iáttab; 3 éb e) teme 98 aa ti itélt 3 Ká eyg pb , Tsábt vat , ge vis j 10: éji j" sayák N 1 1. JELL LATÁHt viz tágTt . 67 [81 4 Hi 4044 90 stétpzkabát fr visztatt? : 4! r 144 Fzáptezetttár út jótee huzat , b 4 aj véste géstötátettt) fetpiátsk gebe igy: ii új yapetoekétb tj erü gin Hnt etkettettát hp Au Tézetejétetótét tet, 12 pé get (9 4 et GtoN Hú ukál 3 4 pt a 19 441 va 8 a ate tz ZS oha ést gb st e kereste dat zzz ages k ís e. hös ap pit dvdrs 1 vé ség 1 ő sk 94 vi 59.71 44. ő ej DB $rémdjté es 999 24. pad mól té BE, see FOR THE PEOPLE FOR EDVCATION FOR SCIENCE LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY for (mi AK [/NDGNAS Vé ÉV 14 B ROVARTANI LÁPOK . HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. xX a Er EK sedg MU fee I SEz TRAS 9 (OG (1 72 bi DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR — KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. ja ; XI/KÖTET. —1904.—057 BUDAPEST, 1904. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA IV... MOLNÁR-UTCZA 24. TVOSENÁESOSZEZT KÉNSZŐK he ESEL 3 1 m vi si F1 e ÜRápatvárr szt Det Sá A í W ÚJ 5 EM eb " vá Sk ees kezési Tartalom-jegyzék. A. Aigner hajos: A hazai Melanargiák Sje — — Saturnia hydrida major sss — —— A hernyók táplálkozása . . — —— A bogáncspille vándorlása . — " A lepkék magyar elnevezése — — Entomologiai levelek . . 2 sa nepkeék "szaporodása IGET eedikéet — —— Halálos darázsszúrás . . — —— A lepkék petézése .-. 3 2 — —— A magyar lepke-fauna Eaaszpodissas 1903-ban — —— Bolgárország lepke-faunája ... EREZTE Nas Albertini Géza: A bogáncspille vándorlása 02 4. Bezsilla Samu: A bogáncspille vándorlása . . - Bordan István: A bogáncspille vándorlása 0... Budaker G. Károly: A bogáncspille vándorlása — Csiki Ernő: Ujabb adatok Magyarország bozárfamnájáboz tál — —— A Hyperinik monographiája ... — —— Magyarország Cerambycidái — —— Adatok Szerbia bogárfaunájához — — Elhunyt bogarászok — — Új entomologiai muzeum tés s sa au Alópthalmus Mag gyarországból 8 — —— Pinczékben élő bogarak ... ú — — Külföldi rovarász Budapesten zt LEGVEK nel — — Halász Árpád 22 z Daday Jenő dr. : Uj Cladocera-genus a Sididae- családjából 2 ábrával) Dahlsiröm Gyula : A bogáncspille vándorlása — — Lepke-hiany SES SÉe ke D. E.: A bogáncspille vándorlása — —— A Melolontha hippocastaniról — — A Tettix subulata alakváltozatai — —— A Libellula depressáról .. — A. KEMEdes műgmeomgkűl esz 2 Es e sz Erőss bajos dr.: A bogáncspille vándorlása .. 0 0 .-. --- --- Fischer Herminius dr.: A bogáncspille vándorlása — ... Hajóss József: Csajkók párviadala (Ábrával) Herbst Árpád: A bogáncspille vándorlása 2. ... --- Horváth Géza dr.: A rovarfiókok fenekének kibélelése. ga s Jablonowski József: A körtefának egy különös ellenségéről (Ábrával) .Jakó Géza: A lepkék magyar elnevezése Koca György : A bogáncspille vándorlása Lósy József: Növényevő Carabidák .- 0... --- --- — — Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban Martiínyi Ödön: A bogáncspille vándorlása... ... Merkl Ede: A bogáncspille vándorlása ... —. 35 56 79 98 122 135 166 187 208 Lapszám 1 18 — 93 50 72 94 124 147 157 Mocsáry Sándor: A lepkék magyar elnevezése és Szilády Zoltán: Népgyűlés rovarországban 0 0. — — A tengerszemek faunájaból ehe — ——— Ritka hangya-építmény (Ábrával) — — Tiszavirág Debreczenben Én nt KENT Szomor Józseti : A bogáncspille vándorlása 46 ú Tomala Nándor: A radium hatása a lepkék BEDE — — Sesia annellata KTV Elk ezések NET -- —. Darazsak mint a telefon- kábel rongálói Török Arthur: A bogáncspille vándorlása ... Uhryk Géza: Boarmia umbraria újabb előfordulása TNAzA Ken : , — Tivadar: Herkulesfürdői kirándulásom Ulbrich Ede: Adalék Vasmegye lepkefaunájához Wágner János : A bogáncspille vándorlása —. Zilahi Kiss Endre dr.: Adatok Szilágymegye Hymenoptera-faunájához Névtelen czikkek. Entomologiai előadások Hernyónak védőköntöse SÁSKÁK DELÉZÉSES zt SMESZÜ TE EE ELÉ ÉE Angolország lepkefaunája A fülbemászók és egyenesszárnyúak magánrajza — S A rovarak felczédulázása Magyarorszag lepkéi A! tropúst Takokzól E E Smerinthus Populi ab. subflava... ATANnyaGicad adsz ESEN Zöld lepkék felpuhítása . Az emberi ürülék faunája Berlin nagy-lepkéi SZAT ÉKET ELO EZÉSE Hosztinszky Károly ÍZE ek A könyvek rovar-ellenségei KÉt Madarak gyomortartalma AE Ornithoptera Goltatna sees seek see Hesperia Malvae ab. Zagrabiensis.. Alkalmazkodó rovarok EE AAS Lepkészeti megfigyelések 22 A mimelési esetek elnevezése ... A lepkék cselfogása EL SGO EE SIR SZET AL ÁGZLOGAT RTL SSE Mg zs ER A Brithásazíntüsenm lepkét Jea z Japán gazdasági Mea HOZ TÉTÉKes RŐL ETEZ ÖSKÖMÖTÖNATOK cz og E 2 Zsirossá vált Jepkék MISZÜLAS ses e ét á e, E Az énjeli lepkék és a világosság ... Hádjárat ja szünyogok ellen; ss em tet A kolumbácsi légy pusztítása BEN cá ee Magyarország bogárfaunája Lee Ö Ezé tál B Madár mint lepkevadász.-- -- -—- —- ASTTrochóosz ésa SOMENSÍSZ S a iga éj ezzzessezet ESB A bihari barlangok faunájáról. . se Magyarországi rovarászok névjegyzéke tt asz ág SAR Irodalom. Annales historico naturales Musei Nat, Hungarici. Ism. A. Aigner Lajos. Apfelbeck V.. Die Kiferfauna der Balkanhalbinsel I. Ism. Csiki Ernő... Attems Dr. K. Graf, Neue palaearctische Myriopoden. Ism. Csiki Ernő. Baker C. F., A Revision of American Siphonaptera. Ism. Csiki Ernő. ... 41, 212 151 154 198 Th Bezzi M. Dr., Empidae novae palaearcticae. Ism. Csiki Ernő. 0. 198 Born P., Zwei interessante Carabensendungen. Ism. Csiki Ernő. -. --- 174 — —— Die Caraben der Káferlauna der Balkanhalbinsel. Ism. Csiki él 1 1Xó Breit J., Zwei neue Kaáferarten, Ism. Csiki Ernő. SS 3 66 Engliseh K., Adatok a M. Tátra entomologjájához. Ism. A. Aigner. TŐ 66 Formánek R., Zur Kenntniss der Gatt. Barypithes und Omias. iz. Csiki E. 48 Ganelbauer L., Die Kafer von Mitteleuropa. Ism. Csiki Ernő . Möl: 151 Horváth Géza "dr. Species pal. generis Caliscelis. Ism. Csiki Ernő. .-- 195 Kohaut Rezső, Egy uj bolhafaj Baszaéel isi CsT Ernő. ... 196 Mayer J., Adatok Délmagyarország lepkefaunájához. Ism. A Aigner L ; VA Mayr G., Hymenopterologische Miscellen. Ism. Csiki Ernő. OZOTT 198 Müller J., Zwei neue Höhlensilphiden. Ism. Csiki Ernő BE else te sé 66 Petri K. dr, Beschreibung einiger neuer Lixus-Arten lem Ösékó nő 100 Reitter E., Bestimmungs- T-rszó der Gattung Cionus Ism. Csiki Erné. 110 Strobl G., Ichneumoniden Steiermarks. Ism. Csiki Ernő. SETS 176 Verhoeif K. W., Über Tracheaten-Beine. Ism. Csiki Ernő. Cate KÖRHSE 175 Vollnhofer Pál, Rovartani megfigy elések. Ism. Csiki Ernő ... S 42 Dre SSePiptione s onoya e. Coleoptera. allidiam nov. subg. Protocallidium Csiki. (typus: Callidium — angustínm Kriechb.) pag. 99, Carabus Ullrichi var. dernix Csiki.(Serbia) pag. 147. Platynus serbicus Csiki./Serbia) pag. 148. Anophthalmus Sziládyi Csiki (Hungaria) pag. 170. Neodorcadium bilineatum ab. wnéícolor Csiki (Hungaria) pag. 208. Lepidoptera. Melanargia Galatea ab. Ulbrichi Aigner (Hungaria) pag, 1. Crustacea. Parasida Daday nov. gen. Sididarum (Cladocera) pag. 111. Parasida variabilis Daday n. sp. (Paraguay) pag. 112. ramosa 99 99 99 112 95 99 NEO nat öt SSlS EGT ta Melanargia Japygia v. Clotho Hb. pag. 3. Pediculus kumanus Linn. pro capitis auct. pag. 180. ges corboris De Geer pro vestimenti Nitzsch. pag. 181. Index specierum. a Hymenoptera, Allantus temulus, scrophulariae, zona, marginellus, viennensis, bicinctus, 1as- ciatus 48. Alomya ovator 49. Alysia manducator 49. Amblyteles vada- torius 49. Ammophila campestris, sabulosa, Heydenii 27. Andricus cor- ticis, foecundatrix, inflator, lucidus, multiplicatus 49. Angitia fenestralis, chrysitica, cerophaga, majalis, combinata 176. Anilasta rufocincta 176, Anomalon fibulator, canaliculatum rufum 176. Anthidium manicatum, florentinum, lituratum 79. Anthrena morio, carbonaria, albicans, varians, parvula, minutula, marginata, extriata, flavipes, labialis, propingua, lucens 78. Aperileptus inamoenus, infuscatus, notabilis 176. Astata boops 77. Athalia glabricollis, spinarum, annulata 48. rosae, glabricollis 31. Athanacolus signatus 32. Aulacus Birói 42. Patrati 49. Aulax glecho- mae 49. k Banchus picius 49. Bassus laetatorius 49. Biorrhisa terminalis 49. Bombus hor- torum, silvarum, agrorum, cognatus, variabilis, lapidarius, conífusus, terrestris 78.Bracon dichromus, appelator 49. Camponotus herculeanus, ligniperdus, marginatus, vagus 77. lateralis 195. Campoplex nitidulator, stragilex, alticola, aemulus v. discrcpans 176, auriculatus 49. Camptopeum frontale 78 Casinaria alboscutellaris 176, C-phus nigrinus, pygmaeus, analis 48. Ceratina cyanea, callosa 78. Cerceris rybiensis, emarginata, arenaria. — guinguefasciata, labiata 77. Ceropoles maculatus 77. Chalcis femorata 32. Chrysis simplex, neglecta, dichroa, Leachii, nitidula, fulgida. viridula, splendidula. rutilans, syba- rita, ignita 50, cyanea 32, 50. Coelioxys acuminata. rufeseens, aurolim- bata 79. C lletes cunicularius 78. Crabro Panzeri, albilabris, scutellatus, elongatulus, cribrarius, dives, vagus, chrysostomus. clypeatus, subter- raneus 77. Cremnops desertor 49. Cryptus obscurus, tarsoleucus, vidua- torius 49. Cynips aries, caput-medusae, conglomerata, galeata, gluti- nosa, hungarica, Kollari, lignicola, tinctoria, truncicola 49. Dasipoda plumipes 76. Dolerus pratensis, gonager, niger 48. Doryctes leu- cogaster 49. Dryophanta folii, longiventris 49. Elis guinguecincta 77. Ellampus spina, scutellaris, auratus. aeneus 50. Emphytus cinctus, basalis, rufocinctus, pallidipes, tener 48. Enicospilus ramidulus, merdarius 176. Ephialtes carbonarius 49. Eremotylus mar- ginatus 49. Hriades truncorum, crenulatus, forisomnis, nigricornis 749 Eucera tricincta, graja, pollinosa, Iyncea, ruficornis v. Birói, salicariae, scabiosae, longicornis, clypeata, hispana 78. Eucharis cynipitormis 50. Eumenes coarctata, pornilormis 77. Eurytoma iníracta 198. Exetastes formicator 49, 176. ; / Figites scutellaris 48. HFormica fusca, gagates, pratensis, rufa, rufibarbis, sanguinea 50. : Gasteruption Birói 42. Glypta ceretites 49. : ] Halictus áreatus, abdomimalis, costulatus, fasciatellus, interruptus, longulus, maculatus, major, obscuratus, patellatus, pauxillus, scabiosae, sexcinc- tus, tetrasonius, virescens 78. Hedychrum nobile, rutilans 50. Hemiteles, areator 49. Heriades nigricornis 174. Holopyga amoenula, gloriosa, coriaccea 50. Hylotoma coeruleipennis, berberidis, pagana, cyanocrocea, rosea, segmentaria 46. Ibalia leucospoides 49. 3 Ichnenmon rudis, sarcitorius, gracilentus, culpator, caedator, saturatorius, coruscator, disparis, extensorius 49. Janus compressus 67. VI Lasius alienus, bicorni:, fuliginosus 50. Leptothorax Nylanderi, unifasciatus 50. Leucaspis dorsigera 49. Limneria albida, diformis 176. Lithurgus fuscipennis, ehrysurus 79. Lissonota parallela 43. Lyda campestris 43. Macrophya militaris, crassula, albicincta, neglecta 48. Macropis labiata 78. Megachile lagopoda, maritima, melanopyega, centuncularis, argentata, paciflca 79. Megalodontes plagiocephalus 48. Melanopus Fabricii 48, Melecta luctuosa 79. Melitta leporina 78. Mellinus arvensis 77. Meso- chorus orbitalis, " confusus, rufipes 176. Mesostenus ligator 49. Mirro- cyptus perspicillator 49. Microgaster tibialis 32. Monophadnus genicu- culatus, albipes 48. Mutilla calva, erythrocephala, rufipes 77. Mymosa melanocephala 57. Myrmica laevinodis, scabrinodis 50. Neuroterüs baccarum, fumipennis, glandiformis, lanugiposus, macropterus, numismalis v. saltans 48. Neurotoma fausta 48. Nomada lineola, fucata, jacobea, trispinosa, distinguenda 79. Nomia diversipes 78, Odynerus debiliatus, meláanocephalus, minutus, nugdunensis, parietum, siínu- atus, viduus 78. ÖOpheltes glaucopterus 176. Ophion luteus, minutus, gláucopterus 49. Ormyrus Wachtli 195. Osmia rufa, coerulescens, melanogastra, fulviventris, aurulentus 70. Pachymerus calcitrator 49. Pachyacmatus capreae 48. Pachyprotasis rapae 48 Pániscus . ocellaris 49. Parnopidea Mocsáryi 41. Passaloecus gracilis turionum 77. Pemphradon lugubris, unicolor 77. Philaathus triangulum 77. Phymatocera fuliginosa 48, Pimpla examinator, instigator, ingui- sitor, turionellae 49. Plectiscus collaris 176. Podalirius 4-fasciatus, gar- rúlús, albigena, pubescens, vulpinus, erinipés, Tetusus, acervorum, 1u - catus 78. Poecilosoma luteola 48. Polistes gallica 32, 78. Pompilus cellularis, ciactellus, Magretti, nanus, ruflipes, viaticus 77. Pontania ischnoceros 48, Porizon laeviceps 176. Pristocera depressa 77. Proclitus spectabilis, melanocephalus 176. Prosopis comműúnis, confusa, variegata, meridionalis 79. FPseudogenia albiírons, carbonaria 77. Psithyrus vestalis 79. Pteronus inyosotidis, salicis, ribesii 48. Rhyssa persuasoria 48. Rhogogastera viridis. 48. Rhophides 5-spinosus, canus 78. Rogas dissector 49. Sagaritis zonata 176. Sapyga clavicornis, decemguttata, guinguepunctata 77. Sceliphron destillatorium 77. Scolia : flaviírons, guadripunctata, hirta TT. Schizocera Peletieri, maculata 48. Selandria morio 48. Sirex juven- cus, gigas 48. Sphecodes reticulatus 79. Stelis aterrima, phasoptera 79. Stephanus szrrator 49. Synophrus polítus 49. Systropha planidens 78. Tachytes obsoletus 77. Tapinoma erraticum 50. Tenthredo . coryli, dispar, mesolana, flava 48. Tenthredopsis Thomsoni, pavida, neglecta, stigma 48, Tetraconus Mocsáryi 42. Tetramorium caespitum 50. Thersilochus minator, xanthopus, moderator 176. Tiphia minuta, semipolita 77. Tomosthetus ephippium, fuscipennis 48. Trichiosoma betuleti 48. Tryphon braccatus, ephippium, rutilator, signator, vulgaris 49. Try- poxylon figulus 77. ; Vespa cérabro, silvestris 7, germanica 7, 32, vulgaris 78. Xylonomus. pilicornis 49. Xylocopa vielacea 78. b) Lepideptera. Abraxas marginata 146, ab. pollutaria 10. Acalla contaminana v. ciliaria 193, cristana ab. spadiceana 176. Acherontia Atropos 9, 267 124, 184. Aci- dalia similata, ochrata, bisetata, rusticata, dilutaria, degeneraria, inornata, aversata, spoliata, rubiginata, strigilaria 10, circellata 21, moniliata, subsericata, "obsoletaria. :rusticata, díjutaria, , ab. praeustaria, aversata, strigilaria, flaccidaria 146. sentinaria v. rufociliaria 192. Acontia lucida, v. albicollis, luctuosa 9. Acrobasis tumidana, sodalella 145.: Acronycta aceris, megacephala, candelisegua 87, strigosa 9, leporina v. brady- porina, aceris 145. Adopaea lineola, Thaumas 9. Acteon 145. Aedia funesta 9. Aglia tau 73, 165. Aglossa pinguinalis 29, 165. Agrotis fimb- fia 24, 52, orbona, ditrapezium, corticea 24, s "getum 24, 54, 145, castanca 24, subrosea 21, ripae 97, simulans, exclamationis 9, putris 55. Alispa VII angustella 146. Amphidasis betularia 10, 27, 146, 184, v. cognataria 191. Amphipyra tragopogonis 87. micans 145. Anaitis plagiata 10. Angerona prunaria ab. Spangbergi 192, ab. sordidata 10. Apatura Iris DEZSEAZSZSZ, rab: fole, Tia, ab. Clytie; ab. dilutior, ab. astasiodes 9. Ilia 25. Aphantopus tíyperantus, ab. Arete 9. A plasta ononaria v. fae- cataria 10. Aporia crataegi 9, 21. Araschnia a5. porima, v. prorsa 9. Arctia villica 10. Caja 5, 27, 97, purpurata 97. Argynnis Euphrosyne, Dia, Hecate, Ino, Daphne, Niobe, v Eris, Adippe 9. Latonia 9, 21. Aglaja 9, 163. Paphia 9, 125, 164. Aphirape, Amathusia 197. Argyres- thia laevigatella 43. Asopia. farinalis 29. Asphalia ridens 95. Asthena candidata 10, 146, anseraria 10. Asteroscopus nuheculosus 165. Augi- ades comma, sylvanus 9. "Biston stratarius ab. terrarius 192, hirtarius 27. Blabophanes rusticella 29. Boarmia gemmaria, repandata, consortaria, lichenaria 10, punctularia 55, umbraria 149, cinctaria ab. pascuaria 191. Borkhausenia bileella 193. Bryophila fraudatricula 9. Bucculatrix Mehadiensis 193. Bupa:us Pinia- rius 10. -acoecia decetana 19. Callimorpha dominula 10, 97. Callophrys Rubi ab. i:nmaculata 9. Callopstraa Latreillei 145. Calymnia trapczina 87, 95. Caradina Taraxaci 9, respersa 145, guadripunctata 29. Carpocapsa pomo- nella, grossana, splendana 146. Catatinazma trivitillum 193. Catocala Fraxini, sponsa 109, promissa, Hymenea 145, nupia 197. Cemiostoma Wailesella 193. Cerura bifida 54, 145. Chacrocampa elpenor 196. Chariptera viridana 145. Chelaria Hübnerella 193. Chloroclystis rect- angulata, ab. subaerata 10. Chrysophanus Virgaureae 9, 145, v. esto- nica 191. Hypothoe, Phlaeas, v. Eleus 9. Thersamon 145, dispar 21, v. rutilus 197. Cilix glaucata 9. Clidia geographica 51. Caethocampa proces- sionea 51. Cochlidion limacodes 10, 146. Coleophora laricella 43, ochrea, onosmelia 146, albidella 193. Coenouympha Iphis, Arcania, Pamphilus 9. Leander v. obscura 203. Colias Hyale 9, 61, 145, 164. Edusa 9, 54, 61, 145, Myrmidone 9, Phicomone 197, Chrysotheme ab. Huileyi 191. Conchylis ambiguella 55, jucundana 146, badiaria 193, procerana, diacrisiana 203, Ccsmotriche potatoria 52, 53, ab. berolinen- sis 41. Crambus luteellus, pinellus, falsellus, culmeilus 146. Craniophora Ligustri 145. Cucullia Balsamitae 25. Cybosia mesoxnella 10. Cyma- tophora Huctuosa 9. "Danais Archippus 55- Dasychira pudibunda, selenitica 28. Deilephila Euphor- biae, Elp-nor 78. Cclerio, Nerii, Galii 26. Deilinia pusaria ab. rotunda- ria, t xanthemata 10. Dendolimus Pini 9, 186. Depressaria Alstroemeriana 146. Uhrykella 195, olerella 193. Diaathoecia carpophaga 9. Dilina Tiliae 9, 52. Dioryetria abtetella 146. Drepana harpagula, binaria 145 cultraria 145, 165. Dryobota monochroma 9. Dysauxes ancilla 10. :Slachista dimicatella 193. Ellopia prosapiaria 53, v. prasinaria 10. Ematheudes punctella 146. Ematurga atomaria 10. Emmelia trabealis 9, ab. nigra 192. Encosmia undulata 10, certata 197. Endotricha flammealis 146. Endromis versicolora 165. Ennomos guercinaria 146. Ephestia Kühni- ella 29, 45, elutella, interpunctella 29. Epiblema foenella 146. Epineu- ronla popularis 95 Epinephele Jurtina, Lycaon 9. Titaonus 145, 197. Epione advenaria 10. Erastria uncula, pusilla, deceptoria, fasciana 9. scitula 95, venustula 97. Erebía melas 145, Aethiops 125, v. leucotae- nia 145, ligea 54, Stygne, Evias 197. Eriogaster , lanestris 43, 51. Eublemma suava 140, areuinna v. blandula 199. Eubolia arénacearia v. flavidaria 10. Euchloe cardamines 9, 87, 197. Tagis, Eupheno, Belia 197. Eucbloris smaragdaria 10, 116. Euclidia elyphica 9. Euplexia lucipara 9. Euproctis chrysorrhoca 9, 51, 185. Eurrhypara urticata 146: Euteles Kollarella 146. Eutelia a dulatrix 145. Evetria Buoliana 43. "Galleria melonella 29. Geometra papilonaria, vernaria 10. Gelechia pseudo- acaciella 95. Gnoplios sordaria, dilucidaria 146, glaucinaria 10. Go- nopteryx Rhamni 9, 39, 162. Grammodes algira je Grapholitha nigri- cana 193. "Habrosyne derasa 9. Hadena monogl.pha, illyrica 9, funerea 191. Halia VIII brunneata 28. Harpella forticella 146. Heliothis ononis, dipsacea 9. Hemithea strigata 10. Hepialus lupulina 10. Hesperia malvae ab. Zag- rabiensis 65, alveus 145. Hipocrita Jacobeae 10. Hoplitis Milbauseri v. dalmatina 191. Hyloicus Pinastri 9, 145, 196. Hypogymna morio 9" Hylophila prasinana 146. Ino chloros, globulariae 10. Laelia coenosa 25. Larentia dotata, fulvata, variata 10, v. obeliscata 10, 583, viridaria, guadriflasciaria, cuculata, rivata, sociata, albicillata, tristata, alchemillata, adaeguata, testaceata, obliterata, Íusco-undata, berberata 10. Lasiocampa guercus 9, 52, 56. Trifolii 56. Laspeyria flexula 9. Leptidia sinapis 21, v. diniensis 9. Leucania putrescens 102, conigera 145. Limenitis Populi 125, ab. Tremulae 9. Sibylla 125, 145, Camilla 21, v. reducta 191. Lithocolletis robiniella 95, salictella 193. Lithosia. deplana, lutarella 10. Lithostege farinata, griseata 10. Lobophora sabi- nata 146. Lophopteryx camelina 186. Lycaena Argiades 9, ab. coretas, ab. decolorata 145, v. depuncta 191, Argus, Argyrognomon, Astrarche, Icarus, ab. caerulea, Amanda, Hylas, Meleager, Bellargus, minima 9, smiargus 9, 21, cyllarus 9, 145. Euphemus 9, Arion 9, 21, 145, v. ob- scura 9, Orion 145, Corydon v. syngrapha 191, áArgiolus 58, Eros, eroides 203. Lygris populata 28. Lymantria monacha 87, 145. Lythria purpuraria 146. Macroglossa bombyliformis, fuciformis 163, stellatarum 9. Mador a salicalis 9. Malacosoma castrensis 9, neustria 4, 51, 56. Mamestra leucophaea, ne- bülosa, Trilolii 9, oleracea 26, Pisi 52, Persicariae 73. Melanargia Galatea etc. I, 9. Melttaaa Phoebe, Didyma 9, 145, v. alpina, v. occi- dentalis, Trivia 145. Gynthia 25, Maturna 125, Cinxia 21, 51. Athalia 9, 21. Aurelia 9. Mitopsilus porcellus 9. Metrocampa margiaata 146. Metzneria Metzneriella 193. Miana fascuncula ab. cana 192, strigilis 9. Miltochrista miniata 146. Nemeobius lucina 145. Nemoria viridaria, porrinata, pulmentaria 10. Nemotois Pfeiftferellus 146. Nephopteryx simitella 146. Nepticula turbidella 193. Neptis aceris 145. Lucilla 9, 145. Nichiodes lividaria 10. Nonagria neurica 9. Notocelia rosaeolana, roborana 193. Notodonta Ziczac 50, tremula 73. Nothris asinelli 93. Nudaria mundana 146. Ocneria dispar 27, 73, 163. Odontoptera bide: tata 52. Olethreutes metallicana 193, proiundana 140. Ononistis guadra 10. Opisthograptis luteolata 10. Orgyia antigua 27, 28, 73. Ornithoptera Goliath 65. Orrhodia Fraga- riae 95. Vaccinii ab. signata 192, pistacina 97. Ortholitha plumbaria, limitata 10. Pachytelia unicolor 10. Pamene regiana v. honorana 203. Papilio Podalírius 9, 21, 125: Machaon 9, 21, 25, 26, "3, 185, v. bimaculatus 9. Parasco- tia iuliginaria 145. Pararge Egeria 89, 145. Egerides 8, 197. Maera 9. Parnassius Apollo 9, v. minor 191. Mnemosyne 9. Pericallia Syringaria 55. Perigiapha cincta 163. Phalera bucephala 55. Phasiana clathrata 10. Phibalapteryx tersata 10. Phigalia pedaria 56, Phragmatobia fuliginosa 10. Phycita spinicella 146. Pieris Brassicae 9, 125, 185. Rapae, Napi 9, 85, v. Napaeae 9. Daplidice 21, 185, menapia 26. Pleurota Schlaage- riella 146. Plusia gutta 9, gumma 9, 54, festucae 145. Polygonia C. alhum 9, 145. Polyphaenis sericata 145. Porthesia similis 9. Pseudo- terpna prruinata, 10. Ptilophora plumigera 56. Pyralis vitana 54. Pyrameis Atalanta, Cardui 9, 15, 28, 32, 54. 60 125. Carye 95, Pyrausta purpuralis v. cherminalis 193. falcatalis, aurata 146. aerealis v. opa- calis, 203, Pyrrhia umbra 9. Rebelia nudella 10. Rhodophaea suavella 146. Salebria ífusca 146. Saturnia pavonia 51, 73, hybrida 18, Spini 26. Satyrus Cir- ce, Hermione 9. 125. Dryas 9, 164. Briseis 125, v. major 191. Scardia boletella 146. Scoria lineatá 10. Scoparia crataegella 146. Scotosia ve- tulata, Rhamnata 10. Selidosema ericetaria 10. Semioihisa notata. al- ternaria, liturata 10. Senta maritima 95. Sesia uroceriflormis ab. mamer- tina 191, annellara 155 empiformis 9, 155, tipuliformis 10, 146, vespifor- mis 147, stellidiformis 155. Smerinthus ocellata 144 Populi 40, Spalatla ix argentina 145. Spilosoma mendica, lubricipeda, menthastri, urticae 10, Sphinx Ligustri 196, Convolvuli 184. . Stauropus Fagi 74, Stenia stigmosalis 203 Stilpnotia salicis 9. S$ymmoca caliginella 193. Syntomis "phegea 10. Talaeporia pseudobombhycella 95. Tephroclystia distinctaria 146, oblongata 52, 164, dodoneata 192, coronata 95. Thalera fimbrialis, putata, lac- tearia 10. Thalpochares communimacula 25, 95. respersa, pannonica, purpurina 25, velox 192. Thanaos Tages 9. Thecia spini, Ilicis, Aca- ciae, Pruni 9. Thyatira batis 145. Thyris fenestrella 195, Tinea pellionella, tapetzella, orientella 29, Tinecla bisellella 29. Titanio Schrankiana 203. Tortrix Pilleriana 28. Trachea atriplicis 9. Triphosa dubitata 197. Urapteryx Sambucaria 16. Valeria oleagina 185. Vanessa Atalanta, Antiopa 9, 39, 55, 87, 124. Urticae 9, 28, 61, 87, 125. Jo 9, 52. polychloros 9, 39, Egea, c-album 197. Xylina ornithopus 95. Yponomeuta padella 43. Zanclognatha tarsipenalis, tarsicrinalis, grisealis, emortualis 9, Zephyrus guer- cus 9. Betulae 145. Zeuzera Pyrina 27. Zonosoma pendularia 55. Zygaena purpuralis, Scabiosae, Meliloti, Trifolii, lonicerae 9, v. major 132, tilipendulae, Angelicae, ab. Coronillae, ab. Aeacus, 10, laeta 97. c) Diptera. Antiphrisson Thalhammeri 42. Clinocera microstigma 198. Culex pipiens 31. Drosophila ampelophaga 40. Homalomyia canicularis 40. Haematopota pluvialis 31. Liponeura brevirostris 119. Microchrysa polita 31. Musca domestica 40. Muscina stabulans 40. Pedicia rivosa 119. Pipunculus Birói 212. Rhamphomyia aníractuosa 198. Typhlo:pylla monticola 197. d) Coleoptera. Acmaeops septentrionis, ab. simplonica 7. Adalia bipunctata 159. Adimonia tanaceti 160. Agabus congener, Solieri 119, bipustulatus 120, 158, re- galis 5. Amphichroum hirtellum 5. Allodactylus asperatus 7. Ana- caena limbata v. ochracea 158.Anaglyptus gibbosus, mysticus 166, v. hieroglyphicus 167. Anisarthron baroipes 83. Anobium paniceum 64. Anophthalmus Bielzi v. transsylvanicus 5. hungaricus, Deubelianus 5, 41, Sziládyi 170, Styx, dalmatinus jablanicensis et Halmayi, suturalis trebinjensis metohiensis 1583. Anth:cus antherinus 159. Anthonomus sorbi 7, pomorum 43. Aphodius sübterraneus v. luscipennis, haemorrhois dalis v. sanguinolentus, inguinatus v. nubilus, v. centrolineatus, tristis v. vicinus, kiguttatus v. similis, v, variegatus, v, apicalis 6, cribrarius v. purpuripennis 161. Aphthona cyparissiae 160. Apion atomarium, Ítavis manum, hungaricum, urticarium, aeneum, seniculus, elongatum, ilavipes apricans, minimum, pavidum, miniatum, Írumentarium 160. Aromila mo- schata 123. Asemum striatum ab. agreste 81. Astacops mehadiensis 5. Atomaria grandicollis, gibbula v. mehadiensis, analis v. Deubeli 5, munda 173. Atheta spelaea 173. Antroherpon Kraussi 66. Axinopalpis gracilis 59. Badister gladiator 153. Balanobius crux 31. Bathyscia serbica 66. Bembidium fasciolatum v. ascendens, ab. axillaris, Redtenbacheri 4, complanatum, jordanense 5, nitidulum 148, complanatum relictum, normannum orien- tale 153, ustulatum, decoratum 173. Berosus signaticollis byzantinus 151. Bidessus geminus 157. Blaps Milleri 6, mortisaga 173. Bradycellus Ganglbaueri 153. Brachynus crepitans v. strepitans 5, Ganglbaueri 154. Brachiodontus Deubeli 7. Byrihus regalis v. laevigatus, pilula v. hercu- leanus 5. Callidium : sanguineum 98, linearis, angustum, Kollari 99, testaceum, ab. me- lanocephalum, ab." praustum, ab. rulipes, ab. variabilis, ab. fenicum, glabratum, pusillum, rufipes 100, fasciatum, puncticolle, lividum, alni, ab. infuscatum, violaceum, aeneum 102. Callimoxys gracilis 57. Callimus — angulatus 57. Calosoma auropunctatum 30. Cantharis hungarica 6, 41. Carabus Ullrichi minutus 4, Kollari negotinensis 4, Carabus coriaceus v. Hopígarteni, intricatus, Ullrichi v. pernix, scabrius- culus v. interrupius 147, croaticus Kobingeri, v. travnicanus, catenatus dina icus, convexus chionophilus, hortensis hercegovinensis 153, viola- ceus, obliguus L74, cancellatus, emarginatus, Ullrichi Sokalari, Scheid- leri, v. Illigeri, praecellens, Apfelbecki, montivagus Leonhardii 175. Cerambyx velutinus, cerdo, Scopolii, carinatus 59. nodulosus, miles 60. Cercyon obsoletus, lugubris 120, granarius 153. Ceuthorrhynchus tur- batus. interjectus, suturalba, Henschi, cochleariae v. monticola 7, pleu- rostigma 160. Chalcoides ferruginea 160. Chaetocnema chlorophana, semicoerulea v. saliceti, concinna, hortensis 160, orientalis 8. Chilocorus bipustulatus 159. Chrysomela haemoptera, goettingensis. cerealis V. mixta, coerulars, fastuosa, polita 159. Cicindela soluta ab. nigra 4. Cionus scrophulariae v. ferrugatús, hortulanus v. auriculus, Schultzei v. Ticfenbachi, -thapsi v. nigritarsis, simplex v. bipunctatus, v. unildormis, Helleri, pulverosus v. densenotatus, v, albopubens, íÍraxini v. ebscurus 110. Cis boleti 158. Cleonus nigrosuturatus 160. Clytus floralis, ab. ba- sicornis, ab. abruptus, detritus, arcuatus, ab. Reichei, ab. connatus, ab. apicalis, speciosus, v. Ganglbaueri, rusticus, pantherinus, antilope, 1bex, arvicola, capra, tropicus, rhamni, ab temeslensis, arietis, lama, varius, Herbsti, glabromaculatus, hungaricus, trifasciatus, sartor, Águratus 137—144. Coccinella guadripunctata v. rustica, v. 16-punctata, undecim punctiata v. pura 8, guatuord-cimpunctata 159. Coptocephala unilas- ciata 7, rubicunda 159. Corticaria tranversalis, gibbosa 158. Corticeus casts:neus 159. Cortodera holosericea ab. velutina, v. nigrita, Bírnbachberi ab. rubripes 7. Crepidodera ferruginea 160. Criocephalus zusticus 81. Crioceris 14-punctiata 159. Cryptocephalus aureolus connrexus 159. Cryptopbagus distinguendus, scutellatus, dentatus, saginatus, subfumatus 173. pilosus, cellaris, subfumatus 173, acutangulus 158. Cry ptorrhynchus lanathi 160. Cyllodes at:r v. ruficollis 5. Lyamophthalmus moesiacus 82. Cymindis naitatrix 154. humeralis 157. Cycbrus punctipennis Reiseri 153. Dermestes tesselatus, Eiichsoni 151. Frischi, - undulatus 158. Dilus fugax £7- Ditoma crenata 158. Donacia limbata 159 Dorcadium pedestre, v. aus" triacum, fulvum, ab, nigripenne, aethiops 188, (-ervae, decipiens, eguestré ab. transsylvanicum 189, Scopol, Murrayi, arenarium, ab. lemniscatum, ab. vittigerum, ab. abrupum 190, decipiens v. lagueti 8. Drasterius bi- maculatus 158. Dromius linearis 157. Epitrix atropae 160. Endomychus coccineus 139. Esolus Solarii 151. Eunectes sticticus 5. Evodinus interrogationis ab. marginellus, clathratus v. Strgna- tus 7- Exochomus flavipes 159. Formicomus pedestris 159. Galerucella luteola 160. Gaurotes virginea, ab. thalassina 7. Georyssus costatus 152. Gnathoncus rotundatus v. suturifer 6. Gracilia minuta 58. Gym- nopleurus pilularius 161. Haltica tamarisci, oleracea 160, Haliplus laminatus, ruficollis 157. Halyzia gua- tuor-decimpuncrata v. leopardina, vigintipunctata 150. t arpalus comp- lanatus, caliginosus 75, Karamani 153, distiguendus, smaragdinus 157. Helophorus -vernicus, nivalis 120, glacialis 119, Zoppae v. Pinckeri 151. Hesperophanes cinereus, pallidus 80. Hippodamia variegata v. constel- lata 159. Hippuriphila Modeeri 160. Hispella atra 160. Hister guadrima- culatus v. Pelopis, stirmosus, Lacc 6, Hoplionota Birói, ,. Csikii " 42. Hydraena monticola, italica v" discreta, morio, regularis 152, nigrita 5, dentipes 120. Hydrochus carinatus 120.Hydropous griseostriatus, palus- tris 119, Davisi, nigrita, flerrugineus, melan:rius, planus T20, nivalis 119, halensis 158. Hylophilus populneus, pruinosus 159. hylotrupes ba- julus 103. Hypera comata v. biharica, v. carpathica, minuta, fiumana XI viennensis, — elegars v. Bonvouloiri, palumbaria v coarcticollis 6. Hyperaspis reppensis v. Teinturiei 8. Hypnoidus minutissimus 158. Icosium tomentosum ab. atticum 80. Ilybius fuliginosus, subaeneus 120. Judolia cerambiciformis, ab, elasciata, ab. transsylvanica, erratica, ab. sep- temsignata f. Laemostenus cavicola nivalis, Ganglbaueri 154. Laemophloeus monilis v. bu- cephalus, nigricollis 5. Laria luteicornis, bimacalata, varia 160. Larinus immitis 160. Lasia visinti punctata, ab. meridionalis, ab. zonata 159. Latelmis subopaca 151. Lathridius nodifer 5, Bergrothi 173. Lathro- bium Wingelműlleri 66, Taxi 5. Leistus parvicollis bjelasnicensis 153, rufomarginatus 148. Leptidea brevipennis 58. Leptura tesserula, ab- impunctata, dubia, ab. limbata, ab. Starcki 7. Lepyrus armatus 6. Les- teva longelytrata 172. Lethrus cephalotes 11. Leucoparyphus syl- phoides 158. Liagrica timida 58. Limnebius rapposus 158. Paganetti. 151. Limnichus pygmaeus 158. Limnobaris T-album 160. Lixus Apfeli becki 140, brevipes 160. Longitarsus obliteratus, apicalis, curtus 160, Absynthii 8. Magdalis opaca 7. Malachius aílinis v. concolor 6. Malthodes guttifer 158, spathiter 42. Melolontha hippocastani 86. Metabletus truncatellus 157. Micraspis sedecimpunctata, v. duodecimpunctata 159 Molops obtusan- gulus hybridus, 153, hybridus -wvilekensis et narentinus, Pentheri, di- naricus, mendax, vranensis, prenjus, planipennis, piceus mostarensis 153. Mordellistena micans 150. M) cetaea hirta 173. Mycetoporus impe - rialis 5. Nanophyes annulatus 7. Nebria velebiticola 4. Necrophorus interruptus 158, v. suturalis 5. Necrobia violacea 158. Neoclytus erytnrocephalus 1686. Niptus crenatus 173. Obrium cantharinum 7, brunneum 58. Ochina bicolor 6, 41. Ochthebius ma. : rinus palliwpennis 152. Ocypus similis, picipennis, ophthalmicus 158- Olibrus bicolor, affinis 158. Omphreus Apielbecki dinaricus, plasensis 154. Omosita colon, depressa 173. Onthophagus v. ruficapillus 6, taurus, turcatus 16. Opatram sabulosum 159. Ophonus puncticollis, maculicornis, pubescens, ariseus 157. Orchestes guercus, avellanae, stigma 160. Or- thocerus clavicornis 159. Otiorrhynchus juglandis, amplus 6. Oxymirus cursor ab. noctis 7. Paederus sanguinicollis, fuscipes, litoralis 158. Parmena balteus v. unifasciata, bicincta, pubescens v. hirsuta 170: Philonthus concinnus, lepidus 158. Phyllopertha horticola 43. Phyllotreta crassicornis 8, vittula, atra 160. Phytonomu: dentatus, carinicollis v. obscurus, cumanus, transsylva- nicus, Rog nholeri v. cretaceus 6, punctatus 100. Sitona flavescens, humeralis, lineatus, sulcifrons 160. Plagiodera versicolora 160. Platycis minuta 158. Pla vderus dalmatinus nivalis 154. Plarynus scrobiculatus turcicus, viduus v. fallax, hypocrita, Holdhausi 154, ruficornis 1783, serbicus, serobiculatus, proximus, banaticus 149. Platysoma lineare 5. Plocionus pallens 5. Procrustes corlaceus, v. banaticus 174. Psam- moecus bipunctatus 158. Psylliodes Wachsmanni 1, Pterostichus Koyi dinaricus, Rebeli, Leonisi, oblongopunctatus bosnicus, angustatus 159, v. octopunctatus, convexiusculus, tarsalis, Reiseri v. coarcticollis 151. Purpuricenus dalmatinus, budensis, ab. hungaricus, ab. aífiris, Kaeh- leri, ab. cinctus, ab. bipunctatus, globulicollis 137. Ouedius decoratus 5. fujgidus, mesomelinus 173. Reichenbachia Breiti, tibialis 5. Rhagium bifasciatum, v. glaucopterum, grae- cum 7, Rhinomias forticornis, Viertli, pyrorhinus, maxillosus 43. Rhopa - lopus hungaricus, insubricus, clavipes 103, macropus, femoratus, spini- cornis 104. Rhynchites coeruleus 67. Rosalia al-ina et ab, 122. Saphanus piceus, Ganglbaueri 81. Schistocerus bimaculatus 6, Sciodrepa Wat- soni 193. Scymnus subvillosus v. juniperi 159, írontalis 3, 159, v. guadripustulatus, Apetzi, rubromaculatus, biguttatus 159. Semicnema Reitteri 8. Semanotus coriaceus, undatus, russicus 102. Sermyla halensis 160. S.binia Hopfigarteni 160. Siipha lunata v. italica, v. carpathica 5, Sinoxylon perflorans 155. Spermophagus cardui 160, Spherolderma ru- bidum v. testacea 8. Strophomorphus porcellus 160. Stenolophus proxi- . mus ab. narentinus 153. Stenopterus ater, flavicornis 38, ruflus 39. Stenus solutus, cicindeloides 158. Stilicus. subtilis, similis 158. Stran- galia gradifasciata, ab. interrupta, ab. Guillemonti, maculata, ab. exter- nepunctata 7, ab. undulata, revestita, ab. rufomarginata, ab. ferruginea, ab. fulvilabris 8. Stromatium unicolor 80. Syncalypta carniolica 5, Tachyta nana 148. Tachyporus macropterus, ruficollis 158. Tachys bistriatus 148. Tetrorium castaneum, ab. luridum, ab. fulcratum, ab. aulicum, fuscum 82. Toxotus meridianus ab. geniculatus, ab. laevis, guercus, ab. discolor 7. Trachys fÍragariae 6, pumila 158. Trechus bradycelloides Kobingeri, Priapus pygmaeus és . temporalis, bosnicus frigidus, acutan- gulus és socius, Sturanyi 1583, rhilensis 5, vranensís, guadristriatus 1483, austriacus 173. Trichius fasciatus v. interruptus, v. dubius, v, pul- chellus 6. Trogoderma megatomoides 151. Typhaea fumata 158. Uleiota planata 158. Xylodromus concinnus 173. Xylotrechus pantherinus 8, 194. Zabrus tenebrioides 76. e) Hemiptera. Anoterostemma. corvinum 42, Aphelocheirus aestivalis 118, Athysanus pellax 42. Caliscelis maroccana, Bolivari, peculiaris, Wallengreni, affinis, Bonellii 196, Chermes abietis, strobilobius 43, Cicajula halophila 42, Coccus Íraxini 483. Corixa cognata, caviírons 118. Eurysa maculiceps 42. Haemodipsus lyriocephalus 183, ventricosus 184. Haematopinus suis, euryr- sternus, asini 182, tuberculosus, crassicornis 183. Hydrometra costata, ru- foscutellata 117. Jassus alticola 42. Notonecta glauca, FEabricii v. nigrolineata 117. Pediculus humanus, corporis 180. Phthirus pubis 180. Polyplax serratus 182, spinulosa, spinigera, acanthopus, reclinata. pleurophaea 183, affinis, sphaerocephala 18£. Schizoneura lanuginosa 43. Trichaulus piliferus, stenopsis 183, vituli 184. Valia currcus 187. f) Orthoptera. Baetis alpinus 118. Ecdyurus helveticus 118. Heptagenia volitans 118. Epacromia terminalis 21. Phyllophora Horváthi 41. Tettix subulata 108. §) Neuroptera. Aeschna cyanca 97, borealis 118. Asynarchus coenosus 118. Chloroperla grammatica 119. Cordulia metallica, alpestris, arctica 118. Cya- thiger Birónis 42. Drusus discolor 118. Epitheca arctica 118. Halesus ruficollis 118. Libellula depressa 173. Nemura variegata 118. Palingenia longicauda 195, Perientomum Biróianum 4í, Psocus Birói 41. Stenophylax alpestris. latipennis 118. Stigmasopatus Horváthi 41. IIIX bh Arachnaea. Atractides spinipes, loricatus 117. Eilays extendens 116. Feltria clypeata, rubra, scutifera 117. Lebertia tau-insignata 116 papillosa 117. Macrobiotus macronyx 116. "Trochosa singoriensis 211. ) Myriopoda. Heterolatzelia silvatica 154. Julus vagabundus, croaticus, Deubeli, korongisius, fimbriatus, oribates 154. Lithobius pusillus denticulata 154. Pachyiulus pygmaeus 154, .Schendyla mediterranea, dalmatica 154. Scolioplanes acuminatus v. microdon 154. j) Crustacea. Acroperus leucocephalus 115. Alona affinis, guadrangularis 115. Branchipus stagnalis, diaphanus, paludosus 116. . (Candona candida 113. Chydorus sphaericus 115, 116. Cyclops strenuus, ser- rulatus, vernalis 114, viridis, affinis 115. Cypria ophthalmica 113. Daphnia longispina, caudata 115, pulex. pennata, alpina 115, Diaptomus denti- cornis, bacillifer, gracilis, coeruleus, tatricus, laciniatus 114. Eucandona pubescens 113. Eucypria incongruens 113. Heterocope saliens 114. Paracypridopsis Zschokkei 113. Parasida Szalayi, variabilis, ramosa 112. Pleu- roxus excisus 115. kg wy "Eg ö/si e era ét A 3 kél ét a b ú Bori £- vé 3 481 r 7 e 1 Pr)Va E yi -sat p.sé tt mét iet 14 3 ferg v 9 r 274 ee 99 41" Pá vi KERYA RNE TSA Ét pi SÜT HETYIK hé DATA ÜJ1Ns hi §. a 2 E.t s 4 fa . ét kij d ödste EZÉ he inda A 2 A vi §7 a r 4 firte f si § tág: ciéi e ű A-t ; 47 7 s tis JR §. mis A A 8 ik fa A § : ú e ő8 482 AG ÉGÉTEKŐ mt KÉVÉT ar Re d KELLNE gé é Elé És 3 A hazai Melanargiák, Irta: A. Aigmer Lajos. . A Melanargiáknak, e szép fekete-fehér pillangóknak három faja honos hazánkban, t. i. a (Galatea, Larissa és a Japygia-nak egyik fajváltozata. A Galatea L. országszerte igen gyakori hegyi s erdei réte- ken ; többnyire: 45—538 mm., elvétve csak 36 mm. nagyságú, vagyis általában valamivel nagyobb a németországi példányoknál, melyek csak 43—56 mm. érnek el. Színe rendszerint fehér, gyakran azonban, kivált Isaszegh és Peszér homokos talaján oly sárgás tünetű, mint az olasz pél- dányok. Nagyobb az eltérés a többé-kevésbbé kiterjedő fekete rajz tekintetében. Ez a kiterjedés számos esetben az összes rajzele- mekre kihat, gyakran azonban a szegély fehér foltjai és holdjai- nak elnyomásában is nyilvánul. A nőstény fonákján a színezés a világos sárgásbarnától a kávésbarnáig változik, sötétebb barna (nem fekete) rajzzal, úgy hogy alul fekete rajzú fehér nőstény aránylag igen ritka. Gyakrabb jelenség az oly, valamivel később megjelenő nős- tény, melynek alsó szárnya alul egyszínű fehér vagy halvány- sárgás : az ab. leucomelas Ésp. Sötétebb példányok, melyeken a fekete szegélyek és sávok szélesebbek, a var. procida Hbst.-hez tartoznak, melynek rajza Fiuménál inkább feketés-barna, mint fekete Ez az alak északon ritkább, déli tájakon mind gyakoribbá válik, elannyira, hogy ott a törzsalakot szinte helyettesíti ; különösen sötét példányok fordul- nak elő Mehádiánál és Orsován. j Mindkét helyen, úgyszintén Nagyszeben és Fiume környékén is, akad a $rocida közt oly nőstény, mely alul ép oly fehéres és rajztalan, mint az ab. leucomelas. Az ettől való megkülönböztetés czéljából ezt az alakot Ulbrich Ede hazai lepkész után, ki azt először Fiuménál figyelte meg, ab. Ulbrichi-nek kivánom elnevezni. :Rovartani Lapokc, 1904. január hó. 2 A. Aigner Lajos Még inkább elsötétedett példányok, melyeknél a fehér szín még jóval inkább el van nyomva, az ab. turcica O.-hoz vezetnek, a mely csak Carlopagonál lép fel, különben a Balkán lakója. A törzsalak közt igen ritkán jelentkezik az ab. Galene O., az alsó szárny fonákján szem nélkül. Csupán Lipiken és Pécsett figyelték meg. Más alaknál, melyet Budapesten és Hunyadmegyében észlel- tünk, a különben csak az apex, vagyis 5. sejt fonákján látható szemfolt a felületen is jelentkezik ; szintúgy a nősténynél az alsó szárny fonákján levő szemek a felületen is láthatóvá válnak és többnyire kék magot mutatnak. Megjegyzendő, hogy mindkét jelleg előfordul az ab. leucomelas-nál is, a kék szemfoltok pedig a vár. procida-nál! is találhatók. A var. pracida-nak igen érdekes példányát fogta Ulbrich Ede Tarcsa fürdőhelyen (Vasm.) 1901. julius 20-án. Ez tökéletés ellentéte az ab. amarginata Metz.-nek, melyen az alsó szárny szegélyvonala teljesen hiányzik, úgy hogy a nagy szegélyholdak megszakítás nétkül a rojtig érnek. A tarcsai példányon ellénkező- leg teljesen hiányzanak a szegélyholdak, úgy hogy a fekete szín a keskeny középsávtól megszakítatlanul a fehér rojtig terjed ; az igen megfogyott fehér tőbeli folt, valamint a fehér középsávnak a T. és 8. sejtben levő foltjai füstös behintésűek. Ez a fürtös behin- tés a felső szárnyon még erősebben mutatkozik, a mennyibén némcsak az igen megfogyott tőbeli folt, nanem a többi fehér folt is többé-kevésbbé füstös behintésű, kivált a csaknem egészen el- . tünő 5. sejtbeli folt, melyben a szem szokott állni. Csupán az 1. és 2. sejtben levő foltok tartják meg az eredeti fehér színt ; de a 2. sejtben levő két folt csak homályos fekete vonal által van elkülönítve. Fonákja is sötétebb a rendesnél és hasonlít ahhoz a példányéhoz, melyeknek rajzát Oberthür (Études XX. Dis ES 17.) adja s azt ab. melania-nak nevezi. Ez illeti meg a tarcsal példányt is. I A törzsalaknak ehhez hasonló példányát fogta Viertl A. Pécsett; ennél az alsó szárny szegélye rendkívül széles s abban fehér pontok és holdak nem állnak. A Csepelszigeten pedig Cerv a Frigyes igen sárgás színezésű példányt fogott, a melynek ösz- Szés rajzai fakó bárnák, hómályosak. Larissa H. G. csak Fiuménál és a Velebitben Carlopagoig ; a jóval világosabb var. Herta H. G. csak Carlopagonál röpül. Itt éri el, ép úgy mint a törzsalak Fiuménál, elterjedésének véghatá- . rát nyugat és észak felé. Valóságos hazája Kis-Ázsia. A hazai Melanargiák. 3 Japygia Cyr.-nél, a délolaszországi törzsfajnál az összes rajzok kiszélesedtek, sávszerűek, kivált a szégélyeken, melyeknek félholdjai pettyekké zsugorodnak és igen sekélyek; az alsó szárny szemei is a fekete szegélylyel egybefolyó fekete keretben állnak. A var. Cleanthe B. valamivel gyöngébb, de még mindig sávszetű rajzokat mutat, félholdjai szintén sekélyek: az alsó szárny szemei még a kiszélesedett szegélyben állnak, mely azonban befelé imár nem veszi körül. Hazája déli Francziaország, Spanyolország és délkeleti Oroszország. A kaukazusi alak, var. caucasica Nordm. valamivel nagyobb, világosabb, míg az algiri var. Atropos Hb. kisebb, még a törzsalaknál is sötétebb. Mindezektől és a szintén sötétebb, a törzsalakot megközelítő orosz- országi var. Suwarovins Hbst.-től lényegesen és állandóan elüt a hazai alak, melynek rajzai vonalszerűek, szegélyholdjai mindig egészen fehérek, egyszerű vonallal határoltak, magasan íveltek és az alsó szárnyon befeié hegyesedők ; itt a szemek sora a szegélyíyel nin- csen összekötve és többnyire elkülönített szemekből áll, melyeket olykor füstös szallag fűz egybe. Mindezeknél fogva hazai alakunkat az OÖdesszánál és dél- keleti irányban Perzsiáig, Turkesztánig és Szibériáig előforduló var. Suzwarovius-tól elkülönítendőnek és régebben használt var. Clotho Hb. neve alatt önálló válfajnak tekintendőnek vélem. A var. Cilotho Hb. szerfölött Jokális. Budapest közvetlen kör- nyékén évek előtt fogtam egy példányát — az egyedülit, melyről tudomásom van. Állítólag Gödöllőn is fogták egy ízben. Ellenben déli irányban, P. Peszér homokos talaján, erdei réteken gyakori egész junius havában és bizonyára hasontalajú és növényzetű más alföldi helyeken is tenyészik. Nagysága, kiterjesztve, 49—o6 mm:, kivételesen csak 46 mm. Rajz tekintetében igen változó, a mi kivált a felső szárny fekete vonalainak kiszélesbítésében nyilvánul. Különösen áll ez ama csipkés vonalra nézve, mely a mellső szegélyen apró, belül fehér kerek foltot képez s onnan a belső szegélyig lefut. Ez a vonal helyenkint többnyire foltokat alkot, de csak igen ritkán szé- lesedik ki valóságos sávvá, mely esetben a mellső szegélyen álló kerek folt is feketével van- kitöltve. Szintoly változó ama rövid vonal is; mely a szárny hegye előtt a mellsőtől a külső szegélyig húzódik s az 5. sejtben álló szemet magába foglalja, olykor azonban 1—2 apró pettyig eltünik. Kevésbbe változók a tőtér csiekés vonalai s a megvastago- dott vonalak, melyek a szegélybeli félholdakat körülfogják. Ezek 4 C"iki Ernő. ritkán jelentkeznek egyszerű vonalak alakjában, úgy hogy rend- kívül ritka az oly példány, melynek összes rajza mintegy csupa vonalakból áll. Igen ritkák az oly példányok is, melyeknél az Ib. sejt egészen fehér. Az alsó szárny csekélyebb mértékben változik. Középterének rajza néha részben vagy egészen körvonalakból áll. A szem- foltok kerete olykor igen megszélesedett és egymásba olvadó, úgy hogy valóságos sávvá válik; gyakrabban azonban teljesen eltünik, mely esetben a szemek magva is megkisebbedik vagy elhomá- lyosodik. Néha csak egy szem látható, míg a többi közül csupán 1—2 van némileg jelezve ; ellenben akad szerfölött ritkán oly pél- dány is, melynél a 4. sejtben is mutatkozik szem, holott ebben a sejtben semmiféle más Melanargia-nak nincsen szemfoltja. Mind- ezen alakoktól eltérők az oly példányok, melyeknél mindkét szárny szemfoltjai, az apexé is, teljesen eltünnek, vagy alig észrevehetők. Ujabb adatok Magyarország bogárfaunájához. (5. pótjegyzék a faunakatalogushoz.) Irta Csiki Ernő. Utolsó pótjegyzékem !) megjelenése óta hazánk területén elég tekintélyes számát találták a faunánkra új fajoknak és fajválto- zatoknak, úgy hogy czélszerűnek láttam azok jegyzékét itt közre- bocsátani. A faunánkból ismeretes alakok száma így 128-al gya- rapodik, tehát mindezideig hazánk területéről 78377 bogárfajt és -fajváltozatot ismerünk. Cicindela soluta Dej. ab. nigra Beuthin "— II! Székes- fehérvár. Carab u s Üllrichi Germi" var. " minntis me Beült Vas Német-Bogsán ; Kollari Pall. var. negotinensis Reitt. — VI. Resicza. Nebria velebíiticola Reitt. — VII. Velebit. 3 Bembidium fasciolatum Duft. var. ascendens K. Dan. — III. Trencsén, Beszterczebánya, Tátra, ÍV. Mármaros ; av. axillaris K. Dan. — III. Tátra; Redtenbacheri Dan. (afjfine Redtb. nec Say) — III. Tátra, IV. Mármaros, V. Radnai havasok, Brassói 1) Rovartani Lapok, IX. 1902. p. 35. Ujabb adatok Magyarország bogárfaunájához. 5 hegység, Propástia, Bucsecs, Bulea-tó, IKerczi-hegység, Negoi, Guraró, VI. Mehádia ; comflanatum Heer — VII. Croatia ; jorda- mense La Brul. — IV: Kékkő (Nógrád vm.) Trechus rhilensis Kaufm. (parengensis Ganglb. i. 1.) — Ves arne "Betrozsény- : Anophthalmus Bzelzi Seidl. var. tfranssylvanicus Csiki — V. Keresztényhavas, Rozsnyói hegység, Homoród-Almás (Var- gyas) ; hungaricus Csiki — III. Aggteleki barlang; Deubelianus Csiki — V. Zernest (VIeduska völgye). Plocionus (Dej.) pallens Fabr. — II. Pápa. Brachinus crepitans L. var. strepitans Duft. — I. Budapest. Agabus regalis Petri — V. Kerczi hegység, (Lakucz, Bulea-tó.) Eunectes (Er.) szticticus Linn. — VI. Német-Bogsán. Hiydraena nigrita Germ. — IV. Király-Helmecz. Mycetoporus impertalis Bernh. — VI. Mehádia. Ouedius decoratus Petri — V. Negoi, Paring. NEKaAttnseoNbeteu meetárzi"Beroas c" VI. Mehádia. Amphichroum kirtellum Heer — VII. Velika (leg. Koca.) Astacops (Bernh.) mehadiensis Bernh. — VI. Mehádia.") Keiehenbachia Breiti Holdh. — II. Fertőtó; tfibialis Aubé — I. Budaörs (Csiki). Necrophorus zinterruptus Steph. var. suturalis Motsch. SSE Öszód (Ehmann E.) Silpha /uxzata Fabr. vati. italica Küst. — VII. Croatia ; var. carpathica Reitt. — ÍV. Mármaros. Atomaria grandicollis Bris. — V. Radnai havasok ; gibbula Er. var. mehadiensis Ganglb. — VI. Mehádia ; analis var. Deudeli Holdh. — V. Radnai havasok. Lathridius nodifer Westw. — I. Budapest. : Cyilodes ater. Hbst. var. 7ujicolltis " Er. — III. Tribecs (Nyitra m.) Laemophloeus monilis Fabr. var. bucephalus Ganglb. 1. Rákos-Keresztur, VI. Mehádia ; nigricollis Luc. — II. Pécs. Syncalypta carniolica Ganglb. — VII. Croatia. Byrrhus (Seminolus) regalis Steff. var. laevigatus Ganglb. — V. Radnai havasok: pilula Linn. var. herculeanus Ganglb.: — VI. Herkulesfürdő. Piatysoma lineare Er. — III. Tátraszéplak, V. Tihucza. 1 Astacops Bcrnh. nec. Boisd. — Carcinocephalms Bernh. nom. nov. 6 Csiki Ernő Hister gyadrimaculatus Linn. var. Pelopis Mars. — I. Ka- locsa ; stigmosus Mars. — I. Budapest, V. Dicső-Szent-Márten, Nagyszeben; Laco Mars. — I. Budapest. Gnathoncus roiundatus Kug. var. suturifer Rejtt. — I. Budapest. Onthophagus ovatus Linn. var. ruficapillus Brul. — A törzsfaj társaságában. Aphodius subterraneus Linn. var. fuscibennis Muls. — I. Budapest; haemorrhoidulis Linn. var. sanguinolentus Hbst. — I. Budapest, Isaszegh. IV. Sárospatak ; inguinatnus Fabr. var. nit- biílus Panz. — II. Komárom, IV. Tokaj; var. centrolineatus Panz. — II. Komárom ; trzstis Panz. var. viícíinmus Műüls." — TV. Kis- Azar, S.-A.-Ujhely ; biguttaius Germ. var. similis Schilsgy — II. Kenese, IV. Tokaj; var. apicalis Schilsky — IV. Tokaj; WMuridus Fabr. var. variégatus Hbst. és var. apicalis Muls. — I. Budapest. Trichius fasciatus Linn. var. interrűpíits " Niuissss 1VI Sz.-Olyka ; var. dubius Mals. — ÍV. Bártfa; var. fulchellus Rossi — IV. Mező-Laborcz. ; Eracíiny s j7agariaz Bris. —- I. Budapest, NENEGGS Ea mk a EÁS hung irica Csiki — I. Budapest. Malachius affinis Mén. var. concolor Krauss ——. VII. Zágráb. 3 Ochina bicolor Csiki — VII. Vinkovce. Scechistocerus (Lesne) bimaculatus Oliv. — VI. Bánság. Blaps Millert Seidi. — IT. Budapest. Otiorrhynchus juglandis Apfb. — I. Budapest ; amflus Petri — V. Brassó. Lepyrus armatus Weise — II. Fertőtó Hypera comáta Boh. var. biharica Petri — I. Biharhegy- ség; var. carbathíca Petri — Kárpátok; iminuta Petri — V. Rad- nai havasok ; fiumana Petri — VIII. Fiume; viennensis Herbst III. Pozsony ; elegans Boh. var. Bonvouloiri Cap. — I. Binar- hegység, V. Erdély, VI. Báziás; palumbária Germ. var. coaícti- eollis Krauss — V. Barczasági hegyek, VI. Herkulesfürdő. Phytonomus (Cap.) dentatus Petri — V. Radnai. hava- sek ; carinicollis Strl. var. obscuris Petri — V. Paring, Púj, Ke- resztényhavas ; Frivaldszkyi Petri — VI. Mehádia ; cumanus Petri — I. Budapest; transsylvanicus Petri — Magyarország egész területén, különösen Erdélyben; KRogenhoferi Herr. var. cretaceus Petri — VI. Bánság. zni ént Ttelettel aaa LEÜL sztúttátetmtttttnátüttttttkítű Ujabb adatok Magyarorszás bogárfaunájákoz. T/ Allodactylus asperatus Gyllh. (macrasper Reitt.) — L. Budapest; VII. Croatia. Í Básatchordromn tú s" Démbelr Gangibs — " V" " BUCSecS, Bulea-tó. Ceuthorrhynch us íurbatus Schultze — Magyarország ; interjectus Schultze — VI. Herkulesfürdő; suturalba Schultze — I. Budapest; Henschi Schultze — I. Budapest; cochleariae Gyllh. var. monticola Schultze — V. Erdélyi havasok. Anthonomus sorbi Germ. — VII. Vinkovce. Nanophyes annulatus Arrag — VII. Vinkovce. Magdalis opaca Reitt. — VI. Herkulesfürdő. Rhagium bifasciatum Fabr. ab. glaucopterum Schall. — A törzsfajjal; graecum Schauf. — Magyarország. Oxymirus cursor Linn. ab. noctis Linn. — V. Erdély. VI. Mehádia, VII. Karst. j Toxotus imeridianus Linn. ab. geniculatus Fourcr. — I. Budapest, IV. Mármaros, V. Szt.-Erzsébet; ab. laevis Oliv. — IV. Homonna, V. Szt.-Erzsébet ; guercus Goeze ab. discolor Fleisch. — I. Budapest, Péczel, Isaszegh. Evodinus interrogattonis Linn. ab, marginellus Fabr. — I. Kézsmárk ; clathratus Fabr. ab. szignatus Panz. — V. Tus- nád, Lotriora völgye, Vurfu mare, Vale capra rece, Nagyvizvölgy, VI. Mehádia. Gaurotes virginea Linn. ab. thalassina Sckrnk. — III. Koritnicza, N.-Röcze, V. Vöröstoronyi szoros, VII. Velebit. Acmaeops septentrionis Thoms. ab. simblonica Strl. — III, Magas Tátra. Cortodera kolosericeag Fabr. ab. velutina Heyd. — A törzsalakkal ; ? var. nigrita Heyd. — Magyarország ; Birnbacheri Eressze ül Budapest, VII. Croatla:" ab. subripes RIc "A TtOrZSF fajjal. Leptur a tesserula Charp. ab. impunctata Heyd. — VI Oravicza, Herkulesfürdő ; dubia Scop. ab. limbata Laich. — A törzs fajjal; ab. Sztarcki Schilsky — III. Tátra, VII. Stalak. Judolia cerambyciformis Schrnk. ab. efasciata Csiki — I. Budapest, IV. Alsó-Tátrafüred ; ab. íranssylvanica Csiki — V. Szucság; erratica Dalm. ab. septemsignata Küst. — II. Pécs, V. Szt.-Erzsébet, Déva, VI. Mehádia. Strangalia guadrifasciata Linn. ab. interrujta Heyd. — V. Vöröstorony, Déva; ab. Gwillemonti Desbr. — V. Lotriora völgye; maculata Poda ab. externepunctata Muls. — I. Budapest, 8 Adalék Vasmegye lepke-faurájához. II. Zircz, III. Liptó, IV. Mármaros; ab. undulata Muls. — V. Kozsa, VI. Mehádia, VII. Stalak ; revestita Linn. ab. rufomarginata Muls. — A törzsalakkal; ab. ferruginea Muls. — I. Budapest, Nagyvárad ; ab. fulvilabris Muls. — I. Budapest. Xylotrechus pantherinus Sav. — V. Tusnád. Dorcadium decipiens Germ. var. Jacgueti Pic — Magyar- ország. Chaetocnema orientalis Baud. — Dél-Magyarország. Semicne ma (Weise) Reitteri Weise — I. Budapest. — Psylliodes Wachsmanm Csiki — VIII. Novi. Phyllotreta crass cormnis AI. — VII. Croatia: Longitarsus absynuthii Kutsch. — Magyarország. Sphaeroderma rubidum Graells var. festacea GyIllh. — Magyarország. Coccinella guadripunciata Pont. var. rustica Weise — IV. N.-Mihály ; var. 16-punctata F. — I. Budapest, II. Zala-Ta- polcza ; undecimpunctata Linn. var. bura Weise — IV. Gercsely. Hyperaspis reppensis Hbst. var. Teinlurieri Muls. — V. N.-Mihály. ; Adalék Vas megye lepke-faunájához. Irta: Ulbrich Ede. Az 1901. és 1902. évek julius havát Vas megye északnyugati részében, az Alpesek végnyúlványai alján, a fölötte kies fekvésű Tarcsa fürdőben töltöttem és ezt az időt a környék lepkészeti átkutatására használtam fel. Kirándulásaim terét : Tarcsa és Felső- Lövő tölgy- és fenyő-erdeje, továbbá a különösen botanikus tekin- tetben igen érdekes villányosi nagy szakadék (főként tölgy-erdő), végre a Borostyánkőtől északra fekvő, Styria felé húzódó Gerincz- hegyen (Kienberg) elterülő fenyves erdő képezte. Kutatásaim eredményét mind a két esztendőre vonatkozólag összegezvén, azt az alábbiakban közlöm. Megjegyzem azonban, miszerint ezen. adatok távolról sem tartanak igényt arra, hogy ezen vídék juliusi lepke-faunájának ki- merítő képét nyújtsák, már csak azért sem, mert a viszonyok olyanok voltak, hogy éjjeli fogásaim csak a lámpafény mellettiekre szorítkoztak; a csalétekkel való fogás mind két évben — — külön- Ülbrich Ede. 9 féle körülmények következtében — egyetlen egyszer sem volt alkalmazható. Az általam észlelt fajok a következők : To A odaliműs ses Machaon ae stévetibimacúlatúsá E Űma Barnassius — Apollo " L.. Mnemosyne L. Afovria crataegi L. Pieris brassicae L., rapae L., napi L., v. napaeae Esp. Euchloe cardamines E. Leptidia sinapis L., g. ae. diniensis B. Colias Hyale L., Edusa F., Myrmidone Esp. Gonopteryx rhamni L. Apa- öm is L.. elo Jel Seat 1 Sdnit, ao. Ole Sem. " elb dilutior Stdgr., ab. Astasioides Stdgr. Limenitis populi L, ab tre- mulae Esp. Neptis Lucilla F. Pyrameis Atalanta L., cardui L Vanessa Jo L., urticae L., polychloros L, Antiopa L. Polygonia C-album L. Araschmia ab. porima O., gen. aest. prorsa L. Meli- taea Phoebe Knoch., Didyma 0O., Athalia Rott., Aurelia Nick. Argynnis Euphrosyne L., Dia L., Hecate Esp., Ino Rott., Daphne Sc satona e tNolaja Jesse Niobesszetkiriss e Meige sENdíppe S Paphia L. Metanargia Galatea L., ab. leucomelas Esp., ab. Galene Metzg. Satiyrus Circe F., Hermione L., Dryas Esp. Pararge v. Egerides Stgr., Maera L. Aphantopus Hyperantus L.. ab. Arete Müll. Epinephele Jurtina L., Lycaon Rott. Coenouympha Iphis Schiff , Arcania L., Pamphilus L. /7hecla spini Schiff., ilicis Esp., acaciae F., pruni L. Callophrys rubi L., ab. immaculata Fuchs. Zephyrus guercus L. Chrysophanus virgaureae L, Hypothoé L., Phlaeas L., gen. aest. Eleus F. Lycaena Argiades Pall., Argus L., Argyrognomon Bgstr., Astrarche Bgstr., Icarus Rott., ab. caerulea Fuchs., Amanda Schn., Hylas Esp., Meleager Esp., Bellargus Rott., minima Fssl., semiargus Rott., cyillarus Rott , Euphemus Ehlb., Arion L., v. obscura Frey. Adopaea lineola 0O., Thaumas Hurfn. Augiades comina L , sylvanus Esp. Thanaos Tages L. Acherontia Atropos L. (hernyó). Díilina tiliae L. Hyloicus pinastri L. Metopsilus porcellus L. Macroglossa stellatarum L. Hypogymna morio L. Enmproctis. chrysorrhoea L. Porthesia similis Fssl. Stilpnotia salicis L. Malacosoma castrensis L. Lasio- campa guercas L. Dendrolimus pin L Ciix glaucata Sc. Acronycta strigosa F. Agrotis simulans Hufn., exlamationis L. Epineuronia popularis F. Mamestra leucophaea View., nebulosa Hufn., trifolii Rott. Dianthoecia carpophaga Bkh. Miana strigilis CI. Bryophila fraudatricula Hb. Hadena monoglypha Hufn., illyrica Frr. Dryobota monochroma Esp. Trachea atriplicis L. Euplexia lucipara L. Nonagria neurica Hb. Caradrina taraxaci Hb. Helio- this ononis F., dipsacea LE. Pyrrhia umtra Hufn. Acontia lucida Hufn., v. albicollis F., luctuosa Esp. Erastria uncula CI., pusilla View., deceptoria Sc., fasciana L. Emmelia trabealis segzsza gutta Gn., "gamma E. Enclidia : elyphicas TE Adedt funesta Esp.. Laspeyria flexula Schiff. Zamclognatha tarsipennalis Tr, tarsicrinalis Knoch., grisealis Hb., emortualis Schiff. Madopa salicalis Schiff. Habrosyne derasa L. Cymatophora fluctuosa Hb. 10 Adalék Vas megye lepke- faunájához. Aplasta ononaria Fssl., v. faecataria Hb. Pseudóterpna prul- nata Hufn. Geometra papilionaria L., vernaria Hb. Euchloris"sma- ragdaria F. Nemoria viridaria L., porrinata Z., pulmentaria Gn. Thalera fimbrialis Sc., putata L., lactearia L. Hemithea strigata Müll. Acidalia similata Thnbg., ocharata Sc., bisetata Hufn., rus- ticata F., dilutaria Hb., degeneraria Hb., inornata Hw., aversata L., v. spoliata Stgr., rubiginata Hufn., strigilaria Hb. Ortholitha plumbaria F., limitata Sc. Lithostege farinata Hufn., griseata Schiff. Anaitis plagiata L. Eucosmia undulata L. Scotosia vetulata Schiff. , rhamnata Schiff. Larentia dotata L., fulvata Forst , variata v. obe- liscata Hb., viridaria F., guadrifasciaria Cl., cuculata Hufn., ri- vata Hb., sociata Bkh, albicillata L., tristata L., alchemillata L., :adaeguata Bkh., testaceata Don., obliterata Huín., fusco-undata Don,, berberata Schiff. Asthena candidata Schitf., anseraria Hb. Chuloroclystis rectangulata L., ab. subaerata Hb. Phibalab- teryx tersata Hb. Abraxas marginata L., ab. pollutaria Hb. Declinia . pusaria L., ab. rotundaria HS , exa:themata Sc. Ellopía prosapiaria L., v. prasinaria Hb. Angerona prunaria L., ab. sordi- data Fssl. Urapteryx sambucaria L. ÖOpisthograptis luteolata . L. .Epione advenaria Hb. Semiothisa notata L , alternaria Hb., litu- rata CI. Amphidasis betularia L. Mychiodes lividaria Hb. Boarmia .gemmaria "Brahm., repandata L , consortaria F., lichenaria Hufn. Gnophos .glaucinaria Hb. £maturga atomaria L., ab. -unicoloraria Stgr. Bupalus piniarius L. Selidosoma ericetaria Vill. Phasiame clathrata L. Eubolia arenacearia Hb., g. ae. flavidaria Ev. Scorta lineata .Sc. .Syutomis phegea L. Dysauxes ancilla L. Spilosoma mendica Cl., lubricipeda L., menthastri Esp, ur- ticae Esp. Phragmatobia fuliginosa L., v. fervida Stgr. Arctia vil- lica .L.. Callimorpha dominula L., trausitus ad. Bythinicam Stgr. Hipocrita Jacobaeae L. Cybosia mesomella L. Ononistis guadra L. Lithosiu deplana Esp., lutarella L /ygaena purpuralis Br., scabiosae Schev., maeliloti Esp., tri- folii Esp., lonicerae Esp.. filipendulae L., angelicae O., ab. coro- nillaa Esp , ab. aeacus Esp. Ino chloros Hb., globulariae Hb. Cochlidion limacodes Hufn. Pachytelia unicoror Hufn Rebe- lia nudella OC. Sesia tipuliformis Cl., empiformis Esp. Hepialus lupulina L. Csajkók párviadala. Irta: Hujóss fózsef. Rég ismert tény, hogy az állatvilágban, különösen a gerin- czesek körében, párzás idején a hímek a nőstények előtt valósá- gos harczokat vívnak egymással, melyek igen gyakran az egyik küzdő fél halálával végződnek. A nőstény nyugodtan szemléli a harczot, s annak befejezése után minden lelkifurdalás nélkül fo- gadja. a győztes udvarlását, ha mindjárt előzőleg a legyőzöttét FEZENNEUT c fogadta -is. Hasonló esetek — habár korlátoltabb számban — a . gerincztelen állatok között is előfordulnak, a minek egyik: érdekes; — már többek által megfigyelt — példáját a mellékelt rajzban. is bemutatom. Ez a , nagyfejű csajkó" (Lethrus cepkalotes) párvía- dala. A bogár életmódja eléggé ismeretes, úgy, hogy annak leírá- sát mellőzhetőnek tartom s csak a hímek párviadalának — mint kevésbbé ismert ténynek — leírására szorítkozom. Gyűjtő kirán- dulásaimon mar több ízben. találtam hímeket, melyek. torán és pot- rohán szabályos kerek lyukak voltak, mintha vastag tűvel keresz- 12 Csiki Ernő. tül döfték volna őket. Hiába kerestem ezen sérülések származását, míg az elmult tavaszon a véletlen reá vezetett. A Budaörs köze- lében levő ,Irhás árok" partjain egész csajkó telepre buk- kantam, a hol ily sérült hímeket a part tövében tizivel találtam. Ez által figyelmessé téve jobban megfigyeltem a partoldalt s egy- szerre csak látom, a mint két hím dühösen egymásnak ront s hatalmas rágóival ellenfelét megsebezni igyekezik. A harcz igen változatosan s oly dühvel folyt, hogy többször mind a két küzdő fél legurult a partoldalon. Ilyenkor békésen egymás mellett kapasz- kodtak fel a nyilásig, a honnan a nőstény a küzdelmet szemlélte; ide érve azonban ismét ádáz dühvel csaptak össze, s folyt a harcz tovább, a míg végre az egyiknek sikerült ellenfele egyik lábát le- harapni, s az így megbénitott felet a harcztérről elűzni. A győztes azután a nősténynek kezdett udvarolni, mely azt el is fogadta. Ilyen víiadait azután többet is volt alkalmam megfigyelni, a melyek között nehány az egyik fél halálával is végződött. E helyen megemlitem még, hogy ezen környéken a Lethrus cephalotes-nek Magyarországon eddig még meg nem figyelt faj- változata, a var. podolicus Fisch. is elég gyakran előfordult. Ez a változat azonban véleményen szerint nem egyéb, mint a lárvának hiányos táplálkozása folytán keletkezett torz példányok. A Hyperinik monographiája. Dr. Petri Karoly könyvének ismertetése. Irta Csiki Ernő. Dr. Petri Károly, hazánkfia a segesvári ág. ev. polgári fiúiskola igazgatója, az orrmányos bogarak egyik fajokban gazdag csapatját, a //yperini-ket, tette az utóbbi években tanulmánya tár- gyává. Tanulmányairól terjedelmes magánrajzban ") számol be, melyet alábbiakban ismertetek. A Hyferini-k csapatjával régebben főleg Capiomont fog- lalkozott, ki annak idején e csoportot monographikusan is tárgyalta, kívüle főleg Kirsch, Kraatz, Bedel és Seidlitz neveihez fűződik azoknak systematikai tárgyalása. Petri munkájában C a- piomon t-t követi, elfogadja annak a mellközép belső és a mell- vég külső oldallemezének szerkezete alarján két alcsapatra (Cepu- rides és Hyperides) való felosztását. Az eddig ismert 8 Cepurida- 1): Petri, dv. Kart., Monographiesdes Colero pi tememeseras bus Hyperini. Herausgegeben vom Siebenbürgischen Verein für Naturwissen- schaften zu Hermannstadt. Mit 3 Tafeln und 58 Textfiguren. IV. és 210. p., Her- mannstadt, 1901. A lIwyperinik monographiája. 187 nemhez egy újabb paláarktikusat (Fronto) ír le. A Cepuridákat nem tárgyalja behatóan, átveszi Capiomont kulcsát a nemek meghatározására, csak az új [Fronto-nemet sorozza be, melyet azután részletesen is leír, egyedüli fajával (Fr. bimaculatus) együtt, mely az Amur vidékéről való. A Hyperidák (Hyperides) alcsapat- jában a következő nemeket tárgyalja: Bubalocephalus, Macrotar- sus, Hypera, Phytonomus, Limobius, Coniatus. A nemek meghatá- rozó kulcsába felveszi ugyan még föltételesen a Lepidobhorus nemet is de megjegyzi, hogy ez nem ide való. Ezen nemeket mint említetemCapiomont meghatározásai szerint vette át, csak a nemeknek csoportokra való felosztását mellőzte. A Bubalocepha- lus-nem két faja spanyolországi, tehát minket közelebbről nem ér- dekel. A 19 Macrotasus-faj főleg középázsiai, szibériai, perzsiai és kisázsiai, van ezek között néhány új faj is (setosus, hirtus, gracilis, elongatus, altaicus, Kolbei"), cuprifer (Kinderm i. 1.), inf- latus.) A Hypera-nemet a külső mez (szőrözet, pikkelyek) szerint három csoportra osztja ; ezek: 1. Pilosae, melyek csak . szőrökkel fedettek és pedig a) felálló szőrözet nélkül és b) felálló szőrözet- tel; 2. (külön név nélkül) melyek testhez simuló pikkelyszerű szőrökkel és pikkelyekkel fedettek (felálló szőrök nélkül) és 3. Sguamiferae, melyek meze pikkelyekből áll, szőrökkel vagy sör- tékkel vagy azok nélkül, utóbbi csoport azután feloszlik síma és durva szőrözetűekre. A Hypera-nemből 93 fajt tárgyal, megjegy- zendő azonban, hogy szerzőnek még további négy faj létezéséről nem volt tudomása és így nem valoszínűtlen, hogy az új fajok egyike-másika ezekkel összeesik. Új Hypera-fajok a következők : gordyaea (Kurdistan), latifrons (Kaukázus), callosa (Syria, Falás- (ina), bosmica (Bosznia, Juliai Alpok), Zydia (Amasia), Capiomonti (Parnassus), rugulosa (Amur), mivosa (Bosznia), Ganglbateri (Cserna prst), comata var. biharica (Bihari hegység), és var. car- paihica (Kárpátok), minuta (Radnai hawasok), virescens (Bulgaria : Slivno), solida (Bokhara), duplopunctata (Bosznia és Herczegovina), maculosa (Kis-Ázsia), cordicollis (Kis-Ázsia), Korbi (Sierra Neva- da), guadratocollis (Sierra Nevada), longicollis (Lusitania), fiumana (Fiume és Bosznia), judaica (Jeruzsálem), Fausti (Syria), amielek (Syria, Palástina), Reizteri (Syria). A Hyperides másik fajokban gazdag (85 és öt a szerző által kifelejtett faj) nemét, a Phytonomus ge- nust, a pikkelyek alakja alapján két csoportra osztja. Az első cso- portba azon fajok tartoznak, melyeknél a pikkelyek épszélűek, " Szerző a tulajdonneveket az elvetendő amerikai szokás szerint kis betűvel írja, miben követni még ez ismertetésben sem akarom. 142 Csiki" Ernő. vagy csak: kissé: öblösek. Jszt a csoportot azután a: szerint, hogy a lábfejízek talpán nincsenek: vagy; vannak merev sörték, két új alnemre: osztja: Sponmgifer és Heteromorphus. A másik csoportba tartozó fajok pikkelyei mélyen kikanyarítottak vagy tövig hasítot- tak:; ez: a csoport képezi a harmadik alnemet: Phytonomus S. str. Uj" Phytonomus-fajok a következők : Ap/felbecki (Rosznia), adsfer- sus var. japamicus (Japán), tenuicornis (Naukázus), carindgerostris (Káspitó. melléke), validus (Kaukázus, Örményország), turcoman- nus (Turkestan), campestris (Transcaspia, Tashkent, Margelan), tripolitanus (Tripolis), striatus var. sicilianus (Sicilia), tennirostris (Syria), triangularis (Sicilia), nigrirostris var. hirta (Italia), Schus- teri (Styria), dentatus (Radnai havasok és Bosznia), Gestroi (?), Frivaidszkyi:(Mehádia), pedestris var. longicollis (Sibíria), variabi- lis. var. austriacus (Bécs) ésvar decoratus (Turkestan), transsilva- nicus: (Magyarország, Alsó-Ausztria; Bosznia), siunuatus var. nigro- suturalis (a. törzsfaj társaságában), jucundus var. propinguus (Beyrutn), cumanus (Budapest.) A Limobius nembe két faj tartozik, ezek egyike: Magyarországon sem ritka (borealis), melyiez mint synonymát" sorolja a L. Jampei Cap.-t. Az; utolsó genus a medi- terrán. Coniatus 9 fajjal és 7 fajváltozattal, utóbbiak közül kettő új (Schrencki var: cupreus"és splendidulus var. griseus). Petri monographiáját Ganglbauer nagy műve (Die Kafer: von Mitteleuropa) mintájára szerkesztette; ez az utánzás azonban stchogy sem si-erült, hiányzik a könnyű áttekintés, a jó: beosztás: Mindenekelőtt az egyes fajoknál nélkülözzük a synony- mákat, illetőleg irodalmi idézeteket; a kötet végén levő , Synony- mentafel" pedig hiányos és: meg nem felelő, az idézési mód sem mincig helyes. Az egyes leírásokban a sorrend nincsen megtartva, egyszer latin diagnózissal, máskor német leírással, vagy a föld- rajzi elterjedés elmondásával vagy más valamivel kezdődik a leí- rás. [gen fürcsák a földrajziselterjedésre vonatkozó adatok, azok részben hiányosak, igen általánosak, és: a termőhelyek irásmódját illetőleg: is: elég a kifogásolni való: pl. Anlie (Aulie Ata helyett), Dracevo : bei. Metk (Metkovich helyen), Jaffa in Kleinasien (talán Syria), Tresk-planina ( Zreskavica!) Beirut in Kleinasien, Asia nimor; Turkestan, stb. Sajtóhiba is van bőven, de iráshiba is (pl. a 60, 61 és 200. lapon következetesen borcalis borealis helyett) ; a tus- sSilago. forfara és rubus idaeus felületes: corrigálásra mutat, vagy talán csak nem a fajnévnek angol-amerikai módon kis betűvel való írásának túlhajtása. A bogáncspille .vándortása. 15 A "(Capiomomnt-féle Conmiatus "aegyptiacus nevet ra jóbb "hangzású aegyptius-sal helyettesíti, erre csak raz a megjegyzésünk, hogy az általánosan elfogadott nomenclatura-szabályok szerint-ez nincs megengedve, maga a szerző pedig a névváltoztatásban "kö- vetkezetlen, mert munkájában 10 lappal előbb a Phylonomus aegyptiacus Cap. t elfogadja. A munka irálya nagyon is kifogásolható, nehézkes, a mit különben már hivatottabbak is kimutattak (pl. Weise, Deutsche Entom. Zeitschr. 1903. p. 411.). Feltünő a sok új faj ís, a "mely sokszor igen aprólékos, mondhatni hajszálhasogatásig "menő "kü- lönbségek felkutatása révén állíttatott fel. Petri munkáját :sok hibája .daczára is az érdeklődők figyelmébe ajánljuk, vezérfonálul "szolgálhat további kutatásokhoz, de a fajokban "gazdag csoport meghatározására is elég jó szolgálatot fog tenni. A bogáncspille vándorlása. Harmadik közlemény.) VALT Bükszádon és Tusnádon a bogáncspille tartós esőzés után és a reá következő nagy szárazság kezdetén, 1903. jul. 15—20-ika között tömérdek mennyiségben vonult :északkeletről délnyugati irányban. A pillangók vonulása mintegy 8 napig tartott -és fokoza- tosan megszünt, midőn is a község körül elterülő heréseket, luczer- násokat ellepte. A tömötten vonuló csapat szélessége "mintegy 50 méter leketett. Az állatok röpte a vándorlás alkalmával nyílsebes volt, úgy hogy alig :sikerült -közülük nehányat -elfognom. Albertini "Géza. ID6 A bogánespilléről csak azt mondhatom, hogy 19093. julius végé- től fogva Kassán és környékén rendkívül nagy" niennyiségben röp- :ködött; ugyan oly nagy számban láttam szeptemberben -Záráp is, és még hazatértem után október végéig is igen sok "bogánespile röpült. Ha ezék a pillangók vándorúton lettek volna, rövid idő múltán bizonyára eltünnek innen, de "ez nem történt "meg, sőt sza- ") Az"I. és II. közleményt: R. L. X. kötet 148., 183. 1. 16 Dr. Fischer Hermínius, Bezsilla Samu, Szomor József. kadatlanul itt maradtak és még novemberben is mutatkoztak egyes példányok. Az idén különben különösen sok Colias Edusa is volt Kassán, még több Zárán. Rendkívül sok Cheimatobia bru- mata, Hibermia defoliaria, H. auranttaria és Amisopteryx aceraria is jelentkezett az idén, nov. 20-án csak úgy hemzsegtek a kassai er- dőben, az igaz, többnyire már kopott állapotban. Tapasztalatom szerint bizonyos évek különösen kedvezők egyes fajokra nézve, másokra meg annál kedvezőtlenebbek. Igy p. o. az előbbi években nagy számban volt látható Neftis aceris, Papilio Podalirius és Lime- nitis pofuli, az idén pedig alig akadt belőlük, annak daczára, hogy minden nap künn járok. Ezeknél fogva meggyőződésem az, hogy a tömegesebb fellépésnek ritkán vándorlás az oka, hanem inkább az illető lepkéknek kedvező klimatikus viszonyok, a táp- láló növények előfordulása stb., a mi fejlődésüknek egyes évek- ben különösen kedvez. Dr. Fischer Herminius. X. Nagy elfoglaltságom mellett bár nem figyeltem meg alaposan a bogáncspille ez idei vándorlását, de azt állíthatom, hogy julius hó végén több ezerre menőt láttam itt Kassán, mind a bankói er- dőben, mind a városban az utczákon röpülni, a melyek keletről nyugat felé vonultak. Bezsilla Samu. 278ll Érdekkel olvastam a R. L. hasábjain a bogáncspille vándor- lásáról szóló közleményeket, annál is inkább, mert IKún-Félegy- házán a városi parkban, hola térség épen a legnagyobb, julius vége felé magam is észleltem a lepkék vándorlását, habár csak kisebb mértékben, úgy, hogy talán másnak fel sem tünhetett, de én, mint lepkegyűjtő, ki minden lepke után kiváncsisággal nézegetek, érdek- kel voltam iránta s épen hazajövet a tennis-pályáról, úgy d. e. 9—10 órakor, láttam, a mint rövid egymásutánban törnek elő a bogáncspillék s röpüinek el fölöttem. Egynehányat kalapommal zavartam meg szálltában, de azután békén hagvtam őket. Rövid pár perczig tartott tehát vizsgálódásom és most bánom, hogy hu- zamosabb időt nem szenteltem neki. Mindazonáltal elég jól emlék- szem arra, hogy Majsa írányában, délnyugat felé haladtak, hacsak az arra felé amúgy is nagyon sok épület, tanyák, meg nem vál- toztatták útjuk irányát. Szomor József. A bogáncspille váudorláasa. ILY XII. Kérdésére értesítem, hogy a nyáron itt Eperjesen a Pyrameis cardut-ra vonatkozólag semmi különöst sem észleltem. Julius köze- pén igen nagy számban röpült a herés földeken, de már nehány nap mulva igen kopott volt csaknem mind s ezek még augusztus- ban is röpködtek, de nem vonultak nagy mennyiségben. Színük többé-kevésbbé igen világos sárgás volt. Szeptember végén és ok- tóberben újra fogtam számos, egészen friss példányt ezintén heréseken, s ezek, kivált a fonákjukon, élénkebb pirosas rózsa- színűek voltak. Dahlström Gyula. XUL A Pyrameis cardui itt Német-Bogsánban (Krassó-Szörény- megye) a ritkább jelenségek közé tartozik, mert minden talpalatnyi föld míiívelés alatt áll s így nem nyújt hernyójának a megélhetésre kedvező feltételeket. Az idén máshol észlelt vándorlásának nyomát itt csak is nyugtalan röpülésük mutatta. Az ide kerültek egyéb- ként is bizonyára csak eltévedt vagy a légáramlat ide sodorta példányok voltak. A pillének tömeges röpülését itt sem az idén, sem egy évtizednél hosszabb időn túl való ittlétem alatt nem észleltem. De 1879-ben, első balkáni utazásom alkalmával, e lepkének fent a Nodsa-Balkán tetején való vándorlását igazolhatom, mert oly nagy számban röpült, mint az előtt soha sem tapasztaltam; mely irányban vonultak akkor, arra már nem emlékezem. Merkl Ede. PV Becses soraira válaszolva, van szerencsém értesíteni, hogy a mult nyáron Felső-Lövő vidékén a Pyramets cardui L. fellépése semmiféle rendeilenességet nem mutatott Nevezett pillangó a ren- des időben és, mint az előző években, csak nagyon szórványosan lépett fel. Budaker G. Károly." XV. Én A , Természettudományi közlöny"-ben (1903. nov.) közli Jablonowski József a m. kir. Rovartani Állomáshoz érke- zett következő tudósításokat 27 1. Puszta-Szent Lőrinczről (Budapest környékén) írta M a r- tinkovits Mihály: A lepke reggel 8 órától kezdve millió- számban, kivált 9—11 órakor úgy özönlött, mirit mikor őszkor a falevél hull. Keletről nyugatnak vonult. Még délben és 1 órakor is 18 Különfélék. lehetett látni példányokat. Le nem szálltak. Vonulásuk 13-án kez- dődött és 16-ig tartott, ekkor azonban már jóval csekélyebb szám- ban röpültek. 2. Nagyhátról (Hajdú megye) Fürst Ödön gazd. szám- vevője jelenté jul. 17-én, hogy a pillangó ott is csak úgy özönlött, mint Szent-Lőrinczen. 3. Vollay Bérencz jul. 24-én írja : "E EHÉremSzéBEsE megyében Rosztokabánya telepen és Igló-Kis-Hnileczen az ottani erdő fölött borzasztó sok lepke vonult, még pedig keletről nyugat felé. A lepkék több napon át órákig vonultak." 4. Gödemesterházáról (Maros-Torda megye) írja Mojzer Károly, hogy a lepke jul. 14—16. közt a déli órákban a köz- ség fölött több kilométer széles zónában, roppant mennyiségű rajoan vonult. A vonulás északkeletről délnyugatra történt, 1— 3 méter magasan a föld színétől s igen gyors menetben. 5. Dobrestéről (Bihar megye) Szentpály Kálmán fő- erdész tudósít jul. 19-én, hogy az ottani kincstári, többnyire bük- kös erdőben rendkívül nagy számban röpködött a lepke, de hogy vonult volna, azt nem említi. 6. Maga Jablonowski József megfigyelte, hogy a lepke jul. 23-án egyenkint Ujszászon (Pest megye) is vonult, még pedig a vasuti ákáczfasor mentén északnyugatról délkeleti irányban. Különfélék. Saturnia hybrida major O. ügyében Suchetet A. franczia képviselő, ki a szabadban előforduló korcsfajzatokról szóló művé- nek második kötetében a rovarok hybridáit fogja tárgyalni, hoz- zám foidult, felvilágosítást kérve arra nézve, hogy mért említik mások s én is a fentnevezett hybrida szerzőjeként Ochsen- heimert? Erre átnéztem a forrásműveket s úgy láttam, hogy ez a kérdés igen indokolt. A Suaturnia-nem három korcsának ál- talánosan használt nomenclaturája a Staudinger-féle katalogus 1.2: és. 3. kiadása (1801. "1871, 1900) szerintra"KÖVetkéztk Hybrida major O. (spini $, pyri ?), H. medius Stgr. (pyri d, earpini 2), H. hybrida (minor) O. (spini 3, carpini ?). Az elsőrenézve Ochs e n- heimer nem volt tisztában sehogy sem. Nugy művének II. kö- Kiilönfélek 19 tetében (p. VIN.) említi, hogy birtokában van spini és carpini korcsa; a III. kötetben (p. 9.) azután említi hogy azt Bécsben R a d d a-tól kapta s hogy bécsi gyűjteményekbentöbbis van Pavonia hybrida név alatt s ennek leírása (p. 10.) tökéletesen vág is a H. minor-ra. De IV. kötetében (p. 191.) megjegyzi, hogy spini és carfint párosodásából korcs származott, melyet Pavonta hybrida- nak neveznek ;Radda gyűjteményének átvételénél azonban nem- csak a (III. 10) leírtat találta Pavontia hybrida major név alatt, hanem PFavonia hybrida minor nevezetűt is. A H. major leírásá- ból (p. 192) kitünik, hogy az inkább a carpinire, a H. minor (p- 193) pedig inkább a spini-re hasonlít. Szóval, az ő Hybr. major-ja épen úgy mint a /. minor, a spini és caipini korcsa. Arról még nem volt tudomása Ochsenheimer-nek, hogy spini hímje és pyri nősténye is párosodik. Ennélfogva a szokás 9 jelzésnek: //ybr. major O c hs h. voltaképen semmi jogosultsága nincs éS tisztán Staudinger tekintélyén alapszik, a ki a Hybr. majort kritika nélkül Ochsenheim e r-nek tulajdoni- totta, habár ez ennek a korcsnak csupán nevét, nem pedig leírá- sát is adta. De még a név sem ered tőle, hanem Radda H. pnegsoehnhiffermiller és Denis-től. —- Staudin merre támaszkodva, használtuk ez elnevezést idevágó közleményeinkben steffiíek A. és magam is. Én (Soc. Ent. III. 57.) közöltem Anker Lajos feljegyzései alapján, hogy ő 1854. márcziusban a szabadban párosodott spini hímek és pyri nőstények után petéket s ezekből a következő évben valódi /ybrida majort te- nyészteti. Ezzel Steffe kk közleménye (Vermr.. Büz. II 1978. p. 1.78) sem czíme, sem tartalma szerint nem vág össze. Czíme szerint (A Saturnia hybrida tenyésztéséről) ugyanis azt hinnők, hogy H. hybrida-(minor)-ról van szó, szövege azonban a 5. major- ra vonatkozik ; mert itt azt mondja St., hogy Ank er több kül- földi entomologusnak megigérte ennek a hybridának szállítását, mely czélra 1856-ban a pyri és spini hernyóit tenyésztette. Ép oly zavaros s illetőleg egészen téves St. amaz állítása is, hogy midőn 1857-ben A nk e r-nál séini hím és pyri nőstény pároso- dott, ezáltal A nk er-ben az a gondolat támadt, hogy ebből a párosodásból keletkezhetik a Hybr. major. Pedig lehetetlenség, hogy erre Anker csak akkor gondolt volna, hiszen már 1855- ben határozottan tudta, hogy a séini és pyri párosodása Hybr. majort add Ochsenheimer typusai a Magyar Nemzeti Muzeum birtokába jutottak, de az 1838-iki árvíz alkalmával tönkre mentek. A. Aigner Lajos. 20 Kiilönfélék. Entomologiai előadások a k. m. Természettudományi Tár- sulat állattani szakosztályában: 1903. deczember 11-én olvasott Dr. Entz Géza , Az állatok színéről és a miműiceryről" , melynek még folytatása lesz, a midőn bővebb kivonatban fogjuk ismertetni. 1904. jan. 38-án bemutatta Dr. Kertész Kálmán a hazai szúnyogokról szóló dolgozatát, melyből közelebb mutatványt köz- lünk. Ugyanakkor Csiki Ernő , Adatok a Myrmecophila acer- vorum Panz. ismeretéhez" czím alatt elmondja mindazt, a mit erről az érdekes állatkáról az irodalomban feljegyezve találunk. Rámutat arra, hogy újabban e faj hímjét ismeretlennek mondják, holott Burmeister, Fuss, Frivaldszky és Saussure műveiben " erre vonatkozólag adatok is találhatók. Bemutatja egyúttal e fajnak hím és nőstény példányait, melyeket Bolkay István és Szabó József gym. tanulók gyűjtöttek Rimaszombaton. Végül fölsorolja az elő- fordulásra vonatkozó adatokat és ismerteti az újra felfedezett hímet. Hernyónak védőköntösét figyelte meg Shelford R. angol lelkész Borneo szigetén. Hernyók táplálkozására hoztak neki valami Spiraea-féle növény ágát, melyen számos halványzöld virág és bimbó mutatkozott. Egyszerre csak mozogni kezdett. egyik bimbó- csomó s ekkor látta, hogy az egy apró, 9 mm. hosszú araszló hernyó, melynek teste bimbókkal egészen el volt borítva. A hernyó potrokgyűrűin hat pár tüskefélét viselt, a melyekhez az összeszőtt bünnbók megerősítve voltak. A további megfigyelés alkaimával azt tapasztalta Shelford, hogy a hernyó teljes tudatában van annak, hogy köntöse őt védt, mert mihelyt a rajta levő bimbók elfonnj ad- tak, újakkal pótolta. Ilyenkor rágóival egy-egy bimbót leszelt s azt két eiső lábával fogva, sűrűn bevonta fonadékkal, azután testének elülső részével hátrafordult s a bimbót egyik tüskéjéhez erősítétte. Miután mindegyik tüskéjét 3—4 bimbóval ellátta, annyira hasonlí- tott bimbócsomóhoz, hogy attól alig lehetett megkülönböztetni. Ha izgatták a hernyót, akkor testének hátulsó részét úgy összehúzta, hogy a növény szárán feküdt s ily helyzetben maradt 15-20 perczig; máskor meg ide-oda lóbálta magát s ilyenkor épen oly látszata volt, mintha széltől mozgatott bimbócsomó volna. Két hét mulva elbábozott selymes gubóban, mely szintén el volt lepve zöld bimbókkal. A bábot azonban elpusztították a hangyák, úgy hogy a lepkefajt nem lehetett megállapitani. Bizonyára közel állott az - Euchloris (Phorodesma) nemhez, melynek hernyói szintén elfödik testüket a táplálónövény leveleinek részeivel, úgy hogy a gyakorlatlan szem nem veheti észre. Kiilönfélék. 21 Sáskák petézése. Ausztráliában igen nagy károkat okozott az Epacromia terminalis nevű sáska, úgy, hogy Froggatt W.- nek bő alkalma volt azok petézési módját is megfigyeini. Ez állító- lag következőleg történik : A nőstény tojócsővével lyukat váj a földbe s abba bizonyos számú petét rak le. Ez alatt mindig két hím áll mellette, a melyek egyik első lábukat a nőstény fejére teszik s ott tartják, míg az a petézést el nem végezte. Ezt az ér- dekes csoportot nagy körben számos más hím állja körül. Ez a tény, ha csakúgyan az, valóban igen nevezetes. Angolország lepke-faunája bizonyára a legalaposabban van felkutatva, a mi a lepkészek nagy számánál fogva könnyen ért- hető. Egyébiránt szegény a fauna: pl. a nappaliak száma nem üti meg a 70-et. Ámde a gyűjtők nagy serege, valamint az a körül- mény, hogy csaknem minden föld mivelés alatt áll, tetemesen alábbszállította az egyedek számát, sőt egyes fajt ki is írtott. [gy pl. Polyomatus dispart 1860 óta már nem fogtak és ma darabját 100—300 koronával fizetik; Papilio Machaon úgylátszik Norfolk és Cambridgeshire mocsaraira szorítkozik; Aporia crataegit az utóbbi 10 év alatt nem fogtak; Zeucophasia sinapis mind ritkábbá válik, szintúgy Lycaena Semiargus és Arion, Melitaea Athalia és Cinxia, az utóbbi már csak Wight szigetén található; Pierés Daplidice és Argynnis Latonia csak elvétve fordul elő a déli partokon. A He- terocerák közül is kiveszett az Agrotis subrosea és az Acidalia circellata. Francziaországban sokkal kedvezőbbek a viszonyok ; de itt is van nehány faj, mely folyton gyérül; így pl. a Bretagneban Limenitis Camilla egykor közönséges volt, ma úgylátszik egészen kiveszett; a Papilio Podalirius is egyre ritkább lesz. A fülbemászók és egyenes szárnyúak magánrajzát bocsátotta kb] Redtenbacher (Die Dermatopteren und OÖOrthopteren von Oesterreich Ungarn und Deutschland. Wien, Gerold.) A kitünő munka az általános bevezetés után (a testalkat jellemzése, biologiai adatok, fogás, praeparálás) rendszeres sorban adja a fauna kép- víselőit. A legtöbb Orthoptera őszkor, a lepetézés után, elpusztul, csak kevés telel ki, az is jobbára álcza állapotban ; úgylátszik, legalább ötször vedlenek. A fülbemászóknál, csótánok és Ssáska- féléknél a szárnyak eleinte karéjszerű nyujtványok alakjában mutatkoznak a meso- és metanotumon szabályos helyzet- ben, vagyis az elülső szegélylyel ki- és lefelé hajlítva s csak az utolsó vedlésnél válnak szabaddá a szárnyak. A sáskák, valamint a tücskök azonban már a két utolsó álczastádium- ban bírnak szabad szárny kezdemény vagy szárnyhüvelylyel, 22 Kiilönfélék. de a melyek a hátoldal felé. hajlítottak, úgy hogy a felsőszárnyat az alsó szárny elfödi s az elülső szegély a hát középvonala felé irányzott. Tavaszkor csaknem csupán tücsköt, csótánt, fülbe- mászókat és néhány Tettix-fajt találni ; juniusban jelentkeznek az első Phaneropteridák és Tryxalidák, de csak juliusban lép fel az Orthopterák főtömege, mely azután az ősz végéig fokozatosan eltünik. Egyesek, kivált a domesuúkált fajok egész éven át talál- hatók minden stádiumban. Orthopterák csaknem — mindenütt fordulnak elő, mind nedves réteken és mocsarakban, mind szántó- földeken és havasi réteken, erdőszélen, irtásokban és száraz dom- bokon. Némelyike emberi lakokban, raktárakban stb. él, mások fű közt vagy lomb alatt, különféle fákon, bokrokon és növényeken, kivált csalányon, páfrányon, szederen, mogyoró- és tölgybokrokon, hárs- és bükkfákon, valamint fenyőkön. Egy részük lyukak- ban, kövek és száraz tehénganéj alatt lakik, mások sziklarésekben s a földi hangya fészkeiben; a sűrű erdőt azonban többnyire kerülik. A rovarok felczédulázására dr. Brunetti egységes czé- dulák használatát ajánlja, még pedig a köveikező adatokkal : 1. A termőhely és ország pontos megjelölése: 2. A datum sora : év, hónap, nap ; a hónap római számmal jelölendő ; 3. A gyűjtő peve oldalt feljegyzendő; 4. A czédula úgy megerősítendő, hogy a rovar jobb oldaláról ol- vasható legyen. Íme a példa: , Magyarország lepkéi, tekintettel a szomszédországok fauná- jára". Ez lesz czíme egy lepkekönyvnek, melynek megírásával meg- bízta A. Aigner Lajost a Kir. m. Természettudományi Társuiat. A munka a Berge-féle német lepkekönyv mintájára készül s annak ábrái- val lesz ellátva és a társulat könyvkiadó vállalatában alighanem már az 1904-iki karácsonyi piaczon fog megjelenni. Ellenben elmarad egyelőre ugyanazon szerző , Magyarország pillangói" czímű pálya- nyertes monographiájának kiadása. Hűvösvö gy Budapest, Hung. 1903. VII 3. s pp a isi A hernyók táplálkozása. Irta 4. Aisner Lajos. : Míg a kifejlett lepkénél a táplálkozás a legnagyobb mérték- ben változik, sőt facultativ életfunctionak tekintendő, addig ez a . hernyónál nagy szabályossággal esik. meg, habár a táplálkozás mind a felemésztett anyagok összessége, mind az egyes adágok tekintetében a hernyónál inkább változik, mint bármely más rovar álczájánál. A hernyók kisebb vagy nagyobbmérvű falánksága azon- ban sokszor az illető fajtól, valamint különösen az időjárástól függ. . Tudjuk, hogy tartós szép meleg idő több ivadékot érlel meg, mint a zord vagy a hideg és nedves időjárás. Minthogy pedig a báb nyugalma bizonyos mértékea túl meg nem rövidíthető, csupán a hernyónak gyorsabb növekvése okozhatja a több ivadék elő- " fordulását. Falánkság és gyors növekvés együtt járván, itt azokra a pél- dákra hivatkozunk, melyeket alább, a növekvésről szóltunkban fel fo- gunk említeni. Többnyire oly esetekre vonatkoznak azok, melyekben . már rendes körülmények köztis igen nagy a felemésztett táplálék mennyisége. De a mint az fokozódhatik, úgy olykor Pekövetkez - . hetik tetemes csökkenése is. A Cossidák, Syntomydák és Sesiidák igen sokáig daczolnak az éhséggel, ha a szomiúság csillapításáról " gondoskodva van s alig van oly faj, mely a táplálék megvonását elnem bírná 5" két-három mapig "csaknem taimeent nemo türd " koplalni. j . A táplálékhiány " első következménye az, hogy a hernyó láthatólag összezsugorodik ; bőre fonnyadtá és ránczossá, sőt foltossá is lesz ; ezek a foltok azonban új táplálék nyújtásakor többnyire eltünnek és további jó gondozás . mellett, kárt nem . okozhatnak. Csak ha tartós a táplálék hiánya, mutatkoznak a végkimerülés káros tünetei. Ez eleinte a vérnek, majd a zsírrészek s alighanem más szövetrészek elenyészésében nyilatkozik. Előhaládott stádium- , Rovartani Lapok", 1904. február hó. 3. I 24 A. Aigner Lajos. ban a bél nyálkahártyájának némi merevsége következik be s a béltartalom utolsó maradéka a végbélnyilásban megakad és meg- szárad. Ily stádiumba jutva, a hernyó az utólag nyujtott táplálékot már el nem fogadja; eszik ugyan egy keveset, minthogy azon- ban a garat szintén merev állapotban van s az első nehány falat a felső részében összegyülemlik, de tovább nem jut, a jól- lakás érzete következik be s a hernyó a táplálékhoz már nem is nyúl, hanem beszárad, elpusztul. Hiányos táplálkozás által sokáig meg lehet akasztani a hernyó fejlődését, sőt ha a koplaltatás és új táplálkozás nyujtása rend- szeres időközökben történik, a hernyó élettartamát meg lehet kétszerezni. Viszont tapasztalható az ellenkezője is. Némely szövő- pillének a hernyója, mely az első, nedvben dús lombbal él, oly gyorsan fejlődik pillévé, hogy az még a téli bábból lett tavaszi ivadék utóseregével találkozik. Ismeretes dolog, hogy az elbábozáshoz közellevő hernyó, ha táphiányt érez, az átváltozást sietteti. A hernyónak ez a képes- sépe, mely a fajok szerint változik, a legnagyobb fontossággal bír a faj fentartására. Í A hernyó rendszerint, mihelyt a petéből kikelt, azonnal kezd táplálkozni, de addig aránylag sokáig bírja ki a koplalást, mitől közönségesen megóvja az, hogy peteburkát felemésztheti. Minemű az első tápláléka, az a körülményektől függ. A legtermészetesebb az, hogy már rendes tátnövényén lát napvilágot s így hiányt nem érez. Némely hernyó azonban, pl. az Agrotlis castanegé, mely áfonyán él, már télen, t. i. deczemberben vagy januárban kel ki, a mikor szotyvas táplálékot alig találhat ; ily esetekben sokszor idő- leges táplálékhoz nyúl. Kora tavaszkor, midőn még kevés a nö- vény, némely Noctuának a hernyója, minő a Xanuthiaké, a fűz- és nyárfa barkáiban él és csak midőn ezek lehullinak, keresi fel a közben kifakadt állandó tápnövényét. A táplálék keresésében a hernyó a szagló érzékét követi, de ez csakhamar cserben hagyja. Arra mutat, hogy ha Íriss növény- hez ér, azt megízleli, olykor két-három helyen is kikezdi, míg végre meggyőződik róla, hogy az nem neki való. Tapasztalást kell szereznie neki is, hiába, igaz az a közmondás : , Saját kárán tanul a magyar." Míg a legtöbb hernyófaj szárazföldi növényekkel él, akad elég olyan is, mely vízi növényekre van utalva. A nádban, káká- ban és sásban élő Nonagriák, Leucaniák stb. a növényszálban a víz színéig, sőt az alá is lemennek. Ily vízi életmód (kivált a vízi A hernyók táplalkozása. 25 rövényeken szabadon élő hernyóknál) egyéb változásokkal is jár ; a Laelia coenosa pl. úszóképességgel bír. Némely hernyófaj kevés különbséget tesz abban, hogy a nö- vény melyik részével él s ennek főoka az, hogy nem szeret egyik növényről a másikra átmenni, a mi mindig némi veszélylyel is jár. Ha már most sok táplálékot igénylő hernyó kisebb példányú nö- vényre jut, hogy a vándorlást elkerülje, annak nemcsak leveleit, hanem virágját és szárát is felemészti, mint pl. a Papilio Machaon a gyönge kaport, Cucullia balsamitae a Chondrilla junceát stb. De ez egyáltalában nem a szabály, sőt a legtöbb hernyó igen válogatós ; így a Thalpochares vespersa és Thalpochares purpurina csakis a Carduus, illetve a Cirsium zsönge középhajtásával él. Valóságos ínyenczeknek mondhatók némély molypillék hernyói, melyek ételüket először mesterségesen elkészítik, azáltal, hogy a levél szárát felényire átrágva, azt hervadásra bírják és csak ily fonnyadt állapotban táplálkoznak velük. De nemcsak a növény fajára, hanem helyheztetésére nézve is különbséget tesz a hernyó. Bizonyos fajok csak homokos, mások csakis meszes talajon találhatók; de egészben véve csekély azok száma, melyek bizonyos talajnemhez vannak kötve. Számos hernyófajnak csak egy tápnövénye van, mást nem érint ; így az Apatura Iris csak Salix capreán él, míg legközeiebbi rokona, az Apatiura Ilia kizárólagosan csak Populus tremulán fordul elő ; Thalpochares pamnnmonica csupán csak a Gnaphalium arvensen található, holott fajrokona, a húsevő 7Thalpochares com- munimacula csakis a gyümölcsfákat rontó Coccidákkal táplálkozik. Némely hernyónál a tápnövény még nagyon közel álló rokonfajjal sem pótolható, mint p. o. Melitaea Cynthia-nál, mely Pedicularis rostra- tán él, de a Pedicularis palustrist el nem fogadja. Ez a határozott monophágia azonban nem igen gyakori. A legtöbb hernyó, még ha nem is fogad el bármily ételt, tápnövé- nyének nemén belül, sok esetben rááll a cserére. A gyászfűzőn élők más fűzet sem vetnek meg. A Populus nigrán előfordulók a Populus pyramidalis-szal is tenyészthetők. Más ily monophag her- nyók bizonyos növénynemhez kötik magukat. A Brunfelsia nevü dél- afrikai növénynemet hosszú ideig a Scrophulariákhoz számították. Történt azonban, hogy ezen a növényen egy Neotripida-hernyót találtak, a melynek összes fajrokonai Solaneákon élnek. Utóbb fel- ismerték ama növényről, hogy csakugyan ide tartozik, a botaniku- sok azonban hibásan osztályozták. 26 A. Aigner Lajos. Az ily monophag hernyók állhatatosságából gyakorlati hasznot is lehet húzni. Ha külföldön oly hernyóra akadunk, melynek ha- zánkban vannak fajrokonai, nyujtsunk neki, ha tápnövényét nem ismerjük, olyant, melyen azok élnek és ritkán fogunk csalatkozni. Külföldön utazókat ily módon utasítottak és sikerrel, hogy az ott előforduló lepkék ismeretlen hernyóit mily nemű növényeken ta- lálhatják. Minden esetre természetesen az ily combinatió nem állhat. A kaporon, sárgarépán stb. élő — Papilio Machaon hernyójának élet- módja után nem következtethetünk számos amerikai rokonának táplálékára, mely Aurantiaceákból áll. Sőt ebben a tekintetben igen meglepő kivételek fordulnak elő. Mérsékelt zónánk összes Pteris-fajai Cruciferákon élnek, ho- lott az északamerikai Pieris menapia a fenyőfát támadja meg. Sőt még egy s ugyanazon faj különböző helyeken más-más visel- kedést tanusít. A nálunk monophag Deijlephila celerio a trópusok ban polyphag ; Deilephila nert Cadixnál Rumexen, nálunk csak Oleanderen él; Deilephila galii Karinthiában kutyatejet eszik, a melyet másutt megvet, ellenben ott vonakodott, voltaképeni táp- növényét, a Galium verumot, elfogadni. Mesterséges tenyésztéssel sikerült ezen heterogen viselkedés magyarázatához jutni. E szerint oly hernyó, melynek egyedüli tápul idegen növényt adtak, ahhoz nemcsak hogy hozzászokott, banem eredeti tápnövényét többé el sem fogadta. Ez a tény új fajok keletkezésére nagy fontosság- gal bír. ; Az "egyik hernyófaj "miért keresi vagy kerülte éepEAMesttea másik amazt a növényt, annak megállapítása a physiologia feladata. Gyakran egészen külső az ok, pl. az állkapocs sok esetben a táp- növényhez van alkalmazva s a hernyó ennélfogva nem képes az idegen növényt megrágni, kivált ha az a szokottnál keményebb ; pl. a puha fűből élő hernyó a nádat vagy affélét még csak ki sem bírja kezdeni. Más hernyók bizonyos növényt visszautasítanak, mert nincsen inyükre s ebben a tekinteiben velük ép oly kevéssé lehet vitatkozni, mint az emberekkel. Némely Cucullia-faj határo- zott hajlamot tanusít keserű táplálék iránt, holott a növényt keserű volta talán épen óvja más fajok ellen. Számos hernyó a növényben alíg tesz különbséget. Az Acherontia Alropos valami 60-fele növényen él, a burgonyától és Lyciumtól a kecskerágóig és-somíg ; a Saturmia s$ini Prunus- . féléken épen úgy mint fűzön és Populuson ; a képosztaféléken élő Mamestra oleraceat a külföldről került Begoniákon, Pelargoniákon —1 A hernyók táplálkozása. 2 is találták. Némely fajnak bizonyos növények iránt való hajlama csak látszólagos, vagyis más körülmények által okozott. Az Arctia cajat pl. apró növényeken szokták találni, ritkán fákon, a minek az oka az, hogy a hernyó rosz mászó létére nem igen bír kapaszkodni s ennélfogva minden erősebb szél leveri a fáról ; meg- figyelték, hogy bizony megeszi a fák rügyeit is, sőt különféle fék lombjaival fel is nevelték. Tapasztalati tény, hogy számos állat némely növényt elő- szeretettel keres fel, mást meg kerül, a nélkül, hogy az egyiken a tápanyag különös bőségét, a másiknál annak észrevehető hiányát megállapíthatnók. Nyilván valami benső tulajdonsággal, kellemet- len ízzel, mérges nedvvel bírnak, mely őket ellenségeik ellen megóvja. ; Efféle óvszerek első sorban azon ellenségek ellen irányulnak, a melyek a növény hazájában honosak. Minthogy pedig, ha a növényt másutt meghonosítják, ott új ellenségei is támadnak, meg- lehet, hogy az addig hathatós óvszer egyszerre értéktelenné válik s a növény oly állatok martaléka lesz, a melyek addig mással táplálkoztak. Igy midőn Kaliforniában meghonosították a Fuchsiát, ezt egyik Deilephila-faj hernyója erősen megtámadta, a mely eiőbb főleg Epilobiummal élt. Az Acherontia Atropos a burgonyára szo- kott rá, holott előbb számos más növénynyel is megelégedett. Az ellenkezőjét is tapasztaljuk, ha meghonosított fát össze- hasonlítunk olyannal, melynek elterjedési központja Európa. A kö- zönséges Platánt csak igen kevés nagyon polyphag hernyó keresi fel, minő az Orgyia antigua és Amphydasis beiularia, holott a már régebben honos ákáczot ezeken kívül az Ocneria distar, a Biston hirtarius és /euzera pyrina is megtámadják. Ezekkel szem- ben a fűzfa egész sereg hernyófajt táplál. A legtübb hernyó a növények levelével él ugyan, de az em- lített Cuculliak némelyike csak a virágot emészti meg, mások gyö- kereken táplálkoznak (Hepialidae), fában (Cossidae, Sestidae) vagy gyümölcsben (Carpocapsa) élnek stb. Ily esetekben a hernyó az életmódja szerint alakul; a fában élők rendkívül erős rágószer- vekkel bírnak ; a leveleket belül keresztül-kasul kirágó molypille- hernyók teste igen lapos stb. Sokszor szokásaik is okozatos össze- függésben állnak a táplálkozás módjával. Egy indiai £Lycaenida hernyója a gránátfagyümölcsében él s azt kirágja, minthogy azon- ban ennek folytán a gyümölcs idő előtt lehullna s a meleg-nedves éghajlatban rögtön rothadásnak indulna, a hernyó azt szárán az ághoz erősíti. Oly hernyóknál, melyek vízalatti növényeken élnek, 28 A. Aigner Lajos természetes, hogy az egész belső szervezetnek, kivált a lélekző szerveknek megváltozniok kell. A táplálékcsere a rovaroknál nem ritkaság. A csigát öldöső Carabus violaceus-t már látták almát is megrágni s a dögön élő Silpha olykor a vetéseket támadja meg. A Tortrix pilleriana Bécs környékén közvetlenül a szőlők mellett él különféle növényeken, de szőlőn magán nem fordul elő, holott Franczia- és Magyarországon a szőlőben nagy károkat tett. Ugyszintén az apró növényekkel élő Agrotis-hernyók olykor a vetéseket, szőlőt, sőt kukoriczát, dohányt is erősen károsítják. Ennek a jelenségnek oka még nincsen kiderítve. Sokkal érthetőbbek az oly esetek, midőn a helyek, melyeken a hernyók különbözően viselkednek, éghajlati eltéréseket mutatnak. Lygris populata északi tájakon nyárfán, Déli Németországban pedig áfonyán él. A gyér növényzetű Patagoniában más hernyókat fal fel sok oly fajta hernyó (pl. Fyrameis), mely másutt "ezt a hajlamot. nem tanusítja, még pedig kellő növénytáplálék hián. A táplálékhiány különféle módon keletkezik s ehhez képest a hernyóra különféleképen is hathat. Argentiniában ló- és marha- trágyán láttak rágicsálni oly hernyót, mely másutt csak növény- nyel él. Nálunk a kora tavaszkor téli búvóhelyéből előjövő hernyó sok esetben kénytelen rövid ideig tavalyi lombbal táplálkozni. De nyáron is bekövetkezhetik a hernyók között éhinség, ha t. 1. tö- megesen fellépvén, tápnövényüket teljesen felfalták. Iyenkor aztán az ehhez igen távol álló növényre is ráfanyalodnak. Midőn 1879- ben a Halia brumnmeata az erdőben minden áfonyabokrot lekop- pasztott, bükkfára ment át. A Dasychira pudibunda és Orgyia antigua hernyója sokszor megy át lombos fáról fenyőfára és Dasy- chyra selenitica, mely különben lóhere-féléken él, ugyancsak a fenyőfát támadta meg. Másféle kényszer is okozhatja ezt a változást. 1979-ben a Pyrameis cardui lepkéje töméntelen mennyiségben jelenvén meg, ivadéka, miután a bogáncsot felemésztette, a csalányra nient át s arról elűzte a Vanessa urticae hernyóit, melyek erre füveken s egyéb szokatlan növényeken tengődtek. Olykor az emberi közbelépés kényszeríti a hernyót a táplá- lékcserére. Egy oroszországi hernyó első ivadéka (május, junius- ban) gabonaszálakban él s ezáltal tetemes kárt okoz. Az ezekből kifejlett lepke augusztusban petézik, a mikor a gabona már le- kaszálva lévén, a második hernyó-ivadék kénytelen más növényen Népgwyiülés rovarországban. 29 tartani fenn életét; ennek ivadékai tavaszkor megint gabonában jelentkeznek. De nem mindig a szükség kényszeríti a hernyót az ily tárlálék- cserére. Caradrina guadripunciata szabadban rendszerint apró nö- vényeken él; úgylátszik azonban, a lepke felhasznál minden alkal- mat arra, hogy emberi lakásba jusson. És minthogy lakásokban egész éven át lelhető, valószínű, hogy itt petézik is és hogy hernyója állati hulladékokból él. idakezma feltevés Mmelyes, ez a hernyó nemyaztegyedültimelyi az embert kiséri, hiszen több molypillénk hernyója él lakásaink- ban, pl. £phestia Kiihniella lisztoen, Ephestia elutella törött papri- kában, Ephestia interpunctella konyhákban és fűszerboltokban, a hová az apró aszalt szőlővel kerül. Állati anyagokon számos Microlepidoptera hernyója élős- ködik; így [JTinea pelhonella szűcsárúkban és ruhaszövetekben ; Tinea tapetzella gyapjúszövetekben, rongyokban s ezekből készült kéregpapirban ; Blabobhames rusticella bőrökben ; Tineola biselltella. más holt rovarokon él s a gyűjteményekben olykor nagy kárt okoz ; a Tinea ortentella pedig még a bivaly szarván is megél. Mások élősdi módon élnek, pl. a Galleria melonella, mely a mé- heknél viaszon él. Zsíradékkal is táplálkozik többféle hernyó, pl. Asopta farinalis és Aglossa pinguinalis vajjal, szalonával, zsírral stb. Még élő állaton is élnek, így valamely Zinea a lomhár szőre közt. Sőt sok hernyó a vedlés után, a saját maga előbbi bőrét is felemészti. Népgyülés rovarországban. Irta Dr. Sztilády Zoltán. A rovargyűjtők jól ismerik és örömmel hihasználják az olyan alkalmakat, mikor egy helyen nagy tömegben sok és sokfajta ro- vart lehet találni. Mesterséges úton csalétkekkel is előidéznek ilyen csoportosu- lásokat, de a természet maga is érdekes esetekkel kinálkozik. Pél- dául kitünő szolgálatot tehet a rovargyűjtőknek az árvíz. Egy lejtős, növénydús árterület lassú elárasztásakor az egész terület rovarai kimenekülnek, vagy kivetődnek az előrenyomuló víz szé- lére, hol aztán a menekülőket falánk rabló hadak: étkes futóbo- 30 Dr. Szilády Zoltán. garak, parti Carabidák és Cicindelák fogadják. Több napig meg- figyeltem egy ily kiöntést a budai Kelenföldön, a vasúti gáttól délre eső réteken, a kilenczvenes évek egyik tavaszán; emlékeze- tem szerint 40—50 fajt különböztethettem akkor ott meg, köztük sok apró ormányos és futóbogarat : Siloncsek, Bembidionok, Calo- soma auropunctatum Herbst, Harpalusok stb. Néha nyári estén a lámpafény csalogatja össze a szárnyra kelt vándorok ezreit, a melyeknek váratlan megjelenése nem egy kerti vacsorának lőn bosszantó megrontója. A millennáris év juliusát Miskolcz mellett, Görömböly-Tapolcza nevű kis fürdőhelyen töltöttem. Egy este a tornáczon elköltött vacsora után tömérdek rovar érkezett a lámpához. Az asztal:ól mindent eltávolítva gyűjtő hálómhoz kaptam, melyet egy félóra alatt színültig megtöltöttem a folyton érkező rajokkal. Gyors ki- végzésük után ismételtem a fogást, mert a rovarok még folyton özönlöttek. Másnap megállapíthattam, hogy 80 különböző fajta ro- var: reczésszárnyú, bogár, Hymenoptera, Hemiptera és lepke volt ott, a legtöbb egy apró Aphodius-faj, többféle Szaphylinida és a Covixa hieroglyphica Spin. ezrei, több fajta a (meghatározhatatlan- ságig tönkre ment) lepke és tegzes, szitakötő. Azt is elárulhatom, hogy egy kiváló tanszerkészítő ismerősöm Budapesten jó pénzen veszi meg a városligeti kávéházakban a villanyos ívlámpák alá akasztott zöld kosarak tartalmát. Igy magában csak curiosum-értékű ez a jelenség; de az Or- szág különböző pontjain időnként végzett ilyenféle ívlámpa-gyűj- tésekkel a rovar-phaenologia nem egy értékes tapasztalattal gya- rapodhatna. De nem ilyen mesterséges úton, külső hatásoktól kénysze- rítve, hanem az egyének önkéntes akaratával keletkezett az a rovar-népgyülés, a melyről ilt szólni akarok. j 1901. szeptémber elején egyedül sétálgattam végig egy nagy- enyedi kertnek szász-módra hosszúra szabott telkén a gyümölcsös fasorban. Szokásom szerint fürkészve nézegettem a faleveleket s a hervadó virágokat, a midőn egy törpe mandolafa körül rendkí- vüli élénkség kötötte le figyelmemet. Sok mindenféle légy röpkö- dött ott zsongva-búgva s koronként lecsapva, vagy leülve egy fakuló levélre. Az egész fa betegnek látszott és nem sox fárad- ságba került rajta felfedeznem a gyülekezés egybehívóit, okozóít : a leveleken ,töngörtelen" levéltetű üldögélt, mint a székely mon- daná s a fából szítt táplálék fejében annyi édes nedvet izzadtak, hogy minden levél ragadós volt tőle. Ezért az édes váladékért Néfpgyülés rovarországban. gal lettek a hangyák a levelészek állandó kisérőivé, úgy, hogy a le- véltetveket a hangyák teheneinek is szokás nevezni. Természetesen itt sem hiányzott a hangya; ott sürgölődött mindenfelé a fán, melyet szinte védelmezni látszottak. Meghatározásom szerint a Lasius egyik faja volt. Ez a hangyatehenészet volt az édesség- kedvelő legyek és darazsak csalogatója s ezeket követték a külön- féle tolvajok, útonállók, rablók és zsebmetszők. Ez a mesterség pedig annál veszélyesebb rovarországban, mert a kedves útonállók a meglepetteket saját petéikkel ajándékozzák meg. a melyek aztán a megajándékozott életébe kerülnek, mert annak belsejében kikel- ve, belülről megeszik szerencsétlen gazdájukat. Ilyen ajándékozó kedvű útonálló pedig volt ott bőven: fürkésző darazsak, meg hernyólepő legyek, Tachinák. Ezek lehetnek légyország legszemte- lenebb népei, mert nemcsak élettelen anyagokba, hanem a leghú- sosabb eleven hernyókra tojják le petéiket, hogy a kikelő nyű- vecskék hamar jó falathoz jussanak. De lássuk közelebbről e jeles és vegyes társaságot! Három napi ismételt látogatásaímmal a következő tagjait volt szerencsém megismerni és gyűjteményembe bevezetni. A bogarak rendjéből csak a csinos keresztes hátú Bala- nobius cyrux F., meg a Scymnus frontalis F. volt ott. A Hemipterák rendjéből se találtam többet a vendéglátó leve- lész-had mellett, mint egy termetes, széleshátú poloskafajt, neve Arma custos Fabr. Annál több volt a kétszárnyú és hártyásszárnyú. A közönsé- ges szúnyog, Culex pipicus L. vezetése alatt legalább 5 fajta hosz- szúcsápút számlálhattam, a melyek közt a gubacslegyek (Cecido- myidae), Bibionidak és Culicidákomkívül a kolumbácsi légy rokon- sága is szerepelt (Szmuliidae), A rövidcsápú legyek csoportjából ott találtam a vérszomjas Haematcpota pluvialis L. fajt és azt a csinos kis zöld legyet, melyet Microchrysa polita L. névvel határozhattam meg Dr. Ker- tész Kálmánnak a hazai Nolacanthákról adott táblázatából. A légy- társaság óriása a barnabundás Bombylius discolor Mg. volt. Megkülönböztethettem továbbá a Conchopteridák és a Doli- chopodidák egy-egy faját, a Syrphidák 3 faját (nagy számmal) és a Muscidae-családnak legalább 17 különböző faját, melyek közül eddig csak a házi legyet nevezhetem meg. Talán még több volt a Hymenopterák száma. Gyakori volt a fadarazsak családjához tartozó Athalia Rosae -és Athalia glabricollis Thoms., egy kis gubacsdarázs (Cwnipida), (uto [Es] D. E., Herbst Árpád, Bordan István, Wágner jdnos. egy Proctotrupida, egy kis fémdarázs, a Chrysis cyanmea L. és a mézelő méh (Apis mellifica). A darazsak .(Vespidae) családjából a német darázs, Vespa germanica L., a Polistes gallica L. és két fajta Odynerus járt ott jelentékeny számmal. Hálómba. került még két kisebb Apida, és 8 fajta Braconida, ezek közt 3 Bracon, a Microgaster " tibialis Nees és az Alhanacolus signatus Nees. A Chalcididák 5 faját láttam, de legtöbbet foghattam azon sajátos, vastagczombú, " sárgafoltos fekete alakokból, a melyek aránylag nagyok e család parányi fajai közt; meghatározásom . szerint Chalcis femorata Dlm. Legalább 10 különböző fajt találtam (Bas- susok, Phygadeuonok)- a fürkésző darazsak családjából s végül a levelészeket pártul fogó hangyákkal (Lasius niger L. ?) zárom e sort. Mindezt összegezve 70 faj (30 Diptera és 86 Hymenoptera) vett " részt a nagyenyedi mandolafán tartott rovargyűlésben. De "hány kerülte ki figyelmemet és hálómat ? A bogáncspille vándorlása. Negyedik közlemény. XVI. A: nagy szünidőnek egy részét 1903-ban Alsó-Tátrafüreden töltvén, alkalmam volt, a fPyrameis cardut vándorlását több ízben megfigyelni. Julius 24-én pénteken volt a fővándorlás, úgy délelőtt mint délután, de a délutáni vándorlás soxkal nagyobb, tömegesebb volt, mint a délelőtti. Délelőtt körülbelül 10 órakor kezdődött. A lepkék, Tátra-Lomnicz felől az országút mentén a három Tátra- füred felé röpültek. Délután 1—3!2 óra között nagy tömegben röpültek azon a gyalogúton, mely Tátra-Lomnicz felől a. vízesések felé vezet. 30—40 darabból álló csoportokban mutatkoztak és hol jobbról, hol bairól 1e-leszálltak a földre, leginkább a nedvesebb helyekre, vajmi ritkán egyes növényekre. Délelőtt az országút mentén inkább a növényeket keresték fel, tehát a nedves helyeket kerülgették. Ebből azt lehetne következtetni, hogy a délutáni magasabb hőmérsék hatással volt a lepkékre. A lepkéknek nagyobb. tömegben való megjelenését nehány napi nagyobb esőzés előzte meg. Julius 27 én meglehetős sok "lepkének megjelenését láttam, még pedig azon az úton, mely Ó- (da) (et) A bogdáncspille vándorlása. és. Alsó- Tátrafüredről vezet Poprád felé. Úgy az. első, mint a má- sodik felvonulás után esős idő következett. Feltünt továbbá azis, hogy a röpülés magassága nem volt túlságos nagy. A lepkéknek vonulási irányát tekintve, a lepkék julius 24-én délkeletről . észak- nyugat-, julius 27-én délkeletről nyugat-északnyugat felé röpültek. Julius hó 24-én a lepkéknek főnyugvó pontja a víz parija volt, és a mennyire megfigyelhettem, élénk vörös és halványabb színű pél- dányokat láttam. A zuhatagok felé vezető úton inkább élénk színűek üt öttek szemembe. Az: Ó- és Alsó-Táttrafüredről Poprád felé vezető úton egy. különálló Sanuguisorba officinalison megtelepedett lepkék majdnem kivétel nélkül sötétebb színűek voltak. Megjegyzem, hogy a San- guisorba officinalis igen magasra nőtt és rajként lepték meg. Minthogy a röpülés, a mint ezt" a . , Rovartani Lapok" -ban olvastam, a legtöbb esetben nyugat felé történt és a mint énis tapasztaltam, a röpülés előtt és utána eső esett, nem leheine-e azon következtetésre - jutni, hogy a röpülés több .oka mellett, a nap hatása, a légkörnek nyomása is érvényesülhetett. A röpülésnél ugyanazt tapasztaltam, a mit Ulbrich Ede is, t. i. hogy gyors és bizonyos tekintetben nyugtalan volt. JD. 18 XVII. A Rovartani Lapokban olvasván a bogáncspille vándorlásáról, értesítem, hogy nálunk Füleken (Négrádmegye) 1903. julius 12 én szinén volt vonulás. A Pyrameis cardui előfordulása : Füleken nem mondható gyakorinak ; tavaszszal, május végétől junius végéig lehet egy-két példányt imitt-amott látni, és ismét augusztus végétél szeptember 10-éig. De a két lepke, t. i. a tavaszi és nyárinak színe- zete között meglehetős különbség van, az utóbbi ugyanis. élénk piros színű, a tavaszi ellenben halványabb, sárgásatb piros. Julius 12-ike derült verőfényes meleg nap volt, csendes nyugati szél fujdogált, mely ép hogy a fák leveleit mozgatta meg. Délelőtt kint jártam a határban, de nem láttam bogáncspillét. Dél- után 2 óra tájban a hőség a maximumát érte el 25" C félárnyék- ban. Ily melegben a hűvös szobából nem igen akartam kimozdulni, de. hogy a hőmérőt leolvassam, kimentem s feltünt a kert , fölött észnélkül rohanó lepkesokaság, mely úgy látszott miniha valamely czél. felé törekednék... A látvány megfigyelő. természetemet " igen felcsigázta : és-napernyőt véve kimentem a határ több részébe, hogy a dolgot megfigyeljem. Tapasztalataim a következők 51 JD. 0B., "EHerost Árpád, Bordan István, Wágner János. A vonulás északról déli irányban történt. A vonulás nem hasonlított a költöző madarak költözéséhez, vagy hogy még köze- lebbről vegyem a példát a cserebogarak rajzásához, hanem a lepkék egymásután röpültek épen úgy, mintha valaki valahonnan egyenkint kieresztette volna. § "A lepkék körülbeiül mily mennyiségben vonultak, azt a kö- vetkezőkép állapítottam meg. Kimértem magamnak egy 12 méter hosszú vonalat, melyet a vasúti töltés képviselt és megfigyeltem, hogy egy másodpercz alatt hány lepke röpül rajta keresztül: az átlagos szám minden másodperczre két lepke. A vonuló lepkék 5 méternyi sebességgel röpültek (5 méter másodperczenkint). Saját- ságos volt még a lepke testének állása a vonulás irányára. A vo- nulás iránya ugyanis csaknem derékszögben szelte a nyugati szél irányát. A lepke teste a szél irányában állott, vagyis feje keletnek tekintett; ennélfogva, északról délnek vonulván, folyvást oldalt szállt. Midőn az est leszállott, az elmaradt lepkék a fák leveleinek alsó részén húzták meg magukat. Másnap már alig lehetett lepkét látni. Feltünő még az a körülmény is, hogy a lepke hernyója a határban nem fordult elő oly mennyiségben, hogy az embernek feltünt volna. Herbst Árpád. XVIII. 1903. évi julius 22-én Pozsonyban a ligetben jártamban észrevettem, hogy a Pyrameis cardut meglehetős nagy esopor- tokban röpködött, különösen nagy rajokban a letarolt erdő helyén, a hol sok a különféle virág. 3 Julius 26-án pedig, kis utazásról visszatérőben Bakony-Szent- László állomáson és azon kívül, a réteken, igen nagy csapatokban röpült a pillangó, akár csak 1897-ben Pujon, Hunyad-megyében. Hogyha Budapesten átvonultak, azt hiszem, a Bakony felé tartottak, ámbár nincsen kizárva, hogy a Duna völgyén haladtak észak- nyugati irányban. Bordan István. 27 Kérdésére értesítem, hogy a bogáncspille vándorlását nem láttam. Julius elején Arad- és Hunyadmegye határvidékén gyűj- töttem és ott valahol az úton láttam szokatlan mennyiségű bogáncs- lepkét. Ugyancsak augusztus végén, a mikor.kocsin tettem nagy körutat Verseczről Szredistyén, N.-Zsámon át Szurdokra, szintén sok bogáncspillét észleltem, de azok csak virágról-virágra szállva töltötték idejöket. Ismétlem, számuk feltünt, de vándorlást nem észleltem, nem vonultak semerre. Wágner János. Magyarország Cerambycidat. 39 Az 1903. év nyarát Nagy-Maroson (Hontmegye) töltöttem, a mely Nógrád-Verőczétől délnyugati irányban fekszik, szintén a Duna mellett. Feltehető, hogy az utóbbi helységben észlelt vonuló bogáncspilléx erre vették útjokat, de biz én azt nem vettem észre. Azt azonban megfigyeltem, nogy ez a feltünő pillangó augusztus közepén nagy tömegben mutatkozott. IDE IHZÖSS ILEKKÖSe Magyarország Cerambyecidát. Irta Csiki Ernő. VE 9 4. nemzetség : Cerambycini. A nemek meghatározó kulcsa: 1. Az elülső csípők ízvápája hátul teljesen zárt. A czombok a végük felé mindíg bunkószerűen megvastagodottak .. 2 — Az elülső csípők ízvápája hátul többé kevésbbé nyitott, sohse teljesen zárt TVSEN Ame Ek LEE hAT 2. A szárnyfedők meg nem rövidültek, neztel a -pojrcih EpcHánagyjale fedetlenül Als oten éz IZ EB Sz 8 — A szárnyfedők igen rövidek, alig fedik be a potroh felét. A csápok 3. és 4. íze rövid, alig félakkora mint az ötödik csápíz. 35. Leptidea. 3. Az elülső csípők gömbölyűek, egymástól elválasztottak. A szemek finoman reczézettek. sp jüy a ss e — Az elülső csípők csapszerűen aaNok. sárükezőe. A szemek durván reczézettek, mélyen kikanyarítottak 34. Obrium. 4. Az előtor nem hosszabb, mint a milyen széles, oldalt vagy a korongján dudoros. A csápok az egész test félénél hosszabbak. A hátsó czombok oly hosszúak, mint a potroh. KEST BENNET LE VETT KET e eü LL ÉS) — Az előtor hosszabb, mint széles, oldal kerekített. A csápok rövidek. A hátsó czombok a potrohnál rövidebbek. 33. Dilus. 1) Az I.—VII. rész, mely a Spondylini, Prionini és Leftiurini csapalokat tartalmazza, a oRovartani Lapok? 1903. évi X. kötetében jelent meg. 5. 13 14. Csiki Ernő. A szárnyfedők hátrafelé keskenyedők, a korongon hossz- irányú bordával ezt ÖS özes E TŐ VEGE ZONA; A szárnyfedők hátrafelé alig " keskenyedők, a korongon kiemelkedő borda nélkül. 32. Callimus. A csápok vastagok, a 3. csápíz a" negyediknél rövidebb, 30. Stenopterus. A csápok vékonyak, a 3. csápíz olyan hosszú, mint a negyedik 31. Callimoxys. Az elülső csípők ízvápája oldalt zárt... S EEEEBESSÉS Az elülső csípők ízvápája oldalt nyitott, szögletesen ki- szélesedett — ... sz ege ER Ü . A hátulsó cezombok rövidek SZE EE E zzz B A hátulsó czombok hosszabbak, a potroh végét többé- kevésbbé elérik 0 zs ei Eezérebeeai 22 ZORAN A szemek majdnem kettécsztottak. A harmadik csápiz az ötödiknél rövidebb. Az előtor csak hátrafelé keskenyedő. 36. Gracilia. A szemek mélyen kikanyarítottak. A harmadik csápíz az ötödiknél hosszabb. Az előtor előre és hátrafelé kes- kenyedő. 37. Liagricá. . Az előtor oldalán tompa dudor vagy hegyes tüske van. 11 Mester es] 2 E Az előtor oldaláa nincs dudor vagy tüske . Az előtor oldalának közepén tompa dudorral! 38. Axinopalpus. Az előtor oldalának közepén hegyes dudor vagy tüskével 12 . A szemek durván reczézettek; a felső állkapcsok tövétől távol elhelyezettek. Az előtor harántul ránczolt. 839. Cerambyx. A--szemek finoman reczézettek. Az előtoron nincsenek MAFÁNLEÁNEZOK. tl l JEe azal ága SE EEEN Az első csápíz végének szegélye éles, a csápízeken a har- madiktól kezdve 3 éles hosszanti él van. Az előtor olda- lán erős tüske van. 54. Aromia. Az "eiső: csápíz végén kerekített, az összes csápízek hen- geresek.. Az előtor oldalainak közepén levő hegyes dudor igen apró. 55. Purpuricenus. A hátulsó lábak első lábfejíze sokkal . hosszabb, mint a következő ket ízegyüttvévee ő Ae sa eget SZE SRRNESSÉRE BB A hátulsó lábak első lábfejíze csak kissé hosszabb a kö- vetkező két íznél. A szárnyfelőkön a háromszögű paizsocska . két oldalán dudor van. 58. Anaglyptus. Magyarország Cerambycidat. 31 15. A hátulsó czombok végén nincsenek tüskék. 56. Clytus. — "A hátulsó czombok végén két tüskével. Az előtor " köze- pén kiemelkedő harántléczekkel és szemecskékk el 24." Neoclytus. HOSSáNESzemek tdütvánereszézettek els za e Lele sze ös zemekeinömameretczézettek sz pej EL ENSZ Ny eatelőtor oldalán nincs düdor vagy tüske ".5 "2 16 —- Az előtor oldalán hegyes tüskével. A melltő csúcsán: ki- szélesedő. 43. Saphanus. 18. A mellközép epimeruma nem terjed a középső csípők ízvápájáig, ezt kívülről a mellközép nyúlványa határolja. Az előtoron három hosszanti síma kiemeikedés van. ; "40. Jeosium. — A középső csípők ízvápáját kívülről a mellközép nyúlvá- nyán kívül az sepimerümok" iss határolják .-. 1. ... ... 19 H9sSSAzelőtot hátulsó: szögleterkerekítettek ( —. -—. 20 — Az előtor hátulsó szögletei tompaszögűek, kissé kiállók. A csápok 2. íze félakkora, mint a 3. íz 47. Alocerus. 20. Az előtor domború, bemélyedések nélkül. A szemek mé- Mezei eisamy at total sza za se és e d seéezzée Esz E — Az előtor lapos, bemélyedésekkel. A szemek csak kissé kikanyarítottak 44. Criocephalus. 21. A szárnyfedők csúcsán a varrat szöglet hegyben végződő. A csápok homlokcsapja a belső oldalon dudorszerűen kiemelkedő. 41. Stromatium. — A szárnyfedők a csúcson kerekítettek. A csápok homlok- csapjának belső oldalán dudor nélkül. 42. Hesperophanes 22. Az előtoron nincs oldalt tüske; a csápízek végén szőr- KEST Ó E HGÜE ki pezsi telet gése bé alk eaz kt E OL — Az előtor oldalán hegyes tüskével; a. csápízek végén sűrű szőrcsomókkal, 55. Rosalia. 23. A czomkok töviktől kezdve vastagadók Jr ge été — A czomboknak csak a vége bunkószerűen ESZT ÉS ő 28 24. A csápok oly hosszúak vagy hosszabbak mint. a:test. A szemek mélyen kikanyarítottak. 48. Anisarthron. — A csápok féltest hosszúak. A szemek gyengén. kikanyarí- tottak. j 40. Asemum. 95. A csápok második íze a harmadik íz felénél kissé hosz- szabb. Az ajaktapogató hosszabb az áilkapcsi tapogató- nál. A melltő és mellközép hátrafelé hegyesedő. 46. Tetropium. 38 19 Csiki Érnő. A harmadik csápíz kétszer vagy többször hosszabb a má- sodiknál. Az ajak- és állkapcsi tapogatók egyenlő hosszú- ak vagy utóbbiak; hosszabbak: ee ps gp ET ge SZARRA A melltő széles, az elülső csípőket teljesen elválaszke A mellközép a középső csípők között széles és párhuzamos. 27 A melltő az elülső csípők között végződik vagy keskeny lemez alakú. 49. Callidium. 1459) (ep) . A; melltől az elülső csípők között keskernyz. 7 EE UEREBKKOS A melltő az elülső csípők között igen széles, az elülső csípők. átmérőjénél sokkal szélesebb. 51. Hylotrupes. . A harmadik csápíz olyan hosszú vagy rővidebb a negye- diknél. Az előtoron 3—5 fénylő kiemelkedés van. 50. Semanotus. A harmadik csápíz a negyediknél hosszabb. 52. Rhopalopus. 23 30. nem: Stenopterus Steph. (Necydalis Illig.. Lacord.) . Az első csápíz külső oldalán nincs mély barázda... ..2 Az első csápíz külső oldalán mély barázda van. Fekete, a hímek szárnyfedői sárgásbarnák, legfeljebb azok csúcsa fekete; a nőstények egészen feketék vagy a szárnyfedők barnák fekete csúcscsal, vagy sárgásbarnák és a paizsocska körül is feketék. A csápok feketék, a középső ízek töve sárga. A lábak sárgásvörösek, a czombok bunkós vége, a lábszár vége és a lábfej fekete. Hossza 9—12 mm. — Déleurópai faj, mely faunaterületünkben ritka; termőhe- lyeiként Nagyszebent és Brassót említ k. Eddig közelebbi termőhelylyel megjelölt hazai példányt még nem láttam. (praeustus F., auriveutris Küst.) 3. ater Linn. Az előtor korongjának kétoldalán 1—1 fénylő kiemelke- dés van. Fekete, az előtoron elül és hatul egy széles csík, a paizsocska, a melltő és mellközép nagy: része és a pot- roh két oldalán 4 folt sűrűn aranysárga szőrökkel fedett. A szárnyfedők sárgásbarnák, csúcsuk fekete A csápok és lábak sárgás-vörösek. Hossza 11—14 mm. — Közép- Európa déli részében -és Dél-Európában, hazánkban a déli vidékeken. főleg a tengermelléken fordul elő. (procerus Costa). : l flavicornis Küst. Az előtor korongján nemcsak kétoldalt, hanem a paizsocska előtt is van egy fénylő kiemelkedés. Fekete, az előtor elülső és hátsó szélén levő sárga szőrökből álló csík a Különfélék 39 középen megszakított. A szárnyfedők sárgásbarnák, tővük és csúcsuk fekete. A csápok első két íze és a többiek vége fekele. Hossza 9—14 mm. — Közép és Dél-Euró- pában és a Kaukázusban fordul elő, hazánkban nem ritka. (dispar Schőnh., attenuatus Fourcr.) 2. rufus Linn. Különfélék., Lepke-niány. Az 1903. évi kedvezőtlen nyár folyamán úgy mint egyebütt, Eperjesen is igen sok lepkefaj úgyszólván csak- nem teljesen hiányzott, és még a legközönségesebb fajokból is alig lehetett nehány példányt összefogdosni. Igy p. o. szükségem lett volna Vanessa Antiopa-ra, de csak nehány hernyóját voltam képes találni, holott máskor ugyan oly nagy mennyiségben volt található, mint az idén a V. polychlorosé, mely csaknem minden második-harmadik fűzfán volt lelhető ; de ezeket, a mennyiben még nem voltak kifejlődve, nyolcz napig tartó esőzés teljesen tönkre tett. "Gonopteryz rhamni is kellett volna, de alig 10-—-15 pél- dányára tudtam szert tenni. Ellenben igen bőven képviselve volt, mint rendesen, az Apulura-nem és különösen sok eltérését találtam. Négy hétig KResiczán tartózkodtam (április—májusban) s ott is nagyon kevés röpült, Geometrida elég volt látható, azonban azt tapasztaltam, hogy áz odavaló lepkék jóval kisebbek az eper- jesieknél. ; Dahlström Gyula. A trópusi rákokrói. A Csendes tengerben levő Jaluit- szigeten igen gyakori remeterák csaknem minden kertben talalhato ssmnagy " kedvelője" "az " édességnek "és "az "erős" ia toknak ; így például a Pandanusnak erős illatú virága, ha a szél leveri a földre, számos ily rákot szokott odavonzani, sőt egy fél tuczatot rajtakaptak azon is, hogy daczára a magukkal czepelt nehéz kagylónak, valamely jóillatú liliomnak métermagas szárára felmásztak s az ujjnyi hosszú virágokat, melyek nyilván valami nektárt tartalmaznak, tövig levágták. — Uj-Mecklenburgban a Pagurusok állítólag a kókuszdióra rájárnak ; annak zsiradéktartal- mától a rák farkában nagymennyiségű zsír gyülemlik meg. A benszülötteknek ez a rák kedvelt ételük, az europaiak azonban nem eszik, de farkát a napon szárítják s a zsírt főzésre vagy csúz bántalmak ellen használják bedörzsölés alakjában. 40 Kilönfélék. círerinihus pcpuli L. ab, subflava név alatt leírja G illmerM (Allg. Zeitschr. f. Entom. 1902. p. 375) az ismert szendernek, csaknem agyagsárga, rajztalan II. ivadékú alakját, a melyet már Esper is (1179) lerajzolt és Borkhausen őmgsban 1remudla e-nek (nec F. de W. 1830) nevezett el. "Eehebőhosy ez az elnevezés ejtette tévedésbe Weiszmantel Vilmost midőn hasonló példány után azt állította (R. L. VII. 196.), hogy Bécsnél a Sm. tremulae F. de W.-t találta. — Ehhez a sárgás eltéréshez közel áll az ab. rufescens Selys, melynek alapszíne sárgásbarna és mely szintén a II. ivadékhoz tartozik. Arany Cicada. A Parnasusson, Pan barlangjában közelebb ásatásokat eszközöltek, s ez alkalommal gyébtárgyak közt arany- bói készült Cicadát is találtak, — az egyedülit, mely eddigelé Görögországban elékerült. A lelet különös jelentőséget nyert az- által, hogy Attika első telepesei, megkülönböztetésül és a benszü- löttség jeléül Cicadát viseltek fejdíszként. Ezt Thukydides és Strabo mint tényt említik, mindazonáltal kétségbe vonták a tudósok, míg eme lelet által indokolatlannak bizonyult kétkedésük. Zöld lepkék felpuhítására, úgy hogy azok színe el ne fakul- jon, Pilcher J. G. (The Entomologist 1902. febr.), abból indul- ván ki, hogy az elszínezést szabad ammoniak okozza, kezdett ellenszerül illő savakkal kisérletezni. Legczélszerűbbnek bizonyult a jég-eczetsav, melyből a puhítóba kis edénybe 60—90 csöppet tett s azt ha elpárolgott ismételte. Puhítóul üveget használt, ebbe des- tillált kevés vizet (1.27 cm.) töltött s azt. Bunsen-láng fölött legalább öt perczig forralta. Néhány óra mulva a szorosan záró csiszolt födéllemezt levette, és a hengerbe kis állványra ráhelyezte a savat és a felpuhítandó lepkéket. Az emberi ürülék faunája. Kiindulva abból a tényből, hogy Amerikában katonai táborokban a legyek terjesztik a typhust, melyek az alig eltakart ürülékekről a konyhahelyiségekbe eljuthat- tak, Howard O. (Prov. Washingt. Acad. Sciences 1900. 541.) megvizsgálta, hogy mily légyfajokról lehet szó. Az általa és munkatársai által megvizsgált ürülékekből 36 légyfajt tenyésztettek és további 41 fajt fogtak azokon ; azonkívül megfigyeltek 44 bogár-, 14 darázs- és egy lepkefajt. A legyek jegyzékét a szerző egyálta- lában nem tartja kimerítőnek. Viszont összefogdostak a konyhák- ban és éléskamrákban 23.087 legyet annak kipuhatolására, hogy a terjesztésben mily légyfajok a legfontosabbak ; ezek első sorban a közönséges légy, Musca domestica (az összesnek 98-991,-a), /oma- lomyia canmicularis, Muscina stabulans és Drosophila ampelophaga. Irodalom. 41 Berlin környékének nagy-lepkéiről adottki Bartel M. és. A. kézikönyvet (Berlin, A. Böttcher), melyben 833 fajt sorolnak fel, mindegyikről feljegyezve a röpülési időt s a fontosabb biologiai adatokat. A nappali lepkék száma épen százra rug. Megemlítendő, hogy a Cosmotriche potatoria ab. berolinensis Heyne (világosabb alak), mely előbb igen ritka volt, újabban gyakoribb jelenség. A zsebkönyv-alakú művecske kiránduláson jó szolgálatokat tehet. Hosztinszky Károly, előkelő lengyel nemes emigráns, ki a szabadságharcz után Német-Czernyán (Torontálmegye) mint jegyző nyert alkalmazást, ott elhunyt 1902. végén. Szabad idejében szen- vedélyesen foglalkozott bogarak gyűjtésével, melyekből szép gyűj- teményt hagyott hátra, a melyben körülbelül 4000 faj van képvi- selve m. e. 25.000 példányban. Irodalom. , Annales historico naturales Musei Nationalis Hungarici. A Magyar Nemzeti Muzeum természetrajzi osztályainak folyóirata." Ezen czímmei indult meg 1903-ban a M. N. Muzeum folyóiratá- nak új sorozata Dr. Horváth Géza szakavatott szerkesztése alatt. A folyóirat iránya és czélja marad ugyanaz, melyet követett a régi sorozat, a , Természetrajzi Füzetek", melyekből 1877—1902. EOMKOTS EN ele ntémes sztar ezét sam NS EN üzeüm metmészettajzt osztályaiban őrzött tárgyaknak tudományos feldolgozásának elő- mozdítása és tudományos ismertetésük közvetítése. A terjedelmes kötet (o(o 1. 17 táblával) rovartani tartalma a következő: B ol1- var J. ismerteti a Biró áltai gyűjtött Mecopodinákat, felállítva 5 új nemet (az egyik Biróa) és leírva 10 fajt (az egyik Phwylilophora Horváth. Brauns H. új Chrysida-nemet állít fel egy új fajjal: Parnopidea Mocsáryi. Csiki Ernő két czikkben leír: 1. három magyarországi új Clausiliát (dubia v. Traxleri, f$rocera v. Fasz- lavszkyi, millenaris) ; 2. magyarországi új bogarakat (Anophthal- mus hungaricus, A. Deubelianus, Cantharis hungarica, Ochina bicolor). Enderlein G. monographikusan dolgozza fel az indo- ausztráliai faunaterület Copeognatháit és számos új családot, nemet és fajt állít fel (az utóbbiak közt: Psocus Birói, Stigmasofatus Horváthi, Perieutomum Biróianum). Förster F. ismerteti Biró gyűjtéséből az újguineai Odonatákat s felállít 4 új nemet (egyik "Sa 12 Irodalom. Bivóntdes és leír 11 új fajt és fajváltozatot. Frie se H. ismertet nehány Euglossát. Dr. Horváth Géza 6 czikkben ismerteti 1. Szerbia Hemiptera -faunáját (540 faj, köztük 5 új) ; 2.laGrar phosoma-nem fajait (2 újat is) ; 3. új Pentatomidákat, új nemet. is állítván fel; 4. a Jassidák családjához tartozó Doratura-nem fajait, több új fajnak leírásávai ; 5. leír öt hazai Homopterát (Cica- dula halophila, Athysamnns pellax, Jassus alticola, Anoterostemma corvinum, Eurysa maculiceps) ; 6. adalékot nyújt a Hemipterák. synonymiájához. Dr. Kertész Kálm án-tól négy közlemény van : 1. Az acalyptrata Muscidák új családját (Tachiniscidae) és új nemet (Tachinisca) állít fel délamerikai példányok alapján ; 2. leír néhány új délamerikai Ceria-fajt, 5 újat is; 3. ismerteti sassaet ázsiai és újguineai Pipunculus-fajokat, 6 újat is, köztük P. Bírói; 4. adalékot nyújt a Heteroneuridák ismeretéhez, felállítván 2 új nemet (Meriza, Monorrhexa) és leírván több új fajt. Licht- wardt B. ismerteti az Antiphrisson légy-nemet s ez alkalommal két új fajt ír le, köztük A. Thalhammeri. Mocsáry Sándor ismerteti a Synagris-nem nehány új vagy kevéssé ismert faját, az. újak közt B. Horváthi-t is. Montandon A. L. leírja a Belos- toma-nem új és kevéssé ismert fajait. Dr. Petri Károly leírja a Malihodes spathifer nevű hogár nemző szerveit. Raffray A. feldolgozza a Biró által gyűjtött újguineai Pselaphidákat s ez al- kalommal " nem kevesebb, mint 109-új menet "állít terelő Else Birónia) és számos új fajt ír le, köztük: Cyathiger Birónis. DIE nem ktim esseleir két új trópikus "Cleridát.5 5 prarctrtdnaiztésátttsee szefoglalását adja az Uj-Guineából ismert Cassidáknak, a genuai és M. N. Muzeum gyűjteménye alapján s ez aikalommal számos. új fajt isírle, köztük: Hoplionota Birói, H. Csiki. Szépligeti Viktor 2 közleményt ad:""T. "új" Evamnidák "a IMI WINÉNNMVANAEz EN gyűjteményéből, mely alkalommal új nemet állít fel és nagyszámú: új fajt (hazait is) ír le, köztük: Gasterupiion Birói, Aulacinus Bírói, Telraconus IMocsáryi; 2. ísmerteti a M." N. Muzeum új Joppa-féléit, nehány új faj leírásával. Ime, gazdag tartalma eme kötetnek, mely entomologiai irodalmunkban esemény számba mehet és fennen hirdeti a szerkesztő gondosságát. — A. Aigner Lajos. x Volinhofer Pál, Rovartani megfigyelések Selmecz- bánya környékén az 1902-ik évben. (Erdészeti Ki- sérletek. V. 1903. 3—4. füzet. 8 szövegközti képpel.) Szerző összeállította megfigyeléseit az 1902-ben Selmeczbánya környékén fellépett kartékony rovarokról, felvette azonkívül azon Irodalom. 2 fajokat is, melyek nagyobb mennyiségben jelentek meg, ha kárt nem is okoztak. Érdekesebb jelenségek a bogarak közül a Plwllo- fertha horticola L., mely a fák leveleinek elfogyasztása után a mogyoró- vagy diónagyságú almákat kezdte ki és 5—109]), kárt okozott. Ilyen kirágott almát bemutat a szerző az első képen. Az dAntihonomus pomorum L.409],-át tette tönkre a gyümölcsfák virág- rügyeinek. A lepkék közül a Stilpnotia sacilis L. okoz a jégenye- nyárfákon kárt; a 2. kép bemutatja a hernyója által lerágott ágat, a 3. kép pedig összefont galyat bábokkal. Eriogasler lanesíris L. melynek hernyófészkeit a da és 4b képeken látjuk bemutatva, szintén mutatkozott. Szembetünő kárt okozott a vörösfenyőn a Coleophora laricella Hbn. (5. és 6. kép). Ugyancsak a vörösfe- nyő ellensége az Argyresthia laevigatella H.-Sch., ez Felső-Rónán okozott némi kárt; a kárt csak a második évben lehet észrevenni a galyakon (7. kép.) Észrevehetően károsított még az Evelria Buoliana Schitft. és Yponomeuta padellus L. A hártyásszárnyúak közül a kártékony Lyda campesíris L. és a hasznos Rhissa fer- Suasoria L., a Rhynchoták közül Chermes Abietis L. és strobilo- bius Kltb. Coccus Fraxini Klib. és Schizoneura lanuginosa Th. Htg. vannak felemlítve. Megjegyzendő, hogy a lepkék nevét a leg- újabb rendszer szerint említem itt. Csiki Ernő. x fTormánek R., Zur náheren Kenntnis der Gattungen JÖT MDDES Dúl wa dl rimel Ojedas S einomNePT SEMEVI SEeldtzo (MÜmen Kolszöi ZEüsSenn ID L90£ ja 16— 23. Fig. 1—13). Az ormányos bogarak Barypithes és Omias nemeinek mo-. nographiájából szerző ez alkalommal-az azok két alneméről (Urome- tobpus és Khinomias) szóló részt közli. Az új Urometopus alnem minket közelebbről nem érdekei, az ide tartozó fajok a Kaukázus lakói. A másik tárgyalt alnem, a Rhinomias, hazánkban is képvi- selve van. Legközönségesebb faj a Rh. forticornis Boh. (gracilipes Boh., rugicollis Boh, validicornis Markl., illotus Hochh.) A Rh. Viertli Weise hazánkon (Bánság ; €roatia: Golubovec) kívül Stájer- országban is előfordul. Csak Erdélyből (Nagyszeben) ismeretes a Kh. pyrorhinus K. gk J. Dan. Jó fajnak bizonyult a magyar fauna- katalogusban kétesnek tartott Rh. maxillosus Petri 1891, melynek synonymájaként a kh. biharicus Reitt. 1894. bevonandó; e faj termőhelyeként Segesvár és Hagymádfalva van említve. . Csiki Ernő. 44 Magyarországi vrovarászok névjegyzéke. Magyarországi rovarászok névjegyzéke. 15) Albertini Géza, igazgató, Bükszád (Háromszék m.) Lep. Bezsilla Samu, ügyvéd, Kassa. Lep. Chinorányi Ede, főgymn. tanár Székesfehérvár. Col. Jombay Kormél m. á. v.. hivatalnok, Búdapestasősttioss tm 12. 429 Dr. Erőss Lajos, polg. iskolai tanár Búdamesteseváktós József-körut 883. Lep. Dr. FischerHerminius, ny. vezérkari orvos, Kassa. Lep. Frank Sándor, műegyetemi hallgató, Budapest. Lep. Győrffy Jenő, tanárjelölt, Budapest. Col. Hermann Aifréd, százados, a katonai reálískola tanára, Kassa. Col. Dr. Jakabffy Ernő, megyei alügyész, Temes-Kubin. Lep. Jakó Géza, Szentes, Petőfi-uteza 1. Col. Kendi Károy, gyár-igazgató, ZavidoviC (Bosznia) Col. Kneffel Sándor, műegyetemi hallgató, Budapest. Lep. Dr. László Ferencz, tanár, Sepsi-Szt.-Gyötgyi. E MMSEGkee Marosy Arnold, főgymn. tanár, Pécs. [msecta. Porkoláb Zoltán, joghallgató, Budapest. Lep. Silbernagel Emil, kir. járásbirósági jegyző, Brassó. Igazságügyi palota. Lep. I Szomor József, nevelő, Tükrös-puszta u. p. Kis-Velen- SZEN GEN; x) 1—III R, L. VIII. 195. IX. 44—66. A radium hatása a lepkék bábjaira, Irta Tomala Nándor. A radiumnak és emanatióinak felfedezését csakhamar követte a megfigyelések nagy száma, melyekből kétségbe vonhatatlanul ki- derült, hogy mindenütt titokzatos természeti erők vesznek körül bennünket s ezek csak azon oknál fogva maradhattak oly soká felismerésünk határán túl, mivel működésük érzékeinkre való semminemű közvetlen hatás által fel nem tünik. A radióactivitás terén való újabb kutatások kiderítették, hogy a legelterjedtebb anyagok, mint a levegő, a víz s a talaj nagyfokú activitással bírnak, ennélfogva igen közel feküdt annak feltételezése, hogy emez életfeltételeinket megszabó anyagok újonnan felfedezett activitása kétségtelenül nagy beíolyással kell legyen az egész orga- nikus élet fejlődésére s ez a feltevés máris kisérletek keresztül- viteléhez vezetett, a melyek czélja az, hogy a radium sugarainak a szervezetekre való hatását kimutassa. A radium sugarainak erős physiologiai hatását fölötte kellemet- lenül érezték már a felfedezők, a lángeszű Curie hazaspár is. Vajjon a gyógyforrások vizének olykor igen jelentékeny activitása, melyet speciális vizsgálatok kimutattak, szerepet játszik-e az azoknak tulajdonított gyógyító hatásnál, az még bebizonyítandó, annál is inkább, mert a radium sugarainak hatása, az eddig való tapaszta latok szerint, élő szervezetekre egyáltalában hátrányos következ ményeket von maga után. Igy p. o. azt tapasztalták, hogy a radi- -um sugarainak kitett növénymagvak elhaltak, tyúktoijások pedig sajátságos felbomlást mutattak. Dany sz a párisi Pasteur-intézetben lepkék bábjaival kisérletezett. A illető lepkefaj nevét nem nevezi meg, csak annyit említ, hogy malmokban tenyészik, tehát bizo- nyosan az Ephestia Kiiehmiella, melynek hernyója kizárólag csak lisztben él. Kisérletei szintén evidensen tanuskodnak a radium sugarainak hátrányos hatása mellett. A radium sugarainak befolyása alatt a legtöbb báb csak- hamar tönkre ment, az életben maradtak fejlődése teljesen fenn- sRovartani Lapokc, 1904. márczius hó. 46 Tomala Nandor. akadt. Életük tartama a bábalakban, melyben megrekedtek, a rendes úton (radium hatásának ki nem tett bábokból) fejlődött lepkék 2—3 ivadékának élettartamával volt egyenlő, s azután elhaltak. Danysz a maga kisérleteit a következőleg végezte: Egy nagy üvegedénybe három tuczat, lisztel telt kisebb üvegcsét állított, azután mindegyik üvegbe lepkebábokat tett. Az üveget azután radium-sugarak hatásának tette ki hosszabb időre. Ugyancsak így járt el még három tuczat üvegcsével, a melyek hasonlóan voltak elkészítve, azonban nem állottak a rádium-sugarak hatása alatt, Nehány hét lefolyása után a radiumsugarak hatása alatt alló üvegekben a legtöbb báb elpusztult. Egyes példányok, a melyek az üvegcse túlsó részén feküdtek, a hol a radium sugarai nem érték még éltek, azonban csak mint bábok, mialatt a radium-sugaraktól ment üvegekben elhelyezett bábokból már lepkék fejlődtek ki, amelyek már petéket is raktak le és ezekből már új bábok kelet- keztek. Nehány újabb hét mulva a besugárzott üvegekben már csak három-négy báb élt és egy hónappal a kisérlet megkezdése után csak egy élő báb volt az üvegben, mialatt a radium-sugarakat ment üvegben a bábokból már újra lepkék fejlődtek ki, ezek petéket raktak, a melyekből új bábok keletkeztek. Tehát a radiumtól ment üvegcsékben már a harmadik természeti fejlődés folyamata fejeződött be, mialatt a besugárzott üvegcsékben levő bábok elpusztultak. Látnivaló ebből is a radiumak a szerves lények életmüködésére való befolyása. Tudvalevőleg gyakran megesik, hogy bizonyos lepkefajok bábjai ebben az állapotban több évig is élnek, míg végre kikelnek. Ennek a jelenségnek helytálló magyarázatát még eddig nem találták. Minthogy azonban a levegőnek, viznek és talajnak activitása immár tudományosan megállapítottnak látszik, ama tény okát alighanem abban a radioactivitásban kereshetjük, melyet az ellentállóképességgel bíró bábokat körülvevő anyagok azok fejlődésére zavarólag kifej- tenek, holott a kevésbbé ellenálló bábok azon befolyások alatt előbb-utóbb elpusztulnak. a 8 ak Vissza kell még térnem Danyszra, kihez bővebb felvilá- gosítás végett fordultam, de kinek válasza csak fent közölt soraim kiszedése után érkezett meg. Dr. Dan ys z válaszából kiderül, hogy csakugyan az Jphestia Knehmiella-val kisérletezett, de nemcsak bábjaival, hanem hernyóival is, mert hangsúlyozza, hogy hernyó- kat (chenilles) tett ki a radium hatásának. Ha ezek a hernyók 24 óra hosszat egy 500000 activitás értékű " radium-cső hatása Adatok Szilágymegye Hwymenoptera-faunájához. 47 alatt álltak, egy részük 2—8 nap mulva, további részük 5 nap mulva, a többi pedig hosszabb idő mulva pusztult el. Az utóbbiak ugyanis februártól augusztusig, vagyis 6 hónapig élve maradtak, és habár Dany sz ezt határozottan nem mondja is, feltételezem, hogy azok elbábozódtak ; mert ezentúl már csak azokról a bábok- ról szól. melyek a radiumnak ki nem tett hernyókból fejlődtek, és melyek kétszer mentek át a metamorphosis minden stadiumán, holott a radium-sugarak alatt állottak, az egész idő alatt változat- lanul bábok maradtak. Ezt a nevezetes állapotot Danysz valami lappangó, vagy meglassított életfunctiónak tulajdonítja, mely a fejlődés folytatását előidéző ingerek megszünése folytán áll elő. Itt talán — úgy- mond — olyasmivel van dolgunk, ami azonos azzal a hatással, melyet a Pompiliák mérge az általuk megmart pókokra és her- nyókra gyakorol. Adatok Szilágymegye Hymenoptera- faunájához. Irta Dr. Zilahi Kiss Endre. E Szilágymegye a Hymenopterák szempontjából a meglehetősen ismert megyék közé tartozik. Az innen. gyűjtött anyag, mely deter- minálás végett mindig a Nemzeti Muzeumba Mocsáry Sándor- hoz került, kinek ezen nehéz munkáért kedves kötelességemnek tattom e helyen is köszönetemet nyilvánítani, — a magam és Biró Lajos gyűjtése, ki adatait még Új-Guineába való elutazása előtt átadta nekem felhasználás végett. Megyénk igen érdekes fauna-terület, a mennyiben itt érint- kezik a nagy magyar alföld az alhavasi tájékkal, sőt ebbe be is nyomul, mert az alföldi jelleg egész Tasnádig megmarad s csak innen kezdve emelkedik a vidék, hogy lassú hullámú dombokkal a Meszeshegységbe majd 1000 m. magasságig felhágjon. Bár egyike az erdélyrészi megyék legjobban kikutatottjainak, mégsem mond- hatjuk, hogy teljesen ismerjük, mit-e kis enumeratio is mutat, minthogy az itt közölt adatok között elég tekintélyes számmal vannak az Erdélyre új állatok. A további kutatás még bizonyára 49 Dr. Zilahi Kiss Endre, sok érdekes fajt fog innen felmutatni. Az itt gyűjtött adatok egy része már közölve van a Magy. birod. Állatvilágában s itt csak az új termőhelyeket vagy a megyéből még nem ismert fajokat sorolom fel. Trichiosoma betuleti Klg. Peér. Hylotoma coeruleipennis Retz. Peér; berberidis Schck. Tas- nád; pagana Panz. Peér, Tasnád ; cyanocrocea Först. Peér; rosae L. Peér; segmentaria Panz. Hadad. Schizocera Peletieri VIII. Hadad ; maculata Jur. Zilah. Pontania ischnoceros Thoms. Hadad. Pteronus myosotidis F. Hadad; salicis L. Hadad; ribesii Scop. Tasnád. Pachynematus capreae Pz. Tasnád. Phymatoceva fuliginosa Schck. Peér, Tasnád, Pele. Tomosthetus ephippium Pz. Nagyfalu, Tasnád, Peér, Hadad : fuscipennis Fall. Tasnád. Monophadnus geniculatus Htg. Tasnád ; albipes Gmel. Tasnád. Athalia glabricollis Thoms. Peér; spinarum F. Peér; v. cor- data L. Hadad ; annulata F. Peér, Pele, Hadad. Selanudria morio F. Peér, Hadad. Poecilosoma luteola Klg. Szakácsi. Emphytus cinctus L. Hadad : basalis Klg. Hadad ; rufocinctus Retz. Zilah; pallidipes Spin. Zilah; tener Fall. Zilah. Dolerus pratensis L. Tasnád, Zilah, Lampért; gonager L. Nagyfalu, Zilan, Hadad ; niger L. Hadad. Rhogogastera viridis L. Zilah, Hadad. Tenthredopsis Thomsoni Knw. Hadad ; pavida Fabr. Hadad; neglecta Lep. Peér; stigma F. Zilah. t Pachyprotasis rape L. Hadad, Peér. Macrophya militaris Klg. Zilan, Hadad; 4-maculata F. Pele ; punctum-album L. Hadad ; crassula Klg. Hadad ; albicincta Schrk. Hadad, Tasnád, Pele; neglecta Klg. Zilah. Allantus temulus Scop. Hadad, Zilah , scrophulariae L. Zilah ; zona Klg. Peér; marginellus F. Hadad; viennensis Panz. Hadad; bicinctus- F. Peér; distinguendus Stein. Hadad; fasciatus Scop. Hadad. Tenthredo coryli Panz. Hadad ; dispar Klug. Zilah; mesome- lana L. Zilah; flava Scop. Zilah. Neurotoma fausta Klug. Hadad. Megalodontes plagiocephalus F. Hadad. Melanopus Fabricii Leach. Hadad. Cephus nigrinus Thoms. Hadad ; pygmaeus L. Hadad, Zilah, Tasnád ; v. punctatus Klug. Zilah; analis Klg. Hadad. Sivrex juvéncus L. Zilah; gigas L. Zilah, Tasnád, Hadad. fFigítes scutellaris Rossi. Hadad. ; Neuroterus baccarum L. Hadad; fumipennis Htg. Hadad; giandiformis Mayr. Hadad ; lanuginosus Gir. Hadad; macropterus Htg. Hadad: numismalis Oliv. Hadad ; saltans- Gir. Hadad. Adatok Szilágymegye Hymenoptera-faunájához. 