SEN Bsz. Y 49 öasbb ső szia a ig e JEGES é 18 ; pé éz KERI E ÁKG tadtaztt ő Kr TARSAT 5 ? 7 1 É Hz ELT Vész A 7 VT ná é f a Viságg; 4 f a SZ e dhyl magnó za ze. 427 ú 6: SZ 9ő aka ÉR a han sé ; gy ZS ÁZS ÉSN É egász Te akád yen zá Are jén 4 sg de azza Tr SP éj ám jár 1 ze SOR] szag l b KAT asse án; Pn eet ágat La mez agg ts 0 : 4 ja te es ek. JEA ge; Z da 97 Es zat 4 ag gyet Era et. a 4 a E MPT en, fdresZdesájsőn megi SZETET zést Ta 5 C € CC 33Bo Else kű ; TC ka cS e. Ce. C (( 4 ee ET ar KG CEC ez CGTOCCCCE a ea CC c Sze Sr ( d ( A € íz 77717 ssel 8 Tee CG Ci CG d. és EGG ee SCCS CE ELÜL z e c SS. CC ( ezet TC : ( CC CT (( £ : CA (CG CAT rés EECICA Tk d IC: ( CK . CA CC. Cú ete e c KE IC (A KEL ee e ött TC KECGe ee CG GC GC CCTU COGCCGIC GT GET CC ACCC ACEL CEC ír CE ee CEC CT VAA KEK CSESZIRSK TCEGak CA ű a Es i KÉZ fe 1 : az já ) TAK DEPARTMENT B s OR : 1 / ; May 4 3 ) s ÜZENT ÜT EZÉ j 57 e 98 ROVÁRTANI LÁPOK HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. x DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. XII. KÖTET.—1905. BUDAPEST, 1905. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA VIII, FŐHERCZZG SÁNDOZ- UTCZA 19. T artalom-jegyzék. Lapszám A. Aigner Lajos: Magyarország TENNÉ KE 24. 56. 75. 104: 139. 16$ 180.203 — —— A sárgafarú pille kártételei... .. . 39 — A galagonya pillangó... RÉ ÉBL ÉZE SÉKSZE Én e] 89 — —— Bosznia és Herezegovina lepke- faunája. ESA ELTE [E ÉS KENE Te 121 — A magyar lepke-fauna gyarapodása 1904-ben .. .. 162 Biró Lajos : Rovarrostálás Uj-Guineában MESE HÉ EAST TV SZ ÉIG LÁT Gsiki Ernő : Magyarország Cerambycidái . 0 0. 14. 36. 01. 81 147. 163. — — Újabb adatok Magyarország bogár-faunájához .. .. ... 119. 177. Gorka Sándor dr: Az állatok színe és a mimicry 0. 0 0-2 0. 199 Hrabár Sándor : Ung- és Ugocsamegye EE VEZE A Le ÜL ÜSS A 101 Kaúímann Ernő dr.: Két veszélyes bogár 2. —.. 2. 2 2 52 Matusovits Péter : A liptóújvári cserebogárrajzásról — LEK ÉRTS ae E 156 Schenk Jakab : A vetési varjú mezőgazdasági jeléntősége 6. 183 Szilády Zoltán dr: Rovarokon élő atkák és legyek . 23 — A tízlábú rákok földrajzi elterjedése .. .. S Ke 201 Uhryk Tivadar: Ferdinánd bolgár fejedelem lepkevadászaton ILSLESS 189 Ulbrich Ede: Adatok Magyarország lepke-faunájához ... -.-. 1383. 155 Vángel Jenő dr. : Adatok Magyarország rovartaunájlához. 5b Odonata 12 — — Adatok Magyarország rovarlaunájához. II. Lepidoptera. 32. 48. 71. 112 — —— Adatok Magyarország rovarlaunájához. III. Hymenoptera 143. 165. 186 Zilahi Kiss Endre dr.: Adatok Szilágymegye bogár-faunájához. 16. 29. 53. 78. 96. 135. 172. — —— Az Argynnis Laodlce Pall. hazánkban SZA E 383 IZ EYEDT OT [DOSZ ENDMET Et 0 e sz EB eb 127 Különfélék. Az Aphis rosae. D. E... IS joásak Két ma false holes ES 19 Az apáczaszövő kártétele és irtása JEZOKÉL, 5 Sa ZES LES 19 A lenrontó hernyók Héja LB els KOVÉ 20 Kártékony araszoló hernyó. S EE 41 EASZHOS DAÜZSESÉVEK őt elé e Az ee ELO ZT eg T ee 42 A pókok ivadékgondozása é ÉSE En KENE EE 42 Az erdei fenyő ellensége A. A. Jéni BT ÉHES BEL set hé 64 Braúer Erlgyiesíüüee ső ESEK TETT AMS eken d e e E SL 65 A. Gracilaria syringellaról ERTL E ee EÜ SL ka e 85 Hoplígarten M. Gy. e ZVÜE DE ÉGBE 2 GZ GAL ÁKSÉNYRE E ÉN Ke ELÉBE KE szg selléss 36 A bécsi muzeumból. : 5 LES TS 0 szkineő 36 Entomologusok id névjegyzéke... EZEK ZEZE E e 86 Az almamoly irtása. A. A. KR KSÉNÜN E ESZSTÉR AE E VSSA 80 Beharczolt kártékony szlsz Csiki Ernő. HESLNNN EA ES 130 Aza allatok SZÁE ÉS Ha HNNNTan led gyet ess EST ALES 1e KEL AÉE AM ÉTÉZ éee san 152 A szőlőiloncza irtása ELEN Z OSS] a MOS E Vé sé 00 TEK ENSZ MARA 1583 A szőlőmoly CS Ze e NÁSZ ES EKE E KÉN EE 175 Bogárcsapda ESA TÁRS E sz UR TÖRTÉK et TESB Nt ak E AKEES 191 JANYELŰLSÉO [EC S ZTE e KEN ss eN ELET EÜ SÁT ALL SNS a SEN é a (lsz ÖMABBA 191 Ja OVVOJKGIÁT NAA e "Troides páradisea 0. A dongókról ESZT e ea éke ék A lepkék nemzőszerveiről .. Kovariogás automobilon... A REKESZTESBÓK mint időjószá A a Az Oryctes nasicornis torza, D. E. ... A vértetű irtása... .. Szseneet Eleskülestüsdőt eDizekse e She d Entonmolootai éevkönpk e s je Az akáczía rovarellenségei S azok tása [44 ZS A bivalytetűről Csikt JA Írodalom. Formánek, Zur Kenntniss der Gatt. Barypithes und Omias, Ismetrteti (GST JAGTTKOS VE A TS SE ÚGS L ÜKEKSÉ leo N DSG A ds 2 HIS j Müder, J., Beschreib. neuer ( dalm,. Koleopteren. 1sm. Csiki Ernő. .- Daniel, J., Revision d. pal. Crepidodera-Arten. Ism. Csiki Ernő. ... Ganglbauer, kh., Neue Arten d. Gatt. Trechus etc. Ism. Csiki Ernő. Wagner, H., Beitr. z. Kenntniss d. Gatt. A pion. Ism. Csiki Ernő. ... Luze, §., Revision der Gatt. Olóáphmm. ism Csiko Ernő, — — Revision der Gatt. Lathrimaeum, Ism, Csiki Ernő. S "Revision der Gatt. Acidota. Ism. Csiki Ernő. Reitter, E., Bestimm.-Tabelle d. Tenebrioniden-Unterfam. Ism. Csiki E. — Acntmeue Coleopteren Ism Csiki Ernő s Czekeiius, D., Beitr. z. Schmetterlingsfauna Siebenbürgens, Ismerteti A. Aigner JEG KOSZSZ TT e ZS S ELS ESR BE Weisa, J., Über Coccinellen. Ism. Csiki Ernő. ... : Horn, W., Verwandtschaft d. Cicindela-Forme 3. Ism. Csiki Ernő... Müller, J., Vier neue Höhlenkáfer. Ism. Csiki Ernő... jásbójik Fleischer, A., Berichtigungen zur Bestimmungstabelle der DEE Arten. Ism: :rteti Csiki Ernő. EZAZ ta blláb. KENLESÁÜRE mezei €j Be S Weise, J., Protorina plagiata var. croatica. Ism. Csiki Ernő. 0. ... Reitter, E. 6 nede Colgopteren: Ism Csiki Evnő, ese őe s s Formánek, R., Eine neuz Art Ptochus. ism. Csiki Ernő. 0. ... Petri, K., Bestimm.-Tabelle d. Gattung Lixus. Ism. Csiki JB0b Horváth, .G., Conspectus specierum generis Graphosoma etc, ... Koca, G., Popis torokrilaca Vinkovacke okoline. Ism. Csiki Ernő. (Kosanin, N., Index Coleopterorum in Museo hist.-nat.- serbico sm. CSÁ JÖGTUNO S ASE JESSZE TENNEK E HŐSE Reitter, E, Bestimmungs- .Tabelle der Elateriden Ism. Csiki Ernő. ... —" Neün neue Coleopteren. ismerteti Cszke Egmősea "E — — Übersicht der Gattung Pilemia. Ism. Csiki Öt d őz Grund, A., Lepidia sinapis Is n. A. Aigner TEJZTEKOS TE 165 EKE EKÉKÉ E ÜSS Reitter, JT. Drei neue Coleopteren, Tsna. Cskú Ernő e 4 — — Zur syst. Einteilung der Genus Leistus. Ism. Csiki Ernő — — Zur syst. Einteilung des Genus Dronius. Ism. Csiki Ernö. 21 21 22. 22 22 43 44 44 8/ 132 132 153 158 "154 176 176 134 194 195 196 196 197 197 198 198 210 210 210 212 D.T. Descriptiones novae Lepidoptera. Papilio Machaon L. ab. rubromaculatus Aigner. p. 106. Thais Polyxena Schiff. var. Creusa Aigner. p- 152. Aporia Crataegi L. ab. Koyi Aigner. Melitaea Cinxia L. ab. Horváthi "Aigner. ) b ab. Uhryki Aigner. ) v ab. Mocsáryi Aigner. b Fhoebe Kn. ab. Geyeri Aigner. ) Didyma O. ab. Fischeri Aigner. Argyunis Dia L. ab. Hudáki Aigner. Melanargia fapygia Hbst. ab. immaculata Aigner. Ki Galatea L. ab. Franzendui Aigner. Lycaena Bellargus Rott. ab. Czekelii Aigner. ) D ab. parvipunuctata Aigner. ) y ab. cönflnens Aigner. Hypogymna morio L. ab. Nátlyi Aigner. Calothasia casta Bkh. ab. Birói Aigner. Boarmia gemmaria Brahm. ab. Rebeli Aigner. Arctia Caja L. ab. flava Aigner. ,). Hebe L. ab. Wassti Aigner. Zygaena carnicolica Sc. ab, Vángeli Aigner. Patria Lepidopterorum supra enumeratorum Hungaria est. 2. Lycaena Damon Schitf. ab. caeca Aigner, Austria. Chilades trochilus Vrr. var. grisea Aigner. Cyprus. Thecla Ilicis ab. Fountainei Aigner. Algeria. Index specterum. a) Hymenoptora. Abia nigricornis, sericea 144. Agrypon tenuicorne 107. Allantus costatus, scro- phulariae, Dahlii 144. Alomya ovator 146. bimaculatus 167. Amblyteles Goldarti 141. palliatorius, fasciatorius, amatorius, negatorius, uniguttatus, fusorius, fossorius 146. Ammophila sabulosa, Heydenii, hirsuta, Tydei 167. Andricus aestivalis, autumnalis, — lecundatrix, glandium, lucidus, Mayri, urnaeformis 145. Anthidium manicatum, cingulatum, florentinum, ténellum, . strigatum 188. Anthrena morio, carbonaria, nasuta, tho- racica, albicans, nigroaenea, taraxaci, varians, marginata, Hattofiana, nobilis, curyungula, extriata, Ílavipes, dorsata, convexiuscula, hyppo polia, albopunctata, hungarica, Tschekii, pectoralis, praecox, ventralis 187. Apanteles jucundus, rubripes, spurius 143. glomeratus 141. 170. con- gregatus v. pieridis, rubicula 170. Aphenogaster structor 165. Apis melli- fica 167. Astata boops, minor 166. Banchus falcator 146. Bembex integra, Trostrata, bidentata, mediterranea, oculata, Megerlei 167. Biastes brevicornis 189. Biorrhiza terminalis 145. Bombus hortorum 167. subteraneús, jonellus, Derhamellus, silvarum, arenicola, ag- rorum, cognatus, variabilis. laesus, fragrans, lapidarius, terrestris 168. lapida- rius, caucasicus, Siebeli, incertus. agrorum 192. Campoplex falcator, nitidu- lator 146. Camponotus aethiops, herculeanus, ligniperdus, syivaticus v. aethiops, vagus 165. Camptopozum Friesei 187. Cardiochelis saltator 146. Cephus pygmaeus 145. Ceratina cyanea 187. Cerceris emarginata, leucozo- nica, luctuosa 167. Ceropales maculatus 166. Chalcis flavipes 141. 147. intermedia 147. Chilaspis nitida 145. Corysis analis, Zetterstedti, dichroa, cyanea, fulgida, sScutellaris, ignita, Ruddii, purpurata, Dalla-Torreana, Leachii 147. Cimbex humeralis, lutea, femorata, connata 144. Clavellaria amerinae 144. Coelioxys afra, acuminata, rufescens 189. Colletes cunicula- rius, Davesianus 187. Crabro albilabris, cribrarius, fuscitarsis, eclypeatus, alatus, pygmaeus 167. Cremnops desertor 146. Crocisa ramosa, . truncata 189. Crypturus argiolus 146. Cryptus albatorius, gratiosus, spiralis, tarso- . leucus, viduatorius 146. Cynips argentea, aries, caliciformis, calicis, Caput- Medusae, conglomerata, coriaria, galeata, glutinosa, hungarica, Kollari, lignicola, polycera, tinctoria, truncicola 145. "Dasypoda plumipes, argentata 187. Diglochis omnivora 41. Dinetus. pictus 166. Dolerus germanicus, gonager fissus 144. Dryophanta agama, cornifex divisa, folii, pubescentis 145. Elis guinguecincta, sexmaculata 166. Ellampus v. virescens, bidens 447. Ephialtes dux, tuberculatus 146. Emphytus coxalis 144. Eriades truncorum, florisom- nis 188. Eucera hungarica, tricincta, dentata, graja, pollinosa, ruficornis, scabiosae, malvae, longicornis, difficilis, interrupta, cíypeata, cinerea, chry- sopyga, hispana 187. Exetastes fornicator, laevigator 146. Formica fusca, pratensis, rufa 165. .Gorytes mystaceus, guinguecinctus 167. Halictoides dentiventris 107. Halictus calceatus, carinaeventris, cephalicus, interrup- tus, lencozonius, maculatus, morbillosus, mucoreus, patellatus guadricinctus, scabiosae, sexcinctus, tetrazonius, tumulorum, virescens, vulpinus, pulchellus, variegatus 188. Hedychrum Gerstaeckeri, nobile, rutilans 147. Helcon tar- dator 1£6. Hellwigia elegans 146. Hemiteles vicinus 170. Holopyga amoe- nula, chrysonota, ahenea 147. Hylotoma enodis, pagana, rosae 141. Ichneumon oscillator 141. culpator, zonalis, sarcitorius 145. Larra anathema, tridens 166. Lasius alienus, flavus 165. Leucopsis dorsigera 146. Lissonota hians, parallela 146. Lithurgus; chrysurus 188. Lophyrus Pini 6£, rufus 65. Lyda nemorali; 145. j VI. Macrogleus nigroclypeatus 143. 181. Macrophya siustica, diversipes, 12-punctata 144. Macropis labiata 187. Megachile lagopoda, maritima, ericetorum, cen- tuncularis, argentata, apicalis 188. Melecta armata, luctuosa 189. Melitta leporina 187. Meliturga clavicornis 187. Microgaster glomeratus 143. Mo- nodontomerus obsoletus 141. nereus, virens 141. 170. Mutilla brutia, calva, europaea, erythrocephala, differens, viduata 166. Myrmecoystus viaticus 165. Myrmosa melanocephala 166. Neuroterus baccarum, laeviusculus, lanuginosus, lenticularis, numismatis, saltans 145. Nomada fucata, verna, rhenana, distinguenda, femoralis 189. Nomia ruficornis 187. Odynerus, allabrogus, callosus, Dantici, parietum, spiricornis, viduus 167. Oligo- myrmex atomus 2. Opheltes glaucopterus 146. Ophion luteus 146. Osmia rufa, cornuta, coerulescens, melanogastra, fulviventris, Solskyi, adunca, aurulenta 188. Oxybelus latro 167. Palarus flavipes 166. Parnopes grandior 147. Pemphredon luctuosus 166. Phi- lanthus triangulum, coronatus 167. Philomastax lapidator 61. (8. Phaeoge- nes Hebe 41. Phymatocera fuliginosa 144. Pimpla tenuicornis 4i. fla- vicans, varicornis 141. instigator, inflata 146. Podalírius guadrifasciatus, albigena, magnilabris, podagrus, pubescens, vulpinus, crinipes, retúsus, acervorum, parietinus, furcatus 186. Polistes gallica 167. Pompilus chalybe- atus, plumbeus, viaticus, rufipes 166. Prosopis gegalis, sinuata 188. PsSi- thyrus rupestris Lö8, barbutellus, maxillosus, vestalis 189. Pteromalus emt- nens 78, puparum 141, 113, 170. rabarus, pieridis, Brassiae 170. Rhodites eglanteriae, rosae, Spinosimimas 145. Rhogogastera viridis 144. Rho- phites guinguespinosus 187. Rhyssa hungarica, obliterata, persuasoria 146. Salius fuscus, vulneratus 166. Sapyga guinguepunctata 166. Scolia flaviírons v. haemorrhoidalis, gudripunctata, hirta 166. Sceliphron destillatorium 166. Sirex juvencus, noctilio, carinthiacus, gigas 145. Sphecodes fuscipennisS, pi- lifrons, puncticeps, rufescens 188. Sphex occitanicus, maxillusos, albisectus 166. Stelis aterrima 189. Strumigenys Chyzeri 2. Stylocryptus vagabundus 1-6. Systropha curvicornis, planidens 187. Synophrus politus 145. Tachysphex Panzeri, nitidus 166. Tachytes etruscus, europaeus 166. Tenthredo coryli, fagi, mesomelaena, flava 14t. Tenthredopsis ThomsSoni, Raddatzi, neglecta, stigma, hungarica 1414. Tetramorium caespitum 165. Tiphtia semipo- lita 166. Trychosis plebeja 146. Trypoxylon clavicerum, figulus 166. V-Spa crabro, media, germanica, Saxonica, rufa, sylvestris, vulgaris 167. Vipio desertor, nominator, appellatof 146. Xylocopa violacea 187. Xiphydria longicollis 145. b Lepidoptera: Abraxas grossulariata, adustata, marginata 116, v. nigrofasciata 123. Acalla ferru- gana v. selasana 132, cristana ab. spadicearia 163.: Acherontia Atropos 71. Acidalia perochraria, ochrata, virgularia, herbariata, bisetata, aversata, immo- rata, rubiginata, flaccidaria 116, ornata 116, 155. Aciptilia pentodactyla 118. Acontia lucida, luetuosa 115.. Acronycta aceris, tridens, rumicis 112, ab. sa- licis 155. Adela rufifrontella, degeerella, viridella 118. Aedia fÍunesta 114. Aglia tau 74. Aglossa pinguinalis 118. Agrophila trabealis 115. Agrotis jan- thina, fimbria, augur, obscura, pronuba, comes, c. nigrum, xanthographa, brunnea, plecta, simulans, fugax, exelamationis, tritici, obelisca ypsilon 112. segetum, praecox 113, collina 132, lúcernea 122, fimbriola v. Leonhardi 125, tritici v. seliginis 155. Amphidasys betularius 117. Amphipyra trago- pogonis, livida, pyramidea 114. Anacampsis lineella 20. Angerona prunarla 116. Anisotaenia rectifasciana 124. Anthocharis cardamines 34. Apatura Iris, Ilia, ab. Clytie 48. Aplasta ononaria v. faecataria 162. Aporia Crataegi 25, 50, 89, 140, v. alepica 140, ab. Koyi 111, 152. Apterona crenulella 20. Arc- tia Caja (73, ab. flava 152, Hebe 73. ab. Wassii. 152. aulica, maculosa 13, ab. neglecta 156. Argynnis Pales v. balcanica, Heeate v. caucasica, Niobe 49, v. orientalis 122, Daphne, Amathusia 126, Dia 49, ab. Hudáki 152, Ag- laja 49, 154, Adippe 49, v. Chlorodippe 134, Selene, Euphrosyne, Hecate, Latonia, Niobe, ab. Eris, Paphia, Pandora 49, Laodice 5, 83. Asarta aethio- pella 123. Aspilates strigillaria 117. VII Bembecia hylaceiformis 72. Biston hispidarius 117. Boarmia roboraria, consortaria, selenaria, luridata 117, gemmaria ab. Rebeli 152. Bombyx Crataegi, neustria, lanestris, Trifolii, Ouercus, Rubi 74. Borkhausenia Ragonetella 125. Botys .fascialis, purpuralis, hyalinalis, nubilalis, rubiginalis, ruralis 118. Brephos Parthenias 115. Brotolomia meticulosa 113. Bryophila raptricula, receptricula, perla 112. Bryotropha decrepidella 124. Bupalus piniarius 41. Cabera pusaria, exanthemata 116. Cacoecia histrionana 124. Callimorpha Hera, do- minula 73, ab. rossica 123. Calocampa exoleta 20. Calophasia casta ab. Birói 152. Caradrina Kadenii, ambigua, taraxaci, lenta 114, gilva 123. Carcha- rodus Lavaterae 27. Carpocapsa pomonella 86. Cataplectica silerinella 125. Cataclysta lemnata 118. Catocala fraxini, elocata, nupta, sponsa, promissa, electa, puerpera 115. Caustoloma flavicaria 156. Cemiostoma laburnella 125. Chariclea umbra 115. Chariptera viridana 113. Chesias rufata 117. Chilades trochilus v. grisea 152. Chrysophanus (Polyommatus) Alciphron v. Melibaeus 123. rutilus 26, v. sagíttifera 162 Vigaureae, Thersamon, tutis lus, hippothoe, Dorilis, phlaeas 34. Cilix glaucata 74. Cledeobia angusta- lis 118. Clidia geographica 112. Cnephasia minorana 20. Coenonympha Oedipus 26, Leander ab. obscura 162. Iphis 51. arcania ől, v. Philea, v. insubrica 122. pamphilus 51. ab. marginata 122. ab. thyr- sides 163. Tiphon v. occupata 122. Coleophora benedictella 20. persimilis, artemisicolella 125. ochrea 163. Colias Hyale, myrmidone, Edusa 34. Con- chylis "musehliana, epilinana 20. procerana, diacrisiana 163. ambiguella 175. Cossus cossus 73. Crambus pascuellus, pratellus, craterellus, chryso- nuchellus, luteellus 118. lythargyrellus v. domaviellus, mytilellus, specula- ris 123. Crateronyx Tarataxi 74. Cucullia umbratica, chamomillae 114. santonici 123. ; Dasychira pudipunda 74. Deilephila Galii, Euphorbiae, livornica, Elpenor, porcellus, Nerii 71. Deiopeia pulchella 73. Depressaria Astrantiae, Ragonoti, Pentheri 125. Dianthoecia luteago 113. Dichonia aprilina 113. Dichrorampha simpli- ciana 132. ligulana 124. Dicycla Oo ab. sulphurea 162. Diloba caeruleoce- phala .12. Dioryctria splendidella 12£. Dipiodoma margtnepunctella 125. Doloploca punctulana 118. Elachista taeniatella, festucicolella 125. Ematheudes punctella 118. Hndagria ulula 73. Endromis versicolora 74. Endrosa irrorella v. flavicans 123." Ephyra (Zonosoma) guercimontaria, ruficiliaria v. mattiacata, ab. privataria, punc- taria ab. naevata 163, annulata, linearia 116. Epiblema pusillana, proximana 124. Epinephele Lycaon, Janira, Tithonus, Hyperanthus 51. Epithectis del- miniella 124. Ematurga atomaria 117. Erastria argentula, fasciana 115, ve- nustula 155. Ercta ornatalis 124. Erebia Medusa, melas, aethiops, ligea, Euryale 50. Manto v. Pyrrhula, Pronoe v. Pitho, Gorge v. hercego- vinensis, ab. Erynis, Tyndarus v. balcanica 122. Eubolia murinaria 117. Euchelia Jacobaeae 73. Euchloe Belia, v. Ausonia 181, Cardamines, ab. Turritis, ab. immaculata 192. Euclidia mi, glyphica 115, triguetra 115, 155- Eucosmia certata, undulati 117. Eucrostes indigenata 5. Eugonia guercinaria ab infuscata, autumnaria, alniaria, erosaria 116. Eulia ochreara 20. Eup- lexia lucipara 113. BHuproctis chrysorrhoea 39, 74. Eurrhypara urticata 118. Evetria turiorana v. Mughiana, resinella 124. Fumea mitidella 73. comitella 123. . Grapholitha cosmophorana, gallicana, infernalis . 132. limitanella, continuella v. nepulosella, melantypella, opificella, Lakatensis 12£. Geometra vernaria 115. Gnophos dilucidaria 117. dumetata v. Daubearia, obsScuraria v. argillacearia 123. Gnophria guadra 73. Gracillaria syringella 85. falconipenella 132. Grammesia trigrammica 114. Hadena lithoxylea, basilinea, unanimis, strigilis 113. Zeta v. pernix 123. Heliaca tenebrata 114. Helicopis Acis, Cupido 24. Heliothis ononis 20. dipsaceus 115. Hemerophila abruptaria 123. Hesperia lineola, sylvanus, comma 52, Adromedae 122. Malvae ab. Zagrabiensis 162. Hibernia aurantiaria, mar- ginaria 117. Himera pennaria 116. Hydrocampa nympheata 118. Hylophila bicolorana 72. Hepialus Humuli, sylvinus, lupulinus 73. Hypena rostralis 115. Hypogymna morio ab. Nátlyi 152. Hyponomeuta padellus 118. Incurvaria trimaculela v. guadrimaculella, vetulella ab. unicolor 125. praelatella 132. Ino ampelophaga, statices, 72. Geryon 126. VIII. Larentia . (Cidaria) dotata, sociata, tristata, bilineata, berberata, rubidata, comitauta, 117. polygrammata, vitalbata 118. Kollararia, agueata v. heregovinensis 123. Corydalaria v. Bogumilaria 126, lugdunaria 132. Lasiocampa Pruni, guerci- folia 74.. Leucania pallens, vitellina 113. L-album, albipuncta 114. ab. Flecki 123, Leucoma salicis 74. Leucophasia sinapis 34. Limenitis Popul, Ca- milla, Sibylla 48. Lithocolletis dubiosella 125. amyotella 132. Lithosia gri- eola, lutarella 73. Lithostege farinata 117. Lobophora sabinata 162. Lupe- rina virens v. immaculata 113. Lycaena argiades v. Polysperchon, Aegon, Argus, Astrarche, hylas, meleager, damon, argiolus, minima, Gyillatus, Al- con, Arion 35. Eros 122. jolas 126. Corydon 35. ab. Tiphys, ab. confiu- ens, ab. cinnus, ab. marginata, ab. punctata, ab. aurantia, ab. striata, ab. obsoleta, ab. suavis 134. Bellargus 35. ab. Czekelii, ab. parvipunctata, ab. confluens, Damon ab. caeca 152. lcarus 35, v. Celina 162. Lyeris prú- " nata 117. Lymantria monacha 19. 74. dispar 39. 74. Lythria purpuraria 117. Macaria alternaria 117. Macroglossa stellatarum, bombyliformis, fuciformis 72. Mamestra pisi 20. 113. nebulosa, díssimilis, brassicae, oleracea, genistae, dentina, trifolii 113. tincta 132. Mania maura 113. Megasia Rippertella 124... Mesogona acetosellae 114. Melanargia japygia ab. immaculata 152. Galatea 50. 1834. ab. Franzenaui 152, ab. Ulbrichi, ab melania 162. Melitaea Ma- turna v. uralensís, aurinia v. orientalis 122. Cinxia 49, ab. Horváthi, ab. Unryki, ab. Mocsáryi 152. Didyma 49. v. alpina, ab. Fischeri 152. Phoebe 49. ab. Geyeri 152. Athalia, dictynna, Aurelia, Parthenie 49. Moma orion 112. Morpho Achi les 24. Myelois cribrum 118. Naclia ancilla 72. Nemeophila russula, Plantaginis 73. Nemeobius Lucina 48. Nemoria porrinata 115. Nemotois dalmatinellus, lenellus 125. Nemophora Swammerdamella 118. Nepticula bleonella 20. Neptis Lucilla, Aceris 48. Neuronia popularis, cespitis 113. Nomophila noctuella 118. Nothris sulcella 124. Nodaria nodosalis 123. Odezia atrata 117. Olethreutes inundana, semifasciana 124. Opostege spatulella 125. Orgyia gonostigma, antigua 74. Orobena frumentalis 118. Orrhodia vau-punctatum 114, torrida 123. Ortholitha coarctata, limitata, bipunctaria 192 Pachycnemia hippocastanaria 126. Pamene regiana 163. Papilio Podalirius 33. 58, decemlineatus, v. undecemlineatus 59. v. novemlineatus, v. Zanclae- us 60. Alzxanor, Machaon 75. v. aurantiaca, ab. Drusus, ab. Sphyrus 76. ab. bimaeulata, ab. immaculata, ab. rubromaculatus, ab. tenult- vittata 77, Pararge Megaera, v. egerides, Achine 51. Maera 51. v. orien- talis: 122. Parnassius Apollo 26. 33. 108. v. carpathicus, ab. flavomacu- latus, ab. pseudonomion, ab. Novarae, v. liburnicus, v. bosniensis 108. Mneinosyne 33. 149. v. melaina 110, v. nubilosus 111. Peilonia vibi- caria 116. Pempelia semirubella v. sanguinella 118. Penthophora morio 74. Perigrapha cincta 114. Phasiane glarearia, clathrata 117, Pieris Brassicae 25. 33. 142. Ergane 27. Rapae 33. 168. v. leucotera, ab. immaculata, v. Manniü "169. ab. Rossíi 122. v. minor, Napi 33. 171. v. intermedia 171. ab. Bryoniae 126. 171. v. Napaeae 33. 171. ab meridionalis, ab. sulphurea 171, Daplidice 33. 180. v. Bellidice 38. 180. v. Raphani 134. Pionea lutealis 124. Platyptilia ochrodactyla v. bosniaca 124. nemoralis 132. Pleretes matronula 783. Pleurota aristella v. argen- tistrigella 124. Plusia illustris, chrysitis, gutta 114. gamma 20 114. Polia chi 113. Poliphaenis sericata 113. Polychrosis Endemis, botrana 176. Polygonia Egea 126. Porthesia similis 74. Prororsa Dabliella 1832. Psacaphora Schranckella 125. Psamotis pulveralis 118. Pseudophia lunaris 115. Psyche uuicolor, plumifera 783. Psychidea bombycelia ab. rotundella 123. Pterophorus monodactylus 118. Pyrausta cilialis, aurata v. meridionalis, obfíuscata, cingulata v. vittalis 124. austriacalis 1832, aerealis v, opacalis 163. ; Rivula sericealis 115. Rhizogramma dete:sa 113. Rhodocera Rhamni 34. Rhy : paria purpurata 20. Rumina luteolata 116. ; Sabebria cingilella v. Brucella 124. Saturnia Pyri 74. 192. Spini, pavonia 74. Satyrus Hermione, Alcyone, Circe, Briseis, Semele, Statilinus, v. Alli- onia, Dryas 50. Sciapteron tabaniforme 72. Scirpophaga praelata 118. IX. Scoliopteryx libatrix 114. Scoparia petrophila, laetella 12£. Scoria line- ata 117. Selagia subochrelia 124. Selenia lunaris, v, aestvia 116. Sesia tipuliformis 72. Setina irrorella, mesomella 73. Smerinthus Tiliae, ocellata, Populi 71. Solenobia triguetrella 118. Spilosoma fuliginosa, luctiflera, mendica 33. 73. lubricipeda, menthastri 73. Spilothyrus Al- ceae, Lavaterae 52. Sphinx Convolvuli, Ligustri 71. Stenia stigmosalis 163. Sterrha sacraria ab, ochracearia 123. Sterrhopteryx Standíussii 152. Swammerdamia lutarea, alpicella 124. Symmoca designatella v. bifas- ciata 124. Syntomis Phegea 72. Syrichthus Carthami, alveus, v. Íri- tillum 52. i "TTaeniocampa miniosa, gracilis, incerta 114. Tephroclystia (Eupithecia) scrip- taria, laguearia 123. oblongata, rectangulata 118. Thais Polyxena, ab. Cassandra, ab. bipunctata, ab. ochracea, ab. meta, v. Creusa, v. bella 105. Thalera fimbrialis 116. Thalpochares purpurina 115. Thecla Be- tulae, Spini, Pruni, Ouercus, Rubi 34. Ilicis ab. Fountainei 152. Thera- pis evonymaria 116, Thyris fenestrella 72. Tinandra amata 116. TFinea Koesslerella 125. Titanio Schrankiana 163, Tortrix ochreana 118. pale- ana v. icterana, imperflectana 124. pilleriana 1583. Toxocampa viciae, craccae 115. Trachea atriplicis 113. Triphosa dubitata 117. Trochilium apilorme, ab. tenebrionilorme 72. Troides paradisea 192. Urapteryx sambucaria 116. "Vanessa levana, v. prorsa, Egea, c album 48. Urticae v. turcica 122. polychloros, L-alb xanthomelas, Jo Antiopa, Ata lanta, Cardui 49 Venilia macularia 116 Kanthia gilvago 114. Xystophora rumicetella, scordiscella 124. Zelleria ohillyrella 124. Zeuzera Pyrina 73. Zyyaena Pilosellae, Brizae, Sca- biosae, Achillae, v. bellis, Trifolii, Lonicerae, Filipendulae, Angelicae, Ephialt-s, ab. Trigonillae, ab. Medusa 72. Scabiosae ab. divisa, Meli- loti v. dahurica, stoechadis, v. dubia 123. carniolica ak, Vángeli 152. c) Diptera. Ammobia glabriventris 107. Blepharidea vulgaris 141, 143, 170, 181. Chaetolyga annalis 107, Eupogona setifascies 78. Euphorocera clavipennis 41. Eusatina larvarum 78. Exor- cita hirsuta 170. Machaira serriventris 1483, 170. Masicera sylvatica 143. Parexorista confinis 141. Peletaria tesselata 78. Sarcophaga helicis 170. "Tachina papilionis 78. - c) Coleoptera. Abax ater. v, inferior, parallelus, carinatus, Schüppeli, v. Rendschmidti 18. Ablattaria laevigata 55. Acalles denticollis, validus, echinatus 135. Aca- liptus alpinus 136. Acanthoberosus spinosus 31. Acanthocinus griseus, aedilis, reticulatus 15. Acidota crenata, castanea, serlat:, cruentata, fer- ruginea 44, clandestina 44. 119. minuta, sculpturata, guadra, v. major 94. Ac.lius sulcatus, marginalis, dimidiatus 30. Acimerus Schafferi 137. Acmaeodera degener, flavolasciata 50. Acmaeops collaris 1837. Acu- palpus suturalis, meridianus, dorsalis 29. v salinus 177. 196. Adalia bipunctata 174. v. perforata 179. Adelocera lepidoptera- 96. Adonia variegata 174. v. inhonesta 179. Adoxus obscurus 173. Aegosorna sca- bicorne 137. Aesalus scarabaeoides 79. Agabus nitidus, bipustulatus 30. Agapantbia cardui 62. maculicornis, cynarae, villosoviride:cens 63, Kirbyi, Dahli, leucaspis 64. violacea 64. 138. Agathidium badium 55. Agrilus viridis, v. fagi, angustulus, olivicolor 96. biguttatus 96. v. coerulescens 178. Agriotes pilosus, ustulatus, sputator, lineatus, obscurus 96. Aleo- cbara fuscipes, laevigata 31. Alexia globosa 55. Allecula morio, ater- rima 98. Allosterna tabacicolor 1837. Alophus triguttatus 109. elegans, nictitans 178, 196. vau v. unitormis 178. Alphitophagus obtusangulus 21. 88. Amara similata, ovata, communis, curta, aenea, spreta, tamiliaris; - erratica, fulva, consularis 18. Amischa analis 81. Amphicyllis globus 50, Anaca-na globulus -0. limbata v. ochracea 119. Anaesthetis testacea 81, 138. Anaglyptus mysticus, v. hieroglyphicus 138. Anaspis frontalis,. v. lateralis, thoracica, Ílava, melanostoma, varians 99. Ancomera (emo- rata 99. Anisodactylus v. spurcaticoris, signatus 29, Anisoplia segetum, anstriaca, tempestiva, lata, flavipennis 80. Anomala aenea v. margi- nata 178. Anommatus 12-striatus 55. Anophthalmus Sziládyi, velebiti- cus 119. Bilimeki tergestinus 154, Anoxia matutinalis 178. Anthaxia ci- chorii, umbellatarum, salicis, fulgurans, grammica, nitidula, v. signati- collis, guadripunctata 80. fulgurans v. azurescens 178. 196. Antheropha- gus nigrcornis 55. Anthocomus eguestris 97. Antholinus analis 97. Anthonomus Chevrolati, pomorum 136 Anthrenus pimpinellae, scrop- hulariae 78. Anthicus Iloralis, Schmidti, sellatus, unicolor 99. Apion austriacum flavipes, Gribodii 22, 120. rhomboidale, armatum Lederi 120. craccae, subulatum, onopordi, vicinum, difficile, urticarium, radiolus, seni- culus, viciae, varipes, apricans, assimile, trifolu, dichroum, nigritarse;,. ebeninum, tenue, virens, ononis, loti, miniatum, frumentarium, violaceum 136, Aphodius. erraticus, scrutator. subterraneus, fossor, haemorrhoida- lis, conjugatus, foetens, granarium, ater, sordidus, rufus, lugens, nitidu- lus, immundus, merdarius, ingu natur, v. centrolineatus, sticticus, tessu- latus, v. umbrosus, limbatus, prodroraus, punctatosulcatus, consputus, obscurus, scrofa, tristis, pusillus, guadriguttatus, varians, alpinus, mixtus, rufipes. luridus, v. nigripes, v. apicalis, brevis, rhododactylus 79. gra- narius, v. Ssuturalis, tessulatus v. umbrosus 119. plagiatus v. concolor, purctatosulcatus, v. obscurellus, pusillus, v. rufulus 178. Aphthona cy- anella, atrovirens 174. ílaviceps 179. hilaris 196. Archontas murinus 96. Aristus elypeatus 29. Aromia moschata 137. Asbolus littoralis 54. Asc- lera sanguinicollis, coerulea 99. Aspidiphorus orbiculatus 98. Atheta. trinotata, crassicornis, nigritula, elongatula 31. Athous niger 96. 198. haemorhoidalis 96. vittatus 96. v. tenuivittatus 178. v. Ocskayi, longi- coltiis, circumductus, circumscriptus 96. picipennis, carpathophilus, pla- gipennis, undulatus v. limbaticollis, Milleri, angulifrons, carpathicus, jejunus 178. longicornis 196. densatus, vittatus, v. tenuivittatus, Miileri,. anguliírons, carpatnicus, circumscríptus. v. subrubricus, Leonhardi, je- junus, singularis 197, Meuseli, serbicus, Gobanzi, picipennis, carpathop- hilus, plagipennis, impressiírons, undulatus, rhombeus, vilosus, scruta- tor, cíircumductus, transsyivanicum 198. Atomaria luscicollis, fuscata, pusilla, testacea, gibbula 55. gutta, v. rhenana 177. Attagenus Schafferi, piceus, pellio 78. Attelabus coryli 1836. Aurigena lugubris 80. Axino- tarsus pulicarius 97, Badister bipustulatus, peltatus 29. Balaninus elephas, venosus, nucum, turba- tus 136. Balanobius crux, pyrrhoceras 136. Baris timida, lepidii, coeru- lescens, chlorisans 135. Barypithes scydmaenoides, globus, bosnicus, vírgüncula, osmanilis, liptoviensis, araneiformis, Chevrolati, armiger, styriacus, carpathicus, mollicomus, tener 21. Batrisocenus iridescens 3, Bembidion velux, littorale, laticolle, pygmaeum. lampros, v. properans. dentellum, varium, tricolor. ustulatum, lunatum, modestum, dalmatinum, nitidulum, guadrimaculatum, guttula, biguttatum 17. Berosus luridus, signaticollis 31. guttalis 119. Bidessus geminus 30. Bithynus heteroce- rus 21. Blaps moörtisaga, similis 98. Blechrus glabratus 30. Bledius dis. similis 54. Bolitobius lunulatus, pygmaeus 31. Bolitochara obligua 31. Bostrgchus capucinus 98. Bothrideres contractus őb. Brachida exigua 31. Brachinus crepitans, psophia, explodens 30. Brachynus Ganglbaueri 119. Broscus cephalotes 17. Bruchus fur. variegatus 98. Biyaxis fossu- lata, haematica 54. Byrrhus pertinax, rufipes, paniceus 98. Bythinus nodicornis 54, heterocerus 88. Bytiscus populi v. cupriler 125. Caenoptera minor, umbellatarum 137. Calamobius filum 62. Calandra oryzae 59. 130, granarium 1830. 136. Calathus fuscipes 18. 41. micropterus 18 Callidium testaceum ab. rufipes, alni v. inluscatum 120. violaceum 137. Callimus angulatus 137. Callistus lunatus 29. Calosoma inguisitor 17. XI xy sycophanta 17, 41, 65. Cantharis iusca, rustica, pulicaria, nigricans, pellucida, livida, v. rufipes, sudetica, fulvicollis, lateralis 97. Carabus coriaceus, v. rugiler, violaceus, intricatus, angustulus, v. Escheri, vario- losus, granulatus, cancellatus, v. femoralis, v. euchromus, v. carpathi- cus, Scheidleri, v, Hampei, scabriusculus, glabratus, convexus 17. UIlI- richi v. Sokólari 119. croaticus v. primarius, intricatus v. ulcerosus, va- riolosus v. hydrophilus, cancellatus, v. pseudotuberculatus, v. pseudo- scythicus, v. bucsecsianus, arvensis, v. carpathicus, concolor, v. ligneus 177. Cardiophorus grammicus, rulipes, nigerrimus, cinereus, v. t sta- ceus, rubripes 96. Cassida viridis, lastuosa 174. ab. nigra 120. murraea, rubiginosa, ferruginea, sanguinolenta, nebulosa, sublerruginea 174. Cat- hartus gemellatus 180. Cerambyx cerdo, Scopolii 137. Cercus pedicula- rius 55, Cerylon fagi, histeroides, lerrugineum 56. Cercyon Ílavipes öl. v. erythropterus 119. Cetonia aurata, v. piligera, v. purpurata, v. luci- dula, v. bilucida 80. Ceuthorrhynchus, geographicus, asperifoliarum, ornatus, litura, trimaculatus, punctiger, pleurostigma, scapularis, cont- ractus, assimilis 135. Chaetocnema concinna, tibialis, aridula 174. Chalcoides helxines, aurata 171. Cbaropus concolor 97. Chiloneus aspe- ratus 100. Chilotoma musciforms 172. Chlaenites spoliatus 29. Chlae- nius v. melanicornis, nitidulus, vestitus, festivus 39.. Chrysochus pre- tiosus 173. Chrysomela v. hungarica, coerulea, carpathica, olivacea, haemoptera, goettingensis, gysophilae, sanguinolenta, orichalcia, hyp2- rici, coerulans, fastuosa, mentlhastri, varians, polita 173. Cicindela cam- pestris, v. affinis, silvicola, ab tristis, germanica 17. hybrida, v. riparia 17. 154. littoralis. Cionus simplex, v. bipunctatus, puiverosus, v. im- punctatus 120. tuberculosus, thapsi 1826. Cis nitidulus 98. Cistela seri- cea 78. Cleonus punctiventris 100. 18-£. alternans, pigzr, trisulcatus. tigrinus, pedestris 100. C!lerus mutillarius, formicarius 98. Clivina lossor 17. Clytanthus varius, sartor, figuratus, speciosus 138. Clytra laeviuscula 172, Clytus rhamni ab. temesiensis 120.-arietis 1838. Cnemeplatia Atro- pos, Melanimon tibialis 88. Cneorrhinus plagiatus 100. Coccinella 10- punctata, v. octop"nctata, v. lateripunctata, 4-punctata, v. multima- cula, v. nebulosa, conglobata, v, pineti, sinuatomarginata, v. ambigua 179, 7-punctata, 5-punctata, conglobata, 14-punctata 174. Coelambus impressopunctatus, coníluens 30. Coeliodes dryados, 4-maculatus 135. Coelostoma oroiculare ul. GColaphus sopbiae 173, Colydium elongatum,. filiiorme 56. Conurus littoreus, pubescens, pedicularius 31. Colpodata sordida, fungi, fuscipes 81. Copris lunaris, v. corniculatus 79. Coprop- hilus striatulus 54. Coptocephala unifasciata, scopolina 172. Coraebus lasciatus 96. Corticaria umbilicata 55. Corticeus bicolor 98. Corticus tuberculatus 56. Cortodera elongata 55. humeralis ab. inhumeralis 1/9. Corynetes coeruleus 93. Creophilus maxillosus 32. Crepidodera trans- versa, ab. melancholica, impressa, femorata, transsylvanica, norica, cya- nescens, cyanipennis, nigritula 22. 66. crassicornis 66. 120. corpulenta, ferruginea 22. 66. 174. Crioceris merdigera, 12-punctata, 14-punctata, 5-punctata 138. Cryptarcha strigata 56. Crypticus guisguilius 98. Cryp- tocephalus coryli, cordiger, octopunctatus, sexpunctatus, bipunctatus, Scháfferi, sericeus, aureolus, hypochoeridis, violaceus, 4-guttatus, flavi- pes, chrysopus, ocellatus, carpathicus, moraei, sexpustulatus. vittatus, pygmaeus, connexus, rufipes 172. decemmaculatus v. bothnicus 179. Crytophagus sranicus 55. Cryptopleurum atomarium 831. Cryptorrhync- hus lapathi 135. Cteristes palpalis 54. Curculio gracilipes 21. Cybister laterimarginalis 30. 152. GCybocephalus pulchellus 55. v. Heydeni 177. Gyehrus rostratus 17. Cymindis cingulata 30. Cymatopterus fuscus 50. Te impunctata 171. Cyphon variabilis, padi 97. Cyphus nitens Danacaea pallipes, nigritarsis, marginata, serbica 97. Dasytes nig:r, coeruleus,. aerosuús, fuscuius 97. Demetrias imperialis, at icapillus 30. 0 Dermostes Frischi, lanarius, undulatus, lardarius 78. Dendarus Seidlitzi, dalmati- nu; 88. Denops albofasciata 08. Deroplia Genei, Troberti 28. Diachro- mus germanus 29. Dibolia cryptocephala 179. Dicerca berolinensis 80. XII. Dichirotrichus rufitho:ax 177. Diplocoelus fagi 55. Ditoma crenata 56, Dolichosoma lineare 97. Dolopius marginatus 97. Donacia agnatica. cla- vipes, semicuprea 138. Dorcadium arenarium, ab. lemniscatum 120. v. velebiticum, v. rubripes, v. gypsophilum 179. aethiops, fulvum, 5co- polii, decipiens, pedestre, v. austriacum 1838. Dorcatoma dresdensis 98. Dorcus parallelepipedus 78. Dorytomus longimanus, v. macropus, Dejeani, dorsalis 135. DrasSterius bimaculatus 96. v. Wachsmanni 120. Drom-us guadrimaculatus, güadrisignatus 30. bifascistus 177. Drypta dentata 30. Drusilla canaliculata 31. Dyschirius nitidus, aeneus 17. cylindricus, v. Hauseri 176. transsilvanicus 119. 176, "Echinocnemus c-confusus 178, 196. Elater sanguineus, sanguinolentus, ferrugatus, elongatulus, crocatus, elegartulus, cinnabarinus 96. v. satrapa 178. En- domychus coccineus, thoracicus 55. Engis bipustulata 55. Enicmus bzr- tus, minutus, fungicola, transversus 55. Enochrus bicolor 30. Entomo- scelis adonidis 173. Ephistemus nigriclavis 55. Epicometis hirta 80. Epit- rix pubescens 174. Epuraea decemguttata, aestiva, florea 55. Eryx laevis 95. Euconnus transsylvanicus, pubicollis, Eusomus ovulum 100. Evodinus clathratus ab. nigritus 178. Exochomus 4-pustulatus 175. Exocent- rus adspersus, balteus, Stierlini 138. "Walagria nigra, obscura 31. Formicomus pedestris 99. Foucartia Burghau- seri 178. 194. Galeruca tanaceti, pomonae 174. Galerucella nymphaeae, lineola, calmarien- sis 174. Gastroidea viridula, polygoni 173. Geotrupes stercorarius, spi- niger, mutator, syilvaticus 79. costatus 119. Gnorimus variabilis, nobi- lis 80. Gonocephalum pygmaeum, pedestre, pusillum, Sturmi, vien- nense, costatum 88. Gonodera v. serrata 98. Grammoptera ruficornis 137. Graphoderes cinereus 30. Gynandrophthalma xanthaspis 172. Gymnetron. villosulun, v. vero icae 136. Gymnopleurus cantharus 79. Gyrinus natator 30. Sulíriani 177. Gyrophaena fasciata 31. Haliplus fulvus, fulvicollis 30. Haltica lythii, oleracea 174. Halyzia sedecim- guttata, 22-punctata, 14-punctata 175. v. suturalis 179. Hap- lócnemia curculionides 61, 138, nebulosa 62. 138. nigricornis 97. Harminius undulatus v. limbaticollis 197. Harpalus psittaceus, cupreus, smaragdinus, rubripes, honestus, pygmaeus, dimidiatus, autumnalis, tar- dus, ílavicornis, anxius, aeneús, v. confusus, v. semipunctatus 29, lim- bopunctatus 177. Hedobia imperialis, regalis 98. Helochares lívidus 30. Helophorus nubilus, griseus, agnaticus, aegnalis, granularis 831. Helops guisguilius, incurvus 98. Hippodamia 13-punctata, v. Gyllenhali 179. 7amaculata 174. Hispa atra 174. Hister inaegualis, 4-maculatus, cada- verinus, succicola, 4-notatus, uncinatus 78. Homaloplia Fritschi, marg1- nata 198. Hoplia praticola 80. Hoplosia fennica 16. Hydraena moria, regularis 119. Hydrobius fuscipes 30. Hydrophilus caraboides, Ílavipes 80. Hydroporus Kocae 22. 119. limbatus 119. lineatus, palustris, planus 30. Hydrothassa aucta, marginella 173. Hydrous aterrimus, piceus 30. Hygrotus inaegualis 30. Hylesinus Íraxini 137. Hyliota planata 56. Hy- lobius abietis 100. Hylurgus piniperda 137. Hypebaeus ílavipes 97. Hy- pera intermedia 100. meles, arator, elongata, pedestris, variabilis, plan- taginis, nigrirostris 135. Hyperaspis campestris 175. Hypnoides minu- tissimus 06. Hypulus biflasciatus 99. Hylotrupes bajulus 187. Ilybius fuiiginosus, obscurus, guttiger 50. Ischnoglossa corticina 31. Labidostomis tridentata, humeralis, longimana 172. Laccobius nigriceps 830. v. maculiceps 177. Laccophilus obscurus 30. Lachnaea sexpunctata 172. Laemopbloeus testaceus 56. Laemosthenes cavicola, Romualdi 159. Laena Reitteri 98. Lagarus vernalis 18. Lagria hirta 79. Lamia textor Lampyris noctiluca 97, Larinus; obtusus, turbinatus, sturnus, jaceae 100. Lasiotrechus discus 18. Lathrimaeum melanocephalam, hamatum, tenue, unicolor, ab. diabolicum, v. longicorne, metallinum, ruficolle, cicatrix, gracilicorne, fusculum, reflexum 44. atrocephalum 44. 54. Gawngi- baueri 44. 119. Lathrobium geminun, castaneipenne, terminatum 32. Lebia crux minor, humeralis 29. Leistotrophus nebulosus, murinus 32. Leistus rufomarginatus, lerrugineus, piceus 17. magnicollis 177. [L:ma epét k dl ton XIII. melanopus, v. atrata, lichenis, ab. obscura 179. Leptacinus batychrus 32. Leptoderus Hohenvarti, reticulatus 154. Leptura rufipes, livida, erythroptera, scutellata, cerambyciformis, aurulenta, maculata, arcuata, melanura, bifasciata, nigra, attenuata 187. Leptusa Kocae 196. Lepyrus capucinus 100. Lesteva longelytrata 54, Lethrus cephalothes 79. v. po- dolicus 120. Leucocelis funesta 80. Lichenum pictum 88. Licinus cassi- deus, Hofmannseggi 29. Limnobaris T-album 136. Limonius pilosus, aeruginosus, minutus, parvulus 96. lythrodes, aeneoniger 198. Limnoxe- nus oblongus 30. Liodes cubia 55. Liogluta granigera 31. nigriventris 177. 196. Liophioeus tesselatus, v. Schmidti 140. Liopterus ruficollis 30. Liopus nebulosus 15. 138. Liparus glabrirosíris, germanus 100. Litar- gus connexus 55. Lixus cardui, elongatus 100. Apfelbecki 120. iridis 100. v. caucasicus 178. 195. algirus 100. v. hunga us 178. 195. bardanae v. scutulatus 178. 195. lateralis, ascanii 100. v. circumdatus 178. 195. Lochmaea capreae, crataegi 174. Longitarsus brunneus, nasturtii, sutu- rellus, picipes, exoletus 174. Ludius purpureus, institivus, tesselatus, la- tus bipustulatus 96. Luperus nígrofasciatus, xanthopus, fÍlavipes, rufi- pes 179. 196. Lyúus trimaculatus, v. guadrimaculatus 178. DLytta ve- sicatoria 99 Macrolenes ruficollis, v. bimaculata 179. Magdalis rufjcornis 136. Ma achius, aeneus, marginellus, bipustulatus, elegans, geniculatus, viridis, spini- pennis, spinosus, demissus, nigrinus 97, Malthinus punctatus 97. Mar- maropus Besseri 135. Mantura rustica 174. Medon Brancsiki, melano- cephalus 32. Megapenthes tibialis 96. Megasternum obscurum 31. Me- landrya caraboides 99. Melanophthalma v. crocata, gibbosa, iuscula 55. Melanotus niger, brunnipes, castanipes, ruiipes 96. Melasoma. aznea, cuprea, 20-punctata, collaris, populi 173. Meligethes coracinus, bressi- cae, viridescens, serripes, obscurus, parallelus. ovatus 56. Meloe pros- carabeus, violaceus, cicatricosus, variegatus, brevicollis 99. simplicicornis 120. Melolontha vulgaris 80, 157. hippocastani 157. Menesia bipunctata 147. Mesagroecus obscurus 100. Metabletus obsuroguttatus, pallipes 30. Metacantharis haemorrhoidalis 97. Miarus me:ridionalis 178. 1.6. Mice 1aspis duódecimpunctata 175, 179. sedecimpunctata 196. Microglossa su- turalis 31. Minops carinatus, v. variolatus 160. Molops picea, ovipennis 18. Monochammus sartor, sutor 138. Monotoma v. guisguiliarium 56. Mordella fasciata, a:uleata 99. Mocrcdellistena abdominalis, micans, pu- mila 99. Mycetina cruciata 55. Mycetochara Ílavipes 98. Mycetophagus piceus v. sexpunctatus 177. Mycetoporus v. longulus, splendens, clavi- cornis 31. Mylabris pisorum, rufipes, rufimana, seminaria, varia, imbri- cornis, v. pubescens 185. Myrmedonia humeralis 831. Nanophyes nigritus 178. 196. Nebria Gyllenhali, brevicollis 17. Necrobia vi- olacea 98. Necrophorus germanicus, humator, interruptus, vespillo 54. Neodorcadium bilineatum ab. unicolor 120. Neuraphes angulatus 54. Nitidula bipunctata, rufipes 55. Notaris acridulus 135. Notiophilus agua- ticus, palustris, ruflipes, biguttatus 17. Notoxus monocerus 99. Oberea oculata 138. 165. pupillata, pedemontana 188. linearis 138. 164. eup- horbiae, erythrocephala 138. ab. nigripes 165. Ochtebius marinus v. pallidipennis 119. Ochthenomus tenuicollis 90. Ocypus olens, brunni- pes, nitens, fulvipennis, falciler, edentulus, compressus 33. Oedemera po- dograriae, ílavescens, lurida 99. virescens 99. v. cupreomicans 132. Olibrus bicolor 55. Olophrum piceum, caucasicum, fuscum, brevicolle, transversicolle, assimile, puncticolle, boreale, alpinum, consimile, limba- tum, rotundicolle 43. Omalium rivulare, caesum, florale 54. Omiaa Hanáki, Brandisi, rulipes, concinnus, mollinus 21. Omophlus betulae rugosicollis 98. Omophron limbatus 17. Omosita colon, discoidea 55. Onthophagus Amyntas, taurus, verticicornis, vacca, coenobita, ÍractiCor- nis, camelus, Schreberi, ovatus 79. v. grossepunctatus 194. Oniticellus fulvus 79. Opatrum verrucosum, 88 sabulosum 88. 98. lucifugum 88, 126. Opetiopalpus scutellaris 98. Ophonus sabulicola, obscurus, diffinis punctatulus, rupicola, rufibarbis, puncticollis, azureus, signaticornis, pubescens, griseus, hospes, v. Sturmi, calceatus 29. Opilo mollis 98. XIV" Orchestes fagi, pratensis 136. guzrcus, v, contormis 178. Orina plagi- ata v. croatica 120. tristis 173. Orphilus niger 78. Orsodacne lineola v. tava 138. Oryctes nasicornis 79. Oryotus Schmidti subdentatus 154. Osmaderma eremita 80. Ostoma oslongum 56. Othius fulvipennis 32. Otiorrhynchus cardiniger, brattiensis 21. 88. muliipunctatus, lazvigatus. raucus, perdix, orbicularis. fullo, ovatus 99. Oxyomus sylvestris 79. Oxypoda lividipennis 31. Oxyporus rulus 54. Oxvtelus rugosus, piceus, nitidulus, complanatus, tetracarinatus ől, s Pachybrachys sinuatus 179. Paederus littoralis, ripari s, fuscipes, ruficollis 53. Panagaeus crux major, bipustulatus 29. Paophilus Hampei 100. Parmulus brunneus 55. Paromalus fÍlavicornis 78. Parnas lutulentns, prolifericor- nis, auriculatus 31. Pedinus balcanicus, helopioides, Ulrichi, hungaricus 838. meridianus 88. 120. Pentaria badia 99. Pcltis atráta, brunnea 55. Pidonia lurida 137. Pilemia Wawerkanaa, hirsutula, 148. 198. tigrina 149. 198. Phaedon cochleariae, armoraciaz 173. Phalacrus fimetarius 90. Philonthus seplendens, politus, corruscus, ebeninus, immundus, san- guinolentus, splendidulus, nigritulus, femoralis, vernalis, decorus, varius, v. bimaculata 32. Phloeosimus bicolor 178. 196. Phloeobium clypea tum 54. Phloeocharis subtilissima 54. Phloeostichus denticolliis 56. Pnoleuon hungaricum 119. Phylax picipes, v. dalmatinus 88. Phylidrus testaceus, griseus, melanocephalus, nigricans 30. Phyllobius urticae, pilicornis, pyri, argentatus, psittacinus, fulvipilis, lateralis, betu- lae, oblongus 99. Payllobrotica 4-maculata, adusta 173. Phyllodecta vi- tellinaz 183. Phyllotreta exclamationis, sinuata, undulata, vittata, nemo- ium, atra 174. Phymatodes pusillus, testazeus, v. variabilis, v. fennicus, v. praeustus, alni 137. Phytodecta v. decempunctata, rufipes, pallida 173. Phytoecia scutellata, Argus, 149. affinis, virgula 158. pustulata, rufimana 138. 150. ephippiumn 151, cylindrica 138. 151. nigricornis ab. solidaginis 151. coerulescens 188. 151. uncinata, molybdaena 151. Pia- giodera versicolora 178 Plagionotus, detritus, arcuatus 138. Platycerus cervus, v. capreolus 78. caraboides v. ruflipes 178. Platycis Cosnardi 97. Platydema violacza, Dejeani 98 Platyderus rulus 18. dalmatinus 177. 196. Platynaspis luteorubra 175. Platynus scrobiculatus, assimilis, sex- punctatus, viridicupreus, v. austriacus, Mülleri, viduus, v. moestus, dor- salis 18. Holdhausi 177. Platyrrhinus resinosus 136. Platysoma comp- ressum 28. Piatysthetus arenarius 5£. Pleurophorus caesus 79. Plinthus Tischeri 100. Ptochus bisignatus, periteloidzs 99. Pocadius ferrugineus 56. Podabrus alpinus, v. rubens 178. Podagrica malvae, fuscicorais 173. Podonta nigrita 98. Pozcilus cupreus, v. "affinis, ab. erythropus, COe- rulescens 18. Pogonochaerus hispidulus 37. 138. Perroudiw, hispidus 37. 118. fasciculatus, ovatus 38. Polydrusus mollis, flavipes, confluzns, tereticollis, picus, corruscus, viridicinctus 10). impar v. vranicensis 194. j Polyphy Ila fullo 80. Potosia marmorata, sgjeciosissima, aflinis, v. a pyrochrous, iloóricola, obscura, msetallica, Fieberi 80. Prionus coria- i rius 137. Protinus brachypterus 54. Protorina plagiata v. croa- tica 176. Ps-udocalea detracta 119. Pszudcpelta sinuata, rugosa, thoracica 54. Psoa vie mnensis 98. Psylliodes attenuata, " chrysocephala, j dulcamarae 171. Pterostichus oblongopunctatus, niger, vulgaris, nigrita. anthracinus, gracilis, interstinctus, strenuusz, diligens, melas, hungaricus, maurus 18. convexiusculus, tarsalis 119. Ptilinus pectinicornis 98. Pto- chus minimus 194. Ptosima 11-maculata. v. sexmaculata 80. Purpuri- ú cenus Kaehleri 137. ab. bipunctatus 120, Pyrochroa coccinea, "serrati- cornis, pectinicornis 99. Pyrrhidium sanguineum 1837. Ouzdius fulgidus, cínctus, fuliginosus, limbatus, boops 32. Rantus notatus 30. Rhagium sycophanta, mordax, inguisiítor 137. Rhopalopus clavipes, macropus 187. Rhinomacer betulae 136. Khizobius chrysome- loides 179. Rhizophagus cesressus, bipustulatus 56. Rhizotrogus aegui- noctialis, solstitialis, v. Falleni 79. Rhynchites betulae, germanicus, inter- punctatus, pauxillus. purpureus, auratus 136. Riolus Apfelbecki 22. Ra- gonycha pilosa, mo eloab testacea; rorida, atra 97. Rosalia alpina 137. Ry- baxis sanguinea 54. - : : : XV. Saperda carcharias, similis 81. scaliris, pupulnea 82. 138. guercus, perlorata 82. octopunctata, punctata 83. Sátoristyea Meschniggi 178. 194. Scaphidium 4-maculatum 55. Scaphidema metallica 98. Scaphosoma agaricinum 55. Scia- philus caesius, setulosus 100. Sclerophaedon carniolicus 173, Scolytus intricatus, rugulosus 157. Scopaeus cognatus, sulcicollis 583. Scymnus : ubvillosus v. juniperi. arcuatus, v. Heegeri 179. Semiadalia undecimno- tata, v. bipunctata, v. cardui 179. Seminolus luniger, pilula, fasciatus 78. Sericus brunneus 37. Sibinia pellucens 136. Silis . nitidula 97. Silpha lunata, oblonga, tyrolensis, v. rigiita 54. Silvanus unidentatus 56. Sita- ris. muralis 99. Sitona crinitus, tibialis, lineatus, suturalis, sulciirons 100. Sitotroga cerealella 130. Smicronyx Reichi 135. Soronia grisea 56. Sper- mophagus cardui 137. Sphaeridium bipustulatum, scarabaeoides 31. Sphe- nophorus striatorunctatus 136. Sphinginus coarctatus 97. Sphodrus leu- cophthalmus 18. Staphylinus pubescens, chalcocephalus. caesareus 32. Steatoderus ferrugineus 96. Stenolophus teutonus. skrimshiranus, v. affi- nis, discophorus, mixtus 29. Stenopterus rufus 137. Stenostola ferrea 133. 148. nigripes 148. 179. Stenus fossulatus, circularis, ater, similis, pallipes, Erichsoni 54. Stilicus subtilis, orbiculatus, ruflipes 53. Stomis pumicatus 18. Strophosomus capitatus 178. Subcoccisella 24-punctata v. saponariae, v. zonata 179. v. inversa 120. 153. Sunorfa monstruosa, rasuta 3. Saprinus nitidulus, amoenus 78. Symnus frontalis, Apetzi, interruptus 175. Syncalypta spinosa 78. Synaptus filiformis 97, Syste- i nocerus caraboides 78. "Tachinus laticollis, collaris 31. Tachyporus formosus, chrysomelinus, hypno- 1um, pusillus, nitidulus 31. Tachypus pallipes, [lavipes 17, Tachys bist- riatus 18. Tachyta nana 18. Tanymecus palliatus 100. Tenebrio obs- curus, molitor 98. Tenebrioides mauritanjcus 56. Tetropium castaneum, ab. luridum 120, Tetrops praeustus 138. v. Starcki 148. Throscus ob- tusus 96. Tillus elongatus, unilasciatus 98. Tituboea macropus 122. Timarcha pratensis, violaceonigra, rugulosa 173. Toxotus meridianus, ab. geniculatus, guercus 137. Trachyphloeus inermis 100. Trachys mi- nuta 96. Tr-chus guadristriatus 18, velebiticus 22. Tribolium ferrugi- neum 53. 130, Tiichius fasciatus, gallicus 80. Trichocoeble Íloralis 97. Trichodes apiarius, subtrifasciatu; 98. Trichonyx sulcicollis 54, Trimtum brevicorne 54. Triphyllus punctatus 55. Tritoma 4-pustulata, picea, v. humeralis, decempuntata, atomaria, falvicollis 55. Trixagus fumatus €6, Troglops albícans 97. Tropideres albirosíris, sepicola 36. Tropiphorus carinatus 100. Trox hispidus, sabulosus, scaber 79. Tychius guingue- punctatus, junceus, tomentosu; 136. Kiesenwetteri 178. 196. Typhaea lumata 55. Valgus hemipterus 89. Xantholinus punctulatus, decorus, tricolor, linearis 32. Xestobium rufo-villosum plumbeum 98, v. a necolle 120. Xyleborus Saxeseni, dispar 187. Xylo-. drepa 4-punctata 54. Xylotrechus antilope 128. Zabrus tenebrioides, blaptoides 18, gibbus 184. e) Hemipter a. , Aphis rosae 19. Chermes Ilicis 42. Ericerus pela 42. Gossyparia mannitera 42. Graphosoma lineatum 195. Llaveia cacti 42. Margarodes polonius 42. Podisus seriventris 41. "Tachardia lacca 42. J Neuroptera. Aeschna juncea 13, 102, colubercula 13, affinis, cyanea 13, 102, grandis, isosceles 13, mixta, rufescens 102. Aeshna flavipes 13. Agrion splendens, virgo 14, XVI. hastulatum, puela, pulchellum, cyathigerum, ornatum 103. Anax imperator 13, 101. Brachytron Hafniense 13, pratensis 102. Calopteryx virgo 103. Coenagrion pulchellum, puella, ornatum 14. Cordulia aenea 13, 102. Crocothemis erythraea 13, 101. 103: Diplax scotica, sanguinea, vulgata, striolata, meridionalis, flaveola, pedemontana 102. Enallagma cyathygerum 14. Ephitheca flavomaculata, metallica 102. Erythromma na- jas, viridulum 14, 103. (Gomphus vulgatissimus 102. Ischnura elegans, pumiliso 108. Leptetrum fulvum, guadrimaculatum 183. Léstes viridis, sponsa, virens, barbarus 14, 103, Nympha 103. Leucorhinia pectoralis 103. Libella cancillata, albi- styla, brunnea 102. Libellula depressa 13, 103, guardimaculata, fulva 103. Lindenia forcipata 102. ; Micronympha pumilio, elegans 14. Örthetrum coerulescens, brunneum, cancellatum 13. Platycnemis pennipes 1053. Sympetrum scoticum, pedemontanum, flaveolum, vulgatum, v. striolatum, meridio- nale, sanguineum, depressiusculúm 12. Sympycna fusca 14, 101, 103. bh ÁáÁrachnaea. Chiracanthium carnifex 42. Chthonius Wlassicsi 67. Coptorthosoma violaceum 283. Greenia Perkinsi, Alfkeni 23. : eszét LÉK rat v , 3: a gő zo agy rt 4 z HEB ge S Sv S e zös. Sz ; 4 EE3ERE aoA OLOA LSOZÉSBA SRÉSI 9 07 9aG a 9 e jeészésel SZESZ ak szek keeczAto 5 7 XII. kötet. 1905. Januárius 1 füzet. " ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRA 6 Be xa. 0 Xa oxa. px a. dő sú sietsz AWZ Dj Sa. B AG OAI A. a e GE aga GIIGY 5 va Z 15 85 : 1 Év különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. e. —— E szet es fe je eke Av. LB JÁN 4 öt BEDŐ AÉBERT: "BIRÓ LAJOS" "DR. CHYZER KÖRNÉL ge kis 5 mig sa ia 5 DAAa AG N Ra JNA 0 XI. j DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KA Aa 3 "a . 2 KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 871. 41 2 ac SZERKESZTIK z KÉZ a : aj A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. awz Ayz Az az zs AN (X.€ AA AA OKA OAI. az a.24a e AZ AZ 2AA. 6 sé si zá mié jé Ci DSA ÉN ; HC X9.e fás ic fás BUDAPEST, 1905. - A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSEGE és KIADÓHIVATALA IV... MOLNÁR-UTCOZA 24. agy ag JNA. a A FERZSSES v bv Av v4Av vhr sáv Av Av [DIA be 4 CO 5 4. "6 4 (04 De 9 ha FSS: LELÉTa 18v öv Jöt "Av SRv sáv JAhv ív Bv 4 YÉv Í (2 szzszzzsETETTTTÉTS . Előfizetési ára egész évre 8 kor. pe 8 B 5 BESTE KAT minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Tartalom. Biró. Lajos" Róvarrostálás: UJ-Guineában Je E ee A; Aigner. Cagosz Magyarország PUlAASÓS a Vángel Jenő dr.: Adatok Magyarország TÖVA JANOS 5f r2 Csiki Ernő : Magyarország Cerambycidái XVII... ja Zilahi Kiss Endre dr.: Adatok Szilágy-m. bogár: faunájához ui 16 Különfelék. AZHZÉDHIS TÖSAGTÓL 01 tbe KELET AE tag E e AG ATK EE EB) AZ apáczaszövő hám ÉS ATTÁSAS a KN ET KEL ET KEKE RÍ ES A. lenrontó " Mhérny ól: a szei As s teék a akol aa TK EIEÉR KE ESTE SÖRT ES ESAKÉRKERKEEK AE ASZ Irodalomni : : Formánek, Zur kKenntniss der Gatt. Barypiihes und Omias. IS CSZRt Kő e HZ. ELH EKKOR ÜGKÉ t Műüldver JT: Bescenrero. neuer dolni. olcntérei E. JÓS Ernő 21 Daniel. J. . kéviston: der pal. CGyepidodeéra ATtén. "Ism. Csiki JET ZSÁK B EKÉZTST EN ŐÉTS E KES SES EL aa eTO a E TEÁS Gara a et a Méte Me E att 1rechus ete, 1sn1. ; CSikiEVNO s ILYEN ÉTSE ába KÁRRAL ÜS SARA SAG GERE ETSAKR S EZ Wagner IH;., Bél zur Kénntnies CSI Gatt. ÁApion. Ism ET E YVŐT zta AKA E ESA RŐ AAL Sobel SÉT ZTE Nlttás által ÉL SNS on KERH Ta TÁRNA RÉSZ SERÁÉNE ENE RÉSEN SY 177 ASZTÉR A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden bénteken este a in, féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Exedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 1904-iki . teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV., Molnár- utcza A 24.) czimzendők. K ovarrostálás Új-Guineában, Irta Biró Lajos. I. A rovarrostálás Új-Guineában, nem olyan változatos és érde- kes mint Európában, még kevésbbé mondható gazdagnak. A ki szokva van ahhoz, hogy némely helyen pár liternyi rostált földből százszámra fogja ki az apró bogarak és poloskafélék változatos fajait, annak Új-Guineában nagyon " hamar" elmenne a kedve -a bogárrosta használásától. Hogy milyen lehet az ujguineai rostálás, arról csak annak lehet némi fogalma, a ki rostával gyűjt sűrű erdők mélyén a száraz levelek alól, honnan csak minden 3—4 marék földből jut kezébe egy-egy Acalles, Homalota vagy Pse- laphida. Hogy ne csupán hozzávető állításokat mondjak, hanem sta- tisztikailag pontos adatokat, azért 190£. junius—julius havában Friedrich-Wilhelmshafen környékén végzett rostálásaimról pontos számadást vezettem 23 napi rostálásról és feljegyeztem magamnak darabszám szerint a rostálás eredményét. Rostáltam a legkülön- félébb Melyeken;, a tengerparti nyilt bozótokban, az erdő szélén és az őserdő mélyén, a sűrű füves és vad-cukornádas helyeken, a szágómocsarak szélén, lehullott Iomb, korhadt fatörzs és ták olda- láról levakart moha alatt. Fehér papirosra szórogatva magam vá. logattam ki a törmelékből minden élő állatot, a mi csak Arthropoda volt, csak utóbb vezettem be a munkába maláj szolgámatis, végül magam csak akkor ellenőriztem, amikor valami új és más termé- szetü helyről hoztam anyagot. A vezérszerepet a hangyák viszik az újguineai rostálásban, "mert 28/nap alatt 772 darab került elő, tehát naponta átlag 33 darab, a mi nem is csoda, mert alig van ott akárhol is egy talp- alatnyi hely, ahol ne kóborognának. Igen nagy köztük a fajválto- zatosság is. Európában csak kevés hangyafajt nem lehet meg- kapni rosta nélkül s a rostába csak 2—3 faj kerül, az is mindig tömegesen, azért európai gyűjtési viszonyok után itélve aztlehetne gondolni, hogy ez a napi 33 darab hangya is csak egy-két fajhoz tartozik ; pedig mikor próbának figyelmesebben megvizsgáltam a kovartani Lapok. XII. 1905. januárius, 1 Biró Lajos julius 25—28. tartó négy napi rostálásból kikerült 110 darab hangyát, csak úgy nagyjából nézve is 17-féle hangyát különböz- tettem meg ; az igaz, hogy egyik fajból 54 darab volt benne, de azután csak még kétféle haladta meg a 10-et, a többi fajból mind- ből kevesebb volt tíznél, sőt 5 fajból csupán egyes példányok, mikből nap-nap mellett más formák tün nek fel még a nagyjából vizsgálódonak ls. Ez mutatja, hogy a fajváltozatosság is igen nagy a hangyák közt s igy nem lehet csodálkozni azon, hogy bár jó- formán csupán az 1896-ik év folyamán gyűjtött hangyák vannak még feldolgozva és közölve, eddig 112 uj faj és köztük több új genus került elő. Újguineai rostált hangyáimat mindjárt gyüjtésem kezdetén . Emery Károly bolognai kitünő myrmecologusnak küldtem el, a ki mindjárt az első küldemény átnézése után feltünő különösségnek találta, hogy Uj-Guineából sok olvan fajhangyát gyüjtöttem, melyek határozottan dél-amerikai typushoz tartoznak. Igy a Prionopelta, Rho- palolhrix, Rogeria és Rhyzomyrma-nemüek, melyek eddig csakis Délamerikából voltak ismeretesek. Emery ezeket az ősrégi (ecczén) ausztráliai fauna maradványainak tartja olyan időből, mikor Ausz- trália összefüggött Délamerikával. E fauna maradványai ma is ve- gyületlenül élnek Új-Zélandban, mig Ausztráliában a bevándorolt indiai fauna járál hozzajuk ; hasonlót lát Ujguineáról is. Legfeltünőbbek az apró hangyák közt a Slrumigenys nemű, nagyfejű és hosszú rágojú fajok, amelyek a rostából elég gyakran kerülnek elő, sőt minden rostálásban van egyszerre többféle is. Nem könnyü azonban kiszedegetni őket, mert nehezen árulják el mozgással magukat s a legkisebb zavarásra is újra halottként összehúzódnak, A Strumigenys Chwyzeri hosszú állkapcsainak hir- telen összepattantásával ugrani is tud akkorákat, mint a balha, de ugrás után ismét halottnak szinleli magát. A Strumigenysek és rokonaik változatos apró alakok, melyek körülbelül azt a helyet töl- tik be a hangyák közt, mint a Pselaphidak és Scydmaenidák a bogarak közt. Rostával keritettem meg az eddig ismert legapróbb hangyát is, az Oligomyrmex atomus-t, mely alig haladja meg a 1/5 millimétert. A leiratlan új fajok közt azonban van még ennél apróbb alak is. Ezeket tiszta papiroson kiválogatni is csak nagyitó üveggel lehetett. aA bogarak közül csak a Sscydmaenidák és Pselaphidák jutalmaz- zák illendőképen a rostálás munkáját, előkerül napjában úgy 15—20 darab körül. Ez ugyan darabszámra nem valami gazdag eredmény, ahhoz képest, Európában mennyit foghatnánk belőle, de bőven pó- Rovarrostálás Új-Guineában. 3 tolja ezt a minőség. A Scydmaenidák sok más családbeli újguineai bogarakkal együtt még feldolgozójukra várnak, de a Pselaphidák egy részét muzeumunk Annaleseiben tavaly közölte Raffray, e család exotikus fajainak híres specialistája. Nerek számmal 100 új faj le- fása van e közleményben, 34 nembe sorozva, sőt é€ közül 10 új nem felállítva az újguineai Pselaphidákra. A nemek többnyire mások, mint a palaearcticus faunába tartozóké, a rokonfajok az indiai és ausztráliai alakokhoz fűződnek. Az egész világon elterjedt Reichen- bachtia-nem különösen fajgazdag Újguineában, Raffray itt egyszerre szmegetajteukülönböztet " meg köztük: Érdekesebb a Sunor a-nermn, melyből azelőtt csak négy fajt ismertek, mindenik faj csak egyetlen példányban volt meg, sőt a hímek külön nem fajaiként szerepeltek ; Újguineában való rostálásomból 15 új faj került elő, számos pél- dányban s ezzel nagyon sok függőben levő kérdés megoldásra ju- tott. Heltünő sok az újguineai Pselaphidák közt a rendestől eltérő különös alak, a milyen péld. a Sunorja monstruosa az ő furcsá fejével, meg a Sunorfa nasuta az előtor oldalain átlátszó, fehér, karimás szélű és közepén kivájt mélyedéssel, mely analog némely Elaterida phosphorescáló szemfoltjával; ennek a természete és ren- deltetése még miegoldani való kérdés, mert eddig e családban pél- -dátlan. A Batrisocenus iridescens pedig azzal tűnik ki családjából, hogy rajta kívül egynek sincs érczes fénye, a mit nála még ezüstös szőrökből álló széles szalag tesz díszesebbé. Azt már szinte fölös- . leges megjegyezni, hogy egy millimeternél kisebb piczi Pselaphidák itt is élnek s azok kikeresése a rostált anyagból úgy történik, mint itthon. Új-Guineában hiányzik a föld szintájáról az apró Carabidák fürge serege. Egyetlen képviselőjük a rostálásban egy alig másfél milliméternyi vöröses Perigona, az is csak néha-néha, napjában alig kettő-három. Staphylinida nélkül itthon Európában el se képzelhetjük a rostával való bogárvadászást ; Új-Guineában azok se gyűjthetők tö- megesen, csupa apróság ami van. Sokszor próbát tettem az erdőben olyan helyeken, a hol a fák alatt nagy mennyiségű gyümölcs korhadt, Ficus, Jambosa vagy pálmafélék apro húsos termése és ilyen féle, de az eredmény mindig szegényes maradt. A legtöbb volt még ott közülök, a hol nem régen levágott fák száradó lombja uott a földre, A számbeli szegényességet azonban itt í5 pótolja Aa minőség, a mi kitetszik abból, hogy az újguineai Staphylinidák feldolgozója Fauvel a rostált fajok 80 százaléká: új fajoknak találta. Juh, szarvasmarha és ló. ürüléke körül levő növénytöredék;, d A. Aigner Lajos elhullott állatok mellett fekvő : korhadó lomb vagy csomóban levő nád és széna alja nálunk itthon csak úgy ontja a rostába került törmelékből a bogarakat. Ezt Új Guinában hiába várjuk ; ott nincs se juh, se szarvasmarha, se ló, csak újabb időben hoztak az új. települők nehányat, azoknak a hulladékait pedig csak apró legyek keresik fel, meg hangya tömeg lepi el a bogartéle Kemüs Snni kevés féle Scarabaeidát és Histeridát ott szedtem, az csak rothadó gombából és korhadt fából való. Dögiött állatot hiába tettem ki csalételnek, arra hangyánál egyéb sose jött, ezek pedig minden más rovart elzavartak; az az egyetlen darab Necrophorus, a mit évek során át foghattam, véletlenül csapódott le előttem az útra. Az a sok Atomaria és Lathridius-féle, a mi válunk a rostált anyagból sohase hiányzik, Új-Guineábnn nem mutatkozik, csak ritkaságképen kerül elő néha a fák oldaláról kapart moha alól. Ellenben a. Niti- dulariák bővebben mutatkoznak mint nálunk ; rajtok kívüi apró bo- garakban csak az apró Scaphidiumok, Trichopteryxek és Cory- lophusok kerülnek elő a rostából. De aztán lesz is köztük bizo- nyára számos ,n. sp.", hogy ha feldolgozás alá kerülnek! Némi változatosságot hoz a rostálás munkájának egyhangú eredményébe egy Olibrus-termetű bogárka, egy pár Acalles-módjára viselkedő orrmányos, meg egy piczi fűbolha féle Apteropoda, Ezzel felőis soroltam mind azokat a bogáralakokat, mik a rostából elő szoktak kerülni. A trostálásnak ezt a -— jogosan mondhatni — " silány ered- ményét. tekintetbe véve; részemről épen nem csodálom" hogy a tropikus vidékeken gyűjtő legtöbb rovarász mellőzte a rostálást. Az eredmény elkedvetlenítő, ha látja, mennyivel gazdagabb a gyűj- tés apró alakokban is, ha e helyett hálóval gyűjt, különösen pcdig, ha a bokrokat és fák ágait felfordított esernyőbe veregeti. Magyarország pillangói.") as zaS P 80 Irta A. Aigner Lajos. BEVEZETÉS. Történeti átpillantás. A pillangók, a lepkék rendjének ama csoportja, melynek fajai csak nappal röpülnek (Diurna) és csápjaik mindkét ivaregyénen ") Ezennel indítjuk meg szerzőnek cA magyarországi pillangók magánrajza? czímű pályadíjjal jutalmazott művének közlését, a melyből csupán az összes haza termőhelyek s ama szomszédországok felsorojását mellőzzük, a melyekben az il- lető faj előfordul, Szerk, Magyarország pillangói 5 egyforma, vége felé bunkószerűen megvastagodott, a miért bunkós- csápúak (Rhopalocera) név alatt is szerepelnek. A lepkék Linné szerint a rovarok harmadik rendjét alkotják s az ízeltlábú állatokhoz tartoznak, mivel lábuk sok ízületű. Linné Lepidopteráknak nevezte el a görög áÁssic, a pikkely és. seteg€v, a szárny után, szószerint tehát pikkelyes . szárnyúaknak. Mi- előtt ezt az állapotot elérnék, teljes átalakuláson esnek át, azaz; petéből fejlődik hernyó," ebből báb és ebből lépke. A pillangók a lepkék legtökéletesebb s ennélfogva fejlődéstani szempontoól legfiatalabb csoportja. A lepkék alighanem a harmad- korbeli reczés szárnyúaktól (Neuroptera) származnak s az egykorú kövületek közt találtak is a lepkékhez közelálló alakokat, mélyek azonban a mioczénkorbeli nagy jégkorban legnagyobbrészt elpusz- tultak. Valószínűleg csak ennek a korszaknak megszüntével kelet- keztek a most élő lepkealakok s ezek közt a pillangók egy része is, kivált az, mely leginkább a lapályokban uralkodó jégtorlaszok elől a magasabb hegyekre menekült ; míg más része számos egyéb lepkefajjal együtt, a kisebb terjedelmű diluviális jégtorlaszokban két- ségkívül elpusztult. A fenmaradt fajok azok, melyek manapság 15 Európa havasainak közös lakói (nehány Pieris, Argynnis, Erebia, Iycaenamdesperid stb.) Ezek.. számát növelték azok a. . fajok, melyek keletről és délről bevándoroltak. Magyarországot a diluviális jégkor kevéssé vagy épen nem érintette, minélfogva hazai faunánk általában őseredetinek te- kinthető ; mindazonáltal előfordul nálunk is a bevándorlás. Tanu- sítja ezt nehány keleti, illetőleg déli faj is (Argyumis Laodice, Eucrostes indigenata stb.), melyek előfordulását különben eléggé jól átkutatott tájakon (Erdély, Deliblát, Peszér) csak az utóbbi években állapították meg. A tovább, nyugat felé vándorlást pedig bizonyítja az a körülmény is, hogy Bécs környékén, melyet másfélszázad óta . szorgosan kutatnak, legújabban. figyeltek meg oly magyarországi fajokat, melyek előlobb "a [ajtán túl elő" neme fordultak. Ez a be- és kivándorlás azonban úgy értelmezendő, hogy a lepkefajok fokozatosan terjednek mindazon irányban, melyben élet- feltételeiket megtalálják. KRohamos, tömeges megtelepedésük nem képzelhető. Szintoly valószínűtlen az, a mit széltiben állítanak, hogy az európai lepkefauna jórészben szibériai jövevényeknek köszöni té- :telét. Sokkal valószínűbb, hogy a diluviális jégkortól menten "maradt országokból, vagyis Magyarországból, a Balkán félszigetről; -déli és keleti Francziaországból és Spanyolországból, valamint dél 6 A. Aigner Lajos Német- és Oroszország némely részeiből az ott honos fajok a jég- korszak megszüntével a jégtől felszabadult területekre átszállin- góztak s azokat megnépesítették. E mellett egyáltalában nincsen ki- zárva az, hogy a magyar Íauna épen úgy gyarapodhatott inkább. középázsiai mint szibériai, továbbá kisázsiai és balkáni fajokkal, mint az osztrák és délnémetországi fauna magyar jövevényekkel. Annak kimutatásául, hogy pl. a svájczi lepkék nem származhatnak kizárólag szibériai bevándorlóktól, felemlítenek 60 oly lepkealakot, melyek Szibériában épenséggel nem fordulnak elő. A magyar- országiak aránya is körülbelül ugyanaz. De bármint történt is ez a terjeszkedés, annyi kétségtelenüt tény, hogy a magyarországi lepkefajok zöme őslakója e hazának. A lepkék nagy hadából már a régi görögök különböztették meg a pillangót (fapilio), ellentétben a szövő (Bombyx), bagoly (Taenia), araszló (Geometra) és molypillével (Tinea). Ellenben a magyar nép csak pillét vagy lepkét ismer és legfeljebb a moly- pillét különbözteti meg. II. Külső testtagoltság. A pillangónak, mint általában minden pikkelyesszárnyúnak teste, három főrészre tagolódik, ezek: a fej, a tor és a potroh. A fej gömbölyded, rendesen szélesebb, mint hosszú és ma- gán viseli a szemeket, a csápokat és a szájszerveket. Felső részét tetőnek (wertex), elülső részét pedig arczmnak (acies) meévezik ; a kettő közt fekszik a homlok (frons). A szemek többnyire igen nagyok, félgömb alakúak s a fej két oldalán fekszenek. Fölöttük gyakran kidomborodó sima lemezek vannak, az úgynevezett fiókszemek (ocelli). A csápok (anténnae) a feitető és a szemek közt levő két mélyedésből erednek és kétfélék : ugyanis vagy bunkósak (clavatae) mikor is ízeik hegyük felé fokozatosan bunkóvá vastagodnak, vagy gombosak (capitatae), a mikor végső ízeik többnyire lapos gombbá . szélesednek. A csápok számos apró, kerekded, lapos vagy Szög- letes ízből állnak, a melyek gyakran vagy finom szőrrel, vagy erős sörtékkel, vagy pedig pikkelyekkel borítottak. Feladatuk inkább a szaglás, mint a tapogatás. A szájszervek a fej alsó részén fekszenek és felső s alsó állkapocsból állnak. A felső állkapcsot (mandibula) két kis chitin- pálcza alkotja, a melyek az igen apró felső ajkat körülveszik. Az alsó állkapocs (maxilla) melyet orrmánynak, pödörnyelvnek vagy egyszerűen nyelvnek (lingua) is neveznek, két sűrűn tagolódott félcső- Magyarország pillangói T ből áll, a melyek szorosan záró, olykor igen hosszú csövet, a szipókát alkotják s ez a táplálék felszívására szolgál, de nyugalomban pör- gén összehúzódik. A szipóka mellett s ezt gyakran elfödve erednek a háromízű tapogatók (palpi), melyek olykor igen szőrösek. A tor (thorax) három részből áll, melyek a hernyónak elülső három testgyűrűjéből fejlődnek. A fejjel határos első rész: az előtor (prothorax), melynek hasi oldalán az első lábpár ízesül. A második rész a középtor (mesothorax), mely valamennyi között a legnagyobb, hasi oldalán a második lábpár, háti oldalán pedig a felső vagy elülső szárnyak (alae anteriores) erednek. A harmadik rész az utó- tor (metathorax), melynek hasi oldalán a harmadik lábpár, háti oldalán a két alsó vagy hátsó szárny (alae posteriores), hátulsó szegélyén pedig a potroh ízesül. A tor általában gömbölyded, hosszukás tojásalakú, olykor felüi lelapítoit. Felülete sűrűn pikkely- zett vagy szőrös. Hasi oldalát mellnek (pectus) nevezik. Aga álora k: (pedes) Tészeis a rendkívül . kicsiny "csípő (coxa); a tompor (trochanter), a czomb (femucr), a lábszár (tibia) és a láb- tő (tarsus); az utóbbi öt ízű, végső íze két karommal fegyverzett. A lábszáron gyakran kis nyujtvány mutatkozik, mely olykor karom- szerű tüskével végződik. A czomb és lábszár gyakran sűrűn SzŐ- rözött, az utóbbi a végén többnyire tövisekkel fegyverzett. A szárnyak vékony hártyából állnak, a melyet a szarúszerű, belül üres erek (venae) vagy bordák (costae) feszítenek ki. Határuk : elől az elülső szegély (margo anterior), hátul a belső vagy hátulsó szegély (margo posterior), kettőjük között pedig a külső szegély (margo exterior) vagy a szárny széle (limbus). A szegélyeken, az elülsőnek kivételével, sűrű, finom szőrök sorakoznak, amelyeknek sorát rojtnak nevezik. 5 A szárnyak a testhez legközelebb álló belső harmadát tőtérnek, ennek a testtel határos részét pedig tőnek (basis) nevezik; külső harmada a szegélytér, ennek elülső zuga, mely az elülső és külső . szegély határán fekszik, a szárny csúcsa (apex), a hátulsó zug, a külső és belső szegély határán, a belső zug (angulus interior). A szárnyak középső része a tő és a szegélytér közt : a középtér. Az erek vagy bordák elhelyezése, száma és alakja a nemek meghatározásánál igen fontos. A felső szárny elülső szegélyét al- kotó bordának nincsen külön neve. A szárny tövéből a következő bordák erednek: a mellső szegély mellett a peremborda (costa costalis), mely az elülső szegélylyel egyesül. Ezt követi az elülső közép vagy subcostalis borda (costa media anterior) és a hátulsó közép vagy medián borda (costa media posterior); a kettőt körül- 8 A. Aiener Lajos belül a szárny közepén harántos borda köti össze. A hátulsó közép borda és a belső szegély közt még 1—3 dorsalis borda (costae dorsales) ered a tőből s ezek a belső, vagy külső szegélyig érnek. A két középborda több ágra oszlik. A mellső középbordának a felső szárnyon rendszerint 6, az alsó szárnyon 2; a hátulsó közép- bordának pedig többnyire 3 ága van, mely utóbbiak egyike a ha- rántos bordából ered. A bordákat számokkal jelőlik, még pedig alulról fölfelé. Ehhez képest a dorsalis borda az 1., és ha ez megoszlott vagy többed- magával jelentkezik, akkor ezeket . la, bb, lc-vel jelölik." A felső szárny elülső és külső szegélyével érintkező bordákat 2-től 11-ig számozzák, az alsó szárny külső szegélyéig érők a 2-(, míg a 9-ik az elülső szegély costalis bordája. A bordaközöket sejteknek (celullae) nevezik s ezeket, a meny- nyiben a szárnyak szegélyein fekszenek, ugyanúgy jelölik számok- kal: -b:.0. a.a. sejt a 9. és 4. a lsesejt ay. ÉS 8 Dorda köze! Ezen szegélysejteken kívül van még a középsejt (cellula media) melyet a két középső és a harántos borda határol, ha pedig az utóbbi hiányzik, akkor a középsejtet nyitottnak mondják.!) A szárnyak mindkét oldalát különféle alakú és színű, sűrűn fekvő pikkelyek fedik. A felső szárny tövét a vállfedő (scapula) takarja, belső szegélye pedig az alsó szárny elülső szegélyére fek- szik. A felső szárnyon alul (fonákján) olykor felmeredő szőrök pamatja áll, mely az alsó szárny elülső szegélyén levő hasonló szőrpamattal érintkezik s ezek tartják össze a szárnyakat. A rendkívül változó rajzolatok megjelölésénél a következő kifejezések használatosak : folt az oly szabálytalan alakú, nagyobb rajz, melynek színezése az alapszíntól élesen elüt; harkisebb "rés szabályos az alakja, petty-nek, ha pedig igen apró, pont-nak mond- ják. A veseszerűen hajlított foltot vesefolt-nak, ha behajló két vége hegyes, úgy hogy sarlóalakuvá lesz, holdfolt-nak nevezik. Szemfolt az oly, szemhez hasonló folt, mely több színes gyűrűből áll; kö- zepe a pupilla s ha ez hiányzik; pupillátlan Gvagyi "aaker ad Szeme A vonalak, csíkok, sávok és szalagok többé-kevésbbé széles sávok, melyek elhelyezésük szerint hosszanti-, harántos-, vagy szegély- sávok, alakjuk szerint pedig íves-, hullámos- vagy csipkés sávok lehetnek. ; A szárnyak szélességét az elülső szegélytől a belső szegélyig, 1) A bordákat és sejteket különtéleképen nevezik és számozzák ; mi Itt a legegyszerűbb és leghasználtabb módot alkalmazzuk. Magyarország pillangói 9 hosszát tövétől csúcsáig, az egész állat nagyságát pedig a szabá- lyosan kifeszített pillangó felső szárnyának egyik csúcsától a má- sikig mérjük. A potroh (abdomen) pikkelyekkel vagy szőrökkel sűrűn fedett kilencz mozgatható gyűrűből áll, melyek közül a mellső kettő egybeforrt. Az utolsó gyűrűn van az alfelnyilás és a közösülő szerv. Ez utóbbi a hímnél — a penisből s az azt kürülfogó két csapóból, a nősténynél pedig a tojócsőből áll. III. Belső morphologia. Mint a rovaroknak általában, úgy a lepkéknek $incs a gerinczés állatokéhoz hasonló vázuk; e helyett teésttakarójuk többé-kevésbbé kemény, többnyire szarúszerű (chitines) gyűrűkből áll és: ezekhez vannak erősítve az izmok. Az izmok fehéresek, puhák és gyön- gédek; mindig harántcsiíkosak és számuk rendkívül nagy. Az idegrendszer az agydúczon kívül a has mentén végighúzódó hés- dúczlánczolatból áll, melyet nyolcz idegdúcz (ganglia) alkot s ezek ből erednek az idegek. A vér többnyire fehér s az állat hátán végighúzódó hátedény lüktetése útján kering a testüreg öbleiben. A lélekző rendszer igen kifejlett. Minden teljesen kifejlődött potrohgyűrűn, valamint az első s utolső torgyűrűn mindkét oldalt kerek nyilás van, a légcsőnyilás (stigma), mely többnyire igen rövid. légcsőtörzsbe vezet. Ennek ágai igen finom csövecskékké oszlanak, melyek különösen a zsirtestet hálózzák be erősen. Ez a számtalan apró csatorna (trachea) csak levegőt, de folyadékot nem közvetít. A tracheák a testnek minden, vagy legalább legtöbb ré- széhez vezetnek, úgy hogy a vér széndioxidjának eltávolítása min- denütt bekövetkezik. A szipókától felszívott táplálék, mely a virágok méznedveiből áll, a szívógyomorba s ebből a bélcsatornába kerül, amely a gyo- mor és végbél teendőit végzi. Az emésztett részek a felszívódás útján a vérbe jutnak; a megemésztetlen részek pedig. gömb- vagy hengeralakú szabályos darabokban kiüríttetnek. Ezen kívül a bábból kikelő lepke az átalakulásnál fölöslegessé vált nedveket is kiüríti. IV. Szaporodás és fejlődés. A lepkéknek épen úgy, mint minden más állatnak legfonto- sabb feladata a faj fentartása. Mindannyian váltivarúak. A hímek 10 A, Aigner Lajos számszerint túlsúlyban vannak a nőstényekkel szemben, még pedig. azon . .oknál fogva; mert a hímek rendszennt esak eESYSZEtI- Háros sodásra képesek. Ez a számarány változik -a különböző fajoknál, mert minél nehézkesebb a nőstény, vagyis minél kevésbbé képes. a hímek társaságát keresni, annál nagyobb a hímek száma és viszont, minél könnyebb és élénkebb röptű a nőstény, annál ke- vésbbé haladja meg azt a hímek száma. A lepkék szaporodására azonban nemcsak a hímek több volta, hanem az a körülmény is kedvező, hogy a hímek előbb kelnek ki a bábból, mint a nőstények (rendszerint egy héttel), úgy hogy emezek mindjárt megjelénésükkor párosodásra képes hímek- kel találkoznak. A hím korábbi kifejlődése részben annak is tulaj- donítható, hogy gyakran kisebb a nősténynél, különösen pedig a. potroha. Némely pillangófaj a verőfényben röptében végzi a párosodást legtöbbje azonban ültében. E végből a hím keresi fel a nőstényt. A párosodás igen rövid ideig, némelykor csak nehány másod- Percziog tart Csakhamar a párosodás után kezdi a. nőstény a "peték Tera kását, amelyeket többnyire a tápláló növény levelein vagy ágain egyenként, ritkábban kisebb-nagyobb csomókban helyez el. 3 A pillangók általában csak nehány hétig élnek, némelyek azonban két-három hónapig is, sőt egyes fajok, t. i. az olyanok, melyeknek se petéje, se hernyója vagy bábja ki nem telel, az egész telet kihúzzák. Az ilyenek, a meddis a hide "tar megdermedve ülnek valamely rejtekben; meleg téli napokon azonban előjönnek egy-két órára s azután ismét megdermednek. Új életre csak a ta- vasz kelti őket, a midőn párosodnak is. Számos pilángó évenkint csak egyszer jelénik meg, még pedig többnyire kitelelt bábból kikelve márczius — áprilisban, vagy ha. a pete. vagy hernyó telelt ki, csak május "— jüntüsbanséz az első, a tavaszi ivadék. Sok fait azonban kétszer 15 alakul át és juliusban már második, nyári ivadékban jelenik meg, sőt kedvező éghajlat és időjárás mellett némelyik harmadik, őszi ivadékát is megérl-li. Viszont kedvezőtlen körülmények közt, a különben két: ivadékú faj csak egyszer jelentkezik, kivált hegyvidékeken. Némely pillangófaj nősténye a hímétől eltérő. ruházatú, p.. o. a Lycaenidák (nemi dimorphismus) ; másoknál pedig a nyári ivadék színezése elüt a tavasziétól; p.-o. az Arachnia Levana és var. prorsa (saison-dimorphismus). Ebben a tekintetben érdekesek azok Magyarország pillangói 11 a kisérletek, melyeket a hőfoknak a bábra való hatásával tettek, mi altal a színezés és rajz 15. változik. A szülői gondoskodás a pillangóknál abban nyilvánul, hogy a nőstény a petét, gondos körültekintés után, csak a táp! áláló nö- ményzerrakja le, vagy. "ha hernyója többféle. növényen is megél, csak olyanon. melyen ivadéka megélhet. és csak annyit, hogy a leendő: hernyó táplálékban hiányt ne szenvedjen. Petéjük rendkívül különböző. Alakjuk gömb-, félgömb, vagy to- jés forma, hengerded vagy szögletes. Színük fehéres, barna vagy zöldes. Szintoly változó az időszak, mely szükséges arra, hogy a petéből a hérnyó kifejlődjék. Ez rendszerint 1—2 hétig, kedvezőt- len időjárás mellett 3—4 hétig is eltart. Egyes szövő-faj petéi ki is telelnek. A kifejlődést megelőzőleg sötétebbé válik a pete, vérva mek" Búrkát a hernyó átrágja s úgy kel Kkt. A hernyó alakja rendesen hengerded, ritkán : ászkaalakú (ILLycaenidák), többnyire elül-hátul kissé megkeskenyedett, alul la- pított. Teste 13 ízből áll, melyek bevágások által egymástól elkü- lonek ssaz első íz a fej, a többi tizenkettőt gyűrűnek nevezik. A fej különböző nagyságú, rendszerint gömbalakú. Közepén végig húzódó bemélyedés két félgömbie osztja, melyek alul szét- válva, a homlokszöget (clypeus) fogják közbe. A két félgömbön alul félkörben hat fiókszem (ocelli), alattuk két oldalt a tapogató (antenna) áll. A homlokszög alatt fekszik a felső ajak (labrum), cAMeK" két oldálámsa két felső állkapocs , (mandibúláe). Ezekhez csatlakozik az alsó ajak (Iabium), fölül az alsó állkápcsokkal (maxillae) s az ezekhez erősített négyízű apró állkapcsi tapogatók- kal (palpi maxillares), alul pedig a háromízű ajak-tapogatókkal (palpi labiales). Az alsó ajak végén vannak a szemölesszerű apró Szövő mirigynyilások. Eme szájszervekkel rágja meg a hernyó táplálékát. A száj- ból rövid bárzsing vezet a gyomorba. Ez hosszukás tömlő s oly- kor befüződések által 2—3 részre osztott A gyomorból a több- nyire egyenes vékonybél a többé-kevésbbé hajlott vastagbélbe vezet, melynek elején indulnak ki finom csövecskék alakjában . a Malpighi- féle edények s ezek a vesék szerepét játszák. A nagy mennyiségű zsírtestet tartalmazó testet vékony, olykor ránczos bőr lakarja, a melyet az izmok mozgatnak. A test gyűrűi közül az első atomi a Foreyűnűis . melyek a pillangó torának felelnek meg, a 4—11. ellenben a potroh-gyűrűk, a kiszélesedett utolsó pedig a fargyűrű ; ezekből alakul a leendő lepke 12 Dr. Vángel Jenő potroha. A potrohgyűrűk két oldalán apró kerek nyilások állanak, . a levegő be- és kibocsátására, szolgáló légzőnyilások (stigma.) Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biologiai laboratoriumából. ) Közzéteszi dr. Vángel Jenő. I. Odonata. Szitakötők. A Paedagogium mathematikai és természettudományi szakcso- port hallgatói rendszeres állat- és növénygyűjtéssel is foglalkoznak. Ugyanis csoportonként gyűjtik az egyes osztályokba, rendekbe tartozó fajokat, majd conserválják s meghatározva gyűjteményekbe. állitják össze öket. Immár 3, illetőleg 4 éve annak, hogy a hallgatók természetrajzi ismereteik kiegészítése czéljából az ország legkülön- bözőbb részeiben gyűjtenek. Ennélfogva elérkezettnek vélem azt a időt, hogy gyűjtéseik eredményét az egyes fajoknak hazánkban való földrajzi elterjedésének pontosabb ismerete, nemkülönben elő- fordulásuk s gyakoriságux -tüzetesebb megállapítása érdekében közzétegyem. A szitakötők gyűjtésében a harmad éves hallgató: vettek részt, különösen azonban Sömen Győző nek (1902), Böröcz Andrásnak (1903), és Rachl] Jánosnak (1904) volt külön eladata az Odonátákkal való fogialkozas. A fajokat Kohaut Rezső , Szitakötők természetrajza" czímű munkája alapján hatá- rozták meg. A kétes fajokat a Nemzeti Muzeum állattani osztályá- ban voltak szívesek meghatározni, a miért kellemes köteleségem mind a nevezett osztály Igazgatóságának, mind nagyérdemű tiszt- viselőknek úgy az intézet, mint a hallgatók és saját magam nevé. ben is leghálásabb köszönetet mondani. A hallgatók 1902-ben 195 drb., 1903-ban 305 drb., és végül 1904-ben 154 drb, vagyis összesen 654 drb. szitakötőt gyűjt- töttek, a melyek a következő 40 fajhoz" tartoznak : Sympetrum scoticum Don. V. Szent Anna tó. —- pedemowm tauum All. V. Szászrégen. — flaveolum Linn. V. Szent Anna tó. — e úülgatnni En als eReéSkeméts PTI APATA ÜsKESÉTOTG ÉN Charp. I. Budapest; II. Muraszombat; III. Lipótvár; V. WMaros- ") A fajokat a kir. m. Természettudományi Társulat által kiadott kA magyar biro- dalom állatvilága; czímű munka alapján és szerint soroljuk fel, Adaiok Magyarország rovarfaunájához. 18 kesze. VI. Baja, Nagybecskerek ; — meridtionale Selys. I. Kecskemét, Dános puszta (Best m) Szintye (Arad m.), Hatvan, Budapest, Orosháza; II. Muraszombat, Keszthely; III. Lipótvár; V. Maros- kesze, Szent Anna tó, VI. Nagybecskerek, Apatin; VIII. Castel Muschio (Veglia sziget) — sanguineum Müll. 1. Budapest, Fél- .egyháza, Orosháza, Dános puszta, Kecskemét, Szintye, Csongrád; II. Zalaegerszeg, Csáktornya, Muraszombat; III. Lipótvár; IV. Kassa ; V. Szent Anna tó ; VI. Baja, Apatin, Karánsebes. — depressiusculum .Selys. I. Mesterszállás; IH. Lipótvár; V. Szent Anna tó. Crocothecmis erythraea Brullé I. Szeged, VI. Apatin; VII[ Castel Muschíio (Veglia sziget). Mela edepvessa" Cina. 1 Rákos, Szentendre; II. Mura- szombat ; III. Putnok, Eipótvár; VI. Baja, Nagybecskerek, V!II. Zsombolya ; Castel Muschio (Veglia sz.) MECOTALK TT fonn e NMüllel Budapest, Szíintye: VI. Nagy- becskerek. — guadrimaculatum Linn.I. Budapest, Mesterszállás, Hatvan, Fülöpszállás, Szeged; II. Muraszombat, Balaton-Füred, Keszthely ; III. Lipótvár ; IV. Kassa; V. Maroskesze. Orthetrum coerulescens Fabr. III. Putnok; VI. Zenta — brunneum Fonsc. II. Keszthely; II. Lipótvár; ÍV. Kassa; V. Maros- esze sSszászrégen; VI. Zenta. "— canmcellatum Linn. I. Budapest, Fülöpszállás, Félegyháza; I. Muraszombat, Mosonszentpéter ; III. Putnok; V. Maroskesze ; VIII. Castei Muschio (Veglia sziget.). Covrdulia aenea Linn. III. Csorba-tó, Aeshma flavipes Linn. I. Budapest, Kecskemét, Szeged, Fél- egyháza, Csongrád ; II. Muraszombat, Csáktornya ; III Lipótvár ; IV. Kássa: VI. Zenta; VIII. Castel Musehio (Viglia sziget.). Ánax imperator Leach I. Hatvan, Szentendre, Budapest ; III. Lipótvár ; V. Predeál; VI Nagybecskerek. Aeschna juncea Linn. I. Mesterszállás, Szintye, Dánospuszta ; VI. Nagybecskerek ; VIII. Castel Muschio (Veglia sziget). -—— colu- bercula "Harr. I. Budapest; Dánospuszta, Félegyháza; Szeged, Szintye; , II. Muraszombat; III. Lipó.vár:: V. Maroskesze, Predeál; VI. Baja. — affinis Lind. I. Csongrád ; II. Muraszombat ; VI. Nagy- becskerek, Zenta. — cyanea Latr. I Eger; II. Pálfalu (Liptó m.) Csorba tó, IV. Kassa; V. Szent Anna tó, Háromszék, Szásztiégen. — grandis Linn. V. Szent Anna tó (nagyon sck.) — isoceles Müll. VI. Baja. Brachytron Hafniense Müll. I. Törökbálint, Budapest; III. Lipótvár. 14 Csiki Ernő Agrion . splendens Harr. (sokféle színváltozatban, különösen a $) I. Budapest, Dánospuúszta, Alesterszállás, Szeged, Csongrád, Szintye, Kecskemét, Félegyháza; II. Muraszombat, Kőszeg, Bala- tonfüredi; 7 IT Lipótvás;: Putmok: "(V. Kassai Vs Maroskeszes WI1. Baja, Apatin, Zenta, Nagybecskerek. — virgo Linn. II. Muraszombat ; II. Lipótvwár, " Pálfalu: (Liptó ma.) ; W. Máramarossziget ; " M:sSSzász régen, Riusor (kogaras. ): Micronympha - pumilio " Charp. I. Budapest, Félegyháza, Csongrad ; V. Maroskesze.. — . elegans Lind. I. Budapest, Szintye; II. "Keszthely ; III. Lipótvár ; VI. Nagybecskerek, Zenta. Enallagma eyathígerum Charp. I. Budapest. Coenagrion pulchellum Lind. I. Budapest; II. Keszthely ; III, Lipótvár. — pwuella. Lind. III. Lipótvár ; V4. Nagybecskerek. — or natum. Selys. II. Keszthelv, Muraszombat, . III. Lipótvár, VI. Apatin, Nagybecskerek. 3 pé. Eryihromma nagas Hans, IT. Budamest PÁEGgYMÁZA — VÍTÚ- dulum Charp. VI. Nagybecskerek. 3 ; Testes vividis Línd. VI" Nagybecskerek. 7 SZonsa blams Budapest, Csongrád, Szintye ; II. Muraszombat, Kömlöd (Komárom Mm.) ; UL Cinátwvár, . Leibiez, Pülnok:; "W "SZEnt anaEkos VAS Nagybecskerek. — virens Charp. III. Lípótvár; V. Maroskesze, Szent Annactó : VI. Nagybecskerek. — bayrbarus babos TT Búdapcst Csongrád, Mesterszállás, Szeged ; II. Muraszombat ; V. Maroskesze. VI. Apatin, Nagybecskerek. Sympycna fusca Lind. I. Budapest, Félegyháza; an Keszthely Muraszombat; V. Maroskesze; VI. Zenta. Baja, Nagybecskerek. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő." JEAN ATÓ 57. men AVON EKBT OTT steph. (Astynomus Steph., Giaphisurus Kirby) 19 1 A hátsó lábfej első íze olyan hosszú mint atöbbi együttvéve — A hátsó lábfej első íze sokkal hosszabb, mint a többi együtt- : véve. Barna, szürke szőrökkel sűrűn fedett, a szárnyfedők tő- ve egy harántcsik a középen és a csúcs szürke szőrös, helyen- kint csupasz fekete foltokal. Alul szürke szőrökkel sűrűn fedett. 2. Magyárország Cerambyciddi. 15 és feketén pontozott. A csápízek szürkék fekete csúcs- csal, a lábak szürkék, a czomb. és lábszár vége fekete. A bím csápja négyszer, a nöstényé másfélszer oly hosszú mint a test. Hossza 9—11 mm. — Előfordul egész Euró- pala máluak elég ritka; . termóhelyei: III. Zsolna, IV: Mármaros (Menczul-hegy), V. Medgyes, Gyulafalva, Gör- gény. (webulosus Scop., carinulatus Gebl., alpinus Redtb.) a. griseus Fabr. A szárnyfedőkön nincsenek bordák vagy legfeljebb azok nyoma látható. Barna, sűrűn szürke szőrözettel borított, a szárnyfedők közepe mögött széles rézsutos sötét haránt- csíkkal. A hím csápja ötször, a nőstényé kétszer oly hosszú mint a test; az első csápíz kűlső oldala és csúcsa fekete. Hossza 13—19 mm. — Előfordul egész Europá- ban, hazánkban a hegyvidék egész területén, fenyve- sekben található. Nem ritka. (montanus Serv., acernus VB) EH BEST VEO EKEK SSEZÁÉ NEEE TÉNESTS 1. aedilis Linn. A szárnyfedők mindegyikén négy borda van, a varrat és az oldalszél eléggé kiemelkedő és fekete szőrős foltokkal díszített. Foltokban szürke-szőrös, a szárnyfedők közepe mögött " többé-kevésbbé egyenes sötét harántcsikkal. Hossza 11—13 mm. — Előfordul Közép- Európában ; ná- ihtskeléss ritka: Termóhnelyert " MI " Beszterezébánya, IV. Bártla, V. Gyulafalva. (atomarius F., nebulosus FE.) .-. 2. reticulatus Razum. 68 nem: Kiopus serv. . "Kékete, sűrűn. szürke szőórökkel fedett, a szárnyiedők a tövükön, a középen és a csúcson sárgás-szürke. szőrösek, két fekete haránt-csíkkal és szétszórtan több apró fekete folttal.. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek. A csápok feketék, a hátsó lábfej első íze alig oly hosszú, mint a többi íz együttvéve, szürke, a csúcsa fekete. Hossza 6— 8 min. — Előfordul Közép- és Észak-Európában, ná- lunk közönséges (tigriformis Voet.) 1. nebulosus Linn. 69. nem: $loplosia Mulsa (Zepargus Schiödte.) Hosszukás, keskeny, szürkeszőrös, a szárnyfedők csúcsán és némelykor a közepük előtt csupasz rozsdavörös haránt- csíkkal. Az előtor harántos, sűrűn pontozott, kétoldalt a közepe mögött hegyes felálló tüszével. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek, elül mély, a középen 16 Dr. Zilam Kiss Endre sorokban elhelyezett és hátrafelé gyérülő pontokkal. Hossza 10—11 mm. — Előfordul Közép- és Észak-Európában, ha- zánkban ritka. (Termőhelyei : I. Budapest, III. Frencsén (Maninhegy), IV. Bártfa, V. Brassó,. VI. Báziás, VII. OSta- rije. (cinerea Muls., punciulata Muls ) 1. fennica Payk. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli : Dr. Zilahi Kiss Endre. [. Az alább felsorolt adatok legnagyobb része saját gyűjésem, egy részök Biró Lajosnak kezeim között levő jegyzéteiből van véve. Felsoroltam azon fajokat is, a melyek a , Magyar birodalom Á tlatvilágában" a ,communis," ,freguens" stb. gyűjtő szók alatt rejtőznek, annyival inkább, mivel tapasztaltam, hogy az nem min- den helyen van úgy. Igen sok faj, mely különben az ország nagy részében közönséges, egyes helyeken hiányzani látszik, vagy leg- alábd is gyéren fordul elő. Azon adatokat azonban. melyek ,A Magyar birodalom Állat- világa" czímű munkában fel vannak véve, az ismétlés kikerülése végett ezen enumeratióból kihagytam. Természetes, hogy a me- gye faunája ezzel korántsincs kimerítve, sői a további gyűjtéssel tetemesen bővülni fog. A , Magyar birod. Állatvílágában" felsorol- takkal együtt ismerünk Szilágy-megyéből 537 genusba tartozó 1373 fajt, mely összesen 2214 adattal van képviselve. Vannak adatot a következő községekből és helyekről : a zilahi járásból : Zilah, Görcsön, Meszes, Kusoly, M. Goroszló, Balla; a tasnádi járásból: Tasnád, Tasnád-Szántó, Ér-Kávás, Peér, Pele, Pele-Szarvad, T. Szarvad, Szakácsi, Mojád, Orbó; a krasznai járásból: M. Patak, Kraszna, Meszes, Borzás, Valkó; a szilágysomlyói járásból: S. Somlyó, S. Ujlak, Nagyfalu ; a zsiból járásból: Zsibó ; szílágycsehi járásból : S. Cseh, Hadad, Bogdánd. A legjobban ismert a tasnádi járás, mely a megyét a magyar alfölddel köti össze : egyes községei telje- sen alföldi, és helyel-közzel kétes jellegűek. A legkevésbbé ismert a zsibói járás, honnan csak Zsibóról van egy pár sovány adatom. A Meszes. hegység keleti része is ide esik s összeköti a Szamos- folyó völgyét a Zilahp-atak völgyével. A Szamos a megyének. leg- nagyobb vize s partján egyoldalon a csillampalából álló Kööd- Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 17 Kelencsei Bükk-hegység vonul el, mely rovarászatilag úgyszólván ismeretlen, a bal parton meg sokkal lapályosabb agyagos talaj van. Ez is igen érdemes a kutatásra. A megye észak- keleti felén hú- zódik a Bükk-hegység. Még teljesen ismeretlen. A megye délnyu- mat roldalán van a, Réz hegység. .mnen is alig egy pár adatunk van. Szóval még sok!a tenni való s az alábbiakban felsorolt enumeratio alapul szolgált ehhez. Cicimdela campestris L. Zilah. Tasnád, Hadad, Peér, - v. affinis KSE SEZén Ke sztoicola ab. twistas DD. Torre Zalah. — tyorida L. MENNE Ke Ua Kia : Latr. Zilah, Hadad. —— jilloralis F. Zilam. — seagmmanica 1. zalah, Sz. Cseh. Calosoma iuguisítoy L Zilah, Hadad, Tasnád, Pele; — syco- phanla L. Zilah. Cavrabus coriaceus L. Zilah, Tasnád ; — v. rugifer Kr. Hadad; me üoacens e. Hadad; Zilah, Sz. Somlyó s — zníricatus; [.. Hadad, Zilah, Peér ; mv. angustulus :Haury. Hadad; — v. Escheri Pall, Zilah, Vártelek ; — variolosus F. Zilan; — granulatns L. Zilah; — Gamncelkam—s I Zzan Hadad, Tasnád, Pele, Peér,;. — wv. femoralis (Géh. Hadad; — UÜlrichi Germ. Zilah, Tasnád, Peér, M. Goroszló ; — v. euchromus Pall. Zilah, Meszes ; — v. carpathicus Palld. Zilah; S OCherdteri Panz: Zilah; — v. Tt Küst. Rézhegység ; — scab- vius sculus OI. M. Cora ló. — őlabratus Payk. Hadad ; — convexus Bo Eladad. yes, vosívatus "LL. Zilah. § Leistus rufomarginatus Duf. Hadad ; — ferrugineus L. Zilah, iadad, Bele ; — piceus Fröl. Sz. Cseh. . Nebria Gyllenhali Schönh. Zilah; — brevicollis F. Zilah, Hadad; Szakácsi : bele. . — Notiophilus aguaticus L. Zilah; — palnstris Duft. Hadad, MeSnaes e rjpes Curt. Hadad, bigutiatus b. Hadad, Fele. Omophron limbatus F. Ér-Kávás. Dyschirius nitidus Schaum. Hadad ; — aeneus Dej. i1asnád; — rufipes Dej. Tasnád. Clivinia fossor L. Zilah, Hadad ; — collaris Herbst, Zilah. Byoscus cephalotes L. Hadad. Tachypus pallipes Duft. Hadad, Zilah; — jflavipes L. Zilah: Hadad, PSÉT,. TASMEB NEG; Bembidion velox L. Tasnád, Ér-Kávás; — Jittorale Ol. Zilah; — laiicolle Duft. Hadad; — pygmaeum F. Hadad; — lampros tierost Zilah, bHiadad, Sz. Cseh, — v. profperans Steph. Zilah; — dentellum Thunb. Hadad; — . varium O1. Hadad; — tricolor F. 18 Dr. Zilahi Kiss Endre MESZEÉS ; a SÉG ENYE AZ ZÁTAA s TOLL EEVENTe TONA E AT ae alelísN KSS modestum A". Meszes ; — dalmatinum Dej. Hadad; —- nitidulum Marsh. Zilah, Hadad; — guadriguttatum F. Zilah; — guadripos- Milátum Serv. Pele; — guadvimaculatuim L. Hadad, Tasnád, Pele, Mojád, — guttula F. Pele, Szakácsi, Mojád; — biguttatum F. Hadad Tachys bistriatusz Dúttszlaa Tasnád 7 EeéEs ele HSSZzak 4ESVő Tachyta nana GyIlI. Hadad. Lastotrechus discus FW. Hadad, Trechus guadristriatus Schrk Hadad, Pele. Platynus scrobiculatus F. Zilah; — assimilis Payk. Zilah, Me- szes, Hadad; — sexrpunctatus L. Zilah, T. Szántó, Kraszna: — oz. ridicupvreus v. austriacus F. Tasnád; — Mülleri Herbst Zilah; - vz- duns Panz. Hadad, Meszes ; — v.. moestus Duft. Hadad ; — dorsalis Font Fadadőásasmnád"" Belesszítan se Szóeselne Calathus fuscipes Goeze. Zilah, Hadad ; micropterus Duft. Hadad: Sphodrus leucophthalmus L. Zilan, Hadad, Tasnád. Platyderus rufus Duft. Hadad. TA SAS "VENUS "ez Zan IOECIIUS S CüpVeNs TŰ Hadad "MEEGOTOSZTÓI s E se TAJT KÉST SS ETKON Zilah, Hadad; — ab. erytihropus Fald ; Hadad; — coerulescens 168 Zilah, Hadad. 3 PFtevostichus ! ovlonsgopünctatus, Ba Zan, Hadad" iger ochall. Zítams —— úuigaris "E Zilaln Madad 5 as éve okattosezátattas Hadad, — amthracinus Illig. Zilah, Sz. Cseh, Pele; — gracilis Dej,. Hadad ; — intevstincius . Strm." Zilah. Hadad, . Tasnád, "Feér, Pele. Mojád : — sívenüus Pz. Hadad, Tasnád "— dilzrdens Strmótdaeeael — melas Creutz. Zilah, Hadad, Sz. Cseh, Tasnád ; — hungavicus Dej. /ilah. Hadad ; — maurus Dutft. Zilab. ADAax ater Vill. Hadad: —— v. mjevrior Sera Zita De lellas Dutt" Zílan, Tiadads "Sz. Cseh, "ME Goroszló 5 S EGATTUGÉVASK Dutt. Zilah, Eladad, Sz. Cseh Senwppetisan Zaala esse Settele schmidti Germ. Hadad, Meszes. Molops Picea" Pzs Zilah 7 ovipenyis (ela "eradadbo zntate Slomis pumaicatus Pz. Hadad, Zilah. Amara similata GyIlIl. Zilah; Tasnád; — ovata F. Zilah ; — commumis Pz. Hadad; — curta Dej. Zilah; — aenea Deg. Zilah, Hadad ; — spreta Zimm. Zilah ; — familiaris Duft. Zilah, Hadad, Peér ; — erratica Duft. Zilah ; — fulva Deg. Zilah; — consularis DU szia elekadadi Javrusrtenebytondes MGoeze. BEÉr, Basnád, SZETdEMEtet Ses DIaptordes KErEeMTZzNSÉT: Különfélék. Az Aphis rosaeról. Igen érdekes a levéllemeznek csuklya- alakú kettőzése, melyet a , Fanny Stollwerck"-nevű rózsa levele utolsó lemezének csúcsán találtam. Ilyen képződmény a legnagyobb ritka- ságok közé tartozik. A levéllemez jobb és baloldalán körülbelül két- harmadában a válltól számítva, befűződés van, elül felhajlik és így a második levéllemeznek, melv a csúcson van, az alsó tölcséralakú részét alkotja. A rendellenes képződésű levéllemeznek csuklyaalakú folytatasat dem Hosszú; 0-5 cm. mély, a csuklya alsó része, vagyis daztalapjai 0-3 eco A lévéllemeznek főere a csuklya alján egyenesen folytatódik, a befűződést jobbról balról a főérnek elágazása követi, az ágak aránylag vastagok, vastagságra nézve felülmulják a nagyobb levéllemeznek vastagságát. A rendellenesség a csúcs meghosszab- bodásában, a főér nem rendes elágazásában, a befűződésben mu- tatkozik. Az egész képződmény úgy tünik fel, mintha kettős levél- lemez volna, az aisó, a melyik nagyobb az egyik, a felső, ameiyik kisebb, a másik lemez. Az Aphisok a meghosszabbodott részben, a főér menten és a befűződés mellett oly nagy tömegben voltak, hogy a többi helyen talált Aphisok száma elenyésző kicsinynek mondható. Ezen rendellenes képződménynek okozói az Aphisok voltak és keletkezése előtt itt bő táplálékot találtak, képződésük után pedig jó védelmökre volt. JA SE . Az apáczaszövő kártétele és irtása. 1398—1902-ig — Svédor- szágban az apáczaszövő (Lymantria mouacha) a lúczfenyvesek- ben nagy pusztítást vitt véghez. Ez alkalommal azonban feltünt, hopy az oly erdők, melyekben "más fancmekkel elegyített, az erdei fenyő csaknem érintetlenül maradtak. Teljesen lekopasztott erdei fenyő egyáltalában ritkaság számba ment még oly erdőkben is, melyekben a lúczfenyő teljesen le volt rágva, daczára annak, hogy a peték száma igen nagy volt, és a hernyók más táplálékot nem találtak s azonkívül a fákdereka nem volt enyves gyűrűvel ellátva. Ez a jelenség abban leliémagyarázatát hogy a fiatal hernyó az erdei fenyő tűit nem bírja megrágni, mivel azokat eleinte kemény rügyburok oltalmazza a hernyó ellen, tehát csak a májusi hajtásokat támadhatja meg ; a luczfenyő puhább rügyébe ellenben könnyen berághatja magát. Ennek következtében oly esetben, midőn a hernyó kifejlődése és az erdei fenyő tűfakadása között hosszabb idő telik el, a rajta levő 20 Különfélék. hernyók legnagyobb része táplálék hiányában tönkre megy vagy- kénytelen más fán keresni táplálékot. Az enyvgyűrűk alkalmazása nem igen vált be. Az erősen megtámadott erdőrészekbeny üeganis a hernyók a lúczfenyőt daczára az enyvgyűrűknek, többnyire ko- paszan rágták. A kevésbbé megtámadott állományokban az enyvezés némi eredménynyel járt ugyan, de teljes siker csak akkor várható, ha legalább a tűk fele megmarad, mert különben a fa a" szűfélék- nek esik áldozatul. Ennélfogva fölöslegesnek mutatkozott az erdei fenyők. enyvezése, mert a hernyók túlnyomó . része " : tápláalálék hiányában amúgyis elpusztul. De fölösleges a nagy mértékben meg- támadott lúczfenyők enyvezése is, a mennyiben ezeken a hernyók túlnagy számuk . folytán maguktól is elpusztulnak, sőt ebben az esetben egyenesen káros hatású az enyvezés, mert apasztván a hernyók számát, meghiusítja az éhinség s a velejáró betegségek kitörését vagy legalább elhúzza azt. míg a hernyók egy része kény- szerűségből elbábozódik. Bizonyos részük ugyanis a koronában elegendő táplálékot találván, nemzőképes lepkéket fejleszt, míg enyv- gyűrű alkalmazása nélkül az ily hernyok mind tönkrementek volna. Enyvgyűrű alkalmazása -tehát csak ott jár eredménynyel, a hol a hernyók, számuknak apasztása nélkül is, lepkévé kifejlődhettek volna, t. i1. a kevésbbé megtámadott állományokban. A lenrontó hernyók tanulmányozásával foglalkozott újabb idő- ben Chrétien P. franczia. lepkész. Kártékonynak nevezi a Ma- mestra Pisi L., Calocampa exoleta L., Heliothis Ononis F., és Plusia gamma L, hernyóit, melyeket más szerzők is ily minősé- " gűnek említenek, továbbá RAyparia purpurata L. és ÁAptierona cre- nulella Brd. hernyóját is, megjegyezvén, hogy mind eme fajok po- lyphagok, azaz sokféle növényen. élők. A molypillék közül már 1872-ben "figyelte! meg "Lafaur ya Cnephasta Mminorama: tasts hernyióját "mint " veszedelmes! Tentontott ra smell s60EAÚ eyjretantkatekteal Conchylis mussehliana Fr..és epilinana Z. kirágja a Linum 8 us- tatissiimum és catharticum magtokjait. A Cnephasia szintén polyphag s a Conchylis mussehhanz is gyakrabban található a khinanthus maior és Euphrasia odontites magvaiban. Chrétien Digne meszes talaján nehány új fajt is fedezett fel a Cinum " narbonense: ÖSSZE- férczelt levelei között, t. i. az Eulia ochreana Hb. s az Auacamp- sis linealla új fajt; az utóbbi áprilistól szeptemberig a levelekben aknautakat készít és ugyanúgy tavaszkor a Linum campanulatumon is. Két további új fajt fedezett fel a Linum carbonensén, ezek ; Coleophora benedictella és Nepticula bleonella. Irodalom. HOGMANOK Ze namneren . Kenntnis der" Gattungen. Vones: ND aa sa a de Omas- SeGhönherr: sensü SEEK zs Műnenénes :" Koleopterőlegisehe" Zeitschnriít, II KOVET ET SZ.) A palaearctikus regióban előforduló Barypithes és Omias-fajok feldolgozását nyújtja szerző ezen dolgozatában. Igen érdekes a (ur- culio gracilipes Panz. hovátartozandóságának megfejtése, ezt eddig az Omiasok között keresték, tényleg azonban Barypithes és pedig: B. scydmaenoides Seidl nősténye. A fajok meghatározására jó kul- csot nyújt a szerző, azután részletesen leírja a fajokat és közli azok penisének rajzát. Faunaterületünkből a következők említtetnek : Barypithes globus Seidl. ($ sphaeroides Seidl.) Magyarország, Erdély és a biharmegyei Hagymádfalváról, bosnicus Apfb. (niviphilus Apfb.) Boszniából, virguncula Seidl. Bosznia és Horvátországból (Bitoraj, Kapella), osmanilis Apfb.Boszniából, liptoviensis Weise. a liptómegyei Felső-Boczáról, araneiformis Schrnk. (brunnipes Oliv., ebeninus Boh., ficeus Marsh., gracihs Beck.) Közép-Európából, Chevurolati Boh. (ruficollis Boh., subnitidus Boh.) Közép-Európából és Bosznia északi részéből, armiger K. g J. Dan. Erdélyből, sty- viacus Seidl, (Gaugelbaueri Apfb.) Horvátországból és Boszniából, carpathicus Reitt. Máramarosszigetés Kahóról, mollicomus Abr. (functivrostris Boh.) és tener Boh. Közép-Európából. Om:ias Ha- náki Friv. Magyarországból, Brandisi Apfb. Boszniából, rufipes: Boh. Középeurópából, concinunus Boh. (parvulus Boh., sericeus Boh.,. oblongus Boh., Kkaymondi Gaut., Margueti Gaut., maunudibularis Chevr.) Dalmácziából és mollinus Boh. (Bohemani Zett.) Közép- Európából. Csiki Ernő. k 9 Müller, Dr. Jos, Beschreibungen neuer dalmati- nischer Koleopteren. II. (Müncn. Koleopt. Zeitschr. II, 1904. p. 203—210.) Három dalmácziai új bogár leírása, névszerint Bithynus he- terocerus Kistanjéról, Alphitophagus oblusangulus Meleda szigetéről. és Otiorrhynchus cardiniger brattiensis Brazza szigetéről. ; Csiki Ernő. 24 Irodalom Daniel, Dr. Josef, Revision der palaarktischen" Crepi dodera-Arten (Münch. Koleopt. Zeitschr. II, 1904, p, 287 —297.) Szerző a Crepidodera levélbogár-nem . reviziójaként szép ta- nulmánynyal gazdagította a bogarászati irodalmat. A nemet öt cso- portra osztja, melyeken belül meghatározó kulcsokat és a fajok részletes leírását nyújtja. Az első csoport fajaiból nálunk a követ kezők fordulnak elő: firanusversa Marsh. és fekete alakja ab. melaucholica J. Dan. (Bosznia), impressa F. (Dalmáczia, Gerebencz) ferrugimea Scop. és crassicornis Fald. (Pécs, Marpod; Bosznia), utóbbi faunánkra új. A második csoporiból csak a Cr. femorata GyIl. fordul nálunk elő (Budapest, Tátra, Szebenhegység). A har- madik csoportot nálunk a Cr. corpulenta Kutsch. képviseli (Her- kulesfürdő, Paring és Szebenhegység, Nagyszeben, Negoi, Ker czi- és Rozsnyói hegység, Keresztényhavas, Brassó: Czenk, Bucsecs ; Bosznia). A negyedik csoportból Cr. transsylvusnica Fuss. (Radnai havasok, Czenk, Keresztényhavas, Bucsecs, Negoi, norica Weise (Kapela, Lokve), cyanescens Duft. (Tátra, Mármaros,, Keresztény- havas, Brassói; hegyek, , Bucsecs, beleki. hegység Valesiiboanami cyanmipeunis Kutsch. (Bucsecs, Kerczi hegység, Negoi, Vale Doam- ni) fordul nálunk elő; az ötödik csoport egyetlen faja (nigritula Gyllh.) nálunk nem ritka, ezt a fajt eddig a. Fippuriokiamnemibe sorolták. Csiki Ernő. 7. Gangihauer, E, Neue Arten aus dem Gatt úm etek ME chus (Anophthalmus) Hydrophorus und KRzolus. (Münch Koleopt. Zeitschr. II, 1904. p. 350—354. Három új faj leírása: 1. Trechus (Anophthalmus) velebiticus a Likából, 2. Hydroporus Kocae Vinkovczéről, és 3. Riolus Apfel- becki Szerbiából. Csiki Ernő. xx Wagner, Hans., Beitrage zur Kenntnis der Gattúng Apion Hbst. (Münch. -Koleopt. Zeitschr. II, 1908; p. 350 3094.) Ezen érdekes kőzleményben leírt egyik új faj, az Apion (Ceratapion) austriacum Alsó-Ausztrián kívül Magyarország nyugati részében is előfordul (Fertőtó). A faunisztikai adatokból emlithető a ritka A. armatum Gerst. előfordulása Herczegovinában (Jablanica) Apion flavipes Lederi-é kirsch Nagyszebennél és Bosznia és Hercze- govinában, A. Gribodoi Dbrs.-é Zágrábnál és a ritka A. rhombot- dalc Dbrs.-é Boszniában. Jsiki. Ernő. desittladsz átélték sás s ta Entomologiai művek. " Altalános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hunya riac). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula- Ara 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készitésére, ábrákkal 1 kor 40 fill. — Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi §. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch ]J. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fil. — Dr. Leridl A. Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]T. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 fil. — Hojjer, Praxis der Insektenkunde. 8 kor. — . Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. ; Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 fil. A magyar launa másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fill. Adatok Magyaror- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak magánrajza 40 kor. Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és . gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — .Berge, Schmetterlingsbuch 8. Auf. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. . 20 ül. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. AuA. 2000 Abb auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. aui 50 Taleln 30 kor. j Diptera. JTömösváry Ő. Egy tömegesén tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeirc. 2 ré"! 60 fil. — Kertész K. Catalogyus Tabanidaium orbis terra- rum universi 6 kor. : Coleoptera. ZJörök P. Bogár-határozó 2 kor. 80 All. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbucr 5. Aufl. mit 48 color: Tafeln 24 kor. — Sezdlttz, Fauna Transsylvanica 12 kor. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 fil. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza: 2tábl. 60 fll. . ; Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Puugur Gy. A magyaror- szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 (111. Myri-poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza .4 táblával 4 kor. Araehnoidea. Dr. Chiyzer K. és Kulezynski L. Arancac Hungaria .3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2— 3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a. kerekháló- pókok természetes osztályozása Íí kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország .atkalaunájához. 8 táblával 2 kor. ; KELAR Crustacea: Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szab ado. élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipusn Jajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor €-atalogus Hindomyechidarum. ak Conscripsit LA Ernestus Csiki, A Musaeo Natioónali Hungarico editus. Budapestini 1901. Ára 3 korona, a E művek szerkesztőségünk. útján is megrendelhetők. Legközelebb megjelenik Hi Magyarország bogárfaunája. Vezémonal a Magyarország, Horvát- és Szlavon- országok, Dalmáczia, Bosznia és Herczegovina területén . előtördtió DoOSArak : MESISHISKÉSÉT S 4 IRTA 30 €-m EFK E KR NOV nemzeti muzeumi I. oszt. segédőr. Xk A: három kötetes munka első kötete a bevezető mordhológtar részem "kívül a Caraboideákat És Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- kat; Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- "dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és . "Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. a szdszes z ág A Ala 5 SAVES füzetekben Tod megjelenni, egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára korona. Előjegyzések és előfizetesek a szerző czímére (Buda- pest, VIII.. Nemzeti Múzeum) küldendők. sc] mid] Sárdor könyrnyomdája Budapest, VI., Szerecsen-u 6. Vg fertő MOSÓB 5 7. él EN ALTA oka sg KENI KELNE Vége steVe age fej enastet agz agy apz ap EZEöő ÉstsiöBS8 ss a a £. 7 ayz ay SES fas ( 5.8 a. DA ZS aj a e agz mag a o. agy age ge agy a a No a xn. kötet. 1905. Februúárius 2. füzet. IB A 4 ta 4ta SÉT a VESÜSZK VÁ ROVARTANI LAPOK H ASZ PF OLYÓIRAT : ak ek ek et NYA e vÁVv bv Va GY 4. viz AVAG ha 5 Va OI es va mr 2 jos ge különös tekintette d hasznos íg kártékony rovarokra. EE 4. T Re EEEEET S xx DR. BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR. ENTZ GÉZA " MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVBE SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. VÁD Le J 6 a ie e sv Ze BUDAPEST, 19085. 4áv 4be A "ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA IV... MOLNÁR-UTCOZA 24. ék k egi hr ne VK első napján, le ÉS Ea ha kivételével ; " ——— Előfizetési ára egész SEvTe 8 kör. Tartalom. a s. Sziládyv Zoltán dr. : Rovarokon élő atkák és legyek EZ 28 a — A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói 1I. SE ] Zilahi Kiss Endre dr.:: Adatok Szilágy-m. bogár-faunájához II. 29. Vángel- Jenő dr.: Adatok Km rovarlaúnajához; Lepis ; ; CODLOTA [8 -—— 82 778 Csiki Ernő: Magyarország Team XVII SRE A DÜL A. Aigner Lajos: A sárgafarú pille kártételei S 5 Rp Külön felék. Kártékony araszoló hernyő ASZ E s e S Ke E s B; "Hasznos pájzslevek Ze A pókok ivadéksondozása Sr sz e Irodalom : Luze, G.. Revision der Gattung Olophrum. Ism Csiki Ernő. 43 T 3 Luze, G, Revision der Gattung Lathrimaeum Ism. Csiki Ernő. 44 ú Luze, G., Revision der: Gattung Acidota. Ísm. Csiki Ernő... 44. a A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy: sz utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A hudapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- a féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak i Há ; kfkedvezmény. 8 Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 1904-iki ! teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron a kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 kor. a Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. Ke Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV , Molnár-utcza ú 24.) eziímzendők. : . ja Rovarokon élő atkák és legyek. Irta Dr. Szilády Zoltán. Minden bogarász ismeri azokat a sárga kis atkákat, a melyek a galacsinhajtó, vagy temető-bogarakon élnek, — a Gamasusokat. Ezeknek a rokonságához tartoznak azok az új fajok, a melyeket Oudemans A. C. írt le újabban!) Greenia Perkinsi és Greenia Alfkent névvel. E Greeniák életmódjában az a meglepő, hogy a mi nagy violaszín dongóméhünk, a Coptorthosoma (AXylocopa) violaceum közeli rokonain, a Sunda szigetek Coptorthosomáin élnek, és pedig gazdájuk potroha tőszelvényének egy, talán épen e czélra alakult melléküregében vagy zsebében. A leíró ez alkalommal megemlíti, hogy a régebbi hollandus irodalommban még több hasonló életmódú darázs-atkának többé- kevésbbé hiányos leírását találta."?) A felfedezés tehát nem is épen új, de eldöntetlennek tartom, vajjon csakugyan symbiosisról van-e szó, és hogy a méh említett zsebének mi a fejlődéstani je- lentősége ? Oudemans említett czikkének olvasására közli Schulz A. W. az ő délamerikai megfigyeléseit a lepkéken élősködő le- .gyekről?). Ismeretes dolog, hogy a kétszárnyúak rendjében nem egy faj él más állaton, mint annak külső parasitája (a belsőkről nem is szólva) vagy asztaltársa. A lónak épenoly közönséges kisérője a Hippobosca, mint a juhoknak a csimbe, Melophagus vagy a mé- zelő méhnek a Braula, a melynek gazdájához való viszonyát nem régen Lósy József ismertette behatóan. Még a madaraknak is megvannak a maguk kisérői: a Hippoboscával rokon madárlegyek : Ornithomyiák. j Biró Lajos megfigyeléseiből tudjuk, hogy a sebesröptű rablólegyeknek, az Asilusoknak is vannak asztaltársai, apró Ag- 1Tijdsehrift der Nederlandsche Vereeniging 1901. Ser, .2. v. 7. p. 52—53, 60. és Entom. Berichten 1902. p. 37. továbbá Tijdschrift voor Entomologie 1908. v. 45. p. 126. 2) Zool. Anzeiger XXVII. 4, szám p. 1387. 3) Zool. Anzeiger. XXVIII. 2. szám p. 42. Rovartani Lapok. XII. 1905. februárius. 24 A. Aigner Lajos romyzák, a melyek velük együtt, sőt hátukra kapaszkodva élnek s vérengző gazdájuk szájából lopják ki a falatot. Ezek jutnak eszembe Schulz felfedezésére, noha az ő apró (11/4 mm.) barnás legyecskéi szerinte valószínűleg a Phoridák csa- ládjába tartoznak. Belem do Para (Brazilia) közelében mocsaras vi- dékeken találta őket a Mortho Achilles L., Helicopis Acis F. és H. Cupido L. nevű lepkék szárnyain, a hol a szárnypikkelyek közt valóságos járatokat csináltak e legyek, vagy talán álczáik. Egy ottani rovarkereskedő szerint, a papirtokokban árult Morpho Achilles mellet rendesen találhatni ilyen legyeket is. Ezen . az úton talán még megelőzhetné valaki az ismertetésben azokat a német búvárokat, akik a Schulz által hozzájok küldött példá- nyokat leírni elmulasztották. Magyarország pillangói. Irta 4. Aigner Lajos. II. IV. Szaporodás és fejlődés (folytatás). A pillangók hernyójának 16 lába van, 6 ízelt torláb és 10 hasláb, mely utóbbiak kapaszkodásra szolgálnak. A hernyó csupasz, máskor szőrök vagy különböző tüskék s egyéb kiemelkedések borítják. Az Argynnisek és Vanessák hernyói tüskések; a Melitaeákéin tüskeszerű húsos kiemelkedéseket vagy áltüskéket; az Apaiura hernyók fején két szarvszerű nyujtványt; a Li- menitisekén pedig tompa, ágas-bogas tüskéket találunk ; a Satyridák hernyóin az utolsó gyűrűn van két hegyes nyujtvány, a Lycaenidákéit dudorok fedik. 3 Színük és rajzolatuk szintén igen változó; az utóbbi hosszanti ." és haránt sávokból, pontokból és szemekből áll, Színük a fej- lődés folyamán változik, p. o. a Papilio Machaon hernyója eleinte csaknem egészen fekete és csak többszörös vedlés után válik zölddé. A vedlés akkor következik be, mikor a gyorsan növekvő allat már nem fér meg bőrében, azt leveti s új ruhában fejlődik tovább. A vedlést 3—4-szer megismétli. A hernyó ilyenkor nem táplálkozik, lan- kadttá lesz. A bőr a vedlés végső szakában felreped s ekkor az állat addig hánykolódik, míg mindenestül le nem veti. A kemény tüskék és szőrök a vedlés alkalmával lágyak lesznek s csak akkor keményednek meg, a mikor ismét megszáradnak. Magyarország pillangói 29 "A hernyók nagyobbára a növények leveleivel, " virágaival és csíráival, némelyek meg (nehány Lycaena-fajéb magvakkal élnek, Az utóbbiak egész életüket magtokokban töltik. Legtöbbjük ma- gánosan él, nappal elrejtőzik és csak éjjel jön elő táplálkozni, mások társasan élnek (p. o. Pieris Brassicae) és nappal látnak eledel. után. Egyik részük, mely őszkor kel ki, a telet erre a czélra készített közös szövedékben húzza ki (p. o. Aporia Crataegi), mások kövek vagy moha alatt telelnek át. Némely faj léte bizonyos növényhez van kötve és máson meg nem él, mások egyes növénycsaládra szorítkoznak, ismét mások pedig mindennemű apró növénynyel táplálkoznak. ." A hernyóállapot tartama igen különböző. A tavaszkor letojt petékből kikelő hernyók még abban az évben érik el teljes nagy- ságukat és bábbá, majd lepkévé lesznek; az őszkor letojt petékből azonban csak a rákövetkező évben fejlődik lepke. A hernyók meleg időjárás mellett gyorsan, hidegben lassabban fejlődnek. Ennek tu- lajdonítható, hogy némely faj, mely a lapályon kétivadékú, hegyes vidéken csak egyivadékú. A legtöbb hernyó 3—-6 heti táplálkozás után bábozódik be. A hernyó a bebábozódás előtt nyugtalanná válik és addig futkos ide-oda, míg megfelelő helyet nem talál a bebábozódásra. Szá- mos pillangótaj hernyója fargyűrűjét ekkor valami tárgyhoz erősíti, úgy hogy a báb szabadon lóg álá (pupa suspensa) ; mások övet fonnak : derekuk köré s annálfogva erősítik magukat — fejjel fölfelé — ághoz, falhoz stb. (p. succincta). Némely faj laza kis szövedékben, egyesek pedig egyszerűen az avar alatt bábozódnak be. . Ilyenkor ismét szétreped a bőr, melyet a báb folytonos moz- gatás által teljesen lehány magáról. A báb alakja hengeres vagy zömök, gyakran éles kiszögelé- sekkel. A chitin takarón tisztán látható a pillangónak feje, csápja, szárnya stb. Színe többnyire barnás, gyakran aranyszínű pety- tyekkel ékesített. A bábnyugalom rendszerint 10—15 napig tari. Ez idő vége felé elszíntelenedik a báb és takaróján át látható a pillangó színe és rajzolata. A bábburok végre a hátoldalon megreped, a pillangó testének mellső részével kivergődik belőle, azután lassanként kiszabadítja lábait, szárnyait és potrohát, majd valamely közellevő tárgyra kapaszkodva várja meg, míg szárnya teljesen kifejlődik és megszárad. Ekkor a pillangó szárnyra kél. V. A pillangók elterjedése. Pillangók csaknem az egész földkerekségen találhatók, a mennyi- ben az növényzettel bír, de nem egyforma mennyiségben. Európá- 96 A. Aigner Lajos - ban a legtöbb faj hegyvidékeken fordul elő, a tengerek partjain ellenben jóval kevesebb a számuk ; így p. o. a. 281 európai faj közül Svájczban 164, Tirolban pedig 168 faj honos, holott Angolországban. csak 70, Irországban pedig csak 39 fordul elő. Észak felé is tetemesén. gyérül a fajok száma. Míg Finnországban még 87 faj tenyészik, Lapp- hon csupán 61 s az Északi fok csupán 10 fajjal bír. Ellenben dél- szak felé az inkább északi fajok számát a keleti és déli fajok né- melyike gyarapítja Az állatok földrajzi elterjedésének pontosabb ismerete czéljából föltétlenül szükséges ismerni azok függőleges és vízszintes irányban való eioszlását. A függőleges regiókat a lepkékre nézve a köt álla- pitották meg: 1. Az alsó regió, az Alpesekben 900 m.-ig, vagyis a diófa határáig, Svájczban 164 fajjal. 2. A hegyi regió, 1200 m.-ig, vagyis a bükkfa határáig, 122 fajjal. ; 3. A havasalji regió 1800 m.-ig, vagyis a fenyő határáig, 85 fajjal. 4. A havasi regió, 2250 m.-ig, vagyis a fák határán fölül, 34 fajjal. 2. subnivalis regió, 3000 m.-ig, vagyis a hóvonalói: sőt azon. még valmivel túl is, 20 fajial. A vízszintes elterjedési körök terjedelme s az azokban élő. eddig ismert pillangófajok száma hozzávetőleg a következő : 1. A palaearctikus kör : Európa, Kis-Ázsia, Közép- és északi Ázsia Japánig és Észak-Afrika, 700 fajjal. 2. Az aethiopiai kör: Közép- és Dél-Afrika, 700 fajjal. 9. "A Palacotropikus kör: déli. Ázsia s az indiai szigetek, 1200 fajjal. 4. Az ausztráliai kör: Ausztrália, Új-Guinea, 700 fajjal. 5. Az antarctikus kör: Észak-Amerika, 500 fajjal. 6. A neotropikus kör: Dél-Amerika, 4200 fajjal, vagyis kerek számban 8000 faj ismeretes, de bizvást feltehető, hogy összesen legalább 10000 pillangófaj létezik. A fajok előfordulására nagy és döntő befolyással van a talaj minősége és a flórának ahhoz képest gazdagabb vagy szegé- nyebb volta. A havasalji és havasi regióban egyebütt is, hazánk- ban is. más fajok tenyésznek (Parnassius Apollo, Erebiák stb.), mint a lapály mocsaras talaján (Coenonympha Oedipus, Chryso- phanus vrutilus stb.); a homokos vidék külön fajokkal rendelkezik, Magyarország. pillangói l 27 (Carcharodus lavaterae stb.), viszont a magyar tengerpartnak is vannak. oly fajai, melyek bgyebüt hiányzanak (Pieris Ergane stb.) Az efféle fajok többnyire oly növényeken élnek, a melyek az illető vidékre jellemzők és másutt ritkábban tenyésznek. Számos faj igen közönséges a termőhelyén, mások ritkák; némelyik csak olykor, kedvező években mutatkozik nagy számban, azután pedig sok évig igen gyéren. Az éghajlat és talaj igen gyakran van hatással a pillan- gók színezésére és rajzolására, a mennyiben számos faj északon sötétebb színű vagy több rajzú, viszont mások világosabb színűek vagy kevesebb rajzúak mint a délszakon. Igy. állnak elő azok az . alakok, melyeket fajváltozatoknak (variatio) és fajeltérésnek (aber- ratio) nevezünk. Ha valamely faj keretében az egyik részén eltérő, de lényeg- telen jellegek mutatkoznak, melyek külső vagy belső okokból ke- letkeztek, de ez okok megszüntével el is tünnek, akkor előáll az eltérés (aberratio), és ha ama jellegek állandók s az utódokra is átszármazók, a fajváltozat (varietas); példák erre a bizonyos vidé- keken állandóan előforduló úgynevezett helyi változatok, melyek másutt ritkábban és csak mint eltérések lépnek fel. A pillangók verőfényes napokon röpülnek és leginkább virá- .gos réteken, mezőkön és erdei tisztásokon találhatók. VI. Rendszertan. A lepkék legrégibb rendszere Linnétől való, aki a csáp .alakja szerint három csoportot különböztetett meg : Papilio, S$hinx, Phalaena. A Papiliokat vagyis pillangókat 6 csoportra osztotta : 1. Eguites (a mai PFapilio), 2. Heliconi (Heliconta, Neotro- .pida), 3. Parnassi (Parnassius) 4. Danai: a) Caudidi (Pieridae), b) Festivi ( Danaidae), 5. Nymphales: a) Gemmati (Satyrus), b) Phalerati (Nymphalidae), 6. Plebeji: a) Rurales (Lycaenidae), b) Urbicolae (Hesperidae). : Ez a felosztás nagyjában ma is érvényes, csupán egyes csa- ládok s ezeken belül a nemek s ezek keretében a fajok elrendezé- sében történtek utóbb változások. Schiffermiller és Denis közösen a hernyó alakjára alapították rendszerüket, mások, mint ENO hsa Sea s per, OcAsenheirmer,. Boisduval, Duponchel stb. a Linné-féle rendszert javították, míg végre Ber Treech-scnaiter és Lederer . a bordák és egyeb jel- legek tekintetbe vételével alkotta meg azt a rendszert, melyet Staudinger (1871.) általános érvényre emelt. 298 A. Azgner Lajos E szerint a palaearctikus pillangók felosztása a következő volt: £ Papilionidae: 1. Papilio, 2. Thais, 3. Ismene, 41 Dovitis, 9. Parnassius; H. Pieridae: 6. Atporia, T. Pieris, 8. An- tocharís, 9. Zegris, 10. Leucophasta, 11. Idmais, 12. Callidryas, 13. Colias, 14. Rhodocera; III. Lycaenidae: 15. 7Txnecla, 16. Thestor, 17. Polyommatus, 18. Cigaritis, 19. Lycaena; IV. E r y- cinidae : 20. Nemeobius; V. Libytheidae: 21. Libythea ; VI. Apaturidae: 22. Charazxes, 23. Apaiura; VII. Nymph a- lid ae : 24. Limenitis, 25. Neptis, 26. Vanessa, 27. Thaleropis, 28. Melitaea, 29. Argynnis; VIII. Danaidae: 30. Danais; IX" Satyridae: 31. Melanargia, 32. Erebia, 33. Oeneis, 34. Satyrus, 35. Pararge, 36. Epinephele, 31€. Coenonympha, 838. Triphysa ; X. Hesperidae: 39. Spilothyrus, 40. Syrichthus, 41. Nisoni- ades, 42. Hesperia, 43. Cyclopides, 44. Carterocephala. — Egyidejűleg (1871.) az e tekintetben mindig külön utakon haladó angolok az öszes pillangókat a következő családokra és: alcsaládokra osztották, melyek közül a csillaggal jelöltek Európá- ban nincsenek képviselve, I. Nymphalidae: 1. Danainae, 2. Satyrinae, 3. Elymniaeé", 4. Morphinae", 5. Brassolinae", 6. Ac- vacinae?", €. Heliconinae", 8. Nymphalinae ; II. Lemoniidae : 1. Libyiheinae, 2. Nemeobinae, 3. Enselussinae?, 4. Lemoniinaé ; II. Lycaenidae; IV Papilionidae : 1. Pizrimae 25 Baz piloninae; V. Hesperidae. ; Ez a rendszer határozottan gyarlóbb, logikátlanabb a Stau- dinger-félénél, mely azonban szintén javításra szorult. Ezt a javí- tást maga a szerző, Rebel-lel szövetkezve legújabban (1901) eszközölte. Javított rendszerük a következő: 1. Papilionidae; 2: Pieridae; 3. Nymphalidae : a) Nymphalinae, b) Danainae, c.) Satyrinae; 4. Libytheidae; 5. Erycinidae; 6. Lycaenidae ; 7. Hesperidae. Látnivaló, hogy a javítás leginkább a Lycaenidák elhelyezé- sében nyilvánul, mely tekintetben a szerzők visszatértek Linné felosztásához. Ez a rendszer jelenleg a palaearctikus pillangókra nézve ál- talános érvényű s ezt követi a jelen dolgozat is, tekintetbe véve . egyik-másik módosítást, melyet legújabban Spuler eszközölt rajta: 29 Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre TI Aristus clypeatus Rossi. M. Goroszló. Ophonus sabulicola Pz. Hadad, Sz. Cseh, M. Goroszló ; — obscurus F. Hadad, M. Goroszló ; — diffinmis Dej. Hadad, Zilah ; — punctiatulus Duft. Hadad, Sz. Cseh, Tasnád ; — rupicola Strm. Hadad, Sz. Cseh, Zilah ; — rufibarbis F. Hadad; — puncticollis Payk. Hadad ; — azureus F. Hadad, Zilah; — signaticornis Duft. Hadad; — $ubescens Müll. Hadad, M. Goroszló; — griseus Pz. Hadad, M. Goroszló ; — hospes Strm. Sz. Cseh; — v. Sturmi Dej. Hadad ; — calceatus Duft. Zilah, Peér. Harpalus aeneus F. Hadad, Zilah ; — v. conufusus Dej. Hadad, Zilah; — v. semipunctatus Dej. Zilah, Sz. Cseh, Tasnád; — psíil- iaceus Fourcr. Tasnád ; — cutreus Dej. Hadad; — smaragdínus Duft. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — rubripes Duft. Zilah; — honestus Duft. Zilah; — féygmaeus Dej. Zilan; — dimidiatus Rossi Hadad; — autumnalis Duft. Hadad; — tardus Pz. Hadad, Zilah, Tasnád; — flavicornis Dej. Hadad ; — anxims Dej. Hadad, Zilah. Amsodactylus v. spurcaticornis Dej. Zilah, Sz. Cseh ; — sig- natus Pz. Hadad, Peér, Tasnád, Zilah. Diachromus germanus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér. Stenolophus teutonus Schrk. Zilah, Tasnád, Hadad, Meszes ; — skrimshivranus Steph. Zilah, Tasnád ; — v. affinis Bach. Zilah ; — discophorus Fisch. Hadad ; — mixtus Hbst. Hadad. Acupalpus suturalis Dej. Zilah; — dorsahs F. Zilah, Tasnád ; — meridianus L. Zilan, Hadad, Tasnád, Peér. ; Badistev bipustulalus F. Hadad, Peér, Tasnád; — peltatus Pz. Tasnád. ; . — Licinus cassideus F. Hadad; — Hoffmanseggi Pz. Zilah. Chlaenius v. melanicormis Dej. Zilah; — nitidulus Schrk. Zilah, Meszes, Peér; — vestitus Payk. Zilah, Meszes; — festivus F. Zilah. Chlaenites spoliatus Rossi Zilah. Callistus lunatus F. Zilah, Hadad, Peér, Tasnád. . Fanagaeus cyux major L. Zilah, Sz. Cseh, Peér; — bipus- tulatus F. Zilah, Hadad. 3 Lebia cyux minor L. Zilah; — humeralis Dej. Zilah. 30 Dr. Zilam Kiss Endre Metabletus obscuroguttatus Duft. Zilah, Tasnád, Peér, Szakácsi ; — pallipes. Dej. Beér, Tasnád, Pele. Blechrus glabratus Duft. Hadad. Dromius guadrimaculatus L. Hadad ; — guadrisignatus Dej. Tasnád ? (Biró) Demetrias imferialis Germ. Zilah, Tasnád; — atricapillus K. Hadad, Tasnád. Cymindis cingulata Dej. Hadad. Dvypta dentata Rossi Sz. Csen. Brvachinus cvepitans L. Zilah, Hadad, Tasnád, Sz. Cseh; — psophtia Dej. Hadad, Tasnád; — explodens Duft. Hadad, Tasnád" FHahplus fulvus F. Hadad; — fulvicolhs Er. Hadad. Hygrotus imaeguahs F. Zilah. Coelambus impvessopunctatus Schall. Zilah; — confluens F. Zilah. Bidessus gemunus F. Tasnád. Hydroporus hneatus F. Hadad; — falustris L. Hadad : Eli planus F. Hadad. Laccophlus obscurus Pz. Hadad. Agabus nitidus F. Zilah; — bipustulatus L. Zilah, Hadad, S. Cseh. Ilybius fuhginosus PV. Zilah, Hadad; -—- obscurus Marsh. Zilah, Szakácsi; — guthoger GyIll. Rézhegység. Liopterus ruficolhis Schall. Hadad. KRantus notatus F. Hadad. Cymatopterus fuscus L. Zilah. Graphoderes cimereus [L. Hadad. Acilhhus sulcatus L. Hadad Zilah, M. Goroszló ; — marginabhs IE Zilah Hadad; 5 dímidtatus Berss! Zülah Tasnád""Beét ybe laterimarginahs Deg. Zilah, Tasnád. Gyrinuus natator Ahr. Zilah, Hadad. [ydrous aterrimus Eschsch, Zilah, Tasnád ; — piceus L. Zilah, Tasnád. Hydrophilus carabotdes L. Zilah, Tasnád; — TANIT Stev. Hadad. Limnoxenus oblongus Hbst. Tasnád. Hydrobius fuscipes L. Zilah, Tasnád, Pele. Helochares hwvidus Forst. Tasnádá. Phyhdrus testaceus F. Tasnád; — grisescens GyII. lasnád " (Biró) ; — melamocephalus O1. Lampért ; — miugricans Zett. Hadad. Enochrus bicolor Payk. Tasnád. Anacaena globulus Payk. Tasnád. Laccobius mgriceps Thoms. Hadad. lelt ttkktüíktttín atlan átt átásásátkániztkaazak ús zése nú Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 31 Acanthoberosus spinosus Stev. Peér. Berosus luridus L. Hadad; — signaticolhs Charp. Hadad. (lercyon flavipes F. Tasnád. Megasternum obscurum Marsh. Peér. Cryptopleurum atomarium Oliv. Peér. ; ophaeridium bipustulaitum F. Peér, Hadad, Zilah; — . scara- bacoides L. Zilah, Peér, Tasnád, Hadad. Coelostoma orbiculare F. Tasnád. Velelooltor us "meubilüs B. Peér; —. eriseus dAbst: , Szakácsi; — águahcus L. Hadad ; — daeguahs Thoms. Hadad; — eranularis L. Zalah, Szakácsi, Balla, Parnuus lutulentus Er, Zilah; — proltfericorms F. Tasnád ; — auriculatus Pz. Tasnád. Ischnoglossa corticinma Er. Peér, Pele. Oxypoda hudibenms Steph. Zilah, Pele. Microglossa suturahs Sahlb. Tasnád. Aleochara fuscipes Fk. Hadad, Zilah, T. Szántó; — laewgata GyII. Szakácsi. Myrmedoma humerahs Grav. Hadad. Dyusilla canahculata F. Zilah, Hadad, Peér, Tasnád, S. Újlak, MelSSaS Szántó. Colyodotd ssordida "Marsh. Zilah; — . fumgi Grav ; Peéty 7 Hseipes "beer. Szakácsi. Amischa anahs Grav. Tasnád. liogluta sramgera Kiesw. Pele. Atheta trinotata Kr. Peér, Szakácsi, Tasnád, Pele; -— crasst- cormis F. Hadad ; — nigritula Grav. Szakácsi ; — elongatula Grav. Tasnád, Pele. Falagria nigra Grav. Ér-Kávás; — obscura Ér-Kávás. Bohtochara obhgua Er. Hadad. Gyrophaena fasciata Marsh. Tasnád, Pele. Bracuida exigua Heer. Tasnád, S. Ujlak. Tachinus laticollis Grav. Hadad; — collaris Grav. Hadad, Fele. 3 Tachyporus formosus Matth. Tasnád, Szakácsi, Hadad; — chrysomelinus L. Hadad ; — hypnorum F. Hadad; — pusillus Grav Hadad ; — mhdulus F. Hadad, Zilah. I Conurus httoreus L. Hadad, Zilah ; — pubescens Payk. Hadad — pedicularius Grav. Hadad. Bohtobtus lunulatus L. Hadad ; — pygmaeus PF. Hadad. Mycetoborus v. longulus Mannh. Tasnád; — sélendens Marsh 32 Vángel Jenő dr. Hadad; — clavicormis Steph. Hadad: Ouedius fulgidus F. Tasnád; -— cinctus Payk. Hadad; — fuliginosus Grav. Tasnád; — limbatus Heer. Hadad ; — boops Grav. Balla. : 3 Creophilus magxillosus L. Zilah. Leistotrophus nebulosus F. Zilah; — murinus L. Hadad. Staphylinus pubesceus Deg. Hadad; — chalcocephalus F. Hadad; — caesareus Cederh. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér. Ocypus olens Müll. Hadad ; — brunnipes F. Hadad ; — nitens Schrk: Tasnád, T. Szarvad, Hadad, Zilah ; — fulvipennis Er. Zilah, Szakácsi ; — falcifer Nordm. Hadad; — edentulus Block. Hadad, Zalah ; — compressus Marsh. Hadad. Plulonthus splenudens F. Hadad; — tolttus L. Hadad, Zilah, Sz. Cseh; — corruscus Grav. Hadad; — ebeminus Grav.. Hadad, Szakácsi ; — inmundus GyIlIl. Peér ; — sanguinolentus Grav. Tasnád; — splendidulus Grav. Peér; — misritulus Grav. Hadad, Peér; — femorahs Hochh. Hadad; — vernalis Grav. Pele ; — decorus Grav. Hadad ; — varius GyII. Tasnád; — v. bimaculatus Grav. Hadad, Zilah. Othius fulvipeunis F. Peér, Zilah. Leptacinus batychrus GyII. Peér. Xantholinus punclulatus Pk. Hadad, Peér, Tasnád ; — decorus Er. Hadad, Zilah; — tricolor F. Hadad, Zilah; — HMnearis Oi. Hadad, Peér. Lathrobium geminum Kr. Peér, Tasnád; — castaneipenne Kol. Hadad, Zilah; — terminatum Grav. Zilah. Medon Brancsiki Epp. Hadad ; — melanocepghalus F. Hadad Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Lepidoptera. 1 A lepkék gyűjtésében az összes harmadéves hallgatók segéd- keztek, de különösen tisztük volt a lepkékkel való foglalkozás Jaltoveczky Péter (1901), Crünwald Lipót 1909), DE" meter" Tözset (19039. Nütal Perencz " PekmiGit Adatok Magyarorszag rovarfaunájához 30 evüla Sszemetey BHerenczés Varga Gyulá-nak (1900 A hallgatók 1901-ben 540 drb., 1902-ben 625 drb., 1903-ban 640 drb. és 1904-ben 2850 drb., vagyis összesen 4655 drb. lepkét gyűjtöttek és dolgoztak fel. 3 Az egyes fajokat összehasonlítás útján határozták meg, a kétes fajokat pedig a Nemzeti Muzeumban voltak szívesek meghatározni. A gyűjtött lepkék különben a következő fajokhoz tartoznak, megjegyezvén, hogy a fajokat Abafi-Aigner, Pávet és Uhryknak a , Magyar Birodalom állatvilága, -czímű munkában 1900-ban megjelent jegyzéke szerint. állítottam össze. I. Rhopalocera. Fapilio Podalirius L. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, T. Bálint, Szintye; — II. Visegrád, Kömlöd, Perkáta, Keszthely, Kőszeg "a UE Margitfalu, Pálfalu, Dobsina, Pútnok ; — IV. Mun- kácssszve Maroskecze, Szováta, Bálványos fürdő ; . — VI. Apatin, Baja, Karánsebes ; — Machaon L. I. Budapest, Kecskemét, Félegy- háza, Szintye ; — II. Visegrád, Perkáta, Keszthely, Kőszeg, Kömlőd, Tara ; — III. Pálfalu, Lipótvár, Margitfalu, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szováta, Predeal; — VI. Baja, Apatin, Szabadka, Zsombolya, Domogled ; — VIII. Castel muschio (Veglia sziget). Thais Polyxena Schiff. I. Budapest; — II. Tihany; — III. Manenán Kassa, Selmeczbánya; — IV. S. A. Újhely : — VI. A patin. 3 PaYnassius Apollo L. III. Margitfalu, Hodrusbánya, Vichne, Pálfalu; — V. Ünőkő. — Mnemosyne L. I. Budapest; — II. Vi- segrád; — Margitfalu. . Aporia Crataegi L. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, Szintye; — II. Perkáta, Kömlőd, Kőszeg; — III. Lipótvár, Margit- falu, Pálfalu. 3 . ; ; Pieris Brassicae L. I. Bpest, Kecskemét, Szintye, Dánospuszta ; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlőd, Keszthely ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu, Pálfalu, Putnok ; -V, Maroskecze, Bálványosfürdő ; — VI. SZombolya, Baja, Apatin; — VIII. Castel Műschio. - Rapae L. I. Budapest, Kecskemét, Fülöpszállás, Mesterszállás, Dánospuszta, Szütver ze Berkáta, Kömlőd, " Visegrád, Keszthely, T. Bálint; — III. Lipótvár, Helpa, Hodrusbánya, Selmeczbánya, Pálfalu, Mar- Etats E0tmok a: " IV! Kassa; "" V. Maroskecze, Predeal, Sz. nad 10757. VI. Apatin, Baja, Zsombolya, Zenta, Karánsebes. — Nápi L. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, Szintye; — II. Per- káta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Putnok; — V. Maros- kesze, Szováta; — VI. Apatin, Zenta, Baja. — var. napaedge Esp. 3 4 Van gel Jeuc di I. Budapest: — [II Lipótvár. Margitfalú : —— VI." Baja, Színtye; "— Daplidice T.I. Budapest, Szent-Endre, Kecskemét, Dánospuszta, Szimtye , 7: Visegrád, Kömlőd, Nerkáta, Kőszeg ; "III Selmecz: bánya, Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu; Putnok, Blelpars "MW ATaros kecze; -7— VI. Zsombolya, Baja, Apatin, Karánsebes. — var. Bel- hidicé 0. I Budapest, Lipótvár, " Margitfahw; " -— Maroskesze, Kovászna. Anthocharis Cardamines I. I. Budapest, T. Bálint, Dános- puszta, Bélesyhaáza, Sz. Endre ; "c. II Berkáta, Visegrád" RÖSZEG ; III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Selmeczbánya ; — V. Maroskecze; VI. Apatin. Leucophasta sinapis L. I. Budapest, Szintye; — II. Visegrád, Perkáta, — III Lipótvat, Marsítlalu, Pálfálu, Melba:; a MM Mos kecze; — VI. Apatin, Zsombolya, Baja. Cohas HyaleL. I Budapest, T. Bálint, Dánospuszta, Sz. Endre, Félegyháza, Szintye; — II. Perkata, Visegrád. 1 omlód KKÖSZe9 IT Lipótvar." Selmeczbánya " Margitfalu, " Fáltalu Putnok ss TV. Kassa; — V. Maroskecze, bNovászna, Predeal, Bálványosfürdő , VI. Zsombolya, Baja, áApatin, Karánsebes, Mehádia, Orsova, Sza- badka, Zenta. — MMyrmidone Esp.. 1. Szintye ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalu. — Edusa F. I. Budapest, Dánospuszta, Fülöpszállás, H. M. Vásarhely, : Felegy haza, Szintye, Szeged: " I BerkárasMiscorád Kömlód, Kőszeg, Sopron ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, sel- meczbánya, fFelpa, Putnok, Dobsina; -— IV. Kassa; "- V. Maros- kecze, Kovászna; 7-7 VI. Zsombolya, Zenta, Apatin, Baja, Karán- sebes, Szabadka. Rhodocera Rhamm L. I. Budapest, Sz.-Endre, T. Bálint, Dápospuszta, , Szintye; II Berkáta Kömlőd: — ME TEpotvár Pálfalu, Margitfalu, Selmeczbánya, Putnok, Dobsina; — V. Maros- kecze, Kovászna, Predeal; " — VI. Mehádia, Apatin , Zenltas Baja Karánsebes. Thecla Betulae CL. Ú Budapest, Szintye "I Köszeg, [d Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu; — V. Maroskecze; — VI. Mehádia, Baja, Apatin. "— Szm schitt [ Budapest, Sz.-Endre, SZÍMÍY6é s: II. Visegrád, 7 [I Pálfalu, Marsitfalu BobDSíImac s. Ami ÉT Sziütye 57 JT Eipótvár, Maroittali, Báltalu: VIS Zenta zajai Apatin. — Onercus L. 1 Budapest, Dánospuszta; — II. Köszeg ; -— III. Lipótvár, Margitfalu; — VI. Apatin. — Rubi L. I. Szintye. Polyommatus Virgawreae L. I. Szintye; — II. kőszeg ; — III. Hegybánya, Helpa, Dobsina, Pálfalu, Margitfalu ; — V. Háromszék, Szováta; — VI. Szászkabánya. — Thersamon Esp. I. Budapest Adatok MagyarorszáJ rovarfaundjához 515) Szintye, Dánospuszta, Mesterszállás; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlőd; " II. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Putnok, Dobsina; — VesMároskeczeji — VII! Baja, Apatin. . — . dispar. Elw. var. rutilus Neee Budapest, Szt. Endre, Szintve; "" III. Marsitfalu, Pálfalu; selmeczdbánya; — "V. Szováta; — VI. Apatin, Karánsebes. — Elppotoe 1 1 Szintyes "III Lipótvár, Pálfald; - IV. Felső- banya Vis Karánsebes. — Dorilis Fin. T. Budapest, Szintye ; — II. Kőszeg, Visegrád; — III. Lipótvár, Putnok, Dobsina, Margit- falu, "Pállalu; " V. Maroskesze. —-— " phlaceas L. I. Budapest, Félegyháza, Szintye; "" III. Pálfalu, Margitfalu, Putnok; — VI. Baja, Apatin. Lycaena : argtades Pall. I. Budapest, Szent Endre; III. Selmeczbánya, Lipótvár. — var. Polysperchon Bgst. I. Buda- pest ; — III. Margitfalu. — Aegon Schitf. I. Budapest, Szent-Endre, Dánospuszta, Félegyháza, Szintye; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dobsina, Putnok; — V. Maroskecze, Szováta; — VI. Apatin, Szabadka, Baja. — 4Argus L. I. Budapest, Szent-Endre, Szintye, Mesterszállás; — III. Lipótvár, Pálfalu, Put- nok ; — VI. Karánsebes, Baja, Apatin. — Astrarche Bgstr. I. Szintje ; — II. Pálfalu. — Icarus Rott. I Budapest, Szintye, Dánospuszta, Mesterszállás, Félegyháza ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pálfalu, Dobsina, Putnok; — IV. Felsőbánya; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Predeal; — VI. Zsombolya, Baja: Apatin, Szabadka, Karánsebes, Mehadia. — bellargus Rott. I. Buda- pest, Szintye, Kecskemét; .—. III. Lipótvár; — -VI. Baja, Apatin, Mehádia. — Corydon Poda. I. Budapest, Szintye ; — III. Lipótvár, Pál- falu, Putnok. — hylas Esp. II. Pálfalu. — .Meleager Esp. 1. Hatvan ; — III. Putnok. — Damon Schiff. I. Budapest, Szintye ; — III. Pálfalu. — argiolus L. I. Budapest, Szintye; — II. Visegrád ; — III. Lipótvár: — minima Fssl. I. Budapest; — III. Putnok, Dobsina; — VI. Apatin. - Cyilarus Rott. I. Budapest, Dánospuszta, Mesterszállás, Szintye ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pál- falu; — V. Maroskecze ; — VI. Baja, Zenta, Karánsebes. — Alcon (F. I. Szent-Endre, Szintye; — II. Visegrád; — III. Lipótvár, . Pál- falu, Selmeczbánya, Margitfalu, Putnok; — IV. Felsőbánya — V. Maroskecze, Szováta; — VI. Karánsebes. — Arion L. I. Szintye : — II. Visegrád ; — III. Pálfalu, Margitfalu. Magyarország Cerambycidát, Irta Csiki Ernő. XVIII. TO. nem: KEkxocentrus NMuls. Il. A szárnyfedőkön három vagy négy sorban elhelyezett apró fehér molyhos foltok vannak. Barna, a szárnyfedők szürkés- fehér testhez simuló szőrözettel fedettek, csak egy zegzugos harántcsik a közepük mögött és oldalaik elül csupaszok. A szárnyfedők pontsorainak egyes pontocskáiból barnás-fekete . hosszabb sőrték emelkednek. Hossza 45—8 mm. — Elő- fordul Közép- és Dél-Európában és a Kaukázusban. Ná- lunk helyenként nem ritka ; termőhelyei : I. Budapest, Pé- . czel, Isaszegh, Dabas, feszér, Kalocsa, Hagymádfalva ; IV. Bártfa, Homonna, S.-A.-Ujhely, Szinna. V. Szászrégen; Héviz, Fogaras, Malomviz ; VI. Herkulesfürdő ; VII. Vrdnik. (Clarae Muls , Reveherei Muls.) c I. adspersus Muls. a szása fedőkön nincsenek hosszanti sorokban elhelyezett fehér foltok kzt rlő dee LAS Az ESZME HIVE 2. Barna, a szárnyfedők szürkés- feher Szörölákel fedetfek; Csak egy folt az oldalszél mellett az első harmadban és egy ha- rántcsík a közepük mögött csupasz. Az előtor másfélszer oly széles mint hosszú. Hossza 4—5-5 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk a hegyvidék lakója és nem ritka. (lusttanicus Oliv., balteatus F., crimtus Pz. lusitanus Muls. NEG 6 tt AE es sze vez eze ba Daltousabinni — Barnás-vörös, a szánnyiedök ohez simuló fehér sző- rökkel fedettek, csak egy háromszögalakú folt a paizsocska körül, egy mindegyik szárnyfedőn félholdalakot képező ha- rántcsiík a közepük mögött és egy folt a csúcs előtt barna szőrökkel fedett. Az előtor kétszer oly széles mint hosszú. Hossza 4--6 mm. — Előfordul Közép-Európában, nálunk ritka. A Nemz. Muzeumban csak egy hiteles magyarországi példány van, melynek közelebbi termőhelye ismeretlen, Petri Károly dr. Segesvárról említi. ... .-. ... 3. Stierlini Ganglib. 1) Ebbe a csoportba tartozik az Ex. pumctipennis Muls. is, mely faj fau- nánkból törlendő, mert az e név alatt közölt példányok balteus L.-nek bizonyultak: Ugy szinténmegerősítendő Dalmácziában (Zara) való előfordulása. váj a Sa északa JE töke Ta LÉ MŰ ás Let sza KT pe dnlas "§ ke lag sábn málé aa ertse A Tsa a E seen E vere 19 Magyarország Cerambyciddi 21 (1 nm: BFogonochaerus (I.atr) Gremm. ; (Pogonocerus Zett., Pityophilus Muls.) A szárnyfedők külső csúcsszöglete hegyes foggal végződik 2. JA szárnyfedők csúcsa egyenesen lemetszett vagy kerekített. 4. A szárnyfedők varratszöglete hegyes foggal végződik. Feje és előtora vörösbarna, fehér szőrökkel tarkázott. A szárny- fedők töve mögött széles, sűrűn fehér-szőrös harántcsikkal, melynek hátsó szélét fekete csik szegélyezi, tövük és hátsó telük vörösbarna, fekete és fehér molyhos foltokkal tar- kázott. A csápízek töve ésa negyedik íz első fele fehér. Hossza 6—7 mm. — Előfordul Észak- és Dél-Európában, nálunk a hegyvidék egész területén taláható, de elég titka. . (mspidus F., bidentatus Thoms.) . 1. hispidulus Pill.:€ Mittp. Seszámyiedők varrat szöglete derékszögű Jas seu 8. A test felülete hosszú és felálló szőrökkel borított. Barna, a fej és az előtor világos barna és fehér molyhos sző- rözettel fedett, a szárnyfedők elülső része inkább fehér, hátsó részük barna és fehér szőrözettel fedett. A szárny- fedők tövén kissé kiemelkedő csupasz dudorral. Hossza 6-3—T( mm, — Előfordul Dél-Francziaországban és nálunk Dalmácziában Lesina és Meleda szigetén. ...2. Perroudi Muls. A test:felületén helyenként kevés felálló rövid szőr van, Barnásvörös, a fejen, az előtoron és alul kisebb-nagyobb fekete foltokkal, a szárnyfedők rézsutos bemélyedése mögött fekete harántcsiíkkal és a csúcs is fekete. Az elő toron kétoldalt kiemelkedő csupasz és fénylő dudorral, a szárnyfedők töve mögötti dudoron fekete Sszőrcsomó van, " .. mögötte rézsutos bemélyedés, melyet szürkés-fehér molyhos " szőrözet borít. A szárnyfedőkön három hosszanti borda" emelkedik ki, ezek közül a legbelső a legerősebb, ezt két . fekete szőrcsomó díszíti. Hossza 45-65 mm. — Előfordul egész Európában, nálunk is közönséges. (pilosus F., den- VENYES KO TEG ST ese sea er zer Ese 71587 hispidus Linn. A fejtetőn két fekete-szőrös dudor van. Barnás-vörös vagy barna, szőrös, a szárnyiedők első harmadában széles . fehér . harántcsiíkkal, mely a varrat mellett többnyire megszakított, hátul barna vagy fekete szegélylyel. A szárny- fedők barna és fehér szőrözettel tarkítottak, tövük mögött sűrűbben szőrös dudorral, a három hosszanti borda közül a külső elenyésző, a két belső hátul erőteljesebb, a leg- belsőn két vagy három fekete szőrcsomó van. Hossza 45 38 A. Aioner Lajos —7 mm. — Előfordul Észak- és Közép-Európában, nálunk közönséges (setifer Müll., fascicularis Panz.) ; 4. fasciculatus De Geer. — A fejtetőn nincsenek fekete-szőrös dudorok. Világosabb vagy sötétebb vörös-barna vagy barna, felülete felálló szó- rökkel és testhez simuló molyhos szőrözettel fedett. A szárny fedőkön egy kívülről befele futó rézsutos szurok- barna vagy fekete csík van, mely az első harmadnál kez- dődik, előtte fehér csík vonul keresztül; a belső hosszanti bordán három szőrcsomó van Hossza45—5 mm. — Elő- fordul Közép- és Észak-Európában, nálunk ritka. Termő- helyei: I. Budapest ; III. Trencsén; IV. Bártfa, Sátoralja- uihely ; VII. Fuzine. (ovalis Gmel, Schlumbergerv Duf,., mulhpunctatus Georg., subovatus Muls., seutellaris Muls.) 5. ovatus Goeze 12. nem: Deroplia Rosh. (Belodera Thoms., Blabinotus Wollast., Stenosoma Muls, Stenidea Muls.,) 1. A szárnyfedők a csúcson lemettszettek. Barnás-vörös, a csápízek vége a negyedik íztől kezdve feketés-barna, feje és előtora a középen vastag sárgás, kétoldala pedig úgy mint a szárnyfedők és testének alsó oldala finom szür- kés-fehér szőrökkel fedett. A szárnyfedők szórözete helyenként foltokká tömörül. Hossza 65—9 mm. — Elő- fordul Közép-Európa déli felében, nálunk ritka. lermő- helyei: I. Budapest, Szent-Endre, Péczel, Isaszegh ; — II Pécs; V. Nagyszeben, Kisdisznód; VII. Pétervárad. (Foudrast Muls., obliguetpunctata Ross.) ... ..- 1. Genei Arag. — A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekítettek. Barnás- vörös, a fej és az előtoron két széles hosszanti sáv sár- gás-fehér vagy szürkés-fehér molyhos szőrökkel fedett. A szárnyfedők erőteljesen pontozottak, a fehér szőrözet az első harmadban sűrűbb, ennélfogva egy elmosódott ha- rántcsiík tünik fel. Hossza 8-5—115 mm. — Előfordul Dél-Európában és a mi faunaterületünkben Dalmácziában (AA, c 022... 2. Troberti Muls. ep ED ee A sárgafarú pille kártételei, . Irta A. Aigner Lajos. Az Euprochs (Porthesia) chrysorrhoea L. régtől fogva ismert kártékony lepke, melynek hernyója némely évben Budapest kör- nyékén is nagyobb mennyiségben található, itt azonban, mint sok más helyen is, arra szorítkozik, hogy a szilvafákat letarolja s a termést tönkre teszi. Hogy hazai erdőinkben is "okoz olykor érzékeny kárt, arról először Dr. Horváth Géza jelentéseiből!) értesültünk, a ki hivatalos adatok alapján mutatta ki, hogy a pille különösen az ország déli megyéiben szokott tömegesen fellépni és nemcsak a .gyümölcsösökben, hanem helyenkint az erdőkben is tetemes kárt tesz. Hernyója 1883-ban még fel se tünt, 18386—89-ben azonban többnyire az Ocneria dispar L. társaságában megtámadta ugyan a tölgyeket, de kártételei sehol sem voltak valami nagyok, 1890- ben pedig Pozsega-megyében nagy területen kopaszra rágta a tölgyeseket, Szerém-megyében meg egy 60 éves bükköst egészen letarolt s azután rávetette magát a gyertyánra- és szilre is. A következő években egyre növekedtek kártételei. 1891-ben Arad-megye egész csálai kerületében fellépett s ezt azzal a megjegyzéssel! jelentették, hogy 1881 óta nem lépett fel oly töme- gesen. Krassó-Szörényben a makktermést semmisítette meg S a bükkfát is megtáinadta. Temes-megyében 1700 holdnyi területen jelentkezett, de lényeges kárt nem tett. Szerém-megyében 400 hol- don a makktermést tette tönkre. Pozsega-megyében 12,000 holdon a tölgy és bükkön kívül a kőris- és szilfákat is megtámadta. A következő 1892. évben Bács-Bodrog-megyében 4,600 holdon a cserebogárral együtt 509/0 kárt tett a tölgyállabok évi fatermésében. Szerém-megyében nagy mennyiségben lépett fel s a tölgyben és sszilfában nagy "kárt tett. Arad- és Temes-megyében szintén a . tölgyesekben jelentkezett. Pozsega-megyében pedig a bükk lombját . is megrágta. Őszkor azonban már észrevehető volt a gyérülése és 1893-ban már csak elvétve mutatkozott. Hogyha az 1891-ben Aradon teit észleletet zsinórmértékül veszszük, a sárgafarú pille minden 10—-11-ik évben lép fel töme- gesen. Ezzel összhangban áll az, hogy 1992 juliusában nekem is feltünt Háromszék-megyében a lepke nagy sokasága. Szint- úgy Csiki Ernő-nek is, ki 1902-ben Kis-Küküllő-megyében 1) Jelentés 1883, 1886—89 és 1890—93. években felmerült erdei rovarkárokró!. 40 A. Aigner Lajos a lepkének nagy rajait látta és 1904-ben nemcsak ott, hanem Nagy- Küküllő és Alsó-Fehér-megyében, valamint Nagyszeben környékén is nagy mennyiségben figyelte meg a lepkét, mely különösen a nagyszebeni nagy-tér villamos ivlámpái alatt nagy rakásban, sok ezernyi példányban volt látható. Ezeket az adatokat megerősíti Pfundtner Károly?) is, a ki a sár- gafarú piilének Nagy-Küküllő-megye medgyesi járásban való kár- tételét tárgyalva megemlíti, hogy 1901 óta évről-évre nagyobb tö- megben mutatkozik, még pedig nemcsak Nagy-Küküllő-megyében, hanem Alsó-Fehér-, Kis-Küküllő-, Maros-Torda- és Szeben-megye területén is. A milliónyi hernyó ellepte a gyümölcsösöket és erdőket egyaránt és nem csak a tölgyet pusztította, hanem megtámadta a szil-, bükk- és gyertyánfát is, sőt még a fűzeket sem kimélte meg, a galagonya-, kökény- és csipkerózsa bokrokat pedig tel- jesen behálózta fonadéka. A lepkerajok maguk julius elején kü- lönösen az alma-, körte-, és szilvafák körül röpködtek. Legérzékenyebb volt a hernyók garázdálkodása 1904-ben a medgyesi járásban, hol az erdőknek mintegy 360 holdját támadták meg, pedig irtását már az 1901/2. év telén megkezdték, a meny- nyiben a hernyófészkeket az erdőben is lenyesték és felperzselték. Ez a módszer azonban csak a fiatal fákon vált be, annak daczára, hogy a hosszú póznára erősített viharlámpást és a galyazó ollót is alkalmazták. Ennek folytán a Rovartani Állomás tanácsára kisérletet tettek azzal, hogy a hernyókat, ezeknek nagy tömegekben való együtt" tartása által előidézhető megfertőzése útján irtsák. Ezt, költ- séget és fáradságot nem kimélve, a képzelhető legnagyobb gonddal és körültekintéssel vitték véghez; de a fertőző betegségek nem je- lentkeztek s ennélfogva. az egész kisérlet eredménytelen maradt. Másként védekeztek a hernyó ellen Észak-Amerikában, a hol körülbelül 10 év előtt honosodott meg és míg 1897-ben csak 158 négyszög mértföldön terjedt el, 1902-ben 1500 négyszög mértföldön jelentkezett. Különösen a körte-, alma- és cseresznyefákban okozott nagy kárt, de megtámadott más fákat és bokrokat is és még a málnát és szamóczát se kimélte meg. Az állam közegei 1899-ben mintegy félmillió fát vizsgáltak meg, 2500-at permeteztek és körül- belül 900 ezer hernyófészket semmisítettek meg; minden hernyó- fészekben átlag 263 hernyót találtak. A hernyófészkek szedésén kívül jó sikerrel alkalmazták az arzénsavas ólommal (Il font 700 liter vízre) való permetezést. ") Erdészeti Lapok 1904. 