw., 18. D. flagellare Hedw.; b) D. laevi- dentata: 19. D. strictum Schleich., 20. D. Scottianum Turn.; c) D. crassineroia : 21. D. viride (Suli. et L e s qu.) L i n d b., 22. D. fulvum Hook. ; D) Paraleucobryum L i n d b. : 23. D. longifolium Ehrh-, 24. D. Sauteri Schimp., 25. D. albicans Bryol. eur. •^ Ez a faj pedig a : D. scopariiforme Lindberg. ' T. i. a D. Sendtneri L i m p r. és a D. grönlandicum Brid fajokkal. * A Dicranum Sendtneri L i m p r. első példányát Sendtner 0. gyűjtötte. Az általa gyűjtött mohoka „Schlesische Gesellschaft" herbáriumában vannak ; az egyik Dicranum példányt D. elongatum-n^^s. határozta meg és Mii de J. : „Bryologia silesiaca'-jábau (Leipzig. 1869. 69, old.) igy is veszi fel; Juratzka J. : .,Die Laubmoosflora von Oesterreich-Ungarn" Wien, 1882. — művében a D ftagellare egyik compactus alakjának tartja. (45. old. Anm.) L i m p r i c h t fedezte fel, hogy ez voltaképpen a D. fus- cescens és D. elongatum közé eső alak s mint ilyet írta le (Dr. L. Rabenhorst's Kryptogamen-Flora von Deutschland, Oesterreich und der Schweiz. 11. Aufl. IV. B. I. Abt. I. Bd. 360—361. oldal). 6 GYOEFFY ISTVÁN 3*5 — 5 cm. magas tömött, sárgás-zöld gyepet alkot; az egyes egyének szára a kurta, de sűrű gyökszösz (rhizoTda)-től barna- színű. A levelektől egyenletesen borított szára k. m. (=^ keresztmet- szet)-ben kerekded; kívülről 5 — 6 rétegű, sötétbarna, sokszegletes, elég vastagfalú kéregrész borítja, középen világos, kerek teriiletet alkotnak a vékonyfalú, apró sejtek, a vezetőnyalábot alkotva, mely elég tekintélyes részét teszi a szárnak. A3"5 — 5 mm. hosszúlevelek lemezének alja toiásdad-lándzsás, mely csúcsa felé egyenletesen, fokozatosan keskenyedve, hosszan kinyúlt árhegyet képez olyformáu, hogy a levéllemez két fele vályúszerüleg összehajlik ; az egész levéllemezen végigfut a hatal- masan fejlődött vezetőnyaláb, mely a csúcsban végződik. A levél- lemez csúcsrészén a lemezsejtekuek és vezetőnyalábnak sejtjei sze- mölcs (papilla) módjára való kiemelkedése következtében fogazott. A levelek felfelé és oldalt állnak el s mindnyájan egy oldalra néznek, a mit különösen nedves állapotban levő egyéneknél lát- hatni igen jól. Ha a levelek víztartalmukat veszíteni kezdik, a merev-egyenestartású levelek Yég^ő része csakhamar befelé kezd görbülni, majd bekunkorodik, végül elpenderedik és így bodrossá, borzassá válnak a gyepek, miért is a leveleknek egy oldalra való hajlása annyira nem lesz szembetűnővé. Ha az ilyen összepen- deredett leveleket vízbe mártjuk, a levelek teljesen kiegyenesed- nek olyanformán, hogy a kiegyenesedés a levelek közepétől halad bár fokozatosan, de gyorsan a csúcsok felé. A levél felső részének összependeredése után igen sokféle alakot lehet megkülönböztetni. Az 1. kép a Dicranum Sendtneri száraz állapotban levő leveleit tünteti fel. A rajzra vetett futó- lagos pillantás is némi fogalmat nyújt arról a változatosságról, a mit e tekintetben e mohánál tapasztalni lehet. Látunk dugóhúzó módjára (1.) összecsavarodott, sarlósán meggörbült (2., 4.), kampóra emlékeztető (3.), vitézkötésszerü (5.), hurokszerű (6.), csiga mód- jára összekunkorodott (7.) és kos-szarvra emlékeztető (8.) s azon- k'ívül még egyes átmeneti alakokat feltüntető leveleket. DICRANUM SENDTNERI LIMPR. A MAGYAR FLÓRÁBAN A levéllemez sejtjei mindenütt egy réteget alkotnak; a sejtek f;ila középvastagságú. A levél alján a sejtfal nem egyenletes vastag- ságú, ezért a sejtek ürege sem egyenlő átmérőjű. A sejtfalak gyen- gén hullámos-lefutásúak (2. kép 1. rajz). De nemcsak felületi képen látjuk a sejtek sejtüregét egyenetlen átmérőjűnek, hanem hossz- metszetben is (2. kép 6. rajz). A levelek alján két oldalt találjuk a „levélzugsejt"-eket (Blattílügelzellen), a melyek egy jól határolt, élesen megkülönböztethető, kissé kiálló csoportot alkotnak (2. kép 1, rajz S). Feltűnők már színüknél fogva, t. i. világos-sárgásbarna foltot alkotnak a szemecskékkel telt, zöld sejtek területében. ÁltM Iában a levéllemez sejtjei nagyságára a következő táb- lázat szolgáljon felvilágosításul: 1 Dicranum Sendtneri szélessége hossza > a ♦a u ÍM > SÍ s alján > levő sejtek 10 [J. 54 [j. S N tn KI :0 közepén 8 p. 32 p. csúcsán 7 |x 16 p. „levélzugsejt"-jei (Blatt- ílügelzeilen) 32 i>. 1 44 p. a o a legkisebb , szegély- sejt" -je 4 H- 6 [j. a rendes 6 ,a 9 p. Mint minden mohánál, a melyeknél vezetőnynláb fejlődött, úgy itt is természetesen más és más képet kapunk, ha a levél külön- böző részeiből készítünk keresztmetszetet. A levél felső harmadából készített keresztmetszeteket tünteti tel a tábla 2. és 3. rajza. A levél- lemez sejtjei kerekdedek, egy réteget alkotnak, bár a két lemezfél mindegyike egyenlő számú sejtből áll, mégis az egyik szárny rövidebb valamicskével, a mi a rajzunkon is eléggé világos, A levéllemez- sejtek cuticulája némely helyen szemölcs (papilla) módjára meg- vastagodik s élesen fénytörő kékeszöldes, apró kúpként áll el a sejttől: magasságuk 1 |x, sőt sokszor 1'5 [x. A vezetőnyalábot mind- össze nénány sejt, az ű. n. „háti sejt"-ek (= Dorsal vagy Rücken- zellen = cellulae dorsales) alkotják, úgy hogy alig emelkedik ki a fonák felé a levélér (2. kép 3. rajz) ; a levél színe, tehát a szár felé fordított részén a sejtek nagyobbak, ezek az ú. n. „hasi seit"-ek (= Bauchzellen = cellulae ventrales. A „háti" és „hasi sejt"-eknek osztódása révén mind nagyobb számú sejt vesz részt ö GYÖRFFY ISTVÁN a vezetőnyaláb alkotásában és így ez hovatovább inkább kidom- borodik a levél fonáka felé s így pl. a levél közepe felé haladólag mind több és több „háti" és „hasi sejt"-et látunk (2. kép 5. rajz). A „hasi sejf-eknek kisebb s a „háti sejt"-eknek nagyobbfokú osztódása következtében végül igen sok sejt alkotja a vezető- nyalábot (2. kép 5. rajz). Rajzunk a levél alsó részének „levél- zugsejt "-ek felett levő részletéből készített metszet képét adja. A levéllemez (1) itt is egysejtrétegú, a sejtek téglásak, kerekded- négyszögletes sejtüreggel, meglehetősen egyforma nagyságúak. A levéllemez „szegélysejt"-je {=- R;mdzelle) cuticuláján szemölcs- szerű megvastagüdás (2) látható. Igen tekintélyes vastagságú a levél ere, a vezetönyaláb. Szerkezet tekintetében megegyezik pl. az Aulacomnium palustre^ Didymodon giqanteus'^ '^agy a Brachys- teleum polyphyllum'''' és & Hymenostomum squarrosum^ levelével. A levélér erősen kidomborodik. A vezetőnyaláb sokszegletű, erősen megvastagodott és sárgásszínü falú, egymással minden sejtközi üreg nélkül összekapcsolódó sejtekből áll, a melyek több réteget alkotnak. A levél színe felől két réteget képeznek a „hasi sejt"-ek (Bauchzellen Lorentz) ■' (2. kép 5. rajz 3) és a levéleret egész széltében beborítják; egymás között alak s nagyság tekin- tetében teljesen egyenlők, ú. n. „egynemú''-ek (homogeneae), a fonák felől általában 3 réteget képeznek (2. kép 5. rajz 4). szin- tén egyneműek. A levél színe és fonákja felé eső legkülső sejt- réteg nem más, mint epidermis ; az alatta levő réteg, illetőleg — a fonákon — rétegek pedig a hypoderma értékével bírnak. E két megerősítő szövet között ívesen meggörbült réteget alkotnak az egy rétegben kifejlődött „jelző"- vagy „ vezető "-sejt-ek (^= Deuter = duces Lorentz), a melyek parenclyma- sejtek és a melyek Haber- landt" szerint a vízvezetés szolgálatában álló kezdetleges iiadroma- elemek. Ezek a vezető-p;irenchyiiia-sejtek nagy üregűek, majdnem parenchymátikusak, a levélér közepén nagyobbak, mint a szélen; egészen átérve a levél erét, a levél színén egész vonalban érint- keznek a „hasi sejt"-ekkel, sehol sem jutnak ki ;i felületre, vagyis a „hasi sejtek" holosíromás (holostromaticae) szerkezetűek. "' 1 Die natürl. Pflanzénfamilion I. T. 3. Abt. 1G9. Lief. 189. old. 106. á. A. - Limpricht: Die Laubraoose I. 561. old. 162. á. b 3 U. a. u. ott 816. old. 208. á. c. * „Magyar botanikai Lapok" V. évf. 1906. I. tábla 1. á. * A műszavakat általában Lorentz értelmében használom. („Moos- studien", Leipzig, 1864. L Studien über Rau und Entwickeluuo-sgeschichte der Laubmoose 1—34. old. ; Studien zur Naturgeschichte einiger Laubmoose. Verhandl. d. k. k. zool. botan. Geselisch. Bánd XVII. 1867, 657—682 ; és főleg : Grundlinien zu einer vergleichenden Anatomie der Laubmoose. Prings- heim's Jahrb. f. wiss. Bot. VI. 1867.) ^ Beitrage zur Anatomie und Physiologie der Laubmoose. Sep.-Abdr. a. d. Pringsheim's Jahrbüchern für w^issenschaftlicheu Botanik, Bánd XVIL H. 3., Berlin, 1886. '' A „háti-sejtek" mindig holostromások, mert teljes vonalban takar- ják a vezetöparenchyma-sejteket. 2. kép. 10 GYORFFY ISTVÁN A vezető-parenchyma-sejtek száma rajzunkon 7, de lehet 6 — 8. Hogy kellő tájékozást szerezhessünk a levél erét alkotó, fent említett különböző sejtek nagyságáról, az idecsatolt táblázatiján összeállítottam azok méreteinek középértékeit. Dicranum Sendtneri levél csúcs része középső része lemez vezető nyalábjának hasi fbasalis) háti (dorsalis) lemez vezető nyalábjának vezető paren- chyma(duces) hasi (basalis) [háti (dorsalis) sejtjei nagysága keresztmetszetben átlag 9 fj. 4 |x 2—3 [j. : 4-9 fj. 9—12 fi. 2—4 |x 2—4 [X 9h. 4 fx -± l^. 9—13 fj. 9—13 IX 2— 4p. 2—4 fj. A levelek tövében találjuk a levélzugsejteknek (Blattílügel- zellen) jellemzően alakult háromszögre emlékeztető csoportját. Minden egyes sejtje középvastag sejtíalu és bár valamennyi parenchymás, köztük mégis némi alakbeli eltérések vehetők észre. A levél csúcsa felé esők aránylag legkisebbek, a közepén lévők négyszegletesek ; a levél szélén és a levél ere felé esők inkább megnyúltak. A levélzugsejtek csoportja közepén találjuk a legnagyobb sejteket. Hogy mennyire különböző nagyságúak a sejtek, szolgáljon felvilágosításul a következő sorozat: Különböző nagyságú „levélzugsejtek" mérete Egyes sejtek szélessége 22 jj. 27 fj. 27 fj- 27 i>. 27 fJ- 27 fj. 31 [J. 31 [J. 81 fj- 31 iJ. bossza 40 p. 31 11 36 [x 40 fx 49 [x 85 [X 27 |x 31 jx 36 |x 45 [). Különböző nagyságú „levélzugsejtek" mérete Egyes sejtek szélessége hossza 31 (X 49 tx 31 fx 54 p. 36 [X 45*> 36 }x 49 |x 36 |x 63 [X 45 (X 36 (J. 45 [X 40 [X 45 [x 63 IX 52 }x 49 ;.x DICRAXUM ÖENDTNERI LIMPR. A MAGYAR FLÓRÁBAN 11 A „levélztigsejtek"-ben igen kevés plazma- maradvány talál- ható, üresek. Mindig egy réteget képeznek, a mint az a hosszmet- szeten igen jól kitűnik. A 2. képen levő 7. rajz tünteti fel a levélnek a levélzugsejteken keresztülhaladó hosszmetszetét, a szár kis részletével egyetemben. A levéllemeznek néhány chlorophyll- szemepskével és plazmával telt sejtje (3) foglal legalul helyet, a mely után a jóval szélesebb, vastagabb falú, nagyjában tégla- alakú sejtek, a levélzugsejtek sora (2) következÍK'. Több köztilök összeesett, ide oda hajlongó felületű. Ez utóbbi igen fontos jelen- ség: ennek következtében ugyanis felülről tekintve a levélzug- sejtek csoportja minden egyes sejtjének felületét egyszerre, egy beállítás mellett nem láthatjuk és valószínűleg ez okozta, hogy maga Limnricht (Die Laubmoose I. 361. old.) és utána pld. G. Koth (Die europáischen Laubmoose I. 231. old.) a levélzug- sejtek csoportját kétsejtrétegűnek mondják. A levélzugsejtek felett a levéllemeznek hosszúkás téglás-alakú, szemecskékkel telt sejtjei (1) következnek. Az egész levéllemez csőszerüleg összegörbült és nedves álla- potban a levelek egy oldalra hajlanak. Ha a leveleket kiszárítjuk, végük befelé kunkorodik, majd elcsavarodik. Ennek oka az, hogy a rugalmas háncssejtek jóval vastagabb köteget alkotnak a levél fonákán, mint a színén és így ott, a hol kevesebb háncssejt fej- lődött ki, a víz elvesztésénél jobban összehúzódnak, illetőleg a víz felvételénél jobban kitágulnak és ezáltal a levél erének a levél színe felé való begöngyölődését okozzák. A mechanismus alapja tehát a gyengébben kifejlett háncssejtek erősebben való össze- hiízódása. Ezt nemcsak leveleken, hanem szárképleteken is lehet tapasztalni, a mint azt W. Lorch^ újabb vizsgálatainál hangsú- lyozza. A vízvesztés következtében a levelek rendkívül rövid idő alatt öszzecsavarodnak és vízfelvétel által gyorsan kieg\enesednek. Hogy a levelek nem egy síkban göngyölődnek össze, anak az az oka, hogy a levéllemezfelek n^m egyenlő szélességűek: a keskenyebb levéllemezfélnek ellenálló képessége kisebb lévén, az összehúzódás alkalmával kiseb feszítőképességü, mint a szélesebb levéllemez; így természetesen a levél az előbbi felé görbül. A levél ilyennemű alakulása a legkitűnőbb védekezés a túlságos nagy elpárolgás meggáilására. A levélnek e végső része tehát ugyanolyan biológiai viselkedésű, mint egyes mohának ú. n. „üvegszőr"-e (Glashaare). Ilyen üvegszőrökkel bíró mohák — a melyek érdekes viselkedését W. Lorch^ ismertette — hazánk Flórájában nagy számmal vannak képviselve.^ ^ Einige Bewegungs- und Schi-umpfungserscheinungen an den Achsen uad Blattéra mehrerer Laubmoose als Folge des Verlustes von Wasser. Flóra, 1907, Bd. 97. 76—95. old. '^ Beitráge zur Anatomie und Biologie der Laubmoose. Flóra, 78. Bd. J. 1894. H. m. 460. és köv. oldalai. '■^ Pld. Coscinodon cribrosus (Hedw.) Spruce, Hedivigia albicans (Web.) Lindb. és ^) var.-a, a Grimmia, Rhaconiilrium és Barbula nemzetségnek xerophyta tagjai, valamint a Polytrichum piliferwn S c h r e b. stb. 12 GYŐRFFY ISTVÁN A víz elraktározására szolgálnak a világos-sárgás-bariiaszinü levélzugsejtek (cellulae iilares), a mely sejtek kifejlődése épp a Dicranaceae csoportra is jellemző.^ Nagy mértékben alkalmassá teszi ezt a sejtcsoportot a víz raktározására az a helyzete, hogy minden egyes levélnek alsó része a lejebb levő levél egy részétől el van takarva, miáltal itt valóságos „capillaris-tér" keletkezik. Hozzájárul ehhez a szárat bunda módjára körülvevő rhizoídák kifej- lődése, a mi még sokkal inkább képessé teszi ezt a mohát a víz raktározására és továbbá az, hogy az egyes egyének tömötten egymás mellett állva (gyepet alkotva), szivacs módjára tartják a vizet. A rhizoidák és az említett ^capillaris-terek" a víznek „külső vezetés"-ére szolgálnak, amely jelenségigen sok niohánálismereles.^ A moha levelére csapadék alakjában jutó víz ott tartására valók a levél végső részén kifejlődött kisebb-nagyobb szemölcsök, a melyek meggátolják a vízcseppecskék legördülését.^ Hazánk mohflórájának eme új, ritka polgárát az Erdélyi Ércz- hegységben az Aranyos völgyében To/íán/aíf a mellett, „Szohodol" falu határán, a „Podur" nevű erdőben 1902. V. 9-én Péterfi Márton í. t. barátommal gyűjtöttem. E helyen felső krétakori mészkő van.^ * Végül köszönetemet fejezem ki Richter Aladár dr. kolozs- vári egyetemi tanár úrnak, hogy ez utamat lehetővé tette, vala- mint E. StoUe (Dresden — Striesen) úrnak e moha meghatáro- zásáért, aki Schiffner V. bécsi professor úrtól kapott példáival is összehasonlította. E moha egy-egy példányát a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályimak és az Erdélyi Nemzeti Múzeum növény- tárának is megküldöttem. 1 V. ö. Dr. C a r 1 M ü 1 1 e r Hal.: Genera muscorum frondosomm. Leipzig, 1901. 243. old. ^ F r. 0 1 1 m a n n s ; Ueber die Wasserbewegung in der Moospflanze und ihren Einfluss auf die Wasservertheilung im Beden. — Abdr. aus Cohn „Beitrage zur Biologie der Pflanzen". Bd. IV. H. I. 18. és köv. old. 3 Dr. K. G o e b e 1 : Organographie der Pflanzen insbesondere der Archegoniaten und Sameupflanzen. Jena, 1898. II. T. 1. H. 363. old. * Dr. Pálfy M. Geológiai jegyzetek az Aranyos folyó völgyéből. — A magy. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1901-röl. Budapest, 1893. 66. old. (A szakosztálynak 1907 nov. 13-án tartott üléséből.) A TRENCSÉNTEPIilCZl TÓ KOVAMOSZATAI 13 Quínt József: A trencsénteplíczi tó kovamoszataL A paedagogium niath. és természettudományi szakcsoportja harmadéves hallgatói Vangel J. tanáiuk vezetésével 1905. szep- tember hó első felében nagyobb tanulmányi kirándulást tettek Trencsén- és Árvümegyébe. Ez alkalomkor, szept. 2-án kutatták át a trencséntepliczi „baranka" vagv baracska-nak nevezett tavat. A gyűjtő kirándu'áshoz csatlakozva, feladatom volt a nevezett tó kovamoszatvilágát tanulmányozni. Maga a tó nem nagy, alig 100 m. átmérőjű; mélysége helyen- kint 2 — 3 m. Egyik része uszodának van berendezve, a másik részében pedig a csónak-sport kedvelői szokták űzni testedző gyakorlataikat. Az emiitett napon a víz igen zavaros és piszkos volt és igy fraktionális gyűjtést nem végezhettem. A hazahozott iszapot apaeda- gogium biológiai laboratóriumában a szokott módon idfőztem, a kifő/, ött anyagból mikroskopi készítményeket csináltam és azok tanulmányozásának eredménye az alább De Tóni: Sylloge Algarum czímü munkája szerint felsorolt 130 kovamoszatfaj.* A talált fajok rendszertani elösorolása: A) RHAPHIDEAE H. L. Smith. a) Naviculaceae Kg. I. Navicula Bory 1826. N. maior Kg. (N. k. IV. k. pg. 151. 1. sz.) — 2. N. viridis (Nitzsch) Kg. (N. k. IV. k. pg. 151. 2. sz.) — S. N. distiguenda (Cl eve) Pánt. (Bal. kor. pg. 31. T. III. f. 53.) — 4. N. borealis (E.) Kg. (N. k. IV. k. pg. 151. 3. sz.). — 5. N. BreUssonü Kg. (N. k. IV. k. pg. 151. 4. sz.) — 6. N. moláris Gr un. (V. H. Syn. T. VI. f. 19.; D. T. SyU. pg. 24.) — 7. N. oblonga Kg. (N. k. IV. k. pg. 151. 8. sz.) — 8. N. mesolejyta var. stauroneiformis Gr un. (V. H. Syn. T. VI. f. 15.; D. T. Syll. pg. 32.)— 9. N. pereyrina (E.) Kg. var. meniscus Gr un (V. H. Syn. pg. 82. T. VIII. f. 19.; D. T. Syll. pg. 38.). 10. N. cincta E. var. Heufleri Gr un. (V. H. Syn. pg. 82. T. VII. f. 12. 15.; D. T. Syll. pg. 40.) — 11. A'', vulpina Kg. (N. K. IV. k. pg. 151. 9. sz.) — 12. N rádiósa Kg. (N. K. IV. k. pg. 151. 10. sz.) — 13. N. rádiósa YSir. tenella * Az elösorolásban használt rövidítések : N. K. IV. k. = Q u i n t József: Adatok a Bpest melletti Római-fürdő Bacillaria flórájához ; megj. Növénytani közlemények. IV. kötetében. N. K. V. k. = Q u i n t J. : Pótló adatok a Római-fürdö Bacillaria flórájához ; megj. Növénytani Közlemények V. kötetében. V. H. Syn. = V'a n Heurck. : Synópsis des Diatomées de Belgique. 14 QUINT JÓZSEF Bréb. (N. K. IV. k. pg. 151. 12. sz.) — 14. N. viridula Kg. (V. H. Syn. pg. 48. T. VII. f. 25—26.; D. T. Syll. pg. 43.) — 15. N. viridula var. Schlesvicensis Gr un. (V. H. Syn. pg. 84. T. VII. f. 28—29. ; D. T. Syll. pg. 44.) — 16. ^. rhynchocephala Kg. (N. K IV k. pg. 151. 13. sz.) — 17. N. rhynchocephala var. rostel- lata (Kg.) Gr un. (V. H. Syn. pg. 84. T. VII. f. 23—24.; D. T. Syll. pg. 45.) — 18. N. rhynchocephala var. leptocephala (Rbh.) Brun." (V. H. Syn. T. VII. f. 16.; D. T. Syll. pg. 46.) — 19. N. cryptocephala Kg. (N. K. IV. k. pg. 151. 14. sz.) — 20. N. cryptocephala var. intermedia Gr un. (N. K. IV. k. pg. 151. 15. sz.) — 21. N. cymbula Dónk. (V. H. Syn. T. VII. f. 32.). — 22. N. hunrjarica Gr un. (Gr un Verh. 1860. pg. 539. T. I. f. 30.; D. T. Syll. pg. 47.) — 23. N. placentula (E.) Kg. (V. K. IV. k. pg. 152. 18. sz.). — 24. N. placentula var. anglica (Ralfs) Grun. (V.' H. Syn. pg. 87. T. VIII. f. 29—30. ; D. T. Syll. pg. 56.) — 25. N. lanceolata Kg. (V. H. Syn. pg. 88. T. VIII. f. 16—17.; D. T. SyU. pg. 57.) — 26. N. oculata Bréb. (N. K. IV. k. pg. 152. 19. sz.) — 27. N. elliptica Kg. (N. K. IV. k. pg. 152. 20. sz.) — 28. N. elliptica var. minima Grun. (V. H. Syn. pg. 92. T. X. f. 11.) — 29. N. mutica Kg. (N. K. IV. k. pg. 152. 23. sz.). — 30. N. mutica var. Göppertiana Bleisch. (N. K. IV. k. pg. 152. 24. sz.) — 31. N. exilis Kg. (V. H. Syn. pg. 101. T. XII. f. 11—12.; D. T. Syll. pg. 142.) — 32. N. limosa Kg. (N. K. IV. k. pg. 152. 30. sz.). — 33. N. gihherula Kg. (V. H. Syn. pg. 103. T. XII. f. 19.; 0. T. Syll. pg. 148.) — 34. N. viridis var. undulata Grun. (V. H. Syn. pg. 104. T. XIII. f. 6.; D. T. Syll. pg. 155.) — 85. N. baciliformis Grun. (V. H. Syn. T. XIII. f. 11.; D. T. SyU. pg. 101.) — 36. N. atomoides Grun. (N. K. IV. k. pg. 152. 85. sz.) — 37. N. laevissima Kg. (Kg. Bal. pg. 96. T. XXI. f. 14.; 0. T. Syll. pg. 164.) — 38. N. atomus Kg. (V. H. Syn. pg. 107. T. XIV. f. 28.: D. T. Syll. pg. 166.) — 39. N. minuscula Grun. (V. H. Syn. T. XIV. f. 8.; D. T. Syll. pg. 172.) — 40. N. minu- tissima Grun. (N. K. IV. k. pg. 153. 37. sz.) II. Stauroneis E. 1843. 41. St. Phoenicenteron (Nitzsch) E. (V. H. Syn. pg. 67. T. IV. f. 2.; D. T. Syll. pg. 204.) — 42. St. amphilepta E. (N. K. IV. k. pg. 153. 43. sz.) — 43. St. anceps E. (V. H. Syn. pg. 68. T. IV. f. 4 — 5.; D. T. Syll. pg. 211.) — 44. St. Heufleriana Grun. (Grun. Verh. 1863. pg. 155. T. VII. f. 10.; D. T. Syll. pg. 212.) III. Amphipleura Kg. 1844. 45. A. pellucida (E.) Kg. (N. K. IV. k. pg. 153. 46. sz.) IV. Pleurosigma W. Sm. 1858. 46. Pl. attenuatum W. Sm. (N. K. IV. k. pg. 158. 47. sz.) A TRENC8ÉNTEPLICZI TÓ KOVAMOSZATAI 15 V. Mastogloia Thwait 1856. 47. M. GreviUei W. Sin. (N. K. IV. k. pg. 154. 54. sz.) b) Cymbellaceae (K g.) G r u n. VI. Cymbella A g. 1830. 48. C. Ehrenhergii Kg. (N. K. FV. k. pg. 154. 56. sz.) — 49. C. ampMcephala Naeg. (N. K. IV. k. pg. 154. 57. sz.) — 50. C. subaequalis Gr un. (V. H. Syn. pg. 61. T. III. f. 2.). — 51. a obtusa Greg. (V. H. Syn. pg. 61. T. III. f. la.; D. T. Syll. pg. 451.) — 52. C. affinis Kg. (N. K. IV. k. pg. 154. 58. sz.). — 53. C. lunata W. Sm. (D. T. Syll. pg. 361.). — 54. C. lanceolata (E.) Kirchn. (N. K. IV. k. pg. 154. 61. sz.) — 55. C. ctjmbi- formis E. (N. "K. IV. k. pg. 154. 62. sz.) — 56. C. cymbiformis var. parva W. Sm. (V. H. Syn. pg.*64. T. II. f. 14.; D. T. Syll. pg. 364.) — 57. C. cistula Hemp. (N. K. V. k. pg. 80. 11. sz.) — 58. C. reducta Pánt. (Bal. Kovm. pg. 16. T. II. f. 21.) VII. Encyonema Kg. 1833. 59. E. caespitorum Kg. (N. K. IV. k. pg. 154. 64. sz.) — 60. E. ventricorum (Ag.) Gr un. (N. K. IV. k. pg. 154. 65. sz.) VIII. Amphora E. 1831. 61. A. Normannii Rbh. (V. H. Syn. pg. 56. T. I. f. 12.; D. T. Syll. pg. 384.) — 62. A. lybica E. (N. K. IV. k. pg. 154. 66. sz.) — 63. A. lineolata E. (V. H. Syn. pg. 57. T. I. f. 13. ; D. T. SyU. pg. 394.) — 64. A. ovális Kg. (N. K. IV. k. pg. 154. 67. sz.) — 65. A. ovális forma minor V. H. (V. H. Syn. pg. 59. T. I. f. 8.; D. T. Syll. pg. 412.) — 66. A. pediculus (Kg.) Gr un. (N. K. rV. k. pg. 154. 68. sz.) — 67. A. pediculus forma minor Grun. (N. K. IV. k. pg. 155. 69. sz.) c) Gomphonemaceae (Kg.) Grun. IX. Gomphonema Ag. 1824. 68. G. consirictum E. (V. H. Syn. pg. 123. T. XXIII. f. 6. ; D. T. Syll. pg. 421.) — 69. G. capitatum E. (N. K. IV. k. pg. 155. 72. sz.) — 70. G. acuminatum E. (N. K. IV. k. pg. 155. 74. sz.) — 71. G. montanum Schum. (Diát. d. Hoh. Tatra pg. 67. T. III. í. 35 ; D. T. Syll. pg. 425.) — 72. G. micropus K g. (V. H. Syn. pg. 125. T. XXIV. f. 46. ; D. T. Syll. pg. 428.) — 73. G. micro- pus var. exilis Grun. (V. H. Syn. T. XXV. f. 6.) — 74. G. intri- caium Kg. (V. H. Syn. pg. 126. T. XXIV. f. 28-29.; D. T. Syll. pg. 428.) — 75. G. angustatum Kg. (V. H. Syn. pg. 126. T. XXrV. f. 48 — 50. ; D. T. Syll. pg. 429.) — 76. G. angustatum var. 16 QUINT JÓZSEF producta Gr un. (V. H. Syn. T. XXIV. f. 52—55.) — 77. G. oli- vaceum (Lyngl) Kg. (N. K. V. k. pg. 81. 17. sz.) — 78. G. sarco- phagus Greg. (V. H. Syn. T. XXV. f. 2.; D. T. SyU. pg. 429. X. Rhoi c 0 sph e nia Grun. 1860. 79. R. curvata (Kg.) Grun. (V. K. IV. k. pg. 155. 76. sz.) — 80. E. Vanheurckia Grun. (V. H. Syn. pg. 127. T. XXVI. f. 5—9.; D. T. SyU. pg. 438.) d) Cocconcidaceae (K'g.) Grun. XI. Cocconeis E. 1835. 81. C. pediculus E. (N. K. IV. k. pg. 155. 77. sz.) — 82. C. placentula E. (N. K. IV. k. pg. 155. 78. sz.) e) Achnanthaceae (Kg.) Grun. XII. Achnanthes Bory 1822. 83. A. exigua Grun. (N. K. V. k. pg. 81. 18. sz.) — 84. A. microcephala (Kg.) Grun. (V. H. Syn. pg. 131. T. XXVII. (. 20 — 23.; D. T. Syll. pg. 483.) — 85. A. minutissima Kg. fV. H. Syn. pg. 131. T. XXVII. f. 37—38.; D. T. Syll. pg. 484.) XIII. Achnanthidium Kg. 1844. 86. A. flexellum (Kg.) Breb. (V. H. Syn. pg. 128. T. XXVI. f. 29—31.; D. T. Syll. pg. 488.) B) PSEUDORHAPHIDAE. H. L. Smith. f) Nitzschiaceae Grun. XIV. Bacillaria Gmel. 1788. 87. B. paradoxa (Gmel) Grun. (V. H. Syn. pg. 176. T. 61. f. 6—7.; D. T. Syll. pg. 493.) XV. Nitzschia Hassal. 1845. 88. N. commutata Grun. (V. H. Syn. pg. 175. T. 59. f. 13—14.; D. T. Syll. pg. 512.) — 89. N. apiculata (Greg.) Grun. (N. K. IV. k. pg. 156. 88. sz.) — 90. N. gracilis Hantzsch. (N, K. IV. k. pg. 156. 95. sz.) — 91. N. microcephala var. ele- gantula Grun. (V. H. Syn. pg. 183. T. 69. f. 22a.; D. T. SyU. pg. 546.) — 92. N. Hantzschiana Roh. (V. H. Syn. T. 69. f. 1—2.; D. T. SyU. pg. 545.) — 93. N. tabellaria Grun. (N. K. V. k. pg. 81. 20. *sz.) A TRENCSÉNTEPLICZI TÓ KOVAMOSZAT AI 17 XVI. Denticula Kg. 1844. 94. D. elegáns Kg. (V. H. Syn. T. 49. f. 14—15.; D. T. Syll. pg. 587.) — 95. D. tenuis Kg. (N. K. V. k. pg. 82. 26. sz.) — 96. D. tenuis var. intermedia Grun. (V. H. Syn. T. 49. f. 22.) — 97. D. tenuis var. frigida Grun. (N. K. V. k. pg. 82. 28. sz.) XVÍI. Haiitzschia Grun. 1880. 98. H. amphioxys (E.) Grun. (X. K. IV. k. pg. 157. 101. sz.) — 99. H. elongata (Hautzscb) Grun. (N. K. IV. k. pg. 157. 102. sz.) XVIII. Suriraya Turp. 1828. 100. S. biseriata (E.) Breb. (X. K. IV. k. pg. 157. 103. sz.) — 101. S. biseriata forma minor Grun. (N. K. IV. k. pg. 157. 104. sz.) — 102. S. ovális var. angusta (Kg.) V. H. (N. K. IV. k, pg. 157. 105. sz.) h) Diatomaceae (Grun) K i r c h n. XIX. Diatoma D. C. 1805. 103. D. vulgare Bory. (N. K. IV. k. pg. 157. 109. sz.) — 104. D. hiemale (Lyngb). Heil. (V. H. Syn. pg. 160. T. 51. f. 1, 2.; D. T. SyU. pg. 636.) i) Fragilariaceae (Kg.) D. T. XX. Synedra E. 1837. 105. S. acus Kg. (N. K. IV. k. pg. 158. 115. sz.) — 106. S. capitata E. (N. K. IV. k. pg. 158. 117. sz.) — 107. S. affinis Kg. (V. H. Syn. pg. 153. T. 41. f. 13.; D. T. Syll. pg. 661.) XXI. Fragilaria Lyngb. 1819. 108. F. virescens Ralfs. (N. K. IV. k. pg. 158. 118. sz.) — 109. F. construens (E) Grun. (N. K. IV. k. pg. 158. 122. sz.) — 110. F. construens var. venter V. H. (N. K. IV. k. pg. 158. 123. sz.) — 111. F. pinnata E. (N. K. IV. k. pg. 158. 127. sz.) — 112. F. minutissima Grun. (N. K. IV. k. pg. 158. 126. sz.) — 113. F. parasitica. Gr nn. (N. K. V. k. pg. 83. 33. sz.) j) Striaiellaceae E. 1839. XXII. Tabellaria E. 1839. 114. T. üoculosa (Roth) Kg. (V. H. Syn. pg. 162. T. 52. f. 10—12.; D. T. Syll. pg. 744.) Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, 1. füzet. 2 18 QUINT JÓZSEF k) Eunotiaceae. XXm. Epithemia (Breb) Kg. 1844. 115. E. árgus (E.) Kg. (N. K. IV. k. pg. 159. 133. sz.) — 116. E. gihberula (E.) Kunze var. producia Gr un. (N. K. V. k. pg. 83. 39. sz.) XXIV. Eunotia E. 1837. 117. E. arcus E. (N. K. IV. k. pg. 159. 138. sz.) — 118. E. pectinalis Boh. (N. K. IV. k. pg. 159. 140. sz.) — 119. E. praerupta (E.) var. genuina V. H. (V. H. Syn. T. 34. f. 19.) — 120. E. praerupta E. var. longiceps Gr un. (V. H. Syn. T. 34. f. 25.; D. T. Syll. pg. 795.) G) CRYPTORHAPHIDEAE H. L. Smith. 1) Melosiraceae Kg. XXV. Meló sir a Ag. 1824. 121. M. distans (E.) Kg. (N. K. V. k. pg. 84. 41. sz.) — 122. M. granulata Ralí's. (N. K. IV. k. pg. 159. 144. sz.) — 123. M. roeseana Roh. (N. K. V. k. pg. 84. 43. sz.) — 124. M. arenaria Moore (N. K. IV. k. pg. 160. 146. sz.). — XXVI. Cyclotella Kg. 1833. 125. C. Meneghiniana Kg. (N. K. IV. k. pg. 160. 147. sz.) — 126. C. operculata var. mesoleia Gr un. (V. H. Syn. T. 93. f. 25—28.; D. T. Syll. pg. 1354.) — 127. C. comta var. rádiósa Grun. (V. H. Syn. pg. 214. T. 92. f. 23.; D. T. Syll. pg. 1353.) — 128. C. comta var. paucipuvctaia Grun. (V. H. Syn. T. 93. f. 18 — 19.; D. T. Syll. pg. 1353.) — 129. C. Kützingiana Thw. (V. H. Syn. pg. 214. T. 94. f. 1.; D. T. Syll. pg. 1358.) XXVII. Stephanodiscus E. 1845. 130. St. astraea (E.)Grun. (V. H. Syn. T. 95. f. 5.; D. T. Syll. pg. 1152.) (Dolgozat a paedagogium biológiai laboratóriumából.) (A szakosztálynak 1907 márczius 13-án tartott üléséből.) ADATOK MAGYARORSZÁG ZUZMÓINAK ISMERETÉHEZ 19 Zala István: Adatok Magyarország zuzmóínak ismeretéhez. A Paedagogium math. és természettudományi szakcsoport hallgatói az elmiilt négy év alatt 50 faj zuzmót, 1316 példány- ban gyűjtöttek össze az ország különböző vidékeiről. E gyűjtési adatokat, systeinatikai sorrendbe összeáUitva, mint adatokat hazánk zuzmó-flórájának ismeretéhez teszem közzé. A meghatározás munkájában különösen A. Zahlbruck- n e r úr volt nagy segítségemre, a miért neki e helyen is köteles- ségemnek ismerem hálás köszönetet mondani. A fajok felsorolását P. S y d o w „Die Flechten Deutschlauds" Berlin, 1887. czimü munkája nyomán adom. A gyűjtött fajok a következők: I. Fam. Usneaceae. 1. Usnea plicata (L.) A eh. Popiván, Zseleznófürdö. — 2. Usnea barbata (L.) Fr. Dobsina. — 3. Usnea florida (L.) Fr. Viszoka. Szt.-Annató, Babiagura, Polhora. — 4. Usnea hirta (L.) F r. Árva- váralja. — 5. Usnea dasypoga A eh. BahiaguTa,, Popiván, Szt.-Annató, Viszoka. — 6. Bryopogon jubatum p. implexum (Hoffm.) Th. P r. Zseleznófürdö. — 7. Evernia prunastri (L.) A eh. Árvaváralja, Far- kasvölg;y, Szt.-Annató, Kassa, Tr.-Teplicz^ Visegrád, Újfutak, Evernia prunastri /i. gracilis Ebr. Viszoka. — 8. Evernia furfuracea (L.) Ach. = Parmelia furfuracea Babiagura, Dobsina, Kriván-Fátra, Pol- hora, Viszoka. — 9. Ramalina calicaris (L.) A e h. Visegrád, Viszoka. 10. Ramalina fraxinea (L.) Fr. Kassa, Tr.-Tepliez, Viszoka, Viseg- rád, — 11. Ramalina farinacta (L.)Fr. Viszoka. — 12. Ramalina poUinaria (Westr.) A eh. Soborsin, Visegrád. — 13. Ramalina ciliaris. L. Újfutak, Tr.-Tepliez. II. Fam, Cladoniaceae. 14. Cladonia rangiferina (L.) Hoffm. Babiagura, Polhora, Kriván-Fátra. Cladonia rangiferina a., vulgáris S c h a e r. Viszoka. Cla- doni rangiferina j3. major. Zakopane. Cladonia rangiferina '(. pumila. Popiván. — 15. Cladonia endiviaefoUa (Dicks.) Fr. Berkipuszta, Viszoka. — 16. Cladonia gracilis (L.) Coem. Babiagura. Cladonia gracilis a. valida Fek. Fehéregyháza. — 17. Cladonia pyxidata (L.) F r. Dobsina, Visegráid. Cladonia pyxidata p. pocillum (A c h.) F r. Popiván. Cladonia pyxidata y- chlorophaea F 1 k. Babiagura, Pol- hora, Tr.-Tepliez, Dobsina. Cladonia pyxidata f. simplex. Viszoka. — 18. Cladonia cariosa (A eh.) Spreng. Farkasvölgy. — 19. Cladonia fimbriata (L.) Fr. f. subulata. Cerevic, Beocsin, Rajeez-Tepliez. — Cladonia fimbriata f. minor (H a g.) Babiagura. Cladonia fimbriata f. simplex (W e i s s.) Kassa, Tr.-Tepliez, Polhora, Babiagura, Pop- 20 ZALA ISTVÁN iván. — 20. Cladonia squamosa Hof fm Viszoka. Cladonia squamosa f. attenuata Hoffm. Febéregyháza. Cladonia squamosa f. squamosissima. Javornik. — Cladonia furcata (H u d s.) F r. Babiagura, Viszoka. — 22. Cladonia rangiformis Hoffm. Tr.-Teplicz, Rajecz-Teplicz. — 23. Cladonia tubaeformis K b r. Visegrád. — 24. Cladonia bellidiflora (A c h.) S c h a e 1". '(. polycephala W 1 1 r. Halastó. III. Fam. Parmeliaceae. 25. Cetraria islandica (L.) A eh. Babiagura, Halastó. — 26. Cet- raria cucullata (L.) Bell. Babiagura. — 27. Cetraria yiivalis (L.) A eh. Babiagura. — 28. Cetraria glauca (L.) A eh. Babiagura, Pol- hora. Viszoka, Zseleznó-fürdö. — 29. Parmelia cetrarioides Del. Nyl. Árvaváralja. — 30. Parmelia tiliacea (Hoffm.) Fr. Beocsin, Visegrád. — 31. Parmelia saxaiilis (L.) Fr. = Imhricaria saxati- lis Kbr. Farkasvölgy, Visegrád, Újfutak, Tisza- Alpár, Árvaváralja, Rókahegy, Csudihegy. Parmelia saxatilis [3. sulcata (T a y 1.) Ny 1. Kassa. — 32. Parmelia physodes (L.) A eh. Újfutak, Polhora, Dob- sina, Zseleznó-fürdö. — 34. Parmelia olivacea (L.) Aeh. = Imhricaria olivacea K b r. Rókahegy. — 35. Parmelia caperata (L.) A c h. = Imhri- caria caperata Kbr. Cerevic, Csudihegy, Fehéregyháza,' Felsöcserná- ton, Nagy-Károly, Soborsin, Szt.-Annató. — 35. Parmelia conspersa (E h r h.) A e h. = Imhricaria conspersa K b r. Visegrád Tr.-Teplicz, Viszoka, Szt.-Annató, Árvaváralja. — 36. Parmelia glahra S c h a e r. Farkasvölgy. — 37. Physcia ciliaris (L.) D. C. = Anaptychia ciliaris Kbr. Visegrád, Fruskagora, Árvaváralja, Tr.-Teplicz. — 38. Physcia pulverulenta (Schreb.) Nyl. ^= Parmelia pulverulenta Smrft. Far- kasvölgy, Mátyáshegy, Rókahegy, Aquincum, Visegrád, Tr.-Teplicz, Árvaváralja. — 39. Physcia stellaris (L.) Nyl. = Parmelia stellaris Fr. Visegrád. — 40. Physcia ohscura (Ehrh.) Nyl. Tisza- Alpár. — 41. Xanthoria parietina (L.) Th. Fr. = Physcia parietina Nyl. Aquincum, Farkasvölgy, Lágymányos, Visegrád, Újfutak, Soborsin, Tr.-Teplitz, Svábhegy, Rókahegy. — 42. Sticta pulmonaria (L.) S c h a e r. = Lobaria pulmonaria F w. Cerevic, Kriván-Fátra, Popiván, Felsöesernátou, Szt-Annató, Viszoka. IV. Fam. Peltideaceae. 43. Peltigera polydactyla Hoffm. Polhora, Tr.-Teplicz, Dob- sina, Cerevic. — 44. Peltigera canina (L.) S c h a e r. Beocsin, Cere- vic, Babiagura, Rajecz-Teplicz, Nagy-Károly, Bélai mészhegyek, Viszoka, Dobsina, Szt.-Annató, Visegrád. Peltigera canina d. digitata. Popiván, Viszoka, Visegrád. — 45. Peltigera aphtosa (L.) Hoffm. Dobsina. — 46. Nephromium laevigatum (Aeh.) Nyl. Visegrád. V. Fam. Umbilicariae. 47. Gyrophora cylindrica (L.) Aeh. Babiagura. ADATOK MAGYARORSZÁG ZUZMÓINAK ISMERETÉHEZ 21 VI. Fam. Lecanorae. 48. Gasparrlnia murorum (Hoffm.) T ornab. = ^wí^Moma murorum Kbr. Farkasvölgy. — 49. Placodium crassum (Huds.) Th. F r. = Lecanora crassa A c h. Gelléithegy. — 50. Placodium saxi- coluni (Poll.) Kbr. Visegrád. • — 51. Placodium fulgens (Sw.) D. C. = Psoroma fulgens Maas. Gellérthegy. — 52. Callopisma vitellina Ehrh. = Candelaria vitellina Mao, s. Visegrád. — 53. Icmadophila aeruginosa (Scop.) Trev. Zseleznófürdö. — 04. Lecanora subfiisca (L.) A eh. Viszoka. VII. Fam. Pertusariae. 55. Pertusaria communis D. C. Viszoka. VIII. Fam. Lecideaceae. 56. Psora decipiens (Ehrb.) Kbr. Berkipuszta. — 57. Thalloe- dema coeruleonigricans (Lightf.)= Thalloidima vesiculare Hoffm. Visegrád. — 58. Rhizocarpon geograpJiicum (L.) D. C. Babiagura. M. -Tátra, Svábhegy, Farkasvölgy. (Dolgozat a Paedagogium biológiai laboratóriumából.) (A szakosztálynak 1907 márczius 13-án tartott üléséből.) Tuzson János: A berlini uj botanikai kert és intézet. A múlt év deczember havában, egyik dolgozatommal kap- csolatos adatgyűjtéssel foglalkozva, három hetet töltöttem a berlini botanikai múzeumban, a mely ekkor az egyetemi növénytani inté- zettel egyesítve, már a dahlemi botanikai kertben emelt új ott- honában volt. Ezalatt alkalmam volt az egész intézettel és bota- nikai kerttel munka közben, közvetlenül megismerkedni és így azokról nemcsak mint átfutó utazó, hanem mint közelebbi isme- rős jegyezhettem fel egyet s mást, a mi ránk, magyar botaniku- sokra nézve nemcsak általánosságban, szakunk szempontjából lehet érdekes, hanem különösen azért is, mert a legutóbbi idők- ben történt kormányintézkedések folytán, a közel jövőben a buda- pesti egyetemi növénykert és a kapcsolatos intézet újból való létesítése előtt állunk. Ismeretes, hogy Eichler idejében a berlini botanikai kert az egyetemi botanikai intézettől különálló intézmény volt és a város külsőbb részében, a Grünewaldstrasse mellett volt elhe- lyezve. Az eredetileg szabad fekvésű kert körül lassankint bér- házak épültek és Eichler halála idejét (1887.) követő években azok a kertet már egészen körülvették. Az amúgy is nem nagy, 22 TUZSON JÁNOB csupán 11 ha. kiterjedésű kert növényzetén a köriilépítés hátrá- nyai, a friss levegő hiánya és a kőszénfüst hatása hovatovább jobban érezhetővé váltak és a város odaterjedése folytán a kert látogatottsága is mindinkább elviselhetetlenné lett. Ezek a körül- mények, valamint az, hogy a kert kicsiny volt, üvegházai rozo- gák és a benne levő botanikai múzeum is szűknek bizonyult, arra indították a kert akkori igazgatóját, Úrban professzort, hogy kormányának előterjesztést tegyen a kertnek szabadabb és tága- sabb területre való áthelyezése iránt. Midőn Eichler helyébe 1889-ben Engler lépett és a bota- nikai kert a múzeummal egyetemben az egyetemi katedrával a legszorosabb kapcsolatba jutott, Engler vette át a kert ügyét és több szakértő közreműködése mellett, 1895-re juttatta az ügyet a részletes tervek elkészülése stádiumáig. Az iij kert helyéül már kezdettől annak mai területét választották ki a dahlemi kincstári uradalomban. Ez a terület a kincstár által villatelkek gyanánt való értékesítésre volt szánva és a kert czéljaira felhasznált 40 ha. értéke mintegy 1"4 millió márkában szabatott meg. Ezzel szemben a régi kert területének értéke mintegy 16 millió márkát képviselt. Ebből az értékből volt tervezve az új kert összes költ- ségeinek fedezése, a mely költségek a német császár által 1899-ben jóváhagyott tervek alapján kereken 46 millió márkában állapít- tattak meg. A kertnek és a múzeum új otthonának létesítése tehát ekkor vehette kezdetét és tavaly őszig, tehát 7 év alatt elké- szült annyira, hogy az egyetemi növénytani intézet és a mú/-eum megkezdhették a költözést. A kertben, a szabadban a telepítési munkák úgyszólván már teljesen befejezvék és a kert fás növény- zete már szépen felemelkedett. A tenyésztő és a mérsékelt hő- mérsékű üvegházak készen vannak; csupán az óriási méretekben készülő pálmaház és a Victoria-ház vannak még készülőiéiben. A kert beosztása nagyjában a következő. A Königin Luise- strasse felől van a főbejárat. Ettől balra esik a múzeum és intézet, a melynek az ntczáról külön bejárata van és a mely mellett, elkülönítve fekszik a növénytani intézettel egyidejűleg odahelyezett gyógyszerészeti intézet. A kert főbejáratától jobbra esik az igazgatói és aligazgatói lak. Az utóbbival határos a gyógy- növények csoportja, a melyhez a gazdasági növények területe csatlakozik. Ezek és a főút között terül el a növényföldrajzi csoport, a melytől délnyugati irányba esik a rendszer és az arbo- rétum. A Potsdammer- Strasse felől is van bejárat, a mely ere- detileg a íőbe járatnak volt tervezve. E mellett van az inspektori lak, tovább a kertészek lakásai, a gazdasági épületek és az udvar, a „Kolonial-Haus", a gépház és ettől északra a tenyésztő és mérsékelt hőmérsékű üvegházak nagy sorozata. Tovább haladva következik a készülő nagy pálmaház, oldali szárnyaival és ezek között a Victoria ház. Ettől északra a morfológiai és biológiai osz- tály, a melynek üvegháza a múzeum és intézet épületéhez csatlakozik. A BERLINI UJ BOTANIKAI KERT ÉS INTÉZET 23 Mindeme érdekes és gyönyörűen telepített osztályokat külön, behatóan ismertetnem igen messze vezetne; épen ezért csupán a kert egy-két részletébe kisérlek meg rövid bepillantást nyújtani. A mint a kert beosztásának rövid vázolásából is kitűnt, a kert telepitésében általában az az elv nyilvánult meg, hogy a növénykert czélját nem csu!)án az képezi, hogy benne a növé- nyek valamely systema szerint legyenek elrendezve, hanem hogy más tudományos és gyakorlati szempontok is kifejezésre jus- sanak a csoportosításban. Ez az elv a berhni kertben valóban igen szépen kifejezésre jut és teljes mértékben érvényesül ered- ményeiben is. Engler növényföldrajzi irányzatával kapcsolatosan a kert- nek legnevezetesebb része, annak növényföldrajzi osztálya, a mely kisebb részieleiben is a legtermészetesebb csoportosítás szem előtt tartása mellett van telepítve és különösen igyekeztek a florisztikai munkában rendesen kifejezésre jutó ama törekvést, hogy az egyes flórák a politikai határokhoz kapcsoltassanak, lehetőleg kiküszöbölni. így pl. nem Bajorországról, Tirolról és Svájczról, stb., hanem az Alpesek előterületéről, az északi mészkő-Alpesekről és a délkeleti dolomithegyekröl stb. van szó. A rendelkezésre álló nagy terület, a kert kedvező fekvése és alakulata és természetesen a kellő anyagi eszközök segítsé- gével az egyes geográfiai területek magassági és más tagoltsága oly gonddal van megalkotva, l)Ogy valóban a természetben tényleg meglevő viszonyok számos analógiájával találkozunk e részben. A növényföldrajzi osztály számos részre oszlik; ilyenek az Eszakamerikának, Ázsia mérsékelt övének, Afrika déli részének növényzetét, — továbbá Közép- és Észak-Európának, az Alpesek lánczolatának stb. flóráját bemutató csoportok és még mások. Sajnos, a téli időszakban tartózkodván ott, csak a fás növénye- ket és a táblákat láthattam, azonban ezekből, valamint főként az Engler vezető füzeteiből is áttekinthettem a csoportokat. Talán legjelentékenyebb két csoportját képezik a növénygeografiai résznek az északamerikai és az Alpesek és környezetükre vonat- kozó csoportok. Az északamerikai feloszlik: Északamerika szub- arktikus, atlantikus és pacifikus területére. A szubartikus terület Európa és Ázsia szubartikus flórájának is számos alakját tartal- mazza, mint pl. Juniperus communis, Botrychium virgatum, Ne- phrodium spinulosum, Dryopteris polypodioides^ Cystopteris fragilis, Woodsia ilvensis, Linnaea borealis, Ledum palustre, Arcto- staphylos uva ursi, Vaccinium vitis idaea és V. oxycoecos, Drosera rotundifolia, Empjetrum nigrum, Alnus incana, Betula nana, Rihes rubrum, Artemisia vulgáris, Solidago elongata, Equisetum silva- tieum, Adoxa moschatellina, Gnaphalium norvegicum , Aira caespitosa, Parnassia palustris, Ruhus chamaemorus, Cornus suecica stb. Ezeken kívül természetesen számos typikus amerikai fajt, mint Cornus canadensis, Populus halsamifera, Rihes Hudso- nianum, Pinus Bayiksiana, Ledum groenlandicwm, Rhododendron 24 TUZSON JÁNOS canadense, Vaccinium pennsylvanicum stb. E flórának a mi flóránk- kal való analógiái és ettől való különbségei igen érdekesek és hason- lóan érdekesek a többi északamerikai csoportok is, a melyeken az amerikai flórának a fásnövényekben való változatossága és gazdag- sága és a többi növényzet elütő volta mellett is szembetűnő a mi európai mérsékelt földövünk növényzetével való szoros vonatkozása. E sorozatok kétségkívül rendkívül tanulságosak és a növény- világ fejlődéstörténete és elterjedése viszonyainak megértésében, helyes felfogásában igen fontosak, és kétségtelen, hogy ez ada- toknak a botanikai kertben való bemutatása nagyon könnyíti és elősegíti a helyes növénygeografiai iskolázást. Igen szép része a növénygeografiai csoportnak az AlpeseJc és Tcörnyezetük flórájára vonatkozó is. Ez három magaslat- soro- zatból áll. Egyikben be van mutatva az északi, a következőn a központi és a harmadikon a déli Alpesek flórája. E magaslat- csoportot pedig körülveszik az Alpesek előtti területek flóráját feltüntető részletek. Ezek között van az Alpesek keleti részéhez csatlakozó előterületek csoportja is, a mely a bennünket érdeklő pontusi heide-nek a bécsi medenczében díszlő flóráját tünteti fel. {Stipa jjennata, Melica cüiata, Poa hulbosa, Festuca ovina var, vaginata, Carex huviilis és C. nitida, Allium flavum, Tunica saxifraga, Iris jmmila, Gagea pusila, Gypsopihila paniculata, Ranuficulus illyricus, Cytisus Kitaibelii^ Salvia austriaca^ Mar- rubium peregrinum, Cephalaria transsilvanica^Xanthium spinosum^ Xeranthemum annuum, Cirsium pannonicum és Jurinea mollis stb. Bemutatvák az Alpesek keleti előterének pannóniai fióra- elemei is, melyek a Balkán-félsziget hegyi régióiban is előfordul- nak. Ezek közt : Quercus lanuginosa, Q. cerris, Prunus chamae- cerasus, TJlmus campestris, Rhamnus cathartica, Stajjhylea pinnata, Cornus mas, C. sanguinea, Pirus ária, Cotoneaster integerrimus, Colutea arborescens ; továbbá Iris graminea^ Aristolochia clema- titis, Hesperis tristis, Erysimum pannonicum, Astragalus vesica- rius, A. exscapus, Anthriscus vulgáris, Convolvulus cantabricus, Digitális ferruginea, D. lanata stb. Gyakorlati, de tudományos szempontokból is igen tanulsá- gos a gazdasági osztály összeállítása. Itt a gazdaságilag fontos növények vannak az illető termény szerint csoportosítva. így: a gabonanemüek, a takarmánynövények, az embertől táplálék gya- nánt használt hüvelyesek, a kerti vetemények, a fonásra hasz- nált rostokat szolgáltató növények stb. Különösen tanulságos e csoportban az, hogy nemcsak a kertészeti és gazdasági kultur- fajtákra, lianem azoh származására és a vadon élő tőalakokra is különös figyelem van fordítva. Nagyban kiegészíti ezt a részt a trópusi hasznos növények sorozata a koloniálís növényházakban. Igen gazdag és nagy gonddal van összeállítva a kert bio- lógia-morfológiai osztálya, a mely két részből áll. Az első rész bemutatja a következőket: A BERLINI UJ BOTANIKAI KERT ÉS INTÉZET 25 Levélállás: örvös levélállás, még pedig 2 tagú {Thuja, Dianthus, Acer); 3 tagú Juniperus, Lysimachia, Liliacea-yiTág); 4 tagú {Paris, Calluna); 5 tagú [Linum, Viscaria, Agrostemma) ; sok tagú {Eqidsetum, Hippuris); Icétsoros (V2) és zeg-zugos levél- állás: {Arundo donax, Iris, Luzula sílvatica); csavaros levélállás, még pedig ^/s {Carex); '^/r, {Salix, Rihes); Vs {Brassica, Antir- rhinum); Vis [Verhascum. phlomoideSf Ehus typJiina),' ^/^^ {Ahies álba és Picea excelsa toboza); ^V34 (RudhecJcia laciniata); ^Vsó {Picea és Ahies hajtása); """"/ni {Helianthus annuus brakteái és Adrágzata). A levélálláson kívül bemutatvák: a levélalakok; a hajtás és levél alkalmazkodásai; védekezés a vízvesztés ellen (viasz- bevonat, molyhosság, szukkulens növények); organikus anyagok- kal táplálkozó növények (rovarevök : tentákulumos és összecsukódó levelű Droseracea-k, tömlőalakú fogókészülék {ütricularia, Nephen- tes stb.), a baktériumok szimbiózisa, mikorizás növények, szapro- fiták (zöld, nem zöld); árnyékigénylő növények; a hajtás külön- féle kifejlődése (kúszó, kapaszkodó és epiíita növények stb.). A második részletben találjuk a következőket: A hajtás és a levél változásai; a virág és termés változásai; a beporzási berendezések viszonyai (anemofil és entomofil növények); a sza- porodási szervek morfológiai viszonyai (autogamia, heterosztilia, heterogamia, dichogamia, kleisztogamia, stb.); kereszteződés által létrejött növények; mozgási tünemények; a magvak és termések elterjedését elősegítő morfológiai viszonyok. A múzeum és intézet berendezéséről szólva ki kell emel- nem, hogy az egy hatalmas, kétszárnyú, kétemeletes épületben van elhelyezve, és gondoskodva van arról, hogy a belső béren-- dezések a lehető legalkalmasabbak legyenek a munkára, de emel- lett az épületnek úgy külsejét, mint belsejét egyszerűség jellemzi. A dolgozószobák berendezése praktikus és egyszerű. A rendszertani és növénygeografiai czélokra szolgáló szobákban egy íróasztal, egy hosszú asztal a növények kirakására, egy könyvszekrény, herbárium-állvány és egy ruhaszekrény van. A múzeum herbárium-anyaga mintegy 25,000 faszczikulus, a mit megközelítőleg 1'5 millió lapra lehet becsülni. A könyvtár mintegy 25,000 czímet tartalmaz, aránylag sze- gényes, mert évi dotácziója 1000 — 1200 márka és így főleg ajándékkönyvekkel szaporodik. Daczára ennek, nagy múltja következtében, mégis tartalmazza az összes fontosabb műveket és folyóiratokat. A könyvtár használata az intézetben dolgozók részére a legliberálisabb. A könyvtár egész délelőtt, 9 — 2-ig nyitva van, abba az intézetben dolgozók szabadon bemehetnek és a szerző- nevek abc-je szerint rendezett sorozatból kivehetik a szükséges könyvet. Az íróasztalon kitett vevény-nyomtatványt kitöltve és ezt otthagyrva megy kiki a könyvvel a dolgozószobájába. A herbárium anyagának használatához már külön igazgatói engedély szükséges. 26 IRODALMI ISMERTETŐ Az intézetben tartják a gyógyszerészeti növénytani gyakor- latokat és a tanárjelöltek morfológiai gyakorlatait. A renflszertani kollégiumok a városban, az egyetem épületében tartatnak meg. Általában a professzoroknak kevés (2—6) heti órájuk van; a többi idő a tudományos munkálkodásé és a kert, valamint a kolo- niális állomás ügyeinek elintézésére szolgál. Kéthetenkint egyszer az intézetben ülés van, a hol a fiatalabb alkalmazottak referál- nak a fontosabb irodalmi újdonságokról. Ezekben foglaltam össze röviden a berlini kertre és inté- zetre vonatkozó adataimat ; a mi viszonyainkat az ottaniakkal egybevetve és többektől hangoztatott elmaradottságunkat mérle- gelve nem szabad elfelednünk, hogy a berlini intézetre és kertre az állam több mint 5 millió márkát áldozott és ez intézmények évi dotácziója meghaladja a 200,000 márkát. A berlini botanikai intézet, múzeum és kert berendezésein, a bennük folyó munkálatokon és ezek eredményein, szóval az egész intézményen észre lehet venni, hogy ez a nagy német kultúrának jelentékeny tényezője. (A szakosztálynak 1907 május 8-án tartott üléséből.) IRODALMI ISMERTETŐ. M a r t i u s : Flóra brasüiensis. Az elmúlt évszázad botanikai irodalmának talán legnagyobbszabású alkotása fejeződött be a közel- múltban : a Flóra brasiliensis, melynek elkészülte majdnem nyolczvan esztendőt s több tudományos nemzedéket vett igénybe. C. F. Th. Marti US német botanikus Miksa József bajor király megbízásából 1817 — 1820 években botanikailag átkutatta Braziliát s erről az útjáról gazdag növényanyaggal tért vissza. Miután a legfontosabb fajokat egy háromkötetes munkában (Nova genera et species plantarum) közzétette, hozzáfogott az egész brazíliai flóra szisztematikus felsorolását és ábrázolását tartalmazó nagy munkához. Fejedelmi támogatásokkal (I. Lajos bajor király, Ferdinánd császár és II. Pedro brazíliai uralkodó) sikerült is munkáját megvalósítani, mely- nek keresztülvitele czéljából korának legjelesebb szakíerfiait csoporto- sította maga körül. így keletkezett a Flóra brasiliensis — írja Úrban, az utolsó szerkesztő — a botanikai irodalomban páratlanul álló munka, részint mivel minden egyéb flóramunkánál nagyobb területet ölel fel,' részint mivel azokat az anyag feldolgozásának tökéletességében és gondos- ságában, valamint a mellékelt képek számában messze felülmúlja. Minden egyes itt tárgyalt család egész monográfiának tekinthető, mert nemcsak Brazihára szorítkozik, hanem kiterjeszkedik a szomszédos területekre is, továbbá az egész csoport növényföldrajzi viszonyaira. Természetesen ezt a nagy feladatot csak úgy lehetett megoldani, hogy IRODALMI ISMERTETŐ 27 az európai nyilvános és magángyűjtemények összes braziliai anyaga, úgy növényekben, mint az azokhoz füzödö kézirati jegyzetekben, vala- mint a különböző gyűjtőktől a helyszinen felvett vázlatokban, a munka- társak rendelkezésére állottak. így sikerülhetett az, hogy csaknem az összes ezideig Braziliában észlelt növényeket originálék után s nagy- számú, különböző fejlődési fokon gyűjtött példányokban vizsgálhatták és írhatták le; ez okokból azután az egyes fajok jellemzését és sziszte- matikai helyének megítélését nagy tökéletességgel sikerült megállapítani. M a r t i u s-nak 1 868-ban bekövetkezett halála után E i c h 1 e r vette át a vezetést, a ki egymaga nem kevesebb, mint 25 családot dolgozott fel. E i c h 1 e r halálával Úrban kezébe jutott a szerkesztés, a kinek számos nehézség, köztük a braziliai szubvenczió elmaradása, legyőzése után sikerült is a munkát bevégeznie. Úrban az utolsó kötetben közzéteszi az egész munka történetét, közli egyszersmind a braziliai flóra kikutatása körül érdemeket szerzett botanikusok életrajzát, szintúgy a számos munkatársét is. Az egész munka 40 fólió kötetből áll. 20,733 oldalon és 3811 fólió táblán összesen 2253 nem (köztük 160 nov. gen.) és 22,767 faj van leírva, melyek közül 5689 új volt a tudományra. A fajban leggazdagabb családok : Orchidaceae 1455, ComposUae 1312, Leguminosae 1234, Myrtaceae 1067, Melasto- mataceae 986, Bubiaceae 974, Eiiphorhiaceae 859, Gramineae 682. A munkatársak száma 65, kik között egy magyarral is, Kanitz Ágost-tal, találkozunk. A munka előfizetési ára 4372 márka volt, most pedig 6000 márkába kerül. Lengyel Géza. Július Gtowacki: Bryologische Beitrage aus dem Okku- pationsgebiete I — III. — Verhandl. der. k. k, zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien. Jahrg. 1906. Bánd 56. p. 186—207.; Jahrg. 1907. Bánd 57. p. 19—33., 223—244. Szerző az 1904. évben Bosznia és Herczegovina területén tett számos kirándulásán gyűjtött lombos-mohákról számol be, igen értékes és becses adatokkal járulva hozzá e bryologiailag kevésbbé ismeretes terület ismeretéhez. Saját rendkívül bő gyűjtési anyagán kívül közli Karlinski és Straka gyűjtéseit és a sarajevói Landesmuseum herbáriumának lombosmoha-anyagát. Új faj, illetőleg változatként közli a szerző a következőket : Polytrichum formosum var. minus G i o w. (Velka-U sora völgy) ; az Eucladium verticülatum (L.) Br. eur.-nak Juratzka által (Die Laubmoosflora von Oesterr. — ^Ungarn. 1882. p. 17.) leírt /i) angusti- folium változatát a szerző faji rangra emeli, eme Eucl. angustifolium (Jur.) Giow.-ot több helyről közli (Jajce m. a Pliva-esésnél ; Brod Foca m. ; Ljuta Konjíca m. ; Bijela donja Konjica m. ; Jablanica m. a Doljanka-szakadékban); Eucladium verticülatum var. acuminatum Glow, (Ljuta Konjica m.); Didymodon bosniacus Glow. (Jajce m. a Pliva- esésnél) ; Trichostomum inflexum var. elatum G i o w. (Jablanica m. a Doljanka-szakadékban); Tortula subulata var. inframarginata Giow. Plasa planina); Pseudoleskea illyrica Giow. (Plasa planinaj ; Ortho- trichum diaphanum var. epüosum Glow. (Trebinje, Bugojno). S végül 28 HALÁLOZÁS a Gornji Vakuf részen gyűjtött egy Orthotrichum-ot, mely a szerző szerint valószínűleg 0. obtusifolium X 0. pallens. Györffy István. Ifj. Konkoly Thege Miklós. A meteorológia és a mező- gazdaság. A m. kir. orsz. meteorológiai és földmágnességi intézet kisebb kiadványai. IV. szám. Budapest, 1907. 33, 1. Szerző ezzel a kis munkával a meteorológusoknak „pár szóval képet akar nyújtani arról, hogy a meteorológiai elemeknek, melyeknek eddig csak fizikai oldalával foglalkoztak, milyen fontos szerep jutott a növények életében és a mezőgazdaságban is". A mü 6 fejezetre oszlik, a melyek közül az első az időjárás elemeinek befolyását — a növény- zetre általában — tárgyalja Schimper ismert növényföldrajza alapján. Figyelmébe ajánlhatók a meteorológusoknak a Warming ésaSolms- L a u b a c h növényföldrajzi kézikönyvei is, a folyóiratok közül pedig különösen az Engler szerkesztésében megjelenő botanikai évkönyve- ket. A II. fejezet az időjárás elemeinek befolyása a talajképzödésre, a III. ugyanennek befolyása az emberre és az állatra, a IV. ugyan- ennek befolyása a termésre, az V. az agrármeteorologiai megfigyelé- sekről szól. Végül a VI. fejezetben a meteorológiai megfigyelésekre hívja fel a szerző a figyelmet, különösen azzal a czéllal, hogy keres- sük a termés és az időjárás numerikus összefüggését, állapítsuk meg a klíma befolyását a termés mennyiségére és minőségére, álla- pítsuk meg a főbb gazgasági növények klimatikus feltételeit és a növényzet befolyását a meteorológiai viszonyokra. Ennek a tervnek a kivitele valóban nemcsak a gazdaságtan, hanem a botanikai tudomány előbbrevitelére is rendkívül kívánatos volna és nagyon helyénvaló, hogy a szerző az agrármeteorologiai osztály felállítását sürgeti. Nemcsak az alkalmazott botanika, hanem hazánk tudományos növény földrajzi megismerése is sokat nyerne vele. Rapaics R. SZEMÉLYI HÍREK. Fábry János tagtársunk, a rimaszombati prot. főgimnázium sok éven át buzgó tanára és igazgatója, 78-ik évében meghalt. 0 is egyike volt azoknak, a kik H a z s 1 í n s z k y-tői nyertek buzdítást a növénytannal való foglalkozásra és a növénygyüjtésre. 42 évi szor- galmas gyűjtéseinek eredménye a rimaszombati gimnázium gyűjte- ményében van összeállítva. Irodalmilag is foglalkozott s egyéb munkákon kívül írta „A növénytan elemei (1864) és „Gömörmegye viránya" (1867) czímű munkákat is. Mint tanár és mint a növénytan híve egyaránt megérdemli, hogy itt kegyeletesen megemlékezzünk róla. Klein Gyula. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 29 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^ (Rovatvezető : Kümmekle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Balázs István dr. : A baktériumok. A dezinficziáló módszerek és a szerumterápia. Budapest. Lampel R. könyvkereskedése 1908. 64 old. 8" Béky Albert: Hozzászólása növény földrajzi megfigyelésekhez — Erdészeti Lapok. XLVI. évf. 1907., 957—959. old. F i 1 a r s z k y Nándor dr. : Botanikai eredmények Déchy Mór kaukázusi expediczióiról. — Déchy Mór : Kaukázus. Budapest, 1907., 337 — 401. old. Forgó György: A Duna és Maros között 1906. évben észlelt phytophaenologiai adatok. — Természettudományi Füzetek. XXXI. évf. 1907. 25-31. old. Földes János: A tölgyesek ápolása a délvidéken, a magyar tölgy felkarolásával kapcsolatosan. — Erdészeti Lapok. XLVI. évf. 1907., 1413—1419. old. Gabnay Ferenc z, Hathalmi: A m. kir. mezőgazdasági múzeum (2 képpel). I. — Erdészeti Lapok. XLVI. évf. 1907., 717—725. old. Gorka Sándor dr. : A fák és füvek hatása egymásra és a talajra. — Természettudományi Közlöny. XXXIX. köt. 1907., 710—711. old. Glücksthál Zoltán: A Pulmonaria officinalis szövettanáról és kémiájáról. — Gyógyszerészi Hetilap. XLVI. évf. 1907., 509-511., 531. 545—548., 567—568., 582. és 538. old. Griger György: Lobelia fulgens. — A Kert. XHI. évf. 1907., 688—689. old. Györffy István dr. : Orchis ustulata L. a Magas Tátrában. — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 272. old. Hanusz István: Élő szervezetek a légköri csapadékban. — Az Időjárás. XI. évf. 1907. 104—105. old. Hegyi Dezső: Göndör árpakalászok (1 képpel). — Kisérletügyi Közlemények. X. köt. 1907., 447—448. old. H. F. : A baktériumok eredete (3 képpel). — Uránia VIII. évf. 1907., 481-484. old. Horváth Zoltán: A teremtés napjai. A biblia és a természet- tudományok mai álláspontja szerint. — Rimaszombat, Rábely Miklós könyv- nyomdája. 1907., 110 old. 8". Károly Rezső dr. : A nemesítő növénytenyésztés legájabb alkotásai (12 rajzzal). — Természettudományi Közlöny. XXXIX. köt. 1907., 617—629. old. ^ E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növény- tannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent köz- lemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) 30 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Kiss Jenő Sándor: A Rajna országából. — Budapesti Hírlap, XXVII. évf. 1907., 258. sz. 1—2. old. Szerző a kölni botanikus-kertről értekezik. Kosutány Tamás: A bor zamatanyagai és a must erjedésének vezetése nemes élesztőkkel. — Természettudományi Közlöny. XXXIX. köt. 1907., 699—705. old. Kunszt János: Úti jegyzetek s tapasztalásaim a magyar orvosok és természetvizsgálók Pozsonyban tartott XXXIV-ik gyűlése alkalmával. Losoncz, 1907. Losonczi Sándor könyvnyomdája. 21 old. 8". Kupcsok Samu; Adatok Bakabánya Rubusainak ismeretéhez. — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907.. 239—267. old. Új fajok, illetőleg fajváltozatok : Rubus candicans Whe v. stenotrichus B 0 r b. ; R. sparsipilus B o r b. ; R. microstemon Hal.; R. congestus ; R. carpaticus S a b r. var. erythrandrus Hal.; R. thelybatos F o c h e var. ciliata ; R. erythrogynus Hal.; R. Slávikü ; R. scaber Whe et N. var. brachyadenius ; R. scaber W. et N. var. Hontensis K u p k. et S a b r. et form. elliptica ; R. metallicolus B o r b. ; R. hirtus W. Kit. var. macrosetus ; R. hirhis W. Kit. var. sepincola ; R. Güntheri Whe et N. var. coriaceus ; R. Kmetii; R. pulchrifrons ; R. scandens ; R. reversus; R. pullus; R. Kup- cokianus B o r b. ; R. nemorivagus ; R. lobatns ; R. valifrons ; R. microse- palus ; R. mucidus ; R. crassiformis ; R. curvacanthus ; R. Gruntensis ; R, infecundus ; R. pseudorivularis ; R. rivularis var. elegáns ; R. sanguineus • R. serpens Whe var. acanthophyllus ; R. Vysokensis ; R. ripensis ; R. sub- mitis ; B. longisepalus ; R. Güntheri W. et N. form. venosula S a b r. > R. subcollinus ; R. sericofrons ; R. Lajtnensis ; R. Rudnensis. K y s. ; A Magyar Nemzeti Múzeum növénytani gyűjteménye. I — II. — A Kert. XUI. évf. 1907., 724—726. és 753—760. old. Linhart Gj'^örgy: Cuscuta arvensis Beyr. var. Capsici Degen et Linhart. — Kisérletügyi Közlemények. X. köt. 1907., 444 — 446. old. Az új fajváltozat a Szegedről származó Capsicum annuum-on for- dult elő. Mágocsy-Dietz Sándor dr. : A Magyar Füvészkönyv. — Természettudományi Közlöny. XXXIX. köt. 1907., 680—683. old. Nagy Imre: A Karszt növénytenyészete. — Erdészeti Lapok. XLVI. évf. 1907., 1082. old. Páter Béla dr. : A gyógjTiövénykert. — Mezőgazdasági Szemle. XXV. évf. 1907., 211—215. old. Prodán Gyula: Porcius Flórián (arczképpel). — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 204—212. old. Rapaics Raymund dr. : A sisakvirágnemzetség rendszere. Systema Aconiti generis. — Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 137-176. old. Rade Károly: A legszebb díszcserjékről. — A Kert. XIH. évf. 1907., 752-754. old. Róna Zsigmond dr. : Az éghajlat és a növényzet. — Az idő- járás. XI. évf. 1907., 60—65. old. Sajó Károly: Linné Károly emlékezete (10 képpel.) — Uránia. Vm. évf. 1907., 250—269. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 31 — — Melegföldi mívelt növények (14 képpel). — Uránia. VIII. évf. 1907., 346—352. és 386—392. old. Schilberszky Károly dr.: A naspolya sclerotinia betegsége (monilia-betegség) (7 ábrával). - Gyümölcskertész. XVII.évf. 1907., 204—207. old. — — Bőven virágzó cseresznyefa terméketlenségének oka. — Ter- mészettudományi Közlöny. XXXIX. köt. 1907., 718. old. — — Cladosporium viticolum gomba a szölön. — Gyümölcskertész. XVII. évf. 1907., 182. old. — — Gyanított oltási fajvegyülék körtefa és galagonya között. — Gyümölcskertész. XVII. évf. 1907., 232—234. old. Seymann Vilmos: Elnyomorodott virágú akáczfa (4 szövegközti ábrával). — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 267—272. old. Simonkai Lajos dr. : Néhány észrevétel Vinna és Homonna vidékének flórájára. — Magyar Botanikai Lapok. VI. évf. 1907., 229—233. old. Nova hybrida : Plantago argijrostachys (lanceolata X média) in monte Vinna Farna- Várhegye (cottus Ung.). Straub Ferencz: Ujabb adatok Magyarország lombos mohainak ismeretéhez. — Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 176 — 179. old. Szabó Zoltán dr. : A Magyar Füvészkönyv. (1 arczképpel és a „Magyar Füvészkönyv' czímlapjának másolatával.) Budapest, 1907. Hor- nyánszky Viktor könyvnyomdája. 16 old. 8*^. — Uránia. VIU. évf., 1907.. 213—216. old. Szentimre y Árpád: A fák csavarodásának iránya (4 képpel). — Uránia VIII. évf. 1907., 475—477. old. Szilád y Zoltán dr. : Nadányi kertész-könyve. — Növénytani Közlemények. VI. köt. 1907., 179—181. old. Szittyay Géza: Bastardokról, hybridekröl. ^— Uránia. VIII. évf. 1907., 375—377. old. Thaisz Lajos: A legelökön előforduló gyomok irtása. — Termé- szettudományi Közlöny. XXXIX. köt, 1907., 661. old. Tschirch, D r. A. : Mi tulajdonképpen a Pharmakognozia? Fordí- totta Augusztin Béla dr. — Gyógyszerészi Hetilap. XLVI. évf" 1907., 758—762. és 774—777. old. Vaszary Mihály: A haarlemi tulipán. Budapest, 1907. Kiadja Mauthner Ödön. 80 old. 12 képpel 8». W e b e r S. : Dr. Genersich Sámuel. — A Magyarországi Kárpát- egyesület évkönyve. XXXIII. évf. 1906., 56—67. old. Szerző a Magas-Tátra flórájának felkutatása körül érdemeket szerzett Genersich Sámuelnek életrajzát közli. Wünschendorfer K. : Cyprianus vörös klastrombeli camaldulii barátnak herbáriuma az 1764-ik évből. — A Magyarországi Kárpátegyesület évkönyve. XXXIV. évf. 1907., 77—85. old. Szerző a néhai Sponcz Tivadar által a Kárpáti Múzeumnak ajándé- kozott herbáriumáról értekezik. Zahn, KarlHermann: Beitrage zur Kenntnis der Hieracien Ungarns und der Balkanlander. Adatok Magyarország és a Balkánfélsziget Hieraciumjainak ismeretéhez. — Magyar Botanikai Lapok VI. évf. 1907., 212—229. old. 32 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Hazánkra nézve új fajok, illetőleg fajváltozatok: Hieracium vülosiceps N. P. ssp. villosifolium N. P. f. tubulosiim D e g. et Z.; H. vulgatum F r. ssp. aurulentiforme D e g et Z. ; H. bifidum K i t. ssp. caesiiflorum ; A 1 m q. var. retrofactum D e g et Z., ssp. basicordatum Z. f. umbrosa ; H. Neilreichü A. Kern. ssp. visocicense D e g et Z. ; H. 2}cillescens W. Kit. ssp. pallescens W. Kit. var. genuinum et bichloruni; H. Waldsteinii Tausch ssp. hiokovoense D e g. et Z. ; H. gymnocephalum Gr is eb ssp. Orieni A. Kern. var. normálé et nudum; ssp. anastrum D e g. et Z., var. normálé et stylosum; R. pelliculatum Zahn ssp. pelliciílatum : H. rauzense Murr., var. genuinum f. pilosius; H. Krasani W o 1. ssp. rotundiceps Pánt. et Zahn; H. prenanthoides W i 11. ssp. violascens B o r b ; H. brevilanosum D e g. et Zahn; H. macrodon N. P. ssp. Paklenicae D e g. et Z. ; H. retyezatense D e g. et Z. ssp. sparsulum Deg. et Z.; H. malovanicum D e g. et. Z.; H. Bauchini S c h u 1 1. ssp. fastigiatum T s c h. ^ parcipilum S a g. et Z. ; H. leptophiton N. P. ssp. anocladum N. P. p calvifolium, ssp. banhiniceps S a g. et Z. Zemplén Gézadr. :A baktériumok szerepe a mezőgazdaságban <10 képpel). — Uránia. VIII. évf. 1907. 221—225. old. b) Külföldi irodalom : A u g u s z t i n Béla dr. : Die Geschichte des Paprika — Schweitzerische Wochenschrift für Chemie und Pharmacie. Jhrg. 1907. Seite 493—499. Die Cultur des Paprika in Ungarn. — Schweitzerische Wochen- schift für Chemie und Pharmacie. Jhrg. 1907. Seite 509 — 514. Fahrt des Westpreussischen Botanisch- Zoologischen Vereins in die Hohe-Tátra. — 26. u. 27. Bericht d. Westpreussichen Bot. — Zol. Vereins. Danzig, 1905. Seite 103—108. G i n z b e r g e r A. : Die Pflanzenwelt Österreich-Ungarns. — Das Wissen für alle. Wien, 1905. Jhrg. II. No. 28—32. Győrffy István dr. : Über die vergleichenden anatomischen Ver- haltnissen von Physcomitrella pátens (Hedw.) Br. et Sch., Physcomitrium pyriforme (L.) Brid., Physcomitrium sphaericum (Ludw.) Brid. und Phys- comitrella Hampei Limpr. [Physcomitrella pátens (Hedw.) 9 X Physcomitrium sphaericum (Ludw.) c?, resp. : Physcomitrella pátens (Hedw.) ? X Physco- mitrium pyriforme (L.) (^] Mit 23 Original-Abbildungen im Texte. — Hed- wigia. Bd. XLVII. 