49 Dryofhanita folii L. Hadad ; longiventris Htg. Hadad. Biorrhisa terminalis F. Hadad. : Cynips aries Gir., Hadad; calicis Burgsd. Hadad, Peér; caput-medusae Htg. Hadad; conglomerata Gir. Hadad ; coriaria Haimh. Hadad; galeata Gir. Hadad; glutinosa Git. Hadad; v. mitrata Mayr. Hadad: Hartigi Koll. Hadad; hungarica Htg. Hadad, Zilah ; Kollari Htg. Hadad, Zilah; lignicola Htg. Hadad; tinctoria Oliv, Hadad ; truncicola Gir. Hadad. Andricus corticis Htg. Hadad; foecundatrix Htg. Hadad; inílator Htg. Hadad ; lucidus Htg. Hadad; multiplicatus Gir. Hadad. Synophrus politus Htg. Hadad. Aulax glechomae Htg. Hadad. Ibalia leucospoides Kochenw. Hadad. Aulacus Patrati Aud. Hadad. Ichmeumon rudis Fonsc. Hadad ; sarcitorius L. Peér, Tasnád, Hadad ; gracilentus Werm. Zilah; culpator Schrk. Zilah, Hadad; caedator Grav. Zilah; saturatorius L. Hadad; corruscator L. Ha- dad ; disparis Poda. Hadad; extensorius L. Hadad. dAmblyteles vadatorius lIllig. Peér. Cryptus obscurus Grav. Hadad; tarsoleucus Grav. Hadad; viduatorius Grav. Zilah, Tasnád. Mesostenus ligator Grav. Hadad. Microcryptus perspicillator Grav. Hadad. Hemiteles areator Panz. Tasnád. ITryphon braccatus Grav. Hadad; ephippium Illgr. Hadad; rutilator L. Hadad ; signator Grav. Hadad ; vulgaris Hfígr. Hadad. Bassus laetatorius Fabr. Hadad. Ophion luteus L. Hadad; minutus Kriechb. Hadad ; glaucop- terus L. Hadad. Eremotylus marginatus Grav. Hadad. Pamiscus ocellaris Thoms. Peér. Campofplex auriculatus Först. Hadad. Banchus pictus F. Hadad. Pachymerus calcitrator Grav. Hadad. Ezetastes formicator Fabr. Rézhegység. Glypta ceratites Grav. Hadad. Lissonota parallela Grav. Hadad. Pimpla examinator Fabr. Hadad; instigator L. Tasnád; inguisitor Scop. Hadad ; turionellae L. Hadad. Ephialtes carbonarius Christ. Hadad. Xylonomus pilicornis Grav. Zilah, Alomya ovator L. Hadad, Zilah. Stebhanus serrator F. Hadad. Bracon dichromus Wesm. Hadad ; appellator Nees. Hadad, Doryctes leueogaster Nees. Hadad. Kogas dissector Nees. Hadad. Cremnops desertor Latr. Hadad. Alysia manducator Panz. Hadad. Leucaspis dorsigera Fabr. Hadad, Peér. 50 A. Aigner Lajos Eucharis cynipiformis Latr. Hadad. Ellampus spina Lep. Hadad; scutellaris Panz. Tasnád; auratus L. Tasnád, Peér, Hadad; aeneus Fabr. Tasnád, Hadad. . Holopyga amoenula Dhlb. Peér, Hadad; gioriosa Fabr. Tas- nád, Peér; coriacea Dhlb. Tasnád. Hedychrum nobile Scop. Tasnád, Peér; rutilans Dhlb. Tasnád. Chrysis simplex Dhlb. Tasnád; neglecta Schuch. Zilah; dichroa v. minor Mocs. Peér; Leachii Schuch. Hadad; cyanea L. "Tasnád, Peér, Zilan, Hadad; nitidula F. Hadad; fulgida L. Peér; viridula v. cingulicornis HFörst. Peér; splendidula Rossi. Peér; rutilans Oliv, Hadad; sybarita Först. Peér ; ignita L. Hadad, Peér, Zilah, Tasnád ; v. longula Ab. Peér. Myrmica laevinodis Nyl. 2Zilah, Nagyfalu; scabrinodis. Ny ÉKE été Leptothorax Nylanderi Först. Tasnád, Zilah, Balla; unifa- sciatus Latr. Zilah, Peér, Pele, T. Szántó. Tetramorium caespitum L. Hadad. Tapinoma erraticum Latr. Tlasnád, Zilah. Lasius alienus Först. Nagyfalu; bicornis v. affinis Schck. Zilah, T. Szántó, Tasnád ; fuliginosus Latr. Peér. Formica fusca L. Zilah; gagates Latr. Zilah, T. Szántó, Pele ; pratensis Deg. Nagyfalu, Zilah, Tasnád, Hadad; rufa L. Tasnád, T. Szarvad ; rufibarbis Fabr. Zilah; sanguinea Latr. Hadad. AA — -—— A hernyók táplálkozása. Irta A. Aigner Lajos. Me Mielőtt közelebbről néznők azt a hatást, melyet a táplálék választása mind magára a hernyóra, mind a belőle fejlődő lepkére gyakorol, előbb a táplálkozásnál előforduló némi sajátságokat említ- jük meg. A mi először is az időt illeti, melyben a táplálkozás végbe megy, eleve megjegyzendő, hogy az egyáltalában nem vág össze azokkal az órákkal, melyek alatt a kifejlett állat ébren van. A nappal röpülő Rhopalocerak hernyói nagyobbrészt kizárólag csak éjjel esznek, viszont sok Heteroceraé (pl. Notodonta ziczac) nappal. Több sokevő ZLasiocampa éjjel-nappal rágicsál s az evést csak rövid pihenéssel szakítja meg. Más fajokat, minő az Ophiusa, " csakis nagy éhség veheti rá, hogy rendszeres óráin kívül táplál- kozzanak. Sok hernyó a, körülötte levő lombot teljesen lerágja, A hernyók táplalkozása . 91 mások a nyugvóhelyükhöz közel álló levelekhez nem nyúlnak, hanem szomszédos ágra mennek, ott esznek s úgy- FIZE KET vissza- térnek. Míly állhatatossággal! keresi fel némely hernyó ismét nyugvó- helyét, azt egy megfigyelt eset, ha tévedésen nem alapszik, fénye- sen tanusítja. A Bombyx lanestris hernyófészkét tenyésztő házban tartották, s két héten át figyelték, hogy a hernyók reggelenkint a tüllíedő egy lyukán át seregestül kimásznak s egy szomszédos bokorra mennek, este pedig visszatérnek börtönükbe. Többféle hernyó rendes menetekben indul ki a táplálkozásra. A búcsús pohókról ez általánosan ismeretes; megfigyelték azon- ban, hogy a Cnethocampa processionea nem mindig indul ki egy hosszú vonalban, hanem olykor háromszög alakban is, mint több vándormadár ; ha a vezérlő hernyót elveszszük, a rákövetkező azon- nal átveszi a vezérletet és habozás nélkül folytatja a megkezdett útat. Ellenben van elég példa arra is, hogy nyugalomban társas együttlétben levő hernyók táplálkozás alkalmával széjjel szóródnak. Némely fajt már csak nagyétkűsége is kényszeríti, hogy előrehala- dott növekvésben levő példányai, a közösen lakott és lekopasztott növényt vagy faágat elhagyva, más étkező helyet keressenek, a honnan azonban olykor mind, olykor csak egyik részük tér vissza a közös gyűlhelyre. Valami 10 évvel ezelőtt tömérdek sok volt Budafokon a Bombyx neustria hernyója, melyek éjjeli kalandozá- saik után a fűzfáknak mintegy hónalját képező ágai tövén tömér- dek mennyiségben pihentek egymáshoz simulva. Minél idősebb lesz a hernyó, annál inkább kivész belőle a socialismus iránti hajlam : míg a Clidia geographica fiatal hernyója együtt van, addig a félig fejlettek már csak inkább csoportokban vannak, a fejlettek pedig többnyire egyenkint keresik fel a szomszédos Euphorbiákat. A Porthesia chrysorrhocza hernyóit is nem egyszer láttuk kisebb- nagyobb csoportokban együtt pihenni, s úgylátszik, a társasélet ránt való hajlam általában azoknál a hernyófajoknak észlelhető, a melyek első korukat közös szövedékben töltik. Ez a szokás azonban olykor hirtelen megszünik. A Saturnia pavonia hernyói eleinte szorosan egymás meliett táplálkoznak, egyszerre azonban, gyakran egy éjjel, aránylag messzire elszóródnak, kivált ha egyszersmind táplálékukat is kell változtatniok, azaz ha pl. kökényről fűzre, rózsára stb. át kell menniök. A kitelelő Melitaea Cinxia hernyói tavaszkor szintén széjjel mennek. A legtöbb hernyó a táplálónövény : leveleit szegélyén rágja meg ; csupán fiatal, s olykor bizonyos körülmények közt, fejlet 92 A. Aigner Lajos. korában is rág a levélbe lyukat. Ennek oka a hernyó alkatában rej- lik, mely szerint a levél szegélyében tud legjobban megkapasz- kodni s oldalt álló rágóinál fogva az evésre csak ott talál alkalmas módot. A nagyobb Arctiák azonban lyukat is rágnak a levélbe, ha az szokatlanul puha, pl. a saláta. Evés közben a hernyó rendsze- rint szabadon ül tápláló növényén, melyhez olykor hozzáerősíti magát (Apatura Iris); vannak azonban esetek, hogy a táplálkozá- sára szolgáló fűszálakat lehúzza földalatti lakásába s ott eszi meg. Az, hogy a hernyó táplálónövénye leveleiből lakást sző magának, az igen gyakori jelenség, mely számos fajnál dívik, pl. a Vanes- sák, Hesperiák, Pygaerák, Cymatophoráknál és számos Micrclepi- dopteránál. A tápanyag választása a rovar fejlődésére nézve természe- tesen nem közönbös s az ilyen vagy amolyan táplálkozás módjának hatása különféleképen nyilatkozhatik. A tápnövény száraz volta a rajta élő hernyóból kifejlő lepke nagyságát tetemesen csökkenti. , Ilyenkor rendkívül sok törpe alakkal találkozunk ; bizonyos hernyó- fajok azonban torzot eredményeznek, vagy egészen elpusztulnak: ha nem kapnak megnedvesített ételt, így a Lasiocampá potatoria! Az sem mindegy, hogy a hernyó a tápnövény mely részéve táplálkozik. Észlelték, hogy a Vanessa Jo hernyója, ha a csalán leveleivel etették, rendes lepke példányokat adott, ellenben ha a virágjával, akkor az Joides törpe alakjává fejlődött. A táplálék mineműsége azonban gyakran már magán a her- nyón is észlelhető, pl. az, hogy a friss és nevben dús növényeken élődő hernyók általában teltebbek, élénkebb zöldek, mint ha a növény fonnyadt. Kétséget sem szenved, hogy a hernyó színe sok esetben a tápnövényétől függ, és hogy az akalmazkodásnak része van a szín-dimorphismusban, mely számos hernyófajnál észlelhető. Az Exwpithecia oblongata hernyójának színe ötféleképen is változik, a növény vagy virág szerint, melylyel táplálkozik ; mindamellett az imago egészen egyforma. A hernyónak különféle anyagokkal való tenyésztése, aberratiók kedvéért, egészben véve igen csekély ered- ményhez vezettek. A mesterséges tenyésztés útján nyert eltérések főleg a színe- zésre vonatkoznak s annál elütőbbek, minél idegenebb a hernyóra nézve a nyújtott táplálék. Eltéréseket nyertek pl. Mamestra fisi-tól, ha amerikai csalánnal, a Bombyx guercus-tól, ha fenyőággal etet- ék; a Smerinthus tiliae Juglans regiával és Agrotis jfimbria "Lonicerával táplálva, a zöld szín felé hajlást tanusított, mely egyé) ránt rendesen fejlődő példányoknál sincsen kizárva. Legismeret?- A hernyók táplálkozása. 58 sebbek az Arctia caja-val tett ebbeli kisérletek. A Prunussal táp- lált hernyó világospiros lepkét adott; Chelidonium vagy Tilia után sárgás alsó szárnyat mutatott a lepke, Hyoscyamus csaknem egyszínű kávébarna lepkét eredményezett; a saláta világos, a dió pedig sötét példányokat. Még ritkábbak az oly esetek, melyekben a hernyónak külön- böző tápláléka a szabadban is befolyással van a lepke színére. A Cidaria vartata rendszerint jegenye-fenyőn fordul elő s a lepke szürke alapszínű, holott az erdei fenyőről került hernyóból a vörösbarna var. obeliscata lesz. Más hernyó, ha erdei fenyőn él, vörös lepkét (Ellopta prosapiaria), ha jegenye-fenyőn, zöld lepkét (var. prasinaria) ad. Ez utóbbi jelenség azonban nem rendszeres. Aznap, midőn az állatot Budapest környékén először észleltük, a törzsalakot és faj- változatát, sőt átmeneti alakját is egyszerre fogtuk. Ide tartozik az a tény is, hogy a Coniferák általában csak sötétszínű, s igen kevés tarka vagy élénk színű állatokat táplálnak, minek oka részint a növény mineműségében, részint abban rejlik, hogy a zord fenyveserdő sötét alkalmazkodási színeket igényel. Sokkalta nagyobb befolyással mint a színezésre, van a táplá- lék a rovar növekvésére s élete tartamára. Érthető, hogy kevés nedvvel bíró táplálék, pl. a fa, a hernyót hosszú idei evésre kény- szeríti, holott könnyen assimilálható anyagok a hernyó növekvését tetemesen siettetik. Innen van, hogy buja növények zsönge hajtá- saival élő hernyók olykor már nehány hét mulva érik el teljes kifejlődésüket, holott a fában élő Cossus és Sesiák olykor három- szor is kitelelnek, míg elbábozódhatnak. Nagyon sok függ a tápanyag minőségétől, és valamint némely hernyó (Lasiocampa potatorra) száraz tápláléktól elpusztul, úgy mások (némely Saturnida faj) a nedves tápláléktól halálos hasme- nést kapnak. A Papilio Machaon hernyóit próbálták olajba már- tott kaporral felnevelni: sováran itták az olajcsöppeket és kitünően gyarapodtak ; ámde a belőlök kifejlődött lepkék már 3 óra mulva a kikelés után az anaemia jeleit mutatták : tagjaik oly lankadttá és renyhévé lettek, hogy az állatok csakhamar alig bírtak valamely tárgyba kapaszkodni, és 12 óra mulva mind kimult. A vizsgálat kiderítette, hogy az összes vér a testből a szárnyak ereibe tódult s ott nagy csöppekké gyülemlett. Ha áll az, hogy igen nedvdús tápláléktól a hernyó gyorsabban fejlődik mint a száraztól, akkor a tápnövény választása az egy- évbeli ivadékok számára is befolyással kell legyen. Igy Lycaena argiolus-nak, ha hernyója repkényen él, két ivadéka, ellen- 54 A. Aigner Lajos. ben az Illex agrifoliumon élő után csupán egy ivadéka van, mi azzal magyarázható, hogy az Illex őszkor már nedvtelen, holott a repkény ilyenkor virágot hajt. Rokon jelenség, hogy a Harpyia bifida-nak azon hernyói, melyek Populus nigrán és pyramidalison élnek, őszkor mind el is bábozódnak még, holott az ekkortájt száraz P. tremulán és Salix capreán találhatók mind csenevész állapotban vannak, és ki nem telelvén, okvetlenül elpusztulnak. A fentebb említett tény, hogy esős években némely lepkefaj nagyon elszaporodik, szintén a növényzetnek nedvbőségére vezethető vissza. Az 1879. esős évben Colias Edusa és Plusia gamma Németországban rendkívül bőven fordult. elő. Mindamellett a táplalék minősége számos lepkefajra nézve kevéssé határozó. Sokkal nevezetesebbek a beálló táplálékhiány- nak következményei. Egyáltalában nem ritka jelenség, hogy károsítás alkalmával a hernyók, tulajdonképeni tápnövényük el- fogyasztásá után oly növényeket támadnak meg, melyekhez más években hozzá se nyúlnak. Tömeges fellépésnél az Agrotis segetum hernyója még mohával is él, és gyarapszik amellett. Alighanem méltán gyanítják, hogy a PFyralis vitana eredetileg nem volt a szőlőnek károsítoja s csak az által vált azzá, hogy speciális táp- növényét, a Clematis vitalbát, legalább Németországban, minden- felé kivágják. ; Ámde a tömeges fellépés folytán történt táplálék változása csak ideiglenes következmény, mert mihelyt az eredeti tápnövény ismét elegendő mennyiségben megvan s az egyedek concurrentiája megszűnik, a hernyó újra a régi tápnyövényre szorítkozik. Az 1879. évi V. cardui invazió után a hernyót nagyszámban találták csalánon, amely növényen 1880-ban hiába heresték. Annak oka, hogy a hernyó száraz táplálék mellett csekélyebb nagyságot ér el, mint nedvdús étel mellett, kétségen kívül abban rejlik, hogy az előbbi esetben a növekvés csökkenése következik be. Ez különösen a füveken élő hernyóknái észlelhető. Ezek közül még olyanok is, melyek egészben véve csekély nagyságot érnek el, mint az Erebia Ligea, egyes PFsyche-fajok stb., legalább számos vidéken, — két évi időtartamra van szükségük, míg fejlődési körüket befejezték. I A növekedés gyors volta az éghajlattól is függ, mert hiszen épen erre vezethető vissza a növényzetnek nedvekben vaió bősége vagy szegénysége IS. A mexikói fensík, hol kevés az eső, a nálunk is előforduló . növénycsaládoknak csak nedvekben szegény képviselőit mutatja fel A hernyók táplálkozása. 59 s ennélfogva nincs mit csodálni, hogy ott pl. a Vanessa Antiopa hernyója, annak daczára, hogy hoszabb ideig fejlődik, mégis csak felényi akkora lesz, mint Európában. Hogy a hőmérséklet a gyorsabb növekevést előmozdítja, azt kisérletek útján állapították meg. Igy a Phalera bucephala hernyói, 30 C" mellett tenyésztve, hetekkel előbb fejlődtek ki, mint azok, melyeket 15—20 C" mellett tartottak. A kedvező években való gyorsabb növekvés hatása számos esetben az ivadékok számának gyarapodásában nyilvánul, a mely az első stadiumok gyorsabb fejlődésén alapszik. Mint több más fajnak, a Conchylis ambigu lla-nak is két ivadéka van rendszerint, különösen meleg években, azonban késő őszkor harmadik gene- ratió is jelenkezik; a Pericallia syringaria pedig melegházban második generátiót adott, holott szabadban évenkint csak egyszer jelenik meg. Kedvező, azaz nedves, de meleg időjárás mellett, minő némely tropusi vidéken folyton, nálunk olykor ideiglenesen uralkodik, a hernyó növekedése rendszerint igen gyorsan megy végbe. Így a Zonosoma pendularia hernyója már tizenketed napra bábbá alakult. Ez tehát nemcsak annak következménye, hogy kedvező időjárásban a tápnövény nedvbősége és tápláló ereje gyarapszik, hanem a hernyó étvágya is élénkebb. Az előny, mely a táplálkozási időszaknak megrövidüléséből a fajra háramlik, igen teteines. Az imént említettük a generatiók gyarapodását, a mely a faj elterjedésére kiszámíthatatlan befolyással bir. Kimutatták, hogy a Danais Archippus-nak Braziliában évenkint 12 generátiója lehet, és hogy eszerint egy évnek lefolyásu alatt egyetlen egyén 17 drillió egyént szaporíthat, Peruban 7—8 genera- tió mellett, 5 billiót, Buenos-Airesben pedig 64,000-et. Ámde az nem az egyedüli előny ; erre már abból is lehet követ- kezni, hogy számos hernyófaj, annak daczára, hogy második ivadékká már ki nem fejlődik, mégis igen gyorsan növekszik és nagy gyorsa- .sággal igyekszik a bábállapotot elérni. Többféle Geometránál csak- hamar a petézés után kikél a hernyó, mely olykor már egy hónap mulva bábbá alakul, de ebben az állapottban í1 hónapíg fekszik, míg pillévé fejlődik. Ilyen a Boarmia pumctularia, mely áprilisban jelenik meg, holott hernyója már az előző év május havában teljesen kivan fejlődve. Hasonlóan áll ez az Agrotis putris-ra nézve, melynek bernyója juniusban bábodzódik, míg a lepke csak a jövő év május havában kél ki. 56 Csiki Ernő. E mellett ne felejtsük el, hogy ily hosszú bábnyugalom a lepkének a bábban való kifejlődésére nemcsak nem szükséges, hanem tényleg nem is arra fordíttatik. Az Odondoptera bidentata bábja gyakran 10 hónapig is fekszik, a lepke tulajdonképeni fejlő- dési processusa azonban csak tavaszkor, nehány héttel a lepke ki- kelése előtt kezdődik, holott az egész előbbeni időben a báb semmi- képen nem változik. Ez által válik érthetővé az is, hogy a nyári ivadék 3—4 hét mulva kel ki a bábból, a melyben utóda, a tavaszi ivadék, teljes 6 hónapot kénytelen időzni. Igen könnyen érthető, hogy esetleg jól elrejtőzött báb jobban van megóvva mint a szabadban élő hernyó, tehát a faj fentartására czélszerűbb, hogy azt az időt, melyben a lepke bizonyos okoknál fogva még meg nem jelenhetik, inkább báb-, mint hernyóalakban töltse el. Van azonban elég olyan eset is, a melyre ez a magyarázat nem alkalmazható; példa rá a Bombyxz trifolii, melynek hernyója a rokon B. guercus-énál csak egy hónappal később fonja ugyanoly szilárd gubóját, a melyben azonban a báb 2—3 hónapig fekszik, míg a lepke októberben kikel. De van rá eset, hogy már teljesen kifejlődött lepke hónapokig várja a bábban a kikelés idejét, mint pl. Bompbyaz lamestris, Phigalia pedaria, Ptilophora plumigera stb. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb hernyó, mely különösen védve nincs, mint a Psychidáké, a táplálkozási idő alatt aránytalanul több veszedelemnek van kitéve, mint báb alakjában. Számos éjjeli. lepke nőstényére nézve azonban a megfelelő petemennyiség elő- állítása végett, szükséges, hogy a táplálkozási idő, t. i. a hernyóalak, tovább. elnyúljon mint a hímeké. S épen ezeknek a nőstényeknek aránylag nagyobb ritkasága észlelhető, holott a tenyésztésnél, azaz a hernyót kívülről fenyegető veszélyek távoltartása meilett, a nemek száma csaknem egyenlő. Magyarország Cerambycidát, Irta Csiki Ernő. MÓD 31. nem: Callimoxys KkKártz. Fekete, a nőstények előtora egészen vagy az elülső és hátsó szél kivételével vörös, a szárnyfedők feketés-zöld szí- nűek. Az előtor hosszanti középvonala ormósan kiemel- kedő. A fej és az előtor durván pontozott. A szárnyfedők Magyarország Cerambycidat. 97 varratszéle már a középtől kezdve ívesen kifelé halad. Hossza 8—10 mm. — A Balkán félsziget lakója ; hazánk- ban előfordul Herkulesfürdő és Diakovárnál, azonkívül Dalmácziában és Boszniában. (Brullei Muls., decoratus ES 15) 1. gracilis Brullé. 32. nem: Callimus Muls. Kék vagy zöldeskék, felül sűrűn pontozott, az előtor ko- rongjának két oldalán és a paizsucska előtt levő kiemel- kedés síma, fénylő. Felül hosszú feketés elálló szőrökkel, a szárnyfedőkön azonkívül rövidebb sárgásfehér szőrökkel fedett; alul és a lábak hosszú sárgásfehér szőrökkel fedet- tek. Hossza (—9 mm. — Dél-Európában és a Kauká- zusban fordul elő, hazánkban helyenként nem ritka. (cyaneus Fabr., vartabilis Bon., laetus Mots., Bourdini Muls.) 1. angulatus Schrnk. 23. nem: PDDilus Serv. (Deilus Serv. — Dilus emend. Gemm, Deilosoma Vairm.) Fémfényű szürkés-zöld vagy bronzszínü, a csápízek és czombok töve, a lábszár és a lábfejízek vörösek. Felül erőteljesen, alul finomabban pontozott. sárgás-szürke szóő- rökkel fedett. A szárnyfedők közepén hosszanti kiemel- kedő lécz vonul végig. Hessza 59-53-10 mm. — Dél európai faj; hazánkban ritkább: V. Nagyszeben, Nagy- apold, Nagycsür, K:sdisznód, VI. Orsova, Herkulesfürdő, VIII. Nasice, VIII. Fiume. (scuiellaris Gené, cerambotdes Rossi.) 1. fugax Oliv. 34. nem: Obrium LKL.atr. . A keskeny mellközép oldalszéle párhuzamos. Sárgás- vörös, a csápok és lábak barnák. Sűrűn, az előtor szét- szórtan pontozott. Hossza 65-9 mm. — Előfordul Európában és Szibériában, elég ritka. I. Kalocsa, Debre- czen, I. Beczkó, V. Zovány-fürdő, Barót, VI. Herkules- fürdő. ( ferrugineum Fabr., fuscicorne Gmel.) 1. cantharinum Linn. Az igen keskeny mellközép hátrafelé hegyesen végződő. Barnás-vörös, a szárnyfedők sárgás-barnák; felül sűrűn pontozott. Hossza 45--7 mm. — Európa északi és kö- 58 Csiki Ernő. zépső részében, hazánkban a Kárpátok egész területén fordul elő. Junius és juliusban virágzó Spiraeákon található. 2. brunneum Fabr. 35. nem: Leptidea Muls. Barna, a lábak és némelykor a fej és az előtor is (nős- tény) barnás-vörös. A szárnyfedők a potroh közepéig (hímek) vagy azon túl érnek (nőstények). Hossza 4—6 mm. — Francziaországban, Belgiumban, Algírban és Ma- gyarországon található. Hazai termőhelyek: I. Budapest, III. Trencsén, VIII. Zengg. (rufipennis Duf.. minnuta Motsch.) 1. brevipennis Muls. 36. nem: Giracilia terv. (Oesiophila Bedel) Barna, homályos, a csápok világosabbak, finom szürke szőrökkel fedett. Sűrűn és finoman, a szárnyfedők szét- szórtan pontozottak. Hosszúsága 4—6 mm. — Előfordul Európában, Észak-Afrikában, Szibériában és Észak-Ame- rikában. Hazai termőhelyek: I. Budapest, Nagyvárad, IV. Aszaló, Mármaros, VI. Korniaréva, VIII. Zengg. (éyemaea F., pusilla F., vini Panz.) 1. minuta Fabr. 2(. nem: Liagrica Costa. (Exilia Muls ) Barnás-vörös, a szárnyfedőkön egy harántcsik a középen és egy-egy tojásforma folt a csúcson, ritkán pedig a váll is sárgás-fehér. A fej és az előtor igen sűrűn és finoman, a szárnyfedők erőteljesen pontozottak. Hossza 8—14 mm. — Előfordul Dél Európában, Észak-Afrikában és a Kau- kázusban, nálunk a Tengermellékén: VIII. Novi (Wachs- mann). ( fasciolata Kryn., bipunctata Zoubk.) 1. timida Mén. 38. nem: Axinopaipis Dup £ Che." . 1842. ( Axinopalpus Redtb. 1845., Axinuchus Gemm. 8 Har. 1872.) Sárgás-vörös, szeme fekete... A fej és az előtor finoman és sűrűn, a szárnyfedők erőteljesebben pontozottak. Teste és lábai hosszú elálló sárga szőrökkel fedettek. Hossza 7—11 mm. — Hazánkon kívül előfordul Ausztriában és Magyarország Cerambvycidái. 59 Dél-Olaszországban ; termőhelyei: I. Budapest, Péczel, Isaszegh, II. Kőszeg, III. V.-Mikola, Lőcse, V. Nagyszeben, Szebenhegység, Balánbánya, Gyergyói hegység, VI. Her- kulesfürdő, X. Bosznia. 1. gracilis Kryn. 39. nem: Cerambyx I. inné. ( Hammaticherus Steph.) . A csápok második íze majdnem négyszögű, olyan széles, mint kosszú vagy legfeljebb kétszer oly széles mint hosszú 2 A csápok második íze harántos, keskeny, majdnem, há- FOMNSZOT tÍNY SZEES ME imESSZŰ I 2 ele eoéz 8 . A szárnyfedők igen finom és sűrű szőrözete a csúcson szembehajló, úgy hogy a külső harmadban egyenes vonal- ban találkozik. A has igen sűrűn szőrös. A hátsó lábakon csak az első lábfejíz barázdált az alsó oldalán. Hossza 30 —56 mm. — Mediterrán faj, mely Syriában és Meso- potamiában is él. Termőhelyei : I. Nagyvárad, III. Parád, Diósjenő, VII. Diakovár, VIII Carlopago, IX. Dalmáczia. ( Welensi Küst., centurio Czwal.) 1. velutinus Brullé. A szárnyfedők igen rövid, szétszórt szőrözete a csúcson egyszerű, nem szembehajló. A has alig, kétoldalt sűrűb- ben szőrös. A hátsó lábak első és második lábfejíze alul barázdált. Hossza 28—55 mm. — Előfordul Európá- ban, a Kaukázusban, Kis-Ázsiában, Syriában és Afrika észak-nyugati részében, nálunk a tölgyesekben nem ritka. (heros Scop.) 3. cerdo Linn. Nagyobb barnás-fekete állatok, melyeknél a szárnyfedők CSÚCSA banni vagy vorosesdvama —. -— —. 212 4— úl Egyszínű fekete, kisebb faj. Az előtoron 6b—8 harántredő- vel A nőstények csápja kissé, a hímeké jóval túl ér a potroh végén. Hossza 18-30 mm. — Előfordul Euró- pában, a Kaukázusban, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában ; nálunk közönséges. (cerdo Scop., biceus Fourcr.) 6. Scepelii Füssl. . A szárnyfedők belső varratszöglete kis hegyben végződik. A test felül és alul sűrű és finom ezüst-szürke szőrökkel fedett. . Az előtor szabálytalanul ránczolt, a középen hosszanti éllel. Hossza 30—45 mm. — Termőhelyei . VII. Velebit, VIII. Fiume, Novi, Zengg, IX. Dalmáczia (Zara) ; előfordul azonkívül állitólag Anatoliában is. 2. carinatus Küst. 60 Martínvi Ödön, Török Arthur, Koca György, A. Aigner Lajos — A szárnyfedők a csúcson kerekítettek, a varratszöglet nem végződik hegyben. GEL GEV es ETI , KE 1 SSEL are JA ESETB 9. AZ előtor mélyen és erőteljesen ránczolt. A szárnyfedők csupaszok, elülső harmadukban erőteljesen a csúcs felé mind finomabban ránczolva pontozottak. Fekete, a szárny- fedők hátsó fele vörös-barna. Hossza 28—45 mm. — Elő- fordul Európa délkeleti részében, Syriában és Örmény- országban. Termőhelyei: VIII. Novi, Zengg, IX. Dalmáczia. (nodicormis Küst.) 4. nodulosus Germ, OT — Az előtor gyengébben ránczolt, a ránczok a korongon elmosódottak. A szárnyfedők igen finom és rövid Szőrö- zöttel fedettek, elül finoman, hátrafelé mindinkább elenyészve pontozva-ránczoltak. Hossza 36—43 mm. — Előfordul : Közép-Európa déli részében, Dél-Európában, Kis-Ázsiában és Syriában. Termőhelyei: I. Száldobágy, Nagyvárad, II. Keszthely, III. Parád, V. Nagyszeben, Nagy-Apold, VI. Rékás, Német-Bogsán, Fehértemplom, Orsova. (mili- taris Latr.) 9. miles Bon. A bogáncspille vándorlása. Ötödik közlemény. 30XI Csak utólag tudtam meg Dr. Saáry Sándor orvos úrtól hogy ő a mult év julius vége felé (a napra már nem emlékezik) gyönyörködött a Pyrameis cardui pillének vonulásában, mely Nyir- egyháza város keleti részén, északkeletről délnyugati irányban egész napon át tartott és 10—30 drbokból álló csapatokban méter magasságban ment végbe. Az irányt az útjokba eső fák és épü- letek miatt sem változtatták; miért is röpülésük valósággal hullá- mos volt. Az általa több ezerre becsült pille mind szép friss pél- dány volt; gymnasista fia pár darabot fogott is közülük. Valóban sajnálom, hogy én nem láttam azt a tüneinényszerű pille ván- dorlást. Magam a vidéken gyakor: Pyrameis caydui nyári ivadékán azt tapasztaltam az idén, hogy verőfényes nyári napok délutáni óráiban kopárabb területeken, legelőn, tarlón, különösen pedig A bogáncspille vándorlása. 61 országútakon egyenkint jó méternyi magasságban leszállás nélkül, folyvást előre haladva hosszabb útakat tesz meg. j Kertemben a pézsmán azonban késő őszig, még november hó elején is, vigan éldegél; miért is azt hiszem, hogy várdorlásá- nak czélja a jobb élelem keresése. Különben majdnem ugyanezt figyeltem meg a Colias Hyale és C. Edusa pilléknél is; bár ezek az útjokba eső virágokra már inkább le-leszálltak. Martínyi Ödön. XXII. Nyáron nem igen törődhettem a lepkékkel s így juliusban nem is vettem észre, ha volt is cardui vonulás. Egy kirándulást tettem csak, szeptember 10—14-ig a Verful Verfuluira (csúcsok csúcsa) mintegy 1667 m. magasra. Itt rengeteg Carduit láttam, de vándorlást nem észleltem, mert ott röpködtek a kevés havasi virágokon ide-oda. Ez fel sem tünt nekem, mert tudom, hogy az ilyen havasokon alig él más állat oly nagy számban, mint a Car- dui és az ÜUrticae. Török Arthur. XXIII. Mult évi augusztusban Horvátországban jártam s Mryla Vo- dicén, Lokve mellett, az Ogulin-Fiumei vasútvonal mentén 2—6-ig, Portorében pedig 7—28-ig tartózkodtam. Mindkét helyen feltünt a Pyrameis cardui gyakori volta. Az előbbi helyen először voltam s így nem tudhatom, más években mennyi volt, de Portoréról mond- hatom, hogy a pillangó itt tavaly sokkalta nagyobb számban lépett fel, mint egyébkor, de tömeges vándorlásnak nyomát sem láttam. I Koca György. XXIV. Az eddig közölt megfigyelések kiegészítéseül felemlítem, hogy Budapesten 1903. augusztus végén is észlelték a pillangó vándor- lását. Ugyanis közvetett értesülés szerint Jámbory Kálmán lepkész megfigyelte, hogy a mondott időben három napon át vonult sok ezernyi csapatokban a Sashegyen a Farkasvölgy irányában, vagyis északnyugat felé. A lepkék alacsonyan s igen gyorsan száll- tak, anélkül hogy letelepedtek volna. Más budapesti megfigyelést Maros Imre tanárjelölt közölt Jablonowski József értesítése szerint az Állami Rovartan Állomással a következőkben: ,Budán lakom a Várfok-utczában és 1903. julius 10—283-ig naponkint dolgom volt a budai paeda- 62 Martínyi Ödön, Török Arthur, Koca György, A. Aigner Lajos. gogiumban. A legrövidebb útat választva, mindig a Vérmezőn mentem keresztül. Már első nap feltünt előttem, hogy a Pyrameis cardui keresztezi útamat. Körülbelül egy méter magasságban röpült s oly gyorsan, mintha valami láthatatlan ellenség üldözte volna.. A várhegy felől jöttek és a budai hegyek felé, tehát kelet-észak- keletről nyugat-délnyugatra vonultak." Ugyancsak az Állami Rovartani Állomáshoz küldte Dr. Kö n- tzey Gerő orvos Zágonról (Háromszékmegye) a következő tudó- sítást: , A fentírt községben, még pedig egész hosszán keresztül (körülbelül 5 km.) 1903. julius 6-a és 10-e között a bogáncslepke óriási számú csapatos vonulását észleltem. Az állatok szédítő gyorsasággal északkeletről délnyugatra röpültek." Ettől eltérő, vagyis északi irányt követett az a carduíi-vonu- lás, melyet Györke Lajos figyelt meg 1888-ban Fogaras vidékén. , E lepke — úgymond a megfigyelő — általában sebes röptű, de vándorlásában valójában feltünő volt az akadályt nem smerő szorgos vonulás. A szemlélőre valami ellenségtől űzött, futó. hadsereg hatását tette; pihenni ezer közül alig szállt le egy vala- mely feltünőbb virágra, s egy pár pillanat mulva az is tova szállt. Legnagyobb velt számuk május 20-ától négy napig, a déli órák- ban, jóllehet a vándorlás délelőtti 9 órától majdnem estig tartott. Később mind kevesebben, kevesebben jelentkeztek, s vonulási irányuk sem volt már oly határozott. A legsűrűbb . vonuláskor 40 m. hosszú kertben 5 percz alatt százat olvastam meg. Nem röpültek magasan, úgy, hogy lepkehálóval jól elérhettem őket. Igen vigyázók voltak; ha valamely vonúló csoport felé közeledtem, rögtön irányt változtattak, kikerültek. Érdekes az is, hogy vala- mennyi elfogott példány hím. A röpülők, a mennyire megitélhettem, kisebbek voltak a közönségesen előforduló hímeknél. A legtöbbnek szárnya szakadozott, foszladozott, a pikkelyzet hiányos. A röpülők sem tüntek ki eredeti színpompájukban ; szürkéseknek tetszettek, a mi nagyobb távolságrói való jövetelök mellett bizonyít. A lepkék vándorlásának okát már többen fejtegették s legvalószínűbbnek a táplálék hiányát találták. Lehet, hogy ez esetben is a táplálékhiány kényszerítette őket a vándorlásra, minthogy a vándorlást megelő- zőleg és folyama alatt tartós száraz időjárás volt." !) A megszállott tartományokban, nevezetesen Herczegovinában. 1903. juliusban Dr. Rebel H. bécsi lelkész figyelt meg ily cardui- vonulást. Már julius 15—18. között a boszniai Treskaviczán 1 Természettud. Közlöny XX. 1889. 482. l. Különfélék 63 (1700 m.) feltünt neki a lepke gyakori volta, de vonulást csak az 1120 m. magasságban levő Obrnje katonai őrháznál észlelt. A lep- kék megállapodás nélkül igen sebesen szálltak nyugat-délnyugati irányban, még pedig perczenkint 60 darab, 4—5 méter távolságban egymástól. Az elég erős szél délkeletről jött, a lepkék e szerint csaknem derékszögben szelték át a szél irányát. A példányok egé- szen frissek, a kifogottak mind nőstények voltak.1) Északi tájakon, nevezetesen a Keleti-tenger partjain és Angol- országban szintén észlelték a cardui tömeges felléptét. Kurlandban azt tapasztalta Slevogt B., hogy a lepke ott minden 6—8. évben jelentkezik nagyobb csapatokban ; ily 4—6 napig tartó vonulást az 1882., 1889, 1895. évek julius havában figyelt meg, úgyszintén 1903-ban, mindannyiszor többnyire nőstények voltak, melyek keleti irányban szálltak." Angolországban csak 1903. szeptemberben mutatkozott a pillangó s egyúttal a Plusia gamma bagolypille és Nemophila noctuella molypille tömeges zöpülését is észlelték. A megfigyelő, Adkin R. megállapította, hogy ez a jelenség össze- függésben áll a szél áramával, melyet azok a vándorló hajlamukról ismeretes fajok felhasználtak. Szeptember 13-én ugyanis keleti szél kezdett fújni és 3 nappal utóbb jelentkezett az első P. cardui, mely ettől fogva mind gyakoribbá vált. ") A vándorlás okát s egyéb körülményeit legközelebb behatób- ban fogom tárgyalni. A. Aigner Lajos. különfélék. A könyvek rovar-ellenségei. Párisban 1902-ben pályadíjat tűz- tek ki a könyvtáraka: s általában a könyveket s azok bekötését rongáló rovarokról irt munkára. A díjazott müvek egyike C. H a u- chert-től legközelebb jelent meg. Összesen 67 idetartozó rovar- fajt sorol fel, a melyek 7 családhoz tartoznak. A termitákon kívül, melyek Európára nézve nem jönnek tekintetbe, a trópusokban azonban fölötte kártékonyak, a bogarak és Orihopterák közül kerülnek ki a könyvtárak leggonoszabb ellenségei. A legveszedel- mesebbek a bogarak, melyek a felsorolt: fajok felénél többet szol- 1) Verhandl. d. zool.-bot. Ges. Wien 19053. p. 571. 1) Societas Entomologica XVIII. 1903. p. 100. 1) Ent. Month. Magasin 1903. p. 281. 54 Kiilöufélék. gáltatják. Első sorban említendők az Anobiidák s ezek élén a tel- hetetlen Anobium panmiceum. Francziaországban 10 efféle kártétel- nél 9 esetben ő a gonosztevő ; irtására legjobb a széngéneggel való füstölgetés A könyvállványokban és bekötésekben az ÁAno- biákon kívül nem ritkán fejlődnek ki Ptinidák is, de találhatók Apatidák, Leptidák, Caeculidák, Trogositidák és némely Tenebrio- nidák i5. Az Anobium pamiceum-on kívül leggyakoribbak e nem- nek különféle más fajai, valamint Lasioderma. A könyvek ben- sejében fejlődnek ki, vagyis azokban rakják le petéiket az Ano- biidák és Ptinidákon kívül a Dermestidák is. Petézésre ezek leg- inkább a bekötésre használt zsineget keresik fel. Hozzájuk csatla- koznak a molypillék. Inkább a papirt és enyvet kedvelik a 7hysa- nurák, Poduridák és Psocidák, melyek szintén benn a könyvekben fejlődnek ki. A csiriz liszttartalmát keresik a Lebismák, Lepidocyr- ták és Seriák. Ez irtására elegendő, ha a nedves helyiségek söté- tebb zugait gyakrabban bekenjük vagy befecskendezzük szénsavas só erősebb (35"10) oldatával. A csótánok kedvelik a papírt, kivált ha nyirkos, szükség esetén azonban meg nem vetik a bőrt s a be- kötés egyéb alkatrészeit sem. Északi Franczisországban, valamint Németországban, sőt minálunk sem igen gyakoriak a könyvtárak kártevői s alig akadunk másra, mint Amobium- és Lepismá-ra ; de minél tovább megyünk délnek, annál gyakoribbak a kárté- kony fajok. Madarak gyomortartalmát vizsgálta újabban Newstead R. (Gardeners Chronicle 1901. 197.), még pedig félreeső, elhagyatott gyümölcskertben, melyben a madarak bizonyára természetes táp- , lálékuk után éltek; 11 fajban találta a következő állatok vagy azok részeit, úgymint: az éneklő-rigó, 7urdus musicus (Microle- pidopterák és legyek álczái, Otiorrhynchus- Sitones-fajok, hangyák, egy Helicida, drótférgek); a fekete-rigó, 7urdus merula (bogarak, fülbemászó, hangyák, egy Noctua hernyó, egy földi dongó); a szürke légykapó, Muscicata griseola (dongó, darazsak, lchneumo- nidák, Lucilia sp. ; gyakran látta a madarat röpülő lepkéket űzni, de a mikor elfoghatta volna, mindannyiszor meghökkölt és hagyta tovább szállni a lepkét); a közönséges barát czinege, Parus palus- tris (csak a Carduus palustris magvai) ; a küllő, Sitta caesia (fülbe- mászók, apró bogarak, leveli poloska) ; a zöld harkály, Picus virt- dis (fülbemászók, főleg hangyák, s egyéb rovarok, melyek fahéjon találhatók) ; a tengelicze, Carduelis elegans (csak bogáncsmagvak,) ; a pirók, Pyrrhula europaea (csak bodza- és szedermagvak); a tövisszúró gébics, Lanmius collurio (földi dongók, Necrophorus-fajok) ; Különfélék. 60 a vetési varjúk, Corvus frugilegus (ganéjbogarak és méhek); a fülesbagoly, Asio otus (vakond, cziczkány, mezei egér, rigó és 25" o Geotrupes-fajok, valamini fű). Megjegyzendő, hogy a szerző a fülbemászót (Forficula auricularia) egyik legkártékonyabb rovar- nak tartja. Az Ornithoptera Goliatih Obth. nevű gyönyörű pillangóról felemlíti Pagenstecher (Nassau. Nat. Ver.), hogy eddig 6 hím és 3 nőstény ismeretes s ezek ötféle nevet kaptak. Legelőször Oberthür írta le nőstény után, mint az O. aruana válfaját, var. Goliath; Rotschild pedig a J7Zroides Priamus Poseidon eltérésének tekintette, majd Röber írta le a hímet új faj gyanánt, 0. Schoenbergi név alatt, de egyúttal tartalékul az 0O. supremus nevet is adta neki, mivel akkoriban Pagenstecher és Stau- dinger közt még eldöntetlen prioritási vita folyt egyidőben el- nevezett lepkefaj fölött (Orn. Schoenbergi Pag. — Schoenbergia Daraddasedsstg) : "később " ETorwá th" és" Molcs áry a "BITÓ által copulában talált párt Orn. Elisabethae Reginae néven írták le, végül pedig Grose-Smith a Goliath-nak kissé eltérő pél- dányát Zitan-nak nevezte el. Hesperia Mialvae ab. Zagrabiensis név alatt Grund Ar- noszt, szinházi rendező Zágrábban új fajeltérést írt le (Entom. Zeitg. Guben XVII. 1903. 49. 1.) melyet Zágráb környékén, Ze- lengajon fogott 1902. aug. 9-én. A törzsalaktól az új aberratió annyiban tér el, hogy felső szárnyán a külső szegély felé levő fehér foltok egybefolynak és ugyanoly irányú sávot képeznek, az alsó szárny megfelelő fehér pontjai egészen hiányoznak és a fehér rojt csak alig tarkázott feketével. Alkalmazkodó rovarok. A kis Antillákonijárt Doflein mün- cheni tanár a többi közt megemlíti, hogy a bozótban, mely a száraz partvidéken és a szavannákban nő, számos sáskafaj éli, mely azáltal válik érdekessé, hogy a talaj színezéséhez alkalmaz- kodik. Zöld faj mindig a zöld helyeket, barna faj a szárazakat keresi fel. Szerző szerint azonban a színezés a környékhez való alkalmazkodás értelmében nem keletkezett kiválogatólás vagy a környék befolyása útján, hanem azt hiszi, hogy szerzett tulajdon- ságuk az az ösztön, hogy az alkalmas helyeket keresik fel. A zöld sáska mindig nagy sietséggel halad át száraz helyen, míg zöld menedékét el nem érte, ott azonban teljes nyugalommal vesz- tegel, , még pedig nem abban a tudatban, hogy biztonságban van, hanem egyszerűen az ösztön kényszere alatt." 66 Irodalom. Irodalom. Sreit, Joseph, Zwei neue Kaáferarten aus dem mittel- europaischen Faunengebiete. (Münch. Koleopt. Zeitschr. II., 1904. p. 23—29.) Egy olasz fajon kívül (Laihrobium Wingelmiülleri) a her- czegovinai Vian-hegység egyik közelebbről meg nem jelölt barlang- jából leírja a szerző a Trechus (Anophthalmus) vranensis-t mely az A. Eurydice Sclifaut. és kReittert Mill. rokonságába tartozik. Csiki Ernő. ize Müller, Dr. Josef, Zwei neue Höhlensilphiden von der ; Balkanhalbinsel. (Münch. Koleopt. Zeitschr. II. 1904. p. 38—42.) Két új faj leírása, az egyik (Antroherpon Kraussi) a her- czegovinai Nevesinje melletti, a másik (Bathyscia serbica) a szer- biai Csacsak (Tschatschak) melletti barlangból származik. Az eddig leírt 83 Antroherpon-faj meghatározására a szerző új kulcsot állh- tott össze. Csiki Ernő. hasi Enylisceh Károly lovag, Adatok a Magas-Tátra entomologiájához. (A magy. Kárpátegyes. Évkönyve XXX. 1903. pag. 79—100. Az Évkönyv német kiadásában is.) Szerző, a ki ismert tourista, a. Magas-Tátra legmagasabb csúcsain is gyűjtött lepkét, melyek jegyzékét itt közli. A felsorolt 290 faj közt van nehány igen érdekes alak, a jegyzék azonban alapos revizióra szorul. Legközelebb visszatérünk rá. A. Aigner Lajos. A körtetának egy különös ellenségéről, (Janus compressus Fb.) Írta Jablonowski József. JE A föntebbi czím talán nem egészen helyes, mert jobb volna, ha azt. írnám, hogy egy kis hibaigazítás, még pedig a magam hibájának, tévedésének helyreigazítása; de hadd maradjon így, mert másrészt való, hogy csakugyan egy különös ellenségről van szó. Kis füzetemben, mely ,a gyümölcsfák s a szőlő főbb kár- tevő rovarai"-ról szól, belecsúszott egy kis hiba. A 11. czikkely (81. 1.) a hajtástörő eszelényről szól s e rovar kártevését saját- kezűleg készitett rajzzal is igyekeztem ett érthetővé tenni. E kis czikkely elejétől végig helyes, és közvetetlenül szerzett megfigyelé- sen alapszik s csak egy sarkhibában szenved, hogy t. i. mind az, a mit ott mondtam, nem az ágtörő eszelényre (Rhynuchites coeruleus Deg. — conicus III.) vonatkozik. A kártételt, mint említettem, személyesen figyeltem meg, még pedig 1901-ben a Szt..-Margitszigeten az ottani kertészet körtefáin. Minthogy akkortájban a főkertészszel MagyarGyörgygyelés főbb embereivel még nem igen voltam közelebbi ismeretségben, tiszteletben tartottam azt a szigeti törvényt, hogy a fák és bokrok- hoz hozzányúlni nem szabad s így be kellett érnem azzal, a mit jó szememmel az útról és a fejem felett olykor 1—-2 méternyi magasságban is megfigyelhettem. A dolog igen érdekelt. A körte- fáknak legtöbbje erősen kihajtott s mert az idő május végéhez közeledett, a lombozat már jól kifejlődött s egészséges volt, — kivéve nehány paizstetves fát, mely ugyancsak benne nyögött a sárgaságban. E pompás fákon feltünt igen sok idei hajtás, a mely- nek hegye lekonyult, hervadt, sőt már száradozott is. E hervadt, száraz ághegyek 1—2 cm hosszúak voltak. A bajt a mennyire azt így nagyjából megállapíthattam, a hajtástörő eszelénynek tulaj- donítottam. S mert ez volt az első kártétele, melyet a természetben láttam, egy megtámadott hajtását, a mely véletlenül közel esett hozzám, lerajzoltam s képét azután fel is használtam az előbb említett füzetben. ,Rovartani Lapokc, 1904. április hó. 68 Jablonowski József. Pár nappal utóbb másodszór is megfordultam a szigeten, még pedig a néhai Nitsche Hinrich tharandi tanár társaságában, a ki akkor tájban Budapesten átutazott. Ez a kártétel ő előtte is újság volt, mert mint mondta, ő sem látta még eddig a hajtástörő eszelény iellemző kártételét. Azután eltelt az esztendő ; noha a szigeten gyakran megfordultam, nem értem reá, hogy a körtefákat to- vábbra is figyeljem. Midőn pedig 1902. tavaszán, me- gint május végén, e fákat ismét vé- gig néztem, arra a tapasztalatra kel- lett jutnom, hogy az 1901. évi baj jóval jelentékenyebb mértékben mu- tatkozik. Minthogy Magyar György kir. herczegi főkertész most készségesen megengedte, hogy e kártételt közelebbről is megvizsgál- jam, csakhamar beláttam, hogy eddig ugyancsak nagy tévedésben voltam. A levágott egy-két hajtásban már jókora nagy lárvát találtam, a mely minden lehetett, csak Curculionida- lárva nem. Mikor egy két lárvát ki- szedtem, feltünt, hogy szakasztott olyan módon viselkednek, mint a szalmadarázsnak (Cebhus pygmaeus L.) a buzaszárból kifejtett lárvái, azaz mind §-betű alakjára görbültek, sőt ESEL Ve hágy öbbitvá egyéb külsejök is e date KEB lár- látható. váira emlékeztetett. Ez bizony nem hosszúfejű bogár (Curculio) lárvája. Rövid idő mulva kitünt, hogy csakugyan darázs. Pásztor István tiszviselő társam, a kí látta szt.-margitszigeti gyűjtésemet, csakhamar figyelmeztetett Kaltenbach egyik rövid adatára!, a ki a fön- nebb említett kárt a Cephus compressus Fb.-nak tulajdonítja és hivatkozik Goureau ezredesnek egy 1858. évi közleményére, a melyben e rovar életmódját leírta). Gourea u dolgozatának olva- A hajtástörő darázstól körülfurkált körtehajtás : A-aál természetes nagy- 1 Kaltenbach, I. H.: Die Pfanzenfeinde. Stuttgart. 1874. 260 old. 1) Annales de la Société Entomol. de Franc. 1858. Bull 231. old. A körtefának egy különös ellenségéről. 69 sása után meggyőződtem, hogy csakugyan Cephida-darázsról van szó; s láttam azt is, hogy nemcsak én voltam az első, a ki e kárt futólagos megtekintés al:pján kíynchites-bogárnak tulajdonítottam : úgyanezt tette előttem Nördlinger igés Géhin is. Goureau ezredcs, midőn 1861-ben kiadta kártékony rova- rokról szóló legterjedelmesebb dolgozatát, bővebben foglalkozott az itt említett rovarral.") Az ő adatait átvette azután André is, a ki a hártyaszárnyú-rovarck sorozatos munkájában e rovart Phyl- loccus compressus Fb. néven ismerteti.?) Azóta — egyet kivéve — nem igen találok adatot e rovarra. Hazai előfordulásáról megemlékszik ugyan ,A magyar bi- rodalom állatvilága-nak a hártyaszárnyúakat összefoglaló része s ut Janus compressus Fb. néven találkozunk vele; ez is egyetlen egy példányban Budapest környékéről került.) E kitérés után hadd térjek vissza ahhoz, a mit e sorok ele- jén említettem, t. 1. a saját tévedésemhez, a melyet ezennel jóvá akarok tenni. A mit az idézett füzetben az ágtörő eszelényről mondtam, az — hogy a Fauwná-ban használt névvel éljek én is — a Janus compressus Fb.-ra vonatkozik. Minihogy azonban ez a füzet igen szűkre volt szabva, e kártételről ott igen keveset mondhattam. A mit tehat"retk nem tehettem, azt most itt , teszem, még pedig annyival is inkább, mert Goureau adata is meglehetősen rövid és hézagos s azután egy újabbi német közlemény, melynek csak most nem régen jutottam a nyomára, sok és ugyancsak téves dol- got mond e rovar életmódjáról is, és kártételéről is. Legelébb is jőjjünk tisztába e rovar nevével. A rendszertani neve tisztában van. Láttuk, hogy eredeti nemzetségi neve!) Cephus volt s láttuk, hogy a Cephus-nemzetség az odasarolt fajoknak újabb cso- portosítása folytán a Fabri ti u s-tól compresszus-nak. elnevezett faj legutoljára a Janus nembe került. Ez ellen nincs: kifogásunk. A mi magyar nevét illeti, az eddig nincs meg. Lüstner dr. meg- lehetősen furcsa nevet ád e darázsnak, midőn azt németül die zusammengedriückie Halmblattwespe-nek nevezi. E névben nem- csak az a hiba, hogy igen hosszú, hanem az ís, hogy emlegeti a szalmaszálat (Halm) is, meg a levelet (Blatt) is, holott magának 2) Goureau. Ch.: Les Insectes nuisibles etc. Auxerre 1361. 62. old. 3) André, Ed: Species des Hymenoptéres. Bearne 1874. I k. 523—525. o. 1 A Magy. Birodalom állatvilága. Budapest, 190C. Ordo Hymeneptera. 27. o. 1 Ezt s egyéb kifejezéseket (pete helyett tojás stb.) és a stiláris sajátságo- kat szerző határozott kivánatára meghagytuk, habár nem helyeseljük is. Szerk. 70 jablonowski József. a Janus compressus-nak sem az egyikhez, sem a másikhoz semmi köze sincs, tehát e név csakugyan lucus a non lucendo. Ha figyelembe veszszük e rovar életmódját, és gyakorlati szem- pontból kertészeti jelentőségét, legczélszerübb, ha azt hajtás- hervasztó darázs-nak nevezzük el. A hajtáshervasztás olyan jelen- ség e rovar életében, a mely különösen szembeszökö. Kinálkoznék ugyan a hajtásszárvítás is, de ezt már nemcsak a darázs s más rovar okozhatja, hanem eredhet az élősködő gombáktól is. A megtámadott hajtás nemcsak egyik napról a másikig tart, tehát míg a nap jól meg nem süti, hanem mint alább megiátjuk, eltarihat hosszabb ideíg, s azért már ez oknál fogva 15 megmaradok a haj- táshervasztó jelző, mint a fajt meghatározó név mellett. A hajtáshervasztó darázs május elején rajzik. Noha 1901 óta kisérem figyelemmel ezt a rovart, még soha sem sikerült rajta kapnom, hogy a szabadban pontosan mikor jelenik meg s mikor fertőzi meg a hajtásokat. Annyi bizonyos, hogy május közepe tá- ján és e hó vége felé már hervadoznak a hajtáshegyek s bennök van már e rovar tojása. Ilyenkor az az évi hajtásnak leghegyső része körülbelüi 3—5 cm.-nyi hosszúságban lefelé csüng; a leghegyső és fejletlen levélkék megfeketedtek, összezsugorodtak, de még nem szárazak és a hajtás hegyének az a része, mely még zöld és még nem fásodott meg, e levélkékkel egyetemben lefelé konyul. E száradó hajtáshegyekre . könnyen reá lehet akadni, mert nem- csak hogy külsejök, tehát hervadó és: lekonyuló voltuk kirivó, ha- nem azért is, mert az ilyen megtámadott hajtáshegy szép számban akad: a sorban álló fák majdnem mindegyikén akad hol több hol kevesebb. Alig emlékszem, hogy láttam volna körtefát, a me- lyen e baj nem mutatkozott volna. És csak is a körtefán látni; más gyümölcs- vagy egyéb lombosfán nem láttam. Ha az ilyen lekonyuló hajtást azután közelebbről megvizsgál- juk, fel fog tünni, hogy az a megfásodott, de azért már az ez évi nővésű részén, a hajtás hegyétől mérve mintegy 6—7 cm-nyi távolságban, nemcsak szemmel láthatólag megvastagodott, hanem csavarodó vonalban köröskörül is van furkálva. (Lásd a képet.) E csavarodó vonal felülről kezdődik és legtöbbször balról jobbra halad lefelé, s egyszer, vagy két- és félszer éri körül a hajtást. Némely esetben e vonal nincs megszakítva, olykor azonban két és három szakaszra darabolódik fel. (A képen e vonal rajza, melyet annak idején csak emlékezetből készítettem, tehát annyiban hibás, a mennyiben az nem jobbról, hanem fordított irányban csavarodik.) A felső és alsó csavarodás fordulója olykor csak 8—10, máskor A körtefának egy különös ellenségéről. TÁ meg 20—22 mm-nyi távolságban van egymástól, kivált ha a vonal több részre szakadt. Ilyenkor gyakori dolog, hogy a megszakított vonalnak egyik-másik kisebb szakasza jobbról balra halad, noha láttam egy-két olyan hajtást is, a hol e csavarodás egészen olyan mint ez az utóbbi kivételes rész. Ez azonban ritka eset. A csava- rodó vonal egyes furkálásokból áll. E furkálások körülbelül egy- egy mm. távolságban vannak egymástól s a nösténydarázstól erednek, a melynek tojó csöve csak úgy fel van szerelve fürészelő, hasító szerszámmal, mint akár a szalmadarázs (Cephus pygmaens L.) vagy akár a többi távolabbi rokonai, a fadarazsak(Sirex-ek). Minden egyes furakodás körül a hajtás fölszíne felduzzad, felpúposodik egy keveset s innen van, hogy a hajtás e része a csavarodó vonal mentén megvastagodottnak látszik. : A köröskörül érő vonal mintegy 15—17 furkálásból áll; de van olyanis, a mely ennél több, vagy kevesebből áll. Ha az egyes furkálásokat egyenkínt vizsgáljuk, kitünik. hogy ezek nemcsak nem egyszerű furkálások, hanem valóságos mesterfogásai a darázsnak. E furkálások, hogy megtartsam ezt a nevet, nem egyszerű meg- sérülései a hajtás bőrének s áttörései az utána következő szövet- rétegnek, hogy a darázs ezen az úlon a hajtás beléhez férhessen. Hiszen a sérülések nemis hatolnak a bélig, hanem esak abban a rétegben maradnak meg, a mely az újonnan növekedő edénynyalá- bokig terjed. Azután az egyes furkálások nem érik a hajtás hosz- szúsági tengelyét derékszög alatt, hogy egyenesen a bele irányában haladjanak. A darázs igen nagy mester e tekintetben. Ő nem bántja a hajtás belét, hanem támadását csak az edénynyalábok, a hajtást tápláló és növesztő edények ellen intézi akként, hogy azokat fürészelő szervével oldalról megközelíti s azután kilikasztja. Ha a kifurkált hajtásrészből keresztmetszetet készítünk, ez köralakú lesz. E kör középső részét a tág bél foglalja el; a kör szélén látható az edénynyalábok gyűrűje, melyben az egyes nyalá- bok a hajtás fejlődöttségéhez képest vagy még külön-külön állanak, vagy már összeértek s a hajtas már szilárdulni, keményedni és fásulni kezd; e nyalábgyűrűn kívül esik azután a kéregrésze. A darázs ezt a kéregrészt oldalról, tehát az átmetszet érintője irányában töri át s ugyanilyen irányban haladva, kilikasztja, mint- egy megfíúrja azután az edénynyalábokat is. E fogásával elér tehát, kogy a megsérült edénynyalábokban a nedvesség áramlása megszakad. S minthogy a hajtása felső, tehát a sérülés fölötti része, ennek következtében az alsó részből sem a szükséges vizet, sem a szükséges táplálékot nem kapja meg, hogy az első sorban a 72 A. Aigner Lajos. levelek útján elpárologtatott vizet kipótolhasa, ezért e likasztás első következménye az lesz, hogy a hajtás legelső és legfejletlenebb levélkéi, duzzadságukat, merevségüket és szilárdságukat elvesztik, ellankadnak és nehány percz mulva látszik rajtuk már a hervadás nyoma is. AZ öregebb levelek annál hosszabb ideig maradnak meg teljes üdeségükben, mennél közelebb esnek a sérülés helyéhez és mennél öregebbek, de azért egy-két óra mulva ellankadnaxk ezek is. Miközben a darázs ezt a furkáló munkáját folytatja, felhasz- nálja az egyik-másik sebet arra is, hogy abba tojását helyezze el. Egy-egy hajtáshelyen csak egy tojást találok. S ez érthető is, mert ha figyelembe vesszzük a lárvának alább ismertetett életmódját, egy hajtásban nem is élhet meg egy lárvánál több. A hernyók táplálkozásak ie ők AMAZT ILOTOS- HŰL A hernyónak folytonos növekvése időnkint sajátos proces- sust idéz elő, a vedlést. Mindenek előtt feltünik a vedlés számának változása a küfönféle fajok szerint. Míg a legtöbb hernyó 3—65- szor vedlik, addig bizonyos Microlepidopterák csak 1—2-szer vetik le bőrüket. Minthogy a kevés vedlés mellett fejlődő her- nyók többnyire igen apró fajbeliek, legelőször is arra lehetne gondolni, hogy csekély terjedelmük az epidermis többször lehán- tását fölölegessé teszi. Ámde itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy viszont más hernyók (pl. az Eupithecia nembeliek), a melyek csak kevéssel vagy épen nem testesebbek, épen annyiszor vedlenek mint a legnagyobb ismert hernyók. Megfontolandó azonban, hogy e kevés vedlésű bernyók a levelek két epidermise közt élnek s ezen életmódjuknál fogva nyulékonyabb bőrrel kell bírniok, a mely azonkívül sokkal inkább kitágitható mint oly fajoknál, melyek epi- dermise, szabad életüknél fogva egyszersmind a pánczélt is pótolja. S ugyan így a legtöbb vedléssel nem épen a legterjedelmesebb hernyó-fajoknál találkozunk, hanem a sokat evőknél és gyorsan fejlődőknél (pl. az Arctiáknál) és az időt tekintve, föleg fiatal koruk- ban. Oly fajoknál azonban, melyeknél a nőstény hernyó csaknem kétakkora lesz, mint a hírnnemű, ott az előbbi egygyel több ved- A hernyók táplálkozása. 13 lésen esik át, mint az utóbbi, így pl. az Ocneria dispar, Orgyia antigua. : A vedlés azonban színbeli változásokkal is jár, melyekre nézve azt a theoriát állították fel, illetve alkalmazták, mely szerint a her- nyók egyik része védő vagy ovó színezettel bír, azaz melynél fogva ellenségeire nézve kevésbbé válik szembetünővé, más részük pedig daczoló színt visel, melylyel ellenségeit mintegy kihívja, de egyúttal figyelmessé is teszi arra (a mi bizonyításra még nagyon rászorul), hogy testük oly anyaggal bír, amely réjuk (pl. a madarakra) nézve ártalmas. Ehhez képest ennek a tannak hívei a vedlési színválto- zást azzal magyarázzák, hogy sok esetben a fiatal hernyó védő- színnel bír, és csak később ölti fel a daczolószínt (Deilephila Euphor- biae) vagy viszont (Saturnia pavonia). Ebben a tekintetben némely fajnak egyedei nem viselkednek mindig egyformán ; így pl. a Det- lephila elpenor egyes hernyója az utolsó vedlésnél zöld, színt ölt, holott a iegtöbb barna marad végig, viszont a Mamestra bpersica- riae hernyójának többsége a zöld védszin mellett marad és csak egyese válik barnávaá; a Notodonta tremula hernyói pedig rend- szertelenül össze-vissza változnak és hol zöld szín védpalástjába burkolódzanak, hol a barna szín dacz vértjét öltik magukra, vagy mindvégig megmaradnak vagy az egyik vagy a másik mellett, s azzal az egész tant mintegy kigúnyolni látszanak. A vedlés alkalmával azonban gyakian a test alakja is változik ; pl. az Aglia tanu fiatal hernyójának öt hosszú kettős tüskéje vas melyek minden vedlésnél rövidülnek s a kifejlett hernyón teljesen eltünnek. Az ily jelenségek a tropusokban sokkal gyakoribbak. A vedlésben, mind szabadban mind fogságban, számos hernyó pusztul el. Első hátrányos befolyásként felemlítendő, hogy az olykor napokig tartó táplálkozási szünet a növekvést megakasztja. Továbbá kénytelen a hernyó természetes állását felhagyni ; tehetetlenné válik, aem bir ez menekülm, se vádelzmi, és midőm á69 IDŐTŐL IBV oly puha s oly érzékeny, hogy szőrei, tüskéi vagy egyéb védő eszközei egyelőre hatástalanokká válnak. Számos hernyó azonban vedlésközben elpusztul, a nélkül, hogy észrevennénk valami külső okot. Ezt nagyobb selyemtenyész- dékben sok ízben tapasztalták. Ebből arra lehet következtetni, hogy azon szervek :s, melyek a vedlés processusában közvetlenül részt nem vesznek, ilyenkor rendkívül érzékenyek s az infectióra hajlandók. Azoknál a hernyóknál, melyek nagyobb tüskéket s egyéb ki- növéseket viselnek, nagy a veszély, hogy azokban csonkulást 74 A. Aigner Lajos. szenvednek, mivel azoknak a régi bőrből való kiszabadítása nagy nehézséggel jár, a mi azonban a lepkére hátrányos befolyással nem szokott lenni, mivei a megcsonkított szervek az átalakulásnál amúgy is elesnek, sőt még hiányzó lábak sem tesznek a lepkében kárt, mint azt Stauropus fagi mutatja, melynek hernyójáról téves az, hogy egymás lábát rágná le: a hiányt a vedlés okozza. Nem számítva a zúzódásokat, melyeknek a frissen vedlett hernyó ki van téve, nem ritkán az által is éri baj, hogy régi bőrét nem bírja kellően szétrepeszteni. Ha ugyanis a vedlőfélben levő hernyó háta valami zsiros vagy ragadós anyaghoz pl. virágok mézéhez, számos nővény szárának nedvéhez stb. ér, akkor a bőr az illető helyen oly szívóssá lesz, hogy a hernyó képtelen azt saját testének légbeszívás folytán történő kitágítása által szétre- peszteni s ennek folytán elpusztul. A hernyó nagyságával gyakran nem áll arányban a belőle kifejlődö báb és lepke. A Saturnidák és számos Sphingida az el- bábozódásnál terjedelmükben tetemesen csökennek, holott mások, mint a Vanessa s egyéb nappali lepkéknél a csökkenés igen csekély. Nagy hernyókként, melyek aránylag kis lepkéknek adnak életet, megemlítendők a Bombyxz, Lasiocampa, Calocampa és Ásteros- copus nemnek kivált hímnemű hernyói. A 30 deczigrammnál is súlyosabb selyemhernyó lepkéje a kikelés után csak 16, és a petézés után csak 6 deczigrammot nyom. Nagysága által különösen nehány ausztráliai Heterocerának hernyója tünik ki, mint pl. a Chalepteryx collesié, mely 17 cm. és a Zelotypiáé, mely még ennél is hosszabbra nő. A lepkék közül isa legnagyobbakat atropusokban találták : 7hysania Agrippina ki- terjesztve 25 cm, az Attacus Atlas pedig, melynek szárnyai azon- han tetemes szélességűek 20 cm. Hasonló nagyságot ér el némely Ornithoptera-faj nősténye s azután következnek a Cossidák, Hepi- alidák, Sphingidák és Saturnidáx. Más sorozathoz jutunk, ha nem a kifeszített szárnyak szélességét, hanem a test vastagságát és súlyát tekintjük ; ekkor az Ornithopterák és Hepialidák egészen hátérbe szorulnak s az első helyet a Sphingidák és Cossidák foglalják el. 15 Növényevő Carabidák. Írta Lósy József. Az apró futóbogarakról, az , Isten bogárkái"-ról azt a jó véle- ményt tápláljuk szívünkben, hogy ragadozó életmódjuk miatt hasz- nos állatok. Különös kivételt alkot a gabonafutrinka az ő elütő életmódjával. Álczájának a gabona szárán, bogarának a szemen való kártevése szembetünően mutatja azt a módot, hogyan válha- tik károssá a húsevő futóbogár. A keményebb rágnivalóra szokott rovar, kemény növénybe — magba — harap, a lágyabb száj- szervvel bíró álcza, az emészthetlen cellulosét: a rostot meghagyva kiszürcsöli a puha levélhús nedvét. Az Amara-fajokat tobbször látták a réti füvek virágán pusztítani és valószínű, hogy a réti füvek magtermését őszszel alaposan megapasztják a Zabrussal rokon Harpalus- és Ophonus-fajok. A gyarló füvekre ügyet kevesen vetnek és így a megfigyelés szolgáltatta tapasztalattal feltevésemet támo- gami nem tudom. De hogy ennek így kell lennie, azt némely faj- nak különös megtévedései feltételezhetővé teszik. Az 1902. év junius 21-én, Torda mellől, Harasztosról azt az értesítést vettük, hogy egy 30 holdas árpatábla egy harmadát tönkre tette egy futó- bogar, melyet a beküldött két példány után Harpalus complanatus . Dej. fajnak talaltam. Az esetről azonban, noha kimerítő magyará- zatot kértem, ennek elmaradása miatt többet nem mondhatok. Idézem Elekes Árpád gazdatiszt szavait, melyeket a , Gazda- sági Lapok" szerkesztőjéhez intézett. , Egy 30 holdas árpatáblának egy harmadát teljesen tönkre tette, azaz kivágta (valószínűleg : kirágta) az ide mellékelt futoncz." A . Harpalns complanatus Dej. — bárhogyan állott a dolog — gyanu alá került és valószínűleg nem ártatlanul. Webster F. M. a Kanadában élő Carabidákra vonatkozólag efféle adatai között a Harpalus caliginosus-ról írja, hogy 1899-ben és a rákövetkező évben az eper termését tette tönkre s úgy. hogy (armagot " szedegette "ki "belőle s Grose theó 1863-ban megfigyelte, hogy a rét füvének magját pusztította. Ugyancsak ez tett kárt a Panicum crus galli-kölesben, a mi utóbb említendő új adatunk meliett figyelmet érdemel. Glover 4. lle lkesa sie. "Wo és Ch tte md en iR S EESKOSZSZEIENÉSZE DUSMŰS GNI hóban az Ambrosia artemisiaefolia termésében látták garázdál- kodni. Ugyanarra a növényre a Harpalus pennsylvanicus is rákap. A Poa pratensis éretlen magját az Amisodactylus Sericeus pusz- títja ott túl a tengeren. 76 Lósy József. A A Harpalusoknál érdekes, hogy rendesen őszszel fanyalodnak növénytáplálékra. Webster szerint csak akkor, ha állati nem akad, eszik a növényit és szinte szabályszerint valónak tartja, hogy a fiatal bogárnemzedék, a míg telelőre el nem húzódik, csak nüvénykoszton él. Nagy valószínűség rejlik ebben. Érthető, hogy, a míg a kis futóbogarak a rét gyarló füvében keresik az enni- valót, tudomást nem veszünk róluk, csak ha módfölöit felszapo- rodva kulturnövényt támadnak meg, csodálkozunk, hogyan változ- tathatták meg azok a húsevő állatok egyszerre életmódjukat. Az az eset, a melyet külön kivánok kiemelni, az amerikaiaknak pen- dante-ja. . Az 1901. év szeptemberének közepén Pestmegyéből, Szántó pusztáról (Nemes-Nádudvar) Horovitz Lipót nagy- bérlő több mint 20 Ophonus (Plaius) calceatus Dft. futóbogarat küldött, azzal az értesítéssel, hogy a bogár a lenben és kölesben nagy pusztítást vitt véghez. A len érett tokjait felül kinyitogatta a bogár s belőle a magot kiszedegette. Levelében azt is írja, hogy az érett tokokat lerágták, s a földről összeszedve 2—3 cm. mély likaikba hurczolták. A jelzett időben a távol eső, széles víz által elválasztott kölesben tüntek fel. Hogy a köles magjához könnyen hozzáférjenek, a közepin elrágták a szárát és a lehullctt bugábó kipergetett magot ették. Ez az eset a bogaraknak új életviszonyokhoz való gyors alkalmazkodását ismét egy adattal bizonyítja. A gabona futrinka Zabrus tenebriodes Goez. (gibbus F.) már régen megváltoztatta. életét, az ember gazdaságának megfelelően, a Kanadában élő Omophron labiatum-mal egyetemben. Azok a futóbogarak, melyek őszszel jelennek meg új káros szerepükben, kényszerhelyzetben megtévedett bogaraknak tarthatók szemben azokkal, a melyek tavaszszal esetleg álcza korukban támadják meg a kulturnövénye- ket, a mikor állati táplálék is napról-napra több lesz, mert ezektől az új alkalmazkodásra való törekvést elirtatni nem lehet. Ameriká- ban a Harpalus herbivagus a füvek tavaszi zsengéjét fogyasztja. Kivételes kárt okozott ugyanott 1885-ben.az Agonorus pallipes a fiatal gabonában és 1886-ban Lintner J. A. közlése szerint a Bembidium guadrimaculalum az eper levelében. Ezeknek a meg- figyeléseknek szemelőtt tart ása azért istanulságos, mert megsejtjük, hogy a rohamosan mesterkéltté változó életviszonyokkal szemben a rovarok alkalmazkodásának külörbözőképen nyilvánult esetei után mit várhatunk. (4 Adatok Szilágymegye Hymenoptera- taunájához. Irta Dr. Zilahi Kiss Endre. HL Camponotus herculanus L. Zilah, Tasnád; ligniperdus Latr. Hadad 3. madotaens LA IRESP e vagus IL. Bzás Zíam TT. Szémó Hadad. Mutilla calva Vilh Tasnád; erythrocephala Latr. P. Szarvad ; rünpes Babr. Peer, Hadad. Myrmesa melanocephala Wabr. Nagyfalu. Pristocera depressa Fabr. Tasnád. Scolia flavifrons v. haemorrhoidalis Fabr. Hadad ; guadripunc- tata Fabr. Peér, Tasnád ; hirta Schrk. Tasnád, Hadad. Etlis guingüuecinecta FHabr. Peér. Tiphia minuta Vanderl. Zilah; semipolita Tourn. Tasnád, Peér, Zala Hizelgrőlk Sapyga clavicornis L. Nagyfalu, Zilah; decemguttata Jur. KSEGSKGgÜtagűepúnetatat Nabu seét eRele: Ceropoles maculatus Fabr. Peér. Pompilus cellularis Dhlb. Peér; cinetellus Vanderl. Peér ; Mage Kola Bá e mes Sanak Beér a mines IL EGT a VEN cus IL. Peér Taszdáe JElerőléek Pseudagentia albifrons Dalm. Peér; carbonaria Scop. 5eér, Hadad. Trypoxylon figulus L. Tasnád, Peér. Tachytes obsoletus Rossi. Pele, Szarvad. Astata boops Schrk. Peér. Psen atratus Panz. Tasnád, Hadad ; fuscipennis Dhlb. Tasnád. Pemphredon lugubris Latr. Tasnád; unicolor HFabr. Tasnád. Passaloecus gracilis Dhlb. Tasnád; turionum Dhlb. Tasnád. Sceliphron destillatorium III. Peér, Hadad. Ammophila campestris Latr. Hadad; sabulosa L. Nagyfalu, Hadad; Heydenii Dhlb. Nagyfalu. Philanthus triangulum Fabr. Peér, Tasnád. Cerceris rybiensis L. Peér; emarginata Panz. Hadad ; are- naria L. Tasnád, Peér, Zovány; guinguefasciata Rossi, Hadad; labiata Fabr. Tasnád. Mellinus arvensis L. Hadad. Crabro Panzeri Vanderl. Tasnád, Hadad; albilabris Fabr. Tasnád ; elongatulus Vanderl. Tasnád : cribrarius L. Peér; scutel- latus Scheven. Tasnád; dives Lep. Tasnád, Peér; vagus L. Tas- nád, Peér; chrysostomus Lep. Tasnád; elypeatus L. Tasnád, Peér; subterraneus Fabr. Tasnád, Hadad. Eumenes coarctata Lin. Peér; porniformis Fabr. Peér. 78 Dr. Zilahi Kiss Endre, Odynerus Chevrierianus Sauss. Peér; Dantici Rossi, Peér ; debiliratus Sauss. Peér; melanocerhalus Gmel. Hadad; minutus Habr. Peér ; nugdumensis S5auss, Reér ;. parietuni TE SIN aa guta tstét Hadad : Rossi Lep: Peér : ssimntúatús IR"! Beer: vidunis aássoágeen Polistes galhea ME Beer Zalak "Tadad V[/espa . crabro "1 "Hadad, "Peér;" gertmanica "enőseNagytalús Hadad ; silvestris Scop. Peér; vulgaris L. Peér, Hadad. Bombus hortorum v. argillaceus Scop. Tasnád, Peér, Zilah; silvarum L. Tasnád, Peér, Zilah, Hadad ; agrorum Fabr. Nagyfalu, "Vasnád, Peér, Hadad; cognatus Steph. Peér; variabilis Schmied. Tasnád, Zilah ; v. tristis Seidl Nagyfalu; lapidarius L. Nagyfalu, Tasnád, Peér, Ziiah ; confusus Schck. Hadad; v. paradoxus Dalla- ilkorte "ládad 5" terrestús" v. TÜGOTUNE SA adadsó Podalirius 4-fasciatus Vill. Hadad; garrulus Rossi. Peér ,; albigema. Lep. Peér:. pübescems Lep. Beér, Sz. Somlyó deka pimtis Panz. Beér ; crimipes, Sma Madad: retúsus CL. "adadóaeetyontn jESSttadadsüuscatosüsanz üz eetatatdatd Eucera tricincta Erichs: "Peér:; [graja Evers. " iNasSnádós bot Hosa Lep. Peér: lyncea Mocs. Peér; rúficornis" Pabtaöeérieladaee v. Birói Mocs. Peér, Hadad ; salícariae Lep. Tasnád, Pele, Szarvad ; SGabiosaei Mocs. Peér, Madad; longicormnis . ES ETadáatósatetttsüs Pérez. Hadad, clypeata Erichs. Tasnád; hispana v. tomentosa Dours. Tasnád. AXylocopa violacea Poda. Hadad. Ccratina cyanea K. Peér; cailosa Fabr. Tasnád. Macropis labiata Panz. Hadad. Systropha planidens Gir. Tasnád. ; Melitta leporina Panz. Tasnád, Nagyfalu, Zilah, Peér, Hadad. Dasypoda plumipes Panz. Tasnád, Nagyfalu, Pele, Szarvad. Camptopeum frontale Fabr. Hadad. Kkhophides 5-spinosus Spin. Tasnád, Peér, Zilah, Hadad; camnuús Ev. Hadad. Nomia diversipes Latr. Peér. Colletes cunicularius L. Tasnád. Anthrena morio Brulle. Zilah, Pele; carbonaria L. Peér; albicans Müll. Peér, Hadad ; varians K. Hadad; parvula I. Tas- nad, Hadad ; minutula K. Tasnád ; aeneiventris Mor. Peér, Hadad ; sericata Imh. Peér: marginata Fabr. Peér, Hadad ; extriata KN. Tas- nád "KÉL slavipesőbanz Tasnád, "Beer, " Bele" SZatereteőtáttalste etel labialis K. Hadad ; nitidiuscula Schek. Tasnád; propingua Schck. Tasnád, Hadad; dorsata K. Zilah, Peér ; convexiuscula K. Hadad : lucens Imh. Hadad. : Halictus aeratus K. Hadad; abdominalis K. Hadad; cylin- dricus F. Peér, Zilah, Hadad ; carinaevéntris Mor. Tasnád ; cepha- Ilicus Mor. Peér; costulatus Kriechb. Hadad; fasciatellus Schck." Hadad ; interruptus Panz. Hadad, Tasnád; longulus Sm. Tasnád, Hadad ; maculatus öm. Tasnád, Hadad; major Nyl. Hadad; mor- billosus Kriechb. Tasnád, Peér, Hadad; mucoreus Eversm. Zilah; obscuratus Mor. Hadad; " patellatus Mor. Peér; pauxillus Schek. Magyarország Cerambycidái. 79 Hadad ; 4-cinctus Fabr. Tasnád; scabiosae Rossi. Hadad,, Tasnád, SE ate NSSENGIMGtÜSI KEaoSSANagytal u s BSÉNSMESESEnOtatús NE Hadad ; tetrasonius Klug. Hadad ; tumulorum Linn. Zilah; vires- Gensülsep ESÉT. [dadad. Eriades truncorum L. Tasnád, Peér; crenulatus NyIil. Peér, Hadad ; florisomnis L. Hadad ; nigricornis Nyl. Tasnád, Hadad. Osmia mia CL. Hadad, Tasnád; coerülescens IL. Tasnád, Keéeizeles "mielanogastra Spin., MasnádsReécsMlviventtisteratizi Nagyfalu, Tasnád, Peér; Solskyi Mor. Peér; Panzeri Mor. Peér; adúnca bPanz. Nagyftalú, PBeér, Hadad; " aurulenta " Panz. "Hadad; bidentata Mor, Peér. Lithurgus fuscipennis Lep. Peér; chrysurus Fourc. Peér. Megachile lagopoda L. Peér; maritima K. Peér ; ericetorum L. Tasnád, Peér; melanopyga Costa. Tasnád; centuncularis Linn. Tasnád, Pele, Peér; argentata Fabr. Peér; apicalis Spim. Tasnád, EeGtksSzatvad"pacimeca Banz "Beer. Anthidium manicatum Linn. Peér ; florentinum Fabr. Peér; hturatum Panz. Zilah Prosopis communis Nyl. Tasnád; confusa Nyl. Tasnád, Zilah; variegata Fabr. Tasnád, Zilah; meridionalis HWörst. Hadad. Sphecodes reticulatus Thoms. Hadad. Psithyrus Barbutellus IK. Peér, Hadad; vestalis Fourcr. ikééruikiadad: Melecia luctuosa Scop. Hadad. Nomada lineola Panz. Peér; fucata Panz. Tasnád, Nagyfalu, Zlanmileadadó jacobea Panz. " [adadi5 Sexdasetatai Hizamzamiidáadadó trispinosa Schmied. Peér; distinguenda Mor. Peér, Hadad. Coelioxys acuminata Nyl. Tasnád; rufescens Lep. Nagyífalu, Tasnád, Peér, Hadad ; aurolimbata Först. Peér. Os taterrima Panz. Peér; phaeoptera KN BEeérs Ma varország Cerambycidát, Irta Csiki Ernő. XX: 40. nem: Ieosium K.uc. (Cluvia Stal.) Barnás-sárga, hasonló színű szőrözettel sűrűn (nemezsze- rűen) fedett (tőalak.) Az előtor másfélszer oly hosszú, mint széles, hosszában három kissé kiemelkedő sötétebb, nem szőrös léczczel. Némelykör az állat szürkés-barna, a szárnyfedőkön a váilsáv és a varrat sötétebb (ab. aíticum 30 Csiki Ernő. Ganglb.) Hossza 9—16 mm. — Dél-Hurópában és Afrika északi részében, faunaterületünkben csak eltérése for- dul elő Dalmácziában. 1 tomentosum Luc. ab. atticum Ganglb. 41. nem: Sösrromatium ftser v, . Barnás-sárga, rövid testhez simuló szőrözettel gyéren fedett. Sűrűn és finoman pontozott, a szárnyfedők töve szétszórtan szemecskézett. A szárnyfedőkön két kissé ki- emelkedő borda vonul végig, némelykor egy harmadik a válltól kiindulva oldalt lép fel. Hossza 16—25 mm. — Dél-Európában és Afrika északi részében, Magyarországon csak Pécsnél fordul elő. (platifemur Chevr. fulvum VIII., strepens F.) 1. unicolor Oliv. 42. nem: Hesperophanes Muls. . Barna, sűrűn szürke szőrökkel fedett. Az előtor sűrűn ránczolva vuntozott, töve előtt rövid és kiemelkedő sima éllel, azonkívül oldalt is nehány kiemelkedéssel. A szárny- fedőkön a szürke szőrözet apró foltokat alkotva sűrűbb. Hossza 15—23 mm. — Déleurópai faj, mely nálunk ritka ; termőhelyei : II. Nagy-Vazsony, X. Bosznia. (nebutosus Olív., holosericeus Rossi) 1. cinereus Villers. Sárgás-vörös, sárgás-szürke szőrökkel fedett, az előtor kö- zepe, a szárnyiíedők a varrat mentén és egy hátrafelé elmosódott harántcsiík a középen túl barnás-vörös, ez előtt és. a varrat mellett szürkés-fehér hosszabb szőrökkel sűrűn fedett. Hossza 15—20 mm. — Előfordul Franczia-, Német és Olaszországban, nálunk elég ritka: I. Budapest, .Deb- reczen, II. Pécs, VII. Diakovár, X. Bosznia. (mixtus Fabr., sexmaculatus Comp.) 2. pallidus Oliv 43. nem: ssaphanus serv. . Szurok-fekete vagy barna, fénylő, szürkés-barna rövid sző- rözettel sűrűn fedett. Feje és előtora sűrűn, a szárnyfedők gyérebben pontozattak, az előtor hosszanti középvonala Sima ta is zámdayinedrő köme két vagy há onküisístő kiemelkedő borda van. A hímek karcsúbbak mint a nőstények, a hímek szárnyfedőinek oldalszéle párhuza- mos, a nöstények-é hátrafelé szélesedő. Hossza 13-18 Magyarország Cerambycidái. 81 mm. —-- Az Alpesek- és Kárpátokban fordul elő; termő- helyei: I. Budapest (budai hegyek), Hagymádfalva, Réz- bámya üllőiKtöszeg : "VS Btassó "Kereztihegység, Veres- torony u ikűsdíisznód se MIK KEleskülestütdöstíkegeneztalvai Oravicza; X. Bosznia, (spinosus WFabr., sudeticus Kicht.) 1. piceus Laich. Szurok-barna, finoman szőrös, a lábak barnás-vörösek, az előtor harántul gömbölyű, kétoldalt hegyes tüskével, a ) szármyiodóik símál moss zamin Dor olálk mól kül. A: középső és hátsó czombok bunkósan megvasta- godottak és tompa foggal fegyverzettek. Hossza 15 mm. — Előfordul Dalmácziában (Melinje) és Herczegovinában. 2. Gangibaueri Brancs. 44. nem: Criocephalus Muis. Barna finom szőrözettel sűrűn fedett. A fej és az előtor sűrűn pontozott, az előtor hosszanti középvonala sima, kétoldalt mellette íves bemélyedéssel. A szárnyfedők szét- szórtan pontozottak és igen finoman szemecskézettek, két vagy három kissé kiemelkedő bordával, varratszögletük hegyes. 12—27 mm. — Eiőfordul Európában, a Kauká- zusban és Szibériában ; hazánkban eléggé elterjedt, de rit- kább faj. (coriaceus Motsch., Iugubris Gmel., pachymerus Muls., tristis F.) 1. rusticus Linn. 45. nem: Asemum El sehseh. Fekete, homályos, vagy az igen finom és sűrű szőrözettől kissé selymesen fénylő. Feje és előtora igen finoman és sűrűn ránczolva-pontozott. Az előtor a középvonal men- tén és kétoldalt nehány bemélyedéssel. A szárnyfedők fino- man pontozottak, két vagy négy hosszanti bordával, melyek néha erőteljesebb haránt redők által összeköttetnek. Hossza 10—18 mm. — Előfordul: Európában, a Kauká- zusban és Szibériában; a hegyvidék lakója, hazánkban eléggé elterjedt faj. (buprestoides Sav.) 1. striatum Linn. Változata: Némelykor a szárnyfedők sárgás- vagy vöröses-barnák. — A törzsfaj társaságában. Termőhelyei : III. Seimecz, Tátraszéplak. (dichroum Gmel) ab. agreste Fabr. 8 Csiki Ernő. 46. nem: NTetropium KKirby. (Criomorphus Muls., Isarthron Redt.) 1. Az előtor fénylő, korongján finoman és szétszórtan pon- tozott, oldalt szemecskézett. Fekete, a csápok (legalább részben), a lábak és az előtor külső szögletei vöröses- sárgák, a szárnyfedők sárgás-barnák. A szárnyfedőkön két kissé kiemelkedő hosszanti bordávál. Hossza 10—17 mm. — Előfordul az egész valáarktikus regióban. A Kár- pátok egész területén található. (imprcssum Payk., curiale Panz.) 1. castaneum Linn MMENSÉTOZZ TA ető a. Olyan mint a törzsalak, csak a lábak feketések. Elő- fordul a törzsfajjal együtt; termőhelyei: III. Liptó (Szmrekovicza hegy), V. Szebenhegység, Czód. ab. furidum Linn. b. A szárnyfedők feketék vagy szurok-feketék, a lábak vörösek. — Nem ritka. ab. fulcratum Fabr. c. Az egész állat egészen fekete (a szárnyfedők és lábak is). — Nem ritka. ab. aulicum Fabr. — Az előtor homályos, korongján sűrűn ránczolva-pontozott. kétoldalt szemecskézett. Fekete, csápja és lábai barnás- sárgák, az előtor oldalai, elülső és hátsó széle sárgás-vörös, a szárnyfedők sárgás-barnák. Hossza 8—14 mm. — Elő- tordul Közép- és Észak-Európában és Szibériában, nálunk elég ritka. Termőhelyei: III. Hermánd, Koritnycza, Tátra- füred, Tátraszéplak ; ÍV. Bártfa; V. Gyulafalva, Negoi, Resinár. (castaneum Payk., arvense Panz.) 2. fuscum Fabr. 47. nem. Cyamophthzimus tár. [ Alocerus Muls 1£62. (nec Serv. 1832.), Allocerus Gemm. emend. Sinodicum Chevr.] Sárgás-vörös, sárga szőrözettel sűrűn fedett, az előtor korongjának kivételével sűrűn pontozott. Az előtor hosz- szanti barázdája nem mély, a hátsó szögletek élesek. Hossza 9—13 mm. — A Balkán-félsziget lakója, előfordul azonkívül Spanyolországban és Syriában ; nálunk a Tenger- melléken gyüjtötték, közelebbi termőhelyét azonban nem ismerem. ( fulvuus Muls., ferrugineus Kr., nitidus Fairm.) 1. moesiacus E. Friv. (ed to) A lepkék magyar elnevezése. 8 48. nem: Anisarthron KIRtedtb. Fekete, sárga szőrökkel sűrűn fedett, a szárnyfedők sárgás- barnák. A fej és az előtor szőrözete hosszú. A szárny- fedőkön két vagy három éles borda vonul végig. Hossza (—11 mm. — Előfordul Nözép- és Dél-Európában ; termő- helyei : I. Budapest ; II. Kőszeg ; III. Beczkó , IV. Gutinhegy ; V. Vöröstorony; VI. Orsova, Herkulesfürdő. Budapest környékén nem ritka. 1. barbipes Schrank. melepkeék magyar melneMEZéSei Irta A. Aigner Lajos. je Mindez ideig hiányzik irodalmunkban oly mű, mely a hazai lepkéket, jó ábrák kiséretében tüzetesen tárgyalja, pedig ilyenre a lepkék kedvelőinek nagy számánál fogva szükség van, nehogy azok továbbra is kénytelenek legyenek, lepkéik meghatározásánál külföldi művekhez folyamodni. Ezt a körülményt tartotta szem előtt a kir. m. Természet- tudományi Társulat, midőn elhatározta, hogy nagyobb magyar lepkészeti kézikönyvet bocsát ki. A munka megírásával engem bízott meg a Társulat azzal az óhajtással, hogy lehetőleg minden lepke latin neve mellé írjam oda a magyar nevét is. Ez az óhaj- tás bizonyára általános helyesléssel fog találkozni, a mint talál- kozik az én régi szándékommal is. Ámde ennek megvalósítása nagy nehézségekbe ütközik. Ugyanis a magyar nép, mely oly kitünően tudja megkülönböz- . tetni a füveket, madarakat és halakat, nem terjesztette ki figyelmét a lepkékre is, és csak kivételesen nevezett el egy-két feltünőbb ala- kot; az irodalomban és tankönyvekben használt nevek közül pedig csak nehány jellemző nevet fogadott el. Még a nappali lepkék jel- zésére használt pillanugó szót is csak megrövidítve, pille (vagy lipe) alakjában vette be, s ezt azután csaknem minden lepkére alkal- mazza : a lepkét általában lepkének nevezi ugyan, de az egyes fajok előtte mégis csak pillék, p. o. Kardospille, Császárpille stb. Szóval, a nép nyelvéhez hiába fordulunk e tekintetben. 84 A. Aigner Lajos. Az irodalomban első volt Frivaldszky Imre, ki a lepke- nevek magyarosítását megkisérelte; de mint a Bugát-Hel- m e c z y-féle irány követője, legnagyobb részt oly neveket hozott javaslatba, a melyek a magyar nyelv szellemével meg nem fértek s ennél fogva, kevés kivétetlel nem is álhatnak meg. BErti valdszky ayomában hatadt ifji Emich Gusztáv (A kis lepkegyűjtő 1868.) és a tankönyvek szerzői Paszlavszky József-g, a ki Állattanában (1880) a felsorolt, sajnos, kevés lepkefajra elfogadható magyaros elnevezéseket használ. Erre törek- szik Cserey A dolf (ILepkehatározó 1901.) és 0 Tetra d ar (Pozsonymegye állatvilága 1902.) is, de nem mindíg szeren- csével. Számos elnevezésüket azonban (esetleg módosítva) megtar- tandónak vélek. Én ugyanis abból indulok ki, hogy a kezdőnek és laikusnak, — mert csak ennek lehet szüksége a magyar elnevezésre — köny- nyen elsajátítható magyaros s a mellett lehetőleg jellemző neveket nyújtsak, tekintettel az illető lepkefaj alakjára, színére, rajzolatára, életmódjára, hernyójára vagy tápláló növényére. Mindazonáltal érzem és tudom, hogy az eddig összeállított elnevezések egy része nem eléggé megfelelő és talán könnyen helyesebbel pótolható. S ez az, a miért járulok szaktársaim és a nyelvészek elé, mert egy nagy állatcsoport fajnevének megmagyarosítása bizonyára nem- Zeti ügy is. Midőn őket felkérném, hogy a javaslott elnevezéseket kritikai . szemmel latolgassák, egyszersmind arra is kérem, hogy netalán helyesbítő észrevételeiket és megfelelőbb elnevezéseiket, valamint a hiányok pótlását e dapok hasábjain közzétenni szíveskedjenek. Ime az eddig megállapított nevek : Első csoport. hhopalocera: Bunkóscsápúak. Nappali lepkék. I. Papilionidae: pillangó-félék. 1. Pabpilio: pillangó. Podalírius : kardospille, Machaon: császárpille. 2. Thais : tengelicz- pillangók. Polyxena : farkasalma pillangó vagy kakastaréj. 3. Par- nassius: Hattyú pillangók. Apollo: szemes hp., Mnemosyne : kis hp. II. Pieridae: fehér pille-félék. 1. Aporia: Eres pillangó. C rataegi : galagonya pillangó. 2. Pieris: .fehérpillék Brassicae : káposzta p., Rapae: répa p., Ergane: dalmát fehér Pp. aN ate repcze p., Daplidice: rezeda p. 3. Euchloz: felemáspillék. Belia : délszaki f., Cardamines : hazai f. 4. Leptidia : pehelypillék. Sina- pis: mustár p. 5. Colias: narancspillék, Palaeno: kénszínű nps A lepkék magyar elnevezése. 85 Phicomone: havasi np., Hyale: közönséges np., Chrysotheme : aranyos np., Edusa : feketesárga np., Myrmidone: verös v. tüzes np. 6. Gonopteryx: sarlóspillék, Rhamni : czitrompille. II Lycaenidae: boglárka-félék. 1. Z7hecla : csücskös pillék, Spini: kökény p., W album: fehér 44/ Ilicis: cserfa p., Acaciae: akácz p., Pruni: szilvafa p., Kubi: szedeét ga... Ouercus: tölgy p, Betulae : nyír p. 2. Chrysophamus : tűzpillék, Virgaureae: aranyos, Thersamon: kis, Rutilus: nagy, Hippothoe: havasi, Alciphron : ibolyás, phlaeas : közönséges, Dorilis : barna, Amphidamas: tarka tp. 3. Lycaena: boglárka, Baeticus: farkas, Telicanus: keleti (ázsiai), Argiades : ékes, Argus : ezüstös, Argyrognomon : kincses, Zephyrus : balkáni, Optilete: áfonya, Baton: kisszemű: Orion: szemes, "Pheretes : tátrai, Astrarche: fekete, Eumedon: . gyászos, Donzelii : havasi, Anteros : görög, Eros : alpesi, Jcarus : közönséges, Amanda : bükköny, Hylas: mezei: Meleager: bóka, Bellargus - égszínű, Corydon: koronilla v." ezüstkék, Admetus: barna, Da, on: ucsikos, "Jolas: magyar, Sebrús; , lednek, " minima: "törpe Semiargus : félszemű, Cyllarus : nagyszemű, Alcon: erdei, Euphe: mus : kispettyes, Arion : nagypettyes, Arcas : zanót, Argiolus benge bi NENT ye inda e: erdei " pillesfélék "e eNemeobius s s erdes pillék, Lucina : közönséges e. p. V. Liloytim édi el za 63 csörösailék 1. ILdooza az csönosmillék Celüs s Ikeleti Cs fo VI. Nymphalidae: dísz pillangók, 1. Apatura: sziívár- vány pillangók, Iris: fekete, Iia: barna sz. p. 2. Limenitis : jég- madarak, Camilla: kék, Populi: nagy, Sibylla: kis jm. 3. Neptis : porosz pillék, Lucilla: nagy, Aceris: kis pp. 4. Vamessa: csipkés- pillék, Atalanta: admirális, Cardui: bogácspille, Antiopa: gyász- pillangó, Jo: nappali pávaszem, Urticae: kis róka, polychloros : nagy róka, xanthomelas : vörös róka, L. album : fehér L., C. album : IeNégte seas asüDÉlszakttespá sievanaMteczésjbille sto T tet tarkapillék, Maturna : díszes, Cynthia: felemás, aurinia: aranyos, Cimzda : . mnszei INNadojDBnSiS e sdeílkámi Pinoeoes mégy, DIdymea a tüzes, Trivia: változó, Athalia: közönséges, Aurelia: reczés, Parthenie : hálós, Dictynna : koczkás, Asteria: havasi tp. 6. Argyn- nis : ezüstpillék, Selene: közönséges, Euphrosyne: erdei, Pales : havasi, Dia: kis, Amathusia: szegény, Hecate: barna, Jno: vak, Daphne : ibolyás e. p., Latonia: kis gyöngyház, Aglaja: nagy ayonayináz seNiobe SHEgGyongyos Ke pa zdiopetuigazdag aaadodíeess kéelettesps e kapmaszukirtálypalásteizamndoratezoldmenD VII. Satyridae: szemespillék, 1. Melanargia : sakktábla, Galatea: közönséges, Clotho (Suwarovius): magyar, Larissa : daimát. 2. Erebia (Maniola) : manók, Epiphron: kis, Melampus : vak, Mnestra : alpesi, Pharte: havasi, Manto: ékes, Ceto: fehér- szemű, Medusa : tehénszemű, Oeme: kisszemű, Stygne : szalagos, Evias: szépszemű, Melas : magyar, Nerine : tiroli, Pronoe : svájczi, Goante: ponklakó (ponk: hegycsúcs), Gorge: szikla, Aethiops : szerecsen, Euryale : erdei, Ligea: fehércsiíkú, Lappona: lappföldi, Tyndarus: görög m. 3. Satyrus: erdőőrök, Circe: fehérővű, Her- Különfélék 86 mione : szürkeövű, Alcyone: kis, Briseis: tarka, Semele: barna, Arethusa: közönséges, Strtatilinus: szemes, Cordula : dalmát, Dryas : fekete e. 4. Pararge : szemespille, Egeria: erdei. Clyimene: havasi, Roxelana : délszaki, Megaera : útszéli, Maera: mezei, Hiera: fel- vidéki, Achine: csalfa sz. p. 5. Aphantopus: szerecsenpillék, Hyperanthus: szerecsenpille. 6. Epinephele: ökörszem, .Jurtina : nagy, Lycaon: erdei, Tithonus: kis ö. 7. Coenonympha: széna- pille, Oedipus : ezüstös, Hero : vörösszemű, Leander : havasi, Íphis , közönséges, Arcania : fehér-övű, Pamphilus : kis, Tiphon: nagy szp: VII. Hesperidae: nagyfejű pillék. 1. Heteropterus : lom: hár, Morpheus : pettyes 1. 2. Pamphila: Bagolyfejűek, Palaemon : koczkás, Silvius: havasi 3. Adopaea: nagyfejűek. Lineola : vonalas. Thaumas : barna, Actaeon: csikos, comma: vesszős, sylvanus erdei nf. 4. Charcharodus: ablakos pillék, Lavaterae: tisztestfű, Alceae: mályva, Althaeae : pemete a. p. 9. Hesperia : koczkáspillék : Sidae: délszaki, Carthami : közönséges, tessellum: keleti, orbifer : barna, Sao: rezes, Serratulae : homályos, alveus: feles, Cacaliae : havasi, Malvae : : mályva k. p. 6. Thanaos : fürge pillék, Tages : barnás f. p. Különfélék. A Melolontha hippocastani-ról. A cserebogarak kétfélék : Melo- lontha vulgaris és hippocastani, mely utóbbi a homokos vidékeken nagyon gyakori. A mult évi január 10-én talált kitfocastani csápjai sötét barnák, a lábak világosabbak, a nyakpaizs vörös, alul a végén fekete, oldalt sárgás színű, meglehetős hosszú szőrrel. A baloldali szárnyfedőn a fekete szegély valamivel erősebb, mint a jobboldali szegély. A csápok harmadik ízén csak felül kís foggal, alul ez hiány- zott. A baloldali szárnyfedő hátsó része ott, a hol lefelé ereszkedik, nagyobb dudorral bír, mint a jobboldali szárnyfedő. A baloldali szárnyiedő hátsó részén két bekanyarodás folytán három karély van, a középsőn a szárny fedő felső rétege hiányzik. A hátsó ballábon csak három íze volt a lábtőnek. Az utolsó előtti potrohgyűrű baloldalán egy kis mélyedés mutatkozik, megfelelőleg a baloldali szárny kimetszésének, a jobboldalon a gyűrű szélesebb. 1903. jan 21-én, tehát 11 nappal később, az előtor két oldali szélén fekete foltok jelentkeztek, melyeknek azelőtt nyoma sem volt. Az előtoron a fekete foltoktól beljebb január 22-én egy-egy nagyobb sor szőr állt, mely kezdetben kicsiny volt. Az előtor alsó tekete része is nagyobbodott. Január 24-én az előtor felső részén látszott már egy fekete folt és 26-án a szárnyfedők belső szélén is megvolt a fekete sáv, mely a sárnyfedő szélének közepén túl terjed. Mivel a bal hátsó lábon a két utolsó lábfejíz a karmokkal együtt hiány- Kiilön félék. 817 zott, a ballábát nem használhatta, mert épen a főtámasztó hiány- zott. Hogy hímet ialáltam, ezen csodálkozni sein lehet, mert ren- desen a hímek jelennek meg először. A M. vulgaris mult évi raj- zásának alkalmával, mely 3 napig nagyon erős volt, kezdetben nehány Mppocastamit is találtam, még pedig hímeket. A fogott cserebogár nem evett és január 24-éig nem vettem észre, hogy egyáltalában gyöngült volt. A koplalást tehát igen jól állotta, részint azért, mert a párzás ideje még meglehetős messze volt, részint azért, mert testének részeit összehúzta, nem mozgotr, kivéve azon esetet, ha hozzá nyúltam. A télen fogott M. huppocastani február 1-ig élt, vagyis három hétig, tehát hosszabb igeig, mint rendesen szokott élni. JÉ 18 Lepkeszeti megfigye lések. Kurlandban, a Keleti tenger partján, észlelte Slevogt B., hogy ott nyáron a Pieris ratae mustárszínű alakja röpül és hogy ez a faj a Pieris nuabi-val vegyül. — Május végén látta egy ízben, hogy az Euchloz Cardamines hímjei egy virágzó nagy orgonabokrot teljesen elleptek. — Annak okát, hogy a Vanessa Urticae némely évben ritkán lép fel, abban látja, hogy a hernyó sokat szenved fcnal-férgektől, kivált az ólok közelében levő csalánon élők. A lepke különben igen harczias természetű : Virágzó kecske-fűzön (Salix caprea) ülő Vanessa Antiobát nagy rajban rajzották körül, egyszere oly hévvelcsapkodtak körülötteaz Urti- caek, hogy a nagy pillangó, tőlük menekülendő, de általuk folyton nyugtalanítva és üldözve, magasra felszállt, úgy hogy már alig volt lát- ható, s midőn újból leszállt, ismételték a támadást. — Az Apatura Iris hernyójáról általában azt állítják, hogy a kecske-fűz alacsony bokrain él: április közepén az apró, és juniusban a kifejlődött her- nyót mindig csak azon fának magasabb ágain találta, még pedig többnyire teljes nvugaiomban, valószínű tehát, hogy csak éjjel táp- lálkozik ; különben igen lomha állat, mely a levelek közé szokott rejtőzni. A lepke egy ízben tölgyerdőben oly tömegesen lépett fel, hogy felreppenve, színte kéktünetű felhőt képezett. — Az Acro- nycta var. Candeliseguát az A. aceris és 4. megacephala korcsának tartja — Az Amphipyra tragopogonis-nak kellemetlen szaga van, s ha üldözik, nem száll fel, hanem futva rnenekül. — Továbbá megerősíti azt, hogy a Lymaníria monacha hernyója kölönösen kedveli a fenyőlák zuzmótit s azt tartja, hogy annak legnagyobb ellen- ségei, az Ichneumonidákon kívül, a Calymnmia trapezina és Scope- losoma satellitium-nak különben is mint kanibalok ismeretes hernyói. A mimelési esetek elnevezése. Minthogy az úgynevezett , mí- melés" (mimicry) Darwin kiválogatódási tanának egyik fontos 88 Külöunfélék. támasztékává lett, nagyon elterjedt az a hit, hogy a ,mimelés" fogalma is Darwintól származik, viszont sokan Batesre ruházzák a , mimicry" apaságát. Mind a két felfogás téves, mert Kirby és Spence voltak az elsők, kik már. 1811-ban, , Intro- duction to Entomology" czímű művükben a , mimicry" fogalmát bevezették a tudományba. Ők , mimicry" alatt mind amaz alkal- mazkodásokat értették, melyek által valamely állat más állathoz, valamely élettelen tárgyhoz hasonlóvá lesz, a mi felismerését megneheziti s az állatnak bizonyos oltalmat biztosít. Bates utóbb a mimicry fogalmát szűkebbre fogta, s csak azokra az esetekre alkalmazta, amelyekben valamely állat más, nem rokon állathoz színben. alakban és viselkedésben hasonló, úgy, hogy azzal össze- tévesztik, ami neki hasznára vájik. Ezt szokták a szorosabb érte- lembe vett mimicrynek nevezni, míg mások a fogalom határát szertelenül kittágították s a legcsekélyebb hasonlatosságban is mimicryt láttak. Ennél fogva szükségesé vált a fogalom szabatos meghatározása. Erre nézve javaslatot tett Strecck e r (1895), majd Distant (1900) és Sajó Károly(1901) ki azonban nézetét módosította (1902). Strecker különbséget tesz abban, vajjon az állat más állathoz, vagy élettelen tárgyhoz hasonlít-e, s az előbbit activ, az utóbbit passiv mimicrynek nevezi, holott Distant e kifejezéseket épen ellenkezően alkalmazza. Sajó 1900-ban activ mimicrynek nevezi a más állat rovására folytalott életet, passiv mimicrynek pedig az üldöztetést; 1902-ben azonban elveti a , passiv" szót és helyébe teszi az inactiv kifejezést, egyszersmind két részre osztva a mimicryt, t. i. feltétlen (absolut) és feltételesre (facultativ). Ezekből állőált a következő synonymia : I. Absolut ffeltétlen) mimicry (Sajó 1902.) az a mimicry, melyet az állat feltétlenül, vagyis minden körülmények közt is bárhol mind teljes mozgásban, mind tökéletes nyugalomban előnyére fel- használhat. Acliv mimicry (Strecker 1895.) Azok a berendezések, melyeknél fogva állatot felismernek állatnak, de mint olyant félre- ismerik. Passiv mimicry (Distant 1900.) Egyik állatnak a másikhoz való hasonlatossága. Activ mimicry (Sajó 1900.) Más állat rovására folytatott élet. Var. agressiv mimicry (Poulton). Más állatok üldö- zése a hasonlatosság rovására. II. Facultativ vagy feltételes (couditionális) mimicry (Sajó 1992.), az a mimicry, mely azon feltétel alatt megóv, ha az állat hozzá hasonló tárgyon meghúzódik. Passiív mimicry (Strecker 1895.); óvszerek, melyek az állatot nem annak, hanem valami egyébnek tüntetik fel. Activ mimicry (Distant 1900.) ; az állatnak oly tárgyhoz való hasonlatossága, a mely nem állat. Passiv mimicry (Sajó 1902.), az üldözés ellen való megóvás. Inactiv mimicry (Sajó 1902.) A körteftának egy különös ellenségéről. (Janus compressus Fb.) Irta Jablonowski József. HL. A hajtáshervasztó darázs tojása hoszukás, orsóidomú, mind- két hegye gömbölydött, közepén a legvastagabb és kissé, de nagyon kis mértékben, ív alakban hajlott. Színe olyan, mint a hajtás belének egy kiszakított darabkája, tehát fehéres, de nem átlátszó Körülbelül 1 mm. hosszú. E tojást a csavarodó vonalnak legtöbb- ször a középső furkálásainak egyikében találtam. A tojásból kikelő lárva a hajtás felső, tehát a hervadt része felé indul s itt csak a belet eszi; a már megfásodott részt érintet- lenül hagyja. Általában a felső hervadt részben a lárva csak addig hatol felfelé, a meddig a hajtás meg van fásodva és még felfelé áll ; a fejletlen s így hervadáskor lekonyuló részbe nem hatol. Úgy látszik, hogy a fiatal lárva igen falánk, mert május végén és junius elején már teljesen kiette a felső részt és átvergődve a mögötte maradt és kiszáradt ürülékén és a hajtás bélmaradékán, lefelé indul, hogy elérje a még meg nem rágott, tehát a csavarodó vonaltól lefelé terjedő belet. Ebből táplálkozik s ebben él azután a nyár és az ősz hátralevő részében. Ilyenkor is csak a belet eszi meg, a fát, a külső fás réteget pedig, majdnem bántatlanul hagyja, vagy csak igen keveset rág el belőle. Erdekes, hogy a lárva miként bánik el a megemésztett béllel. Minthogy rágása közben mindig a hajtás belsejében marad és falát seholsem töri át, természetes, hogy az ürülékét s a bélmara- dékot nem dobhatja ki innen. Hogy pedig útjában se legyen s nagy helyet sem foglaljon el az amúgy is szűk hajlékában, a lárva, mely rágás közben fejjel lefelé halad, közbe-közbe meg- fordul s a teste végén felgyülemlő piszkot és maradékot hátra, illetőleg a hajtás hegye felé tömi, még pedig meglehetős erővel. . Az így összetömött ürülék annyira szilárdra és keményre szárad össze, hogy ezt úgy lehet kifejteni a hajtásból, mint akár a bodza- hajtásból a fehér belet. ,Rovartani Lapokc, 1904, május hó 90 ; fablonowski József S mert a lárva a felgyülemlő piszkot ésak bizonyos kis idő- szakonkint szokta így összetömögetni s azután mert e munkában tömő szerszámul a gömbölyded fejét használja, azért ez az össze- száradt ürülék sajátszerű rétegezettséget fog mutatni, a melyben az egyes rétegek hol vastagabb (2 .), hol vékonyabbak (1 mm.) ; ily egyes réteg alsó fele világos, iső fele sötét színű s mind- kettő fahéjszín barna. Ezenkívül a rciegek nem vízszintesek, hanem felfelé domborodott a szerint, a mint a lárva gömbölyded fejével azokat fel-fel tömögette. Hogy a tömögetés nem könnyű munka, azt megtudhatjuk onnan is, hogy a lárvának a hajtásban való megfordulása is már kemény munka lehet. E lárva, mint látni fogjuk, 6—7 mm. hosszú, a kirágott ürének átmérője pedig csak 2—25 mm. széles. E szerint tehát ugyancsak rugalmas és hajlékony téstűnek kell lennie, hogy e szűk helyen annyira megfordulhasson, hogy feje, mely rágás közben alul volt, most fölfelé kerüljön. Egy hajtáson, mely 77 mm. hosszú volt s a melyből a darázs kibujt, 45 réteget számláltam meg. Ebben az esetben a lárva 45-ször fordult meg. S minthogy pedig a lárvának ebben az esetben azt az útat május végétől október végéig kellett befejeznie, tehát 20 hét, vagy 140 nap kellett hozzá, azért átlag minden harmadnap meg kellett fordul- nia, vagy az ő helyzetét tekintve, valósággal fel kellett fordulnia. Pedig láttam én olyan kirágott hajtásokat is, a melyek hosszúsága 100 mm. is volt! A hajtáshervasztó darázs lárvája a nyár derekán már körül- belül teljesen ki van fejlődve, de azért őszig s esetleg enyhe télen még későbben is rág tovább. E lárva csontszín fehér, kissé sárgás feje valamivel sötétebb, igazán csontszínű, mert halovány sárgás árnyalat hiányzik a színezetéből. A szája és fara hegyén levő csonka és zömök tüske barnás feketék. Feje gömbölyded, többi teste hengeres és igen ránczos. Lába igen piczi, és csak két ízes, csücsökszerű , a tő íze igen vastag, az utolsó íze pedig igen rövid és majdnem négyszerte keskenyebb ; hegye karom nélkül és 3—4 gyenge sertével végződik. E láb annyira piczi s a mellkas ránczos- zsíros szelvényeibe annyira belesülyed, hogy csak igen nehezen található meg. Állábnak nyoma sincs. Potroha hegye, mint mondtam, zömök rövid (körülbelül 07-25 mm. hosszú) és csonka, kissé hátra- hajló tüskével végződik, mely közül egyrészt az utolsó testszelvény két redőjéből eredő fogsor, részint nehány serte látható. Az utolsó testszelvény két redőjén, mely a csonka és vastag tüskét körül- veszi, a fogsor igen parányi, de aránylag véve, erős fogakból áll. E fogak csak mikroskópiummal láthatók. A lárva hosszúsága 5—7 mm. között változik. A körtefának egy különös ellenségéről. 91 Ha kiveszszük a házából rögtőn S betű alakjára; hajlik. E szerint valóságos Cephida-természet van benne, a mely különben ezen vállatok életmódjával velejár. Láttuk, hogy a hajtáshervasztó darázs lárvája keskeny helyen él; úgy él a szalmadarázs a szalma- szálban is. Nekik tehát mindkét esetben úgy kell mozogniok, hogy hasonlattal éljek, mint a kéményseprőnek a kémény kotrása közben, ha a kéményben felfelé kúszik, vagy lefelé bocsátkozik. E munká- jában kezére, hátára és térdére támaszkodik s szükséghez képest ezeket szorítja a falhoz. Szakasztott olyan módon boldogul a Cephidák. lárvája is. Mellkasa első és második szelvényét, hátra- szegzi, potroha középső szelvényeinek egyikét előre veti, míg a fara hegyén levő erős tüskét ismét hátra hajlítja, tehát valósággal §S-sé görbül s ha kell, neki is feszül, hogy a bélből, fából harapjon; ha pedig takarító munkájában van, akkor neki támaszkodik, hogy a laza piszkot felfelé és keményre tömje. S minhogy az a munkája állandó, nem csoda, hogy azután ha börtöne szűk zúgából kisza- badítjuk, bizony ismét csak — §$-sé görbül. Mikor októberben vége szakad a lárva rágásának, begubózódik. Rágott csatornájának alsórészében olyan tág és hosszúkás helyet készít, hogy abban elférhessen a báb is és majd a kifejlődött darázs is. A kis kamara falát vékony és átlátszó réteggel béleli ki, mely kiszáradva finom s hajlékóny hártyává lesz. Ez a kis hártya- tömlő nem tapad erősen a hajtás belsejéhez, mert attól könnyen leválasztható. Mielőtt azonban ez a gubónak szánt tömlő teljesen el- készülne, gondol ám a lárva a jövőre, arra az időre is, mikor ő már darázs lesz! E végből tehát még annyira kirágja kamarájának egyik oldalát, hogy onnan leszedi az összes fát s keskeny ajtót (2. mm. széles, 4—45 mm. hosszú) készít, a melyet a külvílágtól csak a hajtás egy éves vékony héja választ el. Minthogy e vékony héjon áttörhet majd a gyönge darász is akkor, a mikor itt lesz az jdeje, ezért a lárva az ajtórés kirágása után bevégezte a . maga , pályafutását, gubóját befejezi, fejjel fölfelé áll, hiszen eddig úgy is eleget állott — tótágast, és csendes nyugalommal várja, hogy mi les? Elébb a téli álom éri. Majd felébred, mert tavaszodik. Azután bábbá alakul, hogy rövid idő mulva karcsú, de gyönge darázszsá váljék. Szabadban ez az átalakulás könnyen halad, de nem így a szobában tartott hajtásokban. M a g y ar főkertész szívességéből kaptam 1902-ben vagy kétszáz fertőzőtt ágat, melyek mindegyikében benne volt a lárva. Már eleve is örültem, hogy mennyi szép dara- zsat nevelek én abból. Valóban neveltem is két évi várakozás után 92 Jjablonow:ki József. egyet! Hiába óvtam én a hosszúra vágott hajtásokat a szárazságtól, híába tüzdeltem a földbe s gondoztam a földjét, hogy ki ne száradjon. A lárvák nem pusztultak el; vígan éltek még 1903. évi tavaszán, a mikor várva-vártam a jelentkező darazsakat. De hiába vártam. Elmult a május, — a lárvák nem gondoltak a bábbá való: átalakulásra. Itt volt a julius — még mindig semmi változás. Vége volt az ősznek s a lárvák még mindig élnek noha ugyancsak . összezsugorodtak. Mi lesz velök? A hajtások pedig már régen fel- mondták nekem a barátságot. A sok öntözés folytán tövük pené- szedni, rothadni kezdett. Sok hajtást ki kellett dobnom, mert a tönkrement fájában elpusztult a darázslárva. De még akkor sem . szánta magát egy sem reá, hogy bábozódjék be. Pedig azonközben már nemcsak egy év folyt le, hanem más- fél év is. Midőn pedig e sorokat írom, február eleje táján, már 20 ; hónap telt el, hogy a darázslárvák fogságban vannak s még I mindig csak lárvák. Itt, úgy látszik, valami csendes, be nem vallott obstruktióval van dolgom. Mert míg szabadban, 1903. tavaszán. rendesen rajzottak a darazsak és ez évben is csúnyán bántak el. a margitszigeti körtefákkal, addig az én ápolt, beczézett lárváim helyből sem mozdulnak. S ha a jó sors máskép nem segít rajtam, akkor megtréfál az az én bábozódni nem akaró lárvám annyira, hogy három évi várakozás után még most sem láttam volna e darazsat, hogy milyen az? A jó sorsom az volt, kogy a Szt.-Margit- szigetről hozott ágak egy részét egyszerűen a napon megszáritottam, hogy a levél rajtuk maradjon, s így tettem el az intézetem gyűj-. teményébe. A gyűjteménynek ezt a részét, ha jól emlékszem szeptember vagy októberben raktuk át; a darazsas ágak helyére ai marokkói sáskától sérült növényeket s általában olyan dolgokat" rakattam, a melyek e rovarra vonatkoztak. A szekrényt gondosan megvizsgáltam, hogy nincs-e benne valami. Nem volt semmi. Ag helyökből kiszorult darazsas körtehajtásokat azután új tiszta, eddig " nem használt szekrénybe téttetem el. Most midőn e sorok irásakor egyik-másik okból ezeket az 1902-ben szedett hajtásokat vizsgál- gattai., találtam végre valahára egy hajtáshervasztó darazsat, a mely csakugyan Cephida s a mely a Fabricius adta LSÉR megfelel. E szerint a darázs is 18—20 hónapi várakozás utáni kelt ki. Í Habár e darázs lárvája aránylag véve testes, izmos, a belőle kifejlődő darázs bizony gyönge, vékony dongájú legényke : kisebb és gyengébb termetű a szalmadarázsnál. Csak 7—9 mm. hosszú ; és szárnyának terjedelme 15—20 mm. Feje, csápja, mellkasa feke. At álháátzzáána méd Az Ad TELS a. A körtefának egy különös ellenségéről. 93 ték; a mellkason a szárnyak tövétől eredve, mintegy a mellkas felső felének széle körül, keskeny és czitromszín-sárga vonalak vannak (legalább az előttem lévő hímnél így van ez) s azon kívül a mell- kasa hátulsó részén (metanotum) van ugyanilyen színű 3 folt is; közepén egy: hegyes háromszög alakú és tőle oldalt is szintén egy- egy kisebb háromszögű folt; mind e szögek hegye előre irányul. Lába fehér, a czombok czitromszín-sárgák ; a lábízek szennyesek, szür- kés-fehérek ; szárnya átlátszó, szivárvány színekben játszik. Potroha narancsszín-sárga, de eleje (első és második szelvénye) és hegye (talán csak a nősténynél ?) feketék. i Hogy kikelése után milyen virágon tartozkodik és vajjon követi-e a szalmadarázs példáját és felkeresi-e az akkor már nyíló ernyős-virágokat, nem tudom, mert szabadban még nem figyeltem meg e darazsat. Hogy a körtefa hajtásait miként fertőzi meg, azt a látott sérülések alapján írtam le. A darász életmódjának többi része tehát egyelőre homályos. Ugy látszik ritkább kártevő, mert kevés az ellene hallható panasz. Magyarországról csak az itt elmondott esetet ösmerem. Ámde ha ritkább is az előfordulása, azért ahol akad, sok bajt okozhat, mert a hervadó. száradó hajtásokból következtetve, igen sok haj- tást tesz tönkre. A kár jelentősége nagy. Mert ha nem is fenyegeti a fa élet- " erejét és közvetetlenül nem bántja a fa termését, a közvetett kár nagy. Láttuk, hogy a hajtást miként pusztítja el. E hajtás pusz- tításnak első következménye az, hogy a fa koronája nem úgy nő, miként azt a kertész akarja, hanem a miként az a darázs-bánta- lom folytán lehet. Ennek szembeötlő következménye az, hogy az egyes gallyak hegyei jövő évben igen elvillásodnak, mert a tönkretett hajtás alatt lévő száradt részhez közvetetlenül eső rügyekből 2— 53 is hihajt. Ebben az így keletkezett három haijtásban azonban megint nincsen öröme a kertésznek, mert a darázs jövő évben tönkre teszi ezt is. Hogy ez a kár így ismétlődik és hogy azon a gallyon" a mely az előző évben, tehát hajtás korában, e darázstól szintén szen vedett, szenvednek az újabb hajtások is, azt több esetben láttam. A megelőző évi sérült, s így elszáradt hajtás, mint valami nyárs, ott meredez az ez évi hajtások között, a melyek már szintén hervad- i nak, száradnak. ; Kihat e kár, ámbár csak közvetve, a terméshozamra is. Hiszen sok rügy, mely idővel termő rügygyé fejlődhetett volna, e darázs bántódása folytán fás rügygyé változik. S ez már a termő- 94. A. Aigner Lajos. rügyek s ezen a soron a termés apasztásához vezet. E szerint így is, úgy is, kártékony. Szerencse, hogy a kertész ura lehet a helyzetnek, ha arra kerül a sor, hogy védekezzék ellene. Léttuk, hogy a Tárvas mit mivel és hogy nyomát már májustól kezdve a hervadó, niajd későb- ben a száradó hajtáshegyek árulják el. S e száradó hajtáshegyek- ben elvesztegel e lárva egészen a jövő év április végéig, május elejéig: E szerint tehát elég érkezése van a kertésznek, hogy" a fertőzőtt hajtáshegyeket a bennök élő lárvákkal együt még idejé- ben leszedhesse és feltüzelhesse. De a fertőzött hegyek szedésekor: ugyaricsax nyitva legyen a szeme, mert ha több fertőzött hajtás rajta maradt a fán, úgy lehet, hogy munkája teljesen hiába való lesz. A megmaradé nehány állat, mint azt 1903. tavaszán láthat- tam, sok galibát okozhat s a fákon azután meg sem látszik, hogy itt a darazsat előző évben irtották. Hogy pedig e darazsat egyik nelyről át lehet hurczolni a má- sikra, az bizonyos. Ha a kiásott és eladott fácska vagy oltvány korcnájából az eladó is, a vevő is több ágat le is metsz, azért mégis megtörténhetik, hogy a hajtások fertőzőtt részei, a melyek száraz hegye bizonyára letörődött, kikerülik a metsző ollót. Azért a ki e tekintetben ügyel, meg kell néznie az elültetendő fácska, előző évi növésű gallyak összes hegyeit, kivált a letörött gallyakét, hogy belül nem gyanus-e? Ha gyanus és ki van rágva, akkor vizsgálja meg e gallyat, hogy nincs-e benne lárva? S ha van, tá- volítsa el. Így még megelőzheri a későbbi bajt. A. hernyók: táplálkozásas Írta de tőner Lajos: (V. Több hernyófajról tudjuk, hogy más hernyókat megtámadnak és felfalnak. Ezen gyilkos hernyófajok száma azonban csekély, és még csökken is, ha azokat mégkülönböztetjük, a melyek csupán" fogságban, vagyis természetellenes körülmények közt válnak gyil- kosokká. Igy pl. megfigyelték, hogy az Orthosia pistacina hernyói békésen élnek egymás meislett, a meddig vízcsöppeket vágy meg-.: nedvesített táplálékot kapnak, de ha ez elszárad, egymásra támadnak. ; A hernyók táplálkozása. 95 A legtöbb hernyófaj, mely a szabadban is más hernyónak ront, azt nem minden körülmények közt teszi. Calymnia trapezina rendszerint nem keresi a más hernyót, hanem lombot eszik és csak ha valamely hernyó útjába kerül, falja azt fel. Minthogy azonban a írapezina-hernyót, mely roszul bír kapaszkodni, min- den erősebb szél a fáról leveri, az alatt, míg a fa törzsén ismét felkúszik, sováron megtámad minden hernyót, a melylyel találkozik. Annak bizonyságául, hogy a hernyónak más hernyókkal való táplálkozása csak facultativ, szolgál az, hogy az Orrhodia jfraga- ride-ról hol azt állítják, hogy igen veszedelmes gyilkos hernyó, hol azt, hogy sohasem öl. Némely fajról azonban kétségtelen, hogy mindenkor és min- den körülmények között, a mikor csak szerét teheti, más hernyó- kat felemészt, így pl. Aylina ormithopus és Asphalia ridens. Még a legkisebb közt is akad ily vérengző hernyó; a Gelechia pseu- dacaciella pl. üldözi a Lithocelletis robiniellat s az apró Eupithecia coronata-ról megfigyelték, hogy többük háromakkora Noctua- hernyót megtámadott és megevett. A természetes körülményekről, melyek közt a hernyók gyil- kosokká fajulnak, Patagoniából nyerünk érdekes felvilágosítást. Ott számos gyilkos hernyó él, még olyan is, melynek családbeliei másutt sehol sem tanusítanak ily hajlamot. Ez a nevezetes jelen- ség csak úgy érthető, ha fontolóra veszszük, hogy amaz ország helyenkint szerfelett gyér növényzetű, az illető faj (Pyrameis carye) pedig gyakran rendkívül tömegesen jelenik meg. Akad azonkívül oly eset is, hogy nem másfajta hernyók, hanem egyéb állatok képezik a lepkehernyó táplálékát; így a Talaeporia pseudobombycella mohákon s egyéb növényeken él, de élő és holt rorarokat is eszik; Senta maritima lisztféreggel is fel- nevelhető, szabadban nádban tartózkodik, ott azonban úgylátszik csak rablásból él; Erastria scitula és Thalpochares communima- cula a Coccidákat pusztítja, s egy exota Lycaenida-hernyó, Feni- seca Targuinius az Aphidákat eszi meg, és tönkre megy, ha oly lombot nyujtanak neki, melyen nincsenek levéltetvek. A gyilkolástól a cannibalismus szorosan elkülönítendő. AZ irodalomban számos esetet tévesen említettek fel cannibalismus czímén, a melyben csak megölésről van szó, a mennyiben a megtámadt és támadó állat nem ugyanazon :ajhoz tartozott, oly gyilkolásokban pedig, minőket az imént említettünk, nem rejlik a legkisebb természetellenesség sem. Ha ez az élet fentartásához bármi elképzelhető módon hozzájárulhat, nem forog fenn semmi 96 A. Aigner Lajos. ok se arra, hogy ilyenkor miért kiméltessenek épen a rend- társak. Végre is a Calymnia trapezina-nhoz a Geometrida-hernyó csöppel sem áll közelebb, mint bármely inás állat; sőt a faj fen- tartásának czélját a Calymnia-hernyó ama szokása által, mely szerint egyazon növényen élő más hernyófajt felfal, kettős irány- ban szolgálja, a mennyiben ezen az úton nemcsak pillanatnyi éh- ségét csillapítja, hanem egyszersmind ellenséget tesz el láb alól, a mely a táplálékra nézve versenytársa. A cannibalismusnál ellen- ben a hernyó annyiban követ el természetellenes dolgot, hogy bár az egyik egyed éhségét pillanatra csillapítja, egyúttal azonban egy másik egyed áldozatul esik, úgy, hogy az előbbinek fentar- tása által a faj mitsem nyer. Ilyen, philosophiai elvénél fogva fontos és érdekes kérdésnél . helyén valónak látszik, hogy mielőtt azt rovarrendünkre alkalmaz- nók, az egész állatvilágra futó pillantást vessünk. Mily körülmények közt fordul elő egyáltalában a cannibalis- MMSE üeztatkendési A ragadozó állatok, kivált a ragadozó madarak vívnak olykor párbajt, melynek befejeztével a győző megölt ellenét felfalja. E viaskodás czélja azonban nem az, hogy végeztével a győztes ellenfele hulláján lakmározzék, hanem egészen más oka van; az állat megöli ellenesét féltékenységből, kenyéririgységből stb. Miután már hullává lett, a győzőnek nincsen oka arra, hogy a hullát tovább fel ne használja. A cannibalismus a ragadozó halaknál is gyakori, még pedig valóságos cannibalismus, a mennyiben a nagyobb halak saját fajuk kisebb egyedeit megtámadják, a hol és a mikor csak. szerét ejthetik. Megjegyzendő azonban, hogy az ebbeli megfigyeléseket többnyire haltenyésztésekben jegyezték fel, a hol az állat már nem él természetes viszonyok közt. A halak cannibalismusa egyéb- . iránt talán számos ragadozó halnak túlságos nagyétkűségéből származotinak tekinthető, mint a melyek csak úgy tudják magukat . fentartani, ha vak dühvel neki rontanak minden kisebb halnak, mely útjokba kerül, a nélkül, hogy sokat vizsgálnák, vajjon a zsákmány saját családjukhoz tartozik-e, vagy sem. A pókoknál is dívik a cannibalismus. Ámde itt is van egy kis bökkenő. Az időpont, midőn a hímet a mindig erősebb nős- tény megragadja, rendszerint a.posi coitum. Ennek megtörténté- vel a pókoknál a hím a faj fentartására nézve amúgy is haszon , nélküli s ennél fogva a más esetekben a . cannibalismussal szem- : ben álló elv erre az esetre nem alkalmazható. A hernyók táplálkozása. 97 Teljes mértékben természetellenes azonban az, ha — a mint megfigyelték — az deschna cyanea alczája a vízből kimászik és saját fajának frissen kikelt szűzeit felfalja. ; A lepkékhez visszatérve, megjegyzendő, hogy a cannibalis- must szabadban még meg nem figyelték ; fogva tartott hernyókról ellenben számtalanszor. E szerini az Agrotis ribae és valamely Dianthoecia hernyója saját fajabelieket fogyasztott el, annak daczára, hogy mindkét esetben jó minőségű táplálék állott rendel- kezésére. Ezeket tehát az éhség nem bírhatta a cannibalismusra, de vajjon nem.a szomjúság okozta-e azt, az már más kérdés. Sőt valószínűvé válik ez, ha tekintetbe veszszük a fentebb emlí- tett észleletet, mely szerint az Orrhodia fistacina nem bántotta egymást, a meddig volt mit innia. Hiszen még magasabbrendű állatoknál is gyakrabban a szomjúság, és ritkábban az éhség okoz efféle természetellenességeket. Sőt még az ember se tesz kivételt : emlékezzünk csak azokra a ritkán bejelentett, de kétségkívül gyakrabban előfordult esetekre, midőn a sík tengeren kis csolnak- ban hánykodókat a szomjúság a canpibalismusra . vitte. A cannibalismus olykor igen magas fokban fejlett ki és kalit- kában tartott hernyók nagy dühhel rohanják meg egymást. Igy az Erastria venustula 50 hernyója, melyeket bő táplálékkal láttak el, rövid idő alatt annyira gyilkolta egymást, hogy csak hat maradt meg közülök. Az Arctiidák szintén bősz gyilkosok. Egy alkalom- mal a Zygaena laeta-nak elég számos hernyoját találtam, ám a közös tenyésztő házikóban ezeket az Arctia caja hernyói az utolsó szálig felfalták, sőt a már elgubózott példányokat is, ki- rágván a gubót, felfalták. De az Arctiák egymást is támadják Mihelyt egyikük a közelgő vedlés vagy bábozódás miatt meg- merevedik s tehetetlenné válik, társai megtámadják és felfalják, a mi nem történt meg, a meddig egészzégesek és védeni tudták magukat. Egyáltalában úgylátszik, hogy a bábozódó félbenlevó hernyó és még inkább a friss báb, igen csábítja a hernyókat, ha azok különben a kreatophagiára hajolnak. Az Arctia purpurata-nál figyelték meg, hogy elbábozódott fajbelieik szövedékét átrágták S a puha bábokat elfogyasztották. I Hasonlót észleltek Callimorpha dominula-nál, mely szabadban sokszor közös szövedékben vedlik. Azok a hernyók, melyeknél a cannibalismus úgyszólván rendszeres, leginkább bizonyos családokhoz tartoznak, mint pl. az Orrhodiák, Hadenidák, Arctiákhrz. A jelenséggel azonban talál- 98 Csiki Ernő. kozunk olykor oly csoportokban is, melyekben húsevő ritkán, vagy sohasem kerül ki, így az Anthocharis eupheno-nál, holott a gyakran tenyésztett, igen közel álló 4. cardamines-nél ilyesmit még nem észleltek. Van még egy neme a cannibalismusnak, mely a kölcsö- nösségen alapszik. Egyik Epeirida-fajnak igen testes nőstényeit rajtakapták, midőn az egyik a másik vérét szivogatta, a támadott a támadót szintén kikezdte s így egymást pusztították. Tévesen számítják olykor a cannibalismushoz a nekropha- giát, mi alatt itt csak az azonos faj hullái:ak elfogyasztását értjük. Az állati maradékokon élődő rovaroknál, mint számos bogárnál s egyes Tineáknál, ez azonban igen erthető s egyáltalában nem tartozik ide. Mindazáltal felemlítjük, hogy az Aporia cratíaegi hernyójának több példányátlátták, a mint megdöglött társukon lak- mároztak. Ugyanazt tapasztaltam az ÁArctia caja és ÁArctia pur- purata tenyésztésénél is, a mennyiben a gyarlón táplált hernyók betegségben kimult társaikat kikezdték, a mitő] aztán ők is el- pusztultak. (Seitz W. nyomán.) Magyarország Cerambycidát, Irta Csiki Ernő. dx 49. nem: Caliidium Habr. 1. Az előtor oldalai kerekítettek ú stés EZNNÉRE — Az előtor oldalai szögletesen kinyúlók. 6. ales Pyrrhidium Fairm. — Hekete vagy feketés-barna, a szárnyfedők és a potroh vége vörös, felül bársonyszerű vörös szőrözettel fedett. Hossza 7—12 mm. — Előfordul a parlaearktikus regió legnagyobb részében, nálunk is közönséges. 12. sanguineum Linn. 2. A melltő lemezalakú nyulványa elválasztja egymástól az b elülső Csípőket vsz Tr Das eges éj tott efa zttk te SOTRRAONNRESTENÉSKEtE — A melltő nem nyúlik a csípők közé, azokat nem válaszíja eltegyimástóli Htehátyérimtkeznek reed! zi) SANS 3. Az"előkoron símatkiemelkedések vannak s 1 set KE NNRKANREÉ Magyarország Cerambycidat. — Az előtor mindenütt sűrűn pontozott, síma kiemelkedések nélkül. A czombok vékonyak, nem bunkósak. 2. aínem : Lioderina Gangib — Vöröses-sárga, hasonló szinű sző- rökkel sűrűn fedett, a szem fekete. A szárnyfedők erőtel- jesebben pontozottak mint az előtor. Hossza 6—8 mm. — Előfordul Korfu szigetén, Görög- és Törökország- ban, Alsó-Ausztriában és Boszniában: X. Domanovic. 99 (Henschi Put.) 2. linearis Hampe. 4. A mellközép oldalai hátrafelé összetartók, csúcsa ennel- fogva keskeny, lemetszett és kissé kikanyarított. 1. alnem : Protocallidium m. — Barnás-fekete, a fej fekete, az elő- tor sárgás-vörös, a szárnyfedők feketés-kékek. Az előtor finoman és szétszórtan pontozott, három síma kiemelke- déssel. Hossza 9—10 mm. — Előfordul Bajorországban és nálunk a Szebenhegységben Czód mellett, Bereczken, Tusnádon és Borszéken. 1. angustum Kriechb. — A mellközép oldalai párhuzamosak, csúcsa szélesen lemet- szett és mélyen kikanyarított. 3. alnem: Lioderes Redtb. — Sárgás-vörös, finom világosabb szőrökkel fedett, szeme fekete. A fej és az előtor szétszórtan pontozott, az elő- toron 3—oó síma kiemelkedés van; a szárnyfedők töve bemélyedt. a bemélyedés ferde irányban a válltól befelé halad. A czombok bunkósan megvastagodottak. Hossza 9—13 mm. — Előfordul Német- és Francziaországban, Ausztriában és nálunk ; termőhelyei: I. Budapest, Péczel, Isaszegh : VI. Herkulesfürdő. (testaceum Redtb.) 3. Kollari Redtb. 9. A csápok harmadik íze olyan hosszú vagy rövidebb, mint a negyedik csápíz. 4. alnem: Phymatodes Muls. A. 0: — A harmadik czápíz sokkal hosszabb a negyediknél . . 12. e 6. A szárnyfedők sűrűn és erőteljesen pontozottak . — A szárnyfedők szétszórtan és finoman pontozottak, a pontok között igen finoman bőrszerűen ránczoltak. Az előtor közepén szétszórtan pontozott, oldalt szemecské- zett, három síma kiemelkedéssel. Hossza (—17 mm. — Az egész paláarktikus regióban elterjedt, nálunk is közön- séges, színben nagyon változó faj, melynek alakjait a következőképen választhatjuk széjjel: A! A szárnyfedők legalább részben sárgák vagy sárgás- barnák. 100 Csiki Ernő. b A szányfedők egyszinű sárgák vagy sárgás-barnák. c! A fej és a lábak sárgás-vörösek. 8. testaceum Linn. c? A fej és alábak feketék. ab. melanocephalum Ponza. b2 A szárnyfedők csúcsa sötét, kékes. A fej, az előtor és a lábak sárgás-vörösek, ritkán a fejtető és a czombok sötétebb barnák vagy feketések. ab. praeustum Fabr. A? A szárnyfedők kékszínűek. d" Az előtor sárgás-vörös, legfeljebb 1— 2 "sötétebb folttal. el A czombok egyszinű sárgás-vörösek. ab. rufipes Costa. e? A czombok bunkósan megvastagodott része feketés. ab. variabile Linn. d? Az előtor fekete. ab. fennicum Fabr. 7. A mellközép a középső csípők között a mellvégig terjed 8. — A mellközép a középső csípők közepéig terjed, a mell- VÉDELME Ok sees beee a (7 617 szg ek LRRRT AKOS TB 3. Világosabb vagy sötétebb sárgás- TÉVNN a szárnyfedők némelykor kékes fémfényűek. Az eltőtor olyan széles mint a milyen hosszú, sűrűn és erőteliesen pontozott. AZ egész test hosszú szőrökkel fedett. Hossza 6—10 mm. — Közép-Európában és Görögországban előforduló ritkább faj, termőhelyei: 1. Kalocsa, V. Kolozsvár, VI. Ulma, Herkulesfürdő. (castaneum Kedtb., Deltili Cherv.) 4 glabratum Chevr. — Barna vagy barnás-fekete, gyakran kékes-ibolya témfény- nyel, a szárnyfedők a vállon és az oldalszél mellett sárgás- vörösek. Az előtor kissé szélesebb mint hosszú, erőteljesen pontozott. Hosszá 5—9 mm. — Közép- és Dél-Európá- ban fordul .elő, termőhelyei : I. Isaszegh, Péczel, II. Pécs, III. V.-Mikola, Putnok, V. Szent-Erzsébet, Kőhalom, VI. Orsova, Herkulesfürdő. (Iuridum O1l.. abdonimale Bon., barbipes Küst.) 5. pusillum Fabr. OAZ előtör: DONTOZOL E En 2 7 ér sző atták ÜT — Az előtor finoman SNS ULZOÉ TA Kék, öz egábbk és czom- bok töve, a lábszárak és a lábfejízek sárgák. Az egész test hosszú szürkés-fekete szőrözettel szétszórtan fedett, egyes hosszabb szőrök felállók. Hossza 8—8 mm. — Közép-Európában és Oroszországban fordul elő, nálunk közönséges. (coeruleus Goezr-, amethystimis F.) 9. rufipes Fabr. Magyarország Cerambyciddái. 10. A szárnyfedők egyszínűek . Ke MÉS — A szárnyfedők közepén fehér jr zttőgítekáli JVöFösÜS: DAGHát a szárnyfedők a fehér csík előtt és mögött kissé sötétebb barnák; a fehér csík a varrat felé keskenyedik és azt nem éri el egészen. Hossza 5—6 mm.— Előfordul Közép- és Dél- Európában; termőhelyei: I. Budapest, II. Pécs, Zala-Tapolcza, VI. Herkulesfürdő, X. Bosznia. (unifas- 101 sa lt ciatum OI.) ; S. fasciatum Villers. 11. A szárnyfedők szétszórtan és mélyen pontozottak. Egy- színű sárgás-vörös. Az előtoron őt síma kiemelkedés van. Hossza 7—13 mm. — Magyarországon kívül csak Dél- Oroszországban fordul elő ; nálunk csak Herkulesfürdőnél gyűjtötték. 6. gunctícolle Muls — A szárnyfedők sűrűn ránczolva pontozottak. Barna kékes fémfénynyel vagy ibolyakék, a fej barna, az arcz sárgás- vörös, a szélső síma kiemelkedések többnyire barnák. Hossza 7 -10 mm. — Közép- és Dél-Eurépában élő faj, mely Brancsik szerint Trencsén megyében Beczkó-nál is gyűjtetett. (melancholicum F.. brevicolle Schh., thora- cicum Com.) 7. lividium Rossi 12. Az alsó állkapcsi tapogatók végíze hengeres. 5. alnem : Poecilium Fairm. — Fekete vagy feketés-barna, a csápok és a szárnyfedők töve és a lábak (a czombok kivételével) sárgás-vörösek. A szárnyfedőkön két íves, fehér szőrös, harántcsiík van. Hossza 4—6 mm. — Előfordul egész Európában és a Kaukázusban, hazánkban közönséges. glotnfer Voet, pedisegua Voet, biarcuatum Pill. 8r. Mit.) 11. alni Linn. Változata : Némelykor a szárnyfedők töve nem sárgás- vörös, hanem úgy mint hátul, feketés-barna. — Előfordul a törzsfaj társaságában; termőhelye : VIII. Fiume. ab. infuscatum Chevr. — Az alsó állkapcsi tapogatók végíze KKE T. alnem. Callidium s. str. (Meridion Gozis) 183. Kék vagy ibolya-kék, a csápok a Tábrejztt és a has hat. nák kék fémfénynyel. A fej és az előtor erőteljesen ránczolva, a szárnyfedők egyszerűen és erőteljesen pontozottak. Hossza 8—18 mm. — Előfordul Európában és Szibéri- c Ala ában ; nálunk közönséges. 13. violaceum Linné. — Fémfényű zöld, alul barna. Az előtor sűrűn pontozott, a pontok között finoman bőrszerűen ránczolt, a szárnyfedők elül 102 Csiki Ernő. ránczolva pontozottak, a hátulsó két harmadban a ránczok erőteljesek és többé-kevésbbé összefolynak. Hossza 9—15 mm. — Észak-Európában és Közép-Európa magasabb hegyei között fordul elő; termőhelyei: III. Tátrafüred, Barlangliget, IV. Bártfa, V. Gyulafalva, Brassó, Szeben- hegység, Vurfu. mare (Verestorony melleti). (dilatatum Payk.) 14. aeneum De Geer 50. nem: SSermanotus Nuls. (Sympiezocera Luc.. Xenodorum Mars.) A szárnyfedők egyszínű sárgás-barnák, az állat különben sötét barna, némelykor zöldes vagy rézszínű fémténynyel. Előtora és szárnyfedői ránczolva pontozottak, sárga szőrö- zettel fedettek. Hossza 10—14 mm. — Észak-Európában, az Alpesekben és a Kárpátokban fordul elő: II, Tátra- füred, V. Brassó (Czenk), Segesvár, Czód (Presba). ") 1. coriaceus Payk. A szárnyfedők sötétek sárga harántcsikokkal, vagy sárgák fekcetestajzolattaláai e en tettette az sz 3 ÜLÉS . Fekete vagy szurokbarna, a SÁrayfedőkőt két zegzugos sárgás-fehér harántcsiíkkal, melyek a varratot nem érik egészen el. A lábak a czombok bunkójának kivételével világosabb barnák. Hossza 71—14 mm. Előfrrdul Európa északi és középső részében, nálunk ritka : II. Pécs, V. Páké, Brassó, Keresztényhavas, Segesvár, Kerczihegység. (sul- fhuratus Voet.) 2. undatus Linn. Fekete, a szárnyfedők élénk sárgák, egy kerek folt a közepükön és a csúcs barnás-fekete. Hossza 9—16 mm. — Nagyon ritka faj, melyet hazánkon kívül Dél-Orosz- országban, Ausztriában és Algirban gyűtöttek; termő- helyei: II. Pécs, VI. Német-Bogsán, Báziás, XI. Dalmáczia. Merkl szerint Juniperus Sabina és Pinus silvestris-en is él. 3. russicus Fabr. 51. nem: Hylotrupes Serv. (Hylotrypes Bedel.) Szurok-barna vagy barna, szürke szőrözettel fedett. AZ előtor másfélszer hosszabb mint széles, oldalai kerekítettek, felülete sűrűn pontozott, csak két nagy kerek kiemelkedés ") Ezt a fajt újabban a Callidium-alnembe sorozzák, a széles melltő miatt azonban csak a Semanotus nemben helyezhető el. 49 Magyarország Cerambycidát. 103 síma, kétoldalt hosszú fehér szőrözettel sűrűn fedett. A szárnyfedőkön rendesen két zegzúgos harántcsik , alak- jában sűrűbben tömörül a szürkés-fehér szőrözet. Hossza 8—24 mm. — Az egész palaeartíkns öv lakója, fenyő- fában él; nálunk közönséges. (caudatus De Geer, similis Marsh., affims Sav.. lividus Muls., puzllus Villa, Kozi- orowiczü Desbr.) 1. bajulus Linn. 52. nem: Rhopalopus Muls. . A szárnyfedők fémfényű zöld, kék vagy ibolya-kék színűek 2. szárnytedőköekerek tm tes eu É 3. . Fekete, a szárnyfedők fémes-zöld számút szájválytalánal ránczoltak, a ránczok a szárnyfedők első harmadában erőteljesek, szélesek és harántul összefolynak, hátrafelé mindinkább finomodnak. Az előtor korongja egészen síma. Hossza 18—24 mm. -- Közép-Európában és Dél- Oroszországban előforduló ritka faj, hazai termőhelyei : I. Budapest, II: Beszterczebánya, Hermánd, Deménfalva, IV. Vihorlat, V. Czódvölgye, Kolozsvár, VI. Szászkabánya, VII. Velebit, Stalak. (pannonicus Gmel.,? Fischeri Kryn.) 1. hungaricus Herbst. Fekete, a szárnyfedők fémes kék, kékes-zöld vagy zöld színűek, erőteljesen, hátrafelé finomabban, de szabályosan ránczoltak. Az előtor korongjának síma felületén nehány nagyobb ponttal. Hossza 17—26 mm. — Közép-Európa lakója; termőhelyei: I. Budapest, Ialocsasa ló écS Keszthely, VI. Jeselnicza, Orsova, Herkulesfürdő, VII. Crni- Dabar, Stalak, Károlyváros, Velebit (Bratanije és Konjsko), VIII. Carlopago, IX. Dalmáczia, X. Bosznia. 2. insubricus Germ. BASA Da tekEtő kie mein di ezé szeti tsa ez tekik slat E NETEN A lábak vörösek . A csápok 3—10 íze a csúcson kétoldalt tüskével végződik. Fekete, feje, elötora és a szárnyfedők töve ránczolva pontozott, utóbiak hátrafelé igen finoman bőrszerűen rán- czoltak és sűrűn szőrösek. A paizsocska csupasz. Hossza 11—23 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk közön- séges. (nigricans Gmel., nigroplanus De Geer.) 3. clavipes Fabr. 104 A. Aigner Lajos. — A csápízek vége egyenesen lemetszett, kétoldalt nem vég- ződnek tüskével. Fekete, feje és előtora erőteljesen rán- czolva pontozott, a szárnyíedők tövükön erőteljesebben, hátrafelé finomabban ránczolva szemecskézettek. A pai- zsocska is, úgy mint az előtor és a szárnyfedők, szőrösek. Hossza 6—13 mm. — Elfordul Közép- és Dél-Európában, nélunk is eléggé elterjedt faj. (pilicollis Toms.) 4. macropus Germ. . A csápízek vége kétoldalt nem végződnek tüskével. Fekete, nem fényes, a lábak barnás-vörösek, a czombok bunkója világos-vörös. Az előtor és a szárnyfedők töve erőteljesen ránczolva pontozottak, utóbbiak hátul finoman ránczoltak. Az előtor, a paizsocska és szárnyfedők töve hosszú fel- álló szőrökkel fedett. Hossza 9—12 mm. — Egész Euró- pában található, nálunk ritka ; termőhelye : V. Nagydisznód. (punciatus Fabr., punciuosus Fourcr.) 5. femoratus Linn. A csápok 3—10 íze kétoldalt tüskével végződik. Fénylő fekete, a lábak vörösek, a czombok töve, a lábszárak és a lábfejízek barnás-vörösek. Az előtor kétoldalt szőrös, a paizsocska csupasz. Az előtor erőteljesen ránczolva pontozott, helyenként síma kiemelkedésekkel. A szárny- fedők külső fele erőteljesen, hátulsó finoman ránczolva pontozott. "Hossza, 12—15 mm. Dél-Európai faj, mely hazánkban ritka. I. Budapest, Péczel, IV. Homonna (Varini Beg.) 6. spinicornis Ab. A lepkék magyar elnevezése. Irta A. Aigner Lajos. II. Második csoport. Heterocera. Különböző csápúak. Éjjeli lepkék. I. nemzetség. S ph ing es: szenderfélék. I. Sphingidae: zúgó pillék, 1. Acherontia : boszor, Atro- pos: halálfejű pille, v. halálfő boszor; 2. Sphinx : szender, Con- volvuli : szulák, Ligustri, fagyal, Pinastri: fenyő sz. 3. Deilephila : zúgó pille, Vespertilio: szürke, Galii, galaj, Euphorbiae : fűtej, Livornica : sávos, Celerio : csíkos, Elpenur : szőlő, porcellus : piros A lepkék magyar elnevezése. 105 Nerii : oleander z. p. 4. Smerinthus: denevér pillék, Tiliae: hárs, Ouercus : tölgy d.p., ocellata: estelipávaszem, Populi: nyárfa d. p. 5. Pterogon : lappantyú piülék : Proserpina : zöld, Gorgoniades : törpe 1. p.: 6. Macrogliossa: ormányos pillék: Stellatarum: kacsafark, Croatica: horvát o. p., bombyliformis: dongószerű, fuciformis : POSZOTSZESRŰ IG. p. II. Sesiidae: szítkárok; 1. Zrochilium : üveges pilék, api- forme : méhszerű, crabroniforniis : lódarázsszerű, melanocephalum : fekete fejű ü. p.: 2. Sciafteron: félüveges szitkár: tabaniformis : bögölyszerű f. sz. 3. Sesza: szitkár, spheciformis : égerfa, mesiaefor- mis : orosz, andreniformis: német, cephiformis : boróka tipulifor- mis : tipolyszerű, conopiformis : tölgyfa, vespiformis : darászszerű, myopiformis: almafa, culiciformis: szúnyogszerű, stomoxiformis : vörösövű, formicaeformis : hangyaszerű, ichneumoniformis : fürkész- szerű, uroceriformis: dalmát, masariformis: magyar, annellata : gyűrűs, empiformis : közönséges, asta-iformis : fűtej, triannuliformis ; lórom, colpiformis: görög, stelidiformis : fekete, bibioniformis : fehér, muscaeformis : légyszerű, leucomelaena : fehér-fekete, affinis : törpe, aerifrons: fémfejű, leucopsidiformis: őszi, alysoniiormis : bolgár, echrysidiformis : fémdarázsszerű, chalcidiformis : török sz. 4. Bem- becia: dongósziítkár, hylaeiformis: málna d. sz. 5. Paranthrene : légyszítkár, tineiformis: molyszerű l. sz. Kos szátetdrate éválszítkárokat sah szztüszzsálszítkázuenese trella: ablakos á. sz. IV. Zygaenid a e : kosvillék, I. /no : fémpillék, ampelophaga : szőlő, pruni: szilvafa, chloros: aranyos, tenuicornis : magyar, Globulariae: nagy, subsolana: keleti, Budensis: budai, Statices : közönséges, Geryon : északi, obscura: füstös f. p. 2. Zygaena : kospillék, purpuralis ; biboros, Brizae: magyar, Scabiosae : ördögszem, punctum : pontos, Acailleae : közönséges, Cynarae: homoki, exu- lans : havasi, Meliloti: somkóró, Trifolii: lóhere, Lonicerae : loncz, Filipendulae: aczélos, Angelicae: vérpettyű, transalpina: alpesi, Ephialtes: változó, laeta: vörös, Fausta: gyászos, Carniolica : kraj- nai, occitanica: nyugati kp. V.Syntomidae: fehérpettyfélék, 1. Synutomis : fehéroetty,, Phegea: öves. 2. Dysauxes: üvegpetty, ancilla: közönséges, punctata : keleti ü. p. NÉENémzetség B rorntonyetetséliszömölepkeke I. Nycteolidae: bagolyszerű szövők, 1. Sarrothripus : szürke lipe, Révavana : Révay-szövő ; 2. Earias : zöld lipék, vernana : tavaszi, chlorana : fűzfa z.l. 3 //ylophila: Erdész szövő, prasinana : , ékes, bicolorana: kétszínű; 4. Nycteola: kuvik lipe, falsalis : csalfa kuvik lipe. 5 ." N. Lithosiidae: zuzmószövők. 1. Nola: bujósdi lipe, togatu- lalis: palástos, cucullateila: csuklyás, cicatricalis : tölgyfa, strigula : , barázdás, confusalis : felhős, ancipitalis: kétes, chlamydulalis : előkelő, cristatula: búbos, albula : fehéres, centonalis : tarka. 2. Paida : 106 A. Aigner Lajos. (örpepille, obtusa: kerek tp. 3. Nudaria : csupasz pillék, senex: avit, mundana : halvány, murina : szürke. 4. Calligena: ezerszép pille, miniata: piros e. p. 9. Setina : molyszövők, irrorella : pettyes, roscida : harmatos, Kuhlweini: havasi, aurita : aranyos, mesomella ; csontszínű m. sz. 6. Lithosta : zuzmószövők, muscerda : egérszínű, deplana : lapos, griseola : szürke, lurideola : fakó, complana : közön- séges, caniola: hamuszínű, unita : egyszínű, marcida : délszaki, luta- rella: sárga, pallifrons: halvány, sororcula: aranyos, cereola: viaszszínű z.sz. 7. (Gnophria : aczélmoly, rutricollis : vörös nyakú, guadra : pettyes a. m. III Aretiidae: medveszövők, 1." Emydiar: " araszlóliszómó: striata: csíkos, cribrum: pettyes a. sz. 2. Detopera : harkelin szövő, pulchella : szépséges h.sz.; 3. /ipocrita (Euchelia) : kétszínű pille, Jacobaeae: véres kp.; 4. Nemeophia : nappali szövők, russula : piroscsíkú, Metelkana : Metelka-szövő, Plantaginis : havasi n. sz. 5. Catli- morpha: szeépike, Dominula: változó, guadripunctaria : zászlós Sz. : 6. Plevetes (Pericallia): óriás medve, matronula : német ó. m. ; 7. Arctia : medvék, Caja : közönséges, Villica : fekete, purpurata : bíbor, Hebe : díszes, Aulica: barna, maculosa : foltos, casta: tarka, Ouenselii: havasi m. 3. Ocnogyna:, felemásszövők, parasita: tavaszi f. Sz. 9. Spilosoma s: "pettyes "Szowók; "fuliginosa: " TMŰStöszütSEMeGaN osztrák, luctuosa: gyászos, mendica: felemás, lubricipeda: sár- gás, menthastri: tejszínű, urticae: hószínű p. sz. ; IV. Hepialid ae: gyökérrágók. 1. Hepialus: gyökétrrágó, humuli: komló, syivinus: erdei, fusconebulosa: havasi, carna: barna, lupulinus : közönséges, hecta: északi gy. : V. Cossidae: Farágók. 1. Cossus : farágó, Cossus : fűzfa- rontó, Terebra: nyárfarontó. 2. Zemzera : fafúró, Pyrina: almafa- rontó vagy kékpetty ; 3. Phragmatoecia : nádlakó, castanea : barna, n. vagy nádi szövő, 4. Hypoptla : spárgarontó, Thrips: barna, Caestrum : fehér sp.: 5. Dyspessa (Endagria) : hagymalakó, ulula ! szürke h. VI. Cochlididae: kagylólakók; 1. Heterogenea: kagyló- szövők, limacodes : nagy, asella: kis k. VII. Psychidae: toklakók; 1. Psyche: toklakó, atra (opa- cella) : fekete, Zelleri: hazai, unicolor: egyszínű, villosella: bolyhos, Hecksteini: magyar, muscella: légyszerű, mediterranea: délszaki, angustella : keskeny, plum:fera : tollas, Viciella: bükköny, viadrina : német, hirsutella: borzas tl. 2. Apterona: csigalakó, crenulella : nyűszerű cs.; 3. Epichmopteryx: zsáklakók, Sappho: dalmát, surientella: boszniai, plumella : tollas, nudella: szürke, pulla: kis, undulella: reczés, bombycella: szövőszerű, pectinella: fésűs Zs. 4. Fumea : tegezlakók, crassiorella: potrohos, casta: közönséges, betulina : nyír, sepium : fenyves t. VII . Lymantriidae: lomhárszövők; l. Hypogymna : gyászszövő, morio : közönséges; 2. Orgyia: ecsetszövők, gonos- tigma : bélyeges, antigua: közönséges, Ericae: hanga e.; 3. Dasy- chira : pamatszövők, selenitica : fekete, fascelina : tarka, pudibunda: sárga: 4. Porthesia: aranyszövők, chrysorrhoea: káros, similis: A lepkék magyar elnevezése. 107 gyapjas a.; 5. Laelta : nrádszövő, Coenosa : szennyes n.; 6. Arctornis : c e c css d ÍL. MGYUM a ökEIS ILS to OLODOKAZS ta 6 ad g SAMOG ? fűzfaszövő; 9. [Lymanmtria: lomhárszövő, dispar: taplószövő, monacha: apáczaszövő; 10. Ocnerta: cserszövők, detrita : füstös, rubea: vörös Cs. IX. Bombycidae: szövőfélék. 1. Bombya : szövők, neus- ria, gyűrűs, castrensis : fűtej, crataegi : galagonya, popuii : nyárfa sz. Eriogastev: gyapjasszővők, rimicola: vörhenyes, catax: sárga, lanestris: barna, Ouercus: tölgyszövő, Trifolii: lóhere, rubi: málna sz. 2. Gastropacha: pókok, potatoria: szomjas, lunigera : holdfoltú, ilicifolia: cserlevél, tremulifolia: nyárlevél, guercifolia : tölgylevél, pópulifolia: jegenyelevél, pruni: szilva pohók, pini: IEmŐ, GUS £ MŰEGS [0.3 ILENNOME B a 6 a dog TVENERZGl E DNRZDEME Dumi: hölgymál sz. X. Endromididae: bundásszövő, versicolora : tarka bsz. XŰSES At úg mi dia e: Sagiuvnia: pávaszem, , Caecigema :" vak, E süeaey Nt Spintsöközépső "! pavontas kis op. rő. tApla tau: T. szövő, vagy szegfoltú sz. : XII. Drepanida e: sárlós szövők, falcataria: nyárfa, curva- tula : égerfa, harpagula : hársfa, lacertinaria : nyárfa, binaria : tölgyfa, cultraria: bükkfa s. sz. : Cilix: törpeszövő, glaucata: fénylő. XIII. Notodontidae: púposszövők ; 1. Harpyia : harpiák, bicuspis : erdei, furcula : szürke, bifida: kis, erminea : fehér, vinula : magy sz sSZ a Konts: "pokszovós: Magyaibülkkta Sose szt ös Éxes veta : villaszövő. Ulmi: szilfa v., 4. Hoplitis (Hybocampa) : s. MEDEHGET 5. JDSKGZMMSMSZÖNŐ 8 10 (EÜ DÍTÁSKOZ 8 ae ae ag BKSMEME E rovátkás, 6. Natodouta: púposszövő, guerna: tölgyfa, trima- cula "bélyeges, chaonia: cserfa, tremula: nyária, dictaeoides nyírfa, ziczac: zegzúgos, Dromedarius: dromedár, Phoebe (trito: phus) : tarajos, tritophus (torva) : nyerges, trepida : füstös, argentina ezüstös, bicoloria: kétszínű; 7. Ochrostigma (Drynobia): . . . . , ., velitaris: havasi, melagona : erdei; 8. Lophopteryxz: bóbitás" szövők, Camelina : tevehatú, cuculla: csuklyás, Carmelita : kámzsár b., 9. Pterostoma : sisakszövő, palpina: csőrös s.; 10. Ptilophora 5" toliszövő, plumigera : bozontos t.; 11. Phalera : holdfoltú : szövők-: bucephala : közönséges holdfolt, bucephaloides: magyar h.; 12: Pygaera: levélszővők, Timon: csíkos, anastomosis: Zavaros, Cur" tula : kurta, anachoreta : remete, vigra: lomha ; 13. Thaumatopoea - búcsússzövők, processionea: tölgyfa, pityocampa: ienyő b. sz: XIV. Cymatophoridae: álszövők, 1. /abrosyne : . . - egtsdetasat Úúmaáalmas kez e Ty entzens hat ett SzSz TIS SLŐZSÁSÍÍTOT Cymatophora : álszővők, or: jeltelen, octogesima: nyolczvanas, duplaris : pettyes, fluctuosa: hullámos; 4. Polyploca (Asphalia) : diluta: homályos, — ruficollis: vörösnyakú, flavicornis: sárga- szarvú, ridens : sereghajtó. 2 108 Különfélék. A Tettix subulata alakváltozatairól. A Tettix subulata tudva- levőleg az Acridák családjába, az Orthopterák rendjébe tartozó állat és a tapadó korongok hiánya, nem különben a nyakpaizsnak fel- tünő hosszúsága álial válik ki. Köztudomású dolog, hogy a Tet- íyx subulata többféle eltérést mutat ; én a Nagykálló vidéken talált és általam megvizsgált példányokon a következő nevezetesebb eltéréseket állapíthattam meg : I. A leghosszabb (15 mm.) Tettix subulata nyakpaizsa világos szürke, a lábak kétféle színűek, az első és a második láb- pár sötét színű, a hátsó lábpár kétféle színű, a czomb külső része világos sárgás szürke, lefelé és felfelé sötétebb színű. A czomb felső hosszúsági vonala mellett végéig bevagdalt, tehát nemcsak a térd előtt. A csáp világos, a szárnyak kékesbe játszók, a nyak- paizsnak mellső felén a jobb és baloldali rész világos. II. A lábak sötét színűek, a csápok világosak, a nyakpaizs lapos, sárgásfehér, a carina vagyis a hosszúsági vonal elül maga- sabban áll, azaz kiemelkedik, közepén és végén nagyon kicsiny. III. A lábak sötétszínűek, a nyvakpaizson a harmadik lábpár fölött mindkét oldalról, tehát jobbról és balról sárgás háromszög- alakú folt áll, a háromszög majdnem egyenlőszárú, a háromszög- foltoktól, hátrafelé sárgás sáv húzódik. IV. A legkisebb (10 mm.) sötétszínű, a nyakpaizsot szegélyző oldalvonalak a szem hátsó tövétől végig sárgák, a nyakpaizs alig ér túl a potrohon, ott hol a nyakpaizs kiszélesedik, oldalt egy-egy mélyedés van. V. A lábak sötétszínűek, a nyakpaizsot szegélyző vonalak " elül sötétszínűek, a kiszélesedett résztől hátrafelé sárgásak. VI. Sötét színű, a nyakpaizsot szegélyző vonal sötétszínű, a szárnyak átlátszók, a kék színbe való játszás alig vehető észre. VII. A lábak sötétszínűek, a nyakpaizs sötét szürke, a nyak- paizsnak vonala elégé nagy, az oldalszegélyek jelentéktelenek. VIII. Csíkozott, a nyakpaizsnak vonala törött, . illetőleg meg- szakgadozott, a részek színre nézve változnak, hol világosabbak, hol sötétebbek, fekete foltokkal. IX. A nyakpaizs jobbról-balról három-három fehéres szegé- lyű fekete csík mutatkozik. Í ; VETEK Kijlöufélék. 109 A lepkék cselfogására nézve figyelmeztet egy tapasztalt lep- kész, hogy ennél nagy befolyása van a szél irányának. és erejének. Szeles idő még nem akadályozza a sikeres fogást, hacsak az erős szélhez nem járul még hűvös idő is : legkedvezőtlenebb különben az északi és északkeleti szél. A holdvilág sem akadály, cssk ha egyúttal hűvös, szeles idő van. A legjobb eredmény várnató szárazabb meleg nyugati szél mellett és ha zivatar közeleg. Igen fontos a hely választása ; legalkalmasabb a csalétekkel való fogás- ra: erdőszéle, buja növényzetű rétek határán; erdei tisztás vagy vágás, a hol sok a bozót, málna és szeder-bokor; kökény sövény és mocsaras rét. Kevésbbé fontos a csaléteknek használt keverék mineműsége; egészen mindegy akár a sörhez mézet, czukrot vagy szörpöt keverünk, de használat előtt okvetlenűl szükséges jó adag. alma- vagy körte aethert hozzá vegyítenünk ; a lisztnek vagy kenyér- morzsának hozzá vegyítése előmozdítja az erjedést. Elég ha a keveréket 24 óráig hagyjuk erjedni. A fogásnál tapasztalható, hogy sok lepke azonnai elszáll vagy földre ejti magát, mihelyt a lámpás fénye éri; minélfogva czélszerű az erre a czélra hasznalt lámpásba zöld üveget tétetnünk: az nem riasztja el a lepkéket. A Catocalákról érdekes megfigyeléseket tett Slevogt. B. kurlandi lepkész. A Caiocala fraxini s a nem egyéb fajaira nézve megerősíti azt a megfigyelést, hogy ezek a pillék megszelidíthetők. Egy alkalommal számos Catocala-nőstényt fogván, nehányát alkal- mas házikóban helyezte el lepetezés végett; minthogy ezt azon- ban olykor 5—7 nap mulva végzik, kénytelen volt őket a csalé- teknek szánt keverékkel etetni, s ezt mindig a napnak bizonyos órájában tette. Valahányszor erre a czélra benyitott a szobába, a pillék kezdtek nyugtalankodni és mihelyt a házikót kinyitotta, kinyújtották szipókájukat, várva a táplálékot. — Catocala fraxini, mely különben nesztelenül szokott röpülni, némelykor sajátságos pattogó hangot ad, de úgy látszik csak akkor, ha más nembeli fajtársával találkozik. — Ha a Catocula s$onsa hernyóját fajának más példányai nyugtalanítják, testének felső részét erősen lóbálja jobbra-balra, mi által gyöngébb társait elbódítja s azután felfalja. Ennélfogva nem tanácsos, sok hernyót tartani egy házikóban. A Britisn Museum lepkéi. Midőn 1899-ben a zoologusok nemzetközi congressusa alkalmával dr. Horváth Géza, a M. Nemzeti Muzeum osztály igazgatója Angolországban járt s a British Museumot is meglátogatta, annak igazgatójához azt a kér- dést intézte, vajjon a lepke-gyűjtemény hány példányt foglal magában? Erre nem tudott felelni, mert azt nem tudta senki ! meg- 110 Irodaloin. bízásából azonban egyik tisztviselő hozzávetőleg kiszámította a lepkék számát úgy, hogy egy-egy fiókban átlag 56 drb. lévén, a 2580 fiókban összesen mintegy 145.000 drb. van a gyűjteményben. "Ezzel a M. Nemzeti Muzeum gyűjteménye természetesen nem vetekedhetik, a mely, beleértve a fölös példányokat is, összesen mintegy 60.000 példányt foglal magában. Irodalom. Reitter Edm., Bestimmungs-Tabelle der Coleopte- rem-G attunyg Ciomns Ciair vo sa ss ae ÜtONorettttánáet diem amorenzenden "Damned em me (WVIenestóTatonzésis tung. XXIII. 1904. p. 47.—64.) Szerző a paláarktikus Cionus-fajok meghatározására kulcsot állított össze, melyben nehány új alak leírását is találjuk. Újak : C. scrophulariae v. ferrugatus Dalmáczia, Kisázsia és Syriából, hortulanus "v. aunmriculus a Kaukázusból, C. Schultzeit és var. Tiefenbachi Görögország, Törökország és Kisázsiából, C. thapsi var. nigritarsis Galicziából és az Alpesekből, v. semialbellus Sarepta környékéről, C. simblex v. bipumnctatus Közép-Magyar- ország, Bulgária, Podolia, Dél-Oroszország, Volga-torkolat és az Örmény hegységből, v. unmiformis a iaukázusból, C. subalpinus az Alpesekből, C. Helleri Japánból, C. pulverosus v. densenotatus Erivan mellől, v. albopubens Orosz-Örményországból és fraxini v. obscurus Németországból. Csiki Ernő. x Petri, Dr. Karl, Beschreibung einiger neuer Lixus- A rten. (Wiener Entom. Zeitung. XXIII. 1904. p. 69—T17.) 18 paláarktikus új Lixus-faj leírása, közöttük a Lixus Apfel- becki, mely a Fekete tenger mellett Burgas-nál és hazánkban Ujpest-nél fordul elő. Csiki Ernő. Levélszekrény. Gy. úrnak X.-a. — Azt nagyon jól tudjuk és azt hiszem . nincs bogarász, a ki evvel nem volna tisztában. Az Amarini, Zabrini és Harpalini nemzetségekbe tartozó fajok ha nem kizárólag, de főleg nővényi anyagokkal táp- Jálkoznak. A czikkek tartalmáért a szerzők felelősek, mi nem változtatunk azokon. Új Cladocera-genus a Sididae-családjából. Irta Dr. Daday fenő. (Előleges közlemény). A Cladocerák alrendjébe tartozó Sididae-családnak ez ideig a föld különböző területein, legnagyobbrészt édes vizekben, kivé- telesen brack- és tengervízben tenyésző következő nemei voltak ismeretesek : Sida Str., Limnosida Sars., Penilia Dana, Latona Str., Diaphanosoma WGisch., Latonopsis Sars. és Pseudosida Herr., a melyek közül a Sida- és Diaghanosoma-genusok hazai képviselőit is feljegyezték. Amisits 7. D. Asuncionban élő hontitársunk 1902—1904-ben Paraguayból igen gazdag planktcen-anyagot küldött nekem tanul- mányozásra. Ennek az anyaknak átvizsgálása során, egyebek mellett, a Sididae-családnak egy új nemét is találtam, a melyet Parasida n. gen. név alatt az alábbiakban jellemzek röviden. Parasida n. gen. SZENN $ii A test megnyúlt, odalról némileg tojásforma. A fej és törzs között éles bemélyedés van. A fej hasoldalán többé-kevésbbé kerekített éles ormány alakult ki.. A héjj hasoldali szegélye befelé tűrődött. Az első csáppár igen hosszú alap- és csúcsrészletre tagolódott s a kettőnek határán, néha elkülönült nyújtványon, a szaglópálczikák ülnek, míg a csápostor a csúcsrészletnek a végén ered és igen hosszú (Il. ábra). A második csáppár egyik ága három ízű, 4 tollas sörtével fegyverzett; a másik két ízű, 112 Dr. Daday Jenő 14—19 tollas sörtét visel s a három ízűnél hosszabb Az utó- potroh némileg kúpforma, 2—5 erősebb tüskékből álló 9-—14 tüske- pamattal és finom sörték pamataival ékített. Az igen hosszú, sarló. forma csúcskarmok alapjukon két nagy és egy kis mellékkarom- mal fegyverzettek. E genus igen közeli rokonságban áll a Herrick A.