12. füzet. i I E st na KÜ éz Kiilönfélék 41 A védekezésben hathatósan segítkeztek : a Chalcididák, Pimpla tenuicormis, Phocogenes Hebe és kivált Diglochis omnmivora, a da- razsak, az Euphorocera claripennis nevű Tachinida és a Podisus seriventris nevű Hemiptera, valamint a kakuk és rigó. A lepkéket pusztították még a békák és denevérek, a légykapó és gébics is, különösen pedig az Európából meghonosított veréb. Számos lepke. pusztult el a villamos ívlámpákon is. Második ivadékát Észak-Amerikában csak ritkán figyelték meg épen úgy mint hazánkban is. Megfigyelték egyébiránt azt is, hogy a hernyó szőrei közül csak azok az aprók okoznak gyuladást, melyek az 5—12. testgyűrűn levő szemelcsökön emelkednek s azok is csak az utolsó két vedlés alatt. Különfélék. Kártékony araszoló hernyó. Hazánk minden vidékén, a hol az erdei fenyő (Pinus sylvestris) tenyészik, különösen a Felvidéken, de Budapesten és Isaszeghen is évről-évre elég nagy számban mutat. kozik a Bupalus pimartius L. nevű araszoló lepke, melynek hernyója olykor nagy kárt okoz a fenyvesekben s egyáltalában nincsen ki- zárva annak lehetősége, hogy a közel jövőben nálunk is kárté- konyan fog fellépni. Nehány évvel ezelőtt a Rajna mentén, Mann- heim környékén tömérdek mennyiségben pusztította a fenyőerdőket. A világos vagy sötét zöld színű, három fehér hosszanti sávval dí-. szített hernyó nem fogyasztja el az egész fenyőtűt, hanem annak csak oldalrészeit rágja le, s ennélfogva kártétele eleinte fel sem tünik, mert a tű egy ideig még tovább is zöld marad és csak később válik barnássá, szóval a tűk elszáradnak, minek folytán a fa is elpusztul. A veszedelmes rovar irtására még eddig nem találtak megfelelő és. olcsó szert. Tettek kisérletet az enyvezéssel, vagyis a fa derekát enyvvel kenték be, de az nem. vált be, époly kevéssé használt a hernyók és bábok szedése, a mellett hogy sok költségbe került. Még a legnagyobb eredményt érték el azáltal, hogy a fákat körül ásatták, minek következtében a föld alatt levő hernyókat és bá- bokat megölték. Ez az irtási mód is drágának bizonyult (hektáron- kint 100—120 korona), de azzal az előnynyel jár, hogy az ily- formán trágyázott helyeken utólag buja növényzet mutatkozott. Az irtásban hathatósan segítettek a hernyó rovar-ellenségei, u. m. a Calathus fuluipes és a Calosoma sycophanta bogárfajok, valamint számos pók. Ezek a hernyót megfogják és kiszívják. Szászor. 42 Különfélék szágban, a hol a hernyó szintén nagy pusztítást vitt véghez, kora . tavaszkor tyúkokat és sertéseket hajtottak az illető erdőbe, azok a fák körül levő moha alatt s a talaj felső rétegében levő her- nyókat és bábokat felkutatták. jat Hasznos paizstetvek. A paizstetvek általában tenyésztett fáinkra és bokrainkra nézve kártékonyak. Van azonban ezek között is egyne- hány oly faj, mely becses anyagokat szolgáltat az embernek. Ilyen pl. Dél-Európában a Chermes (Lecamuma, iltcis L., mely a Ouercus cocci- fera hajtásaiból piros festőanyagot készít, melyet már az ókorban is drá- ga kelmék festésére használtak és mely napjainkban is egyik kiviteli czikkét képezi Görögországnak és Spanyolországnak, mig északi ro- kona, a Margarodes (Porphyrophora) polonicus L. már alig szerepel a kereskedelemben. Ilyen továbbá a mexikói [Llaveta (Coccus) cacth L., mely 1526 óta ismeretes, s finom karminfestéket készítenek be- lőle; a kelet-indiai fTachardia (Coccus) lacca Kerr., mely a Ficus- félék levelein nedvkifolyást idéz elő, mely megsűrűsödve a sellakot és a lakdye név alatt forgalomban levő piros festéket szolgáltatja ; ilyen a Gossyparia (Coccus) mannifera Hardm., melynek szúrására a Tamarix manniferából édes nedv folyik ki, mely a levegőn czu- korrá keményedik és a beduinok táplálékul használják. Vannak végül olyanok is, melyek viaszt készítenek. Ilyen a kelet-ázsiai fajok közül a japáni Ericerus pela Char., melyet legutóbb Sasaki vizsgált behatóbban. Ligustrum ibota, Fraxinus .pubinervis s más növényeken él. A májusban letojt, megtermékenyített petékból ju- niusban kelriek ki az apró álczák. Ezek elszélednek a fa ágain s augusztusban a második fejlődési stádiumban megtelepednek, a mikor aztán a potruh hátulsó gyűrűinek perusaiból nyúlós, nyálkás folyadékot választanak ki, melynek czédrus-olaj szaga van. Ez megkeményedve az ágakon nagy fehér rétegeket alkot. Ezt össze- gyűjtik és gyertyák stb. készítésére használják fel. A pókok ivadékgondozása. Lécaillon A. érdekes megfi- gyeléseket tett a Chkiracanthium carnifex nevű pók ivadékgondo- zását illetőleg. Ez a pók Francziaországban igen közönséges a zab- földeken. A nőstény juliusban mintegy galambtojás nagyságú selymes . fehér: szövedéket" készít s! azt: száraz levelekkel igyekszik ellene ségei elől elrejteni. A szilárd szövedék egyúttal a pók. fészke is, a melybe" a" nőstény belekültözik, ratras as nyílást elzárja tés (külön mer keszben tojja le mintegy 600 petéjét. A világtól elzárva így örzi két hétig, "esetleg" tovább is" étlen :szomjam a petéket tartalmazó szövedéket, míg fiókái ki nem kelnek. A kicsinyek eleiúte nyilván a peték anyagából táplálkoznak, mert a fészek még kikelésük után is ; j "[rodalom 48 zárva marad nehány napig. Ha ezen idő alatt megsérül a fészek, az anyapók azt gondosan kitatarozza. A szövedék czélja való- színűleg az, hogy a fiatal pókokat a talaj nedvessége és a forró napsugarak, valamint: az ellenségek ellen megóvja. Később az anya- állat maga nyitja meg a szövedéket, mire a fiatalok elhagyják a fészket s így alkalmuk nyilik a kalászokon levő kisebb rovarok elfo- gására. Sokkal fontosabbak ezen megfigyeléseknél azok a kisérletek, melyek czélja annak a megállapítása volt, hogy vajjon az anya- állatt öntudatosan cselekszik-e vagy csak ösztönszerűleg, automatice. Lécaillon felmetszett egy-egy szövedéket, kivette belőle a pókot és más szövedékbe helyezte át, melynek lakóját előzőleg eltávolította ;. a beléje helyezett pók megmaradt az új fészekben, sőt azt saját- jaként meg is védelmezte. Más nőstény még napok mulva is ráismert eredeti fészkére és minden áron igyekezett abba behatolni. Csak huzamosb idő után szünt meg benne a költési ösztön s akkor a fészek iránt nemérdeklődött többé. Ez a fészekhez való ragaszkodás oly nagy, hogy egyik nőstény fészkének szétrombolása után, miután az kijavít- hatatlanná vált, nehány napig elült rajta, sőt bánatában ott is . pusztult. De ez az ivadékgondozás a faj összességére irányul, nem pedig a saját magzatokra; mert fiókáival egyáltalában nem tö- rődött az anyapók. Viszont fiókái is ép oly kevéssé ragaszkodtak . hozzá. Ez megfelel annak a régi tapasztalásnak, hogy a szülők iránt való szeretet, nem velünk született ösztön, hanem csak a tapasztalt gondoskodás folytán keletkezet tulajdonság. Irodalom. üze" 6. kevision der paláarktischen Arten der Stapayliniden Gattuns Olophrum Er. (Verhandi. Z001.-bot. Ges. Wien. LV, 1905, p. 33—47.) Szerző, kinek már több Staphylinida-nem palaearktikus fajainak feldolgozását köszönhetjük, újabban az Omaliini nemzetségbe tar- tozó Olophrum "nemet tanulmányozta és vizsgálatainak ered- ményeit tette közzé. A nem általános jellemzése után a 1l pa- laearktikus faj meghatározó kulcsát és az egyes fajok részletes 1e- írását adja a szerző. A tárgyalt fajok a következők: 0. piceum Gyllh. (blattoides Ahr.) caucasicum Fauv., "fuscum Gravh. (latum Makl.), brevicolle Bernh., tramsversicolle Lutze n. sp. (Tirol), "asst- 44 Irodalom . mile Payk., "pumcticolle Epph., "boreale Payk., "alpinum Heer. (al- pestre Er.), consimitle GyIllh., (minor J. Sahlbg., limbatum Maákl.) és rolundicolle J. Sahlbg. (comvexicolle Iec.). A csillaggal jelőlt fajok hazankban is előfordulnak. Hazai termőhelyeket csak az egyik fajnál találunk felemlítve és pedig a Dél-Magyarországból le- írt 0. puncttcolle Epp.-nel (Fertőtó, Horvátország, Bosznia), mely faj azonkívűl Alsó-Ausztriában (Stockerau), Kis-Ázsiában és Svriá- (Akbes) is előfordul. Csiki Ernő. xk Luze, G.,, Revision der. pala ar ktis chem Amite mm rees Staphyliniden-Gattung Lathrimaeum Er. (Verhandli. zool.-bot. Ges. Wien. LV, 1905, p. 53—69.) Az előbb ismertetett közleményhez hasonló feldolgozása az Omalumi nemzetség egy másik nemének, a Lathrimaeum Er.-nak Ez a nem a paláarktikus és nearktikus régióban fordul elő és előb- biben 11 fajjal van képviselve. Paláarktikus fajok: L. "melamoce- fhalum Illig. (athrocephalum Heer), hamatum Luze n. sp. (Kau- kázus), tenue Epph,, "umicolor Marsh. és ab. diabohcum Luze nov. var. longicorne Hauv., metalhcum Luze n. sp. (Syria), atrocephalum GyIllh. (melanocephalum Marsh., ruficolle Steph., Baudüu Kr., cicatrix Rey, Fawveli Pic), "Ganglbaueri Luze n. sp. (Herkulesfürdő), gra- cilicorne Luze n. sp. (Észak-Afrika), fusculum Er. és reflecum Reitt. mely utóbbi részére uj alnem (Prionothorax) felállítása vált szük- ségessé. Megjegyzendő, hogy az O.unmicolor új változata (diabo- hcum JT uuze) valószinüleg magyarországi. mert Merkl-től származó példány Eppelsheim gyűjteményéből közelebbi termőhely nélkül. Csikai Ernő. x Luze"G, Révision der palaarktischen Artem [den Staphyliniden-Gattung Acdola Steph. (Verhúli zool,-bot. Ges. Wien. VL. 1905. p.) I Előbbiekhez hasonló feldolgozása az Acidota-nem 6 paláark- ticus fajának : "erenata Fabr. (rufa Gravh., castanea Gravh., sertata Lec.), "eruaentata Mannh. (rufa GyIllh., ferruginea Boisd., et Lac.), "elandesttna Luze n. sp. (Horvátorszag: Sljeme-hegység Zágráb / mellett), minuta Luze n. sp. (Görögország), sculpturata Luze n. sp. (Kaukázus) és guadra Zett. és var. major Luze nov. var, (Szibéria : Irkut). Csikai Ernő, Entomologiai művek. Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung a. riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula- Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Allatmuzeum, utasitás álla - "tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor 40 fil —- Bein K.A ki; rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- résére és gyűjtésére 2 kersz zSzekeres Eo(IsA tovargyűjtó 1 kor. 60 fil. — .. Lejtényi S. Rovargyűjtó. scegédkönyv a középiskolai Mjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kiráéndulók . zsebkönyve:. f0 rajzzal, kötve 3 kor. 50 hl. — Dr. Lend/ A. Rövid útmutatás a természetiajz; g.Üüjtemények kovzervalásához 80 All. — Dr. Daday ]. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 H1I. — offer, Praxis der Insektenkunde. 8 kor. — Kolbe, Einführüng in die Kenntniss der Insekten 17 kor. . Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna lémdarazsai 2 kor, 40 Mill. A magyar Íauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fill Adatok Magyaror- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk témdarazsainak ő magánrajza 40 kor. 52 Lepidoptera. Be:n K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon "3 kor. — dAigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb, Tafeln 25 kor. 20 üll. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen dér Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. aui 59 Tafeln 30 kor, Diptera. Tömösváry 0. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna . mellékeiri. 2 r !" BO fill, — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- rum universi 6 kor. Coleoptera. Zörök P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bezj K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck 5. Aufi. mit 48 color. Tafeln 2t kor. — Sezdlitz, Fauna Transsyivanica 12 kor. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez B KÜ fII. A magyarországi Psyllidákról 40 fll. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2 tábl. 60. All. Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- szági tücsökfélék természetrajza 6 tabl.5 kor. — Kohaut R. Magyarország sa . szítakötő-féléi. 83 színes tábl. 2 kor. 60 (ill. : Myri poda. Dr. Daday /. A magyarországi Myriopodák magánrajza .4 táblával 4 kor." ; : Araechnoidea. Dr. Chvzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kör. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2— 3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpbeles L. Adalék Magyarország atkalaunájához. 8 táblával 2 kor. : . Crustacea: Dr. Daday ]J. A Magyarországban eddig talált szab ado. "élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipusn lajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete: 1 kot Kd €-atalogus Fündomyehidarum. a . Conscripsit Ernestus Csiki. A Musaeo Nationali Hungarico editus. Budapestini 1901. pe Ara 3 korona. E művek szerkesztőségünk útján is megrendelhetők. Legközelebb megjelenik : B: Magyarország bogárfaunája. ] A ezérfonal a Magyarország, Horvát- és Sz] avon- országok, Dalmáczia, Bosznia . és. Herczegovina területén előforduló bDosarak megismerésére. "IRTA 8 CSE EXKI ERNŐ e nemzeti muzeumi I. ÖSz segédőr. .x A három kötetes munka első kötete a bevezető morphologiai részen kívül. a . Caraboideákat és : . Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniác " ; : kat, Díversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- s i dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia-családsorozatokat fogja tartalmazni. se A munka 5 íves füzetekben fog megjelenni, egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára 3 korona. sk Előjegyzések és előfizetések a szerző czímére (Buda- . pest, VIII, Nemzeti Múzeum) küldendők. veni ETT AZ ZEETEZ EL MESE ZOZSTKER TEST ggmIZT ESZIZ TATE EESZITTTTENTETBTT DELEOZTT - r szszeztt - TETT TT ——— 2: AZÉ : . Scbmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI,, Szerecsen-u s ss € e3 em ágot mm gr ag" o gz WE ER ag apr ay s ei is SÜSRÖSB ssel Sa GRÉS Ag. e S VS 5 ÉGES ge gt : a 5 ese e a 0 ya TELL Talent zött 449 3 : 6.0 veg 87 . XII. kötet. 1905. Márczius 9. füzet 1 a Ef a, ; v ae nü i HFő HR ? TEK Blssásásá 7 BG 9.0 ROVARTANI LAPOK H AVI F OL YÓIRAT age a s ; A 7 ÉSBA - agr vivály - ag tá Z 693 a 6. ka 0 g aga különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. JÉ had . Ae CÖSOT agz És jé 3 a A9: 8 58 s aj st Ax 8 / GYIBYI DR. BEDŐ ALBERT. " BIRÓ LAJOS DR. CHYZER-KÖRNÉL ö DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR ax [Si c a ; VÁ 5. És gal DAC DIE KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL age pNa age igei . SZERKESZTIK ÉN Ze ex a age igr ege 3 Ké ur ( 7 ad RÉS a ÍGY ae/an Szá yt LN 4. ez SK A. "AIGNER LAJOS és CSIKI ! ERNŐ. VS AVÁS] ESSZ o mia ef se .a 8; 2 ú1 800 vaj 7 9 VA : SZG ah. p 0 FÁREsat ag 27-i § Ú es 1. dob SORÁN TA HO gépe új HR Aj v - já (9 SérELÚa Úp nb (e sa BA 3 : d Sv a La sző ZERECAZTO kes Szal TRY-ea agy sg: c ES ka 1 SI po kj vB s8v -dv [dev fg 3 5 BUDAPEST, 1905. JA "ROVARTANI I LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIÁDÓHIVATALA 1. MOLNÁR- UTCZA 24. kes Ze ; ké -G SO ZA dezét úz a 0A IO 4 agz Gt 7 7 EZ EZNASSZe gz 0Ye e ege ész té . SM ZSKES az TK já a Ág : Na. AN si Le ÉSZESZIZETSITTETETTTTTTS 30 peleni minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével JNÖLSSÁKÁBBA . Előfizetési ára egész évre 8 kor. "Tartalom. Biró Lajos: Rovarrostálás Uj-Guineában II. —. . 5. 4 Vángel Jenő Te Adatok Magyarország rovarfaunajához. Le "adoptera elete ssal CT EL há B ENG SRE E ÉSSZTÉS Kaufmann Ernő dr.: Ket Ezjus bena ERR 5 5Ó ő 92 Zilahi Kiss Endre dr. : Adatok Szilágy-m. bogár- faunájához III. 90 A. Aigner Lajos : Magyarország pillangoi III. -.. --- --- --- 56 Csiki Ernő: Magyarország Cerambycidái XIX. ézet ESEN SZŐ Különfélék. 5 Áz:erder tenyő ellensége em le a LSB KA BráAerREIGyYoss ez Ne kk E ÁÁ JEAKSE AKSZ Tas Irodalom : Daniel, J. dr. Revision palaearkt. Crepidodera-Arien ksm. Csiki Ernő... ... ESET EE Et ese EEtráT A kir. magy. Természettudományi Társulat allattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhr- féle vendeglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak kkedvezmény. Az 1897., 1898., . 1899., 1900, 1901., 1902., 1903 és 1904-iki feljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár-utcza 24.) czímzendők. 9 Rovarrostálás Uj: -Guineában. jet Biró Tagot IT Hemipterák gyűjtéséhez nálunk nélkülözhetetlen gyűjtőeszköz a rosta, mert nagyon sokféle poloska olyan helyeken rejtőzik, hogy csak így jutunk hozzájuk. Uj-Guineában azonban nagyon hamar elmenne a kedve azok gyűjtőjének, ha azt látja, hogy hiába ros- tálgat a legkülönbözőbb természetű helyeken, mert csak nagy ritkán talál egy-egy apróbb Lygaerdát, azt se a lehullott törmelék alatt, hanem inkabb fák oldalán a moha alatt és kéregrepedések közt. A legnagyobb ritkaságok közé tartoznak ott a csinos Tingiítidák is, mikből itthon sokfélét kapunk ezen a módon. E. y kis fekete Cydnus- faj kerül elő néha, de ez után nem igen kapkodunk, mert estenkint úgyis oda röpül asztalunkra a lámpához, az apró J7riphleps faj- beliekkel együtt. Homogfterák tekintetében íz nagyon szegényes az eredmény. A leggyakoribb poloskafaj a rostában egy kis barna állatka, melyet Reduvunudának nézhetnénk, ámbár egy evvel rokon családba tartozik (FHenicocephalhdae). Lehullott lomb és más növénytörmelék közül ez a kís AMenicocephalns a leg ggyakoribb vendége a rostának. Új-Guineában nagy lehet az elterjedése, mert úgy a tengerpart táján, mint az 1000 méter magas Sattelbergen mindenfelé sűrűn talál- koztam vele; még gyakoribb volt a lárvája, úgy, hogy julius folya- mán kerek számmal 100 darabot szedtünk össze belőle, a kifejlő- . dés minden fokán. Ezeken kívül nehány szunyogpoloska ( Berytidae) és Aradida került a rostába, más alak, kiváltképen Capsida, csak SIET ATESET és ritka napjában. Kárpótolja azonban gazdagon a Hemiptera-g gyűjtőt az, hogy csakis rostálással tehet szert a Ceratocombidák piczi termetű fajaira, mikből az én rovarrostám egész sereg új alakkal gazdagította a papua-fauna ismeretét. Eddig ugyanis Dr. Horváth Géza úr összeszá- mítása szerint az egész világfaunából csak 27 Ceratocombida volt is- meretes, s ime most Uj-Guineából magából mintegy 35 új faj került elő. Rovartani Lapok. XII. 1905. márczius 46 Biró Lajos Ezeket csak magam tudtam fogni, mert maláj-szolgám elől mind elugráltak. A kiválogatásra szánt rostált törmeléket úgy kellett a fehér papirra szórni, hogy körülötte pár arasznyi szélesen tiszta szegély maradjon, hogy meglehessen látni a bolhánál kisebb állat- kát, a mint egy pattanással künn terem a törmelékből, s hamarosan le kellett borítani a fogó üveggel, mielőtt kedve kerekednék még egy ugrással végképen eltünni. Sokszor azonian az ugrás után csak kedélyesen sétálgatott és időt engedett a fogó üveg előkeri- tésére. Ha lett volna bogártuttatóm, a mely Uj-Guineában utazásom- kor még jóformán csak híréből volt ismeretés, és nem lettem volna arra kényszerülve, hogy nagy figyelemmel és fáradsággal egyen- kint fogdossam ki őket a rostált anyagból, bizonyára még több érdekes Ceratocombida került volna gyűjteményünkbe. Nem régi- ben egy kis üvegecskét vizsgáltam át, melyben Kelet-Afrikában gyűjtő társunk, Katona Kálmán küldötte haza a bogárfuttatóból kikerült apróságokat, abban ís volt nehány Ceratocombus, sok piczi Trichopterya, Pselaphuda, atkaféle, Podurida stb. társasá- gában ; általában véve olyan becses anyagot szolgáltatott Katona barátunk bogárfuttatója Afrikából is, a minek becsét most még meg se tudjuk itélni, míg ez az anyag is lassankint feldolgozás alá nem kerül. Diplerák után nálunk nem szokás rostálni, mert itt alig van olyan, a mit másképen is meg ne lehetne találni. Uj-Guineában azonban él egy olyan családbeli légyféle, a mit csakis rostálással lehet megszerezni, a Stethopatidák családja. Az elsőben ismeretes fajok UJj-Britanniából kerültek meg, de a közelében fekvő Uj-Gui- neában sokáig kerestem, nem leltem többet pár darabnál. Végre ott tartózkodásom utolsó évében 1901-ben Friedrich-Wilhelmsha- fennél tömegesen rostáltam ki egyik, szintén szárnyatlan, bol- haforma fajtáját egy gyömbérféle növény rothadó földalatti gumói közül; de szerencsétlenségre azt a kis üvegecskét. melybe a gyűjtőtt példányokat szedtem, úgy elcsomagoltuk valahová, hogy máíg se került elő. Az OÖrthopterák közül a Blatta-félék szaladgálnak mindenütt úgy a rostált törmelék közt, mint nálunk a Carabidák ; különösen gyakoriak a rostában a kisebb-nagyobb lárvák. Ezeket tulajdonképen a gyüjtőnek mind össze kell szedni, mert tropusi vidékeken nem ismertető jele a Blatta-lárvának az, hogy szárnyatlan; gyakran figyelmeztetett erre egy alig 3-4 mill. hosszú szárnyatlan Blattida, mely hasa végén hordozta a kifejlett tojó nőstényt megismertető Rovarrostálas Uj-Guinecaban, 47 petecsomót, pedig a nélkül magam is minden esetre csak lárvánák . néztem volna. Ez is figyelmeztetés annak a praeparatornak, a ki tropusi vidékről származó anyagot dolgoz fel, hogy ne dobjon - félre felismerhetetlennek gondolt lárva-alakot azzal, hogy ezt úgyse lehet meghatározni, mert ezzel sokszor a legbecsesebb anyagtól fosztja meg a gyűjteményt. Szintúgy álla dolog a fülbemászókkal : . ezekből is sok az álcza kinézésű érett alak, sőt némelyfélénél még ! a potroh végén levő fogó is hiányzik, csak két hosszú szál helyet- tesíti, mint a tiszavirág potrohán. Ilyen alakok ritkák a gyűjtemé- I nyekben, a nemz. múzeum gyűjteményében sincs, pedíg eleget küld- Il tem haza belőle, jeléül, hogy a ki itthon praeparálásra kapta, I meghatározhatatlan lárvának nézte és eldobta. Podura-félék gyűjtésére a rostálás goromba módszer, mert ; legtöbbnyire tönkre mennek benne a rázáskor. Csak a Japyx kerül (elő belőle sértetlenül; ez nem nagyon ritka, sőt valamivel gyako- . ribb mint a nálunk élő J. sohffugus. — Gyakran találtam Campo- ! dea-fajokat is, de ezeket jobb rosta nélkül szedni, mert különben ren- ! desen elvesztik törékeny csápjaikat és farknyulványaikat. Ujguineában (a növényeken hálózva is rendkívül ritka a Smunthurus, úgy hogy (ezen a módon csak egyetlen egyet foghattam. Szintén rendkívül (ritkaság volt nekem egy fél mill. nagyságú, barna Sminthurus. homlokán világos harántsávval, azonban egy hevenyészett rovar- [futtató kipróbálásakor mindjárt az első napon 8 darab jött ki ma- igától, köztük alig "/1 mill. nagyságú fiatalok is: Egyébként a Po- jdurákból az Isotoma, Paronella, és Lepidocyrtus nemek fajai-alkot- ják a többséget. Nem ritkaság még két Auura forma, lustán mozgó lalak a rostában. Egyik ólomszürke, másik rózsapiros, de a bor- iszeszben szinét veszti és fehérré válik. A nálunk oly gyakori fehér (Lipurina-fajok, úgy látszik, itt hiányzanak, legalább nem emlék- szem, hogy láttam volna. Fhysapoda-féle szintén kevesebb találkozik a rostált anyagban imint nálunk, egész juliusi rostálásomból csak 3 darab előjöttét ír- ihattam fel, abból is lárva volt egy. E családbeli rovart csak eser- inyővel lehet tömegesen gyűjteni a levágott s félig száraz fák lomb- [járól; innen óriási nagyságú fajokat lehet összeszedni, a kifejlődés A hoi annyi a Termita, mint a tropikus vidékeken. s ezek Iközt Új-Guineában is, természetesen ez is gyakran akad a rostában. 48 Dr. Vángel Jenő Ezeket azonban eltenni nem érdemes, mert népes fészkeikben úgyis. eleget találunk, s nem kell egymáshoz hasonló fajok megkülön- böztetésével vesződni. Természetesen nem hiányoznak a rostából a f$ókok sem, a rejtett helyeken élő kisebb alakok. Gyűjtés közben bizonyára számos. fejletlen pók is jutott köztük gyűjtő-üvegembe, de jobbnak láttam válogatás nélkül mindent eltenni, mert némely parányi hímnek a szembetünő nemi szerve mutatja, hogy jó részük teljesen kifejlő- dött alak. Mind a mellett feltünt ott nekem, hogy /homisida (Laterigrada) családbeli pók nagyon kevés volt a rostáltak közt, pedig nálunk ez a gyakoribb. Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Lepidoptera. II. Nemeobius Lucina L. I. Szintye; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu. Apatura !Iris L. III. Pálfalu, Margitfalu, Hegybánya ; — IV, Felsőbánya ; — V. Negói-út. — [Ilia Schiff. III. Lipótvár, Pálfalu. ab. Clyue Schmitt. T. Szintye, Félegyháza, Hatvan: "— II. Terkáta; Érd; — III. Dobsina, Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu ; — V. Negoi- út ; — VI. Baja, Apatin. Limenitis Populi L. III. Margitfalu. — Camilla Schiff. VI. Apatin. — Sibylla L. III. Pálfalu, Margitfalu, Hegybánya ; — IV. Felsőbánya. Neptis"" tncila "b. III Pálfalu, DobDSIBa. " "1cevis Eco G Szintye ; — III. Putnok, Margitfalu. Vanessa levana L. II. Perkáta ; — III. Margitfalu, Putnok. — v. prorsa Cs 1. Szintye; III. Marsitfalús — Z9en (Cr. VII Cass J tel-Muschio (Veglia sziget), Cirkvenica, Omblaforrás. — C.-album ú L. I. Budapest, Sz.-Endre, r"ülöpszállás, Dánospuszta, Mesterszállás, Félegyháza, Szintye; — II. Perkáta, Visegrád, Kömlőd, Kőszeg, ! Tata, Keszthely ; — III. Lipótvár, . Pálfalu, 5elmeczbánya, Leibicz, Hegybánya, Putnok, Dobsína, Margitfalu; — . IV. Felsőbánya; -—— 1 V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Predeál, Fogarasi havasok, i Bálványosfürdő ; — VI. Baja, Zenta, Apatin, Karánsebes, Szabadka, Adaiok Magyarország rovarfaundjahoz. 49 Zsomtolya . — polychloros L. I. Budapest, Szintye, Kecskemét ; — II. Perkáta, Kőszeg, Visegrád, Kömlőd ; — III. Pálfalu, Hegybánya, ieibiez, Sz. Béla, Margitfalu; — V. Maroskecze, Háromszék ; — VI. Mehádia, Baja, Zsombolya, Szabadka, Apatin, Zenta, Karán- SeDés. —— L-album Esp. I. Szintye. — wganthomelas Esp. III. Mar- gitfalu. — Urticae L. I. Budapest, Dánospuszta, Kecskemét, Szintye, Félegyháza; — H. Perkáta, Visegrád, Kőszeg, Kömlőd : — III. Li- pótvár, Hegybánya, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, .Sz.-Béla, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Fogarasi havasok, Predeál, Bálványosfürdő, Sz.-Anna-tó ; — VI. Baja, Szabadka, Zenta, Apatin, Zsombolya, Domogled. — "o L. I. Budapest, Dánospuszta, Kecskemét, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Putnok, Dobsina; — V. Maroskecze ; — VI Karánsebes, Baja, Zenta, Zsombolya, Apatin. — Antiopa L. I. Budapest, Szintye, Kecskemét ; — II. Perkáta, Visegrád, . Érd; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Putnok, Dobsina, Hegybánya; — V. Maroskecze; — VI. Zenta, Apatin, Baja s MI Omblaforrás. — dialanta L. T.. Budapest, Szintye, Kecskemét, Dánospuszta ; — II. Kömlőd, Perkáta ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Sz.-Béla, Dobsina ; — IV. Felsőbánya ; — V. Mároskecze, Fogarasi havasok, Predeál; — VI. Zenta, Apa- tin, Baja, Szabadka, Zsombolya. — Cardui L. I. Budapest, Szintye Dánospuszta, Fülöpszállás ; — II. Perkáta, Kőszeg; — III. Lipót- vár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Dobsina; — V. Maroskecze, Szo- váta; — VI. Zenta, Apatin, Baja, Zsombolya. Melitaea cinxia L. I. Budapest, Szintye; — II. Visegrád ; — III. Margitfalu. — Phoebe Knoch. I. Budapest, Szabadka, Szintye; s (II Lipótvár, Pálfalu, .Dobsina, Selmeczbánya, Putnok ; :— .[V. Kassa, Hernádkercs ; — VI. Baja, Apatin. — Didyma O. I, Szintye; E ÚT Balfalu, Margitfalu; -— ÍV. Felsőbánya, Kassa; .- . V. Há- romszék. — var. alpina Stdgr. III. Margitfalu. — Athalia Rott. I. Szabadka, Budapest, Szintye; — III. Páifalu, Leibicz; — dicíynna ESp. 1. Szintye ; — III. Putnok, Margitfalu. — Aurelia Nick. II. Kő- ses [I Leibiez:. ÍV. Kassa. " .Partheme Bkh. III. Margit- falu. ; 5 — Argyums Selene Schiff. I. Szintye ; — II. Pálfalu, Margitfalu. — Euphrosyne L. III. Pálfalu, Margitfalu ; IV. Kassa. — Dia L. I. Budapest, Szent-Endre, Szintye, Dánospuszta, Félegyháza; — II. Perkáta, Visegrád; — III. Pálfalu, Lipótvár, Helpa, Putnok, Margit- falu, Selmeczbánya, Leibicz ; — V. Maroskecze, Kovászna ; — VI. Baja, Zenta, Karánsebes, Apatin, Domogled. — Hecatc Esp. II. 90 Vaángel Jenő dr. Pálfalu. -— ZLatonia L. I.- Budapest, Szintye, Hatvan, Félegyháza, Kecskemét, Dánospuszta, Szent-Endre ; — Perkáta, Érd, Visegrád, Kőszeg, Kömlőd; — III. Lipótvár, Pálfalu, Márgitfalu, Hegybánya, Sel- meczbánya, Leibicz, Sz.-Béla, Putnok, Dobsina ; — ÍV. Felsőbánya ; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Predeál, Fogarasi havasok, Bálványosfürdő ; — VI. Apatin, Zenta, Szabadka, Zsombolya, KNa- ránsebes, Domogled, Orsova, Baja. — Aglaja L. I. Budapest, szintye; Félegyháza; — II Kőszeg, Kömlőd; — III. Lipótvár, Helpa, Pálfalu, Margitfalu, Letbicz, Sz.-Béla, Csorbató, Putnok, Dob- sina, Selmeczbánya ; — ÍV. Felsőbánya; — V. Ricsor, Negoi ut, Predeál, Maroskecze, Bálványosfürdő ; — VI. Karánsebes. — Niobe "Í.TI. Kömlőd, — III. Lipótvár, Pálralu, NIATSILTALU TE NDez Stee Tat yis Nieig. I. Budapest, Színtye; — HI Narsitfalu Ve Hoga rasi havasok. — Adwwppz L. 1. Hatvan, Szintye ; — II. Kőszeg ; — TI. Pálfalu, Leibícz, Margitfalu, Pútnok, DobSIma:; — 1W Kassa. Paphia L. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta, Kecskemét, Félegy- Háza ; — TI! Perkáta Érd: — III Lipóivár, Selmeezbanya, Putnok, Dobsina, Leibicz, Sz.-Béla, Margitfalu; — IV. Félsőbánya; — V. Fogarasi havasok, Kovászna, Háromszék, Maroskecze, Predeál ; — VI. Meltadia, Apatin, Zenta, Baja, ZSombolya, " Szabadka s Fan dora Schitrf. 1. Dánospúszta; — VI. Baja; — VIIN Ombiatotrrás: Melanargia Galatea L. [. Dánospuszta, Kecskemét, Szintye, Hatvan " " N Komlód" Petkáta KÖszeg, Érd: ETL. Lipótvár, Páifalu, Leibicz, Margitfalu, Putnok, Dobsina, Helpa, Selmeczbánya ; 7 IV: Belsőbánya : V. Maroskecze VI Baja Erelha Medusa F, III. Pálfalu, Margitfalu. — melas Hbst. VI. Domogled: - azímops " Esp. TT Szmiyes . TIL DPaáallabrr e delpa Margitfalu, Lelbítz, Filegy bánya; . V. Máromszék.: — /79eg E ME Hátat Terez: e Buryaterésos TT erorez: 3 Satyrus [ermione C. I: Büdapest, Szintye; —" II KöSzegs, Férkáta ; III Cipótvar, Patnok, Pálfalu, begybánya sss Ve Maros- kecze.:5 . Alcyone Sehitt. VIII. Castel MŰSc€hI0 ("Vegha szó "— 01GE F. Í. Budapest, Hatvan, Szintye ; — III. Pálfalu, Margitfalu, Hegy- banya: sz MI Apaun. — Byriscis T.I. Szintye, [Hatvan Kecskemét — III. Lipótvár, Leibicz, Putnok, Dobsina, Pálfalu, Margitfalu. — Semele:. 1. 1. Szintyes — "II. Berkáta, Kömlődsz sz ME ÉjpOLGYATA Fálfalú, Leibicz 5 — V. Mároskecze : 5 . VI . Domogled, Apatins E Castel Muschio (Veglia sziget), Omblaforrás. — Szatilinus Hfn. I. Szintye, Hatvan, Kécskemé:r, Félegyháza; "— II. Perkáta, Köszeg? Tata ; — III. Lipótvár Leibicz, Selmeczbánya, Margitfalu, Dobsina, Putnok ; — ÍV. Felsőbánya; — V. Maroskecze, Fogarasi havasok, A. Adatok Magyarország rovarfaunájához 51 i Szováta; — VI. Baja, Apatin, Szabadka, Karánsebes, Zenta. — var. I! Alhonia F. VIII. Castel-Muschio (Veglia sziget), Ombla forrás, Cirk- H venica. — Dryas Sc. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta, Kecs- emét "Hatvan; "II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Leibicz, Pálfalu, Margitfalu ; — V. Háromszék, Fogarasi havasok, Maroskecze, Bál- ványosfürdő. Tavrarse Maeda CT Budapest, Színtye, Hatvan; -— II, Per- káta, Kőszeg ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Leibicz, Margitfalu, Helpa, Dobsina, Selmeczbánya ; — V. Maroskecze, Fogarasi havasok, Szo- váta, Predeál ; — VI. Karánsebes, Domogled, Zenta, Apatin, Zsom- bolya, Szabadka, Baja; — VIII. Castel-Muschio (Veglia sziget). — Megaera L. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta ; — II. Perkáta, Érd, Kömlőd; — III. Helpa, Margitfalu, Selmeéczbánya, Leibicz; — WV. Szováta; — VI. Karánsebes, Apatin, Zenta. — Egeria L. var. ege- rides Stgr. I. Budapest, Szent-Endre, Hatvan, Dánospuszta, Szintye, Mesterszállás ; — II. Perkáta ; — III. Pálfalu, Margitfalu, Lipótvár, Dobsina, Leibicz; — VI. Baja, Apatin, Domogled, Karánsebes, Zsombolya. — Achine Sc. V. Fogarasi havasok. Epinephele Lycaon Rott. III. Margitfalu ; — IV. Domogled. — Janira L. I. Budapest, Dánospuszta, Mesterszállás, Kecskemét, Fél- egyháza, Szintye ; — II. Perkáta, Kömlőd, Kőszeg, Visegrád, Érd ; ESTI TLipótvár, Selmeczbánya, Palfalu, "Margitfalu, Leibicz ; -— VI. Felsőbánya ; — V. Maroskecze, Szováta, Kovászna, Bálványosfürdő, Szent-Anna-tó ; — VI. Baja, Apatin, Zenta, Szabadka, Domogled, Karánsebes. - 7ihonus L. VIII. Castel-Muschio (Veglia sziget), Omblaforrás. — Hyperanthus L. I. Szintye, Hatvan: — III. Lipót- vár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Putnok, Dobsina; — IV. Hernád- kércs: — V. Maroskecze ; — VI. Baja, Karánsebes ; — VIII. Castel- Muschio (Veglia sziget). Coenonympha Iphis Schiff. I. Szintye, Dánospuszta, Kecs- kemét ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfaiu, Pálfalu, Leibicz, . Dobsina; — V. Maroskecze, Predeál; — VI. Karánsebes, Apatin. HE arcama L. I. Budapest, Félegyháza, Hatvan, Szintye; — I. I Lipótvár, Margitfalu ; — V. Maroskecze; — VI. Szabadka, Baja, , Apatin. — pamphilus L. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, Hatvan, Fülöpszállás, Kecskemét ; — II. Perkáta, Érd, Kömlőd, Kő- szeg; -— III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz, Putnok, Selmecz- bánya, Dobsina ; — IV. Hernádkércs, Felsőbánya; — V. Maros- kecze, Bálványosfürdő, Predeál, Kovászna; — VI. Karánsebes, i . Zsombolya, Baja, Szabadka, Apatin, Zenta ; — VIII. Castel-Muschio (Veglia sziget). 52 Dr. Kaufmann Ernő Spilothyrus Alceae Esp. I. — Budapest, Szintye; -—— II. Per- káta ; — III. Lipótvár, Pálfalu; — VI. Baja, Apatin. — Lavaterae Esp. I] Dánospuszta. Syrichthus Carthami Hb. I. Budapest, Dánospuszta, ézné szi II. PBerkata; 77 TU Tipótvár, Palalu Marsítfali sDobsina s eV Maroskecze, Szováta, Predeál ; —. VI. Zenta, Apatin. — alveus HoD. I. Budapest, Kecskemét, Szintye. — var. fritillum Hb. I. Szintye. Nisomtades (Tages L. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Fél- egyháza, Dánospuszta, Szintye; — II. Perkáta, Tata, : Érd, Vise- grád, Komlóg ; . --. III; Lipótvár, Pálfalu, Maraitfalu, Putnok; a WV. . Maroskecze ; . — . VI. Apatin, Zenta. ; Hesperia hneola O. I. Szintye ; — VI. Apatin. — syIvanus Esp. I. Szintye, Kecskemét, Hatvan ; — II. Perkáta, Kömlőd; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Leibicz ; — Maroskecze, Predeál, Bál- ványosfürdő ; — VI. Zenta, Karánsebes. — comma L. I. Szintye ; — III. Pálfalu, Helpa, Margitfalu, Selmeczbánya, Dobsina ; — V. Maroskecze ; — VI. Karánsebes, Apatin, Baja, Szabadka. . Két veszélyes bogár. Irta Dr. Kaufmann Ernő A mult hónap vége felé Fiuméban jártam. A várost 28 év óta ismerem, de nem csak én, hanem legöregebb hajósok sem emlékeznek rá, hogy Magyarországba az Oczeánontúlról hoztak volna be gabonát, mert a fiumei kikötőből kifelé szokták a ga- bonaneműeket, meg a lisztet szállítani. És ez a csoda most még- is megtörtént. Négy óriási hajó áll ez idő szerint a fiumei punto franco-ban (szabadkikötő) és nagy ügygyel-bajjal rakja ki mintegy 25 ezer tonnányi kukoricza rakományát, melyet Argentinából, Buenos- Ayresből hozott, hogy ügyes vállalkozók azori meggazdagodjanak: Hát ez szomorú jelenség ugyan, de még szomorúbb az, a mit én a kirakásnál tapasztaltam. A fiumei kikötő ugyanis nincsen arra berendezve, hogy belőle hozzánk rakodhassanak gabonát. 5! a szárazföldre, hanem épen megfordítva, a kivitelre van jól fel- szerelve s így nagyon természetes, hogy a punto franco keskeny ! partja a nagy forgalom miatt óriási akadályt képez a zsákoknak a vasúti koc kba való átrakásánál. A rakodó munkások tehát, hogy a bekocsizást akadály nélkül végezhessék, bevárják a forgalom csillapodását s a zsákokat nagy halmokban rakják közvetetlenül a Al Adatok Szilágy-megye bogdár-faunájahoz 53 kőpartra, a hol e zsákok néha több órán át vesztegelnek. Ilyen zsákhegyek mellett haladtam el tengéri hadnagy fiammal, a ki arra figyelmeztetett, hogy a zsákokon látható fekete foltokat néz- ném meg közelebbről. Hát uram fia: azok a fekete foltok, nyüzsgő bogarak voltak, melyek a zsákokban levő kukoriczából hatoltak ki a zsák szövetén át. Az első tekintetre azonnal felismertem e boga- rakban a Calandra-nemet, azonban még egy másik, amolyan Cryptophagus-féle is volt köztük, úgy 1"/o mennyiségben. Nem voltam rovarászati kiránduláson s ily váratlan meglepetésre nem is számítottam: az a bizonyos cyankáliumos üveg nem volt velem. Kidobtam tehát fémből készült gyufatartómból a gyufát s e tartót tán 20—25 másodpercz alatt fiam színültig töltötte meg e bogarak- kal. Négy nap mulva idehaza felnyitottam a gyufatartót s tartalmát fehér papirra öntöttem. Csaknem valamennyi bogár még életben volt s élénken nyüzsgött. A gyufatartóban okvetetlenül jelen levő phosphorrészecskék tehát mitsem ártottak e szívós életű bestiáknak. Most következett a bogarak megölése és vizsgálása. Eredmény: 999/9 Calandra oryzae és 19"/o Tribolium ferrugineum. Arról van tudomásom, hogy a Calaudra oryzae hazánkban az árpában és a kukorx aban már találtatott, ") de ily óriási mennyiségben alígha látta valaki ezt a pusztító rovart: másrészt arról sincsen tudomásom, hogy a Tribohum ferrugineum valahol mint a kukoricza pusztítója, nagyobb mennyiségben garázdálkodott volna. . Képzeljük most el, hogy ez a rém sok bogár a mi magtára- inkba kerül! Nem volna minden érdek -nélkül, ezen argentiniai ga- bonák vevőit erre a dologra figyelmessé tenni. Adatok Szilágy megye bogár-faunájához. Közt Dr. Zilahi Kiss Endre. III. Scopdeus cognatus Rey. S. Ujlak; — sulcicollis Steph. S.Uj- lak, Pele. . Stihcus subtilis Er. Hadad; — orbiculatus Payk. Hadad: — vufipes Germ. Pele, Szakácsi. Paederus littoralis Grav. Hadad: — riparius L. Hadad ; — 7") Rovarászati Lapok: 1883, 9. füzet: Speiser Ferencz, Calandra oryzae Linn; alföldi gabnafajaink pusztítója. 3 54 Dr. Zilahi Kiss Endre fuscipes Curt. Hadad, Tasnád, Sz. Cseh; — ruficolhs F. Tasnád. Stlenus fossulatus Er. Zilah ; — circnlaris Grav. Tasnád, S. Ujlak, Mojád ; — ater Mannh. Hadad, Tasnád; — similis Hbst- Hadad; — fallibes Grav, Szakácsi; — Erichsoni Rey. Tasnád, Balla. Oxyporus vrufus L. Hadad, Tasnád. Platysthetus arenarius Fourcr, Peér, Tasnád, Zilah. Oxytelus rugosus F. Hadad, Zilan; — insecatus Grav. Tas- nád ; — piceus L. Tasnád ; — nitidulus Gr. Peér ; — complanatus Er. Hadad, Sz. Cseh ; — teiracarinatus Block. Zilah, Hadad, Peér, Tasnád, Szakácsi. Bledius dissimilis Er. Mojád. Coprophilus striatulus F. Zilah. Lesteva longelytrata Goeze. Hadad. Lathrimaeum atrocephalum GyyII. Hadad. Omahum rivulare Payk. Szakácsi; — cacsum Grav. Hadad, Pele ; — florale Payk. Tasnád. Protinus brachypterus F. Hadad, Peér. Phloeobtum clypeatum Müll. Peér. Phloeocharis subtilissima Mannh. Pele. Trimium brevicorne Reichb, Hadad. Trichonyx sulcicollis Reichb. Hadad. Bryaxis fossulata Reichb. Peér; — khaematica Reichb. Zilah, Tasnád, Peér. Rybaxis sangunea L. S. Ujlak. Bythinus nodicornis Aub. Zilah. Ctenistes palpalis Reichb. Zilah, S. Ujlak. Neuraphes angulatus Müll. Hadad. Euconnus transsylvanicus Saulcy. Balla; — pubicollis Müll. . Hadad. Necrophorus germanicus L. Tasnád; — humator Goeze. Hadad, Tasnád ; — interruptus Steph. Hadad; — vespillo L. Ha- dad, Tasnád, Zilah, Sz. Cseh. Asbolus littoralis L. T. Szántó. Pseudopelta sinuata F. Hadad ; — rugosa L. Hadad ; — ího- vacica L. Hadad, Zilah. Xylodrepa 4-punctata Schreb. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Silpha lunata F. Zilan; — oblonuga Küst. Zilah, Hadad; — obscura L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér ; — tyrolensis v. nigrita Creutz. Zilah, Tasnád. Adatok Szilágymegye bogár-faunájához 95 Peltis atvrata L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér, Pele ; — var. brun- .— nea Herbst. Hadad, Zilah. i Ablattaria laevigata F. Zilah. Liodes dubtia Kug. Zilah. i Amphicylilis globus F. Hadad, ) A gathidium badium Er. Hadad, Cybocephalus pulchellus Er. Tasnád. Parmulus brunneus Bris. Hadad. Scatlidium 4-maculatum Oliv. Hadad, Pele. Scaphosoma agaricinum L. Peér, Pele, Tasnád. Phalacrus fimetarius F. Zilah, Peér, Tasnád. Olibrus bicolor F. Hadad, Tasnád. Engis bipustulata Thunb. Zilah. Mycetina, cruciata Schall. Hadad. Endomychus coccineus L. Zilah; — thoracicus Charp. Zilah. Alexia globosa Strm. Hadad. Diplocoelus fagi Aub. Hadad. Antherophagus mgvicorms F. Hadad. Cryptophagus scamicus L. Hadad. Atomaria fuscicollis Mannh. Szakácsi; — fuscata Schönh. Szakácsi ; — pusilla Schönh. Hadad, Peér, Szakácsi; — testacea Steph. Zilah; — gibbula Er. Hadad. Ephistemus nigriclavis Steph. Tasnád. Anommatus 18-striatus Müll. Peér, Pele, Tasnád. rt Enmicmus hirtus GyII. Hadad ; — minutus L. Hadad, Zilah; — . fumgicola Thoms. Hadad; — transversus OI. Hadad, Tasnád. Cartodere elongata Curt. Hadad, Tasnád. Corhicaria umbilicata Beck. Pele, Szakácsi. Melanophthalma v. crocata Mannh. S. Ujlak ; — gibbosa Hbst. Hadad, Szakácsi; — fuscula Hum. Hadad. Triphyillus pumctatus F. Tasnád. Litargus connexus Fourcr. Hadad, Zilah. j Tritoma 4-pustulata L. Peér, Tasnád. — picea F. Hadad ; ;! 7 v. humeralis Schilsky Hadad. — decempunctata F. Hadad; — . atomaria F. Zilah; — fulvicollis F. Hadad , Typhaea fumata L. Hadad, Zilah. Cercus pedicularius L. Peér. Epuraea decemguttata F. Tasnád ; — aestiva L. Hadad, Zilah ; — florea Er. Hadad. ; Nitidula bipumctata L. Zilah. Tasnád; — rufipes L. Hadad, Omosita colon L. Zilah, Hadad ; — discoidea F. Hadad. 56 A. Aigner Lajos Soronta erisea L. Tasnád. Meligethes coracinus Strm. Zilamn; —. brassicae Scop. Peér ; — vivridescens F. Hadad ; — serripes- GyIl. Zilah; — obscurus Er. Hadad; -— farallelus Rett. Balla; — , ovatus Strm. Hadad. Pocadtwus: ferrugineus F. Hadad. Cryptarcha strigala F. Hadad. RMmzophagus depressus F.. Hadad; — bipustulatus F. Hadad, SZ. (Cseh: Tenebrioides mauritanicus L. Zilah. Ostoma oblongum L. Zilah, Tasnád. Corticus tuberculatus Germ. Hadad. Ditoma crenata F. Zilah, Hadad. Colydium elongatum F. Zilah, — filiforme F. Hadad. Bothrideres contractus F. Zilah. Cerylon fagi Briss. Hadad; — histeroirdes F. Hadad, Zilah, Szakácsi ; — ferrugineum Steph. Hadad. Phloeostichus denticollis Redt. Zilah. Lasmophloeus testaceus VF. Hadad. Hyliota planata L. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Silvanus unideutatus O1. Hadad, Zilah, Tasnád. Monotoma v. guisguiharium Redt. Tasnád. Trixagus fumalus F. Hadad, Zilah. Magyarország pillangót. Irta A. Aigner Lajos. III. A családok áttekintése. [DAN csápok tövén SZÓLpaAMAt VAn Jad sak E 1 EAT MIKES KANZRKK TERET — A csápok tövén nincs szőrpamat; a potroh karcsú ; a láb- száron egy tüskepár van ... - Ki LGA 2. 2. Az első lábak jól fejlettek; a báb fejjel föltelé van felfüg- gesztve Meyer l7 GGV 008 — Az első lábak kisebb óló) a nen sokszor kiejteni egészen elcsenevészedtek ; a báb fejjel lefelé függ... .. 4. 2. — A lábszáron egy vagy több tüskét találunk; az alsó szárny belső szegélye öblözött, a potrohra nem fekszik rá, legfeljebb egy dorsalis érrel bír; a karmok egyszerűek I. Papilionidae J ] . középsejtje zárt Magyarország pillangói 51 A lábszáron tüskék nincsenek ; az alsó szárny belső sze- gélye nem öblözött, a potrohra rá fekszik, két dorsalis ér- TENNOT aA KAtMOK NASÍTOLAK: (ész e LL I. Pieridát Az első lábak mind a hímnél, mind a nősténynél csene- vészek, karomtalanok c. 0. SA EC HATE SE ARE ÉLET TATE SÉT tb) OJE Az első lábak rövidebbek a többicknél ET SÁT ET SZÁE BSE E A felső szárny ereinek töve nem azza az alsó szár- nyon nincs tősejt; a csápok oly hosszúak, mint a felső szárny elülső szegélyének fele, esetleg hosszabak ... HI. Nymohalidae A felső szárny 1—3. erének töve duzzadt ; az alsó szárny HIS HON EEKÉERE E ESÁZ KEZES ÉS SZG Y ES S atyridáe A tapogató igen rövid, alig ér túl a homlokon 60 1 ae égaT Z A tapogató négyszer oly hosszú, mint a fej... V. Libytheidae A hím első lábai csenevészek; az alsó szárny 6. és 7. ere közös kocsányon ül; a szem szőrös, fehér pikkelyek alkotta "SYŰrŰ KÖTÍTA. koz eő szg néz] fedi ez. VI. Erycinidae Az első lábak a hímnél és nősténynél majdnem egészen egyformák ; a csáp megnyúlt; az alsó szárny B. és 7. ere külön áll; a szem szélén fehér pikkelyek vannak VII. Lycaenidae A fej vastag; a potroh zömök; a szárnyak rövidek; a lábszáron két tüskepár van ... ... ... 0... Vill. Hesperidae I. család. Papilionidae1) (Eguites).") : A középsejt mindkét szárnyon egyszerű, zárt, az alsó szár- nyon a belső szegélyen legfeljebb két szabad ér van; a csáp rövid, vége felé fokozatosan megvastagodott ; a szem gömbalakú, csupasz. Európában mintegy 40 faj honos. 1. A felső szárny 12 erű, az alsó szárny farkszerű nyújt- nyal S DÍu. egtUJ as? s isselé Filos0t [4 nem: Papilio L. A felső szárny 11 erű; az alsó szárny fogazott vagy fo- PSA ANNA Alá SZ VÁLBNLEET OMK EÁD ÖR Ut 6. 2. A szárnyak sűrűn pikkelyezettek ; az 5186 szárny fogazott 2. nem. Thais F. A szárnyak gyéren pikkelyezettek: az alsó szárny foga- 9 ZANA KEND B és ete évlna ves sZ hiéna: Párhassius Látr: 1) Papiliosszerűek. 2) Egues : lovag, mintegy a pillangók előkelői. 98 A. Aigner Lajos 1. nem Papilio1) L. Nagy lepkék; felső szárnyuk széles háromszögű, alsó szár- nyuk fogazatlan, farkszerű nyujtványban folytatódik. Alapszínük sárga, fekete sávokkal, az alsó szárny zugán szemfolt áll. Her- nyójuk csupasz, kisfejű, lomha; az első torgyűrűn vagyis a fej mögött húsos villaszerű szerve van, a mely kitolható s arra szol- gál, hogy bűzös váladékával elűzze támadó eilenségeit. Bábjuk fej. felől kétbegyű, hátrafelé hegyesen végződik; fejjel felfelé ághoz vagy fűszálhoz van odafonva s egy a test körül font szállal van meg- erősítve. Ha a hernyó évenkint csak egyszer lép fel, akkor a báb kitelel; ha azonban 2 vagy 3 ivadéka fejlődik ki, akkor csak az utolsó ivadékú báb telel ki. A tropusokban rendkívül sok faja él, hazánkban csak három. ű 1. A felső szárny középterén levő ereket keskeny fekete sáv szegélyezi; az alsó szárnyon legalább egy fekete ha- TÁNiSÁV TE GYÉGTE ETT (AKT et TT NTÉE MERET KÉR TELE STATEN TE — A felső szárny középterén levő ereket széles fekete sáv szegélyezi ; az alsó szárnyon fekete harántsáv nincs, .. 8. 2. A szárnyak alapszíne halvány sárga, fekete harántos sá- vokkal tarkázott; az alsó szárny keskeny, hosszú nyujt- ványban folytatódik, zugában nagy szemfolt van. Podalirius L. — — A szárnyak alapszíne kénsárga, fekete harántos sávokkal tarkázott; az alsó szárny farkszerű nyujtványa elég hosz- szú ; zugában kis szemfolt van. .-. ... .. Alexanor Esp. 3. A szárnyak alapszíne kénsárga, a felsőt fekete foltok tar- kázzák ; az alsó szárny farkszerű nyújtványnyal bír; Z11- gában nagy szemfolt VÁNY s elt, TSENMaChann E 1. Papilio Podalirius L. 7) Lo Linné, Systema Naturae Ed. X. p. 4603. (1709): ESsbhere Die Schmetterlinge in Abbildungen. I. tab. 1. fig. 2. (1777) ; Smon Poda, Insecta Musei Graecensis p.62. tab. 2. fig 1. (1761). A szárnyak alapszíne halvány sárga. A felső szárnyon a fe- kete tő és szegély közt 3 hosszabb s ezek közt 3 rövidebb fekete sáv van, úgy hogy — a tövet is számítva — 8 harántsáv mu- tatkozik, melyek közűl kettő a belső szegélyig húzódik. Az alsó szárnyon a középsejtet átszelő fekete harántsáv a belső szegélv zZu- 1) Papilio : pillangó. 2) Podalirius : Asklepios fia, orvos a trójai háborúban, DASZZÉZ HADA aztk ilettaszáktóte nel ea salts adat eza Mt al tn SS Magyarország pillangói. 99 gában levő szemfoltig ér s itt a fekete belső szegélylyel egyesül. A szemfolt fekete, belül kék, fölül vöröses-sárga folt zárja félig körül. A fogazott alsó szárny szegélye fekete, kék félhold alakú pettyeket zár magában és hosszú, keskeny fekete farkszerű nyujtványban végződik. A csáp bunkója fekete, ugyanoly színű a tor és a potroh felülete is. Magyarország lapályos területein és előhegységeiben gyakori, még pedig általában két ivadékban, sőt délibb tájakon (Pécs, Buda- pest) kedvező években harmadik ivadékban is, ellenben hegyvidé- keken csupán egy ivadékban; Budapesten április 11-től május 24- ig, junius 13-tól augusztus 4-ig és augusztus 12—27 ig. Az I. ivadéknak rendszerint minden rajza koromfekete, ritkán inkább barnás fekete. Az alsó szárny farknyujtványa és szeme a legtöbb esetben szabályos, az utóbbi azonban olykor kisebb s inkább sárga, mint narancsszínű ; a belső szegély ritkán szabályosan fekete, többnyire az alapszínnek egy vonala hosszában két többé- kevésbbé széles sávra osztja. Igen ritkán akad olyan példány is, melynek összes fekete rajzolata elmosódott s egész felületét gyéren álló pikkelyek fedik, úgy hogy az állat egészen kormosnak látszik. Ehhez hasonló egy eperjesi ?, melyen a szemfolt is feketés behintésű, a kék szín pedig csaknem teljesen elenyészett. Más eperjesi 1-en az alsó szárny egész felülete kékes színben csillog. Ugyancsak egy eperjesi ? fel- tűnően halvány, fehéres színezetű, holott rajzolata korom fekete, az alsó szárny holdfoltjai pedig igen nagyok, világos kék színűek. Az I. ivadék nálunk helyenkint túlnyomóan oly példányokból áll, melyeken a felső szárnynek 8 sávja közül az 5. és 6. többé- kevésbbé tisztán és határozottan ketté oszlik, miáltal a sávok száma tízre emelkedik ; ez a var. decemlineatus Aig.§) (reductus Schultz) Rajolatának színe világosabb mint a törzsalaké, az alsó szárny belső sze- gélysávja pedig kivétel nélkül alapszíne által szélesen ketté osztott. Ne- hány budapesti példány még azáltal is feltünik, hogy felső szárnya a rendesnél valamivel rövidebb, külső szegélye pedig igen hajlott. Akad azonban egészen hasonló rajzú és Színezésű példány is, a melyen a 4. és 5. sáv között még egy rövidebb, olykor csak pont által jelzett tizenegyedik sáv is jelentkezik: var. undecimli- neatus Eim.?), melyet eddigelé csak Budapesten és Eperjesen fi- gyeltek meg. Ugyanott, de jóval ritkábban fordul elő oly alak is, mely 1) decem : tiz, lineatus : vonalas, 2) undecim : tizenegy, lineatus : vonalas. 60 A. Aigner Lajos rajzban és színezésben szakasztott mása a törzsalaknak (még az alsó szárny belső szegélye is legtöbbször osztatlan), de a melyen az eredeti 8 sávon kívül az előbbinek 11-ik sávja is tisztán látható, s a melyet ennélfogva var. novemlineatus- nak!) neveztem el. E helyett megjegyzendő, hogy Eimer szerint a jelenleg 5- sávú Podalirius-nak hajdanában 11 sávja volt s ennélfogva az em- lített eltérő alakok atavistikus vagyis az ősökre visszaütött ala- koknak tekintendők. A II. s illetve III. ivadék kivétel nélkül a többé-kevésbbé ty- pikus ab. Zanclaeus Z.-t) adja, a melynek rajzolata a törzsalakénál. halványabb fekete, alapszíne rendszerint világosabb sárga, csaknem fehéres, sávjai osztatlanok, alsó szárnyának szegélye pedig mindig szélesen ketté osztott s itt a holdak nagyobbak és sötétebb kékek; farknyujtványa hosszabb és potroha többé-kevésbbé fehéres fölül is. Ennek a pillangónak egyik ékessége az a fekete sáv, mely az alsó szárny közepén a szemig fut. Ez a törzsalakon és 9-linecatus- on az elülső szegélyen többnyire ketté vált, a két ága közt levő. hézag barna színű ; a 10-lineatus és 11-lineatus-on a rendesnél rö- videbb, a szemfoltot alig éri el, a hézag a két ág közt barna, ritkán osztatlan; a Zanclaeus-on mindig osztatlan, a barna színnek. nyoma sincs. A pillangó tavaszkor kedveli az orgonavirágot és a gyümölcs- fák virágját, később, kivált meleg, száraz időben nagy számban keresi fel a pocsolyákat, melyeknek nedvét szivogatja, augusztusban . pedig a nőstényt kereső hím gyakran röpköd oly bokrok körül, melyeken ilyenkor már egyes sárgult levelek láthatók. Olykor piros színű atkák élősködnek rajta, a melyek alsó lapját sűrűn ellepik. Gömbalakú zöld petéit egyenként rakja a tápláló növény le- veleínek alsó oldalára. Hernyója tavaszkor tiszta zöld, vagy alig észrevehető kevés piros petty tarkázza, nyáron azonban rézsutos sorokban számos, gyakran nagy petty ékesíti. Kifejlődve 40 mm. hosszú. Főleg csontmagú gyümölcsfákon él, minők: Prunus do- mestica és spinosa (szilva és kökény), Cerasophora dulcis és acida (cseresznye és meggy), Pirus malus és communis (alma és körte), Padus vulgaris (zelnicze), Armenaca vulgaris (kajszín), Amygdalus. communis (mandula), Persica vulgaris (őszi baraczk), Sorbus aucu- para (berkenye), Aronia rotundifolia (kövinaspolya) és Contoneaster" vulgaris (naspolya), kivételesen Ouercuson (tölgy) is találták. 1 novem : kilencz, lineztus : vonalas. 2) Zanclae, a mai Messina, Szicziliában, a honnan ez alakot leirták Magyarország Cerambycidái 61 Májustól októberig csaknem mindig található, mindazonáltal 3 ivadéka állapítható meg, ú. m. májustól julius közepéig, julius kö- zepétől augusztus végéig és szeptember elejétől október közepéig ; az utóbbi, kivált fiatal szilvásokra nézve rendesen kártékony is. Kedveli a napos helyeket. Az I. ivadékú hernyó a zöld lomb közt ágakon, a II., s illetőleg a kitelelő pedig közel a földhöz kórókon bábozódik be. Báb. Az I. ivadék bábja kivétel nélkül zöld, a II. részben, a III-iké pedig mindig sárgásbarna (nem mint Németországban, hol fehéres-sárga, barnás-sárga vagy feketés-barna) s az utóbbi, kite- lelve a törzsfajt, a zöld báb pedig az ab. Zanclaeus-t. adja. Pavasíttája. Philomastax lapidator Fabr. Ichneumon-faj. Ez a fürkészdarázs akkor szúrja meg, a: mikor a bábozódó hernyó a testtakarót leveti s a báb még egészen puha, a mely azután meg- keményedve csupán az élősdi álczáinak szolgál eledelül. A darázs a bábból kikelvén mindig a szárnyak hüvelyét fúrja át. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre : Spanyolországtól az Altajig (10—110") és Kasantól Egyiplomig (56—30"). Magyarország Cerambvycidát. Irta Csiki Ernő. XIDG. 73. nem: Haplocnermia Steph. (Aphelocnemia Steph., Mesosa Serv.) 1 A mellközép dudorszerűen kiáló. Az előtor ránczoltan pontozott. Fekete, sűrűn szürke szőrökkel fedett. A csá- pok a harmadik íztől kezdve barnák, az ízek töve szürkés- fehér szőrökkel fedett. Az előtoron négy kerek és a szárny- fedők mindegyikén két-két bársonyos fekete folttal, me- lyek sárga vagy narancssárga szőrökkel szegélyezettek. A szárnyfedőkön azonkívül még nehány sárga szőrökből " alló harántfoltocska van. Hossza 10—17 mm. Előfordul egész Európában, nálunk közönséges. (Argus Voet, oculata Fourcr.) .—. 2. 02. 0. 09... 1. curculionoides Linn: — A mellközép lapos. Az előtor egyszerűen pontozott, a pon- tok mélyek. Fekete, a csápok a harmadik íztől kezdve barnák, 62 bo Csiki Ernő a fej, az előtor és a szárnyfedők szürke és barnás-vörös szőrökkel tarkázottan fedettek, a szárnyfedők közepén egy széles harántcsiík fehéres, előtte és mögötte zeg- zugos szegély; alakjában barna szőrökkel fedett. Hossza 9—14 mm. — Előfordul Közép-Európában, nálunk nem ritka Agéoza ON Ja ész Sat 74 nem. Calamobius Guér. Hosszukás, keskeny, fekete, a fej és az előtor oldalai és egy hosszanti sáv a fej és az előtor közepén fehér vagy sárgás-szürke szőrökkel fedett. A szárnyfedők sűrűn szürke szőröőkkeit fedettek, a varrat fehéres. Hossza 5—11 mm. — Előfordul Közép- és Déleurópában, nálunk ritka. Termőnhelyei: I. Budapest; V. Kolozsvár, Fenyőfalva, Nagy-Talmács ; VI. Ulma; VII. Nasice. (gracilis Creutz., marginellus F.) 15. nem: Agapanthia Serv. A test színe fekete vagy sötét fémfényű, sárga vagy sárgás-szürke szőrözettel fedett... . 0. Eb A A test fémfényű kék; zöld vagy Zöldes-kék. színű es A szárnyfedők v"rratszegélye nem fehér vagy sárgás-fehér A szárnyfedők varratszegélye fehér vagy sárgás-fehér molyhos szőrözettel fedett. Fekete, a szárnyfedők sötét érczfényűek, sötét olajzöldek vagy feketés-kék színűek. A homlok, a fej és az előtor oldalai, egy hosszanti sáv a fejtető és az előtor közepén, a paizsocska és a varrat fehér vagy sárgás szőrökkel fedett. A csápízek töve a harmadik íztől kezdve fehér. A szárnyfedők finom szürke vagy sárgás-szürke szőrözete könnyen ledörzsölhető. Hossza 6—12.5 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában ; nálunk elég ritka. Termőhelyei: I. Budapest, Parád; II. Pécs ; ÍV. Bártfa, Kassa, Erdőbénye; V. Pele ;VI. Temesvár; VII. Diakovár. (suturalis F., trilineata Schönh., coerulescens Pet., subacutalis Chevr., migroaenea Muls. marginalis NMuls9 ae A mell oldallemezei a Ütési ie 0 lalánalk többi részével egyformán: SZÓTÖSÉKE SET Tsók tu Fagetusss A mell oldallemezei sűrűn fehér vagy sárgás- s jásér moly- hos szőrözettel, a meli többi része és a has különben vékony szürke szőrözettei fedetr. Fekete, a szárnyfedők kékes fémfényűek, a csápízek töve a harmadiktól kezdve 0... 2. nebulosa Fabr. GLez KEST Rh okál EAST ST EDS um ROSSE sze (dő) - 2 6. cardui Linn. ni 4. Magyarország cerambycidái 63 fehér szőröxzkel fedett. A fej oldalai, a homlok, az elő- tor oldalai és egy hosszanti sáv a közepén, mely a fejtetőre is átterjed és a paizsocska sárga molyhos szőrökkel fedett. Hossza 10-—-15 mm. — Dél-Oroszországban, Görögország- ban, Szibériában és hazánkban fordul elő ; termőhelyer : I. Budapest; III. Hermánd ;. V. Brassó ; VII. Fuzine, : Bukova Kusa. (trivittata Gebl.) ... ... ... 5. maculicornis Gyllh. 4 A harmadik csápíz sárga vagy fehér szőrökkel fedett, ESA ES ÚcSa: (45) TEKEte sé ez lé D — A harmadik csápíz fekete, csak a töve (!/6) fehér, a tobbi íz első harmada vagy fele fehér. Fekete, a szárnyfedők kékes fémfényűek, szétszórtan sárgás-szürke szőrökkel fedettek. A fej, az előtor oldalai és egy hosszanti sáv a középen, a paizsocska, a szárnyfedők oldalszegélye és a test alul sűrűbb sárga molyhos szőzözettel fedett. Hossza 15—23 mm. — Előfordul Dél-Európában, a Krimi félszige- ten, Kis-Ázsiában és Syriában, nálunk ritka. Termőhelyei: teBüudapéste [T. Becs:n IV. Kassarp: VI. Rlavisevicza; CGeredenez: VII.. Zágráb, Búkova . Kusa : " VIII. Biume, BúccAat, " Carlopago, . Zengg. (decora. Kryn., verecunda Regan sége zik vadkan user een szsznit a.r eynarae. Germ. [A issápízek; tövessárga Vagy (SÁTgás ÖTÖS velszi d 6. — A csápízek töve fehér, illetőleg fekete alapon fehér szőrök- kel! fedett. Olajzöld vagy kékes fémfényű fekete, sárga molyhos szőrökkel tarkázott. A sárga szőrözei a fejen, az előtor oldalán, a szárnyfedők oldalszélén, a paizsocs- kán és egy hosszanti sáv alakjában az előtor közepén sokkal sűrűbb. Hossza 10—18 mm. — Előfordul Észak- és Közep-Európában, hazánkban a hegyvidéken nem ritka. (lineatocollis Don., angusticolhs Gyllh., f$yrenaea Bris., nmicaeensis Chevr. acutipennis Muls.) 3. villosoviridescens De Geer 6. A szárnyfedők sárga vagy szürkés-sárga szőrözete az egész . felületen egyenletesen oszlik szét. A lábfej utolsó íze olyan hosszú mint az első és másodiki ábfejíz együttvéve!). Fekete, a fej, az előtor oldala, a paizsocska és egy (sül 1) Ide tartozik még az Agapanthia asphodeli Latr. (Spencei Gyllh., insularis Gaut.), mely a faunakatalogus szerint Magyarországon is előfordulna (Budapest, Peszér, Székelyhid, Nagyszeben, Szent-Erzsébet, Fogaras) ez a faj az A. Kirbyi-től ] könnyen megkülönböztelhető, testalakja ugyanis karcsúbb, a lábfej utolsó í1Z- pedig olyan hosszú vagy legfeljebb ki-sé hosszabb mint az első lábfejiz. Magam hazai példányát e fajnak nem láttam és Magyarországon való előfordulását valószía útléne mek is tartom. Hazája Dél- TEETTSS és Kis- Ázsia. 64 Kiilünfélék hosszanti sáv az előtor közepén, mely a fejtetőre is át- terjed, sárga molyhos szőrözettel sűrűn fedett. A szárny- fedők tövén hosszabb fekete szőrök emelkednek, a sárga szőrözet pedig itt többnyire hiányzik. Hossza 13—26 mm — Előfordul Közép-Európa déli részében, Dél-Euró- pában és Kis-Ázsiában, nálunk ritka. Termőhelyei : I. Budapest, Isaszeg, Gödöllő, Szent-Lőrincz, Kalocsa, Debreczen. (Zawadszkyi Fairm.. latipennis MUŰISJ ET 1. Kirbyi Gyilh. — A szárnyfedők sárga vagy sárgás-szürke szőrözete fol- tokká tömörül. A csápízek a fekete csúcs kivételével vt- lágos sárgás- vagy vöröses-barnák és finom fehér szőrö- zettel gyéren borítottak. Fekete, olajzöld- vagy kékes fém- fénynyel. Az előtor oldalai és egy hosszanti sáv a fejte- tőn, az előtor közepén és a paizsocskán sárga molyhos sző- rözettel sűrűn fedett. Hossza 12-21 mm. - Előfordul Közép-Európában, a Középtenger tájékán, és a Kauká- zusban. Nálunk nem ritka, a síkság és dombvidék lakója. (cardui F., lineatocolltis Muls.,, Gyilenhali Ganglb.) ; 2. Dahli Richt. Tf Az előtor alig hosszabb mint széles, felületén hosszú fel- álló fekete szőrözettel. Fémfényű kék vagy zőld, feje és előtora némelykor fekete. A pofák és a paizsocska fehér szőrökkel sűrűn fedettek. Hossza 6—12 mm. — Előfordul - Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában és Szibériában, nálunk nem ritka. (cyanea Herbst., janthina Gmel., micans Panz., coerulea Schönh., smaragdina Kryn.) 7. violacea Fabr. -- Az előtor sokkal hosszabb mint széles, felületén hosszú felálló fekete szőrök nélkül. Kék vagy zöldes-kék, fém- fényű. a paizsocska és a melloldalak fehér molyhos szó- rökkei fedettek. Az előtor az elülső "széle mógött és a töve előtt befűződött. Hossza 55-11 mm. — Előfordul hazánkban (I. Budapest, Kalocsa; II. Zala-Tapolcza ; ÍV. Tarczal ; V. Kolozsvár ; VI. UIma), Dél-Oroszországban és a Kaukázusban. (cyanella Dalm) ... ... 8. leucaspis Stev.. Különfélék., Az erdei fenyő ellensége, a Lophyrus PinilL. nevű levélda- rázs álczája a mult nyáron óriási mennyiségben lépett fel a Majna — mentén; elszaporodását a rendkívül forró és száraz nyár okozta, K ülönfélék 65. mert míg a levéldarázsnak rendszerint csak két ivadéka van, tavaly egyedül a nyár folyamán is több ivadéka fejlődött ki. Álczája nagy területen megtámadta az összes erdei fenyőket s az illető erdőkben oly nagy zajt okozott az álcza lehulló ürüléke akár a folytonos ! eső s a széltől levert roszul kapaszkodó álcza millió számára igye- kezett a fák derekán felkúszva a fa koronájához ismét eljutni. Hogyha a fákat rúgás által megmozgatták, záporesőként hullott ( alá az álcza. Számtalan tűitől teljesen megfosztott fa száraz mint a seprő és ezek nagy része előreláthatólag ki fog veszni s alighanem ugyanaz a sors vár a többi fára is. Az álcza ellenségei a fürkész- darazsak és legyek, nem sok kárt tettek bennük: 300 megvizsgált álcza közül csak 14-ben találtak élősdit. Annál derekabban pusz- tította az álczát a nagyszámban jelentkezett Calosoma sycophanta nevű bogár, melyet azonban viszont a bogarászok irtottak hallatlan módon úgy, hogy egyetlen oda való városban (Hanau) hozzávetőleg 9-10 ezer példányt fogdostak össze. Hazánkban a Lophyrus Pim még nem lépett fel kártevőleg, közel rokona azonban, a Lophyrus rufus KI. nálunk sem ismeretlen ez oldalról. Dr. Horváth Géza említi (Rovart. Állomás Közleményei I. 12. füzet), hogy 1891-18983 ban tekintélyes kárckat tett. 1891-ben Krassó-Szörénymegyében 200 holdayi erdei fenyőt támadott meg és körülbelül 309/0 vesz- tességet okozott. 1891-ben ugyanott erdei fiatalosban 40 holdban 159/0-nyi kárt tett. Aradmegyében 1892-ben 5-6, 1893-ban pedig 20-25 holdon tarolta Je a 6-10 éves erdei és fekete fenyő tűít. Somogy megyében 1892- és 1893-ban teljesen lekopasztotta a fe- ! "nyőket, úgy, hogy a fák elcsenevészedtek és ki is pusztultak. 5 A AG TT Brauer Frigyes. A bécsi cs. k. udvari természetrajzi múzeum állattárának igazgatója Brauér 1904. évi deczember 29-én elhunyt Bécsben. Brauer a híres zoologus és entomologus 73 évet élt. Született 1832. évi május 12-én Bécsben, a hol később tanulmá- nyait is végezte. Már gymnazista korában nagy előszeretettel vizs- . gálta a rovarok, főleg a reczésszárnyú rovarok életviszonyait és sok apró megfigyelést publikált is. Orvosnövendék korában, mint alig 25 éves ifju (1857) a szakirodalmat becses munkával (Neurop- . tera austriaca) gazdagította, mely még ma is kedvelt és egyedüli kezikönyve a reczésszárnyúakkal foglalkozóknak. Később inkabb a Dipterák tanulmányozásával foglalkozott. A legyekre vo- . natkozólag a , Monographie der Oestriden" és a , Zweiflügler des Kais. Museums" czímű munkái nagybecsűek. Igen fontos volt egy későbbi (1885,) munkája (Systematisch-zoolog. Studien), melyben 66 Irodalom az azóta általánosan velterjedt "új rTovar-rendszevrét tette ismeéretessés A. bécsi múzeumnál Brauer 1851 óta működött, 1872-ben a bécsi egyetem magántanára, 1874-ben rendkívüli és 1884-ben rendes tanára lett. Brauer érdemeit sok tudományos intézet és társulat avval ismerte el, hogy tiszteletbeli tagjává választotta. Az utolsó években sokat betegeskedett, ez volt az oka annak 15, hogy nyu- galmaztatását kérte, mely alkalomból a Ferencz József-rend csillag- keresztjét kapta, a végzet azonban úgy. akarta, hogy a hivatalos lap épen halála napján hozta a rendjel adományozását. Cs. Irodalom. Daniel, Dr. Josef, Revision der paláarktischen Crepido- ú dera- A rten.:: (Münech.. Koleopt. Zewschr. sat 30 sb . 6 287291). Szerző a Crepidodera levélbogár-nem reviziójaként szép tanulmánynyal gazdagította a bogarászati irodalmat. A nemet öt csoportra osztja, melyeken belül meghatározó kulcsokat és a fajok részletes leírását nyujtja. Az első csoport fajaiból nálunk a követ- kezők fordulnak elő: fransversa Marsh, és fekete alakjá ab. melancholica J. Dan. (Bosznia), impressa F. (Dalmáczia, Gerebencz) ferruginea Scop. és crassicormis Fald. Pécs, Marpod; Bosznia), utóbbi faunánkra új. A második csoportból csak a Cr. femorata GyII. fordul nálunk elő (Budapest, Tátra, Szebenhegység.) A har madik csoportot nálunk a Cr. corpulenta Kutsch. képviseli (ider- kulesfürdő, Paring- és Szebenhegység, Nagyszeben, Negoi, Kerczi- és Rozsnyói-hegység, Keresztényhavas, Brassó: Czenk, Bucsecs ; Bosznia). A negyedik csoportból a 0r. transsylvanica Fuss (Rad- nai havasok, Czenk, Keresztényhavas, Bucsecs, Negoi), norica- Weise (Kapela, Lokve), cuanescens Duft. (Tátra, Mármaros, Ke- resztényhavas, Brassói hegyek, Bucsecs, Feleki-hegység, Vale Doamni), cyampennis Kutsch. (Bucsecs, Kerczi-hegység, Negoi, Vale Doamni), fordul nálunk elő; az ötödik csoport egyetlen faja migri- 7 tula Gylih.) nálunk nem ritka, ezt a fajt eddig a Hippuriphila ; ] nembe sorolták. 5 Csiki Ernő. Entomologiai művek. Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung a riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula- Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla - tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor , 40 fill. —- Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi §. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve i kor. — Kriesch ]J. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 83 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Inseéektenkunde. 8 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. ; Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 fill. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. z0 fill Adatok Magyaror- " szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk témdarazsainak . magánrajza 40 kor, Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és gyűjtése 2 kor.- — A. Azgner L. A lepkészet története Magyarországon 3 kor. — Aigner-Pável-Uhrvk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Beérge, Schmetterlingsbuch 8. Aufi. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor, 20 fill. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. auí 50 Tafeln 30 kor. ; Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeiri. 2 r "! 60 fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidarum orbis terra- rum universi 6 kor. 3 Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kálflerbucr 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek isme.ciéuce 40 ll. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2 tábl. 60 fill. Erős l2kÓ ; Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magvaror- . szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 8 színes tábl. 2 kor. 60 (ill. : ún Myri poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. ; Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczyuski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- ! pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karbeles L. Adalék Magyarország . — atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. Crustacea: Dr. Daday ]J. A Magyarországban eddig talált szab ado. f élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipusn .. — lajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor Legújabb árjegyzékem, . mely több ezer, jól meghatározott és praeparált európai, különösen magyarországi bogárfaj felsorolását tartalmazza, megjelent és kivá- natra bérmentve küldöm meg. Tavarnok, u. p. Nagy-Tapolcsány 3 : Kelecsényi Károly Legközelebb megjelenik : ] Magyarors szág bogárfaunája. Vezérfonal a Magyarország, Horvát: ÉS Szlavon- ME 1) A országok, Dalmáczia, Bosznia és Herczegovina s. területén előforduló bogarak megismerésére. 0 . ÍRTA CSIKI ERNŐ nemzeti muzeumi I. oszt. segédőr. IX SA három Mé Mk első kötete a bevezető 5 . morphologiai . részen kívül. a Caraboideákat És Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- a 1 kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- AN dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és a Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. A. inunka 5. ívés "Tűzelekbeti fog megjelenni, je egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, . bolti ára HK korona. TESTE Higjeerzésék és . előfizetések a szerző czímére Ta § I. pest, VIII. Nemzeti KELSHEE küldendők. gs Scbmidl Sándor könyvnyomdája Budapest. VI., Szerecsen-ú 5.186 mi n § et hg vá ZS 7 agz xBe ge za né ge gt hz Gő 9. X me [4 7 is véste PAR AS 9Ye LAS . XII. kötet. . 1905. Ápuls l 4. füzet. ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT hd 4 a g. d agz a JNA. különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. mai EEEEEEEEEEEEEEEET ETT ESETET d ; : vie pjt pjt pie Sit BIT B SEGGE EE ET EE EEETETET MET DR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL agy a . 44 DR. ENTZ GEZA MOCSÁRY SÁNDOR jos u: 5 E) KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL jee k hő SZERKESZTIK bh 1W.Ő 5 ; hös A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ. BUDAPEST, 1905. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA I. MOLNÁR-UTCZA 24. tsak 24 4 2 (ak Zeőys 5.2 SISYS OAI GYSGYI BY ek: "OL YI SY. LT ÖNS ÉJI 08 sk. sz ság Stz sösz Sz Sz sösz sökz Si Sátz Sákz ság Söz Sieg Skz sátz Söz sz sz sé sás ska . Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével Előfizetési ára 1 egész évre 8 kor. EETEFET Vt! íg) Nyomdánk átköltözködése miatt megkésett az utóbbi füze- E tek megjelenése. Olvasóink szives elnézését kérjük. ; Tartalom. Bivó Lapos : Rovarrostálás Uj-Guineában III. CEZÉTES KELSZ Est HG (SONT Vángel Jenő dr.: Adatok Magyarország rovarfaunájához. Lepi- 428 dopretra ST Ses see 2 CZITL SZE KÉSEK ORR ESZES SAR aT A. Aigner Lajos : Magyarorsaio Dilinsói Ha 1ag els KT 75 Zilahi Kiss Endre dr. : Adatok Szilágy-m. DOCAT faunájához I IT. (83 Csiki Ernő: Magyarország. Cerambycidái XX. TET A SRA 81 Zilahi Kiss Endre dr.: Az Argynnis Laodice Pall. hazánkban 83 Különfelék. i A Grácilaria SyringeMávólú ss Mas es et RE s Tiopíigarténs Me (Gys ke se e eg sztk sa KASE KS A bécsi:muűuzeumból 7 vé eb EL KE e ENE a EST KERSZ ES Entomologusok általános névjegyzéke "0 0 AL Tat 805 a AZ almanioly ATTÁSA s es s kt ei te a SALLY AEZ KE TERE TAKE ON a Irodalom : . Reiter It, Bestiínmungsi -Tabelle des Tenebrioniden-Unterfa- millen: Ismertette CStRei EIVNOs ae rRNS SEB ta ELST Müller J. dr. Beschreibungen neder dalmatmisenér Kkolsob teren." Ismerteti (ÖOSZRE JÖVŐ a e nene ea ZT ÖS A kir. magy. Természettudományi Társulat állattan ij szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. ES AiGT höz utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden bénteken este a Muhr- féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. KWKedvezmény. . Az1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 1904-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele árom kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. piss I 48 Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV., alrárantcza Ő 24.) czímzendők. ; KSE e Kovarrostálás UJ-Guineában. Irta Biró Lajos HAL Skorptó-féile nem igen van olyan kicsi, hogy azt rostával kelljen gyűjteni, így legfeljebb néha kerül bele valamelyik nagyon fiatal példány. Új-Guineában különben sincsenek óriási nagy Buthus- félék, csak olyan nagyságú valódi skorpiók, mint a magyarországiak. Az újguineaiak se nem sokfélék, se nem számosak. Nagytermetű Telyphonus is ritkán fordul elő, korhadt fatörzs alatt, mindössze háromszor találtam három különböző vidéken. Annál inkább meg- . örültem egy kis állatkának, melyből az elsőt 1901. május 28-án . találtam s ott helyben Soltfuga-nak tartottam, erről pedig tudtam, hogy teljesen ismeretlen az ausztraliai regióból. Csalatkoztam ugyan, mert azóta rájöttem, hogy ez a Ceylon szigetéről ismert s ott is ritka Schizonolus crassicaudatius, vagy hozzá nagyon hasonló új ] faj, de még most se sajnálom a fáradságot, hogy hasonló termé- $szetű helyeken, sötét sűrű erdőben, korhadt fákat rostálgatva, végre aug. 2-án megkerítettem második példányát is. A tropikus vidékeket lakó Taraniluhda szintén ritkán akad rostába, mert. inkább fatörzseken és kéreg alatt él, honnan: szedtem is. Annál alkalmasabb, sőt nélkülözhetlen gyűjtési mód a rostálás, akár csak nálunk, a Pseudoskorpiók gyűjtésére. Egyéb rovarhoz képest aránylag sok kerül elő a rostából, a mi abból is kitünik, hogy alig hiszem hogy hiányozzék egy is az 1000-ből abban a kis "üvegcsében, a melybe az 1901. julius havi rostálásomból kikerült. álskorpiókat szedtem. Azt hiszem azonban, hogy a fajok száma nem igen lesz változatos, talán egy fekete fejű és fekete ollós fajon kivül mind meg is lesz azok között, a miket gyűjtésem fel- dolgozásában Uj-Guineából eddig ismerünk..- Úgy alakjával, rend- I kívüli picziségével és feltünő serény futásával kiválik közülök a Chthomus Wlassicsi, a mely épen nem is ritka; egy külön Üüve- gecskébe összeszedtem belőle juliusi rostálásaim folyamán vagy Száz darabot. - Rovartani Lapok. XII. 1905. április. 68 Biró Lajos. Épen úgy, mint idehaza, feltünő sok a rostált gazban az Acarida, avval a különbséggel, hogy UJ-Guineában rendesen ott találjuk a Trombidium piros színű atkákat is. Egy havi rostálá- somról vezetett naplóm szerint átlag 15 darab került ki egy rostá- lásból, de szó sincs róla, hogy atáblázatomba felvett szám azt mutassa, hogy nem lett volna több is, ha mind kifogni akartuk volna. Gyűjtés közben az apróbb termetűeket külön szedtem. Osztályozáskor nagyon figyelmesen kellett elbánni velök, mert sok közte az olyan piczi atkaalak, melyeknek a nagyságát csak a milliméter tört részeivel lehet kifejezni. Nehány napig használatba vettem egy saját-szerkesztette bogárfuttatót, evvel fáradság nélkül nagyobb számban kaptam meg a mikroskopikus kicsiségű at- kákat is. ; Atkák után nem is kell sokszor rostálni se, a nélkül is szed- heti akaratlanul is mindenki, a ki a sűrűségben megfordul, gyűl az magától is, a lábaszárára. Minden UJj-Guineában lakó európainak réme a , Buschmukesz", mert rövid séta után erős viszketegséget kap a bokáján, a térdén, sőt . . sőt . . . hogy is mondjam ? egyebütt is. Minél jobban vakarja, annál jobban viszket, úgy hogy sok türelmetlen ember gonosz sebeket kapar magáu ; hallottam olyan esetről is, hogy. ilyen elmérgesedett seb miatt a lábat amputálni kellett Az atka támadását fehérbőrű emberen bolhacsípéshez hasonló udvaros kis vörös folt jelzi, közepén puszta szemmel alig látható piczi vérpiros pont : maga az állatka, mely a felbőr legfelsőbb rétege alatt húzódott meg. A sötétbőrű pápuán nem látszik a bőrön udvaros folt, de gyakorlott szem ott is könnyen meglátja a sötét alapon pirosló állatkát. Az én apró rovarokhoz szokott szemern mindíg és azonnal meglátta a busmukeszt, sőt alig volt benszülött is, a ki nem ismerte volna, de sajátságos, hogy európai ember, még a legtöbb orvos is, csak akkor vette észre, ha nagyitó üveggel megmutattam ; azt is furcsának találtam, s csakis a megfigyelésben való járatlanság- nak róhatom fel, hogy egynek se jutott eszébe akár csak kézi nagyítóval is ránézni, míg én meg nem mutattam, pedig soknak ott volt a zsebében a nagyitó. Eszembe jut róla a fillokszera fel- fedezésének története, pedig az még a busmukesznél is nagyobb; Francziaországnak egész hegyvídékét tette már tönkre, egész sereg bizottság vizsgálta a baj okát, még a bacillusokat is gyanuba fogták, mégis csak a rovarász Planchon látta meg, hogy rovar ül a gyöke- reken. Sőt hogy példáért ne menjek a szomszédba, azt a furcsa- ságot is felemlíthetem, hogy a szárnyas fillokszerát nálunk is egy figyelmes parasztgazda, a peéri albíró fedezte fel elsőnek. Uj-. Rovarrostalás Uj-Guineában. 69 Guineában is sok tudós vakargatta a busmukeszt. de természetben még se látta soha, annál kevésbbé hozott belőle. Pedíg van elég a mi abból is kitünik, hogy a Hermita-szigeteken alig egy órai séta után 62 darabot szedtem gyűjtőüvegembe lábszáraimról, csupán hozzáférhető helyekről. A legtöbb európai fürdés útján akar megszabadulni a réácsi- . peszkedő busmukesztől, de hiába mossa, szappanozza, spongyázza, . akkor már biztos helyen ül-a felbőr alatt, azt onnan víz le nem viszi. Ellenben biztosan elpusztítja akármi zsír vagy olajféle, ha avval bekeni a lábat. furópai ember még legszívesebben használta "a perui balzsamot, már talán csak azért is, mert erős szaga miatt . könnyebben hitt orvosi hatásában s nem féltette ruháját annyira a zsirosodástól. A ki ilyen módon el nem pusztította a busmukeszt, annak a lábain másnapra apró pattanások nőttek a piros folt helyén, köze- pén kis gombostűfejnyi gennyedéssel, növekedő fájdalmas viszketés ! kiséretében. Csak a ki ezeket elkaparta, kapott sebet a helyébe, i egyébként elmult magában rövid időn, a jóllakott állatka ott ma- . radt és elpusztult a később képződő piczi sebes varban. Azokhoz az ú. n. klimatikus kelésekhez, a mik a benSzülötteken oly gya- ; koriak, s a melyeknek a helyéből magam is szép gyűjteményt ! hoztam emlékül, ezeknek az állatkáknak semmi közük. Sokszor Í kipróbáltam magamon, a busmukeszeket el nem pusztítottam, ne- , hány napi kellemetlen viszketés után minden nyomuk eltünt ma- ! gától, egyből se fejlődött ú. n. klimatikus kelés. j Az én gyengén nagyító mikroskopommal ezeket a róni tke I szeket mindig hatlábúaknak, tehát lárváknak néztem. Ez is az általános felfogás, a hol csak az irodalomban ezekről van szó, . mindig atkalárvákról írnak. Azonban egy alkalommal, mikor egy praeparált darabot megnéztem az Uj-Guineában időző hírneves bak- ; teriologusnak, dr. Koch Róbertnek az erős mikroskopján, úgy "! láttam, hogy 8 lába van, tehát kifejlett Acarida, csakhogy a két . első lábát néztem én is, más is, palpusoknak. Különben nemsokára , részletesebb vizsgálat alá veszem, úgy is van belőle borszeszben .! különtéve kellő mennyiségű anyagom. Egyéb atkaftélémet Canestrini paduai egyetemi tanár kezdte i feldolgozni, de igazi gyászunkra e jeles szakember kora halálával ] a munka félbeszakadt s így még nagyon sok anyag vár feldolgo- zásra. Canestrini a Természetrajzi Füzetekben megjelent három . közleményében 50 újguineai Acarida-fajról ad számot, ebből 63 új faj ] került ki gyűjtésemből. Utolsó közleményében mint jellemző tanul- 70 Biró Lajos ságot, a következő négy tételt állítja fel: 1. hogy némely újguineai atkafaj elterjedése oly nagy, hogy egyaránt feltalálható Európában, Amerikában és a maláj szigetségben is; 2. hogy némely újguineai alak annyira különböző az eddig ismertektől, hogy új családokat lehetne részükre felállítani; 3. hogy a tőle leírott új nemek nem különböznek kevésbbé az európaiaktól, mint ezek egymástól ; 4. hogy Uj-Guinea faunája rendkívül gazdag új alakokban, gyakran igen feltünő különlegességekben. Myriopodák közül a rostában túlnyomók voltak a Geophilus formák ; nagyobbára apró alakok, de azt hiszem, azért nagy részük ivarérett. Némelyiknél csak a fej, másnál a test jó része fekete, jeléül, hogy fajváltozatosság van köztük. Scolopendra-formák aránylag ritkábbak voltak, ezek közül is a Cryptops-alakok kerül- tek elő gyakrabban, valódi Scolopendra a rostált. anyagban alig akadt. Lithobius-féle természetesen nem is akadhatott bele, mert ezek még Ázsiában elérik földrajzi elterjedésük határát. Polydes- mus-félékből piczike alakokhoz segít a rosta, egy részük fehér, rózsaszínű, vagy sötét ibolya, ritkán feketés-karna; lehet, hogy ezek is ivarérett törpe fajok, de ezt majd csak az anyag feldol- gozója fogja eldönteni. Külön üvegecskébe meglehetős számú gyűlt egy tejfehér Scolopendrella-fajból, de azért nem kell azt kö- vetkeztetni belőle, hogy gyakori, mert csak egyenként kerültek elő sötétes helyekről, földből és korhadt fából. Sok keresés után tudtam ráakadni a második példány FPolyxenus-ra is, melyből he- tekkel azelőtt találtam meg az elsőt. Pauropus-félét a legnagyobb § ] figyelemmel se tudtam rostálás útján se felfedezni, pedig ugyancsak nagyon kerestem. Úgyszintén nyomát se találtam semmiféle Glo- meris-nek, ha csak egy még meg nem vizsgalt piczi salak " nem bizonyul a Gervaista-nem fajtájának. Az Isopodák azonban UJj-Guineában se hiányoznak, s bár: meglehetős egyöntetűség van köztük, úgy 3-6 féle alak tünt fel belőlük. Nagyobb tigyelemmel csak egy alakra vadásztam, egy gombostűfejnyi piczi varcsokos hátúra, mely zavartatva zárt gömbre húzta magát össze; meglehetősen ritka. és" igen nehezen tünik szembe. Csigák gyűjtésére Uj-Guineában nem érdemes használni a rostát; napokon át rostálva is alig lehetett benne találni effélét. Van azonban mégis egy igen különös alakú apró csigám, melyet rostával tudtam csak nehány példányban megszerezni. . Látnivaló ebből a helyszínén készült jegyzetek szerint való rövid felsorolásból, hogy Uj-Guineában s talán más hasonló ned- Adatok Magyarország-rovavrfaunájához. ; 71 ves trópusi vidéken is, a rovarrosta nem az a változatos és gazdag ! gyűjtést biztosító szerszám, mint Európában. De a tüzetes zoologiai . kutatáshoz mégis nélkülözhetetlen, mert egész sereg olyan apró I rovar és más alsóbb rendű állat él a rejtett helyeken itt is, olyan i körülmények közt, hogy más gyűjtésmód mellett csak ritka vélet- j len juttatná a zoologus kezébe, s e nélkül aligha volna lehetséges bármely vidék faunájának tervszerű és következetes tanulmányozása. Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenö. Lepidoptera III. Sphinges. ] Acherontia Atropos L. I. Budapest, Dánospuszta, Hatvan, ! Szintye ; — II. Perkáta, Keszthely ; — III. Margitfalu, Dobsina, Li- i MOLA keze VI. Maroskecze; -— — VI Baja, Apatin, Bégaszentgyörgy. 3 Séhinx Conmvoluuli L. I, Budapest, Kecskemét, Szintye ; — II. Per- jilváta " Köszeg " — III. Lipótvár; Dobsina, Margitfalu ; — .V. Maros- ! kecze; — VI. Nagybecskerek, Baja, Apatin, Karánsebes ; — VIII. ! Fiume, Castel Muschio (Veglia sziget), Cirkvenicza. — Digustri L. ; I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Szintye; — II. B.-Füred, Csák- ! tornya ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Selmeczbánya, Dobsina, Putnok ; [ — V.: Maroskecze, Szováta; — VI. Baja, Apatin. 3 Deilephila Galii Rott. III: Margitfalu ; — VI. Baja. — Euphor- I biae L. I. Budapest, Dánospuszta, Csongrád, Szintye, Hatvan ; — [ET Perkáta, Keszthely ; — III. Lipótvár, Dobsina; — V. Maroskecze ; ! — VI. Baja, Apatin, Szabadka. — livornica Esp. II. Perkáta. — Elpenor L. I. Budapest, Hatvan, Szintye, Csongrád, Kecskemét, jesmuspuszta -— II. Perkáta; -— III. Lipótvár, Dobsina, Putnok ; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin, Zsombolya ; — VIII. (me. — porcellus L. 1. Szintye; — V.. Szováta, Maroskecze ; — , VI. Apatin; — VIII. Fiume. — Merii L. II. Perkáta. : Smerinthus Tiliae L. I. Budapest, Szintye ; — II. Perkáta ; — III. Margitfalu, Selmeczbánya; — VI. Maroskecze. — ocellata L. Eöüdapest; I Berkáta; "— III. Pálfalu, Margitfalu. — Populi. L. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Mar- ea; — V. Maroskecze, Szováta; — VI. Baja, Apatin. 42 Vángel Jenő dr. Macroglossa stellatarum L. I. Budapest, Kecskemét, Dános- puszta, Félegyháza, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Selmeczbánya, Putnok, Dobsina, Leibicz ; — V. Szováta, Maroskecze, Predeál, Bálványosfürdő, Ko- vászna; — VI. Zenta, Apatin, Baja, Nagybecskerek, Zsombolya, Karánsebes ; — VIII. Fiume. — bombyliformis O. III. Helpa. — fucaformis L. II. Visegrád. Sciapteron tabaniforme Rtt. III. Margitfalu Trochilium apiforme Cl. I. Büdapest , — III Lipótvar, Mar- gitfalu. — ab. tenebriontforme Esp. I. Budapest. Sesta tipúhjormis CI. I: Budapest; -- II. Perkáta. Bembecia hylaeiformis Lasp. I. Budapest, Szintye. Thyris fenestvrella Sc. II. Perkáta; — VIII. Castel Muschio (Veglia sziget). Ino ampelophaga. Bayi.: n. Perkáta. ua statjces ÜST Sztatyies —— II. Berkata; Komlód : szt MS TÉTSÓtmát s SET att EVT azota tl 58 Maroskecze, Szováta. Zygacna Hilosellae Esp. 1. Búdapest, Szintye MI Berkaátas — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dobsina; — IV. Felsőbánya ; — V..: Maroskecze, Szováta; "- Zenta, Apatin. "— Brizae JEsSp: d Színtye. "7" Scdbiosae Schey. I. Dánospuszta, Félegyháza, Csongrad; szintye:; " MM. Ferkata; — IH [Lipótvár, Baltalus "see Szovaátas — VI. Baja, Apatin, Zenta. — Ackilleae Esp. III. Pálfalu. — van. bellis Ab, MI. Marsitatas "VI Apatim 7y77olz eso E MTA Sitta Báltaluk sz O1cende Sos NT Tat vett Sz TTAGYe sp SAME elkeétír elős -— Íh. ftipótvár, Páltalu, Putnok, Dobsiína; Marsattalus es TVESÉeIS6E bánya; — V. Maroskecze, Szováta; VI. Zenta, Apatin, Zsombolya. — Fihpendulae L. I. Budapest, Szintye, Dánospuszta, Kecskemét ; — II. Perkáta, Kőszeg; "" IN. Pálfalu, Margitfalu, Putnok, Dobsima, Mi CIDÓtVÁT ; a WNMatoskecze Szovátai a VI. Zenta iIBajadtes S4SEK kj hcae 0. Í. Szintye; "a VI. Apatn. : — Ephiattes 16. ISSZHNLYEe E salt ab. Trigonillae Esp. I. Szintye ; — III. Pálfalu, Margitfalu, Putnok; pi] — VI. Baja, Apatin. —. ab. Medusa Pall. T. Budapest, Szintye. - áll carmohlica Sc. T Szintye : "— ÍI. Perkáta , Kömlőd. RÖSZESE Syntomis Phegea L. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Szintye ; — II. Perkáta, Kőszeg, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margit Mi falu, Putnok, Dobsina ; 7 V. Maroskecze, Szováta; — VI Zene JE Karánsebes, Zsombolya, Apatin, Baja. 5] Naclia amcilla L. I. Szintye; — II. Perkáta ; — III. Lipótvaársil Bombyces, j Hylophila bicolorana: Fssl. I. Szintye. Adatok Magyarorszag-rovarfaundjához 73 Setina irrorvella Cl. II. Perkáta, Visegrád; — III. Pálfalu. "— 1 mesomella L. I. Szintye. : Lathosia griseola Hb. I. Szintye. — lutarella L. IH. Lipótvár. Í Gnophria guadra L. I. Szintye ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Mar- Malú sa MV. Bártfa: -— MV. Szováta 5.77. VI... Apatin. Deropena pulchella U. I. Szintye. Eucheha facobaeae L. I. Szent-Endre. Nemeophla vussula L. I. Szintye; — III. Pálfalu, Lipótvár, HENMarsíttalu Terbicz,- Dobsina : — " VI. Apatin. — Plantaginis L. III. i Pálfalu. Calhmorpha dominula L. III. Pálfalu, Helpa, Margitfalu, Sel- ! MEeCGZzoanya— TZera E. [. Budapest, Szintyes —- II." Perkáta; Kó- szeg ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu; — IV. Kassa; — V. ie Maroskecze 5.— " VI Apatin. Plevretes matronula L. III. Margitfalu. Ayciia Cajo E. TI. Budapest, Hatvan, Dánospuszta, Szintye ; I — II. Perkáta, Kőszeg, Visegrád; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pál- [falu Leibicz, Dobsina, Putnok: — V. Maroskecze, Szováta, Ko- Hvészna s VI. Zsombolya, Karánsebes, Apatin, Zenta, Baja; -— Í VIII. Fiume. — villica L. I. Budapest, Szintye; — III. Selmecz- Mibánya —— /7ebe L. I: Budapest; — III. Lipótvár; — VI. Resicza. ie "auica TC. 1. Búdapest; — I Visegrád. — máculosa Gern. II. ] Kőszeg. - Spilosoma fuliginosa L. I. Budapest; — II. Perkáta ; — III. ! ls ótvár " Margitfalú : — VI; Resicza. — Juctifera Esp. I. T.-Bálint, Sztv es I Köszeg; -— TII. Margitfalu. — mendica CI. I. Buda- pest; — II. Perkáta. — lubricipeda Esp. I. Budapest; — III. Li- . pótvár, Margitfalu, Pálfalu. — menthastri Esp. I. Budapest, Szintye, jiitecskemét; "" I. Perkáta: -- Lipótvár, Margitfalu ; "-- VI. Apatin. [Hepialus Humuh L. III. Pálfalu; — V. Fogarasi havasok. — j sy.viwus 1. III. Pálfalu, Margitfalu; —.. V. Fogarasi havasok, Re- I sicza. — llupulmus L. III. Margitfalu, Leibicz, Dobsina. asszis icossusal: 1. Budapest; Szintye, Hatvan, Félegyháza ; s IT Perkáta, Kömlőd, Kőszeg: — IN. Léva, Selmeczbánya, Dob- ma, Putnok; — VI. Zenta, Apatin; Baja. ; Zenmzera Fyvina, LL. I.. Budapest, Kecskemét; — II. Perkáta, 3 itőszeg ; — VI. Apatin. Endagria ulula Bkh. II. Kőszeg. Psyche unicolor Hfn. I. Budapest. — $lumifera O. I. Budapest. Fumea. nitdella Hofm. I. Budapest. 74 Vángel Jenő dr. Penthophora "morio IE" T. "Búdapest, Et Visesrádő"Retkaáatas s VI Tdátomszéke Orgyia gonostigma F. III. Margitfalu. — antigua L. I. Szintye ; — III. Pálfalu, Lipótvár. j Dasychira pudibwnda L. I. Szintye ; — III. Margitfalu. Leucoma salicis L. I. Budapest, Kecskemét, Dánospuszta, Szintyve ; a MF Perkáta, KÖSZESEEEE Ti DÓtváss Matera Dob sina, Putnok; — V. Maroskecze, Szováta; — VI. Apatin, Zenta, Baja. Porthesta, chrysorvhoea" (.. 1. Szintyées: "— II Perkátas"z lit Pálfatu; Iipótvát, Leéiblez: Margittai: sz Vo rMaroskeeze a e VII Apam Zenta. 7 simlis Ess ae Szintje: Psilura monacha L. I. Szintye. ÖOcnerita "disfpfar L. I. Budapest, Szintye, DánospuSztaiss "1 Perkátag -—— III. Lipótváar,"Dobsina : - MISZSombolya EA BAatini Bombyx. cyataegi b. III" Margitfalu. — neustvria €. 1. Szintyeés a — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu ; — V. Maros- kecze. .—. lanestris E. II. Dobsina; — MM. Maroskesze sas Erijfoktu ! Esp.. II. Kőszeg; — III. Margitfalu. — Owercus L. II. Nagykanizsa. ERR — Rubi L. I. Budapest; — III. Margitfalu. Crateronyx Taraxaci Esp. III. Margitfalu. 5] Lasiocampa Pruni L. VI. Apatin. — guercifolia L. I. Buda- I pest, Szintye; " II. B. Boglár, Perkáta ; -— V. Háromszék ; : - : "VIE Apatin. Endromis versicolora L. III. Margitfalu. 5 Saturnmia Pyri Schiff. I. Budapest, Szintye; — II. Perkáta, §i Kőszeg ; — III. Lipotvár, Dobsína, Putnok; -— V. Maroskecze ; - a VI. Apatin, Zenta. — Spini Schiff. I. Szent-Endre. — pavonia CL. li III. Lipótvár, Dobsina. Agha taw 1. II. Visegrád ; III. Margittalu. Celta SZ VANGAUaKSS KN TATosKEcZe : ; Harpyia bifida Hb. 1, Budapest ; — III. Margitfalu. — vinula § STB ÜdáBESE ; Uropus "Úlmi Schiti. IT. Búdapést;" Ő. Visegrád: Lophopteryx camelina L, I. Szintye. Pterestoma palpina L. I. Budapest; — III. Margitfalu. Cnethocampa processionea L. V. Maroskecze. Phalera bucephala L. I. Budapest ; — III. Pálfalu. ú Pygaera curiula L. II. Perkáta; — Iil. Lipótvár. — pigra a Hfn. I. Budapest, Szintye ; — III. Dobsina; — V. Maroskecze, 15 Magyarország pillangói. Irta A. Aigner Lajos. IV. 2. Papilio Alexanor Esp.!) Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen. Suppl. tab. 110. Fig. 1. (1805). — Fohdamas Prunner, Lepidoptera Pede- montana 69. (1798) A szárnyak alapszíne kénsárga. A felső szárnyon a fekete tő ! és szegély közt 2 hosszú s ezek közt 2 rövid fekete harántsáv ! fut le; a hosszabbak egyike, a szegély előtt, széles és kékkel be- I! hintett, úgy hogy oszlottnak látszik, a belső szegélyig húzódik, ! szintúgy mint a tő felől levő, mely az alsó szárnyon folytatódván, . a középsejtet átszeli s a fekete belső szegélylyel egyesül, de a szem- ! foltot el nem éri. A szemfolt kicsiny barnásvörös, kélz és fekete " hátárolja. A fogazott alsó szárny meglehetős hosszú farkszerű , nyujtványban végződik, széle fekete. Mögötte a felső szárny külső . sávjának folytatásaként széles, közepén kékkel behintett fekete sáv húzódik a. szemig. A középsejtet erős fekete folt zárja le. A csáp ; bunkója fekete, hegye sárga. A test fölül fekete. Nagysága 60—70 ;! mm. A magyar korona területén csupán Dalmácziában fordul elő . májustól juliusig. Az idevaló példányok megközelítik a görögor- . szágiakat, melyek a francziaországiaknál nagyobbak, sávjaik is szé- " lesebbek. Hernyója fehéres zöld, minden gyűrűt fekete és sárga pettyek ! tarkáznak ; 40—42 mm. hosszú, augusztusban él Seseli dioicum- és montanumon. Bábja szürke, fölül valamivel sötétebb. Előfordul még: Görög- és Olaszországban, déli Francziaországban, Kis-Ázsiában és Perzsiában. 3. Papilio Machaon L.) Nna ér Sys(ema Natúrae Ed. X. p. 462. (1798): ESDEerT, Die Schmetterlinge in ZAtoloüdset stat ERTS ÉT 79 A szárnyak alapszíne kénsárga. A felső szárny töve szélesen fekete, sárga behintéssel, az elülső szegélyen 3 sávszerű fekete folt van, melyek a széles fekete ereket érintik, a tő felől álló alatt kis fekete petty van, a fekete szegély mögött széles fekete sáv, mely belül sárga behintésű, és az alsó szárnyon folytatódva, sárga 1 Alexanor: görög hős neve. 2) Machaon: Asklepios fia, Podalirius testvére. 16 A. Aigner Lajos félholdacskák sorát zárja körül ; az alsó szárnyon ez a sáv szélesebb, kékkel kitöltött, a szemfoltig ér; a nagy vörös és barna szemfoltot befelé részben kék és feketeszín veszi körül; az alsó szárny fark- szerű nyújtványban végződik. A csáp bunkója és a test felülete fekete. Egész Magyarországon található, Budapesten április 8-tól május 29-ig, junius 10-iről julius 28-ig és augusztus 11—27-ig, de nem oly gyakori mint a P. Podahrius, Nagyságra, színezetre és rajzolatra nézve igen változó. Hazai példányaink átlag 65—75 mm. szélesek, de találkozik példány, mely csak 60, és viszont olyan is, mely a 92 mm -t is megüti. Az első ivadék rendszerint halvány kénsárga, a II. általában sötétebb, vöröses sárga, de akad az előbbi közt sötétebb, ez utóbbi közt világosabb színű példány is. A II. ivadék felső szárnyán a fe- kete szegélyvonal az erek mentén a rojtba belenyúlik, miáltal az némileg hullámos lefutásuvá válik; az I ivadéknál ez a hullámos rajz gyakran hiányzik, úgy hogy a szegélyvonal egészen egyenes Jefutású s a rojt alig vehető észre. Egy rendkívül negy példányon (Aradról) az alsó szárny kék sávja igen széles s a fekete erek által alig megszakított, a rendesnél világosabb kék. Az eltérő példányok közül legfeltünőbb az élénk okersárga színű var. aurantiaca Sor.) Szemfoltja, a typus szerint a törzs- alaknál kisebb, olykor homályosabb is. Az előttem levő 3 példányon (Arad-, Zala- és Hunyad megyéből) a szem sem nem kisebb, sem nem homályosabb mint a szabályos példányokon, melyeknek szeme szintén hol kisebb és sötétebb, hol nagyobb és világosabb ; fehér rajza azonban a sötét alapszínből igen élénken kiri. Ezt a fajvál- tozatot nyáron Budapesten is fogták. Határozottan kisebb a szeme az ab. Drusus-nak!), melyet Fuchs a II. ivadék nősténye után állított fel, és mely a törzs-s alaktól csak potrohának sokkal keskenyebb fekete hosszanti sávja révén különbözik A törzsalakhoz úgy viszonylik, mint a Zanclaeus a Fodalirius-hoz. Ez Budapesten a hímen is előfordul. Az ab. Sphyrus Hb.?) (a typus szerint) a törzsfajnál kisebb (54—60 mra.), rajzolata erősebb sávjai szélesebbek, farka rövidebb, . felső szárnyának szegély sávja széles fekete, az alsó szárny sötét sávjában sok a kék szín. Ily példányt Tomala Nándor fogott tavaszkor Budapesten. 1 A narancsszinű. 1) Drusus, római hadvezér. 2) Sphyrus : fecskefaj. ee rme lé el Ame l lat at eng Én omiáea En tö el elmemásszzssezt KKE Magyarország pillangói (/ Az ab. bimaculata Eim.) a törzsalaktól csak abban külön- bözik, hogy a felső szárny csúcsán levő fekete petty alatt má- sodik kisebb petty (olykor csak pont) is mutatkozik. Egy-egy pél- dányát fogták Aradon és Eperjesen. Ennek ellentéte az ab. :1m- maculata Schulz.?) melynél mind a két petty hiányzik. Ezt egy- egy példányban Eperjesen és Pujon (Hunyad megye) fogták. AZ ab. rubromaculatus i. 1.?) alsó szárnyán szabálytalan vörös toltok " mutatkoznak. Ilyent többször fogtak Budapest környékén. Ezekhez sorakozik az ab. tenuivittata,) melyet legújabban Spengel . állított fel (Zool. Jahrb XI. 364); submarginalis sávja a rendesnél jéval keskenyebb, miáltal az alsó szárny szegélybeli holdjai te- " temesen megnagyobbodnak. Egybevágó hím példány Budapesten bábból kelt ki nálam. Az Alpescken 1700 m. magasságig röpül, a Himalaján 3000 m.-ig. Feltéjét, mely gömbalakú, Szürkés-fehér szinű, egyenkint, de egymáshoz közel álló növényekre rakja le. Hernyója rendszetint két ivadékban fordul elő: az egyik május végétől junius végéig, a másik julius közepétől augusztus végéig, szórványosan I[7. ivadek ! is fellép szeptember közepétől végéig, sőt kivételesen egy ízben ! november elején is találtam. 45—48 mm. hosszú. Tápláló növényet: Pimpinella saxifraga és magna (pimpinella), Daucus carota (murok) ) Anethum graveolens (kapor), Foeniculum officinale (harmatkása), . Heracleum spondylium (tápsir), Ruta graveolens (ruta), Peuce- , danum oreoselinum és chabrei (kocsord), Apium graveolens (zeller); " Carum carvi (kömény), Angelica sylvestris (angyélika), Fragaria " vesca (szamócza) és kivételesen Dictamus albus (ezerjéfű) és Pet- 3 roselium sativum (petrezselem). A hernyó színezése, a fekete ha- rántsávok megszélesbedése folytán váitozó ; igen ritka az egészen fekete, minőt Tomala Nándor 1898-ban kettőt talált, mely szabályos lepkét adott. Kifejlődve 4—45 cm. hosszú. Változatosabb a báb színezése. Az I. ivadéké sárgás zöld vagy világos zöld ; belőle lesz a sötétebb színü tőrzsalak, valmint az ab: aurantaca és Drusus. A II. (és III.) ivadéknak kitelelő bábja el- lenben egyszínű világosbarna vagy fekete hát- és oldalsávokkal, többnyire azonban sötétebb barna ugyan oly rajzzal, mely olykor az alapszínt csaknem teljesen elnyemja. 1) A kétfoltú. 2) A foltatlan. 3) vörös foltu. 3) A keskeny sávú. 18 Dr. Zilam Kiss Endre Puarasitái: Eusatluna larvarum L., Tachina papilionis Brisch- ke, Eupogona setifacies Rdi. és Peleteria tesselata F. Diptera- fajok ; Ptieromalus eminens Först. Chalcidida és Psilomastax lapi- dator Fabr. lchneumonida-faj. Az utóbbi különösen elkeseredett ellensége; midőn a bábozodó hernyó bőrét leveti s a báb még egészen puha, a fürkész még a tenyésző házikón levő hálószövetet is átrágja, és petéit úgy rakja le a bábba. A darázs kikeléskor mindig a szárnyak hüvelyét fúrja át. Elrerjedési köre: A kanári szigetektől Japánig (1—1509) és Lapphontól Afrikáig, indiáig (68—259), sőt Eszak-Amerikáig is. Adatok Szilágy megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. IV. Dermestes Frischi Kug. Hadad, Zilah; lamiarius III. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér ; — undulatus Brahm. Hadad ; — lardaritus T. zalah a dadad: Basnadó sz CSéh: ; Attagenus Schafferi Hbst. Hadad; — mpiceus Ol. Zilah, Ha- dad, Tasnád, Peér, Bogdánd; -— felho L. Zilah, Hadad, Tasnád. Anthrenus pimpinellae F. Hadad ; — scrophulariae L. Hadad. Orphlus niger Rossi. Hadad. Synucalypta spinosa Rossi. Tasnád. Seminolus luniger "Germ.- Hadad; — mpilula L. Zilah, Peér, Tasnád; " jascaiatus E. Hadad. Cistela seracea porst. VT. Szantó. Platysoma compressum Hbst. Hadad, Zilah. ; Hister inaegualis OI. Hadad, Zilah, M. Goroszló ; — 4-macu- latus L. Zilah, Tasnád, . Peér ; — cadaverinus Hoffm. Zilah, Has dad, M. Goroszló; suwccicola Thoms. Hadad ; — 4-notatus :Scriba. Zilah ;. — uncimatus III. Zilah, Hadad. Paromalus flavicorms Hbst. Peér, Tasnád, Szakácsi. . Saprinus nitidulus Payk. Hadad, Zilah, Tasnád ; — amoenus Er. Hadad. Platycerus cervus L. Zilan, Hadad, Tasnád, Peér ; v. capre- olus Fuessl. Zilah, Hadad. ; Dorcus parallelempedus L. Hadad, Zilah, Tasnád, M. Goroszló Systenocerus caraboides L. Zilah, Pele. Adatok Szilágy-megye bogdár-faunájához 19 Aesalus scarabaeoides Sz. Hadad. Gymnopleurus cantharus Er. Hadad, Tasnád. Copris lunaris- L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér, — v. cornicu- latus Muls. Hadad. ; I Onthophagus Amyntas Oi. Tasnád, M. Goroszló ; — taurus Sechreb. Hadad; . Zilah, Sz. Cseh. Tasnád; verticicornmis Laich. Ha- dad; — vacca L. Hadad, Tasnád; — coenobita Hbst. Hadad, Zilah, Tasnád ; — jfracticorms Preyssl. Zilah, Hadad, Sz.-Cseh. Nagyfalu ; — camelus F. Zilah, Hadad ; — ovatus L. Zilah, Ha- dad, Sz.-Cseh, Tasnád; — Schrebere L. Hadad, Zilah, Tasnád, Sz.-Cseh. Oniticellus fulvus Goeze. Hadad, Zilah, Tasnád. Aphodius erratccus L. Hadad, Zilah; — scrutator Hbst. Hadad "Zahn. — . szbterraneus 1. Hadad ;.-— . fossor:. L.: Hadad, Zilah, Tasnad, T.-Szántó ; — haemorrhotdahs "L. Hadad; .. conju- gatus Sz. Hadad ; — foetens F. Tasnád, M. Goroszló ; — grana- rius L. Hadad, Z7alah, Tasnád; — ater Deg. Zilah ; — sordidus F. Hadad ; — rufus Moll. Zilah ; — lIugens Creutz. Zilah, Tasnád; — nihdulus F. Zilah, Hadad ; — mmundus Creutz. Hadad, Tas- nád; — merdarius F. Hadad, Tasnád; inguinatus F. Zilah, Ha- dad, Tasnád ; — v. centrolineatus Panz. Hadad; — sticticus Pr. Hadad ; — tessulatus v. umbrosus Muls. Sz.-Cseh; — limbatus Germ. Zilah; — prodromus Brahm. Zilah, Hadad, Tasnád; punc- ! /atosulcatus Strm. Hadad. Zalan s S EGONSots Creütz. Fladad, Sz. Csen; — obscurus"W. Zilah; — scrofa F. Zilah ; — tristis Pr. Hadad ; pusillus Hbst. Hadad, Zilah; — guadriguttatus Hbst. Ha- dad ; — varians Duft. Hadad, Tasnád; — alpinus Scop. Zilah ; — mixtus Villa Zilah ; — rufipes L. Hadad, Zilah ; — luridus F. Hadad, Zilan, Tasnád; — v. nigripes F. Hadad; — v. apicalis Muls. Hadad; — brevis Er. Hadad; — rhododactyilus Marsh. Tasnád. Oxyomus sylvestris Scop. Hadad, Zilah. Pleurophorus caesus Pr. Zilah, Tasnád. Trox hispidus, Pont. Hadad; — sabulosus L. Hadad: — scaber L. Hadad, Geotrupes stercorarius L. Zilah, Hadad, Tasnád ; — spimiger Marsh. Hadad ; — mutator Marsh. Hadad, Tasnád ; — syilvaticus Pz. Hadad, Tasnád, Zilah, M. Goroszló. Lethrus cephalotes Pall. Peér, Tasnád, Pele. Oryctes nasicormis L. Zilah, Hadad. RMmzotrogus aeguinoctialis Hbst. Hadad, Zilah, Tasnád; — 80 Dr. Zilahi Kiss Endre. solstíttalis L. Hadad, Zilah, T7asnádz — w. fsallemi " Gyil " Peles Szarvad. Polyphyila fullo L. Zilah. : Melolontha vulgaris PF. Hadad, Zilah. ú Amsoplia , segetum Hbst. Tasnád ; — austriaca Hbst. Hadad; — tempestiva Er. Peér, Pele; — lata Er. Tasnád; — filavipenmis Brull. Zilah. Hoplia praticola Duft. Zilah. Epicometis hirta Poda. Zilah, Hadad, Tasnád, Peér. Leucocelis funesta Poda. Zilah, Hadad, Sz. Cseh, Tasnád. Cetonuia aurata L. Zilah, Hadad, Peér; — v. piligera Muls. Tasnád, Hadad; — v. purpurata Heer. Hadad; — v. lucidula Fieb. Hadad; — v. bilucida Reitt. Hadad. Potosia marmorata F. Zilah, Hadad, Tasnád. M. Goroszló ; S speciósissima "Scop. Zilah, Hadad, Tasnáad; — ajfims And. "ál Hadad ; — v. pyrochrous Rert: Hádad ; — j/7/oricola EbDSt Hadad I ) Peér, Tasnád ; — v. obscura And. Hadad: — metallica F. Hadad; I — v. fieberi Kr. Hadad. Valgus "hemipterüs ŰL. Zilah, Hadad. PFeér, Tasnád Osmaderma, eremita Scop. Zilah, Hadad. Gnorimus variabilis L. Hadad; — nobilis L. Zilah, Hadad. Trgehmus Tascratus "e 7alalh " TTadad 5 SaMEis s isleer Zíans Hadad . 5 Aurigena lugubris F. Hadad, Tasnád. Dicerca berolhnensis Hbst. Tasnád. Anthaxta cichorii O1. Hadad ; — umbellatarum F. Tasnád, Pele ; — salicis F. Hadad; — fulgurans Schrank. Hadad; — grammica Lap. Hadad; — mnitidula L. Hadad, Tasnáad; — v. signaticollis Krn. Zilah; — guadripunctata L. Hadad. Plosima 11-maculata Hbst. Zilah; — v. sexmaculata Hbst. Zilah. Acmaeodera degener Scop. Hadad; — flavofasciata Pill. Tasnaád. "ú 4 . 81 Magyarország Cerambvycidái, Irta Csiki Ernő. 76. nem: Anaesthetis SIuls. Fekete, a szárnyfedők barnás-sárgák, sokszor az előtor is barnás-vörös. Feje fino van, előtora erősen és a szárnyfedők legerősebben pontozottak ; sárgás-barna szőrökkel fedett. Hossza 5—10 mm. — Előfordul egész Furópában, a Kau- kázusban, Szibériában, Kis-Ázsiában és Syriában, nálunk nem ritka. (hvida Herbst, teutonica Gmel.) 1. testacea Linn. 77. nem: Saperda Fabr. ASihomok la csápok "között mélyen" Barázdált S "ú0 ez 2. A homlok a csápok között lapos, mély barázda nélkül... 8. A szárnyfedők a csúcson kis hegygyel végződnek. 1. alnem : Anaerea Muls. — Fekete, szürkés-sárga vagy sárga, a nőstények sárga molyhos szőrözettel fedettek, a szárny- fedőkön csupasz ktálló szemecskékkel. Az első csápízek csúcsa fekete. Hussza 22—31 mm. — Előfordul egész Európában ; egész faunaterületünkben található, de sehol sem gyakori. (punctata De Geer, grisescens Muls ) 1. carcharias Linn. A szárnyfedők a csúcson egyenként kerekíte tek. 2. alnem: Amilia Muls. — Fekete, szürkés-sárga vagy sárga szóő- rökkel sűrűn fedett, az előioron és a szárnyfedőkön fe- kete és csupasz gödröcskékkel. A csápokon az összes ízek csúcsa fekete, csak az utolsó íz csúcsa fehér, előtte , Léd fekete gyűrűvel. A test hátrafelé alig keskenyedik. Hossza 15—21 mm. — Előfordul Észak- és Közép-Európában, FAOtk "ritka , "termőhelyet:: I. Búdaápest, II. Pécs, V. SZASZTESEN (ONOCA ÉTONY a A 9 eimiNS Láich. A homlok a csápok előtt hosszirányban kissé domború, ESZTET NE ETŐ KÉS ÜLT TEN FDOTMOZOTTAK "E 4. A homlok egészen lapos, a szárnyfedők szétszórt pont- HENSÉSÉTŰ TON MOS SZÖTÖZET Ted BET TM ve 6. A szemek elülső része másfélszer oly távol fekszik egy- mástól, mint a hátulsó részük. Fekete, a szárnyfedők Szürke szőrökkel gyéren fedettek, rajtuk 5 sárga-szőrű ULSÁRALSELT őr MSÉSE TETEL TÉM e (d! 82 Csiki Ernő — A szemek elül, a csápok előtt, kétszer oly távol állanak egymástól, mint hátul a csápok mögött. Fekete, az előtor köröskörül, a szárnyíedők varratja, nehány vele össze- függő és több különálló folt zöldessárga molyhos szőrö- zettel sűrűn fedett. Az állat mustrázata a következő: a tej a fejtetőn levő háromszögalakú és kétoldalt hosz- szúkás fekete folt kivételével egészen sárgás-zőld, az elő- tor közepén egy nagy, elül behasított folt és oldalt két kerek folt fekete, a fekete szárnyfedők, a varrat, öt vele összefüggő többé-kevésbbé kampós folt, három hosz- szúkás folt az oldalszéi mellett és három kerek folt a kö- zépen sárgás-zöld, A test alsó oldalát és a lábakat szintén súrű sárgás-zöld szőrözet fedi. A csápok szürke szőrökkel sűrűn fedettek, csak az egyes ízek vége fekete vagy fe- ketés barna. Hossza 13—18 mm. — Előfordul Európá- ban, a Kaukázusbaa és Szibériában, nálunk a hegyvidék lakója; ott nemi ritka. tessssze zenet ee On ESGalaris Eine A potroh" haslemezeinek oldalán nagyobb csupasz foltok nélkül. Az előtor közepén keskeny, kétoldalt széles sáv és a szárnyfedőkön hosszirányban elhelyezett öt kisebb- nagyobb kerek folt sárga. Hossza 38—10 mni. — Elő- fordul Earópátan és Szibériában, nálunk közönséges. (10-punctata De Geer). ... ... .-.. .-. 3. populnea Linn. A potroh haslemezeinek oldalán egy-egy kerek csupasz és bemélyedt foittal. A szárnyfedőkön csak három az oldal- zélhez közelebb elhelyezett hosszúkás sárga folttal. Hossza 14—16 mm. — Hazánk jellemző és felette ritka faja termőhelye az Allion-hegy Orsovánál. 4. guercus Charp. A csápok szürkék, a csápízek vége fekete. Az egész test igen finom sSargás-szürke, ritkán szürkés-fehér molyhos szőrözettel sűrűn fedett, az előtoron négy kerek folt a korongon és kettő-kettő az oldalakon, a szárnyfedőkön öt kerek folt a középen, két hosszúkás folt a vállvonal mentén és ezek között egy kerek folt az oldalszél mellett fekete, Hossza 18—20 mm. —. Előfordul Észak- és. Kö- zép- Európában : náiunk ritka. Termőhelyei : I. Budapest, Ujpest, Dabas, Kalocsa, Debreczen, Székelyhid. V. Kolozs- vár, Fogaras, Segesvár, Szászrégen, (Seyvdli Fröl., Ru- doln AS. pumctata Payk., 12-pumctata Beahat)i 88 6. perforata Pall. — A csápok egyszínűek, a szárnyfedőkön csak fekete foltok Az Argynnis Laodice Pall. hazánkban 33 vannak 7. A potroh haslemezein oldalt fekete csupasz foltok nélkül. Mindegyik szárnyfedőn egvenes vonalban elhelyezett há- rom vagy négy fekete folt van. Világos zöld molyhos szőrözettel fedett, a szárnyfedők fekete foltjain kívül még az előtor közepe mögött két és. kétoldalt 1—1 fekete folt van. Hossza14—16 mm. — Előfordul Észak- és Közép- Európában, "nálunk elég ritka Termőhelyei: I. Buda- pest, Ujpest, Kalocsa, Székelyhíd. II. Kőszeg, Pécs, III. Pozsony. V. Nagyszeben, Szászrégen, VI. Resicza, Her- kulesfürdő, VII. Eszék. (tremulae F., punctata Laich.)... 7. octopunctata Scop. — A potron haslemezein oldalt egy-egy fekete csupasz folt van. Világos-zöld molyhos szőrözettel fedett, az előtoron négy fekete folt van felül és egy-egy oldalt, a szárnyfe- dőkön levő 6—-8 fekete folt szabálytalan vonali alakjában van elhelyezve. Hossza 12—17 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, nálunk ritka. Termőhelyei : I. Kalocsa, Mb KERNzífa "VI.: Tanova, Fierkülesfürdő, VIII: Eszék, v e. 8. punctata Linn. Az Argynnis Laodice Pall. hazánkban. Irta Dr. Zilaln Kiss Endre. Mióta az entomologiával foglalkozom, főtárgyam, a Hymenop- . terák mellett mindig gondot fordítottam a többi rovarrendekre is, ! hogy Szilágy-megye faunájához adataim legyenek. A gyüjtött rova- rokat rendesen átadtam a velök foglalkozó szakembereknek s így ! tettem a lepkékkel is. Ezeket csak egyszerűen papirzacskókba gyüjtve, abban az időben mint orvostanhallgató minden év őszén I megjelenvén Budapesten, átadtam a Nemzeti Múzeumban a már ] megboldogult Pável Jánosnak. Több évig bizony nem igen akadt ] valami nevezetesebb dolog s alig egy pár adat szerepel Peér név ] alatt a , Magyar Birodalom állatvilága" czímű műben; a többi a " , íreguens" és , communis" gyüjtő nevek alá került. Csak egyszer ! történt — 1893 széptemberében, hogy a kis Pável ragyogó arcz- j -czal, katonásan szalutálva jött hozzám a másik asztalhoz, a hol én egyébbel foglalatoskodtam és ,köszönet az első magyar Laodi- ] ceért" szóval kizavart nyugalmamból. Daczára, hogy mint azt maga 84. Dr. Zilahi Kiss Endre bevallotta, ezen fajt soha sem gyűjtötte, rögtön reá ismert, s a mint a múzeumi általános gyüjteményben levő példánynyal történt összehasonlítás igazolta is — nem tévedett. Ez az első példány ma Is Za KISS BSÉS jelzéssel. van mesg a Nemzet SNIŐZe anima ea gyüjteményében. 3 Azután évente a mint a szünidő útán megjelentem a mű zeumban; Pável első szava az volt: , Iozott-e Laodicét" azonban körülményeim változván sohasem tudtam őt megörvendeztetni még nehány példánynyal. Csak 1902-ben, wmostani állomáshelyemre Hadadra kerülvén jutott eszembe, hogy a Laodice után nézzek. Hadadot Peértől, az első példány fogási helyétől, légvonalban mintegy 30—40 kmeter távolság választja el. A fogási helyek geo- graphiai alkata nagyjában megegyezik ; tudniillik mindenik alacsony dombos, vidék. Hadadon május havától kezdve folyton kerestem s végre 1902. julius 10-ikén reá is akadtam egy egészen észak-ke- letnek húzódó, 5" országutat szegélyező, -- erd5 szélén. . Későbben jelent meg mint az Adippe és Paphia, de jóval hamarább mint az Aglaja. Egészen szeptember elejéig folyton található: ha nemis gyakori, de 10—20 példányt könnyen lehetne gyüjteni, sőt egy kis utánjárással valószínűleg többet is. Ellentétben a .Paphia-val, mely az ott nagy mennyiségben termő Rubus virágot , és bokrot látogatja, ez inkább a Carduus, Eryngium és Dipsacus fajokat ke- resi fel. Repülése jóval lassúbb s nem oly nyilalló mint a Paphaé- Egyszer. felkergetve icsakhamar leül s könnyen fogható " Kis, gyar koriattal az ember már reépüléséről megismerheti. "Rea akadtam ezenkívül Szilágy-Csehben, a Völcsöki erdőben és a Csikói szo- rosban IS. Elhatároztam, hogy: felkerésem. a hernyóját is. Beltedezője; G. Kimov, azt írja róla (Schrift. der phys. oek. G. Königsberg 1872. 146. old.), hogy május és juniusig a Viola caninán él. Nálunk ezen növény nem fordul elő, ellenben a Viola odorata igen nagy meny- nyiségben tenyészik, de azon a szorgos keresés daczára sem ta- láltam. Különben is ott, hol a píllangó repül alig van ibolya. Igy elhatározásom egyelőre dugába dőlt, de talán a sokszor oly sze- rencsés véletlen erre is reá vezet. Komoly meggyőződésem, hogy Erdélyben sokkal közönségesebb mint gondoljuk, de mindenütt csak kis területekre szorítkozik. Itt, — értesülésem szerint —— Nagy-Szes benben, Szénaverősön (Nagy-Küküllő m.) és Segesvárt is gyüj- ! tötték. 3 Az A. Laodice egyébiránt úgylátszik azon fajok közé tartozik. § melyek szűk, területen fellépve, nehány évig ott előfordulnak sz] (i li K ülönfélék 85 I azután, olykor hosszú évek során át szinte eltünnek. Igy említi ( egy kurlandi buzgó gyűjtő, hogy Mitaunál 1878-ban fogta első ! ízben, de csak 20 év-mulva (1898) találta újra, 1899-ben pedig ( nagyobb számban gyüjtötte, holott a csak kevéssel nyugatibb fek- , vésű Königsbergnél 1899-ben egyáltalában nem észlelték. Különfélék. A Gracilaria Syringelláról. A Gracilaria Syringella a Tinei- dák családjába tartozó lepke, felső szárnyai barnák; a hernyók zöldes színűek, sárgás fejjel. A fiatal hernyók rágják és csak ké- j sőbben csavarják össze a leveleket. A csavarodás szabályosabb; mint a Botys-fajoknál, mert csak egy levelet használnak és azt le- ! felé csavarják. Hogy a tekercs erősebb legyen, szálakkal is meg- " erősítik, azonkívül pedig az összesodródás megkönnyítésére a levél alsó felén a főérbe —- egymástól bizonyos távolságra — 5—6 Miyukat rágnak. A tekercs két végén csúcsban végződik. Egy te- kercsben a Gracilaria Syringella hernyóinak száma rendesen 2—8, (de néha 12 is és rendszerint a tekercs alsó végén tartózkodnak. "Van rá eset, bár nagyon ritkán, hogy a hernyók a tekercshez még egy levelet erősítenek, de ezt a másik levelet nem sodorják össze, ; hanem táplálkozásra használják és nemcsak az epidermist rágják I le, hanem az egész levéllemezt is megeszik. A hernyók a bebábo- zódás előtt a tekercset elhagyják, s kissé megsárgulnak. Megtör- , ténik, hogy egyes hernyók a tekercsből való eltávozás előtt egy- két napig nyugtalanul mozognak ide és tova. Azt is tapasztaltam, hogy egyesek, mikor bebábozódnak a rendes burkon kívül, még két fonalcsomót is szőnek, ezen fonalcsomóval még jcbbaa biztosítják , bábállapotuk nyugodalmát. A ki nagyon sok hernyót vizsgált, rá- ! akadhatott olyanra is, mely nyugadalmi állapotba, illetőleg bábálla- Potba ment át, de védő burka alig képződött. Az ilyen, vagy na- ] gyon vékony, vagy nem egész burokkal bíró bábokból nem fej- ] lődtek ki a lepkék. A hernyók közül is többen elpusztulnak, ha , azon hernyók, melyeknek bebábozódása hamarább történik, lyukat ] rágnak a tekercsen, mert ilyenkor nincsenek az esőtől megvédve. IA "Gracilaria hernyóinak ellensége valamely fürkésződarázs lárvája, mely a hernyók közelében tartozkodik és nedveiket szivja. A lárva .) táplálkozására szánt hernyó mumiaként fekszik a lárva mellett és 86 Különfélék addig míg táplálékul szolgál, teljesen mentes a rothadástól. A te- kercseken található lyukakat nemcsak a hamarább távolodó her- nyók rágják ki, hanem a Polistes galhca nőstényei is. Nagyobb területen, különösen a reggeli órákban 30—40 Polistestőis láthatunk, a mint a Gracilaria Syriugella hernyóit fogyasztják. Több évi meg- figyelésből azon következtetésre jutottam, hogy a lepkének her- nyói nagyobb mértékben pusztítják azon orgonabokrok leveleit, melyeket minden tavasszal megnyesünk. Ezen tényt abból magya- rázhatjuk, hogy a megnyesett bokrokon bővében vannak az eledelneki D. E. Hopffgarten M. Gy. A német bogarászok egyik régi alakja, nemes Hopffgarten Miksa György, mult évi november 28-án ős kastélyában Mülverstetben, 80 éves korában elhunyt. Már fiatal korában hozzá fogott a bogarak gyűjtéséhez és most körülbelül 14.000 rajt és mintegy 90,000 példányt számláló palaearktik us gyűj teményt hagyott hátra. Gyűjteménye gyarapítása kedvéért sokat utazott, így gyűjtött hazánkban is, majd bejárta Szerbiát, Bulgáriát,- Oláhországot, Montenegrót, Olaszországot, Dél-Francziaországot, de északon Svéd- és Németországban is gyűitött. ([rodalmilag keveset működött. Ránk nézve legfontosabb a ,Stettiner Entomologische § Zeitung 1877. évfolyamának 221—232. lapján megjelent , Entomo- logisehe Rejse nacn Südungarn, Siebenbürgen und dem Biharer Comitate" czímű közleménye. Nagy gyűjteménye, melyet sok typus tesz becsessé, eladó és megvételre a Magyar Nemzeti Múzeumnak is felajánlották. Cs. A bécsi muzeumból. Brauer Frigyes udvari tanácsos nyugalmazása és elhalálozása folytán üresedesbe jött nevezett intézet állattári osztályának igazgatói állását, Ganglbauer Lajos a hírneves bogarász nyerte el. Ganglbauer neve nálunk is eléggé HMB ismert, úgyszintén tudományos érdemei is, melyek révén aránylag még fiatal korban jutotte szép polczra. Cs. 8 E.ntomologusok általános névjegyzékét adta ki legújabban ! Junk W. berlini kiadó. Az osztályok szerint rendezett jegyzék [ mintegy 9000 czímet tartalmaz. Ára 5 márka. Az almamoly irtása. Valamennyi kártékony rovar, melyet Európából Észak-Amerikába áthurczoltak, ott kitünő talajra talál és csakhamar ott is épen úgy garázdálkodik, mint régi hazájában. . Ilyen az almamoly (Carpocapsa pomonella L.) is, mely körülbelül 25 év előtt honósodott meg az Egyesült Államok északkeleti ré-. szében és már is milliónyi károkat okozott. így például 1890-ki ! Irodalom 37 ! kártételeit egyedül IHMinois államban közel 21/2 millió dollárra be- ! csülték. Legújabban Simpson C. B. monográphiában foglalkozik ! vele, kimutatván, hogy a pille a petéket tavaszkor többnyire a vi- / rágba, második ivadéka pedig a gyümölcs oldalaira tojja. A kifej- ! lőódés 55—58 napot vesz igénybe, ennélfogva kedvező körülmények : között nincsen kizárva három ivadék előfordulása sem. Hogyha ir- ! tását elmulasztják, az egész termést veszélyezteti. Az irtásra legal- " kalmasabbnak bizonyult a daróczból vagy efféléből, nem szalmából 3 készült sodronyövek és arzénsavas permetezések alkalmazása. Az ] arsénsavas kalium és szódával való permetezés által a 40—609/9- ! nyi támadás 109/0-ra apasztható, és ha ezt több évig folytatják, a Í csaknem 1009/9-nyi támadást 5—109/0-ra lehet leszállítani. A sod- ! ronyöveknek úgynevezett schweinfurti, vagy párisi zölddel való it- " tatása hatástalan maradt. Ugyanaz a szerző előbbi jelentésében a 3 párisi zölddel és londoni pirossal, de különösen az arzénsavas . ólommal permetezést ajánlja, mely szereket azonban nem szappa- ! nos, hanem gyönge enyves vízben kell higítani, mert az előbbi az " almának is árt. A permetezésre legalkalmasabb azon idő, midőn az ! almavirág kelyhe még be nem zárult. A megtámadott almát "le kell szedni a fáról miáltal ennek termőképessége fokozódik, a megmaradt gyümölcs minősége pedig javul. Az ily leszedett, s a , hullott gyümölcsöt minél hamarabb el kell ásni nedves helyen, s . egyáltalában az egész gyümölcsöst is nedvesen tartani. Nagy ve- i szedelemmel fenyegetnek a mívelés alatt nem álló gyümölcsösök. ! Az almamoly új hazát talált Ausztráliában is, a termés felét szokta ! tönkre tenni. Itt még épen úgy védekeznek ellene, mint Európában. ; A. A. L. Irodalom. Reitter Edm., Bestiminungs-Tabelle der Tenebrio- niden-Unterfamilen: Lachnogyini, Akidini, Pedinmimi, Oan ed Trachyscedint aus Europa und den angrenzenden Laánder n. (Verhandil, naturf. Vereins in ünn XN p. 29189. [1906] ). Szerző, ki a palaearktikus Tenebrionidák megismertetésével .] már eddig is gazdagította a bogarászati irodalmat, újabban a Lach- ] nogyimi, Akidini, Pedinini, Opatrini és Trachyscelini nemzetsé- ú felei Irodalom gékbe tartozó nemek és fajok jó meghatározó kulcsát adta közre. Munkáját a palaearktikus régióban előforduló alcsaládok meghata- rozó kulcsával nyitja meg. Faunaterületünkből a következő fajokat említi: Pedinus balcanicus Apfb. (Bosnia mer. or.), "meridianus Muls. ( Magyarország, Dalmáczia), helopioides Ahr. (Dalmáczia), 9 Ulrichii Seidl. (Magyarország), Ahnngaricus Seidl. (Mármaros), " D end ar us (Pandarinus), Seidlitzi Reitt. n. sp. (Dalmáczia : Budua, Castelnuovo), dalmatinus Germ. (Dalmáczia, Bosznia) Phvuvlaxzx picipes Oliv. (Dalmáczia) és var. dalmatinus Reitt. n. var. (Lesina), Cnemeplatia Atropos Costa (Magyarország), Melanimon (Miic- rozoum) tibialis F. (Európa). Gonocephalum pygmaeum Stev. [pesthiense Bess., fedestre Rosh, pusillum Küst., Stiurmi Küst., ] viennense Küst.] (Magyarország), costatum Brul. (Meleda), pusillum "9 Fabr. (Közép-Európa), Opatr um verrucosum Germ. (Közép-Ma- gyarország), sabulosum L. (Európa), "lucifugum Küst (Horvát- § ország, Dalmáczia), Lichenum picium F. (Magyarország, Dal- máczia). A felsoroltak közül a "-gal jelölt két faj Magyarországra új. Csiki Ernő. x Műiler, Dr. Jos... Beschreibungenneuerdalmatinischer § Koleopteren. II. (Münch. Koleopt. Zeitschr. II, 1904, p. 8 208—210.) Aa Három dalmácziai új bogár leírása, névszerint Bythinus heterocerus Kistanjeről, Alphitovhagus obtusangulus Meleda szige- téről és Otiorrhynchus cardiniger brattiensis Brazza szigetéről. 07 Csiha Ernő. Entomologiai művek. j Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna RKegni Hung . riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula- " Ára35 koör.,. társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla - tok kitömesére s eltartására, és csontvázak - készítésére, ábrákkal 1 kor (: 40 All. — Bein K.A cwkis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- . résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Legjtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifljuság számára, kötve ." 1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók ." zsebkönyve., 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fll. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fil. — Dr. Daday J. Rovar- " tami műszótár 1 kor. 60 fil. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — . . Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. ) Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna lémdarazsai 2 kor. 40 ill. . A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 (ill. Adatok Magyaror- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk témdarazsainak magánrajza 40 kor. . Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és ! gyűjtése 2 2 kor. — A. Azgner L. A lepkészet története Magyarországon . 3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufi. 1300 Abb. aui 50 farb. Tafeln 25 kor. 20 fll. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufi. 2000 Abb. auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. ; Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna . mellékeiré. 2 r""! 60 fil. — Kertész K. Catalogus Tabanidairum orbis terra- " rum üniversi 6 kor. Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor.80 All. — Bein K. A kis . bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kálerbucr . 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 2£ kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. ; Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 9 10 fil A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az HALL EGET fajok magánrajza. . 2tábl. 60 fill. b Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- " szági tücsökflélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország . szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fill. 11788 Myri poda. Dr. Daday ]J. A magyarországi 1 BOSS magánrajza z 1 táblával 4 kor. EBB ÁAraehnoidea. Dr. Chyzer K. és Karleéjüeskei L. Araneae Hungaria § 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a . 1—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- Fókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország .. atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. él; Crustacea : Dr. Daday J]J. A Magyarországban eddig talált szab adon / élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus. uejok átnézete. ZEKOTAÉK A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor Legújabb árjegyzékem, Be több ezer, jól meghatározott és praeparált európai, különösen gy rországi bogárfaj felsorolását tartalmazza, megjelent és kivá- 3 natra bérmentve küldöm meg. Tavarnok, jé ék Nagy-Tapolcsány 5 Kelecsényi Károly Magyarország bogárfaunája. [[ Vezérfonal a magyar korona országainak terü- letén előforduló bogarak megismerésére. d NEE : sú € 7 5 A FKK E KR ENO A Magyar Nemzeti Muzeumi segédőre. kk A három kötetes munka első kötete a bevezető morphologiai részen kívül a Caraboideákat és a Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- . "ja kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. A munka 5 íves füzetekben " jelenik " meg, a egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ara 19 2 kor. 40 fill. Megjelent az I. kötet első füzete, mely az álta: lános (morphologiai) részt tartalmazza. Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIII., Nemzeti Múzeum) küldendők. IEESTTEZET FESZ pEEEE JEEZ TEZESZEZt KET sz S. ridl Sándor könyvnyomdája Budapest. VI.. Uj-utcza 8. E 30T kötet. 1905. . Május— nius 5— 6. füzet. 40 9. za sg APSet/ - 8 di€ , 22 ü KS Aa ANT SZ ÉSE : . Hste élő jet a ; pi 168 10 T AOVARTANI LAPOK "HAVI FOLYÓIRAT VO OYAgB 4 különös Tekintettel a . hasznos. és kártókony rovarokra. Hg JAv Jáv sÁw JÁv JÁv sáv ZÁv JAS JAV 6 I) see EREREZEEZEEI de 4 e 19 MÁV 4 4le dív 1v 1öv 4 $- asz ági aj ÜZEÉBÉS VA ag [on BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS "DR. CHYZER KORNÉL i E ENTZ GEZA. . . MOCSÁRY SÁNDOR EME KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ; (7 "SZERKESZTIK ——— A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. [orav ES zs sr ra KEZEBE - BUDAPEST, 1906. ; 8 AR ROVARTANI LAPOK ( SZERKESZTŐSÉGE és "KIADÓHIVATALA S 3 14 MOLNÁR - (UTCZA 24. eererrssszesseszeryertő g jelenik. minden ! hónap első napján, julius. és augusztus havak kivételével sz ázáSK , Előfizetési ára. SgÉSZ évre 8 kor. s A. le Te 2 Ke e EZER ő Zilalú Kiss Endre dr. : . Adatok Szilágy- -Mm. bogár: -faunájához F "Hrabár Sándor : Ung. és. "Ugocsa. megve szítakötő- NEZZE aj szk . Aigner Lajos : Magyarország Pillndsó ME sZ ETET Jenő dr. : , Adatok. Alágynrsssz 3 . doptera v- d E Csitt Ernő: Ujabb. adatok Mk "bogár-faunájához . SA Aigner. Lajos: Bosznia És. Fée E faunája : Magy EtoTSZóB TESTE " Különfélék. E — Behurczolt kártékony 1 rovarok TT E . [rodalom : éz s ke "Re a r s Acht. NEUE Ön Tenjertelt Csiki Ernő. .- 5 zekeltüs D. "Dr, "Beitráge. ZUT Senmellsnse Én Sieben — TE Ismerteti A. . Jignes E 4 -fzin A -hutaposti entomologusok miüden 77 bém - féle E úterejjese üt a találkoznak. E . Kedvezmény. 249 tzimzendők. si z s 2. mt é ; ho : A galagonya pillangóról, Irta A. Aigner Lajos. Nehány évvel ezelőtt bejárta a külföldi entomologiai lapokat (az a jajkiálltás, hogy az Aporia Crataegi L. nemcsak Angolország- ! ban van kihalófélben, hanem Magyarországon is mind ritkábbá . válik, úgy, hogy tartani kell attól, hogy ma holnap kiirtják itt is. Ez ! utóbbi — entomologiai szempontból szólva — szerencsére, gazda- ; sági szempontból pedig sajnos, egyáltalában nem áll. A hernyó fész- : keknek hatóságilag elrendelt megsemmisítése gátat vetett ugyan a ! pillangó, illetőleg a hernyó felülkerekedésének, de teljes kiirtása Í Magyarországon valószínűleg még nagyon sokáig nem fog bekö- ; vetkezni. Egyelőre még egyik legközönségesebb pillangófajunk. A jajkiálltó nyilván nem vette fontolóra azt, hogy ez a faj, ! mint sok más, kivált kártékony lepkefaj, turnusokban szokott fel- ! lépni, azaz: helyenkint nehány évig ritka, vagy legalább nem gya- j kori, azután pedig nehány évig mindinkább elszaporodik, míg ked- vező körülmények folytán helylyel-közzel, olykor egész országré- , szeken tömegesen jelenik meg. Igy történt, hogy az illető is már egy évnek lefolyása után kénytelen volt bevallani, hogy a galagonya , pillangó az ő vidékén ismét tömegesen jelentkezett. Ebből az a (tanulság, hogy nem tanácsos az ország faunáját ablakunkon át , megitélnünk. Jelenleg is az Aporia Crataegi-nek fokozódó gyakoriságát ) észlelhetjük. Miután a pillangó Budapest környékén több éven át , ritkán volt található, 1903-ban Budafokon nagyobb számban talál- tam. 1904-ben pedig ugyanazon a helyen oly tömegesen röpült, hogy nehány délután folyamán mintegy 800 példanyt voltam képes összegyüjteni. Többnyire szép nagy példányok voltak, de akadt ! köztük nem egy kisebb, sőt aránylag sok eltorzult példány is ; ) bizonyítékául annak, hogy az állatok a szabad természetben ko- ú rántsem lelik meg mindíg a megfelelő életfeltételeket, mert az 90 A. Aigner Lajos illető pillangók tökéletlen fejlődését kétségen kívül a hernyónak elégtelen táplálkozása, vagy a bábnak kedvezőtlen elhelyezése okozta. A gyüjtött példányok túlnyomó többsége nőstény. Ugyanezt, t. 1. hogy a hímek csekélyebb számban jelentkeznek, mint a nősté- nyek, tapasztaltam különben a 7hais Polyxena Schiff. és 7halpo- chares respersa Hb. tenyésztésénél is. A női ivar számszerint való túlsúlyát egyébiránt más fajoknál is észlelték. Ezek az esetek eléggé világosan bízonyítják annak az állí- tásnak tarthatatlanságát, mely szerint a lepkéknél mindenkor kisebbségben fordulnak elő a nőstények s ennélfogva inkább vé- delemre szorulnak, mint a fürgébb hím. A nőstények kevés kivétellel ahhoz az alakhoz tartoznak, me- lyet Cösmovici (Le Naturaliste 1892. 254.) mint ab. alepica (pikkély- telen) írt le, t. i. a melyen a felső szárny egészen áttetsző, üve- ges, kivéve a szegélytéren levő fehér foltok sorát, mely foltok gyakran szallagszerűen egybefolynak. Oly példányok, melyeken a középsejt, valamint a harántborda még pikkelyes (a mi az I! alepica-n soha sem fordul: elő), átmenetek a szabályos nőstény-. a hez, mely minálunk ritka. Az alsó szárny olykor gyéren píkke- lyezett, vagy igen ritka esetben részben üveges. Pikkelytelen hímet "j még nem találtam. 1396—97-ben az Allgem. Zeitschrift für Entomologie I. és II. a kötetében elég élénk vita folyt az Aporia Cralaegi előfordulásáról és azon kérdésről, vajjon a tenyésztés útján is nyert pikkelytelen alak fajváltozatnak tekintendő-e? Ezt a kérdést végül igenlő érte- lemben döntötte el Gauckler H. (Insektenbörse 1897 p. 38.), a ki azonban nem kivánta elnevezni ezt az alakot. Ugyanarra az eredményre jutottam magam is, de egyszersmind elismertem az ab. alepica elnevezés jogosultságát (Rovartani Lapok X. p. 112.) Caradja A. ama megjegyzésével szemben (Iris VIII. p. 30.), mely szerint Cosmovici emez alakot egészen kcpott példányok után írta le. Ama számos példány között, melyet kifeszítettem, találkozik három hímpéldány, melyet hajlandó vagyok gynandromophikusnak tartani. Ugyanis feltünhetik, hogy épen ennek a Pieridának herma- proditája még nem ismeretes, holott némely más fajét ismételten megfigyelték. Ennek oka talán abban rejlik, hogy az Aporia. ; Cratdegi-nél a hermaphroditismus. t. i. a hím és nőstény jel- lemének egyesülése más módon nyilvánul, mint egyéb fajoknál. ÓZ TAS PG ÁE RÁG ag tás tézssütáo eza nel Szat sÉtáe ÁK MDÉT ESÉSE f A galagonya pillangóról, 91 Az említett három hímen pl. nem igen lényegtelen női jellem is . mutatkozik. A hímnek különben kivétel nélkül fekete bordái ugyanis mind a négy szárnyon a nőstény felső szárnyán levő bordák barna színét öltötték magukra, holott csápjuk hímnemű maradt. Már most az a kérdés, vajjon eme hímek barna bordái csak vé- ! letlen színváltozat-e, vagy a mint én teltehetni vélem — herma- , phroditikus jellegnek tekintendő? Felemlítendő azonban, hogy . van egy nőstényem is, melyen az alsó szárny erei is barnává lettek. Ennél a példánynál a hímnőiség természetesen ki lenne Zárva, Sok százra menő példányomat csaknem kivétel nélkül a bo- gács virágján fogtam, melyet szinte elleptek s az éjet is azon töltötték; egy-egy virágon olykor 4—5 példány is található. A gazdának ilyenkor kellene szedetni az álmatag pillangókat, gyü- , mölcsfái érdekében, a melyekkel azután a következő évben nem fognák lekoppasztlani a falánk hernyók. Hogy a pillangó szedése . csakugyan haszonnal jár, arra van példa. Viertl! A. pécsi lep- kész a szőllője körül levő bogácsokról május- juniusban éstenkint ! leszedegette a pillangókat s a következő évben bő gyümölcster- mésnek örvendett, holott más gazdák, kik a pillangót nem sze- dették, a hernyótól tetemes kárt szenvedtek. . Bachmetjew P. sofiai barátom példáját követve, mind 1903-ban, mind 1904-ben nagyobb számú Aforia Crategi-nek felső szárnyának hosszát (a tövétől a csúcsáig) megmértem s azt ta- pasztaltam, hogy 1903-ban 57 hím szárnyának hossza 30—33 mm. közt ingadozott, vagyis 8 példányon a hosszúság 30 mm. Mol 4: 302 mm., 6: 31 mm., 4: öl!/2 mm., 19. 32 mm., 4: ö311/2 mm., 5-ön pedig 33 mm. Eszerint a hím szabályos hosszú- sága 32 mm-re tehető. Nehány rosszul táplált nem érte el ezt a mértéket (1: 281/2 mm., 2: 29 mm., 1: 2942 mm.), ellenben ne- hány különösen jól táplált példány (1: 33!/2 mm., 2: 34 mm.) meg is haladta, Más szóval a legkisebb hím szárnyhossza 281/2 mm., a legnagyobbé pedig 34 mm. volt. 97 nőstény szárnyának hossza 311/2—35 mm, közt ingado- Mt vagyis 4 példány elérte a 31"? mm., 6: 32 mm., 9: 322 Min 24: 33 mm., 18: 331/2 mm., 10: 34 mm, 4: 34/2 mm, és 13: 35 mm. hosszúságot. A nőstény szabályos nagysága tehát 33 mm. Ezt a mértéket nehány példány meghaladta (1: 35"/2 mm., Mos mu, 2: 30 /2 mm., 1: 3( mm), nehány pedig nem érte el (L: 30 mm., 3: 31 mm.) vagyis a nőstény szárnyának hossza , a legkisebb példányon 30 mm., a legnagyobbon 37 mm. 92 A. Aisner Lajos Ugyan ahhoz az eredményhez jutottam 1904-ben, midőn számosabb példány állt rendelkezésemre, 171 hím szárnyának hosz- sza ez alkalommal is 30—33 mm., szorosabb értelemben 31—32 mm, közt ingadozott, t, i. 18 példány szárnya 30 mm. hosszú, 12: 3042 mm... 305 34 mm. 16: 3179 mm. 57 5 52 min a 321/2 mm. és 17: 33 mm. Ennélfogva a szabályos hosszúság 32 mm. Ezt a mértéket aránylag csak kevés példány nem érte el, t. 1.21 darab (2: 26 mm. 1! : 20/2 mm. Í[ 27 mm 35 289 mm 3: 2812 mm., 6: 29 mm. és 5: 29!1/2 mm.), illetőleg meghaladta azt. t.i... 12 darab. (3: 33./2 Mmm., 5: 04 mm. [: 34572 mm és 1: 35 mm.), vagyis a legkisebb $ példány szárnyának hossza volt 26 mm., a legnagyobbé 35 mm. A nőstény szintén körülbelül ugyanazon mértéket mutatta, mint az előző évben, vagyis 504 példany szárnyának hossza inga- dozott 30—34 mm., szorosabb értelemben 32—33 mm. között (33 :..30. mm, , 18: 30//2 mm, 45; öl mm., 33.: 9l.2 mm, "498 32. mm.,. 360: 325/2 mm., 97: 33.mm., 42: 39//2 mm. 57 : 34 mm a felső szárny szabályos hosszúsága tehát 33 mm. Ezt a mértéket nem ütötte meg 92 példány (6: 26 mm., 4: 27 mm.. 1 : 271/2 9: 28 mm., 6: 281//2 mm., 15: 29 mm., 2 : 2972 mim.), ellenben meghaladta 22 példány (10: 3442 mm., 8: 35 mm., 1: 351/2 mm., § 2: 36 mm., 1: 37 mm.), vagyis a legkisebb példány szárnyának hossza 26 mm., a legnagyobbé pedig 37 mm. Ezek a méretek körülbelül megegyeznek a bolgár pillan- gókéival, a melyek szárnyhosszát Bachmetjew 31, 9 s illetőleg 33, 5 mm.-ben állapította meg. A saját méréseimet azonban nem tarthatom feltétlen helyes- nek és pontosnak, mivel a pillangó felső szárnyát le nem törtem, mint Bachmetjew, hanem a feszített pillangón mértem meg s ilyenkor könnyen megeshetik, hogy a szárny tövét pontosan el nem találjuk. Igazolják ezt azok a pontos mérések, melyeket Bachmetjew a neki 1904-ben küldött 163 budapesti nősténypél- dányon eszközölt, de csak legközelebb volt szíves velem közölni. Ezek szárnyának hossza 30, 6—31,0 és 34, 1—34, 5 mm.. illető- leg 31, 6—32,0 és 33, 6—34,0 között ingadozott (18: 30, 6—31, Osmms íL:-81, 1.31, 6 mm, 24. 31, 5320 nam d ső 1—32,5 mm., 18: 32, 6—33,0 mm., 19: 33, 1—33,5 mm., 25: 33, 6—340 mm., 10: 34, 1—34,.5 mm.) Ezt a mértéket 21 pél- ! dány nem érte el (4: 27, 6—280 mm., .2: 28, 6—29 0 min. 38 29, 1—29.5 min, 8 ; 29. .6—30 0. mm., 4 : 30. 1 30" a minő A galagonya pillangóról. 93 példány pedig meghaladta (6: 34, 6—35,0 mm., 2 : 35, 1—35,5 mm., 1: 35, 6—360 mm.) Ennélfogva a szárny szabályos hosz- ! szúsága 33, 6—340 mm., míg a legkisebb példányé csak 27, . 6—280 mm. s a legnagyobbé 35, 6—360 mm. De még arra az esetre is, hogyha az összes mérések egé- szen pontosak, sem lehet döntő a szárny hosszúsága tulajdonké- . peni nagyságára nézve, mert a szárny alakja nem minden példá- njyon egyforma; ugyanis sok esetben a felső szárny keskenyebb és megnyujtottabb, gyakran pedig rövidebb és kerekebb, mint sza- . bályos példányokon. Ámde, hogyha ettől egészen el is tekintünk, mégsem tulaj- doníthatom a pillangó nagyságának, illetőleg szárnya hosszának azt a jelentőséget, melyet neki Bachmetje w tulajdonít, még . ha nem egy évi mérésekre szorítkoznánk, hanem évek során foly- tatott mérésekre támaszkodnánk is. Ez már azon oknál fogva is , szükséges lenne, mert az Aporia Crataegi, mint már említettem, . azokhoz a fajokhoz tartozik, melyek turnusként lépnek fel, azaz, ,) a melyek a példányok minimumától 3—4—5 év lefolyása alatt a . példányok maximumára emelkednek s azután hirtelen zökkenéssel , ismét a minimumra hanyatlanak; már pedig a pillangó absolut ! nagyságának megállapítására egyáltalában nem lehet közönbös (az, vajjon a méréseket a minimális- vagy a maximális megjelenés 3 példányain ejtjük-e meg, Erre nézve csak 2—5 ily turnus példá- ; nyainak szakadatlan mérései lehetnének mértékadók. Ámde, a ga- , lagonya pillangóról azt sem tudjuk biztosan, hány évre terjed egy- , egy turnusa ; de feltéve, hogy az 4 évi tartamú, akkor szükséges ! lenne, hogy 39—12 évi mérésekkel rendelkezhessünk, hogy bizonyos vidéken a pillangónak absolut nagyságát megállapíthassuk, mivel ! ily módon hozzávetőleg kiegyenlítést nyernének az egyenlőtlen ég- a] hajlati stb. befolyások. i És mi volna ily óriási fáradságnak és kitartásnak az ered- ! ménye? Azt hiszem elég siralmas. Bachm etjew ezeket mondja : ] ,A szárny hosszúság variabilitásának különféle országokra terjedő . összehasonlító tanulmánya nagy fontossággal bír a biologiára. Első , sorban illustrálná az éghajlat befolyását." Ezt elfogadom, ámbár j nem vagyok áthatva a biologiára való ,nagy fontosság" által. Bachmetjew további fejtegetéseivel azonban, minden el- ] ismerés mellett, melylyel önálló, nagybecsű búvárlatai fejében adó- ) Zom, egyáltalában nem tehetem magamévá. Ugyanis így folytatja : ] Ha ugyan annak a fajnak átlagos jellemeit különféle vidékeken 94 A. Aigner Lajos ismerjük, akkor követhetjük a fajok bevándorlását egyik ország- ból a másikba, míg végül megállapíthatjuk azt az országot, a hol ez illető fajnak tiszta fajtája honos, ami arra mutatna, hogy ez a faj abban az országban keletkezett." (Allg. Zeitsch. f. Ent. 1904. 390.) Ez nézetem szerint téves következtetés, mert ezen az úton merőben lehetetlen lenne követnünk az Áporia Crataegi vándor- lását egyik országból a másikba, valamint nem lenne lehetséges annak megállapítása sem, hogy hol van ősi hazája, vagyis a hol a faj legtisztábban fennmaradt. Hosszú vándorlásain a galagonya pillangó bizonyára behatolt oly területekbe is, a melyek nem nyuj- tottak neki oly kedvező életfeltételeket, mint az elhagyott haza, s a hol a szabályos nagyságot el nem érte, viszont gyakrabban oly viszonyok közé is juthatott, a melyek elszaporodásának és nö- vekvésének jobban kedveztek mint az elhagyott vidék. A lapphoni és perzsiai galagonya pillangó nagysága közt valószínűleg tetemes a különbség, még pedig az éghajlat befolyása folytán, de megle- het, sőt valószínű, hogy előnyösebbek voltak reá nézve azok az életfeltételek, melyeket Európa mérsékeltebb éghajlata alait talált és minden valószínűség szerint itt nyerte legnagyobb növekvését is. Kétségkívül igen érdekes volna megtudnunk, hogy minő nagy- ságot ért el a pillangó északi Khinában, Japán és keleti Szibériá- ban, Lapphon és Perzsiában, Kis-Ázsiában és Algirban, valamint Európában Oroszországtól Angliáig; de ősi hazáját ezen az úton bizonyára nem állapíthatnók meg. Erre a czélra minden bizonynyal sokkal fontosabFk annak a megállapítása, hogy az Aporia-nemnek voltaképen hol lehetett a bölcsője. Ez pedig kétségen kívül Tibetben keresendő, a hol ez a nem erősen differentiálódott. Az őshaza zord éghajlatában meg- maradt fajok csekély nagyságúak (4. Peloria 38—40 mm. 4. Davidis 41—43 mm. kifeszítve) holott a részben Mongolországba kivándorolt erőteljesebb fajok gyarapodtak nagyságban, mint 4. Kreitneri (53 mm. feszítve) és A. Bieti:-54—55 mm. feszítve), mely utóbbitól alighanem elágazott A. Hippa az Amurterületen tekintélyes. nagyságot ért el (56—73 mm. feszítve,)") A kétségkívül legfiatalabb és legéletképesebb faj, A. Crataegi valószínűleg szintén Tibetből származik, a hol azonban még nem találták, vagy csak Mongol- országban ágazott el az A. Kreitneri-től, s azután Mongolországból egyrészt Közép-Ázsián át Perzsiáig és Kis-Ázsiáig, másrészt Japá- " nig és Mandzsuországig hatolt, onnan pedig Szibérián át egész ") Nehány északkhinai fajnak nagysága ismeretlen előttem. a VÉ . " 5 ő A galagonya pillangóról; 93 ; Európában elterjedt egész Lapphonig és Angliáig, sőt Dél-Éurópá- " ból még Algirig is eljutott. Vajjon az Aporia Crataegi Perzsián és Kis-Ázsián át vette-e , útját Török- és Bolgárországnak s onnan Dél-, Közép- és Nyugat- . Európa felé, vagy közvetlenül Lengyel- és Magyarországon át, az . voltaképen egészen közönbös, habár az utóbbi feltevés alighanem több valószínűséggel bír, mivel megfelel az állatoknak kelettől . nyugatnak irányuló vándorösztönének. . Bolgárország mellett szól az a körülmény, hogy mint B a ch- metjew helyesen megjegyzi, mindaddig, a míg a Fekete Ten- . ger még tavat alkotott, az eszerint még fennálló szárazföldi úton a lepkék [bevándorolhattak Kis-Ázsiából Európába. De ez aligha- "nem csak speciálisan délkeleti fajokra lehetett jelentőséggel, a , melyeknek azonban részben a Balkánhegység épen úgy gátat emelt, : mint a Kárpátok hegyláncza a szibériai, s illetőleg orosz fajok némi részének. Az utóbbiak egyik-másik faja csak a legújabb időben lépte át a Kárpátokat, mint pl. az Argynnis Laodice Pall., melyet , először 1893-ban találtak Erdéiyben. A legtöbb szibériai fajra nézve azonban alighanem a legké- , nyelmesebb és leginkább használt út Szibéria és Oroszország be- , láthatatlan rónáin vezetett. Igy a galagonya pillangóra nézve is, . mely 1800 méterig emelkedik s ennéifogva könnyű volt a Kárpá- tokon átkelnie. A róna lakója lévén, Magyarország rónáin oly vi- szonyokat talált, melyek rája nézve minden tekintetben kedvezők " voltak. Ha azután innen a Balkán félszigeten is elterjedt, akkor az ottani enyhébb éghajlat épen úgy előnyére vált, holott tovább nyugati irányban az éghajlat alighanem kevésbbé kedvezett neki. , Mindenesetre megfontolandó, hogy a pillangó Kasannál, Keleti- . Oroszországban csak 50 mm. (feszítve) ér el, Kis-Ázsiában pedig i 94 mm. (feszítve) ; szárnyhossza 32 mm.), holott Magyar- és Bol- ./ gárországon 35—37"/2 mm. szárnyhosszúság mellett 62—64 mm. i feszítő szélességre terjed. ennélfogva eme két országban különösen .! kedvező életfeltételekre bukkant. " Minthogy kétségen kívül igen érdekés lenne értesülnünk J arról, vajjon a galagonya pillango minő nagyságot ér el az összes ] általa lakott országokban, azt a kérést intézzük az összes entomo- J logusokhoz, hogy ebben a tekintetben felvilágosítással szolgáljanak. 96 Dr. Zilahi Kiss Endre Adatok Szilágy megye bogár-faunájához... Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. 17 Coraebus fasciatus Villers Hadad, Bog lándá, Agrillus biguttatus F. Hadad, Tasnád, Zílah: — viridis L. Hadad, Tasnád; — v. fagi Ratzb. Hadad ; — angustulus III. Pele ; — olivicolor Kiesw. Tasnád, P.-Szarvad. Trachyus minuta L. Tasnád. Throscus obtusus Curt. Peér, Balla. Adelocera lepidoptera Pz. Zilah. ÁArchontas murinus L. Hadad, Zilah. Drasterius bimaculatus Rossi Tasnád. Elater cnmnabarinus Esch. Hadad Zilah; — sanguineus L. Zilah, Hadad; - sauguinolentus Schrank Hadad; -- ferrnugatus Lac. Zilah ; —- elongatulus FF. Hadad; — crocatus Lac. Zilah; — "1 eleganltulus Schönh. Tasnád. . Megapenthes tibialis Lac. S.-Ujlak. Hyponoides minutissimus Germ. Peér, S,-Ujlak. Pele. Cardiophorus gramineus Scop. Hadad, Zilah; — rufipes Goeze Zilah; — nmigerrimus Er. Hadad, Zilah; — cinereus Hbst,. Zilah, Tasnád; — v. testaceus PF. Tasnád; — rubripes Germ. Tas: nád. Melanotus mger F. Pele; — brunnipes Germ. Hadad, Zilah, Tasnád; — castanipes Payk. Hadad, M.-Goroszló ; rufipes Hbst. Zilah, Hadad, Tasnád, Pele. ; Limonius pilosus Leske, Zilah, Tasnád, Peér; — aerugino- sus Ol. Peér; — minutus L. Peér; — parvolus Sz. Zilah, Hadad, Tasnád, Pele. SERA Athous mger L. Hadad, Tasnád ; — haemorhotdahs F. Ha- dad, Tasnád ; — vittatus F. Zilah, Hadad ; — v. Ocskayt Kiesw. Ha- dad; — longicollis O1. Pele, Szarvad ; — circumductius Mén. Ha- dad, Zilah, Tasnád ; — cirbumscriptus Cand. Meszes. Ludius furpureus Poda, Zilah ; — institivus Germ. Sz. Cseh; —, tesselatus :L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér; — Jatus FE. Zilala 18 Tasnád, Pele ; — bipustulatus L. Zilah. Steatoderus ferruginens L. Hadad. Agriotes fpilosus Pz. Hadad, Zilah, Pele; — üstulatus Schalls Adatok Szilágymegye bogár-faunájához 97 . Hadad, Zilah, Tasnád, Sz. Cseh; — sputator L. Hadad, Zilah, Tas- nád ; — lineatus L. Hadad, Zilah, Tasnád ; — obscurus L. Hadad. Dolojpius marginatus L. Zilah, Meszes. Sericus brunneus L. Zilah. Synoptus filiformis F. Tasnád. Cyfhon variabihs Thunb, Tasnád; — $adi L. Tasnád, Peér. Platycis Cosnardi Chevr. Hadad. Lampyris noctiluca L. Hadad, Zilah, Peér. Cantharis fusca L. Hadad, Peér; — rusStica F. Hadad, Zi- lah, Peér, Pele ; — pulicaria F. Peér, Tasnád; — mnigricans Müll. Hadad, Tasnád ; — ftellucida F. Tasnád ; — hvida L. Tasnád; — v. rufibes Hbst Hadad, Zilah, Tasnád, Pele ; — sudetica Letz. Zilan, Meszes ; — fulvicollis F. Hadad ; — lateralis L. Hadad. Metacantharis haemorrhoidalis F. Peér, Tasnád, Sz. Cseh. Rogonycha pilosa Pajk, Zilah; — fulva Scop. Zilah, Hadad, Bogdánd ; — testacea L. Hadad, Peér, Tasnád, Pele; — rorida . Kiesw, Hadad; — atra L. Hadad, Tasnád, Szlis nittdula F. Zilah, Hadad. Malchnus demissus Kiesw, Hadad ; — megrinus Schauf. Hadad. Malthinus punctatus Fourcr. Tasnád. Troglops albicans L. Hadad. Charopus concolor F. Hadad, Pele. Hypebaeus flavipes F. Zilah. Antholiuus analis Pz. Hadad, Tasnád. Sphinginus coarctatus Er. Hadad. Aximotarsus pulicarius F. Tasnád, Hadad, Pele, Bogdánd. Anthocomus eguesíris F. Tasnád. Malachius aeneus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér ; — margi- nellus F. Zilan; — bipustulatus L. Hadad, Zilah, Tasnád, Peér ; elegans Geoffr, Pele ; — gemiculatus Germ. Hadad, Zilah, Pele ; — viridis F. Hadad, Tasnád, Pele; — spinipennis Germ. Hadad; — spinosus Er. Zilah. Dasytes mges L. Tasnád; — coeéruleus Deg. Hadad, Zilah, . Feér ; — plumbeus Müll. Hadad. T. Szántó, Tasnád ; — derosus Kiesw. Hadad ; — fusculus III. Zilah. Dolichosoma, lineare Rossi Hadad, Tasnád. [aplocnemus nigricorms F. Zilah. Trichocoeble floralis OI. Peér. Danacaea pallipes Pz. Zilah ; — migritarsis Küst. Zilah; — marginata Küst. Hadad ; — serbica Kiesw. Bogdánd. 98 Dr. Zilahi Kiss Ende, Denops albofasciata Charp. Tasnád. 5 Tillus elonsatus CL. Zilah, Hadad, : Tasnád; umifasciatns F. Zilah, Tasnád, Pele. 3 Opilo mollis L. Zilah, Hadad, Tasnád. Clerus mutillarius F. Zilah, Hadad, Tasnád ; — formicartus E, Zilah. Trichodes afiarius L. Zilah, Hadad, -Tasnád, Peér ; — sub- Irifasciatus Spin. Zilah. Corynetes coeruleus Deg. Hadad. Necrobia violacea L. Zilah, Hadad, Peér. Opetiopalpus scutellaris Panz, Hadad. Bruchus fur L. Zilah, Hadad, Tasnád, Pele; — vartegatus Rossi, Peér, Tasnád. Byrhus pertinax L. TVTasnád ; — rufipes F. Zilah, Hahad; — pamiceus L. Tasnád. Xestobium rufo-villostum Deg, Zilah, Hadad, Tasnád ; — plumbeum III, Meszes. ; Hedobia impertahs L. Zilah ; — regalis Duft, Zilah. Ptlhmus pecticnicorms L. Zilah, Tasnád. Dorcatoma dresdensis Hbst. Tasnád, Aspidiphorus orbiculatus GyIlIl. Tasnád, Pele. Psoa wennensis Hbst. Zilah, Tasnád. Bostrychus capucinus L. Zilah, Hadad, Cis mtidus Hbst. Hadad. Blaps mortisaga L. Zilah, Hadad ; — síimils Latr. Hadad. Crypticus gusigulhus L. Hadad. Opatrum sabulosum L. Zilah, Hadad. S-zaphidema metalhca F. Tasnád. Platydema violacea F. Hadad; — Dejeami Lap. Hadad. Cortitceus bicolor Ol. Szilágy -Cseh. Tenebrio obrcurus F. Zilah; — moltor L. Zilah, Hadad. Laena Reitteri Weise, Tasnád. Helops gusgulius FF. Hadad; — incuruus Küst. Hadad, Zilah. 5 Allecula morio F. Szilágy-Cseh ; — aterrima Küst. Tasnád. Eryx laevis Küst. Zilah, Hadad. Gonodera v. serrata Chevr. Zilah, Hadad. Mycetochara flavipes F. Hadad, Pele. Pvodonta nigrita F. Hadad. d Omophlus betulae Herbst Hadad ; — rugosicollis Bull. Hadad. ( Adatok Szilágy-megye bogárrfaunájához 99 Lagria hirta L. Zilah, Bogdánd. Hypfulus bifasciatus F. Hadad. Melandrya carabotdes L. Zilah. Mordella fasciata F. Hadad ; — aculeata L. Zilah, Hadad, sz. Cseh. Mordelhstena abddominalis F. Zilah, Hadad ; — micans Germ. Hadad, Peér ; — pumila GyII. Hadad. kaya badia Rosh. Zilah, Tasnád. Anaspis frontalis L. Zilah, Hadad, Tasnád; — v. lateralis F. Szilágy-Cseh; — thoracica L. Peér; — 7lava L. Zilah, Hadad, Sz. Cseh ; — melanostoma Costa, Hadad, Bogdánd, Sz. Cseh ; — Meloe proscarabaeus L. Zilah, [Hadad ; —- violaceus Marsch. Zilan, Hadad, Peér ; — cicatricosus Leach, Hadad; .