1907, Seite 1—59. Pampanini, Dr. R. : Astragalus alopecuroides L. em. Pam. (6 táb- lával). — Nuovo Giornale Botanico Italiano. Nuova Serié. Vol. XIV. 1907., pag. 327—481. Szerző a czimben jelzett faj körében megkülönböztet egy faj változatot a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályának herbáriumában lévő pél- dányok alapján Astragalus alopecuroides L. var. p W i n t e r 1 i i [Synonyma : A. alopecuroides Winterl Index Hort. bot. Univ. Hung. 1788.] néven, a mely Winterle által a budapesti egyetemi növénykertben kultivált példányokra vonatkozik. Hazája: Ázsia (Kaukázus) és Európa (Nyugati Alpok). Pax, Dr. Ferdinánd: Der Ostrand Siebenbürgens. — Jahrb. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 33 Schlessischer Gesellschaft. LXXXI. 1903. Breslau, 1904. II. Abt. Zool.-bot. Sektíon, p. 18—27. Po dpefa, Dr Josef: Vysledky bryologického vyzkumu Moravy za rok 1905 — 1906. Zprávy Kommisse pro pfirodovédecké prozkoumáni :Vloravy. Oddéleni botanické. Öis 2. V. Bruc, 1906. p. 1—83. Szerző a Morvaországra vonatkozó moha-enumerácziójábaa a Kárpátok magyar oldaláról is említ néMny mohát. Scherffel Aladár: Algologische Notizen (mit einer Abbildung). — Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft. Jahrg. XXV. 1907., Seite 228—232. Szerző a következő algákról értekezik : Pandorina morum (M ü 1 1.) B 0 r y, Carteria dubia (Perty) Scherffel (prope Igló), Chamaesiphon hyalinus nov. spec. (prope Igló). W i e d t, A. : Floristische Notizen. — Verhandlungen des Naturf. Vereins in Brünn. Bd. XLIII. 1904. Brünn 1005. Sitzungsberichte p. 40—42. S/erzö hazánkból említi az Alyssum saxatile f. orientale-t. Z ellne r J. : Pax F. „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen. — Mitteilung des Beskiden Vereins Bielitz-Biala, 1904, No 2. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. Jegyzökönyr a növénytani szakosztály 1907 november hó 13-án tartott CXXXIU. üléséről. Elnök: Klein Gyula. Jegyző: Tuzson János. 1, Gombocz Endre, „A Populus- fajok rokonsági viszonyai, tekin- tettel a fosszil fajokra" czímen elsősorban áttekinti a megbízható fosszil P. leveleket, melyek azt mutatják, hogy a nem első képviselőivel az alsó- krétában, az északamerikai potomac-formátióban találkozunk. Míg az európai kréta és eocén P. lenyomatokkal nem szolgál, addig az észak-amerikai kré- tában és eocénben, valamint az arktikus felső-krétában számos fosszil-leletre bukkantak. Legnagyobb kifejlődésre a miocénban jutott, a mikor az egész északi félgömbön el volt terjedve. A pliocénban erősen megfogy ; e korból Európában csak a mediterrán vidékről ismerünk P. okát. A fosszil-leletek alapján szerző arra az eredményre jut, hogy a P.-ok nem egy közös ősből, hanem több typusból vették párhuzamosan eredetüket. Már a krétában két fejlődési irány különböztethető meg. A szárnyasán és tenyeresen erezett levelűekké. Előbbiből a mai Turango, majd Aigeiros és Tacamahaca szekczió- kat származtatja le, míg legfiatalabbnak ez irányban a Leucoides szekczió tekinthető. A P.-ok és Salix-ok. rokonsága szerinte abban nyilvánul, hogy a Salix reticulata és a P. pruinosa közös ősre vezethető vissza. A sugaras erezetüek, melyek kivált a harmadkorban vannak bőven képviselve. („Arc- ticae" szekczió) a jelenkori Trepidae és Tomentosae szekcziókban találják meg folytatásukat. Legfiatalabb ez irányban a Tomentosae szekczió. Az előadáshoz hozzászóltak: Tuzson János és Klein Gyula. /Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, 1. füzet. 3 B4 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 2. Györffy István „A Dicranum Sendtneri hazai előfordulásairól'^ czímü dolgozatát T u z s o n János terjeszti elö. 3. Rapaics Raymund A sisakvirágnemzetség növény földrajza" czí- men az Aconitum-ok elterjedésével foglalkozik fejlődés történeti szempontból. Kiemeli, hogy az Aconitum jellemző sarki- harmadkori ílóraelem és hogy fajai többnyire úgynevezett földrajzi fajok. Az előadáshoz hozzászólnak : Tuzson János és Mágocsy-Dietz Sándor. 4. A szakosztályi ügyek során jegyző jelentést tesz a debreczeni Diószegi-Fazekas ünnepélyről, a melyen Mágocsy-Dietz Sán- dorral egyetemben képviselte a K. M. Termtud. Társulatot és a Társulat választmányának megbízásából koszorút tett az emlékmű alapzatára. Jegyző előterjesztést tesz a Növ. Közi. következő évfolyamának nyomtatása ügyében, mely szerint a szerk. bizottság a legkedvezőbb ajánlat- tevő Hornyánszk y-nyomda mellett foglal állást. Filarszky Nándor indítványára a szakosztály elhatározza, hogy ezentúl néhány nappal az ülések előtt njomtatott meghívók küldetnek a szakosztály fővárosi tagjainak. A növénytani szakosztály 1907 deczember 11-én tartott CXXXIV. ülésének jegyzökönve. Elnök: Klein Gyula. Jegyző : Tuzson János. 1. Ernyey József: Orvos-botanikai kertjeink a XVIII. sz. elején. A hazai természettudományi mozgalmak történetének homályos részletei közé tartozik H e i n d e 1 Ferdinánd pozsonyi botanikus működése. Életé- ről Haberle és Kanitz nyomain csak annyit tudunk, hogy 1651-ben kiadta volt füvészkertjének katalógusát. Maga a katalógus mint nyomtatvány a hazai bibliographiában ismeretlen, tartalmáról az irodalomban semmi adat. Előadó kimutatja, hogy a kérdéses katalógus egy példánya W i n t e r 1 birtokában volt 1784-ben, egy másikról B é 1 Mátyás emlékszik meg, sőt kéz- iratban maradt munkája (De re rustica hungarorum) kivonatát is adja. Ezzel kapcsolatban B é 1 felemlíti az 1720-as évében működő botanikai kerteket ; Sopron, Beszterczebánya, Lőcse és Eperjes városokban, de tulajdonosait nem említi. Előadó levéltári kutatások és irodalmi emlékek alapján kimutatja, hogy a soproni 1709-től, G e n s e 1-től kezdve működött az ifjabb D e c c a r d haláláig. Az eperjesit hihetőleg Paterson alapította 1630 táján, folytatták R a y m a n, majd V i 1 1 i c h i u s gyógyszerészek és R a y m a n orvos 1770-ig. A beszterczebányait már Lippay érsek kezdte 1658-ban. Üjból fel- éledt Moller és Herrman működése alatt 1703— 1761-ig. A lőcsei kertre vonatkozólag minden adat hiányzik. Részletes leírások hiányában a kertek terjedelméről, tudományos értékéről alig szólhatunk. Általában elfogadhatjuk a tapasztalt B é 1 abbeli nézetét, hogy kertjeink a hasonló külföldi intézetek színvonalán állottak, mert azt látjuk, hogy tudományos megfigyelések mellett vadon nőtt növények, valamint exoticumok kultúrájával, illetve honosításával foglalkoztak. Végül a XVIII. sz. természetkutató társaságok alapításával való törekvéseiről szólt. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 35 2. K ü m m e r 1 e J. Béla és N y á r á d j-- E. Gyula: „Adatok a magyar- horvát tengerpart, Isztria és Dalmáczjx flórájához"' czímü dolgozatot K ü m- merle J. B. terjeszti elö. A dolgozat beszámol az 1906. év április havában a czimben megjelölt vidékekre tett kirándulások eredményeiről, melyek közül a Magyarország flórájából eddig nem ismert Cytisus spinescens jabla- naci és a Hesperis glutinosa porto-ré-i előfordulása az érdekesebbek. 3. Szurák János: „Adatok Észak-Magyarország [moha-flórájához, tekintettel azok oekologiai viszonyaira' czímmel ismerteti a Löcse-Lublói- hegység moháit, kiterjeszkedve azok tenyészeti viszonyaira is. 4. T u z s o n János „A magyar flóra néhány növényéről' czímmel legelőbb ismerteti az Asperula orientális Boiss. et Hoheu. és a Poten- tilla rupestris L. var. gracilis előfordulását Izbék (Pest m.) felett. Az utóbbikap- csán megemlékezik a Nemzeti Múzeum herbáriumának a Domugledről (Herkules- fürdő) származó P. rupestris példányáról, melyet a P. rupestris L. var. mollis A. et G. (P. mollis Panó.) igen közeli rokonának, vagy evvel egye- síthetönek tart. Bemutatja a Cirsium canum y, oleraceum hyhriáeknek Vihnyéröl szár- mazó gazdag sorozatát, melyeknek nagy változatosságát a M e n d e 1- féle törvény alapján a domináló tulajdonságoknak az első nemzedékben való jelenlétével, a későbbi nemzedékben pedig a recessiv sajátságok kiütésével magyarázza meg. A hybridek morfológiai visszonyai szerint mindennemű elnevezés alaptalan. Szintén vihnyei eredetű az előadó által bemutatott Carduus acan- thoides L. var. albiflorus S c h u r, melynek elszigelt módon való megjelené- sében mutácziót lát. Ez a fehérvirágú növény ott kétféle alakban jelentkezik; az egyik habitusában a var. spinosissima Neilr.-nak felel meg és ezért ezt f. Neilreichii-nak nevezi, míg a másik alakot f. Schurii névvel jelöli. Ugyancsak Vihnyén gyűjtötte előadó a sötétcsészéjű Galeopsis spe- ciosa-t, mely a var. nigricans (W i e r z b.)-vel egyezik. Mindezeknek a növé- nyeknek rendszertani helyzetét és értékét szintén megvilágította az előadó. Végül reflektál Simonkai L. ésSeymann Vilmosnak a M a g y. Bot. Lapokban megjelent czikkére, mely a Robinia pseudoacacia f. cleistogama kleisztogam voltát vonja kétségbe. Előadó ezzel szemben fenntartja előbbi két tanulmányában foglalt eredményeit, mert szerinte a termékenyítés már a zárt virágocskában, még a pártalevelek kibontakozása előtt megtörténik. Utal különben a kleisztogamiára általában vonatkozó, tanulmányaiban közzé- tett tételekre. S i m o n k a i Lajos felszólalásában azt a véleményét nyilvánítja, hogy a domugledí Potentilla azonos az ő általa annak közelében fekvő Strazuc- hegyen szedett P.-val, melyet Heuffel var. ^ranfZí/"i[ora-nak nevezett. A T u z s o n által megfigyelt esztergomi Robinia-n szerinte atrophia, azaz a szirmok csökevényes kifejlődésének esete forog fenn, mely nem zárja ki az idegen beporzást. Ennek következtében a forma cleistogama elnevezést indokolatlannak tartja. Mágocsy-Dietz Sándor felszólalásában annak a véleményének ad kifejezést, hogy a kleistogamiának ez a kérdéses esete nem az elneve- zésen fordul meg, hanem a kérdésnek fizilogiai szempontokból való meg- világítása a lényeges. 3* 36 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Jegyzőkönyv a növénytani szakosztály 1908 január 8-án tartott CXXXV. üléséről. 1. Klein Gyula elnök a következő beszéddel nyitja meg az ülést: Tisztelt Szakosztály ! Ismét egy új év kezdetén állunk s midőn ez alkalomból a szak- osztály tisztelt tagjait a legjobb kívánságok kíséretében üdvözlöm, egyúttal helyénvalónak tartom rövid visszapillantást tenni és vizsgálni azt, hogy a lefolyt évben milyen volt szakosztályunk munkálkodása és hogy ebből kifolyólag milyen kilátásaink vannak a jövőre nézve. Munkálkodásunk hű tükre a mi „Közleményeink" és így ezeknek utolsó — VI. kötetét — elfogulatlanul bírálgatva, azt hiszem, dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy e kötet nemcsak megfelelő, de örvendetes haladást is jelez. Mnlt évben, mint tudjuk, „Közleményeink" új szerkesztéssel indul- tak meg és az átmenet némi nehézségei daczára nemcsak 5 füzetet — 12 ívnyi tartalommal — adhattunk ki, hanem az egész kötet teljesen lezárva még az év vége előtt jutott kezeinkhez. E hatodik kötet tartalmával szintén meg lehetünk elégedve: eléggé változatos, a mennyiben a növénytan különböző irányaira vonatkozik és azután, hogy benne — a mi nagyon örvendetes — megint egy külföldi szaktársunk dolgozatával találkozunk. A közölt önálló közlemények nagyobb része, mint eddig, most is leginkább a honi növényzet megismerésére vonatkoznak. S ez nagyon termé- szetes és jó is, hogy igy van, mert hiszen szakosztályunk egyik feladatá- nak, mondhatom főfeladatának tekinti: előkészíteni azokat a munkálatokat, melyek majdan a magyar flóra megalkotását teendik lehetségessé. De hogy ez végre megvalósulhasson, ahhoz szükséges, hogy erre irányuló munkál- kodásunkba bizonyos tervszerűséget hozzunk be, hogy ne szorítkozzunk a honi növényzetnek megyék szerinti tanulmányozására és az aprólékos fajok keresésére, hanem inkább kezdjük meg most már az egyes növény-formatiók tárgyalását és az elszórt adatoknak egységes szempontból való összefoglalá- sát; a mihez tartozik az is, hogy az eddig leirt fajokat és változatait tisz- tázzuk s így a magyar flóra megalkotásához a biztos alapot megnyerjük. A míg ez nem történik, nem igen várható a teljes magyar flóra megírása, mint azt például a Semsey-pályázat ismételt sikertelensége is mutatja. A lefolyt évben szakosztályunknak nagy része jutott elhunyt tudó- sok kegyeletes megemlékezésében. így 1907 márczius 22-én Dió.szegi- ünnepélyt rendezett és november 3-án résztvett a debreezeni „Csokonai-kör" által Diószegi és Fazekas megörökítését czélzó emlékmű leleplezésé- ben, így kétszer rótta le szakosztályixnk a kegyeletes tisztelet adóját azok iránt, a kik 100 évvel ezelőtt, mint elsők, a tudományos botanika magyar nyelven való hirdetői voltak. Majd 1907 május 23-án szakosztályunk az állattani szakosztály kez- deményezésére közös ülésben ünnepelte Linné emlékét születésének 200-ik évfordulója alkalmából s ezzel részt kért magának abból az ünneplésből, melylyel az elmúlt év folyamán az egész művelt világ áldozott Linné emlékének. Mindez mutatja, hogy szakosztályunkban élénk tevékenység ural- SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 37 kodik s hogy a kezdet nehézségeit legyőzve immár a haladás útjára lép- tünk. Ez biztató a jövőre nézve és ha tagtársaink — jelenleg közel 600-aa — továbbra is az eddig tapasztalt álhatatossággal törekvéseinket pártolni és támogatni fogják, úgy reméljük, hogy a megkezdett ösvényen tovább indulva kitűzött czéljainkat mihamarább megközelíteni és majdan elérni is fogjuk. Rajtunk van, hogy ez minél előbb teljesüljön. Elnök ezután kegyeletes szavakkal emlékezik meg Fábry János elhunytáról (1. 28. old.). 2. Bernátsky Jenő „Egy ritka Eiiphorhia fajunkról'^ czímmel az Euphorbiák oekologiai viszonyainak vázolásával bemutatja Budakaláz felett Nagy-Kevély hegyén gyűjtött E. angustifrons Bor b.-t, mely eddig csak a Deliblatról volt ismeretes. A növényben az E. glareosa M. B. s az E. Gerardiana jellegei vegyülve jelennek meg, mind a mellett a növény hybrid- természetét nem látja kétségkívül bebizonyitottnak. Az előadáshoz hozzászólnak M á g o c s y-D i e t z Sándor és Tuzson János. 3. Lengyel Géza „Adatok Herczegovina flórájához" czímmel ismerteti Nagy Béla gyógyszerész gyűjtését, mely a tud.-egyet. növény- tani intézet birtokában van. 4. M ág 0 c s y-D i e t z Sándor „Botanikai apróságok" czímeu első sorban ismerteti a pozsonyi dunai liget tekintélyes nagyságú hárs- és nyár- fapéldányait, melyeket a természetrajzi ritkaságok megvédésére megindult mozgalom figyelmébe ajánl. Másodszor megemlékezik a Dahlia imperialis R o e z 1. nevű növényről, abból az alkalomból, hogy az egyetemi botanikus kertben virágzott. Végül bemutatja a Capsella bursa pastoris-uak olyan példányait, melyeknek az első virágokból fejlődött termései elliptikus vagy gömbölyű alakúak. L a u r e n t ebben a jelenségben gynomonoeciát lát, melyet előadó a hőmérséklet hatásának tulajdonit. 5. A szakosztályi ügyek során a jegyző először felolvassa az alább közölt évi jelentést, majd ismerteti az Erdészeti Egyesület átiratát a termé- szetrajzi ritkaságok megvédése ügyében, végül jelenti, hogy a növénytani szakszótár-bizottság ismét működésbe lépett. Jelentés a szakosztály 1907. évi működéséről. Szakosztályunk az 1907. évben is az eddigi szokások és elvek sze- rint folytatta működését. Összesen 8 rendes és egy tisztújító ülést tartott, valamint márczius 22-én, a „Magyar Füvészkönyv" megjelenésének 100-ik évfordulóján, a Diószegi emlékét külön ülésben ünnepelte meg és ezzel az üléssel kap- csolatosan, nov. 3-án képviseltette magát a debreczeni Csokonai Körnek a Diószegi és Fazekas emlékére készült emlékszobor leleplezése alkal- mával tartott ülésén. Ezenkívül az állattani szakosztálylyal közösen tartott ülésben ünnepelte szakosztályunk május 23-án Linné születésének 200- ik évfordulóját. A rendes üléseken átlagosan 25—30 tag és vendég szokott részt- venni és az ülések tárgyát összesen 30 előadás és ismertetés képezte; még pedig: Bernátsky J. 1, Bubák F. 1, Budinszky K. 2, Ernyey 1, Gombocz E. 1, Györffy 1, H a t h a 1 m i G a b n a y F. 1, Hollós 38 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK L. 2, Kümmerle J. B. 2, L e n g y o 1 G. 2, Nyárády E. Gy. 1, QuintJ. 1, Rapaics R. 2, StraubF. 1, SzabóZ. 1, Szurák J, 1, Thaisz L. 2, Tomek J. 1, Tuzson J. 5 és Zala I. 1 előadás- sal, illetőleg ismertetéssel vett részt. A Diószegi emlékére tartott ülésen, melyen a közzétett jegyző- könyv tanúsága szerint, tudományos intézeteink és társulataink tekintélyes része képviselve volt, Klein G y. elnök, Barcsa J., Thaisz L. és C s a p 0 d i I. működtek, mint előadók közre; a debreczeni ünnepélyen pedig a szakosztály képviseletében Mágoc sy-Dietz S. alelnök és Tuzson J. jegyző vettek részt. Az állattani szakosztálylyal együtt tartott L i n n é-ünnepélyen szak- osztályunk részéről Klein G y. elnök mondott ünnepi beszédet. Az eddigiekben felsoroltakból az az örvendetes tény állapitható meg, hogy szakosztályunk múlt évi működésében is a hazai botanika művelőinek túlnyomó többsége tevékeny résztvett, az ügy érdekében azonban kívánatos volna, ha ez a többség mennél inkább megközelítené a teljes számot, hogy szakosztályunk, a mely tulajdonképen egyedüli botanikai szervezetünk, közös erővel, a megkezdett nyomdokon haladva, mennél tökéletesebben betölt- hesse azt a hivatást, a mely a hazai kultúra terén osztályrészül jut és mennél méltóbb helyet foglaljon el más nemzetek hasonló czélú társulatai mellett. A külföld botanikusai közül az elmúlt évben Bubák F. táboréi tanár ismertetett szakosztályunkban egy értékes dolgozatot. Szakosztályunk tudományos működésének további megnyilatkozását folyóiratunk tette. Ez, az első füzethez mellékelt szabályzat szerint 10 — 12 ívnyi terjedelemmel lehetőleg 6 füzetre volt tervezve. Az elmúlt évben a , Növénytani Közlemények" 4 oldal híján tényleg 12 ív terjedelemben jelent meg, 4 ív „Beiblatf'-tal; azonban csakis 5 füzetben. A tervezett ívszám maximumát tehát elértük, a 6 füzetet azonban nem; utóbbi előreláthatólag a jövőben szintén el lesz érhető, azonban az egyes füzetek czélszerű terjedelme technikai okokból azt fogja szükségképen! következményül vonni, hogy 6 füzet megjelenése esetében az ívszámot mintegy 15 ívre kell emelnünk. A „Növénytani Közlemények" 700 példányban jelent meg, a melyből 599 a szakosztály tagjainak és előfizetőknek, 5 díjtalanul, 10 a napilapok- nak és 10 a csereseknek küldetett meg, vagyis összesen 624 példány; a felesleget pedig a társulat készlet gyanánt helyezte el. Mint olyan körülményt, a mely a folyóiratunk jelentőségére, sőt köz- vetve a tartalmára is nagy jelentőségű, azt a sajnálatos tényt kell kiemel- nem, hogy a „Növénytani Közlemények" a tudományos folyóiratok nemzet- közi forgalmába és czikkei a tudománynak minden nemzetre egyformán közös vérkeringésébe még mindig nincsenek becsatolva. A „külföld" hallatára sokszor megnyilatkozik az a válasz, hogy a fenti körülmény nem olyan nagy baj, hiszen szakosztályunk a „Természet- tudományi Társulat" szakosztálya, és első sorban a tudománynak hazánk- ban való általánosítása teszi a czélját és ebben a tekintetben nem lehet panasz, hiszen már a 600-at megközelíti az előfizetők száma, a mi a folyó- iratunknak egykor nem is sejtett elterjedésére mutat. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 39 Ez a körülmény tényleg igen 'örvendetes és biztató, ezzel szem- ben azonban folyóiratunkat a megfelelő színvonalon is kell tartanunk. Már pedig egy folyóirat sorsa, becse első sorban attól függ, hogy benne a leg- jobb czikkek, a legjobb erők tartalmas dolgozatai jelenjenek meg, ez pedig szoros viszonosságban áll azzal, hogy azokról az eredményekről, azokról az eredeti és új adatokról, a melyek minden jó dolgozatnak első kellékét teszik, tudomást vehessen a tudományos világ. Ha ezek az eredmények — eldugott helyenjelenvénmeg — - a tudomány elismert tételei közé sohasem kerülhetnek be, úgy a szerző legfontosabb érdekeiben szenved veszteséget, mert meg van fosztva munkálkodásának erkölcsi eredményeitől és ha a magyar szel- lem munkája nem juthat be a tudomány vérkeringésébe, úgy meg vagyunk fosztva attól, hogy a művelt nemzetek elismerhessék életképességünket. E kölcsönös kapcsolatoknak a hatása egy izoláltan álló folyóiratra első sorban abban nyilvánul, hogy az értékesebb dolgozatok szerzői más, idegen fórumhoz igyekszenek, a hol dolgozataik megtalálják erkölcsi érvé- nyesülésüket és tényleg a legjobb magyar botanikai dolgozatok nagy részét is a külföldi, különösen pedig a német irodalomban találjuk meg, a hol már többé nem a magyar irodalom integránsai, hanem az idegen irodalmat gyarapítják. E viszonyoknak a folyóiratunkra való hatását felesleges volna bőveb- ben fejtegetni, a következmények egyszerűek és természetesek és ezeknek magunkban vagy nyíltan tudatában is vagyunk, hiszen sokszor érezzük és hangoztatjuk azt, hogy nagy kár, hogy a „Növénytani Közlemények* a külföld előtt ismeretlen folyóirat. Ezt az elmúlt év tapasztalataiból nem mulaszthatjuk el feljegyezni, azzal a hozzátevéssel, hogy ezen segíteni elsőrendű érdekünk és hogy min- den oly eszközt, a mely a folyóirat magyar voltát nem érinti, fel kellene használnunk arra, hogy ezen a hiányon segítsünk és a külföldi előfizetők, de különösen a cseresek számát szaporítsuk. Ezek közül az eszközök közül meg volna fontolandó, hogy vájjon nem volna-e czélszerü a folyóirat czímét „Botanikai Közlemények" -xq vál- toztatni és valamelyik számot egy felszólító levél kíséretében minden bota- nikai társulatnak és folyóiratnak megküldeni; súlyt kellene továbbá helyez- nünk arra is, hogy folyóiratunk kiállítása a mai követelményeknek megfelelő legyen, a tudományos becscsel bíró és táblákon való kivitelt igénylő illuszt- rácziókat, megfelelő mellékleteken volna czélszerü reprodukáltatni és gondot kellene fordítanunk arra, hogy a dolgozatok teljes terjedelemben vétessenek fel a „Beiblatf-ba is. Ez pedig főleg úgy volna a kellő eredménynyel keresztülvihető, ha a „Beiblatt" részére előírt honorárium fejében lehetőleg, legalább részben, maguk a szerzők gondoskodnának latin, franczia vagy német nyelvű szövegről. Mert ha a „Bleíblatt" a mai szokás szerint csak akkor készülhet, a mikor a magyar szövegről már másolat, kefelevonat van, úgy a folyóiratnak kellő időben való megjelenhetése okából a német szöveg csakis kivonatos lehet. A szokásos kivonatos , Beiblatt" -szövegeink pedig legfeljebb arra valók, hogy a ki elolvassa, annak a tudatára ébredjen, hogy milyen jó volna, ha az egész dolgozatot elolvashatnám, a mi elé azonban a nyelvi nehézség legyőzhetetlen akadályt gördít. 40 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Hogy az említett és más idevágó intézkedések bizonyos anyagi erőt is feltételeznek, az kétségtelen. Czélszerü gazdálkodás mellett azonban a mai helyzetünkben is tehetünk egyet és mást ez irányban, másrészt pedig talán az sem járna hátránynyal a szakosztályra, ha a mai, valóban mini- mális évi dijat valamivel emelnök. Szakosztályunk tagjainak számáról nagyjából már a folyóirat ügyei- vel kapcsolatosan szóltam, a részletes adatok Karlovszky G. társulati pénztáros úr kimutatása szerint a következők: Alapitó tag 14 Rendes tag és előfizető 580 Külföldi előfizető 5 Belföldi cserés 1 Külföldi cserés 9 Díjtalanul kapja a folyóiratot belföldöu 11 Díjtalanul kapja a folyóiratot külföldön 4 Összesen . . . 624 Pénztárunk állásáról a következőket jelenthetem: Bexiétel. Maradvány 1906-ról 2963 K 51 fiU. Bevétel 1907-ben 1551 „ 50 „ Társulati segély 1907-re 1700 „ — „ Összesen . . . 6215 K 01 fill. Kiadás. Összes kiadás 1907-ben 3068 K 79 fill. Levonva ezt az összes bevételből, marad 1908-ra . 3146 K 22 fill. A növénytani alap kitesz 8H5 „ — „ Felhasználható maradvány 1908-ra 2311 K 22 fill. A fenti számadásban azonban a múlt évi 5. füzet költségei még nom foglaltatnak benne és így a maradvány az illető számlák és tiszteletdijak összegével apadni fog. Végül nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy szakosztályunk ügyei- nek intézésében a társulat elnökségét és egész tisztikarát köszönet és elismerés illeti meg, nemkülönben a társulat személyzete is gondos munká- val segítette elő a szakosztály múlt évi tevékenységét. TüzsoN János. (Megjelent 1908 február 4-én.') A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czíme, legalább 8 najipal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Növénytani Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a félivek egyik oldalára Írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős == vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallíil liuzandók alá. A Növénytani Közlemények „Beiblatt"-ja részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű ki- vonatot mellékelni. A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ivenkint 50 korona, ismertetésért 30 korona. A „Beiblatt" szövegéért 30 — 40 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után az egy íven túl terjedő részért a szerző tiszteletdíjban nem részesül. A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 25 darab ivenkint, czímlappal . 4 korona — fillér. 100 „ „ V • • " n 11 Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár; alelnök: Mágocsy-Dietz Sándor tudomány -egyetemi tanár; jegyző: Tuzson János egyetemi magántanár. A szerkesztő- bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül: Filárszky Nándor nem- zeti múzeumi növénytani osztályigazgató és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a „Beiblatt" szerkesztője. Az alajntói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utcza 16. szám), a kéziratok és a szakosztályi ülésekre szóló bejelen- tések a szakosztály jegyzőjéhez (Tuzson János, Budapest, I. ker , Gellért-tér 4. szám) küldendők. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája Budapest VII. KÖTET. 1908. 2. FÜZET. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR, MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁiNYI TÁRSULAT Anhange : Beiblatt zu den „Növénytani Köxlemények ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT Unter Mitwirkung von JÚLIUS KLEIN. Referiert von J. BERNÁTSKY. úí TARTALOM. Oldal Bernátsky J. : A Convallaria- és Opliiopogon-félékröl ... 41 Kümmerle J. B. és Nyárády E. Gy. : Adatok a magyar- horvát tengerpart, Dalmáczia és Isztria flórájához (Additamenta ad Floram Littoralis Hungarico-Croatici, Dalmatici et Istrici) 54 Budinszky K. : A protoplasm a- mozgásra vonatkozó ismereteink jelen állásának áttekintő összefoglalása 67 Irodalmi ismertető : Lengyel G. : L. Diels, Jugendformen und Blüthenreife im Pflanzenreich ; Simonkai L., Növényföld- rajzi vázlatok hazánk flórája köréből; Kümmerle J. B. : Balázs J., A baktériumok. A dezinficziáló módszerek és a szérumterápia ; T u z s o n J. : A Nymphaea lotus csoport mor- fológiája és rendszertani tagolódása 71 — 76 Személyi hírek: Kmet András emlékezete (Jávor ka S.) . . . 77 Növénytani repertórium 78 Szakosztályi ügyek 83 BEIBLATT (9)— (16) I • r NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI T/KSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOí.YÓ!RATA VII. KÖTET. 1908. 2. FÜZET. Bcrnátsky J.: A Convalíaría- és Ophíopogon-félékröL I. A Convallarieae (Engler et Praiitl. Xat. Pflanzenfam. II, 5, p. 81 - 82) csoportjából egyesegyeclül a Convallaria majá- lis, a gyöngyvirág honos Magyarországon. A többi idetartozó faj mind exotikus lévén, közülök hazánkban eredetileg egy sem fordul elő, mindazonáltal egyik-másik faj kedvelt szobanövény s azért mégsem egészen ismeretlen előttünk. Elsősorban említem az Aspidistra elalior nevű fajt, melyet levelénél fogva némelykor tévesen gyöngyvirágnak néznek. De levele a g\öngy\irág levelé- nél nagyobb, erős nyéllel bír s örökzöld. Virágja pedig egészen más mint a gyöngyvirágé, húsos, szürkésen sárgásszínű, piros pettyekkel tarkázott, nem hármas- hanem négyestagú azaz a virágörvök száma négy. A tökocsánon csak egy virág jelenik meg, ez pedig aLg emelkedik ki a föld fölé, miért is ritkán veszik észre. Mint látni, ez a virág olyan sajátságos, hogy öko- lógiailag inkább az Asarum europaeum-xfi, mint a gyöngyvirágra emlékeztet. A Convallarieae közül a Beinechia carnea és a Rhoclea japonica is könnyen tartható el szobában. Sőt — mint azt a budapesti egyetemi növénytani kert példája bizonyítja — meg- lelelö gondozás mellett szabadban is tenyészthető.^ A Reinechia carnea az elágazó, gyakran napszínre kerülő rhizomájáról, sűrű, pázsitszerű lombozatáról s rózsaszínű virág- járól, — ■ a Rhoclea japonica szélesen lándzsaalakú, kissé húsos, tekintélyes nagyságú leveleiről s vastag tőkocsányon rövid viritás után szembeötlő piros bogyóiról ismerhető meg. ^ Tudtommal a magyar botanikusok körében a vélemények arra nézve, hogy vájjon „növénytenyés/.tés" helyes kifejezés-e, eltérők. Ugyanis néme- lyek azt hangoztatják, hogy csak „állattenyésztés" van, de búzát, árpát, dinnyét, dohányt „termelni" szoktak. Ez mindenesetre helyes, de saját nézetem odairányúl, hogy a két fogalom, növényt „tenyészteni" és búzát, dinnyét „termelni", nem födi egymást s azért az egyik fogalom kifejezésére a , tenyésztés", a másikra a „termelés" kifejezést használhatjuk. A „termelt dinnye" a gazdaságilag értékesítendő termésre, a „tenyésztett növény" az egész növényre vonatkozik tekintet nélkül arra, hogy annak a tenyésztett növénynek melyik részét értékesitik. Más szóval „búza-, dinnyetermelés" gazdasági, „növénytenyésztés" botanikai müvelet. így pl. „fatenyésztés" ■= a botanikai értelemben vett fák i fás növények) tenyésztése, müvelése ; „fatermelés" = az erdészetileg értékesítendő fa termelése, maga az eredmény. Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, i. füzet. 4 42 ' BEBNÁTSKY J. Az OphiopL'fonoideae (i. h. p. 84) csoportjából leginkább az OpMo])Ofion jafnfxan és 0. japonicus található üvegházakban vagy Fiiuiie vidékén parkokban is. Az utóbb említett faj olyan sűrű, sötétzöld gyepet alkot, hogy első pillantásra nemcsak laikus, hanem szakember is gramineának nézné. Leginkább a Lolium perenne-re emlékeztet. Ámde levelén a hüvely és lemez közötti határon a gniiiiineákat jellemző ligulának nyoma sincs. Lilaszínü virágja P3-(-3. A3-f-3, G (H ) pedig azonnal eUírulja, hogy nem a gramineák. hanem a Liliaceae családjába tartozik. A hazai Asparagoideae monográfiájából kifolyólag az OpMo- pogon-idXék természetes rendszertani helyzetével is foglalkoztam. Idevágó vizsgálataim eredményének lényege az. hogy az Ophio- p)ogon-fé\ék a Co7irallaria-íé\ék legközelebbi rokonai gyanánt tekinthetők, sőt czélszerű volna a két csoportot mintegy egybe- olvasztani. Az egybeolvasztást a morfolóuiai alkotás, a föklrajzi elterjedés és az anatómiai szerkezet igazolja. A Theropogon p)allidus az átmenetet közvetíti. Ezt a növényt a Convallarieae csoportjába helyezik. Ha virágzatát szemléljük, önkéntelenül a ConvaUaria majális jut eszünkbe, mert a két növény virágzata annyira hasonlít egymáshoz, hogy egy génusz fajainak vélnők azokat. A Theropogon paliidus virágja ugyan nem fehér, hanem rózsásszinű. Ámde a színbeli különbségnek semmi rendszertani értéket nem tulajdoníthatunk, annál kevésbé, mert hiszen a gyöngyvirágnak is vannak rózsasziníí változatai vagy kerti eltérései. Lényegesebb már az. hogy a Theropogon lepellevelei egymással nem nőttek össze, hanem szabadok. De ezt a sajátságot sem szabad rendszertanilag túlságosan sokra becsülni. Ugyanis az egyszikűek körében, kiváltképen a Liliaceae családjában sokszor egymással közel rokon génuszok lepellevelei hol szabadok hol összeforrtak. Példa rá a PolygonaPam és Strep- topus. Azért ez a sajátság főleg csak génuszok, nem pedig csa- ládok vagy más magasabbrendú csoportok jellemzésére s meg- különböztetésére szolgálhat, ami tudvalevőleg fontos eltérés a kétsziküektől. A Theropogon génusz tehát méltán a ConvaUaria mellett foglal helyet, a virág alkotása miatt. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a levél tekintetében a két génusz között feltűnő eh érés van. A Theropogon levele keskeny szálas alakjánál fogva a ConvaUaria majális és az összes Convallarieae levelétől külön- bözik és az ()phioimgonoideae-\\Q7. tartozó Liriope- és Ophio- 7)or/on-fajok leveléhez igen hasonló. Mivelhogy nem a levél alapján állapítjuk meg a génuszok helyét a rendszerben, azért a Thero- 2)ogon helyesen mégis a Convallarieae csoportjában marad, de megjegyezhetjük, hogy levelénél fogva az Oj^hiopiogon-íélékre emlékeztet. Az Opthiopogonoideae alcsaládot főképen a némileg vaczokba mélyesztett magház miatt külön1)öztetik meg a többi alcsaládtól. Tudnunk kell, hogy a virágszerkezet épen az Asparagoideae. Ophiopogonoideae és rokon alcsaládokban, leginkább pedig a A COXVALLARIA- ÉS OPHIOPOGOX-FÉLÉKRÖL 43 Convallariecie csoportjában rendkivül változó. Houy a perigon- levelek hol szabadok, hol összeforrtak, arról már volt szó. Úgy- szintén az is szóba került, hogy az Aspidistra virágjának alap- száma nem három, hanem négy. Egyéb példa gyanánt megemlít- hetem azt, hogy a Majanthemum hifolium virágja sem hármas-, sem négyes-, hanem kettőstagú. A Paris génuszban a virág íilapszáma fajok szerint változik. Azonkívül a virágszerkezet ingadozására nézve megemlíthetem azt, hogy a Rhodea^ Campy- landra, Tiqnstra és Aspidistra génnszok egy haladó sorba helyez- hetők, amelyben a porzószál fokozatosan megrövidül, a termő bibéje fokozatosan elszélesedik s végül a paizsalakú húsos bibe a virág belsejét egészen eltakarja s elzárja, a porzók pedig ebben az elzárt katlanban foglalnak helyet. Az Ophiopogonoideae félig-meddig alsóállásúnak mondott magházára (i. h. p. 84) vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy a M. X. Múzeum herbáriumában őrzött „0})hiopogon japonicus (L.) Ker" (Tsingtau) és „0. muscarioides Reich" magháza határozottan felsőállású. A Liiiope sjncata hour. {=^ Ophiojwgon spicatus Hook. Bot. Mag. 5348 ^= Convallaria spicata Thunb. FI. Jap.) magháza ugyan kissé be van mélyesztve, de azért még távolról sem alsóállású. A Peliosanthes courtallensis magháza (Wight Icones pl. Indiae VI, 2050 szerint) alsó részével a vaczokba sülyedt, de legnagyobb részében szabad, úgy liogy alsóállásúnak nem mondható. Világos tehát, hogy a „félig-meddig alsóállású magház" nem állandó jellemvonása az Ophiopogonoideae alcsaládnak s azért ez a főmegkülönböztető jel igen kétes érté- kűvé válik. Ha még tekintettel vagyunk arra, hogy a virágszer- kezet az említett csoportokban mennyire változik génnszok sőt fajok szerint, semmi okunk többé az Ojjhiopogonoideae-hez tar- tozó növénveket külön alcsaládként a Convallarieae-töi megkü- lönböztetni. Érdekes az itt tárgyalt növények rendszeresítésének törté- netére is rövid pillantást vetni. Már a föntemlítettekből látjuk, hogy a mai nap az Ophiopogonoideae a családban helyet foglaló Liriopje spicata fajt a Conrallaria génuszba sorolták. Ennél neve- zetesebb az össze ^ Convallarieae és Ophiopogonoideae rendszere- sítésének története. Endlicher (Genera Plánt. 1836—40, p. 155) igen jól ismerte fel az idetartozó növények egymással való rokonságát. Szerinte „ . . . genera Sinilaceis affiiiia: 1. Aspidistreae, 2. Ophio- pogoneae". A Smilaceákhoz tartozott a Convullaria is. Az „Ophiopogoneae" csoportba a „ Sanseviera"' génuszt nem vette föl, Kunth (Enumeratio Plánt. V, 1850, p. 296 etc), a ki az egyszikű növényeknek jóformán legtöbb faját ismerte, Endliclier beosztását nagyjából megtartotta. B e n t h a m et H o o k e r azután (Genera Plánt. III, 2, 1883, p. 678) zavart okozott az idetartozó növények rendszeresítésében. Az „Ophiopogoneae'"' tribuszt a CLXXII. ordoba, a „Haeniodo- 4* 44 BERNÁTSKY J. raceae" közé sorolja, még pedig a „Sansevieria^ génuszszal együtt, a Convallaria-íélék pedig a CLXXVIII. ordoba, a Lili- aceae közé jutnak. Úgy látszik, hogy Engler kezdetben (e. h. p. 84) B e n- tham et Hooker rendszerére támaszkodott, mert a „Sanse- vieria^^ géniiszt az Ojjhiojjogon-félékkel szintén egyesíti. De hogy Bentham et Hooker álláspontját már akkor sem helyeselte egészen, bizonyltja, hogy az Ophio2)ogo7i-íé\éket az Asparagoideae mellé, a Convallarieae szomszédságába lielyezi el. Későbben pedig Schulze E. anatómiai vizsgalatai alapján a'. Ophioporion- félék rokonságából a Sansevieria génuszt kivt szi (Nachtráge 1897. p. 71), amivel mintegy E n d 1 i c h e r régi nézetét ismét érvényre juttatja. Magam is az Ophiojfog cm- féléket az utóbbi értelemben. t. i. a Sansevieria génusz nélkül tartom a Convallarieae csoport- tal összeolvaszthatónak. A földrajzi elterjedésre vonatkozólag a következők meg- említésére szorítkozom. A Convallarieie és Opjhiopogonoideae ha/ája az extratropikus keleti Ázsia, a Himalayával együtt. Főleg Japánban és Chinában honosak. Közülük egyesegyedül a nem örökzöld Convallaria majális terjedt el nyugat felé s egészen Európa nyugati partjáig jutott el. A Convallarieae csoportjával rokon Polggonateae, Parideae és AsjJarageae földrajzi elterjedé- sének központja szintén az extratropikus keleti Ázsia, de sokkal nagyobb területre oszoltak el északra és délre, nyugatra és keletre is, igen messzire hatoltak olyannyira, hogy némely génusz leginkább északi Amerikában, más pedig a Középtenger vidékén és Kapföldön honos. Tehát a Convallarieae és Opihopogonoideae a földrajzi elterjedés tekintetében sokkal egyöntetűbb közös cso- portot alkotnak, mint a Convallarieae, Parideae, Polggonateae és Asparageae. A földrajzi elterjedés arra enged következtetni, hogy ha az utóbb említett négy csoport egymással közel rokon (a mint azt az Engler-féle csoportosítás alapján elfogadjuk), akkor az Ophiopogonoideae alcsalád még sokkal inkál)b megérdemli, hogy a Convallarieae közeli rokonságába helyeztessék. A Sansevieria génusz földrajzi elterjedése szerint a Con- vallarieae-tö\ és az Ophio2)ogonoideae-töl igen messzire esik, mert Afrikában és Kelet-Indiában honos. II. Az anatómiai szerkezet teldni etében igen részletes vizsgá- latokat végeztem,^ kettős czélból. Először azért, hogy a morfoló- giai és növényföldrajzi tantdmányok alapján nyert rendszertani eredményeket anatómiai útonistaniűmányozzam. Másodszor azért. '■ A megfelelő vizsgálati anyagot Mágocsy-Dietz S.-nak, a buda- pesti tud. -egyet, növényt, kert igazgatójának és E n g 1 e r A.-nak, a berlin- dahlemi kert igazgatójának köszönhetem. A CONVALLARIA- ÉS OPHIOPOGON-FÉLÉKRÖL 45 hogy ez alkalommal egyúttal az egyes fajok megkülönböztetését is megkíséreljem s régebbi idevágó vizsgálataimat pótoljam. A következőkben közölt részletekből kitűnik, hogy a Növénytani Közlemények \. (1906. évi) kötetében (111 — 112. lapon) kifejtett és többektől helyeselt elvi jelentőségű nézeteim itt is igazolást nyernek. 1. A szár. A Convallarieae földfeletti szárán igazi lomblevél nincs, aziiz tőkocsánnal van dolgunk. Mivelhogy a Convallarieae tőko- csánju orgjinograíiailag egyszerűbb, mint a Parideae és Polygo- neteae szára, azért a kétféle szerv között megfelelő anatómiai különbségeket is tételezhetünk fel. A lomblevelet hordó szár nagymennyiségű vizet szállít s a lombozat súlya is nehezedik reá. Ebből következik, hogy a szárban a vízszállító és a mecha- nikai rendszer fejlettebb mint a tőkocsánban. A következőkben ezt a feltételt igazoltnak látjuk. A különbség a Convallarieae és Polygonateae szára anatómiai szerkezetében épen a vízszállító és mechanikai rendszer tekintetében tűnik fel. Általában a Convallarieae tőkocsánjában a szövetek kevéssé dift'erencziálódnak. A tőkocsán szövetelemei közül a faparenchyma- sejtekhez hasonló sejtek a leggyakoriabbak. Élettani működésük nem határozott irányú. Vízszállításra, vizraktározásra, mechanikai erősítésre, szénhydrátok raktározására sőt asszimilálásra is többé- kevésbé alkalmasaknak látszanak. Ha egy ilyen sejtet vékonyabb- falúnak, kevésbé megnyúltnak s keményítővel megteltnek képze- lünk, rendes keményítöraktározó sejtnek nézhetnők ; ha még hosszabb volna, vízszállításra volna alkalmasabb ; ha sejtfala még ■ jobban megvastagodna, tipikus mechanikai sejt lenne belőle. Az ilyen csekély mértékben differencziált s élettanilag nein élesen jellemezhető sejtekből való szövet a legtekintélyesebb helyet fogUilja el a tőkocsánban. Talán a ennek rovására írható, hogy tulajdonképeni mechanikai szövet nincs ; a hadroma pedig jelen- téktelen, főelemei csak csavaros vagy gyűrűsvastagodásúak s átmérőben alig 25 !J.-t érnek el, holott a Paris quadrifolia szárában 30, a Streptopus ampjlexifolius szárában 36 ;j--t ér- nek el. Az Ophiopogon-iéXé'kxQ térve át, itt azonnal konstatálnunk kell azt, hogy itt feltűnő mechanikai szövetek vannak. Még pedig a tőkocsán hosszában szalagszerűen végighúzódó hypoderma és a mesztomanyalábokat kísérő sztereomakötegnek, sőt valóságos sztereomagyűrű is található. Ámde a mechanikai szövet általában kezdetleges kifejlődésű, a szklerenchymasejtek nem sokszögietúek, hanem köralakúak keresztmetszetben. Azonkívül a hadroma elemei itt is gyengék és szűkek. Ha a Convallaria, Liriope és OpMopogon génuszokat egy sorba helyezzük, azt találjuk, hogy ebben a sorban a sztereoma- gyűrű fokozatosan megerősödik. Az egyes fajokra vonatkozó részletes adatok a következők: 46 BERNÁTSKY J. 1. Convcdlaria majális. Sztereomagyűrü nincs, de helye jelezve van, t. i. helyette a többi parenchymasejtektöl eltérő, apróbb s kevésbé zöld sejtek csoportosulnak a középhenger körül. Keresztmetszetben tompán háromszögletű. 2. Rhodea japonica. A világosszínű alap-szövetben számos edénynyaláb van elszórva, amtlyek keresztmetszetben hosszúkás, oldalról össze- nyomott alakjuknál fogva a Convnllaria edénynyalábjaira emlé- keztetnek. Az erős közéidiengert erős kéreg veszi körül. A kettő határán nincs sztereomagyűrü, de a határ mégis jól látható, mert ott a parenchymasejtek kisebbek s kissé vastagabbfalúak. A kéreg külső rétegei igen zöldek. Igen gyenge hypoderma is található. Keresztmetszetben sokszögletű. 3. Aspidistra elatíor. Szájnyílás igen ritkán akad, holott a két előbbi faj tö- kocsánján sűrűn vannak. A chlorophyll igen kevés, a szövetek jóformán mind szín- telenek. A mesztomanyalábokat kifelé eső oldalukon kissé vastagfalú parenchymasejtek Idsérik. 4. OpMopogon jahuran. A sztereomagyűrü jól észrevehető, de többé-kevésbé paren- chymajellegű elemekből alakul. Sejtjei ugyanis tágüregűek, egyen- letes vastagodásúak. keresztmetszeti képen gyűrűalakúak, nem sokszögletesek. Sugárirányban 6 — 8 ilyen sejtsor olvasliató. A leptomát kísérő sztereoma erősebb elemekből való ; ebből a sztereomából sugarak indulnak ki, me.yek a leptomába érnek s utóbbit több részre osztják. Hypoderma a szár alsó részében van, felső részében nyoma vész. Az epidermiszsejtek kissé kidomborodnak. 5. Ophipogon japonicus. Az összes edénynyalábok a sztereomagyűriíliez támaszkodnak. Az epidermiszsejtek külső tangentialis falai igen vastagok s púpalakúan kiemelkednek. '1. Levél. A Convallaria- és ()phiopogon-f élek levelében a Parideae és Polygonateae levelét jellemző fes/itő szövet nem található. A levél anatómiai szerkezete, főleg az epidermisz általában egy- szerűbb. -A mesophyll sejtjei keresztmetszeti képen kissé la))Osak, a középrétegben feltűnően nagyok és színtelenek. Ennek alapján a Convallaria- és OjMojJogon-íélék levele a Parideae és Polg- gonateae levelétől élesen eltér s minden esetben uiztosan meg- határozható. Egyébiránt a Convallaria- és O[)hiopogon-íé\ék levelök anatómiai szerkezete szerint három csoportba oszthatók : 1. A A CÖNVALLARIA- ÉS OPHIOPOGON- FÉLÉKRŐL 47 szűkebb értelemben vett Co7ivalla7'ia~íé\ék {Convallarinae) alcso- portjában az epidermisz és edénynyaláb közé eső szövet a meso- phyllhez hasonló, cliloropliyllt tartalniüz. Általában a legegysze- rűbb szerkezetű. 2. Az Aspidistrinae levelében a föér erősen kiemelkedik s abban egynél több edénynyaláb húzódik végig. 3. Az Ophiopogon-iélé'k levele a Convallarinae leveléhez ha'-onló, de a főbb erek mentén hypoderma van. A sztereoma a leptomát több részre osztja. A mesophyll részben paliszádra emlékeztet. Megjegyzem, hogy az Englerféle rendszerben a virág alkotása miatt a Convallarinae alcsoportjába osztott Theropogon levele morfológiai és anatómiai szerkezete szerint iz Ophiopogon-f élek- hez átmenetet létesít. A Convallaria majális leveléről külön meg kell emlékezni, mert ez könnyen rendszertani tévedésre adhat okot. Ugyanis némi tekintetben sokkal jobban a Parideae és Polygonateae levci' léhez hasonlít, mint saját rokonai leveléhez, mert aránylag zsenge- szövetű, összes sejtjei aránylag nagyok és vékonyfalűak. Ezt azonban nem szabad rendszertani következtetésekre felhasználni, hanem inkább biológiailag magyarázható. Ugyanis a Convallarieae és Ophiopogonoideae vizsgált fajainak levele mind örökzöld, csak a Convallaria majális levele nem az s ebben a hazai Parideae és Polygonateae levele hasonlít a Convallaria leveléhez. Az egyes fajokra vonatkozó részletes adatok a következők: a) Convallarinae alcsoport. 1. Convallaria majális. Keresztmetszeti képen a kétágú villa-alakú hadromát apró s kissé vastagfalú, színtelen sejteL'ből álló szövet kíséri, mely jóformán a felső epidermiszig nyúl. A leptomát erösebb sztereoma kíséri. A felső és alsó chlorenchyma vagy három sejtsorú. A viz- tartószöveí csak egy, jól észrevehető, de azért nem nagyon éle- sen határolt sejtsorból való. Az összes mesophyllsejtek általán elliptikus alakúak keresztmetszeti képen, még pedig a levéJ szé- lességi irányában nyúltak. Az alsó epidermiszsejtek kifelé is befelé is gyengén dom- borulnak ; felületi képen hosszuk körülbelül úgy aránylik l szé- lességükhöz, mint 3 — 6:1. Külső, valamint igen alacsony belső lélegzési odu van ; szájnyílások fölül is alul is vannak. Az összes szövetek, különösen az epidermisz és az összes mesophyllsejtek aránylag zsengék, az egyes sejtek aránylag nagyok és vékonyfalűak, a mi a szerv rövid, egynyári életére utal. 2. Speiranthe convallarioides. A leptomát alkotó elemek falai igen erősek. Vastag sztereomaköteg is kíséri azt. A felső chlorenchyma 2—4, az alsó 2 vagy több sejtsor- ból, a víztartószövet 1 — 2 sejtsorból áll s teljesen színtelen. A felső epidermisz sejtjei befelé domborodnak. Felületi képen hosszuk (=^ h) körülbelül úgy aránylik a szélességükhöz (=sz) mint 3 — 7: 1. 48 BERNÁTSKY J. Szájnyílás mind a két oldalon van. Fölületi képen a záró- sejtekhez sajátságos, ívalakiian görbült rajzok járnlnak. Kereszt- metszeti képen a zárósejteknek mind külső mind belső szarvai a többi epidermiszsejtek külső, illetőleg belső falaival közel egy szintbe esnek. 3. Rhodea japonica} A keresztmetszeti képen nagyon kes- kenynek mutatkozó főedénynyaláb a roppant nagytömegű meso- phyllben igen kis helyet foglal el. A főedénynyalábot a felső és alsó epidermisztől számos (fölül vagy 3, alul vagy 6) chlorenchyma- sejtsor választja el ; ez az utóbbi szövet a rendes chlorenchymá- hoz nagyon hasonló; csak valamivel kisebbsejtü. A föér környékén, vastag és húsos levélnek vékonyabb részein, fölül átlag 3 — 4, alul 3 clilorenchymasejtsor és 1—2 vagy több sor viztartószövet van ; a viztartószövet kevés chlorophyllt is tartalmaz, de a sejtek kiváló nagyok. Az epidermiszsejtek h:sz = 3 — 5:1. Vastagfaliiak. Szájnyílás fölül nem igen akad. Lélegzési odu nem kép- ződik: a zárósejtek felső szarvai némileg az epidermisz fölé emelkednek s vékonyabbak mint a két előző faj levelén. 4. BeinecJcia carnea. A vékony levél főerében a leptomát félgyűrűalakú sztereomaköteg kíséri ; a leptoma és hadroma közé szintén sztereomaszerű szövet ékelődik. A mesophyllt fölül 2 legföljebb 3, alul 2 chlorenchyma- sejtsor és 1 sejtsorú viztartószövet alkotja. Fölületi képen, t. i. az epidermiszszel párhuzamos metszeten, a chlorenchymasejtek nem a levél kereszt-, hanem hossztengelyével egy irányban nyúl- tak, holott a Rhodea levelében az megfordítva van. Az epidermiszsejtek keskenyek a keresztmetszeti képen, kissé domborúak ; li : sz = 4 — 10 : 1. Szájnyílás fölül is, alul is van, a zárósejtek külső szarvai kissé kiemelkednek, lélegzési odu nincs. h) Asjjidistrinae alcsoport. 5. Tupistra macrostigma. A levél felső oldalán a főér men- tén erős sztereoma van. Az összes meszíomanyalábokat fölül is alul is erős sztereoma kiséri. A leptoma és hadroma közé szin- tén sztereoma szorul. A chlorenchyma (a mesophyll zöld része) fölül 4 — 5, alul 3 — 4 f-ejtsorú. A viztartószövet gyenge kifejlődésű. Az epidermiszsejtek oldalfalai kissé ivalakúan hajlottak ; az epidermiszsejtek h : sz ^^^ 3 — 4 : 1. 6. Aspidistra elatior. Az erősebb mesztomanyalábokat fölül és alul igen erős és tekintélyes sztereoma kiséri, amely többnyire mind- kétfelől az epidermiszig hatol ; sejtjei az epidermisz szomszédságá- ban alegvastagabb falnak, befelé sztereoma jellegük lassan elmosódik. ^ A levél anatómiai szerkezete tekintetében a Rhodea ebbe az alcso- portba tartozik. A CONVALLARIA- ÉS OPHIOPOGON FÉLÉKRŐL 49 Fölül vagy 4, alul 3 chlorenchymasejtsor van. A víztartó- szövet 1. néhol 2 sejtsorból való ; itt-ott chlorophyllsejtek is nyomulnak közéje. Az epidermiszsejtek h : sz = 3 : 1 ; igen vastagfalúak. c) Ophiopogonae alcsoport. 7. Theropogon paliidus. A főér mentén az alsó hypoderma vagy 3 sejtsor*!. A mesopliyliben fölül rendesen 3, alul 2 chlorenchyma- sejtsor van ; a viztartószövet vagy 2 sejtsorú. Alul az epidermiszsejtek a külső s roppant vastag fal révén erősen púpszerüen kiemelkednek. Fölületi képen a keskeny epidermiszsejt hosszában egy sorban elhelyezve több púpszerű kiemelkedést látunk. Keresztmetszetben egy epidermiszsejt csak egy púpot mutat. 8. Liriope graminifolia. A leptoma a sztereo mával egyesült ; egy erős, kemény háncsköteg látszik, melyben egyes kis lágy háncsszigetecskék vannak. A főér mentén az alsó hypoderma 4 — 5 sejtsorú ; a közbe- eső chlorenchyma vagy 4 sejtsorú ; fölül a hypoderma 1—2 sejtsorú. A víztartószövet 1 — 4 sejtrétegü. Az epidermiszsejt keresztmetszeti képén nem egy, hanem Több kisebb, de mégis élesen kiemelkedő púpocska látható. H:sz = 1-4:1. 9. Ophiopogon jahuran. A vízszövet vagy S, a felső chlo- renchyma 3—4. az alsó 2 sejtsornyi. Az epidermiszsejtek kiemelkedése a Liriope graminifolia-é- hoz hasonló. 10. O.japonicus. A víztartó szövet 1 — 2, a felső chlorenchyma 3, az alsó 2 — 1 sejtsorból áll ; a legfelső sor sejtjei erősen meg- nyúltak az epidermiszre merőleges irányban, úgy hogy a sejt magassága a szélességéhez úgy aránylik, miut 2:1. Az epidermisz a Theropogon pallvhis- éhoz hasonló. 3. Bhizoma. Hogy a rhizoma anatómiai szerkezetét helyesen megítél- hessük, mindenekelőtt annak morpholologiáját kell jól ismer- nünk. A rhizoma szárképlet s azért anatómiai szerkezete is szár- képletre vall. Másrészt azonban földalatti szerv létére egyik-másik, némelykor igen szembeötlő s könnyen tévedést okozó anatómiai jellemvonásában gyökérre emlékeztet. Pl. a sztereomagyürü bel- jebb esik, a középhenger összébb szorul s a kéreg tekintélye- sebb kifejlődésű, mint földfeletti szárbau ; a sztereomagyürü helyét sokszor a gyökérre jellemző endodermisz foglalja el; a paren- chymaszövetekben nagymennyiségű taríaléktáplálóanyag van rak- tározva. Némely esetben pára képződik, a mely másodlagos vastagodás útján is állhat elő. Szájnyílások többnyire jelen vannak. A rhizomákon rendesen meg kell különböztetnünk rövid 50 BERNATSKY J. és hosszú tagokat; némely rhizoma csupa rövid, más csupa hosszú tagból áll. A Convallarieae csoportjában többnyire hosszú és rövid tagok váltakoznak < gymással, még pedig bizonyos törvény- szerűségnek hódolva. A rhizoma elágazása itt rendesen hosszú hajtással indul meg, mig a virágos tőkocsánt közvetlenül megelőző évi hajtás mindig rövid és vastag. Azért ontogenetikailag a hosszú hajtást lehet elsődlegesnek, a rövidet másodlagosnak tekintenünk. Jellemző példát nyújt a Convallaria majális, Reineckia carneci, ()])liiopogon japoniciis, Liriope graminifolia. Anatomiailag is különbség van hosszú és rövid tag között. Általában minél hosz- szabb a rhizomatag, annál inkábl) kollaterális a nyaláb, hosszabbra nyúlt minden anatómiai elem, a faedények jobban kifejlődnek, holott rövid tagban az edénynyalábok inkább koncentrikus szer- kezetűek s tracheidák vannak túlsúlyban. Azonkívül a sztereoma- gyűrű vagy az endodermisz a legrövidebb tagokban a legnagyobb mértékben redukálódik. A Majanthemum bifoUum rhizomája nagyon szépen tünteti fel a különbséget ; itt a hosszú tagban az endodermisz igen vastagfalú, de a középhenger parenchymája vékonyfalú ; a rövid tagban pedig az endodermisz feltűnően véko- nyabbfalú, de a középhenger parenchymája vastagabbfalú. Mind- ezzel jól összevág az a tétel, hogy általában a hosszútagú földfeletti szárképletekben vannak a legerősebb sztereomagyűrúk. legtágabb faedények, legtöbb kollaterális nyaláb és aránylag leg- tekintélyesebb középhenger. A rhizomában az edénynyalábok elhelyezödése szintén szórt. Az edénynyalábok legnagyobbrészt koncentrikus szerkezetűek. A vékony, fehér, fénylőfalú elemekből álló lágy háncsot rend- szerint a tracheidák egész gyűrűje veszi körül. Azonban a kerü- lethez legközelebb eső nyalábok kollaterálisak. Az endodermisz- hez közelálló, egészen kollaterális nyaláboktól a centrális helyzetű koncentrikus szerkezetű nyalábokig sokféle átmenet van. Az egyes fajokra vonatkozó részletes adatok a következők : 1. Convallaria majális. Az epidermiszen kevés szájnyílás van. Az epidermiszsejtek külső falai vastagok, barnák. A kéregnek a középhenger fél átmérőjéhez való aránya körülbelül annyi mint 1 : 1*5 — 2. A világosan zöldes- sárgásszinű sztereomagyűrű befelé élesen határolt, kifelé a kéregparenchymába fokozatosan megy át, 2 — 3 sejtsorból áll. A legbelső sornak különösen belső taiigentiális falai igen vastagok, holott külső taiigentiális falai vékonyak. Hozzá közvetlenül támaszkodik vagy hozzá közel esik, itt- ott beléje is van ágyazva körülbelül 30, többé-kevésbbé kolla- terális nyaláb. A lágy háncsot belülről 2 — 3 rétegű tracheidákból álló szövet határolja, amely szürkés színű s keresztmetszeti képen vastag félholdalakot mutat. Majd 12, javarészt koncentrikus szer- kezetű edénynyaláb következik, még pedig közelítőleg egy körben elhelyezve ; utána még vagy 4, szintén közelítőleg egy körben elhelyezett nyaláb következik. A koncentrikus szerkezetű edény- A CORVALLARIA- ÉS OPHIOPOGON-FÉLÉkRÖL 51 nyalábok tracheidagyűrű jeíöbbnyire csak 1 sejtrétegből áll, de a nyaláb befelé fordult részén 2 — 3 rétegű is lehet ; az egész nyaláb mediánsikjában (azaz a szerv rádiusában) kissé nyúlt, oldalról kissé összenyomott. A traclieidagyúrún kívül faedények is vannak, melyek javarészt a nyalábnak befelé, a szerv közép- tengelye felé fordult részén foglalnak helyet ; közülük a trachei- dáktól legtávolabb esők rendszerint a legritkásabban vastago- dottak, nyilván legöregebb elemek, amelyeknek a szerv növeke- dése alkalmával meg kellett nyúlniok. a) A hosszú hajtásokban a különálló, koncentrikus szerke- zetű edénynyalábok száma csekélyebb, mindössze csak 4 — 6 találkozik ; de jó nagyok. X faedények részben pettyes, részben csavaros vastagodásúak ; méretei : 30X36 ;x — 3X4 \y. h) A rövid hajtásban az edénynyalábok legtöbbje koncen- trikus szerkezetű, még pedig erős, sűrűn pettyes vagy közel lépcsőzetes vastagodása falakkal ellátott fáselemek veszik körül a leptomát ; ezek tágabbak (30 X 24 a — 3 '^) mint a tracheida- gyürűn kivül eső szűk, csavaros vastagodása gyengébb ele- mek (18 ÍJ-). 2. Reineckia carnea. A rhizoma gyengén zöldszinű s a leg- több levélképlet rajta lomblevélszerű. Ennek megfelelően az ösz- szes parenchymában chlorophyll is van s a levél szájnyílásaihoz hasonló alkatú szájnyílás is találkozik. A sztereomagyűrű épen hogy meg van jelölve, 1—2 sejt- sorú, főként a rövid tagokban elfásodik, chlorzjnkjóddal az oldal- falak határozottan megsárgulnak. Az edény nyalábok nagyon széjjel vannak szórva. A hadroma igen jelentéktelen kifejlődésű. A leptoma alatt tracheidacsuport van s sokszor az egészet faparenchymaszerű sejtekből álló gyűrű veszi körül, A faparenchyma az edénynyalábok legtágabb s leg- tekintélyesebb elemeit szolgáltatja. Ez a szövet nyilván mechanikai szolgálatra is van hivatva s ilyen értelemben kezdetleges kifej- lődésű sztereomáról is lehet szó. A faelemek száma kevés, szűkek, csavaros vastagodásúak. A rövid tagokban a faparenchyma kevesebb és gyengébb- falú, de a tracheidák tágabbak s nagyobbak. o. Ehodea japonic.a. A barna epidermisz alatt barna, paren- chymatikus, párához hasonló, de vékonyfalú sejtekből álló külső kéreg következik, amely 6 —10 sejtsorú s nyilván a belső kéreg- parenchymából másodlagos osztódás útján keletkezett, utólagos merisztemakcpződés alapján. A belső, színtelen kéregparenchyma sejtjei meglehetős vastagfalúak, ami az egész növény szöveteit jellemzi. A középhenger határán a kéreg parenchymasejtjei nagyon ellaposodnak, de más szöveti elváltozás, nevezetesen sztereoma- gyűrű, nem konstatálható, amely jelenség a rövid-vastagtagú rhizoma morphologiájának megfelel. Az edénynyalábok rendesen koncentrikus szerkezetűek, 52 BERNÁTSKY J. nagyok, a faelemek szűkek, a leptomaelemek feltűnően tágíik. Itt sok faedény van egymás mellett, ezek ritkásan vastagodot- tak, többnyire csavaros vagy átmenőleg hálózatos vastagodásnak. A bélparenchy mában a sejtfalakon sok a tág gödörke. Az edénynyalábokkal szomszédos bélsejtek hosszúakra nyúltak, némely esetben gyengén prosenchymatikus alakúak. 4. Aspidistra elatior. Az epidermisz nem barna, hanem sárgás színű. Másodlagos paráskéreg csak ott áll elő, ahol a rliizomán eredő levél elhal s lehull, tehát levélnyom helyén. A színtelen kéregparenchyma vastag, 20 — 30 sejtsor is alkotja. Az endodermisz épen hogy megismerhető. Az alatta követ- kező, legkülső bélsejtek egyike-másika nagy perforácziókkai bír. Az edénynyalábok túlnyomó része koncentrikus szerkezetű. Faedény vajmi kevés van. A hadroma ugyan tekintélyes kifej- lődésű, elemei tágak, de főleg csak tracheidák és faparen- chyma van jelen, holott az edények szűkek, igen vékonyfalúak s ritkás vastagodásúak, többnyii'e sűrűn vagy ritkásan csavaros vastagodásúak. Ami lépcsőzetes s még inkább gödörkés vastago- dása faelem van, az tracheida meg faparenchyma. 5. Liriope graminifolia. A vékony, hosszú hajtásban az endodermiszgyűrű igen feltűnő. A szomszédos kéregréteg egyik- másik sejtje nagy mértékben gödörkés vastagodása, kiválóan vastag s azért nagyon feltűnő, szembeötlő ismertető jelt nyújt. Az endodermisz befelé átmegy egy igen sokrétegű sztereomagyűrűbe, melynek sejtjei a középponti bél felé fokozatosan tágulnak s falaik vékonyodnak; itt-ott mélyebben bocsát be vastagfalú sej- tekből alkotott sugarakat. Benne fekszik 20-nál több edénynyaiáb, különösen a benyúló sugarakban. A középponti lágy bélben nincs edénynyaláb. A sztereomagyűrű a bélszövet kerületi sejtjeiből alakúi. Az Ophiopogon jahiiran gyökeréhez nagyon hasonlóan itt a kerületi bélszövet sejtjei vastagfalúak, a czeutrális bélszövet sejtjei vékonyfalúak. A vastag rhizomahajtásban nincs sztereomagyűrű. A trachei- dák igen erősek, szabálytalan lefutásúak. 6. Theropogon paliidus. Erős, rövidhajlásokból áll. kz oldalágak szintén rövid internodiumokkal bírnak, de ezekben legalább sztereomagyűrű mutatkozik. A vastagabb rhizomarészekben nincs sztereomagyűrű. Vas- tag párás kéreg van. A nagyszámú szórt elhelyezésű edénynyaláb koncentrikus szerkezetű. A 3—4 rétegű tracheidagyűrű pettyes, vagy sűrűn hálózatos vastagodása elemekből áll. 7. Ophiopogon jaburan. Rövid hajtásokból áll. A számos edénynyaláb vastag. Á leptomot 3—6 íracheidacsoport veszi körül. A középhenger kerületén az edénynyalábok egymással majdnem összefüggnek, olyan sűrűn vannak ; onnan lefelé indulva foko- zatosan ritkulnak. A paráskéreg igen vastag. 8. OpMopogon japonicus. Paráskéreg van, vagy 3 s több sorból áll. Sejtjei azonban radiális irányban nyúltak. Az edény- A CON VÁLLAM A- ÉS OPHIOPOGON- FÉLÉKRŐL 53 nyalábok száma nagy, és kis átmérőjűek. A szklerenchymára emlékeztető tracheidagyúrű 1—2 sejtsorú, itt-ott karokat t)ocsát aleptomába, minélfogva ez utóbbi 3—4 sziget alakjában van jelen. 4. GyöJcér. Amit már a szárra vonatkozólag megállapítottunk, hogy t. i. a Convallarieae vizszállitó rendszere gyengébb kifejlödésű mint a Polygonaüun- féléké, azt a gyökérre vonatkozólag ismé- telnünk kell. Kiváló tág faedények itt sincsenek s többnyire csak szúk tracheidák vannak. A tágabb liadromaelemek aránylag vas- tag fallal bírnak s így legalább ebben különböznek a Polygo- natum gyökerében található edényektől. Azonkívül a Convalla- rieae gyökerét a Poh/gonateae, Parideae és Asparageae gyökerével szemben a nagytömegű, jól kifejlődött bél, az egyenes, sugaras- irányú s egymással össze nem olvadó hadromasugarak s az aránylag nagysejtű perikambium jellemzi. Az Ophiopogon-félék gyökere a Convallarieae gyökeréhez mindebben hasonló, csak sajátságos sztereomaszövetek alapján különböztethető meg. Úgy- szintén az Aspidistrinae gyökere is némileg eltérő a többi ide- tartozó növény gyökerétől, kiváló erősségénél fogva. Az egyes fajokra vonatkozó részletes adatok közül itt csak azokat említem meg, melyek a Növényt. Közlem. III. (1904. évi) kötetében nincsenek közölve, illetőleg amelyekről eltérő újabb vizsgálati eredményeim nincsenek. Nevezetesen a Speiranthe convallarioides, PeinecJda carnea, Rhodea japonica, Tupistra macrostigma és Aspidistra elatior gyökeréről újabb pótló adatot nem közölhetek, de a Convallaría majális gyökerét újból s rész- letesebben, a többi alább említett fajt pedig egész újból vizs- gáltam meg. 1. Coyivallaria majális. A gyökér rendszerint nyolczsugarú. Mindegyik hadromasngárban 6—8 tágabbnyílású hadroma- elem van. A sugarak a középhenger fél átmérőjéig vagy azon túl terjednek. A bél egyenlő vastag sejtekből áll. A kéreg vastagsága a középhenger átmérőjéhez úgy aránylik mint 1 : 1. A legtágabb hadromaelemek átmérőjének és falvastagságá- nak méretei : 45 [j. — 6 ji. 2. Liriope graminifolia. A gyökér rendszerint tizenkéísugarú. Egy hadromasugárban többnyire 8 tekintélyes hadromaelem van ; a legtágabbnak méretei: 30 |x — 3'5|j. Az összes bél sejtjei igen elfásodottak. A kéreg vastagságának aránya a középhenger átmérőjé- hez = 2:1. 3. Theropogogon paliidus. A sugarak száma 20 és több. Egy hadromasugárban 4 — 5 tágabb elem van ; a legtágabb- nak méretei: 48a — 2"8!J-. Az endodermisz aránylag erős, a vele szomszédos kéreg- sejtek kiválóan vastagfalúak, csatornás vastagodásúak, kősejtekhez hasonlók. 54 BERNATSKY J. A perikanibium sejtjei sűrűn gödörkés vastagodásúak. A bélsejtek — a központi fekvésüek kivételével — nagyon vastagfalúak. 4. Ophiopogon jahuran. A sugarak száma 12 és 28 között ingadozik. A legtágabb hadromaelemek méretei: 24 (x — 3 [j.. A fasugarakkal határos bélsejtek igen vastagfalúak. Az endodermiszszel határos kéregsejtek az endoderniisz sejtjeihez hasonló alakúak s vastagodásúak. A perikambium sejtjei is többé-kevésbé vastagfalúak. 5. Ophiopogon japonicus. Rendesen tizenkétsugarú, még pedig vékony és vastagabb gyökérrész között ebben a tekintet- loen nincs különbség. Egy hadromasugárban csak 4 jelentéke- nyebb hadromaelem van. A perikambium sejtjei vékonyfalúak. Az endodermiszben aránylag sok nz áteresztő sejt. A vele szomszédos kéregsejtek közül csak egy-nehány finoman gödörkés vastagodása. Ha mindezeket összefoglaljuk s az nnatómiai szerkezet alapján a Convallarieae csoportba az Ophiopogon-íéléket is beso- rozzuk, a Convallaria-ié\€kQi a következő három alcsoportba oszthatjuk : Convallarinae, Aspklistrinae és Opjhiopogoninae. A morfológiai szerkezet és a földrajzi elterjedés ezt a rendszere- zést megerősítik. Ha ezt a rendszerezést elfogadjuk s a Sanse- vieria génuszt ide nem tartozónak tekintjük, Bentham et Hooker csoportosításával szemben Eunth és Endlicher csoportosítása ismét érvénj're jut. (A szakosztálynak 1906 június 13-án tartott üléséből.) Kümmerle J. Béla és Nyárády E. Gyula: Adatok a magyar-horvát tengerpart, Dalmáczía és Isztria flórájához* (Addítamenta ad Floram Lítoralís Hungaríco-Croatící, Dalmatící et Istrící.) ^ Az 1906. év szépen bontakozó tavaszán lerándultunk az Adriához, hogy ott a tengerpartokon a flóra legelső tavaszi hírnökeit tanulmányozhassuk. Míg április 10-én a Magas Tátra alján a rideg télutó lehangolta a már friss flóra felserdülésről álmodozó botanikust, addig pár nappal később virágzó pálmák és babérligetek felemelő pompái s más formácziók tarka virág- szőnyegei leptek meg bennünket. Úgy van ! A midőn még Portoré fölött nagy óvatossággal ereszkedett vonatunk Fiume felé, Ajugá-k és Lamium-ok színes seregei s Coronilla cserjék bő virág- ^ Előterjesztette Kümmerle J. Béla a szakosztálynak 19Ü7. deczember 11-ikén tartott ülésén. ADATOK A MAGYAR-HORVÁT TENGERPART, DALilACZIA ÉS ISZTRIA FLÓRÁJÁHOZ OO zása sejtetek velünk a fejlődő flóra jókora előrehaladtát. Az idö gyönyörű, s a tenger csendes volt. Fiúméból egyenesen Cirkve- nicába hajóztunk, a hol a Drveiiik Kokan^-patak völgyét a Bodán- várrom melletti kanyarulatáig s innen észak-keletre Marusici község felé eső területet kutattuk. A sok Coronilla cserje sárga szint kölcsönzött a hegyoldalaknak s lent az iit mentén Ostrya r:arpmifoUa készült befejezni virágzását. A tavasz érdekességét itt főkép a Prunus Mahaleb, Hesperis glutinosa, Aethioncma saxatile, a Jiiniperus Oxi/cedrus a paraszita Arceuthohium Oxy- <-edri-yel és a Trifolium suhterraneum teszik. A Bodán-várrom környékén felleljük a Helichri/sum italicum-ot, a Cynoglossum Columnae-xsX s tovább gyepesebb lejtökön Muscari Kerneri, Symphytum tuherosum, OpÁioglossum vulgdtum és Primula Colum- nae a feltűnőbb növények. Cirkvenicáról Jablanácra hajóztunk, honnan csolnakkal Arbe-sziget legdélibb partjait kerestük fel. Itt különösen fejlett vegetácziót találtunk. Már messziről feltűnt a másfél méter magas Asphodelus ramosus, majd az Aréna bar- hata. a sok Sonchus tenerrimus és Beichardia picroides. Megta- láljuk itt a ritkább Crepis hulhosa-t töméntelen Muscari como- simi (3 nephrocarpon társaságában. A sziget e részét kecskenyáj legelte, körülrágva mindenütt az éppen nyíló pelyhes termésű Cratae- gus transalpina-t, valamint a mediterrán Cytisus spinescens fiatal hajtásait. A szúrós cserjék alján félénken meghúzódó Cydamen repandum-ot tapossa s rongálja a legelésző állat. Parietaria judaica, Vincetoxicum fuscatum, a ke'íikenyh'velii Silene venosa, meg az apró Valantia mitralis, Alyssum sinuatum, Linaria simplex és az érde- kes Coronilla scorpioides között tovább haladva, megpillantjuk a tengerparton csoportokban nyíló szép Aspliodeline lutea-t. Ben- nebb a sziget belseje felé mindenütt csak l-idturás sivatagot'^ látunk, a hol a szőlőmunkások a venyigék felkötésével foglal- koznak. Megrakodva növénykincseinkkel igyekeztünk vissza csol- nakon Jablanácra éjjelezni. De ugyancsak, meglepett a hir, mely szerint arbei növényeinket az ottan megtelepedett Phylloxera elleni védekezés ürügye alatt el fogják kobozni. Sikerült meg- mentenünk őket. Másnap korán, hajó-várás közben megtaláljuk a jablanáci várhegyen is a Cytisus sjnnescens-t. Jablanácról €irkvenicára érkezve, legott az átellenben fekvő Sillo-telepre, tehát már Veglia-szigetre eveztünk. Dobrigno-öböl érintésével és Jezero mellett elhaladva, nehéz küzdelmek árán a sok tövises bozót között végre sötétben Castelmuschióba értünk. Sillo fölött gyakori a Helleborus istriacus, a melyből a legtöbb példány befejezte már virágzását. Jezero közelébe érve virágos réteket találtunk, melyeken javában virágzott az Anthoxanthum odoratum, Poa annua, a Luzula Forsteri, Lithosj^ermurn purpureo coeruleum^ ^ Az elnevezéseket a cs. és k. katonai földrajzi intézet specziális tér- képéről vettük. Lásd Zon. 25. Col. XI. és Zon. 27. Col. XII. - Ezen kifejezés alatt botanikusra nézve meddő területeket értünk. 