-féle Fseudo- sida-nemmel, a melytől azonban első csápárjának révén könnyen megkülönböztethető, a mennyiben az említett nem első csápjainak ostora a szaglópálczikákkal egyforma magasságban ered (2. ábra) s így az ostornak nincs külön alaprészlele, tehát a csápok nem tagolódtak alap- és csúcsrészletre, továbbá nem oly hosszúak. További különbség az, hogy a Pseudosida-genus második csáppár- jának háromízű ágán 5 tollas sörte van. A genusnak ez ideig 3 faját ismerem, névszerint a Parasida. Szalayi (Dad.), P. ramosa n. sp. és P. vartabilis n. sp. A Parasida Szalayi fajt Ceylonból írtam le 1898-ban (Mikros- kopische Süsswasserthiere aus Ceylon. p. 64. fig. 383. a—d.) és jellemeit a következőkben foglalnatom össze: Az első csápok szagló pálczikái nem elkülönült alapon ülnek, a csápok alaprész- lete ágatlan. A második csáppár kétízű ágán 15 tollas sörte ül. Az utópotroh distalis felső, illetőleg hátulsó csúcsa karomforma nyújtványba folytatódik ; a felső, illetőleg a hátulsó szegély mentén 3—4 tüskéből álló 9—12 pamat emelkedik. A csúcskarmok mind két szegélye finoman sörtés. A Parvasida variabilis paraguayi térmőhelyekről való és jel- lemei a következők: Az első csápok szaglópálczikái nem elkülönült alapon ülnek, a csápok alaprészlete ágatlan. A második csáppár kétízű ágán 16 20 tollas sörte ül. Az utópotroh distalis felső, illetőleg hátulsó csúcsa kerekített, karomforma nyujtványba nem folytatódik ; a felső, illetőleg hátulsó szegély mentén 2—3.tüskéből álló 13—14 pamat emelkedik. A csúcskarmok mindkét szegélye finoman sörtés. A Parasida ramosa paraguayi termőhelyekről való és jellemei a következők: Az első csápok szaglópálczixái elkülönült alapon ülnek, minek következtében a csápok alaprészlete ágasnak látszik. A második csáppár kétízű ágán csupán 14 tollas sörte ül. Az utópotroh distalis felső, illetőleg hátulsó csúcsa kerekített, karom- forma nyújtványba nem folytatódik; a felső, illetőleg hátulsó szégély mentén 4—5 tüskéből álló 9 tüskepamat emelkedik. A csúcskarmok mellső szegélye sörtés, a hátulsó fogazott. Budapest, 1904. május hó. A tengerszemek faunájából. Irta dr. Szilády . Zoltán. A magyar faunának egy kevéssé ismert területére óhajtom felhívni a kutató búvárok . figyelmét, a midőn német munka ) nyo- mán áttekintést adok a magashegyi tavak nevezetesebb s különö- sen jellemző állatairól, ezúttal lapunk igénye szerint csak az ízelt- lábúakról. Az említett munka a világ összes idevágó kutatásait egybeveti, de az Alpokra van különös tekintettel. Nem lesz érdek- telen már az eddigi hiányos adatokból is hozzáhasonlítani a mi Tátránk és erdélyi havasaink tó-faunáját, hogy majdan alaposabb búvárlatok útján e tavaink lakóinak esetleges glacialis eredetét s a Balkán hegység és a Kaukázus hasonló vizeivel való faunabeli kapcsolatát nyomozhassuk. A heéjasok (Crustacea) osztályából a következők szerepelnek : 1. Kagylós rákok (Ostracoda) az Alpokban 2640 m. magassá- gig találhatók; a Kaukázusban s a mi havasainkon is gyakoriak s legjellemzőbb hegyi fajaik épen nem lokális alakok, hanem a legközönségesebb, a legszívósabb, legellenállóbb ubiguisták. Az Alpok leggyakoribb fajai a Canudona candida 0. F. M. 2360 m.-ig és a Cypria ophthalmica Jur. 2445 m.-ig. Az utóbbi a Tátrán s a Retyezáton is előfordul, míg az előzőt a Tátrán az Eucandona pubescens Koch. pótolja. Az Euceypris incongruens Ramd. ugyan- csak alpesi s hazai (Tátra és Retyezát) faj. Ellenben nálunk eddig ismeretlen az alpesi patakok jellemző kagylósrákja, a Paracypri- dopsis Zschokkei Kaufm., a mely úszóképességét teljesen elvesz- tette. I 2. Az evezőlábúak (Copepoda) uralkodó nemei a magas he- gyeken a Diaptomus és a Cyclops. A csinos hosszúcsápú, petezacskós Diaptomus épen úgy al- . kalmazkodik a trópusi meleg vizekhez, mint az északi sark jég- 1) Zschokke F., Die Thierweélt der Hochgebirgséen. (Ismertetése : Állat. közl. 1904. 1. füz.) 114 Dr. Szilády Zoltán fedte édesvizeihez, a mint De Guerne és Richard tapasz- talták. A sós vizekbe költözve, a sajátságos D. salinus Dad. faj alakját vette fel. A víz kiszáradása, vagy fenékig fagyása nem pusztítja ki a Diaptomust, még ha több évig tart is; — megszokja az ásványos vizet is, egyes fajai pedig a tengerből az édesvízbe is átkötözhetnek minden baj nélkül. Szívószágukat nagyon előmozdíthatja az ivadékot sokáig védő petezacskó, melyet magukon czipelnek. Régi genus lehet ez, mely a legkülönbözőbb helyekre, óriási terü- letre elterjedve oly sok lokális alakot fejlesztett. Az Alpok minden Diaptomusa egyúttal Észak-Európát is lakja Burckhardt öt fajt ismer az alpesi tavak pelagikus faunájában, a melyek közül a magas regiót jellemzik a D. dentt- cormis Wierz. és D. bacillifer Koelb., mely náluak az Alföldre is lehúzódott. Az első 2100 és 2400 m. közt, az utóbbi 2400 és 7900 m. közt leggyakoribb. Egy tóban együtt csak a legritkább esetben találhatók. A subalpin regió jellemző faja a D. gracilis Sars. Mindbármat kimutatta Baday a Tátrán a D. coeruleus-sal és a sajátos D. tatricus-sal. Ez utóbbi lakja a Retyezátot is a D. bacil- lifer-rel együtt. ; Épen úgy van sajátos faja a Pyreneusoknak is, a D. laciniatus. Im hof mutatta ki az Alpokban a Heterocope salienst, mely Wierzejsky szerint a Magas Tátrán is található. Mindezek- nek eddig ismert legmagasabb termőhelyei: Diaptomus bacillifer 2700 m., D. deuticornis 2500 m., D. gracilis 2381 m., D. castor O). 2307 m., D. coeruleus 1800 m., Heterocope saliens 2680 m. Zschokke az Alpokban csak vörös színű Diapiomus-okat talált. Ez a szín egy a carotinnal rokon növényi festékanyagtól származik s a havasi tavak más állatjain is gyakori (Hydra), de a víz hidegségével jár együtt, mert tavaszszal a síkságokon is sok a vörös crustaceum. A Diaptomus-ok optimális hőfoka 5—20 C", s így a jég alatt is megélnek egesz télen, sőt ivarérett egyének csak őszszel s később jelennek meg nagy szánimal. A Cyclops nem fajai sem kevésbbé ellenállók. Az Alpok, a Tátra s a Retyezát hegység tavainak egyformán leggyakoribb alakja a 2686 m.-ig terjedő Cyclops strenuus Fisch. és a 2456 m.-ig hatoló C. serrulatus Fisch. Az utóbbi a legelterjedtebb kos- mopolita, az első meg jellemző stenotherm, glacialis alak, vagyis . kevés hőingadozást tűrő hidegvízlakó : 4—120 az optimális hőinér- séke. Hasonló természetű a tavaszszal szaporodó Cyclops vermalis, amely ugyancsak 23183 m.-ig terjed. dé mindhárom fent említett A tengerszemek fannájából. 115 hegységben feltalálható. Az Alpok C. fimbriatus-át pótolhatja a "Tátra C. viridise. A Retyezátnak pedig vanegy az Alpokkal közös, érdekes faja, mely csak mint ritkább látogató jelenik meg a he- gyeken s eddig legmagasabb előfordulási helyét 1600 m. magas- ságban sikerült a Retyezáton kimutatnom. Ez a C. afjinis Sars. Feltünő jelenség, hogy a C. sírenuus alföldeken télen a jég- takaró alatt szaporodik, ellenben a havasokon nyárra esik szapo- rodása. Ez bizonyítja, hogy valóban glaciális faj, melynek a hegyi tó volt igazi otthona s melegebb fekvésű helyeken a hideg ked- véért inkább szaporodása évszakát cserélte el, s nyáron alig ne- hány példánya marad meg a víz leghűsebb rétegeiben. Több alpesi faj követi ezt a sajátságos szaporodási cyklust, a melyre nem ke- vésbbé jellemző az ovogenesis és egyén-fejlődés gyorsasága. Pél- dául említhetők: Hydra fusca, Planaria alpina, Lota vulgaris. A Harpacticidák családjából sok sajátos alak mellett legel- terjedtebb (nálunk is) a Canthocamptus siaphylinus. 3. Az ágascsápúak (Cladocera) felső határa az Alpokban 2600 m. Legmagasabbra hág a Chydorus sphaericus, s ez a legelter- jedtebb faj mindenütt, mert eurytherm, vagyis meleget is hideget is jól tűr. De követik őt a Daphnia longispina, Acroperus leuco- cephalus, Alona affinis, A. guadrangnlaris és Pleuroxus excisus. Ugyanezek és a Daphnia caudata lakják a Tátra tengerszemeit is, az utóbbi részben mint a Daphnia longispina helyettesítője. AZ ágascsápú rákok nagy elterjedését mutatja az, hogy pl. Szibériá- nak és Egyiptomnak is vannak közös fajat. A Daphnia pulex De Geer. és D. pennata O. F. M. egyesi- tése óta évszaki dimorphismus révén több alakjukat sikerült ösz- szekötni (lásdBurckhardt. Zschokke aD. Zschokkeit is a D. pulex kerek, tehát tavaszi alakjának tekinti, mely ott az időkülön- bözet miatt augusztusban lép fel. E sajátos kerek alak második termőhelyét a Retyezáton constatáltam 1893 augusztusában, de a törzsalakot nem találtam s így Zschokke nézetét sem iga- zolhatom. Jellemző vonás az alpin fajokon az u. n. héjtüske visszafej- lődése. Ebben typus lehet a Daphnia alpina Dad., melyet eddig csak a Retyezátról ismerünk." ) A Daphnia longispina kevés eltéréssel mindenütt 3 telelő hónapot tart ; ilyenkor csak petéi maradnak meg. Szaporodása pe- dig egy nyári és egy őszi ivaros periodus kivételével ivartalanul 1) Lásd: Szilády Zoltán: A regyezáti tavak alsóbbrendű rákjai: Math. és "Természettud. Ertesítő XVIII. 1900. tósatéa 116 Dr. Szilády Zoltán ismétlődik. A többi Daphuia-faj évi cyklusa. is.- hasonló, sőt . az Alonáké és Pleuroxus-oké is. de ezek a Ciwdorusok-kal együtt nem fejlesztenek ephippiumot, vagyis petevédő héj-tokot. A Chy- dorus spkaericus kedvező helyeken teljesen felhagyta az ivaros periodusokat. (Még riikább a Bosminák hímje.) Ellenben az Alpo- kon ez az acyklikus alak polycyklikussá lett, vagyis több . ivaros periodusa van évente. A síkföld jellemző monocyklikus Ciadocerát nem is élnek meg a hegyeken. E tényekkel egy jelentőségű Nordguist azon tapasztalata, hogy a sarkvidéken sok oly Cla- docera szaporodik ivarosan, a melynek hímje a melegebb vidéke- ken szinte ismeretlen. Nem lényegtelen sajátság az sem, hogy leg-. nagyobb számú petéje (20—30) épen a jellemző magashegyi Daph- nia Zschokkei-nek van. 3 4. A Bramchiopodák közül 2500 m.-ig két helyen találták az Alpokban a Bramchipus stagnalist, míg a Br. diathawus Grev. egyedüli hegyi előfordulása a retyezáti, hol több tóban közönséges. Újabban még egy helyen találtam hazánkban: Nagy-Enyed mellett egy hólé tócsában. A Magas Tátra érdekes lakója e családból a Br. paludosus O. FF. M., a mely csak a sarkvidéken él s nálunk a jégkor relictumául lehet tekinteni. 5. Vízi ászkákat (Isopoda) csak a Kaukázusban találtak ma- gasabb fekvésű tavakban. : i 6. Felemáslábú rakok (Amphiboda) pedig csak szórványosan hatolnak a hegyek közé, de nem WaSg5Én elterjedésük nincs tisSz- tázva. x 3 kal Az Arachnidák osztályához tartoznak a tengerszemek lakói közül a Zardigradák és a vízi atkák. Az elsők egyetlen, de igen közönséges édesvízi alakja a Macrobiotnus macronyx Duj. az Alpokban is, a Tátrán is. Az édes- vízi atkák is ellenálló és könnyen terjedő állatok. Elterjedésük fő- tényezői a vízi rovarok, a melyeken bábkoruzat töltik. Megfelelő vízirovarok hiányának tulajdonítható, ha valamely tó (pl. a Retye- zát tavai) faunájából hiányoznak. Magam legalább az 1898. és 1899 évek nyarán egyet se találtam. Az. Alpokban legmagasabbra terjedő fajaik : Lebertita, tam-in- signata Lebert (2600 m.-ig) és Eilays extendens O. F. M. GREKER m.-ig). Az első a vízszintes elterjedésben is elől jár. ; Az Alpok édesvízi atkái két élesen különvált biologiai CSO porthoz tartoznak. Az elsők jól úszó, elterjedt, eurytherm tólakók ;. A tengerszemek faunájából. 117 a többiek rosz úszók, lokálisan jellemző, stenotherm-hidegvízi és valószínűleg glacialis eredetű fajok, partlakók. 3 Átmenet lehet a kettő közt a patakban is élő Atractides spi- nipes, mely északi eredetűnek látszik. Az első csoportba számítható a két fent említett faj; a Lebertia subalpin tavakban fenéklakóvá lett. A második csoportba tartoznak az Alpok legjellemzőbb hi- degvízi lakói, az újabban leírt Sperchon, Feltria és 7Thyas nemek. Ide tartozik az az öt új taj, melyet Piersig fedezett fel a mi Tát- ránkon.!) Ezek: Atractides loricatus, Feltria clypeata, Feltria rubra, Feltria scutifera és Lebertia pafillosa. Ezek mintegy 2000 m.-ig terjednek a hideg patakokban s főleg a tavakba torkolás felett gyakoriak, a köveket borító növény- zethez tapadva. Ezek az atkavilág valóságos törpéi: 0-32—100 mm. a hosszúságuk, a mi magában véve is jó védelem a rohanó patak sodra ellen; hát még a rövid, erős, kapaszkodó lábak, rnelyek úszószőreiket, úszóképeségüket teljesen elvesztették. Peté- jük kevés, de nagy, a szabadban veszélyeztetett ivadéknak hosszú petén-belüli fejlődést biztosít. Úgy látszik, ezek is a jégkor élő maradványai, de a hideg patakokkal a középhegységbe is be- hatoltak. Valószínűleg hazánk több pontján s esetleg több külön fajuk él, de sajátos termőhelyükön eddig nem keresték őket. Szaporodásuk ideje még ismeretlen. Színezetük tarka rokonaikétól eltér, egyhangú barnás, mint a legtöbb alpesi fajé. kK x xK A rovarok (Insecta) osztályából a következőket ismerjük : 1. Hemiptera, félfedelűek. E rendből legmagasabbra terjed- nek a Cortixa, Hydrometra és Notonecta nem fajai. A Hydrometra costae 2300 m.-ig a legelterjedtebb hegyi faj. Előfordul még e nem 4 más faja, köztük a Hydrometra rufoscutellata Latr. a Tátrán s a Retyezáton, a 2000 m. Hmagas- ságban fekvő Zenoga-tónál magam gyűjtöttem. AZ Alpokban elő- fordul a Velia curreus Fabr. is. Nagyobb elterjedésű a Notonecta glauca L., melyet Wie r- zejski állítólag a N. Fabricii v. nigrolinedta Fieb. társaságában talált a Tátra tavaiban. A Magyar Fauna katalogusban nincs fel- 1) Piersig R: Hydrachnideniormen aus der Hohen Tátra. Zool. Anz. XXI 1898. p. 9—18. ; 118 Dr. Szilády Zoltán jegyezve, ellenben a Tátra Hosszútavából ismerjük az Apheloche- irus aestivalis Westw. fajt. x xx xK Az Alpokra jellemzőnek mondott Corixra cognata Fieb. nálunk nem fordul elő, ellenben a C. cavifronus Thoms. a Csorbai és a Szent-Anna-tóban található. A magas hegyek vízi félfedelűi mind ragadozó, különösen vízi rovar-álcákból élő állatok. Igen nagy a vándor hajlamuk, gyakran seregestül is változtatják lakhelyüket. A magasabb fekvés csak szaporodásukat késlelteti, mely az Alpokon augusztusra esik. 2. Neuroptera, reczés-szárnyúak. Augusztus elején jelennek meg szárnyassá fejlődve a tegzérek, melyeknek tömérdek álczája népesíti a tengerszemeket s különösen lassan folyó vizű, iszapos fenekű helyeiket, mintegy 2600 m. magasságig. Legáltalánosabb elterjedésűek az Alpokban: Asynarchus coe- nosus Curt.. Halesus ruficollis Pict., Stenophylaxz albestris Kol., St. latibennis Curt., Drusus discolor Ramb. Ezek, a két első kivételé- vel nálunk is élnek a magasabb hegyeken sok más és részben jellemző hazai fajjal együtt, a melyeket itt nem sorolok fel, csupán a Magyar Birodalom állatvilágára és Klapálek dolgozataira hivatkozom. 3. Orthoptera, egyenes szárnyúak. Az Alpok minden hegyi patakát 2350 m.-ig két kérészféle álczája népesiti be legnagyobb számmal: az Ecdyurus helveticus Eaton ésa Raetis alpinus Pictet Röpülésük ideje átlag a julius hónap; magasság szerint később, vagy korább. Az elsőt magam is gyűjtöttem a Retyezáton. Heller és Dalla Torre csaknem kizárólag a Baetis- és Hepta- genia-nem fajait találta Tyrolban; Dziedzielewicz szerint pedig a Heptagemia volitans Eat. a Kárpátok leggyakoribb faja. Leginkább pataklakók a Perla-félék álczái is, amelyek közül a Leuctra-nem 2600 m.-ig, a Nemura variegata Oliv. 2560 m.-ig terjed. Röpülésük ideje az Alpokban augusztus hó. Ilyenkor egy-egy faj oly tömegesen rajzik, hogy fekete esőként lepik el a jégárakat. Nem terjednek ily magasra (1700—1800 m.) a szitakötők. Ezek közül havasi alakoknak tekinthetők a Corduliák (C. metallica, C. alpestris, C. arctica, az első nálunk is!) Epitheca arctica Zett. és Aeschna borealis. Hazánkban kevés alpesi jellegű szitakötőfaj ismeretes, eddig, ellenben a 7erla-félék közül a fent emlitett Nemura variegata A tengerszetnek famnájából. 119 Oliv. nálunk is megvan s az Alpok egyik fajával, a Chkloroperla grammatica-val (Scop.) együtt a Retyezát leggyakoribb Perla-féléje. 4. Diptera, legyek. A kétszárnyúak sok fajának álczája él a tengerszemekben. A legelterjedtebbek ezek közül (a mi havasi ta- vainkban is) s Chironomusok, melyek a tengert is felkeresik. A dipterák és álczáik közti összefüggés kevéssé ismeretes eddigelé. Az Alpok patakaiban kövek alatt él a Liponeura brevi- rostris Löw. és a Pedícia rivosa L. álczája; előfordulnak Athe- rixek, Tabanusuk, Culexek és Anophelesek álczái is, néha jelentékeny magasságig (2000—2500 m.). Még télen is gyakori az Alpokban több Simulia-nem álczája; ezeket magam is gyűjtöttem a Retye- zátnak 1000—1500 m. magasságú helyein, patakparti növényeken. Végül a plankton legközönségesebb lebegve úszó alakja a Chironomtus- álcza. Az Alpokban 2600 m.-nél is magasabbra terjed e nem, mely- nek legközönségesebbje ismert faja a Chironomus plumosus L. Nálunk gyakoriak a Corethrák is. 5. Coleoptera, bogarak. Legtöbb és legbehatóbb adatunk talán mégis a bogarak rendjéből van. Legjellemzőbb fajaik s egyszersmind legnagyobb horizontális és vertikális elterjedésűek az Alpokban : Hydroporus nivalis Heer. 2620 m.-ig, Agabus Solheri Aubé 2755 m.-ig, Helophorus glacialis Villa 3270 m.-ig, Helophorus alpinus Heer. 2640 m.-ig, Helochares lividus Forst. 2680 m..-ig. Ezek közül is kiemelendő az első három s leginkább a hazánk több helyén is (Tátrafüred, Erdélyi havasok) előforduló Agabus Solieri Aubé és a Helophorus glacialis Villa, mely nemcsak ma- gassági elterjedésével áll első helyen. Feltaláiíták már a mi Kárpát- jaink több magas pontján Várnától az É.-K.-Kárpátokon át a Lungaczászáig. Magam pedig 1850, 1900 és 2000 m. magasságban . a Retyezát több pontján találtam. Tehát egész Középeurópa hava- sainak jellemző, glacialis eredetű állatául tekinthetjük, mert e magas vidéken kívül csak Európa legészakibb rés-rén található. Nagyobb elterjedésű fajok még az Alpokban (ottani vertikális határukkal) ezek: Hydroporus griseostriatus De Geer 2560 m.-ig, Hydroporus Davisii Curt. 1943 m.-ig és Hydroporus nigrita F. 2302 m.-ig. Nem gyakori faj, nálunk az ÉK., ÉNy. és DK. Felföldek több helyén gyűjtötték, magam a Retvezát Zenoga-tavában 2000 m. magasságon találtam. Hydroporus palustris L. 2450 m.-ig, Agabus congener Payk. 2445 m -ig. Északeurópa és az Alpok egyik legjellem- zőbb alakja. Nálunk csak Erdély nehány pontjáról ismeretes. Közép- Európában általán ritka. Több példányát táláltam a retyezáti Zenoga tóban (2000 m.). Agabus guttatus Payk. 2445 m.-ig. Nálunk is 120 Dr. Szilády Zoltán gyakori, pl. a Retyezáton 1100 m.-ig. Agabus bipustulatus Redtb. 2560 m.-ig. Nálunk is közönséges, a Retyezát legközönségesebb és legmagasabbra hatoló faja 1000 m.-től 2200 m.-ig. Hazai adatainkból (jórészt a Faunakatalogus nyomán) még a következő fajok havasi előfordulásait ismerjük : Hydroporus ferru- gineus Steph. az erdélyi havasokon él, de az Alpokon is előfordul. A Hydroporus melanarius Strm. a Kerczi havasokon, Bielz szerint; a Retyezát Bakura-tavában (2000 m.) találtam e ritka fajt, melynek több hazai termőhelyét nem is ismerjük, az " Alpokban. sem él. A Hydropovus planus F. előfordul az Alpokban is, nálunk közönséges pl. a Retyezáton, hol 2014 m. a legmagasabb eddig kimutatott elő- fordulása. [lybius fuliginosus F. Az Alpokban is, nálunk is elég gyakori. Ilybius subaeneus Er. Csorbai tó. Cercyou obsoletus GyIlIl. Tátra, Hoverla. Cercyon lugubris Payk. Kerczi havas. Helophorus averníicus Muis. Kerczi havas. /elophorus nivalis Giraud. Várna, ÉK. Kárpátok. Hydrochus carinatus Germ. Tátrafüred sib. //yd- raena dentipes Germ. Tátra. Mint látható, ez az állatcsoport is számos érdekes rokon vonást tüntet fel havasaink és az Alpok tavi faunája közt. Hihetőleg még hasonlóbbá teriné a kettő képét, ha a vízi bogarak minuciozus kü- lönbségekre alapított fajainak synonymikája kissé tisztázódnék. [gy lehet, hogy a fent külön néven említett fajok közt is találkoznának azonosak vagy nagyon közelállók. Minden esetre kivánatos volna a kapcsolatok felderítése céljából a meglevő anyag közvetetlen összehasonlítása az alpesivel és szük- séges volna a további adatgyűjtés az Alpok és Kárpátok geologiai folytatásaul tekinthető Balkán-hegységnek, a Krimi hegyeknek és a Kaukázusnak ily irányú kutatása. A lepkék magyar elnevezésének kérdéséhez. T Üdvös és hasznos dolgot cselekedett a Kir. M. Természet- tudományi. Társulat választmánya, midőn. irodalmunkban régen érzett hiányt pótolandó, A. Aigner Lajos tagtársunkat egy magyar lepkekönyv megírásával bízta meg; de sisyphusi munkát s csaknem lehetetlenséget kivárit tőle akkor, midőn egyszersmind amaz óhaját fejezte ki, hogy lehetőleg minden lepke latin neve A lepkék magyar elnevezése. 121 mellé írja oda annak magyar. nevét is, illetőleg annak jó magyar nevet adjon. I Hogy ez lehetetlenség és szükségtelen is, azt az állattannal foglalkozó összes szakférfiak kivétel nélkül aláírják. Én részemről elegendőnek tartanám azt, ha ifőleg csak a közönségesebb, a nép és gyermekek által is jól ismert lepkéknek és más állatok- nak adnánk magyar neveket; a többire nezve pedig megtanítanók a gyermeket arra, hogy az állatok latin nevét használjak. A ,Kkovartani Lapok" ezidei áprilisi számában javaslatt hozott magyar neveket illetőleg : 1) A lepkéket nappali és éjjeli lepkékre osztanám; amazokat kivétel nélkül lepkéknek vagy pillangóknak, az utóbbiakat pillékmek s ezek között a Microlepidopterákat molypilléknek nevezném. 2) A családokat: Papilionidák, Pieridák, Lycaenidák-nak stb. hívnám. 2) A mythologiai neveket mindenütt megtartanám, ha csak a lepkegyűjtők már helyetük jó neveket nem használnak, mint p. o. a Papilio Machaon nál, melyek fecskefarkú lepkének, vagy a Vanessa Antiopa-nál, melyet gyászlepkének neveznek. 4) Megtartanám azokat a neveket is, melyeknek honnan való származása isineretlen ugyan, de a lepkegyűjtőknél használatban van, mint a Vanessa Atalanta, melyet admirálisnak, a Vanessa Jo, melyet wzappali pávaszemmek, s az Anthocharis Cardamines, melyet Awroru-nak hivnak stb. Mi, midőn ezelőtt 50 évvel, Nagyváradon gróf Neuhauss Eme t őt "a lepkegyűjtést megtanultuk, így mondottuk: Kap tam egy szép Apollót, vagy Apolló-lepkét, fogtam egy Pandorát, láttam egy Paphiát stb. Ekként a gyermekeknek nem kell két- féle nevet megtanulni. A nemrég megjelent Staudinger-R e b e I-féle katalogusban fellállított számos új genus-nevet csak zárjelben venném- fel, mert az nehezíti a lepkék ismeretét, hanem egyszerűen csak megtartanám a régibb elnevezéseket. Így a Pieridáknál csak a Pieris- és Colias- a [esperidáknál csak a /esperia-genus neveket használnám ; de zárjel közé tenném az újakat is. Mocsáry Sándor. fi A lepkék magyar elnevezése ügyében nehány. javaslatot és megjegyzést óhajtok előterjeszteni. A lepkecsaládok magyar nevét legalkalmasabb volna mindenkor a ,-félék" szócskával képezni, mely a lepkecsaládok magyar el- 122 Mocsáry Sándor és fakó Géza nevezésénél épen olyan jellemző volna, mint az -idae végzet a tudo- mányos nevekben; p. o. Papilionidae —- Pillangó-félék. — AZ al- családok vagy a nemzetségek nevét többes, a nemekét pedig mindig csak egyes számban használnánk; pl. Lycaena— Boglárka. A kö- vetkezetesség úgy hozná magával, hogy azon csoportok (család, alcsalád, nemzetség, nem), melyeknek tudományos neve egy ugyan- azon szóból ered, a magyarban is ugyanazon szóból képzett ne. vekkel legyenek megjelölve; p. o. Lycaenidae — Boslárka-felék, Lycaena — Boglárka. A fajneveknél pedig mindig szigorúan meg kellene tartani a nem (genus) nevét épen úgy, mint a tudo- mányos elnevezésekben, hogy az által mindenkor fel legyen tün- tetve az illető faj hozzátartozása Is. Az eddig megállapított nevekre vonatkozó megjegyzéseim a következők: A ,császárpille" elnevezés helyett helyesebb volna az általánosan elterjedt , fecskefarkú pillangó" nevet tenni. A narancs - bill-k" (Colias) elnevezés nem egészen felel meg ; helyesebb volna talán a ,sárga pillék" elnevezést használni, mert e lepkék külön- böző sárgaszínűek. Az ,ezüstbillék" (Argynnis) nem egészen helyes, jobb volna a , gyöngyös" vagy ,gyöngyházpíillék" elnevezés, mert ez nkább rámutatna azokra az ezüstfényű foltokra, melyek az idetar- tozó lepkékre annyira jellemző x. Jakó Géza. Magyarország Cerambycidái Irta Csiki Ernő. Jag TÓ 53. nem: Rosalia Serv. Fekete, szürke vagy kékes-szürke sűrű szőrözettel fedett, az előtor elülső széle meilett egy tojásforma harántfolt, a szárnyfedőkön a váll mögött és a csúcs előtt egy-egy változó alakú folt és egy középső harántcsik bársony-fekete. A bársonyfekete mustrázatot fehéres-szürke szőrök veszik körül. Hossza 20—36 mm. — Előfordul Svédországban Közép-Európában és Lenkoranban , nazánkban a Kárpátok egész területén található. (Pilosa Poda) 1. alpina Linn. Változatai; A szárnyfedők fekete mustrázata némely- Ta h. Magyarország Cerambycidat. 128 kor a rendestől eltérő. Nálunk eddig a következő változa- tokat észlelték : !) ; A középső harántcsiík a varrat mellett egy négyszögű nj úl- ványt bocsát hátrafelé. — V. Zilah, Vöröstorony, VI. Mehá- dia, Ferenczfalva, VIII. Fiume. ab. prolongata Reltt. A középső harántcsik a szárnyfedő közepén bocsát hátra- felé egy keskeny nyúlványt. — Magyarország. ab. Pici Csiki A középső harántcsiík a szárnyfedő közepén egy szélesebb nyúlványt :bocsát hátrafelé, mely által a hátulsó folttal összekötött. — VII. Velebit. ab. Reitteri Csiki A középső harántcsiík és a hátulsó folt között még egy folt van — II. Mátra. ab. multimaculata Pic. A középső harántcsik a varrat mellett egy igen széles sávot bocsát hátrafelé, mely a hátulsó foltal is össze- olvad. Magyarország. ab. confluens Csiki A hátulsó folt igen apró. — III. Nynra, Koritnyicza. ab. parvonotata Reitt. A hátulsó folt helyén két apró egymás mögött és egy- mástól kellő távolságban elhelyezett folt van. — Magyar- ország középső része. ab. guadripunctata Reitt. A hátulsó folt teljesen hiányzik. — Magyarország. ab. obliterata Pic. A szárnyfedőkön a rendes mustrázaton kívül egy kis folt van a paizsocska mellett. III. Nyitra, IV. Szinyák. ab. geminata Reitt. A nagy elülső folt és a középső harántcsik összekötöttek. V, Kercsi hegység. — ab. transsylvanica Csiki 54. nem: Aromia Serv.a Fémíényű zöld, kék, kékes-zöld, ibolyás-kék vagy rezes- zöld színű, sokszor a fej és az előtor másszínű mint a szárnyfedők. A szárnyfedőkön két többé-kevésbbé kiemel- kedő hosszanti bordával. Hossza 15 34 mm. — Előfordul egész Európában és a Kaukázusban, nálunk közönséges. (citrina Voet, odorata De Geer, fburpurascens Ledeb , alata -osta) : 1. moschata Linn. 1) Csiki: A havasi czinczérről (Rov. Lapok VII. 1900 100—102: I: 10 ábrával.) A lepke táplálkozása. Irta 4. Aigner Lajos. Míg a táplálkozás a hernyóra nézve életfeltétel, addig az a lepkére nézve csak facultativ, és semmi esetre sem nélkülözhetetlen, sőt nem valószínűtlen, hogy a phylogenetikus értelemben legrégibb lepkecsalédok már oly korszakban éltek, midőn még mézet tartal- mazó virág nem is létezett; ennélfogva az ilyeneknél (Cossidák, Hepialidák, Cochliopodák s-b.) a szájszervek manapság is csöke- vényesek s a táplálkozásra nem alkalmasak. Az ily fajok több- nyire rövid. életűek s a mellett fokozott a párzási ösztönük, nehogy az idő előtti elgyöngülés által abban akadályozva legyenek. A lerkék közönséges tápláléka a virágok kelyhében elválasz- tott virágnektár, melyet gyakran nagy mennyiségben emésztenek fel. A közvetlenül a kikelés után való idő az, melyben a virágokat különösen :szívogatják, még pedig néha oly mohósággal, hogy a mellett még a párzásról is megfeledkeznek. A mézet természetesen nemcsak a virágokból, hanem mindenütt szedik, a hol szerét tehetik. Elég gyakran lehet lakházak belsejében Noctuákat, kivált Caradiniá- kat, a mézesfazékon találni, és Acherontia Atropos megtámadja mind szabadban. odvas fákban, mind kaptárakban levő tenyésztett méhek mézkészletét. A lepkék azonkívül szeretik a gyüműülcsöt, mint pl. a Vanessa Atalanta az érett szőlőt, dinnyét stb. s KV. Aautiopa pedig a körtét; arra azonban, hogy ezeken nyalánkoskodhassanak szükséges, hogy a gyümölcs már kikezdve legyen, a miről a da- razsak szoktak gondoskodni. De némely faj erre nem szorul. Számos, kivált tropusi Noctua szipókája végén finom cső helyett, erős fogas tüskével bírnak, melynek segélyével a gyümölcsöt meg- fúrják s olykor a narancs- és banana telepítvényekben nagy kárt okoznak... De van európai lepke is (Catocula), melynek szipókája tüskés, úgy hogy fúró vagy fűrész gyanánt is használható. Nem kevésbbé kedvelik a nappali, valamint az éjjeli lepkék a beteg vagy megsérült fák kicsurgó nedvét, melynek erős kovász vagy sör szaga van. Az ily csurgó fákat kora tavaszkor és nyár derekán nagy számmal keresik fel a Noctuák s ez a szokásuk A lepke táplálkozása. 125 jutatta a lepkészeket arra a gondolatra, hogy az éjjeli leokéket sör és mézzel készült csalétekkel fogdossák. ! Azonkívül még a mézváladékú füveket is felkeresik a lep- kék. Keresnek és találnak sok egyéb tárgyban is táplálékot, ha talán olykor csak kivételesen is. Amerikában láttak Papilonidákat sót nyalni, Afrikában oly lepkét, mely megölt állatok vérét szivo- gatta, Borneóban pedig többfélét, mely guanón szívogatott. Vanes- sáinkat gyakran látni országúton lótrágyán; Argynnis Paphia kedveli a húgyot, a Limenitisek és Apaturák emberi és állati trágyát, az Apaturák azonkívül a büdös sajtot is; £rebia! Aethiops a veri- tékettmelystortó sidőbenttaikézfejetelle pí sa tas ma derÜs MB KUSSTGGE állítólag a nyálat még a virág nektárjánál is jobban kedveli; szá- mos más nappali és éjjeli lepke pedig a levéltetű méztartalmú váladékát "mohón szívogatja, mely előszeretetükre Franzenau József egész fogási rendszert alapított. (I. Abafi, A .lepkészet története 77. Il.) Más fajok, mint Zanclognathák és Mania maura a kenyeret kedvelik, számos Noctua a sört és nem kevesebb a bort. Több- féle Pierida, Vanessa Urticae, V. Cardui stb. egyáltalában nem válogalós s ép úgy szívogatja a virágot, mint a gyümölcsöt stb. ; a Thyris fenestrellát és többféle Lycaenát láttam embertrágyán is. Olykor közel rokon fajok . szokásai különbözők, így Limenttis Sybillát gyakran látni virágokon, L. Populit ellenben soha; Satyrus Briseis igen kedveli a virágokat, S. Circe ritkán keresi fel azokat, Hermionet pedig Németországban csakis fatörzsön vagy a földön ülve látták, — minálunk bizony a virágot is felkeresi. t Evés után jól esik az ital; azt .tartják a: lepkék is. Akár- hányszor láthatjuk meleg napokon a kocsiút vagy erdei tisztá- son levő nedves helyeken a Papilio Podalirius, a Pieridák és Lycaenidák egész raját vizet inni, sét egy alkalommal a Melitaea Muturna erdei nedves kocsiúton az ivásba annyira belemélyedt, hogy a kocsinyomból hálóval ki sem foghattam. A. tropusokban pedig megfigyelték, hogy bizonyos lepkefajok nemcsak a faleveleken levő harmat-csöppöket szívogatják lel, hanem olykor tiszta: patak vizét is nagy mennyiségben szívják s ott ültükben mindjárt egyes csöppökben ki is bocsátják ; egyik megfigyelő 50 ily csöppöt szám- lált perczenként. Más trópikus lepke szintén móhón iszsza a vizet, melyet azonban ídőnként mintegy kibugyogtatja. Ceylon szigetén Dr. Madarász Gyulais megfigyelte, hogy nedves helyeket a nappali lepkék tömegesen ellepték. Különfélék, Japán gazdasági entomologiájáaról ér.ekezett közelebb [Marlatt C. L (Észak-Amerika.) Tokio közelében, Nishigaharán van az állam gazdasági központi kisérleti állomása, mely jól felszerelt eniomologiai laboratoriummal, kisérleti kerttel és üvegházzal ren- delkezik s ott Onuki S főnök vezetése alatt 4—65 entornologus működik. Ezzel a központtal összeköttetésben áll 9 fiókintézet és több vidéki állomás, ahol többnyire jó laboratorium is van; így p. o. Kumamotoban (Kyushu -szigeten), ahol Shoshima K. S. ento- mologus működik. Ezeken az állomásokon s a gazdasági egyesü- letekben a kártékony rovarokról s azok irtásáról előadásokat tar- tanak és kibocsátanak népszerű közleményeket és falragaszckat. A főbb gazdasági tanintézetekben a gazdasági entomologia rendes tantárgy, melyet többnyire jeles tudósok adnak elő, mint p. o. Matzumura S. (Sapporo), Sasaki 5. (Komata). A tokioi császári egyetemen Watase S. tanár adja elő a systematikai entomologiát. A japáni entomologia fejlődésére legnagyobb befolyást gyakorolt Yasuchi Nawa Gifuban (Hondo), aki ifjúságától fogva lelkesedvén a rovartan íránt, kereskedést nyitott s azt iskolával kötötte össze, melyet idősebb tanulók és kivált különböző tanintézetek tanítói szoktak látogatni. Nawa ismételten rendezeti kiállításokat, melyek- ben főleg a kártékony rovarokat mutatta be biologiai csoportokban ; továbbá , Rovarvilág" czímen rovartani havi folyóiratot bocsát ki japán nyelven, úgyszintén kiadott iskolák és gazdák részére fali- táblákat, melyek egyes kártékony rovar fejlődését és kártételét tüntetik felés magyarázzák. [Mzek a táblák épen oly jó kivitelűek, mint a hazánkban is használatos falitáblák. Az 50 éves Nawa assistense egyetlen leánya Taka, ki ép oly buzgó rovarász, mint kitünő rajzoló. Más entomologiai magánintézetet tart fenn báró Takachiko Kyushu szigetén, aki szintén jól felszerelt laboratorium- mal bír és több személyt foglalkoztat, köztük Kuwana S. J. is, ki a Coccidákról írt tanulmányai révén vált ismeretessé. Midőn nehány évvel ezelőtt a Jassida-családbeli kabócza, Selenocephalus cincli- Különfélék. 197 -ceps a rizstermésben óriási kárt okozott (kb. 50 millió koronára becsülték), kezdte a kormány különösen méltatni a fentemlített központi állomás entomologiai működését s azóta a rizs termelésére külön felügyelőket nevezett ki, minden tartományban 5—15-öt, akik a termelőket 1—30 koronáig terjedő birságban marasztalják el, ha a vetést nem szabályszerűen végzik s a kártékony rovarok ellen -a megfelelő óvóintézkedéseket megtenni elmulasziják. Őskori rovarok. Tonking fővárosához, Hanrihoz közel, kutató franczia mérnökök körülbelül öt-hat méter mélységben óriás kiter- jedésű fatelepet találtak, amely szinte kiaknázhatatlannak látszik. A páfrány- és mimózaszerű növények törzse többnyire egy méter átmérőjű és tizenöt méter hosszúságú. Földrengések, nagy rázkó- dások sülyeszthettek el ezt a hatalmas őserdőt, amelynek faállo- mánya a nagy gyantatartalom miatt nem tiothadt el, hanem a mai napig épen megmaradt. A fa nagyon jól használható. A franczia természettudományi társulat a tavaszszal nehány tagját megbízta azzal, hogy kutasson az őserdő bogárvilága után is, mert a bá- nyában rendkívül sokat találtak. A kiküldött két tag nagy sikerre! tért vissza, mert sokat megtudtak a diluviális korszak eddig isme- retlen bogár-világáról. A leletek tudományos feldolgozásától érdekes és fontos eredmények várhatók. Entomologiai levelek. I. Kedves barátom! Megigértem, hogy alkalmilag elmondom, miként lettem bogarászból lepkészszé. Hát biz az régen volt, idestova 50 éve. A mult század 50-es évei közepe tájt Temesvárott a kegyesrendi Peck Ágoston igen kedvelt tanárunk volt, aki nemcsak maga buzgó bogarász volt, hanem a gyűjtésre tanítványait is buzdította, a gyűjtött bogarakat meghatá- rozta s a törekvőbbeket a meghatározás titkaiba — Redtenbacher nyomán — be is avatta. E mellett aztán olykor egyik-másik élményét is elmondta. Egyre emlékszem. A szünidőt sok éven át Mehádián s illetve Herkulesíürdőn töltötte s a gyűjtés kedvéért pár napig a hegyek közt levő kunyhóban szokott tanyázni. Onnan hajnalban ment Carabus- vadászatra. Egy ízben nagy buzgón emelgette a köveket, midőn egyszerre dörmögés üti meg a fülét; felnéz, hát látja a maczkót közeledni. Biz azt meg nem várta, hanem usdi neki! Futásnak eredt és meg sem állt, míg a kunyhót el nem érte. Tanítványai közül talán nekem volt a legszebb. gyűjteményem, mert a aes ben Gyula öcsém serényen segítkezett. Egyik este udvarunkon gyönyörű sárgás-barna czinczért fog- tam, melyet tanárom Saperda charchariasnak határozott meg, ki- 128 Különfélék. jelentve, hogy az neki nincsen meg. Társaim közt nagy irígység tárgya volt ez a czinczér, melynek csodájára sorra felkerestek. Édes atyám szívesen látta foglalkozásunkat, de nem egyszer megmutatta ifjuságából megmaradt doboz iepkéit és buzdított, hogy inkább a lepkék gyűjtésére adjuk magunkat, mivel ezek az állatok a bogaraknál sokkal szebbek, érdekesebbek. Elmondta, hogyan gyűjtötte tanulótársaival Pozsonyban a lepkéket, mutogatta, hogyan kell azokat megölni és kifeszíteni. Végre hajoltunk a szép szónak és kezd:jünk lepkéket gyűjteni. Öcsémmel vasárnapon kivált a Vadászerdőbe szoktunk kirándulni. Egy alkalommal, midőn így a várnak , esplanade"-ja mellett haladtunk, a tilosban valami szép lepkét pillantottam meg, melyet azonnal űzőbe is vettem. EgysöZze csak rámkiált az öcsém, hogy futva jön a felvigyázó, a féltett , schanzgfreiter". Mi is futásnak eredtünk, de öcsém nem bírta ki a versenyt: meg kellett várnunk a rettegett férfit, aki ugyancsak fenyegetődzött nyársbahúzással vagy áristommal, de a végin meg- könyörült rajtunk, midőn egész napra otthon kapott öt hatosunkat odaadtuk. Az arany szabadság niegvolt, de pénzünk egy krajczár sem. Ámde mi folytattunk útunkat és étlen-szomjan egész nap- gyűjtöttünk, az erdőben el is tévedtünk és a rekkenő hőségben pocsolyából oltottuk szomjunkat, miután a békákat elűztük volna. Máskor sokáig kergettünk egy szép Vanessa Antiopát, mely- lyel még nem bírtunk; a végén egy háznak falára ült jó magasan : no, most a mienk ! Öcsém bakot állt. én a hátára másztam és úgy vágtam a hálómmal a lepke után, de az elszájlt, én meg lebuktam. Ugyanakkor szép réten fogdostuk a MNeptis aceris-eket, míg füty- kössel felfegyverkezett paraszt agyonütéssel nem fenyegetett, na rétjét rögtön el nem hagyjuk. Ilyen és hasonló tapasztalatok le nem lohasztották gyűjtői szenvedélyünket és rövid idő alatt elég szép gyűjteményt hoztunk össze, kivált mivel hernyót is tenyésztettünk. Mielőtt Temesvárt elnagytam volna, 1857-ben a bogarakból és lepkékből emlékül egy-egy képet állítottam össze, ezeket azonban utóbb, a 70-es évek közepén, költözködés alkalmával 2—3 éves fiacskám üvegestül alaposan tönkretette. Az összetördeit lepkék közül egyet-kettőt le- hetett csak megmenteni és egy Agrotis lhicipeta még most is meg- van a gyűjteményemben, úgyszintén megvan abból az időből egy kép, mely bogarakat és lepkéket ábrázol, mert szándékoztam összes: lepkéimet természet után lefesteni, a bogarakat pedig lerajzolni. Je ez csakhamar abbanmaradt, valamint a gyűjtés is pihent 20—25. évig. I Különfélék. 129 II. Kedves barátom ! Miként lettem 20—25 évi időköz után újra lepkészszé? Azt is elmondom. 18384—18385-ben öcsémmel együtt családunkkal a Szép Juhászné mellett levő Bugát-féle villában nya- raltunk, fiam 10 éves, öcsémé 8, kis leánya pedig 6 éves volt. Vasárnapon délelőtt és esténként a gyerekekkel nagy sétát szoktunk tenni és virágokat szedni, minek eredménye óriási bokréta volt, melyet öcsém művésziesen kötözgetett. Engem ez a ,széna sze- degetés" úntatni kezdett és emlékeztetve öcsémet, hogy a lepkefo- gás minő gyönyört szerzett nekünk egykoron, indítványoztam, , heczeljük" abba bele a fiainkat is. Másnap már voltak a játék- kereskedésből hálók, de azokat a fiúk igen ügyetlenül kezelték, tehát megmulattuk nekik, hogyan kell a lepkét megfogni. Ekkor azt tapasztaltuk, hogy biz" kicsi ez a háló. Kerített az öcsém nagyob- bakat, ezek meg a fiúknak nehezek voltak, így hát mi fogtuk ré- szükre a lepkéket és csakhamar azon vettük észre magunkat, hogy nem a fiúkat, hanem minmagunkat , heczeltük" bele a lepkefogásba. Neki is buzdultunk és elég szerencsével gyűjtöttünk ; fogtunk nem egy olyan állatot, melyet azóta sem láttam és nem telt el vasár- nap, hogy legalább 5—6 újabb fajjal nem tértünk volna haza. Kedvezett az idő is, mert az a két év entomologiailag igen bőséges volt: a hová néztünk, a merre jártunk volt lepke és hernyó bőven. És az az öröm, ha újfajta lepkét fogtunk! A lep- kéket szépen szabályosan kifeszítettük és úgy raktuk el. Némi ré- szének tudtuk német nevét, a többinek komponáltunk nevet. Ez utóbbi különösen a hernyókra nézve állt, " melyeket még kevésbbé ismertünk ; így a Bombyx lanmestris volt a ,tigris", a Crateronyx dumi a ,bivaly", a Spilosomák ,sietősek" voltak. Ezek még a lepkéknél ís nagyobb örömet szereztek nekünk. Valóságos ese- mény számba ment, midőn öcsém az első Sphinx Ligustri és Orgyia antigua hernyókat hozta az — Erzsébettérről, vagy mikor én az első Vanessa Jo és polychloros, vagy Lasioamfba guercifo- la hernyót hoztam haza, vagy mikor a Saturnia Pyri első her- nyóját fedeztük fel. 5 És minő meglepetések! Egyszer kis sárgacsiíkos fekete her- nyókat gyűjtöttünk, melyek nehány nap mulva. eltüntek, de helyet- tük ibolyás bibircses zöld hernyónk volt: így jöttünk rá, hogy Saturnia pavonia-val van dolgunk. Szóval, minden új állat ránk nézve uj felfedezes volt. Az éjjeli fogásról hallottunk volt, de nem tudtuk a módját, mert nem volt kisől kérdezzük, irodalmi tanul- mányozásra pedig rá nem értünk, nem is szándékoztunk a tárgyba 180 Kiijlönfélék annyira belemélyedni; megelégedtünk azzal a gyönyörűséggel, melyet a gyakorlati lepkézés nyújtott, De ha nem is ,kődereztünkf, volt mégis kétféle éjjeli fogá- sunk. Az egyik fehér fal előtt álló lámpánk mellett, a melyre oly- xor csakúgy özönlöttek a lepkék, úgy hogy egyikünk csak fogta, a másik csak tűzdelte. A másik mód volt az Acherontia Airopos fogása a közeli méhesben, a hol esténként ültünk, lesve a mézre éhes vendégeket; a méhek nyugtalansága, a tolvaj behatolása, a zúgás, melyet a kaptárban okozott, s azután a kábult állatnak kijövet elfogása: mind igen izgalmassá s érdekessé tette ezt a vadászatot. Ha akkor akad valaki, aki bennünket ki aanít, mit és hogyan kell gyűjteni, tömérdek becses állatot szedhettünk volna össze. [gy azonban megelégedtünk azzal, ha gyűjteményünkben volt egy-egy faj nehány példánya, többet nem is fogtunk. A hernyó tenyész- téssel pedig többnyire siralmas eredményre jutottunk, mert kicsiny dobozba összezsúfoltuk az állatokat, földet pedig nem adtunk nekik, a melyben elbábozhattak volna. Így p. o. a környékünkön titkább Crateronyx dumit-nak vagy 20 hernyójából csak egyetlenegy lep- két kaptunk, a százával tenyésztett Geometridák után pedig egyet sem, a Cnethocampa processionea egytől-egyig megszökött stb. Végre megismerkedtünk egy férfiúval, ki hivatottnak látszott arra, hogy Mentorunk legyen. Czanyuga József barátom, ki vasárnaponként családostul kijött tarokkra, egyszer azt mondta, hogy mivel a lepkékkel szeretünk foglalkozni, majd kiküldi a Nem- zeti Muzeumból Pável Jánost, aki azokhoz alaposan ért. KI s jöttevadárs zéy JTemőó mi. kir. " erdőmestert ss baratomat meg is dicsérte gyűjtésünket, egyikre-másikra rámondta, hogy ez ,jó állat", s a javát magával vitte és mi örvendtünk, hogy íme, fogtunk oly állatokat, melyek még a muzeumban is kellenek! De különben nagyon ,begombolkozottan" . viselkedett Pá vel bará- tom, még azután is sok évig: nem adott utasítást, hol és mit, hogyan és miként gyűjtsünk, de a fogott állatokat igen szívesen határozta meg, sőt Frivaldszky János muzeumi őrnek is ő mutatott be. Mégis Pável buzdítása erősített meg abban a szándékomban, hogy a lepkészettel behatóbban foglalkozom. , Begombolkozottságanak" pedig az lehetett egyik oka, hogy sokan visszaéltek bizalmával, amennyiben a ritkább fajokat, melyek gyűjtésére egyik-másik lepkészt kivezette s a gyűjtés mikéntjébe beavatta, kifogták előtte úgy, hogy az illető helyeken már színüket se látta többé. A. Aigner Lajos. Különfélék, 131 Zsírossá vált lepkék tisztítására ajánlható a következő eljárás : A potrohot letörjük és 24—-48 órára aetherbe teszszük, majd még egy órára egészen tiszta aetherbe s azután megszárítva, vissza- helyezzük. Zsiradékot csak a potroh tartalmaz s ennélfogva csak ezt kell tökéletesen megtisztítanunk, hogy az illető lepkét meg- mentsük. Ha a zsír azonban a torra s a szárnyakra is kiterjedt, meg kell tisztítanunk először a letört potrohot, egyúttal a lepke többi részét porrátört sepiacsont rétegére erősen odatűzzük, hogy a szárnyak szilárdan feküdjenek rajta és ránczot ne vessenek, erre benzinnel jól áztatjuk a zsíros részeket s azután nyomban sepiaport hintünk rájuk. Ezt már nehány percz mulva lerázhatijuk, vagy ecsettel eltávolíthatjuk s a potrohot megint helyére ragasztva, a lepkét. ismét a gyűjteménybe helyezhetjük. Az éjjeli lepkék és a világosság. Az éjjeli lepkék viselkedé- s-t a fénysugarak iránt tanulmányozta kísérleti úton Perraud ó- zsef franczia tudós és arról jelentést nyujtott be a párisi tudomá- nyos akademiának. Tapasztalata szerint a Heterocerák különböző mértékben érzékenyek a spektrum különböző színei iránt. A fehér feny a legnagyobb vonzóerővel bír reájuk nézve. A legnagyobb sikert érte el oly fehér fényű lámpával, melynek tíz gyertyaereje volt és melyet fényszóróval látott el. Kártékony molypillék fogására az ily lámpákat egymástól 25 m. távolságban helyezte el. Hadjárat a szúnyogok ellen. Tudvalevő, hogy az amerikai kormány gondosan ügyel a közegészségre. Az egészségügyi ren- dőrség, amelynek élén az Egyesült-államok legkiválóbb orvosai állanak, valóságos kordonnal vesz körül minden fertőző bajban szenvedő beteget. Alig, hogy elfoglalták Havannát s Kubát, nyom- ban a botrányos egészségügyi viszonyok rendezéséhez fogtak. Kuba volt a világ egyik legfertőzöttebb helye, a mocsárláz, kivált pedig a sárgaláz tömegesen szedte ott áldozatait. 1898-ban ezer emberre még kilenczvenegy halálozás esett. A következő év, 1899, már az amerikai occupatióé s 1900 februárjában kezd az amerikai kor- mány a sárgaláz ellen küzdeni. Pontosan számba veszik a bete- geket, nyomban elkülönítik őket s egy-egy egészségügyi biztost rendelnek mindenik mellé. Gorgas őrnagy érdeme, hogy két óra nem telt bele s a beteg már kórházban volt." A halottakat is kö- rülményes gonddal temették. A helyzet javult is valamelyest, szinte felére csökkent a halálozások száma, — de az amerikai kormány nem volt megelégedve ezzel az eredménynyel. Kiadta a jelszót: Ki kell irtani a fertőző szúnyogot, a Stegomyat! Ez a kis , ször- nyeteg hordja a halálos láz csíráit s Carlos Finlay szerint addig 182 - Különfélék. hasztalan minden egészségügyi intézkedés, a míg a szúnyogtól meg nem tisztítják Kubát. A Siegomya két napig kél, azután vágy három hétig ártalmatlan, de" már négy hetes korában hordja a ha- lált, míg el nem pusztul, a mi hatvan napos korában következik be. Addig bizony száz meg száz embert csíphet halálra. Gorgas őrnagy harczra kelt a szúnyogokkal és diadalmaskodott. Kipuszti- totta mind. A mult év szeptembér 28 án temettek el a legutolsó halottat s azóta egyetlen sárgaláz beteg sem volt Kubában. Kitar- tás, pénz, sok pénz és vállalkozó ember, — ez az amerikaiak dia- dalának titka. Az egészségügyi rendőrség minienekelőtt arra ügyelt, hogy sehol szúnyog ivóvízhez ne férhessen. Ezt az intéz- kedést gondosan ellenőrizték a városban, bejártak minden házat s fogadtak annyi embert, a mennyire szükség volt. A költséget nem kímélték. Tócsa, mocsaras hely, a legkisebb pocsolya sem kerülte el figyelmüket: olajat öntöttek mindenüvé. A kinél tisztátlan edényt találtak, azt szigorúan megbüntették. Hozzáláttak a mocsaras vidé kek lecsapolásához és kiszárításához s ahol ez nem sikerült, oda is olajat öntöttek, hogy a kikelő lárva nem vehetvén lélekzeter, elpusztuljon. A kórházakban, a hol sárgaláz beteg feküdt, minden nyílást szitahálóval zártak el, s hálóval vették körül az egyes ágyakat is. Ugyanezt tették a gyanus magánházakban is és mind- ezt államköltségen. Mint már említettük, két óra nem telt bele s a beteg kórházban volt, lakását pedig fertőtelenítették. 1901. február 21-én láttak így munkához s már a következő hónapban csak két megbetegedés fordult elő, áprilisban három, májusban négy, de azután egy sem. Így dolgoztak Havannában, — de figyeltek a környékre is. A szomszédos Santiago de Las Vegasban. Havanná- tól tizenkét kilométernyire, juliusig tartott a harcz, azután ott iS győzött az amerikai energia, a veszedelmes apró ellenség milliárd- nyi hada elpusztult. A kolumbácsi légy pusztítása. A szarvasmarhák, lovak réme, a kolumbácsi légy az idén tavaszkor nagy tömegben lepte el a dél- vidéket. Különösen Versecz tájékán mutatkoztak nagy számmal, . még a verseczi városi parkban sem lehetett tőlük megmaradni. " Magában a városban 23 szarvasmarhát és két lovat öltek meg a veszedelmes legyek, mig a környéken több mint negyven szarvas- marha lett áldozata csípésüknek. j A rovarfiókok fenekének kibélelése, Irta Dr. Horváth Geza. Most. mikor a rovargyűjtési időszak már végefelé közeledik, a rovarászok nagy része bizonyára arról gondoskodik, hogy a ta- vaszi és nyári hónapokban gyűjtött s kellően kipreparált zsákmányt a legalkalmasabb módon elhelyezze és minden romlástól megóvja. A legfontosabb szerepük van ebben azoknak a dobozoknak és fiókoknak, a melyekbe a rovarász gyűjteményét akár ideiglenesen, akár véglegesen elhelyezi. Alkalomszerűnek gondolom azért e helyen a rovarfiókok perendezéséről és különösen kibélelésükről egyet-mást elmondani. A rovarfiókok jóságának és használhatóságának egyik lénye- ges főfeltétele — a lehetőleg légmentes elzáráson kívűl — abban áll, hogy -enekük a rovartűk beszúrására teljesen alkalmas és czélszerű legyen. A rovarfiók ienekének olyannak kell lenni, hogy abba rovartűt könnyen beszúrhassunk és hogy e mellett a rovartű egész biztosan megállhasson a helyén. Régebben, amikor a rovarok feltűzéséhez általában csak vastag tűket használtak, elegendőnek tartották, hogy a rovarfiók feneke puha fából (fenyőfából, nyárfából stb.) készüljön ; a rovarokat egye- nesen a fába tűzték. Így a M. Nemzeti Muzeum birtokában levő Treitschke-féle klasszikus lepkegyűjtemény -is egyszerűen nyárfa fenekű fiókokba volt tűzve.") A vékonyabb és finomabb rovartűk használatánál mindinkább kitűnt, hogy a rovarfiókok fenekét valami puhább anyaggal kell kibélelni. A választás mindjárt a parafára esett. Csakhogy a parafát akkoriban még nem lehetett lemezekben kapni, de meg nagyon drága is volt. Azért sokan úgy segítettek magukon, hogy elhasznált parafadugókat apró darabokra vagdaltak és e darabkákat bizonyos sorrendben és távolságban a fiókok vagy dobozok fenekére ragasz- tották: a rovarokat aztán a beragasztott parafadarabkákra szúrták. 7") A Treitschke-féle lepkegyűjtemény még most is Treitschke eredeti szek- rényében van elhelyezve. A szekrényen utólag csak annyi változás történt, hogy a fiókok feneke parafalemezekkel lett kibélelve. sRovartani Larok:, 1904. szeptember hó. 1834 Dr. Horvath Géza Ez bizony nem volt sem szép, sem czélszerű. Azért, amikor a parafa vékonyabb lemezekben is kapható lett, mindenki, aki csak tehette, rovarfiókjait evvel a kítűnő anyaggal igyekezett kibéleltetni. A parafának csak egy nagy hibája volt és van, t. i. drága- sága. Ez oknál fogva a rovarászok köreiben mindig élénk volt a törekvés, a drága parafát valami más olcsóbb anyaggal helyette- síteni. Nem emlékszem meg bővebben azokról a kezdetleges beren- dezésekről, amelyeket egyes kezdő rovarászoknál láttam, akik nádat, kukoricza- vagy cziiokszárat stb. használtak. Láttam egy uj-kale- doniai franczia misszionárius, Montrouzier, eredeti rovardobozait, a melyeknek fenekét több rétegbe fektetett pálmalevelek borították. Voltak, akik bodza- vagy napraforgóbélhez folyamodtak, de ez túlságos puhasága miatt nem válik be. Azok közűl az anyagok közűl, melyek a parala jó tulajdon- ságait legjobban megközelítették s amelyek e miatt és olcsóságuk miatt általánosabban használtatnak, a következőket említhetem : 1. Nemez-papiros. Németországban. , Insectenpappe" név alatt a nemez-papiros bizonyos vastag fajtáját gyártják, mely — ha elég puha —- a rovarfiókok kibélelésére jól beválik. Csak az a baj, hogy ilyen puha minőségben ritkán kapható. Rendesen oly kemény, hogy még a vastagabb rovartűket is csak fogóval lenet a kellő mélységig belészúrni. j 2. A turfa, lemezekbe préselve elég puha és olcsó anyag, de megvannak a rossz oldalai, hogy nem elég rugalmas, a belészúrt lyukakból porzik és hogy a rovartűket idővel többé-kevésbbé meg- támadja. 3. A parafa-linoleum, mely parafapor és kaucsuk kevéréké- ből áll, ujabb időben rovarfiókok bélelésére is ajánltatik. Egyes külföldi rovarászok igen meg vannak vele elégedve. De én nem tartom czélszerűnek, mert túlságosan kemény, a kaucsuk pedig tapasztalás szerint a tűket előbb-utóbb megtámadja 4. Az agave-bél, mely leginkább a franczia rovarászok körében van elterjedve, legjobban megközelíti a parafa jó tulajdonságait. De nagyon hygroszkopikus levén,. oly helyiségekben, melyek csak né- mileg is nyirkosak, nem igen felel meg, mert a belészúrt tűk meg- rozsdásodnak. : Mint ebből láthatjuk, mind ezek közűl az anyagok közűl egyik sem vetekedhetik a parafával. A parafa magában egyesíti mind- azokat a jó tulajdonságokat, a melyeket a rovarász megkíván. Ugyanis elég puha, elég rugalmas, nem hygroszkopikus, nem porzik, a tűket A rovarfiókok fenekének kibélelése, 135 nem támadja meg. Egyetlen rossz oldala, mint már említettem, az, hogy a többi anyagoknál aránylag drágább. Mindamellett mégis csak azt tanácsolhatom, hogy a rovarász, aki gyűjteményét igazán szereti és becsüli, ne sajnálja a több költséget és lássa el mind- azokat a fiókokat vagy dobozokat, melyek gyűjteménye állandó megőrzésére szolgálnak, parafafenékkel. Azokat a dobozokat azonban, melyekben a rovarok csak ideiglenesen állanak, kibéleltetheti akármelyik fennebb említett anyaggal. Mindezeket a bélelésre használt anyagokat, épp úgy mint a parafát is, a fiók fenekén fehér fényezett papirossal kell bevonni A papiros egész símán és egyenletesen legyen leragasztva. Befejezésűl bemutatok még egy igen olcsó és egyszerű bélelési madottmetyet MESS Morse amerikai rovarász eszelt ki. A rovar- Mokdenekéneküíbélésetíennéltee mint az ide mellékelt ábrán látható — egyszerűen két papiroslapból (pp) áll, mely feszesen egy a rovarfiók (4) fenekére helyezett fakeret (B) felső és alsó lapjára van ragasztva. A fakeretnek, mely a rovarfiókból bármikor kiemel- hető, alól kiálló pereme van, úgy hogy az alsó papiroslap és a fiók feneke között még üres tér (C) marad. Ezt a berendczést,. melyet eddig csupán a flórenczi múzeumban láttam gyakorlatilag alkal- mazva, a rovarok ideiglenes elhelyezésére elég czélszerűnek tartom, de állandó gyűjtemény számára még sem ajánlhatnám, egyebek között már csak azért sem, mert a papiroslap véletlen beszakadása könnyen egész csomó rovar pusztulását okozhatja. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XIII. 55. nem: Purpuricenus SsServ. 1. Az előtor közepe előtt két kerek, bársonyszerűen szőrös fekete folt van. Fekete, előtora és szárnyfedői sárgás-vörö- sek, fekete mustrázattal. Az előtoron a két bársonyszerűen 19 Csiki Ernő szőrös folton kívül a középen egy kisebb, a tövén pedig még két nagyobb fekete folt van. A szárnyfedők tövén széles, kétoldalt a válldudorig terjedő csík van, mely hátul kétoldalt ék alakjában kimetszett; a szárnyfedők hátsó felét egy kétoldalt mélyen kimetszett és igen változó alakú fekete folt díszíti, ez a varraton többnyire összefügg az elülső csíkkal. Hossza 14—20 mm. — Előfordul Görög- országban, Syriában és nálunk Dalmácziában. I 1. dalmatinus Sturm. Az előtoron batsonyszerű Mekete toltok mélk kettttetáetettttNze A szárnyfedők fekete foltja a középen kezdődik és a csúcsig terjed, itt kiszélesedett. Fekete, az előtor és a szárnyfedők czinóbervörösek fekete rajzzal. A csápízek vékonyak, a hím csápja kétszer oly hosszú, a nőstényé hosszabb a testnél. Felülete ránczolva pontozott, a pon- tokban fekete szűrökkel. Hossza 12—20 mm. — Hazán- kon kívül előfordul Franczia-, Török- és Görögországban, Montenegroban (Danilo-grad), Iis-Ázsiában és Syriában. (puuctiger Apfb). c 11 202 2. 7. bűdensisüGosze. SA KOSZ At as a) Az előtor fekete, kétoldalt kisebb-nagyobb vörös folttal. — Termőhelyei: I. Budapest, Csepel, Sziget- Csép, Péczel, Isaszegh, Csömör, Dabas, Duna-Ha- raszti ; IV. Mád; VI. Fibis, Temesvár; VII. Raduc ; VIH. Carlopago, Fiume; IX. Almissa. budensis (törzsalak). b. Az előtor vörös csak hátul fekete vagy ritkán egé- szen vörös, — Termőhelyei: I. Budapest, Csepel, Szigetcsép, Péczel, Csömör, Duna-Haraszti; II. Si- montornya ; IV Tarczal; VIII. Sveti-Juraj. . Előfordul azonkivül Törökországban, Syriában és a Kauká- zusban. es zs ei rez ti. sah NUNGATISOSRHINOST c. "Az relőtor egészen fekete. — Vérmóhelyeislőitatossáak Péczel; VIII. Sveti-Juraj. (Koehleri Oliv.) ab. affinis Brull. A szárnyfíedők fekete foltja eliptikus és a csúcsot sohse éri el. EE S eze szt Az előtor két oldalán erőteljes hegyes foggal. Az állat teste széles és lapos. Fekete; az előtor fekete, némelykor azonban elül vörös vagy kétoldalt vörös folttal; a szárny- fedők vörösek a varraton tojásforma közös fekete folttal, ennek alakja és kiterjedése változó. A törzsalaknál a szárny- fedők fekete foltja a középen van elhelyezve, a paizsocskát Magyarország Cerambycidáti. 137 és a csúcsot nem éri el. Hossza 13—24 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában és a Kaukázusban; hazánkban elterjedt faj, de sehol sem nagyon gyakori. (Menetriesi Motsch., Koehleri Muls.) . 8. Kaehleri Linn, VÁLTOZATA a. A szárnyfedők fekete foltja a paizsocskáig terjed, tehát eléri azok tövét — Olaszországban, Siciliában. Görögországban (Olympus) és Kis-Ázsiában (Brussa) tomályi adó, 1esmömelyeie VI. Fiödalesíümekő a VII Bukova-Kusa, Raduc, Konjsko; VIII. Fiume, Carlo- pago, Buccari, Novi; X. Bosznia. (Boryi Brull.) f ab. cincius Villa b. A szárnyfedők fekete foltja kicsiny, a varraton ketté- választott. — Termőhelye: Mindszent (Győr m.) (bilineatus Muls.) ... --- --. -.. ab. bipunctatus Villa Az előtor két oldalán kis fogacskával vagy dudorral. Az állat teste hosszúkás és domború. Fekete, a szárnyfedők czinóbervörösek egy hosszúkás tojásforma fekete folttal, mely a paizsocskánál kezdődik és jóval a csúcs előtt végződik. Az előtor vörös, hátul fekete csíkkal vagy ritkán fekete, kétoldalt vörös folttal.Hossza 12—18 mm. — Dél- Francziaországban, Stájerországban és hazánk déli ré- szébem törd elő ; temmólnelyeis 6 (CSOmDP ag VILL BÉNÉS Hejkvlesmnelő : " WIL Veled ! (Ixonjelko " KÜEMÉBS WAG) a IX. Dalmáczia; X. Bosznia. .. ... ... 4. globulicokis Muls. 56. nem: Cilytus H.aich., Ganeglb. A csápízek a harmadik vagy a hatodik íztől kezdve hátúl kikanyarítottak, kétoldalt kihúzott szögletekkel. — 1 alnem : Plagionotus Muls. (Platiynotus Muls., Echinocerus Muls.) 2. A csápízek a csúcson egyenesen lemetszettek, oldalt ke- Keltetüsszóóletékkelte ti e ak e ed e KLEDE TEVÉK KEZET ELER META ES EÁ Az előtor szélesebb mint hosszú (13: 1), a csápok vas- tzoabbak A czombok alsó melületülkkömSZÖTOSSKé SZE ENE Az előtor olyan széles mint hosszú. Fekete, sárga szőrök által képezett csíkokkal. Az előtor elűlső és hátsó széle és a szárnyfedőkön. négy harántcsiík és a csúcs zöldes-sárga v. fehéres-sárga. A szárnyfedők első csíkja foltszerű és a paizsocskáig. terjed. A fej és a test alsó része szintén sűrűn sárga szőrözettel fedett. A csápok és lábak sárgás- vörösek, a czombok sötétebbek, a középső és hátsó 138 Csiki Ernő czombok alúl hosszú elálló szőrök nélkül. Hossza 8—16 mm. — Előfordul Europában és a Kaukázusban, nálunk közönséges. (fasciatus Hbst., aulicus Laich., indicus Gmel gy eze deze e Kea gol ÉSE BE ASSE OT AtSáRa [a Változatai : a) A csápok első íze feketés. — Előfordul hazánkban a törzsfaj társaságában és annál gyakoribb; azon- kivűl Francziaországban, Közép-Europában és Oláh- országban (Bukarest) elterjedt változat. ab. basicornis Reitt. b) A szárnyfedők második és harmadik harántcsikja a varrat és az oldalszél mellett összefolyik, úgy hogy némelykor csak egy apró folt vagy pontocska marad meg a fekete csíkból. — Főleg Dél-Oroszországban fordul elő, de hazánk középső részében is található ; termőhelyei : I. Budapest, Péczel, isaszegh, Peszér, K.-Kartal. 20 ez 220 az ez SAPKA DTATHAS ÉTÉ TE A szárnyfedők tövén levő csík keskeny és egyenes, e csík és a következő között a varrat mellett nincs sárga folt. Sötét-barna, a szárnyfedők töve, a csápok és a lábak sár- gás-barnák. Az előtor elűlső széle és egy harántcsik, a szárnyfedőkön négy harántcsík és a csúcs, a fejen hárem harántcsíik és a test alul sárga szőrökkel fedett. A szárny- fedők hátsó csíkjai szélesek és a varrat és, oldalszél mellett egymással és a csúcson levő nagy foltal többé-kevésbbé összekötöttek. Hossza 13—17 mm. — Előfordul egész Europában, nálunk tölgyesekben nem ritka. (Conmvertinti Petagn., vufescens Pio) es e 2 22. . 2 LL: FÁGÉTUSÁÁNN: A szárnyfedők első harántcsikja mindegyik oldalon csak egy folt alakjában van jelen, e között és a következő harántcsiík között a varraton még egy folt van. Barnás- fekete, három harántcsik a fejen, az előtor elülső szele és két harántfolt a középen, a paizsocska, a szárnyfedőkön az emlitett foltok, három keskeny harántcsik, a csúcs, egy hosszúkás folt a vállbütyök alatt, a mellvég belső oldal- lemeze és a haslemezek hátsó széle sűrűn sárga szőrö- zettel fedett. A csápok és lábak sárgás-vörösek, az elülső és középső czombok bunkója feketés. Hossza 10 —22 mm. Előfordul Europában, a Kaukázusban és Syriában ; nálunk közönséges. (Iunatus Fabr., salicis Schr.) 2. arcuatus Linn.. Magyarország Cerambycidadi. 139 VÁLGOZE SA 8 ) a) A szárnyfedők első harántcsíikja kettéosztott, tehát inindegyik szárnyfedőn két folt alakjában van jelen. — Termőhelyei: I. Budapest, Kalocsa. II. Parád, Mátra, V. Szent-Erzsébet (interruptus Mors.) ab. Reichei Thoms. b) A szárnyfedőkön a paizsocska miögötti sárga folt hosszúkás és összefüggésben van az első harántcsík- kal. — Termőhelyei: I. Budapest, Kalocsa, V. Szent-Erzsébet. . .. —. .. ——— ab. connatus Mors. c) A szárnyfedők paizsocska-mögötti sárga foltja az első harántcsíkkal és az utolsó harántcsík a csúcs- folttal a varrat mellett végig húzódó sávval van összeköttetésben. — Termőhelyei: VI. ilerkules- fürdő, VII. Horvátország. ..-. ..- ab. apicalis Hampe. 4. A csápok kilenczedik íze rövidebb a negyediknél. . .. §. — A kilenczedik csipíz olyan hosszú mint a negyedik. — 6. alnem: Calocilytus Fairm. (Isotomus Muls.) — Fekete vagy barnás-fekete, a csápok és lábak sárgás-vörösek, a czombok bunkója sötétebb. Az előtoron egy hosszanti középsáv és kétoldalt egy-egy folt, a paizsocska, a szárny- fedőkön egy-egy folt a vállbütykön innen, egy a pai- zsocska mögött, egy az oldalszél mellett, a csúcs és két harántcsíik fehér, Alul a melloidalak felső része és a has- lemezek hátulsó széle fehér. Hossza 11—20 mm — Elő- fordul Közép-Europában, Görögországban és Dél-Oroszor- szágban. Termőhelyei : I. Budapest, Péczel, Kalocsa, Mező- kovácsháza, Debreczen, Nagyvárad, Székelyaid ; II. Keszt- hely, Pécs ; IV. Bártfa, S.-A.-Ujhely, Tolcsva, Tokaj, Mád, Beregszász, Mármarossziget, Szaploncza; V. Tasnád, Vizakna, Gyógyfürdő, Dícsőszentmárton, Gyulafehérvár, kiátszeg, Szászsebes, Nagydisznód (Götzenberg), Nagy- szeben, Kerczihegység, Brassó, Medgyes, Segesvár, szász- régen, Deés, Mezőzáh; VI. Temesvár, Csenej, Herkulss- fürdő; VIII. Fiume, Carlopago, X. Bosznia. (semipunc- Fia vossatdalo tó) est e e ee AL SZ esneciosus ÉESERNBIDE MEL ZA VE 5 Némeykor a szárnyfíedőket szürkés-fehér szőrözet fedi úgy, hogy a fehér mustrázat elmosódott. — Termőhelyei : VII. Velebit; IX. Zara. (Ganglbanueri Pad. i. I., Dobiaschi SNS dee S dala S Za ra Gangibauert Pie: 140 5. -a Csiki Ernő A homlok két oldalán a szemektől a felső állkapcsokig élesen kiemelkedő léczczel. — 2. alnem : Xylotrechus Chevr. A homlok kétoldalán a szemek és a felső állkapcsok töve közöttlktemelkedősléez Mme terü le KéK esta KER tevet tMttNNNNSERN A mellvég külső oldallemeze nem egészen kétéze oly hosszú mint széles. Az előtoron a szőrök hosszanti sá- vokká tömörülnek. E gi zsdbs it SZŐ LE A JSZZÁSMKTÉRB A melvég külső oldallemeze nem egészen Meszeré hosszabb mint széles. Az előtoron csak elűl és hátul van egy ja" középen megszakított Sarámts avas tie NNKtttttNNt Feketés-barna vagy barna, a szürkés- vagy sárgás- EE szőrözet az előtoron négy hosszanti sáv, a szárnyfedőkön pedig két, többé-kevésbbé zegzugos harántcsík alakjában tömörül. Hossza 12—17 mm. — Előfordul Europában és Szibériában, nálunk közönséges (liciatus L., hafniensis F., eoufusus Hbst., longipes V1ll., atomarius F., Oo Schrnk., 10. maculatus Gm., subumiformis Pic). --- --. £ rustieus Linn. Fekete vagy feketés-barna, az előtoron a négy többé- kevésbbé megszakított sáv és a szárnyfedők zegzugos csíkjai kőzött levő foltok sárgák. Hossza 139—19 mm. — Előfordul Finnországban, Norvégiában, Kelet-Poroszország- ban, Sziléziában, Csehországban, Tirolban és Dél-5zibé- riában; hazánkban e ritka fajt eddig csak Tusnádról is- merjük 9). (adspersus Gebl., Mozi Thoms.) 5. pantherinus A homlok közepén egy kétélű kiemelkedéssel, a szárny- fedők második harántcsíkja eléri a paizsocskát, a harmadik CSÜKHNAKÁTTOS E NANE sast A homlok közepén nincs jemelkédés, a Szára má- sodik harántcsíkja nem éri el a paizsocskát, a harmadik csík rézsutos, a váll csíkja rézsutos és pontszerü. A csápok sárgás-barnák, a lábak sárgák sötétebb czombokkal. Hossza 3—10 mm. — Előfordul Europában, a Kaukázusban és Algírban, nálunk ritka: I. Budapest, Péczel, Gödöllő, Deb- reczen, IV. S.-A.-Ujhely, Sárospatak, Tolcsva, V. Lompért. Keresztényhavas, Brassó. (hieroglyphicus Drap.) Sav. 8. antilope Zett. A homlok hosszanti léczei a középső éles és erős kiemel- kedés és a szemek között vannak. A csápok és a lábak feketék. A szárnyfedők vállcsíkja kissé ferde, a második 7) Lásd: Rovartani Lapok. IX. 1902. 107. I. 10. Magyarország Cerambycidáz. 141 csík hátul szögletes, a szárnyfedők csúcsa egyenesen le- metszett, a külső szögletek tompák. Hossza 13—17 mm. — Előfordul Szibériában, Orosz- és Németországban és nálunk Boszniában. (angulosus Motsch.) .. ... 6. ibex Gebl. A homlok hosszanti léczei közvetlenül a szemek mellett vannak, a középső kiemelkedés lapos. A szárnyfedők a csúcson lemetszettek és kissé öblösek, a külső szögletek élesek, a vállcsík harántos, a második csík hátul kerekített. A csápok és a lábak sárgák, a czombok többnyire sötétek. Hossza 9—12 mm. — Előfordul Europában, a Kauká- zusban és Syriában. nálunk ritka. Termőhelyei: II. N.- Vázsony, IV. Sátoraljaujhely, V. Hátszeg, Szebenihegység, VII. Velebit. (arietis F. nec. L.) .-. --- .-- 7. arvicola OI. ENSBAÍZSOGS ka NAFÁDTOSE Eg EZ e BE Fesz AKA 10 ÍZ A paizsocska háromszögű, mellette a száaágiedők tövén dudorszerü kiemelkedéssel — 5. alnem: Gyrtoclytus Ganglo. — Feketés-Barna, a csápok, a lábszárak és a lábfej sárgásvörösek. A fej hátulsó széle, két sáv a hom- lokon, az előtor köröskörül, a paizsocska, a szárnyfedőkön három csík, egy rövid szegélysáv és a csúcs, a mellközép és mellvég külső oldallemezei, a mellvég és a haslemezek hátsó széle sűrün sárgás-fehér vagy sárga szőrőkkel fedett. A szárnyfedők első csíkja íves és a paizsocskától" az oldalszélhez ferdén hátrafelé, a második csík vasta- gabb és szintén ferdén az oldalszél felé irányult, de azt nem éri el, a barmadik csík a legszélesebb és kissé íves haránicsíkot képez. Hossza 10—14 mm. — Elő- fordul aaz Alpesekben, Francziaországban és Szibériában ; nálunk is elég ritka. Termőhelyei: III. Vrátna-völgy ; IV. Nagybocskó, Mármaros; V. Kolozsvár, Tihucza, Keresz- tényhavas, Zernest, Kerczihegység, Lotrioravölgy, Czód- völgy, Nagyszeben, Nagycsűr Zsyl-völgy; VI. Temesvár, :" Herkulesfürdő, Korniaréva. .-. —. --. .-.. 20 capra Germ. JE A "mellvég külső oldallemeze két és félszer, egész háromszor oly hosszú mint széles. A homlokon a csápok töve mellett kis léczszerü kiemelkedéssel. — 3 : Men E GÍVES SSE OJDESESTES KENE VIS) ele át A mellvég külső oldallemeze négyszer oly hosszú mint széles A homlokon a csápok töve mellett sincs kiemel- kedő lécz. — 4. alnem : Clytanthus Thoms. (Anthoboscus CA KENYA HED ETVE ee ESETET VOVEEÉE E MÖSÉ TS VEL SÁT E Ag ÜZE 142 Csiki Ernő 12. Az előtoron és a szárnyfedőkön felálló szőrök nélkül. Barnás-fekete, a csápok, a tapogatók, a lábak és egy ha- rántcsík a szárnyfedők tövén sárgás-vörös, a czombok bunkója feketés. A homlok kétoldalt a szemek mellett, az előtor elülső szélének két oldala és két folt a tövén és négy csík a szárnyfedőkön sárga szőrökkel fedett. A szárny- fedők első csíkja ,rövíd és részutos, a második íves és előre a varrat mellett a paizsocskáig terjed, a harmadik és negyedik íves és rézsutos. Hossza 10—16 mm. — Elő- fordul Közép-Europában; nálunk ritka. Termőhelyei: I. Budapest, Péczel, Isaszegh, Kalocsa, Debreczen, Nagy- várad ; V. Nagyszeben, Szászujfalu, Szászrégen, Fancsal. (mucronatus Lap. gt Gory, Kelchii Bach.) ... 9. tropicus Panz. — Az előtoron és a szárnyfedők tövén hosszú felálló sző- rökkel TESZ ÉRVET BEL" JA ESÁSATARKATRNONNAS 13. Felül fénytelen, finoman és sűrűn pontozott, testhez simuló finom szőrözettel fedett. A mellvég külső oldalle- mezének csak a hátsó fele sárga szőrökkel fedett. . --- —- Felül fénylő, erőteljesen pontozott, a fekete helyeken kissé felálló szőrökkel fedett. A mellvég külsö oldallemeze egészen sárga szőrökkel fedett. Feketés-barna, az előtor elülső széle és hátul kétoldalt, a paizsocska és három csík a szárnyfedőkön sárgás-fehér vagy sárga szőrökkel fedett. A szárnyfedők első csíkja rövíd és rézsutos. A lábak, különösen a czombok feketés-barnák. Hossza 6—10 mm. — Előfordul Europa középső és déli részében, a Kauká- zusban és Kisázsiában. Nálunk nem ritka. (Bellieri Gaut., gazella Muls.) Változata : Gyakran a lábak egészen sárgás-vörösek. —- Előfordul a törzsfaj társaságában. 14. A csápok a végük felé vastagodók, a hatodik íztől kezdve feketék vagy sötétedők. Barnás-fekete, a lábak sárgás-vö- rösek, az első és középső czombok némelykor sötétebbek. Az előtor elülső és hátsó széle, a paizsocska, a szárny- fedőkön három csík és a csúc: sárga szőrökkel fedett. Az első csík egyenes és haránt futó. Hossza 6—15 mm. — Előfordul Europában és a Kaukázusban, nálunk közön- séges (guadrifasciaius De Geer, gazella Fabr.) 13. 14. ... 12. rhamni Germ. —z ——————— ab. temesiensis Germ. 10. arietis Linn. — A csápok a végük felé nem vastagodók, egyszínü sárgás - 17. 18. 18) Magyarország Cerambycidái 143 vörösek. A sárga mustrázat olyan mint a CZ. arietis-é (le- irását lásd ottan), a vállmögötti első csík azonban rézsutos. Hossza (—14 mm — Előfordul Közép-Europában, nálunk elésitkasssítetmmőhelyet éke kNaátsafutedő öinuszótísedő Szmrekovicza-hegy (Liptó m.) ; IV Bártfa; V. Szebenhegy- ség (Sánta völgye), Papolcz, Keresztényhavas ; VI. Oravicza. 11. lama Muls. 2. A test felülete sárga vagy sárgás-zöld szőrözettel sűrűn fedett, a szárnyfedőkön fekete csíkokkal vagy foltokkal 16. A szárnyfedők feketék, fehér vagy szürkés-fehér csí- IOkRalo s ee ezt ELL ES ES SE lrátZ Lis bi fe áSágÍBI koK . A szárnyfedők fekete harántcsíkokkal, a melyek a varraton találkoznak. Fekete, sűrűn sárga szőrökkel fedett, egy harántcsík az előtoron, egy hátul nyitott gyűrű és két harántcsík a szárnyfedőkön fekete. Hossza 9 -14 mm. — Előfordul Europában és a Kaukázusban, nálunk közön- séges. (verbasci Linn., Bed., nigi ofasciatus Goeze., ornatus Herbst, gammoides Fourer., C-duplex Scop., stírigosus (ETmnnele Ket Sz e e sztt sá ehet ák a LENE a gő ho VartusaMŰlt. A szárnyfedőkön tekete foltokkal vagy a varraton meg- SZAKTOLLANATÁNTOSIK OK zalai ő KEREK aa [dt az ee a ET Fekete, felűl és alúl zöldes-sárga szőrözettel sűrűn fedett, egy nagyobb folt az előtor korongján és két kisebb két- oldalt előtte, a szárnyfedőkön egy hosszúkás vállfolt, egy C alakú folt a tövükön és két a varratot és az oldalszélt el nem érő harántcsiík fekete. Hossza 10—15 mm. —Elő- fordul Europában, Szibériában és Kis-Ázsiában, nálunk közönséges. (verbasci F., sulpohureus Schaum) 14. Herbsti Brahm. Fekete, felűl sűrű sárga vagy sárgás-zőld molyhos szőrö- zettel fedett, az előtoron fekete folt nélkűl, a szárnyfedőkön egy apró vállfolt és három folt a varrat közelében hosz- szában elhelyezve, fekete és csupasz. Alúl gyéren szőrös. Hossza 12—16 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Euro- pában, nálunk ritka. Termőhelyei: VI. Orsova; VII. Car- lopago. (villosus Fourcr., guadripumciatus Fabr., sexpunc- tatus Oliv.) --- --. --- --- ... 45. glabromaculatus Goeze. AZ: ElőtöSSVötö sik ati ségek so ket ok taste seta KOVER ERRE MESZ KH S zá BOT A AZ; előtör: fekete Ea szaki szeb iss TOR EZÉR vek 9; Nyánz BEAU hó Az előtoron és a szárnyfedők tövén hosszú felálló sző- rökkel. Fekete, előtora vörös, a szárnyfedőkön szürkés- 144 Uhryk Tivadar fehé: szőrök két harántcsik és a csúcsfolt alakjában el- helyezettek. A szárnyfedők második csíkja egyenes. Hossza 6—10 min. — Előfordul Magyarorszígon; termőhelyei : Budapest, Budafok. (nigripes Ganglb. nec Brull.) 16. hungaricus Seidl- Az előtoc szőrús, de a szőrök testhez simulók, alig felállók, a szárnyfedők tövén felálló szőrök nélkül. Szine és mustrá- zata ulyan, mirit az elébbi fajé, de a szárnyfedők máso- dik csíkja széles, elül kerekített. Hossza 8—14 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Europában, nálunk Helyenként nem ritka. Termóhelyei : I. Péczel, Kecskemét : VISIGéTre- bencz, Deliblát; VII. Vrdnik. (agegyptiacus F.) 17. trifasciatus Fabr. A vállon nincs fehér folt. Fekete, az előtor hátsó szegélye, a páizsocska, a szarnyfedőkön két keskeny íves csík és a csúcs, a melloldalak és az első haslemezek hátsó széle fehér-szőrös. Hossza 6—16 mm. — Előfordul Europa déli felében és a Kaukázusban, nálunk közönséges (massíitien $7$ L., hneola Scop., acrilleae Brhm., corsicus Chevr)i 15. sartor Müll. A vallon rézsútos fehér ijolttal. Fekete, az elő:oron eimo sódott, elül kikerekített szürkés harántcsíkkal, a szárny- fedőkön a vállifult, egy a paizsocskától hátra és kifelé ka- nyadó íves sáv, egy a varratnál széles és kifelé keskenyedő harántcsik és a csúcs szürkés-fehér szőrökkel fedett. Hossza 8—-12 mm. — Előfordul Europában es a Kaukázusban, nálunk közönséges (élebejus F., leucozontas Gmel., funebris Laich., lama Schruk., cordisér Arag:, lambda Fauv.). " 19. figuratus Scop. Herkulesfürdői kirándulásom Irta: Uhryk Tivadar. Az ezidei nyár folyamán két héire lerándultam Herkulesfür- dőre, e gyönyörű fekvésű, páratlan szépségű és rendkivül gazdag rovarvil :ggal dicsekedő helyre. Nemcsak a magyar rovarászok ke- resik fel e helyet majdnem egy éwvszáz óta, háném a külföldiek is mind jobban látogatnak ide. Herkulesfürdő ennélfogva "a jól felku- tatott vidékekhez taártózik, új felfédezésre reményt nem igér. És Herkulesfiürdői kirándulásom 145 mégis a legjobban felkutatott helyek is mindig szolgálnak ujabb és ujabb nevezetességekkel. Magam is hat olyan fajt gyűjtöttem, mely hazánkból nem, vagy közelebbi termőhely nélkül volt ismeretes, mint az Amphipyra micans Led., Lobophora Sabinata Hg., Acatlla cristana ab. spadiceana Hw., Pleurota Schlaegeriella Z., Coleophora ochrea Hw. és Nemotois Pfeifferellus Hb. Hérkuülesfürdő környékén a következő lepkéket gyűjtöttem : Colias hyale L., edusa H. Limenitis Camilla "Schiff., Sibilla L., Neptis aceris Speech éúesílass" B e BoLlyáo an dai esalbúmi! Es. Me VHareza Phoebe Knoch., did. v. alpina Stgr., v. occidentalis Stgr., . trinia, Schiff., Erebia melas Hbst., v. hungarica Obth. (Különös, hogy ezen ritka Erebia-fajnak majdnem csak minden második példánya volt használható, a ?-ek pedig kivétel nélkül kopottak és hibásak voltak, daczára annak, hogy röpülési idejük elején jártam ott), aethiops, Esp., v. leucotaenia Stgr.. Pararge aegeria L., Epine- pinemersbiíthonus: L. INFéméroib u s "Eücma te. Zzep heyer ts" betülae "L., Chtrysóphanus virgauredes É., Thersaámon Esp., Lycaena argiades ab. coretas O., ab. decolorata Ster., Orion Pall., Cyllarus Rott., Arion L Adopea Acteon Rott. (már csak igen rossz példányok valtak). Hesperira Alveüs Hb: SMS LT EA s, eocellatas 1. HÉTy Nor cüistapitastris e. Cerura bifida Hb., Spatalia argencina Schiff. IEáyamtan ör Tarsimmonacha E. Drepana harpagula Esp., binaria Hufn, cultraria F. SCOTT Letá lep." v "bradyporina "UT tacéris 4.3 Cira naro- phora ligustri F., Agrotis fimbria L., orbona Hufn., ditrape- zium Bkh., corticea Hb., segetum Schiff... Chariptera viridana Walch., Callopistria Latreillei Dup. Polyphaenis sericata ÉEsp., Leucania cönigeraN. Caradrina reéspérsa (S. v ) Hib., Amphipyra micans Ld. (Ezt a csinos Amphipyrát Frivaldszky óta, ak: azt 1823-ban Mehádiánál gyűjtötte, hazánkban még nem fogta senki. Én Orsova közelében éjjeli fogás alkalmával gyűjtöttem), pyrannidea L., Eutelia adulairix Hb., Eublemma süava tHib., (Orsovánál az Allion hegyen gyűjtöttem. A legtöbb példány már igen kopott volt.) Plusia festucaeL., Grammodes algira L., Catocala promissa Esp,, himenea Schiff.. Parascotia fuli- ginaria L. Mi ny a East batosó. 146 Ehryk Tivadar Euchloris smaragdaria F., Acidalia moniliata F., . subsericeata Hw., obsoletaria Rbr., rusticata F., dilutaria v. et ab. praeustaria Mn., aversata L., ab. spoliata Stgr., strigilaria Hb.; flaccidaria Z., Lythcria purpuraria L., Lobophora sabinata Hg. (Ezt az állatot Herkulesfürdőn a társalgóterem villanylámpáján fogtam. Magyarországból eddigelé még nem volt ismeretes s csupán az Alpesekben, Schweizban, Bajorországban, Tirolban és Bithynia- ban fordul elő.) Asthena candidata Schiff, Tephroclystia distinctaria HS., Abraxas marginata L., Metrocampa mar- garitata L., Ennomos guercinaria Hufn., Amphidasis betu- laria L.,. Gnophos sordaria Thnbg., dilucidaria Hb. Hylophila prasinana L. Nudaria mundana L., Miltochrista miniata Forst. Cochlidion limacodes Hufn. Sesia tipuliform. Cl., vespiform. L. Crambus luteellus Schiff., pinellus -L., falsellus Schiff. , culmellus Z.. Ematheudes punctella Tr., Alispa angustella Hb., Salebria fusca Hw., Nephopteryx simitella Zk., Dioryctria abietella F.. Phycita spissicella F.. Acrobasis tumidana Schiff,, sodalella Z.. Rhodophaea suavella Zk., E n- dotricha flammealis Schiff... Eurrhypara urticata L,, S c 0- paria crataegella Hb., Pyrausta falcatalis Gn., aurata Sc. A calla crist. ab. spadiceana Hw. (A magyar faunakatalo- gusban Gácsról említett . cristana ugyanezen fajváltozathoz tarto- zik. A typikus cristanát eddig Magyarországon nem gyűjtötte senki.) Conchylis jucundana Dup., Olethreutes profundana ES: Epiblema foenella LL. Carp ocap s at ponjomeltasámoss giossana Hw., splendana Hb. . " Euteles Kollarella Costa, Pleurota Schlaegeriella Z. (Csak Wocke szerint volt a faunakatalogusba fölvéve.) Depres- saria Alstroemeriana Cl., Harpella forficella Sc. Coleophora ochrea Hw. (Magyarországból eddig még ismeretlen volt), onosmella Brahm. I Scardia boletella F. (A Domogleten egy kórhadt bükkfa kérge alatt találtam). Nemotois Pfeifferellus Hb. (Herricn-Schatter nyomán volt csak a faunakatalogusban felemlítve). Adatok Szerbia bogárfanájához. 147 Adatok Szerbia bogárfaunájához, Irta Csiki Ernő. I. Szerbia bogárfaunáját alig ismerjük, a bogarakra is az áll, a mit Dr. Horváth Géza a Hemiptera-faunára vonatkozólag ír, ?) hogy ,jóval ismeretlenebb, mint akár Uj-Guinea, Madagaszkár vagy a Sandwich-szigetek e nembeli faunája." Az irodalomban szétszórva találunk ugyann egyes adatokat, összefoglaló, leiró, vagy akár csak enumeráló munka azonban nincs. Hopffgarten báró, Merkl, Tax Reiser. Hilf gyűjtéseiből került néhány adat az irodalomba, a legtöbb adatot pedig Apfelbeck legujabban megjelent munkájá- ban (Die Naferfauna der Ralkanhalbinse!) találjuk, ezek azonban csak a Caraboideákra vonatkoznak. Ezek után, azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha azon bogarak jegyzékét közzéteszem, melyeket Dr. Horváth Géza, a M. Nemzeti Múzeum állatiári osztályának igazgatója és Ujhelyi Jázsef segédpreparátor 1902. évi szeptember hóban Dél- Szerbiában, főleg Nís, Pirot és Vránja vidékén gyűjtöttek. A gyűjtött fajok száma nem nagy, ami egyrészt az őszi idő- szaknak, másrészt annak tulajdonítandó, hogy a bogarak csak mellékesen gyűjtettek a Hemipterák mellett, mindamellett akadt köztük néhány érdekesebb is. x kk xk A termőhelyek rövidítései a következők : B — Belgrád. R — Ruplje. K — Kutina. SP — Sv. Petka. 2 E ING. T — Topolnitza. E UBÍTOt Vr — Vranja. 1 v x Carabus coriaceus L. var. Hopfigarteni Kr. — AR. CS imtricatús BE. — R. C. Ulrichi Germ. var. pernix nov. var. — R. Subspeciei rhilensis Kr. proximus; differt tamen: pro- noto latiore, lateribus planis haud reflexis, margine laterali rotundatc, postice non sinuato, antice posticegue aegualiter angustato et rotundato. — Serbia mer. : Ruoplje. ") Dr. Horváth Géza, Szerbia Hemiptera-faunája (Annales hist. nat. Musei Nationalis Hungarici. I.. 1903, p. 3—28) 148 Csiki" Ernő C. scabriusculus OI. var. interruptus Born. — SP. Leistus rufomarginatus Duft. — X. Bembidium nítidúlum Marsh. — R. Tachys bistriatus Duft. — P. Tachyta nana Gyllh. — KR. Trechus guadristriatus Schrnk. — 2. Platynus serbieus n. sp. — R. Piceo-brunneus, nitidus, fronte maculis duatus distinctis tufis, margine laterali pronoti et elytrorum margine suturali lateraligue et subtus brunneo-ferrugineis, antennis, palpis pedibusgue rufo-ferrugineis. Capite magno, oculis minus prominentibus. Antennarum articulo tertio guarto paulo breviore. Pronoto cordato, longitudine paulo latiore, lateri bus antice rotundatis, postice ante angulos posticos obtusos profunde sinuatis, margin" laterali late et fortiter reflexo, impressionibus basalibus valde profundis et ruguloso-punc- tatis. Elytris latitudine sesgui longjoribus, convexiusculis, profunde sstriatis striis subtiliter punctatis, interstitiis aegui- latis, :nterstitio tertio punctis setigeris tribus instructo. Long. 9—10 mm. serbia mer. prope Ruplje. Pl. scrobiculato Fabr. affinis; differt tamen corpore latiore, oculis minus prominentibus, pronoto cordato, basi angustiore, lateribus antíce forrius rotundatis, postice magis sinuatis, margine laterali latiore reflexo, elytris latioribus, profunde striatis, interstítiis aeguilatis. kk xK taj Species subgeneris Platynus s. str. elytrorum inter- stitio tertio punctis setigeris tribus instructo hoc modo disposui : 1. Niger nitidus, antennarum -) articulis guatuor primis nigris, basi et apice rufescentibus, pronoto transverso. (Bulgaria: Mt. Balkan)... .. .. 1. proximus J. Friv. — Piceo-brunneus vel öbseure :brunneo-ferrugineus, antennis unicoloribus rufo-ferrugineis ... vu. 2 2. 2. Impressionibus basalibus pronoti rugoso-punctatis 3. 1) Secundum "exemplaria typica in collectione Mus Nat. Hungarici asservata, , antennarum articulus tertius et guartus longitudine aeguales sunt et non articulus tertius guam guarto longior ut Apfelbeck in opere suo (Die "Káferfauna der Balkanhalbinsel. I, p. 289.) novissime sceripsit. Különfélék. 149 — Impressionibus basalibus pronoti transverse subti- liter subrugosis, haud punctatis. (Alpes Hungariae mer. KÖLN LEE E ETTE EZEL TEO EZT DN a ttetes s Te t ET ÜD 3. Pronoto longitudine latiore, margine laterali latiore et fortius reflexo, lateribus ante angulos posticos for- titer sinuatis. Elytris latitudine sesgui longioribus, mitens titúvs ae guuatuss (Serbia : mer. :: Rüplje) 2, serbicus n. sp. — Latitudine pronoti longitudine aegualis, margine laterali angusto et minus reflexo, lateribus ante angulos posticos vix sinuatis. Elytris latitudine vix sesguiltertio lomatonous, tr StILINS 24 (4£ (ot 0 GÜEem ceteris latioribus. (Alpes or., Carpathes, Penins. balcanicai sept,) ez sug ial 3.scrobiculatus Fabr. P. dorsalis Pont. — K. - alatnüs MIscjass GOosza — IR St elamocepnatúse [85 Rt Fi erOStLGÍNUS . (ROSBÍMES) EDSMESESNS IL — JA Pt. (Pseudomaseus) nigrita F. — KR. Abawx ovalis Duft. — KR. A. carinatus Duft. — KR. Különfélék, Boarmia umbraria Hb. ujabb előfordulása hazánkban. Ifj. Friedrich Antal a pestmegyei Maglódon f. évi augusztus hó: 14-én este lámpafénynél egy Boarmiát fogott, melyben a Magyar- országon ritka Boarmia umbraria. Hb. szép hímpéldányát ismer- tem fel. A magyar fauna-katalogusban ezen faj csak Nagyváradról említtetik, Staudinger és Rebel az új paláarktikus lepkekata- logusban pedig magyarországi előfordulását kérdésesnek jelzik. Ha- zánkon kívül ez a ritka lepke előfordul Dél-Francziaországban, Korzika szigetén, Közép- és Észak-Olaszországban, Isztriában, Gö- rögországban, Oroszország délkeleti részében, Örményországban és Kis-Ázsiában Palesztináig. Uhryk Géza. Elhúnyt bogarászok. A folyó évben a coleopterologia két ki- váló munkását veszítette el. Márczius 22-én Szentpéterváron el- MŰNyase ela am SZ EGHKAVÁSS [DECMItSENEPÜMm a mA 150 Különfélék. Carabidáinak, különösen Pterostichináinak és Harpalináinak leg- jobb ismerője. Tschitscherin még alig töltötte be 35. életévét (1869 szeptember 11-én született Szentpéterváron) és máris elismert szak- tekintély volt. Első dolgozata 1886-ban látott napvilágot, azóta szebbnél-szebb monographiákkal, közleményekkel gazdagította a bogáraszati irodalmat. Egyes nemek monographiáján kívül a párizsi muzeum Platysmatináiról írott négy közleménye és a paláarktikus égöv Harpalini-nemeiről közzetett svstematikai tanulmánya rendkí- vül becsesek. Tschitscherin eleinte Olgino-ban lakott és csak két évvel ezelőtt költözött végleg Szentpéte:várra, a hol Semenov orosz entomologus házában talált kedvtelésének megfelelő otthont. Tschit- scherin vállalkozott Biró Lajos új-guineai Carabidáinak feldolgozá- sára is, de korai halála ebben meggátolta. — A másik elhúnyt Ernst Brenske német tőkepénzes, a ki nagy buzgalommal gyűjtötte és tanulmányozta a földkerekség Melolonthidáit, melyek- nek ezidőszerint legjobb ismerője volt. Sok kisebb-nagyobb köz- leményen kívül legnagyobb munkája, mely nem régen nyert befeje- zést, , Die Serica-Arten der Erde" eczím alatt a Berliner Entomo- logische Zeitschriftban jelent meg. Csiki. Uj entomologiai muzeum A berlini , Deutsche Entomologische Gesellschaft" elnökének Dr. G. Kraatz-nak anyagi támogatásával nevezett társaság megalapította a , Deutsches Entomolo- gisches National Museum"-ot. A múzeum . alapításának főczélja az volt, hogy a német rovarászoknak egy gyűjtemény és szakkönyvtár álljon rendelkezésre, a melyben dolgozhassanak és ta- nulmányaikhoz a szükséges segédeszközöket megtalálhassák. A berlini királyi természetrajzi múzeum gazdag gyűjteményéhez tud- valevőleg odavaló ember nehezen fér hozzá, a munkálkodást meg mindenféle rossz szabályrendelettel igyekeznek megnehezíteni. Eleinte Berlin városa az új . márkisches" múzeumban helyezett Kki- látásba nehány szobát az entomologiai nemzeti múzeum részére. Ezen szobák azonban éppenséggel nem voltak megfelelők, azért Dr. Kraatz külön házat vásárolt, melybe az ő gyűjteményét és könyvtárát október havában fogják szállítani. Dr. Kraatz egész gyűj- teményét az új múzeumnak ajándékozta, ez fogja a leendő gyűj- temény törzsét képezni. Dr. L. v. Heyden, Dr. W. Horn és Dr. Röschke pedig kötelezték magukat, hogy gyűjteményeiket szintén ide adják, de csak elhalálozásuk után. A múzeum első őre Schenkling S. hamburgi coleopterologus lesz, ki a Cleridáknak ezidőszerint a legjobb ismerője. Ha az új múzeum pénzügyi viszonyai meg fogják Irodalom. tk engedni, a rovargyűjteményt valószínűleg a M. Nemzeti Múzeum újonnan berendezett gyűjteményének mintájára fogják berendezni. Csiki. Irodalom. Ganglbauer, Ludwig. Die Káfer von Mitteleuropa. IV. Band, 1. Hálfte. Wien, 1904. (286 I. 12 fametszettel a szöveg között. — Ára Ji kor) Ganglbauer klasszikus munkájának 4. kötetéből megjelent az első rész, egy 18 íves kötet, mely a Dermestidae, Byrrhidae, Nosodendridae, Georyssidae, Dryopidae, Heteroceridae és Hydro- flilidae családokat tárgyalja. Szerző a bevezető részben rendszer- tani tanulmányainak eredményét ismerteti, melyek alapján e munka 3. kötetében tárgyalt Ciavicornia családsorozatot tarthatatlannak mondja és ezt a Serricorniákkal együtt Diversicornia névvel egyesíti. A családok, nemek és fajok, úgy mint az eddigiekben, részletesen vannak leírva, minden családnál a lárvák jó jellemzését és főbb alakjaiknak sikerült rajzát találjuk. Új család a Nosodendridae-család, melynek egyetlen nemét a Nosodeudron-t eddig a Byrrhidák vagy Nitidulidákhoz sorolták Ganglbauer legelső sorban az eltérő lárvák alapján választja el az új családot. Ujdonság a 4. kötetben az új német helyesírás és a trinomi- nális nomenklatura bevezetése. Haladásnak mondhatjuk ezekkel szemben azt, hogy a potrohszelvények szabadon fekvő háti és hasi lemezeit, a morfologusok nyomán , Tergit" és , Sternit" elnevezéssel jelöli. A nagyon sok synonymiai helyesbítés mellett nehány új névvel, új nemmel és fajokkal is találkozunk. A Dermestidák közűl a Dermestes tesselatus Er. nec Fabr. új nevet (D. Erichsoni Ganglb.) nyert, a Zrogoderma megatomoides Reitt. részére pedig az új Eniomotrogus genus állíttatott fel. A Byrr- hidák családjában egy új déltiroli fajt (Simplocaria nivalis) találunk. A Dryopidak közöt £Esolus Solariti (Itália: Genova) és Latel- mis subopaca új fajok, a Hydrophilidák között pedig Limnebius Paganettii (Dalmáczia: Castelnuovo) új faj és Helophorus Zoppae var. Pinkeri (Alsó-Ausztria : Klosterneuburg) és Berosus signaticollis 152 Irodalom. byzamtinus (Konstantinápoly) új fajták szerepelnek. Azt a fajt, melyet szerző (Verh. zool.-bot-Ges. Wien, 1901, p. 328) Hydraena monticola- nak tartott, nem az, hanem a Hydraena zfalica egy új fajtája melyet discreta-nak nevez. Hogy mennyire nincs kiépítve és nem végleges Ganglbauer új rendszere, arra legjobb példa a IHydrophilidák családja, melyet szerző annak alapján, hogy a lárvák fartoldalékokkai birnak (mint pl. a Caraboideák és Staphylinoideáknál úgyszólván írásközben kiveszi a Diversicorniák családsorozatából és mint új családsorozatot Palpicornia névvel a Staphylinoideák és Diversicorniák közé állítja, Hazánk faunájára vonatkozólag is találunk nehány új adatot, ezek a következők: Georyssus costatus Cast. (Herkulesfürdő), Ochthebius marínus pallidipennmis Cast. (Fertőtó), Hydraena motio Kiesw. (Hungaria, Croatia, Dalmatia) és H. regularis Rey (Croatia). A kötetet ugy mint az előbbenleket mindenkinek figyelmébe ajánlhatjuk. Csiki Ernő. 3 Apfelbeck, Viktor, Bie Káferfauna der Balkanhalb- insel, nebst Berücksichtigung Klein-Asiens und der Insel Kreta. Erster Band: Familienreihe Caraboidea. Berlin, 1904. MRD ÁSÁS mátkat Örvendetes jelenség, hogy újabban egyes területek faunáját tárgyaló munkák jelennek meg, melyek az illető vidékek bogár- világanak tanulmányozását nagyon megkönnyítik. Az ilyen munkák közül csak Ganglbauer nagy művét (Die Kafer von Mittek europa) akarom említeni, melynek kiegésziítéséűl most Apfelbeck a szomszédos Balkánfélsziget bogárfaunáját írja meg. Apfelbeck munkája a szó szoros értelmében vett kiegészítő része Gangl- bauer könyvének; benne csak azon Íajok leírását találjuk meg, a melyek Ganglbauer könyvében nincsenek meg, a többi fajnál csak azok elterjedése a Balkán-félszigeten van jelezve, mindenütt a termőhelyek pontos felsorolásával. A Balkán-félsziget területének északi határa a Duna és a Száva által képezett természetes határ, nyugaton, keleten és délen pedig a tenger. Figyelembe van véve azonkívül a görög partoktól már távol fekvő Kréta szigete is, mely- nek faunája a kis-ázsiaival mutat rokonságot. A Balkán-félszigeten élő bogarak a közép-europai, a pontusi és a mediterrán fauna alakjai. Apfelbeck munkájának megírásánál legelső sorban a szarajevoi múzeum gazdag anyagára támaszkodott, de tekintetbe vette több nagyobb gyűjtemény ide vonatkozó anyagát is, így a Magyar Nemzeti Múzeumét is, melynek tulajdonában Frivaldszky Irodalom. 153 Imre balkáni állatjai, köztük sok typussal vannak. Frivaldszky Imre egyike az elsőknek volt, ki a Balkán-féiszigeten, főleg a Balkán-hegységben, Ruméliában ésTörökországban gyűjtött és gyűi- tetett, az ő nevéhez fűződik is a legszebb felfedezések egész sora. Apfelbeck művében nagy gondot fordít a lokális fajták megállapítására. A trinominális nomenklatura használatával azonban több nem lokális változat is belekerült a subspecies köntösébe. Az első kötetben, mely a Caraboideákat (Cicindelidae, Carabidae, Haliplidae; Hygrobiidae, Dytiscidae, Gyrinidae, Rhysodidae és Paussidae) tárgyalja, sok érdekeset tartalmaz. Különösen egyes nemek tűnnek alapos tanulmányozásuk folytán ki. Ezek közűl leg- első sorban a Molops-nem említendő, azonkívűl a Carabas, Bem- bidium, Trechus, Zabrus és Brachyuaus nemek. Ebben a kötetben Apfelbeck 2 új alnemet, 58 új fajt, 50 új alfajt és 8 új varietást ír le. A Microlestes nemet Holdhaus dolgozta fel, ő 2 új alfajt írt le. Az újdonságokon kívűl 12 fajt a synonymák seregéből újra feltámasztott, azokat mint jó fajokat visszaállította, viszont 24 faj részben synonyma lett, részben alfai és fajváltozattá lett lefokozva. Minket érdeklő faunaterületünkből való ujdonságok a következők : Carabus croaticus Kobingeri és var. travnikanus (Bosznia), C. catenatus dinaricus (Bosznia), C. conmvexus chionophilus (Bosznia, Herczegovina), C. hortensis hercegovinensis (Herczegovina), Cychrus punctipennis Reiseri (Herczegovina), Leistus parvicollis bjelasni- censis (Bosznia), Bembidium complanatum velicium (Bosznia), B. normannum ortentale (Dalmáczía), Trechus bradycelloides (Bosznia), Tr. Kobingeri (Bosznia), Tr. Priapus pygmaeus és temporalis (Bosznia), Tr. bosnicus frigidus (Bosznia), Tr. acutanguius és subsp. socius (Bosznia), Tr. Sturanyi (Bosznia), Anophthalmus Sívx (Bosznia), An. dalmatinus jablamicensis és Halmai, továbbá An. suturalis trebinjensis és metohtensis (Herczegovina), Badister gladiator (Herczegovina, Dalmáczia), Harpalus Karamani (Hercze- govina, Dalmáczia), Stenolophus proximus ab. narentinus (Dal- máczia), Bradycellus Ganglbaueri (Herczegovina), Molops obtu- sangulus hybridus (Bosznia, Herczegovina), — subsp. kybridus bilekensis és narventinus (Herczegovina), subsp. Pentheri (Hercze- govina), subsp. dinaricus (Bosznia, Dalmáczia), subsp. mendax (Bosznia), subsp. vranensis (Bosznia), M prenjus (Herczegovina), M. planipenmis (Bosznia, Dalmáczia), M. piceus mostarensis (Her- czegovina), Pterostichus (Poecilus) Koyi dinaricus (Bosznia), Pt. (Poec.) Rebeli (Herczegovina, Dalmáczia), Pt. (Lagarus) Leonisi (Herczegovina), Pt. oblongopumnctatus bosnicus és Pt. angustatus v. 1c4 Irodalom . octopunctatus (Bosznia), Pt. (Argutor) comvexiusculus és tarsalis (Szlavonország: Pakrac), Pt. Reiseri v. coarcticollis (Bosznia), Ompmeus Apfelbecki dinaricus (Bosznia), és subsp. plasensis (Herczegovina). Laemostenus cavicola mivalis (Bosznia), es subsp. Gangelbaueri (Herczegovina), Platyderus dalmatinus mivalis (Her- czegovina), Platynus scrobiculatus turcicus (Bosznia), Pl. viduus v. fallax (Bosznia), Pl. (Agonum) hypocrita (Herczegovina, Dal- máczia), Pl. (Ag) Holdhausi (Szlavonország: Pakrac, Bosznia, Herczegovina, Dalmáczia), Cymindis imitatrix (Herczegovina) és Brachynus Ganglbaueri (Magyarország : Szolnok, Bánság ; Szlavon- ország : Ruma ; Bosznia, Herczegovina). — A pfelbeck könyvét, eltekintve általános becsétől, különösen azért is ajánlhatom szaktár- saim becses figyelmébe, mert Bosznia, Herczegovina és Dalmáczia faunáját részletesen tárgyalja, ezen országokat pedig a magyar fauna- terület határai közé, mínt részben Magyarországhoz tartozó tarto- mányokat, bevettük. A könyv nyomdai kiállítása csinos és a berlini Friedlánder czég kiadásában jelent meg. Csiki Ernő. Se Attems, Dr Karl Graf., Neue palaearktische Myriopoden mebst "Beiltvamen zür Kenntnisskedmiare Taatlsbtemai Arten. (Archiv 1. Naturg. (0. Jahrg. 1. Bd.p."19s 4068 Taf. IX—xX.) Számos új alnem, faj, alfaj és fajváltozat leírása. A fajok leg- nagyobbrésze Dalmácziából származik. Faunaterületünkből valók a következő ujdonságok: Zithobius pusillus nov. subsp. denticulata (Dalmáczia: Castelnuovo), Schendyla mediterranea nov. subsp. dalmatica (Castelnuovo), Scolioplanes acnuminatus var. microdon (Bosznia: Bjelasnica), Heterolatzelia (nov. subg. Fagina) silvatica (Bosznia : Ivan, BjelaSnica-Igman), Pachyiulus (//ylopachyiulus nov. subg.) pygmaeus (Bosznia: Banjaluka), fulus (Leptoinlus) vaga- bundus nov. subsp. croaticus (Zágráb: Sleme hegy), fulus (Lep- foinlus) Denbeli nov. subsp. korongisius (Radnai havasok: Ko- rongyos) és "ulus (Femoriferus nov. subg.) fimbriatus (Dal- máczia: Ragusa). Néhány bolgár és ausztriai faj leírásán kívül a "fulus (Leptoiulus) oribates Latz. leírását is adja a szerző; ez a faj Latzel szerint a Magas Tátrában is előfordul. —— Csiki Frnő. Sesla annellata Z. Irta Tomala Nándor. Még nincsen felderítve, miként keletkeznek ennek az igen variacilis Sesiának feltünő módon eltérő példányai. Jelen sorok eczélja: elmondani a Sesza annellata tenyésztése körül szerzett ta- pasztalataimat, másrészt ezirányú vizsgálatokra mások figyelmét is felhívni. Minthogy a Sesia annellatat eddigelé csupán a Ballota nigra L. gyökerében találták s az illető szerzők (Prinz J. és Prekoda K. : Jahresbericht des Wiener Entom. Ver. XI. 1900 és XIIL 1902) esetleg tenyésztett eltérésekről említést nem tesznek, és minthogy az icén Ballota nigraból tenyésztett példányaim semminemű jellemző eltérést nem mutatnak: nem tartom kizártnak azt, hogy ennek a Sesiának hernyói más, a Ballota nigrához közelálló növényekben, PogosAamiúme masúlatún : Es mTedetünm SceordítúnestaszSélhetneks Hz adná meg a jellemző. eltérések, nevezetesen a külön névvel je- lölt aberratiók előfordulásának magyarázatát. Hogy a különböző tápláló növények, még ha azok közel is állanak egymáshoz, valamely Sesia-faj lepkéire nézve befolyással vannak, az az Euphorbia lucida Kit. gyökerében élő Sesia empi- formis var. hungarica Tom. (Rovartani Lapok VIII. 1901.) tekin- tetében teljesen bebizonyítottnak látszik. A Sesta empiformis ugyanis szintén igen variabilis faj, melynek hernvója, a fent említetten kívül, más Euphorbia-fajok gyökerében is található. Alig tévedek, ha nemcsak ennek a Sesia-fajnak számos fajváltozatát, hanem több, még el nem nevezett és nem is vizsgált eltérését is részben annak az átalakító befolyásnak tulajdonítom, melyet a különféle Euphor- bia-fajok a gyökerükben élő hernyókra gyakorolnak, részben pedig a tápláló növény. többé vagy kevésbbé kedvező elhelyezésében látom. Ezt a feltevést igazolni látszanak ez irányban Euphorbiákban élő Sesia-hernyókkal tett kísérleteim, a melyekre más alklommal szándékozom visszatérni. A következtetések pedig, melyeket e te- . kintetben a Sesia amnellata-ra nézve levonok, arra szolgálhatnak, cRovartani Laroks, 1904. október hó. 156 Tomala Nandor hogy a figyelmet ezen Sesia eltérésének esetleges előfordulására nézve a Ballota nigrához hasonló más növényekre tereljem. Langerth József budapesti lepkész feljegyzése alapján, mely szerint Sesiánkat a mostani Kelenföldi pályaudvar területén fosta Ballota nigrán, én annak gyökereit már évekkel ezelőtt meg- vizsgáltam, de eredménytelenül. Sem a pályaudvar közelében gyéren előforduló, sem a Svábhegyen, vagy a Rókus-, József- és Mátyás- hegy lejtőin gyűjtött növényekben nem volt található a hernyó. Végre az idén, márcziusban és áprilisban sikerült nehány hernyóra akadnom oly növényekben, melyeket a Svábhegy déli lejtőin s az előttük elterülő dombokon, valamint a Kelenföld felé húzódó árkok- ban szedegettem. Azt hiszem, eddig terjedt Langerth területe, mely az ő ideje (18713— 1878) óta, a kultura folytonos terjedésével igen megváltozott, úgy hogy ott a növény kiirtásával alighanem Sesiánk ií5 csakhamar teljesen el fog tünni. A magasabb helyeken, p. o. a Svábhegy déli lejtőin levő növényekben. védett helyzetük daczára, csak igen ritkán akadt hernyó. Ez a körülmény arra indított, hogy a hernyót sik területen, nevezetesen Békásmegyeren és Budafokon keressem. Itt a délnek nyíló sekély völgyekben és árkokban, de csakis napos helyeken, csakugyan akadtam számos hernyóra, holott a fák árnyékában álló növényekben egyáltalában nem. A gyökerekben levő hernyók a fejlődés legkülönbözőbb sta- diumában voltak, a mi abban leli magyarázatát, hogy a lepkének röpülési ideje rendkívül hosszú ideig tart (junius—augusztus) s ennél- fogva a petézés is hol előbb, hol utóbb történik meg A lepke, úgy látszik épen úgy mint a Sesia stelidiformis és S. empiformis var. hungarica, melyeken azt megfigyeltem, a táp- láló növény szárára rakja le petéit. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a Ballota nigra szárát a hernyó felülről lefelé, m. e. 10—12 cm. hosszúságban kirágja. A petéből kikelő hernyó azonnal behatol a szárba, ezt azután a gyökérig kirágja, a hol kitelel s a következő tavaszszal átalakulásáig tovább éldegél. Hogy a tápláló növény kedvező elhelyezése, azaz hogy a napsugár érje és kellő nedvességben részesüljön, az állat gyors fejlődésére befolyással lehet, azt igazolta az a körülmény, hogy a márczius és április foryamán gyűjtött s a fejlődés igen kü- lönböző fokán levő hernyók után május elejétől junius végéig a lepkék kivétel nélkül kikeltek a fogságban, kiváló gondozás mellett, " vagyis hogy a" legkisebb hernyók fejlődését is, a melyek után! sza- badban a lepke alig kelt volna ki julius-augusztus előtt, rendkívül Adatok Szerbia bogárfaunájához. 157 előmozdította a megfelelő - tenyésztés. Az igaz, hogy az ily úton nyert számos lepke elég kicsiny volt, a minek oka részben abban keresendő, hogy az erőszakolt külső befolyások hatása alatt a her- nyóknak úgyszólván nem volt idejük arra, hogy megfelelő táplál- kozás folytán elérjék rendes nagyságukat, vagyis teljes kifejlődé- süket. Számos Sesia-fajnál a szabad természetben is akad jól -kifejlett nagy példányok mellett akárhány igen apró példány, még pedig ugyanazon termőhelyen. Ennek oka valószínüleg a kellő nedvesség és a tápláló anyag hiánya, ha t. 1. a hernyó alig tengődő vagy még igen fiatal növénybe került. Az előbb említett kisebb példányok egy része, nem számítva korai fejlődésüket, bizonyára szintén abba a kategoriába tartozik, mert a gyűjtött növények közt volt több gyönge vagy beteges is, a melyek az átültetés folytán gyakran tönkre mennek, a mi a bennük élő hernyók pusztulását vonja maga után. Ennélfogva nem czélszerű május előtt meggyűjteni a hernyókat, illetőleg a Ballota nigra, vagy az esetleges eltérések szempontjából, más rokon növények gyökereit. Mert ha netalán az illető növény tönkre is megy, mégis a hernyó akkorra a legtöbb esetben már annyira kifejlődött, hogy minden baj nélkül bábbá, majd lepkévé átalakulhat. Adatok Szerbia bogártfaunájához. Irta Csiki Ernő. II. Ophonus puncticollis Payk. — [r. 2. TMAGUNKSORMIS JDN0UN 7— JA 0. pubescens Müll. — B., XA. 2. SÁBAUS BENN E Ag SHE Harpalus distinguendus Duft. — K:. heNSünaragdimus MDÚNE Szezám S at Niertraib Ketéis strütncateljtlst Ess estet Do ma 1 ús lineanssOliwa — e NSR SEM Vis Cymindis humeralis Fourcr. — R. ak Fralipius laminatús Schalls E AT mA imimeaadlie [D5 (Göer — IZ Bidessus geminus F. — P. 158 Csiki Ernő Tiydtroposüsshalensís sm Agabus bipustulatus L. — PF. E eü opary p huss sílphoides: E. 1— (SE Tachyporus macropterus Steph — Ke JssruteoliszaGtay ass a [a ey ps Siamio ID — [e 0. ipicipennisu has Ae O. ophthalmicus Scop. — K. Philonthus:concinnus Gravh. — SE. PhzlepidúsaGravhss— e St4l4e ús isübtiis Er — A. St. similis Er. — KR. Paederus sanguinicollis Steph. — SB. b. fűseipes (GÜUrts sea aNg BEN litosalis Grave e SEGMÚSSOLÜSBSz ezt St. cicindeloides Schall. — PF. Nee o phorus intersüptas Step sz e ; A nacae na limibata E. "vat ochrtacea Steplna sze Limne bius papposus Muls. — PF. Cercyon granarius Er. — P. Ligamiem us joyemásus Sim — JE Dermestes Frischi Kug. — N. D. undulatus Brahm. — N. ETAETOT S TNANÜNIE 199 I MiaTthozd es. güttiter JSieswo s — WV. Necrobia violacea L. — N. Drasterius bimaculatus Rossi — 7. Hypnoidus minutissimusi Germ. — MN., SP. JEE EÍNIZS fovánalay Tem SA mO e yelrormn perfotans: Senta sra. VE CAS GBOlSS MS let Psammodecus bipunctatus F..— /. ÚN ettolkadplamatasos see CTG VADOD Na or S acutangulus Gyllh. — 7. Olibrus bicolor F. — SP. 0. affinis. Strm, —: SP. Corticaria (Melanophthalma) transversalis Gyllh. — £. C. (Corticarina) gibbosa Herbst. — N. Typhaea fumata L. — R. Ditoma crenata Fabr. — K. Adatok Szerbia bogárfaundájához. 159 Arinoceruus demoonnis IL. — Vz E mal a miycin üss egeaimsüs IL — £ Lasia vigintiguatuorpunctata L. — SP. L. vigintiguatuorpunctata L. ab. meridionalis Motsch. — BP. L. vigintiguatuorpunctata L. ab. zonata Heyd. — N. sceymnus subvillosus Goeze var. juniperi Motsch. — N. Se. monte melőt — AN. Sc. frontalis Fabr. var. guadripustulatus Herbst. — N, Vr. Sc. Apetzi Muls. — SP. Sc. -rubromaculatus Goeze — N. St. biguúttatus Muls. — PF. CA: Korcrole usr bipúusttlatús Ess a Exochom us fÍlavipes Thunbg. — N., SP Micras piss" sedecimpunctata " CL var. " duodecimpunctata IN. Halyzia (Propylaea) guatuordecimpunctata L. var. 1eo- barditta WISE rt H. (Thea) vigintiduopunctata L. N. CTorlec amel Tatgjuattordetímpuústúlata ese ENE EKE Ze Adalia bipunctata L. — SP. Hippodamia (Adonia) variegata Goeze var. constellata GoSza — IN. Hylophkilus populneus Panz. — N. H. (Olotelus) pruinosus Kiesw. — NN. Formicomus pedestris Rossi — N. A mtini6üs amiagsmüs IL. — 8 Mordellistemna micans Germ. — MM. SE. Opatrum sabulosum L. — SP. Cor tiees castameus Ba Av Donacia limbata F. — DP. Crioceris 14-punctata Scop. — N. Coptocephala únifasciata Scop. — MS CC. adeheuaele ILAON — NW Cryptocephalús aüreolús " Sútir. — SE Cs GDRMEKUS Os mo SE og I VT Chryso im ela haemopterai E8s RSS Chr. goettingensis L. — K. Chr. cerealis L. var. mixta Suttr. —- Vr. Chr. coerulans Scriba — PF. Cas." tastúlosa JESSE RK Chi polita E. — 7 4160 Csiki Ernő Plagiodera versicolora Laich. — TP. Galerucella luteola F. — N.. Vr., A ől am 0 mive témeoeti IL. — Sorm yi e malamsis IL, — JE Crrep id ojdjelramergnüesa Sep 45 ID 011 Fil xc ArODAB [DOUdb — 4 CG mai c 06 6 s emlos monélm — IN 8 Al 15 ove o maa Modoasm IL. — E Chaetocnem a chlorophana Duft. — WV, EF. Ch. semicoerulea Koch var. saliceti Wse. — [/r. Ch. concinna Marsh. — SP., [/. Ch hortensis" MOUtér e ma lleie e taonemes Semanke — NM H. oleracea L. — R., SP. Binyilotreta virmiie KReeltős — A. IRAK ralta Naa E § AV 10 at Im 0 me eysamiesiae Kaca — MM B. SE, 1. Longitarsus obliteratus Rosh. — NM. Vr. 14 EJDNEZÍMS IB8GIK — JA Is. GGNÜS AVI — A Be ÉNMES D.eVd as atka KE ze aVÉ s EE Un 9dsé e Jea tak átetGognisí es L. bimaculata Oliv. — N., Vr. I. vara Oliw. — IF. södermo jam azus cari IBOn. — A, 8 SIR sSírophomorphúus porcellúsi Schön. SEL Sitona flavescens Marsh. — N. 5. humeralis Steph. — P. 5. lineatus L. —. MM. Vr. s. sulciírons Thúnb. — Vr. Cleonus nigrosuturatus Goeze — SP. Lix us brevipes Bris. — P. Larinus immitis Gyllh. — SP. bhytonomus , punctatús Eg — SE. CTyipitto tg van Games ! Hapathi 18 iv. Ceuthorrhynchu s. ipleurostigma Marsh. 8 IG dara 0 l0eő s MDEzNotKam 19 — Já] Sibinia Hopfígarteni Tourn. —K., SP. Orchestes guercus L. — SP. O. avellanae Don. — SP. 05 zülenme (Ged — IN A lepkék szaporodása. 161 A DTOM ATOTNEKÁLUNn ; Ideg AV A. flavimanum GyIlh. — [/r. A. hungaricum Desbr. — Vr. A. urticarium Hbst. (vernale F.) — AM, P. A. aeneum. B. — PF. A. seniculus Kirby — DP. A. elongatum Germ. — N. A: flavipes Bayk. —. P. A. AjDMEZNS IRNÖSÉ — MW Ve A. minimum Hbst. — P. A. pavidum Germ. — P. A. miniatum Germ. — AM., P. A. frumentarium L. — Vr. Aphodius cribrarius Brul. var. purpuripennis keitt. — XK. Ornaorp a as ús etanus ee e Os Mrecatus PF. — KSE Gymnopleurus pilularius L. — SP. A lepkék szaporodása. Irta A. Aigner Lajos. Az a tétel, hogy a szaporítás az élő lények legfontosabb ténykedése, minden szerves lényre áll egyaránt. A nemi ösztön a legsürgetőbb, elannyira, hogy még az önfentartási ösztönt is felül mulja s az egyént elég gyakran veszélybe dönti, és maga a nemzési actus a legsúlyosabban hat a kedélyre. Ámde az egyes organismusokra nem egyenlő a szaporítás re- lativ értéke, azaz: az a fok, melyben a többi életfunctiókat meg- haladja és visszafojtja ; annálinkább eszközli ezt, minél egyoldalútb a faj abbeli érdeke, hogy egymáshoz hasonló ivadékoknak életet adjon; s annál kevésbbé, minél élénkebben nyilvánul az új gene- ratiók nemzése mellett még az egyes egyénnek tökéletesedésre való irányzata is. Ennek tolytán kimondható, hogy a lepkéknél, melyeknél a tulajdonképeni tökéletesedés csupán az alkalmazkodás irányában lehetséges, a szaporítás, a többi életjelenséggel szemben, határtalan fölényt gyakorol. Ámde a lepkéknél ingadozik az az intensivitás, melylyel a szaporítás a többi életfunctiót visszafojtja. A legrégibb lepkéknél a 162 A. Aigrer Lajos nemzési actus a tökéletes rovar egész életét kitölti, holott a szár- mazásra nézve legfiatalabb lepkefajoknál sokkal csekélyebb a szerepe. A Cossidák, Hepialidák és számos Microlepidoptera (a legrégibb lepkék) egész imago-életét a szaporítási actus foglalja el, a mely- nek megtörténte után nyomban elhullnak; holott a legfiatalabb ala- koknál a játéknak és táplálkozásnak nagy mellékszerep jut, ilyenek Európában az Apaturák, melyek hímjei olykor hetekig röpködnek, míg a nőstények megjelennek, és még akkor is csak nehány nap- pali órát fordítanak a párzásra, és szintúgy a nőstények a pete lerakására. 7 j Azon lepkék közül, melyek -mihelyt kifejlődtek, azonnal a párzáshoz látnak, első helyen állnak a Psychidák, Sesiidák és számos Bombycida. Ezek egyik részénél az élet tartama igen rövidre van kimérve és táplálkozásuk a szájszervek csenevész voltánál fogva ki van zárva. A nőstény természetesen előbb párzó képes mint a hím, még szárnyainak teljes kifejlődését sem kell megvárnia. Sőt néha a hímek összegyűlnek oly helyen, hol nőstény megjelenése várható, a melynek vonzó hatását a bábhüvelyen át is megérzik. Ezzel sszemben állnak azok a megfigyelések, melyekből arra lehet következtetni, hogy számos lepkefaj közvetlenül a kikelés után még nem hajlandó a párzásra. Megfigyelték, hogy több napi esőt követő szép időben számos újonan kikelt Papilionida és Pierida jelent meg a virágokon a nélkül, hogy fajtársaikra ügyet vetettek volna, és csak harmad nap kezdték meg a párcsodást, mintha az állatok erre nézve előbb táplálkozás, útján erőt gyűjtöitek volna. Úgyszintén a Papilionidáknál, melyek párzási hajlamukat az úgynevezett nász- röpülés (lakodalmi röpülés) által jelzik, azt a sajátságos lebegést csak akkor lehet észrevenni, ha az illető faj már némi ideig röp- ködött. A Sphingidák is csak azután párosodnak, miután éhségüket csillapították, és csak az éjnek későbbi órájában, mint a mikor virágok körül láthatjuk őket. A kitelelő lepkék párzására nézve szétágazók a vélemények. Sokáig azt hitték, hogy ezek őszkor párosodnak, de a nőstény a petét csak tavaszkor rakja le. Ezzel a kevés valószínűséggel bíró nézettel szemben mindinkább érvényesül az a vélemény, hogy a kitelelő nappali lepkék csak tavaszkor párosodnak. Megfigyelték pl.. hogy julius végén újonnan kikelt Rhodocera Rhamni csak a virágok körül röpköd és nem figyel sem nőstényére, sem a Pieridákra, mely utóbbiagat tavaszkor, tévedésből oly nagy makacssággal üldöz. Már- cziusban pedig a hímek "annyival korábban " jelennek meg a nős- tényeknél, hogy szomjúságukat már csillapíthatták, midőn emezek A lepkék szaporodása. 163 előkerülnek. A Vanessáknál ez a jelenség kevésbbé van kifejlődve, sőt ezeknek őszkor való párosodását ismételten megfigyelték. Magam azt hinném, hogy az ily esetek kivételesek és ivadéknak életet nem adnak; mert az, hogy a nőstény megtermékenyített petét 6—7 hónapig magánál tartsa, egészen természetellenes volna, hiszen a párosodást közvetlenül követi a pete lerakása minden rovarnál. Sokkal valószínűbb, hogy ez állatok nagyobb része őszkor nem párosodik; a mennyiben hűvös ősszel a lepkék hamar elrejtőznek és a párosodást melegebb napokra — a tavaszra — halasztják, a midőn ivadékuk megélhetése biztosítva van. A párosodás végzésére a lepke különféle testi és értelmi tu- lajdonsággal van felruházva, a melyek az egyes fajoknál különféle- képen vannak kifejlődve és minden faj életmódjának teljesen meg- felelnek. A Psychidák nőstényei pl., melyek imago alakjukban hely- változtatásra nem képesek, s ennélfogva a kereső hímeknek elejébe sem mehetnek, erre nézve jó eleve, még hernyó alakjukban gon- doskodnak, a mennyiben zsákjukat oly helyen erősítik meg, a. hol a hímek könnyen megtalálhatják, holott ezek zsákjukat az elbábo- zódásnál lehetőleg rejtett helyhez erősítik. Gyakran tapasztalni, hogy a két nem mintegy találkát ad egymásnak, így a Papilionidák és Vanessák hegyek tetején. A Perigrapha cinctát egy ízben cso- portban találtam a földön ülve: nyilván nőstényért versengtek, vagy a mi valószínűbb, nőstény kikelését várták. Számos lepkénél, kivált a Bombycidáknál, a szaglási érzék oly rendkívül éles, hogy a nőstény nagy távolságról magához vonzza a hímeket. Oly Bombycidák, melyek kizárólag az erdőt lakják, szá- mosan röpülnek be a városba s oly ablak előtt gyűlnek össze. a mely mögött nőstényt tenyésztettek. Így fogtam Budapest kellő kö- zepében levő lakásomban az Ocneria dispar hímjeit, melyek nálam kikelt nőstényt legalább félórányira megéreztek. Némely Hepialida- faj hímjei tömegesen rohannak oly hely felé, a hol fűszálra fel- mászik a nőstény, melyért valóságos küzdelmet fejtenek ki, a mely- ben egyik a másikat akadályozza a párosodásban. Más fajok, mint pl. számos nappali lepke, a Catocalák és a Sphingidák egy része úgylátszik inkább a szemben bízik, és hozzá hasonló lepkét nősténye gyanánt véve üldözőbe, míg annak faja és neme iránt tisztában nincsen. Az Argynnis Aglaja hímjei ágakon, bokrokon ülve lesik az arra röpülő nőstényeket, és vak sietséggel esnek utána minden mellettük elvonuló rovarnak, még Libellákat, Tabanidákat, sőt néha apróbb bogárkákat is űzőbe vesznek. A Macroglossa bombyliformis és fuciformis hímjei olykor szinté 164 A... Aigner. Lajos készülnek a. másfajbeli nősténynyel párosodni, de alig: másod- percznyi megközelítés után visszavonultak. Errare humanum est ! A: párosodás tartama. és intensivitása a fajok szerint igen: kü- lönböző. A nappali lepkék, veszély közelgésével rendesen azonnal szétválnak, de van rá eset, hogy még a halálban is együtt marad- nak; így gyűjteményemben egy szerelmes Satyrus Dryas-pár. Némely Saturniidát semmiféle kínzással sem lehet a megkezdett párosodás félbeszakítására bírni. Ugyanazt tapasztaltam számos Zygaepánál, sőt az Eupithecia oblongata-nál is. A párosodás olykor csak másodperczekig, sokszor azonban 24 óráig, sőt tovább is el- tart. Míg. az éjjeli lepkéknél, különösen a Bombycidáknál, rendesen a hím választ magának nőstényt, addig ez a nappaliaknál nem szabály, sőt egyes Ornithoptera és Hestia-fajoknál a nőstény veszi át az activ. szerepet, a mennyiben a hímet űzőbe veszi s ugyanezt tapasztaltam a Colias Hyale-nál is. De választás és versengés közt különbség teendő. Argynnis Paphia-nál pl. a hím. a kérő ; ő keresi fel a nőstényt, a melyet azután sebesen körben körülröpül; de a nőstény a. választó rész, és a versenyző hímek közül csak annak kedvez, mely a kellő perczben közeleg; hajlandóságát azzal tanu- sítja, hogy a nászröpülést elfogadja, a melynél a szerelmespár leg- inkább csak felső szárnyait lebegteti. A nászröpülés azonban nem általános szokás; elég gyakran látni pl. a Melitaeáknál, hogy a virágon űlő nőstény a hím közeledtével szárnyát jobban kiterieszti, potrohát pedig lebegteti, illetőleg fel-felbillentgeti, és a hímet ott nyomban magához is bocsátja. Az itt említett viszonyok normális párosodásokra vonatkoznak, még ha egyes esetekben némi sajátságot is feltüntetnek, s a rova- roknál általános szabály is, hogy hím és nőstény csak egyszer pá- rosodnak, minek megtörténte után a hím csakhamar kimúlik, a nőstény pedig a petézéshez lát. Ámde a lepkéknél a bigámia úgy mint a biandria sem ritka. Minthogy tenyésztési kisérletek után tudjuk, hogy a nősténynek egyszeri párosítása az összes peték megtermékenyítésére elegendő, ennélfogva a biandriát abnormításnak tekinthetjük, és nevezetes; hogy a többhíműség esetei kivált a sok generatión át a fogságban tartott, meghonosított selyem szövőknél fordulnak elő. j Ebből a kétségkívül helyes feltevésből azonban egyáltalában nem az következik, hogy a bigámia is rendellenes. Tudjuk, hogy némely. állatoknál a nőstény .csak egyszer közösül, holott a hím többször. is: párosodik. S ezt normálisnak. kell tekintenünk. minden A lepkék: szaporodása 165 oly esetben, a midőn a nőstények fölös számát megállapíthatjuk, vagy megfigyelhetjük, hogy a hím, nem nagyobb száma mellett is, különös veszedelemnek kiteszi magát. Egy hímnek többször való párosodását a nálunk honos Satur- nináknál, az Áágha tau., Endromis versicolora és a Drepana binaria- nál is, kivált pedig az ÁAsteroscopus nubeculosus-nál is megügyelték, mely utóbbinak hímje háromszor is párosodott. Mind a négy faj kora tavaszszal jelenik meg, a midőn a szép idő, milyent röpülé- sükhez igényelnek, igen bizonytalan; a fajra nézve tehát csak ha- szonnal járhat, ha egy hím többet helyettesíthet ; és hogy ez tény- leg megtörténik, abból tünik ki, hogy két Drepanulida-nőstény, melylyel ugyanaz a hím párosodott, termékeny petét rakott. Ismételten megfigyelték a bigamiát a Psychidáknál is, habár ezek meleg időben, junius-juliusban röpülnek. Itt a fent említett ok nem lehet érvényes, de ebben az esetben a nőstények rendkívüli túlsúlya ilyen kiegyenlítésre kényszerít; már a gyakrabban előfor- duló szűzen nemzés is a mellett bizonyít, hogy a Psychidáknál az összes nőstényeknek egy-egy hím által való megtermékenyítése fel sem téte.eztetik. Egy s ugyanazon párnak ismételt közösülése minden körül- mények közt abnormisnak tekinthető. Az ily esetek azonban alig- hanem rendkívül ritkák és csak akkor bírnának jelentőséggel, ha az első és második közösülés közt megtermékenyített peték lera- kattak. Megjegyzendő, hogy ily esetben a második párosodás köz- ben mindkét állatnak halála bekövetkezett. Megfigyelték, hogy hímlepke holt nősténynyel is közösült. Erre vonatkozólag megjegyzendő, hogy az Aglossa pinguinalis potroha, miután a "tortól elszakadt, még petét rakott, még pedig nagy gyor- sasággál és nagy számban. Ha már most ily szívós tevékenységű potroh megtermékenyíttetnék, terméketlen pete helyett számos élet- képes hernyó eredményeztetnék. Közösülést inter mares is már több ízben figyelték meg, va- lamint azt is, hogy az ugyanúgy jön létre, mint némely különböző lepkefaj keresztezése, melyről más alkalommal lesz szó. (Seitz W. nyomán ) 166 Csiki Ernő Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XIV. 57. nem: Neoecelytus "Thoms. (Rhopalomerus Chewr ) — Barnás-vörös, az előtor elülső és hátsó széle, a szárny- fedők korongja és a czombok belső oldala sötétebb barna. A szárnyfedőkön négy harántcsik (az első elül a tövükön van) és a mellközép és mellvég külső oldallemeze sárga szőrőkkel fedett. A szárnyfedők külső csúcsszöglete éles szöget képez. Hossza 3—14 mm. — Hazája Észak-Ame- rika. Fiuméba és Triestbe fával importálták; a magyar tengerparton új hazát talált. Termőhelyei: VIII. Fiume, Buccari, Portoré. . (acuminatus — F., aspericollis Germ., ambulator Sturm.) .--- --- --- --- 1. erythrocephalus 58. nem: Anaglyptus Muls. A szárnyfedők külső csúcsszöglete hosszú, hegyes tüské- vel végződik. Fekete, a csápok részben, a czombok töve, a lábszárak vége és a lábfejízek vörösbarnák. A szárny- fedőkön szürkés-fehér szőrök által képezett csíkokat talá- lunk és pedig egy a varrattól hátra és kifelé irányult íves csíkot, egy széles harántcsíkot a középen, melynek elülső széle az íves csíkkal párhuzamosan fut, a csúcs, továbbá a szárnyfedők töve és oldalszéle elül szőrös. Hossza 9—14 mm. — Előfordul Dél-Európában, nálunk csak Dalmá- Oliv. cziában. ie 22 2 1. oibbosus Fabr. A szárnyfedők a csúcson ferdén lemetszettek, a külső csúcsszögletek kerekítettek. Fekete, a szárnyfedők elülső fele vörösbarna, a lábfej sárgás-vörös. A paizsocska, a szárnyfedők csúcsa és három harántcsík ezeken sűrűn fehér szőrökkel fedettek. A szárnyfedők három csíkja kö- zűl az első félköralakú és a varrattól az oldalszélig terjed, a második a varrattól ferdén hátrafelé halad a szárny- fedők közepéig, a harmadik eleinte a varrat mellett, azután egyenesen a szárnyfedőkön keresztül és a közepükön túl hátrafelé irányul. — Hossza 9—14 mm. — Közép-Euró- pában honos, nálunk nem ritka. (guadricolor Scop.) 2. mysticus Linn. Magyarország Cerambycidái Változata: Némelykor a szárnyfedők egyszínű feketék (elülső felük nem vörösbarna). A szárnyfedők fehér mustrá- zata olyan, mint a törzsalaké. — A törzsalak tár- saságában található, nálunk nem ritka (monachus DTorre, albofasciaius De Geer, rusticus Scop., litte- 167 ratus Gmel.) .. —— ———— var. hieroglyphicus Herbst. xK kj ax 2. alcsalád: Lamiinae. A nemek meghatározó kulcsa. [Az kelőtor két oldalán tüskévélsy ess [2 SÉG Nas ELET oras w 2. — Az előtor két oldalán tüske nélkül, legfeljebb apró dudosai 15. 2. Az első csápíz vastag, a csúcsán oldalt élesen határolt MNEZŐESKÉNE [ELLA Je év Lo et BON YE KS KEZE gő SEM SES Ő — Az első csápíz rendes, a csúcsa mellett élesen határolt I MEZŐCSKE DÉIRÜL4 46 eztet Et e al abg eh a e ses 44: 3. Az elülső csípők ízvápája mem zárt, a mellvég rövid ... 4. — Az elülső csípők ízvápája hátul nyitott, a mellvég hosszú, a második csápíz hosszabb az elsőnél. . — 65. Monochammus. 4. A szárnyfedők a varraton összenőttek, szárnyak hiányza- MIVEL ENE ÖLELT ele 2k SM ELO TEÉY ÉG HAHA egratót ERAT 0 — A szárnyfedők a varraton nem nőttek össze, szárnyak kifejlődöttek, az első csápíz olyan hosszú, mint a harma- MNZZze gp gens heki y bet SALE LES eze egg ene SSHBAMI A: 5. A csápok a testnél rövidedbét az első ízük hosszabb, mint a harmadik íz -. 0 -.. 62. Dorcatypus. — A csápok kissé (?) vagy joval hosszabbak (d) a testnél, az első csápíz sokkal rövidebb a harmadiknál — 63. Morimus. OS AStcsápokrelállósszóröks mélikül ass sejt set ő mee TS sk — A CSÉDOK elálló szómükíkel fdeiek — -—. 2. 0. T. Az elülső csípők ízvápája oldalt nyított, a nyílásban lát- ható a sarkantyú (trochantinus), a czombok egyszerűek, szárnyak: hiányzanak] seg fleegaes d pee e EG g as ÜT — Az elülső csípők ízvápája oldalt majdnem teljesen zárt, a csípők sarkantyúja nem látható ; a czombok bunkószerűek, szárnyak (vannak des se eza HEVE SE OL 83. A fejpaizs elül a közepén alősehűzot --- 60. Dorcadium- — A fejpaizs elül egyenesen lemetszett ... . . 61. Neodorcadium. 9. Az előtoron többnyire négy kisebb szőrös dudorkával, a csápok a testnél sokkal hosszabbak ... .. 67. Ácanthocinus. 163 1iL 14. Csiki "Ernő Az előtoron nincsenek szőrös dudorkák, a csápok a test- nél-csak kisséhosszabbak -. 7... -— 2... "68. Liopus. Az elülső csípők ízvápája oldalt nyitott, mély nyilással, a csípők egymással nem érintkeznek... 69. Hoplosia. Az vrelülső: csípők, ízvápája "oldalt csukott." ve 0. LII. Az elülső csípők érintkeznek, egymás mellett tekvők, az előtor oldalán levő tüske a közepe mögött van elhelyezve és kissé hátrafelé irányult. A csápok egyszínűek. 70. Exocentrus. Az elülső csípők nem érintkeznek, az előtor oldaltüskéje a középen elhélyezett és kissé egyenesen kifelé irányult, a (esápízek teketék és fehéren SEYŰZŐtte kett kt eti TNNENKKENENTÉZE A mellvég rövid, a középső csípők közelebb fekszenek a hátsó csípőkhöz, mint az elülsőkhöz.. ... ... 59. Parmena. A mellvég hosszú, a középső csípők közelebb fekszenek az telülső csípőkhoz mint a: hátsókhoza "ze EEEN A mellközép hátrafelé kiszélesedik, az első csápíz a vége felé bunkószerűen megvastagodott. A lábfej első íze más- félszer oly hosszú, mint a második. A csápok harmadik íze rövidebb a negyedik íznél .. .. . . 66. Acanthoderes. A mellközép hátrafelé hegyesedő. Az első csapíz egyszerű a csúcson nem megvastagodott ... sz a ARA Az "relőtor szélesebb, mint hosszú, a sésínek finoman re- czézettek. A test felülete elálló szőrökkel és szőrcsomókkal EGLTREL e J24 ELET SANSZ eozzz zös VAL ARONONOSTABRUSI Az előtor hosszabb mint széles, a szemek durván reczézettek. A test felületén nincsenek felállo szőrök és szőrcsomók. 72. Deroplia. A"katmöok egyszerűek ütő e.g tor bol ai. 59418 EZ EEMERROAESRÍRÁKOB A karmok kettéhasítottak vagy Mge sen fogálzoltató az HZHÁS Az első csápíz vastag, a csúcsán kis élesen határolt felü- lettel. A csápok 11 ízből állanak --- --- 73. Haplocnemia. Az"első csápíz csúcsán határolt felület nélkül... .. .-- 17. 17 A csápok 12 ízből állanak ; a mellvég külső oldallemezének 18. oldaldítpágvornálasak 997 éG NEL po Age sát A ÖLJ EEG: ERAT ÁSSSRRB A rosgápoljs UV szbővtáMók? 90 mai he az. hogz 9, A csápok nem szőrösek, egyes ízeik iehezört dzöldálgósA tethetők meg. Az állat teste nagyon nyulánk, a hátsó czombók "alig érik el az első: haslemez hátsó szélét. 74 Calamóbius. Magyarországi Cerambycidat. — A csápok szőrösek, ízeik élesen elkülönítettek. Az állat teste hosszúkás, a hátsó czombok elérik legalább is: a második haslemez hátsó szélét. 19. A szemek durván. reczézettek. A fekete csápok első íze sokkal rövidebb a másodiknál. — A szemek finoman reczézettek. A mellvég külső oldal- lemezei hátrafelé keskenyedők tzdszdón ss ag DA 20. A szárnyfedők a csúcson kerekítettek. A karmok egy- -— -. 75. Agapanthia. -- ... (6. Anaesthetis. Szemlokszepítirni latot erdjasáokestt (EE es amosa VzSgaperda. — E szárműfedők a csúcson kilanyaritottaki A karmok tövén rompaszögű kiszögelés van. ... c 0.2. 78. Menesia. 21. A karmok tövén egy kis hegyes fogaeska van, a szemek egészen osztottak. Az előtor a tövén befüződött, a szárny- fedők párhuzamus. szélüek.... — A karmok kettéhasítottak, azaz legalább a középig érő . fogacskával. A szemek többnyire nem osztottak. 0. 22. A potroh olyan hosszú mint a fej és a mell együttvéve, a hátsó czombok a harmadik vagy negyedik haslemez hátsó széléig érnek. SZA potroh "hosszabb: mint a fej és a mell SENATÉV ENE E a hátsó czombok alig érnek a második haslemez hátsó szé- Bot c dkiesést dat ALYIZAE IREtrops. lén túl 83. Oberea. 23. A csápok vékonyak, a szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek, oldalaik párvonalasak, a karmok fogacskája kissé a középen túl terjed — A csápok erősebbek, a szárnyfedők a csúcson lemetszettek, hátrafelé többé-kevésbbé keskenyedők, a karmok fogacs- kája majdnem a hegyükig ér --. sás 24. A szárnyfedők foltosan szőrösek. A felső álkapcsok hegye kéttogúr Ez — A szárnyfedők egy jenleresén (nem foltokban) szőrösek. A 2. 80. Stenostola. tz En egi SÖRE tdee mek ze S EPEN a: felső állkapcsok hegye egyszerű vagy kétfogú 82. Phytoecia. 59. nem: Parmena I.atr. 1. A test felületén és a csápokon hosszú elálló szőrözet nél- kül. Barna vagy vörösbarna, a fej és. az előtor sárga molyhos szőrözettel fedett. A szárnyfedők erőteljesen pon- tozottak, a pontok különösen a szárnyfedők tövén nagyok, gödörszerűek. A szárnyfedők közepén egy zegzugos. szé- les. sötét-barna molyhos harántcsíkkal, melyet elűl és hátul keskeny sárga színű szőrökből álló csík szegélyez. 176 Csiki Ernő Hossza 5—9 mm. — Közép-Európai faj, nálunk előfor- duló alakja elég ritka; termőhelyei: VI. Herkulesfürdő, Plavisevicza ; VIII. Fiume, Carlopago. (balteata F., fasciata VESZ GARAT --. — 1. balteus Linn. var. unifasciata Rossi. — A test felületét és a csápokat hosszú elálló szőrözet fedi. 2. Az előtor finoman pontozott és úgy mint a fej elálló sző- rökkel szétszórtan fedett. Barna, szürke szőrökkel fedett, az előtoron három sűrűbben molyhos folttal, a szárny- fedők széles barna harántcsíkját két hullámos keskeny fehér csík szegélyezi. Hossza 5—9 mm. — Eddig ssak Dalmácziából ismeretes... ... ... ... ... 2. bicincta Küst. — Az előtor erőteljesen és mélyen pontozott és úgy mint a fej felálló szőrökkel sűrűn fedett. Barna vagy vörösbarna, a szőrök vékonyak, a szárnyfedők szürke molyhos szőrö- zete egész felületükön egyenletesen eloszlott. Hossza 5—10 mm. — Előfordul Dalmácziában. 3. pubescens Dalm. var. hirsuta Küst. 19 Uj Anophthalmus Magyarországból. Irta Csiki Ernő. Anophthalmus Sziládyi n. sp. An. pavoeco Friv. similis, sed differt: capite mi- nore temporibús minüs convexis, "art Tormtisüdséjos bus ultimis palporum maxillarium et antennis tenuioribus, prothorace minus longiore angus- troregúe, angúlis "posticis acutis settáedMNeÉKátÉSE margine Tateradisangűsto "bemes r ef lextoiellyatítios Tam aneulvso humer att bűüs "mon et otuiarattsststeke DS Go zza Bs. 1270 Ame LŐ ATÁT Habitat in antro , Pilis" nominato prope urbem Nagyenyed Hungariae orientalis. Speciem novam in honorem detectoris Dris Z. Szilády denominavi. Specimina duo typica per donationem in Museo Nationali Hungarici asservantur. KK Fénylő sárgás-barna. Feje keskenyebb és a felső állkapcsok nélkűl is hosszabb az előtornál; a szem helyén egy kis határolt mezőcske van; a homlokbarázdák teljesek, elűl mélyebbek. A csá- Kiilönfélék. al pok a testhossza felénél hosszabbak, a harmadik csápíz felényinél hosszabb mint a második íz, az egyes csápízek vékonyak. Az elő- tor első ötödében szélesebb mint hosszú (1725 mm. : 1 mm.), ol- dalai ívesek, a hegyes és felhajló hátsó szögletek előtt öblösek, az elülső szögletek alig előrenyúlók, kerekítettek, az oldalpárkány kes- keny, a hosszanti középvonal éles, a tövi bemélyedések és az elülső íves mélyedés hosszirányban finoman rovátkolt. A szárny- fedők tojásalakúak, a csúcson egyenként kerekítettek, a vállszög- letek tompaszögűek, oldalaik ívesek, a rovátkák pontozottak, az első négy rovátka mély, a többi sekély, de az oldalszélig jól láthatóan pontozottax. Az első barázda a csúcson visszakanyarodik és körűl- belűl az ötödik rovátka irányának megfelelően végzödk. A har- madik közterecskében három sörtét viselő nagy pont van, három pedig az oldalszél mellett. Hossza 6 mm. Előfordul a Pilisi barlangban Nagyenyed mellett, a hol Szi - lády Zoltán dr., nagyenyedi kollégiumi tanár fedezte fel két példányban. Az új fajt felfedezője tiszteletére neveztem el, ki a typikus példányokat a M. Nemzeti Múzeumnak volt szíves áten- gedni. Az új faj legközelebb áll az An. parocecus Friv.-hoz, attól azonban a következőkben ter el: Feje kisebb, a halánték kevésbbé domború, a felső állkapcsi tapogatók utolsó két íze sokkal véko- nyabb, a csápok vékonyabbak, az előtor hosszúkásabb, hátsó szög- letei hegyesek és felhajlottak, az oldalpárkány keskeny, de erősen felhajlott, a szárnyfedők vállszöglete nem kerekített, hanem tompa- szögű. Különfélék. Darazsak mint a telefonkábel rongálói. Az .. Electrical World" 44. kötetének 3. füzetében a , The China gk Japan Telephone Company of Shanghai" több illustratiót tartalmazó czikkét közli, melyben azt írja, hogy a földalatti és földfeletti telefon vezetékeket összekötő, s erős ólomburkolattal ellátott kábelrészek sok helyt apró likacsokat tüntettek fel, mintha azokat seréttel átlőtték volna. Miután a likacsokon átszivárgott s a kábelek belsejébe hatolt víz igen súlyos, nehezen reparálható zavarokat idézett elő, a telefon társulat 50 tael (338 korona) jutalmat tűzött ki, a kár okának fel- derítésére. Ezen a réven azután kisült, hogy eme likacsokat a da- razsak munkája okozta. Ezek a darazsak julius és augúsztus havában röpülnek és 2 Különfélék. rendes körülmények között a közelben lévő élő bambusznád kemény falát átfúrva, abba rakják le petéiket. Oly helyeken, hol bambusz nem volt a kábelek közelében, ott a darazsak sem for- dultak elő s a kábelek ily helyen épen maradtak. A társulat a további sérüléseknek oly formán vette elejét, hogy a szóban forgó kábeleket, kijavításuk után valami olajkeve- rékbe mártott csepűfélével beburkoltatta, melynek ,lágy felületébe" a darazsak többé nem rakták le petéiket, mert a bambusz kemény falához, vagyis a kemény kábel burkolat átfúrásához voltak szokva. Eddig az , Electrical World" czikke. A tanulságul mellé nyomatott photographiai felvételekből azonban látható, hogy az em. lített likacsok oly helyeken fordulnak elő, hol a kábel ólomburko- lata nyilván már előbb valami külső sérülést szenvedett. Valószínű tehár, hogy a burkolat eme sérült részein már voltak apró likacsok vagy repedések, melyekbe az illető darázs petéit lerakta és melyeket a tápláló anyag könnyebb elhelyezése véget kitágított, arra mutat az, hogy mindezen helyeken, ahol a kábel ólomburkolatán likacsok találhatók, ott mindenütt nagyobb norzsolások és benyomások lát- hatók. Annyi bizonyos, hogy a kábel anyaga az álczák táplálkozá- sára nem alkalmas, és nem valószínű, hogy a darázs e végett rakná le a petéit a 2—3 mm. vastag ólomburkolat alá, mert ama szokása, hogy a kemény bambusznádat keresztül fúrja, arra utalná, hogy petéit mindig valami kemény anyagba rakja le. Arról nem szól az ,E. W" czikke, hogy a sérült kábelekben álczákat találtak-e vagy sem és mílyen darázsfajról van szó ; ennélfogya csak gyanítani lehet, hogy valamely Odynerus-, Eumenes-, Discoelius- vagy Pterochilus-genusbeli fajról lehet szó, a melyek a tápanyagot az általuk előkészített vagy már meg lévő üregekbe hordják be. Ez azon oknái fogva is valószínű, mert a kábel izo- latió anyaga, mint emlitettem, nem szolgálhat a kifejlődő álczák táplálékául. Az említett angol folyóirat közleményét átvette a magyar , Polytechnikai Szemle" is (1904. 25. szám), de azon cz mmel, hogy , Denevér mint telefon kábel rongáló", vagyis itt a darázs angol nevét a denevér nevének olvasták s a hibát még akkor sem vették észre, midőn említik, hogy ezen ,rovarok" ellen úgy védekeztek stb...., mert a ,dcnevérek" puha anyagba nem rakják tojásaikat. Hasonló hibát követett el , Az Ujság" czímű hirlap, mely ugyanezt a közleményt tálalta fel olvasóinak azzal a különbséggel, hogy denevérek helyett szúnyogokat szerepeltet ! Tomala Nándor. Kiilönfélék. UA Halálos darázsszúrás. Svájczban, Schaffhausen környékén a minap megfult egy férfi, kinek borivás közben darázs jutott a tor- kába. A halált a darázs szúrása következtében keletkezett daganat okozta. Hasonló eset történt nehány évvel ezelőtt Dél-Németor- szágban, Hersbruckban. Itt egy méhkaptár kiürítésekor egy gyer- meknek a kivett lépnek egy darabját adták. Ebben egy méh volt és midőn a gyermek a lépbe harapott, a méh a nyelve tövébe szúrt, a minek folytán annyira megdagadt a nyelve, hogy a gyer- mek megfult. Még a holt darázsnak és méhnek a fulánkja is bajt okozhat, amennyiben ha megnyomják a potrohot, a fulánk kitódul. A darázs szúrása ellen állítólag a leggyorsabban és legbiztosabban ható szer a frissen felvágott vöröshagyma nedve, a mely nemcsak a fájdalmat azonnal teljesen megszünteti, hanem még a daganatnak is elejét veszi. Valószínűleg ugyanaz a hatása van a hagyma ned- vének a méh szúrása ellen is. Aa A E Pinczékben élő bogarak. Penecke átvizsgálta a Graz vá- rosán keresztül folyó és beboltozott patak (Kroisbacna) alagutszerű kanálisát. A gyűjtött bogárfajok száma nem volt nagy, ami annak tulajdonítható, hogy nem régen azelőtt kitisztitották a kanálist. A gyűjtött fajok részben olyanok voltak, melyek nevezett patak rendes parti faunáját kepezik (Bembidium ustulatum L.. B. decoraium Duft., Platynus ruficornis Goeze és Lesteva longelytrata Goeze), részben pedig a világosságot kerülő, a város pinczéiben is élő fajok (Atheta spelaea Er., Ouedius mesomelinus Marsh., Mycetaea hirta Marsh., Cryptophagus pilosus Gyllh., Cr. cellaris Scop. és Cr. subfumatus), száraz. patkány tetemeken Sciodrepa Watsonmt 5Sp., Omosita colon L. és 0. depressa L. éltek. — Szorgalmasan kutat- ták a grazi bogarászok városuk pinczefaunáját is. Régi pinczékben üvegeket helyeztek el, melyek fenekét rothadó vérrel készített gipsz- lepénynyel öntötték ki. Ezen üvegekből a következő fijokai szed- ték ki: Trechus austriacus Dej., Atheta spelaea Er., Ouedius ful- gidus F., Ou. mesomelinus Marsh., Xylodromus concinnus Marsh., Mycetaeda hirta Marsh., Cryptophagus pilosus GylIlh., Cr. cellaris Scop., Cr. distinguendus Strm., Cr. scutellatus Newm., Cr. den- tatus Hbst., Cr. sagiuatus Strm., Cr. subfumatus Kr., Atomaria munda Er., Lathridius Bergrothi Reitt., Niptus crenatus F., és Blaps mortisaga L. Különösen az egyes Cryptophagusok némelykor agy mennyiségben voltak jelen. —(. Ő. A Libellula depressaról. Vizsgálván e fajt, azt tapasztaltam, hogy a nőstények gyakorjabbak mint a hímek és pedig a nőstények száma körlübelül a hímekének háromszorosa. Érdekes a Libellula 174 Irodalom. depressa egy példánya, melynek jobboldali elülső szárnya a töb- binél sokkal kisebb, eltorzult. A torzszárny nodusa alig látszik, az erek vastagok, a szegélyér hullámos, a szárnyháromszög és a szárnyhártyácska kicsiny. Ezen példány potrohának szőrözete is gyengébb volt. DSE A Heriades nigricornisról Ezen méhből két éven át a Bras- sica rapa virágzatán sokat figyelhettem meg. Érdekes volt, hogy ennél a fajnál is tízszer annyi volt a hím mint a nöstény. Társa- ságukban megfordult két élősködőjük is, ezeket megfigyeltem a mint a Heriades fészkébe besurrantak. Az élősködői a Stelis aler- rima és Sapyga prisma, mely utóbbiból kétszer annyi volt a hím mint a nőstény. Janó Külföldi rovarász Budapesten. A szerb koronázási ünnepélyek elkalmával Belgrádban muzeumot is alapitottak. Most pedig azon fáradoznak, hogy a már meglevő gyűjteményeket feldolgozzák és felállítsák. Ezen czélból a szerb királyi kormány Nedeíijko Kos$sanin urat Budapestre küldte, hogy a Magyar Nemzeti Muzeum bogárgyűjteményét tanulmányozza és az új szerb muzeum bogarair, melyeket legnagyobbrészt maga gyűjtött feldolgozza. KosSanin egyelőre három hétig időzik Budapesten. Bírjuk igéretét, hogy érdekes gyűjtéseinek eredményét a Rovartani Lapok- ban fogja közzétenni. —f FŰ. A m. kir. állami Rovartani Állomás új helyiséget nyert a Szőlőszeti Állomás egyik pavillonjában (Budapest II. Debrői-út,) a fogaskerekű vasút állomásával szemben. Irodalom. Born Paul... Zwei interessante Carabensendungen aus Österreich-Ungarn. (Insekten-Börse. XXSI, 1904, p. 92—983 és 100—101.) Szerző, aki csak a nagy futóbogarakat (Carabini) gyűjti és tanulmányozza, ezen dolgozatában ismerteti azon küldeményeket, melyeket Meschnigg J. Sátoristyé-ről (Mohács mellett) és 50 - kolár a Balaton mellékéről és a Lajta-hégységből küldött nekt. Minket közelebbről csak a hazai küldeményekről közöltek érdekelnek. A Procrustes coriaceus L. sátoristyei példányai hasonlók a v. ba- naticus-hoz, sculpturájuk azonban durvább, testalakjuk pedig nyu- lánkabb. A Carabus violaceus L. példányai Sátoristyéről az obliguus- Irodalom. 175 hoz tartoznak, ez igen érdekes, mert az obliguus elterjedési terüle- tének legkeletibb pontja. A C. cancellatus Íllig. sátoristyei egyetlen példánya az emarginatus-csoporthoz tartozik. A C. Ullrichi Germ. Sátoristyéről igen érdekes alak, melynek példányai a törzsfajtól nyulánkabb testalakjuk, élénkebb színeződésük (zöld és rézvörös) és nagyobb fényük által különböznek, jellemző erre az alakra, mely egé- szen a Lajta-hegységig fordul elő, még az is, hogy a homlokon. a szemek között két hosszúkás és mély gödröcskéje van. Born az UZl- vichi ezen alakját (, geographische Rasse") C. Ullrich Sokolari-nak nevezte el; termőhelyeiként pedig a Lajta-hegységet, a Fertő-tó környékét, Pécset és Sátoristyét említi. A C. Scheidleri Panz. sá- toristyei példányait praecelleus Pallrd-nak tartja, mely a typikus Scheidleri és a horvátországi var. [lligeri közti átmeneti alakot ké- pezi. A Veszprémből származó példányokat Born szintén a prde- cellens kisebb és rövidebb, kevésbbé erősen sculpturájú pél- dányainak tartja, melyek mind feketés-kék színűek rézvörös sze- gélylyel. A többi Carabus-fajok (granulatus, glabratus és conmvexus) megjegyzésre okot nem szolgáltattak. Csiki Ernő. Born, Paul. Die Caraben der Káferfauna der Balkan- EASb e 6 von Victor Aa el9e6 elk 902 (imsélkténe BOTSE. 2. Jana 1904 0. 162 164) , szerző, ismerteű A pfelbeck könyvének "Carabusait, az egyes fajokra pedig megteszi megjegyzéseit és gyűjteményének anyagára vonatkozó adatokat közöl. A szerbiai violaceus-t a Krajna nevű kerületből violaceus krajnensis-nek, a Carabus cancellatus feke- tecsápú boszniai alakját, melyet Apfelbeck migricornmis Dej.-nak tartott dpfelbecki-nek nevezi. Még egy új alakot is nevez el és pedig a C. montivagus egyik boszniai alakját a Jablanica melletti Plassa-ról montivagus Leonharditi-nak. Csiki. Verhoeff, Karl W, Über Tracheaten-Beine. 6. Aufsatz: Hüften und Mundbeine der Chilopoden. (Archiv für Naturg. 70. Jahrgang. I. Bd. 1904. p. 123—156.) Szerző ezen dolgozatát, mely a Chilopodák lábainak morpho- logiájával foglalkozik, egy utóirattal látta el, melyben elmondja, hogy a rovarok szájrészeit is vizsgálata tárgyává tette és ennek folytán arra az eredményre. jutott, hogy a két állkapcsi párról, a maxillák- ról és a labiumról, mostanában érvényben lévő nézetekkel merőben ellenkező viszonyárol győződött meg. Eddig az alsó állkapcsot az elülső, az alsó ajakot a hátsó állkapocspárnak tartották. V er- Irodalom. 176 hoeff mostan kifejti, hogy az alsó állkapocs a hátsó, az alsó ajak pedig az elülső állkapocspár. Németor-zágban szokásban van minél több új és lehetőleg furcsa elnevezést használni, ez elől nem zárkózhatott el Verhoeff sem, ki az általánosan használt , Unterkiefer" ési" Unterüppe" szavak "helyett az új SEM ESzRNosE poden", illetőleg ,Labiopoden" kifejezéseket vezeti be. Ezek ugyan nem rosz nevek, mert rámutatnak a szervek eredetére, de azért azt hiszszük általánosan nem fog ezek használata elterjedni. Csiki. vú Strobl, Prof. P. Gabriel. Ichneumoniden Steiermarks (únd der: Na chba elamd er Se hiu s sz (VIa sale sttéte türw. Ver. f. Steiermark. Jahrg. 1903. p. 43 - 160.) Szerző befejezi evvel a negyedik közleménynyel a stájerországi fürkészdarazsakat tárgyaló munkáját, melyben számos magyarorszá:i fajt is említ, ezeket főleg Thalhammer kalocsai tanártól kapta. Strobl Stájerországból 1206 fajt és 697 fajválrozarot emlír, ezekből új volt 165 faj és 411 fajváltozat, azonkívül 63 ismeretlen ivart is irt le. A stájerországi álatok mellett 323 fajt és 140 faj- változatot említ a szomszédos országokból. Az utolsó részben is találunk magyarországi adatokat, ezek a következők: Exetastes for nicator F. (Szt.