— dvariegatus Donov. Tasnád ; —- brevicolhs Pz. Hadad. Lytta kestéa lost E Hadad, Zan: beér: Tasmád, Sz. Cseh. Sitaris muralis Forst. Zilah, Hadad. Fyrochroa coccinea L. Zilah, Hadad ; — serratlicorms Scop. Zilah, Hadad; — pectinicornis L. kzés TV oloits. monoceros L. Hadad. Formicomus pedestris Rossi, Hadad, Sz. Cseh. ; 4 Anthuicus floralis F. Zilah, Hadad — Schmidt Rosenh. Ha- "! dad ; — sellatus Pz. Hadad : — ummicolor Schmidt Hadad. H j j Í 1 ] ib f § ; varians Muls. Hadad. ] ; ; - ú i j Ochthenomus tenuicolls Rossi Hadad. Asclera sanguimicollis F. Zilah; — coerulea L. Hadad, Zilah. Ancomera femorata F. Zilah; Hadad. Oedemera podograriae L. Zilah, Hadad, Sz. Somlyó ; — fla- ] vescens L. Hadad ; — virescenus L. Hadad, Peér ; — lurida Marsch i Hadad. - Otiorrhynchus multupunctatus F. Ziiah ; — laevigatus B. Peér, .) Pele —— rancus F. Hadad ; — perdixz OI. Zilah; — orbicularis ElDSt. Zilah, Hadad, Sz. Cseh, Peér; — /ullo Schrank, Peér ; — , ovatus L. Zilah, Hadad. Plochus bisignatus Germ. T. Szántó; — peritellotdes Fuss, Zilah. ] Hadad ; — pyri L. Hadad, Zilah, Tasnád ; — argentatus L. Zilah, i Hadad, Peér; — psittacinus Grm. Zilah, Hadad; — fulvipilis . Desbr. Zilah; — lateralis Reiche, Zilah; — betulae F. Zilah; — gs E Zílan "Hadad, Peér. 3 Phyllobius urticae Deg. Hadad, Zilah; — pilicornis Desbr. —— men Ssesszezi 100 D6 7dam Kiss Endre Polydrusus mollis Stroem Peér ; — flavipes Deg. Zilah; — confluens Steph. Zilah, Hadad ; — tereticollis Deg. Zilah ; — pticus F. Zilah ; — corruscus Germ. Zilah ; — viridicinctus GyIllh. Hadad. Chiloneus asperatus Bonsd. Hadaá. Schiaphilus caesius Hamp. Tasnád; — selulosus Germ, Hadad. Paophilus Hampai Seidl. Hadad. Eusomus ovulum Germ. Zilah, Hadad, T. Szántó. Mesagroecus obscurus Boh. Hadad. . Sitona criniítus Hbst. Hadad, Tasnád ; — tibialis Hbst. Zi- lah, Hadad ; — lineatus L. Hadad ; — suturalis Steph. Zilah; —§ sulcifrons Thunb. Hadad. Trackyphloens inermis Boh. Tasnád. Cneorrhinus plagiatus Schall. Er-Kávás (Biró). Liophloeus tesselatus Müll. Zilah, Hadad ; — v. Schmidti Boh. Zilah. Tanymecus palliatus F. Zilah, Hadad. Cleonus punctriventris Germ. Zilah; — alternans Hbst. Ha- dad ; — piger Scop. Zilah, Hadad ; — trisulcatus Hbst. Hadad; -— tigrinus Panz. Tasnád; — pedesíris Poda, Zilah, Hadad. Lixus iridis OI. Zilan, Hadad; — Ascani L. Zilah, Hadad; — algirus L. Zilah, Hadad ; — cardui O1. Hadad; — elongatus Goeze, Hadad. Larinus obtusus GyII. Nagyfalu ; — turbinatus GyIl. Peér ; — sSturnus Schall. Zilah ; — jaceae F. Hadad. Tropiphorus carinatus Müll. Hadad. Minyops carinatus L. Zilah ; — v. variolatus F. Pele. Alophus triguttatus F. Peér, Zilah. Lepyrus capucinus Schall, Peér. Fiylobius abietis L. Zilah. Liparus glabrirostris Küst, Zilah; — germanus L. Zilah. Plinthus Tischeri Germ. Hadad. Flypera intermedia Boh. Zilah. . Ung és Ugocsa megye szitakötő-faunája. Irta Hrabár Sándor. Ezen terület hegyvidékét és rónáit egyaránt átkutattam. Leg- . gazdagabb szitakötő-faunára az előhegységben és a dombvidéken . akadtam, szép faunája van a rónavidéki mocsaras területeknek is ; Ja magasabb hegyvidéken és havasokon azonban csakis egy pár . faj tenyészik, ezek is csak az erdő véghatáráig. Ezen felül hava- ." sainkon szitakötő nem él, legyen ott bármily vizenyős havasi rét "vagy tavacska. Létezik területünkön több melegvizű tó, melyek "vize a legerősebb télen is, mindig négy-öt fokkal felül van a fagy- "ponton, tehát sohasem fagy be ; érdekes, hogy az Aeschna cyanea-t "én csakis ezeken a tavakon láttam párzás és peterakás közben tö- . megesen s ezekben a tavakban leltem nagy mennyiségben , álczáit "is, egyebütt gyérer.. Legtöbb szitakötő természetesen a nyári és koraőszi hóna- ] jpeban röpül, míg tavaszszal sokkal kevesebb. Legkorábban jelenik , meg s legkésőbb is látható a Sympycna fusca, míg aránylag leg- " rövidebb ideig gyönyörködhetünk a Crocothemis erythrea-ban, . mindössze egy-két hétig. A hazai Auax-ok közül csakis az imperator-t találtam s ez elég gyakori; úgy látszik kerüli a hegyes vidéket, mert leginkább . lapályos, dombos helyeken bukkantam rá, úgy Ungban, mint Ugo- (csában s némely tavacska felett nagyon is sok látható. Minden hímnek külön-külön vadászterülete van, melyen saját fajabeli ugyan- (azon nemű betolakodót meg nem tűr, ellenben a nőstényeket igen , szívesen fogadja s egy hím több nőstényt is megtermékenyít. Egy kisebb tavacska fölött rendesen öt-hat hím röpköd, szorosan be- , tartva területét s a másikéba át nem menve ; míg a nőstények a , peterakást megkezdik a tó egyik végén, végighaladnak ekkép az ; egész tavon valamennyi hímtől megtermékenyítve s mindegyiknek , területén lerakva petéiket. Ezen Anax tápláléka leginkább Agrio- I nok- ból, Lestesek-ből kerül ki. Az Anax imperator-t erdőben sohasem találtam, s úgy lát- ! ! Í 102 Hrabár Sándor szik egész élete a víz közvetlen közelében játszódik le, míg az Aeschnák igazi erdőlakók és csak szaporodás alkalmával keresik 3 fel a vizeket; ezek között az Aeschna mixta, affinis és cyamea gyakoriak, sőt közönségesek erdővidékeinken. Az előbbi két faj erdei tisztásokon csoportosan röpköd s különösen alkonyattájt fej- tenek ki nagy élénkséget, a cyanea ellenben mindig Sötét erdei utacskákon egymagában s igen alacsonyan röpköd s fogdossa az ott található apró Dipterákat. E három Aeschna közül a már többször említett cvyanea ha- tol fel a legmagasabbra : megtaláltam a Vihorlát ős bükköőseiben körülbelül 500—1000 m. magasan, a Polonina Runa havas olda- lán szintén 800—1200 m. magasságban. Sokkal ritkább nálunk az Aeschna rufescens: csakis Ungvár mellett fogtam több példányban. Egy törött s hibás példány alap- ján, melyet Ugocsából (Illonok) kaptam, az Aeschna juncea előfor- dulását is constatálhatom ezen a területen. Ungvár mellett közön- séges a Brachytihron pratensis is — egyebütt nem találtam. A Gomphus vulgatissímus-t a következő helyeken leltem. Ungban : Ungvár, Turja Remete, Vinna, Pálócz ; Ugocsában: Alsó- Karaszló, míg a Lindenia forcipata-t csak Ungváron találtam. Sok példányban gyüjtöttem a Cordulia aenea-t (Ungvár, Neviczke, N. Szőllős) mely nyár közepén nagy számban röpköd az erdei vágá- sokon, az Epitheca flavomaculata-t csak Ugocsában (N. Szőllős) találtam, az Epitheca metallica ellenben sokkal gyakoribb (Szob- ráncz, Ungvár, Uzsok ; N. Szőllős, Ilonok, N. Komját). Igazi kánikulai szitakötők a Diplax-ok, melyek javarészt augusztusban láthatók tömegesen. Legfürgébb közöttük a Diplazx scotica ; ez az érdekes fekete kis Diplax igazán szédületes gyor- sasággal czikázik a zsombékos felett: az ember szeme belefárad, ha követni akarja: gyüjtöttem mind Ungban, mind Ugocsában s gyakorinak mondható. A Diplax sanguinea, vulgata, striolata, me- ridionalis és flaveola mind igen közönséges fajok s bárhol föllel: hetők vidékünkön; ritka azonban a Diplax pedemontaua, melyet Ugocsában, Ilonokújfalu környékén találtam s 1903. aug. elején ott óriási tömegben röpködött, de csak kisebb és korlátolt terüle- ten, úgy, hogy pl. Ilonoktól kb. 15 kilómeterre eső N. Szőllős környékén ugyanakkor egyetlen egyet sem láttam. Jói benne a nyár közepében, mikor a nap perzselő heve már kiszárította az apróbb pocsolyákat, jelentkeznek a Libellák, még pedig leggyar rabban a Libella cancellata és albistyla, néha tömes EA lna SÁS ks ázat ké zzzpetaan ? — a . meg-megkápráztatja a szemet, . tam pár példányban. A Libeliulák mind a három, hazánkban gya- Ung és Ugocsa-megye szitakőtő-fannája 103 ! sen jelennek meg s fölváltva: egyik éven az egyik, másik éven a . másik faj lép fel nagyobb számban. Gyüjtöttem ezeken kívül a Libella brunnea-t is N. Szőllős táján meglehetős számban. Minden hazai szitakötő legszebbje, a vakítóan piros Croco- themis erythrea, mely ha a békalencsés zöldes víz fölött röpül, ritkább s csak Ungvárott fog- kori faja fellelhető nálunk, legközönségesebb a Libelliula depressa . és guadrimaculata ; a Libellula fulva pedig mindössze egy hibás . példányban került kezeim közé, melyet Ungvár mellett fogtak. Gyéren található a Leucorrhinia pectoralis is s a Leucorrhiniák közül csakis ezen fajt észleltem s gyüjtöttem ezen területen. Az Agrioninák között akadtam hazánkban igen ritka két fajra; ezek egyike a Lestes viridis, mely valamennyi Lestes-ünk . között a legnagyobb ; Ungvár mellett tömegesen fordul elő s augusz- a klnású tus végén kezd jelentkezni, szept. elején pedig nagyobb mennyi- ségben röpköd. Ráakadtam Ugocsában (Ilonok) is, de itt gyérebb. Igen közönséges a Lestes sponsa és , nyinpha: mindenütt rájuk akadhatunk, szintúgy a Lestes barbara és virens-re is, ez utóbbiak . azonban kisebb számban rögködnek. Másik ritka faj az Agrion , hastulatum: ezt két hím példányban fogtam Ungvár mellett (1993. . és 1904-ben) ; egyéb Agrion közönséges, legtöbb van az A. puella- ból, azután következnek az A. pulchellum, cyathigerium és ornatum, Gyakori az Ischnura elegans is, melyet majd mindenüit, a hol gyüjtöttem megtaláltam, míg a csinos kis I. pumilis-t csak Ugo- csában (N. kKemját) észleltem. Mindenütt előfordulnak : az Erytihromna najas és E. viridu- lum, a Flatycnemis pennipes és a Sympycna fusca, szintúgy az erdei patakocskák kedves szitakötője, a Calopteryxs virgo, valamint a C. splendens, mely ellentétben az előbbivel, nem annyira az er- dei vizeket és patakokat, mint inkább a nyilt mezei vizeket kedveli. Ennyi gyüjtéseim eredménye. Összesen negyvenöt fajt gyüj- töttem, ez pedig, — tekintve azt, hogy az eddig ismert hazai szita- kötők száma mindössze hatvanegy, — szép vidéki fauna ké- pét adja. Magyarország pillangói. Irta A. Aigner Lajos. IV. 2. nem. Thais F. Csápja igen rövid, szárnyai csócsukon és szélűkön erősen le- kerekítettek, fogazottak, a fogak az alsó szárnyon mélyebbek, a felső szárnyon kevésbbé szélesek, mint az előbbi nemnél. Hernyója: húsos kiemelkedésekkel (áltüskék) borított, szőrös, a szőrök so- rokba rendezettek. Bábja, fején és farán szállal megerősített ; kitelel, olykor kétszer is. Ezen délkeleti nem 3 faja közül Magyar- oszágon csak egy él. 4. Thais Polyxena Schiff." Schiffermiller und Denis, System. .Verzeichn.- d. Schmetterl. der Wiener Gegend p. 162, fig. (1776); Hy- ! permnestra Scopoli, Entomologia Carniolica p. 149 (1763). Alapszíne halvány sárga. A felső szárny elülső szegélyén o hosszas fekete petty van, melyek közül kettő a belső szegélyig fut. A mélyen csipkézett szegély előtt keskeny sáv húzódik. Az alsó szárny még mélyebben csipkés, mögötte kék és piros pettyek vannak, az elülső szegélyen szintén egy piros petty ül; a belső szegély fekete; a középső és nehány külső sejtben szabálytalan. fekete pettyek feküsznek. Csápja és teste fekete, az utóbbi oldalt piros pettyekkel tarkázott. Egész Magyarors-ágon csaknem mindenütt gyakori, Buda- pesten márcz. 18-tól máj. 19-ig röpül. Nálunk nagyon variabilis lévén szükségesnek látszik számos eltérő alakját behatóbban ismertetni. Nagysága átlag 50—55 mm. kivételesen 62 mm., és viszont. csak 39 mm. kiterjedésű is. Alapszíne halvány sárga, gyakran sö- tétebb, az okersárgába hajló. kajza igen változó. Felső szárnyán mélyen öblözött kettős fekete szegélysáv van, melyek közül a be- felé eső gyakran, kivált az olykor meglehetősen széles fekete erek- nél, erős és megszélesbedett, sok esetben azonban elég keskeny és különösen az ereknel két oldalt az alapszín által kissé megsza- . : kított. A mellső szegélytől, -—— a fekete tövet nem Számítva — Gill 1 Thais: görög női név. 2 Polyxena: Priamos trójai király leánya. Era MOMENT TE ET Ste Magyarország pillangói 105 . fekete petty többnyire a medianáig ér le; alakjuk, hosszúságuk és . szélességük azonban igen változó. Az 1. petty (a tő fölött) csak- " nem mindig erős, igen ritkán azonban csak a középsejt köze- " péig ér. A 2. petty rendesen valamivel szélesebb, olykor az ösz- . szesek között a legszélesebb. Ellenben sok esetben a 3. petty a 3 legerősebb. és — kivált közepén — igen megszélesedett. Annál . gyöngébb fejlődésű a 4. petty, mely némelykor az elülső szegélyt ; sem éri el. Ellenben az 5. petty többnyire igen erős, azonban gyak- (ran igen gyönge. A belső szegélysáv felső része (a 6. 7. 8. Sejt- . ben) többnyire mélyebben fekete az alsó résznél, s voltakép 6. petty- . nek tekintendő ; a sáv két része az 5. sejtben többé-kevésbbé gyön- ; gén össze van kötve, olykor az összeköttetés megszakadt; egy pél- dányomnál azonban az 5. petty — a helyett, hogy a. 4. érig érne — "itt teljesen egyesül a sávval, míg ama 6. petty — a 4, és 5. Sejt , üresen maradván — önálló pettynek látszik és valószínű, hogy ez 0 meszet ver 1 4 j volt az eredeti rajz. Az 5. petty rendszerint csakis a megvasta- " godott 4. ér által van a szegélysávval összekötve. Az 1. és 2. petty JÚ alatt a belső szegélyen hasonló, többnyire erős, ritkán hiányzó "vagy gyöngén jelzett petty áll, mely a két felső petytyel, vagy ; egyikkel sem, avagy csak az 1. peiytyel van összekötve s azzal az- ; után sávot alkot. Ugyanoly petty mutatkozik a 2. és 3. petty alatt, ! Í olykor mind a kettővel, tőbbnyire azonban csak a 3. petytyel többé . kevésbbé erős sáv által egyzekötve, a mely néha vonallá zsugo- 1 rodik, sőt ritkán teljesen hiányzik is. Ez az összekötő vonal a leg- több esetben az 5., olykor csak a 4. pettyig folytatódik, itt azonban "sokszor teljesen hiányzik. Az 5. pettyben a mellső szegélyen gyak- , ran piros petty áll, melyet az ér olykor ketté szel: — ab. Cassandra ] Mn.!: igen ritka esetben és csak Budapesten megfigyelve, mutat- , kozik ama piros petty alatt az 5. sejtbenis hasonló színű petty : 1— ab. bipunctata Cosm.? 3 A felső szárny szegély-sávja a csipkés szélű alsó szárnyon . folytatódik, itt is többnyire élesen elkerítve ; rajta fölül fekete ke- J retű, olykor alig észrevehető kék behintésű piros háromszögek sora ül. A belső szegély fekete, hosszú sárgás szőrrel födött, szintúgy . mint az anális petty, mély sejtről-sejtre pettyek és pontok által pl tatva, az elülső szegélyig húzódik, a hol a legtöbb esetben fe- ; wele keretű piros petty áll. A középsejtben, 2-3 sárgás vonal által átszelt, olykor eimosódott fekete folt mutatkozik. 1) Primos balszerencsét jósló leánya. 9 4 r 3) A kettős pontú. ; 106 A. Aigner Lajos A fonák oldal ugyan olyan, de gvöngébb rajzú. A felső szárnyon az 1. petty teljesen, a 8. petty csak felső felében van pirossal kitöltve; az 9. pettyben az elülső szegélyen, az ér által átszelt 1—2 petty, a 4. sejtben pedig olykor egy piros pont áll ; a piios pontok gyakran csak jelezve vannak. A szegélysáv részben rózsaszínnel kitöltött. A belső szegélyen hiányzik a belső petty, a külső magában áll, mert fölfelé hiányzik az összeköttetés. Az alsó szárny szegélysávja rózsás- vagy bíborszínnel van kitöltve, ellenben hiányzik a kék pikelyezés. A fekete belső szegélyt és anális pettyet két rózsaszínű ér szeli át, a többi ér is némileg rózsaszínű. Az elülső szegély piros pettye igen megkisebbedett, ellenben a tőnél olykor három piros petty foglal helyet. Nevezetesebb fajváltozatai és eltérései a következők : 1. Ab. ochracea Stgr.! A törzsalaktól csupán sötét : okersárga alapszíne által különbözik. 2. Ab. meta Meig.? (ab. flavomacula Schilde?, rufescens Obth.! ab Rumina Esp.?", melynél az alsó szárny piros rajzai sárgával vaunak helyettesítve ; alul okersárga színezetű. Csak két hazai pél- dánya ismeretes, Aradról és Budapestről. 3. A var. Cassanára Hb. csakis a Velebitben és Fiuménél fordul elő. Minthogy azontkan jellegei (szélesebb fekete rajz s az alsó szárny feketés töve) igen ingadozók és nem találók, mint külön fajváltozat bevonandó lenne. Sokkal több joggal illeti meg a külön fajváltozat neve Mann- nak fentebb említett v. Cassaudra-ját, a mely számára Mann-nak synonymált elnevezését var. Creusa-t hozom javaslatba. 4. var. bella Neuburger. Felső szárnyán a 3-ik costalis foltot csupán vonalszerű pont jelzi s a belső szegélyen levő fekete folt tünőfélben van. Budapesli példány után írták le — kevés jogosult- sággal. 3 9. Nagy 2; felső szárnyán az 1. petty igen keskeny, a 2. feltünően széles és az alatta levő, szintoly széles petytyel sávvá egyesül; a középsejt közepén álló 3. petty igen ápró, a 4. igen széles, az 5. pedig keskeny s a 6. sejtben megszakított ; a szegély- beli (€.) petty határozottan feltünő; a belső szegélyen levő külső petty alig van jelezve, összeköttetése a 4. vagy 5. petytyel teljesen . hiányzik, ellenben erei szélesen feketék. 1 Az okersárga. 3 A sárgapettyű. 31 A pirosas. 5 A szoptató anyák istennője. Magyarország pillangói 107 6. Kis § (1897. julius 24-én, tehát szerfölött elkésetten ki- kelve), melyen az alsó szárny rajza kormosan elmosódott. Felső ! szárnyán a belső szegély belső pettye igen gyönge, a külső ellen- Hnén igen erőss a 2.—5. pettytyel szélesen egybekötött. 7. Hyalin $ (Budapesten 1899 junius 68-án, és 1900. május . 24), melyen az összes rajzok (még az alsó szárny piros és kék . pettyei is) kopottan ugyan, de megvannak, felső szárnya azonban 3 az alapszín helyett, teljesen pikkelytelen, míg felső szárnya sárga . helyett halvány csontszínű. Hasonló példányt fogtak Czirkveniczán . (Horvátország) is; ugyanilyeneket megfigyeltek Berlinben, S t a u- ! dinger pedig Amaziában 7h. Cerisyi B. hasonló példányait . nevelte hernyóból, Hernyója 23—25 mm. hozszú; vöröses-sárga vagy hússzínű, hátán hat sornyi vöröses vagy barnás áltüskével. Junius elejétől julius közepéig él Aristolochia clematidis- és rodundán (farkasalma), , Olaszországban állítólag Ouercus ilexen (cser) is, többnyire napos helyeken, de gyakran a levél alá rejtőzve, igen népes csoportok- . ban; így p. o. 1887-ben Török-Bálinton elég szűk területről mint- egy 1000 hernyót szedtek össze. A sötétebb színű hernyó állltólag Í a var. Casandra-t és ab. ochracea-t adja. Bábja hosszúkás, sár- ! gás-szürke, barnásan árnyékolva. 3 Parasitái: Ammobia glabriventris Wlp. és Chaetolyga an- . nalis Mcg. Dipterafajok és Agrypon tenuicorne Grav. Ichnenmonfaj. 3. nem. Parnassius Latr.! j A szárnyak szélesek, fogazatlanok, csúcsuk lekerekített ; -az ,alsó szárny belső szegéiye hajlott. A nősténynek különböző alakú , úgynevezett táskája van potrohán, mely csak a párosodás után , keletkezik, és a mely szerint a fajokat csoportosították. Hernyóik ! hengeresek, pettyesek, rövid szőrű szemölcsökkel. Laza szövedék- "ben bábozódnak alom alatt a föld színén. Bábjuk zömök, széles fehér sávozással. Ezen népes nem fajainak legnagyobb része (24) a palaearctikus , körben él; hazánkban csak kettő fordul elő. ; "1. Az alsó szárnyon piros szemfoltok vannak .. .. 0 Apollo L Az alsó szárnyon piros szemfoltok nincsenek — Mnemosyne L. 138 5. BParnassius Apollo L.? "Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 465.(17539); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 2. fig. 1.(1777). 1 Parnassus hegye, Apollonak szentelve. 2 Apollo a nap, költészet és a múzsák istene. 108 A. Aigner Lajos A fehér szárnyak töve fekete, külső szegélyük pikkelytelen, üveges. A felső szárny elülső szegélyén 4, belső szegélyén 1 fekete pety ül. Az alsó szárnyon 2 fekete keretű piros, belül többnyire fehér szemfolt van; a belső szegély feketés; vége felé szabálytalan alakú, hosszúkás harántos petty van. Csápja szürkés, bunkója fekete, teste fekete, a hímé erősen szőrös, Hazánk legtöbb hegyvidékén előfordul junius—juliusban tekin- télyes nagyságú példányokban, melyek 72, nem ritkán 85 sőt 88 mm.-t is elérnek, de akad kivételesen csak 55 mm. kiterjedésű is. Két szemfoltjuk rendszerint nagy, piros, pupillátlan, ritkábban kicsiny, piros, kis fehér pupillával, — még ritkábban halvány piros, csak- rem rózsaszínű, igen terjedelmes fehér pupillával. Kettős analis pettyük többnyire egészen fekete, ritkábban egyik vagy másik, vagy mind a kettő belül piros. Nevezetesebb fajváltozatai a következők : 1. Var. carpathicus Rbl. et Rgh.. a legnagyobb hazai alak (z; 68—75, 7 72—385, kivételesen 85 —90 mm.) Alapszíne kissé sárgás, és — kivált a $-nél — a felső szárnyon szürke behintés által el- homályosított; a felső szárny fekete pettyei igen kifejlődöttek és főleg a §-en hosszasra nyujtottak. A Tátrában fedezte fel Husz Ármin. 2. Ab. flavomaculatus Deck! pupitlátlan sárga szemfoltokkal ; nagy példányokban a Branyiszkón fogták. 3. Ab. pseudonomion Christ? Nagy példányok, melyeken a felső szárny két apicális pettye vagy azok egyíke, valamint a belső szegélyen álló fekete petty erős piros pupillát visel. ? példányokban Dahlström Gyula figyelte meg a Branyiszkón. 4. Ab. Novarae Obth.?, melyen az alsó szárny szemfoltjai egészen feketék. Egy példányát 1889. jul. 8-án Blühm sziléziai lepkész fogta Trencsén fürdőnél, Ennek a rendkívüli ritka alaknak ezenkívül még csak 3 példánya, Sziléziából, Wiijtenbergből és. Francziaországból, ismeretes. D. Var. liburnicus Rbl. et Rgh.! Nagyobb ($ 71—72, ? 15 mm.), világos alak a horvát Velebit-hegységből. Alapszíne tiszta fehér, a felső szárnyon csak a ?-nél gyöngén sötéten behintve. A külső szegély előtt lefutó szürkés sáv gyakran csak a 3. sejtig ér ; A kárpáti, A sárga pettyű. Pseudein : hazudni, az ázsiái Nomion fajt feltüntetve, Novara, lelső olaszországi tartomány. 1 1 2 3 Liburnia — a Tengermellék hajdani neve. Magyarország pillangói 109 az üveges szegély igen keskeny s a ó-nél csak addig ér, mint az előbbi sáv: a fekete pettyek aprók, kerekítettek, kivált a 3-nél. A különben meglehetősen szabályos alsó szárnyon a $-en a sze- gély előtti szürkés sáv többnyire teljesen hiányzik. 6. Var. bosniensis őtich." A var. carpathicus-hoz közel álló nagy alak (szárnya hossza: a hímé 41—43, a nőstényé 44 mm), alap- színe azonban sárgásabb fehér, felső szárnyán határosabb submar- ginális üveges sávja van, rajzolata pedig inkább a törzsfajé; 1652 . m. magasságig található. Petéje paizsalakú, számos szabályos kiemelkedéssel. Hernyója . bársonyos fekete, finoman szőrzött, hátán minden testgyűrűn 2—2 . sötétkék szemölcs s egy sor vöröses sárga pety. Május—juniusban . Sedum albumon, ritkábban Sedum telephiumon (varjuhéj), állítólag Sempervivum tectorumon (kövirózsa) is él. Csak a legnagyobb forróságban táplálkozik, különben a növény alá rejtőzik, Kifejlődve 45—50 mm. hosszú. Előfordul az összes szomszédországokban. 6. Parnassius Mnemosyne L.! En né Systema Naáturac. Ed. X. p. 465.(17/58).: Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. 2. tab. 2. fig. 2. A fehér szárnyak töve fekete. A felső szárny külső szegélyén a középsejtben két fekete petty van, külső szegélye szélesen pik- kelytelen, üveges. Az alsó szárny belső szegélye fekete; a közép- / sejt végén kis fekete petty ül. Teste fekete, a hímé erősen szőr- , zött, a nőstényé többnyire sárga pettyekkel tarkázott. Hazánkban országszerte gyakori. Budapesten április 30 tól junius 18-ig. Igen variáló faj. A rendelkezésemre álló 58 példány közül, többnyire Budapestről és Szaárról (Fejér m.), a legkisebb, kivételesen kicsiny példány 55 mm., a legnagyobb 65 mm. széles. 43 hím közül csupán haton (egyezőleg Rühl leírásával) nem mu- tatkoznak az üveges szegélyben fehéres pettyek. Úveges szegélyük egyenetlen hosszúsága; többnyire a4. sejtig ér, a 3-ban hirtelen enyésző és a 2-ban már alig van nyoma, némelykor azonban a 3. ! sSejtig terjed s a 2-ban enyészik el. A többi 37 példányon a SZE- gélyben fehér pettyek állnak, még pedig nemcsak (Austaut sze- rint) a 4—6. sejtben, hanem a 3-ban is, s illetve a 2—8. sejt mindegyikében egy-egy ily többé- kevésbbé tisztán látható fehér petty van. A felső szárnyon —- Rühl és Austaut szerint — a mellső 1 A boszniai. 1 Mnemosyne : a múzsák anyja. 110 A. Aigner Lajos szegély előtt álló (costális) két fekete pettyen kívül más rajzot nem mutat. Példányaim közt van 11 ilyen, a többin a külső costális petty és szegély között többé-kevésbbé. tisztán kivehető szürke. petty tünik fel, mely a ?-nél rövid sáv alakját ölti. Az alsó : szárnynak — Austaut szerint — a középfolton és fekete belső szegélyen kivül nincsen egyéb rajza : ilyen példányaim- nak fele; további negyed részénéla fekete belső szegély folytatása- ként homályos anális folt mutatkozik, olykor csak nyomokban. Az utóbbi, valamint a fekete belső szegélylyel csak az ér által összekötött középfolt — Rühl szerint — általában hiányzik: ily rajztalan példányom van 8. Azok közül, melyek Austaut ábrájá- nak megfelelnek, van azonban 4 oly rajzzal bíró példány, melyről a nevezett szerzők egyike sem emlékszik meg, t. 1. a. mellső Szez gélyen kisebb, olykor homályos szürke pettytyel. A nőstén yen, melynek potrohán minden gyűrűn egy-egy sárga petty jelentkezik, Szintúgy mint a bukovinai és kaukázusi pél- dányokon — Austaut és Rühi! szerint — a rajztalan üveges sze- gély szélesebb (az én példányaimon is) és hosszabb, megkeske- nyedve a belső szegélyig ér. Ez utóbbi példányaimra nem áll. Eze- ken az üveges szegély csaknem egyenlő szélességben a 3. sejtig ér sa 2. sejt felső részében enyészik el, csak ritkám tetjed; ki az egész 2. sejtre, az 1. sejtben enyészvén el. Két példányon a sze- gély rajztalan (typikus); a többin, nagyrészt igen homályosan, fehér pettytyek mutatkoznak benne; még pedig 3 példánynál csupán a 8. sejtben, 6-nál a 3—8. sejtben igen homályosan, 4-nél pedig egészen tisztán. A keskeny sáv kezdete mindegyiknél megvan, olykor csak 2, többnyire pedig 3 sejtre kiterjedve. Typikus példányokon a, felső szárny belső s alsó szárny elülső szegélyén egy-egy szürke folt látható : ilyen 3 példányom ; további hatnak csupán az alsó szár- nyán vanily (olykor már feketés) petty, 3-nál pedig egyik szár- - nyon sem mutatkozik. Az alsó szányon továbbá összefüggésben van a fekete belső szegély az erősen kifejlett anális folttal: ez 8 példányomnál talál, 7-nél pedig ez a folt csak igen gyönge rajzú. A fekete belső szegélylyel összefügg a középfolt is, a mely rend- szerint meglehetősen nagy. Egy példányon az anális és középső- folt egybefolyt. Egyéb hazai fajváltozatok a következők : 5 1. Var. et ab. melaína Honr. (var. Harlmanni Stfs.); igen A fekete, 1 2 Hartmann, német lepkész. Magyarország pillangói 111 sőtét eltérés, melynél (ó és §) mindkét szárny üveges szegélye sötét és széles; középsejtjük s annak környéke dús fekete behin- tésű, olykor annyira, hogy a fehér alapszín egészen eltünik. (Hu- nyad megye.) Erdélyben, úgylátszík, nem épen ritka, mert S t an d- . fuss több példányban kapta onnan. Igen sötét példányát Verebé- en (Bars m.) Nécséyiílstwván fogta. 2. Var. nubilosus Chriső. Austaut ábrája szerint a $ a törzs- fajtól abban különbözik, hogy üveges szegélye formális fehér sáv által ketté választott, minél fogya — miután a külső szegélyen sáv kezdete is jelen van, — három szürke sáv mutatkozik, főjel- lege azonban az, hogy a felső szárny két costális fekete pettye a középsejt ereit fölül is, alul is érinti. Ezek a jellegek a $-nél még határozottabban lépnek fel. Ennél a szegély az egész felső szár- nyon végig szélesen üveges, fehér pettyek sora által ketté szelt ; az alsó szárny külső segélyén szürke félholdak tünnek fel. A fen- tebb említett példányok, melyek üveges szegélye fehér pettyek so- rát mutatja, átmenetet képeznek a perzsiai var. nubilosus-hoz. IIy átmeneti alakot fogtak Budapest környékén is, de Boszniában is előfordul. Hogy a lepke, mint némelyek állítják, sziklás helyeket és ned- ves réteket kedvelne, azt Budapest környékén nem tapasztalták ; nálunk a Svábhegyen, a Szép Juhásznénál, Török-Bálinton, Szaáron stb. erdei réteken elég lomhán röpköd, a $ keresve a fűben, dél- után virágokon ülő £-t. Petéje a Pinia magjához hasonló. Hernyója, melyet Kindermann Albert Budapesten fedezett fel, bársonyos fe- kete, finoman szőrzött, hátán oldalvást 2 sor sárga vagy Darancs- színű pettytyel; kifejlődve 40—45 mm. hosszú. Corydalis bulbosa, solida, cava és Hallerin (keltike), állítólag Sedumon (varjuhéj) és Prenanthesen (csakkör) is él, és csak éjjel táplálkozik, nappal a földön alom közt elrejtőzve tartózkodik. Bábja zömök, agyagszínű. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: A Pyrenéáktól a Kaspi tóig (20—3809"), és Finnországtól Buccariig (65—409). 1Nybilosus ködös borult. Adatok Magyarország rovarfaunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. Noctuae. Diloba coeruleo cephala L. I. Budapest, Szintje; — VI. Apatin. Clidia geographica F. I. Szintje; III. Margitfalu. Acronycta"aceris L. T. Szintje; — II. Perkáta ; — 1. Eipót vár, Margitfalu, Pálfalu; — ífridens Schiff, III. Pálfalu ; — rumicis L. I. Budapest, Szintje; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Margit- falu ; — V. Maroskecze. Bryophila raptricula Hb. VI. Baja; — receptricula Hb. I. Szintje; — II. Perkáta; — III. Lipótvár. perla [F. III. Lipótvár. Moma osion Esp. III. Margitfalu, Agrotis janthina Esp.1. Szintje; — II. Köszeg; — III. Eipót- vár, Pálfalu; — fimbria L. I. Budapest, Kecskemét; — II. Per- káta; — III. Margitfalu; — augur F. 1. Budapest, Kecskemét, Szintja; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Dobsina, Putnok, Margitfalu, Pálfalu; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin ; —- obscura Brahm..1. Budapest, Kecskemét, Dá- nospuszta, Félegyháza, Hatvan, Szintje; — II. Perkáta; — III. Margitfalu §; V. Maroskecze; — VI. Zsombolya, Zenta, Apatin. — pronuba L..III. Margitfalu, Pálfalu ; — V. Maroskecze; — VI. Baja; — comes Hb. I. Budapest, Szintje; — II. Pérkáta; III. Selmcczbánya, Margitfalu; — V. Maroskecze; — VI. Baja, Apatin ; — C. mgrum L. I. Kecskemét, Hatvan, Budapest, Szintje ; — III. Lipótvár, Margitfalu; — VI. Apatin, Zzombolya ; — xamtc hographa F. III. Lipótvár, Margitfalu ; — VI. Zsombolya ; — brum- nea F. I. Szintje; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalú ; — plecta I. Szintje; — III. Margitfalu; — simulans Hfn. III. Margit- falú; — VI. Apatin ; — fugax Tr. I. Budapest, Félegyháza, Hat- van, Kecskemét, Dánospuszta ; —- II. Perkáta; — VI. Baja, Apa- tin, Zsombolya ; — exclamaititonis L. I. Budapest, Hatvan. Szintje ; . — III. Lipótvár, PálfaluDobsina; — VI. Apatin; — trittci L. Ú. Perkáta, Kömlőd; — III. Lipótvár, Margitfalu; - obelhsca 6: I. Szintje sz ÚN Perkata; -—— 1. Pálfalu, Miargitfalu" IBDobSína ska VI. Zsombolya; — wpsdon fott. III. Lipótvár, Putnok, Margitfalu ; Adatok Magyarország rovarfaunájához 113 H — VI. Baja; — segetum Schiff. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, . Félegyháza, Szintje ; — II. Perkáta, Kőszeg, Balalonfüred, Keszt- " hely; — III. Lipótvár, Selmeczbánya, Pálfalu, Margitfalu, Putnok, Dobsina; — V. Maroskecze; — VI. Karánsebes, Zsombolya, Baja, Apatin; — VIII. Fiume, Castel Muschio (Veglia sz.) — pra- ! ecox L. I. Buadpest, Kecskemét ; — VI. Baja. Neuronia popularis F. III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu; — HIV. Felsőbánya; — cespitis F. I. Szintje; — II. Perkáta: — III. Dobsina, Margitfalu. Mamestra nebulosa Hfn. III. Pálfalu; — V. Maroskecze; — ] disseimilis Knoch. II. Visegrád ; — III. Pálfalu; — pisz L.I Buda- pest, Szintje; — III. Margitfalu; — Brasszcae L. I. Budapest, Hatvan, Szintje; — II. Perkára; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margit- falu, Dobsina, Putnok; — V. Maroskecze; —- VI. Karánsebes, Zsombolya, Apatin, Baja; — VIII. Fiume; — oleracea L. I. Budapest; —II. Perkáta; —III. Lipótvár, Margitfalu; — gemistae Bkh. I. Budapest, Alsó-Szent-Mihályfalva, Szintje; — III. Lipótvár ; — V. Maroskecze ; — dentina Esp. I. Budapest, Szintje. — trifolu Rott. I. Hatvan, kecskemét ; — VI. Baja, Apatin. Diamthoecia hteago Hb. I. Budapest, Kecskemét, Szintje ; — III. Margitfalu. a Polia cm L. III. Selmeczbánya. Dichonia aprilina L. I. Szintje ; — III. Margitfalu. Chariptera viridana Walch. I. Budapest, Szintje ; — III. Pálfalu. Luperina vivens L. v. immaculata Stgr. III. Lipótvár. Hadena lythoxylea F. III. Pálfalu, Margitfalu. — basílinea F. I. Szintje; — II. Perkáta; — III. Lipótvár; — unanims Tr. III. Lipótvár, Margitfalu; — strigilis CI. I. Budapest, Szintje; — III. Margitfalu, Putnok — VI. Baja. Rhzogramma detersa Esp I. Budapest, Szintje ; — Margitfalu. Pohphaenis sericata Esp. I. Budapest. Trachea, atriplicis L. I. Budapest, Hatvan, Szintye; — III Margitfalu, Dobsina; — V. Maroskecze; — VI. Zsombolya, Baja. Euplemia lucipara L. I. Budapest ; — III. Margitfalu. - Brotoloma meticulosa, L. l. Budapest ; Hatvan ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitlalu ; — Maroskecze. Mamia Maura L. II. Kőszeg ; — III. Dobsina. feucaniw pallens LD. I. Szintje, Hatvan; — II. Perkáta, — MIOMársiítfalú ; " VI Baja, Zenta; — . vitelhma Hb." I. Szintje 114 Vángel jenő dr. Budapest ; , — LZ. album L. Bpest, Szintje; — VI. Baja; APAHAN albpuncta F. I. Budapest; — III. Margitfalu ; — VI. Apatin. Grammesta trigrammica Hfn. I. Budapest, Szintje ; —II. Perkáta. Caradrina Kadenü F. I. Dánospuszta, Félegyháza; — ambigua F. I. Szintje; — III. Lipótvár, Margitfalu; taraxaci Hb. I. Budapest, Hatvan, Kecskemét, Szintje; — IH. Perkáta ; — III. i Selmeczbánya, Margitlalu; — V. Maroskecze;.— " VI. Apatinsi Zsombolya ; — leuta Tr. I Hatvan. Amphipyra tragopogomis L. I. Hatvan, Kecskemét; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu, Dobsina ; — V. Maros- kecze ; — VI. Baja; — /ivida F. I. Budapest, Szintje; — II. Perkáta; — III. Margitfalú ; — pyramidea L. T: Szintje ; — VI. Zsombolya, Apatin, Karánsebes. Pengrapha amcta F. 1. Budapest. Taemocampa miniosa F. I. Budapest; — III. Lipótvár, Margitfalu; — gracilis F. I. Budapest, Szintye ; — III. Margitfalu . — incerta Hfn.I. Budapest, Hatvan ; — VI. Baja, Apatin, Zsombolya. Mesogoua acetosellae F. I. Bpest, — III. Lipótvár, Leibicz; — VIS Apatin Xanthia. gilvago Esp. I. Budapest, Szintye; — II. Perkáta ; — III. Margitfalu. Orrhodia vau-punctatum Ésp. I. an — II. Perkáta ; — III. Lipótvár. Scolopiteryae libatrix L. I. Budapest, Hatvan, Félegyháza, Kecskemét, Sszintyes; — II. Berkáta, Komiód ; — II Éipolívan Has falu, Margitfalu, Selmecbánya, Dobsina, Putnok; — ÍV. Kassa ; "7. VI. Zsombolya, Zenta, Apatn. Cucullia umbratica I. Budapest, Mestetszalló Dánospuszta, szintje , "— .[I. Perkáta, Kömlőd:; " MM. Margitfaiú Palais E Va Baja; — chamomillae Schiff. III. Margitfalu. Plusia illusíris F. I. Budapest; — chrysitis L. I. Budapest, Iatvan, Szintje; - HI. Perkáta; — III. Mareitfalu:; — Wt Béga 5Szt-György ; — Gutta Gn. I. Szintje ; III. Margitfalú; — gamma L. I. Budapest, Hatvan, Dánospuszta, Mesterszállás, Szintye, . Félegyháza; 1. Perkáta, Kömlőd.; 57: I. tipótyáss "Balratás Margitfalu, Selmecbánya, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szo- a váta, Bálványos-fürdő ; — VI. Apatin, Baja, Zsombolya, Zenta ; —- VII "Brüme Acdia funesta Esp. III. Pálfalu. Heliaca tenebrata Sc. I. Budapest, Szintye. Adatok Magyarország rovar-faunájahoz. 115 Heliothis dipsaceus L. I. Szintye, "Dánospuszta ; — II. Per- meta Lipótvár, Butnok, Dobsina, Margitfalu; — VI. Apatin, Baja. Charrelea umbora Hfn. 1. Budapest 3. — II. Perkáta ; 7 IIL -Mar- . gitfalu; — VI. Baja. MECONtT elmcida. Hím 1. Szintye, télegyháza ; —- II. Perkáta mes Nároltialú, Fálfalu, Lipótvár,. Putnok, Doosina ; 57— V... Mas : roskecze ; — VI. Baja ; — luctuosa Esp. I. Budapest, Dánospuszta, " Hatvan, Szintye ; — II. Visegrád, Perkáta; — III. Margitfalu, Lipót- vár ; — V. Szováta ; — VI. Apatin. Phalpochares purpurina Hb. I. Hatvan. Erastria argentula b. Félegyháza ; — fasciana L. 1. Szintye. Agrophila trabealis Sc. I. Budapest, Szintye, Hatvan; — II. Merkáatas za 1 Putáaok; — VI. Apatin, Baja. encidia mi CI. 1. Budapést; Szintye, II. Perkáta, Visegrád ; — III. Lipótvár, Margitfalu, Pálfalu ; — V. Maroskecze ; — VI. Baja, Apatin ; — glyphica L. I. Budapest, Dánospuszta, Hatvan, Félegyháza ; — II. Perkáta ; — III, Lipótvár, Margitfalú, Dobsina ; — V. Ma- Hoskeezern VI. Apatin, Baja, Zsombolyag — . VHR . Fiume; . — . triguctra F. I. Szintye ; — VI. Apatin. Pseudophia lunaris Schiff. III. Margitfalu. Catocala fraxini L. III. Margitfalu; — elocata Esp. Il. Buda- pest, Dánospuszta, Keckemét, Félegyháza, Hatvan ; — II. Perkáta, Kömlőd, Keszthely ; — III. Lipótvár, Palfalu, Margiífalu, Putnok, Dobsina, Leibicz, Sz:-Béla; — V. Maroskecze, Szováta, Bálványos- fürdő ; — VI. Zsombolya, Karánsebes, Apatin, Zenta, Baja; — VIII. Fiume ; — mupta L. I. Kecskemét ; — vI. Apatin ; — sponsa LD. I. Szinnye; — III. Margitfalu; — promissa 1. Szintye; : — alecta Bkh. III. Selmeczbánya ; — V. Maroskecze ; — puerpera Gior. I. Félegyháza, Kecskemét, Toxocampa viciae Hb. III. Putnok ; — craccaeF. I. Szintye ; s II. Perkáta; — VIII. Fiume. Hypena rvustratis L. III. Margitfalu. Rivula sericeahs Sc. III. Lipótvár. Brephos Parthenias L. Margitfalu. Geometrae. Geometra vernaria Hb. I. Szintye; — II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu ; — VI. Apatin. Nemoria porrinata Z. I. Budapest; II. Perkáta. 116 Vángel Jenő dr. Thalera fimbrialis Sc. I. I. Szintye ; — III. Lipótvár, Mar- gitfalú. Acidalia perochraria F. R. III. Lipótvár; — V. Maroske- cze ; — VI. Apatin ; — ochreta Sc. II. Perkáta; — III. Selmecz- bánya, Lipótvár; — virgularia Hb. II. Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu ; — herbariata F. III. Lipótvár. Bisetata Hb. III. Lipótvár Margitfalu; — V. Maroskecze ; — VI. Apatin; — aversata L. I. Szintje ; — II. Perkáta, Kömlőd ; — III. Lipótvár, Dobsina; — immorata L. II. Kőszeg; — III. Lipótvár ; — ruliginato Hfn. I. Budapest, Hatvan, Szintje : — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalu ; — flaccidaria Z. I. Budapest, Szintje ; — II. Kőszeg; — III. Lipótvár ; —V. Maroskecze ; — VI, Baja, Apa- tin; — ornata 6c. I. Budapest, Szintje ; — II. Perkáta, Visegrád; — III. Lipótvár, Margitfalu, — VI. Baja. Zonosoma annulata Schulhe I. Szintje ; — linearia Hb. III. Margitfalu ; — VI. Baja, Apatin. Tumandra amata L.1. Budapest. Hatvan, Szintje ; — II. Perkáta ; — III. Lipótvár, Margitfalu ; — V. Maroskecze ; — VI. Apatin. Pelloma vibiicaria Cl. I. Budapest ; — II. Perkáta. Abraxas grossulariata L. I. Budapest, Szintje ; —II. Perkáta, Kőszeg ; — III. Helpa, Selmeczbánya, Lipótvár, Leibicz, Margitfalu, Pálfalu; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Zsombolya, Baja, Apatin, Zenta, Szabadka ; — adustata Schmeff. I. Szintje, Dános- puszta ; — III. Margitfalu ; — marginata L.1. Budapest, Szintje ; — II. Perkáta ; — Pálfalu. Cabera pusaria L. III. Margitfalu ; — exanthemata Sc. VI. Baja. EHugoma guercinaria Hfn. 1. Szintje; — II. Lipótvár ; — ab. mfuscata Stgr. I. Félegyháza; autumnaria Wernb. I. Szintje; — II Margíttalu ; — alimaria T. 1 Szinte: — TI tipótvárós — 18 Apatin ; — erosarta Bkh. I. Budapest. Selenita lunaria Schiff. I. Szintje; — II. Visegrád ; — III, Putnok, Margitfalu ; — var. aesttva Stgr. I. Szintje, Kecskemét. Therapis evonymaria Schiff. I. Szintje. Himera pennaria L. I. Budapest; — IÍI. Perkáta. Angerona prunarta L. I. Szintje; — III. Margitfalu, Lipótvár, Dobsina. Urapteryx sambucaria L. I. Budapest ; — II. Perkáta. Rumina lutelota L. I. Budapest ; — III. Lipótvér: Veniha macularia L. I. Szintje ; — II. Visegrád. Adatok Magyarország vrovar-faunájához 117 Macaria alternaria L. I. Budapest; — II. Perkáta; — VI. Baja, Apatin. Hibermia aurantiaria Esp. I. samt es — margimarta Bkh. I. " Budapest ; — III. Margitfalu. Biston hispidartus F. I. Budapest. Amphidasys betularius L. I. Bpest, Szintje; — III. Lipótv., . Pálfalú, Boarma gemmaris Brahm. I. Budapest, Hatvan, Szintje ; — I. Kömlőd, Perkáta; — III. Lipótvár, Pálfalu, Margitfalu, Dobsina; — V. Maroszecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin, Zsombolya ; — roboraria Scmff. Budapest; — consortarta F. III. Pálfalu; — selenaria Ho. III. Lipótvár ; — VI. Baja; luridata Bkh. I. Szintje. Gnophos díilucidarta Hb. I. Budapest. Ematurga atomarta L. I. Budapest, Hatvan, Dánospuszta ; — Perkáta, Kömlőd, Szent-Endre ; — III. Pálfalu, Lipótvár, Margitfalu, Putnok, Dobsina ; — V. Maroskecze, Szováta ; — VI. Baja, Apatin. Phastane glarearta Brahm. III. Margitfalu; — clathrata L. II. Visegrád ; — III. Lipótvár. Euboha murinartia F. 1. Budapest, Szintje. Scorta lmeata Sc. I. Budapest, Szintje; -— II. Perkáta ; III. Margitfalu, Lipótvár, Pálfalu. Aspilates strigillaria, Hb. I. Budapest. Lythria purpuraria L. I. Budapest; — IV. Felsőbánya ; — VI. Apatin. Ortholhíttha coarctata F. III. Margitfalu ; — limitata Sc. Il. Szintje; — III. Lipótvár, Margitfalu; — bipunctaria Schiff. III. Margitfalu, Dobsina. Odezia atrata L. III. Pálfalu. Lithostege farinata Hfn. I. Kecskemét. Chesias rufata F. III. Margitfalú. Triphosa dubitata L I. Budapest, Félegyháza; — II. Perkáta ; — III. Pálfalu, Margitfalu ; — V. Maroskecze ; — VI. Baja. . —. Eucosmia certata Hb, III. Pálfalú ; — undulata L. III. Pálfalu, Margitfalu. Lygris prunata L. III. Lipótvár, Dobsina, Margitfalu, Pálfalu. Cidaria dodata L. I. Sz ntje ; — III. Margitfalu; — sociata Bkh. I. Szent-Endre; — III. Pálfalu: — tristata L. I. Szintje ; — III. Lipótvár, Margitfalu ; — bilineata L. III. Pálfalu, Dobsina, Margit- falu; — VI. Baja, Apatin ; — berberata Schiff. I. Török Bálint; — vnbidata F. III. Margitfalú; — comitata L. I. Szintje; — IIl. 118 5 Vángel Jenő dr. Lipótvár. Margitfalu ; — polygrammata Bkh. I. Szintje; — UL Margitfalu ; — vitalbata Hb. I!I. Pálfalu. ; Eupithecia oblongata Thnb.1. Budapest, Szintye; — III. Mar- gitfalu ; — VE Apatin; — " veciángulata És 1 Visegrád: Microlepidoptera. Cledeobia angustalis Schiff. II. Kőszeg; — VI. Apatin. Aglossa pinguinalis L. I. Szintye, Hatvan, Kecskemét; — VI. Baja, Eurrhypara urticata L. I. Budapest, Szintye ; — II. Perkáta ; —— III. Putnok: — VI Baja. : Botys fascialis Hb. I. Budapest; — purpuralis L. I. Buda- pest ; — III. Lipótvár ; — hkyalinalis Hb. I. Szintje; — mubtilalis Hb. II. Margitfalu, Lipótvár ; — rubiginalis Hb. I. Bpest, Szintye ; — III. Lipótvár ; — ruralis Schiff. III. Lipótvár. Nomophilla noctuella Schiff. III. Lipótvár. Fsamotis pulveralis Hb. III. Lipótvár. Orobena frumentalis L. I. Budapest, Szintye. Hydrocampa nymphaeata L. VI. Baja. Cataclysta lemnata L. VI. Baja. Scirpophaga praelata Sc. VI. Nagy-Becskerek. Crambus pascuellus L. 1. Szintye; — praeellus L. I. Buda- pest ; "— . eraterellus Sc. I.. Budapest, Szintye ; — III. Lipótvár; — . chrysonuchellus Sc. II. Visegrád ; — Muteellus Schiff. III. Lipótvár. Pempelia semirubella Sc. III. Lipótvár; var. saugmnella Hb. III. Lipótvár. Myceclois cribdrum Schiff. III. Lipótvár Ematheudes punctella Fr. I. Budapest. Tortrix ochreana Hb. I. Budapest. Doloploca punctulanu Schiff. III. Lipótvár; — IV. Hernád- Kércs. : Solenobia triguetrella F. R. II. Visegrád. Nemophora Swammerdamella L. I. Budapest. Adela rufifrontella Tr. I. Budapest ; — degcerella L.I. Buda- pest:1— viridella 9c: 1. Budapests — .ÍI. Visegrád, Hyponomeuta padellus Z. III. Lipótvár. Pterophorus monodactylus L. I. Budapest ; — III. Lipótvár. ÁAciptitia pentodactyla L. I. Budapest, Hatvan, Szintye ; — III. Lipótvár; — VI. Baja, Apatin. i . Ujabb adatok Magyarország bogár-faunájához. (6. pótjegyzék a faunakatalogushoz.) Irta Csiki Ernő. Ezúttal már hatodszor állíthatom össze azon fajok és fajvál- - tozatok jegyzékét, melyek újabban hazánk területén gyüjtettek és . faunánkra újak voltak. Az ötödik pótjegyzékben (Rov. Lap. XI, H 1904. 4 8. I.) kimutatott 7377 faj és . fajváltozat az alább felsorolt . 46 alakkal, 7423-ra emelkedett. A felveendő fajok és termőhelyeik a következők : Carabus UÜllrichi Germ. var. Sokolart Born. — II. Bakony. Dyschirius cylindricus var. transsylvanicus Fleisch. — V. H" Erdély. Anophthalmus ó$Sztiládyi Csiki — V. Nagyenyed (Pilisi barlang) ; velebiticus Gangilb. —VII. Lika. Pterostichus (Argutor) comvexiusculus Apfb. — VII. Pak- rac ; tarsalis Apfb. — VII. Pakrac. Brachynus Ganglbaueri Apfb. — I. Szolnok, VI. Bánság, VII. Ruma. . Hydroporus Kocae Gangl]b. — Hungaria occid. ; limbatus Madubé "— I. Szeged. Anacaena limbata F. var. ochracea Steph. — II. Tarcsa (Vas m.), Pápa. Berosus gultalis Rey — I. Budapest. Cercyon flavipes F. var. eryithropterus Muls. — II. Balaton- Ederics (Győrffy). Ochtebius marinus Payk. var. pallidipennis Cast. — II. Fertőtó. 3 Hydraena morio Kiesw. — Magyarország, Erdély; regu- laris Reyk. — VII. Horvátország. ] EGtéOoTryYSSÚs costatus Cast. "" VI. Tlerkülesfürdő. Pseudocalea (Luze) delracta Luze — Magyarország, Horvátország. . Lathrimaeum Ganglbaueri Luze — VI. Herkulesfürdő. Acidota clandestina Luze — VII. Sljeme-hegység. Pholeuon hungaricum Csiki — V. Lucia-barlang. Aphodius granarius L. var. suturahs Fald. — I. Buda- pest; tessulatus Payk. var. umbrosus Muls. — V. Szilágy-Cseh. 12) Csiki Ernő Lethrus cephalothes Pall. var. podolicus Fisch. — I. Buda: ÖrS. Drasteríus bimaculatus Rossi var. Wachsmanni Reiit. — I. Budapest (Margitsziget) . ; Xestobpbium plumbeum III. var. aeneicolle Bach. — Buda- pest, VI Herkule sfürdő. Pedinus meridianus Muls. — Magyarország. Opatrum lucifugum Küst. — Horvátorsz§g. Meloé€ simfplicicornis Reitt. — I. Budapest (Cerva). Lixus Apfelbecki Petri — I. Ujpest. Cionus simplex Rosensch. var. bipunctatus Reitt. — Közép- Magyaiország ; pulverosus Gyllh. var. impunctatus GyIllh. — Dél- Magyarország. Apion dgusíriacum Wagn. — II. Fertő; /flavipes Payk. var. Lederi Kirsch. — V. Nagyszeben ; Gribodoi Debrs. — VII. Zágráb. Bytiscus (Rhinomacer) populi L. var cuprifer Schilsky — VII. Horvátország. . Tetropium castaneum L. ab. luridum L. — III. Lirtó (Szmrekovicza hegs), V. Sebenhegység, Czód. Callidium ftestaceum L. ab. rufipes Costa — A törzsfaj társaságában ; alni L. vav. infuscatum Chevr. — VIII. Fiume. Purpuricenus Kaehleri L. ab. bipunctatus Villa — II. Győr-Mindszent. Clytus rhamni Germ. ab. temesiensis Germ. — A tírssfaj társaságában. Dorcadium arenarium Scop. ab. lemniscatum Küst. — VIII. A magyar-horvát tengerparton. Neodorcadium bilineatum Germ. ab. unicolor Csiki — V. Nagyszeben. Orina (Protorina) plagiata Suffr. var. croatica Weise — . VII. Horvátország. Crepidod era crassicornis Fald. " NM Bécs, V. Marpods Cassida /astuosa Schall. ab nigrina — Weise I. Makó, IL. Balaton-Ederics. Subcoccinella 24-punctata L. var. inversa Wse. V. Erdély: a Bosznia és Herczegovina lepke-faunája. Írta 4. Aigner Lajos. Sok évi kutatás eredményeként üdvözölhetjük Bosznia és Herczegovina lepke-faunáját, melyet Dr. Rebel H. a Balkán- országokra vonatkozó tanulmányainak második része gyanánt bo- : csátott közre.! Valamint a leginkább magyar véren szerzett tartományok belügyeibe úgyszólván semmi beleszólásunk nem volt eddigelé, azonképen azok lepke-faunájának felkutatása tekintetében sem tör- tént magyar részről egyetlenegy számba vehető kisérlet sem Tud- tommal magyar gyüjtők közül csupán Dr. Hensech Andor cs, és k. ezredorvos és Cerva Frigyes ornithologus gyüjtött ott mellékesen lepkét is, az utóbbi a M. Nemzeti Múzeumnak is jut- tatott nehány boszniai fajt, holott az előbbinek gyüjtése a boszniai múzeum tulajdonába került, melynek őre Apfelbeck Viktor szintén gyüjtött nagyobb számú lepkét.? Külföldi gyüjtők közül említendők még: Dr Mitis Henrik bécsi lepkész?, Nicholl Mary angol lepkésznő!t és maga Dr. Rebel H.?, ki öt ízben járta be a területet gyüjtés és tanulmányozás kedvéért. A többi gyüjtő nem közölte gyüjtésének eredményét, az anyag azonban vagy a szarajevói vagy a bécsi múzeumba került. Ezek alapján készült a jelen valóban mintaszerű munkálat, melyben szerző mindenek előtt vázolja a faunaterület topographiai és geologiai, majd éghajlati és floristikai viszonyait. Azután áttér a terület lepke-faunájának jellemzésére. E szerint az 1509 (943 Macrolepidoptera- és 566 Microlepidoptera-fajt) felölelő fauna fő- alkatrészei: 613 szibériai, 531 keleti, 97 havasi, 71 mediterrán, 47 európai endemikus és 12 balkáni faj. Ezek közül jelemző a terü- 1 Studien über die Lep dopterenfauna der Balkanlánder : II. Annalen des k. k. Naturhistor. Hofmuseums XX. 1904. p. 9/—3.7. 2 szines táblával. ; 2 Déli Boszniában és Herczcgoviniában eddig gyüjtött nappali lepkék : . Glasnik zemaljskog muzeja u Bosni i Hercegovina, IV. 1892. p. 192—196. (Horvát nyelven). 3 Beitrag zur Falterfauna von Bosnien : Wiener Entoxa. Zeitung I. 1882. p. 22. 1 Butterfly hunting in Dalmatia, Montenégro, Bosnia und Hercegovina : Entom. Record XI. 1899. p. 1—8; — The Lepidoptera ot Bosnia und Monte- negro: Entom. Record XIV. 1907. p. 141—146, 5 Bericht über eine lepidopterische Reise nach Bosnien und die Herzego- wina : Ann. Naturh. Hofm. XIII. 1898. Not. p. 54—56; — Acidaliia Metohiensis n. sp.: Verh. zool,-bot. Ges. Wien 1900. p. 451—452. — Neue Lepidopteren aus Bosnien unb der Herzegowina: Verh. zool.-bot. Ges. Wien 1901. p. 7198—804. 122 A. Aigner Lajos letre az a 15 endemikus faj és helyi alak, mely csak ezen a terü: leten fordul elő. A munkálat második része tartalmazza a Boszniában és Herczegovinában eddig megfigyelt lepkék rendszeres jegyzékét. Itt azokat az alakokat sorclom fel, a melyek a magyar faunára újak. Az újonnan leírt fajokat csilaggal (") jelőlöm. Pieris Rapae L. var. Manni Mayer ab. kossit Stef., a Manni nyári ivadéka. (Jaice, bFojnica, Szarajevo, PFlasa, PErerij, Gackot Mostar). A var. Manni eddig csak Dalmacziából volt ismeretes, de előfordul Fiume környékén is (Grobnik, Locke 1903)1. Vanessa Urtieae L. var. turcica Stgyr. átmeneti alak (VIlasic). Melitaaa Maturna L. var. uralensis Stgr. (Maklen-szoros, Lakat). Melitaea aurinia var. ortentalis H. 5. átmeneti alak. (Dervent.) Argynnis Pales Schiff. var. balcanica Rbl. (Havasokon). Argynuis Hecate Esp. var. caucasica Stgr. (Lakat, Prenj); Argynmis Niobe var. ortentahs Alph. (Jablanica). Eretita Manto Esp. var. Pyrrhula Frey (Vlasic). Erebtia Pronof Esp var. Pitho. IIb. átmeneti alak (Havasokon). "Evebia Gorge Esp. var. hercegovinensis Rbl. (Prenj). Erebia Gorge Esp. ab. Erynis Esp. (Corstnica). Erebia Tyndarus Esp var. balcamica Rbl. (Havasokon). Pararge Maera L. var. orteutalis Stgr. (Gacko9). Coenonuympha arcania L. var, Philea Frr. ábrával (Ljubnia). Coenonympha arcania L. var. insubrica Frey (Gacko, Trebinje- Grab). Coenonympha pamphlilus L. ab. marginata Rühl (Mostar, Bilek), "Coenonympha Tiphon Rott. var. occupata Rbl. ö3 ábrával (GSM, átmeneti alakja Herkulesfürdőnél). Chrysophanus Alcipron Roth. var. Melhbaeus Stgr. átmeneti alak (Nevesinje). TEycaena Eros 0. (Trebevic, Prenj, Gacko). Hesperia Andromedae Willgr. (Treskavica, Prenj, Velez, Gacko). Agrotis lucernea L. (Trebevic, Jablanica, Gacko). 1 Colias Myrmidone Esp." var. balcanica Rbl.-nek, melyer már előbb fel- említettem (R. L. X. 111. 1.), itt adja a szerző pontos leírását és színes rajzát. § j Bosznia és Herczegovina lepke-faunája 123 rAgrotis — fimbriola Esp. var. Leonhardi Rbl. ábrával ; (Maklen-szoros, Kalinovik)! Hadena Zeta var. pernix H. G. (Uran planina). ! Leucania albipumctia F. ab. Flecki Carad. (Egész területen). Caradrina Gilva Donz, (PlaSa). 3 Orrhodia torrida Ld. (Kalinovik). Cucullia santonici Hb. (Jablanica). Nodaria nodosalis HS. (Tassovic, Stolac). Sterrha sacraria L. ab. ochracearia Fuchs (Kalinovik). Larentia Kollararia H. S. (Irebevic). Larentia agueata Hb. (Trebenic). Larautia agueata Hb, var. hercegovinensis Rbl. (Kalinovik).! Tephroclystia laguearia HS. (Szarejevo). Tephroclystia scriptaria HS. (Treskavica). Abraxas marginuta L. ab. nigrofasciata Schöyen. (Szarajevo). Hamerophila abruptaria Thnbg. (Domanovioc). Gnophos dumetata Tr. var. Daubearia B. (Velez planina). Gnophos obscuraria Hb. var. argillacaearia Stgr. transitus (VelazZ). ; Callimorpha dominula L. ab. rossica Kol. transitus (Prenj, Jablanica) Endrosa, irrorrella Cl. var. flavicans B. transitus (Zenegora, . Nevesinje). Zygaena Scabiosae Schev. ab. divisa Stgr. (Trebevic, Stolac, . Maklen-szoros.) Zygaena Meliloti Esp. var. dahuricaz B. transitus (Lakat). Zygaena stoechadis Bkh. (Dalmáczia), Zygaena stoechadis Bkh. var. dubia Stgr. (Trebevic, Jabla- nica, Gacko). Psychidea bombycella Schiff. ab. rotnundella Brd. (Pla$a.) Fumea comitella Brd. (Prenj). "Crambus lythargyrellus Hb. var. domaviellus Rbl. ábrával (Havasokon). . Crambus mytlellus Hb. (Dervent, Banjaluka; Szarajevo, Kalinovik stb.) ú Crambus speculalis Hb. (Klekovaca). dAsarta aethiopella Dup. (Treskavica s egyéb havasokon,) 1 Ennek a fajnak egyúttal két új kisázsiai alakját is leírja Rebel, t. i. var. Bohatschi és var. laeta. 1 A Larentia Corydalaria Graes-nek már a R, L.IX. kötetében megemlitctt alakját Rebel ez alkalommal var. Bogumillaria- ak nevezi el. (2 ábrával,) 124 A. Aigner Lajos Megasis Rippertella Z. (Kalinovik) Sedlagia subochrella HS. (Lastva), Salebria cingilclla Z. var. Brucella Stgr. (Dolnji blato). Diorycíria splendidella HS. (Vucja luka). Scoparia petrophila Stndf, (Treskavica). Scoparia laetella Z. (Maklen-szoros). Ercta ornatalis Dup. (Tassovic). Pionea lutealis Hb. (Dervent, Prenj). Pyvausta cilialis Hb. (Dervent). Pyrausta aurata Sc. var. meridtonalis Stgr., (Dervent, Stolac stb.) Pyrausta obfuscata Sc. (Dervent, Konjica, Jablanica, Prenj). Pyrausta cingulata L. var. vittalis Lah. (Prenj). " Platyptilia ochrodactyla Hb. var. bosniaca Rbl. (Prozor). Cacoecia histrionana Froel. (Bjelasnica). Tortrix paleana Hb. var. icterana Froel. (Prenj). Tortrix imberfectana Ld. (Prenj). Amisolaenia vectifasciana Hw. (Prenj, Vrbanje). Evetria turionana Hb. var. Mughiana Z. (Havasokon). Evetria vesinella L. (Trebevic, BjelaSnica, Treskavica). Olethreutes iuundana 9chiff. ( Trebevic). Olethreutes semifasciana Hw. (Szarajevo). Epiblema pusillana Peyer (Tjesilo). Epiblema $roximana HS. (Havasokon.) Dichrorampha ligulana HS. (Treskavica). Swammerdamia lutarea Hw. (Trebinje). Swammerdamia alpicella HS. (Vlasenica). Zelleria phillyrella Mill. (Vucija bara). Bryotropha decrepidella HS. (Dervent, Gacko ; Erdélyben is). " Gelechia hmitanella Rbl. ábrával (Trebinje). Gelechia continuella Z. var. nebulosella Hein. (Prenj s egyéb havasok). Gelechia melantypella Mn. (Bjela$nica). Gelechia opificella Mn (Trebevic). " Gelechia Lakatensis Rbl. ábrával (Lakat), AXystobhorg rumicetella Hufn. (Vucíja bara). "AXystophora scordiscella Rbl. (Jablanica). "Epithectis delminiella Rbl. (Prenj). Nothris sulcella Stgr. (Prenj). Symmoca designatella Hb. var. bifasciata Stgr. (Lakat). Pleurota avistella L. var, argentistvrigella Mn. (Vrbanje). i j ! Bosznia és Herczegovina lepke-faunája 125 Depressaria Astrantiae Hein. (Ivan). Depressaria Ragonoti Rbl. (Dervent). "Depressaria Pentheri Rbl. ábrával (Prenj). Borkhausenia Ragonotella Const. (Bjela$nica). Cataplectica Süilerinella Z. (Prenj). Psacaphora Schranckella Hb. (Han Pjesak). "Coleophora persimilis Rbl. (Prenj). Coleophora artemisicolella Brd. (Lastva). Elachista taentatella Stt. ( Trebevic). Elachista festucicolella Z. (Vravica planina, Prenj). Lithocolletis dubiosella Hein. (Szarajevó). Cemiostoma laburnella Stt. (Prenj). Opostega spatulella HS. (WFojnica). Dijlodoma marginepunctella Stph. (Vucija bara) Tinea Koesslerella Heyd. (Szarajevo). Incurvaria trimaculella HS. var. guadrimaculella Höfn. (Trebevic). X [ncurvaria vetulella Zett. ab. unicolor Rbl. (Trebevic). Nemotois Dalmatinellus Mn. (Duzi). Nemotois lenellus Z. (Trebevic). Ime, száznál több lepkealak, melyekkel Magyarország faunája , ez alkalommal gyarapszk, köztük van 11] olyan, mely a tudo- " mányra is új. Az új alakok nagyrészt a havasokról és a Micro- . lepidopterák sorából került. Ez a körülmény figyelmeztethetne ben- . nünket is arra, hogy hazai havasaink átkutatására és a Microlepi- dopterák gyüjtésére jövőre az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk, mert leginkább ezen úton várható faunánk további felderítése. A lapály és dombvidék faunáját eléggé jól ismerjük, legalább a Macrolepidopterákat illetőleg, mert habár az egész ország ebben a tekintetben sincsen kellően átkutatva, mégis annyifelé gyüjtöttek már, hogy ezen a téren sok új felfedezésre alig számíthatunk. Ámde a Microlepidopterákra nézve bátran mondhatjuk, hogy még a lapály . és dombvidék faunáját sem ismerjük, hiszen alig van nehány vi- . dék, a hol annyira-mennyire alaposabban gyüjtöttek, így Budapest, . Nagyszeben, Fiume és Josipdol környéke. Havasi faunánkat azonban egyáltalában nem ismerjük. Ha végig tekintünk a Kárpátokon Pozsonytól Orsováig, ha nézzük az . Alacsony Tátrát, a Fátrát és az Erczhegységet, a Mátrát és a . Bükkhegységet, a Biharhegységet és az erdélyi havasokat, azt lát- juk, hogy egyes helyeken folytak ugyan kutatások, de beható, 126 A. Aigner. Lajos kimerítő kutatásról szó sem lehet. Az egyedüli Magas Tátra az, melynek faunáját némileg ismerjük és jó részben ezt is a lengyel lepkészeknek köszönhetjük; de bizony a Magas Tátrában is várnak. még mireánk érdekes felfedezések, mert hiszen ott julius előtt és augusztus után még nem búvárolt senki. No, de térjünk vissza szerző remek művéhez, melyre csupán nehány megjegyzésem van. Szerző minden egyes fajnál tekintettel van a szomszéd területekre és általában hűségesen megemlíti, vajjon az illető faj előfordul-e Erdélyben, Délmagyarországon, Szla- voniában stb., sőt ha közelebbi termőhely nincs, még a Tátrát is. Annál feltünőbb, hogy azt némely fajra nézve elmulasztja. Ilyenek p. o. a következők: Lycaena Jolas O.-ról megjegyzi, hogy talál- ható Románia, keleti Rumélia, Morea, Dalmáczia és Fiuméban, de hogy úgyszólván egész Magyarországon is előfordul, azt elhallgatja ; Argynis Daphne Schiff. csak Szlavoniából van említve; pedig egész Magyarországon található; Argynnis Amathusia Esp.-ről azt állítja, hogy egyik szomszéd országból sem ismeretes, pedig a felvidéken (Lőcse, Sz.-Olaszi, Eperjes) már fogták; Pachycnemia hippocas- tanaria Hb. nemcsak Dalmácziában, hanem Felső-Magyarországon (Eperjes) is előfordul; Ino Geryon Hb. nemcsak Dalmácziában stb., hanem Magyarországon is található, Budapesten niagam is fogtam, igaz, hogy az illető adat nem fogláltatik a faunakafalogusban. Úgy látszik ezekről a fajokról hallgatag feltételezi, hogy ada- taink nem helyesek; ezt más fajokról határozottabban állítja is. Igy pl. kétségbe vonja, hogy Polygonia Egea Cr. Dalmáczián ki- vül Magyarország területén előfordul, pedig az egész Tenger- melléken található, Fiumén magam is fogtam, de fogták Buccariban, Czirkveniczán, Noviban is. Szintoly alaptalanul vonja kétségbe azt is, hogy Pieris Napi L. ab. Bryoniae O. Erdélyben előfordul, hol- ott megfigyelték azt Nagyágon, Brassón és Nagyszebenben, sőt Háromszékben magam is fogtam igen sötét színű alakját, melynek bővebb leírásából (R. L. X. 186. 1.) kitünik, hogy azt egyáltalá: ban nem lehet összetéveszteni a var. flavescens Wagn.-rel, mint azt szerző a többi adatról feltételezi, bizonyára szintoly kevés alappal. ZET Végül megemlítem, hogy a Larentia Corydalaria Graes. var, Bogumilaria Rbl. azon? példánya, melyet Pável János 1899-ben a Velebitben fogott, még kisebb annál a $ példánynál, melyet szerző — rajzban bemutat; fehér rajzolata még inkább megfogyott, a tőtéren v. csak 4 apró pont áll, szintúgy az alsó szárny belső zugában 3 ily pont. Magyarország bogárfaunája, Ritka eset, ha hazánk állattani irodalma egy-egy szakmun- . kával gyarapodik. Kevés a szakbúvár és még kevesebb a kiadó. . Főleg e két tényezőnek tulajdonítható, hogy irodalmunk oly lassan . jut megfelelő szakmunkákhoz. Annál nagyobb örömmel üdvözölhetjük szerkesztőtársunk vál- : lalkozását, ki hézagpotló munka megírására és kiadására vállalkozott, Előttünk fekszik Csiki Ernő -nek , Magyarország bogár- . faunája" czímű munkájának első füzete, melynek ismertetésétől , azonban közelfekvő okokból el kell tekintenünk, azt másnak szak- avatott tollára bízzuk. p A gazdagon, 109 szövegközti rajzzal illusztrált első füzet a . morphologiai részt tartalmazza, Szerző jó dolgot végzett avval, , hogy faunistikai munkáját morphologiai részszel kezdi. Ezt bátran ! elhagyhatta volna, de szem előtt tartotta azt, hogy semmiféle mun- ! kánk nincs, melyből a kezdő is megismerhetné a bogarak testének ! szerkezetét. Ennek ismerete nélkül azonban lehetetlen a meghatá- rozás, tehát kénytelen volt erre is figyelemmel lenni. Hazánk bogárfaunája fajokban és fajváltozatokban felette gaz- dag, azért sok helyet a morphologiai résznek nem jutathatott, mind- azonáltal az első öt ív ezt a részt röviden, de mégis elég részle- tesen tárgyalja, úgy hogy mindenki a legszükségesebbeket meg fog- , ja találni. Itt adjuk a munka bevezetését, melyből az egésznek tervezete . és terjedelme látható : , Az Európaszerte annyira kedvelt állattani tudományok körül hazánkban csekély a haladás, s még kevesebb pártfogás vehető észre; minek okát főleg abban vélem rejleni, hogy anyanyelvünkön . nem léteznek oly — a jelen kornak megfelelő — rendszeres mun- kák, melyek segítségével az e szakmában búvárkodni óhajtó, a , tágyak kellő meghatározását eszközölhetné." Ezen szavakkal vezeti be Frivaldszky János 1867-ben . megjelent azon munkáját"), melylyel Magyarország bogárfaunájának " rendszeres leírását akarta megkezdeni. Már Frivaldszky látta, . hogy magyar könyv nélkül a magyar Coleopterologia előre haladni 1) A magyarországi téhelyhröpüek (Coleoptera) műszavainak magyarázata, " rövid boncz- és élettani ismertetéssel, (M. Tud. Akad. Mathem, és Természettud . Közlemények. V. kötet 1. füzet. — Pest, 1867.) 128 Csiki Ernő nem fog, de sainos említett munkáján és a futóbogarak jegyzékén?) kívül, a tervezett könyvből egyéb nem látott napvilágot. Utánna pedig senkisem vállalkozott" hasonló munka megírá- sára, — hogy miért, azt hiszem kifejtenem nem kell, eléggé isme- retesek azon tények, melyeknél fogva minden hasonló kisérlet már csírájában megakadt. A magyar bogárgyüjtőknek tehát iégi óhajtása volt és ma- radt, hogy magyar műből, viszonyainknak megfelelő és teljes fau- nánkat felölelő könyvből ismerhessék meg hazánk bogárvilágát. Ez volt az én régi óhajom is, mely azonban nem teljesült, mert az a nehány kisérlet, mely e téren történt, sehogysem sikerült. Értem ugyanis azon meghatározó könyvecskéket, melyek főleg a tanulóifjuság részére készültek, úgy mint Török Péter), Pachinger Alajos) és Cserey Adolf) könyvecskéi melyek értékét, használhatóságát Frivaldszky János?) és magam?) kellőleg méltattuk. Ezek különben faunánknak csak kis töredékét tárgyalták. A míg náluak nem akadt szakember bogárfaunánk ismerte- tésére, addig Horvátország bogárfaunáját, ha nem is önálló tanul- mányok alapján, megírja Schlosser J.9) és Erdély faunáját Seidlitz György") königsbergi tanár. Ganglbaueér Lajos, a bécsi udvari múzeum őrének nagy munkája?) felöleli hazánk fau- 2) Magyarország téhelyröpüinek futonczféléi (Carabidae). (M. Tud. Akad, Értekezések a természettudományok köréből. V. kötet, 2. szám. — Budapest, 1874.) 1) Bogár-határozó. A hazai bogár-nemek felismerésére vezető segédkönyv. Hajdú-Böszörmény, 1889. 2) A kolozsvári bogárgyűjtő. (Rom. kath. főgymn. 1889/90. évi értesítője. Kolozsvár, 1890.) ; 3) Bogárhatározó, vagyis hazánkban gyakrabban előforduló bogárnemeknek és a gyakori valamint monotyp fajoknak megismerésére szolgáló útmutafó. (Stamp- fel-léle Tudományos zseb-könyvtár. 96—98. szám. — Pozsony és Budapest 1901.) - 1) Észrevételek Török Péter kBogárhatározó; czímű munkájára. (Pótfürctek a Természettudományi Közlönyhöz. XXII. kötet, 1890, p. 832.) 5) A legújabb magyar bogárhatározóról. (Rovartani Lapok. IX. kötet 1902. Pp, 82—85.) 6) Fauna kornjasah trojedne kraljevine. Zagreb. 1877. 1—III. 1) Fauna Transsylvanica. Die Káfer (Coleoptera) Siebenbürgens. Königsberg, 1888—1891. 8) Die Káfer von Mitteleuropa., Die Köfer der österreichiseh-ungariscben Monarchia, Deutschlands, der Schweiíz, sowie des französischen und italienischen Alpengebietes. — I. Bd. Caraboidea Wien, 1892. — II. Bd, Staphylinoidea 1. Sta- phylinidae, Pselaphidae, 185. — III. Bd. Staphyl noidea 2., Clavicornia. 1899. — IV. Bd. 1. Hálfte: Dermestidae — Hydropbilidae. 1904. Magyarország bogár-faunája 129 Í náját is. Apfelbeck Viktor a szarajevoi múzeum őre, bal- " káni faunájában?) pedig hű képét adja Bosznia, Herczegovina és Dalmáczia faunájának. Most, hogy mintegy tizenöt éve foglalkozom a bogarak tanul- j mányozásával, ez idő felét pedig hazánk legelső és legnagyobb gyüj- . teménye élén, a Magyar Nemzeti Múzeumban töltvén el, a hol úgy a szükséges anyag, mint a szükséges irodalom rendelkezésemre ; állott, nem állhattam ellen barátaim azon folytonos kérésének, hogy . teljesítsem már bogarászaink régi óhaját és írjam meg Magyar- . ország bogárfaunáját. Eredeti tervem az volt ugyan, hogy monographikus munkát " nyujtsak, de ily nagy munkára nálunk ezidőszerint kiadót kapni nem lehet. Kevesebbel kellett beérnem, azért csak díchotomikus meghatározó kulcsok alakjában kivánom most hazánk bogarainak gazdag faunáját bemutatni, később jobb viszonyok mellett talán eredeti tervemnek is megfelelhetek. Mivel más újabb munkáink nincsenek, czélszerűnek véltem munkámat általános részszel bevezetni, melyben röviden a bogarak morphologiáját és a mennyire az systematikai szempontból szük- ! séges, azok anatomiáját is tárgyalni fogom, de tekintettel voltam ! sok más egyébre is, hiszen könyvem nálunk az első e szakmában . és kezdők oktatására is kiván szolgálni. Könyvem tervezetét illetőleg álljanak a itt következők : Az első kötet az általános részen kívül a Caraboideákat és Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniákat, Diversicorniákat . és Heteromerákat, a harmadik kötet pedig a Phytophaga, Rhyn- chophora és Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. A családok, nemek, fajok, fajváltozatok jellemzését a meny- nyire lehet rövidre szabtam, csak a legfontosabb bélyegekre voltam tekintettel és főleg arra, hogy kiemeljem az állatok azon tulajdon- ságait, melyek alapján összehasonlító anyag nélkül is biztosan meg- határozhatók legyenek. Súlyt fektettem a fajok elterjedésének kör- "vvonalozására és a hol szükséges volt, egyéb tudnivalókra is; fel- vettem azonkívül mindenütt a synonymákat, hogy ezzel is el lehes- sen kerülni a más munkákban való utánnanézést. Igyekeztem mun- kámat a legszükségesebb rajzokkal ellátni és evvel is használha- tóságát lehetőleg emelni. Mielőtt most a bogarakra vonatkozó tudnivalók tárgyalásába 9) Die Kaferfauna der Balkanhalbinsel, mit Berücksichtiguug Klein-Asiens und der In-el Kreta. Erster Band : Familienreihe Caraboidea. Berlin, 1904. 180 Különfélék fognék, még csak arra kérem bogarásztársaimat, hogy munkámat, ha jónak, megfelelőnek találják, ajánlani és terjeszteni szíveskedjenek, mert csak így biztosíthatják annak gyorsabb megjelenését. Különfélék, Behurczolt kártékony rovarok. Lapunk f, é. márcziusi számában Dr. Kaufmann Ernő , Két veszélyes bogár" czímű czikkében foglalkozik a Dél-Amerikából Fiuméba hozott kukoriczának a Ca- laudra oryzae és Iribohum ferrugineum bogarakkal való fertőzött- ségével. A m. kir. Rovartani Állomas mostan arról értesít bennün- ket, hogy egyik másik hajórakományban 10, sót 40—509/0 Tribo- lium ferruginenm és 50—609/o Calaunudra oryzae volt. A 4 millió métermázsa kukoriczában előfordult azonkívül még a gabona egy másik élősködője, a Cathartus gemellatius Duv. nevű bogárka és a mezei gabonamoly (Sztotroga cerealella) is. —- Az a körülmény, hogy a la-platai kukoriczávai rizs zsizsik (Calanudra oryzae L.) óriási mennyiségben került az országba, késztette a m. kir. Rovar- tani Állomást, hogy e bogárral foglalkozzék, hogy a. szükséges óv- intézkedéseket megtehessék. Jablonowski József, a Rovar- tani Állomás főnöke, erre való tekintettel a , Köztelek" f. évi XV. évfolyamának márczius 15-iki számában (452—455 Il.) foglalkozik is e tárgygyal , A rizs zsizsik Magyarországon" czímű czikkében, mely mint a m. kir. földmívelésügyi minister külön kiadványa is J megjelent. A füzet tartalmát a következőkben foglalhatjuk össze : A la-platai kukoriczának zsizsikkel való fertőzöttségét csak márczius elején vették észre a fiumei rakodó pályaudvaron, ősszel és télen nyomát se látták, ami annak tulajdonítható, hogy Fiumé- ban az idei tél szokatlan hideg volt és így a bogarak dermedt állapotban voltak, tehát nem igen mozoghattak. Eleinte a mi kö- zönséges gabona zsizsikünknek (Calanudra granartia) nézték a bo- . garat és azért a kukoriczának vasúton való elszállítását a fennálló rendeletek alapján megtagadták. Csak később vették észre, hogy nem a közönséges, hanem rizs zsizsikkel, van dolguk, mely az Különfélék 151 előbbitől annyiban tér el, hogy mindegyik szárnyfedőjén 2—2 vi- : lágos-barna folt van, míg a bogár teste különben sötét-barna. Más . lényeges különbség még az is, hogy a gabona zsizsik szárnyatlan, a rizs zsizsiknek pedig szárnya van, tehát röpülni is tud, továbbá " a gabona zsizsik mellén levő pontok hosszúkások, a rizs zsizsik mellén levő pontok pedig kerekdedek. A rizs zsizsik a mi gabona zsizsikünktől eltérően nem a magtárban, hanem már a szabadban . 15, a lábon álló gabona és kukoricza érő szemét fertőzi meg és . későob a magtárban vagy a hajón még nagyobb kárt tesz. A rizs- ) zsizsik Európában már régóta ismeretes, hazánkban is előfordult, , ide különféle árukkal importálták, de oly nagy mennyiségben még , nem került az országba és annak majdnem minden zugába, mint mostanában. Veszedelmes dolog, hogy e zsizsik röpül és hogy a melegebb vidékeken a lábon álló gabonába tojja petéjét, Frog att szerint a nőstény a nagyobb kukoriczaszembe több petét is tojik, mert annak tartalma elég nagy, hogy több zsizsik lárvát neveljen felenatarbúzaszem. Ilogy nálunk már a szabadban fertőzné meg a gabonát, arról szó sem lehet, mert sehol Európában, még a melegebb éghajlattal bíró Olaszországban sem figyelték meg a szabadban, de hogy Európában kártékonyan lépett volna fel, arról sincs eddig adatunk. Hogy Európában még nem kezdette meg forró égövi kártékonyságát, annak oka valószínűleg az, hogy az európai éghajlat nem kedvez nagyobb elszaporodásának, úgy 3 man ez különben, Amerikában ís, a hol Chittendem szerint ; a déli állomásokban nagy csapás, de feljebb északra kisebb jelen- tőségű. A mi a zsízsik elterjedésének meggátlását és megmaradása elleni teendőket . illeti, J ablonows ki ajánlja a kukoriczának rostálását és a rosta-aljának zsizsikestül való azonnali elégetését. Jó ha a rostálás előtt lapátolják a kukoriczát, mert ez a zsizsik sem szereti, ha zavarják, zaklatják és így azután biztos, hogy a rostáláskor kihull. A raktárakra is figyelemmel kell lenni és azo- kat, ha az amerikai kukoricza elfogyott, azonnal ki kell takarítani és a kukoricza hulladékát, szemetet, rögtön el kell égetni. A rizs zsizsik irtása nemcsak a gazda, hanem a gabona kereskedő és a molnár kötelessége egyaránt. Végül ajánlja a szerző, hogy a la- platai kukoriczát vetőmagul ne használja senki, mert annak csíra- képessége is kérdéses. Csiki Ernő. Irodalom. Reitter, Edm., Acht neue Coleopteren aus der palae- arktischen Fauna. (Wiener Entom. Zeitg. XXIV. 1905 8 b. 90594) 5 a Szerző nyolcz új bogarat írt le ezen czikkében, melyek közül kettő magyarországi. Az egyik a Drasterius bimaculatus egy új subspeciese, melyet felfedezője tiszteletére Wachsmamni-nak neve- a zett el. Ez az új alfaj a budapesti Margitszigetről való és a törzs- fajtól abban különbözik, hogy szőrözete felényivel rövidebb, por- szerű és selyemfényű. A szárnyfedők hosszabb közbeszórt szőrei vastagabbak és jobban tünnek fel a selyemfényű rövid szőrözet . kőzött. Fekete, az előtor korongja elmosódott vörös, oldalai söté- tebbek, a szárnyfedők mustrázata változó. — A másik új állat a . Tátrából származik, ez az Oedemera virescens új fajváltozata, a var. cupreomicans, mely a törzsfajtól abban tér el, hogy teste réz- színű, a szárnyfedők bordái erősebbek és szőrözetük sárgásabb, a "/ csúcs felé is erőteljesebb. Csiki Ernő 1 3 Czekelius, Dr. D. Beitráge zur Schm etterlingsfauna Siebenbürgens (Verh. und Mittheil. d. siebenb. Ver. f, 7 Naturwiss. Hermannstadt. L. III. 1905. p. 81—383.) Szerző, a ki Erdély lepke-faunájának felkutatása körül máris nagy érdemeket szerzett, ezen alkalommal közli ama fajok jegy: zékét, melyeket az utóbbi három év alatt saját maga és Clement : R. fogott, és melyek Erdély faunájára, részben az egész haza faunájára újak. Az utóbbiak a következők: Sterrhofpteryx Standfussti H. S. (Magas Csurgó), Pyrausta austriacalis H. S. (Szebenhegység , Besineu"), Acalla ferrugana var. selasana H. S. (Kis-Disznód), § Grapholitha cosmophorana Tr. (Segesvár), Grapholitha gallicana " Gn. — (Előpatak), Dichrorampha simpliciana Hw. (Nagyszeben), 7 Gelechia infernalis H. S. (Magas Csurgó), Gracilaria falconipenella Hb. (Előpatak), Lithocolletis amyotella Dup. (Előpatak), Incurvaria praelatella Schiff. (Nagyszeben, Magas Csurgó). Szerző azonban " felsorol nehány oly fajt is, melyet én Háromszékből már előbb ki- mutattam, ilyenek: Agrotlis collina B., Mamestra tincia Br. és " Platyptilaa nemoralis Z. Továbbá felemlít egy fajt(Zarenttia iugdunarta ú 3 H. S.), melyet már egyik előbbi közleményében Nagyszebenről fel- Aa hozott. Végül feléemlítendő Provrosa Dahliella Tr.Brassóról, mely s eddig csak Dalmácziából volt ismeretes. A. Aigner Lajos. — Entomologiai művek. HÉ -kötet.- Arthropoda- Kiadja a k. m. Természettudományi Társula Sz Te E . Kolbe, e átne i im lie Jé nuts: der TT. 17 kor. ; 7 -Hymenoptera.. "Mocsáry §. A magyar tauna fémdarázsai 2 kor. 40 AI. A "magyar fauna. másnejű - darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fill. Adatok Magyaror- szág fürkész darazsainak ismeretéhez 88 1 kor. 20 AI. Földünk mEarssszmak GEL KA IZE ú0-kors Sze — gyűjtése 2 2 kör. CA. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 5 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lépkéinek jegyzéke 5 kor. — — Beige, . Schmetterlingsbuch. 8. Auft. 1300 Abb. auf 50 fárb. Tafeln 25 kor. -— 1900 Abb. "au -50- Tafeln 30 kor F " Diptera. Tömösváry Ö.Egy tömegesen. tenyésző SES AL. Duna e hé mellékel ar Sb NIL sss Kertész 5. Saalószas Tábanldatni orbis terrá- Ek rum universi -6 kor. 2 tábl. 60 All. szitakötő-féléi. 8 színes tábl 2 kor. 60- IL táblával 4 kötés 2—3. pókok természetes osztályozása 1 "kor: E - Karpeles LL. Adalék . Magyarország kafaunájához. 8 táblával 2-kor. Cfustacsa: Dr. Daday ]. RK Tác aror zása eddig talált szab adon S Tákok magánrajza. 4 tábl. 5 kor. A magyarországi Branchipus.. ére m Ká Kel tartalmazza, megjelent és -kivá- z Natra : bér mentve küldöm HMEB. 5 ET 7 — Kelecsényi Károl y és Általános. "A "Magyar Birodalom Alta ilázú (Eluna kezi Han .§ ÜL — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufi. 2000 Abb. SAUL TÁ -farb: "Tafeln 30 kor. Die Raupen "der ÉTER BE Europas 2 - Orthoptera, Pseudoneuroptera és. Nouroptera. Pungur Gy. A magyaror- szági tücsökfélék természetrajza (6 tábl.5. kor. — , Kohaut sé EREGYZTORSZÉ BT 28 [ri . poda. Dr. Daday 1. "A magyarországi . Myriopodák sasánrajza átnézete 3 kor. Bee s mg varországi Diaptomus- TED E vátnézete 1 kor 35 kor társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasítás álla-- "tok kitömesére § eltartására ÉS csontvázak aZ ÉSÉTS; ábrákkal 1 kor ENÉS . Lepidoptera. Bein 27 m ei Jepkegyűjtő. "A lepkék isínertetest ÉSz . Coleoptera. Török BP. Ea tn ozó a. kor 80 ill. E Rel B TK. kis jz hosányükős A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Cáalwer, Káferbuck "5. Auf. mit 48. color, Tafeln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsyivanica T2-kKor c BESE Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez é 40 AIL A magyarországi 2 RSETŐL 40 IL Az ETEMÓCOHSE -fajok. BESTE E 53 " Arachnoidea. 0 -Clszér "Ké Rn E Ar JbeLe Fiungaria hé 3. "kötet 24 kor Herman O., Magyarország -pókfáunájá 3 kötet, csak a kötet kapható 16 kor. — - Dr, Léndl A. A pókok, különösen a kerékháló- . ( AY ezérlonal "a magyar korona Fogszkzátnak tere ] letén előforduló bogarak -megisinerésére. CSIKI ERN Ki 3 A Magyar Nemzeti Muzcumi segédőre. É 8 Es 7 7 HATAN ÉL 94 k " 157 SI 3 kg BE j e a sa ag B Jesz e 5 három kötetes munka első. kötete : A . bevezető z morphologiai részen "kívül a Caraboideákat ÉS si Staphylinoideákat, a második kötet a "Palpicorniá- kat Diversicorniákat És 2 Heteromerákat, aharma- ..dik kötet pedig. 2 Pnytophaga, Rhynchophora ÉS . Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni . ezés SÖRE v 2 8 örzérál átl . Szó; rk se: 17 I] bézs A munka 5. - Íves "füzetekben — — jelenik meg, s egy- egy. — füzet előfizetési "ára 2 korona, bolti vára Íf a 8 kor. 40 fill. zt 7. Megjelent. az] kötet első füzete, mely a az álta . lános .(morphologiai) részt tartalmazza. ú Előjegyzések ÉS" Selölések A SZETZŐ ezímére LEE VIT, Nemzeti MET küldendő ök. : Sci midi Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Uj-utcza B 1464 hi gi - fv jövede se LHéK ? ss si ége b00 ös 17 xs Es; adta ah; tagarht Je ku Wói XII. kötet. — — 1905. Szeptember 7. füzet. ag 99Aa 5veD : gú sie áfa Bt tet ROVARTANI LÁPOK HAVI FOLYÓIRAT EEG EE lt jjsstünkszés x gi MAT? Fék agy agy agy agy age is zés etseő ÉS? teat ZALÁN ÉT agy AWA agy setsiő Na 0A Ci NY mV 7 ez S : e 5 s 5 ; e : Te : 7 ag igeA a TETT 4JÖv sv JAv ÖV agz Pa e különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. agy "6Y 9.6 zo age a. 0 17 a fs) 7 a, DR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR- ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR aa A agy ; Va AG Ze "GYI 9 "GY sz vélte ö si 8 Ta JÉv as zo agy váloj De KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK GYI 9 y ra c ; ha : : e 3 ; a 7 "A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. Dyo JÓVO sv sáv Év ESZ ai : e JOLI v Av sg De -AAv 4 6 4 3 BUDAPEST, 1905. JA ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA "I5SMOLNÁR -UTCZA 24 a ak sík Es 4.8 SÁV S e7 S JOYITOYI ne bv röv AA 4 EREKETES EEETEREET TISENTTETÉSÉ Előfizetési ára egész évre 8 kor. Tartalom. Ulbriech. Ede :. Adjatok nagy aket eke Taadatáhes E és Zilahi Kiss Endre dr.: Adatok Szilágy-m. bogár- faunájához a A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói V. 2. 0. 13 Vángel Jenő dr.: Adatok MAENATOTSZBE TELEZETT ly. B menoptera MEZ BESE ké 9 EM CSIRi EgNÖs Magyarország Cerambycidál XXI. tá LÉ Különfélék. E ék z Az állatok színe és a mimicry E KEKEL Ea LE ME TE e A szólőíloncza irása IT Irodalom. ; A Weise, JI. Deber Coccinellen- ISmerteti Csiki Ermő. SETA ELO FA VE Verwaudtschaít . der Cicin dela- Formen. Ismerteti 8 SÉSTRISÉKNŐZ 158 Mülter TS Vier neue Höhlenkáfer. Ismerteti Csülei Ernő. 54. AA kir. magy. Természettudományi Társulat áll attan szakoszlálya minden hónap első péntekén CVIII. "Eszterházy utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. : A budapesti entomologusok minden bénteken ése a Mutrr féle vendéglőben (Kerepesi- út 44.) találkoznak. 3 Kedvezmény. Les .—" Az1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 1901- ik teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 Kt Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. JANE a Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Maine : 24.) czímzendők: z Adatok Magyarország lepke-faunájához, Irta: Ulbdrich Ede. jl Az elmult 1904. év nemcsak gazdasági tekintetben mutatott igen szomorú képet, hanem az entomologus-és különösen a lep- késznek is sok csalódást okozott, es sok hozzáfűzött szép reményt kegyetlenül megsemmisített. Igen kedvező auspiciumok mellett indult meg, dea már május vége felé beköszöntött abnormális hőség a növényzet kifejlődésére viszás hatást, gyakorolt a talaj teljesen ki- . száradt, s ennek következtében a növényzet vagy ki sem fejlő- dött, vagy éltető eső hiányában időelőtt elszáradt. Ekként a her- nyoktól megvonatván a szükséges táplálék, a lepke még hernyó . alakjában lett megtizedelve, sőt egyes fajokban teljesen elpusztítva. . Igy történt, hogy sok olyan faj, mely más években nem volt épen j ritkának mondható, tavaly vagy teljesen kimaradt, vagy csak el- . vétve fordult elő. Valószínű ennélfogva, hogy az elmult száraz . nyár következményei lepkészeti tekintetben még az idén is érez- . hetők lesznek ; mert jóllehet a természet maga gondoskodik arról, hogy az egyes fajok ki ne pusztuljanak, bármilyen viszontagsá- . gon mennek is keresztül egyik vagy másik kedvezőtlen esztendő- . ben, — mégis előreláthatólag bizonyos időbe fog kerülni, míg a . megbolygatott egyensúly újból helyre fog állani, Ámde annak daczára, hogy eszerint az elmult évi fogás egészben véve meglehetős gyarló és fogyatékos volt, mégis sike- rült nehány ely példányt is zsákmányul ejtenem, melyeknek fel- említése a magyarországi fauna teljessége érdekében, nem érdek- telen. Az illető példányok a következők : Keves emaplidtce Tsi vavar et ab. leaphani - Fsp. " Ezen fajváltozatnak előfordulási helyeként a Staudinger és Rebel-féle katalogusban Spanyolország, Észak-Afrika, Syria, Perzsia és Kö- Rocvartani Lapok XII. 1905. szeptember. 154 Ulbrich Hde. zép-Ázsia szerepel, tudtommal azonban előfordul Görögországban is. Én tavaly augusztus havában Isaszeghen fogtam egy példányt, mely nagyon hasonlít, sőt teljesen megegyezik az ugyanez év jú- lus hó végén Fountaine Margit k. a. angol lepkész által Tunisban fogott var. Raphani példányokkal. Úgy látszikshogy ezen meglepő jelenség, az elmult nyár abnormális hőviszonyainak a szüleménye. Argynnis Aslaja L. Az általam Isaszeghen július havában fo- gott egyik ? példányon a fekete rajz a szárnyak tövén feltünő sűrű; a fekete foltok mind a felső, mind az alsó szárnyakon, a tő: mezőben sokkal vastagabbak, mint rendes példányoknál, olyany- nyira, hogy a sárga alapszínnek alig mutatják nyomát; a tőmezőtő a Szarnyszegély felé azonban a fekete szín és rajz " siridinkább fogy, sőt a szárnyszegély felé már vékonyabb és ritkább is, mint rendes példányoknál. Ugyancsak Isaszeghen fogtam m. évi augusztus havában - az Argynums , Ádippe , L. egy példányát, mely Aa szárnyak fonák oldalain, különösen az alsó szárnyakon teljesen zöld alapszínt mutat. Ezen érdekes példányt beküldtem meghatározás végett M. Bartel berlini lepkésznek, ki azt mint v. Chlsrodippe H. S. hatá- rozta meg, mely fajváltozat Spanyolországban honos, nálunk tehát szintén a nagy hőség behatása ajatt fejlődhetett. Melanargia (CGralatea L. Ezen közönséges lepkének ugyan- csak Isaszeghen július elején fogott egyik í példányán a szárnyak felszínének rajza nem fekete, hanem rozsdás, bőrszinű; ennek megfelelőleg a szárnyak fonákján is halványabb, a rajz és nem fe- kete, hanem barnásszínű. Ezen változatot már előbb is megfigyel- ték Puszta-Peszéren, Isaszeghen és a Csepelszigeten. ; Lycaena Corydcn Poda. Ezen felette váltakozó fajnak mult évi augusztus hava elején, Isaszeghen a következő, részben csak újabban . leírt valfajait fogtam u m. ab. Tiphus sp A Telső szárny fonákján levő tőszem és a pontsor utolsó szeme, fekete ív áltabh van. össze kötve. Ezt az alakot Vángel Jenő ab. con ens-nek nevezte el. Megfelel a Lycaena Icarus L. ab. arvrcnatla- nak; — ab. ciunuus Hb. A szárnyak fonákján hiányoznak a pon- tok; — ab. marginata Tutt. A felső szárny szegélyén széles fekete ! szalag fut le; — ab. punctata Tutt. Világos ezüstkék, szegélyén fekete pontok . sorakoznak; — 3 ab. aurantia Tutt. Szegélyén narancsszínű, befelé fehéren határolt pontok állanak ; — ab. síriata Tutt. A fonákján előforduló szemek, illetve pontok többé-kevésbbé vonalokká folynak össze; — ab. obsoleta Tutt. Fonákjának pont- jai tünőlélben vannak; — ó ab. súavis Schultz. Az alsó szárnyák 7 Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 135 felületén a szegélyen levő pontokban vöröses foltocskák mutat- koznak.!) Több olyan példányt is fogtam ezen fajból, melyek a felső szárnyon, a subcostalis bordának a harántos bordával való találko- zási helyén, illetve valamivel az alatt, a középsejtben, egy többé- kevésbbé kifejezésre jutó fekete pontot mutatnak fel. Az újabb német és angol irodalomnak, mely a fentiek tanusága Szerint ezen fajnak csaknem minden, legcsekélyebb eltérését is leírta és elne- vezte már, ezen változás nyilván kikerülte a figyelmét. Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. M. Mlyper meles PF. Hadad: — aratov L. Hadad ; — elongata Payk. Zilah; — pedestris Payk. Zilah; — wvartabilis Hbst. Hadad, T. Szántó; — plantaginis Deg. Hadad, T. Szántó ; — migrirosíris F. Hadad. Notaris acridulus L. Mojád. Dorytomus longemamus Forst. Zilah; — v. macropus Redtb., Fadad ; Dejeam. Faust, Hadad; — dorsalis L. Hadad. Smicronyx Reich Gy. Hadad. Cryptorrhyuchus lapatm L. Zilah. Acalles" dentecollis Germ, Hadad; validus Hampe, Hadad; echinatus Germ, Hadad. Coehodes dryados Gmel. Hadad ; 4-maculatus L. Peér. Marmaropus Besseri GyIll. Peér. Ceuthorrhynchidius florahs Payk. Hadad, Peér, Tasnád. Ceuthorrhynchus geopraphicus Goeze, Hadad; — aspertfo- Marumn Gyii. Peér; — ornatus GyII. Peér ; — litura F. "Hadad; "— trimaculatus F. Balla ; — punctiger GyIl. Peér; — pleurostigma Marsh, Zilah, Tasnád, Szakácsi ; — puncticolhs Boh. Zilah, Hadad ; "— scapularis GyIlI. Hadad; — contractus Marsh. Hadad, Tasnád, Balla, Baán ; — assimilis Payk. Peér. j Baris ttmida Rossi, Tasnád ; — lepidii Germ. Hadad; — ") Ez nem azonos az ab. wpunctata Tutt-tal, mert ennek a neve a szárnya: szegélyen levő és a szárny fonákjáról áttetsző pontocskáktól származik. 136 Dr. Zilahi Kiss Endre coerulescens Scop. Zilah, Hadad ; — cAlorisans Germ. Hadad. Limnobanris T-album L. Zilah. Sphenophorus striatopunctatus Goeze. Zilah, Hadad. Calandra gyranarta L. Zilan, Peér. Balammus elephas GyII. Zilah; — venosus Grav. Zilah; — nucum L. Hadad, Zilah ; — turbatus GyIIl. Zilah. Balamobts crux F. Tasnád ; — pyrrhoceras Marsh Peér. Anthonomus — Chevrolati Desbr. Hadad; — pomorum L. Hadad. " dcalyplus alpinus Villa. Peér. Tychus guinguepunctatus L. Hadad, Pele, Bogdánd ; — jun- ceus Kkeich. [Hadad ; — tomentosus Herbst. Hadad. SMbima pellucens Scop. Hadad. Orchestes fagi L. Hadad; — pratensis Germ. Peér. Gymnetron villosulum GylI. Hadad; — v. veromcae Germ. Tasnád. Cionus tuberculosus cop, Hadad, Szakácsi; — ithapsi F. Hadad. Magdalis ruficornis L. Tasnád. Apion craccae L. Peér; — subxlatum Kirby. Zilah; — ono- pordi Kirb. Peér, Tasnád ; — vicnum Kirb. Hadad; — defficile Herbst, Hadad ; — urticarium Herbst, Hadad; vadiolus Marsh. ) Peér ; — semculus Kirb. Peér, Zilah, Tasnád ; — viciae Payk. Peér, Pele ; — varipes Germ. Hadad ; — apricans Herbst. Hadad, Zilah; ! assumle Kiírb. Tasnád, Peér; — ítrifohi L. Hadad, - 5. Ujlak; — I dichroum Bed. Hadad, Zilah, Szakácsi; — nigritarse Kirb, Sza- ! kácsi ; — ebemnum Kirb, Hadad ; — tenue Kirb. Balla ; — virens ! Herbst, Tasnád, Szakácsi, Pele, Balla, Görcsön; — onomis Kirb, Hadad ; — Joti Kirb, Peér; — mimalum Germ.! Tladad, " Zílatatit Peér; — frumentarium L. Peér ; — violaceum Kirb, Peér. Rhunmchites betulae L. Hadad, Zilah, Peér, Pele:; — germani- ) cus Herbst, Hadad ; — interpunctatus Steph, Hadad ; — pauxillus ! Germ, Tasnád ; — purpureus L. Peér; — auratus Scop. Hadad. Rhnomacer betulae L. Hadad, Zilah. j Cypthus nitens Scop. Zilah, Hadad ! ." . Attelabus coryh L. Zilah. Ptatyrrinus vreszmosus Scop, Hadad. Tropideres albirostris Hbst. Zilah; — septcola F. Hadad. Mylabris pisorum L. Hadad ; — rufitpes Herbst, Zilah; — rufimana Boh. Hadad ; — semimartia L. Hadad; — varta OL; Hadad; — aimbricorms Panz, Hadad; — v. pubescens Germ, Hadad. e — em e ZEEzZZZ ga 41 Adatok Szilagy-megye bogár-faunájához 183 Spermophagus cardm Bohem. Zilah. Hylurgus piniperda L. Hadad. Hylesenus fraxini Panz. Hadad. Scolytus intricatus Ratzb. Hadad ; — rugulosus Ratzb. Tas- nád, Balla. Ayleborus Saxesem Ratz. Zilah, Hadad; — dispar F. Hadad, mian, Tasnád. Prionus cortarius L. Zilah, Hadad, Peér. Aegosoma scabricorne Scop. Zilah, Hadad. Rhagium sycophanta Schrk. Hadad; — mordax Deg. Hadad, Zilah ; — inguisítorv L. Hadad. : Torotus mevridianus L. Zilan; — ab. gemculatus Fourcr. Man s gyercus Goeze, Zilah. Acimerus Scháffjeri Laich, Hadad. Acmaeops collaris L. Hadad. Pidoma lurida F. Hadad. Leptura rufipes Schall, Hadad ; — livida F. Zilah, Hadad; erythroptera Hagenb, Zilah; — scutellata F. Hadad ; — cerambyci- formis Scbhrank. Hadad, Zilah; — aurulenta F. Zilah ; — maculata ModaisSz Somlyó; — arcuata Panz, Zilah; " melanura L. Hadad, Sz. Somlyó ; — bifasciata Müll, Hadad ; — migra L. Hadad, Pele ; nel ümenuata L. Tasnád, Allosterna tabacicolor Deg. Hadad. Grammoptera ruficornis FW. Zilah, Hadad. Caenoptera minor L. Zilah, Hadad ; — umbellatarum Schreb. Zilah. Stenopterus rufus L. Hadad, Zilah. Callimus amgulatus Schrk. Hadad. Cerambyx cerdo L. Zilah, Hadad ; — Scopoln Füssl. Hadad, Zalah, Peér. Vtymatodes pusullus FE. Zilah; — testacéus L. Hadad; — v. variabahs L. Hadad, Zilah; — v. fenmcus F. Hadad ; — v. prae- Merns FB. Hadad ; — alni L. Zilah, Hadad, Peér, Sz. Cseh. Pyrrhidium sanguimeum L. Hadad, Zilah, Peér. . Callidium violaceum L. Hadad, Zilah, Hylotrupes bajulus L. Zilah, M. Goroszló, Sz. Somlyó. Hhopolopus clawvibes W. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — macropus Serm. Zilah. vosaha alpina C. Zilah. Aromia, moschata L. Zilah, Peér, Hadad, M. Goroszló. Purpuricenus Koehleri L. Zilah. 133 Dry. Zilahi Kiss Endre Plagionotus detritus L. Zalah ; — arcuatus L. Zilah, Hadad AXylotrechus amtilope Zett, Hadad. Clytus artehas L. Zilah, Hadad. Clytanthus varius W. Zilah, Hadad, Sz. : Cseh; Tasnád, Hadad; — füguratus Scop.. Zaah, " [dadad öcnneid. Zilah Hadad MNáSsmádő "Beér- Anaglyptus mvysticus L. Zilah, Hadad ; — v. hieroglyphicus Hbrt. Hadad. Dorcadion aelmops Scop. Zilah, Hadad; — fulvum Scop: Zilah ; — Scopoln Hbst. Zilah, Peér, Tasnád; — . decipiens Germe Zilah; — pedestre Poda, Hadad ; — v. austrtiacum Ganglb. Hadad. Judonta: texton AL. zalata. Monochamnus sartoy F. Zilah ; — sutor L. Zilah. Eiopus nebulosus L. Zilah. Fxocentrus lusttanus L. Hadad, Zilah. SAYrton A SDECIOSUS Pogomochaerus, hispaidulus Pill. Zilah; — kispidus I. Zilabe Haplocnemia, eurculionides L. Zilan; — mebulosa HF. Zilah. pl Anaesthetis testacea L. Hadad, Zilah. Agapantmha violacea FF. Hadad. Daperda populnea E. Pele; — scalaris IC. Zilah ITetrops praeasta 1. Hadad. Zilan; Bele Sz. Cseh; $lenostola ferrea Schrank, Zilah, Mekes. Phwytoecia pustulata Schrank Hadad; — rufomama Schrank. Zilah, Hadad ; —— cyhndrtca, .L.. Hadad, Bogdánd; -— . coerwlescens OcOop. Fiadad. Oberea oculata L. Zilan; — hnearis L. Kusaly, — eryihroz cephala Schrank M. Goroszló. Orsodacne lineola v. flava, Csiki, Hadad. Donacia . agughen 1. "TT. Szántó; ; elgothesi teAkszátata aaa sea micuwprea, Banz, Zulahs Beer. Aasmád Lema hchemis Voet, Hadad, Bogdánd ; — melanopus L. Ha- dad, Zilah; — vwv. atrata VValtl. Bogdánd. Crioceris merdigera L. Hadai; 12-punctata L. Zilah, Hadad ; 14 punctata Scop. Zilah, Hadad, Peér; — 5-punctata Scop. Hadad; ( ! ! Magyarország pillangói Irta 4. Aigner Lajos. VI II. család. Pieridae!) Középnagyságú pillangók, színük fehér (a magyar nép , fehér pilléi") vagy sárga; az alsó szárny középsejtje erős harántos ér által elzárt. Hernyóik karcsúak, két végükön vékonyodók, r vid szőrökkel sűrűn boritva ; fejük kicsiny, gömbalakú. Bábjuk a faron és testük körül szőtt fonal által van megerősítve, elől többé-ke- vésbbé nyujtott ékben végződik. Európában mintegy 50 faj él. KN NSSszátágak lekerekítettek 2. A szárnyak hajlítottak vagy hosszúak, Lee EKG HGY c a SSE (gya 2. — A felsőszárny külső szegélye gyéren pikkelyezett, áttetsző ; az alapszín fehér, az erek feketék — .. 1. nem. Aporia Hb. A felsőszárny külső szegelye sűrűn DSE VESE e az EHE nem feketék s 11 KKEL air la va KENNEL KLÁN 0 EST, mA csápok hirtelen Meta ajtaló az diab fenét ert a al . A csápok fokozatosan megvastagodottak, az. alapszín sárga KERES telsőssszárnyion 107 11 ér, az alsó szárny . belső. sze- E AlS7ŐT0L 23 ÉT HVT ÉR ESENENEK SEN ENREESZ E ÉSKÁRt E nem. Pieris Schrnk "4 felső szárnyon 12 ér, az alsó szárny. belső szegélyén KEREKE ES S E e e A nem. Euchióe: Hb. DNS felső szárnyon U 8 ér van, a szegélyek a sárga alapon töbnyire feketék tá ma ze er Gollas Leach A szárnyak er sen hajátottak : a him sárga, a nőstény MEMÉNE SA e a nem Gonopteryx Leach. A szárnyak d zúal a középsejt igen rövid, az alap- Sátnte nom B a. . 0 nem. keptidia, Billo 0. 1. nem. Aporia Hb.") Cszámyak eyeéren pikkelyezettek, fenérek. éles fekete erek- kel; a csápok fokozatosan megvastagodottak. A hernyó hengeres, A báb zömök. Ezen palaearctikus nemnek 5 faja közül Európában és hazánkban csak egy faj él. 1) Pieridae : Pieris szerüek, a múzsák meiékneve, Pieria görög táj után, a honnan származtak. ) do9yia: a hiány, alighanem a gyér pikkelyezés miatt. 14 ) A. Aigner Lajos 1. Aporia Crataegi L.?) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 467 (1758); Esper, Die schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 2. fig. 2-3 (177). A fehér szárnyak a nősténynél félig áttetszők; az erek fe- keték; a középsejtet .erős fekete vonal zárja le. A felső szárny szegélye gyér szürke pikkelyezésű, áttetsző. Hazánkban mindenütt közönséges, Budapesten máj 17-től jun. 13-ig; némely vidéken nehány évig tömegesen lép fel, majd több évre, szinte eltünik, hogy más helyeken ép oly nagy mennyiségben tűnjek Tel Nagyságban és rajzban nagyon eltérő. Általában 55—57 mm. széles, egyesek azonban megütik a 68 mm.-t is, míg fogságban elég- telenül táplált példányok olykor csak 41 nim.-t érnek el. A szabályos ó -nek egész erezete fekete, a felső szárny szegélyén kissé kiszélesedve, rövidke fekete sávval, mely a középsejtet elrekeszti. Némely példányon már ennél a sávnál kezdetét veszi az említett kiszéle- sedés, mely rendesen szürke, sokszor azonban csaknem fekete. Az alsó szárnyon ez a kiszélesedés ritkábban s akkor is csak gyöngén lép I fel; ellenben a középsejt harántere olykor megszélesbedett. A £-en a felső szárny erei barnák, az alsó szárnyéi feketék, itt is ott is többé-kevésbbé szürkén szélesedve, a felső szárny kö- zépfoltja némelykor meglehetősen szélesen szürke. A discus a kö, zépsejt körül, az elülső szegélytől a belső szegélyig szélesen üveges- pikkelytelen. Ez a pikkelytelenség nem ritka esetekben az egész szárnyra "kiterjed; s ilyenkor csúpám "a külső szegél "elé JEpiS minden sejtben egy-egy hosszúkás fehér folt, legvilágosabban az apexen ; igen ritkán ezek 15 hiányzanak, a közeptfolt mindig. Az alsó szárnyon a pikkelytelenség többnyire csak a discusban, a sze- gély felé csak kevésbbé mutatkozik. A középsejt harántere olykor kevéssé megszélesbedett. Ennek a 3 -nél is előforduló alaknak elkü lönítése nem lenne indoktalan és a Cosmovici által ajánlott el- nevezés: var. alepica") érvényre juthatna. A 2 felső szárnya igen ritka esetben egészen fehér pikkelyes, de akkor is némelykor oly gyöngén, hogy a szárny annak daczára áttetsző. Különösen feltünő egy ily £, melyet Puinál (Hunyad m.) fogtak. Összes erei barnák, a felső szárny szürke középfoltja az elülső szegélyen a szárny csúcsáig szélesen folytatódik s az alsó szárny harántos erén is kis szürke pecsét mutatkozik. 1) Crat:egus : galagonya. 2) A pikkelytelen. i ű É Í Magyarország pillangói 141 Még nevezetesebb egy nagy ? (63 mm.), mely fölül is, alul s egészen kormos fekete. Ezen eltérést, melyet ab. Koyi-nak ne- veztem ely Habetin János Orsován fogta (18983 máj.) (Áb- ráját 1. Rovartani Lapok VI. 18.) A lepke este társasan szeret virágzó Salvian, Onobrychisen. Carduuson stb. ülni Peléje kúpalakú, sárgás. Hernyója hamuszínű, hátán fekete, nerancssínű vagy sárga sávval, oldalt vörösesen sárga vonallal, 40 mm. hosszú. Közös fonadékban (hernyófészekben) tör- tént kitelelés után április közepétől június elejéig a gyümölcsfákat, nevezetesen: Prunus domestica (szilva), Pirus communis (körte) és Pirus malust (alma) nagy mértékben rongálja, de Prunus spinosán (kökény), Pr. cerasin (csereszaye), Crataegus oxyacanthén (gala. gonya) Cotoneaster (naspolya), Rosa (rózsa) és Prunus padusonis él, sőt tömeges felléptekor, ha jobb eledelből kifogy, apró növényekre, kivált "konyhanövényekre is áttér. Tavaszkor kissé elszélednek a hernyók, de mint minden efféle fészkes hernyó, egymás közelében maradnak és csak akkor távolodnak el jobban egvmástól, ha a bábozás ideje közeleg : rendszerint a tápláló növény ágain bábozód- nak. A 3830-as évek végén a hernyó oly tömérdek mennyiségben lépett fel, hogy az éhségtől üzetve végre a fiatal tölgybokrokat is megtámadta és lekopasztotta. 54bja sárgás, fekete, szürke és sár- ga szabálytalan pontokkal és sávokkal. Parasitái: Pavexorista confinis FIIl. és Blepharidea vulgaris FII. Diptera fajok; . Pieromalus puparum (L.), Monodontomerus nereus Walk., MM. obsoletus (Fabr.) Spin., M. virens Thoms.. és Chalcis flavipes Panz. Chalcidida-fajok; Apanceles glomeratus (L.) . Reinh. Braconida-faj; /chneumon oscillator Wsm., Amblyteles Goe- dara Wsm., Pimpla flavicans Grv. és P. varicormis Gr. Ichneu- . monida-fajok. A bábból kikelő élősdiek rendesen a fejrészt fúrják át. Előfordul az összes szomszéd országokban. Elterjedési köre : Angliától Japánig (10—1409) és Lapphontól Farisztánig (63—359). 2. nem. Pieris Schrk.!) 3 A csápok végük felé hirtelen vastagodnak, alul fehéren és jEkEeén oyűrűzöttek, csaknem oly hosszúak mint a felső szárny fele; a szárnyak alapszíne fehér; a felső szárny meglehetős éles, csúcsa fekete. A hernyó hengeres, finoman szőrözött, társasan él, kivált káposztaféléken. A báb fejrésze hegyes, hátán ékszerű púp . van: A 15 palaearctikus faj közül hazánkban 5 fordul elő. 1 Pieris : az egyik muzsa neve, 142 A. Aigner Lajos 1. AZ lalsó szánmy jalulesY SZÍ vsak str eses ka Tettalte KG JASAES RNSHTBB AZ alsó szárny ama zöldes tagjzolatú sm s sőt osz "ZAR RRB 2. . A felső szárny csúcsán levő rajz sarlóalakú ... Brassicae L A felső szárny csúcsán levő rajz három- vagy négyszögalakú 58 3. A felső szárny. csúcsán levő rajz háromszögalakú, kicsiny, halványszínű, . a felső szárnyon egy (hímen) vagy . két (nőstényen) petty van, mely alul is látható. ... ...- Rapae L. Ugyanoly rajzolattal, mely alui nem látható .. Ergane H. G. 4. " Az alsó szárnyon alul az erek sötét zöld behintésűek Napi L. Az alsó szárnyon alul zöldes foltok vannak ... Dapiidice L. 2. Pieris Brassicae L.) Linné, Systema Naturae. Ed X.p. 460r (1153); Esper D8 BDehmetterlinge im Abbild T. dab. 3. az Tt (ATTÓs A szárnyak tejszínűek; a felső szárny csúcsán sarlóalakú rajz van, mely a harmadik sejtig ér; a nűstényen az 1. és 3. sejt- ben. egy-egy fekete petty, mely alul is megvan es" a Belső Sze gélyen ékszerű fekete folt ül; a hímen csak a fonák ollalon van 1 fekete petty. Az alsó szárny elülső szegélyén 1 fekete petty van slii Hazánkban mindenütt közönséges kertekben és réteken, több- nyire két, helyenkint kedvező evekben 3 ivadékban is (Budapesten április 14-től június 15-ig, június 50-tól augusztus 30-ig és október közepén) többnyire nagy példányokban, melyek .a 65 mm-t is megütik, legtöbb esetben alul sárgás. Havasi példányoknál az alsó szárny alul inkább szürkés sárga. Nem igen változó faj. Eperjesen fogtak egy nőstény példányt melynek felülete sárgás, felső szárnya pedig kissé feketés behin- tésű; Tusnádon pedig rózsás tünetű példányt figyeltek meg. A pillangónak. tömeges vándorlását több ízben megfigyelték. Petéjét többnyire 10-12-ként együtt rakja le a tápláló növény leveleinek aisó oldalára. A/ernyója zöldessárga fekete pettyek kel hátán és oldalán sárga sávval ; társasan él a következő növényeken : Brassica napus (káposzta), "Sinapis (mustár), Cochlearia (kalánfű), Lepidium (zsázsa), Raphanus (retek), Cardamine (foszlár), Matthiola annua (színes ibolya), Tropaeolum majus (spanyol. sarkantyú), Keseda odoratus (rezeda), Nizzán Capparis spinosán (kapor) is. Gyakran, kivált augusztus— szeptemberben a káposztaféléket erősen pusztítja. Volt eset rá, hogy a hernyók, miután a káposztást tönkre. [ tették, takarmányrépa ültetvénybe mentek át. Ha a táplálékból ki- fogynak, sokszor nagy darab földet vándorolnak, míg ismét kedvező 1) Brassica : káposzta. Adatok Magyarország rova.-faunájahoz. 145 " helyre akadnak. Ilyenkor akárhányszor vasúti töltésen is áthaladva, milliónyi példányaitól az egész vonat kerekei annyira megzsirosod- i tak, hogy forogtak ugyan, de nem haladtak s a! vonat megállt, . míg a síneket homokkal be nem hintették. Kifejlődve 30—40 mm. ; j ] 4 i j :( részt vettek ugyan, de a velük való foglalkozás leginkább Gulyás . hosszú. Bábja hasonlít az A. crataegi-éhez, de a rajta levő pontok soekkal apróbpak. Kitelel, fánoz-falhoz erősítve. Parvasitái: Blepharidae vulgaris Mg., Machaira serriventris Rdi. és Masicera sylvatica Meade Díptera-fajok; Tetrastichus Ms- sonotus Müll., Pteromalus puparum (L.) Swed. és Macroglenes nigyroclypeatus Am. Kirch. Chalcidida-fajok, Apanteles jucundus Marsh., A. rubripes (Hal.) Reinh., A. (Microgastev ?) spurius Wsn. Reinh. és Microgaster glomeratus L. Braconida-fajok, és Limneria ebenina Gr. lchneumonida-faj. Ezek közül a hernyónak különösen elkeseredett ellensége a Pleromalus puparum és Microgaster glomeraius. Az utóbbinak több száz álczája él a hernyó bensejében, annélkül azonban, hogy annak tápláló csatornáját átfurnák; végül a hernyó testtakaróján át ki- jönnek és inmár gyorsan elpusztuló áldozatuk testén el is bábo- zódnak. Ezen fehér vagy sárgás színű apró bábokat, melyek a holt hernyót egészen elborítják, a nép a hernyó tojásának tartja. A Pieromalus puparum és más élősdiek álczái a hernyónak csupán zsiradék részével táplálkoznak és csak miután az elbábozódott vol- na, emésztik fel a bábnak egész tartalmát s a bábot saját átala: kulásuk miatt vagy már .őszkor elhagyják vagy kész rovarként csak tavaszkor kelnek ki belőle. Az élősdiken kívül, a melyek a többi Pieris-fajokat is hasonló módon megtizedelik, még járványos betegségek is pusztítják a hernyókat. Előfordul az összes szomszéd országokban. Elterjedési köre : Spanyolországtól Japánig (10—140") és Norvégiától Egyiptomg (09—309). . Adatok Magyarország rovar-faunájához. MEGZlÉ ény a pee desosium biolósiai laboratonumából) Közzéteszi Dr. Vángel Jenő. III. Hymenoptera. Hártyásszárnyúak. I A hártyásszárnyú rovarok gyüjtésében az összes hallgatók 144 Vángei jenő dr. Florián, Spat János (1903), továbbá Csaplár Aladár, Lendvay Dezső és Moczár Miklós (1904) feladata volt ; a mennyiben ők gyűj- tötték, praeparálták, meghatározták és gyüjteménybe rendezték a Hymenopterákat. A meghatározás nehéz munkájában különösen Mocsáry Sándor, kir. tanácsos, nemzeti múzeumi igazgató őr volt szives segédkezni; e megbecsülhetetlen fáradságáért, tapasztalt jó- ságáért, lekötelező szívességeért kellemes kötelességem mind az in- tézet, mind a hallgatók és saját magam nevében is leghálásabb köszönetet mondani. A hallgatók 1901-ben 5344 drb., 1942-ban 605 drb., 1903-ban 740. drb. és -1904-ben 2658. "drb; vagyis c. összesen 4547. deli hártyásszárnyú rovart és gubacsot gyüjtöttek. A gyüjtött állatok a következő 392 fajhoz tartoznak. Cimbex humerahs Geoff. I. Budapest, Tisza-Alpár, Félegy- háza; — lutea L. 1. Budapest, Tisza-Alpár, Félegyháza ; — femo- rata L. I. Rákos ; — connata Schrk. I. Tisza-Alpár. Clavellaria amerinae L. I. Tisza-Alpár, Félegyháza. Abia mgricornis Leach. r.. Tisza:Alpár; — serztced E. T. Fel egyháza. Hylotoma enodis L. I. Budapest, Szarvaskő (Heves m.); — pagana "Paz. "IL. Visegrád ; II: Rüútmoks s. rosge E: 4 Nélegye háza; — II. Kömlőd ; — III. Putnok. Phymatocera fuliginosa Schrk. I. Budapest Emphytius coxalis Klug. III. Putnok. Dolerus germamicus Fabr. I. Békás-Megyer ; — gonager Fabr. I. Budapest; — /issus Htg. I. Eudapest, Békás-Megyer, Tisza- ZNDAL SES MVT Se orát Rhogogastera viridis L. I. Félegyháza. Tenthredopsis Thomsom. Knw. I. Félegyháza; — II. Vise: grád ; — Raddatzi Knw. I. Félegyháza ; — meglecta Lep. I. Buda- [ pest, Félegyháza; — II. Visegrád; -— sftgma Fabr. NH, Visegrádő —fhungarica Klg. II. Visegrád, Macrophya rustica L. I. Félegyháza; — postica "Bruüllé. d Budapest, Félegyháza ; — III. Kömlőd ; — diversipes Schrk. I. Buda- pest, Félegyháza, Tisza-Alpár; — II. Kömlőd; — III. Putnok ; — 12-punctata L. 1]. Budapest, Félegyháza ; — II. Visegrád. Állantus costatus Klug. I. Félegyháza; — II. Perkáta ; scrophulariae L. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár ; — II Köm- ! lőd ; — III. Putnok; — Dahln Klug. I. Félegyháza, Tenthredo coryli Panz, I. Budapest, Félegyháza, Csongrád ; — [ II. Visegrád ; . — fagy Fanz. III. Leibiez ; —- mesomeláaena Ik Budapest ; — jlgun Stop. 1 Eeibicz: Adatok Magyarország rovar-faunájához 145 Lyda nemorahs L. I. Félegyháza. Cephus p$ygmaeus E. I. Budapest, Csongrád; — II. Perkáta, Kömlőd. Xiphydria longicollis Latr. I. Budapest, Félegyháza; — II. Kömlőd. Swrex juvencus L. IV. Bártfa ; — VI. Dubova ; — moctilio Fabr. ÉT. Viszóka; — carinthiacus Knw. III. Viszóka; — gigas L. Il. Meélegyháza; Kecskemét; — II. Kőszeg ; — IH. Selmeczbánya, Put- nok ; — ÍV. Bártfa ; — V. Maroskecze, Bálványosfürdő ; — VI. Dubova. Jeuroterus baccarum L. I. Török-Bálint ; — laeviusculus Schck. I. Félegyháza ; — lanuginosns Gir. I. Budapest ; — II. Keszthely ; — lenticularis Oliv. I. Budapest ; — nwumismalhs Oliv. I. Budapest ; — saltans Gir. I. Budapest. Dryophanta agama Htg. I. Budapest, Török-Bálint: —- cor- nifex Htg. I. Budapest ; — divisa Htg. I. Budapest ; — folii L. I. Budapest, Dánospuszta; — II. Keszthely; — pubescentis Mayr. I. Török- Bálint. Chilaspis nitida Gir. I. Budapest. Biorrhiza terminalis Fabr. I. Budapest, Török- Bálint, Kecs- kemét: — II. Keszthely. Cynips argentea Htg. I. Török-Bálint (sok); — aries Gir. I. Budapest, Csongrád ; — caliciformis Gir.. I. Török-Bálint ; — ca- licis Burg. I. Dánospuszta, Csongrád; — Caput-Medusae Htg. II. igeszthely , "— III. Putnok ; — conglomerata Gir. I. Török-Bálint ; — coriaria Haimh. 1. Budapest, Török-Bálint; — galeata Gir. I. Török-Bálint; — glutinososa Gir. I. Budapest, Török-Bálint ; — hungarica Htg. I. Budapest, Csongrád; — Kollari Htg. I. Buda- pest, Török-Bálint ; — lignicola Htg. I. Budapest ; — polycera Gir. I. Budapest, Török-Bálint ; — tiuctortia Oliv. I. Budapest; — trun- cicola Gir. I. Török-Bálint. Andricus aestivalis Gir. VI. Apatin ; — autumnalis Htg. I. Tö- rök -Bálint ; — fecundatrix Htg. I. Budapest ; — glandium Gir. I. Budapest ; — VI. Apatin ; — lJucidus Htg. Í. Budapest, Török-Bá- . int ; — May ri Wachtl. I. Budapest; — urnaeformis Fonsc. LT. Török-Bálint. Synophrus politus Htg. I. Budapest. Aulax glechomae Htg. I. Budapest; — II. Visegrád ; — III Dobsina. Khodites eglanteriae Htg. I. Török-Bálint ; — rosae L. I. Bu- dapest, Török-Bálint ; — II. Visegrád ; — III. Putnok, Lipótvár ; — V. Maroskecze ; —- VI. Dubova ; — spinosissimae Gir. I. Budapest. Ichneumon J. — culpator Schrk. I. Budapest, Tisza-Alpár, 146 Vángel Jenő dr. Félegyháza, Dánospuszta ; — II Kömlőd; — zonalis Grav. I. Ti- sza-Alpáv; — sárcitorius L. I. Tisza-Alpár. Amblyteles palliatorius Grav. 1. Tisza-Alpár; — fascia torius Fabr. I. Tisza-Alpár; — : amatorius Müll. I. Budapest, Tisza-Alpár, Dánospuszta ; — negatorius Fabr. I. Félegyháza ; — miguttatus Gray. I. Félegyháza, Dánospuszta, Budapest ; II. Kömlőd ; — camelinus Wesm. 1. Tisza-Alpár, Félegyháza; — fusortus L. V. Maroskecze ; — fossortus Müll. I. Félegyháza. Crypturus argiolus Grav. I. Tisza-Alpár. Cyypius albatovius "Grav. " T Búdapestó —— "TT Visegrádi III. Putnok ; — gratiosus Tschb. I. Félegyháza, Dánospuszta ; — spiralis Er I. Félegyháza ; — II. Kömlőd ; — III. Putnok ; tarsoleucus Grav. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár; — vi- duatorius Grav. III. Putnok. 3 Trychosis plebeja Tschek. II. Kömlőd ; — III. Putnok. Stylocryptus vagabundus Grav. I. Félegyháza; — II. Köm- őd ; — III. — Lipótvár. Opheltes glaucopterus L. I. Budapest, Csongrád ; — I[:. Lipótvár. Hellwigia elegans Grav. I. Félegyháza, Tisza-Alpár. Ophion luteus L. I. Budapest. jampoplex falcator Thunb. I. Budapest, Tisza-Alpár ; — II. Visegrád, Kömlőd ; — III. Lipótvár ; — nitidulator Higr. II. Visegrád. Banchus falcator Fabr. I. Budapest, Tisza-Alpár. Exelastes fornicator Fabr. I. Félegyháza; — laevigator Vill. I. Félegyháza. 3 Lissonota hians Thoms. 1. Budapest, Csongrád ; — parallela Grav. I. Félegyháza ; -— II. Kömlőd; — III. Putnok. Pimpla instigator L. 1]. Félegyháza, Tisza-Alpár; — inflata Grav. I. Csongrád. : Ephialtes dux Tschek, I. Budapest; — iuberculalus Fourcr. [. Tisza-Alpár. RKhyssa hungarica Mocs. I. Budapest ; — obliterata Grav. V. Maroskecze ; — persuasaria Grav. V. Alsó-Szent-Mihályfalu. Alomya ovator L. I. Tisza-Alpár. Vibio desertor WFabr. I. Budapest; — nominator Fabr. I. Kákospalota ; — appellator Nees. I. Budapest, Félegyháza. Cardiochelis saltator Fabr. I. Félegyháza. [Helcon tardatov Nees. I Budapest. Cremnops desertor Latr. I. Budapest, Félegyháza, C songrád ; uz: MI NKTOMÓdS Leucopsis dorsigera Fabr. I. Budapest, Félegyháza. . Magyarország : Cerambycidai 147 Chalcis flavipes Panz: I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár ; — II. Kömlőd ; — intermedia Dalm. I. Budapest ; — III. Putnok. Ellampus v. virescenus Mocs. I. Félegyháza ; — bidens Först. 1. Félegyháza. Holopyga amoenula Dhlb. I. Félegyháza. Mátrakécs ; — chry- sonota Eörst. I. Félegyháza ; — ahenea Dhlb. [. Félegyháza. Hedychrum Gerstaeckeri Chevr. I. Félegyháza; — nobile Scop. I. Félegyháza ; — rutilanus Dhlb. I. Tisza-Alpár, Félegyháza. Chrysis anaits Sp. I. Félegyháza ; — Zetterstedti Dhlb. I. Fél- egyháza; — dichroa Dhlb. II. Visegrád ; — cyvanea L. I, Félegy- háza ; — II. Kömlőd; — fulgida L. I. Budpest, Félegyháza; — Scutellaris Fabr. I. Félegyháza; — zontta L I. Budapest, Tisza- Alpár, Félegyháza ; — II. Kömlőd ; — III. Putnok ; — Ruddii Schuck. V. Alsó-Szent-Mihályfalu; — purpurata Fabr, Í Félegyháza ; — Dalla- Torreana Mocs. I. Félegyháza ; — Leachii Schuck, I. Félegyháza Parnopes grandior Pall. I. Félegyháza. Magyarország Cerambycidát. Irta Csiki Ernő. XXI. 78. nem: Menmnesia Muls. Wekete, a csápok tő- és csatlóíze. fekete, a többi íz barna, a lábak sárgák, a homlok, egy hosszanti sáv az előtor közepén, a paizsocska és egy kerek folt a szárnyfedők csúcsán fehér szőrös. Hossza 5—( íimm. — Előfordul Közép-Európában ; nálunk ritka, termőhelyei: III. Borosznó ; V. Zilah, Kolozsvár, Szent-Erzséret, Medgyes, Szászrégen ; VI. Herkulesfürdő, Korniaréva. (biguttata Redtb.) 1. bipunctata Zovbk. 79. nem: "Detrops Steph (Polyopsia Muls.) : Fekete, a csápok vége többnyire barnás, a szárnyfedők barnás-sárgák, csúcsuk fekete"), a lábak sárgák vagy rész- 0) Némelykor a szárnyfedők egészen feketék (ab. nigra Kr.) Ez a szinvál- . tozat hazánkban való azínűleg szntén meg lesz található a magasabb hegyvidéken. 148 1: Csiki Ernő. ben feketék. A fej és az előtor finoman, a szárnyfedők erőteljesebben portozottak, A fejet barnás, az előtort és a szárnyfedőket sárga felálló szőrözet fedi. Hossza 3.5 — 4.5 mm. — Előfordul Európában és Szibériában, nálunk közönséges. (ustulata Hagenb., pilosa Fourcr.) 1. praeusta Linn. Változata: Némelykor a szárnyfedők oldalszélén egy 3 széles, az utolsó negyedig terjedő sáv és a csúcson egy kiterjedt folt barnás-fekete vagy fekete. A törzsfajnál na- gyobb. Hossza 5—5.6 mm. — Előfordul az Alpesekben és hazánkban (V. Nagyszeben). .. 13a. var. Starcki Chevrl. 80. nem: Sötenostola Muls. Fekete, a szárnyfedők sötét kékes-zöld színűek, a test fe- lülete rövidebb elálló szürke és hosszabb felálló szürkés- barna szőrözettel fedett. A homlok, az előtor oldalainak és a paizsocskának szőrözete fehéres. Hossza 9—12 mm. — Előfordul egész Európában, hazai termőhelyei : I. Buda- pest, V. Retyezát, Nagy-Disznód (Götzenberg), Szeben- Boicza, Nagy-Csűr. ($lumbea Bon., tiliae Küst.) 1. ferrea Schrnk. Fekete, a szárnyfedők sötét szürkés-feketék, testhez si- muló sűrű szürkés-fehér szőrözettel és hosszabb szürkés- barna felálló szőrökkel fedettek. A homlok, az előtor töve kétoldalt, a paizsocska és a melloldalak sűrűn fehér sző- rösek. Hossza 9—13.5 mm. — Előfordul hözép-Európá- ban ; termőhelyei.: I. Budapest, V. Verestorony, VI. Her- kulesfürdő, VII. Na$ice. (alboscutellata Kr.) 2. nigripes Fabr. 81. nem: Piiemia EFairm. A csápok egyszínüek. A test sárga vagy szürkés-sárga sűrű, testhez simuló szőrözettel fedett, kezben losszabb felálló szőrökkel., Az előtoron a szőrözet három hosszanti sáv alakjában sűrűbb. A szárnyfedőkön a szőrözet foltosan oszlik szét. Hossza 8—15 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, Dél-Oroszországban, a Kaukázusban és Tur- kesztánban ; nálunk nem nagyon ritka (I. Budapest, Péczel, Isaszegh, Peszér, Dabas, Kalocsa, Debreczen ; II, Pécs ; V. Deés, Gyeke, Mezőzáh ; VI. Ulma, Gerebencz). (atomaria Töwns,. kölosericeg Wald... c 225 22 zuz, 3. hirsutula Erőlő A. csápok a harmadik íztől kezdve fehér szőrösek, a csú cson fekete gyürűvel, A test felülete szürkés-fehér testhez ! j ! Mag) arország Cerambyciddái simuló szőrözettel fedett, közbeszort felálló hosszabb sző- rök nélkül, Az előtor közepén hosszanti sáv alakjában "csoportosul a fehéres szőrözet. Hossza 9—13 mm. — Elő- fordul Dél-Hrancziaországban és hazánkban: I. Mezőko- vácsháza; II. Pécs; "V. Kolozsvár, Torda, Déva; VI. Pá- 149 lánka, Ulma, Báziás. (anchusae Fuss). ... 2. tigrina Muls. 32. nem; EPhytoecia Muls. Eszem nem ketté osztott, a szemlécz mélyen nyúlik be Jeszembe dea két (él hátul mindig sösszefüge , c .( — A szem teljesen kettéosztott. — 4. alnem: Opsilia Muls. LD A csápok tőízének külső felületén élesen kiemelkedő lécz van — 1. alnem: Cardoria Muls. — Feketés, a csápok, labak, szárnyfedők és némelykor az előtor felül vöröses. A paizsocska és előtte az előtoron egy kis foltocska sű- rűn fehérszőrös, a test különben vékonyabb szürkés-fehér szőrözettel fedett. Hossza 8—14 mm. — Előfordul Közép- Európa déli részében, Dél-Európában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban ; nálunk elég ritka. Termőhelyei: I. Buda- Dest: Géczel Bihar; m.: II. "Pécs; V. Nagyenyed, Gyeke, 09) szd 0 10. Mezőzáh, Nagyszeben, Szent-Erzsébet. . 1. scutellata Fabr. Ötscsápok tőízen nincs kiemelkedő: lécz szes 4 ús A szárnyfedők feketék vagy szürkés-feketék, vállszögletük sárga — 2. alnem: Musaria Thoms. ÖRCE Jee) VESSÉK ÖNK AS A szányfedők egyszínü feketék vagy szürkés-feketék, váll- szögletük nem sárga. — 3. alnem: Phytoecia s. str. A fej sárgás-vörös. Fekete, a fej, az előtor háta és a lá- bak sárgás-vörösek, a szárnyfedők vállszöglete és a potroh vége sárga. A fejen és az előtoron több fekete folttal. A czombok vége és a lábfej fekete. A fej és az előtor hosz- szú felálló, a szárnyfedők, a mell és a potroh sűrű test- hez simuló sárga vagy szürkés-sárga szőrözettel fedettek. Hossza 8—17 mm. — Hazánkon kívül csak Ausztriában fordul elő ; termőhelyei :. I. Budapest, Péczel, : Csepel, Ka- locsa ; III. Beczkó ; IV. Sátoraljaujhely ; V. Torda, Brassó, Veresmart, Szent-Erzsébet, Szászsebes ; VIII. Fiume, Novi, 0: 4. Zengg ; IX. Dalmáczia. (pumctulata Gmel.) ..-. 2. Argus Fröl. A fej fekete. Fekete, az előtor háta sárgás-vörös, elülső és hátulsó széle és két kiemelkedő kerek fényiő folt a közepén fekete, a lábak vöröses-sárgák, a lábfej fekete. A fejet és az előtort hosszú es felálló sárgás-barna, a ep Csiki Ernő szárnyiedőket sűrű testhez simuló szürke vagy feketés: barna szőrözet fedi, a szárnyfedők Színe ennélfogva szürke . vagy fekete. Hossza 9—15 mm. — Előfordul Közép-Euró- pában és, Szibériában, nálunk egyes vidékeken nem ritka. Júniusban főleg Astrantia-leveleken gyüjthető. (Janus Fröl. cömpaeta PIC) ls ege BESE kal inIS Tant at A potroh vége és egy folt az glérer hátán sárgás-vörös. B. A potroh és az előtor háta egyszínű MAL sz sál IHB Az előtor hátának közepén az elülső széle mellett bo kerek sárgás-vörös folttal. Fekete, testhez simuló szürke szőrözettel sűrűn fedett, a paizsocska szőrözete fehér. A czombok (tövük kivételével), az elülső lábszárak és a pot- roh utolsó szabadon fekvő gyűrűje és némelykor az utol- sóelőttinek hátsó széle is sárgás-vörös. Hossza 6.5—10 mm. — Elófordul Közép- és Dél-Európában és a Kaukázusban, nálunk nem ritka. Termóhelyei:" I. Budapest, " PilisS-hegy. Isaszegh, Dabas, Kalocsa, Mezőkovácsháza, Nagyvárad; ÍV. Sátoraljaujhely ; V. Hátszeg, Nagycsűr, Medgyes, Gyeke Mezőzáh ; VI. Temesvár, Jaszenova, Resicza, Herkulesfürdő ; VII: "Dálja; . Diakovár.s VIII Fiume: ELX Spalatos (mene Fa NGÉ sss aaa szesz 4 virgula Charp Az előtor hátának közepén ileyő sárgás-vörös folt hosszú- kás, ormósan kiemelkedő. Fekete, a czombok (tövük ki- vétetével) és az elülső lábszár vöröses-sárgák, a középső és hátsó czombok vage "is többnyire fekete, az utolsó potrohgyűrű sárgás-vörös ; a test felületét sűrű szürke sző- rözet fedi. Flossza 6 "9. mm. —. Közép- és "Dél-Eúrópá- ban és Kis-Ázsiában fordul elő, nálunk nem ritka (lincola F.) 5. pustulata Schrnk. Fémfényű zöld vagy kék. az elülső lábak sárgás-vörösek, csak a czombok töve és a lábfej fémfényű feketés-zöld. A testet hosszú felálló szürkés-fehér szőrözet fedi. Hossza —1]1 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, nálunk nem ritka , (coerulea Scop., cyliudrica Laich., f/lIavimana Panz. coelestis Towns., gilvunana Mén) .. — 6. rufimana Schrnk Fekete, a test f-lületét szürkés-fekete vagy sárgás-Szür- keSSZöTözet GEGdük a váó Esz Ata tá MESS KEK Tsa tssst kt bt Bő A középső és kátsó czombok ítövük kivételével) Seal Fekete, testhez simuló szürke szőrözettel fedett. A homlok, egy hosszanti sáv az előtor közepén, a paizsocska és a mell oldalai sűrű fehér vagy sárga szőrözettel fedettek. 8. ee) 10. HL. Magyarország Cerambyciddi 151 Hossza 5—12 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában ésa Kaukázusban, nálunk közönséges. (icte- vica Schall., cyliudrica Scop., ragusana Küst.) 7. ephippium Fabr. A középső és hátsó lábak egyszínű. feketék 4 o... 31 MÉG Az elülső czombok (tövük kivételével) sárgás-vörösek. Fe- kete, az elülső czombok szélső fele és az elülső lábszárak sárgás-vörösek. Az előtor közepén egy hosszanti sáv, a paizsocska és a melloldalak fehér-szőrösek. Hossza 6—11 mm. — Egész Európában és Kis-Ázsiában él, nálunk közönséges. (fuliginosa Scop., cinerea De Geer, silphoides Schrnk., simplonica Stierl. artef.) ... ... 8. cylindrica Linn- Az elülső czombok feketék. Fekete, a homlok, az előtor kétoldalt és egy hosszanti sáv a közepén, a paizsocska és a mell oldalai fehér szőrösek, a test különben szürkés-fehér szőrözettel fedett. Hossza 6—12 mm. — Előfordul Észak- és Dél-Európában, nálunk nem ritka. (suturalis KF., . me- lanoceras Gmel., camaliculata Fröl., coerulescens Brahm, " fulm. Muls., . Caroni Muls.) .--n. .-— --- 9. nigricornis Fabr. Változata: Némelykor az elülső lábszárak töve sárga. Előfordul a törzsfaj társaságában. — ... — ab. solidaginis Bach. A felső állkapcsok csúcsa kéthegyű. Fekete, a testet sűrű testhez simuló szürkés-zöld vagy kékes-zöld szőrözet fedi, a fejtető kétoldalán, az előtor közepén és két oldalán egy- egy sáv és a paizsocska világosabb és sűrűbb szőrözettel fedelt, Hossza 7- 18 mm. — Előfordul Európa déli fe- lében, Algirban, Kis-Ázsiában és Szibériában, nálunk kö- zönséges. (virescens Fabr.)... ... .-.- 10. coerulescens Scop. A felső állkapcsok csúcsa egyszerű, egyhegyű Tal tests ELL Üh, Fekete, szürke szőrökkel fedett. A hímnek első és máso- dik haslemeze hátulsó szélük közepén hátrafelé irányult kampóval végzőnik. Hossza 6-9 mm. — Előfordul Né- metországban, Ausztriában és nálunk ; ritka. Termőhelyei : I Budapest; IV. Körtvélyes; V. Szász-Ujfalu, Medgyes. II uncinata Redtb. Fémfényű sötét-kék vagy zöld, finom szürke szőrözettel, a fej, az eiótor és a test alul azonkívül hosszabb szőrözettel ISENGétE Elossza 4o ( mm. — — Előlördül Európa déli felében, ritka. Termőhelyei; I. Budapest; IV. Sátoralja- ujhely, Tolcsva, Varannó, Vihorlat; V. Toroczkó-Szent- György, Szász-Ujfalu, Medgyes, Segesvár, Mezőzáh ; VI. Ulma, Báziás, Herkulestürdő. (2? chlorizans Chevrol.) --- 12. molybdaena Dalm. Különfélék. , Az állatok színe és a mimicry" czímű értekezésének bete- jező részét előadta Dr. Entz Géza a Természettudományi. Tár- sulat állattani szakosztályának 1905. januári ülésében, Az egész értekezés kivonatát közelebb hozza lapunk. —- A februári ülésben bemutatja Dr. Gorka Sándor Tunner J. Károly-nak a csíkbogár (Cybister laterimarginalis) hím ivarkészülékének morpho- logiája és vérének osmotikus nyomása" czímű értekezését. — A márcziusi ülésben ismerteti A. Aigner Lajos Ulbrich Edé- nek , Adatok Magyarország lepkefaunájához" czímű dolgozatát, mely: jelen és jövő füzetünkben jelenik meg; utána Csiki Ernő bemutatja a magyarországi Morphocarabusokat és felemlíti azokat a tulajdonságokat, melyeken a csoport osztályozása alap- szik, a fősúlyt a szárnyfedők skulpturájára s annak helyes értel- mezésére helyezvén. — Az áprilisi ülésben Csiki Ernő " , Négy magyarországi s egy új bogarat" mutat be és rendszertani állásu- ) kat ismertetvén, összehasonlítja őket a rokon fajokkal. — A májusi ÜlÉSBEN AS TA TS met Ta jos Új magyar lepkealakok" czíme alatt "bemutat nehány . oly Teltünő lépkeeltérest, melyek külön elnevezésre számot tarthatnak. Ezek a következők : Aporra Cratagegi L. ab. Koyi (fekete eltérés), Melitaea Cinxmia L. ab. Horváthi (sötét eltérés), Melitaea Cinxia L. ab. Uhryki (csaknem rajztalan), Melitaea Cinxia L. ab. Mocsáryi (szétfolyó rajzolattal), Melitaea Phoebe Kn. ab. Geyeri (megfogyott rajzzal), Melitaeaa Didyma O. ab. Fischeri (meg ogyott rajzolattal), Argynnis Dia L. ab. Hudáki (sötét alsó szárnynyal), Melanargiaa Japygia Hbst. ab. immaculata (kevés rajzú), Melanargia Galatea L. ab. Framzenawi (fakó színezésű), Lycaena Bellargus Rott. ab. Czekelii (szürkés kék), Lycaena Bel- largus Rott. ab. parvipunctata (fonakján a rendesnél kevesebb szem- folttab, Lwcaena Bellargus Rott. ab. confluzus (fonákján egybe- folyt szemfoltokkal, Hypogymna morio L. ab. Mátlyi (fakó színe- zésű), Calophasia casta Bkh. ab. Birói (sötét színezésű), Boarmia Semmária: Brahm. : ab. . xepehn (tekete eltérés), Arcna , Caja e váó flava (sárga alsó szárnynyal), Arctia ebe L. ab. Wassii (ugyanúgy), Zygaena carniolica S-. ab. Vángeli (foltjai keretnélküliek), Lycaena Damon Schiff. ab. caeca (fonákján szemfoltok hián), Ciilades trochilus Frr. var. grisea (szürkés színezésű), és Thecla Ilicis ab. Fountainei (igen világos színű eltérés). — Utána Tafner Vidor , Adatok Magyarország atkafaunájához" czímű dolgozatát mutatja I Irodalom 153 peBrssSzilády Zoltán. ., Szerző régóta foglalkózik hazánk atkáival, különösen az Oribatidákkal. Felsorolja a faunakatalogus megjelenése óta hazánkra nézve újaknak bizonyult fajokat s egy- úttal négy új fajt ír le. ; A szőlőiloncza (Tortrix pilleriana Schiff.) irtására Gastine G. Beaujolais vidékén (Közép-Francziaországban), a hol az 1900 óta nagy mennyiségben előfordul, a Vermorel-féle lámpást alka mazta., A pille julius augusztusban leginkább esti 10 óra és hajnali 2 óra kö- zött, kivált csöndes meleg időben röpköd. A lámpás vonzó ereje nem nagy körre terjed, hektáronkint négy lámpás elégtelen. A meg- fogott pillék tulnyomó része (45—919/o) hím ; a nőstények 54—85"/0-a még le nem tojta petéit s eszerint az eredmény igen kielégítő volt. A moly kitelelő hernyóját leginkább úgy irtják, hogy a tőkét, 1ille- tőleg a venyigét felforrt vízzel leöntik. Irodalom. Weise, ].: Ueber Coccinellen. (Deutsch. Entom. Zeitschr. 1905. p. 137—138.) Szerző nehány faj synonymiáiról és előfordulási viszonyairól írván a Suzbcoccinella 24-punctata L. egy új változatát, mely Ber- linnél, Tirolban és Erdélyben fordul elő, var. inversa név alatt írja le (fulva, prothorace macula media fusca, elytris maculis al- bis, ut in forma typica collatis). Ez egy igen figyelemre méltó fajváltozat, mert a tőalak fekete foltjai helyett fehérek lépnek fel. Hasonló példát egy indiai fajnál (Coelophora unicolor F.) találunk. j Csiki Ernő. x Horn, Dr. med. Walther: Ueber die Verwandtschaft der Cicindela-Formen: hybrida L., songorica Mannrh, trans- baicalica Motseh., Przevalskii Dokht. und tricolor A d. (Deutsch. Entom. Zeitschr. 1905. p. 153—1583.) Szerző annak alapján, hogy az arcz skulpturája és az első csápíz szőrözete nagy változatosságnak van alávetve, tehát elesnek a legfontosabb bélyegek, melyek alapján a C. hybrida rokon fajait 154 Irodalom eddig elkülöníterték, azokat már csak mint alfaiokat veszi tekin- tetbe. Szerinte a C. hybrida 18 alfaja 10 csoportba tartozik, ezek a következők : I. csoport. A törzsfaj alfajai : 1. subsp. vriparia Dej. 2. h magyarica Roe. Ja, lagunensis Gaut. (Korbi Beuth). 5 vestricta Fisch. § Sahlbergi Fisch. ab. allast BISch. 5. rumelica Apfb. 4. II. csoport. Sahlbergi Fisch. e 6 III. csoport. marittma Dej. TE maritima Dej. IV. csoport. Reitteri Horn. Ök Reitteri Horn. V. csoport, sonugorica Mnnh. 9 0 sk sougorica Mnnh. VI. csoportsA CC. transbaicatica 10. : transbaicalica alakjai. . Motsch. JE h4 magmifica Horn. TT 2. 5 hamifasciata Kolbe (palpalis Dokht.) 13. , —— japanensis Motsch. VII. csoport. Kozlovi Tsch. 14. s Kozlovi Tsch. VIII. csoport. Przevalskii Dokht. 15. 5; Przevalskti Dokht. IX. csoport, Grumi Tsch. 16. h3 Grumi Tsch. XENESODORLZ A TVEGONOT aa IK ad kas rel Égsttt coerulea Pall. 18 3 tricolor Ad. ab. tenuifasciata Fisch. ab. optata Fisch. A felsorolt alfajok között a legállandóbb a songorica. Csiki Ernő. xx Müller, Dr. Josef: Vierneue Höhlenkaáfer ausdem österr. Litorale. Vorlaufige Mittelung.: (Wien... Emitt Zeíteese ZRRVA 19055 p.829 Négy isztriai bogárfajta leírása, névszerint: Anophthalmus Bilimeki tergestinus (Markovsina, Nábresina), Laemosthenes cavicola Komwualdi (St. Romualdo), Leftoderus Hohenwarti rveticulatus (Iriest) és Oryotus Schmidti subdentatus (Markovsina.) Csiki Ernő. . Entomologiai művek. általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung- 1ae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla - "tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal £ kor 40 fill. —- Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- . résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— — Lejtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve .í kor. — Kriesch ]. A tovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kivándulók . zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fll. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás SA természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]J. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 8 kor. — . Kolbe, Einführung in die Kenníniss der Insekten 17 kor. ER Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 AI. ha magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill. Adatok Magyaror- szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak . magánrajza 40 kor. . —"—— Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és at 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon .3:kor. — dAigner-Pável-Uhnryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — . Be1 ge, Schmetterlingsbuch 8. Aufil. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. 20 fll. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb. auf "71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gróss-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. auf 50 Taleln 30 kor. Diptera. Jömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellékeiré: 2 r-t! 60 fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidarum orbis terra- ram universi .6 kor. . — Coleoptera. Zörök BP. Bogár -határozó 2 kor. 80 fll. — Bein K. A kis Mo aigyújtő. A. bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kálerbuck 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 21 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor, . —. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. .2tábl. 60 fill. Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur (Gy. A magyaror- szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fill: Bese Myri poda. Dr. s ]. A magyarországi Myriopodák mA BÉrA JA ÉL táblával 4 kor. i Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczsynski L. Araneae Hungaria 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a .2—3. kötet kapható 16 kor. Ce tendi NA pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. 7 Crustacea: Dr. Daday ]J. A Magyarországban eddig talált szabadon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchi pus. lok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kot "Legújabb árjegyzékem, ely több ezer, jól meghatározott és praeparált európai, különösen Bs bogárfaj felsorolását tartalmazza, megjelent és kivá- ESA " natra bérmentve küldöm meg. . Tavarnok, az Nagy- 9 Icsány Kelecsényi Károly " ! Magyarország bogárfaunája. II" Vezérfonal a magyar korona országainak terü- letén: előforduló bogarak megismerésére. . 3 IRTA . CSIKAI ER NO A Magyar Nemzeti Muzeumi segédőre. k A három kötetes munka első kötete a bevezető morphologiai részen kívül a Caraboideákat és Staphylinocideákat, a második kötet a Palpicorniá- kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. ZA munka 5 :íves — füzetekben jelenik meg egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára 2 kor. 40 fill. J Megjelent az I. kötet első füzete, mely az álta lános (morphologiai) részt tartalmazza. Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIII., Nemzeti Múzeum) küldendők. —— —- — ———-—— — ——-— - me Scbmidl Sándor könyrnyomdája Budapest, VI., Uj-utcza 3. BEREERREKES ELETETETTET ET, gé XII. kötet. 1905. Oktober 8. füzet. Fist - NOV ez ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT § as ERRE JA z Így e 1 EN 8 LA 48 ked Zs s A s apAa 7. age Szsetszts aj SAD. ay különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra.) kod Na oO EE Jas DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNEL DE ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR SÁV KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK HEAVÁDA V/ 9 GY g S A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ s ai sg le sv Av sáv JÖv JÁAv 4 : BUDAPEST, 1905. Z ex 7 A "ROVARTANI LAPOK SZERKESZTÖŐSEGE és KIADÓHIVATALA ZS 2 be SE MOLNÁR - UTCZA 24 éa vzŰi E ÉSZEEEZEZETSETETETZÉTSK . Megjelenik minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével 5 Előfizetési ára egész évre 8 kor, Tartalom. Ulbriech Ede: adatok Magvarország lepke-faunájához . Ji sza Matusovits Péter: A liptóujvári cserebogárrajzásról. al A. Aigner Lajos : A magyar lepke-fauna gyarapodása 1904-ben. 162 Csiki Ernő: Magyarország Cerambycidái XXII. SZE] Vángel Jenő dr.: Adatok Magyarország rovarfaunájához. Hy. 5 s inenoptera 1L5 ses SEA E EK A. Aigner Lajos : Mágsator zá inet a TE Ne 81. Zilam Kiss Endre dr.: Adatok Szílágy-T -m. bogár- faunájához VI. 172 Különfélék. A szőlőmoly EE ae ELÉ E See eg SE 175 £. : Irodalom. : EE : Fleischer Dr. A., Berichtigungen zur Bestimmungstabelle ee der bDyschirius Arten. Ismerteti Csiki Ernő. 2. -. . 171 Wedrse. IT Fiotorina plagiata var. croatica m. Ismerteti 7 Csiki Ernő. . EE ÉZZSK kee ete e he ve : A kir. magy. Természettudományi Társulat állatta n [ő szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy. utcza 16.) ülést tart. Vendégek c t szívésen lát. tú8 RNS ts A budapesti entomologusok minden bénteken este a Muhi féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. ; Kedvezmény. Az 1897., 1898 , 1899., 1900, 1901., 1902., 1903 és 190:-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele, áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a Il. kötet kapható, ára 6 ; kül Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk : Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár- utcza 24.) czímzendők. ai ( . Adatok Magyarország lepke-faunájához, Irta Ulbrich Ede. II Acronycta Rumicis L. ab. Salicis Curt. Péczelen csalétken fogtam augusztus végén ezen fajnak egy teljesen sötét példányát, melyen a felső szárny belső szegélyén lévő jellemző fehér vonal- kából csak kis szürkés-fehéres pontocska maradt meg. Ezen fajvál- tozat a Staudinger-féle katalogus szerint Angliában és északi Né- metországban tordul elő. dAgrotis Tritici L. var. distincta Stgr. és var. selgims Dup. Péczelen csalétken fogtam szeptember elején az Agrotis Tritici L. két előttem ismeretlen fajváltozatát, melyeket Staudinger és Bang- Haas fenti varietásokként határoztak meg. Az utóbbi Magyarország- ból már azelőtt is ismeretes volt, az előbbi azonban a Staudinger- Rebel-féle katalogus szerint csak a Pontusban és Sareptánál fordul elő. Erasíria venustula Hb. Előfordul egész Közép-Európában, de Magyarországon eddig csak Kalocsáról ismertük. Péczelen fog- tam egy példányát julius havában este lámpavilágnál. Buclidia triguetra F. Május hó végén fogtam Kis-Tétényben egy példányt, mely a törzsfajtól már az első tekintetre különbözik felső szárnyának sötét színezete által. A törzsfajnál a felső szár- nyakon látható világos-szürke alapszín helyet enged egy sötét. barna, kormos színezésnek, melyben a fekete háromszögalakú foltok alig jutnak érvényre. Az alsó szárnyak színezete is valami- vel sötétebb sárga és az apex fele kormosszínű. Ugyanez áll a . szárnyak fonákjára is. Acidalia ornata Sc. Isaszeghen m. évi junius havában fog- tam egy példányt, melynek leírása a következő: A rendes typus- nál a felső szárnyak közepén egy igen finom világos-barna vonal húzódik végig. Az általam fogott példánynál ezen alig észrevehető vonal egy 2—3 mm-ig széles, erősen szembetűnő sávvá változik át. Ezzel párhuzamosan a szárnytöve felé jelentkezik egy ugyan- olyan színű finom vonalka, mely azonban az alsó szárnyakon nem folytatódik. 3 Rocvartani Lapok XII. 1905. október, 156 Mainsovts Péter. Caustoloma rlavicaria Hb. Ehmann Ferencz barátom Öszö- dön (Somogy m.) az elmult nyáron gyüjtötte ezen fajnak oly pél- dányát, mely a rendes typusnál valamivel kisebb és a következő eltéréseket mutatja: A felső szárnyakon levő barnás foltok és raj- zok erősen redukáltak, úgy hogy a lepke sokkal világosabb színű- nek látszik, mint a rendes példányok. Az alapszín élénkebb sárga ; az alsó szárnyak, a felső harmadrészben halovány sárgás színűek, az alsó kétharmadban azonban csaknem teljesen fehérek, még ! pedig akképen, hogy a fehéredés a külső szegéiy felé mindinkább növekszik. A szárnyak fonákján a fekete-barnás apró pontocskák szintén elenyészők és alig feltünők, úgy hogy a szárnyak ezen ( része is sokkal világosabbnak tünik fel. A csúcsszegélyből kiin- duló és a külső szegélylyel párhuzamosan haladó vöröses-barna vonal azonban sokkal határozottabb, de keskenyebb mint a törzs- fajnál. aberrat:o egv példányát fogtam junius havában Ísaszeghen. A liptóújvári cserebogárrajzásról, Irta Matusovtis Péter. A , Rovartani Lapok" mult évi deczemberi füzetében Lósy 3: József ,Az erdei cserebogár hazánkban" czím alatt leírja az ) 1902. évi cserebogárrajzást különös tekintettel az erdei cserebogárra. ! telsorolja annak előfordulási helyeit, ezek között . Liptóújvárt is, ! és felhívja az érdeklődőket az 1905. évi cserebogárrajzás megfigyelé- / sére és a tapasztalatok közlésére. Lósy József tanár, iskola- ; ANpilosoma mendica Cl. Isaszeghen fogtam egy nőstényt, mely- nek alapszíne szürkés-fehér és közepet tart a $ barnás-szürke és a ? fehér ruházata közt. Szárnyai áttetszők, az erezet barnás-fe- / kete, az erek között elszórt fekete pontok sűrűbbek a rendesnél. / Arctia, villica L. Az ,Entomologische Zeitschrift" 1904. évi 29. számában Schultz Oszkár , Ueber die Variabilitát von Arctia ! villica L." czínű czikkében ezen fajnak 14 varietását írja le. Ezek egyike az ab. meglecia Schuliz, Ezt következőképen írja le Wi , Alis post. (fere) impunctatis" e szerint a felső szárnyak megfe- / lelnek a typusnak, az alsó szárnyakon azonban csak a csúcson levő folt maradt meg, ellenben a fekete pontoknak két sorozata többé-kevésbbé, néha pedig egészen hiányzik. Ezen újonnan leírt ! A Liptónujvári cserebogárrajzásról. 157 " [ársam és jóbarátom lévén, felhívta figyelmemet külön is. Ezen fel- : "hívásnak a legnagyobb örömmel teszek jelen soraimmal eleget. Mielőtt azonban - tapasztalataimat előadnám, Liptóújvár és környékének: leírását kell adnom. Liptóújvár község határa a Vág völgyében, az Alacsony-Tátra hegység tövében fekszik, 630 —700 méternyire az Adriai.tenger; színe felett. Éghajlata tekintettel arra, . "hogy északról teljesen ki van téve az északi szeleknek, meglehe- tős zord, hidegebs5 mint Csorbató, mely 1351 m. magasságban , fekszik. A talajképződés?) a mesozoi csoport aerája kréta-syste- ! májának alsó (neocom) emeletébe tartozik. Domináló kőzet a do- lomit és márga. Liptóújvárnak és közvetlen környékének észak-é- : szaknyugati, valamint északkeleti része jelenkori, negyed- és har- ! madkori képződmény. Liptóújvár maga kevés homok és kavicscsa kevert agyagos talajjal bír. Liptóújvár és környékének fanemeit lomb- és tűlevelű . fák ! képezik. A község határában előforduló fanemek : a lucz-, jegenye-, , erdei-, fekete- és vörösfenyő, a nyír-, nyár-, éger-, fűz-, bükk-, hárs- " gyertyán-, berkenye-, vadgesztenye-, szil- és junarfa stb. Bokrok közül a boróka, kökény és mogyoró. Gyümölcsfák: szilva, alma, . körte és cseresznye. A cserebogarak közül a közönséges Melolontha vulgaris és " az erdei Melolontha hippocastani fordul elő. Mindkettőnek fejlődé- Féhez 4 év kell. Ugy a közönséges, mint az erdei cserebogár ez idén tekintet- . tel az áprilisi zord időjárásra május hó 1-én jelent meg és julius só 14-én tünt el,") bár találtam 20., sőt .22. és. 24-én is úgy.az . egyik mint a másikból egyet-kettőt. A cserebogarak megjelenésekor Me tűzön és nyárfán kívűl más- még -nem.. zöldelt.. Mindkettő tehát Nennek esett. Fűz és nyár után a hársfa "következett vagy 2-—-3 . napig; azután neki estek az összes loni bfák és bokroknak és a vörösfenyőnek. .A cserebogarak rajzása sokáig tartván, alkalmam volt őket ala- posan megfigyelni és így mintegy 14000 példányt vizsgálhattam . meg. Vizsgálódásaim eredményeképen kijelenthetem, hogy -az itteni cserebogaraknak mintegy 40—429/0-a Melolonutha vulgaris és mint- egy Ta AA Melolontha hippocastanmi volt. A Melolontha vulgaris-nak mintegy 609/0-ai vörösbarna, 409/o . pedig fekete tövissel bírt. Hátsó lábaik czombjai pedig . majdnem kivétel nélkül feketék voltak, sőt igen nagy részüknek mind a há- Aj Ttásd Liptómeg gye földtani térképe, készítette Majláth Béla 1872. "7 ?) A rajzás tulajdonképéni időszaka május 8. junius 31. közé esett. 158 Matusovtts Piter. rom lábán fekete czombja volt, a mi Calwer-nek amaz állítását, hogy ez utóbbi eset igen ritka volna, teljesen megdönti. Ugyancsak aránylag véve igen kevés volt a szőrös nyakkal és szőrös fedő- szárnyakkal bíró egyed. A közönséges cserebogár mintegy 909/9-a zöldesbe játszó teljesen csupasz fekete nyakkal és csupasz fényes felületű sötétebb vöröses-barna fedőszárnynyal bírt. A czombgyű- rűk úgyszólván kivétel nélkül feketék voltak. A tövis mint fentebb . / említettem vörösbarna és fekete volt. Ezen színezet felnyúlt egészen a szárnyfedőig. A tövis alakja nagyon változó volt. Az észlelt ala- kokat a következő ábrák mutatják : 7 2 3 4 5 A Melolontha vulgaris változataképen találtam sötétbarna, majdnem fekete példányokat és a var. ruficollis-t. A közönséges cserebogár megtámadta az összes lombfa ne- műeket és a vörösfenyőt. A másik faj a Melonotha hippocastani volt. Ennek mintegy 35 — 409/9-a vörösnyakú, 60—65"9/0-a pedig fekete lábú és fekete- nyakú volt, az u. n. var. nigripes. Liptóújvárt e szerint inkább ne- vezhető és tartható a vörösnyakú és lábú erdei cserebogár válto- zatnak mint megfordítva, Calwer szerint ritkán fordul elő a var. nigripes, itt épen az ellenkezőjét látjuk. Calwer szerint az erdei cserebogár később jelenik meg a közönségesnél, itt épen akkor je- lent meg, mikor amaz és ugyanakkor tünt is el. . Változatképen találtam Melolontha mippocastani var. ruficollis és nigricollis-t is. A Lósy által említett sötétbarna, túlvörös feke- tenyakú erdei cserebogárból szép számmal volt itt is. Érdekes; hogy úgy miként a közönséges, az erdei cserebogár is teljesen csupasz, zöldesbe játszó nyakkal és csupasz fényes sötétebb vörösbarna fedőszárnyakkal bír. Szőrös nyakú és szőrös fedőszárnynyal bíró igen kevés volt. Volt azután az erdei cserebogarak közt mintegy 5 —69/o sötét vörös fényes csupasz nyakkal, sötét vörös fényes csupasz. fejjel és; ugyancsak fényes sötét vörösbarna csupasz fe- dőszárnynyal bíró is, mely a rendesnél jóval szélesebb és nagyobb. A Liptóujvári cserebogárrajzásról 159 A mi az erdei cserebogár kártételét illeti, az teljesen olyan, mint a közönségesé. Hogy ugyanazon fanemeket szereti mint a közönséges, az az erdészek előtt nem újság.) Magától értetődik, hogy úgy van a cserebogár is a fákkal mint az ember: egyik étel jobban ízlik mint a másik. De úgy az erdei, mint a közönséges cserebogár kóstol az egyik fa leveleiből, ép úgy mint a másikéból, Határozottan kijelenthetem azonban azt is, hogy a mely fán az egyik előfordul, előfordul a másik is.") Az itteni lombfák közül legjobban szereti mindkettő az Acer pseudoplatanus és Acer pla- tanvides, Ouercus pedunculata (az erdőőri szakiskola csemetekert- jében), Sorbus aria, Prunus padus, Prunus mahaleb, Aesculus hippocastanum, Prunus domestica, Betula alba, Betula verrucosa és Populus nigrá-t. Szereti a fűzeket, a közönséges mogyorót, almafát, körtefát, Alnus incana, Alnus glutinosa, Tilia parvifolia, Populus tremula, Populus alba, Fagus sylvatica, Carpinus betulust. Kevésbbé szereti a Tilia grandifolia, Ribes rubrum és grossularia és Sorbus aucu- pariát. Nem szereti és nem is bántja a Robinia pseudoacacia, Fraxi- nus excelsior és Syringa vulgaris-t. Tűlevelű fák között igen szereti a vörösfenyőt. Ezen felsorolt fákon többnyire egyenlő arányban találtam mind az erdei, mind a közönséges cserebogarat, kivévén a vörös- fenyőt, a hol a közönséges cserebogár mintegy 859/0-kal, az erdei pedig csak 159/0-al volt képviseve. Azt, hogy a fekete lábú és nyakú cserebogár talán jobban szeretné az egyik vagy másik fa levelét mint a vörös nyakú, azt nem tapasztaltam. Előfordult ugyan az égerfánál, hogy a fekete nyakú mintegy 709/0-át képezte a rajta épen falatozó cserebogaraknak, hanem úgy ezen esetet mint azt, hogy a vörösfenyőn több közönséges cserebogarat találtam, mint erdeit, merő véletlenségnek tartom. Azon nézetet sem tartom elfo- gadhatónak, hogy az erdei cserebogár a szerint változnék át fekete nyakú és lábú és vörös nyakú és lábúvá, a milyen táplálékban volt pondró korában része, vagy pedig a vörösnyakú cserebogár abban az esetben, ha bizonyos fa leveleivel táplálkoznék, fekete - nyakú utódokat nemzene. Szerintem a feketenyakú erdei ép úgy .nem változata a vörösnyakúnak, mint megfordítva, Épen úgy rá le- hetett volna fogni, hogy a feketenyakú cserebogár változatát képe- zá a vörösnyakú. 1) Téglás Károly : Erdővédelemtan 124 I. X Lásd a csatolt kimutatást. 160 Matusovits. Péter. . Itt különben megjegyzendőnek tartom még azt is, hogy az erdei cserebógár a közönségessel együtt él úgy pajod mint bogár korában. Hogy pedig Liptóújvár talajviszonyait is röviden leírtam, azért. tettem, hogy megczáfoljan Sajó Károly-nak a , Termé- szettudományi Közlöny"-idei junius havi füzetének 389. oldalán tett amaz állítását, hogy a Meloloóntha hippocastani csak homok- talajú vidéken prosperál és hogy más talajban, még rigolált humus- talajban sem bír boldogulni. Liptóújvár talajára ugyan még ell en- sége sem foghatja rá, hogy homokos. Az::erdet és közönséges cserebogár Liptóújvárt egy űl élvén, nagyon. természetes, hogy össze vissza párosodik. A párosodás aránya kisebb, mindazonáltal az erdei és közönséges, mint -a fekete és vörösnyakú erdei cserebogár között. A párosodás arányát a. közönséges cserebogarak között 89 0/9- ának, ..a közünséges és , vörösnyakú. erdei cserebogarak — között mintegy 5"/o-nak és közönséges és. feketenyakú , erdei cserebogarak közöit 69/6-nak :találtam. Az ilyfajta párosodásokból következő korcsok keletkeznek a közönséges és vörösnyaku erdei cserebogárból: [Melolontha vulga- ris. var. fulvicolhs, közönséges cserebogár vörös nyakkal, vagy Melotontha hippocastami söt.t-vörös fényes nyakkal, mely változat sokkal zömökebb mint a közönséges cserebogár és legalább is olyan nagy, mint a nagy vörösnyakú erdei cserebogár és tövise az erdei cserebogárehoz hasonlít. A közönséges és feketenyakú erdei cserebogár párosodásából származnak az itt már előbb em ített fekete czombú közönséges cserebogarak, ezeknek vannak lésiínkább a 2. 3. és 4" abráanoz hasonló töviseik. 3 A vérös és feketenyakú cserebogár egymásközti párosodása mintegy 569/o-ra tehető, Itt azután a vérkeveredés legszembetűnőbb bizonyítéka a nyak színezete. A vörösnyakú cserebogár ugyanis, ha feketenyakúval párosodik nemzedékének vörös nyaka köröskö- rül fekete gyűrűvel van körülvéve" és minél több nemzedéken -át történt ez a vérkeveredés, a fekete gyűrű annál szélesebb és annál kisebb a toron a vörös folt. Ugyancsak ennek arányában sötéted- nek a cserebogár czombjai is. - Ezen erdei cserebogarak párzásá- ból vélem származottaknak a vörös torral és fekete lábakkal bíró fulvicollis, valamint a fekete nyakkal és vörös lábakkal bíró nig- ricollis-nak nevezhető varietásokat. Fentieken kívül találtam kö- zönséges cserebogarat két darabot, melynél a szárnyfedők végén egy-egy fekete pont VOL és találtam majdnem tiszta fekete erdei cserebogarat is. SEEK ATVETTE ETV SZ TIT SES FEZTSZÁ SET ÜTNE ET ÉT FIIZKERZTET E SI EZGBÁD edes €) 19 — Kimutatás (százalékban kifejezve.!) Fanem 161 a liptóújvári" cserebogár rajzásánál egyes fanemeken talált cserebogarakról Acer platanocides Acer pseudoplatanus Ouercus pedunculata Sorbus aria Prunus padus Prunus mahaleb Prunus domestica Aesculus hippocastanum Betula alba Betula verrucosa ! Populus nigra Salix capraea Salix fragilis Corylus avellana Pirus malus Pirus communis Alnus incana Alnus glutinosa Tilia parvifolja?) Populus tremula Populus alba Fagus silvat ca Carpinus betulus Tilia grandifolia Ribes rubrum kibes grossularia Sorbus aucuparia Larix europea?) Átlagos "/o a lombfa- nemekre Erdei cserebogarak a közönségessel szem- ben 9/o-ban Az erdei vörösnyakú és feketenyakú cse- rebogarak előfordu- lása egymáshoz vi- szonyitva 9/0-ban Melolontha Melolontha lát hippocas- [Összesen fg vulgaris maya tani var. S nigripes 0/0 90 előfordult 9/9-ban ja 64 18 18 100 (E 60 19 2 100 t 43 16 41 100 5 37 19 44 100 z 50 19 31 100 1 (8 49 20 31 1860 81 NS 32 19 49 100" s 4.2 18 40 100 . 49 187 34 100 s 37 22 41 10071 39 20 41 100 62 13 25 100 [s 61 14 25 100 E 46 14 40 100 s 53 17 30 100 1] El 48 23 29 100 8 14 16 70 100 118 28 Di 53 100 1 (8 50 23 27 100. §f- 42 AA: 30 100 ke 40 24 36 100 sú 38 27 95 100 je 38 26 36 100 29 37 34 100 Jas 28 35 43 100 [085 25 34 48 TOO. Ni 28 34 38 100 j8 85 7 8 110100 55 41.6 21.9 36.5 100 41.56 58.4 100 -— 40 60 100 1) Az adatokat 1905. V/1—VII/14 közti időben fákról való lerázással nyert cserebogarakról szereztem. 2) Ezen fán találtam tiszta fekete erdei cserebogarat. ANT Age LG ZA E ZH CR] MORE ZEN LOS VESSETEK EZ EZEL TERÉN 162 A magyar lepke-fauna gyarapodása 1904-ben. Irta A. Aigner Lajos. Az 1903. évről szóló kimutatás szerint (R. L. XI. 191.t) a hazai Macrolepidoptera-fajok száma 1561-re és 667 fajváltozatra, a Microlepidopteráké pedig 16839-re és 60 fajváltozatra rugott. Ezeket a számokat növelik azok az alakok, melyek az 1904. év folyamán irodalmi úton ismeretesekké váltak, ugyanis a követ- kezők : Melanargia Galatea L. var. grocida Hbst. ab. Ulbricm Aign,, mely a procida-hoz úgy viszonylik, mint az ab. leucomelas a törzsalakhoz. Nagyszeben, hiume ke e. XT d: Melanargia Galatea L. ab. melama Obth., melyen hiányzanak a szegély mentén álló holdacskák. Tarcsa. (R. L. XI. 2. 1.). Coenonympha Leander Esp. ab. obscura Rühl., a törzsalak- nál sötétebb színezésű, csaknem egyszínű sötét. Mehádia. (R. L.) XI. 1203. 1.) Hesperia Malvae L. ab. Zagrabiensis Grund, a felső szárnyon lefutó fehér pettyek sora sávvá folytak egybe. Zágráb. (R."L. XI.) Aplasta ononaria Fssl. var. faecataria Hb., a törzsalaknál kisebb, világosabb színezésű, szürke sávokkal és piros rajzolattal. tarcsa. (úx L. xISt0 19 j Lobophora sabinata Hb Herkulesfürdő (R. L. XI. 146. 1.) Ezekhez járulnak a következő alakok, melyek újak hazánk faunájára : ; Chrysophonus dispar Hw. var. rutilus Wernb. ab. sagithifera Horm. melynek felületén a fekete pettyek hosszúkás foltokká megnyúltak. Hadad, fogta Dr. Zilahi Kiss Endre. Lycaena Icarus Rott. var. Cehna Aust., átmeneti alak, a törzs- fajnál kisebb, fonákjának rajzolata igen gyöngéd. Nógrád-Verőczén és Budapesten fogtam, ; Dicyela 00. L. ab. süultdhurea Stgr., egyszínű sárgás. Buda- pest, fogta Langerth Jószef (Bohatsch Ottó gyűjteményében). Ephyra guercimontaria Bastb.. A punctarta-tól abban külön- bözik, hogy valamivel kisebb, a felső szárnyat átszelő sáv nem barna, hanem barnáspiros és mellette fehér pont látható. Nógrád- Verőczén fogtam. j Ephyra ruficitiaria Hb. var. mattiacata Bastb. Tavaszi iva- dék, melyen a felső szárny közepén lefutó sáv erőteljes, sötétbarna. Budapesten fogtam, Magyarország Cerambycidái 163 Ephyra ruficilaria Hb. ab. privataria Bastb. Nyári ivadék, melyen a felső szárny közepén lefutó barna sávnak csak némi nyoma látszik. Nógrád-Verőczén nagyobb számban fogtam. Ephyra punctaria L. ab. naevata, melynek felső szárny án a Zésély előtt nehány rozsdaszínű folt mutatkozik. Megemlítem végül, hogy Coenonympha panuphilus L. ab. thyr- sides Stgr. faj eltérést (fölül is, alul is 3—4 szemfolttal, melyet eddig csak Dalmácziából ismertünk, Koca György Portorén fogta egy példányban. ; Még csekélyebb a Microlepidopterák szaporulata. "Csupán a következő irodalmi adatokat hozhatom fel : ; Stenia stigmosalis HS. Zágráb (R. L, XI. 2083. I.) Titanio Schrankiana Hochw. Erdély. (R. L. XI. 203, I.) Pyrausta aerealis Hb. var. opacalis Hb. Erdély. (R L. X.203. 1) Conchylis procerana Ld. Budapest. (R. L. XI. 203. 1.) Conchylis diacrisiana Rbl. Budapest, Fiume. (R. L. XI. 203, I.) Pamene regiana Z. Magyarország. (R. L. XI. 203 I.) Coleophora ochrea Hw. Herkulesfürdő. (R. L. XI. 146. I.) "Végül megjegyzendő, hogy az dAcalla cristana F., mely a tauna-katalogusban Gácsról volt jelezve, hazánkban még nem ke- rült elő, csupán eltérése, az ab. spadiceara Hw. Gács, Herkules- fürdő (R. L. XI. 146 I.) 71 "A fent felsorolt adatok számbavételével Magyarországból, bele- értve Dalmácziát és Bosznia-Herczegovinát is, eddigelé 1583 Mac- rolepidoptera-faj, 678 fajváltozattal és 1695 Microlepidoptera-faj, 61 fajváltozattal ismeretes. . Magyarország Cerambycidai. Irta Csiki Ernő. XXXII. " (Befejező közlemény.) 83. nem: Oberea Muls. ll, A fej fekete, az előtor sárga, némelykor fekete pontokkal 2. — A fej és az előtor egészen fekete, vagy sárgás-vörös, vagy feketé vörös foltokkal, vagy csak a féj vörös EGET KET 2. A szárnyfedők tövén a-paizsocska körül sárga tolt van ZÉE ."— A szárnyfedők tövén nincs sárga folt, legfeljebb egy kes- keny szegély sárga., Sárga a fej és a csápok, két kerek . Széles polák VElASZtjáKk ő 8l röl T Tk vs ZS FEKA SAS . A szárnyfedők belső féle szabálytalanul pontozott, a " pót Csiki Ernő. folt az előtoron és a szárnyfedők feketék, utóbbiak szürke szőrökkel sűrűn fedettek. Hossza 14—20 mm. — Elő- fordul Európában és Szibériában, nálunk helyenként nem ritka. (melanocephala Voet.) 3. oculata Linn. A szárnyfedők szabálytalanul pontozottak. Sárga, a fej, egy-egy folt az előtor töve mellett kétoldalt és a szárny- fedők, a paizsocska körüli rész és az epipleurákon kívül feketék. Alul a mellközép töve, az első három haslemez közepe és az utolsó potrohgyűrű csúcsa feketés-barna. A szárnyfedők sárga paizsocska körüli foltja némelykor kes- keny sáv alakjában a csúcsig terjed. A szárnyfedőket sűrű szürke szőrözet fedi. Hossza 13—18 mm. — Elő- . fordul Közép-Európában, nálunk ritka; termőhelyei : II. Koritnyicza, V. Kolozsvár, Mezőzáh, Brassó, Fogaras. 1. pupillata Gylih. A szárnyfedők rovátkásan pontozottak. Sárga, a fej, a csápok és a szárnyfedők (a paizsocska körülötti sárga folt kivételével) feketék. Alul a mellvég közepe és az utolsó potrohgyűrű egy keskeny elülső szegély kivételé- vel fekete. Hossza 12—16 mm. — Előfordul Olaszország északi részében, Tirolban és nálunk. Nagyon ritka ; ter- mőhelyei: I. Kalocsa, Hajós, VI. Temesvár, Gerebencz, VII. Ribnik, IX. Dalmáczia. (melanura Gredl.) 2. pedemontana Chevril. A szem nagy, alul majdnem a felső áilkapocs tövéig ter- jed, a pofák keskeny lemeze választja csak el attól. Fe- kete, a tapogatók, a szárnyfedők oldalai a váll alatt és a lábak szalmasárgák. Feje és előtora elül barnás-fekete, a test többi része sárgás-barna felálló szőrökkel fedett. Hossza 10.5—14.5 mm. — Előfordul Észax- és Közép-Euró- pában, nálunk elég ritka ; termőhelyei : I. Budapest, Péczel, Hajós, Keczel, II. Csurgó, Pécs, Zánka, V. Szász-Sebes, Nagyszeben, Nagycsűr, Szt.-Erzsébet, Nagysink, Segesvár, (fulvipes Wourcr., parailela Scop., hmbata Muls.) . 4. linearis Linn. A szem kisebb, aálsó szélét a felső állkapocs tövétől a 8. tok légfeljebb helyenként sorokban elhelyezétték. Szürkés- fekete, szürke szőrökkel sűrűn fedett, a fej elülső része, vagy a homlok és fejtető is, vagy fitkán az egész fej, Adatok Magyarország rovarfaunájához 165 némelykor egy kis kerek folt az előtor közepén, a lábak és az utolsó három potrohszelvény oldalt és felül sárgás- vörös. Hossza 13—19 mm. — Magyarország jellemző faja, termőhelyei : I. Dabas, Kecskemét, Kalocsa, Tisza- Alpár, Turcsek, II. Pé:s, V. Nagyapold, Marpód. 2, euphorbiae Germ. — A szárnyfedők belső fele rovátkásan poztozott. Fekete, a fej, az előtor, az utolsó polrohgyűrűk és a lábak sárgás- vörösek. Az előtor elülső és hátsó széle többnyire fekete, ritkán egészen fekete. A test feijülete sűrű szürke szőrö- zettel fedett. Hossza 9—14 mm. — Előfordul Közép- és Dél-Európában, nálunk nem ritka. 6. erythrocephala Schrnk. Változata: Némelykor a fej és az előtor egészen fekete, csak a szájszervek, a lábak és az utolsó két potrohszelvény sárgásvörös. — Termőhelyei : I. Budapest, Péczel, Dabas, Kalocsa. ab. nigriceps Muls. Adatok Magyarország rovar-taunájához. (Közlemény a Paedagogium biológiai laboratoriumából.) 3 közzéteszi Dr. Vángel Jenő. III. Hymenoptera. Hártyásszárnyúak. Út Aphenogaster structor Latr. I. Budapest, II. Dánospuszta, II, Kömlőd. Tetramorium caesptlum L. I. Budapest, Csongrád, Hódmezővá- sárhely, II. Nömlőd, III. Lipótvár. Lasius alienus Först. I. Budapest, II. Keszthely, III. Putnok ; . — jlavus Fabr. I. Budapest. Formica fusca L. Kőhídgyarmat ; —. pralensis Deg. I. Budapest, Kákospalota, Békásmegyer, Félegyháza. II. Visegrád, III. Putnok ; — rufa Linn. I. Budapest, Szarvaskő, III. Putnok. Myrmecocystus viaticus F. I. Alsó-Dabas. Camponotus aetlops Latr. I. Budapest; — herculeanus L. I. Szarvaskő, III. Putnok, IV. Bártfa ; — ligniperdus Latr. I. Budapest, Szarvaskő III. Igló, V. Maroskecze ; — sylvaticus Oliv. var aethiops Latr, I. Békásmegyer; — vugus Scop. I. Békásmegyer, Szarvaskő, Félegyháza, II. Kömlőd, IV. Bereg-Szöllős. 66 Dr. Vángel Jenő Mutilla brutia Pet. I. Tisza-Alpár; — calva Vill. 1. Félegy- háza, . T.-Alpár, II. . Kömlőd ; — europaea L. I. Félegyháza; — erythrocephala Latr. I. Tisza-Alpár ; — differens Lep. V. Negói havas út ; — viduata Pall. I. Tisza-Alpár. I Myrmosa melamnocephala Fabr. II. Kömlőd, III. Putnok, Dobsina. ; Scolia flavifrons "E. var. haemorrhoidalis F. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, T.-Alpár, Csongrád, Szintje, II. Kömlőd, Kő- szeg III. Lipótvár, Putnok, Dobsina, V. Maroskecze, VI, Dubova; — guadripunctata Fabr. I. Félegyháza; — hírta Schk. I. Fél- egyháza, VIII. Castel- Muschio(Veglia Sziget ; Ehs gunguecincta Fabr. I. F élegyháza ; — sexmaculata Babu I. Félegyháza, II. Kömlőd. Tiplma sempohta Tourn. I. Félegyháza, VI. Karánsebes. Sapyga guinguepunctata Fabr. I. Félegyháza. 3 . Ceropales maculatus Fabr. I. Budapest, Félegyháza, T.-Alpár, II. Kömlőd. Pompilus chalybeatus Schte. I. Félegyháza, Kecskemét ; — flumbeus Fabr. I. Budapest, Rákospalota, Félegyháza, Kecskemét ; — viaticus L. I. Békásmegyer, Csongrád, II. Kömlőd ; — rufipes L. I. Félegyháza. Salius fuscus Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, II. Visegrád, Kömlőd, III. Lipótvár ; — vulneratus Costa. I. Félegy- Trypogylon : clavicerum : Lep. :et. Serv. "I. "Félegyháza ; — figulus L. I. Félegyháza. Larra anathema Rossi. I. Félegyháza; — tridens Fabr. I. Félegyháza. § 3 Tachytes etruscus Rossi I. Tisza-Alpár, Félegyháza; — euro-. paeus Kohl. I. Budapest, Félegyháza. Tachysphex Panzeri Vand. I. Félegyháza, Dánospuszta; — nitidus Spin. I. Félegyháza. Dinelus pictus Fabr. I. Félegyháza. Palarus flavipes Vabr. I. Budapest, Félegyháza, I. "Kömlőd. Astata boops Schrk. 1. Budapest, Tisza- Alpár, Félegyháza, II. Kömlőd, III. Putnok ; — sninor Kohl. I. Félegyháza. Pemphredon luctnuosus Schuck. I. Félegyháza. Scelphron destillatorium Hb. I. Budapest, Félegyháza, V. Maroskecze, VI. Resicza. : Sphex occitanicus Lep.et Serv I. Félegyháza; — magillosus Fabr, I. Budapest, Félegyháza II. Kömlőd; — albisectus Lep. E Félegybáza. : 3 2 Adatok Magyarorszag rovarfaunájához. 167 Ammophila sabulosa Linn. I. Budapest, Félegyháza, II. Ajka, Kömlőd, IN. Putnok ; — Heydemi Dhlb: I. Félegyháza ; — hirsuta Scop. I. Budapest, Dánospuszta, Új-Radna ; — Tydei Gouill. I Félegyháza. : Plulanthus triangulum WFabr. I. Budapest, Félegyháza ; — coronatus Fabr. I. Félegyháza. ; Cerceris emarginata Panz. I. Félegyháza; — leucozonica Schlett. I. Budapest, Félegyháza ; — luctuosa Costa. I. Félegyháza. Oxybelus latro Oliv. 1. Félegyháza. ; Alyson bimaculatus Panz. I. Félegyháza. Gordelytes mystaceus L. I. Budapest, Félegyháza ; — guingüe- ctinctus Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuüszta, II. Kömlőd, TI. Lipótvár, Putnok. si 70 Bembex integra Panz. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd ; — rostrata L. I. Félegyháza, Csongrád ; — bidentata Vaná. I. Fél- egyháza; — mediterranea Handl. I. Tisza-Alpár ; — oculata Latr. J 1. Félegyháza, II. Kömlőd; — Megerlei Dhlb. I. Félegyháza. Crabro albilabris Fabr. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd ; — cribrarius L. I. Budapest ; —- fuscitarsis H. S. I. Félegyháza ; — clypeatus Linn. I. Budapest, Félegyháza, II. Visegrád, III. Put- mok, —— alaius Panz. I. Félegyháza; — pygmaeus Vand. I. Fél- egyháza. Odynerus allobrogus Sauss. I. Félegyháza ; — callosus Thoms. I. Félegyháza ; — Dantici Rossi I. . Félegyháza ; — parietum Linn. I. Budapest, Békásmegyer, Félegyháza, Dánospuszta, II. Kömlőd, III. Lipótvár, Putnok, V. Maroskeeze, VIII. Castel-Muschio (Veglia sz.) ; — spiricornis Spin. I. Budapest, Félegyháza; — viduus H. 5. I. Félegyháza. ; Polhstles galhca Linn. I. Budapest, Félegyháza, Dánospuszta, Kecskemét, II. Kömlőd, Perkáta, III. Lipótvár, . Putnok. Dobsina, . ÍV. Bártfa, V. Maroskecze, VIII. Castel-Muschio (Veglia: sz.) Vespa crabro L. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, Csongrád, II. Visegrád, III. Putnok, VIII. Castel-Muschio (Veglia sz.) ; — media Ret. I. Félegyháza, Békásmegyer, II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok ; — germamica Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Békásmegyer, Tisza-Alpár, II. hömlőd, III. Dobsina, V. Maros- kecze, VIII. Fiume; — saxonica Fabr. VI. A4patin; — rufa L. 1. Félegyháza ; — sylvestris Scop. III. Putnok, Dobsina; — vulgaris L. 1. Félegyháza, Tisza-Alpár, III. Putnok. Apis melhfica L. I. Budapest. Bombus hortorum L. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, 168 A. Aigner Lajos II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok, V. Maroskecze ; — v, ruderatus Fabr. I.. Csongrád ; — subterraneus L. I. Tisza-Alpár; — Jonellus Kirby VI. Apatin ; — Derhamellus K. I. Félegyháza, II. Kömlőd, Ajka ; — silvarum Linn. I. Budapest, Tisza-Alpár, Wélegyháza, Dánospuszta, II. Visegrád, Kömlőd, IN. Putnok, Lipótvár, V. Ma- roskecze, VI. Apatin; — aremicola Thoms. III. Putnok; - agro- rum Fabr. I. Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, II. Kömlőd, Vi- segrád, III. Putnok, Csorbai-tó, V. Maroskecze, VI. Apatin ; — cognatus Steph. I. Budapest, Csongrád, Tisza-Alpár, Félegyháza. III. Putnok; — variabílis Schm. I. Félegyháza, II, Kőmlőd, V, kiusor ; laesus Mor. I, Budapest, Félegyháza, Tisza-Alpár, Csong- rád ; — . fragrans Pall, I. Csongrád ; — lapidarius L. I. Budapest, Csongrád. Félegyháza, III. Csorbai-tó, — VI. Apatin; — terrestris L. I. Budapest, Félegyháza, Mesterszállás, Tisza-Alpár, II. Kömlőd, III, Putnok, Csorbai-tó, V. Maroskecze. Magyarország pillangót. Irta 4. Aigner Lajos. VI. 3. Pieris Rapae L.) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 468, (1758); Esper, Die dehmetterlinge ín Abbild. 1]. tab, 3. hig 2. (1770. A szárnyak tejszínűek (hím) vagy vajszínűek (nőstény); a felső szárny csúcsán csekély kiterjedésű háromszögű rajz van; a 3. sejtben fekete petty áll, a nőstényen az első sejtben is ugyanolyan, az alsó szárny elülső szegélyén szintén fekete petty mutatkozik, mely olykor hiányzik. Ezek a rajzolatok alul is tisztán láthatók. Igen hasonlít az előbbi fajhoz, de jóval kisebb, apex-rajza pedíg sokkal kisebb és halványabb. 3 Hazánkban 2—5 ivadékban mindenütt, mezőn és réten kö- zönséges, Budapesten márcz. 29-től május 31-ig, junius 14-től au- 1) Rapa : répa. Magyarorszag pillangói 169 gusztus 20-ig és szeptember 10-től október 16-ig. Az I. ivadék a másodiknál kisebb, azaz 40—46 mm. (törpe csak 30 mm.) szélés. Az apicalis folt kicsiny, Szürke, olykor csaknem eéltünő: a fééket pettyek a felső szárny discusában s az alsó szárny elülső szegé- lyén többnyire elmosódottak, ritkán határozottan kifejlődöttek, A 2 . halvány fehér, némi sárgás árnyalattal. A fonák oldal halvány vagy élénkebb, sőt vajsárga, többé-kevésbbé feketén behintve. Ezek a jellegek olykor a II. ivadéknál is mutatkoznak mint átmenetek a var. et ab. leuwcotera Stef.-hoz.") Ritka esetben a ? fölül még sár- gásabb, mind két nemnél az alső Szárny és a felső szárny apexe a fonák oldalon élénk czitroimsárga. Gyakrabban a áz egyszínű fehér csak az apex kissé szürkés, alul pedig a felső szárny 3. sejtjében álló petty többé-kevésbbe je- lezve van. Az ily példányok az ab. mmaculata Fol.-hoz? vonandók. . — Egy kicsiny ó (36 mm., Budapest, 1899. ápr. 18.) a nyári ? sárgás színét mutatja, a szárnyak tövén erősen feketítve, alig jelzett apicalis és középfolttal. Az alsó szárny fonákja czitromsárga, a felső szárny apexe és elülső szegélye, valamint részben a külső szegélye még világosabb sárga s az egész discus, tiszta fehér helyett halvány sárgás; a középfolt alig látható. A második ivadék az elsőnél mindég nagyobb (40, többnyire 43—483 mm.) A gyakran csaknem fekete apicalis folt s a többi pettyek mindkét nem fonákján is többnyire erősen kifejlődöttek s a ? a legtöbb esetbén erősen sárgás. Alul halványabb vagy élén- kebb sárga, nagyobbára igen csekély, vagy semmi behintéssel, Egyik budapesti példánynál a felső szárny majdnem közepéig az alsó szárny pedig csaknem teljesén fekete béhintésű. Gyakori esetben a jól kifejlett apicalis folt koromfekete, a többi pettyi5 igen erős, az alsó szárny fonákja pedig alig behintett. Ritkább egy kisebb (30—37 mm.), többnyire sárgás (Y) alak- . melyet Budapesten augusztusban fogtak. Ez a var. minor Costa- hoz?) sorolható, a mely Toscanában 37—38 mim. széles. A var. Manunii Mayer"), melynek felső szárnya a törzsalaké, 1) A fehérebb. 2) A foltatlan. 3) A kisebb. 1) Mann lepkész után. 170 A. Aigner Lajos nál . szélesebb és kerekebb, apicalis foltja lefelé mélyen fogazott, 1b sejtje pedig győngén fekete behintésű, csak a Tengermelléken és Dalmátországban, különben Török- és Görögországban, Toscanában és Déli- Oroszországban (Sarepta) fordul elő. Petéje körtealakú, jóval világosabb színű a P.; Brassicae-énél, A nőstény -egyenkint rakja le a levél felső és alsó oldalára. Her- nyója zöld, sárga hát- és oldalsávval, fekete stigmákkal; úgy mint a P. Brassicae-é társasan káposztaféléken, kivált: Hesperis matrona- lison (estike) és Raphanuson (retek) él. Gyakran kártékonyan lép fel, Budapesten rendszerint Reseda luteolán találták, egy bokron olykor 30—40 darabot is. még pedig július 16-án, augusztus 4, szeptem- ber 22. és október 21—november 9-ig ; kifejlődve 29—30 mm. hosszú. Bábja szürkés, sárgás vagy barnás, 3 sárga hosszanti vonallal és gyér finom fekete pontokkal. ; Parasítái: Blepharidea vulgaris Mg., Machaiva serriventris , Sarcophaga helicis T. O. és Egorcita hirsuta O. 5. Diptera- ib (az utóbbi kettő csak Észak-Amerikában) ; . Pteromalus vabg- rus Walk., Pt. pieridis Prov., Pt. puparum (4) Swed,, Pt. Brass stcde back, Monodontomarus nereus Wall., M. urens Thoms. €hal- cidida-fajok ; Apanteles congregatus var. pieridis Pack., A. glomera- tus (L.) Reinh., A. rubecula Marsh, és Hermiteles vicinus Grav. Braconida-fajok. ——— Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: Spanyolországtól Japánig (10—1609) és Lapphontól Egyiptomig (63— 309. 4. Pieris Ergane Hb. !) Hübner-Geyer, Sammlung europ. Schmetterlinge., Fortsetzung. Fig. 904—7 (1827 ?). A felső szárny csúcsán fekete rajz van, a 3. sejtben .fekete petty, a nőstényen az 1. sejtben szintoly petty mutatkozik vagyis a rajzolat ugyanolyan mint az előbbi fajé, csakhogy az apex rajza négyszögű s a pettyek alul nem látszanak; jóval kisebb is aman- nál. Magyarország területén csak a Velebit- hegységben, Novi, Por- toré, Fiume és Dalmátországban található április májusban 30-40 mm. Hernyója, halvány kékes-zőld, fekete szemölcsökkel, 30 mm hosszú ; áprilisban Cruciferákon (keresztesek) él. Előfordul a déli szomszédországokban : Maczedoniában, Bolgár- országban, Krajnában, valamint K.-Ázsiában és a Transkáukázusban. 1) Ergane : a művész, Athene mellékneve. Magyarország pillangói 171 5. Pieris Napi L.)) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 468 (1759); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 3 fig 3. (1770). A szárnyak tejszínűek ; a felső szárny csúcsa feketés ; a hím 1, a nős- tény 2 fekete pettyel s a belső szegélyen fekete vonással ellátott. Az alsó Szárny elülső szegélyén rendesen egy fekete petty áll. Az erezet fekete, kivált a nőstényen. Az alsó szárnyon alul az erek sötét zöld behintésűek. j Hazánkban mezőn és réten, országszerte közönséges 2—3 ivadékban csaknem szakadatlan tavasztól őszig. Budapesten április 8-tól junius 9-ig, junius 16 tól julius 13-ig, julius 24-től szeptember 9-ig, Az I. ivadék (törzsalak) mely 40— 45 (egy törpe csak 30) mm. kiterjedésű, alul sárga, az erek széles feketés-zöld behintéssel. : Közte, inkább hegyi tájakon (Hunyad m.), de Budapesten is akad a var. intermedia Kroul.!) átmeneti alakja melynek fehér felületén az erek erősebben feketék és végükön sötét behintésűek; alul az erek szélesen szürke behintésűek; a nőstényen a fel.ő szárny töve és külső szegélye sötétes. Ugyancsak az I. ivadékhoz tartozik az ab. Bryoniae O.), mely csak a havasokon fordul elő, s ott a törzsalakot csaknem teljesen helyettesíti. A Tátrán és Háromszékben igen sötét, esak- rem egészen szürkés barna alak röpül (májustól juliusig). A II. és III. ivadék a nagyobb (41— 50, törpe 37 mm,) var. Napaeae Esp.?) mely alul halványabb sárga, az erek kevésbbé fe- ketések. Közte inkább déli vidékeken, p. o. Kovásznán, de Vere- bélyen is némelykor oly példányok is előfordulnak, melyek alul csaknem egyszínű fehérek, ereik alig megsötétedettek. Ez az alak a var. meridionalis Steff.-hez?) tartozik, mely különben csak Közép- Olaszországban fordul elő. A nyári ivadék közt röpül továbbá az ab. sulphurea Schöy.?) "(var. lavescens Stgr. és, ab. ? sulphureotincta Reutt) mely rajzban a var. intermedia-nak felel meg, de alapszíne sárgás. Ezt csak Nagy-Lévárdon figyelték meg, Bécs környékén gyakori. Egy melanotikus hím, melyet Cerva Frigyes 1899-ben a Csepelszigeten fogott, tölül, kivált jobb oldalt, olyan mintha gyéren 1) A közbeneső. 2) Bryonia: a földi tök. 3) Napus : repcze. 1) A délszaki. 5) A kénszínű, 172 . Dry. Zilah Kiss Endre és szabálytalanul korommal volna behintve; alul azonban csaknem teljesen kormos. 3 Petéje körtealakú, zöldesszinű; a nőstény egyenkint rakja le. Hernyója nagyon hasonlit a Rapae-éhez, de különbözik attól - abban hogy gyér fehér szemölcsök és fekete pontocskák borítják, stigmái pedig sárgás keretűek. Nagysága 29— 30 mm. Kevésbbé kártékony mint a Rapae. Tápláló növényei: Reseda lutea, luteola és odorata (rezeda), Turritis glabra (toronyszál), Erysimum Alliaria (szegecs), Cardamine pratense és amera (foszlár). Bábja zöldes sárga fekete pettvekkel, szárnyhüvelyei pedig sárgásak. Farastítaái: ugyanazok , mint a . Rapge ér. . Elterjedési . Kores Angliától az Alráig (10—1109 és Lapphontól déli Olaszországig (09—379; az ab Bryoniae csak a Vogezektől a Kaukazúsig (23—8090) és Lapphontól az Alpeseékig (68—459) Adatok Szilágy-megye bogárdaunájához. Közli Dr. Zilahi Kiss Endre. SAL Labdidostomis imdentala :"L. . Tasnád,. Pele: — . humeralhs Schneid. Hadad, Zilah, Bogdánd ; — longünana L. Hadad, Zilah. fituboea macropus Illig, Zilah. ; Lachnaea sexpunctata Bcop. Hadad, Zilah, Tasnád. Clytra laeviuscula Ratzb. Zilah, Hadad. Gynandrophthalma salicina Scop. Hadad. Zilah; —- f/awi- colis, Charp. Zilah, Hadad, — aurita L. Hadad; — Tanihaspis Germ. Hadad. 3 CMhlotoma musciformis Goeze, Bogdánd. Coptocephala umifasciata Scop. Zilah, Hadad; — scopolina L Hadad. Cryptocephalus coryh L. Zilah; — cordiger L. Hadad, Zilah ; — ociopunciaius Scop. Felső-Szék, Tasnád; — sexpunciatus CL. Hadad, Peér, Bogdánd; — bipunciatus UL. Hadad Zilah " Bob dánd , —. Schüfferi Schrank, Hadad, Zilah, Bogdánd; "— " sericeüs L. Hadad ; — v. violaceus Weise, Zilah ; — aureolus Suffír. Hadad ; hypochoeridis L. Hadad, Zilah, Bogdánd ; — violaceus Laich. Hadad Zilah ; — 4-guttatus Richter Zilah; — v. maurus" Suüfír.. Hadad Adatok Szilágy-megye bogár-faunájához 173 [flavipes F. Zilah, Hadad ; — chrysopus Gmel. Hadad; — ocella- hiétts Brap. Hadad ; — carpaihicus Friv. Bogdánd; — moraei L. Hadad; — v. bivittatus Gyllh. Hadad, Bogdánd ; — sexpustulatus . Ross. Hadad ; — vittatus F. Hadad; — pygmaeus v. amoenus H Drap. Hadad, Bogdánd; — connexus Ol. Hadad ; — rufipes Goeze, : Hadad. Adoxus obscurus L: Zilah; — w. vitis F. Peér. Chrysochus pretiosus F. Peér. 7 Colaphus sophiae Schall, Zilah, Hadad. Gastrotdea viridula Deg. Zilah; — polygomi L. Zilah, Hadad. Tantomoscelis "adomnaidis Pall. Zilah, Hadad, T.. Szék. Tunarcha pratensis Duft. Zilah ; — violaceomigra Deg. Zilah ; — rugulosa Scháff. Zilah. Chrysomela v. humgarica -Wüss, Hadad; — coerulea": OI. Hadad, Peér, M. Goroszló; — carpathica Fuss, Hadad; — oltva- cea Súffr. Hada1; — haemoptera L. Hadad; — goettingensis L. iMásnád, Hadad, M. Goroszló; — staphylez L. Zilah; — gypso" Mpmlae Küst. Zilah; — samgwinolenta L. Zilah ; — orichalcia MÜülL. Zilah, Hadad ; — hypertci Först. Hadad; — v. alternans Panz. Hadad; — v. mixia Küst. Zilah; — coerülans Scriba, Hadad, Zi- ian. — /asínosa Scop. Hadad; Zilah; — menthastri Suffr. . Zilah ; — wartanms Schall. Hadad ; — polita L. Zilah, Hadad, M. Goroszló Orina tristis F. Zilah. 3 Phytodecta v. decempunctata L. cilah; — rufitpes Deg. Zi- lan; — v. decastigma Duft. Zilah; — v. nigricolhs Westw. Zilah; BAT. palhda L. Zilah. § Phyllodecta vitellhnoe L. Zilah, Meszes, Sz. Cseh, M. Go- roszló Hydrothassa aucta F. Meszes; — marginella L Meszes Hadad. Prasocuris junci Brahm, Zilah. Sclerophaedon carniohcus Germ. Meszes. Phaedon cochleariae F. Hadad, Meszes; — armoraciae L. Hadad. Plagiodera versicolora Laich. Hadad. Melasoma; aenea L. Zilah, Meszes, F. Kék ; — cupi ea Ea szítani Hadad ; — 20-punctata Scop. Zilah, Hadad, Sz. Cseh; — collaris £. Zilan, Hadad; — popuh L. Zilah, Hadad. Phyllobrotica 4-maculata L. Hadad; — adnusta C€reutz. Zilah. Luperus nigrofasciatus Goeze, Hadad; — xvanthopus S5chrank, Hadad; — flavipes L. Meszes. 174 Dr. Zilam Kiss Endre Lochmaea capreae L. Hadad ; — crataegi Forst. Hadad. 3 Galerucella nymphaeae L. Hadad ; — lineola F. Hadad, Sz, Cseh; — calmariensis L. Hadad. 1) Galeruca tanacet L. Hadad, Zilah; — Pomonae Scop. Zi- lan, Hadad. Podagrica malvae Illig. Hadad ; — fuscicorms L. Hadad. Crepidodera corfulenta Kutsch. Hadad ; —- ferruginea Scop. Hadad. Epitrix pubescens Koch, Hadad. Chalcoides helxrines [L. Hadad; — aurata Marsh. Hadad, Zalan esz GSen Mantura rusttca L. Hadad. Chaetocnema concinna Marsh. Zilah, Meszes ; — tibiatis III. Hadad ; — aridula Gyll. Hadad. Psylliodes attenuata Koch, Tasnád, Hadad; — chrysoce-. phala L. Hadad, Zilah, Meszes ; — dulcamarae Koch, Meszes. Faltca lwthri Aub. Hadad, Bogdánd; — oleracea L. Zilah, Hadad. ! Phyllotreta exclamatioms Thunb. Meszes ; —- sinuata Steph. Meszes ; — undulata Kutsch, Hadad ; — vittula Redtb. Hadad; — nemorum L. Hadad ; — atra F. Hadad. Aphthona cyanella — Redtb. Hadad; — atrovirens Först. Hadad. Longitarsus brunneus Duft. Hadad; — mnasturti F. Hadad; — suturellus Duft. Hadad ; — picipes Steph. Hadad, Meszes ; — exoletus L. Hadad. : :Hista atra L. Hadad; Cassida viridis L. Zilah; — fastuosa Schall. Hadad; — murraea L. Hadad; — rubiginosa Müll. Hadad, Zilah; — ferru- gimea Goeze, Zilah; — sangutnolenta Müll. Zilah; — mebulosa L. Bogdánd ; — subferruginea Schrank, Hadad, Bogdánd. Subcoccinella 24-punctata L. Hadad, Zilah; — v. saponariae Weise, Hadad; — v. 4-notata F. Hadad. Cynegetis impunctata L. Zilah; —— v. palustris Redtb. Zilah. Hippodamia 7-maculata Deg. Zilah. Adonia vartiegata Goeze, Zilan; — v. constellata Laich. [adad, Zilah3s— v.. caxrpini: Fourcr. , [iadad. ; Adalia bibunctata L. Hadad, Zilah, M. Goroszló ; — v. Seg- pustulata L. Hadad; — v. 4-maculala Scop. Hadad, Zilah ; — v. sublunata Weise Zilah. ize Coccinella 7-punctata L. Hadad, Zilah ;.. 5-punctata : Miuls. Különfélék. 175 Hadad, Zilah; — conglobata L. Hadad ; — 14-pustulata L. Hadad, Zilah. Micraspis v. 12-pumctata L., Hadad. Halyzia sedecimguttata L. Hadad; — 22-punctata L. Hadad ; 14-punctata L. Hadad; — v. tetragonata Laich. Hadad; — vi. conglomerata F. Hadad, Zilah, Bogdánd ; -- v. fimbriata Sulz, " Hadad, Zilah ; — v. leopardina Weise, Hadad. Exochomus 4-bustulatus L. Zilah. Platynaspis luteorubra Goeze, Hadad, Zilah. Hypevaspis campestris Hbst. Hadad. Scymnus frontalis F. Hadad ; — v. 4-fustulatus Hbst. Ha- dad; — Ápetzi Muls. Hadad ; — imterruptus Goeze, Hadad, Zilah. Különfélék., A szőlőmoly (Conchylis ambiguella Hb.) fejlődését és élet- módját újabban beható tanulmány tárgyává tette Laborde F. a bordeauxi ocuologiai állomás aligazgatója s egyúttal a moly irtá- . sára nézve széleskörű kisérleteket tett." 1900-ban április közepén ") Erre nézve iásd Jablonowsky József közleményeit a R. L. VI. kötetében. megvizsgálta a moly bábját s azt tapasztalta, hogy azok 159/9-át tönkretették a penészgombák s ugyanannyit a fürkészdarazsak, 489/0-a pedig más oknál fogva pusztult el, beszáradás stb. folytán, úgy hogy a báboknak csak 229/0-a volt fejlődésképes. Az irtást félne eszközölni. Az Írtásnak leghathatósabb módja Laborde szerint az, ha a venyigének régi héját lekaparják, alája tartott ponyvára gyűjtik s elégetik; erre a munkára sok ember kell és költsége hektáronként (m. e. 10000 szőlőtő) felmegy 100—120 frankra. Ujabban kezdik e tőkéket forró vízzel leönteni, a vizet erősen fel kell forralni, úgy hogy a héjj m. 60 C. foknyira felme- legszik, a költség körülbelül ugyanannyi, mint az előbbi eljárás mellett. A kisérleteknél 50 fokos vízben félpercz alatt az összes bábok elpusztultak. A különféle vegyi keverékek alkalmazása na- gyobb költséggel jár (hektáronként 136 frank) ha alaposan végzik, pedig máskülönben csekély az eredmény : t. i. előzetesen meg kel tisztogatni a tőkét mohától és a régi hajtól. Igen hathatós a 176 Irodalem kg., kátrányolaj 10 kg., olajsav 2 kg., natronlúg 0.5 kg., víz 100 következő két keverék: 1) Oltott mész 20 kg., szénkéneg 5 kg., kátrányolaj 10 kg., natronlúg 1 kg., víz 100 liter; 2) szénkéneg 5 liter, Ezeket a szereket tavaszkor. kell alkalmazni. Később, mikor a szőllő virágzik, jó eredménynyel használták a következő keve- 7 réket: Ammoniak (229) 13 kg., fenyőcsíra 15 kg., natronlúg 2.5 kg., vardit (rézecetet) 0.5 kg., víz 69 kg. Ezt a szert (készités- módja hiányzik) vízzel hígították, úgy 159/0-os oldat állt elő, mely a szőllő virágjának egyáltalában nem árt. Labarde már a moly pillére Polychrosis Eudemis botrana Schiff.) is kiterjesztette kisér- leteit, a mely Francziaországban már tetemes kárt okoz ; minthogy Magyarországon is elég gyakori, nincsen kizárva, hogy szőllőgaz-. dáink ezzel is kénytelenek lesznek megismerkedni. Irodalom. Fleischer, Dr. A.: Berichtigungen zu meinen Bestim- mungstabellen derDyschirius-Arten. (Wiener Ent. Zeitg. XXIV. 1905. p. 49—50.) Egyebek között szerző a Dyschirius cyhndricus Schm. Er- délyben előforduló alakját, mely mintegy átmeneti alak a tőalak és a turkesztáni var. Hauseri között, var. transsilvanicus név alatt írja le. Ez a tőalaktól abban tér el, hogy előtora sokkal hosszabb, az előtor oldalai alig kerekítettek, a szárnyfedők keskenyebbek és hosszabbak és tövükön éles dudorka van. ; Csiki Ernő. kos Weise, J.: Protorina plagiata var croatica m. (Deutsché. kentom." Zeitsehr. 1905. p. 80.) Szerző két horvátországi Orinát kapott, melyeknek színe és. testalakja a var. commutata Suffr.-éhoz hasonló, de sokkal fino- mabb skulpturájuk folytán attól eltérnek. . Csiki Ernő." 4 [A fi Entomologiai művek. Bős Altalános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Huny- . riae). III. kötet... Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula . Ara35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasítás álla - " tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor 40 fill. — Bein K.A wki; rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- ! résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. 0. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— . Lejtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve . ! kor. — Kriesch J. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl! A. Rövid útmutatás a természetrajz; gyűjtemények konzerválásához 80 MII. — Dr. Daday ]. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoj/fer, Praxis der Inseéktenkunde. 8 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. : Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 Ali. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fill Adatok Magyaro r- . — szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk témdarazsainak . magánrajza 40 kor. vis Lepidoptera. Ben K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és . gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon ... 3 kor. — Aigner-Pável-Uhrvk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — — — Berge, Schmetterlingsbuch 8. Auf. 1300 Abb. auf 50 faib. Tafeln 25 kor. — — 20 üll. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb. . aut 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas . 1900 Abb. auí 50 Tafeln.30 kor: 763 Diptera. Tömösváry O. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna "" — mellékeiré. a r -! 60 fill. — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- rum universi 6 kor. ő Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fll. — Bezn K. A kis Bs bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck . 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 21 kor. — Sezdlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor, sz Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez " — 10 ll. A magyarországi Psyllidákról 40 hII. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2 tábl. 60 fil. : ; Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- " "— szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország ! — szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 (ll. BB Myri poda. Dr. Daday J/. A magyarországi Myriopodák magánrajza . — 1 táblával 4 kor. (BE Arachnoidea. Dr. Clwyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria ". — 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a . — 2— 3. kötetkapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- . — pókok természetes osztályozása I kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország . — atkalaunájához. 8 táblával 2 kor. 3 SuSE Crustacea: Dr. Daday J]. A Magyarországban eddig talált szab adon . — élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchi pus. . — lajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor Legújabb árjegyzékem, ; . mely több ezer, jól meghatározott és praeparált európai, különösen . magyarországi bogárfaj felsorolásat tartalmazza, megjelent és kivá- natra bérmentve küldöm meg. Tavarnok, u. p. Nagy-Tapolcsány Kelecsényi Károly Magyarország bogárfaunáj Vezérfonal a magyar korona országainak terü letén előforduló bogarak megismerésére. 3 IRTA ; ő 995 CVS AIHEI E HR NO A Magyar Nemzeti Muzeumi segédőre. ; k A három kötetes munka első kötete a. bevezető morphologiai részen kívül a Caraboideákat és Í Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és. Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni. A munka 5 íves füzetekben . jelenik meg egy-egy füzet előfizetési ára 2? korona, bolti ára 2 kor. 40 fill. Megjelent az I. kötet első fűzete, mely az álta- lános (morphologiai) részt tartalmazza. B Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIII.. Nemzeti Múzeum) küldendők, Sc!l midl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI.j U-útcza 3. fgeggessszaznzanezzzzezs ATON vre bé 18 November 9. füzet. ! .ROVARTANI LATOK HAVI FOLYÓIRAT ] különös tekintettel a hasznos és kártékony Povarokra. E — DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZÉR KÖORNÉL DRENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉV BI. : SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. BUDAPEST, 1905. 24 A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA 15 VIII, FŐHERCZEG SÁNDOR-UTCZA 189. FEFETTTSTETEFETETTT SES be. vAv ( egjelenik minden hónap első ELLENT julius. és augusztus havak kivételé ; Előfizetési "ára ! egész évre 8 kor. Sv Sv 4v sAv sLAv Sv 4söv rÁv 0Y Gy AV sik aie 14v SEA 57 za GVEPGY 57 VÁDi sz 9 VÁ E ek 6Ya sr vie TÁV VÁv VÁv vás 44v sk "GY DYE Sv WV 4 7 zs VAK eve Tartalom. . A. MESÉS ka Ne atorzán pillangói VETÉS ÉS SEEK EKE 180 ; Schenk Jakab: A vetési varjú mezőgazdasági jelentősége. SES 1834 Vángel Jenő dr.: Adatok IRENESETSTSE EG VATTALAJALTOZ Íly tt menoptera. IT S sss zs zs e e ss S 186 § Uhryk Tivadar: Ferdinánd . bolgár fejedelem lepkevadászaton; 183" Különfélék. 28 1 Bogárcsapda 2 sss em e Ehez EZ Antidústol se A "MmINCEY HÍVEI zs ee e a E E ST E AA Troides parasidem e éz zs e e ez S TE AK A dongókról ETET A lepkék nemizőszervékől e 193. Rovarfogás automobilom e A A :keresztespók mint időjósz s See. 195 Irodalom. . e Reitter, E., 16 neue Coleopteren. Ismerteti Csiki Ernő. .-. 194 Form án ek R., Ein neue Art Ptochus. Ism. Csiki Ernő. ... 191 TERGJÉDÉL JR Bestimmungs- - Tabelle der Gattung Lixus. Ismerteti 8 Cerki TGVÜŐSSES ÉSE DÓ Éz E e e ee e e EME Horváth, G. Dr., Conspectus Sspecierum generis Grapnos SOMA GLGZ EGG E 196. Koca, G., bon ee MLhkövé ökaline. Ismaceteti "7 "ES GSUki EVNŐ SEL ASZ Bbnne ek e e 19 f. Kosanin, N., Index Coleopteroruam in Museo hist.-nat. ser bicó; Ismérteti "Östéz EVNŐs sz Te ST 1888 Reitter, E., Bestimmungs-Tábelle der Elateriden. Ismerteti Csiki Tlraá. sa 5 TZZSE KTER EE az alk MESA ELSE EE NEG ASUS Cöléont a 1 081 Ernősz 22988 ett Let, HE Ünégehi der Gattung Pilemia. Ism. Csiki Ernő. 198. A kir. magy. Természettudományi Társulat arattak Szakgaztálya. minden hónap első péntekén CVII. Eszterházy- utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. Melléklet Tauchnitz C. H.-tól Lipcsében. . 20 . Újabb adatok Magyarország HELZUN AS KÖZ (7. pótjegyzék a faunakatalogushoz.) Irta Csiki Ernő. E folyóirat f. évi kötetének 119—120. lapján közölt 6. pót- jegyzékben faunánkból eddig kimutatott 7423 faj- és fajváltozathoz még a következők járulnak, melyek közül nehány adatot Wachs- mann Herencz és Hajóss József urak voltak szívesek ren- delkezésemre bocsátani. Carabus croaticus Dej. var.. primarius Lap. — VII. Vele- bit; B L. var. ulcerosus Lap. — VI. Bánság; variolosus . F. var. (dwdrophilus Reitt. — VII. Fuzine; camcellatus III.. var, pseudotuberculatus Lap. — V. Erdély; var. pseudoscytihicus Lap, — V. Erdély ; var. bucsecsianus Born. — V. Bucsecs ; arvensis Hbst. var. carpatlicus Born. — V. Erdély ; concolor F. var. ligneus Lap. -- Kárpátok. Leistus magnicollis Motsch, — VII. Horvátország. Platynus Holdhausi Apfb. — VII. Pakracz. Platyderus dalmatinus Mill — VII. Vinkovce. "Harpalus aeneus F. var. limbopunctatus Fuss. — II. Pá- pateszér; V. Borszék, Hátszegi havasok. Dichirotrichus ruftthorax Sahlb. — :. Budapest (Hajóss). Acupalpus dorsalhs F. var. salinus Baudi — VII. Vin- kovce, Cerne. Dromius bifasciatus Dej. — II. Pápa (Wachsmann) ; Stolzi .. Reitt. — VII. Horvátország. Gyrinus Suffriani Scriba — IV. Szöllőske, Tokaj. Laccobius migriceps Thoms. var. maculiceps Thoms. — . I. Budapest, II. Pápa (Hajóss). : Eros Ttuta nigridentrs Thoms. — VII. Künjevce. Cybocephalus pulchellus Er. var. Heydeni Reitt. — I. . Budapest (Hajóss). Atomaria gutla Steph. var. rhenana Kr. — IV. Bereczki. Mycetophagus piceus F. var. sexpustulatus F. — I. Bu- dapest (Hajóss).. Revartani Lapok XII. 1905. november. 178 Csiki Ernő. Sátoristyea (Reitt.) Meschniggi Reitt. — II. Sátoristye. Platycerus caraboides L. var. rufipes Hbst. — A törzsfaj között. Aphodius plagiatus L. var. concolor Schilsky — II. Bala- ton-Ederics " punctiatosulcatus Strm. var. obscurellus Schilsky — I. Budapest; pusillus Hbst. var. rufulus Muls. — IV. Ungvölgy. Anoxia matutinaltis Lap. — VIII. Novi (Wachsmann.) Anomala daenea Deg, var. marginata Schilsky — I. Gyón, II Pápa, Pápateszér, Fenyőfő. Anthaxia fulgurans Schrnk. var. azurescens Lap. — VII. Vinkovce. ; Agrilus biguttatus F. var. coerulescens Schilsky — II. Pi-. lis-Maróth. ; Elater ciunabarinus Esch. var. satrapa Esch. — VI, Her- kulesfürdő (Wachsmann.) Athous wvittatus F. var.. tenuevittatus Reitt. — Kárpátok ; picipenms Reitt — V. Erdély, VII. Bánság ; . carpathophilus Reitt. — V. Kerczi hegység ;: plagipennis Reitt. — VI. Orsova ; undulatus Deg. var. limbaticollis. Motsch. — V. Erdélyi havasok; Milleri Reitt. — V. Erdély: angulifrons Reitt. — Kárpátok; carpathicus Reitt. — V. Radnai. havasok ; jejunús Kiesw. — VII. Horvátország. Fodabrus alpinus Payk. var. rubens F. — III. Tátra- SZEP lala Lydus írimaculatus F. var. guadrimaculatus Tausch. — I. Budapest. (Hajóss) Foucartia Burghauseri Reitt. — VII. Horvátország. Strophosomus capitatus Deg, — I. Budapest (Wachs- mann.) k ; Lixus airidis Ol. var, caucasicus Petri — Magyarország ; dAscanii L. var. circumdatus Schh. — Magyarország; algirus L. var. hungarus Petri — I. Budapest; lateralis Panz. — VII. Hor- : vátország ; bardanae F. var. scutulatus Petri — Magyarország. Alophus elegans Stierl -— VII. Vinkovce; miciitanus Boh. VII. Strizivojne ; Vau Schrnk. var. uniformis Reitt. — IV. Ungvölgy. Echinocnemus confusus Faust — VII. Vinkovce. Tychius Kíiesenwetteri Tourn. — VII. Vinkovce. Orchestes guercus L. var. conformis Westh. — IV. Vinna. Miarus meridionalis Bris. — VII. Vinkovcze. Nanophyes migritus Gredl. —- VII. St.-Mikovac. Phloeosimus bicolor Brull. — VII. Rusevo. "Evodimus clathratus F. ab. nigritus Pic. — III. Tátra- széplak. a 3 1 l 1 Újabb adatok Magyarország bogárfaunájához. 179 Cortodera hkum-cralis Schall. ab. imhumeralis Pic — III, Tátraszéplak. 3 Dorcadium arenarium Scop. var. velebiticum J. Müll., — VII. Velebit; VIII. Zengg; var. rubripes J. Müll. — VII. Lika ; , var gypsophilum J. Müll. — VII. Lika. Stenostola migripes F. —- I. Budapest, V. Verestorony, VI. Herkulesfürdő, VII. Nasice. Lema hchenis Voet. ab. obscura Steph. — III. Tátraháza. Macrolenes ruficollis F. var. bimaculata Rossi — VIII, Novi. Cryptocephalus decemmaculaius L. var. bothmicus L. — VII Vinkovce. Pachybracehys sznuatus Muls. — I. Szeged. Lupeérus rufipes Scop. — VII. Kunjevci. - Aphthona flaviceps All. — II. Pápa (Wachsmann.) Dibolia cryptocephala Koch. — VIII. Novi (Wachsmann.) Subcoccinella 24 punctata L. var. saponartae Wse. — II, Balaton-Ederics ; var. zonalta Heyd, — I. Budapest. Hippodamia 1/3-punctata L. var. íGyilenhali Wse. — I. Szeged. 3 Adonia variegata Goeze var. inhonesta Wse. — I. Budapest. Adalia bipunctata L. var. perforata Marsh. — I. Buda- pest, II, Pápa. Semiadalia undecimnotata Schneid. var. bipunctata Sajó — I. Budapest; var. cardwm Brahm. — I. Budapest (Hajóss). Coccinella 10-punctata L. var. octopunctata Müll. — I. Budapest, Isaszegh, II. Pápa ; var. lateripumctata Gradl. — I, Bu. dapest; 4-punctata Pont. var. multimacula Heyd. — I. Budapest; var. nebulosa Wse, — I. Budapest ; conglobata L. var. pineti Wse. — 1. Budapest; sinuatomarginata Fald. var. ambigua Gredl. — . L Budapest (Hajóss). Falyzia : 14-puuctata L. var. suturahs Wse.— I: Búda- pest, II. Öszöd. Micraspis sedecimpunctata L. — VII. Vinkovce, Velika. Rhizobius ckrysomeloides Hbst, — II. Keszthely. Scymnus suübvillosus Goeze var, juniperi Motsch. — II. Pá- pa ; — arcuatus Rossi, var. Heegeri Ganglb. — VIII. Fium? (Hajóss). Magyarország pillangót. Irta 4. Aigner Lajos. VII. 6. Pieris Daplidice L. 9 : Linn é, Systema Naturae.: Ed. X. p. 468. (1758); Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen 1. tab. 3. fig. 5. (IT). A szárnyak tejszínűek ; a felső szárny csúcsán nehány össze- függő fekete pettv és közepén ugyanoly szinű folt áll; ezek alul zöld behintésűek. A nőstény belső szegélyén még egy fekete petty s az alsó szárny szegélyén összefüggő fekete foltok láthatók. Az alsó szárny alul zöldes, közepén fehér foltok sora áll, mely össze- függő szalagot alkot, tövén 2—2 fehér petty s a szegélyen négy- szögű vagy tojásalakú fehér pettyek sora mutatkozik. 3 Hazánkban hegyi vagy erdei réteken országszerte gijákon 9—3, helyenkint 4 ivadékban is. Budapesten márczius 183-tól május 10-ig, május 22-től július 6-ig, július 11-től augusztus 15-ig és au- gusztus végén. Példányaik föbbayiró nagyok (40—47, törpe 32 rö Az alsó szárny fekete szegély foltjai olykor igen erősen ki- fejlődöttek ; alhavasi példányokon (Hunyad m., Kovászna) a nőstény a tőtéren a rendesnél sötétebben behintve, Budapesten pedig akad ősz felé példány, melynek még középsejtje is szürkés s egyes példányokon minden rajz barnaszínű. Alul sárgászöld rajzolatú. Budapesten szabadban talált bábból nálam oly példány kelt ki, a melynek felső szárnyán a fekete pettyek egybefolytak s a: közép- sejtre is kiterjedtek. Ugyanott fogtam 1902-ben hermaphroditát, mely balra a nőstény, jobbra a hím rajzát mutatja. 3 Var. Bellidice 0.!) a kitelelt bábból kikelő kisebb tavaszi iva- dék (35—40, törpe 30, óriás 43 mm.) ; olykor inkább szürkés raj- zolatú, alsó szárnyának rajzolata sötét zöld. Némelykor a II. és IN. ivadék közt is ákad ily alant sötétzöld példány. Hermaphroditát (balra nőstény, jobbra hím) fogtam Budapesten 1899. márczius 18- án; Viert! Adalbert pedig Pécsett 1050. február 6-án tenyész- tett egyet bábból. Hernyója kékes szürke vagy szürkés zöld, sárgás hossza 1) Daplidice ; a Danaidák egyike. 1) Bellus ; csinos. —— -— a — th —— ám e ge teme Magyarország pillangói 181 . sávokkal és hátán fekete pontokkal. Nagysága 29—383 mm; Buda- tipestom V., 24—29, VI. 23—VII, 2., VIII. 3—26. és: IX—X. 14. ta- lálható. Tápláló növényei : Turritis glabra és erucastrum (toronyszál), - Raphanum raphanistrum (retek), Sysimbrium officinale és sophia . (sombor), Capsella bursapastoris (tarsolyfű), Alyssum incanatum : és calycinium (ternve), Diplotaxis tenuifolia (sorapár), Reseda lutea és luteola (rezeda), Sinapis arvense (mustár), Thlaspi arvensis (tar- . sóka) és Erysimum repandum (szegécs). Bábja zöld, barnás vagy Szürke ; növényekhez van erősítve. Parasttái: Blepharidea vulgaris Meig. Dipterafaj ; Macróglenes nigroclypeatum Amer. Chalcidida-faj. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre : A kanári szigetektől Pekingig (1—1359) és Svájcztól Egyiptomig (60 — 309). 3. nem Euchloe Hb.) (Antocharis By) A fej kicsiny, szőrös ; a tapogató középső íze hosszú, . a fej hosszát jóval meghaladja, €Tu) hosszú szőrőkkel borított; a csáp igen rövid, bunkója tojásalakú. A. hernyó karcsú, eneesosi A báb elől hegyes, erősen hátrahajló. A 14 palaearktikus faj közül ha- zánkban kettő honos. ; H.A két ivar egyszínű fehér Az alsó szárny alul sötét zöld, szabalytalan , ezüstös, foltokkal ... - .. 1... -.. Belia Gr: — A két ivar különböző színű. A hím felső szárnyán na- . rancsszínű nagy. folt van ; az alsó szárny alul fehér, zöldes NEMI Okkal ég e szer, az Gardaminos -L. 7. Euchloe Belia Cr.?) Cramer, Papillons exotigues ÍV. tab. 397. fig. A. B. (1782). . A szárnyak mindkét ivarnál fehérek ; . a felső szárny közepén meglehetős nagy fekete foltvan, a szárny csúcsán egybefolyó fekete pettyek állanak. Az alsó szárny alul sötétzöld, szabálytalan ezüstös pettyekkel, Hazánkban csupán Josipdolon és Dalmácziában . található (márcziustól juniusig), a hol a II. ivadék a var, Ausonia Hb? is előfordul. Ez a törzsalaknál nagyobb, alsó szárnya alul zöld, rajzo- lata ezüst fény nélküli. ; ; . Petéje barnás sárga, hosszúkás, fölül kihegyesedett. Hernyója zöldes, 3 sötétébb hosszanti sávval és fehér stigmákkal; a II. iva- 1) Bel : Francziaországi város, a hol e fájt felfedezték. 5) ÜTÉS SÉRE E tartomány déli Olaszországban. Hév. jó; xicn:-zöld lomb ; 5) d 90; : virág ; xalogenw : örvendeni. 182 A. Aigner Lajos déké sárgás zöld, ibolyaszínű sávokkal. 35 mm. hosszú. Tápláló növénye főleg Sysimbrium erucastrum és Barbarea vulgaris. Bábja barna, apró fekete pontokkal, két végén kihegyesedett. A szomszédországok közül előfordul: Alsó-Ausztria-, Romá- nia- és Bulgáriában. Elterjedési köre: Déli Európa, Eszak-Afrika és Kis-Ázsia Örményországig. 3 8. Euchloe Cardamines L.!) Linrié, Systema Naturae, Ed. X. p. 468. (1758); E.sper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 4. fig. I. tab. 27. fig. 2. Alapszíne fehér. Á felső szárny csúcsa és középfoltja fekete, a nőstényen erősebben mint a hímen, melynél a szárny külső fele narancsszínű. Az alsó szárnyon alul számos szabálytalan szakgatott fekete behintésű zöld folt van. Hazánkban erdei réteken országszerte gyakori, helyenkint két ivadékban; az I. ivadék Budapesten március közepétől június ele- jéig röpül; II. ivadékát Budapesten, Breznóbányán, Kozsnyón, a Magas. Tátrán és Orsován júliusban figyelték meg; a hegységekben egyébíránt általában később lép fel. A középfolt olykor igen nagy, viszont gyakran igen apró és mindig fehér pupillás; a narancsszín hol csak a foltig, hol rajta túl terjed. Némely vidéken (Budapest, Eperjes, Tavarnok) akad elvétve oly példány, mely az ab. Zurritis O-t?) megközelíti, amennyiben a hímen a felsőszárny középfoltja csa:nem a narancsszínű folt hatá- rán fekszik. Többi jellege nem találó, mert a középfolt a törzsalak- nál is pupillás és kivált a második ivadék csaknem épen oly erős fekete behintésű mint az ab. Turritis olaszországi példányai ; nőstényei alignanem azok, melyeknél az apicalis és középfolt a rendesnél szürkébb és fejletlenebb. : A felső szárnyon alul a középtér felső fele gyakran oly élénk sárgás, hogy az efféle példányok talán átmenetek a var. Alberti Hoffm.-hoz?) Egy eperjesi hím tiszta fehér, fekete behintés nélkül; a na- rancsszínű folt a felső szárny nagyobb felét foglalja el, a világos barnás középfolt alig látható, alsó szárnya pedig alul czitromsárga rajzolatú. Ez a példány biztosan az ab. immaculata Pabst.-hoz?) tartozik; hasonlókat találtak Budapesten is. Pécsett 1893 ápr.10-én Viertl A. látott oly példányt, melyen a különben . narancsszínű 1) Cardamine : mustárnövény., 2) Toronyszál, a tápláló növénye. 3) Alberti a felfedező. 1) A foltatlan. A vetési varju mezőgazdasági jelentősége, 183 folt czitromsárga, vagyis olyan színű volt mint a Gonopteryx Rham- ni híme. Petéje fehéres zöld, ovális; a nőstény egyenkint rakja le, Hernyója kékes zöld, fehéres háti sávval és apró fekete pontokkal. 25—26 mm. hosszú. Tápláló növényei : Cardamine pratensis, sil- vatica és impatiens (foszlár), Arabis, Hesperis matronalis (estike), Alliaria officinalis (szegecs), Sysimbrium erucasttúm (zsombor), Brassica napus és campestris (káposzta), Thlaspi arvensis (tarsóka) és Turritis glabra (toronyszálb, mely utóbbin Budapest környékén júniusban olykor nagyobb számban található. Bábja zöld, sarlósze- rűen hátrahajlott. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: Spanyolországtól az Altáig (10-—1109) és Lapphontól Szicziliáig (63 — 35). 3 A vetési varjú mezőgazdasági jelentősége.) Irta Schenk Jakab. A vetési varjú nagyszámú s nem ritkán 50—60000 főnyi te- lepei, a melyek lakossága a költés időszakában még megháromszo- rosodik, óriási fogyasztó közönséget képviselnek. Az az anyaföld táplálja őket, a mely nálunk a nemzeti vagyon java részét szolgál- tatja s azért igen fontos az a kérdés, hogy ez a rengeteg fogyasz- tás a nemzeti vagyon hasznára vagy kárára válik-e. "Táplálkozása alapján lehet végtelenül hasznos, vagy épolyan káros. Sokszor dicsérték, de még többször gyalázták a vetéseken való működését, igazán pontosat azonban senki sem tudott, úgy hogy végre Her- man Ottó a M. 0. K. főnöke elhatározta, hogy positiv megfi- gyelések alapján juttatja dülőre a vetési varjú mezőgazdasági je- lentőségér. KE czél elérésére a következő intézkedéseket foga- natosította. 1. Kérdőíveket bocsátott ki a gazdasági tudósítókhoz, erdő- hatóságokhoz, gazdasági egyesületekhez és a hazai ornithologu- sokhoz, hogy feleljenek arra a kérdésre, hasznos vagy káros madár-e a varjú és miként ? Történt ez pedig a későbbi vizsgálat irányítása ") Adalék a vetési varjú (Corvus frugilegus) mezőgazdasági jelentőségéhez, A Magyar Oraithologiai Központ vizsgálatai alapján ismerteti Schenk Jakab, a M. 0. K. asszisztense. (Különlenyomat az , Erdészeti Lapok" 1905. XI. 4. füzetéből.) 184 Schenk Jukab, czéljából: a gazda megmondja, hogy mire fekteti a fősúlyt, a mivel egyúttal megadja az archimedesi pontot esetleges balvélemények kiirtására. Az egybegyűlt nagy anyagot Soós Lajos dolgozta fel. (, Aguila XI.) Kitűnt, hogy a gazda túlnyomóan károsnak tartja, mert.: fölszedi a tavaszi és őszi vetéskor a vetőmagot, kihúzgálja a kélő tengeri palántákat, úgy hogy néha kétszer, sőt háromszor is kell vetni, és jelentékenyen megdézsmálja az érő tengerit. De akad- tak igen erélyes hangok a hasznossága mellett is, és ezek leginkább végtelenül -hasznos rovarírtó munkáját emelték ki. Ezzel azután tényleg ki is volt jelölve a követendő kutatás iránya. 2. Fölszólította Hauer Béla képzett gazdát és élesszemű ornithologust, kinek pusztabojári (Pest m.) nagy birtokán van egy terjedeln es varjú telep, hogy az év körforgásában. s a mezőgazda- ság egyes nevezetesebb időszakaival egybevetve figyelje meg a vetési varjak mezőgazdasági jelentőségét. Hauer gondos és kü- lönösen a varjúknak az állattenyésztésben való szerepét is felölelő vizsgálatai szintén az , Aguila" XI. kötetében jelentek meg. 3. Végül kiküldötte Csörgey Titusz-t, a M. 0. K. ad-iMli junktusát a varjak klasszikus földjére, TForontál megyébe, hogy a tavaszi és őszi vetés, továbbá a tengeri érés időszakában közvetet- lenül a helyszínén tanulmányozza a kérdést. Döntő fontosságú megfigyelései és sok gyomortartalom vizsgálatának az eredményei ugyancsak az , Aguila" XI. kötetében jelentek meg. Ezek alapján a vetési varjú gazdasági jelentősége az év kör- forgásában a következőképen alakul. Télen kényszertáplálékra szorul, talán egyformán hasznos és káros. Megrongálja a szalma- és polyva kazlakat, megdézsmálja a kukoricza górékat,; de pusztít sok gyommagot is, egyenletesen szét- teregeti a mezőre kihordott trágyát és kiszedi a bennük telelő ro- varokat, nevezetesen a káros lótetűt; tehát épen azokat pusz- títja, melyek tavasszal egész generáczió vetésrontót hoznának a világra. Tavasszal túlnyomóan hasznos és oly munkát végez, a mely mellett összes kártételei eltörpűlnek. Tömegesen pusztítja a legve- szedelmesebb vetés és legelő ellenségeket: Zabrus gibbust és ennek álczáit, a különböző cserebogarakat és ezek pajorjait, a drótíérge- ket, Agrotis hernyókat, a Cleonus pumctiventris-t, a legveszedel- meseébb ezukorrépa irtót és ennek álrzáit, a földi czinczéreket és sok más többé-kevésbbé káros rovart. Olyik gyomorban 50 Agrotis hernyó vagy drótféreg, 27 cserebogár, vagy (1 földiczinczér is van sok egyéb rovar mellett. A vetési varjú mezőgazdasági jelentősége, 185 Mérhetetlenül. sok rovart pusztítanak ilyenkora varjak örökké " éhes fiaikkal együtt ; az öregek naponként legalább négyszer laknak ! jól, fiaikat pedig napjában legalább tízszer etetik pukkadásig. Egye- li nesen a gazdaságilag legkárosabb rovarok túlszaporodásának vetnek . gátat és ezen munkájuk nélkül nehány év mulva tönkre volna ! téve az Alföld, egész. mezőgazdasága, mert az Alföldön nincs más ! olyan madárfaj, a mely a varjú munkájának még csak az ezred- . részét is el tudná végezni. Még ekkora pusztítás mellett is sok a fovarkár, .a minek valószínű oka hogy Magyarországon még mindíg százezerszámra pusztítják a varjút, különösen a költés idő- 3 ; , szakában. Mind e rovarok mellett azonban gabona-féle is mindig akad . a gyomorban, hol több, hol kevesebb, — a rovarvilág ébredése és . rajzása arányában. Ennek egyik része állati ürülékből kerül — el- ! árulja mindig a szaga — másik része elhullatott, vagy felszínen ! maradt, tehát úgyis veszendőbe menő vetőmag, legkisebb része ! pedig kellőleg be nem takart vetőmag, a melyet különösen tavasz legelején szokott kiszedegetni s a mivel tényleges kárt is okoz. A tengeri palánták kihúzgálására nézve Csörgey közve- . tetlen megfigyelései azt bizonyítják, hogy csak a sárguló, a drót- féregtő, megtámadott palántákat vágja ki, hogy a drótféreghez hozzájusson. . A terjedelmes. vetésnek csak azt a darabját járta, a melyen drólféreg pusztított; s a drótférges vetés úgy is elpusztul. ] Hauer őriztette a drótférges tengeritáblát, de termés azért mégse i volt, csak a drótféreg maradt meg. Ha sok a drótféreg, akkor ter- mészetesen sok palánta is vész ki s akkor másodszor is kell vetni, . de ez a második vetés rendesen sikerül, holott a varjú akkor is . ott van és ezt épen úgy kívághatná, mint az elsőt. A második vetés azért marad meg, mert a varjú már megtisztította a földet a . drótféregtől s ilyenformán már nem talál ott táplálék:t s másfelé megy. . — Nyáron főleg az állattenyésztés szempontjából hasznosak a var- jak, közvetve a legelő ellenségek pusztításával, tömérdek szöcskét és Sásgát fogyasztanak, közvetetlenül pedig a gazdasági állatok élősdijei- nek írtásával. Hauer sokszor látta őket a mint a lovak kicsúcso- sodott végbeléből kiszedték a rozsférgeket s a birkákról lceszede- gették a kullancsokat. FHolytonosan turkálnak az állatok ürülékében s kiszedik abból az éiősködőket, a birkák szőrférgeit, a sertések nagy gilisztáit s ezek petéit, a juhászkutya ürülékéből pedig a ker. geséget előidéző galandférget szedik ki nagy előszeretettel. Gátat vetnek — tehát ezen élősdiek csapást jelentő túlszaporodaá- . sának s ezzel döntő tényezőivé válnak az állattenyésztésnek. 186 Dr. Tzvet Jenő. j Ősszel ismét a vetéseket járják és folytatják a nyáron át fel- szaporodott vetés ellenségek pusztítását. E mellett kitünő egérírtók, úgy hogy olyik gyomorban 5 egér is volt. A vetésekben csak akkor tesznek kárt, ha a vetést nagyon későre halasztják, mivel ily enkor a rovarvilág legnagyobb része már el újt. ; . Az érő tengeriben tényleg szokott a varjú károkat okozni, de ez Csörgey megfigyelései szerint jelentéktelen a Hörcsög kárté- telei mellett, a melyeket mindazonáltal a varjú róvására szokták írni. Végeredményében tehát a vetési varjú mint nélkülözhetetlen tényezője a mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek, sokszorosan jóváteszi többé vagy kevésbbé jelentékeny kártételeit, a melyek a gazda részéről olyan befektetések, a melyek — hogy csak valami számot mondjunk — 1000 vagy 10000 százalékot kamatoznak, nem is említve azt, hogy e kártételek ellen többnyire könnyen és olcsón lehet védekezni. Ezek a vizsgálatok azonban nemcsak a gazdaság, hanem a "tudomány szempontjából is igen fontosak, a mennyiben egy igen — érdekes és terjedelmét . illetőleg szinte páratlanul álló fejezetet mutatnak be a létért való küzdelemből. A kérdésnek ez az oldala még nincs kellőleg megérve, meg kell várni a M. 0. K. védelmi akcziójának a hatását, a melynek nyomán a vetési varjú nagy- arányú felszaporodása várható; vajjon mennyire apaszthatja meg a rovarkárokat, mennyire szállíthatja le egyes különösen fenyege- tett rovarok létszámát, esetleg milyen más táplálékra veti magát a felszaporodott varjú sereg. 71 ARARB Adatok Magyarország rovar-taunájához. (Közlemény a budapesti Paedagogium biológiai laboratoriumából.) . hözzéteszi Dr. Vángel Jenő. VII. :.. Podalirius guadrifasciatus Vill. I. Félegyháza; — albigena Lep. I. Félegyháza ; — magniladris Mor. I. Félegyháza ; po- - dagrus Lep. I. Tisza-Alpár, Félegyháza; — pubescens Lep, I. Fél egyháza; — vulpinus Panz. Í, Budapest, Félegyháza; — crimipes Sm..I. Félegyháza, II. Visegrád; — retusus L. I. Budapest, Rá- .kospalota, , Félegyháza, Tisza-Alpár; — acervorum L. I. Budapest, Félegyháza, II. Visegrád: Kömlőd, — parvelmus , Fabr. Ti Félegy- háza ; — furcatus Panz. I. Félegyháza ; Adatok Magyarország rovar-faunájához. 187 í Eucera hungarica Friese. I. Budapest, Félegyháza, II. Viseg- Mad územeta , Emehs. "I. : Félegyháza. : [I, Kömlőd; — dentata Kius .L. Félegyháza ; — graja Eversm. I. Félegyháza ; — pollinosa Lep. I. Tisza-Alpár, Félegyháza ; — ruficormis Fabr. I. Felegyháza ; .— seabiosae Mocs. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd ; — mialvae Rossi. I. Félegyháza ; — longicormis L. I. Budapest, Békásmegyer, Félegyháza, II. Visegrád; — difficihs Pérez. II. Visegrád, Köm- lőd.; — interrupta Baer. I. Félegyháza ; — ciypeata Erichs. I. Fél- benházas; — var. Pérezi Mocs., I, Budapest; - cmerea Lep. I. Félegyháza ; — chrysopyga Pér. I. Tisza-Alpár, Félegyháza; — .hispana Lep. I. Félegyháza. Mehturga clavicormis Latr. I. Félegyháza, III. Putnok. Xylocodba violacea Poda. I. Budapest, Félegyháza, Békás- megyer, H. Kömlőd, -III.. Putnok: Ceratina cyanea K. I. Félegyháza. Macropis labiata Panz. I. Félegyháza. Sysíropha curvicornis Scop. I. Budapest, Félegyháza ; — flamdens Gir. II. Kömlőd. Mehtta leporina Panz. 1. Félegyháza. I Dasypoda plumipes Panz. et argentata Panz. I. Félegyháza Camptopoceum Friesei Mocs. I. Félegyháza. Rhophites gumnguespinosus Spin. 1. Félegyháza. . Halictoides dentíventris NyI. I. Békásmegyer. Nomia rüficorms Spin. et diversipes Latr. Colletes cumicularius L. I. Tisza-Alpár; — Davesianus K. 1. Félegyháza. — —— Anthrena morio Brullé I. Budapest, Csongrád, Félegyháza ; — carbonaria L. 1. Budapest, Csongrád; — nasuta Gir. I. Fél- egyháza ; — thoracica Fabr. II. Kömlőd; — albicans Müll. Il. Tisza-Alpár; — var. Páveli Schmied. I Budapest, II. Visegrád ; — nigroaenea K. I. Félegyháza ; — taraxaci Gir. I. Budapest, Bé- . kásmegyer, Félegyháza, II. Kömlőd, III. Putnok; — varians K. I. jóudapest, Félegyháza; — marginata Fabr. III. Putnok ; — Hatto- fiana K. I. Félegyháza ; — nobilis Mor. I. Félegyháza ; — curvun- gula Thoms. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd; — extriata K. I. Budapest; — f/lavipes Panz. I. Budapest. Csongrád, Félegy- Mugza, II. Kömlőd, Visegrád, III. Putnok; — dorsata K. I. Fél- . egyháza ; — cowvexiuscula K. IT. Budapest, III. Putnok ; — hyppo- . polia Schmied I. Félegyháza; — albopunctata Rossi. I. Félegy- "háza, -. hungarica Friese. ÍI. Kömlőd; — Tschekün Mor. I. Bu- 188 Dr. Vángel Jenő. - dapest; — peciovalis Schmied, I. Budapest, II. Visegrád; "— prac cox Scop. I. Tisza-Alpár, — ventirahs Imh. I. Békásmegyer. " — Haálhictuús calcedtus Scop. I. Budapést, Félegyháza, Békásme- gyer, II. Visegrád, Kömlőd, III. Putnok; — carinaeventris Mor. I. Félegyháza; — cephalicus Mor. I. Budapest, Mesterszállás, . HI Putnok, Csorbai tó; -— inmterrupius Panz. I. Félegyháza, III: Fut nok ; — leucozomus Schrk. I. Félegyháza ; — maculatus Sm. I. Fél- egyháza ; — morbillosus Kr. I. Félegy háza, . Kömléd ; — muco- reus Evers. I. Félegyháza ; — patellatus Mor. I. Budapest, Félegy- háza, II. Kömlőd, III. Putnok ; — owadricincius Fabr: I. Félegy- háza, II. Kömlőd; — scabiosae Rossi. I. féleégyháza ; — sexrcincíusáa Fabr. I. Budapest, Félegyháza ; — tetrazonius Klug. I. Budapest, Félegyháza, II. Visegrád; — tuúmulorum L. I. Félegyháza; — virescens Lep. I. Félegyháza, II. Kömlőd ; — vulpinus NyI. I Fél- egyháza, Mesterszállás ; — pulchellus Schk. I. Félegyháza ; — varie- gatus Oliv. I. Félegyháza. Eriades truncorum L. I. Félegyháza; — rlorisomnis L. I Félegyháza. : Osmia rufa L. I. Budapest, Félegyháza, II. Visegrád; — cornuta Latr. I. Budapest, Békásmegyer, Félegyháza, Csongrád, . ; II. Kömlőd, JII. Putnok, V. Maroskecze, VI. Dubova; — coerules- cens L. et melanogastra Spin. I. Félegyháza ; — fulviveniris Panz. I. Budapest, Félegyháza. II. Kömlőd; — Solskyi Mor. I, Félegy- háza; — adunca Panz I. Budapest, . Félegyháza, dí. Putmok : aurulemta Panz. I. Félegyháza, II. Visegrád. Lithurgus chryusurus Fonsc, I. Félegyháza. Megachile lagopoda L. I. Félegyháza; — maritima K. I. . Félegyháza, III. Putnok; - Willughbiella K. 1. Budapest, Félegy- , háza, II... Kömlőd, III. Putnok: -— ericetorum Lep. I. Félegyháza; VI..Apattn ; centunenaris 1. EK. Félegyháza, : MIK. Fúlnok. "ea grgentata. Wabr., 1.. Félegyháza; — apicalis. Spin.. , I. , Budanesk : Félegyháza. a. Ánthidium manicatum LL. I. Félegyháza, IIL. Putnok; .. cinggulatum Latr. I. Félegyháza ; — florentinum Fabr. I. Budapest, y Csongrád, Félegyháza ; — tenellum Mocs. I. Félegyháza ; .— SÉvE . gatum Panz,, I. Budapest. MANN EK Fezási 7 Prosopis genalis Thoms. et sinuuata Schk. I. Félegyháza. Sphecodes . fuscipennis. Germ. et pilhfformis Thoms. I. Fél- egyháza; — puncticeps Thoms. II. Majk; — rufescens Fourc. I. , Félegyháza, 3 3 Psithyvrus rupestris Fabr. I. Budapest, Kákospalota, Félegyháza, Ferdinánd bolgár: fejedelem. lepkevadászaton. 189 Csongrád, Békásmegyer, II. Visegrád, Kömlőd, Majk, III. Putnok, V. Riusor; — barbutellus: K. I. Budapest, Tisza-Alpár, V. Riusor, VI. Apatin ; — . mawillosus Klug: V. Riusor; -— vestalhs Fourer. I. Budapest, Tisza-Alpár, II. Kömlőd, V. Riusor. Melecta armata Panz. I Budapest, Békásmegyer, Félegy- háza; — Iuctunuosa Scop: II. Kömlőd. Crocisa vamosa Lep. et truncata Pérez. I. Félegyháza. Nomada fucata Panz. I. Félegyháza; -— verna Schmied. I. Budapest; — Schmiedeknechti 5echmied, — rhenana Mor. distin- Suenda Mor. et. armata H. S. I. Félegyháza ; — jfemoralis: Mor. I. Budapest. Biastes brevicornis Panz. II. Kömlőd.. Coehogys: afra: Lep. I. Félegyháza ; — acuwminata: Ny1. I. Buda- pest, Félegyháza; — rufescens Lep. I. Félegyháza, II. Kömléd. Stelis aterrima Panz. I. Budapest, Félegyháza, II. Kömlőd, III. Putnok. Ferdinánd bolgár fejedelem lepkevadászaton. Irta Uhryk Tivadar. F. é. június havában barátomtól Kovács Ö.dön-től, nagy- rőczei tanulótól levelet kaptam, melyben Ferdinánd bolgár fejede- lemmel való találkozását írja le. :: — Ferdinánd fejedelenről mint lepkészről sokat hallottunk és és olvastunk is: már, mindazonáltal érdekes őt lepkevadászaton lát- nunk. Tudjuk, hogy a fejedelem minden évben nagy előszeretettel keresi fel magyarországi birtokát, a hol fesztelenül szentelheti ma- gát a vadászatnak és lepkészetnek. A birtokához tartozó gyönyörű . fekvésű Murányvár gyakran képezi a fejedelem kiránduiásainak . czélpontját s a fentemlített találkozás is ott történt. .. Errőf azonban hadd szóljon a level. N.-Rőeze, 1905. június 25-én. Kedves Barátom! Nevezetes napra virradtami ma. Hogy szá- . modra még egypár 4Apollo-t is hozzak, ma délután neki indultam 5. Murány várának. Fölértem a romok alatti erdőőri lakhoz, a honnan " az egész völgyet végig lehet látni, melynek gyepes lejtője van. AZ őrházhoz pislantok, hát látom az egész erdőőri familiát künnállani "s a családfőt egy rosz gukkerhez csimpeszkedni. 190 ; Uhryk Tivadar. Jó: fiapot kivántam . nekik, . mire az asszony, ki magyarul is tudott, kérdé, hogy, nem tudom-e, hogy a bolgár fejedelem itt van ? — "Már honnan tudnám, hogy erre van, mondám. — Pedig itt van, ott fog lepkét a völgybén és ilyenkor nem szabad feljönni. . — No, ha ott lenn van, - akkor. ide ugyan bajjal jön fol, feleltem, s nem oly nagy baj, ha fölmegyek. — Hát csak menjen föl, de ne tessék sokáig maradni, "SP ÖLdS mentem. a várba; : de" Afolro-nak , még: híre, sem volt s mérgemben eltölték ott lepkészve vagy másfél órát. Lefelé jövet látom, hogy. jön-ám.a bolgár fejedelem, utána két szolga, az egyik egy fehér lepkehálóval a kezében. Eleinte nem akartam hinni sze- meimnek, hogy a csudába kerültek ezek ide föl. Hamarjában nem tudtam, elszeleljek-e innen, vagy eléibe menjek. Gondoltam már csak felcsavarom" a hálómat és lejebb megyek, valami jobb helyen . megállok .s tűzök, a míg csak el nem zavarnak. Ugy is tettem s megálltam tőlük vagy 60 lépésnyire. A fejedelem mind közelebb jött, én pedig cselt úgy sandít- I gattam feléjük a kalapom karimája alól, nem tudtam, hogy tudo- mást végyek-e már róluk, vagy nem. Midőn már csak 40 lépés- nyire voltak, gondoltam észreveszem már s megeresztém a fedő- . met amúgy : becsületesen, , mire Ferdinánd fejével. bBISCZSZEDTEtt. Már csak 20 lépésnyire lehettek, mikor rám ordít tótul egyik kisérője, hogy ,skagyészi!?" (hová való?) Érteni értettem, de - mondok "ez igen dühösen ordítoz itt, jó lesz semmiféle nyelven se érteni. Hallgattam hát, de megint rám ordított, mire odakiáltottam, hogy hiába ordít, mert nem értek tótul. Erre magyarul kérdett, .- hogy honnan jövök s.mit csinálok itt? — Csak körülnézni jöttem ide, feleltem. Azt mondja erre a fejedelemnek, , hogy. valami diák. "volnék s aztán nagy HELEKÉN. oda szól nekem, hogy tessék. le- .: menni: a Erre.márc; a fejedelem IS megszólalt. , Ne menj, gyere ide" S "nagyot intett maga felé a karjával. Eleibe ballagtam, kalapomat. a hónom alá csapva. ",No, mit fogtál?" s bele néz a gyűjtődobo- zomba. , Ah, egy Lucilla! igen érdekes, hol fogtad ?" Láttam, hogy : talán jobban. beszél" németül, hát úgy kezdtem csörögni, a mi őt "nagyon meglepte. Később a Zucilla föléledt és csapkodni kezdett "szárnyaival. , Ah még nem halt meg?" kérdé Ferdinánd. dm ző : mondám — s megnyomtam a csíptetővel. 19. ; 14. "As tejedelmet minden lepkém:; érdekelte; még a Szala IS: sű :: maga két: L. Popuht fogott, mindkettő szép; példány: volt, . egész , el volt velök telve, .ő "csak -ezekért jött, ide, mint : mondta, ; mert L. GAS G E St — ee ÉRE ő §. sebb van mint Et stb. A HEZ ölel Különfélék. : 1911 Popuilhi, csak ebben a völgyben akad. Nem is akarta elhinni, mikori mondtam, hogy a rőczei patak partján jó csomót: foghat össze. Az Appollo-król is beszéltünk s nagyon " csodálkozott, " hogy én nappal fogom azokat, mert ő csak éjjel Té szedi a Car: . duus nutansról. . Nehány N. Plantaginis is volt a dokózormbaltt S. azete közül egy kifogástalan példányt kegyesen elfogadott" tőlem. Minutia tűi- met is megnézte s megjegyzé, hogy effélékkel ő még; nem -fog- lalkozott. Végül kezet nyújtott és elváltunk. Lepke az időrr keéve- ALÖMÖY s Különfélék. Bogárcsapda. Normand K. " franczia. bogarász sokszor használt csalétket a bogarak fogására s azt tapasztalta, hogy kivált a Histeridák nem " szállnak közvetetlenül a csalétekre, hanem némi távolságban attól a földre ereszkednek s úgy mászva igyekeznek a kitett csalétekhez, vagy elszállnak, " mielőtt meg . lehetne. őket fogni. Ehhez képest oly csapdát eszelt ki, mely a bogarak tova- szállását lehetetlenné teszi. Erre a czélra nagyobb bádogedénybé tölcsért helyezett, mely az edényt szorosan elzárta . és- melynek alul elég bő nyilása: volt arra, hogy a belehulló: bogarak .be ne tömjék. Az edényt tölcsérestül a földbe ásta és befödte. ritka, ros- tával, melynek közepére helyezte a kitett hullát; .Az-jennék bűze által odacsábított bogarak, a mint azt megközelíteni igyekeztek, a rostán"át a tölcsérbe s abból az alatta levő édénybe estek, a . melyből nem volt menekvésük. Egy éj folyamán száznál több rovar került így a csapdába; legtöbb volt a Histerida, de akadt sok Dermestida, Staphylinida, Scavabaeida, Tenebrionida és Carabida is. A csalétket macskák, tyúkok és.eső ellen védendő, Normand ritka sodronyrácscsal vette körül és némi kis födéllel látta el. 3 , Antidustol" a neve oly chemiai praeparatumnak, mely söp- résnél alkalmazva a porképződést lehetetlenné teszi, a mellet teljesen megtisztítja "a padlót (felmosás nélkül, a mely fölösleges), tiszta, . pormentes és ozonos levegőt állít elő, antiseptikus hatású, a bak- "teriumokat és káros rovarokat pedig. elpusztítja. Kivált múzeumi 192 Kiilönfélék helyiségekre nézve igen alkalmas. Gyártja Kriens H. chemiai gyára Oberlahnstein a. Rh., ára 20 kgr. 5, 50 kg. 10 márka. A mimiery hívei azt állítják, hogy a Saturnia Pywyri-nek azért van minden sSzárnván oly feltűnő nagy szemfoltja, mert ezekkel a szemekkel képes támadó ellenségeit, kivált a madarakat megfélem- híreni, elriasztani. Dr. Trost gráczi orvos aaz ellenkezőt tapasztalta. Egy parasztház udvarában észrevette, hogy nehány tyúk csőrével teljes rerővel vágott a földön fekvő tárgy felé. Ez a tárgy jól ki- fejlett nagy Pyri-hím volt, mely ugyancsak igyekezett szemfoltjait ér- vényre juttatni, de a tyúkok azoktól eegyáltalában nem ijedtek meg, sőt a lepkét irgalom nélkül össze-vissza szabdalták. Ez az eset — úgymond a megfigyelő — mégis csak némi kételyt támaszt a ri- asztó rajzolat gyakorlati értéke iránt. Troides paradisea. Ennek a gyönyörű lepkének rendkívül csökkent az értéke. A nem rég felfedezett lepke első példányaiért darabonkint 600 márkát fizettek, ma egy zittaui kereskedő párját 25 márkáért kínálja, Sic transit gloria mundi ! 3 A dongókról étekezik Hoffer E. Egyik rovarnemben sem oly feltűnő a test színének variálása, mint a dongóknál. Csaknem minden faj található világos és sötét színű ruházatban. De nem csak az egész test színe változó, hanem egyes testrészek is kü- lönböző színűek tehetnek ugyanazon faj példányain. Vannak -oly fajok, melyek fara vörös vagy fehér, sőt fekete is. Kendkívül vál- tozó pl. Bombus lapidarius, melynek nősténye nálunk bársonyfe- kete, vörös farral, míg az ázsiai B. eriophorus-é wörös farú "§ a mellett csaknem egészen hófehér szőrökkel borított; -az átmeneti- alakok (B. caucasicus, Siebeli, incertus) a mellett bizonyítanak, hogy mindezen :színbeli varietások egyetlenegy fajhoz vonandók. Az "okokat rés törvényeket, melyek által eme változások létrejönnek, nem ismerjük poritosan, általában azonban alighanem jogosan -el- tehető, hogy azok oka a különböző éghajlati viszonyokban kere- sendők, minők a melegség és hidegség, a világosság és sötétség, a szárazság és nedvesség. Szerzőnek sikerült kisérleti úton a -kö- zönséges Bombíüs "agroritm-ot erős napfény, világosság és nedves- ség ráhátása által a sárga var. floralis-szá változtatnia és viszont ezt a napfény és világosság megvonásával a közönséges alakra, sőt a var. minorum- és war, tricuspis-3zá. Más dongófajról, a Bombus corjnatus:ról megjegyzi szerző, hogy csak madár- és mókusfészkek- ben tanyázik, és hogy röptében a legerősebb szél sem gátolja. Ne- vezetes, hogyan akad ez a dongó a széltől a fáról levert fész- kére : hosszas keresgélés után ugyanis a fészek helyéről leereszke- Kiilönfélék. 198 dik a fatörzs mentén a földre s ott megtalálja feszkét. Végül meg- jegyzi, hogy szőrözött rovarok teljes gyűjteményében szükséges; teljesen ép példányok mellet kevéssé és erősen kopott példányokat is tartani, az összehasonlítás kedvéért. A lepkék nemzőszérveiről értekezett Jordan K. a londoni ento- mologiai társulatban. A systematikusok régtől fogva e mai napig azt állították, hogy minden fajnak nemzőszervei változatlanok és mindig egyformák, úgy hogy alakok, melyek ebben a tekintetben eltérnek, külön fajoknak tekintendők. Szerző azonban tíz évi kuta- tás folyamán azt tapaszialta, hogy a penis alakjában igenis for: " dulnak elő eltérések és hogy ez a variatibilitás független más szerve- kétől, pl. a szárnyakétól. Külsőleg egészen eltérő egyedek rendes nemzőszervekkel bírnak és viszont e tekintetben eltérők rendes habitusúak. Szerző azt is tapasztalta, hogy a nemzőszervek geographiai variabilitása a szárnyakéval együtt jár. A variabilitás lehet tehát geographiai és nem geographiai, vagyis lehet individua- lis vagy fajta jeileg. A horodimorph fajoknál pl. a Papilio Xuthus nemzőszervei csekély mértékben bár, de többnyire határozottan el. térnek a nyári ivadékétől. Ez bizonyára legjobb. bizonyítéka annak, hogy a nemzőszervek nem tekintendők biztos .faji jellemnek. A jelenségnek magyarázatát nem adhatjuk, Ezen megfigyelés folytán mindenesetre megszűnik a jogosultsága: nenjány oly fajnak, melyek csupán a penis különbözősége folytán állítottak fel. A bogarakra nézve már régen kimutatta Born, hogy a penis alakja nem meg- bízható faji jellem. Rovarfogás automobilon. Erre a czélra Normand K. franczia rovarász az automobil elülső védőablakát kerettel helyesítette, mely- hez lepkehálót erősített. Kivált alkonyatkor való menetek alkalmá- val a háló csakhamar megtelik mindénféle rovarral, s egy óra le- folyása alatt többet lehet fogni, mint a mennyit egy nap alatt ki lehet praéparálni. Az összes bogárcsaládok képviselve vannak, kü- "lönösen a Staphylinidák, Clavicorniák és Aphodidák. A keresztespók mint időjós az év kellemesebb szakában felér egy légsúlymérővel. Ha a ház valamely zugában a keresztespók hálóját észrevesszük, gondoskodj nk, hogy ne zavarják. A keresztes pók nagyon kedveli a napsugarat és szép időt. Ilvenkor mindig kerék hálójának középpontján tartózkodik, lesvén zsákmányát, mely legyekből s egyéb apróbb rovarokból áll. Minél szűkebbek a kifeszített háló szemei, mennél nagyobb fáradságot és gondot for- dított tehát a pók annak elkészítésére, annál tartósabb szép időre 191 Irodalom számithatunk. Hogyha hálójának zsákszerű zugába — Végső me- nedékhelyére — visszavonul, biztosra vehetjük, hogy a következő. napon eső és szél várható. Ha rövideob időre visszatér a háló kö- zepére s amúgy felületesen javítgatja a hálót, melyet eső és szél megrongált, azután pedig ismét visszavonul, akkor változó marad az időjárás. Ha újra tartó; jó időre van kilátás, akkor a pók fá- radhatatlan szorgalommal kezdi alaposau kijavítani hálójának héza- gait s e czélra olykor annak egész részleteit szétszedi, a melyeken már-a javítás nem segített volna. Hogyha a pók ily nagy munkát fordít hálójának jókarba helyezésére, akkor KEtSÉBISÉKSS hogy a kö- vetkező napon széo idő lessz. Irodalom. Reitter, Edm, Sechzehn neue Coleopteren aus der palaearktischen Fauna. (Wiener Entom. Zeitg. XXIV, 1905, p. 241—251.) Palaearktikus új fajok és fajváltozatoknak a leírása, melyek között hazánk faunaterületéről valók is vannak. Mindenekelőtt egy Sátoristyén Baranya-megyében gyüjtött Mycetophagida részére szerző új nemet és fajt állít fel, ezt Satorystia Meschniggi-nek ne: vezi. Itt meg kell említeni, hogy szerző Sátoristye helyett Sátorys- tie-t ír, ennélfogva helytelen az új nem neve is, azt Sátoristyea- nak kell nevezni). Az Onthophagus ovatus új fajváltozata (var. grossepunctatus) Ragusa-ból való, egy boszniai orrmányos bogár (Polydrusus impar var. vramicensis) pedig a Prasor melletti Vraniza planina-ról származik, Egy másik új ormányos bogár Horvátor- szágból való, ez a Foucartia Burghauseri. Csiki Ernő, xx Formánek, : B., Eine.mneue Artj:der:RüssbkersGattúunbi Ptochus., aus . Dalmati en... (Wiener SEmtona: sz szetes XXIV, 1905, p. 261—262). BE Ptochus minimus nevű új faj részletes leírása. IESzt Spalato környékén Dr. Karaman Ede fedezte fel. Csiki Ernő. xK 1) Nomen generis recte Sátoristyea scribendum, nomen enim loci inventio- nis Sátoristy e (non Satorystie) est, Irodalom. 195 Petri, Dr. Karl, Bestimmungs- Tabelle der mir bekannt eses uden em A rrten "der /Gattung Lixus .F-ab. aus. Europa und den angrenzenden Gebieten. (Wiener Entomolog. Zeitg. XXIII. 1904, p. 183—198 ; XXIV, 1905, 33—48, 101—116.) és külön Bestimmungs-Tabellen der . europáischen Coleopteren. Heft 55, Curculionidae 11. Theil : Genus Lixus F. 1—62. I. Paskau 1904—5.) Hazánkfia Petri Károly segesvári ág. ev. polgári iskolai igazgató, az ormányos bogarak szorgalmas tanulmányozója, e csa, lád egyik fajokban gazdag nemét tette újabban vizsgálatainak tár- gyává. Ezen vizsgálódások eredménye a bécsi folyóiratban és most külön füzet alakjában is megjelent meghatározó kulcs, mely a pa- lacearktikus Lixus-tajokat tárgyalja. Petri 163 fajt és fajváltozatot, ismertet dolgozatában és csak 183 faj maradt előtte ismeretlen. A Lixus-nemet négy alnemre osztja : Phillixus Petri, Hypolixus Schh. Lixus s. str. és [/eormus Schh., melyek közül az első új. Az új fajok és fajváltozatok közül minket közelebről csak három érdekel, m rt ezek taunánkból valók, u. m. L. iridis var. caucasicus, mely a Kaukázus, Ural, Dél-Oroszország és az Alexander-hegységen kívül hazánkban is előfordul, L. algirus var. hungarus Budapest- r.1 való és L. bardanae var. scutulatus magyarországi. Faunánkra új még a L. lateralis Panz., mely Horvátországban és L. ascanii var. circumdatus Schh., mely Magyarországon és Boszniában for- dul elő. Csike Ernő. x Horváth, Géza dr, Conspectus specierum generis Gra- phosoma: Annales Mus. Nat. Hungarie. Vol. I. 1903. p. 345—354. — Synopsis géneris Doratura: lbid. p. 451—459. — Monographia Colobathristinarum: Medol 904 pe dl7 217257 Species palaearc- : ticae generis Caliscelis: Ibid. 378— 385. Tisztán rendszertani munkálatok, a melyek azonban a fel- ölelt csoportokat kimerítően tárgyalják, igen becsesek és hálásan üdvözlendők. Igy nyilatkozik róluk Speiser P. a , Zeitschuft für wissenschaftl. Insektenbiologie" czímű folyóiratban. A Grapho- soma-nem palaearctikus, 6 faja és 6 fajváltozata közül szerző kettőt, illetve egyet ír le ez alkalommal; legismertebb képviselőjéről, a piros-feketén csíkozott G. lineatum-ról kimutatja, hogy az összes európai példányok a var. italicum-hoz tartoznak, a törzsfaj Eszak- Afrikában fordul elő, állítólag Korzikában is találzató. Ugyszintén (Ísztán palaearctikus a Doralura-nem biztos 8 faja, (a kilenczedik Perzsiából, valószínűleg nem tartozik ide), melyek Szibériától Fran- 196 Irodalom, cziaország- és Tunisig, sőt talán Angolországig is el vannak. tefs jédve. Apró Cicadák : ezek, melyek többnyire száraz, részben (2 faj) nedves réteken is tenyésznek ; szerző 3 új fajt ír le. A Fulgori- dákhoz tartozó Caliscelis-nem 7 faja közül (3 új) csak egy (ceyloni) nem palaeéarctikus; egyébként Dél-Oroszországtól és Kis-Ázsiától Tunis-, Marokko-, és Spanyclországig fordulnak elő. A Lygaeidák- hoz tartozó Colobathrista-család eddigelé 3 nemre oszlott, melyek 18 faja Brazilia-, Peru- és Boliviában; másrészt Birmától Uj-Gui- neáig van elterjedve; szerző a fajok számát 52-re emeli (4 fajel- térésseb; melyek egyike a Fidszi-szigeteken fordul elő. Eszek a fajok 12 nemre oszlanak (9 új); a 3 régibb és 4 új nemi Amerikára szorítkozik, míg az indo-ausztráliai fajok kivétel nélkül újonnan fel- állított nemekhez tartoznak, : Koca, Gj, Popis tvrdokrilaca (kornja$sa) Vinkovaéke ok oline. (Enumeratio coleopterorum circa Vinkovce (Slav.) inventorum:) Prilog fauni Hrvatske i Slavonije. (Glasnik Hrv. Naravosl. Drustva. Zagreb, XVII., 1905. p. 1—96.) Szerző, ki lő éven át kutatta Vinkovce környékének bogár- faunáját, most hogy áthelyezés folytán az érdekes vidékről elkerült, öszeállította az ott gyüjtött . bogarak jegyzékét. A nagy szorgalom- mal összeállított jegyzékben mintegy 1400 faj és fajváltozat van felsorolva, az egyes fajoknál pedig megtaláljuk a termőhelyek fel- sorolását és egyéb jegyzeteket is. Sok érdekes adat között a jegy- zékben nehány faunánkra új alakot is találunk, ezek a következők : Platyderus dalmatinus Mill., Acupalpus dorsalis var. salinus Baudi, [Iiogluta nigriventris Thoms., Anthaxia fulgurams var. azurescens Lap., Alophus elegans Stierl. és nmicittanus Boh., Ecmnocnemus con- fusus Faust, Tychius Kiesenwetteri "Tourn., Miarus meridionalis Bris., Nanophyes migritus Gredi., Phloeosimus. bicolor Brull., Luperus rufipes Scop., Aphthona hilaris Steph., Micraspis sedecimpunctiata L. Egy faj, nevezetesen az Athous longicornis Cand. (Velikaról) valószínűleg téves meghatározás folytán került a jegyzékbe. Velika- ról egy új fajt ís említ szerző, a Leptusa Kocae Bernh.-t, melynek leírása ezideig azonban még nem jelent meg. A szép összeállítást csak felette sok sajtóhiba zavarja meg; a sok közül álljon itt egy- nehány : Agrillus, ruffo-villosum,. hiopidulus, rgalis Cüdae, Tenebris, Otiorrhirnchus, Elydroton, cardin, Erirrchinus, Phytobzis, Brodyba- tus, Anthribüdae, cyamiornis, pinei (— junci) stb,, legsikerültebb pedig az, hogy Elleschus belyett 7Trechus áll. A katalogust a ne- mek tárgymutatója zárja be. Csiki Ernő. Irodalom 197 " Kosanin, Nedeljko: Index Coleopterorum Museo hist 0- rico-naturali serbico. Belgrad, 1904, p. 1—26. A szerb országos múzeum, melyét Péter király megkoronáz- tatása alkalmával alapítottak és nyitottak meg, siet gyűjteményeinek jegyzékét közzétenni. A madarak után most a Kosanin összeál- . lította bogárjegyzék látott napvilágot, melyben 871 fajnak termő- . helyeivel együtt való felsorolását találjuk. A Szerbia faunájának megismerésére fontos kis dolgozat előszavában szerző rövid átpil- antást nyújt a Szerbia bogárfaunájára vonatkozó irodilo nról, molyet Frivaldszky Imre 1835-ben megjelent közleménye nyit meg. Kivüle még Pancic, Schaum, Kraatz, Bobicé, Apfelbeck és Csiki publikáltak Szerbia bogárfaunájára vonatkozó adatokat. Csiki Ernő, Reitter, Edmund, Bestimmungs- Tabelle der palaearc- ts ehen, mit Athous vérw andten Elateriden (Subtribus Atbouina), mit einer Uebersicht der merwamnmdten Coleopteren-Familien: Sternoxia eeesmit setnem Bestinműngsscehlüssel der Gattúngen der Elateridae. (Verh. naturf. Ver. Brünn, BA EXE 1905, p. 1—122.) Szerző a Sternoxria csoportba tartozó családok (Buprestidae, Throscidae, FEucnemidae, Ce oghytidae, Elateridae, Phylloceridae, . Cebrionidae) meghatározó kulcsával vezeti be legújabb meghatározó könyvecskéjét, mely a pattogó bogarak egyik kissé elhanyagolt csoportját (Alhowmma) tárgyalja. Az Elateridák családja 6 alcsaládra oszlik (Agrypnuim, H-mirrhipini, Ludtini, Cardiophorini, Elaterin, Denticollim), ezeknek és az összes nemek meghatározó kulcsa szintén bennfoglaltatik e füzetben. Az Athouinák az Elaterinik egyik csoportját képezik, melybe a következő nemek tartoznak Limonis- CUS Reitt., Limonius Eschsch., Pheletes Kiesw., Athouwinus Reitt., Leptoschema Horn., Melamathous Reitt., Harminius Fairm,, Alhous IEschsch. és Athoustus Reitt. Faunaterületünkről is több új alakot írt le és említett először a szerző, ezek a következők: Harmintus undulatus De Geer var. limbaticolhs Motsch. (Etdélyi havasok, Ka- pela), Athous densatus Reitt. n. sp. (Dalmáczia, Herczegovina), Á. vittatus F. var, tenuevitttatus Reitt. n. var. (Kárpátok, Bosznia), A. öolleri Reltt. n. sp. (Erdély), A. angulifrons Reitt. n. Sp. -(Kárpá- tök). A. carpathicus Reitt. n, sp. (Radnai havasok), A. circum- scriptus Cand, v. subrubricus Reitt. n. var. (Bosznia : Nevesinje, Ilidze). A. Leonhardi Reitt n. sp. (Herczegovina), A. jejunus Kiesw. ! (Croatia), A. singularis Reitt. n. sp. (Dalmáczia ; Ragusa), A. cavi- — 198 Irodalom. formis Reitt. n. sp. (Dalmáczia, Herczegovina, Bosznia), A. Meuseli Reitt. n, sp. (Bosznia), A. sérbicus Reitt. n. sp. (Bosznia), A. Go- banzi Reitt. n. sp. (Dalmáczia: Meleda szigete), A. picipennis Rceitt, n. sp. (Erdély, Bánság), A. carpathophilus Reitt. n. sp. (Kerczi hegység Fogaras megyében), A. plagipennis Reitt. n. sp. (Orsova). A faunakatalogusban felsorolt fajok közül a Limonius lytihrodes Germ. és L. aeneoniger De Geer a Pheletes Kiesw. nembe tartozik, továbbá az Athousok közül A. impressifrons Hampe a Leptosche- ma Horn és A. undulatus De Geer a Harminius Fairm, nembe, Megváltoztandók azonkívül a következő nevek: A. rhombeus OI helyett a régibb villosus Fourcr., A. niger auct. non L. — hirtus Hbst. A var, alpinus Redtb. — niger L., mely egyúttal a törzsfaj és ehhez teendő mint fajváltozat scrutator Hbst. A. circumducius Mén. nálunk nem fordul elő, a mit annak tartottak, az mind cir- cmascriptus Cand., Aihous transsylvamcus Friv. — Ludius monti- vagus Rosh., tehát törlendő. Csiki Ernő. Reitter, Edm., Neun neue Coleopteren aus der palae- arktische Nauna (Wiener Entom. Zeig. XXIV, 190688 p. 201—206.) Kilencz új bogárfaj leírása (kettő egyszersmind két új nem képviselője). Ezek közül az egyik Homailoplia Fritschi, Bosz- niából (Ljubinje) való és a H. marginata közeli rokona vagy talán fajtája is. Csiki Ernő. Reitter, Edm., Übersicht der Arten der Coleopteren- Gattunp. Pilemia FBairm..: aus .devipalaerain kint scechen Fauna... Wiener Entom..Zeitg. XXIV, 1905 588 239 —240.) Az eddig ismeretes és egy új sziriai Pilemia-faj (Wawerkana) meghatározására szolgáló táblázat, melyben a PFP, mursutula, Fröl. és tigrina Muls. fajok termőhelyeként Magyarország is említtetik. Csiki Ernő. Entomologiai művek. ű Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung- . riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok kitömesére s eltartására, és -csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor 40 fill. —- Bezn K.A cwkis rovargyűjtő. "Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— . — Lejtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve . 1 kor. — Kriesch J]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 (ill. — Kirándulók . zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fll. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajz; gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday J]. Rovar- . tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — . Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. 8 Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fill. [EA magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fill Adatok Magyaror- . szág fürkész darazsainak isrümelge nez 1 kor. 20 fill. Földünk témdarazsainak . magánrajza 40 kor. Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lépkék ismertetése és gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története "Magyarországon 3 kor. — Aigner-Pável-Unhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Ben ge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. aui 50 farb. Tafeln 25 kor. 20 üll. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb. . — auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas ." — 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. b. Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna . mellékeiré. 3 rák] RO fill, — Kertész K. Catalogus Tabanidarum orbis terra- rum universi 6 kor. ís; Coleoptera. Jörök P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis AA bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck . — 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 2£ kor. — Sezdltíz, Fauna Transsylvanica 12 kor BE Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez — — 40 (ill A magyarországi Psyilidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza. S 2 tábl. 60 All. 3 3 " — . — Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- " — szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország . — szíitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fill. 8 Nyri poda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza li 8 táblával 4 kor. zs . . Arachnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria ! — 3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- . pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország . atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. ő Crustacea: Dr. Daday J. A Mines arországban eddig talált szab adon " — élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus. 5 fajok MENEZEtE- 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kort, Legújabb árjegyzékem, Esély több ezer, jól meghatározott és praeparált európai, különösen . — magyarországi bogárfaj felsorolását tartalmazza, megjelent és kivá- natra bérmentve küldöm meg. Tavarnok, u. p. Nagy-Tapolcsány 8. Kelecsényi Károly Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal a magyar korona országainak . ferü- letén előforduló bogarak megismerésére. 3 IRTA € ss K FX I ERNŐ A Magyar Nemzeti Muzeumi segédőre. . kk ; A három kötetes munka első kötete a bevezető morphologiai részen kívül a Caraboideákat és Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- kat, Divetsicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia családsorozatokat MS tartalmazni. A munka -5 íves . füzetekben - jelenik Més . egy-egy füzet előfizetési ára ; 2 korona, bolti aa. 2 kor. 40 fil. É Megjelent az I. kötet első füzete, mely az álta- lános (morphologiai) részt tartalmazza. Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- § pest, VIII., Nemzeti Múzeum) küldendők. S.-hbmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Uj-utcza 3. ; jea ag agy apr ay agy ág aga ag agy aga age ág Az agy agy ge e agy ag HEHE 97 ZEZEGEH B OAA CAIRO ALAL ZALA 9 OO v TAB 173 [6 5 a tt HST 17 1 ; pp Alk ; j SZ Tam zzabe ; 0 A füzet. 6E 4. emet. s VO ez Na FlNz VAGY Le. aes bő sti A VI F OLYÓIRA B TSA ZANA TA, td 2 1; J 17 f ( F ÉT kalinüs tekintettel a a hasznos és kártékony rovarokra. sé 7 GZ EE : VA, Fakés Vegyen: ; A 2 jj p Mel 98 8EDŐ ALBERT . BIRÓ LAJOS 7 ÖR CHYZER KORNEL. s 8 ENTZ GÉZA nd , MOCSÁRY SÁNDOR ni Mm J IGY : sik s) o Y/ 7 ta 4767 S TA Ea " SZERKESZTIK 57 t4-va ke 180 GYAVA 75. s FÁS JÁv- oZATEZEREE , minden hónap. első napján, , julius és augusztus hagak Kiéleteve 5 . Előfizetési . ára EBESZ évre 8 kor. út Tartalom. . (Gorka Sándor dr.: Az állatok színe és a mimicry. mezt zilády Zoltán dr: A tízlábú rákok földrajzi elterjedése -ab.72 ERŐT A. Aigner Lajos: Magyarország Hess ő VT Különfélék. öz 0 E : Az Or etes nasicornis torza . tÚ heti KEZÉT ES JE e 207 Ax vértetű irtása" RSA AT tek EDS JÉN e MERETE TÉS "907 sti egyagzk e; tan am EÓ ee — Herkulesfürdői lepkék c... — S AZ J90N Entómólogiai ÉVKÖNYV véte E a LTE ET 1edlé7á bő Algner Lajos : Az akáczfa tövarellenségei S azok ártása I jz . Csiki Ernő : IN MILLES al En TESTE ken ST 220 . Irodalom. tlvnn aló Szt MET s ő MEZ úeni Grund, A; , Lepi dia sinapis. Ism. 2 ek Taj JEGET, A , Retttéc E, . Drei neue Coleopteren. Ismerteti Csíki Te "810 e "zu syst. Einteilung des Genus Leistus. Ismerteti : S OSRT EY NÖ ET e TE E e e 21 EZEL Zur ST Einte: lung des Gcnus Dromius. Temerteti 7 , Csiki Ernő. LEDÉR TT KE lk E lle EE KELET Se SA A : kjk. magy. . Természettudományi . Társulat állattani "szakosztálya minden. . hónap első HAáéett (VIII. Eszterház utcza 1PJ ülést tart. . Vendégeket . szívesen Ját § ke hi budapesti entomologusok inden bénteken c este a Muhi — "féle (0 aeliten (Kerepesi: út. 44.) találkoznak. . KELEK kélásáatae szasa, E "Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903 és 1901- kt b teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele z ároi $ . kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 ko Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuks e Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz WV, . Molnár- utoz 24.) czímzendők. Hz állatok színre és: a :mimicry.") Irta Dr. Gorka Sándor. Dr Entiz Géza : hasonczímű dolgozatában. a megfigyelt tények hosszú sorára hivatkozva azi igyekszik be igazolni, hogy a mimieryről szóló nagyon tetszetős és a származástani elmélet révén nagy népszerűségre jutott tán ama tiszteletreméltó tévedések egyike, melyek az igazsághoz vezető útat szegélyezik, és melyek a tudo- mány történetében épen nem ritkaságok. Minden sorában élesen t:madja az alakok és színek tanulmányozásának mai ferde irá- nyát, mely úgyszólván teljesen a mimicry és a természetes kiválo- gatódás tanának szolgálatába szegődött. A formák és színek tanul- mányozásának magasabb czélja és feladata van, mint annak a ta- lálgatása, hogy miféle természeti tárgyhoz hasonlít ez vagy amaz az állat s hogy miféle haszna lehet ebből a hasonlatosságból; e magasabb czél és feladat pedig — szerzőnk szerint — nem lehet más, mint az, hogy az alakulásnak és a színek fejlődésének tör- vényeit, valamint az ezekre ható összes tényezők hatását, össze- hasonlító kisérletek alapján a hasznossági elvre való tekintet nélkül megállapítsa. . Szerzőnk dolgozatának első részében, mely az állatok színeit általánosságban tárgyalja, a színek physikai és chemiai sajátságait foglalja össze, majd a színek fejlődésére és élettani jelentőségére, valamint azokra a vizsgálatokra és elméletekre tér át, melyek a színek és mustrázatok előállásának módját és élettani jelentőségét, továbbá a törzsfejlődési sorozatban való módosulását igyekeznek megmagyarázni. Kritikai fejtegetésének végeredményekép a követ- Skező következtetésekre jut: A színek nem irány nélküli, esetleges véletlen változások eredményei, melyeket kifejlődésük után a se- lectió keze rendez s a hasznossági szempont alapján majd fentart és fokoz, majd csökkent és elenyésztet, hanem a színek részint külső, részint belső alakulásbeli tényezők hatására határozott tör- 3 " Entz Géza, Az állatok szine és a mimicry. (Természettud. Közlöny .XXRXVI. és XXXVII. kötet Budapost, 194 —5.) ezímű értekezésének frövidre fo- gott ismertetése. ű " Rovartani Lapok XII. 1995. deczember. 900 Dr Gorka Sándor. vények szerint szükségképen fejlődnek ki, a melyeket ez időszerint persze még csak hézagosan ismerünk. A színek fejlődésére első sorban az anyagforgalom van hatással, ezért a színek kérdese phy- siologiai-chemiai probléma és épen ezért a színeknek a hasznos- sági elv szerint való egyoldalú méltatása s az erre alapított egyol- dalú elmélkedés e probléma megoldására sohasem vezethet. Értekezésének második része a biologiai színek tanának, vagy is annak a tannak van szentelve, melynek az az alaptétele, hogy az állatok színeiket és színmustrázatukat a hasznosság elvének megfelelőleg a létért való küzdelem során a természetes kiváloga- tódás hatásakép szerezték. Szerzőnk szemlét tart a biologiai : zínek- tanának bizonyító példáin, és a hozzájuk fűzött magyarázatokat a kö- vetkező három szempontból részletesen elemezi : 1. Van-e a színnek vagy mustrázatnak a létért való küzdelemben valóban akkora haszna, mint a milyet neki tulajdonítanak? 2. Van-e elegendő bi- zonyító adatunk arra, hogy ezeket a színeket esetleges apró árnya- latbeli változásokból a selectió lassú munkája kristályosította ki? 3. Nem lehet-e a színek eredetét és fejlődését valamely más, job- ban kielégítő módon megmagyarázni! Fejtegetései során szerző arra a meggyőződésre jut, hogy a biologiai színek fejlődése körül a selec- tió korántsem játszhatta azt a mindenható szerepet, melyet neki a mimicrytan hívei ma tulajdonítanak. Azt készséggel elismeri, hogy a biologiai színek bizonyos korlátokon belül kétségkívül hasznosak, azt azonban kizártnak tartja, hogy a színeket biologiai vonatkozá- sukban egészen értéktelen apró kezdetből a selectió tenyésztette volna ki. Nézete szerint a színek nagyon különböző tényezők hatá- sára mint az anyagforgalom szükségszerű postulatumai és termékei, hasznosságukra való minden tekintet nélkül fejlődtek ki s hogy hasznosakká csupán másodlagosan váltak, azaz, hogy az egyénre, vagy a fajra való hasznosságuk a törzsfejlődés bonyolódott részle- teiben beláthatatlan folyamatának csak mintegy mellékterméke. Ezek után értekezésének harmadik részében a tulajdonképeni mimicry tárgyalásába bocsátkozik s abból a tényből indul ki, hogy az élők világában a színmustrázat- és alakbeli hasonlatosság úgy- szólván mindennapi közönséges jelenség. Nemcsak az egy törzsből sarjadzott vérrokonok hasonitanak egymáshoz, hanem származásuk szerint egymástól távol állók is, sőt egyes állatok más állatok test. részeihez, növényekhez vagy növényrészekhez, növények pedig állatokhoz vagy állati testrészekhez hasonlítanak. Ámde a hasonla- tosság sok esetten csak olyan fokú, hogy épen csak a felületes szemlélőt tévesztheti meg egy-egy pillanatra, máskor meg oly apró- A tíziábm rákok földrajzi elterjedése 201 lékos részletekre is kiterjed, melyek a figyelmes szemlélő megtévesz- " tésére is túlzottaknak látszanak s a mimicrytan szempontjából is : fölöslegesek, mert a szükségesség határán messze túlmennek. A ha- . sonlatosságból azonban az esetek legnagyobb részében kimu ú tathatólag sem az utánzónak, sem az utánzottnak nem lehet ! positiv haszna. Gyakori az az eset, hogy védtelen állatok más, ép ( oly védteleneket, vízi állatok szárazföldieket, kis termetűek vagy ! épen mikroszkópi kicsiségűek nagy termetűeket, rejtett életmódot . élők szabadon kalandozókat, távoleső földrészek állatai egymást, . most élők rég kihaltakat utánoznak. Ehhez járul még az is, hogy I az egész mimicrytan arra az anthropomorphikus felfogásra van ! alapítva, hogy az állatok épen úgy érzékelnek, épen úgy itélnek, következtetnek és tévednek, mint az ember. Szerzőnk fejtegetései , szerint a mimicry fejlődését a természetes kiválogatódással semmit ! sem lehet megmagyarázni, mert. azok a véletlenül keletkező apró ! változások, melyeknek összegeződése nemzedékek hosszú során valamely védő és igazán hasznos hasonlatosságra vézethet, kez- detben oly értéktelenek, hogy csak bizonyos határozott czél felé való törekvés feltevésével lehetne kifejlődésüket és megmaradá- ! sukat megmagyarázni s ezzel a természet jelenségeinek magya- rázatába ismét becsempésznők azt a metaphysikai elvet, melynek : kiküszöbölése a természettudományok egyik legnagyobb vívmánya, A tízlábú rákok földrajzi elterjedése. Irta Dr. Szilády Zoltán, A tízlábú rákok, . Decatoda rendjének egy amerikai búvára, Ortmann A. több család reviziója és saját gyüjtései után meg- A Decapodák szerinte nektonikus littoralis ősöktől származ- nak és abyssikus csoportjaik később származtak, coenogenetikusak; noha egyes családokban újabb bevándorlás is mutatható ki, külö- nösen az arctikus partoktól az abyssalis területek felé. A legtöbb . ma is partlakó, kevesebb a fenéklakó, a minők a következő csa- , ládok: Acanthephyridae, Nematocarcinidae, Glyphocrangonidae, . Eryonidae, Thaumastocheilidae. Mindezek régi bevándorlók, mert . közeli rokonaiknál is egyszerűbb szerkezetűek. Két család — Cran- ; gonidae, Lithodidae — egyes- tagjai kimutathatóan újabban kerültek a mély fenékre a poláris partokról. Vannak azonban oly primiti- 992 Dr Szilády Zoltán vus családok is, — Penaeidae, Nephrophsidae, — a melyeknek : abyesykus és parti fajaik is vannak ; továbbá újabb, de nem po. Járis beszármazók a Galatheidák. Nem állítható az sem, hogy ős- egyszerű alakok csak a mély fenéken kereshetők. Igazi síktűkri csa- ád csak egy van, a Sergestidáké, a mely a Penaeidák pelagikus oldalágának tekinthető. A sargassum lakói igen vegyes származá- súak (Eucyphidea, Brachyura.) A legfőbb folyami Decapoda-családok ezek : Atyidae, Potamo- biidae, Parastacidae, Aegleidae, Thelphusidae, Sesarminae és a Pa- laemonidae család két neme: Palaemon és Bithynis. Édesvízi be- vándorlásuk kora különböző. Valódi szárazföldi alakok, de csak újabb kivándorlók a Coe- I nobita és Gecarcinusz-félé k. 3 Találunk egyes regiora ,jellemző" családokat és nemeket vagy fajokat, de ezek nem mindig alkalmazkodnak szigorúan a . regionalis határokhoz. Ez is arra utal, hogy a zoogeographus el- terjedési köreit csakis physikai életfeltételek és nem subjective ki- válogatott, úgynevezett jellemző fajok szerint alkothatja meg helyesen. . ; Ortman regionalis beosztását követve, az arctikus littoralis regió jellemző családja a Crangoniidáké. Az atlanti boreális partok jellemző alakja Amerikában az ÁAs- tacus marinus Say., Európában az Astacus (—Homarus) gamma- 7009. E A pacifikus boreális partokra talán a Lithodidák egy része fog jellemzőnek bizonyulni. Az antarctikus partoknak az arctikusakétól élesen elütő rák- faunájában a Hymenosomidae család Jasus és Chyclographus ne- mei a jellemzők. Az indo-pacifikus partokra jellemzők: Calappa hepatica L., Calappa inconspecta Hbst., Calappa calappa L. és a Calappa lo- ! phos Hbst. csoportja, a Matuta és Macrophthalmus nemek, a Tra- peziidae család és a Petrolisthes és Porcellana nemek nehány faj- csoportja. : A még kevéssé ismert nyugatamerikai partot jellemzi a Pa- nulirus interruptus Rand, Blepharipoda occidentalis Rand., Ca- lappa conmvexa Sauss., Platymera Gaudichandi M. E. Luc., Ocipode Gaudichandi M. E. Luc. és a Petrolisthes violaceus és gramulosus fajcsoportjai, A nyugatafrikai partot jellemzi az Oeypode hyppeus Oliv. és Gelasimus tangtert. 3 Sokkal ismertebb terület a keletamerikai part. Ennek főalak- PENEYBET dán t i 9 Magyarország pillangói 20: (jai: Seyllarus aeguinoctialis Fabr., Petrolisthes galathinus Bosc., " Hepatus annularis Oliv. stb. De az Atlanti oczeán két partjának "vannak közös fajai is: .Remipes cubensis Sauss.,, Calappa mar- "morata Vabr., Callinectes diacanthus Latr. ; — és ezt a pelagikus álczák terjeszkedő képességének lehet betudni. Facialis különbség- nek tekinthető ellenben az a körülmény, hogy a nyugatafrikai ko- ralltalan partokon hiányzanak a keletamerikai vastag héjjú Porcel- h lanidák. A sarki tengerek egyetlen síktűkri alakja eddigi ismereteink szerint a Sergestes arcticus Kr. az atlanti boreális subregióban. A többi Sergestesek mind circum-tropikusok s azonos fajaik találha- "tók az Atlanti és Csendes oczeánban, a mi azt bizonyítja sok egyéb . tény mellett. hogy e két tenger elszakadása a panamai szoros ki- emelkedése által nagyon új geologiai esemény. Az édes vízi és szárazföldi tízlábúak elterjedésének ismerete , még újabb kutatásokat kiván. Különleges esetek a meridiánok szerinti és a kosmopolitikus . elterjedések, a mik az illető fajok eurythermás természetére valla- . nak továbbá a szórványos és reliciumszerű előfordulások, a melyek ja H ; gyakran még különleges magyarázatra várnak. Magyarország pillangót. Irta 4. Aigner Lajos. VIII. 4. nem. Colias F. !) A csáp rövid, fokozatosan megvastagodott; a tapogató rövid, utolsó íze rövid és hegyes; a felső szárny szegélye csaknem egye- nes; a felső szárnyon fekete-, az alsón sárga középfolt áll. Alul inkább zöldes sárga, az alsó szárny harántos erén sötét keretű petty, mellette gyakran még egy kisebb is ül úgy, hogy keretük 8-as alakúvá válik. A csáp, a rojt és a lábak részben rózsaszí- nűek. A kernyó hosszú, aengeres, igen rövid szőrökkel borított ; kitelelő. A báb elől hegyes, tora élesen kiemelkedő; laza övvel megerősített. A nem fajainak legnagyobb réssre (37) paláéaretikus, hazánkban 6 honos. HA felső szárny szegélye élesen körvonalozott ---. --- . 20 1) Colias : Aphrodite mellékneve. 204 A. Aigner Lajos A felső szárny szegélye elmosódottan körvonalazott .. 8. 2. — Az alapszín kénszínű (hím) vagy fehér (nőstény) Palaeno L. Az alapszín sárgás vörös vagy vöröses Sárga... ..- ... 4. d AUGAZ alapszín zöldes sárga (hím) vagy fehér (nőstény), több- nyire erős fekete behintésű .. .. .. 5... Phicomone Esp. Az alapszín czitromsárga (hím), vagy sárgás fehér (nős- tény), nem fekete behintésű E. 5 7 7 S Hyaló a 4. — Az alapszín vöröses sárga, az elülső és külső szegély felé SÁBA tre ezi ún sebesz s se esésy os 50 Ghrysothemei ESB Az alapszín egyszínű vöröses SÁrgAa Cus em Volga teza ALTER o. Az alapszín vöröses sárga (narancsszínű), a széles fekete szegélyt vöröses sárga erek szelik át ... .. ... Edusa F. Az alapszín sárgás vörös, az előbbiénél élénkebb s az amazénál keskenyebb fekete szegélyt az erek nem szelik Átoszerzükhett es poló stog ül ef odes 8 UM MINONo KSE 9. Colias Palaeno L.?) tiímaeé Fauna Svecica: Ed. II/ p. 272. (A70t), Ehitomene "Ed oka ner, Samml. Europ. Schmetterl. fig. 602— 3, 740—1. A szárnyak a hímnél kénszínűek, a nősténynél fehéresek, a középfolt a felső szárnyon apró, mindkét oldalon fehér pupillájú vagy egészen elenyésző, -— az alsó szárnyon apró fehér. A széles fekete szegélyt az erek nem járják át. Alsó lapja sárga, sötétebb szegélylyel; az alsó szárny szürke behintésű. Magyarországon csupán Lucsivnán (Szepes m.) fogta Husz Ármin egy példányban. Julius-augusztusban tőzeges talajon szo- kott előfordulni. Hernyója zöld, sötétsárga oladalsávval, 38—40 mm. hosszú. Vaccinium uliginosum-on (Hamvas áfonya, mámorka) él májusig, Bábja zöldes sárga, elül erősen kihegyezett, torrésze igen kiemel- kedett. Előfordul a szomszédországok közül: F.-Ausztriában, Cseh- országban (csak v. Europomene és ab. Werdamdi, az utóbbi Posenben is), Sziléziában (Werdamdi is) Galicziában és Bukovi- nában (csak Europomene). 10. Colias Phicomone Esp.!) EG s per," Die eurap. : séhmetteri. in Abbild. IT. tab "ab "ne 1 KETTŐ ; A hímnél zöldessárga, a nősténynél fehér alapszín többnyire 2) Palaeno : nimfa neve. 1) Phicomone : nimfa neve. Magyarország pillangói, 205 erős fekete behintésű. A feketés külső szegélyben világos foltok sora áll, a nősténynél ezen foltok nagyobbak, szalagszerűen össze- függők. A középfolt a felső szarnyon fekete (alul fehér pupillájú), az alsó szárnyon világos színű (alul kettős pupillájú). Hazánkban csak Eperjesen és Stolán (Szepes m.) (egy-egy ! példány Husz Ármi n), valamint Kassa környékén (Dr, Uhryk Nándor) fogták. Julius-augusztusban röpül. . Hernyója sötétzöld, fehér oldalsávval, 38—40 mm. hosszú, május-júniusban Vicia-fajokon él. Bábja sötétzöld, mindkét vége kihegyesedett, torán kiemelkedett. Előfordul a szomszédországok közül: A.-Ausztria, Stejeror- szág- és Galicziában. 11. Colias Hyale L.!) Métmné. Systema Naturae. Ed. X., p. 4609 (1799); Freyer, Neue Beitr. .z. ochmetterlingskünde I, fig. 047. .Palmeno Esper, Die Schmetterlinge in Abbildungen I. tab. 4. fig. 2. (1(T7). A szárnyak színe a hímen czitromsárga, a nőstényen sírgás- fehér; a felső szárnyon a vilá os színű pettyek sora által ketté- osztott széles fekete szegéiy nem éri el a belső szegélyt. Az alsó szárnyon a keskeny fekete szegélysáv csak a szegély közepéig ér. Ezzel a segélysávval párhuzamosan áll rendszerint azt érintő hatá- rozatlan alakú fekete foltok sora. A középfolt a felső szárnyon erő- teljes fekete, az alsó szárnyon vöröses sárga, nagy, alul kettős fehér pupillájú. Alsó lapja sárga (a nőstényen a felső szárny fe- héres), a felső szárny szegélye előtt egy sornyi fekete petty és a mellső szegélyen, a szárny csúcsa felé 2 fekete petiy áll; az alsó szárny szegélye előtt vöröses barna pettyek sora s a tövön MERNTS oly színű petty van. Hazánkban országszerte igen gyakori, 2—3 ivadékban, ta- vasztól csaknem szakadatlanul őszíg. Hegyvidékeken ritkább. Főleg luczernásokon szeret röpködni. kendkívül változó mind nagyságra, mind színezésre és rajzra nézve is. Míg a pillangó Németországon csak 37(—43 mm. széles, nálunk 44—50 mm.-t is elér, de akad kisebb is, s egy pygmaeus csak 38 mm. Á rajz változandósága a fekete, gyakran inkább barnás fekete szegélysáv színezésében és kiterjedésében mutatkozik. Az Eimer-féle elv szerint (haladás az egyszerű és sötét felé), a világosabb példányok regressiv, a SÖ- . tétek pedig progressiv alakoknak lennének tekintendők. Elfogadom ezt, habár arra nézve épen ezen genusra vonatkozólag némi kételyt táplálok. Az ez értelemben vett regressiv példányoknál az eredetibb rajz abban nyilvánul, hogy a felső szárny szegélysávja kifelé és 1) Hyale ; nimfa neve. 200 A. Aigner Lajos. lefelé való kiterjedésében megfogyatkozik, és a sárga foltsor által csaknem vagy teljesen ketté van szelve, az alsó szárnyon pedig gyöngén lép fel vagy egészen eltünik s amellett az alsó szárny középfoltja is elhalványodik. A legtöbb esetben azonban a felső szárny sávja megkeskenyedve a belsőszegélyhez ér s az alsó szár- nyon többnyire csekély mértékben folytatódik, vagyis a szegélyen több-kevesebb fekete szín mutatkozik, mely befelé általában alig van jelezve, úgy hogy a sáv világosabb eleme csaknem elenyészik. Progressiv példányoknál a felső szárny sávját a sárga szín kevésbbé szakítja meg, belső részével mélyebben fut alá s az alsó szárnyon is erőteljesen lép fel, olykor elannyira, hogy belső folt- sora által formaszerű sáv keletkezik s a mellett az egész discus szürke behintésű, úgy mint a C. Myrmidone var. alba Stgr.-nél (Budapest), Más példányoknál a felső szárnyon csupán nehány apró világosabb folt látszik a szegélyben, mely az alsó szárayat meglehetős szélességben keríti be; ez az alak atímenmetet képező var. sareptensis Stgr.-hez!) (Budapest). Más esetekben a szegély az alsó szányon gyöngébben, a felső szárnyon azonban csaknem épen semmi sárga színnel nincsen diszítve — . ab. Uhh Kováts?) (Budapest, Eperjes, Puj), : A nyári ivadék .közt domináló az ab. et var. f/dva Huúsz9 (ab. imversa Alph.)"), melynek nősténye körülbelül olyan színű sárga, mint az I. ivadékú hím, hímje pedig még élénkebb sárga, minő p. o. a G. vrhamm (Budapest, Pécs, Eperjes). Különösen élénk szi- nezésű példány a középtéren némi narancsszínű vegyületet mutat (Eperjes). Hermaphroditáját Dr. Uhryk Nándor fogta Budapesten :: bal felöl nőstény, fehéres kénsárga, mindkét szárnyának mellső- és. belső . szegélye, sárga ;. jobb felől hím, kénes sárga: "Dotroma hímnemű. Petéje sárgásfehér, két végén kihegyesedett. Hernyója zöld, 4 sárga hosszanti sávval, 3/—39 mm. hosszú, kitelelve áprilisig, és junius-juliusban él a következő növényeken : : Hippocrepis . comosa (patkóczím), Coronilla varia (koronafürt), Medicago sativa és falcata (6 sigacső), Trifolmum repens (fehér lóhere), Vicia angustifolia (babó) 3 1) Sarepta, déloroszországi város után. 2) Uh! Károly budapesti lepkész után. 3) A sárga, HAT. jájos 1) Az elváltozott, meszáttllllle meettl C Kiilönfélék. 907 . oripa amphibia (kányafű) Lotus corniculatus (kerep) és Cytisus- , (zanót) fajok. Bábja sötétzöld, sárga oldalvonalakkal. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre: . Angliától Japánig (10 —160)" és Szt. Pétervártól Nubiáig (60—209). Különfélék, Az Oryctes nasicornis torza. Rendellenes szarvú Oryctest " vizsgáltam meg, a mely 38 mm. hosszú, tehát a nagyobbak közé tartozik. A bogárnak szarva jobbra kunkorodott, nagyon erősen meggörbült, görbületével hátrafelé majdnem az előtort érinti. A szarv az erős görbülés következtében az egyik oldalon mérve 10 mm., s a másikon 8 mm. hosszú, tehát kisebb a rendesnél. Alul arány- lag jó vastag, illetőleg széles és oldalt erősen ránczolt. Csúcsa előtt jobbról, nemkülönben csúcsán is egy-egy kis mélyedés van. A szarv meghajlása miatt a szem csak a baloldalon látható, s az állat feje is jobbra hajlott, a mi mindenesetre assymetrikus fejlődés. Az előtor igen nagy, széles és hosszú, de laposabb mint a rendes alakoknál, kiemelkedése rövidebb s ennek szélső fogai nagyok, a középső ellenben kicsiny. A baioldali szárnyfedőn sok ráncz és egy kiemelkedő él van. A potroh utolsó gyűrűjén hosszabb szőrök vannak, mint az ép állatokon. DE A vértetű irtásárá ajanlja Dr. Bornet K: a következő sze- reket : I. A Fuhrmann-féle keverék : lózsir 1 rész, denaturály szesz 2 rész, esetleg még némi kősó. II. Dohánykeverék : 5 font dohány- csutkát megfőzünk 15 liter vízben s az oldatot összevegyítjük ugyanannyi szappanoldattal (5 font salak-szappan 10—15 liter vízre) és hozzá öntünk m. e. harmadrésznyi denaturált szeszt. Ezt a keveréket felényivel vízzel higítjuk. A dohányoldatot közvetetlenül használat előtt kell elkészíteni, különben gyöngül a hatása. Herkulesfürdői lepkék. Dr. Fischer Herminius, ny. cs. és k. vezértörzsorvos, buzgó lepkész, az idén junius 10-től julius 20-ig tartózkodott Herkulesfürdőben s ott igen sok és érdekes lepkét Erott, A — Pararge Roxelana-t — úgy mond -— itt úgyszolván kiirtották : hiába kerestem a Fehér keresztnél, a hol gyakori szokott lenni, végre nagy utánjárás után sikerült a Coronini-magaslaton egy hímet fognom; de ez érthető, mert a mult években egy ide- való kéményseprő mintegy 80 nőstényt és tömérdek sok hímet 208 Különfélék fogdosott s azokat állítóiag budapesti gyüjtőnek szállította. Annál több volt az idén az Erebdia melas, Vanessa l-album, Argynnis Pandora stb. Nagy öröme telt a villamos lámpáknál való lepkézés- ben, ámbár ebben gátolta a Plusia gamma töméntelen sokasága, melyet lépten-nyomon százával lehetett látni, természetesen a lám- pákon is. Igen gyakran mutatkozott a világosságon a Smeriuthus Onercus is. Az igen ritka Cossus terebrais nehány példányban került elő. Legnevezetesebb fogása azonban az Acronycta pontica Stgr. egy gyönyörű példánya ; ez. a: faj eddig csak. Krim félszis getéről, Örményország-, Kurdisztán- és Kisázsiábó!, valamint déli Spanyolországból volt ismeretes, Magyarországra új. Entomologiai évkönyv. Megjelent az , Entomologisches Jahr- buch", szerkeszti Dr. Krancher 0O., 1906-ki évfolyama csinos kiállításban és gazdag tartalommal, melyből különösen kiemeljük a következő czikkeket : Zoogeographia, faunisztika és honisme, Spei- s er P.-től, Kölcsönhatás rovar és növény közt, Lühmann F. től, a hangyák lakásai Rudow F.től, a szászországi Noctuidák Dr. Pabst-tól, a Stauropus fagi tenyésztése Cramer C-től, a Peri- csoma caecigena tenyésztése Wünsche M-től. Szamos egyéb czikk és apróbb megfigyelés minden rovarászt érdekelhet. A bo- garász teendői hónapról hónapra vannak felsorolv-,. A csinos kötet rnegjelent Lipcsén, Frankenstein és Wagner czégnél, ára bekötve 1.00 márka. Az ákáczfa rovarellenségei s azok irtása. I. Coleoptera. A , bLermészet" czímű folyóirat Vadas Jenő-től közöl e tárgyú összefoglaló tanulmányt, melyben a bogarak közül a következőket. sorolja fel mint az ákáczfának kártékonyokat : Polyphylla fullo L. A homoxvidék lakója, juliusban rajzik, helyenkint csak szórványo- san jelentkezik, níha azonban tömégeSen lép fel, de a lombozat elrágásával sohasem okoz akkora kárt. mint a közönséges csere- bogár. Annál jelentékenyebb pajorjának károsítása, amennyiben az ákáczfa gyökereit megrágja és kivált az ákáczcsemetékben érzZé- keny kárt okoz. A hol a közönséges cserebogár, Melolontha vuttl- garis Fabr. vagy a Mela onlha hippocastani TVabr. előfordul sa ákáczra ép. oly veszedelmes, mint a többi lombfákra. Mind a há- romra a védekezés ugyanaz, t. 1. a ; ogarak szedetése, a pajoruk rtá:a; szedés gyöke-rekről, csemetesorok "megszurkálása, széngéne- gezés, trágyázás kainittal, benzinnel vagy naphtalinnal való fecs- kendezés, trágyával töltött gödrökbe csalogatás, vízzel való elárasz- tás és erdősítésekben disznók legeltetése. — Valgus hemipterus L. Alczája a megsérült gyökereken él, és feljutva a törzsbe, a tos a stsnü Ed ée eggy ka Különfélék. 929 tokat örli meg annyira, hogy a fát a szél kidönti. — Az Elateri- dák (pattanó bogarak) közül Lacon niurinus L., Elater snubdfuscus . Müll., E. aeneus L. és E. marginatus L. a lombos és tűlevelű fák hajtásait rágják meg, álczáik (a hirhedt , drótféreg") pedig azok gyökereit rongálják. A védekezés ellenük csak abban áll, hogy a . csemetéket kiásatjuk és a megrágottakat férgestül ejégetjük. — Bruchus villosus Fabr. (az ákáczzsizsik), az ákácz magvában fej- lődik ki s az ákacz magtermésben olykor jelentékeny kárt okoz. Irtása csak úgy történhetik, hogy a megszáilott hüvelyeket összesze- detjük s elégetjük, ami azonban körülményes és költséges eljárás. , — Hylesinns fraxim Fabr. (kőrisfa-háncsszú) és Tomicus domes- " ticus L. csak kivételesen támadja meg az ákáczfát. — Peritelus familiarius Boh. (kendermag bogár) főképen az ákácz rügyeit dézs- . málja meg fakadáskor, új törésű csemegekertekben és olyanokban, ! melyek legelőkkel határosak, szintén nagy kárt tesz. Ugy. irtják, / hogy az ágak csúcsára gyűlő bogarakat edénybe rázzák és meg- semmisítik ; Jegjobb tyúkokkal vagy pulykákkal felszedetni. Száraz " időben használ a thanaton is, mert a mérgezett levélzet evésétől el- ! pusztul a bogár. — Kaltenbach még a következő bogárfajokat em- (! líti: Apate capucina L.. Cryptocephalus labiatus L és Lyctus ca- . nalicatus L. Az előbbi kettő alig tekinthető kártékonynak, az utóbbi azonban az; az ákácz héjjában és fájában él s abban álcza és bogár aknautakat készít. A. Aigner Lajos. A bivalytetűről. A , Rovartani Lapok" mult évi XI. kötetének 177—184. lapján foglalkozván a faunánkból eddig ismert tetvekkel, felsoroltam nehány fajt, melyek előfordulása nálunk bizonyos, de eddig elkerülték -a figyelmünket. Ezek egyike a bivalytetű (Haematopinus tuberculatus Nitzsch), melyből az idén sikerült nehány példányt szereznem, ennélfogva faunánkba felveendő. A bivalytetű ezen példányai egy kisküküllőmegyei (Dic:ő-Szent- Márton) bivaly- ról valók. — Ez alkalommal még felemlítendő, hogy Enderlein az általa felállított Trichaulus nem nevét, mivel az a zoologiában egy Hymenoptera-nemre már le van foglalva, Linognathus-ra változ- tatta meg. Csiki Ernő. irodalom Grund, A., Lepidia Sinjlapis L. in der Umgebung As ram s "roaem mit drei neden E Oren " NsS Abbild. (Entom. Zeitschrift. Guben. XIX. 1905. 145—148. I.) Szerző leírását és ábráját adja nemcsak a törzsalaknak és eddig elnevezett fajváltozatainak ú. m. v. Lathyri, var. dimtensis (és ? ab. Erysimi), hanem három új eltérésének is; ezek: ab. ma- jor, mely a törzsalaknál (35—40 mm.) nagyobb (45—48 mm.) s a nyári ivadék közt fordul elő, aisó szárnya alul fehér vagy csak a szegély felé kissé sárgás, e szürke behintés igen gyönge, a két nem teljes szalag azonban tisztán kivehető; 2. ab. croatica, a ta- vaszi v. Lathyri-vel (371—41l mm.) egy időben röpül, de annál nagyobb (37—45 mm.), a ő felső szárnya is hajlottabb, a csúcsán levő fekete folt egyes vonalakká oszlott, az alsó szány alul szür- késsárga, behintése sokkal gyöngébb, de a két szalag tisztán lát- ható ; ? ugyanolyan mint a Latyrt-é, de az apicális foltot helye- sítő vonalak igen gyöngék. 3. ab. jflavescens, a v. dimensis eltérése, mely a sárgába hajlik (creme-sárga), alsó szárnya alul sárga, a szürke szalagnak csak nyoma látszik, A. Aigner Lajos. Reitter, Edm, Drei neue Coleopteren aus der pa- laearktisehen Fauna. (Wiener Entom. Zeng. 19055 XXIV. p..311—312). j Szerző három új bogarat ír le, az Anophthalmus Ottonis-t egy barlangból, mely Boszniában a Volujak és Lebesnik között fekszik, a Rhinosimus caucasicus-t a Kaukázusból és a Rhizopha- 8us Bramncsiki-t Dél-Boszniából (Ivan) és Herczegovinából (Jabla- 4 nicza). Csiki Ernő. xx Reitter, Edm, Zur systematischen Gruppenecini cu lung des Coleopteren-Genus Leistús RGne lic§ únd. Übersicht der mir bekanntenm ia tem Wiener Entom. Zene. 1905. XXIV. b" 209 2599 Szerző Daniel Károly-nak.a Letstus-nemről írt tamúls mányát bírálja, majd az általa ismert fajok meghatározó kulcsát . adja. Reitter 6 alnemre bontja a Leistus-nemet, ezek a követs kezők; Pogonophorus Latr. (idevonja az Oreobius Dan. alnemet is, Leistophorus Reitt., Leistus K. Dan., Leisttdius K. Dan., Euleis- tulus Reitt. és Acroleistus Reitt. A tárgyalt fajok és azok elterje: .dését a következő jegyzék mulatja ; eg EEEN Vegig ő a Irodalom, 211 SÚDSETENOLSO MOD VO 7 s Gatr:, KK. Dan. i . magnicollis Motsch. (megaloderus Chand.) — Horvátország, . Bosznia, Herczegovina és Montenegrótól Görögországig, ; sutomorensis Reitt, — Új faj Dél-Dalmácziából (SutomorCc). spimbarbis Fabr. — Közép-Európa, Földközi tenger melléke. ab. rufipes Chd. — A törzsfaj között, leírták Törökországból. var. punctatus Reitt. — Dél-Dalmáczia, Montenegro, Gőrög- ország. man erpansus Putz. — Portugália. var. Koziorowiczi Pioch. — Szardinia, Korzika, Sziczilia, Szi- lahegység. subsp, rhaeticus Heer. (pumcticeps Fairm.) — Alpesex, Py- reneusok. var. afer Cogu. — Dalmáczia, Isztria, Algir. var. abdominalis Reiche. — Kis-Ázsia, Palesztina, Sziria. Mungamasti Reitt. — Új faj Arragoniából. parvicolhs Chd. — Dél-Dalmácziától és Herczegovinától Görög- országig. £ ar e sss GÉ ásé kemálle más kékl E zetÉSMÉNÜNÉNÉNE ELSE ESETÉNEK SEN ESET SÉLEnTe SNS ÉENE ENE ÉrnéKENSENENÉE GEES ZTE MS E Pt ÉT ESET] NOS SNet seesejbén 2. elké áttett állt x ) bjelasmcensis Apfb. — Bosznia (Bjelasnica). Ezt a fajt Ap- Meltbeeck a parwicolhs Tfajtájaképnt írta le, Reitter azonban jó fajnak tartja. montanus Steph. — Svájcz, Alpesek, Krajna. Apfelbecki Ganglb. — Dél-Bosznia és Herczegovina. gracilis Fuss. — Erdélyi havasok. Suopg. Lezstophovrwuws hReitt. rufomarginatus Duft. — Északi és keleti Európa Görögor- szágig, Kaukázus. crenatus Fairm. — Sziczilia, Algir. sardous Baudi. (romaunus K. Dan. — Szardinia, Olaszország, KlSiT: Danmieli Reitt, — Új faj Szardiniából. nitidus Duft. — Alpesek, Kárpátok, Pyreneusok. fulvibarbis Dej. (Janus Newm., indentatus Newm., Reveltert Muls.) — Közép- és Dél-Európa, Algir. . fulvus Chd. —- Kelet-Európa, Kaukázus, v. lenkoranus Reitt. — Lenkorán, Kaukázus, Örményország. v. obscurus Reitt — Circassia. Swanetia, Kaukázus. caucasicus Chd. — Kaukázus, Sziria (Akbes), Balkán (khilo- Dagh.) 194 Irodalom subg. Leistus K. Dan. rufescens Fabr. (praeustus F., Bvucteri Panz.) — Észak- és j Közép-Európa. 1 ferrugineus L. [észak Fröl.) — Észak- és Dél-Európa. Subg. Leistidiüs K. Dan. laticollis Moraw. — Kelet-Szibéria, Transbaikalia. piceus Fröl. (analis Dej., Frölichi Duft.) — Közép-Európa. v. alpicola Fuss. — Erdélyi havasok, Keleti Kárpátok. oubg. Euleistulus Reitt. ellipticus Reitt. — Smyrna: Bosdagh. constrictus Schauf. — Spanyolország. oopterus Chd. (Barnevillei Chd.) —- Portugália. angusticollis Dej. (angulatus Pioch.) — Portugália. Suba. 4croleistwms Keitt. denticollis Reitt. — Circassia. angustus Reitt. (elegans Rost) — Swanetia, Elbrus.. frater Reitt. — Baikal-mellék (Irkut). Csiki Ernő. x Pv! Reilter, Edm., Zur systematischen Gruppeneinteisilii lung des Coleopteren-Genus Dromius Bonelli" 8! und Übersicht der mir bekannten A rten. (Wi8 a ner Entom. Zeitg. 1905, XXIV. p. 229-— 2539.) . Szerző a futóbogarak ezen érdekes nemét újabban ismét (elő-. ször 1887-ben) tanulmány tárgyává tette és ez alkalommal a nemet hd öt alnemre osztja: Paradromius Fowl., Manodromius Reitt. (új) al 5) Dromius s. str., Calodromius Reitt. (új), Dromiolus Reitt. (új). AZ fajok meghatározására szolgáló kulcsban egy új fajt találunk leírva, ! mely Horvátországban is előfordul, ez a D. Stolzi, ennek elterje- ! dési köre különben Transcaspia, Turkesztan és Transkaukasia. Csiki Ernő. Entornalogiai művek. 38 : Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hung- ." riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társula . Ára35 kor., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti:E. Állatmuzeum, utasitás álla- a tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 kor. ti; 40 fil ."Bein K.A kis. rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme- ; résére és gyűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— : 3; Lejtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve "1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fall. — Kirándulók z . zsebkönyve: 70. rajzzal, kötve 3 kor. 50 fil. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás " a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]J. Rovar- "tani műszótár 1 kor. 60 flll. — Hojfer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — b. "Kolbe, Einführung in die Kenntniss dér Insekten 17 kor. gy . Hymenoptera. Mocsáry S. .A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 All. A 8. magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 (ill; Adatok Magyaror- szág fürkész . darazsainak ismeretélez TK kor. 20 AII. Földünk (lémdarazsainak magánrajza "40 kor. ; 8 . Lepidoptera, Ben Ke JA kis léPKELYŰjtŐ A ÖS kék : ismertetése és yűjtése 9 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon "kor. — " Aigner- Pável- Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — n Berge,. Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor, " 20 fll. — Hofmann, Die Gross- Sehmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb, —. auf 71 farb. Tafeln: 30 kor. Die Raupen der Gross- -Schmetterlinge Europas 909 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. : 5; Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző Jegy az Alsó-Duna nellékeiré . 315"! 80 üll. — Ker tész K. Catalogus An laátn orbis terra- um uniVeTsi 6 kor. ű . Coleoptera. Török P. Bogár:rhatározó "2 kor. 80 FIL. a BeguKo A bis Deáteyűjtó A" bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck . Aufl. mit 48 color. Tateln 2£ kor. — SZidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. JESSE Hemiptera. - Dr. Horváth G., Adatok -a hazai félröpűek , ismeretéhez 40 fll. A magyarországi Psylídákrób 40 AI. AZ. Eremocoris- -fajok magánrajza.. .. 2tábl. 60 fil. Hú Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. DUGGHT Gy. A magyaror- . szági tücsöklélék természetrajza 6 tábl. 5. kor. — Kohaut KR. Magyarország zitakötő -féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 (ill. 3 8. Nyri. -poda. Dr. me J- A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával KÖT . . Arachnoidea. Dr. . Chwzer K. és uttozyuski L. Araneae Hungaria köret 24. KÖV TT ératteti O., "Magyarország pókfaunája 3" kötet, : csak a. —8. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- ókok természetes. osztályozása 1 kor. — :Kegbetes, LE. Adálék NEZRYALOISZAS Mau áloz 8. táblával 2 kor. .. Crustacea: Dr. Daday J.A Magyarországban eddig. talált szabadon " lő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchi pus. 3 ajok . átnézete.. j kor. A EN ÉTonssás [Dia ptemts- -fajok: átnézete 1 kör . Legújabb árjegyztken; [7 (mely 1ó0b ezer, jól meghatározott és praeparált európai, különösen Mosás bogárfaj felsorolását . tartalmazza, 16 jelent és kivá- ük üső ds 2: natra bé: "mentve küldöm meg. . Tavamok, sül p. Nagy-Tapolcsány s . Kelecsényi Károly Vé ű egy egy füzet. úemn it , ára 2 , korona, (bolti ára § " Megjelent az a kötet első füzete, "mely az (álta § , lános (morphologiai) Tészt tartalmazza. ű . Előjegyzések é és előfizetések SET SZErZŐ -ezímére Buda. új "Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal a magyar körvb e országainak tert . letén előforduló bogarak megismerésére. gb, IRTA -CSIKI ERNŐ 40 Magyat Némzeti Muzeumi segédőre. ne (ny kat kV Hú 4 ] ÖTEN KATNAN KA VSE , JER Ó ) pg j) javát (LA e j FLAG KLTTO TA et ÁZÁNAT AL 5 )iplsős va § JAR 541 0/2140) t íjpi Í 7 ak három. kötetes munka első kötete : a "bevezető ln anhlbkln részen "kívül a Caraboidoákat o Siapiybnadetak, a "második kötet a b mr 1 kat, "Diversicorniákat ési ha Éézonteskt aharma- . dik kötet pedig a "Bhytophaga, Rhynchophora 66 ] , Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni 93 TAT vég y 70541 r ay já ke 1 T/ E s lgtak 11 06. he tet masztrvé Az VK új pan Ter AJ OKA gé CZY ; É ss jj 7 788 Kő, ; ZA VA "munka . ÍVEs . . füzetekben. jelenik "meg . s VIII, . Nemzeti Múzénn, küldendők. JA ? 8 ag ( / Té "ROVARTANI LAPOK" XII. Band. 1. Heft. Januar 19053. SZE É s Bíró: Tnséktenfans mit dem Kafersieb MeeeNeúu-Guinea I. Verfasser hat nahezu 7 Jahre in Neu-Guinea zugebracht und ausser zahlreichen ethnographischen Gegenstánden . auch eine grose Menge naturhistorischer Objecte und darunter ausser- ordentlich viele Insekten, insbesondere kleinere Arten gesammelt. ! Dies ist hauptsachlich dem Ümstand zu verdanken, dass er unermüdlich das Kafersieb handhabte, obgleich dasselbe durchaus nicht mit so reich- lichnem Erfolg geschah, wie manes in Europa gewohnat ist. Dies ist ersichtlich aus den Resultaten, die Biró im Juni und Juli 1901 in Friedrich- Wilhelmshafen erreicht hat, wo er 23 Tage conseguent taglich siebte und das jeweilige Resultat genau notirte. Knőeossten Amzahi waren unter den geslébten Insekten die Ameisen vertreten, deren 772 Stück gesiebt wurden. Allein wahrend . in Europa blos 2—53 Arten, allerdings massenhaft, mit dem Sieb zu jerangen sind, erbeutete Biró wahrend 4 Tagen unter 110 Stück pegem 20 Arten. Wie manigfaltig die Artverschiedenheit in Neu- I (Guinea ist, ergeht daraus, dass obgleich bisher blos die im Jahre ! 1896 gesammelten Ameisen beschrieben wor len sind, sich darunter 112 neue Arten und mehrere neue Gattungen befanden. Unter den Kafern waren besonders die Scydinaeniden und Pse- ilaphniden vertreten. Letztere sind bereits aufgearbejtet und es Zeigte j HEa dass ca: 100 Arten und TO Gattungen ganz. neu waren. ! Von der Gatuung Reichenbachia sammelte Biro 24 neue Arten, von ! der Gattung Sunorfa 15 neue Arten, ebenso sind 809/0 der Staphy- ümniden neu. S. 4. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. I. Ver- I fasser hat mit diesem Werke den Preis der kgl. ung. Naturwis- I sensch. Gesellschaft gewonnen, nachdem sich jedoch keine Aus- elcnat zeigte, dasselbe selbstandig herauszugehen, so wird es successive in dieser Zeitschrift veröffentlicht, wobei blos die Autf- záblung der sámmtlichen ungarischen Fundorte, sowie der Nach- barlanden, in welchen die betreffende Art vorkommt, entfallen wird. mégdiesér Gelegenheit erscheint der erste Theil der Einleitung. CERSZSOSSE Vángels Beitrage zur Insektenfauna Men Ungarn. I Odonata Verfasser als Professor des Pae- [" dagogiums in Budapest hat sich die höchst verdienstliche Aufgabe- gestellt, durch seine Hörer in verschiedenen Theilen des Landes. Insekten sammeln zu lassen und die auf diesem Wege. erlangtensöi Daten als schatzenswerthen Beitrag zur Kenntniss der Insektenfauna. von Ungarn zu publiziren. Bei dieser Gelegenheit werden die ge- sammelten 40 Odonaten-Arten und Varietáaten nebst den Fund- orten enumerirt. S. 145E. Csiki: Die Cerambyciden Únsarns XxVAIN a Fortsetzung der Bestimmungs-Tafeln u. z. der Gattungen Acan- ) thociuus, Liopus und Hoplosia. S. 16. Dr. A. Zilahi-Kiss: Beitráge zur Káferfaun aj des Komitates Szilágy. I. Verfasser bietet auf Grund des: von ihm und L. Biró gesammelten Materials einen Beitrag zur Ka- ferfauna seines Komitates, aus welchem nunmehr 1373 Arten bekannt sind. Das Komitat Szilágy liegtim Osten Ungarns und war bisher 7 in entomologischer Hinsicht nahezu ganz undurchforscht. Kleinere Mittheilungen. S. 19. E. D.: Über Aplis rosae. Verfasser hat die abnorme Bil-— hj dung von Rosenbláttern untersucht und gefunden, dass dieselbe vom den Aphiden herrühren, die hier reichlich Nahrung und zugleichotuii Schutz finden. S. 19. Über die Vernichiung, welche Lymantria monacha J in den Föhrenwaldungen Schwedens 1898—1901 angerichtet hat, wobei die Bemerkung gemacht wurde, dass die Tannen von deni kaupen verhaltnissmássiíg wenig geschadigt wurden. S. Uber die Leinschüdlinge nach den Becbachtungen von P.. Chrétien, der am Lein elinige neue Microlepidopteren-Arten- entdecktéli hat. 3 Literatur. 5. 21—22. Besprechung der Publicationen von Formánek, Dr..J. eMűülber s Dzs J ols a Dam 178. EG a molto Fa Te te ET SAV SA SAME "ROVAR TANI ESA EINS I XII. Band. 2. Heft. Februar 1905. 3 5. 28 Dr. Z. Szilágy: An insektenlebende Milben 1 und Fliegen. Jeder Coleopterologe kennt jene kleinen gelben / — Milben (Gamasus), welche an Ateuchus und Necrophorus leben, Sehr nahe zu denselben stehen jene neue Arten, welche in jüngster Zeit Oudemans unter dem Namen Greenia Perkinsi und Gree- ! ma Alfkem beschrieben hat. Dieselben leben auf den Sunda-Inseln an Coptorthosoma-Arten, u. z. in einer vielleicht gerade zu diesem . Zweck eingerichteten Tasche am abdominalen Basalsegment des . Wirtthieres. Im Anschluss veröffentlichte A. W. Schulz seine Be- obachtungen über die an Lepidopteren parasitisch lebenden Fliegen. Die winzigen (1, 25 mm.) bráunlichen Fliegen gehören wahrscheinlich . zu der Familie der Phoriden. Schulz fand sie bei Belem do Para 1: (Brasilien) in Sunpfgegenden an den Flügeln von Morpho Achilles L, ! Helhcopis Ácis F. und Helcopis Cupido L., an welchen die Fliegen oder deren Larven zwischen den Flügelschuppen förmliche Minen anfer- tigten. Nach der Versicherung eines dortigen Insektenhándlers findet . man bei in Düten aufbewahrten Mvupho Achilles háufig derlei Dipteren. 17 S. 24. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns IL. Fortsetzung des einleitenden Theiles. S. 29 Dr A. Zilahi Kiss: Beitráge znr Káfertauna des Komitates Szilágy [I]. Fortsetzung der Enumeration. 5. 32. Dr. E. Vángel: Beitráge zur Insektenfauna ] von Ungarn. Lepidopteren I. Die Hörer des Verfassers haben 1901—1904 in allen Landestheilen im Ganzen 4655 Lepi- dopteren gesammelt, Die Enumeration erfolgt nach dem áltern ; , KK schen System. . 80 E. Csiki: Die eb ucidén 10 Am 51610 1016. KOVITTÉ 7 Ms der Bestimmungstabelle der Cerambyciden. Es. werden die Gattungen Fxocentrus, Pogonochearus und Deropha behandelt. 5. 29. L. v. Aigner-Abafi: Massenhaftes Auftreten von Euproctis chysorrhvea L Bieser Falter ist auch in Ungarn lángst als arger Schádling bekannt. Derselbe erscheint jedoch wie alle solche Massenthiere in gewissen Intervallen. So auch hier. 1883 ist die Raupe nirgens im Lande aufgefallen, 1886—1889 bemerkte man, dass sie in Gemeinschaft mit Ocneria dispar die Eichen be- v fallen hatte, der Schaden aber kein betráchtiger gewesen ist. Allein ! schon 1890 wurdenin einigen südlichen Komitaten die Eichen- und / Buchenwalder bedeutend angegritfen und dann auch die Ulmen be- sa fallen. Noch grösser war der Schaden 1891 ln den meisten süd- / lichen Komitaten wurden ca 20000 Morgen Waldes angegrit teni 4 zumeist die Eichelernte vernichtet, aber auch die Buchen, Eschen und Ulmen heimgesucht. Gleich intensiv war der Raupenfasóli 3 1892 und verursachte in manchen Komitaten einen Verlust von 509/9, d im Herbst aber Zeigte sich eine merkliche Verminderung der Rampen a und 198983 zeigten sich diese nur noch sparlich. Aus arad hatte: jú man 1891 berichtet, dass die Raupen seit 1881 nicht so massen- . haft aufgetreten seien. Nimmt man dies zur Richtschnur, so wöáre alle 8 ! 10—11 Jahre ein Massenfrass von F. erysorrhoca zu erwarten. ) Dies stimmt ziemlich überein mit neueren Daten. Verfasser beobach- .] . tete námlich 1902 im Komitat Háromszék an der Grenze von Ru- / mánien, sowie E. Csiki 1902 und 1904 im Komitate Kis-Küküllö das massenlhiafte Auftreten des Falters, der auch anderwarts auftrat und besonders in Nagyszeben unter den elektrlisehen Bogenlampen in grossen Haufen lag. Diese Angaben werden bestatigt von Ká Pfundtner, der 1904 berichtet, dass E. chrysorrhoea seit 1901. in Siebenbürgen von Jahr zu Jahr in grösserer Menge autftrete ;. speciell im Komitate Nagy-Küküllő befielen die Raupen alle Obst- 7 und Waldbáaume und bedrohten namentlich díe Eichenwálder mit. ) vollstandiger Devastation, trotzdem man die . Ranpenester mög- lichst vernichtet hatte. Auf Einrathen der Kgl. Entom. Station ver- ! suchteman es, durch Zusammenhalten einer grossen Anzahi] von Rau- ű pen. Seuchen unter denseiben hervorzufen, dies wurde mit grösster Um- sjcht ausgeführt, ergab jedoch nicht das gehoffte Resultat. Verfasser führt zum Schluss die Art und Weise an, wie man bei der Vertil- gung der Raupen in N-Amerika vorgegangen Sei. Kleinere Mittheilungen. . 41. Der Fichtenschüdhmg Bupalus pimarius L. 42. Nützhehe Schuldlaumse. Kurze Schilderung des Nutzens. . 42. Brutgflege bei den Spinnen, nach Lécaillon. (a Ta in Literatur. 43. Publicationen von G. Luz e, besprochen von F. Csik.) Cs 4 " ROVARTANI LAPOK" XII. Band. 3. Hefít. Márz 1905. s. 45.L. Biró: Insektenfang mit dem Káfersiebin eNeu- Guinea. II. Hemipteren sind mit dem Sieb selten zu er- ! langen ; hie und da eine Lygeide oder Tingitide, selten eine kleine ! schwarze Cydnus-Art, háufiger einige kleine Triphleps-Arten. Auch ! bezüglich der Homopteren ist die Ausbeute aármlich, Am háufigsten ist " eine kleine Honicocephalus-Art, auch am Sattelberg zu finden, seltener . eiínige Berytiden-, Aradiden-und Capsidea-Arten. Dagegen finden sich . die Ceratocombiden zahlireich ein, von welchen Dr. G. Horváth ; ca 30 neue Arten beschreiben hat. Dipteren pflegt man nicht zu sieben, . hier aber lebt eine Familie (Stethopatida), die nur auf diese Weise zu . erlangen ist. Von den Orthopteren sind die Blatta-Arten haufig, dar- unter auch ungeflügelte. Die Poduren-Arten werden beim Sieben ; meist verdorben, manch aber waren demnoch verwendbar, so mehrere j Isotoma-, Paronella-, Lepidocyrtus- und Anura-árten. Auch Plwysa- , poden sind selten durch Sieben zu erhalten. Dagegen sind die Ter- jfmiten auch im Sieb haufig, wie an allen anderen Arten hier. Ebenso ! fehlen die Spinnen nicht, namentlich die kleineren-Arten, auffallend ! aber war, dass sich so wenig JThomisida-Arten fanden. SZÉ De E. Vándel: Beitrage züglnsektenfauna I Min Ungarn. Lepidopteren II, Fortsetzung der Enume- ] ration. S. 52. Dr. E. Kaufmann: Zvei gefáhrliche Kafer. ! In Fiume fand Verfasser beim Ausladen einer Maíissendung aus Ar- I gentinien an den Sácken eine Unzah] von Calandra oryzae und weit ! weniger Tribolium ferrugzmeum. Erstere Art ist bereits auch in ! Ungarn an Hafer und Mais schádigend aufgetreten, aber dem Getreide ! steht eine grosse (Gefahr bevor, wenn der Kafer in so ungeheuerer Anzahil auch noch importirt wird. 5. 03. Dr. A. Zilahi Kiss: Beitráge zur Kaáferfauna iles Komitates. Szilágy III. Fortsétzung der Enúmeration. S. 96. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns III. ! Nach einem Überblick der Familien übergeht der Verfasser zu den ! Papilioniden, und speciell zu .Papilio Podalirius L., der bei Buda- ] pest regelmássig in 2, zuzuweilen auch in 3 Generationen (11. April MS 24 Mai, 13. Juni bis 4.. August und 12—27. August) auftritt " wáhrend díe kaupe vom Mai bis Mitte Juni, von Mitte Juli bis Ende August und von Anfang September bis Mitte Oktober zu finden ist. Nach der Beschreibung der Stammform werden auch die in Ungarn vorkommenden Varietáten beschrieben, Diese sind: var- umndecimhneatus Eimer, var. novemlineatus Aign., bei welchem sich 7. der charakteristische kleine Streif oder Punkt von umdecimhneatus, zeigt, ohne dass der 5. und 7. Streif. getheilt : wáre, " ferner var, : decemhnmeatus Aign., bei welchem der umdecimbhneataus:Streif - fehlt,. die betreffenden Streifen aber getheilt sind. Eimer hatte diese, so- ) wie die vorige Form interimistisch : benannt, . aber. nicht als . Varia- tionen aufgestellt, dies hat Verfasser gethan (Rovartani Lapok . VI, 1899, 95. deutscher Auszug p. 9), somit..hat der. spátere Namen reductus von Schultz zu fallen. Die II. und 1II. Generation ergiebt ausschlieslich die mehr. oder weniger typische var. Zamclaeus Z2.,. meist aber. sind es Übergangsformen. MET reihen sich einige unbenanrite Aberrationen an. S. 61. E. Csiki. Die Cerambyciden ja Jets XIX. Bestimmungstabellen der Gattungen Haplocnema, . Calamobius und Agapamthia. Kleinere Mittheilungen. S. 64. Die Larven dvr Blattwespe Lophyrus Pim L. haben am Main grosse Verwüstungen unter den Fichten angerichtet. Im ! Ungarn ist diese Art noch nicht schádlich aufgetreten, wohl aber Lophyrus rufus KI. Die Larven dieser Blattwespe haben z. B. in / den Jahren 1891—93 betráchtliche Scháden verursacht. Im Komitat. Krassó-Szörény wurde ein Fichtwald von 200 Morgen, ebenda ein jun- ! ger Wald von 40 Morgen, im Komitat Arad 1892. 5—6 und im náchsten Jahr schon 20—-:25 Morgen Waldes befallen, im Komitat Somogy wurden 1892 und 1893 alle Fichten der Nadeln beraubt,. ; demzufolge die Baume eingegangen sind. S. 65. Fr.. Brauer. Kurze Biographie und Würdigung seiner Verdienste. Literatur. SsSO0S MÜ TÉES Es DEM: Beschreibungen r neuer: dalmatióise hét ) Koleopteren. II. Besprochen von E. Csik1. FROVÁAÁRLIANI LAPOK" XII. Band. 4. Heft. April 1905. S. 67. L. Biró: Insektenfang mit dem Káfersieb iin Neu-Guinea III. Scorpio-Arten giebt es in Neu-Guinea KINCHL e viele üund aucn diese sind nicht haufig. Selten findet sicn eine :grössere Telyphonus-Art und ebenso selten ist $chizonorus crasst- "caudatus, auch aus Ceylon bekannt. Auch Tarantuliden stellen :sich selten ein, sie sind mehr unter Baumrinde zu finden. Wich- "tiger ist das Sieb für das Sammeln von Pseudoscorpionen, Verfasser gsammelte deren ca. 1000 St. meist ausserordentlich kleine Arten, [darunter auch Chthonius Wlassicsi. Auffallend háufig finden sich jim Sieb die Acariden, besonders oft eine kleine rothe Trombidium- i Art, zumeist sind es ausserordentlich winzige Arten. Acariden "braucht man nicht zu suchen, die sammeln sich von selber an den : Beinen desjenigen, der im Dickicht umher wandelt, sie verursachen "ein heftiges Jucken und je mehr man kratzt, umso árger wird der (Schmerz, selbst Wunden entstehen, die nicht selten zur Amputa- :tion führen. Die Papua sind dagegen nicht gefeit, nur bemerkt man jan der braunen Haut die Bisse nicht. Die Tiere, , Buschmekess" (nennt man sie, bohren sich nach Art die Zecken unter die Haut "und sind nur durch Oel oder Fett zu tödten. Die vom Verfasser ge- Fsammelten Acariden hat Canestrini bearbeitet, leider — wegen seines Hintritts nicht alle. Von 80 neuguinesischen Arten hat er (63 als neu beschrieben. In seiner letzten Publication ságt er, dass ! Inanche Arten weit verbreitet und auch in Europa, Amerika und ] auf den malayischen Inseln vorkommen, manche Arten dagegen sind jvon den bisher bekannten derart verschieden, dass man für sie ! neue Familien aufstellen sollte. An Myriopoden zeigten sich über- ! wiegend Geophilus- und Scolopeudra-Formen. Nicht selten waren die winzigen Polydesmus-Arten, selten dagegen Scolopendrella- j und Polyxenus-Arten, Von Isopoden waren blos 5—6 Arten zu . finden. Schnecken sind mit dem Sieb selten zu erlangen. Aus all- . dem geht hervor, dass das Sieb in Neu-Guinea und wahrschein- dich auch in anderen. tropisch feuchten Gegenden bei weitem ; kein so reiches Ergebniss liefert, wie in Europa. Zur eingehenden ; zoologischen — Forschung aber ist es geradezu unentbe- "lich, denn eine ganze Schaar von winzigen Arten lebt auch hier . sehr verborgen; die dem Sammler sonst nur ganz zufáallig in die Hand . kommen, so dass eine planmássige und eonseguente Erforschung . der Fauna irgend eines Land ohne dem Köáfersieb geradezu unmög- . lich waáre. 10 L. depressa und guadrimaculata sehr háufig, dagegen L. fulva sehr selten, ebenso lenucorrbinia pectoralis. In grossen Mengen erscheint Lesfes viridis, sehr háufig sind auch L. sponsa, nyinpha, barbara und virens, letztere weniger haufig. Gleichfalls stark vertreten sind die Agrion-Arten, so A. peulla, pulchellem, cyatherium, ornatum und hastalatum, letztere selten. Auch [schnura elegans kommt oft vor, dagegen ist 7. pumilis selten. Uberal! kommen vor: Erythromna naja und E. viridulum. Platycnemis pennipes und Syimpycna jfusa, sowie Calopteryx virgo und C. splendens, wovon erstere an Waldbáchen, letztére aber an den Waássern der Ebene anzutreffen ist. S. 104. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns V. Thais Polyxena Schiff. ist fast in ganz Ungarn háufig (Mitte Márz bis Mitte Ma1.ln Ungarn kommen föolgende Abarten vor: aba orbracea Stg., ab. meta Meig., v. Cassandra, Hb., die Verfasser für keine gute Varietat hált, ber chtiger waáre Cassandra Mann, für welche die Bezeichnung Creusa Mann vorgeschlagen wird; eine Spielart davon ist ab. bipunctata Cosm. Die var. bella Neuburger erscheint nicht berechtigt. Parnassius Apollo L. In den meisten Berggeenden Ungarns (Juni-Juli). An Varietáten kommen vor: var. carpathicus Rbil. et. Rgh., ab. flavomaculatus Deck., ab. pseudo- ) nomion Christ., ab. Novarae Obth., var. liburnicus Rbl. et Rgh. [/ und var. bosniensis Stich. Parnassius Mnemosyne L. Im Hűgel- lande überall haufig (Mai—Juni). Abarten: v. melaine Honr., var. nubilosus Christ. Übergánge. 5...(1. Dr. E. Vángel: Beitraáge zur Insektenfauna von Ungarn, Lepdoptera VI. Fortsetzung und der Enumeration. 5 E. Csiki: Neuere Beitráge zur RKáljerí2 une Ungarns. Verfasser záhlt in diesem se hsten Nachtrag zum Fau:" I nakatalog 46 Arten und Varietaten auf, die in neue-er Zeit aus Ungarn ; constatirt werden sínd. Im Ganzen sind nunmehr 7423 Arten un1 Abarten bekannt. 5. L. v. Aigner-Abafi: Die SchmetterlingsFauna vón Bosnien und der Herzegovina. Verfassér besprichii das klassische Werk von Dr. H. Rebel und záhlt diejenigen ! Arten und Abarten auf, die in der Fauna von Ungarn bisher nicht j vertreten waren. Es sind dies über hundert Arten. Es wird be- ] 11 tont, dass man den Gebirgen Ungarns, insbesondere den Karpathen künítig mehr Aufmerksamkeit wíiídmen möchte, ebenso den Mic- rolepidopteren, denen die wenigstens Sammler bisher Beachtung ge- schenkt haben. Das Vorkommen mancher Arten in Ungarn scheint dem Bienenfleiss R e b e 1 s enigangen zu sein. Solcher sind : Lycaena Jolas, Argynnis Daphne, Argynnis Amathusia Pachycnemia hippocastana- ! Sia, Ino Geryon, Polygonia Egea kommt im ganzen Küstenland vor bis Fiume, Von Pieris Napi ab. Bryoniae wird bezweifelt, dass sie in Siebenbürgen vorkomme, wáhrend Keferent selbst eine sehr dunkle Rasse aus Háromszék beschrieben hat (R. L. X. 186.), die mit var. flavescens nicht verwechselt werden kann. SSaaD"e Káterlfauna von Ungarn . Unter diesem Titel giebt E. Csiki ein grösseres auf 3 Bánde angelegtes Werk heraus. Das soeben erschienen erste Hefítist sehr hübsch ausgestattet und mit 109 Textabbildungen versehen, es enthált die Morphologie etc. der Kafer. Ím Vorwarte bekennt er, dass er ursprünglich ein Mono- graphisches Werk zu verfassen gedachte, die Verháltnisse zwangen ihn jedoch, das Werk in form von dichotomischen Bestimmungs- tabellen heraus zu geben. Bei der Characterisirung der Familien, Gat- tungen, Arten und Abarten beschránkt sich der Verfasser auf die wich- tigsten Merkmale und betont besonders diejenigen Eigenschaften, welche es ermöglichen, die betreffenden Formen auch ohne Ver- gleichsmaterial sicher bestimmen zu können. Gewicht legte er auch auf die Angabe der geographischen Verbreitung und führt alle Synonyme auf, um den Leser das Nachschlagen anderer Werke Zu ersparen. Kleinere Mittheilungen. S. 130. E. Csiki: Eingeschleppte Schádlinge Im Marzheft der R. L. berichtete dr. E. Kaufmann über zwei . Kaferarten, dieer in Fiume an südamerikanischem Mais beorachtete. Nun schreibt uns die k. ung. Entomologische Station, dass in anderem Schiffsladungen bis 509/o 7ribolium ferrugineum und 50- 609/0 Calandra oryzae, aber auch Cathartus gemellatus und . Sitotroga cerealella sich verfanden. Das massenhafte Einführen von Calandva oryzae veranlassie den Vorsteher der Ent. Station I. Jablonowski sich eingehend mit diesem Káfer und dessen Biologie, zu befassen glaubt aber, dass das europáische klima dem Kafer 2 nicht zutráglich sei. Immerhin empfliehl er das öftere Durchsieben des . Mais und Verbrennen des Abfalles. Auch die Magazine sind, wenn der amerikanische Vorrath zu Ende, sorgfáltig zu reinigen, di : Maisabfálle, sowie überhaupt den ganzen Kehricht aber sofort z ÉS verbrennen. ; JELL z BE (/ Literatur. Publicationen von E. Reitter u. Dr. DD. Czekeliús, Be- sprochen von ESCS1Kd und tév. Ki MERT NINE RPORT XII. Band. 7. Heft. September. 1905. msS0 E Ülhrich: Beitraáge zur scehmetterlings- Sauna von Ungarn [ Trotzdem dér Sommer 1904. sich für den Lepidopterologen sehr ungünstig gestaltete, so dass manche jisonst nicht seltene Arten zufolge der abnormen Hitze kaum zu sehen waren. Demungeachtet ist es dem Verfasser gelungen, in der " Náhe von Budapest eínige interessante Formen zu erbeuten. Es seien folgende erwahnt: Pieris Daphidice L. v. Rkaphani Esp. im August . ein ó, welcher mit Exemplaren aus Tunis vollstándig übereinstimmt. Argynnis Áglaja L. im Juli ein ? mit sehr viel schwarzer Zeichnung, . so dass die Grundfarbe im Wurzgelfeld kaum zur Geltung gelangt. Argynnis Adippe L. ein Exemplar mit grüner Fárbung der Unterseite, in Berlin für var. Chlorodippe H. S, determinirt. Melanargia Galatea L. mit fahlbrauner Zeichnung. Lycaena Coridon Poda ab. [Tiphys Elsp., ab cinnus tíio., ab. marginata Tutt.. ab. functata Tutt., ab. elauranta Tutt., ab. sírtata Tutt., ab. obsoleta Tutt. und ab. ó Suavis Schultz. ferner eine aberrirende Form mit schwarzem Mit- telíleck auf dem Vorderflügel. S. 1835. Dr. A. Zilahi Kiss: Beitráge zur Káferfauna més Komitates Szilágy. VI. Fortsetzung. der Enumeration. S. 139. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns V. " Aporia Crataegi L. In garz Ungarn Mitte Mai bis Ende Juni ge- mein, die 27 meist in der wenig beschuppten Form var. alepica Cosm., zu erwáhnen ist noch die schwarze Form ab. Koyvi Aign. Pieris Brássicae L. Erscheint in 3 Generationen Mitte April bis Mitte Juni, Juli-August und Mitte Oktober. Diese Art zeigt wenig Neigung zur Variation. Séta DT E. Vángel: Beitragée zúur Insektenfaúna mon Ungarn. Hymenoptera. I. KASZT E "Csiki: Die.Cerambyciden Ungarns XXI. Bestimmungstabellen der Gattungen : Menesia, Tetrops, Stemostola, Pilemia und Phytoecia. Kleinere Mittheilungen. S. 152. Eutomologische Vortráge in der zoologischen Section der Naturwiss. Gesellschaft in Budapest, Januar bis Mai. 1905 : Dr. G. Entz : Die Fárbung der Thiere und die Mimicry. (Schluss) KEinen Aszug des Vortrages bringt unser Blatt demnaáchst. J, K. Tunner: Morphologie der mánnlichen Genitalien von Cybister laterimarginalis. E. Ulbricn: Beitrage zúr Schmetterlingsfauna von UNsaaa Siehe gegenwartiges Heft. 5 E. Csiki: Die Morphocaraben Ungarns, sowie: Ein neuer " ! Kafer aus Ungarn. ! CD: von -Aa1gner- Aba ti: Neue rungariseké Senmette ek formen. Vorlage auffallender Varietáten, die eine Sonderstellung verdienen, u.2. Aporia Crataegi ab. Koyi (ganz schwarz), Melitaea Cincia ab. Horváthi (sehr dunkel), ab. Uhryki (fast zeichnungslos) ab. Mocsáryi (mit zerflossener Zeichung), Melitaea Phoebe ab. , Geyeri (wenig gezeichnet), Melitae Didyma ab. fischeri (wenig gezeichnet), Argynnis Dia ab. Hudáki (Unterflügel fast ganz schwarz), Melanargia Japygia ab. immaculata (wenig gezeichnet), Melanargia Galatea ab. Franzenani (mit fahlbrauner Zeichnung), Lycaena Bellargus ab. Czekelii (graublau), ab. parvipuneta (untn wenig Augen), ab. conflnens (unten mit verbundenen Augentlecken), Hypogymna morio ab. Nátlyi (fahle Fárbung). Calophasia casta. ab. Birói (sehr dunkel), Boarmia gemmaria ab. Rebeii (schwarz) Arctia caja ab. flava (Hinterflügel gelb), Arctia Hebe ab. Wassti (Hinterflügel gelb), Zygaena carniolíca ab. Vángeli (mit ungeran- deten Flecken); ferner Chilades trochilus var. grisea (Cypern) und Thecla Ihcis ab. Fowuntetnei, licht gefárbt ( Tunis). V. Tafner: Belitrage zur Acásimenlauma von dngarn mit BE8 schreibung von 4 neuen Arten. S. 153. Bekampfung von Tortrix filleriana mit der Velmorel schen Lampe. Literatur. s. 153. Publicationen von J. Weise, J. Müller und $V4álS born: bBesprochen von 2. "Csik. "ROVAR ANP LAPOK" XII. Band. 8. Heft. Oktober. 1905. . S. 155. E. Ulbrich: Beitrage zur Schmetterlingsfauna von Ungarn II. An bemerkenswerthen WFormen fand Verf. Acronycta "Rumicis ab. Salicis, Agrotis Tritici var sehginmis und var. distincta, Erastria venustula, Euclidia trignetra sehr dunkel gefárbt, Ácidalia ornata mit breitem Band auf dem Oberflügel, Caustoloma. jflavi- caria mit reducirten braunen Flecken, Spilosoma mendica braun- éraues §, Arctia villica ab. neglecta Schultz. s. 156. P. Matusovits: Maikaferflug in Liplóujvár 1905. Hier (im nördlichen Ungarn) kommen Melolontha vulgaris und MM Imppocastami vor. u. z. auf Grund von 14000 Exemplaren berechnet, ersterer zu 40—42, letzterer aber zu 58 —609/0o Aller. Von M. vulgaris waren 609/o mit rothbrauner, 409/o mit sehwarzer Hinterleibspitze versenen; im Verháltniss bei wenigen waren Hals- schild und Flügeldecken behaart, bei ca. 909/o derselben waren Hialsschild und Flügeldecken ganz glatt schwarz, bezw. letztere dunkel rötblichbraun ; auch fanden sich fast schwarze Exemplare und var. ruficollis. Von M. hippocastani war bei 35 —409/o das Halsschild roth und bei 60—659/a Tibien und Halsschild schwarz, auch var. ruficollis und var. nigyicollis ist beobachtet worden. Beide Arten paaren sich untereinander, aus welchem Grunde dann die erwahnten Variationen entstehen. Der Flug der beiden Arten Kelöte vom 1: Mai bis 14. Juli. Beide schadigen die. Baume in gleicher Weise; aus der beigefügten Tabelle ist ersichtlich, welche Baumarten geschadigt wurden und in welchem Verháltnisse sich die beiden Arten an der Schaádigung betheiligen. Robinia pseu- doacacia, Hraxinus excelsior und Syringa vulgaris blieben unbe- rührt. Zu bemerken ist, dass die Behauptung von K. Sajó, wonach Melolontha hppocastani nur in Sandgegenden prosperiert und auf . anderen Boden überhaupt nicht gedeiht, durchaus nicht stichhaltig ist, denn der Boden von Liptóujvár ist nichts weniger als Sand- boden. S. 162. L. v. Aigner-Abafi: Zuwachs der ungarischen Lepi- dopteren-Fauna im J. 1904. Verf. záhlt 2 Arten und il Varieta- ten von Macrolepidopteren, sowie 6 Arten und 1 Varietát von Microlepidopteren auf, die in jüngster Zeit in Ungarn constatirt 25 : worden sind. Die (tesammtzahl betrágt (Bosnien und Dalmatien mitgerechnet) nunmehr 1563 Macrolepidopterenarten mit 678 Varietáten und 1685 Microlepidopterenarten mit 61 Varietáten. S, 163. E. Csiki: Die Cerambyciden Ungarns XXII. Schluss der Bestimmungstabelle mit der Gattung ÖOberea. S. 165. Dr. E. Vángel: Beitraáge zur Insektenfauna von Un- garn. III. Hymenopteren II. S. 167. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns VI. Pieris Rapae ist in 2—3 CGenerationen in ganz Ungarn sehr ge- mein, in Budapest von Ende Marz bis Ende Mai, von Mitte Juni bis Mitte August und 10. Sept. bis Mitte Oktober. Unter der l. Gen. nicht selten v. leucotera und ab. immaculata. Unter der II. grössern Gen. sehr selten v. minor (30—37 mm.) Bie var. Mannít nur im Litorale und in Dalmatien. — Pieris Ergane bei Fiume, im Litorale und in Dalmatien. — Pieris Napi überall in 2—3 Generationen. Unter der I. Gen. selten Übergánge zur v. interme- dia, sowie im Hochgebirge ab. Bryoniae, besonders dunkle Stücke in der Tátra und im südöstlichen Siebenbürgen. Unter der Som- mergeneration v. Napaeae Ubergánge zur ab. sulphurea. S. 172. Dr. A. Zilahi-Kiss: Beitrage zur Kaferfauna des Komitates Szilágy. VI. Schluss der Enumeration. Kleinere Mittheilungen. S. 175. Neueres über Conchyhs ambiguella und deren Be- kampfung nach den neuesten Untersuchungen von Laborde, Literatur. 59. ..4/6., Publicationen von. Dr. A." Fleischer. ünd ja Weise. Besprochen von E. Csiki: T j ji KRT LAN LAPON XII. Band. 9. Heft. November 1905. S. 177. E. Csiki: Menne Beittrage zur Kaferfauna Uugarns. Verfasser bringt: einen 7. Nachtrag zum Köáferkatalog von Kuthy (Fauna Regni Hungariae. Kuthy, Coleoptera). Einige der für díe Fauna neuen Arten verdankt Verfasser den. Herren F. Wachs- .: mann und J. Hajóss. Den Artensind die Fundorte beigefügt. . S. 180 L. v. Aigner-Abafi : Die Tagfalter Ungarns VII. Pieris Daphidice L. in 2—3, . stellenweise in 4 Generationen in grossen Exemplaren (40—47 mm.), die var. Bellidice O. nur " 35—40 mm. Euchloe Beha Cr. und var. Ausoma Hb. nur in Kroatien und Dalmatien; E. Cardamines L. stellenweise auch in II, schwa- . cherer Generation mit Ubergángen zur ab. Zurritis O. und var. Alberti Hoffm., seltener ab. immaculata Pabst. S. 183. 1. Schenk: Die landwirthschafiliche Bedeutung der Saatkrahe. Uber die landwirthschaftliche Nützlichkeit oder Schád- . lichkeit der Saatkráhe (Corvus frugilegus) sind die Ansichten noch . immer sehr getheilt. Um hierüber auf Grund authentischer Daten . Gewissheit zu erhalten, traf 0. Herman, Vorstand der Ornitholo- . gischen Centrale von Ungarn folgende Masnahmen : 1. Erliess er an . alle staatlichne landwirths haftliche Berichterstatter, Forstbehörden, landwirthschaftliche Vereine und ungarische Ornithologen einen . Fragebogen, ob die Saatkráhe nützlich oder schádlich sei?" Die meis- . ten Landwirth? erklárten den Vogel für schadlich, weil er die Frühlings- und Herbstsaatkörner aufliest, die jungen Maispflanzen ausjátet und auch den reifenden Mais angreift. Dagegen aber er- hoben sich auch Stimmen, welche die überaus nützliche Wirks imkeit des Vogels betreffs Vertilgung der schaádlichen Insekten beionten. Darafhin wurde 2. der tüchtige Landwirth und Ornitologe Hauer, Grossérundbesitzer im Komitate Pest, auf dessen Besitzung sich eine sehr grose Kráhen-Kolonie befindet, ersucht. die landwirthschafftliche Bedeutung der Kráhe in den wichtigsten Zeiten des Jahres zu be- obachten. Diese Beobachtungen sind im XI. Bd. der ,Aguila" er- metienen. 3. Wurde. T. . Csöwgey, Adjunkt der Orn. Centrale nach dem Komitate Torontál exmittirt, um dort die Frage bei der Frühlings- und Herbstsaat, sowie bei der Maisreife zu studieren. . Auch er hat in ,Aguila" XI. Bericht erstattet. Demnach lásst sich die Bedeutung der Saatkráhe folgendermassen feststellen. Im Winter ist sie fast ebenso schádlich, wie nützlich, greift . die Stroh- und Spreuvorraáthe, sowie die Maismagazine an, durchsucht aber auch den am Feld liegenden Dünger, um die darin überwin ern den In- sekten, namentlich die so schádliche Werre zu vertilgen. Im Früh- ling ist die Kráhe überwiegend nützlich und entfaltet eine. Wirk- samkeit, gegen welche all der von ihr verursachte Schaden gleich Null ist. In Maasen vertilgt er Zabrus gibbus, Cleonus puncti- ventris, Maiskáfer und deren Lerven, Agrotis-Raupen und andere 12 IG 29 Schádlinge. In manchem Magen wurden 50 Agrotis-Raupeh, 27 Mais- / kafer und andere Insektenreste gefunden. Die :"Saatkrahen und ihre ewig hungrigen Jungen vertilgen eine geradezu ünérmessliche Menge ! von Insekten, deren Uberhandnehmen Sie - Schranken setzen. Ohne sie wáre die Landwirthschaft in der ganzen grossen ungarischen . Ebene in wenigen Jahren zu Grunde gerichtet. Ausser Insekten finden sich aber auch Gerreidekörner in" den Mágen, die theils aus thie- rischen Excrementen berrühren, theils verstreute oder auf der/ Oberflache verbliebene Saatkörner sind. Von den Maisflanzen Wer-. den nur die vergilbten, von Kaupen angegriffenen ausgejatet, um die: Raupen zu erlangen. Im Sommer ist die Saatkráhe . nützlich, weil sie nicht nur zahllose Heuschrecken u. dgl. vertilgt, sondern auch. Párasiten der Hausthiere vertilgt, so die. Zecken und Fadenwürmer: der Schafe, die Würmer der Schweine, die Bandwürmer der Hunde : u. s. w. Im Herbst vertilgt die Krahe wieder die Saatfeinde, be-: sonders die Máuse (in manchem Magen fand man 5 Máuse); im: ! reifenden Mais verursacht sie allerdings Schaden, der aber unbe- deutend ist gegen jenen, welchen die Hamster anrichtet und den man gewöhnlich der Saatkrahe zuschreibt. Im Ganzen wird der von der Kráhe verursachfte Schaden hundertfach ersetzt durch den ihr zu dankenden Nutzen. Man muss den Schaden als eine Kapital- / anlage betrachtet, die sich, um eine Ziffer zu sagen, mit TOGA oder 10000 9/9 verzinst. 5 5. 186. Dr. E. Vángel: Bettrage zur Inusektenfauna von j Ungarn III. Hymenoptéra III. Schluss. [ s. 189. T. Uhryk: Ferdinand Fürst von Bulgarien auf der! Schmelttertingsjagd. Auf seinem Gut bei Murányvár (Ungarn) pflegt ! der Fürst dem Fange von Schmetterlingen obzuliegen. Der junge [ Lepidopterologe FX. Kovács beschreibt eine Begegnung mit ihm. Der Fürst interessirte sich lebhaft für seine Ausbeute und erwahnte, a dass er P. Apollo nur Nachts mit Lampe fange. 8! Kieinere Mitthelilungen. S. 191. Das Ködern ven Káfern nach K. Normand. 5. 191" Antidustol zum Reinhalten von Fussböden. ; j S. 192 Saturnia Pyri. Dr. Trost in Graz bemerkte, dása ! . Hühner einen Falter zerhackten und führt dies Beispiel an, um darsi Ta EG dass die Warnzeichung wenig praktischen Erfolg hat. ! . 192. Über die Variabilitát der Bomtiden nach E. Hoffer. ! 7 193. Über die Genitalien der Lepidopteren nach K. Jordan. ) 5. 193. Bis Kreuzspinne als Wetterprophet. Literatur. ; ; : S. 194—-198. Publicationen: von E. Reitter, R. ors: miávek Ke P etrirGarH or wiáth els. IK ocság "NE 3IRGI S a EA STR MTV AR TANIT LAPOK" XII. Band. 10. Heft. December 190535. 5. 199. Dr. A. v. Gorka: Die Farbe der Thiere und ide Mimicry. Auszug der Abhandlung von Dr. G. Entg, der (mit Berufung auf eine Reihe von beobachteten Thatsachen nach- " züuweisen sucht, dass die sehr gewinnende und durch die Abstam- , mungstheorie zu grosser Popularitat gelangte Mimicrytheorie ei- "ner jener achtenswerihen Irrthümer sei, die den Weg zur Wahr- -heit besleten únd die. 1 der Geschichte der Wissenschaft durch- . aus nicht zu den Seltenheiten gehören. Im ersten Theil seirer Ab- inandiung, der von den Farben der Thiere im allgemeinen handelt, igelangt Entz zu folgenden Schlüssen. Die Farben sind nicht das ! Resultat richtungsloser Variationen. die zufallig entstanden, von der "Hand der Selection geordnet und vom Standpunl et der Nützlichkeit jgésteigert oder vermindert werden, sondern sie entwickeln sich not- . wendigeweise nach bestimmten Gesetzen, die derzeit nur ungenü- :gend bekannt sind. Auf die Entwickelung der Farben ist in erster . Reihe der Stoffwechsel von Einfluss, das Problem somit ein rein . physiologisch- chemisches, deshalb kann eine einseitige biologische WBeurtheilung nicht zur Lösung des Problems führen. Hierauf über- tigeht Entz zu den biologischen Farben und gelangt zu dem Resul- "bat, dass die Selection bei der Entwickelung der biologischen Far- (den .nicht jenen ailmáchtigen Einfluss gehabt haben kann, den ihr ,bie Annanger der Mimicrytheorie züschreiben. Er. gibt zu, dass die JI siologischen Farben innerhalb gewisser Grenzen unbedingt nützlich E ind, "meint jedoch, dass dieselben durch den Einfluss verschiedener " Factoren als nothwendige Produkte des Stoffwechsels, ohne Kücksicht , auf ihre Nützlichkeit entstanden sind, ihre Nützlichkeit für das Indi- " viduum oder die Art aber nur secundar und nur ein Nebenprodukt , des cemplicierten pnyletischen Entwickelungsganges ist. Nunimehr , übergeht Verfasser zur eigent lichen Mimicry, von der. Ansicht . aus- , gehend, das die Ahnlíchkeit in Farbe und Form im Reiche der Le- ! bewesen zu den alltáglichen Erscheinnagen záhle. Nicht nur Blut- jmerwandte eines Stammes gleichen einander, sondern auch fern , von einander stehende. Manche Thiere gleichen den Gliedmassen ianderer 1 hiere, bezw. Fflanzen oder Pílanzentheilen, Planzen aber , Thieren oder deren Gliedenmassen. Allein die Á hniicbkeit ist in Vie- / len rallen nur derart, dass sie blos den oberflaáchlichen Beschauer , táuschen. Aus der Ahnlichkeit zieht in den meisten Fállen nachweis- kite weder der Nachahmer, noch der Nachgeahmite írgend . einen , positiven Nutzen, Háufig ahmen schutzlose Thiere andere ebenso schutzlose nach, Wasserthiere die Thiere des Festlandes, die kleinen ! microscopischen grosse Thiere, verborgen lebende die frei umher- . schweifenden, Thiere anderer Welttiheile einander, recente die. langst alsgetorbenen. Zudem beruht die ganzie Mimicrytheorie auf der anthropomorphen Auffassung, dass die Thiere ebenso fühlenj schliessen und denken wie der Mensch. Keinesfalls lásst sich diej Entwickelung der Mimicry mit der natürlichen Zuchtwahl erkláren jő denn die zufallig entsehenden geringfügigen Verándungen, derenl Summirung durch eine lange Reihe von Generationen zu irgend einer wahrhaft schützenden Anlichkeit führen kann, sind an-[/ fanglich so werthlos, dass man ihre Ausbilduag und ?hren Bestand[/ nur mtt einem zielbewussten Streben erkláren könnte und damitb bráchte man in die Erklárung der Naturerscheinungen wieder je-[ nes metaphysische Princip, dessen Ausmerzung eine der grösstenl Errungenschaften der Naturwissenschaften. bildet. gi 5: 201. Dr. Z. Szilády: Die geographische Verbreélői tung der Decapoden. Der amerikanische Forscher A. Ort- mann hat die Eintheilung der Decapoden einer Revision unterzo-! gen, die Verf. hier kurz ZUSANMENTES ! 