56 KÜMMEELE J. BÉLA ÉS NYÁRÁDY E. GYULA Anemone nemorosa, Ornithogahim refractum. Muscari Kerneri. Euphorhia epithymoides^ több Carex stb. A cserjés helyeket különösen Castelmuschio közelében teljesen ellepte a Cíjclamen repandum-ok tengere. Miként pl. a Magas Tátra alján a magyar- sáfrány, avagy Erdély számos erdejében a Scüla hifolia és az Erythronium, úgy itt e tájon domináló s alakító eleme a tavaszi formácziónak a Cyclamen. Castelmuschio körüli sziklákon és lejtökön számos szép növényt találunk, igy a Polypoiiium serratum, Linaria Cymha- laria, Scrojjhidaria jioeregrma, Parietaria judaica. Vicia hybrida. AUiaria altiacea, Lamium maculatum, Rhagadiolus edidis, Eu- pjhorhia Wulfenii és peploides, Arabis Ttirriia stb. a gyakoriak. Elhagj'va Veglia-szigetét, botanizálásra szánt utunk utolsó részéhez értünk. Fiume és Abbázia közötti terület ez, a hol a Cycla- men repandum épp olyan közönséges, mint Veglián. Közéjük vegyül itt-ott nyíltabb helyeken az Argyrolobium Linnaeanum és a Cytisns hirsídiis. Elszórva Polygala nicaeensis. Viola adriatica terméses példányai, Orohis versicolor és Iris illyricn található ; annál gyakrabban azonban a Dipilotaxis muralis az országút mentében, továbbá Leontodon saxatilis, Carex glauca és Halleríana. Hordeum leporinum, Oxalis cornicidata, Hippocrepis comosa stb. Abbázia virágpompában úszott; e védett helyen teljes virág- zásban voltak a Laurus-ok, egyes pálmák, s a pompás kerti virágok. A babérerdö alját sűrűn benőtte a ^zmó^ Ruscus acu- leatus^ a mely mintegy eltorlaszolja a fák közeit. Összejártuk a babérerdőt, s azután mintegy másfélórás gyűjtést tartottunk köz- vetlen a fürdő fölött emelkedő hegyilejtőkön. Emelkedett helyen vagyunk, a mi meg is látszik a növényzeten, mert még nem fejlett s nem olyan tagozott a növénylepel, mint lentebb a védet- tebb tengerpartokon. Gyűjtve itt: Carex digitata-\. Luzula Fors- teri-t, Viola silvatica-t és Cardamine hirsuta var. glabrata-t, sietve hajóra szálltunk, mert már néhány óra múlva indult vona- tunk Budapest felé. íme az elmondottakból, de még inkább az alábbi elősoro- lásból cszrevehetni, hogy tengerpartunkon és mellékén a kora tavasz még nem igen fakaszt élénk vegetácziót. A vegetáczió teljes kifejlődése e vidéken jóval későbbre, május végére és június havára esik, a midőn a kifejlődésükhöz egyenletesebb és hosszabb időt igénylő kórok és fásnövények is virágoznak. A tavaszelő barátságos cs enyhe fuvallatának hatása alatt külö- nösen a hagymás növények, dudvanemű növények és néhány örökzöld növény fejlesztik virágaikat. {Brassica Rapa, AUiaria alliacea, Barbarea lyrata. Rhagadiolus edidis stb.) Minthogy kirándulásunk a kora tavaszra esett, ebből a szempontból tehát, adataink ha nem is mind újak, - — a kora tavaszi flórát mutat- ván be — tanulságosak. Excursiónk április közepére, vagyis 12 — 17-ig terjedő időre esett. Ezen idő alatt bejárt területen gyűjtött növényeink között sok van olyan, a melyeknek ily korai ADATOK A MAGYAR-HORVÁT TENGERPART, DALMÁCZIA ÉS ISZTRIA FLÓRÁJÁHOZ 57 viritásáról szakkönyveinkben feljegyzések nincsenek, illetőleg azok viritási ideje későbbre van téve. így pl. általában májusra teszik a virítását a Linaria Cymhalaria, Crataegus transalpina, Valantia muralis, Reseda lutea, Aryyrolohium Linnaeanum, Luzula Forsteri és stb. növényeknek, a melyeket mi java virág- zásban, sőt a Valantia muralis-t termésben is találtuk. Még fel- tűnőbbek azok a növények, melyeknek virágzását júniusra teszik mint pl. Hordeum leporinum, Geránium columhinum. Merciirialis annua, Linaria simplex. A gyűjtött növényeink között nem egy ritka, vagy olyan faj is található, a melyek az általunk bejárt területre vonatkozó fontosabb irodalmi közleményekben és munk;'ikban nincsenek felemlítve. Újak Arbe-szigetére a Vincetoxiciim fuscatum. Rham- nus Alaternus^ Asphodelus ramosus, Asphodeline lutea, továbbá a D e g e n gyűjtötte Phleum suhidatum és Campanida istriaca ; Cirkvenica környékéről a Trifolium subterraneum ; Veglia szigeté- ről az A^iemone hortensis : végül pedig hazánk területére nézve két egészen új növényt a Cytisus spinescenst Jablanácról és a Hesperis ylutinosa-t Cirkvenicából emeljük ki, a melyek eddig hazánkhoz legközelebb Dalmáczia területéről és Isztriából voltak ismeretesek. A magyar-horvát tengerparton való előfordulásukat ezúttal vezetjük be az irodalomba. A következőkben részletesen soroljuk elő gyűjtéseink ered- ményét, melynek keretében felvettünk néhány, mások által gyűj- tött növényt is. A területünkre nézve érdekességgel bíró eme növények, egyrészt a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osz- tályának herbáriumában lévő S t a u b-féle néhány arbei és lus- sini adatra, másrészt néhány olyan magyar-horvát tengerparti és arbei gyűjtésre vonatkoznak, a melyeket dr. Degen Árpád egyetemi m. tanár úr volt szíves rendelkezésünkre bocsájtani, a miért is fogadja köszönetünket. Cl. Filicales. Polypodiaceae. 1. Polypodium serratum W. Ad rupes portus Castelmuschio insulae Veglia. 2. Asplenium Trichomanes L. In rupium flssuris ad viae mar- ginem inter portus Fiume et Abbázia. 3. Asplenium Onopteris L. In sylvis ad viae marginem inter portus Fiume et Abbázia. Ophioglossaceae. 4. Ophioglossum vulyatum L. In pratis vallis Drvenik Kokan ad ruinas arcis Bodan prope portum Cirkvenica. C 1. Coniferae. Pi n ac e ae. 5. Juniperus Oxyredrus li. In valle prope portum Cirkvenica. 6. Pinus halepensis Mill. Culta in hortis portus Fiume. Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, 2. füzet. 5 58 KÜMMERLE J. BÉLA ÉS NYÁRÁDY E. GYULA C 1. Monocofyledoneae. G r a 111 i n e a e. 7. Anthoxanthum odoratuhi L. In sylvis ad lacum Jezero insulae Veglia. 8. Plüewn snlmlatum Huds. In lapidosis ad portum Arbe insulae Arbe (leg. Dr. A de Degen, in herb. Degen). 9. Alopecuriis agrestis L. In lapidosis ad portum Arbe insulae Arbe (leg. Di-. Á de Degen, in herb. Degen). 10. Avena harhata Brot. In locis graniinosis asperis ad pagum Barbato insulae Arbe. 11. Fon anmia L. var. picta G. B e c k. Ad vias portus Fiume. — In pratis ad lacum Jezero insulae Veglia. 12. Broinus sterüis L. Ad muros portus Castelmuschio insulae Veglia. 13. Hordeum leporinum Lk. Ad viae margines inter portus Fiume et Abbázia. Cyperaceae. 14. Garex distans L. In pratis ad lacum Jezero insulae Veglia. 15. Carex stricta Good. In pratis paludosis ad lacum Jezero insulae Veglia. 16. Garex caryophyllea Latour. B. II. moUis A. et Gr. Ad viae marginem inter portus Fiume et Abbázia. 17. Carex Halleriana A s s o. In locis asperis ad portum Cirk- venica — Ad viae marginem inter portus Fiume et Abbázia. 18. Carex iomentosa L. In pratis ad lacum Jezero insulae Veglia. 19. Carex glanca Murr. Ad viae marginem inter portus Fiume et Abbázia. 20. Garex glanca M u r r. B. cuspidata A, et G r. In partis ad portum Cirkvenica. — In pratis ad lacum Jezero insulae Veglia. 2 1 . Garex glanca M u r r. var. erythrosiachys S c h u r. In valle Drvenik Kokan ad portum Cirkvenica. 22. Garex digüata L. In laureto supra portum Abbázia. J u n c a c e a e. 2S. Luzula campestris (h.) Lam. et DC. (Juncus campestris L.) In pascuis ad portum Cirkvenica. 24. Luzula Forsteri (S m.) DC. (Juncus Forsteri Sm.) In laureto siipni portum Abbázia. — In sylvis ad lacum Jezero insulae Veglia. L i 1 i a c e a e. 25. Muscari comosum {L.) Mi 11. [i, nejjJirocarpon Pospichal. In litore ad pagum Barbato insulae Arbe. 20. Muscari Kerneri M a r c h e s. In pratis vallis Drvenik Kokan ad ruinas arcis prope portum Cirkvenica. — In pratis prope lacum Jezero insulae Veglia. 27. Ornithoyalnm refractiim K i t. In pratis ad lacum Jezero insiil;)'.> Veglia. ADATOK A MAGYAR-HORVÁT TENGERPART, DALMÁCZIA ÉS ISZTRIA FLÓRÁJÁHOZ 59 28. Asplwdehís ramosus L. (Aspbodelus microcarpus Saizm. ét Vív.) In litore ad pagum Barbato insulae Arbe. 29. Asphodeline lutea L. R c b b. (Asphodelus luteus L.) In litore ad pagum Barbato insulae Arbe. 30. Buscus aculeatus L. In locis incultis ad portum Cirkvenica. — In laureto supia portara Abbázia. 31. Asparagus acutifolius L. In dumetis ad portum Fiume. — In valle ad portum Cirkvenica. — In laureto supra portum Abbázia. 32. Asparagus maritimus (L.) Mi 11. (Asparagus officinalis L. a. maritimus L.) In ruderatis ad portum Cirkvenica. 33. Sinilax aspera L. In dumetis ad portus Fiume et Cirkvenica. I r i d a c e a e. 34. Irts ülyrica T o m ra. In pratis ad viae marginem inter portus Fiume et Abbázia. Orchidaceae. 35. Orchis picta L o i s. In pratis ad lacum Jezero insulae Veglia. C 1. Dicotyledoneae. Subcl. Archichlamydeae. Salicaceae. 36. Sah'x xmrpuren L. In valle ad portum Cirkvenica. Betulaceae. 37. Ostrya carpinifolia S c o p. Prope portum Cirkvenica. Fagaceae. 38. Quercus lanuginosa (Lam.) T h u i 11. (Quercus robur ő. Qu. robur lanuginosa Lam.) In sylvis ad viae marginem inter portus Fiume et Abbázia. Urt i c ac ea e. 39. Parietaria judaica L. (P. ramifiora Mnch.) In lapidosis ad portum Castelmuschio insulae Veglia. ■ — ■ In litore ad pagum Barbato et in lapidosis ad portum Arbe (leg. Dr. Á de Degen, in herb. Degen) insulae Arbe. Loranthaceae. 40. Arceuthohium Oxycedri (DC.) M. B. (Viscum Oxycedri DC.) Parasiticum in Junipero Oxycedro ad portum Cirkvenica. Che nopodiaceae. 41. Salsola Tragus L. Ip lapidosis ad portum Arbe insulae Arbe (leg. Dr. Á. de Degen, in herb. Degen). Caryophyllaceae. 42. Silene venosa (Gilib.) Aschers. [Cucubalus venosus Gilib. (1781.), Cucubalus Behen L. (1753.), non Silene Behen Scop. 5* 60 KÜMMERLE J. BÉLA ÉS NYÁRÁDY E. GYULA (1772.), Behen vulgáris Mnch. (1794.), Cucubalus inflatus Salisls. (1796.), Silene Cucubalus Wibel. (1799.), Silene inflata Sm. (1800.), Silene latifolia Rendié et Britten (1907.), non Silene latifolia Poir. Voy. Barb. (1789.)] var. p. angustifolia (DC.) Vis. In litore prope pagum Barbato insulae Arbe. 43. Gypsophila muralis L. Castelmuschio insulae Veglia. 44. Stellaria média (L.) Cyrill. (Alsine média L.) In saxosis portus Castelmuschio insulae Veglia. 45. Poh/carpon tetraphyllum L. In lapidosis ad portum Arbe insulae Arbe (leg. Dr. Á. de üeg., in herb Degen). Ranunculaceae. 46. Hellehorus isirmcus (Schffn.) Borb. in Oest. Bot. Zeitschr. 1892. p. 219. (Helleborus odorus Kit. var. b. istriacus Schfín.) In sylvis supra pagum Sillo insulae Veglia. 47. Anemone hortensis L. In fruticetis supra pagum Sillo insulae Veglia. 48. Anemone nemorosa L. In sylvaticis umbrosis ad lacum Jezero insulae Veglia. 49. Ranunculus repens L. In pratis supra pagum Sillo insulae Veglia. 50. Ranunculus Ficaria L. In partis vallis Drvenik Kokan ad ruinas arcis Bodan prope portum Cirkvenica. — In dumetis supra pagum Sillo insulae Veglia. 51. Ranunculus velutinus Ten. In dumetosis ad viae marginem inter portus Fiume et Abbázia. Lauraceae. 52. Laurus nobilis L. In laureto supra portum Abbázia. P ap a V e r a c e a e. 53. Fumaria officinalis L. In ruderatis ad portum Castelmuschio- insulae Veglia. Cruciferae. 54. Lepidium Draha L. In ruderatis ad portum Cirkvenica. 55. Aethionema saxatile (L.) R. B r. (Thlaspi saxatile L.) In saxosis calcareis ad portum Cirkvenica. 56. Thlaspi praecox W u 1 f. In saxosis calcareis ad portum Cirkvenica. , 57. Alliaria alliacea (Salisb.) Rendié et Britten (Ery- simum alliaceum Salisb. (1796.), Alliaria officinalis Andrz. apud M. Bieb. Flora Taur. Cauc. III. 445. (1819.)] Ad portum Castelmuschio insulae Veglia. 58. Sisymbrium polyceratium L. In lapidosis ad portum Arbe (leg. Degen, in herb. Degen). 59. Sinapis álba L. In ruderatis prope portum Volosca. 60. Diplotaxis muralis (L.) DC. (Sisymbrium muraié L.) Ad viae marginem inter portus Fiume et Abbázia. ADATOK A MAGYAR-HORVÁT TENGERPART, DALMÁCZIA ÉS ISZTRIA FLÓRÁJÁHOZ 61 61. Brassica Rapa L. In agris prope pertum Castelmuschio insulae V^eglia. 62. Cardamine hirsuta L. In laureto supra pertum Abbázia. 63. Barharea lyrnta (Gilib.) Aschers. (Erysimum lyratum Lásd.i * W a r m i n g : Pflanzengeograpliie II. Aufl. p. 30. 1902. ADATOK ÉSZAKMAGYARORSZÁQ MOHAFLÓRÁJÁHOZ 89 nél könnyebb, vagy vele egy fajsúlyú, szilárd szervetlen anyagok azonban tovább lebegnek, vagy felszállnak bizonyos magasságig s a csapadékkal ismét a földre jutnak. A földre azonban már oldott állapotban érkeznek s igy a növényeknek módjukban van €zeket mint ásványi anyagot direkte oldatban felvenni. Ugyanis az az esőcsepp, mely a levegőben lebegő porszemet burkoló páralecsapodásból keletkezett, a porszemet feloldja. Az eső- csepp a földre érvén nem tiszta víz, hanem híg oldat, meiy a levegőben lebegő szervetlen anyag alkotóelemein kívül a levegő gázelemeit is tartalmazza. A levegőből a növény testére leülepedett szervetlen anyagok szintén a mohanövény táplálékát alkotják, melyeket magán a növényen szénsavas tartalmánál fogva a csapadék old fel. Ez úton jutnak a mohák ásványi táplálékuk túlnyomó részéhez, mennyiben ezen leülepedett por sokszor aránylag tekintélyes mennyiségben lepi el a gyepeket. A csapadék, melyet a mohagyepek alkalmas berendezéseikkel hosszú időre képesek lekötni, az ásványi anyagokat állandóan oldja és így teszi ezeket a növény táplálkozására alkalmassá. Az így szerzett táplálékot a mohák egész testükkel vehetik fel, mert a mohanövény valamennyi sejtfala — a tok felületét kivéve — megvastagodásának nagyságához mérten képes nedvesség átbo- csátására. A nedvesség túlnyomó része azonban mégis a levelek útján jut a raohanövényhez és azért elsősorban ezeket kell tekinteni a mohák vízfelvevő életmüszereinek. Már Oltmanns^ kimutatta és V a i z e y ^ kísérletei is megerősítik, hogy a nedves- séget a levelek veszik fel és juttatják a szárhoz, a szár tengely- nyalábja nem képes a rendes vízszükségletet fedezni, miként ezt Haberlandt^ mondja. Hogy a mohák táplálékuk szervetlen részét a levegőből szerezhetik, ezt War ming* is jelzi, midőn érinti, hogy a szikla- növények — így a mohák is — ásványi táplálékuk nagy részét a csapadékból s a széltől rájuk rakott poranyagból veszik. Egy másik kijelentésével azonban Warming, — midőn azt mondja, hogy a mohák bontják és porlasztják a sziklákat — azon nézet- nek is ad kifejezést, mely szerint a mohák rhizoidái hasonló élettani funkczió végzésére volnának hivatva, mint a magasabb rendű növények gyökerei. Pfeffer^ szintén ez utóbbi értelem- ben nyilatkozik a rhizoidák élettani működéséről. ^ Oltmanns: Ueber d. Wasserbewegung in d. Moospflanze. Cohn Beitr. zur Biologie der Píi. Bd. IV. Breslau 1884. és Ziir Frage nach d. Wasserleitung im Laubmoosstammchen. Ber. d. deutsch. bot. Gesellsch. 1885. - J. Vaizey: Ou the absorpt. of water and its relation etc. Annals of Botany 1887. ^ Haberlandt: Beitráge zur Anat. u. Physiol. d. Laubmoose. Ber- lin, 1886. — Ueber die physiol. Funct. d. Centralstr. im Laubmoosst. Ber. der d. bot. Gesellsch. 1883. és Ueber Wasserleitung im Laubmoosstammchen. U. 0. 1884. * Warming: 1. c. p. 225. * Pfeffer: Pflanzenphysiologie 2. Afl. Bd. 1. p. 141. 1897. 8* 90 SZURÁK JÁNOS Ezzel a felfogással újabban az a nézet áll szemben, hogy a rhizoidák a mohák túlnyomó részénél elsősorban rögzítő szer- vek, a nedvességfelvételben csak alárendelt szerepük van. Ezt hangsúlyozza H. Paul/ ki Detmer^ állítására és saját vizs- gálataira s megfigyeléseire támaszkodva kétségbe vonja a lom- bosmohák rhizoidjainak a talajból való táplálékfölvevő képessé- gét. Hozzáfűzi azonban, hogy ennek igazolására s a kérdés vég- leges eldöntéséhez még kísérletek szükségesek. Paul ezzel egy új irányt, új felfogást képvisel, mely elegendő kísérlet hiányában eddig nem általánosítható, de a másik felfogással sem tehető az, vagy legalább addig nem, míg világosan ki nem lesz mutatható, hogy a rhizoidák, miként a magasabb rendű növények gyökerei- savat, vagy savanyú sót választanak ki s ezzel vegyileg bontják a szervetlen anyagokat s ilyformán képesek oldott ásványi anyagot a növénynek szállítani. Ez utóbbinak ellenkezőjére van példa, így Paul említi a nevezett helyen, hogy Schistidium apocarpum meszén élő gyepjei aljazatukon vegyi bontást nem tüntettek fel; ezt én is megerősíthetem, mennyiben ugyanitt vegyi bontást szintén nem észleltem. Félreértés kikerülése végett megjegyzem, hogy a mondot- takban nincs kétségbe vonva a mohák alsóbbrangú fajainak, különösen a telepalakúaknak az a képessége, hogy ezek testük egész felületével a talajból nem vehetik fel a nedvességgel a táplálékot ; továbbá nincs az mondva, hogy ezeknél a talajned- vesség nem jön tekintetbe a légköri nedvesség mellett. A talaj- nedvesség párolgás folytán azon moháknál is tekintetbe jön, melyek ezt közvetlenül meg sem szerezhetik, pl. legtöbb epifitá- nál. Ezek a talajból felszálló párát, éppen úgy, mint a csekély légköri nedvességet is, hasznukra fordíthatják, mert pl. a lombos moháknál a levél középerének rövidebb vagy hosszabb árba kifutó része nagyon higroszkopikus. A rhizoidák fiatal korban szintén felvehetnek nedvességet, de mivel az csak igen rövid ideig tart, azért nem képesek a mohanövénynek elegendő vizet szolgáltatni és ezért a mohák túlnyomó többségénél nem tekinthetők első- sorban vízfelvevő műszerül. A nedvesség nagy fontosságát jellemzi az a hatás, mely a mohavegetáczió kialakulásában és eloszlásában jut érvényre. L 0 e s k e : ^ Die Moosvereine im Gebiete der Flóra von Berlin ez. dolgozatában Graebner^ után nagy súlyt fektet a talajban lévő és táplálékul szolgáló sók mennyiségére, e szerint csopor- tosítja is a mohákat különböző formácziókba. Én ettől eltéröleg a táplálkozás módja szerint két nagy csoportra tagolom : ^ H. Paul: Beitrage zur Biologie d. Laubmoosrhizoiden ; E u g 1 e r. Bot. Jahrbücher, Bd. 32. 1903. p. 231. - D e t m e r : Das Pflanzenphysiologische Prakticum p. 133. 1888. ' Verhandlungen d. Bot. Ver. d. Prov. Brandenbg. 1900. 42. p. 75. * Ueber die Bildung nat. Vegetationsform. im norddeutsch. Flachlande. (Archiv d. Brandenburgia IV. 1898. és Naturwiss. Wooheaschrift 1898. XIII.) ADATOK ÉSZAKMAGYAEORSZÁG MOHAFLÓRÁJÁHOZ 91 A. AutopJiyta, — B. Allophyta. Az autoíitákhoz tartoznak: /, Hydrophyta, — //. Euphyta, — III. Aerophyta mohák; az allofi- tákhoz IV. a Hemisaprophyta mohákat sorolom.^ Meg kell jegyez- nem, hogy ügy az eddigiekben, mint ezentúl is a tárgyalt terü- letet tartottam szem előtt s a helyi viszonyokra voltam és leszek tekintettel. A mohák nagy alkalmazkodó és alakuló képességének, valamint szivósságának tulajdonítandó, hogy sok közülök oly változó és eltérő viszonyok között él, hogy szorosan egyik cso- portba sem osztható be. Ilyen egyebek között a Marchantia polyinorpha^ a Ceratodon purpureus, a Funaria hyqi-omeirica stb., ezek a következőkben ismételve lesznek megemlítve annak fel- tüntetésére, hogy különböző helyeken tenyésznek. Bármennyire is széles határok között mozognak egyesek életföltételeik meg- válogatásában, mégis bizonyos viszonyok között legtöbbször s legnagyobb mértékben elterjedve s legtipikusabban kifejlődve találjuk. így a Polytrichum juniperinum különböző erdők talaján, nedves árkokban, pocsolyás helyeken sokszor előfordul, de tipi- kus alakja csak a napos köves-homokos helyeken, mint pl. utak mentén található. Ezekkel szemben vannak olyanok, melyek mondhatnók kizárólag egy meghatározott környezethez ragasz- kodnak ; ilyenek többek között a kéreglakó Neckera és Úlota fajok. E két ellentét között majd minden formácziónak vannak jellemző és vezérfajai; ilyen a lombos erdő lakója, az Eurhyn- chyum Stokesii;a fenyőerdő jellemző lakója, a Hypnum Schreberi: a magányosan álló lombos fákon él a Tortula papillosa, a ház- tetők flórájában a Tortula ruralis az uralkodó faj stb. A. Autophyta. Az ide tartozó növények önállóan táplálkoznak, függetlenek más növényektől s képesítve vannak szervetlen, tehát ásványi anyagból szerves táplálékot létesíteni. I. H y d r 0 p h y t a. Állandó víz, vagy igen nedves helyek, mint réti mocsarak, vizenyős rétek, patakok ingoványos árterületeinek lakói, melyek víz jelenlétében tenyésznek, ennek eltűnésével életműködéseik szünetelnek, vagy a növények tönkremennek. Egy részük a mozgó, vagyis folyó vizeket kedveli, különösen azok parti részeit és árterületeit, hol a víz alig van mozgásban, ellentétben azok- kal, melyek nagyesésű hegyipatakokban, zuhatagokban, vagy oly helyeken jelennek meg előszeretettel, hol a víz örvénylő ' Ezt a felosztást dr. Filarszky Nándor után közlöm, ki e czélra készséggel rendelkezésemre bocsátotta ily irányú kéziratát, mely előzékeny- ségéért ez úton is legnagyobb köszönetemet fejezem ki. 92 SZURAK JÁNOS mozgása következtében mindig új és új víztömeggel jutnak érint- kezésbe, ilyen pl, a Fontinalis antipyretica^ a Rhyncliostegium rusciforme és mások ; míg az előbbi helyeken a Conocephalus conicus, Ghiloscyphus polyanthus, Sphagnum cymhifolium s egye- bek élnek. Más részük előszeretettel az állóvizeket, pocsolyákat keresi fel, minő a Sphagnum squarrosum, Mnium Seligeri s mások. Mozgó vízben erős rliizoidák rögzítik az aljazathoz, nyugvó vízben szabadon szétterjeszkednek. Mindkét esetben vagy alá vannak merülve, vagy a víz felszínén terülnek el. Területemen nagyobbméretü állóvizek nincsenek, tavak, ingoványok hiányza- nak s azért a hidrofita fajok elterjedése patakok, erdei cserme- lyek, kisebb terjedelmű mocsarak, agyagbányák és időszakos pocsolyák aránylag kis területeire szorítkozik. A hidroíiták lehetnek helofiták és pelofiták. A helofiták állandó álló, vagy mozgó vízben ; a peloíiták nedvességtől erősen átitatott helyeken élnek. A helofitákhoz a hidrohari- ták és az édesvízi hentosz fajai tartoznak. A hidrohariták csen- desen folyó patakok, folyók partmenti részleteit, sekélyvizű, mocsaras árterületeit népesítik be. Vízben alámerülve tenyészik a Fontinalis antipyretica^ Dicranella squarrosa, Bhynchostegium rusciforme^ Amhlystegium rijoariuni, Hygrohypnum molle és ochraceum. A víz felszínén úszva élnek a Éiccia-k. — Az édesvízi bentosz^ melyet helyhez kötött, valamely szilárd aljazathoz, mint pl. kőhöz, iszaphoz stb. rögzített édesvízi vegetáczió alkot, a limnáák fajaiból (W a r m i n g értelmében ^) áll. Ide tartozik a Biccia glauca, Conocephalus conicus, Ghiloscyphus polyanthus^ Sphagnum cymbifolium^ Fontinalis antipyretica^ Hygrohypnum ochraceum mint fontosabb, gyakran a Hygrohypnum palustre is. A 2)elofiták réti ingoványok, vizenyős helyek lakói ; itt találjuk a Marchantia polymorpha^ Pellia epiphylla, Conocephcdus conicus^ Sphagnum fimhriatum, Sphagnum squarrosum, Mnium Seligeri, Polytrichum commune, Camptotheckim nitens, Hyloco- mium squarrosum, gyakori az Eucephalozia bicuspidata. n. E u p h y t a. A hidrofitákkal szembeszökő ellentétben állnak az eufi- ták. Amazok nagyobb része teljesen, vagy testük egy részével vízben él, kisebb részük pedig vízben igen gazdag aljazaton; az euíiták ellenben vízben igen szegény aljazaton és száraz levegőben (xerofiták), vagy közepes nedvességű levegőben és aljazaton (mezofiták) tenyésznek. E két ellentétes közeg alakító hatása alatt alakultak azok a különbségek, melyek a növények életmódjában, szerkezetében s egyéb körülményekben nyilvánulnak. Az eufi- ták oly külső körülmények között élnek, melyek sokszor káros hatással vannak fejlődésükre. Az időjárás szeszélyes változása, * Warming: 1. c. p. 158. ADATOK ÉSZAKMAGYARORBZAG MOHAFLÓRÁJÁHOZ 93 a csapadék sokszor egyenletlen eloszlása maga után vonta oly berendezések fejlesztését, melyekkel ellensúlyozhatják a kedve- zőtlen behatásokat. így pl. hosszabb ideig tartó szárazságot képe- sek sikeresen elviselni csapadék felfogására és annak visszatar- tására szolgáló szerveikkel, melyek közül kiemelendő a rhizoid- fonadék, a levelek egymáshoz és a szárhoz való illeszkedése ; a mohák gyepekben való előfordulása szintén a csapadék vissza- tartását elősegíti. A levelek szerkezete, mely által pl. a Polytrichum- nál a levél párolgó felülete kisebbedhetik, hathatós berendezés a transpiráczió csökkentésére. Ide sorolandó a FruUaniá-k egyeseinél kifejlődött korsószerü csöves képződmények, melyek a csapadék visszatartása és raktározása szolgálnak stb. Xerophyta. — Az ide tartozó fajok száma nem nagy, mert túlnyomóan homokos, sziklás helyeken élnek, a hol az inszoláczió s egyéb kedvezőtlen tényező miatt (pl. sziklás talaj) csak az igen szívós fajok telepednek meg, melyek sikerrel vehetik fel a küz- delmet a mostoha természeti viszonyokkal. Nem egyenkint és nem laza, szétszórt gyepekben élnek, de viszont messze terjedő gyepeket sem alkotnak, hanem rhizoidákkal sűrűn összefonott, vánkosszerű, kisebb gyepekben találjuk őket, alkalmazkodva a helyi viszonyokhoz. Mig egyrészt a természet telepítésüknél velük szemben szűkkeblűén járt el, addig ellenértékül ellátta és kár- pótolta őket oly berendezésekkel, melyek ellensúlyozzák az ellenséges behatásokat. Ilyen egyebek között a rhizoidfonadék, a levelek változatos szerkezete és alakja stb. Egy részük a napos helyeket kedveli, a többiek árnyékban húzódnak meg, de xerofil természetüket itt is megtartják. A napos helyek lahói megoszlanak, mert egyesek a homokos- köves és sziklás helyekhez vonzódnak, mások előszeretettel kere- sik fel a humuszos aljazatot is. Homokos-köves, sziklás helyek lakói : Metzgeria pubescens (olyannyira szívós, hogy időszakos kiszáradás után is tenyészik, mint azt Goebel is megjegyzi),^ Diplophyllum exsedum^ Cera- todon purpureus, Dicranum scoparium, Barbula convoluta^ Tor- tula muralis és ruralis, Grimmia ovális^ Bryum argenteum, Pogonatum aloides, Polytrichum alpinum, Polytrichum juniperi- num, Polytrichum piliferuniy Hedwigia albicans, Braunia alope- eura^ Leskeella nervosa, Stereodon fastigiatus, Chrysohypnum Halleri^ Hypnum purum. Utak mentén és az azokat szegélyező köveken tenyészik a Ceratodon purpureus, Grimmia pulvinata^ Schistidium apocarpum^ Bryum argenteum, Stereodon cupressi- far mis. A humuszos aljazat lakói különböző háztetőkön, mint zsin- dely-, szalma-, cseréptetőkön, ereszek csatornáiban, falakon jelen- nek meg, mihelyt a szél, eső stb. a letelepedésükhöz szükséges aljazatot létesítette, melybe erős rhizoidáikkal kapaszkodnak. A ^ G o e b e 1 : Organographie d. Pfianzen. p. 363. 1898. 94 SZURÁK JÁNOS tetőkön és az ereszek csatornáiban külön liáztetö-vegetácziót alkot- nak ; vezetőszerepe van itt a Tortula ruralis-nak, mely ezen helyeken különösen tömegvegetácziót alkot. Itt találjuk a Cerato- don purpur eus, Dicranum scoparium, Bryum argenteum, ritkáb- ban a Orimmia pidvinata^ Stereodon cupressiformis-t. A falak növényzetére tipikus a Tortula muralis, megtalál- ható itt ezenkívül Barbula unguiculata, Schistidium apocarpum^ Orimmia pulvinata, Orthotrichum diaphanumEurhynchium Stokesii, Amblystegium serpens. Az árnyékos helyek lakói erdők szélén, bokros, fás helyeken tenyésznek. Bár rajtuk megtalálhatók a xerofita típus jellemző vonásai, telivér xerofitáknak még sem tekinthetők. Nagy részük napos helyeken is él, legtöbb esetben azonban árnyékos helye- ken találtam őket. Ide tartozik a Metzgeria pubescens és furcata, Scapania aequiloba^ Bellincinia platyphylla, Ditrichum flexicaule, Dicranum longifolium, Weisia viridula, Bryum capillare^ Poly- trichum formosum és P. decipiens, Heterocladium squarrosulum, Thuidium abietinum, Plagiothecium silvaticum, Hypnum Schre- beri, Hylocomium splendens ; szórványosan előfordul a Dicranum scoparium^ Campylopus subidatus, Funaria hygrometrica, Rhodo- bryum roseum. Mesophyta. — Különböző helyeken és talajon élnek. Ügy napos, mint árnyékos helyek lakói ; nedves szántóföldeken, réte- ken, dűlő utakon, mesgyéken tenyésznek ; a homokos-agyagos, humuszos talaj és a különböző erdők, egyaránt alkalmasak letele- pedésükhöz. E helyek flórája már változatosabb az előzőnél ; a kedvezőbb környezet előnyös föltételei az előzőknél kevésbbé ellenálló és szívós fajoknak nyújt biztos megélhetési helyet. Meg- jelenésükben nagy változatosságot tüntetnek fel : hol összefüggő terjedelmes gyepeket alakítanak, hol meg laza szűkebb körű egyesületekben élnek. Életföltételekben válogatósabbak az elő- zőknél, amennyiben egyesek határozottan a lombos erdőket ked- velik, mások pedig a tűlevelű erdőkben ütnek szivesebben tanyát. Azonfelül egyrészük ragaszkodik a homokos-köves talajhoz, más részük pedig a humuszos-agyagosaljazat vendége. Ezek között éles határok nem vonhatók, mert különböző vidék és változó külső viszonyok szerint sokszor eltéréseket találunk. Nincsenek annyira kitéve az időjárás változásának, mint a xeroíiták és azért életük fentartásához a xerofiták berendezéseire nem is szorulnak rá. Úgy a xerofita, mint a hidrofita típushoz hajló átmeneti fajok sűrűn jelennek meg; minek eredő oka a külső elütő, vagy megváltozott viszonyokban, továbbá egyes fajoknak a külső körülményekhez való nagy alkalmazkodó képességében keresendő, így nem ritka jelenség a JRiccia fluitans kétféle alakja. A Biccia fluitans vízben tenyésző gyepjei rhizoidákat nem fejlesztenek, hasi pikkelyek rajtuk nem fejlődnek, nem is oly erőteljesek, mint a nedves talajon élő testvérei, melyek az előbbiek- kel ellentétben rhizoidákkal és ivarszervekkel vannak ellátva. ADATOK E8ZAKMAGYAR0R8ZAG MOHAPLORAJAHOZ 95 A Metzgeria furcata árnyékos erdei talajon élő alakja sötétzöld színű, nagy gyepeket alkot, míg a kéreglakó alakja sárgás, nyomott, kisebb gyepekben jelenik meg. Réteken külön réti vegetácziót alkotnak a Riceia glauca, Marchantia liolymorpha^ Aneura pinguis, Pellia epiphylla^ Catha- rinea imdulata, Mnium affine^ Mniiim imdulatuvi, némelykor még megjelenik a Mnium Seligeri és a Hylocomium squarrosum. A nedves ugar, tarló gyakori lakója : Riceia glauca, Pellia calycina, Ceratodon purpureus, Barhula unguiculata, Amblyste- gium serpens. Dülőutak mentén, árkok szélén, völgybevágásokban, ned- ves agyagos helyeken, vagy homokos talajon tenyészik a Preissia quadrata, Solenostoma sphaerocarpa, Diplophyllum albicans, Dit- richum hommomallum, Seligeria pusilla^ Dicranella curvata és suhulata, Dicranum fidvdlum, Camjíylojjus atrovirens és Mildei, Mnióbryum albicans, Bryum cirrhahim, inclinatum és intermedium, Mnium undulatum, Pogonatum aloides, Eurhynchium crassiner- vium^ Cratoneuron fdicinmn^ Ctenidium molluscum. Az árnyékos helyek közül első sorban az erdőket kell ki- emelni. A lombos erdő lakói terjedelmes gyepeket nem alkotnak, inkább önálló csoportokban, társaságokban élnek, mert a lehul- lott lombtakaró terjeszkedésüknek útját állja. A lombos erdők tárgyalt területem erdőinek csak kis részét teszik. Fenyővel ke- verve, elegyes erdőt alkotnak, vagy különböző lombos fa egy- mással keveredve, mint sarjerdők 30 — 40 éves élettartammal kezeltetnek. Kocsánytalan tölgy, bükk, gyertyán, nyír, éger, rezgő- nyárfa, kecskefüz, melyekhez még juharok, hárs, kőris, szil járul, ezek keveredése alkotja a lombos erdőket. A lombos erdők mohavegetácziójának alkotásában részt vesznek Conocephalus coni- cus, Aneura piinguis, Blasia pusilla, Plagiochilla asplenioides, Ceratodon purpureus, Mnium affine, rostratum és undulatum, Bartramia pomiformis, Catharinea undulata, Polytrichum formo- sum, Plagiothecium silvaticum, Stereodon cupressiformis, Eurhyn- chium Stokesii. A tűlevelű erdők lakói erdei fenyő, lúcz- és jegenyefenyő oltalma alatt — mely fák, mint domináló fajok, egymagukban vagy keverve nagykiterjedésű erdőket alkotnak — terjedelmes gyepekben jelennek meg. Sötétebb helyektől idegenkednek, vilá- gosabb területek kedvencz otthonuk, így pl. erdők szélén, utak mentén ütnek tanyát. Jellemző alakja a fenyveseknek a Hypnum Schreberi, mely itt tömegvetácziót alkot, bár a lombos erdőben is megél. A fenyvesek mohavegetácziója általában monoton. A fenyő- erdő sajátos mohaflórájának egyhangú képe annak tulajdonitható, hogy a kisszámú faj legtöbbje tömegvegetácziót alkotva, nagy területeket von be s inkább egymagában, mint keverve él. Itt találjuk a Metzgeria furcata, Ceratodon purpureus, Dicranum montanum, Leucobryum glaucum, Funaria hygrometrica, Pogona- 96 8ZURÁK JÁNOS tum urnigerum^ Plagiothecium deyiticulatum^ aylocomium squar- rosum és triquetrum. Elszórtan jelenik meg a Bryum capillare és ventricosum, Mnium affine már sűrűbben. A tűlevelű és lombos fák keverékéből álló elegyes erdőben a Bazzania trilobata, Blepharostoma trichophyllum^ Dicranum scoparium, különösen Dicranum undulatum, Barbula fallax, Bar- tramia norvegica^ Plagiothecium silvaticum^ Hypnum purum és a dolog természeténél fogva a lombos és tűlevelű erdő számos moha faja él. in. Aerophyta. Ide az epifit-fajok tartoznak, melyek mint euepifiták külön- böző fák kérgén, vagy korhadásnak indult fákon, ácsolt fateste- ken, mint pl. korhadó fatuskón, gerendán stb. élnek. Míg az előbbiek- ben emiitett fajok egyeseinek, különösen a májmohák alsóbb- rangú fajainak, pl. Marchantia, Aneura életszükségleteit sejt- falaiknak nedvességet átbocsátó képessége folytán a nedves aljazat is kielégíti, addig az aerofiták tisztán csak légköri táp- lálékra vannak utalva, mert a gazda nekik csak szállást nyujt,^ tőle semminemű táplálékot el nem vonnak. EuepÍ2)hyta. — Lehetnek Mreglakók, vagy korhadásnak indult fák, ácsolt fatestek lakói. A kéreglakók különböző erdei és magányosan álló mezei vagy útmenti fák kérgén csoportosan élnek, feltűnő szabályszerű- séggel a fák nagyrészben nyugat felé eső oldalán jelennek meg, mely jelenség kapcsolatban van a csapadék eloszlásával és irá- nyával. Tölgy, bükk, nyár, fűz, hárs. fenyők, gyümölcsfák stb. egyaránt kedvelt otthont nyújtanak. Kisebb-nagyobb terjedelmű tömör, sűrűn összefüggő gyepeket alkotnak, különösen a lombos mohák acrocarpjai, ellentétben a pleurocarpokkal, melyek egy- két eset kivételével, vékonyabb, vagy vastagabb burok alak- jában élnek. A májniohák közül a Metzgeria farcata sokszor az egész kérget ellepi, mások mint odavetett foltok jelennek meg. Egy részük a törzsek magasabban fekvő részeit foglalja le, mások a földhöz közel, a törzsek tövén telepszenek meg elő- szeretettel, sokszor más fajokkal elvegyülve, így a Mnium affine a Stereodon cupresslformis és Mnium cuspidatum-mal. Az epifita életmóddal szoros vonatkozásban áll az ivarszervek fejlődésének elmaradása. Túlnyomó részük ivartalan úton, sarjadzószervek képzésével szaporodik, mert mint epiíiták csak azon fajok pro- sperálhatnak, melyek legnagyobb mértékben könnyen szaporodó szervekkel rendelkeznek, mint ezt Correns^ is mondja. Agye- pek egyes tagjait egymáshoz, valamint az egész gyepet az alja- zathoz, ennek mineműsége szerint változóan alakult rhizoidák ' C. Correns: Untersuchungen ü. d. Vermehr. d. Laubmoose durch Brutorg. u. Steckl. p. 441. 1899. ADATOK ÉSZAKMAGYARORSZÁG MOHAFLÓRÁJÁHOZ 9T rögzítik, a melyek az epiíitáknál kizárólag a rögzítés és vizrak- tározás szolgálatában állnak. Kizárólag vagy túlnyomóan kéreglakók: Dicranum monta- num és 8auteri, Tortula papillosa^ Ulota erispula^ Leucodon sciuroides, Neckera crispa és pennata, Le-'^hea polycarpa. Nem kizárólag kéreglakók : Aneura palmata^ Metzgeria fur- cata, Scapaiíia aequiloba, Frullania dilatata, Dicranum longi- folium, Orthotrichum diaphanum és speciosum, Anomodon attenua- tus, Leskeella nervosa, Eurhynchium Stokesii, Stereodon cupressi- formis a főbbek közül. Korhadásnak indult fákon, fatesteken gyakori a Dicranum montanum, Plagiothecium silesiacum. B. Allophyta. Önállóan nem táplálkoznak, hanem egyrészük élő autofita gazdanövényre van utalva s ettől vonja el szerves táplálékát, ezek a paraziták ; más részük elhalt autofita-növény testéből és annak maradványaiból szerzi tápláléka szerves részét, tehát szapro- fita. A paraziták, valamint a szaprofiták sorában a szerint, a mint azok teljesen, vagy csak részben veszik igénybe a gazdanövény táplálékát és elhalt testét meg lehet különböztetni holo- és henii- parazitákat, illetőleg holo- és hemiszaprofitákat. Parazita mohára nincs példa. A szaprofiták közül egy hemiszaprofitát gyűjtöttem. IV. Hemisaprophyta. Az idetartozó növények hemiszaprofita, vagy félig szaprofita nevüket onnét vették, mert ezek klorofillal rendelkező, tehát asszimiláló növények, melyek szerves aljazatra csak bizonyos mér- tékig szorulnak. A tárgyalt területről ide a szarvasmarha ürülé- kén tenyésző egy éves Splachnum ampullaceum tartozik. * Területemen gyűjtöttem összesen 115 faj mohát, melyek közül 23 faj májmoha, 92 faj pedig a lombosmohák sorába tar- tozik ; ezeken kívül részben G r e s c h i k, részben Hazslinszky adatai nyomán a Lőcse — Lublói hegység déli részéről még 15 lombosmoha ismeretes. Ez utóbbiakkal együtt eddig tehát 71 génusz, összesen 130 fajjal ismeretes. A gyűjtött növények között van több érdekes és nemcsak Észak-Magyarországon, de egész Magyarországon ritka és új faj, melyek közül itt a követ- kezőket említem : Scaptania aequiloba ; Sphagnum fifnbriatum. mely Péterf i-nek a magyar tőzegmohákat tárgyaló dolgozatában Szomolnokról (F i 1 a r s z k y) és Kirnyikhegyről (P é t e r f i) van megemlítve. A Dicranum fulvellum havasi faj ritka. A Dic- ranum Sauteri-t, Hazslinszky két helyről említi : a Magas-Tátra Drechselháuschen völgyéből és R e h m után az árvái Babiagórá- ról. A Campylopus atrovirens, C. Mildei, C. subulatus-t Hazslinszky 98 SZUKÁK JÁNOS nem említi ; a Splachnum ampullaceum^ Bryum cirrhatum havasi moha ; Bryum intermedium, Braunia alopecura, Eurhynchyum crassinervium és E. Stokesii Hazslinszky munkájában szin- tén nincs megemlítve. A Stereodon fastigiatus, Hygrohypnum molle és H. ochraceum havasi tájakon otthonos. A részletes felsorolás itt következik. Hepaticae. I. aloszt. Marchantiales. 1. Riccia L. (1753). Riccia fluitans L., Spec plánt. p. 1139. (1753). Nedves réten Lőcse-patak mentén; Röhrgrundban (Lőcse) nedves iszapos- agyagos talajon. Riccia glanca L., Spec. plánt. p. 1139. (1753). Közönséges, 1 — r5 cm. átmérőjű kékes rozettákban nedves tarlón, réten, lóherés szántóföldön. 2. Conocephalus N e c k. (1791). Conocephalus conicus (L.) Neck., Elem. bot. III. p. 334. (1791). — {Marchantia conica L. 1753. — Fegatella conica Corda 1829). Patak mentén, árnyékos helyen a Kereszthegy déli lejtőjén és Bicir völgyben (Lőcse). 3. Preissia Corda (1828). Preissia quadrata (S c o p.) Ne s, Naturgesch. d. eur. Leber- moose IV. p. 135 — (1838). — {Marchantia quadrata S c o p. 1760.— Chomiocarpon quadratus Lindb. 1879. — Marchantia commu- tata L i n d e n b. 1829. — Preissia commutata N e e s 1838). Nedves erdei talajon Durstban (Lőcse). Baldócz mellett zsombékos talajon, Hazslinszky i. m. 4. Marchantia L. (1753). Marchantia polymorpha L., Spec. plánt. 1137- (1753). Erdei talajon Röhrgrund (Lőcse)^ környékén nagy és változó külsejű rozettákban. Lőcsefüred, Olőcse. II. aloszt. Jungermanniales. 5. Aneura D u m. (1822). Aneura palmata (Hedw.) Dum. Comm. bot. p. 115. (1822) — {Jungermannia palmata H e d V7. 1784. — Riccardia palmata Lindb. 1879.) Sűrű, kis gyepekben, réten Durst erdő (Lőcse) mellett és Katschelagban (Lőcse). Késmárki erdőben Wahlenberg in FI. Carp. Aneura pinguis (L.) Dum. Comm. bot. p. 115. (1822). — (Jun- germannia xnnguis L. 1753. — Riccardia fuscovirens Lindb. 1879). ADATOK ÉSZAKMAGYARORSZÁG MOHAFLÓRÁJÁHOZ 99 Változó és sokalakú gyepjeit Lőcsefüreden árnyékos árok mesgyéjén és réten gyűjtöttem, 6. Metzqeria Raddi (1820). Metzgeria furcata (L.) Linb. in. Act. Soc. Se. Fenn. X. p. 498. (1875) et in Mon. Metzg. p. 35. (1877). {Jungermannia furcata L. 1753)- Bükkfatörzsön elég gyakori. Metzqeria pubescens (Schrank) Raddi., Mem. Mod. XVIIL p. 45. (1820). — {Jungermannia pubescens Schrank 1792.) A Drevenyik meszes szikláin. 7. Pellia Raddi (1820). Pellia calycina (T a y 1.) N e e s, Naturgesch. d. eur. Leber- moose III. p. 386. (1838). — (^Jungermannia calycina Tayl. 1836). Elszórt rozettákban a szepeskáptalani domb lábánál szántó- földön. Pellia epiphylla (L.) Gottschein Hedwigia (1867). — [Jun- germannia epiphylla L. 1753.) Nedves agyagos földön Kohlwaldban és nedves réten Durst- ban (Lőcse). 8. Blasia L. (1853). Blasia pusilla L. Spec. plánt. p. 1138. (1753). Sugaras, sötétzöld rozettái nagy területet vonnak be a nedves erdei földön. Út szélén Durst erdőben, Bicir völgyben (Lőcse). 9. Solenostoma Mitten. (1867). Solenostoma sphaerocarpa (Hooker) Steph., Spec. Hep. II. p. 61. (1901). — [Jungermannia sphaerocarpa Hooker 1816. — Jungermannia nana. N e e s 1833. — Aplozia sphaero- carpa Dum 1874.) Nedves talajon, az Aranyosban (Szepesváralja). 10. Plagiochilla Dum. (1835). Plagiochilla asplenioides (L.) Dum., Recueil I. p. 14. (1835). — [Jungermannia asplenioides L. 1753). Lőcsefüred környékén ; humuszos, árnyékos erdei földön. Levélfogazatban és nagyságban igen változó. 11. Chiloscyphus Corda (1828). Chiloscyphus p)olyanthus (L.) Corda in Opiz Beitr. I. p. 651. (1829). — [Jungermannia polyanthus L. 1753.) A Katschelag erdő (Lőcse) szélén, igen nedves völgybevá- gásban. 100 8ZURÁK JÁNOS 12. Eucephalozia (Spruce) Scliffn. (1895). Eucephalozia hicuspidata (L.) S c h f f n. in E n g 1 e r-P r a n 1 1 Nat. Pflanzenfam, Hepaticae p. 97. (1895). — ■ [Jungermannia hicuspidata L. 1753. — Cephalozia hicuspidata D u m. 1835). A Bicir völgyben (Lőcse) Sp)hagnum fimbriaium társaságában. Tenyészőhely szerint nagyságban és külsőben változó. 13. Bazzania S. F. Gray (1821). Bazzania trilohata (L.) S. F. Gray, A nat. arang. p. 704. (1821). — {Jungermannia trilohata L. 1753. — Pleuroschisma trilohatum D u m. 1835. — Mastigohryum trilobatum N e e s 1844.) A Durst erdő árnyékos tulaján tekintélyes gyepekben, de egyenkint elszórtan is találtam. 14. Blepharostoma Lindb. (1889). Blepharostoma trichophyllum (L.) Dum., Recueil I. p. 18. (1835) — {Jungermannia trichopihylla L. 1753.) Kis, heverő gyepekben, a Durst erdő árnyékos hegyoldalán. 15. Diploj)hyllum Dum. (1835). Diplophyllum alhicans {\^) Dum., Recueil I. p. 16. (1835). — {Jungermannia alhicans L. 1753.) Homokövön, erdei árokban a Máriahegy északi oldalán, laza gyepet alkotva. Diplophyllum exsectum (S eh mid.) Warnst., Kryptoga- menfl. d. Mark Brandenbg. I. p. 160. (1903). — {Jungermannia exsecta S c h m i d. 1797.) A Kohlwaldban napos erdei talajon szórványosan találtam. 16. Scajjania Dum. (1835). Scapania aequiloha (Schwaegr.) Dum., Recueil I. p. .14. (1835). ■ — {Jungermannia aequiloha Schwaegr. 1814.) Jagen Knecht, bükkfatörzsön elég gyakori. Alakváltozáshoz hajlandósága van. Legtöbbnél a levéllemez széle fürészes, de gyengén fogazott s az épszélű lemezbe áthajló alakokra is akad- tam, mely tulajdonság a déleurópai egyedekre jellemző,^ 17. Bellincinia (R a d d i) emend. 0. K u n t z e (1891). Bellincinia platyphylla (L.) 0. K u n t z e, Rev. Gen. Plánt. IL p. 833. (1891). — ■ {Jungermannia platyphylla L. 1753. — Madotheca platyphylla Dum. 1822) Bükkfa-kérgen és nedves, sziklás földön Kohlwaldban (Lőcse). ^ K. Müller: Vorarbeiten z. einer Monographie d. Gatt. Scapania -Dum. ia Bull. de l'Herb. B o i s s. 1901. p. 598. ADATOK ÉSZAKMAGYARÖRSZÁG MOHAPLÓRÁJÁHOZ 101 18. Frullania Raddi (1820). FruUania dilatata (L.) Dum., Recueil L p. 13. (1835). — {Jungermannia dilatata L. 1753.) Fakérgen sugarasan kiterülve, bevonat alakjában. Közön- séges. Musci. I. aloszt. Sphagnales. 19. Sphagnum Ehrh. (1780). Sphagnum cymbifolium Ehrh., Hannov. Mag. p. 235. (1780). Laza gyepekben, a Durst erdőben (Lőcse) ; a Kereszthegy déli lejtőjén több színváltozatban, Sphagnum fimhriatum Wils. in Hook. fl. antract. p. 398. (1847). Halvány laza gyepekben a Bicir völgyben. Sphagnum squarrosum P e r s- in S c h r a d. Journ. Bot. p. 398. (1800). Igen nedves réten, a Lőcse patak mentén, közön- séges. II. aloszt. Bryales. 20. Ditrichum Ti mm. (1788). Ditrichum flexicaule (Schleich.) Hampein Flóra p. 182. (1867). — (Didymodon flexicaule Schleich. 1807. — Lepto- trichum flexicaide H a m p e 1847.) Drevenyik. Erdei talajon puha, belül sűrűn rozsda-barna rhizoidákkal összeszőtt gyepekben. Ditrichum homomallum (H e d v^.) H a m p e in Flóra p. 182. (1867). — (Didymodon homomallus Hedw. 1801. — Lepto- trichum homomallum H a m p e 1847.) A Durst erdőben, út mentén. 21. Ceratodon Brid. (1826). Ceratodon purpureus (L.) Brid., Bryol. univ. I. p. 480. (1826). — (Mnium purpureum L. 1753.) A legközönségesebb és legelterjedtebb fajok egyike. Nagy alkalmazkodó képességénél fogva jóformán mindenütt képes tenyészni. A külső körülményekhez való alkalmazkodása folytán alak- és nagyságban annyira elváltozik, hogy egyes autorok ennek következtében sok alakját faji, varietási rangra emelték. Ezen elütő és megkülönböztető sajátságok azonban legtöbb esetben nem állandók és maradandók, a mint a külső ahikitó befolyások megszűnnek, vagy újak lépnek fel, ezek is vagy eltűnnek, vagy újra felbukkanak. Elváltozásának szép menetét észleltem egy vasúti töltés árkában élő, hosszú ideig megfigyelt gyepein. A medenczeszerű árok összegyűlt esővízzel volt tele, partjai pedig füzekkel voltak beültetve. Itt találtam a Ceratodon purpureus 102 8ZURAK JAN08 vízi alakját, a hidroíita-tipus sajátságaival, mely megfelel Warn- storf paliidosus varietásának.^ Később a beállott szárazság következtében a vlz lassan eltűnt, mit utóbb évek multán a füzek is követtek s a gyepek így a megváltozott külső viszonyok következtében elütő környezetbe kerültek. E változás hatása szemmeUáthatólag nyilvánult a növények külsején is. Hidrofita életmód mellett a faj körülbelül 6 cm. magas gyepeket alkotott^ sárgazöld, egészen a sötétzöldbe átmenő levelekkel, melyek sem fogasak nem voltak, sem a középéi- a levélcsúcson túl nem futott, sőt sok esetben ezt el sem érte ; a levélsejtek egyformán négyzetesek voltak. A megváltozott külső viszonyokkal a növé- nyek is elváltoztak. A zöld gyepek helyett vörösbarna színűeket találtam, ugyanazon gyep új növényei kisebbek is maradtak. A levelek középere árba futott ki, a levéllemez szegélye a csúcsi rész felé fogas volt, a levélsejtek a fiatal növényeknél meg- nyúltak, és a xerofita berendezések jelentek meg, melyek, mi- után a környezetben további változás nem történt, megmaradtak.^ 1. ábra. Dicranella curvata (Hedw.) Schimp. szárának keresztmetszete. 22. Seligeria Bryol. eur. (1846). Seligeria pusiUa (E h r h.) Bryol. eur. fasc. 33 — 36. Mon. p. 4. t. 1. (1846). — (Schwartzia pusilla Ehrh. 1780.) Elszórtan a Drevenyik alján. 23. Dicranella Schimp. (1835). Dicranella curvata (H e d w.) Schimp. CoroU. 13. (1855). — {Dicranum curvatum Hedw. 1801.) A Kohlwald erdő szélén, erdei talajon. Limpricht^ és utána 1 Warnstorf: 1. c. II. p. 204. * Hasonló megfigyeléseket tett más fajokon K. G o e b e 1 : Organo- graphie d. Pflanzen. p. 868—1898. ^ L i m p r i c h t : Krytogamenfl. v. Deutschl. Oesterr. u. d. Schweiz, Bd. IV. Abt. 1. p. 328. 1890. ADATOK ÉSZAKMAÖYARORSZÁG MOHAPLÓRÁJÁHOZ 103 G. R 0 1 h ^ szerint is, ez csak a Dicranella subulata-nak varietása. De hároniélü szára, aránylag nagy nyalábja (1. ábra), leveleinek gyenge fogazata a csúcsi és alapi részen, továbbá a szalmasárga széta, az el nem különülő tokgyűrú, a levélszerkezet, oly meg- különböztető sajátságok, melyek alapján faji önállósága megáll. Gyepjei között a Dicranella subulata-t elszórtan elvegyülve találtam. Dicranella suhulata (H e d w.) S c li i m p. Coroll. p 13. (1855). — {Dicranum curvatum H e d w. 1801). A Kohlwald erdőben agyagos talajon, és a Röhrgrundban. A Ditrichum homomallum-mal elvegyülve találtam. Gömbölyű vagy ötélü szára, kis nyalábja (2. ábra), épszélú levelei, vörös, egészen 2. ábra. Dicranella subiüata (Hedw.) Schimp. szárának keresztmetszete. rozsdabarna szétája, elkülönülő tokgyűrűje és levélszerkezete az előbbitől megkülönbözteti. Dicranella squarrosa (S t a r k e) Schimp., Syn. I. ed; p. 71. (1860). — {Dicranum squarrosum S tar ke 1801.) A Lőcse patak egyik mellékárkában, dagadó gyepekben. 24. Dicranum Hedw. (1792). Dicranum fiagellare Hedw., Descr. III. p. 1. t. 1. f. 1. (1792). Lőcse mellett Greschik in Hedwigia 1904. Dicranum fulvellum (D i c k s.) S m., FI. brit. III. p. 1209. (1804). — (Bryum fulvellum Dicks. 1801). Nyirkos földön a Nagy-Ozhegy északi lejtőjén és a Kereszt- hegyen gyűjtöttem, körülbelül 1000 m. magasságban. Ezt a havasi mohát, mely Limpricht^ valamint G. R o t h ^ szerint is 2000 m.-en felül tenyészik, Rehmann a Magas-Tátrából említi, Dicranum longifolium Ehrh., Dec. crypt. no 114. (1786). A Pokolfürdő tájékán és fakérgen a Zwanzigergrund környékén. (Lőcse.) 1 G. R 0 t h : Die eur. Laubmoose, Bd. I. p. 213. 1904. ^ L i m p r i c h t : 1. c. p. 338. => G. Roth. : 1. c. p. 216. Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, 3. füzet. 9 104 8ZURAK JAN08 Dicranum montanum H e d w. Spec. musc. p. 143. t. 35. f. 8—13. (1801). Baldóczfürdő mellett. A Kienwald (Lőcse) homokos talaján és fenyőtörzsön, A Na^y-Ozhegyen (Greschik in Hedwigia 1904) Dicranum Sauteri Schiinp. in Bryol. eur. fasc. 37 — 41. p. 33. t. 24. (1847). Fenyőtörzsön Ulozsa község mellett. Dicranum scoparium (L.) H e d w., Fund. musc. II. p. 92. t. 8. f. 41. et 42. (1782). — (Bryum scoparium L. 1753.) A fenyvesek jellemző faja : Máriahegy, Nagy-Ozhegy, Durst. Közönséges és igen elterjedt. Dicranum undulatum^\i.v\[., Crypt. no 271. k Durst erdőben, árnyékos helyen liomokkövön gyakori. 25. Campylojncs Brid. (1819). Campylopus atrovirens De N o t., Syll. musc. p. 221. (1838). — {Campylopus longipilus Brid. exp. 1826.) Löcsefüred környékén erdei nedves, köves talajon. Campylopus Mildei Limpr., Krvptogamenfl. v. Deutschl. Österr. u. d. íSchweiz, Bd. IV. Abt. 1. p. 396. (1890). E ritka fajt a Kereszthegy déli lejtőjén gj^űjtöttem 1904-ben. 1905-ben már nem találtam meg. A 3. ábra szárának keresztmetszetét 3. ábra. Campylopus Mildei Limpr. szárának keresztmetszete. ábrázolja. Igen hasonlit a Campylojms polytrichoides kis alakjai- hoz ; ehhez áll a legközelebbi rokonságban is ; továbbá a Campy- lopus suhulatus-hoz és a Campylopus longipilus-hoz, melyektől azonban több, lényeges különbség elkülöníti.^ Campylopus subulatus S c h i m p. in litt. ad M i 1 d e ; Mii de in Rabenh. Bryoth. eur. no 451. (1862). Lőcsefüred környékén árnyékos erdei homokkövön. ' Limpricht: l. c. p. 397. ADATOK ÉSZAKMAGYABORSZÁG MOHAFLÓRÁJÁHOZ 105 26. Leucohryum H a m p e (1837). Leucohryum glaucum (L.) Schimp, Coroll. p. 19. (1855). — {Bryum glaucum L. 1753.) Lőcsefüred környékén erdei, nedves homokkövön, igen sűrű vánkosszerű gyepekben. 27. Weisia Hedw. (1782). Weisia viridula (L.) Hedw., Fund. II. p. 90. (1781). — {Bryum viridulum L. 1753.) Ruszkinócz község mellett erdei talajon az útszélen elszórtan találtam. 28. Trichostomum Hedw. (1782). Trichostomum cylindricum (Bruch) C. Mull., Syn. I. p. 586. (1849). — {Weisia cylindrica Bruch 1826. — Didymodon cylindricus B r y o 1. e u r. 1846.) Lőcsei erdőben, Grreschik in Hedwigia 1904. 29. Barbula Hedw. (1782). Barbula convoluta Hedw., Descr. I. p. 86. t. 32. (1787). Elterjedt faj, életföltételekben nem igen válogatós, alkalmazkodó képességénél fogva elváltozik. Formákban gazdag. Gyűjtöttem : Drevenyiken, Zsibrafürdőn és a lőcsei várfalon, napos helyen. Barbula fallax Hedw., Descr., I. p. 62. t. 24. (1787). A Drevenyik alján laza gyepekben. Barbula Hornschuchiana S c h u 1 1 z, Recens in Nov. Act. Acad. Leop. XI. p. 217. t. 33. f. 25. (1823). Lőcse meUett földön (Greschik in Hedwigia 1904.) Barbula reflexa (Brid.) Brid., Mant. Musc p. 93. (1819). — {Tortula reflexa Brid. 1806.) Dürrerberg, Greschik in Hedwigia 1904. mint Barbula recurvifolia Schimp. Barbula unguictdata (Huds.) Hedw., Fund. H. p. 92. (1782). — {Bryum unguiculatum Huds. 1762.) Lőcsefüred mellett, a Kovács-villa közelében kőfalon (Lőcse). Az Akasztófa-hegyen. Közönséges, igen elterjedt polimorf faj, oly- annyira, hogy egyes autorok, mint teszem Hedwig,^ Schultz^ elütő alakjait külön és önálló fajoknak tekintették. Ezek később mint varietások szerepelnek,^ így említi őket még Limpricht is,* de itt sem áUhatnak meg s formáknál egyébnek nem tekint- hetők; varietási rangjukat Warnstorf^ is kétségbe vonja. 1 Hedwig: Spec. musc. p. 117. t. 26. f. 1—4. (1801). ^ S c h u 1 1 z : Recens, t. 32. f. 14. t. (1823). => Bryol. eur. fasc. 13—15. p. 19. t. 6. (1842). * Limpricht: 1. c. p. 614. ^ W a r n s t 0 r f : I. c. II. p. 246. 9* 106 SZURÁK JÁNOS 30. Pterygoneurum Jur. (1882). Pterygoneurum cavifolium (Ehrh.) Jur., Laubmoosfl. v. Österr.-Ung. p. 96. (1882). — {Pottia cavifolia Ehrh. 1787.) A régi görgői út mellett, földön (Lőcse). Szepesváralja, Hazslinszky i. m. 31. Tortula Hedw. (1782). Tortula muralis (L.) Hedw., Fund. II. p. 92. (1782). — {Bryum muraié L. (1753.) Egyike a legelterjedtebb fajoknak. Közönséges és a külső viszonyokhoz való alkalmazkodása folytán formákban gazdag. Limpricht^ és utána G. R o t h -^ is egyik változatát mint Tortula aestiva (B r i d.) P. B e a u v. ir ja le s megjegyzi, hogy mint alakuló faj a Tortula muralis-hoz subspecies-ként állitnndó annak daczára, hogy a Bryol. eur.^ világosan utal arra a körülményre, hogy itt egy és ugyanazon fajnak a külső viszonyok alakító hatása foly- tán elváltozott alakjával van dolgunk. Brotherus* Warn- storf-ra hivatkozva, igen gyenge fajnak veszi; Warnstorf^ mint igen száraz helyen élő varietást említi ; mint varietás is nagyon gyengén állja meg a helyét. Hasonlóan áll a dolog egy másik alakkal, melyet szintén több helyen észleltem s melyet Limpricht, valamint G. Roth és Warnstorf incana Bryol. e u r. (1842) néven mint a Tortula muralis varietásaképen írják le, mely nem egyéb, mint a Tortula muralis árnyéki formája, melyről ismételten meggyőződtem. Tortula jjajnllosa Wils. Mscr. ; Spruce in Hook. Lond. Journ. IV. p. 193. (1845). — {Barhula papillosa C. Mull. 1849.) Útmenti nyárfán és magányosan álló mezei fűzfán. Tortula ruralis (L.) Ehrh., Pl. ervpt. no 184. Beitr. VIH. p. 8. (1792). — {Bryum rurale L. 1753.) Közönséges és igen elterjt^dt. Sok helyen, mint pl. zsindely- es szalmatetőkön tömegvegetacziót alkot. 32. Schist^.dium (Brid.) Bryol. eur. (1845). Schistidium apocarpum (L.) Bryol. eur. fasc. 25 — 28. p. 7. t. 3. (1845). — [Bryum aptocarpum L. 1753. — Grimmia apocarpa Hedw. 1787 ) A lőcsei várfalon laza gyepekben és Zsibrafürdő környékén. 33. Grimmia Ehrh. (1782). Orimmia ovális (Hedw.) Lindb., Act. soc. se. fenn. X. p. 75. (1875). — [Dicranum ovale Hedw. 1792.) 1 Limpricht: 1. c p. 666. « G. Roth 1. c. p. 354. 3 Bryol eur. fasc. 13—15. Mon. p. 86. (1842). * Brotherus in Engler-Prantl: Nat. Pflanzenfam. Musci p. 431 (1902). ■' Warnstorf: 1. c. II. p. 270 ADATOK ÉSZAKMAGYAROKSZÁG MOHAFLÓRÁJÁHOZ 107 Kőtörmeléken. Grimmia pulvinata (L.) Smith., Engl. Bot. t. 1786. (1807). — {Bryum pulvinatum L. 1753.) Elterjedt közönséges faj. 34. Orthotrichum Hedw. (1789). Orthotrichum cupulatum Hoffm., Deutsclil.Fl.II.p.26.(1796). A Drevenyiken találta Hazslinszky i. m. Orthotrichum diaphanum (G m e 1.) S c h r a d., Spic. fl. germ. p. 69. (1794). — {Bryum diaphanum Gmel. 1791.) Túlnyomóan fakérgen mint epifita, de szervetlen aljazaton is gyakori. Mezei fűzfán és homokkövön gyűjtöttem. Orthotrichum speciosum Nees in Sturm, Deutschl. fl. fasc. 17. c. icon. (1819). Nyárfa kérgén. 35. Ulota Mohr. ülota crispula Bruch in Brid. Bryol. univ. I. p. 792.(1826). Fakérgen elég gyakori, Zavada község mellett. Lőcséről G r 6 s c h i k (Hedwigia 1904) említi. 36. Splachnum L. (1753). Splachnum ampidlaceum L., Spcc. plánt. p. 1108. (1753). Foszló tehéntrágyán a Kereszthegy északi lejtőjén ; először 1899-ben gyűjtöttem. 1900-ban nem találtam, 1904-ben egy távolabb fekvő helyen újra ráakadtam, 1905-ben nem találtam meg. Egyes mohafajoknak bizonyos területen való időszakos megjelenése s eltűnése nem tartozik a ritkaságok közé. Minden bryologus, ki hosszabb ideig figyelmesen botanizál egy vidéken, erről meggyőzödhetik. LimprichtMs megemlékezik erről a jelen- ségről. Ezen faj időszakos megjelenését az a körülmény is ért- hetővé teszi, hogy elterjedése bizonyos rovarok elterjedéséhez van kötve. Bryhn^ szerint a kis, ragadós spórákat bizonyos ganajlegyek hordják szét friss állati ürülékekre, hová e legyek petéiket rakják. E legyeket R u t h e ^ szerint az az átható málna- szag csalogatja, melyet a növény spóraéréskor terjeszt. 37. Funaria Schreb. (1789). Funaria hyyrometrica (L.) Sibth. Fl. Oxon. p. 288. (1794). — {Mnium hygrometricum L. 1763.) Közönséges kozmopolita faj. ' L i m p r i c h t : I. c. 1. p. 69. - Bryhn: Ausstreuen d. Spór. b. d. Splachn., Biol. Centralbl. 1897. Bd. 17. p. 48. " Ruthe: Verbandl. d. Bot. Ver. f. Brandenbg. 1867 p. 59. 108 8ZURÁK JÁNOS 38. Mniohryum (S c h i m p.) L i m p r. (1892). Mniohryum albicans (W a h 1 e n b.) L i m p r. Kryptogamenfl. V. Deutschl., Österr. u. d. Schweiz. Bd. IV. Abt. 2. p. 277. (1897). — {Bryum albicans Wahlenb. 1807.) Nedves homokos-agyagos talajon Szepes-Görgő közelében és Lőcsefüreden. Nedvesség szerint alak és nagyságban változó. 39. Bryum (Dili.) Schimp. (1860). Bryum argenteum L., Spec. plánt. p. 1120- (1753). Közönséges, általánosan elterjedt faj, még trágyadomb- környékén is találtam. Nagy ellentálló és szívós természeténél fogva a legkedvezőtlenebb helyeken is tömegvegetácziót alkot; így pl. az utcza-kövezet rései között, parkok, sétaterek utain, hová az örökké működő természet ülteti. Bryum capillare L., Spec. plánt. p. 1586. (1763). Lőcsefüred környékén földön, a Várhegyen. Bryum drrhatum Hoppé et Hornsch. in Flóra 1819. I. p. 90. — [Wehera affinis Bruch. 1826. — Bryum cuspida- 0\ 4. ábra. Bryum intermedium (Ludw.) Brid. szárának keresztmetszete. tum Schimp. 1876. — Bryum affine (Bruch.) L i n d b. 1879. — Bryum paradoxum Jur. 1882.) Földön, a Durst erdőben. Bryum inclinatum (S w.) B r y o 1 e u r. fasc. 6 — 9. p. 17. t. 3. (1839). — {Pohia inclinata Sw. 1799) Köves talajon Lőcsefüred környékén. Lubló környékéről említi H a z s 1 i n s z k y i. m. Bryum intermedium (Ludw.) Brid., Mant. Musc. p. 120. (1819). — {Mnium intermedium Ludw. 1802.) Nedves, homokos talajon Lőcsefüred nyugati környékén ADATOK ÉSZAKMAGYARORSZAG MOHAFLÓRÁJÁHOZ 109 700m.-en felül. Limpricht^ szerint alföldi faj s 500 m.-ig megy fel. A szár és széta keresztmetszetét a 4., illetőleg az 5. ábra mutatja. Bryum Mildeanum Jur. in Verhandl. d. zool. bot. Ges. Wien, 1862. p. 967. Dürrerberg, Greschik in Hedwigia 1904. Bryum ventricosum Dicks., Crypt. fasc. I. p, 4. (1785). — {Mnium pseudotriquetrum Hed'w. 1792. — Bryum pseudotrique- trum Schwaegr. 1816.) A kis-őzhegy környékén (Lőcse). Lublóról említi Veselsky in Verhandl. d. zool. bot. Ges. Wien, 1900. 5. ábra. Bryiiin intermedium (Ludw.) Brid. szétájának keresztmetszete. Bryum versicolor A. Braun Mscr., Bryol. eur. fasc. 6 — 9. p. 75. no 41. t. 38. (1839). A Drevenyik-hegyen Hazslinszky i. m. 40. Bhodobryum (Schimp.) Limpr. (1892). Rhodobryum roseum (Weis) Limpr., Kryptogamenfl. v. Deutschl. Österr. u. d. Schweiz, Bd. IV. Abt. 2. p. 445. (1892). — {Mnium roseum Weis 1770. — Bryum roseum S c h r e b. 1771.) A Durst erdő árnyékos talaján terméssel. 41. Mnium L. (1753). Mnium affine B 1 a n d., Musc. frond. exs. fasc. IIL no 133. (1804). A Máriahegy nyugati oldalán, a Röhrgrund és Durst erdő- ben, földön ; laza, sötétzöld gyepekben és fakérgen. Mnium rostratum Schrad. in (L.) Gmel. Syst. nat. 13. ed. II. P. II. p. 1330. no 28. (1791). Jagen Knecht (Lőcse), erdei talajon. Lőcse mellett, Greschik in Hedwigia 1904. Mnium Seligeri Jur. Mscr. (1869). Nedves erdei talajon, árnyékos réten, laza gyepekben, Szepes-Görgő mellett. ^ Limpricht: 1. c. II. p. 351. 110 SZUKÁK JÁNOS Mnium imdulatum (L.) W e i s, Pl. crypt. fl. Götting p. 158. (1770). — {Mnium serpyllifolium ő undulatum L. 1753.) Árnyékos erdei talajon, Lőcse. 42. Aulacomnium Schwaegr. (1827). Aulacomnium imlustre (L.) Schwaegr., Suppl. III. P. I. fasc. 1. Mon. p. 4. no 2. (1827). — {Mnium palustre L. 1753. — Oymnocibe palustris F r i e s 1825.) A baldóczi mocsarakból említi Hazslinszky i. m. 43. Bartramia Hedw. (1789). Bartramia norvegica (Gunn.) Lindb. in Öfwers. Vet. — Akad. Förh. XX. p. 389. no 7. (1863). — {Bryum norvegicum G u n n 1772. — Webera Halleriana Hedw. 1782. — Bar- tramia Halleriana Hedw. 1789.) Lőcsefüreden, sziklás lejtőn. Bartramia pomiformis (L.) Hedw., Spec- musc. p. 164. (1801). — {Bryum pomiforme L. 1753 ) A Durst erdő árnyékos talaján és a Katschelag erdőben puha, vánkosszerü gyepekben. 44. Philonotis Brid. (1827). Philonotis caesjntosa Vils. in sched. musc. brit. no 287. Lőcsefüred mellett, Greschik in Hedwigia 1904. 45. Catharinaea Ehrh. (1780). Catharinaea undulata {h.) Web. et Mohr., Ind.musc.pl. crypt. (1803). — {Bryum undulatum L. 1753. — Atrichum undu- latum P. B e a u V. 1805.) A Kereszthegy déli lejtőjén ; Pokolfürdő, Röhrgrund. 46. Pogonatum P. B e a u v. (1805). Pogonatum aloides (Hedw.) P. Beauv., Prodr. p. 84. (1805). — {Polytrichum aloides Hedw. 1787.) A Nagy-Ozhegy homokos-sziklás lejtőjén. Pogonatum urnigerum (L.) P. Beauv., Prodr. p. 84. (1805). — {Polytrichum iirtiigerum L. 1753.) Árnyékos, homokos-agyagos erdei talajon, az Aranj^osban (Szepesváralja). 47. Polytrichum Dili. a728). Polytrichum alpinum L., Spec plánt. H. p. 1109. (1654). A Kereszthegy köves-sziklás lejtőjén Polytrichum commurie L., Spec. plánt. II. p. 1109- (1753). A Várhegy északi oldalán erdei talajon, a Kis-Özhegy északi részén. Polytrichum decipiens L i m p r. in 68. Jahresber d. Schles. Ges. f. vaterl. Cultur 1890. H. p. 93. Nagy-Özhegy. ADATOK ÉSZAKMAGYARORSZÁG MOHAFLÓRÁJÁHOZ 111 Polytrichum formosum H e d w., Spec. Musc. p. 92. A. 19. f. 1. et a. (1801). Lőcsefüredtől északnyugatra árnyékos, száraz erdei talajon. Polytrichum juniperinum Willd., Flor. berol. Prodr. p. 305. (1787). A Mari ihegyen és a Várhegyen köves erdei talajon. Polytrichum piliferum S c h r e b., Spic. fl. Lips. p. 74. (1771). A Máriahegyen P . juniperinum társaságában és aKatschelag erdőben homokos-napos helyen. 48. Hedwigia Ehrh. (1781). Hedwigia albicans (Web.) Lindb., Musc. scand. p. 40. (1879). — [Fontinalis albicans W e b. 1778. — Hedwigia ciliata Ehrh. 1787.) Sziklás-köves lejtőn Szepes-Glörgő mellett. 49. Braunia B r y o 1. e u r. (1846). Braunia alopecura (Brid.) Limpr., Kryptogamenfl. v. Deutschl. Österr. u. d. Schweiz Bd. IV. Abt. 1. p. 824. (1890). — [Leucodon alopecurus Brid. 1819.) Az Akasztófahegy sziklás-napos lejtőjén. 50. Fontinalis (Dili.) L. (1832). Fontinalis antipyretica L., Spec. plánt. p. 1571. (1753). A Lőcsepatakban és a Durstban. 51. Leucodon Schwaegr. (1816). Leucodon scíuroides (L.) Schwaegr., Suppl. I. P. I. p. 1' (1816). — [Hypnum scíuroides L. 1763.) Tölgyfakérgen a Várhegyen (Lőcse). 52. Neclera Hedw. (1782). Nechera complanata (L.) Hűben., Muscol. germ. p. 576. (1833). — [Hypnum complanatum L. 1763.) Jagen Knecht, Greschik in Verhandl. d. zool. bot. Ges. Wien, 1900. Neckera crispa (L.) Hedw., Fund. musc. II. p. 93. t. 12. f. 47. et 48. (1782). — [Hypnum crispum L. 1753.) A Drevenyiken és a Máriahegyen tölgyfakérgen. Jagen Knecht, Greschik in Verhandl. d. zool. bot. Ges. Wien, 1900 Neckera pennata (L.) Hedw., Descr. III. p. 17. t. 19. (1792). — [Fontinalis pemiata L. 1763.) Tölgyfakérgen a Durstban. 53. Anomodon Hook. et Tayl. (1818). Anomodon attenuatus (S c h r e b.) Hűben., Musc. germ. p. 562. (1833). — [Hypnum attenuatum Schreb. 1771.) Régi fatörzsön Zavada község mellett. 112 8ZURÁK JÁNOS 54. Leslea Hedw. (1782). Leskea polycarpa E h r h., Dec. crypt. no 96. (1788). Út- menti nyárfán Szepes-Görgő ; körtefán Szepes-Almás mellett. 55. Leskeella (L i m p r.) L o e s k e. (1903). Leskeella nervosa (S c h w a e g r.) L o e s k e, Moosfl. v. Harz p. 225. (1903). — {Pterogonium nervosum Schwaegr. 1811. — Leskea nervosa Myr, 1834.) __ Juharfakérgen a Nagy-Ozhegy északi lejtőjén és a Drevenyik sziklás talaján. Lőcse mellett, Greschik iu Hedwigia 1904. 56. Heterodadium B r y o 1. e u r. (1852). Heterocladium squarrosulum (Voit) Lindb., Musci scand. p. 37. (1879). — {Hypnum squarrosulum (Voit 1810.) Lőcsefüred nyugati oldalán homokos-agyagos erdei talajon, kiterjedt kuszált gyepekben. 57. Thuidium B r y o 1. e u r. (1852). Thuidium abietinum (L.) Bryol. eur. fasc 49 — 51. Mon. p. 9. t. 5. (1852). — {Hypnum ahietinum L. 1753.) Száraz-homokos talajon a Pokolfürdő környékén. 58. Isothecium Brid. (1827). Isotheeium myurum (Polli eh) Brid., Bryol. univ. IL p. 367. (1827). var. rohustum Bryol., eur. (1851). — {Hyp- num myurum Pollich 1777.) A lőcsei erdőben, Greschik in Hedwigia 1904. 