-Endre), Opheltes glancopterus L. (Hung.), Enmicos- pilus ramidulus L. (Hung.), E. merdarius Gr. (Kalocsa), Anomalo u Jfibulator Gr. var. 2 Holmgr. (Kalocsa), A. camaliculatuni Ratz. (Kapornak), A rufum Hlg. (Kalocsa), Campoplex nitidulator Hle. (Kapornak), C. stragifex Frst. (Kapornak), C. alticola Gr. (Orlát), C. aemulus Frst. var. discrepans Thms. (Erdély), Sagaritis zonata Gr. (Hung., Erdély), Casinaria alboscutellaris Thms. (Fiume), Limneria albida Gmel. (Hung.), L. difformis Gmel. (Fiume), Anm- giítia fenestralis Hlg. (Erdély). A. chrysostica Gr. (Erdély), A. cerophaga Gr. (Erdély, Fiume), A. majalis Gr. (Fiume), A. com- binata Hlg. (Erdély), Anilasta rufocincta Gr. (Kapornak), Porizon laéviceps Thms. (Erdély). Thersilochus minator Gr. (Hung.), Th. xanthopus Hlg. (Erdély), Th. moderator Gr. (Erdély), Mesochorus orbítahs Hlg. (Hung.", M. confusus Hlg. var. 3. és 4. Hlg. (Erdély), M. rufipes Br. (Erdély), Aperileptus inamoenus Frst. (Erdély), A. infuscatus Frst. (Erdély), A. notabíilis Frst.. (Erdély), Plectiscus collaris Gr. var. 2. és 5. (Erdély), Proclitus spectabiílis Frst, (Erdély ) és Pr. melanocephalus Frst (Erdély). Csiki. A tetvek. Irta Csiki Ernő. Az emlős állatok tetveit (Pediculidae), melyeket rövidesen tet vek-nek fogok nevezni, az irodalomban többnyire a sző r- és tolltet vek-kel (Mallophaga) együtt a Rhynchotákhoz sorozzák, a hol külön alrendet (4Apfera) képeznek. A kutatók e két család syvstematikai hovátartozandóságát régen is úgy mint ma különféle- képen magyarázták. Abban a legtöbb szerző egyetért, hogy a Pedi- culidák a Hemipterák egyik csoportját alkotják, viszont a rágó száj- szervekkel bíró toll- és szőrtetvek (Mallophaga) az Orthopterákhoz tartoznak. Nitzsceh volt az első, ki a tetvek szívócsövét helyesen a Rhynchoták szipókájával azonosította és ennek révén rámutatott a tet- vek és Rhynchoták közötti közelebbi kapcsolatra. A későbtki szerzők egnagyobb része roszul értelmezte a szipókát és pedig azért, mert az teljesen behúzható, töve a torig, sőt a potrohig is nyulik vissza a testbe. Így Graber izomnak, Meinert pedig hypopharynxnak tartotta és mivel a Hemipteráknak hypopharynxa nincs, Meinert e rendből ki is vette a tetveket és Szohunculata elnevezés alatt külön rovarrenddé emelte. Újabban Ch ol] odkowsky Pseudorhynuchota, Börner pedig [Lijognatha elnevezés alatt foglalja össze a Pedi- culidákat, Enderlein ezek helyett visszaállítja a régibb L e a c h- Íéle Anoplura nevet és végérvényesen kimondja a tetveknek a khynchotákhoz való tartozandóságát, miután a szipóka szerkezetét megállapította. A régibb szerzők közül Leach, Denny és mások a Pedit- culidákat közelebbi kapcsolatba hozták a Mallophágákkal, mely né- veletsújabban Hamnd lit sen és "B öorner . is (osztják. BOT MET a Mallophaga és Copeognatha alrendeket ugyan az Acercariák egyik alosztályában (//aplognaiha) külön rendnek (Corrodentia) veszi, a tetveket pedig Siphunculata elnevezés alatt egy másik al- osztályba (Lipognatha) sorozza, e ket alosztály közé pedig két rendet helyez el (Thysanoptera és Rhynchota). Handdlirsch (1903 és 1904) már teljesen elkülöníti e két csoportot (Mallophaga 1904. november hó. , :Rovartani Lapokc 178 Csiki Ernő és Siphumnculata) a Hemipteroideáktól és a Blattaeformiákhoz teszi nehány más renddel (Mantoidea, Blattoidea, Isoptera és Corro- dentia) együtt. Enderlein csak a Corrodentiák, Thysanopterák és Rhynchoták közelebbi rokonságát emeli ki, Az újabb vizsgálatok is a mellett szólnak, hogy a Mallophagák semmi esetre sem sorol- hatók a Hemipterákhoz, hanem hogy azok a régebbi értelemben vett Orthopterák rokonságába tartoznak. A tetvek tanulmányozásával hazánkban eddig alig foglalkoztak, az első adatokat talán Giebel nagy munkájában) találjuk Azarv pedig leírja kézikönyvében?) a háziállatjainkon élő öt fajt, az egyiknek pedig (Haemotopinus tenuirostris) a rajzát is közli. Behatóbban foglalkozott a tetvek tanulmányozásával Kohaut Rezső, fővárosi tanár, a ki a magyar faunakatalogusban?) közölte az eddig Magyarországon megfigyelt fajok jegyzékét és pedig a Pediculidae családból három nembe tartozó 9. fajt. Ezekhez tize- diknek a Haematopinus (— Trichaulus) stenopsis társul, melyről Azary emlékszik meg említett művében. Külföldön sem méltatták e kedves állatkákat nagyobb. figye- lemre, összefoglalóan csak Giebel, majd Piaget . foglalkozott velük, Figyelemre méltó még Enderlein egyik legújabban meg- jelent tanulmánya9), mely mind morphologiai mind systematikai szem- pontból felette becses. A tetvek (Anoblura) testén is úgy mint más rovaroknál, meg- különböztethetjük a fejet, a tort és a potrohot. Ezen három test- részt és járulékos szerveiket röviden a következőképen jellemez- hetjük : I A fej felül khitines, alul vékony bőrnemű, a fejtető két rész- ből all, a fejtetőt a homloktól V-alakú varrat választja el, a szemek nagyok, csökevényesek vagy teljesen hiányzanak; a csápok 3, 4 vagy több ízből állanak. A szájnyílásil horgas fogacskák fedik, kí- vül khitinlemez, a fejpaizs (clypeus) környékezi, ezt sokszor sörték díszítik. A szájnyilástól befelé következik a garat (pharynx), majd a torok (larynx), a garat kétoldalán izmokkal végződő khitinképlet van, a fulturák. A felső állkapcsok két részből állanak, a három- 1 Giebel, Insecta Epizoa. Leipzig, 1874. 2) Azary, A házi áilatok részletes kór- és gyógytana. Első rész: Vizsgá- lati módszertan stb. Budapest, 1888. p. 325. 3) Fauna Regni Hungariae. Ordo Hemiptera (Subordo Aptera). Budapest, 1897, p. 65—67. 4 Enderlein, Láuse:Studien. etc, (Zoolog, ÁAnzeiger. XXVIII. 1904. p. 121—147. fig. 1—15.) A Tetvek. 179 szögalakú törzsből és a pálczikaalakú tőből. A felső állkapcsok csak a Haematobimus-nál jól kifejiödöttek, a többi nemeknél csökevé- nyesek,. A szipóka három szerv közreműködése által keletkezik, ezek az alsó ajak, a hypopharynx és az alsó állkapcsok, melyek azonban sohse nőnek teljesen össze. A tor teljesen összenőtt, alul csak egyetlen lemezt (mell) alkot. A lábak többnyire erőteljesek, részeik a csípő, a tompor, a czomb, a lábszár és egy lábfejíz a karommai. A Haematopinusok- nál azonkívül a lábszár és a lábfejíz között még egy járulékos háromszögalakú lemez van (Enderlein Pratarsalsklerit-je), melyből nehány sörte emelkedik kit. A potroh kilencz szelvényből áll, ezek közül az elsőnek csak"a hátlemeze van kifejlődve. A kilenczedik hátlemez két le- mezből áll. A lemezek közti határ többnyire elmosódott. Légző- nyilás van egy a toron és hat a potrohon, a 3—58. szelvényen. Mint már említettem Enderlein a Pediculidák részére visszaállította az Anoplura nevet és mint alrendet a Rhynchotákhoz sorozza, melyek szerinte a következő öt alrendre oszlanak: 1. Auchenorhyncha (Homoptera), 2. Heteroptera, 3. Sandaliorrhyncha (Fam. Corixidae), 4. Amnoplura és 5. Conorrhyncha.:" Az Anoplu- rákat négy családra osztja: Pediculidae, aematopinidae, Echi- nophthiriidae és Haematomyzidae, ezek közül minket azonban csak a két első érdekel, mivel hazánkban csak ezek vannak képviselve. A Magyarországon előforduló családok, nemek és fajok meg- határozására szolgáljanak a következő kulcsok : ; A családok megmatározó küleése 1. A szemek nagyok, pigmentáltak. A "garat rövid és széles, a szipóka rövid, alig éri el visszahúzódva a tort. Pediculidae. — A szemek csökevényesek vagy hiányzanak. A garat hosszú és vékony, a szipóka igen hosszú. ... -.- — Haematopinidae. xx 1. család: Pediculidae. A nemek meghatározó; kulcsa. 1. Az elülső lábak sokkal vékonyabbak a többieknél, hosszú ; és: vékony kármokkal, a középső és hátsó lábak karmai rövidek és vastagok. A lábszár fogacskája rövid és erő- teljes. A potroh rövid és széles, az 5—8. potrohszelvény oldalán csapszerű nyulványnyal .-- --- - --- " --- 1. Phthirus. — Az összes lábak egyformán erőteljesek, sőt az elülsők a 180 Csiki Ernő többieknél erőteljesebbek. A lábszár fogacskája hosszú és vékony, tüskékkel! fegyverzett. A potroh hosszúra nyúlt, a a potrohszelvények oldalán nincsen csapszerű nyulvány. 2. Pediculus. 1. nem : Phthirus Leach. (Phthirius aüct. post.) [Ide egyetlen faj tartozik; a lapostetű, mely az emberi test szőrös részein tenyészik, főleg a szeméremtájon, a honnan a hónaljra, esetleg a miellre, a bajuszra és szemőldökre terjed. Teste rövid és széles, feje hátul szűkített és a tor- tól élesen elkülönített, a széles tor a potrohhal szoros kap- csolatban van A csápok öt ízből állanak, fonalformák:" A lábak részei a csípő, a tompor, a czomb, a lábszár és egy lábfejíz a karommal A potroh kilencz szelvényből áll, ezek közül az 5— 8. oldalán csapszerű nyúlvány van, a nyulványok a nőstényeknél nagyobbak mint a hímeknél. A hím potrohának végszelvénye hátul kerekített, a nős- tényé mélyen kikanyavított. (iunguinalis Redi 1686, mint Linné előtti név nem érvényes.) -.. .-- ... 1. pubis Linné. 2. nem : Pediculus Linne. 1. Kisebb, a csápok vastagabbak, a második csápíz rövid, a iábak vastagabbak, a potroh szélén a szelvények közötti bhemetszések mélyek, a szelvények széle sötét színü. Színe világos szürke vagy sárgás, fekete szélekkel. A toron íze- sülés nem látható, a fekete szegélyében három fehér folt van A potroh szelvények száma 9"), a hím végszelvénye kerekített, a nősténye kétkaréjú. A. hímeknél az első láb- pár a többinél erőteljesebb, a karmok hosszúak, behajlítva a lábszár fogacskáján túl érnek. — A fejtetű csak az ember fején fordul elő. (humanus var. capitis De Geer, cervicalis Leach, capitis auct. post.) ... 1. humanus Linn. — Nagyobb, a csápok vékonyabbak, a második csápíz hosszú, kétszer olyan . 2osszú mint a harmadik vagy a negyedik íz, a lábak karcsúbbak, a potroh szélén a szel- vények közötti bemetszések nem mélyek, a szelvények széle világos színű. Színe sárgás, tora felül domború. A lábak hosszabbak, a karom nem éri el a lábszár fogacs- káját. A hím poirohának véglemeze hátul kerekített, a nős- ") Giebel szerint (Insecta Epizoa. p. 81.) nyolcz, a mi azonban téves. A tetvek. tényé szögletesen kimetszett. — A ruhatetű az emberi test csupasz helyein szívja a vért, petéit a ruhák redőibe rakja . le. (humanus L. part., humanus var. corporis De Geer, 181 Jestimenti Nitzsch). . ... ... ... .-.. 2. corporis De Geer., 2. család: Haematopinidae. A nemek meghatározó kulc 1. Az elülső lábak olyan erősek és nagyok mint a többiek. A szemek csökevényesek és a fejnek előrenyúló oldalnyúl- ványán elhelyezettek. A lábszár és a lábfej között három- szögalakú járulékos lemezzel. A tor és a potroh széles, a -potrohszelvényeken egy sorban apró szőrökkel. 3. Haematopinus. — Az elülső lábak a többieknél kisebbek. A szemek hiány- zanak. a fej oldalai símák, nyúlványok nélkül. A lábszár éssdaltej elkozött játulékos lemez nélküli Sg "NESZ 2. A potroh hátlemezei (2—7.) és haslemezei (4—T7.) két egymás mögött fekvő élesen határolt khitinlemezre osztot- tak, az oldalszél fogazott. A hátsó lábak a legerőteljesebbek. D9 4. Polyplax. — A potroh hát- és haslemezei épek, lemezekre nem osz- tottak. A potroh széle síma. A hátsó és középső lábak SeMEMŐSNaAGy okoz. DBOLUA Sk aa SRE ET s ESELY HE A potroh hát- és haslemezein 2 vagy 8 katatisonód el- helyezett szőrökkel. A lélekző nyilások nagyok. A szipóka TSEMSNOSSZÜ LES EH ÜK aA aZ z DGUSS. TeiGhaulus. A potroh hát- és Hatlerézeiti csak egy harántsorban el- TT szőrökkel. A lélekző nyílások kicsinyek. 6. Haemodipsus 3. nem: Haematopinus Leach. : 1. A nyakszirt hátul majdnem egyenesen lemetszett. Sárgás- vörös, a fej széle sötétebb barna, a potroh piszkos fehér, szürke, barna vagy kékes. A fej igen hosszú, a középen legszélesebb, előre és hátrafelé csak kis fokban keske- nyedik, elül kerekített. A vékony csápok ízei fokozatosan rövidülnek, csak a végíz hosszabb az utolsóelőttinél. A szemek a csápok tövénél fekszenek és elég jól láthatók. A tor szélesebb mint hosszú. A potroh hosszúkás tojásforma, oldalszéle- zegzugos. A lábak vékonyak, a lábszár fogacs- kája erőteljes, a karom hajlott, hegyes. — A disznótetű a: legnagyobb az összes fajok között, a házi és a vad- 182 Csiki Eri.ő disznón él (urius [Mouffet] Nitzsch.) ... ..- 1. szis Linné. — A nyakszirt hátul kerekített vagy hegyesedő, a torba nyúló. 2, 2. A csápok jóval a. fej közepe előtt erednek. Világos barna " színű, a tor valamivel sötétebb, a potroh többnyire szür- kés vagy kékes. A fej rövid, elül kerekített, a szemek mögött kiszélesedett; a csápok oly hosszúak mint a fej, az első csápíz kissé megvastagodott, az első és a máso- dik íz egyforma hosszú, a harmadik és a negyedik foko- zatosan kisebbek, az ötödik íz kétszer oly hosszú mint a negyedik. A tor harántos, oldalai ívesek. A lábak közül az elsők a legvékonyabbak, a középsők vastagabbak és a hátsók a legvastagabbak, a karmok hosszúak. A pot- roh tojásforma, a hímnél nyulánkabb, a nősténynél széle- sebb. — A szarvasmarhán él. . ...2. eurysternus Nitgsch. — A csápok a fej közepe táján erednek. Sárgás-barna, a fejen két folt van, a tor és a karmok barnák. A fej hosszú- kás, a halánték táján kiszélesedett, a halánték szögletesen előre álló, a nyakszirt hátul kerekített, a torba benyomuló ; a kicsinv szemek a csápok mögötti bemetszésben fek- szenek. A csápok vékonyak, az első íz kissé vastagabb, a 2—4. csápíz fokozatosan rövidül. A potroh szelvényei oldalt szögletesen kiállók, az utolsó szelvény a hímnél tompa, a nösténynél kettéosztott. A lábak egyforma erősek, a czombok olyan szélesek mint hosszúak, a lábszár fogacs- kája tompa, a karmok tompa-hegyűek. — A lovon és szamáron él. (macrocephalus Nitzsch) .-. .-. 3. asini Linn 4. nem: Polyplax Enderl. Sárgás-fehér, a karmok sárgás-barnák. A fej kerekded, hátul a nyakszirt domború és nem nyomul a torba. A csápok első íze a legvastagabb, az utolsó íz a legkisebb. A tor a fejnél kissé szélesebb, oldalai majdnem párvona- lasak. A potroh visszás-tojásforma, a szelvények fokoza- tosan rövidülnek, hátsó oldalszögleteik kiállók, rajtuk két hosszabb sörtével. A lábak fokozatosaa vastagodnak és hosszabbodnak. — A házi egéren él. . . 4. serratus. Burm. 5. nem : Trichaulus Enderl. 1. A csápok jóval a fej közepe előtt erednek. Piszkos sárga, feje hatszögű, torát harántbarázdák több részre osztják.. A. fej elül egyenesen . lemetszett, a hátul a torba nyomuló ék- A tetvek. 185 forma nyakszirt széles és rövid. A csápok oly vastagok mint a lábak, az első csápíz a legnagyobb, a második kissé hosszabb a harmadiknál, a negyedik a legrövidebb. A tor hátrafelé szélesedő, trapezforma, felül két harántba- rázdával. A potroh széles, kerekített, felül gyéren, alul aranysárga szőrökkel fedett. A lábak körülbelül egyforma erősek. — A kutyán él. (canis familiaris Müll., isopus Nitzsch, jflavidus Nitzsch). ... ... -.- 1. piliferus Burm. — A csápok a fej közepe táján erednek. Sárga, a fejtető két oldalán némelykor sötétebb, potroha szürkés, a kar- mok barnák. A fej hosszúkás, elül kerekített, a fejtető ék- alakúan benyúlik a tor közepéig. A csápok vastagok, az ízek fokozatosan kisebbednek. Az előtor négyszögű, a potroh hosszúkás tojásforma, a szelvényeken hosszú sző- rökkel. A lábak rövidek és erősek, kis fokban az elül- sőktől kezdve vastagodók, a lábszár fogacskája széles, alig kiemelkedő. — A kecskén él. (schistopygus Nitzseh) 2. stenopsis Denny. 6. nem: Haemodipsus Enderl. Sárga, a potroh fehéres. A fej megnyúlt, a csápok és a szemek között szűkített, ezért lantalakú. A csápok a fejnél rövidebbek, az első csápíz kissé megvastagodott, a többi íz egyforma hosszú. A tor olyan széles mint a fej, oldalai ívesek, hátsó szögletei élesek. A potroh igen nagy, hen- geres. A lábak az elülsőktől a hátsókig kissé erősbődnek, a hosszú lábszár fogacskája rövid, mellette két hólyagos dudorral. — A mezei nyúlon él. (lyriceps Nitzsch) 1. lyriocephalus Burm. taj Evvel a Magyarországból eddig kimutatott fajok rövid jellem - zését befejezvén rá akarok mutatni ama fajokra, melyek elő- fordulása nálunk bizonyos, eddig pedig elkerülték figyelmünket. Ezek a következők : Haematopinus tuberculatus Nitzsch a bivalyról, H. crassicornis Nitzsch a szarvasról, Polyplax spinulosa Burm. a vándorpatkányról, P. spinigera Burm. a vízi poczokról, P acanthopus Burm. a mezei poczokról, P. reclinata Nitzsch az erdei cziczkányról, 4 HP. pleurophaea Burm. (leucophaens Gieb.) az erdei peléről, . 184 A. Aigner Lajos P. "afjinis Burin. a pirók egér és az erdei egérről, P. sphaerocephala Nitzsch a mókusról, Tfrichaulus vituli L. (tlennirostris Burm., oxyrhynchus Nitzsch) szarvasmarháról és Haemodipsus ventricosus Denny a házi nyúlról. MEDI TÉT e METSZÉSE . Irta 4. Aigner Lajos. A lepkék nősténye többnyire közvetlenül a megtermékenyítés után kezdi a petézést, ha ugyan valamely ritkább vagy elszéledve álló tápnövény hosszabb keresgélést nem igényel. Számos faj a petéket gyorsan, égymásután tojja le; olyanok pedig, melyek a petéket egyenként lerakják, azt hosszabb időközökben eszközlik. A kitelelő lepkékről általános az a vélemény, hogy a nőstény, ha őszkor megtermékenyíttetik is, a petéket csak tavaszkor rakja le, de a Vanessáknál és Rhodoceráknál ismételten figyelték meg, hogy csak tavaszkor párosodtak. A késleltetett petézést pedig azzal magyarázzák, hogy a hamar kikelő hernyó már nem tudna annyit felemészteni, hogy a kitelelés- hez szükséges nagyságot s erőt elérje, de a telet talán ki sem bírná. Oly vidékeken, a hová a lepkék déli tájról röpülve jönnek, gyakran megesik, hogy a nőstény, a hazája viszonyait tartva szem előtt, megtéved, minek folytán egész ivadéka tönkre megy ; igy pl. a Papilio cresphontes Canadában némelykor oly későn petézik, hogy a hernyók ki nem fejlődhetnek és elpusztulnak. Déli Német- országban gyakrabban fordul elő az, nogy a dAcheroutia Atropos teljesen elkésett ivadéknak ad életet, habár az őszkor kifejlődő Acherontiák égy része, valamint némely Sphinx Comvolvuli-nőstény csénevész nemi szervekkel bír. Hogy a későn fejlődő, de ki nem telelő lepkék, haláluk előtt még petéiket lerakják, az magától értető, mivel azok az anyaállattal úgyis tönkremennének; és ha az előbb említett eseteket, hógy úgy mondjuk, az ösztön tévedésének te- kinthetjük, egészen rendjén van, ha szeptemberben (május helyett) kikelő Amphidasis betularia a petéit még őszkor letojja. A peték "elhelyezésénél a lepke nagy körültekintést s előre- látást, mondhatnánk megfontolást fejt ki. Hógy a nőstény a hernyó részére az egy családbeli tápnövényeket jobban túdja felkutatni, mint bármi jeles botanikus, az elég ismert dolog, de még arra is A lepkék petézése. 185 ügyel. a -cireumspectus. nőstény, "hogy petéjét csak . oly növényre, ágra vagy levélre" rakja le, amelyen a leendő hernyó: minden "való- színűség szerint, táplálékban hiányt:nem fog szenvedni ; sőt figyel mét még arra is kiterjeszti, hogy a pete ENEMELOSEE ÉTEGEEÉTe növény. előreláthatólag hány hernyót táplálhat, sőt :még egyéb kö- rülményekre is. Így pl. állítják, hogy a Szajna: mentén a . Pieris Brassicae petéit újabban egyenként rakja le, nem pedig mint régente csomókban; .a Pieris Daplidice-nél megfigyelték, hogy petéit csak oly Sinapis-növényekre tojta le, amelyek tarlón. állnak; tehát a lekaszáltatásnak kitéve nincsenek; a Papilio Podalirius, melynek: hernyója a helyváltoztatásra tehetetlen, petéit egyenként rakja le a tápnövény leveleire; a Valeria oleagina, melynek her- nyója nappal a kökény ágaihoz lapulva rejtőzik, egy bokron csak két-két petét helyez el; a Fapilio. Machaon hernyójából:egy Pim- pinellán ritkán találunk egy hernyónál többet stb. Ebben nyilat- kozik számos. lepkénél az ivadékról való: gondozás, az olyanoknál pedig, , melyeknek petéi kitelelnek, abban, hogy a nőstény a:pot- roha végén levő gyapjas szőrökbe burkolja (Ocneria, Porthesia), ami nem arra való, hogy a különben is nagy hideget kiálló petéket a tél zordsága, hanem a madarak: ellen óvja, amelyek kivált : télen szorgosan keresgélik a lepkék -petéit és bábjait. Ama gyapjas szőr- nek bizonyára kellemetlen íze vagy izgató tulajdonsága van, mint pl. a Porthesia chrysorrhoeáé: 3185 A peték száma, melye eket egy nőstény lerak, rendkívül vál- tozó; némely Psychida több ezret toj, számos . Geometrida -és Bom- bycida nehány százat, a Rhopalocerák és Sphingidák pedig rend- szerint százon alul; legkevesebbet úgylátszik az exota Morphidák és a közel rokon Hetaeridák tojnak (rendesen húsznál nem többet). A, szintén. exota PFierella Nereis . petéje, oly szerfelett, nagy, hogy egy nőstény sokat semmi esetre-sem tojhat. 5 Valamint az egész állatvilágban, úgy a. lepké éknél is a kenötélke száma arányban-áll azokkal: a veszélyekkel, amelyeknek fejl lődése alatt az állat kitéve van. A sűrű őserdőben élő Pierella-hernyót, mely azonkívül ügyesen. el is. tud rejtőzni, úgylátszik kevés veszély, fenyegeti, habár a növekvése. lassú ; viszont pl. a Saturnidák . her- nyójának . sok . veszélyen. kell túlesnie, melyek, az . időjárás, az lehneumonidák, Tachinák és. madarak részéről fenyegetik; . petéik száma ennélfogva igen tetemes és: a Hetaeridákét negyvenszer is felülmulja. 77 17 A pete: alakjára gyakran . a "lerakás módja bír befolyással. A Danaidák . és- Heliconiák petét. . pl. eredetileg orsószerűek; : de-az 186 A. Aigner Lajos által, hogy egyik pólusukkal valami tárgyhoz tapadnak, kúpala- kúakká válnak, ellenben a Morphidák félgömbforma petéje nem lesz utólag lelapítva, mert már a nőstény testéből kivett pete is mutatta a jellemző alakot. A peték lerakása nem történik szabálytalanul, hanem soron- ként, nemek szerint; először jön egy sor hím, azután egy sor nőstény s így felváltva tovább. Nagyjában egyenlő a lerakott hím- és nősténypeték száma, néha azonban több a hímnemű pete. Bizonyára van elég kivétel ezen szabály alól, hiszen különben tel- jesen érthetetlen lenne, hogy némely Psychida-fajnál a nőstény annyival több a hímnél, daczára annak, hogy a nőstény hernyója hosszabb ideig táplálkozván, több veszélyt áll ki és hogy a hím hernyója rejtőzni, a nőstényé pedig lehetőleg szembeötlő módon szokott elhelvezkedni. s Kevés í zínűséggel bír az a feltevés, hogy a pete nemére külső befolyá:-:1 hatni lehessen, vagyis hogy a jól táplált hernyó- ból lett lepke ivadékában a női, a roszul tápláltban pedig a hím- nem van túlsúlyban. Az a gondosság, melylyel a nőstény a petét elhelyezi meg szűnik, mihelyt az a halált közelegni érzi. S épen számos fajnak az a sajátsága, hogy még a halál küszöbén siet megtermékenyí- tetlen petéit lerakni, arra mutat, hogy a természet a szűzen nem- zést ki nem zárja. Oly petékből, melyeket nem párosított Lasiocampa Pini-nőstény még a feszítődeszkán lerakott, kikelt a hernyó ; sőt egy Lophopteryx camelina nőstény, mely nem volt képes bábhü- velyét szétrepeszteni, abba rakta le petéit s hogy ez nem ok nél- kül történt, érthető. ha tudjuk, hogy a hernyó néha mily rend- kívüli körülmények közt fejlődik. Így pl. egy régebben a gyűjte- ményben levő Cossus cossus nőstény kivájt potrohában kis Cossus hernyót találtak, mely a megszáradt anyatestben alighanem parthe- nogenetikusan fejlődött. A szűzen nemzést húsznál több lepkefajnál figyelték meg, az így szaporító lepkék azonban abban különböznek, hogy némely fajnál a hím beavatkozása nélkül termékeny peték lerakása rend- szeres, másoknál pedig csak kivételes. Az ebben a részben megfigyelt fajok kívétel nélkül Hetero- cerák : Sphinx, Smerinthus, Trochilium, Saturnidák, Lasiocampa, Bombyx, több Liparida, Micro és mindenekelőtt a Psychidák. A szűzen nemzés a Sphingidáknál ritka kivétel gyanánt lép fel, a Saturniáknál ismételten, de csak bizonyos fajoknál, a Lipa- rídáknál gyakran és egymást követő több generatióban, a Psychi- Magyarország Cerambyciddát. 187 dáknál és a Solenobia-genusnál pedig szabályként. A más rovar- rendeknél észlelt szűzen nemzéstől a lepkéké abban különbözik, hogy vagy csaknem egyenlő számban hímet és nőstényt, vagy csupán nőstényt hoz létre, holott a méhnél csak hím nyer életet. A szűzen nemzés rendkívül fontos, sőt olykor szükséges is oly állatokra nézve, melyeknél előfordul. Midőn fentebb, a lepke- fajok terjedőképességéről szóltunk, már megemlítettük annak fon- tosságát a Psychidákra vonatkozólag, amelyeknek egyetlen női zsákja elegendő arra, hogy a fajt idegen országban meghonosítsa Egyik amerikai Psychida, szükségből szűzen 3000 petét is ra... hernyója pedig igen polyphág lévén, mindenütt megél. Ennél a fajnál aránylag oly sok a nőstény, hogy számosra a szűzen nemzés szükséges, még ha minden hím rövid élete alatt több nősténynyel párosodik is. Érdekes parthenogenetikus csoportok a Cochlophanes és Sole- nobia-genusok . melyek dimorph alakokat mutatnak : egyet, mely szűzen nemző stényből áll, míg a másik kétnemű; a kettő olykor igen távol esik egymástól. A szűzen nemző Solenobia-nőstény a kikelés után négy óra hosszáig várja a hímet, azután kezdi a pe- téket letojni, amelyek ismét nőstényeket adnak; a többi ugyan- azon fajbeli nőstény várja a hímet mindhalálig. (Seitz W. nyomán). Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. me 60. nem: Dorcadium Dalm. (Dorcadion olim.) 1. A szárnyfedők csupaszok, legfeljebb a varrat és az oldal- szél mellett vagy ritkán a középen is 1—2 fehér sző- HORDÓT CGÁNÓz: SÁMYÁLkt et resz rebegte atta edes — A szárnyfedők a fehér sávokon kívül is egész felüle- tükon ssűrűni molyhosantiszóTöseks jea eg Ra 2. A szárnyfedőkön élesen határolt varratmelletti fehér sáv TANŐTŰ EG Ú eges t ás EZÉ ST S KERET SS HOS PEREN ÉTE SETTLE NE E MESET ETET ELV EALER — A szárnyfedőkön a varrat mellett élesen határolt fehér sáv van. Fekete, fénylő, az első csápíz és a lábak vörő- sek. A fej és az előtor közepén fehér molyhos sávval, oldalt pedig szürkés-fehér finom szőrökkel fedett, felületük 188 Csiki Ernő . elég sűrűn és erőteljesen pontozott. Az. előtor kőzepének elülső felében hosszanti bemélyedéssel. A szárnyfedők az előtörnál sokkal gyérebben pontozottak. "elülső felükben. eléggé jól kifejlődött bordával a középen és a vállon. A hímek karcsúbbak, a nőstények szélcsebbek. A" Szárny- fedők hátsó felében sokszor egy váll- és egy középső sáv" lép fel. Hossza 11—17 mm. — Előfordul egész közép: Európában, a Balkán-félszigeten és Dél Oroszországban, "nálunk közönséges. (rufipes F., arenarüurm Laich., sutu- . vale Voet) E dee TOKE Ta EVET EZT Et pedestre Poda. Változata: Némelykor a nőstények szárnyfedőit sűrű barna moly- . hos szőrözet fedi, a fehér sávok" pedig élesebbek rés a váll- és a középső sáv sokszor egészen a szárnyfedők" tővéig terjednek. — Előfordul szórványosan a törzsfaj tár- Saságában, (molitor Redtb.) ; éti var. ? ausiriatum Ganulb A lábak feketék Szt EL ze 65 LENN ENE TZZÁÓSASETRSOARSRNENEETBI A" lábak és áz első csápíz vörösek. "eékete, a szárnyfe- dök "vöröses-barnák. A "fej súrún pontozott éS finom szűrkés szőrökkel fedett. Az előtor erőteljesen, mélyen -és " szétszórtan pontozott. A szárnyfedők hosszúkásak, tövü- kön két többé-kevésbbé mély barázdával, elül durvábban, hátul finomabban pontozottak; a varraton és az oldalszél mellett többnyire sáv alakjában sűrűn, a csúcson Szét- szórtan fehér szőrökkel fedett.- Hossza 15—20 mm. — Közép-Európa keleti felében fordul elő, hazánkban közön- SÖDES Ve tl ES NÜTT DET BLV POLLEN BERU ÉNNARÉSKÉEÉ BB WE 0 A Év Némelykor a szárnyfedők sötét barnák, tövükön feketések. "Termőheélyei : II. Pilis-Maróth, Duna-Eörs ; III. "Tavarnok. ab. nigripenne Fleisch. Az előtor finoman és egyformán pontozott, a pontok között igen finoman pontocskázott. Fekete, fénylő; a szárnyfe- dők válléle csak a szárnyfedők. középéig ér. A "szárnyfe- dők szétszórtan pontozottak, a pontok elül nagyobbak és mélyebbek, hátrafelé mind kisebbek. Hossza 15-95 mm. Előfordul Közép-Európa keleti felében; nálunk közönsé- ges. (morio F., Scopolii Gmel.) -.. 1. aethiops Scop Az előtor sima, szétszortan pontozott, a pontok a közép- vonal mentén . nagyok, . kilelé. -kisebpök: rés - sűrűbbek. Magyarorszás Cerambwciddi 189 bekete, fénylő; "a szárnyfedők gyéren "pontozották, a pontok "többnyire " sorokban állanak. 13—15 mm. — Ha- zánk sajátja, előfordul a pestmegyei síkság füves homok- mezőin, termőhelyei: Apaj, Dömsöd. --. ?. Cervae J. Friv. D. Az első csápiz és a lábak vörösek vagy szürkés-vörösek 6. — Az első csápíz és a lábak sötétek, legfeljebb a lábszárak MóKöSekezzétrr szá TB Tok a est btráj edett kát S KSE E EL CAN 6. Az előtoron csak.a középen levő sáv áll fehér molyhos - SZÖTOksól . .. .. — "pedesíve var. amsíriacumi tauangib.") — Az előtoron a középső sávon kívül az oldalak is fehér molyhos szőrökkel fedettek. Az állat egész teste világo- sabb vagy sötétebb barna molyhos szőrözettel fedett. A szárnyfedőkön a Vvarrat- és az oldalszél fehér molyhos, ezek között azonkívül két vagy három sárgás-fehér, bar- nás-szürke vagy világos barna sáv van. A varrat melletti fehér sáv mellett nehány sötét barna vagy fekete bársony- szerű folt van. hosszirányban elhelyezve. Hossza 11—14 mm. —eElőfordul Magyarországon és Dél-Öroszországban ; nálunk az Alföld lakója (/inmeatum III., facguett Pic.) 6. decipiens Germ. A szárnyfedők varrat melletti fehér sávja keskeny o. 5/ -a — A szárnyfedők varrat melletti fchér sávja széles és a kö- zépen túl kétoldalra harántcsíkot bocsát ki, miáltal kereszt alakuvá lesz. A szárnyfedők feketés-barna vagy barna molyhos szőrözettel fedettek, a varrat melletti említett sá- von kívül az oldalszél szélesen és a háton két keskeny sáv szintén fehér molyhos. Hossza 14—19 mm. — Elő- fordul Szerbiában, Oláhországban és nálunk a vöröstoronyi szorosban?). . — 9. eguesíre Laxm. ab. transsylvanicum Ganyib. A. szárnyfedőkön csak egy fehér molyhos sáv van a varrat mellett SZ Sk y SKY E JESÖH STR EE — A szárnyfedőkön a varrat és az oldalszél melletti fehér molyhos sáv között még két sáv van. Fekete, a szárny- 9) 2. 1) Leirását lásd feljebb a törzsfajnál. 2] A muit században úgy 1870-ig elég gyakori volt ez az állat a vörös- toronyi szorosban, a vámhivatal körüli gyepes helyeken, újabban "a legszorgosabb keresés mellett sem voltam képes újra megtalálni, a minek magyarázatát a követ- kezőkben vélem megadhatni. A 70-es évekig szabad volt gyapjut vámmentesen behozni hazánkba, azt csak alaposan desinficiálni kellett karbollal. Ezen művelet- nél a vámraktárnál felbontották a gyapju-zsákokat ésiígy az oláh mezőkön száritás közben a gyapjúta került Dorcadiumok kiszabadultak. A mióta a gyapjubehozatal szünetel, Dorcadium sem található a vöröstoronyi szorosban. Csiki Ernő 190 fedők fekete molyhos szőrözettel fedettek. A fej és az előtor közepén fehér molyhos sáv vonul végig, oldalaik fehér szőrösek. A szárnyfedők második fehér sávja hátul többnyire egyesül a válimenti sávval, ritkán rövidebb és hátul nem folyik össze a vállmenti sávval (ezt az ala- kot nevezik conmvexicolle-nek, de külön nevet nem érde- mel.) Hossza 10—14 mm. — Előfordul hazánkon kívül Szerbiában ; nálunk közönséges, (lineatum Fbr. convexicolle Küst.) ee zzz es szz B: /SGODBMKEMESTE A szárnyfedők hosszükdsok, a vállon fehér molyhos folt nélkül. A test felületét fénynélküli sötétebb barna molyhos szőrözet fedi. A csápok és jabak feketék, csak a lábszá- rak, vagy azok töve vörös. A szárnyfedőkön a varrat és az oldalszél melletti fehér sáv mellett egy-egy bársonysze- rűen fénylő sötétbarna molyhos sáv van. A szárnyfedők vállmenti éle majdnem a csúcsig terjed. Hossza 183—17 mm. — Csak hazánkban fordul elő Erdélyben, azonkívül Német-Bogsán és Herkulesfürdőnél. (triste Petri). 7 4. Murrayi Küst. A szárnyfedők szélesebb tojásformák, a varrat és az oldalszél meiletti fehér molyhos sávon kívül a vállon is van egy kisebb-nagyobb feher molyhos folt, mely két sáv tövének felel meg. A csápok és a lábak sötétek. Hossza 11—18 mm. — Előfordul az adriai tengerparton Dalmá- cziától Isztriáig és Olaszországban, a magyar tengerparton közönséges. (pedestre F.) ... .. ... 7. arenarium Scop. VEASASOSZKA Na élte 1. Olyan mint a törzsfaj, csakhogy a varrat és az o! alszél melletti sávon kívül a vállfoltból kiindulva még két teljes sáv van. Előfordul a törzsfaj között. ab. lemniscátum Küst. 2. Némelykor a nöstények világosabb barnák, a vállon és a hát közepén lévő sáv teljes ésa varrat melletti sáv mellett több bársonyszerű fénylő sötétbarna folt van. Előfordul MDalimaásztáo at eke tat ige HAZAI ab. vittigerum Panz. 3. Olyan mint a törzsfaj, db a csápok töve és a lábak vörö- sek. — Riikán található a törzsfaj társaságában. ab. abruptum Germ. 191 A magyar lepke-fauna gyarapodása 1903-ben. Irta A. Aigner Lajos. Azon kimutatások, melyek a hazai lepke-fauna gyarapodá- sáról 1902-ben megjelentek a ,Rovartani Lapok" X. kötet 58. és 112. lapján, a Macrolepidoptera fajok száma helyesen összegezve 1559-re 649 fajváltozattal, a Microlepiopteráké pedig 1392 fajra és 31 fajváltozatra rúgtak. Ezen számok növekedéséhez járultak az 1903. év folyamán a következő irodalmi adatok. Lycaena Argiades Pall. var. depuncia Hirschke, melyet a szerző Mehádián fogott; a rendesnél nagyobb, fonákján a pont- sorok csaknem teljesen eltünnek. (Verh. Zool.-bot. Ges. Wien 1903. 88. 1) Továbbá 3 eltérő alak, melyet Iglóból Wagner F.-nek Bécsbe küldöttek meghatározás végett. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien 1903. 88—89. 1.) t. i. Chrysophanes Virgaureae L. átmenet a var. estonica Huem.-hez A rendesnél nagyobb, színezése élénkebb, fekete szegélye szélesebb. Amphidasis betularia L. var. coguataria Gn. A haránt sávok. igen élesek, a szárnyak közepe igen sötét. Boarmia cinctaria Schiff. ab. pascuaria Huene. A felső szárny középtere fehér, az alsó szárnyak tőtere pedig világos színű. Hadena funerea Hein. Derventen, Boszniában találták. (Verh) z001.-bot. Ges. Wien 1903. 167. 1.) Parnassius Apollo L. var. minor Rbl. et Rgh., melyet szerzők a Kárpátokból leírtak. (Jahresber. d. Wiener Ent. Ver. 1892. p. 60. 71). Lycaecna Corydon Puda ab. ?. syngrapha ISSSKESSSPÜLEGAS új lepkészeti műve szerint Magyarországon is előfordul. Hoflitis Milhauseri var. dalmatina. (Insekten-Börse 1904. 6.1. Sesia uroceriformis "Tr ab. $ mamertina Z., mely a törzs- alaknál kisebb, világosabb, potroha sötétebb. Dr. Staudinger Ottó szerint (S:ett. Ent. Zeit. 1856. 8183. I.) átmeneti alakja Magyar- országon is előfordul. ; Gyűjtés útján kerültek a közetkező adatok : Colias Chrysotheme Esp. ab. ? Hurleyi Aig., mely a Colias Edusa ab. Helice-nek felel meg. Budapesten fogta Tomala Nándor. Limenitis Camilla Schiff. var. reducta Stgr., melynél a fehér foltok igen megfogyatkoztak, Marillán fogta Szalay Gyula. Satyrus Briseis L. var. major Obth., mely a törzsalaknál jóval nagyobb, az alsó szárny fehér szalagja szélesebb. Budapesten fogta A. Aigner Lajos. 192 A. Aigner Lajos j Miana fasciuncula Hb. ab. casa Stgr. Budapesten fogta Bohatsch Ottó 1895—18983. aug. havában. ; Orrhodia Vaccinii L. ab. signata Klem., mely csaknem egy- színű, de a felső szárny submarginalis pontszerű foltjai feketék. Eperjesen fogta Dahlström Gyula. Eublemma arcninnai Hb. var. blaudula Rbr., melynek felső szárnya halvány barna vagy hús színű, szegélyfoltjai pedig feketék. Budapesien fogta Bohatsch Ottó. . Emmelia trabealis Sc. ab. nígra Erseh. Csaknem egészen fekete. Budafokon fogta A. Aigner Lajos. Acidalia sentinaria Hb. var. rufociliaria Brem. A törzsalak csak Labradorban fordul elő, fajvál.ozata pedig keleti Szibériában stb., Európában még nem volt ismeretes. Budapesten fogta: Pável János 1891. és 1892 évben egy-egy példányban, mind a kettő Bohatsch Ottó birtokába került; a Magyar Nemzeti Muzeum nem bírja. Tephroclystia Dodonaeata Gn. Budapesten 1900. március, áprilisban száraz TELEN HBLE kopogta Bohatsch Ottó. I Angerona prunaria L. ab. Spanbergi Lampa, MAN getesínű, rajztalan. Eperjesen fogta Dahlström Gyula Zygaena Lonicerae Esp. var. major TES a közönségesnél nagyobb, élénkebb színű. N.-Verőczén fogta A. Aigner Lajos. Mindez adatokat tekintetbe. véve, az eddig ismert hazai Mac- rolepidopterák száma immár 1561-re rúg 667 fajváltozattal. Végül felemlítendő még nehány oly lepkealak, melyet eddig- elé csupán Dalmácziából ismertünk, újabban azonban Magyar- ország területén is megtaláltak. Még pedig. : Leucamnia putrescens Hb. Portoré, Thalpochares velox Hb. Portoré, Biston stralerius Hutfn.,. ab. terrarius Weym. . Ígló. . — Sokkal jelentékenyebben gyarapodott Microlepidopteráink száma azáltal, hogy dr. Uhryik Nándor felsorolt 38 fajt és 2 faj- változatot, inelyek a Staudinger Rebelféle katalogus szerint Magyar- országon, valamint 117 fajt és 9 fajváltozatot, mely Dalmácziában, Boszniában és Herczegovinában .. előfordul. (R. L..X. 67. és 93 I.) Továbbá enumeráltam én 125 fajt és 16 fajváltozatot részint Ma- gyarországból, részint Dalmáczia, Bosznia és Herczegovina terüles téről (R. L. X. 183. 1) Emez adatokhoz járul egy új faj, melyet Fúchs As lelt etesse e Depressaria Uhrykella (R. MESET ezet 19 Ide sorakozik az az. új genus és két új faj, melyet dr. Rebel H. magyar földről leírt. (Neue Microheteroceren aus Oesterreich-Ungarn; ca alvás A magyar lepke-fauna gyarapodása 1903-ban. 319 Verh. zool.-bot. Ges. Wien 1903. 90—93. I.) A két új faj a kö- vetkező : Elachista dimicatellz Rbl.. Máramarosból, mely közel áll az PF. bifasciella-hoz. Bucculatrix Mehadiensis Rbl., mely közel áll a B. omposíitella- hoz és melyet Hedemann fogott Mehádián. Az új genus neve: Catatinagma, az eddigi Tinagma genus méllett, melytől Rebel egy magyar faj alapján, melyet nehány évvel ezelőtt budapesti példányok szerint /inagma trivitellum név alatt leírt, de újabb vizsgálat folytán elkülönített. Végül felsorolom azon új adatokat, melyeket újabban kije- gyeztem a Magyar Nemzeti Muzeum . gyűjteményéből és amelyek a következő fajokra vonatkoznak : Pgyrausta bpurpuralis L. g. aest. Chermesinalis Gem. Buda- DES LN. CATomer [ajos. Conchylis badiana H. Debreczen, Pável János. Olethreutes metallicana Hb. Budapest, Budafok, Tihucza Pável János. Notocelia rosaeolana DbI. Vrdnik, Pável János. ácalla contaminana Hb. var. ciliaria Hb. Ujpest, Gabrieli Gy. Grapholitha nigricana Stph. Znióváralja, dr. Mad arász Gyula iMetzneria Metznertella Stt. Budapest, Páv el János. Chelaria Hübnerella Don. Szt.-Gothárd, gróf Wass Béla. Nothris asinella Hb. Mehádia, Pável János. Syminoca caliginella Mn. Fuzine, Pável János. Deprvessaria olerella Z. Ujpest, (Gábrieli György. Borkhausenia bileella Hein. Zeng, Pável János. Coleophora albidella H. S. Szt.-Gothárd, gróf Wass Béla. Tithocolletis salictella 7. Budapest, Rákos, Biró Lajos. Cemiostoma Wailesella Stt. Budapest, Csepel, Pável János. Nepticula turbidella 2. Rákospalota, Gabrieli György és SZt- Gothárd, gróf Wass Béla. Ugyanabban a gyűjteményben foglaltatik a következő 3 faj, melyet eddig csak Dalmácziából ismertünk. Cacoecia decretana Tr. Ujpest, Gábrieli György. "(Conehylis badiaria Hb. Debreczen, Pável János. Notocoelia roborana Tr. Budapest, Pável János. A fentemlített adatok számbavételével a hazai Microlepidop- terafajok száma immár 1689-re és 60 fajváltozatra, az ÖSSZES magyarországi és dalmát-boszniai lepkefajok száma gene 2250-re és (27 fajváltozatra rúg. 194 Különfélék. Halász Árpád főgymnasiumi tanár, lapunk mnnkatársa f. évi október hó 38-án 47 éves korában elhunyt Makón. Az elhunyt főleg lakóhelye környékének természetrajzi viszonyait kutatta és ismer- tette. A ,Rovartani Lapok"-ban következő czikkei jelentek meg : "Még valami a csajkóról.". (I. kötet, 1884" TO SYAÁSÉNNSEE pies rovarnevek Makó környékén" (II. köt., 1885, 165 -—109. 1) és Aldatok Makó város fan ag adatokat Makón gyűjtött Coleopterák jegyzek ej üükétikoi 1902, 161—166 és 185—190. 1.) Ő gyűjtötte előszőr Magyarorszá- gon a felette ritka AXylotrechus pantherinus Sav.-nevű czinczérfajt (lásd: R. L. IX, 1902, 107. I.) és sok egyéb érdekes rovart, nö- vénytstb. Halász Árpád halálával a makói főgymnasium egyik jeles tanárát veszítette el. Ő azon kevés középiskolai tanárok egyike volt, ki úgy kiváló szaktudása, mint előadása révén tanítványaiban a természet iránt való érdeklődést fel tudta kelteni, a természet- rajzot velük megkedveltetni. Csiki Ernő. Magyarország bogárfaunájai. Legközelebb sajtó alá kerül Csiki Ernő ily czímű műve, mely a Magyarország, Horvát- és Szlavonországok, Dalmáczia, Bosznia és Herczegovina területén elő- forduló bogarakat fogja tárgyalni. Régi óhaja a magyar bogará- szoknak, hogy magyar könyv . álljon rendelkezésükre a bogarak meghatározásánál. ennek a kivánságnak akart a szerző eleget tenni, a mikor évekkel ezelőtt a munka megírására és kiadására hatá rozta el magát. A munka három kötetre fog terjedni és 5 íves füze- tekben fog megjelenni. Az első kötet a bevezető morphologiai ré- szen kívül a Caraboideákat és Staphylinoideákat, a meúsodik kötet a Diversicorniákat (Ganglbauer értelmében) és Heteromerákat és a harmadik . kötet a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. A bogarak dichotomikus kul- csokban tárigyaltatnak, melyekben a fajok rövid jellemzésén. kívül az elterjedésükre és előfordulásukra vonatkozó adatok is fel lesz- nek említve. A szerző egyáltalában feladatául tűzte ki, hogy. a fe- lesleges hosszú diagnozisok Helyett csak a nemek, fajok és változa- tok felismerésére egyedül fontos jellegeket vegye tekintetbe, csak ezáltal vált lehetségessé.a mű nagy terjedelmének mérsékelése. A mi a munka megjelenését és árát illeti, egy-egy 5 íves füzet elő- fizetési ára 2, bolti ára 3 korona lesz, évenként pedig 3—-4 füzet fog megjelenni, ezáltal lehetővé van téve, hogy e nélkülözhe- tetlen segédkönyvet nagyobb anyagi áldozat nélkül is minden Különfélék. 195 gyűjtő megszerezhesse. Előjegvzéseket már most is elfogad a szerző (Csiki Ernő, Bpest, VIII. M. Nemz. Muzeum), annál is inkább, hogy a. nyomandó példányok száma előre is pontosan megállapítható legyen. Ritka hangya építmény. Nagyenyed vidékén igen gyakoriak a fűzfákba épített hangyafészkek. A Camponotus lateralis OLliv. nevű hangyafaj építi őket; egy-egy kidőlt vén fa belsejéből halom számra dől ki a sok fa-törmelék amelyet ágasbogas járataikból ki- szórtak. Maguk e járatok milliméternyi s még vékonyabb falak közt haladnak, úgy hogy a fa-anyagnak csak kevés része az, a mi. ily választófalak alakjában megmarad, a többit az építők . eítá- volították. A fa pusztulásával rendesen e laza cső-rendszer. is. szét- omlik s ilyenkor már csak töredékeit találjuk meg. Nemrég Rein- bold Olivér pénzügyi tanácsos úrnak sikerült egy ép "példány meg- mentése, a melyet benedeki kertjében egy vén fűzfa kidöntésekór talált s a nagyenyedi Bethlen kollégium gyűjteményének ajándé- kozott. Mellékelt képünkön mutatjuk be; magassága 97 cm. . Dr. Szadlády. Zoltán. ; Tiszavirág Debreczenben. Somogyi Bé bányamérnök bará- om f. é. junius 23-án a tiszavirág egy fajának (Palingenia longi- 196 Irodalom. cauda OI.) nehány példányát küldte nekem Debreczenbő!. Ezek az állatok az nap este oly tömegesen röpködtek ott, hogy az Arany Bika szálloda udvarán bokáig jártak a lehullott példányok közt. A jó debreczeniekben pedig nagy rémületet keltett ez az előttük is- meretlen állat, mert valami sáskának gondolták. Óriási tömegekben száll e faj junius közepe táján hazánk nagyobb folyói s így a Tisza fölött is; de hogy ily tömegben a vizektől távol eső Debre- czenig is eljusson, az talán mégis feljegyzésre méltó eset. Dr. Szilády Zoltán. Madár. mint lepkevadász. Riga környékén lakó emtomologus kertjében virult junius második- felében a Caprifolium két nagy bokra, melyeket számos Spliny ligustri, [Hyloicus Pinastri és Chaerocampa. elpenor keresett fel; Az egész idő alatt alkonyattól 1/211 óráig a bokrok közelében tartózkodott egy pár tövisszúró gébics (Lanius : collurto) mely: ezeket -a nagy " szendereket rendkívüli ügyességgel elkapta. Három lépésnyire is meglehetett őket kőzeliteni, annelkül, hogy ez zavarta volna. Nappal sem jöt- tek a bokrok felé, se a virágzás ideje előtt vagy után; ahelyett a lepke-csalétek közelében jártak-keltek. s ariói este a lepkéket, nap- pal pedig a nagy legyeket szedegették, Ez a tény. igen figyelemre méltó, mert a Lanius különben nem szokctt éjjelezni s ilyenkor vadászni ; eszerint ez a sport ennek a madárpárnak véletlenül szer- zett tapasztalás útján vált szokásává. irodalom. Horváth, Dr. 6. Species palaearcticae generis Calis- celis Lap. (Ann. Mus. Nat. Hung. II. 1904, p. 378—385.) se zi Ve A kabóczafélék egyik nemének (Caliscelis) a palaearcticus regioban. előforduló fajoknak monographikus feldolgozása, melyben a hímek és nőstények meghatározására szolgáló kulcsokon kívül, a hét fajra vonatkozó elterjedési adatokat találunk. Háromi faj ezek közül új (Ce. maroccana Marókkóból, C. Bolivari Spanyolországból és OC. peculiaris). Hazánk területén a C. Wallengreni Stal, €C. affinis Fieb. és C. Bonellii Latr. fordul elő. Csiki Ernő. Korát NR. Eey új Dolhafaj Boszniából, — Une cide nouveau de Bosnie. (Annales Musei Nationalis Hungarici. II, 1904, p. 87— 89. egy ábrával.) Irodalom. 19T Egy új a boszniai földi kutyán (Spalax monticola Nhrg.) élő. bolhafajnak a fyupllopsylla monticolá-nak leírása. Az új bolha a T. typhlus Motsch.-hoz hasonló, de attól különösen a hím fogójá- nak szembetünően különböző csaptatójában tér el. — Csiki Ernő. éa Mayer János: Adatok Délmagyarország lepkefauná- jámoz Síiejerlak Macrolejpidojotorái (1emméó- szettudományi füzetek. Temesvár. XXVIII. évf. 54—62. lap.) Bevezetésül előadja a szerző, hogyan kezdte meg és űzte gyermekkorában a lepkészést, azután felsorolja gyűjtésének ered- ményét, hangsúlyozva, hogy positiv adatokkal kiván járulni szülő- földje faunájához. Ez a szándék bizonyára dicséretes, sajnos azon- ban, hogy enumeratiója annak egyáltalában nem felel meg. Az összesen felsorolt 75 faj közt ugyanis aránylag sok az olyan, mely nyilván hibás determinálás folytán került az amúgy is igen szegé- nyes enumeratióba, mely a hazai mintegy 1500 Macrolepidopte ra- fajnak csak huszadrészét öleli fel. Ily teljesen hibás adatok a kö- vetkezők : Anthocharis Tuagis, mely csak Spanyolország- és Port u gálban, és Anthocharis Eupheno, mely csak Észak-Afrikában for- dul elő; az előbbi kétségkívül az Anthocharis Cardamines nős- ténye, az utóbbi annak hímje akar lenni. Ép oly hibás adat az Aigynnis Aphirape, mely leginkább nyugati és éjszaki Europában honos. Ezeken kívül tartalmaz a jegyzék nehány oly fajt is, mely Stejerlakra nézve legalább is nagyon valószínűtlen, Ilyenek: 4An- hocharis Belia, mely hazánkból eddig csak Josipdolból ismeretes ; Colias Phicomone és Argynnis Amathusia, mely hazánkban csak a felvidéken fordul elő ; Erebia Stygne és Erebia Evias, mely eddig csak Máramarosból, illetőleg az erdélyi VIlegyászahegségből ismeretes. Kétes. a Vanesa Egea is, mcly előfordul ugyan Orsován, tehát nem lehe- tetlen, hogy Stejerlakban is található, de nagyon könnyen össze- téveszthető a Vanessi C. album világosabb példányaival, A Polyom- matus dispar alatt, mely csak Angolországból volt ismeretes, de- kihalt, annak fajváltozata var. rutilus, a délszaki Pararge Egeriat alatt pedig annak fajváltozata var. egerides értetendő. Az Eiucos- mia certata alatt alighanem a közönségesebb Tvriphosa dubitata lappang, szintúgy mint a nem létező Erebia Tithonus alatt az Epixephele Tithonnus és a Catlephia nupta alatt Calocala nupta A mennyire örömmel fogadunk minden újabb faunistikai adatot, annyira óhajtanunx, sét követelnünk kell, hogy az illető szerzök ne hozzanak forgalomba hibás adatokat. Ennek elejét vehetik az. 198 Iródalom. által, hogy közlés előtt gyüjtésük eredményét a Magyar Nemzeti Muzeumba küldik be, a hol szívesen vállalkoznak annak reviziojára. je A. Aigner Lajos. Bezzi, Dr. Maris. Empididae novae palaearcticae ex Museo Nationali Hungarico. (Annales Musei Natio- nalis Hungarici. II, 1904. p. 198—202.) Öt új középeurópai légyfaj leírása, ezek közül kettő faunate- rületünkből való: hamphomyia anfractuosa Gyónról (azonkívül Alsó-Ausztria: Mödling és Németország : Berlin) és Chmocera mic- rostigma Boszniából (Trnovo ; gyűjtötte Thalhammer). Csiki Ernő. 6 Mayr, Dr. Gustav, Hymenopterologische Miszellen. III. (Verh. zool.-bot. Ges. Wien. LIV, 1904, p. 559—598.) Szerző egyebek között magyarországi fajokkal is foglalkozik e dolgozatában és leírja az Ormyrus Wachntli új fajt Fiuméből és Dalmácziából (az Aulax Salviae Ger. gubacsából és a Salvia offici- nalis L. elváltozott terméséből) és az Hurytoma. infracta-t Fiume- ből (Salvia. officinalis L. terméséből). Mindkét új fajt Korlevich tanár, az elsőt azonkívül maga Mayr is gyűjtötte. Csiki Érnő. Baker, C. F., A Revision of American Siphonaptera, or Fleas, to- gether with a Complete List and Bibliography of the Group. (Proc. U. St. Nat. Mus. XXVII, 1904, p. 365—469. t. 10—26.) Szerző az amerikai bolhák monographikus feldolgozását nyujt- ja, melyben azonban tekintettel van az összes eddig leirt csalá- dokra és nemekre. Baker a bolhákat öt családra csztja: Sarcop- syllidae Taschbg., Hectopsyllidae (új), Vermipsyllidae Wagn., Megapsyilidae Bak, és Pulicidae Steph. A családokon belül meg- találjuk az összes nemek meghatározására szolgáló kulcsokat. A fajok leírása elég részletes, a szükséges részletrajzok pedig 16 táb- lát töltenek meg. A közlemény végén a földkerekségéről 1903 ja- nuár 1-éig leírt összes bolhafajok systematikus és gazdaállatok szerint való jegyzékét találjuk meg, azonkívül az összes irodalom felsorolását. Csiki Ernő. Bolgárország lepke-faunája Irta A. Aigner Lajos. Bolgárország és Kelet-Rumelia lepke-faunajáról igen figye. lemre méltó tanulmány jelent meg Dr. Rebel H.-tól,") tekintettel az összes eddig megjelent irodalmi adatokra, A Balkánfélsziget lepke-faunájának felkutatása körül tudvale- vőleg nagy érdemeket szerzett Frivaldszky Imre, a ki 18383-tól 1845-ig több ízben küldte oda gyűjtőit s ezek révén szolgáltatta az első adatokat a Balkánfélsziget faunája és flórájának ismereté- hez. Nem csekélyebb érdemei vannak e téren Haberhauer József hazánkfiának, a ki 1860-tól 1902 -ben bekövetkezett ha- jáláig csaknem szakadatlanul gyűjtött a Balkánban. Ez érdemeknek elismeréssel adózik szerző, ki két ízben (1896. és 1902.) maga is járt az említett területen. Nagy pzoksalomtól és szele sie emet tanuskodó ALL SlnE Bs 79212 és floristikai viszonyait. Majd áttér VVETONNA állatvilágának és különösen lepke-faunájának jellemzésére. Bolgárország " lepke- faunájának, mely edeigelé 1229 (r88 Macro- és Microlepidoptera) fajt ölel fel, fő alkatrészei: 516 keleti, 495 szibériai, 48 mediterrán 31 havasi, 15 európai endemikus, 8 déloroszországi és 8 balkán faj. Ezek közül a területre nézve jellemzők: 1. az endemikus fajok és alakok, melyek csak Bolgárországban találhatók ; ilyen van ti; 2 oly fajok, mely itt érik. el elterjedésük. egyik véghatárát; ilyen van 34 északnyugati, 27 keleti és északkeleti és 13 délkeleti - faj. Vizsgálódásai folyamán Szerző árra "a végeredményre jüt, hogy Bolgárországot oly lepke-fauna népesíti, melynek alkatrészei isen váltakozó eredetre mutatnak és melyek "igen különböző időben telepedtek meg a területen. Szerinte kétségkívül legrégibb, még jégkor előtti fauna elemnek tekintendő az a nehány "endemikus havasi alak, melyet eddig csak a Rilohegységben találtak, vagy a melyek előfordulása erősen megszakadt, vagyis a melyek kőzve- 1) Studie. über die BESZTAK der Balkanlánder. 1. Bulgarien und Ostrumelien : Annalen d. . Naturhist. Hofmuseums XVIII, 1903, p. 123-- 347. sRovartani Lapokce, 1904. denzember hó, 200 A. Aigner Lajos títő — termőhelyek nélkül előfordulnak nyugati Európában is. Ez utóbbi feltünő jelenség csupán a jégkor hatásakint magya- rázható. Minthogy kizárólag havasi alakokról van szó, a melyek a jégkorban Déli-Olaszországban és Észak-Afrikában egyáltalán meg nem találhatták volna létfeltételeiket, fel nem tételezhető, hogy ma- napság annyira megszakadt előfordulásuk az által lenne magyaráz- ható, hogy a Balkánfélsziget hajdanában Déli-Olaszországon, Tunison és Algiron át Spanyolországgal száraz földdel összefüggésben állt. Nem tekintve azt, hogy a nevezett országokban sehol sincs nyoma ama fajoknak, sokkal közelebb esik az a gondolat, hogy az összekötettést az Alpok lánczolata közvetítette, a mely a jég: kor: bekövetkezése előtt bizonyára nagyobb terjedelemben nyúj- tott a havasi fajoknak alkalmat a megélhetésre. A jégkor egyik hatása épen a régi lakóhelyek áttörése volt, úgy hogy a praeglacíialis fajok csak a legkeletibb és legnyugatibb ponton maradhattak fenn szűk területen. Midőn azután a jégkorszak letünte után ismét bené- pesíthetők voltak az Alpok, ama fajok visszavándorlásának aligha- nem gátat vetettek biologiailag erősebb alakok, melyek itt újonnan megtelepedtek. j A jégkor, illetve az interglacialis közökben vándoroltak azu- tán be az északi havasi fajok a Balkánfélszigetre. Ha már most megfontoljuk, hogy az oly kizárólag navasi fajok, mint Melitaea Cynthia, Erebia Lappona, Anarta rupestralis stb., melyek itt érik el elterjedésük keleti határát, minő éghajlati feltételek alatt te-. nyészhetnek csak, és mily lassú az ily fajok elterjedése: legcse- kélyebb kételyünk sem lehet arra nézve, hogy benezek a keleti- országokban a hosszú korokon át tetemesen alacsonyabb hőmérséklet uralkodott. Szerbiának sokkal alacsonyabb hegységei pl. még telje- sen megfelelő állomásokat képezhettek a délkeleteti irányban ter- jeszkedő fajok számára, ez pedig csak az átlagos hőmérséknek 5 .C"-al való alábbszállása mellett volt tehetséges. Ezzel együtt megvoltak a hőmérsékleti feltételek arra, hogy ezekben a délkeleti havasokban gle- cserek képződhettek, és hogy ha ilyenek egyáltalában nem vagy lega- lább nem kiterjett mérvben létesültek, annak oka a kontinentálís száraz klima és a hegységeknek kevésbbé alkalmas . formatiója. De már boilogiai tények után is biztosan következtethetünk arra, hogy a glecserképződés, legalább a Rilohegységben, csak igen részleges lehetett, mivel máskülönben nem lenne magyarázható az endemi- kus praeglaciális havasi alakok" fenmaradása, melyek legalább a havasaljakban szakadatlanul megtaláhatták létfeltételeiket. Az interglaciálís korokban alíghanem megkezdődőtt a szibériai Bolgarorszdg lepke-fauudja 201 faunaelemek bevándorlása is. Hogy azok közép Európából aránylag sokkal: később hatoltak délkelet felé, azt tanúsítja a faunaállomány- nak ez. irányban való tetemes csökkenése. A szibériai bevándorlók zöme Keletruméliát mindenesetre már megnépesítve találta keleti ala- kok által, mivel ott ennek a két faunaelemnek erős egymásra hatá- sa különben alig lenne érthető. A mi a síkságnak praegiaciális lakóit illeti, melyek minden való- színűség szerint túlnyomóan keleti formák voltak, azokról fel nem tételezhetjük azt a tartós éghajlati változások iránt ellentálló képességet, melyet a havasi lakók szükség esetén mélyebb fekvésű lakhelyek felkeresése által tanusítottak. A keleti alakok ezen vissza- vándorlása kétségkívül a Kis-Ázsia és Balkánfélsziget között fenn- állott szárazföldi összeköttetés megszakítása után történt, mert csak így válik érthetővé Görögország és Keletrumélia faunájának kizáró- lag keleti jelleme. A mediterrán faunaelemek valószínűleg legkésőbb nyomultak erre a területre, a mit a faunaállományban való csekély részük eléggé érthetővé tesz. A megtelepedés folyamatának nagy vonásokban való vázolása után hozzávetőleges képet alkothatunk magunknak e terület prae glaciális faunájának jelleméről. Igen valószínű, hogy mint már emílret tük, annak túlnyomóan keleti jellege volt s alig foglalt magában más fajokat, mint a melyek Kis-Ázsiában ma is találhatók. Csak a mediterrán faunaelem lehetett a meleg klimának megfelelőleg, erő- sebben képviselve, ha ugyan akkor esetleg még fennálló hegységek nem gátolták annak elterjedését. Az egész sík- s dombvidékre nézve kétségkívül oly fauna létezését tételezhetjük fel, a melyben a nap- pali lepkék közt a Thaís-genusnak jellemző szerep jutott, úgyszintén alíg hiányozhatott az akkori faunában a Saturnída Perisoma-nem, mely nyilván a harmadkor fauna jellemét viseli. A havasokat oly alakok lakták, melyek részben bizonyára szintén keleti eredetűek voltak, de utóbb endemikus fajokká differentiálódtak. Eme havas; alakok közt a Colias-, Erebia-, Anaitis- és Crambus-nem már kép- viselve volt. és Fenti fejtegetések, melyek csupán a fajok : elterjedésén s álta. lános életfeltételeik ismeretén alapulnak, szükségszerűen az éghajlat- ban és a terület körülhatárolásában oly változtatásokat tüntettek fel, a melyek más tudományágak eredményei által -teljes igazolást nyer- nek. A jégkor befolyása a fauna alakítására itt, Európa" délkeletén is, habár nem oly hatalmas, mint e földrész hégyes központi és északi részén, de mégís igen tetemes volt, minthogy itt egy azóta 902 A. Aigner Lajos letűnt délkeleti szárazföldi összeköttetés segítségére volt a síkság leszorított alakjainak, nekik oltalmat nyujtott és visszavándorlásukat lehetővé tette. A havasi alakok azonban legalább részben kibirhat- ták régi lakóhelyeiken a jégkor viszontagságait. Végül megjegyzi a szerző, hogy a Pontusnak, medenczéje déli felének leszakadása által történt kíbővülése a lepkéknek a pontusi országokban való elterjedésében látszólag nem hagyott hátra felismerhető nyomokat. De feltételezhető, hogy a Balkán fau- nája s a kaukázusi között közelebb rokonság fennállhatna s az említett körülmény által indokolását nyerhetné, a mit azonban csak továbbá beható kutatások deríthetnének fel. Ezen fejtegetések után áttér szerző tanulmányának második, specialis részére, az egyes fajok felsorolására. Messze vezetne, ha itt a bolgár és magyar fauna viszonyát vizsgálni akarnók, ennélfogva csupán ama fajok felsorolására szorítkozunk, a melyek a magyarországi és dalmát-boszniai faunában eddigelé ismeretlenek. Ezek a követ- kezők :Thais Cerisyi God., Pieris Krueperi. Stgr., " PR. "Ciloridíce Hb.. Leptidia Duponchelt Stgr., Erebia Epiphron Kn. var. orten- talis Elw., Er. Rhodopensis Nich., Coenonympba Tiphon Rott. var. Rhodopensis Elw., Chrysophannus Ottomanns Les., Ch. Alciphron Rott. var. Melibaeus Stgr., Lyeaena Argus L. (Aegon Schiff.) var bella H. 5., L. erotides Friv., L. " semtargus "Rott. "var: " Barmassta Stgr. és var. bellis Frr., Hesperia Cynarae Rbr. Thanaos Tages L ab. umicolor Frr. Malacosoma francontea Esp., Lemonia balca. nica HB. S., Simyra dentinosa Frr., Agrotis pumicea Hb., 4. jfla- vina H. S., Hadena leuconota H. S., Hydroecia moesiaca H. 8. Amphigyra ertiopoda H- S., Orrhodia torrida Ld., Cleophama opposita Ld. Cucullia santonici Hb., Anarta melanopa Thnb. var. ret- pestralis Hb., Janthinea Frivaldszkyi Dup., Chariclea Victorina Sod., Ch. Treitschkei Friv., Enterpia laudeti B, Aconta Uramita Friv., Haemerosia venalis Hb., Catocala: Iupina Ht., Hypena munitalis Mn., Acidalia interjectaria B , Ortholiiha vícinaria Dup., Anaitis fraudulentata H.S., Lobophora externata H-5., Laventia putridaria H3. var. bulgariata Mil., Tephroclystia silenicolata Mab., Eilicrinmia trinotata Metzn., /dybernia daclinans Stgr., Nichyodes Amwygdalaria HS., Fidonia limbaria W., Líthosia moro- sina H.S5., Zygaena sediF., Acanthopsyche atra E. (Opacella H S.) var. senex Stg., Amicta uvalensis Frr. var. "demessa Td:, SESÜL doleriformis H. S., S. lanipes Ld, S minianiformis Frr., Paran- tnrene myrmosaeformis H. S., Cossus balcanicus Ld. és számos Microlepidoptera. / Bol gárország lepke-faunája 2083 Azonkívül megemlíti szerző némely alakról, hogy az hazánkban is előfordul, miről eddig nem volt tudomásunk. Ilyenek : Coenonuympha Leander Esp. ab. obscura Rüal (Mehádia). Stenia stigmosalis. H. S. (Zágráb). Titanio Schraukiana Hochw. (Erdélyi havasok). - Pyrausta aerealis Hb. var. opacalis Hb. (Erdelyi havasok). Conchylis procerana Ld. Budapest, Anker 1865. a bécsi udv. muzeumban. . Pamene régiana Z. var. honorana H. S. (Magyarország). Végül van egy faj, melyet Fiuméban 1853-ban Mann és Budapesten 1865-ben Anker is fogott. Ez az új faj : Conchylis diacrisiana Rbl. (Tab. III. Fig. 13.) Ezt a fajt eddig a C. Smeathmamiana-val tévesztették össze, a melyhez tényleg igen közel áll, de felső szárnyának csúcsa ke- rekebb, szegélye behajiottabb, kevésbbé ferde lefutású. Felső szár- nyán gyérebb a fehérfényű pikkely, mely a tövén csaknem teljesen hiányzik. A rajzolat élénk rozsda színű, s a Smeathmanina-étól . főleg abban különbözik, hogy annak vállán hiányzik egy rozsda- színű rövid sáv (a ránczban), továbbá a második rozsdaszínű fél- sávból csak sötétbarna folt maradt fenn a belső szegélyen és kü- lonstolssasszármy "közepén, mely az új Jajnal teljesen; megvan ennél az elülső szegélyen az utóbbi félsáv mellett nagy rózsaszinű folt áll, mely a Smeaihmaniana-nál sokkal kisebb. Ennek fonákján a felső szárny csaknem rajztalan, holott az új fajnál az elülső szegély közepén vastag sárga kampó mutatkozik, az alsó szárny pedig nem szürke, mint a Smeathmanmiana-nál, hanem fehér, szür- kés, reczézett. Az új faj színben és nagyságban igen változó, nagy- sága 15—205 mm. közt ingadozik. Hasonlít a C. Kindermanniana Tr. és C.. moribundana Stgr.-hoz, mely: utóbbi sokkal kisebb. Hernyója alighanem Eryngiumon él. Az utóbb. említett fajokon kívül számosnál megjegyzi szerző, hogy Bosznia-Herczegovinában is előfordulnak, de ezek felsorolásába nem bocsátkozunk, mivel szerző azokat tanulmánya második részé- ben úgyis bővebben fogja tárgyalni, megjelölvén a közelebbi termő- helyeket is. j Megjegyzendő, hogy szerző a Lycaena eorides Friv.-t nem az Eros O. eltérésének, hanem külön önálló fajnak tekinti; továbbá hogy a Janthinea Frivaldszkyi Dup. tárgyalásánál Frivaldszky Imre egész mondatát magyarul idézi, úgy, hogy ahhoz fűzött fejtegeté sét csak az értheti meg, a ki magyarul tud, ez pedig nem. állhat 204. Lósy Józséf. érdekében a német olvasónak s előtte Frivaldszky tekintélyét sem emeli. Végül a legmelegebben ajánlhatjuk ezt a jeles és alapos tanulmányt mindazok figyelmébe, kik a hazai és ahhoz közel álló fauna eltérése iránt érdeklődnek. Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban. Irta Lósy 7ózsef. A földmivelésügyi m. kir. ministerium rendeletéből a m. kir. állami Rovartani Állomás tanulmány tárgyává tette a cserebogárnak hazánkban való előfordulását. A beérkezett jelentések, melyeket magányosok és hivatalos személyek küldtek be, sok adatot nyuj- tottak az erdei cserebogárnak, a Ilelolontha hippocastami Fbr. el- terjedésére nézve is, melyeket a tudomány szolgálatára e helyen foglalok össze. A tanulmányozás első évében, az 1399-ik évben, mely nálunk az általános nagy rajzásnak éve volt, a következő helyekről küldték az állomásra ezt az erdei cserebogarat. Liptó megye keleti részéből, a hol a közönségessel május 10 — junius 16. között rajzott. Liptóújvárról 11 piros és 11 fekete nyakú bogarat küldtek. E megyében a fekete nyakú és lábú változat (Mel. h. v. nigripes) jobban van elterjedve, mint máshol az országban. Szvarinból az erdőgondnokság 2 piros nyakút és 4 fekete nyakút küldött. Vichodnáról a közönséges mellett egy nagy termetű fekete nyakút, mely a két faj korcsa lehet. Borsod megyéből Mocsolyás- ról és Cserépfaluról (11 drb. kopaszodó apró termetűt jun. 8-án a közönségessel, közöttük csak egy fekete nyakú akadt). Zemplénből Nagy-Mihályról (ápr. 27—jun 10-ig rajzott) küldték be e bogarat. Mocsolyáson az erdőszélről levágott 5 fa közül, az egyik kocsá- nyos tölgy kitünő nyomát viselte a: 1899-es időszaknak, három év alatt fejlődő cserebogár rágásának periodikus favesztességében; 5 fa zavart képet mutatott. Határozatlanul annak jele látszott rajta, hogy tavaszszal nagyobb lombvesztesége, illetőleg emiatt való hiá- nyos faképzése volt az 1890 és 1887 években. Ugyanezen helyeken a közönséges cserebogár is előfordul. A melanismusnak egy pél- dányát Liptóújvárról küldték be. A beküldött példányok között fe- kete nyakú, piros lábú erdei cserebogár, mely Mulsant migricollis varietásának megfelelt volna, egy sem akadt. Túl a Dunáról ebben Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban. " : 205 az évben Komárom megyéből, a tatai járásban levő P. Gyarmatról küldték a közönségessel. (jun. 16). Tolnában a simontornyai járás- ban ápr. 22-től rajzott a másikkal egyetemben. Május 25-én még javában zúgtak. Erdélyből csak Algyógyról küldték be a közönsé- gessel együtt. A rákövetkező 1900 évben Liptó megye keleti ré- szeiben az előző évivel megegyező aránvban rajozhatott. (máj 10 — jun 15). Likaváról egy vörösfenyő korongját küldtek, melyen a négy évvel fejlődött, 1399-ben rajzott közönséges cserebogárnak és az 1900-ban ugyanannyi ideig fejlödőtt erdeinek a rágása nyoma van megörökítve. Liptóújvárról hasonlóképen beküldtek egy vörös- fenyő korongot, mely feltünő világos jelét tartja fenn az 1900 éves, négy esztendőnként megjelenő rajzásnak. Ezek a cserebogarak a vörösfenyőn kívül, a tölgyön, nyíren, juharon, a vadgesztenyén, a vörös berkenyén, az égeren, a mogyorón és a gyümölcsfákon fogyasztják a lombot. Más helyről az országban csak Erdélyből Algyógyról küldték a közönségessel a bogarat. Tömegesebb volt a megjelenése ismét Liptó megyében 1901. évben. Nagyobb számá- nak megfelelően korábban kezdte a rajzását. Liptóújváron ápril 24- én, Maluzsinán május 1én, egyéb helyen 10-ikén javában röpült a közönségessel együtt. Említett két helyünkön kívül Szvarinról, Feketevágról, Liptószentmiklósról és Liptószentivánról küldték be sok közönségessel egyetemben. Változó termetűek voltak, s na- gyobb számuk fekete nyakú és labú volt. A hegykatlanokban, a fenyvesek közt, szűkebb szülőföldükre szorítva, a közönséges cse- rebogár az erdei fajjal e helyeken összepárosodik és korcsutódokat hoz létre. Ebben az évben más helyről és pedig a síkról Pest me- gyéből Őrszentmiklósról (9 dbr. Rajzása ápril.283—máj. 10-ig tartott) és Hajdúböszörményből (május 5—20) küldték ezt a cserebogarat. Az 1902. év adatai arra engednek következtetni, hogy az 1899 év- ből — elegendő anyag hiányában — nagyon hézagos képet alkot- hatunk, Mert a síkon és mérsékelten dombos vidékeken ez a bogár is három év alatt fejlődik ki, e helyeken az 1902. év adatai vissza- haiak a három év előttiekre, azokat megerősítik és kiegészítik. Ebben az évben Liptó megyében úgy látszik kevesebb erdei cserebogár rajzott, de Liptóújvár környékén még mindig bőven akadt (ápr. 13—jun 12). Nagyobb a jelentősége a Kis Tátra alatt. Breznóbányáról, a hol az országszerte uralkodó hideg és esős idő- járás miatt május 20-tól csak június 15-ig röpült a közönségessel és különösen az égerfát is fölkereste, nagy, sötétbarna, túlvörös, fekete nyakú, erdei cserebogarat küldött be a Földmíves iskola, az erdőgondnokság és a gazdasági tudósító. Termetük nagyságában a 206 Lósy József közönségeséhez alkalmazkodott. A közönségessel kopulában is beküldötték Korcsaikon rendesen sötétebb szín tünik fel. A . két cserebogárfaj párosodásából előállott változatok, a korcsosodás természetének és az elfajzás fokozatának megfelelően különbözők. Egyik korcson a közönséges, másikon az eredeti faj vonásai szembeötlőbbek. Általában, a hol a két faj gyakrabban párosodik, mint e helyen és Liptóújvár környékén, ott a typus, már a termet nagyságának ingadozása miatt is, határozatlanná válik. A M. hippocastani bélyegeit magán viselő egyének gyakran sötétebb színű szárnyfedővel bírnak és" nagyobbak (Breznóbánya), míg a közönségeshez visszaütőknél csak a tor piros színéből és a különben constans farnyél (pygidium) egyenetlen kialakulásából lehet néha — íÍutó megtekintéssel — a vérkeveredésre következ- tetni. A korcsosodással velejáró azon jelenség, hogy az erősebb faj bélyegei hamar elnyomják és állandósulni nem engedik a vál- tozat bélyegeit, a cserebogaraknál igazolható. Mindenesetre" e helyeken az elfajzás kérdéseinek búvárlatára bőven van mód. 1899- ben, úgy látszik, nem jelent meg. Legalább jelentés . róla nem érkezett. E szerint úgy, mint Liptó megyében, a mint azt a fa- korongok évgyűrűinek a képe is igazolja, itt is négy esztendőig fejlődik. j Zólyom megyéből még Dobróczról és Fekete Balogról küld- ték az erdei cserebogarat júniusban. Borsod megyében Cserépfalun ismét megjelent május első tizedében. Ezzel elárulta, hogy e helyen fejlődéséhez már csak három évre van szüksége. Míg a Fekete- Balogról származott példányok nagyok és túlszőrösek voltak, ezek világosabb színűek, kopaszodók és aprók, — Zemplén megyéből Varannóról csak egy ilyen bogár került kezembe. Jászberényben typusnak vehető, középtermetű, piros nyakú, fekete vállú, szőrö- södő hipgpocastlani-t küldtek, mely a Pest megyei Alberti-Írsáról küldötthöz hasonlít. Pest megyében ebben az évben jelentkeztek nagyobb számban és pedig Vácz vidékén, Zsidón, Váczkisfalun, Püspök-Szilágyon, Gödöllőn, Turán, Albertipilispándon és sok más helyen. Mocsáry Sándor 1384-ben Gödöllőről, a Rákosról, Eszék- ről és Kecskemétről jegyezte fel e bogár rajzását, a mi szintén három éves fejlődését és az általános nagy cserebogárrajzás - idejébe eső (1902) periodikus megjelenését bizonyítja. Alberti- pilispándon április 14-től június 10ig volt látható. Gyömrőn vál- tozó termettel, eltérő külsővel, sok csenevész alakkal jelent meg. Közöttük fekete nyakú, piros lábú változatot (M. h. var. nigricoltis Muls.) is találtam, Kalorsán a mocsaras vidék fűzein legelészett a Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban. 207 bogár. Közöttük több szabálytalan foltokkal tarkázott akadt, a melyekben ismét távolabb a multba eső vérkeveredés korcsait keresem. A Dunántúlról Komárom megyéből Kis-Bérről küldtek egy példányt, Tolnából Csibrákról. hatot (ápr. 28.), Somogyból Kadar- kútról négyet és Csáktornyáról egyet véletlenül a közönségesek tömegében. A csibrákiak aprók voltak s közöttük három volt fekete nyakú és lábú változat, A közönséges cserebogarak között (M. vulgaris Ftr.) három teljesen fekete színű is akadt, mely bevál- hatott volna M. nigra és Mulsant M. lugubris varietásának.,/ A Tiszántúlról csak Nagy-Lakról Csanád megyéből küldték feltünő apró, csenevész, piros nyakú, sötét és kopasz alakjait Ezek abból a tekintetből is megérdemlik a figyelmet, mert mel- lettük él a közönségesnek túlszőrös nagy, világos sárga és kopasz, sutafarú, sötét pejszínű, fekete nyakú, termetre az erdeivel meg- egyező, valószínűleg korcs vázlata. Ezen a ponton a Magyaror- szágonélő három cserebogárfaj (M. vulgaris, M. hippocastani és M. pectoralis Germ ) találkozik. A közönségesnek második változatát Laurovics János dr. küldte a hozzá hasonló khipgpocastaní-val együtt a szőllőkből. kendkívül nagy tümegben lépett föl. A közönséges- nek első változatát [Lugozsán János volt szives a tanyákról beküldeni. Az egymás közelében fejlődő cserebogarak között oly szembeszökően nagyfokú eltéréseket tapasztaltam, hogy el nem mulaszthatom, hogy a kérdés megvilágítására ne tereljem a szak- értők figyelmét. Eddig kellően meg nem bírált nézetem az, hogy helyesen a Melotontha hippocastaninak a M. pectoralissal nemzett korcs ivadéka is szerepel. Ebben az 1902-ik esztendőben Erdélyből Brassó-Földvárról került a kezembe a közönséges cserebogarak között egy példány, mely ennek az erdeivel nemzett korcsának látszott. Feltünő : volt az a kevés adat, mely Erdélyre vonatkozik. IMMocsáry Sándor Szilágymegyéből Vármezőről jegyezte fel előfordulását 1884-ben. Két adatot gyűjtöttem volt, mikor 1903-ban Csik-Szeredáról a közön- séges mellett nagy termetű, síma nyakú erdei cserebogarat kül- döttek, piros nyakút annyit mint fe-etét. A liptói és a csiki csere- bogár között a termet nagysága és a sok fekete nyakú és lábú változat tekintetében van hasonlóság. A hegyes vidékeken, nagyobb az erdei cserebogár és több a fekete nyakú és lábú változata. Úgy látszik, ez a változat mégis a táplálékától függ. A hegyekben a vörösfenyőn, égeren, mogyorón él, míg a síkon más növenyek között a szőlőre alkalmazkodik. Kalocsáról és Borossebesről a 208 3 Csiki Ernő fűzről küldött keskeny termetű porospikkelyes cserebogarak szintén változatok. A tápláló növénynek az állatra való ez a hatása egyike a legérdekesebb kérdéseknek. Mindezen adatokból most az erdei cserebogárnak az elterje- dése azt mutatja, h gy legnagyobb arányban összefüggő területen . Liptó, Zólyom, Borsod és Pest megyében található. Szórványos azonban az előfordulása túl a Dunán, Tiszántúl és Erdélyben. — Liptóban négy éves fejlődés utan minden évben megjelenik ; nagyobb tömegben azonban az 1901. évnek megfelelő időszakok- ban. (1905.) E helyen való tanulmányozására a jövő év meghozza. a legjobb alkalmat. Zólyomban — úgy látszik — az egész megyé- ben szintén négy év alatt fejlődik az 1902. éves rajzás időszaká- nak megfelelően. Pest megyében és az ország nagyobb területén, a hol szerteszórtan él, megjelenése, három éves fejlődést árul el és a közönséges cserebogárnak legnagyobb, az 1902. éves időszak- nak megfelelő általános rajzásával esik össze. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XVI, 61. nem: Meodorcadium €CGranegilb. (Neodorcadion ol.) Fekete, barna molyhos szőrőzettel sűrün fedett, a csápok és a lábak világosabb vagy sötétebb vörös-barnák. A fej és az előtor középső sávja többnyire nem teljes. A szárny- fedők vállszöglete szögletesen kiálló, az oldalszegély szür- kés-fehér, a szárnyfedők közepén egy élesen határolt kes- keny fehér sáv van, mely az előtor hátsó szögleteinél kez- dődik és hátrafelé a varrathoz közeledő. Hossza 12—14 mm. — Előfordul Magyarországon kivül a Balkán-félszi- geten, nálunk helyenként nem ritka. 1. bilineatum Germ. Változata: Ritkán az állat egyszinü sötét-barna, a fej és az előtor középső sávja és a szárnyfedők sávjaihiányzanak. — Elő- fordul Nagyszeben-nél, a hol boldogult Fuss Károly gyűj- tötte. 5 ab. unicolor Csiki"); 1, Neodorcadium bilineaium Germ. ab. nov. wnicolor. — A typo differt: colore brunneo uniformi, vittis: capitis pronotigue mediana elytrorumgue obliguis albidis: deficientibus.. — Hungaria orient.: Nagyszeken (ex coll. C. Fuss). Magyarország Cerambycidát. 62. nem: Dorcatypus EThoms. (Herophila Muls.) Barna molyhos szőrözettel sürűn fedett, mindegyik szárny- fedőn két bársonyszerű fekere folttal, az elülső kisebb folt az első harmadban, a nagyobbik hátsó harántos folt a második harmadban van; ezeken kivül sokszor több ilyen kisebb folt lép fel szétszórtan a szárnyfedők valame- lyik táján. Hossza 12—26 mm. — — Előfordul Közép- Európa déli részében; nálunk előfordul a következő helyeken : II. Kőszeg, Pécs; VI. Herkulesfürdő; VII. Bu- kova-Kusa, Fuzine; a magyar tengerparton és Dalmá- cziában közönséges. (fumestus F., pulverulentus Scop., 209 confirmatus Chevrl., Gennadii Buguet). L. tristis Fabr. 63. nem: Morimus serv. A szárnyiíedők fekete bársonyfoltja sima, nem szemecs- kézett. A hímek csápja legfeljebb másfélszer, a nőstényeké körülbelül olyan hosszú mint a test. A test felül fehéres szókoklteltitedetsamsszemektenéteneszegélyezetkekétktN szárnyfedőkön négy bársonyszerű fekete folttal, ezek közül az elülső az első harmadban, a hátsó a középen túl van elhelyezve. Hossza 16—36 mm. — Előfordul Európa déli felében és Kis-Ázsiában; nálunk közönséges. (tristis F.) 1. funereus Muls. A szárnyfedők fekete vagy barnásfekete bársonyfoltjai nem simák, úgy mint az egész szárnyfedők szemecské- zettek. A hímek csápja kétszer olyan hosszú mint a test, a nősténveké a testnél egy harmaddal hosszabbak. A szárnyfedők foltjai közül a hátsók a. második harmadban elhelyezettek és oldalt elérik a szegélyt. Hossza 25—35 mm. — Előfordul Boszniában, Herczegovinában (Rujste, Nevesinje) és Montenegróban. .. ... 2. Ganglbaueri Reitt. 64. nem: Lamia Habr. Fekete, barna molyhos szőrözettel fedett, a szárnyfedők szemecskézettek, hátul ránczoltak, felületükön nehány sű- rűbben molyhos szürkéssárga folttal. Hossza 14— 32 mm. — Előfordul Európában és Szibériában; nálunk közön- séges. (cephalotes Voet, nigrorugosz De Geer) 1. textor Linn. 210 Csiki Ernő 65. nem: Monohammus sserv. (Monochamus, Monochammus ol.) 1. A paizsocska sárga szőrökkel fedett. ekete, zöldes vagy fémfényű, sárgásbarna szőrökkel szétszórtan fedett, a nőstény testén, különösen pedig a szárnyfedőin sárgás foltok . vannak, melyek sürű molyhos szőrökből állanak. A csáp: ízek töve szürkés-sárga szőrös. A szárnyfedők első har- madában a varrat mellett erőteljes harántredő van. Hossza 15—32 mm. — Előfordul Közép-Európában, nálunk a Kárpátok egész területén található. (sartor MulSs.) 1. Mulsanti Seidi. — A paizsocska sárga szőrös, közepén hosszábán azonban csupasz. Fekete, érezfényű, a sárga Szórókön kivülia szárnyfedőkőn kisebb-nagyobb sárgás-fehér vagy szürkés- fehér molyhos szőrökből álló foltokkal. Hossza 18— 30 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk a Kárpátok " területén nem ritka. (pellio Germ., anglicus Voet, atoma- vrius "De. Geer, Heinrotkhi Cederhj. ) 2 . .. 2 sutor Linn.) 66. nem: Acanthoderes Serv. (Psapharochrus Thoms.) Fekete, a harmadiktól kezdve a csápízek töve fehér, az első csápíz vége és egy karika a közepén fehér. A test fe- lülete tarka, szürkés-fehér vagy fehér és barnás molyh s szőrözettel fedett. A szárnyfédők három többé-kevésbbé erősen zegzugos haránt csíkkal díszítettek. Alul szürke szőrös. Hossza 14—16 mm. — Előfordul Európában, nálunk a hegyvidékeken nem ritka. (mebulosus De Geer, BÁTUES VTED) VIE AM Ed ee LA OTÁNVTASEKEEKÉTKEKÉA Különfélék, A Torchosa singoriensis-ról tartott Csiki Ernő előadást a Kir. M. Természettudományi . Társulat állattani szakosztály 1904. nov, 11-iki ülésén, felemlítvén, hogy ezt a keleti pókfajt ha- zánkban legelőszőr 1888-ban találták a Kazánszorosban, azóta fel- 1) Hazánk faunájából kimutatott sartor F. és saltuarius Gebl. fajok törlendők. A M. sartor F északi faj, a saltuarius Gebl.. előfordulhat nálunk, mindeddig azonban hiteles hazai példányt nem láttam, azok a példányok pedig melyeket e név alatt kaptam) mind a Mulsanti és sulor nöstényeinek bizonyultak. Különfélék. 91 hatolt Báziásig, innen észak felé vette útját a Tisza mentén és már eljutott Sajó-Kaázig, keletre pedig a Maros mentén előrehaladt Dé- váig. Az előadáshoz megjegyezte Dr. Entz Géza, hogy nézete szerint ez a pók nem most vándorolt be, hanem már régen itt ta- nyázik, de rejtett életmódja következtében hosszú ideig elvonta magát a búvárok figyelme elől; míg Méhely Lajos szerint az állatok elterjedése az éghajlattól, de még inkább az időjárástól függ s ennélfogva nem tartja kizártnak azt, hogy forró nyarak után a pók észak. felé húzódik. — Ezután bemutatta Dr Horváth Géza a Cerva Frigyes által készített hernyó-praeparátumokat, melyek: a legkiválóbbak ebben a nemben s a praeparaló művészet legmagasabb fokán állanak. — Végül Lósy József ismertette a cserebogár hazai elterjedését ; ennek bő kivonatát közli jelen számunk. A bihari barlangok faunájáról tartott Biró Lajos előadást a k. m. Természettudományi Társulat állattani szakosztályának 1904- deczember 2-iki ülésén. A barlangok egyaránt - érdekes problemák megfeltésére adnak alkalmat a geologusnak, hogy miként állottak azok elő? a palaeontologusnak, hogyan . kerültek azokba a kihalt nagy vadállatoknak a csontjai, néhol, mint pl. a oncsászai barlang- ban az óriás medve koponyái és csontjai olyan. tömegben, hogy ezerszámra lehetne onnan hordani? meg az állatbúvárnak, hogy miféle állatok élnek jelenleg is azokban. olyanok, a miknek szemük teljesen hiányzik s földalatti életre vannak kárhoztatva ? Ilyenekben különösen gazdagok a bihari barlangok; majd minden nagyobb barlangban találni olyan vakbogarat, mik sehol másutt a világon nem élnek, épen csak abban az egyben. Előadó foglalkozik azokkal az okokkal, melyek ezt előidézik. Egyuttal bemutat nehány sikerült fényképet ezekről a barlangokról. különösen az újonnan felfedezett csodaszép révi két barlangbcli, melyek mindegyikében talalt eddig nem ismert fajokat. Ezek egyikét Mocsáry Sándor muzeumi igazgató-őr nevéről Pholeuon Mocsáryi-nak nevezte el, a másikat pedig a bíhari hegyek fáradhatatlan kutatójának Czárán Gyula aradmegyei földbirtokosnak tiszteletére Pholeuon Czáráni- nak. — Biró Lajos előadása kapcsán Csíki Ernő szól a barlangokban lakó vak bogarakról és bemutat négy újabban felfede- zett magyarországi új fajt, ezek közül az egyiket, melyet Bíró Lajos fedezett fel a révi Batrina-barlangban, az ő tiszteletére Anophthalmus Birói-nak nevezett el. 212 Irodalom. Annales historico-naturales Musei .natio- nalis Hungaricic, a M. Nemzeti Muzeumnak kiváló gonddal szerkesztett folyóirátának II. kötete (595 lap és 15 tábla) meg- jelent gazdag tartalommal. Az entomologiai közlemények a követ- kezők: Bezzi M. 1. Empididae novae palaearcticae, (lásd. Rov. Lap. XI. 196. lap.) 2. Empididi indo-australiani, Biró iLajos gyűjtéséből, 36. új fajjal és egy! új " nemmelzisekizos phyllodromia Birói. — Csiki Ernő 1. leírja a " Golia- thus giganteus új fajváltozatát; 2. barlanglakó, új vak bogarat ( Pholeuon hungaricum) Magyarországból; 83. leír Szerbiából 3 új bogarat, — Friese H. ismertet amerikai Centris-fajokat. — A szer- .kesztő, Dr. Horváth Géza 5 czikket nyújt: Monographia Colo- bathristinarum, 9 új nemmel, 2 új alnemmel és számos új fajjal ; 2 Pentatomidae novae africanae, 4 új nemmel és 23 új fajjal ; 3. leírja a Caliscelis-nem palaearctikus fajait (I. R. L. XI. 196. I.) ; 4. enumerálja az Almásy-Stummer-féle ázsiai expeditio által gyűjtött Hemipterákat és leír számos új fajt is; 5. leír három új Hydrocorisa- fajts — . Dr. Kertész Kálmán felállít egy újosapsonytdas genust egy új faj alapján, melyet Biró Lajos Kelet-Indiában gyűj- tött. — Kohaut Rezső leír egy új bolha-fait Boszniából (Il. R. L. XI. 196.1) —Kulczynski V. közöl észrevételeket az Opilio- félékről. — Mocsáry Sándor leír: 1. délafrikai Chrysidákat ; 2 új Siricidákat. — Dr. Petri Károly új Lixus-fajok leírását . nyújt- ja. — Dr. Speiser P. nehány új Diptera-fajt ír le, közöttük az Orníthaza odontoscelist is, melyet Noviban gyűjtöttek. — Stein P. amerikai Anthomyidákról ír. — Szépligeti Viktor pedig délamerikai Braconidákat ír le. EROVARTANI LAPOK" XI. Band. 1. Heft. Januar 1904. S. 1. L. v. Aigner-Abafi: Die Meianargien Ungarns. Verfasser behandelt die in Ungarn vorkommenden drei Arten : (Galatea, La- rissa und Japygia (var.). Von Galatea L. werden erwahnt: ab. Galene O., ab. leucomelas Esp., ab. turcica O., var. $grocida und eine der ab. leucomelas ahnliche Form der letztern mit unten zeicbnungslosem Hinterflügel, aus Fiume, wo sie zuerst E d. U I- bric h gesammelt hat, die zur Unterscheidung ab. Ulbrichi benannt wird. Ausserdem fand derselbe Sammler im Komitate Vas eine procida-Form, die ejnen vollstandigen Gegensatz zur ab. amargimmaia Metz. bildet, d. i. bei "welcher die Randmonde am Hinterflügel ganzlich fehlen, so dass die schwarze Farbung von der schmalen Mittelbinde ununterbrochen bis zum weissen Saume reicht, auch sonst herrsceht Schwarz vor, namentlich sind die weissen Flecken des Oberflügels russig bestreut. Auch auf der Unterseite ist das Exemplar dunkel, ungefáhr wie das bei O be r- thür (Etudes XX. pl.2. fig. 17) abgebildete, welcher dieselbe als ab. melania bezeichnet, welcher Name auch diesem Stück zukomimt. Taávissa H. G. und var. Herta H. G. fliegen nur im Lítoralé ; vón fapygia Cyr. die var. Suwarovius Hbst. nur in den Sandgegen- den südlich von Budapest. Diese Form ist von dem weit dunklern und auch etwas kleinern russischen und sibirischen Suwdárovius so wesentiich und constant. vérschieden, ihre Zeichnung weit mehr linienförmig, die Randmonde stets ganz weiss, mit einer einfachen Linie begrenzt, bilden einen hohen Bogen, auf dem Hinterílügel zugespitzt. Demzufolge wird vorgeschlagen, diese ungarische Form unter dem früher gekannten Namen Clotho Hb. als selbstándige Varietát zu betrachten. Á S. 4. E Csiki: Neuesre Daten zur Köáferfauna Ungárns. Ver- fasser stellt als fünften Nachtrag zu dem Katalog der Kafer Un- garns die in den letzien zwei Jahren für die Fauna von Ungarn neu nachgewiesenén. Coleopteren mit Angabe der Fundorte zusam- men. Im Ganzen werden 128 Arten und Varietáten aufgezahlit, so dass die Gesammtzahl der aus Ungarn bekannten Kafer nunmehr T3TT betragt. S. 8. E. Ulbrich : Beitrag zur Lepidopteren-Fauna des Kemi- tatés Vas. Verzeichniss der im Juli 1901 und 1902 gesammelten Lepidopteren, darunter auch eine für Ungarn neue Form. Aplasta ónonaria v. fáecataria Hb. S. 11. J. Hajóss : Zweikampf von Lethrus cephalotes. Der Kampf dieses Kaáfers um den Besitz dés Weibchens wird geschil- dert und mit Abbildung iliustrirt. 5. 12. E. Csiki: Die Monographie der Hyperini. Besprechung des Werkes von Dr. Karl Petri. Es wird kurz die Eintheilung des Werkes, die Principien, nach welchen Petri die Hyperini bearbei- 24 tet, besprochen. Nach Aufzáhlung der neu beschriebenen Arten " wird auf einige Ungenauigkeiten und Fehler aufmerksam gemacht. S. 15. Wanderungen des Distelfalters III. Neuere Berichte über das mehr oder weniger háufige Vorkommen oder Wandern des Falters von G. Albertini aus Bükszád und Tasnád (Kom. Csik und Háromszék), von Dr. H. Fischer und S. Bezsitla aus Kassa, von J. Szomor aus kún-Félegyháza (Kom. Pest), von J. Dahlström aus Eperjes, von Ed. Merkl aus N.-Bog- sán (Kom. Krassó Szörény), von G. K. Budaker aus Felső- Lövő (Kom. Vas), sowie aus P.-Szt.-Lörincz und Ujszász (Kom. Pest), Nagyhát (Kom. Hajdu), Rosztokabánya (Kom. Szepes), Gödemesterháza (Kom. Maros-Torda) und Dobreste /Kom. Bihar). In den meisten Fallen wird ein Massenflug constatirt. Kleinere Mittheilungen. S. 18. L. v. Aigner-Abafi : Saturnia hybrida major O. A. Suchetet, der im II. Bande seines Werkes über Hybriden die- jenigen der Insecten behandeln wird, frug beim Verfasser an, weshalb er Ochsenheimer als Autor von Sat. hybr. major nenne ? Verfasser schug Ochsenheimers Wetrk auf (III. 9. 10. IV. 191—1983) und fand, dass seine Beschreibung .von Hybr. major und minor auf den Bastard von spini und carpini passt und Ochsenheimer durchaus keine Kenntniss davon hatte, dass auch pyri mit jenen zwei Arten Bastarde erzeuge. Die Be- zeichnung Hybr. major Ochsenh. beruht also rein auf Stau- dingers Autoritát, der diese Bezeichnung schon 1861 annahm und seitdem wurde sie von inm und Anderen beibehalten. : S. 18. Entomologische Vortráge in der zoologíschen Section der ungar. Naturwiss. Gesellschaft. Am 11. Dec. 1903. las Dr. G. Entz über Farbung der Thiere und Mimicry. Eine zweite Vor- lesung folgt, worauf ausfühilicher Auszug gebracht wird. Am 9. Januar trug Dr. K. Kertész Theile seiner Arbeit über die Gelsen Ungarns vor; ein Bruchstück wird auch in , Rovartani Lapok" erscheinen. Hierauf hicrauf hielt E. C siki einen Vortrag über Myrmecophila acervorum und legt auch das jüngst aufgefun- dene Mannchen vor, welches in der neuern Literatur als unbekannt gilt, obzwar altere Autoren dasselbe erwahnen. S 20. Die Schmetterlinge Ungarns mit Berücksichtigung der Fauna der Nachbarlánder. Dies wird der Titel eines Werkes in unga- rischer Sprache sein, welches L. v. Aigner-Abafi im Auftrage der Ung. Naturwiss. Gesellschaft verfasst. Das Werk wird, mit den Bergesschen Tafeln versehen, voraussichtlich Ende dieses Jahres erscheinen. Dagegen unterbleibt vorláufig das Erscheinen der Preis- schrift desselben Autors über die Tagfalter Ungarns. RG EJTENI TEÉTETŐJKE XI. Band. 2. Heft. Februar 1904. S. 23. L. v. Aigner-Abafi : Die Ernáhrung der Raupen. I. Ver- fasser bespricht zunachst die Art und Weise der Ernáhrung bei den Kaupen üderhaust, übergeht dann zu den polyphagen und monophagen Raupen, berührt den Nahrungswechsel, sowie Ursache und Wirkung desselben, den Nahrungsmangel und die Folge davon etc. S. 29. Dr. Z. Szilády: Volksversammlung im Reiche der Insec- ten. Verfasser erwahnt zunáchst einer Massenansammlung von Insecten, die er gelegentlich einer Überschwemmung bei Budapest beobachtete und die Anwesenheit von 40—50 Insectenarten, meist Coleopteren constatirte; sodann einen Massenanflug ans elektrische Licht in einem kleinen Badeorte bei Miskolcz, wobei er an einem Abend 80 Insectenarten erbeutete, manche Káfer in sehr grosser Anzahl ; schliesslicnh beschreibt er eine solche Ansammlung, veran- lasst durch Blattlause, die einen siechen Mandelbaum massenhaft befallen und alle Blatter mit ihrer süssen Ausscheidung völlig übersat hatten. Hier nun fand sich -eine Unzahl von Insecten ein, die den als rechtliche Besiítzer sich fühlenden Ameisen die Nutzniessung dieser ihrer Milchwirthschaft streitig machten. Nach dreitatiger Absammlung zeigte es sich, dass 70 Arten, darunter 36 Hymenoptera-, 30 Diptera-, sowie einige Coleoptera- und Hemip- tera-Arten sich an der Versammlung betheiligt hatten. 5. 32. Wanderungen des Distelfalters IV. Fernere Mittheilungen über das Auftreten und Wandern des Falters von E. D., Á Herbst, Si. B5OPélam d Weomér und De IL. Erőss Im alem Palan wird das zahlreiche Auftreten von Pyrameis cardui betont, eine eigentliche Massen-Wanderung aber nur bei Fülek (Komitat Nóg- rád) constatirt. Hier beobachtete Á. Herbst, dass die Falter am 12. Juli bei grosser Hitze in der Richtung von Nord nach Süd wanderten u. z. mit einer Schnelligkeit von 5 M. in der Secunde. Auf einer Strecke von ÍZ M. Lánge záhite der Beobachter 120 Falter in der Minute. Die Flugrichtuag durchschnitt die Richtung des Westwindes fast im rechten Winkel, so dass die Falter eigentlich immer seilich fliegen mussten. S. 50. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. VIII. Die achte . Fortsetzung der Bestimmungstabelle der Cerambyciden Ungarns enthalt den Schlüssel zur Bestimmung der Gattungen des Tribus Cerambycini, ausserdem wird die Gattung Sfenopteris behan- delt, die im Faunengebiet durch drei Arten vertreten ist. Kleinere Mittheilungen. S. 39. J. Dahlström constatirt, dass zufolge der ungünstigen Witterung im Sommer 1903. auch in Eperjes sehr viele Schmet- terlingsarten nahezu gánzlich fehlten und sogar die haufigsten Arten nur in wenigen Exemplaren zu erlangen waren. So fand er blos einige Raupen von Vanessa Antiopa, die sorst ín solcher Menge zu finden waren, wie dies Jahr die von V. folychloros, die aber, imsofern noch nicht entwickelt, zufolge eines Dauerregens zu Grunde gingen. Von Gonopferyx rhamni vermochte er mit Mühe 10—15 Exemplare zu erbeuten. Dagegen war die Gattung Apatura in vielen Aberrationen reichlich veitreten. Auch im Re- sicza (Südungarn) ist im April und Mai wenig geflogen, er fand jedoch, dass die Schmetterlinge dort weit kleiner sind als in. Oberuúngarn. S. 39—40. Notizen über iropische Krcbse, Smerinthus populi ab. subflava, eine goldene Cicade, über das Aufweichem griiner Geometriden, Fauna der menschlichen Exeremente. S. 41. Schmetterlinge der Umgebung von Berlin. Bespre- chung des Handbuches von Bart el. É 5. 41. Karl v. Hosztinszky, ein vornehmer POlYEENE Emig- rant, der nach dem ungarischen Freiheitskriege (1848149.) in Német- Czernya (Komitat Torontál) als Notar Anstellung gefunden hatte, ist Ende 1902 gestorben. Als eiíriger Coleopterolog hinterliess er eine ziemlich reichhaltige Sammlung, ca 4000 Arten in 25,000 Exemplaren. Literatur. S. 41. , Annales historico naturales Musei Nationalis Hunga- TC." Unter diesem Titel ist únter Redaction won IDEG SHANONE Vatta der I. Band der meden. Serie . det ZEetsenrit det éneszee National-Museums erschienen, welche fÍrüher unter dem Titel , Természetrajzi Füzetek" von 1877. bis 1902. in 25 Bánden erschien Der auserordentlich reichhaltige Band enthalt Beitráge von: J. B 0- ivar MH. .Brauns E. Csiki 2. G. End erle 1 modi SZNeMeeStteáte ÉT Eusne se, Dr. :G. Hor wá th 6. Dr..K. Kertész sző á áá Hmátss Wwardt o AM ocsáty, AL Montam e. mm, MDISNSENREKEÁÉB A Radíftay, B Spaeth, ; V. Széplig eti 2. SIN elRNMSSYB JAS AIZEN 10.241 ie S. 42. P. Volinhofer, Enlomol. Beobachtungen in Selmecz- bánya (ungarisch) über die Schádlinge der Gegend. Ref. E. Csiki. 5. 483. R. peggasls Zur Kenntmiss der Gailt. Barypithes .nud EZÉ Mel (Gst S. 44. Verzeichniss der Entomologen Ungarns. ÍV. HON ARANT EOK XI. Band. 3. Heft. Márz 1904. S. 45. F. Tomala: Radioactivitát und ihre Wirkung auf Schmet- .terlingspuppen. Der Entdeckung des Radiums und seiner Emana- tionen folgte alsbald eine Fülle von Beobachtungen, aus welchen unzweifelhaft hervorging, dass uns überall geheimnissvolle Natur- krafte umgeben, welche nur deshalb so lange unerkannt bleiben konnten, weil sich ihre Thatigkeit durch keinerlei directe Einwirkung auf unsere sSinnorgane verrath. Neuere HForschungen auf dem Gebiete der Radioactivitat ergaben, dass die weit verbreitetsten Stofte, wie Luft, Wasser und der Erdboden bedeutende Activitát besitzen. Die Annahme, dass die neu entdeckte Activitat dieser zu unseren unentbehrlichsten Lebensbedingungen gehörigen Stoffe von wesentlichem Einflusse auf die Entwicklung allen organischen Lebens sein müssen, lag somit nahe und führte auch bereits zu Versuchen, welche die Wirkung der Radiumstrahlen auf die verschie- densten Lebewesen umfassen. Ob die durch spezielle Untersuchun- gen nachgewiesene mitunter sehr erhebliche Activitát des Wassers der Termalguellen, bei der, denselben beigemessenen Heilwirkung eine Rolle spielt, bleibt noch zu erweisen, umsomehr, als die Ein- wirkung von Radiumstrahlen nach den bisherigen Erfahrungen auf lebende Organismen durchgangig nachtbeilige Folgen nach sich zieht. So fand man, dass die den Radiumstrahlen ausgesetzten Pílanzensamen abstarben, und bestrahlte Hühnereier eigenartige Zersetzungen erlitten. Prof. Danysz-im Institut Pasteur in Paris erhielt bei seinen Versuchen mit den Raupen und Puppen von Ephestia Kuehniella Resultate, welche gleichfalls die schaádliche Wirkung der Radiumstrahlen zur Evidenz erweisen. Wenn die Raupen der Einwirkung einer Radium-Röhre vom Activitátswerthe von 300,000 durch 24 Stunden ausgesetzt waren, so ging eine Anzahl derselben bereits innerhalb 2—3 Tagen, eine weitere binnen 8 Tagen, der Rest aber nach lángerer Zeit zu grunde. So blieb ein Theil wáhrend 6 Monaten lebend (von Februar bis August). Obwohl IDanysz es nicht ausdrücklieh beimerkt, nehme ich an, dass diese letzteren Überlebenden sich einpuppten. Im weiteren Verlaufe seiner Antwort auf gestellte Anfrage spricht er námlich nur mehr von den Controlpuppen (aus nicht bestrahlten Raupen) welche im Ge- gensatze zu den bestrahlten, die waárend dieses Zeitraumes gánz- lich unverandert blieben, zweimal sámmtliche Metamorphosen der Entwikelung durchmachten. Danysz schreibt diesen merkwürdi- gen Zustand einer Art latenten oder verlangsamten Lebensfunction zu, in Folge eines theilweisen Verlustes des allgemeinen Empfin- dungsvermögens. Villeicht liegt da, meint er, etwas Analoges vor, was der Wirkung des Giftes der Pompilien auf die von denselben gestochenen Spinnen und Raupen gleichkommt. Bekanntermassen kommt es háufig vor, — sagt Verfasser — dass die Puppen gewis- ser Schmetterlingsarten oft mehrere Jahre ausdauern, ohne dass. sich bisher hiefür eine stichholtige Erklaárung gefunden hátte. Nach- dem nun die Activitat der Luft, des Wassers und des Erdbodens. wissencschaftlicn nachgewiesen erscheint, mag die Ursache dieses- Vorkommens in, durch Radioactivitat von, das Puppenlager umgeben- den Stoffen hervorgerufenen Entwicklungsstörungen widerstandsfáhi- ger Puppen liegen, wogegen die minder widerstandsfáhigen nach kürzerer oder lángerer Zeit diesen Einílüssen erliegen mögen und absterben. S. 47. A. Zilahi-Kiss: Beitrag zur Hymenopterenfauna des. Komitates Szilágy I. Nachtrag zu dem Hymenopteren-Katalog in Fauna Regni Hungariae. S. 50. L. v. Aigner-Abafi. Die Ernáhrung der Raupen. II. S. 56. E. Csikl: Die Cerambyciden Uagarns. IX. Fortsetzung der Bestimmungstabelle der ungarischen Cerambyciden. Es werden die Gattungen Callimoxys, Callimus, Dilns, Obrium, Leptidea, Gracilia, Liagrica, Axinopalpis und Cerambyz behandelt. é S. 60. Wanderungen des Distelfalters. V. Weitere diesbezüg- licne Mittheilungen. Bei Nyiregyháza wurde gegen Ende Juli 1903. ein Massenflug beobaethtet der in südwestlicher Richtung Zog; ebenso bei Budapest an 2 Stellen in süd- und nerdwestlicher Richtung ; in Zágon (Komitat Háromszék) in südwestlicher Richtung. S. 63. Kleinere Mittheilungen. Notizen über Insecten-Bücher- feinde, Mageninhalt der Vögel, Ornithoptera Goliath etc. S. 66. Literatur. jJí"Breit, ZWwei neűe" Kafetartén: "Ref. B. "CSVkd J. Müller, Zwei neue Höhlensilphiden. Ref. E. Csiki. K. v. Englisch, Beitrag zur Entomologie der Hohen Tátra. (Lepidoptera). Ref. L. v. Aigner-Abafi.. ROVAR TANI LAPOK: XI. Band. 4. Heft. April 1904. S. 67. J. Jablonowski: Ein eigenthümlicher Feind des Birn- baumes. I. In seinem Werkchen über die Ínsecten-Schadlinge der Obstbáaume und des Weinstockes hat der Verfasser dem KRhynchi- tes coeruleus eine Schadigung des Birnbaumes zugeschrieben, welche — wie spatere Untersuchungen erwiesen haben — nicht von diesem herrühren, sondern von einer Blattwespe: Janus com- pressus. Diese Wespe fliegi Anfang Mai und legt ihre Eier in die jungen Herztriebe des Birnbaumes. Schon Ende Mai zeigt sich ihre Schádigung: die jungen Triebe sind welk und hangen in einer Lánge von 3—09 cm. nach unten, die noch unentwickelten Blatter sind verdorrt, schwarz. Diese Triebe sind in 6—7 cm. Entfernung von der Spitze sichtlich verdickt undin einer Schraubenlinie ringsum angestochen (Siehe Abbildung). Die Schraubenlinie besteht aus zahlreichen Bohrlöchern, in welche die Eier untergebracht werden u. z. an jedem Triebe nur eines, weil eben an einer solchen Stelle nicht mehr als eine Larve ihr Fortikommen findet. 5. (2. L. v. Aigner-Abafi: Die Ernáhrung der Raupen. III. Die Hautungen der Raupen, Farbenánderung und Grösse derselben etc. 5. 75. J. Lósy: Pflanzenfressende Carabiden. Verfasser be- richtet über den Schaden, welchen Harpalus complanatus bei Torda in Siebenbürgen verursacht hat, indem derselbe ein Gersten- feld von 30 Morgen zum dritten Theil vernichtet, d. i. die Körner ausgenagt hat ; sowie über Ophonus ( Platus) calceatus, welcher im Komitate Pest im Flachs und in der Hirse grosse Verwüstungen angerichtet hat, indem er die Samenhülsen des Flachses entweder öffnete und die Samen verzehrte, oder dic Hülsen ablöste und dann in seine Brutlöcher schlespte; um zu den Hirsenkörnern zu gelan- gen, nagte der Kafer den Stengel in der Mitte ab, um sodann die ausgefallenen Körner zu verzehren. Ahnliche Schádigungen sind auch in N. Amerika verursacht worden durch Harpalus cali- ginosus, herbivagus und penmsylvanicus, Amisodactylus sericeus, Omophron labiatum, Agonorus pallipes und Bembidium guadrima- culatum. S. 77. A. Zílahi-Kiss: Beitrag zur Hymenopterenfauna des Komitiates Szilágy !I. S. 79. E. €siki: Die Cerambyciden Ungarns. Fortsetzung der Bestimmungstabelle der ungarischen Cerambyciden, u. z. die Gattungen Icosium, Stromatium, Hesperophanes, Saphanus, Crio- cephalus, Asemum, Tetropium, Cyamophthalmus und Amisarihron. S. 83. L. v. Aigner-Abafi: Die ungariche Benennungder Schmetter- linge. Die Ungarische Naturwissenschaftliche Gesellschaít hat den Verfasser beauftragt, ein mit Abbildungen zu versehendes grösseres. Schmetterlingsbuch zusammen zustellen und so weit möglich, den ungarischen Namen jeder Art beizufügen. Das ist mit grossen Schwierigkeiten verbunden, denn die Volkssprache bietet sehr wenig. Namen, die in der Literatur, bezw. in Lehrbüchern gebrauchten Be- zeichnungen aber sind zumeist dem Geiste der ungarischen Sprache zuwider. Verfasser schlágt nun zum Theil neue Namen vor, legt aber seine Vorschláge den Fachgenossen und Philologen vor mit der Bitte um Mittheilung ihrer eventuellen Bemerkungen. Kleinere Mittheilungen: S. 86. E. D.: Über Melolontha hippocastani; Entwickelung: und Ausfárbung des im Winter (10. Januar) gefundenen Kafers, dessen Lebensdauer 21 Tage wáhrte. S. 87. Lepidopterologische Beobachtungen über Vanessa, Apatura etc. S. 37. Bezeichnung der Mimicryfálle nach Strecker, Distant und Sajó. " ROVARTANI LAPOK" XI. Band. 5. Hefít. Mai 1904. . S. 89. J. Jablonowski : Ein eigenthümlicher Feind ces Birn- baumes. II. Beschreibung des Eis, der Larve und der Lebensweise der Wespe. Die eben geschlüpíte junge Larve steigt nach oben, gegen den welken Theil des Trilebes, fÍrisst aber hier blos das Mark und lásst die holzigen Theile unberührt. Ende Mai, Anfang Juni hat sie hier alles Mark verzehrt und dringt nun durch die Markreste und ihre eigenen Excremente hindurch nach unten, um auch hier das Mark auszunagen. Ihre Excremente schiebt die Larve von Zeit zu Zeit nach oben und macht sie fest. Verfasser zahlte 45 und mehr solcher Abfalischichten. Das ist eine grosse Arbeit für die Raupe, die b6—7 mm. lang ist, waáhrend die Breite ihrer Mine blos 2—2.5 mm. betragt. Die Larve ist im Hochsommer ziemlich . ent- wickelt, frisst aber bis zum Herbst noch weiter und verspinnt sich dann, verpuppt sich indessen erst im Frühling. Wann die Wespe schüpfe, könnte nicht festgestellt werden. Verfasser erhielit ca. 200 inficirte Aeste, die jedoch trotzt aller Sorgfallt verschimmelten oder sonst verarben und erst nach 2 Jahren eine einzige Imago ergaben. Janus compressus tritt, wie es secheint, seltener schad- lch auf, der Schaden aber, den seine Larve verursacht, íst be- trachttich, denn indem sie die jungen Iriebe angreift, verhindert sie die freie Entwickelung der Aeste, die mehr oder weniger verkümmern, ebenso wie auch die eventuell fruchtbringenden Triebe und Knospen. Zur Verhütung des Schadens empfiehlt der Verfasser, die vertrockneten Astenden zwischen Mai und April des nachsten Jahres sorgfalltig zu entfernen. 5. 94. L. v. Aigner-Abafi: Die Ernáhrung der Raupen. IV. Über Mordraupen, Cannibalismus, Nekropkagie etc. S. 95. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. XI. Fortsetzung der Bestimmungstabelle "der ungarischen Ceramoyciden, u. z. der Gattungen: Callidium, in welchem für anugustuim Kriechb. einneues Sub- . genus: Protocallidium Csiki aufgestellt wird , ferner : Semanotus, Hylo- trupesund Rhopalopus. Callidium angustum Kriechb. wurde bisher zu Phlywymatodes gestellt, wegen des fÍlach zZusammengedrückten und zwischen die Vorderhüften reichenden Prosternums ist die Art aber neben Lioderina und Lioderes in eine neue Untergattung zu stellen 10 (Protocallidium m.) Von Liodernia ist Protocallidium durch das. Vorhandensein von glatten Schwielen am Halsschild, von Lioderes durch nach rückwarts convergierende Seiten des Mesosternums, dessen Spitze demgemáss dünn, abgestutzt und schwach ausgeran- det ist, verschieden. — Semanotus coriaceus wurde des breiten Prosternums wegen wieder hieher und nicht zu Callidium gestellt. 5. 104. L. v. Aigner-Abafi: Die ungarische Benennung der Schmetterlinge II. Fortsetzung der in Vorschlag gebrachten. Namen. Kleinere Mittheilungen. S. 108. E. D.: Formverándungen von Tettix subulata Verfasser hat beabachtet, dass diese Orthoptere bezüglich einzelner Körpertheile vielfach variirt; erzáhblt 11 solcher Abweichungen auf, S. 109. Über den Köüderfang der Schmetterlinge. Kurze Anleitung. 5. 109. Beobachtung über Catacola-Arten nach Slevogt. S. 109. Anzahi der Schmetterlinge im British Museum. Wahrend des internationalen Zoologen-Congresses 1899. besuchte Dr. G. Horváth, Director der zoologischen Abtheilung des Ungar. . National-Museums auch das Britisan. Museum und richtete an den Director desselben die Frage, wieviel Schmetterlinge die Museal- Sammlung enthalte. Hirauf kannte derselbe keinen Bescheid er- theilen, denn das wusste Niemand; er beaufragte jedoch sofort einen Beamten, der die Anzahi ungefáhr berechnete, u. z. derart, dass er in einem Kasten durchschnittlich 06 Stück záahlte; .in samtlichen 2580 Kasten befinden sich daher ca. 145000 Stück. Literatur. S. 110. Reitter E., Bestimmungs-Tabelle der Celeopteren- Gattung Cionus aus Europa etc. Besprochen von E. Csiki. S. 110. Petri, Dr. K., Beschreibung einiger neuer Lixus-Arten. Besprochen von £. Csiki. ; e SUNT SS EROK ÁR ETA K aA XI. Band. 6. Heft. Juni 1904. S. 111. Dr. E. v. Daday: Ein neues Cladocsra-Genus der Fam. Siridae. Von dem in Paraguay lebenden Ungarn 7. D. Anisits erhielt Verfasser ein reiches Plankton-Material, in welchem er ein neues Genus dér Familie Szdidae fand, das er hier kurz skizzirt. Parasída n. gen. Der Körper ist gestreckt, von der Seite gesehen an- nahernd eiförmig. Zwischen dem Kopf und Rumpf ist eine scharfe Vertiefung, an der Bauchseite des Kopfes ein mehr oder weniger gerundetes scharfes Kostrum. Der Bauchrand der Schale ist einwarts gestülpt. Das erste Antennenpaar ist sehr lang, in einen Basal- und Endtheil gegliedert; an der Grenze beider, öfíters an gesondertem Fortsatz, sitzen die Riechstábchen, wogegen die Antennengeissel an der Spitze des Endtheiles aufragt und sehr lang ist ("Vig 1.). Am zweiten Antennenpaar ist der eine Ast dreigliederig, mit vier Fiederborsten bewehrt; der zweite ist zweigliederig, mit 14—19 Fiederborsten versehen, lánger als ersterer. Das Postabdomen ist an- náhernd kegelförmig und trágt 9—14, aus 2—5 kráftigen Dornen bestehende Dornenbündel und Bündel feiner Haare. Die sehr lan- gen, sichelförmigen ndkrallen sind an der Basis mit 2 grossen und einer kleinen Nebenkralle bewehrt. Dies Genus steht dem Genus Pseudosida Herr. sehr nahe, ist aber durch das erste An- tennenpaar von demselben leicht zu unterscheiden, insofern hier die Geissel der ersten Antennen mit den Riechstáabchen in gleicher Höhe steht (Fig. 2.) und die Geissel keinen besonderen Basaltheil besitzt, die Antennen somit nicht in einen Basal- und Endtheil gegliedert, auch nicht so lang sind; sodann sítzen bei Pseudosida am 3-gliederigen Aste des 2. Antennenpaares 5 Fiederborsten. Bis- her sind 3 Arten des Genus bekannt, u. z. nachstehende: Para- sida Szalayi (Dad.), 1898 aus Ceylon beschrieben. Die Riechstáb- chen der ersten áAntennen sitzen nicht auf besonderer Basis; die Basis der Antennen ist nicht geástet. Am 2-gliederigen Ast des 2. Antennenpaares ragen 15 Fiederborsten auf. Die distale aber, bezw. hintere Spitze des Postabdomes gehtin einen krallenförmigen Fortsatz aus; am oberen, bezw. hinteren Rand stehen 9—12, aus 3—4 Dornen bestehende Bündel Beide Ránder der Endkrallen sind fein behaart. P. variabilis n. sp. aus Paraguay. Der Basaltheil der ersten Z Antennen ist ungeástet, die Riechstábchen sitzen nicht auf geson- derter Basis. Am 2-gliederigen Aste des 2. Antennenpaares ragen 16—20 Fiederborsten auf. Die distale obere, bezw. hintere Spitze des Postabdomes ist gerundet und geht nicht in einen krallenförmi- gen Fortsatz aus; am obern, bezw. hintera Rande stehen 13—14 aus 2—3 Dornen bestehende Bündel Beide Ránder der Endkrallen sind fein behaart. F. ramosa n. sp. aus Paraguay. Die Ríiechstáb- chen der ersten Antennen sitzen auf gesonderter Basis, demzufolge- der Basaltheil der Antennen geástet erscheint. Am 2-gliederigen Aste des 2. Antennenpaares stehen blos 14 Fiederborsten. Die distale obere, bezw. hintere Spitze des Postabdomens ist gerundet und geht nicht in einen Fortsatz aus; am oberen, bezw. hinteren Rand ragen 9, aus 4—5 Dornen bestehende Bündel auf. An den Endkrallen ist der Vorderrand behaart, der Hinterrand gezáhnt, S. 113. Dr. Z. v. Szilády: Über die Fauna der Hechgebirgs- seen. Verfasser bespricht nach Zschokke die Arthopoden der Hochgebirgsseen und zábhlt diejenigen Arten auf, die auf den Alpen Ungarns beobachtet worden sind. S. 120. A. Mocsáry und G. Jakó: Zur Frage der ungarischen Schmetterlingsnamen. . Bemerkungen zu dem 6 Auísatz ahnlicher Natur in den vorigen Heften. S. 122. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. XII. Fortsetzung der Bestimmungstabeille der Cerambyciden Ungarns, u. z. der Gat-. tungen Kkosalia und Aromia. S. 124. L. v. Áigner-Abafi : Die Ernáhrung der Schmetterlinge. Erörterungen dieses Themas mit Beiziehung eigener Beobachtungen. Kleinere Mittheilungen. S. .E26: Die Landwirtschafliche E miojmaótkoseme ja pra ső naci aira S. 127. Insekten der Urwelt. Über die Aufdeckung eines versunkenen Urwaldes in Tonking und die entomologischen Forschungen in demselben. S. 127. L. v. Aigner-Abafi: EmnLo miójkoroststetnkei Briefe. I. Verfassér erzáhlt, wie er vor ca 50 Jahren aus einem eifrigen Coleopterologen ein ebenso eifriger Lepidopterologe gewor- den ist. II. Wie er nach einer Pause von 20—25 Jahren wieder begonnen hat sich mit der Lepidopterologie zu befassen. S. 131. Reinigung fett gewordemer S(G/hKeaátásata linge. Anleitung. ,ROVARTANI LAPOK" XI. Band. 7. Heft. September 1904. S. 133. Dr. G. Horváth: Das Auslegen der Insektenkásten. Das wichtigste bei Aufstellung einer iInsektensammlung sind die Kastchen oder Schachteln, bei welchen, ausser dass sie luftdicht sehliessen, in ersten Linie das Auslegen in Betracht kommt. Früher wurde der Boden aus weichem Holz . hergestellt, bald wurde er mit verschiedenen Substanzen (Wachs, Korkstückchen) ausgelegt, bis endlich Korkplatten verwendet wurden. Die Korkplatten haben nnr einen Fehler, dass sie theuer sind, darum wurde immer nach anderen, die Korkplatten zu ersetzenden Materialien gesucht. Von diesen Surrogaten waren folgende zu erwahnen: 1. Insewk- ten pappe. Diese ist gut, ist aber selten entsprechend weich, meistens hart. so dass selbst dicke IÍnsektennadeln nur mittelst Steckzange eingesteckt werden können. 2. Tor tf- platten, diese sind genug weich und billig, ihr Fehler ist, dass sie nicht genug elastich sind, dass sie stauben und dass sie die Nadeln angreifen, deren Spitze abrostet. 3. Kork-Linoleum, welches aus Korkspanen und Kautschuk hergestellt wird, wird neuerdings sehr gelobt, ist aber etwas zu fest und hart, und die Nadeln werden mit der Zeit durch den Kautschuk ebenfalls ange- griffen. 4. Agave-mark wird besonders von französischen Entomologen angewendet, vereinigt die guten Eigenschafíten der Korkplatten, ist aber zu hygroscopisch, und so rosten die Nadeln in nur etwas feuchten RKáumen baldigst. — Aus diesem ist zu er- sehen, dass die feinen Korkplatten noch immer die besten sind und sollen trotz ihres höheren Preises nur diese angewendet Wwer- den. Schliesslich wird die Methode Morses angeführt, die darin besteht, dass zwei Blatt Papirbogen auf einen Rahmen befestigt in den Kasten eingelegt werden (siehe Abbildung im ungari- Sehemnest.) S. 135. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. XIII. Fortsetzung der Bestimmungstabelle der ungarischen Cerambyciden, bei welcher Gelegenheit die Gattungen Purpuricenus und Clyíus behandelt "werden. 14 S. 144. Uhryk: Meine Exeursion nach Herkulssbad. Verfasser machte im verflossenen Sommer eine zweiwöchentliche Excursion nach Herkulesbad, wo er Lepidopteren sammelte. Obwohl Herkules- bad schon seit fast einem Jahrhundert jedes Jahr von einheimischen und auslándischen Sammlern besucht wird, ist noch immer Neues. zu finden. Unter anderen fand er mehrere für die ungarische Fauna neue Thiere und auch gelang es ihm díe seit 1823 in Ungarn nicht mehr gesammelte Amphípyra micans Ld. in einem Exem- plare bei Orsova zu sammeln. Das Thier flog Abends an die Lampe. Das Exemplar befindet sich nun in der Sammlung des Ungarischen National Museums. S 147. E. Csiki: Beitráge zur Kaáferfauna Serbiens. I. Dr. G. Horváth, Direktor der zoolog. Abtheilung des Ung. National Museums, besuchte im September 1902 Süd-Serbien, wo er in Gesellschaft des Hilfspraáparatoren J. Ujhelyi Hemipteren sam- melte. Es wurde hauptsachlich in der Umgebung von Nis, Pirot und Vranja.: gesammelt. Kafer wurden nur nebenbei gesammelt und so war die Ausbeute nicht gross, zu dem auch die eingetretene Herbstzeit beitrug. Nachdem aus der Fauna Serbiens bisher noch sehr wenig publizirt wurde, so hat Verfasser die Liste der gesam- melten Arten nebst Aufzáhlung ihrer Fundorte zusammengestellt. Die Aufzáhlung und lateinischen Diagnosen der Neuheiten siehe ím ungarischen Text. i Kleinere Mittheilungen. S. 149. G. Uhryk berichtet über ein am 14. August be Maglód (Com. Pest) erbeutetes s von Boarmia umbraria Hb. S. 149. Es wird der Tod der hervorragenden Coleopterologen ás. eBs chátscherin úünd: E. Btenske, angezeten S. 150. Es wird über das neue , Deutsches Entomologisches. National Museum" in Berlin berichtet. Literatur. S. 151. E. Csiki bespricht die Werke von Ganglbauer (Die Kaáfer von Mitteleuropa. Bd. IV. 1.) und Apfelbeck (Die (Kafer der Balkanhalbinsel. Bd. I.) und eine Arbeit von Attems (Neue palaearkt. Myriopoden "tc.) ,.ROVARTANI LAPOK: XI. Band. 8. Heft. Oktober 1904. 5. 155. F. Tomala: Sesia annellata Z. Verfasser veröffentlicht seine bei der Zucht dieses Schmetterlings gemachten Beobachtungen. Prinz u. Prekoda fanden die Raupen in der Wurzel von Bal- lota nigra, die daraus gezogenen Exemplare zeigten keine Abwei- chungen. Die vom Verfasser aus Baliota gezüchteten Exemplare zeigten ebenfalls keine Abweichungen und so ist es wahrscheinlich, dass sich die mit besonderem Namen bezeichneten Aberrationen in anderen Pflanzen, wie z. B. Lamium maculatum, Teucrium Scor- dium entwickein. Dass die verschiedenen Nahrpflanzen auf die Schmetterlinge der Sesien irgend einen Einfluss ausüben, hat Verf. bei der in den Wurzeln ven Euphorbia lucida lebenden Sesia em- piformis var. hungarica (Rov-Lap. 1901. VIII.) schon festgestellt. Am Kelenföld bei Budapest, wo Langerth in den 70-er Jahren .die Raupe von S. amnellata fand, konnte Verf. heuer das Thier. nicht finden, ebenso auf den höher gelegenen Theilen der Südseite des Schwabenberges, er fand die Raupe aber am Fusse des Schwa- benberges und an den zum Kelenföld laufenden Graben. Nun suchte Verf. in der Ebene bei Békásmegyer und Budafok nach der Raupe, wo er sie auch fand. Nachdeim die . Flugzeit des Schmet- terlings lángere Zeit dauert (Juni bis August) so sind immer Raupen in allen Entwicklurgsstadien zu finden. Der Schmetterling scheint so wie S. stetidiformis und S. empiformis var. hungarica die Eier auf den Stengel der Naáhrpflanze abzulegen. Eie KRaupe fÍrisst den Stengel von oben nach unten in einer Lánge von 10—12 cm durch. Die ausgekrochene Raupe dringt gleich in den Stengel hinein, frisst diesen dann dis zur Wurzel durch, hier über wintert und lebt darin noch im Frühjahr bis zur Verwandlung. Auf die Entwick- lung hat der Standort der Pflanze grossen Einfluss, ist der Standort .genug feucht und immer der Sonne ausgezetzt, so entwickelt sich uas Thier schneller. Aus Pflanzen von weniger geeigneten 5Stan- dorten erhalten wir klemere Schmetterlinge. Nachdem beim Un:- setzen die Pflanzen oft zu Grunde gehen, ist es rathsam die Rau- pen nicht vor Mai einzusammeln. 16 S. 157. E. Csiki: Beitráge zur Káferfauna Serbiens. II. Ver- fasser bringt das Verzeichniss der von Dr. G. Horváth in Süd- serbien gesammelten Coleopteren zum Abschluss. S. 161. b. v. Aigner-Abafi : Die Fortpflanzung der Lepidopteren Verfasser bespricht die Fortpflanzung der Schmetterlinge nach Seitz, führt aber auch seine eigenen Beobachtungen auf, S. 166. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. XIV. In der Fort- setzung der Bestimmungstabelle werden die Cerambycinen mit den Gattungen Neoclytus und Anaglyptus abgeschlossen. Von den Lamiinen wird die Tabelle der Gattungen gegeben und die Gattung Parmena behandelt. S. 170. E. Csiki: Ein neuer Anophthalmus aus Ungarn. Be- schreibung des Anophthalmus Sziládyi Csiki aus der Grotte Pilis bei "Nagyenyed. Die lateinische Ditfferentialdiagnose siehe im ungarischen Text. Kleinere Mittheilungen. S. 171. F. Tomala benachrichtet über Wespen als Zerstörer des Telefonkabels in Shanghai. S. 170. 4. AZ. bemehtet über einem tödhehemőeiMesbsne stich. S. 173. E. Csiki berichtet über die Kellerfauna von Graz nach den Mittheilungen von Penecke. : 9. 173. DD: E. berichtet" über ein Exemplat Vvomaozbete depvessa mit montströsem rechten V orderflügel und S. 174. übe Heriadis nigricornis und deren Schmarotzerbienen. S. 174. Herr N. KoSsanin vom neu gegründeten Museum in Belgrad studirte die Coleopterensammlung des Ung. Nat. Museums 5. (4 Die Kgl Entomologisec he St atakosánateia neues Heim im : Ampelologischen . Institut (Budapest, II. Debrői-út) erhalten. Literatur. S. 174. E. Csiki bespricht Arbeiten von Born, Verhoetf und Strobl. : ROVAR TAN S EMSOK XI. Band. 9. Heft. November 1904.. S Í1T7r. E. Csiki: Die Láuse. Es wird über die neueren Pub- licationen über die systematische Stellung der Anopluren berichtet. Nach einer kurzen Charakteristik der Pediculiden werden die bisher in Ungarn beobachteten Arten dichotomisch geschildert. Für Pedi- culus capitis und vestimenti wurden den Nomenclaturregeln gemass die álteren Namen P. humanus L. und P. corporis De Geer res- tituirt. Der Name Pf. humanus L. wurde bisher gánzlich verworfen, was aber nicht zulássig ist (Siehe Nomenclaturregeln: V. §. 4.). er muss für capitis De Geer eintreten, ebenso muss für P. vesti- menti Nitzsch der viel áltere Name P. corporis De Geer verwendet werden. Am Schlusse werden einige Haemotopiniden nebst ihren Wirtsthieren aufgezahlit, deren Vorkommen in Ungarn gewiss ist, die" aber bisher übersehen wurden, was hauptsáchlich dem zuzu- schreiben ist, dass sich in Ungarn mit dem Studium der überaus interessanten Anopluren bisher nur Wenige befassten. S. L. v. Aigner Abafi: Die Eierablage der Sckmetterlinge. Hauptsachlich nach W. Seitz. . §. — E. Csiki: Die Cerambyeciden Ungarns XV. Fortsetzung der Bestimmungstabelle der ungarischen Cerambyciden. Es wird die Gattung Dorcadium behandelt. D. aethiopgs kann mit fulvum nicht vereinigt werden, wie dies Pic in seinem Cerambyciden-Ka- talog thut; schon die grundverschiedene Skulptur des Halsschildes und der Flügeldecken spricht dagegen. D. Cervae wird als selb- stándige Art behandelt; diese Art ist nur in den bewachsenen Sandpuszten der gróssen ungarischen Tiefebene im Pester Komita zú finden, wo sie in ungeheuren Massen auftritt. Dass es ein Hybrid von aethiots und fulvum waáre, ist ganz ausgeschlossen, auch kann D. fulvuum ab. migrifenne Fleisch. kein Bindeglied zwischen beiden sein. É S. 191; L. v. Aigner-Abafi: Bereicherung der Lepidopteren- fauna Ungarns im Jahre 1903. Laut dem vorjahrigen Ausweise hat die Lepidopterenfauna von Ungarn, .nebst Dalmatien, Bosnien und der Herzegovina 1558 Macrolepidopterenarten mit 649 Varietaten und 1392 Microlepidopterenarten mit 31 Varietáten betragen. Hiezu 16 komen die im Text aufgezáhlten 2 Macrolepidopterenarten mit 18 Varietáten. Weit wesentlicher ist der Zuwachs an Microlepidopteren- arten. Zunáchst verzeichnete Dr. F. Uhryk 38 Arten mit 2 Varie- táten, welche laut am Rebel-schen Katalog in Ungarn, sowie 117 Arten an 9 Varietáten, die laut derselben Ouelle in Dalmatien, Bosnien und der Herzegovina vorkommen. Sodann hat L. v. Aig- ner-Abafi 125 Arten und 16 Varietáten theils aus Ungarn, theils. aber aus Dalmatien, Bosnien und der Herzegovina enumerirt. (R. L. X. 67, 93, 133.) Hiezu komrnen die im Text verzeichneten 17 Arten und 2 Varietáten, so dass die Anzahl der aus Ungarn be- kannten Microlepidopteren nunmehr 1689 mit 60 Varietáten, die der sámmtlichen Arten aber 3250 mit 727 Varietáten betrágt. Kleinere Mittheilungen. S. 194. Prof. A. Halász, ein eifriger Coleopterologe ist im Alter von 47 Jahren in Makó am 3. Oktober I. J. verschieden. S. 194, Dr. Z. Szilády berichtet über einen interessanten Ameisenbau. Camponotns lateralis OI. baut wie aus der Abbil- dung (Siehe im ungarischen Text) zu sehen ist, ihr Nest in hohle Weidenbáume. Solche Baute sind in der Umgebung von Nagy- enyed oft zu findén. S. 195. Unter dem Titet Magyarország bogárfaunájax (Die Kaferfauna Ungarns) wird ein Werk von E. Csiki im Selbst- verlage erscheinen, welches in Form von dichotomischen Tabellen, ein Handbuch zum Bestimmen der Kaáfer Ungarns sein wird. Das. Werk wird 3 Bánde umfassen und soll in Lieferungen zu je 5 Druckbogen erscheinen. Der Subskriptionspreis einer Lieferung ist 2 der Ladenpreis 3 Kronen. Subscriptionen können beim Ver- fasser, E. Csiki in: Budapest (Ungarisches "National-Museum) angemeldet werden. S. 195. Dr. Z. Szilády berichtei, dass .Palingemta "long: cauda heuer am 23. Juni in Unmasse die Stadt Debreczen über- flutete, was umsomehr beachtenswerth ist, da diese Stadt wcit in der Ebene von jedem grössern Wasser entfernt liegt. Literatur. Es werden Arbeiten von Horváth, Kohaut, Mayer, Bezzi, Mayr u. :Bakerjbesprochen: F ROVARTANI LAPOK" XI. Band. 10. Heft. December 1904. S. 199. L. v. Aigner Abafi : Die Lepidopteren-Fauna von Bulgarien. Auf Grund der in jeder Hinsicht vortrefflichen Arbeit von Dr. H. Rebel über dies Thema (Annalen des k.k. Naturhist. Hofmuseums XVIII. 1903.) giedbt Verfasser eine Übersicht über die Lepidopteren-Fauna von Bulgarien und Ostrumelien, aus welcher bisher 1229 (7188 Macro- und 441 Microlepidopteren) árten bekannt sind. Die Hauptbestandtheile derselben sind : 516 orientalische, 495 sibirische, 48 mediterrane, 31 alpine, 15 europaisch-endemísche 8 südrussiche und 8 Balkan-Arten; davon sind für das Gebiet charakteristisch : 17 endemisch-bulgarische Arten, sowie solche, welche hier eine Endgrenze ihrer Verbreitung finden, u. z. 34 nordwest- liche, 27 orientalische und nordöstliche und 13 südöstliche Arten. Bulgarien wird somit von einer Lepidopteren-Wauna bevölkert, deren Elemente auf einen sehr verschiedenen Ursprung hinweisen und welche zu sehr verschiedener Zeit sich hier angesiedelt haben. Nach Wiedergabe der diesbezüglichen Auseinandersetzungen werden dle- jenigen Arten verzeichnet, welche aus Ungarn nicht bekannt sind, sowie diejenigen, welche als auch in Ungarn vorkommend bezeich- net sind, in der ungarischen Fauna aber noch nich erwáhnt waren. S. 204. J. Lósy: Verbreitung von Melolontha hippocastani. Im Auftrage des k. ung. Ackerbauministeriums hat die k. ung. staat- liche Entomologische Station 1899—1902 das Vorkommen . des Maikafers in Ungarn zum Gegenstande eingehender Studien -ge- macht und den Verfasser damit betraut. Ausser dem gemeinen Maikáfer (M. vulgaris) wurde auch M. hippocastani in zahlreichen Fállen eingesandt. Es ergab sich, dass die Entwicklung desselben im Gebirgslande 4, im . Flachlande nur 3 Jahre erfordert. Haufig fanden sicn Batarde der beiden Arten, die bald der einen, bald der andern Art náher stehen, meist sind sie dunkler gefárbt und grösser als gewöhnlich. S. 208. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns XVI. Es werden in der Bestimmungstabelle fortlaufend die Gattungen Neodorcadium Dorcatypus, Morimus, Lamia, Monohammus und Acanthoderes behandelt. Von Neodorcadium bilineatum wird eine neue Form (ab. umicolor) beschrieben (lateinische Diagnose in ungarischen Text), die einfarbig braun ist, die weisse Behaarung in der Mitte des 20 Kopfes und Halsschildes und die weissen Streifen der Flügeldecken fehlen. Von Monohammaus sind nur zwei Arten (Mulsantii Seidl. und sutor L). im Faunengebiete anzutreffen, die übrigen bisher aufgeführten Arten, naámlich sartor F und saltuarins Gebl. sind wenigstens vorláufig zu streíchen. MM. sartor F. ist eine nordische Art, mit der aber M. 4-maculatus Motsch. (aus dem Altai und Ost- Sibirien) nicht identisch ist. 4. Mulsantii Seidl. vertritt MI. sartor F. in Mitteleuropa. Kleinere. Mittheilungon. Entomologische Vortrüge in der zoolog. Section der ns Naturwiss. Gesellschaft. Am 11. Nov. 1904 legte E. Csiki 7ro- chosa singoriensis vor und erwahnt, dass diese orientalische grosse Spinnenart"in Ungarn zuerst 13888 im Kasanpass gefunden wurde, dann bis Báziás und der Theiss entlang bis Sajó-Kaza, an der Maros aber bis Déva vorgedrungen sei. Hiezu bemerkte Dr. G. Entz, dass seiner Ansicht nach die Spinne nicht erst jüngst eingewandert sei, sondern schon langst hier hause, sich aber bei ihrer versteckten Lebensweise bisher der Beobachtung der Forscher entzogen habe. Dagegen meint L. Méhely, dass die Verbreitung der Thiere vom Klima, noch mehr aber von der Witterung abhánge und es durchaus nicht aüusgeschlossen sei, dass die Spinne nach heissen Sommern sich gegen Norden ziehe. — Dr. G. Horváht legte von Fr. Cerva praparirte Raupen vor. die ganz vorzüglich sind und mit ihrer natürlichen Körperstellung als das vollendetste in díeser Richtung dastehen. — Hierauf hielt J. Lósy einen Vortrag über die Verbreitung von Melolontha hipgpocastani in Ungarn. Einen Auszug daraus bringt vorliegendes Heft. — Am 2. Dec. hielt L. Biró einen Vortrag über die Fauna der Hőhlen des Komitats Bihar mit besonderer Rückicht auf zwei von ihm bei Rév neu enj- decke Höhlen, in deren jeder er eine Poleuon-Art fand, die er Ph. Mocsáryi und Pn. Czáráni benannte. — Im 6 Anschlusse sprach E. Csiki über die in den Höhlen vorkommenden blinden Kafer mit Vorzeigung von vier neuen Arten, deren eine er zu Ehren des Entdeckers Anoptthalmus Birói benannte. Literatur. Annales historico-naturales Musei Nationalis Humngarici,.. redigirt von Dr. .G.,Horváth.:. Band IT. nutcaut záhlung der Mittheilungen entomologischen Inhalts. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. xx DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. XII. KÖTET.—1905. BUDAPEST, 1905. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA VIII, FŐHERCZZG SÁNDORZ- UTCZA 19. Tartalom-jegyzék. Lapszám A. Aigner hajos: Magyarország pillangói 4. 24. 56. 75. 104: 139. 167. 180. 203 — — A sárgafarú pille kártételei... 39 — — A galagonya pillangó zar ész fsz 5 SZEMRE 39 — —— Bosznia és Herczegovina lepke- faunája ietjazs án zkt 121 — —— A magyar lepke-fauna gyarapodása 1904-ben .. .. .. . 162 Biró Lajos : Rovarrostálás UJ-Guineában egek et EL! sz dá a ESZA ESZÉSYEGTB Csiki Ernő: Magyarország Cerambycidái .. 0. 14. 36. 61. 81. 147, 163. — — Újabb adatok Magyarország bogár- faumájához e I SRBÉ SSE Gorka Sándor dr: Az állatok színe és a mimicry ... ... -- --- 199 Hrabár Sándor: Ung- és Ugocsamegye szitakötő- lg al EGRNSSS Ne 101 Kaúímann Ernő dr.: Ket veszélyes bogát esse "SEAT 52 Matusovits Péter: A liptóújvári cserebogárrajzásról — szegy ezér te tott 156 Schenk Jakab : A vetési varjú mezőgazdasági jelentősége .. 0 ... 183 Szilády Zoltán dr: Rovarokon élő atkák és legyek sz LETE SESEESE 23 — —— A tízlábú rákok földrajzi elterjedése -—.. ... 7 ett 201 Uhryk Tivadar: Ferdinánd bolgár fejedelem lepkevadászaton s. ZEaÁKESEBI 189 Ulbrich Ede: Adatok Magyarország lepke- faunájához .. esz ÁSZ ZMSS Vángel Jenő dr.: Adatok Magyarország rovarfaunájához. T. Odonata. 12 — —— Adatok Magyarország rovarlaunájához. II. Lepidoptera. 32. 48. 71. 112 — —— Adatok Magyarország rovarfaunájához. III. Hymenoptera 143. 165, 186 Zilahi Kiss Endre dr.: Adatok Szilágymegye bogár-faunájához 16. 29. 53. 78. 96. 135. 172. — —— Az Argynnis Laodlce Pall. hazánkban Ezaz ettek 83 Magyatorszás ibocgAuhaunája a sea e te esen eget 127 Különfélék. BZ ERBHÁSSTOSAE ERZETT BET őt st Stőb 1 MESEL URI TEZÉNEEB 19 Az apáczaszövő kártétele és irtása Száz elsz 28 E VESZETES 19 A NEDTONEO NENAMÓK: EM E ezi ser ze EZ 20 . — Kártékony araszoló hernyó JEE JÁ ÉE e TAL ESEREES 41 Elasznos pAAZSÉSÉVE kzt ze et fs eze tséges ztás Re. 42 A pókok ivadékgondozása . .. LEÖLZÓ ÉZSRLÉTÓ ÉS E sa ta 42 Az erdei fenyő ellensége A. A. Teás élre és rátett 64 BEAUSLS EGYEST pee ettő eszak va ös vbsez il, SSSNHILENEZ ENE 65 A Gracilaria syringellaról — La EL al LED Á ESNE EZÉEE BEEN 2 85 Hopfígarten M. Gy. s TERNEK ENNE TEK GBK ZEN BA EE éz szt 86 A bécsi muzeumból. at JEGES áNtÉSÉ E ks dee zs 86 Entomologusok flies névjegyzéke... ÁZ patás SSE 86 Az almamoly irtása. A. A. L. .-. KENE É El ZS ze 86 Behurczolt kártékony rovarok. Csiki Ernő. ss2 E GEN ÉTÉRRKEREB 130 Az sállatálkászíne zés sas mil önya tezza tgzet br öeetes zt de et 152 A szőlőiloncza irtása EELLÁN SEÉ KE a ee regesz , SA ZSZZSTE 158 ASSZÓLÓTNOLY 28 est izé Sá EE ee EN ás AES 175 Bogárcsapda LEMEZT SZÉNNEL Baz 7 TREES 191 ANGÜSGOLZ sz zt ota ke SS TNS ks té e bet tet sz 191 Simi Cnyi yei ee see stl s éltroides: páradisea 2 122. sas E A dongókról ESZA LSSS tel JET S ÉV A lepkék nemzőszerveiről .. Rovariogás automobilon ... Aketesztespők mint adójósés ás aka med ere Az Oryetes nasicornis torza. D. E. ..- ASSvéEntetüúrtása SENASS BAY ÉZEENEBEEVTEN . AZ áe Se ZGYÜT AZA NYET Herkulesfürdői lepkék... Entomologiai évkönyv. 0 £84 SÉRE kW Az akáczla rovarellenségei s azok irtása. I. A. A. L. A bivalytetűről Csiki Ernő. Irodalom. Formánek, Zur Kenntniss der Gatt. Barypithes und Omias, Ismerteti (ESZEBE A EAN ÉsEE 3 esőt Bú Müder, J., Beschreib. neuer dalm. Koleopteren. 1sm. Csiki Ernő. Daniel, J., Revision d. pal. Crepidodera-Arten. Ism. Csiki Ernő. Gangibaner, kL., Neue Arten d. Gatt. Trechus etc. Ism. Csiki Ernő. Wagner, H., Botis z. Kenntniss d. Gatt. Acion. Ism. Csiki Ernő. ... Lluze, G., Revision der Gatt. Olophrum. Tem (Csiki Ernő. SEVORA E — — Revision der Gatt. Lathrimaeum. Ism, Csiki Ernő. ... — — Revision der Gatt. Acidota. Ism. Csiki Ernő. LED BÁSA E HÁÁKÁRTTTT Reitter, E., Bestimm.-Tabelle d. Tenebrioniden-Unterfam. Ism. Csiki E. — —— Acht neue Coleopteren. Ism. Csiki Ernő. ... EG (zekeiius, D., Beitr. z. Schmetterlingsfanna MEA Ismerteti 741 Aigner METÉTOS SEAN EAT B sé ese Eye E ze ate izek Weisa, J., Über Coccinellen. Ism.-Csiki Ernő. ... Horn, "W., Verwandtschaft d. Cicindela-Forme2. Ism. Csiki IDZős Müller, Te Vier neue Höhlenkafer. Ism. Csiki Ernő... Fleischer, A., Berichtigungen zur Bestimmungstabe Ile der 2 schyrus- Arten. Ism: :rteti Csiki Ernő. KÉDRELÉE . TEDVET ÉSÉRE a AE Weise, J., Protorina plagiata var. croatica. Ism. Csiki Ernő. 0. 4. Reitter, E., 16 neue Coleopteren. Ism. Csiki Ernő. 0. 0. 02 Formánek, R., Eine neuz Art Ptochus. ism. Csiki Ernő. 0. 02 0 Petri, K., Bestimm.-Tabelle d. Gattung Lixus. Ism. Csiki Erno el Horváth, "6. Conspectus specierum generis Graphosoma etc, — ... Koca, G., Popis torokrilaca Vinkovacke okoline. Ism. Csiki Ernő. "Kosanin, N., Index Coleopterorum in Museo hist.-nat.- serbico Ism. CSikü EVÉG E VOEK ÖNSZÁSÉ VS LEVES £ Reitter, E, Bestimmungs- .-Tabelle der Elateriden Ism. Csiki Ernő. —?" Neun neue Coleopteren. Ismerteti Csiki Ernő. SEölz se — — Übersicht der Gattung Pilemia. Ism. Csiki TOTALOSZE, JG AK Grund, A., Lepidia sinapis Isn. A. Aigner Lajos. -- RV ETE VÉ ÉKE Reitter, E. Drei neue Coleopteren, Ism. Csiki Ernő. .. E — — Zur syst. Einteilung der Genus Leistus. Ism. Csiki Ernő — — Zur syst. Einteilung des Genus Dronius. Ism. Csiki Ernö. a a mg mg Description Smowvzases Lepidoptera. TT. Papilio Machaon L. ab. rubromaculatus Aigner. . 106. Thais Polyxena Schiff. var. Creusa Aigner. . 152. Aporia Crataegi L. ab. Koyi Aigner. ) — Melitaea Cinxia L. ab. Horvathi Aigner. 93 3 p ab. Uhryki Aigner. p 5 p ab. Mocsáryi Aigner. ) p Fhoebe Kv. ab. Geyeri Aigner. p 9 Didyma O. ab. Fischeri Aigner. ) — Argymis Dia L. ab. Hudáki Aigner. ,) . Melanargia japygia Hbst. ab. immaculata Aigner. 3 € Galatea L. ab. Franzenani Aigner. , — Lycaena Bellargus Rott. ab. Czekelii Aigner. p3 p) S ab. parvipunciata Aigner. 5 5 p ab. cönflmens Aigner. ,) — Hypogymna morio L. ab. Nátlyi Aigner. ,). — Calophasia casta Bkb. ab. Birói Aigner. , — Boarmia gemmaria Brahm. ab. Rebeli Aigner. ) — Arctia Caja L. ab. flava Aigner. 3 ,) . Hebe L. ab. Wassii Aigner. , — Zygaena carnicolica Sc. ab, Vángeli Aigner. Patria Lepidopterorum supra enumeratorum Hungaria est. p. 152. Lycaena Damon Schitf. ab. caeca Aigner, Austria. ,) — Chilades trochilus Vrr. var. grisea Aigner. Cyprus. , — Thecla Ilicis ab. Fonuntaznei Aigner. Algeria. Index specierum. a) Hymenoptora. Abia nigricornis, sericea 144. Agrypon tenuicorne 107. Allantus costatus, scro- phulariae, Dahlii 144. Alomya ovator 146. bimaculatus 167. Amblyteles Goldarti 141. palliatorius, fasciatorius, amatorius, negatorius, uniguttatus, fusorius, fossorius 146. Ammophila sabulosa, Heydenii, hirsuta, Tydei 167. Andricus aestivalis, autumnalis, — lecundatrix, glandium, lucidus, Mayri, urnaeformis 145. Anthidium manicatum, cíngulatum, florentinum, tenellum, — strigatum 188. Anthrena morio, carbonaria, nasúta, tho- racica, albicans, nigroaenea, taraxaci, varians, marginata, Hattofiana, nobilis, curyungula, extriata, Ílavipes, dorsata, convexiuscula, hyppo polia, albopunctata, hungarica, Tschekii, pectoralis, praecox, ventralis 18(. Apanteles jucundus, rubripes, spurius 143. glomeratus 141. 170. con- gregatus v. pieridis, rubicula 170. Aphenogaster structor 165. Apis melli- fica 167. Astata boops, minor 166. Banchus falcator 146. Bembex integra, rostrata, bidentata, mediterranea, oculata, Megerlei 167. Biastes brevicornis 189. Biorrhiza terminalis 145. Bombus hortorum 167. subteraneus, jonellus, Derhamellus, silvarum, arenicola, ag- rorum, cognatus, variabilis. lacsus, fragrans, lapidarius, terrestris 168. lapida- rius, caucasicus, Siebeli, incertus. agrorum 192. Campoplex falcator, nitidu- lator 146. Camponotus asthiops, herculeanus, ligniperdus, sylvaticus v. aethiops, vagus 165. Camptopozum Friesei 187. Cardiochelis saltator 146. Cephus pygmaeus 145. Ceratina cyanea 187. Cerceris emarginata, leucozo- nica, luctuosa 167. Ceropales maculatus 166. Chalcis flavipes 141. 147. intermedia 147. Chilaspis nitida 145. Cnorysis analis, Zetterstedti, dichroa, cyanea, fulgida, sScutellaris, ignita, Ruddii, purpurata, Dalla-Torreana, Leachii 147. Cimbex humeralis, lutea, femorata, connata 144. Clavellaria amerinae 144. Coelioxys afra, acuminata, rufescens 189. Colletes cunicula- rius, Davesianus.187. Crabro albilabris, cribrarius, fuscitarsis, clypeatus, alatus, pygmaeus 167. Cremnops desertor 146. Crocisa ramosa, truncata .189. Crypturus argiolus 146. Cryptus albatorius, gratiosus, spiralis, tarso- leucus, viduatorius 146. Cynips argentea, : aries, caliciformis, calicis, Caput- Medusae, conglomerata, coriaria, galeata, glutinosa, hungarica, Kollari, lignicola, polycera, tinctoria, truncicola 145. Dasypoda plumipes, argentata 187. Diglochis omnivora 41. Dinetus pictus 166. Dolerus germanicus, gonager fissus 144. Dryophanta agama, cornifex divisa, folii, pubescentis 145. Elis guinguecincta, sexmaculata 166. Ellampus v. virescens, bidens 447. Ephialtes dux, tuberculatus 146. Emphytus coxalis 144. Eriades truncorum, florisom- nis 138. Eucera hungarica, tricincta, dentata, graja, pollinosa, ruficornis, scabiosae, malvae, longicornis, difficilis, interrupta, clypeata, cinerea, chry- sopyga, hispana 187. Exetastes fornicator, laevigator 146. Formica fusca, pratensis, rufa 165. Gorytes mystaceus, guinguecinctus 167. Halictoides dentiventris 107. Halictus calceatus, carinaeventris, cephalicus, interrup- tus, lencozonius, maculatus, morbillosus, mucoreus, patellatus guadricinctus, scabiosae, sexcinctus, tetrazonius, tumulorum, virescens, vulpinus, pulchellus, variegatus 188. Hedychrum Gerstaeckeri, nobile, rutilans 147. Helcon tar- dator 1£6. Hellwigia elegans 146. Hemiteles vicinus 170. Holopyga amoe- nula, chrysonota, ahenea 147. Hylotoma enodis, pagana, rosae 141. Ichneumon oscillator 141. culpator, zonalis, sarcitorius 145. Larra anathema, tridens 166. Lasius alienus, flavus 165. Leucopsis dorsigera 116. Lissonora hians, parallela 146. Lithurgus chrysurus 188. Lophyrus Pini 6t, rufus 65. Lyda nemorali; 145. VI. Macrogleus nigroclypeatus 143. 181. Macrophya tustica, diversipes, 12-punctata 144. Macropis labiata 187. Megachile lagopoda, maritima, ericetorum, cen- tuncularis, argentata, apicalis 188. Melecta armata, luctuosa 189. Melitta leporina 187. Meliturga clavicornis 187. Microgaster glomeratus 143. Mo- nodontomerus obsoletus 141. nereus, virens 141]. 170. Mutilla brutia, calva, europaea, erythrocephala, differens, viduata 166. Myrmecoystus viaticus 165. Myrmosa melanocephala 166. Neuroterus baccarum, laeviusculus, lanuginosus, lenticularis, numismatis, saltans 145. Nomada fucata, verna, rhenana, distinguenda, femoralis 189. Nomia ruficornis 187. Odynerus allabrogus, callosus, Dantici, parietum, spiricornis, viduus 167. Oligo- myrmex atomus 2. Opheltes glaucopterus 146. Ophion luteus 146. Osmia rufa, cornuta, coerulescens, melanogastra, fulviventris, Solskyi, adunca, aurulenta 188. Oxybelus latro 167. Palarus flavipes 166. Parnopes grandior 147. Pemphredon luctuosus 166. Phi- lanthus triangulum, coronatus 167. Philomastax lapidator 6L. 78. Phaeoge- nes Hebe 41. Phymatocera fuliginosa 144. Pimpla tenuicornis 41. fla- vicans, varicornis 141. instigator, inflata 146. Podalirius guadrifasciatus, albigena, magnilabris, podagrus, pubescens, vulpinus, crinipes, retusus, acervorum, parietinus, furcatus 186. Polistes gallica 167. Pompilus chalybe- atus, plumbeus, viaticus, rufipes 166. Prosopis sgegalis, sinuata 188. PsSi- thyrus rupestris 158, barbutellus, maxillosus, vestalis 189. Pteromalus emi- nens 78, puparum 141, 143, 170. rabarus, pieridis, Brassiae 170. Rhodites eglanteriae, rosae, Spinosimimaz 145. Rhogogastera viridis 144. Rho- phites guinguespinosus 187. Rhyssza hungarica, obliterat", persuasoria 146. Salius fuscus, vulneratus 166. Sapyga guinguepunctata 166. Scolia flaviírons v. haemorrhoidalis, gudripunctata, hirta 166. Sceliphron destillatorium 166. Sirex juvencus, noctilio, carinthiacus, gigas 145. Sphecodes fuscipennis, pi- lifrons, puncticeps, rufescens 188. Sphex occitanicus, maxillusos, albisectus 166. Stelis aterrima 189. Strumigenys Chyzeri 2. Stylocryptus vagabundus 1-6. Systropha curvicornis, planidens 187. Synophrus politus 145. Tachysphex Panzeri, nitidus 166. Tachytes etruscus, europaeus 166. Tenthredo coryli, fagi, mesomelaena, flava 14t. Tenthredopsis Thomsoni, Raddatzi, neglecta, stigma, hungarica 141. Tetramorium caespitum 165. Tiphia semipo- lita 166. Trychosis plebeja 146. Trypoxylon clavicerum, figulus 166. 1 V:Spa crabro, media, germanica, sSaxonica, rufa, gylvestris, vulgaris 167. Vipio desertor, nominator, appellator 146. Xylocopa violacea 187. Xiphydria longicollis 145. b Lepidoptera. Abraxas grossulariata, adustata, marginata 116, v. nigrofasciata 123. Acalla ferru- gana v. selasana 132, cristana ab. spadicearia 163. Acherontia Atropos 71. Acidalia perochraria, ochrata, virgularia, herbariata, bisetata, aversata, immo- rata, rubiginata, flaccidaria 116, ornata 116, 155. Aciptilia pentodactyla 118. Acontia lucida, luetuosa 115. Acronycta aceris, tridens, rumicis 112, ab. sa- licis 155. Adela rufifrontella, degeerella, viridella 118. Aedia funesta 114. Aglia tau 74. Aglossa pinguinalis 118. Agrophila trabealis 115. Agrotis jan- thina, fimbria, augur, obscura, pronuba, comes, c. nigrum, xanthographa, brunnea, plecta, simulans, fugax, exelamationis, tritici, obelisca ypsilon 112. segetum, praecox 113, cöllina 132, lucernea 122, fimbriola v. Leonhardi 125, tritici v. seliginis 155. Amphidasys betularius 117. Amphipyra trago- pogonis, livida, pyramidea 114. Anacampsis lineella 20. Angerona prunarla 116. Anisotaenia rectifasciana 124. Anthocharis cardamines 34. Apatura Iris, Ilia, ab. Clytic 48. Aplasta ononaria v. faecataria 162. Aporia Crataegi 25, 33, 89, 140, v. alepica 140, ab. -Koyil41, 152. Apterona crenulella 20. Arc- : tia Caja 73, ab. flava 152, Hebe 783, ab. Wassii 152. aulica, maculosa 73, ab. neglecta 156. Argynnis Pales v. balcanica, Heeate v. caucasica, Niobe 49, v. orientalis 122, Daphne, Amathusia 126, Dia 49, ab. Hudáki 152, Ag- laja 49, 184, Adippe 49, v. Chlorodippe 134, Selene, Euphrosyne, Hecate, Latonia, Niobe, ab. Eris,- Paphia, Pandora 49, Laodice 5, 83. Asarta aethio- pella 123. Aspilates strigillaria 117. VII Bembecia hylaceiformis 72. Biston hispidarius 117. Boarmia roboraria, consortaria, selenaria, luridata 117, gemmaria ab. Rebeli 152. Bombyx Crataegi, neustria, lanestris, Trifolii, Ouercus, Rubi 74. Borkhausenia Ragonetella 125. Botys fascialis, purpuralis, hyalinalis, nubilalis, rubiginalis, ruralis 118. Brephos Parthenias 115. Brotolomia meticulosa 113. Bryophila raptricula, receptricula, perla 112. Bryotropha decrepidella 124. Bupalus piniarius 41. Cabera pusaria, exanthemata 116. Cacoecia histrionana 124. Callimorpha Hera, do- minula 73, ab. rossica 123. Calocampa exoleta 20. Calophasia casta ab. Birói 152. Caradrina Kadenii, ambigua, taraxaci, lenta 114, gilva 123. Carcha- rodus Lavaterae 27. Carpocapsa pomonella 86. Cataplectica silerinella 125. Cataclysta lemnata 118. Catocala fraxini, elocata, nupta, sponsa, promissa, electa, puerpera 115. Caustoloma flavicaria 156. Cemiostoma laburnella 1253. Chariclea umbra 115. Chariptera viridana 113. Chesias rufata 117. Chilades trochilus v. grisea 152. Chrysophanuús (Polyommatus) Alciphron v. Melibaeus 123. rutilus 26, v. sagittifera 162 Vigaureae, Thersamon, tutis lus, hippothoe, Dorilis, phlaeas 34. Cilix glaucata 74. Cledeobia angusta- lis 118. Clidia geographica 112. Cnephasia minorana 20. Coenonympha Odedipus "26, " Ceander ab. "obscura " 162. Iphis 51. Harcama ol, v. Philea, v. insubrica 122. pamphilus 51. ab. marginata 122. ab. thyr- sides 163. Tiphon v. occupata 122. : Coleophora benedictella 20. persimilís, artemisicolella 125. ochrea 163. Colias Hyale, myrmidone, Edusa 34. Con- chylis musehliana, epilinana 20. procerana, diacrisiana 163. ambiguella 175. Cossus cossus 73. Crambus pascuellus, pratellus, craterellus, chryso- nuchellus, luteellus 118. lythargyrellus v. domaviellus, mytilellus, specula- ris 123. Crateronyx Tarataxi 74. Cucullia umbratica, chamomillae 114. santonici 123. Dasychira pudipunda 74, Deilephila Galii, Euphorbiae, livornica, Elpenor, porcellus, Nerii 71. Deiopeia pulchella 73. Depressaria Astrantiae, Ragonoti, Pentheri 125. Dianthoecia lutesago 113. Dichonia aprilina 113. Dichrorampha simpli- ciana 132. ligulana 124. Dicycla Oo ab. sulphurea 162. Diloba caeruleoce- phala .12. Dioryctria splendidella 12£. Diplodoma margtnepunctella 125. Doloploca punctulana 118. Elachista taeniatella, festucicolella 125. Ematheudes punctella 118. Endagria ulula 75. Endromis versicolora 74. Endrosa irrorella v. flavicans 123. Ephyra (Zonosoma) guercimontaria, ruficiliaria v. mattiacata, ab. privataria, punc- taria ab. naevata 163, annulata, linearia 116. Epiblema pusillana, proximana 124. Epinephele Lycaon, Janira, Tithonus, Hyperanthus 51. Epithectis del- miniella 124. Ematurga atomaria 117. Erastria argentula, fasciana 115, ve- nustula 155. Ercta ornatalis 124. Erebia Medusa, melas, aethiops, ligea, Euryale 50. Manto v. Pyrrhula, Pronoe v. Pitho, Gorge v. hercego- vinensis, ab. Erynis, Tyndarus v. balcanica 122. Eubolia murinaria 117. Euchelia Jacobaeae 73. Euchloe Belia, v. Ausonia 181, Cardamines, ab. Turritis, ab. immaculata 192. Euclidia mi, glyphica 115, triguetra 115, 155- Eucosmia certata, undulati 117. Eucrostes indigenata 5. Eugonia guercinaria ab infuscata, autumnaria, alniaria, erosaria 116. Eulia ochreara 20. Eup- lexia lucipara 113. Huproctis chrysorrhoea 39, 74. Eurrhypara urticata 118. Evetria turiorana v. Mughiana, resinella 124. Fumea nitidella 73. comitella 123. Grapholitha cosmophorana, gallicana, infernalis 132. limitanella, continuella v. nebpulosella, melantypella, opificella, Lakatensis 12£. Geometra vernaria 115. Gnophos dilucidaria 117. dumetata v. Daubearia, obscuraria v. argillacearia 123. Gnophria guadra 73. Gracillaria syringella 85. falconipenella 132. Grammesia trigrammica 114. Hadena lithoxylea, basilinea, unanimis, strigilis 113. Zeta v. pernix 123. Heliaca tenebrata 114. Helicop:is Acis, Cupido 24. Heliothis ononis 20. dipsaceus 115. Hemerophila abruptaria 123. Hesperia lineola, sylvanus, comma 52, " Adromedae 122. Malvae ab. Zagrabiznsis 102. Hibernia aurantiaria, mar- ginaria 117. Himera pennaria 116. Hydrocampa nympheata 118. Hylophila bicolorana 72. Hepialus Humuli, sylvinus, lupulinus 73. Hypena rostralis 115. Hypogymna morio ab. Nátlyi 152. Hyponomeuta padellus 118. Incurvaria trimaculela v. guadrimaculella, vetulella ab. unicolor 125. praelatella 1352. Ino ampelophaga, statices, 72. Geryon 126. VIII Larentia (Cidaria) dotata, sociata, tristata, bilineata, berberata, tubidata, comitita, 117. polygrammata, vitalbata 118. Kollararia, agueata v. heregovinensis 123. Corydalaria v. Bogumilaria 126, lugdujúaária 1832. Lasiocampa Pruni, guerci- folia 74. Leucania pallens, vitellina 113. L-album, albipuncta 114. ab. Flecki 123, Leucoma salicis 74. Leuéophasia sinapis 34. Limenitis Popul, Ca- milla, Sibylla 48. Lithocolletis dubiosella 125. amyotella 132. Líthosia gri- eola, iutarella 73. Lithostege farinata 117. Lobophora sabinata 162. Lupe- rina virens v. immaculata 113. Lycaena argiades v. Polysperchon, Aegon, Argus, Astrarche, hylas, meleager, damon, argiolus, minima, Gyilarus, Al- con, Arion 35. Eros 122. jolas 126. Corydon 35. ab. Tiphys, ab. confiu- ens, ab. cinnus, ab. marginata, ab. punctata, ab. aurantia, ab. striata, ab. obsoleta, ab. suavis 134. Bellargus 35. ab. Czekelii, ab. parvipunctata, ab. confluens, Damon ab. caeca 152. lcarus 35, v. Celina 162. Lygris pru- nata 117. Lymantria monacha 19. 74. dispar 39. 74. Lythria purpuraria 117. Macaria alternaria 117. Macroglossa stellatarum, bombyliformis, fuciformis 72. Na clia Mamestra pisi 20. 113. nebulosa, dissimilis, brassicae, oleracea, genistae, dentina, trifolii 113. tincta 182. Mania maura 113. Megasia Rippertella 124. Mesogona acetosellae 114. Melanargia japygia ab. immaculata 152. Galatea 50. 134. ab. Franzenaui 152, ab. Ulbrichi, ab melania 162. Melitaea Ma- turna v. uralensis, aurinia v. orientalis 122. Cinxia 49, ab. Horváthi, ab. Unryki, ab. Mocsáryi 152. Didyma 49. v. alpina, ab. Fischeri 152. Phoebe 49. ab. Geyeri 152. Athalia, dictynna, Aurelia, Parthenie 49. Moma orion 112. Morpho Achi les 24. Myelois cribrum 118. ancilla 72. Nemeophila russula, Plantaginis 73. Nemeobius Lucina 48. Nemoria porrinata 115. Nemotois dalmatinellus, lenellus 125. Nemophora Swammerdamella 118. Nepticula bleonella 20. Neptis Lucilla, Aceris 48. Neuronia popularis, cespitis 118. Nomophila noctuella 118. Nothris sulcella 124. Nodaria nodosalis 123. i Odezia atrata 117. Olethreutes inundana, semifasciana 124. Opostege spatulella 125. Orgyia gonostigma, antigua 74. Orobena frumentalis 118. Orrhodia vau-punctatum 114, torrida 123. Ortholitha coarctata, limitata, bipunctaria a royts Pachycnemia hippocastanaria 126. Pamene regiana 163. Papilio Podalirius 33. 