5. 203. L, v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Un g a sllő VIII. Colitas Palaeno wurde in Ungarn bisher blos im Komitate ) Szepes beobachtet; C. Phicomone in Oberungarn sehr selten, (.! Hyale in 2—3 Generationen, unter der Frühlingsgeneration Ueber- gange zur v. sareptensis, sowie ab. Uhh mit fast ganz schwarzem ! .Saum der Obe:flügel; die 2. Generation ergibt fast ausschliesslieli ! VEETTÜVÜG Kleinere Mittheilungen. 5. 207. E. D. Missbildung bei Öryctes nasicornis, das Horn ] stark nach rechts gekrümmt. 28 5. 207. Bekaümpfung der Blutlaus nach K. Börner. a ! 5. 206. Herkulesbader Lepidopteren. . General-Stabsarzt dt, ) Herm. Fischer hat im Juni-Juli 1905. bei Herkulesbad zati reiche Lepidopteren gesammelt und besonders den Lichtfang kulti- ) virt; den bemerkenswerthesten Fang bildet ein schönes Exemplat / von 7 onycta pontica, in Europa bisher nur aus Süd-Spanien umats ! der Krim bekannt ; für die Fauna von Ungarn neu. j 9.208. Eutomologisches Jahrbuch von Dr. 0. Kran cher ] empfehlende Besprechung. 6! 5. 208. Insektenfeende der Akazie und deren Ve rtátagytit Übersichtliche Zusammenstellung. S. 208. E. Csiki:Ubev die Büffellaus. In Siebenbürgen ist és ] dem Verfasser gelungen, die für die Fauna von Ungarn neue BENR a fellaus (Hasmatopinus tuberculatus) aufzufinden. e] Literatur. . 5. 269—12. Besprechung: der Publicationen von A. Grund ünd E. Reijttet kar: Tr ERR . ROVÁRTANI LAPOK EIA VI FOGYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. xx DR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL DR.--ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. XIII. KÖTÉT. — 1906. BUDAPEST, 1906. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA ; IX., ERKEL-UTCZA 12. II] Tartalom-jegyzék. Lapszám A Aigner Lajos : Magyarország pillangói 6. 53. 80. 108. 127. 144.3162. 179. 204. Í Az ákáczfa rovarellenségei s azok irtása — -- — — — 4.2 — A levéltetvek és a velDSEl oC SZ S SL 4.4. — Satyrus Briseis — SÉSÉN a SES HAT A SIDE KE SESIÉSg ESÉS SE E S LO SET 60 — Új magyar Rk a kok E ES Éz e NN 63 — ÚJ lepke-fajváltozatok — —- TESB SETS tres MS 1 ASS 112 — A magyar lepke-launa gyarapodása 1905- ben — — — 115 Ritka tuniszi lepke — — SEEK KÉSEK KE GÉ SL SEK 198 ; Bartal Alajos : Adalék Magyarország légy- E —E e A . Cerva Frigyes : A Rhyparoides Metelkanaról — — — — — — 101 (Dr. Chyzer Kornél: Téli gyüjtés Zelenikán— — — — — — 91 . Csiki Érnő : Magyarország szú-léléi IVI. — — 47. 76. 155. 170. 187. 208 — Milyen rovar a bolha? — — — — — — — — — 65 — Új Carabus Csik-vármegyéből — — — — — — 176 ! Dr. Czekelius Dániel: Adalék Erdély lepke- faunájánoz e 84 j Dudinszky Emil: A Polistes gallicaról .— MENNE LG ASE SlÉS ES 4.3 j A Saturnia Pyri petéről — — — — — — — — 43 — Néhány levéltetűről — — — — — — — — — — 66 "— — Az Anthophora pilipes — — — — — — — — — 66 — A rózsa bifurcatiójáróól — — — — — — — — — 86 me Lycacna Ícarus és a pók — — — — — — — — 87 — Ujabb tapasztalataim a tücsökről — — — — — — — 192 — Az Osmiák és a csigaházak— — — — — — — — 197 — Az Oryctes nasicornisról — — — — — — — — — 197 " —— A hártyásszárnyúak szúrásáról — — — — — — — 199 j Az Authophora pilipes párzásáról— — — — 212 j Dr. ! Fischer Herminius : Adalék Kassa környékének lepke-faunájához 106 124. 150 " Hajóss József: A Staphylinus pubescens biologiájához— — — — 175 " Jablonowski József: A répalevelet Pusztáó BAÁZSOS BAT A — — — 135. 157 I A hortobágyi sáskajárás— — E BENEZEK VTK 199 " hakatos Dezső: Eltérő színezetű lepkék — — — — — — 58 . bamprecht Kálmán: A félelem szerepe a rovarvilágban EEEN ESÉSE 185 . Lőrincz Albert: Adalék Magyarország Hemiptera. launájához — — 167. 189 " Mocsáry Sándor: A méhfélékről— — — KEZE KASE ZER Í; " Br. Nyáry Albert báró" Adatok az állatok perversitásához EÉHSÉ NSA KÉSK 67 " Olasz Károly: Adalék Magyarország Orthoptera- és Neuroptera- ; TEMÁÁNOZZ A E Ke Le VÉ 194. "Dr. Szilády Zoltán: Középiskolai rovargyűjteményterv — — — 95. 114 lomörkény. Isiván: Rovarcsata — —-— — — — — — — 176 . Uhryk Tivadar : Adalék Magyarország lepke-faunájáhnoz— — — - 74 : Ujhelyi József: A molyhos tölgy egyik rovarellensége — — — 212 , Ulbrich ESEK enely Tepkes ek B 65 $. ság Madár mint lepkevadász — "— — — — — ÖLÉSE ES 87 "Dr. Vángel Jenő : Adatok Magyarország rovar- -faunájához : feolcoptera 10 , Névtelen közlemények. . A hangyák életszívosszága — — — — — — — — 48 Az éjjeli rovarfogás új módja — — — — — — — 45 Rovarok eletkora eg ERT TES KEÉRNNSAR Herkulesíürdői lepkék — — — — — — — — — személyi bírek UJ] lepke-zetiketták s 5 Egy lürkészdarázsró— — — — — — A rovarok szánalomérzéke — — — — — — — — Megeszik-e a madarak a méheket — — Stephanitis" Azaleáen s s RT E. A M. Nemzeti Muzeum mEnéy E VAJ TSIÉNYE — — — — Ephestia Kühniella— — IEEE EZÉ GETE RES Nagy lepkészeti mű — — — — — — — — — —. A szől rontó molyokról — — — — — — -. — Irodalom. Annales historico naturalis Musei Nationalis Hungarici. III. kötet. Schultz e, A. Zur Kenntniss der bis jetzt beschriebenen Ceuthorr- hynchidius-Arten des palaearktischen Gebiets. Ism. Csiki Ernő. Wagner; H., Beitráge zur Kenntniss der SZ HDÉS Apion II, Ism. Csiki Tymö a ES Ek EME — — — — Daniel, Dr. K., Revision der Phytoecia-Untergattung Pilemia . TIT dem. Csiki Ernő — — — — Daniel, Formanek, Ganglbauer, SE Wagner und Zimmermann, JESSEÉBE zur - Koleopteren- Geographie. Ism. Csiki Ernö. — — SZAT Schilsky, J., Die Káfer Bucobas a Csihi Ernő — — — CGsúki Ern ő, Magyarország bogárlaunája. Ismerteti —zZ — — Jablonowski József A czukorrépa állati ellenségei. Ism. A. Aigner Lajos. — — — — — — — — — — — Reitter, E., Übersicht der mir bekannten palaearktischen Arten der Gattung Aromia. Ism. Csiki Ernő. — — — — — — Horvátb, Dr. G.. MSG EE Tingitidarum regionis palaearcticae. Ism. Csiki Ernő. — — — —C — — — — — — Description de deux pirnthisus nouveaux, Ism. Csiki Ernő. — Szépligeti, V., Neue exotische fchneumoniden. Ism. Csiki Ernő. Mocsáry, Alex., Vespidarum species guattuor novae. Ism, Csiki or VZATES €s KR EKE KEKKESE MOST ÉEsÖRe KE ÉTÉ Csiki Ernő, Adatok a magy arorszásl Morphocarabusok ismereté- hez. Ism. Csiki Ernő. — EI e — Reitter, E., Dreizehn neue Celeste aus der palaearktischen Fauna. Tsm. Csiki Ernő a ZTE e. Krauss, Dr. H., Zwei neue Höhlenkáfer aus dem mitteleuropáischen Faunengebiet. lsm. Csiki Ernő. — — — — — — — Zoufal, V., Zwei neue Fárbungsvarietáten von Rosalia alpina. Ism. Csiki By ez et S pa PÁ ZATESSE És ek. táblával — I Phtorophloeus — . Descriptiones novae, Lepidoptera. 64, Satyrus Briseis L. ab. punctata Aigner. v. Ciree F. p p y . Hermione L.) 23 ) MSEMELez 5 3 b. Prieuri Pier. 2 3 b ; . 71. . Melitaea Didyma 0. ab, . Kempeleni ) Colconter a. p Bi Carabus s Hanpei Küst. var. Máj Csiki, . Javítandók. — Corrigenda. : Mecrophorus — . hámator Necrophorus. humator. Áclypen — Acilypea. . Ophodius — Aphodius. transzylvanicum — transsylvanicum. . Tobanus Tabamus. Asiliade — Asilidae. Vanessa. ábrával. T Pini — piri. Redtb. carpim proxinus — carpini Redtb. proximus. : ET Nőröpülgets. 1! hető VI Index specierum. a) Hymenoptera. Anthophora pilipis 66. Apis mellifica 4, dorsalis, indíca, florea 5. Bombus lapidarius 192 terrestris 199. Camponotus. herculaneus, pennsylvanicus 44. Crematogaster lineolata 44. Formica lasioides, fusca 44. Litomastix truncatellus 65. Megarhyssa areolata 46. Nematus hortensis 42. Phanerotoma dentata 43. Polistes gallica 43, 199. Pompilius viaticus 192. Rhy:sa hungarica 46. oötenamma fulvum 4183. Tetramorium caespitum 176, Vespa crabro 199. bdbLepidoptera. Abraxas Grossulariata, marginata, adustata 151. Abrostola triplasia, tripartita 126. / Acalla cristana, variegana, guercinana 85, ferrungana v. selana 114. Ache- ! rontia Atropos 1-4. Acidalia straminata, umbellaria 84, emarginata ab. ] mosguensis 114, trilineata, simulata, ochrata, rufaria, dimidiata, aversata, inornata, immorata, rubiginata, marginepunctata, incanata, strigilaria, immu- I tata, ornata 151. Acontia luctuosa 126. Acronycta Aceris, tridens, psi, ! cuspis, auricoma, Eupborbiae, Rumicis 125, pontica 114. Aáedia funesta 126. ! Agliatau 125. Agrotis fimbria, pronuba, comes, c-nigrum, Stigmatica, brunnea, ] plecta, simulans, exclamationis, nigricans, segetum 125, tritjci 288. v. distincta — ! 113, obscura 85. Amphidasis betularia 43. Amphipyra Tragopogonis, ] perflua, pyramidea 126. Anacampsis anthylidella, vorticella 86. Anaitis ] praeformata, plagiata 151. Ancylis uncana. diminutana 85. Angerona Prunaria ] 152. Anisopteryx Aceraria, Acescularia 152. Apamea testacea 125. Apatura ! Iris, 57. Ilia, v. Clytie 80, 106. Aphantopus Hyperanthus 107. Aporia Crataegi ! 106. ab. Koyi 70, v. Augusta 112. Airachnia Levana 149. v. prorsa ]! 106. Arctia Caja 60, 153, ab. flava, Hebe ab. Wassii 74, villica ab. neglecta 1183. aulica 153. Argynnis pales 84, Selene, Euphrosyne, latonia 106, ] Aglaja 59, 106, Niobe, v. Eris, Adobe V Cleodoxa, Paphia 106, Dia 106, ! ab." Hudáki 12, Pandora ab. dacica 114. Augiades comma, sylvanus 107288 Bapta temerata 151. Biston hispidaria, pomonaria 152, hirtaria 453, 152. strataria 102 ab. terrarius 85. Boarmia cinctaria, repandata, roboraria, selenaria, crepuscularia, punctularia 152, gemmaria 152, ab. Rebeli 783. Borkhauséniai flavifrontella 86. Brachionycha spbinx 125. Brephos parthenias, nothum — 127. Brotolomia meticulosa 125. Bryophila rapricula 84. 5 : Cacoecia crataegana, rosana 85. Callimorpha dominula, guadripunctaria 1583. Callophrys Rubi 107. Calophasia casta ab. Bírói 73, lunula 126. Calymnia . trapezina 126. Capua favillaceana 85. Caradrina guadripunctata, 75, 120. Selini, ambigua 126, leucoptera 75. Carcharodus Alceae 107. Carcina guer- cana 86. Catocala fraxini electa, elocata, nupta, sponsa, promissa, ful- minea 127. Caustoloma flavicaria 152. Cerostoma lucella, xylostella 86, Chaerocampa Elpenor 124, porcellus 192. Charaxes Jasius 56. Cheimiatobál 1; boreata, brumata 151. Cheimatophila tortricella 1583. Chilades trochilus v.. . grisea 74. Chilo-phragmitellus 85. Chbrysophanus Virgaureae, Thersamon, dispar v. rutilus, Hippothoe, Alciphron, phleas, Dorilis 107. "Cloantha VII radiosa 125. Cochliodon limacodes 153. Coenonympha Iphis, Arcania, Pamphilus 107. Coleophora ornatipennella, clypeiferella, fringilella, lineola, nutantella, argentula 86. Colias Chrysotheme 6, Edusa 7, 106, Helice 8, Myrmidone 8, 106, Hyale 106. Conchylis spilinana, ciliela 85, ambiguelja Sz iz 1T6. Cossus COSSU: 43, 153. Crambus paludellus, tristellus ab. "paleellus 89, chrysonuchellus 15 : Craniopí jra Ligustri 125. Cucullia Verbasci, umbratica, Chamomillae, A tbnusáe 126. Cyaniris argiolus 107. Cse meso: mella 153. " asychira fascelina, pudibunda 124. Deilephila Galii, hybr. pileuphorbia 114, Euphorbiae 124. Deilnia pusaria, exanthemata 151. Depressaria applana 158. Diacrisia Sanio 153. Dianthoecia compta, Cucubali 125. Dichonia aprilina 125. Dichrorampha guaestionana, acuminatana 86, simplicana 114. Dicranura vinula 124. Diloba caeruleocephala 125. Dipteryeia scabriuscula 125. Drepana falcataria, binaria 115, v. uncinnaria 84. Dryobota Roboris, 428 protea 125. Drymonia chaonia 124. " — Ematurga atomaria 152. Emblema candidulana, fulvana, similana 85. Emmelia trabealis 126. Endotricha Ílammealis, v. adustalis, v. lutealis 112. Endromis versicolora 120. Endrosa irrorella 158. Ennomos autumnaria 151, guerci- naria, fuscantaria, erosaria 152. Epernonia IIlligerella, chaerophylella 86. Epnestia Kühniella 89. Ephyra linearia v. strabonaria 85, pendularia, punc- taria, ruficiliaria 151. Epiblema mendiculana, Pílugiana 3583. Epigraphis Steinkellneriana 153. Epinephele Jurtina, Lycaon 107. Epineuronia popularis 125. Epione parallelaria 152. Epischnia prodromella €(5. Erástria pusílla, deceptoria, fasciana 126. Erebia Medusa, Aetbhiops, Ligen 106, Gorge 84. , Eriogaster rimicola, catax, lanestris 125. Etiella Zinckenella 43. Eublemma arcuinna v. argillacea 75. Eubolia arenacearia 152. Euchloe Cardamines 10c: Euchloris smaragdaria 150. Huclidia mi, glyphica 126. Eucosmia undulata 151. Eudemis botrana 176. Euproctis chrysorihoea 42. 124. Eurymene dolabraria 152. Euxanthis lulvana 85. Euzophera fuliginosella 85. . Fidonia fasciolaria, roraria 152. Gastropacha guercifolia 125. Gelechia rhombella, sSolatella, maculatella. seguax, triparella 86. infernalis 114. Geometra papilionarila 150. Gnophos dilucidaria 152. Gonopteryx Rhamni 53, 106, Cleopatra-54. Gracilaiia falconípenella 114. Grapholitha cosmophorana, gallicana 114. Habrosyne derasa 127. Hadena furva, monoglypha, unanimis, Secalis 125. Heliaca tenebrata 126. Hellothis Ononis 126. Hemaiis fuciformis, Scabiosae 124. Hemithea strigata 151. Herminia derivalis, tentacularia 127. Hesperia Car- " thami, orbiler, Alveus, Malvae 107. Heterographis oblitella 805. Hibernia rupicapraria, leucophearia, aurantiaria, marginaria, defoliaria 152. Himera , ennaria 152. Hipocrita Jacobaeae 153. Homocosoma binevella 85. Hydroecia nictitans, micacea 126. Hyloicus Pinastri 124. Hylophila bicolorana 152, . Hypena proboscidalis, obsitalls, rostralls. 127. Hypercallia citrinalis 86. . Hypogymna morio 124. ab. Nátlyi 73. Hypoplectis adspersaiia 152. ncurvaria praelatella 11:, Ino Pruni, Globulariae, Staticis 1583. arentia dotata, ocellata, siterata, miata, aptata, (luctuata, montanata, guadrifasciaria, .: — ferrugata,. unidentaria, dalútata TEJBE rivata, sociata, ungulata, alaudarta, — — lugubrata, albicillata, tristata, bilineata, badiata, comitata löl, vittata 85, juniperata 85, 151, firmata v. uli ata 40. Lasiocampa Ouercus, Trifolii 125. Laspeyria fiexula 127. Leptidia Sinapis 54, 106, ab. major, ab. croatica, "ab. (lavescens 114. Leucania pallens 126, Fálbar 60, 126. Limenitis Populi 106, 108, Sibylia 106, 108, Camilla 53. Tithocolletis Cramerella, guingue- notella 96, acaciella 43, amyotella 113. Lithosia deplana, lurideola, com- plana 1583. Lithostege griseata 151. Lobophora polycommata 151. Lophop- -teryx camelina 124, Lozopera francillana 85. [Lycaera Argiades, Argus, . ——. Argyrognomon, Arion, Baton, Astrarche, Hylas, Meleager, minima, semiargus, . — Cyilarus. Arion 107, 158 largus T07, "ab. Czekelii 72. ab. parvipuncta, ab. confluens 78, damon ab. caeca 7£, Icarus 88. 107, corydon 107, ab. cinuus, . ab. marginata, ab. puncta a, ab. aurantia, ab." Sttiata, ab. obsoleta , ab. . Suavis 113. Lygris prunata, "populata 151. Lymantria dispar, monacha 124. Me ythria púrpuraria 151. acroglossa Stellatarum 124. Macrothylacia Rubi 125. Malacosoma neustria 124, VII ab. unicolor 73, castrensis 124. Mamestra nebulosa, Brassicae, Pericariaes, Oleracea, aliena, Trifolii, dentina 125, leucophaea 192. Mania maura 126i Melanargia Japygia v. Clotho ab. immaculata, Galatea 100, ab. Franzenaui !. T2. Melitaea Maturna 164, Cynthia 165, aurorina 166, Trivia, Athalia, je Aurelia, Dictynna 106, Cinxia 106, ab. Horváthi 70, 179, ab. Uhryki 71, 0! 180, ab. Mocsáryi 71, Arduinna v. rhodópensis 180, Phoebe 106. v. parva Hi 181, v. occitanica, v. caucasica, v. melanina, v. Aetherea 182, ab. Geyeri [/ 72, Didyma 106, ab. alpina 106, 184, ab. occidentalis 183, v. persea, v. ! graeca 184, ab. Kempeleni 71, v. Fischeri 72. Mesogona oxalina 120. Metop-" (" silus porcellus 124. Metrocampa marginata, honoraria 151. Metzneria lapella 86. Miana strigilis 125. Miltochrista miniata 153. Minoa murinata 151. Miselia Oxyacanthae 125. Mompha decorella 86. 4 Mi Nemeobius Lucina 107. Nemophora Schwarziella 86. Nemoria porrinata 150. Nep- ticula seriopeza 42. Neptis Lucilla, Aceris 106, 110. Nola cicatricalis 152. Notodonaa Ziczac, Phoebe 124, Nudaria mundana 1583. di! Ochrostigma velitaris 84. Ocneria rubea 124. Odonestis Pruni 125. Oenonistis I guadra 153. Olethreutis textana 85. Opistograptis luteolata 152. Opostege 7 auritella 86. Orgyia antigua 43, 124. Orrhodia erythrocephala, Vacccinii [/ 126. Ortholitha plumbaria, cervinata, limitata, moeniata, bipunctaria 151,. 0! datinaria 198. Orthosia macilenta, gilvago 126, nitida ab. Ga ibaldina, 112, Pachytelia unicolor, villosella 153. Pamphila Palaemon 107. Papilio Podalírius . Machaon 106. Pararge Egeria v. egerides, Hiera, Megaera, Maera 107. Parasemia Plantagiais 152. Parnassius Apollo, Mnemesyne 106. Pempelia ! subornatella 85. Phalera bucephala 124. Pericallia matronula 1583. Petilampa ! arcuosa 84. Phasiane petraria, clathrata 152, v. aurata 112, glarearia 152. ! Pheosia Tremulae 224. Phigalia pedaria 152. Phlyctaenodes palealis 158. ! Phragmatobia fuliginosa 152. Pieris Brassicae 106, ab. obscurata 114, Rapae, ! Napi, Daplidice 106, ab. Raphani 113. Pione crocealis, elutalis 85. Plastenis retusa 126. Platyptilia gonodactyla 85 Pleurota aristella 86. Plusia chrysitis, — ! festucae, gutta 120, gamma 65, 126. Poecilocampa Populi 125. Polia poly- I mita, chi 125. Polygonia 1. album 146, c. album 106, 147, Egea 184, JT Porthesia similis 124. Prothymia viridaria 126. Psacaphora Schrankella 86. Psamotis hyalinalis 85. Pseudophia lunaris 126. Pseudoterpna pruinata ! 150. Pterophorus scarodaetylus 85. Pterostoma palpina 124. Ptilophora plumigera 124. Pygaera anastomosis, curtula, anachoreta, pigra 124. Pyra- meis Atalanta 106, 127, cardui 106, 128. Pyrausta cespitalis 143. ab. intermedialis, sanguinalis 85, nubilalis 153, austriacalis 114. Pyrrhia umbra 126. ; ő Rebelia surientella 85 Rhodophaea advenella 85. Rhodostrophia vibicaria 151. Rhyparoides Metelkana 101. Rusina umbratica 126. SEZBEB § Salebria betulae, faecella 85. Saturnia Pyri 125, 192, Spini, pavonia 125. Satyrus Briseis et var. 60, Circe, Hermione, Semele, Arethusa, Dryas 106. Schönobius gigantella 153. Sciapteron tabaniformis 153. Scirpophaga praelata 85. Scoliop-. teryx libatrix 126. Scopelosoma satellítia 126. Scoria lineata 152. Scotosia . ) Rhamnata 15!. Selagia argyrella 85. Selenia bilunaria, tetralunaria 152. Semiothisa notata 153. Senta maritima 8£. Sesia tipulilormis, vespiformisi empiformis, triannuliformis 153. Smerinthus Ouercus, ocellata 1Z4, Populi 124, ab. decorata 114. Spatalia argentina 124. Sphinx Ligustri 124, 192. Spilosoma mendica, lubricipeda, menthastri 152. Sterrhopteryx Standfuss, 113. Stilpnotia Salicis 124. Syntomis phegea 152. ; sz őtő Tsehyptilia populella 86. Taeniocampa gothica, incerta, opima, munda 126. Tephroclystia subnotata 151, pusillata 85. Thais Polyxena 106 Thalera fimbrialis 150. Thamnonoma wauaria, brunneata 152. Thanaos Tages. 107. Thecla Spini, w album, Ilicis, Acaciae, Pruni 107, Ilicis 107, v. mauretanica ab. Fontainei 74. Therapis Evonymaria 152. Timandra amata 151. Trachea . Atriplicis 125. Trichivra Crataegi 124. Triphosa dubitata 151. Trochilium apiformis 153. : ; SEA Urapteryx Sambucaria 152. ; érd Vanessa Jo 106, 131, Urticae 106. 1383, xanthomelas, polychloros 106, 124 Antiopa 106, 130. Venilia ma:ularia 152. Bllz Xystophora unicolorella 86. IX hc Zfanclognatha tarsiplumalis, tarsipennalis 12.. Zephyrus Ouercus, ab. bellus, 73 Betulae 107, Zeuzera Pyrina 153. Zygaena purpuralis, Lonicerae, Tili- pendulae, Angelicae, Ephialtes, carniolica 1583, carniolica ab. Vángeli 74, Scabiosae 153, ab. diívisa, punctum v. dystrepta 76, Achilleae 153, v. arragonensis, ab. coníluens 76, Meliloti 153, v. coníusa 76. c) Diptera. Agria iundarica 141. Agiomyza nigripes, morinella, pulicaria, carbonaria 1-3, . —— Allophora pusilla 141. Amaurosoma flavipes 142. Ananta lateralis 141. 3 Andrenosoma atrum 121. Anthomyia pluvialis, albicincta, sulciventris, cilicrura, radicum, rufipes 142. Anthrax flavus, hottentotus, Ixion, mau- rus, morio 122. Aphria longirostris 141. Aricia lucorum, serva, erratica, pallida 142. Asilus praemorsus, bimucronatus, stylifer, bifurcus, rusticus, AB atricapillus 121, flavicornis, setosulus, rufinervis, erabronilormis 122. : — Balioptera tripunctata 143. Baumhaueria goniaeformis 140. Beris fuscipes 121. Bess-ria melanura 141. Bibio marci, hortulanus, Johannis 120. Ble- pharoptera flavicornis 142. Bombylius punctatus, ater, medius, major, nubilus, fugax, discolor 122. Borborus geniculatus, niger 143. Bothria té pascuorum 141. a Mo phora vomitoria, erythrocephala, groenlandica 142. Calobata ephippium 143. 8. Catabomba selenitica, pyrastri 123. Centor cereris, myopinus 143. Ceratopogon rostratus, pictipennis 120. Cercomyia curvicauda 14Il. Cerosamia ferruginea 140. Chilosia flavipes, soror, scutellata, melanopa, viduata, albipila 1283. Chironomus pusio, psittacinus, nebulosus, guad- . rimaculatus, silvestris, variabilis, bicinctus, scalaenus 120. Chlorops . teniopuS 143. Chrysocblamys " cuprea 123. " Chrysogaster viduata 123. Chrysomyia formosa 121. Chrysopila aurea 121. Chrysops perspicillaris, caecutiens 121. Chrysotus laesus, varians 122. Chrysotoxum silvarum, bicinctum, festivum 1283. Clytia continua, helvola 141. Cnepbhalia bise- tosa 140. Coenosia nigridigita, tigrina, villipes, agromyzella 142. Conops vesicularis 140. Cordylura pubera 142. Cormoptera limbata 142. GCyrto- neura pascuorum 142. Cryptophlebia nigripalpis 141. Ctenophora guttata 120. Culex annulipes, pipiens, modestus 120. Cynomyia mortuorum 141. .Dasypogon teutonus, diadema 121. Demoticus Írontatus 140. Dexia rustica 141. 8 Dilophus vulgaris, humeralis 120. Dinera grisescens 141, Dioctria longi- . — cornis, ruflpes, atricapilla, oelandica, flavipes, Baumhaueri 121, Dolicho- pus arbustorum, agilis 122. Drapetis aenescens 122. Drosophila trans- B" versa, lünebris, " fenestraram, graminum 143. Empis maculata, tessellata, livida, fallax, decora, punctata, pennipes, atra, . albinervis 122. Eristalis sepulcralis, aeneus, tenax, arbustorum, intricarius , 3 pertinax 123. Exoprosopa picta, Germari "192. / 3 7 IZ combinata 143. Gitona distigma 143. Glosigona bicolor 140. Gonia — —— fasciata, ornata 140. Graphomyia maculata 141. Gymnopa subsaltans 143. Gymnophora arcuata 123, Gymnopterus celer 122. Gymnosoma rotundetum 141. ematopota pluvialis 121. Haplegis divergens 148. Helomyza univittata 142. . — Helophilus pendulus 123. Hercostomus chrysozeygos 122. Hippobosca . — eguinum 543. Homalomyia canicularis. scalaris, serena 142. Holopogon . fumipennis 121. Hyalomyia obesa 141 Hylemyia variata, Sstrigosa, cine- . rella, coarctata, criniventris, Seticrura, pennicilaris, cardui 142. Hydrellia s griseola 143. Hydrotaea dentipes, scambus 142. Hylephila buccata, uni- . — lineata, curvicauda, sepia, floccosa, cilicrura 142. phria flava, marginata (21 Lasiopa villosa 121. Lauxania aenea 143. Leskia — — aurea 141. Leucozona lucorum 123. Limnia unguicornis 142. Limnobia Hm tripunctata 120. Limosina. pumilio, entosa 143. Lispe melaleuca 142. Lobioptera speciosa 143. Lomatia sabaea 122. Lonchaea vaginalis 143. Lonchoptera lutea, punctum 121. Lucilia regina, Caesar, ruficeps, t8 . sericata, cornicina 142. j eguartia chalybeata 140. Madiza glabra 143. Masicera silvatica, scutellata § 140. ESETET Das. sData 140. IZE SETCIBE ambiguum 123. Melithreptus seriptus, v. dispar, v. strigatus 123. Merodon clavipes, avidus, spinipes a albilrons 123, Meromyza variegata, saltatrix 143. Mesembrina mystacea 142. Micropeza corrigiolata 143. Microphorus velotinus 143. Milto- : gramma oestracea 141. Musca domestica, corvina 142. vomitoria, laesor 192. Myiathropa florea 123. Mycetophila punctata 120. Myiocera carinifrons 141. Myopa stigma, occulta 140. Myiospila meditabunda 141. Nemopoda cylindrica, stercoraria 1483. Nemora-a maculosa 141. Nemotelus ! signatus 121. 5] Ochthiphila polystigma, aridella 143. Ocydromia glabricula 122. Ocyptera bicolor, pilipes, brassicaria, interrupta 141. Odontomyia flavissima, ! angulata, felina 121. Olivieria lateralis 141. Onesia sepulcralis, foralis aa 141. Ophyra leucostoma 142. Opomyza. germinationis, florum 143 Or- 1! talis centralis, rufipes 142. Oscinis maura, frit, humeralis 143. Cyr s miliaria 143. 47 Paehygaster ater 121. Pachymeria femorata 122. Pachyrhina pratensis, histrio / 120. Parexorista rutila 140, Pegomyia sebaria 143. Pelecocera tricincta, ]! latifrons 123. Pelleteria tesselata 141. Phasia analis, crassipennis 141; j Phora urbana, pulicaria 123. Phorocera cilipeda 140. Physocephala ] pusilla 140. Phthira pulicaria 122. Phyto melanocephalus, parvicornis ! 141. Phytomyza affinis, obscurella 143. Piophila casei 143. Plagia ruralis ! 141. Platycephala umbraculata 143. Platycheirus clypeatus 123. Platy- . palpus flavipes, bicolor 143, Platystoma seminationis 142. Plaxemyia vitripennis 142. Ploas virescens 122. Poccilobothrus regalis 122. Pollenia ] rudis, vespillo 141. Psalida simplex 141. Psarus abdominalis 123. TSTÉEt j rosae 143. Psilopus platypterus, longulus 122. Pyrellia serena, aenea IR Rhamphomyia su cata, atra 122. Rivellia syngenesiae 142. I Sapromyza plumicornis, obsoleta, ruficeps 142. Sarcophaga coerulescens, atropus ti 5.) melanura, -elathrata, erythrura, haemorrhoea, arvorum, aílinis 141... Schoenomyza litorella 142. Scatopse notata 120. "Scatopbaga stercoraria, merdaria 142. Sciara Thomae, analis, pulicaria, nitidicollis hyalipennis. JJ longiventris, nigripes 120. Sepsis cynipsea, pectoralis 143. Sesiophaga glirina 140. Setigera caesiformis 140. Siphona cristata, geniculata 14l. Ssiphonella pumilionis, trilineata 143. Sphaerocera subsaltans, pusilia 143. . opilogaster vespertina, duplicata, urbana, pagana, separata 142. Sfegancm curvipennis 143. Stenopogon Sabaudus 121. Styloneuria Mannii 141. ! Stomoxys calcitrans 141. Stratiomnyia chamaeleon 121. Stylogymnomyia ; ! b nitens 141. Syntormon tarsatus 122. Syritta pipiens 123. Syrphus bitas- [ ciatus, balteatus, auricollis, ribesii, corollae, luniger, nitidicollis i 20a 8! Systoec hus nitidulus, ctenopterus 122. Tabanus solstitialis, rusticus, fulvus, guatuornotatus, apricus, sudeticusS, homi nus, bromius, graecus, autumnalis 121. Tachina fera 141. Tachydromia / cursitans 193. Tanypus culiciformis, varius 120. Tephritis pulchra, [/ conjuncta 143. Tephromyia grisea 141. Themira putris 1483. Thereva ) praecox 122. Tipula marginata, oleracea, ochracea, pagana 120. Tricho- J sticha lutea 120. Triogma trisulcata 120. Ulidia erythrophthalma 142. Urellia stellata 143. Volucella bombylans, pellucens, zonaria, inflata, inanis 123. Xanthogramma citrofasciatum 123. Zodion cinereum 140. d Coleoptera. Abax ater, parallelus, ovalis 14. Ablattaria laevigata 20. Acalles denticolkeői Hi . hypocrita 383. Acanthoberosus guttalis 17. Acanthocinus aedilis 37. Acanthoderes clavipes 37. Acanthopus caraboides 30. Acilius sulcatus. 17. Aclypea undata 19. Acmaeodera degener 26. Acmaeops collaris ! 35. Acritus minutus 23. Acupalpus dorsalis, meridianus 15. Adalia / bipunctata 41., 92. Adonia variegata 41. Adrastus pallens, lacertosus 27. [/ Aegialia sabuleti v. latipuncta 68. Aegosoma scabricorne 35. Agabus [/ guttatus, nigricollis, bipustulatus, uliginosus, fcmoralis, maculatus 16 [/ Agapanthia Dabhli, violacea 37. Agelastica alni 40. Agrilus biguttákó B] j § pet 26. Agriotes pilosus, ustulatus, lineatus 28. Agyrtes castaneus 30. Alexia carpathica 20. Allecula morio 30. Allosterna tabacicolor 36. Alophus Kauímanni 33. Amara similata, saphyrea, aenea, eurynota, familiaris, lucida, ingenua, apricaria, fulva, consularis 14, aulica 14. 176. Amphichroum canalicatum 19. Anaglyptus mysticus 37. Anaspis frontalis 81. Anatis ocellata 41. Anisarthron barbipes 36. Anisodactylus binotatus, nemorivagus, signatus 15. Anisoplia segetum austriaca, tempestiva, lata, 35. Anobium Dpertinax 188. Anomala vitis, aenea, solida 25. Anophthalmus Biroi, pseudoparoecus 46. Budae hercegovinensis 200. — Anoxia orientalis, pilosa 25. Anthaxia cichoru, nitidula 26. salicis v. speciosa 46. Anthicus axillaris 31 Anthobium sorbi 19. Anthocomus egúestris 28. Anthonomus pomorum 34. Anthophagus bicornis- 19. Anthracias cornutus 30. Anthrenus pimpinellae, scrophulariae, verbasci 22. Apion pomonae, craccae, onopordi, aeneum, simile, longirostre, apricans, trifolii, miniatum 834, cerdo v. consanguineum 67. austriacum, transsylvanicum, "monticola, hungaricum, aeneomicans, melancholicum, punctirostre, Sundevalli, amethystinum 89. Apholeuonus Knoteki 200. Aphtona coerulea 41. Aptinus bombarda 16. Archontas murinus 26. Aristus clypeatus 14. Aromia Thea, moschata, Bungi, pruinosa, Falde:manni 36, 156. Arrherrocoela lineata 92. Asbolus littoralis 19. Asclera coerulea, saguinicollis 31. Asemum striatum 36. Aspidapion validum, radiolús, foveatoscutellatum, aereum, hungaricum 67. Astrapaeus ulmi 18. Atheta liturata, cadaverina 18. Athous longicollis, niger 27. Attagenus Schalferi, piceus 22. Attelabus coryli 34. Aurigena iugubris 26. Aphodius eraticus, scrutator, fossor 23, granarius. sordidus, lugens, nitidulus, inguinatus, limbatus, pusillus, niger, luridus, brevis 23. 48 Fadister bipustulatus 15. Balaninus elepbas, nucum 834. Baris timida 84. Bembidion pygmaeum, lamproós, punctulatum, dentellum, varium, ustulatum, modestum, decoruv, dalmatinum, nitidulum, ruficorne, minimum, guadripustulatum, fumigatum, assimile 12, fasciolatum 68. Berosus luridus 17. Bidessus — pumilos, — unistriatus, geminus 16. Blaps longicollis, lethiflera 2-9, gigas 29, 45. Blechrus maurus 16. Blediús tricornis 19. Bolitotius lunulatus 18. Bolitopbagus reti- culatus, armatus 29. Bostrychus capucinus 29. Brachyderes incanus 32. Baachynus crepitans, explodens 16. Brachypterus guadratus 21. Bradybatus Kellneri 34. Broscus cephalotes 12. Bruchus fur, latro 19. Bryaxis haematica 19. Byrrhus striatus, rufipes 29. dra granaria 34. Calathus Íuscipes, erratus, micropterus, melanocephalus, mollis 13. Callidium violaceum 36. Callistus lunatus 16. Calosoma . inguisitor, sycophanta, auropunctatum, reticulatum 90. Cantharis lusca, obscura, livida fulvicollis 28. Capnodis tenebrionis 26. Carabus coriaceus, nemoralis, intricatus, varjolosus, granulatus. Ullrichi, arvensis, obsoletus, Kollari, 11, 178, scabriusculus, glabratus, hortensís, sylvestris, Linne1, convexus 11. Carabus violaceus 11, v. rákostiensis, planicollis v. Verae 90. auronitens 11, v. Escheri ab. funestus 90, cancellatus 11, v. tibiscinus, ungensis, Parreyss v. Padewiethi 90, Scheidleri 11, 178, v. distinguendus, — v. pulchellus, v. jucundus, v. pannonicus, Hampei 178 v. validus, v. dillinis, v. eximius, v. zilahiensis 90, v. Méhelyanus 175, coriaceus V. rugosus 92. menilis, Zawadszkyi, comptus, Rothi 118. Cardiophorus discicollis, cinereus, rubripes 27. Cassida viridis 137, vibex, nobilis 41, nebulosa 41, 135, vittata 1837. Cerambyx cerdo, Scopoli 36. Cercus bipustulatus 21. Cercyon obsoletus, flavipes I7. Cerocoma Schreberi 31. Cerylon evanescens, 1agi, histeroidés 21. GCetonia aurata 25 Ceuthorrhynchidius Barnevillei, "Thalhammeri, baldensis, campaaella" hassicus 46, baldensis 68. Ceuthorrhynchus topiarius, trimaculatuss " gulcicollis, erysimi, albovittatus, syrites 84. Pandellei, — virgatus;, Sahlbergi, Beckeri, ungulicollis. ornatus, gibbicollis. cognatus, pailidicornis, amplipennis, curvistriatus 68. Chaetocnema semicoerulea 41]. Chalcophora mariana 26. Chalcoides helxines, aurata 40. Chlaenites spoliatus 16. Chlaenius azureus, tristis 15, nitidulus, vestitus 16. Chlorophanus gibbosus 32. Cbrysanthia viridissima 32. Chrysobothrys aflinis 26. XII Danacaea serbica, marginata 28, Dascillus cervinus 97. Dasytes niger, navipes öli Hcco VFormicomus pedestris 31. s] traleruca tanaceti. pomonae 40. Galerucelia lineola 40. Gastroidea viridula, ! Ilaliplus obliguus, variegatus, fuivus, flavicollis 16. Halosimus syriacus 3 . parallelopipedus" 25. Dorytomus longimanus, rufulús 33. Drasterius . Chrysomela coerulea, vernalis 39, haemoptera, limbata, staphylea, sanguinolenta. — marginata, — hyperici, americana, cerealis, coerulans, . lastuosa, graminis, menthastri, polita 39. Cicindela campestris, silvicola, littoralis, germanica, viennensis 10. hybrida 10. ab. jodina 90. Cionus. scrophulariae, tuberculosus 34. Cis boleti, hispidus 29. Cistela sericea 22. Cleonus punctiventris, flasciatus, cinereus, piger, pedestris 383, Cierustő mutillarius, lormicarius 8. Clivina fossor, collaris 12. Clytanthus varius, sartor, figuratus, speciosus 87. Clytus arietis 36. Coccidula scutellata, rufa / 42. Coccinella 7-punctata, decempunctata, 14-punctata 41. Coeliodes cardui, guadrimaculatus 383. Coelambus impressopunctatus, coníluens 16. Coeliodes rubricus 68. Coelostoma orbiculare 17. Colaphus Sophiae. 59. Colydium elongatam 21. Colymbetes Grapii 16 Conurus bipustulatus 18. Copris lunaris 23. Coptocephala scopolina 38. Coroebus rubi 26. Corticus diabolicus 21. csstaneus 30. Cortodera Frivaldszkyi 35. Corynetes coerul-us 28. Cossonus linearis, albovittatus 38. Creophilus maxillosus 18. Crepidodera ferruginea 40. Criocephalus rusticus 36. Crioceris merdigera, 12-punctata, — 5-punctata, asparagi 38. Crypticus guisguilius 29. Cryptocephalus cordiger, sexpunctatus, Schalferi, sericeus, aureolus, violaceus, elongatus, Írenatus, ocellatus 38. Moraei, connexus .39. " Cryptopnagus scanicus 20. Cryptopleurura atomarium 17. Cryptorrhynchus ; lapathi 383. "Cteniopus sulpburipes 30. Cucujus cinnabarinus 22. Cybister ] laterimarginalis 17. Cychramus luteus 21. Cychrus rostratus 12. Cyillodes ater 21. Cymatopterus fÍuscus 47. Cymindis hurneralis 16. Cynegetis a] impunctata 41. Cyphus nitens 34. Cyrtotriplax bipustulata 20. ..] plumbeus 8. D rmestes Frischi, atomarius, lardarius 22. Derocrepi rufipes 40. Diachromus germanus 15. Diaperis boleti 30. Dicerca berolnensis 26. Dictyopterus aurora 77. Ditoma crenata 21. Dolicaon illyricus 92. Dolichus halensis 183. Dolopius marginatus 27. Donacia clavipes, himbata, vulgaris, simplex 38. Dorcadion aethiops, fulvum, Cervae, Scopolii, decipiens, pedestre 37. Dorcatypus tristis 37. Dorcus bimaculatus 26. Dromius guadrisignatus 92, linearis 16, Dyschirius öl rufipes 12. Dytiscus marginalis, ditnidiatus, circumflexus 17. 1 7BBB ptogaster multistriatus, Katzeburgi 78, scolytus, laevis. pygmaeus, pruni, carpini, intricatus, aceris, amygdali, rugulosuz 79. Ratzeburgi, scolytus 154, laevis 155, pygmaeus 156, p:un 170, v. piri, ab. castaneus, ; carpini 171, intricatus, aceris 172, amygdali. ab. rufipennis. rugulosus 175, multistriatus, v. ulmi, v. triornatus 173. Elaphrus uliginosus, riparius 12, Elater cinnabarinus 26, - nigerrimus 27. Elateroides dermestoides 29. Eledona agaricola 30. Elleschus scanicus 84. Emus hirtus 1858 Eudomychus coccineus 20. Endophloeus spinulosus 21. Engis rufifrons 20. Enicmus hirtus, minutus 20. Entomoscelis adonidis 39. Epicauta verticalis 31. Epicometis hirta 25. Epilachna chrysomelina 41. Hpuraea silacea 21. Ergatcs faber 35. Erirrhinus flestucae 383. Ernobius mollis 29. Eryx ater 30, Eulissus fulgidus 19. Eusomus ovulum 22. Exochomus 4 pustulatus 41. : ő polygo-i 39. Gaurotes virginea 35. Geotrupes stercorarius, Spiniger, mutator, vernalis 24. Gnaptor spinimanus 29. Gnorimus variabili nobilis 26. Gonodera murina 50. Graphoderes austriacus 17. Gymnetron antirrhini 34, herharum 68. Gymnopleurus pilularius 428. Gynandrophthalma salicina, aurita 38. Gyrinus natator 17. Gyrophaena e éntilis 18. Halyzia — sedeciímguttata, decemgauttata ; 22-punctata; 14-punetat 15-guttata 41. Hapalaraea PGIBSES 19. Haplocnemia curculionoides 3 Harpalus aeneus, psittaceus, s uaragdinus, rubripes, cupreus, lati iuteicornis, — atratus, laevicollis, zabroides, dimidiatus, autumnali úröhlichi, serripes, tardus, anxius, pumilus, servus, picipennis, hirtipe (5. Helochares dilutus 17. Helophorus . nubilus, griseus-, aguaticus XIII . Helops gu:sguilius, caraboides, badius 30. vicipes 30, 92, exaratus; 92. Henicopus pilosus 28 Hippodamia tredecimpunctata 41. Hister in aegualis, cadaverinus, stercorarius, uncinatus, bimaculatus. corvinus 22. Hololepta plana 22. Homaloplia marginata, ruricola 25. Homorosoma validirostris 68. Hoplia praticola 25. Hoplocephala -haemorrhoidalis 30. Hydrobius s fuscipes 17. Hydrochus angustatus 17. Hydroporus granularis, lineatus, tt nigrita 16. kiydrophilus caraboides, fÍlavipes 17. Hydrous piceus, aterrimus 17. Hygrotus inaegualis 16. Hylesinus Íraxini 35. Hyliota planatus 22. Hylobius abietis 33. Hylotrupes bajulus 36. Hymenalia rulipes 30. Hypebaeus flavipes 28. Hypera tesselata, punctata, arator, murina 33. Hypnoidus minutissimus 27. Hypophloeus unicolor v. ja pseudocastaneus 200 Ilybius fuliginosusi subaeneus, obscurus 16. Ipidia guadrinotata 21. Ips amitinus: laricis 35. ; Labidostomis humeralis, lucida, longimana 38. Laccobius cuteliaris, alutaceus, úg minutus 17. Laccophilus variegatus, obscurus, interruptus 16. Lachnaea sexpuncctata 33. Laemopnolaeus ferrugineus 22. Laemosthenes punctatus 13. Lagarus vernalis 13. Lagria hirta 30. Lamia textor 37. Lampyris noctiluca 27. Lamprohiza splendidula 28. Larinus brevis, obtusus, jaceae 33. Lathrobium castaneipenne 19. Lebia cyanocephala, chlorocephala 16. B - Leistotrophus murinus 18. Leistus spinibarbis, rufomarginatus, ferrugineus , 2 688 piceus 12. Liopus nebulosus 837. Lema lichenis, cyanella, melanopus. 8 38. Leptura rufa, livida, rubra, scutellata, virens, dubia, erratica, auru- Se. lenta, maculata, melanura 35. bifasciata, nigra, attenuata 36. Lepyrus . ——— capucinus. palustris 33. Lethrus cephalotes 24. Leucocelis funesta 25i ——— Licinus cassideus 15. Limnoxenus oblongus 17. Limonius pilosus, par- 038 vulus 27. Liodes similata 20. Liophloeus tesselatus 32. Liopterus rufi- collis 16. Liparus dirus, glabrirostris 33. Lithophilus connatus 20. Lixus elongatus. sanguineus, ascanii, algirus 33. Lochmaca capreae, rula 40. Luciola :ningrelica 28. Lucanus cervus 23. Ludius pectimi cornis, purpu- reus, tesselatás, latus, guttatus 27. Luperus xanthopus, nigrofasciatus 40 Lycetus unipunctatus 29. Lydus trimaculatus 31, Lygistopterus sangu- ". ——— neus 27. Lytta vesicatoria öl. ; Magdalis nitidipennis 34.. Malachius aeneus, marginellus. viridis 28. Mecyn- "a otarsus serricornis 31. Melanophilagn huarica 46 Melanotus niger, brun- . nipes, crassicollis. 27. Melasoma, aenea, cuprea, collaris, populi tremulae 40. Meligethes coracinus, incanus 21. Melo proscarabaeus, violaceus, de- — corus, variegatus, scabriusculus 31, Melolontha hippocastani, vulgaris 25. Mesagroecus obscurus 32. Metabletus pallipes 16. Metacantharis haemorrhoidalis 28. Miarus meridionalis 12. Micraspis sedecimpunctata 41. Microzoum tibiale 29. Molops austriacus 14. Monohammus sartor, sutor 37.. Mordella fasciata. aculeata 30. Mordellistena brunnea 81. Mo- — —— rimus funereus 37. Myas chalybeus 14. Mycetaea hirta 20. Mycterus —. — umbellatarum 32. Mylabris pisorum, villosa 25. Mylacus seminulum 32. Nebria brevicollis, transsylvanica 12. Nacerdes ustulata, fulvicollis 31. Necro- . ———— bia violacea, ruflipes 29. Necrophorus germanicus, investigator, ves- , — pillo, vestigator 19. Necydalis major 836. Neodorcadion bilinea- — — tum 37. Nitidula bipunctata 21. Notaris scirpi 34. Noterus clavicornis, . — sparsus 15. Notiophilus rufipes 12, hypocrita 68. Notoxus monoce- ros 31. - a oculata 37. Ochrosis salicariae 40. Ocypus olens, opthalmicus, e ni- tens, iulvipennis, pedator, edentatus 18. Odontaeus armiger 24. Oede- mera podagrariae 31. virescens 32. Oenas crassicornis 31. Olibrus bima- — — culatus 20. Oligomerus brunneus 29. Olophrum puncticolle 19. Omalium . — excavatum 19. Omophlus betulae, rugosicollis 30. Omophron limbatus . 12. Oniticellus fulvus 23. Onthophagus amyntas, taurus, vacca, coeno- — — bita, ovatus, lucidus 23. Oodes helopioides 15. Opatrum sabulosum 29, . — verrucosum 92. Opetiopalpus scutellaris 28. Ophonus, obscurus, puncta- . —— tulus rupicola, rufibarbis, azureus, pubescens 14, griseus, calceatus 15.Opilo — — mollis 28. Orchestes populi 84. sparsus 68. Orina tristis, rugulosa, al- estris, cacaliae, speciosissima 30. Orsodacne cerasi 38 Oiryctes nasi- Obere XIV cornis 24, 197. Ostoma ferrugíneum 21. Othius fulvipennis 18, Otiorr- hynchus mastix, irritans, niger, Signatipennis, curvipes, dives, sulca- tus, populeti, ligustici, orbicularis, ovatus 32. Oxymirus cursor 35. Oxy- / poda formosa, alternans 18. Oxyporus ruflus 19. Oxytelus lagueatus 19. Pachybrachis tesselatus, hierogíypbicus 39. Pachyta guadrimaculata 35. . Pae- derus riparius, ruficollis 19. Panagaeus crux-major 16, Paophilus Ham- pei 32. Parnus prolifericornis 18. Paromalus fÍlavicornis 22. Patrobus atrorufus 12. Pedilophorus auratus, nitens 22, Pedinus femoralis 29. Peltis atrata 20. Pentodon idiota 24. Perigona nigriceps 68. Peritelus familiaris 32. Phalacrus fimetarius 20. Philonthus splendexs. intermedius, politus, atratus, corruscus, concinnus, immundus, fimetarius, fuscipennis, decorus, albipes, pull-s 18, Philydrus testaceus, melanocephalus 17. Phloeophthorus rhododactylus 208, lineigera 209. Phthorophloeus spinulosus 209. Phloeoinüs bicolor 210, thujae 211. Phyllobius glaucus, urticae, piri, argentatus, oblongus 32. Phyllobrotica adusta, guadrimaculata 40. Phyllodecta tibialis, atrovirens, vitellinae 30. Phyllopertha horticola 35. Phyllotreta undulata, atra, nigripes 41. Phy- matodes testaceus 36. Phrydiuchus Speiseri 68. Pyrrhidium sanguineum 36. Phytobius muricatus 68. Podonta nigrita 30. Poecilus marginalis, lepidus, cupreus, coerulescens, striatopunciatus 13. Poccilionota rutilans 26. Pogonus luridipennis, riparius 12. Polydrosus impar, sericeus, coruscus 32. Polyphylla fallo 25. Potosia, marmorata, affinis. hungarica 26. Prio- nus c riarius 35. Protinus brachypterus 19. Psalidium maxillosum 32. Pseudopelta sinuata rugosa 19. Psoa viennensis 29. Psylliodes chry- socephala 41. Pterostichus macer, aterrimus oblongopunctatus, niger vulgaris, — nigrita 183, anthracinus, minor, interstinctus, strenuus, subsinuatus.- cylindricus, melas, hungaricus, metallicus, maurus, fossu- latus 14. Ptilinus pectinicornis 29i Ptochus periteloides 68. Purpuricenus . budensis, Koehleri 36. Pygidia denticollis 28. Pyrochroa coccinea 831. Ouedius cruentus, cinctus, picipennis 18. e. Ramohus aeneus v. pannonicus 46. Rantus compressus, notatus 16. Rhagium mordax, inguisitor 35. Rhagonycha fulva, atra, 28. Rhamnusium bico- lor 35. Rhinocyllus conicus 33. Rhinomacer betulae, populi 34. Rhiz- ! ophagus dispar 21. Rhizotrogus aeguinoctialis, aestivus, solstitialis, as- 0! similis 24. Rhopalopus clavipes 36. spinicornis 68. Rhynchites betulae. olivaceus, aeneovirens, purpureus, Bacchus 34. Rhysodes exaratus 21. khyssemus germanus 24. Rhytidosoma monticola 683. Rosalia alpina 36. a . Kyselyi, act. Gelineki, ab. Pici 200. Saperda carcharias, punctata 37. Saprinus semipunctatus, furvus 283. Scaphi- dium 4-maculatum 20 Scarabaeus sacer 23. Scymnus 4, pustulatus 42. Scaphidema metallica 30. Semiadalia undecimnaotata 41. Seminolus pilula 22. Serica holoserica 25. Silis nitidula 28. Silpha lunata, oblonga, ob- scura 20. Sisyphus Schaelferi 23. Sitona crinitus, flavescens. sulciírons 32. Sphaeridium bipustulatum, scarabaeoides 17. Sphenophoórus striato- punctatus, abbreviatus 34. Spermmnophagus . cardui 35. Sphodrus leucoph- talmus 18. Spondylis buprestoides 35. Staphylinus hloropterus, erytrop- ! ferus, caesareus 18. pubescens 18, 175. Stenolophus teutonus, mixtus 15. Stenopterus ruflus 36. Stenus biguttatus, bupthalmus 19. Stilicus rufipes 19. Stomis pumicatus 14. Strophosomus coryli 32. Subcoccinella ! . 24 pu ctata, 41, 161. Synaptus filiformis 27. Tachinus pallipes, fimetarius 18. Tachyporus hypnorum, pusillus 18. Tachy- pus Ílavipes 12. Tachyta nana 12. Tanymecus palliatus 32. Tasgius ater 18. Tenebrio obscurus, molitor 30. Tenebroides mauritanicus 4 ] Tetratoma ancora 30. Tetropium castaneum 36. Tetrops praeusta 37. Tharops nigriceps 26. Timarcha pratensis, violaceonigra, venosula 389. Toxotus guercus 35. Trachys minuta 26. Trechus guadristriatus, latus, banaticus 12. Trichius dfasciatus 26. Trichodes apiarins 25. Triphyl- lus punctatus 21. Triplax russica 20. Tritoma guadripustulata, decem- [ punctata 21. Trixagus fumatus 22. Tyrus mucronatus 19. : 8 Valgus hemipterus 26. 65. E Xantholinus punctatus 19, Xestobium rufovillosum 29. Xyleborus Saxeseni, 2. 7 XV .dispar 355 Xylodrepa guadripanctata 19. . Xyloterus lineatus 35. Xylo- J trechus rusticus, antilope 86. 3 Zabrus tenebrioides, en des 14. Zeugophora flavicollis 38. e) Hemiptera. a nshosoma haemorrhoidale 169. Acocephalus nervosus 191. Adelphocoris Hi 18 lineolatus, seticornis 130. Aelia acuminata, 168. Alydus calcaratus 170. Ji Anthocoris pilosus 190." Aphanus Iynceus, alboacuminatus, vulgaris, 78 pini 189. Aphís kosae, Grossulariae 66. Aphrophora salicis 192. Arma 188 custos 169. " Bathysolea nubilus 170. Beosus maritimus 189. Brachycoleus scriptus 190. Brachypelta aterrima 168. alocoris bipunetatus, fulvomaculatus 190. Catoplatus carthusianus 159. Calyp- tonotus Rkolandri 189. Camptopus lateralis 170. Capsus ruber 19:. Car- pocoris fusecispinus, lunulatus 169. Centrocorís variegatus 169. Centrotus cornutus 191. Ceraleptus gracilicornis 170. Chorosoma Schillingi . 170. Cicada plebeja 192. Cimex lectularius 190. Coptosoma seutellatum 167. Coreus denticulatus 170. Corizus subrufus, tigrinus 170. Cydnus nigrita 168. ietyonota tricornis v. cicur 46. Dolycoris baccarum 1£9. Drymus silvaticus 189. Dryoderes umbraculatus 168 Emblethis Verbasci, denticollis 189. Enoplops scapha 169. EHurydema orna- ű tum, festivum, domimulus 169. Hurygaster maura, nigro-eucullata 1668. Husacoris melanocephalus, inconspicuus 166. Geocoris díspar 189. Ger- ris rufoscutellatus, thorecicus 190. Gnathoconus albomarginaius 168. Gonocerus acutangulatus 170. Graphosoma lineatum 168. arpactor iracundus 190. Heterogaster urticae 189. ia dumosa 169. Lamprodema maurum 189. Lecanium - ölbizderenen 42. Ledra aurita 191 Lep- topterna dolobrata 190. Lepyronia coleoptrata 192. Íiiocoris tripustula- tus 191. Lopus gothicus 190. Lygaeus eguüestrís, albomaculatus 189. . — Lygus pratensís, Kalmi 190. accevethus lineola 170. Megalomerium brevipes 46. Microtoma atrata 189. . . Myeterodus nasutas 292. Monanthia Putoni v. pulla 46. 0dis apterus, lativentris 190. Naucoris cimicoides 191. Nepa cinerea 191. . ——. Nezara viridula 169. Notonecta giauca 191. Notostita eirratica 190. ontoscelis fuliginosa 168. Odontotarsus grammicus 165. lomena prasina 169. Pentatoma rufipes 69. Peribalus vernalis, sphacela- tus :68. Peritrechus gracilicornis 189. Picromerus bidens 169 Piezo- dorus líturatus 149. Pirates hybridus 190. Plea minutissima 191. Plint- "hisus lativentris, afer, v. kilimensis 17. Podops inuncta 1683. Poecilos- . eytus unifasciatus 190. Prostemma guttula 190 Psacasta exantnematica . 168 Pseudophioeus Fallenii 170. Ptyelus spumarius, v, lateralis, margi- . mellus 192. Pyenopterna striata 190. Pyrrhocoris apterus, marginatus 189. Physatocheila confinis 465. atra linearis 191. Raphigaster nebulosa 169. Reduvius personatus 190. . hhyparcehromus chíragra 189. a saltatoria 191. Sciocoris homalonotus 168. Scoloposthetus pietus 189. Sehirus morio, bicolor. biguttatus 168. Serenthia femoralis v. thora- . cica 46. confusa v. fallax 177. Stagonomus italicus 160. Staria lunata 166. Stenocephalus -agilis 170. Stenotus binotatus 190. Stephanitis Azaleae . 87, Pyri 189. Stygnocoris rusticus. 18. ES s leucocephalus 191]. Syromastes marginatus L7U. igia orni 192. Tettigometra macrocephala 192. Tettigonia viridis 191. . Tetraneura ulmi 66. Therapha Hyoscyami 170. Thyreocoris scarabaeoides . 167. Tibicen haematodes 192. Tingis auriculata v- Dauci 46, . eiliata . 19 Triphleps majuscula 190. Trapezonotus dispar 189. Triecphora mac- . tata 191. Trigonosoma trigonum 168. Trigonotylus ruficornis 190. lia rivulorum 190 Verlusia rhombea 170. ona coerulea TOK e ; Ci SAS y I JÖrtkhoptora Acrídium Aegyptium 92, tartaricum 195. Acrometa macropoda 195. Airotylus. ki insubrícus 195. Anechura bipunctata 194. Aphlebia brevipennis 92, maculata 194. I Bacillus. Rossius 93. Calóptenus italicus 195. Cuculligera hystrix 195. Decticus verrueivorus 195. 8 Ectobia lapponica 184 livida 82, 194. Epacromia strepens 195. Ephippigera vitium; a spacophila 196. Él Worficula auricularia 92, 194 H 1! Gomphocerus rufus 195. Gryllotalpa vulgaris 196. Geylhusi campestris 92. 192.8 196, desertus, domesticus 196. "9 Isophia speciosa, brevipennis 195. Labidura riparia 194. Labia minor 194. Loboptera "docipiens 194. [ocusta viridissima, caudata, cantans 195. Mantis religiosa 194. Mogisoplistus brunneus 92. Oedipoda coerulescens 145. Orphania denticauda. 195. Pachytylus níigrofasciatus 195. Periplaneta orientalis 92. 194. Phaneroptera falcata 195. Phyllodromia germanica 194. Platphyma giornae 92. Bla tyeleis grisea, affinis 195. Psophus stridulus 199. 5; otenobothrus nigromaculatus, geniculatus, morio, viridulus, Trufipes, bicolor. biguttulus, dorsatus, parallelus 1975, maroccanus 199. Tettíx bipunctatus 195. Thammnotrizon apterus 195. Tryxalis nasuta 194. 9 Neuroptera. Acanthaclisis occitanica 196. Chysopa vulgaris 196, Diplax striolata 92. : Grammotanlius atomarius 196, . : ! 3 Hydropsyche guttata 196. ; 388 Hypochrysa nobilis 1. 6. Limnophilus rhombiecus, griseus 196. Mysmecaelurus trigammus 196. Myrmeleon europaens 196. Neuronia reticulata 196. Osmylus maculatus 196... Panorpa communis, germanica 196. Rhaphidia flavipes 196. hb Arachnoidea. e 5 Araneus umbraticus, v. notatus 95. Chelifer maculatus 94. Ciniflo annulatus 93. Clio compta 93. a) Enophrys imitata 983. Euryopis acuminata 98. Euscorpius carpathicus, itati- cus 94. É Harpactes Chyzeri 98. Lithyphantes Paykullianus 53. Lycosa radiata, albofasciata 93. Mangora acalypha 983. Neohodes concentricus 94. Prostesima oblonga 983. Pseudicius encarpatus 93. Seytodes thoracica 98. 3 JJ Tegenaria agrestis 93, Theritium denticulatum, aulicum 98. Thomisus albus 988 1) Uraetea Durandii 93. 3 8 s Ütte CX.-x TA jé é tj 7 DR ENTZ GEZA 7 MOCSÁRY SÁNDOR ÜZE e ÉSÉVEL SSE Za SZERKESÉT ÜK a ee te BET tés tet. 1906. Január -Fcbruár 1. 2. füzet. V VaoLat 4 hv 5 e BEDŐ ALBERT FŐ a DR. CHYZER KORNEL EST ge se Y Si "ale Le TÁV WZ LV [9 Ae 9 KV EZ SZE s SEZZT se Lv 7 e e V fi E SAS 4Av (4bo 14e VAA EZ 3 SGYSGT ; ; ; e v ik 3 EEEZTTR ÉSE 3 Es . Tartalom. TT A s E Mocsári ax mellel től E a ő A. Aigner Lajos : Melá PIAG BÓL TX SZ EZ s . ; Dr TAT Jenő; Adatok Mg yMoT LSE TOVAT- -fánnájához a § . Különfélék. KATE Ét kh e E se Ti Tiger TLajos- 7 Az álkáczta Tovarellenségei s s azok c áítása 2 D-EK Pőlistes salltcarol e 10 — D. E. A Saturnia Éyri petéiről TSA ET E S ak hangyák életszívóssága SZZEES ÉT TT Za 5 sr Aigner Lajos : A levéltetvek és E a lepkék ő ; 1 Az éjjeli Tovarfogás al módja - E SE 7 Rovarok életkora e s TT ZT ET TT —terknle fürdőt legfk . Irodalom. e s me e s BEÜSÉSEE SZE és 8. -K kir. Magy. Tormészettudományi Társulat (állattan ek "utcza 16). ülést tart. . Vendégeket szívesen át. E : e S ta budapesti cntomólsuások andet bénteken este a Muhr : féle röndépjéket Tora bis alája szet . Kedvezmény. e 2 "Az :1897., 1898., 1899., .1900., . 1901, 1902., Az 1 és ül. kötetet. készpénzen ssszmáljük EZ "Az előfizetési —eajek kiadóhívatalunkhoz w, Molná -U 24.) ozímzendők. Ke az 0 A méhfélékről. Írta Mocsáry Sándor.") : A magyar állam területéről eddig csaknem 600 s az egész földről — Dalla Torre nagy katalogusa szerint mintegy 5400 méhfaj ismeretes. A , Magyar Birodalom Állatvilága" ezímű nagy munkában igaz ugyan, hogy csak 565 fajt soroltam fel ; de azóta az újabb gyüjtések és meghatározások alapján e szám már 25 újabb fajjal gyarapodott és még mindig vannak a Magyar Nemzeti Mú- zeum gyüjteményében egyes dnihrena-Halicius- és Sphecodes-fa- jok, melyek bővebb tanulmányt igényelnek s még csak ezentúl lesznek meghatározandók, úgy hogy bátran elmondhatjuk, hogy méhfaunánk nemcsak egyike a legérdekesebbeknek, hanem egy szersmind EHúrópában a leggazdagabb is, a melyben nemcsak kö- zépeurópai és földközi tengermelléki fajokkal találkozunk, hanem számosan közülök Dél-Spanyolországból, Dél-Oroszországból, Al- girból, a Kaukázusból, sőt Turkesztánból vannak leírva. A Német birodalomból mintegy 400, Olaszországból 500, Francziaországból 590 faj Ismeretes. Hazánk ilyféle allatai tehát fajgazdagságra néz- ve ezeket jóval felülmulják. Dalla Torre katalogusa 1896-ban jelent meg ; azóta mintegy 1300 új fajt írtak le, úgy hogy az eddig ismert méhféléket (Api- "dae) 5700 fajra tehetjük. Ha most még tekintetbe vesszük a kü- "lönféle gyűjteményekben még meglevő s eddig még le nem írt új fajokat s ama körülményt, hogy még mennyi eddig nem is- "mert és nem gyüjtött faj lappanghat a különböző világrészek te- . tületén: aligha tévednénk, ha a főldön élő méhféléket mintegy "10000 fajra becsüljük. A Magyar Nemzeti Múzeum gyüjtemé- nyében eddig mintegy 2500 faj van meg, s így a létező fajoknak körülbelül negyed része. Ez olyan tekintélyes szám, a milyennel talán egyetlenegy múzeumnak a gyüjteménye sem dicsekedhetik, AB a melynél csupán Friese Henrik-nek van nagyobb gyüjte- ") Felolvasta szerző a Magyar orvosok és természetvizsgálók 1905 évi szegedi vándorgyűlésén. . Rovartani Lapok 1906. január — február hó. b 2 Mocsáry Sándor ménye, aki azén dolgozataim által figyelmessé tétetve, 1855 — 606- ban tíz honapot töltött Magyarországon a Múzeum méhféléinek tanulmányozásában, s a ki ma kizárólagosan csak ilyeneket gyüjt- . ve, e szaknak első specialistája. j A méhfélék nagy családjának fajai nagyságra és szinezetre nézve igen különbözők. Egy részük a közönséges méhhez hason- ló szürke ruházatot visel; mások ellenben csupa tarka-barka ál- latok, a színek különféle vegyületével, sőt Dél-Amerikában vannak olyanok is, melyek aranyos vagy ezüsiös szalagokkal vagy fol- tokkal ékítvék. Nagyságok 4—30 mm. között váltakozik, s míg a mi fajaink többnyire csak 8—15 mm. nagyságúak, addig a tro- pikus tájak lakói között találunk 20—30 mm. nagyságúakat is. Életmódjuk különfélesége szerint két nagy csoportra oszla- nak, ú. m. igazi méhekre és élősdi vagyis kakukméhekre. Az igazi méhek vagy íiársaséltűek vagy magánéltűek a Szerint, a mint ki- sebb-nagyobb társaságban élnek s úgynevezett dolgozóik, azaz el- satnyult ivarszervű kisebb nőstényeik is vannak; vagy pedig csak egyenkint élnek s csak hímekből és nőstényekből állanak, mint " milyenek a kakukméhek is. A társaséltű méhek társasága ismét ! vagy folytontartó (Apis, Mellipona, Trigona), melyben a társaság ! folytonosan megújul az újabb nemzedék által; vagy pedig csak ; egynyári (Bombus), a hol őszkor az egész társaság feloszlik, a hímek és dolgozók elhalnak, a termékenyített anyák ellenben ki- telelnek, hogy tavaszkor új társaságnak, új államnak adjanak létet. Az állatvilág egyik legnagyobb nevezetessége a mézelő va- gyis szelid méh (Apis mellifica), mely ma már az északi szélesség 64-ik fokáig mindenütt el van terjesztve s az emberiség egyik leghasznosabb háziállatává lett. Alig is van olyan régi kútfő, vagy szóbeli hagyomány, melyben a mézelő méhről szó ne volna. A méh kedvencz tárgya volt mindenkor a költészetnek is. A mézelő méh állama csak egyetlenegy anyából, a királynéból, nehány száz hím és 10—60 ezerig terjedhető munkásokból áll. A munkásmé- hek egy évnél tovább nem élnek, vagy még addig sem, néha alig pár hétig vagy hónapig, s rendszerint nem természetes halállal mulnak ki, hanem kötelességük teljesítése közben pusztulnak el. Az exotikus Mellipona és Trigona-fajoknak is csak egy király- néjok van. a Az igazi méhfélék legnagyobb esoportját a magánméltű gyüj- tő méhek teszik, melyek egyenkint s nem társaságban élnek. ) Ezeket művész méheknek is nevezik és méltán, mert közülök mind- A méhfélékről. 3 egyik anya a maga gyermekei számára, igazi művészi sejteket, azaz bőlcsőket készít s ellátja azokat életútjaikra mézzel és vi- rágporral, vagy csak virágporral; ő maga pedig hivatását már betöltve, valahol a virágok között hal el, a nélkül, hogy gyer- mekeit valaha láthatná. A művészméheknél csak hímek és nőstények vannak ; a dol- gozók itt egészen hiányzanak. Minden egyes nőstény sejteket ké- szít petél számára, még pedig minden egyes pete részére egy ön- álló sejtet. A sejtek a földben, kövek alatt, régi fatörzsek üre- geiben, falnasadékokban, a rózsa- és szederbokrok kivájt törzsei- ben vagy ágaiban, a házfalak és födelek üreges nádjaiban, üres gubacsokban vagy csigaházakban vannak elhelyezve. Sok fajnak több nemzedéke van egy évben, mig másoknak a kifejlődésére egy egész év szükséges. A legtöbb gyüjtőméhet tavaszkor találjuk, május és junius hónapokban, a nyáron már sokkal kevesebb faj jelenik meg, őszkor ismét többet lehet látni; ezek egy részé- nek nőstényei kitelelnek (Bombus, [alictus) a földben vagy más a hideg ellen védett helyeken és sejteket csak tavaszkor építenek. A magánéltű gyüjtőméheket fészkük építése szerint fel le- het osztani: kaparó méhekre (Fucera, Tetralonmia, Nomia), melyek csak a földben fészkelnek és fészkeiket csak földből készítik ; faméhekre (Xylocopa, Ceratina), melyek sejtjeiket a fákban s a sze- derbokrok ágaiba építik, a hol vagy egyes sejteket, vagy hosszú csöveket vájnak ki; pehelyméhekre (Anthidium) melyek sejtjeiket főleg az ajakos növények s a birsalmafák leveiről leszedett pe- helyből készítik : levélmeisző méhekre (Megaclile), melyek gyűszű alakjához hasonló sejtjeiket a földben, növényszárakban vagy fa- törzsekben, erős rágójukkal a különféle növényekről lemetszett, leginkább kilenez darabból a legművésziesebb módon, minden ra- gasztószer nélkül állítják össze; kárpttos méhekre. melyek sejtjei- ket a földbe teszik, s azokat viráglevelekkel kibélelik, ilyen ná- lunk az Osmia (Anthocopa) papaveris Latr. nevű méh, mely e czélra a pipacs leveleit használja fel; végre anyagválasztó méhek- re, melyek szájukon át bizony folyadékot bocsátanak ki, mely megkeményül s fal- vagy földlyukakban ebből készítik sejtjeiket. A mébfélék álczáinak táplálkozására, az élösködők kivéte- lével, virágport hordanak be, maguk pedig a virágok édes ned- vével táplálkoznak. A virágpor meggyüjthetése végett a méhfélék különös szerkezettel vannak ellátva testük bizonyos részein, né- melyeken a hátsó lábszárak fejének első íze feltünően szélesre lapitott s fényes, sima külrészein kissé bemélyedett, élein pedig 4 Mocsáry Sándor hosszú szőrszálakból van megrakva (Apis, Bombus) : másoknála § a eczombon és lábszárakon hosszú szőröket, inkább szőrpamat van í (Podalirius, Enucera, Anthrena), s azért ezeket lábongyüjtőknek . ! (Scopulipedes) nevezik; ismét másoknál e czélra a has hosszú szőrszálakkal megrakott s a miatt hasongyüjtőknek (Dasygastrae) mondatnak, ezeknél a hátsó lábak szőrössége nem jön tekintetbe, valamint az utolsó osztálynál, az élősdieknél sem, melyeknél a, has és hátsó lábszárak többé-kevésbbé kopaszok. A természet folytonos testvérharecz színhelye; egyik állat a másiknak ellensége, s egyiknek a halála a másiknak ad életet. Igy van ez a méhféléknél, hol a gyűjtőméheknek legnagyobb el- lenségei sajat vérrokonaik : az élősködő vagyis kakukméhek, melyek- nek gyüjtőkészülékük nincsen. Hogy tehát saját nemeiknek és fajaiknak fennmaradását biztosíthassák, valóságos csempészetet űznek. Petéiket ugyanis a magánéltű gyüjtőméhek sejtjeibe rak- ják, miután azok az álczák részére táplálékkal már el vannak látva. Rendesen ezek társaságában vannak, vagy fészkeik közelében tartózkodnak s várják, mig a tulajdonosnőó fészkét elhagyja s a ! távollétet felhasználva, petéiket a már eleséggel ellátott fészekbe csempészik. Az élősködő petéi sokkal előbb kelnek ki, gyorsan fejlődnek s a fészeképítő álczáinak kikelése előtt már felemész- tik az ezek részére rendelt táplálékot, úgy hogy ezeknek éhen kell halniok. Egy sejtben sohasem lehet két álezát vagy bábot találni, mert kettőnek az eleség kevés volna. Az összes méhféléket illetőleg még megjegyzem, hogy a hímek jobbára karcsúbbak, csápjaik rendesen hosszabbak, színe- zetük is a nőstényekétől sokszor egészen eltérő, s mert fulánkjuk nincsen, az őket ismerő búvár már szabad kézzel leveszi a virá- gokról, a hol egyenkint vagy csoportokban alusznak. Gőt vannak apróbb fajok, melyek a virágok bokrétájába rejtőznek s a virág őket szirmai közé zárja. (Eriades,) Midőn a méhfélék a méz s a virágpor gyüjtésével foglal- koznak, a virágport szőrös testükkel egyik virágról a másikra viszik, és ekként a virágok termékenyítését eszközlik. H te- kintetben tehát a méhfélék nagyon hasznos állatok s a termeszet nagy gazdaságában fontos tényezők. kk A méhfélék egyes, nagyobb számú fajokat magában fog- I! laló nemeinek földrajzi elterjedését illetőleg, a szakbúvárokat talán érdekelni fogja az alábbi összeállítás. 1. Apis meltifica-t, mint fentebb említettük, az angolok a A méhfélékről, YT Föld minden részében, egész a 64-ik szélességi fokig elterjesz- tették; önálló Apis-fajok csak a Himalajától délre és a Csendes- Oczeán szigetein élnek, melyek a mienknél vagy nagyobbak (Apis dorsalis) vagy sokkal kisebbek (Apis iudica, florea). 2, A mi szelid méhünket más világrészekben a Mellipona- és Trigona-fajok helyettesítik. A Melhiponák csak Dél-Amerikában, a JTrigonák, Európát kivéve, mindenütt élnek, legkevesebb számmal Afrikában, legnagyobb számmal Dél-Amerikában. 2. A dongóméhek, a Bombus-fajok, kivéve Dél-Afrikát és Ausztráliát a Csendes-Tenger szigeteivel együtt, mindenütt él- nek, még a legészakibb tájakon is, a hol csak némi növényzet terem. Legtöbb faj van Észak-Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában, kevesebb számmal Dél-Ázsiában és Dél- Amerikában. 4. Podalirius genus mindenütt elterjedt; legtöbb faja van Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Kaukázusban; csak kevés számmal élnek Dél-Amerikában, hol őket és az Eucerákat a gyö- nyörű Eulema-, Epicharis-, Euglossa- és Centris-fajok s ezeknek élősdiei: az Acanthopus-, Mcsocheira-, Thalestra-. Aglae- és Exa- rathe-fajok helyettesítik. o. Az Eucera-k legnagyobb számmal élnek Közép- Európában Észak-Afrikában, az ázsiai Orosz birodalomban és részben Eszak- és Közép-Amerikában, de hiányzanak Ausztráliában. . 6. A Xylocopa-nem fajai mindenütt el vannak terjedve, leg- csekélyebb számmal Európában, legtöbb van belőlük Ázsiában és Afrikában. .€. A Ceratina-fajok mindenütt vannak, kivéve Ausztráliát, a hol őket nehány fajjal az £xroneura-nem helyettesíti. i 8, A Panurgus-nem csak Európában, Észak-Afrikában és Észak-Burópában fordul elő. 9. A Nomia-fajok hiányzanak Amerikában. 10. A Dasipoda-nem fajai Dél-Hurópában és a Kaukázusban, . élnek, egyik fajuk Egyiptomban honos, más világrészekben hi- aányzanak. 11. Az Anthrena-nem fajai főleg Hurópában, a Kaukázus- ban és Észak-Amerikában találhatók. Afrikában csak nehány faj él, úgyszintén Dél-Amerikában is. Ausztráliában teljesen hiány- zanak. i 12. A Halictus-fajok az egész világon el vannak terjedve, legkisebb számmal Afrikában és Dél-Amerikában, hol őket az . utóbbi helyen az Auwgochloa- és Anapostemon-fajok pótolják, 6 A. Aigner Lajos 13. Az Osmia-nem fajai főleg Európában, Észak-Afrikában, a Kaukázusban és Turkesztánban vannak elterjedve, kevesebb számmal élnek Észak- Amerikában, ellenben hiányzanak Ázsia és Afrika melegebb országaiban. 14. A Megachkile-fajok mindenütt el vannak ENE leg- több él Ázsiában és Afrikában. 15. Anthidium-faj legtöbb van Közép- és Dél-Hurópában, a Kaukázusban, Algírban és Észak-Amerikában; kevés Dél-Ázsiá- ban és Dél-Afrikában; ellenben hiányzanak Ausztráliában és a)! Csendes-Tenger szigetein. 5 16. Coeliorys-faj mindenütt van, legkevesebb Ausztráliában, ! 17. Az Epeolus-nem hiányzik Ázsiában és Ausztráliában. 18. A Nomada-nem főleg Közép- és Dél-Európában, Algir- ban, a Kaukázusban, Turkesztánban és Észak-Amerikában él és! csak egyes fajok találhatók Ázsiában és Afrikában. Magyarország pillangót. Írta 4." Aigner Lajos. XI 12. Colias Chrysotheme Esp.!) - Esper, Die Sehmetterlinge in Abbild. I. tab. 65. fig. 3, 4. (I777)-! A felület világos vöröses sárga, a mellső szegélyen és azj erektől átszelt, meglehetős széles fekete szegély felé sárga színű.) ] A nőstényen a fekete szegélyben zöldes sárga nagy foltok állnak, a melyek az alsó szárnyon a fekete színt szinte elnyomják. A kö- . zépfolt a felsőszarnyon fekete (alul ezüstös fehér pupiliával), aj szürkésen behintett alsó szárnyon vöröses sárga (alul kettős fe- hér pupillájú). Fonákja zöldes sárga; a felső szárny töve vo- röses sárga; szegélyén fekete pettyek sora áll; az alsó szárnyon szaz" bálytalan alakú vöröses barna szegélyfoltok mutatkoznak. Hazánk kevés helyén 2—3 ivadékban leginkább nedves ré-i teken találhatő. A nyári ivadék többnyire élénk ibolyás csillogású ; a tavaszi mindig kisebb, halványabb és jóval ritkább. Budapesten nagy példányok (410—44 mm.) röpülnek, a Fertő ; táján oly kicsinyek (37 mm.), mint Bécs környékén. - Világos színű példányokon csak a két szárny diseusa mu- 1 Chrysotheme : nimfa neve. coal Magyarország pillangót, tat narancsszínt, a mely sötétebb példányokon annyira túlsúlyt nyer, hogy a ezitromszín csupán a felső szárny elülső szegélyén és az alsó szárny belső szegélyén válik láthatóvá. A 3 fekete szegélysávja olykor igen széles, ugyanilyen az alsó szárnyon (ki- vált közepén), de itt néha igen keskeny is. A § -nél az alsó szárny szegélysávja, illetve a sárga pettyek sora . többé-kévésbbé jól ki- fejlett, néha fekete határa befelé alig jelzett. Petéje hengeres, fehéres vagy sárga. Hernyója Szennyes Szöld, oldalt fehérszélű élénk vörös sávval, 139—22 mm. hosszú. Előfordul a következő: szomszédországokban : Stájerország, Alsó-Ausztria, Csehország, Galiczia, Bukovina, Oláhország. Elterjedési köre: Salzburgtól az Uralig (39—809), Prágától Kis-Ázsiáig (50—909) 13. Colias Edusa F.?) sYabricius, Mantissa Insectorum p. 23. (1787); Hyale Bsper Die Sechmetterlinge in Abbildungen I. tab. 4. fig. 3, tab. 36. Mesa (ITT. . Felülete vöröses sárga (narancsszínű), széles fekete szegély- lyel, melyet a hímen a vöröses sárga erek szelnek át, a nősté- "nyen pedig sárga pettyeket zár magában s az alsó szárnyon a belső zugot alig vagy épen nem éri el: az alsó szárny szegélyé- ben álló pettyek meglehetős kicsinyek és kerekek, de határozat- lan körvonalúak. A kőzépfolt a felső szárnyon fekete, a szürkés behintésű alsó szárnyon vöröses sárga. A szárnyakon alul a sze- . gélyen sötét peítyek foglalnak helyet; az alsó szárny középfoltja kerek, kettős fehér pupillajú. [Hazánkban hegyi és erdei réteken, némely évben ország- szerte gyakori 2—3 ivadékban, Hunyadmegyében különösen szép "nagy példányokban (46—52 mm.) ; az őszi ivadék közt olykor csak 20 mm. szélességű törpe példányok is akadnak. A nyári ivadék a leggyakoribb, kivált lueczernásokon röpködve.. A 5-nél a felső szárnynak némelykor igen széles fekete sze- gcélye gyakran sáv alakjában a belső szegély közepéig terjed. Az alsó szárnyon a szegély sok esetben igen széles, mindig szélesebb . mint C. Myrmidone-nél és legtöbbször a belső szegélyig fut alá. A változóbb ?-nél a felsőszárny szegélysávja többnyire szin- tén igen széles s a benne álló sárga pettyek száma olykor 3-ra "(a 2.. 5. és 6. sejtben), sőt ritkább esetben kettőre (a 2. és 5. sejtben) leapad. A szegélysáv az alsó szárnyon — ritkán annak 2) Edusa: görög istennő. 3 A. Aigner Lajos mellső szegélyén is — olykor igen szélesen (mindig szélesebben mint 0. Myrmidone-nél) folytatódik ; fekete belső határa a szárny alsó felében nagyobbára gyönge vagy alig jelezett, a benne álló sárga pettyek néha csak a mellső szegélyen, ritkábban egé- szen 18 hiányoznak. Egy rendkívül érdekes példánynál a felső és alsó szárny egész szegélysávja teljesen fekete, minden sárga petty nélkül. Ezt a példányt, melyet Ujhelyi József Budapesten fogott, mint ab. Páveli Aig. írtam le. Az efféle elsötétedett példányokon az álsó szárny középfoltja rendesen igen nagy. A fehéres ab. Helhce Hb.?) gyakorta több évig igen ritka S ennélfogva aránylag kevés helyen figyelték is meg. Átmenet hoz- zá az ab. ? kelicina Obth.?) (A4ubuissom Car.), melynek narancs színezése a törzsalakénál jóval halványabb, szegélysávjának SZÍ- ne is barnásba játszik. Ezt eddig csak Pujon, Hunyad-megyében figyelték meg. Ugyanott fogtak igen ritkán oly különben rendes színezésű példányt ís, melynek szegélysávja barnás fekete. Petéje fehéres züld, két végén kihegyesedett. Hernyója sötét zöld, fehéres vagy vöröses oldalsávval, 39—40 mm. hosszú. jun. ! és aug. Cytisus capitatus, austriacus és laburnum (zanót), Onobry- ] chis sativa (kakasfej), Medicago sativa (csigacsó), Vicia- (babó) Lotus- (kerep) és Trifolium- (lóhere) fajokon. ; Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre : Sehleswigtől Nubiáig (55—20"), és a Kanári szigetektől Szibiriáig (1—1509) és Észak-Amerikáig. Az ab. Helice csak Boroszlótól Nubiáig (52—200) és Spanyolországtól a Kaukázusig (10—650) fordul elő, 14. Colias Myrmidone Esp.) Esper, Die Sehmetterl. in Abbild. I. tab. 65. fig. 1.2. (IGOR Felülete sárgás vörös, az előbbiénél élénkebb színű, s ama- zénál keskenyebb és a hímen az erek által át nem szelt fekete szegélylyel, a nőstényen a szegélyben világos színű pettyek áll- nak, melyek a felső szárnyon élesen körvonalozottak és kisebbek, az alsó szárnyon pedig nagyobbak, csaknem négyszögűek S a belső szegélyt igen megközelítik. A középfolt a felső szárnyon fe- kete (alul világos pupillájú), a kevéssé szürkés behintésű alsó szárnyon sárgás vörös vagy határozatlanul körvonalozott, (alul 1) Pável János rovarász tiszteletére. 3) Helice : nimfa neve- 3) Hoelicina : Helice kicsiuyitése. 1) Myrmidonok : thessaliai nép. Magwarország pillangó? 9 barnás keretű és kettős fehér pupillájú). Fonákja sárga; a sötét pettyek a szegélyen elmosódottak. Egész Magyarországon található, a Tengermellék kivételével, de" sehol "sem gyakori 2. sót talán 3 ivadékban is. átlag nagy példanyokban (44—52 mm.), melyek közül a gyakoribb nyári ivadék többnyire élénk ibolyás tünetű. A d, rajzban és színezésben meglehetősen állandó. Az alsó szárnyon a fekete szegélysáv csaknem egyenletes szélességben fut végig ; előtte lefeié, az egész szárny mentén, többé-kevésbbé tisztán látható világosabb színű félholdak sora mutatkozik. Egy inkább vöröses 2? példánynál az összes rajzok barnás szürke-fe- keték, mig a felső szárnynak minden sejtjében egy-egy sárga petty áll, melyek együttvéve kénes sárga szalagot alkotnak, a mely különösen a kevéssé sötéten szegélyezett alsó szárnyon élén- . ken tünik fel. Más (aradi) ? világosabb narancsszínű (a C. Edu- sa-nál 18 világosabb), felső szárnyának mellső szegélye azonban sárga. Ez átmenet az ab. flavescens Garb.-hoz?) mely Mehádián is elő- fordul s atörzsalakhoz úgy viszonyiik, mint az ab. helicinaaz Edusa. hoz. Ennek . egyik feltünően eltérő 2 szintén sárga a mell- ső szegélyen és csupán discusa narancsszínű, rajzai pedig bar- nás feketék, felső szárnyának szegélysávjában a sárga pettyeknek csupán némi nyoma latszik, szintúgy mint az alsó szárny 5. és 6. sejtjében úgy, hogy itt a szegélysávnak sárga eleme csakis az alsó szárny alsó felén érvényesül, az egész sáv pedig szinte egé- szen fekete. Hnnél jóval világosabb színű, azaz. fehéres az ab. 2? alba Stgr."), melyet csak Poprád és Eperjes környékén figyeltek meg és mely a törzsalakhoz úgy viszonylik mint az ab. Helice az Edu- Ssa-hoz. Petéje fehér, két végén hegyes, a nőstény egyenkint rakja le. Hernyója zöld, sötét háti vonallal és világos zöld oldalsávval, kitelelve áprilisig és junius-juliusban Cytisus biflorus, nigricans, berolinensis és ratisbonensisen él. Bábja zöldes sárga vagy szür- kés zöld. Előfordul az összes szomszédországokban, Elterjedési köre: Regensburgtól az Altajig (30—1109) és Kasantól Kis-Ázsiáig (55 — 400) ") Sárgába játszó. 5) A fehér. 10 Adatok Magyarország rovar-faunájához. . (Közlemény a budapesti Paedagogium biológiai laboratoriumából,) ) Közzéteszi Dr. Vángel fenő.) IV. Coleoptera. Bogarak. A bogarak gyüjtésében négy év óta részt vett ugyan vala- mennyi III. éves hallgató, de különösen feladata volt a Coleopte- rákkal való foglalkozás 1901-ben Markó Györgynek, 1902-ben Henz Mátyásnak, 1903-ban Domide Antalnak, Pécsváry Antalnak és Móroecz Sándornak, 1904-ben pedig KHülöp Áron, Keller Ala- dár, Mihalik József, Elfer Dávid, Zechmeister Rudolf és Móczár Miklósnak. A fajokat összehasonlítás útján határoztuk meg, a ké- tes fajokat a Nemzeti Múzeum állattani osztályábau voltak szive- sek meghatározni és felülvizsgálni ; különösen pedig Kuthy Dezső őr úr segédkezett, amiért kellemes köteleségem mind a nevezett osztály Igazgatóságának, mind jelesen az említett nagyérdemű szakférfinak az intézet, hallgatóim és saját magam nevében 18 leghálásabb köszönetet mondani. A hallgatók gyüjtöttek 1901-ben 600, 1902-ben 2445, 1903-ban 2650, és 1904-ben 11560, vagyis négy év alatt ösz- szesen 17255 példányt, amely közt 1158 faj bogár van képvi- selve. A termőhely adatok száma 4267-et tesz ki. A meghatározott bogarak névjegyzéket a kir. m. Termé- szettudományi Társulat által kiadott ,A Magyar Birodalom Állat- világa, Kuthy Dezső: Coleoptera" czímű munka alapján sorolom fel. ram. Cicindelidae. Cicindela campestris L. I. Budapest (Ujlak, Harkasvölgy, Aguincum, Svábhegy, Istenhegy), Félegyháza; II. Kőszeg, Kő- hidgyarmat. Perkáta; III. Putnok, Selmeczbánya. Pálfalu, Garam- berzeneze ; IV. Kassa. Gyertyánliget ; V. Szászrégen, Uj-Radna ; VI. Resicza, Baja, Zenta; — silvicola Latr. IV. Gyertyánliget; — hybrida L. I. Szarvaskő; II. Sopron; III. Pálfalu, Selmecz: bánya, Lipótvár; IV. Gyertyánliget, Kassa: V. Unökő ; — ht torahs F. I. Félegyháza; VI. Zenta; — germanicaL. I. Buda- pest, Gödöllő, Félegyháza, Szeged, Csongrád, Eger; II.: Per- káta, Kőhidgyarmat; III. Léva, Pálfalu; IV. Kassa; — vien- [ nensis Schrank I. Szarvaskő: VI. Szabadka. j/ 1) Bemutatta a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1905. aug. 30-án Szegeden tartott vándorgyűlésén. Adatok Magyarország vovar-faunájához. 11 Fam. Carabidae. Calosoma inguisttor L. I. Budapest (Hűvösvölgy, Szépvölgy, Krisztinavárosi temető, Farkasvölgy, Németvölgy), Visegrád, Szarvaskő, Eger; V. Maroskecze ; — sycophanta L. 1]. Budapest (Lipótmező), Hódmezővásárhely, Eger ; III. Nyitra; VI. Nagybecs- kerek, Apatin, Resicza; — auropunctatum Herbst. I. Mesterszállás. Carabus cortaceus LL. I. Budapest (Németvölgy, WHarkas- völgy, Gellérthegy, Rákos, Svábhegy), Török-Bálint, Visegrád, Szarvaskó, Mesterszállás, Hódmezővásárhely, Szintye; II. Perkáta, Kőszeg, Sopron ; III. Lipótvár, Pálfalu, Kis Viszoka ; ÍV. Kassa, Gyertyánliget; — var. rugifer Kr. V. Predeal, Szent-Anna-tó, Szászrégen; VI. Ujfutak, Resicza, Mehádia; — violaceus L. I. Budapest (Zugló, Farkasvőlgy), Eger, Hódmezővásárhely ; II. Muraszombat, Kőszeg, Perkáta, Kőhidgyarmat ; III. Pálfalu, Lipót- vár, Pozsony, Garamberzencze, Igló, Leibicz; IV.Kassa, Gyer- tyaliget, Bártfa; — var. Méhelyi Gangi. V. Csernáton, HFehér- egyháza, Riusor, Uj-Radna, Szászrégen, Háromszék, Szent-Anna- tó, Marosvásárhely ; — var. Wolfri Dej. VI. Mehádia, Domog- let, Csorbai-tó ; — memorahs Müll. I. Budapest (Zugló, WHarkas- vőlgy), Szarvaskő ; II". Putnok ; — intricatus L. I. Budapest (War- kasvölgy), Visegrád, Eger; III. Selmeczbánya, Putnok; V. Szent- Anna-tó ; — auromitens NF. III Pálfalu; — var. Escheri Pall. V. Szent-Anna-tó, Predeal, Szászrégen; — VI. Mehádia, Domogtlet ; — vartolosus F III. Szepes-Béla; IV. Gyertyánliget ; Uj-Radna ; "—— — granulatus L. I. Visegrád. Eger; II. Hőfiány; III. Pálfalu, Szepes-Béla, Putnok; V Riusor;VI. Baja, Resicza ; — camcellatus II. I. Budapest (Zugló), Török-Bálint; II. Kőszeg; V. Csernáton ; VI WFHutak; — var. femorahs Geh. I. Szintje; III. Balassa-Gyar mat, Kis Viszoka, Pálfalu, Putnok, Zeleznófűrdő; IV. Kassa, Gyertyánliget; V. Telek, Háromszék, Fogarasi havasok, Cserná- ton. — var. tuberculatus Dej. I. Szintje ; — var. scythicus Schaum. V. Uj-Radna; —- UWMricm Germ I. Budapest (Paedagogium, Gellért-, Sváb-, János-, Istenhegy, Warkas-, Német-, Szépvölgy), Mesterszállás, Visegrád. Czegléd, Eger, Hatvan, Hódmezővásárhely ; II. Pécs, Kőszeg, Sopron; III. Pálfalu, Lipótvár, Selmeczbánya, Putnok; ÍV Gyertyánliget, Kassa; V1. Resicza; VIII. Fiume ; — arvensis Herbst. V. Uj-Radna; — obsoletus Strm. var. euchromus Falld. V. Uj-Radna; — Scheidleri Panz. I. Budapest (Farkas moly); Ő. Köszeg; III. Lipótvar, Nyitra; IV. Kassa; — - var. Preyssleri Duft. I. Budapest, Visegrád; III. Pozsony, Garamber- zencze, Pálfalu, Putnok ; ÍV. Gyertyánliget ; — Kollari Pall. var. wmcompsus Kr. V Háromszék, Szent-Mihályfalva, Uj-Radna ; — var. Rott. Dej. V. Riusor, Segesvár; — var. varistrtatus Kr. V. Riusor; — var. guadricatenatus Kr. V. Riusor ; var. latestria- tus Kr. V. Riusor; — scabriusculus 01. Í. Orosháza; III. Lipót- vár, Putnok; V. Uj-Radna, Telek; — glabratus Payk. V. Szent- Anna-tó környéke; — hortensis L. I. Szarvaskő, Eger; III. Pál- falu, Lipótvár; — sylvestris Panz. vur. transylvamcus Dej. V. Uj-Kadna: — Linnei Pz. Szent-Anna-tó környéke; — convexus 12 Vángel Jenő dr. F. I. Bndapest (Farkasvölgy); III. Leibicz, Pálfalu; IV. Kassa. Cychrus rostratus [L. IV. Gyertyánliget ; V. Szent-Annna-tó; 8A Leislus spinibarbis F. VI. Domoglet; — rufomarginatus ) Duf. ÍV. Kassa; — ferrugineus 1. I. Budapest; — mpicéus Fröl. ) V. Szent-Anna-tó; VI. Mehádia. Nebria, brevicollis F. I. Visegrád, Mesterszállás, Szarvaskó ; VI. Mehádia ; — transsylvanmica Germ. V. Negói havas út. Notiophilus rufipes Curt. I. Budapest. Visegrád, Szeged, Félegyháza ; II. Sopron; III. Kis Viszoka; VI. Baja. Omophron limbatus F I. Félegyháza. FElaphrus uhginosus FW. I. Budapest (Zugló), Visegrád; III. ] Léva; IV. Kassa; — riparius L. I. Félegyháza, Visegrád, Gö- ] döllő; VI. Baja. KE Dyschirius vufipes Dej. I. Félegyháza. Clivina fossor L. I. Budapest, Félegyháza, Szeged ; VI, Mehádia ; — collaris Hrbst. IV. Gyertyánliget; VI. Mehádia. Broscus cephalotes L. I. Budapest, Szarvaskő, Eger, Félegy- ! háza, Hódmezővásárhely ; II. Balatonfüred, Kőszeg, Kőhidgyarmat ; ! III. Pozsony, Lipótvár, Pálfalu, Putnok: IV. Gyertyánliget; V. ] Szent-Anna-tó, Szászrégen, Csernáton: VI. Zsombolya, Baja. Tachypus rlavipes L. I. Budapest (Zugló); VI. Baja. . Bembidion pygmaeum HW. var. bilunulatum Bielz. ÍV. Gyersii tyánliget ; — lampros Herbst. I. Budapest, Félegyháza, Visegrád ; ) VI. Zsombolya; — punctulatum Drap. I, Félegyháza, Szeged ; — dentellum Thunbg. I. Félegyháza, Csongrád ; — varium 01. T ! Budapest, Visegrád, Félegyháza, T.-Bálint, Nagy-Kőrös ; II. Acsa- ) lag; III. Putnok ; — wustulatum UL. I. Budapest, Békásmegyer ő II. M.-Szent-Péter; V. Uj-Radna, Maroskecze; VI. Baja, Zsom- bolya, Mehádia; — modestum F. I. Félegyháza ; — decorum ] Panz. V. Csernáton; VI. Baja; — dalmatimum Dej. I. Félegy- háza ; — nitidulum Marsh. V. Szent-Anna-tó ; — ruficorne ötrm. ] . var. Millerianum Heyd. V. Uj-Radna; — minimum F. I. Fék egyháza ; — guadribustulatum Serv. I. Félegyháza : — fumiga- tum Duft. I. Félegyháza ; — assimile Gy. [I Bel egyháza. Tachyta nana GyIll. V. Szent-Anna-tó ; VI. Mehádia. h Trechus gaudrastriatus Sehrk. I. Budapest, Szeged ; VI. Me- ! hádia; — lajus Put. IV. Gyertyánliget; -- bamaticus Dej. VI.] Mehádia. h. Pogonus oda semús Germ. I. Félegyháza ; — riparuus Dejdiő I. Félegyháza. -. 18 Fatrobus atrorufus Ström. I. Budapest, Visegrád; VI. Do-T moglet. 777 Fogj u TARR Flatynus rauficornis Goeze. I. Budapest; II. Köszeg ; "aa assimilis Payk. I. Budapest, Visegrád, T.-Alpár, Félegyháza ; [d Il. Királyhida, Sopron; IV. Gyertyánliget; V. Uj-Radna, Cser: I náton ; VI. Apatin, T9EJAK — " Krynickii Sperk. I. Hélegyháazap Mil T.-Alpár, Visegrád; — longiventris Mannh. I. Bndapest ; — livens ! GyIll. I. Budapest, EJEKÁSTM yek: — sexpunctatus L. III. Balassa- [/ Gyarmat ; V. Telek, Predeal, Szent-Anna-tó környéke; III. Hel- 18 Adatok Magyarország rovar-faunájához. 18 pa, Pálfalu ; — Var. austriacus F. III. Léva; — Mülleri Hbst.. I. Félegyháza ; II. N.-Hoflány ; ÍV. Kassa, Gyertyánliget ; — viduus Pz. [MI Pálfala: V. Szent-Anna-tó; — var. moestus Duft. II. Monostor; VI. Apatin; I. Félegyháza ; — aíratus Duft. I. Fél- egyháza ; — micans Nic. I. Budapest, Hélegyháza; dorsalis Budapest, Félegyháza; III. Pálfalu; IV. Kassa ; VI. mpatin ; . VELL. Fiume. ; Dolichus halensis Schall, I. Visegrád, Hélegyháza, Hmvásár- hely, Orosháza ; II. Perkáta, Kőszeg, Mosony Szent-Péter, Mura- szombat ; [II. Lipótvár ; V. Maroskecze, Marosvásárhely, Bálvá- nyos-fürdő ; VI. N.-Becskerek, Dubova, Domoglet. Calathus fuscipcs Goeze. I. Budapest, Rákospalota, Félegy- háza, Hódmezővásárhely, Szeged, Orosháza, Békásmegyer, Gö- döllő. Visegrád ; II. Nagy-Hoflány, Köszeg, Pécs; III. Lipótvár, Kis-Viszoka, Putnok ; IV. Gyertyánliget; V. Maroskecze, Seges- var; VI. Dubova, Karánsebes; — erratus Sahlb. I. Budapest, Félegyháza, Eger, Visegrád, Orosháza; II. Köszeg; V. Szent- Anna-tó körny. ; VI. Dubova; — micropterus Duit. V. Szent Anna-tó körny.; VI. Domoglet ; . — melanoceghalus L. I. Vise- orad; IV. Gyertyánliget; VI. Domoglet; — mollis Marsh. I. Szeged, Félegyháza. Laemosíhenes punmctatus Dej. VI. Dubova (Denevér barlang), . Karánsebes, Sphodrus leucophihalmus L. I. Félegyháza, Eger; II. Nagy- hoflápy ; III Pozsony. Flatyderus rufus Duft. IV.. Gyertyánliget. Tagarus vernalis bz. I. T.-Balint, Félegyháza ; LV. Gyer- tyánliget. . Foecilus. marginalis Dej. I. Hélegyháza, Békásmegyer; — lepidus Leske. I. Félegyháza ; III. Dobsina, Kis-Viszoka, Helpa ; "IV. Gyertyánliget; VI. Dubova, Resiecza; — cupreus L. 1. Fél- keyháza, Budapest; III. Palfalu; IV. Bártfa; — var. affinis Btrm. : Me Budapest, Félegyháza, Hatvan; II. Pécs; V. Telek; — var. erythropus Wald. IV. Gyertyánliget ; — coerulescens 1. lÍI. Dob- Sina, Kis-Viszoka ; IV. Gyertyánliget, Bártfa; V. Predeal, Uj- .Kadna ; — síriatopunciatus Duft. V. Fehéregyháza. Pterostichus macer Marsh. I. Budapest (Lágymányos), Me s- terszállas ; — aterrimus Hbst. I. Hélegyháza; III. Putnok; — . oblongopunctatus FW. 1 Mátra-Kékes ; IV. Gyertyániiget ; V. Szent- " Anna-tó körny.; VI. Mehádia, Dubova; — miger Schali. I. Fél- egyháza, Kecskemét, T.-Alpár, Eger; II. Köszeg, Csurgó, Kóhid- gyarmat; III. Pálfalu, Pozsony, §Sz.-Béla, Balassagyarmat ; ÍV. Gyertyánliget ; V. Szent-Anna-tó körny., Háromszék, Riusor, Csernáton; VI. Dubova, Domoglet, Karánsebes, Apatin ; — vulgaris 4. I. Budapest, T.-Alpár, Félegyháza, Szintye, Eger, Szarvaskó ; II. N.-Hoflány, Kőszeg, Perkáta ; III. Lipótvár, Pál- . falu, Putnok, Szepes-Béla, Kis- Viszoka ; IV. Gyertyánliget, Kassa ; V. Csernáton, Szent-Anna-tó környéke; VI. Dubova, Karansebes, . Kesicza ; — migrita F. I Budapest (Farkasvölgy) ; V. Csernáton ; — 14 Vangel Jenő dr. anthracinus lIllig. I. Budapest, Wélegyháza; III. Dobsina ; — minor GyII. I. Félegyháza ; — interstinctus Strm. IV. Kassa ; — ! strenuuus Pz. 1. Félegyháza ; III. Léva ; — dihgens Strm. V. Szent- Anna-tő környéke ; — subsinuatus Dej. V. Szent-Anna-tó körny., VI. Domoglet ; — cylindricus Hbst. I. Orosháza, Hatvan, Hódmező- vásárhely ; Kőhidgyarmat ; — mzlas Creutz. I. Szarvaskő ; II. Király - hida, Sopron, Mura-Szombat ; III. Pálfalu, Nyitra; VI. Resieza, Dubova, Mehádia ; — hungaricus Dej. VI.Resicza; — fovealatus Duf. IV. Gyertyánliget; — var. interrugtestriatus Bielz; IV. Gyer- tyánliget; — V. Uj-Radna; metalhcus WF. III. Dobsina, Szepes- Béla; — maurus Duft. IV. Gyertyánliget ; — fossulatus Xuens. III. Paálfalu, Szepes-Béla, Barlangliget; VI. Uj-Radna. Abax ater Vil..I. Visegrád, Eger; IV. Beregszőóllős; V." Sz. Anna-tó körny.; — paralellus Duft. I. Eger; V. Csernáton, Pre- deal; VI. Mehádia; —- ovalis Duft. II. Királyhida. Myas chalybaeus Pall. VI. Dubova, Domoglet. Molops austriaca Gangl. V. $Szent-Anna-tó; VI. Domoglet. Stomis pumicatus Pz. I. Visegrád, N-Kőrös; VI Zszombolya. Amara similata GyIIl. III. Putnok; — saphyréa Dej. I. Bu- dapest (Farkasvölgy, Ujlak); III. Putnok; — aenea Deg. I. Bu- dapest, Mesterszállás, Félegyháza, Török-Bálint, Szeged, Hatvan, Rákos-Palota, Mátra-Kékes; II. Acsalag, Kőszeg; III. Putnok, Li- ] pótvár, Zeleznyó-fürdő; IV. Gyertyánliget; V. Szentmihályfalu, ! Fehéregyháza; — eurynota Pz. I. Budapest; III. Szepes-Béla; ] — familharis Duf. I. Budapest, Félegyháza, Czegléd, Toörök-Bá- lint; II. Sopron; III. Lipótvár; V. Szováta, Bálványos-fürdő; VI. Zsombolya ; — Mcida Duft. I. Budapest (Warkasvölgy, Kamaraerdő, Lágymányos) ; — ingenua Duft. I. Budapest, Ujpest, Félegy- háza; VI. Zsombolya ; — apricaría Payk. 1. Félegyháza, Mester- szállás, Török-Bálint, Szeged ; — fulva Deg. IV. Bártfa ; — con- sularis Duft. I. Félegyháza; VI. Apatin ; — awulica Pz. I. Félegy- háza, Hatvan, Szintye; IV. H.-Kércs; VI. Resicza. Zabrus tenebrioides Goez. I. Budapest, Eger, Gödöllő, Czeg- léd, Szarvaskó. Hatvan, Kecskemét, Kóka, Mesterszállás, Oros- ] háza, Félegyháza; II. Mosony-Szent-Péter, Balatonfüred, Mura- [/ szombat, Csurgó. Nagy-Hőflány, Acsalag; VI. Zzombolya, Nagy- ] Becskerek, Resicza; — blafoides Creutz. I. Budapest, Visegrád, !. Békásmegyer, Eger; VI: Zsombolya. Aristus clypeatus Rossi. VI. Resicza. j Ophonus obscurus F. I. Orosháza ; — punctatulus Duft. I. Visegrád ; — rupicola Strm. I. Békásmegyer; — rufibarbis F.l. ! Félegyháza, Szeged; — azureus WF. I. Budapest, Rákospalota, Szeged, Békásmegyer, Félegyháza; — var. cribricollis Dej, I. [ Budapest, Rákospalota; . VI. Baja, Apatin; — var. comp" ia lanatus Dej. I. Budapest, Félegyháza, II. " Keszthely; VII Karánsebes; — pubescens Müll. I. Budapest, Hatvan, Hm. ] Vásarhely. Félegyháza, N.-Kőrös, Gödöllő, Békásmegyer, Viseg- ij: rád, Szeged, Szarvaskő, Pécska, Orosháza, Mesterszállás, Kecs- ] kemét, T.-Alpár; II. Kőhidgyarmat, Acsalag, Királyhida, Sopron, dá4Adatok Magyarország 1ovar-favnájához. 15 Kőszeg, Muraszombat; III. Lipótvár, Putnok, Zselezsnyó-fürdő, Iernád-Kéres ; IV. Kassa, Gyertyánliget; V. Maroskecze, WFehér- egyháza, UJ-Radna, Háromszék, Marosvásárhely; VI. Zsombolya, Mehádia, Resicza, Nagy-Becskerek ; — griseus Pz. I. Budapest, . Orosháza. Mesterszállás, Ujpest. Szeged, Czegléd ; II. Kőszeg, " Nagy-Hoflány; III. Garam-Berzeneze, Putnok; IV. Kassa; V. Háromszék, Bálványos-fürdő, Predeal, Uj-Radna; VI. Dubova, UJj-Futak ; — calceatus Duft. I. Budapest, Félegyháza, Arad. [Harpalus aeneus F. I. Budapest, Orosháza, Félegyháza, N.- Körös, Eger, Visegrád, Hmwvásárhely, Gödöllő, Szeged; il. Kő- szeg, Sopron; III. Lipótvár, Putnok, Zeleznó-fürdő; IV. Gyertyán- liget; V. Barót, Telek, Háromszék, Csernáton; VI. Resicza ; — psuttaceus Fourc. I. Budapest, Békásmegyer, Félegyháza, Hatvan, Eger, Szintye, Hmvásárhely, Török-Bálint, Orosháza, Visegrád, Mesterszállás, Rákospalota; II. Muraszombat, Kőszeg, Perkáta, III. Zeleznó-fürdő, Putnok ; IV. Gyertyánliget, Kassa; V. Három- szék, Uj-Radna; VI. Baja, Zsombolya ; VIII. Fiume ; — smarag- dinus Duft. 1. Félegyháza ; — rubripes Duft. I. Budapest, Rákos- Palota, Visegrád, Hatvan, Félegyháza; III. Putnok, Kis- Viszoka, B.-Gyarmat, Lipótvár; VIII. Fiume ; — cupreus 2. III. Zeleznó- fürdő ; — lutus L. IV. Gyertyánliget; — Iuteicornis Duft. III. Dobsina ; — atratus Latr. I Üjpest, Visegrád ; — laevicolltis Duft. VI. Mehádia; — zabroides Dej. I. Wélegyháza; — dimidiatus Rossi I. Budapest, Félegyháza, Mesterszállás, Orosháza, V1se- grád, Rákospalota ; II. Muraszombat, Kőszeg; ÍV. Hernád-réres ; VI. Apatin, Nagy-Becskerek; — autumnalis Duft. I. Félegyháza, Budapest, Visegrád, Szarvaskő ; II. Csurgó ; III. Helpa; VI. Apa- tin; — Fyöhlichi Sirm. I. Budapest (Zugló), Eger, Félegyháza; IV. Kassa, Gyertyánliget; VI. Zenta; -— serritges Ouens. I. Bu- dapest, Félegyháza, Gödöllő, Visegrád. Szeged, Hmwvásárhely; III. Garam-Berzencze; — tardus Pz. I. Budapest, Félegyháza ; VI. Mehádia, Zenta; — anxius Duft. I. Budapest, Hélegyháza; — pumius Dej. I. Orosháza, Félegyháza; - servus Duft. II. Csurgó ; — picipenmnis Duft. I. Budapest, Félegyháza ; — hirtipes Pz. I. Nagykőrös. Amisodactylus binotatus F. IV. Gyertyánliget; VI. Apatin; — Var. spurcaticornis Dej. I. Budapest, Ujpest, Félegyháza ; -— nemorivagus Duft. II. Nagy-Hoflány ; — signatus Pz. I. Félegy- maza. VI. Baja; VIII. Fiume. Diachromus germanus L[1. III. Putnok. 3 Stenolophus teutonus Sehrk. I. Budapest, Békásmegyer, Fél- egyháza ; — mixtus Hbst. I. Rákospalota. Acupalpus dorsalis F. I. Wélegyháza ; — meridianus L. I. Visegrád. Badister bipustulatus F. I. Budapest, Félegyháza. ? Licinus cassideus F. 1. Budapest, Hódmezővásárhely; VI. aja. Oodes helopioides F 1. Félegyháza. Chlaenius azureus Duft. I. Arad ; — tristis Schall. II. Acsa- 16 Vángel jenő dr. lag ; — mitidulus Schrk. I. Budapest, Félegyháza : II. A csalagw li III. Léva, Pálfalu; IV. Gyertyánliget; V. Tömösi szoros; — wcs- 9 trtus Bayk. 1 Kélegyhtaza , 14. Gyertyanhget. É Chlaenites spoliatus Rossi. VI. Zsombolya. Calhstus lunatus F. II. Sopron. va! Pauagaeus crux-major L I. Budapest, Félegyháza ; III. Ba- lassa-Gyarmat ; V. Szászrégen. a Lebia cyanmocephala 1. I. Budapest, Visegrád, Szeged; II. ] Lipótvár; VI. Apatin; — chklorocephala Hofím IT. Budapest ; — 9 crux-minor L. I. Budapest. Metabletus palhpes Dej. 1. Visegrád. Blechrus maurus Strm. I. Budapest. Dromuius linearis 01. I. Budapest, Visegrád. Cymindis humeralis Fourc. ÍV. Kassa, Gyertyánliget. ! Brachyuus crepitans L. I. Budapest, Szintye, Félegyháza, ! Visegrad, Szeged, Békásmegyer; II. Kőszeg; III, Putnok; VA Csernáton; VI. Baja, Zsombolya ; — explodens Duft. I. Budapest, Szeged, Félegyháza ; II. Kőszeg; IV. Kassa, Gyertyanliget ; VIII Fiume Aptinus bombarda Illig. II. Királyhida. Fam. Dytiscidae. Haliplus obliguus B. I. Békásmegyer, Félegyháza; — -va- 9 riegatus : Dtrm. : 1 Félegyháza ; — fulvus F. 1. Budapest, Békás- 1 megyer ; — flavicollis Strm. I. Lágymányos. Hygrotus inaegualis F. 1. Budapest, Félegyháza ; II. Mohács. j Codambus impressopunctatus Schall. I. Lágymányos ; NN confluens F. I. Lágymányos 7] Bidessus pumilus Aub. I. Lágymányos; — unistriatus Hb. ] I. Hélegyháza ; — geminus F I. Lágymányos. 5) Hydvoporus granularis 1. I. Fé egyháza ; . -— Miumzatás RK 8 Félegyháza; Szeged; — migrita W. I. Hélegyháza; IV. Gyers tyánliget. Noterus clavicornis Deg. I. Budapest ; III. Léva; — sparsus Marsh. I. Lágymányos, Félegyháza. Laccophilus vartegatus Strm. I Lágymányos, Félegyháza, ] Szeged; — obscurus Pz. I. Lágymányos; VI. Dubova ; — inter- ] ruvtus Pz. I. Lágymányos. e! Agabus guttatus Payk. IV. Gyertyánliget; — migvicollssáki Zoubk. III. Putnok ; — bipustulatus [L. I. Budapest, Hatvan, Mes- terszállás; III. Putnok ; IV. Kassa; VI. Dubowa ; — uüliginmosus s I. Félegyháza ; — femorahs Payk. I. Budapest ; — maculauts L. VI. Karánsebes — iuelst ILybius fuliginmosus F. V. Bálványos-fürdő ; — subaeneus Er. I, Lágymányos; — obscurus Marsh. I. Budapest; IV. Kassa, Gyertyánliget. Liopterus ruficollis Sechali. I. Lágymányos, Ujpest, Szeged. . Colymbetes Grapii GyIIl. I. Budapest, Orosháza ; II. Fonyód ; III. Nyitra; . V. Wehéregyháza. Rantus com ipressus Gyll. I. us Hélegyháza, T. -Alpár; V. Új-Radna, Maroskecze ; — mnotatus F. I. Lágymányos. 1 T5DE MAZ RÖGNÉN E IIVZ 9 arg eget — je. szaga Észt Í ]: : j je i k: f. ; a E alán ús ut enttátőzáta áá Adatok Magyarország rovar-faunájához. 17 Cymatopterus fuscus L. I. Lágymányos, Eger, Félegyháza, . Hódmezővásárhely ; III. Dobsina. Graphoderes austriacus Strm. I. Budapest, Mesterszállás, I Eger, Félegyháza. Acilius sulcatus L. I. Aguincum. Dytiscus marginalis L. I. Hatvan, Hmvásárhely ; II. Kőszeg, Acsalag ; — dimidiatus Bergs. I. Budapest, Rákospalota, Hatvan, ( T.-Alpár; II. Acsalag ; III. Lipótvár; V. Háromszék ; — circum- " flexus F. I. Budapest, Félegyháza, Hatvan; III. Putnok. Cybister laterimarginalis Deg. I. Budapest, Szeged, Rákos, Hatvan, Eger, Félegyháza ; II. Kőszeg, Perkáta, Győr; V. Ma- roskecze ; VI. Dubova, Fam. Gyrinidae. Gyrinus natator Ahr. I. Budapest, Hélegyháza, Szeged, . Hódmezővásárhely ; II. Perkáta, Kőszeg ; III. Pálfalu, Lipótvár ; VI. " Baja, Apatin, Karánsebes. Fam. Hydrophilidae. Hydrous piceus L. I. Budapest, Félegyháza, Szeged, Szol- nok, Eger, Hatvan, Rákospalota, Mesterszállás ; II. Perkáta, Győr, Kömlőd, Acsalag; III. Lipótvár; VI. Stájerlak, Baja, Apatin ; — a errimus Eséh. I. Hatvan ; II. Kóhidgyarmat. Hydrophilus caraboides L. I. Budapest, Békásmegyer, Fél- egyháza ; — flavipes Stev. I. Lágymányos ; III. Balassa-Gyarmat ; IV. Kassa. . Limnoxenus oblongus Hbst. I. Lágymányos, Békásmegyer, Eger. ; Hydrobius fuscipes Leach. I. Budapest; II. Acsalag; IIL Léva. Helocharves dilutus Fr. I. Félegyháza. Philydrus : testaceus F. I. Lágymányos; — melanocephalns . 01. I. Lágymányos ; VI. Dubova. Laccobius scutellari is Motseh. ÍV. MiIETÉNMAETT Ea — alutaceus Thoms I. Budapest, Félegyháza ; — minutus [L. I. Lágymányos ; III. Garam-Berzencze. Acamthoberosus guttalis Dej. I. Lágymányos, Félegyháza. Berosus luridus L. I. Lágymányos. Cercyon obsoletus Gyll. IV. Gyertyánliget ; — jlavipes F, I. Félegyháza. ; Cryptopleurum — atomarium O1. IV. Gyertyánliget ; VI. . Dubova. Sphaeridium bipustulatum F. I. Eger; III. Lipótvár ; IV. Kassa, Gyertyánliget ; — scarabaecotdes L. II. Acsalag ; IV. Gyer- tyánliget : VI. Dubova. Coelostioma, orbiculare F. V. Szent-Anna-tó. I Helophorus nubilus F. I. Budapest, Félegyháza; — griseus Hbst. I. Lágymányos; — aguaticus L. I. Félegyháza ; III. Helpa ; . VI. Dubova. Hydrochus angustatus Germ. I. Félegyháza. 18 Vángel fenő dr. Fam. Parnidae. Parnus prolifericormis F. I. F élegyháza ; — luridus Er. V. ! Fogarasi havasok. Fam. Staphylinidae. Oxypoda formosa Kr. VI. Domoglet; — alternans Grav. VI. Mehádia. ún Atheta liturata Stph. VI. Domoglet ; — cadaverina Bris. VI. Mehádia. Gwrophaena gentilis Hr. VI. Mehádia. Tachmus pallipes Grav. VI. Mehádia ; — fimetarius Grav. I. Félegyháza. Tachyporus hypnorum F. I. Békásmegyer, Félegyháza; — pusitllus Grav. I. Félegyháza. Conurus bipusiulatius Gray. I. Félégyháza; VI. Mehádia. Bolitobius lunulatus L. VI. Mehádia. ] Astrapaeus ulmi Rossi, I. Budapest, Békásmegyer, WHél- ! egyháza. Ouedius cruentus O1. I. Zugló; — cinctus Payk. I. Buda- pest ; VI. Mehádia ; — picipenms Sertb. III. Paálfalu. Emus hirtus 1. IV. Gyertyánliget. I Creophilus maxillosus L. I. Budapest, Keéskemét, Félegy- ! háza, Eger ; II. Nagy-Höflány, Kőszeg, Perkáta, Mura-Szombat; ! III. Lipótvár; IV. Bártfa; VI. Zsombolya, Zenta, Nagy-Becskerek ; VIII. Fiume. Leistotrophus murinus L. 1]. Budapest. — ) Staphylinus pubescens Deg. I. Szarvaskő, Eger; — chkloro- [ ptérus Pz. L Eger; — erytrófterus L. I. Budapest; III. Pálfalu; [/ — caesareus Ced. I. Budapest, Hatvan, Mátra-Kékes ; II. Köszeg, ! Győr, Perkáta; III. Lipotvár; IV. Bártfa; VI. Resicza. j Ocypus olens Müll. I. Félegyháza, Eger, Szarvaskő ; II. Kő- szeg, Nagy-Hoflány ; — ophthalmicus Scop. II. Acsalag; — mi- ! léns Sehrk. I. Budapest, Visegrád, Félegyháza ; — fülvipennis [ Er. I. Budapest, Visegrád ; — pedator Gray. I. Félegyháza, Oros- ! háza, Szeged ; 14 háza, Visegrád, Szabadka; III. Putnok; V. Szent-Anna-tó kör ; [/ VI. Resicza; VIII. Fiume. ! Tasgius ater Grav. I. Szeged; VI. Zsombolya. Hi Phudlonthus splendens F. ÍV. Bártfa ; V. Szent-Anna-tó környéke; [/ — imtermedius Lac. I. Budapest, Félegyháza; — cyamipennmis F. VI. Karánsebes, Mehádia; — foltus L. I. Budapest, Hatvan, [/ Eger ; II. Kőszeg ; — atratus Grav. I. Szeged ; IV. Gyertyánliget ; [/ — corruscus Grav. I. Félegyháza ; — concinnus Grav, I. Budapest; [/ — immundus GylIIl. I. Budapest ; II. Sopron; — jfimetarius Grawv VI. Mehádia ; — fuscipenms Man. V. Uj-Radna ; — decorus Grav [ VI. Mehádia; — albipes Grav. I. Budapest; III. Pálfalu; — pul- [ lus Nordm. I Wélegyháza. Hi Othus fulvipenms F. I. Budapest. edentulus Bloek. 1. Budapest. Szeged, Félegy- ! Adatok Magyarorszag rvóvár-fauwnájához. 19 FEulissus fulgidus F. I. Félegyháza. Xanthohnus punctulatus Pk. VI. Mehádia. Lathrobium castaneipenne Kol. I. Félegyháza. Stilicus rufipes Germ. VI. Mehádia. 3 Paederus riparius L. I. Budapest, Félegyháza, T.-Alpár; Szeged ; II. Kőszeg, Sopron; III. Lipótvár, Putnok; IV. Kassa. VI. Baja : — ruficolns F. V. Uj-Radna; — fuscipes Curt. 1; Budapest. 8 Stenus tiguttatus L. I. Félegyháza; — buphthalmus Grav. I. Budapest. Ozyporus vufus L. I. Budapest, Félegyháza, Szarvaskő. Platysthetus cornutus Grav. I. Félegyháza. Oxrytelus lagueatus Marsh. L. I. Félegyháza. . Bledius tricornis Herbst. I. Félegyháza. Anthophagus bicornis Block. IV. Bártfa, Gyertyánliget ; VI. Mehádia. Olophrum puncticolle Epp. I. Budapest ; II. Kőszeg. Amphichroum camahculatum Er. VI. Mehádia; V. Predeal. Omalum excavatum Steph. VI. Mehádia: — salicis GyyIIl. V. Szent-Anna-tó környéke ; VI. Mehádia, Dubova. Hapalavaea pygmaea Payk. VI. Dubova, Mehádia. Anthobium sorbi GyII. I. Budapest; V. Predeal, Szászrégen ; VI. Mehádia. Protinus brachypterus FH. VI. Mehádia. Fam. Pselaphidae. Bryaxis haematica Reichb. VI. Mehádia. Tyrus mucronatus Pz. VI. Mehádia. Fam. Silphidae. Mecrophorus germamcus L. I. Budapest, Peszér, Félegyháza, Varjas, Szeged, Mesterszállás, Kalocsa; II. Kömlőd, Perkáta ; VI. Zsombolya, Zenta, KResicza; — hámator Goeze. I. Varjas, Visegrád ; — investgator Zetti I. Budapest, Félegyráza, Eger ; il. Rajka; III. Lipótvár, -Pálfalu, Putnok, Zeleznó-fürdő; VI. Zsombolya ; -— vespilloides Herbst. I. Szintye ; — vespillo L. I. Bu- dapest, Visegrád, Eger, Szeged ; II. Kőszeg, Mosony-Szent-Péter ; III. Leibicz, Zeleznó-fürdő, Pálfalu; IV. Szaszrégén, Uj-Radna ; . VI. Zsombolya; — vestijator Hersch. I. Eger. Hatvan; VI. Zsombolya. Asbolus littoratis L. I. Budapest, Csongrád ; II. Veszprém. Xylodrepa guadripumctata Sehreb. I. Eger. Pseudopelta sinuata L. 1. Bnüdapést, Török-Bálint, Félegy- háza, Gödöllő; II. Kömlőd, Keszthely; III. Lipótvár, Selmecz- bánya; IV. Kassa, Gyertyánlíget; V. Maroskecze, Uj-Radnas; VI. Dubova, Resicza; — rugosa L I Büdapest, Békás-Megyer, Nagy- Körös ; — thoracica L. II. Köszes ; III. Pozsony, Leibicz, Garam- Berzeneze ; VI. Bártfa. Aclypen undata Müll. I. Szarvaskő, "Czegléd, Visegrád, Eger; VI. Resicza. 20 Vángel Jenő dr. Silpha lunata F. I. Eger; III. Kőhidgyarmat, Királyhida, III. Lipótvár; IV. Kassa, Gyertyánliget; V. Csernáton ; — ob- longa Küst. I. Szintye; II. Kőhidgyarmat; III. Leibiez; — ob- ! scura L. I. Budapest, Félegyháza, Czegléd. Szeged. Szintye, Csongrád, Hatvan, Kisvárda, Eger, Török-Bálint; II. Perkáta, Kőhidgyarmat, Székesfehérvár, Veszprém, Keszthely, Kőszeg; ! III. Pálfalu, Poprád, Késmárk, Dobsina, Zeleznó-fürdő ; IV. Kassa ; V. Szászrégen, Bálványos-fürdő, Háromszék; VI. Resicza, Du- bova, Baja, Zsombolya. Peltis atrata L. I. Budapest, Eger, Félegyháza; IV. Kassa Gyertyánliget ; V. Uj-Radna ; — var. brunnea Herbst. I, Gödöllő ; V. Szent-Anna-tó környéke. Ablattaria laevigata F. I. Budapest, Csongrád, Czegléd, Eger; II. Nagy-Hoflány, Kőszeg; III. Balassa-Gyarmat ; VI. Zsombolya. 3] Agyrtes castaneus Fröl. I. Félegyháza. Fam. Anisotomidae. Líiodes similata Rey. I. Félegyháza. Fam. Scaphidiidae. Scaplidium 4-maculatum Ül. VI. Mehádia. Fam. Phalacridae. Phalacrus fimetarius F. I Budapest, Szent-Endre. Olibrus bimaculatus Küst. I. Mátra-Kékes, Visegrád, Fél- egyháza, Budapest. Fam. Erotylidae. Engis rufafronus F. II. Kőszeg; IV. Kassa; VI. Mehádia ; — bipustulata Thunb. VI. Baja, Dubova, Mehádia. Triplac russica L. VI. Mehádia; -— aenea Schall. I. Fél- egyháza, Alpár. ; Cyrtotrijplax bipustulata F. VI. Mehádia. Fam. Endomychidae. Endomychus coccineus L. V. Szent-Anna-tó környéke, Uj- 0! Radna; VI. Mehádia. 3 Lithofhilus connatus Pz. VI. Mehádia. Mycetaea, hirta Marsh.. VI. Mehádia, Alexia carpathica Reitt. VI. Mehádia. Fam. Cryptophagidae. Cryptophagus scamicus L. III. Léva. Fam. Lathridiidae. Enicmus hrtus Gyll. I. Budapest; V. Szent-Anna-tó kör. ; VI. Mehádia ; — minutus L. V. Maroskecze, Uj-Radna ; — trans- versus Oliv. I. Eger; VI Mehádia. Adatok Magyarország rovar-faunájához 21 Fam. Tritomidae, Pseudotryphillus suturalis F. IV. Gyertyánliget ; VI. Mehádia. Triphyllus punctatus F. VI. Mehádia, Dubova. Tritoma guadvipustulata L. V. Szent-Anna-tó kör.; VI. Me- hádia; — decempunctata WWF. 1]. Félegyháza; — multipunctata Hellw. VI. Mehádia. Fam. Nitidulidae. Cercus bipustulatus Payk. I. Békásmegyer ; III. Putnok. Brachypterus guadratus I. Félegyháza; — wrticae F. I. Budapest ; IV. Gyertyánliget. Epuraea silacea Hbst. VI. Mehádia. Nitidula bifuuctata L. V. Telek; — carnaria Schall. I. Aporka. Ipidia guadrinotata F. vI, Mehádia. Meligethes coracinus §Strm. VI. Mehádia, Zsombolya ; — brassicae Scop. I. Budapest, Visegrád, Mesterszállás, Félegyháza, Szarvaskó, Eger, Hatvan, Gödöllő, Czegléd, T.-Alpár; II. Sopron, Veszprém, Tihany, Keszthely, Mohács; III. Lipótvár, Nagyszom- bat, Putnok, Dobsina; ÍV. Kassa; V. Szászrégen ; VI. Zsombolya, Baja, Szabadka ; — symphyti Heer. I. Félegyháza; — obscurus Er. IV. Kassa ; — incanus Strm. III. Garam-Berzeneze ; — virt- descens F. Il. Sopron; VI. Mehádia Pocadius ferrugineus III. Garam-Berzencze, Cuchramus luteus F. IV. Gyertyánligat. Cyllodes ater Hbst. VI. Mehádia. Kkhizophagus dispar Payk. VI. Mehádia ; — bifustulatus F. VI. Mehádia. Fam. Trogositidae. Tenebrioides mauritamcus L. 1. Budapest, Czegléd, Félegy- háza ; — II. Veszprém. Ostoma ferrugineum L. III. Helpa; — oblongum LL. VI. Mehádia ; V. Szent Anna-tó. Fam. Colydiidae. Corticus diabolicus Schauf. VI. Mehádia. . ——— Ditoma crenata F. V. Szent-Anna-tó, Predeal, Uj-Radna; VI. Dubova, Mehádia. Endophloeus spinulosus Latr. VI. Mehádia. Colydium clongatum F. VI. Domoglet. Cerylon evanescens Reitt. VI. Mehádia ; — fagi Bris. I. Vi- Segrád, Parád; VI. Mehádia ; — hkisteroides F. I. Budapest ; II. Kő- szeg; VI. Mehádia; V. Szent-Anna-tó körny. ; — ferrugineum Steph. VI. Mehádia. : 3 Fam. Rhysodidae. Rhysodes exaratus Serv. VI. Mehádia. 24 Vángsl Jenő dr. : B] Fam. Cucujidae. Cucugjus cinmnabarius Scop. I. Budapest. Laemophloeus ferrugineus Steph. 1 Budapest; VI. Mehádias 3 Hyhota. planatus L. I. Visegrád; VI. Mehádia. Fam. Trixagidae. Troizagus fumatus F. I. Budapest; — tomentosus Deg. V. Háromszék. Fam. Dermestidae. Dermestes Friscm Kug. 1]. Budapest, Félegyháza, Szeged; — atomarius [L. I. Félegyháza ; laniarius: HI. Budapest, Félegy- ! háza, Szeged ; II. Sopron, Csurgó: ; I I. Zeleznó-fürdő ; VIII. Fiume; . — lardarius [L. I. Budapest, Monostorsziget, Hatvan, Félegyhá- za, Varjas; II. Kőhidgyarmat, Kőszeg, Nagy-Hoflány ; III. Nyitra ; IV. Bártfa, Kassa; V. Szászrégen; VI. Zsombolya, Resicza. Attagenus Schafferi. Hbst. IV. Gyertyánliget; VI. Baja, Zsombolya ; — piceus O1. I. Nagy- Kőrös, Mátra-Kékes, Eger, Bu- ! dapest, Szent-Endre ; IV. Kassa, Királydarvas, Gyertyánliget ; V. Uj-Radna ; — pellio ik Budapest, Szolnok. Trogoderma glabrum Hst, I. Félegyháza I Anthrenus pimpinellae F. I. Budapest, Félegyháza, Hatvan, Szolnok ; — scrophulariae L. I. Budapest; II. Sopron; VIII. Fiü- ! me ; — verbasci L. I. Szolnok ; — muscorum L. I. Budapest. Fam. Cistelidae:. Seminolus pilula L. I. Budapest, Czegléd ; II Sopron, Kő- hidgyarmat ; IV. Megyfakó. hi Cistela sericea Forst. VI. Baja. 1 Pedilophorus auratus Duft. III. Zeleznó-fürdő; — mnitens Pz.! I. Budapest, Félegyháza ; — aeneus F. I. Szent-Endre. pi Fam. Histeridae. Hololepta plana. Füss. III. Léva. Platysoma frontale Payk. I. Budapest; VI. Mehádia ; compressum Hbst. VI. Mehádia. ami Hister inaegualis OI. I. Szarvaskő, Eger ; — guadrimaculatus L. I. Budapest, Török-Bálint, Szent- Endre, "Szarvaskő, Szeged, 1 Varjas, Czegléd, Ujpest, Félegyháza, Eger ; TI Perkáta, hee nö j Tata, Komárom, Sopron, Győr ; III. Putnok, Lipótvár ; Kassa, Encs ; V. Köntös, Uj-Radna; VI. Zsombolya; —- sadeerar Bi Hoffm, I Budapest, Félegyháza, Hatvan, Szarvaskő; Eger, Gö-i döllő, Visegrád; V. Szent-Anna-tó körny. ; VI. Mehádia, Zsom-[ bolya ; — stercorarius Hoffm. I. Budapest, T.-Bálint ; IL. Nyitra; — purpurascens. Hbst. I. Budapest; —- uncinatus HI. I. Sza-! badka, Eger; VI. Zsombolya; — bimaculatus L. I. Budapest, Hatvan, Félegyháza : III. Putnok ; VI. Resicza ; — corvinus (Germ.! 16; Budapest. Hé Paromalus rlavicornis Hbst. Vi. Mehádia. ] Adatok Magyarország rovar-fauájáhez 23 Saprinus sempumnctatus F. I. Félegyháza; VI. Zsombolya ; — furvus Er. I. Félegyháza; — miidulus Payk. 1. Budapest. . Félegyháza. Acritus minutus Hbst. VI. Mehádia. Fam. Lucanidae, Lucanus cervus LG. I Budapest, Tétény, Visegrád, Szarvaskő, Eger, Hatvan, Szintye, Szeged, Orosháza; II. Perkáta, Keszthely, . Kömlőd. Esztergom, Muraszombat, Sopron, Vagy-Hoflány, Vesz- prém ; III. Lipótvár, Pozsony, B.-Gyarmat, Dobsina, Putnok; V Kassa, Encs, Gyértyánliget; V. Szászrégen, Uj-Radna, Marosvá- sárhely, Csernáton; VI. Zsombolya, Baja, Futak, Apatin, Resicza, Karánsebes; — var. capreolus Sulz. !. Budapest, Eger, Hatvan ; II. Királyhida, B,-Füred; VI. Zsombolya; VIII. Fiume. Dorcus paralleloprpedus L. I. Budapest, Félegyháza, Vise- grád, Czegléd, Eger, Mátra-Kékes ; II. B.-Füred, Keszthely, Bada- csony, Moson-Szent-Péter, Acsalag ; III. Lipótvár, Pozsony, Léva, B.-Gyarmat, Putnok, Dobsina; IV. Kassa, Szatmár-Németi; V. Szászrégen, Bálványosfürdő; VI. Resicza, Mehádia ; VIII. Fiume. Fam. Scarabaeidae. Scarabaeus sacer L. I. Csongrád, Félegyháza, Kecskemét, Czegléd ; III. B.-Gyarmat. Sisyphus Schaefferi L. I. Eger; II. Perkáta ; Gymnopleurus pilularius DL. I. Budapest, Mesterszállás, Csongrád, Szintye, T.-Bálint, Orosháza; VI. Zsombolya ; Copris Iunaris L. I. Budapest, Szarvaskő, Félegyháza, Eger, Gödöllő, Orosháza; II. Csurgó, B -WFüred, Kömlőd, Kóhidgyarmat, Sopron ; III. Lipótvár, ÍV. Gyertyánliget; VI. Karánsebes, Zsom- bolya. 5 Onthophagus amyntus OI. I. Budapest, Török-Bálint, Mester- szállás, Félegyháza. Szarvaskő, Eger, Aporka ; IV. Gyertyánli- get ; — taurus Sehreb. I. Budapest, Félegyháza, Eger, Szarvas- kő, Mátra-Kékes, Arad ; V. Szent-Anna-tó körny. ; VI. Zsombolya ; — vacca L. I. Budapest ; IV. Bártfa; — coenobita Herbst. I. Bu- dapest ; VI. Zsombolya ; — nuchicornis L. I. Budapest, Orosháza, Török-Bálint, Matra-Kékes ; IV. Kassa, Gyertyánliget; — ovatus L. I. Budapest, Félegyháza, Visegrád, Mesterszállás, Török-Bá- lint, Szarvaskő ; V. Szent-Anna-tó-körny. ; VI. Zzsombolya, Dubova, . Mehádia; — lucidus III. I. Félegyháza; — Schreberi L. I. Bu: dapest, Török-Bálint, Szarvaskő; III. Zeleznó-fürdő; IV. Gyer- tyánliget ; VI. Szabadka, Zsombolya, Baja, Zenta. 3 Onicitellunus fulvus Goeze. I. Budapest, Szarvaskő, Mátra- Kékes, Félegyháza; VI. Zsombolya ; — pallipes F. I. Félegyháza, Ophodius erraticus L. I. Budapest, Hatvan, II. Kömlőd ; III. Zeleznófürdő ; IV. Kassa ; — serutator Hbst. I. Szarvaskő ; II. . Kömlőd ; — subterraneus L I. Budapest, Hatvan; III. Zeleznó- fürdő; VI. Szabadka, Zsombolya ; — fossor 1. I. Eger, Szarvas- . kő; III. Helpa; IV. Gyertyánliget ; — fimetarius L. I. Budapest, 24 Vángel Jenő dr. Aporka, Varjas, Félegyháza, Czegléd, Kóka, Orosháza, Mester- / szállás; II. Acsalag, Perkáta, Adony, Keszthely, Kőszeg; III. Dobsina, Helpa, Putnok, Szepes-Béla; IV. Kassa; VI Zsombolya, ! Szabadka; — granarius L. I. Budapest, Félegyháza; III. Léva ; VI. Zsombolya ; — sordidus F. IV. Szepes-Béla; — rufus Moll. IV. Gyertyánliget; — lugens Creutz. I. Hatvan, Mesterszállás, Orosháza, Szarvaskő ; — mtdulus F. I. Mesterszállás ; — immum- ! dus Creutz. I. Budapest. Hatvan, Mesterszállás; VI Zsombolya ; — ingwunatus F. I. Budapest, Félegyháza ; — melamostictus Schmidt. I. Budapest, Félegyháza; — limbatus Germ. I. Félegyháza; — punctatosuclatus Strm. I. Budapest, Hélegyháza, Török-Bálint ; V. Uj-Radna; — pusillus Hbst. VI. Zsombolya; — varians Duft. I. Budapest, Mesterszállás, Aporka, Orosháza, Török-Bá- lint, Félegyháza; VI. Zsombolya, Mehádia; — var bimaculatus I. Félegyháza ; IH. Putnok; — miger Pz. I. Félegyháza ; — rufipes L. ÍV. Gyertyánliget, Bártfa; — var. atramentarius Er. 1. Buda- pest, Török-Bálint; III. Helpa; — luridus F. I. Budapest; ÍV. Gyertyánliget. ; — brevis Er. VI. Gyertyánliget. Pleurophorus caesus Pz. I. Félegyháza; VI. Zsombolya. Mehádia. Rhyssemus germanus L. I. Félegyháza; VI. Zsomborya. Odontaeus armiger Scop. IV. Beregszöllős. 3 Geotrupes stercorarius L. I. Budapest, Félegyháza, Orosháza, ! Eger, Varjas; II. Rajka, Perkáta, Kömlőd ; III. Lipótvár, Pálfalu, Rutka, Igló, Sz.-Béla, Dobsina, Putnok; IV. Gyertyánliget; VI. Zsombolya; — spiniger Marsh. 1. Szintye; IV. Hosszúmező ; III. Csorbai tó környéke; V. Uj-Radna, Riusor; — mutator L. I. Mátra-Kékes ; IV. Beregszöllős ; — syivaticus Pz. I. Szintye, Eger, Szarvaskő ; III. Pálfalu, Helpa, Kis Viszoka, Sz.-Béla, B.-Gyarmat, Leibitz ; IV. Gyertyánliget; VI. Mehádia ; — vernalis L. I. Szent- [ Endre, Eger, Szarvaskő; III. Putnok, Igló, Nyitra; VI. Mehádia. [/ Lethrus cephalotes Pall. I Budapest, Gödöllő, Visegrád; [ II. Nagyszöllős, Csurgó, Sopron; IV. Hernádkércs; V.I Zsom- [/ bolya. 1 Pentodon idiota Hbst. I. Budapest, Mesterszállás, Szeged, ! Félegyháza, Orosháza, Arad, Hatvan, Gödöllő, Mátra-Kékes ; II. Kőszeg ; III. Putnok ; IV. Kassa; ÍV. Temesvár. jé Oryctes nastcornis [. I. Budapest, Gödöllő, Visegrád, Hat- !. van, Félegyháza, Kecskemét, Orosháza, Kalocsa, Kápolna, Deb- [ . reczen, Csongrád, Szeged, Aporka; II. Perkáta, Csurgó, Kőszeg, "7. Balatonfüred, Tata; III. Lipótvár, Garam-Berzencze; IV. Kassa, [/ F. Encs; VI. Resicza, Mehádia, Zsombolya. : [ Rhizotrogus aeguwoctiahs Hbst. I. Budapest, Eger, Hatvan, [ Félegyháza, Török-Bálint ; — aestivus OI. I. Budapest ; — solsti- [ tialis L. I. Budapest, Félegyháza, Hatvan, Orosháza, Kun-Szent- [ Miklós, Szarvaskő, Eger, Visku, , Aporka, Kecskemét, Hódmező- [/ vásárhely; II. Perkáta, Komárom, Királyhida, Nagy-Hoílány, ! Keszthely, Acsalag; III. Putnok, Dobsina; IV. Kassa; V. Cser- [// náton, Maroskecze; VI. Zsombolya, Temesvár, Nagy-Becskerek, jó Adatok Magyarország rovar-faunájához. 25 Zenta, Szabadka, Uj-Futak; — pilicollis GyII. I. Eger; — assi mihs Hbst. I. Budapest, Félegyháza: III. Viszoka; V. Uj-Radna ; VI. Karánsebes. Anoxia orientahts Kryn. I. Budapest, Csongrád, Félegyháza ; VI. Apatin; — pilosa F. I. Budapest, Félegyháza, Hódmezővá- sárhely, Aporka, Hatvan ; II. Balatonfüred; VI. Baja. Polyphylla fulo VL. 1. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, Csongrád, Nagykőrös ; II. Perkáta; III. Putnok ; VI. Baja, Karán- sebes. Melolontha hippocastani L. I. Budapest; — vulgaris L. I Budapest, Török-Bálint, Visegrád, Kecskemét; II. Köszeg; III. Szepes-Béla; VI. F. Encs. Serica holosericea Scop. I. Budapest, Félegyháza, Hatvan, Eger, Nagykőrös, Török-Bálint; III. Léva, Putnok; VI. Baja. Homaloplia marginata Fuessl. VI. Mehádia ; — ruricola F. II. Kőszeg. Anomala vitis F. I, Budapest, Gödöllő, Félegyháza, €Czeg- léd, Mátra-Kékes, Hatvan, Kecskemét, Hmvásárhely, Rákos Keresz- tur, Csongrád ; II. Fonyód; VI Stajerlak, Resicza ; — aurata F. VI. Stajerlak; — aenea Deg. I. Budapest, Aporka, Félegyháza, Hatvan, Gödöllő, Kecskemét, Czegléd; V. Telek;. VI. Resicza, Baja ; — var. coerulescens Schilsky. V. Telek, Riusor; VI. Karán- sebes ; — var pygidialis Schill. V. Telek ; — solida Er. V. Telek. Phyllopertha, horticola L. I. Budapest, Szarvaskő, Gödöllő ; II. Nagy-Hoflány ; III. Helpa, Pálfalu, Szepes-Béla, Dobsina, Lei- biez ; IV. Gyertyánliget, Kassa; V. Uj-Radna. Anisoplia segetum Hbst. I, Budapest, Szarvaskő, Kóka, Fél- egyháza; II. Perkáta; V. Telek; VI. Baja; — austrtraca Hbst. I. Budapest, Gödöllő, Hatvan, Félegyháza, Czegléd; II. Acsalag, Perkáta; VI. Baja; — tempestiva Er. I. Mesterszállás, Aporka, Szeged ; II. M.-Sz.-Péter; VI. Zsombolya ; — ceyathigera Scop. I. Acsalag; V. Telek; VI. Resicza, Temesvár; — lata Er. I. Bu- dapest, Félegyháza, Orosháza. Szintje, Hatvan, Eger, Kóka, Szarvaskő, Czegléd; II. Kőszeg; III. Zeleznófürdő; V. Telek ; VI. Resicza, Zsombolya, Baja, Nagy-Becskerek. Hoplia praticola Duft. I. Visegrád, Hatvan; — hungarica Burm. III. Balassagyarmat. Epicometis hirta Poda. I. Budapest, Visegrád, Ujpest, Kecs- kemét, Félegyháza, Czegléd, Szeged, Szarvaskő, Kóka, Hatvan, . Mátra-Kékes, T.-Bálint; II. Perkáta, Kőszeg, Győr, Pápa, Vesz- prém, Kőhidgyarmat, Sopron, Mura-Szombat, Csurgó ; III. Pozsony, Lipótvár, Léva; V. Maroskecze; VI. Resicza, Temesvár, Zsom- .bolya, Zenta, Apatin, Baja. Leucocoeliis funesta I. Budapest, Eger, Szintye, Arad, Rá- . kos-Palota; II. Veszprém, Kőszeg, Sopron, Mura-Szomat ; III. Po- zsony, Lipótvár; IV. F.-Enes; V. Szászrégen, Háromszék, Új- . Radna, Nagy-Szeben, Szováta ; VI. Dubova, Resicza, Szabadka. Cetonta aurata I. Budapest, Eger, Mátra-Kékes, Szintye, Varjas, T.-Alpár, Aporka, Szarvaskő, Mesterszállás, Czegléd, Hat- 26 Vángel Jenő dr. van; II. Perkáta, Kőszeg, Nagy-Höflány, Sopron, Acsalag, Veszprém, Mohács, Kömlőd ; III. Lipótvár, B.-Gyarmat, Putnok, Dobsina ; IV. F.-Encs; V. Háromszék, Telek, Fehéregyháza, Uj- Radna, Maroskeecze, Szováta; VI. Resicza, Zsombolya ; — var. fucidula Fieb. I. Szarvaskő. Potosta. marmorata F. I. Szarvaskő, Szent-Endre; III. Pál- falu; IV. Beregszőllős ; — speciosisseima Scop. I. Budapest; VI. Uj-Futak; VIII. Fiume, Zara ; — affinis L. IV. Kassa ; — hun- garica Hrbst. I. Aporka, Kóka; III. Putnok; ÍV. Kassa; V. Ma- rosvásárhely; VI. Zsombolya; — f/oricola Hrbst. I Szintye, Hatvan, Eger, Budapest, Hódmezővásarhely; II. Nagy-Hoflány, Kömlőd ; IV. Szepes-Béla; VI. Resicza, Uj-Futak. Valgus hemipterus L. I. Budapest, Félegyháza, Békásme- gyer, Hatvan, Szolnok ; II. Sopron; V. Maroskecze; VI. Zsombo- lya, Mehádia. Gnorimus variabitis L. l. Mátra-Kékes; — nobtilis L. I Szarvaskő ; III. Garam-Berzenceze. Trichius rasciatus L. I. Budapest, Eger ; II, Kőszeg, Csurgó ; III. Hosszumező:; IV. Pozsony, Nyitra, B.-Gyarmat; V. Szent- Anna-tó k., Szászrégen, Uj-Radna ; VI. Resicza, Baja. Fam. Buprestidae. Chalcophora mariana Lap II. Kőszeg. Aurigena lugubris F. I. Budapest, Eger ; III. Putnok. Capnodis tenebrionis P. I. Budapest, Szent-Endre. Dicerca berolinensis Hbst. I. Budapest ; III. Garam-Berzencze. Poecilonota rutilans VI. Nagy-Becskerek. Anthama cichorii O1. I. Budapest, Félegyháza ; — fulgurans Sechrank. I. Visegrád, Félegyháza ; III. Putnok, Garam-Berzeneze ; — mitidula LU. VI: Baja; — var. signaticollis Kryn. I. Kőszeg; . [/ VI. Mehádia ; —. guadripunctata U. I. Hatvan; ÍV. Gyertyánli- get; V. Uj-Radna. i Acmaeodera degener Scop. IV. Beregszőllős. Chrysobothrys affinis F. I. Szent-Endre; — II. Kőszeg. Coroebus rubi 1. I. Eger. Ágrilus biguttatus F. I. Budapest; II. Kőszeg; — angustu- lus III. II. Kőszeg; VI. Mehádia. Trachys minuta [L. I. Félegyháza, Rákos-Palota. Fam Eucnemidae. Tharops nigriceps Manh. VI. Mehádia. Fam. Elateridae. Archontas murinus L. I, Budapest, HFélegyhaza, Eger, T.- Alpár; II. Csurgó. Sopron, Nagy-Höflány; III. Putnok, Nyitra; IV. Bártfa, Gyertyánliget ; V, Uj-Radna. ; Drasterius bimaculatus Esch. I. Budapest, Hélegyháza; — var. fenestratus Küst. I. Félegyháza. Elater. cinnabarinus. Esch. I. Budapest, T.-Alpár; III. Helpa, [7 $ Adatok Magyarország rovar faunájához, 27 Garam-Berzencze, Dobsina ; — sanguinolentus Sechrank. I. Buda- pest; ÍV. Kassa ; — nmigerrimus Lac. I. Visegrád; VI. Mehádia. Hypnoildus: minutissimus Germ. VI Mehádia. Cardiophorus. discicolns Hbst I. Budapest; — ruficolhs [. I. Budapest ; III. Putnok ; — cinereus Hbst. I. Rákos-Palota ; III. Putnok ; — rubripes Hbst. I. Budapest, Visegrád; VI. Baja. Melamotus niger KW. I. Hélegyháza; — brunnipes Gcrm. I. T.-Alpár ; V. Szováta, Uj. Radna, Szászrégen ; VI Baja, Apatin, Z250m- bolya ; — rufipes Hbst. I. Budapest, Czegléd, Gödöllő, Eger ; II. Acsalag, Kőszeg, Csúrgó ; III. Helpa, Garam-Berzeneze ; IV. Kassa; VI. Mehádia, Zsombolya, Baja; — crassicollis Fr. I. Budapest. Limonius pilosus Leske. I. Budapest, Visegrád ; III. Putnok ; IV. Kassa; VI. Mehádia; -- aeruginosus O1. I. Budapest, Fél- egyháza; Szeged; VI. Baja; V. Resicza, Fehéregyháza; —- pa"- vulus Pz. VI, Mehádia-; I. Budapest. Szarvaskő ; — var lytihrodes Germ. I, Budapest, Orosháza ; VI. Zsomboly a. Athous var. alpinus Redtb. I. Budapest; II Kőszeg; Uj- Radna ; — longicollis OI. . Szarvaskő; — circumductus Men. III. Dobsina ; IV. Gyertyánliget ; VI. Mehádia ; — undulatus Deg. V. Uj-Radna ; — miger L. II. Kőszeg; V. Telek, Uj-Radna. Ludius pectinicornis L. V. Uj-Radna; — var. aerugimosus F. III. Sz.-Béla, Zeleznó-fürdő ; IV. Hogarasi havasok ; — purpu- reus Poda. III. Garam-Berzeneze ; — sjaelandicus Müll. III. Ze- leznó-fürdő ; — tesselatus III. Barlangliget ; — ckrysocomus (erm, I. T. Bálint ; — aeneus L.. III. Pálfalu, Menyhárdt; V. Unőkő, Fogarasi havasok; — latus F. I. Budapest, "T.-Bálint, HFélegy- háza ; II. Csurgó ; III. Léva, Selmeczbánya; VI. Baja.; — gutta- tus Germ. V. Riusor. Agnriotes pilosus Pz. VI. Mehádia; — ustulatus Schal. I. Budapest, Félegyháza, T.-Alpár; II. Királyhida, Kőszeg, Csurgó ; III. Garam-Berzencze, Pozsony; V. Háromszék, Uj-Radna, Szent- Anna-tó-k.; VI. Zsombolya, Resicza, N.-Becskerek, Baja, Apatin ; VIII. Fiume ; — sputa or L. I. Budapest, Félegyháza, Visegrád, Sz.-Endre; III. Helpa; VI. Zsombolya ; — lhneatus L. I. Félegy- háza ; III Garam-Berzencze; VI. Baja. Dolopius marginatus L. VI. Mehádia. . —— Synaptus filiformis F. I. Félegyháza, Uj-Pest; V. Új-Radna, ÜUnőkő ; VI. Resicza. É Adrastus pallens F. I. Szeged; II. Muraszombat; III. Po- zsony, Pálfalu:; IV. Bártfa; VI. Zsombolya; — lacertosus Er. VI Baja. Fam. Dascillidae. Dascillus cervinus L. III. Zeleznó-fürdő; V. Telek. Fam. Cantharidae. Dictyopterus aurora Hbst. V. Uj:Radna. Lygistopterus sanguineus L. V. Fogarasi havasok. Lampyris noctiluca L. I. Budapest; VI. Mehádia. 28 Vángel Jenő dr. Lamprohiza splendidula L. II. Csurgó, Sopron; III. Garam- Berzencze, Putnok, Leibicz; — IV. Kassa. 3 Luciola mingrehca Men. VI. Resicza, Mehádia, Dubova. Cantharis fusca L I. Budapest, Visegrád, T.-Alpár, Félegy- háza, Eger, Hatvan, B -Megyer ; III. Putnok; V. Csernáton; — rustica F VI. Mehádia; — obscxra L. I. Budapest, Eger; III. Putnok ; — livida L. I. Félegyháza ; II. Kőszeg; VI. Baja, Ka- ránsebes ; — var. rufipes Herbst. I. Budapest, Eger, Hatvan ; III. Zeleznó-fürdő; IV, Gyertyánliget; — Jonmgicollis Kiesw, I. Budapest; - - fulvicolhs F. TI. Mátra-Kékes; IV. Bártfa; — late- rahs L. I. Félegyháza, Hatvan. Metacantharis haemorhoidalis F. I. Visegrád; III. Putnok.- Rhagonycha fulva Scop. I. Budapest, Hatvan, Czegléd, T.- Alpár, ; II. kőszeg, Keszthely, Győr; III. Pozsony, Garam-Ber- zencze, Lipótvár, Pálfalu, Putnok; IV. Gyertyánliget ; VI. Zsom- bolya, N -Becskerek, Zenta ; — atra K. VI. Mehádia. Pygidia denticolltis Schum. IV. Zseleznó-fürdő. Silis mtidula F. I. Visegrád. Hypebaeus flavipes F. VI. Mehádia. Ánthocomus eguestris F. III. Garam-Berzencze. Malachtus aeneus L. I. Szeged, Mátra-Kékes, Szarvaskő; Mesterszállás, Szintye; II. Acsalag; III. Pálfalu; V. Maroskecze , VI. Zsombolya, Dubovz, Mehádia.; — marginellus F. I. Mátra- Kékes ; II. Kömlőd, Acsalag; III. Putnok; V. Csernáton; — var. ambiguus Peyr. I. Budapest (Gellérthegy) ; — viridis F. I. Hat- van, Félegyháza, Mátra-Kékes, Budapest; V. Szent-Anna-tó; VI. Zsombolya, Baja ; VIII. Fiume, Urka vízesések; — spimipennis Germ. V, Fogarasi havasok. Hemcopus pilosus Scop. I. Budapest, Aporka, Szent-Endre, Félegyháza ; II. Mosony Szent-Péter. Dasytes mger L. III. Báczin (Zólyom m.); — coeruleus Deg I. Budapest, Visegrád; VI. Zsombolya; — flavipes OI. I. Szarvaskő ; — plumbeus Müll. I. Félegyháza, Szarvaskő ; III. Sz.- Béla; ÍV. Kassa; VI. Zsombolya ; — fusculus HI. VI. Mehádia. Danacaea sevbica Kiesw. I. Félegyháza; VI. Zsombolya ; — mgritarsis Küst. I. Mátra-Kékes ; — marginata Küst. III. Putnok. Fam. Cleridae Opilo mollis L II. Kőszeg. Clerus mutillarius K. I. Hatvan ; II. Sopron ; — formicarius [L. III. Selmeczbánya. Trichodes apiarius L. I. Budapest, Félegyháza, Gödöllő Hat- van, Csongrád; II. Kömlőd, Kőszeg, Perkáta, Balatonfüred ; III. Léva, Pálfalu, Garam-Berzeneze, Putnok; IV. Gyertyániiget ; V. Háromszék, Uj-Radna, Maroskecze; VI. Zsombolya, Resicza, Apatin, Zenta, Dubova, Karánsebes, Pécska ; — var. subrifasciatus Spin. I. Budapest, Hatvan; VI. Nagy-Becskerek. Corynetes coeruleus Deg. V. Telek; VI. Resicza. Adatok Magyarország rovar-faunájához. 29 Necrobia, violacea L. I. Budapest ; — rufipes Deg. III. Putnok. Opetiopalpus scutellaris Panz. I. Aporka. Elateroides dermestoides [L. III. Selmeczbánya. Fam. Bruchidae. Bruchus fur L. I. Félegyháza; — latro F. I. Aporka ; — . subdpilosus Strm. I. Félegyháza. Fam. Byrrhidae. 3 Byrvhus striatus OL. III. Viszoka, Putnok; ÍV. Gyertyánli- . get; VI. Baja; VIII. Fiume ; — ruripes F. III. Páifalu ; — pani- " ceus L. I. Budapest, Szeged; VI. Baja. tj Oligomerus brunneus Stm. VIII. Fiume. ] Xestobium rufo-villosum Deg. I. Budapest. Ernobius mollis L. III. Selmeczbánya. Ptilinus pectimcornis L. III. Pálfalu; VI. Mehádia. Fam. Lyctidae, i Lyctus unipunctatus Herbst. VI. Mehádia. Fam. Bostrychidae. Psoa viennensis Herbst. VIII. Fiume, Bostrychus capucinus L. I. Félegyháza; II. Kőszeg; III. Léva, Hernádkércs; VI. Zsombolya. Cis boleti F. IV. Gyertyánliget; V. Telek; VI. Mehádia ; — . mMspidus GyIll. VI. Mehádia. j Fam. Tenebrionidae. Gnaptor spinimanus Pall. I. Budapest, Visegrád, "Török Bálint, Eger, Szintye, B. Megyer; II. Kőhidgyarmat, Pécs; VI Apatin, Zsombolya, Nagy-Becskerek. Blaps longicollis Stev. VI. Karánsebes; — gigas L. VIII. Fiume ; — lethifera Marsh. I. Hatvan; — mortisaga L. 1. Bu- dapest, Félegyháza, Kalocsa, Kecskemét, Czegléd, Szeged, Oros- háza, Eger, Hatvan; II. Perkáta, Veszprém, Kőöőmlőd, Sopron, Nagy-Hotlány, Csurgó ; III. Lipótvár, Nyitra (taram-Berzencze, Zeleznófürdő ; IV. Kassa, Gyertyanliget, F.-Enecs; V. Szászrégen, . Uj-Radna; VI. Resicza, Pécska. Crypticus gumsguihus L. I. Mesterszállás, Czegléd, Hélegy- háza, Mátra-Kékes, Hódmezővásárhely ; III. Putnok; V. Három- szék; VI. Mehádia Pedinus femoralis L. I. Budapest, Félegyháza, T.-Alpár, Hódmezővásárhely, Mesterszállás, Orosháza, Visegrád, Kóka, Eger, Hatvan; II. Acsalag, Kőszeg, Muraszombat, Csurgó. Opatrum sabulosum L. I. Budapest, Ujpest, Visegrád, Békás- megyer, Eger; II. Sopron; II. Helpa, Garam-Berzeneze; VI. Zsombolya, Zenta, Baja; VIII. Fiume. Microzoum tibiale F. I. Budapest, Félegyháza. Bolitophagus reticulatus L. VI. Mehádia ; — interruptus Il. VI. Mehádia ; — armatus Pz. VI. Mehádia. ] i ! 30 Vángel Jenő dr. Eledona agaricola Hbst. I. Szeged. Diaperis boleti L. I. Félegyháza, Szeged ; VI. Mehádia, Baja. Hoplocephala haemorrkoidaltlis§. ill. Helpa; V. Szent-Anna- tó környéke ; " VI. Mehádia. Scaplhdema metallica F. I. Visegrád; VI. Mehádia. Platydema Dejedni Lap VI. Mehádia Corticeus castaneus FH. VI. Mehádia, Dubova. Anthracias cornutus Fisch. VI. Mehádia. Acanthopus caraboides Pet. VI. Mehádia. Tenebrio obscurus F. I. Budapest, Szarváskó, Eger, Csanád. Félegyháza, Szintye; II. Acsalag, Nagy-Hoflány ; III. "Putnok ; V, Háromszék, Uj- -Radna ; VI. Zsombolya, Karánsebes, Stájerlak, "Re- sicza ; — molitor L. I. Budapest, Arad, Hatvan, Félegyháza- Eger, Szarvaskő, Csanád; II. Acsalag, Kőszeg, Királyhida, Köm- lőd ; III. Pozsony, Lipótvár; ÍV. Kassa, Gyertyánliget; V. Három, szék, Csernáton, Maroskecze; VI. Zsombolya, Baja, Zenta, Sza- badka, Futak. Helops guisguilius F.I. Budapest, Hatvan, Hódmezővásárhely ; ÍV. Kassa, Hernádkéres; — picipes Küst. I. Budape st, VI. Me- hádia; — caraboides Panz. I. Szarvaskő ; — incurvus Küst. I. Budapest, Visegrád, Eger, Mesterszállás ; 191. Putnok ; IV. Kassa ; — badius Küst. VI. Mehádia. Fam. Alleculidae. Eryx ater F. I. Kecskemét. ÁAllecula mortio F. I. Szarvaskő. Hymenalia rufipes F. I. Kecskemét, Félegyháza. Gonodera murina L. VI. Zsombolya. I Podonta nigrita F. I. Budapest, Mesterszállás, T.-Alpár, Ra- 7 kospalota, Félegyháza, Eger, Hatvan; II. Acsalag, B.-Füred; IIL Putnok, Sz -Béla; VI. Zsombolya. b 18 Cteniopus sulphuripes Germ. I. Békás-Megyer; IV. Gyér- [/ tyánliget. "zt Omophlus betulae Hbst. I. Budapest, Eger, Hatvan, Nágy- o: Kőrös, Félegyháza; III. Putnok, Zeleznó-fürdő; — rugosicollis Brüll. I. Budapest, Hatvan; — dilatatus var. longicornis Bert. I. hi Török-Bálint ; VI. Zsombolya. - Fam. Lagriidae. Lagria hirta L. I. Rákospalota; V Háromszék; VI. Gyer- I tyánliget; VI. Baja. Ni Fam. Melandryidae. Tetratoma ancora KW. VI. Mehádia. Fam. Mordellidae. Mordella var. perlata Sulz. I. Csongrád ; — fasciata B, I. [ Félegyháza, T.-Alpár, Szarvaskő ; IV. Kassa ; VI. Baja; — acu- leata L. I. Félegyháza, T.-Alpár; VI. Zsombolya . Budapest. Adatok Magyarország-r ovar-faunájához, 31 Mordelhstena, brunnea KB. IV. Kassa: — brevicauda Boh. I. Ánaspis esos L. I. Budapest, B.-Megyer: VI. Zsombolya, " Mehádia ; — var. lateralis F. I. Békásmegyer. Fam. Meloidae. Meloe proscarabaeus L. I. Budapest, Félegyháza, Visegrád; É I. Mosony-Szent-Péter; VI. Zsombolya; — wviolaceus Marsh. I. í/ , Budapest, Eger, Félegyháza ; III. Selmeczbánya; — hungárus ( Sehrk. I. Budapest; — decorus Brandt. I. Budapest, Visegrád, j Event: Endre; — cicatricosus Leach. I. Budapest, Félegyháza, . Hatvan; III. "Putnok, Pozony ; VI. Zsombolya; — var. rufiventris Germ. I. Félegyháza ; — vartegatus Donov. I. Budapest ; III. Sel- meczbánya ; VI. Resicza ; — tuccius Rossi. I. Félegyháza; — scab- riusculus Brdt.I. Budapest, Hatvan, Félegyháza ; III. Selmeeczbánya. Cerocoma Schreberi F. I. Félegyháza; — Miühlféldai GyIIl. I. Szarvaskő. zZonabris variabihs Pall. I. Szeged, Aporka, Félegyháza, Kecskemét, Czegléd, T.-Aipár; — var. Dahh Baud. I. HFélegy- háza, Kecskemét, Hódmezővásárhely. Oenas crassicornis III. I. Hatvan, Félégyháza, Mátra-Kékes, Szeged, Orosháza. Eydus trimaculatus F. I. Félegyháza. Halosimus syriacus L. I. Aporka, Félegyháza; VI. K.-Sebes. LEytta versicatoria L. I. Budapest, Gödöllő, Eger, Félegyháza, i Szeged ; II. Acsalag, Komárom, Sopron, B.-Füred ; III. Nyitra, Selmeczbánya, Putnok; V. Maroskecze, Háromszék; VI. Zsom- . bolya, Resicza. Epicauta verticatis III. I. Szintye, Hatvan; H. Kőhidgyarmat ; III. Lipótvár; V. Fehéregyháza. Fam. Pyrochroidae. JE) buschród coccinea L. I. Budapest; III. Pozsony ; VI. Baja. Fam. Anthicidae. Notorus monoceros 1. I. Félegyháza. Formicomus pedestris Rossi. I. Budapest, Félegyháza, Szeged. ÁAÁntmcus axillaris Schmidt. 1. Félegyháza; — unicolor Sehmidt. I. Budapest. Mecynotarsus serricornis Panz. I. Félegyháza. Farm. Oedemeridae. Nacerdes ustulata W. I. Szarvaskő ; — fulvicolhs Scop. III. Zeleznó-fürdő ; VI. Baja ; — viridepes Schmidt. VI. Baja. Asclera "coerulea L. I. Szent. Endre, Visegrád; III. Garam- berzencze ; — samguinicollis F. I. Mátra- Kékes ; VI. Baja. Oedemera podagrartae 1. I. Mátra-Kékes, "Szent. Endre, Szar- vaskó ; III. Putnok, Garamberzeneze; V. Háromszék; — flúrves- cens LG. I. Budapest, Szarvaskő ; V. Maros-Kecze ; V. Karánse- 92 Vángal Jenő dr. bes, Baja ; — virescens L. I. T.-Alpár, Szarvaskő ; IV. Bártfa. Chrysamnthia viridissama, L. VI. Mehádia. Fam. Pythidae. Mycterus umbellatarum HF. I. Szent-Endre, KRákos-Keresztur. Fam. Curculionidae. Otorhynchus mastir Oliv. VIII. Czirkvenicza. — irritams Herbst. I. Budapest, Visegrad; VI. Mehádia ; — mger F. III. Hel- pa; V. Riusor; — fuscipes Ol. V. Fogarasi havasok 5 laeviga- tus F. III. Pálfalu; — szgnattpenms GyIl. II. Csurgó — corrup- tor Hbst. VIII. Fiume ; — curvipes Stierl. IV. Gyertyánliget ; — obsidianus Boh. IV. Gyertyánliget, Kassa; — dives Germ. V. Fogarasi havasok ; — sulcatus FH. V. Segesvár ; — populeti Boh. j I. T.-Alpár: VI. Resicza; — cArysocomus Germ. V. Fogarasi ha vasok ; — tigustici L. I. Budapest, T.-Bálint, Mesterszállás, Szin- ! tye, Hódmezővásárhely, Balmaz-Ujvár; II. Csurgó; III. Nyitra; ! VI. Zsombolya; — orbicularis Herbst. I. Budapest; — ovatus )! L. I. Szeged ; — scabdrosus March. VI. Mehádia. Phyllobius glaucus Scop. I. Riusor; — urticae Deg. I. Szar- ! vaskóő ; — incanus GyIll. III. Selmeczbánya; — pirit L. I. Buda- ) pest, B.-Megyer, Félegyháza; VI. Baja ; III. Garamberzeneze ; — argentatus L. I. Budapest, Félegyháza ; III. Léva; — betulae F. I. Budapest; II. Sopron ; III. Putnok; -— oblongus L. I. Buda- pest, Félegyháza, B.-Megyer ; II. Sopron; V. Uj-Radna ; — cine- rascens F. ÍV. Gyertyánliget. Polydrosus impar Gozis. VI. Mehádia; — sertceus Scehall. I. Szarvaskő ; II. Kőszeg; III. Léva, Kis-Viszoka; — tereticolhs Deg. III. Léva ; — coruscus Germ. I. Félegyháza. Peritelus famiharis Boh. I. Félegyháza, Kecskemét, Buda- pest, Mátra-Kékes. Mylacus semnulum KH. VI. Baja. Paophilus Hampei Seidl. I. Félegyháza. Strophosomus coryh F. I. Visegrád, Szintye. atai Eusomus ovulum Germ. I. Budapest, Félegyháza; III. Put- [ nok; V. Szent-Anna-tó környéke. Brachyderes mcanus L. I. Budapest. Mesagroecus obscurus Boh. I. Szent-Mihályfalu. § Sttona crimtus Herbst. I. Budapest, Hélegyháza; VI. y Resicza ; — /lavescens Marsh. I. Félegybáza ; — lineatus L. I. Fél- [/ egyháza ; — sulafrons Thunb. I. Budapest; V. Telek. 11 Psalhhum masallosum F. I Budapest, Hatvan, T,-Bálint, Fél- [ egyháza, Kóka: II. Kőhídgyarmat; VI. Baja, Zsombolya. b [Iiophtloeus tesselatus Müll. I. Budapest, Visegrád, Hatvan; [/ VI. Baja; — Herbst GyIlIl. V. Uj-Radna; VI. Stájérlak. Ft Chlorophanus gidbosusPayk. I. Mesterszállás, Ujlak s; — virt- [ dis L. I. Mesterszállás, Budapest ; III. B.-Gyarmat, Léva ; IV. Gyer- [ tyánliget, Kassa; V. Uj-Radna, Riusor, Telek; VI. Resicza, Baja. ! Tamymecus palhatus F. I. Budapest, Félegyháza, Mester- [ Adatok Magyarország rovar-fannájához. 33 I szállás, T.-Alpár; II. Csurgó; III. B-Gyarmat; VI. Zsombolya, " Baja ; — vutger Gyll. I. Félegyháza. Cleonus punctiventris Germ. I. Budapest, Félegyháza, Kóka, . Hatvan; II. Kőszeg, Kőhidgyarmat; — migrosuturatus Goeze. I. . Budapest, Arad, Félegyháza; VI. Baja; — var. turbatus Fahrs. " I. Csurgó; — fasciatus Müll. I. Félegyháza; II. Csurgó ; — " dechwis Olív. I. Félegyháza; — alternans Herbst. VIII. Fiume ; ( — cemereus Sehrank. I. Budapest, Visegrád, Félegyháza; VI. Apatin; VII. Fiume; — mpiger Scop. I. Budapest, Szarvaskő, I Félegyháza, Szintje; II, Csurgó; VI. Resicza; — tigrimus Pz. : I. Budapest; — pedestris Poda. I. Budapest, Bélegyháza, Vise- ! grád, Eger ; III. Selmeczbánya. [Iixus elongatus Goeze. I. Félegyháza, Szarvaskő — mwyagri 01. I. Félegyháza ; — sangumeus Ross. I. Török-Bálint ; — subti- hs Boh. V. Uj-Radna; VI. Resicza; — ascami L. I. Budapest, Hatvan ; III. Lipótvár, Pálfalu ; — algíirus L. VI. Baja; — cardui ! Oliv. I.Budapest, Kóka, Szarvaskő ; II. Sopron; VI. Zsombolya. Larinus brevis Hbst. I. "Török-Bálint; — obdtusus GyIlIl. Szarvaskő, Sziget-Monostor ; — sturnus Schall. I. Budapest ; IV. Kassa; — jaceae F. I. Budapest, Félegyháza; VI. Resicza, Z2so0m- bolya. akó fe mnmocyllus comcus Eroel. I. Szarvaskő. . száj Alophus Kaufmamnm I. Orosháza, T.-Alpár; VI. Baja. 5 Lepyrus capucinus Sehall. I. Hatvan, T.-Alpár; III. Léva ; HÉTV. Kassa, Gyertyánliget; V. Predeal; — palustris Scop. I. Eger, Hatvan; IV. Gyertyánliget. . Hylobiuus abietis L. III. Dobsina; VI. Resicza, Stájerlak ; — fatuus Rossi. V. Fogarasi havasok. TIaparus diírus Herbst. V, Fogarasi havasok ; — glabrirostris Küst. I. Budapest ; V. Szászrégen, Uj-Radna. Phnthus Tischeri Germ. V. Fogarasi havasok. Hypera tesselata Herbst. III. Putnok ; — punctata W. I. Fél- egyháza, T.-Alpár; II. Sopron ; ÍV. Kassa ; — fasciculata Herbst. I. Félegyháza ; — arator L. I. Félegyháza; — murina WF. I. T.- Alpár. Pissodes picea III. III. Pozsony ; — pimi L. II. Kőszeg. Erwrhnus festucae Hbst. III. Putnok. Dorytomus longimanus Worst. I. Budapest ; III. Léva; — De- Jeam Faust. III. Léva; -- taematus W. II. Sopron; — rufulus Bed. I. iélegyháza. Cossonus hnearis FK. I. Budapest ; — albovíttatus Germ. VI. . Zsombolya. Cryptorrhynchus lapatm L. I. Félegyháza, T.-Alpár; III. Selmeczbánya ; ÍV. Kassa; VI. Baja. Coelhodes carduwi Herbst. I. Budapest; III. Léva ; — fulhgi- nosus Marsh. I. Félegyháza, Mátra ; III. Putnok ; — guadrimacu- latus L. I. Visegrád. Acalles denticolhs Germ. VI. Mehádia; — hypocrita Boh. VI. Mehádia. 34 Vángel Jenö dr. Ceuthorrhynchus toptarius Germ. I. Félegyháza ; — trimacu- latus W. I. Félegyháza ; — macula-alba. Herbst. I. Budapest, Kóka, Szintye ; — sulcicolhs Payk. I. Szeged ; — erysum HF. V. ÚUj-Rad- na, Telek; VI. Resicza; — alboviíttatus Germ. I. Budapest, Fél- egyháza; VI. Zsombolya ; — syrites Germ. I. Félegyháza. Notaris scirpe E. I. Szarvaskő. Baris tímda Rossi I. Budapest, Félegyháza. Sphenophorus striatopunctatus Goeze. I. Budapest, Kecskemét, Félegyháza, Visegrád, Szintje, Hatvan; II. Csurgó ; — abbreviatus F. I. Budapest. 3 Calandra gramnarta L. I. Félegyháza; II. Perkáta, Kőszeg ; III. Léva. Balamnus elephas Gyli. Budapest, Hatvan ; — venosus Grav. d V. Fogarasi havasok ; — nucum L. I. T.-Alpár. Anthonomus pomorum L. I. Budapest, Félegyháza, Szintye ; rectirostris L. I. Kóka ; IV. Beregszöllős. Bradybates Kellneri Bach. I. Budapest ; — var. subfasciatus ! Gerst. I. Visegrád. Elleschus scamcus Payk. III. Putnok. . Orchestes popuh F. I. Visegrad, B.-Megyer, Félegyháza, Hat- van; lÍI. Putnok ; ÍV. Kassa; V. Uj-Kadna. Gymnetron anterrmm Germ. VI. Zsombolya. Cionus scrophulartae L. II. Csurgó; — Ohwieri Rosseb. I. Félegyháza, T.-Alpár; IV. Kassa; — tuberculosus Scop. V. ) Uj-Kadna. Magdahs mtdipenms Boh. I. B.-Megyer. 3 Apion pomonae F. I. Budapest; II. Sopron; — eraccae L. I. Budapest; — onopordi Kirb. I. Budapest, Budaórs; — holose- riceum GyIli. VI. Mehádia ; — aeneum F. I. Budapest: — curvt- rostre Gyil. VI. Zsombolya; — simile Kirb. III. Putnok; — lon- girostre Oliv. I. Budapest, Visegrád, Félegyháza, Hatvan; — apricans Herbst. III. Léva; — trifolm 14. I. Szeged, Visegrád, Uj-Radna ; — mimiatum Germ. I. Budapest, B.-Megyer. Rhynchites betulae L. 1. Budapest, Visegrád, Félegyháza, B.-Megyer ; II. Kőszeg ; — olivaceus GyIll. II. Kőszeg; — pauail- ! lus Gerin. I. Budapest; VIII. Fiume; — aeneovirens Marsh. I. Mátra-Kékes ; — purpureus L. I. Budapest; VI. Zsombolya ; -— / auratus Scop. I. Hélegyháza; — Bacchus L. I. Budapest, B.-Me- ! gyer, Hatvan. Rhinomacer betulae L. I. B.-Megyer ; — populi L. I. Buda- pest, B.-Megyer, Félegyháza, Szarvaskő ; II. Acsalag ; VIII. Fiume. í Cyphus mtens Seop. 1. Szarvaskó, Eger ; II. Selmeczbánya. ! Attelabus coryh L. I. Budapest, Visegrád; II. Perkáta, Kő- szeg ; III. Lipótvár; IV. Kassa ; V. Maroskecze. Fam. Anthribidae. Platyrrhimus resinosus Scop. HI. Putnok; VI. Mehádia. Agatok Magyarország rovar-faunájához. 35 Fam. Mylabridae. Mylabris pisorum L. I. Budapest, Félegyháza, Hatvan, §Sz.- ( Endre ; VI. Zsombolya ; — villosa F. VI. Mehádia. Spermophagus cardui Boh. I. Budapest, B.-Megyer. Fam. Scolytidae. i Hylesinus framm Panz. III. Selmeczbánya, Helpa; V. Uj- " Radna; VI. Mehádia. ! Ip amatinus HI. III. Selmeczbánya, Helpa ; — typographus :( L. IH. Helpa; — laricis F. III. Selmeczbánya. Xyleborus Saxesem Rat. I. Visegrád; — dispar F. I. Buda- ( pest ; III. Helpa; VI. Resicza, Mehádia. , Xyloterus lineatus O1. III. Selmeezbánya. Fam. Cerambycidae. Spondyhs bduprestordes L. III. Ígló, Helpa; V. Uj-Radna. Prionus cortarius 1. I. Budapest, Visegrád, Szenj-Endre, ! Szarvaskó, Szintye: II. Kószeg, Sopron; III. Igló, Kassa, Pál- "falu; ÍV. Bártfa ; V. Szaszrégen, Háromszék, Riusor, Szent-Anna- tó kör., Szováta; VI. Resicza, Mehádia. Ergates faber L. II. Köszeg. Aegosoma scabricorne Scoop. I. Félegyháza, T.-Alpár ; II. N.- Hoflány, Mosony-Szent-Péter. Rkhagyum mordax Deg. I. Visegrad ; ill. Helpa, Pálfalu; — . befasctatum HF. I. Budapest; — ingwmisítor L. III. Dobsina, Sel- meczbánya. Rhamnusium bicolor Scehrk. III. Pozsony. Oxymirus cursor L. III. Bars-Taszár, Dobsina, Szepes-Béla. Toxotus guercus Goeze. III. Pálfalu, Szászrégen. Pachyta guadrimaculata L. 1. Szarvaskó, Eger, III. Zelez- . nó-fürdő, Palfalu, Dobsina. 3 Acmaeops collaris L. I. Szarvaskó; III. Pálfalu; — var. . mgricolhs Muls. III. Pálfalu. I Gaurotes var. mgricolhs Muls. III. Barlangliget ; — virginea L. V. Új-Radna, Fogarasi havasok. 1 Cortodera. Frivaldszkyi Kr. I. Budapest. Leptura rufa Brüll. V. Csernáton; — bwvida F. I. Félegy- háza, T.-Alpár; II. Kószeg ; V. Uj -Radna ; III. Putnok ; — macu- Ticornis Deg. V. Uj-Radna ; — rubra L. I. Eger ; III. Pálfalu, Kis- Viszoka, Helpa, Garamberzenecze, Tátraháza, Dobsina ; IV. Bárt- GSM ÉKE ue sás V. Uj -Radna; — scutellata KH. III. Garam-Berzeneze; IV. Gyertyánliget ; V. Uj-Radna; — virens L. V. Uj-Radna, Telek, . gunolenta L. ÍV. Gyertyanliget ; NE Radna ; — erratica Dalm. ; Fogarasi havasok ; — dubia Scop. V. Üxsőkő, Uj-Radna ; — san- . I. Büdapest, Szarvaskó, Szent-Endre, Eger; il. Köszeg; IV. . Kassa; — aurulenta F. II. Kőszeg ; HI. Garam- Berzencze, Pál- ! falú; TV. Uj-Radna ; — guadrifasciata L. I. Budapest; III. Pál- falu, Garam- Berzeneze ; — .maculata Pod. II. Sopron, Kőszeg ; kh NIT, (Garam- Berzencze, Zeleznó- fürdő ; V. Uj-Radna ; — melamura 36 Vángel fenő dr. L. III. Viszoka; — bifasciata-; Müll. I. Félegyháza, T.-Alpár, Mátra-Kékes, Szarvaskő, Eger ; III. Helpa, Garam-Berzenceze ; ÍV. Kassa; V. Csernáton; VI. Karánsebes; — septempunctata HF. II. Kőszeg; VI. Resicza, Karánsebes; — migra L. IV. Bártfa, Kassa; V. Csernáton ; — attenuata L. V. Uj-Radna ; VI. Resicza. Pidoma turida H. V. Telek. : Allosterna, tabacicolor Deg. VI. Baja. Necydahis major Li. III. Pálfalu. Stenopterus rufus L. I. Budapest. Cerambyx cerdo L. I. Budapest, Szarvaskő, Szintye, Hatvan, Eger, Hódmezővásárhely ; II. Kőszeg, Perkáta, Kőhidgyarmat; III. Nyitra, Putnok ; IV. Kassa; V. Maroskecze, Szováta; VI. Resi- ) eza ; — Scopoh Füssl. I. Budapest, Szintye; II. Veszprém ; III ! Pozsony, Garam-Berzeneze ; VI. Zsombolya. 51 Criocephalus rusticus 1. II. Kőszeg ; III. Putnok. Asemum striatum L. III. Helpa. Tetroprum castaneum L. III. Bars-Taszár. Amsarthron barbipes Sehrk. II. Kőszeg ; III. Garam-Berzeneze. Phymatodes var. vartiatatis L. I. Szarvaskő, Budapest, Szent- Endre ; III. Nyitra; VI. Baja, Zsombolya ; — var. praeustus F. I. Félegyháza; II. Kőszeg ; — testaceus L. VI. Mehadia; V. Fe- ! héregyháza. Pyrrhudium sanguneum L. I. Budapest, Eger, Orosháza; III. Losonez ; ÍV. Kassa; VIII. Fiume. Calhdium violaceum L. IV. Kassa, Bártfa. I Hylotrupes bajulus L. I. Budapest, Szent-Endre, Visegrád, / Hatvan, Félegyháza, Szeged, Szolnok, Csongrád, Nagy-Köros, Eger, Szarvaskó, Kóka; II. Kőszeg, Sopron, Nagy-Hoöflány, Acsa- lag, Kömlőd, Veszprém, B.-Würed, Kóhidgyarmat; — III. Po- zsony, Putnok, Léva; IV. Kassa; V. Maroskecze, Szováta; VI. Zsombolya, Kesicza. Rhopalopus clavipes F. I. Hódmezővásárhely ; III. Dobsina ; V. Uj-Radna. ; Rosaha alpina L. III. Garam-Berzeneze. E] Aromia moschata L. I. Budapest, Eger, Szent-Endre, Szol- [ nok, T.-Alpár, Szintye, Hódmezővásárhely; II. Perkáta, Eszter- ! gom, Győr; III. Lipótvár, Putnok; IV. Kassa; V. Maroskecze ; VI. Resicza, Zsombolya. 1! Purpuricenus budensis Goeze. I. Budapest, Aporka, Szintye, !. IMI. Léva: — Köehleri £. IT. Putnok ; VI. ÜjNutak 1§! Plagionotus detritus L. Budapest, Orosháza ; — arcuatus 1. I, Budapest, Kóka, Hatvan; II. Kőszeg, Kőöőhidgyarmat; III. Léva; V. Uj-Radna; VI. Mehádia ; — oralis Pall. I. Félegyháza, hú T.-Alpár, Kóka, Aporka ; II. Perkáta ; III. Lév TAKE VI. Zsombolya, Resicza, Dubova ; — var. variabilis Motseh. [/ . Kóka. jú; AXylotrechus rusticus L. I. Budapest, III. Garam-Berzeneze: [/ VI. Zsombolya ; — amtilope Zett. I. Kőhidgyarmat. 5.14 Clytus artetis L. III. Pálfalu. a; V. Bálványos- p ! Putnok. Adatok Magyarország rovar-faunájához. 37 Clytanthus varius UL. I. Budapest, T.-Alpár, Félegyháza, ! Szeged, Hódmezővásárhely, Szintye, Hatvan, Gödöllő; II. Perkáta, " Acsalag; ÍV. Kassa, Gyertyánliget; V." Maroskecze, Bálványos- " fűrdő; VI. Apatin, Zsombolya, Zenta, Baja; — Herbsti. Brahm. rV. Uj -Radna, Csernáton ; — sartor F. I. Budapest, Mátra-Kékes ; . II. Putnok ; TV. Beregszőllős ; VI. Baja; — figuratus Scop. ITT. . Garam- Berzeneze : speciosus Sehneid. I Budapest, Szarvaskő, " Eger, Orosháza, Nagy-KŐrös : II. Köőhidgyarmat, Keszthely ; III. / Putnok; VI. Resicza. Ánaglyptus mysticus L. I. Hatvan, Eger; II. Sopron; III. Dorcadnon aetmkops Scop. I. Budapest, Hatvan, Czegléd, Vi- ; segrád, Szent-Endre, Mesterszállás, Orosháza, Szintye, Szarvaskő, ! Eger, Kecskemét, Kóka; II. Sopron, Csurgó, Veszprém, B.-Hü- red ; III. Léva, B.-Gyarmat, Nyitra; VI. Baja, Resicza ; — fulvum ! Scop. I. Budapest, Gödöllő, Eger, Kecskemét, Hatvan. Visegrád, ! Félegyháza, T.-Bálint; II. Sopron; III. Lipótvár; VI. Uj-Futak ; — — Cervae Friv. I. Félegyháza; — Scopoln Herbst. I. Buda- ! pest, Félegyháza, Mesterszállás, Szarvaskő, Mátra-Kékes, Hatvan, . Visegrád; V. Maroskecze; decipiens Germ. I. Budapest ; — pe- destre Poda. I. Budapest, Visegrád, Török-Bálint, Kecskemét, ! Szarvaskő, B.-Megyer, Czegléd, Hatvan ; III. Lipótvár ; V. M.-Keecze. Neodorcadion teihneatum Germ. I. Félegyháza. Dorcatypus tristis F. VIII. Fiume Morimus funereus Muls. Budapest, Visegrád, Szent-Endre ; , VI. Stájerlak, Zsombolya. Lamia textor L. I. Budapest ; II. Kőhidgyarmat ; III. Leibicz, Dobsina. Monohammus sartor F. III. Csorbai-tó környéke; — sutor L. IV. Kassa; V. Tasnád, Szent-Anna-tó környéke. Acamthoderes clavipes Schrank. III. Garam-Berzencze. Acanthocinus aedihs 1. I. Budapest ; IV. Bártfa. Iniopus nebulosus L. I. Kecskemét ; III. Putnok. Haplocnemia ecurcuhonoides L. I. Hatvan; II. Kőszeg. Agapanthia Dahh Rieht. II. Kömlőd; v. Maroskecze ; — . villosoviridescens Deg. I. T.-Alpár ; III. Bars- Taszár : — maculicornis GyII. I. Visegrád ; — violacea F. I. Budapest, Hatvan. Saperda carchartas L. I. Budapest, Czegléd; II. Mosony; . Szent- Péter; III. Lipótvár, Losonez ; — scalaris L. I. Szarvaskő - 1 a punctata L. I. Pécska. Tetrops praeusta L. VI. Mehádia. Phytoecia, scutellata W. III. Putnok; VI. Kesicza; — argus Eröbl. I. Félegyháza ; — affinis Harr. I. Szarvaskő; VI. Baja; . — ephppium F. I. Mátra-Kékes, Budapest, Félegyháza; ÍV. Be- . rTegszőllős; VI. Zsombolya. Oberea, oculata L. I. Félegyháza, T.-Alpár, Szarvaskő ; — . euphorbiae Germ. I. T.-Alpár ; IT. Kömlőd. 38 Ván gel Jenö Úke Fam. Chrysomelidae. Orsodacne cerast L. var. hneola Lac. VI. Mehádia. ; Donacia. clavipes;s F. I. Budapest, Félegyháza, Szintye; II Keszthely ; — tMimbata Panz. I. Budapest, Szarvaskő, . Eger; V. Uj-Radna ; VI. Resíicza ; — vulgaris Zsechach. I. Budapest, Wélegy- háza ; — simplex F. I. Budapest, Szarvaskő, B.-Megyer. Plateumaris sericea L. I. Szarvaskő; — var. festucae KW. I. Szarvaskő ; — dhiscolor Panz. I. Szarvaskő; ÍV. Kassa ; — consz- mihs Schrnk. I. Félegyháza ; III. Léva ; — abddomimaths O1. I. Bu- dapest, B.-Megyer ; Zeugophora filavicolnhs Marsh. IV. Kassa. Lema bchenes Voet. I. Szarvaskó, Mátra-Kékes; III. Putnok ; — cyanella L. I. Budapest, Szarvaskő, Czegléd, Hatvan; — me- 7 lanopus L. I. Félegyháza. Crioceris merdigera L. V. Szászrégen, Csernáton ;.II. Kőszeg; III. Putnok, Menyhárd; — 172-punctata Scop. I. Félegyháza, Szarvaskó, Eger; III. Léva; VI. Baja; — var. 14-pumctata Scop. . I. Félegyháza ; — 5-punctata Scop. I. Mátra-Kékes ; — asparagi L. II. Sopron ; III. Léva. Labidostomis humerahs Scéhneid. I. Budapest; — lucida Germ. I. Eger ; — longimana L. I. Félegyháza, Mátra-Kékes ; III. Putnok ; — cyamicorms Germ. I. Szarvaskó, Félegyháza, Mátra- Kékes, Hódmezővásárhely; II. Csurgó; III. Garam-Berzencze ; V. Szováta, Telek; VI. Zsombolya, Baja. Lachnaea sexpunctata Scop. I. Budapest, Szarvaskő, Eger, Hatvan ; III. Zeleznó-fürdő, Putnok. Clytra guadripunctata L. I. Budapest, Félegyháza, Visegrád, ] Szent-Endre, T.-Alpár, Szeged, Arad, Szolnok, Szintye, Szarvas-. kő; II. Kőszeg, Perkáta, Kömlőd, Acsalag; III. Lipótvár, Pál- falu, Garam-Berzencze ; ÍV. Kassa; V. Maroskeecze; VI. 2Zsom- bolya, Apatin, Baja, Resicza. Gynamndrophthalma. sahcina, Scop. I. Visegrád, Eger, Szar- vaskőó ; III. Putnok; IV. Bártfa; — xanthaspis (Germ. I. Eger, Mátra-Kékes ; — aurita L. I. Budapest, Szent-Endre ; II. Sopron. Coptocephala. scopolina, 14. I. Mátra-Kékes; IV. F.-Enecs, Be- regszöllős. Üryptocephalus cordiger 1. I. Visegrád ; II. Mosony. Szent-Pé-. ter ; — sexpunctatus L. 1. Budapest ; — bipunctatus L. I. Rákos- [/ Keresztur, Eger; III. Pálfalu, Sz.-Béla; IV. Kassa; — bi0uttatus f Scop. I. Szarvaskő; — Scháüjferi Schrank. I. Budapest, B.-Megyer ; ! — sertceus L. I. Budapest, Eger, WHélegyháza, Szarvaskó, T.- [ Alpár ; II. Csurgó, Kőszeg, Mura-Szombat; III. Léva, Viszoka, Pálfalu; IV. Gyertyánliget; V. Szováta, Uj-Radna; VI. Zsombo- [ lya, Resicza; — aureolus Sufr. I. Mátra-Kékes, Visegrád, SZ.- Endre ; IV. Gyertyánliget ; — wviolaceus Laich. I. Budapest, Szent- [/ Endre, Szarvaskő; V. Uj.Radna ; — elongatus Germ. I. Visegrád, Békás-Megyer ; — frenatus Laich. I. Félegyháza; IV. Gyertyán- liget; var. flavescens Sehneid. VI. Zsombolya; — flavipes F. I. I Budapest, Szent-Endre ; III. Garam-Berzencze ; — ocellatus Drap. i [ Adatok Magyarország rovar-faunájához. 39 . IV. Gyertyánliget; — Moraez L. I. Szarvaskő ; — var. bivittatus : GyIIl. I. Mátra-Kékes ; — var. arguatus Weise. I. Rákos-Keresztur, : Mátra-Kékes ; III. Putnok ; — 6-pustulatus Rossi. I. Wélegyháza, . Szarvaskő ; — connexus OI. I. Félegyháza, Mátra- Kékes. Pachybrachys tesselatus OI. III. Garam-Berzeneze ; — Mero- giyphicus Laich. I. Félegyháza, Hatvan; IV. Kassa; VI. Baja. Colaphus sophiae Schall. I. Budapest, Szent-Endre, WNélegy- . háza; III. Putnok; V. Fehéregyháza. Gastrotidea viridula Deg. II. Kőszeg; IV. Kassa, Gyertyán- " liget; VI. Baja ; — polygomi L. I. Budapest, Hatvan, Matra-Ké- . kes, Visegrád, Félegyháza, B.-Megyer, Mesterszállás, Tőrök-Bálint, II. Csurgó ; II. Putnok ; IV. Beregszöllős; VI. Zsombolya, N.- . Becskerek. Entomoscehs adomuhs Pall. I. Budapest, Hatvan; VI. Zsom- bolya. Timarcha pratensis Duft. V. Uj-Radna ; — tenebriocosa FW. I. Budapest ; — wviolaceonmigra Deg. I. Budapest, Visegrád, Hatvan, Kecskemét, Szarvaskő ; II. Nagy-Hoflány, Kóőhidgyarmat ; — ve- nosula Weise. VIII. Fiume, Cirkvenicza, Omblaforrás. Chrysomela. coerulea O1. I. Szeged, Visegrád; III. Léva ; V. Telek; VI. Dubova, Mehádia, Resicza; — globipenms Sufr. ÍV. Gyertyánliget, Kassa; — vernabks Brull. VIII. Castel-Musehio ; . — haemoptera L. III. Pálfalu; V. Bálványos-fürdő; — goettin- gensis L. I. Budapest, Rákos-Palota, Csongrád, HWélegyháza; II. Mura-Szombat ; III Helpa; V. Háromszék; — limbata W. VI. .! Zsombolya ; — staphylea L. I. Félegyháza, Arad; IV. Kassa ; — sangwmnolenta L. I. Szarvaskó, Mesterszállás, Mura-Szombat ; III. . Pálfalu; V. Uj-Radna ; I. Hatvan, Mátra-Kékes ; — marginata L. . I. Budapest, Szarvaskő, Hatvan ; — cAhalcitis Germ. I. Budapest ; — hyperici Forst. I. Budapest; — americana UL. III. Sebenico ; — cereahs L. Kőszeg, Veszprém ; — var. alternans Panz. I. Kó- ka; III. Pálfalu; — coerulans Seriba. I. Budapest; II. Készeg: IH. Pálfalu; VI. Mehádia ; — fastuosa Scop. I. T.-Alpár, Félegy- háza, Eger, Visegrád, Szarvaskő ; II. Kőszeg ; III Helpa, Garam- Berzencze ; VI. Dudova ; — graminis L I. Eger, Csongrád, Fél- egyháza, T.-Alpár; II. Bfüred, Kőszeg; II. Pozsony; V. Uj Rad- na — menthastri Suffr. I. Budapest, Kóka, Szeged; III. Léva, . Sz. Béla ; IV. Kassa; VI. Zsombalya, Resicza ; VIII Cirkvenicza — varians Sechall. II. Csurgó ; — pohta L. I. T.-Alpár; II. Csurgó ; V. Uj-Radna ; VI. Resicza. Orina trishis . V. Segesvár; VI. Zsombolya, Baja; — luc- tuosa O1. V. Segesvár ; — rugulosa Sufr. V. Uj.Radna ; — imtri- cata Germ. IV. Gyertyánliget; V. Ünökő; — alpestres Schumm. ÍV. Gyertyánliget ; — cacaliae Schrk. V. Uj-Radna; — var. sene- cvomis Schumm. IV. Kassa ; — speciosissima Scop. IV. Gyertyán- liget; V. Fogarasi havasok. . Phytodecta Iamnaea var. nigricolhs Weise V. Új Radnap; — var. decastigma Duft. V. Uj-Radna; — formcata Brügm. I. Bu- dapest, Hatvan, Félegyháza, Eger, B.-Megyer, Visegrád, T.-Bálint, 40 Vángal Jenő dr. Mesterszállás, Mátra-Kékes ; II. Csurgó; II. Léva Lipótvár, 2Ze- leznófürdő, Putnok, Bars-Taszár; V. Telek; VI. Resicza VIII. Fiume. Phytlodecta tbiahs Suffr. VI. Dubova; — atrovirens Corn. I. Hatvan; IV. Gyertyánliget: V. Uj-Radna; — vitelimae L. I. Félegyháza, T.-Alpár, Hatvan, Szarvaskő; III. Sz.-Béla, Zeleznó- fürdő ; IV. Gyertyánliget; VI. Baja. 3 Plagiodera versicolora Laich. I. Hélegyháza, Mátra-Kékes, Visegrád, Hatvan, Szeged; II. Acsalag; III. Zeleznófürdő, Léva; V. Telek, Uf(-Radna. Melasoma aenea L. I. T.-Alpár; — cuprea F. I. Szarvaskő, Szent-Endre, Gödöllő ; II. Mosony-Szent-Péter ; III. Léva, Garam ( Berzencze, Pálfalu; VI. Mehádia ; — 20-pumnctata Scop. I. Félegy- ] háza. T.-Alpár, Aporka, Budapest; VI. Baja, Apatin; — col- ! laris L. I. Félegyháza ; II. Nagy-Hőflány; IV. Kassa, Gyertyan, " ! liget; V. Uj-Radna ; — popuh L. I. Budapest, Orosháza, Hatvan- ]! Szintye, Szarvaskő, Eger, Szeged Félegyháza, Ujpest, Gödöllő- ! Kecskemét, Mátra-Kékes, Kóka; II. Csurgó, Mosony-Szent-Péter, Kőszeg, Sopron; III. Pozsony, Léva, Pálfalu, Balassa-Gyarmat; Bars-Taszár, Zeleznofürdő; V. Uj-Radna; VI. Zsombolya, Baja. — tremulae F. I. Félegyháza, Mátra-Kékes ; II. Nagy-Hoflány ; IL, Pálfalu, Zeleleznófürdő; IV. Kassa, Gyertyánliget ; V. Csernáton. Agelastca alm LL. II. Acsalag, Csurgó, Muraszombat; III. Léva, Nyitra; IV. Kassa, Gyertyánliget. Phytlobotrica adusta Creutz.I. Budapest, Hatvan, Szarvaskő, Eger, Mátra-Kékes ; III. Léva; IV. Beregszöllős; — guadrimacu- ! lata L. I. Félegyháza. [Luperus xamthopus Schrank. I. Szarvaskő, Nagy-Kőrös, Fél- egyháza ; III. Léva, Putnok, Bars-Taszár; VI. Baja; — migrofas- . ciatus Goeze. III. Putnok ; — mpinicola Duft. III. Helpa. Lochmaea caprege [NT Gyertyánliget; — "rufa Germ. I. Budapest. Galerucella tineola F. Budapest, T.-Alpár, Félegyháza; II. Léva ; IV. Gyertyánliget; VI. Baja. ; Galeruca tanacett L. I Budapest, Szarvaskő, Eger, Félegy- háza, Hatvan, Kecskemét, Szent-Endre, Orosháza; II. Balatonfü- red, Csurgó, Keszthely, Kőszeg; III. Nyitra, Putnok, Dobsina ; ÍV. Gyertyánliget; V. Maroskecze, Szent-Anna-tó; VI Baja, Apa- tin ; — Pomonae Scop. I. Hatvan, Szarvaskő, Mátra-Kékés, Kóka, [ Budpaest, Szolnok; II. Balatonfüred ; IV. Bártfa; — melamoce- ha phala Ponza. I. Mátra-Kékes, Szeged, Budapest. ! Podagrica malvae Illig. T. Hatvan, Mátra-Kékes ; III. Putnok ; — scedens Boield. I. Hatvan, Félegyháza. Derocrepis rufipes L I. Visegrád. Crepidodera ferruginea Scop. III. Sz.-Béla; VI. Resicza. Ochrosis salhcaritae Payk. I. Békás-Megyer. Chalcoides heleines L. I. Visegrád; —- aurata Marsh. IL. Szarvaskő, Rákos-Palota, Mátra-Kékes ; IV. Kassa, Gyertyánliget ; VI. Nagy-Becskerek ; var. pulchella Ster. III. Bars- Taszár. e Adatok Magyarország rovar-faunájához 41 Chaetocnema semicoerulea, Koch. IV. Gyertyánliget, Kassa. Psylhodes chrysocephala L. I. Mátra- Kékes, Budapest, T.-Al- ; pár, Szeged; VI. Zsombolya. PhyHlotreta undulata Kutseh. IV. Sz.-Béla; — atra F. I. Pozsony ; — mgripes F. I. Budapest, Békás-Megyer ; VI. Sz.-Béla. Aphthona coerulea Fourec. I. Mátra- Kékes. Cassida viridis L. I. Szeged, Félegyháza, T-Alpár, Mátra- ! Kékes; Kassa; V. Szászrégen ; — vibex L. I. Budapest ; Resicza : — nobdihs L. I. Budapest, Szeged ; nebulosa L. I. Félegyháza, 3 Szeged, Budapest ; IV. Kassa ; — sangutolenta Müll. I. Visegrád. Fam. Coccinellidae. Epdachna chrysomelina WF. I. Kóka. Subcoccinella 24-pumctata L. I. Budapest, Szeged, Mester- szállás, Félegyháza, Békás-Megyer, Kecskemét, Mátra-Kékes, VI- segrád; III. Zeleznófürdő, Putnok; VI. Zsombolya, Baja; — var. merihonatis Motsech. I. Budapest, Visegrád, Békás-Megyer. Cynegetis impunctata L. var. palustris Redtb. I. Békás- Megyer ; III. Putnok. Hippodamia tredecimpunctata L. III. Lipótvár. Adomia vartegata Goeze. I. Budapest, Félegyháza, Mátra- Kékes; II. Kőhidgyarmat; III. Garam-Berzencze; VI. Nagy- Becskerek ; — var. ustulata Ws. I. Félegyháza; — var constel- lata Laich. VI. Zsombolya ; — var. carpim Wourc. VI. Zsombolya. Semadaha umdecimnotata, Sehneid. var. novempunctata WFourc. I. Félegyháza. Adaha bipunctata L. I. Budapest, Félegyháza, T.-Alpár, Szarvaskő, Hatvan, Rákos-Palota; II. Sopron; III. Nyitra; V. Szent-Anna-tó ; VI. Zsombolya ; — var. 6-punctata L. I. Budapest. Cocemella 7-pumctata L. I. Budapest, Szeged, Félegyháza, T.