59. Camptothecium Bryol. eur. (1853). Camptothecium nitens (S c h r e b.) S c h i m p., Syn. ed. 1. p. 530. (1860). — {Hypnum nitens S c h r e b. 1771.) A Röhrgrund erdő árnyékos-mocsaras talaján. 60. Eurhynchium Bryol. eur. (1854). Eurhynchium crassinervium (T a y 1.) Bryol. eur. fasc. 57 — 61. Mon. p. 14. t. 11. (1854). — {Hypnum crassinerve T a y 1. 1836. — Paramyurium crassinervium W a r n s t. 1905.) Árnyékos-sziklás talajon sűrű gyepekben; Ruszkinócz köz- ség határában. Eurhynchium Stokesii (Turn.) Bryol. eur. fasc. 49—51. Mon. R. 10. t. 8. (1854.) — {Hypnum Stokesii Turn. 1804.) Árnyékos kerti falon. 61. Rhynchostegium Bryol. eur. (1852). Rhynchostegium rusciforme (N e c k.) Bryol. eur. fasc. 49—51. Mon. p. 11. t. 9- (1852). — {Hypnum rusciforme'^ eck. 17^8.) A Kovács-villa mellett a Lőcse-patak árterületén, kövön. Közöns. ADATOK ÉSZAKMAGYARORSZÁG MOHAPLÓRÁJÁHOZ 113 62. Amblystegium Bryol. eur. (1853). Amblystegium riparium (L.) Bryol. eur. fasc. 55 — 56. Mon. p. 14. t. 8. et 9. (1853). — (Hypnum riparium L. 1753.) Igen elterjedt faj. Vízifaszerkezeteken, malmokban, fűzfák vízben elterülő gyökérzetén a Lőcse-patakban, laza, puha gyepekben. Amblystegium serpeyis (L.) Bryol. eur. fasc. 55 — 56. Mon. p. 9. t. 3. (1853). — {Hypnum serpens L. 1753.) A Bicir-patakban fatörzsön, vízgáton. 63. Cratoneuron (Suli.) Roth. (1899). Cratoneuron commutatum (H e d w.) Roth, Beibl. zur fledwigia Bd. 38. 1899. p. 6. — {Hypnum commutatum H e d w. 1787.) Lőcse mellett, Glreschik in Hedwigia 1904. Cratoneuron filicinum (L.) Roth, Beibl. zur Hedwig-ia Bd. 58. 1899. p. 6. — {Hypnum filicinum L. 1753. — Amblystegium filicinum De N o t. 1867.) Zsibra-fürdő mellett országútmenti árokban. 64. Drepanocladus (C. Mull.) Roth (1899). Drepanocladus fluitans (L.) Warnst. in Beih. zum Bot. Centraibl. Bd. 13. 1903. p. 404. exp. — (Hypnum pseudostra- mineum C. Mull. 1855.) var pseudostramineus (C. M ü 1 1.) Warnst. Baldócz melletti zsombékban, Greschik in Hedwigia 1904. 65. Plagiothecium Bryol. eur. (1851). Plagiothecium denticulatum (L.) Bryol. eur. fasc. 48. Mon. p. 12. t. 8. (1851). — {Hypnum denticulatum L. 1753.) Árnyékos erdei talajon a Nagy-Ozhegyen. Plagiothecium silesiacum (S e 1 i g e r) Bryol eur. fasc. 48. Mon. p. 12. t. 6. (1851). — {Hyjmum silesiacum S e 1 i g e r 1805.) A Máriahegyen elegyes erdőben, korhadt fatörzsön. A Nagy- Ózhegyen korhadt fán, Greschik in Hedwigia 1904. Plagiothecium silvaticum (Huds) Bryol. eur. fasc 48. Mon. p. 14. t. 11. (1851). — {Hypnum silvaticum B.n ás. 1762.) Árnyékos, homokos-köves talajon. Nagyságban és növésben igen elváltozik, a Plagiothecium denticulatum-mal könnyen össze- téveszthető. 66. Stereodon (Brid.) Mitten. (1859). Stereodon arcuatus (L i n d b.) — {Hypnum arcuatum Lindb. 1861. — Hypnum Lindbergii Mitten 1864. — Drepanium Lindbergii Roth 1905. — Stereodon Lindbergii Warnst. 1906.) Lőcse mellett, Greschik in Hedwigia 1904. Stereodon cupressiformis (L.) Brid., Bryol. univ. L p. 605. 114 SZURÁK JÁNOB (1827). — {Hypnum eupressiforme L. 1753. — Drepanium cupres- siforme R o t h 1905.) Közönséges, igen elterjedt faj. Mint epifita különböző fák kérgén, humuszos földön, homokos aljazaton egyaránt megél, még zsindely- és szalmatetőkön is megtelepszik. Lőcse (Kereszthegy, Várhegy), Leibitz mellett (Greschik Homalia trichomanoi- (les (Schreb.) Bryol. eur. in Verhandl. d. zool. bot. Ges. Wien, 1900). Stereodon fastigiatus (B r i d.) — (Hypnum Stereodon fasti- giatus Erid. 1827. — Drepanium fastigiatum Roth 1905.) 6. ábra. Stereodom fastigiatus (Brid.) szárának keresztmetszete. A Drevenyik meszes talaján 600 m. magasságban, bár Lim- prich t szerint^ havasi lakó. Szárának keresztmetszetét a 6. ábra mutatja. A Magas-Tátrából többen emiitik. '^ 67. Ctenidium (Schimp.) Mitten (1879). Ctenidium moUuscum (H e d w.) Mitten in L i n d b. Musci scand. p. 38. (1879). — {Hypnum molluscum Hedw. 1797.) A Katschelag-erdő árnyékos-agyagos talaján. 68. Hygrohypmum (L i n d b.) L o e s k e. (1903). Hygrophíjpnum molle (D i c k s.) — {Hypnum molle D i c k s 1790. — Limnohium molle R o t h (1905.) A Kereszthegyen, nedves-sziklás talajon. Hygrohypnum ochraceiim (Huds.) Loeske, Moosfl. d. Harzes p. 319. (1903). — {Hypnum ochraceum Turn. 1855. — Limnohiíim ochraceum Bryol eur. 1855.) A Bicirvölgyben homokos-agyagos talajon. Hyqrohy2mum palustre (Huds.) Loeske, Moosfl. d. Har- zes p. 319. (1903.) — {Hypnum palustre Huds. 1762. — Lim- nohium palustre Bryol. eur. 1853.) Vízi faszerkezeten malomban Lőcse mellett. 1 Limpricht: I. c. III. p. 467. * Rehmann, Fritze, Limpricht, Chalubinski. ADATOK ÉSZAKMAGYARORSZÁG MOHAFLÓRÁJÁHOZ 115 69. Chrysohypnum (H a m p e) R o t h (1899). Chrysohypnum chrysophyllum (Brid.) Loeske in Moos- flora d. Hiírzes p. 303. (1903). — [Hyjmum chrysophyllum Brid. 1801.) Mezei köveken Lőcse mellett, Greschik in Hedwigia 1904. Chrysohypnum Hallerí (Schwartz) Roth in Hedwigia Bd, 38. 1899. Beibl. no 1. p. 7. — {Hyjmum Ralieri Schwartz 1781.) A Drevenyiken. 70. Hypnum Dili. ex p. (1718). Hypnum purum L. Spec. plánt. p. 1594. (1763). — {Scle- ropodium purum (L.) L i m p r. 1896.) Közönséges, fen3'ö-, különösen lúczfenyőerdő lakója. Igen elterjedt, sok helyen tömegvegetácziót alkot. Hypnum Schreheri Will d., Prodr. fl. Berol. p. 325. (1787. — {Hylocomium Schreheri De N o t. 1869.) Fenyvesek, különö>:en lúczfenyőerdők jellemző lakója, hol száraz talajon tömegvegetácziót alkot. 71. Hylocomium Bryol. eur. (1852), Hylocomium splendens (H e d w.) Bryol eur. fasc 49 — 51. p. 5. t. 1. (1852). — [Hypnum splendens Hedw. 1801) Igen elterjedt közönséges faj, tömegvegetácziót alkot; sok- szor Hypnum purum és Hypnum Schreheri társaságában. Hylocomium squarrosum (L.) Bryol. eur. fasc 49 — 51. Mon. p. 9. t. 6. (1852). — [Hypnum squarrosum L. 1753.) Erdők füves helyein, réteken igen gyakori, tömegvegetácziót is alkot. Hylocomium triquetrum (L.) Bryol. eur. fasc. 49 — 51. Mon. j). 8. t. 5. (1852). — {Hypnum triquetrum L. 1753.) Árnyékos erdei talajon igen sűrűn fordul elő, sokszor tömegvegetácziót alkot. A dolgozat részben a budapesti m. kir. tud. egyet, növénytani intéze- tében, részben a M. Nemz. Múzeum növénytani osztályában készült. Dr.Mágócsy- Dietz Sándor egyet, nyilv. r. tanár és dr. Filarszky Nándor M. Nemz. Múzeum növénytani osztály-igazgató uraknak, kik dolgozatom elkészítésénél útbaigazí- tással szolgáltak, hálás köszönettel tartozom, melynek e helyen is kifeje- zést adok. (A szakosztálynak 1907. deczember 11-én tartott üléséből.) 116 BERNÁT8KY JENŐ Bcrnátsky J. : Egy ritka Euphorbia-fajunkról. A hazai Euphorbia-ía^okait ökológiailag három főcsoportba oszthatjuk. Az első főcsoportba tartoznak azok a fajok, a melyek leginkább nedves helyeken, folyók mentén s azok árterein, lápok, mocsarak szélén teremnek. Aránylag igen nagy termetűek s tekintélyes, dús lombozattal tűnnek ki. Még a magyar nép is megkülönbözteti ezeket a többi kutyatejfajoktól, mert czötkény- kóróknak nevezi. Ide tartozik pl. az E. palustris L., E. salici- folia Hőst, E. lucida W. K., E. villosa W. K., E. paradoxa S c h u r. A másik főcsoportba sorolom az egynyáriakat, a melyek az előbbiektől eltérően igénytelen megjelenésűek, apró termetűek, gyenge, hamar múló lombozattal bírnak ; úton, parlaghelyen hamar jelennek meg, de könnyen el is tűnnek. Itt megemlíthető pl. az E. falcata L., E. helioscopia L., E. segetalis L., E. exigua L. A harmadik főcsoportba tartozók végül a mi száraz legelőin- ken gyakoriak. Évelők, erős földalatti szervekkel vannak meg- áldva. Száraz pusztáinkon igen feltűnők, mert ha nyár derekán a legelők növényei tövig le vannak rágva s sülvC; az Euphorbia élénken zöldéi egy-két szúrós kóróval együtt. Az E. cyparissias közfelfogás szerint legközönségesebb Euphorbia- f&junk. Ez a vélemény megfelel a valóságnak mindaddig, míg agyagos, humu- szos legelőinkre gondolunk. Ámde mihelyest az Alföldön tekin- télyes területet elfoglaló homokra megyünk át, itt az E. cypa- rissias ritkább lesz s minél tisztább a homok annál jobban foglalja el helyét az E. gerardiana} Közép- és Dél-iMagyarország- alacsonyabb dombvidékén s az Alföld egy-némely pontján is fontos szerepet játszik egy harmadik talajnem, a lösz s itt sem az E. cyparissias, sem az E. gerardiana, hanem az E. glareosa M. B. {E. pannonica Hőst) az uralkodó. Az alacsonyabb hegye- ken azt tapasztaljuk, hogy az E. gerardiana leginkább homokkő- talajon, az E. glareosa pedig mészkőtalajon gyakori. Minél határozottabb s tisztább a talajféleség, annál bizto- sabb, hogy csak egy bizonyos Euj^horbia-fBij található rajta, még pedig tiszta homokon az E. gerardiana, lösztalajon s igen meszes agyagon az E. glareosa, mészszegény agyagos talajon az E. cyparissias. Kevert talajon két-két faj — igen ritkán mind a három — találkozik egymással. Kötött, fekete homokon az E. gerardiana mellett terem az E. cyparissias, máshol pedig az E. glareosa keveredik hozzá. A homoklakó E. gerardiana és a meszestalajt kedvelő E, glareosa az Alföldön lösz és homok határán, iUetőleg a hegyeken mészkő és homokkő találkozási helyén szoktak együtt teremni. Előbbi esetre a deliblati homokvidék jó példa. Az úgynevezett deliblati homokterület északkeleti határán, Ulma és Károly falva ' Az E. gerardiana Jcq. Janchen (Mitteil. d. Naturw. Ver. d. Univ. Wien V, 1907 szerint = E. Seguieriana N e c k. EGY RITKA EUPHORBIA-PAJUNKRÓL IIT vidékén, tekintélyes, hosszúra nyúló löszdombok vannak ; a mély alluviális síkságtól jövet ezeken a löszdombokon kell átmennünk, mielőtt a homokra jutunk. Az említett vidéken lösz és homok hosszú, hol keskenyebb, hol szélesebb sávokban találkozik és keveredik egymással, és sokszor a lösztalajt fölül vékony homok- réteg födi. Ezen a helyen találkozik a két Euphorbia-fgij is, még pedig a mély rónáról jövet — a hol sok az E. cyparissias — a löszpartokon az E. glareosa szebbnél-szebb, némely esetben 2 — 3 ujjnyi vastag rhizomával bíró példányait gyüjthetjük; csak- hamar az E. gerardiana is hozzá vegyül s a homok felé tartva^ ez az utóbbi faj mind sűrűbben fordul elő, az E. glareosa pedig lassan-lassan elmarad, míg végre a futóhomokon ennek már nyomát sem találjuk s csak az E. gerardiana uralkodik. Hasonló- körülmények között, de mészkő- és homokkő határán, találkozik a két faj a Balaton veszprémi partjain, pl. Balaton-Füred kör- nyékén és a pilisi hegység több pontján, így pl. a Nagy-Kevé- lyen, annak alacsonyabb nyergein s keleti oldalain. A két fajnak ez a találkozása phylogenetikailag igen neve- zetes, mert azokon a találkozási helyeken hybridjük támadt, még pedig mint alapos okom van feltételezni, az egymástól távol eső helyeken — a ddiblati homokvidéken, a Balaton vidékén s a Nagy-Kevélyen — külön-külön önállóan s egymástól függet- lenül. Az Alföld száraz legelőin s az alföldszéli hegyeken elő- forduló idetartozó Euphorbiákat már évek óta szemmel tartom. A két s/óban forgó fajt — túlzás nélkül mondhatom — száz. helyen követtem figyelemmel, de hybridjüket másutt nem talál- tam, csak a két faj találkozási helyein. Az illető hybridröl az irodalom tudtommal kétszer emléke- zik meg. Az egyik adat Borbás-tól ered. B orbás „A magyar homokpiiszták növényvilága meg a homokkötés" (Budapest 1886) ez. műben a növényt leírja s névvel el is látja : E. angustifrons- nak nevezi el. A másik adat K ern er-től származik („Die Vege- tationsverhaltnisse etc." Ö. B. Z. 1876, p. 27). Kerner a növényt csak egyetlen egy száraz példányban bírta s azért egész bizonyossággal nem mert róla nyilatkozni, de soraiból következ- tetve igen valószínű, hogy ugyanez a növény volt kezében, t. i. az E. angustifrons B o r b., hogy már ő neki is az E. glareosa és E. gerardiana együttes előfordulásáról tudomása volt s hogy ő a kettő között hybridet sejtett. B o r b á s pedig egyenesen kimondja, hogy a tőle E. angustifrons-n&k elnevezett fajt az E. gerardiana és E. „pannonica"" {= E. glareosa) hybridjének tartja ;. megemlíti azt is, hogy a kérdéses növényt a két szülő között, „Grebenacz körül a homok szélében" (tehát a lösz és homok határán) találta. Magam a deliblati homok említett pontjain, valamint a Bala- ton partjain ismételten láttam s be is gyűjtöttem a növényt, de- érett termés hiányában határozott szisztematikai véleményt nem mertem róla mondani. Végül a Nagy-Kevélyen az 1907. nyár 1 18 BERNÁTSKY JENŐ folyamán, újból rátaláltam s most újabb tüzetes vizsgálatnak vetve alá a kezemben lévő példányokat, a növényt pontosan sikerült meghatároznom. Az E. angustifrons leírása B o r b á s (1. c.) szerint a következő : „Termete olyan, mint az E. glareosaé M. Bieb., vagy az E. Pannonicáé, vastag tőkéje több szárat hajt, szára felfelé sátorzón ágas ; alsóbb levelei, valamint a meddő száraké is olya- nok, mint az E. Gerardiana var. homophylláé, szálasak vagy szálaslándzsások, a szár felsőbb levelei az E. glareosáéhoz hason- lítanak, de keskenyebbek, keskenyen hosszasak, hegyesek, de nem fogacskások, mint az E Pannonicáé, sem az erezet nem emelkedik ki annyira, mint az E. Pannonicáé. Az álernyő gallérjai hosszabbak, mint az E. glareosaé, nem tojásdadok, hanem keskenyen hosszasak ; a gallérkák szélesek ugyan, de mégis inkább az E. Gerardianáéhoz hasonlítanak, háromszögletűen tojásdadok. A lepel csengetyüke alakú, karéjai háromszögletűen tojásdadok, ki nem hegyesednek, mint az E. Pannonicáé, ellenben pillásak és rövidebbek, éppen mint az E. Gerardiánáé ; glandulái keresztben szélesebbek, épek, az előrésze gyengén szívalakú, szarvacskája nincs. Termőszála alulról kezdve ^/^ hosszaságig összenőtt, mint az E. Gerardiánáé, a csúcsa két- hasábú, mint az E. Pannonicáé. A termőszál tehát jobban hasí- tott, mint az E. Gerardiánáé, erének a csúcsa rövid kétkarélyú, de a 3 termőszál fentebb összenő, mint az E. Pannonicáé, melyé majdnem a tövig szabad. A fiatal gyümölcs kopasz". Ehhez a következőket kell fűznöm : A szabad természetben, de herbáriumban préselt állapotban is, leghamarabb a lomboza- táról ismerjük meg a kérdéses fajt. Ugyanis az E. glareosa levele közel 2 cm.-nyi széles, deres s többé-kevésbbé vízszintes helyzetű; nem simul a szárhoz Az E. gerardiana levele ezzel szemben keskeny, 4 mm-nél alig szélesebb, zöldebb s (különö- sen az alsó levelekre vonatkozóan mondhatjuk) többé-kevésbbé a szárhoz simulván, csúcsával többnyire égnek irányul. Az E. angustifrons levele pedig éppen a kettő között áll. Határozottan keskenyebb s zöldebb, mint az E. glareosa-é, úgy hogy attól első pillanatra eltérőnek találjuk, de szélesebb mint az E. gerar- diana-é. Kezdetben az E. gerardiana széleslevelü formájának tartaná az ember a kérdéses fajt s mivelhogy az E. glareosa levele szélességében nagyon változik, azért a másik perczben ennek egy kiválóan keskenylevelű formáját gyanítjuk benne. Ámde behatóbb vizsgálat alkalmával meggyőződünk arról, hogy az E. angustifrons levele nemcsak szélességi méreteiben, hanem más tekintetben is a két másik faj levelétől eltér. Még pedig az E. glareosa levelén a főeren kívül a levél jobb és bal felén rendesen négy-négy (esetleg három- három vagy öt-öt) oldalér emelkedik ki, a melyek a főér alsó félrészéből indulnak ki s részben közel a levél csúcsáig követhetők. Az E. gerardiana EGY RITKA EUPHORBIA-FAJUNKRÓL 119 levelén csak egy főér ötlik szemünkbe s azonkívül legfölebb egy-egy gyenge, rendesen a levél alsó harmadáig nyúló ér található. Az E. angustifrons levelén a főéren kívül legalább egy-egy, sokszor azonban két-két élesen rajzolt s a levél közepén túl érő eret vehetünk észre. Azonkívül az E. glareosa főére alsó része igen széles, fehéren porczogós, a mi az E. qerardiana levelén alig, de az E. angustijrons levelén jobban jut kife- jezésre. A fentidézett leírásban azt olvassuk, hogy az E. angusti- frons levele ,,nem fogacskás, mint az E. Pannonicaé " Erre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy az E. glareosa (E. panyionica) levelét más művek is fogasélünek mondják, ám helytelenül. Ugyanis az E. glareosa levelét érdesnek találjuk, ámde ez nem fogaktól, sőt még szörképletektől sem ered, hanem ha az érdesség igazi okát kutatjuk, azt találjuk, hogy csak az epidermiszsejtek külső tangentialis falai hegyes fog módjára kiemelkednek. A levél anatómiai szerkezetéről lévén szó, megemlítem még a következőket. Az E. glareosa levelének alsó lapján az epider- miszsejtek külső tangentialis fala szintén fogalakúan kiemel- kedik. A levél felső lapján a sejtfal kiemelkedése kevésbbé hegyes s kevésbbé hosszú, úgy hogy azt csak púpalakúnak mondhatjuk. Az E. gerardiana levelének minden részén, élén is, az epider- misz egészen sima, azaz semmiféte feltűnő kiemelkedés nincs rajta. Az E. angustifrons ebben a tekintetben ismét középhelyet foglal el, a mennyiben az epidermiszsejtek külső tangentialis falai jól észrevehetően kiemelkednek, de azok sehol sem hegyes fogalakúak, hanem csak rövid tompa púpalakúak. Egy másik jellemző tulajdonság a virágzat elágazási módja. Az E. glareosa álernyője aránylag kevés sugarú, de a gallér alatt a főtengelyből számos virágzati ág ágazik el, úgy hogy ezen oldalágak száma sokszor a tulajdonképeni ernyő sugarai- nak számát megközelíti vagy meghaladja. Az egyes sugarak pedig többnyire csak kétszer vagy háromszor ágaznak el újból, s ezek a másod, illetőleg harmadrangú ágak olyan rövidek, hogy tartóleveleik egymást födik. Az E. gerardiana álernyőjét aránylag számos sugár alkotja s a gallér alatt rendesen csak három-négy oldalelágazás van. A sugarak már közepük táján, azután még vagy háromszor ágaznak el úgy, hogy tartóleveleik jó távol esnek egymástól s a másod, harmad, sőt negyedrangú ágak is a tartólevelek eltávolítása nélkül jól láthatók. Az E. angustifrons ebben a tekintetben ismét tppen a két faj között áll. A gallér alatt a főtengelyből kiinduló virágzati ágak száma körülbelül annyi vagy kevesebb, mint a gallérlevelek fölötti álernyő sugarainak a száma, de mindenesetre háromnál-négynél jóval több, a sugarak pedig két-harmad, sőt háromnegyed részük "fölött ágaznak el, többnyire háromszor, úgy, hogy az egymás- fölött következő tartólevelek csak részben vagy egyáltalán nem Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, 3. füzet. 10 120 BERNÁTSKY JENŐ födik egymást s a másod vagy harmadrendű ágak legalább részben szabadon láthatók. A virágban nincs olyan feltűnő különbség a három faj között, de a termésben ismét van. Az E. glareosa termése nem- csak jóval nagyobb, mint az E. gerardiana-é, hanem alakra nézve is különbözik tőle, mert meglehetősen sima göiiibalakú, nolott utóbbinak termése a három varrat mentén csatornaszerűeii be van vágva. Megjegyzendő még, hogy az E. gerardiana ter- mése határozottan kopasznak látszik, a másik faj termése pedig jól észrevehetően szőrös ; igaz hogy a szőrözet idős korban esetleg lekopik, de rendes körülmények között a szőrözet köny- nyen észrevehető. Az E. angustifrons termése nagyság és alak tekintetében a kettő között áll. Borbás (1. c.) a fiatal termést kopasznak állítja. Erre nézve megemlítem, hogy az E. angusti- frons termését egyáltalán ritkán lelni, úgylátszik nehezen fejlő- dik ki. Egy esetben azonban jól kifejlett termést leltem rajta (a Nagy-Kevélyen) s ezt szőrösnek találtam ; lehet, hogy a sző- rözet ép oly könnyen vagy még könnyebben kopik le róla. mint aí E. glareosa terméséről. A három faj szárának anatómiai szerkezetéről csak egészen röviden említem meg, hogy ebben a tekintetben az E. angustifrons ismét a két másik faj között áll. A szár keresztmetszeti képén az edénynyalábok meglehetős szabályos körben (E. gerardiana), vagy igen szakgatottan, erősen hullámos körvonal mentén álló csopor- tokban {E. glareosa), vagy végül kevésbbé szakgatottan, kis mér- tékben hullámos körvonalban vannak elhelyezve (E. angustifrons). Kiemelem, hogy az E. angustifrons — ép úgy mint min- den más szisztematikai forma — nem egészen állandó, hanem morfológiai jellemvonásaira nézve kissé ingadozik. Nevezetesen találni némelykor olyan példányokat, a melyek a levél tekinte- tében inkább az E. glareosa-hoz, a virágzat tekintetében pedig inkább az E. gerardiana-hoz hajlanak ; másoknak levelei megfor- dítva az E. gerardiana leveleihez hasonlóbbak — bár azoktól mégis megkülönböztethetők — s ez esetben virágzatuk inkább az E. glareosa-va. emlékeztet. Ha mindezeket figyelembe veszszük, valószínűnek kell tar- tani azt, hogy az E. angustifrons hybridtermészetú. Jól tudom, hogy hybridtermészete még nincs végérvényesen bebizonyítva. Valamely növény hybridtermészetét tulajdonképen csak direkt kísérlet útján lehet bizonyítani s erre a kertészet száz meg száz példát nyújt. Ám a szabad természetben előforduló növényekre nézve erre nincs mód s ha az előfordulási körülmények meg a morphologiai s esetleg még az anatómiai szerkezet arra vall, nem lehet komoly okunk az illető növény hybridtermészetében kételkedni. Más kérdés, hogy a szóban forgó hybridet igazán fajnak tekintsük-e s vájjon megérdemelte-e a fajnévvel való ellátást. Mivelhogy már a neve megvan, semmiesetre — már csak kegyeletből sem — kivánok rajta változtatni. EGY RITKA EUPHORBIA-PAJUNKRÓL 121 Tekintettel a föntebb vázolt előfordulási körülményeire, az E. angustifrons egy érdekes s eleddig ritka példa arra, hogy valamely növény phylogenetikai leszármazása, az új hybrid kelet- kezése, mennyire függ a külső élettani körülményektől. Ha ugyanis a homokhoz vagy homokkőhöz kötött E. gerardiana s a lösztalajt vagy meszet kedvelő E. glareosa nem találkozik homok és lösz, illetőleg liomokkö és mészkő határvonalán, akkor hybridjük aligha áll elő. Ez az eset egyúttal útmutatásul szolgál arra, hogy két különböző kőzet vagy talaj találkozási helyeit érdemes feszült figyelemmel átkutatni, az ott esetleg előforduló növényhybridek megállapítása czéljából. (A szakosztálynak 1908. januárius 8-án tartott üléséből.) Mágocsy-Díetz S. : A fenyő feletti bükkrégíó magyarázata. A niult év folyamán az Erdészeti Lapok-ban hazánk egyik jellemző iiövényföldrajzi jelenségének olyan magyarázatát kísé- relték meg, a mely kell, hogy a növényföldrajzzal foglalkozók, figyelmét magára vonja és éppen ezért emlékezem meg róla. Nevezetesen 1904. év szeptemberében Fekete Lajos érdemes szakemberünk és az erdészeti növényföldrajzi megfigye- lések vezetője a következő kérdést intézte az erdészekhez: „vájjon mivel magyarázható meg a lúczfenyő felső tenyészeti határának leszorítása a napos oldalon hazánk keleti és délkeleti hegysé- geiben?" Béky Albert^ a kérdéses jelenséget a szél hatásának tulajdonítja. „Délkeleti hegységeinkben az uralkodó szél, a mely egyszersmind a romboló és sorvasztó is, a délnyugati." „A régibb idők pusztítása után, az erdő viszont mindenütt igyekszik fölfelé a tenyészeti határig, s hogy a kérdéses helyeken nem tudott a napos oldalakon, az árnyas oldalakon tett előhaladásával lépést tartani, ezt kizárólag a délnyugati szél sorvasztó hatásának tulajdonítja." ,,A szél egyebütt is közbejátszik a fatenyészet határának megszabásánál, s hogy ez eddig nem tűnt fel, csak az lehet a magyarázata, hogy az uralkodó szél az árnyas olda- lakat éri s itt többnyire beleolvad a hatása a napfény és meleg kisebb mértékének az eredményébe." Ugyancsak a kérdés megfejtésével foglalkozik Nagy Imre^ is Szerinte ugyanis „a Kárpátokban rendszerint fenn találjuk a lúczfenyőt, lejjebb a jegenyefenyőt és bükköt ; a Velebit- hegységben és a Kapellán mindez fordítva van, mert a magas- ^ Erdészeti Lapok XLVI. évf. 1907. p. 958—9. - Erdészeti Lapok XLVI. évf. 1082. 1. 10* 122 MÁG0C8Y-DIETZ S. ban van az elegyetlen bükkös, azután a jegenyefenvves s csak a bórától legvédettebb helyen fordul elő a lúczos. Ennek oka a bóra." „Ismert sajátsága a luczfenyőnek, hogy mély gyökeret nem fejleszt, a jegenyefenyő pedig nagyon lassan fejlődik fiatal éveiben s a fagy iránt rendkívül érzékeny. A bóra teljesen páramentes, hideg szele rendkívül kiszárítja a meszes, sekély talajt ; másrészt a kis és érzékeny fenyöcsemetéket oly erős és gyors párolgásra ingerli, hogy azok tönkre mennek." A bórától védett, de a tengerről jövő jiigónak, mely a bórát erősségben legtöbbször felülmúlja, kitett helyeken a lúczfenyő megtelepedik, pl. a Hajducskikuk nevű 1500 — 1600 m. magas hegycsoportban a legsilányabb sziklás, de a bórától teljesen védett helyen, a lúczfenyő minden magasságban előfordul. Ezért a bórának erősen kitett területen, csak a bükkel való erdősítést ajánlja. Erre a két feleletre közli azután K. T.^ az ő magyarázatát. Az ő tapasztalása szerint. Sáros, Abauj-Torna, Szepes, Zólyom és Bars vármegyék hegységeiben is több helyen a bükk tenyé- szik legfelül, alatta van a jegenyefenyő és az alatt a lúczfenyő. Ugyanezt állítja P a x is az Erdős Kárpátokról, a melyeken a fatenyészet határát a bükk alkotja.'^ A mit különben mindazok tapasztalhattak, a kik az Erdős Kárpátok úgy mondott havasait keresték fel (pl. Polonina Rúna) és a miről az Erdészeti Növény- tanban is megemlékeztem már.^ K. T. ennek magyarázatát abban találja, hogy „a bükkfának makkja érés után még őszszel lehull és a földre jutván, a hó betakarja, tehát helyben marad, már súlyánál fogva is; azt a szél élnem viszi; az eső vagy hóolva- dásből eredő vizek le nem mossák. A jegenyefenyőnek magja érés után még többnyire a hó leeste előtt a tobozpikkelyekkel együtt a földre hull és a leeső hó által betakartatván, lenyomat- ván ott marad. A lúczfenyő tobozai érés után is a fán marad- nak, a tobozpikkelyeit csak a következő tavasz napmelege nyitja meg és a lúczfenyőmagvak csak ekkor szállnak a földre, mely még hóval van borítva és így a hóréteg felületére jutnak". Ezután vázolva a magyar hegység lejtői hórétegének olvadási módját, arra az eredményre jut, hogy a hóréteg felső részének olvadásából keletkezett kis vízerecskék a lejtőről lefutnak, ter- mészetesen ,.a hó felületén fekvő szárnyakkal ellátott könnyű lúczfenyömagvakat magukkal viszik a mélyebb helyekre és az alsóbb regiókba rakják le ott, a hol a hegyoldal lejtfala kisebb és a hó már elolvadt". ,,A lúczfenyőmagvak legalább egy része tehát mindig nz alsóbb regiókba jut s ott, a hol termett, új faegyedek létrehozásában szerepet nem játszhatik. A bükknek és jegenyefenyőnek magva pedig a termés helyén marad és így az új erdő létrehozásában részt nem vesz."* 1 U. o. 1219-21. lap. * T. Pax: Grundzüge der Pflanzenverbreitiing in den Karp. 1898. 123. 1. ••' II. kötet 222. és 442. 1. A FENYŐ FELETTI BÜKKRÉGIO MAGYARÁZATA 123 K. T. ezt a folyamatot személyes tapasztalata alapján írja le és hatásában annyira eredményesnek tartja, hogy ezáltal „egyéb körülmények folytonos közreműködése mellett a lúcz- fenyőnek felső tenyészet! határa lassanként, nemcsak lejebb szoríttatik, hanem némelykor a lúczfenyő a helyet a jegenye- fenyőnek vagy a bükknek egészen átengedni kénytelen". Meg- engedi azonban, hogy a lúczfenyő lefelé vándorlásában más körülmények is közre játszanak. Nem óhajtok e helyen ezen közvetlen tapasztalatból eredő magyarázattal bővebben foglalkozni, csak megjegyzem, hogy ellene azt a tapasztalatot is fel lehetne hozni, hogy a szárnyas magvak a szél által a hegylejtő magasabb pontjaira is felvitethetnek és hogy hó- olvadáskor a magvak is a hóba sülyedve, lassanként a talajra juthatnak. Erre az eredeti tapasztalatra főleg azért mutatok rá, hogy másokat hasonló tapasztalatoknak közlésére hívjak fel. Tudvalevőleg ugyanis, az erdőknek mondhatnám százados változását állítják sokan, újabban azonban mindinkább előtérbe nyomul az a felfogás, hogy az ember beavatkozása az, a mi az erdőt alkotó fajok váltakozását idézi elő. Hazánkban még sok helyen van olyan erdő, a melyet ember keze még nem érintett és látszólag éppen az említett bükkösök azok, a melyek embertől érintetlenek. Viszont azonban, az említett magyarázat szerint, valamikor feljebb is tenyészhetett a lúczfenyő és csak a magyarázatban emiitett okokból került alább. Ámde a legtöbb helyen a lúcz- fenyő mégis megtartotta magasabb fekvő helyét az illető magya- rázat daczára. Ez a tény az, a mi azt bizonyítja, hogy a sajátságos jelenségnek a magyarázata még más körülményekben is rej- lik. Ezek a körülmények nem olyan egyszerűek, hogy hosszas megfigyelések nélkül megszabhatok volnának. És éppen ezért ezeknek a körülményeknek további kutatása az erdőket köz- vetlen megfigyelő erdészek feladata volna. Bizonyára a kozmikus és terrestrikus tényezők sajátságos alakulásában fog rejleni a nevezett sajátság oka. (A szakosztálynak 1908. februárius 12-én tartott üléséből.) 124 RAPAICS KAYMUNÜ Rapaícs R.: A sísakvirágnemzetség növényföldrajza. ^ A sisakvirágnemzetség úgy ökológiai, mint földrajzi tekin- tetben egyike a legjellemzőbb északi extratrópusi nemzetségek- nek. Ökológiai szempontból a sisakvirágok túlnyomó részben mikrotermás növények. Igaz ugyan, hogy sok fajuk él a mezo- söt a hidromegatermikus övben is. azonban ezeket a sisakvirágo- kat sem lehet mező- vagy éppen hidromegatermásaknak monda- nunk, mert ezekben az övekben a havasi és különösen az alhavasi táj a sisakvirágok tenyészeti középpontja. Ökológiai magatartá- sának megfelelőleg, a nemzetség földrajzi elterjedésében mindenütt a ráktérítő fölött marad ; trópusi vagy déli extratrópusi sisak- virág nem ismeretes. Kronfeld^ szerint a nemzetség ilyeténszerű földrajzi elterjedésének a sisakvirágok beporzása meg a poszméhek között levő szoros összefüggés volna az oka. Kronfeld véleményét azon- ban, legalább is az ö fogalmazásában, nem oszthatom, mert a poszméhek elterjedése — a mint azt a dolgozatában levő térkép a legjobban mutatja — sokkal nagyobb, mint a sisakvirágoké és mert a nemzetség egyes rokonsági köreinek megoszlása meg a poszméhek között semmiféle összefüggés sem deríthető ki. Ez a biológiai mozzanat tehát nem határozhatja meg a nemzetség elterjedésének tényleges határait, legfeljebb talán gátat vethetne a nemzetség terjeszkedése elé, ha tudniillik a sisakvirágok a poszméhek-lakta terület határait túl akarnák lépni. A sisakvirágnemzetség elterjedését más alapon kell értel- meznünk, tudniillik a történeti növényföldrajz alapján. Csakis akkor magyarázhatjuk meg a nemzetségnek és fajainak mai elterjedését, ha az egyes fajok értékét mérlegelve, a nemzetség, illetőleg fajai térfoglalásának történetét megvilágítjuk. A mi a nemzetség elterjedését illeti, arra nézve a magya- rázat nagyon is egyszerű, mivel a sisakvirágnemzetség, mint általában az egész Ranunculaceae család, egyik legjellemzőbb csoportja a sarki-harmadkori flóraelemeknek. Hogy így a nemzetség nem lép ki az északi extratrópusi flórabirodalomból, azt egé- szen természetesnek kell tartanunk, mert hiszen éppen azoknak a sarki-harmadkori flóraelemekhez tartozó nemzetségeknek az elterjedését kell külön is megmagyaráznunk, a melyeknek egy- két tagja elhagyta az északi extratrópusi flórabirodalmat. A nemzetség elterjedésének értelmezésénél sokkal nehe- zebb feladat a sisakvirágok egyes rokonsági körei és fajai elter- ' Szerző ezt a dolgozatát, amelv „A sisakvirágnemzetség rendszere" czimü dolgozatának (L. Növényt. Közi. VI. (1907.) 137—176.) folytatása, előadta a növénytani szakosztály 1907. november 13-án tartott ülésén. =* E n g 1 e rs Bot. Jahrb. XI. (1890) 19. A SlSAKVIRÁGNEMZETSÉfi NÖVÉNYFÖLDRAJZA 1 2 5 jedésének a megmagyarázása. Ha azonban azokat az eredmé- nyeket, a melyeket a sisakvirágok specziális tanulmányozása a rokonsági viszonyokra és a földrajzi elterjedésre nézve nyújtott, összevetjük a sarki-harmadkori flóraelemek történetével, ezt a kér- dést is könnyen megoldhatjuk. PrantP szerint a Ranunculaceae család a harmadkorban a sarkkör mentén összefüggő elterjedéssel birt. Ámde nemcsak a családnak a maga egészében, hanem az egyes nemzetségnek is ilyen volt az összefüggése ; a család nemzetségeinek ugyanis csak 207o'^ lakik kisebb területen; a többi nemzetség Euráziá- ban és Amerikában egyaránt bentlakó. Ezzel szemben az egyes szekcziók mai elterjedése és rokonsági kapcsolata azt mutatja, hogy a nemzetségeken belől az egyes rokonsági körök már a harmadkorban is helyhez kötött elterjedéssel bírtak. Ha a mellékelt térképen megnézzük az egyes szekcziók elterjedését, rögtön feltűnik az a körülmény, hogy az ázsiai és az északamerikai szekcziók — eltekintve a kiveszőben levő rokonsági köröktől — Keletszibériában mindnyájan konczentrá- lódnak és innen patkó vagy gyürü alakjában nyúlnak le dél- keletre és délnyugatra. Európa sisakvirágai a térképen nem függenek össze Keletszibéria flórájával, azonban, ha az európai sisakvirágfajokat a szibériai fajokkal egybevetjük, arra a feltűnő eredményre jutunk, hogy az európai alakok a lehető legszoro- sabban csatlakoznak bizonyos szibériai fajokhoz, ügy, hogy ha nem is elterjedésileg, de rokonságilag Európa sisakvirágai is összefüggenek Szibéria sisakvirágflórájával. Ennek a körülménynek kétségtelenül az a magyarázata, hogy a sisakvirágok harmadkori fejlődési középpontja Szibéria volt. Ez a középpont azonban kétfelé oszlott : egy nyugati és egy keleti oldalra : amaz a Lycodonum, a Napellus, a Cammarum és az Anthora rokonsági köröknek volt a középpontja, emez pedig, a mely a mai Bering-tenger mellékén feküdhetett, a Pal- mata szubszekczióé. Valószínűleg ilyenféle volt ezeknek a rokon- sági köröknek harmadkori elterjedése is : legnyugatabbra, talán egészen Skandináviáig nyúlt a Lycodonum és legkeletebbre, egészen a Hudson-öböl vidékéig a Palmata. A sisakvirágok további történetében már nemcsak az egyes rokonsági körökre, hanem magukra a fajokra is kiterjeszkedhe- tünk. A ma élő sisakvirágflóra ugyanis három elemből tevődik össze : 1. reliktumfajok, vagyis azok a harmadkori alakok, ame- lyeknek közelebbi rokonsága kipusztult. Ilyen az A. gymnand- rum, a Gymnaeonitum alnemzetség egyedüli mai képviselője, a mely sok termőlevelével az egész nemzetség legősibb ágazata ; az A. uncinatiim, az Americana szekczió képviselője, a mely a ^ E n g 1 e r und P r a n 1 1 Die natüriichen Pflanzenfamilien. III. 2. (1892) 53. 126 RAPAICS RAYMUND DISTRIBUTIO SECTIONU 1 0 o 0 0 0 o 0 0 0 Subgenus Gymnaoonitum. 2 Subsectio Napellus. i ap„i-„ Sxxxxxxxxx „ Cammarum. 4 — o — 0 — o „ Palmata. 5 — • — • — • — Sectio Aniericana. Euaconitum. Subgenus Tuberaconituni. laberaconitum szubgénusz legősibb típusa ; az A. moschatum^ a Oaleata szekczió képviselője, a mely a Tuheraconitum típusát a Paraconitum-évsil köti össze és végül az A. HooJceri meg az A. heterophyllum , 2. törzsfajok, azok a harmadkori fajok, a melyek egész szű- kebb körű rokonságukkal átélték a jégkorszakot, számuk 23 ; 3. fiatal fajok, a melyek törzsfajoknak megfelelő harmad- kori fajok széthasadása útján a jégkorszakban állottak elő, szá- muk 29, a melyek 2 kivételével földrajzi helyettesítő fajok. Ezeknek a flóraelemeknek a következő a földrajzi megoszlása. A mint a harmadkor végén a klíma mindegyre zordonabb lett. a sisakvirágok harmadkori középpontjukból fokozatosan délebbre húzódtak és ellepték egész Középázsiát, Középeurópát A SISAKVIRAGNEMZETSEG NÖVENYFÖLDRAJZA 127 ACONITl GENERIS. 6 — Subsectio 7©©5©©00 8 — X — X — X Sectio 9 — Antochora \ Sectio \ Subgenus Deinorrhizum . ( Bisma. í Tuberaeonitum. Galeata. i ^ , ^^ -r . ) bubffeiius Faracomtum Lycoctonum. ) és Eszakamerikát. Azok a szekcziók, a melyeknek Nyugatszibéria volt a harmadkorban a középpontjuk, egyrészt a Hanhájt övező hegységek mentén húzódtak egészen a Himalájáig ; még pedig Kínán és Turkesztánián át egyaránt, a mi rögtön megmagyarázza, hogy ezeknek a szekczióknak elterjedése patkó- illetve gyürü- alakú; másrészt pedig délnyugoti irányban bevándoroltak Euró- pába is. Az a rokonsági kör, a melynek a Bering-tenger melléke volt a harmadkori fejlődési középpontja, tehát a Palmata szub- szekczió, szintén patkóalakban terjeszkedett ugyan ki, elterje- désének egyik ága azonban Ázsia keleti partvonalára jutott el a Himalájába, a másik Eszakamerikába nyúlt le. Ez az oka annak, hogy a Paraconitum alnemzetség, a Napellus^ Camma- rum és Anthora szubszekcziók Amerikában hiányzanak, egész 128 RAPAICS RAYMUND Euráziában pedig honosak, és hogy viszont a Falmata szek- czió meg Nyugatázsiába és Európába nem juthatott el. Ugyancsak a jégkorszak szerepével sikerül a kiveszőben levő rokonsági körök és a többi reliktumfaj elterjedését is megokol- nunk. Ezek a fajok, mint alkalmazkodásra nem képes alakok, legelőször indulnak meg délre ; a jégkorszak közben rokonságuk többi tagja elvész, ők maguk pedig az északi extratrópusi flóra- birodalom déli határán húzódnak meg ; a jégkorszak után újra északabbra húzódnak s igy találjuk most őket a Himalájában, egyik tagjukat pedig az Alleghany-hegységben. A mikor a jégkorszak maximumát elérte, a régi harmadkori fejlődési középpont elvesztette elsőrendű jelentőségét a sisakvirá- gok további fejlődésében és nem is nyerte azt vissza többé a Tabella I. ^ 2 és c3 ^ t ^ ^ 'a' c N ^^ N V. GQ rt a c m N a 2-g OJ C? ü :0 ■3S '■" 7- s: t*-. ^^ tS a; < < < < c es S es "CS <; I. Szubarktikus flóraterület . II. Középeurópai , III. Mediterraneus „ IV. Középázsiai „ V. Keletázsiai , Ví. Paeiíikus északamerikai flóra terület VII. Atlantikiis északamerikai flóra terület 14 14 4 28 14 1 o 10 21 5 2 2 1 17 6 12 12 o •J 7 8 1 1 jégkorszak után sem ; szerepét a középázsiai flórateriilet vette át. E mellett az elsőrendű középpont mellett azonban még több másodrendű középpont is keletkezett, a melyek nem a harmad- kori sisakvirágflóra megőrzésével tűnnek ki, hanem fiatal, ende- mikus fajokban való gazdagságukkal. Ilyen másodrendű közép- pontok Keletázsia, Szibéria és Középeurópa. A középázsiai flóraterület, orográfiai és klimai viszonyai következtében, a mennyiben ugyanis a sisakvirágok ezen a flóra- területen egy a Hanhajt övező gyűrű mentén laknak, ennek a flóraterületnek egyik kerülete sem válik ki a többi közül, amint ezt a következő táblázat igazolja. A SISAKVIRAGNEMZETSEG NÖVENYFÖLDRAJZA 129 Tabella II. o § a S C8 ^ 2 a N S -'- < eS C ■55 ^3 C ■is! C •j: :c O I. Turkesztániai flóraterület II. Nyugat-himalájai „ III. Közép- , „ IV. Kelet- V. Jünnani flóraterület . . VI. Középkinai „ . . 7 1 ■i . 7 2 2 4 • • 8 2 1 6 • • 9 4 2 6 • 6 2 — 5 • •1 >. 10 1 1 — 1- 6 -1 i'i - 3 1 1 1 1 3 A keletázsiai flóraterület egyrészt a szubarktikus, más- részt pedig a középázsiai flórateriilethez csatlakozik ; sőt az A. japonicum útján, a mely az A. maximum-Xóil szakad el, a paczifikus északamerikai flóraterülettel is összefügg. Ennek a flóraterületnek egyetlen sisakvirága, az .1. origonense ugyanis szintén az A. maximiim-tól ered, s így az A. japonicum észak- amerikai helyettesitö testvérfaja. Ez a hármas összefüggés élő bizonyítéka annak, a mit a Palmata szubszekczió történetéről fentebb mondottam. Az atlantikus északamerikai flóraterület újabbkori növény- földrajzi jelentősége a sisakvirágok megoszlásában még nem világítható meg a kellő bizonyossággal, mert az ott élő sisakvirág- flóráról keveset tudunk. Annyi azonban kétségtelen, hogy a sisakvirágflóra jelenlegi földrajzában alig van valami szerepe egész Eszakamerikának.^ A szubarktikus flóraterület fiatal fajokban nagyon gazdag. Ezek a fajok azonban a Szibériában lakó két törzsfajjal együtt nagyobbára a jégkorszak után húzódtak oda vissza. Legfiatalabb fejlődési középpontja a sisakvirágoknak Európa. Tizenöt sisakvirága közül kettő törzsfaj, tudniillik az A. anthora, a mely ma a legnagyobb elterjedésü sisakvirágfaj, lévén Kínában, Szibériában, a Kaukázusban, Középeurópában és a medite- raneus flóraterületen egyaránt honos ; meg a kaukázusi A. orien- tale, a melynek ma már csak a keletázsiai flóraterületen élnek rokonai, a többi, tehát 13 faj, fiatal faj. A mint már dolgozatom elején említettem, ezek az alakok ázsiai fajoknak a testvérei. Az európai és az ázsiai alakkörök összefüggését a következő táblázat mutatja. ^ Annál nagyobb szerepe lehetett azonban a krétakorban a „nearkti- kus" szárazulatnak, mert valószínű, hogy ez a földség volt az egész Banun- culaceae család bölcsője. 130 RAPAIC8 RAYMUND Tabella III. Ázsiai alak- körök ; Szubarktikus európai testvéreik Középeurópai vagy mediterraneus testvéreik : Kaukázusi testvéreik : A. ambiguum A. baicalense A. Kusnezoíifii A. glandulosum A. laeve A. barbatum A. napellus A. divergens A. variegatum A. paniculatum A. septentrionale A. moldavicum A. Hosteanum { j A. pallidum A. toxicarium ; A. nasutum A. pubiceps A. lasianthum A. neapolitanum Úgy az A. ambiguum, mint az A. Kusnezoffii rokonsági körében a földrajzi helyettesítésen kívül még egy párhuzamos- ság van : mindenik nem mirigyes fürtű fajnak megvan a maga mirigyes testvére, a melyek egymással éppen úgy vikariálnak, mint nem mirigyes testvéreik. Ezt az összefüggést a következő szár- mazásfák magyarázzák meg. A. ambiűTuum. A. napellus. — A. baicalense. A. divergens. A. variegatum. A fz a-- f Nem mirigyes A. Kusnezoftn. alakok. A. nasutum. A. paniculatum. — A. glandulosum. } Mirigyes alakok. A. pubiceps. Ennek a kettős párhuzamosságnak, a mely ezeknek a szár- mazásfáknak és az előbbeni táblázatnak egybevetéséből a leg- jobban kitűnik, az a magyarázata, hogy úgy az A. ambiguum, mint az A. Kusnezoffíi fiatal rokonsági köre egy-egy harmadkori törzsfaj feldarabolása által állott elő. Ebben a két törzsfajban még fiatal fajokra való széthasadásuk előtt megvolt a tendenczia arra, hogy mirigyes és nem mirigyes alakokra váljanak szét, A 8ISAKVIRÁGNEMZETSÉG NÖVÉNYFÖLDRAJZA 131 a mi valószínűleg két-két változat létrejöttében nyert kifejezést. így vándorolt be ez a két törzsfaj Európába és igy váltak aztán ki belőlük a mai vikariáló testvérfajok, miközben az emiitett tendenczia következtében a mirigyes és nem mirigyes fajok is megrögzítődtek. Hogy előbb indult meg az alaktani párhuzamos fajok keletkezése és csak azután a földrajzi izoláczió, annak a mirigyes és a nem mirigyes fajok teljesen különböző térfoglalása a bizonyítéka, a mi különösen a A. napellus és az A. divergens elterjedésében nyilvánul meg. A míg az előbbi jellegzetes közép- európai faj, addig az utóbbi a Földközi-tenger mellékén él és pedig — bizonyára a jégkorszak maximális zordonságának ide- jében létrejött izoláczió következtében — három, egymástól messzefekvő helyen, a melyek közül kettő olyan, hogy ott az A. napelhis egyáltalában elő sem fordul. A Lycoctonum szekczió európai fajainak elterjedése hasonló- képen igen érdekes. Bizonyos alaktani párhuzamosságra itt is akadunk, de ez a párhuzamosság meg a földr;ijzi, nem kapcso- lódnak egymáshoz. Az ázsiai testvéríajokkal együtt 9 fiatal faj közül ugyanis 4 lila, 5 pedig sárga virágú. A magyarázat itt is az, hogy az a harmadkori törzsfaj, a mely ennek a 9 fiatal faj- nak az őse volt, 2 változatban élt akkor, a mikor a földrajzi izoláczió következtében helyettesítő fajokra bomlott. Az A. orien- tale, a mely ezeknek a fiatal fajoknak a ősével a legközelebbi rokonságban állott — sőt lehet, hogy vele identikus — ma is egy lilás és egy sárga virágú változatban él. (A szakosztálynak 1907 november 18-án tartott üléséből.) T h a í s 2 L. : Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához* Abauj-Torna vármegye flórája még nincs eléggé kikutatva és feldolgozva. Borbás tollából ugyan megjelent Abaujmegye flórája, de ez csakis a csekély irodalmi adatokra, továbbá Reu- ter K. és Richter L. gyűjtéseire támaszkodva készült el. Borbás maga t. i. ebben a vármegyében nem botanizált. Innen magyarázható meg az, hogy olyan fontos családok, mint pl. a Cyperaceák, Juncaceák, Gramineák stb. csaknem teljesen hiányoz- nak az enumeráczióból. Szükségessé teszi a vármegye szorgos átkutatását továbbá azon körülmény is, hogy a megyét hosszában ketté vágja a keleti és nyugati flóraválaszték. A két megyefélnek szorgos átkutatása és összehasonlítása lesz hivatva, igazán bírálatot mon- dani a fölött, vájjon a nevezetes flóraválasztékot valóban a Hernád-folyó völgye képezi-e. Alább közzétett új adataimat Kassa város közvetlen kör- 132 THAISZ LAJOS : ADATOK ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE FLÓRÁJÁHOZ nyékéről sorolom fel, a melyeket 1908 október havában jegyez- tem fel és gyűjtöttem össze. Nagyobbára közönséges növények ezek, közzétételükre azért helyezek súlyt, mert növényeim mind olyanok, a melyeket e vármegyéből még senki sem említett. Hogy a vármegye íiórája mennyire ismeretlen, mutatja azon körülmény is. hogy számos ubiquista növényt is kell még innen közölni. Felsorolásommal másrészt jelezni kívántam, hogy már is hozzá fogtam ezen igen értékesnek Ígérkező feladat megoldásához. Kassa közelében teremnek : Dactylis glomerata L. var. pendula üumort. — Bromus japonicus T h u n b. var. subsquarrosus B o r b. — B. tectorum L. var. longipüns (K u m m. et S e n d t n.) B o r b — Lolium perenne L. m. ramosíim S m. — Agropyrum repens (L.) B e a u v. pr. aristatum (DöU) A. et Gr. — Polygonum Hydropiper L. var. acutifolium A. Br. — P. mite Schrk. — P. dumetoriim L. — Ceraatium caespitosum Gilib. — Arenaria serpyllifolia L. — Sedum holo- niense L o i s. — Parnassia paliistris L. — Sorbus aucuparia L. var. typica. C. K. Sehneid. — C.ytisus 7iigricans L. pr. genuinus (P o s p.) A. et G. var. typicus G. B e c k. — TrifoHum dubium S i b t h. — Vicia segetalis Thuill. — V. tetrasperma (L.) Mnch. — V. hir- suta (L.) Gray. — Geránium Robertianum L. — ■ Erodium Ciconmm (L.) Willd. — EupJiorbia falcata L. — E. exigua L. — Acer campestre L. ssp. hebecarpum D e. var. lobatum P a x. — Peuceda- nuni Carvifolia (C r.) Vili. — Centaurium pulchellum (Ser.) Druee. — Cuscuta TrifoUi Bab. — C. suaveolens Ser. — C. europaea L. — Lycopsis arvensis L. — Verbéna officinalis L. — Galeopsis Lada-, num L. var. intermedia (Vili.) G. Beck. — Kickxia spiiria (L.) D u m. — K. Elatine (L.) Dum. — Veronica Tourneforii G m e 1. — Solidago Virga aurea. L. — Chrysanthemiim Leucanthemum L. var. lanceolatum (Pert".) Beck. — Artemisia scoparia W. K. f. villosa F-röI. — Senecio viscosus L. — ■ Arctium minus (H i 1 1) Bernb. — Carduus Personata (L.) Jacq. — Crepis capillaris (L.) W a 1 1 r. var. typica G. Beck. — Taraxacnm laevigatum (W i 11 d) D C. — Chondrüla juncea L. — Sonchus arvensis L. var. uliginosus (M. B.) — Tragopogon dubius S c o p. [A szakosztálynak 1908. februárius 12én tartott üléséből.) IRODALMI ISMERTETŐ 133 IRODALMI ISMERTETŐ. Degen Á. A Castalia kérdéshez. A „Növényt. Közi." folyó évi 2. füzetében a 76. oldalon Tuzson János, a következő kérdé- seket intézi hozzám : „Ki és hol irta és rajzolta le előtte a Nymphaea lotus csoportra vonatkozólag egyebek mellett a magrügyet és arillust, a rhizomából kibontakozó növény teljes fejlődésmenetét és ebből a fejezetből, pl. a rhizoma allevelek és rügyek stb. organographiai viszonyait '? " Válaszom: Conard „The Waterlilies" (Washington, 1905.) czimü müvének 103., 104., illetőleg 41—42., 97—99. s 106—109, oldalán. A magrügyet már előbb írta s rajzolta le D a h m e n M. Pringsheim, Jahrb. für wissensch. Botanik XXIII. (1892.) évf. 463. oldalán, illetőleg a XXI. tábla 14. ábráján, A második kérdésre : „Ki és hol irta le előtte a szőrképletek fejlődéstani viszonyait és azok rendszertani értékét?" Válaszom : Conard, id. helyen a 44. oldalon. A harmadik kérdésre : „Ki dolgozta fel előtte a iV. lotus csoport összes alakjait összehasonlító morfológiai és hisztologiai szempontokból egy közös czélnak, a természetes rendszerük megállapítása czéljának szem- pontjai szerint?" Válaszon: Többen. Legutóbb Conard az idézett müvében. Ezek után a Tuzson kevéssé parlamentáris módon kifejezett állításának elbírálását, hogy referátumom „nem felel meg a valóságnak" az illetékes szakférfiakra kell biznom. Degen Árpád ' Tuzson J. Megjegyzések „J. Castalia kérdéshez" czimü czikk- hez. Miután a fenti ezikk csupán utalásokat tartalmaz, a nélkül, hogy jelezve lenne benne az, hogy tulajdonképen mi olvasható az idézett munkák megnevezett oldalain, szükségesnek tartom, hogy az idézett adatokat röviden ismertessem. A Nymphaea lotus magrügyéröl és arilluszáról a Conard munkájának 103. és 104. oldalán két rövid megjegyzés van. Az első arról szól, hogy ez a magrügy „hosszabb és szűkebb, mint a N. odorata-é és N. zanzibariensis-é és az embriózsák hosszmetszetben lanceolatus (?), kerekded végekkel". A második pedig nem egyéb, mint egyszerű átvétele a D a h m e n ama egyedüli, de téves, idevonatkozó ered- ményének, hogy a A''. /oím5 funiculus-át kettős vastagodás jellemzi, holott a N. rosea magrügyének funieulusán csak egy ilyen vastagodás van. Az előbbi megjegyzéshez a dolgozatom semmiféle vonatkozásban nem áll, az utóbbit pedig a dolgozatom 6. oldala és kapcsolatos rajzai czáfolják : és hogy dolgozatomnak a D a h m e n eredményével ellen- tétes adata helyes, arról ellenőrző vizsgálat által újabban is meg- győződtem. Az említett megjegyzései Conard-nak és Dahmen-nek 134 IRODALMI ISMERTETŐ tehát távolról sem fedik a dolgozatom idevonatkozó részét, és nem minösithetök a N. 1 o t u s magrügyének helyes és kimerítő morfológiai és fejlődéstani leírásai gyanánt. Hasonlóan áll ez a rhízomábol fejlődő növény organografiai leírására vonatkozólag. Conard, munkájának 41. és 42. oldalán ír a rhizomáról és az indákról, de szintén más adatokat közöl mint én.^ (Úgy látszik, hogy Conard véletlenül lapított, hosszúkás alakú rhizomát látott, olyant, a minőt lerajzolt, ez pedig nem jellemző a N. lotus-ra, : ez is kiderül dolgozatom szövegéből és rajzaiból). A rhizoma-rügyekről Conard csak annyit mond, hogy sok van, azonban morfológiájukat nem adja meg és a sajátságos alakú allevelekről nem tesz említést. Az indákon levő nódus \iszonyait is másként adja mint én, nyílván azért, mert vizsgálatai nem irányultak speczíálisan a N. lotusra, hanem az összes Nymphaeákra és így a N. lotus-rai vonatkozó eredményei nem is lehetnek oly tüzetesek. Míg tehát a 106 — 109. oldalon Conard a magból fejlődő növényt részletesen leírta, addig a rhizomából kibontakozó növénynek fejlődéstani morfológiáját koránt- sem írta le úgy, a mint az dolgozatomban megtörtént. A 97 — 99 oldalon Conard nagyrészt a Nymphaeák virágjának fjelődését tárgyalja. Dolgozatomban erre nem terjeszkedvén ki, e lapszámok idézése tárgytalan. A szőrképletekröl Conard a 44. oldalon csak méretbeli adato- kat közöl. Arról, hogy azok a N. lotus különböző alakjain és sub- species-ein miként fej lödnek és hullanak le, nem ír és így azt sem adta meg, hogy a ssp. puhesceus alakjain éppen úgy fejlődnek szőrök, mint akár a /'. thermalis-on, csakhogy az utóbbiról azok igen hamar lefeslenek és így a növény kopasz. Ez pedig rendszertanilag fontos, mert nagyrészt ezáltal veszíti el alapját, a N. lotus-nak eddig elé szokásos széttagolása. A D é g e n Á. idézetei tehát megtévesztők, mert hézagos leírásokra és megjegyzésekre vonatkoznak ; és különben is nemcsak az volt a kérdés, hogy ki és hol írt ezekről a kérdésekről, hiszen akkor talán idéznie kellett volna pl. a Caspary leírásait is az E n g 1 e r-féle .Die natürlichen Pflanzenfamílien"-böl és még más müveket is, a melyeknek a dolgozatom végén egy jókora sorozata van idézve ; hanem az az ismertetésem, a melyre a Degen Á. fenti válasza szól, azt a kérdést is magában viseli, a végső kikezdésben, hogy azt tartal- mazzák-e az eddigi idevágó dolgozatok, mint a mit az enyém ? Erre pedig Degen Á. fenti idézetei tagadó választ nyújtanak. Végül a JV. lotíis csoport összes alakjainak összehasonlító mor- ^ A Conard adatainak kritikájába itt nem akarok bocsátkozni, mint a hogy dolgozatomban sem tettem. Erre vonatkozólag különben a dolgozatom 2-ik fejezetének H-ik bekezdésében ki is jelentettem, hogy „úgy ebben, mint a következő fejezetekben is minden polémiának és a vonatkozások részletesebb kiemelésének kerülésével foglalom össze vizsgá- lataim eredményét \ Ezáltal dolgozatomat áttekinthetővé akartam tenni és egyúttal izolálni, mely utóbbit jogom volt megtenni, mert úgy hiszem, hogy a legkiterjedtebb és legmegbízhatóbb vizsgálati anyaggal dolgoztam. IRODALMI ISMERTETŐ 135 fologiai és hisztologiai leírására vonatkozólag a D e g e n Á. által felhozott „többek" és köztük Conard munkáját itt mind nem ismertethetem, a mit annál is inkább felesleges volna megtennem, mert akkor, a mikor dolgozatom megjelent, a Conard munkája volt a legújabb monográfia, a mely az eddigi eredményeket összefoglalóan tartalmazta, és a N. lotus-nak ott közölt rendszerére vonatkozó összefoglaló megjegyzését C o n a r d-nak a dolgozatom elején egész terjedelmében idéztem. Ez volt a kiindulási pontom és ebből az idézet- ből világosan kiderül, hogy Conard sl N. lotiis természetes rendszerét nem állapította meg. A régibb munkákban pedig ez még kevésbbé történt meg. Conard és mások is foglalkoztak ugyan ezzel a kérdéssel, hiszen ez kiderül idézeteimből is, azonban egészen más módszerekkel és eredményekkel, mint a mit dolgozatom tartalmaz. Hogy különben az egész vitában miként áll a dolog, az a Növénytani Közlemények múlt száma 74 — 76. oldalán levő ismerteté- semnek a D e g e n Á. fenti válaszával való rövid összevetéséből is tisztára és könnyen kideríthető. Különösen pedig a megfelelő színben tárja elénk Degen Á. első referátumát az a körülmény, hogy az ismertetésemben felvetett legfontosabb kérdésre, t. i. hogy „ki és hol ismertette előttem azt a rendszert, a mely dolgozatom eredményét képezi, a melynek alapján a N. lotus-c^o^ori részletes növényföldrajzi elterjedését is leírtam és a mely rendszert éppen Schuster, a Nymphaeák legújabb monográfiájának szerzője, a kire referens hivat- kozik, szintén Mj'-nak jelez" a fenti válaszban még csak nem is érinti. Ez pedig a legfontosabb ; és ha a Degen Á. referátuma meg- felelt volna a valóságnak, úgy en'e a kérdésre még abban az esetben is felelnie kellene, hogyha a fenti idézései igazságosak volnának. Ilyen körülmények mellett, nyugodtan bízhatom az illetékes szak- férfiakra a kérdésben való ítélkezést és annak az eldöntését is, hogy ismertetésemnek ama tisztán tudományos szempontokból vett kitételéért, hogy „Degen Á. referátuma nem felel meg a valóságnak" illethet-e engem a fennforgó esetben a kevéssé parlamentáris-szövegezés vádja? — Ezzel a vita a Növénytani Közleményekben részemről be van fejezve. Tuzson J. Dr. Lovassy Sándor, A keszthelyi Héviz tropikus tündér- rózsái. (Négy táblával, egy térképpel és 22 szöveg-képpel. Különle- nyomat „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" ez. mü II. kötet, II. rész, II. szakasz függelékéből.) Szerző munkájában a Keszthely melletti Hévízen, különféle tüniérrózsákkal, közel egy évtizeden át tett tenyésztési kísérleteinek eredményeit és az e téren szerzett tayasztalatait ismerteti. A Hévíz közel 9 kataszteri holdnyi kiterjedésű tó, a mely 5—6 m. vastag, sok kovamoszatot tartalmazó tözegréteg felett terjed el. Hőmérséke állandóan 26 "^ — 38*^ C és legnagyobb mélysége 36 m. A tavat igen bő fenékforrás látja el meleg vízzel. A dolgozat a tó viszonyainak leírása (1. fej.) után, a tündérrózsák rendszerét és a fajok leírását tartalmazza (II. fej.). Növénytani Közlemények. 1906. VII. kötet, 3. füzet. 11 136 SZEMÉLYI hírek A III. fejezetben foglalkozik szerző az egyptomi tündérrózsa (N. lotus L.) magyarországi előfordulásával ; a IV. fejezetben pedig a Hévizén tett tenyésztési kísérletek vannak leírva évfolyamok szerint; még pedig 1898-tól 1906-ig. Kiültetésre kerültek „Victoria regia, Euryale ferox, Nymphaea capensis^ N. madagascariensis, N. zanzi- bariensis rosea, N. stellata, N. coerula, N. dentata, N. thermalis, N. rubra" és még mások. Végül az V. fejezetben a „Nymphaea rubra longiflora nov. ssp." van ismertetve, mint a Keszthelyi Hévíz meghonosodott növénye, ügy ez, valamint a munka 36. oldalán leírt N. rubra sangvinolenta és latipetala bizonyára csak a kertészeti formák és változatok természe- tével bíró alakok ; illetőleg daczára annak, hogy a két utóbbi Indiából származik, tehát eredeti termőhelyéről ered, rends ertani értékük mégis kétes. A munka szép íUusztráczióíval és a keszthelyi hévvizre igen jellemző adataival, a Balaton és környéke monográfiájának érdekes kiegészitö része és a tündérrózsák tenyésztése iránt érdeklődők számára sok érdekes adatot tartalmaz. SZEMÉLYI HlREK. Halálozás: Leffler András dr. a m. kir. vetőmagvizsgáló állomás asszisztense, a budapesti tud. egyetem növénytani intézetének volt tanársegéde, életének 29-ík évében, f. évi május hó 1 5-én, • — és Szigeti Gyula Andor a m. kir. szőlészeti kísérleti állomás asszisztense, életének 30. évében, f. évi június hó 16-án meghalt. A szakosztály mindkettőben közreműködő tagját veszítette el. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 137 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.^ (Rovatvezető : KOmmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Augustin Béla dr. és Lengyel Géza dr. : Vezérfonal phar makobotanikai gyakorlatokhoz. A budapesti gyógyszerész-gyakornoki iskola hallgatói részére írta . . . Németbogsán, 1908. Rosner Adolf könyvsajtója. 8"-r. 99 old. BernátskyJenödr. A Convallaria- és Ophiopogon-félékröl. — Növénytani Közlemények. VII. köt. 1908., 41 — 54. old. — — A magyar Alföld befásítása érdekében II. — Erdészeti Lapok. XLVII. évf. 1908., 517—531. old. Mütrágyázási és növénykórtani kísérletek szobában. — Pót- füzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XL. köt. 1908., 35 — 45. old. Budinszky Károly: A protoplasma-mozgásra vonatkozó isme- reteink jelen állásának áttekintő összefoglalása. — Növénytani Közlemények. VII. köt. 1908., 67—71. old. G á y e r Gyula dr. : Néhány megjegyzés a Plagiostigma csoportba tartozó hazai ibolyákról. — Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908. 39 — 41. old. Géczy Imre dr. : Lussin Macchia- növényzetének oikologiai és physiologiai-anatomiai jellemzése. Bölcsészetdoktori értekezés. Kolozsvár, 1908. Nyomatott Ajtai K. Albert könyvsajtójában. 4"-^ 30 old. IV táblával. Györffy István dr. : Bryologiai adatok a Magas-Tátra flórájá- hoz. VI. közlemény. (1 táblán 5 eredeti rajzzal.) — Magyar Botanikai Lapok. Vn. évf. 1908., 61-74. old. — — Pozsony környékének máj- és lombosmoh flórája. (Enumeratio muscorum frondosorum hepaticarumque circa Posonium crescentium.) 8"-r. 33 old. — Pozsonja Orvos-Természettud.-Egyl. XXVII. (Üj f. XVIII.) Jávorka Sándor dr. : Kmet András emlékezete. (1841 — 1908.) — Növénytani Közlemények. VII. köt. 1908., 77—78. old. Kardos Árpád: A dió. (23 ábrával három tábla mtimellékleten.) — Kertészeti Lapok. XXIII. évf. 1908., 96—103. old. — — A galagonya. (Képpel.) — Kertészeti Lapok. XXIII. évf. 1908., 144—146. old. — — Április hóban virító növények a budapesti egyetemi növény- kertben. — Kertészeti Lapok. XXIII évf. 1908. 154—155. old. Klein Gyula: A korai hajtatás újabb módja. — Természettudo- mányi Közlöny. XL. köt. 1908., 320—332. old. Knotik Rezső: Eucharis amazonica Planch. — A Kert. XIV. évf. 1908., 172. old. Kredits József: A virágok illatáról. — A Kert. XIV. évf. 1908. 283. old. ' E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növény- tannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent köz- lemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) 11* 138 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Kümmerle Jenő Béla dr. és Nyárády Ede Gyula: Ada- tok a magyar-horvát tengerpart, Dalmáczia és Isztria flórájához. Additamenta ad Floram Litoris Hungarico-Croatici, Dalmatici et Istriaci. — Növénytani Közlemények. VII. köt. 1908., 54—66. old. Lázár József: Yam- vagy kenyérgyökér. (1 ábrával.) — A Kert XIV. évf. 1908., 233—234. old. Lenhard Antal: Az ákácz tenyésztésének kérdéséhez. — Erdé- szeti Lapok. XLVII. évf. 1908., 536—539. old. Mágocsy-Dietz Sándor: A budapesti egyetemi növénykert érdekesebb virágzó növényei. (3 képpel.) — A Kert. XIV. évf. 1908., 239 — 242. és 275—278. old. Dombeya Wallichii Benth. et Hock. (1 képpel.) — A Kert. XIV. évf. 1908., 201—203. old. Ujabb adatok a növények nedváramlásának ismeretéhez. — Erdészeti Lapok. XLVII. évf. 1908., 512. old. Moesz Gusztáv: Magyarország Elatine-i. Die Elatinen Ungarns. (Egy kőnyomatos táblával.) — Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908., 2—35. old. Szerző szerint, hazánkban biztosan kimutathatók a következő fajok : El. Alsinastriwi L., El. hexandra DC, El. hungarica Moesz n. s p.. El. ambigua W i g h t. ; kétesek: El. Oederi Moesz n. co mh. {El. Hydropiper auct. plur.), El. triandra S c h k u h r ; nem fordul elő nálunk : EL campy- losperma S e u b. Rade Károly: Szobanövények táplálására alkalmas só-oldat. — Természettudományi Közlöny. XL. köt. 1908., 334. old. Schiffner Victor dr. : A Bucegia romanica magyarországi elő- fordulásáról. — Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908., 36—39. old. S c h i 1 b e r s z k j' Károly dr. : A házigombáról. — Természettud. Közlöny. XL. köt. 1908., 274—275. old. — — A mandarin-narancs. — Természettudományi Közlöny. XL. köt. 1908., 333. old. — — A mezei folyóka irtása. — Természettudományi Közlöny. XL. köt. 1908., 333. old. — — A platánfák hatása az egészségre. — Természettudományi Köz- löny. XL. köt. 1908 , 333. old. — — A virágos növények szűz fejlődése. — Pótfüzetek a Termé- szettudományi Közlönyhöz. XL. köt. 1908., 78 — 79. old. — — Fajvegyülékek a galagonya és a naspolya között. — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönjhöz. XL. köt. 1908., 79 — 80. old. — — Kétlaki fák nembeli megváltozása. — Pótfüzetek a Természet- tudományi Közlönyhöz. XL. köt. 1908., 79. old. — — Sclerotinia Coryli. — Erdészeti Lapok. XLVII. évfolyam. 1908., 512—513. old. 'Sigmond Elek dr. : A gyümölcsök tápláló értékéről. — Termé- szettudományi Közlöny. XL. köt. 1908., 313—316. old. Somló Károly: A növénytani iskolai kert a középiskolai termé- szetrajzi oktatás szolgálatában. — Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. XLI. évf. 1908., 738—740. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 139 Veres Mihály: Adatok a Stradiotes aloides L. ismeretéhez. Böl- csészetdoktori értekezés. Budapest, 1908, Az Athenaeum irod. és nyomdai r.-t. nyomása. S'-r. 40 old. 3 táblával. Waisbecker Antal dr. : Üj adatok Vasvármegye flórájához. — Magyar Botanikai Lapok VII. évf. 1908., 41—60. old. b) Külföldi irodalom : Györffy István dr. : Additamenta ad floram bryologicam Hun- gáriáé septemtrionalis (cum 1 figura). — Revue Bryologique. 35 année 1908., pag. 38—40. Janchen Erwin dr. : Eine botanische Reise in die Dinarischen Alpen und den Velebit. — Mitteilungen des Naturwissenschaftlichen Vereines an der Universitat Wien VI. Jahrg. 1908., pag. 69—97. Janchen E. u. Watzl B. : Ein neuer Dentaria-Bastard. — Öster- reichische Botanische Zeitschrift. LVIII. Jahrg. 1908., pag. 36. Cardamine Degeniana Janchen et Watzl nova hybrida = C. enneaphylla (L.) Crantz X polyphylla (W. K.) 0. E. Schulz, Velebit in monte Malovan. Pax Ferdinánd Dr. Die Tertiarflora des Zsiltales. — Engler's Botanische Jahrbücher. Bd. XL. 1908., pag. 49—84. Römer Gyula: Botanische Pflanzenbilder. — Periodische Blatter. Jahrg. IX., Heft 5. — — Das Zeiehnen im botanischen Unterricht. — Natúr und Schule. Bd. V. 1906., pag. 126—130. Der Pfefferschwamm. (Lactarius piperatus Fr.) — Natúr und Haus. — Jahrg. XV. 1907., pag. 231—294. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK A növénytani szakosztály 1908. évi április hó 8-án tartott CXXXVIII. ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula. Jegyző : M o e s z Gusztáv. 1. Elnök megemlékezik Kmet Andrá s-ról, ki folyó évi február hó 8-án, 67 éves korában elhunyt, (lásd 77. old.) 2. Elnök üdvözli az ülésen megjelent S. I k e n o-t, a tokyoi mező- gazdasági főiskola tudós tanárát. 3. Dudinszky Emil dolgozatát, „a, Dahlia variábilis \irá,gzsLtéLnak összenövéséről" előterjeszti Schilberszky Károly. Egy nagyobb és egy kisebb fészek nőtt össze. Elősorolja a két fészek között észlelt különb- ségeket, melyek közül felemlítendök a következők : a nagyobb fészekben a sugárvirágok nyíltak ki előbb, a kisebbikben a korongvirágok : a nagy fészek sugárvirágai termösek, a kisebb fészek sugárvirágainak nincs termőjük. Az összenövés okát részint a növekedés első állapotára, részint a rovarok hatá- sára vezeti vissza. 140 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK S c h i 1 b e r s z k y K. szerint a rovaroknak az összenövés előidézésé- ben semmi szerepük sincs. Az alapképzödés bizonyára fasciatio, melyhez különösen a Compositáknál, gyakran járul a virágzatok összenövése is. 4. Schilberszky Károly, szántóföldön termett, 1907. jún. 25-én szedett oly rozsnövénj't („Montagne" rozsfajta) mutat be, melynek szárma- gassága 208 cm., a kalász hossza pedig szokatlanul, 24 cm. hosszú. Egész szervezetében óriásnövést árul el. Bemutat továbbá, ugyancsak szántóföldön termett, 1907 szept. 28-án szedett másod-ivadékú rozsnövényt („Montagne* rozsfajta), mely a szedés idejében elvirágzó állapotban volt. A bemutatott rozsnövény a júliusi aratás után elhullott szemekből kelt egyedek egyike volt. 5. Szabó Zoltán ismerteti F. P a x : ,Die Tertiárflora des Zsil- Tales" czimü munkáját, melyben Petrozsény környékének phytopalaeontologiai, tertiarkorú leleteit dolgozza fel. (Az ismertetés meg fog jelenni lapunkban.) Tuzson János megjegyzi, hogy P a x-nak azon következtetése, miszerint a zsilvölgyi fosszilis növénymaradványok mezotermás flórára val- lanak, már Staub dolgozatának adataiból is kiderül {Sabal, Sequoia, Taxo- dium stb.); Staub azonban más, kétes adataiból — hibásan — megatermás flórára következtetett. A mi pedig Staub meghatározásainak hibás voltát illeti, Tuzson J. megjegyzi, hogy azok sok esetben csakugyan kétesek, meghatározási módszere azonban a phytopalaeontologiában általánosan szokásos. 