58. decemlineatus, v. undecemlineatus 59. v. novemlineatus, v. Zanclae- us 60. Alzxanor, Machaon 75. v. aurantiaca, ab. Drusus, ab. Sphyrus 76. ab. bimaculata, ab. immaculata, ab. irubromaculatus, ab. tenui- vittata 77, Pararge Megaera, v. egerides, Achine 51. Maera 51. v. orien- talís 122. Parnassius Apollo 26. 33. 108. v. carpathicus, ab. flavomacu- latus, ab. pseudonomion, ab. Novarae, v. liburnicus, v. bosniensis 108. Mnexinosyne 33. 149. v. melaina 110. v. nubilosus 111. Pellonia vibi- caria 116. Pempelia semiruballa v. sanguinella 118. Penthophora morio 74. Perigrapha cincta 114. Phasiane glarearia, clathrata 117. Pieris Brassicae 25. 33. 142. Ergane 27. Rapae 33. 168. v. leucotera, ab. immaculata, v. Mannii 169. ab. Kossíi 122. v. minor, Napi 33. 171. v. intermedia 171. ab. Bryoniae 126. 171. v. Napaeae 33, 171. ab meridionalis, ab. sulphurea 171. Daplidice 33. 180. v. Bellidice 38, 180. v. Raphani 134. Pionea lutealis 124. Platyptilia ochrodactyla v. bosniaca 124. nemoralis 182. Pleretes matronula 73. Pleurota aristella v. argen- tistrigella 124. Plusia illustris, chrysitis, gutta 114. gamma 20 114. Polia chi 1183. Poliphaenis sericata 1183. Polychrosis Endeínis, botrana 176. Polygonia Egea 126. Porthesia similis 74. Prororsa Dahliélla 1832. Psacaphora Schranckella 125. Psamotis pulveralis 118. Pseudophia lunaris 115. Psyche uuicolor, plumifera 73. Psychidea bombycelia ab. rotundella 123. Pterophorus monodactylus 118. Pyrausta cilialis, aurata v. meridionalis, obfuscata, cingulata v. vittalis 124. austriacalis, 132, aerealis v, opacalis 163. Rivula sericealis 115. Rhizogramma detersa 113. Rhodocera Rhamni 34. Rhy : paria purpurata 20. Rumina luteolata 116. Sabebria cingilella v. Brucella 124. Saturnia Pyri 74. 192. Spini, pavonia 71. Satyrus Hermione, Alcyone, Circe, Briseis, Semele, Statilinus, v. Alli- onia, Dryas 50. Sciapteron tabaniforme 72. Scirpophaga praelata 118. IX. Scoliopteryx libatrix 114. Scoparia petrophila, laetella 12£. Scoria line- ata 117. Selagia subochrelia 124. Selenia lunaris, v, aestvia 116. Sesia tipuliformis 72. Setina irrorella, mesomella 783. Smerinthus Tiliae, ocellata, Populi 71. Solenobia triguetrella 118. Spilosoma fuliginosa, lúctifera, mendica 33. 73. lubricipeda, menthastri 73. Spilothyrus Al- ceae, Lavaterae 52. Sphinx Convolvuli, Ligustri 71. Stenia stigmosalis 163. Sterrha sacraria ab, ochracearia 123. Sterrhopteryx Standíussii 152. Swammerdamia lutarea, alpicella 124. Symmoca designatella v. bifas- ciata 124. Syntomis Phegea 72. Syrichthus Carthami, alveus, v. Íri- tillum 52. "Taeniocampa miniosa, gracilis, incerta 114. Tephroclystia (Eupithecia) scrip- taria, laguearia 123. oblongata, rectangulata 118. Thais Polyxena, ab. Cassandra, ab. bipunctata, ab. ochracea, ab. meta, v. Creusa, v. bella 165. Thalera timbrialis 116. Thalpochares purpurina 115. Thecla Be- tulae, Spini, Pruni, Ouercus, Rubi 34. Ilicis ab. Fountainei 152. Thera- pis evonymaria 116. Thyris fenestrella 72. Tinandra amata 116. TFinea Roesslerella 125. Titanio Schrankiana 168, Tortrix ochreana 118. pale- ana v. icterana, imperfectana 124. pilleriana 158. Toxocampa viciae, craccae 115. Trachea atriplicis 113. Triphosa dubitata 117. Trochilium apiiorme, ab. tenebrionilorme 72. Troides paradisea 192. Urapteryx sambucaria 116. "Vanessa levana, v. prorsa, Egea, c album 48. Urticae v. turcica 122. polychloros, L-alb xanthomelas, Jo Antiopa, Ata lanta, Cardui 49 Venilia macularia 116 .Xanthia gilvago 114. Xystophora rumicetella, scordiscella 124. Zelleria phillyrella 124. Zeuzera Pyrina 73. Zyyaena Pilosellae, Brizae, Sca- biosae, Achillae, v. bellis, Trifolii, Lonicerae, Filipendulae, Angelicae, Ephialt-s, ab. Trigonillae, ab. Medusa 72. Scabiosae ab. divisa, Meli- loti v. dahurica, stoechadis, v. dubia 123. carniolica ab. Vángeli 152. c) Diptera. Ammobia glabriventris 107. Blepharidea vulgaris 141, 143, 170, 181. Chaetolyga annalis 107, Eupogona setifascies 78. Euphorocera clavipennis 41. Eusatina larvarum 18. Exor- cita hirsuta 170. Machaira serriventris 143, 170. Masicera sylvatica 1453. Parexorista confinis 141. Peletaria tesselata 78. Sarcophaga helicis 170. "Tachina papilionis 78. c) Coleoptera. Abax ater. v, inferior, parallelus, carinatus, Schüppeli, v. Rendschmidti 18. Ablattaria laevigata 55. Acalles denticollis, validus, echinatus 135. Aca- liptus alpinus 136. Acanthoberosus spinosus 831. Acanthocinus griseus, aedilis, reticulatus 15. Acidota crenata, castanea, seriat3, cruentata, fer- ruginea 44, clandestina 44. 119. minuta, sculpturata, guadra, v. major 94. Ac.lius sulcatus, marginalis, dimidiatus 830. Acimerus Scháfleri 187. Acmaeodera degener, flavolasciata 50. Acmaeops collaris 1837. Acu- palpus suturalis, meridianus, dorsalis 29. v salinus 177. 196. Adalia bipunctata 174. v. perforata 179. Adeloceia lepidoptera 96. Adonia variegata 174. v. inhonesta 179. Adoxus obscurus 173. Aegosorna sca- bicorne 137. Aesalus scarabaeoides 79. Agabus nitidus, bipustulatus 30. Agapanthia cardui 62. maculicornis, cynarae, villosoviride:cens 63, Kirbyi, Dahli, leucaspis 64. violacea 64. 138. Agathidium badium 55. Agrilus viridis, v. fagi, angustulus, olivicolor 96. biguttatus 96. v. coerulescens 178. Agriotes pilosus, ustulatus, sputator, lineatus, obscurus 96. Aleo- chara iuscipes, laevigata 831. Alexia globosa 55. Allecula morio, ater- rima 98. Allosterna tabacicolor 187. Alophus triguttatus 10J. elegans, nictitans 178, 196, vau v, uniformis 178. Alphitophagus obtusangulus 21. 88. Amara similata, ovata, communis, curta, aenea, spreta, lamiliaris. erratica, fulva, consularis 18. Amischa analis 31. Amphicyllis globus 50, Anaca-cna globulus 50. limbata v. ochracea 119. Anaesthetis testacea 81, 138. Anaglyptus mysticus, v. hieroglyphicus 138. Anaspis frontalis, v. lateralis, thoracica, Íava, melanostoma, varians 99. Ancomera femo- rata 99. Anisodactylus v., spurcaticoris, signatus 29, Anisoplia segetum, anstriaca, tempestiva, lata, flavipennis 80. Anomala aenea v. margi- nata 178. Anommatus 12-striatus 55. Anophthalmus Sziládyi, velebiti- cus 119. Bilimeki tergestinus 154, Anoxia matutinalis 178. Anthaxia ci- chorii, umbellatarum, salicis, fulgurans, grammica, nitidula, v. signati- collis, guadripunctata 80. fulgurans v. azurescens 178. 196. Antheropha- gus nigrcornis 55. Anthocomus eguestris 97. Antholinus analis 97. Anthonomus Chevrolati, pomorum 136 Anthrenus pimpinellae, scrop- hulariae 78. Anthicus iloralis, Schmidti, sellatus, unicolor 99. Apion austriacum flavipes, Gribodii 22, 120. rhomboidale, armatum Lederi 120. craccae, subulatum, onopordi, vicinum, difficile, urticarium, radiolus, seni- culus, viciae, varipes, apricans, assimile, trifolti, dichroum, nigritarse,. ebeninum, tenue, virens, ononis, loti, miniatum, frumentarium, violaceum 136, Aphodius erraticus, scrutator. subterraneus, fossor, haemorrhoida- lis, conjugatus, foetens, granarium, ater, sordidus, tufus, lugens, nitidu- lus, immundus, merdarius, ingu natus, v. centrolineatus, sticticus, tessu- latus, v. umbrosus, limbatus, prodromus, punctatosulcatus, consputus, obscurus, scrofa, tristis, pusillus, guadriguttatus, varians, alpinus, mixtus, rufipes. luridus, v. nigripes, v. apicalis, brevis, rhododactylus 79. gra- narius, v. suturalis, tessulatus v. umbrosus 119. plagiatus v. concolor, punctatosulcatus, v. obscurellus, pusillus, v. rufulus 178. Aphthona cy- anella, atrovirens 174. flaviceps 179. hilaris 196. Archontas murinus 96. Aristus elypeatus 29. Aromia moschata 137. Asbolus littoralis 54. Asc- lera sanguinicollis, coerulea 99. Aspidiphorus orbiculatus 98. Atheta trinotata, crassicornis, nigritula, elongatula 31. Athous niger 96, 195. haemorhoidalis 96. vittatus 96. v. tenuivittatus 178. v. Ocskayi, longi- coltis, circumductus, circumscriptus 96. picipennis, carpathophilus, pla- gipennis, undulatus v. limbaticollis, Milleri, angulifrons, carpathicus, jejunus 178. longicornis 196. densatus, vittatus, v. tenuivittatus, Mjiileri, anguliírons, carpatnicus, circumscríptus. v. subrubricus, Leonhardi, je- junus, singularis 197, Meuseli, serbicus, Gobanzi, picipennis, carpathop- hilus, plagipennis, impressilírons, undulatus, rhombeus, vitiosus, scruta- tor, circumductus, transsyivanicum 198. Atomaria fÍuscicollis, fuscata, pusilla, testacea, gibbula 55. gutta, v. rhenana 177. Attagenus Schafferi,. piceus, pellio 78. Attelabus coryli 136. Aurigena lugubris 80. Axino- tarsus pulicarius 97, Badister bipustulatus, peltatus 29. Balaninus elephas, venosus, nucum, turba- tus 136. Balanobius crux, pyrrhoceras 136. Baris timida, lepidii, coeru- lescens, chlorisans 135. Barypithes scydmaenoides, globus, bosnicus, virguncula, osmanilis, liptoviensis, araneiformis, Chevrolati, armiger, styriacus, carpathicus, mollicomus, tener 21. Batrisocenus iridescens 3, Bembidion velux, littorale, laticolle, pygmaeum. lampros, v. properans. dentellum, varium, tricolor. ustulatum, lunatum, modestum, dalmatinum,. nitidulum, guadrimaculatum, guttula, biguttatum 17. Berosus luridus, signaticollis 31. guttalis 119. Bidessus geminus 30. Bithynus beteroce- rus 21. Blaps mortisaga, similis 98. Blechrus glabratus 30. Bledius dis. similis 54. Bolitobius lunulatus, pygmaeus 31. Bolitochara obligua 31. Bostrychus capucinus 98. Bothrideres contractus 56. Brachida exigua 31. Brachinus crepitans, psophia, explodens 30. Brachynus Ganglbaueri 119. Broscus cephalotes 17. Bruchus fur. variegatus 98. Bryaxis fossu- lata, haematica 54. Byrrhus pertinax, rufipes, paniceus 98. Bythinus nodicornis 54, heterocerus 88. Bytiscus populi v. cupriler 125. Caenoptera minor, umbellatarum 137. Calamobius filum 62. Calandra oryzae 58. 180, granarium 130. 136. Calathus fuscipes 18. 41. micropterus 18 Callidium testaceum ab. rufipes, atni v. inluscatum 120. violaceum 187. Callimus angulatus 137. Callistus lunatus 29. Calosoma inguisitor 17. XI , sycophanta 17, 41, 65. Cantharis lusca, rustica, pulicaria, nigricans, . pellucida, livida, v. rufipes, sudetica, fulvicollis, lateralis 97. Carabus coriaceus, v. rugiler, violaceus, intricatus, anagustulus, v. Escheri, vario- losus, granulatus, cancellatus, v. femoralis, v. euchromus, v. carpathi- cus, Scheidleri, v, Hampei, scabriusculus, glabratus, convexus Ils 10 richi v. Sokólari 119. croaticus v. primarius, intricatus v. ulcerosus, Va- riolosus v. hydropiulus, cancellatus, v. pseudotuberculatus, v. pseudo- seythicus, v. bucsecsianus, arvensis, v. carpathicus, concolor, Vv. ligneus 177. Cardiophorus grammicus, rulipes, nigerrimus, cinereus, v. t sta- ceus, rubripes 96. Cassida viridis, lastuosa 174. ab. nigra 120. murraea, rubiginosa, ferruginea, sanguinolenta, nebulosa, subferruginea 174. Cat- hartus gemellatus 180. Cerambyx cerdo, Scopollii 137. Cercus pedicula- rius 55. Cerylon fagi, histeroides,. ferrugineum 56. Cercyon ilavipes 31. v. erythropterus 119. Cetonia aurata, v. piligera, v. purpurata, Vv. luci- dula, v. bilucida 80. Ceuthorrhynchus, geographbicus, asperifoliarum, ornatus, litura, trimaculatus, punctiger, pleurostigma, scapularis, cont- ractus, assimilis 1835. Chaetocnema concinna, tibialis, aridula 174. Chalcoides helxines, aurata 171. Charopus concolor 97. Chiloneus aspe- ratus 100. Chilotoma musciform s 172. Chlaznites spoliatus 29. Chlae- nius v. melanicornis, nitidulus, vestitus, festivus 39. Chrysochus pre- tiosus 173. Chrysomela v. hungarica, coerulea, carpathica, olivacea,. haemoptera, goettingensis, gysophilae, sanguinolenta, orichalcia, hype- rici, coerutans, fastuosa, mentliastri, varians, polita 178. Cicindela cam- pestris, v. affinis, silvicola, ab tristis, germanica 17. hybrida, v. riparia 17. 154. littoralis. Cionus simplex, v. bipunctatus, pulverosus, V. im- punctatus 120. tubercuiosus, thapsi 136. Cis nitidulus 98. Cistela seri- cea 78. Cleonus punctiventris 100. 181. alternans, piger, trisulcatus. tigrinus, pedestris 100. Cierus mutillarius, formicarius 98. Clivina iossor 17. Clytanthus varius, sartor, figuratus, speciosus 138. Clytra laeviuscula 172, Clytus rhamni ab. temesiensis 120. arietis 138. Cnemeplatia Atro- pos, Melanimon tibialis 88. Cneorrhinus plagiatus 100. Coccinella 10- punctata, v. octopvrnctata, v. lateripunctata, 4-punctata, v. multima- cula, v. nebulosa, conglobata, v. pineti, sinuatomarginata, v. ambigua 179, 7-punctata, 5-punctata, conglobata, 14-punctata 174. Coelambus impressopunctatus, coníluens 30. Coeliodes dryados, 4-maculatus 135. Coelostoma oroiculare ul. Colaphus sopbiae 173, Colydium elongatum,. fililorme 56. Conurus littoreus, pubescens, pedicularius 31. Colpodata sordida, fungi, fuscipes 3l. Copris lunaris, v. corniculatus 79. Coprop- hilus striatulus 54. Coptocephala unifasciata, scopolina 172. Coraebus lasciatus 96. Corticaria umbilicata 55. Corticeus bicolor 98. Corticus tuberculatus 56. Cortodera elongata 55. humeralis ab. inhumeralis 179. Corynetes coeruleus 93. Creophilus maxillosus 32. Crepidodera trans- versa, ab. melancholica, impressa, femorata, transsylvanica, norica, cya- nescens, cyanipennis, nigritula 22. 66. crassicornis 66. 120. corpulenta, ferruginea 22. 66. 174. Crioceris merdigera, 12-punctata, 14-punctatz, 5-punctata 138. Oryptarcha strigata 56. Crypticus guisguilius 98. Cryp- tocephalus coryli, cordiger, octopunctatus, sexpunctatus, bipunctatus, Schafferi, sericeus, aureolus, hypochoeridis, violaceus, 4-guttatus, flavi- pes, chrysopus, ocellatus, carpathicus, moraei, sexpustulatus. vittatus,, pygmaeus, connexus, ruflipes 172. decemmaculatus v. bothnicus 179. Crytophagus sranicus 55. Cryptopleurum atomarium 31. Cryptorrhync- hus lapathi 135. Cteristes palpalis 54. Curculio gracilipes 21. GCybister laterimarginalis 30. 152. GCybocephalus pulchellus 55. v. Heydeni 177. Cychrus rostratus 17. Cymindis cingulata 30. Cymatopterus fuscus 50. 1 GAGE impunctata 1714. GCyphon variabilis, padi 97. Cyphus nitens Danacaea pallipes. nigritarsis, marginata, serbica 97. Dasytes nigor, coeruleus,. aerosus. fusculus 97. Dcmetrias imperialis, at icapillus 30. Derm::tes Frischi, lanarius, undulatus, lardarius 78. Dendarus Seidlitzi, dalmati- nu; 88. Denops albofasciata 08. Deroplia Genei, Troberti 38. Diachro- mus germanus 29. Dibolia eryptocephala 179. Dicerca berolinensis 30. XII. Dichirotrichus rufitho:ax 177. Diplocoelus fagi 55. Ditoma crenata 56, Dolichosoma lineare 97. Dolopius marginatus 97. Donacia agnatica. cla- vipes, semicuprea 138. Dorcadium arenarium, ab. lemniscatum 120. v. velebiticum, v. rubripes, v. gypsophilum 179. aethiops, fulvum, $Sco- polii, decipjens, pedestre, v. austriacum 138. Dorcatoma dresdensis 98. Dorcus parallelepipedus 78. Dorytomus longimanus, v. macropus, Dejeani, dorsalis 1835. Drasterius bimaculatus 96. v. Wachsmanni 120. Dromus guadrimaculatus, guadrisignatus 30. bifasciatus 177. Drypta dentata 30. Drusilla canaliculata 31. Dyschirius nitidus, aeneus 17. cylindricus, v. Hauseri 176. transsilvanicus 119. 176, " (Echinocnemus -onfusus 178, 196. Elater sanguineus, sanguinolentus, ferrugatus, elongatulus, crocatus, elegartulus, cinnabarinus 96. v. satrapa 178. En- domychus coccineus, thoracicus 55. Engis bipustulata 55. Enicmus hir- tus, minutus, fungicola, transversus 55. Enochrus bicolor 30. Entomo- scelis adonidis 173. Ephistemus nigriclavis 55. Epicometis hirta 80. Epit- rix pubescens 174. Epuraea decemguttata, aestiva, florea 55. Eryx laevis 95. Euconnus transsylvanicus, pubicollis, Eusomus ovulum 100. Evodinus clathratus ab. nigritus 178. Exochomus 4-pustulatus 175. Exocent- rus adspersus, balteus, Stierlini 138. "Falagria nigra, obscura 31. Formicomus pedestris 99. Foucartia Burghau- seri 178. 194. Galeruca tanaceti, pomonae 174. Galerucella nymphaeae, lineola, calmarien- sis 174. Gastroidea viridula, polygoni 173. Geotrupes stercorarius, spi- niger, mutator, sylvaticus 79. costatus 119. Gnorimus variabilis, nobi- lis 80. Gonocephalum pygmaeum, pedestre, pusillum, Sturmi, vien- nense, costatum 88. Gonodera v. serrata 98. Grammoptera ruficornis 137. Graphoderes cinereus 30. Gynandrophthalma xanthaspis 172. Gymnetron villosulun, v. vero i1cae 136. Gymnopleurus cantharus (3. Gyrinus natator 30. Sulfíriani 177. Gyrophaena fasciata 31. Haliplus fulvus, fulvicollis 30. Haltica lythu, oleracea 174. Halyzia sedecim- guttata, — 22-punctata, 14-punctata 175. v. suturalis 179. Hap- locnemia curculionides 61, 138, nebulosa 62. 138. nigricornis 97. Harminius undulatus v. limbaticollis 197. Harpalus psittaceus, cupreus, smaragdínus, rubripes, honestus, pygmaeus, dimidiatus, autumnalis, tar- dus, ílavicornis, anxius, aeneus, v. confusus, v. semipunctatus 29, lim- bopunctatus 177. Hedobia imperialis, regalis 98. Helochares lividus 30. Helophorus nubilus, griseus, agnaticus, aegnalis, granularis 31. Helops gúisguilius, incurvus 98. Hippodamia 13-punctata, v. Gyllenhali 179. 7amaculata 174. Hispa atra 174. Hister inaegualis, 4-maculatus, cada- verinus, succicola, 4-notalus, uncinatus 78. Homaloplia Fritschi, margi- nata 198. Hoplia praticola 80. Hoplosia fennica 16. Hydraena moria, regularis 119. Hydrobius fuscipes 30. Hydrophilus caraboides, Ílavipes 80. Hydroporus Kocae 22. 119. limbatus 119. lineatus, palustris, planus 30. Iydrothassa aucta, marginella 173. Hydrous aterrimus, piceus 30. Hygrotus inaegualis 30. Hylesinus Íraxini 137. Hyliota planata 56. Hy- lobius abietis 100. Hylurgus piniperda 137. Hypebaeus ilavipes 97. Hy- pera intermedia 100. meles, arator, elongata, pedestri:, variabilis, plan- taginis, nigrirostris 135. Hyperaspis campestris 175. Hypnoides minu- tissimus 06. Hypulus bifasciatus 99. Hylotrupes bajulus 137. Ilybius fuliginosus, obscurus, guttiger 50. Ischnoglossa corticina 31. Labidostomis tridentata, humeralis, longimana 172. Laccobius nigriceps 30. v. maculiceps 177. Laccophilus obscurus 30. Lachnaea sexpunctata 172. Laemophloeus testaceus 56. Laemosthenes cavicola, Romualdi 159. Laena Reitteri 98. Lagarus vernalis 18. Lagria hirta 79. Lamia textor Lampyris noctiluca 97, Larinus obtusus, turbinatus, sturnus, jaceae 100. Lasiotrechus discus 18. Lathrimacum melanocephalam, hamatum, tenue, unicolor, ab. diabolicum,- v. longicorne, metallinum, ruficolle, cicatrix, gracilicorne, fusculum, reflexum 44. atrocephalum 44. 54. Gaugl- baueri 44. 119. Lathrobium geminun, castaneipenne, terminatum 32. Lebia crux minor, humeralis 29. Leistotrophus nebulosus, murinus 52. Leistus rufomarginatus, ferrugineus, piceus 17. magnicollis 177. Lema XIIL melanopus, v. atrata, lichenis, ab. obscura 179. Leptacinus batychrus 32. Leptoderus Hohenvarti, reticulatus 154. Leptura rulfipes, livida,. erythroptera, scutellata, cerambyciformis, aurulenta, maculata, arcuata, melanúra, bifasciata, nigra, attenuata 137. Leptusa Kocae 196. Lepyrus capucinüs 100. Lesteva longelytrata 54. Lethrus cephalothes 79. v. po- dolicus 120. Leucocelis funesta 80. Lichenum pictum 88. Licinus cassi- deus, Hofmannseggi 29. Limnobaris T-album 136. Limonius pilosus, aeruginosus, minutus, parvulus 96. lythrodes, aeneoniger 198. Limnoxe- nus oblongus 30. Liodes cubia 55. Liogluta granigera 31. nigriventris 177. 196. Liophloeus tesselatus, v. Schmidti 140. Liopterus ruficollis 30. Liopus nebulosus 15. 138. Liparus glabrirosíris, germanus 100. Litar- gus connexus 55. Lixus cardui, elongatus 100. Apfelbecki 120. iridis 100. v. caucasicus 178. 195. algirus 100. v. hunga us 178. 195. bardanae v. scutulatus 178. 195. lateralis, ascanii 100. v. circumdatus 178. 195. Lochmata capreae, crataegi 174. Longitarsus brunneus, nasturtii, sutu- rellus, picipes, exoletus 174. Ludíius purpureus, institivus, tesselatus, la- tus bipustulatus 96. Luperus nigrofasciatus, xanthopus, Ílavipes, rufi- pes 179. 196. Lyuúus trimaculatus, v. guadrimaculatus 178. Lytta ve- sicatoria 99 : Macrolenes ruficollis, v. bimaculata 179. Magdalis ruficornis 136. Ma achius, aeneus, marginellus, bipustulatus, elegans, geniculatus, viridis, spini- pennis, spinosus, demissus, nigrinús 97. Malthinus punctarus 97. Mar- maropus Besseri 135. Mantura rustica 174. Medon Brancsiki, melano- cephalus 32. Megapenthes tibialis 96. Megasternum obscurum 31. Me- landrya caraboides 99. Melanophthalma v. crocata, gibbosa, íuscula 55. Melanotus niger, brunnipes, castanipes, ruiipes 96. Melasoma. aznea, cúprea, 20-punctata, collaris, populi 173. Meligethes coracinus, bressi- cae, viridescens, serripes, obscurus, parallelus. ovatus 56. Méloe pros- carabeus, violaceus, cicatricosus, variegatus, brevicollis 99. simplicicornis 120. Melolontha vulgaris 80, 157. hippocastani 157. Ménesia bipunctata 147. Mésagroecus obscurus 100. Metabletus obsuroguttatus, pallipes 30. Metacantharis haemorrhoidalis 97. Miarús me:iidionalis - 178. 1.6. Mics raspis duódecimpunctata 175, 179. sedecimpunctata 195. Microglossa su- turalis 31. Minops carinatus, v. variolatus 160. Molops picea, ovipennis 18. Monochammus sartor, sutor 138. Monotoma v. guisguiliarium 56. Mordella fasciata, a-uleata 99. Mocdellistena abdominalis, micans, pu- mila 99. Mycetina cruciata 55. Mycetochara fÍlavipes 98. Mycetophagus piceus v. sexpunctatus 177. Mycetoporus v. longuluús, splendens, clavi- cornis 31. Mylabris pisorum, rufipes, rufimana, seminaria, varia, imbri- cornis, v. pubescens 185. Myrmedonia huadieralis 31. Nanophyes nigritus 178. 196. Nebria Gyllénhali, brevicollis 17. Necrobia vi- olacea 98. Necrophorus germanicus, humator, interruptus, vespillo 54. Neodorcadium bilineatum ab. unicolor 120. Neuraphes angulatus 54. Nitidula bipunctata, rufipes 55. Notaris acridulus 135. Notiophilús agua- ticus, palustris, ruflipes, biguttatus 17. Notoxus monocerus 939. Oberea oculata 138. 165. pupillata, pedemontana 188. linearis 138. 164. eup- horbiae, erythrocepnala 138. ab. nigripes 165. Ochtebius marinus v. pallidipennis 119. Ochthenomus tenuicollis 90. Ocypus olens, brunni- pes, nitens, fulvipennis, lalciler, edentulus, compressus 33. Oedemera pc- dograriae, íÍlavescens, lurida 99. virescens 99. v. cupreomicans 132. Olibrus bicolor 55. Olophrum piceum, caucasicum, fuscum, brevicolle, transversicolle, assimile, puncticolle, boreale, alpinum, consimile, limba- tum, rotundicolle 43. Omalium rivulare, caesum, florale 54. Omiaa Hanáki, Brandisi, rufipes, concinnus, mollinus 21. Omophlus betúlae rugosicollis 98. Omophron limbatus 17. Omosita colon, discoidea 55. Onthophagus Amyntas, taurus, verticicornis, vacca, coenobita, fracticor- nis, camelus, Schreberi, ovatus 79. v. grossepunctatús 194. Oniticellus fulvus 79. Opatrum verrucosum, 88 sabulosum 88. 98. lucifuzum 88,. 120. Opetiopalpus scutellaris 98. Ophonus sabulicola, obscurus, diffinis punctatulus, rupicola, rufibarbis, puncticollis, azureus, signaticornis, pubescens, griseus, hospes, v. Sturmi, calceatus 29. Opilo mollis 98. XIV" Orchestes fagi, pratensis 136. guzrcus, v, contormis 178. Orina plagi- ata v. croatica 120. tristis 173. Orphilus niger 78. Orsodacne lineola v. tava 1838. Oryctes nasicornis 79. Oryotus Schmidti subdentatus 154. Osmaderma eremita 80. Ostoma oslongum 56. Othius fulvipennis 32. Otiorrhynchus cardiniger, brattiensis 21. 88. muliipunctatus, laevigatus. raucus, perdix, orbicularis. fullo, ovatus 99. Oxyomus sylvestris 79. Oxypoda lividipennis 31. Oxyporus rulus 54. Oxvtelus rugosus, piceus, nitidulus, complanatus, tetracarinatus 51, Pachybrachys sinuatus 179. Paederus littoralis, ripari s, fuscipes, ruficollis 53. Panagaeus crux major, bipustulatus 29. Paophilus Hampei 100. Parmulus brunneus 55. Paromalus Ílavicornis 78. Parnas lutulentns, prolifericor- nis, auriculatus 31. Pedinus balcanicus, helopioides, Ulrichi, hungaricus 88. meridianus 88. 120. Pentaria badia 99. Pceltis atráta, brunnea 55. Pidonia lurida 137. Pilemia Wawerkaaa, hirsutula, 148. 198. tigrina 149. 198. Phaedon cochleariae, armoraciaz 173. Phalacrus fÍimetarius 55. Philonthus splendens, politus, corruscus, ebeninus, iimundus, san- guinolentus, splendidulus, nigritulus, femoralis, vernalis, decorus, varius, v. bimaculata 32. Phloecosimus bicolor 178. 196. Phloeobium clypea tum 54. Phloeocharis subtilissima 54. Phloeostichus denticolliis 56. Pholeuon hungaricum 119. Phylax picipzs, v. dalmatinus 88. Phylidrus testaceus, griseus, melanocephalus, nigricans 30. Phyllobius urticae, pilicornis, pyii, argentatus, psittacinus, fulvipilis, lateralis, betu- lae, oblongus 99. Panyllobrotica 4-maculata, adusta 173. Phyllodecta vi- tellinaz 183. Phyllotreta exclamationis, sinuata, undulata, vittata, nemo- ium, atra 174. Pnymatodes pusillus, testazeus, v. variabilis, v. fennicus, v. praeustus, alni 137. Phytodecta v. decempunctata, rufipes, pallida 173. Phytoecia scutellata, Argus, 149. affinis, virgula 158. pustulata, rufimana 138. 150. ephippiun 151, cylindrica 138. 151. nigricornis ab. solidaginis 151. cozrulescens 138. 151. uncinata, molybdaena 151. Pia- giodera versicolora 173 Plagionotus, dertritus, arcuatus 138. Platycerus cervus, v. capreolus 78. caraboides v. rufipes 178. Platycis Cosnardi 97. Platydema violacza, Dejeani 98 Platyderus rulus 18. dalmatinus ITT. 196. Platynaspis luteorubra 175. Platynus scerobiculatus, assimilis, sex- punctatus, viridicupreus, v. austriacus, Müleri, viduus, v. moestus, dor- salis 18. Holdhausi 177. Platyrrhinus resinosus 136. Platysoma comp- ressum 28. Platysthetus arenarius 541. Pleurophorus caesus 79. Plinthus Tischeri 100. Ptochus bisignatus, periteloidzs 99. Pocadius ferrugineus 56. Podabrus alpinus, v. rubens 178. Podagrica malvae, fuscicorais 173. Podonta nigrita 98. — Pozcilus cupreus, v. affinis, ab. erythropus, coe- rulescens 18. Pogonochaerus hispidulus 37. 138. Perroudi, hispidus 37. 118. fasciculatus, ovatus 28. Polydrusus mollis, íÍlavipes, coníluzns, tereticollis, picus, corruscus, viridicinctus 10). impar v. vranicensis 194. Polyphylla fullo 80. Potosia marmorata, sjeciosissiíma, aílinis, v. pyrochrous, 1iloricola, obscura, metallica, Fieberi 80. Prionus coria- rius "187. Protinus brachypterus 54. Prutorina plagiata vV. croa- tica 176. Pszudocalea detracta 119. Pszudcpelta . sinuata, rugosa, thoracica 54. Psoa vie :nensis 98. Psylliodes attenuata, chrysocephala, dulcamarae 171. Pterostichus oblongopunctatus, niger, vulgaris, nigrita. anthracinus, gracilis, interstinctus, strenuus, diligens, melas, hungaricus, maurus 18. convexiusculus, tarsalis 119. Ptulinus pectinicornis 98. Pto- chus minimus 194. Ptosima 11-maculata. v. sexmaculata 80. Purpuri- cenus Kaehleri 137. ab. bipunctatus 120, Pyrochroa coccinea, "serrati- cornis, pectinicornis 99. Pyrrhidium sanguineum 1837. Ouezdius fulgidus, cinctus, fuliginosus, limbatus, boops 32. Rantus notatus 30. Rhagium sycophanta, mordax, inguisitor 137. Rhopalopus clavipes, macropus 137. Rhinomacer betulae 136. Khizobius chrysome- loides 179. Rhizophagus ceoressus, bipustulatus 56. Roizotrogus aegul- noctialis, solstitialis, v. Falleni 79. Rhynchites betulae, germanicus, inter- punctatus. pauxillus. purpureus, auratus 136. Riolus Apfelbecki 22. Ra- gonycha pilosa, fulva, testacea, rorida, atra 97. Rosalia alpina 137. Ry- baxis sanguinea 54. : n XV. Saperda carcharias, similis 81. scaliris, populnea 82. 138. guercus, perlorata 82. octopunctata, punctata 83. Sátoristyea Meschniggi 178. 194. Scaphidium 4-maculatum 55. Scaphidema metallica 98. Scaphosoma agaricinum 55. Scia- philus caesius, setulosus 100. Sclerophaedon carniolicus 173, Scolytus intricatus, rugulosus 157. Scopaeus cognatus, sulcicollis 53. Scymnus :ubvillosus v. juniperi. arcuatus, v. Heegeri 179. Semiadalia undecimno- tata, v. bipunctata, v. cardui 179. Seminolus luniger, pilula, fasciatus 78. Sericus brunneus 37. Sibinia pellucens 136. Silis nitidula 97. Silpha lunata, oblonga, tyrolensis, v. rigiita 54. Silvanus unidentatus 56. Sita- ris muralis 99. Sitona crinitus, tibialis, lineatus, suturalis, sulciirons 100. Sitotroga cerealella 130. Smicronyx Reichi 135. Soronia grisea 56. Sper- mophagus cardui 1837. Sphaeridium bipustulatum, scarabaeoides 831. Sphe- nophorus striatorunctatus 136. Sphinginus coarctatus 97. Sphodrus leu- cophthalmus 18. Staphylinus pubescens, chalcocephalus. caesareus 32. Steatodei us" lerrugineus 96. Stenolophus teutonus. skrimsbiranus, v. affi- nis, discophorus, mixtus 29. Stenopterus rufus 137. Stenostola ferrea 133. 148. nigripes 148. 179. Stenus fossulatus, circularis, ater, similis, pallipes, Erichsoni 54. Stilicus subtilis, orbiculatus, rufipes 53. Stomis pumicatus 18. Strophosomus capitatus 178. Subcocci:ella 24-punctata v. saponariae, v. zonata 179. v. inversá 120. 153. Sunorfa monstruosa, rasuta 3. Saprinus nitidulus, amoenus 78. Symnus frontalis, Apetzi, interruptus 175. Syncalypta spinosa 78. Synaptus filiformis 97, Syste- nocerus caraboides 78. Á "Tachinus laticollis, collaris 31. Tachyporus formosu:, chrysometfinus, hypno- r1um, pusillus, nitidulus 31. Tachypus pallipes, Ílavipes 17, Tachys bist- riatus 18. Tachyta nana 18. Tanymecus palliatus 100. Tenebrio obs- curus, molitor 98. Tenebrioides mauritanjcus 56. Tetropium castaneum, ab. lurigum 120. Tetrops praeustus 138. v. Starcki 148. Throscus ob- tusus 96. Tillus elongatus, unilasciatus 98. Tituboza macropus 122. Timarcha pratensis, violaceonigra, rugulosa 173. Toxotus meridianus, ab. geniculatus, guercus 137. Trachyphloeus inermis 100. Trachys mi- nuta 96. Tr-chus guadristriatus 18, velebiticus 22. Tribolium ferrugi- neum 53. 130, Triichius fasciatus, gallicus 88. Trichocoeble Íloralis 97. Trichodes apiarius, subtrifasciatu: 98. Trichonyx sulcicollis 54, Trimium brevicorne 54. Triphyllus punctatus 55. Tritoma 4-pustulata, picea, v. humeralis, decempuntata, atomaria, fulvicollis 55. Trixagus fumatus €6, Troglops albicans 97. Tropideres albirostris, sepicola 36. Tropiphorus carinatus 100. Trox bispidus, sabulosus, scaber 79. Tychius guingue- punctatus, junceus, tomentosus; 136. Kiesenwetteri 178. 196. Typhaea lumata 55. Valgus hemipterus 89. : 4 Xantholinus punctulatus, decorus, tricolor, linearis 32. Xestobium ruio-villosum plumbeum 98, v. a neicolle 120. Xyleborus Saxeseni, dispar 1837. Xylo- drepa 4-punctata 54. Xylotrechus antilope 128. Zabrus tenebrioides, blaptoides 18, gibbus 184. e) Hemiptera. Aphis rosae 19. Chermes Ilicis 42. Ericerus pela 42. Gossyparia mannifera 42. Graphosoma lineatum 195. Llaveia cacti 42. Margarodes polonius 42. Podisus seriventris 41. "Tachardia lacca 42. j) Neuroptera. Aeschna juncea 13, 102, colubercula 13, affinis, cyanea 13, 102, grandis, isosceles 13, mixta, rufescens 102. Aeshna flavipes 13. Agrion spleadens, virgo 14, hastulatum, puela, pulchellum, cyathigerum, ornatum 103. Anax imperator TI35400 Brachytron Hafniense 13; pratensis 102. . Calopteryx virgo 103. Coenagrion pulchellum, puella, ornatum 14. Cordulia aenea 13, 102. Crocothemis erythraea 13, 101. 103. Diplax scotica, sanguinea, vulgata, striolata, meridionalis, flaveola, pedemontana 102. Enallagma cyathygerum 14. Ephitheca flavomaculata, metallica 102. Erythromma na- jas, viridulúm 14, 193. Gomphus vulgatissimus 102. Ischnura elegans, pumiliso 103. Leptetrum fulvum, guadrimaculatum 183. Lestes viridis, sponsa, virens, barbarus. 14, 103, Nympha 103. Leucorhinia pectoralis 103. Libella cancillata, albi- styla, brunnea 102. Libellula depressa 13, 103, guardimaculata, fulva 103. Lindenia forcipata 102. Micronympha pumilio, elegans 14. Orthetrum coerulescens, brunneum, cancellatum 183. Platycnemis pennipes 103. S$ympetrum scoticum,. pedemontanum, flaveolum, vulgatum, v. striolatum, meridio- nale, sanguineum, depressiusculum 12. Sympycna fÍusca 14, 10L, 103. b Árachnaea. Chiracanthium carnifex 42. Chthonius Wlassicsi 67. Coptorthosoma violaceum 23. Greenia Perkinsi, Alfkeni 23. K ovarrostálás Új-Guineában, Irta Biró Lajos. 11 A rovarrostálás Új-Guineáran, nem olyan változatos és érde- kes mint Európában, még kevésbbé mondható gazdagnak. A ki szokva van ahhoz, hogy némely helyen pár liternyi rostált földből százszámra fogja ki az apró bogarak és poloskafélék változatos fajait, annak Új-Guineában nagyon " hamar elmenne a kedve a bogárrosta használásától. Hogy milyen lehet az ujguineai rostálás, arról csak annak lehet némi fogalma, a ki rostával gyűjt sűrű erdők mélyén a száraz levelek alól, honnan csak minden 3—4 marék földből jut kezébe egy-egy Acalles, Homalota vagy Pse- laphida. Hogy ne csupán hozzávető állításokat mondjak, hanem sta- tisztikailag pontos adatokat, azért 1901. junius—julius havában Friedricn-Wilhelmshafen környékén végzett rostálásaimról pontos számadást vezettem 23 napi rostálásról és feljegyeztem magamnak darabszám szerint a rostálás eredményét. Rostáltam a legkülön- félébb helyeken, a tengerparti nyilt bozótokban, az erdő szélén és az őserdő mélyén, a sűrű füves és vad-cukornádas helyeken, a szágómocsarak szélén, lehullott lomb, korhadt fatörzs és fák olda- láról levakart moha alatt. Fehér papirosra szórogatva magam vá. logattam ki a törmelékből minden élő állatot, a mi csak Arthropoda volt, csak utóbb vezettem be a munkába maláj szolgámat is, végül magam csak akkor ellenőriztem, amikor valami új és más termé- szetü helyről hoztam anyagot. A vezérszerepet a hangyák viszik az újguineai rostálásban, mert 23 nap alatt 772 darab került elő, tehát naponta átlag 33 darab, a mi nem is csoda, mert alig van ott akárhol is egy talp- alatnyi hely, ahol ne kóborognának. Igen nagy köztük a fajválto- zatosság is. Európában csak kevés hangyafajt nem lehet meg- kapni rosta nélkül s a rostába csak 2—53 faj kerül, az is mindig tömegesen, azért európai gyűjtési viszonyok után itélve azt lehetne gondolni, hogy ez a napi 33 darab hangya is csak egy-két fajhoz tartozik; pedig mikor próbának figyelmesebben megvizsgáltam a Rovartani Lapok. XII. 1905. januárius. 2 Biró Lajos julius 25—28. tartó négy napi rostálásból kikerült 110 darab hangyát, csak úgy nagyjából nézve is 17-féle hangyát különböz- tettem meg ; az igaz, hogy egyik fajból 54 darab volt benne, de azután csak még kétféle haladta meg a 10-et, a többi fajból mind- ből kevesebb volt tíznél, sőt 5 fajból csupán egyes példányok, mikből nap-nap mellett más formák tün nek fel még a nagyjából vizsgálódonak ls: Ez mutatja, hogy a fajváltozatosság is igen nagy a hangyák közt s igy nem lehet csodálkozni azon, hogy bár jó- formán csupán az 1896-ik év folyamán gyűjtött hangyák vannak még feldolgozva és közölve, eddig 112 uj faj és köztük több új genus került elő. Újguineai rostált hangyáimat mindjárt gyüjtésem kezdetén Emery Károly bolognai kitünő myrmecologusnak küldtem el, a ki mindjárt az első küldemény átnézése után feltünő különösségnek találta, hogy Uj-Guineából sok olyan fajhangyát gyüjtöttem, melyek határozottan dél-amerikai typushoz tartoznak. Igy a Prionopelta, Rho- palothrix, Rogeria és Rhyzomyrma-nemüek, melyek eddig csakis Délamerikából voltak ismeretesek. Emery ezeket az ősrégi (eoczén) ausztráliai fauna maradványainak tartja olyan időből, .mikor Ausz- trália összelüggött Délamerikával. E fauna maradványai ma is Ve- gyületlenül élnek Új-Zélandban, mig Ausztráliában a bevándorolt indiai tauna járál hozzajuk ; hasonlót lát Ujguineáról is. Legfeltünőbbek az apró hangyák közt a S/rumigenys nemű, nagyfejű és hosszú rágojú fajok, amelyek a rostából elég gyakran - kerülnek elő, sőt minden rostálásban van egyszerre többféle is. Nem könnyü azonban kiszedegetni őket, mert nehezen árulják el mozgással magukat s a legkisebb zavarásra is újra halottként összehúzódnak. A Stírunumigenys Chyzeri hosszú állkapcsainak hir- telen összepattantásával ugrani is tud akkorákat, mint a balha, de ugrás után ismét halottnak szinleli magát. A Strumigenysek és rokonaik változatos apró alakok, melyek körülbelül azt a helyet töl- tik be a hangyák közt, mint a Pselaphidak és Scydmaenidák a bogarak közt. Rostával keritettem meg az eddig ismert legapróbb hangyát is, az Oligomyrmex atomus-t, mely alig haladja meg a 1/5 millimétert. A leiratlan új fajok közt azonban , van még . ennél apróbb alak is. Ezeket tiszta papiroson kiválogatni is csak nagyitó üveggel lehetett. A bogarak közül csak a Scydmaenidák és Pselaphidák jutalmaz- zák illendőképen a rostálás munkáját, előkerül napjában úgy 15—20 darab körül. Ez ugyan darabszámra nem valami gazdag eredmény, ahhoz képest, Európában mennyit foghatnánk belőle, de bőven pó- s Rovarrostálás Új-Guineában. 3 tolja ezt a minőség. A Scydmaenidák sok más családbeli újguineai bogarakkal együtt még feldolgozójukra várnak, de a Pselaphidák egy részét muzeumunk Annaleseiben tavaly közölte Raffray, e család exotikus fajainak híres specialistája. Kerek számmal 100 új faj le- rása van e közleményben, 34 nembe sorozva, sőt e közül 10 új nem felállítva az újguineai Pselaphidákra. A nemek többnyire mások, mint a palaearcticus faunába tartozóké, a rokonfajok az indiai és ausztráliai alakokhoz fűződnek. Az egész világon elterjedt Rerjchen- bachia-nem különösen fajgazdag Újguineában, Ratfray itt egyszerre 24 új fajt különböztet ineg köztük. Érdekesebb a Suznorfa-nem, melyből azelőtt csak négy fajt ismertek, mindenik faj csak egyetlen példányban volt meg, sőt a hímek külön nem fajaiként szerepeltek ; Újguineában való rostálásomból 15 új faj került elő, számos pél- dányban s ezzel nagyon sok függőben levő kérdés megoldásra ju- tott. Feltünő sok az újguineai Psclaphidák közt a rendestől eltérő különös alak, a milyen péld. a Sunorfa momstruosa az ő furcsa fejével, meg a Suznorfa nasuta az előtor oldalain átlátszó, fehér, karimás szélű és közepén kivájt mélyedéssel, mely analog némely Elaterida phosphorescáló szemfoltjával ; ennek a természete és ren- deltetése még megoldani való kérdés, mert eddig e családban pél- dátlan. A Biutrisocenus iridescens pedig azzal tűnik ki családjából, hogy rajta kívül egynek sincs érczes fénye, a mit nála még ezüstös szőrökből álló széles szalag tesz díszesebbé. Azt már szinte fölös- leges megjegyezni, hogy egy millimeternél kisebb piczi Pselaphidáx itt is élnek s azok kikeresése a rostált anyagból úgy történik, mint itthon. Új-Guineában hiányzik a föld szintájáról az apró Carabidák fürge serege. Egyetlen képviselőjük a rostálásban egy alig másfél milliméternyi vöröses Perigona, az is csak néha-néha, napjában alig kettő-három. 3 Slaphylinida nélkül itthon Európában el se képzelhetjük a rostával való bogárvadászást ; Új-Guineában azok se gyűjthetők tö- megesen, csupa apróság ami van. Sokszor próbát tettem az erdőben olyan helyeken, a hol a fák alatt nagy mennyiségű gyümölcs korhadt, Ficus, Jambosa vagy pálmafélék apró húsos termése és ilyen féle, de az eredmény mindig szegényes maradt. A legtöbb volt még ott közülök, a hol nem régen levágott fák száradó lombja hullott a földre. A számbeli szegényességet azonban itt is pótolja a minőség, a mi kitetszik abból, hogy. az újguineai Staphylinidák feldolgozója Fauvel a rostált fajok 80 százaléká: új fajoknak találta. Juh, szarvasmarha és ló ürüléke körül levő növénytöredék; 1 A. Aigner Lajos elhullott állatok mellett fekvő korhadó lomb vagy csomóban lévő nád és széna alja nálunk itthon csak úgy ontja a rostába került törmelékből a bogarakat. Ezt Új Guinában hiába várjuk; ott nincs se juh, se szarvasmarha, se ló, csak újabb időhen hoztak az új települők nehányat, azoknak a hulladékait pedig csak apró legyek keresik fel, meg hangya tömeg lepi el, a bogárféle kerüli. A mi kevés féle Scarabaeidát és Histeridát ott szedtem, az csak rothadó gombából és korhadt fából való. Döglött állatot hiába tettem ki csalételnek, arra hangyánál egyéb sose jött, ezek pedig minden más rovart elzavartak; az az egyetlen darab Necrophorus, a mit évek során át foghattam, véletlenül csapódott le előttem az útra. AZ a sok Atomaria és Lathridius-féle, a mi válunk a rostált anyagból sohase hiányzik, Új Guineábnn nem mutatkozik, csak ritkaságképen kerül elő néha a fák oldaláról kapart moha alól. Ellenben a Niti- dulariák bővebben mutatkoznak mint nálunk ; rajtok kívül apró bo- garakban csak az apró Scaphidiumok, Trichopteryxek és Cory- lophusok kerülnek elő a rostából. De aztán lesz is köztük bizo- nyára számos ,n. sp.", hogy ha feldolgozás alá kerülnek ! Némi változatosságot hoz a rostálás munkájának egyhangú eredményébe egy Olibrus-termetű bogárka, egy pár Acalles-módjára viselkedő orrmányos, meg egy piczi, fűbolha féle Apteropoda. Ezzel fel is soroltam mind azokat a bogáralakokat, mik a rostából elő szoktak kerülni. A rostálásnak ezt a — jogosan mondhatni — silány ered- ményét tekintetbe véve, részemről épen nem csodálom, hogy a tropikus vidékeken gyűjtő legtöbb rovarász mellőzte a rostálást. Az eredmény elkedvetlenítő, ha látja, mennyivel gazdagabb a gyűj- tés apró alakokban is, ha e helyett hálóval gyűjt, különösen pcdig, ha a bokrokat és fák ágait felfordított esernyőbeé veregeti. , r7 z 2419 Magyarország pillangói.") Irta A. Aigner Lajos. BEVEZETÉS. Történeti átpillantás. A pillangók, a lepkék rendjének ama csoportja, melynek fajai csak nappal röpülnek (Diurna) és csápjaik mindkét ivaregyénen ") Ezennel indítjuk meg szerzőnek cA magyarországi pillangók magánrajza? czímű pályadíjjal jutalmaz ott művének közlését, a melyből csupán az összes haza termőhelyek s ama szomszédországok: felsoroiását mellőzzük, a melyekben az il- lető faj előfordul, Szerk. Magyarország pillangói 5 egyforma, vége felé bunkószerűen megvastagodott, a miért bunkós- csápúak (Rhopalocera) név alatt is szerepelnek. A lepkék Linné szerint a rovarok harmadik rendjét alkotják s az ízeltlábú állatokhoz tartoznak, mivel lábuk sok ízületű. Linné Lepidopteráknak nevezte el a görög Aszéc, a pikkely és sezeg€v, a szárny után, szószerint tehát pikkelyes szárnyúaknak. Mi- előtt ezt az állapotot elérnék, teljes átalakuláson esnek át, azaz ; petéből fejlődik hernyó, ebből báb és ebből lepke. A pillangók a lepkék legtökéletesebb s ennélfogva fejlődéstani szempontból legfiatalabb csoportja. A lepkék alighanem a harmad- korbeli reczés szárnyúaktól (Neuroptera) származnak s az egykorú kövületek közt találtak is a lepkékhez közelálló alakokat, melyek azonban a mioczénkorbeli nagy jégkorban iegnagyobbrészt elpusz- tultak. Valószínűleg csak ennek a korszaknak megszüntével kelet- keztek a most élő lepkealakok s ezek közt a pillangók egy része is, kivált az, mely leginkább a lapályokban uralkodó jégtorlaszok elől a magasabb hegyekre menekült; míg más része számos egyéb lepkefajjal együtt, a kisebb terjedelmű diluviális jégtorlaszokban két- ségkívül elpusztult. A fenmaradt fajok azok, melyek manapság is Európa havasainak közös lakói (nehány Pieris, Argynms, Erebia, Lycaena, Hesperia stb.) Ezek számát növelték azok a fajok, melyek keletről és délről bevándoroltak. Magyarországot a diluviális jégkor kevéssé vagy épen nem érintette, minélfogva hazai faunánk általában őseredetinek te- kinthető ; mindazonáltal előfordul nálunk is a bevándorlás. Tanu- sítja ezt nehány keleti, illetőleg déli faj is (Argynnis Laodice, Eucrostes indigenata stb.), melyek előfordulását különben eléggé jól átkutatott tájakon (Erdély, Deliblát, Peszér) csak az utóbbi években állapították meg. A tovább, nyugat felé vándorlást pedig bizonyítja az a körülmény is, hogy Bécs környékén, melyet másfélszázad óta szorgosan kutatnak, legújabban figyeltek meg oly magyarországi fajokat, melyek előbb a Lajtán túl elő nem fordultak. Ez a be- és kivándorlás azonban úgy értelmezendő, hogy a lepkefajok fokozatosan terjednek mindazon irányban, melyben élet- feltételeiket megtalálják. Rohamos. tömeges megtelepedésük nem képzelhető. Szintoly valószínűtlen az, a mit széltiben állítanak, hogy az európai lepkefauna jórészben szibériai jövevényeknek köszöni :é- telét. Sokkal valószínűbb, hogy a diluviális jégkortól menten maradt országokból, vagyis Magyarországból, a Balkán félszigetről, déli és keleti Francziaországból és Spanyolországból, valamint dél" 6 A. Aigner Lajos Német- és Oroszország némely részeiből az ott honos fajok a jég- korszak megszüntével a jégtől felszabadult területekre átszállin- góztak s azokat megnépesítették. E mellett egyáltalában nincsen ki- zárva az, hogy a magyar Íauna épen úgy gyarapodhatott inkább középázsiai mint szibériai, továbbá kisázsiai és balkáni fajokkal, mint az osztrák és délnémetországi fauna magyar jövevényekkel. Annak kimutatásául, hogy pl. a svájczi lepkék nem származhatnak kizárólag szibériai bevándorlóktól, felemlítenek 60 oly lepkealakot, melyek Szibériában épenséggel nem fordulnak elő. A magyar- országiak aránya is körülbelül ugyanaz. De bármint történt is ez a terjeszkedés, annyi kétségtelenüt tény, hogy a magyarországi lepkefajok zöme őslakója e hazának. A lepkék nagy hadából már a régi görögök küljönböztették meg a pillangót (Papilio), ellentétben a szövő (Bombyx), bagoly (Taenia), araszló (Geometra) és molypillével (Tinea). Ellenben a magyar nép csak pillét vagy lepkét ismer és tegfeljebb a moly- pillét különbözteti meg. II. Külső testtagoltság. A pillangónak, mint általában minden pikkelyesszárayúnak teste, három főrészre tagolódík, ezek: a fej, a tor és a potroh. A fej gömbölyded, rendesen szélesebb, mint hosszú és ma- gán viseli a szemeket, a csápokat és a szájszerveket. Felső részét tetőnek (vertex), elülső részét pedig arcznak (facics) nevezik ; a kettő közt fekszik a homlok (frons). A szemek többnyire igen nagyok, félgömb alakúak s a fej két oldalán fekszenek. Fölöttük gyakran kidomborodó sima lemezek vannak, az úgynevezett fiókszemek (ocelli). A csápok (antennae) a feitető és a szemek közt levő két mélyedésből erednek és kétfélék : ugyanis vagy bunkósak (clavatae) mikor is ízeik hegyük felé fokozatosan bunkóvá vastagodnak, vagy gombosak (capitatae), a mikor végső ízeik többnyire lapos gombbá szélesednek. A csápok számos apró, kerekded, lapos vagy szög- letes ízből állnak, a melyek gyakran vagy finom szőrrel, vagy erő$ sörtékket, vagy pedig pikkelyekkel borítottak. Feladatuk inkább a szaglás, mint a tapogatás. A szájszervek a fej alsó részén fekszenek és felső s alsó állkapocsból állnak. A felső álikapcsot (mandibula) két kis chitin- pálcza alkotja, a melyek az igen apró felső ajkat körülveszik. Az alsó állkapocs (maxilla) melyet orrmánynak, pödörnyelvnek vagy egyszerűen nyelvnek (lingua) is neveznek, két sűrűn tagolódott félcső- Magyarország pillangói fű ből áll, a melyek szorosan záró, olykor igen hosszú csövet, a szipókát alkotják s ez a táplálék felszívására szolgál, de nyugalomban pör- gén összehúzódik. A szipóka mellett s ezt gyakran elfödve erednek a háromízű tapogatók (palpi), melyek olykor igen szőrösek. A tor (thorax) három részből áll, melyek a hernyónak elülső három testgyűrűjéből fejlődnek. A fejjel határos első rész: az előtor (prothorax), melynek hasi oldalán az első lábpár ízesül. A második rész a középtor (mesothorax), mely valamennyi között a legnagyobb, hasi oldalán a második lábpár, háti oldalán pedig a felső vagy elülső szárnyak (alae anteriores) erednek. A harmadik rész az utó- tor (metathorax), melynek hasi oldalán a harmadik lábpár, háti oldalán a két alsó vagy hátsó szárny (alae posteriores), hátulsó szegélyén pedig a potroh ízesül. A tor általában gömbölyded, hosszukás tojásalakú, olykor felüli lelapítoit. Felülete sűrűn pikkely- zett vagy szőrös. Hasi oldalát mellnek (pectus) nevezik. A lábak (pedes) részei: a rendkívül kicsiny csípő (coxa), a tompor (trochanter), a czomb (femur), a lábszár (tibia) és a láb- tő (tarsus); az utóbbi öt ízű, végső íze két karommal fegyverzett. A lábszáron gyakran kis nyujtvány mutatkozik, mely olykor karom- szerű tüskével végződik. A czomb és lábszár gyakran sűrűn sző- rözött, az utóbbi a végén többnyire tövisekkel fegyverzett. A szárnyak vékony hártyából állnak, a melyet a szarúszerű, belül üres erek (venae) vagy bordák (costae) feszítenek ki. Határuk : elől az elülső szegély (margo anterior), hátul a belső vagy hátulsó szegély (margo posterior), kettőjük között pedig a külső szegély (margo exterior) vagy a szárny széle (limbus). A szegélyeken, az elülsőnek kivételével, sűrű, finom szőrök sorakoznak, amelyeknek sorát rojtnak nevezik. A szárnyak a testhez legközelebb álló belső harmadát tőtérnek, ennek a testtel határos részét pedig tőnek (basis) nevezik; külső harmada a szegélytér, ennek elülső zuga, mely az elülső és külső szegély határán fekszik, a szárny csúcsa (apex), a hátulsó zug, a külső és belső szegély határán, a belső zug (angulus interior). A szárnyak középső része a tő és a szegélytér közt : a középtér. Az erek vagy bordák elhelyezése, száma és alakja a nemek meghatározásánál igen fontos. A felső szárny elülső szegélyét al- kotó bordának nincsen külön neve. A szárny tövéből a következő bordák erednek: a mellső szegély mellett a peremborda (costa costalis), mely az elülső szegélylyel egyesül. Ezt követi az elülső. közép vagy subcostalis borda (costa media anterior) és a hátulsó közép vagy medián borda (costa media posterior); a kettőt körül- 8 3 A. Aisner Lajos belül a szárny közepén harántos borda köti össze. A hátulsó közép borda és a belső szegély közt még 1—3 dorsalis borda (costae dorsales) ered a tőből s ezek a belső, vagy külső szegélyig érnek. A két középborda több ágra oszlik. A mellső középbordának a felső szárnyon rendszerint 6, az alsó szárnyon 2; a hátulsó közép- bordának pedig többnyire 3 ága van, mely utóbbiak egyike a ha- rántos bordából ered. A bordákat számokkal jelőlik, még pedig alulról fölfelé. Ehhez képest a dorsalis borda az 1., és ha ez megoszlott vagy többed- magával jelentkezik, akkor ezeket la, 1b, 1c-vel jelölik. A felső szárny elülső és külső szegélyével érintkező bordákat 2-től 11-ig számozzák, az alsó szárny külső szegélyéig érők a 2- 7, míg a 9-ik az elülső szegély costalis bordája. A bordaközöket sejteknek (celullae) nevezik s ezeket, a meny- nyiben a szárnyak szegélyein fekszenek, ugyanúgy jelölik számok- kal; p. o. a 3. sejt a 3. és 4., a 7. sejt a 7. és S. Abordatkozes Ezen szegélysejteken kívül van még a középsejt (cellula media), melyet a két középső és a harántos borda határol, ha pedig az utóbbi hiányzik, akkor a középsejtet nyitottnak mondják.) A szárnyak mindkét oldalát különféle alakú és színű, sűrűn fekvő pikkelyek fedik. A felső szárny tövét a vállfedő (scapula) takarja, belső szegélye pedig az alsó szárny elülső szegélyére fek- szik. A felső szárnyon alul (fonákján) olykor felmeredő szőrök pamatja áll, mely az alsó szárny elülső szegélyén levő hasonló " szőrpamattal érintkezik s ezek tartják össze a szárnyakat. A rendkívül változó rajzolatok megjelölésénél a következő kifejezések használatosak : folt az oly szabálytalan alakú, nagyobb rajz, melynek színezése az alapszíntől élesen elüt; ha kisebb és szabályos az alakja, petty-nek, ha pedig igen apró, pont-nak mond- ják. A veseszerűen hajlított foltot vesefolt-nak, ha behajló két vége hegyes, úgy hogy sarlóalakuvá lesz, holdfolt-nak nevezik. Szemfolt az oly, szemhez hasonló folt, mely több színes gyűrűből áll; kö- zepe a futilla s ha ez hiányzik, pupillátlan vagy vak a szem. A vonalak, csíkok, sávok és szalagok többé-kevésbbé széles sávok, melyek elhelyezésük szerint hosszanti-, harántos-, vagy szegély- sávok, alakjuk szerint pedig íves-, hullámos- vagy csipkés sávok lehetnek. 3 A szárnyak szélességét az elülső szegélytől a belső szegélyig, 1) A bordákat és sejteket különféleképen nevezik és számozzák ; mi itt a legegyszerűbb és leghasználtabb módot alkalmazzuk. Magyarország pillangói g hosszát tövétől csúcsáig, az egész állat nagyságát pedig a szabá- lyosan kifeszített pillangó felső szárnyának egyik csúcsától a má- sikig mérjük. A potroh (abdomen) pikkelyekkel vagy szőrökkel sűrűn fedett kilencz mozgatható gyűrűből áll, melyek közül a mellső kettő egybeforrt, j Az utolsó gyűrűn van az alfelnyilás és a közösülő: szerv. Ez utóbbi a hímnél a penisből s az azt kürülfogó két csapóból, a nősténynél pedig a tojócsőből áll. ; III. Belső morphologia. Mint a rovaroknak általában, úgy a lepkéknek sincs a gerinczes állatokéhoz hasonló vázuk; e helyett testtakarójuk többé-kevésbbé kemény, többnyire szarúszerű (chitines) gyűrűkből áll és ezekhez vannak erősítve az izmok. Az izmok fehéresek, puhák és gyön: gédek; mindig harántcsíkosak és számuk rendkívül Hagy. Az idegrendszer az agydúczon kívül a has mentén végighúzódó hes- dúczlánczolatból áll, melyet nyolcz idegdúcz (ganglia) alkot s ezek ből erednek az idegek. : £ A vér többnyire fehér s az állat hátán JESJER EZEN hátedény lüktetése útján kering a testüreg öbleiben. ; A lélekző rendszer igen kifejlett. Minden teljesen kifejlődött potrohgyűrűn, valamint az első s utolső torgyűrűn mindkét oldalt kerek nyilás van, a légcsőnyilás -(stigma), mely többnyire igen rövid légcsőtörzsbe vezet." Ennek ágai igen finom csövecskékké. oszlanak, melyek különösen a. zsirtestet hálózzák be: erősen. Ez a számtalan apró csatorna (trachea) csak. levegőt, de folyadékot nem közvetít. A tracheák a testnek minden, vagy legalább legtöbb ré-. széhez vezetnek, úgy hogy a vér széndioxidjának. eltávolítása min- denütt bekövetkezik. SSE HANAZZ Siz A szipókától felszívott táplálék, mely a arások méznedveiből áll, a szívógyomorba s ebből a bélcsatornába kerül, .amely a gyo- mor. és végbél teendőit végzi. Az emésztett részek a felszívódás útján a vérbe jutnak; a megemésztetlen részek pedig gömb- vagy hengeralakú. szabályos darabokban kiüríttetnek. Ezen kívül a bábból kikelő lepke az átalakulásnál fölöslegessé vált nedveket is kiüríti. EV Szaporodás és fejlődés, A lepkéknek épen úgy, mint minden más állatnak legfonto-- sabb feladata a faj fentartása. Mindannyian váltivarúak. A hímek 10 A. Aigner Lajos számszerint túlsúlyban vannak a nőstényekkel szemben, még pedig azon oknál fogva, mert a hímek rendszerint csak egyszeri páro- sodásra képesek. Ez a számarány változik a kiilönböző fajoknál, mert minél nehézkesebb a nőstény, vagyis minél kevésbbé képes a hímek társaságát keresni, annál nagyobb a hímek száma és viszont, minél könnyebb és élénkebb röptű a nőstény, annál ke- vésbbé haladja meg azt a hímek száma. A lepkék szaporodására azonban nemcsak a hímek több volta, hanem az a körülmény is" kedvező, hogy a hímek előbb kelnek ki a bábból, mint a nőstények (rendszerint egy héttel), úgy hogy emezek mindjárt megjelénésükkor párosodásra képes hímek- kel találkoznak. A hím. korábbi kifejlődése részben annak is tulaj- donítható, hogy gyakran kisebb a nősténynél, különösen pedig a potroha. Némely pillangófaj a verőfényben röptében végzi a párosodást legtöbbje azonban ültében. E végből a hím keresi fel a nőstényt." A. párosodás igen rövid ideig, némelykor csak nehány másod- perczig tart. Csakhamar a párosodás után kezdi a nőstény a peték lera- kását, amelyeket többnyire a tápláló növény levelein vagy ágain egyenként, ritkábban kisebb-nagyobb csomókban helyez el. A pillangók általában csak nehány hétig élnek, némelyek azonban két-három hónapig is, sőt egyes fajok, t. i. az olyanok, melyeknek se petéje, se hernyója vagy bábja ki nem telel, az egész telet kihúzzák. Az ilyenek, a meddig a hideg tart, megdermedve ülnek valamely rejtekben; meleg téli napokon azonban. előjönnek egy-két órára s azután ismét megdermednek. Új életre. csak a ta- vasz kelti őket, a midőn párosodnak is. i Számos pilangó évenkint csak egyszer jelenik meg, még pedig többnyire kitelelt bábból kikelve márczius — áprilisban, vagy ha a pete vagy hernyó telelt ki, csak május—juniusban. Ez az első, a tavaszi ivadék. Sok faj azonban kétszer is alakul át és juliusban már második, nyári ivadékban jelenik meg, sőt kedvező éghajlat és időjárás mellett némelyik harmadik, őszi ivadékát is megérl.li. Viszont kedvezőtlen körülmények közt, a különben két: ivadékú faj csak egyszer jelentkezik, kivált hegyvidékeken. Né:nely pillangófaj nősténye a hímétől eltérő ruházatú, p. o. a Lycaenidák (nemi dimorphismus) ; másoknál pedig a nyári ivadék. színezése elüt a tavasziétól; p. o. az Arachnia Levana és var. prorsa (saison-dimorphismus). Ebben a tekintetben érdekesek azok Magyarország pillangói 11 a kisérletek, melyeket a hőfoknak a bábra való hatásával tettek, mi által a színezés és rajz is változik. 3 A szülői gondoskodás a pillangóknál abban nyilvánul, hogy a nőstény a petét, gondos körültekintés után, csak a tápláláló nö- vényre rakja le, vagy ha hernyója többféle növényen is megél, csak olyanon, melyen ivadéka megélhet és csak annyit, hogy a leendő hernyó táplálékpan hiányt ne szenvedjen. Fetéjük rendkívül különböző. Alakjuk gömb-, félgömb, vagy to- jás forma, hengerded vagy szögletes. Színük fehéres, barna vagy zöldes. ; Szintoly változó az időszak, mely szükséges arra, hogy a petéből a hernyó kifejlődjék. Ez rendszerint 1—2 hétig, kedvezőt- len időjárás mellett 3—4 hétig is eltart. Egyes szövő-faj petéi ki is telelnek. A kifejlődést megelőzőleg sötétebbé válik a pete, mely- nek burkát a hernyó átrágja s úgy kel ki. A hernyó alakja rendesen hengerded, ritkán ászkaalakú (Lycaenidák), többnyire elül-hátul kissé megkeskenyedett, alul la- pított. Teste 13 ízből áll, melyek bevágások által egymástól elkü- lönültek; az első íz a fej, a többi tizenkettőt gyűrűnek nevezik. A fej különböző nagyságú, rendszerint gömbalakú. Közepén végig húzódó bemélyedés két félgömbre osztja, melyek alul szét- válva, a homlokszöget (clypeus) fogják közbe. A két félgömbön alul félkörben hat fiókszem (ocelli), alattuk két oldalt a tapogató (antenna) áll. A homlokszög alatt fekszik a felső ajak (labrum), ennek két oldalán a két felső állkapocs (mandibulae). Ezekhez csatlakozik az alsó ajak (labium), fölül az alsó állkapcsokkal (maxillae) s az ezekhez erősített négyízű apró állkapcsi tapogatók- kal (palpi maxillares), alul pedig a háromízű ajak-tapogatókkal (palpi labiales). Az alsó ajak végén vannak a szemölesszerű apró szövő mirigynyilások. Eme szájszervekkel rágja meg a hernyó táplálékát. A száj- ból rövid bárzsing vezet a gyomorba. Ez hosszukás tömlő s oly- kor befüződések által 2—3 részre osztott A gyomorból a több- nyire egyenes vékonybél a többé-kevésbbé hajlott vastagbélbe vezet, melynek elején indulnak ki finom csövecskék alakjában a Malpighi- féle edények s ezek a vesék szerepét játszák. A nagy mennyiségű zsírtestet tartalmazó testet vékony, olykor ránczos bőr takarja, a melyet az izmok mozgatnak. A test gyűrűi közül az első három a torgyűrűk, melyek a pillangó. torának felelnek meg, a 4—11. ellenben a potroh-gyűrűk, a kiszélesedett utolsó pedig a fargyűrű; ezekből alakul a leendő lepke 12 Dr. Vángel Jenő potroha. A potrohgyűrűk két oldalán apró kerek nyilások állanak, a levegő be- és kibocsátására, szolgáló légzőnyilások (stigma.) Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biologiai laboratoriumából. ) Közzéteszi dr. Vángel Jenő. I. Odonata. Szitakötők. A Paedagogium mathematikai és természettudományi szakcso- port hallgatói rendszeres állat- és növénygyűjtéssel is foglalkoznak. Ugyanis csoportonként gyűjtik az egyes osztályokba, rendekbe tartozó fajokat, majd conserválják s meghatározva gyűjteményekbe állitják össze öket. Immár 53, illetőleg 4 éve annak, hogy a hallgatók természetrajzi ismereteik kiegészítése czéljából az ország legkülön- bözőbb részeiben gyűjtenek. Ennélfogva elérkezettnek vélem azt a időt, hogy gyűjtéseik eredményét az egyes fajoknak hazánkban való földrajzi elterjedésének pontosabb ismerete, nemkülönben elő- fordulásuk s .gyakoriságux tüzetesebb megállapítása érdekében közz étegyem. i A szitakötők gyűjtésében a harmad éves hallgató: vettek részt, különösen azonban Sömen Győző nek (1902), Böröcz Andrásnak (1903), és Rachl] Jánosnak (1904) volt külön eladata az Odonátákkal való foglalkozás. A fajokat Kohaut Rezső , Szitakötők természetrajza" czímű munkája alapján hatá- rozták meg. A. kétes fajokat a Nemzeti Muzeum állattani osztályá- ban voltak szívesek meghatározni, amiért kellemes köteleségem mind a nevezett osztály Igazgatóságának, mind. nagyérdemű tiszt- viselőknek úgy az intézet, mint a hallgatók és saját magam nevé. ben is leghálásabb köszönetet mondani. 3 uz . A hallgatók 1902-ben 195 drb., 1903-ban 305 drb., és végül, 1904-ben 154 drb, vagyis összesen 654. drb. szitakötőt gyűjt- töttek, a melyek a következő 40 fajhoz" tartoznak : Sympetrum scoticum Don. V. Szent Anna tó. — pedemom tanum All. V. Szászrégen. — flaveolum Linn. V. Szent Anna tó. — vulgatum Línn. I. Kecskemét; II. Apatin. — v. Ssíriolatum Charp. I. Budapest; II. Muraszombat; III. Lipótvár; V. Maros- "). A fajokat a kir. m. Természettudományi Társulat által kiadott cA magyar biro- dalom állatvilága; czimű munka alapján és szerint soroljuk fel, Adas:ok Magyarország rovarfaundjához. 18 kesze. VI. Baja, Nagybecskerek ; — meridionale Selys. I. Kecskemét, Dános puszta (Pest m.) Szintye (Arad m.), Hatvan, Budapest, Orosháza; II. Muraszombat, Keszthely; III. [Lipótvár; V. Maros- kesze, Szent Anna tó, VI. Nagybecskerek, Apatin; VIII. Castel Muschio (Veglia sziget.) — sanguineum Müll. 1. Budapest, Fél- egyháza, Orosháza, Dános puszta, Kecskemét, Szintye, Csongrád ; II. Zalaegerszeg, Csáktornya, Muraszombat; III. Lipótvár; IV. Kassa ; V. Szent Anna tó ; VI. Baja, Apatin, Karánsebes. — depressiusculum Selys. I. Mesterszállás; I. Lipótvár; V. Szent Anna tó. Crocothemis erytihraea Brullé I. Szeged, VI. Apatin; VII[ Castel Muschíio (Veglia sziget). Libellula depressa Linn. I. Rákos, Szentendre ; II. Mura- szombat ; III. Putnok, Eipótvár; VI. Baja, Nagybecskerek, VIII. Zsombolya ; Castel Muschio (Veglia sz.) Leptetrum fulvum Müll. I. Budapest, Szintye; VI. Nagy- becskerek. — guadrimaculatum Linn.I. Budapest, Mesterszállás, Hatvan, Fülöpszállás, Szeged; II. Muraszombat, Balaton-Füred, Keszthely ; III. Lipótvár ; IV. Kassa; V. Maroskesze. Oyvthetrum coerulescens Wabr. III. Putnok; VI. Zenta — brunneum WFonsc. II. Keszthely ; II. Lipótvár; IV. Kassa; V. Maros- kesze, Szászrégen; VI. Zenta, — cancellatum Linn. I. Budapest, Fülöpszállás, Félegyháza; I. Muraszombat, Mosonszentpéter ; III. Putnok; V. Maroskesze ; VIII. Castei Muschio (Veglia sziget.). Cordulia aenea Linn. III. Csorba-tó. Aeshna flavipes Linn. I. Budapest, Kecskemét, Szeged, Fél- egyháza, Csongrád ; II. Muraszombat, Csáktornya ; III Lipótvár ; IV. Kassa: VI. Zenta; VIII. Castel Muschio (Viglia sziget.). Ánax imperator Leach I. Hatvan, Szentendre, Budapest ; III. Lipótvár; V. Predeál; VI Nagybecskerek. Aeschna juncea. Linn. I. Mesterszállás, Szintye, Dánospuszta ; VI. Nagybecskerek ; VIII. Castel Muschio (Veglia sziget). — colu- bercula Harr. I. Budapest; Dánospuszta, Félegyháza; Szeged, Szintye; II. Muraszombat; III. Lipó.vár; V. Maroskesze, Predeál; VI. Baja. — affinis Lind. I. Csongrád ; II. Muraszombat ; VI. Nagy- becskerek, Zenta. — cyamnea Latr61I Eger; III. Pálfalu (Liptó. m.) esorbastó IV. Kassa. VI Szent Anna tó, Háromszék, Szásziégen. —— grandis Linn. V. Szent Anna tó 8500 sck.) — isoceles Müll. VI. Baja. : Brachytron Be fd2mse Müll. I. Törökbálint, Budapest; III. Lipótvár. 1£ Csiki Ernő Agrion splendeuns Harr. (sokféle színváltozatban, különösen aj) I. Budapest, Dánospuszta, Mesterszállás, Szeged, Csongrád, Szintye, Kecskemét, Félegyháza; II. Muraszombat, Kőszeg, Bala- tonfüred ; III. Lipótvár; Putnok; IV. Kassa; V. Maroskesze ; VI. Baja, Apatin, Zenta, Nagybecskerek. — virgo Linn. II. Muraszombat ; III. Lipótvár, Pálfalu (Liptó m.); V. Máramarossziget; V. Szász- régen, Riusor (Fogaras.). Micronympha pumilio Charp. I. Budapest, Félegyháza, Csongrai; V. Maroskesze. — elegans Lind. I. Budapest, Szintye ; II. Keszthely ; III. Lipótvár; VI. Nagybecskerek, Zenta. Enallagma eyathígerum Charp. I. Budapest. Coenagrion pulchellum Lind. I. Budapest; II. Keszthely ; III, Lipótvár. — puella Lind. III. Lipótvár; VI. Nagybecskerek. — or- natum Selys. II. Keszthelv, Muraszombat, III. Lipótvár, VI. Apatin, Nagybecskerek. Erytihromma najas Hans. I. Budapest, Félegyháza. — virt- dulum Charp. VI. Nagybecskerek. Í Lestes viridis Línd. VI. Nagybecskerek. — sponsa Hans. I. Budapest, Csongrád, Szintye ; II. Muraszombat, Kömlöd (Komárom ma). 1 Tipótvár " Meibiez; "Putnok 5" VE" SZemt "EAT ztáttrsáttt Bt Nagybecskerek. — virens Charp. III. Lípótvár ; V. Maroskesze, Szent - Anna tó; VI. Nagybecskerek. — barbarus Fabr. 1. Budapest, Csongrád, Mesterszállás, Szeged ; II. Muraszombat ; V. Maroskesze. VI. Apatin, Nagybecskerek. Sympycna fusca Lind. I. Budapest, Félegyháza; II. Keszthely Muraszombat; V. Maroskesze; VI. Zenta. Baja, Nagybecskerek. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XVII. 67. nem: Acanthocinus Steph. (Astynomus Steph., Graphisurus Kirby) 19 1 A hátsólábfej első íze olyan hosszú mint a többi együttvéve — A hátsó lábfej első íze sokkal hosszabb, mint a többi együtt- véve. Barna, szürke szőrökkel sűrűn fedett, a szárnyfedők tő- ve egy harántcsik a középen és a csúcs szürke szőrös, helyen- kint csupasz fekete foltokal. Alul szürke szőrökkel sűrűn fedett Magyarország Cerambycidai. 15 és feketén pontozott. A csápízek szürkék fekete csúcs- csal, a lábak szürkék, a czomb és lábszár vége fekete. A bím csápja négyszer, a nöstényé másfélszer oly hosszú mint a test. Hossza 9—11l mm. — Előfordul egész Euró- pában, nálunk elég ritka; termőhelyei: III. Zsolna, IV. Mármaros (Menczul-hegy), V. Medgyes, Gyulafalva, Gör- gény. (webulosus Scop., carinulatus Gebl., alpinus Kedtb.) 3. griseus Fabr. 2. A szárnyfedőkön nincsenek bordák vagy legfeljebb azok nyoma látható. Barna, sűrűn szürke szőrözettel borított, a szárnyfedők közepe mögött széles rézsutos sötét haránt- csíkkal. A hím csápja ötszür, a nőstényé kétszer oly hosszú mint a test; az első csápíz kűlső oldala és csúcsa fekete. Hossza 13—19 mm. — Előfordul " egész Europá- ban, hazánkban a hegyvidék egész területén, fenyve- sekben található. Nem ritka. (montanus Serv., acernus VOGY e ZAET TEK ES zet ee LTE VSMNN a EÉN LÓ SB 1. aedilis Linn. — A szárnyfedők mindegyikén négy borda van, a varrat és az oldalszél eléggé kiemelkedő és fekete szőrős foltokkal díszített. FHoltokban szürke-szőrös, a szárnyfedők közepe mögött "többé-kevésbbé egyenes sötét harántcsíikkal. Hossza 11—13 mm. — Előfordul Közép- Európában ; ná- [mis selées ritka Termióhelyei : s I. "Beszterezebányas ÍM: Bártla, V. Gyulafalva. (atomarius F., nebulosus F.) — --- 2. reticulatus Razum. 68 nem: Liopus SServ. Fekete, sűrűn szürke szőrökkel fedett, a szárnyfedők a tövükön, a középen és a csúcson sárgás-szürke szőrösek, két fekete haránt-csíkkal és szétszórtan több apró fekete folttal. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek. A csápok feketék, a hátsó lábfej első íze alig cly hosszú, mint a többi íz együttvéve, szürke, a csúcsa fekete. Hossza 6—8 mim. — Előfordul Közép- és Észak-Európában, ná- lunk közönséges (tigriformis Voet.) 1. nebulosus Línn. 69. nem: EHoplosia Mulsz. t (Zepargus Schiödte.) Hosszukás; keskeny, szürkeszőrös, a szárnyfedők csúcsán és némelykor a közepük előtt csupasz rozsdavörös haránt- csíkkal. Az előtor harántos, sűrűn pontozott, kétoldalt a közepe mögött hegyes felálló tüsgével. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek, elül mély, a középen Íí6 Dr. Zilahi Kiss Endre sorokban elhelyezett és hátrafelé gyérülő pontokkal. Hossza 10—11 mm. — Előfordul Közép- és Észak-Európában, ha- zánkban ritka. (Termőhelyei : I. Budapest, III. Trencsén (Maninhegy), IV. Bártfa, V. Brassó,. VI. Báziás, VII. OSta- rije. (cinerea Muls:, punctulata Muls ) . 1. fennica Payk. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli : Dr. Zilahi Kiss Éndre. I Az alább felsorolt adatok legnagyobb része saját gyűjésem, egy részök Biró Lajosnak kezeim között levő jegyzeteiből van véve. Felsoroltam azon fajokat is, a melyek a , Magyar birodalom Átlatvilágában" a ,communis," , freguens" stb. gyűjtő szók alatt rejtőznek, annyival inkább, mivel tapasztaltam, hogy az nem min- den helyen van úgy. Igen sok faj, mely különben az ország nagy részében közönséges, egyes helyeken nin zemi látszik, vagy leg- alább is gyéren fordul elő. Azon adatokat azonban. melyek , A Magyar birodalom Állat- világa" czímű munkában fel vannak véve, az ismétlés kikerülése végett ezen enumeratióból kihagytam. Természetes, hogy a me- gye faunája ezzel korántsincs kimerítve, sőt a további gyűjtéssel tetemesen bővülni fog. A , Magyar birod. Állatvílágában" felsorol- takkal együtt ismerünk Szilágy-megyéből 537 genusba tartozó 1373 fajt, mely összesen 2214 adattal van képviselve. Vannak adatok a következő községekből és helyekről : a zilahi járásból : Zilah, Görcsön, Meszes, Nusoly, M. Goroszló, Balla; a tasnádi járásból: "Tasnád, Tasnád-Szántó, Ér-Kávás:, Peér, Pele, Pele-Szarvad, T. Szarvad, Szakácsi, Mojád, Orbó; a krasznai járásból: M." Patak, Kraszna, Meszes, Borzás, Valkó; a szilágysomlyói járásból: S. Somlyó, S. Ujlak, Nagyfalu. ; a zsibói járásból: Zsibó ; szílágycsehi járásból: S. Cseh, Hadad, Bogdánd. A legjobban ismert a tasnádi járás, mely a megyét a magyar alfölddel köti össze : egyes községei telje- sen alföldi, és helyel-közzel kétes jellegűek. A légkevésbbé ismert a zsibói járás, honnan csak Zsibóról van egy pár sovány adatom. A Meszes hegység keleti része is ide esik s összeköti a Szamos- folyó völgyét a Zilahp.atak völgyével. A Szamos a megyének leg- nagyobb vize s partján egyoldalon a csillampalából álló Kööd- Adatok Szilúgy-megye bogár-faunájához 17 Kelencsei Bükk-hegység vonul el, mely rovarászatilag úgyszólván ismeretlen, a bal parton meg sokkal lapályosabb agyagos talaj van- Ez is igen érdemes a kutatásra. A megye észak-keleti felén hú- zódik a Bükk- -hegység. Még teljesen ismeretlen. A megye délnyu- gati oldalán van a. Réz-hegység. Innen is alig egy pár adatunk van. Szóval még sok a tenni való s az alábbiakban felsorolt enumeratio alapul szolgált ehhez. Cicindela camfestris L. Zilah. Tasnád, Hadad, Peér. - v. affinis Fiscm Zílalm — SARoa 610, E70SWAS 10 1koms ZÜEime — orak IL, zel — w vere ai ZAlaim, IRleelaol — JAKoNeas 186 ZZÁzdo — germanica L. Zilah, Sz. Cseh. Calosoma iuguisitor L Zilah, Hadad, Tasnád, Pele; — syco- phanta L. Zilah. Cavrabus cortaceus L. Zilah, Tasnád: — v. rugifer Kr. Hadad; — wolacens L. Hadad, Zilah, Sz. Sales — intricaius L. Hadad, Zilah, Peér; — v. angustiulus Haury. Hadad; — v. Fscheri Pall, zilanavánteleks —— Varolosíts mi. zalalns mm aratsz Zala a canceatmsi zilah, Hadad, Tasnád, Bele, " Beér; — wi jemoralis Géh. Hadad; — ÜUlrichi Germ. Zilah, Tasnád, Peér, M. Goroszló ; "— v. euchromus Pall. Zilah, Meszes ; — v. czrpathicus Paild. Zilah; — Scheidleri Panz. Zilah; — v. Hampei Küst. Rézhegység ; — scab- raus sculus OL. M. Goroszlós — glabratus Payk. Hadad ; — convexus F. Hadad. Cychrus rostratus L. Zilah. Leistus rufomarginatus Duf. Hadad ; — ferrugineus L. Zilah, Fiadad, Pele ; — piceus Frol. Sz. Cseh. WNebria Gyllenhali Schönh. Zilah; — brevicollis F. Zilah, Hadad; Szakácsi, Pele. Notiophilus aguaticus L. Zlah; — palnstris Duft. Hadad, iásmnáds — rüjipes Curt. Eladad, — biguttatns B. Hadad Bele: Omophron limbatus F. Ér-Kávás. Dyschirius nitidus Schaum. Hadad ; — aeneus Dej. 1asnád; — rufipes Dej. Tasnád. Clivinia fossor L. Zilah, Hadad ; — collaris Herbst, Zilah. Broscus cephalotes L. Hadad. Tachypus pallipes Duft. Hadad, Zilah; — jlavipes L. Zilah fiadad, Peér, Tasnád, Pele. Bembidion velox L. Tasnád, Ér-Kávás: — littorale OI. Zilah; — laticolle Duft. Hadad ; — pygmaeum F. Hadad; — lampros Aledost zen TRadao Sz. CSÁ W. fOTDOVZTOHS BA ZAR E dentellum Thunb. Hadad; -—— varium Ol. Hadad; — íricolor F. 18 . Dr. Zilahi Kiss Endre Meszes ; — astlulatum L. Zilah; — lunatum Duft. Hadad; — modestum §. Meszes ; — dalmatinum Dej. Hadad; — — mitidulum Marsh. Zilah, Hadad; — guadriguttatum F. Zilan; — guadripos- tulaium Serv. Pele; — guadrimaculatum L. Hadad, Tasnád, Pele, Mojád, — guttula F. Pele, Szakácsi, Mojád; — biguttatum F. Hadad. Tachys bistriatus Duft. Zilah, Tasnád, Peér, Pele, Szakácsi. Tachyta nana GyIlIl. Hadad. Lastotrechus discus F. Hadád, Trechus guadristriatus Schrk Hadad, Pele. Platynus scrobiculatus F. Zilah; -—— assimilhs Payk. Zilah, Me- szes, Hadad; — sexpumctatus L. Zilah, T. Szántó, Kraszna; — vi ridicupveus v. austriacus F. Tasnád ; — Mülleri Herbst Zilah; - vz- duns Panz. Hadad, Meszes ; — v. moestus Duft. Hadad ; — dorsalis Fontadadsátasnádotstele SZ ansSzésene Calathus fuscipes Goeze. Zilah, Hadad ; micropterus Duft. Hadad- Sphodrus leucophthalmus L. Zilah, Hadad, Tasnád. Platyderus rufus Duft. Hadad. Lagarus vernalis Pz. Zilah. : Poecilus. cupreunus L. Hadad, M.-Goroszló ; — v. affinis Strm . Zilah, Hadad; — ab. eryihropus Fald ; Hadad; — coerulescens E Zilah, Hadad. Ptevrostichus oblongopunctatus F, Zilah, Hadad; — migers Sénall zíaln s — unigaris E ziah Hladads a Méta Hadad, — anthracinus Illig. Zilah, Sz. Cseh, Pele; — gracilis Dej. Hadad ; — interstiunctus Strm. Zilah. Hadad, Tasnád, Peér, Pele, Mojád ; — strenuus Pz. Hadad, Tasnád ; — diligens Strm. Hadad — melas Creutz. Zilah, Hadad, Sz. Cseh, Tasnád ; — hungaricus Dej, Zilah. Hadad ; — maurus Duft. Zilab. Abax ater VIII. Hadad; — w: inferior Seidl. Zilah 5 para Jellus Dutt. Zilah, Hadad : Sz. Cseh. "M. Goroszló 5 —— sEGAMaÉS Duft. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — Schuppeli Pall. Zilah ; — v. Kend- schmidti Germ. Hadad, Meszes. Molops picea Pz. Zilah ; — ovipennis Chd. Hadad, Zilah. Slomis pumicatus Pz. Hadad, Zilah. Amara similata Gyll. Zilah; Tasnád; — ovata F. Zilah ; — communis Pz. Hadad; — curta Dej. Zilah; — aenea Deg. Zilah, Hadad ; — spreta Zimm. Zilah ; — familiaris Duft. Zilah, Hadad, Beer — enraiegiDütt zalan sss koaadeg: ZAlalnatss consularis Duft. Zilah, Hadad. Zabrus tenebrioides Goeze. .Peér, Tasnád, Szentdemeter; — blaptoides Creutz. Peér. Különfélék. Az AÁbphis rosaeról. Igen érdekes a levéllemeznek csuklya- alakú kettőzése, melyet a , Fanny Stollwerck"-nevű rózsa levele utolsó lemezének csúcsán találtam. Ilyen képződmény a legnagyobb ritka- ságok közé tartozik. A levéllemez jobb és baloldalán körülbelül két- harmadában a válltól számítva, befűződés van, elül felhajlik és így a második levéllemeznek, mely a csúcson van, az alsó tölcséralakú részét alkotja. A rendellenes képződésű levéllemeznek csuklyaalakú folytatása 1 cm. hosszú, 075 cm. mély, a csuklya alsó része, vagyis az alapja 03 cm. A levéllemeznek főere a csuklya alján egyenesen folytatódik, a befűződést jobbról balról a főérnek elágazása követi, az ágak aránylag vastagok, vastagságra nézve felülmulják a nagyobb levéllemeznek vastagságát. A rendellenesség a csúcs meghosszab- bodásában, a főér nem rendes elágazásában, a befűződésben mu- tatkozik. Az egész képződmény úgy tünik fel, mintha kettős levél- lemez volna, az alsó, a melyik nagyobb az egyik, a felső, ameiyik kisebb, a másik lemez. Az Aphisok a meghosszabbodott részben, a főér mentén és a befűződés mellett oly nagy tömegben voltak, hogy a többi helyen talált Aphisok száma elenyésző kicsinynek mondható. Ezen rendellenes képződménynek okozói az Aphisok voltak és keletkezése előtt itt bő táplálékot találtak, képződésük után pedig jó védelmökre voit. 5 dő Az apáczaszövő kártétele és irtása. 1398—1902-ig — Svédor- szágban az apáczaszövő (Lymantria mouacha) a lúczfenyvesek- ben nagy pusztítást vitt véghez. Ez alkalommal azonban feltünt, hogy az oly erdők, melyekben más fanemekkel elegyített, az erder fenyő csaknem érintetlenül maradtak. Teljesen lekopasztott erdei fenyő egyáltalában ritkaság számba ment még oly erdőkben is, melyekben a lúczfenyő teljesen le volt rágva, daczára annak, hogy a peték száma igen nagy volt, és a hernyók más táplálékot nem találtak s azonkívül a fákdereka nem volt enyves gyűrűvel ellátva. Ez a jelenség abban leli magyarázatát, hogy a fiatal hernyó az erdei fenyő tűit nem bírja megrágni, mivel azokat eleinte kemény rügyburok oltalmazza. a hernyó ellen, tehát csak a májusi hajtásokat támadhatja meg ; a luczfenyő puhább rügyébe ellenben könnyen berághatja magát. Ennek következtében oly esetben, midőn a hernyó kifejlődése és az erdei fenyő tűfakadása között hosszabb idő telik el, a rajta levő. 20 Különfélék. hernyók legnagyobb része táplálék hiányában tönkre megy vagy kénytelen más fán keresni táplálékot. Az enyvgyűrűk alkalmazása nem igen vált be. AZ erősen megtámadott erdőrészekben ugyanis "a hernyók a lúczfenyőt daczára az enyvgyűrűknek, többnyire ko- paszan rágták. A kevésbbé megtámadott állományokban az enyvezés némi eredménynyel járt ugyan, de teljes siker csak akkor várható, ha legalább a tűk fele megmarad, mert különben a fa a szúfélék- nek esik áldozatul. Ennélfogva fölöslegesnek mutatkozott az erdei fenyők enyvezése, mert a hernyók túlnyomó része táplálálék hiányában amúgyis elpusztul. De fölösleges a nagy mértékben meg- támadott lúczfenyők enyvezése is, a mennyiben ezeken a hernyók túlnagy számuk folytán maguktól is elpusztulnak, sőt ebben az esetben egyenesen káros hatású az enyvezés, mert apasztván a hernyók számát, meghiusítja az éhinség s a velejáró betegségek kitörését vagy legalább elhúzza azt, míg a hernyók egy része kény- szerűségből elbábozódik. Bizonyos részük ugyanis a koronában elegendő táplálékot találván, nemzőképes lepkéket fejleszt, míg enyv- gyűrű alkalmazása nélkül az ily hernyok mind tönkrementek volna. Enyvgyűrű alkalmazása tehát csak ott jár eredménynyel, a hol a hernyók, számuknak apasztása nélkül is, lepkévé kifejlődhettek volna, t. i. a kevésbbé megtámadott állományokban. A lenrontó hernyók tanulmányozásával foglalkozott újabb idő- ben Chrétien P. franczia lepkész. Kártékonynak nevezi a Ma- mestra Pisi L., Calocampa exoleta L., Heliothis Ononis F., és. Plusia gamma L, hernyóit, melyeket más szerzők is ily minősé- gűnek említenek, továbbá Rhyparia purpurata L. és Apterona cre- nulella Brd. hernyóját is, megjegyezvén, hogy mind. eme fajok po- 1yphagok, azaz sokféle növényen élők. A molypillék közül már 1872-ben figyelte meg Lafaury a Cuephasia minorana H. S. hernyóját mint veszedelmes lenrontót, a mely épen úgy mint a Conchylis mussehliana Fr. és epilinana Z. kirágja a Linum 8 us- tatissiimum és catharticum magtokjait. A Cuephasia szintén polyphag s a Conchylis mussehhanz is gyakrabban található a Rhinanthus maior és Euphrasia odontites magvaiban. Ckrétien Digne meszes talaján nehány új fajt is fedezett fel a Linum narbonense össze- férczelt levelei között, t. i. az Eulia ochreana Hb. s az Auacamp- sis linealla új fajt; az utóbbi áprilistól szeptemberig a levelekben aknautakat készít és ugyanúgy tavaszkor a Linum campanulatumon is. Két további új fajt fedezett fel a Linum carbonensén, ezek, Coleophora benedictella és Nepticula bleonella. Irodalom. Formánek, Zur náheren Kenntnis der Gattungen.. Barypithes Duval und Omias Schönherr sensu seidlitz. (Münchener Koleopterologische Zeitschrift. II 1904, p.. 151 —182.) A palaearctikus regióban előforduló Barypithes és Omitas-fajok. feldolgozását nyújtja szerző ezen dolgozatában. Igen érdekes a Our-- culio gracilipes Panz. hovátartozandóságának megfejtése, ezt eddig az Omiasok között keresték, tényleg azonban Barypithes és pedig: B. scydmaenoides Seidl nősténye. A fajok meghatározására jó kul- csot nyújt a szerző, azután részletesen leírja a fajokat és közli azok penisének rajzát. Faunaterületünkből a következők említtetnek :- Barypithes globus Seidl. (ó sphaeroides Seidl.) Magyarország, Erdély és a biharmegyei Hagymádfalváról, bosnicus Apfb. (niviphilus Apfb.) Boszniából, virguncula Seidl. Bosznia és Horvátországból (Bitoraj, Kapella), osmanilis Apfb.Boszniából, liptoviensis Weise. a. liptómegyei Felső-Boczáról, araneiformis Schrnk. (brumnipes Oliv.,. ebeninus Boh., f$iceus Marsh., gracihs Beck.) Közép-Európából, Chevrolati Boh. (ruficollis Roh., szbnitidus Boh.) Közép-Európából és Bosznia északi részéből, armiger K. gk J. Dan. Erdélyből, sty- riacus Seidl. (Gaugelbaneri Apfb.) Horvátországból és Boszniából, . carpathicus Reitt. Máramarosszigetés Rahóról, mollicomus Abr. . (pumctirostris Boh.) és tener Boh. Közép-Európából. Omias Ha- nákt Friv. Magyarországból, Brandisi Apfb. Boszniából, rufipes- Boh. Középeurópából, concinnus Boh. (parvulus Boh., sericeus Boh., . oblongus Boh., RkRaymondi Gaut., Margueti Gaut., mandibularis: Chevr.) Dalmácziából és mollinus Boh. (Bohemani Zett.) Közép- Európából. Csiki Ernő. :k 9- Müller, Dr. Jos. Beschreibungen neuer dalmati- nischer Koleopteren. II. (Müncn. Koleopt. Zeitschr. II, 1904. p. 208—210.) Három dalmácziai új bogár leírása, névszerint Bithynus he- terocerus Kistanjéról, Alphitophagus obtusangulus Meleda szigetérők és Otiorrhynchus cardiniger bralttiensis Brazza szigetéről. Csiki Ernő. sza Irodalom Daniel, Dr. Jozef, Revision der paláarktischen Crepi dodéra-Arten -(Münch. Koleopt. Zeitschr. 1 19047Ep"237 —297.) Szerző a Crepidodera levélbogár-nem reviziójaként szép ta- nulmánynyal gazdagította a bogarászati irodalmat. A nemet öt cso- portra osztja, melyeken - belül meghatározó kulcsokat és a fajok részletes leírását nyújtja. Az első csoport fajaiból nálunk a követ kezők fordulnak elő: fransversa Marsh. és fekete alakja ab. melancholica J. Dan. (Bosznia), tmpressa F. (Dalmáczia, Gerebencz) ferrugimea Scop. és crassicornis Fald. (Pécs, Marpod; Bosznia), utóbbi faunánkra új. A második csoporiból csak a Cr. femorata GyII. fordul nálunk elő (Budapest, Tátra, Szebenhegység). A har- madik csoportot nálunk a Cr. corfulenta Kutsch. képviseli (Her- kulesfürdő, Paring és Szebenhegység, Nagyszeben, Negoi, Ker ezi- és Rozsnyói hegység, Keresztényhavas, Brassó: Czenk, Bucsecs ; Bosznia). A negyedik csoportból Cr. íiranssylvonica Fuss. (Radnai havasok, Czenk, Keresztényhavas, Bucsecs, Nego1), morica Weise (Kapela, Lokve), cyanescens Duft. (Tátra, Mármaros,, Keresztény- havas, Brassói hegyek, Bucsecs, Feleki hegység, Vale Doamni), cyanipeunis Kutsch. (Bucsecs, Kerczi hegység, Nego:, Vale Doam- ni) fordul nálunk elő; az ötödik csoport egyetlen faja (nigritula Gyllh.) nálunk nem ritka, ezt a fajt eddig a Hippuriphila nembe sorolták. Csiki Ernő. Ganglbauer, L.. Neue Arten aus den Gattungen Tre- chus (ánophthalmus) Hydrophorus und Rtoluns. (Münch. Koleopt. Zeitschr. II, 1904. p. 350—5354. Három új faj leírása: 1. Trechus. (Anophlhalmus) velebiticus: a Likából, 2. Hydroporus Kocae Vinkovczéről, és 3. Riolnus Apfel- becki Szerbiából. Csiki Ernő. 2 Wagner, Hans., Beitráge zur Kenntnis der Gattúng Apion Hbst. (Münch. Koleopt. Zeitschr. II, 1904, p. 350— 354.) Ezen érdekes kőzleményben leírt egyik új faj, az Apion ( Ceratapion) austriacum Alsó-Ausztrián kívül Magyarország nyugati részében is előfordul (Fertőtó). A faunisztikai adatokból emlithető a ritka A. armatum Gerst. előfordulása Herczegovinában (Jablanica) Apion flavipés Lederi-é kirsch Nagyszebennél és Bosznia és Hercze- govinában, A. Gribodoi Dbrs.-é Zágrábnál és a ritka A. rhomboi- dale Dbrs.-é Boszniában. Csiki Ernő. szütnti Rovarokon élő atkák és legyek. Irta Dr. Szilády Zoltán. Minden bogarász ismeri azokat a sárga kis atkákat, a melyek a galacsinhajtó, vagy temető-bogarakon élnek, — a Gamasusokat. Ezeknek a rokonságához tartoznak azok az új fajok, a melyeket Oudemans A. C. írt le újabban) Greenia Perkinsi és Greenia Alfkeni névvel. E Greeniák életmódjában az a meglepő, hogy a mi nagy violaszín dongóméhünk, a Coptorthosoma (Xylocopa) violaceum közeli rokonain, a Sunda szigetek Coptorthosomáin élnek, és pedig gazdájuk potroha tőszelvényének egy, talán épen e czélra alakult melléküregében vagy zsebében. A leíró ez alkalommal megemlíti, hogy a régebbi hollandus irodalommban még több hasonló életmódú darázs-atkának többé- kevésbbé hiányos leírását találta.) A felfedezés tehát nem is épen új, de eldöntetlennek tartom, vajjon csakugyan symbiosisról van-e szó, és hogy a méh említett zsebének mi a fejlődéstani je- lentősége ? Oudemans említett czikkének olvasására közli Schulz A. W. az ő délamerikai megfigyeléseit a lepkéken élősködő le- gyekről?). Ismeretes dolog, hogy a kétszárnyúak rendjében nem egy faj él más állaton, mint annak külső parasitája (a belsőkről nem is szólva) vagy asztaltársa. A lónak épenoly közönséges kisérője a Hippobosca. mint a juhoknak a csimbe, Melophagus vagy a mé- zelő méhnek a Braula, a melynek gazdájához való viszonyát nem régen Lósy József ismertette behatóan. Még a madaraknak is megvannak a maguk kisérői: a Hippoboscával rokon madárlegyek : Ornithomyiák. Biró Lajos megfigyeléseiből tudjuk, hogy a sebesröptű rablólegyeknek, az Asilusoknak is vannak asztaltársai, apró Ag- 1Tijdsehrift der Nederlandsche Vereeniging 1901. Ser, 2. v. 7. p. 52— 583, .60. és Entom. Berichten 1902. p. 37. továbbá Tijdschrift voor Entomologie 1903. v. 45. p. 126. 2) Zool. Anzeiger XXVII. 4. szám p. 187. 3) Zool. Anzeiger. XXVIII. 2. szám p. 42. Rovartani Lapok. XII. 1905. februárius. 24 A. Aigner Lajos romyzák, a melyek velük együtt, sőt hátukra kapaszkodva élnek s vérengző gazdájuk szájából lopják ki a falatot. Ezek jutnak eszembe Schulz felfedezésére, noha az ő apró (11/4 mm.) barnás legyecskéi szerinte valószínűleg a Phoridák csa- ládjába tartoznak. Belem do Para (Brazilia) közelében mocsaras vi- dékeken találta őket a Morpho Achilles L., Helicopis Acis F. és H. Cupido L. nevű lepkék szárnyain, a hol a szárnypikkelyek közt valóságos járatokat csináltak e legyek, vagy talán álczáik. Egy ottani rovarkereskedő szerint, a papirtokogban árult Morpho Achilles mellet rendesen találhatni ilyen legyeket is. Ezen az úton talán még megelőzhetné valaki az ismertetésben azokat a német búvárokat, akik a Schulz által hozzájok küldött példá- nyokat leírni elmulasztották. Magyarország pillangói. Irta 4. Aigner Lajos. II. IV. Szaporodás és fejlődés (folytatás). A pillangók hernyójának 16 lába van, 6 ízelt torláb és 10 hasláb, mely utóbbiak kapaszkodásra szolgálnak. A hernyó csupasz, máskor szőrök vagy különböző tüskék s egyéb kiemelkedések borítják. Az Argynnisek és Vanessák hernyói tüskések; a Melitaeákéin tüskeszerű húsos kiemelkedéseket vagy áltüskéket; az Apaíura hernyók fején két szarvszerű nyujtványt; a Lí- menitisekén pedig tompa, ágas-bogas tüskéket találunk ; a Satyridák hernyóin az utolsó gyűrűn van két hegyes nyujtvány, a Lycaenidákéit dudorok fedik. Színük és rajzolatuk szintén igen változó; az utóbbi hosszanti és haránt sávokból, pontokból és szemekből áll, Színük a fej- lődés folyamán változik, p. o. a Papilio Machaon hernyója eleinte csaknem egészen fekete és csak többszörös vedlés után válik zölddé. A vedlés akkor következik be, mikor a gyorsan növekvő állat már nem fér meg bőrében, azt leveti s új ruhában fejlődik tovább. A vedlést 3—4-szer megismétli. A hernyó ilyenkor nem táplálkozik, lan- kadttá lesz. A bőr a vedlés végső szakában felreped s ekkor az állat addig hánykolódik, míg mindenestül le nem veti. A kemény tüskék és szőrök a vedlés alkalmával lágyak lesznek s csak akkor keményednek meg, a mikor ismét megszáradnak. Magyarország pillangói 95 A hernyók nagyobbára a növények leveleivel, " virágaival: és scsíráival, némelyek meg (nehány Lycaena-fajé) magvakkal élnek. . Az utóbbiak egész életüket magtokókban töltik, Legtöbbjük . ma- . gánosan él, nappal elrejtőzik és csak éjjel jön elő :táplálkozni, . mások társasan élnek (p. o. Pieris Brassicae) és nappal" látnak eledel után. Egyik részük, mely őszkor kel ki, a telet erre a czélra készített közös szövedékben húzza ki (p. o. Aporia Crataegi), mások kövek vagy moha alatt telelnek át. Némely fáj léte bizonyos növényhez van kötve és máson meg nem él, mások egyes növénycsaládra szorítkoznak, ismét mások pedig mindennemű apró növénynyel táplálkoznak. A hernyóállapot tartama igen különböző. A tavaszkor letojt petékből kikelő hernyók még abban az. évben érik el teljes nagy- ságukat és bábbá, majd lepkévé lesznek; az őszkor letojt petékből azonban csak a rákövetkező évben fejlődik lepke. A hernyók meleg időjárás mellett gyorsan, hidegben lassabban fejlődnek. Ennek tu- lajdonítható, hogy némely faj, mely a lapályon kétivadékú, hegyes vidéken csak egyivadékú. A legtöbb hernyó 3—6 heti táplálkozás után bábozódik be. 8 A hernyó a bebábozódás előtt nyugtalanná válik és addig futkos ide-oda, míg megfelelő helyet nem talál a bebábozódásra. Szá- mos pillangótaj hernyója fargyűrűjét ekkor valami tárgyhoz erősíti, úgy hogy a báb szabadon lóg álá (pupa suspensa) ; mások övet fonnak derekuk köré s annálfogva erősítik magukat — fejjel fölfelé — ághoz, falhoz stb. (p. succincta). Némely faj laza kis szövedékben, egyesek pedig egyszerűen az avar alatt bábozódnak be. Ilyenkor ismét szétreped a bőr, melyet a báb folytonos moz- gatás által teljesen lehány magáról. A báb alakja hengeres vagy zömök, gyakran éles kiszögelé- sekkel. A chitin takarón tisztán látható a pillangónak feje, csápja, szárnya stb. Színe többnyire barnás, . gyakran aranyszínű pety- ítyekkel ékesített. A bábnyugalom rendszerint 10—15 napig tart. Ez idő vége felé elszíntelenedik a báb és takaróján át látható a pillangó színe és rajzolata. A bábburok végre a hátoldalon megreped, a pillangó testének mellső részével kivergődik belőle, azután lassanként kiszabadítja lábait, szárnyait és potrohát, majd valamely közellevő tárgyra kapaszkodva várja meg, míg szárnya teljesen kifejlődik és megszárad. Ekkor a pillangó szárnyra kél. V. A pillangók elterjedése. Pillangók csaknem az egész földkerekségen találhatók, a mennyi - ben az növényzettel bír, de nem egyforma mennyiségben. Európá- 96 A. Aigner Lajos ban a legtöbb faj hegyvidékeken fordul elő, a tengerek partjain ellenben jóval kevesebb a számuk ; így p. o. a. 281 európai faj közül Svájczban 164, Tirolban pedig 168 faj honos, holott Angolországban csak 70, Irországban pedig csak 39 fordul elő. Észak felé is tetemesen gyérül a fajok száma. Míg Finnországban még 87 faj tenyészik, Lapp- hon csupán 61 s az Északi fok csupán 10 fajjal bír. Ellenben dél- szak felé az inkább északi fajok számát a keleti és déli fajok né- melyike gyarapítja Az állatok földrajzi elterjedésének pontosabb ismerete czéljából : föltétlenül szükséges ismerni azok függőleges és vízszintes irányban való eloszlását. A függőleges regiókat a lepkékre nézve a következőkép álla- pították meg: 1. Az alsó regió, az Alpesekben 900 m.-ig, vagyis a diófa határáig, Svájczban 164 fajjal. 2. A hegyi regió, 1200 m.-ig, vagyis a bükkfa határáig, 122 fajjal. 3. A havasalji regió 1800 m.-ig, vagyis a fenyő határáig, 35 fajjal. ; 4. A havasi regió, 2250 m.-ig, vagyis a fák határán fölül, 24 fajjal. ; 53. subnivalis regió, 3000 m.-ig, vagyis a hóvonalig, sőt azon még valmivel túl is, 20 fajjal. A vízszintes elterjedési körök terjedelme s az azokban élő eddig ismert pillangófajok száma hozzávetőleg a következő : 1. A palaearctikus kör : Európa, Kis-Ázsia, Közép- és északi Ázsia Japánig és Észak-Afrika, 700 fajjal. 2. Az aethiopiai kör: Közép- és Dél-Afrika, 700 fajjal. 3. A palaeotropikus kör: déli Ázsia s az indiai szigetek, 1200 fajjal. 4. Az ausztráliai kör: Ausztrália, Új-Guinea, 700 fajjal. 5. Az antarctikus kör: Észak-Amerika, 500 fajjal. 6. A neotropikus kör: Dél-Amerika, 4200 fajjal, vagyis kerek számban 8000 faj ismeretes, de bizvást : feltehető," hogy összesen legalább 10,000 pillangófaj létezik. A fajok előfordulására nagy és döntő befolyással van a talaj minősége és a flórának ahhoz képest gazdagabb vagy szegé- nyebb volta. A havasalji és havasi regióban egyebütt is, hazánk- ban is más fajok tenyésznek. (Parnassius Apollo, Erebiák stb.), . mint a lapály mocsaras talaján (Coenonympha Oedipus, Chryso- phanus rutilus stb.); a homokos vidék külön fajokkal rendelkezik, Magyarország pillangói 21 (Carcharodus lavaterae stb.), viszont a magyar tengerpartnak is vannak oly fajai, melyek bgyebüt hiányzanak (Pieris Ergane stb.) Az efféle. fajok többnyire oly növényeken éltek, a melyek az illető vidékre. jellemzők és másutt ritkábban tenyésznek. Számos faj igen közönséges a termőhelyén, mások ritkák; némelyik csak olykor, kedvező években mutatkozik nagy számban, azután pedig sok évig igen gyéren. Az éghajlat és talaj igen gyakran van hatással a pillan- gók színezésére és rajzolására, a mennyiben számos faj északon sötétebb színű vagy több rajzú, viszont mások világosabb színűek vagy kevesebb rajzúak mint a délszakon. Igy állnak elő azok az alakok, melyeket fajváltozatoknak (variatio) és fajeltérésnek (aber- ratio) nevezünk. Ha valamely faj keretében az egyik részén eltérő, de lényeg- telen jellegek mutatkoznak, melyek külső vagy belső okokból ke- letkeztek, de ez okok megszüntével el is tünnek, akkor előáll az eltérés (aberratio), és ha ama jellegek állandók s az utódokra is átszármazók, a fajváltozat (varietas); példák erre a bizonyos vidé- keken állandóan előforduló úgynevezett helyi változatok, melyek másutt ritkábban és csak mint eltérések lépnek fel. A pillangók verőfényes napokon röpülnek és leginkább virá- gos réteken, mezőkön és erdei tisztásokon találhatók. VI. Rendszertan. A lepkék legrégibb rendszere Linnétől való, aki a csáp alakja szerint három: csoportot különböztetett meg : Papilio, Sphinz, Phalaena. A Papiliokat vagyis pillangókat 6 csoportra osztotta : ir Elgiutes ta mai Bapilio), 2. Helicomi (Heliconta, "Neotroz pida), 3. Parnassi (Parnassius), 4. Danai: a) Candidi(Pieridae), b) Festivi ( Danaidae), 55. Nymphales: a) Gemmati (Satyrus), b) Phalerati (Nymphalidae), 6. Plebeji: a) Rurales (Lycaenidae), b) Urbicolae (Hesperidae). Ez a felosztás nagyjában ma is érvényes, csupán egyes csa- ládok s ezeken belül a nemek s ezek keretében a fajok elrendezé- sében történtek utóbb változások. Schiffermiller és Denis közösen a hernyó alakjára alapították rendszerüket, mások, mint BZosrknausom JMEDET VEMS SMING Am Sír NB GAS ŐL VI 7 ELL Duponchel stb. a Linné-féle rendszert javították, míg végre Herrich-Scháffer és Lederer a bordák és egyéb jel- legek tekintetbe vételével alkotta meg azt a rendszert, melyet Staudinger (1871.) általános érvényre emelt. 28 A. Aigner Lajos E" szerint a palaearctikus pillangók felosztása a következő volt r/ I. Papilionidae: 1 Papilio, 2. Thais, 3. Ismene, 4. Dóritis, 5. Parnassius; II. Pieridaes: 6. Aporia; " 7. Pieris, 58! An tocharís, 9. Zegris, 10. Leucophasia, 11. Idmais, 12. Callidryas, 13. Colias, 14. Rhodocera; III. Lycaenidae: 15. Tkecla, 16. Thestor, 17. Polyommatus, 18. Cigaritis, 19. Lycaena; WV. E r y- cinidae : 20. Nemeobíus; V. Libytheidae: 21. Libythea ; VI. Apatúridite : 22. Charaxes, 23. Apatura: VAN ANGT pilasas lidae : 24. Limenitis, 25. Neptis, 26. Vanessa, 27. Thaleropis, 28. Melitaea, 29. Argynnis; VIII. Danaidae: 30. Danais; IX" Satyridae: 31. Melanargia, 32. Erebia, 33. Oeneis, 34. Satyrus, 35. Parvarge, 36. Epinephele, 37. Coenonympha, 38. Triphysa ; X. Hesperidae: 39. Spilothyrus, 40. Syrichthus, 41. Nisoni- ades, 42. Hesperia, 43. Cyclopides, 44. Carterocephala. Egyidejűleg (1871.) az e tekintetben mindig külön utakon haladó angolok az öszes pillangókat a következő családokra és. alcsaládokra osztották, melyek közül a csillaggal jelöltek Európá- ban nincsenek képviselve. I. Nymphalidae: 1. Danainae, 2. Satyrinae, 3. Elymniaeéf, 4. Morphinae?, 5. Brassolinae", 6. Ac- racinae", T€. Heliconinae?, 8. Nymfhalinae ; II. Lemoniidae : 1. Libyiheinae, 2. Nemrobinae, 3. Enmselussinae?, 4. Lemontinaeé"; II. Lycaenidaes;; IV. Papilionid ae : Li Pierumgenottetás piloninae; V. Hesperidae. ; Ez a rendszer határozottan gyarlóbb, logikátlanabb a Stau- dinger-félénél, mely azonban szintén javításra szorult. Ezt a javí- tást maga a szerző, Rebel-lel szövetkezve legújabban (1901) eszközölte. Javított rendszerük a következő: 1. Papilionidae; 2: Pieridae; 3. Nymphalidae: a) Nymphahnae, b) Danainae, c.) Satyrinae; 4. Libytheidae; 5. . Erycinidae: 6. Lycaenidae; 7. Hesferidae. Látnivaló, hogy a javítás leginkább a Lycaenidák elhelyezé- sében nyilvánul, mely tekintetben a szerzők visszatértek Linné felosztásához. Ez a rendszer jelenleg a palaearctikus pillangókra nézve ál- talános érvényű s ezt követi a jelen dolgozat is, tekintetbe véve egyik-másik módosítást, melyet legújabban Spuler eszközölt rajta Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre I. Aristus clypeatus Rossi. M. Goroszló. Ophonus sabulicola Pz. Hadad, Sz. Cseh, M. Goroszló ; — obscurus FF. Hadad, M. Goroszló ; — diffinmis Dej. Hadad, Zilah ; — punctatulus Duft. Hadad, Sz. Cseh, Tasnád ; — rupicola Strm. Hadad, Sz. Cseh, Zilah; — rufibarbis F. Hadad ; — pumnmcticollis Payk. Hadad ; — azureus F. Hadad, Zilah; — szgnaticornis Dutt. Hadad; — fubescens Müll. Hadad, M. Goroszló; — griseus Pz. Hadad, M. Goroszló; — hospes Strm. Sz. Cseh; — v. Sturmi Dej. tiadadósa calceatus Durt Zilah Beer Harpalus aeneus F. Hadad, Zilah; — v. confusus Dej. Hadad, Zalah ; — 7. semipunciatus Dej. Zilah, Sz. Cseh, Tasnád; — pszt- taceus Fourcr. Tasnád ; — cufreus Dej. Hadad; — smaragdinus Duft. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — rubripes Duft. Zilah ; — honestus Duft. Zilah; — fygmaeus Dej. Zilah; — dimidiatus Rossi Hadad; — autumnalis Duft. Hadad; — tardus Pz. Hadad, Zilah, Tasnád ; — flavicormis Dej. Hadad ; — anmxius Dej. Hadad, Zilah. Amisodactylus v. spurcaticornis Dej. Zilah, Sz. Cseh; — szi9- natus Pz. Hadad, Peér, Tasnád, Zilah. Diachromus germanus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér. Stenolophus teutouus Schrk. Zilah, Tasnád, Hadad, Meszes ; — skrimshiranmus Steph. Zilah, Tasnád ; — v. affinis Bach. Zilah; — discophorus Fisch. Hadad ; — mixtus Hbst. Hadad. Acupalpus suturalis Dej. Zilah; — dorsahs F. Zilah, Tasnád ; — meridianus L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Badister bipustulalus F. Hadad, Peér, Tasnád; — peltatus Pz. Tasnád. Licinus cassideus F. Hadad; — Hojffjmanseggzi Pz. Zilab. Chlaenius v. melanicormis Dej. Zilah; — mitidulus Schrk. Zilah, Meszes, Peér; — vestitus Payk. Zilah, Meszes; — festivus FW. Zilah. Chlaenítes spoliatus Rossi Zilah. Callistus lunatus F. Zilah, Hadad, Peér, Tasnád. Panagsaeus cyux major L. Zilah, Sz. Cseh, Peér; — bíipus- tulatus F. Zilah, Hadad. Lebia cyux minov L. Zilah; — humeralis Dej. Zilah. 30 Dr. Zilam Kiss Endre Metabletus obscuroguttatus Duft. Zilah, Tasnád, Peér, Szakácsi ; sa palipes: Bejs Beer Sllasnádőéseles Blechrus glabratus Duft. Hadad. Dromius guadrimaculatus L. Hadad; — guadrisignatus Dej. Tasnád ? (Biró) Demetrias imperialis Germ. Zilah, Tasnád; — atricapillus K. Hadad, Tasnád. Cymindis cingulata Dej. Hadad. Drypta dentata Rossi Sz. Csen. Brachinus cvepitans L. Zilah, Hadad, Tasnád, Sz. Cseh; — psophia Dej. Hadad, Tasnád; — explodens Duft. Hadad, Tasnád: Haliplus fulvus F. Hadad; — fulvicolhs Er. Hadad. Hygrolus imaegualis F. Zilah. Coelambus impressopunctatus Schall. Zilah; — conjluens F. Zilah. Bidessus geminus F. Tasnád. Hydroporus hneatus F. Hadad; — palustris L. Hadad; — Pplanus F. Hadad. Laccophilus obscurus Pz. Hadad. Agabus mtidus F, Zilah ; — bipustulatus L. Zilah, Hadad, S. Cseh. Ilybius fuliginosus F. Zilah, Hadad: — obscurus Marsh. Zilah, Szakácsi; — guttiger GyIll. Rézhegység. 3 Liopterus ruficollis Schall. Hadad. Rantus notatus F. Hadad. Cymatopterus fuscus L. Zilah. Gryaphoderes cimereus 1. Hadad. Acilius sulcatus L. Hadad Zilah, M. Goroszló ; — marginalis L. Zilah, Hadad ; — dumidiatus Bergs. Zilah, Tasnád, Peér. Cybister laterimarginalis Deg. Zilah, Tasnád. Gyrinus natator Ahr. Zilah, Hadad. [dydrous aterrimus Eschsch, Zilah, Tasnád ; — piceus L. Zilah, "Tasnád. Hydropllus carabotdes L. Zilah, Tasnád;— jflavipes Stev. Hadad. Limnoxenus oblongus Hbst. Tasnád. Hydrobius fuscipes L. Zilah, Tasnád, Pele. Helochares lividus Forst. Tasnaáá. Phylhdrus testaceus F. Tasnád; — grisescéns GyII. Tasnád ? (Biró) ; — melamocephalus Ol. Lampért ; — migricans Zett. Hadad. Enochrus bicolor Payk. Tasnád. Anacaena globulus Payk. Tasnád. Laccobius mgriceps Thoms. Hadad. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 31 Acanthoberosus spinosus Stev. Peér. Berosus luridus L. Hadad ; — signmaticolhs Charp. Hadad. Cercyon flavipes F. Tasnád. Megasternum obscurum Marsh. Peér. Cyryptopleuum atomarium Oliv. Peér. Sphaeridium bipustulatum F. Peér, Hadad, Zalalus — . scara- baeotdes L. Zilah, Peér, Tasnád, Hadad. Coelostoma orbiculare F. Tasnád. Idelophorus nubilus F. Peér; — eriseus Hbstr. Szakácsi ; — aguaticus L. Hadad: — aeguahs Thoms. Hadad; — egranularis 188 /alah, Szakácsi, Balla. Parnus lutulentus Er, Zilah; — prolfericorms F. Tasnád ; — auwriculatus Pz. Tasnád.. Ischnoglossa corfttcina Er. Peér, Pele. . Oxyfoda hudabenms Steph. Zilah, Pele. Microglossa sutusahs Sahlb. Tasnád. Aleochara fuscipes F. Hadad, Zilah, T. Szántó; — laewgata GyIl. Szakácsi. : Myrmedoma humerahs Grav. Hadad. ; Dyusilla canahculata F. Zilah, Hadad, Peér, Tasnad, S. Újlak, kele sábásSzántós Colyodota sordida Marsh. Zilan; — jfumgi Grav beér; — fuscipes Heer. Szakácsi. Amischa analhs Grav. Tasnád. [hiogluta sramigera Kiesw. Pele. Atheta trinotata Kr. Peér, Szakácsi, Tasnád, Pele ;, — crassi- cormis F. Hadad ; — nigritula Grav. Szakácsi ; — elongatula Grav. Tasnád, Pele. Falagria nigra Grav. Er-Kávás ; — obscura Ér-Kávás. Bohtochara obhgua Er. Hadad. Gyrophaena fasciata Marsh. Tasnád, Pele. Brachida exigua Heer. Tasnád, S. Ujlak. Tachinus laticollis Grav. Hadad; — collaris Grav. Hadad, Pele. Tachyporus jformosus Matth. Tasnád, Szakácsi, Hadad; — chrysomelinus L. Hadad ; — hwpnuorum F. Hadad; — pusilius Grav Hadad ; — mitidulus F. Hadad, Zilah. ; Conurus httoreus L. Hadad, Zilah ; — pubescens Payk. Hadad — pedicularitus Grav. Hadad. f Bolitobius Iunulatus L. Hadad; — pygmdaeus F. Hadad. . Mycetoporus v. longulus Mannh. Tasnád; — splendens Marsh 32 Vángel fenő dr. Hadad; — clavicornis Steph. Hadad. Omedius fulgidus F. Tasnád; — cinctus Payk. Hadad; — fuliginosus Grav. Tasnád; — lFimbatus Heer. Hadad; — boops Grav. Balla. Creophilus magillosus L. Zilah. ; Leistotrophus nebulosus F. Zilah; — murinus L. Hadad. Staphylinus pubescenus Deg. Hadad; — chalcocephalus F. Hadad ; — caesareus Cederh. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér. Ocypus olens Müll. Hadad ; — brumnipes F. Hadad ; — mitens Schrk. Tasnád, T. Szarvad, Hadad, Zilah ; — fulvipenmis Er. Zilah, Szakácsi; — falcifer Nordm. Hadad ; — edentulus Block. Hadad, Zilah ; — compressus Marsh. Hadad. 3 Plilonthus splendens F. Hadad ; — $oltus L. Hadad, Zilah, Sz. Cseh; — corruscus Grav. Hadad; — ebeminus Grav. Hadad, Szakácsi ; — inmmundus GyII. Peér ; — sanguinolentus Grav. Tasnád; — splendidulus Grav. Peér; — migritulus Grav. Hadad, Peér; — femoralhs Hochh. Hadad ; — vernalis Grav. Pele ; — decorus Grav. Hadad ; — varius Gyll. Tasnád; — v. bimaculatus Grav. Hadad, Zilah. : Othius fulvipennis F. Peér, Zilah. Leptacinus batychrus GyIll. Peér. Xantholinus punctulatus Pk. Hadad, Peér, Tasnád ; — decorus Er. Hadad, Zilah; — iíricolor F. Hadad, Zilan; — Hhnearis Oi. Hadad, Peér. Lathrobium geminum Kr. Peér, Tasnád; — castaneipenne Kol. Hadad, Zilah; — terminatum Gray. Zilah. Medon Brancsiki Epp. Hadad ; — melanocethalus F. Hadad Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Lepidoptera. jé A lepkék gyűjtésében az összes harmadéves hallgatók segéd- keztek, de különösen tisztük volt a lepkékkel való foglalkozás Jaltöveczky Péter (900) Grünwywald Lüp ót 1902) NETES meter Józség (1903) Antal Feremcz . Fermi baros Adatok Magyarorszag rovarfaundjához 39 Gyula, Szemerey Ferencz és Varga Gyulá-nak (1904. A hallgatók 1901-ben 540 drb., 1902-ben 625 drb., 1903-ban 640 drb. és 1904-ben 2350 drb. , vagy is összesen 4695 Cines lepkét gyűjtöttek és dolgoztak fel. Az egyes fajokat összehasonlítás útján határozták meg, a kétes fajokat pedig a Nemzeti Muzeumban voltak szívesek meghatározni. A gyűjtött lepkék különben a következő fajokhoz tartoznak, megjegyezvén, hogy a fajokat Abafi-Aigner, Pávet és Uhryknak a , Magyar Birodalom állatvilága, -czímű munkában 1900-ban megjelent jegyzéke szerint állítottam össze. I. Rhopalocera. Papilio Podalirius L. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, MENSÁTSSSZTAt ye ee VISegsádőikonlodsiBetkátaikteszthelyi Kőszeg ; — III. Margitfalu, Pálfalu, Dobsina, Putnok ; — IV. Mun- kács; — V. Maroskecze, Szováta, Bálványos fürdő; — VI. Apatin, Baja, Karánsebes ; — Macliaon L. I. Budapest, Kecskemét, Félegy- háza, Szintye ; — II. Visegrád, Perkáta, Keszthely, Kőszeg, Kömlőd, Tara ; — III. Pálfalu, Lipótvár, Márgitfalu, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szováta, Predeal; — VI. Baja, Apatin, Szabadka, Zsombolya, Domogled ; — VIII. Castel muschio (Veglia sziget). ITpz0s JEEZ STAN le lönderasst a — IL TTinemgwya 7 II Margitfalu, Kassa, Selmeczbánya; — IV. S. A. Ujhely ; — VI. A patin. Parnassius Apollo L. III. Margitfalu, Hodrusbánya, Vichne, Pálfalu; — V. Ünőkő. — Mnemosyne L. I. Budapést; — II. Vi- segrád; — Margitfalu. ; . — Aporia Crataegi L. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, Szintye; — II. Perkáta, Kömlőd, Kőszeg; — III. Lipótvár, Margit- falu, Pálfalu. Pieris Brassicae L. 1. Bpest, Kecskemét, Szintye, Dánospuszta ; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlőd, Keszthely ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu, Pálfalu, Putnok ; — V. Maroskecze, Bálványosfürdő ; — VI. Zsombolya, Baja, Apatin; — VIII. Castel Muschio. — Rapae L. I. Budapest, Kecskemét, Fülöpszállás, Mesterszállás, Dánospuszta, Szinte és UE BerkatasaltoniódéseVisegtádaNesztnelyé s st sBalimt — III. Lipótvár, Helpa, Hodrusbánya, Selmeczbánya, Pálfalu, Mar- gitfalu, Putnok; — IV. Kassa; — V. Maroskecze, Predeal, Sz. Anna tó ; — VI. Apatin, Baja, Zsombolya, Zenta, Karánsebes. — Napi L. I: Budapest, Kecskemét, Félegyháza, Szintye; — II. Per- káta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Putnok; — V. Maros- kesze, Szováta; — VI. Apatin, Zenta, Baja. — var. napaeae ESp. 34 : Vángel Jenő di Ke Budapest; — III. Lipótvár. Margitfalu: — VI. Baja, Szintye. — Daphihce V:71. Budapest, Szent-Endre, Kecskemét, Dánospuszta, Szintye ;- — II. Visegrád, Kömlőd, Perkáta, Kőszeg ; — III. Selmecz- bánya, Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Putnok, Helpa; — V. Maros- kecze; — VI. Zsombolya, Baja, Apatin, Karánsebes. — var. Bel- hdice "0.-I. Budapest; Lipótvár, Margitfalu; — :Maroskesze, Kovászna. "- Anthocharis Cardamines L." 1. Budapest, T. Bálint, Dános- puszta; - Félegyháza, Sz. Endre; — II . Perkáta, Visegrád, Kőszeg; III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Selmeczbánya ; — V. Maroskecze; VI. Apatin. Leucophasta sinapis L. I. Budapest, Szintye; — II. Visegrád, Perkáta; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu, Helpa; — V. Maros- kecze; —- VI. Apatin, Zsombolya, Baja. Colias Hyale L. I Budapest, T. Bálint, Dánospuszta, Sz. Endre, Félegvháza, Szintye ; — II. Perkáta, Visegrád, kH ömlőd, Kőszeg ;— III. Lipótvár, Selmeczbánya, Margitfalu,: Pálfalu, Putnok: 7 WV Kassa; — V. Maroskecze, Kovászna, Predeal, Bálványosfürdő ; VI. . Zsombolya, Baja, Apatin, Karánsebes, Mehádia, Orsova, Sza- badka, Zenta. — JIlyrmidone Esp. I. Szintye ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu. — Edusa F. I. Budapest, Dánospuszta, Fülöpszállás, H. M. Vásárhely, Félegyháza, Szintye, Szeged; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlód, Kőszeg, Sopron ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Sel- meczbánya, Helpa, Putnok, Dobsina; — IV. Kassa; — V. Xiaros- kecze, Kovászna; — VI. Zsombolya, Zenta, Apatin, Baja, Karán- sebes, Szabadka. Rhodocera Rhamm L. I. Budapest, Sz.-Endre, T. Bálint, Dánospuszta, Szintye; — II. Berkáta, Kömlőd; — II JEpótváts Pálfalu, Margitfalu, Selmeczbánya, Putnok, Dobsina; — WV. Maros- kecze, Kovászna, Predeal; — VI. Mehádia, Apatin, Zenta, Baja Karánsebes. Thecla Betulae L. I. Budapest, Szintye; — II. Kőszeg; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu; — V. Maroskecze; — VI. Mehádia, Baja, Apatin. — S$im Schiff. I. Budapest, Sz.-Endre, Szintye; — II. Visegrád; — III. Pálfalu, Margitfalu, Dobsina. — Prumi L. I. Szintye ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu: — VI. Zenta, Baja Apatin. — Ouercus L. I. Budapest, Dánospuszta; — II. Kőszeg ; — III. Lipótvár, Margitfalu; — VI. Apatin. — Rubi L. I. Szintye. Polyommatus Virgaureae L. I. Szintye; — II. Kőszeg ; — III. Hegybánya, Helpa, Dobsina, Pálfalu, Margitfalu ; — V. Háromszék, Szováta; — VI. Szászkabánya. — Thersamon Esp. I. Budapest 09 Ty Adatok Magwarországy rovarfaunájahoz Szintye, Dánospuszta, Mesterszállás; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlőd ; — IN. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze; — VI. Baja, Apatin. — dispar Hw. var. rutilus Wern. I. Budapest, Szt. Endre, Szintye ; — III. Margitfalu, Pálfalu, selmeczbánya; — V. Szováta; — VI. Apatin, Karánsebes. — El onotnoe zs désSzíntyes 7 IL Eipótvár, Pálfalus "— IV. Belső: banyactsza MI IKRaránsebes. —- Dovilis Hím. 1. Büdapest, Szintye s; — II. Kőszeg, Visegrád; — III. Lipótvár, Putnok, Dobsina, Margit- halusátgaltaltuss sziv: Maroskeszes 15 "phlaeas "E. T Budapest, Félegyháza, Szintye; — III. Pálfalu, Margitfalu, Putnok; — - VI. Baja, Apatin. Eycaena argtades Pall. I. Budapest, Szent Endre; — III. Selmeczbánya, Lipótvár. — var. Polysperchon Bgst. I. Buda- pest ; — III. Margitfalu. — Aegon Schiff. ]. Budapest, Szent-Endre, Dánospuszta, Félegyháza, Szintye; — II. Perkáta, Kömlőd; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dcbsina, Putnok; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Apatin, Szabadka, Baja. — Argus L. I. Budapest, Szent-Endre, Szintye, Mesterszállás; — III. Lipótvár, Pálfalu, Put- nok ; — VI. Karánsebes, Baja, Apatin. — Astírarche Bgstr. I. Szintje ; — III. Pálfalu. — [carus Rott. I Budapest, Szintye, Dánospuszta, Mesterszállás, Félegyháza ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pálfalu, Dobsina, Putnok; — IV. Felsőbánya; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Predeal; — VI. Zsombolya, Baja: Apatin, Szabadka, Karánsebes, Mehadia. — bellargus Rott. I. Buda- DESÉNSSZÜMBYIG "iilecskemét 5. ss I TÉiDÓtvár: SGI Baja uNpatink, Mehádia. — Corydon Poda. I. Budapest, Szintye ; — III. Lipótvár, Pál- falu, Putnok. — kylas Esp. III. Pálfalu. — Meleager Esp. 1. Hatvan ; sz ME TAútnok. — Damon Semitt. Budapest, Szintye ; — III. Pálfalu. — argiolus L. I. Budapest, Szintye ; — II. Visegrád ; — III. Lipótvár: — minima Fssl. I. Budapest; — III. Putnok, Dobsina; — VI. Apatin. - Cyllarus Rott. I. Budapest, Dánospuszta, Mesterszállás, Szintye ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pál- falu; — V. Maroskecze ; — VI. Baja, Zenta, Karánsebes. — ÁAlcon GESSSzenténdre, Szintye s ie TE Visegrád: gs MTE potvat " Bál falu, Selmeczbánya, Margitfalu, Putnok; — IV. Felsőbánya — V. Maroskecze, Szováta; — VI. Karánsebes. — Arion L. I. Szintye : — II. Visegrád ; —-III. Pálfalu, Margitfalu. 56) Magyarország Cerambycidát. Írta Csiki Ernő. XVIII. 710. nem: Eltxocentrus Muls. 1. A szárnyfedőkön három vagy négy sorban elhelyezett apró fehér molyhos foltok vannak. Barna, a szárnyfedők szürkés- fehér testhez simuló szőrözettel fedettek, csak egy zegzugos harántcsik a közepük mögött és oldalaik elül csupaszok. A szárnyfedők pontsorainak egyes pontocskáiból barnás-fekete hosszabb sőrték emelkednek. Hossza 45—8 mm. — Elő- fordul Közép- és Dél-Európában és a Kaukázusban. Ná- lunk helyenként nem ritka ; termőhelyei: I. Budapest, Pé- czel, Isaszegh, Dabas, feszér, Kalocsa, Hagymádfalva ; IV. Bártfa, Homonna, S.-A.-Ujhely, Szinna. V. Szászrégen, Héviz, Fogaras, Malomvizz ; VI. Herkulesfürdő ; VII. Vrdnik. (Clarae Muls , Revelterez Muls.) ... ... 1. adspersus Muls. — . A szárnyfedőkön nincsenek hosszanti sorokban elhelyezett TeNéretoltoko e Ny eszegegezelk 5 271 az AR SSAÁKÁRSZÉRR 2. Barna, a szárnyfedők szürkés- fenét szörökkel fedettek, csak egy folt az oldalszél mellett az első harmadban és egy ha- rántcsiík a közepük mögött csupasz. Az előtor másfélszer oly széles mint hosszú. Hossza 4—5-5 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk a hegyvidék lakója és nem ritka. (Iusttanicus Oliv., balteatus F., crimtus Pz. lhusitanus Muls. HEC) k le zzz ee EE eggyet, dagi KÉSEK AN LÉ BNKSRMTÉTT NAA — Barnás-vörös, a Zzánaytedők ESiNEZ simuló fehér sző- rökkel federtek, csak egy háromszögalakú folt a paizsocska körül, egy mindegyik szárnyfedőn félholdalakot képező ha- rántcsík a közepük mögött és egy folt a csúcs előtt barna szőrökkel fedett. Az előtor kétszer oly széles mint hosszú. Hossza 4--6 mm. — Előfordul Közép-Európában, nálunk ritka. A Nemz. Muzeumban csak egy hiteles magyarországi példány van, melynek közelebbi termőhelye ismeretlen, Petri Károly dr. Segesvárról említi. ... --- .-- 3. Stierlini Ganglib. 1) Ebbe a csoportba tartozik az Ex. punctipenmis Muls. is, mely faj fau- nánkból törlendő, mert az e név alatt közölt példányok balteus L.-nek bizonyultak: Ugy szinténmegerősítendő Dalmácziában (Zara) való előfordulása. Magyarország Cerambycidái Tt1 nm: EFogonochaerus (LLatr) Gemm. (Pogonocerus Zett., Pityophilus Muls.) ö A szárnyfedők külső csúcsszöglete hegyes foggal végződik HA szárnyfedők csúcsa egyenesen lemetszett vagy kerekített. A szárnyfedők varratszöglete hegyes foggal végződik. Feje és előtora vörösbarna, fehér szőrökkel tarkázott. A szárny- fedők töve mögött széles, sűrűn fehér-szőrös harántcsikkal, melynek hátsó szélét fekete csík szegélyezi, tövük és hátsó telük vörösbarna, fekete és fehér molyhos foltokkal tar- kázott. A csápízek töve ésa negyedik íz első fele fehér. Hossza 6—7 mm. — Előfordul Észak- és Dél-Európában, nálunk a hegyvidék egész területén taláható, de elég ritka; . AV 1 2. 4. (mspidus F., bidentatus Thoms.) . . 1. hispidulus Pill.:€ Mittp. A szárnyfedők varrat szöglete derékszögű. szítés eaz A test felülete hosszú és felálló szőrökkel borított. Barna, a fej és az előtor világos barna és fehér molyhos sző- rözettel fedett, a szárnyfedők elülső része inkább fehér, hátsó részük barna és fehér szőrözettel fedett. A szárny- fedők tövén kissé kiemelkedő csupasz dudorral. Hossza 65—T mm, — Előfordul Dél-Francziaországban és nálunk 3. Dalmácziában Lesina és Meieda szigetén. . 2. Perroudi Muls. A test:felületén nelyenként kevés felálló rövid szőr van, Barnásvörös, a fejen, az előtoron és alul kisebb-nagyobb fekete foltokkal, a szárnyfedők rézsutos bemélyedése mögött fekete harántcsíikkal és. a csúcs is fekéte. Az elő toron kétoldalt kiemelkedő csupasz és fénylő dudorral, a szárnyfedők töve mögötti dudoron . fekete szőrcsomó van, " mögötte rézsutos bemélyedés, melyet szürkés-fehér molyhos szőrözet borít. A szárnyfedőkön három hosszanti borda emelkedik ki, ezek közül a legbelső a legerősebb, ezt két fekete szőrcsomó díszíti. Hossza 45—6-öő mm. — Előfordul egész Európában, nálunk is közönséges. (pilosus F., den- TSZ ROVTÉEJ kez zo egi aze estünavs . szar hisnidus" Éinn A fejtetőn két fekete-szőrös dudor van. Barnás-vörös vagy barna, szőrös, a szárnyiedők első harmadában széles ..fehér harántcsikkal, mely a varrat mellett többnyire megszakított, hátul barna vagy fekete szegélylyel. A szárny- fedők barna és fehér szőrözettel tarkítottak, tövük mögött sűrűbben szőrös dudorral, a három hosszanti borda közül a külső elenyésző, a két belső hátul erőteljesebb, a leg- belsőn két vagy három fekete szőrcsomó van. Hossza 45 38 A. Aiener Lajos —7 mm. — Előfordul Észak- és Közép-Európában, nálunk közönséges (setifer Müll., fascicularis Panz.) 4. fasciculatus De Geer — A fejtetőn nincsenek fekete-szőrös dudorok. Világosabb vagy sötétebb vörös-barna vagy barna, felülete felálló sző- rökkel és testhez simuló molyhos szőrözettel fedett. A szárnyfedőkön egy kívülről befele futó rézsutos szurok- barna vagy fekete csik van, mely az első harmadnál kez- dődik, előtte fehér csík vonul keresztül; a belső hosszanti bordán három szőrcsomó van Hossza 45—5 mm. — Elő- fordul Közép- és Észak-Európában, nálunk ritka. Termő- helyei: I. Budapest ; III. Trencsén; IV. Bártfa, Sátoralja- uihely ; VII. Fuzine. (ovahs Gmel, Schlumbergeri Duf,., multipunctatus Georg., sudbovatus Muls., scutellaris Muls.) 5. ovatus Goeze 12. nem: Deroplia Rosh. (Belodera Thoms., Blabinotus Wollast., Stenosoma Muls, Stenidea Muls.,) 1. A szárnyfedők a csúcson lemettszettek. Barnás-vörös, a csápízek vége a negyedik íztől kezdve feketés-barna, feje és előtora a középen vastag sárgás, kétoldala pedig úgy mint a szárnyfedők és testének alsó oldala finom szür- kés-fehér szőrökkel fedett. A szárnyfedők szórözete helyenként foltokká tömörül. Hossza 65—9 mm. — Elő- fordul Közép-Európa déli felében, nálunk ritka. Termő- helyei: I. Budapest, Szent-Endre, Péczel, Isaszegh ; — II Pécs; V. Nagyszeben, Kisdisznód; VII. Pétervárad. (Foudrasi Muls., obliguetpunctata Ross.) ... ... 1. Genei Arag. — A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek. Barnás- vörös, a fej és az előtoron két széles hosszanti sáv sár- gás-fehér vagy szürkés-fehér molyhos szőrökkel fedett. A szárnyfedők erőteljesen pontozottak, a fehér szőrözet az első harmadban sűrűbb, ennélfogva egy elmosódott ha- rántcsik tünik fel. Hossza 8-5—115 mm. — Előfordul Dél-Európában és a mi faunaterületünkben Dalmácziában (Trau). az az LL UE TEGKOTETÉNÜIS. 59 A sárgafarú pille kártételei, Irta A. Aigner Lajos. Az Euproctis (Porthesia) chrysorrhoea L. régtől fogva ismert kártékony lepke, melynek hernyója némely évben Budapest kör- "nyékén is nagyobb mennyiségben található, itt azonban, mint sok más helyen is, arra szorítkozik, hogy a szilvafákat letarolja s a termést tönkre teszi. Hogy hazai erdőinkben is okoz olykor érzékeny kárt, arról először Dr. Horváth Géza jelentéseiből") értesültünk, a ki hivatalos adatok alapján mutatta ki, hogy a pille különösen az ország déli megyéiben szokott tömegesen fellépni és nemcsak a gyümölcsösökben, hanem helyenkint az erdőkben is tetemes kárt tesz. Hernyója 1883-ban még fel se tünt, 1886—89-ben azonban többnyire az Ocneria dispar L. társaságában megtámadta ugyan a tölgyeket, de kártételei sehol sem voltak valami nagyok, 1890- ben pedig Pozsega-megyében nagy területen kopaszra rágta a tölgyeseket, Szerém-megyében meg egy 60 éves bükköst egészen letarolt s azután rávetette magát a gyertyánra- és szilre is. A következő években egyre növekedtek kártételei. 1891-ben Arad-megye egész csálai kerületében fellépett s ezt azzal a megjegyzéssel! jelentették, hogy 1881 óta nem lépett fel oly töme- .gesen. Krassó-Szörényben a makktermést semmisítette meg S a bükkfát is megtáinadta. Temes-megyében 1700 holdnyi területen jelentkezett, de lényeges kárt nem tett. Szerém-megyében 400 hol- don a makktermést tette tönkre. Pozsega-megyében 12,000 holdon a tölgy és bükkön kívül a kőris- és szilfákat is megtámadta. A következő 1892. évben Bács-Bodrog-megyében 4600 holdon a .cserebogárral együtt 509/o kárt tett a tölgyállabok évi fatermésében. Szerém-megyében nagy mennyiségben lépett fel s a tölgyben és szilfában nagy kárt tett. Arad- és Temes-megyében szintén a tölgyesekben jelentkezett. Pozsega-megyében pedig a bükk lombját is megrágta. Őszkor azonban már észrevehető volt a gyérülése és 1893-ban már csak elvétve mutatkozott. Hogyha az 1891-ben Aradon teit észleletet zsinórmértékül veszszük, a sárgafarú pille minden 10—11-ik évben lép fel töme- gesen. Ezzel összhangban áll az, hogy 1902 juliusában nekem js feltünt Háromszék-megyében a lepke nagy sokasága. Szint- úgy Csiki Ernő-nek is, ki 1902-ben Kis-Küküllő-megyében 1) Jelentés 1883, 1886—89 és 1890—983. években felmerült erdei rovarkárokrót. 40 A. Aigner Lajos a lepkének nagy rajaitlátta és 1904-ben nemcsak ott, hanem Nagy- Küküllő és Alsó-Fehér-megyében, valamint Nagyszeben környékén is nagy mennyiségben figyelte meg a lepkét, mely különösen a nagyszebeni nagy-tér villamos ivlámpái alatt nagy rakásban, sok ezernyi példányban volt látható. Ezeket az adatokat megerősíti Pfundtner Károly?) is, a ki a sár- gafarú piilének Nagy-Küküllő-megye medgyesi járásban való Kkár- tételét tárgyalva megemlíti, hogy 1901 óta évről-évre nagyobb tö- megben mutatkozik, még pedig nemcsak Nagy-Küküllő-megyében, hanem Alsó-Fehér-, Kis-Küküllő-, Maros-Torda- és Szeben-megye területén is. A milliónyi hernyó ellepte a gyümölcsösöket és erdőket egyaránt és nem csak a tölgyet pusztítottaa hanem megtámadta a szil-, bükk- és gyertyánfát is, sőt még a fűzeket sem kimélte meg, a galagonya-, kökény- és csipkerózsa bokrokat pedig tel- jesen behálózta fonadéka. A lepkerajok maguk julius elején kü- lönösen az alma-, körte-, és szilvafák körül röpködtek. Legérzékenyebb volt a hernyók garázdálkodása 1904-ben a. medgyesi járásban, hol az erdőknek mintegy 360 holdját támadták meg, pedig irtását már az 1901/2. év telén megkezdték, a meny- nyiben a hernyófészkeket az erdőben is lenyesték és felperzselték. Ez a módszer azonban csak a fiatal fákon vált be, annak daczára, hogy a hosszú póznára. erősített viharlámpást és a galyazó ollót is alkalmazták. t Ennek folytán a Rovartani Állomás tanácsára kisérletet tettek azzal, hogy a hernyókat, ezeknek nagy tömegekben való együtt tartása által előidézhető megfertőzése útján irtsák. Ezt, költ- séget és fáradságot nem kimélve, a képzelhető legnagyobb gonddal és körültekintéssel vitték véghez; de a fertőző betegségek nem je- lentkeztek s ennélfogva az egész kisérlet eredménytelen maradt. Másként védekeztek a hernyó ellen Észak-Amerikában, a hol körülbelül 10 év előtt honosodott meg és míg 1897-ben csak 158 négyszög mértföldön terjedt el, 1902-ben 1500 négyszög mértföldön jelentkezett. Különösen a körte-, alma- és cseresznyefákban okozott nagy kárt, de megtámadott más fákat és bokrokat is és még a málnát és szamóczát se kimélte meg. Az állam közegei 1899-ben mintegy félmillió fát vizsgáltak meg, 2500-at permeteztek és körül- belül 900 ezer hernyófészket semmisítettek meg; minden hernyó- fészekben átlag 263 hernyót találtak. A hernyófészkek szedésén kívül jó sikerrel alkalmazták az arzénsavas ólommal (1 font 7100 liter vízre) való permetezést. ") Erdészeti Lapok 1904. 12. füzet. Különfélék 41 A védekezésben hathatósan segítkeztek : a Chalcididák, Pimpla tenuicorms, Phocogenes Hebe és kivált Diglochis ommivora, a da- razsak, az Euphorocera claripenmis nevű Tachinida és a Podisus Seriventris nevű Hemiptera, valamint. a kakuk és rigó. A lepkéket pusztították még a békák és denevérek, a légykapó és gébics is, különösen pedig az Európából meghonosított veréb. Számos lepke pusztult el a villamos ívlámpákon is. Második ivadékát Észak-Amerikában csak ritkán figyelték meg épen úgy mint hazánkban is. Megfigyelték egyébiránt azt is, hogy a hernyó szőrei közül csak azok az aprók okoznak gyuladást, melyek az 5— 12. testgyűrűn levő szemelcsökön emelkednek s azok is csak az utolsó két vedlés alatt. Különfélék. Kártékony araszolo hernyó. Hazánk minden vidékén, a hol az erdei fenyő (Pinus sylvestris) tenyészik, különösen a Felvidéken, de Budapesten és lIsaszeghen is évről-évre elég nagy számban mutat. kozik a Bupalus pimarwus L. nevű araszoló lepke, melynek hernyója olykor nagy kárt okoz a fenyvesekben s egyáltalában nincsen ki- zárva annak lehetősége, hogy a közel jövőben nálunk is kárté- konyan fog fellépni. Nehány évvel ezelőtt a Rajna mentén, Mann- heim környékén tömérdek mennyiségben pusztította a fenyőerdőket. A világos vagy sötét zöld színű, három fehér hosszanti sávval dí- szített hernyó nem fogyasztja el az egész fenyőtűt, hanem annak csak oldalrészeit rágja le, s ennélfogva kártétele eleinte fel sem tünik, mert a tű egy ideig még tovább is zöld marad és csak később válik barnássá, szóval a tűk elszáradnak, minek folytán a fa is elpusztul. A veszedelmes rovar irtására még eddig nem találtak megfelelő és olcsó szert. Tettek kisérletet az enyvezéssel, vagyis a fa derekát enyvvel kenték be, de az nem vált be, époly kevéssé használt a hernyók és bábok szedése, a mellett hogy sok költségbe került. Még a legnagyobb eredményt érték el azáltal, hogy a. fákat körül ásatták, minek következtében a föld alatt levő hernyókat és bá- bokat megölték. Ez az irtási mód is drágának bizonyult (hektáron- kint 100—120 korona), de azzal az előnynyel jár, hogy az ily- formán trágyázott helyeken utólag buja növényzet mutatkozott. Az irtásban hathatósan segítettek a hernyó rovar-ellenségei, u. m. a Calathus fulvipes és a Calosoma sycophanta bogárfajok, valamint számos pók. Ezek a hernyót megfogják és kiszívják. Szászors 42 K ülönfélék szágban, a hol a hernyó szintén nagy pusztítást vitt véghez, kora tavaszkor tyúkokat és sertéseket hajtottak az illető erdőbe, azok a fák körül levő moha alatt s a talaj felső rétegében levő her- nyókat és bábokat felkutatták. Hasznos paizstetvek. A paizstetvek általában tenyésztett fáinkra és bokrainkra nézve kártékonyak. Van azonban ezek között is egyne- hány oly faj, mely becses anyagokat szolgáltat az embernek. Ilyen pl. Dél-Európában a Chermes (Lecamum) ilicis L., mely a Ouercus cocci- fera najtásaiból piros festőanyagot készít, melyet már az ókorban is drá- ga kelmék festésére használtak és mely napjainkban is egyik kiviteli czikkét képezi Görögországnak és Spanyolországnak, mg északi ro- kona, a Margarodes (Porphyrophora) polonicus L. már alig szerepel a kereskedelemben. Ilyen továbbá a mexikói [Llaveia (Coccus) cach L., mely 1526 óta ismeretes, s finom karminfestéket készítenek be- lőle; a kelet-indiai Tachardia (Coccus) lacca Kerr., mely a Ficus- félék levelein nedvkifolyást idéz elő, mely megsűrűsödve a sellakot és a lakdye név alatt forgalomban levő piros festéket szolgáltatja ; ilyen a Gossyparia (Coccus) mannifera Hardm., melynek szúrására a Tamarix manniferából édes nedv folyik ki, mely a levegőn CZU- korrá keményedik és a beduinok táplálékul használják. Vannak végül olyanok is, melyek viaszt készítenek. Ilyen a kelet-ázsiai fajok közül a japáni Ericerus pela Char., melyet legutóbb Sasaki vizsgált behatóbban. Ligustrum ibota, Fraxinus pubinervis s más növényeken él. A májusban letojt, megtermékenyített petékból ju- niusban kelnek ki az apró álczák. Ezek elszélednek a fa ágain s augusztusban a második fejlődési stádiumban megtelepednek, a mikor aztán a potruh hátulsó gyűrűinek porusaiból nyúlós, nyálkás folyadékot választanak ki, melynek czédrus-olaj szaga van. Ez megkeményedve az ágakon nagy fehér rétegeket alkot. Ezt össze- gyűitik és gyertyák stb. készítésére használják fel. A pókok ivadékgondozása. Lécaillon A. érdekes megfi- gyeléseket tett a Chiracanthium carnifex nevű pók ivadékgondo- zását illetőleg. Ez a pók Francziaországban igen közönséges a Zab- földeken. A nőstény juliusban mintegy galambtojás nagyságú selymes fehér szövedéket készít s azt száraz levelekkel igyekszik ellen- ségei elől elrejteni. A szilárd szövedék egyúttal a pók fészke is, a melybe a nőstény beleküöltözik, arra a nyílást elzárja és külön re- keszben tojja le mintegy 600 petéjét. A világtól elzárva így örzi két hétig, esetleg tovább is étlen szomjan a petéket tartalmazó szövedéket, míg fiókái ki nem kelnek. A kicsinyek eleinte nyilván a peték anyagából táplálkoznak, mert a fészek még kikelésük után is Irodalom 45. zárva marad nehány napig. Ha ezen idő alatt megsérül a fészek, az anyapók azt gondosan kitatarozza. A szövedék czélja való- színűleg az, hogy a fiatal pókokat a talaj nedvessége és a forró napsugarak, valamint az ellenségek ellen megóvja. Később az anya- állat maga nyitja meg a szövedéket, mire a fiatalok elhagyják a fészket s így alkalmuk nyilik a kalászokon levő kisebb rovarok elfo- gására. Sokkal fontosabbak ezen megfigyeléseknél azok a kisérletek, melyek czélja annak a megállapítása volt, hogy vajjon az anya- állatt öntudatosan cselekszik-e vagy csak ösztönszerűleg, automatice. Lécaillon felmetszett egy-egy szövedéket, kivette belőle a pókot és más szövedékbe helyezte át, melynek lakóját előzőleg eltávolította ;. a beléje helyezett pók megmaradt az új fészekben, sőt azt saját- jaként meg is védelmezte. Más nőstény még napok mulva is ráismert eredeti fészkére és minden áron igyekezett abba behatolni. Csak huzamosb idő után szünt meg benne a költési ösztön s akkor a fészek iránt nemérdeklődött többé. Ez a fészekhez való ragaszkodás oly nagy, hogy egyik nőstény fészkének szétrombolása után, miután az kijavít- hatatlanná váit, nehány napig elült rajta, sőt bánatában ott is : pusztult. De ez az ivadékgondozás a faj összességére irányul, nem pedig a saját magzatokra; mert fiókáival egyáltalában nem tö- rődött az anyapók. Viszont fiókái is ép oly evéssé ragaszkodtak hozzá. Ez megfelel annak a régi tapasztalásnak, hogy a szülők iránt való szeretet, nem velünk született ösztön, hanem csak a tapasztalt gondoskodás folytán keletkezet tulajdonság. Irodalom. in tes REviSlomnm der palaarkiisemem Atom eler S tapnylinidenéGattúnag Olop hír us B 6. (Merhamndit zool.-bot. Ges. Wien. LV, 1905, p. 33—47.) Szerző, kinek már több Staphylinida-nem palaearktikus fajainak feldolgozását köszönhetjük, újabban az Omalum nemzetségbe tar- tozó Olophrum nemet tanulmányozta és vizsgálatainak ered- ményeit tette közzé. A nem általános jellemzése után a ll pa- laearktikus faj meghatározó kulcsát és az egyes fajok részletes le- írását adja a szerző. A tárgyalt fajok a következők: 0. piceum Gyllh. (blattoides Ahr.) caucasicum Fauv., "fuscum Gravh. (latunt Makl.), brevicolle Bernh., tramsversicolle Lutze n. sp. (Tirol), "asst- 44 Irodalom mile Payk., "puncticolle Epph., "boreale Payk., "alpinum Heer. (al- pestre Er.), consimile GyIlIlh., (minor J. Sahlbg., hmbatum MAakl.) és rotundicolle J. Sahlbg. (comvexicolle Lec.). A csillaggal jelőlt fajok hazankban is előfordulnak. Hazai termőhelyeket csak az . egyik fajnál találunk felemlítve és pedig a Dél-Magyarországból le- írt 0. puncticolle Epp.-nel (Fertőtó, Horvátország, Bosznia), mely faj azonkívűl Alsó-Ausztriában (Stockerau), Kis-Ázsiában és Svriá- (Akbes) is előfordul. Csiki Ernő. x l-uze, 6 Revision "der palaarktisechen Artemédlet Staphyliniden-Gattung Lathrimaeum Er. (Verhandi. zool.-bot. Ges. Wien. LV, 1905, p. 53—69.) Az előbb ismertetett közleményhez hasonló feldolgozása az Omalüm nemzetség egy másik nemének, a Lathrimaeum Er.-nak Ez a nem a paláarktikus és nearktikus régióban fordul elő és előb- biben 112 fajjal van képviselve. Paláarktikus fajok: L. "melanoce- f$halum Illig. (athrocephalum Heer), hamatum Luze n. sp. (Kau- kázus), tenue Epph,, "umicolor Marsh. és ab. diabolicum Luze nov. var. longicorne Fauv., metalhcum Luze n. sp. (Syria), atrocephalum Gyllh. (melanocephalum Marsh., ruficolle Steph., Baudü Kr., cicatrix Rey, Fauveli Pic), "Gamglbaueri Luze n. sp. (Herkulesfürdő), gra- cilicorne Luze n. sp. (Észak-Afrika), fusculum Er. és reflecum Reitt. mely utóbbi részére uj alnem (Prionothorax) felállítása vált szük- ségessé. Megjegyzendő, hogy az O.umicolor új változata (diabo- hcum J uze) valószinüleg magyarországi, mert Merkl-től származó példány Eppelsheim gyűjteményéből közelebbi termőhely nélkül. Csiki Ernő. Wuze, "6. Revision der pataarktisechen "AStTeMmNRekete Staphyliniden-Gattung Acidola " S tepjnsssátMIGea zool,-bot. Ges. Wien. VL. 1905. p.) I Előbbiekhez hasonlő feldolgozása az Acidota-nem 6 paláark- ticus fajának : "crenata Fabr. (rufa Gravh., castanea Gravh., serigta Lec.), "eruaentata Mannh. (rufa GyIllh., ferruginea Boisd., et Lac.), "clandestina Luze n. sp. (Horvátország: Sljeme-hegység Zágráb mellett), minuta Luze n. sp. (Görögország), sculpturata Luze n. sp. (Kaukázus) és guadra Zett. és var. major Luze nov. var, (Szibéria : Irkut). Csiki Ernő, Rovarrostálás UJ-Guineában. Irta Biró Lajos. TIL Hemipterák gyűjtéséhez nálunk nélkülözhetetlen gyűjtőeszköz a rosta, mert nagyon sokféle poloska olyan helyeken rejtőzik, hogy csak így jutunk hozzájuk. UJ-Guineában azonban nagyon hamar elmenne a kedve azok gyűjtőjének, ha azt látja, hogy hiába ros- tálgat a legkülönbözőbb természetű helyeken, mert csak nagy ritkán talál egy-egy apróbb Lygaeidát, azt se a lehullott törmelék alatt, hanem inkabb fák oldalán a moha alatt és kéregrepedések közt. A legnagyobb ritkaságok közé tartoznak ott a csinos Tingitidák is, mikből itthon sokfélét kapunk ezen a módon. Egy kis fekete Cyduus- faj kerül elő néha, de ez után nem igen kapkodunk, mert estenkint úgyis oda röpül asztalunkra a lámpához, az apró /ripüleps faj- beliekkel együtt. Homogfterák tekintetében ís nagyon szegényes az eredmény. A leggyakoribb poloskafaj a rostában egy kis barna állatka, melyet Reduvudának nézhetnénk, ámbár egy evvei rokon családba tartozik (Henicocephaldae). Lehullott lomb és más növénytörmelék közül ez a kís Henicocephalns a leggyakoribb vendége a rostának. UJj-Guineában nagy lehet az elterjedése, mert úgy a tengerpart táján, mint az 1000 méter magas Sattelbergen mindenfelé sűrűn talál- koztam vele; még gyakoribb volt a lárvája, úgy, hogy julius folya- mán kerek számmal 100 darabot szedtünk össze belőle, a kifejlő- dés minden fokán. Ezeken kívül nehány szunyogpoloska ( Berytidae) és Aradida került a rostába, más alak, kiváltképen Capsida, csak egyenként és ritka napjában. Kárpótolja azonban gazdagon a Hemiptera-gyűjtőt az, hogy csakis rostálással tehet szert a Ceratocombidák piczi termetű fajaira, mikből az én rovarrostám egész sereg új alakkal gazdagította a papua-fauna ismeretét. Eddig ugyanis Dr. Horváth Géza úr összeszá- mítása szerint az egész világfíaunából csak 27 Ceratocombida volt is- meretes, s ime most Uj-Guineából magából mintegy 35 új faj került elő. Rovartani Lapok. XII. 1905. márczius 46 Biró Lajos Ezeket csak magam tudtam fogni, mert maláj-szolgám elől mind elugráltak. A kiválogatásra szánt rostált törmeléket úgy kellett a fehér papirra szórni, hogy körülötte pár arasznyi szélesen tiszta szegély maradjon, hogy meglehessen látni a bolhánál kisebb állat- kát, a mint egy pattanással künn terem a törmelékből, s hamarosan le kellett borítani a fogó üveggel, mielőtt kedve kerekednék még egy ugrással végképen eltünni. Sokszor azontan az ugrás után csak kedélyesen sétálgatott és időt engedett a fogó üveg előkeríi- tésére. Ha lett volna bogártuttatóm, a mely Uj-Guineában utazásom- kor még jóformán csak híréből volt ismeretés, és nem lettem volna arra kényszerülve, hogy nagy figyelemmel és fáradsággal egyen- kint fogdossam ki őket a rostált anyagból, bizonyára még több érdekes Ceratocombida került volna gyűjteményünkbe. Nem régi- ben egy kis üvegecskét vizsgáltam át, melyben Kelet-Afrikában gyűjtő társunk, Katona Kálmán küldötte haza a bogárfuttatóból kikerült apróságokat, abban ís volt nehány Ceratocombus, sok piczi Trichopterya, Pselaphida, atkaféle, Podurida stb. társasá- gában ; általában véve olyan becses anyagot szolgáltatott Katona barátunk bogárfuttatója Afrikából is, a minek becsét most még meg se tudjuk ítélni, míg ez az anyag is lassankint feldolgozás alá nem kerül. Dipterák után nálunk nem szokás rostálni, mert itt alig van olyan, a mit másképen is meg ne lehetne találni. Uj-Guineában azonban él egy olyan családbeli légyféle, a mit csakis rostálással lehet megszerezni, a Stethopatidák családja. Az elsőben ismeretes fajok UJj-Britanniából kerültek meg, de a közelében fekvő UJj-Gui- neában sokáig kerestem, nem leltem többet pár darabnál. Végre ott tartózkodásom utolsó évében 1901-ben Friedrich-Wilhelmsha- fennél tömegesen rostáltam ki egyik, szintén szárnyatlan, bol- haforma fajtáját egy gyömbérféle növény rothadó földalatti gumói közül; de szerencsétlenségre azt a kis üvegecskét. melybe a gyűjtőtt példányokat szedtem, úgy elcsomagoltuk valahová, hogy máíg se került elő. Az Orthopterák közül a Blatta-félék szaladgálnak mindenütt úgy a rostált törmelék közt, mint nálunk a Carabidák ; különösen gyakoriak a rostában a kisebb-nagyobb lárvák. Ezeket tulajdonképen a gyüjtőnek mind össze kell szedni, mert tropusi vidékeken nem ismertető jele a Blatta-lárvának -az, hogy szárnyatlan; gyakran figyelmeztetett erre egy alig 3-4 mill. hosszú szárnyatlan Blattida, mely hasa végén hordozta a kifejlett tojó nőstényt megismertető Rovarrostálas Uj-Guineaban, 47 petecsomót, pedig a nélkül magam is minden esetre csak lárvánák néztem volna. Ez is figyelmeztetés annak a praeparatornak, a ki tropusi vidékről származó anyagot dolgoz fel, hogy ne dobjon félre felismerhetetlennek gondolt lárva-alakot azzal, hogy ezt úgyse lehet meghatározni, mert ezzel sokszor a legbecsesebb anyagtól foszfja meg a gyűjteményt. Szintúgy áll a dolog a fülbemászókkal : ezekből is sok az álcza kinézésű érett alak, sőt némelyfélénél még a potroh végén levő fogó is hiányzik, csak két hosszú szál helyet- tesíti, mint a tiszavirág potrohán. Ilyen alakok ritkák a gyűjtemé- nyekben, a nemz. múzeum gyűjteményében sincs, pedíg eleget küld- tem haza belőle, jeléül, hogy a ki itthon praeparálásra kapta, megbhatározhatatlan lárvának nézte és eldobta. Podura-félék gyűjtésére a rostálás goromba módszer, mert legtöbbnyire tönkre mennek benne a rázáskor. Csak a Japyxz kerül elő belőle sértetlenül; ez nem nagyon ritka, sőt valamivel gyako- ribb mint a nálunk élő J. sohfugus. — Gyakran találtam Campo- dea-fajokat is, de ezeket jobb rosta nélkül szedni, mert különben ren- desen elvesztik törékeny csápjaikat és farknyulványaikat. Ujguineában a növényeken hálózva is rendkívül ritka a Smiunthurus, úgy hogy ezen a módon csak egyetlen egyet foghattam. Szintén rendkívül ritkaság volt nekem egy fél mill. nagyságú, barna Sminihurus. homlokán világos harántsávval, azonban egy hevenyészett .rovar- futtató kipróbálásakor mindjárt az első napon 8 darab jött ki ma- gától, köztük alig !/4 mill. nagyságú fiatalok is. Egyébként a Po- durákból az Isotoma, Paronella és Lepidocyrtus nemek fajai alkot- ják a többséget. Nem ritkaság még két Azuzra forma, lustán mozgó alak a rostában. Egyik ólomszürke, . másik rózsapiros, de a bor- szeszben szinét veszti és fehérré válik. A nálunk oly gyakori fehér Lipurima-fajok, úgy látszik, itt hiányzanak, legalább nem emlék- szem, hogy láttam volna. Physapoda-féle szintén kevesebb találkozik a rostált anyagban mint nálunk, egész juliusi rostálásomból csak 3 darab előjöttét ír- hattam fel, abból is lárva volt egy. E családbeli rovart csak eser- nyővel lehet tömegesen gyűjteni a levágott s félig száraz fák lomb- járól; innen óriási nagyságú fajokat lehet összeszedni, a kifejlődés minden fokából. Virág maga is kevés van Uj-Guineában, még keve- sebbet lehet Physapodát virágon találni; iegtöbbet láttam még a mi délignyitónk ehető gumót termő. rokonának, az Ipomoea batatas- nak a virágain, de ezt a növényt ott nem mindenütt termesztik. A hol annyi a Termita, mint a tropikus vidékeken. s ezek közt Uj-Guineában is, természetesen ez is gyakran akad a rostában. 48 Dr. Vángel Jenő Ezeket azonban eltenni nem érdemes, mert népes fészkeikben úgyis eleget találunk, s nem kell egymáshoz hasonló fajok megkülön- böztetésével vesződni. Természetesen nem hiányoznak a rostából a fókok sem, a rejtett helyeken élő kisebb alakok. Gyűjtés közben bizonyára számos fejletlen pók is jutott köztük gyűjtő-üvegembe, de jobbnak láttam válogatás nélkül mindent eltenni, mert némely parányi hímnek a szembetünő nemi szerve mutatja, hogy jó részük teljesen kifejlő- dött alak. Mind a mellett feltünt ott nekem, hogy J/homisida (Laterigrada) családbeli pók nagyon kevés volt a rostáltak közt, pedig nálunk ez a gyakoribb. Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Lepidoptera. II. Nemeobius Lucina L. I. Szintye; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu. Apatura Iris L. III. Pálfalu, Margitfalu, Hegybánya; — IV, Felsőbánya ; — V. Negói-út. — [Ilia Schiff. III. Lipótvár, Pálfalu. . — ab. Clytie Schiff. I. Szintye, Félegyháza, Hatvan ; — II. Perkáta, Érd; — III. Dobsina, Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu ; — V. Negoi- út ; — VI. Baja, Apatin. Limenitis Populi L. III. Margitfalu. — Camilla Schiff. VI. Apatin. — SibyHa L. III. Pálfalu, Margitfalu, Hegybánya ; — IV, Felsőbánya. Neptis Tmcilla F. I. Pálfalu, Dobsina. — Acexzs ég psal Szintye ; — III. Putnok, Margitfalu. Vanessa levana L. II. Perkáta ; — III, Margitfalu, Putnok. — v. provrsa CL: 1. Szintye ; — II Margittalu. — Hged (er Vlttátlesase tel-Muschio (Veglia sziget), Cirkvenica, Omblaforrás. — C.-album L. I. Budapest, Sz.-Endre, Fülöpszállás, Dánospuszta, Mesterszállás, Félegyháza, Szintye; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlőd, Kőszeg, Tata, Keszthely ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Selmeczbánya, Leibicz, Hegybánya, Putnok, Dobsina, Margitfalu; — IV. Felsőbánya; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Predeál, Fogarasi havasok, Bálványosfürdő ; — VI. Baja, Zenta, Apatin, Karánsebes, Szabadka, Adaiok Magyarország rovarfaundjahoz. 49 Zsomtolya. — polychloros L. I. Budapest, Szintye, Kecskemét ; — II. Perkáta, Kőszeg, Visegrád, Kömlőd ; — III. Pálfalu, Hegybánya, Leibicz, Sz.-Béla, Margitfalu; — V. Maroskecze, Háromszék ; — VI. Mehádia, Baja, Zsombolya, Szabadka, Apatin, Zenta, Karán- sebes. — L-album Esp, I. Szintye. — axanthomelas Esp. III. Mar- gitfalu. — Urticae L. I. Budapest, Dánospuszta, Kecskemét, Szintye, Félegyháza; — II. Perkáta, Visegrád, Kőszeg, Kömlőd : — III. Li- pótvár, Hegybánya, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Sz.-Béla, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Fogarasi havasok, Predeál, Bálványosfürdő, 5zZ.-Anna-tó ; — VI. Baja, Szabadka, Zenta, Apatin, Zsombolya, Domogled. — §7o L. I. Budapest, Dánospuszta, Kecskemét, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Putnok, Dobsina; — V. Maroskecze ; — VI Karánsebes, Baja, Zenta, Zsombolya, Apatin. — Antiopa L. I. Budapest, Szintye, Kecskemét ; — II. Perkáta, Visegrád, Érd; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Putnok, iDobsíma"" Hegybánya; "— — V. Maroskecze; — VI. Zenta, Apatim, Baja ; — VIII. Omblaforrás. — dAtalanta L. I. Budapest, Szintye, Kecskemét, Dánospuszta ; — II. Kömlőd, Perkáta ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Sz.-Béla, Dobsina ; — IV. Felsőbánya ; — V. Maroskecze, Fogarasi havasok, Predeál; — VI. Zenta, Apa- tin, Baja, Szabadka, Zsombolya. — Cardui L. I. Budapest, Szintye Dánospuszta, Fülöpszállás ; — II. Perkáta, Kőszeg; — III. Lipót- vár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Dobsina; — WV. Maroskecze, Szo- váta; — VI. Zenta, Apatin, Baja, Zsombolya. Melitaea cinxia L. I. Budapest, Szintye; — II. Visegrád ; —. III. Margitfaiu. — Phoebe Knoch. I. Budapest, Szabadka, Szintye ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Dobsina, Selmeczbánya, Putnok; — IV. Kassa, Hernádkercs ; — VI. Baja, Apatin. — Didyma O. I. Szintye; — III. Pálfalu, Margitfalu ; — IV. Felsőbánya, Kassa; -— V. Há- romszék. — var. alpina Stdgr. III. Margitfalu. — Athalia Rott. I. Szabadka, Budapest, Szintye; —— III. Pálfalu, Leibicz; — diciynna Esp. 1. Szintye ; — III. Putnok, Margitfalu. — Aurelia" Nick. II. Kő- szeg ; — III. Leibicz ; — IV. Kassa. — Partheme Bkh. III. Margit- falu. Argynnis Selene Schiff. I. Szintye ; — III. Pálfalu, Margitfalu. — Eurmosyne L. III. Pálfalu, Margitfalu ; IV. Kassa. — Dia L. I. Bude Szent-Endre, Szintye, Dánospuszta, Félegyháza; — II. Perkata, Visegrád; — III. Pálfalu, Lipótvár, Helpa, Putnok, Margit- falu, Selmeczbánya, Leibicz ; — V. Maroskecze, Kovászna ; — VI. Baja, Zenta, Karánsebes, Apatin, Domogled. — Hecatc Esp. MI. 90 Vángel Jenő dr. Pálfalu. — ZLatonmta L. I. Budapest, Szintye, Hatvan, Félegyháza, Kecskemét, Dánospuszta, Szent-Endre ; — Perkáta, Érd, Visegrád, Kőszeg, Kömlőd; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Hegybánya, Sel- meczbánya, Leibicz, Sz.-Béla, Putnok, Dobsina ; — IV. Felsőbánya; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Predeál, Fogarasi havasok, Bálványosfürdő ; — VI. Apatin, Zenta, Szabadka, Zsombolya, Ka- ránsebes, Domogled, Orsova, Baja. — Aglaja L. IT. Budapest, Szintye; Félegyháza; — II Kőszeg, Kömlőd; — III. Lipótvár, Helpa, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Sz.