-Alpár; II. Perkáta, Kőszeg ; III. Lipótvár, Pálfalu ; IV. Kassa ; V. Szászrégen, Maroskecze; VI. Zsombolya, Baja, Apatin; — decempunctata L. I. Budaörs; III. Garam-Berzeneze; — var. b1i- maculosa Hbst. I. Budapest ; — var gemella Hbst. I. Félegyháza ; VI. Baja ; — 14-punctata K. I. Budapest, Félegyháza; V. Szent- Anna-tó. Maicraspis sedecimpunctata L. var. 19-punctata L. I. Békás- a Megyer, Budapest. Anatis ocellata L. ÍV. Kassa Halyzia sedecimguttata L. I.Budapest. Sz.-Endre ; — 12-gut- tata VI. Mehádia, Dubova; — decemguttata L. I. Budapest ; — . 22-punctata L. Budapest, Hatvan; II. Kőhidgyarmat ; — var. tet- ragonata VLaich. I. Budapest; — var. conglomerata FW. I. Buda- pest; VI. Baja; — 1J4-yunctata L. I. Félegyháza, Mátra-Kekes ; [- 15-guttata F. I Félegyháza; — 14-guttata L. I. Szintye ; ÍV. Gyertyánliget ; — var. fimbriata Sulz. I. Rákos-Palota, Eger; V. Uj-Radna. Exochomus 4 fejgaejulkatois L. I. Budapest, Szarvaskő, Szeged ; MT. Köóhidgyarmat. e 49 Különfélék. Coccidula scutellata Herbst. I. Budapest; — rufa Herbst. I. Budapest. 5 3 Scymnus var. 4-pustulatus Hbst. I. Budapest, $Sz.-Endre, Rákos-Palota, III. Garam-Berzencze. Különfélék. Az ákáczia rovarellenségei s azok irtása II. A RAhyn- ehoták rendjéből Vadas dJenő csupán a Lecxzanium robinarum Dougl. nevű akáczfa-paizstetűt tárgyalja, még pedig dr. Ho r- v át h Géza nyomán, ki ezta paizstetűt s egész biológiáját először alaposan tanulmányozta. Az akáczfa-paizstetűnek évenkint csak egy ivadéka van s a junius elején kikelő rovar a következő év május végén befejezi életét. A fiatal álczák az akáczfa üde, zöld részére, nevezetesen a levelekre vándorolnak, de részben a levél kocsányára, sőt a fiatal, zöld hajtásokra is; e helyeken megtelepednek azután és finom szipókájukat a gyönge növény- szövetbe bocsátják s így növekedésükkel mind inkább szívogatják a levelek és hajtások életnedvét. A rovar irtására a következő permetező szerek szolgálnak: 1. Petroleum-emulzió : 10 dg. szap- pan 1 I. lágy vízben felforralandó s az oldathoz 2 1. petroleum öntendő, az egész pedig 30—10 I. állott vízzel higítandó. 2. A dohánylúg: 100 I. vízre 2 kg. dohánylúgkivonat. 3. A do- hánylé: dohánylevelet, szivarmaradékot forró vízzel leönteni és kevés idő mulva közönséges szappanlevet nozzáönteni. 4. 8 gr. dohányt 4 liter vízben egy óráig forralni s azután 40 gramm al- oét hozzá adni, majd ősszekeverni szappanoldattal (fél kg. puha- szappant lágy vízben feloldva) és meleg vízzel felhevíteni. 6. 7 200 gr. Ouissa amara forgácsot 6 liter lágy vízben 12 óráig áz- e/ tatni, azután megfőzni és szapanoldattal (1 kg. közönséges ssap: ! pant 5 liter meleg vízben feloldva) összekeverni ; 6. Sörélesztő hí- / gítva. 7. A fehér üröm forrázata. — III. A Hymenopterák közül [ nem említ fel Vadas Jenő ákáczlakót. Ellenben Kaltenbach [. felhozza a Nematus hortensis Hrtg. nevűt, melynek álczáját au- 0 [ gusztus elején az ákáczon találták; a darázs. csak őszkor fej- [ lódik ki. Ugy látszik nem igen kártékony. — IV. Lepidoptera. A lepkék közul a következőket említi fel Vadas dJenő mint az [ ákáczon élőket; Euproctis (Porthesta) chrysorrhoca 1. Hernyója [7 csak szükség esetén fanyalodik az ákáczra, melyben még nem [/ is tett nagyobb károkat. Legjobban úgy védekezhetünk. ellene, ha [ télen vagy kora tavaszszal a hernyófészket hernyózó ollóval le- [ szedetjük s elégettetjük. — [Iithocolletis acaciella ZII. Hernyója az / ákáczlevél alsó felének epidermisében készít aknautakat, de jolen- téktelen kárt okoz. — Nepticula sericopeza Zll. Az ákácz magvában 1 s annak tartalmát felemészti, kárt azonban alig okoz. — Különfélék- 43 Etiella Zamckenella Tr. Hernyója szintén az ákácz magvát pusz- títja és mert alföldi ákáczosainkban némely évben igen nagy mennyiségben fordul elő, jelentékeny károkat is szokott tenni, így pl. az 1905. évi magtermésnek 25"/0-át pusztította el, úgy " hogy a szegedi erdőhivatalhoz tartozó, mintegy 22.000 k. holdas ákáczos erdőben magot gyűjteni nem lehetett. A hernyó irtása bármely stádiumban igén körülményes és költséges; szerencsére gondoskodott a természet túlságos elszaporodásának megakadá- lyozásáról, t. 1. rovarellensége útján. Ez a Braconidákhoz tartozó Phamerotoma dentata Panz. nevű apró darázsfaj, mely a hernyó számát tetemesen apasztja. — Ezeken kívűl él az ákáczon. saját tapasztalásom szerint, még a következő lepkefajok hernryója is: Orgyia antgua L. Evenként három ivadékban lép fel és bizo- nyára okoz némi kárt is ; a Cossus cossus L. hernyója elvétve az ákáczfa törzsében is él s abban kárt tesz; az Ampludasis betu- laria, L. hernyója lekopasztja az ákácz leveleit és minthogy oly- kor nagy mennviségben lép fel, határozottan kártékony is; a Biston hirtaria Cl. szintén a leveleken él, de károsítása alighanem jelentéktelen. A. Aigner Lajos. A Polistes gallica-ról. 1904. szeptember 27-én fogtam. egy hímet és egy nőstényt. A hím rendes nagyságú, de a potrohon levő jellemző sárga rész aránylag kicsiny volt, rögtön szembe- tünt rajta egyenetlensége, mert a baloldali csáp csonka és csak öt. ízű, második íze pedig vastagabb és kevésbbé fekete volt mint rendesen szokott lenni. A hím szomszédságában egy nőstényt is találtam. Egymást követték mint két jó társ. Felkeresték a piros virágú Verbenát, a Cheiramtust, onnan a Camna andica, Admiral Consbdet nevű fajváltozatra szállottak, a virág belsejébe azonban csak a nőstény hatolt be, míg a hím kívül maradt. Annak okát, hogy a két állat folyton egymás társaságában volt, csak akkor értettem meg, mikor a nőstényt is megvizsgáltam és azt vettem észre, hogy fulánkja nem rendes, hanem tompa végű, tehát a ter- mészetadta hiba hozta őkét össze. Nagyon valószínű a két ál- latnak ugyan egy fészekhez való tartozása, honnan testi hibáik miatt menekülniök kellett. A hím csak nehány napig élt, a nős- tény majdnem egy hónapig. D. E A Saturnia Pyri petéiről. A Saturmiaa Pyri nősténye peteit , . több-kevesebb sorban rakja le. A legnagyobb sorszám 16, a leg- kisebb pedig 2 volt. A peték száma, mint eddig tapasztaltam 14 és 230 között váltakozik. Megfigyeléseim szerint a peték 87—90 9/0-ból, fejlődik ki a hernyó, tehát 10—183 "9/o-a nem életképes. A . később megjelenő nőstények petéinél az arány kedvezőbb. Mint érdekes jelenséget említem meg, hogy a legkevesebb petét egy hím szárnyára tojva találtam; a felső sorban 5 az alsó sorban . 9 pete volt. A hernyó ezek mindenikéből kifejlődött, tehát az arányszám mint rendkívüliség 1009/o. D. E. A hangyák életszívóssága. E tekintetben Fielde kis- asszony kisérletezett a Stenamma fulvum fajjal. 18 darab közül, melyet négy napig tartott víz alatt, magához tért 17 s életben 44 Különfélék maradt 12; 14 más hangya közül, mely 6 napot töltött víz alatt, magához tért 6, de csak egy maradt életben; 12 hangya közül. mely 8 napig volt víz alatt, magához tért 7 darab. Ebből kitű- nik, hogy a vízáradasok kevésbbé ártalmasok a hangyákra néz- ve, mintsem gondolnók. Eheztetéssel is kisérletézett ez a hölgy. A hangyákat üvegesébe tette, melyben az állatkák levegőt kap-. tak és egy darabka spongyából vizet szívhattak. A Crematogaster hneolata 30 példánya közül 10 étlen kibírta 10 napig, 1 darab 18 napig. 13 Camponotus herculaneus pictus közül elélt 2 : 7, 2 : 14, 1: 13, 1: 23, 2:24, 1:26 és 1: 29 napig. 9 Stenamma fulvum 181 46 kapig élt; 8 Camponotus pennsylvamicus 14—47 napig ; Formica lastiotdes 10—39 napig, egyik nősténye pedig 60 napig, a nélkül, hogy a petézést abban hagyta volna. A HFormica fusca subsericea egyes példányai 71, sőt 110 napig vitték s a kisérle- tezés befejeztével még életben voltak. Az ékező hangyákon nem látszott meg a fokozatos elgyöngülés, vígan futkostak, mig hirtelen fel nem fordultak. A kegyetlen hölgy végre lefejezett hangyákon is kisérletezett. Formica fusca levágott fején a csápok még 7 óra hosszáig mozogtak, fejetlen teste pedig 15 napig élt, egyik Stfe- namma-é 10 napig; 7 Camponotus közül 3:ő5, 2:21, 1 : 30 és 1 : 45 napig elélt. Rövidebb éltűek voltak azok, melyeknek le- vágták a potrohát; ezek úgylátszik nincsenek tudatában meg- csonkíttatásuknak, mert folytatják munkájukat. Még öt napig él- tek sőt egy Stennama-nőstény még táplálkozott is, 14 napig ki- húzta az életet. Általában szivósabbak a nőstények és munkások. A levéltetvek és a lepkék. A Gubeni , Entom. Zeitschrift" mult évi 36. számában Jaesechke G. ,nevezetes megfigyelés- ről" számol be, a melyet csalétekkel való fogás alkalmával tett. Ugyanis veresberkenye bokron (Sorbus aucuparia) nagy számú Noctuát és Geometridát vett észre, a melyek a levelek fonák ol- dalán letelepedtek s onnan eyanüveggel könnyű szerrel voltak el- foghatók. Tüzetesb vizsgálódásra kiderült, hogy a leveleket nagy mértékben ellepték a levéltetvek s ezek kiválasztott nedvét szív- ták a lepkék s az vonzotta őket. Erre Gillmer M. (ugyanott) megjegyzi, hogy az illető levéltetű alighanem ApMms Sorbi volt, és hogy a kislevelű hársfán (Tilia parvifoliaj) augusztusban, mi- kor annak virágzási ideje rég elmult, este gyakran látott Noctu- ákat, melyeket csakis a levéltetvek (Aphis Tiliae) csalogathattak oda. Egyszersmind emlékeztet Sehren k-nek feljegyzésére, a ki Estlandban széleslevelű Salix-fajon esténkint nágyszámú Noctúát gyüjtött, melyek a levelek felszínén tartózkodván, a levéltetvek nedvét szívogatták. Ezek a megfigyelések kétségkívül igen érde- kesek, de egyáltalában nem újak, a mit Jaeseche különös ki- ] vánságára van szerencsém megjegyezni. Az ,Illustr. Zeitschr. f. [ Entom." V. kötetében (1900) ugyanis írtam az 50 év előtti lep- ]! kefogás egyik módjáról s előadtam, hogy Franzenau József nagyági bányaigazgató, nagy érdemű lepkész, már a mult század ötvenes éveiben a levéltetveket nagy sikerrel használta lepkecsal- étek gyanánt. Már nappal megjelölte ő vagy egyik gyakornoka a j Különfélék. 45 " fákat és bokrokat, melyeken sok levéltetű élt, s azokra könnyen j i ; ; . sötétben megvárta, míg a felriadt lepkék ismét gyülekeztek, a mi : csakhamar bekövetkezett. Ekkor. a gyüjtő meggyujtotta a bányász . lámpást s annak gyönge fénye mellett fogdosta a levéltetvek hivat- . lan vendégeit, még pedig apró dobozokkal, melyekbe lepkéket egyen . kint belelődította, majd dohányfüsttel megkábította s azután feltűz- . delte. Ehhez éles szem és gyors kéz kellett, mert a lepkék egy . része a lámpás fényétől elröppent, vagy földre ejtette magát, " míg más része ágak és levelek mögé rejtőzött. Ennélfogva szük- , séges volt, a gyüjtést gyakrabban rövid időre beszüntetni S a . lámpást eloltani. A legbővebb zsákmányt a fűzek nyújtották, ki- . vált patak mentén vagy víz közelében. A rajtok élősködő tetvek . a legszívósabb éltűek. 1852-ben még karácsonykor is nagy szám- . ban voltak láthatók, és még deczember 18-án is számos lepkét ráakadtak a hangyák kalauzolása mellett, mert a mely fatörzsön élénken sürgölődtek, ott biztosan nagyobb számban található a levéltetű is. A bokrokat este óvatosan megközelitették, a fákra egyik-másik ifjú fel is mászott s ott eleinte nehány perezig a fogtak rajtuk. Talán mai nap, a sok mindenféle csalétek mellett ] 15 érdemes lenne e tekintetben kisérletet tenni. Ha a dobozkák . helyett ceyanos üveget s a bányász-lámpás helyett zöld papirral bevont acetylen-lámpást alkalmazunk, alig maradhat el a kedve- " ző eredmény. A. Aigner Lajos. Az éjjeli rovarfogás új módjára rájött véletlenül K ara- sek A. Német Kelet-Afrikában, ugyanis észrevette, hogy az égő . lámpa mellett levő vattában megakadtak a rovarok. Azóta a lám- pát széles körben körülrakta vattával folytatva egyéb foglalko- . zását, időről-időre elfogja a megakadt rovarokat. Ez a fogási mód nagyon jól bevált. Rovarok életkora. Nickerl 0. bogarásznál fogságban T évig élt egy Carabus, melynek a végén már 21 tarsus-íze hiány- zott s egyik lába megbénult. Ujabban megfigyelték, hogy egy Akis var. lusitamca €( évnél tovább élt és teljesen sértetlen volt. A Blaps mgas elél 5 évig. , Herkulesfűrdői lepkék" czímű közleményünkhez utólag nyert értesítés alapján pótlólag megjegyezzük, hogy Dr. Fischer H. még a Larentia feirmata Hb. var. ulicata Rbr. nehány példá- nyát is fogta ; ezek felsőszárnya ibolyásszürke, középtere barna. Hz a fajváltozat eddigelé csak Felső-Ausztriából, valamint el- térő példányokban déli Franczia- és Spanyolországból és Bel- giumból volt ismeretes. 46 Irodalom. Annales historieco-naturales Musei nationalis hungarici. III. kötet. Budapest, 1905. (583 1. 13 tábla). A Magyar Nemzeti Muzeum természetrajzi osztályának fo- lyóirataból megjelent a III. kötet Horváth Géza gondos szerkesz- tése alatt. A kötet entomologiai tartalma a következő : Csiki Ernő áttekintését adja a Myctaeirák nemeinek, to- vábbá leírja a következő új hazai bogarakat: Anophthal- mus Birói, A. pseudoporoecus, Melanophila hungarica, Antha- ! xXia salicis v. speciosa és Ramphus aeneus v. pannonieus. Hor- váth Géza leír új Berytida-fajokat, köztük hazai a Megalome- rium brevipes; ismerteti az OÖOmmatidiotus-nem fajait; leír új ja- pán Hemipterákat, valamint új és kevésbbé ismert palaearktikus Tingitidákat, köztük új hazai: Serenthia femoralis v. thoracica, Dictyonota tricornis v. cicur, Tingis auriculata v. Dauci, Physa- tocheila confinis, Monanthia Putoni v. pulla Kuthy Dezső is- merteti az Almási-Stummer-féle expeditió Orthopteráit ; Mocsáry ! Sándor a M. N. Muzeum Rhyssa-fajait, melyek közül leír ne- i hány új hazai fajt is (Megarhyssa areolata, Rhyssa hungarica) ! Szépligeti Győző ismerteti a tropikus Braconidákat és átte- ! kintésér adja a palaearktikus lehneumonidáknak. Számos külföldi szaktudós ismerteti főleg a M. N. Muzeum gyüjteményeiben foglalt rovarokat. Theobald F. V. Culicidákat; Brauns H. afrikai Ma- ! saridákat; Meunier F. Psychodidákat! Schouteden H. a Co- ] leotichus-nem fajait; Bezzi M. új Clinocerákat és Empididákat ; Desneux d. újguineai Isopterákat; Bolivar d. újguineai Co- nocephalidákat; Brues C. T. Phoridákat (két közleményben) ; Montandon A. L. Hemipterákat; Nobili G. új Decapoda. J fajokat (két közleményben) ; Melichar L. pedig új Fulgoridákat, ! x Schultze, A., Zur Kenntnis der bis jetzt besehrie- ! benen Ceuthorrhynchudius- Arten des paláarkti- T sehen Gebiets. (Münechener Koleopt. Zeitsechr. III. 1905. p. 1—10). 3 A paláarktikus Ceuthorrhiunchudius fajok meghatározó kulcsa, ! melyben faunaterületünkből a következő fajok vannak felemlítve: Barnevillei Gren. (Magyarország, Horvatország), Thalhaimmeri ! Schultze (Kalocsa), baldensis Sehultze (Bosznia), campamella Hor- ! vátország, Dalmáczia, Bosznia), hassicus Sechultze (Dél-Magyar- ország). A felsoroltak közül a C. Thalhammeri új faj, a C. cam- ! pamella és hassicus pedig a faunára új. Csiki Ernő. . Entomologiai. művek. ú általános, 4 Jasvaró Birodalom e daas Tina Rézni e Í ej . 1. kötet, Arthropoda- Kiadja . AKT - Természettudományi "Társula 3 , társulati tagóknak 20.kor. — Kárbálr E. Állatmuzeum, utasitás állac 40 Al — Bein K.A kisz. rovargyűjtő. "Utasítás a kiválóbb rovarok megisme-- : VéSéTE 8 gyüjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 (ll —- ÉT Rovargyűjtő. Segédkönyv "a középiskolai ifjuság számára, kötve E : ÉKeiesek JA rovarók világa. 16 ábrával 80 fil. E Kirándulók É sebköny zel "(0 rajzzal, kötve 3 kor. 50-üH. — Dr. Tendl A: Rövid útmutatás a természet" ajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fil, — Dr. Daday ]J. Rovar- tani műszé ér 1 kor. ST sz zi Hojfer; Praxis der . JaSZktgtkundei 3 kor. E a "Hymenoptera.. Mzcsári 5. A magyar huj. féradatazsai 2 ok 40 mi. e. magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 filL Adatok "Magyaror- szág fürkész . "darazsainak ismeretéhez I. 4 kor. 720 AI. Eöldünk SET magái rajza 40. kor. ESZ 5 sz ; Lepidoptera. Bein K "A kis enken gű té 3 lepkék ismertetése ÉSEe j ör. — A. Aigner E. A lepkészet története "Magyarországon 538 Z igner- Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor, — 7 7ge, Schmetterliogsbuch -B:. Aufl.1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. II. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb. egi SZATDESt BÉTA 80 kor. . Die E der bes ET Eh Éz árgytltő A ns ismertetése (ÉS szülése] Kos Culver ke 48-color. Tateln 24 kor. — Setdlítz, Fauna "Transsylvanica 12 kor ől Hemiptera. . Dr. Horváth G. . Adatok "a hazai félröpűek . ismeretéhez ÉSE GO A z ; Örthoptera, Pseudoneuroptera é és s Neuroptera. Dannut Gy: A magyaror- . tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut .k. EJAGYETOSSZÉS ő-féléi. 3 szírres tábl; 2 kor. 60 IL hnoidea. 5 Sat KK És Külésgvüski 2 Áfancacs -Hunsat a kapható 16 kór.— Dr. Lendl A. A pókok -különösen a "kerekháló- iészetes - osztályozása 1 kor Ze Karbeles. Ez pedaléle Magyarország ához. 8 táblával 2 kors Crustacea : Dr. -Daday 5 A Meg nesszásban eddig talált szab adon tnézete. re kor A EE Diaptomus- JEE átnézete T ker E tok — kitör S .S§ eltartására, és- csontvázak készítésére, jbrákkni L koz A magyarországi Psyilidákról 4 40 All. Az TES BTHE E JAGSÁBÍAJEZ HESZÉS M fi poda. Dr. Ada 1] E ése Myriopodák magánrajza E kor CTTármal 0. Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak AE ezőlábú rákok. magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchi pus. új ev ert É 23 ; ag Te 447 $ cl al ZTEZZTT Z ee ] Magyarország bogár aunája — Vezérfonal a magyar korona országainak terü. , etén előforduló. bogarak megismerésére. ! ZAR S f NN EZÉS AZ ÉAESE s ÖSS ( b Jé S MÉÉN £ kg AndÁz 23 gvs gael elt részen . Javul a Jearabbek Staphylinoideákat, a "második kötet a Palatssttó AN kat Diversicorniákat és a "Heteromerákat, aharma. Í dik kötet. pedig a Phytophaga,. Rhynchophora. és : Lamellicornia családsorozatokat 502 tartalmazni i A munka A . ÍVES . füzetekben jelenik meg [ egy: egy füzet. előfizetési vára 2 "korona, bolti j —? kor. 40 All. s — Megjelent az T köret ik füzete, mely a cö. álta lános -(morphologiai) Tészt. tartalmazza. sál Ze Előjegyzések é és előfizetések 2 Szerző . czímére . . Buda "Hesb- VII; Nemzeti e küldendők. Sdmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Uj-utóza 3. Será jázet - K 2 agy agy agy apz agy agz agz apa aye agy age agy agy agy aga agy age szig DAG AG SAGA AA OAI VAL DAL PALA SZD OA A SA ses vis RA szösz ztsebse s él XIII. kötet. 1906. Márczius. 3. füzet HAVI FOLYÓIRAT 3 különös Flnetela hasznos és kártékony rovarokra. ! DR. BEDŐ ALBERT . BIRÓ LAJOS DR. (CHYZER KORNEL éz DR: ENTZ GÉZA hi. . MOCSÁRY SÁNDOR " . KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ZER ETSe eb s mesz z Sá Esz E ÉZ AL T/ A SE VÉNOZ BA Se 7 J86 4; VER - "AIGNER LAJOS ÉS CSIKI 1 ERNŐ. z- ; 9. 58 SJ sre psz al VA 5 ZS se ő sÍs nik inden hönap első napján, julius és augusztus havak ani JEE Előfizetési ára egész évre 8 kor. lit ) " Tartalom Csiki Ernő: Magyarország szú-féléi I. 8 ábrával. . ... ... 41 A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói X. 7 -. -. 0388 Lakatos Dezső: Eltérő színezetű lepkék c. 2-2 --. 4 0 .-- 58. A. Aigner Tajos: SatyTus BriSeisS :Különfélék. ; Személyi hírek. E] Csiki Ernő: Milyen rovar a bolha? .. Li iL 65 E Ülbrich Ede: Körhely lepke 0 s 65. 88 Uj lépkesetikettak e E E ] Egy fürkészdarázstól e Zs isz S 65 8 D..H. Nehány levéltetűrőle. c. 0. 0... 5 GhE D. E. Az Anthophora pilipes. c. 2. --- sze OT Nyáry Albert dr. báró: Adatek az ál atok perversitásához. a. BT Irodalom. : Zs Waznei H., Beitr. Z. Kennt. d. G. Apion II. Ism. Csiki E. 67: Dániel, K., Revis. d. G. Pilemia. Ismerteti Csiki Ernő. .. 68 Daniel c Beitr. z. Koleopteren-Geographie. Ism. Csiki . 68 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya "minden: hónap első péntekén (VII. . Eszterházy utcza 16.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. 7 E . A budapesti entomologusok minden pént-ken ésfe a Munr- féle KLlzt lása ks -út 44.) találkoznak. 00 Kedvezmény. s Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1904 és 1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele A áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. 5 Az előfizetési összegek kiRÜNÍVZTANTMSES Cls Molnár-utc 24.) czímzendők. . ELESTEK a ES Magyarország szú-félét. Irta Csiki Ernő. TE Az ormányos bogarak hadának (Rhynchophora) erdőgazda- sági szempontból legfontosabb családjait a szú-félék (Ipidae és Platypodidae) képezik. Latin nevét az első család az /ps nemtől kapta, melynek képviselőiként De Geer 1775-ben szú-féléink több faját írta le; az erdészeti irodalomban régebben Bostrych- dae, újabban pedíg Scolyieae nevek alatt szerepeltek, mindkét név a nomenclatura szabályai szerint elvetendő, illetőleg más családok és nemek jelzésére használandó. A Platypodidae család nevét a Platypus-nemtől vette.) . A szú-félék az ormányos bogarak hadának többi családjá- tól (Anthrididae, Brenthidae, Curculhomidae) főleg abban külön- böznek, hogy ormányuk nincs vagy alig kifejlődött, a lábszár alkata pedig teljesen eltérő. Életmódjukban is eltérnek az ormá- nyosoktól és pedig abban, hogy a nőstények külön meneteket (anyaút vagy anyamenet) rágnak a nővény belsejébe és itt rak- ják le peteiket, a lárvák pedig külön meneteket (lárvamenet) rág- nak, melyek az anyamenetektől mindig megkülönböztethetők, . ezek együttesen képezik a rágványt. A rágvány alakja fajonként annyira jellemző, hogy ennek alapján a gyakorlatban a fajok sokkal könnyebben határozhatók meg, mint a fajokra jellemző, . sokszor nagyon aprólékos morphologiai tulajdonságok alapján. 3 A szú-félék fejlődésük minden szakát a növények belsejé- ben töltik, legfeljebb akkor hagyják azt el, ha új növényt ke- rTesnek fel. Legnagyobbrészt fás növényekben élnek, csak kevés azon fajok szária, melyek dudvás növényekben vagy növényi termésekben fejlődnek. j A fajok mindegyikének meg van a maga gazdanövénye, egy részük a lombos fákat, másik részük a tűlevelűeket lakja és csak . kevés faj él úgy az egyik, mint a másikban. De nem csak a fa ) Régebbben e családot helytelenül Platypidae vagy Plalypodae névvel jelölték. . kevartani Lapok NIII. 1946. márczius. 48 Csiki Ernő. neme, hanem annak egyes részei is más-más fajok tanyája, más- más fajok lakják a kérget, a háncsot, a fásszövetet, mások a törzset, az ágakat stb. Táplálékul növényi részek, főleg a növé- nyi nedvek szolgálnak ; táplálékuk felvétele ezéljából a fiasításra szolgáló menetektől eltérő meneteket rágnak. A gazdanövényt háromféle okból hagyhatják el és pedig vagy azért, hogy az ivarérett példányok új fiasításra alkalmas növényt leljenek, vagy a nem ivarérett bogarak táplálkozásukra alkalmasabb és végül, hogy áttelelésre alkalmas rövényt keres- senek. A szú-félék sokszor, különösen ha tavasszal meleg időjá- rás van, egész rajokban hagyják el tanyájukat és új fát keresnek, hogy petéiket lerakhassák. A szú-félék ezen rajzása az egyes fajok szerint különböző időben történhetik, így a korán rajzók márczius és április (kivételesen februárius) hónapokban, a későn rajzók április és május hónapokban vagy még későbben (pl. hegy. vidékekben) hagyják el meneteiket. A párosodás a menetekben, vagy a rajzás után az új tápláló növényen a befúrás előtt vagy a befúrás után a kitágított anya- menetben (párzási vagy anyaüreg) történik. Az anyautat a nős. tény rágja és ekkor a hím a félig künn levő nőstényt megfter-. mékenyíti, ritkábban bennt az anyamenetben történik a párosodás. Másik módja az, hogy a hím rágja az anyamenetet, melyben az utána bekerülő nőstényeket megtermékenyíti, melyek azután a petéket lerakják. Az anyaállat az anyamenet oldalába kis fülkét rág, ebbe lerakja petéjét, azt faliszttel befedi és így elzárja külső ég- hajlati behatásoktól, de amellett az anyamenetet is a maga ré- szére szabadon tartja. A petékből kikelt lárvák különböző alakú meneteket rágnak, melyek a lárvák testének növekedésével mind szélesebbek lesznek, végül kitágulnak; ebben a kitágulásban ala- kulnak át bábbá, a miért. bábüregnek is nevezzük A kifejlődött állatok a bábüregből többnyire egyenesen kifelé vezető menetet rágnak, a kirepülési lyukat, melyen át a fát elhagyják. A kire- pülési nyilásokat a berágási lyukaktól könnyen különböztethetjük meg, mert azok egyenes irányban haladnak a kéreg felszíne felé, míg az utóbbiak rejtettek és a kéreg legvékonyabb részein ha- tolnak keresztül. A kifejlődött bogarak ritkábban nem egyenesen kifelé, hanem szabálytalan, a jellemző rágványokat elesúfító me- neteket rágnak. A rágványok alakja az egyes fajok szerint változik. Az anyamenetek elhelyezése, iránya és száma más-más typusú rág- ványt eredményez ; főbb alakjai a következők : Magyarország szú-féléi, 49 I. A kéreg és külső fakelme (fafehérje) közt élő fajok rágványai. 1. Az egyszerű (egyágú) függőleges anyame- í netes rágvány. Ezt az egynejű fajok nőstényei rágják ; a befú- ; rás nyilásából kiindulva ennél csak egy függőleges anyamenetet ta. ". lálunk; melyből azután köröskörül indulnak ki a lárvamenetek. (1. rajz). És A la S ett d HZ si a É ea É É A 27 íz. iz a B Éz Sz z Zea MOSZ. MS td, gy A jivvszzssasszátáll egz B arTTITI 8 Csat A RB szot KGN B sz Tt ú 2 TETT? IT) cf! me ús va 04 9) VESS S zen att ME 0 ZÁ es ( S Hő a Sl f A Á : a É3 1. rajz. — Egyszerű (egyágú) függőleges 2. rajz. — Kétágú függőleges anyame- anyamenetes rágvány. — b — a befurás netes rágvány. — b — a befurás nyi- nyilása, a — anyame et, 7] — lárvame- lása, a és az — a két anyamenet, / — "met Jas lárva. lárvamenetek, p — párzási üreg. 2. A kétágú függőleges anyamenetes rág- vány. Ez az egyszerű (egyágú anyamenetes rágványtól abban tér ely hogy a befúrás nyilásából kiindulva egymással szemben , két anyamenet halad, melyet már két nőstény rág ki. Ilyen ké- ) pet a kétnejű fajok rágványai mutatnak (2. rajz). A befúrás nyi- lása alatt a menet kitágul, üreget képez, a melyben a párosodás . történik (párzási vagy anya-üreg). 3. Többágú függőleges anyamenetes rág- , vány. Ennél az anyamenetek függőlegesek, számuk három: vagy . több. (83. rajz). 5 0 Csiki Ernő, s2£.. Egyszerüen ágú) vízszintes any a-. menetes rágvány. Ez hasonlít az egyszerű füg- gőleges anyamenetes rág- ványhoz, de ennél az anya- menet vízszintes irányban halad. (4. rajz). o." Keétacu vize szinte anyamene - tes rágvány. A befúrás nyilása, illetőleg a párzási üregből kivezetőleg jobbra- balra halad a két anya- menet. (5. rajz). Ül Hp MEG A an" ZA [4 dl ( 27 ÉS Ő b gp a 3 e ; AN , 7 3. rajz. — Többágú függőleges anyamenetes rágvány. — b — a belurás nyilása, P — a párzási üreg, ai as — az anyamenetek, / — lárvamenetek (különböző korúak), la — a lárvák, s — szelelő nyilás. KI ETL TT En SEU EETEITITTTT TETT B MEL MLNTSELEts ere "str se TT STT] ZT Rirm LIGET —6. rajz. — Vízszintes anyamenetes rágványok. — 4 — egyszerű, 5 — kétágú és ő — többágú vizszintes anyamenetes rágvány. : Magyarország szú-féléi. HA 6. Többágú vízszintes anyamenetes rágvány. Erre jellemző, hogy a párzási üregből vízszintes irányban több anyamenet indul ki. (6. rajz). z § 3 j 2 Bat 5 7 DEE j) b E/ Ez : S KH § § § 5 EDIT yi e ; JD § (da xv 4. A) V... 6 [4 KNTTe ; gy . 8 6 4 a íz 4 a] j § 7. rajz. — Csillagos anyamenetes rágvány. 8. rajz. — Csillagos lárvamenetes rágvány. €.. Csillagszerű vagy sugaras anyamenetes rágvány. Ilyent a többnejű fajoknál találunk, a mikor is a nőstények sugár- vagy csillagszerűen rágják az anyameneteket. MS Tajz) "8. Csillagos lárvamenetes rágvány. Ennél az anyamenet egyszerű üreget képez, melyből a lárvamenetek suga- rasan ágaznak ki. (8. rajz). 9. Szabály- talan anyame- netes rágvány. Az anyamenetek szabálytalanul ösz- szevissza haladnak, a lárva menetek nem fekszenek ezek- : kel mindig egy I- 9. rajz. — Szabálytalan anyamenetes és 10. rajz. — Sza- rányban (9. rajz). bálytalan anya- és lárvamenetes rágvány. 10. Szabálytalan anya- és lárvamenetes rág- vány. Ennél az anya- és lárvamenetek Is szabálytalanul halad- ma (10 Tajz). Da Csiki Ernő. 11. Üreges rágvány. Ez úgy keletkezik, hogy a lár- vák szabálytalanul rágnak mindenfelé miáltal egy nagyobb üreg keletkezik. A kéreg alatt élő fajok anya- sőt néha lárvameneteiből a beíúrási és kirepülési nyílásokon kivűl sokszor apró nyilások nyil- nak a szabadba, ugynevezett szelelő nyilások (83. rajz). II. A fásszövetben élő fajok rágványai. 1. Hágcsó-menetes rágvány. A harántul (vízszin- tesen) haladó menetet a nőstény, az erre merőlegesen álló apró meneteket a larvák rágják. (11. rajz). 2. Üreges családi rágvány. A nőstény a vizszintes (sokszor szabálytalan) anyamenetet rágja, a lárvák pedig függő- leges irányban szabálytalan üreggé tágítják azt ki. 12. rajz). 11. rajz. — Hágcsómentes rágvány. — 12. rajz. — Üreges családi rágvány. — 13. rajz. — Szabálytalan menetes raágvány. — lá. rajz. — Elágazó menetes rágvány. 3. Szabálytalan menetes rágvány. A nőstények a tér minden irányában rágják meneteiket; a lárvák lárvamenetet nem rágnak, a fák nedveiből táplálkoznak. (13. rajz). 4. Elágazó menetes rágvány. A nőstények rágják ezen elágazó meneteket, melyek azonban mindig vízszintesen ál- lanak ; a lárvák a fák nedveiből táplálkoznak. (14 rajz). A fásszövetben élő fajok utódai mind az anyaállat által rágott anyameneten és befúrási nyiláson át hagyják el bölesőjüket. A szú-félék fejlődésének viszonyait még teljesen nem is- merjük, az azonban tény, hogy egyes fajok évenként két vagy há- rom nemzedéket hoznak létre. Egy példány teljes kifejlődése a petétől a kész bogárig átlag rövid időt vesz igénybe, megfelelő hérs méklet mellett mintegy két vagy három hónapot. Magyarország pillangói 959 A szú-félék legalább a tűlevelű fákra vonatkozólag csak másodlagos kártevők, egészséges fát rendes körülmények között nem támadnak meg. Ugy beteges mint megsérült fákat válasz- tanak ki, sokszor csak beteges ágakat támadnak meg és csak idővel a fa gyengülésével lepik azt egészen el. Az egészséges fákat csak kivételesen támadják meg, pl. ha óriási mértékben szaporodnak el és beteges fát már nem találnak, Az Ipidak erdőgazdasági szempontból, mint kártékony álla- tok a legfontosabbak, tanulmányozásuk, életlefolyásuknak . meg- figyelése ennélfogva felette fontos, de a mellett igen érdekes is, mert ezeknel figyelhetjük meg a legérdekesebb életjelenségeket. Magyarország pillangót. Eta s le ZA TENYET E MEGÜJAS A XX. oD. nem. Gonopteryx Leach.) A felső szárny elülső szegélye a tövön kiálló, erősen meg- hajlott, csúcsa kihegyesedett, külső szegélye hajlott; az alsó szárny a belső zúg felé hegyesen kiálló. Hernyója karcsú, két végén iTSZATÉKAZASKARNÓ finoman szőrzött. Bábja szögletes, torrésze vas- tag. Hurópában csak két faj él (palaearetikus faj van 5). 1. — Az alapszín czitromsárga (hím) vagy sárga (nőstény) .. Rhamni L. 3 2. AZ me naranesszínű (hím) vagy fehéres sárga (nős- KGY Cak a REESE ása Cleopatra b b. Gonopteryx Rhamni L.? 18 Bhnné, aaa Naturae, Ed. X. p. 470. (1758); Esper, Die ! Séhmetterl im Abbild: L. tab. 4. fig. 4. (11709. A hím egész felülete eczitromsárga, mindkét szárnyon apró . vöröses sárga középfolttal. A nőstény fehéres sárga. MI Hazánkban országszerte, kivált némely hegyi vidéken, ige n , gyakori 2 ivadékban, melyek "közül az őszi, annélkül hogy PÁTO- sodnék, kitelel és csak tavaszkor szaporít. Példányaink általában 1) A hajlott szárnyú; godno. a térd, pteryx: a szárny. 2) Rhamnus : barkócza 3 94 A. Aigner Lajos. nagyok : 55—58 mm. szélesek, de akad UTÉRDE mely 48, sőt 43 mm, kiterjedésű. Petéje kúpalakú, világos zöld, a nőstény egyenkint rakja le. Her- nyója kékes zöld, fehér oldalsávval, 46—48 mm. hosszú. Junius-ju- liusban társasan él Rhamnus catharticán (varjútövisbenge), Rh. fran- gulán (barkócza), Mespilus germanicán (naspolyaj és Pyrus-fé- léken. 5ábja zöld, sárga oldalsávval. Parasitája : Paros-faj, mely a hernyót erősen pusztítja Előfordul az összes szomszédorszagokban. Elterjedési köre : A Kanári szigetektől Pekingig (1—120"), sőt Észak-Amerikáig, ég Lapphontól Algirig (68—35"). 16. Gonopteryx Cleopatra L.!) Linné, Systema Naturae. Ed. XII. 765. (1767); Esper, Die Sehmetterl. in Abbild. I. tab. 48. fig. 1., tab. 111. fig. I. (1777). A hím felső szárnya narancsszínű, szegélyei és alsó szárnya czitromsárgák, dea G. Rhamnai-nál élénkebb színű; nősténye en- nek nőstényétől csak a felső szárny tövén levő gyönge vöröses sárga vonás által különbözik. A magyar korona országainak területén csupán Dálacztabn található két ivadékban február-márczius és juliusban. Arbe szigetén gyakori. Hernyója igen hasonlít a G. Rhamni-éhoz, de élénkebb ké- kes zöld. Rhamnus alpinus- és alaternus-on (benge) él. Bábja szennyes szürke, sárga oldalsávval. Előfordul a Földközi tenger összes partvidékein: déli Spa- nyol- és Francziaországban, Olasz- és Görögországban, Kis- Ázsiá- ban, Cziprus szigetén és Észak-Afrikában. 6. nem. Leptidia Billb.?) (Leucophastia Steph.?)) Csápja rövid, tojásforma bunkóval. A szárnyak középsejtje igen kicsiny. Hernyója nyulánk, finoman szőrzött. Bábja elől ki- hegyesedett s erősen hátrahajiott. Kurópában csak egy faj él. 17. Leptidia Sinapis L.") Linné, Systema Naturae. Hd. X. p. 4683. (1758); Esper, Die Sechmetterl. in Abbild. I. tab. 5 fig. 4. (TT. Alapszíne fehér. A felső szárny csúcsán kerekded hamuszí- nű folt áll, a mely a nőstényen csak jelezve van; az alsó szárny alul zöldes sárga, közepén fekete harántos sávval. 1) Cleopatra : szépségéről hires egyptomi kiválynő. . 2) Leptos: gyöngéd. 3) Leucos ; fehér, phasis ; kinézésű. 4) Sinapis: mustárnövény. Magyarország pillangói, 99 Hazánkban erdei réteken, lomhán röpködve, mindenütt kö- zönséges, többnyire két ivadékban, mely azonban egyes példá- nyok útján egymásba folyik. Az I. ivadék, a törzsalak, 32—38 mm. kiterjedésű, apicális foltja szürke. Közte gyakori a var. Lathyri Hb.") melyen az alsó szárny alul valamivel sötétebb színezésű. Továbbá akad közte az ab. croatica Grund, ez a Lathyri-nál nagyobb (45—48 mm.), a ó fel- ső szárnya hajlottabb, a csúcsán levő fekete folt egyes vonalakká oszlott, az alsó szárny alul szürkés sárga, behintése sokkal gyön- gébb, de a két szürkés szalag tisztán látható ; a ? ugyanolyan mint a Lathyri-é, de az apicális foltot helyesítő vonalak igen gyöngék. A II. ivadék, a jóval nagyobb (olykor 46 mm.) var. £ dint- ensis B."), melynek szárnya és többnyire fekete apicális foltja élesebben kerekített, fonákja pedig tiszta fehér. Az ab. ? Ery- simi Bkh.?), mely fölül is, alul is csaknem teljesen fehér, aman- nak nősténye s ennélfogva azzal egyesítendő lenne. A ? eltérése az ab. flavescens Grund, melynek színezése a sárgára hajlik (eré- me-sárga), alsó szárnya alul sárga, a szürke szalagoknak csak nyoma látszik. Ugyancsak a nyári ivadék közt fordul elő az ab. major Grund, mely a dimiensis-nél nagyobb (45—48 mm.), alsó szárnyanak fonákja fehér vagy csak a szegély felé kissé sárgás, a szürke behintés igen gyönge, a két nem teljes szalag azonban .tisztán kivehető. Petéje kúpalakú, kihegyesedett, sárgás fehér. Hernyója zöld, Oldalt sárga sávval, 25—30 mm. hosszú. Juniusban és augusztus; szeptemberben a következő növényeken él: Lathyrus pratensis (bükköny), Lotus corniculatus (kerep), Trifolium pratense (lóhere), Erysimum eheiranthoides (szegecs), Orobus- (lednek) és Vicia- (babó) fajokon. Kitelelő bábja sötét sárga, vörös oldalsávval. Előfordul az összes szomszédországokban. Elterjedési köre Spanyolországtól Pekingig (10—1200) és Lapphontól Szicziliáig (68— 37). III. család Nymphalidae." Ez a népes család egyfelől a Papilionidák- és Pieridákkal, másfelől az Erycinidák- és Lycaenidákkal szemben nagy csoportot alkot, mely amazoktól a csáp és tor szerkezeténél fogva könnyen 1) Lathyrus : bükköny. 2) Valószínűleg Digne, délfrancziaországi város után. 8) Erysimum : szegecsS. 1) Nympha : alsórendű görög istennő. 30 A Aigner Lajos. megkülönböztethető. A csáp hosszú, erőteljes. A hím elülső lábai mindig, a nőstényéi kevésbbé csenevészek. A család három al- családra oszlik. Többnyire élénk színű lepkék. A hernyó csupasz vagy gyöngén szőrzött, hátul kéthegyű, feje tüskés vagy szögle- tes, felülete ágas tüskékkel vagy tüskeszerű kiemelkedésekkel (ál- tüskékkel) borított. A báb fejjel Jefelé szabadon függ. 1. . A csáp hosszú és erős, fokozatosan bunkóvá vasta- DOGOLGYAN ESET MKE ÖLE ze e ales Ana úsrnass 2. A csáp hosszú és NERO hirtelen bunkóvá vastagodott II. alcs. Nymphalinae. 3. — A csáp rövid és gyönge, hirtelen bunkóva vastagodott . TIL. alcs. Safyrinae. I. alcsalád. Apaturinae. A csáp egyenes, fokozatosan bunkóvá vastagodott. A tapo- gató a fejet jóval meghaladja. A felső szárny háromszögű, az alsó szárny a belső zúgban megnyúlt vagy farkszerű nyujtvány- nyal ellátott; a szárnyak sötétszínüek, siöbbnyire színes tünetűek. A hernyó síma, mindkét végén megvékonyodott; feje szegletes vagy tüskékkel ellátott, utolsó tesiígyűrűjén két hegyes nyujtvány . van. A báb szegletes, hátoldala erősen kidomborított. 1. — A szárnyak felülete sötétbarna, rőt sávval a szegély előtt; az alsó szárnyon kis farkszerű hegyes nyujtvány VOT ő KELLTZ TET EAK EZ ETKTKNE E ööö SHEET 1 1. nem. Charaxas O. A szárnyak Telnere cö tbaea vagy róőtszínű, feher pettyekkel vagy sávokkal tarkázott; a hím élénk kék vagy ibolyás tünetű; az alsó szárny erősen megnyuj- tott. de farkszerű nyuitvány nélkül ... 2. nem Ánatura 0. 3 yuúj y i 1. nem. Charaxes. 0. Erőteljes, nagy pillangók. A felső szárny elülső szegélye a basalis harmadban tüskés; az alsó szárnyon két farkszerű hegyes kiszögellés van. A hernyó feje 4 tüskével fegyverzett. A báb elül- ső vége ékalakú. A trópusokban, kivált nyugati Afrikában e nem- nek számos faja él, Hurópában csak egy képviselője van. 1. Charaxes Jasius L.? Linné, Systema Naturae." Hd. XII. Brrata ult. pag. (160 Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 99. fig. 12. tabs 404 Ne SZESS EE Jas om "TNS keto TELE Felülete sötétbarna; a felső szerny széles okersárga sze- 1) Charax: nyárs, az alsó szárny nyujtványa miatt. 2) Fia Jasonnak az egészség istennőjének. — s — s emü mm mitt eze —e ZT e eV e ezt FESZ SET Magyarország fillangói 91 gélylyel, mely előtt rőtszínű pettyek sora áll; az alsó szárnyon a rőt szegély előtt kékes zöld apró pettyek sorakoznak. Alsó lapja vörösesbarna, szürke és rőt pettyek keveréke; a Sszár- nyak közepe mögött fehér szalag fekszik. Kifeszítve 70—90 mm. A magyar korona területén eddigelé csak Dalmácziában ta- lálták, de igen valószínű, hogy a magyar Tengermelléken is rö- pül májusban és augusztus-szeptemberben. Hernyója zöld, sárga oldalsávval, hátán két világosabb folt áll ; 50—51 mm. hosszú ; kitelelve tavaszkor és nyáron Arbutus wnedo-n él. Előfordul még : Görög- és Olaszországban, déli WHran- ezia- és Spanyolországban, Észak-Afrikában és Sziriában. 2. nem. Apatura 0.) A felső szárny külső szegélye csaknem oly hosszú, mint a belső szegély; az alsó szárny a belső zúg felé megnyújtott, sze- gélye fogazott A hernyó fején két szarv emelkedik ; utolsó gyűrűje két hegyben végződik. A báb feje kéthegyű. A 4 palaearktikus faj közül kettő hazánkban 18 előfordul. 1. — Az alapszín feketés barna. A felső szárny foltjai és az alsó szárny középső szalagja fehér, az utóbbi közepe- Mi iLÉle E KÉKÉO BA S ELET JE KOR Ta og az Iris [. 2. — Az alapszín sötétbarna. A felső szárny foltjai és az alsó szárny középső szalagja fehér, az utóbbi nem PI OZAAS KÉT Ilia Schiff. 2. Apatura Iris L.2) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 476 (17539); Hübner, . Sammlung europ. Sehmetterl. Pap. fig. 117—8,584; Esper Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 71. 4. (1777)). A szárnyak feketés barna színűek, a híméi élénk ibolyás tünetet mutatnak. A felső szárny csúcsán és közepén fehér foltok állanak; az alsó szárnyon fehér szalag fekszik, mely a szárny közepe táján kifelé fogas kiszögellést alkot; a felső szárny belső szegélyén elmosódott szemfolt áll, mely gyakran hiányzik ; az alsó szárny belső zúgán pedig rőt keretű fekete, pupillátlan szem mutatkozik. Alsó lapja vöröses barna, a tő és külső szegély felé vöröses szürke, fehér és fekete foltokkal, a felső szárnyon rőt keretű, világos kék pupillájú nagy fekete szem van; alsó szárnyán kék pupillás szem és lefelé keskenyedő fehér szalag látható. 1 apatar: a csalóka, a világítás szerint változó színe után. 2) A szivárvány istennője. 58 A. Aigner Lajos. Hazánkban országszerte fordul elő, többnyire ritka, helyen- kint gyakori, nagy példányokban (60—380 mm.) található, kivált hegyvidékek völgyeiben. A hím kedveli a pálinkát és rothadó szerves anyagokat, s ennélfogva avas sajton, emberi s állati trá- gyán szívogatva, kézzel is fogható A ? ritkábban, főleg a fák tetején és csak zt társaságában, leginkább este felé röpköd. Rend- kívül változó, Eperjesen Dahlström Gyula a következő eltérő alakokat figyelte meg: 1. d, tiszta kék tünettel, minő a Lycaena cyllarus ó színe; 2. ó, melynek barna alapszínén számtalan fe- kete pont van elhintve; 3. ó, melynél a fehér pettyek a felső szárnyon igen aprók, az alsó szárny fehér középső szalagja pedig egészen keskeny; 4.) ó, a felső szárnyon csak két fehér apicalis pettytyel, az alsó szárnyon pedig szabályos fehér szalaggal ; 5. ó, melyen a felső szárny szabályos, ellenben az alsó szárny rajz- talan; 6. ab. Jole Schiff.) egészen fekete, vagy csupán fehér apicalis foltokkal; igen ritkán előfordul Tavarnok, Rozsnyó Göl- niczbánya és Nagyág környékén is. . Petéje hengeralakú, olajszínű. Hernyója zöld, okersárga ol- dalsávval, feje szegletes, két szarva világos zöld; 45—50 mm. hosszú. Kitelelve május-juniusban Sala caprea, aurita és cimereán (fűzfa) és Fraxinus egxcelsioron (kőrisfa) él. A báb világos kékes zöld vagy kékes fehér, fején két kiszögellés van. Parasítája: Psdomastaxm pictus Kriechhb. Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.- Ausztria VI—VIIIL, Salzburg VI—VII., Karinthia VII-IX, Morva- ország VII, Csehország, Galiczia, Szilézia és Bukóvina VI—VIL, Románia VI—VIII., Bulgária VI. Elterjedési köre: Kasantól Kis- Ázsiáíg 57—409 és Angliától Amurig 15—1509. Eltérő szinezétű lepkék. Irta Lakatos Dezső. Az 1905. évben több mint 5000 drb. lepkét fogtak a budapesti Paedagogium hallgatói hazánk különböző részein. E lep- kék között gyűjtöttünk két olyan példányt is, a melyek a ren- destől színezetre lényegesen eltérnek. Ezek a lepkék nemcsak érdekességük, hanem ritkaságuk által is feltűnnek, a miért is szükségesnek tartom azokat röviden ismertetni; megjegyezvén, 1 Jolos: sötét, — - — - — dák ez TKI Ttie enyem TET tbe Oszt; Eltérö színezetű lepkék 09 hogy a szóban forgó eltérő színezetű lepkéket a Nemzeti Muzeum rovargyüjteménye számára a legnagyobb örömmel engedtük át. 1. Argynnis Aglaja L. Tata-Dóvároson fogta 1905. aug. hó elején Zala István kollegám. E hím példány a melanismus igen érdekes esetét mu- tatja, a mennyiben rendes nagyságú, csakhogy a sárgás VÖrös színt barnás fekete helyettesíti, a minek következtíben az alsó szárnyak alsó felületén levő jellemző zöld szín és az ezüst foltok is részben vagy egészen eltűntek. Az alapszín, a fekete foltok és sávok színe a felső szárny felületén feketés barna színné változott át s így a szárnyak sze- gélyén s vele párhuzamosan haladó fekete zeg-zugos sáv szintén a sötét barnás színnel olvad egybe. A typikus példánynál e sávok után látható sárgás vörös részeknek megfelelő helyén gyöngébb sárgás vörös színeződést látunk. Különben részletesen megnézve látjuk, hogy a szárny tövétől kezdve a számolást, az első fekete harántos sáv és az 1. és 2. fekete harántos sáv közötti sárgás vörös kis mező meg- meno sa 2 "3. 4 5. harántos sáv majdnem feljesen összeolvadt s így csak a typusos alaknál is meglevő és a 4. fe- kete sávban fekvő sárgás vörös kis folt van meg. Ez azonban nagyobb. Továbbá a 4. és 5. fekete harántos sáv között fekvő sárgás vörös foltok közül csakis a 2. főér melletti maradt meg, míg a másik kettő feketés színű. . A szárnyak alsó lapján szintén találunk nagy színi elté- rést. Ugyanis: a rendes színezetű példánynál a felső szárny alsó lapjának alapszínében fekete és széle felé zöld árnyalatú fol- . tok láthatók; e példánynál azonban ezen foltok nincsenek meg, hanem e helyett a zöld foltok által elkülönített helyen az alap- színnel együtt zöldesbe hajló sárgás vörös szín látható. A szárny . töve felé haladó fekete foltok pedig egybeolvadva az általuk el- . foglalt mezőrészt . majdnem fekete színűvé teszik. Ennélfogva a sárgás vörös alapszín eltűnik, csakis a felületen a két főér . között leírt foltnak megfelelően láthatunk hasonló színeződést. A rendes színezetű példány alsó szárnyának alsó lapjára jellemző fémes zöld szín és az ezüst foltok szintén nagyon meg- . változtak, a mennyiben ez a száruy tövénél gyöngén sárgás fehér, - a szárny többi részén, a szárnyszegélyt kivéve, sötétebb zöld — színű. Az ezüst foltok közül a szárny tövénél látható 6 ezüst folt meg van, de a majdnem közepén húzódó ezüst foltsor helyén 60 Lakatós Dezsö fekete, kékesbe hajló foltok fejlődtek. A rendes színezetű lepké- nél a szegélyen előforduló apró ezüst foltokat pedig hiába ke- ressük, azok teljesen elenyésztek. Végül a tor és a potroh szin- tén feketébb színű a rendesnél. 2. Árctia Caja L. Hatvanban 1905. aug. hó második felében egy kert melletti kamrában fogtam. Ez szintén hím példány. Valamivel kisebb a rendesnél és általában erősebb barna színezete és ennek megfe- lelően a világosabb színű mezők részben való visszafejlődése által tűnik kt. A felső szárnyak alapszíne általában kávésbarna, csakhogy a sárgas fehér harántsávok kevesebb számúak és részben csak nyomaik láthatók, továbbá sokkal keskenyebbek. Az alsó szár- nyon levő fekete, kéken beporzott foltok környéke egybefolyt és a melyen a kékes fekete fénylő pontok csak elhomályosodva je- lentkeznek. A rendes színezetű Arcta €Caja-nál látható ezinóber vörös alapszínből pedig csak a szárnyak tővén maradt meg egy kevés. A toron látható feketés foltok szintén egybefolynak s így a ezinóber vörös alapszínből csak a tor elején és az oldalakon láthatunk egy-egy keveset. Hogy e színeltérésnek tulajdonképen mi az oka, azt termé- szetesen megmondani annál nehezebb, mert a szóban forgó lep- kék kifejlődése körülményeit nem ismerem ; de talán nem, csalat- kozom, ha az okokat a hernyó táplálékában és fejlődésük alkal- mával megváltozott hőmérsékleti és világossági viszonyokban keresem, mint a hogyan az az Arctita Caja-nál és mas lepke fajoknál is tanulságosan demonstrálható. Satyrus Briseis L. Írta 4. Aigner Lajos. Annak megállapítására, minő helyet foglal ela Satyrus Bri- seis L.-nek Magyarországon előforduló fajzatja, eme rendkívül vál- tozó fajnak többi elnevezett alakja között, annak egész alakkörét tanulmány tárgyává tettem. Az összehasonlító anyag nagy részét Rolle H. úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani, a miért e. helyen is köszönetemnek adok kifejezést. Mindenek előtt meg kellett állapítanom azt, melyik volta- kép a typikus alak. Ennek tekintendő Staudinger Szerint a Sz ses zzniügsaesi Sdtyius Briseis 61 németországi, a legkisebb és legsötétebb fajzat. A hímen a felső szárny foltsorában az egyes foltok barnás fehérek s igen aprók, az alsók olykor egészen elenyésztek; az alsó szárny fehér sza- lagja mindig nagyon elmosódott, nem élesen körvonalozott és többnyire sötét színnel elfödött, elannyira, hogy alig lehet felis- merni. A faj leírásakor Linné bizonyára ily példány után indult, mert a szalagról s a foltsorról meg sem emlékezik igen szűkszavú diagnosisában: 2Alis subdentalis supra fuscis, viridi-micantibus ; primoribus ocellis duobus; subtus nigro bimaculatus.:7") A nőstény általában nagyobb, világosabb rajzolatú, a foltok nagyobbak, a szalag tisztábban látható, többé-kevésbbé szürkés fehértől csak- nem tiszta fehérig. FHonákján, a hím felső szárnyán a középtér fehéres, a foltok s a szegély barnák; az alsó szárny sötétebb rajzolatai barnák, a szegély és rojtozat szürkés barna; a nöstény alsó szárnya szürke, rajzolata elmosódott, rojtja hamuszínű. Afféle példányok a következő termőhelyekről vannak előttem : Linz (Felső-Ausztria), Kuttenberg és Liebenau (Csehország), Apolda (Weimar) és Torgau (poroszországi szász tartomány). Valamivel világosabb színűek a kövétkező helyekről származó példányok : Mödling (Alsó-Ausztria), Teplitz. (Csehország), Kösen (poroszországi szász tartomány), Mombach és Kassel (Hasszia). Még ezeknél is világosabbak a Svájezból, Granadából (Spanyol- ország), Szerajevóból (Bosznia) és Ullrichsthalról (Csehország) való példányok ; ez utóbbi helyről származók közt akad nőstény mely csaknem megegyezik a magyar példányokkal. Szembetűnően nagyobbak és több fehér színt viselnek a délfrancziaországi (Marseille), dalmát és magyar példányok Ezeken aá fehér foltok jóval nagyobb és szélesebbek, a szalag, kivált a nőstényen, igen széles, tisztább fehér, többnyire elég jól körülírott és csaknem a belső szegélyig terjed, vagyis szürkés színezéssel ebbe belelovad. Fonákján a hím egészben világos .! szinezésű, a nőstény alsó szárnya ecsaknem egyszínű szürke, a ! barnás szalag azonban többnyire tisztán látható, mely egy nagy . dalmát nőstényen világos hamuszínű. A rojtozat többé-kevésbbé világos szürke. Ezekkel a példányokkal teljesen megegyeznek a Dél-Oroszországból származó példányok, melyeket var. meridiona lis név alatt szállítottak. Hzen elnevezéssel Staudinger (Stett. Hnt. Zeit. 1886." e é ") Ez a nagyon is elégtelen diagnosis annak idején élénk polemiára adott ." alkalmat. Fuessli, Salzer és Esper ennek alapján a Drwsas-t tartották Brie- " sis-nek, melynek Palla s-uj nevet - (Janthe) is adott stb. V, ö. Esper, Diz b Schmetterlinge in Abbiliungen, I, T. 1777. p, 95 és 315. 62 A. Aigner Lajos p. 242) írta le ezt a déleurópai nagyobb alakot, melynek alsó szárnyán a Széles szalag tiszta fehér, élesen. körülhatárolt, felső szárnyán pedig a foltok sora nagy fehér foltokból áll, azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen ennél is, mint más helyi faj- . táknál, akadnak átmeneti alakok, minőket saját maga is fogott Liguriábau. Azt az egyetlen párisi példányt is. melylyel rendel- kezett, átmeneti alaknak tartotta, mivel nem igen nagy, fehér rajzolata, habár elég széles, dec kissé sárgás s nem oly tiszta feher volt, mint a typikus v. meridhionals-on. Ugyanily átmeneti példányok vannak előttem Dél-Oroszországból, melyek azonban nézetem szerint, épen úgy a var. meridionalhs-hoz vonandók, mint az összes magyarorszagi példányok. A typikus meredionabhs példányait Sötaudinger az egész tengerközi területről, Kis- Ázsiából, a Konkaztúúl és Közép-Ázsia északi részéből (Sáisan, Lepsa) kapta. Örményországból ($) és Amaziából (23) is állanak pél- dányok rendelkezésemre, a melyeket var. major gyanánt, valamint 1urkesztanból (r), melyet var. fergana gyanánt szállítottak, de a melyek határozottan ide tartoznak. A hím egyáltalában nem kü- lönbözik a var. meridionalis-tól, a nőstény alul sötét rajzolatú, fölül azonban az alapszíne szürkésbe hajlik, külső szegélye a rojt felé kissé világosabb színű, a mi hazai példányokon is elő- fordul. Bizonyára ide tartozik még a var. magna Stgr. Örmény- országból és a var. turamica Stgr. Turkesztánból, melyeket csak Rühl leirása után ismerek, a Staudinger-Rebel-féle katalogus fel sem említi őket. ; Ettől az aiaktól különbözik a var. fergana Stgr. azáltal, hogy az alsó szárny szalagja igen Széles és csaknem a belső szegélyig tiszta fehér marad, a külső szegély pedig a rojt előtt ennek színét ölti fel, főleg pedig az altal, hogy fonákján a felső szárnynak a esúcs felé eső része és kivált a nőstényen az egész alsó szárny barnásba hajlik s a sötét tőbeli szalag többnyire egészen elmosódott, vagy gyöngén tűnik fel. A var. fergana mintegy átmenet a var. maracamdica Stgr.- hez, a melyen az alsó szárnynak a belső szegélyig terjedő sza- lagja egyforma fehér ésigen széles, mivel a szárny töve csak csekély terjedelemben sötét színű s a külső szegély a rojt felé ennek fehéres színébe átmegy. A kevés rajzolatú fonák oldal igen világos színű, a sötét tőbeli szalagnak olykor csak nyoma látszik. Az előbbi két alakhoz (v. fergana és v. maracandica) igen közel áll az algiri var. major Obth., melyet a szerző csak azzal Satyrus Briseis 63 különböztetett meg a törzsalaktó!, hogy , nagyobb." Csak egyet- lenegy algiri nagy hímpéldánynyal rendelkezem. Ennél a felső szárny összes foltjai, kivált az apex felé esők, igen rövidek, miáltal a foltsor lefutása sokkal ferdébbnek látszik, mint az előbbi eltéréseknél. Az alsó szárny szalagja végig tiszta fehér s a szintén fehér belső szegélyig terjed; a tőmező csak csekély terjedelemben sötét színű, a sötét szegélytér ellenben széles s a fehér rojttól élénken elüt. Fonákja igen világos s jóval élénkebb színű a var. meridhionahs-énál, azaz: alapszíne fehéres, az alsó szárnyon barnás behintésű. A világos barnán árnyékolt felső szárnyon a két szem, a costális folt s a mellső szegélyen levő vesealakú folt kerete fekete, a szegély ibolyás szürke. Az alsó szárnyon levő tőbeli barna szalag két folttá oszlott, a szegély egészen vilagos ibolyás barna, befelé feketével határolt. Ezen alaknak s a var. meridionalis-nak egybevonását (a Stau- dinger-Rebel féle katalogusban) nem tartom indokoltnak. A var. major alighanem Észak-Afrikára szorítkozik, holott a var. major. gya- nánt kapott összes rendelkezésemre álló példányok Turkesztánból, Örményországból, Amaziából és Kis-Ázsiából (Mersina) sokkal kö- zelebb állnak a var. meridiwonabhs-hoz és nem is habozom azokat ide vonni. Felületük csaknem teljesen megegyezik a magyaror- szági példányokéval, nemkülönben fonákjuk is, mely a hímen korántsem oly világos, mint az algiri var. major-on, a nőstényen pedig igen sötét, azaz barnás hamuszínű. A felső szárny rajzolatában megegyezik az előbbivel (var. major) a var. hyrcana Stgr., az igen sötét barna alapszínű szár- nyakon azonban nem oly tiszta fehér a rajzolat, mint a var. major-, meridhionahs- és fergana-n. A felső szárnyon a rövid, csaknem egyforma hosszú foltok szintoly ferdén futnak az apex felé, mint a var. major-on Az alsó szárnyon az egész tőmező S a széles szegélytér sötét színű, ugyanolyan a belső szegély is, az utóbbi azonban néha szürkébe hajlik; ezek folytán a fehér szalag, mely csak az I. bordáig ér, igen keskenynek látszik. Rojtja világos barna. Staudinger-nek amaz állítása, hogy ezen a fajválto- zaton hiányzik a felső szárny alsó szemfoltja, mint már Chris- toph is megjegyezte, tévedésen alapszik; a szemfolt megvan ezen is, épen úgy mint az összes Briseis-alakon, csakhogy több- nyire pupillátlan s a sötét alapszín olykor csaknem egészen elfödi. A határozottan ide tartozó eziprusi példányok fonákja igen . élénk színezésű, ugyanis a felső szárny középtere okerbarna, a 64 Kiilönfélék szegélytér ibolyás barna, az alsó szárny középtere fehéres, a szegély felé barna, maga a szegély egészen világos ibolyás szürke. Az ab. ? pirata Esp., melyen e rajzolat oker- vagy rozsdás- barna, Staudinger szerint esak a var. meridonatis-nál for- dul elő, de nem mindenütt, pl. Magyarországon hiányzik, s amaz állítás 15, mintha Csehországban előfordulna, bizonyára tévedésen alapszik ; nyilván az igen sötét színezésű hímet tartották annak. Délfrancziaországi példányokon a felső szárny barnás bevonatú, a rajzolat pedig halvány rozsdás barna ; fonákja ugyanolyan, az alsó szárny fonákja pedig csaknem egyszínű szürke. A marseillei példányok elég jól megegyeznek Hsper ábrájával (Tab. 100, fig. 3.) Hasonló elszíneződés található a eziprusi var. hyrcana-n, s ez az alak határozottan a legszebb. Rajzolata élénk okersárgás barna, a mellett az alapszín mintegy okersárgás bevonatú, úgy hogy az alapszín fénylő feketés barnának látszik. Fonákja még élénkebb színezésű a var. Awrcana-énál, t. i. a felső szárny kő- zéptere élénk okersárga, a szegélytér ibolyás barna, a szárny csúcsa és szegélye világos ibolyás szürke; a tőbeli szalag gyak- ran megosztatlan, e szalag kifelé ibolyás barna s ugyan oly színű a szegély is. 3 14 Mindezen alakoknál a felső szárnyat két szemfolt (a 2. és 5. sejtben) díszíti, a mely a hímen többnyire pupillátlan, a nősté- nyen pedig a legtöbb esetben pupillás. Azonkívül olykor a ma- gyarországi var. meridionatis-on elég gyakran a 3. sejtben még egy harmadik kisebb szemfolt is lép fel, gyakran csak pont alak- jában s igen ritkán pupillás szem gyanánt. Az ilyen harmadik szemfolttal ellátott példányokra nézve azt ajánlom, hogy ab. pumctata m. névvel jelöltessenek. Ugyanez az eltérés etőfordnl a Satyrus Cwce, Hermione, Semele, Prieuri 8 egyéb Satyrus-fajokon " s ezeket szintén ab. punctata m. név alatt lehetne megkü- lönböztetni. K ülönfélék. Személyi hírek. Dr. Entz Géza egyetemi tanárnak ő felsége a miniszteri tanácsos ezímet adományozta. — Méhely Lajos muzéumi igazgató őrt a kolozsvári egyetem dísztudoraáa avatta. — Dr. Gorka Sándor egyetemi tanársegédet a Kir. M. Természettudományi Társulat mászodtitkárának választotta. — Kiilönfélék. 65 Csiki Ernő muzeumi segédőrt a kir. m. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya jegyzőjévé választotta. — Biró Lajos muzeumi tiszteletbeli őr nővérével Kréta szigetére uta- zott gyüjtés czéljából. Milyen rovar a bolha? A mióta csak foglalkoznak az allatok osztályozásával, a bolhákat, azokat a kis vérengző ka- landorokat, a rovarok egyik rendjéből a masikba, vagy egyiknek rokonságából a másikába vándoroltatták. Az irodalomban ott ta- láljuk a szárnyatlanok heterogén rendjében, vagy a félszárnyúak és legtöbbször a legyek között, de mint külön rendet a legyek, vagy más rovarrend mellett is. A hód bogár-élősdíjét Platypsil- lus casteris Rits.) bolhának írták le és csak később került külön rovarrendbe (4Achrezoptera), majd lárvájának felfedezése után a bogarak közé. Volt társai, a bolhák (Puhcidae) sok hányattatás után követni fogják. Lameere volt az első, ki egyszerűen a bogarak Slaph yhnotidea hadában jelölte ki helyüket, most egy orosz búvár Sem enov, elég meggyőzően bizonyítja be mások eddig végzett vizsgálatai alapján, kik külőnben mindig másutt keresték a rokonságot, hogy a bolhák valéságos bogarak. Emel- lett szól fejlődésük módozata és testüknek mind külső, mind belső szerkezete, de egyes életjelenségek is. Ezek után jó lesz, ha bo- garásztársaink ezentúl a bolhákat is gyüjtik, lehet hogy gyüjte- ményüknek ezekkel való kiegészítésére valóban rákerül a sor, de ha nem is, hazánk bolha-faunájának ismerete mindenesetre bő- vülni fog, mert több emlős és madár bolháját ezideig nem tudtuk megtalálni, pedig ha nálunk előfordul a gazda-állat, bizonyos hogy bolhája is itt van. Csiki Ernő. Korhely lepke. 1905. évi szeptember 20-án reggel 8 óra- kor találtam a csalétekkel telített szalagon ZLeucamia II.-album nőstény példányát, mely annyira megkedvelte a csaléteknek sőr, méz és rumból álló jóízü nedvét, hogy zavarva sem akart onnét menekülni. Ulbrich Ede. Uj lepke-etikettákat készíttetett a frankfurti lepkészet egyesület. Ezek az etiketták kiterjednek az összes Macrolepidop tera-fajokra, a melyek a Staudinger-Rebel-féle katalogusban elő fordulnak. Példányának ára 1 márka 70 pf., kapható Kuhlmann L.-nél Frankfurt a. M., Röhnstrasse 87. Egy fürkészdarázsról kitünő tanulmányt írt Silvestri . Fülöp (Annali sc. agric. Portici VI. 15). A Litomastix truncatellu- Dalm. fejlődése rendkívül érdekes. Nevezett fürkész a Plusia gamma L. és más Plustiafajok petéjébe tojja petéjét, melyben csakhamar sajátságos folyamat következik be, a melyet Marchal az Emcyvtus fuscicollis és Polygustus misentus- ról is kimutatott ; ugyan is a csirasejtek annyira elszaporodnak, hogy egyetlen petéből mint- egy ezer álcza fejlődhetik imagová s azonkívül még nenány száz oly álcza, melyeken nemcsak a nemzőszervek nyoma, hanem a vérkeringő és lélekzőszervek, sőt a Mahip igi-féle FESRKE. IS hiányzanak. HWzeknek talán csak az a rendeltetése, hogy az előbbi 66 Különfélék. alczáknak segítsenek a gazdaállat izmait stb. tönkre tenni; für készekké azonban ki nem fejlődnek. 5; e tedd Nehány levéltetűről. 1902-ben találtam számos Aphis rosae-t, melyek a legnagyobb erővel szítták a leggyöngébb rózsák leve- leit s a levelek összecsomósodtak és nagyon kicsinyek maradtak. Az Aphs grossulariae a Ribes leveleinek összecsomósodását és az ágak meggörbülését okozta. Az ág görbülésénél érdekes je- lenséget vettem észre, hogy az ág először északkelet, azután dél- kelet felé görbült A Tetraneura uim a leveleken található, má- . jus első felében. a kinövések rendesen a levelek felső részén vannak. különböző nagyságúak és alakúak, sót kettősek is, de alul is találhatók, ezek kisebbek. 7etraneura ulmi-t találtam a fűzfa bozontjaiban, melyeket Cecydomiák idéztek elő. A Schiuzoneura, ulm későbben mntatkozik, mint a 7Tetraneura ulm, a hol e le- véltetvek vannak, a levelek be vannak göngyölítve, a rendes, te- hát gyakori begöngyölítés csak az egyik oldalra vonatkozik, rit- kább, ha a levélnek mindkét oldala be van göngyölítve. D. E. Az Anthophora pilipes és a növények beporzódása. 1904. április 30-an délután 3—4 óra között roppant nagy számban ta- . láltam az Anthophora. mhpes nőstényeit, még pedig első sorban az Ormithogallum Bouchenmanum-on, és másodsorban a Lamum album-on és purpureum-on. Ez időben virágzott az Ormithogallum umbellatum 18, de ezt a növényt az említett méhek nem keresték fel. Ezen tény, hogy az Anthophorák az Ormithogallum Boncnen- neanum-ra szállottak és az Ormithogallum umbellatum-ot mellőzték, a hybridatio nem éppen könnyű volta mellett szól, de masrészt arról tanuskodik, hogy a mint különösen Nagykálló vidékén ta- pasztaltam, az Ormthogallum Bouchenmamum egyre terjed, az Ormtihogallum umbellatum pedig gyérül. Az Ormithogallum Bou- chenmanum umbellatum között levő különbség a következő: Az Ormtithogallum Bouchennianum-nak virágzata fürt, a porzóx há- rom csúcsúak, az Ormithogallum umbellatum virágzata sátor és a porzóknem háromcsúcsúak. A hybridisatio tudvalevőleg akkor le- hetséges, ha két különböző, de ugyanazon genushoz tartozó faj termékenyül ; mivel az Anthophora az umbellata-t most nem kere- . si fel, csudálkozni sem lehet, hogy ez a körülmény a hybridisa- tiót akadályozza. Az okok, melyek miatt ez nem történik, a kö- vetkezőkben foglalhatók össze : 1. Az Ornmithogallum Bouchenma- num-on több virág van. 2. Az Ornmithogallum Bouchenmamum ma- gasabb szárú. 3. Az Anthophora az Ormthogallum Bouchenmanum virágába könnyebben bebujhatik. 4. A virágzás ideje rövidebb. 5. A háromcsúcsúű porzó is megkönnyíti a virágpor terjesztését. 6. Az Anthophorák tömeges fellépése összeesik különösen az Ör- mithogallum Bouchenmanum virágzásával. 7. Az Anthophora ter- mészetében rejlik, hogy inkább a magasabb növényekre száll. 8. A méhnek szokása sem utolsó ok. 9. Az Ornithogallum umbella- tum virágában találtam ugyan hímeket, de azt nem vettem észre, hogy az Ornithogallum Bouchenmanum ra, szállottak volna. AZ Anthophorák azokat a helyeket, melyeken Anthriscus nemoralis volt, za szorri ő i Í Irodalom 67 mellőzték, valószínűleg az erős szag nem volt rájok kellemes. Nem érdektelen annak felemlítése, hogy az Anthophorák után legyek is felkeresték az Ormthogallum Bouchenmianum-ot D.E. Adatok az állatok perversitásához. Az ősz hullongó le- gyeiből egy, végső erejével belekapaszkodott az íróasztalomon álló velenczei üveg szélére, s dögölve is függve maradt annak karimáján. Minden külünösebb ok nélkül hagytam heteken ke- reresztül a döglött állatkát helyén. Mindennap lattam s szinte megszokottá vált előttem. A legyek lassanként kipusztultak s egy pár kései kelés zümmögött csak szobámban már. Egyszere csak sajnálkozva veszem észre, hogy az én döglött legyem eltünt helyéről, hanem ugyanott két iégy egymás hátán szaporodási actust végez. Csodálkozva a kései időben gyakorolt szeretkezé sen akartam őket elhessegetni, de a légypár nem repült el. Eszre ve- szem azonban, hogy a felüllevő nagy igyekezettel iparkodnék sza- badulni, de az alsónak semmi kedve vele menni. Erősen kapasz- kodik az üveg szélén. Kiváncsian hajolok közelébb, s furcsa föl- fedezést teszek. Az én döglött legyem hullájával coitált a másik. A nagy erőlködésre végre megszabadul az élő s elrepül. Ott ma- radt természetesen a másik. Most veszem csak közelebbről szem- ügyre, s látom, hogy a kimult állatnak hogyan kinyomódva függ ki megmerevedett penise, mely által im a buja nöstényke más- nak hiányában a szerelmet ismergette. Vagy egy héten keresztül láttam a fiatal nőstényt naponként négyszer-ötször összeragadni a döglőtt hímmel, s annyira megszokott már, hogy mikor egé- szen közel hajoltam is hozzá, minden félelein nélkül tolta vulva- ját a hím penise alá. Szinte sajnáltam, mikor a buja állatka egy- szer csak elveszett. Vagy talán élő himmel találkozott a szoba valamelyik sarkán. Dr. Nyáry Albert báró. Irodalom. Wagner, H., Beitráge zur Kenntniss der Gattung Apion Herbst. II. (Münchener Koleopterolog. Zeitschr. III. 1906. p. 13—34). Szerző e dolgozatának első részében az Aspidapion alnem radiolus Kirby, foveatoscutellatum Wagn., aeneum Fabr.), melyek faunaterületünkben mind előfordulnak. Az új 4. foveatoscutella- tum Dalmácziában, Görögországban és Törökországban él. Egy további fejezetben szerző ritka és kevésbbé ismert fajokkal fog- lalkozik, köztük A. hungarieum Dbr.-rel, melynek kimerítő leírását adja, Ezt a fajt hazánkból Pozsony megyéből, Erdélyből és Hor- vátországból, azonkívül Alsó-Ausztria, Csehország, Morvaország, Szilézia, Németország és Olaszországból említi. Végül az eddig csak Bajorországból ismeretes Apion cerdo var. consanguwneum Dbr. újabb termőhelyeként Nyitra vármegyét említi. Cseke Ernő. xk 68 Irodalom Daniel, Dr. K., Revision der Phytocca-Untergattung Pilema Fairm (Münchéner Koleopterolog. Zeitsehr. IT. 1906. p. 55 62). ; A Pilemiák (4 fajjal) meghatározó kulcsa és a fajok és al- fajok részletes leírása, földrajzi elterjedésükre és biologiájukra vonatkzzó adatok felhasználásával megírt alapos kis értekezés, melyben hazánk két faja (mrsutula és tigrina) 15 tárgyaltatik. 5 Csiha Ernő. xx Daniel, Formanek, Ganglbauer, Schultze, Wagner £ Zim- merimann, Beitráge zur Koleopteren-Geogra- phie. (Miünchener Koleopterolog. Zeitsehr. III. 1906, p. 35— 50). Fennt felsotolt szakbúvárok ezen ezikkben érdekes ada- tokat közőlnek, melyek között faunánkra vonatkozók is vannak, Igy Wagner a Notioplulus hypocrtita Putz.-t Boszniából (Maklen- szoros), HFormanek a Ceutorrhynchus Pamdellei Bris.-t a Tát- rából (Csorba-tó), Sehultze a Coehodes rubdricus Gyllh.-t Hiu- méról, Homorosoma vahdirostris GyIlh.-t Kalocsáaról, Phytobtus muricatus Ch. Bris.-t Horvátországból, Phrydiuchus — Spetsert Sehultze-t Kalocsáról és Rumáról, Ceutorrhynchus virgatus GyIllh.-t Erdélyből, C. Sahlbergi Sahbg. Magyarországból, C. Beckeri Sehultze-t Szlavoniából, C. unguhcolhs Sehultze-t Erdélyből és Boszniából (Maklen-szoros), €C. ornatus Gyylilh.-t Magyarország, Szlavonia és Boszniából, C. gebbicolhs Sehultze-t Brassóról és egyenként Magyarország más pontjairól, €. cognatus Sehultze-t Brassóról, C. palhdicorms H. Bris-t Magyarországból, C. amph- penms Sehultze-t Budapestről és C. curvistriatus Sehultze-t Bosz- niából, J. Daniel az Aegialia sabuleti var. latepuncta Grdl-t a Tátrából (Csorba-tó), K. Daniel a Bembidium fasciolatum Dft.-t Kalocsáról, Perigona mgriceps Dej.-t Rumáról, Ptochus peritelotdes Fuss-t Rumáról Rhytidosoma monticola Otto-t Boszniából (Maklen- szoros), Ceuthorrhynchidius baldensis Sehultze-t a Bjelasnicáról (Herezegovina), Orchestes sparsus Hahrs. Trebinjéről, Gymnetron herbarum Bris.-t Ruma, Karolyváros és Uvacról és a , Rhopalopus spimcormis Ab.-t Ledenikről (Karst) említi. Csiki Ernő. Entomologiai művek. Általános. A Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hungyr "riae). III. kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társulaa Ára 35 kor., társulati tagoknak 20 kor, — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasítás álla. tok ö meséres eltartására, és csontvázak készitésérekkal kor ábrá A kis 40 fill.s — Bein ro K. -- kitvargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme résére é g.yűjtésére 2 kor, — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor, 60 fill.— Lejtényi § Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch.]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 (ill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fil. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás .§ természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]. Rovar- "ni műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 All. A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill. Adatok Magyaror- : szág fürkész darazsainak ismeretéhez I, 1 kor. 20 fill, Földünk (émdarazsainak . magánrajza 40 kor. Lepidoptera. Bein K. A dkis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és j. gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországoa 3 kor.-— Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Berge, mesze rénesbuch 8, Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. 20 üli. — Hofmann, Die Gróss- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 Abb auf 71 farb. Tafeln 30-kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. .. —— Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az: Alsó-Duna mellékeirűi 2 rák] 60. fiiL — Kertész K. Catalogus Tabanidauum orbis terra- — rum universi 6 kor. 3 Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuct- 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsyivanica 12 kor Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 (ill. A magyarországi pe KELTÉT 40 fill. Az Eremocoris- jók magánrajza. 2tábl. 60 ill. Orthoptera, Pseudoneuroptera . 82 NönröpCösa. Pungur E A nag ara szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország . szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 I. . Myri-poda. Dr. Daday J. A Magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. gyanu lzet Dr. Chyzev K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 8 kötet 94 kor. — Herman Ó., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak . 2—3. kötet kapható 16- kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karfeles L. Adalék Magyarország atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. Crustacea: Dr. Daday ].-A Magyarországban eddig talált szabador . élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus .tajok átnézete; Í kor. A. "magyarországi Diaptomus-fajok :átnézete 1 kor Magyarország ogárfaunája. Vezérfonal a magyar korona. dEszágaln terü. letén előforduló bogarak megismerésére. — TÁRTA "CSÍKI ERNŐ. A Magyar Nemzeti Muzeumi segédőre. Ha 1 8 7 A három kötetes munka első kötete Aa — bevezető 1 18 " morphologiai TESZ — kívül a . Caraboideákat TÉR S(aphylinoideákat, a" második. kötet a Palpicorniás kat, "Diversicorniákat "és a Heteromerákat, a harma- ! — dik kötet pedig a Phytophaga, "Rhynchophora . És j Í. Lamellicornia " családsorozatokat — fogja . tartalmazni. gy ÉT A. munka 5 — íves — füzetekben jelenik meg egy-egy füzet előfizetési . ára 2 korona, bolti ára 788 2 kor. 40 fil. öt Megjelent az 1. kötet - első. füzete, . meni HZ : áltas : lános (morphologiai) részt tartalmazza. . Előjegyzések és előfizetések a szerző. ezímére (Buda ss ; pest, VILL, Nemzeti Múzeum) küldendők. ha S ESzszz Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI. Uj-ut:za 8. EE ágy agy aga ágysz ap agwz age BE EB a EEEE XIII. kötet. 1906. — le 4 füzet —— e —, — — —— e — —— — —, — — —— — BE. ez he SE ÚS EÁ se BSA b EV "za Se b zetlvet ROVARTANI LAPOK "HAVI FOLYÓIRAT AKK AN s 4 ? 3 SX tégy tb ÍVE LE LE KV AV VÉ 7 RÁN TSÁYÁNOE [es JATE Nt 7 ISZ OSS z A EY JE sat A 2 maz jelz ja FEJÉT , 6 bi v SA x té fesz Ö A EZGÉN 184 ege egere ts 40 § ök Úr SERT s ú k szaja gi rá vádé TAN SZGÁ TEN jj esta, 46 age apz raw - 72 ( i VE NK jj ien § 8) , 88 TEÁRA a p űl nt ( ETV TT SZ TEL ŐA v A 94 1.3 Ig VAA §j ya 7 EGVZTGT? io: JESSE ENE 0 4 zkt [EGÉZÉSY] HE ta 3 1! pr ) SZ SzG ás ÁST a FSZT talmi önös § tekintettel d hasznos és kártókony TOvarokra: Av EZÉSE égy fgoSsak; fá svi ő S SALA Tés AK KOST rét (őst e jő hi tézászját ú ig AY) ), 63 s se WA ap § "a "eagle? - ELNYATÓS 1 DB BEDŐ ALBERT "" BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL ; DR- ENTZ - GÉZA " MOCSÁRY SÁNDOR ay tt a 4 ayz agy G.A 6 1 ETEK EBÉSÉSEL E SEA e. 24 zi " SZERKESZTIK 5 EZTSTTTT agz Ag a. 5) LV 14 a g Flt og ! AVANT ő TATE SA NLÉN KÉST HELP E 8798 ME ER 1 : Vht ENNE ZTA pi (/ A I; 574 f v: HÉ0 4 ( 3 tele SSE / yi kezdő Hssattosi Van aésetir dlbve ? 2 age age 39 DD - ÚT JV XA AG a 4 BYIZZSNET NESZ MESTERE LN SÁT ZŐ á § d ax f8 77 ( Se ze 29 1 37 § MEL ÉSVA a LT n Ha HBA vi 1 : HI j TELNEK £ Ü 157 4 2 "6 R AIGNER LAJOS ÉS CSIKI ERNŐ. KE LEE — BUDAPEST, 1906. ; c va" JES ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA ; vs 2 (VII., FŐHERCZEG SÁNDOR- UTOZA 19. 5 ÁL minden hónap. első napján, julius és augusztus havak kivételével 3 BR . Előfizetési ára egész évre 8 kor. Sz 6 siki Ernő " Ma 8 magyar lepkealakok.") Írta A. Aigmer Lajos. A lepkészetnek egyik legérdekesebb oldala a fajváltozatok . tanulmányozása. Nem tekintve a mesterséges úton előállított el- téréseket, melyeknek a tudományra való fontossága ma talán még kellően meg sem itélhető és méltányolható, már a szabad természetben előforduló fajváltozatok is rendkívül érdekesek arra nézve, ki ily jelentéktelennek látszó eltérések iránt érzékkel bír. Ámde azok tanulmányozása nemcsak érdekes, hanem a faj meg- . itélésére fontos is. A faj fogalma számos lepkealakot illétőleg eléggé ingadozó. Merő véletlenség volt, melyik alakot írták le törzsfaj gyanánt, mely mellett a többi, utólag felmerült alak kénytelen volt annak fajváltozataként szerepelni, illetőleg magát annak alárendelni. Igy p. 0. Pierris Napi L. és számos más fajnál az első ivadékot is- . merték el törzsfajnak, viszont Pieris Daplidice L. és sok más fajnál a második ivadékot tekintették annak. A rendszernek kritikai revisiója alkalmával, nézetem szerint, zsinórmértékül kellene venni azt, hogy kivétel nélkül a tavaszi I! —. ivadék tehintessék a törzsfajnak, mert miként az eltérések tanul- mányozása tanusítja, a legtöbb esetben ez az ivadék az állandó, kevéssé változó, míg a nyári ivadék sokkalta inkább hajlik az eltérésre. Ezt érthetővé teszi az a körülmény, hogy az előbbinek báb alakjában, többnyire csupán a téli hidegséggel kell meg- küzdenie, holott az utóbbi az időjárás különböző változásának van "kitéve, a mely mind a hernyót, mind a bábot érheti. De még valamely nemnek egyes fajai, s azok egymáshoz való viszonyára is fogunk esetleg nem lényegtelen következteté- seket vonhatni, hogyha egyszer végig tekinthetünk mindegyik faj [/ variabilitásán, vagyis az eltérések azon körén, melyet az egyes [0 fajok Eu tnamak. ") Bemutatta szerző a K. M. Természettudományi Társulat állattani szak- osztályának 1905. májusi ülésén. — Rovartani Lapok XIII. 1906. április. 70 A Aigner Lajos. Ez idő szerint a legtöbb lepkegyüjtő megelégszik azzal, hogy gyüjteménye magába foglalja az egyes fajok s azok elnevezett fajváltozatainak 1—2 példányát; vajon azok egyébként változ- nak-e és miként változnak, az iránt legtöbbjében hiányzik az érzék. Örvendetes azonban, hogy folyton gyarapszik azok száma, kik a lepkeeltérések iránt érdeklődnek. Magam is közéjük tar- tozom. Évek hosszú során, mióta egyáltalában foglalkozom a lep- kíkkel, az volt vezérlő elvem, hogy minden: szín. rajzolat vagy nagyság tekirtetében eltérő példányt gyüjteményembe helyezzem. Így történt, hogy az évek folyamán az eltéréseknek nem egy érdekes sorozatát állítottam össze, mely az igényelt helyre s a ráfordított fáradságra nagyon is érdemes volt. Ha immár, az anyagnak hosszú évi gyüjtése után hozzá- fogok ahhoz, hogy emez eltérések kis részét névvel jelöljem, ebben nem az a kórságos divat vezérel, hogy nevemet mint , autor" megörökítsem, hanem tisztán az az óhajtás, hogy meg- rögzítsek oly alakokat, melyek az elkülönítésre valóban érdemesek, mindenesetre sokkal nagyobb mértékben, mint számos varietása az újabb , specialistáknak", kik valamely fajnak 1—2 tuczat el- térését egy lélekzet alatt elnevezik. 3 No, de nem akarok recriminálni, sőt inkább a vétkezőkkel vétkezni, s ennélfogva áttérek a birtokomban levő fajváltoza- tokra. Ezek a következők : Aporia Crataegi L. ab. Koyi m. ?. Ezt az igen érdekes fekete fajeltérést már korábban leírtam és rajzban is bemutattam (Rovartani Lapok VI. 1899. 17.), de azon alkalommal el nem neveztem, mivel rendkívüli jelenségnek tekintettem. Utólag azon- . ban értesültem arról, hogy Karlsruheban Daub M. . gyüjtemé- nyében is foglaltatik hasonló példány és Bohatsch Ottó közlése szerint Machek cs. tanácsos Bécs környékén és újabban Pater- nionban (Karintiában) is fogott egy-egy ily példányt. Ennélfogva ezt az alakot, mely már nem tekinthető szerfölött nagy ritka- ságnak, elnevezem, még pedíg első hazai lepkészünk Ko: y ÖS. emlékére. Orsova 18983. Habetin J. gyüjtése. Melitaea Cinxia L. ab. Horváthi m. ?. Egész felülete kor- mos fekete, a világos fakóbarna alapszín imitt-amott felbukkan ugyan, de majdnem csak a felső szárny szegélye előtt levő fol- tok sorában jut érvényre, a szegélyen álló pontok valamivel sö- tétebb barna színűek Az alsó szárnyon alig tünik fel a szem- foltok sora. Alsó lapja szabályos. Uj magyar lepkealakok. 71 . —— lsaszegh 1902. május 20. Átmeneti alakok Csepel szigetén 18 721281 előfordulni, Ezt a feltünő alakot a kiváló Hemipterologus i Dr. Horváth Géza tiszteletére nevezem el, a ki a lepidopterolo- , giától sem áll távol, 3 ; Melitaea Cinxia L. ab. Uhryki m. ?. Felső szárnya csak- I nem rajztalan, csak a szárny tövén s a tőtéren áll nehány fekete . folt, a Szarny csúcsa felé apró fekete pecsét s a belső szegélyen fekete Pont. Az alsó szárny tőtere csaknem egészen fekete, csak az elülső szegély felé kissé világosabb, a szemfoltokat magába foglaló szalag igen széles. A szegély végig szélesen fekete. Alsó apján a fekete rajz igen erőteljes. Budapest, 1895. fogta dr. Uhryk Nándor, a kiről ezt az . érdekes alakot el is neveztem. I Melitaea Cinxia L. ab. Mocsáryi m. :. Az előbbi alaknak . — ellentéte. A felső szárny összes rajzai egybefolynak és az egész ! fekete színezés a középtéren levő nagy folttá egyesül, a szárny . töve is fekete; a szegélytéren csak nehány fekete folt mutatko- . zik. Alsó szárnya csaknem egészen fekete, csupán az elülső ! szegély felé látható. némi barna rajz; a szemfoltokat magába fog- laló szalag keskeny. A szegély végig szélesen fekete. Alsó lapján a fekete rajzolat igen erőteljes. Nagy-Lévárd (Pozsony-m.) fogta Zahradka K. HB. Ezt a szép alakot jeles Hymenopterologusunk Mocsáry Sándor-ról nevezem el, aki a lepkészet terén sem ismeretlen. Melitaea Phoebe Knoch ab. Geyeri m. :z. A felső szárny raj- zolata igen megfogyott: a tőtér rajza erőteljes, a középtéren azon- ban csupán az elülső szegélyen álló erőteljes kerek folt látható, a szegélytéren pedig az elülső és belső szegélyen a szabályos két . fekete sávnak csupán eleje és vége mutatkozik. Az alsó szárny csaknem egészen fekete, csupán a szegély felé tünik fel a meg- fogyott szalag, mely a szegélyholdak sorával csaknem összeolvad. . Alsó lapján a tőtér rajzolata igen erőteljes. i .Szaár (Fejér-in.) 1902. május 29. Ezt az alakot, mely nagy" jában megfelel a M. Athalia ab. Corythalia Hb.-nek, Geyer G. Gyula tiszteletére nevezem el, aki a felvidék lepke-faunájának felkutatásában érdemeket szerzett. Melitaea Didyma 0. ab. Kempeleni m. ?. Mindkét szárny rajzolata szabálytalan nagyobb fekete foltokká olvad össze. A felső Szárny szegélytere csaknem rajztalan, csupán a szalagszerű folt- . Sort jelezi nehány hosszukás apró folt. Az alsó szárnyon erőtel- jesebbek ezek a hosszúkás foltok. A felső szárny alsó lapján az 72 A. Aigner Lajos. összes fekete foltok, kivált a foltsorban levők hosszúkásak ; Ke alsó szárny tőferén igen erőteljes a fekete rajzolat. ; 12 Mátra-hegység 1898. fogta Dr. Uhryk Nándor. Ezt a szép ÉL: alakot elhúnyt lepkészünk Kempelen Radó tiszteletére nevezem el, aki a Mátra faunájának felkutatása "körül érdemeket szerzett. 7 Melitaea Didyma 0. ab. Fischeri m. ó A felső szárny egész A rajzolata a tőtéren levő nehány szabálytalan folttá zsugorodott " össze, csupán az elülső szegélyen mutatkozik kerek folt s a sze- kh. ] gély előtt homályos foltok sora. Az alsó szárny belső felét csak- 7 nem egészen ellepi a fekete szín, holott külső fele rajztalan, § csupán a szegélyfoltok láthatók. Alsó lapja különösen érdekes. A felső szárny, a felületbeli kerek folt s a tőtéren levő halványabb : rajzon kívül teljesen rajztalan, csupán a szegély mentén álló pontok láthatók, szintúgy mint az alsó szárnyonis. Az alsó szárny 7 tőterén mutatkozik az alapszín, a rendesnél több fekete petytyel, az egész közép- és szegélytér ellenben sárgás, 74 E a szegély előtt vonul rajta át vörösessárga csik. Kassán fogta Dr. Fischer Herminius vezértörzsfőorvos, buzgó ! lepkész, kinek tiszteletére el is nevezem. 3 Argynnis Dia L. ab. Hudáki m. Ezen e. változó fajnak / egyik nőstényén az alsó szárny tőtere, valamint a szárny külső fele kormos fekete, csak a keskeny középső szalag s a szegély- ) holdak sora mutatja az alapszínt. 48 Vinkoveczén (Pozsega m.) fogta Koca György főerdész. Hudák — ) E. Ágost elhúnyt szepesi lepkész emlékére nevezem el. ő. Melanargia Japygia Hbst. var. Clotho Hb. ab. immaculata a m. Rajzolata igen gyönge, alsó szárnyán a szemfoltok sora tel jesen hiányzik vagy csak nyoma látszik, nemkülönben hiányzik a — felső szárny csúcsán levő szemfolt. l Puszta-Peszéren fogtam nehány példányát. "a Melanargia Galatea L. ab Franzenaui m. Az összes rajzo- latok fölül is, alul is halvány fakó barna színt öltöttek. l Csepel-Sziget, Isaszegh. Ezt a feltünő alakot Framxzenau € József-ről nevezem el, aki Erdély lepkefaunájának fekutatása — ; körül egykoron nagy érdemeket szerzett. Be Lycaena Bellargus "Rott. ab. Czekelii m. i, égszín felülete kékesszürke színt öltött. Alsó lapján az alsó s:árny szegélyfoltjai igen halvány színűek. 3 Puszta-Peszér 18983. juni. 12. Ezt az alakot érdemeket szecőli zett erdélyi lepkészünknek Dr. Czekelius Dáni-l nagyszebeni fő- orvosnak ajánlom. Új magyar lepkealakok. 73. Lycaena Bellargus Rott. ab. parvipuncta m. d, felülete ( szabályos, az alsó szárny szegélypontjainál fogva azonban hajlik J a var. puncbhfera Obtb.-hez. Felső szárnyának alsó lapjain hiány- 1" zik a tőbeli szemfolt s ebben hasonlít a L. [Icarus ab. icarinus [E Cr.-ra. Budafok, 1904. : Lycaena Bellargus Rott. ab. confiuens m. :, rendkívül kicsiny. Welülete szabályos. Igen sötét színű alsó lapján a felső Szárny tövén levő foltot két folt, a középholdat pedig kettős folt helyettesíti, míg a 2. sejtben álló folt befelé ívszerűen meghosz- (" szabbodott, úgy mint L. [carus ab. arcuata Weym.-nél; az alsó- I szárny 2. sejtjében levő folt is meghosszabbodott. . (Orsova, 1996. jun. 29. Fe Hypogymna morio L. ab. Nátlyi m. d, törzsalakja egészen " — kormos fekete, csupán potrohának hátulsó fele és lábai sárgás- . barnák. Az eltérésnek színe fakó barna, amely szín a pikkelyzés re, a csápokra és lábakra is kiterjed, csupán tora és potrohának alapja fekete, de fakó barna finom szőrökkel sűrűn borított; rojtja világos fakó barna. A. nőstény szintén világos színű. Csepel-Szigetén olykor nem ritka. Bécs környékén is előfor- dul Bohatsch Ottó szerint. Nátly József multszázadi érdemes a lepkész emlékére nevezem el. Malacosoma neustria L. ab. unicolor m. Ezt a rajztalan " alakot a jegyzékekben régóta említik ezen a néven, melyet immál . az irodalomba is óhajtok bevezetni. Országszerte található. kő . Calophasia casta Bkh. ab. Bírói m. A rendszerint fehér — színű felső szárnyon a tőtér fehéres szürke, a középtérnek ke- . vésbbé élesen elhatárolt fekete rajzolata igen kiterjedt s a sze- . gélytéren elmosódva folytatódik, úgy, hogy csupán a szárny csú- . csa felé, az elülső szegélyen mutatkozik az alapszín nagy folt . alakjában. Az alsó szárny. egészen szürke, a szegély felé fekete ; . az alsó szárny rojtja belső felében szürke. j Isaszegh 1902. május 25. Ezt a jellemző alakot Biró Lajos- ról nevezem el, aki Új-Guineában számos lepkét is gyüjtött. Boarmia gemmaria Brahm. ab. Rebeli m. 3. Mindkét szárnya . kormos fekete, csupán a szegély előtt lefutó csipkés vonal fehér. . Számos Boarmia-faj hajlik az elsötétedés felé. E tekintetben ha- — — sonlít a jelen eltérés a B. repandata ab. migricata Fuchs, B. ro- . boraria ab. infuscata Stgr., B. crepuscularia ab. defessarta Frr. és . B. consortarta ab. Humperti Hump, eltérésekre. fi A ; Kassán fogta dr. Fischer Herminius vezértörzsfőorvos. Ezt Haz alakot dr. me H. kitünő lepkésznek ajánlom. 74 A. Aigner Lajos. Arctia Caja L. ab. flava m. Alsó szárnya élénk téglavörös helyett vöröses sárga színű, többnyire felső szárnya is gyérebb barna rajzú a törzsalaknál : potroha SÁTgÁS VÖTŐS. aa Hazánkban ez az alak nem ritka. Az ab. f/lara név régóta a használatos, ezennel az irodalomba, is óhajtom bevezetni. 3 Arctia Hebe L. ab. Wassi m. ?. Alsó szárnya, valamint potroha élénk barnás sárga, nemkülönben alsó KET a felső szárny tőtere is. Nezsider 1900. tenyésztette Sehmidt Antal lepkész. Hzt a szép alakot buzgó lepkészünknek, gróf Wass Bélá-rak ajánlom, a ki Erdély Jepke-faunája körül érdemeket szerzett. Zygaena carniolica Sc, ab. Vángeli m. A petiyek keret. B! nélkül valók, potroha piros övet visel. Ellentéte a 2. carmiolica " ! var. Berotmensis Stgr.-nek, melynek potroha egészen feketc. Verőcze, 1903. julius közepén uem igen ritka. Ezt az alakot a ,Rovartani Lapok" egykori szerkesztőtársa Dr. Vángel Jenő után nevezem el, a ki a felvidéki lepke-fauna ismertetése körül érdemeket szerzett, 3 Végül hadd foglaljon itt hetyet még nehány külföldi el-. térés IS. Lycaena Damon Schiff. ab. caeca m. z. Alsó szárnyának alsó lapján hiányzik minden szemfolt. Bécs környékén, Mödlingben, ez az alak Bohatsch Ottó sze- . rint, nem igen ritka s aligna Magyarországon is található. ai Chilades trochilus Frr. var. grisea m. A törzsalak sötét- 7 barna, fonákja barnás. Jelen fajváltozat kisebb, szürkésbarna, csaknem szürke, alsó lapja világos szürke, csaknem fehér. ; Cziprus szigetén ez az alak úgy látszik helyettesíti a törzs- fajt. Bordan István magyar lepkész 1900. junius havában nagyobb i 6-§ számban gyüjtötte ott. Thecla Ilicis Esp. var. mauretanica Ster. ab. Fountaineae m. Ez az alak úgy viszonylik a var. mauretamica-hoz, mint az ab. Cerri Hb. a mi törzsfajunkhoz. A var. mauretanica kisebb " ] a hazainál, fonákja sötét, csaknem egyszínű. delen eltérés " körülbelül oly nagyságú, mint a mi IMcis-ünk. Színezése si fakó "— sötétbarna, ezt azonban -nagyon háttérbe — szorítjasaa az a nagy fakó vöröses sárga folt, mely a szárny tövének, elülső és külső szegélyének kivételével a felső szárny egész felületét " elfoglalja. As elég hosszú farknyújtványnyal ellátott alsó szárny szegélye felé TOZESÉKEZEZETK E szítezés mutatste se Adatok Magyarország lepke-faunájához. (6 .Színbe. Fonákja csaknem egyszínű világos szürkésbarna, csak a szegély előtt lefutó fehéres vonal s a SATOB zugában álló szem- folt látható némileg. Miss M. E. Fountaine buzgó nen lepkésznő Algirban, Alaya al Hadad környékén 1904. junius közepén számos példá- nyát fogta ennek a neki ajánlott érdekes eltérésnek s azokból átengedett nekem is egynehányat. Adatok Magyarország lepke-faunájához. Irta ÜUhryk Tivadar. Nehány fajváltozatnak és eltérésnek szorosabb megfigyelé- sénél sikerült nehányának magyarországi honosságát megállapí- tanom. Amily nehéz európai új lepke-speciest felfedezni, ép oly könnyű az hiszem az ismert fajváltozatokra ráakadni. Ahol a faj előfordul, ott bizonyára fajváltozatai ií5 előfordulnak. Hiszen a faj eltérései és változatai többnyire az időjárás s az abnormalis tápr lálkozás folytán jönnek létre. És ha ez más országban vagy vidé- ken megtörténik, megeshetik nálunk 18. Csakhogy mi ezen válto- . zatokat nem kisérjük a kellő figyelemmel. Ha fogunk a rendestől eltérő állatot, helyet szorítunk neki a gyüjteményben és ezzel azután végeztünk. Ha azonban az irodalomban is utána néznénk, . bizonyára jelentékenyen emelhetnők a magyarországi fajváltozatok- számát, Az általam megfigyelt fajváltozatok a következők : Caradrina guadrwpunctata v. leucoptera Thnbg. A rendes- — — nél sötétebb, felső szárnya sötétszürke, rajza erősebb. Eddig .. csak a skandináviai félszigeten, Finnországban és az Uralhegység ! — ben találtak. Két példányom van; az egyiket 1903. aug. 20-ikán , . fogtam a Svábhegyen, a másik 1904. május 5-ikén talált bábbó . kelt ki nálam. Eublemma arcwnna var, argillacea Tausch. Felső szárnya .. sárgásszürke, vagyis fakó színű és ennek folytán a harántos sáv kiemelkedik. Az alsó szárny világosabb. Déli Oroszországból Görögországból rés Ázsiából volt eddig ismeretes. Egy hím pél- . dányt fogtam tavaly a Farkasvölgyben. Ugyancsak ezzel egy- idejüleg fogtam v. blandula Rbr. egy hím példányát is, melynek . felső szárnya vörösesbarna. Ezt a fajváltozatot Bohatseh Ottó is ! — fogta. (I. a Rovartani Lapok XI. kötetének 9. füzetében.) 1.6 7... Csiki Ernő. . —— Zygaena Scabiosae ab. dívisa Stgr. A középső sáv két foltra oszlott. Solymáron fogtam 1903. jun. 25-ikén két példányt. Az . egyik typikus, a másiknál ellenben az alsó sáv teljesen ketté oszlott, a középső két folt pedig alig észrevehetőleg még össze- függ, első pillantásra azonban öt foltúnak látszik. Eddig csakk Dalmácziából ismertük. ég Z/ygaena punctum v. dgdrene 198 5 foltok összefolytar ál E ! az egész felső Szárny egyszínű piros. Orosz-, Görög-, Olaszország- ban és Kis-Ázsiában fordul elő. Dalmácziában is megfigyelték — már, én a Svábhegyen fogtam. E Zygaena Acmilleae v. arragonensis Stgr. A vörös foltok a. rendesnél jóval nagyobbak és többé-kevésbbé összefolynak. Spa d nyolország Arragonia nevű vidékéről volt eddig ismeretes. Tavalni fogtam a Rákosi erdőben egy példányt. E . Zygaena Aclulleae ab. confluens. A tőbeli piros foltok a kér Jő ; középsővel összefolynak. Az én példányomnál, mely még 1888- ból. i származik, a felső három és az alsó két folt folyt össze. 8 Zygaena, Melitoti var. confusa Stgr. A piros foltok többé- kevésbbé összefolynak. A Staudinger-Rebel-féle katalogus Ázsia Ala Tau nevű hegységét említi termőhelyeként. 1903-ban egy pél- dányt budapesti bábból kaptam. 258 Csupán e nehány fajváltozat az, melyről megemlékezni akartam. s Magyarország szú-téléli. Irta Csikai Ernő. 3 JTK A szú-félék, mint már láttuk, két családot alkotna! ezeket a következőképen választhátjuk széjjel: A csaladok meghatározó külesas A. A fej lefelé álló (hypognath), keskenyebb mint az előtor, 7. a szemek harántosak és laposak. Az előtor háta felül 7 0" kisebb-nagyobb fokban befedi a fejet, az előtor oldalám 7 nincsen az első lábak felvételére szolgáló mélyedés. A. lábfej első íze rövidebb mint a többi íz együttvéve. (1. család : Ipidae. E] JB ZAT6 vízszintesen álló, majdnem szélesebb mint az elő- B .] Magyaroszág szú-féléi, 7 tor, a szemek kerekdedek és kiállók. Az előtor háta elül egyenesen lenyesett, a fejet felül nem takarja be, az elő- tor oldalain az elülső ezombok felvételére szolgáló mélyedés van. A lábfej első íze vékony és hosszú, leg- alább olyan hosszú, mint a többi íz együttvéve. is 2. család: Platypodidae. 1. csalad: IPIDA EK. (Bostrychidae, Scolytidae auct,) A fej keskenyebb mint az előtor és utóbbi által többé-ke- vésbbé fedett. A felső állkapcsok erősek, a szemek hosszukások, harántosak és laposak. A csápok rövidek, többnyire térdesek, . Tészei a tőíz és a gömbősen végződő rövid csápostor. Az előtor háta olyan széles mint a szárnyfedők, felülete egyenletesen pon- tozott. A szárnyak gyengébbek. A czombok összenyomottak, a . lábszár hosszabb, mint a lábfej, a külső széle fogazott vagy tüs- kés és csak ritkán ép. A lábfej ál-ötízes, az első íz rövidebb, mint a többi együttvéve, a negyedik igénytelen, visszafejlödőtt, a karomízen két kampószerű karom van. A potroh hasóldalán öt lemezt számlálhatunk, ezek közül az első kettő összenőtt. Az Ipidák négy nemzetségre oszthatók, némely szerző sze- rint azonban csak háromra, a menyiben a Hylesinim és Hylastem nemzetségek jogosultságát nem ismerik el és azokat együvé-tarto- zóknak mondják. A nemzetségek meghatározó kulcsa: 1. — Az előtor háta oldalt ormosan szegélyezett; a szárnyfe- dőók a csúcsón vízszintesen végződnek, az első lábszár külső éle sima, külső sarka a csúcson kampószerűen Derélé hajló. — — .. . -. 1. Eccöptogastrint. — Az előtor háta oldalt nem szegélyezett; a szárnyfedők a csúcson meredeken lefelé hajlottak, az első lábszár külső széle fogazott vagy legalább a végén egy kifelé . menyit foggal fegyMerzette E 2. . 2. A szárnyfedők tövének széle rovátkolt vagy felhajló é és TOZAZOtb Me 2 Hylesinini. — A szárnyfedők tövének széle ormos, nem rovátkolt sem TOGAZOtb e SSL SES EZT 8 3. 3. Az előtor háta Dontozo ri A harmadik Jabtejz többnyire kétkaréjú— —-- -- SE zs eteted. iylastini. — Az előtor háta elúűl szemeeskézett vagy dudorkás. A har- madik lábfejíz mindig hengeres. ... .-. --- .-- 4. Ipini. 78 Csiki Ernő. 1. nemzetség: Eccoptogastrini (Scolytini) ; kel előtor háta oldalt majdnem az elülső széléig ormosan szegélyezett. A paizsocska mélyen fekvő, de tisztán kivehető. A szárnyfedők a csúcson vízszintesek, lemettszettek. A potróh has- lemezei a mellvégtől a csúcs felé lejtősek, azaz oldalról nézve emelkedők. A csápok a szemek előtt erednek, nem térdesek, rövid tőízzel. A lábszár külső széle nem fogazott, a csúcson előreálló kampóval, a harmadik lábfejíz szélesebb, mint a második, két- —/ karéjos. A mellvég hátsó oldallemezei jól láthatók. Az ide tartozó fajok a lombos fákat lakják, ezeknek külső fakelméjében, a fafehérjében élnek. Az Eccoptogastrim nemzetséget faunaterületünkben egyetlen egy nem (Eccoptogaster) képviseli. 16 15. rajz. — Eccovtogaster Ratzeburgi Jans. és 16. rajz. E. multistriatus Marsh. potroha, az 1—5. haslemezzel. 1. nem : Eccoptogaster Herbst. (Scolytus Geoffr., auct.) A csápostor hétízes, a csápbunkó ennél hosszabb, nagy és ! pikkelyes. A szemek hosszukások, keskenyek, elül alig öblösek. Az elülső csípők egymástól nem oly távol fekvők, mint a hátsó csípők, a lábszár külső széle sima, nem fogazott, az elülső láb- . szárak görbültek. A mellvég hátsó oldallemezei szélesek. A test fénylő, többnyire csupasz, az előtor háta sokszor sötétebb színű mint a szárnyfedők. A fajok meghatározó kulcsa: 1. A második haslemez közepén nincs eleme liget ő dudorodás vagy tüske (15. rajza e eg. EHRARA 21 — A második haslemez közepén dudorodás vagy tüskeszerű fogacska emelkedik ki (16. rajz). ... --- 11. multistriatus 2. A homlokon egy többé-kevésbé éles hosszanti 1 emel- kedüle ő kedtzt szent a ak őt KENT SB SZEMÉN et SKGÉT HEZ KÉG E KE ENÁEE RE . Ratzeburgi -- A homiok laposan Üotborodt kiemelkedő rosázt él MELKlS SZ ASőKEt 3. E 10. Magyarország szú-féléi. 19 A homlok közepe nem hosszú sárga szőröktől molyhos, oldalt hosszú szőrök nélkűl. .. .. .. —. 2. scolytus A homlok vékony és hosszú szőrökkel fedett, a középen MEM OLY DOS E 7 4 A szárnyfedők közterecskéi sorokban pontozottak és még a varrat mellett sem ránczoltak vagy harántul kar- EZ KS ER A Le SEEK TUNER E LEE E A szárnyfedők sűrű sorokban pontozottak És különösen a varrat mellett erősebben rézsutosan karczoltak vagy JETMGZZOTSEN EK sebe a E éa el ASS ET LTE E EKE TELEL A AK ASAN E szttaett HÉ otő A második haslemez füssöleses, a has a véglemez felé tentSeros ívben emelkedik 6; A második haslemez lejtős, a has a véglemez felé jelhe egyenes vonalban emelkedik VESZT . A szárnyfedők sötétszínűek, a varrat a szárnyfedők kö- zepéig benyomott, a közterecskék pontsorai felette finomak. 8. laevis A szárnyfedők rozsdavörösek, a varrat csak elül benyo- mott, a közterecskék pontsorai majdnem oly erősek mint a rovaáatkák pontjai. -- — . 0... m. .. 4. pygmaeus Az előtor háta oldalt szétszórtan és finoman, a középen még finomabban pontozott. A szárnyfedők csúcsszegé- lyének felső éle sima, az alsó rovátkos. .. 0 .. 5. pruni . Az előtor háta oldalt és elül sűrűn és erőteljesen, a kö- zépen szétszórtabban és finomabban pontozott. A szárny- fedők csúcsszegélyének felső és alsó éle rovátkos. 6. carpini A szárnyfedők esúcsszegélye csak oldalt rovátkos, a varrat felé sima. ÉSE ET AT ET fa intricatus A szárnyfedők esúcsszegélye szószétei finoman fogacs- kázott vagy erősen rovátkos IEEE ZT á ELKEL ZNKRÁS A második haslemez függőleges, a has a csúcs felé me- redeken görbülve emelkedik EA 7 8. aceris A második haslemez lejtős, a has ívesen emelkedik a TBÜGY. HBIKS A ETT E E TEAT KE KER KÁRT 0 Az előtor hátának pontjai kerekek. --- --. 9. amygdali Az előtor hátának pontjai elül és kétoldalt hosszukások és többnyire ránczokba folynak össze. — .. 10. rugulosus 30 Magyarország pillangót. Irta 4. Aigner Lajos. XI. 3. Apatura Ilia Schiff.) (Sehiffermiller £ Denis), System. Verz. d. Sehmetterl. der Wiener (Gegend p., 172, 171 not. (1776); Hübner;. 8 ! Samml. europ. Schmetterl. Pap. fig. 115—6, 809—10; Trú ő Esper, Die europ. Sechmetterl. in Abbild. I.tab. 11. fig. 2; tab: 4. üm TE A szárnyak sötét barna színűek, a híméi ibolyás kék tünet- tel, A felső szárny csúcsán és közepén fehér foltok állanak ; az a alsó szárnyon fehér vagy (eltéréseken) sárga szalag van, mely le- 7 felé keskenyedő, belül öblözött, fogas kiszögellés nélkül. A felső. E szárny rót keretű szeme mindig tisztán látható. Az alsó szárnyon " ! alul nincsen meg az előbbi faj vörös barna színezése és fehér ] szalagja; a külső szegély kékes szürke. Kifeszítve 60—75 mm. Hazánkban országszerte található, sőt Magyarországon való- ú§ színűleg épen úgy mint Dél-Francziaország és Tirolban 2 ivadék- — ban, t. i. május-juniusban és augusztus-szeptemberben. Többnyire a ritka, helyenkint gyakori; nedves réteken nyárfák körül szokott röpködni s ugyanúgy fogható mint az előbbi faj. Mindenütt igen — variáló, Eperjesen a "következő alakokban figyelték meg: 1. d " baloldalt: ibolyás, jobboldalt kék tünettel; 2. $, számtalan fekete ponttal behintve; 3. ó, melynek rozsdaszínű szegélysávja a felső szárny szemfoltjánál kezdődve, az alsó szárnyon folytatódik, és 1 melyen minden sejtben egy-egy szem mutatkozik ; 4. dó, melyen a középső szalag a felső szárnyon egészen, az alsó ERT pe: dig csak annak alsó felébeu hiányzik. Az ab. [hades Mitis,?) melyen a szalagok- és szemfoltoknak 4 nyoma sem látszik, csupán 2, olykor 4 fehér apicalis petty tünűk SHABB elé, némelykor azonban észrevehető az alsó szárny szemfoltja is: 2 törzsfajhoz úgy viszonylik mint az ab. Jole az [ris-hez. Csak Novákon (Nyitra m.) és Eperjesen találták, a hol átmeneti alak- jai is előfordulnak, úgymint: 1. alsó lapja olyan mint a Clytie-é; 2. a felső szárnyon nincsen szemfolt s a szalag helyett csak szetfolyó apró, az alsó szárnyon valamivel nagyobb sárga foltok vannak. 1) Ilia: Romulus és Remus anyja. 2) Ilia utóda. Magyarország pillangó. : f1 A törzsfajt helyenkint kiszorítja az ab. et var. Clytie Schiff. !) melyen a világos szalagok és foltok okersárgák, kivéve az api- calis háram pettyet, mely fehér marad, az elülső szegélyen tő felől pedig rőtszínű folt mutatkozik. Szintoly változó mint törzsfaja ; p. o. Eperjesen Dahlström Gyula következő eltéréseket figyelte meg: 1. ő, számos fekete ponttal behintve; 2. 3, fehér középső szalaggal és pettyekkel. . Ugyanaz hermaphroditát is fogott, mely bal oldalt a hím, jobb ol- dalt a nőstény rajzolatát és színét mutatja. A Clytie-nek oly példányai, melyeken a középszalag csak- nem teljesen elenyészett és többnyire csak 2—-3 fehér apicalis petty jelentkezik, az ab. astaszotdes Stgr.-hez?) tartoznak és Clytie- "hez úgy viszonylanak, mint a Jole az Iris-hez és az Ilhiades az Ilia- hoz. (Eperjesen). A Clytie-nél jóval világosabb színezésű a var. rubescens Esp.?) — var. dilutnor Stgr.9, melyen a rőt szín az uralkodó. Egyik eperjesi példányon csupán a felső szárny szemfoltjánál s az alsó szárny. szegélybeli holdjainál mutatkozik sötétebb szalag, egyéb- ként egész felülete többé-kevésbbé egybefolyó sárgás barna színt mutat. Más eperjesi hím példányon a rőt alapszínből csupán a felső szárny 4 tőbeli pettye és szeme, valamint az alsó szárny . holdacskáinak sora tünik ki; ezek a rajzok feketék és környe- zetük valamivel sötétebb a szárnyak többi részénél. Künfélegy- házán és Marillán is megfigyelték. - Még ennél az alaknál is világosabb színű a var. Zos Rossi) Alapszíne inkább zsemlyeszínű, középső szalagja pedig csont. színű, csupán apicalis pettyei fehérek; ellenben valamivel söté- tebb mindkét szárnynak tőtere; a felső szárny szeme és 4 től beli pettye, valamint az alsó szárny foltsora pedig barnára hajlik- Megfigyelték Aradon, Eperjesen és Kúnfélegyházán. A törzsfajná- — kisebb s a Clytie-hez közel áll a var. Metis Frr.§), melyen az alsó "szárny belső zugán álló szem teljesen hiányzik vagy ponttá zsu- gorodik. Budapest, Pécs, Felsó-Lövő, Eperjes, Titel és Vukovár környékén figyelték meg és kivált a Tisza mentén és Szerém . megyében lép fel helyi fajtaként ; az utóbbi helyen Anker L. 1) Tengeri nimfa neve. 2) Az Astasta-hoz, Clytie synonymjéhez, hasonló. 8) A vöröses. 1) A világos. 5JA hajnal istennője. 6) Az eszélyésség istennője. 82 i A. Aigner Lajos. jegyzetei szerint 4 ivadékban, nyáron 83 hétről 3 hétre újonnan — jelentkezik és többnyire magasan ül a fűzfákon. Ugyanaz felje- gyezte, hogy Dél-Magyarországon (a ,Bánság"-ban) valamelyes helyi alak is tenyészik, melyet var. valesina-nak nevezett el. Ez 4 ! bizonyára a var. Bunea H. S.) melynek alapszíne a szürkég sárga felé hajlik. ; A Metis-t Spuler önnálló fajnak tekinti, de a felhozott jellemek nem eléggé határozottak; ennélfogva ezélszerűnek lát- 7 j szik, azt ezentúl is az ha fajváltozatának tekintenünk, mind- 3 ! addig, míg felfedezendő hernyója alapján határozott különbséget megállapíthatunk. Az Ilia hernyója az Iris-éhez igen hasonló, de szennyesebb zöld, 40—50 mm. hosszú. Kitelelve májusig nyár- és fűzfákon él, úgy mint : Populus tremula, dilalata, canescems és pyramudeánm, (nyárfa), Saha caprea, vimnabhs és rosmarimfohán (fűzfa). Bábja a fehéres zöld. : 7 sál Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.- a "] Ausztria V-VIII., F-Ausztria és Szilézia VI—VII., Cseh- és Mor- ) vaország VII., Galiczia VI—VII., Bukovina és Románia VI—VILL, Bulgária V., Salzburg és Karinthia VI—VII. Elterjedési köre: Finn- 7 országtól Liguriáig (62—43") és Páristól Japánig (20—160"9. 3 II. alcsalád. Nymphalinae. . A csáp fokozatosan megvastagodott; a tapogató tagolt, 8] különböző hosszúságú; a félső szárny háromszögű, az alsó szárny a a lekerekített; többnyire élénk színezésű. A hernyó hengeres, tüs- kékkel vagy áltüskékkel borított. A báb szögletes, gyakran fómesitt ] foltokkal ; szabadon függő. I. Mindkét szárny középsejtje nyitott 2 Csak az alsó szárny középsejtje nyitott; a szárnyak É d feketésbarnák, fehér sávval és a felső szárny csúcsa a! felé fehér petyekkel -. .. .. . 1. nem. Limenitis TI 2. A szárnyak feketésbarnák, fehér szalagokkal és foltok- : 88 kal, hosszúkásak, lekerekítettek .. ... 2. nem. Neptis F. 8 A szárnyak élénk színűek. szélesek, fogazottak, kiszö- gellők vagy Bajlitottakaas S vs E 7 EE SZÁR 3. A felső szárny gyöngén kiszögellő, az alsó szárny leke- A rekített, fogazott" -. :-. 3 nem. Pyramais Hb.S8 1) bunos: domb. Magyarorszag pillangói, ; 98 Mindkét szarny kiszögellő és fogazott c... 4 4, Az alsó szárny kevéssé fogazott, a felső szárny cel ben; belső szegélye csaknem egyenes — 4. nem. Vanessa F. Mindkét szárny erősen fogazott, a felső szárny belső szegélye 1í9en hajlított. -. EN ZSSÉ ESETET E EE 5 5. — Az alsó lapon betűszerű fehér folt van 5 nem. Polygonia Hb. Hz salsózlapon kuszaáltérajzólat vam. 2 6 6. A felső szárny kevéssé hajlított, az alsó SZALNYON némi — kiszögellés vanm . . - - " — : 6. nem, Arachhia Hb. A. szárnyak lekerekítettek, kiszöggellés NKÉL GEN ÉZtse SES SS SSE 7. A szárnyak vörösessárgák vagy feketésbarnák, fekete vagy rozsdaszínű foltokkal ... ... ... 7. nem. Melitagsa F. A szárnyak vörösessárgák vagy barnássárgák, fekete rajzokkal; az alsó szárnyon alul rendszerint ezüst fol- Mink vannak e 2 5 7 " . 8..nem. Argynuis BF. 1. nem. Limenitis F.!) A felső szárny középsejtje zárt, az alsóé nyitott. A csáp fokozatosan megvastagodott. — A kernyó hengeres, hátán végig két sor tompa ágas tüske áll, a fej kéthegyű. A báb fején két kis . . kiemelkedés, hátán baltaszerű púp van. A 9 palaearctikus faj " — közül hazánkban három honos. "1. Az alsó szárny szegélye előtt vörös félholdak sora áll; az alapszín feketés barma 7 0. .. Ponuli L. Az alsó szárny szegélye előtt nem állanak vörös félholdak 2 2. -A szárnyak kékesfeketék, fehér sávval és a felső szárny . . közepén fehér petytyel, mindkét szárny szegélyén feketés kék pettyek sora van 0. 2. 0. .. 0... Camilla Schiff. A szárnyak feketésbarnák, fehér sávval s a szegélyen két sornyi fekete petty van, a középfolt hiányzik Sibylla [L 1. Limenitis Camilla Schiff"). "ő B sermiller kt Denis), Syst. Verz. d. Sehmetterl. der Wiener Gegend p. 182. (1776.); Lucila Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 38. fig. 2. A szárnyak alapszíne kékesfekete, mindegyikének szegély én . fekete és kék pettyek sora áll. A felső szárnyon tisztán feltünő . középfolt és a csúcsán fehér petty van; közöttük 4—5 fehér folt (áll egy sorban. Az alsó szárny közepén kevéssé összefüggő fehér 1 Valamely görög istennő mellékneve. 2) Camilla: római női név. 84 Dr. Czekelius Daáwmel. foltok harántos sora jelentkezik. Alsó lapja vörösesbarna, szegé- ! lyén egy sornyi fekete petty áll; egyébkint az utóbbi fajéhoz — / hasonló rajzolattal. Kifeszítve 48—60 mm. 0 Magyarország — középhegységeiben erdőszéleken, virágzó hi lonezbokrokon, juniustól szeptemberig, helyenkint két ivadékban fordul elő; a ÍI. ivadékú példányok rendszerint kisebbek. s8l Hernyója zöld, hátán 2 sor vörös tüske, 40—45 mm. hosszú. Tápláló növényei: Lonicera gylosteum, coerulea, caprifo- lium, periclymenum és tartaricum (loncz), valamint Symphoricarpus 07 racemosus. Pécsett junius közepétől julius közepéig találták. Bábja. ] barnásszürke, kevés fémes folttal. Fő Előfordul a követkevő szomszédországokban : A.-Ausztria és a $ ! Karinthia VI. VII., Tirol, Csehország, Bukovina (1 pld.), Romá- [a nia VII., Bulgária. : 38 Elterjedési köre: Königsbergtől Algirig 55— n és Páristól E J Perzsiáig 20—709, Adalék Erdély lepke-faunájához. Irta Dr. Czekelius Dámael. Legutóbb közölt adalékom Erdély lepke-faunájához (megje- lent a , Verhandl. und Mittheil. des siebenbürg. Vereins für Natur- wissenschaft." 53. kötet 1905; ismertetését lásd , Rovartani La- pok" 1905. 132. 1.) folytatásaként felsorolom ezennel amaz érde- kesebb fajokat, melyeket az 1904. év folyamán saját magam gyüjtöttem Nagyszeben környékén, valamint azokat is, melyeket. Klement Róbert fogott Előpatak környékén. Megjegyzendő, hogy van e fajok közt olyan, mely Erdélyből eddigelé még nem volt ismeretes, sőt olyan is, mely egész Magyarország faunájára új. 07. Argynmis pales Schiff. Fogarasi havasok : Podrág-tó VIII. 10, Erebia Gorge Esp. Fogarasi havasok: Bulea-tó VIII. 9. a Ochrosttgma vehtaris Rott. Előpatak, : Drepana btinarta Hfn. v. uncinarta Bkh. Előpatak. Bryophila raptricula Hb. Nagyszeben VIKI. 1L. Senta maritima Tausch. Nagyszeben VIII. 14. Pettlampa arcuosa Hw. Előpatak. 08 Acidalia straminata Tr. Előpatak; — embellaria Hb. Blő- patak. . Adalék Erdély lepke-faunájához. 85 Ephyra linearia Hb. v. strabonaria Hb. Nagyszeben, Előpatak, Larentia vittata Bkh. Előpatak; — jumiperata L. Előpatak. Tephroclystia pusillata F. Kis-Csúr VI. 5. Biston strataria Hufn. ab. terrarius W. Nagyszeben, Rebeha surirentella Brd., Kis-Csűr, Előpatak. Crambus paludellus Hb. Nagyszeben VIII. 1. — íristellus ab. ( vadeeltus Hb. Nagyszeben VIII. 10. IX. 5. Chilo phragmitellus Hb. Előpatak. Scirpophaga praelata Sc. Nagyszeben. Homocosoma binevella Hb. Előpatak. Heterographis obtitella 2. Nagyszeben VII. 21. VIII. 18. Pempeha subornatella Dup. Nagyszeben VIII. 18. FEuzophera fuliginosella Hein. Előpatak. Epischma prodromella Hb. Előpatak. Selagia argyrella F. Nagyszeben VIII. 14. Vizakna VIII. 1. Salebria betulae Goeze. Előpatak ; — faecella 2. Előpatak. Rhodophaea advenella Zk. Nagyszeben VIII. 11. Előpatak. Psamotis hyalhnalis Hb. Nagyszeben VIII. 20, Vizakna VIII. 10. " Elópatak VIII. 10. Pione", crocceahhs Hb. Vizakna VIII. 1.; — elntalió Sehiff, . Előpatak. Pyrausta cespitahs Schiff. ab. intermediahs Dup. Nagyszeben BSZ 7 VIIL 14: — sanguinalis L. Nagyszeben VŰI. I. Platyptthia gonodactyla Schiff. Előpatak. . Pterophorus scarodactylus Hb. Előpatak. " Acalla cristana Előpatak; — vartegana Schiff. Előpatak ; — ső guercinana Stett. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 29, Capua favilaceana Hb. Nagyszeben (fiatal erdő) V. 10. 15. Cacoecia crataegana Hb. Nagyszeben (öreg hegy) VI. 28. ; j "— rosana L. Nagyszeben (öreg hegy VI. 10. Lozopera, francillana B. Előpatak. Conchyus epilinana 7. Kis-Csúr VI. 5. ; — edhella Hb. Viz- JN akna VI. 25. Euxanthis fulvana FV. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 2 Olethreutis textana, H. S. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 18. TEmblema candidulana Nolek. Nagyszeben VI. 9. ; — fulvama, . Stgh. Szebenhegység (Szeben-patak) VII. 25.; — simiana Elib. . Előpatak. - Anmcylis uncana Hb. ml (atal "erdő Ve do; — diminutana Hw. Nagyszeben VI. 66 : Kiilönfélék. a. Dichrorampha — guaecshonana 27. Besztereze VII. 10.; a acuminatana 7. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 7. ; Cerostoma lucella F. Nagyszeben (fiatal erdő) VII. I. ; xylostella L. Szebenhegység (Szeben patak) V. 27. Metzneria. lapella L. Előpatak. 8. Gelechia rhombella Schiff. Nagyszeben VIII. 18. ; — solutella- Z. Nagyszeben VIII. 11. ; macutatella Hb. Előpatak ; — seguaz Hw. Nagyszeben VIII. 7. ; — triparella Z. Nagyszeben V. 28. "A Tachyptihha Dole la CI. Elópatak. ra . Xystophora unicolorella Dup. Nagyszeben (fiatal erdő) VII, 1. a Anacampsis anthyhdella Hb. Nagyszeben VI. 3.; — vorti- cella Sc. Nagyszeben VI. 9. Besztereze VII. 183. 3 Pleurota, aristella L Vizakna VII. 18. VIII. 1. Hyperalha citrinalhts Sc. Nagyszeben (fiatal erdő) VII. 1. Carcina guercana FH. Nagyszeben, Előpatak. Borkhausemia. flavifrontella Hb. Előpatak. Epermenia Illigerella Hb. Nagyszeben (Alterberg) VI. 6 chaerophylella Goeze Nagyszeben (fiatal erdő) IV. 26. Mompha decorella Stph. Előpatak. Psacaphora Schramkella Hb. Előpatak. : . 3 Coleophora ornatipenella Hb. Nagyszeben VI. 3.; — elypeim " ferella Hufn. Nagyszeben VIII. 18. ; — fringilella L. Nagyszeben (fiatal erdő) V. 28. ; — hemerobiella Sc. Előpatak ; — tneolea Hw. [ j Előpatak ; — nutamtella Mühlig Kis-Csúr VI. 5.; — argentula 2. a) Előpatak éz s Lathocolletis cramerella F. Nagyszeben fatal eri) Ag bzs gunguenotella Frey. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 2., Opostege aurttella Hb. Nagyszeben (fiatal erdő) VI. 18. 4 Nemophora Schwarzrella 2. Nagyszeben (fiatal erdő) V. 158 k. Különfélék. A rovarok szánalomérzéke. Számtalan kisérlet, mélye aza) orvosok magasabbrendű állatokkal végeztek, arra enged követ- keztetni, hogy az állatoknak is van érzékük a szerelem, barát-. ság, harag, gyűlölet, odaadás, bátorság, féltékenység, furfang, 7 gyanakodás, sőt a szánalom és rokonszenvezés iránt is. A tudó- sok eleinte azt htték, hogy eme felsorolt lelki tulajdonságok iránt csak a magasabbrendű állatoknak van érzékük, mert csak " ] ezeknek van kifejlettebb agyrendszerük. Most egy franczia tudós, . I! jelent és itt szaporodott. K ülönfélék 87 G. H. Monod, hosszas kutatások után bebizonyította, hogy ezen legmagasabb fokú szellemi érzék a legalsóbb rendű rovaroknál is tapasztalható. Hgy gyikot porczellánedénybe zárt s csak csótánokat adott neki táplálékul. A csótánok igen féltek a gyiktól s még közeléből is elszaladtak. Majd kis vizespoharat helyeztek az edénybe, melybe a csótánok beleesvén, kettőzött félelemmel iparkodtak onnan kiszabadulni, mert egyrészt féltek a megfuladástól, másrészt, hogy a gyik elnyeli őket Egy alka- lommal légy esett az edénybe. Nehány svábbogár azonnal segít ségére indult, de mikor észrevették, hogy nem a saját társuk van veszedelemben, azonnal eltávoztak. Mikor pedig a saját fajuk volt veszedelemben. valamennyi segítségére sietett. ami bizonyára a rokonérzésre és szánalomra enged következtetni. Ennél még érdekesebb az az eset, amelyet Wachsmann Ferencz közölt (RK. L. 1895. 148. 1.). A rózsa bifurcatiójárol. A Lorence Allen nevű rózsán figyel- tem meg augusztusban igen érdekes rendellenességet. A rózsatő egyik ágát az ApMms-ok annyira ellepték, hogy szívaásuk következ- "tében a hajtás nagyon megrövidült; a sűrűn álló levelek az ág hegyén fejlődő virágba ékelődve, azt két részre válsztortak. A ví- rág mindkét felében aránylag igen sok volt a porzó és kevés a szirom. TISEH Megeszik-e a madarak a méheket ? Csaknem minden mé- hészeti munkában felemlítenek a méhek ellenségei közt nehány madarat is, mint a vörösbegyet. a barázdabillegetőt, a rozsdafarkot és a légykapót. Az ily állítások Rey E. szerint téves megfigyelé- Seken alapulnak. Hogy gyönge éneklőmadár méhet fullánkostul elnyelhessen, annélkűl, hogy ezért életével lakolna, az szerinte a mesék birodalmába tartozik és végre valahára idején lenne, az ily állításokat a szakművekből kiküszöbölni. HWelfogásat igazolja. . Binder J., ki a rajzás alkalmával ismételten megfigyelte, hogy a fecske, a rozsdafark és a légykapó a méhek sokaságán átrópült s azokat megette, de midőn közelebb vizsgálta a dolgot, azt ta- pasztalta, hogy a rozsdafark és a légykapó csak heréket evett, . hogy munkásokat is ennének, azt ő is kétségbe vonja. A Stephanitis Azaleae Horv. nevű kis Teczés poloskát (Tingitida) mutatta be Dr. Horváth Géza a k. m. Természet- UV tudományi Társulat állattani szakosztályának 1905. nov. ülésén. . " Hollandiából kapott számos példányt, a hol a Japánból importált Azaleakban nagy kárt okoznak. Ez az első eset, hogy e rovar, mely eddig kizárólax Japánból volt ismeretes, Európában meg- A Magyar Nemzeti Muzeum hangyagyüjteményét ismer- I tette Biró Lajos a k. m. Természettudományi Társulat állat- tani szakosztályának 1905. októberi szakülésén. A gyüjtemény két " Tészre oszlik. Az egyik az eddig hazánkból ismert 72 hangyafajt foglalja magában, melyek számát az előadó újabban a Tenger- melléken felfedezett 4 fajjal gyarapította. A másik a föld minden részéből való mintegy 670 fajt foglalja magában. Azon- 88 Különfélék. kivül körűlbelűl 4700 hangya van tudományos feldolgozás alatt. 7 . A gyüjteményben Európa után Ausztrália hangyafaunája van a 07 legteljesebben képviselve. Összesen 5200 hangyafaj ismeretes. 7 Madár mint lepkevadász. Azon számos lepkész, köztük ! Aigner barátom által is vallott nézet, hogy a madarak a lepké- "ket röptükben nem igen bántják, némileg megezáfolást nyer az általam 1905. évi junius elején észlelt következő jelenség által: Az említett év tavaszán és nyarán Péczel és Isaszegh környékén rendkívül sok volt az Agrotis obscura és Agrotis Tritici. Ahová az ember lépett vagy nyúlt, lépten-nyomon találkozott velük; 7 minden helyről, mely nekik a napfény ellen csak némi menedé- ket is nyujthatott, egy-két példány fel volt riasztható. A háztól, "9" a melyben nyaraltam, nem messze állott egy léczkerítés, melyen "" ] madárkák nyugtalanul csicserészve tanyáztak és minduntalan fel ! repültek, mindannyiszor neki mentek a ház falának, onnét pedig " visszarepültek a kerítésre, vagy a közelben álló fák és bokrokra. " ) A madarak ezen szokatlan élénksége feltünt nekem s utána járva, " ] azt tapasztaltam, hogy a háznak árnyékban lévő oldalán, különö- " ! sen pedig az eresz alatt, a fent nevezett éjjeli pillékből igensok " ) húzódott meg, a melyek különböző behatások, különösen pediga " / . nap és árnyék-viszonyok változásai folytán megzavarva, megle- " hetős gyakran felröppentek s amint helyüket elhagyták és magu- " ] kat repülés által elárulták, nyomban utánuk termettek a közek "7 ben mindössze 9—10 méter távolságban reájuk leselkedő madarak s őket röptükben elkapkodva, diadalmasan előbbeni helyükre vit- ték, ahol azután víg lakmározást folytattak. Ezen játék tartott majdnem az egész délelőttön át, addig t. i. míg a ház ezen "7 oldala nap alá nem került és a lepkék ismét más, alkalmasabb — ] rejtekhelyre nem távoztak. Későbbi utánjárásom által sikerűlt a megállapítanom, hogy az ügyes lepkész a nálunk nem ritka Muscicapa. grisola L. volt. Ulbrich" Ede." "Wa Lycaena Icarus és a pók. 1904. junius 3-án találtam az / Astragalus contortiplicatus-on a Lycaena Icarust egy pók karmai 7 között, mely a lepkét oly erősen tartotta, hogy szabadulni nem " ) tudott. A lepke a szárnyát egyenesen tartotta, de mintha meglett ) volna bénulva, tehetetlenül türte a pók szívását, mely a szárny- ) nak és tornak egy részét sarlóival fogta. Erdekes látvány volta / pók első támadása a lepke ellen. Először á potroh elejét sebesí- tette meg, azután gyorsan helyet változtatván a tort és a Szár- 3.) nyat csípte meg. A lepke kezdetben alig vergődött, úgy látszik, a váratlan és heves támadás csaknem megbénította. Később emel- kedni igyekezett, de apók a tort és szárnyat eleresztette és újból a potrohba harapot bele. Ez használt, mert a lepke azután leg- feljebb csápjait mozgatta. A lepke a póktól való megszabadulása után nem röpült és szárnyait alig mozgathatta. Míg a támadást, § az óriási ügyességet, melylyel a pók a gyors röptű pillangót el- fogta bámultam, a pók elmenekült s így sajnálatomra faját nei állapíthattam meg. si 22 DSSHRR Írodalom 89 . Az Ephestia Kühniella Z.-t, mely a malmokban nagy kárt szokott okozni, újabban Washburn F. L. behatóan tanulmá- nyozta. Védekezésül ajánlja a zsákok, gépek és malomhelyiségek gyakori és alapos fertőtlenítését, még pedig szénkénegezés és . hideg levegő behatása által. A szénkénegezés által ICS2 : 100000 köbméter levegő behatására 42 óra alatt elpusztultak a hernyók és molyok ; 1 : 5000 behatása mellett a nagy zsákrakások közepén levő hernyók 24 óra alatt elpusztultak, de a peték nem. A hideg levegő (4- 3—59) 672 nap alatt megölte a petéket, lárvákat, bábokat és molyokat. Irodalom. . Schilsky, J.. Die Káfer Europas. (Küster £ Kraatz, Heft ——- 42, Nürnberg, 1906.) Ez a füzet is száz bogárfaj részletes leírását tartalmazza, legnagyobb részük (74) az Apion genusra, a többi pedig az . Apoderus, Rhynclutes, Byctiscus, Attelabus, Fuscelus, Euops, Sper- mophagus, Bruchidius, Dasytes és Haplocnemus nemekre esik. Faunaterületünkből is több faj van felemlítve, így A. austriacum . Wagn. (Fertőtó, Erdély), franszylvanicum Schilsky n. sp. (Vár- hegy Marosvásárhely mellett), sonticola Schisky n. sp. (Bosz- nia : Klekovaéa), hungaricum Desbr. (Magyarország, Herczegovina), . aeneomicans Wenck. (Dél-Magyarország), melamcholicum Wenek. . (Erdély, Bosznia; faunánkra új), punctirostre Gyllh. (Magyar- . é; Horvátország), Sundevaln Boh. (Magyarország és Bosznia) és amethystinum Mill. (Acs). A Rhynchites-félék nemeiből leírt fajok többnyire keletázsiaiak (Japán). Csikai Ernő. xr . Csiki Ernő, Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal a magyar szent korona országainak területén előforduló bo- garak megismerésére. I. kötet, 2. füzet. 81—160. I., lö szö- vegközti rajzzal. Budapest, 1906. III. 31 ) A R. L. mult évi XII. kőtetének 127. lapján ismertetett munkának a napokban jelent meg a 2. füzete, melyben ,A bo- garak rendszertani beosztása" ezímű fejezettel az általános rész befejezést nyert. Az általános részben tárgyaltak könnyebb fel- keresésére szolgál az azt bezáró tárgymutató. A tüzetes részben az alrendek jellemzése és meghatározó kulcsa után az első al- rend, az Adephagák és faunánkban képviselt egyetlen haduk, a . Caraboideák jellemzését találjuk. A Caraboideák 7 családjának meghatározó kulcsát megfelelő rajzok világítják meg. Az első 1 bogárcsalád, mely tárgyalásra került, a Cicindelidaé család, melyet . hazánkban egyetlen nem, a Cicindela genus kepviseli. A fajok m- 90 Irodalom meghatározó kulcsa nemcsak a fontosabb tulajdonságokat sorolja 7 fel, hanem magába foglalja a fajok és fajváltozatok rövid ! diagnozisát is. A Cicindela hybdrida iinn. szép ibolyakék alakja "! az ab. jodina nevet nyerte. A futóbogarak (Carabidae) családjác nak jellemzését az alcsaládok meghatározó kulcsa követi. Az első alcsaládot nálunk 7 nemzetség és az első nemzetséget 4 nem képviseli, melyek közül ez a füzet a Calosoma, Procerus és Ca- . rabdus nemet tárgyalja, utóbbi nem fajainak meghatározó kulcsá- ! ból nehány faj a következő füzetre maradt. A bábrablók kőzüla ! Calosoma (Calhsphaena) reticulatum F. faunánkra új, első példá- nyait Chinorányi Ede gyüjtötte a Vértesben. A Carabus nem re- viziója sok érdekeset hozott, sok synonymiai kérdés tisztázást — ! nyert, különösen a sok színeltérés összevonása után szerző a fő- súlyt arra fektette, hogy a lokális fajváltozatokat megállapíthassa. Ebben a füzetben a következő új fajváltozatok leírását (latin 7 diagnosisuk jegyzet alakjában) találjuk. C. violaceus var. rákosten- 818 a Rákos-ról, C. planicolhis var. Verae a Fogarasi havasok és a Bucsecsről, C. auronitens var FEscheri ab. funestus a délerdély havasokról, C. camcellatus var. tibiscinus a Nagy Alföldről, külö- nösen a Tisza vidékéről, var. ungensis az ungmegyei Kárpátok- " ból, C. Parreyssi var. Padewietm a Velebitből, C. Scheidleri var. distinguendus a, Rákosról és a Szent-Endrei szigetről, var. pulchel- "7 lus a nyitramegyei Tavarnokról, var. jucundus a budai és pilisi hegységből, var. pannonicus a Dunántúl keleti sík területéről, C. 07 Hampet var. validus Nagyágról, var. dacicus a Szamos völgyéből, var. delffeims Kolozsvármegyéből, var eximius Nagyváradról és var. zelaltensis Zilah környékéről. Azonkívül a C. Parreyssi bosz- niai alakja, a var. Ganglbaueri Apfb. 1890 (nec Reitter 1888, nec Starck 1894), mivel ez a név már előbb más futóbogárra alkalmaztatott, az uj plaminaecola nevet kapta. A mint már ezek- 7 ből is látjuk, a füzet sok érdekeset is tartalmaz, de eltekintve "/ ettől, ez az első ily irányú munka faunánk bogárvilágának teljes 7 képét tárja a vizsgáló elé és a mi fő, magyar nyelven ! E ve Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal a magyar szent t korona országainak (terü 5 . letén előforduló bogarak MESTHÉTÉKET E IRTA A e c b CSIKT ERNŐ. -A Magyar Nemzeti Muzeum segédőre. s ék ! 48 három kötetes munka. első kötete a A . morphologiai részen. kívül ZSA Caraboideákat Staphylinoideákat, a . második. kötet. A Tatfvorat 1 -kat, Diversicorniákat és a "Heteromerákat, a "harma- — -dik kötet pedig. a . Phytophaga, Rhynchophora . TÉS. . Lamellicormia . családsorozatokat ogja . tartalmazni. A — munka. el íves - füzetekben 3 — jelenik (meg a egy: egy füzet EMHZEKSST ára. 2 korona, . bolti ára. a kor. 40. fül. . a Megjelent az 1. kötet első és második füzete. FELEK ) be SZO ÉT Előjegyzések ÉS . claltetéseke a SZETZŐ . ezímére : Buda. JE VUL, Nemzeti i Múzeum) k küldendők. Schmidl Sándór könyvnyomdája Budapest, IV., Uj-utcza 3. ÉS A Agy aga age agy agy agy agy age agz agy ag a924AG e CLA 6) a o A Bet Nstl et prérás mene áyrra "HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és s kártékony rovarokra. 8 3. Te ÖR BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNEL JÖT SZD ÁS ENTZ 8 KSE 5: MOCSÁRY SÁNDOR seb : ETET Ú fosset ő SZERKESZTIK" ———— A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. URAL HST jedő Ja TON TESZ - eresyy . BUDAPEST, 1906. ZAY 1 : 8) JESi . ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE És KIADÓHÍVATALA ágos tő vill. FŐHERCZEG SÁNDOR- UTOZA 19. ED, ES SRZSES RÁN AZARtSTÉS S ETRSS TE ZÉGASSLETT KB CNLNGSENNE SÉRTENÉ ESESÉSÉBSÉ ÉRNE EZÉSE R EZÉSE ET ett SSZZTEZEZT rx 6X voYgog "RA CÁA CAN GCRA CAA CAN CÁR ORA ki iái ő arak GRD AA AA CÁA ZAN CA jin sk HK e Za 7 Hava "4 de Je ve 4 TÁV. Sv JÉv JÉv v 7 7 . Előfizetési ára ést évre § kor. Ni (; b Hy e Vé HOLE Hát 9474l a z : í 1. 7.80 FA 1 ) OV Í A isz gs t j) EG by 2 f dér st. j Ni kost MGYÁet a JAG vás KLVz; at álha t § b 4 a 1 (d 1! § 3 Mb T) fi 37 HONENB SE ALÓL AS, v IGE Vh ; ti 19 ú T § f ka! 1 ri Ú/ 9 3 ; y 18 2 18 Ú ERKSN 2 EKÉV 1 ; 1 j 3 ti 3 3 ) ) RAN f) VE ÉN) totta KÉREK ZA A ZÁ frasat reál b; KLÁN SEEN VÉGES KÜKTÉ £ tőn v ? j KÖV N ek jöt Aja üget AA, A - a s. 4 § Kajüjén sa elb e Vá 75 KER KALSANGNK ÜT NEEGET 87 (c TH Aa LTV Ti Pls up JAY Jr ( cége Fvigyes: k Tel nároeó At :: Adalék Kassa 1 körn őjkéée Dr. Fischer. H erminius : E NÖPENÉV ai faunájához.. TE 0 HE 16 RNNK EZEK SZÉRE ő EK ZÉLÉZGB] KZT A. . Aigner KE Magyasország pillangói sal : , Megeszik-e e. a mek a mélt? LAK (Az 1897., 1898. "1899. "1900. § 1. 1 , 1902. 4 (1903. 27 NU Téli gyüjtés Zelenikán. Irta Dr. Chyzer Kornél. Ott, hol az Adria azurkék vize kelet felé keskeny szoroson át magas festői hegyek közé benyúlva kiszélesedik, hol a catta- rói öböl (Bocche di Cattaro) partján, Castelnuovo városától . 5 kilóméternyire, a tenger partján fekszik déli Dalmácziának azon kedves pontja, melyet ma Zelenika néven ismer a világ s hová most vasúton is eljuthatni Bosznián keresztül, ez lévén a cattarói öbölbe vezető vasút végpontja. Még nehány évvel ezelőtt nem volt itt egyéb, mint egy . csodaszép tengeri öböl, melyből sűrű lombos erdővel borított hegygerincz emelkedett ki, melynek lábánál 6—7 házból álló tanya viselte e nevet; s ma egy honfitársunk vállalkozó szelleme folytán itt a tenger habjaiból ritka szépségű üdülőhely emelke- dik ki, hol nemcsak édesdeden pihenni és gyógyulni, de szép . sikerrel bogarászni is lehet. Sajnos, hogy engem egy havi itt időzésem csak az előbbi tekintetegkben elégített ki, gyüjtés tekintetében kevésbbé, mert november végén érkezve ide, ittlétem első három napján a hir- hedt Scirocco-szél annyi esőt hozott s olyannyira átáztatta a . talajt, hogy rostálásra gondolni sem lehetett s később is, midőn . deczemberben valóságos nyári napokat élveztünk, (déltájban . 26—30" C. volt) a hűvös éjjelek után oly nagy s árnyékban . egész nap megmaradó harmatot láttunk, hogy alig tudtuk elhinni, . hogy az éjjel nem esett, — a mi ismét meghiúsította a rostálást. "De meg azt is bevallom, hogy engem nem a bogarászat hozott ide s így egy kis utánjárással s rostálásra alkalmas helyek fel- . keresésével — a mi nekem már kissé nehezen megy — bizonyo- San sokkal többet és érdekesebbet lehetett volna hazahozni. Ezen évszakban ugyanis a rostálás azon egyedüli gyüjtési . mód, mely eredménynyel kecsegtet, mert daczára annak, hogy a rózsa és kamélia itt még elutazásom napján, deczember husza- . — Rovartani Lapok XIII. 1906. május. ; 92 Dr. Chyzer Kornél. dikán a legszebben virított a szabadban s az örökzöld Ósz-tavaszfa, (Arbutus Unedo) fehér nagy gyöngyvirágaival és egyidejű eper- szerű piros gyümölcseivel fejedelmileg pompázott, az állatvilág bizony téli álmát alussza s a gyüjtésnek rostálásra s kövek és fakéreg alatti keresésre kell szorítkoznia s az én gyüjtésem a mondott okoknál fogva csakis az utóbbi két módra szorít- kozott. : Ki A verőfényes nap heve ki-kicsalt néha egyes pillangókat, melyek közül, csak színök után itélve, háromfélét láttam, kicsalt egyes Bombusokat s más mébhféléket is, de nem lévén hálóval felszerelve, azok velem együtt tovább örültek a szép nyari me- legnek. ; De még a kövek alatti gyüjtés sem járt nagy eredmény- nyel rovarászati tekintetben. A nagy eső utáni első kirándulásom kezdete nagyon kecseg- tető volt, mert az első kő alatt a mit felemeltem, találtam azon Carabust, melyet alább felsorolok, de azután egész délután semmi más rovart s a későbbi kirándulások eredménye is nagyon gyarló volt, mert Coleopterákból összesen 9 fajt gyüjtöttem. Ezek a következők : : Carabus (Procrustes) cortaceus L. var. rugosus Dej., Dromius guadrisignatus Dej., Helops picipes Küst. és exaratus (Germ.., mely utóbbi idáig csak Dalmácziából ismeretes, Opatrum verruco- sum Germ., a földközi tenger partvidékére jellemző faj, úgy mint az Arrhenocoela tineata Rossi, Adalha bipunctata L., Miarus meri- dhonaths Briss., melyre nézve ez új termőhely, mert ez déli Fran- cziaországból leírt faj és a Karszt vidékére jellemző Dolhcaon illyricus Br. : 8 Látni ebből, hogy ez a csekély számú gyüjtés is hány érde- kes bogárfajhoz juttatott. : A Diptera és Lepidoptera rendekbe tartozó állatok közül egyet sem fogtam. A Hymenopterákból csak nehány hangyát 7 sikerült gyüjtenem. Az Orthoptera rendből a kövek alul és közül többeket szed- tem, névszerint a következőket: Forficula auricularia L., Ectobdia " 8 hwda Habr., Aphlebia brevipenmis Fisch., Periplaneta orientalis ) L., Bacillus Rossius Fabr., Acridium Aegyptium DL., Platyphyma Giornae Rossi, Gryllus desertus Pall., és .Mogisoplistus brunnmeus ) Serv. Ezek többnyire fiatal, még fejletlen példányok. i A Neuroptera rendből egyedül a Diplax striolata-t Charp. 7 fogtam, de ezt repülés közben. 8 J i (a aA ] dj 7 81 8 ! 4 a BE; ag Téli gyüjtés Zelenikán. 93 A Hemipterák távollétökkel tüntek fel. Egyetlen egyet sem ! láttam. Sokkal szerencsésebb voltam az Arachmidák (Pók-félék) ! gyüjtésében, melyeknek egyes, kövek alatt tartózkodó családaira . nézve ez a gyüjtési időszak talán még kedvezőbb a nyárinál, mert a kitelelő fajokat ilyenkor begubózva találja a gyüjtő, S " könnyen szerezheti meg, míg nyáron hihetetlen gyorsasággal me- ] nekülnek üldözőjük elől. A pókokból aránylag legtöbbet s legértékesebbet gyüjtöttem, ] de szemeim már nem engedvén a mikroskoppal való nem köny- ! nyú meghatározásokat, mert ezeknél a palpusok bonyolódott szer- ] kezeti alkata és az ivarérett nőstények epigyne alakja dönti lel a faj külön voltát; a gyüjtött pókokat Kulczynski i Ulászló krakkói tanárral, évtizedek óta e téren való dol- I gozó társammal határoztattam meg, ki gyüjtésemben az alább — megnevezett fajokat találta: Mindenekelőtt három, a tudományra nézve új fajt, melyeknek részletes leírása és rajza ) már ki van nyomva s a nemzeti muzeum Annaleseinek legköze- i lebbi füzetében meg fog jelenni. Ezek: Cimiflo (Amaurobtwus) amnulatus nov, sp. 2; Harpactes Chyzeri nov. sp. 7; és Tegena- ria dalmatica nov. sp. ?. A három új fajon kívül még a következő biztosan megha- . tározottakat gyüjtöttem: Scytodes thoracica Latr. fiatal; Prosthe- sima oblonga C. L. Koch. 92; Uroetea Duramdü WKk. fiatal; Eury- opis acuminata Luc. 2; Theridium denticulatum Wk. fiatal; Th. auhcum C. L. Koch. fiatal; [Lithyphamtes Paykullanus WK. fia- tal; Mangora acalypha Wk. fiatal; Arameus (Epeira) umbraticus CI. d; Ar. (Zilla) x-notatus Cl. 9; Thomisus albus Gm. fiatal ; Clubiona compta €. L. Koch. fiatal; Tegenaria agrestis Wk. ? ; Lycosa radiata Latr. 9; L. albofasciata Brullé fiatal; Pseudicius " encarpatus Wk. 8; Euophrys mutata E. Sim. fiatal. A következő fajok meghatározása nem egészen bíztos, mert a példányok fiatalok és éretlenek. Ilyenek: Cineflo Tttanoe- ca sp. ?; Lathys humilis Bl.; Drassodes lutescens C, L. Koch. : Dr. lapaidicola Wk.; Pterotricha exornata C. L. Koch. ?; Araneus . (Epeira) diodius Wk. ?; Pistius trumcatus Pall. ?; Philodromus sp. ? ; Cludtona decora Bl. ?; Chracantmum Mildee L. Koch. ? ; . Mesrotelus sp. ? alkalmasint új faj, de fiatal; Anyphaena accen- tuata Wk. ? ; Plilaeus SEJT Poda ?; Phalangium (Platybu- nus) sp. ?. Biztosan meg nem határozhatók voltak a következők ; 94 Dr. Chyzer Kornél. Dysdera. 8p.? 2; - Phalanmum saxratle C. E. Koch. var 298 - d és Phalangium sp. ? alkalmasint új faj. 8 A Skorpiókból hat darabot gyüjtöttem. Ezek különösen ér- dekeltek, mert az európai skorpiónak azon faja körül. melyet Euscorpius carpathicus L. név alatt sorolnak fel az újabbkori. mi szerzők, a zavar képzelhetetlen. 3 Ennek tisztázására évek óta törekszem S e czélból sok százra menő példányt gyüjtöttem és gyüjtettem Burópa igen sok pontjáról. Ezen carpathicus-faj zavarának tisztázásába itt nem bocsátkoz- hatom, annál kevésbbé, mert vizsgálataim még befejezetlenek, csak azt mondom el, a mit részben már a , Magyar birodalom állatvilága" czímű millenáris munkában megírtam, hogy hazánk- ban ezen zavaros fajnak két határozottan különböző alakja van: az egyik a krassószörénymegyei és zsilvölgyi sötétbarna, majd- nem fekete, a másik az ádriai régióban előforduló világos, vör- 7. henyes alak, melyek azonban nemcsak színre, de egyéb állandó — jellegű bélyegekre nézve is igen jelentékenyen különböznek egy- mástól. Az előbbit Eu. banaticus, az utóbbit Eu. tergesnus név alatt soroltam fel s ma is két külön fajnak tartom. A zelenikai .carpathicus" alak ezek egyikéhez sém tarto- : zik. Ez egyes bosnyák, továbbá az olasz és franczia rivierai példányokhoz hasonlít. aj - Egyébiránt Bosznia és Hereczegovina az Fuscorpius carpa- timcus chaosát még csak növeli. Ott annyiféle alakot találni, hogy a ] maga Simon, ki 12 fajt vont össze ezen gyüjtő név alatt, midőn bosnyák példányaimat neki megmutattam, bevallotta, hogy a] űj lehet köztük új faj is. Sajátságos, hogy Zelenikán az ádriai régióban oly gyakori Euscorpius italicust, mely Lussin grandeban és Raguzában a Monte Sergion gyakori, a honnan nálam sok példányban van ! a ] meg, nem találtam. Valószínű, hogy nyáron ez is elő he ke- ú rülni Zelenikából. 48 Az álskorpiók közül előkerült egy vén birsalmafa kérge 7 alul a Chelifer maculatus 1. Koch. s az atkák közül a Neoliodes 8 ) concentricus Say kiszednem. 238 A Myriopodák, melyekből sok és úgy látszik érdekes pél- dány került elő, még feldolgozás alatt vannak. Ji Szárazföldi csigát egyetlenegyet hoztam, de ez annál érde- . kesebb, mert Zelenika harmadik ismert termőhelye, ez tudniillik . a Fruticicola (Trichia) Kusmici Clessin, melyet szerzője Dalmá- cziából írt le és eddig csak Cattaro és Imoschiról volt ismeretes. " Középiskolai rovargyüjteményterv. 95 Tengeri állatok gyüjtésére figyelmem nem terjedt ki, de azt még sem állhattam meg, hogy midőn a tengerre kirándult isme- rőseim egy óriási Pinna nobilist hoztak haza és előttem bontot- ták szét, ki ne szedjem belőle a benne nyüzsgő idegen állatokat. Ilyenek voltak a rákok közül a Palaemon serratus és a Pinno- terus genus egy fiatal példánya. Az ugyanezen alkalommal a tengerből kihozott Cladocera caespttosa L. nevű korallból kiszedtem a ritka szépségű Carinella .superba Kölliker nevű Annelidát s egy Mermis : albicamsti, mely nyilván valamely szöcske hullájával került a tengerbe s vendég- társaim látván, hogy mivel foglalkozom, az országúton szedtek fel és hoztak nekem egy Gordius aguaticust, mely biztosan vala- mely Carabusból mászott ki. Ezekből látható, hogy megfelelő időszakban való gyüjtés mily kedvező zsaákmánynyal kecsegtetné itt a zoologust. Középiskolai rovargyülteményterv. : Irta Dr. Sztilády Zoltán. JE Minden középiskolánk természetrajztanárának elkerülhetetlen kötelessége, hogy tárgyának szemléltető oktatása eczéljából meg- felelő szertárat és gyűjteményt szervezzen és tartson fenn. Az anyagi eszközök mellett megtalálhatja a kivitel módozatait is az illető tervekben és utasításokban. Ha helyes érzéke vezeti, tanít- ványait is segítségül fogja venni a gyüjtő és kikészítő munká- latokban úgy, hogy abból paegagogiai eredmény is származzék. Talán a legfőbb feladata a gyüjteménykezelő tanárnak az, hogy a környék állat- és növényvilágából, közeteidől, kövületeiből és ! egyéb földrajzi, esetleg technologian stb. tárgyaidól kiválogassa azo- ! kat, amelyek tananyaga illusztrálására szükségesek és megfelelők. 5 Nem lesz tehát jelentéktelen az a kérdés, amelyet itt fel- vetek és megoldani próbálok. Melyek azok a fajok, amelyeket leg- nagyobb, ide s tova 20.000 ismert hazai fajból álló állatcsopor- dtunkból, a rovarok osztályából bemutatm leghelyesebb ? i Az angol olvasóközönség közt elterjedt egy kis jegyzék, a mely a világirodalom száz legjobb könyvének ezímét adja, azok kedvéért, akik keveset, de érdemeset szeretnek olvasni. A ma- gyar közönség kezében még nem láttam effélét. De a magyar 96 TD Szady Zan 74 FG természetrajz-tanárok talán mégis szívesen veszik, ha a Tovar-. világból válogatok ki ilyen minta sorozatot. Az 1895. évi 14893. sz. ministeri rendelettel kiadott utasítás közöl egy ilyen jegy- zéket a rovarokról is, de az több tekintetben idejét multa. Főbb. hiányai : "8 . 1. hogy kétszer annyi faj sem elegendő arra, hogy csak a a jea lS alakokkal is megismertessük a tanulót ; a 2. hogy a külföldi fajokkal egyaltalán nem törődik ; 3. hogy nem jelöli meg azokat a fajokat, amelyek kiváló / fontosságuk miatt biologiai keretben mutatandók be. Csupán azt jegyzi meg a végén, hogy , Az egész 130—150 fajból álló gyüj- temény ára 20—25 frt. E rendszeres gyűjteményen kívül kivána- tos, sőt a tanítás szempontjából megfelelőbb a rovaroknak biolo-. giai csoportok szerint való összeállítása . . ," 7 Ezek a sorok pedig a legtévesebb felfogást árulják el, mert a azt a ,biologiainak" nevezett helytelen irányt követik, amely a külföldön már megbukott. Wagner János kitünő kis érte-z 7 kezéséből) tudjuk meg, milyen káros hatása van az ilyem " ) biologiai csoportosításoknak az igazi, rendszeres tudományos ismerettel szemben. a Ígenis szükséges a biologiai felállítás, de csak a rendszer keretében! Mutassuk be rovar-gyüjteményeinket könnyen kézbe. adható, rendes ívnél kevéssel nagyobb külön-külön dobozokban, amelyek mindegyike a természetes rendszer egy-egy csoportját tartalmazza főbb képviselőivel és azoknak petéivel, fészkeivel, . álczáival stb. 48 De pusztítsuk ki azt az üres dekorativ , biologiai környeze. tet", amely csak a gyűjtemény moly-fészkeinek számát Szapo- rítja. Avagy ér-e valamit az az odabiggyesztett nehány fűszál, homok vagy sár egy kitömött madár mellett? Szép dolog, ha egy darab fakérgen a színben és alakban mimikrizáló alakokat együtt és külön is bemutatjuk, de ne feledjük, hogy ezzel esak a mimikrizmns jelenségét demonstráltuk, de sem természetes, sem , biologiai csoportosítást" nem adtunk. Egy madárka hullája 6 a dögbogarak közt semmivel se mond többet, mint. ha az illető ; faj mellé odaírom, hogy ilyen, vagy amolyan dögbogár a neves Sőt épen tévedésekre vezet, mert saját tapasztalatom, hozó a AZ ! ilyen tárgy látása után az a téves fogalom keletkezik a gyer- ; mekben, hogy ilyen bogarakat csak a madárka hulláján találni, I ") A természetrajz tanltásának módja és eszközei. Arad 1905. A szerző kiadása. "él Középiskolai rovar gyüjteményterv. 97 vagy hogy az Itt együtt levő bogarak egyuttal rokonok is. Ne igyekezzünk rossz készítményekkel akarni megmondani azt is, (amit jobban megmond a betű, a helyesen alkalmazott felírás. Hanem mutassunk be lehetőleg sok fajt egész fejlődésmenetében, "minden alakjában a rendszeres gyijtemény során. Termőhely és gyakorlati felhasználás szempontjából pedig ajanlom a nagyobb középiskolai rovargyüjteményeknek az itt kö- vetkezó négyes tagozást. I. Haza fajok demonstráló ENTERT See foldi Tajok . , III. Hazai és különösen lokális Met ó gyüjtemény. . IV. Esetleg külön külföldi gyüjtemény, ha adományokból annyi kerül, hogy a II. számu sorozatba be nem osztható, vagyis több, mint a mennyi a tanítás ezéljára állandóan bemutatandó. Ezek közül a két első sorozat állandóan látható legyen a szertárban, . vagy muzeumban, a tanteremben pedig az illető cso- portok tárgyalásával kapcsolatban mindenkor, dobozonként, tehát . üvegfedél alatt, vagy a nélkül. Ez a két sorozat a rendes hasz- nálati gyüjtemény, mely romlás esetén felújítandó; ne rejtsük, ne féltsük ezt épsége kedveért. Az a jó könyv, mely sok kézen fordul meg és hamar kopik. A díszpéldányokat őrizzék azok, akik avidiores sunt libros emendi, guam legendi. A hol nagyobb és könnyen hozzáférhető muzeumok vannak . a városban, ott a III. és IV. pont alatti gyüjtemények bizonyos fokig nélkülözhetők a középiskolában. De a mai viszonyok közt . elvárható minden rátermett. vidéki tanártól, hogy igyekezzék lega- . lább: egy-egy HT kimerítő szakszerű helyi gyüjteményt is szervezni. Ezzel tartozik a magyar fauna-kutatás nagyszerü munkála- . tának és tartozik tanítványainak és polgártársainak, akik mint helyi szaktekintélyhez, hozzá fordulnak sokszor gyakorlati kérdé- sekben, hogy ezt vagy azt a rovart határozza meg. Meghatározni . pedíg gyüjtemény nélkül ne vállalkozzék senki! A hazai demonstráló gyüjtemény összeállításában figyelembe vettem a Magyar Birodalom Állatvilágát, a magyar Brehmet, a Rovartani Állomás kiadványait és a fent említett ministeri útmutatást. Wajaimat az egész magyar fauna-terület faunájából válogat- . tam, — tehát Dalmácziát is beleértve. Igy kerül ide pl. a jellemző alakú Bacillus Rossius stb. Igyekeztem kikeresni családonként . azokat az alakokat, amelyek nálunk legközönségesebbek, hasznuk- 98 Dr, Sziláy Zoltán. kal vagy kárukkal föltünnek, vagy alaki, vagy élettani sajátságok a a által érdekesebbek a többieknél és ritkább esetben az u. n. jel- lemző alakokat is. A jellemző alakok tekintetében ugyanis ma 7 még nem bírálhatjuk el a rovarok rendjét, mert Keleteurópa és a Balkán rovarvilága, sőt még hazánké is sok részében ismeret- len. És Így a ma jellemzőknek tartott fajok keleti vagy déli be- vándorlók is lehetnek, ami már eddig is sok ,jellemző"-nek vélt 8 alakunkról bizonyult be. a Természetesen nem tekinthető az ilyen jegyzék dogmatikusan —. helyesnek és mások másképen állitanák őssze. Lehetne talán egyiket xi másikat alkalmasabbal pótolni és ebben a tekintetben köszönettel tar- tozom minden megjegyzésért vagy hozzászólásért. Mindazonáltal azt hiszem, hogy az így válogatott fajok számát a paedagogiai gya- korlat szempontjából nem volna czélszerű még jobban szaporítani. A jegyzékben cursiv betükkel szedett nevek olyan fajokat jelentenek, a melyeket lehetőleg biologiai részletekkel kell felál-z lítanunk. A felírások ne legyenek túl szűkszavúak, adják a ma- gyar nevet is a latinnal együtt lehetőleg feltünő, pl. rond írással. Egyenesszárnyúak. Orthoptera. Közönséges fülbemászó. (Forficularta, auricularia), Lapp CSÓ- tány. (Ectobia lappomica). Fekete sváb. (Perwplaneta ortentalis.) Muszka csótány. (Phyllodromia germamica.) Ajtatós mamó. ( Mantis rehgiosa.) Rossi botsáskája. (Bacillus Rossius.") Orrmányos sáska. (Tryxzahs nasuta.) Közönséges sáska. (Strnobothrus bicolor.) Bunkós csápú sáska, ( Gomphocerus rufus.) Marokkói sáska. (Strauronotus maroccamtus.) Kékszárnyú sáska. ( Dedipoda coerulescens.) Zörgő sáska. (Psophus stirdulus.) Egyptomi sáska. (Acridium Aegyptuum.) Olasz sáska, (Caloptenus itahcus.) Suta sáska. ( Podisma pedestris.) Ködeles sáska. ( Tetüx bipumctatus.) Zöld szöcske. (Locusta viridassama.) Kaszás szöcske ( Decticus verrucivorus.) Nyerges pirregő. (Ephippigera vittum.) Fürészes szöcske. (Saga serrata.) Pirregő tücsök, (Decanthus Ej pellucens.) Mezei tücsök. (Gryllus campestris.) Házi tücsök. (Gryllus domesticus.) Lótücsök. (Gryllotalpa vulgaris.) Tarka retye. (Tridac- tylus varitegatus.) ; A Physopodák és Thysanurák, ha nem mellőzendők, eseti azt mikroskopiumi késziírményben mutathatók be. Reczés-szárnyúak. Neuroptera. Hurópai termesz (Termes lucifugus.) Nagy Perla (Barta A) maxima.) Tiszavirág (Patingema longicauda.) Közönséges kérész (Ephemera vulgata.) Kétszárnyú Cloeon (Cloeon dipterum.) Déli 8 7) A species nagybetűs irását itt paedagogiai okokból szükségesnek tartom vátől meghagyni, ha azok személyt, vagy növény genust jelentenek. Középiskolai rovargyüjteményterv. ; 99 szitakötő (Diwplax meridionalis.) Lapos szitakötő (Libellula depressa.) Közönséges acsa (deschna ajffimis.) Fényes szitakötő (Calcpterya splendens.) Tollaslábú szitakötő (Platycnemis penmipes.) Zöldes vizitündér (Lestes virens.) Barnás vízitündér (Sympycna fusca.) A Nagy tegzér (Phrygamea gramdis) (vagy más közönséges rokon faj; különböző tegzek.) Pettyes vízipille (Hydropsyche guttata.) Tevenyakú fátyolka (/Raphidia ophiuompsis.) Skorpió légy (Panorpa commums ) Szunyog fátyolka (Biltacus tipularvus.) Közönséges hamgyaleső (Myrmeleon europaeus.) Bolyhos fátyolka (Megalomus hirtus.) Zöldes fátyolka (Chrysopa vulgaris.) Gyöngyös fátyolka (Chrysopa perla). Bogarak. Coleoptera. Mezei eziczindela (Cicindela campestris.) Homoki eziezindela ( Cicindela hybrida.) Bábrabló (Calosoma sycophanta.) Oriás futrinka (Procerus gigas.) Kérges futrinka (Carabus cortaceus.) Violaszínű futrinka. (Carabus violaceús ) Karcsú futrinka (Carabus intricatus.) Rezes futrinka (Carabus cancellatus.) Linné futrinkája (Carabus Eannei.) Csigabúvó futóbogár (Cychrus rostratus.) Havasi futrinka (NVebria Gyllenhah.) Csillámló futrinka (Notioplmlus palustris.) Kató alakú futrinka (Omophron timbatus.) Parti futrinka (Elaphrus riparwus.) Asó futrinka (Cliwina fossor.) Pataki futrinka (Bembi- dium varium.) Vak futrinka (Anopthalmus sp.) Lapos futrinka . (Platynus assimulis.) Közönséges futrinka (Pterostichus — vulga- " vis.) Utszéli futrinka (Amara aenea) Gabona futrinka (Zab- rus gibbus.) Molyhos futrinka (Ophonus pubescens.) Fényes f futrinka (Harpalus aeneus.) Zöld futrinka (Chlaenius vesti- tus.) Keresztes futrinka (Lebia crux munor.) Pöfögő futrinka ! (Bracmmus crepttans.) Vonalkás esibor (Hydroporus lineatus.) , Szegélyes csikbogár (Dytiscus marginahs) Keringő bogár (Gyrinus natator.) Fekete csibor (Hydrous piceus.) Gömbös ganéj- , bogár (Sphaeridium bipustulatum.) Csillámló kurtaszárnyú bogár (Tachyporus hypnorum.) Aranyszőrű kurtaszárnyú bogár (Emus hirtus.) — Ezüstszőrű kurtaszárnyú bogár (Emus magillosus.) Aranyzsinóros kurtaszárnyú bogár (Staphyhmus caesareus.) Parti kurtaszárnyú bogár (Paederus riparius.) Kétpettyes kurtaszár- " nyű bogár (Stenus biguttatus.) Bunkóscsápú hangyabarát ( C laviger testacecus.) Temetőbdogár (Necrophorus vespillo.) Pirosnyakú dögbogár (Pseudopelta thoracica.) Fekete dögbdogár (Sidpha obscura.) Négy- pettyes dögbogár (Xylodrepa gnadripunctata.) Paránybogár (7ri- chopterya atomaria.) Vörös gombabogár (Eudomychus coccineus.) . Káposzta fénybogárka (Meligethes Brassicae.) Szalonnabogár ( Der- mestes lardarius.) :Szücsbogár (Attagenus pelho.) Muzeumbogár . (Amthrenus museorum.) Kávébogár (Byrrhus pilula.) Négyfoltú sutabogár (Hister " guadrimaculatus.) Szarvasbogár ő? (Lucanus cervus.) Kis szarv.sbogár (Dorcus parallelepipedus.) Szent bogár . (Scarabeus sacer.) Löcslábú ganajtúró (Sysiphus Schüfferi) Pati- . kárius bogár (Gymmopleurus pilularius.) Tülkös ganajtúró (Copris 100 Dr. Szilády Zoltán. lunaris.) Tehénszarvú ganajtúró (Onthophagus vacca.) Vörős ganaj- bogár (Aphodius fimetarius.) Nagy galacsinhajtó (Geotrupes ster- 7 corarius.) Csajkó (Lethrus apterus) Orrszarvú bogár (Oryctes nasicorms.) Sárga cserebogár ( Rlizotrogus solstitialis.) Kalló csere- bogár (Polyphylla fullo.) Közönséges cserebogár ( Melolontha vulgaris.) Fináneczbogár (Anomala Vitis.) Rozs-szipoly (Amisopha segetum.) Aranyos rózsabogár (Cetomia aurata) Pompás rózsabogár (Potosta speciosissima.) Tojócsöves bogár d$ ? (Valgus hemipterus.) Zöld virágbogár (Gnorimus nobilis.) Prémes virágbogár (Trichuus fasciatus.) Remete bogár (Osmoderma cremita.) Bronzfényű dísz- bogár Chalcophora martana.) Pompás díszbogár (Anthaxia Salicis.) Sávos tölgybogár (Corocbdus fasciatus.) Zöld fémbogár (Agrilus viridis.) Vörös pattanóbogár (Elater sanguwineus.) Vetési pattamó- bogár és álczája a ,drótféreg" (Agritotes lineatus.) Poezokszírű ! pattanóbogár (Archontas murinus.) Fémes pattanóbogár (Ludtus aeneus.) Fekete pattanőbogár (Athous mger.) Szent-János bogár (Lampyris nocttluca.) Vörös zsidóbogár (Cantharis fusca.) Fekete zsidóbogár (Cautharis rustica.) Bibircses bogár (Malachius aeneus.) Hangyaforma fabogár (Clerus formicarius.) Méhészbogár (Tricho- des aptarwus.) Tolvajbogár (Ptinus fur.) Kenyérbogár (Anobium pamiceum.) Kapuczinus bogár (Bostrychus capucinus.) Vargányafaló je (Cis .Bolett.) Poszogó búűzbogár (Blaps mortisaga.) Sárosbogár 9 ( Opatrum sabulosum.) Iasztbogáv és lisetkukacz (Tenebrio molitor.) 7 Gyászbogár (Podonta nigrita.) Pejbogár (Omophlus Betulae ) Sajka- bogár (Mordella fasciata.) Tollascsápú bogár (Rhiwpiphorus para- domus.) Közönséges niüvüke ( Melo? proscarabeus.) Kőrisbogár (Latta vesicatorta.) Hangyaforma tülkösbogár (Notoxrus monoceros.) Zöld álezinezér (Oedemera virescens., Hamvas vinecellérbogaár (Ot- orrhynehus — ligustici) — Kendermagbogár (Peritelus famiharis.) Aranyoszöld orrmányos (Phyllobtus argentatus.) Csipkéző bogár (Sztones . lineatus.) Lisztes répabogár (Cleonus — pumctiventris.) Kétpettyes Orrmányos (Lepyrus colon.) Fenyvesbogar (Hylobius Alietis.) Oriás orrmányos (Liparus germanus. Magtári zgsuzsok (Calandra granaria.) Mogyoró-zsuzsok ( Balaninus nucum.) Alma- rügyfúró bogár (Anthonomus .Pomorum.) Körterügyfúró bogár (Anthonomus cinctus) Tölgyfaló orrmányos (Orchestes (Öuereus.) Cziczkánybogár (4Apion Trifoli) Tölgy-levélsodró (Attelabus curcu- homides.) Szólóeszelény (Rnynchites Betulei) Laposorrú bogár (Anthribus fasciatus.) Borsó "zsizsik (Bruchus Pisorum) Betúző szú (Bostr yehus typographus.) Csőszbogár (Drionus cortar1us.) Daz. Hi rázshátú czinczér (Strangalia maculata.) Darázs ezinczér (Necydalis maxor.) Hős ezinezér ( Ceram bya heros.) Piros czinczér (Pyrrhudium sangumeum.) Házi czinczér (Aylotrupes bajulus.) Havasi ezinezér . Rosaha alpina.) Pézsmaczinezér (Aromita moschata.) Fekete zömök ezinezér (Dorcadium aetlhiops.) Sávos zömök ezinezér (Dorcadium 0. pedestre) Gyász ezinezér (Morimus tristis.) Fenyő ezinezér (Acamtho- lcimus aedilis.) Bogáncs ezinczér (Agapamthia Cardui.) Nagy nyárfa czinezér (Saperda carcharias ) Hengeres ezinezér (Oberea oculata.) 7 szegélyes sásbogár (Donacia limbata.) Gabonafehérítő bogár a ha A Rhyparotdes Metelkanaról. 101 (Lema melamopus ) Spárgabogár (Crioceris Asparagi.) Zsákos bogár (Clythra. guadripunctata ) Selyemfényű kurtabogár (Cryptocephalus sericeus.) Négyfoltos kurtabogár (Cryptocephalus Moraet.) Honvéd- bogár (Entomoscelis Adonidis ) Aranyos csalánbogár (Chrysomela fastuosa.) Havasi aranybogár (Orina alpestris ) Fűzi bogár (Phwy- todecta, viminalis.) Vörös nyárfabogár ( Melasoma Popuh.) Kék éger- . bogár (Agelasttca Alni) Pohos olajbogár (Galeruca Tanaceti.) Firkáló bogár (4Adoxus Vitis.) Repczebolha (Psilliodes chrysoce- phala.) Káposzta bolha (Haltica oleracea.) Csíkos főldibolha (Phyllotreta nemorum.) Felhős paizsbogár (Cassida nebulosa.) Zöld paizsbogár (Cassida viridis.) Luczerna böde (Subcoccinella 24-punc- tata.) Kétpettyes böde (Adalha bdipunctata.) Hétpettyes böde (Cocci- nella, septempunctata.) Tizennégypettyes böde ( Halyzia 14-punctata.) A Rhyparoides Metelkanaról. Írta Cerva Frigyes. Ennek a szép és Magyarország faunájára jellemző lepke- fajnak történetét és életmódját leírta A. Aigner Lajos a , Termé- szetrajzi Füzetek"-ben és a ,Rovartani Lapok" 1902. évfolyamá- ban. — Minthogy a lepkét az utóbbi években ismételten nagyobb számban tenyésztettem s alkalmam volt hernyóját fogságban és Pest-megye különböző vidékein a szabadban is megfigyelni, több érdekes jelenséget vettem észre s ezért reá vonatkozó tapaszta- lataimat ezennel a nyilvánosságnak adom át. Mindenek előtt leírom a hernyó fejlődését a petétől kezdve, valamint a vedlések folytán változó külsejét. Számos báb birtokában lévén, 1903. julius végén és augusz- tus elején hat izben sikerült az újonnan kikelt lepkéket pároso- . dásra bírnom. Öt esetben ép, erőteljes példányok párosodtak, míg a hatodik esetben a nőstény eltorzult szárnyú volt. — Feltünő, hogy ebben az esetben egyáltalán sikerült a párosítás, mert előbbi kisérleteim — eltorzult példányokkal — mindig eredménytelenek maradtak. A párosodás mind a hat esetben este történt — a mi természetes is, mert a Metelkana lepkéinek legnagyobb része, — körülbelül 709/0-a, — az esti szürkületben kel ki. A jól meg- . termékenyített nőstény 200, sőt olykor még ennél több petét is rak, — az említett eltorzult példány azonban csak 28-at tojt S ennek is alig egyharmada kelt ki, a többi összezsugorodott, tehát nem volt megtermékenyítve. A meg nem termékenyített nősté- nyek is petéznek ugyan, — mint más fajokéi is, — de ezek 102 3 Cerva Frigyes. "63 . kevés számú, többnyire csak 10—20 petét tojnak. A nőstény a. petéket már a párosodást követő napon, elég szabályos sorokban . 