6. Tuzson János „a. Potentilla rupestris rendszeréhez" czímmel ismerteti e növényfaj változatait és alakjait, azoknak egymáshoz való viszo- nyait, rendszerét és földrajzi elterjedését. (A czikk teljes terjedelmében megjelenik lapunkban.] 7. M á g 0 c s y-D ietz Sándor eltorzult fenyötobozokat mutat be. Már 1905 okt. H-én is mutatott be olyan tobozokat, melyeknek pikkelyei elgörbültek. Azóta a Királyhegyen is gyűjtött ilyeneket. W i 1 1 e, ki a tobozoknak hasonló rendellenes kifejlődéséről értekezik, előadóról is meg- emlékezik, kifogásolván, hogy előadó a torzulás okául a fagyást állapítja meg. Előadó W i 1 1 e-vel szemben, ki e jelenségben mutácziót lát, a pikkelyek elgörbülését patológiás képződésnek tartja, a melynek oka valószínűleg külső tényezőkben keresendő. Előadó vizsgálatai azt mutatták, hogy a torzult pikkelyek alsó felületén, a törés helyén, a sklerenchyma réteg megszűnik és az alsó pikkelyektől elfedett részen ki is marad, holott a rendes fejlő- désü pikkelyek egész alsó felületén jól kialakul. A pikkelyek elgörbülését tehát a sklerenchyma hiánya idézi elő. A jelenség tulajdonképeni okát egészen fiatal tobozok vizsgálata és megfigyelése fogja kideríthetni. Bemutatja továbbá a szőllő erinozis betegségének néhány érdekes példáját. E betegség előidézője a Phytoptus Vitis Land. nevű atka, mely a szőllő egyes részeit, különösen leveleit fokozottabb szőrképződésre indítja. Az erinozis felléphet a szőUővesszőjén is, de legritkábban a fürtön. Bemu- tat olyan fürtöt, melynek minden ágacskáján szörcsomók keletkeztek. A virágképzödés ennek következtében teljesen elmaradt. (Megjelent 1908. július hó 15-én.) A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább 8 nappal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A ., Növénytani Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik oldalára Írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős == vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal hnzandók alá. A Növénytani Közlemények „Beiblatt"-ja részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget víigy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű ki- vonatot mellékelni. A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 korona, ismertetésért 30 korona, a „Beiblatt" szövegéért 30—40 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után az egy íven túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Á szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalamil kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 25 darab ívenkint, czínilappal . 4 korona — fillér. tiK} „ ,, g • . O » » 100 „ „ . . 9 n ?; Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár ; alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány - eg}'etemi tanár ; szerkesztő : T u z s o n János egyetemi magántanár ; jegyző : Moesz Gusztáv főreáliskolai tanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : Filárszky Nándor nemzeti múzeumi növény- tani osztályigazgató. Schilberszky Károly m. kir. kertészeti tan- intézeti tanár és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a „Beíblatt" szerkesztője. Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (T u z s o n János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. A „Növénytani Közlemények" díját befizették: (1907 július 1-töl 1908 január 31-ig.) 1908-ra: Andaházy Szilárd, Aradi felsőbb leányiskola, Bártfai állami főgim- názium Békési ref. főgimnázium, Békéscsabai ág. ev. főgimnázium, Békés- csabai ág. ev. főgimnázium ifj. könyvtára, Bencze Dezső, Bernátsky Jenő, Beszterczebányai állami polg. fiúiskola, Beszterczebányai m. kir. erdőigaz- gatóság, Bonyhádi evang. főgimnázium, Brassói áll. főreáliskola, Brassói felső kereskedelmi iskola, Bricht Lipót, Nemzeti múzeum növénytani osztálya Budapest, Bpesti egyetemi könyvtár, Bpesti kegyesrendi Kalazantinum, Vakok orsz. intézete Budapesten, Bpesti Eötvös-kollégium, Bpesti m. kir. szaba- dalmi hivatal, Szabady lyceum Budapest, Bpesti VI. ker. áll. főgimnázium, Csáktornyai áll. elemi iskola, Czeglédi áll. főgimnázium, Debreczeni Jenő, Debreczeni gazdasági intézet, Deési áll. főgimnázium, üegen Árpád, Egri vinczellériskola, Fehértemplomi áll. főgimnázium, Fiumei áll. főgimnázium, Gayer Gyula, Gerold et Comp., Glück Frigyes, Győri főgimnázium, Győri áll. főreáliskola. Halasi ref. főgimnázium, Hollós László, Hosszufalui állami polg. iskola, Huchthausen Vilmos, Karczagi ref. főgimnázium, Kassai áll. főreáliskola. Kassai áll. felsőbb leányiskola, Kassai áll. polgári fiúiskola, Kecskeméthy Géza, Kecskeméti polg. leányiskola, Keszthelyi gazdasági akadémia. Keszthelyi prém. főgimnázium, Kézdivásárhelyi főgimnázium, Kis- újszállási ref. főgimnázium, Kisvárdai közs. polg. fiúiskola. Kolozsvári ref kollégium, Kolozsvári unitárius kollégium, Koncz Frigyes, Konsch Ignácz, Kőszegi tanitónöképző-intézet, Lippai polg. és felső keresk. iskola. Magyar- óvári gazdasági akadémia, Magyaróvári orsz. m. kir. növénytermelési kisér- leti állomás, Makói áll. főgimnázium, ^ Mályusz Egyed, Máramarosszigeti erdőigazgatóság. Moldvai Vilmos, Nagy Lajos, Nagyenyedi Bethlen-főiskola. Nagyenyedi vinczellér-iskola, Nagyszebeni áll főgimnázium, Nagyszombati érseki főgimnázium, Németpalánkai polg. iskola, Novágh Gyula, Nyíregyházai evang. főgimnázium, Nyiry Bertalan, Olgyay Lajos, Pákozdy Károly, Pan- csovai főgimnázium, Pándy Kálmán, Pannonhalmi Szt. Benedek-rendi főkönyv- tár, Pátkay Lajos, Pécsi r. kaíh. főgimnázium, Peukert Mihály, Perczel Lajos, Petrozsényi kaszinó, Pillitz Benő, Pinkafői polg. fiúiskola. Pozsonyi kath. főgimnázium, Pozsonyi felsőbb leányiskola. Pozsonyi áll. polg. leányiskola, Procopp Jenő, Raab Alajos, Ritter Jenő, Rózsahegyi főgimnázium, Saághy László, Sáry Lajos, Scholtz István, Sepsiszentgyörgyi ref. kollégium, Sopron, áll. főreáliskola. Soproni evang. lyceum, Soproni evang. tanítóképző-intézet, Strisch Nándor, Szamosujvári állami főgimnázium (50 korona-alapítvány). Szatmári tanitónöképző-intézet, Szegedi felső kereskedelmi iskola. Székely- keresztúri tanítóképző-intézet, Szekzárdi áll. főgimnázium, Dr. Szely Lajos, Szentesi áll. főgimnázium. Temesvári felső keresk. iskola, Toldi Lajos, Török Gyula, Újpesti polg. leányiskola, Ujszentannai áll. polg. fiúiskola, Újvidéki főgimnázium, Ungvári m. kir. fürdőhivatal. Siketnémák intézete Vácz, Vörösváry Ferencz, Weisz Samu, Zalaegerszegi áll. főgimnázium ifj. könyvtára. Zalaegerszegi felső keresk. iskola. Zilahi ref. főgimnázinm. Zilahi polg. leányiskola, Zombori áll. főgimnázium összesen 22. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája Budapest VII. KÖTET. 1908. 4. FÜZET. í NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 2«^-IKÁN. A KIR, MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. Ixn Anhanye: Beíblatt zu den ^^lyövénytani Köxlemények^^ ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT. Unter Mitvvirkung von JÚLIUS KLEIN. Referiert von J. BERNÁTSKY. TARTALOM. Oldal S i m 0 n k a i L. : Magyarország és a vele délnyugaton kapcsolatos területek őshonos, valamint kultivált Acer-einek foglalata. . 141 Moesz G. : Brassó vidékének és a Rétyi Npr Cyperacea-i . . 182 Kerékgyártó Á. : Eranthis hyemalis Salsb. előfordulása Buda- 1 ^^ pesten Irodalmi ismertető: Szabó Z. : Pax, F. Die Tertiitrflora des Zsiltales 1^^ 1 M4- Növénytani repertórium ^^^ 1 Q8 Szakosztályi ügyek BEIBLATT (29)— (32) «• r NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VIÍ. KÖTET. 1908. 4. FÜZET. Simonkaí L,: Magyarország és a vele délnyugaton kapcsolatos területek őshonos, valamint kultivált Acer-einek foglalata, (Conspectus Acerorum, ín Hungária^ terrísque Balkaní-septentfío- nalís Hungáriáé adjacentíbust spontaneorum et cultorum.) — 12 (az eredetiek nyomán kisebbített) ábrával. — Acer L. — Juharfa. — Jávorfa. — Felcetegyürüfa. {Acer L. Spec. plánt. ed. I (1753) 1054; L. Geuera plánt. ed. V (1754) Nro. 1023; Pax Aceraceae (1902) 6—89.) Kétszikű., ösztörüsen átellenes levelű., küllösen részarányos- virágú, Mtszárnyíl és száraz termésű fák, vagy cserjefák. Virá- gaik vagy tisztán egyivarúak (? c?), leplesek és kétlakiak; vagy pedig felemások ($ cf), niely esetben a kétféle virág lehet eyy- laki, de lehet kétlaki is. A virágtakaró ő-ös taqu, többnyire kettős (csésze és párta), kevesebb fajnál egyszerű (lepel). Porzók száma 4 — 10 közt ingadozik, többnyire 8 a számuk. Maghon magános, szabad, kétkarélyú, kétüregű, kétbibéjű. Termés száraz, a magvas részén többé-kevésbbé lapított, mindkét magvas részén egy-egy hártyás, vékony szárnynyal; éretten két szárnyas termés- kére hasad szét, vagyis iker-leppendék. (Rendellenesen 3-as vagy 4-es leppendekké is fejlődhetik.) Az Acer génusz mintegy 120 faja, az Északi-Földkerekség mikrotherm- és mesotherm-égaljú öveinek a jellemzője. Csak egy- nehány van olyan e fajszámból, a mely a megatherm-égaljú öv örökzöld fásnövényzetét is gazdagítja; egyrészt Ázsia monsun- vidékén, másrészt Közép-Amerika keskeny területén. Örökzöld juharfák nem tenyésznek a mi éghajlatunk szabad ege alatt ; ekkorig kétséges az is, hogy kultiválható-e nálunk a szabadban az Aceraceae Lindl. [Nat. syst. ed. 2. (1836) 81.] családnak második, még pedig 1-fajú (monotyp^) génusza, a Dipteronia Oliv., a mely Közép-China Jang-cze-kjang-melléki védett, meleg alföldjéről ismeretes. ^ Dipteronia sinensis Oliv. Növénytani Közlemények. 1908. VU. kötet, 4. füzet. 13 142 SIMONKAl L. Az e munkámban felölelt területről összesen csak 34 Aeer- fajunkról számolhatok be eddig; többel azért nem, mert kultivált juharfáink számáról még nincsenek biztos adataink Külföldi származású, nálunk tenyésztett Acer-íajt itt csak 24-et veszek fel, a melyek közül az északamerikai honosságú Acer saccharinum h., A. californicum Dietr. és A. barbatum Michx. fásításaink és erdészetünk szempontjából nagyobb megbecsülést érdemelnek, mint a minőben eddig részesültek. Őshonos ^4cer-fajunk van 10. Ezek közül a három középeurópait, ú. m. az A. pseudojílatanus L., A. platanoides L. és A. campestre L. fajokat hazánkból már Lumnitzer közli a „Flóra Posoniensis" (1791) 457. lapján. Flóránk keleties színezetének kiváló jellemzőjét, az Acer tatari- cum L.-t, Acer rubrum név alatt találjuk hazánkból legelsőbbed közöltnek (W. K. Plánt. rar. 11. (1802—1804) XXVIIL); Waldst. Kit. az első, a karsztvidékre igen jellemző Acer-ünk, az A. obtusatum W. K. felfedezésében és közlésében is. Kultivált juharfáink fajaiból Diószegi-Fazekas 1807-ben csak hármat sorol fel : az A. monspessulanum és A. rubrum fajokat (p. 251.), valamint az Acer Negundo-i (p. 252.). Manap kultivált fajaink közt hybrid-fajokat is ismerünk, ilyenek: Acer Lángi S i m k, A. coriaceum Bosc et Tausch, A. Dieckii P a X és A. varbossanium (M a 1 y) S i m k. Fajainh csoportosítása. I. Anemophila. ■ — Porlós-virágj)orúaTc, szélkedvelők. Virágaikat jóval a levélhajtás előtt fejlesztik ki; vaczok- korongjuk nincs, vagy csökevényes. §. 1. Kétlakiak, leveleik összetettek (3-asak, vagy szár- nyasán 5-ösek). Virágjuk leples : d és ?. 1. A. Negundo, 2. A. violaceum, 3. A. californicum. — Északamerikaiak. §. 2. Felemás kétlakiak, részben főkép c?, részben ? virágú egyedekkel; virágaik leplesek, a lepel 2-körü is lehet; leveleik egyszerűek. 4. A. rubrum, 5. A. Drummondi, 6- A. sacchari- num. — Északamerikaiak. II. Entomophila. — TajMdós-virágjwriiaJc; rovarkedve- lők. Levélfakadáskor, vagy később virítok ; mézfejtő a vaczok- korongjuk fejlett. Virágaik felemások (c? és $) s eg>^lakiak. §. 3. Sziromtalanok, leplük forrt-levelű. Leveleik ujjas- erűek, egyszerűek. 7. A. barbatum, 8. A. grandidentatum. — Északamerikaiak. §. 4. Virágaik pártásak; csészeleveleik szabadok; leveleik vagy összetettek (3-asak), vagy nagyon szabdaltak 7 — 11 sallang- s/erű hasábbal. 9. A. cissifolium, 10. A. japonicum. — Japániak. §. 5. Virágjuk szerkezete olyan, mint az előbbi csoporté. Leveleik szárnyalterűek. 11. ^. tataricum, 12. A. Semenowi, 13. A. Ginnala. — Keleteurópától Japánig. MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 143 §. 6. Virágjuk mint az előbbi csoporté; leveleik ujjaserüek, aránylag kemények, gyakran bőrszerüek. Virágzatuk többé-kevésbbé konyuló sátorocska, a) Monspessulanum typus és hybridjei: 14. A. monspessu- lanum 14/b. A. illyrifíum, lo- A. ibericum, 16. A. coriaceum, 17. A. Lángi. — Keleti és mediterrán-fajok. p) Italum typus: 18. A. hispanicum, 19. A. italum, 20. A. ohtusatum. 21. A. hyrcanum. — Keleti és mediterrán-fajok. §. 7. Virág s levél mint az előbbi csoporté. Virágzat fel- álló buga. a) Chinai typus : 22. A. truncatum. i3) Európa-oriensiek : 23. A. pilatanoides, 24. A. DiecUi, 25. A. Lobeli, 26. A. varhossanium, 27. A. laetum, 28. A. cam- pestre^ 29. A. Visimiii. §. 8. Virág s levél mint az előző csoporté. Virágzat fürt. a) Fürt felálló: 30. A. rufinerve. 31. A. glabrum. P) Fürt hosszú és lelóggó : 32. A. pennsilvanicum^ 33. A. macrophyllum, 34. A. pseudoplatcmus. — Európa és Észak- Amerika fajai. I. Anemophila. — Porlós-virágúak. § 1. Negundo (Ludwig Gen. plánt. ed. 3. (1760) 308; Mönch Method. 1794. 334, pro genere,) K. Koch Dendrol. I. (1869) 513. Tisztán kétlaki (dioicus) fák, többnyire szárnyasán ötös levelekkel, ritkábban csupán hármas levelekkel. 1. Acer Negundo L. Spec. ed. 1. (1753) 1056. — Atorjia- gonda. — [Acer Negundo Diószegi-Fazekas* Magyar füv.- könyv. (1807) 252. — Negundo aceroides Mönch Meth. (1794) 334. — Negundo virginianum M e d i k. Pflanzen-Anat. (1800) 439. — Negundo fraxinifolium N u 1 1. Gen. North-americ. pl. I. (1818) 253. — Negundium fraxinifolium Rafin. in Desv. Journ. de bot. ü. (Í809) 170. Icon: Sargent SUva of North- america II. tab. XCVL] Terebélyes, 10 — 12 méter magasra megnövő ía, sárgászöld kérgü és meztelen hajtásokkal s gallyakkal. Levelei is meztelenek, többnyire halványzöldek, néha tisztán hármasak [v. trifoliatum Dippel Laubholzk. 11. (1892) 467], többnyire páratlanul szár- nyasanötösek (f. quinatum Schwerin in Gartenflora 1893 p. 200) itt-ott néhány 3-as levéllel keverve; ez 5-ös leveleiért .,kőrislevelü juhar "-nak is nevezik. Levélkéi tojásdad-lándzsásak, vállukon tompa ékformák, vagy csaknem kerekítettek, élükön durván fürészesek, egyikük-másikuk, leginkább a páratlan levélke 1--4 mélyebb bemetszéssel is kiszabdalt. Porzós-virágai a hím fákon sűrű csomókban jelennek meg már márczius végén, mert rügyleveleikből a levélhajtás előtt vagy 2 — 3 héttel előbb bújnak * Primus ex Hungária publicavit. — Hazánkból az első közlője. 13' 144 81M0NKA1 L. ki ; de teljesen csak lombfakadáskor fejlödnek ki, úgy április közepe táján, vagy után. A porzós virágok leple apró, zöld, kissé pelylies, 4 — 5 hasábú ; porzóik száma 4 — 6 ; a porzószál haj szálvékony s alig rövidebb, mint a gyengén vörhenyes és hosszúkás porhon. E virágok czérnavékony kocsánai nálunk tövön gyakran meztelenek és csak a lepelhez közelebb eső részü- kön vannak rajtuk igen apró gyér szőröcskék. Termős virágai a termő-fákon nyeles, laza, keskeny fürt- ben lógnak; leplük és aprón pelyhes maghonuk, 2 bibeszálával együtt zöld. Termése meztelen; 2 leppendéke hegj^esszög alatt van egymáshoz nőve ; leppendékeik magvas része kiállóan ere- zett, kerekített aljból hosszúkás — lándsás; leppendék- szárnyuk kaczorké s-formán egymásfelé hajlik. Gesztje sárgás, tömött, keménj;^ s ezért mint szerszámfa becses. Oshona: Atlanti-táji Északamerika, Délkanadától kezdve Georgiáig. Nálunk az 1770-es évek óta kultiválják, kertekben, lige- tekben, útszéli fasorokban. Manap teljesen meghonosodott, úgy hogy már az újabbkori kevert erdőkbe is belevegyül. Szinte versenytársa az ákáczfának {Mobinia jjseudoacacia L.). Nemcsak Alföldünk homokján, hanem északibb megyéinkben is jól díszlik, igy pl, Selmeczbányán, Hontmegyében ; Kassán, Abaujtorna megyében. Kerti változatai közt kérteinkben közönséges a fehérlevelű., vagy pedig tarkalevelü szinváltozata : A Negundo v. variegatum D i p p e 1 1. c. 467 és annak további alváltozatai, minők : f. foliis alho-variegatis H o r t ; f. foliis alho-marginatis H o r t ; f. foliis aureo-variegatis H o r t ; f. lutescens S c h w e r in in Gar- tenflora (1893) 201, 204. Ezeknek a fehérlő levelű változatok- nak a termései is fehérlők. Helyenkint megtörténik az is, hogy a rendes zöldlevelű Acer Negundo-nsk egyik-másik ágába bele- oltják eme elfehérlett, vagy tarkaszinű színváltozatokat: ekkor a fának egyik fele megmarad zöldlevelünek és zöldestermésű- nek, a másik fele pedig fehérlő terméseket és olyan színű leve- leket fejleszt, a minő színváltozatot az ágába oltottak. Körös- szakái község egy nemesi kúriájának az udvarán ma is díszlik egy 8 — 10 méteres Acer Negundo, a melynek egyik fele tisztán zöld leveleket fejleszt, a másik felének a levelei pedig részben fehérek, részben fehérrel tarkítottak. 2. Acer violaceum (K i r c h n.) S i m k. — Liláságu atorna- gonda. [Acer Negundo var. violaceum K i r c h n. Arbor moskav. (1864) 190 ; D i p p e 1 Laubholzk. H. (1892) 467 ; P a x Aceraceae (1902) 44. — A. Negundo y, californicum. Simk.J Eves hajtásai lilaszínüek, hamvasok ; idei liatal, de már fejlett levelű hajtásai zöldek és hamvasok ; leveleinek nyelei meztelenek, vagy alig van rajtok néhány apró szőröcske, de levélkéinek nyelecskéi, levélkéinek éle és levélkéi fonákának erezete aprón, sűrűn peMies ; levélkéi rövidebbek és szélesebbek. MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 145 niint az Acer Negundo-é, azonkívül mélyebben s élesen bevag- daltak, kihegyezett hasábocskákkal. Porzós virágainak kocsánai és termős-fiirtjének ^^rágzati tengelye s kocsánai aprón szőrösek. Terméseinek hártyás szárnya nz Aconitnmok sisakjához hasonló, 1. ábra. Acer californicum íTorr. et Gray) Dietr : a. Leveles hajtás; h. h..y termös virágzat és termösvirág ; c. c.„ porzós virágzat és porzós- virág ; d tei més {a, h, c, d V7 kisebbítve). mert jóval szélesebb, mint az A. Negundo terméseié. Minde/.eii tulajdonságok középhelyet jelölnek ki számára az A. Negundo és A. californicum között: ezért e két telivérfaj félvérének (hybrid) tartom. Oshona bizonvtalan, mert az amerikai szerzők emlitést nem tesznek róla, még Sargent sem (1902). Lehet, hogy kerti szár- 146 SIMONKAl L. niazék, de előttem valószínűbb, hogy az orosz botanikus kutatók valamelyike, azon területről hozta magával, a hol az A. Negundo és A. californicum terjedésköre érinti egymást (Kolumbia és a Saskatshavan felsőbb vidéke). Nálunk főkép botanikai kertekben kultiválják, így pl. Buda- pesten és Magyaróvárott. Eves, sőt részben még két évi hajtá- sainak hamva is viaszos bevonattól ered. 3. A. californicum (T o r r. e t G r a y) D i e t r. Synopsis II. (1840) 1283; Pax in Engl bot. Jahrb. \Il. (1886) 213. — Californiai atornagonda. — [Negundo californicum T o r r. et Gray FI. north-amer. I (1838) 250, 684 — Icon in Sargent Silva of north-america tab. XCVII. Virágainak és termésének rajzai Sargent i. h. szerint készültek az 1. ábrán.] Eves haj- tásai sötét-lilaszínűek és aprón pelyhesek ; idei hajtásai lilás- zöldek és aprón pelyhesek ; leveleinek nyelei aprón pelyhesek, levélkéi tojásdadon deltoid-formák s ékvállúak, főleg a páratlan végső levélkék, és főkép e legnagyobb levélkéi gyengén 3 karélyúak, nagy és durván fűrészelt végső karélylyal, kisebb és vállfelé ékformán keskenyedő, vállfelé épélű alsó karélykákkal. Levélkéi színükön is pelyhesek, fonákukon pedig bársonyosan bőven pelyhes szőrözetűek. Termést nálunk nem hoz, mert a ? példányt eddig hozzánk nem hozták be. Sargent idézett rajza szerint terméskéi kisebbek és kerekitettebb szárnyúak, mint az A. Negundo terméskéi. Oshona a Paciíic-tengertáji Északamerika, Kalifornia folyói- . nak mellékeitől kezdve a canadai Saskatschavan folyóig észak- nak és a Rocky-Mountain nyugati mellékein Utah, Arizona és Uj-Mexiko területein keletnek. Nálunk a typusos fajt csak az 1870. évek óta kezdték kultiválni botanikai kérteinkben, így Budapesten, Magyaróvárt, Alcsuthon. Ekkor kiderült, hogy Európában csak a porzós ivarú nemét, vagyis a hímjeit (d) kultiválják és hogy ezért nálunk csak oltás segélyével szaporítható. Kiderült azonban az is, hogy a mi klímánk alatt, főkép homokos Alföldünkön, az Acer Negundo- nál kitartóbb s annál gyorsabban is fejlődik. Leveleit november közepetáján hullatja, holott az A. Negundo már november első napjaiban egészen lombtalan ; jobban bírja tehát az őszi hidege- ket, mint a nevezett fajrokona. Ajánlatos volna ezekért az említett kiváló tulajdonságaiért behatóbb, nagyobbarányú kultiválása, főkép Alföldünkön. Hogy ezt tehessük, vagy magvakat kell belőle beszereznünk őshonából, Kaliforniából, hogy azokból necsak himfákat, hanem termöfákat is nevelhessünk és hogy ez úton a saját kultúráinkból fedez- hessük majd magszükségletünket. Lehet, hogy úgy is czélt érhetnénk, ha legalább oltóágakat szereznénk be a termöfáiből és azokat hímfáink egyes ágaiba beoltanék ; de az előbb említett eljárás sokkal ajánlatosabb. MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 147 aureo-variegatis Kérteinkből színeváltozó levelii formáját is közlik : „foliis így például Alcsuthról és Margitszigetről. § 2. Rubra Pax in Engl. Bot. Jahrb. VI (1885) 326; Aceraceae 1902. 8, 37. Felemás kétlakiak, mégpedig himes-kétlakiak (andro-dioecia); egy-egy fán részben főkép himes-egyivarú (d") virágokat fejlesz- tők, részben főkép kétivarú ($) virágokat fejlesztők, a mely két- 2. ábra. Acer rubrum L. : a Leveleshajtása ; b Tavalyi törpe hajtása bimbó- forma (^ virágzattal ; b^ Porzós egyivarú virága hoszmetszetben ; c Kétivarú virága egészben ; Cg Ugyanaz hoszmetszetben ; d d^ Termése ; e Magva hoszmet- szetben, [a, b, d, (íg Va term. nagys.) ivarú virágoknak kicsinyek és gyatrák a porzói. Virágaik bimbó- forma csomócskákban sűrűn sorakoznak idősbb, nyúlánk ágaik, tavalyi, rövid s egészen lombtalan hajtáskái csúcsrésze körül. A legkorábban — már márczius közepe táján — virító juharfáink. 4. Acer rubrum L. Spec. plánt. ed. 1. (1753) 1055. — Pirosvirágú juharfa. [A. rubrum Diószegi — Fazekas* 148 SIMONKAT L. Magyar fiiv.-kön3'V (1807) 251. — A. caroliníanum Walt. Flór. caroiina (1788) 251. — A. coccíneum Michx. F. Hist. arb. amer. II. (1810) 203. — Icon in Sargent Silva of North-anier. II (1891) tab. XCIV. Sargent e képe felhasználása mellett készült a 2. ábra.] Hatalmas, 20— 22 méter magasra megnövő fa. Magyar- óvárt Frigyes királyi berezeg erdöszerú kertjében 1898-ban mér- tem egy ilyen fa derekát 1'5 méter magasságban, a melynek 2"32 méter volt a kerülete s a melynek ágkoronáját helyeiikint a Viscum album parazita bokrocskái is ellepték. Nag}' fák van- nak belőle Alcsuth királyi berezegi arborétumában is, valamint Budapesten az Orczy-kertben. Kultiválják nálunk legalább is az 1800-as évek kezdetétől fogva, de többnyire csak a gyatra porzójú $ kétivaros virágú nemét, a melyen azonban kevés d virágcsomócska is kifejlődik. Ritka helyt van meg a főkép c? porzós-egyivaros virágú himfája is. Virágaiknak leple kettőskörű (Lásd 2. ábra: b.3, c, c^.). Jól kifejlett, csírázásra képes magvakat csupán az olyan helyeken terem, liol mind a kétféle fejlett ivarú neme meg van; igy pl. Budapesten és Magyaróvárott, Mindkét nemű fájának virágai kocsányostól együtt piroslók; termősvirágainak kocsányai fiatalon egyenest állók, termésük érlelésekor azonban lekonyulok; porzós-virágainak kocsányai a bimbócsomó pikkelytakarójából kinyúlnak. Egy és kétéves ágainak kérge is többé-kevésbbé sötéten pirosló. Levelei színükön fényesen zöldek és meztelenek, fonákukon hamvas-szürkék és főereiken pelyhesek; vállukon szívesek, élükön, öt hasábúak s durván fűrészesek, két alsó hasábjuk kicsiny, néha szinte elenyésző, három felső hasábjuk jó nagy, a legközépső hasábjuk a tőle mintegy 75 — 80'^-nyi hegyesszög alatt elálló oldalhasáboknál alig hosszabb és szélesebb, úgy hogy a levél- lemezek átlag oly szélesek, mint hosszúak, szinte egy szabályos ötszögbe illenének bele. Levélnyelei vörhenyesek, lemezüknél gyakran legalább kétszer hosszabbak, vékonyasak; főbb levél- erei is vörhenyesek. Nálunk márczius vége felé virít. Oshona: Eszakamerika atlanti tája Ujfundlandtól Georgiáig. 5. Acer Drummondi H 0 0 k. et A r n. in H 0 0 k. Journal of botan. I (1834) 200. — Drummond juharfája. [A. ruhrum var. Drummondi Sargent Silva of North-amer. II (1891) 109; tab. XCV.] Hasonló az előbbihez, de hajtásai és levélnyelei sűrűn pelyhesek, levéllemezei pedig szíves vállból tojásdadok, nagy végső karélylyal és középtájukon alul jobbról-balról egy kisebb- szerű s egy még kisebb karélykával. Fiatalabb leveleinek fonáka is többé-kevésbbé szöszösen pelyhes. Őshazája: Eszakamerika Mexiko-öbli tájának mocsaras erdei, cserjései Texastól Floridáig. Nálunk kevésbbé kitartó, de az Adria mellékén, igy Fiume védett kertéiben kultiválható. MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 149 6. Acer saccharinum L. Spec. ed. 1. (1753) 1055. — Cziikor juharfa. — [A. saccharum Marsh. Arbustum Amer. (1785)4, ex Sargent Silva of North-amer. (1891) 103, tab. XCIII. — A. dasíjcarpum Ehrh. Beitr. IV (1789) 24. — A. eriocarimm Michx. Flóra bor. amer. II (1803) 203. Részletrajzait a 3. ábrán láthatni.] Hatalmas, gyorsan növő fa, gyakran lefeléhajló ágakkal és többé-kevésbbé lekonyuló gindárhajtásokkal. Öshonában: Eszakamerika atlanti táján az Atlanti tengertől nyugat fele Dakota, Nebraska és Kanzas államokig, vagyis a ,,Rocky-Mountains''-ig terjed nyugatra, észak-dél irányban pedig Uj-BraunschAveigtól Floridáig. Itt állítólag 30 — 40 méter magasra is megnő. 3. ábra. Acer sacchariymm L. : a Leveles terméses hajtás ; h Tavalji rövid hajtás bimbóforma kétivarií virágokkal ; c Kétivarú virág egészben ; c^ Két- ivarú virág hoszmetszete ; cl Bimbós rrJvid hajtások ; e Tavalyi hajtás bimbóforma r^ virágzattal; e.. Egy porzós egyivarú {(S) virág, [a, h, d, e 'A> term. nagys.). Nálimk vagy 25—30 év óta kezdték széltében kultiválni, de kultiválásának kezdete visszavezetendő az 1800-as évek elejére, mert helyenkint, így például Alcsnth királyiherczegi arborétumában vannak belőle 25 — 28 m. magas fák, a melyek némelyike már tövétől kezdve kettős törzsű és a melyek közül némelyiknek a dereka, a szabályos magasságban mérve, 2"66 — 2'72 m. kerületű. Nagy fák vannak belőle Budapesten a Margit- szigeten, Kistapolcsány királyiherczegi kertjében, Magyaróvárott és Tótmegi/eren. Idei hajtásai verhenyesek, 1 — 2 éves hajtásai barnák. Yirágzati bimbói is verhenyesek. Virítni kezd nálunk már 150 8IM0NKAI L. márczius 8 — 10 táján, érett terméseit Alcsuthon 1898 május végén és június elején javában hullatta. Levelei sokkal mélyebben és sokkal hegyesebb öblösö- désekkel hasábosak vagy hasogatottak, mint az előző két fajé. Leveleinek sárgás vagy verhenyes nyele, valamint az egész növény meztelen, a levélnyél elég vastag és levéllemezével körülbelül egyforma hosszú. Leveleinek lemeze szinén élénk-zöld, fonákán hamvas-zöld ; vállán gyengén szíves, vagy egyenes, vagy pedig kissé ékforma; élén behasadozott és hegyesen fürészes, hasábjai csúcsain, főkép a hasogatott levelű változatain, jól kihegyzett. Termései nagyok 6'5 — 7 cm. hosszúak, lapos, hosszúkás mag- rejtő részszel, a mely erős erekkel vastagítja meg a leppendék szárnyának külső és csúcson befelé kanyarodott szegélyeit. Virá- gainak leple rejtve marad a bimbócsomó pikkelytakarójában. Tőalakjának levéllemezei szegletesen öthasábúak; legnagyobb a középső hasábjok s ez jobbról-balról 1 — 2 pár kishasábocskájú; kisebbek a középső hasábok, a melyek alján van a két leg- kisebb s vállba futó hasábocska. Változatai közül közönséges nálunk a : var. laciniatum P a x Aceraceae (1902) 39, keskeny sallangú, vállon ékformán keskenyedő levéllemezekkel [4. ábra]. Ennek alakváltozata a f. heierophyllum The garden II (1881) 167; Schwerin Gartenflora (1893) 164, 166, a melynek felsőbb levelei keskenyen sallangosak, az alsóbbak pedig szélesebb szabásúak, mintegy a tőalak leveleinek lemezeihez közeledők. • var. coloraium Wesmael in Bull. soc. bot. belgique XXIX. (1890) 20. E kerti színváltozatnak levelei vagy egészen rereslök (f. ruhellum S c h w e r i n), vagy egészen sárgállók (f. lutescens S p á t h), vagy fehéren (f. albo-variegatum S p a t h), illetőleg sárgán tarkák (f. aureo-variegatum Nich olson). E juhart Saccharinum-nsik, vagyis czukros-nak nevezte már Linné r753-ban, mert abban az időben és még később is, mindaddig, a míg őshazájában azok a rengetek őserdők megvoltak, a melyek- ben e juharfaj a következő fajjal [A. saccharmum W a n g e n h, non L.), valamint az A. ruhrum L. és A. Negundo L. fajokkal együtt tömegesen diszlett és jobb hasznát nem vehették: tavasz- szal, lombhajtás és termésnövesztés előtt, czukornyerésre hasz- nálták. Úgy az A. saccharinum L., mint társai, az A. harhatum Michx, A. ruhrum L. és A. Negundo L. erőteli fáinak dereka alját megfúrták, e fúrt lyukba fa- vagy vascsövet erősítettek be szorosan ; azután a csövön kiszivárgó édes nedvet edényekben felfogták és bepárologtatás útján czukrot kristályosítottak ki belőle. Tekintettel arra, hogy homokos Alföldünkön kiválóan jól és gyorsan fejlődő fa az A. saccharinum L. ; tekintettel arra is, hogy szép fehér fagesztje jól faragható s ezért a faiparosok MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 151 gyártmányaira igen alkalmas; valamint azért is, hogy árnyas lombja és csinos termete javára és szépítésére szolgálna alföldi erdeinknek : az akáczos erdők átalakítására és hasznosabb fel- újítására igen ajánlom. Budapest utczái fasorainak ma is kiváló dísze, II. Entomophila. — Tapadós virágporúak. l S. Saccharina Pax, Engl. Bot. Jahrb. VI (1885) 328; Pax Aceraceae (1902) 73. Sziromtalanok ; úgy (f , mint $, egylaki virágaik leple forrt- levelű. Mézfejtő vaczokkorongjuk fejlett. Ujjas-erű karélyos leve- leik egyszerűek. Lekonyuló csomósán sátorozó virágzatuk ráágai a lombfakadás kezdetén virítanak. 7. Acer barbatum Miclix. Flóra bor. amer. II. (1803) 252. — Szakállas juharfa. [A. saccharum Auct. Germ. Pax Aceraceae (1902) 74, non M a r s h a 1 1 (1785), fide : S a r g e n t Silva of north americ 4. ábra. Acer saccharinum L. var. laciniatum Pax levele. (Va term. nagys.) II. (1891) 97, tab. XC. — A. saccharinum Wangenh. Nord- amerik. Holzarten (1787) 26, tab. 11, f. 26, non L. (1753) 1055. — A. saccharum var. pseudojjlatanoides Pax in Engl. Bot. Jahrb. VII. (1886) 242; Pax Aceraceae (1902) 74. — 8argent idé- zett képe felhasználása, de részben hazai példányok felhaszná- lása mellett készült az 5. ábra.] Hatalmas, 25 — 30 m. magasra fejlődő és gyorsan növő fa, terebélyes koronával. Hajtásainak kérge verhenyesbarna, törzsé- nek kérge fekete. Csomós, hajtásvégi virágzata, gindár és hosszú kocsányokból álló lekonyuló sátor; termésállása is ívesen lekonyuló kocsányú sátor, gyéren szőröcskés vékony kocsány okkal. Terméskéi kisebbszerűek, 2 cm.-nél szárnyastól együtt alig hosszabbak, cserzettbörszínűek, degeszedő és tojásdad magrejtő-résszel. Levelei fűneműek, a fény felé tartva áttetszők ; színükün élénkzöldek és meztelenek, fonákukon sápadtan-zöldesek és főereiken fiatal koron szőrösödők, később csupán a főbb erek zugaiban sápadtan szakáikások ; vállukon szelíd két ívvel gyengén szívesen kisza- bottak, élükön öt hegyes karélyra bemetszettek, karélyaik, főkép 152 SIMONKAI L. a három felső nagy karély, öblösen nagy és egymástól távol- eső fogakra kikanyargatottak. Elég vékony és sápadt bőrszínű levélnyelük a levél lemezénél többnyire jóval hosszabb ; levél- lemezük fonákáiiak főerei is sápadt bőrszínúek. Oshona : Északamerika atlanti szakasza a Nagytavaktól s az azok melléki Kanadától, valamint Újskótiától kezdve Illinois, Ohio- és Virginia államokig. Ez északibb államoktól délfelé egész Georgiáig a melegebb éghajlatot igénylő : var. nigrum (M i c h x. Fii.) B r i 1 1 o n in Trans. New-York Acad. IX. (1889) 9. helgettesüi. E varietásának levelei keményebb szövetüek, fény felé tartva alig átlátszók, vállon kerekítettek, színükön, fonákukon zöldek és kihegyesedő karélyaik csaknem épélűek. Nálunk jelzik ugvaii ezt a varietást A. nigrum M i c h x. Fii. Hist. arb. americ "^11. (1810) 238. tab. 16 ; Sa rgent i. h. (1891) 99., 102., tab. XCI.l ; de én úgy Budapest kertjeiben és arborétumaiban, valamint Alcsuth, Kistapolcsány , Magyaróvár és Selmeczhámja arborétumában csupán csak a típusos Acer harba- tum-ot észlelhettem. Budapesten a Margitszigeten vannak belőle 20—25 m. magas hatalmas fák, a melyek bőven virítanak május közepe táján, és októberben tele vannak rakva érett termésekkel. Ezek a fák legalább 100 évesek lehetnek. Erdészeti intézeteink kert- jeiben is kísérleteznek e juharfa honosításával az 1890-es évek óta ; hiszem, hogy szép sikert fog elérni az az 1893-ban meg- kezdett kísérletezés is, a melynek a megkezdését a „Oörgény- szentimrei erdészeti iskola", az „Erdészeti Laimk" 1896. évi 956-ik lapján közli. Dombvidékeink és hegyvidéki tölgyeseink felújításánál az Acer barhatum M i c h x, fide S a r g e n t, — kiváló figyelmet érde- mel, mert tudtommal a mi rovaraink (főkép lepkéink hernyói) kárt nem tesznek benne. Tölgyeseinknek nemcsak tarkító díszére szol- gálna, nemcsak a rovarkárokat mérsékelné, hanem fagesztjének másféle értékesítésével és gyorsabb fejlődése meg dús lombja miatt, a lassan fejlődő tölgycsemetéknek a napheve ellen való megvédésével is, hasznos szolgálatot tenne tölgyeseink újjá- alakításában. Úgy ennek, valamint az Acer saccharinum-ívdk szaporítására elsősorban erdészeti kísérleti telepeink és faiskoláink volnának hivatottak. 8. Acer grandidentatum Nutt. in Torr.-Gray. FI. north. americ. I. (1838) 247. — Nagybanfogacsolt juhar. [A barbatum var. grandidentatum Sargent, Silva of north. americ. II. (1891) 100. tab. XCIL — .4. grandidentatum Dippel Laubholzk. II. (1892) 440. íig. 207.] Oshona : Amerika pacific-részének erdős völgyei a Rocky Mountains-től nyugatra, északnyugati Montana államtól, Arizona állam déli részéig. MAGYARORSZÁG ACER-EINEK I-'OGLALATA 153 Cserje vagy cserjefa. Levelei félig-meddig- börneműek; színükön féuyeszöldek, fonákukon sápadtabbak és többé-kevésbbé pelyhesek ; vállon gyengén szívesek ; élükön 3 — 5 hasábúak, hasábjaik hosszúkás-háromszögűek, alig hegyesek, vagy pedig ritkán álló nagy fogaikkal együtt tompák. Levélfakadás után 5. ábra,. Acer barbatum Michx: a. b. Kétféle virágzat; a.., b... Kétféle virág nagyítva ; c. Terméses leveles hajtás. («, b, c V3 term. nagys.) nyíló virágainak, kevés virágú sátorai, rövid virágzati nyélen bókolnak. Porzós (d') virágainak porzói a lepelből kevésbbé ki- nyúlók, mint az előbbi faj c? virágainak porzói. Terméskéi olya- nok, mint az előző fajé. 154 SIMONKAI L. Nálunk több fáskertböl közlik, így különösen Alcsuth királyi berezegi disz-arboretumából. Terméstelen kis példányát láttam ott. Erdészeti fontossága nálunk nincs. § 4. Palmata Pax, et Trifoliata Pax Aceraceae (1902) 7, 24, 29. Virágaiknak van szabadlevelű csészéje és szabadszirmú pártája. Leveleik vagy 3-asan összetettek (Trifoliata P a x i. h.), vagy paizsformák, rendszerint 9 — 11 élesen fürészfogú hasábbal. Virágzatuk felálló, hajtásvégi és nyeles ernyőszerű sátor, vagy pedig füzérszerű megnyúlt fürt. 9, Acer cissifolium (Sieb. et. Zucc.) C. Koch in Ann. mus. lugd-bat. 1. (1864) 252; Pax Aceraceae (1902) 29. — Hármaslevelü juharfa. [Negundo cissifolium Sieb. et Zucc. in Abh. Akad. Mün- chen IV. 2. (1864) 159- — A. nikoense Mig. in Arch. néérl. II. (1852) 458. — Leveles ágrészletét mutatja a 6. ábra.] Oshonában, Japán Nippon szigetének hegyes vidékein, cserjefa, vagy középszerű fa. Nálunk csak újabban (vagy 12 — 14 év óta) honosították meg, mint feltűnő termetű és levélzetű kerti díszt: ezért még csak cserjefa alakban található, noha éghaj- latunk alatt egészen jól érzi magát. Virágait felálló füzérforma megnyúlt fürtökben fejleszti ; apró virágainak sárgás szirmai kétakkorák, mint csészelevelei. Terméskéi is kisebbszerüek, 2 — 2'5 cm. hosszúak, meztelenek, egyenes vagy kifelé kampósodó szárnynyal. Hajtásai gyengén pelyhesedők, zöldes-lilás bőrűek ; levelének nyele s részben levél- kéinek jókora nyelecskéi is inrosak és aprón pelyhesek. Levélkéi szélesebben vagy keskenyebben lándzsások, némelyik külső levél- kéjök alsóbb részén mélyen behasadt ; vállon ékformák ; élükön durván s tompán fűrészesek ; csúcsukon hosszant kihegyzettek ; színükön élénkzöldek s kissé pelyhesedők, fonákukon halvány- zöldesek ; fonákuk a f őér mentén, a belőle hegyesszög alatt jobbra-balra kiágazó szárnyerek hónaljában, apró s tömött fehérlő szőrcsomócskákkal. Példányom a budapesti Kertészeti intézet diszfáskertjéből való. 10. Acer japonicum. Thunb. FI. japon. (1784) 161; Thunb. fl. japon. dec. II. (1800) tab. 10. — Jajyáni juharfa. Oshonában, Japánnak Nippon és Jesszo szigetein gyakori cserjefa. Nálunk csak a legutóbbi évtizedekben kezdték kultiválni, ezért csak cserjenagyságú példányokat láthatni belőle. Tenger- mérsékelte enyhe éghajlatot kíván, ezért csak az Adria mellékén, így pl. Fiume és Portoré kertjeiben bírja ki könnyeden a mi telünket. Budapesten gondozást igényel, mert különben nagyrésze elfagy. Festői szabású és manap már sok színváltozatú levelei miatt azonban Budapesten (Margitsziget, Városliget), Alcsuthon s egyebütt nagy gonddal ápolják mint kiváló kerti díszt. MAGYARORSZÁG ACER-EINEK POGL.ALATA loo Leveleinek kerülete éppen egy körvonal kerületének felel meg, a mely körvonalat 9 — 11, élesen fűrészelt élű, hegyes bemetszésü; hasábjainak hegyes csúcsai körül húzhatjuk meg; leveleinek válla kissé paizsos. Virít május közepén, lombja faka- dásakor. Virágzata nyeles, ernyöszerű sátor. Virágainak szirmai rövidebbek mint a hasábos és pirosszínü tág csészéje. Ter- mésállása lekonyuló s terméseivel együtt meztelen. Terméskéi 2 — 2'5 cm. hosszúak. Typusának levelei élénkzöldek, ellenben a var. aureiim Schwerin in Gartenflora (1893) 709 nevű szinváltozatának levelei kezdetben sárgásak, később aranysárgák. Csaknem a levélnyélig sallangosan beszabdalt levelű kerti változata a var. Parsonsii Veitch, ex Schwerin i. h. p. 709, ábrával. 6. ábra. Acer cissifolium C. K o eh. '/» (term. nagys.) f . Az e csoportba tartozó Acer xmlmatum T h u n b, FI. japonica (1784) 162, üvegházaink kedvelt díszcserjéje. Sokféle színváltozatú és sokféle beszabdaltságú levelei miatt, diszkertjeink műcsoporjainak tarkítása végett, nyáron kint díszelegtetik ker- tészeink. §. ő. Tatarica. — Feketegyürüfak. — Virágjok szerkezete olyan, mint az előbbi csoporté ; virágzatuk felálló, bugás vagy bogernyős. Leveleik nem ujjas, hanem szárnyas erüeJc. 11. Acer tataricum. L. Spec. ed. 1. (1753) 1054. — Európai feketegyürüfa. [A. rubrum W. K. Icon. plánt. rar. hung. II. (1802—1804) XXVIII, old. — non L. — A. cordifolium M ö n c h Meth. (1794) 55 ; Baumg. Enum. I. (1816) 337. — A. tataricum var. torminaloides B 0 r b exs ! ; B o r b á s : Természetrajzi füzetek (1891) 70., — non P a X : E n g 1. Bot. Jahrb. VIL (1886) 184 ; Aceraceae (1902) 10. Terméses ágrészletét mutatja a 7. ábra]. 156 8IM0NKAI L. Őshonos, alkalmas helyeken 6 — 7 m. magasra is megnövő cserjefánk. Hazánk őshonos fásnövényzetének az a keleti jellem- zője, a mely alföldies és dombvidéki tájaink flórájának orientális mintázatát jóval nyugatabbra szinezi be, mint akár a Tilia tomentosa Mönch., akár a Quercus conferta Kit. A feJcetegyürü, vagyis tatár juharfa, Európának hazánktól nyugatra eső orszá- gaiban nem honos ; ott csak kerti kultivált példányai tengődnek. Terjedéskörének legnyugatibb határát az a vonal jelzi, a melyet a Kiskárpátok Kisalföldi lejtőin, Modor, Bazin és Pozsony- Szent- györgyön át a Fertő lajthamelléki széléhez s innen Sopron vidékén át a Kemenesalja déli síkjához és dombvidékéhez húzhatunk. A Kemenesalja déli részeitől a Zala és Kanizsa völgyeit követi e juharfa terjedéskörének nyugati liatárvonala a Muraköz sarkáig ; majd innen délfelé az Ivantica dombvonulatán s a Krapina patak völgyén a Száváig, Szamoboron át pedig a Kulpa melléki Károly- városig. Károlyvárostól délfelé a Korána völgye mentén átcsap e nyugati határa Boszniába. Délboszniában még közönséges ; de azután keletfelé fordul terjedése köre, Szerbián, Bosznián, Észak-Kisázsián át Arméniáig. Arméniától keletebbre a perzsiai meleg klima, északra [a Kaspi-tó és a turáni sülevényes alföld gátolja meg tovaterjedését. Északra kanyarodik ezért terjedés- köre Arméniától, [a hol mint var. torminaloides P a x : E n g 1. Jahrb. XI. (1889) 73. van főkép kifejlődve], az Arasz és Kur mellékein a Kaukázus dombtájainak, és innen Déloroszországon át Podolia meg Délkelet-Galiczia erdős-cserjés halmainak. Dél- galicziából, a Pruth mellékén a Szolyvai-Kárpátgerinczig hatolván, itt a Kőrösmezei hágó irányában csap át körének határa hazánkba, a Tisza felső mellékeire. Mármarosban, a Felső-Tisza legelső síkjának erdős-cserjés dombjain, így pld. Visk mellett már bőven terem. Itt van hazánkban legészakkeletibb települő helye. A Tisza völgyének Huszti-szorulatától nyugatra azután a Nagyalföldet párkányzó dombvidékeken Ugocsa megyétől kezdve északabbra kanyarodik határvonala Beregen és Ung megyén (Szobráncz ! Vinna I) Zemplén és Abauj megyén át (Sátoralja-Ujhely, Abauj- Szina!), Borsod, Nógrád, Hont megyék területén (Selmeczbánya!), Bars és Nyitra megyéken át (Zoborhegy). Pozsony megyének immár említett kiskárpáti lejtőiig. Terem hazánk alföldi és dombtájainak, átlag 100 — 470 m. magasságú színtájai között, nemcsak a Nagy-Magyarmedencze, hanem a Kis- (erdélyi) medencze mellékein is: Soprontól a Feketeügy dombpárkányzatáig ; Visktől Orsováig. Talajban nem válogatós, mert megterem Nyíregyháza meg a Csepel homokján, meg homokos kertjeinkben is, megterem dombvidékeink löszös, valamint fekete agyagján; közönséges Budapest és környéke mészdolomit-dombjain; Szentendre és Visegrád trachitján meg trachittufáján is közönséges ; a Nadap falu melléki Meleghegy gránitos hegyén is jól fejlődik. Törzsének kérge, valamint idősb hajtásai is feketélők, vagy MAGYARORSZÁG ACER-EIXEK FOGLALATA 157 barnák, csak fiatalabb hajtásai vörhenyesbarnák. Sűrűn, rövides- szöszűek az idei hajtásai, virágzati nyelei, levélnyelei, valamint levele fonákának az erei. Leveleinek alakja egyazon cserjefán felette változó : találni némely példányán kerekített vállú szinte kerekítetten-tojásdad leveleket [f. rotundifolium Raciborski in Spraw. kom. fizyjogr. akad. Krakow XXIII. (1888) 2 ; f. orhi- culatum Schv^erin in Gartenflora XLII. (1893) 231 ; f. orbicu- lare B 1 ó n s k i in Magyar bot. lap. II. (1903) 85] ; ugyanazon a példányon találhatunk tojásdad meg tojásdad-hosszúkás leve- leket (f. oblongifolium Racibo r ski id. h.. ; f. oblongifrons B 1 ó n s k i id. h.) is, hol csupán csak egyszerűen fűrészes éllel, hol durván nagy farészfogú és ezeken aprón fűrészelt éllel, hol pedig itt-ott szabálytalanul öblösen kiszabott karélyú és kettősen fűrészelt éllel. 7. ábra. Acer tataricum L. (V2 term. nagys.) Levelei sápadtabban zöld fonákának pelyhesen- szőrös meze őszfelé lekopaszodik; élénken zöld nyári felszínét pedig az őszi deres-fagyos éjjelek piroslóvá változtatják (f. rubrum Schwerin id. h. 231). Fiatal terméskéinek szárnyai gyakran csaknem derékszög alatt állanak el egymástól [var. SlendzinsJcii Raciborski id. h. (1888) 2] ; de érett terméskéi többé-kevésbbé egymás felé hajlanak a szárnyaikkal. Fiatal terméskéi mindig gyéren szőrö- södők, még a szárnyukon is pelyhesedők [f. pubigerum B\ 6 nski id. h. (1903) 85], de érett terméskéi többnyire lekopaszodók (f. decalvans B lón ski id. h. 85). Vállon majd szíves, majd egyenes, majd kerekített metszetűek a mintegy 5 — 8 cm. hosszú és 3—6 cm. széles levelei; válluk Növénytani Közlemények- 1908. VU. kötet, 3. füzet. 14 1.58 SIMONKAI L. néha gyengén ékformáju is lehet, ilyen főkép a fiatal, fejletlen levelek válla. Virítani kezd nálunk május dereka előtt. Virágainak fehér szirmai kétakkorák, mint sárgászöld csészelevelei. Virágzata csúcsvégi és felálló, sátoros billengekből összetett, elég sűrű, fejesbuga. Különösen fiatalabb korukban piros szárnyú terméseit augusztus meg szeptemberben érleli. Érett terméskéi mintegy 3 cm. hosszúak. Szívós, kemény fagesztjét faragványokra dol- gozzák fel ; ágaiból és nyúlánk, hajlékony hajtásaiból botokat, pálczákat, pipaszárakat, illetőleg ostornyeleket készítenek. 12. Acer Semenowi Regei et Herder in Bull. soc. natural. Moscou (1866) 550 tab. 12. f. 3, 4. — Valódi fekete- gyűrű fa. [A. Ginnala var. (3.) Semenoivii Pax Aceraceae (1902) 12^ — A. tatarieum var. Semenowi Nicholson in Gard. chron. I. (1881) 74, f. 12.] Miként a mi itthonos feJcetegyürűfmihnalc, ennek is cserjefa a termete, fekete a szárának és ágának kérge. Felálló s csúcsvégi virágzatát május közepe táján fejleszti ki, virágainak a szírmai fehérek (de csészéjöknél csak kevéssel hosszabbak), fiatal ter- mése bőven pelyhes és pirosló szárnyú. Ámde ennek a fekete- gyűrűfdnak, nemcsak növényföldrajzi, hanem faji jelentősége is van. Oshonáúl^ ott az Ősmagyarok hazájában, a Tjansan és Alatau hegységek azon dombvidékei szolgálnak, a melyek a felettök magasló ormokkal együtt, Ferghána-tó\ Dsungariá-ig hegységi gátot vetnek a turáni sülevényes sík, meg az éppen olyan, vagy még sülevényesebb Eszaki-Tiensani-sík (Tiensan- Pelu), valamint Déli-Tiensa7ii-sík (Tiensan-Nanlu) között. A valódi feketegyűrüfának a virágzata nem sátorozó-billen- gekből összerakott, sűrű fejesbuga, minő az Acer tataricum-é ; hanem ritkás elágazású, jó hosszú kocsányos virágú, szélesen sátorozó buga. Azután a levelei ennek a Tjansan-alataui fekete- gyűrüfának, a mi őshonos Acer tatariciim-unkéhól olyannyira más alakúak, más szabásúak, hogy első látásukkor senkisem gon- dolna a mi feketegy ürü fánkra. Már virágzásakor csaknem mez- telen levelei (néhány szőrszál akad a nyelükön meg fonákuk erein ilyenkor), szélesen háromhasáhuak, egy uralkodó nagyobb középső hasábbal és az alatt két kisebb, öblös-szög vagy majdnem derékszög alatt elálló alsó hasábbal. Úgy a végálló középső hasábjuk, valamint a kisebb alsó hasábok ismét durván bevag- daltak és bevagdalásaikon kissé tompán fürészeltek. Legtöbb levelének általános idomát oly részarányos ötszöghöz hasonlít- hatjuk, a melynek két felső szára hosszabb, mint az alsó három — nem mindig szabályosan egyenlő hosszú — szára. Leveleinek nagysága változó; nagyobb levelei mintegy 6 cm. hosszúak s éppen olyan szélesek, vagy valamivel szélesebbek. Érett terméskéi mintegy 2 cm. hosszúak. Kultiválják botanikai kertjeinkben, így pl. Budapesten és Magyaróvárott. MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 159 13. Acer Ginnala Maxim, in Mélang. biol. 11. (1857) 415. — Napho7ii feJcetegyürüfa . [A. tataricum var. Ginnala Maxim. Primit fl. amur. (1859) 67. — A. tataricum var. laciniatum Regei in Bull. acad. Petersb. XV. 217. — A. tataricum var. aidzuense Franch. in Bull. soc. bot. Francé XXVI. (1880) 84. — A. tataricum var. acuminatum Franch. in Nouv. arch. mus. hist. nat. Paris 2. ser. V. (1883) 228. — A. Ginnala var. euginnala Pax in Engl. Bot. Jahrb. VU. (1886) 185; Pax Aceraceae (1902) 12 ; Schneider Laubholzk. 1907. p. 196.]. Oshona Japán (Nippon és Kiusziu szigetek), valamint a Japán-tenger koreai s az Amur folyó azon keleti dombtájai, a hol az a Korea felöl beleszakadó Uszuri-folyót veszi fel. Ázsia szára- zulatán tehát Trans-Baikália és Mongólia, valamint Mandsuria nagyalföldje vetnek gátat terjedéskörének nyugat felé. Rég ösme- retes és igen sok példa bizonyítja, hogy a Baikál-nielléki hegy- ségektől és Mongólia sivatagaitól keletre a flóra, a vegetátió szinte egy csapásra egészen más szint és alakot ölt, más növény- fajokat növeszt, mint eme jelzett területektől nyugatra : érthe- tetlen ezért növény földrajzi szempontokból az, hogy miért vonják össze az Acerologusok még manap is a naphoni A. Ginnala fajt a turáni A. Semenoivi-yal, sőt talán még a mi A. tataricum-mi kai is. Cserjefa ugyan ez is, mint az előző két faj ; kertjeinkben jól tenyészik, sőt termést is érlel (Budapest Magyaróvár, Selmecz- bánya) ; virágzata hajtásvégi. felálló és olyasféle sátorozó-buga, minő az A. Semenotvi fajé : de sudarának, ágainak, hajtásainak Tiérge nem fekete, hanem a cserzett bőrhöz hasonló, valami világos bőrszínű. Nagyobb leveleinek három hasábja közül, a két alsó hasáb csak 1 — -2 cm. hosszú és a levéllemez válla felett mintegy 2 cm. magasságban a nagy középhasábtól keskenyszög alatt van el- választva ; holott aránylag keskeny, csúcsán pedig hosszasan kihegy- zett középső hasábjuk a válltól számítva mintegy 7 — 8 cm. hosszú, E levél hasábjai ritkásan, durván, tompán, itt-ott mélyebb bemet- szésekkel vannak beszabdalva és élükön fűrészelve ; kisebb, hosszú- kás-tojásdad, vállon tojásdadon kerekített levelei csak egyenet- lenül, durván fürészeltek. Leveleinek válla kerekített, a levélnyél végződésénél alig bekanyarodó ; egész levelei nyelestől együtt meztelenek, nyeleik s ereik sápadtak, de lemezük színe-fonáka élénkzöld, a színe azonkívül még fénylő is. Még nem egészen érett terméskéi 2 — 2'2 cm. hosszúak, ritka pehelymezzel ; termései közt itt-ott akad 3-as terméskéjű is, a rendes 2-es terméskéjú- ekkel egyazon termésállásban. §, 6. Mecliterrano-orientalia. Virágjok szerkezete olyan, mint az előző csoporté ; virágzatuk többé-kevésbbé konyuló sátorocska. Leveleik ujjas érnek, aránylag kemények, gyakran bőrszerüek. 14* 160 SIMON KAI L. a) Monspessulano-similes. Foliis minoribus, etiam in hybridis huc locandis, eminenter triplinerviis. 14. Acer monspessulanum L. Spec. plánt. ed. I. (1753) 1056. — Franczia juharfa. [A. trilohatum Lam. Encyclop. méth. II. (1786) 382. — A. trilobum Mönch Method (1794) 56. — A. monspessulanum f. genuinum Pax in Engl. Bot. Jahrb. 1886 p. 229; Aceraceae 1902 62; Schneider Laubholzk. 1907 231. — A. mon- spessulanum f., gallicum Schwerin in Gartenflora 1893 363.] E középfrancziaországi és délfrancziaországi honosságú fa nálunk csak kultiválva fordul elő ; vadon az Acer illyricum (Tausch) Jacq. fii. helyettesíti délvidékeinken. Kisebbszerü, vagy 7 — 8 m. magasságra megnövő fa. Againak kérge barna; éves hajtásai verhenyesbarnák. Hajtásai, levelei, termései és termésállása meztelenek, sőt virágzata is meztelennek mondható. Legkisebb levelű juharfánk. Börszerü, színükön élénkzöld, fonákukon fakó-zöld levelei három-karélyúak, három- föerüeJc, csak- nem egyenlő nagyságú s többé-kevésbbé kerekített karélyokkal. Oldalsó két karélyuk csaknem derékszög alatt elálló; ezért a leveliik kissé szélesebb (4 — 7 cm, széles), mint hosszú (3 — 5 cm. hosszú). A kifejlett fák virágzó és termést érlelő hajtásainak levelei ép élüek; csak a meddő bokrok és cserjefák, valamint a sarjúhajtások leveleinek éle egyenetlenül és tompán fogazott. Leveleinek nyelei vékonyak, lemezüknél hosszabbak, gyak- ran kétakkora hoszzúak, mint a lemezük; ezért levelük könnyen rezdülő. Mintegy 2 cm. hosszú terméskéinek kocsána és annak virágzati nyele is vékony, nyelestől együtt 5 — 6 cm. hosszú és gindár. Terméskéinek szárnyai egymástól majd elállók, majd egymást érintők. Nagyon kevéssé különbözik e faj nyugateurópai típusától az a suhtilis, növényföldrajzilag azonban fontos, fajváltozata, a mel}' nálunk az Adria mellékeitől kezdve Horvátországon, Dalmáczia, Herczegovina-Bosznián át Déldunánk völgy mellékeiig, Drenková- tól-Orsováig helyettesíti. Irodalmunkban annyi sokféle, jórészt téves néven szerepel ez a mi ^4cer-ünk, hogy már e tévedések helyesbítésének szabatosabb kifejthetése miatt is, — neveznem kell azt ekképen : 14/b. Acer illyricum (Tausch) Jacq. fii. in Reichb. fl. germ. exc. Hl. (1832) 769. Illyr juharfa. \A. monspessulanum 13. illyricum Tausch in Flóra (1829) p. 551. — A. riimeliacum Borb. Akad. Köziem. XII. (1875)78, — nomen nudum. — A. commutatum Janka in Akad, Közlem. Xn. (1876) 166; Borb. in Természetr. füzetek XIV. (1891) 74, — non Presl Delic. pragens. (1822) 31, cujus stirps Európám calidiorem incolens, a nostra soluni foliis firmiorihus (fructibusque junioribuspubescentibus).distinguerepossumus. — A.ibericum Borb. Akad. Közlem. 77; Borb. in Természetr. füz. 74, — non M. MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 161 B. — A. monspessulanum f. lihurnicum Pax in Engl. Bot. Jahrb. VII (1886) 230; Pax Aceraceae 1902 62, sistit frutices vei surculos steriles, foliis varie dentaiis, nonnuiique subquinquelobis, praeditis.] Különböztetik a franczia juharfától rövidebb és vastagabb levélnyelei, valamint terméseinek rövidebb és vastagabb kocsá- nyai s virágzati nyelei. Terméseinek szárnyai egymástól majd elállók, majd párhuzamosak egymással, majd fedik egymást. Az Adria mellékén terem már Duino és Trieszt vidékén, azután a Karszt dombjain Fiúmétól Dalmácziáig, Boszniában pl. Sarajevo (!) mellett. Várasd megj'ében az Ivancicán (!), a Bánságban főkép Svinica, Plavise\dca és Dubova dombjain; Szerbia számos helyén. Meddő sarjainak, hajtásainak, valamint a marharágta bokrai- nak levele szabálytalanul fogasélűek, sőt néha szal)álytalanul öthasábúak is : ez a csenevész alakja a f. lihurnicum Pax id. h. 8. ábra. Acer coriaeeum B o s c et T a u s c h : a. Ettingshausen nyomán ; b. keszthelyi példány után. (V2 terra. nagys.) 15. Acer ibericum M a r s c h. - B i e b. Flóra taur. cauc. II (1808) 447. Ibériai juharfa. Ezt az Ibériában (vagyis a mai Georgiában), Armeniában és Perzsiában honos fajt nálunk csak mint kerti diszt találhatjuk, így pl. Budapest és környéke diszkerjeiben (Puszta Szt-Lőrincz). Színükön fényes-zöld, fonákukon fakó-zöld, bőrneniű levelei hasonlók az előbbi faj leveleihez, — de kissé nagyobbak. Levél- nyelei elég erősek s vagy akkora hosszúságúak, mint leveleinek lemezei. Fiatal levelei és termései pelyhesedők. Terméskéi jóval nagyobbak, mint az A. illyriciim-éi, vagy 3 cm. hosszúak; mag- tartó részük is nagyobb, elvégre erősen degeszedő; termő- kocsányai erősebbek és főkép csúcsuk felé feltűnően vastagodok. Leveleinek válla hol kerekített, hol gyengén szives; éle három- karélyú és helyenkint 1 — 3 fogú. 16. Acer coriaeeum Bosc et Tausch in Flóra XII (1829) 550. [A. campestre yC^ illyricum Mihi. A. campestre^monspessu lanum Pax: Engl. Bot. Jahrb. XI (1889) 79. A Bormülleri B 0 r b á s in Természetrajzi füzet, XIV (1891) 75.] Börlevelű juharfa. Icon: 8 ábra a, b. 162 SIMONKAI L. E ritka növényfajt kétségtelenül félvérfajnak kell értel- meznünk, a mely az Acer campestre L. és az Acer monspessula- num L. keleti fajváltozatának ivaros egymásra hatásából kelet- kezett. Mivel azonban vadon csupán Sieber és Bornmüller gyűjtötték: Sieber (T a u s c h id. h. 552 szerint) valahol a Karszt hegyvidékein az 1810-es vagy 1820-as években, Bornmüller az 1880-as években pedig a herczegovinai Karszton „Mostar" mellett; és mivelhogy a Karszt vidékén a franczia Acer mons- pessulanum L. juharfajt, annak keleti változata az Acer illyricum Jacq. fii. helyettesíti: ezért szabatosan kifejezve, az Acer campestre X illyricum hybridjéül kell értelmeznünk. Középeurópában vadon nem fordul elő, hanem csupán mint kerti kultivált fácska. A midőn Tausch 1829-ben a Florá-hMi a tudományba bevezette, Bécs és Prága botanikai kertéiben már virágzó, sőt termést is érlelő fácskák voltak belőle. Német- ország dendrologiai kertéiben G. v. S c h w e r i n szerint (Garten- ílora (1893) 232) manap sem ritkaság, még pedig 4 formában, ú. m.: „var. steyiopterum Spach, 1. major, 2. minor Spach; és var. platypterum Spach, 3. macrophyllum Pax, 4. micro- phylum Pax {A. parvifolium Tausch)." Nálunk a „Magyar Nemzeti Múzeumban" levő szárított példányok szerint {Acer S a d 1 e r herb.) a 19-ik század első felében Keszthelyeit kultiválták az ottani botanikai kertben, továbbá Budapesten, az akkori egyetemi füvészkertben (Sándor et J. Kovács exs. !), még pedig abban a formájában, a mely leginkább az Acer parvifolium Tausch név alatt ösmert növény- nek felel meg. Hogy manapság hol kultiválják, Hrról tudomásom nincs; lehet, hogy helytelen nevezet alatt több kertünkben manap is megvan. Az A . coriaceum Bosc et Tausch alakkörét, mint afféle A campestre X illyricum félvérfajét, szabatosan varietásokra és for- mákra szétosztani szerintem lehetetlen. Ha itt mégis két formára osztom azt szét, teszem ezt azért mert már Tausch, a ki élő- példányokat vizsgálhatott, megkülönböztette az .1. coriaceum Bosc et Tausch-tól az ő A parvifoliiim-^kí\ valamint azért, mert abban az 1861-hen megjelent kitűnő műben, a melyet „Ettingshausen Blattskelete'' czimen ismerünk, pontos levélmása van meg levélvázlatban úgy a B o s c-féle Acer coriaceum, mint a Tausch-féle Acer xmrvifolíum {A. creiicum Tratt. Arcliiv. t. 16, — Tausch id. h. 552) eredeti példáinak. Ez az egymásba áthajló két formája : l.f. íí/pica.^.conaceítm Ettingshausen,Blattskelete (1861) 137. ábra;ÍÍÖ; Schneider Laubholzk. 1902 202. ábra; 130. e. A. coriaceum M. 8. ábra a.]. Bőrnemű levéllemezei felsőbb tájukon 3-hasábúak, az idézett rajz szerint csaknem egyenlő nagyságú (de gyakran nem egyenlő nagyságúak a hasábok, ha- nem a középső nagyobb és hegyesebb) hasábokkal; a levéléle a két oldalsó hasábtól kezdve ívesen hajolva a levélnyél felé, MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 163 szélesen kerekítette teszi a levél vállát. Egyébiránt T a u s c h így jellemzi: „A. coriaceum: foliis rigidis, longitudine latioribus, angulato 3 — 5 lobis, denticulatis, glabris, corymbis laxis, alis fructuum erecto divergentibus." 2. f. cretica. [A creticum Ettingshausen Blattskelette (1861) 138. 107 ábra, — non L. Spec. ed. U. (1763) 1497. — A. parvifolium Tausch in Flóra (1829) p. 552. — A. creticum Tratt Archív d Gewachsk. 16 ábra (nonL.), ex Tausch. id. h., — sed icon est primitíva! — .4. coriaceum M. 8. ábra ft.]. Börnemü levél- 9. ábra. Acer Lángi {illyricum X tataricum) S i m k. — a. Láng-fele ; b. selmeczbányai példa. (V2 lerm. nagys.) lemezeinek 3 felső hasábja közül a középső hosszabb is, széle- sebb is a 2 oldalsó szomszédhasábnál; lemezének válla kes- kenyebb és gyengén szíves, felette a levéléle jobbról is, bal- ról is egy-egy öblös tompa foggal, erősebben vagy gyengébben togazolt. T a u s c h id. h. hasábjait igy írja le : ,,Die mittleren Lap- pén fást gerundet, meistens stumpf, und ungieich stunipf gezahnt, . . die Seiten-Lappen sind kleín, oder aucli nur angedeutet". Tausch eredeti diagnózisa a következő: „A. parvifolium: foliis sub 54obís 3-lobisque, obtuse dentatis subconcoloribus, corymbis coétaneis multifloris nutantibus, alis fructuum erecto-divergentibus. — A. cre- ticum H 0 r t. Vindob Tratt. Archív t. 16." 164 SIMONKAI L. E jellemzésnek felelnek meg a keszthelyi meg a budapesti említett kultivált példányok. Gyér virágzata kis sátorozó hugácsTcáik römdnyelüek, meztelenek és felállók; ebben különbözik virágzata az A. illyricum virágzatától. Virágai és termései az A. illyricum-é- lioz hasonlók; ebben feltűnően különbözik az A. campestre- tol. Válltól eredő főerei is az A. illyricum-ra. emlékeztetnek, mert 3 főére az uralkodóan kiképződött, s csak a fejlettebb és nagyobb levelein vesszük észre az alsó 2 vékonyabb eret; de bőrnemü levelei sokkal nagyobbak és más szabásúak is, mint az A. illyricum három karélyú levelei. Fiatalabb levéllemezei- nek fonákán a főerek aprócskán pelyhesedők; kifejlett levél- lemezei színükön fényes- zöldek, fonákukon homályos zöldek és levélnyeleikkel együtt meztelenek. Hajtásai fiatal koruktól kezdve meztelenek. A keszthelyi példányok terméskéin néhány ritka szőröcske is látható. 17. Acer Lángi {illyricum X tataricum) S i m k. — Icon : 9. ábra, a., b. — Lá'ng-/e7e juharfa. [A. montanum Láng exs ! iu Herb. Magyar Nemzeti Múzeum, non Ait. — Huc ex descriptione pertinet: A. Boscii Dippel Laubholzk. II (1892) 420. non S p a c h Hist. nat. vég. phanérog. III. (1834) 88.] Diagnosis. Stirps haec, me judice, ex Acere illyrico et A. tatarico hybriditatis modo orta, adhuc solum ex hortis bota- nicis Europae-mediae (A. Boscii Dippel I. c, non Spack), sic ex hortis botanicis Hungáriáé (Keszthely, Selmeczbánya), est nóta. In hortis botanicis pluribus in formis colitur, nempe apud nos in, forma crebred&nticulata M. [9. ábra, a], et in forma remetéd enticulata M. [9. ábra fig. b.]. Fólia tenuia, chartacea, quintuplinervia, nervis tribus, in lobos excurrentibus, validioribus, supra-subtusque intense viridia; f. crebredenticidatae : sat tenuiter chartacea, saltem dorso villo- sulo-pilosula, petioli etiam villosidi-, laeviter plus-minus triloba vei sub-triloba, ovato-oblonga aut obovata, margine obtuse crebreque denticulata; f. remotedenticulatae : firmior chartacea, adulta rigide-chartacea, late-ovata superne triloba lobo medio majoré, lobis obtuse-acutis, margine. basin (subcordatani) versus^ fere integerrima, in loborum margine denticidis remotis, paucis serrulata, denique cum j^etiolis glabra. Bamula hornotini: f, crehridenticulatae sat dense villosuli, f. remotedenticulatae glabri- usculi, denique glabri rufescentesque. — Flores longiuscule pedun- culati, quam in A. tatarico majoros, illis A. illyrici similiores. Infíorescentia laxa, et pauciflora ; f crebredenticulatae bene pedun- culata, thyrsiformi, erecta et glabriuscula ; f remotedenticulatae evanido-pedunculata, corymbosa, ramis villosulis. Fructus 2 — 2*4 cm. longi dignoscuntur : ab illis A. illyrici praecipue alis majo- ribus, latioribus saepeque pulchre rosaceo-pictis, — contra ab illis A. tatarici, alis pericarpioque minoribus, et pericarpiis sub ala, alae marginem versus non protractis, — sed obtusis. MAGYARORSZÁG ACER- EINEK FOGLALATA 165 Fólia majora 6 — 8 cm. longa, 5 — T cm. lata. Foliorum nervatura non penninervia ab A. tatarico ; foliis viagnis, char- taceis, supras ubtusque intense viridibus ab A. illyrino primo intuitu alieuum. Acer coriaceum, ob foliis illius jam junioribus glabris et coriaceo-crassis, facile ab A. Lángi distinquendum. Jellemzése. A Láng félé juhar fajt^ a melyet Láng Adolf egykori pozsonyi gyógyszerészünk és lelkes botanikusunk nevé- ről, botanikai működése méltatásául neveztem el Acer Lángi S i m k. néven, 1898 júliusában gyűjtöttem — mint akkor előt- tem ismeretlent — Selmeczhánya főiskolai kertjében ; még pedig a f remotedenticulata S i m k. változatában [9. ábra h.]. Később e selmeczbányai juharpéldányomat, az Acer Boscii D i p p e 1 Laubholzkunde II. (1892) 420, 195 ábra nyomán, Acer Boscii- nek határoztam. Most is úgy vélem, hogy meghatározásom helyes volt, és hogy a D i p p e 1-féle A. Boscii imént idézett rajza nem mutat egyel)et, mint az Acer Lángi Simk., egy német- országi gyatra cserjének a meddő hajtását. Ez idén dendro- logiai tanulmányaimat folytatván, és abban az előzékenységben részesülvén, hogy azokat a Magyar Nemzeti Múzeum Növény- tani osztályában, ez osztály irodalmi és herbariumi Jcészletének felhasználásával ott végezhettem : áttanulmányoztam Nemzeti Múzeumunk Acer-gyűjteményét. Itt végzett tanulmányaim közben bukkantam reá néhány virágzó. Láng gyűjtötte ^.cer-példányra, a melyek helytelenül Acer montanum-nak {A. montanum Láng, non A i t.) voltak meghatározva. Láng kultivált eredetű pél- dányainak tanulmányozása közben jöttem arra is rá, hogy sel- meczbányai terméses Acer Boscii D i p p e 1 példányom a L á n g- féle Acer montanum-mal egyazon faj ; de ugyanekkor tűnt ki az is. hogy, az Acer Boscii S p a c h Hist. nat. vég. phanér. III. (1834) 88, egészen más hybrid-faj, mint az A. Boscii Dippel (1892). [Lásd: Pax. Aceraceae (1902) 14; item Schneider Laubholzkunde (1907) 197, 202. fig. 130 c.]. E nyomozások alapján lett új juharfajjá az Acer Lángi [illyricum X tataricum) Simk. — Jellemző tulajdonságai az Acer monspessulanum és .4. tataricum közé helyezik. Ha az egyik ősfaja az igazi ^4. monspessulanum L. volna, akkor csak kerti- hybrid lehetne. Ezt azonban nem hihetem, hiszen nálunk ritka helyt kultiválják együtt az .4. monspessulanum-ot az A. tatari- cum-mal együtt ; inkább hiszem azt, hogy az Acer LÓAigi is miként az A. coriaceum, ott származott valahol a Karszt hegy- vidékein, ott, a hol az A. tataricum bőven jut az A. illyricum társaságába : ezért tartom az A . Lángi-t az A. illyricum X tata- ricum félvérének.. A Karszt vidékein keresendő tehát vadon előjövetele. Föltéve, hogy valóban az Acer tataricum és A. illyri- cum ivaros egyesüléséből származott félvérfaj, legalább is két formáját kell megkülönböztetnünk : olyat, a melyik jobban hasonlít az A. tataricum-hoz, ezt f. crebredenticulata-nak neve- zem {9. ábra a.), és olyat, a melyik inkább hasonlít az A. illyri- 166 SIMONKAI L. cum-hoz, ezt /'. remotedenticiUata-níik nevezem {9. ábra h). Együttesen következőkép jellemzem azokat. Levelük lemeze vékon)% papirvastagságú, ujjas-erű három Tciemelkedö főérrel, szinen-foná- kon élénkzöld ; a f. crehredenticulata-é nyelestől együtt többé- kevésbbé szöszösen szőrös, változó alakú és kevésbbé hasábos^ élén sürün fürészelt; a f. remotedenticulata-é keményebb szer- kezetű rövidebb és szélesebb, élesen háromhasáhú, élén részben épélü, igy a válla felett levő liasábtalan részén, részben egymás- tól eltávolított kevés fogacshával fürészelt, — így a hasábokon ; elvégre az egész levéllemeze, valamint nyele is szinte meztelen. A f. crebridenticulata íiatal hajtásai szöszösek, a f. remotedenti- culata-é csaknem meztelenek sőt elvégre egészen is meztelenek és ver- henyesek. Virágai hosszas kocsányúak, nagyobbak, mint az A. tata- ricum-é, hasonlóbbak az A. illyricum virágaihoz. Laza és kevés virágú wágzata felálló, az a. alaké jókora nyelű, meztelen és fejesbuga-szerü, a h. alaké pedig alig nyeles és szőrös ten- gely zetü sátorocska. Terméskéi 2 — 24 cm. hosszaságúak, pirosló szárnyuk nagyobb és szélesebb, mint az A. illyricum terméskéié, magrejtőjük pedig a szárnya alatt lekerített s nem nyúlik ki a szárny éle felé úgy, a mint kinpílik az .4.. tataricum termés- kéié. Középnagyságú levéllemezei 6—8 cm. hosszúak, 5 — 7 cm. szélesek. Vékony levéllemezei miatt a bőrlevelű .4. coriaceum- mal össze nem téveszthető. p) Italo-similes. Foliis plus-niinus majoribus, quintuplinerviis. 