-Béla, Csorbató, Putnok, Dob- sina, Selmeczbánya ; — IV. Felsőbánya; — V. Ricsor, Negoi ut, Predeál, Maroskecze, Bálványosfürdő ; — VI. Karánsebes. — Niobe IL. II. Kömlőd; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Ieibiez s —eegbs Eris Meig. I. Budapest, Szintye; — III. Margitfalu ; — V. Foga- rasi havasok. — Adippe L. 1]. Hatvan, Szintye; — II. Kőszeg ; — III. Pálfalu, Leibicz, Margitfalu, Putnok, Dobsina; — IV. Kassa. — Paphia L. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta, Kecskemét, Félegy- háza ; — II. Perkáta, Érd: — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Putnok, Dobsina, Leibicz, Sz.-Béla, Margitfalu; — IV. Felsőbánya; — V. Fogarasi havasok, Kovászna, Háromszék, Maroskecze, Predeál ; — VI. Mehádia, Apatin, Zenta, Baja, Zsombolya, Szabadka. — Fam- őkoe Sstedíltts e IDÉMOSAUSZTE 9 VILL Bejaa e VIIDL OmolarorTrés- Melanargia Galatea L. I. Dánospuszta, Kecskemét, Szintye, many s — IL Kömőe, Pedkáta KÖSZEB Erd: Lipótvár, Páifalu, Leibicz, Margitfalu, Putnok, Dobsina, Helpa, Selmeczbánya ; —— I Relsődémnyeas — V. Marnoskecze ; — VIL IBaja Erehha Medusa F. III. Pálfalu, Margitfalu. — melas Hbst. VI. Domogledő sre igetops Es p. ks Sztatye ses TT EAT Tető etseő Margittalú, Teibítz "Hlegybányias 7 V. Háromszék! zs esttattis máltai ILeloez — sarele Eso I ILEl0iez Satyrus f[ermione L. I. Budapest, Szintye; — II. Köszeg, Perkáta ; — III. Lipótvár, Putnok, Pálfalu, Hegybánya ; — V. Maros- kecze. -— Alcyone SET VINACaster Musehio (Meghatsz s tsiéteGe F. Í. Budapest, Hatvan, Szintye ; — III. Pálfalu, Margitfalu, Hegy- bánya : sa VIT Apatn, — Byiseis I. 1 Szintye, Elatvan iReEGSKEMISBB — III. Lipótvár, Leibicz, Putnok, Dobsina, Pálfalu, Margitfalu. — Semele L. T. Szintye; — II. Perkáta, Kömlőd ; — I (póotváts Pálfalu, Leibicz; — V. Maroskecze; — VI Domogled, Apatin;. — Castel Muschio (Veglia sziget), Omblaforrás. — Szatilinus Hfn. I. Szintye, Hatvan, Kécskemér, Félegyháza; — II. Perkáta, Kőszeg? Tata ; — III. Lipótvár Leibicz, Selmeczbánya, Margitfalu, Dobsina, Putnok ; — IV. Felsőbánya ; — V. Maroskecze, Fogarasi havasok, Adatok Magyarország rovarfaunájához 51 Szováta ; — VI. Baja, Apatin, Szabadka, Karánsebes, Zenta. — var. Allhionia F. VIII. Castel-Muschio (Veglia sziget), Ombla forrás, Cirk- venica. — Dryas Sc. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta, Kecs- kemétádatvani a NEBerkáta st eMEipotvát eibiezsBaltaltús Margitfalu ; — V. Háromszék, Fogarasi havasok, Maroskecze, Bál- ványosfürdő. IRavansedaera es s Budapest Szinte elatvatnis see ÚN er káta, Kőszeg ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Leibicz, Margitfalu, Helpa, Dobsina, Selmeczbánya ; — V. Maroskecze, Fogarasi havasok, Szo- váata, Predeál ; — VI. Karánsebes, Domogled, Zenta, Apatin, Zsom- bolya, Szabadka, Baja; — VIII. Castel-Muschio (Veglia sziget). — Megaera L. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta ; — II. Perkáta, Érd, Kömalóe 5 — IL Fiala, Merse Selkeszoánye ILelolezs — V. Szovatan me en MI Ktaransebess SA patin Zenta tes MTSEKÜGa EVT NEDES rides Stgr. I. Budapest, Szent-Endre, Hatvan, Dánospuszta, Szintye, Mesterszállás ; — II. Perkáta ; — III. Pálfalu, Margitfalu, Lipótvár, Dobsina, Leibicz; — VI. Baja, Apatin, Domogled, Karánsebes, Zsombolya. — Achine Sc. V. Fogarasi havasok. Epinephele Lycaon Rott. III. Margitfalu; — IV. Domogled. — Jamira L. I. Budapest, Dánospuszta, Mesterszállás, Kecskemét, [IFél- egyháza, Szintye ; — II. Perkáta, Kömlőd, Kőszeg, Visegrád, lrmól e — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz ; — VI. Felsőbánya ; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Bálványosfürdő, Szent-Anna-tó ; — VI. Baja, Apatin, Zenta, Szabadka, Domogled, Karánsebes. - 7ihonus L. VIII. Castel-Muschio (Veglia sziget), Omblaforrás. — Hyperanthus L. I. Szintye, Hatvan : — III. Lipót- vár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Putnok, Dobsina; — IV. Hernád- kéresé e M. Maroskecze 5 VI. Baja, Karánsebes ; szi VII Castel Muschio (Veglia sziget). Coenonympha Iphis Schiff. I. Szintye, Dánospuszta, Kecs- kemét ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfaiu, Pálfalu, Leibicz, Dobsina ; — V. Maroskecze, Predeái; — VI. Karánsebes, Apatin. — arcamia L. I. Budapest, Félegyháza, Hatvan, Szintye; — III. Lipótvár, Margitfalu ; — V. Maroskecze; — VI. Szabadka, Baja, Apatin. — fjamphiius L. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, Hatvan, Fülöpszállás, Kecskemét ; — II. Perkáta, Érd, Kömlőd, Kő- szeg ; -—— III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Putnok, Selmecz- bánya, Dobsina ; — IV. Hernádkércs, Felsőbánya; — V. Maros- kecze, Bálványosfürdő, Predeál, Kovászna; — VI. Karánsebes, Zsombolya, Baja, Szabadka, Apatin, Zenta ; — VIII. Castel-Muschio (Veglia sziget). 52 Dr Kaufmann Ernő Spilothyrus ÁAlceae Esp. I. — Budapest, Szintye ; "—— II. Per- káta ; "—— III. Lipótvár, Pálfalu: — VI. Baja, Apatim. — "Savaterae Esp. I Dánospuszta. Syrichthus Carthami Hb. I. Budapest, Dánospuszta, Szintye : — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szováta, Predeál ; — VI. Zenta, Apatin. — alveus Hb. I. Budapest, Kecskemét, Szintye. — var. fritillum Hb. I. Szintye. Nisomiades Tages L. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Fél- egyháza, Dánospuszta, Szintye; — II. Perkáta, Tata, Érd, Vise- grád, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Putnok; — V. Maroskecze ; — VI. Apatin, Zenta. Hespberia lineola O. I. Szintye ; — VI. Apatin. — syIvanus Esp. I. Szintye, Kecskemét, Hatvan; — II. Perkáta, Kömlőd; — II. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz ; — Maroskecze, Predeál, Bál- ványosfürdő ; — VI. Zenta, Karánsebes. — comma L. I. Szintye ; — III. Pálfalu, Helpa, Margitfalu, Selmeczbánya, Dobsina ; — V. Maroskecze ; — VI. Karánsebes, Apatin, Baja, Szabadka. Két veszélyes bogár. Irta Dr. Kaufmann Ernő A mult hónap vége felé Fiuméban jártam. A várost 28 év. óta ismerem, de nem csak én, hanem legöregebb hajósok sem emlékeznek rá, hogy Magyarországba az Oczeánontúlról hoztak volna be gabcnát, mert a fiumei kikötőből kifelé szokták a ga- bonaneműeket, meg a lisztet szállítani. És ez a csoda most még- is megtörtént. Négy óriási hajó áll ez idő szerint a fiumei punto franco-ban (szabadkikötő) és nagy ügygyel-bajjal rakja ki mintegy 25 ezer tonnányi kukoricza rakományát, melyet Argentinából, Buenos- Ayresből hozott, hogy ügyes vállalkozók azon meggazdagodjanak: Hát ez szomorú jelenség ugyan, de még szomorúbb az, a mit én a kirakásnál tapasztaltam. A fiumei kikötő ugyanis nincsen arra berendezve, hogy belőle hozzánk rakodhassanak gabonát a szárazföldre, hanem épen megfordítva, a kivitelre van jól fel- szerelve s így nagyon természetes, hogy a punto franco keskeny partja a nagy forgalom miatt óriási akadályt képez a zsákoknak a vasúti kocsikba való átrakásánál. A rakodó munkások tehát, hog" a bekocsizást akadály nélkül végezhessék, bevárják a forgalom csillapodását s a zsákokat nagy halmokban rakják közvetetlenül a Adatok Szilágy-megye bogár-faunájahoz 55 kőpartra, a hol e zsákok néha több órán át vesztegelnek. Ilyen zsákhegyek mellett haladtam el tengeri hadnagy fiammal, a ki arra figyelmeztetett, hogv a zsákokon látható fekete foltokat néz- ném meg közelebbről. Hát uram fia: azok a fekete foltok, nyüzsgő bogarak voltak, melyek a zsákokban levő kukoriczából hatoltak ki a zsák szövetén át. Az első tekintetre azonnal felismertem e boga- rakban a Calanudra-nemet, azonban még egy másik, amolyan Cryptofhagus-féle is volt köztük, úgy 19/o mennyiségben. Nem voltam rovarászati kiránduláson s ily váratlan meglepetésre nem is számítottam: az a bizonyos cyankáliumos üveg nem volt velem. Kidobtam tehát fémből készült gyufatartómból a gyufát s e tartót tán 20—25 másodpercz alatt fiam színültig töltötte meg e bogarak- kal. Négy nap mulva idehaza felnyitottam a gyufatartót s tartalmát fehér papirra öntöttem. Csaknem valamennyi bogár még életben volt s élénken nyüzsgött. A gyufatartóban okvetetlenül jelen levő phosphorrészecskék tehát mitsem ártottak e szívós életű bestiáknak. Most következett a bogarak megölése és vizsgálása. Eredmény: 999/0 Calandra oryzae és 1"/o Tribolium ferrugineum. Arról van tudomásom, hogy a Calandra oryzae hazánkban az árpában és a kukoriczában már találtatott, ") de ily óriási mennyiségben alígha látta valaki ezt a pusztító rovart: másrészt arról sincsen tudomásom, hogy a Tribolium ferrugineum valahol mint a kukoricza pusztítója, nagyobb mennyiségben garázdálkodott volna. Képzeljük most el, hogy ez a rém sok bogár a mi magtára- inkba kerül! Nem volna minden érdek nélkül, ezen argentiniai ga- bonák vevőit erre a dologra figyelmessé tenni. Adatok Szilágy megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. 1001 j Scopdeus cognatus Rey. S. Ujlak ; — sulcicollis Steph. S.Uj- lak, Pele. Sftihcus subtilis Er. Hadad; — orbiculatus Payk. Hadad ; — rufipes Germ. Pele, Szakácsi. Paederus littoralis Grav. Hadad: — riparius L. Hadad; — ") Rovarászati Lapok 1883, 5. füzet: Speiser Ferencz, Calandra oryzae Linn; alföldi gabnafajaink pusztítója. . 54 Dr. Zilahi Kiss Endre Jfuscipes Curt. Hadad, Tasnád, Sz. Cseh; — ruficolhs F. Tasnád, Stlenus fossulatus Er. Zilah; — circnlaris Grav. Tasnád, S. Ujlak, Mojád ; — ater Mannh. Hadad, Tasnád; — similis Hbst. Hadad; — fallifes Grav, Szakácsi; — Erichsoni Rey. Tasnád, Balla. Oxyporus rufus L. Hadad, Tasnád. Platysthetus arenarius Fourcr, Peér, Tasnád, Zilah. Oxytelus rugosus F. Hadad, Zilan; — insecatus Grav. Tas- nád ; — piceus L. Tasnád ; — mitidulus Gr. Peér ; — complanatus Er. Hadad, Sz. Cseh; — tetracarinatus Block. Zilah, Hadad, Peér, Tasnád, Szakácsi. Bledius dissimilis Er. Mojád. Coprophilus striatulus F. Zilah. Lesteva longelytrata Goeze. Hadad. Lathrimaeum atrocephalum GyII. Hadad. Omalhum rivulare Payk. Szakácsi; — caesum Grav. Hadad, Pele ; — florale Payk. Tasnád. Protinus brachypterus F. Hadad, Peér. Phloeobium clypeatum Müll. Peér. Phloeocharis subtilissima Mannh. Pele. Trimium brevicorne Reichb, Hadad. Trichonyx sulcicollis Reichb. Hadad. Bryaxis fossulata Reichb. Peér; — haematica Reichb. Zilah, Tasnád, Peér. Rybaxis sangwnea L. S. Ujlak. Bythinus nodicornis Aub. Zilah. Ctenistes palpalis Reichb. Zilah, S. Ujlak. Neuraphes angulatus Müll. Hadad. Euconnus transsylvanicus Saulcy. Balla; — pubicolltis Müll. Hadad. Necrophorus germanicus L. Tasnád; — humator Goeze. Hadad, Tasnád ; — interruptus Steph. Hadad; — vesptllo L. Ha- dad, Tasnád, Zilah, Sz. Cseh. Asbolus littoralis L. T. Szántó. . Pseudopelta sinuata F. Hadad; — rugosa L. Hadad ; — tího- vacica L. Hadad, Zilah. Xylodrepa 4-pumctata Schreb. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Silpha lunata F. Zilah; — oblonga Küst. Zilah, Hadad; — obscura L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér ; :— tyrolensis v. nigrita Creutz. Zilah, Tasnád. ; Adatok Szilágymegye bogár-faunájához 58 Peltis atrata L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér, Pele ; — var. brun- nea Herbst. Hadad, Zilah. Ablattaria laevigata F. Zilah. Liodes dubia Kug. Zilah. Amplmcyllis globus F. Hadad, Agathidium badium Er. Hadad, Cybocephalus pulchellus Er. Tasnád. Parmulus brumneus Biis. Hadad, Scapidium 4-maculatum Oliv. Hadad, Pele. Scaphosoma agaricinum L. Peér, Pele, Tasnád. Phalacrus. fimetarius F. Zilah, Peér, Tasnád. Olibrus bicolor F. Hadad, Tasnád. Engis bipustulata Thunb. Zilah. Mycetina cruciata Schall. Hadad. Endomychus coccineus L. Zilah; — thoracicus Charp. Zilah. Alexia globosa Strm. Hadad. Diplocoelus fagi Aub. Hadad. Antherophagus mgricorms F. Hadad. Cryptobhagus scamicus L. Hadad. Atomaria fuscicollis Mannh. Szakácsi; — fuscata Schönh. Szakácsi ; — pusilla Schönh. Hadad, Peér, Szakácsi; — tfestacea Steph. Zilah; — gibbula Er. Hadad. Ephistemus nigriclavis Steph. Tasnád, Anommatus 12-striatus Müll. Peér, Pele, Tasnád. Enicmus hirtus GyIl. Hadad ; — minutus L. Hadad, Zilah; — fungicola Thoms. Hadad; — transversus Ol. Hadad, Tasnád. Cartodere elongata Curt. Hadad, Tasnád. Corhcaria umbilicata Beck. Pele, Szakácsi. Melanophthalma v. crocata Mannh. S. Ujlak ; — gibbosa Hbst. Hadad, Szakácsi ; — fuscula Hum. Hadad. Triphyllus punctatus F. Tasnád. Litargus connexus Fourcr. Hadad, Zilah. Tritoma 4-pustulata L. Peér, Tasnád. — picea F. Hadad; — v. humeralis Schilsky Hadad. — decempunctata F. Hadad; — atomaria F. Zilah; — fulvicollis F. Hadad . Typhaea fumata L. Hadad, Zilah. Cercus pedicularius L. Peér. Epuraea decemguttata F. Tasnád ; — aestiva L. Hadad, Zilah ; — florea Er. Hadad. . Nitidula bipumctata L. Zilah. Tasnád; — rufipes L. Hadad. Omosita colon L. Zilah, Hadad ; — discoidea F. Hadad. 56 A. Aigner Lajos Soroma grisea L. Tasnád. Meligethes coracinus Strm. Zilah; — brassicae Scop.. Peér; — vívidescens F. Hadad; — servipes ; Gyil. Zálah :. —. ODSEMTUS ST. Hadad ; — farallelus Reit. Balla; — ovatus Strm. Hadad. Pocadius ferrugineus F. Hadad. Cryptiarcha strigata F. Hadad. RMzophagus depvressus F. Hadad; — bipustulatus F. Hadad, SZ ACseh Tenebrioides mauritanicus L. Zilah. Ostoma oblongum L. Zilah, Tasnád. Corticus tuberculatus Germ. Hadad. Ditoma crenata F. Zilah, Hadad. Colydium elongatum F. Zilah, — filiforme F. Hadad. Bothrideves contractus F. Zilah. ; Ceérylon fagi Briss. Hadad; — histeroides F. Hadad, Zilah, Szakácsi ; — ferrugineum Steph. Hadad. Phloeostichus denticollis Redt. Zilah. Lasmophloeus testaceus F. Hadad. Hyliota planata L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Silvanus unidentatus Ol. Hadad, Zilah, Tasnád. Monotoma v. guisguiharium Redt. Tasnád. Trixagus fumatus F. Hadad, Zilah. Magyarország pillangót. Írta A. Aigner Lajos. III. A családok áttekintése. 1 9VA rcsápok tövén szótpamat Van - 0 4 SSE — A csápok tövén nincs szőrpamat; a potroh karcsú ; a láb- száron egy tüskepár van .. . ése éz. 2. Az első lábak jól fejlettek; a TAsÉ éle fölfelé van : felfüg- sesztves Htégeel sake lésez b VÖ SZÉN — Az első lábak kisépbel a többieknél, sokszor isldtek egészen elcsenevészedtek ; a báb fejjel lefelé függ... .-- 4. 8. A lábszáron egy vagy több tüskét találunk; az alsó szárny belső szegélye öblözött, a potrohra nem fekszik rá, legfeljebb egy dorsalis érrel bír; a karmok egyszerűek 3 I. Papilionidae 1 Magyarország pillangói 01 ag A lábszáron tüskék nincsenek; az alsó szárny belső sze- gélye nem öblözött, a potrohra rá fekszik, két dorsalis ér- rel bír; a karmok hasítottak. —. .. 3 0. II. Pieridae Az első lábak mind a hímnél, mind a nősténynél csene- vészeküikatoímtalamokó eb sel meT sszege A 3. Az első lábak rövidebbek a többieknél b A felső szárny ereinek töve nem Hiszzttdt az alsó szár- nyon nincs tősejt; a csápok oly hosszúak, mint a felső szárny elülső szegélyének fele, esetleg hosszabak .. . HI. Nymohalidae A felső szárny 1—53. erének töve duzzadt; az alsó szárny KÖZÉDSÉJÜTE Zárt --- 22... IV. Satyridae A tapogató igen rövid, alig ér fúl a rajtikon SESEE (E A tapogató négyszer oly hosszú, mint a fej... V. Libytheidae A hím első lábai csenevészek; az alsó szárny 6. és 7. ere közös kocsányon ül; a szem szőrös, fehér pikkelyek ákotta Gyűtú Köríti sss a az. MI. Erycinidae Az első lábak a hímnél és mastérn nél majdnem egészen egyformák ; a csáp megnyúlt; az alsó szárny B. és 7. ere külön áll; a szem szélén fehér pikkelyek vannak VII. Lycaenidae A fej vastag; a potroh zömök; a szárnyak rövidek; a lábszáron két tüskepár van .. .. ——. 0. — Vill. Hesperidae I. család. Papilionidae!) (Eguites).") A középsejt mindkét szárnyon egyszerű, zárt, az alsó szár- nyon a belső szegélyen legfeljebb két szabad ér van; a csáp rövid, vége felé fokozatosan megvastagodott ; a szem gömbalakú, csupasz. Európában mintegy 40 faj honos. 1. A felső szárny 12 erű; az alsó szárny farkszerű nyújt- ványnyalcbín s jeszgagi) dagotéó adoszat 614 nömsiRapiho E. A felső szárny 11 erű; az alsó szárny fogazott vagy fo- Sazadaasz oslat zs Báta. árpa műNEtblá Sába Bá A szárnyak sűrűn pikkelyezettek ; az Bis. szárny fogazott 2. nem. Thais F. A szárnyak gyéren pikkelyezettek: az alsó szárny foga- zatlan; oda aysuüvni 7oolai sdesaő. nemejRatnassiusi doaíre 1) Papiliosszerűek. 2) Egues : lovag, mintegy a pillangók előkelői. 53 A. Aigner Lajos 1. nem Papiliod) L. Nagy lepkék; felső szárnyuk széles háromszögű, alsó szár- nyuk fogazatlan, farkszerű nyujtványban folytatódik. Alapszínük sárga, fekete sávokkal, az alsó szárny zugán szemfolt áll. Her- nyójuk csupasz, kisfejű, lomha; az első torgyűrűn vagyis a fej mögött húsos villaszerű szerve van, a mely kitolható s arra szol- gál, hogy bűzös váladékával elűzze támadó eilenségeit. Bábjuk fej felől kétbegyű, hátrafelé hegyesen végződik; fejjel felfelé ághoz vagy fűszálhoz van odafonva s egy a test körül font szállal van meg- erősítve. Ha a hernyó évenkint csak egyszer lép fel, akkor a báb kitelel; ha azonban 2 vagy 83 ivadéka fejlődik ki, akkor csak az utolsó ivadékú báb telel ki. A tropusokban rendkívül sok faja él, hazánkban csak három. 1. A felső szárny középterén levő ereket keskeny fekete sáv szegélyezi; az alsó szárnyon legalább egy fekete ha- rántsáv fut végig --. .-- 3 z ágát szu — A felső szárny középterén Névőz ErErőt széle félre sáv szegélyezi; az alsó szárnyon fekete harántsáv nincs. .. 3. 2. A szárnyak alapszíne halvány sárga, fekete harántos sá- vokkal tarkázott; az alsó szárny keskeny, hosszú nyujt- ványban folytatódik, zugában nagy szemfolt van. Podalirius L. — — A szárnyak alapszíne kénsárga, fekete harántos sávokkal tarkázott; az alsó szárny farkszerű nyujtványa elég hosz- szú ; zugában kis szemfolt van. .. .. .. Alexanor Esp. 3. A szárnyak alapszíne kénsárga, a felsőt fekete foltok tar- kázzák ; az alsó szárny farkszerű nyújtványnyal bír; Zzu- gában nagy szemfolt van. — ————— MachaonL. 1. Papilio Podalirius L.") Linné, Systema Naturae Ed. X. p. 463. (1759); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 1. fig. 2. (IT77) ; Sinon Poda, Insecta Musei Graecensis p.62. tab. 2. fig 1761: A szárnyak alapszíne halvány sárga. A felső szárnyon a fe- kete tő és szegély közt 3 hosszabb s ezek közt 3 rövidebb fekete sáv van, úgy hogy — a tövet is számítva — 8 harántsáv mu- tatkozik, melyek közűl kettő a belső szegélyig húzódik. Az alsó szárnyon a középsejtet átszelő fekete harántsáv a belső szegélv Zu- W9) 1) Papilio : pillangó. 2) Podalírius : Asklepios fia, orvos a trójai háborúban, Magyarország pillangói. 99 gában levő szemfoltig ér s itt a fekete belső szegélylyel egyesül. A szemfolt fekete, belül kék, fölül vöröses-sárga folt zárja félig körül. A fogazott alsó; szárny szegélye fekete, kék félhold alakú pettyeket zár magában és hosszú, keskeny fekete farkszerű nyujtványban végződik. A csáp bunkója fekete, ugyanoly színű a tor és a potroh felülete is. Magyarország lapályos területein és előhegységeiben gyakori, még pedig általában két ivadékban, sőt délibb tájakon (Pécs, Buda- pest) kedvező években harmadik ivadékban is, ellenben hegyvidé- keken csupán egy ivadékban; Budapesten április 11-től május 24- íg, junius 13-tól augusztus 4-ig és augusztus 12—27 ig. Az I. ivadéknak rendszerint minden rajza koromfekete, ritkán inkább barnás fekete. Az alsó szárny farknyujtványa és szeme a legtöbb esetben szabályos, az utóbbi azonban olykor kisebb s inkább sárga, mint narancsszínű ; a belső szegély ritkán szabályosan fekete, többnyire az alapszínnek egy vonala hosszában két többé- kevésbbé széles sávra osztja. Igen ritkán akad olyan példány is, melynek összes fekete rajzolata elmosódott s egész felületét gyéren álló pikkelyek fedik, úgy hogy az állat egészen kormosnak látszik. Ehhez hasonló egy eperjesi T, melyen a szemfolt is feketés behintésű, a kék szín pedig csaknem teljesen elenyészett. Más eperjesi ?-en az alsó szárny egész felülete kékes színben csillog. Ugyancsak egy eperjesi ? fel- tűnően halvány, fehéres színezetű, holott rajzolata korom fekete, az alsó szárny holdfoltjai pedig igen nagyok, világos kék színűek. Az I. ivadék nálunk helyenkint túlnyomóan oly példányokból áll, melyeken a felső szárnynek 8 sávja közül az 5. és 6. többé- kevésbbé tisztán és határozottan ketté oszlik, miáltal a sávok száma tízre emelkedik ; ez a var. decemlineatus Aig.) (reductus Schultz) Rajolatának színe világosabb mint a törzsalaké, az alsó szárny belső sze- gélysávja pedig kivétel nélkül alapszíne által szélesen ketté osztott. Ne- hány budapesti példány még azáltal is feltünik, hogy felső szárnya a rendesnél valamivel rövidebb, külső szegélye pedig igen hajlott. Akad azonban egészen hasonló rajzú és színezésű példány is, a melyen a 4. és 5. sáv között még egy rövidebb, olykor csak pont által jelzett tizenegyedik sáv is jelentkezik: var. undecimli- neatus Eim.?), melyet eddigelé csak Budapesten és Eperjesen fi- gyeltek meg. : Ugyanott, de jóval ritkábban fordul elő oly alak is, mely 1) decem : tiz, lineatus : vonalas, 2) undecim : tizenegy, lineatus : vonalas. 60 A. Aigner Lajos rajzban és színezésben szakasztott mása a törzsalaknak (még az alsó szárny belső szegélye is legtöbbször osztatlan), de a melyen az eredeti 8 sávon kívül az előbbinek 11-ik sávja is tisztán látható, s a melyet ennélfogva var. novemlineatus-nak!) neveztem el. E helyett megjegyzendő, hogy Eimer szerint a jelenleg 8- sávú Podalirius-nak hajdanában 11 sávja volt s ennélfogva az em- lített eltérő alakok atavistikus vagyis az ősökre visszaütött ala- koknak tekintendők. A II. s illetve III. ivadék kivétel nélkül a többé-kevésbbé ty- pikus ab. Zanclaeus Z.-t) adja, a melynek rajzolata a törzsalakénál halványabb fekete, alapszíne rendszerint világosabb sárga, csaknem fehéres, sávjai osztatlanok, alsó szárnyának szegélye pedig mindig. szélesen ketté osztott s itt a holdak nagyobbak és sötétebb kékek; farknyujtványa hosszabb és potroha többé-kevésbbé fehéres fölül is: Ennek a pillangónak egyik ékessége az a fekete sáv, mely az alsó szárny közepén a szemig fut. Ez a törzsalakon és 9-lineatus- on az elülső szegélyen többnyire ketté vált, a két ága közt levő hézag barna színű ; a 10-lineatus és 11-lineatus-on a rendesnél rö- videbb, a szemfoltot alig éri el, a hézag a két ág közt barna, ritkán osztatlan; a Zamclaeus-on mindig osztatlan, a barna színnek. nyoma sincs, A pillangó tavaszkor kedveli az orgonavirágot és a gyümölcs- fák virágját, később, kivált meleg, száraz időben nagy számban keresi fel a pocsolyákat, melyeknek nedvét szivogatja, augusztusban " pedig a nőstényt kereső hím gyakran röpköd oly bokrok körül, melyeken ilyenkor már egyes sárgult levelek láthatók. Olykor piros színű atkák élősködnek rajta, a melyek alsó lapját sűrűn ellepik. Gömbalakú zöld petéit egyenként rakja a tápláló növény le- veleínek alsó oldalára. Hernyója tavaszkor tiszta zöld, vagy alig észrevehető kevés piros petty tarkázza, nyáron azonban rézsutos- sorokban számos, gyakran nagy petty ékesíti. Kifejlődve 40 mm. hosszú. Főleg csontmagú gyümölcsfákon él, minők: Prunus do- mestica és spinosa (szilva és kökény), Cerasophora dulcis és acida (cseresznye és meggy), Pirus malus és communis (alma és körte), Padus vulgaris (zelnicze), Armenaca vulgaris (kajszín), Amygdalus communis (mandula), Persica vulgaris (őszi baraczk), Sorbus aucu- para (berkenye), Aronia rotundifolia (kövinaspolya) és Contoneaster vulgaris (naspolya), kivételesen Ouercuson (tölgy) is találták. 1 novem : kilencz, linentus : vonalas. 2) Zanclae, a mai Messina, Szicziliában, a honnan ez alakot leírták Magyarország Cerambycidái 61 Májustól októberig csaknem mindig található, mindazonáltal 3 ivadéka állapítható meg, ú. m. májustól julius közepéig, julius kö- zepétől augusztus végéig és szeptember elejétől október közepéig ; az utóbbi, kivált fiatal szilvásokra nézve rendesen kártékony is. Kedveli a napos helyeket. Az I. ivadékú hernyó a zöld lomb közt ágakon, a II., s illetőleg a kitelelő pedig közel a földhöz kórókon bábozódik be. Báb. Az I. ivadék bábja kivétel nélkül zöld, a II. részben, a III-iké pedig mindig sárgásbarna (nem mint Németországban, hol fehéres-sárga, barnás-sárga vagy feketés-barna) s az utóbbi, kite- lelve a törzsfajt, a zöld báb pedig az ab. Zanclaeus-t. adja. Parasitája. Philomastax lapidator Fabr. Ichneumon-faj. Ez a fürkészdarázs akkor szúrja meg, a mikor a bábozódó hernyó a testtakarót leveti s a báb még egészen puha, a mely azután meg- keményedve csupán az élősdi álczáinak szolgál eledelül. A darázs .a bábból kikelvén mindig a szárnyak hüvelyét fúrja át. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre : Spanyolországtól az Altajig (10—110") és Kasantól Egyiptomig (50-30). Magyarország Cerambvycidát. Irta Csiki Ernő. XIX. 73. nem: Haplocnemia Steph. (Aphelocnemia Steph., Mesosa Serv.) 1 A. mellközép dudorszerűen kiáló. Az előtor ránczoltan pontozott. Fekete, sűrűn szürke szőrökkel fedett. A csá- pok a harmadik íztől kezdve barnák, az ízek töve szürkés- fehér szőrökkel fedett. Az előtoron négy kerek és a szárny- fedők mindegyikén két-két bársonyos fekete folttal, me- lyek sárga vagy narancssárga szőrökkel szegélyezettek. A szárnyfedőkön azonkívül még nehány sárga szőrökből álló harántfoltocska van. Hossza 10—17 mm. Előfordul egész Európában, nálunk közönséges. (Argus Voet, ocAiata Bourcr,) E EAST TT ARE et deureúltonoides "Éinn- — A mellközép lapos. Az előtor egyszerűen pontozott, a pon- tok mélyek. Fekete, a csápok a harmadik íztől kezdve barnák, 62 Csiki Ernő a fej, az előtor és a szárnyfedők szürke és barnás-vörös szőrökkel tarkázottan fedettek, a szárnyfedők közepén egy széles harántcsiík fehéres, előtte és mögötte Zeg- zugos szegély; alakjában barna szőrökkel fedett. Hossza 9—14 mm. — Előfordul Közép-Európában, nálunk nem ritka (niübila Oliw)t ss hee eleg aes az 2 NEBUlOSARANTE 74. nem. Calamobius Guér. Hosszukás, keskeny, fekete, a fej és az elátor oldalai és egy hosszanti sáv a fej és az előtor közepén fehér vagy sárgás-szürke szőrökkel fedett. A szárnyfedők sűrűn szürke szőrökke! fedettek, a varrat fehéres. Hossza 5—11 mm. — Előfordul Közép- és Déleurópában, nálunk ritka. Termőhelyei: I. Budapest; V. Kolozsvár, Fenyőfalva, Nagy-Talmács; VI. Ulma; VII. Nasice. (gracilis Creutz., Már giNeltús BAT Sz eg ék e zede zdoz ASZT KTTATSNRTAKÁS SÁS 15. nem: Agapanthia Serv. A test színe fekete vagy sötét fémfényű, sárga vagy sárgás-szürke szőrözettel fedett. —. ZET Ppsb A test fémfényű kék, zöld vagy zöldes- ték SZÍNŰ AES JER A szárnyfedők v-rratszegélye nem fehér vagy sárgás-fehér A szárnyfedők varratszegélye fehér vagy sárgás-fenér molyhos szőrözettel fedett. Fekete, a szárnyfedők sötét érczfényűek, sötét olajzöldek vagy feketés-kék színűek. A homlok, a fej és az előtor oldalai, egy hosszanti sáv a fejtető és az előtor közepén, a paizsocska és a varrat fehér vagy sárgás szőrökkel fedett. A csápízek töve a harmadik íztől kezdve fehér. A szárnyfedők finom szürke vagy sárgás-szürke szőrözete könnyen ledörzsölhető. Hossza 6—12.5 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában; nálunk elég ritka. Termőhelyei: I. Budapest, Parád,; II. Pécs ; IV. Bártfa, Kassa, Erdőbénye; V. Pele ;VI. Temesvár; VII. Diakovár. (suturalis F., trilineata Schönh., coerulescens Pet., subacutalis Chevr., migroaenea Muls. marginalis JSZELTISI ESA OKE sg ea EE E fát zzz 256. S GATNLATÉNAKB A mell oldallemezei a test 285 oldalának többi részével egylormán szőrösek Way ae eh ge etek AÁRRRNES A mell oldallemezei sűrűn fehér vagy sárgás-fehér moly- hos szőrözettel, a meli többisrrésze és a has különben vékony szürke szőrözettel fedett. Fekete, a szárnyfedők kékes fémfényűek, a csápízek töve a harmadiktól kezdve wW Jag a Magyarország cerambycidái 68. fehér szőröxkel fedett. A fej oldalai, a homlok, az elő- tor oldalai és egy hosszanti sáv a közepén, mely a fejtetőre is átterjed és a paizsocska sárga molyhos szőrökkel fedett. Hossza 10—15 mm. — Dél-Oroszországban, Görögország- ban, Szibériában és hazánkban fordul elő ; termőhelyei : I. Budapest ; III. Hermánd; V. Brassó ; VII. Fuzine, Bukova Kusa. (trivittata Gebl.) .. .. .. 56. maculicornis GyIllh. 4 A harmadik csápíz sárga vagy fehér szőrökkel fedett, Gsakátatlesúcsa (59 fekete Ed du a Kire — A harmadik csápíz fekete, csak a töve (070 felhők a ( moi íz első harmada vagy fele fehér. Fekete, a szárnyfedők kékes fémfényűek, szétszórtan sárgás-szürke szőrökkel fedettek. A fej, az előtor oldalai.és egy hosszanti sáv a középen, a paizsocska, a szárnyfedők oldalszegélye és a test alul sűrűbb sárga molyhos szőzözettel fedett. Hossza 15—23 mm. — Előfordul Dél-Európában, a Krimi félszige- ten, Kis-Ázsiában és Syriában, nálunk ritka. Termőhelyei: jeBüldapest sss EPécs ss Kassa seg vIstPlaviseviecza; Cerebensza Vllgezásrábá: Búkovasskúsás VIN akrumes Buúccari, Carlopago, Zengg. (decora Kryn., verecunda Chevrl.) SZJ AMOR ŐTET MÉGÉSESLÁT ZA Gyrátaes (GONM SEAiesápízeki tovelsárgai vagy SárnastüsvIOTOS 88 GB ABE "EKET — A csápízek töve fehér, illetőleg fekete alapon fehér szőrök- kel fedett. Olajzöld vagy kékes fémfényű fekete, sárga molyhos szőrökkel tarkázott. A sárga szőrözet a fejen, az előtor oldalán, a szárnyfedők oldalszélén, a paizsocs- kán és egy hosszanti sáv alakjában az előtor közepén sokkal sűrűbb. Hossza 10—18 mm. — Előfordul Észak- és Közép-Európában, hazánkban a hegyvidéken nem ritka. (lineatocollis Don., angusticolhs GyIlh., $yrenaea Bris., nmicaeensis Chevr. acutipenmnis Muls.) 3. villosoviridescens De Geer 6. A szárnyfedők sárga vagy szürkés-sárga szőrözete az egész felületen egyenletesen oszlik szét. A lábíej utolsó íze olyan hosszú mint az első és második! ábfejíz együttvéve). Wekete, a fej, az előtor oldala, a paizsocska és egy OT 1) [de tartozik még az Agapanthia asphodeli Latr. (Spencei Gyllh., insularis Gaut.), mely a faunakatalogus szerint Magyarországon is előfordulna (Budapest, Peszér, Székelyhid, Nagyszeben, Szent-Erzsébet, Fogaras) ez a faj az A. Kirbyi-től könnyen megkülönböztethető, testalakja ugyanis karcsúbb, a lábfej utolsó íz- pedig olyan hosszú vagy legfeljebb kissé hosszabb mint az első lábfejiz. Magam hazai példányát e fajnak nem láttam és Magyarországon való előfordulását valószínűtlen nek is tartom. Hazája Dél-Európa és Kis-Ázsia. 64 Kiilönfélék hosszanti sáv az előtor közepén, mely a fejtetőre is át- terjed, sárga molyhos szőrözettel sűrűn fedett. A szárny- fedők tövén hosszabb fekete szőrök emelkednek, a sárga szőrözet pedig itt többnyire hiányzik. Hossza 13—26 mm — Előfordul Közép-Európa déli részében, Dél-Euró- pában és Kis-Ázsiában, nálunk ritka. Termőhelyei : I. Budapest, Isaszeg, Gödöllő, Szent-Lőrincz, — Kalocsa, Debreczen. (Zawadszkyi Fairm., latipenmis Muls.) ... 1. Kirbyi Gyilh. — A szárnyfedők sárga vagy sárgás-szürke szőrözete fol- tokká tömörül. A csápízek a fekete csúcs kivételével vi- lágos sárgás- vagy vöröses-barnák és finom fehér szőrö- zettel gyéren borítottak. Fekete, olajzöld- vagy kékes fém- fénynyel. Az előtor oldalai és egy hosszanti sáv a fejte- tőn, az előtor közepén és a paizsocskán sárga molyhos sző- rözettel sűrűn fedett. Hossza 12—21i mm. — Előfordul Közép-Európában, a Középtenger tájékán, és a Kauká- zusban. Nálunk nem ritka, a síkság és dombvidék lakója. (cardui F., lineatocollis Muls.,, Gyllenhali Ganglb.) 2. Dahli Richt. T Az előtor alig hosszabb mint széles, felületén hosszú fel- álló fekete szőrözettel. Fémfényű kék vagy zőld, feje és előtora némelykor fekete. A pofák és a paizsocska fehér szőrökkel sűrűn fedettek. Hossza 6—12 mm. —- Előfordul Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában és Szibériában, nálunk nem ritka. (cyamnea Herbst., janthina Gmel., micams Panz., coerulea Schönh., smaragdina Kryn.) 7. violacea Fabr. -—- Az előtor sokkal hosszabb mint széles, felületén hosszú felálló fekete szőrök nélkül. Kék vagy zöldes-kék, fém- fényű. a paizsocska és a melloldalak fehér molyhos szó- rökkei fedettek. Az előtor az elülső széle mőgött és a töve előtt befűződött. Hossza 55-11 mm. — Előfordul hazánkban (I. Budapest, Kalocsa; II. Zala-Tapolcza ; ÍV. Tarczal; V. Kolozsvár; VI. Ulma), Dél-Oroszországban és a Kaukázusban. (eyanella Dalm) ... ... 8. leucaspis Stev. Különfélék. Az erdei fenyő ellensége, a Lophwrus PinilL. nevű levélda- rázs álczája a mult nyáron óriási mennyiségben lépett fel a Majna mentén; elszaporodását a rendkívül forró és száraz nyár okozta, K ülönfélék 65 mert míg a levéldarázsnak rendszerint csak két ivadéka van, tavaly egyedül a nyár folyamán is több ivadéka fejlődött ki. Álczája nagy területen megtámadta az Összes erdei fenyőket s az illető erdőkben oly nagy zajt okozott az álcza lehulló ürüléke akár a folytonos eső s a széltől levert roszul kapaszkodó álcza millió számára igye- kezett a fák derekán felkúszva a fa koronájához ismét eljutni. Hogyha a fákat rúgás által megmozgatták, záporesőként hullott alá az álcza. Számtalan tűitől teljesen megfosztott. fa száraz mint a seprő és ezek nagy része előreláthatólag ki fog veszni s alighanem ugyanaz a sors vár a többi fára is. Az álcza ellenségei a fürkész- darazsak és legyek, nem sok kárt tettek bennük: 300 megvizsgált álcza közül csak 14-ben találtak élősdit. Annál derekabban pusz- tította az álczát a nagyszámban jelentkezett Calosoma sycophanta nevű bogár, melyet azonban viszont a bogarászok irtottak hallatlan módon úgy, hogy egyetlen oda való városban (Hanau) hozzávetőleg 9-10 ezer példányt fogdostak össze. Hazánkban a Lophyrus Pim még nem lépett fel kártevőleg, közel rokona azonban, a Lophyrus rufus KI. nálunk sem ismeretlen ez oldalról. Dr. Horváth Géza említi (Rovart. Állomás Közleményei I. 12. füzet), hogy 1891-1893 ban tekintélyes károkat tett. 1891-ben Krassó-Szörénymegyében 200 holdayi erdei fenyőt támadott meg és körülbelül 309/0 vesz- tességet okozott. 1891-ben ugyanott erdei fiatalosban 40 holdban 159/0-nyi kárt tett. Aradmegyében 1892-ben 5-6, 1893-ban pedig 20-25 holdon tarolta Je a 86-10 éves erdei és fekete fenyő tűít. Somogy megyében 1892- és 1893-ban teljesen lekopasztotta a fe- nyőket, úgy, hogy a fák elcsenevészedtek és ki is pusztultak. ) AAN Brauer Frigyes. A bécsi cs. k. udvari természetrajzi múzeum állattárának igazgatója Brauer 1904. évi deczember 29-én elhunyt Bécsben. Brauer a híres zoologus és entomologus 473 évet élt. Született 1832. évi május 12-én Bécsben, a hol később tanulmá- nyait is végezte. Már gymnazista korában nagy előszeretettel vizs- gálta a rovarok, főleg a reczésszarnyú rovarok életviszonyait és sok apró megfigyelést publikált is. Orvosnövendék korában, mint alig 25 éves ifju (1857) a szakirodalmat becses munkával (Neurop- tera austriaca) gazdagította, mely még ma is kedvelt és egyedüli kezikönyve a reczésszárnyúakkal foglalkozóknak. Később inkabb a Dipterák tanulmányozásával foglalkozott. A legyekre vo- natkozólag a , Monographie der Oestriden" és a , Zweiflügler des Kais. Museums" czímű munkái nagybecsűek. Igen fontos volt egy későbbi (1885,) munkája (Systematisch-zoolog. Studien), melyben 66 Irodalom az azóta általánosan elterjedt új rovar-rendszerét tette ismeretessé. A bécsi múzeumnál Brauer ÍS51 óta működött, 1872-ben a bécsi egyetem magántanára, 1874-ben rendkívüli és 1884-ben rendes tanára lett. Brauer érdemeit sok tudományos intézet és társulat avval ismerte el, hogy tiszteletbeli tagjává választotta. Az utolsó években sokat betegeskedett, ez volt az oka annak is, hogy nyu- galmaztatását kérte, mely alkalomból a Ferencz József-rend csillag- keresztjét kapta, a végzet azonban úgy akarta, hogy a hivatalos lap épen halála napján hozta a rendjel adományozását. Cs. Irodalom. Daniel, Dr. Josef, Revision der paláarktischen Crepido- dera- Arten., (Müncem . Köleöpt. , Zeitselan TE OSKÉBE 23000) Szerző a Crepidodera levélbogár-nem reviziójaként szép tanulmánynyal gazdagította a bogarászati irodalmat. A nemet öt csoportra osztja, melyeken belül meghatározó kulcsokat és a fajok részletes leírását nyujtja. Az első csoport fajaiból nálunk a követ- kezők fordulnak elő: íiransversa Marsh, és fekete alakja ab. melancholica J. Dan. (Bosznia), impressa F. (Dalmáczia, Gerebencz) ferruginea Scop. és crassicornis Fald. Pécs, Marpod; Bosznia), utóbbi faunánkra új. A második csoportból csak a Ür. femorata : GyIl. fordul nálunk elő (Budapest, Tátra, Szebenhegység.) A har- madik csoportot nálunk a Or. corpuleuta Kutsch. képviseli (Her- kulesfürdő, Paring- és Szebenhegység, Nagyszeben, Negoi, Kerczi- és Rozsnyói-hegység, Keresztényhavas, Brassó: Czenk, Bucsecs ; Bosznia). A negyedik csoportból a Cr. transsylvanica Fuss (Rad- nai havasok, Czenk, Keresztényhavas, Bucsecs, Negoi), morica Weise (Kapela, Lokve), cuanescens Duft. (Tátra, Mármaros, Ke- resztényhavas, Brassói hegyek, Bucsecs, Feleki-hegység, Vale Doamni), cyampennis Kutsch. (Bucsecs, Kerczi-hegység, Negoi, Vale Doamni), fordul nálunk elő; az ötödik csoport egyetlen faja migri- tula Gylih.) nálunk nem ritka, ezt a fajt eddig a Hippuriphila nembe sorolták. Csoki Ernő. Rovarrostálás UJ-Guineában. Irta Biró Lajos ÜL Skorptó-féie nem igen van olyan kicsi, hogy azt rostával kelljen gyűjteni, így legfeljebb néha kerül bele valamelyik nagyon fiatal példány. Új-Guineában különben sincsenek óriási nagy Buthus- félék, csak olyan nagyságú valódi skorpiók, mint a magyarországiak. Az újguineaiak se nem sokfélék, se nem számosak. Nagytermetű Telyphonus is ritkán fordul elő, korhadt fatörzs alatt, mindössze háromszor találtam három különböző vidéken. Annál inkább meg- örültem egy kis állatkának, melyből az elsőt 1901. május 28-án találtam s ott helyben Solfuga-nak tartottam, erről pedig tudtam, hogy teljesen ismeretlen az ausztraliai regióból. Csalatkoztam ugyan, mert azóta rájöttem, hogy ez a Ceylon szigetéről ismert s ott is ritka Schmzonolus crassitcaudatus, vagy hozzá nagyon hasonló új faj, de még most se sajnálom a fáradságot, hogy hasonló termé- szetű helyeken, sötét sűrű erdőben, korhadt fákat rostálgatva, végre aug. 2-án megkerítettem második példányát is. A tropikus vidékeket lakó Taraniulda szintén ritkán akad rostába, mert inkább fatörzseken és kéreg alatt él, honnan szedtem is. Annál alkalmasabb, sőt nélkülözhetlen gyűjtési mód a rostálás, akár csak nálunk, a Pseudoskorfiók gyűjtésére. Egyéb rovarhoz képest aránylag sok kerül elő a rostából, a mi abból is kitünik, hogy alig hiszem hogy hiányozzék egy is az 1000-ből abban a kis üvegcsében, a melybe az 1901. julius havi rostálásomból kikerült álskorpiókat szedtem. Azt hiszemi azonban, hogy a fajok száma nem igen lesz változatos, talán egy fekete fejű és fekete ollós fajon kivül mind meg is lesz azok között, a miket gyűjtésem fel- dolgozásában Uj-Guineából eddig ismerünk. Úgy alakjával, rend- kívüli picziségével és feltünő serény futásával kiválik közülök a Chthomus Wlassicsi, a mely épen nem is ritka; egy külön üve- gecskébe összeszedtem belőle juliusi rostálásaim folyamán vagy száz darabot.: Rovartani Lapok. XII. 1905. április. 68 Biró Lajos. Épen úgy, mint idehaza, feltünő sok a rostált gazban az Acarida, avval a különbséggel, hogy UJj-Guineában rendesen ott találjuk a Trombidium piros színű atkákat is. Egy havi rostálá- somról vezetett naplóm szerint átlag 15 darab került ki egy rostá- lásból, de szó sincs róla, hogy atáblázatomba felvett szám azt mutassa, hogy nem lett volna több is, ha mind kifogni akartuk volna. Gyűjtés közben az apróbb termetűeket külön szedtem. Osztályozáskor nagyon figyelmesen kellett elbánni velök, mert sok közte az olyan piczi atkaalak, melyeknek a nagyságát csak a milliméter tört részeivel lehet kifejezni. Nehány napig használatba vettem egy saját-szerkesztette bogárfuttatót, evvel fáradság nélkül nagyobb számban kaptam meg a mikroskopikus kicsiségű at- kákat is. Atkák után nem is kell sokszor rostálni se, a nélkül is szed- heti akaratlanul is mindenki, a ki a sűrűségben megfordul, gyűl az magától is, a lábaszárára. Minden UJ-Guineában lakó európainak réme a , Buschmukesz", mert rövid séta után erős viszketegséget kap a bokáján, a térdén, sőt . . sőt . .. hogy is mondjam? egyebütt is. Minél jobban vakarja, annál jobban viszket, úgy hogy sok türelmetlen ember gonosz sebeket kapar magáu ; hallottam olyan esetről is, hogy ilyen elmérgesedett seb miatt a lábat amputálni kellett Az atka támadását fehérbőrű emberen bolhacsípéshez hasonló udvaros kis vörös folt jelzi, közepén puszta szemmel alig látható piczi vérpiros pont : maga az állatka, mely a felbőr legfelsőbb rétege alatt húzódott meg. A sötétbőrű pápuán nem látszik -a bőrön udvaros folt, de gyakorlott szem ott is könnyen meglátja a sötét alapon pirosló állatkát. Az én apró rovarokhoz szokott szemein mindíg és azonnal meglátta a busmukeszt, sőt alig volt benszülött is, a ki nem ismerte volna, de sajátságos, hogv európai ember, még a legtöbb orvos is, csak akkor vette észre, ha nagyitó üveggel megmutattam ; azt is furcsának találtam, s csakis a megfigyelésben való járatlanság- nak róhatom fel, hogy egynek se jutott eszébe akár csak kézi nagyítóval is ránézni, míg én meg nem mutattam, pedig soknak ott volt a zsebében a nagyitó. Eszembe jut róla a fillokszera fel- fedezésének története, pedig -az még a busmukesznél is nagyobb; Francziaországnak egész hegyvídékét tette már tönkre, egész sereg bizottság vizsgálta a baj okát, még a bacillusokat is gyanuba fogták, mégis csak a rovarász Planchon látta meg, hogy rovar ül a gyöke- reken. Sőt hogy példáért ne menjek a szomszédba, azt a furcsa- ságot is felemlíthetem, hogy a szárnyas fillokszerát nálunk is egy figyelmes parasztgazda, a peéri albíró fedezte fel elsőnek. UJ- Rovarrostálás Uj-Gwuineában. 69 Guineában 15 sok tudós vakargatta a busmukeszt. de természetben még se látta soha, annál kevésbbé hozott belőle. Pedíg van elég, a mi abból is kitünik, hogy a Hermita-szigeteken alig egy órai séta után 62 darabot szedtem gyűjtőüvegembe lábszáraimról, csupán hozzáférhető helyekről. A legtöbb európai fürdés útján akar megszabadulni a réácsi- peszkedő busmukesztől, de hiába mossa, szappanozza, spongyázza, akkor már biztos helyen ül a felbőr alatt, azt onnan víz le nem viszi. Ellenben biztosan elpusztítja akármi zsír vagy olajféle, ha avval bekeni a lábat. Hfurópai ember még legszívesebben használta a perui balzsamot, már talán csak azért is, mert erős szaga miatt könnyebben hitt orvosi hatásában s nem féltette ruháját annyira a zsirosodástól. A ki ilyen módon el nem pusztította a busmukeszt, annak a lábain másnapra apró pattanások nőttek a piros folt helyén, köze- pén kis gombostűfejnyi gennyedéssel, növekedő fájdalmas viszketés kiséretében. Csak a ki ezeket elkaparta, kapott sebet a helyébe, egyébként elmult magában rövid időn, a jóllakott állatka ott ma- radt és elpusztult a később képződő piczi sebes varban. Azokhoz az ú. n. klimatikus kelésekhez, a mik a benszülötteken oly gya- koriak, s a melyeknek a helyéből magam is szép . gyűjteményt naoztam emlékül, ezeknek az állatkáknak semmi közük. Sokszor kipróbáltam magamon, a busmukeszeket el nem pusztítottam, rie- hány napi kellemetlen viszketés után minden nyomuk eltünt ma- gától, egyből se fejlődött ú. n. klimatikus kelés. Az én gyengén nagyító mikroskopommal ezeket a busmuke- szeket mindig hatlábúaknak, tehát lárváknak néztem. Ez is az általános felfogás, a hol csak az irodalomban ezekről van szó, mindig atkalárvákról írnak. Azonban egy alkalommal, mikor egy praeparált darabot megnéztem az UJ-Guineában időző hírneves bak- teriologusnak, dr. Koch Róbertnek az erős mikroskopján, úgy láttam, hogy 8 lába van, tehát kifejlett Acarida, csakhogy a két első lábát néztem én is, más is, palbpusoknak. Különben nemsokára részletesebb vizsgálat alá veszem, úgy is van belőle borszeszben különtéve kellő mennyiségű anyagom. Egyéb atkaftélémet Canestrini paduai egyetemi tanár kezdte feldolgozni, de igazi gyászunkra e jeles szakember kora halálával a munka félbeszakadt s így még nagyon sok anyag vár feldolgo- zásra. Canestrini a Természetrajzi Füzetekben megjelent három közleményében 50 újguineai Acarida-fajról ad számot, ebből 63 új faj került ki gyűjtésemből. Utolsó közleményében mint jellemző tanul- 70 Biró Lajos ságot, a következő négy tételt állítja fel: 1. hogy némely újguineai atkafaj elterjedése oly nagy, hogy egyaránt feltalálható Európában, Amerikában és a maláj szigetségben is; 2. hogy némely újguineai alak annyira különböző az eddig ismertektől, hogy új családokat lehetne részükre felállítani; 3. hogy a tőle leírott új nemek nem különböznek kevésbbé az európaiaktól, mint ezek egymástól ; 4. hogy Uj-Guinea faunája rendkívül gazdag új alakokban, gyakran igen feltünő különlegességekben. Myriopodák közül a rostában túlnyomók voltak a Geophilus formák ; nagyobbára apró alakok, de azt hiszem, azért nagy részük ivarérett. Némelyiknél csak a fej, másnál a test jó része fekete, jeléül, hogy fajváltozatosság van küztük. Scolopendra-formák aránylag ritkábbak voltak, ezek közül is a Cryptops-alakok kerül- tek elő gyakrabban, valódi Scolopendra a rostált anyagban alig akadt. Lithobius-féle természetesen nem is akadhatott bele, mert ezek még Ázsiában elérik földrajzi elterjedésük határát. Polydes- mus-félékből piczike alakokhoz segít a rosta, egy részük fehér, rózsaszínű, vagy sötét ibolya, ritkán feketés-karna; lehet, hogy ezek is ivarérett törpe fajok, de ezt majd csak az anyag feldol- gozója fogja eldönteni. Külön üvegecskébe meglehetős számú gyűlt egy tejfehér Scolopendrella-fajból, de azért nem kell azt kö- vetkeztetni belőle, hogy gyakori, mert csak egyenként kerültek elő sötétes helyekről, földből és korhadt fából. Sok keresés után tudtam ráakadni a második példány Folyxenmus-ra is, melyből he- tekkel azelőtt találtam meg az elsőt. Pauropus-félét a legnagyobb figyelemmel se tudtam rostálás útján se felfedezni, pedig ugyancsak nagyon kerestem. Úgyszintén nyomát se találtam semmiféle Glo- meris-nek, ha csak egy még meg nem vizsgált piczi alak nem bizonyul a Gervaista-nem fajtájának. Az Isopodák azonban Uj-Guineában se hiányoznak, s bár meglehetős egyöntetűség van köztük, úgy 9-6 féle alak tünt fel belőlük. Nagyobb tigyelemmel csak egy alakra vadásztam, egy gombostűfejnyi piczi varcsokos hátúra, mely zavartatva zárt gömbre húzta magát össze; meglehetősen ritka és igen nehezen tünik szembe. Csigák gyűjtésére Uj-Guineában nem érdemes használni a rostát; napokon át rostálva is alig lehetett benne találni effélét. Van azonban mégis egy igen különös alakú apró csigám, melyet rostával tudtam csak nehány véldányban megszerezni. Látnivaló ebből a helyszínén készült jegyzetek szerint való rövid felsorolásból, hogy Uj-Guineában s talán más hasonló ned- Adatok Magyarország-rovarfaunájához. 71 ves trópusi vidéken is, a rovarrosta nem az a változatos és gazdag gyűjtést biztosító szerszám, mint Európában. De a tüzetes zoologiai kutatáshoz mégis nélkülözhetetlen, mert egész sereg olyan apró rovar és más alsóbb rendű állat él a rejtett helyeken itt is, olyan körülmények közt, hogy más gyűjtésmód mellett csak ritka vélet- len juttatná a zoologus kezébe, s e nélkül aligha volna lehetséges bármely vidék faunájának tervszerű és következetes tanulmányozása. Adatok Magyarország rovartaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Lepidoptera III. Sphinges, Acherontia ÁAtropos L. I. Budapest, Dánospuszta, Hatvan, Szintye ; — II. Perkáta, Keszthely ; — III. Margitfalu, Dobsina, Li- pótvár ; — V. Maroskecze ; — VI. Baja, Apatin, Bégaszentgyörgy. Séhinx Comvoluvuli L. I, Budapest, Kecskemét, Szintye ; — II. Per- káta, Kőszeg ; — III. Lipótvár, Dobsina, Margitfalu ; — V. Maros- kecze; — VI. Nagybecskerek, Baja, Apatin, Karánsebes ; — VIII. Fiume, Castel Muschio (Veglia sziget), Cirkvenicza. — [Ligustri L. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Szintye; — II. B.-Füred, Csák- tornya ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Selmeczbánya, Dobsina, Putnok ; — WV. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin. Deiephila Galii Rott. III: Margitfalu ; — VI. Baja. — Euphor- biae L. I. Budapest, Dánospuszta, Csongrád, Szintye, Hatvan ; — II. Perkáta, Keszthely ; — III. Lipótvár, Dobsina; — V. Maroskecze ; — VI. Baja, Apatin, Szabadka. — livornica Esp. II. Perkáta. — Elpenor L. I. Budapest, Hatvan, Szintye, Csongrád, Kecskemét, Dánospuszta ; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Dobsina, Putnok ; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin, Zsombolya ; — VIII. Fiume. — porcellus L. 1. Szintye ; — V. Szováta, Maroskecze ; — VI. Apatin; — VIII. Fiume. — Merti L. II. Perkáta. Smerinthus . Tiliaea L. I. Budapest, Szintye ; — II. Perkáta ; — III. Margitfalu, Selmeczbánya; — VI. Maroskecze. — ocellata L. I. Budapest ; II. Perkáta; — III. Pálfalu, Margitfalu. — Populi L. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin. 72 ; Vángel Jenő dr. Macroglossa. stellatarum L. I. Budapest, Kecskemét, . Dános- puszta, Félegyháza, Szintye; — II. Perkáta, Kőszeg, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Selmeczbánya, Putnok, Dobsina, Leibicz ; — V. Szováta, Maroskecze, Predeál, Bálványosfürdő, Ko- vászna ; — VI. Zenta, Apatin, Baja, Nagybecskerek, Zsombolya, Karánsebes ; — VIII. Fiume. — bombyliformis O. III. Helpa. — fauciformis L. II. Visegrád. Sciapteron tabantforme Rtt. III. Margitfalu Trochilium apiforme CI. I. Budapest ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu. — ab. tenebrioniforme Esp. I. Budapest. Sesia tipuhformis CI. I. Budapest ; — II. Perkáta. Bembecia hylaeiformis Lasp. I. Budapest, Szintye. Thyris fenestrella Sc. II. Perkáta; — VIII. Castel Muschio (Veglia sziget). Ino ampelophaga Bayl. II. Perkáta. — statices L. I. Szintye ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu ; — V. Maroskecze, Szováta. Zygaena Pilosellae Esp. I. Budapest, Szintye ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dobsina; — IV. Felsőbánya ; — WV. Maroskecze, Szováta; — Zenta, Apatin. — Brizae Esp. I. Szintye. — Scabiosae Schey. I. Dánospuszta, Félegyháza, Csongrád, Szintye; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu; — V. Szováta; — VI. Baja, Apatin, Zenta. — AchAilleae Esp. III. Pálfalu. — var. bellis Hb. III. Margitfalu; -—- VI. Apatin. — Trifoliz Esp. III. Mar- gitfalu, Pálfalu. — Zonicerae Esp. !. Hatvan, Szintye; — II. Perkáta ; — Ih. Lipótvár, Pálfalu, Putnok, Dobsina, Margitfalu; — IV. Felső- bánya; — V. Maroskecze, Szováta; VI. Zenta, Apatin, Zsombolya. — Fihpendulae L. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta, Kecskemét ; — II. Perkáta, Kőszeg ; — III. Pálfalu, Margitfalu, Putnok, Dobsina, Lipótvár; — V. Maroskecze, Szováta ; —VI. Zenta, Baja. — Ange- hicae OT Szimtye kez e VIG Apattas ő szet eEphtaltesi MESS ztést ab. Trigonillae Esp. I. Szintye ; — III. Pálfalu, Margitfalu, Putnok; — VI. Baja, Apatin.:— ab. Medusa Pall. I. Budapest, Szintye. — carmolhlca Sc. I. Szintye ; — II. Perkáta, Kömlőd, Köszeg. Syntomis Phegea L. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margit- falu, Putnok, Dobsina; — WV. Maroskecze, Szováta; — VI. Zenta, Karánsebes, Zsombolya, Apatin, Baja. Naclia "ancilia L." 1. : Szintye ; — "II. Perkáta; — IMF Eipótvár: Bombyces, Hylophila bicolorana Fssl. I. Szintye. Adatok Magyarország-rovarfaunájához 73 Setina irrorella Cl. II. Perkáta, Visegrád ; — III. Pálfalu. — mesomella L. I. Szintye. j Lithosia griseola Hb. I. Szintye. — lutarella L. III. Lipótvár. Gnophria cuadra L. I. Szintye; — III. Lipótvár, Pálfalu, Mar- HNHTAaLÚt st seat to a BATtta sm MssSzováta : za Mil sapatm Deropeia fulchella L. I. Szintye. Euchelhhia facobaeae L. I. Szent-Endre. Nemeophiia russula L. I. Szintye; — III. Pálfalu, Lipótvár, Margitfalu, Leibicz, Dobsina; — VI. Apatin. — Plantaginis L..III. Pálfalu. Callimorpha dominula L. III. Pálfalu, Helpa, Margitfalu, Sel- meczbánya. — Hera L. I. Budapest, Szintye; — II. Perkáta, Kő- szeg; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu; — IV. Kassa; — V. MaKOSKSGZEG re Vál Apatini Pleretes matronula L. III. Margitfalu. Arctia Caja L. I. Budapest, Hatvan, Dánospuszta, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg, Visegrád; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pál- falu, Leibicz, Dobsina, Putnok; — V. Maroskecze, Szováta, Ko- vászna; — VI. Zsombolya, Karánsebes, Apatin, Zenta, Baja; — Vill. Pinme. — gazd 1 Budapes; Szayes — IL Sedhnesz bánya, — ebe LL. BiBúdapest a "1 Eipótvats S VIS Resicza. — awulica L. I. Budapest; — II. Visegrád. — maculosa Gern. II. Kőszeg. Spilosoma fuliginosa L. I. Budapest; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Margitfalu ; — VI. Resicza. — lMuctifera Esp. I. T.-Bálint, Szintye; — II. Kőszeg; — III. Margitfalu. — mendica CI. I. Buda- pest; — II. Perkáta. — lubricipeda Esp. I. Budapest; — III. Li- pótvár, Margitfalu, Pálfalu. — menthastri Esp. I. Budapest, Szintye, Kecskemét ; — II. Perkáta; — Lipótvár, Margitfalu ; — VI. Apatin. Hepialus Humuh L. III. Pálfalu; — V. Fogarasi havasok. — syivinus L. III. Pálfalu, Margitfalu; — V. Fogarasi havasok, KRe- sicza. — lupulmus L. III. Margitfalu, Leibicz, Dobsina. Cossus cossus L I. Budapest, Szintye, Hatvan, KHélegyháza ; — II. Perkáta, Kömlőd, Kőszeg ; — III. Léva, Selmeczbánya, Dob- snakutaok: a VIS Zenta Apatin [Bajai Zenuzera Pyrina L. I. Budapest, Kecskemét; — II. Perkáta, Köszess— VIS Apatin Endagria ulula Bkh. II. Kőszeg. Psyche unicolor Hfn. I. Budapest. — $lumifera O. I. Budapest. Fumea nmitidella Hofm. I. Budapest. 74 Vángel Jenő dr. Penthophora morio L I. Budapest, — II. Visegrád, Perkáta ; — V. Háromszék. Orgyia gonostigma F. II. Margitfalu. — antigua L. I. Szintye ; — III. Pálfalu, Lipótvár. Dasychira pudibwmnuda L. I. Szintye ; — III. Margitfalu. Leucoma salicis L. I. Budapest, Kecskemét, Dánospuszta, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Dob- sina, Putnok; — V. Maroskecze, Szováta; — VI. Apatin, Zenta, Baja. Porthesia chrysorvhoea L. I. Szintye; — II. Perkáta ; — III. Pálfatu; Lipótvár, Leibicz, Margitfalu; — V. Maroskecze; — VI. Apatin, Zenta. — similis Fssl. I. Szintye. Psilura monacha L. I. Szintye. Ocneria disbar L. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Dobsina ; — VI Zsombolya, Apatin. Bombyx crvataegi L, III. Margitfalu. — neustria L. I. Szintye ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu; — V. Maros- kecze. — lanestris L. III. Dobsina; — V. Maroskesze. — Trifolti Esp, II. Kőszeg; — III. Margitfalu. — Ouercus L. II. Nagykanizsa. — Rubi L. I. Budapest; — III. Margitfalu. Crateronyx Taraxaci Esp. III. Margitfalu. Lasiocampa Pruni L. VI. Apatin. — guercifolia L. I. Buda- pest, Szintye; — II. B. Boglár, Perkáta; — V. Háromszék; — VI. Apatin. ; Endromis vcrsicolora L. III. Margitfalu. Saturma Pyri Schiff. I. Budapest, Szintye; — II. Perkáta, Kőszeg ; — III. Lipótvár, Dobsina, Putnok ; — V. Maroskecze ; — VI. Apatin, Zenta. — Spini Schiff. I. Szent-Endre. — pavomia L. III. Lipótvár, Dobsina. Aglia tau L. II. Visegrád ; III. Margitfalu, Cilix glaucata Sc. V. Maroskecze. Harvpyia bifida Hb. 1], Budapest ; — III. Margitfalu, — vinula L. I. Budapest. Uropus Ulmi Schiff. I. Budapest ; — II. Visegrád. Lophofteryx camelina L, I. Szintye. Pterestoma palpina L. I. Budapest; — III. Margitfalu. Cnethocampa processioneag L. V. Maroskecze. Phalera bucephala L. I. Budapest ; — III. Pálfalu. Pygaera curtula L. II. Perkáta; — III. Lipótvár. — pigra Hfn. I. Budapest, Szintye ; — III. Dobsina; — V. Maroskecze, Magyarország pillangól. Irta A. Aigner Lajos. IV. 2. Papilio Alexanor Esp.!) "Esper, Die Schmetterlinge in. Abbildungeén. Suppl. tab. 110. Fig. 1. (1805). — Pohdamas Prunner, Lepidoptera Pede- montana 69. (1798) ; A szárnyak alapszíne kénsárga. A felső szárnyon a fekete tő és szegély közt 2 hosszú s ezek közt 2 rövid fekete harántsáv fut:le; a hosszabbak egyike, a szegély előtt, széles és kékkel be- hintett, úgy hogy oszlottnak látszik, a belső szegélyig húzódik, szintúgy mint a tő felől levő, mely az alsó szárnyon folytatódván, a középsejtet átszeli s a fekete belső szegélylyel egyesül, de a szem- foltot" el nem éri. A szemfolt kicsiny barnásvörös, kék és fekete hátárolja. A fogazott alsó szárny meglehetős hosszú farkszerű nyujtványban végződik, széle fekete. Mögötte a felső szárny külső sávjának folytatásaként széles, közepén kékkel behintett fekete sáv húzódik a szemig. A középsejtet erős fekete folt zárja le. A csáp bunkója fékete, hegye sárga. A test fölül fekete. Nagysága 860—70 mm. A magyar korona területén csupán Dalmácziában fordul elő májustól juliusig. Az idevaló példányok megközelítik a görögor- szágiakat, melyek a francziaországiaknál nagyobbak, sávjaik is szé- lesebbek. Hernyója fehéres zöld, minden gyűrűt fekete és sárga pettyek tarkáznak ; 410—42 mm. hosszú, augusztusban. él Seseli dioicum- és montanumon. Bábja szürke, fölül valamivel sötétebb. Előfordul még: Görög- és Olaszországban, déli Francziaországban, Kis-Ázsiában és Perzsiábar. i j 3. Papilio Machaon L.?) Ciminé Sysiema Natúrae Eld. XX. p. 46025 (1758) ESDET. Die Schmetterlinge in Abbild. I. tab. 1. Fig. 1. (1777). A szárnyak alapszíne kénsárga. A felső szárny töve szélesen fekete, sárga behintéssel, az elülső szegélyen 3 sávszerű fekete folt van, melyek a széles fekete ereket érintik, a tő felől álló alatt kis fekete petty van, a fekete szegély mögött széles fekete sáv, [dd mely belül sárga behintésű, és az alsó szárnyon folytatódva, sárga 1) Alexanor: görög hős neve. 2) Machaon: Asklepios fia, Podalirius testvére. 76 A. Aignér Lajos félholdacskák sorát zárja körül ; az alsó szárnyon ez a sáv szélesebb, kékkel kitöltött, a szemfoltig ér; 4 nagy vörös és barna szemfoltot befelé részben kék és feketeszín vészi körül; az alsó szárny fark- szerű nyújtványban végződik. A csáp bunkója és a test felülete fekete. Egész Magyarországon található, Budápesten április 8-tól május 29-ig, junius 10-tről julius 28-ig és augúSztus 11—27-ig, de nem oly gyakori mint a P. Podalrius, Nagyságra, színezetre és rajzolatra nézve igen változó. Hazai példányaink átlag 65—75 mm. szélesek, de találkozik. példány, mely csak 60, és viszont olyan is, mely a 92 mm -t is megüti. Az első ivadék rendszerint halvány kénsárga, a II. általában sötétebb, vöröses sárga, de akad az előbbi közt sötétebb, ez utóbbi közt világosabb színű példányis. A II. ivadék felső szárnyán a fe- kete szegélyvonal az erek mentén a rojtba belenyúlik, miáltal az némileg hullámos lefutásuvá válik; az I. ivadéknál éz a hullámos rajz gyakran hiányzik, úgy hogy a szegélyvönal egészen egyencs lefutású s a rojt alig vehető észre. Egy rendkívül negy példányon (Aradról) az alsó szárny kék sávja igen széles s 4 fekete erek által alig megszakított, a rendesnél világosabb kék. ; Az eltérő példányok közül legfeltünőbb az élénk ökersárga színű var. aurantiaca SDr") Szemfoltja, a typus szerint á törzs- alaknál kisebb, olykor homályosabb is. Az előttem levő 3 példányon (Arad-, Zala- és Hunyad megyéből) a szem sem nem kisebb, sem nem homályosabb mint a szabályos példányokon, melyéknék szeme szintén hol kisebb és sötétebb, hol nagyobb és világosabb ; fehér rajza azonban a sötét alapszínből igen élénken kiri. Ezt a fajvál- tozatot nyáron Budapesten is fogták. Határozottan kisebb a szeme az ab. Drusus-nak!), melyet Fuchs a II, ivadék nősténye után állított fel, és mely a törzs- alaktól csak potrohának sokkal keskenyebb fekete nosszanti sávja révén különbözik. A törzsalakhoz úgy viszonylik, mint a Zanclaeus a Podalirius-hoz. Ez Budapesten a hímen is előfordul. Az ab. Sphyrus Hb.?) (a typus szerint) a törzsfajnál kisebb (54—60O mra.), rajzolata erősebb sávjai szélesebbek, farka rövidebb, felső szárnyának szegély sávja széles fekete, az alsó szárny sötét sávjában sok a kék szín. Ily példányt Tomala Nándor fogott tavaszkor Budapesten. 1) A narancsszínű. 1) Drusus, római hadvezér. 2) Sphyrus : fecskefaj. Magyarország pillangói T Az ab. bimaculata Eim.) a törzsalaktól csak abban külön- bözik, hogy a felső szárny csúcsán levő fekete petty alatt má- sodik kisebb petty (olykor csak pont) is mutatkozik. Egy-egy pél- dányát fogták Aradon és Eperjesen. Ennek ellentéte az ab. im- maculata Schulz.?) melynél mind a két petty hiányzik. Ezt egy- egy példányban Eperjesen és Pujon (Hunyad megye) fogták. Az ab. rubromaculatus i. 1.?) alsó szárnyán szabálytalan vörös foltok mutatkoznak. Ilyent többször fogtak Budapest környékén. Ezekhez sorakozik az: ab. tenuivittata,) melyet legújabban Spengel állított fel (Zool. Jahrb XII. 364) ; submarginalis sávja a rendesnél jóval keskenyebb, miáltel az alsó szárny szegélybeli holdjai 1te- temesen megnagyobbodnak. Egybevágó hím példány Budapesten bábból kelt ki nálam. Az Alpescken 1700 m. magasságig röpül, a Himalaján 3000 m.-ig. Petéjét, mely gömbalakú, szürkés-fehér szinű, egyenkint, de egymáshoz közel álló növényekre rakja le. Hernyója rendszerint két ivadékban fordul elő: az egyik május végetől janius végéig, a másik julius közepétől augusztus végéig, szórványosan II[:. ivadek is fellép szepteniber közepétől végéig, sőt kivételesen egy ízben november elején is találtam. 45—48 mm. hosszú. Tápláló növényeit: Pimpinella saxifíraga és magna (pimpinella), Daucus carota (murok) Anethum graveolens (kapor), Foeniculum officinale (harmatkása), Heracleum spondylium (tápsir), Ruta graveolens (ruta), Peuce- danum oreoselinum és chabrei (kocscord), Apium graveolens (zeller) Carum carvi (kömény), Angelica szlvestris (angyélika), Fragaria vesca (szamócza) és kivételesen Dictamus albus (ezerjéfű) és Pet- roselium sativum (petrezseélem). A hernyó színezése, a fekete ha- rántsávok megszélesbedése folytán változó ; igen ritka az egészen fekete, minőt Tomala Nándor 1898-ban kettőt talált, mely szabályos lepkét adott. Kifejljődve 4—45 cm. hosszú. . Változatosabb a báb színezése. Az I. ivadéké sárgás zöld vagy világos zöld; belőle lesz a sötétebb színü tőrzsalak, valmint az ab: aurantaaca és Drusus. A II. (és III.) ivadéknak kitelelő bábja el- lenben egyszínű világosbarna vagy fekete hát- és oldalsávokkal, többnyire azonban sötétebb barna ugyan oly rajzzal, mely olykor az alapszínt ésaknem teljesen elnyemja. g 1) A kétfoltú. 2) A foltatlan. 3) vörös foltu. 1) A keskeny sávú. 78 Dr. Zilam Kiss Endre Puarasítái: Eusathinma larvarum L., Tachina papilionis Brisch- ke, Eupogona setifacies Rdi. és Peleteria tesselata F. Diptera- fajok ; Pteromalus eminens Först. Chalcidida és Psilomastax lafi- dator WFabr. lchneumonida-faj. Az utóbbi különösen elkeseredett ellensége; midőn a bábozodó hernyó bőrét :ieveti s a báb még egészen puha, a fürkész még a tenyésző házikón levő hálószüvetet is átrágja, és petéit úgy rakja le a bábba. A darázs kikeléskor mindig a szárnyak hüvelyét fúrja át. Elrerjedési köre: A kanári szigetektől Japánig (1—1509") és Lapphontól Afrikáig, indiáig (68—259), sőt Eszak-Amerikáig is. Adatok Szilágy megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. IV. Dermestes Frischi Kug. Hadad, Zilan; lamarius III. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér ; — undulatus Brahm. Hadad; — lardarius JESZAlanatadadssáltasnádtszmeseni Attagenus Schafferi Hbst. Hadad; — piceus Ol. Zilah, Ha- dad, Tasnád, Peér, . Bogdánd; "—" felho. L. Zilah, Hadad, ""asnadó Anthrenus pimpinellae F. Hadad ; — scrophulartae L. Hadad. Orphmlus niger Rossi. Hadad. Synucalypta spinosa Rossi. Tasnád. Seminolus luniger Germ. Hadad; — pilula L. Zilah, Peér, Tasnád ; — fasciatus F. Hadad. Cistela sericea Forst. T. Szántó. Platysoma compressum Hbst. Hadad, Zilah. Hister inaeguahs O1. Hadad, Zilah, M. Goroszló ; — 4-macu- laátus L. Zilah, Tasnád, Peér; — cadaverinus Hoffm. Zilah, FHa- dad, M. Goroszló; succicola Thoms. Hadad ; — 4-notatus Sceriba. Zilan; — uncinatus III. Zilah, Hadad. Paromalus flavicorms Hbst. Peér, Tasnád, Szakácsi. Saprinus nitidulus Payk. Hadad, Zilah, Tasnád ; — amoenus Er. "Hadad: set Platycerus cervus L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér ; v. capre- olus Fuessl. Zilah, Hadad. Dorcus parallelepíipedus L. Hadad, Zilah, Tasnád, M. Goroszló Systenocerus caraboides L. Zilah, Pele. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához j (2 Aesalus scarabaeoides Sz. Hadad. Gymnopleurus cantharus Er. Hadad, Tasnád. Copris lunaris L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér, — v. cornmicu- latus Muls. Hadad. Onthophagus Amyntas Oi. Tasnád, M. Goroszló ; — iaurus Schreb. Hadad, Zilah, Sz. Cseh. Tasnád; verticicorms Laich. Ha- dad ; — vacca [L. Hadad, Tasnád; — coenobita Hbst. Hadad, Zilah, Tasnád; — jfracticorms Preyssl. Zilah, "Hadad, Sz.-Cseh. Nagyfalu ; — camelus F. Zilah, Hadad; — ovatius L. Zilah, Ha- dad,. Sz.-Cseh, Tasnád; — Schreberi L. Hadad, Zilah, Tasnád, Sz.-Cseh. Oniticellus fulvus Goeze. Hadad, Zilah, Tasnád. Afhodius erraticus L. Hadad, Zilan; — scrutator Hbst. Hadad, Zilah; — subterraneus L. Hadad; — fossor L. Hadad, Zilah, Tasnád, T.-Szántó ; — haemorrhotdalhss L. Hadad; conju- gatus Sz. Hadad ; — foetenus F. Tasnád, M. Goroszló ; — grana- rius L. Hadad, Zilah, Tasnád; — ater Deg. Zilah ; — sordidus F. Hadad ; — rufus Moll. Zilah ; — IMugens Creutz. Zilah, Tasnád; — mihdulus F. Zilah, Hadad ; — mmundus Creutz. Hadad, Tas- nád ; — merdarius F. Hadad, Tasnád; inguinatus F. Zilah, Ha- dad, Tasnád ; — v. centrolineatus Panz. Hadad; — sticticus Pr. Hadad ; — tessulatus v. umbrosus Muls. Sz.-Cseh; — limbatus Germ. Zilah ; — prodromus Brahm. Zilah, Hadad, Tasnád; punc- latosulcatus Strm. Hadad. Zilah; — consputus Creutz. Hadad, Sz. Cseh ; — obscurus WF. Zilah; — scrofa F. Zilah; — ítristis Pr. Hadad ; pusillus Hbst. Hadad, Zilah; — guadriguttatus Hbst. Ha- dad ; — varians Duft. Hadad, Tasnád; — alpinus Scop. Zilah; — mumxtus Villa Zilah ; — rufipes L. Hadad, Zilah ; — luridus F. Hadad, Zilah, Tasnád; — v. nigripes F. Hadad; — v. apicalis Muls. Hadad; — brevis Er. Hadad; — rhododacíyins Marsh. "Tasnád. ; Ozxyomus sylvestris Scop. Hadad, Zilah. Pleurophorus caesus Pr. Zilah, Tasnád. Trox hispidus Pont. Hadad; — sabulosus L. Hadad: — scaber L. Hadad, Geotrupes stercorarius L. Zilah, Hadad, Tasnád ; — spiniger Marsh. Hadad ; — mutator Marsh. Hadad, Tasnád ; — sylvaticus Pz. Hadad, Tasnád, Zilah, M. Goroszló. Lethrus cephalotes Pall. Peér, Tasnád, Pele. Oryctes nasicormis L. Zilah, Hadad. Rhizotrogus aeguinoctialis Hbst. Hadad, Zilah, Tasnád; — 80 Dr. Zilahi Kiss Endre. solstitialis L. Hadad, Zilah, Tasnád; — v. Fallem GyII. Pele, Szarvad. Polyphylla fullo L. Zilah. Melolontha vulgaris F. Hadad, Zilah. Amisoplia segetum Hbst. Tasnád ; — austriaca Hbst. Hadad; — tempestiva Er. Peér, Pele; — lata Er. Tasnád; — flavipenms Brull. Zilah. Hotha praticola Duft. Zilah. Epicometis hirta Poda. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Leucocelis funmesta Poda. Zilah, Hadad, Sz. Cseh, Tasnád. Cetonia aurata L. Zilah, Hadad, Peér; — v. piligera Muls. Tasnád, Hadad; — v. purpurata Heer. Hadad; — v. lucidula Fieb. Hadad ; — v. bilucida Reitt. Hadad. Potosia marmorata F. Zilah, Hadad, Tasnád. M. Goroszló : — speciosissima Scop. Zilah, Hadad, Tasnád; — affims And. Hadad; — v. pyrochrous Reitt. Hadad ; — floricola Hbst. Hadad, Peér, Tasnád; — v. obscura And. Hadad; — metallica F. Hadad; — v. Fieberi Kr. Hadad. ; Valgus hemifterus L. Zilah, Hadad, Peér, Tasnád Osmaderma eremita Scop. Zilah, Hadad. Gnorimus variabilis L. Hadad; — nobilis L. Zilah, Hadad. Trichius fasciatus L. Zilah, Hadad; gallicus Heer. Zilah, Hadad. ; Aurigena lugubris F. Hadad, Tasnád. Dicerca berolinensis Hbst. Tasnád. — Anthaxia cichorii O1, Hadad ; — umbellatarum F. Tasnád, Pele; — salcis F. Hadad; — fulgurans Schrank. Hadad; — grammica Lap. Hadad; — mnitidula L. Hadad, . Tasnád ; — v. signahcolhs Krn. Zilah; — guadripunctata L. Hadad. Ptiosima 11-maculata Hbst. Zilan; — v. sermaculata Hbst. Zilah. Acmaeodera degener Scop. Hadad ; — flavofasciata Pill. Tasnád. i 69 Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XX. 76. nem: Anaesthetis Muls,. Fekete, a szárnyfedők barnás-sárgák, sokszor az előtor is barnás-vörös. Feje fino van, előtora erősen és a szárnyfedők legerősebben pontozottak ; sárgás-barna szőrökkel fedett. Hossza 5—10 mm. — Előfordul egész Furópában, a Kau- kázusban, Szibériában, Kis-Ázsiában és Syriában, nálunk 81 nem ritka. (hvida Herbst, teutonica Gmel.) 1. testacea Linn. 77. nem: Saperda Fabr. A homiok a csápok között mélyen barázdált 2. 0... A homlok a csápok között lapos, mély barázda nélkül. . A szárnyfedők a csúcson kis hegygyel végződnek. 1. alnem : Anaerea Muls. — Fekete, szürkés-sárga vagy sárga, a nőstények sárga molyhos szőrözettel fedettek, a szárny- fedőkön csupasz kiálló szemecskékkel. Az első csápízek csúcsa fekete. Hussza 22—31 mm. — Előfordul egész Európában ; egész faunaterületünkben található, de sehol sem gyakori. (punctata De Geer, grisescens Muls ) 09 Po 1. carcharias Linn. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekíte tek. 2. alnem: Amilia Muls. — Fekete, szürkés-sárga vagy sárga szó- rökkel sűrűn fedett, az előroron és a szárnyfedőkön fe- kete és csupasz gödröcskékkel. A csápokon az összes ízek csúcsa fekete, csak az utolsó íz csúcsa fehér, előtte fekete gyűrűvel. A test hátrafelé alig keskenyedik. Hossza 15—21 mm. — Előfordul Észak- és Közép-Európában, nálunk rilka; termőhelyei: I. Budapest, II. Pécs, V. SZÁSZTÉZEN TT (PHOGANBTÓL Jak AZTATAT es ítIS E ÉáTeh A homlok a csápok előtt hosszirányban kissé domború, a szárnyfedők sűrűn pontozottak 2 EVEVBLT a ve etezbtk e E gA A homlok egészen lapos, a : szárnyfedők szétszórt pont- HANS ÚTÚ; MOLYNOSZSZ TSZ ENNE El EE EK MESSÉ NENT KÉRT NK SEN A ÉKE A szemek elülső része másfélszer oly távol fék egy- mástól, mint a hátulsó részük. Fekete, a szárnyfedők szürke szőrökkel gyéren fedettek, rajiuk 5 sárga-szőrű TOLLAAS A 52 Zkz e AE BASE TEK E ELV EKES 4. 6. 82 Csiki Ernő — A szemek elül, a csápok előtt, kétszer oly távol állanak egymástól, mint hátul a csápok mögött. Fekete, az előtor köröskörül, a szárnyiedők varratja, nehány vele össze- függő és több különálló folt zöldessárga molyhos szőrö- zettel sűrűn fedett. Az állat mustrázata a következő: a tej a fejtetőn levő háromszögalakú és kétoldalt hosz- szúkás fekete folt kivételével egészen sárgás-zőld, az elő- tor közepén egy nagy, elül behasított folt és oldalt két kerek folt fekete, a fekete szárnyfedők, a varrat, öt vele összefüggő többé-kevésbbé kampós folt, három hosz- szúkás folt az oldalszéi mellett és három kerek folt a kö- zépen sárgás-zöld. A test alsó oldalát és a lábakat szintén sűrű sárgás:zöld szőrözet fedi. A csápok szürke szőrökkel sűrűn fedettek, csak az egyes ízek vége fekete vagy fe- ketés barna. Hossza 13—18 mm. — Előfordul Európá- ban, a Kaukázusban és Szibériában, nálunk a hegyvidék lakója; ott neméritkav 02 vvose sose .z215: Sgalanis LINE 9. A potroh haslemezeinek oldalán nagyobb. csupasz foltok nélkül. Az előtor közepén keskeny, kétoldalt. széles sáv és a szárnyfedőkön hosszirányban elhelyezett öt kisebb- nagyobb kerek folt sárga. Hossza 8—10 mni. — Elő- fordul Earópátan és Szibériában, nálunk közönséges. (10-punciata; De. Geer).. . 2 2-2 -2- 2-8. populnear Einn- — A potroh haslemezeinek oldalán egy-egy kerek csupasz és bemélyedt folttal. A szárnyfedőkön csak három az oldal- szélhez közelebb elhelyezett hosszúkás sárga folttal. Hossza 14—16 mm. — Hazánk jeliemző és felette ritka faja termőhelye az Allion hegy Orsovánál. 4. guercus Charp. 6. A csápok szürkek, a csápízek vége fekete. Az egész test igen finom sargás-szürke, ritkán szürkés-fehér molyhos szőrözettel sűrűn fedett, az előtoron négy kerek folt a korongon és. kettő-kettó az oldalakon, a szárnyfedőkön öt kerek folt a középen, két hosszúkás folt a, vállvonal mentén és ezek között egy kerek folt az oldalszél mellett fekete, Hossza 18—20 mm. —. Előfordul Észak- és Kö- zép- Európában : náiunk ritka. Termőhelyei: I. Budapest, Ujpest, Dabas, Kalocsa, Debreczen, Székelyhid. V. Kolozs- vár, Fogaras, Segesvár. Szászrégen, (Seydli Fröl., Ru- dolfi Cederhj., pumctata. Payk., 12-pumctata Brahm.) — ... ú 6. perforata Pall. — A csápok egyszínűek, a szárnyfedőkön csak fekete foltok Az Argynnis Laodice Pall. hazankban 83 yetrora lék c ős hp AE E dev ELLEN LÁÉRA ( ÉRSET A HETE SAL KÁ BS páTÍLÉLD TK 7. A potroh haslemezein oldalt fekete csupasz foltok nélkül. Mindegyik szárnyfedőn egvenes vonalban elhelyezett há- rom vagy négy fekete folt van. Világos zöld molyhos szőrözettel fedett, a szárnyfedők fekete foltjain kívül még az előtor közepe mögött két és kétoldalt 1—1 fekete folt van. Hosszal14—16 mm. — Előfordul Észak- és Közép- Európában, .nálunk elég ritka Termőhelyei: I. Buda- pest, Ujpest, Kalocsa, Székelyhíd. II. Kőszeg, Pécs, III, Pozsony. V. Nagyszeben, Szászrégen, VI. Resicza; Her- kulesfürdő. VII. Eszék. (tremulae F., punctata Laich.)... 5 7. octopunctata Scop. — A potroh haslemezein oldalt egy-egy fekete csupasz folt van. Világos-zöld molyhos szőrözettel fedett, az előtoron négy fekete folt van felül és egy-egy oldalt, a szárnyfe- dőkön levő 6—8 fekete folt szabálytalan vonal alakjában van elhelyezve. Hossza 12—17 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, nálunk ritka. Termőhelyei : I. Kalocsa, III, Nyitra, VI. Janova, Herkulesfürdő, VIII. Eszék, — ..- 8. punctata Linn. Az Argynnis Laodice Pall. hazánkban. Irta Dr. Zilam Kiss Endre. Mióta az entomologiával foglalkozom, főtárgyam, a Hymenop- terák mellett mindig gondot fordítottam a többi rovarrendekre is, hogy Szilágy-megye faunájához adataim legyenek. A gyüjtött rova- rokat rendesen átadtam a velök foglalkozó szakembereknek s így tettem a lepkékkel is. Ezeket csak egyszerűen papirzacskókba. gyüjtve, abban az időben mint orvostanhallgató minden év őszén megjelenvén Budapesten, átadtam a Nemzeti Múzeumban a már megboldogult Pável Jánosnak. Több évig bizony nem igen akadt valami nevezetesebb dolog s alig egy pár adat szerepel Peér név alatt a , Magyar Birodalom állatvilága" czímű műben; a többi a , freguens" és ,communis" gyüjtő nevek alá került. Csak egyszer történt — 1893 széptemberében, hogy a kis Pável ragyogó arcz- czal, katonásan szalutálva jött hozzám a másik asztalhoz, a hol én egyébbel foglalatoskodtam és ,köszönet az első magyar Laodi- ceért" szóval kizavart nyugalmamból. Daczára, hogy mint azt maga 84 Dr. Zilahi Kiss Endre bevallotta, ezen fajt soha sem gyűjtötte, rögtön reá ismert, s a mint a múzeumi általános gyüjteményben levő példánynyal történt összehasonlítás igazolta is — nem tévedett. Ez az első példány ma is ,Z. Kiss, Peér" jelzéssel van meg a Nemzeti Múzeum magyar gyüjteményében. Azután évente a mint a szünidő után megjelentem -a mú- zeumban, Pável első szava az volt: , Hozott-e Laodicét ?" azonban körülményeim változván sohasem tudtam őt megörvendeztetni még nehány példánynyal. Csak 1902-ben, mostani állomáshelyemre Hadadra kerülvén jutott eszembe, hogy a Laodice után nézzek. Hadadot Peértől, az első példány fogási helyétől, légvonalban mintegy 30—40 kmeter távolság választja el. A fogási helyek geo- graphiai alkata nagyjában megegyezik ; tudniillik mindenik alacsony dombos vidék. Hadadon május havától kezdve folyton kerestem s végre 1902. julius 10-ikér reá is akadtam egy egészen észak-ke- letnek húzódó, — országutat szegélyező, — erd5 szélén. Későbben jelent meg mint az Adippe és Paphia, de jóval hamarább mint az " Aglaja. Egészen szeptember elejéig folyton található; ha nem is gyakori, de 10—20 példányt könnyen lehetne gyüjteni, sőt egy kis utánjárással valószínűleg többet is. Ellentétben a Paphia-val, niely az ott nagy mennyiségben termő Rubus virágot és bokrot látogatja, ez inkább a Carduus, Eryngium és Dipsacus fajokat ke- resi fel. Repülése jóval lassúbb s nem oly nyilalló mint a Paphaé- Egyszer feélkergetve csakhamar leül s könnyen fogható. Kis gya- korlattai az ember már repüléséről megismerheti. Reá akadtam ezenkívül Szilágy-Csehben, a Völcsöki erdőben és a Csikói szo- rosban is. Elhatároztam, hogy felkeresem a hernyóját is. Felfedezője, G. Kimov, azt írja róla (Schrift. der phys. oek. G. Königsberg 1872. 146. old.), hogy május és juniusig a Viola caninán él. Nálunk ezen növény nem fordul elő, ellenben a Viola odorata igen nagy meny- nyiségben tenyészik, de azon a szorgos keresés daczára sem ta- láltam. Különben is ott, hol a píllangó repül alig van ibolya. Így elhatározásom egyelőre dugába dőlt, de talán a sokszor oly SZe- rencsés véletlen erre is reá vezet. Komoly meggyőződésem, hogy Erdélyben sokkal közönségesebb mint gondoljuk, de mindenütt csak kis területekre szorítkozik. Itt, — értesülésem szerint — Nagy-Sze- benben, Szénaverősön (Nagy-Küküllő m.) és Segesvárt is gyüj- tötték. : Az A. Laodice egyébiránt úgylátszik azon fajok közé tartozik, melyek szűk "területen fellépve, nehány évig ott előfordulnak s Különfélék 85 azután, olykor hosszú évek során át szinte eltünnek. Igy említi egy kurlandi buzgó gyűjtő, hogy Mitaunál 1878-ban fogta első ízben, de csak 20 év mulva (1898) találta újra, 1899-ben pedig nagyobb számban gyüjtötte, holott a csak kevéssel nyugatibb fek- vésű Königsbergnél 1899-ben egyáltalában nem észlelték. Különfélék. A Gracilaria Syringelláról. A Gracilaria Syringella a Tinei- dák családjába tartozó lepke, felső szárnyai barnák; a hernyók zöldes színűek, sárgás fejjel. A fiatal hernyók rágják és csak ké- sőbben csavarják össze a leveleket. A csavarodás szabályosabb; mint a Botys-fajoknál, mert csak egy levelet használnak és azt le- felé csavarják. Hogy a tekercs erősebb legyen, szálakkal is meg- erősítik, azonkívül pedig az összesodródás megkönnyítésére a levél alsó felén a főérbe — egymástól bizonyos távolságra — 5—6 lyukat rágnak. A tekercs két végén csúcsban végződik. Egy te- kercsben a Gracilaria Syringella hernyóinak száma rendesen 2—8, de néha 12 is és rendszerint a tekercs alsó végén tartózkodnak. Van rá eset, bár nagyon ritkán, hogy a hernyók a tekercshez még egy levelet erősítenek, de ezt a másik levelet nem sodorják össze, hanem táplálkozásra használják és nemcsak az epidermist rágják le, hanem az egész levéllemezt is megeszik. A hernyók a bebábo- zódás előtt a tekercset elhagyják, s kissé megsárgulnak. Megtör- ténik, hogy egyes hernyók a tekercsből való eltávozás előtt egy- .két napig nyugtalanul mozognak ide és tova. Azt is tapasztaltam, hogy egyesek, mikor bebábozódnak a rendes burkon kívül, még két fonalcsomót is szőnek, ezen fonalcsomóval még jcbbaa biztosítják bábállapotuk nyugodalmát. A ki nagyon sok hernyót vizsgált, rá- akadhatott olyanra is, mely nyugadalmi állapotba, illetőleg bábálla- potba ment át, de védő burka alig képződött. Az ilyen, vagy na- gyon vékony, vagy nem egész burokkal bíró bábokból nem fej- lődtek ki a lepkék. A hernyók közülis többen elpusztulnak, ha azon hernyók, melyeknek bebábozódása hamarább történik, lyukat rágnak a tekercsen, mert ilyenkor nincsenek az esőtől megvédve. A Gracilaria hernyóinak ellensége valamely fürkésződarázs lárvája, mely a hernyók közelében tartozkodik és nedveiket szivja. A lárva táplálkozására szánt hernyó mumiaként fekszik a lárva mellett és 86 Különfélék addig míg táplálékul szolgál, teljesen mentes a rothadástól. A te- kercseken található lyukakat nemcsak a hamarább távolodó her- nyók rágják ki, hanem a Polistes galhca nőstényei is. Nagyobb területen, különösen a reggeli órákban 30—40 Polistestfis láthatunk, a mint a Gracilaria Syringella hernyóit fogyasztják. Több évi meg- figyelésből azon következtetésre jutottam, hogy a lepkének her- nyói nagyobb mértékben pusztítják azon orgonabokrok leveleit, melyeket minden tavasszai megnyesünk. Ezen tényt abból magya- rázhatjuk, hogy a megnyesett bokrokon bővében vannak az eledelnek. 3051: Hopffgarten M. Gy. A német bogarászok egyik régi alakja, nemes Hopffgarten Miksa György, mult évi november 28-án ős kastélyában Mülverstetben, 80 éves korában elhunyt. Már fiatal korában hozzá fogott a bogarak gyűjtéséhez és most körülbelül 14.000 rajt és mintegy 90,000 példányt számláló palaearktik us gyűj teményt hagyott hátra. Gyűjteménye gyarapítása kedvéért sokat utazott, így gyűjtött hazánkban is, majd bejárta Szerbiát, Bulgáriát,- Oláhországot, Montenegrót, Olaszországot, Dél-Francziaországot, de északon Sved- és Németországban is gyűitött. (rodalmilag keveset működött. Ránk nézve legfontosabb a ,Stettiner Entomologische Zeitung 1877. évfolyamának 221—232. lapján megjelent , Entomo- logiscehe Reijse nach Südungarn, Siebenbürgen und dem Biharer Comitate" czímű közleménye. Nagy gyűjteménye, melyet sok typus tesz becsessé, eladó és megvételre a Magyar Nemzeti Múzeumnak - is felajánlották. ös A bécsi muzeumból. Brauer Frigyes udvari tanácsos nyugalmazása és elhalálozása folytán üresedesbe jött nevezett intézet állattári osztályának igazgatói állását, Ganglbauer Lajos. a hírneves bogarász nyerte el. Ganglbauer neve nálunk is eléggé ismert, úgyszintén tudományos érdemei is, melyek révén aránylag még fiatal korban jutott e szép polczra. Cs. Entomologusok általános névjegyzékét adta ki legújabban Junk W. berlini kiadó. Az osztályok szerint rendezett jegyzék mintegy 9000 czímet tartalmaz. Ára 5 márka. Az almamoly irtása. Valamennyi kártékony rovar, melyet Európából Észak-Amerikába áthurczoltak, ott kitünő talajra talál és csakhamar ott is épen úgy garázdálkodik, mint régi hazájában. Ilyen az almamoly (Carpocapsa pomonella L.) is, mely körülbelül 95 év előtt honósodott meg az Egyesült Államok északkeleti ré- szében és már is milliónyi károkat okozott, így például 1890-ki Irodalom 87 kártételeit egyedül Illinois államban közel 2!/2 millió dollárra be- csülték. Legújabban Simpson C. B. monográphiában foglalkozik vele, kimutatván, hogy a pille a petéket tavaszkor többnyire a vi- rágba, második ivadéka pedig a gyümölcs oldalaira tojja. A kifej- lődés 55—58 napot vesz igénybe, ennélfogva kedvező körülmények között nincsen kizárva három ivadék előfordulása sem. Hogyha ir- tását elmulasztják. az egész termést veszélyezteti. Az irtásra legal- kalmasabbnak bizonyult a daróczból vagy efféléből, nem szalmából készült sodronyövek és arzénsavas permetezések alkalmazása. Az arsénsavas kalium és szódával való permetezés által a 40—609/9- nyi támadás 109/0-ra apasztható, és ha ezt több évig folytatják, a csaknem 1009/0-nyi támadást 5—109/0-ra lehet leszállítani. A sod- ronyöveknek úgynevezett schweinfurti, vagy párisi zölddel való. it- tatása hatástalan maradt. Ugyanaz a szerző előbbi jelentésében a párisi zölddel és londomi pirossal, de különösen az arzénsavas ólommal permetezést ajánlja, mely szereket azonban nem szappa- nos, hanem gyönge enyves vízben kell higítani, mert az előbbi az almának is árt. A permetezésre legalkalmasabb azon idő, midőn az almavirág kelyhe még bc nem zárult. A megtámadott almát le kell szedni a fáról miáltal ennek termőképessége fokozódik, a megmaradt gyümölcs minősége pedig javul. Az ily leszedett, s a hullott gyümölcsöt minél hamarabb el kell. ásni nedves helyen, s egyáltalában az egész gyümölcsöst is nedvesen tartani. Nagy ve- szedelemmel fenyegetnek a mívelés alatt nem álló gyümölcsösök. Az almamoly új hazát talált Ausztráliában is, a termés felét szokta tönkre tenni. Itt még épen úgy védekeznek ellene, mint Európában. ABSATZ Irodalom. Reitter Edm., Bestiminungs-Tabelle der Tenebrio- niden-Unterfamilen: Lachnogyini, Akidini, Pedimni, Opatrini und Trackyscelini aus Europa und den angrenzen den Lándern. (Verhandi, naturf. Vereins in Brünn. XLII. p. 25—189. [1904] ). Szerző, ki a palaearktikus Tenebrionidák megismertetésével már eddig is gazdagította a bogarászati irodalmat, újabban a Lach- nogyim, Akidini, Pedinini, Opatrini és Trachyscehmi nemzetsé- 88 Irodalom gékbe tartozó nemek és fajok jó meghatározó kulcsát adta közre. Munkáját a palaearktikus régióban előforduló alcsaládok meghata- rozó kulcsával nyitja meg. Faunaterületünkből a következő fajokat említi: Pedinus balcanicus Apfb. (Bosnia mer. or.), "meridiamus Muls. ( Magyarország, Dalmáczia), helopioides Ahr. (Dalmáczia), Ulrichii Seidl. (Magyarország), hmngaricns Seidl. (Mármaros), Dend ar us (Pandarinus), Seidlitzi Reitt. n. sp. (Dalmáczia : Budua, Castelnuovo), dalmatinus Germ. (Dalmáczia, Bosznia) Phulaxz picipes Oliv. (Dalmáczia) és var. dalmatinus Reitt. n. var. (Lesina), Cnemeplatia Atropos Costa (Magyarország), Melanimon (Mic- rozoum) tibialis F. (Európa). Gonocephalum pygmaeum Stev. [pesthiense Bess., fedestre Rosh, pusillum Küst., Siurmi Küst., vienmnense Küst.] (Magyarország), costatum Brul. (Meleda), pusillum Fabr. (Közép-Európa), Opatr um verrucosum Germ. (Közép-Ma- gyarország), sabulosum L. (Európa), "lucifugum Küst. (Horvát- ország, Dalmáczia), Lichenum picium F. (Magyarország, Dal- máczia). A felsoroltak közül a "-gal jelölt két faj Magyarországra új. Csiki Ernő. Kei e Műliler, Dr. Jos. Beschreibungenneuerdalmatinischer Koleopteren. II. (Münch. Koleopt. Zeitschr. II, 1904, p. 208—210.) Három dalmácziai új bogár leírása, névszerint Bythinus heterocerns Kistanjeről, Alphitovnhagus obtusangulus Meleda szige- téről és Otiorrhynchus cardimger brattiensis Brazza szigetéről. Csiki Ernő. . A galagonya pillangóról. Irta A. Aigner Lajos. Nehány évvel ezelőtt bejárta a külföldi entomologiai lapokat az a jajkiálltás, hogy az Aporia Crataegi L. nemcsak Angolország- ban van kihalófélben, hanem Magyarországon is mind ritkábbá válik, úgy, hogy tartani kell attól, hogy ma holnap kiirtják itt is. Ez utóbbi — entomologiai szempontból szólva — szerencsére, gazda- sági szempontból pedig sajnos, egyáltalában nem áll. A hernyó fész- keknek hatóságilag elrendelt megsemmisítése gátat vetett ugyan a pillangó, illetőleg a hernyó felülkerekedésének, de teljes kiirtása Magyarországon valószínűleg még nagyon sokáig nem fog bekö- vetkezni. Egyelőre még egyik legközönségesebb pillangófajunk. A jajkiálltó nyilván nem vette fontolóra azt, hogy ez a faj, mint sok más, kivált kártékony lepkefaj, turnusokban szokott fel- lépni, azaz : helyenkint nehány évig ritka, vagy legalább nem gya- kori, azután pedig nehány évig mindinkább elszaporodik, míg ked- vező körülmények folytán helylyel-közzel, olykor egész országré- szeken tömegesen jelenik meg. Igy .történt, hogy az illető is már egy évnek lefolyása után kénytelen volt bevallani, hogy a galagonya pillangó az ő vidékén ismét tömegesen jelentkezett. Ebből az a tanulság, hogy nem tanácsos az ország faunáját ablakunkon át megitélnünk. Jelenleg is az Aporia Crataegi-nek fokozódó gyakoriságát észlelhetjük. Miután a pillangó Budapest környékén több éven át ritkán volt található, 1903-ban Budafokon nagyobb számban talál- tam. 1904-ben pedig ugyanazon a helyen oly tömegesen röpült, hogy nehány délután folyamán mintegy 800 példanyt voltam képes összegyüjteni. Többnyire szép nagy példányok voltak, de akadt köztük nem egy kisebb, sőt aránylag sok eltorzult példány is ; bizonyítékául annak, hogy az állatok a szabad természetben ko- rántsem lelik meg mindíg a megfelelő életfeltételeket, mert az 90 A. Aigner Lajos illető pillangók tökéletlen fejlődését kétségen kívül a hernyónak elégtelen táplálkozása, vagy a bábnak kedvezőtlen elhelyezése okozta. A gyüjtött példányok túlnyomó többsége nőstény. Ugyanezt, t. 1. hogy a hímek csekélyebb számban jelentkeznek, mint a nősté- nyek, tapasztaltam különben a Thais Polyxena Schiff. és 7halpo- chares respersa Hb. tenyésztésénél is. A női ivar számszerint való túlsúlyát egyébiránt más fajoknál is észlelték. Ezek az esetek eléggé világosan bízonyítják annak az állí- tásnak tarthatatlanságát, mely szerint a lepkéknél mindenkor kisebbségben fordulnak elő a nőstények s ennélfogva inkább vé- delemre szorulnak, mint a fürgébb hím. A nőstények kevés kivétellel ahhoz az alakhoz tartoznak, me- lyét Cosmovici (Le Naturaliste 1892. 254.) mint ab. alebíca (pikkely- telen) írt le, t. i. a melyen a felső szárny egészen áttetsző, üve- ges, kivéve a szegélytéren levő fehér foltok sorát, mely foltok gyakran szallagszerűen egybefolynak. Oly példányok, melyeken a középsejt, valamint a harántborda még pikkelyes (a mi az alepica-n soha sem fordul. elő), átmenetek a szabályos nőstény- hez, mely minálunk ritka. Az alsó szárny olykor gyéren píkke- lyezett, vagy igen ritka esetben részben üveges. Pikkelytelen hímet még nem találtam. 1896—97-ben az Allgem. Zeitschrift für Entomologie I. és II. kötetében elég élénk vita folyt az Aporia Crataegi előfordulásáról és azon kérdésről, vajjon a tenyésztés útján is nyert pikkelytelen alak fajváltozatnak tekintendő-e? Ezt a kérdést végül igenlő érte- lemben döntötte el Gauckler H. (Insektenbörse 1897 p. 38.), a ki azonban nem kivánta elnevezni ezt az alakot. Ugyanarra az eredményre jutottam magam is, de egyszersmind elismertem az ab. alepica elnevezés jogosultságát (Rovartani Lapok X. p. 112.) Caradja A. ama megjegyzésével szemben (Iris VIII. p. 30.), mely szerint Cosmovici emez alakot egészen kcpott példányok után írta le. Ama számos példány között, melyet kifeszítettem, találkozik három hímpéldány, melyet hajlandó vagyok gynandromophikusnak tartani. Ugyanis feltünhetik, hogy épen ennek a Pieridának herma- proditája még nem ismeretes, holott némely más fajét ismételten megfigyelték. Ennek oka talán abban rejlik, hogy az Aporia Cratdegi-nél a hermaphroditismus. t. i. a hím és nőstény jel- lemének egyesülése más módon nyilvánul, mint egyéb fajoknál. A galagonya pillangóról. 91 Az említett három hímen pl. nem igen lényegtelen női jellem ís mutatkozik. A hímnek különben kivétel nélkül fekete bordái ugyanis mind a négy szárnyon a nőstény felső szárnyán levő bordák barna színét öltötték magukra, holott csápjuk hímnemű maradt. Már most az a kérdés, vajjon eme hímek barna bordái csak vé- letlen színváltozat-e, vagy a mint én tfeltehetni "vélem — herma- phroditikus jellegnek tekintendő? HWelemlítendő azonban, hogy van egy nőstényem is, melyen az alsó szárny erei is barnává lettek. Ennél a példánynál a hímnőiség természetesen ki lenne zárva. Sok százra menő példányomat csaknem kivétel nélkül a bo- gács virágján fogtam, melyet szinte elleptek s az éjet is azon töltötték; egy-egy virágon olykor 4—5 példány is található. A gazdának ilyenkor kellene szedetni az álmatag pillangókat, gyü- mölcsfái érdekében, a melyekkel azután a következő évben nem fognák lekoppasztani a falánk hernyók. Hogy: a pillangó szedése csakugyan haszonnal jár, arra van példa. Viertl A. pécsi lep- kész a szőllője körül levő bogácsokról május- juniusban estenkint leszedegette a pillangókat s a következő évben bő gyümölcster- mésnek örvendett, holott más gazdák, kik a pillangót nem sze- dették, a hernyótól tetemes kárt szenvedtek. Bachmetjew P. sofiai barátom példáját követve, mind 1903-ban, mind 1904-ben nagyobb számú Aforia Crategi-nek felső szárnyának hosszát (a tövétől a csúcsáig) megmértem s azt ta- pasztaltam, hogy 1903-ban 57 hím szárnyának hossza 30—353 mm. közt ingadozott, vagyis 8 példányon a hosszúság 30 mm. volt 49 3046 mon. (09 8 many 458 3062 mmöno 10a 82 mmön éke 311/2 mm., 5-ön pedig 33 mm. Eszerint a hím szabályos hosszú- sága 32 mm-re tehető. Nehány rosszul táplált nem érte el ezt a mértéket (1: 281/2a mm., 2: 29 mm., 1: 291/2 mm.), ellenben ne- hány különösen jól táplált példány (1: 33/2 mm., 2: 34 mm.) meg is haladta. Más szóval a legkisebb hím szárnyhossza 281/2 mm., a legnagyobbé pedig 34 mm. volt. 97 nőstény szárnyának hossza 311/2—35 mm, közt ingado- zott, vagyis 4 példány elérte a 31!1/ mm., 6: 82 mm., 9 : 3242 mm., 24: 38 mm., 18: 331/2 mm., 10: 34 mm,, 4: 34/2 mm. és 13: 35 mm. hosszúságot. A nőstény szabályos nagysága tehát 33 mm. Ezt a mértéket nehány példány meghaladta (1: 351/2 mm.., T: 36 mm., 2: 361/2 mm., 1: 37 mm ), nehány -pédig nem érte él (b: 30 mm., 3: 31 mm.) vagyis a nőstény szárnyának hossza a legkisebb példányon 30 mm., a legnagyobbon 37 mm, 92 A. Aisner Lajos Ugyan ahhoz az eredményhez jutottam 1904-ben, midőn számosabb példány állt rendelkezésemre, 171 hím szárnyának hosz- sza ez alkalommal is 3830—33 mm., szorosabb értelemben 31—32 mm, közt ingadozott, t. i. 13 példány szárnya 30 mm. hosszú, 12: 304/2 mm, 30: 31 mim., 16: 3112 mm. : 87 : SZA Ésa 321/2 mm. és 17: 33 mm. Ennélfogva a szabályos hosszúság 32 mm. Ezt a mértéket aránylag csak kevés példány nem érte el, t. i. 21 darab (2: 26. mm. 1: 26/2. mum 17.27 ND; ök s ATR 3: 281/2 mm., 6: 29 mm. és 5: 29//2 mm.), illetőleg meghaladta azt. t, i. 12 darab (5: 331/2 mm., 5: 34 mm, 1: 34/2 mm. és 1: 35 mm.), vagyis a legkisebb $ példány szárnyának hossza volt 26 mm., a legnagyobbé 35 mm. A nőstény szintén körülbelül ugyanazon mértéket mutatta, mint az előző évben, vagyis 504 példany szárnyának hossza inga- dozott 30—834 mm., szorosabb értelemben 32—33 mm. között (33: 30. mm., : 18: 3042 mm, : 45; 31 min; 33: 242/2ramkét 32 mm., 36: 321/2 mm,, 97: 33 mm., 42: 33!/2 mm., 57 : 34 mm.) a felső szárny szabályos hosszúsága tehát 33 mm. Ezt a mértéket nem ütötte meg 92 példány (6: 26 mm., 4: 27 mm.. 1 : 27!/2 8: 28 mm., 6: 2812 mm, 15: 29 mm., 2 : 29"/2 mm), ellenben meghaladta 22 példány (10: 34/2 mm., 8: 35 mm., 1: 35"/2 mm., 2: 36 mm., 1: 37 mm.), vagyis a legkisebb példány szárnyának hossza 26 mm., a legnagyobbé pedig 37 mm. . Ezek a méretek körülbelül megegyeznek a bolgár pillan- gókéival, a melyek szárnyhosszát Bachmetjew 31, 9 s illetőleg 33, 5 mm.-ben állapította meg. A saját méréseimet azonban nem tarthatom feltétlen helyes- nek és pontosnak, mivel a pillangó felső szárnyát le nem törtem, mint Bachmetjew, hanem a feszített pillangón mértem meg s ilyenkor könnyen megeshetik, hogy a szárny tövét pontosan el nem találjuk. Igazolják ezt azok a pontos mérések, melyeket Bachmetjew a neki1904-ben küldött 163 budapesti nősténypél- dányon eszközölt, de csak legközelebb volt szíves velem közölni. Ezek szárnyának hossza, 30, 6—31,0 és 34, 1—34, 5 mm.. illető- leg 31, 6—32,0 és 33, 6—34,0 között ingadozott (18: 30, 6—31, 0. mm. 11: 31, 14-31, 5 mmeg 24: 8L. 6—32,0 mi al 7 1—32,5 "mm, 18: 32, 6—33 0. mm., 19: 33, 4—33,9. mm 25 33, 6—340 mm., 10: 34, 1—34,5 mm.) Ezt a mértéket 21 pél- dány nem érte el (4: 27, 6—280 mm., 2: 28, 6—29,0 mm., 83: 29, 1—29,5 mm., 8; 29. 6—300 mm., 4: 30, 1—30, 5 mm.) 9 A galagonya pillangóról. 93 példány pedig meghaladta (6: 34, 6—35,0 mm., 2 : 35, 1—35,5 mm., 1: 35, 6—360 mm.) Ennélfogva a szárny szabályos hosz- szúsága 33, 6—340 mm., míg a legkisebb példányé csák 97, 6—280 mm. s a legnagyobbé 35, 6—36,0 mm. De még arra az esetre is, hogyha az összes mérések egé- szen pontosak, sem lehet döntő a szárny hosszúsága tulajdonké- peni nagyságára nézve, mert a szárny alakja nem minden példá- nyon egyforma; ugyanis sok esetben a felső szárny keskenyebb és megnyujtottabb, gyakran pédig rövidebb és kerekebb, mint sza- bályós példányokon. Ámde, hogyha ettől egészen el is tekintünk, mégsem tulaj- doníthatom a pillangó nagyságának, illetőleg szárnya hosszának azt a jelentőséget, melyet neki Bachmetje w tulajdonít, még ha nem egy évi mérésekre szorítkoznánk, hanem évek során foly- tatott mérésekre támaszkodnánk is. Ez már azon oknál fogva is szükséges lenne, mert az Aporia Crataegi, mint már említettem, azokhoz a fajokhoz tartozik, melyek turnusként lépnek fel, azaz, a melyek a példányok minimumától 3—4—5 év lefolyása alatt a példányok maximumára emelkednek s azután hirtelen zökkenéssel ismét a minimumra hanyatlanak; már pedig a pillangó absolut nagyságának megállapítására egyáltalában nem lehet közönbös az, vajjon a méréseket a minimális- vagy a maximális megjelenés példányain ejtjük-e meg, Erre nézve csak 2—5 ily turnus példá- nyainak szakadatlan mérései lehetnének mértékadók. Ámde, a ga- lagonya pillangóról azt sem tudjuk biztosan, hány évre terjed egy- egy turnusa ; de feltéve, hogy az 4 évi tartamú, akkor szükséges lenne, hogy 8—12 évi mérésekkel rendelkezhessünk, hogy bizonyos vidéken a pillangónak absolut nagyságát megállapíthassuk, mivel ily módon hozzávetőleg kiegyenlítést nyernének az egyenlőtlen ég- hajlati stb. befolyások. És mi volna ily óriási fáradságnak és kitartásnak az ered- ménye? Azt hiszem elég siralmas. Bachmetjew ezeket mondja : , A szárny hosszúság variabilításának különféle országokra terjedő összehasonlító tanulmánya nagy fontossággal bír a biologiára. Első sorban illustrálná az éghajlat befolyását." Ezt elfogadom, ámbár nem vagyok áthatva a biologiára való ,nagy fontosság" által. Bachmetjew további fejtegetéseivel azonban, minden el- ismerés mellett, melylyel önálló, nagybecsű búvárlatai fejében adó- zom, egyáltalában nem tehetem magamévá. Ugyanis így folytatja : ,Ha ugyan annak a fajnak átlagos jellemeit különféle vidékeken 94 A. Aigner Lajos ismerjük, akkor követhetjük a fajok bevándorlását egyik ország- ból a másikba, míg végül megállapíthatjuk azt az országot, a hol ez illető fajnak tiszta fajtája honos, ami arra mutatna, hogy ez a faj abban az országban keletkezett." (Allg. Zeitsch. f. Ent. 1904. 390.) Ez nézetem szerint téves következtetés, mert ezen az úton merőben lehetetlen lenne követnünk az Áporia Crataegi vándor- lását egyik országból a másikba, valamint nem lenne lehetséges annak megállapítása sem, hogy hol van ősi hazája, vagyis a hol a faj legtisztábban fennmaradt. Hosszú vándorlásain a galagonya pillangó bizonyára behatolt oly területekbe is, a melyek nem nyuj- tottak neki oly kedvező életfeltételeket, mint az elhagyott haza, s a hol a szabályos nagyságot el nem érte, viszont gyakrabban oly viszonyok közé is juthatott, a melyek elszaporodásának és nö- vekvésének jobban kedveztek mint az elhagyott vidék. A lapphoni és perzsiai galagonya pillangó nagysága közt valószínűleg tetemes a különbség, még pedig az éghajlat befolyása folytán, de megle- het, sőt valószínű, hogy előnyösebbek voltak reá nézve azok az életfeltételek, melyeket Európa mérsékeltebb éghajlata alait talált és minden valószínűség szerint itt nyerte legnagyobb növekvését is. Kétségkívül igen érdekes volna megtudnunk, hogy minő nagy- ságot ért el a pillangó északi Khinában, Japán és keleti Szibériá- ban, Lapphon és Perzsiában, Kis-Ázsiában és Algirban, valamint Európában Oroszországtól Angliáig; de ősi hazáját ezen az úton bizonyára nem állapíthatnók meg. Erre a czélra minden bizonynyal sokkal fontosabb annak a megállapítása, hogy az Aporia-nemn ek voltaképen hol lehetett a bölcsője. Ez pedig kétségen kívül Tibetben keresendő, a hol ez a nem erősen differentiálódott. Az őshaza zord éghajlatában meg- maradt fajok csekély nagyságúak (A. Peloria 338—40 mm. 4. Dawvidis 41—483 mm. kifeszítve) holott a részben Mongolországba kivándorolt erőteljesebb fajok gyarapodtak nagyságban, mint Á. Kreitneri (53 mm. feszítve) és A. Bieti 54—55 mm. feszítve), mely utóbbitól alighanem elágazott A. Hippa az Amurterületen tekintélyes nagyságot ért el (56—73 mm. feszítve.)") A kétségkívül legfiatalabb és legéletképesebb faj, A. Crataegi valószínűleg szintén Tibetből származik, a hol azonban még nem találták, vagy csak Mongol- országban ágazott el az A. Kreitneri-től, s azután Mongolországból egyrészt Közép-Ázsián át Perzsiáig és Kis-Ázsiáig, másrészt Japá- nig és Mandzsuországig hatolt, onnan pedig Szibérián át egész ") Nehány északkhinai fajnak nagysága ismeretlen előttem. A galagonya" pillangóról. 93 Európában elterjedt egész Lapphonig és Angliáig, sőt Dél- Európá- ból még Algirig is eljutott. . Vajjon az Aporia Crataegi Perzsián és Kis-Ázsián át vette-e útját Török- és Bolgárországnak s onnan Dél-, Közép- és Nyugat- Európa felé, vagy közvetlenül Lengyel- és Magyarországon át, az voltaképen egészen közönbös, habár az utóbbi feltevés alighanem több valószínűséggel bír, mivel megfelel az állatoknak kelettől nyugatnak irányuló vándorösztönének. Bolgárország mellett szól az a körülmény, hogy mint B a c h- metjew helyesen megjegyzi, mindaddig, a míg a Fekete Ten- ger még tavat alkotott, az eszerint még fennálló szárazföldi úton a lepkék ibevándorolhattak Kis-Ázsiából Európába. De ez aligha- nem csak speciálisan délkeleti fajokra lehetett jelentőséggel, a melyeknek azonban részben a Balkánhegység épen úgy gátat emelt, mint a Kárpátok hegyláncza a szibériai, s illetőleg orosz fajok némi részének. Az utóbbiak egyik-másik faja csak a legújabb időben lépte át a Kárpátokat, mint pl. az Argynnis Laodice Pall., melyet először 1893-ban találtak Erdéiyben. A legtöbb szibériai fajra nézve azonban. alighanem a legké- nyelmesebb és leginkább használt út Szibéria és Oroszország be- láthatatlan rónáin vezetett. Igy a galagonya pillangóra nézve is, mely 1800 méterig emelkedik s ennéifogva könnyű volt a Kárpá- tokon átkelnie. A róna lakója lévén, Magyarország rónáin oly vi- szonyokat talált, melyek rája nézve minden tekintetben kedvezők voltak. Ha azután innen a Balkán félszigeten is elterjedt, akkor az ottani enyhébb éghajlat épen úgy előnyére vált, holott tovább nyugati irányban az éghajlat alighanem kevésbbé kedvezett neki. Mindenesetre megfontolandó, hogy a pillangó IKasannál, Keleti- Oroszországban csak 50 mm. (feszítve) ér el, Kis-Ázsiában pedig 594 mm, (feszítve) ; szárnyhossza 32 mm.), holott Magyar- és Bol- gárországon 35—37!/2 mm. szárnyhosszúság mellett 62—64 mm. feszítő szélességre terjed. ennélfogva eme két országban különösen kedvező életfeltételekre bukkant. . Minthogy kétségen kívül igen érdekes lenne értesülnünk arról, vajjon a galagonya pillango minő nagyságot ér el az összes általa lakott országokban, azt a kérést intézzük az összes entomo- logusokhoz, hogy ebben a tekintetben felvilágosítással szolgáljanak. 98 Dr. Zilam Kiss Endre Adatok Szilágy megye bogár-faunájához.. Közli Dr. Zilahi Kiss Endve. IV. Coraebus fasciatus Villers Hadad, Bog lánd. Agrillus biguttatus F. Hadad, Tasnád, Zílah: — viridis L. Hadad, Tasnád ; — v. fagi Ratzb. Hadad; — anmgustulus III. Pele ; — olivicolor Kiesw. Tasnád, P.-Szarvad. Trachys minuta L. Tasnád. Throscus obtusus Curt. Peér, Balla. Adelocera lepidoptera Pz. Zilah. ÁArchontas murinus L. Hadad, Zilah. Drasterius bimaculatus Rossi Tasnád. Elater cinmnabarinus Esch. Hadad Zilah; — sanguineus L. Zilah, Hadad; - saugninolentus Schrank Hadad; - ferrngatus Lac. Zilah ; — elongatulus PF, Hadad; — crocatus Lac. Zilah; — elegantulus Schönh. Tasnád. Megapenthes tibialis Lac. S.-Ujlak. [Hyponoides minutissimus Germ. Peér, S,-Ujlak. Pele. Cardiophorus gramineus Scop. Hadad, Zilah; — rujfibes Goeze Zilah; — migerrimus Er. Hadad, Zilah; — cinerens Hbst, Zilah, Tasnád; — v. testaceus F. Tasnád ; — rubribpes Germ. Tas- nád. Melanotus niger F. Pele; — brumnipes Germ. Hadad, Zilah, Tasnád; — castanipes Payk. Hadad, M.-Goroszló ; rufipes Hbst. Zalah, Hadad, Tasnád, Pele. Limonius pilosus Leske, Zilah, Tasnád, Peér; — aerugino- sus Ol. Peér; — minutus L. Peér; — parvolus Sz. Zilah, Hadad, Tasnád, Pele. Athous mger L. Hadad, Tasnád ; — haemorhoidalis F. Ha- dad, Tasnád ; — vittatus F. Zilah, Hadad ; — v. Ocskayi Kiesw. Ha- dad ; — longicollis O1. Pele, Szarvad ; — circumductus Mén..Ha- dad, Zilah, Tasnád ; — cíirbumscriptus Cand. Meszes. Ludius furpureus Poda, Zilah ; — institivus Germ. Sz. Cseh ; — tesselatus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér; — latus F. Zilah, Tasnád, Pele; — bipustulatus L. Zilah. Steatoderus ferrnginens L. Hadad. Agriotes pilosus Pz. Hadad, Zilah, Pele; — ustulatus Schall. Adatok Szilágymegye bogár-faunájához 97 Hadad, Zilah, Tasnád, Sz. Cseh; — sputator L. Hadad, Zilah, Tas- nád ; — lineatus L. Hadad, Zilah, Tasnád ; — obscurus L. Hadad. Dolopius marginatus L. Zilah, Meszes. Sericus brunneus L. Zilah. Synoptus filiformis WV. Tasnád. Cyéhon variabihs Thunb, Tasnád; — fadi L. Tasnád, Peér. Platycis Cosnardi Chevr. Hadad. . Lamfgyris noctiluca L. Hadad, Zilah, Peér. Cantharis fusca L. Hadad, Peér ; — rustica F. Hadad, Zi- lah, Peér, Pele ; — pulicaria F. Peér, Tasnád; — migricans Müll. Hadad, Tasnád ; — fellucida F. Tasnád ; — hwvida L. Tasnád; — v. rufipes Hbst Hadad, Zilah, Tasnád, Pele ; — sudetica Letz. Zilah, Meszes ; — fulvicollis F. Hadad ; — lateralis L. Hadad. Metacantharis haemorrhoidalis F. Peér, Tasnád, Sz. Cseh. KRogonycha pilosa Pajk, Zilah; — fulva Scop. Zilah, Hadad, Bogdánd ; — testaceai L. Hadad, Peér, Tasnád, Pele; — rorida Kiesw, Hadad; — atra L. Hadad, Tasnád, Szlis mtdula F. Zilah, Hadad. Malchnus demissus Kiesw, Hadad ; — mgrinus Schauf. Hadad. Malthinus punctatus Fourcr. Tasnád. Troglops albicans L. Hadad. Charopus concolor F. Hadad, Pele. Hypebaeus flavipes F. Zilah. Antholiuus analis Pz. Hadad, Tasnád. Sphinginus coarctatus Er. Hadad. Aximotarsus pulicarius F. Tasnád, Hadad, Pele, Bogdánd. Anthocomus eguestris F. Tasnád. Malachius aeneus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér ; — margi- nellus F. Zilah; — bipustulatus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér; elegans Geoffr, Pele ; — gemiculatus Germ. Hadad, Zilah, Pele ; — viridis F. Hadad, Tasnád, Pele; — spinipennis Germ. Hadad; — spinosus Er. Zilah. Dasytes mger L. Tasnád; — coeruleus Deg. Hadad, Zilah, Peér ; — plumbeus Müll. Hadad. T. Szántó, Tasnád; — aerosus Kiesw. Hadad ; — fusculus III. Zilah. Dolichosoma, lineare Rossi Hadad, Tasnád. Haplocnemus mgricorms F. Zilah. Trichocoeble Tloralis Ol. Peér. ú Danacaea pallibes Pz. Zilah ; — migritarsis Küst. Zilah; — marginata Küst. Hadad ; — sevrbica Kiesw. Bogdánd. 98 Dr. Zilahi. Kiss Ende. Denops albofasciata Charp. "Tasnád. 7 barati Tillus elongatus L. Zilah, Hadad, Tasnád ; — umjfasciatns H. Zilah eiasnádatbeles Opilo mollis L. Zilah, Hadad, Tasnád. Clerus mutlarius F. Zilah, Hadad, Tasnád ; — formicarius Iz szalat Trichodes afiarius L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér; — sub- trifasciatus Spin. Zilah. : Corynetes coeruleus Deg. Hadad. Necrobia violacea L. Zilah, Hadad, Peér. . Opetiopalpus scutellaris Panz. Hadad. Bruchus fur L. Zilah, Hadad, Tasnád, Pele; — variegatus Rossi, Peér, Tasnád. ge Byrhus pertinaz L. Tasnád ; — rufipes F. Zilah," Hahad ; — pamiceus L. Tasnád. Xestobium rufo-villostum Deg, Zilah, Hadad, Tasnád; — plumbeum III, Meszes. Hedobia imperialis L. Zilah ; — regalis Duft, Zilah. Ptiinus pecticnicorms L. Zilah, Tasnád. Dorcatoma dresdensis Hbst. Tasnád. Aspidaiphorus orbiculatus Gyll. Tasnád, Pele. Psoa wennensis Hbst. Zilah, Tasnád. Bostrychus cabucinus L. Zilah, Hadad, Cis mitidus Hbst. Hadad. Blaps mortisaga L. Zilah, Hadad ; — similis Latr. Hadad. Cryfticus guisigulius L. Hadad. . Opatrum sabulosum L. Zilah, Hadad. S-aphidema metallica F. Tasnád. Platydema violacea F. Hadad; — Dejeani Lap. Hadad. Corticeus bicolor Ol. Szilágy-Cseh. Tenebrio obrcurus F. Zilah ; — moltor L. Zilah, Hadad. Laena Reitteri Weise, Tasnád. Helops gusgwulius F. Hadad; — incurvus Küst. Hadad, Zilah. Allecula morio F. Szilágy-Cseh ; — aterrima Küst. Tasnád. Eryx laevis Küst. Zilah, Hadad. Gonodera v. serrata Chevr. Zilah, Hadad. Mycetochara flavipes F. Hadad, Pele. Pudonta nigrita F. Hadad. , Omophlus betulae Herbst Hadad ; —. rugosicollis Bull. Hadad. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához , 99 Lagria hirta L. Zilah, Bogdánd. Hypulus. bifasciatus F. Hadad. Melandrya carabotdes L. Zilah. Mordella fasciata F. Hadad ; — aculeata L. Zilah, Hadad, Sza (Cseh Mordelhstena abdominalis F. Zilah, Hadad ; — micans Germ. Hadad, Peér ; — pumila GyIll. Hadad. Pentaria badia Rosh. Zilah, Tasnád. Anaspis frontalis L. Zilah, Hadad, Tasnád; — v. lateralis F.. Szilágy-Cseh; — thoracica L. Peér; — jlava L. Zilah, Hadad, Sz. Cseh ; — melanostoma Costa, Hadad, Bogdánd, Sz. Cseh ; — varians Muls. Hadad. Melo proscarabaeus L. Zilah, [Hadad ; — violaceuws Marsch. Zilah, Hadad, Peér ; — cicatricosus Leach, Hadad; — variegatus Donov.. Tasnád; —- brevicollis Pz. Hadad. Lytta vesicatoria L, Hadad, Zilah, Peér, Tasnád, Sz. Cseh. - Sztaris muralis Forst. Zilah, Hadad. Pyrochroa coccinea L. Zilah, Hadad ; — serralicorms Scop. Zilah, Hadad; — pectinicornis L. Meszes. Notoxus monoceros L. Hadad. Formicomus pedestris Rossi, Hadad, Sz. Cseh. Anthuicus floralis F. Zilah, Hadad — Schmidt. Rosenh. Ha- dad ; — sellatus Pz. Hadad ; — unicolor Schmidt Hadad. Ochthenomus. tenuwicolhs Rossi Hadad. Asclera samguinicollis F. Zilan; — coerulea L. Hadad, Zilah. Ancomera femorata F. Zilah; Hadad. Oedemera podograriae L. Zilah, Hadad, Sz. Somlyó ; — fla- vescens L. Hadad ; — virescens L. Hadad, Peér ; — lurida Marsch Hadad. Otiorrhynchus multipunctatus F. Ziiah ; — laevigatus B. Peér, Pele — rancus F. Hadad ; — perdixz Ol. Zilah; — orbicularis Hbst. Zilah, Hadad, Sz. Cseh, Peér; — /ullo Schrank, Peér; — ovatus L. Zilah, Hadad. Plochus bisignatus Germ. T. Szántó; — peritelloides Fuss, Zilah. Phyllobius urticae Deg. Hadad, Zilah; — pilicornis Desbr. Hadad ; — pyri L. Hadad, Zilah, Tasnád ; — argentatus L. Zilah, Hadad, Peér; — psíttacinus Grm. Zilah, Hadad; — fulvipilis Desbr. Zilah ; — laterahs Reiche, Zilah; — betulae F. Zilah; — oblongus L. Zilah, Hadad, Peér. 100 Dr. Zilahi Kiss Endre Polydrusus mollis Stroem Peér ; — flavipes Deg. Zilah ; — confinmens Steph. Zilah, Hadad ; — tereticollis Deg. Zilah ; — picus F. Zilah; — corruscus Germ. Zilah ; — viridicinctus Gylih. Hadad. Chiloneus asperatus Bonsd. Hadad. Schiaphilus caesius Hamp. Tasnád; — setulosus Germ, Hadad. Paophilus Hampsi Seidl. Hadad. Eusomus ovulum Germ. Zilah, Hadad, T. Szántó. Mesagroecus obscurus Boh. Hadad. Sitona crinitus Hbst. Hadad, Tasnád ; — tibialis Hbst. Zi- lan, Hadad; — lineatus L. Hadad ; — suturalis Steph. Zilah ; — sulcifrons Thunb. Hadad. Trackyphloens inermis Boh. Tasnád. Cneorrhinus plagiatus Schall. Ér-Kávás (Biró). Liophloeus tesselatus Müll. Zilah, Hadad ; — v. Schmidti Boh. Zilah. Tanymecus palliatus F. Zilah, Hadad. Cleonus punctriventris Germ. Zilah; — alternams Hbst. Ha- dad ; — piger Scop. Zilah, Hadad ; — írisulcatus Hbst. Hadad; -— tigríinus Panz. Tasnád; — pedesíris Poda, Zilah, Hadad. Lixus iridis OI. Zilah, Hadad ; — Ascani L. Zilah, Hadad; — algírus L. Zilah, Iadad ; — cardui O1. Hadad; — elongatus Goeze, Hadad. Larinus obtusus GyII. Nagyfalu ; — furbinatus GyII. Peér ; — sSturnus Schall. Zilah ; — jaceae F. Hadad. Tropiphorus carinatus Müll. Hadad. Minyops carinatus L. Zilah ; — v. variolatus F. Pele. Alophus triguttatus F. Peér, Zilah. Lepyrus capucinus Schall, Peér. Fiylobius abietis L. Zilah. Liparus glabrirostris Küst, Zilan; — germanus L. Zilah. Plinthus Tischeri Germ. Hadad. Fypera intermedia Boh. Zilah. Ung és Ugocsa megye szitakötő-faunája. Irta Hrabár Sándor. Ezen terület hegyvidékét és rónáit egyaránt átkutattam. Leg- gazdagabb szitakötő-faunára az előhegységben és a dombvidéken akadtam, szép faunája van a rónavidéki mocsaras területeknek is ; a magasabb hegyvidéken és havasokon azonban csakis egy pár faj tenyészik, ezek is csak az erdő véghatáráig. Ezen felül hava- sainkon szitakötő nem él, legyen ott bármily vizenyős havasi rét vagy tavacska. Létezik területünkön több melegvizű tó, melyek vize a legerősebb télen is, mindig négy-öt fokkal felül van a fagy- ponton, tehát sohasem fagy be ; érdekes, hogy az Aeschna :cyanea-t én csakis ezeken a tavakon láttam párzás és peterakás közben tö- megesen s ezekben a tavakban leltem nagy mennyiségben álczáit is, egyebütt gyérer.. Legtöbb szitakötő természetesen a nyári és koraőszi hóna- pokbán röpül, míg tavaszszal sokkal kevesebb. Legkorábban jelenik meg s legkésőbb is látható a Sympycna fusca, míg aránylag leg- rövidebb ideig gyönyörködhetünk a Crocothemis erythrea-ban, mindössze egy-két hétig. A hazai Anax-ok közül csakis az imperator-t találtam s ez elég gyakori; úgy látszik kerüli a hegyes vidéket, mert leginkább lapályos, dombos helyeken bukkantam rá, úgy Ungban, mint Ugo- csában s némely tavacska felett nagyon is sok látható. Minden hímnek külön-külön vadászterülete van, melyen saját fajabeli ugyan- azon nemű betolakodót meg nem tűr, ellenben a nőstényeket igen szívesen fogadja s egy hím több nőstényt is megtermékenyít. Egy kisebb tavacska fölött rendesen öt-hat hím röpköd, szorosan be- tartva területét s a másikéba át nem menve ; míg a nőstények a peterakást megkezdik a tó egyik végén, végighaladnak ekkép az egész tavon valamennyi hímtől megtermékenyítve s mindegyiknek területén lerakva petéiket. Ezen Anax tápláléka leginkább Agrio- nok-ból, Lestesek-ből kerül ki. Az Anax imperator-t erdőben sohasem találtam, s úgy lát- 102 Hrabár Sándor szik egész élete a víz közvetlen közelében játszódik le, míg az Aeschnák igazi erdőlakók és csak szaporodás alkalmával keresik fel a vizeket; ezek között az Aeschna mixta, affinis és cyaneg gyakoriak, sőt közönségesek erdővidékeinken. Az előbbi két faj erdei tisztásokon csoportosan röpköd s különösen alkonyattájt fej- tenek ki nagy élénkséget, a cyanea ellenben mindig sötét erdei utacskákon egymagában s igen alacsonyan-röpköd s fogdossa az ott található apró Dipterákat. E három Aeschna közül a már többször említett cyarea ha- tol fel a legmagasabbra : megtaláltam a Vihorlát ős bükkőseiben körülbelül 500—1000 m. magasan, a Polonina Runa havas olda- lán szintén 800—1200 m. magasságban. Sokkal ritkább nálunk az Aeschna rufescens: csakis Ungvár mellett fogtam több példányban. Egy törött s hibás példány alap- ján, melyet Ugocsából (Ilónok) kaptam, az Aeschna juncea előfor- dulását is constatálhatom ezen a területen. Ungvár mellett közön- séges a Brachytihron pratensis is — egyebütt nem találtam. A Gomphus vulgatissímus-t a következő helyeken leltem Ungban : Ungvár, Turja Remete, Vinna, Pálócz ; Ugocsában: Alsó- Karaszló, míg a Lindenia forcipata-t csak Ungváron találtam. Sok példányban gyüjtöttem a Cordulia aenea-t (Ungvár, Neviczke, N, Szőllős) mely nyár közepén nagy számban röpköd az erdei vágá- sokon, az Epitheca flavomaculata-t csak Ugocsában (N. Szőllős) találtam, az Epitheca metallica ellenben sokkal gyakoribb (Szob- ráncz, Ungvár, Uzsok ; N. Szőllős, Ionok, N. Komját). Igazi kánikulai szitakötők a Diplax-ok, melyek javarészt augusztusban láthatók tömegesen. Legfürgébb közöttük a Diplazx scotica ; ez az érdekes fekete kis Diplax igazán szédületes gyor- sasággal czikázik a zsombékos felett: az ember szeme belefárad, ha követni akarja: gyüjtöttem mind Ungban, mind Ugocsában s gyakorinak mondható. A Diplax sanguinea, vulgata, striolata, me- ridionalis és flaveola mind igen közönséges fajok: s bárhol föllel- hetők vidékünkön; ritka azonban a Diplax pedemontaua, melyet Ugocsában, Ilonokújfalu környékén találtam s 1903. aug. elején ott óriási tömegben röpködött, de csak kisebb és korlátolt terüle- ten, úgy, hogy pl. Ilonoktól kb. 15 kilómeterre eső N. Szőllős környékén ugyanakkor egyetlen egyet sem láttam. Jói benne a nyár közepében, mikor a nap perzselő heve már kiszárította az apróbb pocsolyákat, jelentkeznek a Libellák, még pedig leggyat rabban a Libella camcellata és albistyla, néha töme- Ung és Ugocsa-megye szitakőtő-fannája 103 sen jelennek meg s fölváltva: egyik éven az egyik, másik éven a másik faj lép fel nagyobb számban. Gyüjtöttem ezeken kívül a Libella brumnea-t is N. Szőllős táján meglehetős számban. Minden hazai szitakötő legszebbje, a vakítóan piros Croco- ihemis erythrea, mely ha a békalencsés zöldes víz fölött röpül, meg-megkápráztatja a szemet, — ritkább s csak Ungvárott fog- tam pár példányban. A Libellulák mind a három, hazánkban gya- kori faja fellelhető nálunk, legközönségesebb. a Libellula. depressa és guadrimaculata ; a Libellula fulva pedig mindössze egy hibás példányban került kezeim közé, melyet Ungvár mellett fogtak. Gyéren található a Leucorrhinia pectoralis is s a Leucorrhiniák közül csakis ezen fajt észleltem s gyüjtöttem ezen területen. Az Agrioninák között akadtam. hazánkban igen ritka két fajra; ezek egyike a Lestes viridis, mely valamennyi Lestes-ünk között a legnagyobb ; Ungvár mellett tömegesen fordul elő s augusz- tus végén kezd jelentkezni, szept. elején pedig nagyobb mennyi- ségben röpköd. Ráakadtam Ugocsában (Ilonok) is, de itt gyérebb. Igen közönséges a Lestes sponsa és nuyinpha: mindenütt rájuk akadhatunk, szintúgy a Lestes barbara és virens-re is, ez utóbbiak azonban kisebb számban röpködnek. Másik ritka faj az Agrion hastulatum: ezt két hím példányban fogtam Ungvár mellett (19953. és 1904-ben) ; egyéb Agrion közönséges, legtöbb van az A. puella- ból, azután következnek az 4. pulchellum, cyathigerium és ornatum, Gyakori az Ischnura elegans is, melyet majd mindenüit, a hol gyüjtöttem megtaláltam, míg a csinos kis /. pumilis-t csak Ugo- csában (N. Kemját) észleltem. Mindenütt előfordulnak : az Erythromna najas és E. viridu- lum, a Flatycnemis pennipes és a Sympycna fusca, szintúgy az erdei patakocskák kedves szitakötője, a Calopteryx virgo, valamint a C. splendens, mely ellentétben az előbbivel, nem annyira az er- dei vizeket és patakokat, mint inkább a nyilt mezei vizeket kedveli. Ennyi gyüjtéseim eredménye. Összesen negyvenöt fajt gyüj- töttem, ez pedig, — tekintve azt, hogy az eddig ismert hazai szita- kötők száma mindössze hatvanegy, — szép vidéki fauna ké- pét adja. Magyarország pillangói. Irta A. Aigner Lajos. TV 2. nem. Thais F.! Csápja igen rövid, szarnyai csócsukon és szélűkön erősen le- kerekítettek, fogazottak, a fogak az alsó szárnyon mélyebbek, a felső szárnyon kevésbbé szélesek, mint az előbbi nemnél. Hernyója húsos kiemelkedésekkel (áltüskék) borított, szőrös, a szőrök so- rokba rendezettek. Bábja, fején és farán szállal megerősített ; kitelel, olykor kétszer is. Ezen délkeleti nem 3 faja közül Magyar- oszágon csak egy él. 4. Thais Polyxena Schiff." Schiffermiller und Denis, System. Verzeichn. d.. Schmetterl. der Wiener Gegend p. 162, fig. (1776); Hy- permnestra Scopoli, Entomologia Carniolica p. 149 (1763). Alapszíne halvány sárga. A felső szárny elülső szegélyén 5 hosszas fekete petty van, melyek közül kettő a belső szegélyig. fut. A mélyen csipkézett szegély előtt keskeny sáv húzódik. Az alsó szárny még mélyebben csipkés, mögötte kék és piros pettyek vannak, az elülső szegélyen szintén egy piros petty ül; a belső. szegély fekete; a középső és nehány külső sejtben szabálytalan fekete pettyek feküsznek. Csápja és teste fekete, az utóbbi oldalt piros pettyekkel tarkázott. Egész Magyarors-ágon csaknem mindenütt gyakori, Buda- pesten márcz. 18-tól máj. 19-ig röpül. Nálunk nagyon variabilis lévén. szükségesnek látszik számos eltérő alakját behatóbban ismertetni. Nagysága átlag 50—55 mm. kivételesen 62 mm., és viszont csak 39 mm. kiterjedésű is. Alapszíne halvány sárga, gyakran sö- tétebb, az okersárgába hajló. Rajza igen változó. Welső szárnyán mélyen öblözött kettős fekete szegélysáv van. melyek közül a be- felé eső gyakran, kivált az olykor meglehetősen széles fekete erek- nél, erős és megszélesbedett, sok esetben azonban elég keskeny és különösen az ereknél két oldalt az alapszín által kissé megsza- kított. A mellső szegélytől, — a fekete tövet nem számítva — 5 1 Thais: görög női név. 2 Polyxena: Priamos trójai király leánya. §j Magyarország pillangói 105 fekete petty többnyire a medianáig ér le; alakjuk, hosszúságuk és szélességük azonban igen változó. Az 1. petty (a tő fölött) csak- nem mindig erős, igen ritkán azonban csak a középsejt köze- péig ér. A 2. petty rendesen valamivel szélesebb, olykor az ösz- szesek között a legszélesebb. Ellenben sok esetben a 3. petty a legerősebb és — kivált közepén — igen megszélesedett. Annál gyöngébb fejlődésű a 4. petty, mely némelykor az elülső szegélyt sem éri el. Ellenben az 5. petty többnyire igen erős, azonban gyak- ran igen gyönge. A belső szegélysáv felső része (a 6. 7. 8. Sejt- ben) többnyire" mélyebben fekete az alsó résznél, s voltakép 6. petty- nek tekintendő; a sáv két része az 5. sejtben többé-kevésbbé gyön- gén össze van kötve, olykor az összeköttetés megszakadt; egy pél- dányomnál azonban az 5. petty — a helyett, hogy a. 4. érig érne — itt teljesen egyesül a sávval, míg ama 6. petty — a 4, és 5. Sejt üresen maradván — önálló pettynek látszik és valószínű, hogy ez volt az eredeti rajz. Az 5. petty rendszerint csakis a megvasta- godott 4. ér által van a szegélysávval összekötve. Az 1. és 2. petty alatt a belső szegélyen hasonló, többnyire erős, ritkán hiányzó vagy gyöngén jelzett petty áll, mely a két felső petytyel, vagy egyikkel sem, avagy csak az l. perytyel van összekötve s azzal az- után sávot alkot. Ugyanoly petty mutatkozik a 2. és 3. petty alatt, olykor mind a kettővel, tőbbnyire azonban csak a 3. petytyel többé kevésbbé erős sáv által egy-ekötve, a mely néha vonallá zsugo- rodik, sőt ritkán teljesen hiányzik is. Ez az összekötő vonal a leg- több esetben az 5., olykor csak a 4. pettyig folytatódik, itt azonban sokszor teljesen hiányzik. Az 5. pettyben a mellső szegélyen gyak- ran piros petty áll, melyet az ér olykor ketté szel: — ab. Cassandra Mn.!: igen ritka esetben és csak Budapesten megfigyelve, mutat- kozik ama piros petty alatt az 5. sejtben is hasonló színű pettfy : — ab. bipunctata Cosm.? : A felső szárny szegély-sávja a csipkés szélű alsó szárnyon folytatódik, itt is többnyire élesen elkerítve ; rajta fölül fekete ke- retű, olykor alig észrevehető kék behintésű piros háromszögek sora ül, A belső szegély fekete, hosszú sárgás szőrrel födött, szintúgy mint az anális petty, mely sejtről-sejtre pettyek és pontok által folytatva, az elülső szegélyig húzódik, a hol .a legtöbb esetben fe- kete keretű piros petty áll. A középsejtben, 2-—3 sárgás vonai által átszelt, olykor eimosódott fekete folt mutatkozik. ) Primos balszerencsét jósló leánya. ) A kettős pontú. 1 2 106 A. Aigner Lajos A fonák oldal: ugyan olyan, de gyöngébb rajzú. A felső szárnyon az l. petty teljesen, a 3. petty csak felső felében van pirossal kitöltve; az 9. pettyben az elülső szegélyen, az ér által átszelt 1—2 petty, a 4. sejtben pedig olykor egy piros pont áll; a piros pontok gyakran csak jelezve vannak. A szegélysáv részben rózsaszínnel kitöltött. A belső szegélyen hiányzik a belső petty, a külső magában áll, niert fölfelé hiányzik az összeköttetés. Az alsó szárny szegélysávja rózsás- vagy bíborszínnel van kitöltve, ellenben hiányzik a kék pikelyezés. A fekete belső szegélyt és anális pettyet két rózsaszínű ér szeli át, a többi ér is némileg rózsaszínű. Az elülső szegély piros pettye igen megkisebbedett, ellenben a tőnél olykor három piros petty foglal helyet. Nevezetesebb fajváltozatai és eltérései a következők : 1. Ab. ochracea Stgr.! A törzsalaktól csupán sötét okersárga alapszíne által különbözik. 2. Ab. meta Meig? (ab. flavomacula Schilde?, rufescens Obth.! ab Rumina Esp.", melynél az alsó szárny piros rajzai sárgával vannak helyettesítve ; alul okersárga színezetű. Csak két hazai pél- dánya ismeretes, Aradról és Budapestről. 3. A var. Cassandra Hb. csakis a Velebitben és Fiuménél fordul elő. Minthogy azonban jellegei (szélesebb fekete rajz s az alsó szárny feketés töve) igen ingadozók és nem találók, mint külön fajváltozat bevonandó lenne, Sokkal több joggal illeti meg a külön fajváltozat neve Mann- : nak fentebb említett v. Cassandra-ját, a mely számára Mann-nak synonymált elnevezését var. Creusa-t hozom javaslatba. 4. var. bella Neuburger. Felső szárnyán a 3-ik costalis foltot csupán vonalszerű pont jelzi s a belső szegélyen levő fekete folt tünőfélben van. Budapesli példány után írták le — kevés jogosult: sággal. 9. Nagy ?; felső szárnyán az 1. petty igen keskeny, a 2. feltünően széles és az alatta levő, szintoly széles petytyel sávvá egyesül; a középsejt közepén álló 3. petty igen ápró, a 4. igen széles, az 5. pedig keskeny s a 6. sejtben megszakított ; a szegély- beli (6.) petty határozottan feltünő; a belső szegélyen levő külső petty alig van jelezve, összeköttetése a 4, vagy 5. petytyel teljesen hiányzik, ellenben erei szélesen feketék. 1 Az okersárga, 3 A sárgapettyű. 1 A pirosas. 5 A szoptató anyák istennője. zt Magyarország pillangói 107 6. Kis 3 (1897. julius 24-én, tehát szerfölött elkésetten ki- kelve), melyen az alsó szárny rajza kormosan elmosódott, Felső szárnyán a belső szegély belső pettye igen gyönge, a külső ellen- ben igen erős s a 2.—5. pettytyel szélesen egybekötött. 7. Hyalin ; (Budapesten 1899 junius 6-án, és 1900. május 24), melyen az összes rajzok (még az alsó szárny piros és kék pettyei is) kopottan ugyan, de megvannak, felső szárnya azonban az alapszín helyett, teljesen pikkelytelen, míg felső szárnya sárga helyett halvány csontszínű. Hasonló példányt fogtak Czirkveniczán (Horvátország) is ; ugyanilyeneket megfigyeltek Berlinben, S t a u- dinger pedig Amaziában Th. Cerisyi B. hasonló példányait nevelte hernyóból, Hernyója 23—25 mm. hozszú; vöröses-sárga vagy hússzínű, hátán hat sornyi vöröses vagy barnás áltüskével. Junius elejétől julius közepéig él Aristolochia clematidis- és rodundán (farkasalma), Olaszországban állítólag Ouercus ilexen (cser) is, többnyire napos helyeken, de gyakran a levél alá rejtőzve, igen népes csoportok- ban; így p. o. 1887-ben Török-Bálinton elég szűk területről mint- egy 1000 hernyót szedtek össze. A sötétebb színű hernyó állltólag a var. Casandra-t és ab. ochracea-t adja. Bábja hosszúkás, sár- gás-szürke, barnásan árnyékolva. Parasitái: Ammobia glabriventris Wlp. és Chaetolyga an- nalis Mcag. Dipterafajok és Agrypon tenuicornme Grav. Ichnenmonfaj., 3. nem. Parnassius Latr.! A szárnyak szélesek, fogazatlanok, csúcsuk lekerekített; az alsó szárny belső szegéiye hajlott. A nősténynek különböző alakú úgynevezett táskája van potrohán, mely csak a párosodás után keletkezik, és a mely szerint a fajokat csoportosították. Hernyóik hengeresek, pettyesek, rövid szőrű szemölcsökkel. Laza szövedék- ben bábozódnak alom alatt a föld színén. Bábjuk zömök, széles fehér sávozással. Ezen népes nem fajainak legnagyobb része (24) a palaearctikus körben él; hazánkban csak kettő fordul elő. 1. — Az alsó szárnyon piros szemfoltok vannak .. .. Apollo L. Az alsó szárnyon piros szemfoltok nincsenek Mnemosyne L. 5. Parnassius Apollo L.? Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 465.(1758); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 2. fig. 1.(1777). 1 Parnassus hegye, Apollonak szentelve. 2 Apollo a nap, költészet és a múzsák istene. 108 A. Aigner Lajos A fehér szárnyak töve fekete, külső szegélyük pikkelytelen, üveges. A felső szárny ejülső szegélyén 4, belső szegélyén 1 fekete pety ül. Az alsó szárnyon 2 fekete keretű piros, belül többnyire fehér szemfolt van; a belső szegély feketés; vége felé szabálytalan alakú, hosszúkás harántos petty van. Csápja szürkés, bunkója fekete, teste fekete, a hímé erősen szőrös, Hazánk legtöbb hegyvidékén előfordul junius—juliusban tekin- télyes nagyságú példányokban, melyek 72, nem ritkán 85 sőt 88 mm.-t is elérnek, de akad kivételesen csak 55 mm. kiterjedésű is. Két szemfoltjuk rendszerint nagy, piros, pupillátlan, ritkábban kicsiny, piros, kis fehér pupillával, — még ritkábban halvány piros, csak-. rem rózsaszínű, igen terjedelmes fehér pupillával, Kettős analis pettyük többnyire egészen fekete, ritkábban egyik vagy másik, vagy mind a kettő belül piros. Nevezetesebb fajváltozatai a következők : 1. Var. carpathicus Rbl. et Rgh.. a legnagyobb hazai alak (3 68—75, 7? 72—385, kivételesen 85 —90 mm.) Alapszíne kissé sárgás, és — kivált a ?-nél — a felső szárnyon szürke behintés által el- homályosított; a felső szárny fekete pettyei igen kifejlődöttek és főleg a ?-en hosszasra nyujtottak. A Tátrában fedezte fel Husz AA TM Ő 2. Ab. flavomaculatus Deck! pupillátlan sárga szemfoltokkal ; nagy példányokban a Branyiszkón fogták. ? 3. Ab. pseudonomion Christ? Nagy példányok, melyeken a " felső szárny két apicális pettye vagy azok egyíke, valamint a belső szegélyen álló fekete petty erős piros pupillát visel. ? példányokban Dahlström Gyula figyelte meg a Branyiszkón. 4. Ab. Novarae Obth.?, melyen az alsó szárny szemfoltjai egészen feketék. Egy példányát 1889. jul. 8-án Blühm sziléziai lepkész fogta Trencsén fürdőnél, Ennek a rendkívüli ritka alaknak ezenkívül még csak 3 példánya, Sziléziából, Wiitenkergből és Francziaországból, ismeretes. 5. Var. liburnicus Rbl. et Rgh.§ Nagyobb ($ 71—72, 8 15 mm.), világos alak a horvát Velebit-hegységből. Alapszíne tiszta fehér, a felső szárnyon csak a ?-nél gyöngén sötéten behintve. A külső szegély előtt lefutó szürkés sáv gyakran csak a 3. sejtig ér ; "1 A kárpáti. A sárga pettyű. Pseudein : hazudni, az ázsiái Nomion fajt feltüntetve. 3 Novara, lelső olaszországi tartomány. : Liburnia — a Tengermellék hajdani neve. 1 1 2 Magyarország pillangói 109 az üveges szegély igen keskeny s a ó-nél csak addig ér, mint az előbbi sáv: a fekete pettyek aprók, kerekítettek, kivált a á-nél. A különben meglehetősen szabályos alsó szárnyon a $-en a sze- gély előtti szürkés sáv többnyire teljesen hiányzik. 6. Var. bosniensis Stich.! A var. carpathicus-hoz közel álló nagy alak (szárnya hossza: a hímé 41—43, a nőstényé 44 mm), alap- színe azonban sárgásabb fehér, felső szárnyán határosabb- submar- ginális üveges sávja van, rajzolata pedig inkább a törzsfajé; 1652 m. magasságig található. Petéje paizsalakú, számos szabályos kiemelkedéssel. Hernyója bársonyos fekete, finoman szőrzött, hátán minden testgyűrűn 2—2 sötétkék szemöles s egy sor vöröses sárga pety. Május— juniusban Sedum albumon, .ritkábban Sedum telephiumon (varjuhéj), állítólag Sempervlvum tectorumon (kövirózsa) is él. Csak a legnagyobb forróságban táplálkozik, különben a növény alá rejtőzik, Kifejlődve 45—530 mm. hosszú. Előfordul az összes szomszédországokban. 6. Parnassius Mnemosyne L. Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 465.(1753): Esper, Lie Schmetterlinge in Abbildungen I. 2. tab. 2. fig. 2. A fehér szárnyak töve fekete. A felső szárny külső szegélyén a középsejtben két fekete petty van, külső szegélye szélesen pik- kelytelen, üveges. Az alsó szárny belső szegélye fekete; a közép- sejt végén kis fekete petty ül. Teste fekete, a hímé erősen SZŐr- zött, a nőstényé többnyire sárga pettyekkel tarkázott. Hazánkban országszerte gyakori. Budapesten április 30 tól junius 18-ig. Igen variáló faj." A rendelkezésemre álló 58 példány közül, többnyire Budapestről és Szaárról (Fejér m.), a legkisebb, kivételesen kicsiny példány 55 mm., a legnagyobb 635 mm. széles. 43 hím közül csupán haton (egyezőleg Rühl leírásával) nem mu- tatkoznak az üveges szegélyben fehéres pettyek. Úveges szegélyük egyenetlen hosszúsága; többnyire a 4. sejtig ér, a 3-ban hirtelen enyésző és a 2-ban már alig van nyoma, némelykor azonban a 3. sejtig terjed s a 2-ban enyészik el. A többi 37 példányon a Sze: gélyben fehér pettyek állnak, még pedig nemcsak (Austaut sze- rint) a 4—6. sejtben, hanem a 3-ban is, S illetve a 2—8. sejt mindegyikében egy-egy ily többé-kevésbbé tisztán látható fehér petty van. A felső szárnyon —- Rühl és Austaut szerint — a mellső 1 A boszniai. 1 Mnemosyne : a múzsák anyja. 110 A. Aigner Lajos szegély előtt álló (costális) két fekete pettyen kívül más rajzot nem mutat. Példányaim közt van Il ilyen, a többin a külső . costális petty és szegély között többé-kevésbbé tisztán kivehető szürke petty tünik fel, mely a ?-nél rövid sáv alakját ölti. Az alsó szárnynak — Austaut szerint — a KÖZÉSÍGTÉSA és fekete belső szegélyen kivül nincsen egyéb rajza : ilyen példányaim- nak fele; további negyed részénéla fekete belső szegély folytatása- ként homályos anális folt mutatkozik, olykor csak nyomokban. Az utóbbi, valamint a fekete belső szegélylyel csak az ér által összekötött középfolt — Rühl szerint — általában hiányzik: ily rajztalan példányom. van 8. Azok közül, melyek Austaut ábrájá- nak megfelelnek, van azonban 4 oly rajzzal bíró példány, melyről a nevezett szerzők egyike sem emlékszik meg, t. i. a mellső sze- gélyen kisebb, olykor homályos szürke pettytyel. A nőstén yen, melynek potrohán minden gyűrűn egy-egy sárga petty jelentkézik, szintúgy mint a bukovinai és kaukázusi pél- dányokon — Austaut és Riíhl szerint — a rajztalan üveges sze- gély szélesebb (az én példányaimon is) és hosszabb, megkeske- nyedve a belső szegélyig ér. Ez utóbbi példányaimra nem áll. EZe- ken az üveges szegély csaknem egyenlő szélességben a 83. sejtig ér s a 2. sejt felső részében enyészik el, csak ritkán terjed ki az egész 2. sejtre, az 1. sejtben enyészvén el. Két példányon a sze- gély rajztalan (typikus); a többin, nagyrészt igen homályosan, fehér pettytyek mutatkoznak benne; még pedig 3 példánynál csupán a 3." sejtben, 6-nál a 3—38. sejtben igen homályosan, 4-nél pedig egészen tisztán. A keskeny sáv kezdete: mindegyiknél megvan, olykor csak 2, többnyire pedig 3 sejtre kiterjedve. Typikus példányokon a felső szárny belső s alsó szárny elülső szegélyén egy-egy szürke folt látható : ilyen 3 példányom ; további hatnak csupán az alsó : szár- nyán vanily (olykor már feketés) petty, 3-nál pedig egyik szár- nyon sem mutatkozik. Az alsó szányon továbbá összefüggésben van a fekete belső szegély az erősen kifejlett anális folttal: ez 8 példányomnál talál, 7-nél pedig ez a folt csak igen gyönge rajzú. A fekete belső szegélylyel összefügg a középfolt is, a mely Trend- szerint meglehetősen nagy. Egy példányon az anális és középső- folt egybefolyt. Egyéb hazai fajváltozatok a következők : 1. Var. et ab. melaínai Honr2 (var. Hartmanni Stfs.); igen 1 A fekete, ? Hartmann, német lepkész. Magyarország pillangói ajta b sőtét eltérés, melynél (ő és ?) mindkét szárny üveges szegélye sötét és széles ; középsejtjük s annak környéke dús fekete behin- tésű, olykor annyira, hogy a fehér alapszín egészen eltünik. (Hu- nyad megye.) Erdélyben, úgylátszik, nem épen ritka, mert S t an d- fuss több példányban kapta onnan. Igen sötét példányát Verebé- lyen (Bars m.) Nécsey István fogta. 2. Var. nubilosus Chris. Austaut ábrája szerint a 3 a törzs- fajtól abban különbözik, hogy üveges szegélye formális fehér sáv által ketté választott, minél fogya — miután a külső szegélyen sáv kezdete is: jelen van, — három szürke sáv mutatkozik, főjel- lege azonban az, hogy a felső szárny két costális fekete pettye a középsejt ereit fölül is, alul is érinti. Ezek a jellegek a ?-nél még határozottabban lépnek fel. Ennél a szegély az egész felső szár- nyon végig szélesen üveges, fehér pettyek sora által ketté szelt; az alsó szárny külső segélyén szürke félholdak tünnek fel. A fen- tebb említett példányok, melyek üveges szegélye fehér pettyek so- rát mutatja, átmenetet képeznek a perzsiai var. nubilosus-hoz. Ily átmeneti alakot fogtak Budapest környékén is, de Boszniában is előfordul. Hogy a lepke, mint némelyek állítják, sziklás helyeket és ned- ves réteket kedvelne, azt Budapest környékén nem tapasztalták ; nálunk a Svábhegyen. a Szép Juhásznénál, Török-Bálinton, Szaáron sib. erdei réteken elég lomhán röpköd, a ó keresve a fűben, dél- után virágokon ülő £-t. Petéje a Pinia magjához hasonló. Hernyója, melyet Kindermann Albert Budapesten fedezett fel, bársonyos fe- kete, finoman szőrzött, hátán oldalvást 2 sor sárga vagy Dparancs- színű pettytyel ; kifejlődve 40—45 mm. hosszú. Corydalis bulbosa, solida, cava és Hallerin (keltike), állítólag Sedumon (varjuhéj) és Prenanthesen (csakkör) is él, és csak éjjel táplálkozik, nappal a földön alom közt elrejtőzve tartózkodik. Báb ja zömök, agyagszínű. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: A Pyrenéáktól a Kaspi tóig (20—80"9), és Finnországtól Buccariig (63—4099. INubilosus ködös borult. Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Noctuae. Diloba, coeruleo cephala L. I. Budapest, Szintje; — VI. Apatin. Clidia. geographica, F. I. Szintje; III. Margitfalu. Acronycta aceris L. I. Szintje; — II. Perkáta ; — III. Lipót- vár, Margitfalu, Pálfalu; — tridens Schiff, III. Pálfalu ; — rumicis L. I. Budapest, Szintje ; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Margit- falu; — V. Maroskecze. Bryophila raptricula Hb. VI. Baja; — receptricula HDb. I. Szintje; — II. Perkáta; — III. Lipótvár. perla /. III. Lipótvár. Moma osion Esp. III. Margitfalu, Agrotis janthma Esp.1I. Szintje; — II. Kőszeg ; — III. Lipót- vár, Pálfalu; — fimbria L. I. Budapest, Kecskemét; — II. Per- káta; — III. Margitfalu; — augur F. 1. Budapest, Kecskemét, Szintja; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Dobsina, Putnok, Margitfalu, Pálfalu; — V. Maroskecze, Szováta; -— VI. Baja, Apatin ; — obscura Brahm. 1. Budapest, Kecskemét, Dá- nospuszta, Félegyháza, Hatvan, Szintje; — II. Perkáta; — ID. : Margitfalu ; V. Maroskecze; — VI. Zsombolya, Zenta, Apatin. — pronuba L. III. Margitfalu, Pálfalu; — V. Maroskecze; — VI. Baja; — comes Hb. I. Budapest, Szintje; — II. Perkáta; — III. Selmcczbánya, Margitfalu; — V. Maroskecze; — VI. Baja, Apatin ; — €. mgrum L. I. Kecskemét, Hatvan, Budapest, Szintje ; — III. Lipótvár, Margitfalu; — VI. Apatin, Zzombolya ; — axamt- hographa F. III. Lipótvár, Margitfalu ; — VI. Zsombolya ; — brun- nea F. I. Szintje; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalú ; — plecta, I. Szintje; — III. Margitfalu; — simulans Hfn. III. Margit- falú; — VI. Apatin ; — fugax Tr. I. Budapest, Félegyháza, Hat- van, Kecskemét, Dánospuszta; — II. Perkáta; — VI. Baja, Apa- tin, Zsombolya ; — exclamationmis L. I. Budapest, Hatvan. Szintje ; — III. Lipótvár, Pálfalu Dobsina; — VI. Apatin; — tritici L. UI. Perkáta, Kömlőd; — III. Lipótvár, Margitfalu; — obelisca Hb. I. Szintje; — II. Perkata; — III. Pálfalu, Margitfalu, Dobsina ; — VI. Zsombolya; — wpsilon Rott. III. Lipótvár, Putnok, Margitfalu ; Adatok Magyarország rovarfaunájához 118 — VI. Baja ; — segetum Schiff. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Félegyháza, Szintje; — II. Perkáta, Kőszeg, Balalonfüred, Keszt- hely; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pálfalu, Margitfaiu, Putnok, Dobsina; — V. Maroskecze; — VI. Karánsebes, Zsombolya, Baja, Apatin; — VIII. Fiume, Castel Muschio (Veglia sz.) — pra- evoxr L. I. Buadpest, Kecskemét ; — VI. Baja. Neuromia popularis F. III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu; — IV. Felsőbánya; — cespitis F. I. Szintje; — II. Perkáta: — III. Dobsina, Margitfalu. Mamestra nebulosa Hfn. III. Pálfalu; — WV. Maroskecze ; — daissimilis Knoch. II. Visegrád; — III. Pálfalu; — pisi L. I Buda- 7 pest, Szintje; — III. Margitfalu; — Brassicae L. I. Budapest, Hatvan, Szintje; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margit- falu, Dobsina, Putnok; — V. Maroskecze; — VI. Karánsebes, Zsombolya, Apatin, Baja; — VIII. Fiume; — oleracea L. I. Budapest ; —II. Perkáta ; —III. Lipótvár, Margitfalu; — gemistae Bkh. T. Budapest, Alsó-Szent-Mihályfalva, Szintje; — III. Lipótvár ; —- V. Maroskecze ; — dentina Esp. I. Budapest, Szintje. — trifolu Rott. I. Hatvan, kecskemét ; — VI. Baja, Apatin. Diamthoecia luteago Hb. I. Budapest, Kecskemét, Szintje; — III. Margitfalu. Polia cm L. III. Selmeczbánya. Dichonia aprilina L. I. Szintje; — III. Margitfalu. Chariptera viridama Walch. I. Budapest, Szintje ; — III. Pálfalu. [Luperina virens L. v. immaculata Stgr. III. Lipótvár. Hadena lythoxylea F. III. Pálfalu, Margitfalu. — basíilinea F. I. Szintje; — II. Perkáta; — III. Lipótvár; — uwnamimis Tr. III. Lipótvár, Margitfalu; — strigihis CI. I. Budapest, Szintje; — III. Margitfalu, Putnok — VI. Baja. RMhizogramma detersa FEsp I. Budapest, Szintje ; — Margitfalu. Pontphaems sericata Fisp. 1. Budapest. Trachea atriplicis L. I. Budapest, Hatvan, Szintye; — IIL Margitfalu, Dobsina; — V. Maroskecze; — VI. Zsombolya, Baja. Euplexia lucipara L. I. Budapest ; — III. Margitfalu. Brotolomia meticulosa L. 1. Budapest ; Hatvan ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitlalu ; — Maroskecze. Mamia Maura L. II. Kőszeg ; — III. Dobsina. Leucamia pallens L. I. Szintje, Hatvan; — II. Perkáta; — III. Margitfalu ; -—— VI. Baja, Zenta; — vitellina Hb. I. Szintje 114 Vángel jenő dr. Budapest; — LL. album L. Bpest, Szintje; — VI. Baja, Apatin. albipuncta F. I. Budapest ; — III. Margitfalu ; — VI. Apatin. Grammesita trigrammica, Hfn. I. Budapest, Szintje ; — II. Perkáta. Caradrina Kadenü .F. I. Dánospuszta, Wélegyháza; — ambigua F. I. Szintje; — III. Lipótvár, Margitfalu ; taraxaci Hb. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Szintje; — II. Perkáta ; — III. Selmeczbánya, : Margitfalu; — V. Maroskecze; — VI. Apatin, Zsombolya ; — leuta Tr. 1 Hatvan. ; j Amphipyra tragopogonis L. I. Hatvan, Kecskemét; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu, Dobsina ; — V. Maros- kecze; — VI. Baja; — hvida F. I. Budapest, Szintje; — IL. Perkáta; — III. Margitfalú ; — pyramidea L£. I. Szintje; — VI. Zsombolya, Apatin, Karánsebes. Perigrapha cincta F. I. Budapest. Taemiocampa miniosa F. 1. Budapest; — III. Lipótvár, Margitfalu; — gracilis F. I. Budapest, Szintye ; — III. Margitfalu . — incerta Hfn. 1. Budapest, Hatvan ; — VI. Baja, Apatin, Zsombolya. Mesogoua acetosellae F. I. Bpest, — III. Lipótvár, Leibicz ; — VI. Apatin. ; Xanthia gilvago Fsp. I. Budapest, Szintye; -—— Il. Perkáta 5 III. Margitfalu. 7 Orrhodia vau-bunctatum Esp. 1. Hatvan ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár. Scolopiterya libatric L. I. Budapest, Hatvan, Félegyháza, Kecskemét, Szintye; — II. Perkáta, Kömlőd; — III. Lipótvár, Pál- falu, Margitfalu, Selmecbánya, Dobsina, Putnok; "— IV. Kassa; — VI. Zsombolya, Zenta, Apatin. Cucullia umbratica I. Budapest, Mesterszállás, Dánospuszta, Szintje ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Margitfalu, Pálfalu; — VI. Baja ; — chamomillae Schiff. II. Margitfalu. Plusia illastris F. I. Budapest; — cAhrysitis L. I. Budapest, Hatvan, Szintje; - II. Perkáta; — III. Margitfalu; — VI. Béga Szt-György; — Gutta Gn. I. Szintje; III. Margitfalú; — gamma L. I. Budapest, Hatvan, Dánospuszta, Mesterszállás, Szintye, Félegyháza; — II. Perkáta, Kömlőd; — III. Lipótvár, Pálfalú, Margitfalu, Selmecbánya, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szo- váta, Bálványos-fürdő ; — VI. Apatin, Baja, Zsombolya, Zenta; — VIII. Fiume. : Acdia funesta Esp. III. Pálfalu. Heliaca tenebrata Sc. I. Budapest, Szintye. Adatok Magyarország rovar-faundjahoz. 115 Heliothis dipsaceus L. I. Szintye, Dánospuszta ; — II. Per- káta ; — III. Lipótvár, Putnok, Dobsina, Margitfalu; — VI. Apatin, Baja. 5 Chariclea umbra Hfn. I. Budapest ; — II. Perkáta ; — III. Mar- gitfalu ; — VI. Baja. Aconmtia lucida Hfn. 1. Szintye, Wélegyháza ; — II. Perkáta — III. Margltfalu, Pálfalu, Lipótvár, Putnok, Dobsina ; — V. Ma- roskecze ; — VI. Baja ; — luctuosa Esp.lI. Budapest, Dánospuszta, Hatvan, Szintye ; — II. Visegrád, Perkáta ; — III. Margitfalu, Lipót- vár; — V. Szováta ; — VI. Apatin. Phalpochares purpurina Hb. I. Hatvan. Erastria argentula Hb. Félegyháza ; — fasciana L. l. Szintye: Agrophila trabealis Sc. I. Budapest, Szintye, Hatvan; — II. Perkáta, — III. Putnok ; — VI. Apatin, Baja. Euclidia mi CI. I. Budapest, Szintye, II. Perkáta, Visegrád ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu ; — V. Maroskecze ; — VI. Baja, Apatin ; — glyphica L. I. Budapest, Dánospuszta, Hatvan, Félegyháza ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalú, Dobsina ; — V. WMa- roskecze; VI. Apatin, Baja, Zsombolya; — VIII. Fiume; — triguctra F. I. Szintye ; — VI. Apatin. Pseudophia lunaris Schiff. III. Margitfalu. Catocala fragxini- L. III. Margitfalu; — elocata Esp. I. Buda- pest, Dánospuszta, Keckemét, Félegyháza, Hatvan ; — II. Perkáta, "Kömlőd, Keszthely ; — III. Lipótvár, .Palfalu, Margiifalu, Putnok, Dobsina, Leibicz, Sz.-Béla; — V. Maroskecze, Szováta, Bálványos- fürdő ; — VI. Zsombolya, Karánsebes, Apatin, Zenta, Baja; — VIII. Fiume ; — mupta L. I. Kecskemét ; — vI. Apatin ; — sponsa L. I. Szimye; — III. Margitfalu; — promissa I. Szintye; — alecta Bkh. III. Selmeczbánya ; — V. Maroskecze; — puerpera Gior. I. Félegyháza, Kecskemét. Toxocampa viciae Hb. III. Putnok ; — craccaeF. I. Szintye ; — II. Perkáta; — VIII. Fiume. Hypena ruostratis L. III. Margitfalu. Rivula sericeahs Sc. III. Lipótvár. Brephos Parthenias L. Margitfalu. Geometrae. Geometra vernaria Hb. I. Szintye; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu ; — VIr Apatin. Nemoria porrinata Z. I. Budapest ; II. Perkáta. 