30—80 darabból álló kisebb-nagyobb csoportokban sűrűn egymás "mellé rakja le. : ; ; A pete gömbalakú, átmérője 083 mm. ; eleinte sárgás fényű. ű A megtermékenyített petén, a letojás av. hatodnapra eg ayerani . mellett vízszintes irányban két fekete folt látszik a burkon keri resztül, melyek szabadszemmel nézve pontoknak tünnek fel, ezek —/ a hernyónak félkörbe összeszorúló fiókszemei. Csakhamar, több- 7 nyire még ugyanaznap eme pontok alatt kis hosszanti sáv mutat- kozik: a hernyó állkapcsai. A pete e mellett megtartja eredeti — színét s csak a következő, vagyis a letojást követő hetedik na pon vált sötétebb, szürkésbe hajló színt és márványozott mustrá- zatot az által, hogy a fiatal hernyónak aránytalanul hosszú és" — különféle hajlásokban — a testhez tapadó szőrei szintén áttetszenat a pete burkján. A nyolczadik napon kikel a hernyó, mely alkatom mal a peteburkon kerek lyukat rág, mely épen csak oly nagy, ! hogy a fiatal állat keresztül fér rajta. Ez úgylátszik elég nehéz- " ! séggel jár, mert számos hernyó nem képes kibújni és a petében elpusztul; a petének megnedvesítése nem jár eredménynyel. Aa hernyó kikelése előtt a pete burka oly vékonynyá és áttetszővé válik, hogy kézi nagyítóval tisztán láthatjuk a hernyót, kivált 7 fejét és folyton mozgó állkapcsait. Az újonnan kikelt hernyó " ! . alapszíne sárga, hátán hosszú fekete szőrök emelkednek. Az első vedlés némelykor az ötödik vagy hatodik, azonban gyakran csak 7. a tizedik napon következik be. Ennek megtörténte után az első három és az utolsó kivételével a hernyó minden testgyűrűjén ] 12—12 szemölcecs tünik fel, melyek közül a hátvonalhoz legkö- i . zelebb fekvő két nagyobb és két kisebb fekete pontnak látszik és] csak nagyítóval vehető ki tisztán. A fej valamivel sötétebb a test színénél. "ák! A hernyó elégséges táplálkozás melleti 14 nap alatt8 " ! mm.-nyire növekszik s közben másodszor is vedlik; a másod- . szori vedlés után kivált a hátvonal mellett levő 4—4 szemöles feltünő fekete lesz s már szabad szemmel is látható; az oldalt levő szemölcsök sárgák, mint a test színe. Az előbbieken fekete, az utóbbiakon sárga szőrök emelkednek, melyek közé imitt-amott nehány fekete szőr is vegyül. A fej sötétebb barnás színezetű. b: Három hét mulva, mely idő alatt a hernyó a harmadik ved- 32 .lésen is túlesett és 11 mm. hosszúra nőtt, a szemölesök közei azt háton sötétebb színűvé válnak s azáltal két oldalt a tulajdon- Bé A Ryparoides Metelkanaról. j 103 képeni hosszanti sávot alkotják. A hátvonal, mely a hosszanti sávokat egymástól elválasztja s a testgyűrűkön kissé megszakad, világosabb színű és tisztán látható lesz. A két oldal, valamint a has világos marad, a fej pedig fényes fekete színt ölt. A hernyó ebben a korban megerősödik s étvágya tetem esen . növekedik. Míg fiatalabb korában a tápláló növény levelének csak epidermisét rágja le, azt most átlyukasztja, vagy oldalvást egész- ben megeszi. Ezen stadiumban fürgébb is lesz s a legcsekélyebb háborgatásnál ís elsurran, a mit fiatalabb korában nem szo- — kott tenni. A negyedik vedlés után, mely már a 32—35. napon bekö- vetkezik, 17—18 mm. hosszúra növekszik és külseje ugyanolyan, mint a teljesen kifejlett példányokké, melyek olykor 40 mm.-nyire is megnőnek. Leírását lásd a , Rovartani Lapok" 1902. évfolya- mának 181. lapján. Miután a hernyó negyedszer vedlett volna, — a mi rend- szerint szeptember második felében, azonban gyakran csak októ- ber elején esik meg, — étvágya csökkenni kezd, s nehány nap mulva teljesen megszünik táplálkozni. Meghúzza magát a tenyésztő házikó egyik sarkában, vagy elrejtőzik a házikó fenekén levő . moha alá, gyakran a tápláló növény elszáradt levelei közé is és így téli álomba merül; megesik, hogy egy-egy hernyó olykor rövid időre elhagyja rejtekét s a növényen rágicsál, de ez rend- szeres táplálkozásnak nem tekinthető. Téli álma október elsején kezdődik és április közepéig tart. Az enyhébb időjárás beköszöntése gyakran kicsalogatja a hernyót rejtekéből, de ilyenkor még akkor sem táplálkozik, ha egészen friss növényt kap is. Csak április végén kezd rendszere- sen táplálkozni, s akkor kezdettől fogva igen mohón eszik, de ez csak nehány napig tart, mert akkor újból — tehát már ötödször — vedlik. Elbábozódásáig, — a mi rendesen junius közepe és ; vége között következik be, (egyeseknél elhúzódik julius közepéig .118) még 2—53-szor vedlik; ezek a vedlések azonban már nem történnek szabályos időközökben, s a hernyó étvágyától függnek. Táplálék dolgában egyáltalán nem válogatós : megeszik min- denféle növényt és méltán nevezhető polyphagnak. A nádas szé- . lén gyakran található Euphorbia palustris-on, ott pedig, a hol . mélyebb a víz, különböző mocsári- és vízi növényeken Pp. o. Caltha palustris-on és 1ris pseudoacorus-on, sokszor találtam . Nymplaea alba-n is, de az Arunmdo-t sem veti meg, sőt jófor- mán minden dudvát mégeszik, mely a parton és a vízben elő- fordul. 104 Cerva Frigyes. szik e Tim c tekintetben Me juthatunk arant B Gyakran megesett, hogy friss táplálék nyujtása alkalmával 4. ú rendkívül fürge hernyók egyike-másika megugrott s a szökevé- vényekre csak e mulva ITÉLT reá az Urtica da01ca-n ; Énekes ügyirat ÍTISS anetet sőt az ilyenkor csaknem idő kerülhetetlen háborgatás néha többet árt, mint ha a tápláló növény félig elfonnyadt. Ha a tápláló növényt — bármiféle legyen is, — vízzel telt üvegbe helyezzük, s a szárát mohával vagy kóczezal jól körűl csavarjuk, hogy a víz gyors elpárolgásatílii megakadályozzuk, — akár egy hétig, sőt tovább is kitart. A fő- I dolog, hogy a tenyésztő házikót árnyékos, lehetőleg hűvös helyre úa állítsuk. Úgy a hernyóra, mint a bábra nézve is szükséges, hogy a olykor megnedvesítsük. A hernyó mind a szabadban, mind a fogságban főleg éjjel táplálkozik, habár napközben is hozzálát az evéshez, mivel az ; 8 árnyékot kedveli, a napsugár heve elől a tápláló növény EE lefelé menekül, a mi különösen a szabadban észlelhető. I A hernyó nem csak a nádasban található, hanem a part közelében a száraz talajon is. Ennek magyarázatát abban tátog hogy a tél folyamán a nád levágása alkalmával kihurczolják 43 partra, miként a ZLaelia coenosa hernyójával is gyakran megtör- 3 ténik; azonban általában véve a Rh. Metelkana a mocsár la- kója. Magyarország legtöbb mocsarában előfordul; én nemcsak Dabas és Puszta-Babád környékén, hanem Izsák és Uj- -Hartyán I turjánaiban és egyéb mocsarakban is találtam. : aA A báb friss állapotban csaknem fehér, de csakhamar kiszi- T neződik s eleinte vörhenyes, majd sötétbarna, végül pedig csak- nem fekete színűvé válik. Hossza 18—21 mm. 1 A levetett hernyóbőr rendszerint a báb fargyűrűjéhez tapadt és miután a laza szövedékben megakad, a bábot mintegy meg- . rögzíti s ilyenformán a lepke kikelését előmozdítja. Oly bábból, — melyhez a hernyó bőre nem tapadt hozzá, vagy torzpéldány TV ki, vagy egyáltalában nem képes kikelni a lepke. A bábnyugalom 20—25 napig tart. Rendes körülményetőő közt julius elejétől a hónap második feléig kel ki a lepke; ki vételek — melyek előbb, vagy később hagyják el a bábot — mint más fajoknál, úgy itt is előfordulnak. 4 pi e ég - Adalék Kassa környékének lepkefaunájához. 105 Eleinte rendszerint csakis hím példányok kelnek ki, utóbb " esupán nőstények, később vegyesen. Általában túlnyomó a nős- tények száma. Feltünő, hogy a szabadban, alkalmas helyen mind a hernyót, . mind a bábot könnyen meglehet találni, míg a lepkét rendkívül " ritkán lehet látni. Élénken emlékeztet ez az Arctia Caja-ra, " melynek hernyójával úgyszólván lépten-nyomon találkozunk, ho- Í lott a lepkét ritkának mondhatjuk. Valamint a legtöbb hernyónak, úgy a Rh. Metelkana-anak is van élősdije. Az Iehneumonidák családjába tartozó szép für- " készdarázs, a Metopius leiopygus Först. az, mély a hernyót a ["Szabadban üldözi. A megszúrt hernyónak -még marad annyi " ereje, hogy elbábozódjék, de a bábból a várt lepke helyett für- . készdarázs kel ki. Adalék Kassa környékének lepke- faunáljához. Összeállította Dr. Fischer Herminius. [. Négy évig (1901—1904.) gyüjtöttem a lepkéket Kasza köze- ! lebb és távolabb környékén és megfelelő időjárás mellett csak- "nem naponkint tettem kirándulást; gyakrabban használtam a "csalétket s az acetylinlámpást, gyüjtöttem és tenyésztettem a hernyókat is. Ennélfogva azt hiszem, hogy a vidék lepkéit any- nyira ismerem, a mennyire az az említett idő alatt lehetséges . volt. Mindazonáltal, természetesen, még mindíg igen hézagos lesz az alábbi jegyzék, de a környék gazdag lepke-faunájának mégis . annyira-mennyire hű képét fogja nyujtani. A talajviszonyok változatossága, a terület különböző magas- .Sága, a gazdag erdőállomány (túlnyomóan tölgy- és bükkerdő), a sok meleg völgy s a vízbőség: mind olyan tényezők, melyek Kassa környékén a legkülönbözőbb lepkefajok számára megad- ják az életfeltételeket, a lepkésznek pedig ez a terület : bőséges . alkalmat nyújt a sikeres gyüjtésre és megfigyelésre. Ime adom az általam gyüjtött lepkék jegyzékét, belefoglalva azokat a fajokat is, melyeket A. Aigner Lajos barátom Kassa környékén megfigyelt és melyeket csilaggal () jegyeztem meg.) X) V. ö. A. Augner L. közleményét is , Kirándulás Abauj-Tornamegyébe, " MM. x köt. 106 Dr. Fischev Herminius. Papilio Podalirius LU. két ivadékban, a nyári ivadék némely a évben rendkívül gyakori ; — Machaon L. szintén két ivadékban, " ! nem nagyon gyakori, de többnyire nagy példányokban, a nyám " 0! ivadék közt elvétve előfordul az ab. auramtiaca Spr, B Thais Polyxena Schiff. a Hradován gyakori, közte nem ritka az ab. ochracea Stgr. a Parnasstus Apollo LU. A Hernád mentén, Abos és főleg Hámor vasuti állomásnál igen gyakori. A nőstény olykor csaknem oly sötét színű, mint az ab. Brittingeri Rbl.-Rghf., nem ritkán " ] találkozik az ab. pseudonormon Christ., mely a felső szárnyon piros foltokat mutat ; — Mnemosyne L. sehol sem ritka. Aporia Crataegi 1. közönséges. : Pieris Brassicae L. és Rapae L. közönséges; — Napi L. és gen. aest. Napaecae Esp. igen gyakori, nem rítkán akad átme- 3 net az ab. Bryomiae 0.-hez is; — Daplidice L. és g. vern. E Belhdice 0. gyakori. Euchlo Cardamimes [. junius végéig igen gyakori. Leptudna Smapis 1., g. v. 701130 Hb. és g. ae. dimensis E JJ B. mindenütt található. Cohas Hyale L és ab. flava Husz közönséges; — FEdusa F. némely évben igen gyakori ; — Myrmidone Esp. ritka. ( Pucomene Esp.-t, mely a Fauna R. Hung. szerint előfordul, nem haa1 al cual Gonopteryz Rhamm L. közönséges. é Apaturc Iris L.; lIha Schiff. és kivált v. Clyte Schiff a Csermelyvölgyben és Aboson igen gyakori. a Lamenttis Popuh L. nagy példányokban, melyek a v. buco- vinensis Horm. megközelítik, a Csermelyvölgyben és Szt.-Istvá- non gyakori; — Szbylla L. nem ritka. Neptis Tuciila tú Kassán ritka, a szádellői és áji völgyben gyakori; — Aceris Lep. két ivadékban igen gyakori. Pyrameis Atalanta L. gyakori; — Cardui L, némely évben " nagy mennyiségben repül. Vanessa Jo L. és Urticae L. közönséges ; — Xanthomelas ESp. ritka ; — polyochloros L. igen gyakori; — Antiopa L. gyakori. PFolygoma c-album L. közönséges. drachma Levana LL. és g. a. Prorsa L. gyakori. Az ab. porimat nem figyeltem meg. Melttaea Cinxia L. közönséges ; — "Phoebe Kn. ; — Didyma 0, "1 és alpina Stgr. igen gyakori; — Trivia Sehiff. gyakori, második Si ivadéka kisebb; — Athalia Rott. és Aurelia Nick. közönséges ; — " ) " Dictynna Esp. ja ő Árgynms Selene Schiff Aboson szórványosan ; — Euphro- syne [L., Dia L., Latonia L. és Aglaja L. igen gyakori : — Mobe L. és v. Eris Meig. nem ritka ; — Adwppe L. és v. Olgodosa 0. B Ggyakoty: — Faphimó közönséges. Melanargia Galatea. L. mindenütt található. szaz E ART . Erelia Medusa NF. és Aethiops Esp. gyakori; — [Xigra 1. csak a szádellői völgyben található. ; Satyrus Circe F. és Hermione L. igen gyakori; — Briseis " ] Adalék Kassa környékének lepke-faunájához. 107 L. csupán a Hradován igen kis köves és kopár területen; — Semele L. és Arethusa Esp. gyakori; — Dryas Sc. közönséges, Pararge Egeria v. Egerides Stgr. két ivadékban gyakori; — .Hiera F. Aboson és a Csermelyvölgyben egyaránt; — Megaera L. nem ritka; — Maera L. meglehetős gyakori. Aphantopus Hyperonthus L. közönséges. Epmephele Jurtina L. közönséges; — Lycaon Rott. csak Aboson gyakori. Coenonympha. Iphis Sehiff. és Arcama L. gyakori ; — Pham- pmlus L. közönséges. Nemeobius ILucina L. két ivadékban gyakori (április végétől május végéig és julius augusztusban). Thecla épim Sehiff. gyakori; — walbum Kn. szórványos, a szádellői völgyben gyakori; — Ihcis Esp. gyakori ; Ácaciae I. ritka; — Prum L. gyakori. Callophrys Rudi L. három ivadékban gyakori. Zephyrus O0uercus L. igen gyakori, az ab. bellus Gerh. csak a kassai hegyen; — Betulae L. gyakori. Chrysophanus Virgaureae L. közönséges ; — Thersamon Esp. igen gyakori ; — Dispar Hew. v. rutlus Wernb. igen ritka ; csak egy pédányt fogtam a Hradován ; — Hippotho? L. szórványos ; — Alciphron Rott §Szt-Istvánon nem ritka ; — phleas [. igen gyakori ; a v. caeruleopunmcta §Stgr. csak egy példányban került elé; — Dorihs Hufn. és v. sudalpina Stgr. nem ritka. Lycaena Argiades Pall., valamint ab. Coretas 0. és g. v. Polysperchon Berg.. gyakori ; — Argus L. (Aegon Schiff.) és Argyrog- nomon Bgst. igen gyakori; — Baton Berg. ritka, Tornán gyako- ribb ; — Orion Pall., g. v. ornata Stgr. és ab. mgra CGerh. nem ritka; — Astrarche Bgst. ritka; — [Icarus Rott. közönséges; — . Hylas Esp., Meleager Esp. és Bellargus Rott. gyakori ; — Corydon Poda, igen gyakori kivált a Hradova meszes területén; — mimuma Fuess. két ivadékban igen gyakori, a második ivadék nagyobb; — Semiargus Rott., Cyllarus Rott. és Arion L. gyakori. Cyamiris Argiolus L. nem ritka. Pamphla Palaemon Pall. ritka. Adopaea hneola O. és Thaumas Hufn. igen gyakori ; — Actaeon Rott. ritka. . —— Augiades comma L. és sylvanus Esp. igen gyakorI. Carcharodus Alceae Esp. szórványosan akad. Hesperia Carthami Hb., orbifcer Hb. és Sao Hb. nem ritka ; Alveus Hb. és Malvae L. igen gyakori. Thanaos Tages L. közönséges. 108 Magyarország pillangót. Írta A. Aigner Lajos. JE EST. 5. Limenitis Populi L.) . Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 476 (1758); Esper, Die. europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 12. fig. 1.. tab. 114.§ Ma ASZ TT § Alapszíne feketés barna, csaknem fekete. A felső szárny kö-. zepén többé-kevésbbé tisztán feltünő fehér pettyek harántos BOTA, áll; elülső szegélyén, közel a tőhöz egy fehér petty, csúcsán . egy vörös vonal és nehány petty van. Alsó szárnya közepén fe- hér szalag fut le, szegélye előtt vörös félholdak sorakoz- a nak. Alsó lapja vöröses sárga, fehéres szürke pettyekkel és kékes szürke szegélysávval. 8 Magyarország összes hegyes-dombos vidékein, elvétve még Budapest környékén is található májustól juliusig, vagy juniustól augusztusig tekintélyes nagyságú (65—80 mm. széles) példányok- . ban. Legkönnyebben úgy mint az Apaturák vagy nedves erdei. útakon korán reggel fogható, mert később igen nyugtalanul és magasan röpül. a Az ab. Tremulae Esp.?), melyen a középső szalagok igen kes- kenyek, apicalis pettyei pedig vagy igen aprók, vagy teljesen. hiányzók, — ritkább és a törzsfajnál valamivel későbben jelenik meg ; így Gölniczbányán junius végétől julius közepéig, Iglón. 1. 3 lius közepén, a Magas Tátrában julius vége felé észlelték, azon- " kívül Tavarnok, Eperjes, Zágráb, Fuzine, Nagyszeben, Nagyág és Mehádia környékén is, az utóbbi helyen különösen szép és. nagy példányokban. 38 Petéje hosszúkás tojásforma, bordázott. Hernyója zöld, barna és fekete foltokkal, hátán két sor szőrös tüske emelkedik, melyek közül a fejen álló kettő a leghosszabb, 50 mm. hosszú. 28 . Kitelelve májusig Populus tremula és migrán (rezgő és fekete . nyárfa) és fiatal Ulmus campestrisen (szilfa) él. Bábja sárgás, — ! barna foltokkal. Me 1151 770 IRN Parasttája: Pimpla capuhfera Kriechb. (John). . 2 satb! Előfordul a következő szomszédországokban: A. Ausztria, "ja 1) Populus : nyárfa. 2) A rezgő nyárfa. A. Aigner Lajos. 109 Karinthia, Salzburg, Cseh- és Morvaország, VI.—VII. Szilézia, Galiczia és Bukovina V-VI. Románia V.—VII. Elterjedési köre: Szent-Pétervártól "Toskanáig 60—44 és Páristól Japánig, 1—1609. 6. Limenitis Sybilla L." . Linné, Systema Naturae. Ed. XII. 781. (1767); Esper, Die PutoD : sehmetteri im Abbild. I. tab. 14. fix. 2. (ITT) ; Camilla Bs p-er I. e. I tab. 14. fig. 3. (ITT. A szárnyak alapszíne feketés barna, mindegyikén többé- kevésbbé egybefolyó fehér pettyek harántsora van. A felső szár- nyon nem tisztán feltűnő fehéres középfolt és csúcsán 3 fehér petty áll. Alsó lapja barnás sárga, a felső szárny szürkés barna vegyülékkel s a felület nagyított fehér rajzaival; az alsó szarny belső szegélye szélesen kékes szürke, mindkét szárny szegélyén két sornyi fekete petty mutatkozik. Kifeszítve 483—60 mm. A Tengermellék kivételével országszerte junius-juliusban gyakori, helyenkint azonban ritka. Az egészen fekete ab. mgrina Weym.-t?) eddig csak Novákon (Nyitra m.) figyelték meg. (B o s- sányi József.) Kedveli az erdőszéleket és árnyékos erdei utakat, melyeken már korán reggel röpköd Petéje gömbalakú, alul lelapított. Hernyója sárgás zöld, két sor vöröses barna tüskével, 40—45 mm. hosszú. Kitelelve májusig található Lomicera coerulea, xylosteum, nigra, caprifolium . és periclymenumon. Bábja szögletes, fején két tüske van. Parasttája : Apanteles Vanessae Reinh. (Braconida). Előfordul a következő szomszédországokban: A. és F.- Ausztria, Salzburg, Karinthia, Morva- és Csehország, Szilézia, Galiczia és Bukovina, mindenütt VI—VII., Romániában VIII. Elterjedési köre: Livlandtól Kalabriáig 560—370 18 Tenerifá- tól Japánig 1—160". i 2. nem. Neptis F.?) A mindkét feketés barna szárnyon nyilt középsejt mellső része erősen rövidült. A szem csupasz. A pete gyűszű alakú. A hernyó hengeres, púpszerű szemölcsökkel, feje kéthegyű. .Bábjá- nak feje kéthegyű. Az indoausztráliai területen számos faj él ; Hurópában csak kettő. — — 1) Római látnoknő. 1 2) A fekete. 83) Neptis, az unoka, az előbbi nemmel való rokonsága miatt. 110 Magyarország pillangói, Tr. Neptis Lucilla F.!) Fabricius, Mantissa Insectorum II. 55. (1787) ; Hú tban est Sammlung europ. Schmetterl. fig. 101—2. (1787). Camilla ! Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 59. fig.. TT (ATTT . j a Alapszíne feketés barna. Az alsó szárny közepén széles fe- 3 hér szalag van; a felső szárnyon 8—9 fehér petty megszakított — ! sora áll; a tőből indul ki egy igen keskeny sáv, melynek végén hú) egy kicsiny s egy nagyobb fehér petty van. Alul vöröses barna, 7 a felület fehér rajzolatával. Hazánkban országszerte található, csupán a Tengermelléken nem figyelték még meg, s úgy látszik, az egész Alföldön is hiány- zik, hegyi állat, mely nálunk 43—53 mm. szélességet ér el. Lomhán röpköd a bokrok körül, reggel többnyire virágzó tápláló növényén, kivált nedves erdei réteken és árnyékos erdei útakon. Eperjesen. Dahlström Gyula két hermaphroditát fogott, melyek egyike jobb, másika baloldalt hímnemű. A kisebb és megfogyatkozott ehér rajzú var. Ludmilla H. S., melyet ifj. Kindermann A. "] Erdélyben fedezett fel és melyet nővére után neveztek el, — : a csupán Nagyszeben, Brassó és Lipik környékén figyelték meg. Hernyója barnás piros, hátán halvány sáv és kidudorodá- sok vannak, 40—44 mm. hosszú. Kitelelve májusig él $piraea sahaifolha, fleruosa és ulmifohán (Bajnócza). Bábja zömök, f1 si kéthegyű. E Előfordul a következő szomszédságokban: A. Ausztria VI—VII., Tirol, Karinthia V—VII., Csehország és Galieczia VII, tú Bukovina VI., Románia VIII. 5 . 217808! Elterjedési köre: Kasantól Kis-Ázsiáig 56—409 és Svájeztól — ] Japánig 25—160". ák 8. Neptis Aceris Lep.?) Lepechin, Reise dureh versch. Prov. d. russ. Reiches I. 2037 tab. 17. fig. 5—6 (1768); Plantila Hübner, Samml. europ. Schmetterl. Fig. 99. 100 (1793). X8 Alapszíne feketés barna. Az alsó szárny közepén fehér szal- ap] lag, a szegély előtt fehér pettyek sora áll; mögötte, a felső szár- — J nyon, a szegélytéren nagy fehér foltok megszakított sora van, ha a tőből indul ki egy megszakított fehér hosszanti sáv, mely. ama foltsorig terjed. Alsó lapja vöröses barna, a felület fehér rajzola- 7. tával. 1) Lucilla, római női név. 2) Acer: juharfa, mínt tápláló növénye, a mi helytelen. Különfélék. 111 A Tengermellék kivételével egész Magyarországon két iva- H - dékban többnyire gyakori, Budapest környékén azonban rendkivül " ritka. Az I. ivadék rendszerint kicsíny (35—40 mm.), a II-dik " nagyobb (45—50 mm.), szélesebb sávokkal és nagyobb pettyek- "kel. Erdőszéleken egész nap lomhán, lassan röpköd. Petéje kúpalakú, alul lapos, zöldszínű. Hernyója sárgás. . barna, feje kéthegyű, hátán 3 pár tüske emelkedik. Kitelelve áp- . rilis májusig és junius—juliusban él Orobus vernuson (lednek). . Bábja zömök, feje kéthegyű. í Előfordul a következő szomszédországokban : Cseh- és Morva- " ország V—VI. VIII., Salzburg, Karinthia VIII., Galiczia V—VIL, " Bukovina V—VI. VII—VIII., Románia V—VI, VII-—IX., Bul- :garia V. 3 3 . Elterjedési köre: Kasantól Törökországig (Ázsiában Indiáig) 1 56—43 (20)o és Salzburgtól Koreáig 35-—1609. Különfélék. Megeszik-e a madarak a méheket? Erre a kérdésre nézve érdekes és fontos megfigyeléseket tett Csörgey Titusz "11905. augusztus közepén a kisczenki erdészlak méhesében. Ezidőtájt ET szürke légykapó (Muscicapa grisola) volt a környéken, javarészt átvonulóban, de ezek közül csak egyetlen öreg példány "volt a méhes állandó vendége, még pedig délutánonkint. Leső- "helye a méhes mellé állított üres Dzierzonkaptár fedele volt. A "legközelebbi kaptár lakói alig két arasznyira sürögtek a madár " előtt, de nem nyúlt ezek után. hanem perczekig is mozdulatlanul "figyelve időnkint felrebbent s keresztülrepülve a méhek kavargó "tömegén, sokszor a 3-ik—4-ik kaptár előtt vagy épen a méhes "tulsó oldalán kapott el egy-egy méhet, melyet azután lesőhelyén eldarabolt és lenyelt. Az egyik áldozat fejét ott találta a szerző í a lesőhelyen : hereméh feje volt. Ez megmagyarázta a madár sSaját- " ságos viselkedését. Herére lesett, azért ült perczekig is mozdu- — latlanul, nem törődve a körülötte nyüzsgő munkásokkal. További " bizonyítékokra számítva, a madár lesőhelye körül simára taposta a földet, hogy a lehulló köpetekből mi se :menjen veszendőbe. (Az ily módon két hét alatt szép számmal egybegyülő köpetek "tisztára méhek alkatrészeiből állottak, még pedig csupa heréből! Az erdész közlése szerint évek óta fészkel a légykapó a méhes- " "ben vagy annak közvetlen közelében. Ezidén meg épen négy "pár költött ott, de a méhállományban semmi kár se mutatkozott. sE mindenesetre döntő erejű tényből s az itt vázolt észleletekből "az következik, hogy e madárnak nem lehet a méh a főtápláléka, b me8 kedvelt .csemegéje sem, mert hiszen a sok légykapó közül 112 Küjönfélék csak egyetlen példány látogatta időnként a méhest. Fiait se neveli méhekkel, mert hisz akkor az a négy pár, mely ezidén a méhes környékén fészkelt, ugyancsak megtizedelhette volna az állományt. Abban, hogy e madár pár lépésnyiről felismeri a munkásnál jóval nagyobb és pohosabb herét, semmi különös sincsen, mert ehhez elég a normális látású emberi szem is. Sokkal fogasabb s nagyon messzire vezető kérdés az: miért fogdossa csakis a herét ? Ebben ! nem vezetheti a fulánktól való félelem, mert ismeretes, hogy e madár olykor darazsat is fog. Még talán legközelebb jár az a föltevés, hogy ezt a szervezeténél fogva fulánk nélküii rovarokra utalt madárfajt a munkásméhektől a méregzacskó hangyasavának szaga és íze riasztja vissza. Bár e tekintetben az emberi szaglás és ízlés épen nem irányadó. Hisz tudjuk, hogy a bűzös és maró váladékú poloskákat a varjak s más madarak is szívesen eszik. Ez észleletekhez még nehány tanulság fűződik. Először is az, hogy még a gyomortartalmak kétségtelenül pozitiv adataiból is csak nagy óvatossággal szabad következtetnünk, mihelyt a madár gazdasági szerepének nem általánosságáról, hanem részletkérdé- ] seiról van szó. Másodszor meg az, hogy a közvetlen megfigyelés ! és a köpetek egybegyüjtése révén a pozitiv adatok egész SOro- ! zatára tehetünk szert anélkül, hogy csak egyetlen madarat is fel kellene áldoznunk. Végül pedig, nem szabad minden a méhes körül tartózkodó madarát az első látásra kártétellel gyanusítanunk. A méhes környékén ugyanis mindig hevernek rovarhullák, megölt herék, a kaptárokba tolakodó sokféle rovar, darazsaktól megölt s csak részben kiszívott munkás-méhek tetemei; a mézszagra lep- kék és legyek is gyülekeznek. Ezekért járja a méhes táját a fecske, a czinege s a Ruticilla phoenicura, a nélkül, hogy a méhállományban kárt okozna. (Aguila XII. 1903 ) vi lepke-fajváltozatokat írt le legközelebb gróf Turati Emil olasz lepkész (Naturalista Siciliano 1905.); ezek közül csak ] azokat említem fel, a melyek hazánkban is előfordulnak Ezek a ] következők: Aporia Crataegi L. v. Augusta. Szerző azokat a pél- ] dányokat tekinti törzsalakoknak, melyeken az összes erek kiszé- lesedés nélkül érik el a külső szegélyt, a felső szárny középsejtjét lezáró harántér pedig egyszerű vonal; ettől eltér a v. Augusta, melyen a felső szárny h:arántere többnyire igenerőteljesen kifej- lőd-tt, az összes erek pedig a külső szegély felé kiszélesednek, sőt itt egész kis szürke foltot alkotnak. Hazai példányaink leg- nagyobb része idetartozik. Orthosia mtida HW. ab. Garidaldina, melynek felső szárnya egyszínű pirosos barna, azaz olyan mint az 0. pistacina ab. rubetra Esp. Egyik példányom (Hunyadbób) § átmenetet képez, a mennyiben még némi rajzot mutat. .Phasiame ) clathrata 1. v. aurata, melyeknek alapszíne nem fehér, hanem sárga : hazánkban országszerte elég gyakori. Endotricha flamme- alis Schiff. v. adustalis. Alapszíne sötét barna (olyan mint Actemta ] brunnealis Tr..) több-kevesebb sárga rajzolattal: található Buda- ) pesten és Ujpesten; v. lutealis, alapszíne egyszínű sárga: ilyent fogtam N. Verőczén. A. Aigner Lajos. 7" 14 HAS gy: ize j keze ELET SSÁ ÁL A VE VÁRJLÁVGA . Entomologiai művek. úi.ej. STT, kötet. Arthropoda. Kiadja a k. m. "Természettudományi Társulaa i Ára Bő kor, társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, útasitás álla - Re fill.s . —- Bein ro K. -- kitvaárgyűjtő. "Utasítás a: kiválóbb. rovarok" "megisme Te úly dlnbntára. os S JA magyar . fama Térnilkrazsal p kör "40. All. szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor, 20 All. Földünk. [o ardatozsátnak Mas ÁnKajza "40 "kör. Ms 5 j 6 is tb: — Aigner-Pável- Ühryk, Magyarország lepkéinek. jegyzéke . 5 kor. — Berge Schmetterlingsbuch B. Auf. 1800 Abb. "aut 50 farb. Tafeln 25 kor. La 8. 7rábt a 60. A A. Kértész K. Catalogus " Tabanidatum orbis terra. JerSi 70 IKGEG SEÜGÉVÉT e 51 5 fát, 48 color. Tateln 24 kor. Seidlitz, "Fauna: Transsylvanica 12 kor. ú Arachnoidea, z DR a A lee 9. "1 kor. h magyárországi Diaptomus. fajok "átnézete 1 kor: HAN (tok. Öö .meséres eltartására, ÉS csontvázak . készítésére, kkal. "kor ábrá A ki . Coleoptera. Török P. JN nakrá 2 Köz 80 HL — a BEN K. JA kis. 3 [CAT bogarak ismertetése És "gyűjtése 2. kor — Cale Káferbuck fg e , Általános, A Magyar "Birodaloin Állatvttága lön RE brngé : . tésére, e já ás ő 2 kor. Szi JEG KETÉS F. Öö. A EZEKET 1. kor. 60 ül. 46 KO konzérválásáhos 80. TU S TD (Dude ]. Rovar- b 9 tani műszótár 1 kor. 60 Il. — BOE Praxis der. Insektenkunde. a kor. age. e fauna másnejű daraázsai 2 táblával 1 kor, 270. fill. Adatok Magyaro 1- ; 3 Lepidoptera. Bein. K. (A Tisz " Nepkegyü űjtő. (A lepkék jömertetése és. ; gyűjtése 18 kor. ÉZSgsEő A. . Aigner L. A lepkészet története, Magyarországon EE ill. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Auf. 2000 ÁG auf zá farb. . Tafeln 30 kot. Die Ni der SEN SSE JEtnettértee Me . TRIÁGÉGESŐ Dr. Horváth G., JAGALÖK e a o EGrÉSE ismeretéhez v 2. Eat E. TÁkancác. KEÉZÉGÉ 3. uk e 0. KÖ ákNeTSER ÁE - kötet; lk a SWVUVA ANNA VtVywyú [A VVZUZUA VAY s Z sé ez s — Mar g bog árfat ja. § Z "§ i a ezérfonal A magyar szent korona országainak terü ESEK EZ letén előforduló bogarak a megismerésére. . ÁSÁS ZAK ay TESB vs a ; ű SZ S. as : 1 jee Rk E R IN hú MM ús kt i "A inet Nemzeti Muzeum segédőre. ; s ő o 5 Sal val E 1. il SA három " kötetes. munka első KÖRE Áá — bevezető ; pg 58 s morphologiai részen kívül . JA "Caraboideákat . és 2 . E Staphylinoideákat, a" . második AKÜtet td . Palpicorniá- E S kat, Diversicorniákat ÉS a! Heteromérákat, Aa harma- ES s s Z dik kötet pedig a Phytophaga, . Rhynchophora Jég SS S Lamellicornia családsorozatokat fogja 3 tartalmazni SIZE ÁS S gt : H 6 ; KZSN TERE SS a bVs SZA munka . ::5 - Íves füzetekben ; . jelenik. : meg SZO AK S . egy- egy füzet előfizetési ára d korona, bolti ára B öz . KTK E z kor, 40 fil. xi S Z s . Megjelent az I. kötet első és második füzete. S S klőjegyzősek cs elökzetésekén SZETZŐ ezímére (Buda SZ S ,pest, ls Nemzeti Múzeum) küldendők. . 5 zet 4 SES ő ÁMNUNIZNUDUDÁNYDNZN AY Z NU NAY UN NZZUNŐS SA Scbmidl Sándor, . ÉRLASTATSTÓÁB melee VI, 58 utcza 8. KERES . ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÓIRAT ) különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. ! De. /ÁVv xx 9 SÁV Í DR. BEDŐ ALBERT — BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL 5 DR. ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL " . SZERKESZTIK EEZEEEES sáv 4v 4Aöv sv sáv sv sv (9/ A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. 3 BUDAPEST, 19060. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA : VIII. FŐHERCZEG SÁNDOR-UTCZA 19 (oo) 7 MEZEETTT ETETETT EEELETTET "Meg gjelenik minden hónap első napján, Julius és augusztus havak kivételével : Előfizetési ára egész évre 8 kor. :L Tartalom. A. 4igner Lajos : A magyar lepke-fauna gyarapodása 1905-ben 118 Dr. Szilády Zoltán: Középiskolai rovargyüjteményterv. II. .. 114 Bartal Alajos: Adalék Magyarország légy-faunájához I. — . 119 Dr. Fischer Herminius: Adalék Kassa környékének lepke- faunájához. SE KE e! A. Aigner Lajos : Me pillangói XII Söze eze A Különfélék. a / Nagy lepkészeti mű EZ A es áá ég lBA e VA er VESE ZER ÉSA ő k. 8. Irodalom. a A Jablonwsky J., A ezukorrépa állati ellenségei 2. --. --- 194 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén. (VIII. Eszterházy- utcza 16.) ülést tart. vendégeket szívesen lát. A budapesti entomologusok minden bénteken este a Muhr- a féle vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. EKKedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1904 és 1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele a áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak -a II. kötet kapható, § ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. (d Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIII, Fh. Sándor- utcza 19.) czímzendők. HST 81 A magyar lepke-fauna gyarapodása 1905-ben, Írta A. Aigner Lajos. . Az 1904. évről szóló kimutatásom szerint (Rovart. L. XII. 162. . — ].) azon év végén az addig ismeretessé vált hazai Macrolepidop- . tera-fajok száma 1563-ra és 678 fajváltozatra, a Microlepidoptera- fajok száma pedig 1695-re és 61 fajváltozatra rugott. 4 Ezeket a számokat növelik azok a lepkealakok, melyek . az 1905. év folyamán első sorban irodalmi úton ismeretesekké váltak. ; j Tetemes bővűlést nyert lepke-faunánk ama fajok és fajvál- . — tozatok által, melyeket Dr. Rebel H. Bosznia és Herczegovina . — területéről feljegyzett és melyek előbb nem voltak ismeretesek . — faunánkban. Ezeket a R. L. XII. 122—1283. lapjain felsoroltam. — — Összesen 14 Maecrolepidoptera-faj és 32 fajváltozat. a Dr.CzekeliusD. krdélyből kimutatta a blerrhopterya Stand- B ss HS. fajt (R. L. XII. 132). ; Ulbriech Ede Péczel környékéről feljegyezte a következő a fajváltozatokat (RSS 138. és 155. 19: A Pieris Daphdice L. ab. Raphami Egsp. Lycaena Corydon Poda ab. cinnus Hb., ab. marginata Tutt A ab. punctata Tutt, ab. aurantia Tutt, ab. hja Tutt, ab. obsoleta a Tutt, ab. suavis Schultz - Agrotis Tritici L. v. distincta Ster. Arctia villiea L. ab. neglecta Schultz. A. Aigner Lajos leírt 18 hazai fajváltozatot, melyek egé- sa szen rövid diognosisát lásd R. L. XII. 152. 1., bővebb leírásukat MR. LL. Xn. 69. I. A . Grund A. Zágráb kenüse ro leírta a Leptidia Sinapis L. 88 . Rovartani Lapok XIII. 1906. junius. 114 A. Aigner Lajos. ab. major, ab. eroatica és ab. flavescens nevű fajváltozatait (R. L. XESZKOSTÓ Dr. Fischer Herminius Herkulesfürdőn megfigyelte az Acronycta pontica Ster. ritka fajt. Ezekhez járulnak a következő fajváltozatok, melyek fau- nánkra nézvé szintén újak : 3 Pieris Brassicae 1. ab. obscurata Obth., mely egészen kormos behintésű; az én soproni példányom, . mely nem egészen kormos, csak átmeneti alak. Argynmis Pandora Schiff. ab. dacica Horm. elülső szegélye felé fehéres. (Arad, Budapest.) Smerinthus Papuh 1. ab. decorata Schultz. Alapszíne szürke, a felső szárny középterén, a belső szegélyen rozsdásszínű nagy folt áll. Magyarországi FENE, után leírva. (Berl. Ent. Zeit. 1902. p. 265.) En E Della Gali Rott. hybr. phleuophorbtae Mützell. (Monor, Eperjes.) Acidaha emarginata 1. ab. mosguensis Heyne. Alapszíne sötétbarna. (Eperjes.) Összesen 16 faj és 68 fajváltozat. Nem kevésbbé tekintélyes az új Mierolepidoptera-fajok száma, mely Bosznia-Herczegovinából került, t. i. 50 faj és 12 fajvál- tozat. (R. L. XII. 123 120. Il. Ezekhez járulnak a következkező fajok, melyeket Erdélyben dr. Czekelius D. figyelt meg (R. L. XII. 132. 1.). Pyrausta austria- cahs H. S., Acalla ferrugama var. selana H. 3., Grapholttha cosmo- phorama Tr., G. galhcana Gn., Dichrorampha simphcama Hw., Gelecma infernahs H. S., Gracilarta falcompenella Hb., Lithocolletis amyotella Dup. és Inmcurvaria praelatella Schiff. Az itt felsorolt adatok hozzáadásával Magyarországból, bele- értve Dalmácziát és Bosznia-Herczegovinát ís, eddigelé összesen ismeretes 1579 Macrolepidoptera-faj 746 fajváltozattal és 1752 Microlepidopdoptera-faj 75 fajváltozattal. Középiskolai rovargyüjteményterv. Irta Dr. Szilády Zoltán. . 10 Hártyás-szárnyúak. Hymenoptera. Bunkóscsápu levéldarázs (Cimbex femorata.) Sárga levéldarázs (/Hylotoma IRosae). Sárga rózsadarázs (Athalia Rosae.) Sárga repczedarázs ( Athalia spinarum.) Középiskolai rovargyüjteményterv. 115 Ha Zold fűzfadarázs ( Rhogogastera viridis.) Körte levéldarázs ( Neurotoma tő Pyri.) Sárgagyűrűs levéldarázs (Allanthus arcuatus.) Fekete levél- I" darázs (Tenthredo atra.) Szalma darázs (Cephus pygmaeus.) Oriás " fenyódarázs (Swex gigas). Lencsés gubacsdarázs (Neuroterus lenti- . cularis.)") Közönséges gubacsdarázs (Dryophamta folni.) Meduza " gubacsdarázs Cynips caput-Medusae.) — Rózsa gubacsdarázs . (Rhodues Rosae.) Magyar gubacsdarázs (Cynips hungarica.) Kollar- . féle gubacsdarázs (Cynips Kollari.) Festő gubacsdarázs ( Cymps . tenctortia.) Fürkésző darazsak lehetőleg egyikök biologiai részle- I!" tekkel: Jchmeumon saturatorius. Cryptus viduatortus. Hemiteles. —— ansigms. OpMhon lutens. Pimpla imstigator. Ephaltes carbonarius. I" Rhyssa persüasoria d, Vipio nominator. Bracon urinator. Donga- 1" lábú fürkész (Chalcis flavipes.) Törpe fürkész (Proctotrupes gladtator. . Királyi fémdarázs (Hedychrum nobile.) Közönséges fémdarázs .— (Chrysis ignita.) Herkules hangya (Camponotus herculeanus.) Erdei . veres hangya (Formica rufa.) Sárga hangya (Lasius flavus.) Gyepi . hangya (Tetramomtum caespitum.) Farontó hangya (Camponotus. . lgmperdus.) Európai pókhangya ( Mutilla europaea.) Pirosfejű tőrös- . darázs (Scohia flavifrons.) Kormos darázs (Tipmha semipolita.) " — Utonálló darázs (Pompilius viaticus.) Fazekas darázs (7Typoxylon " — figulus.) Méhfarkas (Philanthus triangulum.,) Közönséges homoki . darázs (AmmopMla sabulosa.) Szőrös homoki darázs (Psammophila . Jursuta.) Lopótestű darázs (Sceliphron destellatorium.) Kürtös fali "5" — darázs (Odynerus partetum.) Franmczta darázs (Polhstes galhca.) . Lódarázs (Vespa crabro.) Német darázs ( Vespa görmamica.) Mézelő . méh (Apis mellfica.) Földi dongóméh (Bombus terrestris.) Wali virágméh (Podalirius partetinus.) Hosszúcsapú méh (Eucera longi- . cormis.) Kék faméh (Xylocopa violacea.) Sárgalábú földi méh (An- . threna flavipes.) Négyöves földi méh (Halictus guadricimetus.) . Kömiwes méh (Chalicdoma murarita.) Szarvas művészméh (Osmia . rufa.) Levélmetsző szabóméh (Megachile centuncularis.) Kövi kakuk- . méh (Psithyrus rupestris.) Rótcsápú kakukméh (Nomada rufi- — cormis.) "38 A helyek szerint nagyon is változó gyakoriságú fürkész- . fajok a körülményekhez képest másokkal is pótolhatók. Lehető- " leg sok hártyás szárnyú mellé .helyezzünk biologiai részlete- MS ket is. 8 a jovet ai Pikkelyes-szárnyúak. Lepidoptera. . —— Fecskefarkú pillangó (Papilto Machaon.) Apollo-pillangó —— (Parnassius Apollo.) Galagonya pillangó (Aporta Crataegi). Káposzta . — pillangó (Pieris Brasstcac.) Aurora pillangó (Anthocharis cardamaines.) . — Közönséges narancs pillangó ((Colias Hyale.) Czitrom lepke (4ho- . docera Rhammi) Közönséges boglárka (Lycaena Jearus.) Fekete . : szivárványpille (Apatura 1ris.) Bogáncs-pille (Vamessa Cardui.) . — Nappali pávaszem (Vanessa Jo.) Kis róka-lepke ( Vanessa Urticae.) ") Ez a következő 6 faj a megfelelő gubacscsal együtt. 116 Dr. Szilády Zoltán. Nagy róka-lepke ( Vanessa polychloros.) Szerecsen pille (Erelia aethmops.) Ezüstsávos Paphia (Argynms Paphia.) Búspillangó (Hesperta comma.) Halálfejű mpille (Acherontia Atropos.) Fagyal zúgópille (Sphinx Lagustri.) Fűtej-zúgópaílle (Detlephila FEuphorbiae.) Esti pávaszem (Smerinthus occellata.) Kacsafarkú lepke (Macro- glossa stellatarum.) Méhalakú üvegszárnyú (7Trochhium apiforme.) Vérpettyes lepke (/Z/ycaena Fihpendulae.) Sárgaöves lepke (Syntomis Phegaea.) Medvepillangó és papmacskahernyó (Arctia caja.) Nagy füzronto lepke (Cossus cossus.) Közönséges zsákhordó (Psyche um- color.) Fűzi gyapjas pille (Leucoma Salicis.) Sárgafarú gyapjas pille (Porthesia chrysorrhoca.) Apácza-lepke (Psilura monacha.) Taplószövő lepke (Ocneria dispar.) Közönséges selyemlepke (Bombya mort.) Gyűrűüs lepke(Bombyx neustria) Fenyő szövő-pille Lasiocampa, Pim.) Nagy pávaszem (Saturma Pyri.) Nagy hárpia (Harpyia vinula. ) Bucsús pohók (Cnethocampa processionea.) Vetési bagolypille (Agrotis segetum.) Gamma bagolypille (Plusia gamma.) Pirosszalagú fűz- lepke (Catocala nupta.) Pöszméte araszoló (Abraxas grossulartata.) Fekete araszoló (Cidarta tristata.) Habosszárnyú araszoló (Cidarta. cdesiata.) Buzavirág araszoló (Eupitheccia oblongata.) Kukoriczamoly (Botys nubilalis.) Ormányos moly (Crambus craterellus.) Paprika- moly (Ephestia elutella.) Malommoly (Ephestia Kühmiella.) Viasz- moly (Galleria mellonella.) Szöólőtloncza ( Tortriz Pilleriana.) Tölgy- iloncza ( Tortrix viridana.) Szálómoly (Conchylis ambiguella.) Alma- moly (Carpocapsa pomonella.) Ruhamoly ( Tnea pelhonella.) Tollas- szárnyú pille (Pterophorus pentadactylus.") Kétszárnyúak. Diptera. Tamás legye (Scitara Thomae.) Márcziusi-légy (Bibio Marci.) Resz- kető légy (Cmronomus plumosus.) Maláriás szúnyog (Anopheles maculipenmis.) . Közönséges szúnyog (Culex piprens.) Kolumbácsi légy (Simuha columbatzensis.) Hesszemi légy (Cecidomyia destructor.), Szúnyogkirály (Tipula gigantea.) Közönséges tipoly (7Tipula ole- racea) Fésűs tipoly (Ctenophora atrata.) Tüskés légy (Stratiomyia. Ohamaeleon.) . Esőhozó pöcsök (Haematopota pluvialis.) Marha pöcsök (Tabanus bovinus.) Vak pöcsök (Chrysops perspicillari:.) Sárga gyilkos légy (LZaphria flava.) Darázsalakú rablólégy (Asilus crabroniformis) — Közönséges gyászlégy (Anthrax morio.) Fekete pöszörlégy (Bombyltus ater ) Koczkás szalonkalégy (Empis tesselata.) Ivott légy (Mehihreptus scriptus.) Lebegő légy (Syrphus Pyrastri.) Üveghátú légy ( Volucella pellucens.) fereléyy és álczája a poczik- ] féreg (£ristalis tenax.) Kúposfejű légy (Conops flavipes.) Marha ! 1) Ezeken kívül ajánlom a felvételre a következőket: Papilio Podalirius. (kardos pille), Pieris Napi, Polyommatus Virgaureae, Vanessa Antíopa (gyász- pillangó) Vanessa Atalanta, Satyrus Hermione, Sphinx Pinastri, Callimorpha Hera, Hepialus Humuli. Zeuzera Pirina, Orgyia antigua, Bombyx 0Nuercus.. Agrot s Tritici, Charaeas graminis, Mamestra Brassicae. Dichonia Aprilina, Scoliopteryx libatrix, Geometra papilionaria, Hibernia defoliaria (nagy téli araszoló pille). Bupalus piniarius, Cheimatobia brumata (Kis téli araszoló pille).. A. Aigner Lajos.. Középiskolai rovargyüjteményterv. TA I í bögöly (Hypoderma Bovis.) Juh-bögöly (Oestrus Ovis.) Fürkészlégy . — (Tachina fera.) Szürke húslégy (Sarcophaga carnarta.) Istálló légy . — (Siomogys calcitrans.) Szobalégy (Musca domestica.) Arany-zöld . — döglégy (Lucilia caesar.) Kék dongólégy (Calliphora vomitorta.) . — Cseresznyc-légy (Ithagoletis Cerasi.) Közönséges viráglégy (Antho- myia pluviatis.) Ganéj-légy (Scatophaga stercoraria) Sajt-légy (Pioplula casei) Csíkos búzalégy (Chlorors taemopus.) Borlégy (D:osopmhla funebris) Kullane:slégy (Hippobosca eguina.) dJuh- csimbe (Melophagus ovinus.) Méh-tetű (Braula coeca.) Közönséges bolha (Pulex irritans.) Kutya-bolha (Pulex Canis), valamint a követ- kezők: Psychoda phalaenoides, Öncodes gibbosus, Psiílocephala ardea, Leptis scolopacea; Nyceteribia Blasii. Félfedeles szárnyúak. Hemiptera Teknős poloska (Eurygaster maura.) Paréj poloska (EFurydema — — oleraceum.) Czifra poloska (JEurydema ornatum.) Szipoly poloska (Aeha acuminata.) Büdös bencze (Raphigaster mnebulosa.) Csíkos poloska (Graphosoma. hneatum.) Gyümölcs poloska (Dolycoris bac- carum.) Zöld czímer s poloska (Palomena prasina.) Karimás poloska (Syromastes marginatus.) Beléndek poloska (Therapha Hyoscyamui.) § ú Szunyog poloska (Neides tipularius) Lovag bodobács (Lygaeus —— eguestris.) Csonkaszárnyú bodobács (Pyrrhocorts apterus) Reczés körte-poloska (Tengis Pyri) Fekete kéreg-poloska (Aradus corti . calis:) Molnár poloska (Gerris lacustris.) Suta poloska (Phymata. —— crassipes.) Alarczos rabló poloska (Reduvius personatus.) Gyilkos poloska (/Harpactor iracundus.) Tolvaj poloska (Nabis ferus.) . — Házi poloska (Cimez lectulartus.) Berki poloska (Anthocoris nemo- — — rum.) Kösönséges réti poloska (Lygus pratensis.) Csonkaszárnyú — — réti poloska (Halticus apterus.) Parti poloska (Salda saltatoria.) — — Csiborhátú vizi poloska (Naucoris cimicotdes.) Vizi skorpió (.Vepa " — cinerea.) Vizi botpoloska (Ranatra linearis.) Búvárpoloska (Noto- —— necta glauca.) Uszópoloska!) (Corixa mheroglyrhica.) Réti kabócza (Tettigonia viridis.) Vérpettyes kabóeza (Triecphora mactata.) . — Borddásfejü kabócza (Diciyophora europaea.) Kakuknyálas kabócza —— (Ptyelus spumarius.) Oriás kabócza (Cicada plebeja.) Tetü kabócza —— (Psylla Foersteri.) Tobzos fenyőtetű (Chermes Abietis.) Filloxrera ——— (Phyllogera vastatrix) Táskás szil-tetű (Tetraneura gallarum Ulm.) Vértetű (Schizoneura lanuginosa.) Alma-levéltetű (Aphis Mali.) Fehér- j va viasztetű ( Orthezia Urticae.) Akácz-patzstetű (Lecanium Robimarum.) —. — Kagylós-paizstetű (Mytilaspis Pomorum.) Kutya-szőrtetű (Tricho- ! ——— dectes latus.) Tyűk-tolltetű (Menopon pallidum.) Haj-tetű (Ped1- . — culus capttis.). A II. sorozatba felvehetők a következő külföldi fajok: Ván- jú "8 . dorló levél (Phyllium siccifohum.) Harcztas termesz (Termes bellco- 1) A Corixákat tévesen nevezi Lósy magyar Brehmjében hátonúszók- E . nak. Ez a nem épen abban is eltér a Notonectától, hogy ellenkező helyzet- ben úszik, mint az, sohasem a hátán Egyébként sok jó magyar elnevezésétt . 88 hálával tartozom neki és ezeknek nagy részét fel is használtam jegyzéke:iben. 118 Dr. Szilaády Zoltan, sus.) Herkules bogár (Dynastes Hercules) Elefánt bogár (Mcga-z o ! soma elephas.) Góliáth bogár ((Goliathus gigamteus.) Parti zömök- bogár (Pimelia distincta. Kukujó világítóbogár (Pyrophorus ! noctilucus.) Pálmafúró (Rhynchophorus Schack.) Nyurga-bogár (Brenthus Anchorago.) IKolorádói burgonya-bogár (Doryphora, decemlineata.) Amerikai fullánktalan méh (Melipona secutelliris..) ! Kalózhangya (Eciton hamatum.) Látogató hangya (Oecodoma. cephalotes.) Egy nagyobb madárszárnyú lepke (Morpho sp. vagy Ormihoptera sp.) Atlasz pillangó (Saturma Atlas.) Bálványfa. selyemlepke (Attacus Cynthia.) Tölgyfa selyemlepke .(Saturnia ! Pernyi.) japán selyemlepke (Saturma Jama mayu.) Amerikai sereges lepke (Leucamia extranea.) Csecse-légy (Glossina morsi- tans.) Fekély-bolha (Sarcopsylla penetrans.) Kaliforniai paizstetű (Aspidotus permiciosus.) Mannatetú (Coccus manmiparus.) A III. és IV. sorozatban említett gyüjtemények felállításá- ban csupán az általán ismert és elfogadott szakelvek követésére hivatkozhatom. Legyen a helyi fauna bennök minél gazdagabban ! összegyüjtve és szakszerűen meghatározva ! AÚ A fenti sorozat nagy tömegével megbirkózni egy csapásra, nehéz. Nem is tűztem ki vele egyebet, mint azt a végezélt, a mely felé a gyüjtő, szervező tanár évekig tartó szorgalmával törekedni próbáljon. Egyuttal önmagamnak is alaptervet állítot- tam így ahhoz a gyüjteményhez, a melynek berendezése és összegyüjtése a nagyenyedi Bethlen-kollegiumnak vezetésem alatt álló muzeumában most folyik. Nem ily állandó természetűeknek, inkább játékszereknek tekinteném azokat az apróbb gyüjteményeket, a melyek az alsó ! gymnáziumi osztályok tananyaga mellé készítendők, esetleg külön-külön magukkal a tanulókkal, az illető tankönyv összeállí- tása Szerint, 3 malán fem lesz helytelen, ha az anyag beszerzését illetőleg nehány forrást megemlítek ezen a helyen. A gyüjtő kikészítő felszerelés kapható: Feldmann Gyula, Budapest, VI., HFelsőerdő- sor 5., Gammel Alajos Bndapest, Közp. városháza, Calderoni és tsa. közvetítésével stb A gyüjtést és feldolgozást nem ismertethetem itt bővebben. / Azokat megtanulhatjuk a Rovartani Lapok ezikkeiből, Szekeres vagy Lejtényi rovargyüűjtőjéből és legjobban közvetetlenül szak- férfiaink útbaigazításából pl. a Nemzeti Muzeum állattári osztá- lyában. Biologiai tárgyak kérdésében a M. K. Rovartani állomás-. hoz fordulhatunk Budapesten (II., Debrői-út). 5 I A mi pedig a meghatározást illeti, ne induljon el senki ] kész összehasonlító anyag nélkül könyvek után, hanem igyekez- ) Adatok Magyarország légy-faunajához. 119 .zék előbb csere vagy vásárlás útján egy kis alapgyüjteményt szerezni. A ki pedig szakszerűen gyüjt, az a Nemzeti Muzeum álattári igazgatója és tisztviselői részéről a legönzetlenebb támo- . — gatást fogja tapasztalni, ha meghatáro andó anyagával hozzájuk ME fordul. ; . A középiskolai tanár leghathatósabb segédeszköze minden- esetre a csereviszonyban keresendő és ezen a téren országos szövetkezést óhajtok és indítványozok ezen a helyen. Közölje minden iskola értesítője esetleg külön füzetben mindennemű cseretárgyait, vagy legalább azt, hogy eserésnek . ajánlkozik és mely csoportokból van kész anyaga? És legyen minden magyar természetrajz tanárnak közvetítő organuma és jó barátja a , Rovartani Lapok." Közölje abban csereszándékátr, czímét és szakcsoportját ! Az irány kitűzését megpróbáltam. Óhajtom, hogy bizalmas visszhangra és követőkre találjon ! Érintkezzünk és egyesüljünk a közös törekvésekben! Az egyesülés az erő! . Adatok Magyarország légy-faunájához. Irta Bartal Alajos.) jő Az elmult évben a Paedagogium math. és term. tudományi § . szakcsoportjának hallgatói közül nekem volt feladatom a Dipterákkal foglalkozni. Különösen Budapest és Kőhidgyarmat (Esztergom m.) . környékén gyüjtöttem, míg társaim az ország különböző részeiből hoztak legyeket. Ez anyagot, amennyire a rendelkezésemre álló szakirodalom engedte, feldolgoztam. A kétes fajok felülvizsgálását .és meghatározását Thalhammer János tanár úr sziveskedett végezni, amiért kellemes kötelességem, hogy neki e nagybecsű . — fáradozásért ezúton is, mind saját, mind hallgatótársaim nevében 38 leghálásabb köszönetet mondjak. Já Gyüjtöttünk 401 fajt 4256 példányban, amelyek névjegyzékét, . — miután köztük több olyan is fordul elő, melyeket hazánkban eddig § még nem észleltek (Sciara hyalipenms Mg, Sctiara longiwentris . — Dahlb., Sciara nigripes Mg., Triogma trisulcata Schum., Limosina Xx) Dolgozat a budapesti Paedagogium biologiai laboratorlumából. 120 . Bartal Alajos pumtho Mg. stb.) az egyes fajok földrajzi elterjedésének pon-. tosabb ismerete czéljából szükségesnek tartok közzé tenni. A fajok felsorolását Thalhammer J. ,A Magyar Birodalom Állatvilágá"-ban megjelent, , Diptera" cezímű munkája alapján állí- tottam össze. 3 Fam. Mycetophilidae.!) Ocera Thomae E. Köbid. — anats Egs Bp. Ó-Buda, Viseg., Kőhid., — pulhcaria Mg. Bp., 0-Buda, — mitedicolhs Mg. 0-Buda, — hyalhpenms Mg. Bp., 0-Buda, Viseg. —- longiventris Dahlb. Bp. — nigripes Mg. Bp., Viseg. ; AMycetophila punctata Mg Bp. Fam. Bibionidae. Scatopse notata Linn. Bp., Viseg Diuophus vulgaris Mg. Bp., 0-Buda, Viseg. — humerahs Zett. Bp. Bibio marci L. Bp., — hortulanus L. Bp., Ó-Buda, — Johan- mis EL. Bp., Ó-Buda. Fam. Chironomidae. Ceratopogon rostratus Winn. Bp., Ó-Buda, — pictipenmis Staeg. Bp. Chironomus pusio Mg. Bp. — psittacinus Bp., Viseg , Kőhid. — nubeculosus Mg. Bp. — guadrimaculatus Mg. Bp. — sílvestris F. 0-Buda, — variabiis Staeg. Bp, — bicinctus Mg. Bp., 0-buda, — scalaenus Schrk. Ó-Buda. Tanypus cuhciformis L. Bp. — varius F. Bp. Fam. Culicidae. Culex annulhpes Mg. Kőhid. — pipiens L. Bp., Ó-Buda, Kőhid. — modestus Ficalbi. Bp., Ó-Buda. Fam. Tipulidae. Trichosticha lutea Mg. Bp., Kőhid. Limnobia flavipes F. Bp., Ó-Buda, Viseg., Kőhid. — irmpunc- lata F. Bp., Viseg. Fachyrhima pratensis L. Bp. — histrio F. Bp. Tpula marginata Mg. Viseg. — oleracea L. Bp.., Kölüd S ochracea Mg. Bp., Viseg. — pagana Mg. Bp., Viseg. Triogma trisulcata Schum. Bp. Ctenophora guttata Mg. Mezőkövesd. 1) E jegyzékben a legsűrűbben előforduló helyneveket esetleg Tövi- ditve is használjuk pl. Budapest — Bp., Köőhidgyarmat — Köhid., Tata- Tóváros — Tata., Visegrád — Viseg. Adatok Magya ország légy-faunájahoz. 121 Fam. Lonchopteridae. Lonchop ea lutca Pz. Köhid — punctum Mg. Kőöhid. a Fam. Stratiornyidae. Túl I Pachygaster ater F. Köhid. 88 Nemotelus signatus Frw. Wélegyháza, Kőhid. a Lasiopa villosa F. Köhid. E. Sirattomyia chamaeleon L. Köőhid., Libád. DTata., Bálványos. 1: § Odontomyia flavisseima Rossi. Kőhid. — viridula F. Iőhid., WS Tata., — angulata Pz. Kőhid., Fruska-Gora. — felma Panz. Kőhid. E : Chrysomyia formosa. Scop. Bp., Kőhid., Mura-Szombat, Paks, N Tata., Koroncs. Mehádia. 8 Beris fuscipes Mg. Budapest, fa Fam. Tabanidae. 18 Haematopota pluviahs L. Félegyháza, Kőöhid. BE Tobanus solstiahs Schn. Félegyháza, Fruska-gora. — rusticus . —. /. Félegyháza, Kőhid. — fulvus Mg. Hatvan, Kőhid., Fruska-Gora. . — — guatuwor notatus Mg. Bp., Viseg. — apricus Mg. Kőhid., Mehádia, . — Domoglet, Fruska-Góra.— sudeticus Zett. Arad, Tata., Futak.—bovinus Lw. Félegyháza. — bromius L. Kőhid. — graecus F. Fruska-Gora. — autumnabhs L. Bálványos. ; Chrysops perspicillaris Lw. Köőhid. — caecuttens L. 0-Buda, Hatvan, Kóhid. Fam. Leptidae. Churysopila aurea a Kóhid., Libád. Fam. Asiliade. Me Dioctria, longicorms Mg. Kóhid., Libád. — rujfipes Deg. Bp., . — Viseg. — atricapilla Mg. 0-Buda, Viseg. — celandica L. Kőöőhid. " —— flavipes Mg. Kóhid. — Baumhaueri Mg. Köhid. a Dasypogon teutonus L. Kőhid., Libád., Tata., — diadema " /". Czegléd, Félegyháza, Harta. . ERR Stenopogon sabaudus. PF. Félegyháza, Tisza-Alpár, Acsalag, Me Vata 28 Holopogon fumpenms Mg. Tata. Laphrtia filava L. Terchova. — marginata L. Mehádia. Ándrenosoma atrum L. Köhid. 08 Asdus praemorsus Lw. Harta, Hatvan, Köőnid., Mehádia. — . — bimucronatus Lw. Kőhid., Tata., Mehádia — styhfer Lw. Viseg. . — Kőhid., Tata., Fruska-Gora. — bifurcus Law. Kőhid. — rusticus N 19. Félegyháza, Köhid. — atricapillus FU. Köhid., Koroncs. — 122 Bartal Alajos. flavicornis Ruthe. Kőhid. — setosulus Zell. Kőhid., Mehádia — rufinervis Wied. Czegléd. — crabdromiformis L. Félegyháza, Kőhid. Fam. Bombylidae. Anthrax flavus Mg. Czegléd. Félegyháza, Kőhid. — hotten-. tottus Lw. Kőhid. — Imon F. Köhid. — maurus L. Köhid., Tata — morio L. Kőóhid.. Acsalag. Exoprosopa mpicta Mg. Kőhid. — Germari Wied. Félegyháza Harta, Kóhid. Lomatia sabaea F. Kőöhid. Bombylius punctatus F. Félegyháza. — ater Scop. Félegy- háza, Köőhid, .— medius L. Félegyháza, Viseg. — major E. Bp., Tisza-Alpár,, Viseg. — nubilus Mikan. 0-Buda. — fugax Wied. Kőhid., Mehadia, — discolor Mg. Bp. Systoechus mitidulus F. Kőhid. — ctenopterus Mikan. Kőhid. Ploas virescens F. Félegyháza, Viseg. Phthuria pulicaria Mikan. Kóhid. Fam. Therevidae. Thereva praecox Egg. Bp. Fam. Empidae. Rhamphomyia sulcata : FÜ .Bp. Ó-Buda, — atra Mg. Viseg. Empis maculata F. Viseg. — tessellata F. Bp., — lwidaL. Kőhid. — fallac Egg. Viseg. — decora Mg. Viseg. — " pumctata Mg. Viseg. — pennipes L. Bp., 0-Buda, Viseg. — atra Meg. Viseg. — albinervis Mg. Köhid. ; Pachymeria, femorata PF. Bp. Ocydromia glabricula FU. Köhid. Drapetis aenescens Waied. Bp., Köbhiíd. Tachydromiua eursítans PF. Köhid. Fam. Dolichopidae. Fsdopus platypterus F. Kőhid. — longulús FU. Libád. Dohchopus arbustorum Étann. Kőhid. ... agihs Mg. Kőhid. Poecailobothrus regahs Mg. Kőhid., Libád. Hercostomus chrysozygos Waied. Kőhid. Gymnopternus celer Mg. Bp., Viseg., Kőhid. Chrysotus lacsus Wied. Kőhid. — varians Kow. Kőhid. Syntormon tarsatus FU. Kőhid., Libád. 5 b fa tp sze zeka Adatok Magyarország légy-faunájához. 128 Fam. Phoridae. Gymnophora arcuata Mg. Kőhid. Phora urbana Mg. Bp. — puhcaria FIll. Kőhid. Fam. Syrphidae. Xanthogramma aitrofasciatum Deg. Bp. Melithreptus scriptus L. Bp., IKőöőhid., Pécs, Koroncs. — v. dispar Lw. Bp., 0-Buda, Viseg., Kőhid., Libád, Koroncs, Fruska- Góra. — var. strigatus Staeg. Bp. 0-Buda, Kőhid. Pelecocera tricincta Mg. Bp — latifrons Lw. Bp., Kőhid. Catabomba sSelenitica Mg. Bp. — pyrastri L. Bp., Kőhid., Mehádia. : Syrphus bifasciatus F. Bp. — balteatus Deg. Acsalag, Kő- hid., Libád, Tata, Mehádia. — auricolhs Mg. Köőhid, — ribesii L. Bp., 0-Buda, Hatvan, Kőhid., Koroncs. -— corollae F. Bp., Viseg., Kóhid., Libád. — lumger Mg. Bp, Köőhid., Mehádia — mitidi- colhs Mg. Bp., Kőhid. Melamostoma, ambiguum Fll. Budapest. Platycherrus clypeátus Mg. Bp., Kohid. Chlosia flavipes Pz. Bp. — soror Zett. Arad — sceutellata FU. Köhid. — melanopa Zett Mehádia. — viduata F. Bp., Kőhid. — albdmia Mg. Bp., Visegrád. . — Leucozona lucorum L. Köhid. Volucella bombylans Mg. Kóhid. — v. plumata Deg. Libád, Tata., Terehova. — pellucens L. Bp, Hatvan, Kőhid Szulyó, Bálványos. — inflata F. Arad. — zonaria Poda Czegléd, Kőhid., . — Mehádia, Zsombo ya, Fruska-Gora, Zelenitica. — inamis L. Terchova, . Fruska-Gora. Eristalhis sepulcralis L. Köhid. — aeneus Scop. Bp.. Ó-Buda, Félegyháza, Tata. — tenax L. Czegléd, Harta, Kőhid,, Tata., . — Koroncs, Bálványos. — arbustorum L. Bp., Harta, Hatvan, Kőhid., . —. Koroncs, Mehádia. — eintricarius L. Hélegyháza. — pertinax 5cop. Bp. . Myiathropa florea L. Viseg., Kőhid., Terchova, Mehádia. Helophlus pendulus L. Félegyháza, Szulyó, Mehádia. Merodon claupes F. Viseg., Kőhid. — awvidus Rossi Viseg., Kőhid. — spimpes F. Arad, Viseg., Tata. — albifrons Mg. Félegyháza. Syritta pipiens L. Félegyháza, Kőhid., Koroncs. Chrysochlamys cuprea Scop. Visegrád. Chrysogaster viduata L. Bp. Chrysotoxrum silvarum Mg. Viseg — bicinctum L. Mehádia. — festtvum L. Bp., Hatvan, Viseg., Köóhid. Psarus abdominahs- F. Köhid. Adalék Kassa környékének lepke- flaunájához. Összeállította Dr. Fischer Herminius. HE 5 Acherontia Atropos [L. őszi ivadéka nem ritka. Smerinthus Ouerus Schiff. a Csermelyvölgyben nem ritka ; Popuh L. és ocellata L. nem ritka. 5] Spiix Ligustri L. nem ritka. ; : Protoparce Convolvuh L. nagy példányokban őszkor igen gyakori. Hylotcus Pinastri L. nem ritka. Dedepmla Euphorbiae [1. meglehetős gyakori, az ab. ribes- cens Garb. ritka. : Choerocampa Elpenor L. nem ritka. Metopstlus porcellus L. nem ritka. Macroglosa Stellatarum [L. közönséges. Hemaris fuaformis L. némely évben gyakori ; — Seabiosae 7 ritka. Dicranura vinula L. gyakori. Drymoma chaoma Hb. nem ritka. Pheosa Tremulae Cl. ritka. Notodonta ziczac L. nem gyakori ; — .Fhoebe Sieb. pb" ritka Spatalia argentuanma Schiff. ritka. Lophopterga camehma L. ritka. Pterostoma palpma L. gyakori. Ptilophora plumiwgera Esp. némely évben gyakori. Phalera, bucephala L. gyakori. Pygaera "amastomosis L; — curtala L. ritka ; — fanaehoret 1 Dag [7000 JANE Hypogymna morio [. nem ritka. Orgyia antuagua L. nem ritka. Dasychiwra fasceuna L. és pudidunda L. gyakori. Euprochis chrysorrhoea L. gyakori. Po:rthesia similis Fuessl. közönséges. Shlpnoha Salicis L. közönséges. 3 Lymantria dispar L. közönséges; — monacha L. gyakori. Ocnerta rubea F. némely évben nem ritka. E Malacosoma neustria L. és castrensis L. közönséges. Trichiura Crataegi UL. ritka. Dr. Fischer Herminitus 12 fedi Foecilocampa Populi L. ritka. Eriogaster riminicola Hib., Catax L. és lanestris L. nem gyakori. 5 sző Lasiocampa Due rels L. és Trifolii Esp. ENTSOKT Macrrothulacia Rubi L. gyakori. . Gastroracha guercaifolia L. ritka. Odonestis Pruni L. nem ritka. Endromuis versíicolora L. ritka. Salurma Pyri Schiff. meglehetős gyakori ; — Spwmi Sehiff § TA környékén nem fordul el, de Tornán gyakori; — pavonia . L. igen gyakori. aa Aglia tau L. igen gyakori. Drepama falcatariaiL. nem ritka; — "binaria Hufn.. ÁAcronycta Aceris L. gyakori ; — tridens Schiff. ritka ; — psz. L. gyakori ; — cuspis Hb. ritka ; — auricoma F. ritka ; — Eupkorbiae F.; — HRumicis L. gyakori. Cramtophora Ligustri E. ritka. Agrotis fimbria L., pronuba L., ab. innuba "Tr. és comes Hb. ritka ; — c mgrum L. gyakori ; — stigmatica Hb. és brunnea F. ritka; — plecta L. gyakori ; — simulans Hufn, exclamationis L. . és mgricans L. ritka; — segetum Schiff. nem ritka. t Epineuroma populasis. F. igen gyakori. Mamestra. nebulosa Hufn. nem ritka ; Brasstcae L. 1gen gyakori ; HM Periscartae [., Üleracea L , aliena He és Tyifolii Rott. gyakori ? " — — dentiua Esp. ritka. A Dianthoecia compta F. nem ritka ; — Cucubah Fuessl. ritka. Bombycia viminalis F. ritka. Miana strigtlis Cl. és v. latruncula Hb. gyakort. Diloba caeruleocephala L. közönséges. Apamea testacea kib. ritka. 38 . Hadena furva Hb., monoglypha Hufn., unammis TT, és secalis aA Bjerk. nem ritka. ; Polia polymita L. igen ritka; — chi L. nem ritka. Brachionycha. Sphinx Hufn. gyakori. Miselia Oxyacanthae L. nem ritka. Dichomia aprilina L. gyakori. Drwyobota. Roboris B. és protea Bkh. gyakori. Diptprygia scabriuscula L. nem ritka. Cloantha "radiosa ESp. Trachea "atriplhcis L. májusban. Brotolomia meticulosa L. gyakort. 126 Adalék Kassa környékének lepke-faundjához. Mania manura L. a Csernavölgyben gyakori. Hydroeria nictitans Bkb. és ab. erytrostigmi Haw. gyakori ; — micacea Esp. ritka. Leucania pallens L. és Z album L. gyakori. Caradrina guadripunctata F. gyakori; — Selim B. és am- bigua F. ritka. Rusina "umbratica Goeze. Amphipyra "Tragopogonis L ; — ?perflua F. ; — pyramidea [L. igen gyakor!1. Taeniocampa gothica L. igen gyakori; — enmcerta Hufn. opiuma Hb. és munda Esp. nem ritka. Mesogona oxrahna Hb. nem ritka. . Calvmnia trapezina [L. nem ritka. Plastema rvetusa L. nem ritka. : Orthosta macitlenta Hb., errcellaris Hufn., helvola L. és laews Hb. nem ritka. Xantma fulvaga L., ab. flavescens Esp. és gilvago Esp. ritka. : Orrhodia erythrocephala F.; Vaccinti L. és ab. spadicea Hb. csalételen gyakori. Scopelosoma sateltinha L. gyakori. Xyhna fornithopus Rott. Calophasia lunula Hufn. nem ritka. Cucullia Verbdasci L. nem ritka; — umbratica L. gyakori; — Chamomullae Schiff. nem ritka; — v. "Chryanthemi Hb.; — Arlemisiae Hufn. ritka. ; Heliaca tenebrata Sc. közönséges. Hehnolis Ononis F, nem ritka. Pyrrhia umbra Hufn. ritka. Acontia luctuosa Esp. gyakori. Erostria "pusilla View ; — d:ceptoria Se. és . fasciand L. ritka. Prothymia "vwidarta Cl. Emmelia trabealis Sc. gyakori. Scolioplerya libatrix L. gyakori. Abrostola traplasia L. és tripartita Hufn. ritka. Plusia chrysiítis L. gyakori; — Fesfucae L. igen ritka; — J gutta Gn. ritka ; — gamma L. közönséges. 3: Euchdia m: Cl. és glpyhica L. igen gyakori. . Pseudopha lunaris Schiff. nem ritka. Aedia funesta Esp. ritka. Magyarország pil langói, 127 Catocalu fraxini L. ritka: — electa Bkh. gyakori; — elocata . Esp. igen gyakori; — nupta L. gyakori ; — sponsa L. némely évben s igen gyakori; — promissa sp. ritka; — : fulmimea Scop. 5 igen ritka. ks Laspeyria flexula Schiff. ritka. a Zanclognatha tarsiplumalis Hb. és tarsipennalis Tr. ritka. 5 Herminia derivalis Hb. és tentacularia L. gyakori. Hypena proboscidalis L.; — obsíitali Hb. és rostralis L. nem ÉS ritka. Hadbrosyne "derasa L. ; Brephos parthenias L. igen gyakori; — nothum Hb. . — nem ritka. Magyarország pillangót. § Írta A. Aigner Lajos. B XIII. É 5. nem. Pyrameis Hb.) 4 tapogatók rövidek, puha szőrrel boritottak. A csáp bun- . kója körtealakú. Az alsó szárny szegélye nem fogazott. A hernyó . — hengeres, ágas-bogas kemény tüskékkel borított. A báb feje két- 3 9 háta púpos, fémfényű. Hurópában csak két faj él. a A szárnyak bársony- feketék, piros és fehér rajzok- a GERE . Atalanta L. ho A szárnyak pirsoas színűek, fekete és fehér rajzokkal Cardui L. 9. Pyrameis Atalanta L.?) Mn ne, Systema Naturae. Ed. X. 478 (1/59); Esper, Die a Schmetterl]. in Abbild. I. tab. 14. fig. 1. (1777). 07úR Felülete bársony-fekete. Felső szárnyán rézsut lefutó ezinóber- ú . píros sáv van, csúcsán fehér" pettyek állanak. Az alsó szárny : . szegélye eczinóber-piros, fekete pontokkal; belső zugán kettős kék . petty mutatkozik. Alul a felső szárny csaknem ugyanoly rajzo- . latú, mint felül; alsó szárnya feketés árnyalatú, elülső szegélyén 1) Pyramos, görög név. . 2) Atalanta: mythologiai vadásznő, Meleager kisérője. 128 A. Aigner Lajos. fekete behintésű fehéres-sárga folt van, alatta pettyek, melyek ! némileg hasonlítanak a 18 és 98 számhoz. . Hazánkban országszerte 2—3 ivadékban gyakori, nagy pél- dányokban (53—60 mm.) Ósz felé szeret rothadó gyümölesön, kivált almán, de görögdinnyén és szólőszemen, sőt a mustból . és újborból is szivogatni. Petéje hosszukás, zöld szinű. Hernyója barnás voórös, fekete vagy hamuszínű, 40—45 em. hosszú; május 20-tól jun. 19-ig, jun. 23-tól aug. 18-ig és szept. 1-től okt. 15-ig Urtica diotca és urensen (csalány), szélén összefont egyes levélben, vagy nehány lazán. összeszőtt levélben élve, a honnan táplálkozásra kijár, olykor ott is bábozódik, többnyire azonban kijön és szabadon függve alakul át. Bábja barna vagy hamuszínű, nehány fémes / folttal. a Parasitái: Machaira serriveníris Rdi., Plagia ruralis FII., Argyrophylax pupiphaga Rd. Parexorista futilis 3ag. Diptera-fajok ; Chaetosticha, pretiosa (Ril.) D. T., Tetrastichus modestus How., Cirrospilus miger How., Pteromalus puparum (L.) Swed., Diglocus omnivora (Walk.) Thoms. Chalcidida-fajok ; Macrocentrus abdo- minalis (Fabr.) Westw., Microgaster carinata Pach. és subdcompleta Nees, Apanteles congregatus v. Atalantae Pask., ensiger (Say.) Prov., fulvipes (Hal.) Reinh. és glomeratus (L.) Reinh. Braconida- fajok. Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.- és F.-Ausztria VII—IV , Karinthia V—X., Szilézia VII., LX—IV., Galiczia V—VI., Bukovina VI—VII., VIII—IX., Románia IV., VI-—IX., Bulgária IV— VII. Elterjedési köre: Lapphontól Algirig 68—55" és Ausztráliáig, és Teneriffától Japánig 1—1609 és Eszak-Amerikáig, vagyis csak- nem az egész föld kerekségén található. 10. Pyrameis Cardui L.") Linné, Systema Naturae. Ed. X. 475. (1759); ESper: Die ] Schmetterl. in Abbild. I. tab. 10. fig. 3. (ITT). 3 Felülete pirosas színű. A felső szárny csúcsán fehér pety-. 3 lyek állanak feketével körülvéve, a szárny közepén 3—4 fekete folt van, sávszerű elrendezéssel. Az alsó szárny töve és elülső. . ! szegélye fekete, közepén keskeny fekete harántos sáv fut le, ! külső szegélyén fekete pettyek sorakoznak. Alul az alsó szárny ! 1 Carduns: bogáncs. Magyarország villangói, 129 sötétebb és világosabb színnel márványozott, a szegély előtt 4 -5 sárga keretű, kék pupillájú szemfolt van. Hazánkban országszerte gyakori, olykor nehány évig ritka, 2—3 ivadékban, többnyire nagy példányokban, 50—61 mm., kivé- telesen csak 35 mm., sőt egy Budapesten tenyéztett példány épen csak 32 mm. Különösen kedveli a virágzó bogáncsot és késő estig röpűl. Tömeges vándorlását (hernyójának is) nem egyszer figyelték meg. Színezése a fakó-, rózsás- és barnás hússzín közt ingadozik ; különösen élénk színezésű alak röpül Hunyadmegye déli részében. Alakra nézve egy aradi példány meglehetős feltü- nően tér el; felső szárnyának csúcsa ugyanis a rendesnél jóval lekerekítettebb. Hasonló egy eperjesi példány, melynek felső" szárnya rendkívűl rövid, csaknem oly széles mint hosszú. A rajz, kevés kivétellel, minden példányon egyforma. Egy budapesti peldány azonban feltünő kivétel. Felső szárnyán a fekete rajzolat a csúcs és elülső szegély felé a rendesnél jóval erősebb, ellenben a tő- és középtéren annál gyöngébb, alsó szárnyán pe- dig az összes fekete foltok radiális vonalakká alakultak át. Alul az alsó szárny fehéres és csak két homályos szem mutatkozik Ez a példány közel áll az ab. Elymi Rbr.-hez,) melyen a fekete . szín leginkább az elülső szegélyen és csúcson összpontosul. Egy hermaphroditát (balra ó, jobbra 3) tenyésztett Dahlström . Gyula Eperjesen. Petéje hosszukás, sötét zöld színű. Hernyója feketés szürke, . — hátán és oldalán végig sárga sáv húzódik; a rövid bogas tüskék . sárgásak vagy szürkék. 45—50 mm. hosszú. Április közepétől . — május elejéig, junius elejétől julius elejég és augusztus közepén . — él a következő növényeken összefont levelek- vagy laza szöve- dékben: Carduus nutans (bogáncs), Cirsium oleraceum, palustre, lanceolatum és arvense (aczat), Echinops sphaerocephalus (labdaborz), Malva rotundifoha mályva) Gnaphalium arenarium és luteoalbum (gyopár), Achillea Millefolium (eziczkoró), Onopordon acanthium (szamárbogánes), Cynara scolymus, Centaurea benedicta (ecsüküllő), Urtica, dio1ca (csalány), Nonnea pulla (apáczavirág), Carlina vulgaris (bábakalács), Artemisia vulgaris, (üröm). Bábja szürke vagy barna szír. ű. Parasítán : Argyrophylax pupiphaga Rdi., Parexorista blanda Wllst., Tachina anonyma Ril., Prosphaerysa Websteri T. T. Dip- tera-fajok (az utóbbi 3 csak Észak-Amerikában) ; Pteromalus 1) Elymus, kásafaj. 180 A. Aigner Lajos. puparum (L.) Swed. Chalcidida-faj; Apamteles corduicola Pack. és ÉT glomeratus (L.) Reinh. Braconída-fajok; Amblyteles camelhnus Wesm. lehneumonida-faj. . Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: Alsó- / Ausztria VI—IV., F.-Ausztria VII—VIII., Karinthia V—X., Morva- ország 1V—IX., Szilézia VII—VI., Galiczia V—VII., Bukovina. IV—V., VI—VII., IX—X. I Elterjedési köre 5 vilagrészben Lapphontól Fokföldig, Ausztrá- liáig 60—19 stb. és Teneriffától Japánig 1—1609 és Észak- A merikáig. 3. nem. Vanessa F.!) A Vanessák, tágabb értelemben, az előbbit és a következő 2 nemet ölelik fel. Szemük szőrös, felső sárnyuk kiszögellő. A Vanessa nem, szorosabb érteleraben, a rokon nemektől különbözik az által, hogy az elül sűrűn pikkelyezett tapogatók és a hím elülső lábpárja elálló merev szőrökkel sűrűn vannak körülvéve; a tapogatók középső íze pedig közepén kissé kidu- borodott s utolsó tagja rövid kihegyesedett. A pillangók kitelelők — A pete oldalt kipúposodott. A hernyó hengeres, minden test- gyűrűn merev bogas tüskék övével; társasan élnek. A báb feje kéthegyű, hátán orrszerű kiemelkedéssel, többnyire fémes fenyű. 1. A szárnyak sötétbarnák, sárga szegélylyel, vagy meggy- színűek, szemfoltokkal e 5 AR A szárnyak vöröses sárgák vagy sárgás vörösek, fekete pettyekkel 2 essék Skz st SE ET SS KERTBE ESEK ts 2. — A szárnyak sötét barnák, a szegély fehéres sárga Antiopa ! . A szárnyak meggyszínűek, nagy szemfoltokkal o. .. lo L 3. Mindkét szárny szegélyén kék pettyek sorakoznak Urticae L. Csak az alsó szárny szegélyén állnak kék pettyek... ..- .4 4. A lábak sötét barnák. .. — —. — — —— polychloros F A lábak barnás sárgák; a felső szárny csúcsán fehér zh folt áll zs 7: xanthomelas Togo 11. Vannessa Antiopa L.?) Linné, Systema Naturae. Ed. X. 476. (1753); Esper, Die 4 europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 12. fig. 2. (ITTT.) ; 1) Vane: fény, a szép színezéstől. 2) Antiopa: görög női név. Magya rország pillangót. 181 A szárnyak alapszíne sötétbarna, a szegély fehéres-sárga, mögötte fekete -szalag fekszik, melyben kék pettyek sorakoznak. A felső szárny elülső szegélyén két fehéres folt áll. Alul fekete, világosabb rajzokkal, szegélye szennyes-fehér, fekete behintéssel. Kifeszitve 55—85 mm. . Hazánkban országszerte többé-kevésbbé gyakori. Kitelelés. után fehéres a különben sárgás szegély. Dahlström Eperjesen hímpéldányt tenyésztett, melynek alapszine csaknem fekete, a szürkés-sárga szegélylyel és hosszukás kék pettyekkel s amely az ab. Artemis Fiseh.-t!) megközelíti. Ugyanaz hermaphroditát is. tenyésztett: balra $, jobbra ?. Petéje hosszukás, zöld. Hernyója fekete, hátán rótt pettyek sorakoznak, 45—50 mm. hosszú; julius közepéig társasan él Salhx (fűz), Betula alba (nyírfa), Tilia (hársfa), Ulmus (szilfa) és Populus (nyárfa)-féléken. Bábja barna vagy szürke, feje kéthegyű. .—— Parasitái: Machaira serriventris Rdi., Blepharipoda scutellata Rdi., Ahorocera Edwardsii WIlst., Bipelfiriden vulgaris Mg., és Észak-Amerikában Masicera dubia Wllst. Diptera-fajok ; Telenomus graptae How. Proctotrupida- faj; Derostenus Antiopae (Pack.) How., . Pteromalms puparum (L.) Swed. és Pt. Vamessae Harr. Chadul fajok; Amblyteles camelinus Wesm., Mondontomerus obsoletus Fabr. és Jchneumon fossorius GTv. Tennap da fajok. . —— Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.- " és F.-Ausztria, Szilézia, Morvaorsz. III—IV., VII—VIII., . Cseh- . — orsz., Karinthia IV—V., VIII—X., Bukovina és Románia Me . Me VII—IXx. "a Elterjedési köre: Lapphontól Algirig 68—359 és Spanyolor- — szágtól Japánig 10—1609, Észak-Amerikában Labradorig, illetve " . Mexikóig. - 12. Vanessa lo. L.?) Minne, Systema - Naturae. Ed. X. 472. (1759); Esper, Die ; europ. Sehmetterl. in Abbild. I. tab. 5. fig. 2. (LTT(7.). 4 A szárnyak alapszíne meggyszínű, mindegyikén nagy Sszem- . — folt van. A felső szárny elülső szegélyén két nagy fekete s köztük . kis sárga folt áll. Az alsó szárny elülső szegélyén sarlóalakú ME rolt van. Alul fekete, világosabb rajzokkal, az alsó szárny köze- a pén sárga pont fekszik. 1) Artemis: a vadászat istennője. 2) Io: Zeus kedvese. . 1832 ; A. Aignev Lajos. Hazánkban országszerte igen gyakori két ivadékban, melyek másodika kitelel, többnyire szép nagy példányokban (50 —58 mm.) Az éhinség folytán előálló apró (40 mm.) ab. ioides 0.") ritka és csak kevés helyen találták szabadban, úgymint Pozsony, Tavar- nok, Selmeczbánya, Gölniezbánya és Eperjes vidékén. Az utóbbi helyen igen ritkán található az ab. Sardoa Stgr.") átmeneti alakja is, mely a rendesnél valamivel nagyobb, szeme körül sötétebb sárga. Ugyanott Dahlstrom Gy. szép példányát tenyéztette az ab. exoculata Weym -nek?), melynek felső szárnyán csak fél szem mutatkozik, a mennyiben annak sárga rajzolatát a csúcsbeli nagy folt elborítja ; alsó szárnyán pedig nincsen szem, mely csupán két apró, elmosódott fekete pont által van jelezve. Petéje zöld. Hernyója fekete, számos fehér pettyel és fekete tüskével borított, 40—45 mm. hosszú; május végétől junius kö- zepéig, julius elejétől augusztus elejéig és augusztus közepétől szeptember 10-ig társasan él Urtica dioica (csalány), Hnmulus lupu- lus (komló) és Cannabis sativán (kender). Bábja fehéres vagy barnás, fémes foltokkal, a III. ivadék alighanem kitelel. Pavasítái: Argyrophylax pupiphaga Rdi., Tricholyga major Rdi., Machaira serriventris Rdi., Phryxe Vanessae R. D., Beral- dia Vamnessae R. D. és Eutachina larvarum L. Diptera-fajok. Előfordul az összes szomsédságokban még pedíg : A.-Ausztria VII. -IV., F.-Ausztria III—MX., Karinthia IV. V.—VIII. Csehor- szág, Galiczia., Bukovina IV., VI.—VII., VIII.—IX., Románia IV.—V., VII.— X. Jer jeles köre : Szent-Pétervártól Perzsiáig 66—350 és S iától Japánig 15—1600 13. Vanessa Urticae L.!) Linné, Systema Naturae. Ed. X. p. 477. (17583.); Esper. Die europ. Sehmetterl. in Abbild I. tab. 13. fig. 2. (1777). Alapszíne sárgás vörös. A felső szárny elülső szegélyén 3 fekete folt áll, melyeket sárga foltok különítenek el egymástól; a külső folt s a szárny csúcsa közt fehér petty, a szárny közepén két fekete petty, belső szegélye közepén nagy fekete s mellette kifelé, sárga folt van. Alsó szárnya tő felől szélesen fekete, úgy 1) Az Io-hoz hasonló, 2) Szardiniai. 3) Szemnélküli. 1 Urtica : Csalány. Különfélék. 133. hogy az alapszínből csupán széles szalag marad meg. Mindkét . szárny szegélyén kék pettyek sorakoznak. Alul a felső szárny okersárga, elülső szegélyén feketés barna foltok állanak; az alsó szárny. fele tő felől feketés. Hazánkban országszerte 2—3 ivadékban igen gyakori, rend- szerint nagy példányokban (42—5353 mm.), igen elvétve és csak inség folytan előálló feltünő apró példányok (36 mm.) — ab pygmaea i. 1.) (Budapesten tenyésztve.) Az igen ritka var. atre- batensis Brnd.,?) melyen az alsó szárny egészen feketés, csak Kolozsvárott és Nagyszebenben figyelték meg. Eperjesen oly elté- réseket találtak, melyeken mindkét szárnyon világos-sárga foltok mutatkoznak. ; Petéje bordás, sötétzöld. Hernyója fekete vagy barnás-szürke, nehány sárgás hosszanti sávval és tüskékkel, 35—40 mm. hosszú. Április végétől május végéig, junius közepétől julius közepéig és aug. elejétől szept. elejéig társasan él Urtica dioica és urens (csalány) és /umulus lupuluson (komló). Bábja vöröses-barna, aranyos pontokkal. Parasiítái: Argyrophylax pupiphaga Rdi., Machaira serriven- WE íris Rdi., Hynia übialhs FIl., Dexodes macharropsis B. B., Exorista ferima v. d. Wp., Blepharidea vulgaris Mg., Eutachina larvarum L.. Phryxe Vanessae R. D. Diptera-fajok; Microgaster subcom- pleta Nees, Apanteles congesíus (Nees) Reinh., glomeratus (1.) Reinh., rubripes (Hal.) Reinh. Braconida-fajok; Amblyteles came- tinus Wesm., Rogus bicolor Spin. Iehneumonida-fajok. Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.-Ausztria V—IV., F.-Ausztria III—IV., vV—X,, Karinthia IV., V— X., Morvaorsz. IV. VIII., Galiczia III—IV., VI., Bukovina ÍV., V-VI., VIII--1X., Bulgária V., VI. Elterjedési köre: Az északi sarkvidéktől Perzsiáig 70—35" és Teneriffáatól az Amurig 1—150". Különfélék: Nagy lepkészeti művet készül kiadni Seitz A., a frank- A furti állatkert igazgatója, jeles lepkész.. A munka a föld kereksé- . — gén előforduló összes ismert Macrolepidopterákat öleli fel és. 1) A törpe. 2) Aírebatum, most Arras vagy Artois, franczia város. Lt Irodalom. körülbelül 900 táblán m. e. 30.000 lepkefajnak és számos her- nyónak nagyobbára színes rajzait adja. A szöveget elsőrendű szakemberek állítják össze s az minden ismert faj rövid leírását tartalmazza. A munka 2 részre oszlik. Az I. rész a palaearctikus lepkéket foglalja magában m. e. 10.000 fajt 100 füzetben (egy- egynek előfizetési ára 1 kor., bolti ára 1 kor. 25 fill.), 225 szí- nes táblával, melyeken nemcsak azok a fajok lesznek feltüntetve, melyek a Staudinger-Rebel-féle katalogusban fel vannak sorolva, hanem azok is, melyeket újabban fedeztek fel. A II. rész tartal- mazza az exota lepkéket, m. e. 20.000 alakot 300 füzetben (egy- nek ára 1 kor. 60 fill., illetve 1 kor. 830 fill.) 650 táblával. A minta táblák igen sikerülteknek mondhatók. A palaearetikus fauna némi megszorítást szenved, a mennyiben Seitz a labradori faunát Amerikához vonja, s így Hurópára s Azsia s Afrika északi részére szorítkozik. — Egyidőben szűkebb körű német szakmunka kiadását is jelzik: Középeurópa nagy-lepkéi, különös tekintettel biologiai viszonyaikra, írta Dr. Lampevt K. Füzetekben kiadja Sebreiber J. F., Esslingen, összesen 30 füzetben jelenik meg, 100 színes táblával, mintegy 2000 faj ábrájávai. A füzet ara 90 fillér. — Hranczia füzetes vállalatot indított meg Verity Róbert ,Rhopalocera palaearcticae" ezím alatt, mely csak a pillangók színes rajzát és leírását nyujtja. A munka megjelenik Florenczben 30 füzetben (egy-egy 3 frank 75 c.). Eddig négy füzet jelent meg. — Ennek kapcsán jelentjük, hogy a magyar lepkekönyv sajtó alatt van és őszre okvetetlenül megjelenik a k. m. Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalatában. irodalom. Jablonowsky JJ. Aczukorrépa állatiellenségei. 68 táblával. Budapest, 1906. A magyar czukorgyárosok országos egye- ! sületének kiadása. Kis 8-r. 288 I. A szerző, mint a m. kir, áll. Rovartani Állomás főnöke, különösen hivatva volt arra, hogy oly könyvet adjon a répater- melők kezébe, amely azoknak a répát rontó rovarokra s egyéb állatokra s azok irtására nézve biztos utmutatóul szolgál. Ennek a feladatnak a szerző kiválő szakértelemmel felelt meg. Előszavában rámutat arra a fontosságra, melyet mezőgazda- ságunkban a buzatermelés csökkenésével szemben a rópatermesz- tést megilleti. Hzután sorban tárgyalja azokat az apró kártevőket, melyek milliói pusztítják a répát, csökkentve a termelő jövedelmét. él 3 Ennek tehát igyekeznie kell elejét venni azáltal, hogy a kártevő- j ket irtja, erre pedig kitünő szolgálatot tehet ez a munka, melyből legközelebb mutatványt fogunk közölni. Aigner Lajos. . Entömologiai művek. ; . Általános. SZ: Mucsa Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hunga. ESA TI. kötet Arthropoda. Kiadja a k. m. Természettudományi Társulaa "Ára 35 kor, társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasítás álla tok Öö meséres "eltartására, és csontvázak készitésérekkkal koj ábrá A ki 40 Hl.S7 és Bein- 0 K. -- kitvargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme .résére é g.yűjtésére 4-kor. — Szekeres 1. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi S Rovargyűjtő. Segédkönyv "a középiskolai iljuság számára, kötve ME KOE Kriesch. 7 A rovarok világa. 16 ábrával 80-fill. — Kiránduléó "zsebkönyve. 70 rajzzal. kötve 3 kor. 50 fll. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás sz Nesze EZ gyűjtemények konzerválásához 80 fll. — Dr. Daday ]. Rovar- . tani műszótár 1 SDGSOW NI — Hojjer, FPraxis der Insektenkunde. 3 kor. — 601bc, Em führung i an "die Kenniniss der Insekten 17 kor. yaenöpíssk Mocsáry S. A mi asyas fauna TE uZöraZSAl 2 kor. 40 AI. magánrajza 40 kor. 3 Lepidoptera. Bein K. A kis kegkéryüjtő. A lepkék ismertetése és . GÉ. A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon : .— Ai r-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Ess 8. Auf. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. e a Hofmann, "Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufi. 2000 Abb a zt Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas 11900. Abb.. SZESBAN 50. "Tafeln 30 kor. TEK " Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna — mellékeírül . ie fér. 60. NI. : — KEK K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- rum universi 6 kor. E . Coleoptera. Török , P. HOLA -határozó 2 kor.80 fill. — Bein K. A kis bogárgyűjtő. "A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Kaferbucr 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor TE Hemiptera. SD; Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 JI. A magyarországi Psyllidákról é fill. Az Eremocoris-fajok MZSANTBJ EZ: tab b BO Alt b Orthoptera, Pseudoneuroptera és NEntOptora. uk Gy. A magyaror. szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl..5 kor. — Kohaut R. Magyarország szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fill. . ——— Myricpoda. Dr. Daday TT A magyarországi Myriopodák magánrajza :£ táblával 4 kor. ; ; " — Aráchmoidea. Dr. hyzer K. és Kürcseüsti A ránedé Hungaria "kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a — 8. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A- pókok, különösen a kerekháló- pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. 3 Crustacea : JD Daday ]J. A Magyarotszágban eddig talált szabadon élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus lajok átnézete, "1 kor. A. magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor. SAUL VAT TVT ÁTUTAL Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal a magyar szent korona országainak terü- letén előforduló bogarak megismerésére. " IRTA €-SEKI ERNO A Magyar Nemzeti Muzeum segédőre. kk A három kötetes munka első kötete a bevezető morphologiai részen kívül a Caraboideákat és. Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniá- kat, Diversicorniákat- és a : Heteromerákat, a .harma- dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és Lamellicornia — esaládsorozatokat fogja tartalmazni A munka . 5 . Íves füzetekben jelenik meg egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára 2 kor, 40 Hill. Megjelent az 1. kötet első és második füzete. 738 Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIII, Nemzeti Múzeum) küldendők. WV VAVYAN VÍV VZZ VYAVAVAVZAZZZVAVZAVZAV ASZ VAVYAVJAZ ÁVO NUMB NUDI DDA MID DZ AZ NARON ADUD MBEDZDAMNADŐS dl ÁMDDNNAV DUNDI NN paNnepanő 11 Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest, VI., Uj-utcza 3. k Kös hr tn 24 fa ENs A : aa XIII. Kötet 1906. Szeplerüber — 7 fit 5 6 ROVARTANI LAPOK 4. különös kent a My és kkor r rovarokra. 2 DR. "BEDŐ ALBERT - BIRÓ LAJOS .DR. CHYZER. KORNEL Es acáó Dr ENTZ GÉZA ván öi MOGSÁRY SÁNDOR -KÖZREMÚKÖDÉSÉVEL . . SZERKESZTIK A ——— A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. Ke - BUDAPEST; 1906 . ; ; 78 al ROVARTANI LAPOK SZERKESZTÖSÉGE és KIADÓHIVATALA ö ( VAIL., FFŐHERCZEG SÁNDOR- UTCZA 19, ER ? 5] HV9 OV ú — Előfizetési : ára egész sgéG 8 5 ; HEHE ESZES 23 z Agz agz agy agy age ESZRE pAa SegAS CA Hes33 H3EB SEEK AS 1-2 gégeb a e) Égi 64 Az 7 eoysznszi 7) Es a 8 APSZ : Po IBYIŰ gi TANYÁS ÉRE ELI BTTBYY GYI DVI £ BEZTEETI 75 7. Se zs Je JAV TÉN VÉv SÁS VAN vÁv JÁN ERTS ii "Tartalom. Jablonowskai Józáeja A répalevelet pusztító KT bogarak Ügét ábrával KEST ki zi Bartal Alajos: Adalék jnosam zás 1 Tannajához IT 10 A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói XIV. --. ... --. 14 Dr. Fischer Hermimus : Adalék Kassa környékének lepke- faunájához. II Esés ee e as HŰ Csiki Ernő: Magyarország szú- féléi. TET S Irodalom. Keitter. Edm. Übersicht der paljarkt Aromia. : Besprochen von ES Csik A A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első . péntekén (VIII. "Eszterházy- utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. 3 277 ag A budapesti entomologusok minden bénteken estea Kaszás- . féle (Muhr utóda) vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. . H(edvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1904 és 1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, sz a ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. — Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (VIII, Fh. Sándor- 8 4 utcza 19.) czímzendők. A répalevelet pusztító paizsos bogarak. Irta Jablonowski József.) I. . Ez a bogárcsoport, a mely a zsenge koron túl, de az erősödés elején levő, vagy a már félig megerősödött répát bántja, a libatopfélék (Chenopodium) révén kerül a répára, mert az itt figyelembe jövő leggyakoribb faj, a paizsos labodabogár (Cassida mnebulosa 1.) fiatal korát határozottan az említett és nálunk — fájdalom! — a legközönségesebb útszéli gyomon éli le. A paizsos labodabogár (Cassida nebulosa L.). Lapos testű, felül rozsdás vereses, kissé szennyes-zöldes színárnyalatú, 4—5 mm. hosszú. Feje nem látszik, mert a mellkas paizsa mindig eltakarja; csápját pedig csak a járkáló bogáron láthatjuk; vége kissé bunkós, szürkés-barnás színű, fehéres szőrű, töve pedig . olyan vereses-rozsdás színű, mint a test többi része. A meilkas . felső része nagy, elül félkör-alakú, hátul ívelt, felszíne közepén kissé domborodó, széles paizszsá alakult át; felszíne tele van kisebb-nagyobb, kerekded és meglehetősen sűrű bemélyedéssel. . Wedőszárnya együttesen valamivel szélesebb a melkas ; . paizsánál, elülső külső sarka kissé előre nyúlik, felszíne együt- . tesen kissé domború, de külső széle köröskörül lapos karimaszerű, a oldala hajlott és ívalakban domborodik. A fedőszárny mindenik — felén kilenecz-tíz bemélyedő pontsor és közte egy-egy kiemelkedő . borda van; legtöbbször azonban úgy látszik, hogy két pontsor . két kissé jobban kiemelkedő borda közé esik s a két pontsort . egymástól elválasztó harmadik borda olyan alacsony, hogy alig A vehető ki; a fedőszárnyak felszíne veres-8-zöldes, szinte a annyira elmosódott, hogy méltán kijár neki a deák jelző-név, a 3 1) Mutatvány szerzőnek ,A ezukorrépa állati ellenségei" czímű művé- . — ből, megjelent Budapest, 1906. Rovartani Lapok XIII. 19406. szeptember. 136 Jablonowski józsef hogy ködös (nebulosa); ezen elmosódott alapszínben látható több- kevesebb, kisebb-nagyobb és. szabálytalanul szerte szét szórt fekete folt, vágy pont is. Lábán a czomb hegye, a szára s a lábízek veresek. Potroha fekete, de széle szennyes-vörhenyes színű. Cassida deákul paizsot jelent. Lárvája lapos testű, tüskés testszélű, igen élénk zöld színű, fehér foltos, noha a hátát takaró piszok miatt e szín olykor alig látható. A lárvánál is, kivált az öregebbnél, szintén alig látszik mGe2ezér élek, ) A ábra a ra DAanZSoS labodabogár. B — lárvája. C — bábja alulról, Ci — ugyanaz felülről. (Nagyítva ) a fej, mert a mellkas paizsa takarja. A mellkas lapos paizsa elül két iker, oldalt két-két ágas és hosszú tüskével van ellátva; az. iker-tüske egy tőből ered s úgy látszik, mintha két tüske volna, mely annyira közel egymáshoz eredt, hogy töve összenőtt. Ugyan- csak ilyen ágas oldalú tüskével van felszerelve minden " testszel- vény oldala. A tüskék sárga színűek. Az utolsó testszelvény hátán két hosszú, villaszerű nyúlvány van, a melyet az élő lárva A répalevelet pusztitó paizsos bogarak. 37 " hátra és teste fölé hajlít, hogy így hátán a nedves piszkot (leved- "lett bőrét és ürülékét), a mely bizonyára némi védelmet nyújt "neki üldöző ellenségei ellen, a lecsúszásban megakadályozza. " Lába rövid. hegye egy-egy erős, de rövid hajlott karommal vég- : zódik. A lárva, ha megnőtt, —o mm., villás nyúlványa pedig "35—4 mm. nosszú. Bábja, a mely szintén feltünő alakú s a lárvával egy helyen él, lapos testű, a lárvánál rövidebb és nem olyan feltünően villás farú, bár testhegye szintén két, de rövidebb nyúlványnyal vég- . ződik. Színe zöld, de szélei fehéresek, hátán két sárgásfehér sáv van. A mellkas paizsa nagyobb a lárváénál, olyan nagy, mint a bogáré, de széle elül és oldalt tüskés. A potroh első öt szelvé- . nyének oldalán egy-egy előre álló, szárnyszerű lemez van, köztük az első a legnagyobb, a többi fokozatosan kisebbedik. jé .Más ladodabogarak. A paizsos labodabogárral egyidejűleg . előfordulhat a répán a zöld labodabogár (Cassida viridis L.), a . mely 9—10 mm. hosszú, tehát hosszabb és szélesebb az előbbi- . nél, domborodottabb hátú és zöldszínű; fedőszárnyán nincsenek y fekete foltok és felszíne sűrűn, rendetlenül pontozott; pontsorok, . bordás pontsorközők szintén hiányzanak róla. Lárvája szakasztott A olyan alakú, mint a paizsos labodabogáré, de valamivel nagyobb . és vilagosabb színű, hátán egy sötétebb sáv van, a mely két . fehér sáv között halad s a mely a test negyedik szelvényén a . legszélesebb ; a két fehér sáv befelé tekintő széle zeg-zugos; a . mellkas tüskéje hosszabb, mint ama fajnál, a rajta levő ágak . hosszabbak és számuk is nagyobb. Hátán a levedlett bőrmara- . dékok között lévő ürüléke nem csomós, hanem fonalas. Nem § annyira labodán, mínt inkább az erdei tisztes-fűvön (Stachys : silvatica) él, a mely neve ellenére nemcsak az erdőben, de A Alföldünk rónáján is közönséges; hogy akad-e a mi szántóföldi . és szintén közönséges tarlóvirágunkon (Stachys EE is, nem . tudom. i A hosszukás labodabogár (0 ssitla vittata Vill., vagy más- . ként oblonga IIlig.) a paizsos labodabogárnál. kiscbb. csak 38—4 mm. hosszú és keskenyebb. Az élő bogár színe zöld; fedőszár- nyáról a fekete foltok és pontok hiányzanak; fedőszárnyának felszíne pontsoros ugyan, de a pontsorközök nem bordásak. E bogár kártevéséről és lárvájának megbízható leírásáról nem találok megemlítést. Az eset, a mely Cassida vittata V.-t a répa- pusztítók irodalmába juttatta, 1870-ben történt. Róla a bécsi cs. k. állat- és növénytani társaság ezen év jun. 1.-i ülésén § 1 138 ; 87 Jablonowski József s; j 7 2 CZNkoraéTét hogy AZ asÉsan tönkretettnek. tekinthető, ha a bajon nem . segítünk. Nehány nap multán semmi sem marad meg. csak a gyökér." Az igaz, hogy a küldött bogár a b vattoát A V. volt, de kérdés, hogy vajjon ez volt-e a kártevő? A kártétel módja, hogy t. i. a répából csak a gyökér marad meg, valószí; nűvé teszi, hogy itt más állat is lehetett a pusztító, a mely répát csakugyan a gyökérig teszi tönkre, holott a labodabogara 1) V erhandlungen der k. k. Zoo1.-Bot. Gesellschaft in Wienl70. : Sitz. 44— 45. I. él Várt A vépalevelet pusztító paizsos bogarak. 139 1! (Cassida) annyira jellemző levélrágásáról, a melyről alább lesz . szó, hallgat. Valószínűnek tartom, hogy az illető, mint az már — annyi sok más hasonló esetben megtörtént, futólagos keresés hú után más bogarat nem talált s így a kezeügyébe véletlenül " jutott bogarat (Cassida vittata Vill.) vádolta meg a kártevéssel hz Kaltenbach szerint ez utóbbi bogár a csalányon és más 7 . munkák szerint az aczaton (Cirsium arvense DL.), a csibehúrón Hő . (Spergula) s a fekete búzavirágon (Centaurea nigra) él.?) ha Minthogy tehát számottevő kárt csak a paizsos labodabogár " okoz, az alábbiakban csak ő róla lesz szó. a Életmódja. A paizsos labodabogár kora tavaszszal mint " bogár jelenik meg s eleinte, míg gazdanövénye megnő, czéltala- 18 nul bolyong. Majd lassankint gyűlekezni kezd a fejlődő, levelesedő . libatopon. Május elején párosodik. Puszta-Poón (Almássy Imre . gróf uradalmában) 1905-ben a ezukorrépában sűrűn kihajtó liba- " topon május 4-én sűrűn párosodott és vígan röpködött egyik " növényről a másikra; ugyanez év május 26-án Nagyhortobágyon " a tavaszi búzában hatalmasan megnőtt libatopon szintén javában B folyt a párosodás, de a libatop levelén már sok volt a letojt " tojás is, Két évvel korábban pedig Puszta-Varsányban feljegyez- . tem, hogy június 10-én a libatopon még igen kevés tojás van és 8 . igen sok parányi lárva között akad egy harmadnyira felcserepe- . dett nagyobb lárva is, a mely a libatopnak (valószínűleg Cheno- . podium album L.) levelét annyira lerágta, mint a miként azt az . akkor szedett s itt bemutatott egyik példány felére kisebbített . képén láthatjuk. De június 27-én volt ugyanott teljesen kifejlődött — bogár is. . — Ezekből az adatokból tehát nyilvánvaló, hogy a labodabogár Í "lassan gyűlekezik a labodán, tojás lerakásának ideje pedig elhú- . zódhatik egészen június végéig. E Tojasát a libatop levelének fonákjára tojja, de ha e gyom, . teszem azt . sűrű, árnyékos búzában, bükkönyben vagy fe. nagyobb gaz között terem, látható a tojása a levél színén is. . Tojását kis csomóba tojja. B csomó körülbelül olyan nagy, mint . a bogár fél teste. Egy csomóban 6—10—15 tojás van és sűrű, a igadós, kocsonyás anyaggal annyira be van takarva, hogy a i tojás alakja csak kevéssé látható. Dojása hosszukás, 1 mm . hosszú és szennyes zöldes-fehér. A tojás egymás mellett és ovis fölött két rétegben fekszik a csomóban. A frissen letojt 2) Kaltenbach J. H.: Die Pfilanzenfeinde. 1874. — 64. és 527. ti. 7 140 Jablonowski fózset : zab tojáscsomó olykor halavány hússzín-veresnek látszik. A hol eddig figyelemmel kisértem, akad a libatopon mindenütt. Magyar- Óvári ! libatopos utczájától kezdve le egészen Brassóig s a mező minden útja, gyomos földje, ha terem rajta a libatop, fertőzve lehet e / bogár tojásával. A kikelő lárva keskeny, de nagyjából már is olyan alakú, mint az egészen megnőtt lárva. Iyenkor még karcsú és farnyúl- sa ványa igen hosszú. A tojásból kikelt lárva teste 0-8, a nyúlványa pedig majdnem 1 mm. hosszú, idővel a test 1"15, a farnyúlvány 44 1 mm., míg későbben a farnyúlvány aránylag rövidebb lesz, mert. a test 16, a nyúlvány pedig 138 mm. Ez az arány azután majdnem állandó marad. Adatok Magyarország TA etEl ny JELE Irta Bartal Alajos.) II. Fam. Conopidae. Myopa sttgma Mg. Bp., Kőhid. — occulta Mg. Köhid. Giossigona bicolor Mg. 0-Buda. /odion cmereum PF. Tisza-Alpár, Köhid. Conops vesicularis L. Bp. Physocephala pusílla Mg. Köhid. Fam. Muscidae. Mergema bisignata Mg. Köhid. Masicera silvatica FII. Bp.. Viseg. — scutellati Rndi. Bp. Parexorista rutila Rndi. Viseg. Ceromasia ferruginea hndi. Bp. Phorocera cilgpeda Rndi. Koroncs. Bothria pascuorum Rndi. Bp., Kőhid., Tata. Dettgena caesifrons Schin. Viseg. Gonia fasciata Mg. Bp. — ornata Mg. Félegyháza. Cnephaha bisetosa BB. Kőhid. Baumhaueria gomiaeformis Mg. Bp., Ó-Buda. Macguartia chalybeata Mg. Bp., Kőhid., Terchova. Sestophaga glirina Rndi. Köhid. Demoticus frontatus Bohem. Kőhid X) Dolgozat a budapesti Paedagogium biologiai laboratorlumából. B. 1) E jegyzékben a legsűrűbben előforduló helyneveket esetleg rövi- / ditve is használjuk, . pl. Budapest — — Bp., Köhidgyarmat — Köhid,, Tatac [/ Tóváros — Tata., Visegrád — Viseg. 0 98 a IF Adatok Magyarorszás légy-faunájahoz. 141 Aphria longirostris Mg. Kőhid. Leskia aurcea Ft. Koroncs. Oliveria lateralis F. Bp., Kőhid. "Éj Ocyptera bicolor OÖliv. Tisza- Alpár. — mpilhpes Lu. Köhid. — "— brassicaria FU. Kőhid. — interrupta Mg. Kőhid., Pécs. ; Fabricia ferox Mg. Viseg., Terchova, Mehadia. PFelleteria, tesselata Mg. Kőhid. 5 ——— Tachma fera L. Félegyháza, Harta, Hatvan, e Kőhid., . — Terchova. . Plagia rurahs Flt. Bp., Kőhid. Cyrtophlebia nigripalypis RKndi. Viseg. ; Síphona cristata F. Kőhid. — gemiculata Mg. Köőhid., Libád. a . Gymnosoma rotundatum L. Bp., Hatvan, Viseg., Tisza-Alpár, . — Kőhid. a Stylogymnomyia nitens Mg. Kőhid. Cercomyia curvicauda Fil. Viseg., Libád. Besserta melanura Wg. Viseg., Kőhid. Psalida simplex Fil. Kőhid. É Phasta analis. F. Kőhid., Tata. — crassipenms Mg. Mező- . kövesd, Terchova. a Ánanta laterahs Mg. Kőhid. Allophora pusilla Mg. Bp.. Kőhid. Hyalomjia obesa F. Kőöőhid. Clytta continua Pz. Kőhid. — helvola Mg. Kőhid. 3 . Phyto melamocephalus Mg. Bp. — parvicorms Mg. Bp., . Kőhid. . Atyloneuria Mami BB. Bp. Tephromyjia grisea Mg. Koroncs Cynomjna mortuorum L. Bp. Ér Onesta sepulcralis Mg. Bp., Viseg., Tata., Terchova. — . fiorahs R. Desv. Bp., Terchova. 3 Sarcophaga coerulescens Rndi. Terchova. — v. carnavia Rendi: . Bp., Harta, Viseg., Kőhid. — atropos v. fiha Rndi. Bp., Viseg: . — Var. nmoverca Rndi. Bp, — v. agricola Mg. Bp.. Viseg., Kőhid. . — v. privigna Rndi. Bp., Kőhid., Tata., Terchova. — melanura eg Bp — claihrata Mg. Bp. — erythrura v. consanguinea Rendi. . Bp., Viseg., Kőhid. — haemorrhoa Mg. Harta, Hódmező- Vásárhely, . Mehádia. — arvorum Mg. Bp., Viseg. — affinis Fu. Bp., Viseg. s Agria hungarica BB. Kőhid. . Miltogramma oestracea Mg. Kőöhid. . Nemorea maculosa Mg. Kőöhid. Dexia rustica FU. Kőhid., Tata. Dimera grisescens FIl Köhid. Myiocera carimfrons Ft. Terchova. §Stomogys calcitrans L. Bálványos. He Follema rudis F. Bp., Harta, Köőhid., Tata., Terchova. — 4 . vespillo Mg. Terchova, fé. Myiospila meditabunda F. Bp. Gramphomyia maculata Scop. Koroncs, 142 Bavtal Alajos. Musca domestica L. Köőhid. — corvina FF. Bp., Kőhid., Mehádia. Plaxemyia vitripenmis Mg., Köhid. Cyrtoneura pascuorum Mg. Bp., Kőhid. Mesembrina mystacea L. Terchova. Pyrellia serena Mg. Korones -— aenea zZtt. Koroncs. Euciia vegina. Mg. Bp. — cacsar E. Bp. Wises. Héólegyői háza, Harta, Kóhid. — ruficeps Mg. Bp. — sericata M9. Bp., Tata., Kassa. — cormcina FU. Terchova, Koroncs. Calhphora vomitaria L. Bp., Terchova. — erythrocephala Mg. Bp., Kőhid., Bálványos. — grönlancdica Ztt. Bp. Aricia lucoram. FU. Bp. — serva Mg. Bp. — errata ET. Harta. — palhda F. Köhid. Spuilogaster vespertina Fll. Bp., Viseg. — duplicata Mg. Bp., Kőhid. — wuwbana Mg. Viseg. — pagana F. Bp. — separata Mg. Hydrotaea denttpes PF Bp., Kőhid. — scambus Ztt Bp. Ophyra leucostoma FIL. Kőhid. Homalomyia camicularis LD. Bp., Ó-Buda, Kőóhid., — scalaris F. Bp., Tata. — serena Zett. Bp., Terchova. 3 Hybemyia variata Fil. Kóhid sírigosi "FIL Bp. VASEG Köőhid. — cinerella Mg. 0-Buda, Kóhid. — coarctata FU. Kőhid. — erimiventris Ztt. Bp., Libád. — setterura Rndi. Kóhid. — pen- nicilaris Rndi. Kőhid., Tata. — cardai Mg. Libád. Anthomwyia, pluviahs L. Bp., Kőhid. — wvw. procellaria Tndai. Bp. — albicincta FU. Koroncs. — sulciventris Jindi. Köőhid. — cihcrura Rndi. Bp., Köőhid. — radicum L. Bp., Viseg., Köhid. — rufinves Mg. Bp, Kőhid. Hylephia buccata FU. Bp. — wuhneata Ztt. Bp. — — Gur- vicauda Ztt. Bp. — scpia Mg. Bp., Terchova. — jloccosa Mcg. Bp. — cilicrura. Rndi. Tata. 3 Coenosta nigridigíta Rndi. Bp., Viseg., Kóhid. — tigrina F. ! Bp., Viseg., Kóhid. — villipes Rndi. Bp. — agromyzella Rndi. ! Bp., Viseg. Schoenomyza, htarella Fll Kőöhid. Ia:pe melaleuca Lw. Köhid. Cordylura pubera L. Kőhid. Amaurosoma flavives Ft. Bp. 3 .] Scatophaga stercoraria L. Bp., Köőhid. — merdarta F. Bp., J Terchova. Helomyza univittata v. Ross. Köhid. Blepharoptera flavicorms Lw. Bp., 0-Buda. Cormoptera limbata Mg. Bp. Limma ungwicormis Scop. Köőhid., Libád. a Ortalis centrahs F. Viseg. — ruficeps L. Bp., Viseg., Kőhid. 9 Rivellia svngencsiae F. Kőhid. éi Platystoma. semnatiomis F. Hatvan, Tata. j Uhndia erythrophthalma Mg. Kőhid, aa Sapromyza plumicorms Fall Köőhid., Libad. — obsoleta Ft 58 Bp. — ruficeps Mg. Bp., Viseg., Libád, ál Adatok Magwarország légy-faunájához. 118 Lauxamia aenea Fall. Kőhid. Lonchaea vaginahs Fall. Bp. Oxyphara. mharia Schrk. Bp. Tephrituis pulchra Law. Bp. — conjumcta Ji Kőhid. Urellia stellata Fuessli. Kőhid. . Sepsis cynipsea L. Félegyháza, Kőhid. — mectorat Meg. " Könid. 3 3 PA Nemopoda cytindrica F. Bp., Viseg. — stercoraria R. Desv. S Köhid. [a Themwira putris Mg. Bp., Ó-Buda. mGohila casa -L. Terchova, Szegimalom. Madiza glabra Fall. Bp. Calobala eplppium F. Köőhid. Maiciopeza corrigiolata L. Kőhid. Psila rosae F. Ó-Buda, Kőhid. : Platycephala umbraculata Mg. Kőhid. éa Meromyza variegata Mg. Kőhid. — saltatrix L. Kőhid., E ibád; ; Centor. bereris FI. Kőhid. — myopinus [Lav. Kőhid. Haplegis divergens Law. Kőhid., Libád. Chlorops taeniopus Mg. Viseg., Kőhid. § . Oscims maura Fall. Bp.. Komd. frt L. Bp., Kőöőhid. — § humeralis Tw. Bp. Siphonella pum tlionis Bjerkand. Kőhid. — trlineata Ztt.Kőhid. " Gymnopa subsultans F. Bp. Hydrelha griseola Fall. Bp , Kőöhid.. Stegana curmpenmis fall. Köhid. . Gitona disügma Mg. Bp. K. Drosophila tramsversa Fall. Köhid. fgnebri issaMe BD Mibad. — fenestratum v. melanogaster Mg. Bp graminum v. griscola Zett. Bp., Köhid. 5 a Opomyza germinathaoms L. Kőhid. — florum F. Kőhid. . Balieptera, tripumctata Fall. Kőhid. . —. Gcomyza combinata L. Kőöhid. . dehihipimla polystigma Mg. Kőhid, — aridella Fall. Kőhid. a Lobioptera, speciosa Mg. Bp. a Agromyza nigripes Mg. Bp., Kőhid, — morinella Zett. Kőhid. Me pulicari ia 4g. Kőhid. — car -bonari Zit. Kőhid. Phytomyza affims Fall. Bp. — obseurella Fall. Kőhid. . Borborus gemculatus Meg Bp., Kőhid.. — miger Mg. Bp. — . eguámus jel 16sf0t, Sphaerocera sudsultans F. Ó-Buda, Kőhid. — pusilia F. Kőhid. . Limosina pumilio Mg. Bp. — entosa Stenh. Bp. . Micsophorus ve utinus Mcg, Bp., Kőhid. . — Platypalpus flavipes F.Bp., Köhid. — bicolor F. Viseg., Köóhid. . Pegomyia sebarta Wd. Vigseg. Fam. Hippoboscidae. Hippobosca eguwina Lin. Kőhid.. Magyarország pillangót. Írta A. Aigner Lajos. XIV. 14. Vanessa polychloros HED Linné, Systema Naturae. Ed. X. 477. (1758); Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 183. fig. 1. (1777). Alapszíne sárgás vörös, fekete foltokkal. A felső szárny elülső szegélyén 3 fekete folt áll, melyeket egymástól s az apextól sárga foltok különítenek el; a szárny közepén 2, belső szegélyén szintén 2 fekete folt van. Az alsó szárny elülső szegélyén nagy fekete, mellette kifelé sárga folt jelentkezik. Alul feketés barna, világosabb és sötétebb vonalakkal; az alsó szárny közepén sárgás pont mutatkozik. A lábak sötét barnák. Hazánkban országszerte igen gyakori, jun. közepétől jul. kö- zepéig. A budapesti példányok többnyire igen nagyok (50—61 mm.) Igen ritka a kisebb és élénkebb színű ab. pyromelas Err."), melyet eddig csak Eperjesen és Maloiavizen figyeltek meg. Petéje hordó alakú, a nőstény nagy csoportokban (200-ig) levelekre rakja le. Hernyója szürkés barna, hátán tüskés, 60 mm. hosszú; május közepétől junius közepéig társasan éi követ- kező növényben: Ulmus . campestris (szilfa), Saliz alba (fűz), PFopulns tremula (rezgő nyárfa), Cerasophora dulcis és acida (cseresnye és meggyfa), Pyrus . commumis, malus és eydonita (körte-, alma- és birsalmafa), kivételesen Cornus mas (Somfa), délszakon Celtis austrahson (ostorfa) IS. Bábja barna, feje kéthegyű, hátán nehány fémes folt mu- tatkozik. Parasítái: Tachina omnmivora Brisechke, Fxortsta inchnati Mg., Eutachuma larvarum Htg. Diíptera-fajok ; Pteromalus puparum (L.) Swed , polychlori Rtzb. Chalcidida-fajok ; Mrerogaster fossnlata Bouché, Braconida-faj; Amblyteles camelinus Wesm, Ichmneumon Mctatoraus [L. Iehneumonida fajok. : Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A- JT és F.-Ausztria és Szilézia III-IV., VIL VIII. Karinthias 1V 5 MS VII—VIII., Morvaország IV , VII, Csehország, Galiezia III—IV., s VII.. Bukovina és Románia VI—VIIL 5 18 1) Polyehloros : igen sárga. 2) Pyr: tűz, melas: fekete. Magyarország pillangói. 145 Elterjedési köre: Stockholmtól Algirig 69—300 (Ázsiában a .Himalajáig 20") és Spanyolországtól Japánig 10—1600. 15. Vanessa xanthomelas Esp.!) Esper, Die europ. Sehmetterl. in Abbild, I. tab 63. fig 4. (CC A szárnyak alapszíne élénk sárgás vörös; a felső szárny csúcsa előtt kis fehér harántos folt áll. Különben igen hasonló az előbbi fajhoz, csakhogy alapszíne élénkebb színű, külső sze- gélye csipkésebb; az alsó szárny elülső szegélyén a sárga folt alig látható, külső szegélye szélesen fekete; a lábak barnás sárgak. Alsó lapja világosabb színezésű. Kifeszítve 55—62 mm. A Tengermellék kivételével egész Magyarországon, de aránylag kevés helyen fordul elő és nagyobbára ritka, csak helyenkint és főleg hernyó alakjában olykor gyakori. Fűzek körül szokott repkedni junius juliusban. Eperjesen, ahol némely évben igen nagy mennyiségben tenyésztették, többféle eltérését figyelték meg. Ilyenek: 1. Nagy fekete foltokkal és igen széles fekete szegélylyel, melyben a . kék pettyek igen aprók; 2. A szegély kék tünetű, kék pettyei igen nagyok ; 3. Kék pettyek nélkül; 4. A szegély igen széles és valamint csaknem az összes fekete foltok elmosódott, az alsó szárnyon csak alul van két nagy kék petty; 5. Az ab. Chelys Mitis?), melynek felső szárnyán a costális 3 nagy folt egybefolyt, azonkívül tövén és közepén egy-egy fekete petty áll; az alsó szárny középső foltja a rendesnél kétszerte nagyobb. A törzs- alakhoz úgy viszonylik, mint az ab. testudo a polychloros-hoz. Dahlström Gy. Eperjesen 1899-ben hermaphroditát is tenyész- tett; balra ?, jobbra 2. Hernyója fekete, hátán két fehéres hosszanti vonal fut le, a tüskék feketék, 45—50 mm. hosszú. Május elejétől junius elejéig társasan él Salix caprea, acuminata, glauca és vitelimán (fűzfélék), Ulmus campestrison (Szilfa) és Populus (nyárfa) féléken. Bábja vöröses barna, femes foltok nélkül. Pavasíttái : Machaxra serrwentris Rdi., Blepharidea vulgaris Mg. Diptera-fajok ; Amblyteles camelinus Wesm. lehnemonida-faj. Előfordul a következő szomszédországokban: A.-Ausztria VIL, Salzburg, Cseh- és Morvaország VI—VII., Szilézia VII—IV., Bukovina VI—VII. V., Bulgária, Románia. VII VIII. [V. 1) A vöröses fekete. 2) Chelys, csalány. 146 A. átgnev Lajos. Elterjedési köre : Szt.-Pétervártól Kis-Ázsiáig 60—400 és RI- szásztól Japánig 25—160". 4. nem. Polygonia Hb.") (Grapta Kirby.) A felső szegély hajlítottabb, a belső zug kiallóbb mint az előbbi nemnél; csak az egyik fajnál (Z-album) egyenesebb a belső szegély. A tapogatók sűrűn pikkelyzettek, a rövid pikkelyek közt kevés a puha szőr; középső ízük nem megvastagodott, végső ízük rövid. A hernyó hengeres, ágas-bogas kemény tiüs- kékkel borított. A báb púpos, többnyire fémfényű, feje kéthegyű. 1. Mindkét szárny elülső szegélyén fehér foltaál. 2 Mindket szárny elülső szegélyén nincsen fehér folt SZZESELA 2. Az alapszín sárgás vörös; az alsó szárnyon alul L- vagy V-alakú febé- rajz yan c 7 "E album EJ 3. Az alapszín sárgás Vörös; az alsó SZAMIT on alul €C-alakú fehér-Tajz vam s s S ealbüm e Az alapszín rozsdás barna; az alsó szárnyon alul 2 apró fehér vonal van, mely szöget alkot —. . .. Egea Cr 16. Polygonia L-album Esp.) Esper,. Die europ. Sehmetterl. in Abbild. I 2 p 69 dab 69 fig. 3 a, b (1780); V-album Fabricius, Mantissa Insectorum I. 50 (1780 : Vatn-album Marsirali e NEGY T e Butterflies of India II. p. 236 (1835). A szárnyak alapszíne sötét sárgás vörös, a fekete rajzolat olyan mint a Vanessa polychloros-é; a felső szárny elülső szegé- lyén, a szárny csúcsán háromszög alakú fehér folt van. Mindkét szárny. szegélye fekete, mögötte befelé sárgás pettyek sorakoznak. Alul szürke és barna színnel márványozott, fehéres középső sávval; az alsó szárnyon fehér [L- vagy V-alakú rajz áll Kifeszítve 59 65 mm. ú A Tengermellék kivételével csaknem egész Magyarországon, de aránylag kevés helyen található jun.-juliusban. Hernyója feketés barna vagy kékes szürke, hátán széles sárga sávval és sárgás tüskékkel, 45—50 mm. hosszú. Május- juniusban társasan él következő ölel a Betulus alba (nyírfa), Saha (fűz), Ulmus campestris (Szilfan), Hippophat rhammotdes (kipófa), Alnus (égerfa), Oroszországban Ribes grossulartán (egres) is. Bábja barnás szürke, 4 ezüst folttal. 1) Polus : sok, gono : térd, szöglet. 2) A fehér L. Magyarorszag pillangót. 147 Parasitája : Argyrophylax pupiphaga Rdi. Diptera-faj. Előfordul a következő szomszédországokban: A.- és F.-Ausz- tria IX., Cseh- és Morvaország VI—VIL, Szilézia VII —VIII., Bu- kovina VII-IX, Románia VI—VIII., Bulgária. Elterjedési köre: Kasantól Kasmirig 56 Japánig 31—1600. 3090 és Karlsbadtól 17. Polygonia C-album L.!) MS Linné, Systema Naturae. Ed. X. 477 (1759); Esper, Die : europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 13. fig., tab. 59. fig. 3. i (I1777.) ; Alapszíne sötét rozsdás barna vagy sötét sárgás vörös, a szegély sötét barna. Felső szárnyán az elülső szegélyen 3, közepén 3 és belső szegélyén 1! fekete folt áll. Az alsó szárny középterén 2—3 fekete folt van, a széles barna külső szegélyen barna pettyek sorakoznak, alsó lapján C-alakú fehér rajz látható. Hazánkban országszerte két ivadékban fordul elő (jun. közepé- től jul. végéig és aug. közepétől okt. közepéig s kitelelvén május végéig) ; kivált szilfák közelében szokott röpködni. Az I, ivadék sza- bályos nagyságú (410—46 mm.) Ennek két alakja különböztethető meg:1. Az egyik vöröses barna, erőteljes rajzolattal, alul egyszínű barnás szürke vagy tő felől feketés barna, külső felén barnás mt lét Ex) 4 7 s szürke; 2. Világosabb, csaknem sárgás barna, megfogyatkozott —— rajzolattal; alul is világosabb, azaz: tő felől szürkés barna, § külső felén pedig világos barnás szürke. Közte ritka az ab. a falbdum ÖEsp.), melyen a. felső szárny costalis fekete foltjai, . — olykor az alsó szárny foltjai is egybefolytak, alul pedig némely- § . kor C helyett f mutatkozik. (Pozsony, Eperjes, Nagyág), Buda- . — pesten Anker Lajos fogott egy példányt, mely egészen fekete [3 S teljesen rajztalan volt. A II. ivadék, a var. Hutchinsoni Young?) (war. lutescens Harcourt)t) nagyobb (48 mm-ig); alapszíne sárgás barna, fekete foltjai aránylag kisebbek ; alul barnás. (Budapest, Puj.) Petéje hosszukás, fölül lapos, kékes zöld színű. Hernyója barna, hátán az első 6 gyűrű vöröses sárga, a többi fehér, 55 mm. hosszú. Május-juniusban és augusztusban következő növé- nyeken él: Urtica dioica és urens (csalány), Ulmus campestris 1) A fehér C. 2) A fehér f. 3) Hutchinson angol lepkész után. 1) Az aranysárgás. gét / 148 A. Aigner Lajos. (szilfa), , Humulus lupulus (komló) Padus vulgaris (zelnieze), Corylus avellana (mogyoró), TLonicera xylosteum (lonez), Ribes rubdrum és grossularta (ribizke és egres), Rubus idacus (málna), Carduus (bogács). Bábja vöröses barna, fémes foltokkal. Parasatája : Pteromalus puparum (5.) Swed. Chaleidida-faj. Előfordul az összes szomszédországokban, még - pedig : A.-Ausztria VI— VII , VIII—IV., Karintbia III—X.. Morvaország V.IX., Galieczia ÍV. Bukovina HIV. VIT VOT TR Elterjedési köre: Lapphontól Kis-Ázsiáig 68—409 és Spanyol- országtól Japánig 10—1609 és Eszak-Amerikáig. 18. Polygonia Egea Cr.) Cram er, Papillons exotigues. Tab. 78. fig. C. D. (1773); Herbst ] g Jablonsky, Natursystem aller Ilnsecten. Tab. 160. fig. 5. 6. (1734) ; trianguluum Fabricius, Entomologia syste- matica III. 1. 125 (1793); Vau album Esper, Die europ. Schmetter!. in Abbild. I. tab. 52. fig. 1. (1777). Alapszíne világos rozsdás barna; rajzolata olyan mint az előbbi fajé, a foltok azonban jóval kisebbek. Alul barnás vörös, sárga vegyülettel, sötétebb színű finom harántos vonalakkal és foltokkal; az alsó szárnyon két apró fehér vonal van, mely szöget alkot. Kifeszítve 40—55 mm. Hazánknak csakis délibb fekvésű vidékein, ott is meglehe- tős ritkán fordul elő 3 ivadékban. (ápr.— máj., jun.— jul. és okt.) A nyári ivadék az ab. 7-album Esp.), melyen a felső szárny szegélyterén levő két fekete petty hiányzik. A var. autumnabs . ! Stef.") élénkebb, vörösesebb, pettyei nagyobbak. Ezen két alakot ! csak Fiumenál, Portorén és Losinján figyelték meg. Ez a faj . hazánkban éri el elterjedésének legészakibb határát. Hernyója kékes szürke vagy halvány fekete, sárga és fekete harántos sávokkal. Tápláló növényei: Partetarta diffusa (falfű), Saha (fűz), UMmus (szilfa), Urtica (csalány), .Ribes (ribiszke), Lonmicera (loncz) és Corylus (mogyoró). Bábja tüskés, barnás színű, olykor ezüstös foltokkal. Előfordul a szomszédországok közül csupán Krajnában VII — VIII. és Bulgáriában. : j Elterjedési köre: Nagyváradtól Cyprus. 47—359 és a Pro- [ vencetól Persiáig 23—70". va 1) Aegea, Aphrodite mellékneve. 2) A fehér j. 8) Az Őszi. RA S EZ ét A Vatálta! all Sa: ten LA Ea SZJ E TK HEG akt EZRES ng: GGAL égő Öv de 4 FIRAELÁT Eg a es ke SZZÉn a úg ezzek et Ede JET vegyél [1 ve: ző, Magyarország pillangóti 149 6. nem. Arachnia Hb.!) Az alsó szárny középsejtje nyitott; a bozontos szőrös tapo- gatók középső íze nem megvastagodott, a csáp bunkója tojás alakú. A hernyó hengeres, tüskés. A báb feje kéthegyű. Európá- ban csak egy faj él. 19. Arachnia Levana L.? en e, " Systema Naturae. Ed. X. 480. (17/5899: Esper, Die edrop. Sehmetterl. in Abbild. I. tab. 15. fig. 2 (17779. Szárnyainak alapszíne vöröses sárga, számos fekete pettyel, bennük hálószerű világos vonalak vannak ; a felső szárny csúcsán 3 apró fehér petty áll. Alul a barna, sárga, fekete és ibolyás színnek hálózatos rajzolata látható. Hazánkban országszerte két ivadékban gyakori, márc. — ápril. és jul.—aug. Az I. ivadék 25—33 mm., a második jóval na- gyobb, 30—42 mm. Az I. ivadéknak szép eltéréseit figyelték meg Eperjesen, ilyenek: 1. oly példányok, melyeken a két szárny középterén levő foltok számra és terjedelemre nézve megfogyat- koztak vagy teljesen hiányoznak, a tőtér ellenben sötétebb, csaknem egészen fekete; 2. olyanok, melyexen mindkét szárny elülső és külső szegélye és tőtere egészen fekete, csupán a középtér világos színű, minden rajz nélkül; 3. olyan példányok, melyeken a középtér szintén rajztalan, a szegély előtt elhúzódó fekete sáv azonban igen keskeny, a tötéren pedig nehány nagy négyszög alakú fekete folt áll. ; A II. ivadék, a var. prorsa L.?) alapszíne fekete, a két szárnyon végig húzódó középső szalag többnyire keskeny, olykor széles, fehér vagy részben halvány barnás, a tőtér apró pettyei fehéresek, a szegélyen vöröses barna vonal fut le, mely a felső . Szárnyon csak a belső szegély felé tisztán látható, az alsó szár- nyon pedig kettős. Rendszerint a törzsfajnál gyakoribb. Herma- phrodítájat (balra ?, jobbra 3) Dahlström Gyula fogta Eperjesen. A II. ivadék közt, inkább ősz felé, lép fel a ritkább ab. . porwmma 0.§), mely színben a ZLevana-hoz áll közel, azaz: összes sávjai és foltjai sárgás barnák, kivéve az apicalis pettyet, mely . fehér marad; rajzban ellenben a prorsa-hoz hasonlít, csakhogy 1) Arachnia pók, a Levana rajza miatt. 2) Római istennő neve. 3) Prorsus : egyenest. 1) Porionus : taiálékony. 150 A. Aigner Lajos, az alsó szárnyon levő kettős vonal egy széles sávvá alakult át, melyben részint egybefolyó fekete foltok sora áll. Ennek meg- felel az a rajz, melyet Hofmann (Gross-Schmetterlinge 2. kiad. tab. 7. fig. 8 c) adott. Másik alakja az, melyet Spuler (Schmet- terlinge t. 5. f. 3 c) ábrázol. Ez utóbbi egészben közelebb áll a prorsa-hoz, de tarkább, a mennyiben a fekete alapszínen az előbbi alaknak rajzolatait viseli ugyan, de középső szalagja igen halvány barnás, olykor fehér, a szegélysáv pedig élénk sárgás barna (szélesebb mint az említett rajzon). A porimma-t csak Tavarnok, Torna, Parád, Eper- jes. Szilágy-Cseh, Nagyág. Puj és Lipik környékén figyelték meg: Petéje hosszukás, fölül lapos, zöides színű. Hernyója fekete vagy barnás sárga, fekete sávokkal, 3830—34 mm. hosszú; május- ban és szeptemberben Urtica diorcán (csalány) él. Bábdja barna, olykor fémes foltokkal. A báb kitelelő, ellentétben a többi Vanes- sákkal, melyek lepkéje kitelel. Parasítán 1. a ZLevana-nak: Machaira serriwventris Rdi., Phorocera vernalis R. D., Blepharidea vulgaris Mg., Phryxe puella R. D. Diptera-fajok; 2. a prorsa-nak: Phryxe Vamessae R. D., Argyrophylax pupiphaga Rdi., Machaira serriventris Rdi. Diptera- fajok. : i Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.- Ausztria IV—V., VIII—1X., F.-Ausztria IV—V., VII., Szilézia IV—V., V51— VIIL, Bukovina IV—V., VII —VIII., Románia V—VI., VC ; : Elterjedési köre: Szt.-Pétervártól a Kaukazusig 60—400 és Páristól Koreáig 29—-1600. Adalék Kassa környékének lepke- taunájához. Összeállította Dr. Fischer Herminitus. III. Pseudoterpna pruinata Hufn., igen gyakori. Geometra Papthonaria L. ritka. Euchlornns smaragdartia F. ritka. Nemoria porrinata L. igen gyakori. Thalera fimbrialis Sc. nem ritka. Adalék Kassa környékének lepke-faundjához. 151 Hemuthea strigota Müll. ritka. Acidalha trilineadta Sc. közönséges; — szmilata Thnbg. gyakori; — ochrata Sc. nem ritka ; — "rufarta Hb., — dimidiata Hufn. ritka; — aversata L. és ab. "spoliata Stgr. nem ritka; — "inornata Hw. ; — eimmorata L. közönséges; — rubiginata Hufn. gyakori ; — "margmepunctata Göze ; —- imanata L. gyakori; — stragalariaa Hb. nem ritka; — immutata L. nem ritka; — ornata Sc. gyakori. 5 Ephyra pendulariu €l., punctarta L. és rufialharia H. 5. ritka. Rhodostrophia vibicaria Cl, gyakori. TPTmandra amata [L. nem ritka. Lyihria purpurarta [L. és g. v. rotarnra F. gyakori. Orthottthi plumbaria F. közönséges; — "?cervinata Sehitf; — hmutata Sc. közönséges ; — moemiata Sc. gyakori ; — bipunc- tarta Sehiff. közönséges. Minoa murinata Sc. gyakori. Lathostege ?griseata Sehitt. Anaitis praeformata Hb. ritka, csak magasabb pontokon; — plagiata L. közönséges. . Lobophora polycommata Hb. ritka. Chewmatobia boreata Hb. és brumata L. gyakori. Triphosa dubtata L. ritka. FEucosmia undulata 1. ritka. Scotosia Rhamnata Schiff. ritka. Lygris "prunata L.; — populata L. gyakori. Larentia dotata L. és ocellata L. gyakori; — jumiperata L. ritka ; — stíterata Hufn., miata L. és aptata Hb. nem ritka; — . fiuctuata L közönséges; — montanata Sehitf. és guadrifasciarta CI. nem ritka ; — ferrugata L., unidentarta Hw. és dilutata Bkh. gyakori ; — verberata Sc. és rivata Hb. ritka; — sociata Bkh. gyakori ; — unamgulata Hw., alaudarta Frr. és lugubrata Stgr. nem ritka; — "albicillata L.; — tristata L. gyakori; — bilineata L. közönséges ; — badiata Hb. ritka; — comitata L. gyakori. Tephroclystaa subnotata Hb. ritka. Abraxas Grossulartata L., marginata DL. és adustlata Sehitft. gyakori. : Bapta, temerata Hb. nem ritka Dedima pusarta L. és ex nthemata Sc gyakori. Metrocampa margaritata L. és honoraria Schiff. ritka. Ennomos autumnaria "Wernbg. meglehetős gyakori; — 152 Dr. Fischer Herminius guercinarta Hufn., ab. infuscata Stgr. és ab carpinaria Hb. nem ritka ; — fuscamtarta Hw., ab. effusaria és ab. destrigarta ritka; — erosarta Hb. ritka. Selema bilunaria Esp. és tetralunaria Hufn. ritka. Therapis Evonymarta Sehiff. ritka. Himera, pennaria L. nem ritka. Angerona Prunarta L. nem ritka. Urapterga Sambucaria L. nem ritka. Eurymene dolabraria 4. nem ritka. Opisthograptis tuteolata L. nem ritka. Empione parallelarta Schiff. ritka. Hypoplechs adspersaria Hb. gyakori. Caustoloma fiavicaria Hb. ritka. Vemha macularia L. közönséges. Semothsa "notata L. Hiberma rupicaprarta Hb. ritka; — leucophaearia Sehiff., aurantiarta Esp., marginarta Bkh. és defoharta Cl. gyakori. amisopterya Aceraria Schiff. és Aescularia Schiff. gyakori. Phgaha pedaria §. gyakori. Biston "mspidarta F.; — pomonaria Hb. ritka; — hirtaria Cl. igon gyakori; — strataria Hufn. nem ritka. Amphmdasis betularia L. gyakori. Boarmia cinctaria Schiff. és gemmarta Brahm. nem ritka; — repamdata L., roboraria Schiff. és v. infuscata Stgr. és sele- narita, Hb. ritka ; — crepuscularta Hb. közönséges; ab. defessaria Frr. ritka ; — punctiularia Hb. nem ritka. Gnophos dilucidaria Hb. ritka. FHidoma "fasciolaria Rott.; —- roraria F. gyakori. Ematurga atomarta L. közönséges. Thamnonoma wauartia L. és brunneata Thnbg. ritka. Phastame petrarta Hb. nem ritka ; — clathrata L. és glarearta Brahm. gyakori. Eubolia arenacearia Hb. és g. ae. flavidaria Ív. rítka. Dcoria hmeata Sc. igen gyakori. Nola "cicatricahs Tr. májusban. Hylophla bicolorana Fuessl. ritka. Syntomis phegea közönséges. SZBEt a Spilosoma mendica Cl., lubricipeda L. és menthastri Esp. gyakori. Phragmatobia fuliginosa L igen gyakori. Parasemia, Plantagimis L. és var. hospita Schiff. ritka. Adalék Kassa környékínek lepke-faunájához 158 Diacrista Samo L. gyakori. Archa Caja L. és auhca L. igen gyakori. Pericalha. matronula L. a Csermely völgyben, a Kassai 8yen és Aboson, ritka. Callimorpha dominula L. és guadripunctiria Poda gyakori Haipocrtta Jacobaeae L. gyakort. . Nudarita mundana L. ritka. Maltochrista miniata Worst. nem ritka. Endrosa irrorella Cl. nem ritka. Cybosia, mesomella L. nem ritka. Oenonistis guadra L. igen gyakori. Lithosia deplana Esp. és lurideola Zinck. nem ritka; -— complana L. ritka. Zygaena purpuratis Brunnieh., Scabiosae Seheven., Aciullae Esp., Meliloti Esp. és Trifon Esp. gyakori; — Lonicerae Secheven igen gyakori; — Fihpendulae L. gyakori; — "Angeltcae 0.; — Ephialtes L. ab. Co onillae Esp. és ab. Frigonillae Esp. gyakori; Carmiolica Sce., ab. diniensis H. S., ab. //edysari Hb. és v. berolmensis Stgr. igen gyakori. Ino Prumi Sehiff. nem ritka; — Globulariae Hb. és Stajlicis L. gyakori. Cochhodon limacodes Hufn. nem ritka. Pachytelhia úmcolor Hufn. gyakori; — "?villosella 0. Trochihhum apiforme Cl. gyakori. Sczapteron "tabamformis Rott. Sesia tipulhformis Cl., vespiformis L., "empiformis Esp. és triannuliformis Hir. ritka. Cossus cossus 1. gyakori, a világosságra is jön. Zeuzera Pyrina L. nem ritka. Hepialus syivina L. ritka ; — hecla L. nem ritka. Crambus "ehrysonuchellus Se. — Schönobius "gigamtellus Sehiff. — Phlyctaenodes "palealis Schiff. — Pyrausta "cespitalhis Dehift. és "nubilals Hb. — Cheimataphila "tortricella IIb. — Ipiblema "mendiculana Tr. és "Pflugiana Hw. — Epigraphis "Stemkellneriana Schiff. — Depressaria "applana F. Ez a nagyon is hézagos jegyzék kivált az Acidalia-, Laren- tia- és Tephroclystia-nemre nézve, valamint a Microlepidopterákra nézve, melyeket egyáltalán nem gyüjtöttem, — nagy mértékben bővíthető lesz. Ezek pótlására különösen felhívom a későbbi gyüj- 3 tők figyelmét, a mi rám nézve — Kassáról való távozásom miatt § — Sajnos már nem volt lehetséges. Magyarország szú-félét. Irta Csiki Ernő. III. A fajok Téttrasa: 1. Eccoptogaster Ratzeburgi Janson (destructor Ratzb., Thoms.) Fekete, fénylő, a csápok és a lábak feje vöröses sárgás- barna, a szárnyfedők és a lábak némelykor vöröses-barnak. A homlok kissé homorú, gyöngébb (6) vagy erősebb hosszanti lécz- ezel. Az előtor háta kissé hosszabb, mint a milyen széles, finoman pontozott, a pontozottság oldalt erősebb mint a középen. A szárnyfedők hátul alig keskenyedők, pontozottan barázdások, a köztereecskék laposak, szélesek, finoman pontozottak, a pontok többnyire egy vonalban sorakoznak. Nemi különbség észlelhető a harmadik haslemez szerkeze- tében, a hímek 3. haslemezének közepén szemölesszerű kiemel- kedés van (lásd a 15. rajzot a 73. lapon), a negyediknek hátsó széle pedig élszerűen kiemelkedő, a nőstények ezen két has- lemeze egyszerű. Hossza 45—55 mm. : Előfordul egész Európában és a Kaukázusban, faunaterüle- tünkben a ritkább fajok közé tartozik. Termőhelyei: Buda- pest, Kalocsa, Boglár; Szlavonország: Dubokoj, Pleternica ; Bosznia : Vitez, Cajnica és Praca, A monophag fajok közé tartozik, a mennyiben csak a nyírfa (Betula alba és pubescens) törzsén és nagyobb ágain található, ezeken él és ezekben fejlődik. Rajzása májustól augusz- tusig tart. Egyetlen nemzedékben lép fel évenként, lárvái a kéreg alatt telelnek ki. Rágványában az anyamenet függőleges, több szelelő nyilással, a lárvamenetek két oldalt vizszintesen állanak, de felül és alul elhajolnak és mindinkább a függőleges irányt veszik fel. Többnyire beteges "nyírfákat támad meg. El- lene jegezélszerűbb úgy védekezni, hogy a megtámadott fákat kivágatjuk. 5 2. Eccoptogaster scolytus [Fabricius (Geofjroyi Goeze, destructor Oliv., Ratzeburgi Thoms , sulcifrons Key.) Fénylő fekete vagy szurokbarna, a csápok és a lábfej sár-. gás-vörösek, a szárnyfedők barnák, némelykor fekete foltokkal 7 tarkázottak. A fej rövid és széles ormánynyal végződik, a homlok j a j rövid sárga szőrökkel súrún fedett, lapos (5) vagy kissé dom- peda st zdnzténk Kö LE Vér Magyarország szú-féléi. 155 . ború (7). Az előtor háta kissé szélesebb mint hosszú, finoman és szétszórtan pontozott. A szárnyfedők hátrafelé keskenyedők, pontozottan rovátkások, a közterecskék szélesek, laposak, szabály- talanul és szétszórtan pontozottak. A harmadik és negyedik has- lemezen egy-egy szemölesszerű dudorkával. Nemi különbség van a homlok alkatában, a mennyiben a hímeknél lapos, a nőstényeknél kissé domború, azonkívül a hímek hasa hosszú sárga szőrökkel fedett, a nőstényeké csupasz. Hossza 4—6 nini. Előfordul egész Hurópában. Termóhelyei: Budapest, Kalocsa, Mezőkovácsháza, Boglár, Brassó, Pecsenyeska; Szlavon- ország : Vinkovce, Kunjevei, Bok, Otok, Rajevo, Drenovci; Bosz- ma: Treskavica planina. Szilfakon él (Ulmus pedumculata Foug., U. montana With., U. giadora Milt. és var. suberosa Ehrh.), május vége felé rajzik és ritkán évenként két nemzedéket hoz létre. A kártételt a szilfák csúcsan kezdi, itt a hajtásokat rágja meg, majd a nyár folya- mán lejebb halad és a nőstény hozzálát a 3—10 em. hosszú anyamenet fúrásához, melyből sűrűn indulnak ki a lárvamenetek. Az anyamenet alulról halad fölfelé. Ez a faj különösen a gyön- gébb fákat támadja meg, olyanokat, melyek a talajból nem nyer- nek kellő táplálékot, így különösen utezák két oldalán és séta- tereken ültetett fák esnek áldozatául. 3. Eccoptogaster laevis Chapuis. Fénylő fekete, a csápok és a lábak szára és feje vöröses- "" sárgák, a szárnyfedők és a ezombok barnások. A homlok lapos, hosszirányban finoman karczolt (5) vagy erősen domború, a fej- tetőn hosszanti barázdával (?), elül két oldalt egy-egy sárga szőrcsomóval (Óó) vagy csupasz, sárga szőrcsomók néikül (p). Az előtor háta a tövén kissé szélesebb mint hosszú, elül erősen keskenyedő, felülete szétszórtan finoman pontozott. A szárny- fedők oldalai párvonalasak, pontozottan-rovátkások, a közterecs- kék szélesek, rajtuk egy igen finom pontsor. A haslemezek közül a harmadiknak hátsó széle megduzzadt, a negyediken harántdudor emelkedik ki (xi) vagy az összes haslemezek simák (?). Hossza 4 mm. . Közép-Európát lakja (Stájer- és Bajorország, Ausztria, Pyreneusok.) FHaunaterületünkön Erdélyben (Coll Fuss; közelebbi termőhelye ismeretlen) és Boszmá-ban (Igman és Treskavica planina) fordul elő. Szintén a szilfák lakója, Boszniában az Ulmus montana 156 ő Csiki Ernő. With.-ban fejlődik. Az anyamenetek 5 em. hosszúságot is érnek el és mélyen a külső fakelmébe mélyedő egyenes hosszmenetet alkotnak, melynek kezdete kissé ferdén álló és párzási üregsze- rűen kiszélesedett. A lárvamenetek sűrűn indulnak ki egymás mellett. Márczius végétől április végéig rajzik. 4. Eccoptogaster pygmaeus Habricius (noxius Ratz., armatus Com.) Fénylő fekete, a csápok, a szárnyfedők és a lábak vöröses- barnák. A homlok köröskörül sárga szőrökkel fedett (3), domború és karezolt (Tr). Az előtor háta domború, olyan hosszú mint széles, elül kissé keskenyedő, oldalai kerekítettek, felülete sűrűn. oldalt E: elmosódottan pontozott. A szárnyfedők oldalai párvonalasak, pon- tozott barázdáik sűrűn állanak egymáshoz, a keskeny közterecs- kék símák, a varrat a paizsocska mellett kissé mélyített. A ne- gyedik haslemez hátsó szélének közepén széles dudorka van (3) vagy teljesen sima (2). Hossza 3—365 mm. Előfordul KKözép- és Dél-Európában és a Kaukázusban. Termőhelyei: Kalocsa, Mezőkovácsháza, Nagyvárad, Vratna- völgy, Nagyszeben, Nagy-Csúűr, Szent-Erzsébet, Brassó, Bodza; Szlavonország : Cerna (Grabarje). a A szilfák felső galyait és ágait támadja meg, életmódját még kevéssé ismerjük. Irodalom. Reitter, Edm. Übersieht der mir bekannten, palae- arktisehen Arten der Gattung Aromia Serv. (Wiener Entom. Zeitg. XXV, 1906, 2715—2T7). A palüarktikus pézsmaezinezérek meghatározására szolgáló kulcs, melyben a következő fajok tárgyaltatnak : Thea, keitt. (Azori szigetek), moschata L. (Hurópa, Kis-Azsia, Kaukazus ÉS keletre Japánig), Bungi Fald. (Mongolia, Khina), prunosa Reitt. (Kuldsha) és Fuldermanmi Saund. (Kelet-Szibéria, Mongolia, Khina). A mi pézsmaczinezérünknek (A. moschata) fajvaltozatai közűl az ab. nigrocyamca Schilsky, melynek teste fekete, gyenge fém- fénynyel, Közép-Magyorországból való. Csiha Ernő. . Entomologiai művek. je Általános. 4 Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hunga- . — riae). III. kőtet, Arthropoda, Kiadja a k. m. Terméazettudományi Társulat. —— Ára 35 kr., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasítás álla- " — tok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 korona — 40 fill — Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb rovarok megism " — résére é g.yűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi S. Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve, 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás . — a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]. Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. ; Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fill. . A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill. Adatok Magyaror. . szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak "magánrajza 40 kor. e — ———— Lepidoptera. Bein K. A kis leépkegyűjtő. A lepkék . ismertetése és . gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — . Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1800 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor. A 20 fll. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb, . auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas ..1900 Abb. aul 50 Tafeln 30 kor. 5 Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyíaj az Alsó-Duna . mellékeiréi 3 rák! 60 fill — Kertész K. Catalogus Tabanidatum orbis terra- . rum universi 6 kor. .. — . — Coleoptera. Török EP. "Bogár- -határozó 2 kor. 80 fill. — Bezin K. A kis . bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck — 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. j Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez . 40 fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok mágánrajza- . 2 tábl. 60 fill. Me Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- . szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl.5 kor. — Kohaut R. nagyarotszág . — Szitakötő-féléi. 8 színes tábl. 2 kor. 60 (ill. 8 Myricpoda. Dr. Daday ]. A magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. 5 új . Araehnoidea. Dr. hyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria ő sk kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a ( 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- . pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország A atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. 7 . Crustacea: Dr. Daday ]J. A Magyarországban eddig talált szabadon . élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus .— fajok átnézete, 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor, Magyarország bogártanttja 8 . Vezérfonal a magyar szent korona szk terü- letén előforduló bogarak MEGSIMETÉSÉTE ; TRTA CSEIKI ERNŐ ÉR "Magyar Nemzeti Muzeum segédőre. k A három kötetes munka első kötete a Tesó morphologiai "részen kívül a . Caraboideákat . jé Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniás . kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora . és. Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni A munka 5 " íves " füzetekben . jelenik meg : egy-egy füzet előfizetési ára L korona, bolti ára. 2 kor, 40 fil. 37185 Megjelent az I. kötet első és második füzete. Előjegyzések és előfizetések a szerző ezímére (Buda- pest, VIII.. Nemzeti Múzeum) küldendők. Melléklet : Wytsman, Genera Insectarum. - TE LTV TT ATA VA S Mm ÖNNINMINUNUIUNAMNDOVNÁMIDZDVMIBNZNZNŐS Schmidl Sándor könyvnyomdája szeb VE Uj-utcza 3. A 58 8. füzet. Is ; f 78 LAPOK HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony Tok, OR. BEDŐ ALBERT BIRÓ LAJOS — DR. CHYZER KORNÉL DE ENTZ GÉZA " . MOCSÁRY SÁNDOR VIS TÁS EY 3 éz TLAN IGN 888 VS. : HEZEEKI DAGI OZ 2, 0 a § 6 4 a BEEE Av váv vÁv 1£v d 4 s a AJ £. 5. KEL e ————— KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL i SZERKESZTIK afő sa ; 2.8 a oz ő sÉY z ay E A age a. A. AIGNER LAJOS ÉS CSIKI ERNŐ. age a ait "jét , § a age ae LoVa GR 7 há "age 5 mem mem ee regen ee E mm e ee s g v a agy £ BU DAPEST, 19086 . JA ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA E é Z VIII. FŐHERCZEG SÁNDOR- UTCZA 19. 9£ ds ee de s SE TE 58 Me gjelenik santé hónap első napján, julius és augusztus havak kivételével kj EIŐSzEtési ára egész évre 8 kor . Tartalom. -. Jablonowski Tásso A répalevelet pusztító. Paizsos ME II. (Hgy ábrával) 5 A. Aigner Lajos : Magyarország pillangói XV. KET a esés OZ .. Lörimcz Albert : Adalék Magyarország Hemiptera- mmuőbez Tt 167 Csiki Ernő : Magyarország SZÜ-félen eves Sa E BIG Csikai Ernő : Új" Carabus Csik-vármegyéből A 7 175. a 8) Különfélék. 4 1 JE József: A Staphylinus pubescens Pilot SES ÉT ő Tömörkény. Iswán: Rovatcsata sz ; A szőlőrontó Molyokrót az e 1 ST Irodalom. Csiki Ernő: Dr. Horváth Géza, Szépligeti Viktor, Mocsáry Sándor és Csiki Ernő közleményeinek. ismertetése .. 177. — A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. Eszterházy- utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. : A budapesti entomológusok minden bénteken este a Kaszás- a féle (Muhr utóda) vendéglőben (Kerepesi-út 44.) találkoznak. Kedvezmény. Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 1904 és) 1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele — áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható- 7 Ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. Az előfizetési összegek KIRAANYAtaUnÜGiÓE (VIII., Fh. Sándor TT] utcza 19.) czímzendők. 38 A répalevelet pusztító paizsos bogarak. Irta Jablonowski József. II. A kikelt lárvák eleinte együtt maradnak, vagy kisebb cso- portokra szakadva, a levél fonákján élnek. Ilyen helyen karmos lábukkal beragadnak a levél felszínébe és a levél bőrkéjét s a bőrkék közötti lágy szövetet kisebb-nagyobb, néhány mm-es át- mérőjű kerek, vagy szabálytalan foltokban kirágják, de a felső bőrkét bántatlanul hagyják. Majd megnagyobbodva, még jobban széledeznek és még mohóbban rágnak. Hogy e tekintetben milyen szapora a munkájuk, azt az előbbi ábrából láthatjuk. A növényke már annyira meg van sérülve, hogy csak a levél formája s a növény összképe árulja el a faját. Ha az első növényt teljesen megette, átmegy egy másodikra, harmadikra. A megrágott leveleken a foltok ilyenkor nemcsak nagyobbak, hanem a levél — egészen likas is, mert a lárva most már az egész levéllemezt elharapja, nona még mindig a levél fonákján él s innen harap. Minthogy azonközben a levél terjeszkedik, az első rágáshelyek megmaradt hártyaszerű bőrkéje repedezik, szakadozik és lehull. Az ilyen levél sérült külseje most már szembeszökőbb. S körülbelül most, június végén, július elején fenyegeti a répát is. Mert vagy elfogyott a libatop, vagy a kapa kiirtotta azt s a labodabogár lárvája most a czukorrépára szorul. Rágását ítt is csak úgy folytatja, mint a labodán. A megszállott levélen napról-napra több lesz a rágott lik és a bártyaszerű fehérlő-szürkülő folt is. Majd egyszerre olyan képe Rovartani Lapok XIII. 1906. október. 158 Jjablonowski józsef lesz a répalevélnek, mint azt az alábbi ábrán látjuk, a hol egy, jú- liusban aránylag kisebb mértékben megsérült levélnek felére ki- sebbített képe látható. Ha sok a lárva, akkor a levélből csak a főbb borda marad s a répatáblán rövid idő alatt egyre szaporod- nak a messziről fakószínűeknek látszó sárga foltok, a hol a répa ESZE SRE tels SIKERÉN KE KSEL SZINÖÉLYSZ A paizsos labodabogártól mérsékelten megrágott nagyobb répalevél. — Kétharmad nagyság. — zöldje egyre jobban és jobban pusztul. Egy-egy levélen, legyen az bármennyire megrágva, olykor, csak kevés, máskor meg több, 20 - 50 lárva is akad. Legtöbbje most is a levél fonákján él, de akád már egy-egy a felszínén is. A lárva háta tele van nedves- A répalevelet pnsztitó paizsos bogarak. 159 vízes sárral, piszokkal és felhajló farnyúlmánya hátához szorítja e védő szutyok-paizsot. Ez az idő tetőpontja a kártételének. Eddig sok szép répát tehetett már tönkre. Honi feljegyzéseinkből tudjuk, hogy valamint a ezukorrépában, úgy a takarmányrépában is évről évre sok holdnyi kárt tesz. H kár keletkezése sokszor napok kérdése. Nagy-Halászon 1893-ban a labodabogarat csak július 11.-én vet- ték észre és julius 17.-én már csak töve volt meg a répának s az egész táblában egy ép levél sem maradt meg. Július vége felé apadóban van a kártétel, mert a lárva bá- bozódni kezd. A hol utoljára rágott, ott húzódik össze ; két-három nap mulva bábbá válik és egy hét mulva, olykor korábban, más- kor későbben meg van már a bogár, a mely azután szinte nyom- talanul eltűnik, mert későbben nyáron alig látható. Habár a paizsos labodabogár fejlődése szerint legtömege- sebben a nyár elején fordul elő s ilyenkor a cezukor- és takar- mányrépára felette kártékony s habár évenkint rendszerint csak egy ivadéka van, szaporíthat az egy évben kétszer is. Suffrian már 1844-ben közölte, hogy ő e bogarat lárvaalakban 1843-ban augusztusban látta és a bogár szeptember 12.-e és 16.-a közötti időben kelt ki.) Hogy ez az ivadék csak elkésett eset-e, vagy hogy lehet-e a bogárnak évenkint kivételesen két ivadéka is, ha- tározottan nem állítom. Ritzema Bos nemcsak évi két, hanem . esetleges harom ivadékról beszél.) Köppen Oroszországban hatá- rozottan két ivadékot említ és azt mondja, hogy a paizsos laboda- bogár tojását is magára a czukorrépára tojja. De bármint is van a dolog, gazdasági jelentősége nálunk csak a nyár elejéi tömeges bogárnak, illetőleg lárvájának van. A labodabogár szaporodásának némi gátat vet nehány da- rázs ellensége. Így van olyan parányi élősködő darázs (nősténye 0.7 és hímje csak 03.—04 mm. hosszú,) a mely a labodabogár tojásában él és belsejét megeszi. Az ilyen tojásból nem a laboda- bogár lárvája, hanem a kis darazsak kelnek Ki. És későbben, noha a lárva hátát szüntelenül sár és piszok fedi, akad nehány darázs, a mely megis útját találja, hogy a lárvát is megfertőzze. A darázs lárvája tehát a labodabogár lárvájába jut, benne él és mikor ez utóbbi félig megnőtt, fejlődésében megakad és elpusz- ul, holott a benne élő darázs bebáhozódik és kikel, Ruperstberger 1) Entomol. Zeitung. Stettin, 1844 230. I. VE ZGFÉÉ 2) Ritzema Bos J., Tíerische Schüdlinge und Nützlinge. 1891. 365 Il. 160 Jablonowski József említi, hogy 1893-ban július 15.-én valahol Ansztriában e bogár 3] lárváinak nagy része félig megnőtt koraban a ragadozó darazsak áldozata lett.) :] Sem az elébbi kis darázs, a melyet Puszta- Varsányban sa szedett labodabogár tojásokból neveltem, sem a második darázs, Al a melyből egy-egy lárvában 2—4 élt, nem igen ismeretes és ne- §I vöket sem tudom. Talán eddig ismeretlen és névtelen állatok! 7 Habár e két darázs-faj és talán még több más faj, jó ba- rátunk és sokat segít, de mégsem segít annyit, hogy a védekezés . / feleslegessé váljék. Lássuk tehát most azt. J Védekezés. Részletesen ismertettem életmódját és hang- súlyozva emeltem ki, hogy a répatáblába csak a libatop révén jut be. E szerint a védekezésnél s a kár meggátlása végett első sor- ban ezt a gyomot tartsuk szemmel. Május elején vagy esetleg korábban, mielőtt a répa kapalásához, vagy ritkítaásához hozzá- fognánk, nézzünk ugyancsak gondosan szét, vajjon a répa között termő libatop nincs-e megrágva és nincs-e rajta laboda- bogár, vagy lárvája? Ha van lárva, az ilyen fertőzött gyomot kézzel kell kigyomlálni és gondosan összeszedni, hogy a lárva ne maradjon a táblán és ne vándoroljon a répára. Ugyan így gondunk legyen a libatopra a későbbi kapálások idején is egé- szen július végéig. Gondunk legyen azonban a répa szomszédságára is. Ha mellette valainely gazos, kivált libatopos takarmány, vagy egyéb ) növény terem és ha e libatopon akad a labodabogár tojása, lár- o! vája, akkor valószínű, hogy az csakhamar átkerül a répára IS. c] Ilyen esetben jó lesz, ha a répatáblának leginkább fenyegetett szélét idejekorán a svájnfurti zölddel, vagy az arzén-mérgek egyikével megpernietezzük. Ha labodabogár lárvája átkerül a répára, hadd találjon itt már mérgezett répát és veszszen el. Hasonló gondunk legyen az útszéli, árokmenti s az ákáczfa alatt termő libatopra IS. Úgy kéll irtani, hogy ha esetleg rajta. van már a rágó lárva, az ne maradjon meg élve a gyom üres helyén, ahonnan az kénytelen-kelletlen a répára vándorol. Leg- jobb, ha az ilyen helyek állandóan tiszták és ha a gyomot már "akkor irtjuk, amikor az még nincs fertőzve, vagy a mikor már rajta van a tojás. Minthogy ez utóbbi nem hull a levélről, a la- .bodát lekaszálhatjuk — vagy lesarlózhatjuk és elhordathatjuk a. !)) Wiener Entomol. Zeitung. 1893. 291. I. A répalevelet pusztító paizsos bogarak. 161 nélkül, hogy félnünk kellene a tojás lehullásától, a mi a mun- kánk sikerét esetleg koczkáztatna. A kit mindezek ellenére mégis az a baj érne, hogy júli- usban egyszerre arra ébred, hogy répáját eszi a labodabogár lárvája, az fogjon hozzá a répamérgezéshez. Permetezze meg a répát az arzénmérgek egyikével, de úgy, hogy a permet mindig a répalevél fonákját érje, mert ott él a rágó lárva és első SOor- ban a levélnek azt a részét eszi. iekintettel arra, hogy ilyen permetezés nehézkes és lassú, kérdés, vajjon nem fizetődnék-e ki jobban az arzén meszes keverékének por alakjában való hintése. Mert a porhintő hegyével talán kényelmesebben és szapo- rábban férhetünk a levél fonákjához, mint a permetezővel. 5 ha a porozást a harmat felszáradása előtt végezzük, az csak olyan hatású lesz, mint a permetezés. Hs végül, mert az egyéves életű libatop a szántóföldre csak . mag alakjában kerülhet, s ez — nem tekintve az önvetődés gya- kori esetét — legtöbbször a trágyával kerül a szántóföldre, gon- . dünk legyen a tírágyára is, hogy azt saját vesztünkre meg ne . fertőzzük szántszándékkal e gyommal. A gyommagnak, ha zsá- kunkban van, legjobb és legbiztosabb irtója a tűz ! Többször olvasom, kivált a külföldi irodalomban, hogy a . ezukor- és takarmányrépát bántja a luczernaböde (Subcoccinella vigimtiguatuorpunctata L., vagy másként Eptlachna globosa Sehn.) lárvája, mert a répa levelét rágja. Ez lehetséges, mert a liba- . topon (Chenopodium), a mely gyom közeli rokona a ezukor- és takarmányrépának, csakugyan többször láttam e kis bödének igen jellemző rágását. Ez a luczernaböde, mint a nevéből is látszik . a luczerna hirhedt ellensége és mind bogár, mind lárva korában . igen nagy kárt tehet benne, de ezenkívül megél az útszélen növő vad füveken is. Hz a luczernaböde csak 4 -4.5 mm. hosszú, te- . hát a hétpontos katiezánál (Coccinella septempunctata L.) . jóval kisebb, sötétbarna színű és mindenik szárnyfedőjén 12—12 fekete, 4—4 harántos sorba hármasával, négyesével és kettesével elhelyezett pontja vagy foltja van. HK pontok, vagy foltok kiseb- bek vagy nagyobbak s olykor harántos, félig elmosódott sávokká nőttek össze. Megnőtt lárvája szintén csak 4-d4.65 mm. hosszú, szennyes fehér, szinte szürkés szinű s a mi a legjellemzőbb reá nézve, igen tüskés-borzas felszínű. . La gé TLaS 7 Él e za ea BI xy MEZ BET E Ket eete 0£ a : A luzernaböde kora tavaszszal jelentkezik és lárvája azután . kisebb részben a megnőtt és már először kaszálható luczernát és BÁV RE SZET Val ap észt 162 A. Aigner Lajos. nagyobb részben a másodszor sarjadzó luczerna újabb hajtásait annyira lerágja, hogy azt legtöbbször egészen tönkre teszi. A lezernabödének és lárvájának rágását az jellemzi, hogy a levélnek eleinte csak az egvik oldalát hámozza le foltonként, majd folytatva a rágást, a foltok egészen egybefolynak s az illető megsérült növény egészen szürkévé, fehérré lesz, A rágott folto- kon mindenütt lehet látni, hogy az állat keskeny, párvonalas so- rokban hámozta a levelet. Ha e bogár akár a luczernáról, akár a libatopról leszorulva a répát is megtámadná, ellene gyors segítséget csak az arzénes mérgekkel való permetezés nyújthat. Magyarország pillangót. Írta A. Aigner Lajos. XV. 7. nem. Melitaea F.") A szem csupasz, a csáp bunkója tojásalakú; a középső és hátsó lábak tibiáin és tarsusain csak alul áll 2—3 sor tüske (az Argynms-eknél köröskörül). A pete körtealakú, részint bordás A hernyó hengeres, kúpszerű kiemelkedésekkel (áltüskék) borított ; ősz felé közös szövedékben él és összeszőtt levelek közt vagy moha alatt telel ki. A báb elül lelapult, szabadon függő. 1. Az alsó szárny szegélyén lefutó foltok sorában fekete pontok állanak 28 tsz szása vak se etre eat E ZDb s s TNM E MESE Az alsó szárny szegélyén lefutó foltok sorában nem állanak fekete pontok; az alapszín vöröses sárga... 0... . 6 2. Az alapszín fekete vagy vöröses sárga, narancsszínű és sárga SÁVOKKAl éa éti ÉS LEÜLT KEST B ESTE EZER RÉST! SE SEGSÉGN Az alapszín vöröses sarga, narancsszínű és sárga sávok MNÉHKÜL : és éa az ml zs e EKE Is el AL JEG e Aa izt EY UN SRRNNENKE ÉKES 3 Alul az alapszín élénk narancsszínű; fölül a fekete alapon a narancsszínű és sárga sávok igen kirivók.. .. Maturna L. Alul az alapszín halvány narancsszínű ; fölül a vöröses sárga alapon a narancsszínű és sárga sávok eléggé feltünők aurinia Rott. 1) Melitaea, város Thessaloníában, Magyarország pillangói 163 4. Csak a nőstény vöröses-sárga, az előbbi fajhoz hasonló, de sárga Sávok nélkül; a hím fehér, sárgás-vörös sávokkal és ioltekaea ekitett e " —— . Cynthia Hb. Mind a két ivar vöröses-sárga MKE ESÉSE EE L E AE ERTE 9. A szárnyak világos vöröses-sárgák; a fekete pettyek egybe- folytak és sávokat alkotnak; alul az alsó szárny szegély- sávját befelé fekete holdak határolják, amelyek éle tő felé TGGGYTTSLLÁTAZA FÁRA NR GRETE ÉSZT EE en ze Cinxia L. A szárnyak sötét rozsdás-vörösek; a gyér fekete pettyek nem egybefolytak; alul az alsó szárny szegély-sávját befelé fekete holdak határolják, amelyek éle kifelé fordul Arduinna Esp. 6. Az alsó szárnyon alul a külső sötét sávot befelé fekete hol- dacskák szegélyezik; az alsó szárny fogazott, a felső szárny a hímen hajlított; alul az alsó szárny szegélyén fehéres- SZA olda Sorazalk es e. . " Phoebe Knoch. Az alsó szárnyon alul a külső sötét sávot befelé fekete pontok vagy vonalok szegélyezik; a szárnyak lekerekíi- tettek . Ű T. A tapogatók töve kívül sárgás-, alul fekete szőrzetű; a Szár- . nyak szegélye előtt fekete csipkés vonal van, mely alapszínű MIG EETS sorát alkotja; a potroh gyűrűi nem sárgás-fehérek Trivia Schiff. A tapogatók egészen vörösek; a szárnyak szegélye előtt fekete pontok sorakoznak; a potroh gyűrűi sárgás-fehérek 8 8. Mindkét szárny alul élénk vöröses-sárga : a felső szárny csúcsa sárga; az alsó szárnyon 3 fehéres-sárga sáv van, fekete pettyek soraival; a felület élénk vöröses-sárga (hím), vagy fakó s a zöldesbe játszó (nőstény) ... ... -.. Didyma O0. Mindkét szárny alul halvány vöröses-sárga; a felső szárny csúcsa nem sárga; az alsó szarnyon alul egy sárgás Sáv MUtatkozik sz sz AÖEN KSE SS SERT esze) 9. A szegély előtt 2 fekete md vonal fut le, amely 2 sor alapszínű holdat alkot; az alsó szárny egyébként rajztalan, csak töve olykor feketés .. .. .. 0 .. Parthenie Bkh. A szegély előtt 3 sor vöröses-sárga petty áll; az alsó szárny csyébkaint tékete alapszínű eze e een e 10 10. A fekete alsó szárnyon 3 alapszínű foltsor és középfolt van; a vöröses-sárga felső szárnyon 3 fekete sáv fut le, mely 8 alapszínű foltsort alkot, ezeken belül az elülső szegélyen 2 164 A. Árgnev Lajos. fekete kör áll. Az alsó szárny alul vöröses-sárga, középsávja igen széles, olykor csaknem fehér 5... Athalia Rott. Mindkét szárny alapszíne fekete; az alsó szárnyon 3 6 vörö- Ses-sárga Toltsot Van S őz 12 A KE SSSEATAT Mindkét szárny alapszíne fekete; az alsó SZALA ON 1 vöröses- sárga follsoTr Vam ve ZA 11. A felső szárnyon 3 vöröses sárga foltsor van; ezeken belül 3 ugyanoly színű folt áll. Alul az alsó szárny rajza olyan mint az Athaha-é, de kisebb és nem oly tisztán kivehető világos foltokkabk 00. Aurelia NIekT A felső szárnyon 3 vöröses- SÉTEn foltsor van, ezeken belül 2 ugyanoly színű folt áll a barnás-fekete alapon Asteria Frr. 12. A felső szárnyon 3 vöröses-sárga foltsor van, ezeken belül 3 ugyanoly színű folt áll az elülső szegélyen és 1 a belső szegélyen. Alul az alsó szárny közép-sávja sárga és sárgás- fehér foltokból áll ... ... — ... .. .. Dictynna Esp. 20. Melitaea Maturna L.!) Linné, Systema Naturae Ed. X. 480. (1758); Herbst und Jablonsky, Natursystem aller Insekten Tab. 275. Fig. 1—4; Cynthia Esper, Die europ. Sehmetterl. in Abbild. [// tab. 37. ne 2 (1760 Alapszíne feketés-barna. Mindkét szegélyén egy sor narancs- színű apró petty és mellette ugyanoly színű sáv s emellett egy sor sárga és naranesszínű petty fut le; a tő felől 6—6 naranes- színű folt áll. Az alsó lap élénk narancsszínű, a szegély előtt sárga holdak sora, a felső szárnyon nehány sárga folt ált; az alsó szárnyon sárga középsáv és tövén nehány ugyanily színű petty van. Hazánkban aránylag kevés helyen, többnyire ritka, Dél- magyarországban azonban helyenkint gyakori. Valamikor Buda- pesten is előfordult, de mostanság legközelebb termőhelye Iharos (Biánál). Példányaink a 39 -42 mm.-t nem szokták meghaladni. Erdők szélén és tisztásain tanyázik és kedveli az erdei nedves : utakat, ahol a sáron szivogatva, csaknem kézzel fogható. Igen egyenlőtlenül fejlődik ki és többnyire egyidőben figyelhető meg hernyó, báb és lepke alakjában, így p. o. a Maros mentén Né- 1) Maturna: Diana mellékneve, ga EN É Magyarország pillangót. 165 met-Szt.-Péteren (Temes m.) május elején, Szaáron (Fejér m.) pedig 4—5 héttel később. Fetéje körtealakú, sárgás színű. Hernyója fekete, hátán sárga hosszanti sáv van, áltüskékkel borított, 30—38 mm. hosszú ; közös fonadékban való kitelelés után junius elejéig társasan főleg Fraxinus excelstor-on (kőrisfa), de Melampyrum nemorosum (fintor), Populus tremula (rezgő nyárfa), Saliz caprea (fűz), Plam- tago (útifű), Veromica officinalis (Szigorállh, Salvia (zsálya), Fagus selvaticán (bükkfa) is él. Bábja sárgás-fehér, fekete foltokkal. Parasítán : Apanteles analis (Nees) Reinh. és spurius (Wasm.) Reinh. Előfordul a következő szomszédországokban: A.-Ausztria V-VI, Karinthia VII., Krajna, Salzburg VI., Morvaország és Galiczia, VI—VII, Szilézia., Bukovina V.., Románia V-VI. Elterjedési köre: Szt.-Pétervártól Piemontig 60—459 és Pá- ristól az Altaiig 70—-110". 21. Melitaea Cynthia Hb.!) Hübner, Samml. europ. Schmetterl. p. 5. fig. 567—70, 608—9 - (1793); Trivia Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild E Tab. 97.-h8. 3. (1777). A hím alapszíne fehér, középsávja fekete, a széles fekete szegélyben 2 sor halvány narancsszínű petty áll, az alsó szárnyon a belső sornyi petty fekete pupillás, tő felől némi hasonszínű rajz mutatkozik: a felső szárny középsejtjében 2 ugyanoly színű folt áll; alsó lapja szennyes fehér. A nőstény fölül vöröses- sárga, szegélyén narancsszínű apró pettyek és nagyobb foltok Sávja, valamint egy sornyi sárga petty van; a felső szárny kö- zépsejtjében nehány narancsszínű folt áll; az alsó szárny tövén narancsszínű foltok jelentkeznek; a belső szegélysáv foltjaiban fekete pont áll; alsó lapja sárgás-barna; a felső szárny homá- lyosan mutatja a felület rajzait; az alsó szárny közepén sárgás- fehér sáv fut le, a tövön sárgás-fehér pettyek állanak ; a szegély felé feketén pontozott vöröses-sárga sáv húzódik le, a sárgás- fehér szegélyfoltok s a rojt közt vörös szegély fut végig. A . — nőstény ígen hasonlít a M. aurorina-ra alul is, ahol azonban . — fekete rajzai szélesebbek és élesebbek. Kifeszítve 33—43 mm. ; Hazánkban csupán Nagyágon figyelte meg FHranzenau 1) Cynthia: Artemis mellékneve, Cynthos hegy után. 166 A, Aigner Lajos. József. Itt éri el kelet felé elterjedésének végső határát. 800 métert meg nem haladó havasi réteken szokott julius-augusztus- ban röpködni. : Petéje fehéres-sárga. Hernyója fekete, a gyűrűk széle sárga, 30—40 mm. hosszú. Közös fonadékban kitelelve júniusig Plamtago lanceolata (utifű), Viola palustris (ibolya), Pedicularis rostrata (kajmacsor), Alchemilla vulgarison (bekál) él. Bábja zömök, fehé- res-szürke, fekete vonalakkal és pontokkal borított. Előfordul a következő szomszédországokban : A.- és F.-Ausz- tria VII., Karinthia, Tirol, Balkán. Eltergedesi köre: Tiroltól a Balkánig 47 —420 és a Svájeztól Erdélyig 25—40". 22. Meliítaea aurorina Rott.!) Rottemburg, Anmerk. zu d. Hufnagelschen Tabellen der Schmetter]. Naturforscher VI. p. 5. (1775); Artemis Hü b- ner, Samml. europ. Sehmetterl. "Tab. 653. fig. 4—6. ; Maturna Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. 16. üg. 2. tab. 41 fd 3 (TT A szárnyak színe vöröses vagy barnás-sárga; középtéren 2 fekete sáv húzódik végig, közrefogva egy Sor sárga foltot; a szegélyen narancsszínű sáv és hasonló színű pettyek sora mutat- kozik; a felső szárny elülső szegélyén sárga és naracsszínű foltok állanak; az alsó szárny tövén vörös folt és sárga petty jelentkezik. A nőstény felülete élénkebb színű. Alsó lapján a felső szárny halvány narancsszínű, sötét foltokkal, kivált a CSú- csán és külső szegélyén; az alsó szárny tövén naranesszínű fol- . tok mutatkoznak, közepén ugyanoly színű sáv fut alá s az utóbbi S a sárgas-fehér szegélyfoltok közt feke e pupillás világos foltok sorakoznak. Kifeszítve 33—50 mm. Hazánknak csaknem összes hegyi vidékein havasi réteken, de aránylag kevés helyen található májustól juliusig; az egész nagy síkságon Dunán innen és túl, valamint Budapesten és Fiuménál hiányzik. A kisebb havasi alakot, a kevésbbé élénk színezésű var. Merope Prun.-t?) csakis Gölniczbányán figyelték meg; a nagyobb, sötétebb narancsszínű var. provinctalis B.-t?) csupán dJosipdolnál fogták. 1) Az aranyos. 2) Sisyphos anyja. 3) Provincia, Provence. TEAT e ága pl Egg SES EZESZEET ET ETET SEEN Ess zs SE SE SZ SS S SES S Adalék Magyarország Hemiptera-faunájához, 167 Petéje hosszukás, fölül lapos. Hernyója barnás-fekete, apró fehér pettyekkel borított, 35—358 mm. hosszú; kitelelés után áp- rilis-májusban Geramium pratense és samguineum (gólyaorr), Succisa pratensis (sutabúb), Veronica officinalis (szigoráll), Scabiosa (sikkantyú) és Plantagon (útifű) él. Bábja zömök, zöldes fehér színű, fekete pontokkal borított. Parasttái: Meteorus caligatus (Hal.) Marsh., Apanteles Big- nellü Marsh., spurius (Wasm.) Reinh. és zygenarum Marsh. Bra- conida-fajok. I " Előfordul a következő szomszédországokban: A.- és F.-Ausz- tria V—VI., Salzburg, Tirol, Csehország, Szilézia VI., Galiczia V—VI., Bukovina VII., Románia VI." Elterjedési köre: Svédországtól Gibraltárig 65—370 és Por- tugáltól az Altaiig 10—1100. . Adalék Magyarország Hemiptera- 29 9 ate faunálához. [ Irta Lőrincz Albert. Az 1905/6. évben a Paedagogium math. és természett. szakcsoport hallgatói közül különösen nekem kellett Hemipterákat gyüjteni. Társaimmal egyetemben gyüjtöttem 172 fajt 3120 pél- dányban. A kétes fajokat meghatározni és a meghatározott fajokat revideálni dr. Horváth Géza úr, a nemzeti múzeum osztályigaz- . — gatója és kiváló specialistánk volt szíves végezni, amiért kellemes kötelességet teljesítek akkor, mikor neki ez alkalomkor is mind saját magam, mind társaim nevében leghálásabb köszönetet mondok. A gyüjtött fajok a következők : Fam. Pentatomidae. Coptosoma seutellatum Geotfr. Félegyháza, Mátrakékes, Hatvan, . —— Kóhiágyarmat, Kassa, Szerednye, Baja, Apatin, Futak, Thyreocoris scarabacoides L. Szeremle, Hódmezővásárhely. t Dolgozat a budapesti Paedagogium biologiai laboratóriumból. 168 Lörvtucg Albert, Odontoscelis : fuliginosa, L. Félegyháza, Tisza-Alpár. Szent-Endre, Nagykomlós. Odontotarsus grammicus L. Visegrád. Psacasta exanthematica Scop. Bpest, Félegyháza, Hatvan, Tisza- Alpár, Zelenika. — mneglecta H-Seh. Bpest. Eurygaster maura LL. Bpest, Hatvan, Eger, Félegyháza. Arad, Harta, Visegrád, Köőhidgyarmat, Lajoskomárom, Acsalag, Tatatóváros. Árvaváralja, Monor, N.