18. Acer hispanícum Pourr. in Mém. acad. toulouse IH. (1788) 305. — Spanyol juhar faj. Az Acer ítalum typusáuak ez a legnyugatibb képviselője Európában — névszerint a Pyrenaeusi félszigeten. A Pyrenaeusi félsziget legdélibb vidékein a melléje sorakozó Acer granatetise Willk. és Acer nevadense (Boiss.) faj változatait sem nálunk, sem Középeurópában meghonosítani nem lehet ; de az A. híspanicum Pourr. megvan nemcsak a mi egyes kérteinkben, pl. Magyar- óvárott, hanem Dippel id. h. (1892) 446 szerint Németország kertjeiben is jól kultiválható. Y^ faj levelei is, terméskéi is kisebbek, mint az Acer italum-éi. Kisebbszerü levéllemezei köményes szövetükkel és szürke foná- kukkal, az Acer pseudoplatanus-YSi. emlékeztetnek, másrészt fel- tűnnek azzal is, hogy három főhasábjuk középsője csak a csúcsa felé durván fogazott, alantabb aztán fogatlan szinte párhuzamos éllel torkollik a tőle hegyes szög alatt elálló és csúcsuk felé szintén tompán fogazott oldalhasábokba. Terméses példányom termő kocsány zata aprón és ráhajlón pelyhes ; terméskéinek mag- rejtő része is gyér pelyhű ; leveleinek fonáka is pelyhes a főbb erek mentén. 19. Acer italum L a u t h. de Acere (1781) 32. — Olasz juharfa. [A. opulifolium Vili. Hist. Pl. dauph. J. (1786) 333. — .-1. opalus Ait. Hort. Kew. III. (1789) 436.] MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 167 Őshazája ennek, a S váj czi- Jurától kezdve, a Nyugati Alpesek hegyi tájain át (Dauphine : Villars), az eme Alpesekkel érint- kező Északnyugati Apenninekig {A. italum : L a u t h.) ter- jed. Levelei nagyobbak, terméskéi is vagy kétszer oly nagyok (3 cm. hosszúak és nagyobb magvúak), mint az A. hispanicum 10. ábra. Acer obtusatum W. K. — a. Virágos hajtás ; b. Terméses hajtás ; c. Kifeslö porzós virág hoszmetszetben ; d. Kifejlett termő; c. d nagyítva; (a, b =*/, term. nagys.) típusáé. Hajtásai és virágzata meztelenek; leveleineh fondka fiatal koron többé-kevésbbé pelyhesedő, de kifejlett korban meztelenedö s fakószínű. Leveleinek három nagyobb felső hasábja csúcson többé-kevésbbé hegyes, élén durván kevés fogú. Levéllemezei 168 SIMONKAI L. hosszának átlagos mérete 6 — 8 cm., szélességének átlagos mérete 6-4—10 cm. Nagyobb termései, valamint leveleinek nagysága, apróbb fogazottsága és könnyebb szövete különböztetik a balkánfél- szigeti A. hyrcanum Fis eh - Mey-től ; másrészt virágzatának meztelensége, nagyobb virágai és fejlett korukban kopaszodó levelei különböztetik a következő fajtól, az Acer ohtusatum W. K.-tól. Hazánkhan kultivált példányát láttam Selmeczbánya arbo- rétumában ; a Magyar Nemzeti Múzeum herbáriumában is van- nak belőle kultivált példányok, Láng és Rochel gyűjtéséből. 20. Acer ohtusatum W a 1 1 d s t. et K i t. in W i 1 1 d. Spec. pl. IV. (1805) 984. — Magyarteng ermelléki juharfa. [A.neapolitanum Teu! Memoire sugliAcere (1846) 13 tab.4. — A. ohtusatum Tenoré. Mem. id. h. 12. tab. 3. — A. ohtu- satum subsp. enohtusatum P a x Aceraceae 57. — A. ohtusatum var. genuinum Pax. id. h. 58; Schwerin in Gartenfl. (1893) 360, 75 ábra. — A. ohtusatum var. anomalum Pax, ex P a x Aceraceae (1902) 58. — A. opulifolium Neilr. Vegetat. Croati en. 214, — non Vili. — Icon bona in Trattinick Archív I (1812) tab. innumerata 21, 1. c. p. 3 sub Nr. 14 commentata. — Vidi etiam spec. sicca Kitaiheliana, in herbario Musei Naturali Hun- garici asservata. A 10. ábra h. rajza Kitaibel eredeti példánya nyomán készült ; e dolgozatban : 10. ábra a., h.]. Ez a karszt-balkáni őshonos fajunk növény földrajzilag ki- válóan jellemzi a Magyar- tengertől északra és keletre kiképző- dött mészhegységek hegyvidéki tájait. Északi határa az üszkok- hegységnél kezdődik (Rude I Szamobor) ; innen a Kulpa mellékein a Éisnyak hegycsoportjába hatol be Crnilug-ig; innen nyugat felé őrszemeket küld Caruioliába (Nános) és Isztriába (Monte- Maggiore) ; azután a magyar-horvát Karszton, az Ogulinmelléki Kleck-hegytöl kezdve :i Velebiten át Dalmácziáig, Albániáig, Dél- Bosznián át (B e c k Flóra iSüdbosn. II. 86) Szerbiáig követhető terjedéskörének határvonala. Dalmácziától nyugatra Itália délibb vidékein is vadon termő erdei fa, hol az Abruzzoktól Kalábriáig több változatban honos ; a legnyugatibb határőr állomása Nápoly mellett van. Tenoré ezt a NápolymeUéki A. ohtnsatum-ot, a Flóra Nap. II. (1820) 372. tab. 100-on Acer neapolitanum neve- zet alatt különbözteti, de nem egyéb az, mint az A. ohtusatum W. K. egy csekély változata. Az Acer italum csoportbeli juharfajoknak növényföldrajzi- lag is, sajátságaik szerint is, az .4. ohtusatum W. K. a törzse, — az a középső törzse, a melyből e csoport többi faja szétágozódik. Nyugat felé ágazódnak ki az A. ohtusatum törzséből az : A. italum és A. hispanicum; kelet felé ágazódnak ki belőle az A. hyrca- num és A. Regináé- Amaliae. Hogy emez ágai közbülső alakok- kal is kapcsolódnak egymáshoz, azt én is észleltem ; de azért MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 1 69 ilövényföldrajzi szempontokból szükségünk van arra, hogy a törzs főágait a törzstől is, meg egymástól is megkülönböztessük. Bükkös hegyvidékeink védettebb és csapadékosabb helyein az A. obtusaium jókora középtermetű fa ; az erőtlenebb és kevésbbé védett Karszton kisebbre nő, gyakran marharágta cserjefa. Will- d e n 0 w id. h. annyiban helyesen jellemzi, hogy ezt mondja róla : „A. foliis levissime quinquelobis obtusis repandis, subtus pube- scentibus . . . fólia . . . subtus pallidiora . . . peduncnli fructiferi pubescentes'' ; de helytelen az a jellemzése, főkép a terméses példányokat illetőleg, a minőket Willdenow is látott (v. s. c. fr.), hogy „corymhi eredi'' : mert már sátorozó virágzatának (corymbus) virágkocsányai is lefelé hajlanak, legalább is a két- ivarii virágaié ; termést érlelő kocsányai pedig megannyian lefelé konyulnak. Terméskéi hegyesebb vagy tompább szög alatt szét- állók ; 3 — 4 cm. hossziíak, magvas részük 8 — 10 mm. hosszú, púposán kidomborodó, igen kemény. Virágai, mint az előző fajé, zöldes-sárgás csészéjűek, csészéjüknél alig hosszabb fehéres szir- mokkal, kiálló porzókkal; de valamivel kisebbek, mint az A. italum virágai. Főfajtáját jellemzi, hogy úgy virágzó, valamint termést érlelő kocsányai erősen pelyhesek ^ (pedunculi . . . pubescen- tes) ; az is kiválóan jellemző, hogy kifejlett leveleinek fakó fonáka is sűrűn, ssinte borzasán pelyhes. Öthasábú leveleinek hasábjai majd kerekítettek, majd hegyesebben kiszabottak ; hasábjainak éle hullámzatosan durván fogazott ; levele válla alig szives ; levélnyelei meztelenek, rügyei alig pelyhesedők. A K i t a i b e 1- féle típusos példányok levélhasábjai, a Willdenow közlötte diagnózisnak megfelelően kerekítettek, néha szinte valami nagy kerekített karélyhoz hasonlók; ellenben a típusos Acer neapoli- tanum Ten. exs ! in Herb. mus. nat. hung; Ten. Flóra nap. II. tábla 100 ; D i p p e 1 Laubholzk. II. (1892) 210 ábrabeli növény- nek a hasábjai mélyebben beszabottak, egyenlő szárú de egyenetlen élű háromszögformán kicsúcsosodók. Ezt a típusos Tenoré- féle növényt legfeljebb, mint: /". neapolitana (Ten.) S i m k. alakot különböztethetjük meg, hegyesebb, hosszabb és keskenyebb levélhasábjai ala])ján, az A. ohtusatum W. K. típusos, kerekített hasábú alakjaitól, — azon megjegyzéssel, hogy Nápoly vidékéről sokkal több típusos A. obtusatum példányt láttam, mint típusos A. neapolitanum T e n.-t. A M. N. M. herbáriumában látható típusos A. neapolitanum Ten. példány terméseinek sem magvas része nem nagyobb, sem szárnya nem szélesebb, mint a K i t a i b e 1-féle típusos A. obtusatum-ok terméseié. Gyűjteményemben megvan ez azAcer obtusatum f. neapolitana Isztriából, a Monte-Maggiore-m\ és Sarajevo vidékéről is. [Acer obtusatum f. neapolitana (Ten.) Simk., a typico ^ Meztelen termés-állású és terméskocsánu fajváltozatát D e g e n Á. gyűjtötte ez idén a Velebiten. 170 SIMONKAI L. A. oUusato W. K., quod ad Neapoliu, praecipue in „Süvis Sta- biariim" [E. Levier exs !) etiam nascitur, diífert soluni: foliis profundius lobatis, lobis qiiam in typico A. oUusato longioribus, augustioribus, triangulari acutatis, Iconem vide: A. neajjolitanum Ten. Flóra nap. 11. tab. 100; Dippel Lanbholzk. II. 210. Habeo hanc formán neapolítanam etiam ex Istria, in declivita- tibus „Monte-Maggiore" septentrionalibus, lectam]. var. bosniacum K. Maly in Dörfler Herb. norm. (1906) 189; Exs. Nr. 4614. (!) — [A. bosniacum K. Maly in Österr. bot. Zeitschr. 1906 p. 95|. — Maly id. h. 189 szerint az A. obtusahim- tól : „durch die kurze Behaarung der Jahrestriebe und Blatt- stiele verschieden" ; a látott példányok szerint azonban nemcsak idei hajtásainak és levélnyeleinek rövid szőrözete, hanem szőrös végrügyei is jellenjzik. Maly Bosniából közli : „in cacumine Oolo Brdo montis Igman 900 — 1200 met. s. m." Kultiválva Budapest mellett a Margit- szigeten gyűjtöttem egy hozzá hasonló példányt, a melynek levéluyelei s'azok töve, a hol a különben meztelen hajtásból kinő- nek, valamint végrügyei is bőven szőrösek. 21. Acer hyrcanum Fis eh. et Mey. Index sem. hort petrop. IV. (1837) 31. — Hyrcan juharfa. \A. intermedium Pancic Sumsko drve. i siblje u Srbiji (1871) 19, 21; Petrovic Additamenta agri Nyssani 1885 46, 47; 8chneider Laubholzk. 1907 235. A. italum subsp. hyrcanum var. serbicum Fax: Engl. Jahrb. VII. (1886) 227. — A. Í7itermedium Panc. apud Borbás: Természetrajzi füzet. XIV. (1891) 73, cum icone in tab. IV, ex specimine enormi delineato. Icon haec demonstrat, tam ob hasin foliorum fere omnium aliquid cuneatam, quam ob ramuli et fructuum figura enormi, formám teratologicam. — A. intermedium var. cordisectum Borb. ifi. h. 73, — est A. hyrcani typus. — Icon A. hyrcani, Dippel Laubholzk, II. 272 non demonstrat spéciéi typum, sed formám A. hyrcani f. tomentellí Pax quaedam cultam, folio enormiter longe petiolato.] Tipusos alakjaiban hazánkban sem vadon nem honos, sem kultivált példányt nem láttam belőle. Eredeti lelőhelye Perzsia északnyugati részén a Kaspi tenger mellékén emelkedő Talysch hegység erdős-cserjés formáczióiban van (F i s c ii. et M e y. 1. c). Az az Acer hyrcanum., a melynek példányát a Talysch hegy- séggel szomszédos Armeniai-felföldröl exsiccatákban láttam, teljesen megfelel Fischer et Meyer eredeti diagnózisának : „A. foliis glabris, subtus glaucis ad axillas nervorum barbatis, suborbiculatis, cordatis (rectius : plus-minus cordatis, — ex B o i s s fl. or. I. 905) quinquelobis, lobis obovatis incisis dentatisque acu^ tiusculis : corymbis fructiferis subsessilibus nutantibus ; pedicellis glabris, fructibus glabris rotundatis, alis obovatis erecto-conni- ventibus." Az A. hyrcanum ezen eredeti diagnózisával, valamint azzal az említett Talysch-Yiáéki példányával, a megkülönböztet- MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 171 hetetleuségig" egyeznek azok a szárított A. intermedium P a ii c. példányok, melyeket Szerbia Nis vidékéről tanulmányoztam. Az Acer intermedium Panc. ex diagnosi! Schneider 1. c. ezért nem egyéb, mint a Balkánfélsziget felsőbb, de már elég enyhe éghajlatú tájainak, azon keleti jellegző növényfaja, a mely Dél- szerbiától kezdve, Bulgárián át a Talysch hegységig vonul, mint kiváló keleti növényföldrajzi jelenség, s a melynek faji nevéül az Acer hyrcanum Fis eh. et Mey. marad érvényben. E típusos A hyrcanum Fis eh. et Mey. levelei vékonyas szövetük mellett is elég hemóny lemezüelc ; sziníikön élénkzöld, fonákukon szürkeszínű és keményes erezetű levéllemezei csupán a föerek torkolatainál pelyhes-szakállasok^ vállukon alig, vagy csak gyengén szívesek ; 3 — 5 hasábjuk élén, így a 3 felső hasáb élén, alig fogacsoltak, inkább 1 —2 öblösen kiszabott nagy fogba kinyúlók, s e hasábjai mintegy félakkora szélességüek, mint az A. ohtusatum szöszösen pelyhes fonákú és sűrűbben is fogacsolt elég széles levélhasábjaí. Terméskéinek magvas része csaknem felé- nyivel kisebb, mint az A. ohtusatum terméskéié, szárnyuk is kisebb. Levéllemezének hasábjai gyengén tompán kihegyezettek. Hegyesebbek azoknak, a nálunk is helyenként kultivált példá- nyainak a levélhasábjai, a melyeket fonákukon pelyhesmezű levelei miatt a következő tudományos jelzéssel nevezünk : A. hyrcanum f. tomentellum P a x (1886) ; P a x Aceraceae (1902) 59. §. 7. Panículata. Virágjok szerkezete olyan, mint az előző csoporté ; virágzatuk felálló híga (panicula). Ujjas erű leveleik 5-főerűek. a.) Kinai típus. 22. Acer truncatum B u n g e : Mém. sav. étrang. Peters- burg n. (1831) 84; Schneider Laubholzk. VI. (1907) p. 223 fig. 150 d., p. 224 fig. 151 1. m. — Vállaegyenes juharfa. Egy leveles ágacskáját ábrázolja a 11. ábra. Oshonában.. Kina északibb részein, mintegy 8 m. magasságú fa. Igen jól tenyészik nálunk is, úgy hogy láttam már belőle 5 — 6 m. ma- gasságú fákat is. Sajátszerű lombja miatt igen feltűnő kertidísz. Papirvékony- ságú, de azért feszes levéllemezei színükön, fonákukon egyaránt élénkzöldek, színükön-fonákukon meztelenek, még fonákuk főerei- nek érzugaiban is alig van 1 — 2 szőrcsomócska. Feltűnővé teszi mélyen 5-hasábú levéllemezeinek egy oly részarányos ötszögbe beképzelhető hasábos idoma, a mely 5-szögnek az alapvonala rendszerint a leghosszabb, és a mely alapvonalat a lemez egye- nes vagy a nyéltől kezdődőleg kissé hátrahajlított válla-éle jelzi. Levéllemezének két legalsó és legkisebb, de azért kihe- gyezetten kinyúló hasábjának csúcsába e hasábok főére csak íves hátrakanyarodással futhat be. A nálunk kultivált példányok levéllemezei csak mintegy 5 — 6 cm. hosszúak és vállon 6 — 7 cm.; legfeljebb 7 — 9 cm, szélesek ; levélnyelei vékonyak, szabad szem- 172 SIMONKAI L. mel mezteleneknek látszók, de gyengén lilás színezettel ellátottak. A rövid nyéllel is fényt érő leveleik nyele a lemez hosszánál nem nagyobb ; ellenben azon leveleiké, a melyek csak úgy kaphatnak elegendő fényt, ha levélnyeleik hosszúra megnyúlnak, — azok vagy kétakkorák, mint a lemez hossza. Hajtásai is meztelenek, világosbarnás, kissé hamvas színe- zettel. Termését nem láttam ; de Schneider idézett rajza (m.) szerint, csaknem hegyesszög alatt szétálló terméskéi 3 cm. hosszúak, és szárnyuk nem nagyobb, mint az 1 cm. széles és szárnyuk külső éle felé erősen kihegyesedő, mintegy 2 cm. hosszú magvas részük. Terméskéik e szerkezete több északamerikai Acer^ így pl. az A. saccharinum L. terméskéire emlékeztet. 11. ábra. Acer truncatum Bunge. (V2 term. nagys.) P) EurojM-oriensi típusok. 23. Acer-platmioides L. Spec ed. 1. (1753) 1055. Korai juharfa. [A. j^if^icL'f^oides Lumnitzer* Flóra posonien, 1791 p. 457, et A u c t. Hnng. — Icon : in Fekete et Mágocsy Erdé- szeti növénytan II. (1896) 760 fig. 356 sed nostrae stirpis fructus sünt aliquid angustiores, alisque longioribus praeditis sünt.] A 12. ábrán a típusnak, meg a var. palmatifidum T a u s c h változatának levele van lerajzolva. Kzt a főkép középeurópai, de Délboszniában és északibb Európában is honos („Habitat in Európa boreali" L. 1. c) juhar- fajt, gyors növése, szép és árnyékot nyújtó lombja miatt, vala- mint azért is, hogy tavaszkor, virágzása idején — úgy április 20 — 30-ika táján — sok mézet és virágport gyűjthetnek levél- fakadás táján már kifejlett, sárgászöld bugás virágzatainak a virágaiból a méhek, — széltében tenyésztik hazánkban. Kertészeti,, MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 173 mutáczió-féle, kiválogatott érdekes változataiból főkép két for- máját kultiválják, ú. m. a f. Schivedleri K. K o c h Dendrol. I. (1869) 530 legalább fiatalon pirosló levelű színváltozatát ; vala- mint a var. palmatifidum T a u s c h in Flóra XII. (1829) 548. változatát, a melynek levéllemezei csaknem a levélnyélig (sőt egészen a levélnyélig is) be vannak hasogatva, és a melyet kerté- szeink Acer palmatum (Hort, non Tliunb. fl. jap. 161) néven kultiválnak. Budapest kertészeti honosításaiban, főkép a tudományos czélú kertekben, sok más kisebb jelentőségű alakját is kultiválják. Ezek közül a gömbölyded koronájú A. jjlatanoides glohosum Hort. ajánlható kultiválásra; de az A. platanoides heterophyl- lum Hort., az A. 'platanoides laciniatuni (A i t.) H o r t. ; az A. crispum Lauth. {A. platanoides cucidlatum Hort.) már csak furcsa elváltozások, de nem kerti díszek. Hegyvidékeink erdeibe az A. platanoides L. főkép ott vegyül be, a hol a tölgyes erdő érintkezik a bükkös erdővel. Talajt nem igen válogat, sőt az éghajlat változásai szerint, néhol már 280 m., másutt pedig 1160 m. magasságban is díszlik erdeink- de nagy tömegben sehol sem láttam. Sátorozóii bugás virágzata, az épen lombba fejlendő fiatal leveleivel együtt mirigyszőrős ; kifejlett példányain nemcsak a hajtása meztelen, hanem a termés állása is, valamint a 7-erű többnyire 7-hasábú levéllemezei is, — eltekintve 7 főerük sza- kálas egybetorkollásaitól. Színen és fonákon zöld levéllemezeinek hasábjai és öblösen kiszabott kevés foga, árhegybe kinyúltak. Terméskéi nagyok, 4 — 5 cm. hosszúak, rendszerint egymástól elálló szárnyúak ; magrejtöjülc tojáskerekded lapos koronghoz hasonló, és nem olyan csúcsú, mint a Kina-amerikai típusoknak a szárny pereme felé ékfornián kihegyesedő magrejtőié. Boglyas, árnyas koronájú, mintegy 25 — 28 m. magasságra megnövő fa. 24. Acer Dieckii Pax: EngL Bot. Jahrb. XVI. (1892) 402 ; P a X Aceraceae 49. — Dieck-féle juharfa. [A. pdatanoides var. integrilobum Z a b e 1 Gartenflora (1887) 431. f. 107, 108; Dippel Laubholzk. II. (1892) 450, 213. ábra. A. Lobelii X platanoides K o e h n e Dendr. (1893) 382.] Nálunk is kultivált, kerti származású hybrid. Levéllemezei vállon kevésbbé szívesek, levéllemezének hasábjai szélesebbek és kevésbbé fogazottak, mint az A platanoides-éi. 25. Acer Lobeli T e n. Cat. hort. neapol. app. alt. (1819) 69 ; Atti acad. napol. Hl. (1831) t. 1 ; Fl. napolit. V. (1835—36) 291 t. 199. — Schneider Laubholzk. VH. (1907) 152. ábra f. g ; 153 ábra, g. h. i. — Lobel-féle juharfa. Ezt a Nápoly-melléki Acer-t Fiume vidékén kultiválják, egyes díszkertekben. Levelének szine-fonáka élénkzöld, levél- lemezeinek válla kerekített, válla felett rendszerint habosan-fogas élű felső részén 3 jól kihegyezett hasábbal. Meztelen leveleinek csak a főerei zugaiban vannak szőrcsomók. Termései jóval Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, 4. füzet. 15 174 SIMONKAI L. kisebbek, mint az A. platanoides-éi, a melyekkel alakban külön- ben megegyeznek. TermésMi szárnyának erei a magrejtő felüle- tén is végighúzódnak. 26. Acer. varhossanium (campestre X Loheli) S i m k. — Sarajevoi juharfa. [Acer. campestre var. varhossanium K. Maly: Dörfler Herb. normálé schedae (1906) 190; Exs! ibidem No. 4617. A. campestre X Loheli S i m k.] Ekkorig csupán Sarajevo mellékéről, a Trehevié hegyről ösmeretes, a hol egy, mintegy 8 m. magas fa díszlik belőle. E ritkasága hybrid származásával magyarázható meg. Kerti szár- 12. ábra. a. Acer platanoides L. ; b. var. palniatifidum T a u s c h levele. (V3 term. nagys.) mazású félvér-fajnak tartom, a mely az A. campestre és A. Loheli kereszteződéséből keletkezett. Többnyire háromkarélyú., ritkábban öthasábú levéllemezei megegyeznek az A. Loheli levéllemezeivel abban : hogy szövetük vékony, szinök-fonákuk élénkzöld és a főerek egymásba torkollásá- nak fehér szörözetű zugaitól eltekintve, meztelen ; hogy hasábjaik éle., valamint a lemez töhhi éle is csaknem éj), legfeljebb kissé hullámzatos ; különböznek azonban az A. Loheli lemezeitől abban, hogy nem fényesek., hanem homályos-zöldek és hogy hasábjaik nem árformán kihegyezettek., hanem tompahegyüek. Egyenes-szög alatt elálló szárnyú lapos, meztelen terméskéi (hosszuk átlag 3 cm.) is hasonlítnak az A. Loheli terméskéihez ; de magvas részök az A. campestre terméskéinek megfelelőbb, mert a terméske szárnya MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 175 a magrejtő felett, annak ketté válási vonaláig nem szárny, hanem csak vonal alakjában van kifejlődve; és mert a szárnyuk ere- zete nem folytatódik kiemelkedetten a magrejtő felületén, hanem annak szélén elmosódik. Terméskéinek e szerkezete s azok aránylag szélesebb magrejtő része, teszik csak az Acer campestre- hez hasonlóvá. Levele nem hasonlit semmiféle Acer campestre leveléhez sem. Mivelhogy ekkori tudomásunk szerint az A. Loheli T e n. csupán Nápoly mellékén otthonos, Boszniából eddig mint vadon termőt nem ösmerjük : ezért nézetem szerint az Acer campestre X Loheli M. hybridet, vagyis az Acer varhossanium (Mai y) juhart, kultnr-hybridnek kell tartanunk. 27. Acer laetum C. A. M e y. Verzeich. Kaukas. Pflanz. (1831) 206. — Csinos juharfa. [A. laetum var. colchícum 2. viride (Hesse) Schwerin Gartenfl. (1893) p. 459. — Icon : D i p p e 1 Laubholzk. II. 456, 217 ábra; Schneider Laubholzk. VII (1907) 224. 151. ábra. h. i.] Őshazájában, Kolchisztól kezdve, a Kaukázus és Örmény- felföld hegyi erdein át a perzsiai Elbrus-ig, mintegy 20 m. ma- gasra megnövő fa. Nálunk is magas, terebélyes fává fejlődik, így Budapesten és Selmeczbánya főiskolai arborétumában. Fényesen zöld, meztelen, véknyas szövetű levéllemezei 5 — 7 hasábúak, különben ép éllel és árhegybe kihegyezett hasábokkal. Válla- melléki érzugai fehéren szakálkásak. Levelének válla szives, ivformán elhajló ép válléllel. Levele vallanak e szabása különbözteti meg szembeszökően az A. Loheli Ten. és az A. pictum Thunb. levéllemezeinek alakjától. Mintegy 3'5 cm. hosszú terméskéinek szárnya nem nyúlik be a magrejtő kettéválási vonaláig, mint áz .-1. Loheli-é; magrejtő részük pedig nem hegyesedik ki a szárny külső éle felé, — mint az A. pictum-é. Éghajlatunk alatt igen jól tenyészvén, csinos szabású lombozata ajánlatossá teszi kér- teink díszfájául. 28. Acer campestre L. Spec. ed. 1. (1753) 1055. — Fodor juharfa. [A. campestre Lumnitzer* Flóra posonien. 1791 457. Diószegi et Fazekas Magyar füv. könyv (1807) 251.] Oshonossága elsősorban Középeurópát illeti; de nemcsak Közép-, hanem délibb Európában is honos, — nálunk Dalmácziáig. Linné id. h. szerint pedig „Habitat in Scania et australiori Európa". Dombvidékeink tölgyes regióját jellemző, talajban nem válogatós cserjefa. Színen és fonákon zöld levelei nem fényesek, 3 — 5 hasábúak, egyébként nagyon változó szabásúak, de átlag véve mégis tomp)án hasáhosaJc, itt-ott kevés tompa foggal. Leve- leinek és terméseinek meze is változó; mert egyes változatainak levele is, termése is meztelen, más változatainak levele is, ter- mése is bőven pelyhes. Igen jellemző reá terméskéjének lapos koronghoz hasonló magrejtője s terméseinek egész szerkezete; de 15* 176 SIMONKAl L. az nem jellemző reá, hogy terméskéinek szárnya csaknem épszög alatt áll-e el, vagy felfelé emelkedik [A. marsicum Guss. Pl. rarior. 1826 375); A. marsicum f. corniforme Borb. ap. Schwerin: Mitteil. deutsch. dendr. Ges. (1901) 62.], vagy pedig sarlósán legörbül {A. campestre v. falcatum Reinecke Mitteil. thüring. bot. Ver. II (1892) 11; A. campestre Fekete et Mágocsy Erdészeti növényt. II (1896) 753, fig. 353.). Domb- vidékeink közönséges juharfája lévén, sokféle változatú, sőt gyakran alakulnak rajta terratologiai elváltozások is. Ilyen a parafás ágú változata [.-1. campestre ramulis siiberosis], ilyenek a bogárszúrta levelű vagy termésű és a marharágta egyedei, a minő marharágta az A. campestre v. saniculaefolium Borb. Természetr. fűz. XIV. (1891) 79. Ezeket a terratologiai abnor- mitásait kellő értekük szerint megbirálni szükséges immár, a midőn azokat mint varietásohat^ vagy formákat a külföldi acero- logusok megannyi külön tudományos név alatt tárgyalva, még le is rajzolják. A terratologia körébe való az a jelenség is, hogy némely termése nem 2, hanem 5, 4, vagy még több terméskéjü. Nagy alakkörének változatait helyesebb a levéllemez meze szerint két főcsoportra osztani, úgymint I. piUfolia és II. glahrata osztani, semmint termésük meze szerint : I. hebecarpum P a x Aceraceae (1902) 55 és 11. leiocarpum P a x Helyesebbnek tar- tom az én felosztásomat azért, mert a glahrata csoport törzs- képviselője, az Acer glahratimi (Wimm. et Gr ab.) keleteurópai typus, a mely a Kaukázustól [Sagoda : légit exs ! Hollós László), Középoroszlionon át (Tula: exs! in Magy. Nemz. Múzeum) ter- jed el Alföldünkig (Nyirbátor : légit exs ! B e r n á t s k y) és Budapest meg Dömötöri dombjainak erdeiig, terjedése legészak- nyugatibb határát pedig Sziléziában éri el: holott a pilifoUa csoportbeli Acer campestre-k nyugateurópaiak s ott fejtik ki változataik sokadalmát. Linné diagnózisából: ^A. campestre foliis lobatis obtusis emarginatis" nem olvashatjuk ki, vájjon ő csupán csak a szőrös levelű változatokat látta-e; de abból az általa jelzett terjedés- köréből „liabitat in . . . australiori Európa" kétségtelen, hogy a Linné Acer campestris-e szőröslevelű (pilifolius), — mert délibb- Európában csupán a szőröslevelű Acer campestre honos. Erdészeti szempontból csak mint aljafa becses; kertészeti szempontból pedig gyepünek igen hasznavehető. I. PilifoUa. Levelük fonáka pelyhesen szőrös. a) A. molle Opiz Flóra VH. 1. Beilage (1824) 83. — [A. campiestre var. hebecarpum D C. Prodr. I (1824) 594. — A. cam- pestre var. inllicarpum Láng Sylloge soc ratisb. I (1824) 187. — A. campestre var. eriocarpum Opiz Flóra VIII. (1824) 1. Beil. (1824) 82. — A. campestre var. lasiophyllum Wimm. et Gr ab. Flóra schles. I (1827) 365. — A. campestre var. mollis- simum Tausch Flóra XII (1829) 547. — A. tomentosum v. serotinum Kit. Linneaa XXXIl (1863) 552. — A. campestre MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 177 V. hirtivalvum Borb. Természetrajzi füzet. XIV (1891) 77. — A. campestre var. oxytomum Borb. id. h. 78. — A. hungaricum Borb! seii A. hrachypterum Borb! (non Spach) id. h. 76; Icon tab, IV. Nro 2, excepto folio infimo triplinervi, — est solum A. molli Opiz morbositas, ob fructibus insecto inficiatis, — alis ideo monstrose abbreviatis.] Levelének főként fonáka és nyele pelyhes, virágzatának és termésállásának ágazatai is, de különösen magrejtöi apróbban vagy erősebben pelyhes szörüek. Termései majd egyenest elálló, majd felálló, majd sarlósán lehajló szárnyúak: néha egyazon cserjefa ágain ; és majd apróbban pelyhesek, majd szőrösen bor- zaspelyhűek. Levéllemezeinek alakja is egyazon cserjén vagy cserjefán majd 5 karélyú, szives vállal, hullámzatos éllel, majd csak 3 karélyú, illetőleg hasábü. kerekített vállal és fodrozat- lan éllel [A. campestre v. suhtrilohum Uechtr. et Sint. Kanitz Plánt. Romániáé (1880) p. 188). Típusosnak azt az alakját kell tekintenünk Linné diagnózisa nyomán, melynek levélkarélyai tompa, szinte kerekített csúcsúak; a karélyaik csúcsán erősebben kihegyzett levelű alakoknak a neve: A. cam- pestre v. oxytomum Borb. Természeti*, füz. (1891) 78. [A. cam- pestre v. acutilohum Pax (1889), — certe etiam Taiisch (1829) ex2)arte.]. Meddő bokrainak vagy pedig meddő hajtásainak levél- lemezei néha mélyen beszabdaltak, tenyeresen behasgatottak, ez alakjainak a neve: A. campestre v. pahnatifídum Tausch Flóra (1829) Ő47. [A. camjjestre v. palmatisectum Celak. Prodr. (1875) 538]. b) A. austriacum Trattinick Observ. bot. fasc. I (1811) 5; Tratt. Archív gewachsk. (1812) 1. tab. 6. [A. leiocarpum Opiz Flóra VII (1824) Beil. I. 82. — A. haplolobum, et .1. heterotomum Borb. Természetr. füz. XIV (1891) 75. — A. austriacum f. trichopoda Borb. Békésmegye fi. (1881) 94.] Termései [microcarpum, et mocrocarpum) és levelei alak- jában éppen olyan változó, mint az .1. molle Opiz; de külön- bözik tőle abban, hogy terméseinek magrejtője meztelen^ és hogy virágzati ágazatai termése érlelésekor lekopaszodnak, valamint levélnyelei is meztelenek lesznek. Kisebb virágú, de egyszersmind kisebb termésű ahikjai, a minők Budapest és Déva dombvidékén is teremnek, megfelel- nek az A. campestre v. coUinum Wallr. D C. Prodr. I. (1824) 594 „fructibus glabris, foliorum lobis obtusis floribus minorihus"' diagnózisának. Ennek a v. collinum Wallr.-nak a szinonimjai: A. campestre var. microcarpum Tausch id. h. (1829) 547; ^1. cam- pestre V. microcarpon M a s n e r Flóra VII. (1824) Beil. I. 82. Mélyen beszabdalt levelű példányai ennek is meddők, s ezek neve: A. campestre v. pjalmaiifidum Tausch 1. c, {A. campestre V. sanicidaefolium Borb. Természetr. füz. (1891) 79.] 178 8IM0NKAI L." TI. Glabrata. Levelük fonáka a föerek zugait kivéve mez- telen, sőt virágzati ágazata is meztelen. c) A. glabratum (Wimmer et Grabovski FI. siles I. (1827) 365 pro var. A. campestri) Braun: A. Kerner Schedae Ví (1893) 10. Nro 2036. exs! Baun. [A. campestre var. hederifolium B o r b. Természetr. füz. (1891) 78, — fide speciminum in loco classico a H. Braun lectis! — A. Bedöi BorbI Vasmegye növ. földr. és fl. 1887 p. 267; Természetr. füz. 1. c. 79. tab. IV. Nro 3., — est nil aliud quam anomalitas teratologica, A. glahrati fructuum aHs ob semi- nibus insecto inficiatis, monstrose evolutis, crispo-incurvis.] Az A. campestre v. hederifolium Borb. levéllemezei hegye- sebb és épebb hasábúak, mint az u. o., a Bécs melléki Práter- ben is termő tipusos A. glahratum-é. Az A. Bedöi Borb. leve- leinek szabása megfelel a tipusos, tompás karélyú A. glabratum leveleinek, — de bogárszúrta termései idétlen szárnyúak. Egyéb- iránt manapság, az az egyetlen, klasszikus A. Bedöi Borb. cserjefa-példány, a mely a Zugligetben, egy árkolt völgyelés védett kezdeténél termett, — kipusztult. 29. Acer Visianii Nymán Consp. 1878 p. 135. Visiani- féle juharfa. [A. macropterum Vis. in Mem. istit. Vénet. IX (1860) 175 tab. VI; Vis. Pl. serb. pemptas 1860 p. 11. tab. VI., non Guss. nec Heer. A. Heldreichii fl macropterum Pax Engler Bot. Jahrb. VII (1886) 194; Pax Aceraceae 1902 16. — A. Visi- anii var. Pancicii, Maly, Dörfler Herb. norm. Schedae 1906 p. 189. — A. Visianii f. trichocarpum Maly exs! id. h 188. Nro. 4613]. Elég erős szövetű, mélyen öthasábú levelei az A. pseudo- platanus var. acuminatum Tausch leveleire emlékeztetnek; de azoknál valamivel kisebbek és csaknem meztelen fonákukon, még inkább azonban színükön, élénkebb zöldek. Nem helyezhető az Acer pseudoplatanus csoportjába, — mert levélhajtáskor fej- lődő virágzata felálló, rövid és sátorozó buga. Az A. Heldreichii Orph.: Boiss Diagn. 2. ser. V. (1856) 71 tipusos alakjaitól, a melyek Görögország melegen mesotherm éghajlata alntt (Par- nassus, Kylene) tenyésznek, csupán kevésbbé börnemü kevésbbé bevágott, valamint szélesebbljlevélhasábú levéllemezei különböz- tetik, ezt a nálunk is kultiválható, Hercegovina, Bosznia, Szer- bia, Bulgária balkáni hegyvidékein pedig őshonos A. Visianii-t. Mint díszfát főkép Budapest kertészeteiben tenyésztik. Terméseinek szárnyszélessége igen változó; valamint vál- tozékony abban is, hogy fiatal terméskéi főkép a magrejtő részükön meztelenek-e (v. Pancicii Maly id. h ) vagy pedig pely- hesedök (f. trichocarpum Maly 1. c.) Boissier a tipusos Acer Heldreichii-t a Flóra orientális I (1867) 949 lapján a követ- kezőkép jellegzi: „ovario piloso, samaris pilosiusculis" ; tehát a tipusos A. Heldreichii terméskéi is, többé-kevésbbé szőrösödők. MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 179 Az Acer Visianii f. trichocarpum Maly eredeti boszniai lelőhelye: „In pineto prope Kasidol ad pedem montis Jahorina planina, 1400 — 1500 met. s. m. § 8. Racemosa. — Virágjuk szerkezete s a levelük erezete olyan, mint az előző csoport növényeié, — de a virágzatuk fürt. E csoport magyar neve: Jávorfa. a) Fürt felálló. 30. Acer rufinerve S i e b. et Z u c c. Abh. akad. Mün- chen IV. 2. (1846) 155; Pax Aceraceae (1902) 69. — Röterü jávorfa. Ezt a japáni honosságú és magasra növő juharfajt, közép- Európa kertéiben sikerrel kultiválják; nálunk a „Magyaróvári gazd. akad." 1886-ban kiadott „Főárjegyzéke 2 old." közlése szerint 1886 őszétől kezdve, mint „Újdonságot és ritkaságot elárusításra kínálták. Budapest kertészeteiben ekkorig nem láttam. Kultivált példányaink hihetőleg mind az A. rufinerve f. albo- Uveatum Hook. f. in Bot. mag. (1869) tab. 5793 alakváltoza- tának felelnek meg. Ezt a formáját jelzik Magyaróvárról is. (5) Fürt lelógó és hosszú. 31. Acer glahrum Torr. Ann. Lyc. New-York II. (1826 — 28) 172. — Meztelen jávorfa. Ezt a nyugat- éjszakamerikai honosságú, s közepes magas- ságra megnövő juharfajt, szintén a „Magyaróvári gazd. akad." 1886-ban kiadott Főárjegyzéke 2. oldalán közlik legelsőbben kerti kultúráinkból. Évek óta és pedig sikerrel kultiválják Budapesten is, a gellérthegyi Kertészeti-intézet arborétumában. Van ott egy 4 méter magasságú fiatal fa, mely eddig még nem virított ugyan, de azért hatalmas levelű lombjával feltűnő dísze a kertnek. Valamennyi juharfánk között ez kezd legkorábban lombot hajtani ; az idén (1908) már ápr. 17-én ki volt terülve fiatal lombja. Levelei hasonlók az Acer subobtusum (DC.) leve- leihez, de nyelestől együtt meztelenek, eltekintve fonákuk elvégre lekopaszodó fő ereitől, valamint az érzúgok apró s fehér szőr- csomócskáitól. Kultiválása — kerti-díszül — ajánlatos. 32. Acer pennsylvanicum L. Spec. ed. 1. (1753) 1055. — Pennsylvaniai jávorfa. [A. canadense D u h a m e 1 Traité arb. I (1755) tab. 12. — A. striatum Du Roi Harbk. I. (1772) 8 tab. 1. — Icon etiam in Sargent SUva II (1891) 85, tab. 84, 85.] Kérteinkben igen jól diszlő cserjefa; de 6 — 7 méter magas- ságú fákat is látni belőle, régibb kérteinkben nem ritkaság. Kiváló kerti disz. Oshonában, a Pennsylvaniával érintkező Dél- 180 SIMÜNKAI L. Kanadában és innen délfelé terjedőleg az Alleghany hegység Georgiát is érő határáig 12 m. magasra is megnő. Derekának és nagy ágainak sima, szürke kérge hosszában fehéren csikós; fiatalabb hajtásainak kérge verhenyes-barna. Vékonyszövetü, színen-fonákon élénk-zöld, sok mellékerü és a ver- henyes főbberek mentét meg zugait kivéve, — elvégre meztelen nagy levéllemezei vállon csaknem kerekítettek. E levelei élükön fürészesek felsőbb részükön pedig 3 nagy, vékony árhegybe kihe- gyzett és hegyesen fűrészelt hasábra beszabottak. Hosszú fürtben lelógó mezleien terméskéi hosszú fürtjéhez valamint nagy leve- leihez arányítva elég kicsinyek, mintegy 2'5 cm. hosszúak, a számyszegélyébe kicsúcsló magrejtővel és tompa, csaknem egy- közes élű, 5—6 mm. szélességű sápadt szárnyacskával. Virít Budapest vidékén már május első napjaiban^ termései július elején már csnknem egészen kifejlettek. 33. Acer macrophiillum Pursh Flóra americ, sept. 1. (1814) 267; Sargent Silva Il'(1891)89. tab. 86. 87. — Oregoni jávorfa. Oshonában, a Pacific-Eszakamerikában, Alaskától kezdve Kaliforniáig, de különösen Oregon államban gyakori fa, a hol 25 — 30 m. magasra is megnő. Hihető, hogy délibb vidékeinken nálunk is tenyészthető kertidísznek ez a gyönyörű levélszabású és gyakran igen szép nagy leveleket fejlesztő fa. De Selmecz- bánya arborétumából, a hol kultiváltál^, manap már kipusztult. Mélyen 5-hasábos leveleinek öblözötten nagyfogú szabása inkább ismerhető fel rajzokból, — mint az leírásból lehetséges. 34. Acer pseudoplatanus L. Spec. plánt. ed. 1. (1753) 1054. — Középeurópai jávorfa. [A. pseudoptlatanus Lumnitzer Fiora posonien. (1791) 457. — A. pseudoplatanus var. obtnsangulum, var. subparalel- lum., atque var. grandicorne Borb. Természetrajzi Füzet. (1891) 71., 72. — A pseudoplatanus var. acuminatum, et ,var. tomentosum T a u s c h in Flóra XII. (1829) 548 — ^4 pseudoplatanus var. subtruncatum Pax: Engl. Bot. Jahrb. VII. (1886) 192, et f. mollis Beck Flóra v. Niederösterr. II. (1892) 582. — A. Dittrichii Ortm. Opiz nomenc. bot. (1831) 42. — A. pseudo- platanus V. Borbásii Blonski Magy. bot. lapok 1903 p. 82. - — A. villosum Borb, Természetrajzi Füzet. (1891) 71, non Presl. Delic. prag. (1822) 31; Flóra sic. (1826) 194; Guss. Florae sic. syn. II. 2. (1844) 643 ; speciem nam suam Presl. 1. c. „racemis erectis"' dignovit. — Icon stirpis typici (formám : Dittrichii Ortm. representans) invenitur in: Fekete és Má- g ó c s y Erdészeti növénytan 11. (1896) 745.] Hegyvidékeink bükkös regióját jellemző hatalmas fánk, melynek sudara megnő 40 — 45 méter magasra kúposán, boglyas koronát, és 15 méter átmérőjű vastag derekat is növesztve. Hegyvidéki népünk becsüli a jávort, és nem egy hegyünket nevezte el jávor-hegynek. A megbecsülésre nemcsak hatalmas termetével szolgált reá, hanem reá szolgál igen értékes, köny- MAGYARORSZÁG ACER-EINEK FOGLALATA 181 nyen megmunkálható, lemezekre hasítható sséj), fehér, gyakran eres fagesztjével is. Fontos faipari anyagul szolgál. Alföldi városaink kertjeiben, fásításaiban, kultiválva is elég jól fejlődik. Az Acer pseudoplatanus fajtái közül a Linné vélte típusos fajtával és annak a Linné óta megkülönböztetett formáival foglalkozom itt elsősorban ; délibb vidéki a tölgyes régiót jellemző fajtájával, az Acer subohtusum (DC.)-mal, mint proles-sel, alább fogok fog- lalkozni : noha az a jellemzés, a mely az A. pseudojjlatanus L. típusos fajtáját illeti meg általánosságban, reá illik délibb faj- tájára is. Az Entomophila szakaszba tartozó Acerek közt ez az egyet- len őshonos fajunk, délibb fajtájával egyetemben, a melynek billengekből összetett, hosszú és hengerded virágzata, lelógó fürt. Pártás virágai aránylag kicsinyek, sárgás-zöldek. Levéllemezei jókora nagyságúak, szabályszerint öthasábúak (háromhasábút hazánkból nem láttam), meglehetősen vastag szövetűek. mintegy félig bőrneműek, fonákukon halvány vagy fakószínvíek ; lemeze hasábjai íompacsúcsúak, sohasem árhegyűek. Termései nagyok, szárnyastul együtt nagyobbak még, mint az A. platayioides L. termései is ; valamennyi őshonos Acer-fajaink termései közt a legnagyobbak. Eg}^-egy terméskéje 45 — 60 mm. hosszú, 15 — 20mm. széles szárnynyal. Megrejtője azonban csak félakkora széles, mint az A. pilcLttt'noides lapos koronghoz hasonló magburka ; e 7nag rej- tője tojásdadan degesz és szárnya pereme felé kicsúcsló. Linné típusos A. pseudoplatanvs- a Helvetia és az akkori Ausztria hegy- vidékein honos az eredeti diagnózis szerint, vagyis ., Habitat in Helvetiae, Austriae montanis". Tehát hegyvidéki és nem domb- vidéki növényfaj. Ez a hegyvidéki jávorfa lombja kifejlesztése után kezd nálunk virítani úgy május első harmadában az Alföl- dön, júniusban a hegyvidéken. Levéllemezei (átlag véve) hosz- szabbak a szélességüknél ; három felső hasábjukat mély bemetszés választja el egymástól : ezért legalább is középső hasábjuk jóval hosszabb a szélességénél ; hasábjai ki vannak hegyezve, de tompa csúcsban végződnek. E típusos A, pseudoplatanus-nak három for- máját emelem ki: 1. f. acuminatum T a u s c h. — Levéllemezének fonáka fiata- lon pelyhes, később lekopaszodó ; terméskéi többé-kevésbbé elálló szárnyúak. 2. f. Ditrichii (0 r t m.) [A. pseudoplatanus v. subaljnnum Beck 582.]. — Levele az előzőével egyező, terméskéi szárnyuk- kal egymáshoz görbülnek. 3. f. tomentosum T a u s c h. — Levéllemezei fonáka gyengén szöszös, termései is pelyhesek. Mind a három forma hegyvidé- keinken, kultúráinkban is közönséges. 34/b. Acer subobtusum (DC.) Simk. [A. ps&iidoplatanus v. subobtusum DC. Prodr, I. (1824) 54. — A pseudaplatanus v. vitifoliiim T a u s c h Flóra XII . (1829) 549. — A. obtusatum Neilr. Aufr. 298 ex parte; 182 fc*IMONKAI L. Nendtvich Zool. bot. Ges, XIII. 568 ; Hazslinszky Magy. füv. kézik. (1872) 106; Borbás Földrajzi közi 1891. p. 387. — A. pseudoplatanus Auct. omnium (sic Visiani) quoad floram adriatico-karstianam.] Délibb vidékeink dombtájaitól kezdve (Déva ! Herkules- fürdő ! Pécs, Abaliget és Hosszuhetény!) Horvátországban, Bosz- niában, Herczegovinában, Dalniácziában, Szerbiában, Bulgáriában, ez a fajta helyettesíti az északibb A. pseudoplatanus L.-t. Különbözik ez a típusos A. pseudoplatanoides-tő\ DC. szerint „foliorum lobis obtusioribus" ; vagyis, hogy főhasdbjai nem ki- hegyzettek, hanem csak tompán hegyesek. Különbözik abban is, hogy levélmezei nem hosszabbak a szélességüknél., inkább több- nyire szélesebbek a hossziiságuknál ; hogy hasábjai szélesen tojásdadok., gyakran szélesebbek a hosszaságuknál : hogy a hasábokat elválasztó bemetszések a lemez felülete harmadáig, vagy addig sem mélyednek be, valamint, hogy levéllemezük fonáka fakóbb és keményebb erezetű. Virágzata is meztelenebb. Mind ezen jellemző tulajdonságok éghajlat okozta elváltozások ; ezért nem csodálható, hogy az .1^. pseudoplatanus L. meg az A. subohtusatum (DC.) között ott, azokon a területeken, a hol azok egymásba átalakulnak, megvannak az átmeneti, kétesnek nevezett alakok is. Kultúrai elváltozások Grafv. Schvs^erin a „Grartenflora" 42. Jahrgang (1893) 259 — 266. lapjain az Acer pseudoplatanus kerti-változatnak egész seregét ismerteti. Megannyi közt leg- bámulatosabb a „ternatum" Schwerin 1, c. 261 fig. 18, a melynek levele nem egyszerű, hanem hármasán összetett. Nálunk is számos kerti változatát kultiválják. Ezek közül kerti dísz- fául vagy díszcserjéül csupán egyet mernék ajánlani, s ez az Acer pseudoplatanus v. purpurasceus D i p p e 1 Laubholzk. II. (1892) 426. A szakosztálynak 1908 márczius 11-én tartott üléséből. Moesz G. : Brassó vidékének és a Rétyi Nyír Cyperacea-í. Brassó vidékén sokan botanizáltak. Alig van az országnak nevesebb botanikusa, ki itt gyűjtés czéljából meg nem fordult volna. Legtöbbet köszönhetünk Baumgarte n-nak és S c h u r- nak, kik az adatoknak oly nagy tömegével lepték meg a világot, hogy még most is, S i m o n k a i kritikai összefoglalása után, minduntalan hozzájuk kell fordulnunk. Adataik nagy része hova- tovább megerősítésre vagy legalább is megfejtésre talál. Bár sokan foglalkoztak Brassó növényeivel, flórájának össze- foglaló ismertetését még mindig nélkülözzük. Römer, ki immár BRASSÓ VIDÉKÉNEK ÉS A RÉTYI NYÍR CYPERACEA-I 183 mintegy 30 esztendeje kíséri figyelemmel megyéjének növény- zetét, aránylag csak igen kis területről nyújtott ismertetést.^ A Brassó közelében elterülő szászhermányi láp, valamint az ezen láp szélén emelkedő szentpéteri-hegy flórájáról csak igen gyéren vannak adataink.^ Pedig mindkét terület megérde- melné a részletes ismertetést. A háromszékmegyei Rétyi Nyír is csak újabban lett egy- két növénye révén ismeretesebbé. Baumgarten járt ugyan Háromszékmegye középső sík területén, de a Bétyi Nyírt ki- kerülte. A Cyperacea-k következő összefoglalását Simonkai „Erd." műve nyomán közlöm.-^ I. Cyperus L. C. fusciis L. Brassó. [Schur En. 688.J A Fortyogó (Gespreng) mocsárban ! Az időszaki forrás, mely e mocsaras területet vízzel látja el, időnként teljesen kiapad. Ilyenkor a mocsár is majdnem teljesen kiszárad és több más növénynyel együtt a C. fuscus is eltűnik. A mint azonban a medenczék ismét megtelnek, partjukon e növény is újból megjelenik. Tömös szoros ! Igen gyéren a Tömös homokos-kavicsos árterü- letén. E helyütt 4 — 5 cm.-nél nagyobbakat nem találtam. ^ «CF" jellel jelölöm R ö m e r : „A Czenk és a Kis Függökö növény- zete" czimü munkáját. Brassó, 1892. „Sch-^-vel jelölöm Rö m e r : „Die Flóra des Schulers" czimü czikkét. (Jahrb. d. Siebenb. Karpathenver. Bd. XXV. 1905.) „Erd." = Simonkai Lajos: „Erdély edényes flórájának helyeö- bitett foglalata." Budapest, 1886. „Baumg. En. = Baumgarten: „Enumeratio stirpium Magnó Transsilvaniae . . ." Vindobonae, 1816. „Schur En." = Schur: „Enumeratio plantarum Transsilvaniae . . ." Vindobonae, 1866. „Schur Ö. B. Z." = Schur : „Eine Excursion auf den Büdöshegy." (Őst. Bot. Zeitschr. VIII. 1858.) * A lápról ösmerjük a következőket: Armeria barcensis Simk., Euphorhia villosa W. et K., Orchis incarnata L., Primula farinosa L., Sesleria barcensis Simk., Triglochin maritimum L., a hegyről : Hyacinthus leucophaeus S t e v. ^ f-tel jelzem azon növényeket, melyeket B a u m g. vagy Schur közöltek e vidékről, de a melyeket utánuk senki sem talált. Ezek előfordu- lását tehát egyelőre kétesnek kell tartanunk. *-gal jelzem azokat, melyeket újabb botanikusok megtaláltak, magam azonban nem gyűjtöttem. Kövér betűkkel jelzem azokat, melyeket Brassó- és Háromszékmegyék- böl {Büdös környékét ide nem számítva) ez ideig még nem közöltek. *-gal és kövér betűvel különböztettem meg azokat, melyeknek Erdély- ben való előfordulását S i m o n k a i kétségesnek tartotta, vagy melyekről egyáltalán nem emlékszik meg. A felkiáltójel (!) azt jelenti, hogy az illető növényt a megnevezett helyen láttam vagy gyűjtöttem. 184 MOESZ G. Szászhermányi láp! Helyenként, íg-y különösen az „Aue" for- rásos területén elég bőven. Rétyi Nyir! A tavak, valamint a Feketeügy homokos partján. Alacsony marad és sokkal gyérebben jö elö, mint a következő faj. Aug.-szept. C. flavescensh. Brassóban csakis a Pojánán, utak mentén. [Römer. Sch. 33.] Szászhermányi lápon !, különösen a levezető csatorna kavicsos partján. Itt elég bőven. Rétyi Nyírben közönséges ! Nedves homokon. Júl.-szept. 11. Schoemis L. Sch. nigricans L. Schur [En. 689] Brassóból közli. Magam itt nem láttam. A szászhermányi lápon bőven ! Május. m. Cladinm R. Br. Cl. MariscilS (L.) R. Br, A szászhermányi láp „Aue" részé- ben ! Júl. IV. Heleocharis R. Br. H. palustris (L.) R. B r. Brassó. [S c h u r. En. 690.] A Czenk aljában egy csatorna mellett. [Römer. CF. 65.] A Pojánán ! [Römer. Sch. 33.] A Fortyogó mocsárban gyakori ! Prázsmár és Szászhermány lápjain ! A Rétyi Nyírben közönséges. Itt némely kiszikkadt medencze talaját sürün ellepi. Nagysága igen változó. Míg az egyik árok füves partján fél méter magasra nő, addig némelyik tó homokos partján az 1 dm.-t is alig éri el (/'. arenarius A sch. et Gr.). Máj.-szept. H. uniglumis (Lk.) Schult. Schur [En. 690] Brassó mellől a Barcza rétjéről említi. Magam azonban csakis a Honterus rét ! egyik árkában találtam. Itt évről-évre megjelent, de terjeszkedni nem tudott. Május. H. ovata (Roth) R. B r. Prázsmár [Schur. Ö. B. Z. VIII. 281], Háromszék mocsaraiban. [Baumg. En. III. 319.] Rétyi Nyír- ben ! a tavak homokos partján és a kiszáradt tavak talaján, a követ- kezővel vegyesen. Júl.-szept. H. carniolica K o c h. S i m o n k a i (Erd. 541.) S c h u r nevével kapcsolatban Prázsmárt közli, idézvén az Ö. B. Z. VIII. 281. oldalát. E helyütt azonban Schur nem szól a H. carniolica-ról. A Rétyi Nyírben ! hasonló helyen, mint az előbbi. Júl.-szept. H. acicularis (L.) R. Br. Prázsmár. |Schur. Ö. B. Z. 281.] Rétyi Nyírben bőségesen ! Néhol a medenczék szélén nagy területeket lep el. Sepsi-Szt-Ivánnál a Béldi-patak partján ! Uzon mellett a Feketeügy holtágainak partján ! Júl.-szept. H. pauciflora (Lightf.) L k. Brassó. [Schur En. 691. Lim- nochloa Baeothryon.] Magam Brassó közvetlen közelében nem láttam. A Tömös- szoros lápos helyein ! azonban elég gyakori, így különösen Felső-Tömös mellett. A szászhermányi láp ,,Aue" részében is előfordul, sekély vízben ! Máj. -júl. BRASSÓ VIDÉKÉNEK É8 A RÉTYl NYÍR C\PERACEA-I 185 V. Isolepsis R. B r. * I. setacea (L.) R. Br. Baumgarten [En. III. 323] említi, de termőhelyét nem közli, S i m o n k a i [Ei-d. 542.] szerint Baum- garten herbáriumában nincs meg. Schur [Ö. B. Z. VIII. 281.] Prázsmár mellől közli, F r o u i u s (Flóra v. Schassburg, p. 67) pedig Segesvár mellől. Simonkai e közléseket téveseknek mondja. Magam a következő három helyen gyűjtöttem : 1 . Tömös-szoros ! Derestyétől Felsö-Tömösig, mindig a Tömös kavicsos-homokos partján vagy nedves árterületén. Elég gyakori. Itt 1903-ban bukkantam reá először. A rá következő két esztendőben is gyűjtöttem belőle. 2. Szászhermányi láp „Aue" részében ! a sekély vizerecskék apró kavicsában. Gyéren (1905). ó. Réty ! A Feketeügy homokos partján, gyéren (1907). Júl. végétől okt. elejéig. Az /. setacea különben hazánk ritkább növényei közé tartozik. Tudomásom szerint, erdélyi előfordulásán kívül még a következő helyekről ismerjük : Budapest környéke (Sadler, Hazsl. !), Pozsony mellett (Endl., Lumn., Kit. !, Hazsl. !) Mosony (Wierzb.), Sopron környéke (Wallner), Ercsi láp (Tauscher !), Hámor, a Gyöngyös vize mellett Vasmegyében (F r e h, P i e r s !), Fehérpatak (Gayer), Simonkai újabban nem találta Vasmegyében (M. B. L. III. 1904. pag. 250), de Waisbecker Kőszegen a Gyöngyös patak mentén reátalált (M. B. L. V. 1906. pag. 227). Horvátország lombos erdeiben, mocsaras réteken és mocsarakban (Schlosser !) Közölték a Balaton mellékéről is, de B o r b á s nem találta. VI. Schoenoplectus Rchb. * Sch. supinus (L.) Pali a. Baumgarten (En. III. 324.) termőhely megnevezése nélkül említi. Herbáriumában sincs meg. — Simon kai [Erd. 542] szerint Erdélyben nem terem. Rétyi Nyír ! kissé nyirkos, finom homokon. Gyéren. Aug. — szept. elejéig. Sch. mucronatus (L.) Pali a. Rétyi Nyír. Némelyik tóban bőven. Júl. — szept. elejéig. Erdélyből ez ideig csak Felső-Árpásról (Fogarasm.) ösmertük, hol Simon kai fedezte fel [Erd. 542]. Hazánk egyéb részében is ritkán található. Magara csak a következő előfordulásokról tudok. Kit ai bel herbáriumában !: „In agris orizae in Banatu, in ripis Danubii ad Posonium (fl. poson.)". Hogy a mellékelt növény e két hely melyikéről való, azt legfeljebb sejthetjük, mert a vignetta nem árulja el. A baranyamegyei Sellye, hol mocsarak partján S i m o n k a i találta 1873-ban !. Sch. Tabernaemontaní (Gmel) Pali a. Prázsmír ! vizenyős réten. Jún — júl. 186 M0E8Z G. Sch. lacustris (L.) Pa 11a. Brassó, a Fortyogó mocsárban! A Rétyi Nyír tavaiban helyenként bőven ! Jún. — júl. VII!. Scirpus L. S. di^ynus G o d r. Árapatak mellett, az oltmelléki mocsarak- ban! Aug. S. silvaticus L. Brassó : a Függökö tölgyerdejének nedves mélye- déseiben. (Römer. CF, 65), a Pojánán (Römer. Sch. 33.) A For- tyogó mocsárban bőven ! Rakodó völgy ! Noa ! Prázsmár ! A Rétyi Nyírben, csakis a Béldi patak partján ! Máj. — jún. t S. radicans Schk. Prázsmár [Schur. Ö. B. Z. VIII. 281.]. IX. Blysmus P a n z. B. compressus (L.) Panz. Brassónál, a Czenkhegy alatt és a Garcsin völgyben. [Simk. Erd. 543.] A Tömösszoros vizenyős, füves helyein bőven ! Prázsmári lápon, legelön, bőven ! Jún. — júl. X. Eriophorum L. t E. Scheuchzeri Hoppé. Bucsecs. [Schur. En. 694, 695 E. alpinum.] E. latifolium Hoppé Brassóban a Pojánán ! a Fleischerréten [Römer, Sch. 33.] és a Fortyogó mocsárban ! Szászhermányi láp ! Jún — ^júl. E. polystachyiim L. A Rétyi Nyír némely ingoványán ! XI. Elyna Schr ad. E. myosuroides (Vili.) Fritsch. Bucsecs. [Schur. En. 696. Kohresia caricina W i 1 1 d.] Az Omu tetőtől keletnek húzódó gerinczen ! [Simk. Erd. 544. El. Bellardi Ali.] Magam az Omu-tól nyugat felé is megtaláltam, sőt már a Malajest völgyét elzáró meredek lejtökön is, kb. 2200 m.-től feljebb. Júl. XII. Carex L. t C. dioica L. Brassó. [Baumg. En. III. 285.] C. Davalliana Smith. Brassó [Baumg. En. III. 285. és Schur. En. 697.] Brassóban sem ezt, sem az előbbit, sem a követ- kezőt nem találtam. A C. Davalliana különben a Barczaság lápos terü- letein nem ritka. Botfalu, a czukorgyár melletti nedves réten bőven ! A szászhermányi lápon is gyakori ! Május. f C. pulicaris L. Brassó. [Baumg. En. 286.] -f- C. pauci flór a hightf. Keresztényhavas. [Baumg. En. 286.1 Sem Römer, sem magam e hogyen nem találtuk. BRASSÓ VIDÉKÉNEK ÉS A RÉTYI NYÍR CYPERACEA-1 187 C. curvula A 1 1. Királykö, Bucsecs. [S c h u r. En. 698.] A Bucsecs tetöjén csak 3 — 7 cm. magasságot ér el: forma, pygmaea Haller. Elég bőven. f C. stenophylla W a h 1 b g. Brassó : Salamonszikla. [S c h u r En. 698.] f C. foetida Ali. Brassó mellett, mészköhavasok forrásos helyein. [Schur. En 699.] Hornung találta, Schur nem akadt reá. C. disticka Huds. Brassó. [Baurag, En. III. 287. és Schur. En. 699. V. infermedia Rchb.] A Függökövi úton, honnan Römer közli, [Römer CF. 65], nem terem. Kérdésemre Römer azt a fel- világosítást adta, hogy itt a C. nemorosa Lumn.-röl van szó. A Rét>i Nyír némely ingoványán ! Júl. — aug. C vulpina L. Brassó : Fortyogó mocsár ! Csigahegy kis tócsái- ban ! A szászhermányi lápon ! A Rétyi Nyírben gyéren ! Máj. — júl. G. divulsa Good. Brassó. [Baumg. III. 290.] Brassóban és vidékén sok helyütt terem. Például a Füg.;ökövi úton ! Előfordul Bot- falu mellett ! a szászhermányi lápon ! Rétyi Nyír ! C. Pairaei F. Schultz. Brassóban a Függőkővi út mentén ! Rakodó völgy ! Ascherson-Graebner Synopsisát zsinórmértékül véve, az említett helyekről származó példányok a C. Pairaei F. Schultz és a C. Leersii F, Schultz között foglalnak helyet. Ligulája rövid háromszögű, harántul szélesebb, mint magas, széle ép és fehér. A legalsó füzér egyszerű. A termés tömlője tojás- dad, alul is vékonyhéjú, itt erezett. Termése lapos, legömbölyödötten négyszögű. Mindezen jellemvonások a C. Pairaei-re vallanak. A tömlő hossza 5 mm., ebből 1 mm. a csőrre esik. A termés halvány sárgásbarna. (Hossza: 2"75 mm.; szélessége: 1"75 — 2 mm.) A tömlőt majdnem teljesen kitölti. Ezen jellemvonások pedig a Leersii mellett szólnak. Ha pedig F. Schultz leírásához tartjuk magunkat (Étude sur quelques Carex. Haguenau. 1868. 9 old.) akkor inkább a Pairaei- vel fogjuk növényeinket összeegyeztethetni. A levelek szélességében mégis eltér a Pairaei-től, mert míg ennek levele keskeny, alig 2 mm. széles, addig a brassói példák levele 2*5 — 3 mm. széles. Valószínűnek tartom, hogy a következő adatok is ezen Carexre vonatkoznak. Brassó [Schur. En. 703. V. virens Rchb.] [Römer. C. F. 65.. C. nemorosa L u m n. pro p.] Keresztényhavas erdeiben [Römer Sch. 33, C. nemorosa Lumn. pr. p.] Máj. — jún. C. muricata L. Brassóban, a Fortyogó vidékén ! a Papkútjánál ! irtott erdőkben ! Bár az előbbihez hasonló, tojásdad-lándzsás ligu- láján könnyen felismerhető. R ö m e r-nek az előbbi fajnál idézett adafíii részben a C. muricatá-ra. is illenek. Máj. — jún. * C. díandra Schrk. Rétyi Nyír ! Bemohosodott ingoványos tavakban a C. lasiocarpa Ehrh-val vegyesen, de ennél gyérebben. Megnő majdnem 1 m. magasra. S i m o n k a i [Erd. 546] Erdélyben való előfordulását kétesnek tartja. * C. paniculata L. „Garcsin völgye, s innen fel a Kőhavas oldalának laposain". [Simk. Erd. 546.). 1 88 MOKSZ G. f C. paradoxa Willd, Brassó. [Schur En. 705.] C. praecox S c h r e b. Brassó gyepes lejtőin ! [R ö m e r C. F. 65] Pojána ! [R ö m e r Sch. 33.] Fortyogó mocsár területén ! Szentpéteri hegy lejtőin ! Rétyi Nyír kötött homokján ! Apr. — máj. C. praecox S e h r e b. var, paliida Asch et Gr. Brassóban a Fellegvárhegy déli oldalán, a sánczárok füves lejtőjén bőven ! Igen feltűnő szép sás. Május elején. t C. brizoides L. Brassó. [Schur En. 700.] C. leporina L. Brassó. [Baumg. III. 292. C. ovális Hőst. és Schur En. 701.] Pojána ! Papkútjánál és Kisfüggökönél erdö- irtásban ! Rétyi Nyír erdejében ! Máj. — jún. C. stellulata Good. (= C. echinata Murr.) Brassó. [Schur. En. 702.] A Pojána lápos kaszálóin ! A Rétyi Nyír erdejében ! Jún. — júl. C. remota L. Brassó [Baumg. En. III. 294 és Schur. En. 703.] Brassó körül: a Rakodó völgyben ! (Szontagh G.), Papkútjánál a forrás mellett ! a noai fenyves tisztásain ! Tömös szoros lápos rét- jein ! Garcsinvölgyben, árokparton bőven ! Máj.- — júl. f C. elongata L. Brassó [Baumg. En. III. 295.]. * C. canescens L. Bucsecs (Schur. En. 701. V. Gebhardi Rchb.) Vleduska és Garcsinvölgye [Simk. Erd. 549]. C. Buekii Wi m m. Botfalu, a czukorgyár melletti nedves réteken és árokparton elég gyakori ! Rétyi Nyírben, a Béldi patak partján ! C. Goodenoughii G a y. Brassó mellett a Pojána lápos rét- jein ! Szászhermányi lápon ! Rétyi Nyírben gyakori ! C. graciUs C u r t. A Barczaságon [Schur En. 706. V. Mön- chiana Schur.] Pojána ! [Römer Sch. 33. C. rufa L.] Fortyogó mocsár ! Papkútja mellett, erdei patak mentén ! Botfalu és a Méhes kertek között nedves réteken ! Szászhermányi láp ! Máj.— jún. G. gracilis Curt var. fluviatilis Hartm. (?) Rétyi Nyír-ben a Laborfalvi-tó szélén ! A női füzérek rövidek és éréskor is felállók, ülök, csak a legalsónak van rövid nyele. Ezen jelek alapján megilleti a fluviatilis Hartm. név. De a női füzérek vastagsága csak 5 mm. és nem 7 — 8 mm. [A sch -Gr.: Synopsis. II. 2. 92,]. t C. polygama S c h k u h r. A Barczaságon [Schur. En. 707, C. Buxhaumii W a h 1 b g.] t C. atrata L. Bucsecs. [Schur. En. 707. C. aterrima Hoppé, és 708.] * C. nigra Ali. Bucsecs. [S^imk. Erd. 551. C. parviflora Hőst.] C. lliagellanica Lam. (= C. irrigua Smith.) Keresztény- havas füves, nedves mezőjén ! gyéren. Jún. — júl. C iomentosa L. Brassó [Schur En., 715]. A Fortyogó terü- leten kevés ! A szászhermányi láp egy kaszálóján kevés ! Máj. C. montana L. Bucsecs [Schur. En. 715. C. ericetorum P o\l] Brassó szái'az lejtőin, világos erdőben, bokrok közt ! [R ö m e r. C. F. 65], Máj. — ^jún. C. caryophyllea Latouretti. Brassó ! [Baumg. En. III. 305. C. mnbrosa E.ost.\ Pojána ! [Schur. En. 716. C. praecox í sl c q a.] BRASSÓ VIDÉKÉNEK ÉS A RÉTYl NYÍR CYPERACEA-I 189 Brassó száraz lejtőin ! [Römer CF. 65 C. verna Chaix]. Botfalusi legelökön bőven ! Szászhermányi és prázsmári lápok legelőin és ka- szálóin ! A szentpéteri hegyen ! Ápr. — máj. C. transsüvanica S c h u r. Brassóban a Salamonszikla füves lejtőin [Sehur. En. 717. C. gynohasis Vili.]. Brassó [Simk. Erd, 552]. A Fortyogó mocsár területén igen szórványosan ! Römer szó- beli közlése szerint a noai tisztáson. C. humilis L e y s s. Brassó sziklás lejtőin ! [Römer C. F, 65]. a szentpéteri hegy napos lejtőin ! C. digitata L. Brassó ! [Schur. En. 718. C. pediformis G. A. Meyer.] [Römer C. F. 65. és Sch. 33.]. Brassó összes erdeiben igen gyakori ! Apr. C. ornithopoda Willd. Keresztényhavas cserjés helyein kb. 1700 m. magasságban ! Jún. t C. álba Scop. Brassó. [Schur. En. 714. [ C. pilosa Scop. Brassó ! és Nagykőhavas ! [B a u m g. En. III. 307]. Brassó ! [Schur. En. 713. és Römer C. F. 66.]. Brassó minden erdejében, a noai fenyvesben is bőven ! Ápr, — máj. C. panicea L. Botfalusi nedves réteken ! Szászhermányi lápon ! Prázsmár ! Garcsinvölgye [Simk. En. 553.]. Rétyi Nyírben gyéren ! Máj.— jtin. f C. clavaeformis Hoppé. Tömös szoros [Schur. En. 713.]. Simonkai [Erd. 553.]. C. dinarica Heuff. név alatt közli. t C. pendula Huds. Brassó. [Schur. En. 715. C. maxima Scop.] G. pallescens L. Brassó ! [Baumg. En^ III, 310; Schur. En. 714.]. „A Czenk aljában levő csatorna mellett." [Römer. C. F. 66.] Noa, erdei tisztásokon ! Rütli, erdei tisztáson ! Honterus réten ! Pojána sok helyén ! Szászhermányi láp kaszálóin ! Rétyi Nyírben tisztásokon ! Utóbbi helyen néhol oly nagyra nő, hogy forma elatior A s c h. et G r a e b n. névvel is jelölhető. Jún. t C. capiUaris L. Barczaság havasai [Baumg. En. III. 304.]. C. fuliginosa S c h k u h r. Királykő, Bucsecs ! [Simk. Erd. 554]. Kb. 2200 m, magasságban. Júl. — aug. C. tristis M. B, Barczaság havasai ! [Baumg. En. III. 308. C. ferruginea S c h k. et C. spadicea Schk:) (Fuss. FI, Tr, 689, 690;) (Schur, En. 709. C. frigida Ali. et C. sempervirens Vili.) (Simk. Erd. 254,)]. Az összes havasokon gyakori ! Jún — aug. * C. firma Hőst. Nagykőhavas, Bucsecs [Baumg. En. III. 303.] Bucsecs, Királykő [Schur. En. 710.] Királykő [Kotschy Z. B. G. m. 65,]. C. Michelii Hőst. Brassóban a Czenk déli lejtőjén ! és a Függő- köúton ! [Römer C, F, 66], Hoher Rücken [Römer Sch, 33,]. Fellegvár lejtőin ! Kisfüggökövi erdő egyik tisztásán ! Szentpéteri hegy füves lejtőjén ! Ápr. — máj, C. hordeistichos Vili. Szászhermányi láp középső részében ! Máj.— jún. Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, 4. füzet. 16 190 MOESZ G. C. flava L. Brassó ! [Schur, En. 711.] A Pojánán ! [Römer. Sch. 33.]. Az ördögcsúcs alatt, patak mellett ! Noa, erdőben árok mellett ! Honterus réten ! Tömös szoros ! Szászhermányi és prázs- mári lápon ! Jún. — ^júl. Mindenütt: vulgáris Döll alakja. C. Oederi Retz. A Barcza folyónál [Schur En. 711,] Tömös szoros lápos helyein ! Szászhermányi és prázsmári lápokon ! Rétyi Nyírben, a tavak szélén igen bőségesen ! Jún. — júl. Míg a szászhermányi lapon olykor a 2 dm. magasságot is eléri, addig a Rétyi Nyirben alacsony matad (5 — 12 cm.) C. Hosteana D C. Brassó. [Schur. En. 712. C. Hornschuchiana Hoppé]. Prázsmári nedves legelőn ! Szászhermányi lápon ! Máj. — ^júl. C. Appeliana Zahn. (= C. Hosteana D C X C^- Oederi Retz.) Szászhermányi láp „Aue" részében ! Degen Árpád meghatározása. Máj. — jún. C. distans L. Brassóban a Fortyogó mocsár mellett ! Tömös szoros ! Noa vizenyős helyein ! Prázsmár és Szászhermány lápjain ! Máj. — jún. C. silvatica Ruás. Brassó ! [Schur En. 714.]. A Czenk aljá- ban levő csatorna mellett [Römer C. F. 66.] Keresztényhavas erdeje ! [Römer Sch. 33.] Kisfüggőkö erdejében ! A noai fenyvesben ! Pap- kútjánál az erdőben ! Garcsin völgyben ! Utóbbi helyen a jól meg- termett egyének női füzéreinek kocsányai 12 cm. hosszúságot is elérnek. Máj. — jún. C. Pseudo-Cypems L. A brassói Fortyogó mocsárban ! Prázs- már lápján ! Jún. C. rostrata S t o k e s. Brassóban a Rakodó völgy forrásos helyén ! Noai fenyvesben, erdei patak mentén ! Honterus rét vizenyős helyein ! Szászhermányi láp ! Utóbbi helyen oly rostrata is terem, melynek női füzérei feltűnően rövidek (2 — 2*5 cm.). Rétyi Nyír ingo- ványos medenczéiben ! Máj. — júl. C. rostrata Stokes var. pendulina Blytt. (Norges Flóra. Christiania 1861. pag. 254.) Rétyi Nyír ! Az előbbi társaságában. Különbözik a tőalaktól abban, hogy az alsó női füzér kocsánya igen hosszú (5 — 7 cm.). Gyakran a füzér is hosszabb a rendes nagyságnál. A hosszú kocsányok miatt az alsó 1 — 2 termös füzér bókoló. Jún. — ^júl. Blytt varietására Degen Árpád volt szíves figyelmemet felhívni. C. vesicaria L. Brassóban, a Fortyogó mocsár területén ! A Rétyi Nyír medenczéiben bőven ! Máj. — jún. C. acutiformis Ehrh. Brassóban, a Rakodó völgy forrásos helyén ! Jún. C. riparia Curtis. Brassó [Schur. En. 720]. A Fortyogó mocsárban ! Botfalu, nedves réteken és a csatorna mellett ! Máj. C. lasiocarpa Ehrh. {==C. filiformis L.) Rétyi Nyír tavaiban ! Némely ingoványos medenczét teljesen betölt. Jún. BRASSÓ VIDÉKÉNEK ÉS A RÉTYI NYÍR CYPERACEA-T 191 C. Jiirta L. Pojána ! [Schur. En. 711. var. Pseudohirta Schur.], [Römer Sch. 33.] A Czenk alján ! (Römer C. F. 66). Fortyogó mocsár ! Rakodó völgy ! Noa ! Szászhermány ! Prázsmár ! Rétyi Nyír ! * * * A felsorolt 84 faj és 3 varietas között 27 olyan van, mely . területünkön eddig részint ismeretlen, részint kétes volt, 16 faj elő- fordulása továbbra is kétes marad. A szakosztálynak 1908 május 13-án tartott üléséből. Kerékgyártó Á. : Eranthís hycmalís S a I s b. előfordulása Budapesten* A növénytani irodalom az Eranthis hyemalis Salsb. hazai előfordulására nézve csak igen szórványos és részben kétes adattal rendelkezik. Nymán (Consp. fi. Eur. 181. 1.) szerint Francziaországban, Svájcz nyugati részeiben, Olaszországban, Dalmácziában, az osztrák tengerparton és Horvátországban endemikus, Magyar- országon csak jövevény, Erdélyben, Boszniában és Szerbiában igen ritka. Északi határát mintegy az Alpok alkotják. Hogy Európában nagy területen meghonosodott, azt K o c h annak a körülménynek tulajdonítja, hogy már a XVII. században művelték kertekben. A kertekből pedig könnyen kiszabadul és elvadul. Mint szökevény fordul elő az Alpoktól északra eső területen egészen Belgium déli részéig (Nymán), a Rhein völgyeletét övező hegyekben elég gyakori (Münster) aztán Jena, Ulm stb. Az Alpok keleti lábánál Ausztriában igen szórványos. Leginkább kertek közelében fordul elő, vagy nagyobb kertek elhanyagolt részein vadul el. Elvadulva nem mindenütt állandó. Neilreich szerint (Flóra v. Wien 677. 1. és Nachtr. zur FI. v. W. 254. 1.) Bécs mellett, a Kahlenberg és Hadersdorf közötti út mellett, valamint Htttteldorf közelében elvadult, később azonban teljesen eltűnt. Bécsben a Belvedere-kertben is szerfelett elterjedt egy időben. Hazánkban csak Horvátországban gyakori. Az Ivancica hegység ligeteiben Hőst találta, valamint Zágráb mellett a Jakab hegyen is. G-yakori Pozsega megye síkjain, a Jagodnjak völgyben és a Papuk hegység ormain. (L. Neilreich: Aufz. der in Ung. und Slav. bish. beob. Gefassfl. Wien 1866. 242. 1. — U. az Vegetationsverh. von Croatien 171. 1. — • Pavich közleménye : Ö. B. W. I. 125. 1.) A Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályában őrzött H a y n a 1 d-féle növénygyűjtemény- ben van példány, melyet Pavich gyűjtött Pozsega megyében. 16* 1 92 KERÉKGYÁRTÓ Á. : ERANTHIS HYEMALI6 SALSB. ELÖFORD. BUDAPESTEN A tulaj donképeni Magyarországra nézve az adatok még szórványosabbak. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében alig van hazai és nem kertben nevelt példány. Egyet a Pozsony melletti Blumenan határában gyűjtöttek, de nem Lumnitzer, mert enumeratiojában figyelmen kívül hagyja. Egy példányon nin- csen jelezve a lelőhely, és igy nem bizonyos, nem kertben gyűj- tött példánynyal van-e dolgunk, A harmadikat a városligeti tó partján szedte György nevezetű botanikus 1832-ben. Ez az utóbbi adat szerepel Sadler munkájában (Sadler: FI. Com. Pesth. 222. 1.). Reuss szerint (Kvetna Slovenska 1853. 13. 1.) Gömörmegyében is elvadult, K i t a i b e 1 pedig felemliti, hogy Veszprémmegyében H o r h i gyűjtötte (K i t. Add. FI. Hung. 182. 1.). Mednyánszky 1857-ben jelentette a Pozsonyi Termé- szett. Társulat ülésén, hogy néhány évvel azelőtt Nyitra megyében- Rakovicz mellett kerti réteken találta. (Verh. des Vérein für Naturk. zu Pressburg 1857. I. füz. 49. 1.). Mindezek az adatok való- színűleg téves észleletek, mint azt már R i c h t e r megjegyzi (szerinte Gömörben állítólag Szontagh is észlelte. L. R i c h t e r : Növénytani Közlemények Felső-Magy.-ból. Term. Füz. 1889. XII. 182. 1.) ; ha nem azok, akkor a talált növények kertből kiszabadult alakok voltak, melyek tovább nem szaporodtak. Hasonló kétes adatunk van Erdélyből is. Schur szerint (En. Pl. Trans. 27. 