116 Vángel Jenő dr. Thalera fimbrialis Sc. Í. I. Szintye ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalú. Acidalia perochraria F. R. III. Lipótvár; — V. Maroske- cze ; — VI. Apatin; — ochreta Sc. II. Perkáta; — III. Selmecz- bánya, Lipótvár ; — virgularia Hb. II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu ; — herbariata F. III. Lipótvár. Bisetata Hb. III. Lipótvár Margitfalu; — V. Maroskecze ; — VI. Apatin; — aversata L. I. Szintje ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Dobsina; — immorata L. II. Kőszeg; — III. Lipótvár ; — rubiginato Hfn. I. Budapest, Hatvan, Szintje : — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalu; — flaccidaria Z. I. Budapest, Szintje ; — II. Kőszeg; — III. Lipótvár ; —V. Maroskecze; — VI, Baja, Apa- tin; — ornata §c. I. Budapest, Szintje; — II. Perkáta, Visegrád; — III. Lipótvár, Margitfalu, — VI. Baja. Zonosoma annulata Schulhe I. Szintje ; — linearia Hb. III. Margitfalu ; — VI. Baja, Apatin. I Timamndra amata L.I. Budapest. Hatvan, Szintje ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalu ; — V. Maroskecze ; — VI. Apatin. Pelloma vibiicaria CI. I. Budapest ; — II. Perkáta. Abraxas grossulariata L. I. Budapest, Szintje ; — II. Perkáta, Kőszeg ; — III. Helpa, Selmeczbánya, Lipótvár, Leibicz, Margitfalu, Pálfalu ; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Zsombolya, Baja, Apatin, Zenta, Szabadka ; — adustata Schiff. I. Szintje, Dános-. puszta ; — III. Margitfalu ; — marginata L.I. Budapest, Szintje ; — II. Perkáta ; — Pálfalu. j Cabera pusaria L. III. Margitfalu ; — exanthemata §c. VI. Baja. Eugoma guercinarta Hfn. 1. Szintje; — II. Lipótvár ; — ab. imfuscata Stgr. I. Félegyháza; autumnarta Wernb. I. Szintje; — III.. Margitfalu ; — alinaria L. 1. Szintje ; — III. Lipótvár; — IV. Apatin ; — erosarta Bkh. I. Budapest. Selenia. lunaria Schiff. I. Szintje; — II. Visegrád; — III. Putnok, Margitfalu ; — var. aesttva Stgr. I. Szintje, Kecskemét. Therapis evonymaria" Schiff. 1. Szintje. Himera pennaria L. I. Budapest; — II. Perkáta. Angerona, prunaria L. I. Szintje; — III. Margitfalu, Lipótvár, Dobsina. Urapterye sambucaria L. I. Budapest ; — II. Perkáta. Rumina lutelota .L. I. Budapest ; — III. Lipótvér. Venilhia macularia L. 1. Szintje ; — II. Visegrád. Adatok Magyarország rovar-faundjához 147 Macaria alternarta L. I. Budapest; — II. Perkáta; — VI. Baja, Apatin. j . Hibermia auramtiaria Esp. I. Szintje; — marginarta Bkh. I. Budapest ; — ill. Margitfalu. : Biston mhMispidarius F. I. Budapest, dAmphidasys betularius L. I. Bpest, Szintje; — III. Lipótv., Pálfalú, Boarmia gemmaris Brahm. I. . Budapest, Hatvan, Szintje ; — II. Kömlőd, Perkáta; — III. Livótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dobsina; — V. Maroszecze, Szováta; — VI. Baja, Apatin, Zsombolya ; — . voboraria Scmff. Budapest; — consortaria F. III. Pálfalu; — selenaria Hb. III. Lipótvár ; — VI. Baja; luridata Bkh. I. Szintje. Gnophos dilucidaria Hb. I. Budapest. Ematurga atomaria L. I. Budapest, Hatvan, Dánospuszta ; — Perkáta, Kömlőd, Szent-Endre ; — III. Pálfalu, Lipótvár, Margitfalu, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin. Phasiane glarearia Brahm. III. Margitfalu; — clathrata L. II. Visegrád ; — III. Lipótvár. Euboha murinarta F. I. Budapest, Szintje. Scoria hmeata Sc. I. Budapest, Szintje; -— II. Perkáta ; III. Margitfalu, Lipótvár, Pálfalu. Aspilates strigillaria Hb. I. Budapest. Lyíihria purpuraria L. I. Budapest; — ÍV. Felsőbánya ; — VI. Apatin. Orthotttha coarctata F. III. Margitfalu ; — limitata Sc. l. szintje; — III. Lipótvár, Margitfalu; — bipunctaria Schiff. II. Margitfalu, Dobsina. Odezia atrata L. III. Pálfalu. Lithostege farinata Hfn. I. Kecskemét. Chesias rufata F. III. Margitfalú. Triphosa dubitata L I. Budapest, Félegyháza; — II. Perkáta ; — III. Pálfalu, Margitfalu ; — V. Maroskecze ; — VI. Baja. Eucosmia certata Hb, III. Pálfalú ; — undulata L. III. Pálfalu, Margitfalu. Lygris prunata L. III. Lipótvár, Dobsina, Margitfalu, Pálfalu. Cidaria dodata L. I. Sz ntje ; — III. Margitfalu; — sociata Bkh. I. Szent-Endre; — III. Pálfalu; — tristata L. I. Szintje ; — III. Lipótvár, Margitfalu ; — bilineata L. III. Pálfalu, Dobsina, Margit- falu; — VI. Baja, Apatin ; — berberata Schiff. I. Török Bálint; — vnbdidata F. III. Margitfalú; — comitata L. I. Szintje; — III. 118 Vángel Jenő dr. Lipótvár. Margitfalu ; — polygrammata Bkh. I. Szintje; — III. Margitfalu ; — vitalbata Hb. III. Pálfalu. Eupithecia oblongata Thnb.I. Budapest, Szintye; — III. Mar- gitfalu; — VI. Apatin; — rectangulata L. II. Visegrád. Microlepidoptera. Cledeobia angustalis Schiff. II. Kőszeg; — VI. Apatin. Aglossa pinguinaltis L. I. Szintye, Hátvan, Kecskemét; — VI. Baja. Euwrhypara urticata L. I. Budapest, Szintye ; — II. Perkáta ; — III. Putnok; — VI. Baja. - Botys fascialis Hb. I. Budapest; — purpuralis L. I. Buda- pest ; — III. Lipótvár ; — kyalinalis Hb. I. Szintje; — mubilalis Hb. III. Margitfalu, Lipótvár ; — rubiginalis Hb. I. Bpest, Szintye ; — JII. Lipótvár ; — ruralis Schiff. III. Lipótvár. Nomophilla noctuella Schiff. III. Lipótvár. Psamotis pulveralis Hb. III. Lipótvár. Orobena. frumentalis L. I. Budapest, Szintye. Hydrocampa nymphaeata L. VI. Baja. Cataclysta lemnata L. VI. Baja. s. Scirpophaga praelata Sc. VI. Nagy-Becskerek. Crambus pascuellus L. 1. Szintye; — praeellus L. I. Buda- pest ; — craterellus Sc. I. Budapest, Szintye; — III. Lipótvár; — chrysonuchellus Sc. II. Visegrád ; — luteellus Schiff. III. Lipótvár. Pempelia semirubella Sc. III. TIPONYSB var. sanugmnella Hb. III. Lipótvár. Myclois cribrum Schiff. III. Lipótvár Ematheudes punctella Pr. I. Budapest. Tortrix ochreana Hb. I. Budapest. Doloploca punctulanu Schiff. III. Lipótvár; — IV. Hernád- Kércs. t Solenobia tvriguetrella F. R. II. Visegrád. Nemophora Swammerdamella L. I. Budapest. Adela rufifrontella Tr. I. Budapest ; — degcerella L. I. Buda- pest ; — viridella Sc. I. Budapest ; — II. Visegrád. Hyponomeuta padellus 2. III. Lipótvár. Pterophorus monodactylus L. I. Budapest; — III. Lipótvár. Aciptilia pentodactyla L. I. Budapest, Hatvan, Szintye; — III. Lipótvár; — VI. Baja, Apatin. Bosznia és Herczegovina lepke-faunája. Irta 4. Aigner Lajos. Sok évi kutatás eredményeként üdvözölhetjük Bosznia és Herczegovina lepke-faunáját, melyet Dr. Rebel H. a Balkán- országokra vonatkozó tanulmányainak második része gyanánt bo- csátott közre.! Valamint a leginkább magyar véren szerzett tartományok belügyeibe úgyszólván semmi beleszólásunk nem volt eddigelé, azonképen azok lepke-faunájának felkutatása tekintetében sem tör- tént magyar részről egyetlenegy számba vehető kisérlet sem Tud- tommal magyar gyüjtők közül csupán Dr. Hensech Andor cs. és k. ezredorvos és Cerva Frigyes ornithologus gyüjtött ott mellékesen lepkét is, az utóbbi a M. Nemzeti Múzeumnak is jut- tatott nenány boszniai fajt, holott az előbbinek gyüjtése a boszniai múzeum tulajdonába került, melynek őre Apfelbeck Viktor szintén gyüjtött nagyobb számú lepkét.? Külföldi gyüjtők közül említendők még: Dr Mitis Henrik bécsi lepkész?, Nicholl Mary angol lepkésznőt és maga Dr. Rebel H.?, ki öt ízben járta be a területet gyüjtés és tanulmányozás kedvéért. A többi gyüjtő nem közölte gyüjtésének eredményét, az anyag azonban vagy a szarajevói vagy a bécsi múzeumba került. Ezek alapján készült a jelen valóban mintaszerű munkálat, melyben szerző mindenek előtt vázolja a faunaterület topographiai és geologiai, majd éghajlati és íloristikai viszonyait. Azután áttér a terület lepke-faunájának jellemzésére. E szerint az 1509 (943 Macrolepidoptera- és 566 Microlepidoptera-fajt) felölelő fauna fő- alkatrészei: 613 szibériai, 531 keleti, 97 havasi, 71 mediterrán, 47 európai endemikus és 12 balkáni faj. Ezek közül jelemző a terü- 1 Studien über die Lep dopterenfauna der Balkanlánder: II. Annalen des k. k. Naturhistor. Hofmuseums XX. 1904 p. 9(—3 7. 2 színes táblával. 2 Déli Boszniában és Herczcgoviniában eddig gyüjtött nappali lepkék : Glasnik zemaljskog muzeja u Bosni i Hercegovina, IV. 1892. p. 192—196. (Horvát nyelven). 3 Beitrag zur Falterfauna von Bosnien : Wiener Entoxa. Zeitung I. 1882. p. 22. 1 Butterfly hunting in Dalmatia, Montenagro, Bosnia und Hercegovina: Entom. Record XI. 1899. p. 1—8; — The Lepidoptera of Bosnia und Monte- negro: Entom. Record XIV. 1907. p. 141—146, 5 Bericht über eine lepidopterische Reise nach Bosnien und die Herzego- wina : Ann. Naturh. Hofm. XIII. 1898. Not. p. 54—56; — Acidaliia Metohiensis n. sp.: Verh. zool,-bot. Ges. Wien 1900. p. 451—452. — Neue Lepidopteren aus Bosnien unb der Herzegowina: Verh. zool.-bot. Ges. Wien 1901. p. 198—504. 122 A. Aigner Lajos letre az a 18 endemikus faj és helyi alak, mely csak ezen a terü- leten fordul elő. A munkálat második része tartalmazza a Boszniában és Herczegovinában eddig megfigyelt lepkék rendszeres jegyzékét. Itt azokat az alakokat sorclom fel, a melyek a magyar faunára újak. Az újonnan leírt fajokat csilaggal (") jelőlöm. Pieris Rapae L. var. Manni Mayer: ab. Kossti Stef., a Manni nyári ivadéka. (Jaice, Fojnica, Szarajevo, PlaSa, Prenj, Gacko, Mostar). A var. Manni eddig csak Dalmacziából volt ismeretes, de előfordul Fiume környékén is (Grobnik, Locke 1903). Vanessa Urtieae L. var. turcica Stgyr. átmeneti alak (Vlasic). Melitaeaa Maturna [DL. var. uralensis Stgr. (Maklen-szoros, Lakat). Melitaea aurinia var. orientalis H. 5. átmeneti alak. (Dervent.) Argynnis Pales Schiff. var. balcanica Rbl. (Havasokon). Argynuis Hecate Esp. var. caucasica Stgr. (Lakat, Pren)j). Argynnis Niobe var. orientalis Alph. (Jablanica). Erebia Manto Esp. var. Pyrrhula Frey (VIlasic). Erebia Pronof Esp var. Pitho. IIb. átmeneti alak (Havasokon). "Erebia Gorge Esp. var. hercegovinensis Rbl. (Prenj). Erebia Gorge Esp. ab. Erynis Esp. (Corstnica). Erebia Tyndarus Esp var. balcamica Rbl. (Havádotot ő Pararge Maera L. var. ortentalis Stgr. (Gacko). Coenonympha arcamia L. var, Philea Frr. ábrával (Ljubnia). Coenonympha arcania LL. var. insubrica Frey (Gacko, Trebinje-Grab). Coenonympha pamphilus L. ab. marginata Rühl (Mostar, Bilek), tCoenonympha Tiphon Rott. var. occupata Rbl. 53 ábrával (Prenj, átmeneti alakja Herkulesfürdőnél). COhrysophanus Alcipron Roth. var. Mehbaenus Stgr. átmeneti alak (Nevesinje). Eycaena Eros O. (Trebevic, Prenj, Gacko). Hesperia Andromedae Willgr. (Treskavica, Prenj, Velez, Gacko). Agrotis lucernea L. (Trebevic, Jablanica, Gacko). 1 Colias Myrmidone Esp." var. balcanica Rbl.-nek, melyer már előbb fel- említettem (R. L. X. 111. 1.), itt adja a szerző pontos leírását és szines rajzát. Bosznia és Herczegovina lepke-faunája 123 rAgrotis — fimbriola — Esp. var. Leonhardi Rbl. ábrával (Maklen-szoros, Kalinovik)! Hadena Zeta var. pernixz H. G. (Uran planina). Leucania albipuncta F. ab. Flecki Carad. (Egész területen). Caradrina Gilva Donz, (Pla$a). Orrhodia torrida Ld. (Kalinovik). Cucullia santonici Hb. (Jablanica). Nodaria nodosalis HS. (Tassovic, Stolac). Sterrha sacraria L. ab. ochracearia Fuchs (Kalinovik). Larentia Kollararia H. S. (Trebevic). Larentia agueata Hb. (Trebenic). Larautia agueata Hb. var. hercegovinensis Rbl. (Kalinovik).! Tephroclystia laguearia HS. (Szarejevo). Tephroclystia scriptaria HS. (Treskavica). Abraxas marginata L. ab. nigrofasciata Schöyven. (Szarajevo). Hamerophila abruptaria Thnbg. (Domanovic). Gnophos dumetata Tr. var. Daubearia B. (Velez planina). Gnophos obscuraria Hb. var. argillacaearia Stgr. transitus (Velaz). Callimorpha dominula L. ab. rossica Kol. transitus (Prenj, Jabianica) Endrosa irrorrella Cl. var. flavicans B. transitus (Zenegora, Nevesinje). Zygaena Scabiosae Schev. ab. divisa Stgr. (Trebevic, Stolac, Maklen-szoros.) Zygaena Meliloti Esp. var. dahuricaz B. transitus (Lakat). Zygaena stoechadis Bkh. (Dalmáczia), Zygaena stoechadis Bkh. var. dubia Stgr. (Trebevic, Jabla- nica, Gacko). Psychidea bombycella Schiff. ab. rotnndella Brd. (Pla$a.) Fumea comitella Brd. (Prenj). "Crambus lyihargyrellus Hb.. var. domaviellus Rbl. ábrával (Havasokon). Crambus meyiilellus Hb. (Dervent, Banjaluka, Szarajevo, Kalinovik stb.) Crambus speculalis Hb. (Klekovaca). dAsarta aethiopella Dup. (Treskavica s egyéb havasokon.) 1 Ennek a fajnak egyúttal két új kisázsiai alakját is leírja Rebel, t. i. var. Bohatschi és var. laeta. 1 A Larentia Corydalaria Graes-nek már a R, L.IX. kötetében megemlitctt alakját Rebel ez alkalommal var, Bogumillaria- ak nevezi el. (2 ábrával,) 194 A. Aigner Lajos Megasis Rippertella Z. (Kalinovik) Selagia subochrella HS. (Lastva). Salebria cingilclla Z. var. Bruczlla Stgr. (Dolnji blato). Diorycíria splendidella HS. (Vucja luka). Scoparia petrophila Stndf, (Treskavica). Scoparia laetella Z. (Maklen-szoros). Ercta ornatalis Dup. (Tássovic). Pionea lutealis Hb. (Dervent, Prenj). Pyrausta cilialis Hb. (Dervent). Pyrausta aurvata Sc. var. meridionalis Stgr. (Dérvent, Stolac stb.) Pyrausta obfuscata Sc. (Dervent, Konjica, Jablanica, Prenj). Pyrausta cingulata L. var. vittalis Lah. (Prenj). X Platyptilia ochrodactyla Hb. var. bosniaca Rbl. (Prozor). Cacoecia histrionaná Froel. (Bjela$nica). Tortrix paleana Hb. var. icterana Froel. (Prenj). Tortrix imferfectána Ld. (Prenj). Amisotaemia rvectifasciana Hw. (Frenj, Vrbanje). Evetria turionana Hb. var. Mughiana Z. (Havasokon). Evetria resinella L. (Trebevic, BjelaSnica, TIreskavica). Olethrentes iuundana 9chiff. ( Trebevic). Olethreutes semifasciana Hw. (Szarajevo). Epiblema pusillana Peyer (Tjesilo). Epiblema proximana HS. (Havasokon.) Dichrorampha ligulana HS. (Treskavica). Swammerdamia lutarea Hw. (Trebinje). Swammerdamia alpicellz HS. (VIlasenica). Zelleria phillyrella Mill. (Vucija bara). Bryotvopha decrepidella HS. (Dervent, Gacko ; Erdélyben is). :Gelechia hmitanella Rbl. ábrával (Trebinje). Gelechia continuella Z. var. nebulosella Hein. (Prenj s egyéb havasok). Gelechia melantypella Mn. (BjelaSnica). Gelecha opificella Mn (Trebevic). " Gelechia Lakatensis Rbl. ábrával (Lakat), Xystophora rumicetella Hufn. (Vucíja bara). "Xystophora scordiscella Rbl. (Jablanica). " Epithectis delminiella Rbl. (Prenj). Nothris sulcella Stgr. (Prenj). Symmoca designatella Hb. var. bifasciata Stgr. (Lakat). Pleurota aristellu L. var, argentistrigella Mn. (Vrbanje). Bosznia és Herczegovina lepke-faunája 125 Depvessaria Astrantiae Hein, (Ivan). Depressaria Ragonoti Rbl. (Dervent). "Depressaria Pentheri Rbl. ábrával (Prenj). Borkhanusenia Ragonotella Const. (Bjela$Snica). Cataplectica Silerinella Z. (Prenj). Psacaphora Schranckella Hb. (Han Pjesak). CColeopbhora persimilis Rbl. (Prenj). Coleobhora, artemisicolella Brd. (Lastva). Elachista taeniatella Stt. ( Trebevic). Elachista festucicolella Z. (Vravica planina, Prenj). Lithocolletis dubiosella Hein. (Szarajevó). Cemiostoma laburnella Stt. (Prenj). Opostega spatulella HS. (Fojnica). Dijlodoma marginepunctella Stph. (Vucija bara) Tinea KRoesslerella Heyd. (Szarajevo). Incuvrvaria trimaculella HS. var. guadrimaculella Hofn. (Trebevic). "[ncurvaria vetulella Zett. ab. unicolor Rbl. (Trebevic), Nemotois Dalmatinellus Mn. (Duzi). Nemotois lenellus Z. (Trebevic). Ime, száznál több lepkealak, melyekkel Magyarország faunája ez alkalommal gyarapszk, köztük van 1]! olyan, mely a tudo- mányra is új. Az új alakok nagyrészt a havasokról és a Micro- lepidopterák sorából került. Ez a körülmény figyelmeztethetne ben- nünket is arra, hogy hazai havasaink átkutatására és a Microlepi- dopterák gyüjtésére jövőre az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk, mert leginkább ezen úton várható faunánk további felderítése. A lapály és dombvidék faunáját eléggé jól ismerjük, legalább a Maecrolepidopterákat illetőleg, mert habár az egész ország ebben a tekintetben sincsen kellően átkutatva, mégis annyifelé gyüjtöttek már, hogy ezen a téren sok új felfedezésre alig számíthatunk. Ámde a Microlepidopterákra nézve bátran mondhatjuk, hogy még a lapály és dombvidék faunáját sem ismerjük, hiszen alig van nehány vi- dék, a hol annyira-mennyire alaposabban gyüjtöttek, így Budapest, Nagyszeben, Fiume és Josipdol környéke. Havasi faunánkat azonban egyáltalában nem ismerjük. Ha végig tekintünk a. Kárpátokon Pozsonytól Orsováig, ha nézzük az Alacsony Tátrát, a Fátrát és az Érezhegységet, a Mátrát és a Bükkhegységet, a Biharhegységet és az erdélyi havasokat, azt lát- juk, hogy egyes helyeken folytak ugyan kutatások, de beható, 126 A. Aigner Lajos kimerítő kutatásról szó sem lehet. Az egyedüli Magas Tátra az, melynek faunáját némileg ismerjük és jó részben ezt is a lengyel lepkészeknek köszönhetjük; de bizony a Magas Tátrában is várnak még mireánk érdekes felfedezések, mert hiszen ott julius előtt és augusztus után még nem búvárolt senki. No, de térjünk vissza szerző remek művéhez, melyre csupán nehány megjegyzésem van. Szerző minden egyes fajnál tekintettel van a szomszéd területekre és általában hűségesen megemlíti, vajjon az illető faj előfordul-e Erdélyben, Délmagyarországon, Szla- voniában stb., sőt ha közelebbi termőhely nincs, még a Tátrát is. Annái feltünőbb, hogy azt némely fajra nézve elmulasztja. Ilyenek p. o. a következők: ZLycaena Jolas O.:-ról megjegyzi, hogy talál- ható Románia, keleti Rumélia, Morea, Dalmáczia és Fiuméban, de hogy úgyszólván egész Magyarországon is előfordul, azt elhallgatja ; Argynis Daphne Schiff. csak Szlavoniából van említve; pedig egész Magyarországon található; Argynnis Amathusia Esp.-ről azt állítja, hogy egyik szomszéd országból sem ismeretes, pedig a : felvidéken (Lőcse, Sz.-Olaszi, Eperjes) már fogták; Pachycnemia hifpocas- tanaria Hb. nemcsak Dalmácziában, hanem Felső-Magyarországon (Eperjes) is előfordul; Ino Geryon Hb. nemcsak Dalmácziában stb. , hanem Magyarországon is található, Budapesten niagamis fogtam, igaz, hogy az illető adat nem fogláltatik a faunakafalogusban. Úgy látszik ezekről a fajokról hallgatag feltételezi, hogy ada- taink nem helyesex; ezt más fajokról határozottabban állítja is. Így pl. kétségbe vonja, hogy Polygonia Egea Cr. Dalmáczián ki- vül Magyarország területén előfordul, pedig az egész Tenger- melléken található, Fiumén magam is fogtam, de fogták Buccariban, Czirkveniczán, Noviban is. Szintoly alaptalanul vonja kétségbe azt is, hogy Pieris Napi L. ab. Bryoniae O. Erdélyben előfordul, hol- ott megfigyelték azt Nagyágon, Brassón és Nagyszebenben, sőt Háromszékben magam is fogtam igen sötét színű alakját, melynek bővebb leírásából (/R. L. X. 186. 1.) kitünik, hogy azt egyáltalá- ban nem lehet összetéveszteni a var. flavescens Wagn.-rel, mint azt szerző a többi adatról feltételezi, bizonyára szintoly kevés alappal. Végül megemlítem, hogy a Larentia Corydalaria Graes. var, Bogumilaria Rbl. azon ? példánya, melyet Pável János 1899-ben a Velebitben fogott, még kisebb annál a $ példánynál, melyet szerző rajzban bemutat; fehér rajzolata még inkább megfogyott, a tőtéren csak 4 apró pont áll, szintúgy az alsó szárny belső zugában 3 ily pont. é Magyarország bogárfaunája, Ritka eset, ha hazánk állattani irodalma egy-egy szakmun- kával gyarapodik. Kevés a szakbúvár és még kevesebb a kiadó. Főleg e két tényezőnek tulajdonítható, hogy irodalmunk oly lassan jut megfelelő szakmunkákhoz. Annál nagyobb örömmel üdvözölhetjük szerkesztőtársunk vál- lalkozását, ki hézagpotló munka megírására és kiadására vállalkozott, Előttünk fekszik Csiki Ernő-nek , Magyarország bogár- faunája" czímű munkájának első füzete, melynek ismertetésétől azonban közelfekvő okokból el kell tekintenünk, azt másnak szak- avatott tollára bízzuk. A gazdagon, 109 szövegközti rajzzal illusztrált első füzet a morphologiai részt tartalmazza, Szerző jó dolgot végzett avval, hogy faunistikai munkáját morphologiai részszel kezdi. Ezt bátran elhagyhatta volna, de szem előtt tartotta azt, hogy semmiféle mun- kánk nincs, melyből a kezdő is megismerhetné a bogarak testének szerkezetét. Ennek ismerete nélkül azonban lehetetlen a meghatá- rozás, tehát kénytelen volt erre is figyelemmel lenni. Hazánk bogárfaunája fajokban és fajváltozatokban felette gaz- dag, azért sok helyet a morphologiai résznek nem jutathatott, mind- azonáltal az első öt ív ezt a részt röviden, de mégis elég részle- tesen tárgyalja, úgy hogy mindenki a legszükségesebbeket meg fog- ja találni. Itt adjuk a munka bevezetését, melyből az egésznek tervezete és terjedelme látható : : , Az Európaszerte annyira kedvelt állattani tudományok körül hazánkban csekély a haladás, s még kevesebb pártfogás vehető észre; minek okát főleg abban vélem rejleni, hogy anyanyelvünkön nem léteznek oly — a jelen kornak megfelelő — rendszeres mun- kák, melyek segítségével az e szakmában búvárkodni óhajtó, a tárgyak kellő meghatározását eszközölhetné." Ezen szavakkal vezeti be Frivaldszky János 1867-ben megjelent azon munkáját!), melylyel Magyarország bogárfaunájának rendszeres leírását akarta megkezdeni. Már Frivaldszky látta, hogy magyar könyv nélkül a magyar Coleopterologia előre haladni 1) A magyarországi téhelyhröpüek (Coleoptera) műszavainak magyarázata, rövid boncz- és élettani ismertetéssel, (M. Tud. Akad. Mathem. és Természettúd Közlemények. V. kötet 1. füzet. — Pest, 1867.) 128 Csiki Ernő nem fog, de sajnos említett munkáján és a futóbogarak jegyzékén?) kívül, a tervezett könyvből egyéb nem látott napvilágot. Utánna pedig senkisem vállalkozott hasonló munka megírá- sára, — hogy miért, azt hiszem kifejtenem nem kell, eléggé isme- retesek azon tények, melyeknél fogva minden hasonló kisérlet már csírájában megakadt. A magyar bogárgyüjtőknek tehát régi óhajtása volt és ma- radt, hogy magyar műből, viszonyainknak megfelelő és teljes fau- nánkat felölelő könyvből ismerhessék meg hazánk bogárvilágát. Ez volt az én régi óhajom is, mely azonban nem teljesült, mert az a nehány kisézlet, mely e téren történt, sehogysem sikerült. Értem ugyanis azon meghatározó könyvecskéket, melyek főleg a tanulóifjuság részére készültek, úgy mint Török Péter), Pachinger Alajos) és Cserey Adolf?) könyvecskétt, melyek értékét, használhatóságát Frivaldszky János?) és magam?) kellőleg méltattuk. Ezek különben faunánknak csak kis töredékét tárgyalták. A míg nálunk nem akadt szakember bogárfaunánk ismerte- tésére, addig Horvátország bogárfaunáját, ha nem is önálló tanul- mányok alapján, megírja Schlosser J.9) és Erdély faunáját Seidlitz György") königsbergi tanár. Sz m éden: Lajos, a bécsi udvari múzeum őrének nagy munkája") felöleli hazánk fau- 2) Magyarország téhelyröpüinek futonczféléi (Carabidae). (M. Tud. Akad, Értekezések a természettudományok köréből. V. kötet, 2. szám. — Budapest, 1874.) 1) Bogár-határozó. A hazai bogár-nemek felismerésére vezető segédkönyv. Hajdú-Böszörmény, 1889. ; 2) A kolozsvári bogárgyűjtő. (Rom. kath. főgymn. 1889/90. évi értesítője. Kolozsvár, 1890.) 3) Bogárhatározó, vagyis hazánkban gyakrabban előforduló bogárnemeknek és a gyakori valamint monotyp fajoknak megismerésére szolgáló útmutató. (Stamp- fel-féle Tudományos zseb-könyvtár. 96—98. szám. — Pozsony és Budapest 1901.) 1) Észrevételek Török Péter cBogárhatározó; czímű munkájára. (Pótfüzctek a Természettudományi Közlönyhöz. XXII. kötet, 1890, p. 82.) 5) A legújabb magyar bogárhatározóról. (Rovartani Lapok. IX. kötet 1902. — 385.) 6) Fauna kornjasah trojedne kraljevine. Zagreb. 1877. 1—III. 7) Fauna Transsylvanica. Die Káfer (Coleoptera) Siebenbürgens. Königsberg, 1888—1891. 8) Die Küfer von Mitteleuropa. Die Köüfer der österreichisech-ungariscben Monarchia, Deutschlands, der Schweiz, sowie des französiséhen und italienischen Alpengebietes. — I. Bd. Caraboidea Wien, 1892. — II. Bd, Staphylinoidea 1. Sta- phylinidae, Pselaphidae, 185. — III. Bd. Staphyl noidea 2., Clavicornia. 1899. — IV. Bd. 1. Hálfte: Dermestidae — Hydropbilidae. 1904. Magyarország bogár-faunája 129 náját iss, Apfelbeck Viktor a szarajevoi múzeum őre, bal- káni faunájában") pedig hű képét adja Bosznia, Herczegovina és Dalmáczia faunájának. Most, hogy mintegy tizenöt éve foglalkozom a bogarak tanul- mányozásával, ez idő felét pedig hazánk legelső és legnagyobb gyüj- teménye élén, a Magyar Nemzeti Múzeumban töltvén el, a hol úgy a szükséges anyag, mint a szükséges irodalom rendelkezésemre állott, nem állhattam ellen barátaim azon folytonos kérésének, hogy teljesítsem már bogarászaink régi óhaját és írjam meg Magyar- ország bogárfaunáját. Eredeti tervem az volt ugyan, hogy monographikus munkát nyujtsak, de ily nagy munkára nálunk ezidőszerint kiadót kapni nem lehet. Kevesebbel kellett beérnem, azért csak díchotomikus meghatározó kulcsok alakjában kivánom most hazánk bogarainak gazdag faunáját bemutatni, később jobb viszonyok mellett talán eredeti tervemnek is megfelelhetek. Mivel más újabb munkáink nincsenek, czélszerűnek véltem munkámat általános részszel bevezetni, melyben röviden a bogarak morphologiáját és a mennyire az systematikai szempontból szük- séges, azok anatomiáját is tárgyalni fogom, de tekintettel voltam sok más egyébre is, hiszen könyvem nálunk az első e szakmában és kezdők oktatására is kiván szolgálni. Könyvem tervezetét illetőleg álljanak a itt következők : Az első kötet az általános részen kívül a Caraboideákat és Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniákat, Diversicorniákat és Heteromerákat, a harmadik kötet pedig a Phytophaga, Rhyn- chophora és Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. A családok, nemek, fajok, fajváltozatok jellemzését a meny- nyire lehet rövidre szabtam, csak a legfontosabb bélyegekre voltam tekintettel és főleg arra, hogy kiemeljem az állatok azon tulajdon- ságait, melyek alapján összehasonlító anyag nélkül is biztosan meg- határozhatók legyenek. Súlyt fektettem a fajok elterjedésének kör- vonalozására és a hol szükséges volt, egyéb tudnivalókra is; fel- vettem azonkívül mindenütt a synonymákat, hogy ezzel is el lehes- sen kerülni a más munkákban való utánnanézést. Igyekeztem mun- kámat a legszükségesebb rajzokkal ellátni és evvel is használha- tóságát lehetőleg emelni. Mielőtt most a bogarakra vonatkozó tudnivalók tárgyalásába 9) Die Káferfauna der Balkanhalbinsel, mit Berücksichtiguug Klein-Asiens und der In-el Kreta. Erster Band: Familienreihe Caraboidea. Berlin, 1904. 130 Különfélék fognék, még csak arra kérem bogarásztársaimat, hogy munkámat, ha jónak, megfelelőnek találják, ajánlani és terjeszteni szíveskedjenek, mert csak így biztosíthatják annak gyorsabb megjelenését. Különfélék, Behurczolt kártékony rovarok. Lapunk f, é. márcziusi számában Dr. Kaufmann Ernő , Két veszélyes bogár" czímű czikkében foglalkozik a Dél-Amerikából Fiuméba hozott kukoriczának a Ca- lanudra oryzae és Iribohum ferrugineum bogarakkai való fertőzött- ségével. A m. kir. Rovartani Állomas mostan arról értesít bennün- ket, hogy egyik másik hajórakományban 10, sőt 40—509/9 Tribo- lium ferruginenm és 50—609"/o Calandra oryzae volt. A 4 millió métermázsa kukoriczában előfordult azonkívül még a gabona egy másik élősködője, a Cathartus gemellaius Duv. nevű bogárka és a mezei gabonamoly (Sztotroga cerealella) is. —- Az a körülmény, hogy a la-platai kukoriczával rizs zsizsik (Calandra oryzae L.) Óriási mennyiségben került az országba, késztette a m. kir. Rovar- tani Állomást, hogy e bogárral foglalkozzék, hogy a szükséges Óv- intézkedéseket megtehessék. Jablonowski József, a Rovar- tani Állomás főnöke, erre való tekintettel a , Köztelek" f. évi XV. évfolyamának márczius 15-iki számában (452—455 1.) foglalkozik is e tárgygyal ,A rizs zsizsik Magyarországon" czímű czikkében, mely mint a m. kir. földmívelésügyi minister külön kiadványa is megjelent. A füzet tartalmát a következőkben foglalhatjuk össze : A la-platai kukoriczának zsizsikkel való fertőzöttségét csak márczius elején vették észre a fiumei rakodó pályaudvaron, ősszel és télen nyomát se látták, ami annak tulajdonítható, hogy Fiumé- ban az idei tél szokatlan hideg volt és így a bogarak dermedt állapotban voltak, tehát nem igen mozoghattak. Eleinte a mi kö- zönséges gabona zsizsikünknek (Calandra granaria) nézték a bo- garat és azért a kukoriczának vasúton való elszállítását a fennálló rendeletek alapján megtagadták. " Csak később vették észre, hogy nem a közönséges, hanem rizs zsizsikkel van dolguk, mely az Különfélék 131 előbbitől annyiban tér el, hogy mindegyik szárnyfedőjén 2—2 vi- lágos-barna folt van, míg a bogár teste különben sötét-barna. Más lényeges különbség még az is, hogy a gabona zsizsik szárnyatlan, a rizs zsizsiknek pedig szárnya van, tehát röpülni is tud, továbbá a gabona zsizsik mellén levő pontok hosszúkások, a rizs zsizsik mellén levő pontok pedig kerekdedek. A rizs zsizsik a mi gabona zsizsikünktől eltérően nem a magtárban, hanem már a szabadban is, a lábon álló gabona és kukoricza érő szemét fertőzi meg és későob a magtárban vagy a hajón. még nagyobb kárt tesz. A rizs- zsizsik Európában már régóta ismeretes, hazánkban is előfordult, ide különféle árukkal importálták, de oly nagy mennyiségben még nem került az országba és annak majdnem minden zugába, mint mostanában. Veszedelmes dolog, hogy e zsizsik röpül és hogy a melegebb vidékeken a lábon álló gabonába tojja petéjét, Frog att szerint a nőstény a nagyobb kukoriczaszembe több petét is tojik, mert annak tartalma elég nagy, hogy több zsizsik lárvát neveljen fel, niint a buzaszem. Hogy nálunk már a szabadban fertőzné meg a gabonát, arról szó sem lehet, mert sehol Európában, még a melegebb éghajlattal bíró Olaszországban sem figyelték meg a szabadban, de hogy Európában kártékonyan lépett volna fel, arról sincs eddig adatunk. Hogy Európában még nem kezdette meg forró égövi kártékonyságát, annak oka valószínűleg az, hogy az európai éghajlat nem kedvez nagyobb elszaporodásának, úgy van ez különben Amerikában is, a hol Chittenden szerint a déli állomásokban nagy csapás, de feljebb északra kisebb jelen- tőségű. A mi a zsizsik elterjedésének meggátlását és megmaradása elleni teendőket illeti, Jablonows ki ajánlja a: kukoriczának rostálását és a rosta-aljának zsizsikestül való azonnali elégetését. Jó ha a rostálás előtt lapátolják a kukoriczát, mert ez a zsizsik sem szereti, ha zavarják, zaklatják és így azután biztos, hogy a rostáláskor kihull. A raktárakra is figyelemmel kell lenni és azo- kat, ha az amerikai kukoricza elfogyott, azonnal ki kell takarítani és a kukoricza hulladékát, szemetet, rögtön el kell égetni. A rizs zsizsik irtása nemcsak a gazda, hanem a gabona kereskedő és a molnár kötelessége egyaránt. Végül ajánlja a szerző, hogy a la- platai kukoriczát vetőmagul ne használja senki, mert annak csíra- képessége is kérdéses. Csiki Ernő. Irodalom. Reitter, Edm., Acht neue Coleopteren aus der palae- arktischen Fauna. (Wiener Entom. Zeitg. XXIV. 1905 p. 90-94.) Szerző nyolcz új bogarat írt le ezen czikkében, melyek közül kettő magyarországi. Az egyik a Drasterius bimaculatus egy új subspeciese, melyet felfedezője tiszteletére Wachsmammi-nak neve- zett el. Ez az új alfaj a budapesti Margitszigetről való és a törzs- fajtól abban különbözik, hogy szőrözete felényivel rövidebb, por- szerű és selyemfényű. A szárnyfedők hosszabb közbeszórt szőrei vastagabbak és jobban tünnek fel a selyemfényű rövid szőrözet kőzött. Fekete, az előtor korongja elmosódott vörös, oldalai sötré- tebbek, a szárnyfedők mustrázata változó. — A másik új állat a Tátrából származik, ez az Oedemera virescens új fajváltozata, a var. cupreomicans, mely a törzsfajtól abban tér el, hogy teste réz- színű, a szárnyfedők bordái erősebbek és szőrözetük sárgásabb, a csúcs felé is erőteljesebb. Csiki Ernő xk Czekelius, Dr. D. Beitráge zur Schmetterlingsfauna Siebenbürgens (Verh. und Mittheil. d. siebenb. Ver. f, Naturwiss. Hermannstadt. L. III. 1905. p. 81—33.) Szerző, a ki Erdély lepke-faunájának felkutatása körül máris nagy érdemeket szerzett, ezen alkalommal közli ama fajok jegy" zékét, melyeket az utóbbi három év alatt saját maga és Clement R. fogott, és melyek Erdély faunájára, részben az egész haza faunájára újak. Az utóbbiak a következők : Sterrhofteryxz Standfussii H. S. (Magas Csurgó), Pyrausta austriacalis H. 5. (Szebenhegység , Besineu"), Acalla ferrugana var. selasana H. S. (Kis-Disznód), Grapholitha cosmophorana Tr. (Segesvár), Grapholitha gallicana Gn. (Előpatak), Dichrorampha simpliciana Hw. (Nagyszeben), Gelechia infernalis H. S. (Magas Csurgó), Gracilaria falconipenella Hb. (Előpatak), Lithocolletis amyotella Dup. (Előpatak), Imcurvaria praelatella Schiff. (Nagyszeben, Magas Csurgó). Szerző azonban felsorol nehány oly fajt is, melyet én Háromszékből már előbb ki- mutattam, ilyenek: Agrotis collina B., Mamestra tincta BIESÉS Platyftilaa nemoralis Z. Továbbá felemlít egy fajt (Larentia Iugdunaria H. S.), melyet már egyik előbbi közleményében Nagyszebenről fel- hozott. Végül felemlítendő Prorosa Dahliella Tr.Brassóról, mely eddig csak Dalmácziából volt ismeretes. A. Aigner Lajos. Adatok Magyarország lepke-faunájához, ; Irta: Ulbrich Ede. I. Az elmult 1904. év nemcsak gazdasági tekintetben mutatott . igen szomorú képet, hanem az entomologus-és különösen a lep- késznek is sok csalódást okozott, és sok hozzáfűzött szép reményt kegyetlenül megsemmisített. Igen kedvező auspiciumok mellett iridult meg, dea már május vége felé beköszöntött abnormális hőség a növényzet kifejlődésére viszás hatást, gyakorolt a talaj teljesen ki- száradt, s ennek következtében a növényzet vagy ki sem fejlő- dött, vagy éltető eső hiányában időelőtt elszáradt. Ekként a her- nyoktól megvonatván a szükséges táplálék, a lepke még hernyó alakjában lett megtizedelve, sőt egyes fajokban teljesen elpusztítva. Igy történt, hogy sok olyan faj, mely más években nem volt épen ritkának mondható, tavaly vagy teljesen kimaradt, vagy csak el- vétve fordult elő. Valószínű ennélfogva, hogy az elmult száraz nyár következményei lepkészeti tekintetben még az idén is érez- hetők lesznek ; mert jóllehet a természet maga gondoskodik arról, hogy az egyes fajok ki ne pusztuljanak, bármilyen viszontagsá- gon mennek is keresztül egyik vagy másik kedvezőtlen esztendő- ben, — mégis előreláthatólag bizonyos időbe fog kerülni, míg a megbolygatott egyensúly újból helyre fog állani. Ámde annak daczára, hogy eszerint az elmult évi fogás egészben véve meglehetős gyarló és fogyatékos volt, mégis sike- rült nehány oly példányt is zsákmányul ejtenem, melyeknek fel- említése a magyarországi fauna teljessége érdekében, nem érdek- telen. Az illető példányok a következők : Pieris Daplidice E. var. et ab. Raphani Esf. Ezen fajváltozatnak előfordulási helyeként a Staudinger és Rebel-féle katalogusban Spanyolország, Észak-Afrika, Syria, Perzsia és Kö- Rocvartani Lapok XII. 1905. szeptember. Ulbrich Ede. zép-Ázsia szerepel, tudtommal azonban előfordul Görögországban is. Én tavaly augusztus havában Isaszeghen fogtam egy példányt, mely nagyon hasonlít, sőt teljesen megegyezik az ugyanez év jú- lius hó végén Fountaine Margit k. a. angol lepkész által Tunisban fogott var. Raphani példányokkal. Úgy látszik.hogy ezen meglepő jelenség, az elmult nyár abnormális hőviszonyainak a szüleménye. Argynnis Aglaja L. Az általam Isaszeghen július havában fo- gott egyik ? példányon a fekete rajz a szárnyak tövén feltünő sűrű; a fekete foltok mind a felső, mind az alsó szárnyakon, a tő- mezőben sokkal vastagabbak, mint rendes példányoknál, olyany- nyira, hogy a sárga alapszínnek alig mutatják nyomát; a tőmezőtő a szárnyszegély felé azonban a fekete szín és rajz mindinkább fogy, sőt a szárnyszegély felé már vékonyabb és ritkább is, mint rendes példányoknál. Ugyancsak Isaszeghen fogtam m. évi augusztus havában az Argyums ÁAdippe L. egy példányát, mely a szárnyak fonák oldalain, különösen az alzó szárnyakon teljesen zöld alapszínt mutat. Ezen érdekes példányt beküldtem meghatározás végett M. Bartel berlini lepkésznek, ki azt mint v. Chlorodippe H. §. hatá- rozta meg, mely fajváltozat Spanyolországban honos, nálunk tehát szintén a nagy hőség behatása alatt fejlődhetett. Melanargia Galatea L. Ezen közönséges lepkének ugyan- csak Isaszeghen július elején fogott egyik £ példányán a szárnyak felszínének rajza nem fekete, hanem rozsdás, bőrszinű; ennek megfelelőleg a szárnyak fonákján is halványabb, a rajz és nem fe- kete, hanem barnásszínű. Ezen változatot már előbb is megfigyel- ték Puszta-Peszéren, Isaszeghen és a Csepelszigeten. Lycaena Corydon Poda. Ezen felette váltakozó fajnak mult évi augusztus hava elején, Isaszeghen a következő, részben csak újabban leírt válfajait fogtam u. m. ab. Tiphys Esp. A felső szárny fonákján levő tőszem és a pontsor utolsó szeme, fekete ív által van össze kötve. Ezt az alakot Vángel Jenő ab. conjrhu- ens-nek nevezte el. Megfelel a Lycaena Icarus L. ab. arcnata- nak; — ab. cinnus Hb. A szárnyak fonákján hiányoznak a pon- tok; — ab. marginata Tutt. A felső szárny szegélyén széles fekete szalag fut le; — ab. punctata Tutt. Világos ezüstkék, szegélyén fekete pontok sorakoznak; — ? ab. aurantia Tutt. Szegélyén narancsszínű, befelé fehéren határolt pontok állanak ; — ab. striata Tutt. A fonákján előforduló szemek, illetve pontok többé-kevésbbé vonalokká folynak össze; — ab. obsoleta Tutt. Fonákjának pont- jai tünőfélben vannak; — d ab. suavis Schultz. Az alsó szárnyak Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 135 felületén a szegélyen levő pontokban vöröses foltocskák mutat- koznak.!) Több olyan példányt is fogtam ezen fajból, melyek a felső szárnyon, a subcostalis bordának a harántos bordával való találko- zási helyén, illetve valamivel az alatt, a középsejtben, egy többé- kevésbbé kifejezésre jutó fekete pontot mutatnak fel. Az újabb német és angol irodalomnak, mely a fentiek tanusága Szerint ezen fajnak csaknem minden, legcsekélyebb eltérését is leírta és elne- vezte már, ezen változás nyilván kikerülte a figyelmét. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. WV Hypera meles F. Hadad; — arator L. Hadad ; — elongata Payk. Zilah; — pedestris Payk. Zilah; — variabilis Hbst. Hadad, T. Szántó; — plantaginis Deg. Hadad, T. Szántó ; — migriírostris F. Hadad. Notaris acridulus L. Mojád. Dorytomus longimamus Forst. Zilah; — v. macropus Redtb., Hadad ; Dejeam Faust, Hadad ; — dorsalis L. Hadad. Smeronyxr Reicm Gyli. Hadad. Cryptorrhynchus lapathi L. Zilah. Acalles denticollis Germ, Hadad; validus Hampe, Hadad; echinatus Germ, Hadad. ; Coehodes dryados Gmel. Hadad ; 4-maculatus L. Peér. Marmaropus Bessert GyIl. Peér. Ceuthorrhynchidius floralis Payk. Hadad, Peér, Tasnád. Ceuthorrhynchus geopraphicus Goeze, Hadad; — aspertfo- hiarum GyII. Peér; — ornatus GyII. Peér ; — litura F. Hadad; — trimaculatus F. Balla ; — punctiger GyII. Peér; — pleurostigma Marsh, Zilah, Tasnád, Szakácsi ; — puncticolhis Boh. Zilah, Hadad ; — scapularis GyIl. Hadad; — contractus Marsh. Hadad, Tasnád, Balla, Baán ; — assimilis Payk. Peér. Baris timida Rossi, Tasnád ; — lepidii Germ. Hadad; — X) Ez nem azonos az ab. punctata Tutt-tal, mert ennek a neve a szárny: szegélyen levő és a szárny fonákjáról áttetsző pontocskáktól származik. 136 Dr. Zilahi Kiss Endre coerulescens Scop. Zilah, Hadad; — chlorisans Germ. Hadad. Iimnobaris T-album L. Zilah. Sphenophorus striatopunctatus Goeze. Zilah, Hadad. Calandra granaria L. Zilaa, Peér. Balamimus elephas GyII. Zilah; — venosus Grav. Zilah; — nucum L. Hadad, Zilah ; — turbatus GyIIl. Zilah. Balanobius crux F. Tasnád; — pyrrhoceras Marsh Peér. Anthonomus Chevrolati Desbr. Hadad; — pomorum L. Hadad. dcalyplus alpinus Villa. Peér. Tychuus guinguepunctatus L. Hadad, Pele, Bogdánd ; — jun- ceus keich. Hadad; — tomentosus Herbst. Hadad. Szbima pellucens Scop. Hadad. Orchestes faji L. Hadad ; — pratensis Germ. Peér. Gymnmetron villosulum GyII. Hadad; — v. veronicae Germ. Tasnád. Cionus tuberculosus Scop, Hadad, Szakácsi; — thapsi F. Hadad. Magdahs ruficorms L. Tasnád. Apon craccae: L. Peér; — subulatum Kirby. Zilah; — ono- pordi Kirb. Peér, Tasnád; — vicinum Kirb. Hadad; — defficile Herbst, Hadad ; — wurticarium Herbst, Hadad; radiolus Marsk. Peér ; — semculus Kirb. Peér, Zilah, Tasnád ; — viciae Payk. Peér, Pele ; — varipes Germ. Hadad ; — apricans Herbst. Hadad, Zilah ; assimile Kirb. Tasnád, Peér ; — trifolii L. Hadad, S. Ujlak; — dichroum Bed. Hadad, Zilah, Szakácsi; — nmigritarse Kirb, Sza- kácsi ; — ebemnum Kirb, Hadad ; — tenne Kirb. Balla ; — virens Herbst, Tasnád, Szakácsi, Pele, Balla, Görcsön; — onmomnis Kirb, Hadad ; — lott Kirb, Peér; — minmtalum Germ. Hadad, Zilah, Peér; — frumentarium L. Peér ; — violaceum Kirb, Peér. Rhynchites betulae L. Hadad, Zilah, Peér, Pele; — germani- cus Herbst, Hadad ; — interpunctatus Steph, Hadad ; — panmaxillus Germ, Tasnád ; — purpureus L. Peér; — auratus Scop. Hadad. Rhmnomacer betulae L. Hadad, Zilah. Cythus miens Scop. Zilah, Hadad Attelabus coryh L. Zilah. Ptatyrrmnus vresimosus Scop, Hadad. Troptderes albirostris Hbst. Zilah; — sepicola F. Hadad. Mylabris pisorum L. Hadad ; — ruftpes Herbst, Zilah; — rufimana Boh. Hadad ; — seminaria L. Hadad; — varia OI. Hadad ; — imbricormis Panz, Hadad; — v. pubescens Germ, Hadad. a] Adatok Szilagy-megye bogár-faunájdhoz 18 Spermophagus cardwmi Bohem. Zilah. Hylurgus piniperda L. Hadad. Hylesinus fraxini Panz. Hadad. Pcolytus intricatus Ratzb. Hadad ; — rugulosus Ratzb. Tas- nád, Balla. AXyleborus Saxesem Ratz. Zilah, Hadad ; — dispar F. Hadad, Zilah, Tasnád. Prionus cortarius L. Zilah, Hadad, Peér. Aegosoma scabricorne Scop. Zilah, Hadad. Rkhagium sycophanta Schrk. Hadad; — mordax Deg. Hadad, Zilah ; — ingutsiítov L. Hadad. Toxrotus meridianus L. Zilah; — ab. gemiculatus Fourcr. Zuah; — guercus Goeze, Zilah. Acimerus Scháaáfferi Laich, Hadad. Acmaeops collaris L. Hadad. Pidoma lurida F. Hadad. Leptura rufipes Schall. Hadad ; — livida F. Zilah, Hadad; erythroptera Hagenb, Zilah; — scutellata F. Hadad ; — ceraimbyci- formis Schrank. Hadad, Zilah; — aurulenta F. Zilah; — maculata Poda Sz. Somlyó; — arcuata Panz, Zilah; — melanura L. Hadad, Sz. Somlyó ; — bifasciata Müll, Hadad ; — migra L. Hadad, Pele ; a attenuata L. Tasnád. Allosterna tabacicolor Deg. Hadad. Grammoptera ruficornis W. Zilah, Hadad. Caenoptera minor L. Zilah, Hadad ; — umbellatarum Schreb. Zilah. ; Stenopterus rufus L. Hadad, Zilah. Callimus angulatus Schrk. Hadad. Cerambyax cerdo L. Zilah, Hadad ; — őScopoln Füssl. Hadad, Zan s Beer. Phymatodes pusillus F. Zilah; — iestaceus CL. Hadad; — v. vartabihs L. Hadad, Zilah; — v. fennicus F. Hadad ; — v. prae- ustus F. Hadad ; — almi L. Zilah, Hadad, Peér, Sz. Cseh. Pyrrmdium sangumeum L. Hadad, Zilah, Peér. Callidium violaceum L. Hadad, Zilah, Hylotrupes bajulus L. Zilah, M. Goroszló, Sz. Somlyó. Rhopolopus clavipes F. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — macropus Geri. Zilah. Rosaha alpina L. Zilah. Aromia moschata L. Zilah, Peér, Hadad, M. Goroszló. Purpuricenus Koehleri L. Zilah. 1383 Dr. Zilam Kiss Endre Plagionotus detritus L. Zilah; — arcuatus L. Zilah, Hadad. AXylotrechus antilope Zett, Hadad. ; Clytus arietis L. Zilah, Hadad. Clytanthus varius F. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — sartor F. Tasnád, Hadad; — figuratus Scop. Zilah, Hadad ; — speciosus Schneid. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Anaglyptus mysticus L. Zilah, Hadad ; — v. hieroglyphicus Hbrt. Hadad. Dorcadion aelmops Scop. Zilah, Hadad; — fulvum Scop. Zilah ; — Scopoln Hbst. Zilah, Peér, Tasnád ; — decipiens Germ. Zilah ; — pedestre Poda, Hadad ; — v. austriacum Gangilb. Hadad. Lamia textor L. Zilah. Monochamnus sartor F. Zilah ; — sutor L. Zilah. Liopus nebulosus L. Zilah. Exocentrus lusttanus L. Hadad, Zilah. Pogonochaerus hispidulus Pill. Zilan; — Ahispidus L. Zilah. Haplocnemi ecurculionides L. Zilan; — mebulosa F. Zilah. Anaesthetis testacea L. Hadad, Zilah. Agapantha violacea F. Hadad. Saperda populnea L. Pele; — scalaris L. Zilah. Tetrops praeusta L. Hadad, Zilah, Pele, Sz. Cseh. flenostola ferrea Schrank, Zilan, Mekes. 3 Phytoecia pustulata Schrank Hadad; — rufimana Schrank. Zilah, Hadad ; — cylindrica L. Hadad, Bogdánd ; — coerulescens 5cop. Hadad. Oberea oculata L. Zilah; — Hnearis L. Kusaly; — erythro- cephala Schrank M. Goroszló. Orsodacne lineola v. flava Csiki, Hadad. Donacia. agyatica e. TT. Szamtór: clagwtpes " eRsszülattteestásén micuprea Panz, Zilah, Peér, Tasnád. Lema hchems Voet, Hadad, Bogdánd ; — melanopus L. Ha- dad, Zilah; — v. atrata V/altl. Bogdánd. Crioceris merdigera L. Hadai; 12-punctata L. Zilah, Hadad ; 14 punctata Scop. Zilah, Hadad, Peér ; — 5-pumctata Scop. Hadad, Magyarország pillangói Irta 4. Aigner Lajos. V. II. család. Pieridae!) Középnagyságú pillangók, színük fehér (a magyar nép , fehér pilléi") vagy sárga; az alsó szárny középsejtje erős harántos ér által elzárt. .Hernyóik karcsúak, két végükön vékonyodók, . r"vid szőrökkel sűrűn boritva ; fejük kicsiny, gömbalakú. Bábjuk a faron és testük körül szőtt fonal által van megerősítve, elől többé-ke- vésbbé nyujtott ékben végződik. Európában mintegy 590 faj él. NeSSSSSzátnyak, lekerekítettek : ese esew ezér ze edu ézk a sz unk A szárnyak hajitotak vagy Mmosszűak. 0 Ő. 2. A felső szárny külső szegélye gyéren pikkelyezett, áttetsző ; az alapszín fehér, az erek feketék — .. 1. nem. Aporia Hb. A felsőszárny külső szegelye sűrűn pikkelyezett, az erek nem feketék ae Kel 3. — A csápok hirtelen megvastagodottak, az alapszín fehér... 4. A csápok fokozatosan megvastagodottak, az alapszín sárga 5. 4. A felső szárnyon 10-11 ér, az alsó szárny belső sze- SÁlYÁMN ZABPravzrana REL 2 imám LAN ttamsnk A felső szárnyon 12. ér, az alsó szárny belső szegélyén MNKETSÉVTA TT S E e ég ee E a, NEMI EUGNIGBE ET 9. — A felső szárnyon l1 ér van, a szegélyek a sárga alapon töbnyire feketék azza ee za ás rmenn (bnas ILőádn 6 — A szárnyak er sen hajlítottak; a hím sárga, a nőstény JEmÉNes PEST E nem GONONtogy xléeach A szárnyak hosszúak; a középsejt igen rövid, az alap- szín fehér Ez ges. sége ete (0, smerm SSE Dtdtaone 1. nem. Aporia Hb.) A szárnyak gyéren pikkelyezettek, fehérek, éles fekete erek- kel; a csápok fokozatosan megvastagodottak. A hernyó hengeres, A báb zömök. Ezen palaearctikus nemnek 5 faja közül Európában és hazánkban csak egy faj él. 1) Pieridae : Pieris szerüek, a múzsák meilékneve, Pieria görög táj után, a honnan származtak. j SSE Te 7 § zokni r 8 ) do9y1a: a hiány, alighanem a gyér pikkelyezés miatt. 14) : A. Aigner Lajos 1. Aporia Crataegi L.? Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 467 (1758); Esper, Die athmetteringe 19. Albbildúngen He taba sz meszes ttlézároe A fehér szárnyak a nősténynél félig áttetszők; az erek fe- keték; a középsejtet . erős fekete vonal zárja le. A felső szárny szegélye gyér szürke pikkelyezésű, áttetsző. Hazánkban mindenütt közönséges, Budapesten máj 17-től jun. 15-ig; némely vidéken nehány évig tömegesen lép fel, majd több évre szinte eltünik, hogy más helyeken ép oly nagy mennyiségben tűnjék fel. : Nagyságban és rajzban nagyon eltérő. Általában 55—57 mm. széles, egyesek azonban megütik a 68 mm.-t is, míg fogságban elég- telenül táplált példányok olykor csak 41 mim.-t érnek el. A szabályos ő -nek egész erezete fekete, a felső szárny szegélyén kissé kiszélesedve, rövidke fekete sávval, mely a középsejtet elrekeszti. Némely példányon már ennél a sávnál kezdetét veszi az említett kiszéle- sedés, mely rendesen szürke, sokszor azonban csaknem fekete. Az alsó szárnyon ez a kiszélesedés ritkábban s akkor is csak gyöngén lép fel; ellenben a középsejt harántere olykor megszélesbedett. A $-en a felső szárny erei barnák, az alsó szárnyéi feketék, itt is ott is többé-kevésbbé szürkén szélesedve, a felső szárny kö- zépfoltja némelykor meglehetősen szélesen szürke. A discus a kö, zépsejt körül, az elülső szegélytől a belső szegélyig szélesen üveges-. pikkelytelen. Ez a pikkelytelenség nem ritka esetekben az egész szárnyra kiterjed, s ilyenkor csupán a külső szegély felé lép fel minden sejtben egy-egy hosszúkás fehér folt, legvilágosabban az apexen ; igen ritkán ezek is hiányzanak, a középfolt mindig. Az alsó szárnyon a pikkelytelenség többnyire csak a discusban, a sze- gély felé csak kevésbbé mutatkozik. A középsejt harántere olykor kevéssé megszélesbedett. Ennek a d -nél is előforduló alaknak elkü lönítése nem lenne indoktalan és a Cosmovici által ajánlott el- nevezés: var. alepica!) érvényre juthatna. A ? felső szárnya igen ritka esetben egészen fehér pikkelyes, de akkor is némelykor oly gyöngén, hogy a szárny annak daczára áttetsző. Különösen feltünő: egy ily ?, melyet Puinál (Hunyad m.) fogtak. Összes erei barnák, a felső szárny szürke középfoltja az elülső szegélyen a szárny csúcsáig szélesen folytatódik s az alsó szárny harántos erén is kis szürke pecsét mutatkozik. 1) Crat"egus : galagonya. 2) A pikkelytelen. Magyarország pillangói 141 Még nevezetesebb egy nagy ? (6383 mm.), mely fölül is, alul s egészen kormos fekete. Ezen eltérést, melyet ab. Xoyi-nak ne- veztem el, Habetin János Orsován fogta (18983 máj.) (Áb- ráját 1. Rovartani Lapok VI. 18.) A iepke este társasan szeret virágzó Salvian, Onobrychisen. Carduuson stb. ülni Petéje kúpalakú, sárgás. Hernyója hamuszínű, hátán fekete, nerancssínű vagy sárga sávval, oldalt vörösesen sárga vonallal, 40 mm. hosszú. Közös fonadékban (hernyófészekben) tör- tént kitelelés után április közepétől június elejéig a gyümölcsfákat, nevezetesen: Prunus domestica (szilva), Pirus communis (körte) és Pirus malust (alma) nagy mértékben rongálja, de Prunus spinosán (kökény), Pr. cerasin (csereszaye), Crataegus oxyacanthén (gala- gonya) Cotoneaster (naspolya), Rosa (rózsa) és Prunus padusonis él, sőt tömeges felléptekor, ha jobb eledelből kifogy, apró növényekre, kivált konyhanövényekre is áttér. Tavaszkor kissé elszélednek a hernyók, de mint minden efféle fészkes hernyó, egymás közelében maradnak és csak akkor távolodnak el jobban egvmástól, ha a bábozás ideje közeleg : rendszerint a tápláló növény ágain bábozód- nak. A 3830-as évek végén a hernyó oly tömérdek mennyiségben lépett fel, hogy az éhségtől üzetve végre a fiatal tölgybokrokat is megtámadta és lekopasztotta. Bábja sárgás, fekete, szürke és sár- ga szabílytalan pontokkal és sávokkal. Parasitái: Parexovista confinis FIl. és Blepharidea vulgaris FIIl. Diptera fajok; Pteromalus puparum (L.), Monodontomerus nereus Walk., M. obsoletus (FHabr.) Spin., M. virens Thoms.. és Chalcis flavipes Panz. Chalcidida-fajok; Apanceles glomeratus (L.) Reinh. Braconida-faj; J/chneumon oscillator Wsm., Amblyteles Goe- darti Wsm., Pimpla flavicans Grv. és P. varicorms Gr. lchneu- monida-fajok. A bábból kikelő élősdiek rendesen a fejrészt fúrják át. Előfordul az összes szomszéd országokban. Elterjedési köre : Angliától Japánig (10—1409) és Lapphontól Farisztánig (68—359). 2. nem. Pieris Schrk.!) A csápok végük felé hirtelen vastagodnak. alul fehéren és feketén gyűrűzöttek, csaknemi oly hosszúak mint a felső szárny fele; a szárnyak alapszíne fehér; a felső szárny meglehetős éles, csúcsa fekete. A hernyó hengeres, finoman szőrözött, társasan él kivált káposztaféléken. A báb fejrésze hegyes, hátán ékszerű púp van. A 15 palaearctikus faj közül hazánkban 5 fordul elő. 1) Pieris : az egyik muzsa neve, 142 A. Aigner Lajos : 1.L Az alsó szárny alul egyszínű 22 422 JURESÍDETSBESERBANNN 2 AZ alsó szárny alul zöldes rajzólatúciss si sorunk MASEZRN 4. 2. A felső szárny csúcsán levő rajz sarlóalakú .. Brassicá6 L. A felső szárny csúcsán levő rajz három- vágy négyszögalakú 3. 3. — A felső szárny csúcsán levő rajz háromszögalakú, kicsiny, halványszínű, a felső szárnyon egy (hímen). vagy két (nőstényen) petty van, mely alul-is látható. ..: . .. Rapa€ L. Ugyanoly rajzolattal, mely alui nem látható ... Ergane H. G. 4. Az alsó szárnyon alul az erek sötét zöld behintésűek Napi L. Az alsó szárnyon alul zöldes foltok vannak :.. Dapiidice L. Zsetetis SBnassícacmg e Linné, Systema. Naturac. Ed. X. p. 457. (1758) ESB5eree Schmetterlinge in Abbild. I. tab. 3. fig. 1. (1717). A szárnyak tejszínűek; a felső szárny csúcsán sarlóalakú rajz van, mely a harmadik sejtig ér; a nűstényen az 1. és 3. sejt- ben egy-egy fekete petty, mely . alul is megvan és a , belső szé: gélyen ékszerű fekete folt ül; a hímen csak a fonák ollalon van 1 fekete petty. Az alsó szárny elülső szegélyén 1 fekete petty van. Hazánkban mindenütt közönséges keriekben és réteken, több- nyire két, helyenkint kedvező években 3 ivadékban is (Budapesten április 14-től június 15-ig, június 50-tól augusztus 30-ig és október közepén) többnyire nagy példányokban, melyek a 65 mm-t is megütik, legtöbb esetben alul sárgás. Havasi példányoknál az alsó szárny alul inkább szürkés sárga. szél Nem igen változó faj. Eperjesén fogtak egy nőstény példányt melynek felülete sárgás, felső szárnya pedig kissé feketés behin- tésű; Tusnádon pedig rózsás tünetű példányt figyeltek meg. . A pillangónak tömeges vándorlását több ízben megfigyelték. Petéjét többnyire 10-12-ként együtt rakja le a tápláló növény leveleinek aisó oldalára. /ernyója zöldessárga fekete. pettyekkel! hátán és oldalán sárga sávval; társasan él a következő növényeken : Brassica napus (káposzta), Sinapis (mustár), Cochlearia (kalánfű), Lepidium (zsázsa), Raphanus (retek), Cardamine (foszlár), Matthiola annua (színes ibolya), Tropaeolum majus (spanyol sarkantyú), Reseda odoratus (rezeda); Nizzán Capparis spinosán (kapor) is. Gyakran, kivált augusztus—szeptemberben a káposztaféléket erősen pusztítja. Volt eset rá, hogy a hernyók, miután a káposztást tönkre tették, takarmányrépa ültetvénybe mentek át. Ha a táplálékból ki- . fogynak, sokszor nagy darab földet vándorolnak, míg ismét kedvező 1 Brassica : káposzta. Adatok Magyarország rova"-faundjahoz. 143 helyre akadnak. Ilyenkor akárhányszor vasúti töltésen is áthaladva, milliónyi péidányaitól -az egész: vonat kerekei annyira megzsirosod- tak, hogy forogtak ugyan, de nem haladtak s a vonat megállt, míg a síneket homokkal be nem hintették. Kifejlődve 30—40 mm. hosszú. Bábja hasonlít az A. crataegi-éhez, dea rajta levő pontok sokkal apróbbpak.- Kitelel, fához-faihoz erősítve. Párasitáv: Blepharidae vulgaris Mg., Machaiva serrtuvenívis Rdi. és Masicera sylvatica Meade Díptera-fajok; Tetrastichus lis- sonotus Müll., Pteromalus puparum (L.) Swed. és Macroglenes nigrotlypeatus Am. Kirch. Chalcidida-fajok, Apamteles jucundus Marsh., A. rubripes tHal.) Reinh., A. (Microgaster 2?) s$urius Wsm. Reinh. és Microgaster glomeratus L. Braconida-fajok, és Limneria ebenina Gr. Ichneumonida-faj. 3 Ezek közül a hernyónak különösen elkeseredett ellensége a Pteromalus puparum és Microgaster glomeratus. Az utóbbinak több száz álczája él a hernyó bensejében, annélkül azonban, hogy annak tápláló csatornáját átfurnák; végül a hernyó testtakaróján át ki- jönnek és immár gyorsan elpusztuló áldozatuk testén el is bábo- zódnak. Ezen fehér vagy sárgás színű apró bábokat, melyek a holt hernyót egészen elborítják, a nép a hernyó tojásának tartja. A. Piteromalus puparum és más élősdiek álczái a hernyónak csupán zsiradék részével táplálkoznak és csak miután az elbábozódott vol- na, emésztik fel a bábnak egész tartalmát s a bábot saját átala: kulásuk miatt vagy már őszkor elhagyják vagy kész rovarként csak tavaszkor keinek ki belőle. Az élősdiken kívül, a melyek a többi Pteris-fajokat is hasonló módon megtizedelik, még járványos betegségek is pusztítják a hernyókat. Előfordul az összes szomszéd országokban. Elterjedési köre : Spanyolországtól Japánig (10—1409) és Norvégiától Egyiptomig (659—309). Adatok Magyarország rovar-faunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. III. Hymenoptera. Hártyásszárnyúak. 1 A hártyásszárnyú rovarok gyüjtésében az összes hallgatók részt vettek ugyan, de a velük való foglalkozás leginkább Gulyás 144 Vángel jenő dr. Florián. Spat János (1903), továbbá Csaplár Aladár, Lendvay Dezső és Moczár Miklós (1904) feladata volt ; a mennyiben ők gyűj- tötték, praeparálták, meghatározták és gyüjteménybe rendezték a Hymenopterákat. A meghatározás nehéz munkájában különösen Mocsáry Sándor, kir. tanácsos, nemzeti múzeumi igazgató őr volt szives segédkezni; e megbecsülhetetlen fáradságáért, tapasztalt jó- ságáért, lekötelező szívességeért kellemes kötelességem mind az in- tézet, mind a hallgatók és saját magam nevében is leghálásabb köszönetet mondani. A hallgatók 1901-ben 544 drb., 1942-ban 605 drb., 1903-ban 740 drb. és 1904-ben 26858 drb. vagyis -összesen 4547 drb. hártyásszárnyú rovart és gubacsot gyüjtöttek. A gyüjtött állatok a következő 392 fajhoz tartoznak. Cimbex humeralis Geoff. I. Budapest, Tisza-Alpár, Félegy- háza; — lutea L. I. Budapest, Tisza-Alpár, Félegyháza ; — femo- rata L. I. Rákos ; — connata Schrk. I. Tisza-Alpár. Clavellaria amerinae L. I. Tisza-Alpár, Félegyháza. Abia mgricornis Leach. 1. Tisza-Alpár; — sericea L. I. Fél- egyháza. Hylotoma enodis L. I. Budapest, Szarvaskő (Heves m.); pagama Pnz. II. Visegrád ; — III. Putnok; — rosae L. I, Félegy- háza; — II. Kömlőd ; — III. Putnok. Phymatocera, fuliginosa Schrk. I. Budapest Emphytus coxalis Klug. III. Putnok. Dolerus germamicus Fabr. I. Békás-Megyer ; — gonager Fabr. I. Budapest; — /issus Htg. I. Budapest, Békás-Megyer, Tisza- Alpár ; — II. Visegrád. Rhogogastera viridis L. I. Félegyháza. Tenthredopsis Thomsomi Knw. I. Félegyháza; — II. Vise- grád ; — Raddatzi Knw. I. Félegyháza ; — meglecta Lep. I. Buda- pest, Félegyháza; — II. Visegrád; — sütgma Fabr. II, Visegrád; —hungarica Klg. II. Visegrád, Macrophya rustica L. I. Félegyháza; — postica Brullé. I. Budapest, Félegyháza; — III. Kömlőd ; — diversipes Schrk. I. Buda- pest, Félegyháza, Tisza-Alpár ; — II. Kömlőd; — III. Putnok ; — 12-punctata L. 1. Budapest, Félegyháza ; — II. Visegrád. Állantus costatus Klug. I. Félegyháza; — II. Perkáta; — scrophulariae L. 1. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár; — II Köm- lőd ; — III. Putnok; — Dahli Klug. I. Félegyháza, Tenthredo coryli Panz, I. Budapest, Félegyháza, Csongrád ; — II. Visegrád; — /agi Panz. III. Leibicz; — mesomelaena L. Il. Budapest sz j/dva socop, MISEÉerbiezi 3 Adatok Magyarország rovar-faundjához 145 Lyda nemorahs L..I. Félegyháza. Cephus tygmaeus L. I. Budapest, Csongrád; — II. Perkáta, Kömlőd. Xiphydria longicolhs Latr. I. Budapest, Félegyháza; — II. Kömlőd. Sirex juvencus L. IV. Bártfa ; — VI. Dubova ; — noctilio Fabr. III. Viszóka; — carinthiacus Knw. III. Viszóka; — gigas L. I. Félegyháza, Kecskemét ; — II. Kőszeg ; — III. Selmeczbánya, Put- nok ; — IV. Bártfa ; — V. Maroskecze, Bálványosfürdő ; — VI. Dubova. Neuroterus baccarum L. I. Török-Bálint ; — laeviusculus Schck. I. Félegyháza ; — lanuginosns Gir. I. Budapest ; — II. Keszthely ; — lenticularis Oliv. I. Budapest; — numismals Oliv. I. Budapest ; — saltans Gir. I. Budapest. Dryophanta agama Htg. I. Budapest, Török-Bálint: —- cor- nifex Htg. I. Budapest; — divisa Htg. I. Budapest ; — folii L. I. Budapest, Dánospuszta; — II. Keszthely; — pubescentis Mayr. I. Török- Bálint. Chilaspis nitida Gir. I. Budapest. Biorrhiza terminalis Fabr. I. Budapest, Török- Bálint, Kecs- kemét ; — II. Keszthely. Cynips argentea Htg. I. Török-Bálint (sok); — aries Gir. I. Budapest, Csongrád ; — caliciformis Gir.. I. Török-Bálint ; — ca- licis Burg. I. Dánospuszta, Csongrád; — Caput-Medusae Htg. II. Keszthely ; — III. Putnok ; — conglomerata Gir. I. Török- Bálint ; — coriaria Haimh. 1. Budapest, Török-Bálint; — galeata Gir. I. Török-Bálint; — glutinososa Gir. I. Budapest, Török-Bálint ; — hungarica Htg. I. Budapest, Csongrád; — Kollari Htg. I. Buda- pest, Török-Bálint ; — lignicola Htg. I. Budapest ; — polycera Gir. I. Budapest, Török-Bálint ; — tinctoria Oliv. I. Budapest ; — írun- cicola Gir. I. Török-Bálint. Andricus aestivalis Gir. VI. Apatin ; — autumnalis Htg. I. Tö- rök - Bálint ; — fecundatrix Htg. I. Budapest; — glandium Gir. I. Budapest ; — VI. Apatin ; — lIucidus Htg. I. Budapest, Török-Bá- int; — Mayri Wachtl. I. . Budapest; — urnaeformis Fonsc. I. Török-Bálint. Synophrus poltus Htg. I. Budapest. Aulax glechomae Htg. I. Budapest; — II. Visegrád; -— III Dobsina. Rhodites eglanteriae Htg. I. Török-Bálint ; — rosae L. I. Bu- dapest, Török-Bálint ; — II. Visegrád ; — III. Putnok, Lipótvár ; — V. Maroskecze ; —- VI. Dubova ; — spinosissimae Gir. 1. Budapest. Ichneumon J. — culpator Schrk. I. Budapest, Tisza-Alpár, 146 Vaángel Jenő dr. Félegyháza, Dánospuszta ; — II Kömlőd; — zonalis Grav. I. Ti- sza-Alpár ; — sarcitorius L. I. Tisza-Alpár. Amblyteles palliatorius Grav. 7. Tisza-Alpár; — . fascia- torius WFabr. I. Tisza-Alpár; — . amatorius Müll. I. Budapest, Tisza-Alpár, Dánospuszta; — nmegatorius WFabr. I. Félegyháza ; — uniguttatus Gray. I. Félegyháza, Dánospuszta, Budapest; — II. Kömlőd ; — cümelinus Wesm. Il. Tisza-Alpár, Félegyháza; — fusortus L. V. Maroskecze ; — fossorius Müll.:I. Félegyháza. Crypturus argiolus Grav. I. Tisza-Alpár. : Cryptus albatorius Grav: I. Budapest; — II, Visegrád; — III. Putnok ; — gratiosus Tschb. I. Félegyháza, Dánospuszta; — —- spiralis Grav. I. Félegyháza ; — II. Kömlőd ; — III. Putnok ; — tarsoleucus Grav. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár; — u3- duatorius Grav. III. Putnok. ; Trychosis plebeja Tschek. II. Kömlőd:; — III. Putnok. Stylocryptus vagabundus Grav. I. Félegyháza; — II. Köm- őd ; — III. — Lipótvár. Opheltes glaucopterus L. I. Budapest, Csongrád ; — I[/. Lipótvár. Hellwigia elegans Grav. 1]. Félegyháza, Tisza-Alpár. Ophion Mteus L. I. Budapest. Campoplex falcator Thunb. I. HEG Tásza- AUpan ke gÜE Visegrád, Kömlőd ; — III. Lipótvár ; — nitidulator Hlgr. II. Visegijádi Banchus falcator Fabr. I. Budapest, Tisza-Alpár. Exetastes fornicator Fabr. I. Félegyháza ; — laevigator Vill. I. Félegyháza. 3 Lissonota hians Thoms. 1. Budapest, Csongrád ; — parallela Grav. I. Félegyháza ; -— II. Kömlőd ; — III. Putnok. Pimpla insttigator L. 1. Félegyháza, Tisza-Alpár; — inflata Grav. I. Csongrád. Ephialtes dux Tschek, I. Budapest; — iuberculalus Fourcr. I. Tisza-Alpár. Rhyssa hungarica Mocs. I. Budapest; — obliterata Grav. V. Maroskecze ; — persuasaria Grav. V. Alsó-Szent-Mihályfalu. Alomya ovator L. I. Tisza-Alpár. Vipio desertor WFabr. I. Budapest; — nominator Fabr. I. Rákospalota ; — appellator Nees. I. Budapest, Félegyháza. Cardiochelis saltator Fabr. I. Félegyháza. [elcon tardator Nees. I Budapest. : Cremmops desertor Latr. I. Budapest, Félegyháza, Csongrád : II. Kömlőd. Leucopsis dorsigera Fabr. I. Budapest, Félegyháza. Magyarország Cerambyciddi 147 Chalcis flavipes Panz. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár ; — II. Kömlőd ; — intermedia Dalm. I. Budapest ; — III. Putnok. Ellampus v. virescens Mocs. I. Félegyháza ; — bidens Först. 1. Félegyháza. E [Holopyga amoenúla Dhlb. I. Félegyháza. Mátrakécs ; — -ckry- sonota Först. I. Félegyháza ; — ahenea Dhlb. I. Félegyháza. Hedychrnm Gerstaeékeri Chevr. .1. Félegynáza; — mobile Scop. I. Félegyháza : — rutilanus Dhlb. I. Tisza-Alpár, Félegyháza. Chrysis anatis Sp. I. Félegyháza ; — Zetterstedti Dhilb. I. Fél- egyháza; — .dichroa Dhlb. II. Visegrád ; — cvanea L. I. Félegy- háza ; — II. Kömlőd; — fulgida L. I. Budpest, Félegyháza ; : — scutellaris Fabr. I. Félegyháza; — ignita-L I. Budapest, Tisza- Alpár, Félegyháza ; — II. Kömlőd ; — III. Putnok ; — Ruddii Schuck. V. Alsó-Szent-Mihályfalu; — purpurata Fabr. I Félegyháza. ;. — Dalla- Torreana Mocs. I. Félegyháza; — Leachii Schuck, I. Félegyháza Parnopes grandior Pall. I. Félegyháza. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ermő. XXI. i 78. nem: Menesia Muls. : Fekete, "a- csápok tő- és csatlóíze fekete, a többi íz barna; a lábak sárgák, a homlok, egy hosszanti sáv az előtor közepén, a paizsocska és .egy kerek folt a szárnyfedők csúcsán fehér szőrös. Hossza 5—7 mm. — Előfordul Közép-Európában ; nálunk ritka, termőhelyei: III. Borosznó ; V. Zilah, Kelozsvár, Szent-Erzsét et, Medgyes, Szászrégen ; VI. Herkulesfürdő, Korniaréva. (biguttata Redtb.) , : 1. bipunctata Zovbk. 79. nem: "Wetrops Steph (Polyogsia Muls.) ; 3 Fekete. a csápok vége többnyire barnás, a szárnyfedők 1 barnás-sárgák, csúcsuk fekete"), a lábak sárgák vagy rész- 0) Némelykor a szárnyfedők egészen feketék (ab. nigra Kr.) Ez a szinvál- tozat hazánkban valóazinűleg szntén meg lesz található a magasabb hegyvidéken. 148 Csiki Ernő. ben feketék. A fej és az előtor finoman, a szárnyfedők erőteljesebben por:tozottak. A fejet barnás, az : előtort és a szárnyfedőket sárga felálló. szőrözet fedi. Hossza 3.5 — 4.5 mm. — Előfordul Európában és Szibériában, nálunk közönséges. (ustulata Hagenb., pilosa Fourcr.) j 1. praeusta Linn. Változata: Némelykor a szárnyfedők oldalszélén egy széles, az utolsó negyedig terjedő sáv és a csúcson egy kiterjedt folt barnás-fekete vagy fekete. A törzsfajnál na- gyobb. Hossza 5—5.6 mm. — Előfordul az Alpesekben és hazánkban (V. Nagyszeben). ... ia. var. Starcki Chevrl. 80. nem: ötenostola Muls. Fekete, a szárnyfedők sötét kékes-zöld színűek, a test fe- lülete rövidebb elálló szürke és hosszabb felálló szürkés- barna szőrözettel fedett. A homlok, az előtor oldalainak és a paizsocskának szőrözete fehéres. Hossza 9—12 mm. — Előfordul egész Európában, hazai termőhelyei : I. Buda- pest, V. Retyezát, Nagy-Disznód (Götzenberg), Szeben- Boicza, Nagy-Csűr. (élumbea Bon., tiliae Küst.) 1. ferrea Schrnk. Fekete, a szárnyfedők sötét szürkés-feketék, testhez si- muló sűrű szürkés-fehér szőrözettél és hosszabb szürkés- barna felálló szőrökkel fedettek. A homlok, az előtor töve kétoldalt, a paizsocska és a melloldalak sűrűn fehér sző- rösek. Hossza 9—13.5 mm. — Előfordul hözép-Európá- ban ; termőhelyei: I. Budapest, V. Verestorony, VI. Her- kulesfürdő, VII. Na$Sice. (alboscutellata Kr.) 2. nigripes Fabr. 81. nem: Filemia EB airm. A csápok egyszínüek. A test sárga vagy szürkés-sárga sűrű, testhez simuló szőrözettel fedett, kczben hosszabb. felálló szőrökkel, Az előtoron a szőrözet három hosszanti sáv alakjában sűrűbb. A szárnyfedőkön a szőrözet foltosan oszlik" szét. Hossza 8—15 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, Dél-Oroszországban, a Kaukázusban és Tur- kesztánban ; nálunk nem nagyon ritka (!. Budapest, Péczel, Isaszegh, Peszér, Dabas, Kalocsa, Debreczen ; II, Pécs ; V. Deés, Gyeke, Mezőzáh; VI. Ulma, Gerebencz). (atomaria Towns , kolosericea Fald. 0... 22. ".-- --- 3. hirsutula Fröl. . A csápok a harmadik íztől kezdve fehér szőrösek, a csú cson fekete gyürűvel, A test felülete szürkés-fehér testhez 12 (87) , Magyarország Cerambycidái 149 simuló szőrözettel fedett: közbeszort felálló hosszabb sző- rök nélkül, Az előtor közepén hosszanti sáv alakjában csoportosul a fehéres szőrözet. Hossza 9—13 mm. — Elő- fordul Dél-Francziaországban és hazánkban: I. Mezőko- vácsháza; II. Pécs: V. Kolozsvár, Torda, Déva; VI. Pa- lánka, Ulma, Báziás. (anchusae Fuss). ... 2. tigrina Muls. 82. nem: Phytoecia Muls. A szem nem ketté osztott, a szemlécz mélyen nyúlik be a szembe, de a két fél hátul mindig összefügg --- A szem teljesen kettéosztott. — 4. alnem: TE Muls. 10. A csápok tőízének külső felületén élesen kiemelkedő lécz van — 1. alnem: Cardoria Muis. — Feketés, a csápok, labak, szárnyfedők és némelykor az előtor felül vöröses. A paizsocska és előtte az előtoron egy kis foltocska sű- rűn fehérszőrös, a test különben vékonyabb szürkés-fehér szőrözettel fedett. Hossza 8—14 mm. — Előfordul Közép- Európa déli részében, Dél-Eurápában,. Kis-Ázsiában és a Kaukázusban ; nálunk elég ritka. Termőhelyei: I. Buda- pest, Péczel, Bihar m.; II. Pécs; V. Nagyenyed, Gyeke, Mezőzáh, Nagyszeben, SZENES Det ... 1. scutellata Fabr. A csápok tőízén nincs kiemelkedő lécz --. 2. -- -- 38. A szárnyfedők feketék vagy szürkés-feketék, szerelek sárga — 2. alnem: Musaria Thoms. éb pej er etájettre b A szányfedők egyszínü feketék vagy szürkés-feketék, vált szögletük nem sárga. — 3. alnem: Phytoecia s. str. 5. A fej sárgás-vörös. Fekete, a fej, az előtor háta és a lá- bak sárgás-vörösek, a szárnyfedők vállszöglete és a potroh vége sárga. A fejen és az előtoron több fekete folttal. A czombok vége és a lábfej fekete. A fej és az előtor hosz- szú felálló, a szárnyfedők, a mell és a potroh sűrű test- hez simuló sárga vagy szürkés-sárga szőrözettel fedettek. Hossza 8—17 mm. — Hazánkon kívül csak Ausztriában fordul elő ; termőhelyei: I. Budapest, Péczel, Csepel, Ka- locsa ; III. Beczkó ; IV. Sátoraljaujhely ; V. Torda, Brassó, Veresmart, Szent-Erzsébet, Szászsebes ; VIII. Fiume, Novi, Zengg ; IX. Dalmáczia. (punctiulata Gmel.) .-- 2. Argus Fröl. A fej fekete. Fekete,. az előtor háta sárgás-vörös, elülső és hátulsó széle és két kiemelkedő kerek fénylő folt a közepén fekete, a lábak vöröses-sárgák, a lábfej fekete. A fejet és az előtort hosszú és felálló sárgás-barna. a 6) Csiki Ernő szárnyíedőket sűrű testhez simuló szürke vagy feketés- barna szőrözet fedi, a szárnyfedők színe ennélfogva szürke vagy fekete. Hossza 9—15 mm. — Előfordul Közép-Euró- pában és Szibériában, nálunk egyes vidékeken nem ritka. Júniusban főleg Astrantia-leveleken. gyüjthető. (Janus Fröl. compacta" Pic.) ze a To zt stain STEHTAT GOT A potroh vége és egy folt az előtor hátán sárgás-vörös. 6. A potroh és az előtor háta egyszínű 22 ő TEJET RT ÁSTÁK RRKÁKNANE MT S Az előtor hátának közepén az elülső széle mellett lapos, kerek sárgás-vörös folttal. Hekete, testhez simuló szürke szőrözettel sűrűn fedett, a paizsocska szőrözete fehér. A czombok (tövük kivételével), az elülső lábszárak és a pot- roh utolsó szabadon fekvő gyűrűje és némelykor az utol- sóelőttinek hátsó széle is sárgás-vörös. Hossza 6.5—10 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában és a Kaukázusban, nálunk nem ritka. Termőhelyei: I. Budapest, Pilis-hegy, Isaszegh, Dabas, Kalocsa, Mezőkovácsháza, Nagyvárad; IV. Sátoraljaujhely ; V. Hátszeg, Nagycsűr, Medgyes, Gyeke Mezőzáh ; VI. Temesvár, Jaszenova, Resicza, Herkulesfürdő ; VII. Dálja, Diakovár; VIII. Fiume; IX. Spalato. (punc- turi NTÉDA hoz Vad Ta EDE NISgulai Gama Az előtor hátának közepén levő sárgás-vörös folt hosszú- kás, ormósan kiemelkedő. Fekete, a czombok (tövük ki- vétetével) és az elülső lábszár vöröses-sárgák, a középső és hátsó czombok vege is többnyire fekete, az utolsó potrohgyűrű sárgás-vörös ; a test felületét sűrű szürke szó- rözet fedi. Fiossza B -9 mm. —. Közép- és Dél-Európá- ban és Kis-Ázsiában fordul elő, nálunk nem ritka (lineola F.) 5. pustulata Sehrnk. Fémfényű zöld vagy kék. az elülső lábak sárgás-vörösek. csak a czombok töve és a lábfej fémfényű feketés-zöld. A testet hosszú felálló szürkés-fehér szőrözet fedi. Hossza 6—i1l mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, nálunk nem ritka, (coerulea Scop., cylindrica Laich., flavimana Panz. coelestis Towns., gilvunana Mén.) .. — 6. rufimana Schrnk Fekete, a test f:lületét szürkés-lekete vagy sárgás-Szür- ketszötözeteűedi: MSEBNÁT st His MELLEK L zaAASE A középső és kátsó czombok (tövük kivételével) sárgák. Fekete, testhez simuló szürke szőrözettel fedett. A homlok, egy hosszanti sáv az előtor közepén, a paizsocska és a mell oldalai sűrű fehér vagy sárga szőrözettel fedettek. ke) 10. 1618 Magyarország Cerambycidái 151 Hossza 5—12 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában ésa Kaukázusban, nálunk közönséges. (icte- vica Schall., cyliudrica Scop., ragusana Küst.) 7. ephippium Fabr. A középső és hátsó lábak egyszínű feketék .. 0... 9. Az elülső czombok (tövük kivételével) sárgás-vörösek. Fe- kete, az elülső czombok szélső fele és az elülső lábszárak sárgás-vörösek. Az előtor közepén egy hosszanti sáv, a paizsocska és a melloldalak fehér-szőrösek. Hossza 6—11 mm. — Egész Európában és Kis-Ázsiában él, nálunk közönséges. (fuliginosa Scop., cinerea De Geer, silphoides Schrnk., simplonica Stierl. artef.) ... ... 8. eylindrica Linn- Az elülső czombok feketék. Fekete, a homlok, az előtor kétoldalt és egy hosszanti sáv a közepén, a paizsocska és a mell oldalai fehér szőrösek, a test különben szürkés-fehér szőrözettel fedett. Hossza 6—12 mm. — Előfordul Észak- és Dél-Európában, nálunk nem ritka. (suturalis F., me- lanoceras Gmel., canaliculata Fröl., coerulescens Brahm, Julii Muls., Caroni Muls.) .-- .--- --- 9. nigricornis Fabr. Változata: Némelykor az elülső lábszárak töve sárga. Előfordul a törzsfaj társaságában. ... ab. solidaginis Bach. A felső állkapcsok csúcsa kéthegyű. Fekete, a testet sűrű testhez simuló szürkés-zöld vagy kékes-zöld szőrözet fedi, a fejtető kétoldalán, az előtor közepén és két oldalán egy- egy sáv és a paizsocska világosabb és sűrűbb szőrözettel fedett. Hossza 7—13 mm. — Előfordul Európa déli fe- lében, Algirban, Kis-Ázsiában és Szibériában, nálunk kö- zönséges. (virescens Fabr.)... -.-- --- 10. coerulescens Scop. A felső állkapcsok csúcsa egyszerű, egyhegyű CERN SZERÉNT Fekete, szürke szőrökkel fedett. A hímnek első és máso- dik haslemeze hátulsó szélük közepén hátrafelé irányult kampóval végzőnik. Hossza 6-9 mm. — Előfordul Né- metországban, Ausztriában és nálunk ; ritka. Termőhelyei : I Budapest; IV. Körtvélyes; V. Szász-Ujfalu, Medgyes. II uncinata Redtb. Fémfényű sötét-kék vagy zöld, finom szürke szőrözettel, a fej, az előtor és a test alul azonkívül hosszabb szőrözettel is fedett. Hossza 4.5—- 7 mm. — Előfordul Európa déli felében, ritka. Termőhelyei: Í. Budapest; IV. Sátoralja- ujhely, Tolcsva, Varannó, Vihorlat; V. Toroczkó-Szent- György, Szász-Ujfalu, Medgyes, Segesvár, Mezőzáh ; VI. Ulma, Báziás, Herkulestürdő. (2 chlorizans Chevrol.) ... 12. molybdaena Dalm. Különfélék. , Az állatok szine és a mimicry" czímű értekezésének befe- jező részét előadta Dr. Entz Géza a Természettudományi Tár- sulat állattani szakosztályának 1905. januári ülésében, Az egész értekezés kivonatát közelebb hozza lapunk. —- A februári ülésben bemutatja Dr. Gorka Sándor Dúnner J. Károly nak sa csíkbogár (Cybister laterimarginalis) hím ivarkészülékének morpho- logiája és vérének osmotikus nyomása" czímű értekezését. — A márcziusi ülésben ismerteti A. Aigner Lajos Ulbrich Edé- nek , Adatok Magyarország lepkefaunájához" czímű dolgozatát, mely jelen és jövő füzetünkben jelenik meg; utána Csiki Ernő bemutatja a magyarországi Morphocarabusokat és felemlíti azokat a tulajdonságokat, melyeken a csoport osztályozása alap- szik, a fősúlyt a szárnyfedők skulpturájára s annak helyes értel- mezésére helyezvén. — Az áprilisi ülésben Csiki Ernő , Négy magyarországi s egy új bogarat" mutat be és rendszertani állásu- kat ismertetvén, összehasonlítja őket a rokon fajokkal. — A májusi ÜJÉSDEMSAS SANT TSE ME ANKOSSÁS ÉS Új magyar lepkealakok" czíme alatt bemutat nehány oly feltünő lepkeeltérést, melyek külön elnevezésre számot tarthatnak. Ezek a következők : Aporta Cratzegi L. ab. Koyi (fekete eltérés), Melitaea Cinxia L. ab. Horváthi (sötét . eltérés), Melitaea Cinxia L. ab, Uhryki (csaknem rajztalan), Melttaea Cmearia L. ab. Mocsáryi (szétfolyó rajzolattal), Melitaea Phoebe Kn. ab. Geyeri (megfogyott rajzzal), Melitaea Didyma O. ab. Fischeri (meg ogyott rajzolattal), Argynmis Dia L. ab. Hudáki (sötét alsó szárnynyal), Melanargia Japygia Hbst. ab. immaculata (kevés rajzú), Melanargia Galatea L. ab. Framzenawi (fakó színezésű), Lycaena Bellargus Rott. ab. Czekelii (szürkés kék), Lycaena Bel- largus Rott. ab. parvipunctata (fonakján a rendesnél kevesebb szem- folttal), Lycaena Bellargus Rott. ab. confluzns (fonákján egybe- folyt szemfoltokkal), Hypogymna morio L. ab. WMátlyi (fakó színe- zésű), Calophasia casta Bkh. ab. Birói (sötét színezésű), Boarmia gemmaria Brahm. ab. Rebeli (fekete eltérés), Archa Caja L. ab. flava (sárga alsó szárnynyal), Arctia Hebe L. ab. Wassti (ugyanúgy), Zygaena, carmohca S-. ab. Vángeli (foltjai keretnéiküliek), Lycaena Damon Schiff. ab. caeca (fonákján szemfoltok hián), Clinilades trochilus Frr. var. grisea (szürkés színezésű), és Thecla Ilicis ab. Fountainei (igen világos színű eltérés). — Utána Tafner Vidor , Adatok Magyarország atkafaunájához" czímű dolgozatát mutatja Irodalom 152 be Dr. Szilády Zoltán. Szerző régóta foglalkozik hazánk atkáival, különösen az Oribatidákkal. Felsorolja a faunakatalogus megjelenése óta hazánkra nézve újaknak bizonyult fajokat s egy- úttal négy új fajt ír le. A szőlőiloncza (Tortriur pilleriana Schiff.) irtására Gastine G. Beaujolais vidékén (Közép-Francziaországban), a hol az 1900 óta nagy mennyiségben előfordul, a Vermorel-féle lámpást alka mazta. A pille julius augusztusban leginkább esti 10 óra és hajnali 2 óra kö- zött, kivált csöndes meleg időben röpköd. A lámpás vonzó ereje nem nagy körre terjed, hektáronkint négy lámpás elégtelen. A meg- fogott pillék tulnyomó része (45—91"/0) hím ; a nőstények 54—859/0-a még le nem tojta petéit s eszerint az eredmény igen kielégítő volt. A moly kitelelő hernyóját leginkább úgy irtják, hogy a tőkét, ille- tőleg a venyigét felforrt vízzel leöntik. Irodalom. Weise, ].: Ueber Coccinellen. (Deutsch. Entom. Zeitschr. 1905. p. 1371— 188.) Szerző nehány faj synonymiáiról és előfordulási viszonyairól írván a Subcoccinella 24-punctata L. egy új változatát, mely Ber- linnél, Tirolban és Erdélyben fordul elő, var. inversa név alatt írja le (fulva, prothorace macula media fusca, elytris maculis al- bis, ut in forma typica collatis). Ez egy: igen figyelemre méltó fajváltozat, mert a tőalak fekete foltjai helyett fehérek lépnek fel. Hasonló példát egy indiai fajnál (Coelophora unicolor F.) találunk. Csiki Ernő. x Horn, Dr. med. Walther: Ueber die Verwandtschaft der Cicindela-Formen: hybrida L., songorica Mannrh, írans- baicalica Motseh., Przevalskii Dokht. und íricolor A d. (Deutsch. Entom. Zeitschr. 1905. p. 153—158.) Szerző annak alapján, hogy az arcz skulpturája és az első csápíz szőrözete nagy változatosságnak van alávetve, tehát elesnek a legfontosabb bélyegek, melyek alapján a C. hybrida rokon fajait 154 Irodalom eddig elkülönítették, azokat már csak mint alfaiokat veszi tekin- tetbe. Szerinte a C. hybrida 18 alfaja 10 csoportba tartozik, ezek a következők : I. csoport. A törzsfaj alfajai : 1. subsp. ripartia Dej. 2 5. magyarica Roe. SZEZON lagumensis Gaut. (Korbi Beuth). §; vestricta Fisch. B Sahtbergi Fisch. ab. Pallasi Fisch. 6 h. rumelica Apfb. III. csoport. marittma Dej. MS maritima Dej. IV. csoport. feitteri Horn. 5. — , ——— Reitteri Horn. 9 0 4. OV II. csoport. Sahklbergi Fisch. V. csoport, songorica Mnnh. i k songorica Mnnh. VI. csoport. A C. transbaicalica 10. si transbaicalica alakjai. Motsch. 11. 8 magnifica Horn. 42. 5 hamifasciata Kolbe (palpalis Dokbht.) 18. — , —— japanensis Motsch. VII. csoport. Kozlovi Tsch. 14. § Kozlovi Tsch. VIII. csoport. Przevalskit Dokht. 15. 4. Przevalskti Dokht. IX. csoport. Grumi Tsch. 16. 5 Grumi Tseh. X. csoport. A tricolor-alakjai. (4 65 coerulea Pall. 18. 5; tricolor Ad. ab. tenuifasciata Fisch. ab. optata Fisch. A felsorolt alfajok között a legállandóbb a songor;ca. Csiki Ernő. va Müller, Dr. Josef: Vierneue Höhlenkáfer aus dem österr. Litorale. Vorlaufige Mitteilung. (Wien. Ent. Zeitg. XXIV 1905. p. 32.) Négy isztriai bogárfajta leírása, névszerint: Anophthalmus Bilimeki tergestinus (Markovsina, Nabresina), Laemosthenes cavicola Romwualdi (St. Romualdo), Leptoderus Hohenwarti reticulatus (Triest) és Oryotus Sehmidti subdentatus (Markovsina.) Csiki Ernő. Adatok Magyarország lepke-faunájához, Irta Ulbrich Ede. II. a Acronycta Rumicis L. ab. Salicis Curt. Péczelen csalétken fogtam augusztus végén ezen fajnak egy teljesen sötét példányát, melyen a felső szárny belső szegélyén lévő jellemző fehér vonal- kából csak kis szürkés-fehéres pontocska maradt meg. Ezen fajvál- tozat a Staudinger-féle katalogus szerint Angliában és északi Né- metországban tordul elő. dAgrotis Tritici L. var. distincta Stgr. és var. seligims Dup. Péczelen csalétken fogtam szeptember elején az Agrotis Tritici L. két előttem ismeretlen fajváltozatát, melyeket Staudinger és Bang- Haas fenti varietásokként határoztak meg. Az utóbbi Magyarország- bói már azelőtt is ismeretes volt, az előbbi azonban a Staudinger- Rebel-féle katalogus szerint csak a Pontusban és Sareptánál fordul elő. Erasíria venustula Hb. Előfordul egész Közép-Európában, de Magyarországon eddig csak Kalocsáról ismertük. Péczelen fog- tam egy példányát julius havában este lámpavilágnál. Euclidia triguetra F. Május hó végén fogtam Kis-Tétényben egy példányt, mely a törzsfajtól már az első tekintetre különbözik felső szárnyának sötét színezete által. A törzsfajnál a felső szár- nyakon látható világos-szürke alapszín helyet enged egy sötét- barna, kormos színezésnek, melyben a fekete háromszögalakú foltok alig jutnak érvényre. Az alsó szárnyak színezete is valami- vel sötétebb sárga és az apex fele kormosszínű. Ugyanez áll a szárnyak fonákjára is. Acidalia ornata Sc. Isaszeghen m. évi junius havában fog- tam egy példányt, melynek leírása a következő: A rendes typus- nál a felső szárnyak közepén egy igen finom világos-barna vonal húzódik végig. Az általam fogott példánynál ezen alig észrevehető vonal egy 2—3 mm-ig széles, erősen szembetűnő sávvá változik át. Ezzel párhuzamosan a szárnytöve felé jelentkezik egy ugyan- olyan színű finom vonalka, mely azonban az alsó szárnyakon nem folytatódik. Rovartani Lapok XII. 1905. október. 156 Matusovtis Péter. Caustoloma rlavicaria Hb. Ehmann Ferencz barátom Öszö- dön (Somogy m.) az elmult nyáron gyüjtötte ezen fajnak oly pél- dányát, mely a rendes typusnál valamivel kisebb és a következő eltéréseket mutatja: A felső szárnyakon levő barnás foltok és raj- zok erősen redukáltak, úgy hogy a lepke sokkal világosabb színű- nek látszik, mint a rendes példányok. Az alapszín élénkebb sárga ; az alsó szárnyak, a felső harmadrészben halovány sárgás színűek, az alsó kétharmadban azonban csaknem teljesen fehérek, még pedig akképen, hogy a fehéredés a külső szegély felé mindinkább növekszik. A szárnyak fonákján a fekete-barnás apró pontocskák szintén elenyészők és alig feltünők, úgy hogy a szárnyak ezen része is sokkal világosabbnak tünik fel. A csúcsszegélyből kiin- duló és a külső szegélylyel párhuzamosan haladó vöröses-barna vonal azonban sokkal határozottabb, de keskenyebb mint a törzs- fajnál. Spilosoma mendica CI. Isaszeghen fogtam egy nőstényt, mely- nek alapszíne szürkés-fehér és közepet tart a $ barnás-szürke és a ? fehér ruházata közt. Szárnyai áttetszők, az erezet barnás-fe- kete, az erek között elszórt fekete pontok sűrűbbek a rendesnél. Arctia, villicta L. Az , Entomologische Zeitschrift" 1904. évi 29. számában Schultz Oszkár , Ueber die Variabilitat von Arctia villica L." czínű czikkében ezen fajnak 14 varietását írja le. Ezek egyike az ab. meglecta Schultz. Ezt következőképen írja le: sAlis post. (fere) impunctatis" e szerint a felső szárnyak megfe- lelnek a typusnak, az alsó szárnyakon azonban csak a csúcson levő folt maradt meg, ellenben a fekete pontoknak két sorozata többé-kevésbbé, néha pedig egészen hiányzik. Ezen újonnan leírt aberratio egy példányát fogtam junius havában Isaszeghen. — A liptóújvári cserebogárrajzásról, Irta Matusovits Péler. A ,Rovartani Lapok" mult évi deczemberi füzetében Lósy, József ,Az erdei cserebogár hazánkban" czím alatt leírja az 1902. évi cserebogárrajzást különös tekintettel az erdei cserebogárra. telsorolja annak előfordulási helyeit, ezek között Liptóújvárt is, é; felhívja az érdeklődőket az 1905. évi cserebogárrajzás megfigyelé- sére és a tapasztalatok közlésére. Lósy József tanár, iskola- A Liptónjvári cserebogárrajzásról. 137 társam és jóbarátom lévén, felhívta figyelmemet külön is. Ezen fel- hívásnak a legnagyobb örömmel teszek jelen soraimmal eleget. Mielőtt azonban tapasztalataimat előadnám, Liptóújvár és környékének leírását kell adnom. Liptóújvár község határa a Vág völgyében, az Alacsony-Tátra hegység tövében fekszik, 630—700 méternyire az Adriai tenger színe felett. Éghajlata tekintettel arra, hogy északról teljesen ki van téve az északi szeleknek, meglehe- tős zord, hidegebo mint Csorbató, mely 18351 m. magasságban fekszik. A talajképződés") a mesozoi csoport aerája kréta-syste- májának alsó (neocom) emeletébe tartozik. Domináló kőzet a do- lomit és márga. Liptóújvárnak és közvetlen környékének észak-é- szaknyugati, valamint északkeleti része jelenkori, negyed- és har- madkori képződmény. Liptóújvár maga kevés homok és kavicscsa kevert agyagos talajjal bír. Liptóújvár és környékének fanemeit lomb- és tűlevelű fák képezik. A község határában előforduló fanemek : a lucz-, jegenye-, erdei-, fekete- és vörösfenyő, a nyír-, nyár-, éger-, fűz-, bükk-, hárs- gyertyán-, berkenye-, vadgesztenye-, szil- és junarfa stb. Bokrok közül a boróka, kökény és mogyoró. Gyümölcsfák: szilva, alma, körte és cseresznye. A cserebogarak közül a közönséges Melolontha vulgaris és az erdei Melolontha hippocastani fordul elő. Mindkettőnek fejlődé- séhez £ év kell. Úgy a közönséges, mint az erdei cserebogár ez idén tekintet- tel az áprilisi zord időjárásra május hó 1-én jelent meg és julius hó 14-én tünt el,") bár találtam 20., sőt 22. és 24-én is úgy az egyik mint a másikból egyet-kettőt. A cserebogarak megjelenésekor a fűzön és nyárfán kívűl más még nem zöldelt. Mindkettő tehát ennek esett. Fűz és nyár után a hársfa következett vagy 2-—-3 napig ; azután neki estek az összes lombfák és bokroknak és a vörösfenyőnek. A cserebogarak rajzása sokáig tartván, alkalmam volt őket ala- posan megfigyelni és így mintegy 14000 példányt vizsgálhattam meg. Vizsgálódásaim eredményeképen kijelenthetem, hogy az itteni cserebogaraknak mintegy 40—429/9-a Melolontha vulgaris és mint- egy 58—609/0-a Melolontha hippocastani volt. A Melolontha vulgaris-nak mintegy 609/0-a vörösbarna, 409/o pedig fekete tövissel bírt. Hátsó lábaik czombjai pedig majdnem kivétel nélkül feketék voltak, sőt igen nagy részüknek mind a há- ") Lásd : Liptómegye földtani térképe, készítette Majláth Béla 1872. ") A rajzás tulajdonképeni időszaka május 8. junius 3.J). közé esett 158 Matusovtts Piter. rom lábán fekete czombja volt, a mi Calwer-nek amaz állítását, hogy ez utóbbi eset igen ritka volna, teljesen megdönti. Ugyancsak aránylag véve igen kevés volt a szőrös nyakkal és szőrös fedő- szárnyakkal bíró egyed. A közönséges cserebogár mintegy 909/0-a zöldesbe játszó teljesen csupasz fekete nyakkal és csupasz fényes felületű sötétebb vöröses-barna fedőszárnynyal bírt. A czombgyű- rűk úgyszólván kivétel nélkül feketék voltak. A tövis mint fentebb említettem vörösbarna és fekete volt. Ezen színezet felnyúlt egészen a szárnyfedőig. A tövis alakja nagyon változó volt. Az észlelt ala- kokat a következő ábrák mutatják : 1] 2 3 4 5 A Melolontha vulgaris változataképen találtam sötétbarna; majdnem fekete példányokat és a var. ruficollis-t. A közönséges cserebogár megtámadta az összes lombfa me- műeket és a vörösfenyőt. A másik faj a Melonotha hippocastani volt. Ennek mintegy 35—409/0-a vörösnyakú, 60—659/0-a pedig fekete lábú és fekete- nyakú volt, az u. n. var. nigripes. Liptóújvárt e szerint inkább ne- vezhető és tartható a vörösnyakú és lábú erdei cserebogár válto- zatnak mint megfordítva, Calwer szerint ritkán fordul elő a var. nigripes, itt épen az ellenkezőjét látjuk. Calwer szerint az erdei cserebogár később jelenik meg a közönségesnél, itt épen akkor je- lent meg, mikor amaz és ugyanakkor tünt is el. Változatképen találtam Melolontha hippocastami var. ruficollis és migricollis-t is. A Lósy által említett sötétbarna, túlvörös feke- tenyakú erdei cserebogárból szép számmal volt itt is. Érdekes, hogy úgy miként a közönséges, az erdei cserebogár is teljesen csupasz, zöldesbe játszó nyakkal. és csupasz fényes sötétebb vörösbarna. fedőszárnyakkal bír. Szőrös nyakú és szőrös fedőszárnynyal bíró igen kevés volt. Volt azután az erdei cserebogarak közt mintegy 5—69/o sötét vörös fényes csupasz nyakkal, sötét vörös fényes csupasz fejjel és ugyancsak fényes sötét vörösbarna csupasz fe- dőszárnynyal bíró is, mely a rendesnél jóval szélesebb és nagyobb. A Liptóujvári cserebogárrajzásról 159 A mi az erdei cserebogár kártételét illeti, az teljesen , olyan, mint a közönségesé. Hogy ugyanazon fanemeket szereti mint a közönséges, az az erdészek előtt nem újság.) Magától értetődik, hogy úgy van a cserebogár is a fákkal mint az ember: egyik étel jobban ízlik mint a másik. De úgy az erdei, mint a közönséges cserebogár kóstol az egyik fa leveleiből, ép úgy mint a másikéból, Határozottan kijelenthetem azonban azt is, hogy a mely fán az egyik előfordul, előfordul a másik is.") Az itteni lombfák közül legjobban szereti mindkettő az Acer pseudoplatanus és Acer pla- tanoides, Ouercus pedunculata (az erdőőri szakiskola csemetekert- jében), Sorbus aria, Prunus padus, Prunus mahaleb, Aesculus hippocastanum, Prunus domestica, Betula alba, Betula verrucosa és Populus nigrá-t. Szereti a fűzeket, a közönséges mogyorót, almafát, körtefát, Alnus incana, Alnus glutinosa, Tilia parvifolia, Populus tremula, Populus alba, Fagus sylvatica, Carpinus betulust. Kevésbbé szereti a Tilia grandifolia, Ribes rubrum és grossularia és Sorbus aucu- pariát. Nem szereti és nem is bántja a Robinia pseudoacacia, Fraxi- nus excelsior és Syringa vulgaris-t. Tűlevelű fák között igen szereti a vörösfenyőt. Ezen felsorolt fákon többnyire egyenlő arányban találtam mind az erdei, mind a közönséges cserebogarat, kivévén a vörös- fenyőt, a hol a közönséges cserebogár mintegy 859/0-kal, az erdei pedig csak 159/0-al volt képvisevve. Azt, hogy a fekete lábú és nyakú cserebogár talán jobban szeretné az egyik vagy másik fa levelét mint a vörös nyakú, azt nem tapasztaltam. Előfordult ugyan az égerfánál, hogy a fekete nyakú mintegy 709/0-át képezte a rajta épen falatozó cserebogaraknak, hanem úgy ezen esetet mint azt, hogy a vörösfenyőn több közönséges cserebogarat találtam, mint erdeit, merő véletlenségnek tartom. Azon nézetet sem tartom elfo- gadhatónak, hogy az erdei cserebogár a szerint változnék át fekete nyakú és lábú és vörös nyakú és lábúvá, a milyen táplálékban volt pondró korában része, vagy pedig a vörösnyakú cserebogár abban az esetben, ha bizonyos fa leveleivel táplálkoznék, fekete - nyakú utódokat nemzene. Szerintem a feketenyakú erdei ép úgy nem változata a vörösnyakúnak, mint megfordítva, Épen úgy rá le- hetett volna fogni, hogy a feketenyakú cserebogár változatát képe- Zi a vörösnyakú. 1) Téglás Károly : Erdővédelemtan 124 I. " Lásd a csatoit kimutatást. 160 Matusoviis Péter. Itt különben megjegyzendőnek tartom még azt is, hogy az erdei cserebogár a közönségessel együtt él úgy pajod mint bogár korában. Hogy pedig Liptóújvár talajviszonyait is röviden leírtam, azért tettem, hogy megczáfoljamnm Sajó Károly-nak a , Termé- szettudományi Közlöny" idei junius havi füzetének 389. oldalán tett amaz állítását, hogy a Melolontha hippucastani csak homok- talajú vidéken prosperál és hogy más talajban, még rigolált humus- talajban sem bír boldogulni. Liptóújvár talajára "ugyan még ellen- sége sem foghatja rá, hogy homokos. Az erdei és közönséges cserebogár Liptóújvárt együtt élvén, nagyon természetes, hogy össze vissza párosodik. A párosodás aránya kisebb, mindazonáltal az erdei és közönséges, mint a fekete és vörösnyakú erdei cserebogár között. , , . íz .. .. (d .. .. / A párosodás arányát a közönséges cserebogarak között 89"/0- ának, a közönséges és vörösnyakú erdei cserebogarak között . mintegy 5"/o-nak és közönséges és feketenyakú erdei cserebogarak közöit 69/0-nak találtam. Az ilyfajta párosodásokból következő korcsok keletkeznek a közönséges és vörösnyaku erdei cserebogárból: [elolontha vulga- ris var. fulvicolhs, közönséges cserebogár vörös nyakkal, vagy Melotontha hippocastami söt t-vörös fényes nyakkal, mely változat sokkal zömökebb mint a közönséges cserebogár és legalább is olyan nagy, mint a nagy vörösnyakú erdei cserebogár és tövise az erdei cserebogárehoz hasonlít. § A közönséges és feketenyakú erdei cserebogár párosodásaból származnak az itt már előbb emítetit fekete czombú közönséges cserebogarak, ezeknek vannak leginkább a 2., 3. és 4. ábrához hasonló töviseik. A vérös és feketenyakú cserebogár egymásközti párosodása mintegy 569/0-ra tehető, Itt azután a vérkeveredés legszembetűnőbb bizonyítéka a.nyak színezete. A vörösnyakú cserehogár ugyanis, ha feketenyakúval párosodik nemzedékének vörös nyaka köröskö- rül fekete gyűrűvel van körülvéve és minél több nemzedéken át történt ez a vérkeveredés, a fekete gyűrű annál szélesebb és annál kisebb a toron a vörös folt. Ugyancsak ennek arányában sötéted- nek a cserebogár czombjai is. Ezen erdei cserebogarak párzásá- ból vélem származottaknak a vörös torral és fekete lábakkal bíró fulvicollis, valamint a fekete nyakkal és vörös lábakkal bíró nig- ricollis-nak nevezhető varietásokat. Fentieken kívül találtam kö- zönséges cserebogarat két darabot, melynél a szárnyfedők végén egy-egy fekete pont volt és találtam majdnem tiszta fekete erdei cserebogarat is. Kimutatás 1 a liptóújvári cserebogár rajzásánál egyes fanemeken talált cserebogarakról (százalékban kifejezve.!) 61 ! si Melolontha Melolontha KEN ást Összesen "§ F anem vulgaris Kippogas- tani var. ) j S 1 5 tani EREDT A a z nigripes 0/9 9p el előfordult 9/,-ban HA . 1) Acer platancides 64 18 18 100 I 2) Acer pseudoplatanus! 60 19 241 100 s ]J 3) Ouercus pedunculata 43 16 41 100 he 49 Sorbus aria 37 19 44 100 18 50 Prunus padus 50 19 31 100 [18 FI) Prunus mahaleb 49 20 31 100 [ (5 71 Prunus domestica 32 19 49 100 [s 9! Aesculus hippocastanum 2 18 40 100 z 9) Betula alba 49 17 34 100 a 10] Betula verrucosa 37 7 41 100 ] 2 11/ Populus nigra 39 20 41 100 12) Sahx capraea 62 16 29 100 [s 131 Salix fragilis 61 14 29 100 z 14! Corylus avellana 46 14 40 100 S 15) Pirus malus 08 17 30 100 8. 161 Pirus communis 48 23 29 100 g 17) Alnus incana 14 16 70 100 [18 18) Alnus glutinosa 26 21 58 100 1 (3 19) Tilia parvifolia?) 50 23 97 100 4Í E 20) Populus tremula 42 28 30 100 5 21) Populus alba 40 24 36 100 eg 99) Fagus silvatca 38 Pl 90 100 j 231 Carpinus betulus 38 26 36 100 24) Tilia grandifolia 29 3 34 100 [38 251 Ribes rubrum 22 35 43 100 1788 26) Ribes grossularia 25 34 43 100 59 27) Sorbus aucuparia 28 34 38 100 5 29] Larix europea?) 85 7 8 (001758 Átlagos 9/o a lombfa- nemekre 41.6 21.9 96.5 100 Erdei cserebogarak a közönségessel szem- ben 9/9-ban 41.06 30.4 100 Az erdei vörösnyakú és feketenyakú cse- rebogarak előfordu- lása egymáshoz viI- szonyitva 9/o-ban s 40 60 100 1) Az adatokat 1905. V/1—VII/14 közti időben fákról való lerázással nyert cserebogarakról szereztem. 2) Ezen fán találtam tiszta fekete erdei cserebogarat. 3) A tűk teljesen lekoppasztva. 162 A magyar lepke-fauna gyarapodása 1904-ben. Irta A. Aigner Lajos. Az 19083. évről szóló kimutatás szerint (R. L. XI. 191. 1.) a hazai Macrolepidoptera-fajok száma 1561-re és 667 fajváltozatra, a Microlepidopteráké pedig 1639-re és 60 fajváltozatra rugott. Ezeket a számokat növelik azok az alakok, melyek az 1904. év folyamán irodalmi úton ismeretesekké váltak, ugyanis a követ- kezők : Melanargia Galatea L. var. frocida Hbst. ab. Ulbricm Aign., mely a procida-hoz úgy viszonylik, mint az ab. leucomelas a törzsalakhoz. Nagyszeben, Fiume (R. L. XI. 1. I.). Melanargia Galatea L. ab. melama Obth., melyen hiányzanak a szegély mentén álló holdacskák. Tarcsa. (R. L. XI. 2. 1.). Coenonympha Leander Esp. ab. obscura Rühl., a törzsalak- nál sötétebb színezésű, csaknem egyszínű sötét. Mehádia. (R. L.) A. 208 1b) Hesperia Malvae L. ab. Zagrabiensis Grund, a felső szárnyon lefutó fehér pettyek sora sávvá folytak egybe. Zágrab. (R."L. XI.) Aplasta ononaria Fssl. var. faecataria Hb., a törzsalaknál kisebb, világosabb színezésű, szürke sávokkal és piros JEEZ 22 Tazsa, (IR. IL. 29 10 1 Lobophora sabinata Hb Herkulesfürdő (R. L. XI. 146. 1.) Ezekhez járulnak a következő alakok, melyek újak hazánk faunájára : Chrysophonus dispar Hw. var. rutilus Wernb. ab. sagittifera Horm. melynek felületén a fekete pettyek hosszúkás foltokká megnyúltak. Hadad, fogta Dr. Zilahi Kiss Endre. Lycaena Icarus Rott. var. Celna Aust., átmeneti alak, a törzs- fajnál kisebb, fonákjának rajzolata igen gyöngéd. Nógrád-Verőczén és Budapesten fogtam, Dicyela 00. L. ab. snifhurea Stgr., egyszínű sárgás. Buda- pest, fogta Langerth Jószef (Bohatsch Ottó gyűjteményében). Ephyra guercimontaria Bastb.. A punctaria-tól abban külön- bözik, hogy valamivel kisebb, a felső szárnyat átszelő sáv nem barna, hanem barnáspiros és mellette fehér pont látható. Nógrád- Verőczén fogtam. : Ephyra rufiatitiarta Hb. var. mattiacata Bastb. Tavaszi iva- dék, melyen a felső szárny közepén lefutó sáv erőteljes, sötétbarna. Budapesten fogtam, Magyarország Cerambycidái 163 Ephyra ruficilaria Hb. ab. privataria Bastb. Nyári ivadék, melyen a felső szárny közepén lefutó barna sávnak csak némi nyoma látszik. Nógrád-Verőczén nágyobb számban fogtam.., . Ephyra punctaria L. ab. naevata, melynek felső szárnyán a szegély előtt nehány rozsdaszínű folt mutatkozik. ; Megemlítem végül, hogy Coenonympha panphilus L. ab. thyr- sides Stgr. faj eltérést (fölül is, alul is 3—4 szemfolttal), melyet eddig csak Dalmácziából ismertünk, Koca György Portorén fogta egy példányban. ; Még csekélyebb a Microlepidopterák szaporulata. Csupán a következő irodalmi adatokat hozhatom fel : Stenia stigmosalis HS. Zágráb (R. L, XI, 203. I.) Titanio Schrankiana Hochw. Erdély. (R. L. XI. 2083, 1.) Pyrausta aerealis Hb. var. opacalis Hb. Erdély. (R L. XI. 203. 1.) Conchylis procerana Ld. Budapest. (R. L. XI. 203. 1.) Conchylis diacrisiana Rbl. Budapest, Fiume. (R. L. XI. 203. 1.) Pamene regiana Z. Magyarország. (R. L. XI. 203 I.) Coleophora ochrea Hw. Herkulesfürdő. (R. L. XI. 146. 1.) Végül megjegyzendő, hogy az dAcalla cristana F., mely a tauna-katalogusban Gácsról volt jelezve, hazánkban még nem ke- rült elő, csupán eltérése, az ab. spadiceara Hw. Gács, Herkules- fürdő (ÍR. E XT "196 1.) : A fent felsorolt adatok számbavételével Magyarországból, bele- értve Dalmácziát és Bosznia-Herczegovinát is, eddigelé 1563 Mac- rolepidoptera-faj, 678 fajváltozattal és 1695 Microlepidoptera-faj, 61 fajváltozattal ismeretes. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XXXII. (Befejező közlemény.) 83. nem: Oberea Muls. . 1. A fej fekete, az előtor sárga, némelykor fekete pontokkal 2. z—— A fej és az előtor egészen fekete, vagy sárgás-vörös, vagy fekete vörös foltokkal, vagy csak a fej vörös KE tl sátán éb bjs 2. A szárnyfedők tövén a paizsocska körül sárga tolt van — A szárnyfedők tövén nincs sárga folt, legfeljebb egy kes- keny szegély sárga., Sárga a fej és a csápok, két kerek 5 164 Csiki Ernő. folt az előtoron és a szárnyfedők feketék, utóbbiak szürke szőrökkel sűrűn fedettek. Hossza 14—20 mm. — Elő- fordul Európában és Szibériában, nálunk helyenként nem ritka. (melanocephala Voet.) 3. oculata Linn. 3. A szárnyfedők szabálytalanul pontozottak. Sárga, a fej, egy-egy folt az előtor töve mellett kétoldalt és a szárny- fedők, a paizsocska körüli rész és az epipleurákon kívül feketék. Alul a mellközép töve, az első három haslemez közepe és az utolsó potrohgyűrű csúcsa feketés-barna. A szárnyfedők sárga paizsocska körüli foltja némelykor kes- keny sáv alakjában a csúcsig terjed. A szárnyfedőket sűrű szürke szőrözet fedi. Hossza 13—18 mm. — Elő- fordul Közép-Európában, nálunk ritka; termőhelyei : JII. Koritnyicza, V. Kolozsvár, Mezőzáh, Brassó, Fogaras. 1. pupillata Gyilh. — A szárnyfedők rovátkásan pontozottak. Sárga, a fej, a csápok és a szárnyfedők (a paizsocska körülötti sárga folt kivételével) feketék. Alul a mellvég közepe és az utolsó potrohgyűrű egy keskeny elülső szegély kivételé- vel fekete. Hossza 12—16 mm. — Előfordul Olaszország északi részében, Tirolban és nálunk. Nagyon ritka ; ter- mőhelyei: I. Kalocsa, Hajós, VI. Temesvár, Gerebencz, VII. Ribnik, IX. Dalmáczia. (melanura Gredl.) 2. pedemontana Chevri. 4. A szem nagy, alul majdnem a felső állkapocs tövéig ter- jed, a pofák keskeny lemeze választja csak el attól. Fe- kete, a tapogatók, a szárnyfedők oldalai a váll alatt és a lábak szalmasárgák. Feje és előtora elül barnás-fekete, a test többi része sárgás-barna felálló szőrökkel fedett. Hossza 10.5—14.5 mm. — Előfordul Észax- és Közép-Buró- pában, nálunk elég ritka ; termőhelyei : I. Budapest, Péczel, Hajós, Keczel, II. Csurgó, Pécs, Zánka, V. Szász-Sebes, Nagyszeben, Nagycsűr, Szt.-Erzsébet, Nagysink, Segesvár, (fulvipes Fourcr., parallela Scop., hmbata Muls.) . 4. linearis Lina. — A szem kisebb, alsó szélét a felső állkapocs tövétől a széles polak választják "elk s kesek Kstée kél eszél . A szárnyfedők belső fele szabálytalanul pontozátén a pon- tok legfeljebb helyenként sorokban elhelyezettek. Szürkés- fekete, szürke szőrökkel sűrűn fedett, a fej elülső része, vagy a homlok és fejtető is, vagy ritkán az egész fej, 6. OT Adatok Magyarország rovarfaunájához 165 némelykor egy kis kerek folt az előtor közepén, a lábak és az utolsó három potrohszelvény oldalt és felül sárgás- vörös. Hossza 13—19 mm. — Magyarország jellemző faja, termőhelyei : I. Dabas, Kecskemét, Kálocsa, Tisza- Alpár, Turcsek, II. Pé:s, V. Nagyapold, Marpód. 9, euphorbiae Germ. — A szárnyfedők belső fele rovátkásan postozott. Fekete, a fej, az előtor, az utolsó polrohgyűrűk és a lábak sárgás- vörösek. Az előtor elülső és hátsó széle többnyire fekete, ritkán egészen fekete. A test felülete sűrű szürke szőrö- zettel fedett. Hossza 9—14 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, nálunk nem ritka. 6. erythrocephala Schrnk. Változata: Némelykor a fej és az előtor egészen fekete, csak a szájszervek, a lábak és az utolsó két potrohszelvény sárgásvörös. — Termóőhelyei : I. Budapest, Péczel, Dabas, Kalocsa. ab. nigriceps Muls. Adatok Magyarország rovar-faunájához. I (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. I III. Hymenoptera. Hártyásszárnyúak. II. Aphenogaster structor Latr. I. Budapest, II. Dánospuszta, II. Kömlőd. ; : Tetramortium caespttum L. I. Budapest, Csongrád, Hódmezővá- sárhely, 1I. Kömlőd, III. Lipótvár. Lasius ahenus Först. I. Budapest, II. Keszthely, III. Putnok ; — jlavus Fabr. I. Budapest. Formica fusca L. Kőhídgyarmat ; — pralensis Deg. I. Budapest, Rákospalota, Békásmegyer, Félegyháza. II. Visegrád, III. Putnok ; — rufa Linn. I. Budapest, Szarvaskő, III. Putnok. Myrmecocystus viaticus F. I. Alsó-Dabas. Camponotus aethiops Latr. I. Budapest ; — herculeanus L. I. Szarvaskő, III. Putnok, IV. Bártfa; — Jigniperdus Latr. I. Budapest, Szarvaskő III. Igló, V. Maroskecze ; — sylvaticus Oliv. var aethiops Latr, I. Békásmegyer ; — vugus Scop. I. Békásmegyer, Szarvaskő, Félegyháza, II. Kömlőd, IV. Bereg-Szöllős. 166 Dr. Vángel Jenő Mutilla brut Pet. I. Tisza-Alpár; — calva Vill. Í. Félegy- háza, T.-Alpár, II. Kömlőd ; — europaea L. I. Félegyháza; — erythrocephala Latr. I. Tisza-Alpár ; — differens Lep. V. Negói havas út ; — viduata Pall. I. Tisza-Alpár. Myrmosa imelanocephalaá Fabr. IÍI. Kömlőd, III. Putnok, Dobsina. Scolia flavifrons ":F. var. haemorrhoidalis F. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, T.-Alpár, Csongrád, Szintje, II. Kömlőd, Kő- szeg [íI. Lipótvár, Putnok, Dobsina, V. Maroskecze, VI. Dubova; — guadripunctata Fabr. I. Félegyháza; — Mirta Schk. I. Fél- egyháza, VIII. Castel-Muschio(Veglia sziget). Ehs guinguecincta Fabr. I. Félegyháza ; — sexrmaculata Fabr. I. Félegyháza, II. Kömlőd. ; Tiphia semipolita Tourn. I. Félegyháza, VI. Karánsebes. Sapyga guinguepunctata Fabr. I. Félegyháza. Ceropales maculatus Fabr. I. Budapest, Félegyháza, T. 2Áipári II. Kömlőd. Pompilus chalybeatus Schte. I. Félegyháza, Kecskemét ; — flumbeus Fabr. I. Budapest, Rákospalota, Félegyháza, Kecskemét ; — viaticus L. I. Békásmegyer, Csongrád, II. Kömlőd ; — sufipes L. I. Félegyháza. Salus fnuscus Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, II. Visegrád, Kömlőd, III. Lipótvár ; — vulneratus Costa. I. Félegy- Trypogxylon clavicerum Lep. et. Serv. I. Félégyháza ; — figulus L. I. Félegyháza. 3 Larra anathema Rossi. I. Félegyháza; — tridens Fabr. I. Félegyháza. Tachytes etruscus Rossi I. Tisza-Alpár, Félegyháza; — EUTO- paeus Kohl. I. Budapest, Félegyháza. Tachysphex Panzeri Vanda. I. Félegyháza, Dánospuszta; — mtidus Spin. I. Félegyháza. Dinetus pictus Fabr. I. Félegyháza. Palarus flavipes Fabr. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd. Astata boops Schrk. I. Budapest, Tisza-Alpár, Félegyháza, II. Kömlőd, III. Putnok ; — minor Kohl. I. Félegyháza. Pemphredon luctuosus Schuck. I. Félegyháza. Scelphron destillatorium Hb. I. Budapest, Félegyháza, V. Maroóskecze, VI. Resicza. Sphex occitanicus Lep.et Sérv I. Félegyháza; — magillosus Fabr. I. Budapést, Félegyháza II. Kömlőd; — albisectus Lep. I. Félegybáza. Adatok Magyarország rovarfaunájához. 107 Ammophilá sábulosá Linn. I. Büdapest, Félegyháza, II. Ajka, Kömlőd, III. Putnok ; — Heydenmn Dhlb. I. Félegyháza ; — hírsuta Scop. I. Budapest, Dánospuszta, Új-Radna; — T7ydei Gouill. Í. Félegyháza. ; Philanthus triangulum Fabr. I. Budapest, Félegyháza ; — coronatus Fabr. I. Félegyháza. Cerceris emarginata Panz. I. Félegyháza; — leucozomca Sehleétt. I. Budapest, Félegyháza ; — luctuosa Costa. I. Félegyháza. Oxyjbelus latro Oliv. 1. Félegyháza. Alyson bimaculatus Paánz. I. Félegyháza. Gordelytes mystaceus:L. I. Budapest, Félegyháza ; — duingue- cinctus Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, II. Kömlőd, Jíl. Lipótvár, Putnok. Bembex integra Panz. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd ; — rostrata L. I. Félegyháza, Csongrád ; — bidentata Vand. I. Fél- egyháza; — mediterranea Handl. I. Tisza-Alpár ; — oculata Latr. I. Félegyháza, II. Kömlőd; — Megerlei Dhlb. I. Félegyháza. Crabro albilabris Fabr. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd ; — ceribrarius L. I. Budapest ; — fuscitarsis H. S. I. Félegyháza ; — eclypeatus Linn. I. Budapest, Félegyháza, II. Visegrád, III. Put- nok ; — alatus Panz. I. Félegyháza; — pygmaeus Vand. I. Fél- egyháza. Odynerus allobrogus Sauss. I. Félegyháza ; — callosus Thoms. I. Félegyháza ; — Dantici Rossi I. Félegyháza ; — parietum Linn. I. Budapest, Békásmegyer, Félegyháza, Dánospuszta, II. Kömlőd, III. Lipótvár, Putnok, V. Maroskétéze, VIII. Castel-Muschio (Veglia sz.) ; — spiricornis Spin. I. Budapest, Félegyháza; — viduus H. s. I. Félegyháza. Polisles galhca Linn. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, Kecskemét, II. Kömlőd, Perkáta, III. Lipótvár, Putnok. Dobsina, IV. Bártfa, V. Maroskecze. VIII. Castel-Muschio (Veglia sz.) Vespa crabro L. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, Csongrád, II. Visegrád, III. Putnok, VIII. Castel-Muschio (Veglia sz.); — media Ret. I. Félegyháza, Békásmegyer, II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok ; — germamica Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Békásmegyer, Tisza-Alpár, II. Kömlőd, III. Dobsina, V. Maros- kecze, VIII. Fiume; — saxonica Fabr. VI. 34patin; — rufá L. I. Félegyháza; — sylvestris Scop. III. Putnok, Dobsina ; — vulgaris L. 1. Félegyháza, Tisza-Alpár, III. Putnok. ; Apis mellifica L. I. Budapest. Bombus hortorum L. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, 468 A. Aigner Lajos II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok, V. Maroskecze ; — v. ruderatus Fabr. I. Csongrád ; — subterraneus L. I. Tisza-Alpár; — Jonellus Kirby VI. Apatin ; — Derhamellus K. I. Félegyháza, II. Kömlőd, Ajka ; — silvarum Linn. I. Budapest, Tisza-Alpár, Félegyháza, Dánospuszta, II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok, Lipótvár, V. Ma- roskecze, VI. Apatin; — aremcola Thoms. III. Putnok; - agro- rum Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, II. Kömlőd, Vi- segrád, III. Putnok, Csorbai-tó, V. Maroskecze, VI. Apatin ; — cognatus Steph. I. Budapest, Csongrád, Tisza-Alpár, Félegyháza. II. Putnok; — vartabitis Schm. I. Félegyháza, II. Kőmlőd, V, Riusor ; /aesus Mor. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, Csong- rád ; — fragyvrans Pall. I. Csongrád ; — lapidarius L. I. Budapest, Csongrád. Félegyháza, III. Csorbai-tó, — VI. Apatin; — terrestris L. I. Budapest, Félegyháza, Mesterszállás, Tisza-Alpár, II. Kömlőd, III. Putnok, Csorbai-tó, V. Maroskecze. Magyarország pillangót. Irta 4. Aigner Lajos. VI. 3. Pieris Rapae L.9) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 468. (1758); Esper, Die Schmetterlinge in Abbild. I. tab. 3. fig. 2. (1777). A szárnyak tejszínűek (hím) vagy vajszínűek (nőstény); a felső szárny csúcsán csekély kiterjedésű háromszögű rajz van; a 5. sejtben fekete petty áll, a nőstényen az első sejtben is ugyanolyan, az alsó szárny elülső szegélyén szintén fekete petty mutatkozik, mely olykor hiányzik. Ezek a rajzolatok alul is tisztán láthatók. Igen hasonlít az előbbi fajhoz, de jóval kisebb, apex-rajza pedíg sokkal kisebb és halványabb. : Hazánkban 2—535 ivadékban mindenütt, mezőn és réten kö- zönséges, Budapesten márcz. 29-től május 31-ig, junius 14-től au- 1) Rapa : répa. Magyarország pillangói 169 gusztus 20-ig és szeptember 10-től október 16-ig. Az I. ivadék a másodiknál kisebb, azaz 40—46 mm. (törpe csak 30 mm.) széles. Az apicalis folt kicsiny, szürke, olykor csaknem eltünő; a feeket pettyek a felső szárny discusában s az alsó szárny elülső szegé- lyén többnyire elmosódottak, ritkán határozottan kifejlődöttek, A ? halvány fehér, némi sárgás árnyalattal. A fonák oldal halvány vagy élénkebb, sőt vajsárga, többé-kevésbbé feketén behintve. Ezek a jellegek olykor a II. ivadéknál is mutatkoznak mint átmenetek a var. et ab. lewcotera Stef.-hoz.) Ritka esetben a ? fölül még sár- gásabb, mind két nemnél az alső szárny és a felső szárny apexe a fonák oldalon élénk czitromsárga. Gyakrabban a ó egyszínű fehér csak az apex kissé szürkés, alul pedig a felső szárny 3. sejtjében álló petty többé-kevésbbe je- lezve van. Az ily példányok az ab. immaculata Fol.-hoz? vonandók. Egy kicsiny $ (36 mm., Budapest, 1899. ápr. 18.) a nyári ? sárgás színét mutatja, a szárnyak tövén erősen feketítve, alig jelzett apicalis és középfolttal. Az alsó szárny fonákja czitromsárga, a felső szárny apexe és elülső szegélye, valamint részben a külső szegélye még világosabb sárga s az egész discus, tiszta fehér helyett halvány sárgás; a középfolt alig látható. A második ivadék az elsőnél mindég nagyobb (40, többnyire 43—48 mm.) A gyakran csaknem fekete apicalis folt s a többi pettyek mindkét nem fonákján is többnyire erősen kifejlődöttek s a ? a legtöbb esetben erősen sárgás. ÁAlul halványabb vagy élén- kebb sárga, nagyobbára igen csekély, vagy semmi behintéssel, Egyik budapesti példánynál a felső szárny majdnem közepéig az alsó szárny pedig csaknem teljesen. fekete behintésű. Gyakori esetben ajól kifejlett apicalis folt koromfekete, a többi pettyis igen erős, az alsó szárny fonákja pedig alig behintett. Ritkább egy kisebb (30—37 mm.), többnyire sárgás (?) alak- melyet Budapesten augusztusban fogtak. Ez a var. minor Costa- hoz?) sorolható, a mely Toscanában 37—38 mm. széles. A var. Manmii Mayer"), melynek felső szárnya a törzsalaké, £) A fehérebb. 2) A foltatlan. 3) A kisebb. 4) Mann lepkész után. 170 A. Aigner Lajos nál szélesebb és kerekebb, apicalis foltja lefelé mélyen fogazoti, 1b sejtje pedig győngén fekete behintésű, csak a Tengermelléken és Dalmátországban, különben Török- és Görögországban, Toscanában és Déli- Oroszországban (Sarepta) fordul elő. . Petéje körtealakú, jóval világosabb színű a P.! Brassicae-énél, A nőstény egyenkint rakja le a levél felső és alsó oldalára. Her- nyója zöld, sárga hát- és oldalsávval, fekete stigmákkal; úgy mint a P. Brassicae-é társasan káposztaféléken, kivált: Hesperis matrona- lison (estike) és Raphanuson (retek) él. Gyakran kártékonyan lép fel, Budapesten rendszerint Reseda luteolán találták, egy bokron olykor 30—40 darabot is. még pedig július 16-án, augusztus 4, szeptem- ber 22. és október 21—november 9-ig ; kifejlődve 29—30 mm. hosszú. Bábja szürkés, sárgás vagy barnás, 3 sárga hosszanti vonallal és gyér finom fekete pontokkal. Parasttái: Blefgharidea vulgaris Mg., Machatira serriventris Rdi., Sarcophaga helicis T. O. és Exorcita hirsuta 0..S. Diptera- fajok (az utóbbi kettő csak Észak-Amerikában) ; Pteromalus raba:- rus Walk., Pt. pieridis Prov., Pt. puparum (L.) Swed,, Pt. Bras- sicae Pack., Monodontomarus nereus Wall., M. virens Thoms. €Chal- cidida-fajok ; Apanteles congregatus var. pieridis Pack., A. glomera- ius (L.) Keinh., A. rubecula Marsh. és Hermiteles vicinus Grav. Braconida-fajok. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: Spanyolországtól Japánig (10—1609") és Lapphontól Egyiptomig . (68—309). 4. Pieris Ergane Hb. )) Hübner-Geyer, Sammlung europ. Schmetterlinge, Fortsetzung. Fig. 904—7 (1827 ?). A felső szárny csúcsán fekete rajz van, a 3. sejtben fekete petty, a nőstényen az 1. sejtben szintoly petty mutatkozik vagyis a rajzolat ugyanolyan mint az előbbi fajé, csakhogy az apex rajza négyszögű s a pettyek alul nem látszanak ; jóval kisebb is aman- nál. Magyarország területén csak a Velebit-hegységben, Novi, Por- toré, Fiume és Dalmátországban található április —májusban 30-40 mm. Hernyója halvány kékes-zőld, fekete szemölcsökkel, 30 mm hosszú ; áprilisban Cruciferákon (keresztesek) él. Előfordul a déli szomszédországokban : Maczedoeniában, Bolgár- országban, Krajnában, valamint K.-Ázsiában és a Transkáukázus ban. 1) Ergane : a művész, Athene mellékneve. Magyarország pillangói 171 5. Pieris Napi L.!) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 468 (1759); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 3 fig 3. (1770. A szárnyak tejszínűek ; a felső szárny csúcsa feketés ; a hím 1, a nős- tény 2 fekete pettyel s a belső szegélyen fekete vonással ellátott. Az alsó szárny elülső szegélyén rendesen egy fekete petty áll. Az erezet fekete, kivált a nőstényen. Az alsó szárnyon alul az erek sötét zöld behintésűek. Hazánkban mezőn és réten, országszerte közönséges 2—3 ivadékban csaknem szakadatlan tavasztól őszig. Budapesten április 8-tól junius 9-ig, junius 16 tól julius 13-ig, julius 24-től szeptember 9-ig, Az I. ivadék (törzsalak) mely 40—45 (egy törpe csak 30) mm. kiterjedésű, alul sárga, az erek széles feketés-zöld behintéssel, Közte, inkább hegyi tájakon (Hunyad m.), de Budapesten is akad a var. eimtermedia Kroul.") átmeneti alakja melynek fehér felületén az erek erősebben feketék és végükön sötét behintésűek; alul az erek szélesen szürke behintésűek; a nőstényen a fel-ő szárny töve és külső szegélye sötétes. Ugyancsak az I. ivadékhoz tartozik az ab. Bryoniae O.?), mely csak a havasokon fordul elő, s ott a törzsalakot csaknem teljesen helyettesíti. A Tátrán és Háromszékben igen sötét, csak- rem egészen szürkés barna alak röpül (májustól juliusig). A II. és III. ivadék a nagyobb (41— 50, törpe 3( mm,) var. Napaeae Esp.?) mely alul halványabb sárga, az erek kevésbbé fe- ketések. Közte inkább déli vidékeken, p. o. Kovásznán, de Vere- bélyen is némelykor oly példányok is előfordulnak, melyek alul csaknem egyszínű fehérek, ereik alig megsötétedettek. Ez az alak a var. meridionalis Steff.-hez?) tartozik, mely különben csak Közép- Olaszországban fordul elő. A nyári ivadék közt röpül továbbá az ab. sulphurea Schöy.?) (var. flavescens Stgr. és, ab. ? sulphureotincta Reutt) mely rajzban a var. intermedia-nak felel meg, de alapszíne sárgás. Ezt csak Nagy-Lévárdon figyelték meg, Bécs környékén gyakori. Egy melanotikus hím, melyet Cerva Frigyes 1899-ben a Csepelszigeten fogott, fölül, kivált jobb oldalt, olyan mintha gyéren 1) A közbeneső. ?) Bryonia: a földi tök. 3) Napus : repcze. 1) A délszaki. 5) A kénszínű. ÉT2 Dr. Zilam Kiss Endre és szabálytalanul korommal volna behintve; alul azonban csaknem teljesen kormos. Petéje körtealakú, zöldesszinű; a nőstény egyenkint rakja le. Hernyója nagyon hasonlít a ftapae-éhez, de különbözik attól abban hogy gyér fehér szemölcsök és fekete pontocskák borítják, stigmái pedig sárgás keretűek. Nagysága 29— 30 mm. Kevésbbé kártékony mint a Rapae. Tápláló növényei: Reseda lutea, luteola és odorata (rezeda), Turritis glabra (toronyszál), Erysimum Alliaria (Sszegecs), Cardamine pratense és amera (foszlár). Bábja zöldes sárga fekete pettvekkel, szárnyhüvelyei pedig sárgásak. Parasítái: ugyanazok mint a Rapde-éi. Elterjedési köre: Angliától az Altáig (10—1109) és Lapphontól déli Olaszországig (68—379 ; az ab Bryonide csak a Vogezektől a Kaukazusig (23—809) és Lapphontól az Alpesekig (68—45") Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. VI. Labidostomis tridentata L. Tasnád, Pele; — humeratis Schneid. Hadad, Zilah, Bogdánd ; — longiunama L. Hadad, Zilah. Tituboea, macropus lIllig, Zilah. Lachnaea sexpunctata Scop. Hadad, Zilah, Tasnád. Clytra laeviuscula, Ratzb. Zilah, Hadad. Gynandrophthalma salicina Scop. Hadad. Zilah; -—- f/avi- colhs Charp. Zilah, Hadad ; — aurita L. Hadad; — axanthaspis Germ. Hadad. Chilotoma musciformis Goeze, Bogdánd. Coptocephala unifasciata Scop. Zilah, Hadad ; — scopolna L Hadad. Cryptocephalus coryli L. Zilah; — cordiger L. Hadad, Zilah ; — octopunctatus Scop. Felső-Szék, Tasnád; — sexpunctatus L. Hadad, Peér, Bogdánd ; — bipunctatus L. Hadad, Zilah, Bog- dánd; — Schiüfferi Schrank, Hadad, Zilah, Bogdánd ; -—— sertceus L. Hadad ; — v. violaceus Weise, Zilah ; — aurecolus Suffr. Hadad ; hypochoeridis L. Hadad, Zilah, Bogdánd ; — violaceus Laich. Hadad. Zilah ; — 4-guttatus Richter Zilah; — v. maurus Sutfr.. Hadad ; Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 173 flavipes F. Zilah, Hadad ; — chrysopgus Gmel. Hadad; — ocella- tus Drap. Hadad ; — carpathicus Friv. Bogdánd; — moraet L. Hadad; — v. bivittatus Gyllh. Hadad, Bogdánd ; — sexpustulatus Ross. Hadad ; — viltatus WF. Hadad; — pygmaeus v. amoenus Drap. Hadad, Bogdánd; — connexus Ol. Hadad ; — rufipes Goeze, Hadad. Adoxus obscurus L. Zilah; — v. vitis F. Peér. Chrysochus pretiosus F. Peér. Colaphus sophiae Schall, Zilah, Hadad. Gastroidea viridula Deg. Zilah; — polygom L. Zilah, Hadad. Entomoscelis adomidis Pall. Zilah, Hadad, T. Szék. Tunarcha pratensis Duft. Zilah ; — violaceomgra Deg. Zilah ; — rugulosa Schatf. Zilah. Chrysomela v. humgarica Fuss, Hadad; — coerulea OÖIl. Hadad, Peér, M. Goroszló:; — carpathica Fuss, Hadad; — oltva- cea Suffr. Hadad; — haemoptera L. Hadad; — goettingensits L. Tasnád, Hadad, M. Goroszló; — staphylez L. Zilan; — gypso- phlae Küst. Zilah: — samguinolenta L. Zilah ; — orichalcta Müll. Zilah, Hadad ; — hyperici Först. Hadad; — v. alternans Panz. Hadad ; — v. mixta Küst. Zilah; — coerulans Scriba, Hadad, Zi- lah; — fastuosa Scop. Hadad, Zilah; — menthastri Suffr. Zilah; — varians Schall. Hadad ; — polita L. Zilah, Hadad, M. Goroszló Orina tristis F. Zilah. Phytodecta v. decempunctata L. Cilah; — rufipes Deg. Z2i- lan; — vw. decastigma Duft. Zilah; — v. nigricolhs Westw. Zilah; sslpataea I. Zilah. Phyllodecta vitelhnae L. Zilah, . Meszes, .Sz. Cseh, MM. Go- roszló Hydrothassa aucia W. Meszes; — marginella L Meszes Hadad. Prasocuris junci Brahm, Zilah. Sclerophaedon carniohcus Germ. Meszes. Phaedon cochleariage F. Hadad, Meszes; — armoraciae L. Hadad. Plagiodera versicolora Laich. Hadad. Melasoma aenea L. Zilah, Meszes, F. Kék ; — cupiea F. Zilah, Hadad ; -— 20-punctata Scop. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — collaris L. Zilah, Hadad; — popuh L. Zilah, Hadad. Phnyllobrotica 4-maculata L. Hadad; — adusta Creutz. Zilah. Luperus nigrofasciatus Goeze, Hadad; — xanthopus Schrank, Hadad; — flavipes L. Meszes. 174 Dr. Zilahi Kiss Endre Lochmaea capreae L. Hadad ; — crataegi Forst. Hadad. Galerucella nymphaeae L. Hadad ; — lineola F. Hadad, Sz. Cseh; — calmariensis L. Hadad. Galeruca tanacett L. Hadad, Zilah; — Pomonae Scop. Zi- lan, Hadad. ; Podagrica malvae Illig. Hadad ; — fuscicorms L. Hadad. Crepidodera corfpulenta Kutsch. Hadad ; — ferruginea Scop. Hadad. Epitriz pubescens Koch, Hadad. Chalcoides helrines L. Hadad; — aurata Marsh. Hadad, Zilah, Sz. Cseh. Mantura rustica L. Hadad. Chaetocnema concinna Marsh. Zilah, Meszes ; — tibialis III. Hadad ; — aridula GyIIl. Hadad. Psylliodes attenuata Koch, Tasnád, Hadad; — chrysoce- phala L. Hadad, Zilah, Meszes ; — dulcamarae Koch, Meszes. Faltica Iwthri Aub. Hadad, Bogdánd ; — oleracea L. Zilah, Hadad. Phyllotreta, exclamatioms Thunb. Meszes ; —- sinuata Steph. Meszes : — undulata Kutsch, Hadad; — vittula Redtb. Hadad; — mnemorum L. Hadad ; — atra F. Hadad. Aphthona cyanmella Redtb. Hadad; — atrovirens Först. Hadad. Longitarsus borunmeus Duft. Hadad ; — nasturtti F. Hadad; — suturellus Duft. Hadad ; — picipes Steph. Hadad, Meszes ; — exoletus L. Hadad. Hispa atra L. Hadad. Cassida, viridis L. Zilah; — fastuosa Schall. Hadad ; — murraea L. Hadad; — rubiginosa Müll. Hadad, Zilah; — ferru- ginea Goeze, Zilah; — sanguinolenta Müll. Zilah; — mebulosa L. Bogdánd ; — subferruginea Schrank, Hadad, Bogdánd. Subcoccinella 24-punctata L. Hadad, Zilah; — v. saponaride Weise, Hadad; — v., 4-notata F. Hadad." Cynegetis impunctata L. Zilah; — v. palustris Redtb. Zilah. Hippodamia 7-maculata Deg. Zilah. Adonia variegata Goeze, Zilan; — v. comstellata Laich. Hadad, Zilah; — v. carpini Fourcr. Hadad. Adalia btibunctata L. Hadad, Zilah, M. Goroszló ; — vw. Seg- pustulata L. Hadad; — v. 4-maculala Scop. Hadad, Zilah; — v. sublunata Weise Zilah. Coccinella 7-punctata L. Hadad, Zilah; 5-punctata Muls, Különfélék. 175 Hadad, Zilah; — conglobata L. Hadad ; — 14-pustulata L. Hadad, Zilah. Micraspis v. 12-pumctata L, Hadad. ; Halyzia sedecimguttata L. Hadad; — 322-punctata L. Hadad ; 14-punctata L. Hadad; — v. tetragonata Laich. Hadad; — v. conglomerata F. Hadad, Zilah, Bogdánd ; — v. fimbriata Sulz, Hadad, Zilah; — v. leopardina Weise, Hadad. Exochomus 4-bfustulatus L. Zilah. Platynaspis Iuteorubra Goeze, Hadad, Zilah. Hyperaspis campestris Hbst. Hadad. Scymnus frontalis F. Hadad ; — v. 4-bustulatus Hbst. Ha- dad; — Apetei Muls. Hadad ; — interruptus Goeze, Hadad, Zilah. Különfélék. A szőlőmoly (Conchylis ambiguella Hb.) fejlődését és élet- módját újabban beható tanulmány tárgyává tette Laborde F. a bordeauxi ocuologiai állomás aligazgatója s egyúttal a moly irtá- sára nézve széleskörű kisérleteket tett." 1900-ban április közepén §") Erre nézve iásd Jablonowsky József közleményeit a R. L. VI. kötetében. megvizsgálta a moly bábját s azt tapasztalta, hogy azok 159/0-át tönkretették a penészgombák s ugyanannyit a fürkészdarazsak, 489/o-a pedig más oknál fogva pusztult el, beszáradás stb. folytán, úgy hogy a báboknak csak 229/0-a volt fejlődésképes. Az irtást félne eszközölni. Az íÍrtásnak leghathatósabb módja Laborde szerint az, ha a venyigének régi héját lekaparják, alája tartott ponyvára gyűjtik s elégetik; erre a munkára sok ember kell és költsége hektáronként (m. e. 10,000 szőlőtő) felmegy 100—120 frankra. Ujabban kezdik e tőkéket forró vízzel leönteni, a vizet erősen fel kell forralni, úgy hogy a héjj m. 60 C. foknyira felme- legszik, a költség körülbelül ugyanannyi, mint az előbbi eljárás mellett. A kisérleteknél 50 fokos vízben félpercz alatt az összes bábok elpusztultak. A különféle vegyi keverékek alkalmazása na- gyobb költséggel jár (hektáronként 136 frank) ha alaposan végzik, pedig máskülönben csekély az eredmény : t. i. előzetesen meg kell tisztogatni a tőkét mohától és a régi hajtól. Igen hathatós a 176 Irodalem kg., kátrányolaj 10 kg., olajsav 2 kg., natronlúg 0.5 kg., víz 100 következő két keverék: 1) Oltott mész 20 kg., szénkéneg 5 kg., . kátrányolaj 10 kg., natronlúg 1 kg., víz 100 liter; 2) szénkéneg 5 liter, Ezeket a szereket tavaszkor kell alkalmazni. Később, mikor a szőllő virágzik, jó eredménynyel használták a következő keve- réket: Ammoniak (229) 13 kg., fenyőcsíra 15 kg., natronlúg 2.5 kg., vardit (rézecetet) 0.5 kg., víz 69 kg. Ezt a szert (készités- módja hiányzik) vízzel hígították, úgy 159/0-os oldat állt elő, mely a szőllő virágjának egyáltalában nem árt. Labarde már a moly pillére Polychrosis Enudemis botrana Schiff.) is kiterjesztette kisér- leteit, a mely Francziaországban már tetemes kárt okoz ; minthogy Magyarországon is elég gyakori, nincsen kizárva, hogy szőllőgaz- dáink ezzel is kénytelenek lesznek megismerkedni. Irodalom. Fleischer, Dr. A.: Berichtigungen zu meinen Bestim- mungstabellen derDyschirius-Arten. (Wiener Ent. Zeitg. XXIV. 1905. p. 49—50.) Egyebek között szerző a Dyschirius cylhindricus Schm. Er- délyben előforduló alakját, mely mintegy átmeneti alak a tőalak és a turkesztáni var. Hauserti között, var. transsilvanicus név alatt írja le. Ez a tőalaktól abban tér el, hogy előtora sokkal hosszabb, az előtor oldalai alig kerekítettek, a szárnyfedők keskenyebbek és hosszabbak és tövükön éles dudorka van. Csiki Ernő. xx Weise, J.: Protorina plagiata var croatica m. (Deutsche Entom. Zeitschr. 1905. p. 80.) Szerző két horvátországi Orinát kapott, melyeknek színe és testalakja a var. commutata Suffr.-éhoz hasonló, de sokkal fino- mabb skulpturájuk folytán attól eltérnek. Csiki Ernő. Újabb adatok Magyarország bogártaunájához, (7. pótjegyzék a faunakatalogushoz.) Írta Csiki Ernő. E folyóirat f. évi kötetének 119—120. lapján közölt 6. pót- jegyzékben faunánkból eddig kimutatott 7423 faj- és fajváltozathoz még a következők járulnak, melyek közül nehány adatot W achs- mann Ferencz és Hajóss József urak voltak szívesek ren- delkezésemre bocsátani. Carabus croaticus Dej. var. primarius Lap. — VII. Vele- bit; intricatus L. var. ulcerosus Lap. — VI. Bánság; variolosus F. var. hydrophilus Reitt. — VII. Fuzine; camcellatus III.. var. pseudotuberculatus Lap. — V. Erdély; var. pseudoscythicus Lap, — V. Erdély ; var. bucsecsiamus Born. — V. Bucsecs ; arvensis Hbst. var. carpathicus Born. — V. Erdély ; concolor F. var. ligneus Lap. — Kárpátok. Leistus magnicollis Motsch, — VII. Horvátország. Platynus Holdhausi Apfb. — VII. Pakracz. Platyderus dalmatinus Mill — VII. Vinkovce. Harpalus aeneus F. var. limbopunctatus Fuss. — II. Pá- pateszér; V. Borszék, Hátszegi havasok. Dichirotrichus rufithorax Sahlb. — !. Budapest (Hajóss). Acupalpus dorsahs F. var. salinus Baudi — VII. Vin- kovce, Cerne. Dromius bifasciatus Dej. — II. Pápa (Wachsmann) ; Stolzi Reitt. — VII. Horvátország. Gyrinus Suffriani Scriba — IV. Szöllőske, Tokaj. Laccobius mnigriceps Thoms. var. maculiceps Thoms. — I. Budapest, II. Pápa (Hajóss). Liogluta nmigriventris Thoms. — VII. Kunjevce. Cybocephalus pulchellus Er. var. Heydeni Reitt. — I. Budapest (Hajóss). ; Atomaria gutta Steph. var. rhenana Kr. — IV. Bereczki. Mycetophagus piceus F. var. sexpustulatus F. — I. Bu- dapest (Hajóss). i Révartani Lapok XII. 1945. november. 178 Csiki Ernő. Sátoristyea (Reitt.) Meschniggi Reitt. — II. Sátoristye. Platycerus caraboides L. var. rufipes Hbst. — A törzsfaj között. Aphodius plagiatus L. var. concolor Schilsky — II. Bala- ton-Ederics , punctatosulcatus Strm. var. obscurellus Schilsky — I. Budapest; pusillus Hbst. var. rufulus Muls. — IV. Ungvölgy. Anoxia matutiualis Lap. — VIII. Novi (Wachsmann.) Anomala aenea Deg, var. marginata Schilsky — I. Gyón, II Pápa, Pápateszér, Fenyőfő. Anthaxia fulguranms Schrnk. var. azurescens Lap. — VII. Vinkovce. Agrilus biguttatus F. var. coerulescens Schilsky — II. Pi- lis-Maróth. i Elater cíiunabarinus Esch. var. satrapa Esch. — VI. Her- kulesfürdő (Wachsmann.) Athous vittatus F. var. tenuevittatus Reitt. — Kárpátok ; picipenmis Reitt — V. Erdély, VII. Bánság ; carpathophilus Reitt. — V. Kerczi hegység ; plagipennis Reitt. — VI. Orsova ; undulatus Deg. var. limbaticollis Motsch. — V. Erdélyi havasok; Milleri Reitt. — V. Erdély: amngulifrons Reitt. — Kárpátok ; carpathicus Reitt. — V. Radnai havasok ; jejunmus Kiesw. — VII. Horvátország. Podabrus alpiuus Payk. var. rubens F. — III. Tátra- SZEJalkam Lydus írimaculatus F. var. guadrimaculatus Tausch. — I. Budapest. (Hajóss) Foucartia Burghauseri Reitt. — VII. Horvátország. Strophosomus capitaius Deg — I. Budapest (Wachs- mann.) A Lixus aridis Ol. var. caucasicus Petri — Magyarország ; dscanmit L. var. circumdatus Schh. — Magyarország; algirus L. var. humgarus Petri — I. Budapest; lateralis Panz. — VII. Hor- vátország ; bardanae F. var. scutulatus Petri — Magyarország. Alophus elegans Stierl -— VII. Vinkovce; mictitans Boh VII. Strizivojne; Vau Schrnk. var. uniformis Reitt. — IV. Ungvölgy. Echinócnemus CONfUSUS Faust — VII. Vinkovce. Tychius Kiesenwetteri Tourn, — VII. Vinkovce. Orchestes gwuercus L. var. conformis Westh. — IV. Vinna, Miarus meridionalis Bris. — VII. Vinkovcze. Nanophyes migritus Gredl. —- VII. St.-Mikovac. Phloeosimus bicolor Brull. — VII. Rusevo. Evodimus clathratus F. ab. nigrítus Pic. — III. Tátra- széplak. Í Újabb adatok Magyarország bogárfaunájához. 179 Cortodera khkum:ralis Schall. ab. inhumeralis Pic — III. Tátraszéplak. Dorcadium arenarium Scop. var. velebiticum J. Müll. — VII. Velebit; VIII. Zengg; var. rubripes J. Müll. — VII. Lika ; var gypsophilum J. Müll. — VII. Lika. Sstenostola misrives B. —- I. Budapest, V. Verestorony, VI. Herkulesfürdő, VII. Nasice. Lema hchenis Voet. ab. obscura Steph. — III. Tátraháza. Macrolenes ruficollis F. var. bimaculata Rossi — VIII. Novi. Cryptocephalus decemmaculalus L. var. bothmicus L. — VII Vinkovce. Pachybraehys simuatus Muls. — I. Szeged. Luperus rufipes Scop. — VII. Kunjevci. Aphthona f/aviceps AII. — II. Pápa (Wachsmann.) Dibolia crypiosephala Koch. — VIII. Novi (Wachsmann.) Subcoccinella 24 punctiata L. var. saponariae Wse...— II. Balaton-Ederics ; var. zonata Heyd. — I. Budapest. Hippodamia 13-punctata L. var. Gyllenhali Wse. — I. Szeged, Adonia variegata Goeze var. inhonesta Wse. — I. Budapest. Adalia bipunctata L. -var. perforata Marsh: — I. Buda- pest, II, Pápa. ; Semiadalia undecimnotata Schneid. var. bipunctiata Sajó — I. Budapest; var. cardui Brahm. — I. Budapest (Hajóss). Ceccinella 310-punctata L. var. octopunctata Müll. — I. Budapest, Isaszegh, II. Pápa ; var. laterigpumctata Gradl. — I, Bu. dapest; 4-punctata Pont. var. multimacula Heyd. — I. Budapest; var. nebulosa Wse. — I. Budapest ; conglobata L. var. pineti Wse. — 1. Budapest; sinuatomarginata Fald. var. ambigua Gredl. — I. Budapest (Hajóss). Halyzia 44punctata L. var. suturalis Wsze. — I. Buda- pest, II. Öszöd. Í Micraspis -sedecimpunctata L. — VII. Vinkovce, Velika. Rhizobius cArysomeloides Hbst. — II. Keszthely. Scymnus subvillosus Goeze var, juniperi Motsch. — . II. Pá- pa ; — arcuatus Rossi, var. Heegeri Ganglb. — VIII. Fium2? (Hajóss). Magyarország pillangót. Irta 4. Aigner Lajos. VII 6. Pieris Daplidice L. )) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 468. (1758); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 3. fig. 5. (17(7). A szárnyak tejszínűek ; a felső szárny csúcsán nehány össze- függő fekete pettv és közepén ugyanoly színű folt áll; ezek alul zöld behintésűek. A nőstény belső szegélyén még egy fekete petty s az alsó szárny szegélyén összefüggő fekete foltok láthatók. Az alsó szárny alul zöldes, közepén fehér foltok sora áll, mely össze- függő szalagot alkot, tövén 2—2 fehér petty s a szegélyen négy- szögű vagy tojásalakú fehér pettyek sora mutatkozik. Hazánkban hegyi vagy erdei réteken országszerte gyakori 2—3, helyenkint 4 ivadékban is. Budapesten márczius 13-tól május 10-ig, május 22-től július 6-ig, július 11-től augusztus 15-ig és au- gusztus végén. Példányaik többnyire nagyok (40—47, törpe 32 mm.) Az alsó szárny fekete szegély foltjai olykor igen erősen ki- fejlődöttek; alhavasi példányokon (Hunyad m., Kovászna) a nőstény a tőtéren a rendesnél sötétebben behintve, Budapesten pedig akad ősz felé példány, melynek még középsejtje is szürkés s egyes példányokon minden rajz barnaszínű. Alul sárgászöld rajzolatú. Budapesten szabadban talált bábból nálam oly példány kelt ki, a melynek felső szárnyán a fekete pettyek egybefolytak s a közép- sejtre is kiterjedtek. Ugyanott fogtam 1902-ben hermaphroditát, mely balra a nőstény, jobbra a hím rajzát mutatja. Var. Bellidice O.") a kitelelt bábból kikelő kisebb tavaszi iva- dék (35—40, törpe 30, óriás 43 mm.) ; olykor inkább szürkés raj- zolatú, alsó szárnyának rajzolata sötét zöld. Némelykor a II. és III. ivadék közt is akad ily alant sötétzöld példány. Hermaphroditát (balra nőstény, jobbra hím) fogtam Budapesten 1899. márczius 18- án; Viertl Adalbert pedig Pécsett 1880. február 6-án tenyész- tett egyet bábból. Hernyója kékes szürke vagy szürkés zöld, sárgás hosszanti 1) Daplidrce ; a Danaidák egyike. 1) Bellus ; csinos. Magyarország pillangói 181 sávokkal és hátán fekete pontokkal. Nagysága 29—33 mm. Buda- pesten V., 24—29, VI. 23—VII. 2., VIII. 3—26. és IX—X. 14. ta- lálható. Tápláló növényei : Turritis glabra és erucastrum (toronyszál), Raphanum raphanistrum (retek), Sysimbrium officinale és sophia (zsombor), Capsella bursapastoris (tarsolyfű), Alyssum incanatum és calycinium (ternye), Diplotaxis tenuifolia (sorapár), Reseda lutea és luteola (rezeda), Sinapis arvense (mustár), Thlaspi arvensis (tar- sóka) és Erysimum repandum (szegécs): Bábja zöld, barnás vagy szürke ; növényekhez van erősítve. Parasitái: Blepharidea vulgaris Meig. Dipterafaj ; Macroglenes nigyoclypeatum Amer. Chalcidida-faj. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre : A kanári szigetektől Pekingig (1—1359) és Svájcztól Egyiptomig (60 — 309). 3. nem Euchloe Hb.!) (Antocharis B.)?) A fej kicsiny, szőrös; a tapogató középső íze hosszú, a fej hosszát jóval meghaladja, alul hosszú szőrőkkel borított; a csáp igen rövid, bunkója tojásalakú. A hernyó karcsú, hengeres. A báb elől hegyes, erősen hátrahajló. A 14 palaearktikus faj közül ha- zánkban kettő honos. 1. — A két ivar egyszínű fehér Az alsó szárny alul sötét zöld, szabálytalan ezüstös foltokkal ne .. ——— Bolia Gr: — A két ivar különböző színű. A hím felső szárnyán na- rancsszínű nagy folt van ; az alsó szárny alul fehér, zöldes TE ZO zal MS ta sé sze eszhez els d eza AN AMIHOSAAS 7. Euchloe Belia Cr.?) Cramer, Papillons exotigues IV. tab. 397. fig. A. B. (1782). A szárnyak mindkét ivarnál fehérek; a felső szárny közepén meglehetős nagy fekete foltvan, a szárny csúcsán egybefolyó fekete pettyek állanak. Az alsó szárny alul sötétzöld, szabálytalan ezüstös pettyekkel. Hazánkban csupán Josipdolon és Dalmácziában található (márcziustól juniusig), a hol a II. ivadék a var, Ausonia Hb. is előfordul. Ez a törzsalaknál nagyobb, alsó szárnya alul zöld, rajzo- lata ezüst fény nélküli. Petéje barnás sárga, hosszúkás, fölül kihegyesedett. Hernyója zöldes, 3 sötétebb hosszanti sávval és fehér stigmákkal ; a II. iva- 1) Bel: Francziaországi város, a hol e fajt felfedezték, 2) Ausonia : tartomány déli Olaszországban. 9) ev a jós ,zca zölel lamb c 1 úvJoz: virág; xalgenw : örvendeni. 182 A. Aigner Lajos déké sárgás zöld, ibolyaszínű sávokkal. 35 mim. hosszú. Tápláló növénye főleg Sysimbrium erücastrum és Barbarea vulgaris. Bábja barna; apró fekete pontokkal, két végén kihegyesedett. : A szomszédországok közül előfordul: Alsó-Ausztria-, Rormá- nia- és Bulgáriában. Elterjedési köre: Déli Európa, Észak-Afrika és Kis-Ázsia Örményországig. 38. Euchloe Cardamines L.!) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 468. (1758); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I.-tab. 4. fig. I. tab. 27. fig. 2. Alapszíne fehér. Á felső szárny csúcsa és középfoltja fekete, a nőstényen erősebben mint a hímen, melynél a szárny külső fele narancsszínű. Az alsó szárnyon alul számos szabálytalan szakgatott fekete behintésű zöld folt van. Hazánkban erdei réteken országszerte gyakori, helyenkint két ivadékban ; az I. ivadék Budapesten március közepétől június ele- jéig röpül; II. ivadékát Budapesten, Breznóbányán, Rozsnyón, a Magas Tátrán és Orsován júliusban figyelték meg; a begységekben egyébíránt általában később lép fel. A középfolt olykor igen nagy, viszont gyakran igen apró és mindig fehér pupillás; a narancsszín hol csak a foltig, hol rajta túl terjed. Némely vidéken (Budapest, Eperjes, Tavarnok) akad elvétve oly példány, mely az ab. Zurritis O-t? megközelíti, amennyiben a hímen a felsőszárny középfoltja csa:nem a narancsszínű folt hatá- rán fekszik. Többi jellege nem találó, mert a középfolt a törzsalak- nál is pupillás és kivált a második ivadék csaknem épen oly erős fekete behintésű mint az ab. Turritis olaszországi példányai ; nőstényei alighanem azok, melyeknél az apicalis és középfolt a rendesnél szürkébb és fejletlenebb. A felső szárnyon alul a középtér felső fele gyakran oly élénk sárgás, hogy az efféle példányok talán átmenetek a var. Alberti Hoffm.-hoz?) Egy eperjesi hím tiszta fehér, fekete behintés nélkül; a na- rancsszínű folt a felső szárny nagyobb felét foglalja el, a világos barnás középfolt alig látható, alsó szárnya pedig alul czitromsárga rajzolatú. Ez a példány biztosan az ab. immaculata Pabst.-hoz?) tartozik; hasonlókat találtak Budapesten is. Pécsett 18983 ápr.10-én Viertl A. látott oly példányt, melyen a különben narancsszínű 1) Cardamine : mustárnövény. 2) Toronyszál, a tápláló növénye: 3) Alberti a felfedező. k 1) A foltatlan. A vetési varjú mezőgázdasági jelentősége. 183 folt czitromsárga, vagyis olyan színű volt mint a Gonopteryx Rham- ni híme. Petéje fehéres zöld, ovális; a nőstény egyenkint rakja le. Hernyója kékes zöld, fehéres háti sávval és apró fekete pontokkal. 25—26 mm. hosszú. Tápláló növényei : Cardamine pratensis, sil- vatica és impatiens (foszlár), Arabis; Hesperis matronalis (estike), Alliaria officinalis (szegecs), Sysimbrium erucastrum (zsombor), Brassica napus és campestris (káposzta), Thlaspi arvensis (tarsóka) és Turritis glabra (toronyszál), mely utóbbin Budapest környékén júniusban olykor nagyobb számban található. Bábja zöld, sarlósze- rűen hátrahajlott. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre : Spanyolországtól az Altáig (10-—1109) és Lapphontól Szicziliáig (68 — 3599. A vetési varjú mezőgazdasági jelentősége,") Irta Schenk Jakab. A vetési varjú nagyszámú s nem ritkán 50—609000 főnyi te- lepei, a melyek lakossága a költés időszakában még megháromszo- rosodik, óriási fogyasztó közönséget képviselnek. Az az anyaföld táplálja őket, a mely nálunk a nemzeti vagyon java részét szolgál- tatja s azért igen fontos az a kérdés, hogy ez a rengeteg fogyasz- tás a nemzeti vagyon hasznára vagy kárára válik-e. Táplálkozása alapján lehet végtelenül hasznos, vagy épolyan káros. Sokszor dicsérték, de még többször gyalázták a vetéseken való működését, igazán pontosat azonban senki sem tudott, úgy hogy végre HEer- man Ottó a M. 0. K. főnöke elhatározta, hogy positiv megfi- gyelések alapján juttatja dülőre a vetési varjú mezőgazdasági je- lentőségér. E czél elérésére a következő intézkedéseket foga- natosította, : 1. Kérdőíveket bocsátott ki a gazdasági tudósítókhoz, erdő- hatóságokhoz, gazdasági egyesületekhez és a hazai ornithologu- sokhoz, hogy feleljenek arra a kérdésre, nasznos vagy káros madár-e a varjú és miként ? Történt ez pedig a későbbi vizsgálat irányítása ") Adalék a vetési varjú (Corvus frugilegus) mezőgazdasági jelentőségéhez, A Magyar Ornithologiai Központ vizsgálatai alapján ismerteti Schenk Jakab, a M. 0. K. asszisztense. (Különlenyomat az , Erdészeti Lapok" 1905. XI. 4. füzetéből.) 184 Schenk Jnkab. czéljából: a gazda megmondja, hogy mire fekteti a fősúlyt, a mivel egyúttal megadja az archimedesi pontot esetleges balvélemények kiírtására. Az egybegyűlt nagy anyagot Soós Lajos dolgozta fel. (, Aguila XI.) Kitűnt, hogy a gazda túlnyomóan károsnak tartja, mert : fölszedi a tavaszi és őszi vetéskor a vetőmagot, kihúzgálja a kelő tengeri palántákat, úgy hogy néha kétszer, sőt háromszor is kell vetni, és jelentékenyen megdézsmálja az érő tengerit. De akad- tak igen erélyes hangok a hasznossága mellett is, és ezek leginkább végtelenül hasznos rovarírtó munkáját emelték ki. Ezzel azután tényleg ki is volt jelölve a követendő kutatás iránya. 2. Fölszólította Hauer Béla képzett gazdát és élesszemű ornithologust, kinek pusztabojári (Pest m.) nagy birtokán van egy terjedeln es varjú telep, hogy az év körforgásában s a mezőgazda- ság egyes nevezetesebb időszakaival egybevetve figyelje meg a vetési varjak mezőgazdasági jelentőségét. Hauer gondos és kü- lönösen a varjúknak az állattenyésztésben való szerepét is felölelő vizsgálatai szintén az , Aguila" XI. kötetében jelentek meg. 3. Végül kiküldötte Csörgey Titusz-t, a M. 0. K. ad- junktusát a varjak klasszikus földjére, Torontál megyébe, hogy a tavaszi és őszi vetés, továbbá a tengeri érés időszakában közvetet- lenül a helyszínén tanulmányozza a kérdést. Döntő fontosságú megfigyelései és sok gyomortartalom vizsgálatának az eredményei ugyancsak az , Aguila" XI. kötetében jelentek meg. Ezek alapján a vetési varjú gazdasági jelentősége az év kör- forgásában a következőképen alakul. Télen kényszertáplálékra szorul, talán egyformán hasznos és káros. Megrongálja a szalma- és polyva kazlakat, megdézsmálja a kukoricza górékat, de pusztít sok gyommagot is, egyenletesen szét- teregeti a mezőre kihordott trágyát és kiszedi a bennük telelő ro- varokat, nevezetesen a káros lótetűt; tehát épen azokat pusz- títja, melyek tavasszal egész generáczió vetésrontót hoznának a világra. Tavasszal túlnyomóan hasznos és oly munkát végez, a mely mellett összes kártételei eltörpűlnek. Tömegesen pusztítja a legve- szedelmesebb vetés és legelő ellenségeket: Zabrus gibbust és ennek álczáit, a különböző cserebogarakat és ezek pajorjait, a drótférge- ket, Agrotis hernyókat, a Cleonus pumctiventris-t, a legveszedel- mesebb czukorrépa irtót és ennek álrzáit, a földi czinczéreket és sok más többé-kevésbbé káros rovart. Olyik gyomorban 50 Agrotis hernyó vagy drótféreg, 27 cserebogár, vagy 71 földiczinczéris van sok egyéb rovar mellett. A vetési varjú mezőgazdasági jelentősége, sel85 " Mérhetetlenül sok. rovart pusztítanak ilyenkor a varjak: örökké éhes fiaikkal egyült ; az öregek naponként legalább négyszer laknak jól, fiaikat pedig napjában legalább tízszer etetik pukkadásig. Egye- " nesen a gazdaságilag legkárosabb rovarok túlszaporodásának vetnek gátat és ezen munkájuk nélkül nehány év mulva tönkre volna téve az Alföld egész mezőgazdasága, mert az Alföldön nincs más olyan madárfaj, a mely a varjú munkájának még csak az ezred- részét is el tudná végezni. Még ekkora pusztítás mellett is sok a rovarkár, a minek valószínű oka hogy Magyarországon még mindíg százezerszámra pusztítják a varjút, különösen a költés 5 szakában. Mind e rovarok. mellett azonban gabona-féle Az enne ákud a gyomorban, hol több, hol kevesebb, — a rovarvilág ébredése és rajzása arányában. Ennek egyik része állati ürülékből kerül — el- árulja mindig a szaga — másik része elhullatott, vagy felszínen maradt, tehát úgyis veszendőbe menő vetőmag, legkisebb része pedig kellőleg be nem takart vetőmag, a melyet különösen tavasz legelején szokott kiszedegetni s a mivel tényleges kárt is okoz. A tengeri palánták kihúzgálására nézve Csörgey közve- tetlen megfigyelései azt bizonyítják, hogy csak a sárguló, a drót- féregtő. megtámadott palántákat vágja ki, hogy a drótféreghez hozzájusson. A terjedelmes vetésnek csak azt a darabját járta, a melyen drótféreg pusztított; s a drótférges vetés úgy is elpusztul. Hauer őriztette a drótférges tengeritáblát, de termés azért mégse volt, csak a drótféreg maradt meg. Ha sok a drótféreg, akkor tér- mészetesen sok palánta is vész ki s akkor másodszor is kell vetni, de ez a második vetés rendesen sikerül, holott a varjú akkor is ott van és ezt épen úgy kivághatná, mint az elsőt. A második vetés azért marad meg, mert a varjú már megtisztította a földet a drótféregtől s ilyenformán már nem talál ott táplálékrt s másfelé megy. Nyáron főleg az állattenyésztés szempontjából kösétösál a var- jak, közvetve a legelő ellenségek pusztításával, tömérdek szöcskét és sásgát fogyasztanak, közvetetienül pedig a gazdasági állatok élősdijei- nek írtásával. Hauer sokszor látta őket a mint a lovak kicsúcso- sodott végbeléből kiszedték a rozsférgeket s a birkákról leszede- gették a kullancsokat. Folytonosan turkálnak az állatok ürülékében s. kiszedik abból az élősködőket, a birkák szőrférgelt; a sertések nagy gilisztáit. s ezek petéit, a juhászkutya ürülékéből pedig a ker. geséget előidéző galandférget szedik ki nagy előszerétettel. -Gátat vetnek. tehát ezen élősdiek csapást jelentő túlszaporódá- sának s ezze! döntő tényezőivé válnak az állatteny észtésnek. Ag 186 Dr. Vángel fenő. Ősszel ismét a vetéseket járják és folytatják a nyáron át fel- szaporodott vetés ellenségek pusztítását. E. mellett kítünő egérírtók, úgy hogy olyik gyomorban 5 egér is volt. A vetésekben csak akkor tesznek kárt, ha a vetést nagyon későre halasztják, mivel ilyenkor a rovarvilág legnagyobb része már el újt. Az érő tengeriben tényleg szokott a varjú károkat okozni, de ez Csörgey megfigyelései szerint jelentéktelen a hörcsög kárté- telei mellett, a melyeket mindazonáltal a varjú rovására szokták írni. Végeredményében tehát a vetési varjú mint nélkülözhetetlen tényezője a mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek, sokszorosan jóváteszi többé vagy kevésbbé jelentékeny kártételeit, a melyek a gazda részéről olyan befektetések, a melyek — hogy csak valami számot mondjunk — 1000 vagy 10000 százalékot kamatoznak, nem is említve azt, hogy e kártételek ellen többnyire könnyen és olcsón lelhet védekezni. Ezek a vizsgálatok azonban nemcsak a gazdaság, hanem a tudomány szempontjából is igen fontosak, a mennyiben égy igen érdekes és terjedelmét illetőleg szinte páratlanul álló fejezetet mutatnak be a létért való küzdelemből. A kérdésnek ez az oldala még nincs kellőleg megérve, meg kell várni a M. 0. K. védelmi akcziójának a hatását, a melynek nyomán a vetési varjú nagy- arányú felszaporodása várható; vajjon mennyire apaszthatja meg a rovarkárokat, mennyire szállíthatja le egyes különösen fenyege- tett rovarok létszámát, esetleg milyen más táplálékra veti magát a felszaporodott varjú sereg. Adatok Magyarország rovar-taunájához. (Közlemény a budapesti Paedagogium biológiai laboratoriumából.) közzéteszi Dr. Vángel Jenő. VII. Podalirius guadiifasciatus VIII. I. Félegyháza; — albigena Lep. I. Félegyháza; — magnilabris Mor. I. Félegyháza ; — po- dagrus Lep. I. Tisza-Alpár, Félegyháza; — pubescens Lep, I. Fél- egyháza; — vulpinus Panz. I, Budapest, Félegyháza; — crinipes Sm. I. Félegyháza, II. Visegrád; — retusus L. I. Budapest, Rá- kospalota, Félegyháza, Tisza-Alpár; — acervorum L. I. Budapést. Félegyháza, II. Visegrád: Kömlőd, — partetinus Fabr. I. Félegy- háza ; — furcatus Panz. I. Félegyháza; — Adatok Magyarország rovar-faunájdához. 