-Szóllős, Kis-Derzsida, Baróth, FHutak, Fruska-Góra. —- migro-cucullata Goeze. Bpest, Hatvan, Félegyháza Mátrakékes. — var. picta Antess. — var. hottentotta H.Sch. Bpest, Hélegyh., Köőhidgvarmat, [Lajos- komárom, Muraszombat, Kis-Derzsida, Futak, Fruska-Góra. Trigonosoma trigonum Kryn. Hatvan, Félegyháza. Graphosoma hneatum [L. Bpest, Félegyh., Arad, Eger, Lajos- komárom, Tatotóváros, Pécs, Acsalag, Visegrád, Kőhidgy., Kassa, Koroncs, Nagyszőóllős, Kis-Derzsida, Baróth, Mehádia. Podops muncta Wabr. Visegrád. Cydnus nmigrita Fabr. Bpest, Félegyháza, T.-Alpár, Temesvár. Brachypelta aterruma Worst. Bpest, Wélegyh., T.-Alpár, Paks, Köőhidgyarmat, Tatatóváros, Mehádia. Sehirus morio L. Félegyh., Harta, Kőhidgyarmat. — sexzmaculatus Ramb. Bpest, Félegyh., T.-Alpár, Arad, Hatvan, Kőhíd- gyarmat, Tatatóváros, Árvaváralja, Koroncs, Monor, Bánócz. Nagy-Szőllős, Dévarolez, Baróth, Futak, Baja, N.-Komlós, N.-Szt.-Miklós. — bicolor L. Kis-Derzsida. — dubius Scop: Bpest, Visegrád. — biguttatus L. N.-Szőóllős. ; Gnathoconus albomarginatus (Goeze. Bpest, Félegyh., Visegrád. Sctiocoris homalonotus Fieb. Visegrád. Dyroderes umbraculatus Fabr. Visegrád. Aelia acuminata L. Bpest, Félegyh., Hatvan, Eger, Harta, Visegrád, Kőhídgy., Lajoskomárom, Tatatóváros, Acsalag, Kis-Derzsida, Baróth. Stagonomus itahcus Gmel. Nagy-Szőóllős. Eusarcoris melanocephalus Fab. Visegrád. — inconspicuus H.-Sch. — Nagy-Szőllős, Futak. Starta lunata Hahn, Visegrád. Peribalus vernalis Wolff. Bpest, Hatvan, Visegrád, Arad, Kőhíd- gyarmat, Tatatóváros, Mehádia. — sphacelatus Fabr. Visegrád, Soborsin, Tatatóváros, Beeczkó, N.-Ssőllős, N.-Szt.-Miklós. VÁLY Adalék Magyarország Hemiptera-faunájához. 169 Carpocoris fuscispinus " Bob." Bpest, Hatván, Arad, Harta, T.-Alpár, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Lajoskomárom, Vratna, Szulyó, Árvaváralja, N.-Szóllős, Fruska-Góra, — purpuret- penms De Geer. Bpest, Mezőkövesd, Eger, Visegrád, Tata- tóváros, T.-Tepliez Árvaváralia, N.-Szőllős Mehádia. — lunulatus Goeze. Bpest., Visegrád, Hatvan, B.-Megyer. Dolycoris baccarum L. Bpest, Visegrád, Hatvan, Czegléd, Eger, Arad, Csongrád, HFélegyh., Köőhiídgy., Lajoskomárom, Tata- tóváros, Vratna, Árvaváralja, Beregszőllős. Baróth, Fruska- Góra, Mehádia, N.-Komlós. Palomena prasma LL. Hatvan, T.-Alpár, N.-Szőllős. — var: sudrubescens Gorski. Bpest, Visegrád, Lajoskomárom, Beezkó, N.-Szóllős. : : Nezara viridula L. Fiume. — var. torguata Habr. Krka. Piezodorus literatus Fabr. Fruska- Góra. — var. alliaceus Gorski. Visegrád. Raphgaster nebulosa Poda. Bpest, Arad, Hatvan, Csongrád, Harta, Tatatóváros, Kőhidgyarmat, T.-Teicz Monor, N.-Szóllős, N.- Szt.-Miklós. Pentatoma rufipes L. Bpest, Arad, Soborsin, Harta, Tatatóváros, . Lajoskomárom, T.-Tepliez, Baróth. FEurydema ornatium L. Bpest, Visegrád, Félegyhéza, Arad, Duna- Bogdán, Tatatóváros, Kőhidgyarmat, Baróth, N.-Szt.-Miklós. — festwum L. Bpest, Hatvan, Tatatóváros, N.-Szt.-Miklós. —- var. pictum H.-Sch. Bpest, Hatvan, Kis-Derzsida. — var. decoratum H.-Seh. Bpest, Arad, Tatatóváros. — var. chloraticum Horv. Kis-Derzsida, Mehádia.- Fieberi Schumm. Bpest, Félegy- háza. — dominulus Scop. Árvaváralja, Vratna. — oleraceum L.Bpest, Hatvan Visegrád, Arad, T.-Alpár, Lajoskomárom, Tatatóváros, Kőhídgyarmat, Zólyom, Monor, Koroncs, Nagy- Szőóllős, Kis-Derzsida, Mehádia, Futak. Picromerus bidcns L. Félegyháza. Arma custos Fabr. Hatvan, Tatatóváros, N.-Szt.-Miklós. Jalla dumosa L. Bpest., Hatvan, Visegrád, Zólyom. . Zacrona coerulea L. Eger, Mátrakékes, Putnok. Acanthosoma haemorrhotdale L. Czegléd, N.-Szt.-Miklós. Fam. Coreidae. OCentrocoris vartegatus Kol. Acsalag, Vásárhely, Bánócz. Enoplops scapha Fabr. Bpest, Visegrád. 170 Gsiki Ernő Syromastes marginatus L. Bpest, Visegrád, Eger, Arad, Soborsin, Köhidgyarmat, Vratna, Kassa, Beregszőllős, Nagy-Szőllős, Futak. Verlusta rhombea, L. Bpest, Hatvan, Visegrád, Arad, Tatatóváros Monok, N.-Szőllős, N.-Szőllős. Mehádia. Gonocerus acutangulatus Goeze. Visegrád, Pécs, Monor. Pseudophloeus Fallémi Schill. Bpest, (Warkasvölgy). Bathysolen nubilus Wall. Tisza-Alpár. Ceraleptus gracilicorms H.-Sch. Bpest, T.-Alpár, Visegrád, Paks Futak. 3 . Coreus denticulatus Scop. Bpest, Visegrád. Camptopus laterahs Germ. Visegrád, Kis-Derzsida, Mehádia. Alydus calcaratus L. T.-Alpár, Harta, Koroncs. HNtenocephalus agilis Scop. Bpest, Félegyháza, T.-Alpár, Duna- Bogdán, Pécs, L.-Komárom, Kőhíidgyarmat, Beczkó Vratna, Monok. Therapha Hyoscyami L. Visegrád, Hatvan, T.-Alpár, Szt - Endre, Kis-Derzsida. Corizus subrufus Gmel. Visegrád. — parumpunctatus Schill. Eger, Kőhidgyarmat, Fruska-Góra — tigrinus Sehill. Eger, Visegrád. Maccevethus lineola Wabr. Visegrád. Chorosoma Schilhngi Sehumm. Sárvár. Magyarország szú-félét. Irta Csiki Ernő. IV. 5. Eccoptogaster pruni Ratzeburg. Fénylő - fekete, az előtor hátának elülső széle és a szárnyfedők töve barna, a csápok és a lábak vöröses-barnák. A homlok közepét vékony és hosszú szőrök fedik. Az előtor háta kissé szé- lesebb, mint hosszú, a korongján igen finoman, köröskörül finoman és szétszórtan pontozott. A szárnyfedők pontozottan barázdások és a közterekben sorokban pontozottak, a varrat a szárnyfedők elülső felében mélyített. A második haslemezen, mely lejtős, nincs dudor vagy tüske. Hossza 35—45 mm. Előfordul Észak- és Közép-Európában, faunaterületünkben nem ritka. Termőhelyei : Kis-Pöse, Remecz, Nagy-Mihály, Nagy- Kr GSZZÁ TT s Mágyarország szú-félét. 171 szeben, Szent-Erzsébet. Nagy Csűr, Szász-Újfalu, Fogaras, Dicső- Szent-Márton, Száaszrégen, Resicza; Horvátország: Osijek; Boszniá-ban (Sarajevo) közönséges. Különböző gyümölcsfákat támad meg. Rágványa úgy a törzsön, mint az ágakon taiálható, a menetek 5—10 em. hosz- szúak és felülről lefelé vagy megfordítva, a lárvamenetek pedig jobbra-balra haladnak. A rágványok a fákon sűrűn vannak és sokszor érintkeznek. A kéreg felületén sok kirepülési nyilás Szo- kott lenni. Rajzása április végére esik és kedvező időjárás mellett évenkint egy második ivadéka is fellép. Bogarunk polyphag faj, mely a szilva, cseresznye, alma, körte, galagonya, szilfa és egyéb fákban is él, de csak beteges fákat, letörött ágakat tá- mad meg. 5 A törzsfajon kívül nálunk két fajváltozata is található : var. pini Ratzeburg. Kissé nagyobb mint a törzsfaj, a szárnyfedők skulpturája mélyebb, a közterecskék pontsorai olyan erősek, mint a pontozottbarázdák. Termőhelyei: Remecz, Nagy-Mihály ab. castaneus Ratzeburg. A szárnyfedők, az előtor hátának elülső széle és töve, a melltő és az első és második has- lemez, valamint a többinek külső szöglete vőrös. Termőhelyei: Kőszeg, Bártfa, Tárkány, Szinnaikő, Beszkidek, Nagy-Csúr, Szász-Újfalu, Herkulesfürdő. 6. Eccoptogaster carpini Ratzeburg. Szurokfekete, kissé fénylő, a szárnyfedők barnák, a csápok és a lábak szára és feje barnás-sárgák. Az előtor háta olyan széles, mint a milyen hosszú, . előrefelé keskenyedő, sűrűn és erősen, a középen finomabban pontozott. A szárnyfedők barázdáinak és közterecskéinek pontsorai egyforma erősek, oldalt szabálytalanul pontozottak, hátsó szélük felül is rovátkos. Hossza 3—35 mm. . Előfordul egész Közép-Európában, de mindenütt ritka. Ter- móőhelyei: Soóly, Kis-Azar, Tárkány, Szászka, Kazán; Bosznia: Sarajevo. A gyertyánfában (Carpinus betulus L.) él, de bükkfából is gyüjtötték. Az anyamenet 1 em. hosszú, kissé hajlott haránt- menet, a mely mélyen benyúlik a külső fakelmébe, a lárvamene- tek a fatörzs sugarainak irányában haladnak és mélyen a fakel- mébe hatolnak be. 172 Csi Ernő. 7. Eccoptogaster intricatus Ratzeburg (pygmaeus GyIllh., Redtb. carpini) Kissé fénylő fekete, szürkés szőrökkel fedett, a szárnyfedők szurokbarnák, a csápok és a lábak szára és feje sárgás-barna. Az előtor háta kissé szélesebb mint hosszú, a közepén finoman és szétszórtan, oldalt sűrűn és erőteljesen pontozott. A szárnyfedők fénytelenek, a közepük mögött keskenyedők, a ponto- zott barázdák mélyek és sűrűn állanakiegyniás mellett, a közterekben harántul ránczoltak vagy karczoltak, a varrat a paizsocska mel- lett nem mélyített. Hossza 35—4 mm. Előfordul egész BHurópában, nálunk közönséges. Termőhelyei: Budapest, Isaszegh, Szeged (alsó tanyák), Zirez, Keszthely, Tren- csén, Bártfa, Sátoraljaújhely, Hadad, Nagyszeben, Kistorony, Resicza, Herkulesfürdő; Bosznia: Sarajevo, Kozara planina. Tölgyfák törzsében és vastagabb ágaiban él, május vége felé és állítólag másodízben is később rajzik. Az anyamenetek vízszintesek, néha rézsutosak, a 10-12 em. hosszú lárvamenetek két oldalt és egymástól kellő közökben indulnak ki, a bábüregek mélyen a fakelmében feküsznek. Helyenként nagy mennyiségben lép fel és nagy károkat is okoz. Parazitaáinak száma elég tekin- télyes, részben brákon-félék Dendrosoter protuberans Wesm., Helcon carinator Nees, Spathius rugosus Ratzb.) és Chalcididák (Stenomesius rufescens Rossi, Thoms., Elachistus leucogramma Ratzb., Pteromalus bimaculatus Nees, Rhoptrocerus eccoptogasíri Ratzb.) 8. Eccoptogaster aceris Knotek. Fekete, fénylő, szétszórtan szőrös, a szárnyfedók feketés- barnák. a csápok és a lábfej sár- gás barnák. A homlok ránezolt, karezolt és majdnem csupasz. Az előtor háta kissé hosszabb mint széles, oldalai hátul párhuzamosak, előrefelé keskenyedők, a korongja finoman és szétszórtan, az oldalak sűrűn és mélyen pontozottak, a pontok hosszúkások, A szárnyfedők barázdásan pontozottak, a pontok sűrűek, nagyok és. mélyek, a közterocskék keskenyek, simák és fénylők. A has mélyen kivájt, a haslemezek egyenesek, dudorodások nélküliek. A hím homloka lapos, sárga szőrökkel, a nőstény homloka kicsi, domború, finom hosszanti barázdával és majdnem csupasz. Előfordul Boszniában (Jeleó, Foca, Ulog, Sarajevo), Hereze- govinában (Mostar: RuisSte) és Ausztriában. Különböző juharfákon (Acer platanotdes L., A. campestre L., A. obtusatum W. et Kit.) él. Az anyamenet majdnem egyenes, függőleges, 15—5 em. hosszú és mélyen a fakelmébe hatol be. A lárvamenetek sűrűn feküsznek egymás mellett és számuk egy f az (a ) Magyarország Szuú-féléi. 173 anyamenet körül 110 is lehet, mélyen a fakelmébe hatolnak. A bábüregek a kéregben feküsznek. 9. Eccoptogaster amyegdali Guérin. Szurokfekete, kissé fénylő, a csápok, a lábak és a szárnyfedők vöröses-barnák, utóbbiak közepén szurokbarna harántcsik vonul keresztül. Az előtor háta kissé hosszabb mint széles, oldalt mélyen és szabály- talanul, a középen igen finoman pontozott, a pontok kerekek. A szárnyfedők kissé selyemfényűek, sűrűn barázdásan pontozottak, a pontsorok harántul ránezoltak. A hímek második haslemeze a közepéig meredek és innen a csúcsa felé egyenes vonalban kes kenyedő. Hossza 25 mm. Előfordul Dél-Európában, nálunk eddigelé csak a magyar tengerparton gyüjtötték. Fejlődéséről keveset tudunk, mandula-fákban tenyészik. ab. rufipennis Brancsik. A törzsfajtól csak abban tér el, hogy szárnyfedői egyszínűek, a közepükön nincs sötétebb harántcsik Előfordul a törzsfaj között. Faunaterületünkből szintén esak a magyar tengerpartról ismeretes. 10. Eccoptogaster rugulosus Katzeburg. Fénytelen szu- rokfekete, a csápok, a lábszárak és a lábfejízek, valamint a szárnyfedők csúcsa vöröses-barna. A test hoszszúkás tojásforma, az előtor háta hosszabb mint széles, előrefelé keskenyedő, sűrűn és mélyen, a középen kissé gyengébben pontozott, a pontok hosszúkások, többnyire ránczoltan összefolynak. A szárny fedők hátrafelé erősen keskenyedők, felületük ránezoltan szemecs- kézettek és finoman rézsutosan karezoltak, a pontozott barázdák sűrűek, belőlük sertesor emelkedik ki. A potroh második szelvénye majdnem vízszintes, a szelvények a csúcs felé domború ív alak- jában keskenyedők. Hossza 2—2:6 mm. Előfordul egész Európában, nálunk közönséges. Termőhelyei : Szeged (alsó tanyák), Hátszeg, Nagyszeben, Holezmány, Hosszú- falu, Szászrégen; Szlavonország: Vinkovce; Bosznia és Herczegoviná-ban közönséges. (Különböző gyümölesfákban (szilva, alma, körte, cseresznye), továbbá kökényben stb. fejlődik. Az anyamenetek 15—ő5 em. hosszúak és úgy mint a lárvamenetek mélyen a fakelmébe ha- . tolnak. A lárvamenetek először többé-kevésbé egyenesek, azután hullámos alakúak és mélyen fekvő bábüreggel végződnek. A megtá- madott ágakat sűrűn hálózzák be a menetek, úgy hogy a kéregnem Sokára lehull, Valószinüleg két nemzedékben fordul elő évenként. JEL Csiki Ernő, 11. Eccoptogaster multistriatus Marsham. Fekete, többé- kevésbé fénylő, a csápok, a lábszárak és a lábfej vöröses barna. A hímek homloka lapos, karezolt, oldalt és hátul be- felé álló szürkés-sárga szőrkoszorúval fedett, a nőstényeké domború, finoman karezolt, elül kissé benyomott. Az előtor háta hosszabb, mint széles, sűrűn, a középen finomabban ponto- zott, oldalai hátul egyenesek, elül ívesen keskenyedők. A szárny- fedők többnyire barnások, hátrafelé keskenyedők, sűrűn ponto- zottan barázdások. a közterek pontsorai olyan erősek mint a barázdák. A második haslemez közepén hátrafelé irányult gom- bos végű tüskenyulvány van, a nőstények 2., 3. és 4. haslemeze oldalt élesebben fogazott. Hossza 3—35 mm. Előfordul egész Európábau, faunaterületünkben eléggé el- terjedt faj. "Termóhelyei: Budapest, Kalocsa, Zala-Tapoleza, Keszthely, Nagyszeben, Segesvár, Herkulesfürdő, dJezvin, Nagy- és Kis-Topoloveez, Kralovecz, Temes-Rékás, Sustra, Klopódia, Nagy-Zsám; Szlavonország: Vinkovce, Fruska-góra; Bosz- nia: Recica (Sarajevonál). A szilfákban (UlMmus effusa, és tuberosa) fejlődik és azokban érzékeny kárt okoz. Rágványa hasonló az Eccoptogaster scolytus F.-éhez, de a menetek mégegyszer oly szélesek, az anyamenet 25—00 mm. hosszú és majdnem egyenes, a lárvamenetek sűrűn haladnak egymás mellett. Rajzása júniusra esik, némelyik évben egy második nemzedék is fellép a nyár végén. Ellenségei, illető leg parazitai közül felemlíthetők a következő Chalcididák : Elachistus leucogramma Ratz., Pteromalus bimaculatus Nees és Pt. brumcans). A törzsfajon kívül nálunk két fajváltozata is fordul elő : var. ulmi Redtenbacher. A törzsfajtól abban tér el, hogy a szárnyfedők közterecskéinek pontsorai finomabbak, mint a. barázdák. Termőhelyei: Budapest (Margitsziget), Pozsony, Kerczi- hegység, Brassó. var. triornatus Eichhoff. A törzsfajtól abban tér el, hogy az előtor háta finomabban pontozott, a 3. és 4. haslemez hátsó szélének közepén kisebb nagyobb kiemelkedő dudorodás van. Termőhelye: Recica Sarajevo mellett (Bosznia), azonkívül Németországban is előfordul. Uj Carabus Csík-vármegyéből. Írta Csiki Ernő. Carabus Hampei K üst. var. Méhelyanus nov. Var. incompsi Kr. et var. spectabhh Csiki proxinus, forma intermedia, sed differt: corpore multo minore, pronoto paulo breviore, disco subtiliore regularitergue punctato, angulis posticis minus productis, elytris tenuiter punctato-striatis, striis acutis, interstitiis eminentibus, primariis interdum interruptis. Colore coeruleo vel violaceo, limbo laterali alacri. Long. 20—22 mm. Habitat in montibus Carpathicis orientalibus Comitatus Csik (Mons Vigyázókő et Tarkó), ubi L.L. Méhely anno 1891 (jul. 28. et 30) legit A var. mcompsus Kr. és var. spectabitis Csiki között álló mindkettőtől sokkal kisebb teste által tér el. Az előtor háta kissé rövidebb, korongja finomabban és szabályosan pontozott, hátsó szögletei kevésbbé kihúzottak, a szárnyfedők finoman pontozottan barázdások, a barázdák élesek, a közterek kiemelkedők, dom- borúak, az elsőrendű köztereket helyenként apró gödröcskék szakítják meg, melyek tövében hátrafelé irányult hegyű szemcse van. Színe kék vagy ibolyás-kék, az előtor hátának és a szárny- fedők oldalszéle élénkebb színű. Hossza 20—22 mm. . Előfordul Csik-vármegyében a Vigyázókő és Tarkőó hava- sokon, hol! Méhely Lajos 1891. évi julius hó 28-án, . illetőleg 30-án gyüjtötte. Különfélék. A Staphylinus pubescens biologíiájához. A mult év nyarán Hidegkút környékén ganajtúró bogarakat gyüjtögetve egyszerre csak szemembe tünt egy pár (ó$ és ? ) ezen csinos Staphylinidából, amint vígan kergetőztek a forró júliusi napfényben. Jó ideig figyeltem őket, — a hím mind tüzesebben kergette nőstényét, midőn egyszerre — egész váratlanul — elváltak s a párocska — mint a prédáját leső tigris, — meglapult a tehéntrágyában. Időm sem volt ennek okát keresni, mikor zümmögve repült egy nagyobb fajta ganajtúró bogár (Onthophagus vacca L.) s leereszkedett a trágyára. Még mielőtt szárnyait összecsukhatta volna, — villámgyorsasággal rárohant a két Staphylínus, s egyenesen a szárnyfedői alá vetették magukat, s kikezdték a védetlen, lágy hátgyűrűket. A szegény áldozat tehetetlenül vergődött gyilkosainak rágói alatt, de kínlódása csak pár pillanatig tartott, — a falánk rablók hamarosan végeztek áldozatukkal, hogy azután folytassák a kergetőzést, — amelyet csak gyüjtőüvegem szakított félbe. Hajóss József. 176 K ülönfélék. ,Rovarcsata". Ezen ezím alatt leírja Tömörkény Ist- ván egy hangya (Tet-morium caespitum L.) és bogár (A4Amara auhca L.) dauakodását, melyet némi kihagyással közlünk a cTer- mészet? után. A bogár tíz akkora. mint a hangya, de azért ezen utóbbi a támadó fél; elkapta állkapcsaival a bogár baloldali csápját s annál fogva húzta a bogarat, ahogy csak birta. Amaz meg e támadás ellenében tenetetlenül vergődött. Ahogy mozgott, ahogy igyekezett támadójától szabadulni, mind mutatta, hogy szaladó állatka. A hangya ellenben útonálló természetű jószág. Már Aristoteles említi felőlük, hogy ha nem vadásznak is más rovartársaikra, de mindent összehordanak, amit csak találnak. Azt azonban, hogy egy nála sokkal nagyobb bogárba ily rabló módon belekössön, még sohasem láttam. Legérzékenyebb helyén, a csápján ragadta meg a bogarat s azután minden erejével húzni kezdte. Az Amara védekezett, ahogy bírt, de nem sokra ment vele a gyámoltalan. A bal élső lábával igyekezett a csápjáról lesöpörni a hangyát, ami azonban épen nem sikerült. Csak ver- gődött kínosan, a hangya pedig folyton húzta és ezibálta. Bizo- - nyára haza akarta vinni a bolyba eleségül. A Carabus most már mind a két első lábát használatba vette, hogy valahogy majd így eltávolítja az ellenséget. A hangya ekkor fordított a dolgon, felment a meglapult bogár hátára, de a szájában tartott csápot oda is felvonszolta magával. Majd megint leszaladt, húzta jobbra- balra, előre a hozzáképest elefánttestű állatot. Az meg nem birt ellene tenni semmit. Megvolt gyámolva tökéletesen. Utóbb meg- untam nézni azt az állatkínzáast, ennélfogva nagyot ütöttem a kerti asztalra, melyen a küzdelem folyt. A hangya erre megijedt, eleresztette a bogár bajuszát és az asztallábon sietve lefutott. Lehet, hogy harezba akarta szólítani a többi társait, mert amilyen útonállók az is kítellik tőlük. A kínzójától megszabadult futóbogár veszteg maradt az asztalon. Mozgattam: nem moz- dult. A .csata teljesen kimerítette. Wáradt volt és elernyedt; Igen érzékeny . téstrésze lehet az a csáp, amelyet meg mart a hangya. Kitettem az árnyékból az asztalt a napra s újjhegyről nehány esepp " vizet ecseppentettem a szegény megkínzott nagy tohonya elé. A víztől eleinte megriadt, hátrált, . de azután az egész fejét beledugta s a bajuszát is fürdötte benne. Egy jó óra kellett hozzá, amíg rendben föléledt, akkor azután lemászott. az asztalról. Lehet, hogy útjában újból elfogták a hangyák. A szőlőrontó molyokat (Conchylis ambiguella Hb. és Eudemis botrana Schiff.) tovabbi tanulmány tárgyává !) tette Laborde J. (Bull. du ministere de 1 agricult. 1901—2.) Ugy tapasztalta, hogy a két molypille életmódja igen különböző s en- nélfogva nem lehet ellenük egyformán védekezni. Mind a kettőt rengeteg számban fogják, a Conciwtlist lámpákkal, az Judemuist 1) V. ő. Rovartani Lapok. XII. kötet 177. 1. 1905. Íredalom. 171 enyves ernyőkkel, de még ez a szám is elenyésző az egyáltalában meglevőkhez képest. HFejlődésük minden stadiumában kell őket irtani, kivált herzyó állapotban, és különösen tavaszkor, a midőn kevésbbé számosak és könyebben találhatók. A második ivadékot vagy a megtámadott gerezdek leszedése vagy a bábok össze- gyüjtése és megsemmisítése által kell irtani. Igen ajánlható a lehetőleg korai szüretelés, mert az által meggátolható az Eudemis harmadik ivadékának nagyobb mérvű károsítása. A kéreg alatt levő bábok irtására alkalmazható a mésztej, Natrium causticum és szénkéneg hozzá vegyítésével. Ha ezzel bedörzsöljük a tőkét, akkor a bábok 709/0-a elpusztul. A Cochylisnak lámpákkal való, fogása nem ajánlható, mert a hímek viszonya a nőstényekhez — 60 : 40, azonkívül a nőstények a peték nagy részét, sőt talán már összes petéiket letojták, anatomiai vizsgálat útján pedig min- denkor meg kell állapítani, vajjon egyáltalában röpülnek-e még nőstények, minthogy röpülési idejük igen rövid. Az Eudemuis- hernyók irtására igen ajánlható a következő vegyülék: fenyő- gyanta 15 gr., Natrium causticum 2 gr., Amoniak 6 gr., Verdet 1 gr., H. 20 74 gr. A tapasztalat mutatja, hogy a tavaszi irtás egyáltalában nem elegendő; mert ha még oly sikeres is, a har- madik ivadék által okozott kár mindig igen jelentékeny. Ennél- fogva nem szabad elmulasztani a kitelelő bábok irtását, vagyis télen is, tavaszszal is kell irtani. Irodalom. Horvát , Dr. G.. Synopsis Tingitidarum regionis pa- laegarcectic ae. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hugarici. IV, 1906, p. 1—118, tab. I. et fig. 4 xylogr ) 3 A paláarktikus táj Tingitidae-féléinek átnézete, melyben meghatározó kulcsokat találunk az alcsaládok, nemek, fajok és fajváltozatok meghatározására. Az egyes fajoknál megtaláljuk az összes irodalmi intézeteket, a tápláló növények felsorolását és a földrajzi elterjedést. Újak: 1 alnem (Phaenotropis), 22 faj és 9 fajváltozat, melyek közül a Serenthia confusa var. fallaz Magyar- országon (Varannó-Csemerje, Kolozs) kívül Déloroszországban is előfordul. Csiki E. ak Szépligeti, V., Neue exotisecehe lhlehneumoniden aus der Sammlung des Ungarischen National- Museum s. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. ÍV. 1906, p. [119- 1506). SEL Irodalom. A Magyar Nemzeti Múzeum gazdag gyüjteményéből már ismert fajok kiegészítő leírásán kívül 89 exotikus új fajt ir le a szerző és egyes nemek és faj-csoportok meghatározó kulcsát is adja. Csiki E. k Mocsáry, Alex., Vespidarum species guattuor novae. (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hungarici. IV, 1906, p. 197—200). Szerző a M. N. Múzeum gyüjteményéből 1 turkesztáni, 1 paraguayi és 2 afrikai új darazsat ír le. Csiki E. kk Csiki Ernő, Adatok a magyarországi Morphocara- busok ismeretéhez. — Beitráge zur Kenntnis der ungarischen Morphocaraben. (Annales hist.- nat. Musei Nationalis Hungariei. IV, 1906, p. 214—262, egy szövegközti térképpel.) Szerző Ganglbauer és Born-nal szemben kifejti, hogy a Carabus momilis, Scheidleri és Kollari nem egy és ugyanazon faj változatai, hanem éppen a szárnyfedők szerkezete alapján más alakokkal együtt külön fajoknak tartja. Legősibb azon alak, melynek a szárnyak erezetének megfelelően a szárnyfedőkön három elsőrendű bordája van, ilyen a C. momilis és Scheidlert. A harmadik borda oszlása, illetőleg két vagy három ágra való szakadása eredményezte a 4 és 5 elsőrendű bordákkal biró ala- kokat, Négy elsőrendű bordája van a C. Zawadszkyi Kr., comptus Dej, Rotmhi Dej. es Kollari Pallrd., öt ersőrendű bordája a C. Hampei Küst.-nek. A hat magyarországi faj és fajválto- zataik elterjedését egy térképen is bemutatja. Az értekezést a magyarországi Morphocarabusok szisztematikus jegyzéke. a Szi. nonimák és az irodalmi idézetek felsorolásával fejezi be. Csiki E. x Horváth, Dr. G., Desription de deux Plinthisus n0ou- veaux. (Hém ) (Annales hist.-nat. Musei Nationalis Hun- Same TV 1900 pó 274 2105) Egy szibériai (Plinthisus Tativentris) és egy kelet-afrikai (Pl. afer) új faj és fajváltozat (var. kilimensis) leírása, utóbbi hazánkfia Katona Kálmán gazdag német-kelet-afrikai gyüj- téséből való. 2 S ŐSUGL B 1 Az , Annales Musei Nationalis Hungarici" f, évi IV. kötetének 1 füzetében még a következő czikkek jelentek meg: Kulczynszki Ara nearum species novae tres in Dalmatia a Dre Cornelio Chyzer lectae; de Meijere, Über einige indo-australisehe Dipteren des Ungarischen National- Museums, bez. des Naturhistorisehen Museums zu Genua; Prinz, Die Nau- tiliden in der unteren Jura-Periode; Sehulz, Die Trigonaloiden des Unga- risehen National-Museums. Kert ész czikke az Evaza légy-nemről még nem teljes, késöbb ismertetjük. : Entomologiai művek. " Általános. 4 Magyar Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Húnga- riae). III. kötet. Arthropoda, Kiadja a k. m. Terméazettudományi Társulat. Ára 35 kr., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpáti E. Állatmuzeum, utasitás álla- tok KENE s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 korona — 40 (ill, — Bein K.A kis róvargyűjtő-: Utasítás a kiválóbb rovarok megism résére é g.yűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi S Rovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai ifjuság számára; kötve 1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendi A. Rövid útmutatás . a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday ]J. Rovar- . tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hojfer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. — Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. Hymenoptera. Mocsáry S. A magyar tauna fémdarazsai 2 kor. 40 fill. . A magyar launa másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill. Adatok Magyaror szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fill. Földünk fémdarazsainak magánrajza 40 kor. Z E Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék. ismertetése és STELESS 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 3 kor. — Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Berge, Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor 20 fll. — Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb auf 71 farb. Tateln 30 kor. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge :Europas . 1900 Abb. auf 50 Tafeln 30 kor. . Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna — EHE KEKÉIZ E té 60. NM — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- rum universi 6 kór. . . — Coleoptera. Török P. Bogár- In atározó 2 kor. 80 fill. — Bein K. A kis . bogárgyűjtő. A bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck . 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 40 fil. A magyarországi bg ueETŐ 40 fill. Az Eremocoris-fajok jagánrajzas . 2tábl. 60 füll. . — " Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror- . szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország A szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 (ill. Myricpoda. Dr. Daday ]. A magyarországi Muriopodák MASÁUTAIZA . 4 táblával 4 kor. 3 : . Araehnoidea. Dr. hyz2 v K. és Kulczynski L. Araneae Hungaria 8. kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a . 2—3. kötet kapható 16 kor. — Dr, Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló . pókok természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles L. Adalék Magyarország 3 atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. . — Crustacea: Dr. Daday J]. A Magyarországban eddig talált szabadon . élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus 5 Mis átnézete.. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok. átnézete 1 kor. efys kefe Magyarország hogárfanája. ; Vezérfonal a magyar szent korona Gklrak erik letén előforduló bogarak megismerésére. IRTA CSILKI EBA Ő A Magyar Nemzeti Muzeum segédőre. "A három kötetes munka első kötete a bevezető - morphologiai részen . kívül a Caraboideákat ÉS Staphylinoideákat, a második kötet a Palpicorniás .kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora és. Lamellicornia családsorozatokat fogja tartalmazni- TVR SIZE ÁSY KIZ SZ GY IZ TGVZTVYZ V/G RVVZ RV VIZ NVTZÉS A munka 5 íves . füzetekben — jelenik meg egy-egy füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára 2 kor. 40 fil. . Megjelent az I. kötet első és második füzete. Előjegyzések és előfizetések a SZETZŐ ezímére (Buda- pest, VIII.. Nemzeti Múzeum) küldendők. AVVAL VAY NN LV VIV VALA 417 00TTTTSSZESKSÉRN KTSTÁSSBA S ESETE AK gát INNIN NNŐNIN NN NNANAMNIDS Schmidl Sándor SONY vasam A Budapest, VI., Uj-utcza 3. 7888 ) XHI. kötet. . 1906. November 9. füzet. aga DA AS 7.agy age SA DA st 4 ÜZ RÉ REZA ASLAN I TE geg AAL Ét ÉSA el pzs Y djlá ap ÚY miat age. CS ÚaN aA J age DX VA áá kt E páv test a léke COLOS Cs T (td LÉRE a ÉT Eg ALAK A HRábl SSE lk A INN TI SKY e, Ej HENEBE HEHE 2. S NO JN ( ( ; ; E "HAVI [ FOLYÓIRAT , külön nös , tekintettel d HASZNOS és kártékony rovarokra. age a E. s se aj e) TC? [SZAK OS AV OLTEK VÖ ÉEST SRA SS I LYA 18 TATOS ERZO REZET beréát tá pas r ár § Fagy, k ) pl Al (i f f ESSZSEZZNS É agy age isk tg NN N DELL § PER z XA BA ; E: a 7 É (s D8- BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS — DR. CHYZER KORNEL DR- ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR CATS [A A Ag ésa £ -KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL aga Sa —." SZERKESZTIK agy a. ——— A. AIGNER LAJOS és CSIKI ERNŐ. agy Ég OH agy a fa Ze JNa.SA ag sal a 0Aai ő) Az agy SJae JEE ige a) SERaN SALÉNÉSA ú 9 B ág é ÉS 1 SHARES SZM SZÉ BOT ZAT ETTE 15 age age szét zo ága ap agy RAG BUDAPEST, 1906 . A. ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHIVATALA 3 KED ZS ERKEL-UTCZA 12. ő FEREETEE . Előfizetési ára 1 egész évre 8 kor késes 41Rv ps vá (Megjelenik minden "hónap első napján, julius és . augusztus havak kivételével Tartalom." A. Aigner Lajos : Magyarország Plana XVI e Ez 479 8 Lamprecht Kálmán: A félelem szerepe a tovarvilágban ZEZ a 100 zt Csiki Ernő: Magyarország szú-féléi V. "5" SZAZ Esz EE Lőrimez Albert : Adalék Magyarország Hemiptera fanmájátioz. IL 159 Dudinszky FEmül: . Újabb tapasztalataim a tücsökről . 2. 192 . ; Olasz Károly: Adalék Mag yarország . ET ÉS Nero 7 s tera- fatinajához 194 1. Különfélék. A. Kraneher-féle entomologiai évkönyv. ZTA e e e én EK JO Nagyszerű lepkegyüjtemény. TSA a KA E Eeen S KM D. E.: Az Osmiak ésa csigaházák. S se e EE -D-Tox Kz ÖTyeteés Nnasieormiatóks sz sz TO London a lepkek városa. ... ve. Le E ét E OTA Elektromos moszkitó-1eás s 2 o. A. Aigmer: Lajos : Ritka tuniszi VT SEEN SSTETO A furóbogarak tenyésztése . e BO EZ Amerik ai magyar level. 2 EN le ék éa szg 09 s D E. : A hártyásszárnyúak s SZŰT rásáról. e e An 2 Irodalom. . Reitter E., Krausz H- ÉS Zone iz közleményeit ismerteti , TESTS ; Csiki Ernő. 8 HÉA EE EE ESEL KE 8007 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden. hónap első péntekén. (VIII Eszterházy- § utcza 19) ülést tart. JN NBek szívesen JAR RK ekéS A budapesti entomologusok minden. bénteken ések HBEL . féle (Muhr EL vendéglőben (Rákóczi- út. TE találkoznak. z Kedvezmény. 7. 8 a Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901., 1902., 1903, 190£ és 1905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapha ); Ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk. 81; Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz. (IX. Erkel: det a 12) czímzendők. SZERT Lt TE ES d Magyarország pillangót. Írta A. Aigner Lajos. XVI. 983. Melitaeca Cinxia L.") Linné, Systema Naturae. Ed. X. 480. (1759); Freyer, Bei- tráge z. Geschichte europ. Schmetterl]. I. fig. 103 (1827); Cinma major Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab 25. fi. 2 A szárnyak rozsdás sárgák, fekete erekkel és foltsorokkal, melyek többnyire egybefolynak és több harántos sávot alkotnak. Alsó lapján a felső szárny középső fekete foltsora szélesen meg- szakított; alapszíne világos vöröses-sárga, néhány fekete folttal; CSÚCSA álá a sárga. Az alsó szárny vöröses-sárga; töve, ESZES ÉS szegélysávja sárgás, fekete pettyekkel; a feketén pontozott külső vöröses-sárga sáv befelé fekete holdaktól határolt, a melyek hegye a tő felé fordul. Hazánkban országszerte, de egyenetlen elterjedésben ta- lálható, némely vidéken ritka, másutt gyakori, április közepétől . junius végéig, kedvező években olykor II. ivadékban is jelenkezik augusztusban. Példányaink általában 35—42 mm., kivételesen csak 28 mm. szélesek. A rendszerint a hímnél csak kevéssel sötétebb nőstények közt Budapesten nem ritkán fordulnak elő igen sötét és erőteljes rajzú példányok is, melyeknél a felső szárny tő felől s az alsó szárny egész középtere csaknem teljesen fekete, de a melyek még az alapszínt viselik: ab. Horváthi Aig. Ezek között ritka az olyan, melynél a felső szárny középterén és belszegélyén levő fekete köralakú pettyek és szalagok szürkésen vannak kitöltve, míg a rajztól szabadon hagyott helyen világos agyagsárgák. 1) Cinxia: az övezett, Juno mellékneve. Rovartani Lapok XIII. 1906. november. 180 A, Aigner Lajos. Száron a nőstény alapszíne többé-kevésbbé halványabb, fekete rajzolatai szélesek s élesek, a szárny belső felén az olajszínbe való erős hajlással. Mint a legtöbb Melitaeánál úgy ennél is fordulnak elő me- lanotikus eltérések. Ilyen egy nagylévárdi hímpéldány, mely mindükét szárnyon a tőtől a szárny közepéíg csaknem egészen szétfolyó koromszínű, úgy hogy az alapszín csupán az igen meg- szélesedett fekete szegély előtt szalag alakjában jut érvényre. Ennek ellentéte egy budapesti világos rozsdás sárga színű nőstény, mely csaknem rajztalan, a mennyiben a felső szárnyon a fekete szegélyen kívül csak tő felől mutatkozik nehány fekete vonal s a középsejtben apró fekete körfolt. Alsó szárnyán a szernfoltokkal ékesített barna szalag igen széles s az elülső sze- gélyen a fekete tőtérig folytatódik: ab. Uhryki Aign. Hernyója fekete, kékes-fehér pontokkal és fekete áltüskék- kel borított, feje és lába pirosas-barna, 30—39 mm. hosszú. Kitelelvén a második vedlésig társasan él május közepéig; táp- láló növényei: Plantago lamceoluta (utifű), Achullea millefolium (ezicezkóró), Hieracium pilosella és camescens (hölgymálb, Aira canescens (pákhordó), Succisa pratensis (sutabáb), Veronica officinalis (szígorál). Bábja zömök, szürkés, narancsszínű szemölcsökkel díszített. Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig ál- talában V—VI., Salzburgban: VI., VIII., Galicziában VI., Bulgá- riában már Í[V—V. Elterjedési köre Norvégiától Kis- -Ázsiáig 6 60—537" és Angliától . Szibériáig 15—1009. 24. Melitaea Arduinna Esp.) var. rhodopensis Hrr.?) Freyer, Neuere Beitráge z. Schmetterlingskunde III. p. 3. tab. 193. fig. 1. (18339); Hübner-Geyer, Samml. europ. Schmetterl. Forts. fig. 1023—4. A szárnyak színe a törzsfajnál sötét rozsdás vörös, a faj- változaton élénk vörös-barna; igen hasonlít a M. Cinxia-hoz, a fekete pettyek azonban gyérebbek, nem egybefolytak, de sokkal erőteljesebbek. Alsó lapja vöröses-sárga; a felső szárny 1 Diana mellékneve. 2) Rhodope: hegység Törökországban, a hol ez alakot Frivaldszky " Imre gyüjtői felfedezték. MESET zet eyes s. rknmzszmztsm ESET TS meets és ezen FREKEKLONUN HEAT IZETNI BENN ET Magyarország pillangói 181 közepén meg nem szakított fekete foltok sora áll; az alsó szárny fehéres középsávja kívülről fekete holdacskáktól szegélyezett, a melyek hegye kifelé EK szegélye fehéres. Kifeszítve 40—50 milliméter. . Hazánkban csupán Josipdolon (Modrus-Fiume megye) figyel- ték meg, a hol elterjedésének nyugati véghatárát éri el. Hernyója ismeretlen. Előfordul még Romániában és Törökországban, a hol Fri- valdszky gyüjtői fedezték fel, valamint Kis-Ázsiában és Per- siában; törzsfaja Örményországtól és az Uraltól Közép- Ázsiáig Tálató 25. Melitaea Phoebe Kn.!) Knoch, Beitráge z. Insectengeschichte III. p. 124. tab. 6. fig. .8. 4. (1783) ; Corythalta Esper, Die europ. Sechmetterl. in Abbild. I. tab. 61. fig. 4. 5, tab. 72. fig. 2. A szárnyak vöröses-sárgák (a nőstényen halványabbak), nehány szabálytalan fekete harántos sávval és tőbeli ponttal; a szegély előtt csipkés fekete vonal fut le, mely alapszínű holdak sorát alkotja. Alsó lapja halványabb vöröses-sárga; a szegélyen fehéres-sárga holdak sora van; alsó szárnyán a hasonló színű középsávban egy sor fekete. holdacska áll. Az alsó szárny foga- zott, a hím felső szárnya kissé hajlított. . Hazánkban országszerte, helyenkint ritka, többnyire gyakori és 2 ivadékban (május elejétől junius közepéig és augusztus elejétől szeptember elejéig) erdei réteken, este szegfűn ülve ta- lálható. ú Nagyság, rajz és színezés tekintetében igen változó. Nálunk rendszerint 40—44 mm. széles, akadnak azonban példányok, melyek a 45—48 mm.-t is megütik és viszont, a melyek csak 32 mm.-t érnek el. Az utóbbiak, a II. ivadeküak a var. parva Mei -hoz?) tartoz- nak (ezzel alighanem azonos a var. minor Frey?) és var. mana, Sígr."), míg igen nagy (48 mm.), inkább vöröses agyagsárga színű és rendkívül erőteljes rajzú mehádiai nőstények talán a var. occitanica Stgr.-hez?) vonhatók. Ehhez tartozik alighanem két 1) Phoebe: a hold istene, Artemis mellékneve, 2) 3) A kicsiny. 1) A törpe. 5) Occitania, hajdan Dél-Franczia tartomány. 182 : A. Árgner Lajos. kisebb budapesti példány ís, melyek a tőtéren szintén vöröses- sárgák, de az egyiken az összes rajzok, a másikon pedig csak a tő felől levők igen erősek és szélesek. 5 Az elfeketedés iránti hajlandóság és nagyság által kitünnek oly budapesti és hunyadmegyei példányok is, melyeken kivált az alsó szárny tőtere csaknem rajztalanul feketés. Ezek alkalmasint átmeneti alakok a var. caucasica Stgr.-hoz.!) Még ennél is sötétebb az ab. melanina Cenni?), melyen az összes fekete rajzok megszélesedtek, úgy hogy az alapszínt na- gyon elnyomják (Budapest, Dalmáczia). Budapesten Anker Lajos fogott nőstény példányt, mel h7 csaknem teljesen fekete volt. Ennek ellentéte a var. Aetherea Ev.?), mely élénkebb ese barna és kevesebb fekete rajzú a törzsalaknál. Ezt a keleti ala- kot csupán Horvátországban (Josipdolon) és kelet felé a Dobrud- sában figyelték meg; de úgy látszik, ahhoz tartozik némely mehádiai példány is, a melyekről Viertl] A. megjegyezte, hogy azok a törzsalakhoz úgy VEN ÉENN E E, mint a V. xamthomelas a V. polychloros-hoz. Egyeb eltérések közül csupán kettőt említek még fel: az egyiken a rajzolat a szegély felé igen megfogyott: ab. Geyeri Aign.; a másikon pedig a mellső szegélyen álló két JN egy nagy fekete folttá egyesült, : Hernyója feketés szürke, fehér pontokkal és vöröses-sárga szőrös . áltüskékkel borított; feje fekete, olyan mint a Didyma-é, melyhez igen hasonlít, . ellenben világos barna; 30—39 mm. hosszú. A második vedlésig közös szövedékben, azután elszórtan május közepéig és julius elejétől augusztus elejéig Centaurea scabiosán (esüköllő), Carduuson (bogáncs), Cirsiumon (bárcs) és Plantagón (utifú) él. Bábja sárgás-szürke, fekete és rőt F0FG/aK és pontokkal borított. Parasitája : Apanteles analis (Nees) Reinh. Braconid faj. Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.-Ausztria VII.. Karinthia VI— VII., Morvaország és Galicziasv E, Románia VI—VII., Bulgária IV. Elterjedési a Livlandtól Farisztánig 57—359 és Portugal- liától Pekingig 10—150". 1 A kaukazusi. 2) Melas, fekete kisebbitése. 3) Az aetherikus. 3 Magyarország pillangói 188 26. Melitaaa Didyma O.") éretésenkermer Die Sehmetterl. v. Europa TT. 1. p. 30. (1807); Freyer, Beitráge z. Geschichte europ. Schmetterl. III. 85. 104. fig. 1, 2. (1830); Cíinxria Esper., Die europ. Sechmetterl. in Abbild. I. tab. 16 fig. 3, tab. 46. fig. 2, a, b. (A7T7.) Felülete vörösessárga színű, a nőstényé halványabb, vagy fakó színű, olykor a szürkészöldbe hajló. Mindkét szárnyán szá- mos kisebb-nagyobb petty van, melyek a szegélytér felé sort al- kotnak, de az alsó szárnyon sokszor igen megfogytak ; ennek töve és belső szegélye többnyire szélesen fekete. Alsó lapján a felső szárny élénk vöröses sárga, 3 sárgás fehér sávval és fekete pettyek soraival. Hazánkban országszerte igen közönséges faj, mely két, sőt helyenként kedvező időjárás mellett, három ivadékban is fel- lép (május végétől julius elejéig, julius közepétől augusztus kö- zepéig és szeptemberben). Nagysága igen változó: nálunk a hím rendszerint 34—40, kivételesen csak 29 mm., a nőstény pedig 29—45, kivételesen 31 mm. Még sokkal inkább variálnak a rajz- elemek, melyek hol igen megfogynak, hol a szabályos mértéket jóval meghaladják. Nem kevésbbé eltérő a színezés, mely a hal- vány sárgásvörös és a szürke közt ingadozik. A var. alpina Stgr-en?) nagyobbak a pettyek és a középtér foltsora, mely gyakran egybefolyó sávként fut a két szárnyoz vé- gig, az alsó szárnyon azonban olykor hiányzik; a hím színe a rendesnél élénkebb vöröses-sárga, a nőstényé pedig zöldes- szürke tünetű. (Budapest, Parád, Vinkoveze, Plitvicza.) Egyik melanotikus mátrai hímnél az összes fekete pettyek fölül is, alul is, szabálytalan nagy foltokká tömörülnek. Némely budapesti példányon a rajzolat a rendesnél -gyön- gébb, részint megfogyatkozott, színe pedig a hímen sárgásabb vörös, viszont a nőstényen kivált a felső szárnyon csaknem agyag- vagy crémeszínű. Ezek a var. occidentalis Stgr.-hez?) tartoznak, mely különben főleg délnyugati Hurópában, de Dal- mácziában és a Balkánban is előfordul. Egy eperjesi hím világos Sárgás-vörös, felső szárnyán a külső szegély, alsó szárnyán pedig 1) A kettős, Artemisnek mint Apo:ló ikertestvérének mellékneve. 2) A havasi. ; 3) A nyugati. 184 A. Aigner Lajos. a belső szegély felé fehéres-sárga, igen kevés apró fekete ! pettytyel. 1 hi Ugyanolyan, de kisebb és még gyöngedebb, megfogyat- kozott rajzolatú a keleti var. persea Koll.), mely var. dalmatina, aa Ster.?) (araratica Stgr.?) név alatt is le. volt írva és melyet Fiume és Novi környékén, valamint Dalmácziában figyeltek meg, de a Balkánban 18 honos. Ennél jóval nagyobb a var. meridionalis Stgr.?) Hiímje a rendesnél tüzesebb vöröses-sárga, felső szárnyának foltsora több- nyire csak apróbb pettyekbőli áll, a melyek sávot nem alkotnak, nősténye pedig kivált felső szárnyán zöldes erémeszínű. Buda- " ) pest, Orsova, Puj, Vinkovcze, Lipik, Fiume és Portoré környékén figyelték meg. A Balkánon 18 röpül. Egyik eperjesi hím sötét vöröses-sárga színű, pettyei és szalagjai az alpina-énál nagyobbak és szélesebbek; ez alighanem a var. graeca Stgr.-hező) tartozik. Ide vonható talán a következő három eperjesi példány is: 1. Hím, felső szárnya csaknem egé- szen fekete, mivel az alapszín csupán mellső szegélyén közel a tőhöz és az erek mentén tünik elé; 2. Nőstény, szétfolyó fekete szalagokkal, úgy hogy a fekete szín az uralkodó; 3. Nőstény, melyen a fekete szin teljesen felülkerekedett, elannyira, hogy az alapszín csak az alsó szárny tövén valik némileg láthatóvá. Ez a 3. példány a törzsalakhoz úgy viszonylik, mint a . Var. Erycimdes a Dictiynna-hoz. A törzsalaknak egyéb eltérései a következők: 1. Nőstény, melynek felső szárnyán a középsejt közepén levő pettya haránt- éren állóval egy nagy foltta tömörűl (Budapest); 2. Hím, mely- : nek alsó lapjain a felső jobb szárny erőteljes fekete sávja a bal- ] szárnyon csak két pont által jelzett (Budapest). "88 Hernyója kékes szürke, fehér pontokkal borított, feje barnás- — / sárga, 30 mm. hosszú ; kitelelvén május végéig és junius végétől — ] julius végéig következő növényeken él: Linarta vulgaris (gyuj- továny), Artemisia campestre és abrotanum (üröm), Valeriana — ! officinalis (gyökönke), Teucrium chamaedrys (tavorja), Plamtago ) lanceolata (utifű), . Verbascum (farkkóró), Stachys recta (hunyász), ) Trfohum montanum (lóhere). Bábja zömök, fehéres-zöld, fekete d pontokkal díszített. Parasíitája : Butachina larvarum L. Diptera-faj. 1) A perzsa. 2) A dalmácziai. ?) Az ararati. §) A délszaki 5) A görög. . ae . A félelelem szerepe a rovarvilágban. 185 Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A.-Ausztria V—VI., VIII Morvaorsz. VI— VII. Szilézia VII. Ga- Iiczia VI. Bukovina VI— VIII. Románia VI—VIII. Bulgária V. Elterjedési köre: Königsbergtől Algirig 56—359 és Spanyol- országtól Pekingig 10 135". A félelem szerepe a rovarvilágban. Irta Lambrecht Kálmán. A. mióta a lélektan az emberen tanulmányozott lelki jelen- ségek eredményeit, a mennyire lehet, kiterjeszti az állatokra is, ezeknek sok, eddig lelki megnyilvánulásnak vett EIREÉTENSÉZE egyszerű reflexre redukálódik. A félelem keltette lelki mozgalmak vizsgálata megdönt egy a rovarvilág életjelenségei kőzé tartozó, eddig tudatszerű jelen- ségnek hitt magyarázatot. Ifj. dr. Feldmann Bódog a , Természettudományi Közlöny" 1906. szeptemberi füzetében a félelemről értekezik. Értekezésé- nek igen figyelemre méltó része így hangzik: , Nagyon valószínű, hogy azon jelenség, melyet halálszínlelésnek tartottak azelőtt, nem egyéb rémülés okozta mozdulatlanságnál. Nem tagadható ugyan, hogy a mozdulatlanság némely apróbb állatnak, mely főkép mozgásával árulja el magát ellenségeinek, hasznára van; mindazonáltal már eleve valószínűtlen, hogy alsóbbrangú álla- tok (például rovarok), annyira tisztában volnának a halál fogal- mával, hogy annak állapotát szándékosan színlelnék. Darwin . (hátrahagyott kézirata: Az ösztönről) gondos - megfigyelés útján . bebizonyitotta, hogy a halált színlelő és a valóban holt állat tag- jainak elhelyezkedése nem egyező. Arról pedig, hogy a mozdulat- lanság nem szándékos, mindenki meggyőződhetik. Hisz a bogarak . között akárhány van, melyet tűre tűzhetünk, melynek tagjait . egyenként kitéphetjük, melyet gyertyaláng fölött lassan megpör- . kölhetünk, a nélkül, hogy megmozdulna. Azt kellene tehát föl- . tennünk, hogy a fortélyos állatok inkább tönkremennek, semhogy . ravaszul kieszelt szerepükről megfeledkeznének. i Sokkal valószínűbb ennél, hogy a hirtelen veszélytől meg- . lepett állatok a rémület folytán bénulnak meg. Ezen jelenséggel, . melyet kataplegiának is neveznek, gyakran találkozunk az állat- 186 Lambrecht Kalman világban a magasabb szervezetű gerinczeseknél is (pl. kecsege, sügér, fóka. Romanes adatai szerint.) ; . Fontosnak tartom ezt, mert egy eddig félreértett, illetve tudtommal nem is vizsgált állítást dönt meg. Az Anobium per- tnax ugyanis híres volt eddig gróf Lázár Kálmán szerint , pél- dátlan röstségén kívül makacsságáról, mit talán részben felénksége idéz elő. Ha csak reá lehelünk is, azonnal bevonja fejét, csápjait leereszti s huzamos ideig teljes dermedtségben vesztegel. Ha érint- jük, alábukik s oly mozdulatlan marad, mint egy hulla. Ily hely- zetben bármit tegyünk vele. még sem adja fel szerepét, természet- búvárok számtalan kisérletet tettek vele, mind hasztalan, készebb elveszni, hogysem megmozduljon. Békén hagyva, csakhamar fel- ocsudik s odább mászik."h) Lázár helyes nyomon indul, midőn azt hiszi, hogy a halálszínlelést részben félénksége idézi elő. "De ő is oda téved, a hová a többi entomologus, midőn így Ír : , még sem adja fel szerepét"; azonban akaratlanul is vissza- zökken a helyes kiindulási pontba a ,felocsudik" kifejezés hasz- nálatával. A mai tudományos felfogás a halálszínlelés alapján áll. Lósy József így ír a magyar Brehm IX. kötetének 1053. oldalán: , AZ Anobium . . . lábainak a feje öt épséges, osztatlan ízből van összetéve, azokat a testéhez szoríthatja, úgy a csápot is. mert holtat színlelni ügyesen tud stb." 3 Arról nincs tudomásom, hogy újabban valaki bővebb vizs- gálatokat végzett volna e tárgyban; épen ezért szükségesnek tartottam szóvá tenni, mert igen fontosnak tartom a jelenségek igazi okát megérteni, jelen esetben leszállítani a maguk érté- kére. Nem akadályoz engem az állati élet jelenségeinek öntuda- tos "magyarázatában semmiféle dogmatikus felfogás. De az igazság érdekében elfogadhatóbbnak tartom a , halálszínlelés" ilyetén magyarázatát. Tényekből indul ez ki, erősebb, szilárdabb alapon áll, mint a ,halálszínlelés" feltevése, melynél az állat öntudatnál létét mi sem bizonyítja. 1) Gróf Lázár Kálmán: ,A halál hirnöker Term. Tud. Közl. 1877. [/ 455—457 I. vs Ess atát Magyarország szú-féléi. Irta Csiki Ernő. V. 2. nemzetség : Hylesinini. Az előtor háta oldalt nem szegélyezett; a szárnyfedők a csúcson meredeken lefelé hajlottak, tőszegélyük rovátkolt vagy felhajló és fogazott. A fej kissé megnyúlt, felülről látható. A csáp- bunkó ízei többnyire jól láthatók. A középső csípők egymástól elválasztottak. Az első labszár külső széle fogazott vagy legalább a végén egy kifelé irányult foggal fegyverezett. A nemek meghatorozó kulcsa: 1. A csápok bunkója három elkülönített, sokszor oldalt kihú- zott, izbők all. 7 ee el LE LE E E it. E SSNK ES ESZ — A csápok bunkója tojásdad alakú, Ízeit egyszerű gyűrni valasztjak elvagy egyáltalában nem osztott... : 3 2. Azelőtor oldalán kiemelkedő szemcsék vannak. A szárnyfedők . pontsorai sokszor elenyészők, a közterecskéket hátul leg- feljebb apró szemcsék borítják. A csápbunkó tágan ízelt. TATE 1. Phloeopthorus. — — Az előtor oldalan nincsenek kiemelkedő szemcsék. A szárnyfedők pontsorai erőteljesek, a keskeny közterecs- kéken hátul részben apró tüskeszerű fogacskáak vannak. A csápbunkó ízei sűrűn állanak . 2. Phtorophloeus. 3. A szárnyfedők tőéle felhajló és fogacskázott . . 4 —. — A szárnyfedők tőéle alig felhajló és csak rovátkos. A test felül hosszú szőórökkel sűrűn fedett. 183. Hylurgus. 4. A szárnyfédők fogacskázott tőéle a paizsocska felé erő- . — sen befelé hajló és a paizsocskánál szélesen megszakított 5 — A szárnyfedők fogacskázott tőéle majdnem egyenes, a paizsocska mellett kissé öblös és nem vagy csak kissé ES SZAK tott e el san A zoszek D. A szemek belső széle öblös 3. FPhlacosmus, — A szemek belső széle nem öblös "2 u. 2 6 6. A szárnyfedők közepüktől a csúcsig fokozatosan jehu 188 Csiki Ernő. lók, a has tövétől a csúcs felé emelkedő. Az előtor hátát elül néhány reszelőszerű szemcse fedi. 4. Hylesinus. — A szárnyfedők csúcsa meredeken domború, a has víz- SZINteS5 szia 348 SELSDSEES T. A test felül (foltósan é és alul pikkelyekkel ENEK Az előtor hátán elül néhány reszelőszerű szemcse van. 5. Pteleobius. SA test. felülés alul SZÖTŐSaz a E S. Az előtor háta harántos, fénylő, egyszerűen pontozott, elül befűződött. A szárnyfedőkön sorokban elhelyezett szőrökkel SARTRE Lk rk VÉ aes KC ÉANZ E LE Rt AE e e E] — Az előtor háta ekre 7eé megkemyenő, fen tén felül rán- czoltan pontozott. A szárnyfedőkön sörtesorok vannak 10 6. 9. Az előtor háta elül a középen nem öblös. Az orrmány közepén hosszanti él emelkedik ki. 6. Myelophilus. — Az előtor háta elül a közepén öblös. A homlok közepén E. gödröcske van. 7. Dendroctonus. 10. Az előtor háta harántos, elül nem befűződött. A szárny- fedők fogacskazott tőéle alacsony, a barázdák erőteljesen pontozottak. 8. Hylastinus. . — Az előtor háta olyan széles, mint hosszú, oldalai . elül befűződöttek. A szárnyfedők fogacskázott tőéle erősen kiemelkedő, a barázdák finoman pontozottak. 9. Kissophagus. 11. A szemek elül nem kikanyarítottak. Az előtor hátán elül egyes kiemelkedő szemcsék vannak. A szárnyfedőket sorokban elhelyezett felálló fehér szőrök fedik. 10. Hypoborus. — A szemek elül mélyen kikanyarítottak, sokszor majdnem kettéosztottak. Az előtor hátán ninesenek kiemelkedő szemcsék vagy dudorkák. A szárnyfedőkön nincsenek felálló sörték, legfeljebb testhez simulók ESOSAK E be es 0T 12. A szárnyfedők korongja erőteljesen pontozottan baráz- dás, a esúcson a közterek domborúak és némelykor egyes kiemelkedő szemcsékkel fedettek. 11. Carphoborus. — A szárnyfedők korongjának barázdái elmosódtak, a CcsSÚú- cson nincsenek kiemelkedő bordák vagy szemcsék. Polygraphus. 189 Adalék Magyarország Hemiptera- faunálához. II. Irta Lőrincz Albert. Fam. Lygaeidae. TLygaeus eguestris Fabr. Bpest, Arad, Hatvan, Wélegyháza, Harta, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Szulyó, N.-Szőóllős, Nagy-Ág, Szegimalom, — albomaculatus Goeze. Budapest, Mezőkövesd, Visegrád. — Geocoris dispar Waga. Polbora. Heterogaster Urticae Schill. Visegrád. Rhyparochromus cmragra Fabr. Arad, Csongrád, T.-Alpár. Lamprodema maurum Wabr. Bpest : FHarkasvölgy. Stignocoris rustícus Wall. Árva- Váralya. Peritrechus gracihicornis Put. Bpest, Lágymányos, — nubilus Fall. Csongrád, T.-Alpár. Microtoma atrata Goeze., Bpest, Déva. Trapezonotus dispar Stal. Bpest. Calyptonotus Rolandri L. Bpest, Félegyh., T.-Alpár. . Aphanus lynceus Fabr. Visegrád, Mátrakékes, Kőhidgyarmat , — altoacuminatus Goeze. Bpest, Félegyháza, N.-Szőllős, N.-Kom- lós, — vulgaris Schill. Bpest, T.-Alpár, Tatatóváros, Kassa, N.-Szőllős, — Pim L. Bpest, Arad, Kőhidgyarmat, Paks, Szulyo, Vratna, Kassa, N.-Szóllős, — phoeniceus Rossi Bpest. — — Beosus maritimus Scop. Bpest, Szeged. Emblethis Verbasci Fabr. Szegimalom. — denticolhs Horv. Bpest (Lágymányos), Békás-Megyer. Drymus silvaticus Wabr. v. picinus Rey. Baja. Scoloposthetus pictus Schill. Bpest, Tr.-Tepliez. Pyrvrhocoris apterus L. Bpest, Félegyháza, Hatvan, Csongrád, Harta, Czegléd, Eger, Arad, Tatatóváros, Kassa, N.-Szóllős, N.-Szt.-Miklós, Fruska-Góra, — marginatus Koi. Bpest, Eger, Beczkó, Monor, Koroncs, Déva. Fam. Tingitidae. Stephamitis Pyri Fabr. Harta, Tatatóváros. Tingis ciliata Fieb. T.-Teplicz. Catoplatus carthusitanus Goeze. Hatvan. 190 § I Lőrincz Albert. Fam. Gerrididae. ; Velha ösallaraai Fabr. EDE me — ceurrens Wabr. Me- 9 hádia. 5 Gerris rufoscutellatus Latr. "Hatvan, Aguincum, N.-Szóllős, : Mehádia, — thoracicus Schumm. Félegyh., Aguineum, Kőhid- gyarmat, N.-Szőóllős. Fam. Reduviidae. : ; . Reduvius personatus L. Félegyháza, Czegléd, Hódmezővásár- hely, Tétény, Hatvan, Arad, Zólyom, N.-Komlós, Mehádia. Pirates hybridus. rt MT Bpest KEZE TS War- kasvölgy). . Harpactor iracundus Poda. Bpest, Visegrád, jele KÉsus Kőhidgyarmat . Prostemma guttula Fabr. Hatvan, Eger, Szépvölgy, Ha írta, ; Baja, Mehádia, Fiume. Nabis apterus Fabr. Bpest (Szépvölgy), Visegrád, Beczkó, N.-Szőóllős, lativentris Boh. Zsombolya, — ferus L. Bpest. " Fam. Cimicidae. Ünnes lectularius L. Bpest, Kassa, Brassó. Amthocoris pilosusJak. Tatatóváros, — nemorahis F abr. Szóllős. Triphleps majuscula Reut. Tatatóváros. : ; Fam. Capsidae. Notostira erratica 1. Kőhidg gyarmat. Trigonotylus ruficorms Geotfr. Tatatóváros. ; 7 NI Leptoterna, dolobrata L. Kassa. ; 2) Lopus gothicus 1. Kassa. : 4 Adelphocoris hineolatus Goeze. Bpest, Mezőkövesd, Hatvan, Harta, Acsalag, Kőhidgyarmat, — seticornis Fabr. Hatvan, Harta, Köőhidgyarmat, Szerednye. : sali Calocoris bipunctatus Wabr. Köőhidgyarmat, N .-Szöllős, EZÉS 8 affinis H-Sch. Baróth, — fulvomaculatus De Geer. Kassa. Pycnopterna striata L. Visegrád. Brachycoleus scriptus Wabr. Sárvár, Szegimalom. Stenotus binotatus Wabr. Köhidgyarmat. : aa Lygus pratensis LU. Vratna, Árva-Váralya, Nagy- made E É Kalmi L. Bpest, Árva-Váralya, Fiume, ES Poeciloscytus umifasciatus Fabr. Kóhidgyarmat. Adalék Magyarország Hemiptera-faundjához. 191 Liocoris tripustulatus Fabr. Nagy-Szőllős. Capsus rnber b. var. dümicus HFabr. Félegyháza, Hatvan Kassa, Szegimalom, Koroncs, N.-Szóllős. Strongylocoris leucocephalus L. Kőhidgyarmat. Fam. Saldidae. SNalda saltatoriza L. Tatatóváros. Fam. Naucoridae. Nawucoris cimicordes L. Bpest, Félegyh., Aguincum. Fam. Nepidae. Nepa cmerea L. Bpest, Félegyh, Hatvan, Köhidgyarmat, ms eptze Ranatra hnearis L. Félegyháza, Dubova. Ham. Notonectidae. Notonecta glauca L. Bpest, KHélegyh., Czegléd, Szt.-Endre, T.-Alpár, Visegrád, Trencsén-Tepliez, N.-Szóllős, Futak, Fruska- Góra. Plea minutissama Wabr. T.-Alpár. Fam. Corixidae. Corixa Geoffroyi Leach. Bpest, Félegyh., Hatvan, Czegléd, N.-Szóllős, — Aieroglyphica Duf. Bpest, Félegyb. — Limnét Fieb. Aguincum, — striataiL. Bpest (Szépvölgy), — fallénu Fieb. Félegy- háza, Hódmezővásárhely. Fam. Jassidae. Acocephalus nervosus Sehrk. N.-Szóllős. Tettigontia viridis L. Koroncs. Ledra aurita L. Fruska-Gora Fam. Membracidae. Centrotus cornutus L Visegrád. Fam. Cercopidae. Trieephora, mactata Germ. Bpest, Visegrád, Soborsin, Lajos- komárom, Monor. 192 D udinszky Emil, Lepyroma coleoptrata L. Hatvan, Kőhidgyarmat, N.-Szőllős. Aphrophora , Sahcis De Geer. Futak, Fruska-Gora. Ptyelus spumarius L. Hatvan, Kőhidgyarmat, — var. leu- cophthalmus L. Kőbidgyarmat, — lateraks L. Hatvan, — margi- nellus Fabr. Hatvan, Kőhidgyarmat, Muraszombat. Fam. Cicadidae. Tettigia Orm L. Zelenika. Cicada plebdeja Scop. Zelenika. Tincen haematodes Scop. Mehádia. Fam. Fulgoridae. Tethgometra, macrocephala Fieb. Szegimalom. Micterodus nasutus H-Seh. Visegrád, Szépvölgy, Soborsin. Újabb tapasztalataim a tücsökről. irta Dudinszky Emal. 7 gáz A Gryllus campestris életmódjáról még 1902-ben (Rovartani Lapok IX. 194. 1.) írtam egynéhány sort, ezeket még újabbakkal akarom pótolni. Azon rovarok közűl, melyeket táplálékul hasz- nál, a következőket sikerült megállapítanom: Bombus lapidartus, Pompilius viaticus, Musca vomitoria és laesor, Anthomiyák, Chaeros campa porcellus és Sphmx Ligustri hernyói. A Mamestra leucophaea hernyójának evésénél láttam, hogy a nőstény tücsök a hernyó 3 végét fogta és lassan-lassan a fejig haladt, mikor vergődött, mellső ballábát rátette és így mintegy fogva tartotta. Ugyanakkor láttam, hogy a hátsó lábát a bélsár gyors eltávolítására és ellő- késére használja. Láttam, mikor a Gryllus a Saturma Pyrt nős- tényének rontott és potrohát átharapta s egynehány tojást feltört. A szőrös hernyókat nehezebben támadja meg. A hímek és TS számaránya, "a mint több E : megfigyeltem, olyan mint 1 : 1. Több nőstényt (FT melyek a fejlettség szaka előtt Újabb tapasztalataim a tücsökről. 1983 vörösbarna testűek voltak, vagy melyeknek szárnyai egészen sár- gák voltak, később megfehéredtek és azután megbarnultak. A hímek és nőstények nemcsak nagyság tekintetében kü- lönböznek egymástól, hanem szín, karcsúság tekintetében Is. Színre nézve a nöstényeknél több eltérést találtam, mint a hímeknél, de azért mégis két csoportba oszthatók, t. i. vannak sötétebbek és világosabbak. Erő tekintetében vannak különösen hímek, melyeket harczolóknak nevezhetnénk, mert bátorságuk S .erejök által tünnek ki. Ezek gyakrabban erősebben ezipelnek. Megtörtént, hogy egy másik, harmadik hímnek neki rontanak s elhalgattatják vagy közelükből elűzik. A nőstények közül 185 van- nak erősebbek, melyek társaikat könnyen támadják. Hogy ilyen támadásoknak kell lenniök, magam láttam, de találtam hímeket, melyeknek elrongyolódott szárnyaik voltak, sőt olyan Gryllusokat is találtam, melyeknek nem volt meg minden lába, bizonyos, hogy az erősebbek leharapták azokat. Nőstényeket találtam, melyeknek tojóecsöve hibás volt, sőt majdnem egészen hiányzott, amit szintén az erősebb állatok okozhattak. A Gryllus campestris a fejlettség fokán a párzás előtt közve- . tetlenül roppant falánk, a nőstény e tekintetben még fölülmulja a hímet. Ezen falánksági idő körülbelül 4—5 napig tart és ezen Időben legkisebb mértékben sem válogatós. Egy-ket esetben azt is tapasztaltam, hogy a párzás idején a nősténynek potroha vila- gosabbnak tünik fel. Ez azonban rövid ideig tart és nehezen vehető észre. A párzás idején, még pedig a vegén a nöstény bizonyos nyugtalanságot árul el, ide s oda ugral. A nősténynek életkora valamivel hosszabb, mint a hime, a különbség körülbelül 4—5 nap. Mint érdekes jelenséget említem még, hogy különböző szár- nyú nőstényeket találtam. Különösen kettőrol akarok egy-ket szót mondani. Az égyik nősténynek jobboldali szárnya hosszabb volt, mint a baloldali, a jobboldali hegyes, a rövidebb tompa; egy másik nősténynek szárnyfedője, a mely rövidebb és végén kimetszett volt. Mindkét esetben a hosszúság tekintetében észre- vehető különbség 3 mm., mert a jobboldali szárny 19 mm., a baloldali 12 mm. A heteroalátus nőstények hosszabb ideig éltek, mint a rendes szárnyú Gryllusok. A döglött Gryllusokról említ- hetem, hogy a hímeknél a szájban volt a legtöbb lárvája a Sarcophaganak, a nőstényeknél ellenben a peterakó tövében. 194 Adalék Magyarország Orthoptera- és Neuroptera-faunájához. Írta Olasz Károly.") Tisztem volt az elmult évben Csada Imre társammal együtt egyenes és reczészárnyú rovarokkal foglalkozni. Ez alkalommal — hozzá véve társaim gyüjtését 18 — sikerült 48 Orthopterafajt 120 példányban és 14 Neuropterafajt 196 példányban össze- gyüjteni. E fajok névjegyzékét előfordulási helyeikkel együtt közé tenni az egyes fajok földrajzi elterjedésének pontosabb is- merete ezéljából szükségesnek tartom. A meghatározás nagy munkájában Kuthy Dezső, muzeum őr úr volt szíves segédkezni. Fogadja ez alkalomkor is e kiváló munkálkodásáért igaz köszönetem és hálám kifejezését. I. Orthoptera. Labdidura riparia, Pall. Tiszaalpár, Mezőkövesd. Labia minor L. Kiskunfelegyháza, Nagyszalánez. Forficula auricularta L. Budapest, Kkfélegyháza, Szeged," Csongrád, Arad, Soborsin, Tatatóváros, Kőhidgyarmat, Mura- szombat, Beczkó, Vratna, Zólyom, Árvaváralja, Trencsén-Tepliez, Bártfa, Koroncs (Zemplén vm.), Beregszöllős, Dévakolez, Bálvá- nyos fürdő, Dubova, Zsombolya, Nagykomlós, Fruska-Góra. Anechura, bipunctala Fieb. Köhidgyarmat. Ectobia lappomca L. Visegrád, Arad, Kőhidgyarmat, Monok. — lívida WFab. Budapest, Soborsin. Aphlebia maculata Schreb. Visegrád, Arad, Zólyom, Kassa. Phyllodroma germamica, L.. Mosonszentpéter. Periplaneta ortentahs 1. Hatvan, Eger, Rakos, Paks, Tata- tóváros, Mosonszentpéter, Pécs, Szerednye, Kassa, Királydarócz, . Bártfa, Zsomtolya, Nagyszentmiklós, Nagykomlós. ; Loboptera decimens Germar. Zelenika. Mantis relhgiosa L. Budapest, Visegrad, Csongrád, Bál- ványos fürdő. I Tryxalis nasuta L. Czegléd, Szolnok. Hatvan, Tiszaalpár, Dubova. Stenobothrus mgromaculatús var. Istraana Krauss. Dubova. — geniculatus Eversm. Czegléd. — morto Fabr. Domogled, Dubova ") Dolgezat a budapesti Paedagógium biológiai laboratoriumából. Adalék M igyarország Orthop era és Neuroptera-faunájához, 195 — wviridulus L. Helpa, Tömösi szoros, Bálványos f., Domogled, Dubova. — rujfipes Zetterst. Soborsin. — bicolor Charp. Eger, Kkfélegyháza, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Máriaezell, Árvavár- alja, Vratna, Szent Anna-tó, Tömösi szoros, Futak, — biguttulus L. Szulyó, Tr.-Teplicz, Árvaváralja, Nagyszőllős. — dorsatus Zetterst. Budapest, Orosháza, Trencsén, Koronecs (Zempl. vm.), Dévakolez. — parallelus Zetterst. Vratna, Árvaváralja, Nagy- szóllős. Gomphocerus rufus L. Eger, Szentendre, Szulyó. Epacromia strepens Latr. Zelenika. Acrotylus insubricus Scop. Szentendre. Oedipoda coerulescens L. Tiszaalpár, Szentendre, Máriaczell, Trencsén- Teplicz, Dubova, Zelenika. Pachytylus mgrofasciatus De Geer. Tiszaalpár. Psophus stridulus L. Vratna, Helpa, Tusnád, Tömösi szoros, Domogled, Dubova. Cuculligera hystrix Germ. Zelenika. Acridium tartaricum L. Zelenika. Caloptenus ttalhcus L. Budapest, Harta, Szentendre, Hatvan Tiszaalpár, Orosháza, Mesterszállás, Csongrád, Köőhídgyarmat, Balatonfüred, Nagyszőllős, Fehéregyháza, Dubova, Fiume, 2Ze- lenika. Tetthuan bipumnctatus L. Budapest, Helpa. Orphamia denticauda Charp. Vratna, Dévakolcz. Isophia speciosa Fieb. Bálványos fürdő, — brevipenms Brunn. Zelenika. Acrometopa, macropoda Burm. Zelenika. Phameroptera falcata Scop. Harta, Fehéregyháza. Locusta viridissima. [L. Budapest, Hatvan, Soborsin, Arad, Mezőkövesd, Csongrád, Paks, Lajoskomárom, Kőhidgyarmat, Mosonsztpéter, Zólyom, Kassa, Maroskecze, Tusnád, Mehádia, Du- bova, Nagykomlós, Futak, Zsombolya. — caudata- Charp. Tétény, Arad, Lajoskomárom, Muraszombat, Királydarócz, Mehádia, Nagy- komlós. — cantans Fuessly. Vratna. Thamnotrizon apterus Fab. Mezőkövesd, Vratna. Platycleis grisea Fab. Beczkó, Trencsén. — affims Fieb. Tiszaalpár. j Decticus verrucivorus L. Kőhidgyarmat. Csurgó, Vratna, Helpa, Kassa, Vásárhely (Zemp. m.), Bártfa, Bálványos fürdő, Tö- mosi szoros, Maroskecze, Tusnád, Domogled. 196 Olasz Károly Ephippigera vitium Serv. Budapest, Visegrád, Hatvan, Do- mogled, — sphacophila Krauss. Zelenika. Gryllus campestris L. Budapest, Visegrád, Félegyháza, Cson- grád, Szt.-Endre, Eger, Hatvan, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Pécs. Lajoskomárom, Trencsén-Teplicz, Helpa, Dubova, Fruska-Góra. — desertus Pall. Budapest, Harta, Hatvan, Arad, Eger, Visegrád, Csongrád, Orosháza, Muraszombat, Kőhidgyarmat, Tatatóváros, Nagyszőllős, Királydarócz, Dévakolez, Nagykomlós, Dubova, Frus- ka-Góra. — domesticus L. Nagyszőóllős, Beregszőllős. j Gryllotalpa vulgaris Latr. Soborsin, Harta, Hatvan, Buda- pest, Csongrad, Muraszombat, Csurgó, Tatatóváros, Mosonszent- péter, Zólyom, Szerednye, Domogled, Futak. Neuroptera. Neuronia reticulata Linn. Visegrád. Grammotauhus atomarius WFabr. Bp. Római-fürdő. . Limnophlus rhombicus Linn. Acsalag. — griseus Linn. Balatonfüred. j Hydropsyche guttata Piet. Visegrád. Rhapmdia flavipes Schneid. Visegrád, Kkfélegyháza. Panorpa communis L. Csongrád, Köóhidgyarmat, Pozsony. — germamica L. Bálványos-fürdő. Acanthachcis occitanica Vill. Hatvan. Myrmecaelurus trigryammus Pall. T.-Alpár. ; Myrmeleon europaeus Mc. Lachl. Hatvan, Acsalag, Tatató- Város. 5 Osmylus maculatus Wabr. Fruska-Góra. Hypochrysa nobihs Heyd. Visegrád. Chrysopa vulgaris Schneid. Visegrád. Kuülönfélék A Krancher-féle entomologiai évkönyv és naptár 16. év- folyama 1907-re megjelent szokott gazdag tartalommal. Az álta- lános — érdekű — közlemények közül kiemelendők: Hogyan kell az entomologiát úűzni, Meyer-től; biologiai gyűjtemények (utasítás), Wairt-től; a mimicry-kérdéshez, Oramer-től; nevezetes gubacsokról, Afudow-tól. A lepkészeti részben a többi közül: Kopálban található megmaradt lepkékről értekezik vers : Crocal- . lis elinguariáról Gaukler; a Rebelia plumella-hím nemzőszervérők Különfélék: 1 Mexrgner ; a coleopteologiai részben: a bogarak színéről, Kuhnt; Tenebrio molitorrol, Meixner; a hangyák falánkságáról ír Stroh- meyer ; Brünn környékének légyfaunáját összeállította Lamdroch stb. stb. A bogarászok jó hasznát vehetik Krausz havi utasítá- sajt, a ki ez alkalommal tárgyalja a Staphylinidae, Ouetidae . Halticidae és Chrysomelidae családokat A csinos kötésű könyv, ára 1 márka 60 fillér. . Nagyszerű lepkegyűjteményt ajándékozott William Sehausz a washingtoni nemzeti muzeumnak. A gyüjtemény csak közép- és délamerikai éjjeli lepkékre szorítkozik, melyeket az ajándé- kozó 20 év alatt nagy buzgalommal gyüjtött. Gyüjteménye 60,000 példányt foglal magában s állítólag megér négy millió koronát. : Az Osmiák és a csigaházak. Tudvalevő dolog, hogy az Osmruák némelyike a csigaházakban is fészkel. A csigaházak közül, melyekben Osmiákat találtam, a következőket említem meg: Helicogena pomatia, Tachea austriaca egy kis aberatiójá- ban, a melyik csak némileg különbözik a rendes Tacheától, t. 1. abban, hogy valamivel alacsonyabb, tompább és csavarodásai valamivel szélesebbek. A Tachea austriaca aberratio obtusábam találtam olyan hímeket, melyek valamivel nagyobbak voltak. A szélesebb csavarodásban kényelmesebb a fejlődés. Az Osmiák, a mint ezt egynehány esetben tapasztaltam, a Tachea austriaca var. lutescenst szívesebben felkeresik, mint a sötétebbet. D. E. Az Oryctes nasicornisról. A legnagyobb nőstény, melyet találtam 88 mm. hosszú, a legnagyobb hím 30 mm., a legkisebb nőstény 30 mm., a legkisebb hím 25 mm., nagyon kis szarvval, alig 5 mm. hosszú. A középhosszasságú hímek 33—34 mm. A legkisebb hím testének hosszúsága és szarvának hosszúsága között az arány olyan mint 5 : 1. A középhosszúság a hímeknél az arány olyan mint 34: 12. A legkisebb nőstényeknek előtora nagyon gyöngén fénylő és gyöngén gödrös. Egyik érdekes alak- változata az Oryctes nasicornisnak az, amelyiknek torán levő kiemelkedés sehol sem bir nyujtványnyal, hanem a kiemelkedés egyenes és a szárnyakon nyoma sincs a barázdálódásnak. D. E, London a lepkék városa. A hideg és számító angol ked- ves és poétikus gondolatra jutott. A velenezei galambok mintájára Szász meg száz fényes szarnyú — pillangót bocsátott szabadon a várost díszítő parkok bokrai között. Pompás látvány volt, amint a sokszínű pillangók libegve szállottak egyik virágról a másikra, körüllengték a sétálókat, ellepték a bokrokat. Az első kisérlet te- hát fényesen sikerült, s általános tetszésre talált. A kertek fel- ügyelősége elhatározta, hogy ezt a tervet állandósítani fogja. E czélból Scarnborough mellett egy farmot építetett, amelyben Lon- don kertjei számára mindenféle színű és nagyságú pillangót ne- velnek, az egyszerű káposztalepkétől kezdve a legpompásabb forróövi pillangóig. Jelenleg 20 ezer élő lepke és 40 ezer tarta: 198 Különfélék. lékgubó van a telepen. A nagyvilág Veleneczét a galambok váro- sának nevezi, London pedig nensokára a sokszínű pillangók vá- rosa lesz. 3 Elektromos moszkitó-irtás. Az elektromosság újabb érde- kes alkalmazásáról írnak az amerikai lapok. Tudvalevő, hogy a . kis moszkitó egyike a legveszelmesebb állatoknak. A hol nagy tömegben megjelenik, ott minden módon hadakoznak ellene az emberek, mert ez a kis rovar terjeszti a maláriát. Legújabb és igen sikeres irtása elektromos úton történik. Az irtószerkezet egy elektromos lámpa, a. melyet lánezok vesznek sűrűn körül, A lánczokban is elektromos áram kering. A lámpa fénye tömér- dek rovart csal oda, a melyek a sűrű lánczokhoz ütköznek és így testüket is átjárja a villámos áram. Ettől azután elpusztul- nak és nagy tömegben hullanak a földre. (SET) Ritka tuniszi lepke. Kostka László, izsáki földbirto- kos, ki annak előtte buzgón foglalkozott entomogiával és ornitho- logiával is, 1901-ben őszkor Tuniszba utazott és magával . vitte Ujhelyi Józsefet, a Magyar Nemzeti Muzeum praeparator-se- gédét is. Ennek rovarászati zsákmánya igen csekély volt, de akadt közte oly lepkefaj, melynek a Staudinger-Rebel-féle kata- logus szerint csak egyetlenegy hímpéldánya ismeretes. Ez az Ortholitha datinaria Öbth., melynek egy párját ($?) Tunisz városá- ban fogta Ujhelyi október hó végén, a mint a kávéház kivilági- tott ablakának repültek. Oberthür (Etudes d"Ent. XIII. p. 32 pl. 6. fig..47.) Eubolia datinaria néven írtale, megemlítvén, hogy az első példányt Datin 1888. november havában Algírban Kafen fogta és Ortholitha cervinata Sehiff.-nek tartotta, attól azon- ban, mely Algirban, nevezetesen Lambésen . nyáron fordul elő, Oberthür szerint különösen ama két igen fino n fehéres vo- nal által különbözik, a mely az elülső szegélytől a: belső sze- gélyig lefut, határolva a sötétebb színű középsávot, a melynek közepén világos színű hely van. Rebel a datinariát helyesen az Orthottthák közé sorolta a cervinata mögé és felveti a kérdést, vajjon nem annak csak szürke eltérése-e. Semmi esetre se az, sőt az előttem levő két példány pontosabb vizsgálata után egészen határozottan jó fajnak mondhatom. A tuniszi $ sötétebb szürke, mint Oberthür ábrája, azaz barnásszürke, a ? csaknem teljesen megfelel annak. A rajzolat csaknem tökéletesen összevág a cer- vinata-éval, csakhogy azt a finom tiszta fehér vonalat, mely a főteret s a középsávot jobbra-balra határolja, alig észrevehető fehéres vonal pótolja. A középsáv nagy részét az alapsízn tölti be, illetőleg szinte kettős sávvá idomítja; a középsáv külső sze- gélye kevésbbé hullámos, csaknem egyenesen hajlott lefolyású. A szegély előtti zegzugos vonal közelebb esik a szegélyhez és nem oly csipkés mint a cervinata-nál, a rojt előtti hullámos fe- hér szegélyvonal egészen egyenes lefutású a felső szárnyon, az alsó szárnyon szintén hullámos; a hím csápja pedig bozontosabb. Wonákja szürkés, illetőleg barnás. A. Aigner Lajos. Különfélék: 199 A futóbogarak tenyésztése petéből Lapouge G. franczia bogarász szerint, igen kényelmes és egyszerű. Előszőr is félig nedves földdel, félig mohával megtöltünk egy virágcserepet, a fenekén levő nyilást jól bedugaszoljuk vattával s a cserepet megnebezített tányérral befedjük s ezzel kész a Carabus ágya. A cserépben 10—12 bogarat lehet elhelyezni, melyek csigákkal és férg kkel esetleg bogyókkal vagy egyéb gyümölecsesel táplál- hatók. A megtermékenyített nöstényeket más hasonló cserépbe helyezzük át s időnkint (8—10 nap mulva) kiveszszük a megle- hetős nagy tejszínű petéket és lehetőleg egyenkint apróbb jól elzárt cserépbe helyezzük, a mely igen finom földet és mohát tartalmaz. Az álczák felnevelése nehézség nélkül történik, hogyha mindig elegendő táplálékot kapnak. Háromszori vedlés után elbá- bozódnak és 2—4 hét mulva megjelenik a kész bogár. Amerikából magyar levelet intéztek szerkesztőségünkhöz, a melyet itt szószerint lenyomatunk : 226 Aprilis 1906. Rovartam Lapok, Budapest, Hungary. A kiadóhwatalára: Kedves Urak: Egy mutatványszámot Rov. Lap.-ból kivánom látni. Küld ezt nékem, és lészen az én nagy örömem köszönni néktek; és örö- mem van is elküldeni pamfleteket elcserélésűl e levéllel, Ti engedelmes szolgatok Walliam Merrill, Naturalist, West Newbury, Masachusetts, U. S. A.x A levélíró titkára a nevezett városban fennálló természettudományi egyesületnek; előzékenységére vall, hogy levelét magyar nyelven írta, a fogalmazványt nyilván oly . egyén fordította le, a ki valamikor tudott magyarul. A hártyásszárnyűnak szúűrásáról. Gyönge szúrása volt egy Crabró-nak, mely egy nagy 7Tipulát vitt magával; a Tipula sokkal hosszabb volt, mint a Crabdro; ez állatnak szúrása 1!/2 napig volt érezhető. A Polstes galhcus dolgozóinak nem volt erős a szúrása s 2—3 napig volt érezhető, a kírálynéé azonban 9—6 napig, de sohasem erősen. Nagyon csodálkoztam a Bombus terrestris dolgozójának szúrásán; a fájdalmat két napig éreztem, de daganat nem volt, máskor nagyon erősen éreztem. A .Vespa crabdro azon dolgozóinak szúrása, melyeknek fejpajzsán fekete foltok voltak, nagyon gyönge Mivel ritkák ezen állatok, figye- lemmel voltam a szúrásukra. JE 1 200 Irodalom. Reitter, Edm., Dreizehn neue Coleopteren aus der palaearktisehen FHauna. (Wiener Entom. Zeitg. XXV T90B p.236 Rt 13 paláarktikus új bogárfaj leírása, ezek között fauna- területünkből való is van: Apkoleuonus Knoteki a Krbljine pla- 07 nina egyik barlangjából (Bosznia), Hypophloeus umicolor var. pseudocastanus Görögország, Bosznia és Herezegovinából. Csikai E. :k Krauss, Dr. Herm., Zwei neue Höhlenküfer aus dem mitteleuropáisehen Faunengebiet. (Wiener E Entom. Zeitg. XXV., 1906, p. 257—260). Két új Anophthalmus leírása, az egyik (Erebus) Stájerország- ból.való, a másik (An. Budae hercegovinensis) Herczegovinából, a Velez planina egyik barlangjából való. SOS s Zoufal, VI., Zwei neue Förbungsvarietüáten von Ro- salia alpina L. (Wiener Entom. Zeitg. XXV., 1906, p. 264.) : see színeltérések egyike (ab Kyselyi a nyítramegyei aa ; Podhragy-ról való, ennél a középső harántcsík mögött egy apró foltocska van, a csúcson levő folt hiányzik, az ab. Gelmeki Her- czegovinából származik (Nevesinje: Bisina, —— Prenj-planina: 7 Ruiste), ez olyan mint az ab. Pici, csakhogy a középső haránt-o "j csíkot, a mögötte levő apró foltot és a szárnyfedőcsúcsi foltot T keskeny fekete sáv köti össze. s. Csa I; - 7888 . Za] Entomologiat művek. Általános. 4 Magyar " Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni Hunga- ria). III. kőtet, Arthropoda, Kiadja a k. m. Természettudományi Társulat. Ára: 390-kt., társulati tagoknak" 20 kor. — Kárpáti E. Állatműzeum, utasítás álla - "tok khm sető s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 korona. — 40 fil, — Bein K.A kis rovargyűjtő Utasitás a kiválóbb rovarok megism "résére é g.yűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö. A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill— . Lejtényi § Rovargyűjtő. Segédkönyv. a középiskolai ifjuság számára, kötve 1 kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 üll. — Dr. Lendl A. Rövid útmutatás zt természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fil. — Dr. Daday ]J.Rovar- tani műszótár 1 kor. 60 fill,. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 KON £ Mé Einführuag in die , Kenntniss der Ínsekten 17 kor. .Hymenoptera. és A magyar fauna lémdarazsai 2 kor. 40 hl A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 70 fill. Adatok Magyaror szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 hill. Földünk fiémdarazsainak EL EASET AE 40 kor. : Lepidoptera. Bein K. A kis lenkes rülő; A lepkék ismertetése és jó E ésE 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története . Magyarországon 3 kor.. — Aigner-Pável-Unryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. — Bet ge, Schmetterlingsbuch 8. Auf. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor 20 (II. — Hofmann, Die Gross- Sehmetterlinge Europas 2. AuA. 2000 Abb auf 71 farb. Tafeln 80 kor. Die Raupen der Gross- s Ida erlübe Europas . 1900 Abb. aul 50 Tafeln 30 kor. .Diptera. Tömösváry Ö. Egy tömegesen CN légyfaj az Alsó-Duna . mellékeiréi 2 tábl 80 ll. — Kertész K. kén Tabanidavum orbis terra " rum uüniversi 6 kor. : s Coleoptera. Török P. Bogár-határozó 2 kor. 30 AL. — Ben K.A his 53. bogárgyűjtő.- A- bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbucl ; 5. Aufl. mit 48 color. Tateln 24 kor. — Sezdlttz; Fauna Transsylvanica 12 kor. TE . Hemiptera. Dr. Horváth Os Adatok a hazai félröpűek ismeretéhez 52340 AI A magyarországi JAZZES 40 fill. Az Eremocoris- -fajok ZT 2 tábl. 60 fil... . . Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptéra. Pungur 6. A magyaror szági tücsökflélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. Magyarország .szitakötő -féléi. 8 színes tábl. 2 kor. 60 fill. Myricpoda. Dr. Daday J- A . magyarországi Myriopodák magánrajza 4 táblával 4 kor. T- " ——— Arachnoidea. Dr. hyzor K. és Könlézy ebe TI. Atancac Hungaria SZÁSZ ae kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a -— 9. 3. kötetkapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló .- "pókok természetes " osztályozása t kor — Me L. Adalék Magyarország 2. . Atkalaunájál 10Z. 8 táblával 2 kor. Crustacea : Dr. Daday 1 A Ney száebán, eddig talált szabador E Sélő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus 20) lajok átnézete. 1 kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor. e VAVTOIAKVAV ANT ANIAVNUN TINI Magyarország bogárfaunája. ; I Vezérfonal a magyar szent korona. ön térü- . letén előforduló 1 EA KG SÉLETÉ EE. 3 IRTA CSIKI ER NŐ. A . Magyar Nemzeti NEZ CSEKK ; A három kötetes munka első kötete az bevezető morphologiai . részen kívül a Caraboideákat és" Staphylinoideákat, a második :kötet a Palpicorniás. kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik "kötet pedig a Phytophaga, Rhynchophora. SES Lamellicornia — családsorozatokat fogja. tartalmazni- VTK RT ETETT KÉR ETKR SZAKK AK ötkbkl ák A munka 5 rés füzetekben — jelenik meg egy- egy füzet előfizetési ára 2. korona, bolti ára .? kor, 40 ül. i Megjelent az I. kötet első és második füzete. Fdjegy zetek és előfizetések a szerző ezímére Bud 5 pest, VIII, Nemzeti Múzeum) küldendők. 18 MM mMNATDNADONANNAN DAN DAN DANZNNINNANŐS Schmidl Sándor CSKSZERKORE TÉT E Budapest, s ÚT utcza 3. 1 agy Ape agy ag a ze pa ek ao 54 agy aWz apz ay apz we ape ses VS RÉS VÉS RÉS TÉS ZÉS § kő a TA kása ignsaggk ? xi Til awz agz ee aját tt NANA ON a BA A 78 98 9 , 128 z 5 (csatán 7 agy OO A íg OO A ar jot eg a va NEL 5 ap age vagz ay égek Sgmi A e a. Bá ajá ajó DA Sa AN EG j S. te. sa Tue mo. 1§ ; 3 5. s DAN e a ag ja a o a ele [ÁSZSát eri 58 gzszése SALA SORA XIII. kötet. 1906. Deczember . 10. füzet. AVI FOLYÓIRA LL. különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra. 7 . DR. BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS . DR. CHYZER KORNÉL . DR- ENTZ GÉZA MOCSÁRY SÁNDOR KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK A. AIGNER LAJOS rs CSIKI ERNŐ. BUDAPEST, 1906. A ROVARTANI LAPOK SZERKESZTŐSÉGE és KIADÓHÍVATALA Í ; IX., ERKEL-UTCZA 12. ESZ Je v JOY 17 IRNKR ESEK 7 6 7 JI Ne toke ke s-t ZÁVe Vé De po áAB7 4 9 de cl Ek dádíöőv Sáv ÖV i ű 9 SZ ös OGY SZ ks s ka ta ös i mk sé as seft 6 4 ESTE ESB KERTET ET EE E TERE ESETET , . — Előfizetési ára egész évre 8 kor mák s ES 5 S lzsldeük minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételév "el £ artalom. TT lortasbei Józ séf A hortobágyi s SASKAJATAS sr 199 A. Aigner Lajos : Magyarország pillangós XV Tk s 5 OR ző Csiki Ernő: Magyarország szú-féleéi. VI.2 a e 908 Különfélék. Ujhelyi József: A molyhos töley egyik rovarellensége az D. F.: Az Anthophora pilipes párzásáról —. 0 212 A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani a szakosztálya minden hónap első péntekén. (VIII. Eszterházy- 5 utcza I6.) ülést tart. Vendégeket szívesen lát. 8 A budapesti entomologusok minden pénteken estea Kaszás- o féle (Muhr utóda) vendéglőben (Rákóczi. út 14.) találkoznak. . Kedvezmény. Az 1897., 1898., 1899 , 1900., I90I1, 1902., 1903, 1904 és :905-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak a II. kötet kapható, ; Ára 6 kor. Az I. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk 7 Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz 18 . Erkel utcza 12.) czímzendők. 199 £- —— A hortobágyi sáskajárás.") I Irta Jablonowski József. A budapesti és a debreczeni lapok julius 3-iki és 4-iki szá- mai a hortobágyi sáskajárásról olyan rémhíreket közöltek, a melyek nemcsak a Hortobágy környékén, hanem általában az egész Alföldön valóságos riadalmat okoztak. BE hírek szerint 60 ezer kat. hold vetése oda van; a sáska már tönkre tette Deb- reczen város határát és Balmazújváros, meg Böszörmény felé vonul. Oda van a szegény emberek vetése. A jószágállományt éhinség fenyegeti, mert az állatnak nem lesz mit enni. A Horto- bágy füvéből csak a gyökér maradt. A sáska fekete rajokban száll. Rávetette magát a keresztekbe rakott búzára. A gazdák és munkások tehetetlen kétségbeesésükben sírva fakadnak, mikor a szorgalmas munka gyümölcsének teljes megsemmisülését látják. Rémülettel gondol mindenki a télre . . . A pusztítás minden kép- zeletet felülhalad-. . . stb. 3 A mi ezekben a szavakban élénk sSzínekkel és bámulatra- méltó képződéssel ki van festve, szerencsére nem való. Hogy a rémhíreknek világgá való bocsátása kinek állott érdekében és kinek tett mentő jó szolgálatot, nem tudom és nem is akarom kutatni, de annyi való, hogy az illető élénk agyműködésű szerző a hortobágykörnyéki gazdáknak a mai sztrájkos-válságos és egyéb csapásos időkben jó perczet nem szerzett. E gazdák s általában az Alföld gazdái megnyugtatása vé- gett megírom itt, hogy e hírekből mi a való. Erre kötelez első sorban az, hogy Darányi Ignácz miniszter úr bizalmából magam vezettem a hortobágyi sáskairtást és másodszor, mert a vesze- delmet a maga teljességében rajtam kívül még Debreczenben sem ismeri senki jobban. Mint ugyancsak a napilapok útján a földmívelési miniszter úr közölte, a hortobágyi sáskairtást ez idén junius hó 23-án már abba kellett hagyni, mert a sáska majdnem mind szárnyas volt és irtás közben már a kora reggeli órákban is annyira élénk volt, hogy a munka teljesen eredménytelenné vált. De már két nappal előbb megesett, hogy a hortobágyi vásárról Nagyiván felé (He- vesmegye) hazatérő vásárosok a sáska egy részét, a mely éppen az útjokba esett, a nagyiváni vetésekbe szorították. A sáskának eme nagy élénksége miatt tehát hiába lett volna a további fára- Xx) A , Budapesti Hirlap" 1906. 185. számából. Rovartani Lapok XIII. 1906. december. 200 Jablonowski Józsej dozás és költekezés. Junius 21-ike óta egyre több sáska özönlött Nagyiván fele, mert a Hortobágy ,halasközi tanyájának" neve- zett legelőjén lévő gúlya és ménes most egyre jobban kifelé szo- rította azt. Ebben az időben ugyanis részint a legelő jószág, részint , a sáska, de a szárazság 15 annyira elfogyasz- totta itt a , mező"-t (füvet), hogy a gúlya és ménes most mesz- szire járt és csak a széleken, tehát részben a Nagyivánnal hatá- ros részen talált annyi füvet, hogy jóllakhatott. BE mindennapi egyirányú és kifelé való járás annyira egy irányba és Nagyiván felé szorította a rajzó, de a gyalogló sáskát is, hogy majdnem mind idekerült és egy hét alatt, tehát junius 27-án már mintegy 25—3 km.-nyi hosszában benne volt Nagyiván határában. Ez első pillanatra nagy távolság, valójában azonban, szerencsére ke- vés. Tudnunk kell, hogy Nagyivánnak ez a része igen szikes, rossz földű. A munka alatt levő földek kisebb-nagyobb megsza- kításokkal keskeny sávok alakjában futnak a Hortobágy felé, köz- tük pedig akár ugar, akár legelső (legtöbbször hasznavehetet- len parlag föld) van. A fertőzés itt legfeljebb csak a szélső, kes- keny táblát, vagy csak a szélét éri. BH fertőzés, noha jó hosszú és Tiszafürednek Hortobágyra dúlő szélét is éri, még sem nagy, hanem csak valami 100—120 k. hold. Ebből a búza a legtöbb, a melyben a sáska csak itt-ott (foltonkint) tett nagyobb (50—75 százalék) kárt; teljes kár, vagyis, hogy a sáska a bűzát teljesen lerágta volna, nem láttam, mert a búzát már majdnem a kártevés kezdete előtt lehetett learatni. A még zöld árpa, zabos-bükköny többet szenvedett, de ebből itt csak kevés van. A zabot, hogy a sáska el ne pusztítsa, zölden kellett levágni, ugyanígy az árpát is, a melyből azonban csak 10—15 k. hold volt. A zabos-bükkönyt mert éppen vágni való volt, levágták s itt is alig van kár. Midőn e sorokat írom, kapom a távirati értesítést, hogy a nagyiváni fertőzesből a sáska visszavonult, beljebb nem megy, hanem a legelőre száll, hogy tojása lerakását ott "megkezdje. BE szerint tehát a kár végét érte. 3 Ez a hortobágyi sáskának egyik kártétele. A másik kártétel Mátán, tehát a Hortobágy közepén, az ottani nagycsárda körül van. A csárda, a vasúti állomás és a esendőrségi tanya körül van valami 100—120 kataszteri hold. a mely mint illetményföld az odavaló ménesmesternek, csendőrségnek, városi cselédségnek, állatorvosoknak és másoknak ki van adva. Van ugyanott, de ettő] valami 2 kilóméterre, újabb gyeptörés is, a mely egyesek szerint 99, mások szerint 160- kataszteri hold; ennek kisebb része mu- ön tesdla zátsta átdékbntzzén ta átájusnesztátanál szarsz ga Sti 8 A hortobágyi sáskajárás 201 harral, nagyobb része zabbal van bevetve. Innen Mátáról, junius 29-én az öreg Szikszai, a csárda bérlője, telegrafálta, hogy a sáskák pár nap alatt mindenét megeszik. Másnap reggel egyik tisztviselőtársam már künn volt és az összegyüjtött emberekkel délben a sáskát a vetésből nemcsak kihajtotta, hanem elrajzásra is bírta, úgy hogy a kártétel ott megszűnt. dJulius hó 38-án és 4-én megfordultam magam is a tett helyén és láttam, hogy a csárda körüli vetésekben a sáska csakugyan tett kárt, összesen 925—30 kataszteri hold van olyan, a melyet a sáska igen meg- rongáilt, sőt például a ménesmester árpájának a fejét (kalászát) annyira leszedte, hogy csak szára (szalmája) maradt meg. Ugyan- csak így bánt el a cselédség s a többiek vetésével is. A gyep- törésben levő muharban nem tett kárt, mert ezt, valamint a ku- koriczát nem szereti és csak a végső inségben, ha zöldes búza, árpa, vagy zab nincs, lepi meg; viszont a gyeptörés második vetésében, a zabban 1—2 holdat, a hol a zab a szíkes talajon rossz, teljesen elpusztított s azonkívül meglepett még valami 15—70 kataszteri holdat, a melyben egyenkint a zab zászláját itt-ott megrongálta. A kár 3—9 százaléknyi lesz. Általában, hogy ez utóbbi helyen a kár milyen nagy, leg- inkább megvilágítják a helyszínén megfordult pénzügyi ígazgató- sági emberek, a kik az egyelőre hozzávetőleg bejelentett összes terület alapján 100 -120 koronányi adóelengedést helyeznek ki- látásba. . Másutt, sem Balmazújvároson, sem Hajduböszörményben, sem Nádudvaron, sem az ohati pusztán, sem Egyeken, sem a Hortobágyhoz legközelebb eső Kónyán a vetésekből egy szem, a takarmányból pedig egy sem esett áldozatául a sáskának. . Ez volna tehát az a nagy kár, a mely szerint 60 ezer. kat. hold vetése oda van! A rémhír azt mondja, hogy a veszedelem már tovább vonul s a baj az Alföldet is fenyegeti. B felől most már nemcsak a hortobágykörnyéki, hanem a távolabbi gazda is nyugodtan alhatik. A sáska Hortobágyon még mozog; ide-oda szálldos. Abban az imént említett gyeptörésben nőtt zabban julius 4-én délelőtt leg- alább 6—8 raj emelkedett fel s ide-oda szállva, akár ki a vetés- ból a gyepre, akár a gyepből a vetésbe szállt. E szálldogálás azonban már nem veszedelmes, hanem inkább olyan kóválygó játékforma, mint aminőt a gazdag népességű méhköpű előtt a méhek folytatnak. A veszedelem azért már elmulott, mert a sás- kák mnár nemcsak tele vannak kifejlődőtt tojással, hanem, mint 202 Jablonowski Józsej szintén már. julius 4-én láttam, több helyen tojnak is. Ez tehát azt jelenti, hogy kárt többé nem tesznek. A rémhírnek egy más része hirdeti, hogy a hortobágyi marha- állományt éhinség fenyegeti. A ki a Hortobágyot évek óta ismeri, tudja, hogy ott ez idén annyi fű termett, mint állítólag 1893-ban. . azaz annyi sok, nogy a tavalyi, vagy az 1904. évi Hortobágyra rá sem. ismertem. Májusban sok helyen majdnem térden felül volt a fű, holott tavaly alig volt egy két foltnyi hely, a mit kaszálni lehetett volna. Tavaly és 1904-ben, a mikor mindkét évben lát- tam az állapotot, junius végén olyan kisült és kopár volt a Hor- tobágy, mintha leborotválták volna; holott ez idén, a halasközi tanyát és a Szakmáry-telek, Kungyörgy-tava környékét kivéve, ahol a sáska nagyot rágott, még most julius elején is van sok mező, noha napról-napra eszi a jószág és bántja a szétszéledő sáska. Ma, a sáskajárás idején, mondhatom, hogy az említett he- lyek kivételével, tízszerte olyan jó mező van még a Hortobágyon, mint a milyen tavaly volt, mert hisz tavaly ilyenkor már semmi sem volt, hol most még mindíg van fű rajta. Ígaz, hogy e fű vén, száraz, és fehérlik, mint az érett gabona s a marha, mig jobbat lalál nem eszi, de ha más nem lesz, elfogyasztja azt is. Tavaly ilyenkor javában koplalt az amúgy is igen lesoványodott jószág, holott most a gúlya. és ménes olyan jó ED OKÉ van, hogy öröm nézni. : És mint biztos forrásból tudom, Debreczen városa nem ka- szálhatott már jó régen a ml annyi szénát, mint a meny- nyít ez idén. Tehát sem a sáska, sem a Hortobágy nem szolgálhatnak ürügyül, ha esetleg télen a jószágnak takarmánya nem lesz. Íme! Ez a hortobágyi sáskajárás képe. Én egy szóval sem mondom, hogy Hortobágyon nincs baj és — tekintettel arra a nagy veszedelemre, a melyben mostanáig volt — nem is mon- dom, hogy nincs kár, de hogy ez már is olyan fenyegető mérté- . ket öltött volna, mint a napi lapokban olvasott hírek szerzője mondja, arról egyáltalában szó sincs. Hogy jövőre igen nagy s az ez évinél bizonyára jóval súlyosabb veszedelem fenyeget, az bizonyos. A mit az előre kiszámíthatatlan viszonyokkal, a leg- érdekeltebb fél két évi közömbösségével, Debreczen város pol-. gárságának hitetlenségével szemben (hogy t.i. mi a Hortobágyon nem sáskát, hanem a már régen ismert és ártatlan kabóczát, és szöcskét bántjuk) és a testet fárasztó, lelket bénító nehéz mun- — . kánk közben az ember megfeszített munkája és a határt nem sali A hortobágyi sáskajárás 208 ismerő fáradozása megtehet, mi megtettünk. Ha ez évi irtás nem úgy végződött, mint a miként május végén már reméltem, ab. ban nem a pénzhiány, nem az irtás kései kezdete, de nem is a sáska tömege akadályozott meg, hanem azok a viszonyok, a me- lyek ott — úgy látom - - évről-évre gazdasági tekintetben rosz- szabbodnak, de a sáskára nézve egyre javulnak, mert nagyobb arányú elszaporodását lehetővé teszik. Hogy a Hortobágyon ez idén mennyi volt a sáska és hogy belőle mennyit irtottunk ki, azt csak az tudná megmondani, a ki a hat heti munkát napról-napra látta volna! Ha az a sáska mind élne, a rajzó tömegből jutott volna nemcsak a Hortobágyot körűl vevő vármegyéknek, hanem a jó távoli vidéknek, sőt talán a szomszédos országoknak is. A mostani állapot, tekintettel a jö- vőre, aggasztó, de ez idő szerint nagyobb aggodalomra már ne adjon okot. ; Hogy a jövőben mi történjék, arról most és itt nem beszé- lek, mert ez más helyre tartozik; azt azonban bátran mondha- tom, hogy a jövőben nagy veszedelem fenyeget, a melynek meg- gátlása nem százezrekbe, de milliókba is kerülhet, ha meg nem változnak azok a gazdasági viszonyok, a melyek mind a Horto- . bágyon, mind azzal szomszédos óriási nagy legelőkön vannak. Az itt levő állapotokon mind a tulajdonosoknak, mind a közgazdáknak gondolkozniok kell, mert a helyzet itt nagy válsá- gok csírait hordja magában. A földmívelésügyi kormány hiába fogja költeni a milliókat olyan földekért, a melyek hivatalos be- vallások alapján katasztrális holdankint 0.98—1.00 koronát jöve- delmeznek, miközben a sáska hol itt, hol ott megmarad és kisebb-nagyobb évközökben olyan erővel jelenkezik, hogy irtá- sához ismét hozzá kell fogni. És tarthatatlan. a helyzett ott, a hol a szintén fölösleg számba menő föld holdankint csak 98 fillért jövedelmez, holott a szomszéd városok nagyszámú népe földet és a föld révén kenyeret kér és mert nem. kapja, magát a vagyonjogi viszonyokat, jogrendet, haladást fölforgató szoczializ- mus karjaiba veti és meg nem értett eszméktől elragadtatva földosztást predikál! De nem erről akarok én szólni és nem 185 a jövővel való fenyegetődzés volt a czélom. Most csak megnyug- tatni akarom az érdekelt gazdákat, hogy a sáskaveszedelem " — miatt kiki nyugodtan folytassa a maga munkáját. 204 . Magyarország pillangót. s Írta 4. Aigner Lajos. XVII. 27. Melitaea Trivia Schiff.) (Sehiffermiller und D en i s), System. Verz. der Scehmet- terl. der Wiener Gegend p. 179. (1rr9); Boisduval, Jecones hist. des Lepidoptéres Tab. 22. fig. 1. 2. (1832) ; Iphigema, ES p e r. Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. tab. Ta Mob 2 (CÉGR Alapszíne vilagosabb vagy élénkebb vöröses sárga. Mindkét szárny középterén számos szabályos fekete petty van, melyek 35—4 sorban állnak és a szegély előtt alapszínű szalagot alkot- nak; a szárnyak küiső szegélye fekete, előtte egy sor holdacska a II, melyek alapszínűek és feketén erezettek. Testgyűrűi nem sargas fehérek. Alul a felső szárny csúcsának sárga színe kiter- jed a külső szegélyre is; az alsó szárny sárgás fehér szegély- sávjában háromszög- vagy holdalakú pettyek ülnek; a sárgás fe- hér középsáv egyenletesebben fekete szegélyű mint a M. Didyma- nál, melyhez egyébként igen hasonlít. A tapogatók a tövön kívül sárgás-, alul fekete szőrzetűek. Hazánkban országszerte, többnyire ritkábban lép fel erdei ré- teken. este szegfűszálon ülve található, általában 2, kedvező ko- rülmények közt 3 ivadékban is jelenkezik máj. elejétől jun. közepéíg:, jul. végétől aug. közepéig és aug. végétől szept. elejéig. Nagyságban és színben igen változó. Az I. ivadék megüti a 35— 43 mm.-t, holott a II. ivadék csak 28—30 mm. széles. Az I. ivadék közt ritkábban akad Budapesten és Peszéren a var. fascehs Esp."), mely sötétebb színű és szárnya hegyén két fehéres petty áll. Egyébként előfordul a Balkánban, Dél-Orosz- . országban és Szibériában. Viszont találkozik tavaszkor elég gyak- ran igen világos színű (sárgás vörös) színű példány is, melyen a — szegélytér olykor kevéssé rajzolt. A rendes színezésűek közt né- mely példányon a két szarnyon végigfutó középszalag pettyei igen nagyok ; másoknál ez a szalag meglehetős szabályos, ellen- ben a szegély előtti holdsor a belső szegélyen nagy fekete foltban végződik. 1) Wascia : szalag. Magyarország pillangói 205 A II. ivadék közt Budapesten és Eperjesen többször talál- ható a var. nana Stgr!). mely csak kisebb alakja által különbö- zik a törzsfajtól. Egyébként a Balkánon s a Keleten fordul elő. Hperje- sen oly hím példányait figyelték meg, a melyeken a pontsorok igen aprók, a felső szárny sötétebb, alsó lapja pedig csaknem fehér ; valamint nőstényeket, nagyobb pettyekkel és szélesebb sávokkal, - a mellső szegély közel a csúcshoz s ez maga is fehéres, alsó szárnya fehéres holdsorral ékes. Hernyója kékes szürke, hátán kék pontok állanak, sárgás fehér, szőrös altüskékkel borított, 30 mm. hosszú. Kitelelvén má- jus közepéig, junius közepétől augusztus elejéig társasan él Ver- bascum thapsus és mgrum-on (ökörfark kóró). Bábja zömök, kékesszürke, fekete pontokkal borított. Előfordul a következő szomszédországokban: A.-Ausztria VI—VII, Karinthia V-VIII; Tirol, Galiezia, Románia VI—VII. Elterjedési köre: Kasantól Sziriáig 56—350 és Tiroltól az Amurig 30—1500. ; 283. Melitaea Athalia Rott.?) Kkottembüuürg, Anmerk. zu den Hufnagelsechen Tabellen d. Sehmetterl. : Naturforscher VI. p. 5. (1775); Esper, Die europ. Schmetterl. in Abbild. I. p. 377. tab. 47. fig. 1. a.b. (1777; Maturna Hü b n er, Samml. europ. Sechmetterl. fig. TEST (T90. A szárnyak felülete vöröses sárga, 3 fekete sávval és tő- felől néhány fekete folttal; tőve fekete, alsó szárnyán olykor a közepéig. Alul a felső szárny világos vöröses sárga, közepén fekete pettyek sora van s az előtt néhány fekete folt és vonal áll, csúcsa és csaknem egész mellső szegélye világos sárga; az alsó szárny vöröses sárga; a világos sávok gyakran csaknem fehérek; a középső sáv igen széles; tővén néhány fekete keretű fehéres sárga folt ül. Hazánkban országszerte erdei és hegyi réteken igen gyakori, helyenkint 2 ivadékban (jun. elejétől jul. közepéig és jul. . végé- től aug. végéig). Nagysága 30—838 mm. közt ingadozik. Rend- . kívül változó a fekete rajz megerősödése vagy kiszélesedése avagy megfogyatkozása tekintetében, minek folytán a pillangó a rendesnél jóval világosabbnak vagy sötétebbnek látszik. 1) Nanus : törpe. 2) Athalia : Artemis mellékneve. 206 A. Aigner Lajos Az elsötétedés jellemző módon mutatkozik a var. mehadi- ensis Gerh.-nál") a középső szalag kiszélesedésében, amely a belső szegélyen hosszúkás négyszegletes pettyben végződik; ezzel kar- öltve jár az, hogy a következő fekete szalag kijebb esik, minek folytán a köztük maradó barna szalag — a £-nél gyakran vilá- gosabb színű — igen szélesnek tűnik fel. Ezt az alakot már Piller és Mitterpacher fedezték fet 17883 ban Pozsega megyében, de csak sokkal későbben, azon példányok után írták le, a melyeket Viert] A. 1876-ban Mehádián gyüjtött. Elterje- dési köre úgylátszik, folyton tágul, mert azóta Budapest, Peszér, Szaár, Chvojnicza, Nagyág, Lipik és Fiume környékén is talált . ták; feltehető azonban, hogy ott a törzsalaktól előbb meg nem különböztették. Több változata is van: 1. hím, mindkét szárnyá- 7 nak tőó- és középtere igen sötét, a fehér szárny szegélytere kevés rajzzal ; 2. hím, ugyanolyan, csakhogy középső szalagja világo-. sabb, sárgás barna; 3. nőstény, világosabb, összes rajzai gyön- gédebbek, kivéve a belső szegélyen álló nagy fekete pettyek; 7 4. hím, ugyanolyan, az említett petty azonban fehéres sárga ud- KEZE all, az alsó szárny tőtere pedig csaknem egyszínű barna . hím, alsó lapján az alsó szegély fehér középső szalagja a többi fehér pettyekkel érintkezik, úgy hogy a különben köztük lefutó narancsszínű szalag csaknem eltúzik. Más, eddigelé csak Eperjesen megfigyelt sötét alak a var. samomica HRies., melynél a felső szárny középterén a fekete pety- 7 tyek nam ozik. az alsó szárny pedig egy vöröses 188168 folt- sor kivételével teljesen fekete. Még határozottabban fekete az Eperjesen mee T ab. Áphaea Hb. Ennek egy puji hím példányán csak a felső szárny tőtere mutat fekete rajzot, mig világos közép- és szegélyterén csupán gyönge fekete vonal fut végig; szegélye szélesen fekete, félholdak nélkül. Alsó szárnya, egy sor barna petty kivételével, 388 teljesen fekete. Alsó lapján a felső szárny középterén es belső. 8 szegélyén szabálytalan foltok állnak, a szegély előtt pedig fekete hullámos vonal fut le; alsó szárnyán a különben fehér . tőbeli pettyek feketék, a feher középső szalag befelé erősen feketén határolt, a szegélybeli holdak nagyobb részt feketével kitöltöttek. Egy vinkovczei hímen a felső szárny az előbbiénél feketébb, úgy 8 hogy a barna szín csupán a szegélytéren jut érvényre; alul a. a felső szárny középsejtjében 3, belső szegélyén pedig egy fekete "aa. 1) A mehádiai. Magyarország pillangói ; 207 petty áll, a szárny közepén erős fekete szalag húzódik le, amely minden sejtben hosszúkás széles pettyből áll, ellenben a szegély- tér csaknem tiszta barna. Az alsó szárny egyébként szabályos, . csupán — középszalagja az elülső szegélyen kifelé erősen fekete. Alsó lapján ugyanolyan egy aradi hím, felülete azonban teljesen az ab. navarina Selys!) rajzának felel meg s ennélfogva talán inkább ehhez vonandó. Ezen alaknak typikus példányát találták Peszéren ; felülete egészen fekete, csupán a felső szárny . elülső szegélyén és középsejtjében tűnnek elé keskeny barna - pettyek s a barna félholdakon kívül. még egy barna foltsor vonul mindkét szárnyon végig. Egyik budapesti hímnél befelé még egy sor sárgás barna petty jelenkezik. Ezt a fajváltozatot Eperjesen és Mehádián is megfigyelték. Gyérebb rajzú alak az ab. corythalia Hb."), melynek mind- két szárnya világosabb, kevesebb és finomabb fekete rajzokkal ellátott, úgy hogy azok háttérbe szorúlnak s az alapszín jobban érvényre jut. Lipiken, Vinkovczén, Pujon, Eperjesen és Budapes- ten figyelték meg; az utóbbi két helyen oly átmeneti alakjait is, melyeknél a felső szárny ugyan oly rajzú, az alsó szárny ellen- ben szabályos. 3 Más világos alak az ab. tricolor Horm., melynél a két szár- nyon végig lefutó középső szalag narancsszínű, a középsejt és a sötét tőtér pettyei sötét vörös barnák, a belső és külső szalag pedig világos vörös sárga. Budapesti és Szaári példányok átme- netiek, a melyéknét a középső szalag, a megszakadt tőbeli sza- lag, valamint az alsó szárnyon a tőtér középső foltja S a Sze- gélybeli holdak csontszínűek, a többi szalag és petty pedig barna. Hernyója fekete vagy feketés barna, két sornyi fekete pont- tal és sárgás áltüskékkel borított, 30 mm. hosszú. Kitelelvén, eleinte társasan április elejétől május közepéig és junius végétől julius közepéig következő növényeken él: Cirsaum arvense (bárcs), Carduus acamthoides (bogáncs), Melampyrum sylvaticum pratense és nemorum (fintor), Veromica chamaedrys (Szigoráll, Plan- tago linceolata (útifű), Chrysamthemum corymbosum (aranyvirág), Digitalis ochroleuca (sárga gyúűszúvirág), Trifolium (lóhere). Bábja szürke, szárnyhüvelyei feketék. 1) Navara : olaszországi város. 2) Görögből : a tollas sisakú. 208 ; Csiki Ernő. Parasttái: Hemimastcera ferruginea Rdi., Blepharidea vulga- ris Mg. diptera-fajok. Előfordul az összes szomszédországokban, még pedig: A..- Ausztria VI—VII., F.-Ausztria és Stájerorsz., Karinthia V-VI. Cseh- és Morvaország V—VIII., Szilézia VI—VII, Galiczia VI—VII. Bukovina, Románia VI— VIII. Elterjedési köre: Norvégiától Szicziliáig 60—370 és Spanyol- országtól Japánig 10—1600. Magyarország szú-féléi. Irta Csiki Ernő. VI. 1. nem: Phloeophthorus Wollast. A esápostor öt ízből ally az első íz a leghosszabb, a bunkó háromízű, ízei erősen elkülönítettek és oldalt kiállók. Az előtor hátának oldalán kiemelkedő szemesék vannak. A szárnyfedők pontso- rali sokszor elenyészők, a közterecskéket hátul legfeljebb apró szem- csék borítják. A középső és hátsó lábszár külső széle egyenes, csúcsa lemetszett. : A fajok meghatározó kulcsa: 1. A szárnyfedők tövén levő szemcsés lécz egyszerű, mögötte dudorkák nélkül. A hímek homloka csupasz. 1. rhododactylus. — A szárnyfedők tövén levő szemcsés lécz mögött egy máso- dik rövid és szabálytalan szemcsesor van. A hímek homloka SZŐTÖS. . 2. lineigera. A -fajok leírása: 1. Phloeopthorus rhododactylus Marsham (tarsalis Foerst., spartu Nőrdl., perfoliatus Woll., retamae Perr.) Fekete, nem fénylő, sárgás vagy szürkés szőrökkel fedett, a csápok töve és a lábfejízek vöröses-barnák. A test hosszúkás hengerded. Az előtor háta sokkal szélesebb, mint hosszú, előre- felé ívesen keskenyedő, felülete ránczoltan pontozott. A szárnyfe- dők pontozottan barázdások, a pontok harántosak, a közterecs- 1 Az irodalomban említett PhI. rhododactylus, mely a fenyő- ben él, nem erre a fajra vonatkozik, hanem a következő nembe (Phtho- rophloeus spinulosus Rey) tartozik. 5 Magyarorszag szú-féléi 209 kék szélesek és ránczoltan pontozottak, a belsőkön több, a kül- sőkön egy sor sörtével. Hossza 175—18 mm. Előfordul Közép- és Dél-Európában mindenütt a hol a sep- rős zanót (Cytisus scoparius L.), melyben él és fejlődik, te- nyészik. Termóőhelyei: Budapest és Trencsén. Gazdanövénye, mint említettem, a seprős zanót, melyben többnyire megtalálható. Áttelel mint lárva, báb vegy kifejlődött bogár, ennélfogva valószínűleg több nemzedéke van. Menetei a kéreg alatt haladnak, a befúrás nyilásával kezdődő hosszú me- netből kiinduló két anyamenet hegyes szöget képez. Erdészeti szempontból nincs semmi fontossága, legfeljebb ott a hol gazda növénye, mint felesleges növény lép fel nagyobb mennyiségben, Ennek pusztítása által erdészeti szeinpontból inkább hasznos faj- nak vehető. 2. Philoeophthorus lineigera Guillebeau. Fekete, alig fénylő, szürkés-fehér szőrökkel fedett. A fej finoman ránczoltan-pontozott, a középen a két íves harántbaráazda között kerek gödröcskével. Az előtor hátának közepén hosszanti síma középvonallal, az oldalak szemecskéi erőteljesek, felülete finoman pontozott, ránczolt, de nem szemcsés. Alul fénylő fekete, a mellvég élesen barázdás és pontozott. A haslemezek közül az első erőteljesen ránczolva-pontozott, a második és a negyediknek a tövén bemélyedésekkel. Hossza 2-3 mm. Előfordul Francziaországban (Dep.Var ) és Dalmácziaban Castelnuovo mellett. Gazdanövénye és életmódja ismeretlen. 2. nem: Phthorophloeus Rey. : (Elzeartius Guillebeau.) A csápok oldalt, a szemek előtt elhelyezettek, bunkó- juk három szorosan egymáshoz sorakozó ízből áll. Az előtor ha- tán nincsennek kiemelkedő szemcsék, a szárnyfedők pontozott barázdái szélesek, a keskeny köztereken hátul tüskeszerű fogacs- kák emelkednek ki. 3 Íde egyetlen taj tartozik. 1. Phthorophloeus spinulosus Rey (rhododactylus Chap. et auct. non : Marsh., Chapuwisi Blandf., Perrisz Guilleb., crenatus Guilleb.) 3 Szurokfekete vagy szurokbarna, nem fénylő, a csápok és a lábfejízek halványsárgák, hosszúkás, erősen domború. Az előtor háta alig szélesebb mint hosszú, előrefelé ívesen és erősen kes- 210 8 Csiki Ernő kenyedő, szemcsésen pontozott, hosszú sárgás szőrökkel fedett, kiemelkedő hosszanti középvonallal. A szárnyfedők hengeresek, kissé világosabbak, barázdái szélesek és mélyek, a közterek kes- kenyek és élszerűen kiemelkedők, egy sor dudorkával és felálló sörtével diszítettek. Hossza 15—2 mm. Előfordul Észak- és Közép-Hurópában ; északra Skandinávi- áig terjed, az Alpokban pedig 1200 m. magasságban is gyüjtöt- ték. Mint mindenutt, úgy nálunk is ritka, termőhelyei: Nagy- Bocskó és Felső-Kercz (Fogaras vm.) A lúczfenyőben (Picea excelsa) él, életmódjáról azonban ke- veset tudunk. Anyamenete kettős, a lárvamenetek szama nem nagy, 3. nem: Phloeosinus Chapuis. A csápostor öt ízből áll, a bunkó hosszúkás - tojásforma, kissé összenyomott, gyűrűzött. A szemek vesealakúak, elül mé- lyen kikanyarítottak. A szárnyfedők fogacskázott tőéle a pai- zsocska felé hajló, a paizsocska mellett szélesen megszakított. A melltő elül kimetszett, ez elülső csípók egymástól elválasztot- tak. A lábfej vékony, a harmadik lábfejíz egyszerű. Az idetartozó fajok a földközi tájban élnek, faunaterüle- tünkben kettő fordul elő. A fajok meghatározó kulcsa: 1. A szárnyfedők első és harmadik közterecskéje hátul a csúcs- lejtőn dudorkás és a csúcs előtt megróvidült. 1. bicolor. — A szárnyfedők csúcslejtőjén csak a harmadik közterecske és a csúcsig élszerűen kiemelkedő. 2. thujae. A fajok leírása: 1, Philoeosinus bicolor Brullé. (4Aubét Perris, praenotatus Gredler.) 5 Szurokfekete, alig fénylő, a szárnyfedők hátul barnások, a csápok és a lábfejizek sárgás-barnák, teste rövid tojásforma, sárga szőrökkel fedett. Az előtor háta sokkal szélesebb, mint hosszú, a közepén nincs kiemelkedő hosszanti él, csak egy finom . síma középvonal, felülete sűrűn és finoman ránczoltan pontozott, tövén kétoldalt kissé lapított. A szárnyfedők finoraan pontozottan barázdások, a. közterek laposak, az első és a harmadik hátul ki- szélesedett, a második keskenyebb, a csúcslejtőn a hímek első és harmadik közterecskéjén dudorkasor van, az első köztér pe-. dig még kissé élszerűen kiemelkedő. a nöstények közterecské — Magyarország szú-féléi 211 (tehát a harmadik is) hátul egyformán kiemelkedő és dudorkás, az első és a harmadik köztér dudorkái kissé erőteljesebbek. Hossza 253—3 mm. ; 5 Előfordul Dél-Kurópában (Francziaország, Lombardia és Gö- rögország), a Kaukázusban (Araxes-völgy) és Kis-Ázsiában (Ama- sia). Termóhelyei: Szlavonország (Rusevo), Bosznia (Dragulja planina és Trebevic Sarajevo mellett és Usztikolina Hoca mel- lett), Herczegovina (Mostar). Tápnövényei a tuja (Thuja), a keletvidéki eziprus (Cupressus) és a boróka (Juniperus.) Repül májustól augusztusig, magasabb fekvésű vidékeken egy, lejebb két nemzedéke észlelhető. Rág- ványa hasonló a következő fajéhoz, de hosszabb és szélesebb; az anyamenet ö em. hosszú kétágú függőleges menet, melynek bemenete oldalág és párzási üreg alakjában van jelen. Az anya- . menet egyik ága rendesen rövid és belőle csak 1—2 vagy egy lárvamenet sem indul ki; a lárvamenetek eleinte harantirányban, majd az anyamenettel párhuzamosan haladnak. 2. Phloeosinus thujae Perris (jJunmiperi Döbner, ? impressus Oliv.) Szurokfekete, alig fénylő, felül sárgás szőrökkel fedett, a csápok és a lábfejízek sárgák. Az előtor háta sokkal szélesebb mint hosszú, elül erősen keskenyedő, felülete finoman és sűrűn pontozott, tövén kiemelkedő síma középvonallal. A szárnyfedők pontozott barázdái nagyon finomak, a közterek domborúak, fino- man ránczolva pontozottak, a harmadik a csúcslejtőn élszerűen kiemelkedő és dudorkás. Hossza 2-3—2o0 mm. A hímek homloka elül homorú, a nöstényeké domború. Előfordul Közép- és Dél-Európában; termőhelyei: Mátra, Trencsén és Boszniában Sarajevo környéke (Dragulja planina, Kosevo-völgy, Resica) és Foca (Ustikolina). Tápnövénye a közönséges boróka (Juniperus commumis), t0- vábbá a közönséges tuja ( Thuja occidentalis) és a Seguoia gi- gantea. Rágványa áll egy harántos párzási üregből és két egy- mással szemben levő függőleges menetből, melyek mindegyike 2—4 em. hosszú. Parazitái közül felemlíthető a-Laemophloeus jumiperi Grouv. nevű bogár. Különfélék A molyhos tölgy egyik rovarellensége. Folyó év augusz- tus havában Dr. Horváth Géza m. nemz. muzeumi osztály- igazgató kiséretében több hetet töltöttem Dél-Dalmácziában, melynek gazdag és érdekes állatvilágát kutattuk. Ez alkalommal meglepetve tapasztaltuk, hogy Raguza vidékén a tölgyfák (Nuer- cus pubescens) lombja egy kis bogártól van tömegesen ellepve és megtámadva. Mindenütt már egy pár kilóméternyi távolságból és feltűnt, hogy a tölgyfak lombozata nem zöld, hanem vörhenyes sárga. Közelebb érve láthattuk, hogy a levelek majdnem mind egészen megvannak rágva és zöld chlorophyiljüket elvesztve el- száradtak. A kár okozója egy kis ugróbogár, a kékes érezfényű és 4—5"/2 mm. hosszú, a Haltica oleracea-hoz nagyon hasonló Haltica guercetorum Foudr. volt, mely a tölgyfalevelek felső és alsó lapját alaposan lerágta, úgy hogy a levélnek csak száraz szitaszerű váza maradt meg. Alczát akkor már nem találhattuuk, de bizonyosra vehető, hogy a nagy pusztítást a tölgyeken már az álczák kezdték meg s a kifejlett bogarak aztán meg nagyobb erővel folytatták. A megtámadott terület, melynek középpontja KReguza volt, délkelet felé Raguza vecchia (Cavtat) irányában egész Grudáig hűzódott, észak felé pedig az Ombla-völgyőn ke- resztül benyúlt Herczegovinába is egész Uszkopljéig. Erről a bo- gárról, mely különben Közép-Európában és a Kaukázusban Szór- ványosan fordul elő, eddig még nem volt ismeretes, hogy ily kártékony mennyiségben fellépett volna. Hazánkban eddig Marton- kátán, Mezó-Kovácsházán, Nagyváradon, Nagyszebenben, Brassó- ban és Segesváron találták, de Dobiásch Ferencz szóbeli állítása szerint az egész magyar tengermelléken is mindesütt előfordul. : Ujhelyi József. Az Anthophora pilipes párzásáról. Az Ornithogallum Bouehenianum s a Ribes aureum körül többször vizsgáltam . e mének párzását és elég érdekes tapasztalatokat szereztem. A nőstények röpülésénél azt vettem észre, hogy ha valamely bok- ron, vagy egymásnak közelében lévő lágyszárú növényeken csak rövid ideig maradnak, akkor a hímek gyérebben mutatkoznak, ha pedig a nőstények hosszabb ideig maradnak, a hímek sűrűbben jelenkeznek s nem ritkán két ellenkező irány felől röpülnek. Reg- gel leginkább nőstényeket látunk, melyek inkabb az alacsonyabb növényekre szállanak. Van rá eset, hogy csak egy hím követi a nőstényt, ez a későbben jelenkezőknél fordul elő. Sem a him, sem pedig a nőstény nem röpül erősen Az Anthophorák főrajzási ideje után megtörténik, hogy az Anthophorák közé Eucerák ke- verednek, különösen az fucera: longicormis, még pedig inkább hímek, mint nőstények. Egynéhány esetben feltünt, hogy ha az Eucerák röpültek, a hím Anthophorák távol tartották magukat ST E. ez pee tÉZ Mb Ezé Pivták § A a . 388 a A zi 2 £ zá Er Kö LE ZS ÖÉSTÉs 2 ú — ———————— Entomologiai művek. ; Általános. A Magyar Birodalom! Állatvilága. (Fauna Regni Hungar . tiae). III. kőtet, Arthropoda, Kiadja a k. m. Terméazettudományi Társulat. Ára 35 kr., társulati tagoknak 20 kor. — Kárpati E. Állatmuzeum, utasítás álla- — rok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 korona 40 fill, —- Bein K.A kis rovargyűjtő. Utasítás a kiválóbb . rovarok megism " tésére é g.yűjtésére 2 kor. — Szekeres F. Ö." A rovargyűjtő 1 kor. 60 fill.— Lejtényi S Kovargyűjtő. Segédkönyv a középiskolai. ifjuság számára, kötve í kor. — Kriesch ]. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. — Kirándulók . zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. — Dr. Lendl A. Rovid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához 80 fill. — Dr. Daday J. Rovar- "tani műszótár 1 kor. 60 fill. — Hoffer, Praxis der Insektenkunde. 3 ; kor. s "Kolbe,. Einführung in die Kenntmiss der Insekten 17 kor. ; T Hymenoptera. Mocsáry §. A magyar fauna fémdarazsai 2 kor. 40 Al. . A magyar fauna másnejű darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill Adatók Magyaro 1- ; szág fürkész darazsainak ismeretéhez I. 1 kor. 20 fil. Földünk fémdarazsainak magánrajza 40 kor. 3 . Lepidoptera. Bein K. A kis lepkegyűjtő. A lepkék ismertetése és "gyűjtése 2 kor. — A. Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 42 BAkon — aAio9ner-Pável- Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor; — . Berge, " Schmetterlingsbuch 8. Aufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 kor Ez 20 falt. — . Hofmann, Die Gross- Schmetterlmge Europas .2, Auf. 2000 Abb "auf 71 farb. Tafeln 30 kor. Die Raupen der Er eynaE Europas 1900 Abb. aut 50 Tafeln 30 kor. 3 - Diptera. KERESZTÉLY Ö. Egy tömegesen tenyésző légyfaj az , Alsó-Duna ; mellékeiré 2 rák] 60 fil. — Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis terra- " ../ rum universi 6 kor. 5 3 Coleoptera. Török P. Bogár-határozó -2 kor. 80 All. — Bem K. A kís bogárgyűjtő.. A. bogarak ismertetése és gyűjtése 2 kor. — Calwer, Káferbuck 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 21 kor. — Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. . Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpűek. ismeretéhez ( 40 Mill. A magyarországi ESyidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajza- 2 tábl. 60 fill. Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur-Gy. A magyaror 7 . szági - tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. — Kohaut R. rITEYE KOKSKGE ; szitakötő-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fil. É . Myri poda. Dr. Daday J: A , Magyarországi Muriopodák Magánrajza - 4 táblával 4 kor. 3 A. aCANOLdST D-. hyzer K. és Kulczynskt ) 6 ran Hungaria .3 kötet 24 kor. — Herman O., Magyarország. pókfaunája 3 kötet, csak a 2—58. kötet kapható 16 kor. — Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekháló- pókok. természetes osztályozása 1 kor. — Karpeles I. Adalék Magyarország En -atkafaunájáboz. 8 táblával 2 kor. : 3 Crustacea : Dr. Daday ]. A Magyarországban eddig talált szabadon ; élő evezőlábú rákok magánrajza. 4tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus ce "átnézete. 1 kor. A "magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor, [§ TIER TÁN ÉVB REN ÉKRTKÁEE VT Magyarország je bogárfása ti Vezérfonal a" magyar szent ke DET terü letén előforduló bogarak megismerésére: 7 Ke IRTA € 7) s fi Kg E Et FH? jei Ő TA Magyar Nemzeti Muzeum segédőre. 5 aA három kötetes. munka első kötete a BENEEÉBŐ morphologiai — részen " kívül a i Caraboideákat 37/ Staphylinoideákat, a második kötet a elp mt kat, Diversicorniákat és a Heteromerákat, a harma- dik. kötet pedig a Phytophaga, , Rhynchophora " és Lamellicornia — családsorozatokat fogja tartalmazni-. A munka 5. Íves. TET . jelenik . meg egy-egy . füzet előfizetési ára 2 korona, bolti ára. 2 kor. 40 FIL ő MT Megjelent az I. kötet első és harmadik füzete. Előjeg yzések és Előüzelések a SZErzŐ ezímére (Buda-. best VIE Nemzeti Múzeum) küldendők. útán e Ne Mn UVA AVYAVAVAVI VAI eVe "eve" eV eVe "eVe"eVe""eVe"eéVe"eVe"eVe""eVe Schmid! Sándor könyvnyomdája "Budapest; VE. Uj5 utcza 8. "ROVARTANI LAPOK: XIII. Bana. í. 2. Heft. Ja nuar-Februar 1906. S. 1. A. Mocsáry : Über die Bienen. In der zu Szeged 1905. abgehaltenen Versammlung ungarischer ÁArzte und Na- turforscher hielt Verfasser über die Bienen einen Vortrag. 27u- náchst konstatiert er den Reichtum der üngarisehen Waunav; denn wáhrend aus dem Deutschen Reich ca. 400, aus Italien 500, aus Frankreich aber 550 Arten bekant sind, záhit Ungarn deren 590; in dieser reiehsten Bienenfauna Europas sind nieht nur mittel. europáisehe und mediterrane, sondern auch Arten vertreten, die aus Süd-Italien, Süd-Frankreich, Algir, aus dem Kaukasus und aus Turkestán besechrieben worden sind. lüsgesamt sind bisher ca. 5700 Arten besehrieben. Vertasser glaubt iolglieh nicht zu hoch zu greifen, wenn er die Anzahl der überhaupt existie- renden Arten auf 10.000 sehátzt. In der Sammlung des Ungari- sehen National- Museums sind ca, 2500 Arten, mithin nahezu die Hálfíte der bisher besehriebenen reprüsentiert, eine Anzabl, deren sich wohl kein Musenm ru rühmen hat, Hierauf schildert Verfasser die biologisehen Verháltnisse der Bienen und gibt zum Schluss eine Übersieht über die geographische Verbreitung der einzelnen grösseren Gattungen: Die Honigbiene, Apis melhfica., ist bis zum 649 n. B. verbreitet; andere Ampis-Arten kommen nur südlich des Himalaja und auf den Inseln des Stillen Oceans vor. 2. Die Honigbiene wird in anderen Weltteilen dureh die Trigona-Arten sübstituiert, die mit Ausnahme von Europa, überall vorkommen, in geringster Zahl in Afrika, in gröster Zahlin Süd- Amerika: die Mellipona-Arten dagegen nur in Süd-Amerika. 3. Die Bombus-Arten leben, mit Ausnahme von Süd-Amerika, Aus- tralien und den Inseln des Stillen Oceans, überall bis in den hohen Norden, die meisten in Nord-Huropa, Nord-Asien und Nord- Amerika, weniger in Süd-Asien und Süd-Amerika, 4. Das Genus Podatirtus ist überall verbreltet, zumeist in Süd-Europa, Nord-Ame- rika und im Kaukasus, wenige Arten leben in Süd-Amerika, wo sie und die Gattung Eucera durch die £Eulema-, Epicharis-, Eu- glosa- und Centris-Arten und deren Parasiten: die Acamthopus-, Mesocheira-, Tmhialestra-, Aglae- und Egxarathe-Arten subslituiert werden. 9. Die meisten Eucera-Arten leben in Mittel-Kuropa, Nord- Afrika und in Sibirien, in Astralien fehlen sie. 6. Das Genus Xylocopa ist überall verbreitet, am wenigstens in Huropa, am meisten in Asien und Afrika. (7. Ceratina-Arten gibt es überall, mit Ausnahme von Australien, wo sie von einigen Arten von Exoneura sübstituiert werden. 8. Das Genus Panurgus kommt nur in HKuropa, Nord-Afrika und Nord-Asien vor. Das Genus Nomia fehlt in Amerika. 10 Die. Dasizpoda-Arten leben in Süd-Europa und im Kaukasus, eine in Egypten, in anderen Welttheilen fehlen sie. 11. Die Halictus-Arten sind auf der ganzen Erde verbreitet, am wenigsten in Afrika und Süd-Amerika, an letzterer Stelle werden sie durch die Angochkltoa- und Anapostemon-Arten er- setzt. I2. Die Gattuug Osmia kommt zumeist in Europa, Nord- 4 Afrika, im Kaukasus und in Turkestan vor, fehlt aber im süd- liehen Asien und Afrika. 13. Die Gattung Megaciile ;st überall verbreitet, am meisten in Asien und Afrika. 1£. Die meisten An- tdium-Arten leben in Europa, im Kaukazus, in ÁAlgir und Nord- Amerika, in Australien und auf den Inseln des Stillen Oceans fehlen sie gánzlieh. 15. Coehoxys-Arten gibt es überalk.die we- nigsten in Australien. 16. Die Gattung Epeolus fehlt in sásien und Australien. 17. Das Genus Noma lebt hauptsáchlieh án" , Europa, Algir, im Kaukazus, in Turkestan, und Nord- Amerika, : az Asien . und Süd-Afrika kommen nur einzelne Arten Vor. Fi ; S. 6. L. v. Aigner-Abafi; Die Tagfalter Ur-rarn8. XI. Cohas Chrysotheme, 2—53 Generationen in grossen Exemplaren ; C. Edusa, 2—3 Generationen, stellenweise sehr gró$se Stücke (46—52 mm.), ab. ? Pável Aig. mit ganz sehwarzem Saum (ohne gelbe Flecken) bei Budapest, ebenso selten ab. helicina, háufiger ist ab. ? Hehce; C. Myrmidone 2 Generatiónen, ab. flavescens bei Mehádia, ab. ? alba nur in Oberungarn. S. 10. Dr. E. Vángel: Beitráge zur Insekten- fauna von Ungarn. ÍV. Coleoptera. 1158 Arten mit 4267 Fundorten-Daten aus allen Teilen Ungarns. Kleinere Mitteilungen. S. 42. L. v. Aigner-Abafi :Insektenschüdlinge der Akazie II. Ausser den bekanteren Lepidopteren-Arten hat Verfasser noch fol- gende an Akazien beobaehtet: Cossus cossus L. lebt zuweilen im Stamen und ist sicher schádlich; Orgyia antgua L. tritt in 3 Generationen auf, gleichfalls schádlieh; Amphidasis betularia [L. tritt zeitweilig in grosser Menge auf und entbláttert. die Zweige ; Biston hrtarta Cl. zehrt ebenfalls an den Bláttern, dürfte aber wenig Schaden verursachen. j S. 43. E. D. Von Polistes gallica fand Verfasser zwei ver- krüppelte Exemplare und vermutet, dass selbe aus dieser Ur- sache aus dem Nest entfernt wurden. S. 43. E. D. Die Eier von Saturma Pyri (zwischen 14—230 St.) werden meist in 2—16 Reichen abgelegi, die wenigsten fand Verf. an dem Flügel eines 5. Pyrz ó, 87—90. ausnahmsweise auch 1009/o sind lebensfábig. S. 483. Die Lebenszüligkedt der Ameisen nach den Experi- menten von Miss Field e. j S. 44. Die Blattlünse als Köder. G. Jaesehke berichtete über Noctuen, die den Saft der Blattlánse saugten: Verf. erin- nert hiezu, dass /ramzenau in Siebenbürgen den Fang an Blatt- lánsen ganz systematisech betrieben habe. (Illustr. Zeitseh. f. En- tom. V. 1900). S 45. In Herkulesbdad fing Dr. H. Fischer Larenttia feirmata var. wilcata, bisher in Ungarn nicht beobachtet. Literatur. S. 46. Annales hist.-natur. Musei nation. hung. Bd. III. 1905. S. 46. Sehultze, A., Ceutorrhynchus-Arten ete, er ET EZSJ EEG MENET ETTETTUS ,. ROVARTANI LAPOK" XIII. Band. 5. Heft. Márz 1906. ség E Csiki: Die Borkenkáfer Ungarns : I. Verfasser beginnt mit diesem Artikel eine Arbeit über die Bor- kenkáfer Ungarns. Die Arbéit wird nicht nur Bestimmungstabellen und Diagnosen der Gattungen und Arten enthalten, sondern auch kurz zusammengefasst die biologisehen Verhültnisse vorführen. Der erste Teil der Arbeit enthált in erster Linie Mitteilungen über die systematische Stellung der [pidae és Platypodidae, zwei- tens werden die Lebensverháltnisse dieser Wamilien im allge- meinen behandelt. Zur Erláuterung der Frassstűcke sind sche- matische Abbildungen beigegeben. S. 583. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns X. Gonopteryx Rhamm in 2 Generationen háufig. G. Cleopatra nur in Dalmatien, auf der Insel Arbe háufig. Leptidia Sinapts. Ín der I. Generation ausser der Stammform auch var. Lrithyri und ab. croatica; in der II. Generation var. dimensis, da-ru das ? ab. Erysim, ferner ab. fllavescens und ab. major. Charaxcs Ja- stus nur in Dalmatien, wahrscheinlieh aber auch im JT itorale. Ápatura Iris besonders in Oberungarn stellenweise háufig, die ab. Jole überall selten. . S. 58. D, Lakatos: Melanotische Falter, Verfasser besehreibt zwei aberrierende Falter, die von den Hörern des Budapester Pae- dagogiums 1905 gefangen und dem Ungarischen National-Museum überlassen worden sind. 1. Argynmis Aglaja, die ganze Oberseite fast ganz sehwarz, die Grundfarbe zeigt sich nurin einigen klei- neren Flecken, auch die Unterseite ist melanotisch angelegt. 2. Arctia Caja, fast der ganze Hinterflügel schwarz angelegt, bloss der Innenrand und ein Streif am Vorderrand tragen die Grund- farbe. S. 60. L. v. Aigner-Abafi: Satyrus Briseis. Verfasser hai den ganzen Formenkreis dieser Art einer KRevision unterzogen um festzustellen, weleher Form die in Ungarn fliegende Race an- gehört; das Resultat ist, dass sámtliehe in Ungarn vorkom- menden Briseis zur var. meridionalis Ster. zu ziehen sind, ebenso auch die kleinasiatischen Exemplare, wührend var. major Obth. wahrscheinlieh auf Nord-Afrika beschránkt ist. Kleinere Mitteilungen. Personalnachrichten. Dem Universitáts-Professor Dr. G. 4 Entz wurde der Titel eines Ministerialrates verlichen. — L[. Méhely, dirigirender-Kustos am Ung. National-Museums wurde von der Universitát Kolozsvár zum doctor honoris causa promoviert —. Dr. A. Gorka Assistent der Universitát Budapest ist zum Sekretár der Ung. Naturwiss. Gesellschaft gewáhlt worden; E. Csiki Kustosadjunkt am Ung. National-Museum aber zum Sehriftwart der zoologisehen Sektion jener Gesellschaft. — L. Biró, Honorar-Kustos aus Ung. National-Museum, ist zwecks Sammelns nach der Insel Kreta gereist. S. 65. E. Csiki: Über die systematische Stellung der Puliciden. ; S. 65. E. Ulbrich: fand am 20. Sept. morgens an der Kö- densehnur ein Leucania l.-album 7, das ganz trunken, nicht fort- zuseheuchen war. S. 66. D. E. : berichtet über Blatíláuset, sowie úber die Rolle von Anthophora pihpes bei der Befruchtung der Pflanzen. S. 67. Baron Dr. A. Nyáry: Zur Perversion der Tie- re. Im Herbst etzte sich eine verendende Fliege an ein Glas auf dem Schreibtische des Verfassers und blieb daran Wochen lang haften, der Verfasser nahm sie nicht herab. Im Zim- mer waren nur noch einige Spütlings-Fliegen. Eines Tages be- merkte Verf., dass die tote Fliege fehlt, an derselben Stelle aber zwei Fliegen in Copula sitzen und volíte sie fortseheuchen, was aber nicht gelang; die oben befindliche Fliege konnte sieh nur mit Mühe befreien, die untere aber blieb an der Stelle, es war die tote; bei genauerer Untersuchung zeigte es sich, dass es ein Mönnchen war dessen Penis weit heraus ragte. Das Weibechen hatte alsoin Ermangelung eines lebenden Mánnehens auf diese Weise Befriedigung gesucht. Eine Woche lang kam es tágliceh 4—5-mal wieder, sich mit dem toten Mánnehen zu begatten, indem es die Vulva unter den Penis schob. Sehliesslieh war es. versehwun- den, vielleicht hatte es noch ein lebendes Münnehen gefunden. . Literatur. Pubdhcafttotem "von SB Wagwer, KK DanvelrreteőtBes sprochen von TSZ ETS E len .:ROVARTANI LAPOK" XIII. Band. 4. Heft. April 1906. S. 69. L. v. Aigner-Abafi: Neue Falterformen aus .Un- garn. Nach einer kurzen Einleitung über die Wichtigkeit des Studiums der Schmetterlingvarietáten besehreibt Verfasser die in seinem Besitze befindliehen Formen, die wir bereits (R. L. 1905 p. 152) namhaft gemacht haben (Siehe auch: Entom. Zeitsehrift, Guben XIX. p. 200. S. 74. Th. Uhryk: Beitrag zur Schmetterhingsfauna von Ungarn. Verfasser hat in det Umgebung von Budapest folgende Varietá- ten beobaechtet: Caradrina guadripunctata v. leucoptera, Eu- blemma arcuinna v. argillacea und v. blandula, Zygaena Scabto- sae ab. dívisa, 4. pumctum v. dystrepta, Z. Achmilleae v. arrago- nesis und ab. confluens, sowie 2. Metdoti v. confusa. S. 76. E. Csiki: Die Borkenküfer Ungarns II. Die 2. Fort- setzung der Arbeit enthüált die Bestimmungstabelle der zwei Borkenkáferfamilien Zpidae nnd Platypodidae. Die erste Familie (Ipidae) wird. eharakterisiert und die hiehrcr gehörigen vier Tribus auseinandergehalten. Der Beschreibung des ersten Tribus (4Zccop- togastrim) und deren einzigen Gattung Eccoptogaster folgt die Bestimmungstabelle der hierher gehörigen Arten, deren ausführ- liche Behandlung aber erst in der nüchsten Fortsetzung begin- nen wird. S. 80. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. XI. Apatura Iha in Ungarn nur stellenweise háufig, im Süden vermut- liceh in 2 Generationen; ab. Iliades sehr selten, die ab. et var. Clytie substituiert háufig die Stammform, darunter sehr sel- ten die ab. astastotdes, var. rubescens (v. dilutior) und die ganz lichte var. Eos; im Süden erseheint v. Metis háufíger und wohl auch v. Bunea. Limenttts Camilla kommt in 2 Generationen vor. S. 83. Dr. D. Czekelius : Beitrag zur Lepidopterenfauua, Szebenbürgens. Verfasser zöhlt die 1904 beobachteten, für das Geblet teilweise neuen Arten auf. Kleinere Mitteilungen. S. 85. Maitleid bez Insekten nach den Beobaechtungen von Monod. S. 86. D. E.: Bifurcation derjJRosen, verursaecht durch eine Aphis-Art, S. 86. Fressen die Vögel cdie Bienen? nach einer Béobache tung von E. Rey. S. 86. Stephamttis Lamlane diese Hemiptere legte der Autor Dr. G. Horváth in der ung. Naturwiss. Gesellsehaft vor u. Zz. aus Holland, wohin sie aus Japan eingeschleppt worden ist. Mm Japan ist sie den Azaleen sehr schádlich. S. 96. ÚUber die Ametsensammlung des Ung. National-Mu- seums hielt L. Biró in der Ung. Naturwiss. Gesellschaft einen Vortrag. Die Sammlung enthált: a) 72 ungarische Arten, wozu 4 neue hinzukommen, die Verfasser an der. Adria entdeckt hat; b) 670 Arten aus allen Weltteilen. Ausserdem sind noch ca. 4700 Exemplare aufzuarbeiten. 87. E. Ulbrich: Vögel als échmetterhmgsjüger. Verfasser beobachtete in der Umgebung von Budapest Muscicapa grisola, welche die von den Wánden abíliegenden massenhaften Agrotis: obscura und A. Tritici abfingen und verzehrten. S. 87. D. E.: Lycaena Icarus. Verfasser beobachtete eine Spinne, die den kleinen Falter abgefangen hatte und besehreibt . den ganzen Vorgapg. S. 88. Ephestta Kühniella. Bekámpfung. Nach F. L. Washburn. Literatur : Schilsky J. Die Köáfer Buropas. Heft 42. Besprochen von E. Csiki. Csiki E. Die Káferfauna Ungarns (in ungarischer Sprache). I: Heft. 2. zás gáz ök . ROVARTANI LAPOK" kes XIII. Band. 5. Heft. Mai 1906. S. 91. Dr. K. Chyzer: Sammeln im Winter im Zelenika. Verfasser verbrachte aus Gesundheitsrücksichten 4 Wochen (Ende Nov. bis Ende Dez. 1905.) in Zelenika, einem reizend ge- legenen klimatiscehen Kurort unweit Castelnuovo in Süd-Dalma- tien ünd bescháftigte sich nebenbei auch mit dem Sammeln von Naturalien. Trotz der sommerlichen Temperatur (26—30 C". Mittags) lag die Tierwelt im Winterschlaf. Dipteren und He- mipteren waren überhaupt nicht zu sehen, Lepidopteren, Neu- ropteren und Hymenopteren waren sehr sehwach vertreten, wenig zahlreich zeigten sich auch die Coleopteren und Orthopteren, am ergiebigsten war das Sammeln von Arachniden, u. z. fand Ver- fasser drei neue Arten, die W. Kuleczynski demnáchst be- sehreiben wird, u. z. Cimifla annulatus, Harpactes Chyzeri und Tegenaria dalmatica. An Skorpionen fand Verfasser einige Exemplare, die den bosnischen, italienisehen und südfranzö- sisehen gleichen. S. 95. Dr. Z. Szilády : Insektensammlung für Mittelschulen. I. Verfr. hált die amtl. Instruction zur Anlage von Insektensamm- lungen für Mittelsehulen nicht für zureichend und gibt eine Zu- sammenstellung derjenigen Arten, die unbedingt zu berücksichti- gen wáren ; die wichtigeren schádliehen oder nützliehen Insekten . sind in biologisehen Gruppen (Bi, Raupe, Puppe) vorzuführen, die ganz müssige, biologische Staffage mit - Umgebung aber hat zu entfallen, weil sie die Begriffe der Sehülers nur verwirren. S. 101. F. Cerva: Über Rhyparoides Metelkana. Biologiseches über diesen Falter. S. 105. Herm. Fischer: Betrüge zur Lepidopterenfauna von Kassa, wo Verf. 4 Jahre unermüdlieh gesammelt hat. S. 108. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. XII. Timenitis Populi im Mittelgebirge ganz Ungarns stellenweise ziemlich háufig, die ab. Tremulae selten; L. Szbylla weit ver- breitet, die ab. migrina sehr vereinzelt. : Neptis Lucilla in Berg. gegenden ziemlich háufig; díe var. Ludmilla sehr selten; N. Áceris in 2 Generationen im Hügelland stellenweise recht háufig. 19 Kleinere Mitteilungen. S. 111. Fressen die Vögel Bienen ? Über diese Frage machte T. Csörgey im. August 1905. am Bienenstand des Försters von Kisczenk interessante Beobachtungen. Vier Paare des Flie- genschnápperns (Muscicapa grisola) nisteten in der náchsten Um- gebung, aber nur ein altes Excemplar war eine bestándiger Be- sucher des Bienenstandes. Der Vogel postierte sich auf einém leeren Bienenkasten ; einige Spannen davon entfernt schwaárm- ten die Bienen, von Zeit zu Zeit sehoss er durch den Sehwarm . und fing, wie sich spáter zeigte eine Drohne, ohne die Arbeiter zu beachten. Nun sammelte Verf. zahlreiche Gewölle, die aus- sehliesslieh aus Drohnenteilen bestanden. Wichtig ist die Frage, wesshalb der Vogel nur Drohnen fángt? Die Furcht vor dem Stachel kann ich nicht abhalten, den er frisst doch zuweilen auch Wespen, wahrscheinlich hált ihn der unangenehme Geruech und Geschmack der in der Giftdrüse enthaltenen Ameisensüáure davon ab. Keinesfalls darf man jeden beim Bienenhaus vorkom- menden Vogel als schádlich betrachten; hier sind immer Insek- tenleichen zu finden, getötete Drohnen, mancherlei Insekten die in die Bienenstöcke dringen, von den Wespen getötete Arbeiter- bienen etc. Wegen dieser besuchen Sehwalben, Meisen und Ru- ticilla phoenicura die Gegend des Bienenhauses, ohne den Bie- nenbestand zu schádigen. (Aguila XII. 1905.) 5. 112. Neue Schmetterlingsvaritationen besehreibt Graf E. Turati in Naturalista Siciliano 1905. darunter Aporia Crataege v. Augusta, bei weleher die Ouerader sehr kraftig entwickelt ist, sámtliche Rippen aber gegen den Aussenrand verbreitet sind. und hier kleine graue Flecken bilden; Orthosia nitida ab. Gari- baldina, einfárbig rotbraun; Phasiane clathrata v. aurata, die Grundfarbe gelb ; Endotricha, flammealis, Grundfarbe dunkelbraun, v. lutealis, einfárbig gelb. All diese Variationen kommen auch in Ungarn vor. ő it Má ts VT AT GET mk 4. s ja ré ká ezé KARA ar E BENE Dá VT ráz ős MO EGEK azon Ta ki ,.ROVARTANI LAPOK" XIII. Band. 6. Heft. Juni 1906. S.113. L. v. Aigner Abafi:Zuwachsder ungarisehen Lepidopteren-FHauna im Jahre 19035. Verf. erwáhnt 50 Arten und 68 Variationen von Microlepidopteren, sowie 8 Arten und 1 Variation von Mierolepidopteren, die in jüngster Zeitin Ungarn und Bosnien konstatiert worden sind. Die Gesamtzahl betrágt (Bosnien und Dalmatien mitgerechnet) nunmehr 1578 Maerolepi- dopterarten mit 746 Variationen und 1752 Mierolepidopteren- arten mit 75 Variationen. - 5. 114. D. Z. Szilády: Insektensammlung für Mit- telsehulen II. Nach Aufzáhlung der geeigneten Arten, wünseht Verf. ganz besonders, dass die lokale Fauna mögliechst vollstándig vertreten sei und rát, zum Sammlen die Sehuljugend heran zu ziehen. Übrigens sehlügt er den Waechlehrern der versechiedenen Lehranstalten vor, in Tauschverkehr mit einander zu treten und auf diese Weise zur Bereicherung ihrer Sammlungen beizutragen, . 8. 119. A. Bartal: Beitráge zur Dipteren-Fauna von Ungarn. I. Dem Verfasses, als Hörer des Budapester Pádagogiums, fiel im Jahre 1905 die Aufgabe zu, sich inbeson- dere dem Sammeln von Dipteren zu widmen; er sammelte in der Umgebaug von Budapest und im Komitate Esztergom, seine Kollegen in vielen Teilen des Landes. Es wurden 401 Arten in 4296 Exemplaren gesammelt, derünter mehrere, die aus Ungarn bisher nieht bekannt waren. 3 S. 124. Dr. Hermin Fischer: Beitráge zur Lepidop- teren- Fauna von Kassa. II. 5. 127. L. v. Aigner-Abafi: Die TagfalterUngarns XIII. Pyrameis Atalanta kommt in ganz Ungarn in 2—3 Generati- onen, vor; P. Cardwi gleichfalls in 2—3 Generationen, die ab. Elym höchst seltm. J. Dahlström in Eperjes züchtete einen Hermaphroditen (links $ rechts ?) Vanessa Antiopain Ungarn ziem- lich háufig, die ab. Artenis F. überaus selten, durch Zucht erhielt J. Dahlström im hermaproditisches Exemplar (inks 3, rechts 9) : V. Jo überall sehr háufig, die ab. ioides selten, in Eperjes Über- gánge zur ab. Sardoa, ebenda auch ab. exoculata; V. Urticae in ganzen Lande háufig, die ab. pygmaea und atrebatensis sehr selten. Kleinere Mitteilungen. ESÉS Besprechung der heftweise ersehinenden Werke von A. Seitz, K. Lampert und R. Verdy.. Literatur. S. 184. J. Jablonowsky, A ezukorrépa állati ellenségei. (Die Tierfeinde der Zuckerrübe). Im Vorworte weist Verlasser auf die Wichtigkeit hin, welehe bei der Verringerung der Weizen- produktion in der Landwirtsechaft der Rübenkuültur zukommt. Hierauf verhandelt er alle die kleinen Feiade, desen Millionen die Rüben sehádigen und gibt die Art und Weise an, dieselben. zu bekámpfen. 13 "ROVARTANI LAPOK". XIII. Band. 7. Heft. September 1906. S. 133. J. Jablonowski: Die Schildkáfer als Sehüd- linge der Rüben. I. (Aus dem Werke , Die tierisehen Feinde der Zuckerrübe.") Verfasser bietet eine eingehende Beschreibung des Schildkáfers (Cassida mnebulosa L.), seiner Larve und Puppe, sowie seiner Lebensweíse. Der Káfer erscheint zeitlieh im Früh- ling, paart sich im Mai und legt seine Bier en Chenopodium, an welchem anfangs auch die Larve lebt. Die Schádigung seitens eines andern Schildkáfers (Cassida viridis L.) ist zweifelhaft ; die von (Cassida vittata Vill.) stellt Verfasser als Irrtum hin. In der Zoolog.-bot. Gesellschaft in Wien wurde 1870 aus Pardubitz berichtet, dass dieser Köfer grossen Schaden an den Rüben an- richte, die Art und Weise der Schádigung aber lásst anmuten, dass der Schaden von einem andern Tier herrührte, der Beobach- ter aber beim Suchen nach den ÁAttentátern zufállig einen ganz unschuldigen Schildkáfer fand und diesen für den Schádling hielt. S. 140. A. Bartal: Beitráge zur Dipteren-Fauna von Ungarn. II. Sehluss der Enumeration. S. 144. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. XIV. Vanessa polychloros ist im Juni—Jduli überall háufig, die ab. . pyromelas sehr selten; V. xanthomelas ist in ganz Ungarn ver- breitet (Juni —duli), kommt aber nur an wenig Orten vor, ist aber allda meist Sehr háufig, die ab. Chelys nur bei Eperjes, wo ein Hermaphrodit (links ?, rechts 5) bei der Zucht erzielt wurde. Polygoma L-album kommt im Juni—Juli im ganzén Lande, aber an wenig Fundstellen vor; P. C-album ersecheint in 2 Genera- tionen, die im Sommer ist var. Hutcmnsom, die ab. f-album sehr selten; P. Egea nur in den südliehsten Landteilen ín 3 (Genera- tionen, die 2. Generation ist ab. j-album, die dritte var. autum- nalis. Arachmia Levana ist in 2 Generationen (Márz-April, Juli— 14 August) háufig, besonders die Sommer-Generation var. prorsa die ab. poruna erscheint mehr gegen Herbst und ist im Verhalt- niss recht selten. S. 150. D. H. Fischer: Beitráge zur Lepidopte- ren-Fauna von Kassa. III. Sehluss der Enumeration. S. 154. E. Csiki: Die Borkenkáfer Un garns. II Es wird mit der Besehreibung der fecoptogaster-Arten begonnen. Behandelt werden E. Ratzeburgi Jans., E. scolytus F., E. laevis Chap. und E. pygmaeus F. Jede einzelne Art wird kurz beselirie- ben, dann folgt die geographische Verbreitung, speziell Auf. záhlung der ungarischen Fundorte und ozxkologisehe Mitteilungen Literatur. S. 156. E. Csiki bespricht Reitters , Übersieht der mir bekannten, palaearktisahen Arten der Gattung Aromia Serv." .:.ROVARTANI LAPOK" XIII. Band. 8. Heft. Oktober 1906. . S. 157. J. Jablonowski: Die Schildkáfer als Schüád- linge der Rüben. II. Die jungen Larven leben anfánglieh gemeinschaftliceh oder in kleineren Gruppen an der Unterseite der Chenopodiumblátter, fressen aber nur die Epidermis und bil- den darin meist runde Flecken. Haben sie eine Pflanze voll- stándig abgeweidet, so übergehen sie auf eine zweite oder dritte. Spater fressen die Larven auch schon ganze Löcher in die Blat- ter. Ende Juni oder Anfang Juli greifen sie die Rüben an, deren Blátter sie ebenso benagen und oft nur die Blattrippen übrig lassen. An einem Blatte- nagen bis 30 Larven, die sich nunmehr auch an der Blattoberfiáche zeigen. Gegen Ende duli verpuppt sich die Larve. Der Káfer selbst ist selten zu finden. Obleich einige lehneumoniden ihr mögliehstes tun, die Larven zu ver- tilgen, so hat doch der Landáwirt selbst die eigentliche Be- kámpfung derselben zu übernehmen. Dies muss schon Anfangs Mai beginnen, indem man bei dem Kkübenfeld die Chenopodium- blátter untersucht und die benagten Pflanzen ausjátet und ver- niechtet. Nebstbei hat man besonders die am meisten gefáhrdeten Ránder des Rübenfeldes mit Sehweinfurter Grün oder einer Arseniklösung zu bespritzen. Auch ist es ratsam das Unkraut, namentlehb Chenopodium an den Wegrándern zu játen oder zu máhen und fortzuschaffen. Wenn sich die Larven des Scehild- kaáfers dennoch auf den Rüben einstellen, so muss man die .Rüben selbst mít Arseniklösung bespritzen u. z auf der Unter- seite der Blátter. Nachdem dies jedoch sehr umstándlieh und sehwierig ist, so empfiehIt es sich die Rübenblátter mit einem Arsenikkalkpulver zu bestreuen u. z. glejehfalls auf der Unter- seite, geschieht dies bevor der Thau auftrocknet, so ist es ebenso wirksam, wie das Bespritzen mit Arseniklösung. S. 162. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. XV. Der Bestimmungstafel des Genus Melttaea folgt die Beschrel- bung dér einzelnen Arten. M. Maturna ist namentliceh im süd- lichen Ungarn stellenweise recht háufig im Mai und Juni, fliegt in der Náhe von Eschen an Gebüschen, sitzt aber auch gern an feuchten Stellen der Waldwege. M. Cynthia wurde bisher in Ungarn nur bei Nagyág (Komitat Hunyad) beobachtet. M. aurorina in Gebirgsgegenden nicht selten, var. Merope nur bei Gölnicz- bánya, var. provinciatis nur bei Josipdol beobachtet. S. (07. A. Lőrincz: Beitrag zur Hemipteren- FHauna Ungarns. I. Von den Hörern der mathem.-natur- histor. Gruppe des Budapester Paedagogiums hatte insbesondere Verfasser die Aufgabe Hemipteren zu sammeln. Mit seinen Ge- nossen zusammen sammelte er 172 Arten in 3120 Exemplaren. 16 S. 170. E. Csiki: Die Borkenkáfer Üngarns. ÍV. Die Beschreibung der fccoptogaster-Arten wird fortgesetzt und beendigt. Es werden die Arten E. prum Ratzeb., mit var. pini Ratzeb. und ab. castaneus Ratzeb., E. carpini Ratz. , "E. intricatus Ratzeb , E. aceris Knotek, £. amygdali Guér. mit ab. rufipenmis Brancs., E. rugulosus Ratzeb. und E. multistriatus Marsh. mit var. ulm Redtb. und var triornatus Hiehh. behandelt. Die Ver- breitung der Arten in Ungarn ist aus dem ungarischen Text ersichtlich. S. 175. E. Csiki: Ein neuer Carabus aus dem Komitat Csik. Lateinisehe Diagnose im ungarischen Text. Kleinere Mitteilungen. S. 175. J. Hajóss: Zur Biologie von Staphylinus pubescens. Hin Párchen dieses Kalers irieb Sieh in der Julihitze munter umher, offenbar im Begriffe sich zu begatten ; plötzlieh kauerten sie sich ruhig nieder "und lauerten, denn ein grösserer Káfer (Onthophagus vacca) kam geflogen und liess sich auf den Dünger nieder; bevor er noch die Flügeldeecken sehliessen konnte, stürzten sich die Staphylinen auf ihn und begannen die unbedeekten weichen abdominalsegmente zu bena- gen. Nachdem sie ihn verzehrt. begannen sie iíhr früheres Spiel. S. 176. Eine Insektenschlacht beschreibt St. Tömörkény, d. i. den Kampf einer Ameise ( Tetramorium caespttum) und eines Káfers (Amara auhca), der zehnmal so gross ist als Sie, den- noch ist sie der ÁAngreifer; sie erfasst den linken Fühler des unbehilflichen Riesen, der sich vergeblieh wehrt und stráubt, denn die Ameise wollte ihn offenbar in das Nest sehleppen als willkommene Beute für ihre Genossen. Der Verfasser sah diesem Zerren und Stráuben eine gute Weile zu, dann verseheuchte er die Ameise. Der Káfer aber war ersehőpfít und blieb unbeweg- liceh; als inm einige Tropfen Wasser gereicht wurden, sehreckte er erst davor zurück, dann aber steckte er den ganzen Kopf ins Wasser und badete auch den arg mitgenommenen Fühler. Sehliesslieh kroch er davon. S. 176. Über die Rebenmotten, nach J. Laborde. Literatur. S. 177. E. Csiki: Besprechung der Publicationen von Dr. G. Horváth, V. Széplhigeti, A. Mocsáry und E. Csiki. : 17 :"ROVARTANI LAPOK" XIII. Band. 9. Heft. November 1906. . S. 179. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. XVI. Melitaaa Cinxia im ganzen Lande háufig, zuweilen auch in II. Generation, seltener ist die sehr verdunkelte ab. Horváth Aign,, sowie die wenig gezeichnete ab. Uhryki Aign. M. Ardu- imna, var. rhodopensis kommt nur in Kroatien vor, die Stamm- "form von Armenien bis Mittel-Asien. MM. Phoebe Kn. überall in 2 Generationen, die kleinere II. Gen. ist var. parva Gerh.. (— minor Frey, nama Stgr.), wáhrend die áuserst kráftig gezeich- neten 292 von Mehadia zur var. occitanica gehőren dürften, sehr dunkle Stücke bilden wohl Übergüánge zur var. caucasica, díe noch dunklere ab. melamna kommt bei Budapest und in Dalma- tien vor. L. Anker.fand s. 2. ein fast ganz sehwarzes ? ; Übergánge zur var. aetherea treten bei Mehádia und in Kroatien auf, sehr selten ist die sehr wenig gezeichnete ab. Geyert Aign. M. gidyma ersecheint in 2—3 Generationen, ziemlich háufig ist die var. alpina, bei Budapest auch die var. occidentalis, im Süden die Var. persea Koll. (v. dalmatina §Stgr., araratica $Stgr.), gleiech- falls im Süden fliegt var. meridionalhs und ein transibus zur var. gracea. S 185. K. Lamprecht: Die Bedeutung des Sechreckes bei den Insekten. Auf Grund neuerer — Forschungen sucht der Verfasser nachzuweisen, dass das sogenannte Tot- stellen mancher Káfer (Anobium pertinax) nicht absichtlich erfolgt, sondern eine in folge plötzliehen Sehrecks eintretende Erstar- rung Sel. ; S. 187. E. Csiki: Die Borkenkáfer Ungarns. V. Bestimmungstafel der Aylesimm-Gattungen. ; S--160d A Lőrincz: Beitrag zür Hemipteren- Fauna Ungarns. II. Sehluss der Enumeration. S. 192. E. Dudinszky: Neuere Beobachtungen über die Grille. Aufzáblung der " 3ekten, welche die Grille verschmaust, darunter auch grosse Tiere, wie die Raupe von Spmna TDagustri, auch Saturma Pyri wird angegriffen. Manche Mánnchen sind besonders kampflustig, sie verscheuchen andere . Mánnchen, verstümmeln sie auch. 4—5 Tage vor der Paarang sind die Mönnchen ausserordentlich gefrássig, werden aber in dieser Beziehung von den Weibechen noch übertroffen. 18 S. 194. K. Olasz: Beitrag zur Orthoptera- und Neuroptera-Fauna Ungarns. Im Budapester Paedago- gium hatte im J. 1905 Verfasser und I. Csadadie Aufgabe, sich besonders mit diesen Insekten zu befassen. Sie sammelten denn auch 48 Orthopterenarten in 720 Exemplaren und 14 Neurop- teraarten in 196 Exemplaren. Das Verzeiehniss derselben nebst Fundorten wird hier geboten. Kleinere Mitteilungen. S. 195. Kranchers entomologisehes Jahrbueh für 1907 ist mit reicnhaltigem Inhalt erschienen und wird bestens empfohlen. 9. 198. E. D.: Manche Osmien nisten auch in Sechneckenháusern. Verfasser fand sie in den Geháusen von Heli- cogena pomatia, Tachea austriaca ab. obtusa, noch mehr bevor- zugen sie die var. lutescens. S. 196. E. D.: Von Oryetes nasicornis war das grösste 2, das Verfasser beobachtete, 38 mm., das kleinste 30 mm., das grösste $30, das kleinste 25 mm. lang, das Horn des letztern mass kaum 5 mm., bei mittelgrossen $ ő (33—34 mm.) ist das Verháltniss der Lánge des Körpers zu der des Hornes 34:12. L. v. Aigner-Abafi; Orthalitha datinaria Obth. bisher bloss in einem Exempiar bekannt, wurde Okt. 1904 von d. Uj- helyi, Praeparator am Ung. National-Museum, zu Tunis in 2 Exempl. ($ 7) gefangen. Rebel meint, es dürfte bloss ein graue Aberration von 0. cervinata sein, bei genauerer Untersuchung stellt sieh jedoch heraus, dass es eine gute Art ist. Das ő is dunkler als die Abbildung von Oberthür, d. i. braungrau, die Zeichung stimmt mit der von cervinata fast vollstándig überein, allein die feine weisse Linie, welche das Mittelband beiderseits begrenzt, wird durch eine kaum bemerkbare weissliche Linie ersetzt, das Mittelband wird durch Grundfarbe fast ganz ausgefüllt und beinahe in zwei Bánder geteilt, der áussere Rand des Band ist A; weniger wellig, fast gerade, die. Zackenlinie liegt náher zum Saum und ist weniger gezackt, die weisse Linie vor den Fransen ist auf den Vorderstügeln ganz gerade. die Fühler des dó JAG mit lángeren Kammzáhnen versehen. Literatur. Besprechung der Publikationen von E. Reitter, H. Krauss und V. Zoufal. Von B. Csiki. vga, ha 19 ,ROVARTANI LAPOK" XIII. Band. 10. Heft. 1906. December S. 199. J. Jablonowski: Heuschrecken in der Hortobágy. Die ungarischen Journale brachten im Juni 1906 die Nachricht, dass die Puszta Hortobágy von ungeheuren Heuschreckensehwáaár- men überflutet sei, die bereits 60000 dJoch Acekerfeldes zu grunde geriehtet hátten u. s. w. Zufolge dieser allarmierenden Gerüchte betraute der Ackerbauminister Darányi den Ver- fasser als Chef der kön. ungar. Entomologisehen Station mit der Besichtigung des gefáhrdeten Landstriches, sowie mit der Leitung der Heuschreckenbekámpfung. Allein schon am 21. Juni waren die insgesamt geflügelten Insekten bereits in früher Morgenstunde so lebhaft, dass eine fernere Bekámpfung sich als nutzlos er- wiesen hat. Am meisten war die Gemarkung von Nagyiván (Komitat Heves) inficiert; hier waren 100—120 dJoch Ackerfeld in Gefahr, allein das Getreide konnte glücklieher Weise noch rechtzeitig geüárntet werden, bloss 10—15 doch Hafer und Gerste mussten grün gemöáht werden. Die Heusehrecken zogen sich demzufolge auf die Hutweiden, wo sie weniger Schaden stiften konnten und ihre Bier ablegten. An einer andern ő$§Strelle, bei Máta, mitten in der Hortobágy, waren ca. 300 Joch Felder in- ficiert, allein der Schaden war kein allzu betraáchtiicher. Dieser günstige Verlauf ist der 6 Wochen dauernden ununterbrochenen Bekámpfung zu verdanken. Wenn aber der Schaden im Vergleieh zu den Gerüchten ein relativ geringer ist, so steht doch für náchstes Jahr eine umso grössere Gefahr in Aussicht. S. 204. L. v. Aigner-Abafi: Die Tagfalter Ungarns. XVII. . Melitacea. Trivria kommt in 2—3 Generationen vor, unter der I. Generation tritt sehr selten eine Übergangsform zur var. fascelis auf. Die kleinere II. Generation liefert die var. nana. .Melhtaca Athalia überall in 2 Generationen, die grösseren und kraftig gezeichneten Exemplare gehőren zur var. Mehadiensis. Nur in Oberungarn wurde die geschwaárzte var. samomica und die noch sehwárzere ab. aphaea beobachtet; sehr selten ist auch die ganz sehwarze ab. navarina, die indessen schon in verschiedenen Teilen des Landes angetroffén worden ist, ebenso wie die wenig gezeichnete ab. corythaha; die reeht bunte ab: tricolor kommt, . wie es scheint, nur mehr im Süden, bei Budapest und Szaár vor. 20 S. 208. E. Csiki: Die Borkenkáfer Ungarns. VI. Verfasser behandelt in dieser Fortsetzung die Gattüngen Phloe- opthorus, Phthorophloeus und Phloeosinus. Nachdem eine Diagnose der Gattung gegeben worden, finden wir Bestimmungstabellen der Arten und Beschreibung der letzteren, mit Angabe ihrer SAE . breitung und der oekologisehen Verháltnisse. : Kleinere Mitteilungen. S. 212. J. Uihelyi: Ein Schüdhng von 9uercus pubescens. Auf einer Sammeltour in Dalmatien beobachtete Verfasser, dass die Hichen in dér Umgebung von Ragusa bis in die Herzegovina von Haltica guercetorum Foudr. in grossem Masse befallen und fast vollstándig entbláttert waren. : S. 212. E. D.: Wenn zur Zeit der Paarung die Jelena von Anthophora pilipes sichnur kürzere Zeit auf einer Pflanze auf- halten, so finden sich wenig Mánnchen ein, dagegen zahlreicher, wenn sich dieselben dauernder auf einer Pflanze aufhalten. Weder Mánnechen, noch Weibchen fliegen bei sOlCHET Gelegen heit sehnell. v ss 92 f SZENES 1 v (2 4 — Kv d "e [1 moci )) 0) JD J 5) 593 h. DDD JD 335 3. sas SEEK 323PIIVI DIDI I 2 33D a )0p pp. ő 50 558 DID XP 2 4 2. 22 2; 23: ) D Bp a 4. 30 2) ső] DD . bp 355990 33 5. JD ) BD v Tele zh XN Sze S SNa élt ag a an 0 a ae S NEZ 322 22292 35201 a 2 2 ts kez; po zs Bi 292 5. ; 25528 2 ADD II.B DD 15. DJ) ITT 5 DIDID DI D.VPI.I DD IBI.BB 35333 7 22. 55 ) b. ): DDD. 9 73 922 93).D ID. DR DI )92 B HD. D2) D3 2 25 ; 3? ) 09 9 390022 7 5 a pp) DD 5 ) 3300 ) apo 9. 33938 ) JD 392. 5390 528 5 DP 23 DDD IP DD. JD 2BDXD 28ú 22 2 35 ) 53 : 3. 3 2 55-35JÉ 5-b.39 I DI DD ) J)BIDD YI DPI DD ÍD I) I) I) ID 922229 bg Hp IDpp I 22. 2 2 7 SZD D DDD I) DIDI NB I . D.pDp dd DDBI 99 JJ stee 2 25 §"§ 292 . Dp 2.83 50 db 5 bi 359 pg ) b .2DVI DIID DB JIP DD S GNZ TT RNzz 3 JázA az 8 dssílta sali 42 ém ALA else b eaz: kedő Fk e ag TE TAL AEE IRAT 1 Ne erésszll ; VET SŐRST s 1 ata SEB Sás ér 4 9 s be kae) Tat 367 Mea s eszkk. jeget sg eV géza ág öö a SÁT ae ketes k A e FA Lezr G S N sny ag 7 dÉ ad bar Mg gk Nee szet s Sze e zs § a. za végű 2 s Vr Ag z May 47 zs tá sz ANT fénfog ad erez K Szet ÁE ÉTT se a Mt pen es zése vs eene S ÉZa S c ál svel at Vá vi : see 2 gen 2 aes, A jan ÚN zaszgz gz ; § 8 É CS gar 77 ős A zó ett e 23 sé s a 7: ; S ; 3 ps Ü2s EZ c ; A A elk SAVAT a Ay: et Hz v szó át s e 27 e sleezt mg ét ESZE VÜL A MEZ A Tsz ösze Va ag Ké , . s . TSZ S ZÉSI ZOZSZN ON ÉS etess 7 rekt. öp VRSZEE 1 SZOK A ENO EGT Á St EL sa sat 6 ét Tea De Tt z ; Asin ál