1.) Lerchenfeld gyűjteményében előfordul Hunyad megyéből. Minden közelebbi adat e példányra nézve hiányzik. S i m o n k a i a tévesen közölt növények közé sorolja enumeratiojában. Néhány évvel ezelőtt az Egyetemi Növénykertben is számos helyen ütötte fel fejét. A folyó évben április hó 7-én hozott néhány példányt atyám a Hármaskúthegyről, hol botanizálás közben akadt az előtte isme- retlen növényre. Néhány nap múlva kimenteni a hely színére és ott tölgyerdőben néhány száz kisebb-nagyobb tövet találtam Hellehorus dumetorum W. K. társaságában. Ismeretlen szerző az Új Idők 17. sz.-ban közölt tárcza keretében említi, hogy már márczius hó végén talált a János-hegy aljában virágzó Eranthis-t^ valamint, hogy két évvel ezelőtt a szepesszombati .,Gréb" -park- ban is elvadulva találta. Hogy mint került az Eranthis mai helyére, és egyszerre ilyen jelentős mennyiségben, eldönteni nem lehet. A helyet már régóta ismerem, s minden évben felkeresem — igaz, hogy április hó végén — , de az Eranthis-t eddig még ott észre nem vettem. A tövek nagy száma kizárja az egyszeri ültetél lehetőségét, kert a lelőhely közelében egyáltalában nincsen. Valós/inűleg egy, már régebben, ismeretlen úton kikerült példány szaporodhatott évek sonin keresztül és korai nyílása, valamint felületes meg- tekintésre az Anemone ranunculoides L.-hoz hasonló alakja vonta el róla a gyűjtők figyelmét. A szakosztálynak 1908 május 13-án tartott üléséből. IRODALMI ISMERTETŐ 193 IRODALMI ISMERTETŐ. Pax, F. Die Tertiarflora des Zsiltales. Unter Mitwirkung von Dr. A. Lingelsheim Beibl. z. Engler's Botan. Jalirbüchern40 Bd. 4. Heft. 1908. p. 49—75. A magyarországi Zsilvölgy környékének topographiai leírása után szerző áttér a terület eddigi paleophytologiai kutatóinak ismertetésére. Megemlíti ezek között: Stur, Hofmann, 0. Heer, Geyler és Staub dolgozatait. Az utóbbiéval a Zsilvölgy tertiarflórájának ismerete igen megbövült, az ismertetett fajok száma 92-re emelkedett. Pax több évi kirándulásainak közölt anyaga igen gazdag s nem mind egyeztethető össze a Staub által közölt adatokkal. A lelőhely és a megtartásra vonatkozólag megjegyzi a szerző, hogy a kövületek mind egy hatalmas tertiarlerakodásból valók, a mely kiistályos ősközeten fekszik. A zsilvölgyi rétegek profilját is közli vázlatosan. A szerző által talált maradványok részint többé-kevésbbé megtartott farészek, levéllenyomatok, részint virágok, melyeket Staub nem említ, pedig Pax nem is tartja őket ritkáknak, sőt termések és magvak is gyakoriak. Apróbb mikro -organismusok maradványait semmiféle úton nem tudott szerző kimutatni. Ezután egy felsorolást közöl Pax, a melyben nemcsak az ő adatait adja, hanem azokat is, melyeket ő az előző kutatók eredmé- nyeiből helyesnek tart. A kritikai jegyzék 31 fajt tartalmaz, s ala- posan megrostálja az eddig közölt adatokat. A felsoroltak között új faj az Alnus Staubii Pax. — A szerző szerint kétségtelenül biztosan meghatározott fajok után a kevésbbé biztos, sőt kétséges fajok ismer- tetése következik. Maga Pax is gyűjtött olyan maradványokat, melyeknek meghatározása bizonytalan eredményre vezetne s így inkább nem szaporítja ' ezek elnevezésével a kétesek jegyzékét. A felsorolások után szerző éles és beható bírálat tárgyává teszi Staub eredményeit, a melyek- kel ő a Zsilvölgyi fossilis flórának kimondott tropikus- amerikai jelle- met tulajdonított. Staub eredményei, — mivel az alap, melyre ö támasz- kodott, igen kétséges volt s többnyire határozhatatlan töredék, (a fajok 3o"/(,-a Staub'féle új faj) — szintén kétséges s nem nyújt elfogad- ható tf^oriát. Pax ezzel szemben csakis 0. Heer, Staubésasaját biztosan meghatározott kéts gtelen 3 1 fajára támaszkodva, S t a u b-tól eltérő eredményTe jut s azt fejtegeti, hogy a Zsilvölgy tertiarflórája a legfeltűnőbb vonatkozásokat mutatja közép- és keletázsiának jelenlegi flórájával és a mediterránnal. Atlantíkus Észak-Araerikával is érezhető erős kapcsolat; de kevésbbé jelentősek az északi mérsékelt égöv egyéb földrajzi területéhez húzó rokonsági jelek; szubtropikus vonatkozások nem hiányzanak, de nincs kényszerítő körülmény arra nézve, hogy ezeknek amerikai jellemet tulajdonítsunk. így tehát a zsilvölgyi flóra nem üt el olyan feltűnően az egész terület hajdani flórájától, hanem a legteljesebb összhangban van a növényzet fejlődéstörténetének eddig kimutatott eredményeivel. A Zsilvölgy tertiarkorú klímájára rátérve, kifejti szerző azt a nézetét, melyet Schimper-rel együtt vall, hogy a phanologia módszereitől 194 IRODALMI ISMERTETŐ semmi exact eredményt nem vár. Staub ezen az alapon indul ökoló- giai következtetésében, midőn a zsilvölgyi flórát hydromegathermnek tekinti. P a X előbb kifejtett eredményei alapján a subtropikus vonást találja megmagyarázhatónak, a mi a hőmérsékleti viszonyokat illeti, s arra a következtetésre jut, hogy a Zsilvölgy tertiarflórája, mivel Staub feltevése, hogy a vidék igen gazdag csapadékperiodusokkal bírt, nincs bizonyítva, kétségtelenül mesotherm jellemű és nem hydro- megatherm. A petrozsényi erdő a tertiarben Coniferákból állt Sequoia, Taxo- dium és Glyptostrobus -okkal, helyenkint legyezöpálma-csoportokkal. A lomberdő dió-, ^ bükk-, nyír-, éger-, juhar-, platán-, kecskerágó- és bengebokrokból állott, melyek lombhuUatók ; egyéb még ismeretlen örökzöld fák közül a Cinnamomum ismeretes. A kúszó Smüax is el volt terjedve, továbbá Salvinia és Chara. A petrozsényi barnaszén az akkori ingoványerdökböl származik (in situ), a mely erdők egy ten- geröböl partján állottak. Szerző ezután a zsilvölgyi rétegek korának megállapításába bocsájtkozik s S t a u b-bal ellentétben, a ki a felső oligocan aqnitan emeletébe helyezi a flórát, inkább az alsó mioccin mellett van. Szabó Z. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.^ (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Ardos Frigyes: Növényhatározó dr. Hoffmann Gy. és Wagner János után középiskolák és tanítóképezdék használatára összeállította . . . Szeged, 1908. Traub B. és Társa kiadása. Bernátsky Jenő dr. : Egy ritka Euphorbia- fajunkról. — Növény- tani Közlemények. VII. köt. 1908., 116-121. old. Degen Árpád dr. : Megjegyzések néhány keleti növényfajról. XLVIU. Primula Baumgarteníana Degen et Moesz n. sp. XLIX. Artemisia Baldacci nov. spec. L. Campanula Porscharskyana nov. spec. LI. Asperula Beckíana n. sp. LII. Galíum constrictum Chaub. A magyar flórájának új polgára. — Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908., 92 — 112. old. Filarszky Nándor dr. :A Növénytár állapotáról szóló évi jelen- tése. (2 képpel.) — Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1907. évi állapo- táról. 1908., 108—120. old. 'Pax, Simonka i-val ellentétben, a diófát (Juglans regia L.) magyarföldön őshonosnak tartja. ^ E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növény- tannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent köz- lemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) • NÖVÉNYTAN! REPERTÓRIUM 195 Futó Mihály dr. : A páfrányok most és hajdan, szerepük a ter- mészetben és az emberiség történetében. Népszerű értekezés. Budapest, 1908. Fritz Ármin könyvnyomdája. 58 old. 8". Grabner Emil: A gazdasági növények nemesítése. 10 képpel. Kiadja az országos magyar gazdasági egyesület könyvkiadó-vállalata. Buda- pest, 1908. Pátria irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság. XI. és 227 old. 80. Györffy István dr. : A Coscinodon cribrosus (Hedw.) Spruce újabb erdélyföldi előfordulásáról. (7 rajzzal). Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908., 133—140. old. Adatok a Magas-Tátra növényeinek ismeretéhez. — Magyar Botanikai Lapok. Vü. évf. 1908., 245—248. old. — — .A. Tátra ébredése. — Szepesi Himök. 46. évf. 13. sz. 1908. márczius hó 28-án. A szerző czikke florisztikai adatokat tartalmaz. — — Bryologiai adatok a Magas-Tátra flórájához. VII. közlemény. — Magyar Botanikai Lapok. VU. évf. 1908., 146—158. — — Pótló adatok Makó mohflórájához. — Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908., 248—250. old. Gyulai Gyula: Ősidők növénykultúrái. — A Kert. XIV. évf. 1898., 485—487. old. Hollós László dr. : Üj adatok földalatti gombáink ismeretéhez. (Analecta nova aec. cognitionem fungorum hypogaeorum nostrorum). — Annales Musei Nationalis Hungarici. Vol. VI. 1908., p. 816 — 319. Horváth Géza dr. : Két hét egy amerikai őserdőben. 17 rajzzal. Természettudományi Közlöny. XL. köt. 1908., 393—412. old. Kardos Árpád: Az Aubrietiákról. Szép csoportok a budapest egyetemi növénykertben (2 képpel). — Kertészeti Lapok. XXIH. évf. 1908.. 172-174. old. Kmef Andrej f — Národnie Noviny. XXXIX. 1908. febr. 18. 21. sz. Lendl Adolf dr. : Budai problémák. Nyílt levél tagtársaimhoz. Kiadja a II. kerületi Társaskör. Budapest, 1908. Nyomtatta Goldberger Ignácz könyvnyomdája. 10 old. 8". Szerző a budapesti egyetemi botanikus kertnek a Vérmezőre való áthe- lyezése és az újonnan építendő természetrajzi múzeum ügyében is emel szót. Linhart György dr. : Az amerikai köszmételisztharmat. — A Kert. XIV. évf. 1908., 453—454. old. Lovassy Sándor dr. : A keszthelyi Héviz tropikus tündórrózsái. Négy táblával, egy térképpel és 22 szöveg-képpel. Budapest, 1908. — Kü- lönlenyomat „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" czímü mü II. kötet, II. rész, H. szakasz függelékéből. Magyar Gyula: Agavé. (1 ábrával.) — A Kert. XIV. évf. 1908., 509-512. old. Cattleya Aclandiae és Schilleriana. (1 képpel.) — Kertészeti Lapok. XXni évf. 1908., 142—144. old. Egy pár szép Achillea-fajról. — Kertészeti Lapok. XXHI. évf. 1908., 176 - 177. old. 196 NÖVÉN\'TANI REPERTÓRIUM Maly Kari: Beitráge zur Kenntnis des illyrischen Flóra. Adatok az illyrikus Flóra ismeretéhez. Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908., 203—244. old. Mágocsy-Dietz Sándor dr. : A budapesti egyetemi növény- kert érdekesebb virágzó növényei. III. közi. 2 ábrával és IV. közi. 1 ábrá- val. — A Kert. XIV. évf. 1908., 479—481. és 507—509. old. A cserjék életkora. — Erdészeti Lapok. XLVII. évf. 1908., 633—637. old. — — A fenyő feletti bükkrégió magyarázata. — Növénj'tani Közle- mények. VII. köt. 1808., 121—123. old. Rapaics Raymunddr. : A fajok keletkezése tanának haladása és a mezőgazdaság. — Köztelek. XVIII. é\'f. 1908.. 1528—1529. old. A Myxomonas betae regéje. — Gazdasági Lapok. LX. évf. 1908., 173—174. old. — — A sisakvirágnemzetség növényföldrajza (térképpel). — Növény- tani Közlemények. VU. köt. 1908., 124—131. old. Richter Aladár dr. : Jelentés a növénytárról Fábry Jánosra való megemlékezéssel (arczképpel). — Az Erdélyi Múzeum-Egyesület az 1907. évre. Kolozsvár, 1908. 59—77. old. — — Nagyméltósága dr. Wekerle Sándor v. b. t. t., magy. kir. ministerelnök és pénzügyminister úr ő excellentiájához, úgy is, mint a nm. ministertanács elnökéhez intézett emlékirat. A székesfőváros fejleszté- séről szóló törvényjavaslattal kapcsolatba hozott : 1. Budapesti botanikus- kertnek a Margitszigetre való áttelepítése ; továbbá : 2. a kolozsvári tud.- egyetemi botanikus-kert új telkének sürgős megvásárlása és 3 a fiumei „Villa Guiseppe" parkjának cultiirintézményként a Magyar királyi kincstár részére leendő megszerzése tárgyában. Kolozsvár, 1908. Ajtai K. Albert könyvsajtója. 8 old. 4". Bömer Gyula: Siebenbürgisch-sachsische Charakterköpfe. III. Johann Hedwig. — „Der Linné der Moose' (arczképpel). — Die Karpathen. Brassó. Jahi-g. I. 1908., 522—531. old. Számadó János: Ephedra, Budapest egyik növény-ritkasága. Amit egy kóró mesél. — Üj Idők. XIV. évf. 1908., 531—533. old. Seymann Vilmos: A Daphne Cneorum L. két újabb lelőhelye Budapest környékén. — Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908. 244 — 245. old. S i m o n k a i L a j o s dr. : Revisio nomenclaturae Nymphaeacearum, in Hungária spontanearum. — Magyar Botanikai Lapok. VII. évf. 1908., 129—132. old. S c h i 1 b e r s z k y Károly dr. : A cseresznyefák baktériumos üsz- kösödése. — A Kert. XIV. évf. 1908., 494—495. old. — — Az amerikai köszmételisztharmat hazánkban. — A Kert. XFV. évf., 1908., 516—519. old. Az Orchideák gorabájának szerepéről. — Természettudományi Közlöny. XL. köt. 1908., 477—478. old. Fiatal nyírfák gytírübetegsége. — Erdészeti Lapok. XLVII. évf. 1908., 834. old. Védekezés a fenyőfák tühuUása ellen. — Erdészeti Lapok. XLVn. évf. 1908., 633. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 197 Vén tiszafa. — Erdészeti Lapok. XLVII. évf. 1908., 834. old. Szabó Zoltán dr. : Erdély növényeinek meghatározásáról. — Ter- mészettudományi Közlöny. XL. köt. 1908., 390. old. Szurák János: Adatok Északmagyarország mohaflórájához (6 áb- rával.) Doctori értekezés. — Növénytani Közlemények. VII. köt. 1908., 87—115. old. Thaisz Lajos: Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához. — Növénytani Közlemények. VU. köt. 1908., 131—132. old. Tőkés Lajos: Levélkulcs a fák és cserjék 335 fajának megis- meréséhez. Nagykanizsa, 1908. Ifj. Wajdits József könyvnyomdája. 72 old. 8". Tuzson János dr. : A növényvilág fejlődéstörténete. Hat előadás. Budapest, 1907. A népszerű főiskolai tanfolyam kiadványa. 10 old. 8°. — Népszerű főiskolai tanfolyam 1906/7. II. sorozat. Növényfajok keletkezése a természetben (11 rajzzal). — Ter- mészettudományi Közlöny. XL. köt. 1908., 337 — 357. old. Wagner János: Magyarország gyomnövényei. Kiadja Darányi Ignácz. írta és a színes táblákat festette 12 táblán 51 szines és 210 szövegközti képpel. Budapest, 1908. Pallas részvénytársaság. 384 old. 8". — A m. kir. földmivelésügyi minister kiadványa. 8. szám. Woloszczak, Dr. Eustach: Wo liegt die Kaschau— Eperjeser Bruchlinie? Hol fekszik a kassá — eperjesi törésvonal? — Magyar Botanika Lapok. Vn. évf. 1908., 110—113. old. Zahn, Kari Hermann: Beitrage zur Kenntnis der Hieracien Ungarns und der Balkanlander. Adatok Magyarország és a Balkánfélsziget Hieraciumjainak ismeretéhez. III. — Magyar Botanikai Lapok. VII. é^'f. 1908., 113—124. Zemplén Géza dr. :A növények nitrogént áthasonlító szerveiről. — Erdészeti Lapok. XLVH. évf. 1908., 650—663. old. b ; Külföldi irodalom : B é g u i n 0 t A. : Gypsophlla Visianii Bég., n. sp., ex Dalmatia. — Fedde, Repertórium. Vol. V. 1908., p. 36. Janczewski Edouard de: Monographie des Groseilliers. Ribes L. Avec. 202 figures dans le texte. — Mémoires de la Sociéte de Physique et d'Histoire Naturelle de Genéve. VoL XXXV. 1907., pag. 199—517. Szerző szerint hazánkban előfordulnak a következő fajok és fajták : Ribes multiflorium K i t. Horvátország, Dalmáczia), R. petracum W u 1 f. és R. carpathicum Kit. Magas-Tátra, Kárpátok), E. nigrumL.,R. Grossulariah. és formái: a. vulgare, ^. uva crispa, R. alpinum L. Sagorski E. : Die Formen der Artemisia salina W. am Soolgraben bei Ai-tem nebst einigen ungarischen Formen. — Mitteilungen d. Thüring. Botan. Vereins. N. F. XXIH. Heft, 1908. Seite 61-90. Schiffner, Dr. Victor: Untersuchungen über die Marchantiaceen- Gattung Bucegia. Mit 24 Abbildungen. — Beihefte zum Botanischen Central- blatt. Bd. XXm. 1908. 2 Abt., Seite 273—290. A Bucegia romanica magyarföldi előfordulása a Magas-Tátra : késmárki zöldtó- völgy (leg. Györífy J.) és a kéktó fölött (leg. Györffy J.). 198 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztály 1908. évi május hó 13-án tartott CXXXIX. ülésének jegyzökönyve. Elnök: Klein Gyula. Jegyző : M o e s z Gusztáv. 1. Kerékgyártó Árpád: az Eranthis hiemalis S a 1 s b.-nek Budapesten való előfordulásáról tart előadást. Előadó e ritka növényt f. évi ápr. 7-én találta először a Jánoshegy közelében, a Hármaskúthegyen, tölgj'- erdőben, hol Relleborus dumetorum W. K. társaságában nagyobb mennyi- ségben él. (Az előadás e füzetben megjelent.) M á g 0 c s y-D ietz Sándor felemlíti, hogy ismeretlen szerző, kinek álneve Számadó János, az Üj Idők 17. számában tárczát közölt, mely- ben megemlékezik az Eranthis hiemalis-ról is, mondván, hogy márczius hó végén, a Jánoshegy aljában virágzásban látta. A budapesti botanikusokat az a vád érhetné, hogy a főváros környékét még nem kutatták ki. Meg kell azonban gondolnunk, hogy az Eranthis hiemalis-t még virágzó korában is az erdő száraz lombja takarja s igy könnyen érthető, ha figyelmünket kikerüli. Felemlíti azt is, hogy vannak növények, melyek hirtelen, minden emberi beavatkozás nélkül is feltűnően elszaporodnak. így szaporodott el egy ízben a Sternhergia is az egyetemi botanikus kertben. Gondolhatunk azonban arra is, hogy a Hármaskúthegyen valaki elvetette az Eranthis magvát. Mindenesetre érdemes e növény budapesti előfordulását továbbra is figyelemmel kisérni. Moesz Gusztáv kívánatosnak tartaná, ha azok, kik a szabad ter- mészetben idegen növények magvát vetik el, erről a botanikus közönséget valamely folyóiratban értesítenék. így egyrészt figyelemmel kísérhetnők eme növények sorsát, másrészt nem volnánk kitéve esetleges meglepetéseknek. Mágocsy-Dietz Sándor felemlíti, hogy úgy ő, mint P r o c o p p is, jegyzéket szerkesztett a magvak elszórásáról. Cserey Adolf Zirczen, az angol kertben látta az Eranthis-t. Simonkai Lajos szerint az Eranthis hiemalis nem a mi klímánk növénye és ezért nálunk való előfordulásának nincs növény-földrajzi jelentősége. Klein Gyula érdemesnek tartja, hogy e növény itteni előfordulá- sának történetét kutassuk. 2. Moesz Gusztáv: Brassó vidékének és a Rétyi Nyír Cypera- cea-iról szól, azok nagy részét be is mutatja. 3. Simonkai Lajos: Hazánk és az Adria északibb mellékének őshonos, valamint kultivált Ribes fajairól szól s azok nagyrészét be is mutatja. Janczewski nyomán a mintegy 152 fajt számláló Ribes genuszt két főszakaszba osztja : Diclinia és Monoclinia. A Diclinia szakaszból nálunk csak kettő őshonos, ú. m. : a .S. alpinum L. és déli fajváltozata a R. grossulariaefolium R e i c h b. A Monoclinia szakaszból nálunk őshonos négy faj, ú. m. a R. multifiorum Kit., a R. petraeum W u 1 f., & R. hunyadense S i m k. és a R. Grossularia L. Többi Ribeseink mind kultivál- tak. Kultiválják őket részint élvezhető terméseikért, részint korán virító szép virágaikért, részint pedig gyepünek alkalmas voltukért. Külföldi eredetű. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 199^ vagyis csupán kultivált fajt és fajváltozatot eddig csupán 26-ot észlelt és gyűjtött. (_Lapunkban megjelenik.) 4. Mágocsy-Dietz Sándor bemutatja a Pistacia Terebinthus L, ágán alakult boszorkánysepröt, melyet Tuzson János gyűjtött Fiume vidékén. Solereder munkájában, melyben a fás növényeken észlelt boszorkánysepröket sorolja fel, a Fistacia-ról nem emlékezik meg. Ezután bemutatja a sajátságos termetű Streptocarpus Wendlandii Hőst. és a Monophyllaea Horsfieldii R. Br. üvegházi növényeket az egye- tem növénykertjéből. Mindkettő a Gesneria-félék családjába tartozik. E csa- ládnak több oly génusza van, melyek néhány faja csak egyetlen, a szik- levélből alakult lomblevelet visel. A virágzat, a bemutatott fajok sziklevele, illetőleg lomblevele fölött fejlődött ki. Hielscher és saját megfigyelései alapján, különösen a Streptocarpus fejlődését ismerteti. Hogy a lomblevél- nek sziklevélre valló jelleme ivan, azt egy^ oly kétlevelű egyed bemuta- tásával támogatja, mely ugyanazon anyanövény magvából fejlődött, mint az egylevelü. A G o e b e 1-féle korreláczio igazolására szolgál, hogy a kifejlő- dött két szikiével távolról sem éri el azt a nagyságot, a melyet a kialakult egyetlen szikiével elért. 5. A szakosztályi ügyek során elnök jelenti, hogy Filárszky Nándor múz. osztályigazgató úrtól levelet kapott, melynek tárgyalását azonban a szerkesztő-bizottság, tekintettel az ügy fontosságára és az idő rövidségére, egy későbbi ülésre halasztotta. Az 1908. évi okt. hó 14-én tartott 140-ik ülésnek jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula. Jegyző : M o e s z Gusztáv. 1. D 0 b y Géza : „A sóskasavas sók szerepe a csírázásnál" czímtí dolgozatát Augusztin Béla terjeszti elő. Munkájában azon kérdéssel foglalkozik, vájjon változik-e az oxalattartalom a czukorrépa magjának csirá- zásása közben és főként, oldódik-e a kalciumoxalát? Vizsgálataiból kitűnt,^ hogy a czukorrépa gomolyában a szabad sóskasavnak nyoma sincs, az alkalioxalátok mennyisége pedig 0'3 és l'67o között, a kalciumoxaláté 0 8 és l'S'/o között váltakozik. Kísérleteinek eredménye, hogy mig a kalcium- oxalát mennyisége csírázás közben nem változott, addig az alkalioxalát, melyet az áztató viz ki nem oldott, csaknem teljesen eltűnt, a csirákban pedig egyáltalán nincs oxalát. Mindez arra mutat, hogy a répamag csírá- zásakor kalciumoxalátja érintetlenül marad, vízben oldható sóskasavas sóit azonban tartaléktápanyagul használja. Mágocsy-Dietz Sándor úgy látja, hogy szerző a fősúlyt nem a kalciumoxalátra, hanem a kaliumoxalátra fekteti, de azért helyesen követ- keztet, hogy a kaUumoxalát mint tartaléktápanyag szerepel. A kalciumoxalát szétmállása nem táplálkozási, hanem bomlási folyamat : hatása inkább mér- gező, mint tápláló. 2. Mágocsy-Dietz Sándor : Hazslinszky Frigyes hagyaté- kából első közlemény gyanánt közrebocsátja az „Adatok Horvátország és Fiume zuzmó- és mohaflórájához" czimű táblázatos munkát. Hazslinszky kétszer járt Horvátországban és Fiúméban. Első útjának eredményei elvesz- 200 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK tek, vagy tönkre mentek. Második útjának eredményeit táblázatba foglalta. A felsorolásból kitűnik, hogy Hazslinszky 98 zuzmófajt, 14 faj máj- mohát és 79 faj lombos mohát gyűjtött. (Megjelenik.) 3. M o e s z Gusztáv : „Az egres amerikai lisztharmatja hazánkban" czímü előadásában foglalkozik a Sphaerotheca Mors-uvae (S c h w e i n) B e r k. nevű gombának morfológiájával és európai vándorlásának történe- tével. E gomba Északamerikában régóta ismeretes, mint az egres veszedel- mes kártevője. 1895-ben jelent meg először Európa földjén, még pedig Oroszország Podolia tartományában. Innen terjedt Európa más részeibe. Hazánkban 1908. év folyamán egyszerre öt helyről lett ismeretessé. Előadó e gombát a háromszékmegyei Béty községben 1908 május 27-én fedezte fel. 4. Rapaics RaLjmund: „Elzöldült csillag fürtvírág" czímü közlemé- nyét Lengyel Géza mutatja be. Az amerikai Lupinus j^crennis másodszori virágzásakor az elzöldült virágokon egyedül a csésze nem változott meg ; a szirmok lomblevélszerüek ; a por zók helyén vékony fonalak fejlődtek, melyek hamar elszáradtak, a nélkül, hogy virágport termeltek volna : a termőlevél is lomblevélszerü, páratlanul szárnyasán osztott. (Megjelenik.) 5. Lengyel Géza oly fiatal diófa-csemetéket mutat be, melyek gyökerét — látszólag — Cynodon Dactylon tarackja fúrta át. Gyűjtötte : Schilberszky Károly, a kertészeti tanintézet kertjében. 6. A szakosztályi ügyek során a jegyző bejelenti, hogy a szerkesztő- bizottság foglalkozván F i 1 á r s z k y Nándor tagtárs úrnak a szakosztály elnökéhez intézett azon levelével, melyben a szerkesztőbizottság megszün- tetését indítványozza és a melyben szerkesztőbizottsági tagságáról való lemondását jelenti be. Ajánlja a szakosztálynak, hogy a szerkesztőbizottság a szabályok értelmében továbbra is meghagyassék és hogy Filárszky N. tagtárs úr beadványának többi része fölött napirendre térjen. A szerkesztő- bizottság felkéri Filárszky Nándor tagtárs urat, hogy lemondását vonja vissza és a szerkesztőbizottság munkájában továbbra is vegyen részt. Hathalmi Gabnay Ferencz a szerkesztőbizottság intézményét helyesnek tartja és hozzájárul a szerkesztőbizottság határozatához. E tárgyhoz többen nem szólottak, elnök a szerkesztőbizottság hatá- rozatát elfogadottnak jelenti ki. Jegyző előterjeszti Csorba Sándor tagtárs úrnak azon ajánlatát, mely szerint Lussin szigetén levő birtokát átengedi Társulatunknak oly őzéi- ből, hogy annak tetszés szerinti helyén, saját tulajdonául egy, különféle természeti megfigyelésre alkalmas állomást építhessen. A szerkesztőbizottság több fontos oknál fogva Csorba Sándor tagtárs úr nemes ajánlatát nem találta elfogadhatónak. A szakosztály is ily értelemben határoz. Mágocsy-Dietz Sándor felkéri az elnökséget, hogy ,,a természeti ritkaságok megvédése" ügyében, az állattani szakosztályhoz intézett átirat elintézését sürgesse meg. Ezzel kapcsolatban T u z s o n János kéri a tátrai biológiai megfigyelő állomás ügyében, az állattani szakosztályhoz intézet átirat elintézésének sietteteset is. Moesz Gusztáv, jegyző. (Megjelent 1908 október 24-én.) A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czime, legalább 8 nappal az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Növénytani Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ívek egyik oldalára írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős === vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huzandók alá. A Növénytani Közlemények „Beiblatt"-ja részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű ki- vonatot mellékelni. A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 korona, ismertetésért 30 korona, a „Beiblatt" szövegéért 30 — 40 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czikk után az egy íven túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. A szerzők 25 darab kűlönlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 25 darab ívenkint, czímlappal . . 4 korona — fillér. ^ö „ „ „ . . 6 „ — „ 100 ,, „ „ . . 9 „ - „ Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból is kaphatnak különlenyoniatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök: Klein Gyula műegyetemi tanár; alelnök: Mágocsy-Dietz Sándor tudomány - egyetemi tanár ; szerkesztő : T u z s o n János egyetemi magántanár ; jegyző : Moesz Gusztáv főreáliskolai tanár. A szerkesztő -bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül :Filárszky Nándor nemzeti múzeumi növény- tani osztályigazgató, Schilberszky Károly m. kir. kertészeti tan- intézeti tanár és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a „Beiblatt" szerkesztője. Az alapitói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy- utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája Budapest VII. KÖTET. 1908. 5. FÜZET. •• ^ NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. lm Anhange: Betblatt zu den „lyövénytani Köxlemények" ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT. Unter Mitwirkung von JÚLIUS KLEIN. Referiert von J. BERNÁTSKY. TARTALOM. Oldal Hazslinszky F. : Adatok Horvátország és Fiume zuzmó- és mohaflórájához. Közrebocsátja Mágocsy-Dietz Sándor , . . 201 Tuzson J. : A Potentilla rupestris rendszertani tagolódása és elterjedése 207 Moesz G. : Az egres amerikai lisztharmatja hazánkban , . . 219 D 0 b y G. : A sóskasavas sók szerepe a csirázásnál 225 W e b e r D. : Adatok néhány növénycsalád tennésének és magjá- nak anatómiájához 228 Rapaics R. : Elzöldült csillagfürtvirág 233 Irodalmi ismertető: Augusztin B. ; Zelenyák J. A gyógynövé- nyek hatása és használata 234 Növénytani repertórium 234 Szakosztályi ügyek 238 BEIBLATT (33)_(44) NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA VII. KÖTET. 1908. 5. FÜZET. Hazslínszky Frigyes hagyatékából. Köztebocsátja : Mágocsj'-Dietz S. A honi flóra kutatásában és ismertetésében nagy érdemeket szerzett néhai Hazslinszky Frigyes életének utolsó perczéig munkálkodott. Ez a magyarázata annak, hogy hagyatékában egy- két félig-meddig kész kézirat, nagyszámú feljegyzés és jegyzet maradt. Igaz, hogy elhunyt tudósunk életében többször is han- goztatta, hogy halála után jegyzetei ne tétessenek közzé. Néhány szaktársunk óhajtására és a család kívánságára azonban most mégis közrebocsátom hagyatékából azokat, a melyeket néhai tudósunk is már közlésre szánt. A közlések során azonban mindig tiszteletben óhajtom tartani elhunyt tudósunknak azt a kívánságát, hogy a csak múló értékíí, vagy futólagos jegyzetek ne közöltes- senek. I. Közlemény. Adatok Horvátország és Fiume zuzmó- és mohaflórájához. Primitiae íiorae plantarum cellularium Croatiae et territorii Fíumani. Tudvalevőleg Hazslinszky Frigyes két ízben járt Horvát- országban és Fiúméban.^ Első útjának eredményei elvesztek, vagy tönkre mentek, mert sem gyűjteményében, sem irodalmi munkálatai sorában nem találni e /.éknek az eredményeknek fel- dolgozását. Különböző irataiban akadni csak itt-ott egy-egy jegy- zetre, a mely alighanem fiumei első útjából való. Másodszor 1882-ben járt Horvátországban és Fiúméban, a midőn néhány helyen hosszabb időn át gyűjtött. Második útjának eredményeit az ő összeállította alakban némi formai módosításokkal a következőkben közlöm: ^ Emlékbeszédek a M. T. Akad. tagjairól. IX. köt. Budapest, 1899. 269. lap. — Természettudományi Közlöny XXXL K. Pótfüzetek, 5. lap. Növénytani Közlemények. 1908. VH. kötet, 5. füzet. 17 202 MAG0C8Y-DIETZ S. L i c h e n e s t. O a 1 >iü5 X! o Ö > -c3 22 P ^0 3 -cS •ei tiD o N 1S3 02 o H-1 a Cladonia pyocidata L. mohagyepeken . . „ endiviaefolia D i c k s. kertitalajon cornucopioides L. erdötalajon . . „ furcata Schreb. f. racemosa. Erdő- ben és kertben „ pungens S m. Klek hegyen . . . rangiferina L. erdötalajon . . Bamalina calycaris L „ polinaria L „ fariuacea L. Evernia furfuracea L Cetraria glauca L Nephroma tomentosuni H o 1' f Peltidea canina L „ rufescens H o 1" f m „ scutata D i c k. mohagyepen, Klek hegyen horizontalis L. sziklán .... Sticta pulmonaria L „ scrohicidata S c o p., in truncis . . „ amplissima S c o p., in truncis, Klek Imbricaria perlata L. fatörzsön .... „ tiliacea L „ saxatilis L „ physodes L „ olivacea L „ Acetabidum N e e s raperata Dili Parmelia pulverulenta L., Pinea (?) törzsön „ , V. angustata et stel- laris sziklán Physcia parietina L Endocarpon miniatum L. f. complícatum . Lenor))iandia Jungermanniac D e 1 i s in Endopyrenio Michelii Pannaria triptophylla A c h. Klek. . . . Amphiloma elegáns L k „ murorum Hffm Placodium circinnatum P Psoroma gypsaceum S ro Callopisma luteoalbum T u r u Xanthocarpia ochracea M a s s 1 1 HAZ8LIN8ZKY FRIGYES HAGYATÉKÁBÓL 203 h e n e s 'CB SÍ NI ti O SS o a O > o H-1 B s Lecanora subfusca L. jegenyefenyön, Klek . „ „a,) pinastri „ „ b) cateilea microcarpa, kerítésen „ „ c) glabrata, fenyőn . . „ „ d) allophana, fenyőn . . „ piniperda Kbr. f. subcarnea, Klek „ Flototviana S p r Icmadophila aeruginosa S c o p., fenyőn Acarospora glaucocarpa W a h 1 ,, smaragdula W a h 1. in muro TJrceolaria scruposa L., f. corticola . . . f. bryophila .... Diploicia canescens D i c k s., terméstelen . Psora lurida S m „ decipiens E h r h Thalloidima vesiculare Hoffm Bacidia rubellá Ehrh. tölgyön, . . . . „ effusa R b h Biatora viridescens S c h r a d. f. putrida . „ tabescens Kbr incrustans DC ........ „ rupestris S m Bilimbia sphaeroides S m. f. muscorum . . Buellia punctata F r Lecidella goniophila Fik r, immersa Web „ enteroleuca A c h Sarcogyne pruinosa S m Lecanadis bifornis Fik Graphis scripta L. Klek Opegrapha atra P. bükkfán Arthonia vulgáris Schaer Calycium nigrum S c h a e r. f. curtum . . Endopyrenium pallidum A c h „ hepaticum A c h ,, Michelii M a 8 s Peiractis exanthematica S m Thelotrema lepadium A c h Polyblastia lactea Mass., in Omo, Klek . , caesia A r n Verrucaria muralis A c h 1 1 1 1 1 1 1 1 17* 204 MAG0C8Y-DIETZ 8. L i c h e n e 8 : a tS3 NI O o a > o a FerrMcan'a fuscoatra W 1 1 r fuscella T 0 u r n rupestris S c h r a d „ calciseda DC „ purpurascens H o f f m. . . . Thelidium pyrenophorum A c h Acrocordia gemata A c h., in Fago . . . „ glauca K b r. in Carpino . . . Pyrenula nitida Schrad Tomasellia arthonioides M a s s Arthonia rhyponta A c h., in Populo . . . Pertusaria communis DC „ leioplaca A c h Lecothecium corallinoides Hoffm. . . . Collema byssinum Fik ., cheileum A c h., in muro .... „ pulposum B e r t. in saxis . . . granosum W u 1 f . f. granulosum „ conchilobum K b r „ tnultifidum Scop. í. marginale . „ , » f. complicatum . „ f. jacobaeifolium , f. polycarpum Synechoflastus flaccidus A c h , Vespertilio L i g h t f. . . . Leptogium lacerum A c h ^ f. lophaeum . . Plectospora hotryosa M a s s Mallotium tomentosum Hoffm — 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 — 1 Musci hepatici: c •03 tS] ■S P o o a 53 ISI 03 "E I ^ O N! > o 1-9 a Preissia commutata N e e s Meizgeria furcata L. Klek .... „ pubescens (S c h r a n k) Klek Blasia pusilla M i c h. Klek .... Frullania dilatata L „ Tamarisci (L.) in saxis . . — — — — — — — -^ — — 1 1 1 — — — 1 HAZ8LINSZKY FRIGYES HAGYATÉKÁBÓL 205 Musci hepatici ^-^ tH ■^™" o >> ^.0! o C ^ ^ ® 45 n P c3 1-^ > j^ ^■!? s f>r M -eS W ^ ti bl) .(Ti o N CAJ o IS3 hJ a s Madotheca laevigata D u m o r t , platyphylla D u ra o r t. . . . Radula complanata (L.) Lepidozia reptans (L.) Chiloscyphus polyanthus (L.) Jungermannia curvifolia D i c k s. „ bicuspidata (L.) Plagiochila asplenioides (L.) Musci frondosi: Pleuridium alternifoliiim B r. et S c h. . . Weisia viridula B r i d Gymnostoniuni tortile S c h w g r „ caZcarettm Ne es.& Horns eh. Dicranum scoparium (L.) Fissidens bryoides H e d w , osmundoides (Sw.) . . . . Pottia truncata (L.) Ceratodon purpureus (L.) Trichostomuni convolutum B r i d Barbula unguiculata (Dili.) caespitosa (Schwgr.) . . . . tortuosa (L.) muralis (L.) „ subulata (L. i ruralis (L.) Cinclidotus aquaticus (Dili.) „ riparius B r. et S c h i m p. . . Grimmia apocarpa CL.) „ rivularis B r i d. . . . alpestris (?) K 1 e k . . pulvinata (L.) „ ovata W. et M. Klek ., „ cylindrica S c h i m p. . . Encalypta streptocarpa H e d w. Klek. . . Orthotrichum anomalum H e d w „ obtusifolium S c h r a d. . . pumilum Sw „ pátens B r u c h „ affine S c h r a d „ speciosum N e e s , leiocarpum B r. et S c h. . . : 1 — H í 1 — — 1 1 ; — — 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 206 MAGOCSY-DIETZ 8. Musci frondosi ^^^ ^^^ b O a t>)!n X3 O r^ M 1'^ bD 03 r; M -03 •a S -03 N be O N] Ui NJ C/3 ^ i-J 03 a Tetraphis pellucida L Funaria calcarea W a h l „ hygrometrica L Bryum caespititium. L „ Funkii S c h r a d „ capillare L Mnium cuspidatum L , undulatum H e d w „ orthorhynchum B r. et S c h. . . Philonotis fontana L „ calcarea B r. et S c h. . . . Atrichum undulatum L „ angustatum B r i d Pogonatum nanuni Dili „ aloides Dili Polytrichum juniperinum L Leptodon Smithii D i c k Neckera crispa L complanata L Homalia trichomanoides (S c h r e b.i . . Leucodon sciuroides L Anómodon attenuatus (S c h r e b.) . . „ viticulosus L Thuidium tamariscinum H e d w. . . . Pteriqynandrum filiforme T i m m. . . Isothecium myurum B r i d Homalothecium sericeum L „ Philippianuni S p r u c e. Brachythecium glareosum B r. et S c h. . „ veluünum Br. eur. . . . „ Rutabulum (L.) . . . . „ campestre B r. et S c h. . „ rivulare B r. et S c h. . . „ plumosum S m Eurhynchium strigosum Hoffm. . . „ striatulum (S p r u c e) . . „ striatum S c h r e b. . . . „ velutinoides (?).... Rhynchostegium rusciforme Bryol. eur. . , prolixum A II c t. ? . . 'Thamniuni alopecurmn (L.) Hypnum commutatum H e d w — 1 — 1 — 1 — 1 — 1 1 1 1 1 I — — 1 1 1 1 1 HAZ8LIN8ZKY FBÍGYES HAGYATÉKÁBÓL 207 Musci frondosi O -Q O a C3 KI o > O ►-3 Hypnum jmllescens S c h r e b. . . „ cupressiforme L. . . . „ „ f. fiUformc „ molluscum L ^ cuspidatum L „ purum, L Hylocomium triquetrum L. . . . p loreum Br. cur. . . Sphagnum acutifolium E li r h. . . A felsorolás szerint Hazslinszky Frigyes Horvát- országban és Fiúméban gyűjtött 98 zuzmó fajt 145 termőhelyről, továbbá 14 faj májmohát 24 termőhelyről és 79 faj lombos mohát 125 termőhelyről, a mely számokból a Zákányon, tehát Magyarországban gyűjtött 2 zuzmó- és 1 májmohafaj leszámí- tandó. A fajok legtöbbje Közép-Európában van elterjedve és nem ritka, úgy hogy a fenti termőhelyek megjelölése a legtöbb esetben növény földrajzi jelentőséggel alig bír. (A szakosztálynak 1908 november 11-én tartott üléséből). Tuzson J.: A Potentilla rupestrís rendszertani tago- lódása és elterjedése. A fajra és ennek alosztályára vonatkozó felfogások külön- félék lévén, szükségesnek vélem, hogy azokat a tételeket, a melyeket irányadóknak tartok és ebben a dolgozatomban is szem előtt tartottam, itt előre bocsássam. Ha a fajok keletkezésére vonatkozó kutatásoknak eredményeit és azokat a legelemibb követelményeket, a melyeket egy biztos alapokra helyezett rend- szerhez fűzünk, figyelembe vesszük, úgy — mindenekelőtt — a faj keretébe tartozó legvégső egységnek, a fonnának vagy esetleg sub formának is teljes önállóságot kell tulajdonítanunk; vagyis olyannak kell azt tekintenünk, mint a melynek sajátságai utódról utódra öröklődnek. Ezek a végső egységek sok esetben a J 0 r d a n-féle apró fajok (petites espéces) változatosságának és sokaságának jellegét viselik magukon ; különben pedig a d e Vries-féle elemi fajokkal (Elementarart) azonosak és egyrészt a mi megkülönböztető képességünk, másrészt a tudomány czél- szerűségi szempontjai által határolt végső tagjai a rendszernek. 208 TUZSON J. Ennek következtében az olyan növényalakok, a melyekről feltételezzük, hogy a megkülönböztetés alapját tevő sajátságaik- ban változásnnk vannak alávetve, hogy csupán a termőhely be- hatásai alatt létrejött múló alakok, azok tulajdonképen sem formák, de még subformák sem lehetnek. Az ilyeneknek saját- ságait az illető formák vagy varietások leírásában czélszerű meg- említeni, de tudományosan elnevezett külön egység alapját nem képezhetik. A másik tétel, a mit e helyen előre bocsátok, az, — a mit látszólag felesleges is fejtegetni — hogy nincsen semmi okunk a fajt, illetőleg annak alosztályait, — az utolsó kivételével, — valamely növénypéldányhoz (originale) kötni, hanem azok éppen olyan gyűjtőfogalmak, mint a génusz, família vagy rend. És ennek megfelelően sorozzuk a faj keretébe a subspecies-eket, a melyek varietásokat és ezek ismét formákat tartalmazhatnak. Természetes, hogy a faj keretében semmiféle fokozat sem szükséyképeni. A fenti fokozat tagjai közé másokat is iktathatunk, mint a hogy azt pl. a bécsi nemzetközi botanikai kongresszustól kiadott nomenklatúra- szabályokban találjuk felsorolva, vagy pedig a mint az Ascherson-Grabne r-féle Synopsis-ban történt. Viszont a faj állhat pl. csupán varietásokból, vagy csupán for- mákból, vagy végül csupán egyedekből. A besorozás tudományos alapját az egyes növényalakok fej- lődéstörténeti leszármazása teszi, a mit a morfológiai hasonló- ságok és különbségek mérlegelése révén igyekszünk megállapí- tani, illetőleg a gyakorlatban többnyire csakis az utóbbival szá- molunk. A fentemiitett alárendelés nehézségei — a melyek e módszernek sok ellenséget támasztottak, egyrészt abban állanak, hogy a helyes besorozás az összes többi formák vagy varie- tások beható ismeretét tételezi fel és ennek következtében egy „új" növény alakot könnyebb egyszerűen új fajnévvel látni el, mint azt — ha rendszertani értéke úgy kívánja, — az illető faj keretébe pontosan beillesztve ismertetni. Másodsorban pedig az okoz nehézségeket, liogy a természetes rokonságot, illetőleg a leszármazás mikéntjét a legtöbb esetben igen nehéz, sőt több- nyire lehetetlen biztosan megállapítani ; éppen úgy, mint a hogy a génuszokat, családokat és rendeket is sok esetben nehéz, sőt lehetetlen teljes biztossággal olyan sorozatba illeszteni, a mely a természetes rokonságot és a leszármazás történetét híven visszatükrözné. A mint azonban a génuszok, családok stb. csopor- tosításában természetesnek találjuk a fejlődési sorozat rendszeres feltüntetését még akkor is, ha a származási sorozatot nem ismerjük biztosan, éppen úgy a faj határain belül sem lehet — a tudományos rendszertan szempontjaiból — - más elv irányadó. A gyorsan kibontakozó növéuystatisztika és növényföldrajz czél- jainak természetesen ez az elv nem felel meg, mert körül- j)iényesebb és behatóbb munkát igényelő eljárást követel ; a A POTENTILLA RUPESTRIS RENDSZERTANI TAGOLÓDÁSA ÉS ELTERJEDÉSE 209 statisztika és a növény földrajz hivatása pedig a gyors és köny- nyen áttekinthető módon való ismertetés. A nehézségek természetesen csak a monografice részletesen fel nem dolgozott növénycsoportokra vonatkoznak ; az olyan csoportok alakjait ellenben, a melyek rendszeresen fel vannak dolgozva, úgy a statisztika, mint a növényföldrajz leghelyesebben rendszertani értékük szerint veszi figyelembe, sőt úgy a fejlődés- történetig mint az ökológiai növéngföldrajz7iak egyik főfeladata az ú. n. növény geografai alakokat szisztematikái értékük alapján ismertetni. Itt csupán bizonyos technikai nehézségek volnának a megnevezés czélszerű módja tekintetében. Erre vonatkozólag két- ségtelen, hogy az említett dolgozatok szövegében a, binominális ith'.gnevezés a legczélszerübb és ennek tulaj donképen nincs is semmi különös akadálya oly értelemben, hogy a génusz-névhez közvet- lenül a subspecies, varietas illetőleg forma neve csatlakozzék,^ moly esetben természetesen az illető név nem vehető szisztematikai kijelentésnek, vagyis nem jelenti az illető növényalakiiak külön faj gyanánt való tekintését. Ha a fajt széttagoljuk különféle rangon álló elemekre^ ügy az alacsonyabb rangnak a tudományos rendszertanban gyöke- redző egyedüli indoka csakis az lehet, liogy a közvetlen fölötte álló kategóriának összetevő részét képezi. Miután ezek az összetevő részek a sajátságaik elütése tekintetében és a diíferencziák értéke tekintetében igen külön- félék és miután a rendszeres csoportosítás bizonyos mértékben a tudomány kényszere alatt történik, természetes, hogy a faj alkotó elemei, ú. m. a varietások, formák stb. egymáshoz viszo- nyítva nem szabhatók bizonyos szigorúan betartandó állandó értékekhez. E tekintetben a fennforgó viszonyok döntenek és előfordulhat pl. az, hogy egy varietas kisebb morfológiai diffe- rencziára van alapítva, mint a milyen differencziák az odasoro- zott formák között tapasztalhatók. Az sincs kizárva, sőt közelről rokon formákon gyakran előfordul, hogy ugyanaz a növényalak előfordul két vagy több különböző forma példányai között. Ilye- nek az ú. n. „átmeneti" alakok is, a melyeket morfológiai alapon ugyanazzal a joggal sorozhatnánk két vagy három forma vagy varietas, sőt subspecies alakjainak körébe is. Ezekben az esetek- ben szintén nehéz a biztos döntés, mert szigorúan morfológiai alapon, esetleg geografiailag és fejlődéstörténeti szempontokból is egy- mástól távol eső növények egy keretbe kerülhetnek vagy meg, fordítva. Ilyen esetekben az egyedüli czélhoz vezető módszer az- ^ Ez ellentétben áll a nemzetközi szabályok XIV. 28. pontjával, mely szerint „a faj alosztályaira a binominális megnevezés meg nem engedhető". Ennek daczára a legújabb növényföldrajzi s fejlődéstörténeti munkákban is gyakran tapasztaljuk a fenti módszernek hallgatag és igen czélszerű érvé- nyesülését. És hacsak nem akarjuk minden egyes alkalommal a species, subspecies, varietas és forma, vagy még több kategória nevét ismételni, úgy más megoldás mint a fenti, nem is gondolható. 210 TUZSON J. ha az illető helyekről számos példányt vizsgálunk meg és ezáltal a kérdéses növényalakok normális variálásának terjedelmét és milyenségét vetjük össze, a mi jogos alapját képezheti annak, hogy egyes, első pillantásra morfológiailag azonos példányokat egymástól különválasszunk, — illetőleg különböző formákhoz, vagy varietásokhoz csatoljunk. Végül még egy tételt említek itt meg. A fajok keletke- zésére vonatkozó vizsgálatok eredményei, de a florisztikai tapasz- talatok is azt bizonyítják, hogy egymáshoz hasonló^ sőt egymással — ítéletünk szerint — azonos növényalakok, killÖ7iböző helyeken s különböző alakokból (polytropikus úton) is származhatnak. Ezek- nek az eseteknek biztos megítélése nem minden esetben lehet- séges és ha a véletlen szerencse nem nyújt felénk biztos ada- tokat; úgy könnyen tévedhetünk, még pedig két irányban. Vagy elválasztunk egymástól két morfológiailag azonos, de különféle származású növényalakot, csupán növényföldrajzi alapon, vag}' pedig egyesítjük a két alakot egymással, holott közös szárma- zásaik iránt alapos gyanúnk van. Ez a kényszerhelyzet mindenesetre ritkán fordul elő, mert a különféle leszármazás a legteljesebb morfológiai convergentia mellett is nyomot hagy a növényen. Különösen pedig felismerhető a különbség annak a módszernek segítségével, a melyet már előbb említettem, t. i. azáltal, ha az illető növényalakok nagyobb számú példányát vizsgáljuk meg, és a két alak nagyszámú pél- dánya alapján, az illető alakok normális variálási terjedelmét és az ennek határain belül eső sajátságokat is egybevetjük. Ezek előrebocsátása után megkísérlem a Potentilla rupe- stris fajnak eddigelé ismeretes és a rendelkezésemre álló her- báriumi vizsgálati anyagból^ megállapítható európai és nyugat- ázsiai alakjait rendszerbe foglalni. Az összes leirt alakok és előfordulási helyeik csakis tényleg megvizsgált példányokra ala- pítvák. Ez okból dolgozatom nem teljes, illetőleg nem annyira, mintha az összes irodalmi adatokat is tartalmazná. A szibériai és északamerikai alakok e dolgozatba nincsenek felvéve. A Potentillákrsi vonatkozólag L e h m a n n ■■^, Z i m m e t e r ^ és W 0 1 f * régebbi monográfiáitól eltekintve, újabban az A s c li e r- son és Grabuer Synopsisában ^ és legújabban W o 1 f nak dol- gozatom befejezésekor megjelent monográfiájában*^ levő adatok 1 Vizsgálati anyagomat a budapesti nemzeti múzeum és a bécsi cs és kir. udvari múzeum növénytani osztályának s a budapesti tudomány egyetem herbáriumának, továbbá Simonkai Lajos herbáriumának pél- dányai és saját gyűjtéseim képezték. Mindazoknak, a kik vizsgálati anyag- gal támogattak, őszinte köszönetet mondok. - Revisio Potentillarum, 1856. ■' Die Europ. Arten d. Gatt. Potentilla, 1884. ' Potentillen-Studien, I, 1901; II., 1903. ■' Synopsis d. Mitteleurop. Flóra, VI, 1904. '• Monogr. d. Gatt. Potentilla, Bibi. I'.ot. Heft. 71, 19u8. A POTENTILLA RUPESTRIS RRXDSZRRTAM TAGOLÓDÁSA ES RLTERJEDESE 211 és az ott olvasható rendszertani beosztások vannak előtérben. Vizsgálataim ezeket az adatokat és illetőleg beosztásokat a továbbiak szerint részben megerősítik, részben pedig kiegészítik és helyesbítik. Potentilla rupestris L. L. Spec. pl. 1753, 711 ; A s eh er s o n et Gr ab ne r, Synopsis, VI, 1904, 695; Th. Wolf, Monogr. d. Gatt. Potentilla, Bibi. Bot. 1908, 123. Caules ramosi, miilti- vei pauciflori, 2 — 60 cm. alti: fólia pedunctdata, pinnata^ 2 — 4 juga ; foliola ellyptica, rhomhoideo-ovata vei suborbiculata, acute vei subobtuse biserrata, partim serraturis sim- plicibus; sepala externa acuta vei subobtusa, saepe bi-vel trifida, internis angustiora et breviora, sepala interna oblongo-ovata, apiculata; peiala obovata, vei suborbiculata, calycem subaequantia vei plus minus superantia; álba vei (exemplarium exsiccatorum f. rumelicae) ochro- leuca; stamina 20 — 30: carpella numerosa, oblongo-ovoidea subacumi- nata: stylus fiisiformis, carpello siihaequilongus; stigmata incrassata; \ Potentilla rupestris magja: 1. a var. orientalis-é ; 2. a többi alakoké. 54:1. semina 1 — l'3mm. longa, suhvemicosa vei (var. orientális) laevia (icon 1.2), subapiculato-ovata, apice subarctiata; caules , pedunculi , petioli, caly- ces et foliola pilis patentissimis vei erectis et pilis articulatis glanduligeris plus minus dense obtecta; foliola retardata plerumque densissime pilosa. var. 1. gracilis (Friv.) Asch. et Grabn. Synopsis, VI, 1904, 696; var. typicaT\x. Wolf, Monogr. d. Gatt. Potentilla, 1908, 126. Caules erecti, 20 — 60 cm. alti, plus minus ramosi, multiflori; petala sepalis paulo longiora, álba; receptacula, caules, pedunculi et petioli pilis simplicibus et glanduligeris phis minus densis obtecti, foliola stibtíis praecipue in nervis et ad margines pilosa, supra pilis sparsis. Itália septentr. : m. Calvario pr. Domodossolam, Rossi. Hb. Sgfr. 46/a, 46/b; Itália (?) Hb. Wiilfen. Helvetia : Thayngeii (Schaífhausen), 0. Appel, Hb. Sgfr. 46/c; Schaffhausen, 1., W. S o n d e r, 2,, P o s t ; Mayens de Verbier (Valais), M. Besse. Hb. Sgfr. 46/d: Bignasco (ficino), Hb. Pittoni; 212 TUZSONJ. Mont Blanc pr. Sarmieux, Bohatsch: Geneve, Hb. Tausclier; Biére (Vaud), Mortier, Hb. Tripet. Gallia : Chambéry á Lémenc (Savói) Hb. H a z s 1. ; Bessans (Savoie), Huguenin; La Papé pr. Lyon, 1., Hb. E. Migiol, Soc. Vog.-Rhén., 2., J. Guichard fils, Reliq, Maillé and, 3., A. Boullu, Soc. dauph., 4., Herb. Jordán, 5., Ozanon, Reliq. Maillé and, Neyron (Rhone), Roux, Flór. sel. exs. Germania : Deidesheim (Pfalz), F. Schultz, Hb. norm. 253; Breslau (Schlesien) 1., Sintenis, 2., Baenitz, Hb. Eur. ; Görlitzer Thai (Schlesien), Wiitzor ; Meseritz (Fosén), Th. Meyer; m. Gorayer Berge (Posen), R. Hiilsen; Driessen (Neumark), W. Lasch; Lagow (Brandenburg), J. Golcnz; Schernieisel (Brandenburg), J. Golenz; Austria : Sattendorf (Karinthien), F e n z 1 : Klagenfurt (Karintbien), 1., Jabornegg, FI. exs. Austr.-Hung. 819, 2., Krenberger, 3., Jabornegg, Hb. S gfr.: Dornbach (Karinthien) 1., J. Kovát s, 2., D 0 11 i n er, 3., Hey n e : Langenlois (Niederösterreich), 1., Koll- brnnner, 2., Andorfer: Wien, Reichenbach; Gratz, 1., Herb. W. Streinz, 2., Gebhard. 3., Pro kopp 4., Hb. F ü r- s t e n w ;i r t e r : Bozen (Tirol), Hausmann; m. Carnioliae (Tirol) 1 ., Hb. S eh ott, 2., Gráf; Maria Trost (Stiria) ; Frain (Máhren), A. 0 b o r n y ; m. Göltzschberg (Böhnien, Mittelgebirg) Hb. R e i c h a r d t ; Kost (Böhmen), G. Lorinser; m. Kahlerberg pr. Kunratitz (Böhnien) A. Naumann; Lewin (Böhmen): m. Göltzschberg (Böhmen), A. C. M a y e r ; Hungária occid. : Pozsony, 1 ., H e u f í e 1, 2., T a u s c h e r, 3., Baumler; Keszthely, Bor b ás; Sopron, 1., Sonklar, 2., H a y n a 1 d : Kőszeg, A. W a i s b e c k e r, Hb. S g f r. ; Szt. Lörincz (Com. Vas) Márton: R. Hidvég (Com. Vas), Márton; Tarótháza (Com. Vas), Márton; Pécs, 1., Simon kai, 2., Nendtvich; m. Dobogókő pr. Budapest, Tuzson et Lengyel. Hungária sep- tentrionalis : m. Kis Kárpátok, Zahlbruckner; Szabarka (Com. Gömör), Fábry; Rimaszombat, Fábry: Széchény (Com. Nógrád), H a y n a 1 d ; Selmeczbánya, 1 . , M á g o c s y, 2. J á v o r k a, 3. Tuzson, Balcan : Stara Planina (Serbia) A d a m o v i c FI. Serb. : Rasovati Kamen P a n c i é. Rossia : Warschava, K a r o ; Macocha pr. Sauniki, K. D r y m m e r. Ehhez a nagyon változatos varietáshoz szokás számítani azokat az összes alakokat, a melyek a továbbiakban megnevezendő varietaso- kon és formákon kívül Európában ismeretesek. Kétségtelen, hogy ez még számos formára tagolódik. így a vizsgálati anyagomban igen sokszor ismétlődött egy egyenes szárú és csak a csúcs felé elágazó 30—50 cm. magas alak. melynek szirmai csak kevéssel haladják túl a csészét és melynek 1 — 3'5 cm. hosszú, tehát aránylag apró levél- kéi vannak. Feltűnően elütnek ettől a nagylevelü s nagy termetű, erősen elágazó, szintén apró virágú alakok, a milyenek pl. a Pozsony környékéről származó példányok. Szembeötlően nagy virágú és meg- lehetősen molyhos alakot láttam Sopron környékéről és a tiroli mészkő- hegyekből, vagy ugyanilyenek a Schultz-féle herb. norm.-ban 253. A POTENTILLA RUPK8TRI8 RENDSZERTANI TAGOLÓDÁSA ÉS ELTERJEDÉSE 213 sz. alatt kiadott Deideshain környékéről származó példányok. Szintén moly- hos, de apró virágú alak akadt a kezembe Svájcz délnyugati és Franczia- ország délkf'leti részéből és egy feltűnően nagyvirágú és igen molyhos csészéjü és kocsányú példány Szerbiából ((Rasovati kamen). Igen apró virágú példányt láttam Kuntrasitz környékéről (Csehország) stb. Mind- ezek a sajátságok olyan természetűek, hogy esetleg öröklődhetnek is, biztos meggyőződést azonban ez irányban nem szerezhettem, mert egyrészt csak 1 — 1 példányból kellett következtetnem, másrészt pedig az egy és ugyanarról a helyről származó példányokon is oly változatos- ságot láttam, hogy az egyes alakok normális variálásának határait lehetetlen volt biztosan megállapítanom. ^ A termet nagyságát a talaj minősége, a beárnyékolás stb. befolyásolhatja, a molyhosság erő- sebb vagy gyt^ngébb kifejlődésére vonatkozólag pedig igen fontos tudnunk azt, hogv azt a tenyészeti retardatio emeli, mely utóbbi körülmény folytán a megkésve fejlődő virágok csészéje és kocsánya, de a levelek is tömötten molyhosak lehetnek anélkül, hogy ez az illető alak állandó sajátsága volna. var. 2. TÍllosa (Lee. et Lam.) m. pr. p. var. rillosa Lee, et Lam. Cat. Pl. centr. 1847, 154. Gaules 15 — 60 cm. alti; fólia pilis adpressis hirsufa, caules et peduncula in parte superiore pilis dense obtecta; petala sepala multo superantia. f. 1. suecica m. FoHis tenuibus, suhpellucidis, ptHis mediocriter obtectis. Suecia: Trolimén pr. Kinne KuUe (Vestergötland), 1. Lager- heim, 2. Areschoug; Gisseberg (Vestergötland), Lundquist, Pl. Scand. ; Vestergötland, 1. A n d e r s se n, 2. Wik strö m : Alseda (Smaland), Lundquist: Smalandia, Fries, Hb. Sadl. : Halland bor., E. Fries et Sieurin. Ezt az alakot eddig nem vették figyelembe; sem Ascherson és G r a b n e r, sem W o 1 f nem említik, sem elkülönítve, sem pedig valamely alakhoz csatolva. Linné a fajt tulajdonképen erre is ala- pította. (Sp. plánt. 1753, 711). A f. pyrenaeica-\ól valamivel kevésbbé molyhos volta és fino- mabb, hártyaszerű levélkéi által különböztethető meg ; a var. gracilis nagyobb termetű alakjaihoz közel áll. de nagyobb pártája és moly- ho«sága által, a var. orientális -tó\ pedig szemcsés felületű magja révén könnyen megkülönböztethető. f. 2. pyrenaelca m. var. villosa Lee. et Lam. Cat. Pl. centr. 1847. 154; f. villosa Th. W o 1 f , Monogr. d. Gatt. Potentilla, Bibi. Bot. 71, 1809, 127; var. subalpina Th. Wolf ibid. 126. Fólia crassiora {varietati gradli siniilia), pilosa. Hispánia: Origuela (Teruel), 1. E. Reverchon, Hb. Sgfr. 959/a, 2. B a e n i t z, Hb. Eur. ; Serrania de Cuenca, M. Gandoger: Gerte pr. Placencia, E. Bourgeau, Pl. d'Esp. ^ Terjedelmesebb vizsgálati anyag átvizsgálása után az általam feláUitott f. grandifolia rendszertani értéke bizonytalan. (L. M. Bot. Lap., 1908, 209. old.) 214 TUZ80N J. Gallia: Gedre (alp. Pyrenaeis, 1600 m.), 1. H. Bordere, Hb. Sgfr. 492, 2. Bordéré: m. Cournilie (alp. Pyrenaeis, 2000 m.), H. Bordere; Caryol pr. Espalion (Aveyron), H. Cos te, Hb. Sgfr. 46. f . : St. Jean-du-Bruel (m. Cebenniíi, Aveyron), H. Coste, Hb. Sgfr. 959. Helveiia: Mayens de Sión (Valais. 1350 m.), F. 0. Wolf; Salvan (Valais), R. M ásson. A mint a synonymok is jelzik, vitás növényalak. Mint a var. {/racüis-t formákra, úgy ezt a formát talán több subformára lehetne osztani, de csakis behatóbb és az illető előfordulási helyeken tett vizsgálatok alapján. Wolf legutóbb (minden kapcsolat fenntartása nélkül) két részre bontotta : var. subalpina-ra. és f. vülosa-ra. Az előbbinek jogosult- ságát a P. grandiflora Heuff. alakkal szemben indokolja és ez két- ségtelen is ; a var. villosa Lee. et L a m o 1 1 e-tól azonban csak az utóbbinak tömöttebb szörözete és apróbb termete révén választja el, a mi nem állhat meg, mert a Pyrenaeusok és a délkeleti franczia hegységek magasabb helyeiről származó apróbb alakok (var. suhalpina Wolf) szőrözet tekintetében éppen oly változatosak, mint a Spanyol- országból Siegfried-től kiadott var. villosa-^. Viszont ezektől a Siegf r i e d - féle 49. sz. lap példányai sem különböztethetők meg (utóbbiakat Wolf ugyanis var. suhalpina-wdik tartja). A Wolf var. s u b a 1 p i n a-ja különben is minden valószínűség szerint nagyon heterogén alakcsoportokat tartalmaz. Ha a spanyol- országi és délfrancziaországi ama alpesi alakok, a melyeket Wolf az ö suhalpina- ]k\ioz soroz, melyeket aReverchon, Gandoger, Bordere s mások gyűjtéseiből ismerek, egyáltalán önállóak volnának, lígy mint subformák kétségkívül a fenti f. pyrenaeica alá volnának sorozandók. Emellett, azonban úgy hiszem, hogy az Alpok és Kelet- szibéria „subalpina" alakjai (ha önállóak volnának), morfológiailag is felismerhetően, más és más leszármazásnak és nem tartoznak sem a var. villosa alá, sem egymás kötelékébe. var. 3. Benitzkyi (Friv.) m. Caules 6 — Ső cm. alti, petnla sepalis multo.usque duplo longiora. Subvar. 1. grandiflora (Heuff.) m. Pilis mediocriter dense obtecta. f. 1. banatica (Th. AVolf) m. var. hanatica Th. Wolf, Monogr. d. Gatt. Potentilla, 1908, 128. P. rup. var. grandiflora Heuff.i Verh. zool.-bot. Ges. 1858, 101. Pilis rigidis^ stiberectis : foliolis plus minus ovalibus, usque -SVg — 3 cm. longis. Hungária m,erid. : m. Strazsucz pr. Mehadia, 1. Heuff el, 2. Simonkai. f. 2. rumelica m. P. Benitzkyi Friv. Flóra IX, 1836, 437. P. Bömeri Friv. in herb. ' A Heuff el eme elnevezését Wolf jogtalanul vetette el, mert hogy Heuff el ezt a növényt értette, az a diagnosisból és az előfordulás megadásából minden kétséget kizárólag bizonyos. A POTENTILLA RüPESTRIS RENDSZERTANI TAGOLÓDÁSA ÉS ELTERJEDÉSE 215 FoHolis suborbiculatis, 1 — 2 cm. longis, pilis patentissimis, caulibus usque 20, plerumque 10 — 12 cm. altis, floribns albis, vei in exemplariis exsiccatis {etiam in vivibus?) flavescentibus.^ Rnmelia, Frivald3zky;ia siibalp. Karlovae, F r i v a 1 d s z k y ; Philippopel Frivaldszky. f. 3. asperula T h. W o 1 f. Monogr. d. Gatt. Potentilla, 1908, 127. Caulibus usque 20 — 25 cm. altis, foliis crassioribus. nerins tobustioribus, pilis majori parte patentibus. Bulgária, m. Catalkaje pr. Sliven, Wagner. subvar. 2. mollis (Panch.) m. Pot. mollis Pancic, Add. FI. Serb., 1884, 139. Pot. nialacophylla Borb. Östr. Bot. Ztschr., 1886, 239.; var. mollis Asch. et Grabn,, Synopsis 1904, VI, 697. Plánta pilis breviuscidis patentissimis omni parte densissime obtecta. Serlna merid. Zlatibor, Pancic. A var. Benitzkyi összes leírt alakjait jellemzik az aránylag ala- csony termet és nagy szirmok. Ezenkívül geográfiai elterjedésük is egymással érintkező területekre esik és így egységes. A subvar. mollis tömött és selymes molyhosságával a legfel- tűnőbben elüt a többi alakoktól, de ez a molyhosság nem nóvum, csak fokozatban különbözik a többi alakétól és így bármily értékes saját- ság is diagnostikailag-, rendszertanilag nem nagy jelentőségű és ezért a többi közös vonások alapján a var. Benitzkyi keretébe helyezendő. A Wolf f. asperula-ja, kétségen kívül ide tartozik. Különválasztásá- nak jogosultságát csupán a vastagabb levelek és a kiállóbb erezete alapján nem látnám kétségtelennek. Elálló szörözete azonban a f. banatica-tó\, termete és leveleinek alakja a rumelica-ió\ különbözővé teszik és így egymagában marad. (A kékes zöld szín, melyről Wolf említést tesz a P. rupestris más alakjain tett tapasztalataim szerint,- a termőhelytől és konzerválástól függ). P. Sintenis és J. Bornmüller (Iter Turc. 1891, No 708.) kiadtak Törökország Hágion Oros (Áthos) félszigetéről egy P. Benitzkyi- nek jelzett (det. Halácsy) növényt. Ez szintén a subvar. grandiflora- hoz tartozik. Termete hasonlít a /'. banatica-hoz, de szörözete apró, elálló és aránylag széles levélkéi feltűnően durván fűrészeltek. Való- színűleg külön forma, de csak egyetlen terméses példányt láttam (Hb. Impr. Vindob.), és így a növényt nem ismerhettem meg eléggé, Ascherson és Grabner megjegyzései kapcsán (i. h. 697. old.) említem meg, hogy a Janka által a var. Benitzkyi-hez csatolt sarmieuxi növény (B o h a t s c h) egy példányát láttam (Hb, Mus. Nat. Hung.) és azt a var. gracilis-hez tartozónak határoztam meg. Apróbb virágú, erőteljes termetű szőrös növény. Egy példányból biztosan nem ^ A vh-ág sárga színét úgy Lehmann (i. h. 53. old.), mint Wolf (Monogr. 133. old.) kétségbe vonják azzal a feltevéssel, hogy a Frivaldszky .,petalis ochroleucis" megjegyzése a szirmoknak herbáriumban való meg- sárgulására vezetendő vissza. A bécsi múzeum egyik példányán a szirmok sárga színe igen jól felismerhető. Mikroszkóppal vizsgálva azt találtam, hogy a festőanyag a szirmok papilláiban van. Egyelőre legalább a szárított állapotra vonatkozólag a ..sárgás ' jelzőt fentartandónak velem. 216 TUZSON J. dönthettem felette, az azonban bizonyos, hogy nem tartozik a var. Benitskyi-hez. A V o e r n 1 ein-tól említett déltiroli növény szintén valószínűleg a var. gracilis-hez tartozik. A var. Halácsyana (D e g.) T h. W. és f. idaea T h. W. isme- retlenek előttem. Könnyen lehetséges, hogy a subvar. grandiftora-hoz tartoznak ; csupán a leírásuk alapján azonban róluk biztos véleményt mondani lehetetlen. Tar. 4. strigOSa Th. W. Monogr. d. Gatt. Pot. in Bibi. Bot. 71, 1908, 133. Plánta caulibus stnctis,erectis,omni parte pilis rigidis obtecta, subse- tosa; calycibuspostanthesinpauloauctis, petaliscalycibus paulolongiorihus, Balcan, Frivaldszky; Rumelia (Hb. Mus. Nat. Hung.) ; Khodoppe, Frivaldszky; Rumelia. Frivaldszky. Tar. 5. orientális (Keller et Siegfr.) m. Pot. rupestris f. orientális Keller et Siegfr. Engl. bot. Jahrb. XIV. 1891—92. 499. Caulibus 15 — 50 cm. altis, robustis, cum calyce sericeo-villosis; petalis sepala multo superantibus ; calycibus post anthesin valde auctis ; foliolis ovatis, usque 4 cm. latis, supra sericeis, infra glandidosis ; seminibus laevibus, nervatis. Asia minor.: m. Darsosdagh (Szanschak, Gümüschchane), 1. Sin- tenis Hb. Sgfr. No 650. a., 2. Sintenis Iter. orient. 1894. No 5790; Istavros (Sz. Gümüschchane), Sintenis, Iter orient. 1889. No 1783: V. Djimil (Lazistan). Balansa, Pl. d'orient. No 1430; alp. Lazistani, Herb. Monbret: Armenia, SzovitsHb. h. Petrop,; Olympus (Bithynia), Herb. Monbret. Tar. 6. minor (Boiss.) ni. f. minor Boiss. FI. Or. 11. 1872, 707. (nomen nudum). Caidibus 2 — 22 cm. altis ; plánta omni parte minor, petalis sepalis paulo, nsque i/^ longioribus. f. 1. Boissieri m. Pilis erectis. Asia minor : in summis Mesogis (Lydia), B o i s s i e r. Ezt az alakot Boissier i. h. nomen nudum-mal jelzi; Wolf (i. h. 126. old.) a var. gracilis eltörpült példányaival (subvar. humilis Rouy et Camus) kapcsolatosan említi, mint kétes növényt. A bécsi múzeum P. rupestris-ei között akadtam rá a B oi s si er-féle lydiai növényre és azt morfológiailag a P. j)ygmaea Jord. alakhoz igen közel állónak találtam. Különbség a kettő között csupán az, hogy a P. pygmaea szörözete elálló, a B o i s s í e r-féle növényé pedig merev, felfelé álló. A feltűnő hasonlóság alapján ezt a két növényt össze- foglalom, habár előfordulási helyeikből következtetve majdnem kétség- telen, hogy különböző leszármazásúak. f. 2. pyg'maea (Duby) m P. rup. var. pygmaea Duby Bot. Gall. I. 1828, 112. P. pygmaea Jord. Obs. pl. nouv 7. fragm. 1850. 25; P. corsica Soleir. Mss. ex Lehm. Jnd. sem. Hamb. 1849. Pilis mollibus, patentissimis. Corsica: m. Renoso, Bastélica, Re ve re hon, Pl. d. 1. Corse 1878, No 107. Sardinia : m. Geargentu, U. M a r t e II i. Hb. Sgfr. Exs. Pot. No. 50. A POTENTILLA RUPE8TRI8 RENDSZERTANI TAGOLÓDÁSA ÉS EIiTERJEDÉSE 217 A mint az előfordulási helyek sorozatából kiderül, a P. rupestris typikus növénye az északi extratropikus flóravidéknek. Legészakibb adatunk a vestergötlandi (58° — 59°), legdélibb elő- fordulási helyeink pedig Spanyolországban, Szardínia szigetén, a Samothiake szigeten s a Hágion Oros félszigeten a 40° tájára esnek. Legnyugatibb előfordulási adataink Spanyolország keleti részéből valók; a legkeletiebbek pedig Kis-Azsiaból, nevezetesen a lazisztáni hegyekből Ezen a területen a P. rupestris nem ritka, de nem is gyakori és előfordulása szeszélyes, néha majdnem meteorikusnak nevezhető. Jacquin feljegyezte egy herbáriumi czédulára (Hb. Imp. Vindob.) „Austriae rarissime plánta"; Uechtritz ugyan- csak egy herbáriumi czédulán említi, hogy hiányzik déli Lengyel- országból, Felső Sziléziából, Galicziából ; holott e helyeken kívül, köröskörül előfordul. B o r b á s Vasmegye flórájában felhozza, hogy „Felső Lövőn csak egy helyen, de öt évig nem mutatkozott". Budapest környékéről, Visegrád mellől Sadler^ említi legelőször s az ő nyomán később Kerner-^ és Borba s^ is; utóbbi csillag alatt, vagyis nem látta. Én Lengyel asszisztens úr társaságában tavaly gyűjtöttem a Sikáros feletti réten, a Dobogó- kőre vivő út mellett, a hol — ha előbb is lett volna — úgy B 0 r b á s figyelmét aligha kerülte volna ki. A mint a kisebb részletekben, úgy nagyjából is érdekes e növény elterjedése. Hazánk északi, nyugati és délnyugati hegy- vidékén, ha nem is gyakori, de eléggé elterjedt növény. Az Alföldről és úgylátszik Erdélyből is teljesen hiányzik, Erdélyből a csikmegyei Ocsémtetejé-ről ugyan felemlíti Schur* nem- különben Baumgarten'^ is Brassó és Alsórákos környékéről. Simonkai, ''' mint kérdéses növényt sorolja fel, maga nem gyűjtötte és a Baumgarte n-féle herbáriumban sem találta meg. így lehet, hogy a Pot. rupestris Erdélyből hiányzik. Növé- nyünknek nagy területekről vaió hiányzását különben Z i m m e t e r nyomán Ascherson és Glrabner is kiemelik. Európában, és kelet felé egészen Kis-Azsiáig eléggé el van terjedve, az említett kikerü ése egyes területeknek azonban feliünő. Wolf adatai szerint (i h. 124. old.) hiányzik a P. rupestris Skandinávia északi részéről, Írországból, ^kócziából, Dániából, Hollandiá- ból, Francziaország északnyugati és Olaszország déli részéből, Oroszország és az északnémetországi síkság nagy részéből, Glali- cziából stb. Kisázsián túl, kelet felé nincsenek adataink előfor- ^ Flóra Com. I'esthiensis, 1840, 209 : „Non frequens in rupestribus ad Visegradum et Dömös". '■^ Die Ve^etationsverháltnisse des mittleren und östlichen Ungarns und angrenzenden Siebenbürgens, 1875, 141. ^ Budapestnek és környékének növényzete, 1879, 164. * Österr. Bot. Ztschr. Vül, 1858, 22. * Etiumeratio stirpium Maííno Transs5'lvaniae etc, 1 816, II. 60. " Erdély edényes Hórájának helyetibített foglalatja, 1886, 218. Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, 5. füzet. 18 218 TUZSON J: a POTENTILLA RUPESTBIS STB. dulásáról, ilyenek már csak Szibiria több részében és Eszak- amerika nyugati hegységeiben való előfordulásáról számolnak be. Ennek a szeszélyes előfordulásnak olm> hohen Cuticularpapillen bedeckt. Die beiden Halften der Blattspreiten sind nicht gleich gross. Gegen die Mitte des Blattes vrölbt sich das Leitbündel schon stark empor DICRANUM 8ENDTNBR1 LIMPR. IN DER FLÓRA UNGARNS. (7) (Abbild. 