187 Eucera hungarica Friese. I. Budapest, Félegyháza, II. Viseg- Fradi iro iirzcincia Erichs. 1. Félegyháza. [l. Kömlód: — dextata Klug. I. Félegyháza; — graja Eversm. I. Félegyháza ; — pollinosa Lep. I. Tisza-Alpár, Félegyháza ; — ruficormis Fabr. I. Felegyháza ; "— scabiosae Mocs. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd: — malvae Rossi. I. Félegyháza; — longicorms L. I. Budapest, Békásmegyer, Félegyháza, II. Visegrád; — difficihs Pérez. II. Visegrád, Köm- lőd ; — interruptia Baer. I. Félegyháza ; — cilypeata Erichs. I. Fél- egyháza ; — var. Perezi Mocs. I. Budapest; — cinerea Lep. I. Félegyháza ; — cAhrysopyga Pér. I. Tisza-Alpár, Félegyháza ; — hispana Lep. I. Wélegyháza. Meliturga clavicornis Latr. I. Félegyháza, III. Putnok. AXylocoda violaceag Poda. I. Budapest, Félegyháza, Békás- megyer, II. Kömlód, II. Putnok. Cerattina cyanea K. I. Félegyháza. Macropis labiata Panz. I. Félegyháza. Systropha curvicornis Scop., I. Budapest, Hélegyháza ; — flamdens Gir. II. Kömlőd. Melitta leporina Panz. 1. Félegyháza. Dasypoda plumipes Panz. et argentata Panz. I. Félegyháza Camptopceum Friesei Mocs. I. Félegyháza. Rhhophites gumguespinosus Spin. I. Félegyháza. Halictoides dentiventris Nyl. I. Békásmegyer. Nomua ruficorms Spin. et diversipes Latr. Colletes cumicularius L. I. Tisza-Alpár ; — Davesianus K. I. Félegyháza. ; Anthrena morio Brullé I. Budapest, Csongrád, Félegyháza; — carbonaria L. Il. Budapest, Csongrád; — nasuta Gir. I. Fél- egyháza; — thoracica Wabr. II. Kömlőd; — albicans Müll. I. Tisza-Alpár; — var. Páveli Schmied. I Budapest, II. Visegrád ; — nigroaenea K. I. Félegyháza; — taraxaci Gir. I. Budapest, Bé- kásmegyer, Félegyháza, I. Kömlőd, III. Putnok; — vartans K. I. Budapest, Félegyháza; — marginata Fabr. III. Putnok ; — Hutto- fiana K. I. Félegyháza; — nobilis Mor. I. Félegyháza ; — curvun- gula Thoms. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd; — exztriata K. I. Budapest; — flavipes Panz. I. Budapest. Csongrád, Félegy- háza, II. Kömlőd, Visegrád, !II. Putnok; — dorsata K. I. Fél- egyháza ; — cowvexiuscula K. I. Budapest, III. Putnok ; — hyppo- poha Schmied I. Félegyháza; — albopunctata Rossi. I. Félegy- háza; -. hungarica Friese. II. Kömlőd; — Tschekti Mor. I. Bu- 188 Dr. Vángel Jenő. dapest; — pectoralis Schmied. I. Budapest, II. Visegrád ; — prae- cox Scop. I. Tisza-Alpár, — ventrals Imh. I. Békásmegyer. Halctus calceatus Scop. I. Budapest, Félegyháza, Békásme- gyer, II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok; — carinaeventris Mor. I. . Félegyháza; — cephalicus Mor. I. Budapest, " Mesterszállás, III Putnok, Csorbai tó; — imterruptus Panz. I. Félegyháza, 1 "BúE nok ; — leucozomus Schrk. I. Félegyháza ; — maculatus Sm. I. Fél- egyháza ; — morbillosus Kr. I. Félegy háza, . Kömléd ; — muco- reus Evers. I. Félegyháza ; — mpatellatus Mor. I. Budapest, Félegy- háza, II. Kömlőd, III. Putnok ; — Oyadricincius WFabr. I. Félegy- háza, II. Kömlőd; — scabiosae Rossi. I. Félegyháza ; — sexcincius Fabr. I." Budapest, Félegyháza ; — tetrazonius Klug. I. Budapest, Félegyháza, II. Visegrád; — iumulorum L. I. Félegyháza; — virescens Lep. I. Félegyháza, II. Kömlőd ; — vulpinus NyI. I Fél- egyháza, Mesterszállás ; — pulchellus Schk. I. Félegyháza ; — varte- gatus Oliv. I. Félegyháza. Eriades truncorum L. I. Félegyháza; — jlorisomnis L. I Félegyháza. ; : Osmia rufa L. I. Budapest, Félegyháza, II. Visegrád; — cornmuta Latr. I. Budapest, Békásmegyer, Félegyháza, Csongrád, II. Kömlőd, JII. Putnok, V. Maroskecze, VI. Dubova; — coerules- cens L. et melanogastra Spin. I. Félegyháza ; — fulviventris Panz. I. Budapest, Félegyháza. II. Kömtőd; — Solskyi Mor. I, Félegy-. háza; — adunca Panz I Budapest, Félegyháza, -III. Putnok ; — aurulenla Panz I. Félegyháza, II. Visegrád. Lathurgus chrysurus Fonsc, I. Félegyháza. Megachile lagopoda L. I. Félegyháza; — marittma K. I. Félegyháza, III. Putnok; - Wllughbiella K. 1. Budapest, Félegy- háza, II. Kömlőd, III. Putnok: — ericetorum Lep. I. Félegyháza, VI. Apatin; — centuncularis L. I. Félegyháza, III. Putnok; — argentata Fabr. I. Félegyháza; — apicalis Spin. 1I. Budapest, Félegyháza. Ánthidium manicatum LL. Í. Félegyháza, III. Putnok; — cingulatum Latr. I. Félegyháza ; — florentinum Fabr. I. Budapest, Csongrád, Félegyháza ; — tfenellum Mocs. I. Félegyháza; — síri- galum Panz. I. Budapest. j Prosopis genalis Thoms. et sinumata Schk. I. Félegyháza. Sphecodes fuscipennis Germ. et piliformis "Thoms. "I." Fél- . egyháza ; — puncticeps Thoms. ; Al Majk; — rufescens Fourc. I. Félegyháza, ; ks úznéb Psithyrus rupestris Fabr. I. Budapest, Rákospalota, Félegyháza, Ferdinánd bolgár fejedelem lepkevadászaton. 189 Csongrád, Békásmegyer, II. Visegrád, Kömlőd, Majk, III. Putnok, V. Riusor ; — barbutellus K. I. Budapest, Tisza-Alpár, V. Riusor, VI. Apatin; — maazxillosus Klug. V. Riusor; -— vestahs WFourcr. Il. Budapest, Tisza-Alpár, II. Kömlőd, V. Riusor. Melecta armata Panz. I Budapest, Békásmegyer, Félegy- háza ; — luctuosa Scop. II. Kömlőd. Crocisa ramosa Lep. et truncata Pérez. I. Félegyháza. Nomada fucata Panz. I. Félegyháza; -— verna Schmied. I. Budapest; — Schmiedeknechti Schmied, — rhenana Mor. distin- guenda Mor. et. armata H. S. I. Félegyháza ; — femoralis Mor. I. Budapest. Biastes brevicornis Panz. II. Kömlőd. y Coelionys afra Lep.1. Félegyháza ; — acuminata Nyl. I. Buda- pest, Félegyháza; — rufescens Lep. I. Félegyháza, II. Kömlőd. Stelis aterrima Panz. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd, III. Putnok. Ferdinánd bolgár fejedelem lepkevadászaton. Irta Uhryk Tivadar. F. é. június havában barátomtól Kovács Ödön-től, nagy- rőczei tanulótól levelet kaptam, melyben Ferdinánd bolgár fejede- lemmel való találkozását írja le. Ferdinánd fejedelemről mint. lepkészről sokat hallottunk és és olvastunk is már, mindazonáltal érdekes őt lepkevadászaton lát- nunk. Tudjuk, hogy a fejedelem minden évben nagy előszeretettel keresi fel magyarországi birtokát, a hol fesztelenül szentelheti ma- gát a vadászatnak és lepkészetnek. A birtokához tartozó gyönyörű fekvésű Murányvár gyakran képezi a fejedelem kirándulásainak czélpontját s a fentemlített találkozás is ott történt. : Erről azonban hadd szóljon a level. N.-Rőcze, 1905. június 25-én. Kedves Barátom! Nevezetes napra virradtam ma. Hogy szá- modra még egypár A4pollo-t is hozzak, ma délután neki indultam Murány várának. Fölértem a romok alatti erdőőri lakhoz, a honnan az egész völgyet végig lehet látni, melynek gyepes lejtője van. Az őrházhoz pislantok, hát látom az egész erdőőri familiát künnállani sa családfőt egy rosz gukkerhez csimpeszkedni. 190 Uhryk Tivadar. Jó napot klvántam nekik, mire az asszony, ki magyarul is tudott, kérdé, hogy nem tudom-e, hogy a bolgár fejedelem itt van ? — Már honnan tudnám, hogy erre van, mondám. — Pedig itt van, ott fog lepkét a völgyben és ilyenkor nem szabad feljönni. — No, ha ott lenn van, akkor ide ugyan bajjal jön ful, feleltem, s nem oly nagy baj, ha fölmegyek. — Hát csak menjen föl, de ne tessék sokáig maradni, Föl is mentem a várba, de ÁApolio-nak még híre sem volt s mérgemben eltölték ott lepkészve vagy másfél órát. Lefelé jövet látom, hogy jön ám a bolgár fejedelem, utána két szolga, az egyik egy fehér lepkehálóval a kezében. Eleinte nem akartam hinni sze- meimnek, hogy a csudába kerültek ezek ide föl. Hamarjában nem tudtam, elszeleljek-e innen, vagy eleibe menjek. Gondoltam már csak felcsavarom a hálómat és lejebb megyek, valami jobb helyen megállok s tűzök, a míg csak el nem zavarnak. Úgy is tettem s megálltam tőlük vagy 60 lépésnyire. A fejedelem mind közelebb jött, én pedig csak úgy sandít- gattam feléjük a kalapom karimája alól, nem tudtam, hogy tudo- mást végyek-e már róluk, vagy nem. Midőn már csak 40 lépés- nyire voltak, gondoltam észreveszem már s megeresztém a fedő- met amúgy becsületesen, mire Ferdinánd fejével biczczentett. Már csak 20 lépésnyire lehettek, mikor rám ordít tótul egyik kisérője, hogy ,skagyeszi!?" (hová való?) Érteni értettem, de mondok ez igen dühösen ordítoz itt, jó lesz semmiféle nyelven se érteni. Hallgattam hát, de megint rám ordított, mire odakiáltottam, hogy hiába ordít, mert nem értek tótul. Erre magyarul kérdett, hogy honnan jövök s mit csinálok itt? — Csak körülnézni jöttem ide, feleltem. Azt mondja erre a fejedelemnek, hogy valami diák volnék s aztán nagy hetykén oda szól nekem, hogy tessék le- . menni. Vet Erre már a fejedelem is megszólalt. ,Ne menj, gyere ide" s nagyot intett maga felé a karjával. Eleibe ballagtam, kalapomat a hónom alá csapva. , No, mit fogtál?" s bele néz a gyűjtődobo- zomba. , Ah, egy Lucilla! igen érdekes, hol fogtad ?" Láttam, hogy talán jobban beszél németül, hát úgy kezdtem csörögni, a mi őt nagyon meglepte. Később a ZLucilla föléledt és csapkodni kezdett szárnyaival. . , Ah még nem halt meg?" kérdé Ferdinánd. Nem —- mondám — s megnyomtam a csíptetővel. A fejedelmet minden lepkém érdekelte, még a Sibylla is. Ő maga két L. Populit fogott, mindkettő szép példány volt, egész: el volt velök telve, ő csak ezekért jött ide, mint mondta, mert .L. Különfélék. 191 Populi csak ebben a völgyben akad. Nem is akarta elhinni, mikór mondtam, hogy a rőczei patak partján jó csomót foghat össze. Az Appollo-król is beszéltünk s nagyon csodálkozott, hogy én nappal fogom azokat, mert ő csak éjjel lámpással szedi a Car- duus nutansról. Nehány N. Plantaginis is volt a dobozomban, s ezek közül egy kifogástalan példányt kegyesen elfogadott tőlem. Minutia tűi- met is megnézte s megjegyzé, hogy effélékkel ő még nem fog- lalkozott. Végül kezet nyújtott és elváltunk. Lepke az idén keve- sebb van mint tavaly stb. A viszontlátásig ölel § Ödön. Különfélék. Bogárcsapda. Normand K. franczia bogarász sokszor használt csalétket a bogarak fogására s azt tapasztalta, hogy kivált a Histeridák nem szállnak közvetetlenül a csalétekre, hanem némi távolságban attól a földre ereszkednek s úgy mászva igyekeznek Aa kitett csalétekhez, vagy elszállnak, mielőtt meg lehetne őket fogni. Ehhez képest oly csapdát eszelt ki, mely a bogarak tova- szállását lehetetlenné teszi. Erre a czélra nagyobb bádogedénybe tölcsért helyezett, mely az edényt szorosan elzárta és melynek alul elég bő nyilása volt arra, hogy a belehulló bogarak be ne tömjék. Az edényt tölcsérestül a földbe ásta és befödte ritka ros- tával, melynek közepére helyezte a kitett hullát. Az ennek bűze által odacsábított bogarak, a mint azt megközelíteni igyekeztek, a rostán át a tölcsérbe s abból az alatta levő edénybe estek, a melyből nem volt menekvésük. Egy éj folyamán száznál több rovar került így a csapdába; legtöbb volt a Histerida, de akadt sok Dermestida, Staphylinida, Scarabaeida, Tenebrionida és Carabida, is. A csalétket macskák, tyúkok és eső ellen védendő, Normand ritka sodronyrácscsal vette körül és némi kis födéllel látta el. , Antidustol" a neve oly chemiai praeparatumnak, . mely söp- résnél alkalmazva a porképződést lehetetlenné teszi, a mellet teljesen megtisztítja a padlót (felmosás nélkül, a mely fölösleges), tiszta, pormentes és ozonos levegőt állít elő, antiseptikus hatású, a bak- " teriumokat és káros rovarokat pedig elpusztítja. Kivált imúzeumi 192 Különfélék helyiségekre nézve igen alkalmas. Gyártja Kriens H. chemiai gyára Oberlahnstein a. Rh., ára 20 kgr. 5, 50 kg. 10 márka. A mimicry hívei azt állítják, hogy a Saturmia Pyri-nek azért van minden szárnván oly feltűnő nagy szemfoltja, mert ezekkel a szemekkel képes támadó ellenségeit, kivált a madarakat megfélem- líteni, elriasztani. Dr. Trost gráczi orvos az ellenkezőt tapasztalta. Egy parasztház ulvarában észrevette, hogy nehány tyúk csőrével teljes erővel vágott a földön fekvő tárgy felé. Ez a tárgy jól ki- fejlett nagy Pyri-hím volt, mely ugyancsak igyekezett szemfoltjait ér- vényre juttatni, de a tyúkok azoktól egyáltalában nem ijedtek meg, sőt a lepkét irgalom nélkül össze-vissza szabdalták. Ez az eset — úgymond a megfigyelő — mégis csak némi kételyt támaszt a ri- asztó rajzolat gyakorlati értéke iránt. Troides "paradisea. Ennek a gyönyörű lepkének rendkívül csökkent az értéke. A nem rég felfedezett lepke első példányaiért darabonkint 600 márkát fizettek, ma egy zittaui kereskedő párját 25 márkáért kínálja, Sic transit gloria mundi ! A dongókról étekezik Hoffer E. Egyik rovarnemben sem oly feltűnő a test színének variálása, mint a dongóknál. (Csaknem minden faj található világos és sötét színű ruházatban. De nem- csak az egész test színe változó, hanem egyes testrészek is kü- lönböző színűek lehetnek ugyanazon faj példányain. Vannak oly fajok, melyek fara vörös vagy fehér, sőt fekete is. Rendkívül vál- tozó rl. Bombus lapidarius, melynek nősténye nálunk bársonyfe- kete, vörös farral, míg az ázsiai B. eriophorus-é vörös farú S a mellett csaknem egészen hófehér szőrökkel borított; az átmeneti- alakok (B. caucasicus, Szebeli, incertus) a mellett bizonyítanak, hogy mindezen színbeli varietások egyetlenegy fajhoz vonandók. Az okokat és törvényeket, melyek által eme változások létvejönnek, nem ismerjük pontosan, általában azonban alighanem jogosan fel- tehető, hogy azok oka a különböző éghajlati viszonyokban kere- sendők, minők a melegség és hidegség, a világosság és sötétség, a szárazság és nedvesség. Szerzőnek sikerült kisérleti úton a kö- zönséges Bombus agrorum-ot erős napfény, világosság és nedves- ség ráhatása által a sárga var. floralis-szá változtainia és viszont ezt a napfény és világosság megvonásával a közönséges alakra, sőt a var. minorum- és var. tricuspis-szá. Más dongófajról, a Bombus cognmatus-ról megjegyzi szerző, hogy csak madár- és mókusfészkek- ben tanyázik, és hogy röptében a legerősebb szél sem gátolja. Ne- vezetes, hogyan akad ez a dongó a széltől a fáról levert fész- kére: hosszas keresgélés után ugyanis a fészek helyéről leereszke- Különfélék. 193 dik a fatörzs mentén a földre s ott megtalálja feszkét. Végül meg- jegyzi, hogy szőrözött rovarok teljes gyűjteményében . szükséges, teljesen ép példányok mellet kevéssé és erősen kopott példányokat is tartani, az összehasonlítás kedvéért. A lepkék nemzőszerveiről értekezett Jordan K. a londoni ento- mologiai társulatban. A systematikusok régtől fogva e mai napig azt állították, hogy minden fajnak nemzőszervei változatlanok és mindig egyformák, úgy hogy alakok, melyek ebben a tekintetben eltérnek, külön fajoknak tekintendők. Szerző azonban tíz évi kuta- tás folyamán azt tapasztalta, hogy a penis alakjában igenis for- dulnak elő eltérések és hogy ez a variatibilitás független más szerve- kétől, pl. a szárnyakétól. Külsőleg egészen eltérő egyedek rendes nemzőszervekkel bírnak és viszont e. tekintetben eltérők rendes habitusúak. Szerző azt is tapasztalta, hogy a nemzőszervek geographiai variabilitása a szárnyakéval együtt jár. A variabilítás lehet tehát geographiai és nem geographiai, vagyis lehet individua- lis vagy fajta jelleg. A horodimorph fajoknál pl. a Pafilio Xuthus nemzőszervei csekély mértékben bár, de többnyire határozottan el. térnek a nyári ivadékétől. Ez bizonyára legjobb bizonyítéka annak, hogy a nemzőszervek nem tekintendők biztos faji jellemnek. A jelenségnek magyarázatát nem adhatjuk, Ezen megfigyelés folytán mindenesetre megszűnik a jogosultsága neaány oly fajnak, melyek csupán a penis különbözősége folytán állítottak fel. A bogarakra nézve már régen kimutatta Born, hogy a penis alakja nem meg- bízható faji jellem. Rovarfogás automobilon. Erre a czélra Normand K. franczia rovarász az automobil elülső védőablakát kerettel helyesítette, mely- hez lepkehálót erősített. Kivált alkonyatkor való" menetek alkalmá- val a háló csakhamar megtelik mindenféle rovarral, s egy óra le- folyása alatt többet lehet fogni, mint a mennyit egy nap alatt ki lehet praeparálni. Az összes bogárcsaládok képviselve vannak, kü- lönösen a Staphyiinidák, Clavicorniák és Aphodidák. A keresztespók mint időjós az év kellemesebb szakában felér egy légsúlymérővel. Ha a ház valamely zugában a keresztespók hálóját észrevesszük, gondoskodj unk, hogy ne zavarják. A keresztes pók nagyon kedveli a napsugarat és szép időt. IIvenkor mindig kerek hálójának középpontján tartozkodik, lesvén zsákmányát, mely legyekből s egyéb apróbb rovarokból áll. Minél szűkebbek a kifeszített háló szemei, mennél nagyobb fáradságot és gondot for" dított tehát a pók annak elkészítésére, annál tartósabb szép időre 191 Irodalom számíthatunk. Hogyha hálójának zsákszerű zugába — végső me- nedékhelyére — visszavonul, biztosra vehetjük, hogy a kövétkező napon eső és szél. várható. Ha rövidebb időre visszatér a háló kö- zepére s amúgy felületesen javítgatja a hálót, melyet eső és szél mesrongált, azután pedig ismét visszavonul, akkor változó marad az időjárás. Ha újra tartós; jó időre van kilátás, akkor a pók fá- radhatatlan szorgalommal kezdi alaposau kijavítani hálójának héza- gait s e czélra olykor annak egész részleteit szétszedi, a melyeken már a javítás nem segített volna. Hogyha a pók ily nagy munkát fordít hálójának jókarba helyezésére, akkor kétségtelen, hogy a kö- vetkező napon szép idő lessz. Irodalom. Reitter, Edm, Sechzehn neue Coleopteren acs der palaearktischen Fauna. (Wiéner Entóm. Zeitg. XXIV, 1905, p. 241—251.) Palaearktikus új fajok és fajváltozatoknak a leírása, melyek között hazánk faunaterületéről valók is vannak. Mindenekelőtt egy Sátoristyén Baranya-megyében gyüjtött Mycetophagida részére szerző új nemet és fajt állít fel, ezt Satorystia Meschnigg9i-nek ne- k vezi. Itt meg kell említeni, hogy szerző Sátoristye helyett Sátorys- tie-t ír, ennélfogva helytelen az új nem neve is, azt Sátoristyea- nak kell nevezni"). Az Onthophagus ovatus új fajváltozata (var. grossepunctatus) Ragusa-ból való, egy boszniai orrmányos bogár (Polydrusus impar var. vuramicensis) pedig a Prasor meiletti Vrani-ra planina-ról származik. Egy másik új ormányos bogár . Horvátor- szágból való, ez a Foucartia Burghauseri. Csiki Ernő, 3E Formánek, R., Eine neue Art der Rüssler-Gattung Ptochus aus Dalmatien. (Wiener Entom. Zeitg XXIV, 1905, p. 261—262). Ptochus minimus nevű új faj részletes leírása. Ezt Spalato környékén Dr. Karaman Ede fedezte fel. Csiki Ernő. xk 1) Nomen generis recte Sátoristyea scribendum, nomen enim loci inventio- nis Sátoristye (non Satorystie) est, Irodalom. 195 Petri, Dr. Karl, Bestimmungs-Tabelle der mir bekannt gewordenen Arten der Gattung Lixus Fab. aus. Europa und den anügrenzenden Gebieten. (Wiener Entomolog. Zeitg. XXIII. 1904, p. 183—198 ; XXIV, 1905, 33—48, 101—116.) és külön Bestimmungs-Tabellen der europáischen Coleopteren. Heft 55, Curculionidae 11. Theil : Genus Lixus F. 1—62. 1. Paskau 1904—ő5.) Hazánkfia Petri Károly segesvári ág. ev. polgári iskolai igazgató, az ormányos bogarak szorgalmas tanulmányozója, e csa lád égyik fajokban gazdag nemét tette újabban vizsgálatainak tár- gyává. Ezen vizsgálódások eredménye a bécsi folyóiratban és most külön füzet alakjában is megjelent meghatározó kulcs, mely a pa- laearktikus Lixrus-tajokat tárgyalja. Petri 163 fajt és fajváltozatot, ismertet dolgozatában és csak 183 faj maradt előtte ismeretlen. A Lixus-nemet négy alnemre osztja : Phillixus Petri, Hypolixus Schh. Lixus s. str. és [Ieomus Schh., melyék közül az élső új. Az új fajok és fajváltozatok közül minket közelebről csak három érdekel, m rt ezek taunánkból valók, u. m. L. iridis var. caucasicus, mely a Kaukázus, Ural, D8I-Oroszország és az Alexander-hegységen kívül hazánkban is előfordul, L. algirus var. hungarus Budapest- r.1 való és L. bardanae var. scutulatus magyarországi. Faunánkra új még a L. lateralis Panz., mely Horvátországban és LL. ascanii var. circumdatus Schh., mely Magyarországon és Boszniában for- dul elő. : Csiki Ernő. kod Horváth, Géza dr. Conspectus specierum generis Gra- phosoma: Annales Mus. Nat. Hungarie. Vol. I. 1903. p. 345—354. — Synopsis s énertsz ón at up aseTordsáó MTE DYE SS Non 0 gr ap tata a CrOBOJ Tor atrt NN iget eb ett ra T6id. Vo ML 19047p 199 ET02ESAS Dee etskepretltate astle - ticae generis Caliscelis: Ibid. 319— 305. Tisztán rendszertani munkálatok, a melyek azonban a fel- ölelt csoportokat kimerítően tárgyalják, igen becsesek és hálásan üdvözlendők. Igy nyilatkozik róluk Speiser P. a ,Zeitschrift für wissenschaftl. Insektenbiologie" czímű folyóiratban. A Grapho- soma-nem palaearctikus, 6 faja és 6 fajváltozata közül szerző kettőt, illetve egyet ír.le ez alkalommal; legismertebb képviselőjéről, a piros-feketén csíkozott G. hneatum-ról kimutatja, hogy az összes európai példányok a var. italicum-hoz tartoznak, a törzsfaj Észak: Afrikában fordul elő, állítólag Korzikában is találtató. Ugyszintén tsztán palaearctikus a Doratura-nem biztos 8 faja, (a kilenczedik Perzsiából, valószínűleg nem tartozik ide), melyek Szibériától Fran- 196 Irodalom, cziaország- és Tunisig, sőt talán Angolországig is el vannak ter- jedve. Apró Cicadák ezek, :- melyek többnyire száraz, részben (2 faj) nedves réteken is tenyésznek ; szerző ő újfajt ír le. A Fulgori- dákhoz tartozó Caliscelis-nem 7 faja közül (3 új) csak égy (ceyloni) nem palaearctikus; egyébként Dél-Oroszországtól és Kis-Ázsiától Tunis-, Marokko-, és Spanyclországig fordulnak elő. A Lygaeidák- hoz tartozó Colobathrista-család eddigelé 3 nemre oszlott, melyek 18 faja Brazilia-, Peru- és Boliviában, másrészt Birmától Uj-Gui- neáig van elterjedve; szerző a fajok számát 52-re emeli (4 fajel- téréssel), melyek egyike a Fidszi-szigeteken fordul elő. Ezek a fajok 12 nemre oszlanak (9 új); a 83 régibb és 4 új nem Amerikára szorítkozik, míg az indo-ausztráliai fajok kivétel nélkül újonnan tel- állított nemekhez tartoznak, - Koca, Gj; Popis tvrdokrilaca (kornjaSsa) Vinkovaéke ok oline. (Enumeratio coleopterorum circa Vinkovce (Slav.) inventorum.) Prilog fauni Hrvatske i Slavonije. (Glasnik Hrv. Naravosl. Drustva. Zagreb, XVII., 1905. p. 1—96.) Szerző, ki 12 éven át kutatta Vinkovce környékének bogár- faunáját, most hogy áthelyezés folytán az érdekes vidékről elkerült, öszeállította az ott gyüjtött bogarak jegyzékét. A nagy szorgalom- mal összeállított jegyzékben mintegy 1400 faj és fajváltozat van felsorolva, az egyes fajoknál pedig megtaláljuk a termőhelyek fel- sorolását és egyéb jegyzeteket is. Sok érdekes adat között a jegy- zékben nehány faunánkra új alakot is találunk, ezek a következők : Platyderus dalmatinus Mill., Acupalpus dorsalis var. salinus Baudi, hogluta migriventris Thoms., Anthaxia fulgurams var. azurescens Lap., Alophus elegans Stierl. és miciitans Boh., Echnocnemus con- fusus Faust, Tychius Kiesenwetteri Tourn., Miarus meridionalis Bris., Nanophyes nigritus Gredl., Phloeosimus bicolor Brull., Luperus rufipes Scop., Aphthona hilaris Steph., Micraspis sedecimpumctata L. Egy faj, nevezetesen az Athous longicornis Cand. (Velikaról) valószínűleg téves meghatározás folytán került a jegyzékbe. Velika- ról egy új fajt ís említ szerző, a Leptusa Kocae Bernh.-t, melynek leírása ezideig azonban még nem jelent meg. A szép összeállítást csak felette sok sajtóhiba zavarja meg.; a sok közül álljon itt egy- nehány: Agrillus, ruffo-villosum, hiopidulus, rgalis Ciidae, Tenebris, Otiorrhirchus, Elydroton, cardin, Erirrchinus, :: Phytobxis, Brodyba- tus, Anthribüdae, cyamiornis, pinei (— junci) stb,, legsikerültebb pedig az, hogy Elleschus helyett Trechus áll. A katalogust a ne- mek tárgymutatója zárja be. É Csiki Ernő. Irodalem 197 Kosanin, Nedeljko: Index Coleopterorum Museo hist o0- rico-naturali serbico. Belgrad, 1904, p. 1—26. A szerb országos múzeum, melyet Péter király megkoronáz- tatása alkalmával alapítottak és nyitottak meg, siet gyűjteményeinek jegyzékét közzétenni. A madarak után most a KoSanin összeál- lította bogárjegyzék látott napvilágot, melyben 871 fajnak termő- helyeivel együtt való felsorolását találjuk. A Szerbia faunájának megismerésére fontos kis dolgozat előszavában szerző rövid átpil- antást nyújt a Szerbia bogárfaunájára vonatkozó irodilo nról, melyet Frivaldszky Imre 1835-ben megjelent közleménye nyit meg. Kivüle még Pancic, Schaum, Kraatz, Bobié, Apfelbeck és Csiki publikáltak Szerbia bogárfaunájára vonatkozó adatokat. Csiki Ernő. k Reitter, Edmund, Bestimmungs- Tabelle der palaearc- ÉSI GHNe im MT TEAT S "VEST Waimi dit emet are s ítdtem (Subtribus Athouina), mit einer Uebersicht der Very adtkém c orkerorpite tensk am iiemses tet mossa me mit elmem Bestmmüunases eln lüssel eleg Greketneremidre senartenitdtaresiííMerhe natúr Ver" Brumm Bd. XLIII, 1905, p. 1—122.) Szerző a Sternoxia csoportba tartozó családok (Buprestidae, Throscidae, Eucnemidae, Ceroghytidae, Elateridae, Phylloceridae, Cebrionidae) meghatározó kulcsával vezeti be legújabb meghatározó könyvecskéjét, mely a pattogó bogarak egyik kissé elhanyagolt csoportját (Athouina) tárgyalja. Az Elateridák családja 6 alcsaládra oszlik (Agrypnim, H-rmirrhipini, Ludtini, Cardiophorimi, Elaterinit, Denticollim), ezeknek és az összes nemek meghatározó kulcsa szintén bennfoglaltatik e füzetben. Az Athouinák az Elaterinik egyik csoportját képezik, melybe a következő nemek tartoznak Limonis- cus Reitt., Limonius Eschsch., Pheletes Kiesw., Athouinus Reitt., Leptoschema Horn., Melanathous Reitt., Harminius Fairm,, Athous Eschsch. és Athoustus Reitt. Faunaterületünkről is több új alakot írt le és említett először a szerző, ezek a következők: Harminius undulatus De Geer var. limbaticolliis Motsch. (Etrdélyi havasok, Ka- pela), Athous densatus Reitt. n. sp. (Dalmáczia, Herczegovina), A. viltatus F. var. tennevitttatus Reitt. n. var. (Kárpátok, Bosznia), A. Milleri Reitt. n. sp. (Erdély), A. angulifrons Reitt. n. sp. (Kárpá- tok). A. carfathicus Reitt. n, sp. (Radnai havasok), Á. circum- scriptus Cand, v. subrubricus Reitt. n. var. (Bosznia: Nevesinje, Ilidze). A. Leonhardi Reitt n. sp. (Herczegovina), A. jejunus Kiesw. (Croatia), A. singularis Reitt. n. sp. (Dalmáczia ; Ragusa), A. cavi- 198 Irodalom. formis Reitt. n. sp. (Dalmáczia, Herczegovina, Bosznia), A. Menseli Reitt. n. sp. (Bosznia), A. serbicus Reitt. n. sp. (Bosznia), A. Go- bauzi Reitt. n. sp. (Dalmáczia: Meleda szigete), A. picipennis Rcitt. n. sp. (Erdély, Bánság), A. carpaihophilus Reitt. n. sp. (Kerczi hegység Fogaras megyében), A. plagipennis Reitt. n. sp. (Orsova). A faunakatalogusban felsorolt fajok közül a Limonius lythrodes Germ. és L. aeneoniger De Geer a Pheletes Kiesw. nembe tartozik, továbbá az Athousok közül 4. impressifrons Hampe a Leptosche- ma Horn és A.. unudulatus De Geer a Harminius Fairm, nembe. Megváltoztandók azonkívül a következő nevek: A. rhombeus 01 helyett a régibb villosus Fourcr., A. niger auct. non L. — hírtus Hbst. A var. alpinus Redtb. — miger L., mely egyúttal a törzsfaj és ehhez teendő mint fajváltozat scrutator Hbst. A. circumducius Mén. nálunk nem fordul elő, a mit annak tartottak, az mind cir- cm.ascripius Cand., Aihous transsylvanicus Friv. — Ludius monti- vagus Rosh., tehát törlendő. . Csiki Ernő. 3 Reitter, Edm., Neun neue Coleopteren aus der palae- arktiische Hauna (Wiener Entom. Zerter XXIVESIGNST p. 201—206.) Mese Kilencz új bogárfaj leírása (kettő egyszersmind két új nem képviselője). Ezek közül az. egyik Homailoplia Fritschi, Bosz- niából (Ljubinje) való és a H. marginata közeli rokona vagy talán fajtája is. Csiki Ermőó. Reitter, Edm., Übersicht der Arten der Coleopteren- Gattung. Bilemia Fairm. aus der pa lassak schen Fauna; (Wiener Entom. Zeitg. XXIV, 1905 p. 239 — 240.) Az eddig ismeretes és egy új sziriai Pilemia-faj (Wawerkana) meghatározására szolgáló táblázat, melyben a P. hirsutula Fröl. és tigrina : Muls. fajok termőhelyeként Magyarország is említtetik. . Csiki Ernő. , vaz rállatok szímeséss rat ERITNIGGY ) " Irta Dr. Gorka Sándor. Dr. Entiz Géza hasonczímű dolgozatában a megfigyelt tények hosszú sorára hivatkozva azi igyekszik be igazolni, hogy a mimieryről szóló nagyon tetszetős és a származástani elmélet révén nagy népszerűségre jutott tán ama tiszteletreméltó tévedések egyike, melyek az igazsághoz vezető útat szegélyezik, és melyek a tudo- mány történetében épen nem ritkaságok. Minden sorában élesen t:madja az alakok és színek tanulmányozásának mai ferde irá- nyát, mely úgyszólván teljesen a mimicry és a természetes kiválo- gatódás tanának szolgálatába szegődött. A formák és színek. tanul- mányozásának magasabb czélja és feladata van, mint annak a ta- lálgatása, hogy miféle természeti tárgyhoz hasonlít ez vagy amaz az állat s hogy miféle haszna lehet ebből a hasonlatosságból; e magasabb czél és feladat pedig — szerzőnk szerint — nem lehet más, mint az, hogy az alakulásnak és a színek fejlődésének tör- vényeit, valamint az ezekre ható összes tényezők hatását, össze- hasonlító kisérletek alapján a hasznossági elvre való tekintet nélkül megállapítsa. Szerzőnk dolgozatának első részében, mely az állatok színeit általánosságban tárgyalja, a színek physikai és chemiai sajátságait foglalja össze, majd a színek fejlődésére és élettani jelentőségére, valamint azokra a vizsgálatokra és elméletekre tér át, melyek a színek és mustrázatok előállásának módját és élettani jelentőségét, továbbá a törzsfejlődési sorozatban való módosulását igyekeznek megmagyarázni. Kritikai fejtegetésének végeredményekép a követ- kező következtetésekre jut: A színek nem irány nélküli, esetleges véletlen változások eredményei, melyeket kifejlődésük után a se- lectió keze rendez s a hasznossági szempont alapján majd fentart és fokoz, majd csökkent és elenyésztet, hanem a színek részint külső, részint belső alakulásbeli tényezők hatására határozott tör- " Entz Géza, Az állatok színe és a mimicry. (Természettud. Közlöny XXXVI. és XXXVII. kötet Budapz:st, 19]4—5.) ezímű értekezésének frövidre fo- gott ismertetése. Rcvartani Lapok XII. 1995. deczember. 900 Dr Gorka Sándor. vények szerint szükségképen fejlődnek ki, a melyeket ez időszerint persze még csak hézagosan ismerünk. A színek fejlődésére első sorban az anyagforgalom van hatással, ezért a színek kérdese phy- siologiai-chemiai probléma és épen ezért a színeknek a hasznos- sági elv szerint való egyoldalú méltatása s az erre alapított egyol- dalú elmélkedés e probléma megoldására sohasem vezethet. Értekezésének második része a biologiai színek tanának, vagy is annak a tannak van szentelve, melynek az az alaptétele, hogy az állatok színeiket és színmustrázatukat a hasznosság elvének megfelelőleg a létért való küzdelem során a természetes kiváloga- tódás hatásakép szerezték. Szerzőnk szemlét tart a biologiai :zínek- tanának bizonyító példáin, és a hozzájuk fűzött magyarázatokat a kö- vetkező három szempontból részletesen elemezi : 1. Van-e a színnek vagy mustrázatnak a létért való küzdelemben valóban akkora haszna, mint a milyet neki tulajdonítanak? 2. Van-e elegendő bi- zonyító adatunk arra, hogy ezeket a színeket esetleges apró árnya- latbeli változásokból a selectió lassú munkája kristályosította ki? 3. Nem lehet-e a színek eredetét és fejlődését valamely más, job- ban kielégítő módon megmagyarázni? Fejtegetései során szerző arra a meggyőződésre jut, hogy a biologiai színek fejlődése körül a selec- tió korántsem játszhatta azt a mindenható szerepet, melyet neki a mimicrytan hívei ma tulajdonítanak. Azt készséggel elismeri, hogy a biologiai színek bizonyos korlátokon belül kétségkívül hasznosak, azt azonban kizártnak tartja, hogy a színeket biologiai vonatkozá- sukban egészen értéktelen apró kezdetből a selectió tenyésztette volna ki. Nézete szerint a színek nagyon különböző tényezők hatá- sára mint az anyagforgalom szükségszerű postulatumai és termékei, hasznosságukra való minden tekintet nélkül fejlődtek ki s hogy hasznosakká csupán másodlazosan váltak, azaz, hogy az egyénre, vagy a fajra való hasznosságuk a törzsfejlődés bonyolódott részle- teiben beláthatatlan folyamatának csak mintegy mellékterméke. Ezek után értekezésének harmadik részében a tulajdonképeni mimicry tárgyalásába bocsátkozik s abból a tényből indul ki, hogy az élők világában a színmustrázat- és alakbeli hasonlatosság úgy- szólván mindennapi közönséges jelenség. Nemcsak az egy törzsből sarjadzott vérrokonok hasonitanak egymáshoz, hanem származásak szerint egymástól távol állók is, sőt egyes állatok más állatok test részeihez, növényekhez vagy növényrészekhez, növények pedig állatokhoz vagy állati testrészekhez hasonlítanak. Ámde a hasonla- tosság sok esetten csak olyan fokú, hogy épen csak a felületes szemlélőt tévesztheti meg egy-egy pillanatra, máskor meg. oly apró- A tíziábn rákok földrajzi elterjedése 201 lékos részletekre is kiterjed, melyek a figyelmes szemlélő megtévesz- tésére is túlzottaknak látszanak s a mimicrytan szempontjából is fölöslegesek, mert a szükségesség határán. messze túlmennek. A ha- sonlatosságból azonban az esetek legnagyobb részében kimu tathatólag sem az utánzónak, sem az utánzottnak nem lehet positiv haszna. Gyakori az az eset, hogy védtelen állatok más, ép oly védteleneket, vízi állatok szárazföldieket, kis termetűek vagy épen mikroszkópi kicsiségűek nagy termetűeket, . rejtett életmódot élők szabadon kalandozókat, távoleső földrészek állatai egymást, most élők rég kihaltakat utánoznak. Ehhez járul még az is, hogy az egész mimiérytan arra az anthropomorphikus felfogásra van alapítva, hogy az állatok épen úgy érzékelnek, épen úgy itélnek, következtetnek és tévednek, mint az ember. Szerzőnk fejtegetései szerint a mimicry fejlődését a természetes kiválogatódással semmit sem lehet megmagyarázni, mert azok a véletlenül keletkező apró változások, melyeknek összegeződése nemzedékek hosszú során valamely védő és igazán hasznos hasonlatosságra vezethet, kez- detben oly értéktelenek, hogy csak bizonyos határozott czél felé való törekvés feltevésével lehetne kifejlődésüket és megmaradá- sukat megmagyarázni s ezzel a természet jelenségeinek magya- rázatába ismét becsempésznők azt a metaphysikai elvet, melynek kiküszöbölése a természettudományok egyik legnagyobb vívmánya, A tízlábú rákok földrajzi elterjedése, Irta Dr. Szilády Zoltán, A tízlábú rákok, Decafoda rendjének egy amerikai búvára Ortmann A. több család reviziója és saját gyüjtései után meg- kisérti áttekintést nyújtani ez állatok zoogeographiájáról. A Decapodák szerinte nektonikus littoralis ősögtől származ- nak és abyssikus csoportjaik később származtak, coenogenetikusak;, noha egyes családokban újabb bevándorlás is mutatható ki, külö- nösen az arctikus partoktól az abyssalis területek felé. A legtöbb ma is partlakó, kevesebb a fenéklakó, a minők a következő csa- ládok: Acanthephyridae, Nematocarcinidae, — Glyphocrangonidae, Eryonidae, Thaumastocheilidae. Mindezek régi bevándorlók, mert közeli rokonaiknál is egyszerűbb szerkezetűek. Két család — Cran- gonidae, Lithodidae — egyes tagjai kimutathatóan újabban kerültek a mély fenékre a poláris partokiól. Vannak azonban oly primiti- 202 Dr Szilády Zoltán vus családok is, — Penaeidae, Nephrophsidae, — a melyeknek abyesykus és parti fajaik is vannak ; továbbá újabb, de nem po- láris beszármazók a Galatheidák. Nem állítható az sem, hogy ős- egyszerű alakok csak a mély fenéken kereshetők. Igazi síktűkri csa- ád csak egy van, a Sergestidáké, a mely a Penaeidák pelagikus oldalágának tekinthető. A sargassum lakói igen vegyes származá- súak (Eucyphidea, Brachyura.) A legfőbb folyami Decapoda-családok ezek: Atyidae, Potamo- biidae, Parastacidae, Aegleidae, Thelphusidae, Sesarminae és a Pa- laemonidae család két neme: Palaemon és Bithynis. Édesvízi be- vándorlásuk kora különböző. Valódi szárazföldi alakok, de csak újabb kivándorlók a Coe- nobita és Gecarcinus-félé k. Találunk egyes regiora ,jellemző" családokat és nemeket vagy fajokat, de ezek nem mindig alkalmazkodnak szigorúan a regionalis határokhoz. Ez is arra utal, hogy a zoogeographus el- terjedési köreit csakis physikai életfeltételek és mem subjective ki- válogatott, úgynevezett jellemző fajok szerint alkothatja meg helyesen. Ortman regionalis beosztását követve, az arctikus littoralis regió jellemző családja a Crangoniidáké. Az atlanti boreális partok jellemző alakja Amerikában az ÁAs- tacus marinus Say., Európában az Astacus (—Homarus) gamma- VIUS AÚ A pacifikus boreális partokra talán a Lithodidák egy része fog jellemzőnek bizonyulni. j Az antarctikus partoknak az arctikusakétól élesen elütő rák- faunájában a Hymenosomidae család Jasus és Chyclographus ne- mei a jellemzők. Az indo-pacifikus partokra jellemzők: Calappa hepatica L., Calappa inconspecta Hbst., Calappa calappa L. és a Calappa lo- phos Hbst. csoportja, a Matuta és Macrophthalmus nemek, a Tra- peziidae család és a Petrolisthes és Porzellana nemek nehány faj- . csoportja. A még kevéssé ismert nyugatamerikai partot jellemzi a Pa- nulirus interruptus Rand, Blepharipoda occidentalhs Rand., Ca- lappa convexa Sauss., Platymera Gaudichamdi M. E. Luc., Oecipode Gaudichandi M. E. Luc. és a Petrolisthes violaceus és gramulosus fajcsoportjai. A nyugatafrikai partot jellemzi az Ocypode hyppeus Oliv. és Gelasimus tamgieri. ; j Sokkal ismertebb terület a keletamerikai part. Ennek főalak- Magyarország pillangói ű 203 jai: Scyllarus aeguinoctialis Fabr., Petrolisthes galatlinus Bosc., Hepatus annularis Oliv. stb. De az Atlanti oczeán két partjának vannak közös fajai is: JRemipes cubensis Sauss., Calappa mar- morata Fabr., Callinectes diacanthus Latr. ; — és ezt a pelagikus álczák terjeszkedő képességének lehet betudni. Facialis különbség- nek tekinthető ellenben az a körülmény, hogy a nyugatafrikai ko- ralltalan partokon hiányzanak a keletamerikai vastag héjjú Porcel- lanidák. A sarki tengerek egyetlen síiktűkri alakja eddigi ismereteink szerint a Sergestes avcticus Kr. az atlanti boreális subregióban. A többi Sergestesek mind circum-tropikusok s azonos fajaik találha- - tók az Atlanti és Csendes oczeánban, a mi azt bizonyítja sok egyéb tény mellett. hogy e két tenger elszakadása a panamai szoros ki- emelkedése által nagyon új geologiai esemény. Az édes vízi és szárazföldi tízlábúak elterjedésének ismerete még újabb kutatásokat kiván. Különleges esetek a meridiánok szerinti és a kosmopolitikus elterjedések, a mik az illető fajok eurythermás természetére valla- nak továbbá a szórványos és reliciumszerű előfordulások, a melyek gyakran még különleges magyarázatra várnak. Magyarország pillangót,. Irta 4. Aigner Lajos. VIII. 4. nem. Colias F. !) A csáp rövid, fokozatosan megvastagodott ; a tapogató rövid, utolsó íze rövid és hegyes; a felső szárny szegélye csaknem egye- nes; a felső szárnyon fekete-, az alsón sárga középfolt áll. Alul inkább zöldes sárga, az alsó szárny harántos erén sötét keretű petty, mellette gyakran még egy kisebb is ül úgy, hogy keretük 8-as alakúvá válik. A csáp, a rojt és a lábak részben rózsaszí- nűek. A kernyó hosszú, hengeres, igen rövid szőrökkel borított ; kitelelő. A báb elől hegyes, tora élesen kiemelkedő; laza övvel megerősített. A nem fajainak legnagyobb rés-e (87) palaearctikus, hazánkban 6 honos. 1. — A felső szárny szegélye élesen körvonalozott ... 2 --- SZ e. 1) Colias: Aphrodite mellékneve. 204 A. Aigner Lajos A felső szárny szegélye elmosódottan körvonalazott ... 85. 2. — Az alapszín kénszínű (hím) vagy fehér (nőstény) Palaen9 L. Az alapszín sárgás vörös vagy vöröses Sárga... ... .. 4. 3. Az alapszín zöldes sárga (hím) vagy fehér (nőstény), több- nyire erős fekete behintésű .. .. —— — . — Phicomone Esp. Az alapszín czitromsárga (hím), vagy sárgás felhiér (nős- tény); (nemi fekete [Det ésSül 7 JE SZEA E EE EEETA VA S KENSS 4. — Az alapszín vöröses sárga, az elülső és külső szegély felé sárgászo. [eoborsedlsák jadágol la tsa ua A SAGRESSOKMTOMONEIS Pp: Az alapszín egyszínű i vöröses Sárga "22 ez SZ KESESE o. Az alapszín vöröses sárga (narancsszínű), a széles fekete szegélyt vöröses sárga erek szelik át .. .. .. Edusa F. Az alapszín sárgás vörös, az előbbiénél élénkebb s az amazénál keskenyebb fekete szegélyt az erek nem szelik átet-zenzanbessojjo s irudhjsii iLdogs azza 25 ANMŰUGRUHANBE SBS 9. Colias Palaeno L.?) Cinneé, Fauna Svecica. Ed" 1 p. 272. (70) eehitonermekttettoteots ner, Sammi. Europ. Schmetterl. fig. 602— 3, 740—1. A szárnyak a hímnél kénszínűek, a nősténynél fehéresek, a középfolt a felső szárnyon apró, mindkét oldalon fehér pupillájú vagy egészen elenyésző, -— az alsó szárnyon apró fehér. A széles fekete szegélyt az erek nem járják át. Alsó lapja sárga, sötétebb szegélylyel; az alsó szárny szürke behintésű. Magyarországon csupán Lucsivnán (Szepes m.) fogta H us z- Ármin egy példányban. Julius-augusztusban tőzeges talajon szo- kott előfordulni. Hernyója zöld, sötétsárga oladalsávval, 38—40 mm. hosszú. Vaccinium uliginosum-on (Hamvas áfonya, mámorka) él májusig, Bábja zöldes sárga, elül erősen kihegyezett, torrésze igen kiemel- kedett. Előfordul-a szomszédországok közül: F.-Ausztriában, Cseh- országban (csak v. Europomene és ab. Werdandi, az utóbbi Posenben is), Sziléziában (Werdamdi is) Galicziában és Bukovi- nában (csak Europomene). 10. Colias Phicomone Esp.!) Es per, Die europ. , Séhmeétterl. " in, Abbild.. I. "tata "gő s are ették ETTŐL : A hímnél zöldessárga, a nősténynél fehér alapszín többnyire . 2) Palaeno : nimfa neve. 1) Phicomone : nimfa neve. Magyarország pillangói, 205 erős fekete behintésű. A feketés külső szegélyben világos foltok sora áll, a nősténynél ezen foltok nagyobbak, szalagszerűen össze- függők. A középfolt a felső szarnyon fekete (alul fehér pupillájú), az alsó szárnyon világos színű (alul kettős pupillájú). Hazánkban csak Eperjesen és Stolán (Szepes m.) (egy-egy példány Husz Ármin), valamint Kassa környékén (Dr. Uhryk Nándor) fogták. Julius-augusztusban röpül. Hernyója sötétzöld, fehér oldalsávval, 38—40 mm. hosszú, május-júniusban Vicia-fajokon él. Bábja sötétzöld, mindkét vége kihegyesedett, torán kiemelkedett. Előfordul a szomszédországok közül: A.-Ausztria, Stejeror- szág- és Galicziában. 11. Colias Hyale L.!) Eine Systema Naturae. Ed. X. p. 469 (1159); Preyer, Nee Beitr. z. Schmetterlingskunde I, fig. 547. .Palmeno Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 4. fig. 2. (ITT). A szárnyak színe a hímen czitromsárga, a nőstényen siírgás- fehér; a felső szárnyon a vilá os színű pettyek sora által ketté- osztott széles fekete szegéiy nem éri el a belső szegélyt. Az alsó szárnyon a keskeny fekete szegélysáv csak a szegély közepéig ér. Ezzel a segélysávval párhuza nosan áll rendszerint azt érintő hatá- rozatlan alakú fekete foltok sora. A középfolt a felső szárnyon erő- teljes fekete, az alsó szárnyon vöröses sárga, nagy, alul kettős fehér pupillájú . Alsó lapja sárga (a nőstényen a felső szárny fe- héres), a felső szárny szegélye előtt egy sornyi fekete petty és a mellső szegélyen, a szárny csúcsa felé 2 fekete petiy áll; az alsó szárny szegélye előtt vöröses barna pettyek sora s a tövön ugyan- ; oly színű petty van. Hazánkban országszerte igen gyakori, 2—3 ivadékban, ta- vasztól csaknem szakadatlanul őszíg. Hegyvidékeken ritkább. Főleg luczernásokon szeret röpködni. Rendkívül változó mind nagyságra, mind színezésre és rajzra nézve is. Míg a pillangó Németországon csak 37—43 mm. széles, nálunk 44—50 mm.-t is elér, de akad kisebb is, s egy pygmaeus csak 36 mm. Á rajz változandósága a fekete, gyakran inkább barnás fekete szegélysáv színezésében és kiterjedésében mutatkozik. Az — Eimer-féle elv szerint (haladás az egyszerű és sötét felé), a világosabb példányok regressív, a SÖ- tétek pedig progressiv alakoknak lennének tekintendők. Elfogadom ezt, habár arra nézve épen ezen genusra vonatkozólag némi kételyt táplálok. Az ez értelemben vett regressiv példányoknál az eredetibb rajz abban nyilvánul, hogy a felső szárny szegélysávja kifelé és 1) Hyale ; nimfa neve. 2060 A. Aigner Lajos. lefelé való kiterjedésében megfogyatkozik, és a sárga foltsor által csaknem vagy teljesen ketté van szelve, az alsó szárnyon pedig gyöngén lép fel vagy egészen eltünik s amellett az alsó szárny középfoltja is elhalványodik. A legtöbb esetben azonban a felső szárny sávja megkeskenyedve a belsőszegélyhez ér s az alsó szár- nyon többnyire csekély mértékben folytatódik, vagyis a szegélyen több-kevesebb fekete szín mutatkozik, mely befelé általában alig van jelezve, úgy hogy a sáv világosabb eleme csaknem elenyészik. Progressiv példányoknál a felső szárny sávját a sárga szín kevésbbé szakítja meg, belső részével mélyebben fut alá s az alsó szárnyon is erőteljesen lép fel, olykor elannyira, hogy belső folt- sora által formaszerű sáv keletkezik s a mellett az egész discus szürke behintésű, úgy mint a C. Myrmidone var. alba Stgr.-nél (Budapest), Más példányoknál a felső szárnyon csupán nehány apró világosabb folt látszik a szegélyben, mely az alsó szárayat meglehetős szélességben keríti be; ez az alak átmenetet képez a var. sareptensis Stgr.-hez!) (Budapest). Más esetekben a szegély az alsó szányon gyöngébben, a felső szárnyon azonban csaknem épen semmi sárga színnel nincsen diszítve — ab. Uhh Kováts?) (Budapest, Eperjes, Puj), A nyári ivadék közt domináló az ab. et var. jflava Husz?) (ab. imwversa Alph.)§), melynek nősténye körülbelül olyan színű sárga, mint az I. ivadékú hím, hímje pedig még élénkebb sárga, minő p. o. a G. vrhammi (Budapest, Pécs, Eperjes). Különösen élénk szi- nezésű példány a középtéren némi narancsszínű vegyületet mutat (Eperjes). Hermaphroditáját Dr. Uhryk Nándor fogta Budapesten : bal felöl nőstény, fehéres kénsárga, mindkét szárnyának mellső- és belső szegélye sárga; jobb felöl hím, kénes sárga; potroha. hímnemű. Petéje sárgásfehér, két végén kihegyesedett. Hernyója zöld, 4 sárga hosszanti sávval, 3(—39 mm. hosszú, kitelelve áprilisig, és junius-juliusban él a következő növényeken: Hippocrepis comosa (patkóczím), Coronilla varia (koronafürt), Medicago sativa és falcata (csigacső), Trifoluum repens (fehér lóhere), Vicia angustifolia (babó); 1) Sarepta, déloroszországi város után. 2) UhI Károly budapesti lepkész után. 3) A sárga, : 1) Az elváltozott, Különfélék. 207 Roripa amphibia (kányafű) Lotus corniculatus (kerep) és Cytisus- (zanót) fajok. Bábja sötétzöld, sárga oldalvonalakkal. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: Angliától Japánig (10 —160)" és Szt. Pétervártól Nubiáig (60—209). Különfélék. Az Oryetes nasicornis torza. Rendellenes szarvú Oryctest vizsgáltam meg, a mely 38 mm. hosszú, tehát a nagyobbak közé tartozik. A bogárnak szarva jobbra kunkorodott, nagyon erősen meggörbült, görbületével hátrafelé majdnem az előtort érinti. A szarv az erős görbülés következtében az egyik oldalon mérve 10 mm,., s a másikon 8 mm. hosszú, tehát kisebb a rendesnél. Alul arány- lag jó vastag, illetőleg széles és oldalt erősen ránczolt. Csúcsa előtt jobbról, nemkülönben csúcsán is egy-egy kis mélyedés van. A szarv meghajlása miatt a szem csak a baloldalon látható, s az állat feje is jobbra hajlott, a mi mindenesetre assymetrikus fejlődés. Az előtor igen nagy, széles és hosszú, de laposabb mint a rendes alakoknál, kiemelkedése rövidebb s ennek szélső fogai nagyok, a középső ellenben kicsiny. A baloldali szárnyfedőn sok ráncz és egy kiemelkedő él van. A potroh utolsó gyűrűjén hosszabb szőrök vannak, mint az ép állatokon. JDae JA A vértetű irtásárá ajánlja Dr. Börner K. a következő sze- reket : I. A Fuhrmann-féle keverék : lózsir 1 rész, denaturály szesz 3 rész, esetleg még némi kősó. II. Dohánykeverék : 5 font dohány- csutkát megfőzünk 15 liter vízben s az oldatot összevegyírjük ugyanannyi szappanoldattal (5 font salak-szappan 10—15 liter vízre) és hozzá öntünk m. e. harmadrésznyi denaturált szeszt. Ezt a keveréket felényivel vízzel higítjuk. A dohányoldatot közvetetlenül használat előtt kell elkészíteni, különben gyöngül a hatása. Herkulesfürdői lepkék. Dr. Fischer Herminius, ny. cs. és k. vezértörzsorvos, buzgó lepkész, az idén junius 10-től julius 20-ig tartózkodott Herkulesfürdőben s ott igen sok és érdekes lepkét gyüjtött. A Pararge Roxelana-t — úgy mond — itt úgyszolván kiirtották : hiába kerestem a Fehér keresztnél, a hol gyakori szokott lenni, végre nagy utánjárás után sikerült a Coronini-magaslaton egy hímet fognom; de ez érthető, mert a mult években egy ide- való kéményseprő mintegy 80 nőstényt és tömérdek sok hímet 208 Különfélék fogdosott s azokat állítóiag budapesti gyüjtőnek szállította. Annál több volt az idén az Erebia melas, Vanessa l-album, Argynuis Pandora stb. Nagy öröme telt a villamos lámpáknál való lepkézés- ben, ámbár ebben gátolta a Plusia gamma töméntelen sokasága, melyet lépten-nyomon százával lehetett látni, természetesen a lám- pákon is. Igen gyakran mutatkozott a világosságon a Smerinthus Ouercus is. Az igen ritka Cossus terebrais nehány példányban került elő. Legnevezetesebb fogása azonban az Acronycta pontica Stgr. egy gyönyörű példánya; ez a faj eddig csak Krim félszi- getéről, Örményország-, Kurdisztán- és Kisázsiábó!, valamint déli Spanyolországból volt ismeretes, Magyarországra új. Entomologiai évkönyv. Megjelent az , Entomologisches Jahr- buch", szerkeszti Dr. Krancher O., 1906-ki évfolyama csinos kiállításban és gazdag tartalommal, melyből különösen kiemeljük a következő czikkeket : Zoogeographia, faunisztika és honisme, Spei- s er P.-től, Kölcsönhatás rovar és növény közt, Lühmann F. től, a hangyák lakásai Rudow F.től, a szászországi Noctuidák Dr. Pabst-tól, a Stauropus fagi tenyésztése Cramer C-től, a Peri- soma caecigena tenyésztése Wünsche M-től. Szamos egyéb czikk és apróbb megfigyelés minden rovarászt érdekelhet. A bo- garász teendői; hónapról hónapra vannak felsorolv:. A csinos kötet megjelent Lipcsén, Frankenstein és Wagner czégnél, ára bekötve 1.600 márka. Az ákáczfa rovarellenségei s azok irtása. I. Coleoptera. A , Vermészet" czímű folyóirat Vadas Jenő-től k£özöl e tárgyú összefoglaló tanulmányi, melyben a bogarak közül a következőket sorolja fel mint az ákáczfának kártékonyokat : Polyphylla fello L. A homokvidék lakója, juliusban rajzik, helyenkint csak szórványo- san jelentkezik, níha azonban tömegesen lép fel, de a lombozat elrágásával sohasem okoz akkora kárt, mint a közönséges csere- bogár. Annál jelentékenyebb pajorjának károsítása, amennyiben az ákáczfa gyökereit megrágja és kivált az ákáczcsemetékben érze- keny kárt okoz. A hol a közönséges cserebogár, Melolontha vul- garis Fabr. vagy a Meloontha hippocastani HFabr. előfordul, az ákáczra ép oly veszedelmes, mint a többi lombfákra. Mind a há- romra a védekezés ugyanaz, t. i. a i ogarak szedetése, a pajorek rtá:a; szedés gyökerekről, csemetesorok megszurkálása, széngéne- gezés, trágyázás kainittal, benzinnel vagy naphtalinnal való fecs- kendezés, trágyával töltött gödrökbe csalogatás, vízzel való elárasz- tás és erdősítésekben disznók legeltetése. — Valgus hemipterus L. Alczája a megsérült gyökereken " él, és feljutva a törzsbe; a ros- Kilönfélék. 269 tokat örli meg annyira, hogy a fát a szél kidönti. — Az Elateri- dák (pattanó bogarak) közül Lacon niurinus L., Elater, snbfuscus Müll., E. aeneus L. és E. marginatus L. a lombos és tűlevelű fák hajtásait rágják meg, álczáik (a hirhedt , drótféreg") pedig azok gyökereit rongálják. A védekezés ellenük csak abban áll, hogy a csemetéket kiásatjuk és a megrágottakat férgestül elégetjük. — Bruchus villosus Fabr. (az ákáczzsizsik), az ákácz magvában fej- lődik ki s az ákácz magtermésben olykor jelentékeny kárt okoz. Irtása csak úgy történhetik, hogy a megszállott hüvelyeket összesze- detjük s elégetjük, ami azonban körülményes és költséges eljárás. — Hylesinns fraxim Wabr. (kőrisfa-háncsszú) és Tomicus domes- ticus L. csak kivételesen támadja meg az ákáczfát. — Peritelus familiavrius Boh. (kendermag bogár) főképen az ákácz rügyeit dézs- málja meg fakadáskor, új törésű csemegekertekben és olyanokban, melyek legelőkkel határosak, szintén nagy kárt tesz. Úgy irtják, hogy az ágak csúcsára gyűlő bogarakat edénybe rázzák és meg- semmisítik ; legjobb tyúkokkal vagy pulykákkal felszedetni. Száraz időben használ a thanaton is, mert a mérgezett levélzet evésétől el- pusztul a bogár. — Kaltenbach még a következő bogárfajokat em- liti: AÁpate capucina L.. Cryptocephalus labiatus L és Lyctus ca- nalicatus L. Az előbbi kettő alig tekinthető kártékonynak, az utóbbi azonban az; az ákácz héjjában és fájában él s abbaif álcza és bogár aknautakat készít. A. Aigner Lajos. A bivalytetűről. A ,Rovartani Lapok" mult évi XI. kötetének 177—184. lapján foglalkozván a faunánkból eddig ismert tetvekkel, felsoroltam nehány fajt, melyek előfordulása nálunk bizonyos, de eddig elkerülték a figyelmünket. Ezek egyike a bivalytetű (Haematopinus tuberculatus Nitzseh), melyből az idén sikerült nehány példányt szereznem, ennélfogva faunánkba felveendő. A bivalytetű ezen példányai egy kisküküllőmegyei (Dic:ő-Szent- Márton) bivaly- ról valók. — Ez alkalommal még felemlítendő, hogy Enderlein az általa felállított Trichaulus nem nevét, mivel az a zoologiában egy Hymenoptera-nemre már le van foglalva, Linognathus-ra változ- tatta meg. Csiki Ernő. Irodalom. Grund, A., Lepidia Sinlapis L. in der Umgebung Ag- rams (Kroatien) mit drei neuen Formen. Mit 20 Abbild. (Entom. Zeitschrift. Guben. XIX. 1905. 145 71486. I.) Szerző leírását és ábráját adja nemcsak a törzsalaknak és eddig elnevezett fajváltozatainak ú. m. v. Lathyri, var. diniensis (és ? ab. Erysimi), hanem három új eltérésének is; ezek: ab. ma- jor, mely a törzsalaknál (35—40 mm.) nagyobb (45—48 mm.) s a nyári ivadék közt fordul elő, aisó szárnya alul fehér vagy csak a szegély felé kissé sárgás, e szürke behintés igen gyönge, a két nem teljes szalag azonban tisztán kivehető; 2. ab. croagtica, a ta- vaszi v. Lathyri-vel (37(—4l mm.) egy időben röpül, de annál nagyobb (37(—45 mm.), a ő felső szárnya is hajlottabb, a csúcsán levő fekete folt egyes vonalakká oszlott, az alsó szány alul szür- késsárga, behintése sokkal gyöngébb, de a két szalag tisztán lát- ható ; ? ugyanolyan mint a Zatyri-é, de az apicális foltot helye- sítő vonalak igen gyöngék. 3. ab. flavescens, a v. dimensis eltérése, mely a sárgába hajlik (creme-sárga), alsó szárnya alul sárga, a szürke szalagnak csak nyoma látszik. A. Aigner Lajos. Reitter, Édm , Den medre e odleoptetre n "ar s edtesGatMPsze laearktischen Fauna. (Wiener Entom. Zeitg. 1905, KÖV s ST ESShO), Szerző három új bogarat ír le, az Anophthalmus Ottonis-t egy barlangból, mely Boszniában a Volujak és Lebesnik között fekszik, a Rhinosimus caucasicius-t a Kaukázusból és a Rkhizopha- gus Bramcsiki-t Dél-Boszniából (Ivan) és Herczegovinából (Jabla- nicza). "Csiki Ernő. x Reitter, Edm., Zur systematischen Gruppeneinteéi lung des Coleopteren-Genus Leistús Hros ÍLch and Übersíicht "der mir bte kra nttastmtáltsá ten. (Wiener Entom. Zeitg. 1905, XXIV. p. 209—225). Szerző Daniel Károly-nak a Zetstus-nemről írt tanul- mányát bírálja, majd az általa ismert fajok meghatározó kulcsát adja. Reitter 6 alnemre bontja a Letjstus-nemet, ezek a követ- kezők ; Pogonophorus Latr. (idevonja az Oreobius Dan. alnemet is, Leistophorus Reitt., Leistus K. Dan:, Leisttdius K. Dan., Fuleis- tulus Reitt. és Acroleistus Reitt. A tárgyalt fajok és azok elterje: dését a következő jegyzék mutatja ; Irodalom, 211 So. 2060 MOÍD DOK 075 ILEMtog JAG IDEM magnicollis Motsch. (megaloderus Chand.) — Horvátország, Bosznia, Herczegovina és Montenegrótól Görögországig, sutomovensis Reitt, — ój faj Dél-Dalmácziából (Sutomorc). spimibarbis Fabr. — Közép-Európa, Földközi tenger melléke. ab. rujfipes Chd. — A törzsfaj között, leírták Törökországból. var. punctatus Reitt. — Dél-Dalmáczia, Montenegro, Gőérög- ország. var expansus Putz. — Portugália. var. Koziorowiczt Pioch. — Szardinia, Korzika, Sziczilia, Szi- lahegység. subsp, rhaeticus Heer. (pumcticeps Fairm.) — Alpesex, Py- reneusok. var. afev Cogu. — Dalmáczia, Isztria, Algir. var. abdominalis Reiche. — Kis-Ázsia, Palesztina, Sziria. Mungamasti Reitt. — Új faj Arragoniából. parvicolhis Chd. — Dél-Dalmácziától és Herczegovinától Görög- országig. bjelasmcensis Apfíb. — Bosznia (Bjelasnica). Ezt a fajt Ap- felbeck a parvicolhs fajtájaként írta le, Reitter azonban jó fajnak tartja. montamus. Steph. — Svájcz, Alpesek, Krajna. Apfelbecki Ganglb. — Dél-Bosznia és Herczegovina. gracilis Fuss. — Erdélyi havasok. súo3 ILEÜSLODLO THUS IRD rufomarginatus Duft. — Északi és keleti Európa Görögor- szágig, Kaukázus. crenatus Fairm. — Sziczilia, Algir. sardous Baudi. (romauus K. Dan. — Szardinia, Olaszország, Algir. Danteli Reitt, — Új faj Szardiniából. nitidus Duft. — Alpesek, Kárpátok, Pyreneusok. fulvibarbis Dej. (Janus Newm., indentatus Newm., Reveliert Muls.) — Közép- és Dél-Európa, Algir. fulvus Chd. — Kelet-Európa, Kaukázus, v. lenkoranus Reitt. — Lenkorán, Kaukázus, Örményország. v. obscurus Reitt — Circassia. Swanetia, Kaukázus. caucasicus Chd. — Kaukázus, Szíria (Akbes), Balkán (Rhilo- Dagh.) 194 Irodalom oubg. Leistus K. Dan. rufescens Fabr. (praeustus F., Bructeri Panz.) — Észak- és Közép-Európa. és 28 he ferrugineus L. (testaceus Fröl.) — Eszak- és Dél-Európa. Subs. Leistidiws RK. Dan. laticollis Moraw. — Kelet-Szibéria, Transbaikalia. piceus Fröl. (analis Dej., Frölichi Duft.) — Közép-Európa. v. alpicola Fuss. — Erdélyi havasok, Keleti Kárpátok. oubg. Emnterst atm siReitt. ellipticus Reitt. — Smyrna: Bosdagh. constrictus Schauf. — Spanyolország. oopterus Chd. (Barnevillei Chd.) —- Portugália. angusticollis Dej. (angulatus Pioch.) — Portugália. guog 4 EZOYBÜBLNS IREK denticollis Reitt. — Circassia. angustus Reitt. (elegans Rost) — Swanetia, Elbrus. Jfrater Reitt. — Baikal-mellék ([rkut). Csiki Ernő. 15 Reitter, Edm., Zur systematischen Gruppeneintei- lung des Coleopteren-Genus Dromius Bonelli und Übersicht der mir bekannten A rt en AMN9aes ner Entom. Zeitg. 1905, XXIV, p. 229—239.) Szerző a futóbogarak ezen érdekes nemét újabban ismét (elő- ször 1887-ben) tanulmány tárgyává tette és ez alkalommal a nemet öt alnemre osztja: Paradromius Wowl., . Manodromius Reitt. (új), Dromius s. str., Calodromius Reitt. (új), Dromiolus Reitt. (új). A fajok meghatározására szolgáló kulcsban egy új fajt találunk leírva, mely Horvátországban is előfordul, ez a. D. Stolzi, ennek elterje- dési köre különben Transcaspia, Turkesztan és Transkaukasia. Csiki Ernő. HOVARTANE LAPOK XII. Band. 1. Heft. Januar 1905. os E BILÓ s Ünsektenfang mitrdiem Kafersireb in Neu-Guinea I. Verfasser hat nahezu 7 Jahre in Neu-Guinea zugebracht und ausser zahlreichen ethnographischen Gegenstánden auch eine grose Menge naturhistorischer Objecte und darunter ausser- ordentlich viele Insekten, insbesondere kleinere Arten gesammelt. Dies ist hauptsachlich dem Ümstand zu verdanken, dass er unermüdlich das Kafersieb handhabte, obgleich dasselbe durchaus nicht mit so reich- lichem Erfolg geschah, wie manes in Europa gewohat ist. Dies ist ersichtlich aus den Resultaten, die Biró im Juni und Juli 1901 in Friedrich-Wilhelmshafen erreicht hat, wo er 23 Tage conseguent taglich siebte und das jeweilige Resultat genau notirte. In grösster Anzahl waren unter den gesiebten Insekten die Ameisen vertreten, deren (712 Stück gesiebt wurden. Allein wahrend in Europa blos 2—3 Arten, allerdings massenhaft, mit dem Sieb zu erlangen sind, erbeutete Biró wahrend 4 Tagen unter 110 Stück gegen 20 Arten. Wie manigfaltig die Artverschiedenheit in Neu- Guinea ist, ergeht daraus, dass obgleich bisher blos die im Jahre 1896 gesammelten Ameisen beschrieben wor len sind, sich darunter 112 neue Arten und mehrere neue Gattungen befanden. Unter den Kafern waren besonders die Scyd.naeniden und Pse- laphiden vertreten. Letztere sind bereits aufgearbeitet und es zeigte sich, dass ca. 100 Arten und 10 Gattungen ganz neu waren. Von der Gatung Reichenbachia sammelte Biro 24 neue Arten, von der Gattung Sunorfa 15 neue Arten, ebenso sind 8309/9 der Staphy- liniden neu. 5. 4. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. I. Ver- fasser hat mit diesem Werke den Preis der kgl. ung. Naturwis- sensch. Gesellschaft gewonnen, nachdem sich jedoch keine Aus- sicht zeigte, dasselbe selbstándig herauszugehen, so wird es successive in dieser Zeitschrift veröffentlicht, wobei blos die Auf- zahlung der sámmtlichen ungarischen Fundorte, sowie der Nach- barlánden, in welchen die betreffende Art vorkommt, entfallen wird. Bei dieser Gelegenheit erscheint der erste Theil der Einleitung. Sz 2 DE. VángelseBe ( tra eset zs ennie ie term iratni von Ungarn. I. Odonata. Verfasser als Professor des Pae- dagogiums in Budapest hat sich die höchst verdienstliche Aufgabc- a gestellt, durch seine Hörer in verschiedenen Theilen des Landes. Insekten sammeln zu lassen und die auf desem Wege erlangten Daten als schatzenswerthen Beitrag zur Kenntniss der Insektenfauna von Ungarn zu publiziren. Bei dieser Gelegenheit werden die ge- sammelten 40 Odonaten-Arten und Varietáten nebst den Fund- orten enumerirt. S. 14. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns XVII. Fortsetzung der Bestimmungs-Tafeln u. z. der Gattungen Acan- thocinus, Liopus und Hoplosta. S. 16. Dr. A. Zilahi-Kiss: Beitráge zur Kaferfauna des Komitates Szilágy. I. Verfasser bietet auf Grund des. von ihm und L. Biró gesammelten Materials einen Beitrag zur Ka- ferfauna seines Komitates, aus welchem nunmehr 1373 Arten bekannt sind. Das Komitat Szilágy liegtim Osten Ungarns und war bisher in entomologischer Hinsicht nahezu ganz undurchforscht. Kleinere Mittheilungen. S. 19. E. D.: Über Aphis rosae. Verfasser hat die abnorme Bil- dung von Rosenblattern untersucht und gefunden, dass dieselbe von den Aphiden herrühren, die hier reichlicnh Nahrung und zugleich Schutz finden. S. 19. Über die Vernichtung, welche Lymantria monacha in den Föhrenwaldungen Schwedens 1898—190Ll angerichtet hat, wobei die Bemerkung gemacht wurde, dass die Tannen von den Raupen verháltnissmássig wenig geschadigt wurden. S. Über die Leinschüdlinge nach den Becbachtungen von P. Chrétien, der am Lein einige neue Microlepidopteren-Arten entdeckt hat. Literatur. 5. 21—22. Besprechung der Publicationen von Formánek, DII. Müller, Dr. Jos. Daniel E. "Gara o MOTektk ettek H. Wagner. . ROVARTANI LAPOK" XII. Band. 2. Heft. Februar 1905. S. 283 Dr. Z. Szilágy: An insektenlebende Milben öktdünelile ere ny rJederColeopterologe kennt "jere klermens gelbén Milben (Gamasus), welche an Ateuchus und Necrophorus leben; Sehr nahe zu denselben stehen jene neue Arten, welche in jüngster Zeit Oudemans unter dem Namen Greenia Perkinsi und Gree- mia Alfkem beschrieben hat. Dieselben leben auf den Sunda-Inseln an Coptorthosoma-Arten, u. z. in einer vielleicht gerade zu diesem Zweck eingerichteten Tasche am abdominalen Basalsegment des Wirtthieres. Im Anschluss veröffentlichte A. W. Schulz seine Be- obachtungen über die an Lepidopteren parasitisch lebenden Fliegen. Die winzigen (1, 25 mm.) bráunlichen Fliegen gehören wahrscheinlich zu der Familie der Phoriden. Schulz fand sie bei Belem do Para (Brasilien) in Sunpfgegenden an den Flügeln von Morfho Aciulles L, Hehcopis Acis F. und Helicopis Cupido L,, an welchen die Fliegen oder deren Larven zwischen den Flügelschuppen förmliche Minen anfer- tigten. Nach der Versicherung eines dortigen Insektenhándlers findet man bei in Düten aufbewahrten /Movupho Aciulles haufig derlei Dipteren. S. 24. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarnsl[. Fortsetzung des einleitenden Theiles. S. 29 Dr A. Zilahi Kiss: Beitráge znr Kafertauna des Komitates Szilágy It. Fortsetzung der Enumeration. S. 32. Dr. E. Vángel: Beitráge zur Insektenfauna MmoraN0nioa rne Eep id opteremn tselDIe Möreserdes üMetasséts haben 1901—1904 in allen Landestheilen im Ganzen 4655 Lepi- dopteren gesammelt, Die Enumeration erfolgt nach dem altern Staudinger"schen System. SEA oNESGsika SD re Ce amibiye de me Ua asks sát Fortsetzung der Bestimmuangstabelle der Cerambyciden. Es werden .die Gattungen Exocentrus, Pogonochearus und Deropha behandelt. S. 39. L. v. Aigner-Abafi: Massenhaftes Auftreten von Euproctis chysorrhveag L. Bieser Falter ist auch in Ungarn laángst als arger Schadling bekannt. Derselbe erscheint jedoch wie alle solche Massenthiere in gewissen Intervallen. So auch hier. 1883 ist .die Raupe nirgens im Lande aufgefallen, 1836—1889 bemerkte man, dass sie in Gemeinschaft mit Ocneria dispar die Eichen be- fallen hatte, der Schaden aber kein betraáchtiger gewesen ist. Alleim schon 1890 wurdenin einigen südlichen Komitaten die Eichen- und. Buchenwalder bedeutend angegriffen und dann auch die Ulmen be- fallen. Noch grösser war der Schaden 1891 ln den meisten süd- lichen Komitaten wurden ca 20000 Morgen Waldes angegriffen,. zumeist die Eichelernte vernichtet, aber auch die Buchen, Eschen und. Ulmen heimgesucht. Gleich intensiv war der Raupenfass. 1392 und verursachte in manchen Komitaten einen Verlust von 509/, im Herbst aber zeigte gich eine merkliche Verminderung der Rampen und 1893 zeigten sich diese nur noch spárlich. Aus arad hatte- man 1891 berichtet, dass die Raupen seit 1881 nicht so massen- haft aufgetreten seien. Nimmt man dies zur Richtschnur, so wáre alle: 10—11 Jahre ein Massenírass von E. crysorrhoca zu erwarten. Dies stimmt ziemlich überein mit neueren Daten. Verfasser beobach- tete namlich 1902 im Komitat Háromszék an der Grenze von Ru- mánien, sowie E. Csiki 1902 und 1904 im Komitate Kis-Küküllö. dasmassenhafte Auftreten des Falters, der auch anderwarts auftrat und. besonders in Nagyszeben unter den elektrischen Bogenlampen in. grossen Haufen lag. Diese Angaben werden bestatigt von K. Pfundtner, der 1904 berichtet, dass FX. chrysorrhoea seit 1901 in Siebenbürgen von Jahr zu Jahr in grösserer Menge auftrete ;. speciell im Komitate Nagy-Küküllő befielen die Raupen alle Obst- und Waldbáume und bedrohten namentlich die Eichenwalder mit. vollstándiger Devastation, trotzdem man die .Ranpenester mög- lichst verpnichtet hatte. Auf Einrathen der Kgl. Entom. Station vér- suchteman es, durch Zusammenhalten einer grossen Anzahl von kau- pen. Seuchen unter denseiben hervorzufen, dies wurde mit grösster Um- sicht ausgeführt, ergab jedoch nicht das gehoffte Resultat. Verfasser führt zum Schluss die Art und Weise an, wie man bei der Vertil- gung der Raupen in N-Amerika vorgegangen Sei. Kleinere Mittheilungen. . 41. Der Fichtenschüdling Bupalus pimarius L. S. 42. Nützhche Schildlüuse. Kurze Schilderung des Nutzens. S. 42. Brutgflege bei den Spinnen, nach Lécaillon. (2 Literatur. . 43. Fublicationen von G. Luze, besprochen von E. Csiki. 2 TADA LEE TÁS 98 ÉLT XII. Band. 3. HeÍít. Márz 1905. S. 45.L. Biró: Insektenfang mit dem Kafersiebin Neu-Guin ea. II. Hemipteren sind mit dem Sieb selten zu er- langen ; hie und da eine Lygeide oder Tingitide, selten eine kleine sechwarze Cydnus-Art, háufiger einige kleine Triphleps-Arten. Auch bezüglich der Homopteren ist die Ausbeute armlich. Am háufigsten ist eine kleine Hoónicocephalus-Art, auch am Sattelberg zu finden, seltener einige Berytiden-, Aradiden-und Capsidea-Arten. Dagegen finden sich die Ceratocombiden zahlreich ein, von welchen Dr. G. Horváth ca 30 neue Arten beschreiben har. Dipteren pflegt man nicht zu sieben, hier aber lebt eine Familie (Stethopatida), die nur auf diese Weilse zu erlangen ist. Von den Orthofteren sind die Blatta-Arten haufig, dar- unter auch ungeflügelte. Die Poduren-Arten werden beim Sieben meist verdorben, manch aFker waren demnoch verwendbar, so mehrere Isotoma-, Paronella-, Lepidocyrtus- und Amura-árten. Auch Plysa- poden sind selten durch Sieben zu erhalten. Dagegen sind die Ter- miten auch im Sieb haufig, wie an allen anderen Arten hier. Ebenso fehlen die Spinnen nicht, namentlich die kleineren-Arten, auffallend aber war, dass sich so wenig Jhomwisida-Arten fanden. SSL E SVángel: Bettrarges zt im szelk tema usa JEZOSASÉS Újat eszt mé Nep vdkorp terme nt gortsetzúnezédesíenúmes ration. SZSZETDEN ES Kautmann szí vie 1 soresai ti esnTems taken In Fiume fand Verfasser beim Ausladen einer Maíssendung aus Ár- gentinien an den Saácken eine Unzah] von Calandra oryzae und weit weniger Tribolium ferrugineum. Erstere Art ist bereits auch in Ungarn an Hafer und Mais schadigend aufgetreten, aber dem Getreide steht eine grosse Gefahr bevor, wenn der Kafer in so ungeheuerer Anzahi auch noch importirt wird. S. 593. Dr. A. Zilahi Kiss: Beitráge zur Kaáferfauna des Komitates Szilágy III. Wortsetzung der! Enümeration: S. 56. L. v. Aigner-Abafi: Dies Tagfalter Ungarns III. Nach einem Überblick der Familien übergeht der Verfasser zu den Papilioniden, und speciell zu .Papilhto Podalirius L., der bei Buda- pest regelmássig in 2, zuzuweilen auchin 3 Generationen (11. April bis 24. Mai, 13. Juni bis 4. August und 12—27. August) autfftritt wahrend díe Raupe vom Mai bis Mitte Juni, von Mitte Juli bis Ende August und von Anfang September bis Mitte Oktober zu finden ist. Nach der Beschreibung der Stammform werden auch die in Ungarn vorkommenden Varietáten beschrieben, Diese sind: var- undecimlineatus Eimer, var. novemlineatus Aign., bei welchem sich der charakteristische kleine Streif oder Punkt von umdecimhneatus , zeigt, ohne dass der 5. und 7. Streif getheit "ware s fermettkbar: decemhneatus Aign., bei welchem der umdecimhneatus-Streif fehlt; die betreffenden Streifen aber getheilt sind. Eimer hatte diese, so - wie die vorige Form interimistisch benannt, aber nicht als Varia- tionen aufgestellt, dies hat Verfasser gethan (Rovartani Lapok VI, 1399, 95. deutscher Auszug p. 9), somit hat der spatere Namen reductus von Schultz zu fallen. Die II. und III. Generation ergiebt ausschlieslich die mehr oder weniger typische var. Zamclaeus Z., meist aber sind es Übergangsformen. Diesen reihen sich einige unbenannte Aberrationen an. S. 601. E. Gsiki- Die Cerambyerden Úneratt mise úikes Bestimmungstabellen der Gattungen Haplocnema, Calamobtus und Agapanmthia. Kleinere Mittheilungen. 5. 64. Die Larven dvr Blattwespe Lophyrus Pim L. haben am Main grosse Verwüstungen unter den Fichten angerichtet. In Ungarn ist diese Art noch nicht schadlich aufgetreten, wohl aber Lophyrus rufus KI. Die Larven dieser Blattwespe haben z. B. in den Jahren 1891—93 betraáchtliche Schaden verursacht. Im Komitat Krassó-Szörény wurde ein Fichtwald von 200 Morgen, ebenda ein jun- ger Wald von 40 Morgen, im Komitat Arad 1892. 5—6 und im náchsten Jahr schon 20—-25 Morgen Waldes befallen, im Komitat Somogy wurden 1892 und 1893 alle Fichten der Nadeln beraubt, demzufolge die Baume eingegangen sind. 5. 69. Fr. Bramer. Kurze Biographie und Würdigung seiner Verdienste. I Literatur. 5. 66. Müller, D. J., Beschreibungen neuer dalmatinischer Koleopteren. II. Besprochen von E. Csikz. IROK ANT LABOR XII. Band. 4. Heft. April 1905. S. 67. L. Biró: Insektenfang mit dem Káfersieb in Neu-Guinea III. Scorpio-Arten giebt es in Neu-Guinea nicht viele und auch diese sind nicht háufig. Selten findet sich eine grössere Telyphonus-Art und ebenso selten ist Schizonorus crass1t- caudatus, auch aus Ceylon bekannt. Auch Tarantuliden stellen sich selten ein, sie sind mehr unter Baumrinde zu finden. Wich- tiger ist das Sieb für das Sammeln von Pseudoscorpionen, Verfasser sammelte deren ca. 1000 St. meist ausserordentlich kleine Arten, darunter auch Chthonius W/lassicsi. Auffallend haufig finden sich im Sieb die Acariden, besonders oft eine kleine rothe Trombidium- Art, zumeist sind es ausserordentlich winzige Arten. Acariden braucht man nicht zu suchen, die sammeln sich von selber an den Beinen desjenigen, der im Dickicht umher wandelt, sie verursachen ein heftiges Jucken und je mehr man kratzt, umso aárger wird der Schmerz, selbst Wunden entstehen, die nicht selten zur Amputa- tion führen. Die Papua sind dagegen nicht gefeit, nur bemerkt man an der braunen Haut die Bisse nicht. Die Tiere, , Buschmekess" nennt man sie, bohren sich nach Art die Zecken unter die Haut und sind nur durch Oel oder Fett zu tödten. Die vom Verfasser ge- sammelten Acariden hat Canestrini bearbeitet, leider — wegen seines Hintritts nicht alle. Von 80 neuguinesischen Arten hat er 63 als neu beschrieben. In seiner letzten Publication ságt er, dass manche Arten weit verbreitet und auch in Europa, Amerika und auf den malayischen Inseln vokommen, manche Arten dagegen sind von den bisher bekannten derart verschieden, dass man für sie neue Familien aufstellen sollte. An Myriopoden zeigten sich über- wiegend Geophilus- und Scolopendra-Formen. Nicht selten waren die winzigen Polydesmus-Arten, selten dagegen Scolopendrella- und Polyxenus-Arten, Von Isopoden "waren blos 6—6 Arten zu finden. Schnecken sind mit dem Sieb selten zu erlangen. Aus all- dem geht hervor, dass das Sieb in Neu-Guinea und wahrschein- licn auch in anderen tropisch feuchten Gegenden bei weitem kein so reiches Ergebniss liefert, wie in Europa. Zur eingehenden zoologischen — Forschung aber ist — es geradezu unentbe- lich, denn eine ganze Schaar von winzigen Arten lebt auch hier sehr verborgen; die dem Sammler sonst nur ganz zufallig in die Hand kommen, so dass eine planmássige und econseguente Erforschung der Fauna irgend eines Land ohne dem Kaáfersieb geradezu unmög- lich ware. S. 71. Dr. E. Vángel: Beitráge zur Insektenfauna von Ungarn. Lepidoptera III. Fortsetzung der Enumeration. S. 75. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns IV. Papiho Alexanor Esp. kommt im Gebiet nur in Dalmatien vor. Papilio Machaon L. erscheint in 2 Generationen (4. 5. 6. 7.), aus- namensweise auch in dritter Generation (3). An Abarten kommen vor: v. auranutiaca Spr., ab. Drusus Fuchs, ab. Sphwyrus Hb., ab. bimaculatus Eim., ab inumaculata Schulz, ab. rubromaculatus i. und ab. tenuivittata Spengel. Die Raupe wurde ausnahmsweise auch an Dictamnus albus gefunden. S. 78. Dr. E. Zilahi Kiss: Béitrage zur Káferfauna des Komitates Szilágy III. Fortsetzung der Enumeration. S. 81. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns XX. Bestimmungstabellen der Gattungen Andaesthetis und Saperda. S. 83. Dr. A. Zilahi Kiss: Argynnis Laodice Pall. in Ungarn. Verfasser schildert, wie er zuerst im Sommer 1893 diese für Ungarn neue Art in Peér (Komitat Szilágy) gesammelt hat. 1902 traf er sie auch in Hadad und Szilágy-Cseh, in demselben Komitate, wahrend Andere sie auch bei Nagyszeben, Szénaverős und Segesvár in Siebenbürgen gefunden haben. Laodice erscheint am 10. Juli, fliegt schwerfálliger als die anderen grösseren Argyu- nis-Arten und bevorzugt Carduus, Eryngium und Dipsacus Kleinere Mittheilungen. S. 89. E. D. Gracilaria Syringella. Beschreibung der Art und Weise, in welcher sich die Raupe ihre Behausung anfertigt u. z. aus Blattern, die sie zusammendreht. S. 96. Wecrolog von M. G. Hopffgarten, des bedeutenden Coleopterologen. 5. 86. L. Ganglbauer s Ernenung zum Leiter der zoolog. Abth. des k. k. Hofrnuseums in Wien. j S. 86. Allgemeimes entomologisches Adressbuch. 5. 060: Carpocapsa pomonella L. Bekámpfung in Nord-Amerika Literatur. S. 37, 88. Besprechung von Publicationen von E. Reitter und J. Müller. ,ROVARTANI LAPOK" XII. Band. 5—6. Heft. Mai—Juni 1905. S. 88.L. v. Aigner-Abafi: Der Baumweissling (Aporia" Crataegi). Verfasser behandelt das Vorkommen des Falters, sein periodenweises Auftreten, die Flügellánge desselben, sowie Seine muthmassliche Urheimath. S. 96. Dr. A. Zilahi Kiss: Beitráge zur Káferfauna des Komitates Szilágy V. Fortsetzung der Enumeration. S. 101. A. Hrabár: Libellenfauna desKomitates Ung und Ugocsa. Verfasser hat das ganze Gebiet dieser nordöstlichen " Komitate von der Ebene bis zu den Karpathen durchforscht. Die meisten Libelen fliegen im Sommer und Spatherbst, die wenigsten im Frühling. ÁAnax imperator izt ziemlich háufig im Vorgebirg. Jédes Mannchen hat sein eigenes Jagdgebiet, ín welchem er keinen Eindringling seiner Art duldet und dessen Grenzen es streng ein- halt, wahrend die Weibchen den ganzen Teich entlangziehen und von jedem Maánnchen befruchtet werden. Im Waldgebiet sind Aeschna imixta, affinis und cyanca gemein, letztere Art steigt bis 1200 m. hinan. Weit seltener sind A. rufescens und juncea. Ebenso selten ist Brachythron pratensis. Spárlich vertreten sind auch Gomphus vulgatissímus und Lindenia forcigata, dagegen sind Cardulia daenea und Epitheca metallica háufiger. Die Diplax-Arten treten im August auf und sind meist recht haufig, so D. sanguinea, vulgata, striolata, meridionalis, flaveola und scotica, welch letztere Art mit wahrhaft schwindelnder Hurtigkeit über die Sümpfe hinstreicht; selten ist dagegen D, pedemontana. Ebenfalls haufig sind die Libella-Arten L. cancellata, albistyla und brunnea. Seltener ist die schönste ungarische Libelle, die blendend rothe Crocothemis erythrea. Von den Libellulen sind 10 L. depressa und guadrimaculata sehr háufig, dagegen L. fulva sehr selten, ebenso lenucorrbinia pectoralis. In grossen Mengen erscheint Lestes viridis, sehr háufig sind auch L. sponsa, nympha, barbara und virens, letztere" weniger háufig. Gleichfalls stark vertreten sind die Agrion-Arten, so A. peulla, pulchellem, cyatherium, ornatum und hastalatum, letztere selten. Auch [schnura elegans kommt oft vor, dagegen ist /. pumilis selten. Überall kommen vor: Erythromna naja und E. viridulum. Platycnemis pennipes und Sympycna jfusa, sowie , Calopteryx virgo und C. splendens, wovon erstere an Waldbachen, letztere aber an den Wássern der Ebene anzutreffen ist. S. 104. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns V. Thais Polyxena Schiff. ist fast in ganz Ungarn háufig (Mitte Márz bis Mitte Mai). In Ungarn kommen folgende Abarten vor: ab. orbracea, Stg., ab. meta Meig., v. Cassandra Hb., die Verfasser für keine gute Varietát hált, ber chtiger wáre Cassandra Mann, für welche die Bezeichnung Creusa Mann vorgeschlagen wird; eine Spielart davon ist ab. bipunctata Cosm. Die var. bella Neuburger erscheint nicht berechtigt. Parnassius Apollo L. In den meisten Berggeenden Ungarns (Juni-Juli). An Varietáten kommen vor: var. carpathicus Rbi. et. Rgh., ab. flavomaculatus Deck., ab. pseudo- nomion Christ., ab. Movarae Obth., var. liburnicus Rbl. et Rgh. und var. bosniensis Stich. Parnassius Mnemosyne L. Im Hűgel- lande überall háufig (Mai—Juni). Abarten: v. melaine Honr., var. . nubilosus Christ. Übergánge. S. 71. Dr. E. Vángel: Beitrage zúür Insektemtatána von Ungarn. Lepidoptera VI. Fortsetzung und der Enumeration. S. E. Csiki: Neuere Beitráge zur Kaferfauna Ungarn s. Verfasser záhlt in diesem se"hsten Nachtrag zum Fau- nakatalog 46 Arten und Varietaten auf, die in neuerer Zeit aus Ungarn constatirt werden sínd. Im Ganzen sind nunmehr 7423 Arten un1 Abarten bekannt. S. L. v. Aigner-Abafi: Die SchmetterlingsFauna von Bosnien und der Herzegovimna. Verfasset i58SDKIGE das klassische Werk von Dr. H. Rebel und záhlt diejenigen Arten und Abarten auf, die in der Fauna von Ungarn bisher nicht vertreten waren. Es sind dies über hundert Arten. Es wird be- 11 tont, dass man den Gebirgen Ungarns, insbesondere den Karpathen künfítig mehr Aufmerksamkeit wídmen möchte, ebenso den Mic- rTolepidopteren, denen die wenigstens Sammler bisher Beachtung ge- schenkt haben. Das Vorkommen mancher Arten in Ungarn scheint dem Bienenfleiss R e b e l s enigangen zu sein. Solcher sind : Lycaena Jolas, Argynnis Daphne, Argynnis Amathusia Pachycnemia hippocastana- Sia, Ino Geryon, Polygonia Egea kommt im ganzen Küstenland vor bis Fiume, Von Pieris Napi ab. Bryoniae wird bezweifelt, dass sie in Siebenbürgen vorkomme, wahrend Referent selbst eine sehr dunkle Rasse aus Háromszék beschrieben hat (R. L. X. 186.), die mit var. flavescens nicht verwechselt werden kann. 5. Dielkaájiomaüme vom UÚmngeem. User elegem Titel giebt E. Csiki ein grösseres auf 3 Bánde angelegtes Werk heraus. Das sceben erschienen erste Heítist sehr hübsch ausgestattet und mit 109 Textabbildungen versehen, es enthált die Morphologie etc. der Kaáfer. Ím Vorwarte bekennt er, dass er ursprünglich ein Mono- graphisches Werk zu verfassen gedachte, die Verháltnisse zwangen ihn jedoch, das Werk in form von dichotomischen Bestimmungs- tabellen heraus zu geben. Bei der Characterisirung der Familien, Gat- tungen, Arten und Abarten beschránkt sich der Verfasser auf die wich- tigsten Merkmale und betont besonders diejenigen Eigenschaften, welche es ermöglichen, die betreffenden Formen auch ohne Ver- gleichsmaterial sicher bestimmen Zu können. Gewicht legte er auch auf die Angabe der geographischen Verbreitung und führt alle Synonyme auf, um den Leser das Nachsch]lagen anderer Werke zu ersparen. Kleinere Mittheilungen. S. 180. E. Csiki: Eingeschleppte Schadlinge Im Maárzheft der R. L. berichtete dr. E. Kaufmann über zwei Kaferarten, dieer in Fiume an südamerikanischem Mais beotachtete. Nun scehreibt uns die k. ung. Entomologische Station, dass in anderem Schiffsladungen bis 509/a Tribolium ferrugineum und 50— 609/9 Calandra oryzae, abec auch Cathartus gemellatus und Sitotroga cerealella sich verfanden."Das massenhafte Einführen von Calandva oryzae veranlassie den Vorsteher der Ent. Station I. Jablonowski sich eingehend mit diesem Káfer und dessen Biologie, zu befassen glaubt aber, dass das europáische klima dem Kafer 12 md nicht zutráglich sei. Immerhin empfliehl er das öftere Durchsieben des Mais und Verbrennen des Abfalles. Auch die Magazine sind, wenn der amerikanische Vorrath zu Ende, sorgfaltig zu reinigen, die: Maisabfalle, sowie überhaupt den ganzen Kehricht aber sofort zu verbrennen. Literatur. Publicationen von E. Reitter u. Dr. D. EZ Be- sprochen von E. Csiki und L. v. Aigner-Abafi. E] [d REA IAN Kel ze XII. Band. 7. Heft. September. 1905. S. 133. E. Ulbrich: Beitráge zur Schmetterlings- fauna von Ungarn I. Trotzdem der Sommer 1904 sich für den Lepidopterologen sehr ungünstig gestaltete, so dass manche sonst nicht seltene Arten zufolge der abnormen Hitze kaum zu sehen waren. Demungeachtet ist es dem Verfasser : gelungen, in der Nahe von Budapest eínige interessante Formen Zu erbeuten. Es seien folgende erwahnt: Pieris Daphidtice L. v. Rkaphani Esp. im August ein ó, welcher mit Exemplaren aus Tunis vollstaándig übereinstimmt. Argynnis Aglaja L. im Juli ein ? mit sehr viel schwarzer Zeichnung, so dass die Grundfarbe im Wurzgelfeld kaum zur Geltung gelangt. Argynnis Adippe L. ein Exemplar mit grüner Fáarbung der Unterseite, in Berlin für var. Chlorodippe H. S, determinirt. Melanargia Galatea L. mit fahlbrauner Zeichnung. Lycaena Coridon Poda ab. Tiphys Esp., ab cinnus Hb., ab. marginata Tutt.. ab. funciata Tutt., ab. ? aurantia Tutt., ab. striata Tutt., ab. obsoleta Tutt und ab. §$ suavis Schultz. ferner eine aberrirende Form mit schwarzem Mit- telfleek auf dem Vorderflügel. S. 135. Dr. A. Zilahi Kiss: Beitráge zur Káferfauna des Komitates Szilágy. VI. Fortsetzung der Enumeration. S. 139. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns V. Aporia Crataegi L. In gazz Ungarn Mitte Mai bis Ende Juni ge- mein, die ?2 meist in der wenig beschuppten Form var. alepica Cosm., zu erwáhnen ist noch die schwarze Form ab. Koyvi Aign. Pieris Brassicae L. Erscheint in 3 Generationen Mitte April bis Mitte Juni, Juli-August und Mitte Oktober. Diese Art zeigt wenig Neigung zur Variation. S. 143. Dr. E. Vángel: Beitráge zur Insektenfauna von Ungarn. Hymenoptera I. 5. 147. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns. XXI. Bestimmungstabellen der Gattungen: Menesia, Tetrops, Stenostola, Pilemia und Phytoecia. Kleinere Mittheilungen. S. 152. Eutomologische Vortráge in der zoologischen Section der Naturwiss. Gesellschaft in Budapest, Januar bis Mai. 1905 : Dr. G. Entz : Die Fárbung der Thiere und die Mimicry. (Schluss) Einen Aszug des Vortrages bringt unser Blatt demnáchst. J. K. Tunner: Morphologie der mánntlichen Genitalien von Cybister laterimarginalis. y E. Ulbrich: Beitráge zur Schmetterlingsfauna von Ungarn. Siehe gegenwartiges Heft. E. Csiki: Die Morphocaraben Ungarns, sowie: Ein neuer Kafer aus Ungarn. L. von Aigner-Abafi: Neue ungarische Schmetterlings- formen. Vorlage auffallender Varietáten, die eine Sonderstellung verdienen, u. 2. Aporia Crataegi ab. Koyi (ganz schwarz), Melitaea Cincia ab. Horváthi (sehr dunkel), ab. Uhryki (fast zeichnungslos) ab. Mocsáryi (mit zerflossener Zeichung), Melitaea Phoebe ab. Geyeri (wenig gezeichnet), Melitae Didyma ab. Fischeri (wenig gezeichnet), Argynnis Dia ab. Hudáki (Unterflügel fast ganz schwarz), Melanargia Japygia ab. immaculata (wenig gezeichnet), Melanargia Galatea ab. Framzenani (mit fahlbrauner Zeichnung), Lycaena Bellargus ab. Czekelii (graublau), ab. parvipuneta (untn wenig Augen), ab. confluens (unten mit verbundenen Augentlecken), Hytiogymna morio ab. Nátlyi (fahle Fárbung). Calophasia casta. ab. Bírói (sehr. dunkel), Boarmia gemmaria ab. Rebeli (schwarz) , Arctia caja ab. flava (Hinterflügel gelb), Arctia Hebe ab. Wassti (Hinterflügel gelb), Zygaena carniolíca ab. Vángeli (mit ungeran- deten Flecken); ferner Chilades trochilus var. grisea (Cypern) und Thecla Ihcis ab. Fountetnei, licht gefarbt ( Tunis). V. Tafner: Beitráge zur Acarinenfauna von Ungarn mit Be. schreibung von 4 neuen Arten. Jórgy S. 153. Bekámpfung von Tortrix pilleriana mit der Velmorel- schen Lampe. Literatur. S, 153. Publicationen von J. W eíise,.J. M ültegzmünasakő Horn., besprochen von E. Csiki. ".ROVARTANI LAPOK" XII. Band. 8. Heft. Oktober. 1905. S. 155. E. Ulbrieh: Beitrüge zur Schmetterlingsfauna von Ungarn II. An bemerkenswerthen Formen fand Verf. Acronycta Rumicis ab. Salicis, Agrotis Tritici var seligimis und var. distincta, Erastria venustula, Euclidia triguetra sehr dunkel gefárbt, Ácidalia ornata mit breitem Band auf dem Oberflügel, Caustoloma jflavi- caria mit reducirten braunen Flecken, Spilosoma . mendica braun- graues ?, Arctia villica ab. neglecta Schultz. S. 156. P. Matusovits: Maiküferflug in Liplóujvár 1903. Hier (im nördlichen Ungarn) kommen Melolontha vulgaris und M. hippocastani vor. u. z. auf Grund von 14,000 Exemplaren berechnet, ersterer Zu 40—42, letzterer aber zu 58—60"/o Aller. Von M. vulgaris waren 609/o mit rothbrauner, 409"/o mit sehwarzer Hinterleibspitze versenen; im Verháltniss bei wenigen waren Hals- schild und Flügeldecken behaart, bei ca. 90"/o derselben waren Halsschild und Flügeldecken ganz glatt schwarz, bezw. letztere dunkel rötblichbraun ; auch fanden sich fast schwarze Exemplare und var. ruficollis. Von M. hippocastani war bei 35 —40"/0 das Halsschild roth und bei 60—6859/a Tibien und Halsschild schwarz, auch var. ruficollis und var. nigricollis ist beobachtet worden. Beide Arten paaren sich untereinander, aus welchem Grunde dann die erwáhnten Variationen entstehen. Der Flug der beiden Arten wáhrte vom 1. Mai bis 14. Juli. Beide schádigen die Báume in gleicher Weise; aus der beigefügten .Tabelle ist ersichtlich, welche Batumarten geschádigt wurden und in welchem Verháltnisse sich die beiden Arten an der Schádigung betheiligen. Robinia pseu- doacacia, Fraxinus excelsior und Syringa vulgaris blieben unbe- rübrt. Zu bemerken ist, dass die Behauptung von K. Sajó, wonach Melolontha hippocastani nur in Sandgegenden prosperiert und auf anderen Boden überhaupt nicht gedeiht, durchaus nicht stichhaltig ist, denn der Boden von Liptóujvár ist nichts weniger als Sand- boden. S. 162. L. v. Aigner-Abafi: Zuwachs der ungarischen Lepi- dopteren-Fauna im J. 1904. Verf. záhlt 2 Arten und 11 Varieta- ten von Macrolepidopteren, sowie 6 Arten und 1 Varietát von Microlepidopteren auf, die in jüngster Zeit in Ungarn constatirt 20 worden sind. Die (Gesammtzahl betrágt (Bosnien und Dalmatien mitgerechnet) nunmehr 1563 Macrolepidopterenarten mit 6178 Varietáten und 1685 Microlepidopterenarten mit 61 Varietáten. S, 163. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns XXII. Schluss der Bestimmungstabelle mit der Gattung ÖOberea. S. 165. Dr. E. Vángel: Beitrage zur Insektenfauna von Un- garn. III. Hymenopteren II. S. 167. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns VI. Pieris Rapae ist in 2—3 Generationen in ganz Ungarn sehr ge- mein, in Budapest von Ende Márz bis Ende Mai, von Mitte Juni bis Mitte August und 10. Sept. bis Mitte Oktober. Unter der Il. Gen. nicht selten v. leuwcotera und ab. immaculata. Unter der HÚ. grössern Gen. sehr selten v. minor (30—37 mm.) Die var. Mannii nur im Litorale und in Dalmatien. — Pieris Ergane bei Fiume, im Litorale und in Dalmatien. — Pieris Napi überall in 2—58 Generationen. Unter der I. Gen. selten Übergánge zur v. interme- dia, sowie im Hochgebirge ab. Bryoniae, besonders dunkle Stücke in der Tátra und im südöstlichen Siebenbürgen. Unter der Som- mergeneration v. Napaege Übergánge zur ab. sulphurea. S. 172. Dr. A. Zilahi-Kiss: Beitrüge zur Köferfauna des Komitates Szilágy. VI. Schluss der Enumeration. Kleinere Mittheilungen. S. 175. Neueres über Conchyhs ambiguella und deren Be- kámpfung nach den neuesten Untersuchungen von Laborde, Literatur. S..176.. Publicationen von. Dr... A. Fleis cíverssünedüksés Weise. Besprochen von E. Csiki. hass hazára 6 [ga del his: Br HAGY ÁL XII. Band. 9. Heft. November 1903. S. 177. E. Csiki: Neue Reitrage zur Kaferfauna Uugarns. Verfasser bringt einen 7. Nachtrag zum Káferkatalog von Kuthy (Fauna Regni Hungariae. Kuthy, Coleoptera). Einige der für díe Fauna neuen Arten verdankt Verfasser den Herren F. Wachs- mann und J. Hajóss. Den Artensind die Fundorte beigefügt. S. 180 L. v. Aigner-Abafi : Die Tagfalter Ungarns VII." Pieris Dapuidice L. in 2— 3, . stellenweise in 4 Generationen in grossen Exemplaren (40—47 mmm.), die var. Beltidiíce O. mur : 35—40 mm. guchloe Behda Cr. und var. Ausomta Hb. nur in Kroatien und Dalmatien; E. Cardamines L. stellenweise auch in II, schwa- cherer Generation mit Ubergángen zur ab. Zurritis O. und var. Alberti Hoffím., seltener ab. iimmaculata Pabst. S. 183. J. Schenk: Die landwirthschafiliche Bedeutumg der Saatkrahe. Uber. die landwirthschaftliche Nützliehkeit oder Schad- lichkeit der Saatkraáhe (Corvus frugilegus) sind dié Ansichten noch immer sehr getheilt. Um hierüber auf Grund authentischer Daten Gewissheit zu erhalten, traf 0. Herman, Voórstand der Ornitholo- gischen Centrale von Ungarn folgende Masnahmen : 1. Erliess er an alle staatliche landwirths haftliche Berichterstatter, Forstbehörden, landwirthschaftliche Vereine und ungarische Ornithologen einen Fragebogen, ob die Saatkráhe nützlich oder schadlich sei? Die meis- ten Landwirth-: erklárten den Vogel für schádlich, weil er die Frühlings- und Herbstsaatkörner aufliest, die jungen Maispflanzen ausjátet und auch den reifenden Mais angreift. Dagegen aber er: hoben sich auch Stimmen, welche die überaus nützliche Wirksamkeit des Vogels betreffs Vertilgung der schadhchen Insekten beionten. Darafhin wurde 2. der tüchtige Landwirth und Ornitologe Hauer, Grossgrundbesitzer im Komitate Pest, auf dessen Besitzung sich eine sehr grose Kráhen-Kolonie befindet, ersucht. die landwirthschaftliche Bedeutung der Kráhe in den wichtigsten Zeiten des Jahres zu be- obachten. Diese Beobachtungen sind im XI. Bd. der sAguila" er- schienen. .3. Wurde T. Csörgey, Adjunkt der Orm. Centrale nach dem Komitate Torontál exmittirt, um dort die Frage bei der Frühlings- und Herbsitsaat, sowie bei der Maisreife zu studieren. Auch er hat in , Aguila" XI. Bericht erstattet. Demnach lásst sich die Bedeutung der Saatkráhe folgendermassen fesistellen. Im Winter ist sie fast ebenso schádlich, wie nützlich, greift die Stroh- und Spreuvorrathe, sowie die Maismagazine an, durchsucht aber auch den am Feld liegenden Dünger, um die darin überwin ern den In- sekten, namentich die so schádliche Werre zu vertilgen. Im Früh- ling ist die Kráhe überwiegend nützlicn und entfaltet eine . Wirk- samkeit, gegen welche all der von ihr verursachte Schaden gleich Null ist. In Maasen vertilgt er Zabrus gibbus, Clconus puncti- ventris, Maiskáfer und deren Lerven, Agrotis-Raupen und andere 20 Schádlinge. In manchem Magen wurden 50 Agrotis-Raupen, 27 Mais- kafer und andere Insektenreste gefunden. Die Saatkrahen und ihre ewig hungrigen Jungen vertilgen eine geradezu unermessliche Menge von Insekten, deren Uberhandnehmen sie Schranken setzen. Ohne sie wáre die Landwirthschaft in der ganzen grossen ungarischen Ebene in wenigen Jahren zu Grunde gerichtet. Ausser Insekten finden sich aber auch Gerreidekörner in den Mágen, die theils aus thie- rischen Excrementen berrühren, theils verstreute oder auf der Oberfláche verbliebene Saatkörner sind. Von den Maisflanzen wer- den nur die vergilbten, von Raupen angegriffenen ausgzjátet, um die Raupen zu erlangen. Im Sommer ist die Saatkráhe nützlich, wveil sie nicht nur zahllose Heuschrecken u. dgl. vertilgt, sondern auch Parasiten der Hausthiere vertilgt, so die Zecken und Fadenwürmer der Schafe, die Würmer der Schweine, die Bandwürmer der Hunde u. s. w. Im Herbst vertilgt die Krahe wieder die Saatfeinde, be- sonders die Máuse (in manchem Magen fand man 5 Máuse); im reifenden Mais verursacht sie allerdings Schaden, der aber unbe- deutend ist gegen jenen, welchen die Hamster anrichtet und den man gewöhnlich der Saatkráhe zuschreibt. Im Ganzen wird der von der Kráhe verursachte Schaden hundertfach ersetzt durch den ihr zu dankenden Nutzen. Man muss den Schaden als eine Kapital- anlage betrachtet, die sich, um eine Ziffer zu sagen, mit 1000 oder 10000 "/o verzinst. S. 186. Dr. E. Vángel: Beitrüge zur Insektenfauna von Ungarn III. Hymenoptera III. Schluss. S. 189. T. Uhryk: Ferdinand Fürst von Bulgarien auf der Schmetterlingsjagd. Auf seinem Gut bei Murányvár (Ungarn) pfílegt der Fürst dem Fange von Schmetterlingen obzuliegen. Der junge Lepidopterologe E. Kovács beschreibt eine Begegnung mit ihm. . Der Fürst interessirte sich lebhaft für seine Ausbeute und erwáhnte, dass er P. Apollo nur Nachts mit Lampe fange. Kleinere Mittheilungen. S. 191. Das Ködern von Káfern nach K. Normand. S. 191" Antidustol zum Reinhalten von Fussböden. S. 192 Saturnia Pyri. Dr. Trost in Graz bemerkte, dass Hühner einen Falter zerhackten und führt dies Beispiel an, um dar- zuthun, dass die Warnzeichung wenig praktischen Erfolg hat. S. 192. Über die Variabilitát der Bomtiden nach E. Iloffer. S. 193. Über die Genitalien der Lepidopteren nach K. Jordan. S. 193. Die Kreuzspinne als Wetterprophet. Literatur. S. 194—198. Publicationen von E, Reitter, R. For- mánek KP etri:GoH orlviáthjoG. K orra "IN SIKTOFSTA MANMÁSS NEZTEK E EE EEG 21 HA XII. Band. 10. Heft. December 1905. S. 199. Dr. A. v. Gorka: Die Farbe der Thiere und die Mimicry. Auszug der Abhandlung von Dr. G. Entz, der mit Berufung auf eine Reihe von beobachteten Thatsachen nach- zuweisen sucht, dass die sehr gewinnende und durch die Abstam- mungstheorie zu grosser Popularitat gelangte Mimicrytheorie ei- ner jener achtenswerihen Irrthümer sei, die den Weg zur Wahr- heit begleiten und die in der Geschichte der Wissenschaft durch- aus n:cht zu-den Seltenheiten gehören. Im ersten Theil seirer Ab- handlung, der von den Farben der Thiere im allgemeinen handelt, gelangt Eniíz zu folgenden Schlüssen. Die Farben sind nicht das Resultat richtungsloser Variationen. die zufallig entstanden, von der Hand der Selection geordnet und vom Standpunkt der Nützlichkeit gesteigert oder vermindert werden, sondern sie entwickeln sich not- wendigeweise nach bestimmten Gesetzen, die derzeit nur ungenü- gend bekannt sind. Auf die Entwickelung der Farben ist in erster Reihe der Stoffwechsel von Einfluss, das Problem somit ein rein physiologisch-chemisches, deshalb kann eine einseitige biologische Beurtheilung nicht zur Lösung des Problems führen. Hierauf über- tgeht Eníz zu den biologischen Farben und gelangt zu dem Resul- bat, dass die Selection bei der Eniwickelung der biologischen Far- den nicht jenen ailmáchtigen Einfluss gehabt haben kann, den ihr bie Anhaánger der Mimicrytheorie zuschreiben. Er gibt zu, dass die siologiscehen Farben innerhalb gewisser Grenzen unbedingt nützlich ind, meint jedoch, dass dieselben durch den Einfluss verschiedener Factoren als nothwendige Produkte des Stoffwechsels, ohne kücksicht auf ihre Nützlichkeit entstanden sind, ihre Nütztichkeit für das Indi- viduum oder die Art aber nur secundar und nur ein Nebenprodukt des cemplicierten pnyletischen Entwickelungsganges ist. Nunimehr übergeht Verfasser zur. eigentlichen Mimicry, von der Ansicht aus- gehend, das die Ahnlíchkeit in Farbe und Form im Reiche der Le- bewesen zu den alltáglichen Erscheinnagen zahle. Nicht nur Blut- verwandte eines Stammes gleichen einander, sondern auch fern von einander stehende. Manche Thiere gleichen den Gliedmassen anderer Thiere, bezw. Fflanzen oder Pfílanzentheilen, Planzen aber Thieren oder deren Gliedenmassen. Allein die Ahnlichkeit ist in vie- len Fallen nur derart, dass sie blos den oberfláchlickhen Beschauer táuschen. Aus der Ahnlichkeit zieht in den meisten Fállen nachweis- bar weder der Nachahmer, noch der Nachgeahmte írgend einen positiven Nutzen, Haufig ahmen schutzlose Thiere andere ebenso schutzlose nach, Wasserthiere die Thiere des Festlandes, die kleinen microscopischen grosse Thiere, verborgen lebende die fÍrei umher- schweifenden, Thiere anderer Welttheile einander, recente die lángst ausgetorbenen. Zudem beruht die ganze Mimicrytheorie aui der anthropomorphen Auffassung, dass die Thiere ebenso fühlen, schliessen und denken wie der Mensch. Keinesfalls lásst sich die Entwickelung der Mimicry mit der natürlichen Zuchtwahl erkláren denn die zufállig entsehenden geringfügigen Verándungen, deren Summirung durch eine lange Reihe von Generationen zu irgend einer wahrhaft schützenden Anlichkeit führen kann, sind an- fánglich so werthlos, dass man ihre Ausbilduag und ;hren Bestand nur mtt einem zielbewussten Streben erkláren könnte und damit brachte man in die Erklárung der Naturerscheinungen wieder je- nes metaphysische Princip, dessen Ausmerzung eine der grössten Errungenschaften der Naturwissenschaften bildet. 5. 201. Dr. Z. Szilágy: Diegeographische VERNE is tung der Decapoden. Der amerikanische Forscher A. Ort - mann hat die Eintheilung der Decapoden einer Revision unterzo- am 180 Verf. hier kurz zusammenfasst. 203. L, v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns VILL vaj Palaeno wurde in Ungarn bisher blos im Komitate Szepes beobachtet; C. Phicomone in Oberungarn sehr selten, 0. Hyale in 2—3 Generationen, unter der Frühlingsgeneration Ueber- gange zur v. sareptensis, sowie ab. Uhh mit fast ganz schwarzem Saum der Obe:flügel; die 2. Generation ergibt fast ausschliesslich v. jlava. Kleinere Mittheilungen. 5. 207. E. D. Missbildung bei Oryctes nasicornis, das Horn stark nach rechts gekrümmt. S. 201 Bekümpfung der Blutlaus nach K. Börner. S. 207. Herkulesbader Lepidopteren. General-Stabsarzt dr. Herm. Fischer hat im Juni-Juli 1905. bei Herkulesbad zahl- reiche Lepidopteren gesammelt und besonders den Lichtfang kulti- virt; den bemerkenswerthesten Fangbildet ein schönes Exemplar von ÁAcronycta pontica, in Europa bisher nur aus Süd-Spanien und der Krim bekannt ; für die Fauna von Ungarn neu. 5. 208. Entomologisches fahrbuch von Dr. O. Krancher, empfehlende Besprechung. 5. 208. Insektenfeinde der Akazie und . deren Vertilgung. Übersichtliche Zusammenstellung. 5. 208. E. Csiki:Uber die Büffellaus. In Siebenbürgen ist es. dem Verfasser gelungen, die für die Fauna von Ungarn neue Büf- fellaus (Hasmatopinus tuberculatus) aufzufinden. Literatur. 5. 209 —12. Besprechung der Publicationen von A. Grund TES KEZÉRE EKE érő agy agz a EREEE ÉS agy £. ESKEREEBEB ve agy age ÉJ £ E. VA a. 08 he kés XI. sület a — 1904. január 1. füzet. : 5 ROVARTANI LAPOK. HAVI FOLYÓIRAT ZS ay LAO különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. xx DR.:BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS " DR... CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR s EE ÉSE KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK Sy 2 a, "A. AÁIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. KEREEEZER NA Na e. ls Le ra e. V/ EZ Aa EANEN [A ) Na oka 2 BUDAPEST, 1904. Fáj JAw 4Bv si Np -hv bv Av bv égő VEG EEBE URES A 24. — Megjelenik minden jo első napjány sutjet és" augusztus havak kivételével g6i Előfizetési ára egész évre 8 kor. SEREGE k/a tl 6 4 val 28 üg pótő OR Sé gő Ar0 sál MIG ú [A 918 Tartal om. A hazai Melanargiák, Irta A. Aigner Lajos. .. . ge E, KSZK ENTERT e ési; Ujabb adatok Magyarország bogárfaunájához . Irta Csiki Ernő EMKE ES Sr ok s AZÁS Adalék Vasmegye lepke: faunájához. Irta Ulbrich Ede. . ELSZ ÜSÁZ ZANA] Csajkók párviadala. Irta Hajóss József. (Ábrával.) VA Es TSA STRÁNTES A .Hyperinik monographiája. Dr. Petri Károly munkájának "ismertetése, SZ Irta Csiki Ernő. . THOSE JER ÉT SBS ELSZNKBÉ A bogáncspille vándorlása. III. Irta Albertini Géza, Dr. Fisehér Herminius, Bezsilla Samm, Szomor József, Dahilström Gyula, MerRkil Ede, Budaker G. KATOLY E e e lsá eeei ; ; ÜZE S KI 0) Különfélék : SZNRS A Saturnia hybrida major. Irta A. AETEt EZ LEÜTNI ze e rre ed ENE VONÁS SOSE Entomologiai előadások, - febszssza PG z kek Ae ökle ev ég AS Et AS NSZO Hernyónak : védőköntösei es iss vet á Un sazsoz e zs see Ve TA Sába kés lás OSS ÁÉKSNZTÉ Sáskák petézése., . . LE EAN Ó S [else é e Tee ks Mg SL KE S ÁNETSZZÉSS EEEN ELS Angolország lepkefaurája. EZ gós BELE te LOK áS te ASE ESEL SA A. fülbemászók és egyenes szárnyúak magántajzát KELTE LÁGTSESE CE NÁN ÉLÉT és Jo tben ah A "rovarok felczédülázása, 21. öz éz ela diak Es elni alkálte e ee tova eza e ÜSS NSE KET Magyarország lepképző s s sötet keze Ze ta etek el ette Ne e LSE SEN A -kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., HEGHTHÁZYI utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. EkKedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901. és 1902-iki teljes ávfályanamai még szolgálhatunk. Új előfizetők fele árom kaphatják. Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő áron, kaphatók: I. kötet 10. kor., II. kötet 6 kor., Az I. és III. köte- . tet készpénzben visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV., Molnár- utcza 24.) czimzendők. hall Bogárgyűjtöknek! ttal E ja Es Matusovits Péter szabadalmazott bogár-praeparáló ] I folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbüdösödés- e től, penészedéstől. és főbb ízeiben hajlíthatókká teszi, I]. (az 1892. évi pozsonyi kiállitáson arany éremmel kitün- kj HA tetve) kapható Budapesten, IV. ker.; Muzeum-körut 7., MENEZÉ Lux Mihály drogua-üzletébén 2 koronás, 3 kor. 30 fil- ost léres és 9 kor. 40 filléres palaczkokban. —— egy Pó Tv 2 Me ese 6 Pe. vi FSSZT ( 8 Rxd a. ET 2i " Ferb XI. kötet. k 1904 február ZÉTA füzet. ( ROVARTANI LAPOK . HAVI FOLYÓIRAT zek eszes teÁek HD agz ag ag 2 ÉS éS B ; Eg aa e Loi Av agy a ES JAv A Gy bisz 9 me Jv sg St ág FÜGG iz agyra 20 AN: 4 be 0N BA sár nA SZA ZÉgT za éa a őő különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. ESR alv -Áv (0) e DF. BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS — DR. CHYZER KORNÉL : . DR. ENTZ.GÉZA . . MOCSÁRY SÁNDOR a ks aa Y/ dj v bv dhv 4 KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL £ si ala y/ v.vÉv sáv 7 SZERKESZTIK Gy 4 — A. AIGNER LAJOS Fs CSIKI ERNŐ. ÓT LG út b. ekv de fá s s. a be 9 vy Dv -g- ay: agy ag apr éa ÉS HESS ÁGZÉS B 6 a o pan MEKON ked KA LEN sé b Jók re JOOASÍTA IGA B ATON 4 SZELEN eg e da Tesi TÉESE, ret 2 ai. ési 4" sAv sAv he m a 96 rve alsz BUDAPEST, 1904. .8d a ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSEGE és KIADÓHIVATALA CEREEE i Bi : MOLNÁR - -UTCZA 24 AA SAv 9 a EEEET ÉR t ESET RRt desk EBd ES Ss ts esz sz sát SE : Megjelenik minden hónap első napján, julius és Ülznszti havak kivételével ." Előfizetési ára egész évre 8 kor. SES A hernyók törlalközása Irta 7 lágés s ajos; gel Népgyülés . rovarországban. Irta Dr. Szilády Káta E A bogáncspille vándorlása IV. Irta D. E., Herbst Árpád, Wágner János, Dr. Erőss Lajos S... .. .. . KE TS Magyarország Cerambycidái VIII. Irta Csiki Ernő . s Kiilönfélék : Lepke-hiány. Irta Dahlström Gyula és SJ A trópusi rákokról. 2. . LÖLEEá éa bá lsz agola Éz NEEE Smerimthus pópuli L. ab. sütiata HE ÉÁSETÉt SZÉ e Tk E Arany Cicada. 4 bee 3 I ő Zöld. lepkék. felpuhitása Az emberi ürülék faunája. Berlin nagy-lepkéi. . . . : Hosztinszky Károly Irodalom : t ; Annales historico naturales Musei Nat. Hungarici. [Irta A. KE Édjos s Vollnhofer Pál, Rovartani megfigyelések. Irta Csiki Ernő 2... s Formánek R., Zur Kenntnis der Gatt. Barypithes und Omias. Irta Csíki Erő Magyarországi rovarászok névjegyzéke . . . A kir. magy. Törnleszóttidtnanti ; Társulat állattan szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Esztert utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. I Teécdvezmióús ELSE 48 Az 1897., 1898 , 1899., 1909., 1901. és 1902-iki feljen értálrámmal 3 még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi . kötetekből csak egyes példány 1 rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: ! kötet IO kor., - kötet 6 kor., Az [ és 111 Bi .köte- tet készpénzben visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molmár-utoza 214.) czímzendők. : s st sé 3 Hogargyű üj töknelk EC HEC HEC HEC HEHE HE Hid I Matusovits Péter szabadalmazott bosítgrásel 75 folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbiidösödés től, penészédéstől és gb (ZEIDÉR bajt azték aw. tétve) kapható Budapesten, IV. ker. Muzeum-körut j Lux Mihály drogua-üzletében 2 koronás, 8 kor. 80 fi ök léres és 9 kor. 40 filléres palaczkokban. HCH E He HRET HETE HK 3 BEDŐ ALBERT" -BIRÓ LAJOS " DR. CHYZER KORNÉL 4 SB ENTZ GÉZA "— . MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL . SZERKESZTIK : 4. AIGNER CAJOS és CSIKI ERNŐ. BUDAPEST, 1904. ss sik ii els 7454 he ZÁS ZAN 74 EZRET] CAS SAv he 4bv vVÁNv 98 aZ De ge 96; [o sslee St (0) s BE SZ SA] 32 sz égy Csa Óv sze jé 27 VÁ] be Kiss Endre EZÉSE LB Kea A A hernyók Táplálkozása : B ria A. lna Taj s Magyarország Cerambycidái IX. Irta Csiki Ernő —-— 96 A . bogáncspille vándorlása V. Irta Martínyi Ödön, JEE EZs Arthur, Koéa György, A. Aigner FEJEST 8; SZE SEAÉZÉS 60- - Különfélék. EZÉ EZÉ eze Eg ág A könyvek o vacslensése SERA E e A Madarak gyomortarlakma s s szesz ee Örníthoptera Gollátho ezi éz szé a Hésperia Malvae ab. Zagrabiensis EST ett Alkaintazkódó róvaroksz ossz zzz eg 3 Irodalom. EV KESZ s Brett J., Zwei neue Káferarten. "ismerteti Csiki ér ÉÉZES Miller J- Zwei neue Höhlensilphiden. Ismerteti Csiki Ernő . Englisch I Adatok a M. Tátra. entomologiájához. . Ism. A. Aigner JEéjos EÁ 5 A kir. magy. . Termószettudományi Társulat álta tan utcza 16.) ülést Tart. "Vendégeket szívesen lát. ELCdvezmón e SEVEN ÉRA Az 1897., 1898.. 1899., 1900-., 1901. és 1902-iki teljes övfaljáamai még szolgálhatunk. Új előfizetők. fele áron kaptafa . Az előbbi köteétekből csak egyes példány 7 rendelkezésre ; . ezek. következő áron kaphatók: [. kötet 10 kor., . "kötet 6 kor., Az E és. AM. "köte- tet készpénzben visszaváltjuk. Az előfizetési ésszegek kiadóhivatalunkhoz Gw, Molnár-utoza 24.) ezímzendők. 3 3 68 HE a En "zs tR sua . Matusovits Pál Szabadáttazétt házába folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbiidösödész től; penészedéstől . és főbb ízeiben hajlíthatókká . teszi, (az" 1892. évi pozsonyi kiállításon arany éremmel kitün- tetve) kapható LA ZSSÉSB IV. ker., Muzeum: körut. Ta — yság úg 1 a 461 1 cm : ROVARTANI LAPOK HAVI HOLYÓIKRAT 55 különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. o pe ka av ú. kás] G mm Z 47 1216 BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL "DR-ENTZ GÉZA MOCSÁRY SANDOR 91 s VÁÁLO og ci 4h- 4 KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL V.9"6 SZERKESZTIK fi , Vá ha ál, 9 sé DD 8 A - AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. BUDAPEST, 1904 IV... MOLNÁR UTCZA 24 Ábiázal ASZ CS ZEKE ÜSS A hernyók táplálkozása. III. Tét mA lése Lajos RÉS evő KZT Irta M5A KEZE Különféelék. A. Melolontha tippoosslániói Irta D. B EAs Lepkészeti megfigyelések -- 2 4. A mímelési esetek elnevezése A kir. magy: . Természettudományi Társulat a utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. EKedvezmé ny. áron ankatujc I. kötet 10 kor., II. kötet 6 a; Az. 7 tet készpénzben visszaváltjuk. — . 24) czímzendők. KESZ EZ SES EE EE s "Bo gárgyű j jtőlkkmek! Lé 94. Mátusortis Péter szabadalmazott josíszi si 26 folyadéka, mely megóvja a. bogarakat a . megbiidösö : :! ! től, penészedéstőlrés főbb ízeiben , hajlíthatókká. eszi (az 1892. évi pozsonyi kiállításon arany éremmel itün- -tetve) kapható " Budapesten, IV. ker.. Muzeum- 8; . Lux Mihály drogua; üzletében" 2 koronás, 3k : ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT 7 különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. ELS SZEL SAL VSE LZMELKES DR. BEDŐ ALBERT.:. BIRÓ LAJOS " DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GEZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. BUDAPEST, 1904. st Artalon A körtefának egy FEtos ellenségéről. IL Írta atlonozost Jó: A hernyók táplálkozása. III. Irta 4. Aigner Lajos .. Magyarország Cerambycidái. XI. Irta Csiki Ernő A lepkék magyar elnevezése. II. Írta A. SZZBMET Lajos 1 Különfélék. A Tettix subulata alakváltozatairól. detá DE A lepkék cselforása HE. GatocAlákról ask isk sz etés zá ő é. SZE EZÜLHÉSE A British Museum lepkéi sz EE SANEZStAt . [irodalom. ; Reiter Edm. Bestiramungs-Tabelle der Coleopteren- JA Cionus Clairv. aus Eúropa und den EESLSZGÉIES [2ASSKES Ismerteti Csiki Ernő... EILLÁB LESZ SZENT Petri, Dr. Karl, Beschreibung einiger neuer Lixus- Arten. Ismer teti Csiki Eynő A kir. magy. Természettudományi Társulat áthat "szakosztálya mind:n hónap első péntekén (VIII., Eszterházy . utcza 16.) ülést tart. Vendegeket Szívesen lát. 7 8 EGG veze. Az 1897., 1898 , 1899., 1900., 1901. és 1902-iki teljes gvfalyaáaáat . még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az. előbbi f kötetekből csak egyes példány 1 rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: I kötet I0 kor., II. kötet 6 kor.. Az al; és ME. .köte tet készpénzben visszaváltjuk Az előfizetési összégek E a , d cz: 24.) czímzendők. sk Hozaces újtökneki Matusovits Péter szabadalmazott bogár-praeparál. folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbüdösödi től, penészedéstől és . főbb. ízeiben hajlíthatókká te (az 1892. évi pozsonyi kiállításon arany éremmel tetve) kapható Budapesten, IV. ker. Muzeum- körut 7, Lux Mihály drogua-üzletében 2 koronás, 3 kor. 80 rRES léres és 9 kor. 40 filléres PatáGzkokbáő CARE NR HE EI 4 ht 88 HEC ke öten EL AES Tt ESA (MÉ SG E Pá e éz ÁL pé agy ag 9. ÉS RA Agz. ay a. DA a. hot P ATTI 73 a HÉ s e a a ÉS [A a a fej 44 ge agz agz awe a se ao0ka ayz agy igeés e Aa aga age ae af oAa o a agz agy set S ZÖSRÖSZÖS KÉS vö a aga agy age eXapA a. es Aa.PpAa PYa PA a e 4 HA ae a XI. kötet. 189 [do : ROVARTANI LAPOK Agz Agy ap a ISZÖSRÉSK A SISNA eab KÖVEK J EWÁVUGALAN ES RÉ 1904. junius 05. HÜzZet aga Apr agy agy agy agy agy ajgr aga ag 2 sa A Észt et set: zös ai k 3 Ta 3 a. Vb Days HZ s HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. K BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNEL MOCSÁRY SÁNDOR DR. BEDŐ ALBERT DR. ENTZ GÉZA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK. A. AIGNER LAJOS és. CSIKI ERNŐ. eöFob BUDAPEST, 1904. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSEGE Egs KIADÓHIVATALA IV... MOLNÁR-UTCOZA 24 8 7 j AZA b2 sg 057 HAVA a Egesge 25 e ek s ő 9 ele 18 SE este Es IZSÉB Tf Sje jé ejt ejt ee ejt ajá tjt tik BÍR BÍR Si B sit elk elk er elt ölt ele Előfizetési ára egész évre 8 kor. VÁSRNVÁSI gi . ks TV a AAA] 4dv ps -4v (9) 5. az ss stk ek s Y/ c ie s vodőv ls ado sáv sáv sáv SÁv s o 4 és g TÁN ZAN s pg ses kösse sze SZ re Bv Bv hev Av SÁV SÁV AN TÁN TÁS VÁv a Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Vá Ú a 670 ata a ) JMUCKASZ en TAN ET A T artalorn. Uj Cladocera-genus a Sididae-csáládjácól. [Irta Dr Daday fénő 1 11 ; A tengerszemek faunájából. Irta Szilády Zoltám .. .. . .. 113 A lepkék magyar elnevezése. I. II. Irta Te Sándor és 7 SY BÓ AZA ESB EST zt Magyarország Cerambycidái. SCI Irta. Csiki Ernő. ERO SÉL SZOL ÉVN ve 5 A lépke táplálkozása. Itta: A. Atgnev: Lajos a sar tetett UA sás Külön félék. ; Ké Japán gazdasági emtomtológiája sz e yet a SSSSSSANSBA ESET ZO ŐsSkKöri "TOVATok. zése essél SZE ESSRT 2 E Entomologiai levelek. I. II. Irta A. AH Lajos SZESZ SAS Zsírossá vált-lepkék tisztítása c. sose Az éjjeli lepkék: és; a: VILASOSSÁG E e ET E TNRZZZENZRTNTSÉS Hadjárat a. szúnyogok: ellen c 527 0 Yo: dee TASKS KRSENTRRTS A kolumbácsi légy pusztítása ... ZLELE ötben TE STTAÁKRÉO A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani . szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszterházy- 1; utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. : FHFkedvezmény. Az 1897., 1898 , 1899., 1900., 1901. és 1902-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetékből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: 1 kötet 10 kor., II. kötet 6 kor., Az I. és III. köte- tet készpénzben visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár- utcza 24.) czímzendők. THE HEHE HEC HEC HCH HE HE HE HEME j. s 2 a Pe Bogárgyűjtöknek! 3 a is FESZ, 0 Matusovits Péter szabadalmazott bogár-praeparáló ] ! folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbiidösödés- ae től, penészedéstől és -főbb ízeiben hajlíthatókká teszi, 1 4: 1 1892. évi pozsonyi kiállításon arany éremmel kitün- ae 7038 tetve) kapható Budapesten, IV. ker.. Muzeum-körut gy föse I k 3 Lux Mihály. drogua-üzletében 2 koronás, 3 kor. 80 fl- ae ks a léres és 9 kor. 40 filléres palacékökbakó ; 38 a 3 ja ; his 4 zött et E EN DEHAT HEHE Hát 5 JSZÁK] — Ne aggyr me pe ri... SX kötet. 1904. szeptember 7. füzet. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT 752 55 ges ae különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. tg o 41Av JÖVv x : DR. BEDŐ ALBERT "—" BIRÓ LAJOS DR: CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GEZA Zé MOCSÁRY SÁNDOR se sú 4 Ppka 0A a. oka. apr OOO a. 2. KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. "TO9 e Év E ASK. BUDAPEST, 1904. 8 A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA IV., MOLNÁR-UTOZA 24. ESEEEEEEEEEETETEEEEEEE ET egjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételéve JE ÖZA . Előfizetési ára egész évre 8 kor. A S; ún TET ATA HUNVAT St 1, hl íz (A 11) 4) Ag " Tartalom. Horváth Géza: A Tova! fiókok fenekének kibelélése: Csiki Ernő : Magyarország Cerambycidái. JELES ELEN LENA SS E 2 V3MB Uhryk Tívadár: Herkuülesfürdői kirándulásom — 2 ÉS ils e SETVÜS Csiki Ernő: Adatok Szerbia bogárfaunájához 9. SZE ZSES SALE es Kilönfelék. : ét. KÉRTE Uhryk Géza: Boarmia umbraria Hb. ujabb előfordulása MAS ZÁNKDATY Zé ZSZ ES TEZZe SZE een ENNNEEL OK Csiki Ernő: Elhunyt ( ogarászok SE EE A SE SAL] 5 2-2 e Üjs-edtomdalogiád HHÁZÓUA zs sZ KEL ASEERE 150 Irodalom : ; ; : s. Ézs Ganglbauer, Dié Köfer von binelszbs IV. Í -— (1s- aal s merteti ES Byrnő JE zs Ű ÉRE Apfelbeck, Die Kaferfauna der Balkanhalbinsel. Bi Az ATA e Caraboidea. — lsmerteti Cszigi Ernő 7 BEK JA ét Altteiis, Neue palacarktische Myfriopoden . nebst Beitrágen VESE zür. kenntniss einiger alten Arten. — Ismerteti Csiki Frnő 2085 BZ A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. ; ESZSEHASÉ utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. ESedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901. és 1902-iki teljes évfolyammal — még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi . kötetekből csak HAt példány " áll rendelkezésre; ezek következő. áron kaphatók: ! kötet IO kor., II. kötet 6 kor., Az I. és III. köte- . tet Közjénzbet Vvisszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV., Molnár- uteza 24.) czímzendők. ; 8 at EE otya a CEE EAST el úg Hozz új föLdél! c08 § éz be 3 : vi eltört, ; I Matusovits Péter szabadalmazott bogár-praeparáló [ East St folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbiidösödés- sé [ ; től, penészedéstől és főbb ízeiben hajlíthatókká teszi, l ] "As (az 1392. évi pozsonyi kiállításon arany éremmel kitün- 3 jú tetve) kapható Budapesten, IV. ker., Müzeum-köruüt 7., Lux Mihály drogua-üzletében 2 koronás, 3 kor, 80 fil léres és 9 kor. 40 filléres palaczkokban. —8E Mát BR AK —t Rt kem se snté 225 : ök ZEKE 7 VI FOLYÓI különös tekintettel 1 hasznos és kártékony Tora rokra -BIRÓ LAJOS- " DR. CHYZER KORN -" MOCSÁRY-SÁNDOR 9.1 ÉFosala NI úundór- edit annelata SZE ARTS Csiki Ernő: Adatok. Szerbia. Dogárfaunájához IL. A Aisner Lajos: A lepkék: szaporodása 0. Csiki Ernő: Mágyarország Cerambycidái. XIV. p 2-3 Anophthalmus " Magyarországból . Különfélék. . KEL É BESZk Tomala Nándor : Task ak mint a telelon. kábel rongáló séta ei BB . Halálos dARÁZSSZÁTÁS E 5 az ke zel Csiki Ernő: Pinczékben élő s. A EKE DESSA Etbélka- depzessától ta zi D. E.: A Heriades nigricornisről LÉK NESRE Csiki EL Külföldi rovarász EL ÁAROSÉHE ; . [rodalom: ; EZ ÜES zi KÉS Born, Zwwei interessante Carabensendungen. aus Öst 5 Ungarn — TIsmerteti Csiki Ermő 2." Born, Die. -(Caraben der. Káferfauna. der. Batkanhatbinsel. ismerteti CST ÉTÉNŐS Ze ÖLE Ze ; e hoeff, Über. Tracheaten- Beine. Vis —— "Ismerteti (Csiki EVŐ E Et eget EEZZTSZEZÉS sz TE SÚéTo11 Ichneumoniden Stenermarkss 5 (5chluss) : — - Ismertető Csiki Ernő . Tale e ea és 3 7 A kir "magy. Természettudományi Társítal "a lattani s zakosztálya minden hónap első péntekén (VIII, Észtéthán Bsz 1997 CSI tart. Vendégeket . szívesen lát TÜZETES E Tés cetiény Az 1897., 1898 , 1899., 1900., 1901. és 1902-iki Teljes évfolyamunat . még. d szolgálnak. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi -kötetekből csak egyes példány: 7 rendelkezésre ; ezek követk. áron kaphatók: 4 kötet 10 kor., II. kötet 6 kor., Az 1. és I. kö tet készpénzben visszaváltjuk. : Az előRZEtESL ESZEBE kiadóhívatalunkhoz w,, Molnár utcza 5 czímzendők. 3 - HCH HE EE 1 p san Bona Ár gyűjtöknek! ú Ke 62 Matusovits Bóle Szapadalaz or bogár: praeparál GSM niely megóvja a bogarakat a mégbíldösödés- I, penészedéstől és főbb. ízeiben: hajlíthatókká. TESZ k. 1892. évi pozsonyi kiállításon arany. éremmél. kitüns, " tetve) kapható. Budapesten, IV. ker, Muzeéum-körüt 7. Lux Mihály drogúa- -üzletében 2 koronás, 3" kor: 80. fil lérés és 9 ors 40 filléres. Hlászkkbasó 16 HE 461 HE ; szaki mé 5-7 s kj dts ms a Ld KE Hdt EHE E: 5 EE e 1 XL Kötet. s 1904. kasnn ZO fűzet. E Se OVARTANI LÁPOK HAVI [ FOLYÓIRAT oyg kök sk ate me 4 4v c TT v v JV SÁV CA AAA Av VAS 6 különös tekintettel d hasznos és kártékony rovarokra. 4 ef JOLYABY VÉv JÁN Z. 2 d 5 ; I 58 at DR. BEDŐ : ALBERT "" BIRÓ LAJOS " DR. CHYZER:KORNÉL bow jell 2 ga. a wa d £ De v egi DR. ENTZ GEZA MOCSÁRY SANDOR za gél KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Sz 2 sz ő 2 et MUR SE 7 4 : szg ék i2ege té 0 Ae / csö pa - - SZERKESZTIK mk ss ee Av Av sáv MET A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. 9 Za [ av (0) dAv 4 BUDAPEST , 1904. B ROVARTANI [LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA IV. MOLNÁR - -UTCZA 24. Vöeeereress . Előfizetési ára egész évre 8 kor. Gst Fhő : A tétvek CEZ és A. Aigner Lajos: A lepkék petézése et Csiki Ernő : b ke XN. Kiilön vé Csiki Ernő: Halász Árpád Magyarország bogárlaunája KELL Ez Zé sze Dy. Szíilády Zoltáw: Ritka hangya. építmény (ábrával) Dr. Szilády Zoltán: Tiszavirág Debreczenben Madár mint lepkevadász -- Irodalom : SB ES ése "Dr. Horváth 6 Species pálaearcticae. généris Caiis elis — Ismerteti Csiki Ernő. - Szél ZSEBE Kohaut R.: Egy új bolhafaj Boszniából He - Ismerteti . Csiki . TÖVMŐ cS 28 ERSZ ESÉRÉRSÉS Mayer J.:Adatok Délmagyarország lepkefaunájához . TE 15- merteti A. Aigner Lajos c : Eg, Dr. Bezzi M.: Empididao novae palaearcticae. — Ismerteti . Csiki Ernő ESET EZ ést ée Mayr G.: Hymenopterologische Miscellen MESZ Ismerteti 1.k. s Csiki Ernő. 5 SELSÉSSEL Vuk Báker C. F.: A Revision of American Siphonaptera — 1 Is- ELÉR mMertett 36 stl EGY O s Eeen zett Kés ; isi sin El mise mm az — en. a A kir. magy. Természettudományi Társulat állatt szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII., Eszterh ütecza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. Tedd szén ye Az 1897., 1898., 13899., 1900., 1901. és 1902-iki teljes. évfolya még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek követi áron kaphatók: I. kötet 10 kor., I. kötet 6 kor., Az I. és 1. köte tet készpénzben visszaváltjuk. ; Az előfizetési összegek fiadóhivatalitldaz (IV, Molnár- ut 3 24.) czímzendők. pee isa e Új JÓ jönnek? § Matusovits Péter szabadálmazott bogár- jskakkok A folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbüdösödés- től, penészedéstől és főbb ízeiben hajlíthatókká teszi, (az 1892. évi pozsonyi kiállitáson arany éremmel kitün- tetve) kapható Budapesten, IV. ker. Muzeum- körut jé Lúx Mihály drogua-üzletében 2 köronás, 8 kor. 80 fi léres és 9 kor. 40 filléres BETGGZKÖEDÉ TEEMEKEMEÉJÜKEÉKÉEKEKE EKE KMENEKEKEKKE t HKGIKÜÉTÉE pa he é 35e 14 tt hi fők mu JE kötet. 1904. Deczember 10. füzet. ROVARTANI LAPOK "HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. x£ ; é nézés ég öze SÁKSSZVEY] YT TZSSEGKÉSEÉN gi sészös zés zés zés SES ÉSE 256 : sets A ot A ac ae ÉS 3 e 7. Ma DR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS . DR. CHYZER KORNEL DR- ENTZ GEZA MOCSARY SÁNDOR xX OAGZ ON NaoA a. e KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ge A o. SZERKESZTIK Z age aka KAL LOK MO ÜSSE za zá Z E TÉL ga AAL kel kdke a ey NŐ] kill as Lk z a KG 5 rák ú : DE SZA ÖL ( is Shit AI A. AIGNER LAJOS Es CSIKI ERNŐ- AGA OSZ AKZ A se vgy — 73 a eb AOOXOXT ELEELETERETETEET ETI ve; ge Hé ayz a o; S RÖG 3 BUDAPEST, 1904. I I A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTÖŐSEGE és KIADÓHIVATALA IV.. MOLNÁR-UTCZA 24. (7ABLB "Aj ízt ű § ri : §/ SZ V/ 7 W/ V/0) 7 NV/ 7 a S EEREEEREEREZEEEEEREREZ ET ő Megjelenik minden hónap. első napján, julius és augusztus havak INIETELÉSSE ; Előfizetési ára egész évre 8 kor. Tartalom. 1. Aigner Lajos : Bolgárország lepke-faunája 4... . ZIM 199 Lósy fózsef: Az erdei cserebogár elterjedése hazánkban HE SZA 0 Es Csiki Ernő: Magyarország Cerambycidái. XVI. . . ." "5 208 Kiülönfélék. ; : A "ETOCAOSA SIN SOTTSNSÍS 37 E EE, STEEL TA EZAZ SEÁROTEGEAZ Ú A bihari barlangok faunájáról. — 8. KET GAL ESTE ESETT Irodalom : £ Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici. Ism. A Aismevs: TOjOS sss edés ese Es ló EE ELESEN FAJ ASRL ARE KRSRRBE ETET 5 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. KIKKedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901. 1902 és 1903-iki teljes évfo- yammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók: I. kötet IO kor., II. kötet 6 kor., Az I. és III. kötetet készpénzben visszaváltjuk. — Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár-utcza 24.) czímzendők. 51809 Januárius OVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. . DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS " DR. CHYZER KORNEL - . , DR- ENTZ GEZA; MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS Fs CSIKI ERNŐ. KGKIOÉ BUDAPEST, 1905. ; KEEEEPEEE ET BEREETT ar VÁ HGAVÁSI ez. EEEEI XX : gk 75] "Bv őv KATE AÓ AL EIEEGA TT SA a VANG GT FON Y 7" Tartalom Biró: Lajos : Rovarrostálás ÚUJ-Guineában Í. e 0 0. 7 A. Aigner" Lajos: Magyarország pillangói Use asateeNtoktk Vángel. Jenő dr.: Adatok Magyarország rovarfaunájához 1. . . 12 Csiki, Ernő: Magyarország UVerambyeidái 2 VT 5 ss SttttttetttáteNNet zt Zilahi Kiss Endre dr. : Adatok Szilágy-m. bogár-faunáajahoz I. 16 Kiilönfelék. Az Aphis TOSAePÓLA S gze s e el egys 9 4 tá totás AR SRNRÉN KREOL Az apáczaszövő kártétele és 16tásai 2. 7 ú 5 7 1 NN ERT SYZOSSTRNÁRSSNNNANE A lenrontó hernyók 47 Ztvs szed ak Ess tnűl Adat zt tá ESA AR NRSNESNSEN Irodalom : Formánek, Zur Kenntniss der Gatt. Barypithes und Omias. Ism, Csiki: Bymő szé eds Bandet 145 A ZT TS TENAKÁZTANANRRBB Müller J., Beschreib. neuer dalm. Koleopteren. Ism. Csiki Ernő 321 Daniel J., Revision der pal. Crepidodera-Arten. Ism. Csiki EVMNŐ s éli rét TE b S ERSTE ÉS ASE at ELS SEK ZNENKOSÉENNNESRENEEtE Ganglbaúetr L. Neue Aftem der (Gatt " UrechuúsS "etess Csiki EVM Ős üz ső ltek EEEN TE fo 100 NET a 141 1 A ZSRTASNTRTENMÉNÉtS Wagner H., Beitr. zur Kenntniss der Gatt. Apion. Ism. Csiki 9 EJNETT GRANT GARÉ KENTSKATÓ KOR ÁLÓSAIN RK Tá KÉRÉS SIN ÉG TÁÉNÁL ZAB SAL 2 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani. szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. I I Hedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 1904-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 kor. Az I. és Iil. kötetet készpénzen visszaváltjúk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV., Molnár-utcza 24.) czímzendők. ÉS agy aga ag 9. e Eg el HK agy age a JAA zöszése a. 19 e JO ay DA. BEZESS [A 7 agy o agz a 6GA4Aa OO 4 a Rk agz AAA sza SA ayz agy ag age izé zés ég eÉS es agy oo. JAgz a agz 9 Aa HALA A : (0 lé ! NN pa KGN TA t J 43 () ELS 14 IG Eu TEA . ű ? A És és zés zös zés És vö zös 2 z ag ÖS TÉS zÉS ős Éget ZÉ ses zést a. gA a. ELEVE : 3 i : 9 a Elé ajá ala ajá afa ala ala áfa o lagá aj e RÉST 3E ÖS RÉS VÉSŐ: és e ak a. JEEGEOZESZZEEE XII. kötet. 1905. Februárius 2. füzet. ayz a (ET sg TE je ac. agy apr aj b gy SVG RE DR. BEDŐ ALBERT DR- ENTZ GÉZA xx BIRÓ LAJOS ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. DR. CHYZER KORNÉL MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. AS Kol. BUDAPEST, 1905. IV., MOLNÁR-UTCZA 24. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHIVATALA SZENT A $ a SZVROAT 9) : FEAR . LENTI Liráie a áá ák ke SZrk EG BR se ok e ék ök et TR TT VÁV VÁV TÁV JÁV vÁv JÁv vÁv vVÁv vÁv vár vár — — Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus hávak kivételével 7 IS ARÁKESÉSÉN Előfizetési ára egész évre 8 kor. ; ; 6 gr 2) a úly Av 4 EEEETETEEEEEE EE E EE tb tki s v ZAv EZ szsitllti kis E Tartalom Szilády Zoltán dr.: Rovarokon élő atkák éslegyek .. . 253 A. Aigner Lajos: Magyatország; pillangói II se ss ERR Zilahi Kiss Endre dr.: Adatok Szilágy-m. bogár-faunájához II. pia Vángel Jenő dr.: A út Magyaror-zág rovarfaunájához. Lepi- dopterásí ez eszt s LT) ET SERESZRRÁRRTB 32 Csiki Ernő: Magyvatország ectatnby cidái XVI zs zt Et A. Aigner Lajos: A sárgafarú pille kártételei 7. "sg Külön félék. € Kártékony áraszoló hernyó 7: 2 1 7 5 SE ESEKZZEEEBBŰ Has-nos paizstelvek sss kez ZS ZER A--pókok: ivadékgondózása c 7 Sz 2 sag SES ZZS E SEEN [Irodalom : Luze, G.. Revision der Gattung Olophrum. Ism Csiki Ernő. 43 Luze, G, Revision der Gattung Lathrimaeum Ism. CsikiErnő. 44 Luze, G., Revision der Gattung Acidota. Ísm. Csiki Ernő... 44 A kir. magy. Térmészettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr-. féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak Kedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 1904-iki 7 teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk ; SZEGBAKSÉÉ Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár- atoza ss 24.) czímzendők. a Fogl 81 199 TÁS AK ÜSSZET AA AT [AMEN CANAUSA UF VAGUT I ív hiati 6] ján ESZSEZEEERSEZEEEEEREKÜE ; 1 XII. kötet. 1905. Márczius 3. füzet. CG 9; "a 3 535) iv váÁv SÁV 2 KÉt Ezt pest JV 4 különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. .: ROVÁRIANI LÁPOK : 0 B HAVI FOLYÓIRAT H gél va a ERE E EEREEET ő JAN TA RK 7 Av JÁv JAV vár SÁV JAV JAn a ae 3 1 a só 0Xa e ey DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL ; ű DR- ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR tra 4 ; z KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL e gi sa Na DA n Va Nap SZERKESZTIK a d 9 b A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. 96 tátz le sét LÁG -év 9 ag sgt agr age eYSRÉSRÉLe pda o4a oka OXa. 16EeAAa 9 be ASKola öl age mzéllkc! Pi 5 e zi s " Ne s 9 GYA 7 kk 41W 4lv SRv 4 KESSE TÉv 7Áv BÉL je Ez ; BUDAPEST, 1905 A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA I. MOLNÁR-UTCZA 24 ZEZZEZESS HEEEEEEEREEETE fi stenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor. .4 HE SÓ Eta 7 4 j ) f SEEM 27) 2 nég 1 : ; 2 KS GE) lé. AGNES ÉNÉGE Rea KÉZ TE B ök a ESZ Zn FAT e EV A E Lt DALE ege ÉS et a: Ta Biró Lajos : Kovatsa e ttlas 0. Guiricában TE Vángel Jenő élés Adatok Magyaror: szág rOVartánni doptera IL HEZ KÓSA KELL Ja T; Kaufmamn Ernő di Ket veszélyes bogár HZOSZÉBBA Zilahi Kiss Endre dr. : Adatok Szilágy-m. bogár- A. Aigner Lajos: Magyarország pillango I. Csiki Ernő : Magyarország s KLL Különfélék. 4 Az "erdei fenyő ellenséme s esszék SEKNNKSSE BIAUEC E TENYIÉS EA 4 USE SET KE HA AMEN KEST [rodalom : Daniel, J. dr. Revision palaearkt: Crepidodera- (SZÁZ JÉN Ő GÉ EK EZ SZOZST E a SAD GONESN al S é A kir. magy. i Természettudományi Társulat all Sz akos ztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszter utcza 16.) ülést tart. Vendegeket szívesen lát. ; A budapesti entomálagúsok minden bénteken este féle vendeglőben (Kerepesi út 44.) találkoznak : CEN 50 EKedvezmé zás AE 1897., jsántájÉ Az I: és III. kalskl készpénzen visszaváltjuk Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz av vu Á 24.) czímzendők. . KÖZ a sé Me Söze a 1. esö. 1 REN A agz ayz agz E elé VES LÜS VÉS ZÉS ÉS LÉ VÉS TÉS VÖ ÉS VÖ e e hapi a RAG ARIAL AGOAA PAGE AS SOS VES KASE Aa (Aa 2AA D/A PAR OL OU RA RG VEZESS ae Eza zá ázást EA SSL EZ TÁL gzeszeze ös 7 agy Aapz Ayz Age gs ÖS VÉSVÉST ÖRKEN ő eg KETO KE KEN ANNE LÉT ENNEM E 11 6eug hg HVA 144 klz 19 i 5 S ól XII. kötet. 1905. Április 4. füzet. HB pia agy agy Ap SRA. 3 4 8E B is aA ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT 73 6y különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. ESTE E DTÁS DR. BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR- ENTZ GEZA MOCSÁRY SÁNDOR 5 aga aka KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL age s e a ae z a. e SZERKESZTIK Agy a J a. E A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. Va a 9 7 sa a 6170 £ sik aie y/ v VÁV Ha sz pj s zo agy o agz AJ a a o94a.. JOY 4 4 vis bv 9v BUDAPEST, 19065. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA I.,MOLNÁR-UTCZA 24. sg BVIBYO c S/JIÓVI GYI YO BESE EFISLI STI ELIÉPISÍJ a b ES JAv Av ki s si je Je JÁv éj s de 4 5 § ki Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor. Tartalom. Biró Lajos: Rovarrostálás Új-Guineában III. Vángel Jenő dr.: Adatok Magyarország fovarfannájató ai LEPESE 8 dÓDLETA Sa sás sza ÖS el e SZT 4508 A. Aigner Lajos : Mágyaroszási ts JV ZÁZE RE lt 0 TES sei Zilahi Kiss Endre dr.: Adatok Szilágy-m. DOGAC faunájához jut é er AS HB 8 Csiki Ernő: Magyarország Cerambycidái XX. MESÉS AB es 2) ZAN. M/ilahi Kiss Endre dr.: Az Argynnis Laodice Pall. hazánkhan 788 Különfélék. § vé SESZE KET A. Gracilaria .Syringelláról c Ses él eT gk ő MESE BRNENNEB E 48 7 Hoptígarteti . Mi Győszé sie a zsosz eték FeáZ SSE ő A-:bécsi muzeümból c Ses El z eolosá ő Tab TEL ERAT ENNÉGL NENT NET Entomologusok általános névjegyzéke e. 86 j AZ alimamoly Artása cs set sé ált assa SERT EZRES S RRRNRNR [Irodalom ; Reiter KE., Bestimmungs-Tabelle des Tenebrioniden-Unterfa- 0. milen: ismerteti (soka STEKI0 só Asz tja ik SSE ő éa JEdtzttl B KEK MRRB Müller J. dr. Beschreibungen neuer dalmatinischer Koleop- teren, Ismerteti, Csike ÍYnős 2 ds elv ei 11 Be T SARAKERB A kir. magy. Természettudómányi Társulat állattani köve szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- 1Gző utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden bénteken este a Muhi j féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. EKKedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 1904-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron 8 kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár-utez 24.) czímzendők. oni b a de kv ghv bv bv 4Av 7 pezsi öVd OVo GY Ülön nös tekintettel a a hasznos és -tárlékány 7 rovarokra. JJ 4.v )-ALBERT — BIRÓ LAJOS. DR. CHYZER KORNÉL : DR: ENTZ GEZA "—— MOCSÁRY SÁNDOR i —— KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL" "SZERKESZTIK § ös 1. 6Yö GY d 89 4he 7hv JÁN OO u Lá gÓ [7 41 Arne Lajos: Magyarország Ke. s . Vángel Jenő : Adatok TERE rovár ná E ák . doptera VI. h-t Ézs MESA e SA né Taj Bosznia és ; Herczegovína le 18 . Magyarország bogár- únája TAB e . Különfélék. e 5 ő; ZBTÉS " Behurczolt kártékony : rovarok e ESZE ESÉST Irodalom : bürgens. Ismerteti A Aigner Lajos - ZESA ZA Ké i SA kir. magy. - Természettudományi Társulat ESZES szakosztálya minden hónap. első. héntekén. Ú5£ 5 KEZE utcza. 8 ülést tart, Vendégeket. szívesen. át. féle - vendéglőben (korepest-ú út 14) találkoznak. ESÉS , Kedvezmény. Az1897., 1898. 1899. 1900., 190L, 1902, eső jos Jaz még szolgálhatunk. Új előfizető Az L. és it. kötetet ksszagazát visszaváltjuk : Az előfizetési összegek Kiadóhivatalunkhoz . 24.) czímzentők. 3 JÖ SEESS EE TERE SSE Ae MENZA E) FIRCTAY KE Ze Se KÉS EZ RÉ Eg EG i HANG NER AHA TNS VA fs ss DÉR £ [ 3 LES NÜS[] ONALEZÁR AK ! ; ds S t ; E és al agy si Aga gl st gt st ge sa ja age 3Ta sa Se sa ge sjá sa s sza gre at VÉR K ös pie aDArOAG 09 A SO a a PAG ea OO eh a DJRA.O/NA O/KA DJK A. D/IAaR/N9a 8 ECZÉZSEi (Ne; E. Hó XII. kötet. 1905. Szeptember. 7. füzet. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT kk vv sve Lhw EREEEEEEEEI ] különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. b 1ÁVv éa Él ő o ks x£ 4 90. be DR. BEDŐ ALBERT . BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNEL DR- ENTZ GEZA MOCSÁRY SÁNDOR : je le JÁv ABv 4 ya Év KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. SY e7 sa sa Öv [3 be ÉG 15. ez öy9B a kg gv 4hv dr Ahv Av sáv 7 ; BUDAPEST, 1905. I A ROVARTANI LAPOK. SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA I.MOCNÁR-UTOZA 24 ER sk tk kk §/ 44v sv Bv iv Jdv Sáv JAv . e az g 9 D asz Vé 7 17 TA GIZEGY/ 57 A OIZATON 77 §7 BA Ír té LV VÁS Y 5 ks z Jé z ; e ; je 3 Yv És z Tiz si : ke kez s z 1 5 éz 5 57 . Tiz z e sz si TÁN. Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével dá Előfizetési ára egész évre 8 kor. ÚEEC E Te Adatok Magyarország lepke fatnájál 102 VA ÁLanés TAJOS s: Magyarország Tini Va I Vángel Jenő dr.: Adatok a b MENO DTETA SES se SE i EZ ESéő Csiki Ernő : Magyarország Cerambycidái XXL 25688 Különfélék. í Az állatok színe és a mimicry E Et] ZERA A szólőiloncza irlása ké ÜLÉS te RE 3 [rodalom. ES ÉVNÖŐZES VE zt éz ek eV etelt e MűvEet Je VIet nee Cel Ismerteti Csiki Er A kir. magy. Természettudományi Társulat á szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. " útcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden bénteken es . féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. ZESÉA EKedvezmény. Az : 1897. 1898., 1899, 1900., .1901., len Az I. és (I. kötetet készpénzen visszaváljuk 5 5 Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz ú) 24.) czímzendők. 3 age agz agy agy aga agy aj sörés b) is ege s zés gő: RN és: 5 Degen hös faj Zs agy HEHE HERK E EE aj sé age Bá sa agz agy DAO.. A.A DINA, agz Ek § sss e sebet ezett 9 Est aj 1905. Oktober 9. füzet. XII. kötet. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT C8 ag xk DR. BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK 6 NO A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. a. BUDAPEST, 1905. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA I. .MOLNÁR-UTCZA 24 24 különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. ! EE 4 B de s tek CEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEET Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára egész évre 8 kor, jÜjEet ís (EK HZ TIZ TAUNAN 1 1 sázób jöte fartálon Ulbriceh Ede: Adatok Magvarország lepke-faunájá Matusovits Péter: A liptóujvári cserebogárrajzásr A. Aigner Lajos : A magyar lepke-fauna gyarapodása Csiki Ernő: Magyarország Cerambycidái XXII. 7 Vángel Jenő dr.: Adatok Magyarország rovarfau áj Menoptéra des sz skse BE A. Aigner Lajos : Magyárósze kelta évi ai Zilahi Kiss Endre dr. : Adatok Szilágy-m. bogár-faur Különfélék. A szőlőmoly MEZÉT Ó KGN EASOTÓ kt DSSÜL Ő 2 Irodalom. der Dyschirius- Arten. Ismerteti Csiki Ernő. Weise, J., Piotorina plagiata var. croatica" TNS CSÜT ALSTÁTÓ ssttlkzttk ME ZÉSARE ET lá EKESE BE ÁBHEK KEZES 89 A kir. magy. Természettudományi Társulat szakosztálya minden hónap első péntekén . (VIII. utcza I6.) ülést tart. Vendégekct szívesen lát. 3 A budapesti entomologusok minden péntekei -féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Kedvezmény. I Az 1897.. 1898 , 1899., 1900 , 1901., 1902., kaphatják. Az előbbi kötetekből tsai a II. kötet ka Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. . 1 Az előfizetési összegek kiadohívatalunkhoz (IV 24.) czímzendők. 3 "B 99 aA iz 2 age gr ági o apz agz ag AgZz AfZ DÉL ASZ AZ ANTI ANZ OAFZ ASZ AZ AYZ AZ AVI aj se Og gszésztssészéseészés esés eses zése IsZÉs zés zés ÉS tÉS ÉS tis ÉS eős a. Ny 38 KOVAÁRTANI LÁPOK "HAVI FOLYÓIRAT VÁJha c (9) De. o 67 VÉLT ő ÉGÁLSTÁSLS ís agy a 4 ajá s ök mégy je kel! sz ja acyo agy agy ay a MEZ ee Na. c a különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. agy agy 92. ag agy is vs et d 2. KAVÁSÁ Bi 34 at ek ák V/ Es Ae. 4 4he Sv 1dv Jv sáv sáv sáv sAv JÁ 2 AAVÁSI 4 be k oy 4he Fa DR. BEDŐ. ALBERT BIRÓ LAJOS "DR. CHYZER KORNÉL DR- ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR f. 4 24 19 haz aaa vite Ot NAA agy agy ap Ra aj N a. o SA a Aa oXNapAk a KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ay a SZERKESZ FIK A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. agy ayé ag a acia KS Éetlras LA Ek a. ae AÖKola iz age Ya 4V BUDAPEST, 1905. K; ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA VIII, FÖHERCZEG SÁNDOR-UTCZA 19. REZEZEZSZZÉTTTTTTTTTTTÉK 3 2. pegelénik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételéve Előfizetési ára egész évre-8 kor. 18 É SAM USTÓ[ E Ez zs ee e eV S A 40 ad TEEFÜJLÓ . Tartalom. Csiki Ernő: Újabb EÉTok Magyatóésás . bogár-fa nájá A. Aigner Lajos: Magyarország pillangói VII... -- Schenk Jakab: A vetési varjú mezőgazdasági jelei ú sé Vángel Jenő dr.: Adatok MERDIELOKETŐS rovarfaunájához menoptera JE e sss 3 Uhryk Tivadar: F erdinánd bolgár fejedelem I Különfélék. Bogáfcsapdas s S SZ zés esze eset éz ese et AE ATUTMETY ÍVEL Sze e Es assa SE AS "Eroides; paátásided ess: szzszis ssttsssés ses s tte -. A dongókról TE ÁBEL ÉS toe ÉSE Já A. lepkék :nemzőszerveiről —-z 5 E Ze. Rovarfogás-automobilon zzz Ezzen A keresztespók mint időjós. --- 3 Irodalom. 3 Kelittet Es 16 neue Coleopteren: ISMEettet rn Formánek, R., Ein neue Art Ptochus. Ism. Csiki Ernő Petri K., Bestimmungs-Tabelle der Gattung : CGSÍRÜ EV ÜSSE ége tj zséet e e Horváth, .G. Dr., Conspectus specierum SETS Graph ez SOMA GÜG zet lk eses EZÉS : Csiki TEJENÖZESES Kosanin, N., Index Coleopteroruam in Museo hist. -nat. bico. lEmettet Csiki BVMŐS EZÉ ES Reitter, E., Bestimmungs- Tabelle der Eiatésdete . Ism Csiki Trné s ÉRZÉS SE ET Las e sálAlt KELÜKEA [vs NéGT neue Coleóntáress Ism. Osiki Eenőtő 8 KSE E Hi. Übersicht der Gattung Pilemia. Ism. Csiki Er A kir. magy. Természettudományi Társulat szakosztálya. minden hónap első péntekén VIII. utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. LAVAL dzé BÁL Adta 19 MÉTTE, S ÁR TA KG RG ZEN ELET E 11 MG ÉHŰ KN RA fi pot zés TE8693 ; 1E3) HR LEJORTA jos tet a (AV Ag hasa (13 A ) A SEVIT j É Fist 7 ed vaki EGT AZt Ag 47 7 a ( 4 d , sz atz atz asz atz sz a JAgyál ha AG AWx agy agy ag agy ájgk agyz Agy agy age Hz? JJ CYYHEN DÁS OAO SA OAI ODA SALA LC AG a JDO.R ADODO a Ag Bs o SZZZETATON 17 pár 5 ; 18ed 97 sé XII. kötet. Ka eszbet a 40. főzet. ő ROVARTANI LAPOK "HAVI FOLYÓIRAT MINEK b ÉS sé LAS z / őakátl p Ze ae szeket ale 93 "age VERE 5 Aú ESZ NEE ÉRÉS EZ SERE ésgó " KEST ő SAR a Ete TETSZ OK TT Ayz ASZ AYZ AY WZ iz agy agy age s s EZÉSE SE 38 S vÁv VAN 4 sík úszzézős ESTÉT (A ey különös tekintette a hasznos és kártékony rovarokra. ja He: ; újai -3k "DR. BEDŐ ALBERT . BIRÓ LAJOS . DR. CHYZER KORNEL. " DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL " !: AT kn zétet Vágy 9 ÁGA EL EAY ag Aa 5 LT SSKL YA ts k vi Re ge agy agz Aagz ai őszes e else 9Na ega aka pXa Aa BD. ÁS ek - ? A u 15] öss ka st sie si s k4 becaidv iv sáv SAw 4 Eg TÁR 4LBVv o SZERKESZTIK 77 agy a A "A, AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. Va a de. 9— a k sző ző a Satő TAN at Zs EVÉ ÖSSZ TÉS ÉS / §2 agz Agz:agz a 3 Ze t a 04 4kv o. 9oydv ks Je Je -IÉv e 9 Y/ 6 ; e 5 ezi 8 BUDAPEST, 1905 B j MEA JáGATAÖKAN zs ü e. av ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSEGE És KIADÓHIVATALA Jéé j "VI. FŐHERCZEG JANBDRE UTCZA 19 : Előlizetési ára egész évre 8 kor. I 3 Gorka Sándor dr. : A anal színe és a mimi .. Szilády Zoltán dr: A tízlábú rákok földrajzi elte özzisi ESETET Lajos : Magyarország Fijangór VIII. Külön félék. sé BEKE TDÉ Az. Oryetés. nasicornis torza — A vértetű irtása EÁ EN se GST d SEBE; Herkulesfürdői lépkék 4... EZ ILS ZS ELE . Entomologiai évkönyv ől. ÜgZKGT TÉS BE, A. Ai Sner Lajos : AZ akáczfa 1ovarellenségei s ; azok Csiki Ernő: vs, bivalytetűről. ERNST A ÉN Út Iródalom. S SELSÉEKRÉN a A., Lepidia . map "Ism. 0511 ERÖLséK Tajosl des LG KZKB Reittetft E., Drei neue . Coleopteren. Ismerteti Csiki 1 IEEE ÉR —- Zur Bis je Eemes ung des Genus Leistus. Is sm Csiki e 8387 (SADNE TAL ELVÁGNI JEE sZ I 3 st kir. magy. - Természettudományi Társulat áll: 3; Tsa minden hónap első péntekén . CVIII. sg utcza Tell TES tart. Véndégeket. Szívesen dát 5 S] c féle "vendéglőben ! (Kerepesi út 44) találkoznak. Kedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900, 1901., 1902., 1903 : [- teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők. fele árc kaphatják. . Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ra Az I. és II kötetet készpénzen visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz 8; 4 czímzendők. ; 100085072