2 Fig. 4.) und an der Basis des Blattes, ober den Blatt- flügelzellen, finden wir schon ein stark entwickeltes Leitbündel, das folgendermassen gebaut ist: gegen die Blattoberseite zu liegt unter der einschichtigen, dickwandigen Epidermis die einschich- tige HypodermiS; gegen die Unterseite ist diese mehrschichtig ; zwischen der oberen und unteren Hypodermis befinden sich 6 — 8, — (Abbild. 2 Fig. 5) — Deuter. Die Deuter d. h. Leitpa- renchymzellen sind in der Mitte grösser als am Rande und gegen die Oberseite im Querschnitt in der ganzen Lange von den Bauch- zellen bedeckt, weshalb letztere holostromatisch sind. An der Blattbasis befinden sich die beiderseitigen Gruppén der paren- chymatischen, leeren lichtgelblich-braunen Blattíiügelzellen (Abb. 2 Fig. 1., 5); sie sind immer einschichtig, wie dies ihr Langs- schnitt (Abbild. 2 Fig. 7, 2) zeigt. Einige der Blattíiügelzellen sind collabirt, so kann man allé Zellen unter dem Mikroskop nur bei verschiedener Einstellung sehen; sie dienen zur Wasser- speicherung, wie auch die auf dem Stengel zahlreich entwickelten, rostbraunen Filz bildenden Rhizoíden und der capillare Rauni der Blátter. Die Transpiration wird einerseits dadurch, dass dieses Moos Rasen bildet, anderseits dass die Blatter zusammengerollt sind, reguliert. Ziim Festhalten des Wassers dienen die am Ende der Blátier entwickelten Papillen und die zusammengerollte Blattlamina. Dieses seltene Moos sammelte ich im Erdélyer Erzgebirge, im Aranyos-Tal, bei Topánfalva, an der Gienze des Dorfes Szo- hodol im „Podur"-Wald, atn 9. V. 1902. Substrat: Kaik aus der oberen Kreideformafion. Neu für Ungarn! Erklárung der Fíguren. (Abbild. 1 — 2 ungarischer Originaltext p. 6 u. 9.) Fig. 1. Dicranum Sendtneri, Blatter im trockenen Zustande. Abbild. 2 Fig 1. Basaler Teil der halbeii Lamina; 1 =^ Leitbündel; 2 = Blattlamicazellen; S = Blattflügelzellen (Vergr. 230) — Fig. 2 und 8. Querschnitte aus dem oberen Teil des Blattes (Vergr. 350 ) — Fig. 4. Querschnitt aus der Mitte des Blattes ; 1 — Blattlaminazellen (Vergr. 350). — Fig. 5. Querschnitt aus der Basis des Blattes ober den Blattflügelzellen; 1 = Blattlamina; 2 --^--=- mit Papillen bedeckte Randzelle; 3 = Basalzellen; 4 = Rückenzellen (Vergr. 350.) — Fig. 6. Langsschnitt durch die Blattlaminazellen, derén Durchmesser nicht gleich gross sind (Vergr. 600.) — Fig. 7. Langsschnitt des BJattes, die Blattflügelzellen und den Stengel durchschneidend ; i., 5 = Blatt- laminazellen ; 2 = einschichtige Blattflügelzellen (Vergr. 370). (Aus der Sitzung vom 13. Nov. 1907.) (8) 8ITZÜNQSBERICHTE. SITZUNGSBERICHTE. Sitzung der botanischen Sektion am 13. November 1907 (CXXXIII). 1. E. Gombocz hált einen Vortrag unter dem Titel: „Verwandt- schaftliche Verhaltnisse der Populus-Arten mit Rücksicht auf die fossilen Arten." Er geht dabei von deu sicher festgestellten fossileu Po'pulus-KxiQw aus. Die ersten Vertreter der Gattung sind aus der unteren Kreide Nord- amerikas bekannt. Überhaupt stammen aus der nordamerikaaischea Kreide und Eocán wie auch aus der arktischen oberen Kreide viele PöjjMÍtís-Abdriicke, wogegen die europáische Kreide und Eocan derén entbehrt. lm Miocán erfreute sich die Gattung der grössten Verbreitung und sie ist aus dieser Zeit von der ganzen nördlichen Halbkugel bekannt. lm Pliocan geht sie stark zuriick. Es zeigt sich, dass die Populus-kviQn nicht einem gemeinsamen Stamme entspringen, sondern sie lassen sich vielmehr von mehreren Typen ableiten. 2. J. Györffys Arbeit „Über das Vorkommen von Dicranum Sendtneri in Ungarn" wird vorgelegt von J. T u z s o n. (Siehe die Arbeit im vorliegenden Heft.) 3. R. Rapaics hált einen Vortrag unter dem Titel ^Pflamengeo- graphie der Gattung Aconitum" , indem er namentlich die entwicklungsgo- schichtlichen Momente ins Auge fasst und hervorhebt, dass die Gattung ein typisches polartertiáres Florenelement vorstellt, derén Arten zumeist soge- nannte geographische Arten sind. Sitzung der botanischen Sektion am 11. Dezember 1907 (CXXXIV). 1. J. E r n y e y legt eine Abhandlung über die medizinisch-fcoíaniscAen Garten in Ungarn am Anfang des XVIII. Jahrhunderts vor. 2.) J. B. K ü m m e r 1 e legt die von ihm und E. G y. N y á r á d y verfasste Arbeit „Beitrage zur Flóra der ungarisch-kroatischen Eüste, Istriens und Dalmatiens" vor. Die Arbeit enthált eine Enumeration der von den Verf. im April 1906 gesammelten Pflanzen. 3. J. Szurák spricht über die Moosflora Ober-Ungarns mit Rück- sicht auf die ökologischen Verhaltnisse. 4. J. T u z 8 0 n berichtet über einige Pflanzen der ungarischen Flóra, indem er besouders Asperula orientális, Potentilla rupestris var. gracilis, eine Hybridenreihe von Cirsium canum X oleraceum, Abweichungen von Car- puus acanthoides und eine Abweichung von Robinia pseudacacia bespricht. Erschienen am 4. Február 1908. I. TÁBLA. 1. kép. A Jurányia hemiflabellata levelének középső részlete; egy kevéssé kisebbitve. 2. „ U. a. szabadon álló levélszeletei : egy kevéssé kisebbítve. TAFEL I. Fig. 1. Mittlerer Teli der Blattspi'eite von Jurányia hetni- flabellata ; etwas verkleinert. „ 2. Freistehende Fücherstrahlen derselben ; etwas ver- kleinert. Növénytani K'"i~Jciurnych. 190S. I. I. r.MíLA. II. TÁBLA. 3. kép. A Jurányia hemiffahellata terméses ága; 1:1. 4. „ A Cryptomerites hungaricus leveles ága és magja ; az utóbbi alatt egy levélrészlet ; 1:1. 5. „ U. a. leveles ága ; 1:1. 6. ., Pagiophyllum-hoz hasonló ág csúcsa; 1:1. TAFEL II. Fig. 3. Zweig des Fruchtkolbens von Jurányia hemiflabel- lata : 1:1. „ 4. Beblatterter Zweig und Same von Cryptomerites hungaricus: unterhalb des letzteren ein Blattfrag- ment ; 1:1. „ 5. Beblíitterter Zweig derselben ; 1:1. „ 6. Zweigspitze eines Pagiophyllum ; 1:1. Növénytan i Kihlcnu-nyck. 190S. I. H. TÁBLA. BEIBLATT ZU DEN •• r NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICKEN GESELLSCHAFT Unter Mitwirkung von Redigiert von J. KLEIN J. BERNÁTSKY. BÁND VII. 1908. HEFT 2. J. Bernátsky: Über díe Convalíarieen und Ophiopogonoídeen. Mit der monographischen Bearbeituiiíi: der iingarischen und einiger exotischen Asparagoideen beschaftigt, untersuchte ich auch einige Ophiopogonoideeu. Da ich zii dem Resnltat gelangte, dass die Ophiopogonoideeu als selbstandige Unterfamilie am bestén fallen zu lassen und in die Convalíarieen einzureihen waren, so seien die diesbezüglichen Untersuchungen ini Auszug mitgeteilt. Dass diese zwei Gruppén mit einander phylogenetisch eng verbnnden sind und deshalb in eine Gruppé verschmolzen werden könnten, folgt sowohl aus den morphologischen, wie auch aus den pflanzeiigeographischen und aus den anatomischen Verháltnissen der Vertreter der beiden Gruppén. Die Ophiopogonoideeu wurden bisher hauptsachlich wegen des mehr oder minder „halbuníerstandigen" Fruchtknotens als selbstandige Uiitergattung angesehen. Es ist aber dem zu entgegnen, dass die Blütenverhíiltnisse gerade bei einigen Unter- familien der Liliaceen, u. a. auch bei den Asparagoideen und vornehmlicii bei den Convalíarieen sehr veránderlich sind. Ferner möchte ich bemerkeu, dass der Fruchtknoten von „Ophiopogon japonicus (L.) Ker." (Tsingtau) und von „0. muscarioicles Reich" bei den im Herb. des Ung. Nat. Mus. vorliegenden Exemplaren entschieden oberstandig ist und der Fruchtknoten von Liriope spicata L 0 u r, {== Ophiopogon spicatus H o o k. Bot. Mag. 5348 = Convallaria spicata T h u n b. FI. Jap.) etwas in die Blüten- achse eingesenkt ist, aber deswegen noch beiweitem nicht unter- síándig genannt werden kann. Der Fruchtknoten von Feliosanthcs courtallensis (Wight Icon. pl. Indiae VI. 2050) ist mit seinem untern Teil in die Blütenachse eingesenkt, aljer zum grössern Teil frei. Somit bildet der halbunterstandige Fruchtknoten kein konstantes Merkmal der Ophiopogonoídeen und es ist weiter kein Grund vorhanden, diese vou den ihnen so nahe stehenden Convalíarieen abzutrennen. (10) J. BERNÁTSKY Sclion E n cl 1 i c h e r hatte die nahe Verwandtschaft der hierhergehörigen Gattungen richtig erkannt, indem er sagte : „. . . genera Smilaceis affinia : 1. Aspidistreae, 2. Opliiopogo- neae". Zu den Smilaceen wurde damals (Endl. Genera Plánt. 1836 — 40) aucli Convallaria gerechnet. Dabei ist zu bemerken, dass Endlicher die Ophiopogoneen mit Ausschluss der Gat- tuug „Sansevieria" meinte. Kunth (Enum. Plánt. V, 1850, p. 296 etc.) behielt dii^ Einteilung E n d 1 i c h e r's in bezúg der hieliergehörigen Gruppén im grossen und ganzen bei. B e n t h a m e t H o o k e r dagegen (Genera Plánt. III, 2, 1883, p. 678) waren andrer Meinung und ver.setzten die Ophio- pogoneen u. zw. die Gattung Sansevieria mit einbegriífen in die CLXXII. „Ordnung'" zwischen die Haemodoraceae, wogegen die Cduvallarieen in die CLXXVIII. „Ordnung", in die der Liliaceen eingeteilt wurdoii. Engler brachte (Natiirl. Pflanzenfam. II, 5, p. 81 — 84) die Opliiopogonoideen wieder in die Nahe der Convallarieen als eine den Asparagoideen nachststehende Unterfiimilie u. zw. anfangs (1. c.) mit Einsclűuss von „Sansevieria''. Nachtraglich Avurde aber L^íztere Gattung teils auf Grund der anatomischen Untersucliungen R. Schulze's von den Ophiopogonoideen a,bgetrennt (Nachtrage 1897. p. 71). Wenn ich nun der Meinung bin, dass die Ophiopogonoideen mit den Convallarieen zu vereinigen waren, so ist dies ebenfalls mit Ausschluss von Sansevieria zu verstehen. Pflanzengeographisch sind die Convallarieen genau so wie auch die Ophiopogonoideen auf das extratropische Ostasien mit Einschluss des Himalaya beschrankt. Convallaria majális bildet insofern eine Ausnahme, dass diese Art westlich sehr weit vor- gedrungen ist und Európa erreicht hat. Die Convallarieen und Ophiopogonoideen stimmen auch darin überein, dass ihre Gat- tungen íast durchwegs monotvpisch oder an Arten doch sehr arni sind. Die mit den Convallarieen gegenwartig als nachst- verwandt geltenden Polygonateae, Asparageae uiid Parideae erfreuen sich einer bedeutend grössern Verbreiiung und ihre Gattungeü sind zumeist an Arten sehr reich, obwohl auch unter ihnen monotypische Gattungen vorkommen. Namentlich die Polv- gonateae sind voni extratropischen Ostasien aus westlich und östlich sowie nördlich und südlich sehr weit vorgedrungen und die Asparageen besitzen ihre zwei wichtigsten Verbreitungs- zentren im Mediterrangebiet und im Kapland ; die Parideen habén in Nordamerika eigene Gattungen. Wenn alsó die Polygonateen, Asparageen und Polygonateen in die nachste Verwandtschaft der Convallarieen gebracht werden, so waren die Ophiopogonoideen mit den Convallarieen noch viel mehr zu vereinigen. Sansevieria schliesst sich pflanzengeographisch den Dracenoideen an und sie wurde von Engler neuerdings tatsachlich in diese Unter- ÜBER DIE CONVALLARIKEN UND OPHIOPOGONOIDEN (11) fainilie eingereiht. Solange aber die Gattung Sansevieria als zu den Ophiopogonoideen gehörig- betrachtet wurde. hatteii diese letztern kein einheitliches Verbreitungszentrinn und es musste erst Sansevieria ausgeschieden werden. uni nie auffallende Ein- heitlichkeit der Ophiopogonoideen und Convallarieen in bezúg der geographischen Verbreitung zu erkennen. Anatomisch unternahm ich sehr eingeliende Detailunter- suchungen, hauptsachlich auf Gnmd solchen Materials, das ich Prof. S. M á g 0 (; s y - D i e t z in Budapest und Prof. A. E n g 1 e r in Dahlem-Berlin zu verdanken habé. Der Zweck der anato- niischen Detailuntersuchungen war ein zweifacher. Erstens sollten die auf morphologischem und pflanzengeographischem Wege gewonnenen Resultate syslematischen Inliülts auc'i anatomisch gepriift werden. Ausserdem wollte ich altere oiuschlagige Unter- suchnngen (siehe Beiblatt 8 d. Növényt. Köziem. Ili (1904) p. 18—20 und V (1906) p. 23—29) erweitern. Es sei vor allém bemerkt, dass die 1. c. Bánd V (1906) p. L'4 erwahnten An- schauungen prinzipieller systematisch-anatoniischer Bedeutung auch gegenwartig, ;iuch in bezúg auf die Convallarieen und Ophiopogoneen, Gültigkeit besitzen. lm" nachfolgenden können die Angaben des ungarischen Textes über die einzelnen Arten — Convallaria majális, Spei- ranthe convallarioides, Rhodea japonica, Reinechia carnea, Tu- pistra macrostigma, Aspidistra elatior, Theropogon paliidus, Liriope graminifolia, Ophiopogon jaburan und 0. japonicus — nicht mitgeteilt werden, aber es mögen wenigstens die allgemeiner gehaltenen Ausführungen über Stengel, Blatt, Rhizom und Wur- zel kurz wiederholt werden. Es sei aber ausdrücklicli erwahnt, dass die genannten Arten je einzeln auf Grund des Stengeis, des Blattes, des Rhizoms oder der Wurzel sicher bestinmit werden können. Was nun zunachst den Stengel anbelangt, so finden wir auf dem der Convallaiieen keine Laubblátter wie bei den Pari- deen und Polygonateen. höchslens grüne Hoclibliitter. Ausserdem ist der Stengel zumeist kurzlebig ; er hat zumindest nicht einen ganzen Sommer hindurch eine Menge Laubblátter zu tragen wie die meisten Polygonateen. Demzufolge kann ein gewisser Unter- schied im anatomischen Bau des Stengeis der Convallarieen und dem der Parideen und Polygonateen schon a priori angenom- men werden. Tatsachlich sind auch gerade die wasserleitenden und die mechanischen Gewebe und Elemente im Stengel der Convallarieen bedeutend schwiicher. Im aligemeinen sind die Zellen uiul Gewebe im Stengel der Convallarieen wenig differen- ziert. Der grösste Teil wird von holzparenchymartigen Zellen eingenommen, denen keine exklusive physiologische Leistung zukommt. Bei den Ophiopogonoideen finden wir im Gegensatz zu den Convallarieen allerdings ein raechanisches Gewebe, das aber Növénytani Közlemények. 1908. VII. kötet, 2. füzet (12) J. BERNÁTBKY r echt unvollkommen aussrebildet isi Die wasserleitenden Elemeiite ^ö siiid auch hier eng und schwach. Das Blatt der Convallarieen und Ophiopogonoideen uiiter- scheidet sich von dem der Parideen nnd Polygonateen durch mehrere Merkmale. Erstens fehlt hier das eigenartige Wasser- gewebe langs der Hauptnerven (1. c. III. (1904), p. Í9), das bei den Parideen und Polygonateen zu íinden ist, ferner sind die Langswande der Epidermiszellen nie gewellt oder zick-zack- förmig gekrünimt und endlich komnit dio Hühe und Breite der Schliesszellen jenen der gewöhnlichen Epidermiszellen gleich, was für die Parideen und Polygonateen nicht zutrifift. Auch muss noch der mittlere Mesophyilzellen im Blatté der Convalhirieen und Ophiopogonoideen erwáhnt werden, die sich durch ausser- ordentliche Grösse und Chlorophyllmangel auszeichnen und bald niehr, bald weniger auffallen, bei den Parideen und Polygonateen aber niemals zu íinden sind. Die Convallarieen und Ophiopogonoideen werden auf Grund der anatomischen Struktur des Blattes am bestén in eine Gruppé vereinigt, die folgendermassen in drei Untergruppen eingeteilt werden kann : 1. Convallarinae mit dem einfachsten anütomischeii Bau des Blattes. ohne besonders auffallende mechanische Gewebe. mit einfachen Epidermiszellen ; das Gewebe zwischen Leitbündel und Epidermis gleicht dem übrigen Mesophyll. 2. Aspidistrinae. Der Hauptnerv enthált mehr als ein Leit- bündel. 3. Ophiopogonhiae. Áhnlich wie die Convallarinae aber mehr differenziert (namentlich Hypoderma langs der Nerven ; teilweise verholztes Leptom : einige Mesophyllreihen palissaden- artig ; áussere Zellwand der Epidermiszellen zumeist höckerartig verdickt). Das Blatt von ConvaUaria majális gleicht in einigen Be- ziehungen virl mehr den europáischen Parideen und Polygona- teen als den übrigen Convallarinen, u. zw. hauptsachlich darum, weil die Zellen im allgemeinen gross und düninvandig sind und somit das ganze Blatt verhaltnismassig zárt gebaut erscheint. Dies ist nber wohl weniger mit systematischen als mit biolo- gischen Umstanden in Zusammenhang zu bringen, indem nám- lich das Blatt von ConvaUaria majális gleicli denen der euro- páischen Parideen und Polygonateen bloss sommergrün, dasjeuige der übrigen Convallarinen aber immergrün und somit derber gebaut ist. Am Rliizom hat man lange und kurze Triebe zu unter- scheiden. Oiitogenetisch treten in der Regei zuerst lange und erst spáter kurze Triebe auf. Anatomisch hat man darauf zu achten, ob man einen kurzen oder langen Trieb vor sich hat, weil zwischen beiden ein manclimal gan/. ansehnlicher Unter- schied /Aitage tritt. Im allgemeinen je langer der Trieb, dosto ADDITAMENTA AD FLORAM LITORALIS HUNG.-CKOAT., DALM. ET ISTEICI (13) inehr kollateral das Gefássbündel, desto vorlierrschender die Gefásse statt der Tracheiden; im Knrztrieb sind die Gefássbündel ziimeist konzentrisch gebaut und statt der Gefasse finden sich mehr Trachei- den. Ferner komnit der Stereomring oder die Endodermis im Knrz- trieb am pchwachsten zur Ausbildung. Systematisch bietet das Rhizom weniger Anhaltspnnkte als das Blatt. Die Wurzel der Convallarieen nnterscheidet sich wieder von dem der Parideen, Polygonateen und auch der Asparageen dadurch, dass die Hadromelemente verhaltnismassig eng sind, das Markgewebe einen grossen Raum einniiimit und das Peri- cambium grosse weitlumige Zellen aufweist. Die Ophiopogonoi- deen áhneln in allén diesen Beziehungen entschieden den Con- vallarieen, zeichnen sich aber ebenso wie auch einige Conval- larieen durch besonders dickwandige Zellen im Mark oder in der Náhe der Endodermis aus. Das auf morphologischem und pflanzengeographischem Wege gefundene Eesultat, dass die Ophiopogonoideen mit den Convallarieen zumindest so nahe verwandt sind wie letztere mit den Parideen, Polygonateen und Asparageen, wird somit durch die anatomischen Bcfunde bekráftigt. J. B. K ü m m e r I e et E. G y. N y á r á d y : Addítamenta ad Floram Lítoralís Hungaríco-Croatícít Dalmatici et- Istrící.^ (Ung. Originaltext mit lateinischer Enumeration p. 54 — 66.) Die Verfasser unternahmen Mitte April 1906 einen Ausflug nach Cirkvenica, sammelten im Tale des Drvenik-Vokan-Baches und gegen Marusici zu, begaben sich dann nach Jablanac und von hier auf die Südspitze der Insel Arbe, kehrten wieder nach Cirkvenica zurück, um sich auf die Insel Veglia zu bégében, besuchten Castelniuschio, Jezero. um schliesslich noch die Gegend zwisehen Fiume und Abbázia zu durchforschen. Als Ergebnis des Ausfluges bieten die Verfasser eine pflanzen-geographisch interessante Beschreibung der Frühjabrsflora des dun hstreiften Gebietes und eine Enumeration der gesammelten Pflanzen mit genauen Standortsangaben ; in der Enumeration werden auch einige Pflanzen des Herbariums des Ungarischen Xationalmuseuins und A, v. Degens erwaiint. ' Vorgelegt von J. B. K ü m m c r 1 e iii der Sitzung am 11. Dez. 1907. (14) K. BUUINSZKY : ÜBEKBICHTLICHE ZUBAMMENKA8ÖUNU ETC. K. Budinszky: Übcrsíchtlíche Zusammenfassung des gegenwártígen Standcs unscrer Kenntníssc über díe Plasmabewegung. {Vng. Originaltext p. 67—71.) I. Si>ekiilative Richtiingen des Zeitraiimes vor Berchtliold (vor 1886). A) Als Grimdlage der Erklaruiig der Plasniabewegung dient das feste, stabilé System der Protoplasniaraolekiilen. a) Theorien. die auf dynamischen Faktorén der Molekülehasieren. 1. Konstruktio?istheorie. (Vertreter : Briicke, M. Schiiltze, L. Cienkovszky, de Bar y, ferner Heitzmann, Scheicher, Klein, Reinke mid Rodewald, van Ben éden, Liszt und Carnoy, Marschall und Fabre, Ballowitz, Boveri, Rabi etc.) 2. Strömtmgstheorie. (Vertreter: Wallich, de Bary.) 3. Elektrizitdtstheorie. (Vertreter : Vélten, F o 1 1, L. H e r- m ann.) 4. Theorie der allgemeinen Bewegnng der Molekülen. (Ver- treter: Garen, Hinds, Brown.) B) Als Grimdlage zur Erklarung der Plasmabewcgung dient das stabilé System der Protoplasmamolekülen. b) Teorien, die auf die den ProtoplasmamoleUülen ihrer Be- schaífenheit wegen eigenen Molekularkrafte sich berufen. 5. Imbibationstheorie. (Vertreter : Hofmeister 1861.) 6. Sachsche Theorie 1865. 7. Micellentheorie (K r a u s z 1877). 8. Iw'tagmatheorie (E n g e 1 m a n n (1879). 9. Aggregationstheorie (G e d d e s 1883). ÍJ. Empirische Richtiingen des Zeitraumes nach Berchthold (nach 1886). C) Wieder das stabilé System der Protoplasmamolekiüen als Grund- lage der Plasmabewegung. a) Cohdsionstheorie (Vertreter: Weber, Berchthold, B ü t s c h 1 i, R li u m b 1 e r. b) A ffinitdtstheorie (H e r m a n n, M o'n t g o m e r y. L e y d i g. M e n s b r 0 u g h, B e r t h o 1 d, V e r w o r n ). c) Theorie auf chenűsch-physik alischer Grundlage (Jansen 1905). (Alis dor Sitznufr dor Sektion voni 13. Miir/ und 0. Október in07.) J. TlJZSON : MITTEILUNGEN ÜBER MEINR STUDÍENRRISR NACH BERLIN (15) J. Tuzson: Mítteílungcn über meíne botanísche Studícnreíse nach Berlin. (Ung. Originaltext p. 21—26, Heft 1.) Unter dieseui Titel fasst Verfasser seine Erfahrungen und Kindriicke zusammen, die er wálirend eines dreiwöchentlicheii Aufenthaltes im neiien botanischen Garteii und Museum in Dahlem bei Berlin zu sammeln G-elegeuheit hatte. Der Arbeit knmmt ein grosses aktuelles Interessé zu, weil der botanische Garten der Universitát in Budapest infolge Verfiigung der Regierung seiner Auflösung entgegengeht und die Budapester Universitát vor der Schaft'ung eines neuen botanischen Gartens steht. (Aus der Sitzung der Sektion am 8. Mai 1907.) SITZUNGSBERICHTE, Sitzung der botanischen Sektion am 8. Január 1908 (CXXXV). 1. Vorsitzender Július Klein gedenkt in einer Anrede der Wii-k- samkeit und Tatigkeit, die die botanische Sektion im letztverflossenen Jahr ausübte. Feruer gedenkt derselbe des Ablebens J. F á b r y s, eines ungari- schen Botanikers, der sich namentlich um die Erforschung der Flóra des Gömörer Komitates Verdienste erworben hat. 2. J. Bernátsky legt vor und bespricht unter dem Titel „Eine seltene Euphrobia-Art'" E. augustifrons Borb. nebst E. glareoso, M. B. und E. Gerardiana. 3. G. L e n g y e 1 bespricht unter dem Titel „ Beitrage zur Kenntnis der Flóra der Herzegoivina" eine Sammlung B. N a g y s, die im Besitze des botanischen Instituts der Universitát sich befindet. 4. S. M á g o c s y-D i e t z berichtet a) über einige Linden- und Pappel- bdume der Pozsonyer Donau-Au, die durch ihre Grösse bemerkenswert sind. Ferner b) über eine im Botanischen Garten blühende Dahlia imperialis Roezl, und endlich c) über Capsella bursa pastoris mit elliptischen und rundén Schötchen. Zum Schluss werden noch verschiedene Angelegenheiten der Sektion erledigt, u. a. wird der Bericht über die Tatigkeit der Sektion im Jahre 1907 vom Sohriftfühver verlesen, aus dem hervorgeht, dass die Sektion im ganzen 624 Mitglieder, darunter 580 ordentliche Mitglieder zahlt. Sitzung der botanischen Sektion am 12. Február 1908 (CXXXVI). 1. S. Mágocs y-D i e t z bespricht a) einen in der ungarischen Zeit- schrift für Forstwirtschaft („Erdészeti Lapok") erschienenen Artikel, der über einige ó'kologische Faktorén der Verbreitung der Buehe und Fichte in Ungarn handelt. Im Anschluss darán erwahnen G. L e n g y e 1, J. T u z s o n, J. B. (16) SITZUNGSBERICHTE K ü 111 111 e r 1 e, R. R o t h uud Z. Szabó ihrer diesbüzüglichen Eifahnmgen und Beobaclituugen. Derselbe legt h) eine Lieferung der Dörflerschen Botaniker-Portráts und d eine Sammlung neuer Mikroskope- und Vortrags- Ápparate vor. 2. E. R a d ó halt einen Vortrag : „ Úber die UcMempfindlichen Organe einiger Laiihhlatter" ■ 3. L. Thaisz bespricht die Literatur der Flóra des Abauj-Tornaer Komitates und erklJii-t, die sehr lückenhaft bekannte Flora dieses Komita- tes durchforschen zu woUeu. 4. Walil eines Schriftführers. Als Schriftführer wird G. M o e s z gewáhlt. Sit/ung der botanischen Sektion am 11. Miirz 1908 (CXXXVII). 1. J. Huljáks Arbeit „Beiíráge zur Kcnntnis der Flora des nord- westlichen Ober-Ungarns" wird vorgelegt von G. M o e s z. 2. L. Simonkai hált einen Vortrag über „Die urspriinglich wild- wachsenden und kultivierten Acer-Arten Ungarns." Es wurden insgesamt 33 Acer-Arten angefühi't. 3. D. W é b e r halt einen Vortrag unter dem Titel : „Beitrage zítr Kenntnis der Anaiomie der Früchte und Samen bei einigen wichtigeren Familien." 4. T u z s 0 n reflektiert auf ein von A. D e g e n in den Magy. Bot. Lapok Bd. VII. p. 78 erschienenes Referat über seine Nymphaea- Arheit und weist nach, dass Degens absprechende Bemerkungen unbegründet sind und daher vom wissenschaftlich-systematischen Standpunkte keine weitere Berücksichtigung verdienen. BEIBLATT ZU DEN •• r NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT Unter Mitwirkung von Redigiert von J. KLEIN J. BERNÁTSKY. BÁND VH. 1908. HEFT 3. J. S z u r á k : Beítráge zur Kenntnís der Moosflora des nördlíchen Ungarn. (Mit Fig. 1—6 im ung. Text p. 87—115.) lm Jahre 1885 erschien das Werk F. H a z s 1 i n s z k y s „A magyar birodalom mohflórája" (Die Moosflora Ungarns). Seitdem hat sich unsere Kenntnis über die Moosflora des König- reichs sehr erweitert und in den verschiedenen Herbarien liegt auch ein grosses, zum Teil unaufgearbeitetes und unpubliziertes Matériái vor. Soweit sich die Angaben und das Herbarmaterial auf Nordungarn beziehen, möchte sie Verfasser übersichtlich- zusammenfassen und mit eigenen Befunden ergánzen. In vor- liegender Arbeit werden zunachst die eigenen Exkursionsergeb- nisse des Verfassers mitgeteilt, die sich allé auf den südlichen Teil des Lőcse-Lublóer Gebirges beziehen. Ausser von Hazs- linszky wurden hier bisher bloss von V. Greschik Bryo- phyten gesammelt; die Ergebnisse Greschiks wurden von Matüuschek (Verhandl. zool.-bot. Ges. 1900, p. 221) und Roll (Hedwigia 1904, p. 132) publiziert. Im Veriauf der Arbeit werden die physiologisch-ökologi- schen Verhaltnisse der Bryophyten unter Zugrundelegung der einschlagigen Literatur besprochen und ferner wird eine Ein- teilung der Bryophyten vom ökologischen Standpunkte geboten. Die Einteilung weicht von der in der bekannten Arbeit L o e s k e s (Die Moosvereine im Gebiete der Flóra von Berlin in Verhandl. Bot. Ver. Brandenburg, 1900) ab und begründet sich auf eine im Manuskript vorhandene Einteilung N. F i 1 a r s z k y s : A) Autophyta. Mit selbstandiger Ernáhrung. I. Hydrophyta. Helo- und Pelophyten. II. Euphi/ta. Xero- und Mesophyten. III. Aerophyta. Epiphyten. (18) J. BERNÁTSKY B) Allophyta. Hieher waren zu ziehen die Saprophyten und Parasiten, es kann aber nur em Hemisaprophyt, namlich Splachnum amjnillaceum namhaft gemacht werden. Zum Schluss folgt die Enumeration (p. 98 — 115) der im Gebiet vom Verfasser gesanimelten 115 Arten, von denen 23 Lebermoose, 92 Laubmoose sind ; zu diesen 115 Arten kommen noch 15 von früheren Autoren erwáhnte Arten hinzu. Erklarung der Figuren (im ung. Text p. 87 — 115): Fig. 1. Querschnitt des Stengels von Dicranella curvata. Fig. 2. Querschnitt des Stengels von Dicranella suhulata. Fig. 3. Querschnitt des Stengels von Campylopus Milclei. Fig. 4. Quer- schnitt des Stengels von Bryum intermeclium. Fig. 5. Querschnitt der Séta von Bryum intermedium. Fig. 6. Querschnitt des Sten- gels von Stereodon fastigiatus. (Aus der Sitzung der Sektion vom 11. Dezember 1907.) J. Bernátsky: Über eíne seltene ungarísche Euphorbía-Art. (Ung. Originaltext p. 116—121.) Die einheiniischen Euphorbien können im grossen und ganzen in drei ökologische Gruppén eingeteilt werden. In die erste Gruppé gehören die grossen, dichtbelaubten, staudenarti- gen, zuweilen in dichten Bestanden erscheinenden Arten, wie sie an Flussufern und nassen Standorten vorkonimen (z. B. Euphorbia palustris, E. salicifolia, E. lucida, E. villosa). Eine zweite Gruppé wird von den meist leichtverganglichen und unansehnlichen, niehr oder minder ruderalen einjahrigen Arten (wie z. B. E. falcata, E. helioscopia, E. segetalis, E. exigua) gebildet. Die Arten der dritten Gruppé spielen auf den trockenen Weide- plátzen des Tieflandes und der Hügelregion eine Rolle. Ihre unterirdischen Organe sind záh und ausdauernd und ihre Sten- gel und Blatter grünen in Gesellschaft einiger bewehrter Gewachse im heissen Sommer, im Kontrast zu dem im Hoch- sommer abgebrannten und dürttigen Rasen der Puszta. Als bekannteste und verbreitetste Art wird allgemein E. cyparissias angesehen. Sie ist es auch tatsáchlich, jedoch nur soweit es sich um lehmigen und humösen Boden handelt. Denn auf Sand wird diese Art von E. gerardiana"^ vertreten, und zwar je reiner der Sand, desto mehr tritt letztere Art in den Vordergrund und desto mehr schwindet erstere vom Schauplatz. Auf Löss, einer 1 Nach Janchen (Mitteil. Naturw. Ver. Univ. Wien, 1907) wiire E. gerardiana J c q. = E. seguieriana N e c k. ÜBER EINE SELTENE UXGARISCHE EUPHORBIA-ART (19) in den niederen Regionén Ungarns sehr wichtigen Bodenart, tritt an Stella der zwei erwáhnten Arten eine dritte, námlich E. glareosa M B. (= E. pannonica Hőst). In den niederen Gebirgszügen am Rande des Tieflandes ist E. gerardiana auf Sandstein, E. glareosa aber auf Kaik und Dolomit haufig ; E. cyj)arissias bleibt hauptsachlich auf die übrigen Bodenarten beschrankt. Phylogenetisch wichtig sind nun jené Stellen, wo Sand und Löss oder aber Sandstein ,und Kaik aneinander grenzen. Denn an solclien Stellen finden sichJS'. gerardiana und E. glareosa vereint vor und ausser den beiden erscheint noch eine andere, bisher als höchst selten gegoltene, gegenwartig noch als ende- misch (in Ungarn) zu betrachtende Art, von der mir bloss zwei Literaturangaben bekannt sind. Die eine Angabe rührt von V. Borbás, die andere von A. Kerner her, Kerné r war nicht in der Lage, über die Pflanze (siehe ^Die Vegetations- verh. etc." in Ö. B. Z. 1876, p. 27) eine sichere Meinung zu falién. Borbás hatte spater (1886) Gelegenheit, sie zu sammeln und zu beschreiben und von ihm rülirt auch ihr Nanie her : E. angustifrons Borb. Aus Kerners betreffenden Zeilen geht hervor, dass er die Pflanze für einen Hybriden von E. gerar- diana und E. glareosa zu haltén geneigt war, und diese Mei- nung spricht Borbás in ganz bestimmter Fassung aus. Das Exemplar Kerners stammte vom Gellérthegy bei Budapest („Ofner Blocksberg"), Borbás sammelte die Pflanze in der Gegend des Deliblater oder Grebenaczer Sandes in Südungarn. Ich selbst stiess auf die Pflanze bei mehieren Gelegen- heiten, einmal in der Nahe des Borbás schen Fundortes, einmal in der Balatonseegegend und schliesslich auf deni Berge Nagy- Kevély nachst Buda-Kalász. In der freien Natúr, aber auch im Herbárium lasst sich die Pflanze auf den ersten Blick auf Grund der Belaubmig erkennen und von den beiden andern Arten (den wahrscheinlichen Stamm- eltern) unterscheiden. Das Blatt von E. glareosa ist in der Regei 2 cm breit, grau bereift, und mehr oder weniger vom Stengel abstehend, nahezu wagrecht ausgebreitet. Das von E. gerardiana ist dagegen schmal-lineal, kaum 4 mm breit, mehr grtin und dem Stengel genáhert. Das Blatt von E. angustifrons steht in allén Beziehungen so ziemlich in der Mitte der Blátter der beiden andern Arten und man ware vielleicht geneigt, in E. angustifrons eine schmalbláttrige Form von E. glareosa oder eine breitbláttrige von E. gerardiana zu erblicken. Wenn man aber allé drei Pflanze n miteinander genauer vergleicht, so kotnmt man zu dem Schlusse, dass E. angustifrons docli eine von den zwei übrigen systema- tisch verschiedene Art ist, die übrigens in allén wichtigern Merk- malen zwischen jené beiden Arten zu stehen kommt, u. zw. so, dass sie bald der einen, bald der andern sich etwas auffallender náhert. Man hat alsó allé Ursache, in E. angustifrons eine Art (20) S. MÁGOCSV-DIETZ : ERKLARUNG DER BUCHENREGION hybfideii Ursprungs zii erkennen, obwohl der hybride Ursprung durch direkte Beobachtimg oder auf experimentellem Wege noch nicht erwiesen ist. Es sei hervorgehoben, dass morphologisch auch die Nervaíur der Blatter, sowie der Blütenstand, ferner auch die anatoniische Strukliir des Blattes und des Stengels obige Schlussfolgerimg zulassen. E. angustifrons bietet somit eiu interessantes Beispiel dafür, wie die phylogenetische Entwicklung, namentlich das Entstehen einer neuen systematischeii Form, von áussern, ökologisch wich- tigen Umstanden abhángt. Die Pflanze konnte niir dórt entstehen und sie kommt gegenwártig in Ungarn nur ininier dórt vor, wo E. gerardiana und E. glareosa den Bodenverhaltnissen gemass genieinschaftlich auftreten. fAus der Sitzung vom 8. Január 1908.) S. Mágocsy-Díetz : Zur Erkíárung der Buchenregion über der Fíchtenregíon. (Uüg. Originaltext p. 121—123.) lm Laufe des vorigen Jahres wurde in den „Erdészeti Lapok" (= Forstwirtschaftliche Blatter, Organ des uiigarischen forstwirtschaftlichen Vereins) die Erklarung einer charakteristischen pflanzengeographischen Erscheinung Ungarns versucht, die alle Auímerksamkeit der Pflanzengeographen verdient und eben des- wegen auch hier Erwáhnung findet. Namentlich auf die von L. Fekete im Jalire 1904 auf- geworfene Frage „wie ist das Herabrücken der Vegetationsgrenze der Fichte auf den sonnigen Lehnen in den östlichen und süd- östlichen Gebirgen Ungarns zu erklaren", langten mehrere, in der erwáhnten Zeitschrift veröffentlichte Antworten ein. A. Béky beruft sich auf den herrschenden Südostwind, der vernichtend und trocknend wirkt, J. Nagy auf die Bora, die namentlich auf die jungen Koniferen verheerend einwirkt. Am ausgiebigsten bespricht die Erscheinung K. T., der vor allém darauf aufmerksam macht, dass in den Komitaten Sáros, Abauj- Torna, Szepes, Zólyom und Bars oftmals die Buche die Höhen- puiikte einnimmt und unter ihr kommt erst die Fichte und schliess- lich unter letzterer die Tanne zu stehen. Áhnlich áusserte sich schon Pax und vor ihm Verfasser (Mágocsy-Di e tz) inbezug auf die Waldkarpaten. Die Erscheinung wird von K. T. haupt- sachlich durch die verschiedene Wanderungsfáhigkeit der Samen der drei Arten erklart, indem er darauf hinweist, dass die ver- háltnismassig schweren Nüsse der Buche im Herbst niederfallend. an Ort und Stelle lie^en bleiben, ebenso auch die Samen der RAYMUND RAPAICS: DIE PFLANZENGEOGRAPHIE I»ER GATTUNG ACONITUM (21) Tanne raitsamt den Schuppcn schon im Herbst vor den Schnee- fállen zur Erde fallen und vom Schnee bedeckt nicht weiter wandern, dagegen die Zapfen der Fichte den Winter über am Baum hangén bleiben und ihre Samen erst im Frühjahr auf die Schneedecke fallen und gelegentlich der Sclineeschmelze sanit- lich (!) nach abwárts geschwemmt werden, Dem ist aber (nach Meinuug des Verf.) entgegenzusetzen, dass die geflügelten Samen der Fichte auch mit dem Winde weiter, namentlich auch tal- aufwarts geführt werden können. Mit Berücksichtigung verschie- dener Unistande kommt Verfasser zu dem Schlusse, dass die erwáhnte Erscheinung noch nicht gehörig erklart ist und dass die mitwirkenden Faktorén nicht so einfach sind, indem sicher- lich auch verschiedene kosmische und terrestiische Umstande mitspielen dürften, derén Aufdeckung den Forstleuten obliegt, die zu unausgesetzten direkten Beobachtungen Gelegenheit habén. (Aus der Sitzung vom 12. Február 1908.) Raymund Rapaícs: Die Pflanzengeographíe der Gattung Aconitum.^ (Ung. Originaltext p. 124.) Die Gattung Aconitum ist sowohl in ökologischer als in geographischer Hinsicht eine der charakteristischesten nördlich- extratropischeu Gattungen. Von ökologisch-physiologischem Ge- sichtspunkte sind die Aconitum-Arten in überwiegendem Teile Mikrotermen. Es ist wohl wahr, dass viele Arten davon auch in der rnezo-, sogar in der hydromegatermischen Zone lében, aber auch diese kann man nicht Meso- oder gar Hydromega- termen nennen, denn in diesen Zonen ist die alpine und beson- ders die subalpine Region der Vegetationsmittelpunkt der Aco- nitum-Arten. threm ökologischen Verhalten entsprechend, bleibt die Gattung in ihrer geographischen Verbreitung überall ober- halb des Wendekreises des Krebses ; tropische oder südlich extratropische iVrten sind unbekannt. Nach Kronfeld'^ ist der Grund dieser geographischen Verbreitung der Gattung der enge Zusammenhang zwischen der Bestáubung der Aconiten und den Hummeln. Die Meinuug Kronfelds kann ich jedoch, w^enigstens in seiner Formu- lierung, nicht teilen, denn die Verbreitung der Hummeln ist — wie die in seiner Arbeit befindliche Karte es am bestén ' Diese Arbeit, welche die Fortsetzung der Abliaudliing ^Das System der Gattung Aconitum" — Növt. Közi. VI. (1907) 137—176. — bildet, wurde vom Verfasser in der am 13. November 1907 abgehaltenen Sitzung der botanischen Sektion vorgetragen. - E n g 1 e r s Bot. Jahrb. XI. (1890) 19. (22) RAYMUND RAPAICS zeigt — eine viel grössere als die der Aconiten, und weil zwi- schen der Verteilung der einzelnen Verwandtschaftskreise und den Hummeln sich keinerlei Zusammenhang nachweisen lasst. Dieses biologische Moment kann alsó nicht bestinimend sein für die tatsachlichen Grenzen der Verbreitung- der Gattung, höchstens könnte es vielleicht der Verbreitung der Gattung selbst ein Hindernis entgegensetzen, wenn namlich die Aconiten die Grenzen des von Hummeln bewohnten Gebietes überschreiten wollten. Die Verbreitung der Gattung Aconitum muss auf anderer Grundlage erlautert werden, namlich auf der der geschichtlichen Pflanzengeographie. Nur dann können wir uns die heutige Ver- breitung der Gattung und ihrer Arten erklaren, wenn wir den Wert der einzelnen Arten, erwagend die Geschichte der Platz- greiíung der Gattung, resp. ihrer Arten beleuchten. Was die Verbreitung der Gattung betriíft, ist die Erkla- rung sehr einfach, weil die Gattung, wic überhaupt die ganze Familie der Ranunculaceae, eines der charakteristischesten Mit- glieder des arcto-tertiáren FJorenelementes ist. Dass solcher- massen die Gattung nicht aus dem extratropischen Florenreiche heraustritt, muss man ganz natürlich finden, denn gerade die Verbreitung jener zum arcto-tertiáren Florengebiet gehörigen Gattuiigen, von welchen ein-zwei Mitglieder das nördlich extra- tropische Florenreich verlassen habén, müssen wir besonders erklaren, Eine weitaus schwierigere Aufgabe Jils die Erlauterung (ier Verbreitung der Gattung ist die Erklárung der Verbreitung ein- zelner Verwandtschaftskreise und Arten der Aconiten. Wenn wir jedoch jené Ergebnisse, welche das spezielle Stúdium der Aco- iiiten bezüglich der Verwandtschaftsverháltnisse und der geogrr- phischen Verbreitung geboten hat, mit der Geschichte des arcto- tertiaren Florenelements vergleichen, wird auch diese Frage leicht zu lösen sein. Nach PrantP hat die Familie Ranunculaceae in der Tertiárzeit eine lángs des Polarkreises zusammenhangende Ver- breitung bese.^sen. Aber nicht nur die Familie in ihrer Gánze, auch die einzelnen Gattungen hatten solchen Zusammenhang ; es wohnen namlich nur 20^o í'^r Gattungen der Familie auf kleinerem Gebiete, die übrigen Gattungen sind in Európa und Amerika gleichermassen heiniisch. Dem gegeniiber zeigt die heutige Verbreitung und der verwandtschaftliche Verband der einzelnen Sektionen, dass die einzelnen Verwandtschaftskreise innerhalb der Gattungen schon in der Tertiárzeit eine an die Slelle gebun- dene Verbreitung besassen. Betrachtet man auf der beigegebenen Karte die Verbrei- ^ Engler und Prantl: Die natiirlichen Pflanzenfamilien. III. 2, 1892) 53. DIE PFLANZENGEOGRAPHIE DER GATTUNG ACONITUM (23) tung der einzelnen Sektioneu, so falit allsogleich der Umstand auí". dass die asiatischen und nordamerikanischen Sektioneu — abgesehen von den im Absterben begrifleneu Verwaudt- schaftskreisen — sich allé in Ostsibirien konzentrieren und von hier hufeisen- oder ringförmig nach Südosten und Südwesten hinunterreiclien. Die Aconiten Europas hangén auf der Karte nicht mit der Flóra Ostsibiriens zusammen, jedoch, wenn man die europaischen Aconiten-Arten mit den sibirischen vergleicht, kommt man zu dem auffallenden Ergebnis, dass die europaischen Formen sich gewissen sibirischen Arten möglichst eng an- schliessen, so dass, wenn auch nicht der Verbreitung, jedoch der Verwandtschaft nach, auch die Aconiten Europas mit der Aconitenflora Sibiriens zusammenhangen. Die Erklarung dieses Umstandes liegt zweifellos darin, dass zur Tertiarzeit der Mittelpunkt der Entwickelung der Aco- niten Sibirien war. Dieser Mittelpunkt teilte sich in zwei Rich- tungen : in eine westliche und eine östliche Seite, jené war der Mittelpunkt der Verwandtschaftskreise von Lycodonum, Napellus, Cammarum und Anthora, diese jedoch, welche im Küstengebiete des heutigen Behring-Meeres Hegen konnte, die der Subsektion Palmata. Wahrscheinlich war auch die tertiáre Verbreitung dieser Verwandtschaftskreise eine derartige : in westlichster Richtung, vielleicht ganz bis Skandinavien, reichte das Síjcoctonum, in öst- lichster, ganz bis zur Gegend der HudsonBai die Palmata. In der weiíeren Geschichte der Aconiten können wir uns nicht bloss auf die einzelnen Verwandtschaftskreise, sondern auch auf die Arten selbst erstrecken. Die heute lebende Aconitenflora setzt sich namlich aus drei Elementen zusammen : 1. Reliktumarten, d. i. jené tertiaren Formen, derén nahere Verwandtschaft ausgestorben ist ; solche sind A. gymnandrum, der einzige Vertreter der Untergattung Gymnaconitum, welches mit seinen vielen Fruchtblattern der alteste Zweig der ganzeu Gattung ist, A. uncinatum^ der Vertreter der Sektion Aviericana, welches der ursprüngliche Typus der Subgattung Tuberaconitum ist, A. moschatum, der Vertreter der Sektion Galeata, welches den Typus Tuberaconitum mit dem des Paraconitum verbindet, und endlich A. HooJceri, sowie A. heterophyllum. 2. Stammarten ; jené tertiaren Arten, welche mit ihrer ganzen engeren Verwandtschaft die Eiszeit überdauert habén, íhrer Zahl nach 23. 3. Junge Arten, welche durch Spaltung von Stammarten entsprechender tertiarer Arten in der Eiszeit entstanden sind, ihrer Zahl nach 29, welche, mit Ausnahme von zwei, geogra- phisch-stellvertretende Arten sind. Die geographische Verteilung dieser Florenelemente ist die folgende : (24) RAPAICS RAYMUND Tabelle 1. c tS3 -a S 3 .1 ^ I S3 I. Subarktisches Florengebiet . II. Mitteleuropaisches , III. Mediterranes ,, IV, Zentralasiatisches „ V. Ostasiatisches VI. Pacifisch-Nordamerikanisches Florengebiet VII. Atlantisch-Nordamerikanisches Florengebiet 14 5 14 10 4 — 28 21 14 5 1 — 3 2 í fi se S H c _ . Die sibirischen und nordamerikanischen Formen sind hier nicht aufgenommen worden. In der Arbeit treten ausser den alteren Potentilla-'^ono- graphien von Lehmann (Revisio Potentillarum 1856), Zim- méter (Die europaischen Arten der Gattung Potentilla 18(S4) und Wolf (Potentillen-Studien I 1901; II. 1903), besonders die Synopsis der mitteleuropaischen Flóra VI. 1904 von A s c h e r- ^ Das Untersuchungsmaterial entstammte dem Ung. Nat.-Museum, dem Wiener Hofm seum, dem Herbárium der Universitat in Budapest, dem Herb. Simonkai und den Sammlungen des Verf. (38) G. M0E8Z: DER AMERIKANISCHE STACHELBEERMEHLTAU IN UNGARN son et Graebner und die Wolf'sche Monographie der Gattimg Potentilla, (Bibi. Bot. Heft 71, 1908), sowie die hier mitgeteilten systematischen Einteilungen in den Vordergrund. Über die Enumeration der Formen, ihr Vorkommen und über die lateinisch gehaltenen Diagnosen selie man den Original- text p. 211 — 216 nach. Die Verteilung der einzelnen Formen von P. rupestris in Európa lásst interessante und wichtige Schlussfolgerungen zu. Wir sehen námlich, dass var. gracilis, die allém Anscheine nach die Stammforni der Art bildet, in Mitteleuropa auf unverhaltnis- massig grosse Gebiete ausgebreitet ist, und zwar kommt sie hauptsáchlich auf solchen Standorten vor, woraus auf einen borealen Charakter der Stammform geschlossen werden kann. üm dieses Gebiet herum reilien sicli gleichsam kranzförmig. ^venn auch nicht ohne Unterbrechungen, die verschiedenen anderen Formen an. Und zwar von Norden ausgehend ist auf der skandinavischen Halbinsel, in Spanien und Frankreich, sowie im südwestlichen Teil der Schweiz die var. villosa ; im Síiden auf Korsika und Sardinien die f. pygmaea ; in Südungarn, sowie in den Gebirgen der Balkanlialbinsel bis Kleinasien die var. Benitzhji mit ihren abwechslungsreichen Formen und die var. strigosa, in Kleinasien auch die var. orientális und /'. Boissieri zu finden. Somit sinő die von der Stammform ahweichenden Formen samtlich auf die Grenzen des Gebietes der Stammform verteilt und aller Wahrscheinlichkeit nach sind sie auch dórt entstanden. Dieser Umstand lasst darauf schliessen, dass die Varietáten und Formen vorzüglicli nn den Grenzen des optimalen Verbreítungs- gebietes der Stammform zur Geltuug kommen und sich aufrecht erhalten als charakteristische Formen der betreífenden Gebietsteile. Erklariing der Figuren auf p. 211 des ung. Originaltextes : Fig. 1. Same von Potentilla ruj^estris var. orientális; Fig. 2. Same der übrigen Formen von t. rupestris. (Aus der Sitzung der Sektion am 8. April 1908.) G, Moesz: Der ameríkanische Stachelbeermehltau ín Ungarn. Der Verf. fand den Pilz Sphaerotheca mors-uvae (S c h w.) Berk. in einem Garten der Ortschaft Réty \m Komitate Három- szék, am 27. Mai 1908, wo von 28 Stachelbeer-Strauchern 10 erkrankt waren. Spáter wurde die Krankheit mit Ausnahme von 6 Strauchern an allén übrigen konstatiert. Der Pilz wird vom Verf. nach eigeuen Untersuchungen beschrieben und an dieser Stelle bescbranken wir uns nur auf die Mitteilung der Massangaben nach Messungen des Verf. und anderer Autoren: G. DOBY : ÜBER DIE ROLLE DER OXALSAUREN 8ALZE BEI DER KEIMUN6 (39) Moesz. Salmon (1902) H e n n i n g s (1902) Perithecium. Durchm. : 70 — 100 [i. 76 — 110 [j-. 90 — 120fJ.. Ascus: . . 80 — lOOXöO— 73|J.. 70 — 92X50- 62 [j.. 80-100X60— 80 h- Sporen: . . 20— 33 X 11 — 18 í^^. 20 — 25X12 — 15 [j.. 12 — 10 X 12 — 14 f-. Conidien: . 20 — 30X13 — 17 fJ-. S alm o n (1903) : 27 — 31X18 — 20 jx. Wie der Pilz nach Ungarn gelangte, darüber konnten selbst die sorgfáltigsten Forschungen keinen Aufschluss gebén. Aus Ungarn ist der Pilz ausser Réty noch aus Szentkatolna, Gelencze, Felsőrákos und Szolnok bekannt. (K. S c h i 1 b e r s z k y.) Nacher schildert der Veri. die Hauptmomente der Ver- breitung diese.s Pilzes. Es ist bekannt, dass derselbe aus Nord- Amerika zuerst im Jahre 1895 nach Russland in die podolische Ortschaft Winnitzy gelangte und nicht nach Irland, wo ihn Salmon erst im J. 1900 entdeckte. Aus Russland verbreitete er sich in den übrigen Teilen Europas. Zuletzt zahlt der Verf. jené Gründe auf, welche es notwendig machen, dass wir, so lange wir aus genau durchgeführten Infektionsversuchen die entgegengesetzte Überzeugung nicht gewinnen, Sx>liaerotheca Euphorhiae (C a s t.) Salmon und Sphaerotheca mors-uvae (Schwein.) Berk., von denen der erstere an Euphorbien^ der letztere an Arten von Ribes lebt, trotz ihrer Áhnlichkeit von einander unterscheiden müssen. (Autorreferat.) (Aus der Sitzung vom 11. November 1908.) G. D o b y : Über die RoIIe der oxalsauren Salze bei der Keímung, Die Meinungen über die Rolle der Oxalsaure und ihrer Salze im Lében der Pflanze gehen gegenwartig sehr ausein- ander, was u. a. wohl dadurch zu erklaren ist, dass ihre Rolle bei den verschiedenen Pflanzen nicht immer dieselbe ist. Im allgemeinen nimmt man an, dass die Oxalsaure und ihre Salze Zersetzungsprodukte sind und dass die Calciumoxalat-Krystalle eben deshalb so oft in den Pflanzen zu finden sind, weil durch sie die Oxalsaure, als giftig wirkende Saure, aus dem Stoff- wechsel austritt. (Siehe Pfeffer, Pflanzenphysiologie 1897. I. p. 489 und C z a p e k, Biochemie der Pflanzen 1905. II. 426.) Diese Annahme findet auch darin ihre Bekráftigung, dass das Calciumoxalat in solchen Pflanzen, in denen es in der Regei nicht vorkommt, im Falle Mangels an anderen Náhrstoffen (ausser Káli), in grosser Menge erscheint. (B e n e c k e. Bot. Ztg. 1907, p. 79.) Andere Angaben lassen aber darauf schliessen, dass die Pflanze z. B. freie Oxalsaure als Náhrstoff" gebraucht, obwohl (40) D. weber: beitráge z. anatomie der samen und früchte letztere als Náhrstofif nicht die bestén Dienste leistet (Pfeffer, Pflanzenphysiologie I, p. 486), ja mehrere Autoren (Frank, Sorauer, de Vries, Tschirch, Czapek, Kraus) habén auch die Lösung des Calciunioxalats beobachtet, demzufolge Kraus dieses Salz in gewissen Falién als Reservestoff betrachtet. (Czapek, Biochemie der Pflanzen II, p. 427.) A mar kam ander- seits auf Grund seiner Experiniente zur Überzeugung, dass das Calciumoxalat nicht so sehr zur Bindung der Oxalsaure, als vielmehr des überflüssigen, nicht assimilierbaren Calciums diene (Coniptes rendus 137, p. 1301). Über die Alkalioxalate Hegen keine Literaturangaben vor, obwohl es den Anschein hat, dass sie als Übergangsprodukte zwischen der freien Sáure und des Calciumoxalats betrachtet werden. Verf. untersuchte bei anderer Gelegenheit den Gehalt an Oxalsaure und Oxalat der Zuckerrübenfrüchte und wirft jetzt die Frage auf, ob bei der Keiniung des Samens der Oxalat- gehalt sich verándert und besonders, ob das Calciumoxalat in Lösung übergehe. Er hatte seinerzeit gefunden, dass in den Früchten der Zuckerriibe keine freie Oxalsaure vorbanden ist und dass der Gehalt an Alkalioxalat zwischen 03 — l"67(i> ^^ Calciumoxalat 0'8 — l'SVo betragt (auf H^C^O^ und Trocken- gewicht der Frucht berechnet). In seinen ferneren Untersuchungen kommt Verf. nun zu folgenden Resultaten. Die Menge an Calcium- oxalat erleidet wahrend der Keimung keine Veránderung; jedoch die Alkalioxalate verschwinden fást vollstandig; in den Keim- lingen findet sich überhaupt gar kein Oxalat vor. Es folgt dar- aus, dass wahrend der Keimung der Zuckerrübensamen das Calciumoxalat unverandert bleibt, die im Wasser löslichen oxal- sauren Salze aber als Reservestoffe verbraucht werden. (Aus der Sitzung am 11. November 1908.) D. Weber: Beitráge zur Anatomie der Samen und Früchte einíger wíchtiger Pflanzenfamílíen. In den Jahren 1906 und 1907 hatte Verf. Gelegenheit, mehrere pharmakognistisch wichtige Samen und Früchte im pharmazeutischen Institut der Universitat in Bern anatomisch und morphologisch untersuchen zu können.^ Die untersuchten Samen und Früchte gehören verschiedenen Pflanzenfamilien an, u. zw. sind zu nennen : Capparidaceae, Anacardiaceae^ Myrsinaceae, Sapindaceae, Malvaceae, und Labiatae. ' Siehe : „Beitráge zur Anatomie einiger pharmakognostisch wichtiger Samen und Früchte" von D. Weber. 1907. BEITRÁGE Z. ANATOMIE DER SAMEN EINIGER WICHTIGER PFLANZENFAMILIEN (41) Die (7ry;i?an(í«ceen-Samen sind bislier anatomisch noch nicht imtersucht worden. Verf. fand bei Palanisia icosandra W. et A. folgendes : Die Samenschale besteht aiis sechs Schichten, n. zw. : " 1. Epidermis, derén Zellen in Querstreifen ausgestiilpt sind und ein anorganisches Gerüst enthalten, 2. Pigmentzellen, 3. Sclereiden, 4. Quer zellen, 5. Kollabierte Parenchymzellen und 6. Getüpfelte Zellen. Der Keimling ist hufeisenförmig, und besitzt eine grosse Radicula, zwei Cotyledonen und eine kleine Plumula. Die Zellen (les Keimlings enthalten Olplasnia und Aleuron. Mit den Untersuchungen der A^iaeardiaceen-Friichte hat sich B e r g (Handbuch der pharmazeutischen Botanik II. Pharma- kognosie, 1857) beschaftigt. Seine Resultate entsprechen nicht in allém den Befunden des Verfassers. Aus dieser Familie unter- suchte Verf. zwei Frttchte. Semecarpus Anacardium L. besitzt eine fieischige Frucht- schale, die aus folgenden Schichten besteht: 1. Epidermis, derén Zellen pallissadenartig gestreckt sind und die degeiierierte Spaltöífnungen besitzt. 2. Parenchymatisches Gewebe, in dem grosse Cardollücken und Gefassbtindel eingebettet sind. Die Cardollücken habén papillenartig ausgestülpte sezernierende Zellen. 3. Die mechanische Schicht besteht aus einer Reihe Mikro- sklereiden und einer Reihe Makrosklereideu. Die Samenschale besteht aus Epidermis, parenchymatischem Grundgewebe, in welchem die Gefássbündel hinziehen und mehre- ren Reihen von Zellen mit verdickten Wanden. In den Kotyledonen besitzen die Gefássbündel leptom- stándige Sekretbehálter. Anacardium occidentale L. hat eine nierenförmige Frucht. Die Struktur der Fruchtschale unterscheidet sich von der des Semecarpus Anacardium L. nur dadurch, dass ihre Epidermis typische Spaltöífnungen besitzt und die Cardollücken grösser sind. Die Radicnla ist kráftiger entwickelt als bei Semacarpus und besitzt auch jené leptomstandige Sekretbehálter. Die Sapindaceen-YYiXoMe und Samen sind gut studiert worden durch R a d 1 k 0 f e r (E n g 1 e r-P r a n 1 1, Die natürlichen Pflanzen- familien III. 5. p. 277). Verf. untersucht aus dieser Familie die Samen von Paidlinia Cupana Kunt h. Nach diesen Untersuchun- gen besteht die Samenschale aus vier Schichten : 1. Sclereidenschicht, 2. Getüpfelte Parenchymzellen in 2—4 Reihen, 3. Parenchymzellen mit Gefassbündeln, 4. Kollabierte Zellschicht. Növénytani Közlemények. 1908. VH, kötet, .5. füzet. 20 (42) R. RAPAICS : PHYLIiODIE DER LUPINENBLÜTE Die Zellen der Kotvledonen enthalten ausser Starke und Gerbstofif auch Coffeín, Die Malvaceen-Samen wurden sclion von Schuman (Engler-Prantl, Die natiirl. Pflanzenfamilien), H a r z (Land- wirtschaftliche Samenkuiide Berlin, 1885) und Bochmann (Beitráge zur Entwicklungsgeschichte offizineller Samen und Früchte, Bern. 1901) untersucht. Die vom Verf. untersuchten Samen von Hibiscus Abelmoschus L. unterscheiden sich anato- misch von den übrigen Malvaceen-Samen dadurch, dass sie aus mehreren Zellen besteliende Emergenzien besitzen, die atherisches Öl enthalten. Die Myrsinaceen sind wenig bekannt und anatomische Untersuchungen der Früchte fehlen fást gánzlich. Die Fruchtscliale von Emhelia Ribes Burm. besitzt eine Epidermis mit feingestreifter Kutikula. Die zweite Schicht besteht aus mehreren Reihen parenchymatischer Zellen. Dann folgt die Zone der Gefássbündel und endlich die Sklereiden. Das Endo- sperm ist keratenchymartig und es ragén in ihr rotgelbe Zapfen hiuein, die EmbeliaSsLure enthalten. Zwischen der Radikula und dem Endosperm findet man die Quellschicht. Die Labiaten-Früchte wurden von Briqué (Engler et Prantl, Nat. Pflanzenfam. IV, 1) und Chatin (in Harz, Landwirtsch. Samenkunde) untersucht. Die Fruchtschale von Dracocephalum Royleanum B e n t h. besitzt eine Schleimepidermis mit grossen Schleimzellen, ferner Pignientzellen, die Nahrschicht und die Sklereiden in einer Reihe. Die Samenschale besteht aus zwei Schichten, derén erstere mit Chlorophyll gefüllt ist. (Autorreferat.) (Aus der Sitzung vom 11. Marz 1908.) R. Rapaícs: Phyllodie der Lupínenblüte. lm botanischen Garten der königl. ung. Landw. Akademie in Kassa blühte im Juli 1908 ein Stamm von Lupinus perennis, einer Pflanze amerikanischen Ursprungs, zum ZAveiten Mai im Jahre; diese Blüten entwickelten sich aber anormal, sie litten an Phyllodie. Bloss die Kelchblatter waren unverandert geblieben. Die Kronblatter waren sowohl der Farbe als auch der Forni nach laubblattartig ausgebildet und an Stelle der Antheren kamen dünne Fádén zur Entwicklung, die schnell vertrockneten, ohne Pollen gebildet zu habén. Die Fruchtblátter waren in den untern Blüten des Blütenstandes ausserordentlich gross ; in den mittleren Blüten breiteten sie sich allmahlich aus und in den unmittelbar unterhalb der Spitze des Blütenstandes befindlichen Blüten ent- sprachen sie vollkommen einem unpaarig gefiederten geteilten SITZUXGSBERICHTE (43) Laubblatt mit dem Unterschiede, dass das Endblattchen bedeutend starker ausgebildet war als die übrigen. Dieser letztere Umstand dient als neurer Beweis für die Brogniart-Celakovsk y'sche Foliolartheorie. (Aus der Sitzung vom 14. Október 1908.) SITZUNGSBERICHTE. Sitzung der botanisclien Sektioii am 14. Október 1908 (CXL). 1. G. Doby's Arbeit „Über die Rolle der oocalsauren Salze bei der Keimung" wird vorgelegt von B. Áugustin. In der Arbeit bringt Verf. den Nachweis, dass das oxalsaure Kálium bei der Keimung als Reservestoff verbraucht wird, wogegen das oxalsaure Calcium unverandert bleibt. (Siehe auch vorliegendes Heft p. 39.) Zu dem Gegenstand spricht S. M á g o c s y- D i e t z, der bemerkt, dass wenn das Calciumoxalat eine nachtrágliche Ver- ánderung erleidet, dies als Zersetzungsvorgang, nicht aber als eine Funktion der Ernahrang aufzufassen ist und dass Verf. richtigerweise nicht auf das Calcium-, sondern auf das Kaliumoxalat Hauptgewicht legte. 2. S. Mágocsy-Dietz legt als erste Mitteilung aus dem Nach- lasse F. Hazslinszky's eine tabellarische Arbeit: „Beitrage zur Algen- und Moosflora von Kroatien und Fiume" vor. (Siehe die Arbeit im vorlie- genden Heft.) 3. G. M 0 e s z halt einen Vortrag unter dem Titel „Der amerikanische Stachelbeermehltau fSphaerotheca mors uvae) in Vngarn". (Siehe die Arbeit im vorliegenden Heft.) 4. R. Rapaics' Arbeit „Phyllodie der Lupinenblüte" wird vorgelegt von G. Lengyel. (Siehe die Arbeit im vorliegenden Heft.) G. Lengyel legt Wallnusswurzeln vor, die dem Anscheine nach von den spitzen und festen Rhizomen von Cynodon Dactylon durchborht wurden. Die Wurzeln entstammen dem Garten der Lehranstalt für Garten- bau in Budapest und wurden von K. Schilberszky gesammelt. Endlich kommen verschiedene Angelegenheiten der Sektion zur Verhandlung. Sitzung der botanischen Sektion ani 11. November 1908 (CXLI). 1. B. Áugustin halt einen Vortrag über die Kiefern- und Fichten- harzgeivinnung in TJngarn. Vortragender bemerkt vor allem, dass die Einfuhr des Kiefern- oder Fichtenharzes und dessen Produkte einen Wert von mehr als zwei Millionen Kronen jahrlich betragt. Es kommt hauptsáchlich aus Frankreich, Nord-Amerika, Russland, Österreich und Deutschland und ent- stammt in den meisten Fiillen verschiedenen Pííms-Arten. Es könnte des Harz ganz leicht auch in Ungarn gewonnen werden. Pinus sylvestris nimmt in Ungarn ein Areal von rund 300.000 Katastraljoch ein. Im Komitate Vas könnte ganz gut Harz gewonnen werden. Das haufigste Nadelholz Ungams ist die Fichte, Picea excelsa, die etwa zwei Millionen Katastraljoch einnimmt. (44) SITZUNGSBERICHTE Es wird behauptet, dass die Fichte wenig Harz liefert. Vortragender ist aber auf Grund seiner Untersuchungen andrer Meinung. lm Gyaluer Hoch- gebirg in der Gegend von Albák und Vidra wird das Harz der Fichte in etvpa 15 cm langen und 3 — 4 cm dicken Fichtenrindenhülsen in Verkehr gebracht. Auch im Bihar-Gebirge wird solches Harz gewonnen. Die Qualitát dieses Harzes ist gut, obwohl ihr Gehalt an Terpentinöl wegen der unrich- tigen Behandlung gering ist. Im Komitate Fogaras wird es auch so gewon- nen, dass man die im Absterben begriffenen Fichtenstamme brennt. Im Komitate Mármaros hat man die französische Weise der Harzgewinnung versucht uzw. bei der Fichte mit überrascheud gutem Erfolg. Zum Vortrag sprechen F. H. Gabnay und S i m o n k a i. 2. J. Bernátsky hált einen Vortrag unter dem Titel: „Iris- Studien", in welchem er über I. graminea, I. Pseudocyperus, I. Sintenisii, 1. larea, I. Urumovi, I. Reichenbachi, I. bosniaca, I. serbica, I. spuria. I. subbarbata, J. arenaria und I. flavissima spricht. 3. F. Hollendonner bespricht die Anatomie des Stengels von Alyssum Arduini mit besonderer Berücksichtigung der Veránderungen, die wáhrend des Überganges vom primáren zum sekundáren Zu stand vor sich gehen. 4. G. M o e s z legt vor und bespricht einige eingewanderte Pflanzen Ungarns, so namentlich Solidago serotina, Erechthites hieracifolius, Matri- caria suaveolens, Amarantus albus und Elodea canadensis. 5. Mágocsy-Dietz bemerkt, dass Elodea canadensis von den Fischen zu leiden hat, die namentlich den Vegetationskegel der Pflanze anfressen. Deshalb konnte im Botanischen Garten der Universitat in Buda- pest die Pflanze nur in solchen Anlagen erhalten bleiben, in denen keine Fische gehalten wurden. Derselbe erwáhnt ferner des Vorkommens von Rudbeckia laciniata in den Komitaten Ung und Bereg. J. T u z s 0 n legt im Anschluss an den Vortrag aus Ó-Becse stam- mende und vom hochw. Herrn F. Kovács gesammelte Exemplare von Xanthium üalicum vor. Zum Gegenstand sprechen endlich noch L. Simonkai und Z. Szabó. (Erschienen am 12 Január 1909.) A szakosztály július, augusztus és szeptember kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az üléseken bemutatandó dolgozatok czíme, legalább 8 nappál az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő. A „Növénytani Közlemények" akadálytalan megjelenése czéljá- ból szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ívek egyik oldalára írandók. Személynevek (az auctor-nevek is) kettős == vonallal, a növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal huzandók alá. A Növénytani Közlemények „Beiblatf-ja részére szíveskedjenek a szerzők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget VMgy kivonatot, vagy lefordítás czéljából magyar nyelvű ki- vonatot mellékelni. A Növénytani Közleményekben megjelenő eredeti közleményért ívenkint 50 korona, ismertetésért 30 korona, a „Beíblatt" szövegéért 30 — 40 korona írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb czíkk után az egy íven túl terjedő részért, valamint a 150 pld.-ban, díjmentesen kiszolgáltatni szokott disszertácziókért a szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. A szerzők 25 darab kűlönlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá- natra azonban többet is, a következő ár mellett: 25 darab ívenkint, czímlappal . . 4 korona — flUér. ou „ „ „ . . o » » Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvit kivonatból is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel kapcsolatban. A szakosztály tisztikara. Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár ; alelnök : Mágocsy-Dietz Sándor tudomány - egyetemi tanár; szerkesztő: Tuzson János egyetemi magántanár; jegyző: Moesz Grusztáv főreáliskolai tanár. A szerkesztő-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül : Filárszky Nándor nemzeti múzeumi növény- tani osztályigazgató. Schilberszky Károly m. kir. kertészeti tan- intézeti tanár és Bernátsky Jenő a m. kir. ampelológiai intézet adjunktusa, mint a „Beiblatt" szerkesztője. Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M, Természet- tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VlII. ker.. Eszterházy- utcza 16. szám), a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések a szak- osztály jegyzőjéhez (Moesz Gusztáv, Budapest, V. ker., Akadémia- utcza 2), kéziratok a szerkesztőhöz (Tuzson János, Budapest, I. ker., Gellért-tér 4. szám) küldendők. A „Növénytani Közlemények" díját befizették: (1908 február 1-töl 1908 november 30-ig.) 1905-re : Dumbráva László, Simonkai Lajos. 1906-ra : Ardos Frigyes, Bpesti Krisztinavárosi polg. ányisk., Bpesti VIII. ker. közs. polg. leányisk., Dumbráva László, F^^hérkói István, Simonkai Lajos, ifj. Tornalljai József. 1907-re : Ardos Frigyes, Aszódi gimn. könyvt., Balázs István, Bazadlai Ber- talan, Bpesti I. ker. áll. polg. isk. olvasó, Bpesti I. ker. áll. elemi tanítókép., Bpesti 1. ker. felsőbb leányisk., Bpesti Nemzeti kaszinó, Bpesti VIII. ker. Egyet. Természetr. Szövetség, Bpesti Magy. Ornithologiai közp. Csics Imre, Ifj. Csopey László, Czeglédi áll. főgimnázium, Dumbráva László, Báró Fejér- váry Imréné, Iglói főgimnázium, Kümmerle Jenő, Nagykárolyi főgimnázium, Nedeczky Pál, Ortutay Béla, Rapaics Raymund, Simonkai Lajos, Stankovics Rezső, Szabadkai főgimnázium, Szegedi kegyesr. főgimnázium, Ifj. Tornalljai József, Újvidéki áll. polg. fiúisk.. Ungvári áll. reálisk., Wahl Ignácz. 1908-ra: Abonyi polg. fiú- és leányisk., Ármos Sándor, Augusztin Béla, Baán Lajos, Balássy Miklós, Balázsfalvai görög kath. főgimnázium, Bálint Sándor, Balkay Béla, Balló Rezső, Baranyai János, Bartal Kornél, Melót de'Beauregard Lajos, Belloncsik Márton, Bencze Dezső, Benedek Frigyes, Beregszászi áll. polg. leányisk., Bernauer Zsigmond, Bernhardt Lajos, Berrár Lajos, Bessenyey Géza, Blasovszky Miklósné, Bodnár Endre, Bodnár Etelka, Brassói róm. kath. főgimnázium, Bricht Lipót, Bpesti m. kir. Rovartani állomás, Bpesti V. ker. áll. főgimnázium, Bpesti VI. ker. áll. főreáliskola 12 K, Bpesti Orsz. Erdé- szeti Egyesület, Bpesti Vili. ker. Gyakorló főgimnázium, Bpesti Magyar Ornithologiai közp., Csáktornyai áll. polg. isk. 10 K, Csiksomlyói róm. kath. főgimnázium, Csippék János, Csopey László, Csornai Premontrei székh. könyvt., Czirják Gyula, Debreczeni ref. főisk. fizikai szert., Debreczeni áll. főreálisk., Debreczeni ref. tanitókép. int. szert., Deér Endre, Dévai áll. föreál- isk. tanári könyvt., Dobák Géza, Dohnányi Pál, Ifj. Dögl Adolf, Dudás Fábián, Dudinszky Emil, Egri áll. főreáliskola, Endrey Elemér, Eperjesi kir. kath. főgimnázium, Esztergomi Érseki tanítókép. int 24 K, Farnady Ignácz, Fauser Géza, Fehér Jenő, Felsőlövői evang. tanintézete, Finger Béla, Fiumei áll. főgimnázium. Fodor Géza, Fogarasi áll. főgimnázium, Frankó Sándorné, Freund Antal, Fridrich Béla, Gánóczy Sándor, Gellén Endre, Gergely Fülöp, Gergely István, Gerhardt Guidó, Ginzery Nándor, Glózer László, Gombocz Endre, Gothárd Jenő, Görgei Arthur, Gramling Alajos, Greinich Ferencz, Grossmann Kornél, Grün József, Gürtler Kornél, Győrfify István, Györfi Miksa, Győri elemi népisk, tanítónő-képző. Gyulafehérvári róm. kath. főgim- názium, Haerter Ádám, Hajdú Lajos, Hajdúnánási ref. főgimnázium, Hajdú- szoboszlói áll. polg. isk., Halász Ernő, Halmágyi Samu, Halmai József, Hampel Gyula, Hankó Ernő, Helfgott Ármin, Hirschfeld József, Hódmező- vásárhelyi ref. fögimn. könyvt., HoUendonner Ferencz, Horváth Gyula, Hor- váth Zoltán, Huchthausen Vilmos, Ibos József, Irányi Dezső, Izery Izsák Gyula, Jaloveczky Péter, Jávorka Sándor, Id. Joós Lajos, Kadlecsik Rezső, Kaiser Károly, Kakusz Béla, Kántor Mihály, Kassai Múzeum 22 K, Kecs- keméti róm. kath. fögimn. tanári könyvt.. Kecskeméti ref. főgimnázium. Kendi Károly, Kerékgyártó Árpád, Kertész Miksa, Késmárki evang. lyceumi könyvt.. Keszthelyi magy. kir. Gazd. Akad. 6 K, Zilahi Kiss Endre, Kiskun- félegyházi áll. tanítóképző int., Kiss Lajos 18 K, Klacskó Győző 14 K. (Folji. köv.) Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája, Budapesten. New Yo[k Botanical Garden Librar 3 5185 00259 3349 '^-r -•-.v. .V^i ^^^ r:^.:.3r^ *'-^ ■^:^iÁ^^'